h2.2 me
at "9

FOR THE-PEGPTGE
FOR EDVCATION

FOR SCSENCE

LIBRARY
oF

THE AMERICAN MUSEUM
OF

NATURAL HISTORY

agár
Mt

4

fú

ő? s

? ? LEE Ft d ki

; "AMS vet VLLERÖV 9

KÁN EL LK LETÉT

HAVI FOLYÓIRAT 4
KIADJA

A. MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT

EGYSZERSMIND
A M, KIR. FÖLDTANI INTÉZET HIVATALOS KÖZLÖNYE,

SZERKESZTIK

Dr. STAUB MÓRICZ És Dr. ZIMÁNYI KÁROLY,

A TÁRSULAT TITKÁRAI.
HUSZONHATODIK KÖTET. 1896.

NYOLCZ TÁBLA RAJZZAL, EGY GEOLOGIAI TÉRKÉPPEL ÉS TIZENÖT SZÖVEGRAJZZAL.

FÖLDTANI KÖZLÖNY.

(GEOLOGISCHE MITTHEILUNGEN.)
ZEITSCHRIFT DER UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT
ZUGLEICH
AMTLICHES ORGAN DER K. UNG. GEOLOGISCHEN ANSTALT.

REDIGIRT VON

Dr. M. STAUB und Dr. K. ZIMÁNYI,

SEORETÁRE DER GESELLSOHAFT,

SECHSUNDZWANZIGSTER BAND. 1896.

MIT ACHT TAFELN, EINER GEOLOGISCHEN KARTE UND FÜNFZEHN TEXTBILDERN.

BUDAPEST, 1897.
A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT TULAJDONA. EIGENTHUM DER UNG. GEOL, GESELLSCHAFT.

) Gaeta

/

OAI KOGT HATE

4

A közlemények alakjáért és tartalmáért egyedül a szerzök felelősök.

E KEN ERAT ALTER za

Wii
Megd vat ká HT 1 ásd 981 § 1 ? A £/AbE
.

NI ANNA AT KONDÁS GEL EAT RÁ OT HTV A

ú
YRÁAÁVTA A Al 1! 4 (4 4.) a VA
.
c vak 4 4.
í a
end [/ 4 a? ? JANANA
ú7
P; 4 ván Üss

KNK

él
4.

TARTALOMJ EGYZÉK.

EREDETI KÖZLEMÉNYEK.

Batasálrove

Honzós LászLó :

Inosvav LaJos :
KocH ANTAL :

MELCcZER GuszTÁVv :

HCHAFARZIK FERENCZ :

BSÓBÁNYI GYULA : .

SrauB Mógicz: 0.
SZÁDECZKY GYULA: ..
SZOKOLJPÁTSa zel! ho yoeéjsss
TRAXLER LászLó :

BERWERTH GÁBOR : ..

BucHBöck G.:
CoHEN E.: TAT) tén
DurARE L. et Mgazxc L.:

FÖLDTANI ÍNTÉZET ÉVI JELENTÉSE 1892-ről

FRANZENAU ÁGOSTON :

Westfáliai Carbonnövények belső szerkeze-
tére vonatkozó vizsgálatok
A kecskeméti kútfúrások Mialraával rás min
HST beee kenti ke se, zet
Új adat a Kdsi Egesz ízek ismeretéhez
A Gyyphaea Eszterházyi (Pávay) előfordulá-
sáról és elterjedéséről
Adatok a budapesti Calcit géleísri ösme-
TOLGHOZ ? Hessátk e s eozsgóz
Baryt Dobsinácól Bv éj Bea s, , e
A bécsi cs. kir. földtani intézettől kiadandó
geologiai térképatlasz színes nyomatu
próbalapjairól 0 ss.
A Kanyapta-medencze Farnyékénak fejlődés-
története . mé Es eéő TAHAS A ES 8
Az ősvilági Ctenis-fajok és Ütés EE
md Bp-i éské én
Cölestin Gebel El- tres injeszeköketi
Veresvíz aranyerei — 0 0
Subfosszil szivacsok Ausztráliából

IRODALOM.

Die beiden Detunaten et ea
Dacittuff-Concretionen in Dneittutt [Dacit-
tufa-concretiok dacittufában] 0. 0...
A topliczai ásványvíz chemiai analysise
Meteoreisen-Studien II. cél zn ESZÉRTEN
Sur un schiste a chloritoide des Carpathes

A hunyadmegyei Kis-Almás nehány KSVÁNYA
kristálytani tekintetben...

k

IV TARTALOMJEGYZÉK,

GÁBBÁR JÁNOSA EAN SZE E Milyen vizet iszunk Temesvárott ? .
GISSINGER TH 2 LE Nene Blachon am Biuchroit ete ett E
GOLDWÁSCHEREIEN Siebenbürgens .. észen jllés e LL TESTE
GRISSÍNGER Köz 1 9- Studien zur a glnezehem GEDETAD TE der
Tatra: GYUpber éz eset NN ROGER SÉT.
GRITTNER ÁLBERT: . . ..———— Szénelemzések, különös tekintettel a TAB
OTSZÁSL Szetiokre fed ká AE s
GYÖRT ÍSTVÁN : --2 -2- 2-- A methylendinitrodiamin és szeegyülletek MEZŐ
Hanavárs Gyura: .. ... .. — Az Alföld Duna Tisza közötti részének föld-
TAMUYISZONYANNe Ete pearl a A e TE
IELANUSZÁBTVÁN I —- Hazai javasvizeink történetéből SEMMÉSÉ TES
HoRrvárH Zorrás: . .. — . . — A víz munkája a Kis-Kárpátok keleti oldalán
HörEx H. : száll, 1EB ME Mineralogische Beobachtungen (III.) Corro-

sionserseheinungen an Kalkspathkrystal-
ISHÉ vont StelGÉdÓBBEz sza sc ÉLÁMESS
Irosvax LaJos: .. .. HA torjai Büdös-barlang levegőjének Jszt
és physikai vizsgálata — ... 0 .. ss
JELENTÉS A BaLaron-Bizorrság 1892. és 1893. évi maunkálkodásáról:
a) Lóczy L.: A Balaton geologiai törté-
netéről és jelenlegi geologiai jelentő-
ségéről. — b) CHorwoxy J.: Jelentés a
balatoni önműködő vízjelző készülékek
eredményéről. A tihanyi mérésről. A Bala-
HOHHSZAESÁKOLK 5 s zzók za Eset az ete
Jonw C. und BICHLEITER C. F.: Arbeiten aus dem cszttdtan Laboratorium
der k. k. geologiscehen Reichsanstalt. Aus-
geführt in den Jahren 1892—1894.
Jonw C. und Fournos H. B. v.: Technische Analysen und Proben aus dem
ehemischen Laboratorium der k. k. geolo-
gisohon" Retchsamstalt 0... 0-7 SEA

KRENNER Józser SáspokR: . — Lorandit, új Thallium-ásvány Allcharról
MAGSHONIÁDANA "se ez zza ZÖNE
LENGYEL BÉLA :-.. 0... A természetes és mesterséges ágványmizatzól
NEVEZETES TÉT Vonal AsÚ ujabb irodalom 2. --- dja ú-y
MÁRrTowri Lagos: . ...— . . Egypár szó az erdélyi eMezőség fs
és határvonalainak tisztázásához 0.
duh cas: Sti a ÉR VSERÁTEÉRU EEG 0 Orpiméntb as eez she s Eg
Muwxácsi BERvár: ... ——. — A magyar fémnevek Gatnrténeti vallomásai
BGEBS MÓR S EZÉ A. Hargita-hegység andesites kőzetei
Er — gel dam dejo re 45 táAxpyarhotielőfordulása Borévnél c e8
ISHOR EL B: Ses e Beitrag zur krystallographischen Kenntniss

des Bournonit nebst einem Anhange :
Wirmeleitung des Antimonit und Bour-
nonütaskeezznáos [ese 72 (2 HÖSÉSÉN EE

Lap
349
265
136

141

349
344

132
137
135

150

346

343
271
350

32
151
136
262
344

345

REHMANN ANTAL :

T. Rorn Lajos:

OCHAFARZIK FERENCZ : .

SCHULLER ÁLAJOS :

SZTERÉNYI Hugó :
TELLYESNICZKY KÁLMÁN :

TáGrás GÁBOR:

UNGARISCHER OZOKERIT

INOSTRANZEFF A. :

TARTALOMJEGYZÉK.

Über Rothspiessglanzerz
Eine Moránenlandscehaft in dát Eohán Tatra
und andere Gletscherspuren dieses (Ge-
ZS AME MA za daééezi tés BENT asetzet
A Krassó-szörényi TE EBE Mkt ent része
a Jeliseva és Staristye-völgy környékén
Az április 8-iki földrengésről. ... 0.
Strüdiet am Arsenkios al e sas sze zzz
Ásványtani közlemények 0 0. 0
Adatok a pyroxen-csoport egyes Jegömgetteik
pontosabb ismeretéhez . ..
Az ásványok egyéni Máltozásárróló s4n ék
Egyenlő lapszögek különböző formák Eöe a
szabályos kristályrendszerben .. 0...
Adalék az arzén kénvegyületeinek ismere-
TÓROZ Áá FEST YA BT MIS NB OT VÉ
Köőzettani tanulmány az Erdélyi Tározhegység
ÜRACRY ETTOL S éSZET Men (ZASOT, státus
Az ásványok olvadásáról 1189 0 Nt
A jégbarlangok keletkezéséről...
Die Berg- und Hütten-Industrie Ungarns im
JAMO SOS ET es cé
A rómaiak bányászati Más ő az egét
Érczhegység leletei szerint 0 2
Az erdélyi Érezhegység délkeleti mészkövé-
ben folytatott barlangkutatásaim helyrajzi
őstörténelmi eredményei 22
--- . Bemerkungen zur Gliederung karpathischer
Bildungen. Hine Entgegnung an Herrn
GAVE BAU láz aeáoge zt s eeázzótb 8

ISMERTETÉSEK.

--- Az ásványok viselkedése a Röntgen-féle
AS eügarakitányábán 18 ez já ül sz

A platina alakja az anyakőzetben .. ..

A bacillariák vagyis kovamoszatok mint kő-
zetalkotók és korszakhatározók .. 0...

Die Bacillarien als Gesteinsbildner und
ANYOTSDESÜLTATASAE AE E ANT ET aaz

Egy köszénnemű tüzelőanyag előállítása tőzegből. 0 0. 02 0

140

263
36

246
249

249

249
339

VI TARTALOMJEGYZÉK,

NEKROLOGOK.

Dr. ScHMIDT SÁnpoR: Megemlékezés James Dwight Dana-ról ...

TÁRSULATI ÜGYEK.

Közgyülés 1896. februárius 5-én. Elnöki megnyitó, titkári jelentés, pénztári jelen-
tés, költségvetés 1896-ra, jelentés a Szabó József emlék-alap ügyében. In-
Gitványyolkr ei Sza A Én és VE

I. Szakülés 1896. januárius hó ösák Tagajánlás. CEST] Esztet, A VE
medencze környékének fejlődése történetéről. — Dr. Pethő Gyula: Tengeri
kövületek édesvízi guarzban. — Dr. Schafarzik Ferencz: Bécs környékének
legújabb esólogiai térképe mi) Ses iszt

II. Szakülés 1896. márczius hó 4-én. P. Inkey Béla: Mezőhegyes föld- és
talajtani térképe. — Dr. Staub Móricz: Ctenis hungarica n. sp. Dománról
Krassó-Szörénymegyében. — P. Inkey Béla: A folyó évi februárius hó
25-ikén d. u. 4 óra körül Büsü községben (Somogymegyében) lehullott
barna hóról

III. Szakülés 1896. április hó égetés. Titkári jelentés Bruimann Vilmos r. 8
elhunytáról. — Dr. Ilosvay Lajos: Uj adat a budai keserűvizek alkotá-
sához. — Treitz Péter: Talajtérképek. — Dr. Hollós László: Lignit a

kecskeméti kútfúrásokból. — Dr. Felix János: A westfáliai carbonnövé-
nyek belső szerkezete. — Dr. Staub Móricz: Egy Stájerlakon talált
Thinnfeldia. — Bene Géza (Anina): A stájerlak-aninai köszénlerakodás

geologiai viszonyai .-- -.-

IV. Szakülés 1896. november hó há; Titkári kö éslentés Daubrée A., Prestwich J.
és Beyrich E. tiszteletbeli tagok és dr. Ghyczy Géza rendes tag elhuny-
táról. — Dr. Szontagh Tamás: A sepsi-szentgyörgy-gyimesi vasutvonal
geologiai viszonyairól. — Melczer Gusztáv: Uj baryt előfordulása Dob-
sinán. — P. Inkey Béla: Magyarország talajviszonyairól a legújabb föld-.
tani. és-földmivelósi téPkÉDraláapjám "cz des doh nezi aze zá ada

V. Szakülés 1896. deczember hó 2-án. Titkári jelentés H. Hazslinszky Frigyes
és Preuszner József rendes tagok elhunytáról. — Dr. Koch Antal: A Gry-

ph:ea Eszterházyi előfordulásáról és elterjedéséről. — Treitz Péter:
A. magyar Alföld. Szikes talajávólk 32 sz illeszt sz selitet egét TES

Választmányi ülések :

I. 1896. januárius 8-án ..-

1 I TZÁNNRK : a 29.én ! pssző É.4h EZ Km al ES EE A At TAK be
III. ac márczius 4-ikén.--. ... Egs Nee eze ok Ka EVE NELÁE
Ne április 1-émn 2" szaz áss tetett ke ee Te

V. a november 4-ikén

253

304

TARTALOMJEGYZÉK. VII

Lap
A magyarhoni földtani társulat TRÉ sztélé TE ze E E E 60
x a a a BOAT A NÉVSOBA ás 4227 zab hee 61

a a a a E AZASRZÉTNÉNRB kimutatása az 1895- ik égben 70
a a a a számára 1895. év ögeézájjk beérkezett cserepél-

dányok és ajándékkönyvek jegyzéke .. --- Ses Vész e 4Aszztezetsb
A magyarhoni földtani társulat alapítványi Tökéjer i az 1895. vben z28 tést 77
Hivatalos közlemények a m. kir. Földtami Intézetből .. ... --- --- -- --- 155

VEGYESEK.

Fölhivás Magyarország bányászaihoz és geologusaihoz .. 0 2 112
E EEKELRESE ESÉSE SE ee E ek TSl INET ON KON E ep tzothesz d ező aze 24156
Butópa teomzetközi geologiai térképe c-- -2s 627 os2o jon dd sza HZ 157
A Szabó emlék-alapítvány .. 0... be Kos án ORSI SE STÉT o)
Meghivó az 1897-ben Szent- BELegvárott Tartatáló NAG ree tos geo-
MSAT OT SÉSUST ATA Eset leti E e re ze ad ADA
ii

SZEMÉLYNEVEK.

Abt A. 38, 350. — Adda Kálmán 47, 155.

Bauer I. 351. — Bene Géza (Anina) 154. — Berwerth F. 38, 140. 264. — Beyschlag
Fr. 351. — Biró Lajos 47. — Bittner Sándor 28. — Bogdánfi Ö. 351. — Böckh
J. 39. — Buchböeck Gusztáv 38, 272.

Cholnoky Jenő 139, 351. — Cohen E. 37.

Dana D. James 1. — Dana S. Edward 8. — Dupac L. 264.

Eichleiter C. F. 38, 267. — Ettingshausen C. v. 351.

Felix János (Lipcse) 117, 154. — Foullon H. B. v. — Francke H. 350. — Fran-
zenau Ágoston 38, 47, 341, 351. —- Fuchs Károly (Arad) 47.

Gáspár János 38, 349, 351. — George J. Brusch 8. — Gesell Sándor 8, 38, 47, 48,
259. — Gissinger Th. 265. — Gorjanoviez 351. — Grissinger K. 141. Gvrittner
Albert 39, 349. — Grzybowsky J. 38, 350. — Győri István 344.

Halaváts Gyula 539, 47, 48, 132, 154, 155, 254, 351. — Hanusz István 137. — Helm-
hacker R. 39. — Herman Antal 137. — Hilber 39. — Hollós L. 47, 130, 154,
351. — Horváth Zoltán 135. — Höfer H. 150.

Hosvay Lajos 38, 153, 237, 346. — Inkey Béla 39, 156, 351, 354. — Inostranzeff A. 249.

John C. 267. — John C. V. 350.

Kalecsinszky Sándor 47. — Kleindorfer 351. — Koch Antal 39, 324, 354. — Koch
G. A. 351. — Kövesligethy R. 351. — Kramberger 351. — Krenner József Sándor
38, 343.

Lengyel Béla 38, 271. — Lóczy Lajos 138. — Lőrenthey Imre 39, 47, 132.

Martonfi Lajos 32. — Matyasovszky J. 351. — Meleczer Gusztáv 10, 47, 321, 353. —
Miers H. A. 151. — Mohácsi I. 39. — Mrazec L. 264. — Munkácsi Bernát 136.

VIII TARTALOMJEGYZÉK.

Nyiredy B. 350.

Orosz E. 39.

Pálfy Mór 38, 262, 344. — Pantocsek J. 249. — Paul G. M. 39. — Peck F. B. 345
350. — Pethő Gyula 47, 56, 155, 253, 352. — Péch Antal 41. — Pjatnitzky P. 151. —
Posepny Ferencz 41. — Posewitz Tivadar 47, 155, 251, 352. — Primics Gy. 352.

Rehmann A. 352. — T. Roth Lajos 48, 155, 156, 255, 352. — Ruzitska B. 38. —
Rzehak A. 352.

Schafarzik F. 28, 32, 47, 56, 155, 256. — Scherer A. 153. — Schmidt Sándor 1, 38,
141, 143, 265. — Schmippel C. 352. — Schuller Alajos 342. — Semsey Andor 47,
48. — Silliam Benjamin 8. — Sobányi Gyula 56, 193. — Staub Móricz 47, 57,
154, 331. — Steiner A. 350. — Stur Dénes 30. — Szádeczky Gyula 47, 113.
Szellemy 40. — Széchy Ákos 38, 260. — Szontagh Tamás 47, 155, 252, 353.
Sztancsek Z. 350. — Szterényi Hugó 266.

Teller Frigyes 28. — Tellyesniczky Kálmán 137. — Terlanday E. 352. — Téglás
Gábor 135, 140. — Than K. 350. — Tietze E. 28. — Tirscher J. 266. — Tóth M.
40.— Toula F. 40. —Traxler László 25, 47. — Treitz Péter 47, 154, 156, 260, 355, 352.

"Walter H. 40, 352. — Wedekind 117.

Vitalis B. 40. — Vrba K. 38.

Uhlig Victor 263.

1

HELYNEVEK,

Achmatovsk (Oroszorsz.) 145, 150. — Áj 228. — Ala 150. — Algyógy 140. — Almás
198. — Allechar (Macedonia) 38, 343. — Alsó-Jára 327. — Alsó-Verzár 254. — Ana-

ninoi (Oroszorsz.) 250. — Anina 154. — Apsicza 251. — Arad 34. — Archangelsk
(Oroszorsz.) 250. Árka (Abauj-Torna m.) 181. — Árva 263.

Bács 326. — Baden 29. — Badin 267. — Balassa-Gyarmat 268. — Balsa 140. —
Baltavár 31. — Bálványos 351. — Barka 197, 200. — Bárcza 224. — Barest 253. —
Battonya 57. — Becskeháza 205. — Beklemiscov 250. — Belényes 155. — Ber-

szászka 33. — Berzava 254. — Bécs 42, 56. — Bibarczfalva 262. — Bilo 33. —
Bjuf 334. — Bocs 268. — Bocsárd 222. — Bodva-Lenke 205, 207, 215. — Bodva-
Vendégi 231. — Borév (Torda-Aranyos megye) 344. — Borgó-Prund 32. — Borkút
(Erdély) 36, 251. — Brassó 157. — Brennberg 267. — Brihény 253. — Bruck
29. — Budapest 10, 131, 157, 158. — Bukócz 216. — Bukorvány 252. — Bustya-
háza 155. — Buzafalva 223, 224. — Büsü (Somogy m.) 57.

Cernek 33. — Charkov (Oroszorsz.) 250. — Csány 224. — Cseb 140. — Csécs 210,
216. — Csigmó 140. — Csiklova 153. — Csik-Magasalja 262. — Csik-Magostető
262. — Csik-Szereda 353. — Csontaháza (Bihar m.) 56. — Csontosfalva 223. —
Cupria (Szerbia) 32. — Czegléd 135. — Czerova 255.

Dámos-Kalota 155. — Debreczen 157, 259. — Deés 32. — Delinyest 255. — Derenk
199. — Dernő 197, 200, 202. — Disznós-Horváth 268. — Dobrest 36. — Dobsina
137, 321, 353. — Domán (Krassó-Szörény m.) 57, 336, 351. — Dortmund 118. —
Döbling 41. — Drenkova 33, 268. — Dürnkrut 29.

Eger 157. — Egeres 268. — Eibenthal 257. — Enyieczke 223. — Eperjes 157. — Erdő-
falva 140. — Eszék 351.

Falucska 204. — Fehérkő (Zólyom m.) 269. — Felső-Boj 140. — Felső-Dernaboda-

TARTALOMJEGYZÉK. IX

nosi 267. — Felső-Kristyor 253. — Felső-Meczenzéf 195. — Felvincz 155. — Feredó-
gyógy 140. — Fony (Abauj-Tornam.) 131.

Geelong (Victoria) 25. — Gelenczkő 262. — Godinesd 140. — Goloverda (Horvátorsz.)
268. — Golubovec 33. — Gombos 230. — Göllersdorf 29. — Göllnitz 39. — Görgő
198, 205, 228. — Grojec 333. — Greiferstein 29. — Gyalu 326, 327. — Gyepü-
Füzes (Vas m.) 131. — Gyerő-Monostor 328. — Gyerő-Vásárhely 326. — Győr

157. — Gyulafehérvár 140.
Hajós 156. — Halifax 119. — Hárskút 198. — Hatkócz 20. — Hidas-Németi 194,

212, 214, 218. — Hidvég-Ardó 211. — Hilyó 216. — Him 212, 215, 219. — Hinter-
holz (Alsó-Ausztria) 332. — Hódmező-Vásárhely 57, 134. — Homoród-Keményfalva
262. — Hormendifalva 140. — Horváthi 205, 207, 211. — Höganüs 334.

Igdanovac 33. — Incsel 328.

Jablonicza 198. — Jackson (Új-Zéland) 250. — Jagodina (Szerbia) 32. — Jánok 215,
219. 230. — Jászó 202, 210, 225. — Jászó-Debrőd 208. — Jászó-Mindszent 195. —
Jászó-Ujfalu 195, 211. — Johannesthal (János telek) 267.

Kabola-Polyána 251. — Kairo 113. — Kalota-Ujfalu 325. — Kalotaszeg 328. —
Kalnik 267, 268. — Kalocsa 156. — Kaluger 253. — Kamarócz 230. — Kap-
nikbánya 259, 346. — Karácsonyfalva 140. — Karlócza 268. — Karpinyasza 270. —
Karánsebes 47. — Kassa 158, 193, 211, 231. — Kaumberg 29. — Kány 215. —
Kebesd 270. — Kecskemét 130, 135. — Keleczei 328. — Kenese 138. — Keny-
hecz 223, 224. — Kernarinesd-Danulesd 140. — Kerpenyét 253. — Keresztes-Nyárád

36. — Keszthely 157. — Kérő 264. — Kis-Almás (Hunyad megye) 38, 341. —
Kisbánya 140. — Kis-Bodolló 210, 229. — Kis-Ida 195, 211, 213. — Kis-Keresztes

267. — Kis-Rápolt 140. — Kis-Terenne 33. — Kita 326. — Klokotics 255. —
Kolozsmonostor 158. — Kolozsvár 32, 38, 157, 326. — Kopáncs 57. — Kopreinitz
353. — Korbest 253. — Kornia 32. — Korniareva 350. — Kornyaréva 47. — Kőörös-

mező 352. — Kotyiklét 253. — Körmöczbánya 39, 49. — Körtvélyes 197. — Kő-
Boldogfalva (Hunyad m.) 131. — Krakó 334. — Kraljevo 32. — Krapina 33, 267. —
Kudobanja 270. — Kurejedovoi 250.

Langendreer (Amerika) 117. — Libetbánya 265. — Lőrinczke 213. — Lucsivna 137. —
Lukarecz 156. — DLunka 254. — ILunkaszprie 268, 270. — ILupény (Petrozsény
mellett) 34. — Lüttich 351.

Magyar-Egregy 325. — Magyar-Greben 258. — Magyar-Léta (Gyulafehérvárnál) 326,
327. — Magyar-Ovár 157, 260, 352. — Magyar-Sárd 326. — Magyaró-Kereke 328. —

Makrancz 217, 230. — Marczali 33. — Málnás 353. — Mármaros-Sziget 33. —
Mátra-Novák 33. — Meczenzéf 195, 210. — Mehádia 39, 267. — Meregyó 328. —
Meszes 326. — Mezőhegyes 56, 156, 259, 351. — Miglécz 223, 224. — Miskolez

33. — Monor 134, 135. — Monostor (Kolozsvár mellett) 36. — Moravicza 350. —
Mors (Jütland) 250. — Mosony 268. — Mura-Szombath 35. — Muzsla 156.
Nadrág 33. — Nagyág 38, 346. — Nagy-Almás 269. — Nagybánya 35, 40. — Nagy-

Bocskó 34. — Nagy-Bodolló 210, 229. — Nagy-Enyed 155. — Nagy-Halmágy
(Arad m.) 47. — Nagy-Ida 210. — Nagy-Kapus 326, 327. — Nagy-Kürtös 351. —
N.-Király-Hegyes 57. — — Nagy-Kürtös 351. — Nagy-Szeben 158. — Nagy-

Várad 40, 41, 157. — Nagy-Zorlencz (Krassó-Szörény m.) 254. — Nána 156. —
Negotin 32. — New-Haven (Connecticut) 4. — Nieder-Kreutzstütten 29. — Neu-
DLengbach 29. — Nordmarken 146, 150. — Nussdorf 29. — Nyiregyháza 260.

Offenbánya 346. — Ohaba-Mutnik 255. — Oláhláposbánya 42. — Oláh-Pián 136. —
Oldham 119. — Olmütz 28. — Opaczka 214. — Ó-Radna (Erdély) 34, 350. —
Oravicza 150. — Orosháza 57. — Orsova 33, 39, 268.

Pakracz 33. — Paliban 270. — Pány 211. — Párkány 156. — Penzing 33. — Perény
212, 214, 215. — Pernek (Malaczka mellett, Pozsony m.) 151. — Petrosz 141, 270. —

X TARTALOMJEGYZÉK.

Petris 34. — Pécs 33, 157, 267, 268, 333. — Peder 219. — Pikermi 31. — Pilis
134, 135. — Pilis-Szent-Kereszt (Pest-P.-S.-K.-Kun m.) 131. — Pinkaföld 39. —
Pitomaca 33. — Pojana 253. — Pojana-Wertop 352. — Pozsega 269. — Pozsony
158. — Prebul 254. — Pregrada (Horvátország) 351. — Przmysl 264. — Piibram
42. — Puszta-Szent-Lőrincz 135.

OAuamaru (Új-Zéland) 250.

Rahó 251. — Raibl 42. — Rákos-Keresztúr 135. — Resicza 255. — Reste 215, 219,
230. — Restyirata 253. — Rézbánya 42, 253. — Rodna 42. — Róna 328. — Rózsa-
hegy 157. — Rudnok 211. — Ruszpolyána 35.

Saca 216, 220. — Sajó-Kaza 33, 34. — Sainicza 271. — Sájba (Zólyom m.) 131. —
Salomás 263. — Sámson 57. — Sapusnicse 33. —" Sárd (Gyulafehérvárnál) 326. —
Sárospatak 157. — Sáta 268. — Scehreibersdorf (Vasvár m.) 33. — Scarborough
331. — Schwarzenstein (Zillerthal) 147. — Selmeczbánya 41, 157. — Semse 211. —
Sepsi-Szent-György 353. — Silstrop (Jütland) 250. — Siófok 138. — Slovinka 39. —
Sólyom 155. — Somodi 193, 205, 208, 215, 229. — Sósmező 40, 352. — Stájerlak
154. — Starkenbach (Csehország) 41. — Steierdorf 150. — Stájerlak 333. — Stósz
195. — Sust 253. — Svilajnacz (Szerbia) 32. — Szabadka 134, 135. — Szabolcs
267. — öSzádellő 198. — Szádvár 198, 199. — Szakolahuk 35. — Szakály 220,
224. — Szamosujvár 264. — Szántód 139. — Szász-Fenes 38. — Szász-Lóna 327. —
Szeged 134, 158. — Szegszárd 39. — Szekás 156. — Szekul 351. — Szelistye 253. —

Szepsi 206, 208, 227, 229. — Szerbest 254. — Szeszta 210, 230. —
Széplak-Apáti 211, 224. — Sziget-Bölzse 223, 224. — Szilas 197, 199. — Szilas-
Rákó 198. — Szilicze 137, 352. — Szina 220, 223. — Szitány 270. — Szolnok 135. —
Szomolnok 36, 194. Szt.-András 198, 205, 211. — Szt.-Királd 33, 268. — Szög-
liget 198. — Sztrákos 252. — Szucság 326. — Szvinyicza 258.

TVajova (Zólyom m.) 151. — Tasádfő 252, 253. — Tekerő (Hunyad m.) 131. — Temes-
vár 158, 271, 349. — Thy (Jütland) 250. — Tihany 139. — Tilfa Zapulmi 352. —
Tirnova 255. — Tompa 57. — Topa 253. — Toplicza (Torda-Aranyos m.) 262,
272. — Torda 32. — Torja 346. — Torna 200, 208, 229. — Totos 34, 269. —

Töplicza 38. — Trautmannsdorf 29. — Turbucza 328. — Tusnád 263, 253. —
Tusnád-Ujfalu 353.

Ujbánya 43, 257. — Új-Bánya (Pécs mellett) 33. — Ujlak 263. — Urvölgy 41, 42. —
Urzesd 253. — Uszád 155. — Utica (E.-Amerika) 2.

Vajda-Hunyad 44. — Valeadény 254. — Valkány 39. — Valko 326, 328. — Valsa-
Farkas (Petrozsény mellett) 34. — Vapojeni 268. — Vasas 267. — Vaskóh 253,
270. — Vecsés 134, 135. — Veresvíz 243. — Verespatak 42, 269. — Versecz 32. —
Vetovo (Slavonia) 268. — Veszprém 268. — Véghles 271. — Vörös-Rák 216.

Wagram 33. — Waidhofen (Alsó-Ausztria) 332. — Walbersdorf 39. — Wien 28.

Zagorian (nem Zagorje?) 268. — Zalathna 47, 135. — Zágráb 157. — Zám (Erdély)
34, 140. — Zámutó (Zemplén m.) 131. — Zilah 325. — Zillerthal 150. — Zimány-
Ujfalu 57. — Zimony 32. — Zombor 124. — Zsarnó 205, 211, 215. — Zsebes 223,
224. — Zsibó 36, 48, 156, 325, 326, 354.

ILL.

ÁSVÁNY- ÉS KŐZETNEVEK.

Adulár 247. — Agyagföld 249. — Agyagpala 233. — Albit 143, 247. — Almandin
245. — Amphibol 247. — Amphibol-andesit 261, 262. — Amphibol-biotit-andesit

TARTALOMJEGYZÉK. XI

261. — Amphibol-biotit-dacit 261. — Amphibol-oligoklas-trachyt 259. — Amphibol-

trachyt 259. — Analcim 247. — Andalusit 247. — Andesit 261, 353. — Anorthit
247. — Anthbophyllit 247. — Antimonit 259. — Antimonérez 151, 266. — Anti-
monit 269, 350. — Apatit 248. — Aragonit 248. — Arany 136, 243, 259, 266,

269. — Arkosa-homokkő 253, 256. — Arsenopyrit 150. — Asbest 247. — Aszfalt
266. — Augit 149, 248. — Augit-andesit 259. — Augit-hypersthen-andesit 259. —
Augit-trachyt-zöldkő 259. — Auripigment 151. — Azurit 196.

Barnakő 35, 267. — Barnapát 259. — Barnaszén 266. — Baryt 10, 321, 341, 353. —
Beryll 248. — Biotit 248. — Biotit-andesit 262. — Borax 247. — Borostyán 247. —
Borsav 247. — Bournonit 259, 345, 350.

Calcit 10, 246, 248, 265. — Carbonmészkő 56. — Carbonsulfid 266. — Cerussit 246,
248. — Chaleopyrit 196, 269, 341. — Chrysoberyll 247, 249. — Chromvaskő 270. —

Coelestin 113. — Crinoidamész 200. — Cseppkő 56. — Csillámgnájsz 255. —
Csillámpala 56, 136, 194, 216, 251. — Csiszolópala 250. — Czink 269.

Dacit 259, 261. 341. — Dacittufa 264. — Dacittufa-coneretiók 38. — Diabas 253,
257, 350. — Diallag-gabbro 257. — Diopsid 144, 146. — Disthen 247. — Dolomit

36, 271, 341, 350.

Enstatit 247. — Epidot 248. — Euchroit 265. — Ezüst 34, 136, 259, 266, 269. —
Édesvizi mész 208.

Fakó érez 259. — Fekete szén 266. — Felsit-porphyr 253, 254. — Felsit-porphyrit
257. — Festékföld 271. — Fluorit 248, 259. — Foraminifera-mész 36.

Gagat 247. — Galenit 269, 341, 350. — Gipsz 248, 259. — Gnájsz 136, 197, 353. —
Grafit 34, 247. — Gránát (piros) 255. — Gránit 121, 136, 197, 353. — Gyémánt 246.

Himatit 248. — Helvin 259. — Hessonit 248. — Homokkő 353. — Horganyfényle
259. — Horzsakő 233. — Hyazinth 248.

Kagylómész 200. — Kálisalétrom 248. — Kaolin 247. — Kermesit 151. — Kén 248.
266, 269. — Kéneső 266. — Kénkovand 266. — Korund 246, 247. — Kobalt-nikkel
266. — Kovand 34. — Kcvaföld 250. — Kovasav 269. — Kösó 246, 247. — Kris-
tályos pala 255, 256, 257. — Kryolith 247.

Labrador 247. — Leucit 247. — Lignit 33, 267, 351. — Limonit 270. — Litho-
dendron mész 200, 258. — Lorandit 38, 343.

Magnesit 36. — Mágnesvaskő 270, 350. — Magnetit 248. — Malachit 196. — Málnapát
259. — Mángánpát 259. — Márga 36, 271. — Márvány 36, 254. — Markasit 248,
270. — Melanit 248. — Melophyr 256. — Meteorvaskő 37. — Mész 36. — Mész-
conglomerat 207, 208. — Mészpát 259. — Mésztufa 228, 256. — Muscovit 247.

Ólom 136, 266, 269. — Ólomfényle 259, 266. — Ón 136, 269. — Ónfényle 267. —
Opál 247. — Orpiment 151. — Orthoklas 142. — Ortboklas-guarz-porphyr 253. —
Orthoklas-guarz-trachyt 261. — Ozokerit 36.

Pala 250. — Pelit 254. — Petroleum 156, 351, 352. — Phlogopit 247. — Phosphorit
252. — Phyllitkavics 221. — Platina 249. — Porphyr 256, 257. — Porphyrit 256. —
Porphyr-tufa 253. — Pyrit 34, 196, 248, 269. 341. — Pyroxen-andesit 262. —
Pyroxen-andesittufa 253. — Pyrargyrit 341. — Pyrrhotin 38, 248, 344.

OAuarz 136, 246, 247, 255, 259, 265, 341. — Ouarz-andesit 261. — Ouarzit 56, 256,
259. — Ouarzit-homokkő 253, 254. — Ouarz-porphyrtufa 256.

Realgár 246, 2539. — Réz 266, 269. — Rézércz 34. — Rézkéneg 259. — Rézkovand 259. —
Rézvitriol 267. — Rhyolith 250. — Rhyolithtufa 221. — Rubin 249. — Rutil 248, 255.

Saphir 249. — Siderit 56, 196, 341. — Spessartin 255. — Sphalerit 248, 259, 269,
341. — Sphen 141. — Spinell 247. — Succinit 232. — Sulypát 259. — Szerpentin
256. — Szén 3334. — Sylvanit 38.

Tajték 247. — Talk 246, 247. — Termés arany 259. — Tetraédrit 259. — Timsókő

XII TARTALOMJEGYZÉK.

267. — Timsótartalmu rhyolith 36. — Topáz 247. — Tözeg 223, 230. — Trachyt-
tufa 233. — Turmalin 248, 255. — Türkisz 248.

Vas 136, 269. — Vasércz 35. — Vaskéneg 259. — Vaskovand 259. — Vaskő 35. —
Vaspát 35, 252. — Vasvitriol 266. — Verespala 253.

Zinnober 248. — Zöld-diopsid 146. — Zöldkő-traechyt 259.

VE

ÁLLATNEVEK.

Ancillaria glandiformis LINK. 255. — Aviculopecten papiraceus 119.
Cardinia gigantea Ovxnsr. 258. — Cardium 254. — Choristoceras Marschi 200, 202. —
Congeria 254. — Cypridina subglobularis 119. — Cypris 254.

Elephas meridionalis 138. — Elephas primigenius BLuMB. 139. — Ephydatia Capewelli
(Bwbk) 26. — Ephydatia fluviatilis ( Liebk.) 26, 27. — Ephydatiar Lendenfeldi 27. —
Eguus caballus fossilis LINNÉ. 255.

Goniatites 119. — Goniatites carbonarius GoLpF. 119. — Goniatites sphzericus
MARTr. 119. — Gryphea Eszterházyi (Pávay) 324, 354.

Hipparion cf. gracile 134. — Hyzena spelaea GorpFr. 255.

Leptopoma aff. inornaturmm SANDBERGER. 210. — Lytoceras planorbiforme J. Bönm. 264.

Mastodon arvernensis M. Boksrwi 134. — Melanopsis Bonei FÉR. 31. — Melanopsis
Hantkeni Horm. 210. — Myophoria costata 197.

Neritina Grateloupana FÉR. 31.

Orthoceras 119.

Paludina (Vivipara) Sadleri PaRrscH. 31. — Paludina (Vivipara) soricinensis NOULED.
210. — Paludina stagnalis Basr. 31. — Peripleurites (Choristoceras) Boeckhi E. v.
Moss. 202. — Peripleurites (Choristoceras) Stürzenbaumi E. v. Moss. 202. —
Planorbis 209.

KRetzia superbescens BITTNER 202. — Ryhnchonella fissicostata SuEss 201. — Rhyn-
chonella Starhembergica ZuGm. 201. — Rhynchonella subrimosa 201. — Rhinoceros
tichorhinus Fiscn 139.

Scaphites Niedzwiedzkii n. sp. 264. — Spiriferina austriaca Suxss 202. — Spiriferina
Dernceensis BITTNER n. sp. 201. — Spiriferina Emmerichii SuEss 202. — Spirife-
rina gregoria 202. — Spiriferina gregoria var. acerrima 202. — Spiriferina gregoria
var. subtilicostata 202. — Spiriferina Kössenensis ZuGm. 202. — Spiriferina Suessi
WINXKL. 202. — Spiriferina uncinata ScHAFH. 202. — Spiriferina (? Cyrtina) Boeckki
BITTNER 202. — Spirigera Strohmayeri Suxss 202. — Spongilla sceptroides 26, 27. —
Stahrembergica 201.

Terebratula gregoria 201. — Terebratula gregorieformis ZuGm. 201. — Terebratula
hungarica BIITNER 201. — Terebratula piriformis SuEss 201. — Thecidium (? The.
cospira) Stürzenbaumi BITTNER 202. — Tinnyea Vásárhelyi HANTK. 255.

Unio 130, 154. — Ursus speleus BLuMB. 255.

Valvata piscinalis MüLL. 31. — Vermetus sp. 255. — Vivipara 130, 154. — Vivipara
Desmanniana 154.

"Waldheimia (Aulacothyris) conspicua BITTNER 201. — Waldheimia austriaca ZUGM.

201. — Waldheimia elliptica ZuGm. 201. — Waldheimia norica SuEss 201.

TARTALOMJEGYZÉK. XIII

Sv

NÖVÉNYNEVEK,

Actinodiscus 250. — Anthodisecus 250. — Antinodyetion 250. — Arthvopitys 118,
119. — Arthropitys communis Biww. sp. 120, 129. — Arthropitys ef. bistriata
Corra sp. 124, 129.

Calamites varians (Sternb. sp.) insignis W. 121. — Calamodendron 119. — Calamo-
dendron commune 123. — Calamopitos 119.— Cardiocorpon anomalum CaARR. 129. —
Centrodiscus 250. — Centroporus 250. — Ceratophora 250. — Choriodiseus 250. —
Coscinodiscus lineatus 250. — Cosmiodiscus 250. — Ctenis augustior Stur 334. —
Ctenis asplenoides (Ettgsh.) ScCHENK 332. — Ctenis cracoviensis RACIB. 336. —
Ctenis falcata LINDL et Hurr. 331. — Ctenis fallax NarH. 334. — Ctenis hungarica
n. sp. 57, 331. — Ctenis lunzensis STUR 334. — Ctenis orientalis HEER 333. —
Ctenis Potockii (Stur) Racie. 335. — Ctenis (Potockii var.?) densinervis RAcIB.
335. — Ctenis (Potockii var.?) remotinervis RacIB. 336. — Ctenis Zeuschneri
RaciB. 336. — Cupressinoxylon GöpPPERT 130. — Cupressinoxylon pannonicum
(Ung.) Feuix 131.

Dadoxylon Schenki MORGENR. sp. 127. — Diploxylon stigmarioideum Wait. 128.

Eunotogramma 250.

Goniothecina 250. — Grovea 250. — Gyrodiscus 250.

Hemiaulus 250. — Heterangium Grievi Witt. 127. — Heterodictyon 250. — Hut-
tonia 250.

Janischia 250.

Kaloxilon Hookeri 127. — Kittonia 250.

Lepidodiscus 250. — Lyginodendron Oldhamina Witt 127. — Lyradicus 250.

Monopsia 250.

Nawvicula 250. — Nitzsehia 250.

Peponia 250. — Pitoxylon KRgaus 131. — Pleurosigma 250. — Porodiscus 250. —
Pseudoauliscus 250. — Pseudocrataulus 250. — Pseudorutillaria 250. — Pseu-
dostietodiscus 250.

OAuercinium heliotoxyloides 122.

Rhachiopteris aspera 127. — Raphoneis 250.

Sceletonema 260. — Sindetoneis 250. — Stephanogonia 250. — Stigmaria ficoides
128. — Strangulonema 250. — Surirella Baldjickii NogRm. 250. — Synedra 250.

Thaumatonema 250. — Thinnfeldia rhomboidalis Erresn. 154. — Trinacria 250. —

Truania 250. — Tschestnovia 250.
Van Heurekella 250.
"Wittia 250.

INHALT DES SUPPLEMENTES.

Originalmittheilungen.

FELrxJ.:.. .-.. 9... --- --- Untersuchungen über den inneren Bau west-
fálischer Carbonpflanzen . . :.. ..
ELGÉLÓSÁLEZ EMM ősz hg Ueber den Lignit aus den Bonrlöchern bei
Kecskemét rsze ALÓ zs ELASA
Inosvat Lu. vs:. 2£ c L2 Nener Bértrag zur Kierinttúke der Ofner
Bitterwásser — ... szaz ÉSE JEEZ E S
IRTÁS EN EL VEL Ueber das Vorkommen und die Verbreitung
der Grypheea Eszterházyi Pávay . ..
MELczERG.: ( —— —— ————— Daten zur krystallographischen Kenntniss

des Calcites vom Kleinen-Schwabenberge
bél. Budapost e tegaszstezie zs

— Sza ást ős Baryt von Dobsina ... ... ...
HSCHAFARZIK F.:

--- --- Vorlage der von der TAETES k. ke geolosi:
schen Reichsanstalt in Farbendruck he-
rausgegebenen Probeblütter ...

DÖBÉNYEÜS kez APÓ Die Entwiecklungsgeschichte der Umgegend
des Kanyaptathales -.. --- --- ---

SravuB M.: .. ——————————— Die fossilen Ctenis-Arten und Ctanis hun-
garica n. sp. — ..- kegégéss ék

SZÁDEOZEY Jo: --.
HZÓZKON AL TáNE ST B ZS ző
TRKENEB JÁ sgaáe zz

éri Cölestin von Gebel El- JABsat in s teyntea
--- . Die Veresvizer Goldgánge.. ... -.-- ---

éra a Subfossile Süsswasser - Sehwümme aus

A USÍTÁto tés tett

LITERATUR.

BExicnr über die Thütigkeit der Balaton-Commission i. d. Jahren 1892—1893.
a) Lóczx L.: Die geologische Geschichte des Plattensees und seine
gegenwürtige geologische Bedeutung. — b) CHorwoxx J.: Resultate
der mit selbstregistrirenden Limnographen ausgeführten Beobach-
tungen

INHALT DES SUPPLEMENTES. XV

TEEEN GETE sa 222 ..188£ "Die beiden Detunaten --- --- sel. Stggai Ít: 777

— Ká e LEE Dacittuff-Concretionen in Deák t ea 316
BucHBöcKk G.:. .. 0... ..- Atopliczai ásványvíz chemiai analysise. (Die
chemische Analyse des Mineralwassers

von Toplicza) .. . eszét 1 B reszeket: [og
ÜTÖNNÖBN J. 3 zzz atta Jelentés a balatoni csműkodó SZEGET sze

lékek eredményéről. A tihanyi mérésről.
A Balaton színeiről. (Resultate der mit
selbetregistrirenden Limnographen aus-
geführten Beobachtungen. Messung bei

Tihany. Die Farbe des Plattensees.) ... 183
CÖHENH 3 a vszs d AZ -- . Meteoreisen-Studien. II. .. o 103
Duraxc, L. k Mádi 1988 Sur un schiste a ehloritoide des Carpathes 316
JRRANZENAUT ÁG AL 2-2 zde Einige Minerale von Kis-Almás im Hunyader

Comitat in krystallographiseher Bezie-

tgrn ere EEM LIS er 374
ÚLSSÁR jea 2-2 na sza. ( Mülyen "vizet merirtzlk Teszi ztn (Was für

ein Wasser trinken wir in Temesvár ?) 382
CG jrDIZ DATA [sze ENNE SESZRSSERRRNNTÉNTB Die montangeologischen Verhültnisse von

MADAR DANYA e ses le Séd sen hl
GESSLNGEK Uh. 3020 13: Neüe: Blőchen am Buchroit. --- ... --- 318
DIE GOLDWÁSCHEREIEN Siebenbürgens . 7 sz am [Ae
CGRISSINGER Kor -- --- --- Studien zur physischen Caderaphig der Tátra-

Erúppö"£. 25 — Éz ete ee Re 188
GRITTNER A.: . ... ... — ... Steinkohlen-Analysen út jó onaétét Rück-

sicht auf die ungarischen Steinkohlen 381
CSLLGY JUST ML ÁZ V ÉS Das Methylendinitrodianum und seine Ver-

BindünSe egés 1 ee 8 376
EAT AVAmg die 1 en -benuai Ja Dir SzóGSÁn: Tstásze NIEGEBTE Budhé fra

Comitate Krassó-Szörény .. 307
ERSTE Zea se ő hee és da GE Hazai javasvizeink történetéről . 182

sg e 127 0..N- Téngerfenék volt-e minden sós talaj? (It
jeder salzige Boden Meeresgrund ge-

wesen?) HEöT See AL SG
LTÓRVÁTMET die se e, sze A víz munkája a KEFE Kárpátok keleti oldalán.

(Die Arbeit des Wassers auf der östlichen

Seite der Kleinen-Karpathen) .. ... 185

HöFEx H. : Mineralogische Beobachtungen (III.) Corro-
sions-erscheinungen an Kalkspathkrystal-
TGV OR OLSTOTTOTE 40 ese szánsz tás [189
et S - . -1NEBBB Zur Orientirung in den geologischen und
pedologischen Verhültnissen der ungari-
sehentltotébenet zár al sin us 312
Inosvax L.: .. ————— —————— Chemische und physikalische Untersuchung

der Luft der Torjaer Büdös-Höhle . . 378

INKEY B. v.:

XVI INHALT DES SUPPLEMENTES.

JAHRESBERICHT der kel. ung. geologischen Anstalt für 1892 s
Jons C. v. k Fournox H. B. v.: Technische Analysen und Proben aus dem
chemischen Laboratorium der k. k. geol.
Reichsanstalt HÖZ ss St
Jons C. v. § BIcHLEITER C. F.: Arbeiten aus dem aseznadkam ind oratoriut
der k. k. geologischen Reichsanstalt, aus-
geführt in den Jahren 1892—1894 ...
-.. Lorandit, ein neues Thallium-Mineral von
Alchar in Macedonien E
ILENGSKEGÁB ÍGY sz ssa[6- e, ússz A természetes és mesterséges ásv fzigyviadket
(Von den natürliehen und künstlieben
Minerályásseroy e 8 szd eset
- ... Egy pár szó az erdélyi KÉSÉS fogal-
mának és határvonalainak tisztázásához.
(Einige Worte zur Prücisirung der Grenz-
linien und des Begriffes der siebenbürgi-
schen eMezőség, )
MIHRSZET Áss see a Orpiment .. 40 t! egggét ő
MŰÓNEÁOSY B. éz Nők a A magyar fémnevek östörténeti vallomása
(Die urgeschichtliehe Bedeutung der unga-
riscehen Benennungen der Metalle) . .
TEÁS MTE e sz te aes EE Petrographische Studie über die Andesite
dés (Harsita-Gebitges ee JÉN SSE
— — Das Vorkommen des Pyrrhotins bei Borév
Prcx F. B. : KSE ét áz Beitrag zur krystallographischen Kenntniss
des Bournonit nebst einem Anhange :
Wirmeleitung des Antimonit und Bour-
HOnttze uti zi

KRENNER J. A. :

MÁARTONBE Jizrez 1) eza

Perxnő J. : 2 22. 2. Dje geologischen Venreltasse der Umge-
bung von Vaskóh . El, zár pe ér V ES
BSAUNTEZEÉS Et 5 ea szett Über Rothspiessglanzerz ette YES
Posewirz Th.: —.. ... ... Die Umgebung von Kabola- BgGez AE ek et
REHMANN ÁNTON: 0. Eine Morünenlandschaft in der Hohen Tatra
und andere Gletscherspuren dieses Ge-
DItBOBJ ere EZ SZö pal
Rory Ige el sb Nezz s nzzer DorAbsekhnátt (des TGEEG- Szbrúyes Gebir-

ges lángs der Donau in der Umgebung des
Jeliseva- und Staristye-Thales... ... .--

HOHAFARZIK Ju Jegyzői Das Erdbeben vom 8. April 1893
— — Die geologisehen Verhültnisse der Umge-
bung von Bibenthal-Ujbánya, Tiszovicza
und Bzyinyioza a Moses et E

DGHEROR Al vaz dsg őse Studien am Arsenkies — ...
ScHMIDTA.:.. .-- ... 2-- Mineralogische Mittheilungen

Seite

303

102

319

376

320

102

189

184

314
378

ScHMIDT A. :

DCHUOLLOR As zi ds

TSZ ETEL; AL Géz ue ól MRRNNÉNSSSB

HSZONTAGH Th.: — ---
TELLYESNICZKY K.:

TÁGHÁSAGS A

TiRscHER G. : ..

MŰ szg anál SEBE ép ÖVEK

Worr Th..::

UHHAG Ver Hán as Aék É

UNGARISCHER Ozokerit

INHALT DES SUPPLEMENTES.

Daten zur genaueren Kenntniss einiger Mi-
neralien der Pyroxengruppe.. .. -.
Über die individuelle Veründerung der Mi-

nerale .. e s

Wiederkehe Bisacher HaGhenyankel tó im regu-
láren Krystallsysteme 0.

Beitrag zur Kenntniss der SL hszerélyet bir
dungen des Arsens .. 7. 2 ei

Die Gesteine der Trachytfamilie des sebet.
bürgischen Erzgebirges

Geologische Studien in dem nordwéstiehen
Theile des Biharer Királyerdő-Gebirges...

A jégbarlangok keletkezéséről. (Über die
Entstehung der Eishöhlen)

A rómaiak bányászati Eelélkér az erdélyi
Érezhegység leletei szerint. (Die Berg-
technik der Römer nach den Funden im
siebenbürgischen Erzgebirge) ..

Az erdélyi Érezhegység délkeleti ÉSZ koNl
ben folytatott barlangkutatásaim helyrajzi
östörténelmi eredményei. ( Topographiséh-
urgeschichtliche Resultate meiner in den
südöstlichen Kalken des siebenbürgisehen
Erzgebirges durehgeführten Höhlenun-
tersuchungen . £ ÉGRE

Die Berg- und Hütten- TEGh Eat Ungarns im
Jahre 1893...

Bericht über dön im Saretán ők gi; 1892 vol
führte Aufnahme 4.

Die Goldgruben von Vöröspatak . id

Bemerkungen zur Gliederung karpathischer
Bildungen. Eine Entgegnung an Herrn
UL MEBAAt sees

BERICHTE

YT

304.

184.

186
318
313

182

315
103

ÜBER DIE SITZUNGEN DER UNGAR. GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT.

Hauptversammlung vom 5. Februar 1896 --- —

I. Vortragssitzung vom 8. Januar 1896. Mit Vortrügen von J. . Sóbányi,
Dr. I. Pethő und Dr.

Dr. M. Staub

BOGHATANZK ! a Én ss
II. Vortragssítzung vom 4. Mürz 1896. Mit Tiósszézi von váz, WV jinléeta

103

XVIII INHALT DES SÜPPLEMENTES.

Seite
III. Vortragssítzung vom 1. April 1896. Mit Vortrágen von Dr. L. v. Ilosvay,

P. Treitz, Dr. L. Hollós (Kecskemét), Dr. F. Felix öö: Dr. M. Staub
und [G. w.. Bene (Amina) ces zi 2k a cz ks SL
IV. Vortragssítzung vom 4. Nora 1896. Mit Vortrágen von "De Th. Szon-

tagh, G. Melezer und B. v. Inkey... 0... sza 4 EE ESTE
V. Vortragssítzung vom 2. Dezember 1896. Mit Öyozírason von Dr. A. Koch
kozre jei begzt teje nezte szálát etttab e ata REVE ee ON SZER E Zell Bé mee
I. Ausschussátzung vom 8::danúar" 18969 22811 --. am --2 son zen EE (KB
10 a e DAP a 1896 E og ál éláto s eg tse — e 106
HIT a d dd Ap E AS9Ő éz EE maz zta UL ET YÉNTNÉSERSL EBA
ye ( at, 4 November 4996 6 xep. ve S) ls 384
Hünctonare, der. uny, gol, Gésellsehait e szadi EM ate Zea ESB
Verzeichniss der Mitglieder der ung. geol. GeseeGHafté 4 4 set SEM
Verzeichniss jener Gelehrten-Corporationen, mit álhaon die ung. a Exül GR
EGhatt an Ochrittenáustausok SteNt. 2-3 hosát cela zezfiszzai lész ő zetett
Verzeichniss der im Jahre 1895 durch HERE tenanstátAGl und Geschenke ein-
gelaufenen Druckwerke... ... Fás Edáy zs azott ZEATSSÉREE

Aemtliche Mittheilungen aus der Köv ungar. Mssz Nag elder öz ése SZEMÉN

Einladung zum montanistisehen und geologisehen MENEA HZ EK Ü NT ETOTTE zás
Congrés des mines, de la métallurgie. et.de la géologie .. ... ... ... ... 109
Mining and Geological Milennial-Congress c. 0. 0. - ma "VEL ESNÁRMRA

PERSONENNAM EN.

Adda K. v. 192. — Bene G. v. 191. — Berwerth F. 187, 316. — Böckh J., 192. —
Buchböck G. 381. — Cholnoky-J. 183. — Cohen E. 103. — Duparc L. 316. —
Eicbleiter C. F. 319. — Felix Johannes (Leipzig) 165, 191. — Foullon H. B. v.
102. — Framzenau A. 374. — Gáspár I. 382. — Gesell A. 192, 311. — Gissinger
Th. 318. — Gyrissinger K. 188. — Gvrittner A. 380. — Győry St. 376. — Hala-

váts J. 100, 190, 192, 307. — Hanusz J. 182, 186. — Hermann Ant. 185. —
Hollós L. 179, 190. — Horusitzky H. 192. — Horváth Zoltán 185. — Höfer H.

189. — IMosvay L. v. 190, 292, 378. — Inkey B. v. 105, 383. — John C. v. 103,
319. — Koch Anton 360, 384. — Krenner J. A. 376. — Lengyel B. v. 320. — Lóczy
v. 101, 182. — Mártonfi L. 102. — Melezer Gust. 79. 357, 383. — Miers H. A.

189. — Mrazec L. 316. — Munkácsi Bernát 184. — Pálfy M. 192, 314, 378. —
Veck F. B. 378. — Pethő Jul. 105, 191, 305. — Pjatnitzky P. 189. — Posewitz

Th. 191, 303. — Schafarzik Franz 98, 102, 105, 192, 309. — Seherer A. 189. —
Schmidt Alexander 188, 317. — Schuller A. 375. — Sóbányi J. 104, 272. — Staub

M. 106, 191, 366. — Szádeczky Jul. 161. — Széchy A. 313. — Szokoly Paul
300. — Szontagh Th. 191, 304, 383. — "TVellyesniczky Kálmán 184. — Téglás G.
185, 186. — Tirscher G. 318. — Traxler Ladislaus (Kolozsvár) 95. — Treitz P.

190, 192, 313, 384. — Wolf Th. 182. — Uhlig V. 315.

INHALU DES SUPPLEMENTES, XIX

II.

ORTSNAMEN,

Achmotowsk (Russland) 188. — Allehar (Macedonien) 376. — Algyó 187. — Almás
102, 276. — Almás-Thal 362. — Alsó-Jára 362. — Alsó-Meczenzéf 320. — Alsó
Verszár 307. — Anina 191. — Apsicza 304. — Aranyos 319. — JÁgV A78a E Árka
(Com. Abauj-Torna) 180. — Árva 103.

Badin 319. — Balassa-Gyarmat 319. — Balsa 187. — Barest 306. — Battonya
106. — Bács 361, 362. — Bárcza 286. — Belényes 191. — Berzava 307. — Béla-
puszta 288. — Bjuf 370. — Bocs 319. — Bodanos 319. — Borév (Com. Torda-
Aranyos) 378. — Bodolló 259. — Bodva-Lenke 276. — Borgó-Prund 102. — Böl-
zse 205. — Brennberg 319. — Budapest 79, 180. — Bukócz 282. — Bukorvány
305. — Bustyaháza 191. — Buzafalva 285. — Bűsű (Com. Somogy) 106,

Cseb 187. — Csécs 281. — Csigmó 187. — Csiklova 189. — Csontaháza (Comitat
Bihar) 105. — Cuprija 102. — Czerova 307.

Dámos-Kalota 191. — Debreczen 312. — Debrő 279. — Deés 102. — Delinyest

308. — Derenk 276. — Dernő 274, 275. — Dobogópuszta 2852. — Diosnos 319. —
Dobsina 184, 357, 383. — Domán (Com. Krassó-Szörény) 106, 372. — Drenkova 319.

Edelény 274. — Egeres 319 — Eibenthal-Ujbánya 309. — Enyiczke 273, 284. 286. —
Erdőfalva 187.

Valucska 278. — Fejérkő (Com. Zólyom) 319. — Fekete-Nyárszeg 191. — Felső-
Boj 186. — Felső-Derna 319. — Felvinez 191. — Feredőgyógy 187. — Ferencz-
puszta 282. — Forró 273. — Fünfkirchen 368.

Godinesd 186. — Goloverdu 319. — Gombos 288. — Grojec 369. — Gölnitz 274. —
Gönyű 286. — Görgő 276, 287. — Gross-Bodolló 281. — Gyalu 361, 362. —
Gyepüfűzes (Com. Vas) 180. — Gyerő-Monostor 363. — Gyerő-Vásárhely 362. —
Gyulafehérvár 186.

Hajós 192. — Halifax 168. — Hatkócz 282. — Hárskút 276. — Hidas 274. —
Hidvég-Ardó 282. — Hilyó 282. — Hinterholz (Niederösterreich) 367.— Hormendi
187. — Horváthi 282. — Hódmező-Vásárhely 105. — Högenas 370.

Incsel 363.

Jablonca 276. — Jablonicza 310. — Jagodina 102. — Jánok 289. — Jászó 277, 281,
287. — Jászó-Debrőd 285. — Jászó-Ujfalu 275. — Johannesthal 319. —
Jószáshely 306.

Kabola Polyána 303. — Kairó 161. — Kalocsa 192. — Kalnik 319. — Kalota-Ujfalu
363. — Kaluger 306. — Kamarócz 288. — Kapnikbánya 311, 312, 378. — Kará-
csonyfalva 186. — Karlócza 319. — Karpinyasza 320. — Kassa 105, 274, 289. —
Kebesd 320.— Kecskemét 179, 190. — Keleczel 363. — Kenese 182. — Kernarinesd-
Danulesd 186. — Kerpenyét 306. — Keszthely 183. — Kérő (bei Szamosujvár) 316. —
Kis-Almás (Com. Hunyad) 374. — Kis-Bánya 187. — Kis-Ida 282. — Kis-Keresztes
319. — Kis-Rápolt 187. — Klausenburg 362. —- Klein-Bodolló 281. — Klokotics
308. — Kolozsvár 102. — Kopáncs 106. — Kornia 102. — Koszó-Polyána 303. —
Kotyiklét 305. — Kő-Boldogfalva (Com. Hunyad) 180. — Körtvélyes 276. —
Krakau 370. — Kraljevo 102. — Krapina 319. — Kristyór 305.

Lapugy 308. — Libetbánya 318. — Ljobel 319. — Lukarecz-Szekás 192. — Lunka
307. — Lunkassprie 319.

Madrid 106. — Magura 103. — Magyar-Egregy 361. — Magyar-Greben 311. —
Magyar- Léta (bei Klausenburg) 361, 362. — Magyarókereke 363. — Magyar-Ovár

XX INHALT DES SUPPLEMENTES.

312. — Magyar-Sárd 362. — Makranecz 289. — Malaczka 189. — Marienberg
357. — Mehadia 319. — Meregyó 363. — Metzenseifen 275, 281. — Mezőhegyes

105, 106, 192, 312. — Miglec 285. — Moson 319. — Muzsla 192.

Nagyág 378. — Nagy-Almás 319. — Nagybánya 300. — Nagy-Enyed 191. — Nagy-
Kapus 362, 363. — Nagy-Ida 274, 281, 258. — Nagyvárad 306. — Nagy-Zorlencz
307. — Nána 192. — N.-Királyhegyes 106. — Negotin 102. — Nyiregyháza 313.

Ober-Metsenseifen 275. — Offenbánya 378. — Ohabicza 308. — Oláh-Pián 185. —
Oldham (Amerika) 168. — Oravicza 189. — Oroszháza 105. — Orsova 319. 320.

Paliban 319. — Pány 282. — Párkány 192. — Petrosz 188. — Pécs 319. — Pilis-
Szent-Kereszt (Com. Pest-P.-S.-Kis-Kun) 180. — Pojana 305. — Pozsega 319. —
Pralhawec bei Przemysl 316. — Prebul 307. — Przibram 357.

Rahó 303. — Rákó 274. — Resicza 308. — Restyirata 306. — Rézbánya 305. —
Róna 363. :

Sainicza (?) 320. — Sámson 106. — Sárd (b. Klausenburg) 361. — Sáta 319. —
Scarborough 367. — Schmölnitz 274. — Semse 282. — Sepsi-Szt.-György 383. —
Siófok 182. — Sólyom 191. — Somod 105. — Somodi 274, 278, 283, 284. —
Steierdorf 189, 368. — Steierlak 191. — Svilajac 102. — Szabolcs 319. — Szalócz
274. — Szántód 183. — Szarvaskő 275. — Szász-Lóna 362. — Szelistye 305. —
Szendrő 274. — Szepsi 287. — Szerbest 307. — Szeszta 281. — Szilas 276. —
Szina 285. — Szitány 320. — Szlanicza 103. — Szocsán 308. — Szögliget 276. —
Szt.-András 276, 282. — Szt.-Királd 319. — Sztrákos 305. — Szucság 362. —
Svarov 357. — Szvinyicza 309, 310.

Tajova (Com. Zólyom) 189. — Tasádfő 305. — Tekerő 180.-— Temesvár 320, 382. —
Tompa 106. — Torja 379. — Torda 102. — Torna 274, 288. — Totos 319. —
Tihany 183. — Tirnova 308. — Tiszovicza 309. — Toplicza (Com. Torda-Aranyos)

381. — Trizs 274. — Turbucza 363.
"Waidhofen (Niederösterreich) 367. — Wien 98, 105. — Winkely 176. tj
Vajda-Hunyad 103. — Valeadény 307. — Valkó 361, 362, 363. — Va-Pojen 319, —
Vasas 319. — Vaskoh 305, 306, 319. — Verespatak 319. — Versecz 102. — Vesz-

prém 319. — Vetovo 319. — Véghles 320. — Vista 362. — Vöröspatak 182.

Uglianica 319. — Ujbánya 310. — Urzesd 306. — Uszád 191.

Zagorje 319. — Zablenki-zwir 303. — Zalatna 185, 192. — Zám 186. — Zamutó
(Com. Zemplén) 180. — Zimány-Ujfalu 105. — Zimony 102. — Zsarnó 277, 282. —
Zsebes 285, — Zsibó (Com. Szolnok) 103. — Zsibó (Com. Szilágy) 361, 363, 384

IIL

MINERAL- UND GESTEINSNAMEN.

Albit 188. — Amphibol 314. — Amphibolit 307. — Amphibol-Andesite 314, 315. —
Amphibol-Biotit-Andesite 314. — Amphibol-Biotit-Dacite 314. — Amphibolgneiss
309, 310. — Amphibol-Oligoklas-Trachyt 312. — Amphibol-Pyroxen-Andesit 306. —
Amphiboltrachyt 311. — Andesit (Amphibol- Augit-Andesit) 300. — Andesit (grauer)
312, 314. — Antimon 318. — Antimonerz 318. — Antimonit 312, 319. — Apatit
314. — Arkosasandsteine 306. — Arsen 375. — Arsenkies 189. — Asphalt 318. —
Augit 188. — Augit-Andesit 311. — Augit-Hypersthen-Andesit 311. — Auripigment
189. — Azurit 275.

Barrémen-Mergel 311. — Baryt 312, 321, 374, 383. — Bimsstein 305. — Biotit
314. — Biotit-Amphibol-Andesite 315. — Biotit-Muscovit 309, — Biotit-duarz-Ande-

INHALT DES SUPPLEMENTES. XXI

site 315. — Blei 318. — Bleiglátte 318. — Bohnerz 306. — Bournonit 312, 378. —
Braunkohle 318. — Braunspath 312. — Braunstein 318. — Bronzit 314. — Blei-
glanz 312.

Calcit 79, 189, 301, 302, 314, 317, 374. — Chalcopyrit 275, 319, 374. — Chlorit
314. — Chromeisenstein 320. — Cölestin 161.

Dacit 300, 311. — Dacittuff-Concretionen in Dacittuff 316. — Diabase 305, 306,
309. — Diallag-Porphyr 310. — Dolomit 320, 374. — Dias-Ouarzit 304.

Eisenkies 304, 312. — Bisenspath 304. — Epidot 188, 314. — Euchroit 318.

Fabhlerz 312. — Feldspath 188, 314. — Felsitporphyr 306, 310, 307. — — Flmorit
312. — Freigold 301.
Gabbro 309. — Galenit 319, 374. — Glimmergneiss 307. — Glimmerschiefer 105,

185, 274, 285. — Gneiss 185, 310. — Gold 185, 301, 312, 318. — Granat 307,
314. — Granit 185, 274. — Granulit 307. — Graphit 319. — Grauwacke 306. —
Grünsteintrachyt 300, 312. — Gyps 312.

Helsit 312. — Hieroglyphenschiefer 304. — Himberspath 312. — Hornstein 303. —
Hypersthen 314.

Itakolumit 185.

Kalk 320. — Kalkconglomerat 281, 285. — Kalktuff 287. — Kalkspath 189, 312. —
Kalkstein 276, 304. — Kalksteinschotter 281. — Kaolin 314. — Kermesit 189. —
Kieserz 303. — Kohle 281, 311. — Kohlenkalk 105. — Knpfer 318. — Kupferkies 312.

Lehm 313. — Lignit 179, 190. — Limonit 319. — Lithothamnium-Kalkstein 305. —
Lithothamnien-Leithakalk 311. — Lorandit 376. — Löss 105, 190, 313.

Magnetit 306, 314. — Magnesit 320. — Malachit 275. — Manganknollen 306. —
Manganspath 312. — Markasit 282, 302. — Marmor 307. — Marmaroser Diaman-
ten (duarzkrystalle) 304. — Mergel 281, 320. — Meteoreisen 103. — Muscovit 309.

Olivinhültiger Pyroxen-Andesit 315. — Orthoklas 188. — Orthoklas-Ouarzporphyr
305. — Orthoklas-Ouarztraehyt 314. — Ozokerit 103.

Pelit 306. — Phosphorit 304. — Phyllit 306. — Phyllitschotter 285. — Vlagioklas

188. — Porphyr 309. — Porphyrit 310. — Porphyrittuffe 306. — Pyrargyrit 302,
374. — Pyrit 188, 275, 282, 301, 302, 314, 319, 374. — Pyroxen-Andesite 311, 314,
315. — Pyroxen-Andesittuff 306. — Pyrrhotin 378.

Ouarz 185, 188, 275, 301, 302, 312, 314, 317, 374. — Ouarzconglomerat 304. —
Ouarzandesit 314. — Ouarzit 276, 311. — Ouarzitsandsteine 305, 307, 311. —
Ouarzschotter 285. — (uarztrachyt 302. — Ouecksilber 5318.

Realgar 312. — Rhyolittutff 304. — KRothgüldenerz 312. — Rothspiessglanzerz 189. —
Rutil 308.

Sandstein 185, 276, 281, 304. — Schiefer 305. — Schieferthon 281. — Schwarzkohle
318. — Schwarzer Thonschiefer 275. — Sechwefel 318. — Sehwefelerz 320. —
Sehwefelkies 318. — Schwerspath 312. — Serpentin 309, 310, 311, 314. — Siderit
275, 374. — Silber 301, 312, 318. — Silbersehwürze 302, 312. — Spessartin 308. —
Sphalerit 302, 312, 319, 374. — Sphen 188. — Steinkohle 381.

Tetraedrit 312. — Thonschiefer 275. — Titaneisen 188. — Trachyttutf (Bimsstein
háltige) 305. — Turmalin 308.

"Weisser Thonschiefer 275.

Zinkblende 312. — Zinnblende 318,

XXII INHALT DES SUPPLEMENTES.

1898

THIERNAMEN

Axncillaria glandiformis LENK 308. — Aviculopecten papyraceus 167.

Cardinia gigantea OUvENsT. 311. — Cardium 307. — Congeria 307. — Cypridina sub-
globularis 167. — Cypris 307.

Elephas meridionalis 182. — Elephas primigenius BruwNB. 182. — Eguus caballus
fossilis L. 308.

Goniatites carbonarius GornpF. 167. — Goniatites sphaericus MART. 167. — Gryphxea
Eszterházyi Pávay 360. — Hyaena spelza GoLDF. 308.

Leptoponia aff. incornatum SANDB. 281. — Lytoceras planorbiforme J. Böngm 316.

Melanopsis Bouéi FER. 101. — Melanopsis Hantkeni Horm. 281.

Neritina Grateloupana FER. 101.

Paludina stagnalís BAsr. 101. — Paludina (Vivipara) Sadleri PaRrscH 101. — Palu-
dina (Vivipara) soricinenas NoOULET 281. — Planorbis 280.

Khinoceros tichorhinus FiscH 182.

Scaphites Niedzwiedzkii n. sp. 316. — Spongilla sceptroides Hasw. 96, 97.

Tinnyca Vásárhelyi HANTK. 308.

Unio 190. — Ursus spelaeus BLMB. 308.

Valvata piscinalis MüLL. 101. — Vermetus sp. 308. — Vivipara 191. — Vivipara
Desmanniana 191.

V:

PFLANZENNAMEN.

Arthropitys 166. — Arthropitys cf. bistriata Corra sp. 173. — Arthropitys (Calamo-
pitus (Williamson]) commune BIxx. sp. 169.

Calamites (subgenus Calamitina) varians (Sternb. sp.) insignis "W. 170. — Calamo-
dendron BINNEY 168. — Calamopitus WILLIAMSON 168. — Cardiocarpon anomalum
CARR. 178. — Ctenis angustior STuR 370. — Ctenis asplenoides (ETTGSH.) SCHENK
267. — Ctenis cracoviensis RAacIB. 371. — Ctenis falcata LINDL. et HuTT. 366. —
Ctenis fallax Narn. 369. — Ctenis hungarica n. sp. 372. — Ctenis lunzensis STUR
370. — Ctenis orientalis HEER 269. — Ctenis Potockii (Stur) RaAcIB. 370. — Ctenis
(Potockii var.?) densinervis RAcIB. 371. — Ctenis (Potockii var.?) remotinervis
Racrs. 871. — Ctenis Zeuschneri RAcIB. 372. — Cupressinoxylon pannonicum (Ung.)
FEnrx 180.

Dadoxylon Schenki MORGENR. sp. 177. — Diploxylon stigmarioideum WiuixzL 177.

Ephydatia Capervelli Bwbk. 96, 97. — Ephydatia filuviatilis LBKN. 96, 97. — Ephy-
datia Lendenfeldi n. sp. 97.

Heterangium Grievi WIinL. 176.

Kaloxylon Hookeri 176,

ÍNHALT DES SUPPLEMENTES. XXIII

Lyginodendron Oldhamium WILL. 176.

Pityoxylon Knaus. 181.

Vuercinium helictoxyloides 171.

Khachiopteris aspera 176.

Thinnfeldia 191. — Thinnfeldia rhomboidalis ErraesH. 191.

Die übrigen in diesem Bande vorkommenden Personen-, Orts-, Mine-
ral-, Gesteins-, Thier- und Pflanzennamen, auf welche im nichtungarischen
Texte unter Hinweis auf den Originaltext Berufung geschieht, findet man
im ungarischen Register I—V. zusammengestellt.

(260 ki FV AN kegye gyér
c 38 22 sé oggés HEV HÚ
K-s 4844 A 4/6

a ;

A

16

2 az -ertb pétásttyeját erómenásszálgesakt szel 1 §
I evet lrepnd baz eajbttotz tát junrioetőa tett San záeülő

ér fed! detto et tatás ge ár 3 szótlírín ásás dzje talpát
. zsé A hot ÖV LAÜN Kt Tvt aateget vál

G:s áá d j
"e. Ca jét kéne e at DUG öé jö:
y van ;
vi léké áá. 1EN
§ j8 sti gés 2 adsák
Úgői í adi
e 4 A vhd By dél
Fa
pe eni
Mé y 6 :
vi a jj
a 8: p"
jó
-
i A
7 -
L 8
; PETGENEE FANG i
"Ti A
j s dd a, CNN S réten Vg STI ége ét Jules E
j ét ép TAGAD) VAL GY: TOVA - .
e cahajara Cat gála 4 c FELÜL ts Va ed zlae. mv E
4 tj ag, AT) E abad pert Wl ai
2 dass jó gt rel ÉV tel a zfszggev zását
8 v - aa ml pl ső év ést §. te mi 9
a da. , S ét e KŐ Ő 14 s ps) elatesézA
jú é9.A. ág TTV GEV, Az a Sat € aa ODA ép TE
0 LíE 26 egi Pl ed TÖÉSA NETTÓ
E Za bh sírt HÉ A pars Ég art hd
i fe k e
A 1" éa i j móka Eggylttízrtgőáglkszn , ÉTRT
ESET focagdrent kél Vet
j já

FÖLDTANI KO ZLÖNY

XXVI. KÖTET. 1896. JANUÁRIUS—ÁPRILIS, 1—4 FÜZET.

MEGEMLÉKEZÉS JAMES DWIGHT DANA-RŐL.

Dr. SCHMIDT SÁNDOR-tól.§

Ember fölváltja az embert, kidől az egyik s másik lép nyomába.
Életünk folyása egybefonódott hullámvonal, hol szakadatlan a kezdet és
szakadatlan a vég. Egy ilyen úton a forduló-pontig a pálya fölfelé vezet,
de azontúl a lejtő következik, melyen kezdetben alig észrevehetően bár, de
mégis csak lefelé haladunk és erről a lejtőről még nem térhetett vissza
soha senki.

Az élet eme folyása közös sorsunk, tudjuk jól, hogy ez természeti
törvény, mert kivétel alóla nincs. Megnyugszunk benne, mert a természet
rendjével szemben tehetetlenek vagyunk. De bár el is pusztul mindig az
egyes; fejlődésünk, haladásunk záloga mégis megmarad, mert a szellem
világában gyüjtött potentiális energia az utódokra száll, kik vele előbbre
vihetik az ügyet magát is.

Ez a pálya, melyen az emberi értelem kifejlődése, művelődése a mai
napig haladt, igen kecsegtető. Lejtő az is, sőt hullámzó lejtő, de egész
lefutásában az emelkedés mégis nyilvánvaló. :

Nincs is semmi okunk, hogy akár a további előrehaladás lehetőségét
kétségbe vonjuk, akár pedig, hogy előre kitűzzük az emelkedés legmaga-
sabb pontját, melyen túl következnék azután a ne tovább.

És az emberiség ügye halad is előre, végéhez közelgő századunkban
pedig épen hatalmas léptekkel szökkent fölfelé, úgy hogy évről-évre,
majdnem napról-napra érezünk ez előhaladásból valamit majd az egy, majd
a más formában, mely a korábbi századok embereit kétségtelenül ijesztően
megszédítette volna. E század szellem-óriásai a megelőzők fáradtságai és
saját munkájuk révén oly nagy mértékben halmozták föl nekünk az értelmi
kincseket, hogy gazdagságunk tudatában el is feledhetjük miként hosszú,
hosszú időkön át ugyancsak pangott az előhaladás.

Az emberiség közös javát színvonalon tartani minden, a kötelességét
teljesítő egyén egyaránt hozzájárul.

A horizontot azonban lényegileg csak azok emelik, kiknek saját ma-
guk szabta kötelessége egy vagy más formában a tudomány művelésében

rElőadta az 1896. februárius 6-án tartott közgyűlésen.
Földtani Közlöny, XXVI. köt. 1896. 1

pen

2 SCHMIDT SÁNDOR:

áll. És e tekintetben nincs különbség az egyik tudomány és a másik
tudomány között. Az egyes tudományszakok magas fokú fejlettségének
ugyanis a többiekkel való benső érintkezés a legbiztosabb jele. Kezdet-
ben isolált tudományok lassanként megközelítették egymást, majd érint-
kezésbe léptek, ma meg az érintkezés határán egybe is olvadtak, úgy hogy
itt a mesgye alig vonható meg többé az egyik meg a másik kozott. Egy
tudomány területének sincs absolut kizárólagossága, az egyes szakok meg-
közelített vagy megoldott feladataikkal a rokon ágak kitűzött czéljainak
eléréséhez is járulnak és így lassanként mindig tágabb-tágabb körű, nagyobb-
nagyobb szabású problemákhoz futnak az egyes útak, melyeknek közös
végpontján, a magaslaton az emberiség java, üdve ragyog. Ez minden
tudománynak az igazi, mert közös végső czélja.

Nem mondhatni, hogy mindig nyilvánvalók vagy legalább könnyen
követhetők az útak, melyeken az egyes tudományszakok a közös czél felé
együtt iparkodnak. Az elméleti és gyakorlati tudományokban sincs e rész-
ben igazi különbség, úgy hogy a tudomány voltaképen mindig csak egy,
pusztán a formája más. A mult megtanított reá, hogy minden, az emberi
értelem munkájával kivívott, bár talpalattnyi tér sem maradt mindig és
sehol sem meddő, ép úgy, mint a hogy munka nélkül nem vívtak még ki
igazán soha és sehol semmit. Semmivel ugyanis nem lendíthetünk semmit.

Kiknek munkatere tehát az emberiség közös ügyének, az igazi köz-
jónak, a tudománynak művelése volt és kik helyüket itt megállva, munká-
jukkal lényegesen előbbre is vitték az ügyet, bármelyik nemzet fiai is lettek
légyen, mégis minden nemzet bizonyos fokig egyaránt saját fiának érezte
őket és érezi. Mert hisz az ő munkájuk hatása áldást hozott minden egyes
nép törekvéseire s ez a tudományoknak valóban nemzetközi mivolta, mely
a sikeres együtt munkálást s vele a biztosabb, gyorsabb haladást is bizto-
sítja. Az ily emberek igazi jótevői méltán az emberiségnek. Míg élnek,
egyaránt örömmel emlegetjük őket, s ha meghaltak, pályafutásuk határ-
kövénél könyet hullajtunk ugyan, de egyúttal törekvéseiket magunkévá téve,
munkájukat folytatjuk és erőinkkel mi is előbbre kívánjuk vinni az ügyet,
melynek küzdőterén ők maradandó nyomot hagytak hátra,

Ez nem az igazi meghalás, nem az enyészet, sőt inkább ez a resur-
rectió, ez az emberek örökkévalósága. Az ily egyének elhunytának fájdalmas
tudatát ellensúlyozza azon maradandó áldás, mely munkásságukból az
utódokra egyaránt háramol, az ő haláluk elszomorító hírét diadalmasan
legyőzi azon hálatelt öröm, hogy megszülettek egyátalán. Az ilyenek emlékét
fölidézni öröm, velük foglalkozni igazi kitüntetés.

Ilyen férfiú volt James DwicHr Dana is, ki tőlünk távol, mint idegen
nemzetnek fia, Éjszak Amerikában, New-York államban Utica-ben 1813.
februárius 12-ikén született. Vajjon van-e ma mineralogus, ki Dava-nek
hírét ne hallotta volna ? Vajjon képzelhető-e ma számba vehető mineralogia,

J. D. DANA. 3

mely az ő munkájáról tudomást nem vett légyen ? Gyüjteményeinket az ő

systémája nyomán rendezzük, az ő rendszere az, mely ma világszerte az

ásványok osztályozásában alapul szolgál. 5 ha tudni kivánunk erről vagy

arról az ásványról közelebb érintő hiteles valamit, nem nyúlunk-e önkény-

telenül is ahhoz a jól ismert vastag könyvhöz, melynek homlokán az ő

neve huzódik meg? Ahhoz a könyvhöz, mely az éles észnek, vas logikának,
hangyaszorgalomnak epochális műve, mely a mineralogiát irigylésre mél-

tóvá tette a többi összes tudományszakok között?

A mineralogia révén vált Dana és méltán világhirűvé. A mineralogia
volt kora fiatalságának örömteli tárgya, értelmi kiművelését vele kezdette
meg s az ásványok szeretetével fejlődött ki benne a szeretet a természet
összesége iránt. Pedig a mineralogia koránt sem volt elég tágas tér az ő
nagy szellemének. A korlátok közé fogott ideák s elvek területének nevezte
gyakran. A geologia körében az őt jobban kielégítő területen mozgott,
a hol, úgymond, az összes tudományok valamennyien egyetlen egygyé olvad-
nak össze. És a geologiának, sőt még a zoologiának is ép oly beható, mint
eredményekben gazdag munkása lett ő az ásványtan mellett. Mint minera-
logus Dana világszerte jobban ismert ugyan, de geologiai és zoologiai
érdemei sem maradnak el az ásványtaniak mögött.

Valóban bámulatos tevékenységű életet élt, élt igazán, mert dolgozott
mindig. Ha munkáinak csak jegyzékét is tekintjük végig, mely 1835-től
kezdve úgyszólván halála perczéig egymásutánban a tárgyak változatos-
ságáról, nehézségéről, fontosságáról és terjedelméről felvilágosít, az e közben
lefolyt hosszú 60 évnyi idő daczára alig hihetjük el, hogy mindezeket és olyan
kitünően egy ember tárgyalta, dolgozta ki! Hisz elvégre ő is csak egy fővel
tanult, csak két kézzel dolgozott s az ő órái, napjai, évei sem voltak a
mienkénél hosszabbak. Igen, de nem hagyta óráit elröppenni hasztalan.
A tétlenkedésre ideje nem volt. Ez a siker titka. Így történt az, hogy mikor
már idősebb korában a kórtól gyötörve, minden legcsekélyebb értelmi
munkától is időről-időre eltiltva volt, mégis a javulás óráiban újból csak
a munka mellé állt.

Így geologiai kézikönyvéből rManual of Geologyv a negyedik kiadás
kidolgozását, az 1890 őszén őt lesujtott súlyos betegségből való fellábadás
után, a mint erői vissza-vissza tértek, fokozódó munkával folytatta. Pedig
ekkor már naponta három óránál többet egyátalán nem dolgozhatott.
És ha most megnézzük e gyönyörű munkát, mely nagy oktáv formában,
1088 oldalon, több mint 1575 ábrával és térképekkel ellátva, 1895 kora
tavaszán meg is jelent, a melyet ő elejétől végig a szó szoros értelmében
újra írt és újra rendezett, mely számtalan eredeti megfigyelésein kívül
a tudomány megannyi új adatait és elméleteit egyaránt birálva tekintetbe
veszi, mely könyv az ő, mineralogiájából átalánosan ösmert géniusának
minden hatalmát ragyogtatja, úgy hogy e mű méltán a legbecsesebb geo-

1r

4 SCHMIDT SÁNDOR:

logiai kézi könyvek sorába tartozik: akkor láthatjuk csak igazán, hogy a
lelkiismeretesen fölhasznált egyes kis hatások összege mire nem képes!
Betegséggel sujtott ezen éveiben hozzátartozói, de ő maga is, nem egyszer
belátták, hogy legjobb volna enagy mű betetőzését talán már másokra
bízni, hanem mindezek daczára, mint egyik életírója, fia EDWARD SALISBURY
DaAwa megjegyzi, a szilárd akaratból eredő önuralommal és hosszú tapasz-
talással támogatva, ő azért csak haladt, lassacskán ugyan, de mindig csak
előre és végre is 1893-ban a kézirat már a nyomdába került és az egész
munkát 1895 februáriusában, vagyis most egy éve, életének egyúttal utolsó,
82-ik évében, halála előtt két hóval, diadalmasan be is fejezte.

Egy nyolczvankét éves embertől nem mindennapos dolog ez.
A sikerben azonban osztozik vele az, ki életének sorsát az övéhez fűzte,
szerető neje, kinek érező szive, őrködő szeme mindig vele volt, úgy hogy
nélküle, fiának állítása szerint, sem ez utolsó nagy munkája el nem készül,
de sőt egyátalán nélküle sem annyit, sem pedig oly sokáig nem dolgozha-
tott volna.

Míg sétált lakóhelyén, New-Haven-ben, Connecticut, 1895 április
havának 13-ik napján és az egész napot vidám, eleven hangulatban töltötte,
mint rendesen. Este azonban szívbaja támadt, mely másnapra javult ugyan,
de azért még akkor este, 1895 április 14-én rövid vergődés után csendesen
örökre elszunnyadott. E legutolsó napig mi jele sem volt, hogy szellemi
ereje megfogyatkozott volna úgy hogy élete valóban könnyű, boldog
véget ért.

Dawa élete ritka példája az értelmi fejlettség igen magas fokának,
melynek alapja már veleszületett ugyan, de két nevezetes körülmény volt
az, melynek későbbi igazi nagyságát köszönhette. Az egyik a jó tanárok,
a másik az utazás. A jó tanárok s kivált a természetrajz tanitója már mint
10—12 éves fiúban lángra lobbantották benne a szikrát. Mert nem csak
a kathedráról foglalkoztak vele és társaival, hanem valóban nevelték is
őket. Kirándulásokra jártak, melyeken érdeklődése a természet tárgyai
iránt mind jobban lefoglalta lelkét. Nem elég az, ha csak jól tanít a tanár,
hanem nevelnie is kell. Mennyi tévedés, mennyi helytelen itélet támadhat
abból, ha a tanár csak a leczkefölmondásra néz! Az bizonyos, hogy a rossz
tanulók később sem válnak épen kitünő emberekké, de az is bizonyos, hogy
Jusrus vor LIEBIG-ről följegyezték, hogy 16 éves koráig elannyira rossz tanuló
volt, hogy tanárai csapásnak, szülei pedig szomorúságnak tekintették akkori
életét. CHARLES DARwIN sem tartozott kora fiatalságában a szokott érte-
lemben vett jó tanulók xözé. És mégis, e két rossz diák később csak
LrEsrG-nek, DaRwrwx-nak vált. Hanem hány jóravaló tehetség züllik el a
tanítványok lelkével, igazi tehetségeivel nem foglalkozó, automaton tanárok
itélete folytán, a kikből különben hasznosabb férfiakat lehetett volna.
formálni!

J. D. DANA. 5

Dawsa maga nem egyszer mondotta, hogy későbbi sikereinek alapját
a korai jó tanitásnak s a benne felköltött érdeklődésnek köszönhette.
Mert mégis csak más dolog az, mikor a tanár maga köré gyüjtve növen-
dékeit, lelkökbe pillanthat, kielégítheti tudni vágyásukat egyátalán, nemcsak
a leczke szűkre szabott határain belől. És mégis nálunk egészben-nagyban
mily kevés súlyt fektetnek erre az igazi nevelésre. Az angolok tanítási
rendszerét nem szeretik a kontinensen, nem is utánozzák. De követhetnék
az ő nevelési módjukat, nem a külső, hanem a, belső, a lényeges formában.
A tanítványok lelkébe kivánnak ők pillantani, tanítják és felköltik, de ki is
elégitik érdeklődésüket. Jog TYywNDALL beszéli el, hogy a hampshire-i
gazdasági intézetben a fiúk hetenkint összegyültek, mikor azután a többek
között minden egyes növendéknek joga volt bármit is kérdezni, melyre
társaik s az ott levő tanárok megfelelni iparkodtak. A nyolez évestől 18
évesig váltakozó korú mintegy 80—90 fiú talált is ám elég kérdezni valót,
melyekből az ő lelki világukba is be lehetett pillantani. Nehány kérdést
meg nem állhatok én sem, hogy ne közöljek. Ilyenek voltak a következők :
cMik a királyi csillagász kötelességei?v xMiért csuklik az ember, ?s wHa
a törülközőt megnedvesítjük, miért lesz a vizes rész sötétebb, mint volt
előbb ?v, rFelszáll-e a harmat vagy leereszkedik ?v, Igaz-e, hogy az embe-
rek egykor majmok voltak?v, xVétünk-e a vegetariánusok szabálya ellen,
ha tojást eszünk? stb., stb. Mennyi mindent nem árulnak el ezek a kér-
dések! S ha tanár megfelel reájuk, nem adott-e ezzel egyuttal megnyugvást
a fiú kedélyének és egyuttal ösztönt is, hogy csak kutasson, érdeklődjék
tovább? És nem nevelődik-e így jobban az ember, mintha csak is pusztán
a leczkéket mondja fel, bármily kitünően is különben ?

Ez a pont DANnA életében is kiváló szerepet játszott, méltó volt tehát
hogy vele foglalkoztunk. Bár meghallanák azok is, a kiket illet !

A másik mélyre ható fordulatot az útazás idézte elő DAwa életében.
Boldog nép az, mely útazni szeret és utazhat is. S ha a költőnek Eörvös
JózsEF BÁRÓ szavaiként elkerülhetlenül szükséges az utazás, mikor ember-
ismeretet i8 szerez, hát még mennyire elkerülhetlen az a természetbúvár-
nak! Véletlen dolog-e az, hogy HumBoLpDT, DaARwIs, HUxLEYx, HARCKEL,
AGassiz, LEoPoOLD von Bucn stb. is utaztak előbb és e közben még inkább
ez után vált belőlük az igazi HuMBoLDT, DARwrwx, HuxnEvY? És azután szere-
tünk-e utazni mi, vagy ha szeretünk, útnak veszszük-e azt is, ha az alföldről
Budapestre vagy Budapestről mondjuk Bécsbe szállít a gyorsvonat? És ha
elmennénk bár szives örömest a legmesszebb vidékekre is, vajjon hány
teheti ezt meg közülünk! Nem mondom ugyan, hogy csak ezért nem vált
még honfittársainkból épen egy HUMBOLDT vagy DaRwriwx, de határozottan
állíthatom, hogy más volna hazánk értelmi színvonala, ha magunk és fiaink
útazhatnánk és útazni szeretnénk egyátalán.

Dana legelső nagyobb utját az Egyesült-Államok nehány hadi-

6 SCHMIDT SÁNDOR:

hajóján járta meg 1833.—1834. években. Alig mult húsz éves ekkor, alig
rázta le magáról a hires YALE College porát, hol 1830-tól kezdve végezte
egyetemi tanulmányait, mikor útra kelt. Vagyona, az nem volt, mert
a gyakorlati pályán mozgó atyja az üzlet embere vala, ki nem jó szemmel
nézte fiának tudós készültségét, úgy hogy az egyetemi évek eltelte után
saját maga erejére volt teljesen utalva. Hanem a hajókon a tengerész kadé-
tokat mathematikára tanította és ezen a réven 15 hónapig hajózva bejár-
hatta Francziaország, Olaszország, Görögország, Törökország számos
kikötőit. A szabad órákban a számitó kristálytan fogas tételeit dolgozgatta
ki, a partokon pedig figyelt, tanult, gyüjtött. A Vesuvnak 1834. évi július
havi állapotáról szóló és nyomtatásban megjelent első dolgozatának tárgyát
is ez utazás alkalmával szerezte meg.

Ez utazás után dolgozta ki mineralogiájának is 580 oldalon az alig
huszonnégy éves ifju az első kiadását, mert legelső vonzalma az ásvány-
tanhoz kapcsolta le egész tevékenységét. Az úton tehát mondhatni meg-
érett az ifjú és kezdődött a tudós férfi munkás élete.

De nem ez az utazás volt az, mely azután a tudós férfit is kellőleg
kidomborította benne. A második, az igazi nagy út. Az Egyesült-Államok
kutató expeditiójában hivatalosan vett részt, 1838-tól 1842-ig, mint mine-
ralogus és geologus immár, a déli s a Csendes óczeán vidékein. Először
Madeirába hajóztak át, onnét vissza Rio Janeiro-ba, majd a Magellan
szoroson át Chile, Peru partjait keresték föl, azután neki vágtak a Csendes
óczeánnak és a Paumotu, Tahiti, Hajós szigetek vonalán New-South-Walesbe
jutottak; ez utóbbi helyről New-Zealand, a Fidzsi szigetek, a Sandwich
szigetek, majd vissza a Karolinák és azután ujból vissza az Egyesült-
Államok nyugati partjai, Oregon-tól San-Francisco-ig következtek. San-
Francisco-ról a Sandwich szigeteken, Singapore-on, a Jóremény-fokon és
Szt.-Ilonán keresztül tértek vissza New- Yorkba 1842-ben június 10-ikén.

Az azután, ki ennyit látott, ki ennyit tapasztalhatott és hozzá rend-
kivül éleselméjű, hangyaszorgalommal kitartó is volt, bizonyára irhatott
a kontinensek kifejlődéséről, az óczeánok mélyedményéről, a hegyek
alakulásáról, a korall szigetekről, a vulkánokról, a glaciális korszakról stb.
stb. megannyi becses dolgozatokat, könyveket. De nemcsak róluk, hanem
az állatok világából a erustaceákról, az anthozoákról is megannyi becses
műveket, névszerint a zoophytákról 741 oldalas guart munkát 61 táblával,
a crustaceákról pedig két 4" kötetben 1620 oldalt 96 táblával, bennök több
mint 200 uj zoophytának és ötszáznál több uj erustaceának a leirásával,
a táblákon legnagyobb részben az ő sajátkezű gyönyörű rajzaival és a szö-
vegben az osztályozásnak és a fajok rokonságának olyan éleselméjű meg-
állapításával, hogy a rákok osztályozása egész a mai napig csax kevéssé
tért el attól, melyet ő Report-jaban adott, a koralloké meg épen változat-
lanul maradt.

J. D. DANA. 71

Járnak hajók a mi kikötőinkből is messze tengerekre, a tengerész-
növendékekkel évről-évre kisebb-nagyobb utakra mennek, söt egy-egy
hadihajó földet körülfogó útra is el szokott indulni. Vajjon nem mehetne el
rajtuk, velük egy-egy magyar természetbúvár? Vajjon a tudomány nem
érdemli-e meg nálunk is azt a méltatást, mely az Egyesült-Államokban
1838-ban már szükséglet volt ?

A világ legkülönbözőbb pontjain gyüjtött anyagnak és megfigyelé-
seknek feldolgozása az útazás után 13 álló évig foglalta el Dawva-t. Mikor
a három jelentés — közöttük a geologiát tárgyaló is egy 756 oldalas 4" kötet
21 táblával — elkészült, egészsége is nehány év után hanyatlani kezdett,
úgy hogy élete ezentúl mindig vergődés volt a betegség ellen. Ez az ő békés
életének hősi korszaka, melyben a testi bajjal folytonosan küzdve, a munkát
nem hogy föl nem adja, hanem még 35 éven át eredményeiben és tömegé-
ben is bámulatra méltót végezett. Ekkor kezdődött az ő tanári pályája is,
azon a hires amerikai főiskolán, a YALE College-ben New-Haven-ben, hol
maga is tanult. Itt 1850-ben a természetrajz tanára lett, majd 1864-ben
a geologia és mineralogia professora. A tanítást 1855-ben kezdette meg és
1890-ig folyvást tevékenyen tanárkodott. Ez időtől kezdve régi baja, a
tudósok átka, az idegbaj gyötörte jobban, jobban, úgy hogy 1894-ben mint
professor emeritus a nyilvános élettől vissza is vonult.

Hogy tanárnak milyen volt, az az amerikai fiatal nemzedéken látható,
kik főleg a geologia terén a legteljesebb elismerésre méltó dolgokat végezik.
A fiatalság nem is szünt meg soha szeretetével támogatni a már beteg
mestert, és az ő segítségük is hozzájárult nagy mineralogiai és geologiai
munkáinak tökéletességéhez. Ez a legszebb formája az igazi hálának, a jó
vetésnek a jó aratása másrészt.

Nagyobb útra Dana még két későbbi alkalommal kelt; 1859/60-ban
ugyanis Európában járt, inkább üdülni, 1887 nyarán pedig ujból a Sandwich
szigeteket meglátogatta, a hol, mint valahol olvastam, az ifjúkor legszebb
álmait megtestesedve találja az ember a természet szépségeiben. Ez utóbbi
útján 10 hét alatt nejével, az idősebb BENJAMIN SILLIMAN, egykori tanár-
jának leányával, kivel 1844. június 5-ikén kelt egybe, és fiatalabb leányával
16,000 kilométernél hosszabb útat járt meg. Ezen utazása után írta meg
gyönyörű könyvét 1890-ben a vulkánokról, melylyel többi munkáirak
koszorújába egy ujabb el nem hervadó levelet fűzött.

Mineralogiájának legnevezetesebb publikálása volt az 5-ik kiadás, mely
1868-ban jelent meg. Ez betetőzte az ő mineralogiai tevékenységét, ez az Ő
nagy tudásának, bámulatos munkásságának ezen a téren a leghatalmasabb
de egyúttal legutolsó momentuma is. Ez a kiadás az a könyv, mely az ő
világhirét megalapította. A világ legelső tudós társaságai egyik a másik után
kitüntetésekkel halmozták el ekkor, de a mi az ő puritán lelkületére is
jellemző, czímeinek, kitüntetéseinek hosszú sorozatát ő nem írta neve mellé.

8 SCHMIDT SÁNDOR:

A magyar tudományos Akadémia 1878-ban díszitette föl nevével kültag-
jainak fényes sorát. Mineralogiájának ezen kiadásában GEORGE JARVIS BRUSH
is segédkezett neki, a 6-ik és ez idő szerint utolsó kiadását pedig 1892-ben
méltó fia EDwaRD SALISBURY DawA tette közzé. Ez utolsó kiadásban az agg
tudós már egyátalán nem működött közre, hanem fia a tudomány haladásait
lelkiismeretes gonddal figyelembe véve, ez immár 1134 oldalas nagy 8"
könyv a DAwxa név ragyogását nemcsak hogy megőrizte, de sőt ujból is
nevelte azt. Dana irodalmi munkássága eredeti dolgozatainak nagy számán
kivül még az American Journal of Science hasábjain is tágas térre talált.
E nevezetes folyóiratot, mely minden tekintetben a világ legelsői között
foglal helyet, 1818-ban a hírneves idősebb BENJAMIN SILLIMAN alapította.
Dana a szerkesztést az ifjabb BENJAMIN SILLIMAN-nel 1846-ban vette át és
élte fogytáig dolgozott bele. Az eredeti értekezéseken kivül százával irta
a kivonatokat, birálatokat és egyéb közleményeket. Tudta, hogy e fárad-
ságos és nem épen kecsegtető munkával mégis mily rendkivül fontos szol-
gálatot teljesít ő hazája tudományosságának javára is, azért legjobb tehet-
ségét sem sajnálta ezen munkáktól soha.

Dolgozatait minden tekintetben az exaktság jellemzik. Nem is csoda,
mert a mathesis mindig kedves tanulmányai közé tartozott. Kéziratait
mindig simítgatta, úgy hogy mire nyomdába került a szöveg, a sok bele
iktatás és javítgatás folytán szép irása daczára is a kibetűzés nem egyszer
fejtörést okozott a nyomdai személyzetnek.

A haladás, a tökéletesedés egész életén vörös fonálként húzódik ke-
resztül. Folyton tanult, haladt a korral. A dogmától irtózott mindig s a
jobbért mindenha kész volt cserébe adni a jót is. E tekintetben az ő jel-
lemzésére én is csak mineralogiájának 3-ik kiadásából az előszót választha-
tom. E kiadásban ő a régi, úgynevezett természetes rendszerrel, az ásványok
kettős latin-nevével stb. szakított és a chemiai alapon nyugvó saját rendsze-
rét, mely azóta világszerte ösmert és elfogadott, használta. E nagy változtatást
a következőkkel igazolja. c AA változtatás mindig az állhatatlanság jele ugyan,
de még rosszabb az, ha a tudomány haladásához idomulni nem akarunk,
mert ez már a megrögzött tévedés maga.v Így azután az ő új kiadásai
valóban ujak is voltak, mert lelkiismeretes gonddal latolt meg mindent
bennök. Minden kis részleten egyenlő gonddal járt az ő éles esze. Ezért
műveire igazán illik a klasszikus jelző.

De volt érzéke minden szép és jó iránt. A zenét mindig rendkivül
szerette és mikor 70-ik életévén túl betegsége miatt időnként dolgozni nem
tudott, kedélye a zenében találta meg a vigasztalást. A rajzolásban is
mester volt és minden inkább, csak a chablon embere nem vala soha. Ő a
természet összeségét szerette. Még egyetemi hallgató korában szép növény-
gyüjteményt is szerzett New-Haven környékéről, s a növényekkel is mindig
örömmel foglalkozott. Ő alapjában azok közül a régi igazi természet-

J. D. DANA. 9

búvárok közül való volt, kiknek a fajtája már-már letünni látszik. Csakhogy
ő a haladó korral is mindig lépést haladt, a szeretet a természet iránt nem
szorítkozott csupán a kedélyére. Nemcsak a zöld asztal mellett, hanem
kint is tanult az örökké nyitott könyvén a szabad természetnek mindig.
Mikor 1872-től 1887-ig nyugati New-England-ben az úgynevezett Taconic-
systéma kristályos közeteit tanulmányozta, e nagy területen aligha maradt
egy hozzáférhető feltárás, melyet föl nem keresett, melynek kőzeteit és a tele-
pedés viszonyait ne tanulmányozta volna. Nem volt ő soha az az egyoldalú
száraz tudós, ki csak a saját munkakörében találja magát. Neki saját kedvenez
tárgyain kivül mindig volt érzéke a természet összes megnyilatkozásai
iránt. És ez annál megfontolandóbb, mert a tudósok ezen fajtája, az igazi
természetbúvár, ki saját területén mester ugyan, de lát, hall és érez a ter-
mészetben egyátalán és azt mit tapasztalt kidolgozni és élvezhető formában
közkincscsé tenni is mindig kész, ez a fajta mondom, a tudomány nagy
kárára csakugyan elenyészőben van. sMert a természetbúvárok magok —
mondja Prof. C. Lrorp MogGan, Nature, 1358,9, — csak úgy alávetvék az
evolutiónak, mint az állatok s növények, melyekkel foglalkoznak. A XIX.
század végének természetbúvára nem egészen az a species már, mint a
melyet a XVIII. század vége felé így neveztek. Ma vannak biologusok, össze-
hasonlító anatomusok, physiologusok, systematikus botanikusok, gyste-
matikus zoologusok, palagontologusok és embryologusok. De hát hol van
a természetbúvár ?v

Egy minden tekintetben kiváló férfiúnak, a tudomány egyik ragyogó
kitünőségének, egy igazi természetbúvárnak, egy igazi és egész embernek
az életéről emlékeznek meg e sorok. A tudós körülményesebb méltatását
nem e lapokra bíztam, de iparkodtam kidomborítani az embert. Az ezredév
fordulóján méltóbbat keresve sem találhattam volna. Lássák és kövessék
mindazok, a kiket csak illet !

10 MELCZER GUSZTÁV:

ADATOK A BUDAPESTI CALCIT KRISTÁLYTANI ÖSMERETÉHEZ,

MELCcZER GuszrÁv-tól.F

(Két tábla [I.—II.] kristályrajzzal).

Az utóbbi időben a budapesti kis svábhegyi köbányákból egyebek
között igen szép és az eddigi előfordulásoktól már első tekintetre elütő
calcit stufák kerültek ki, melyeket tanulmányozni alkalmam volt. A vizs-
gálat kimutatta, hogy itt a budapesti (budai) calcitnak nemcsak egy új ki-
fejlődésmódjáról van szó, hanem hogy e kristályokon egyúttal a calcitra
nézve általában új forma található. Ezen újabb előfordulást a magyarhoni
földtani társulat 1895. évi május hó 8-án tartott szakülésén. ösmertettem
meg, azóta pedig vizsgálataimat több irányban folytattam, különösen pedig
az ikerkristályok formáit és ikermivoltukat tanulmányoztam.

A fent jelzett újabb előfordulás anyakőzete a kezeimhez jutott példá-
nyokon egy conglomerátos mészkő, mely azonban néha csak vékony réteg-
ként van meg s alatta tömött orbitoida mészkő következik. A mészköre köz-
vetlenül legtöbbnyire baryt telepedett s ezen ülnek a calcit kristályok.
A baryt e helyről szokatlanul szép : kissé sárgás— víztiszta, de egyaránt át-
látszó, fényes kis kristályokban, az ismeretes táblaformában a szokott ala-
kokkal található. Megfigyelhetők ugyanis rajtuk az oszlopon és basison
kívül mint állandó formák 11095 1/2 P co (melynek lapjai néha az a ten-
gelynél metszéshez is jutnak) és 1010) oo P co ; kívülök elég gyakran talál-
hatók még (111) P (keskeny lapokkal), ritkábban (100) cs P oo és (011) P oo,
ez utóbbiak szintén keskeny lapokkal.

A calcit kristályok átlag 31/2 em nagyok, szintelenek — szürkés vagy
sárgás fehérek és felületök gyakran sárgás és vöröses színnel irizál, mely
utóbbi tünemény a baryton is tapasztalható. A nagyobb calcit kristályokat
gyakran még egy aprón kristályos calcitkéreg is borítja, úgy azonban, hogy
helyenként az élek és csúcsok körüli részletek szabadon maradnak. Ez a
kéreg róluk helyenkint lepattantbató. Termetre nézve skalenoéderesek és
hegyesek, mert a végeiket alkotó 11011) R és 10112) — "2 R, különösen az
utóbbi, igen apró lapokkal vannak jelen; a kristályok egyenként vagy cs0-
portban növekedtek, többnyire úgy, hogy mindkét végük kifejlett.

Különös érdekességet kölcsönöz azonban e kristályoknak az a szo-
katlan körülmény, hogy láthatólag nem ikrek, holott az ily módon mind-

X Előadta az 1895. deczember 4-én tartott szakűülésen.

ADATOK A BUDAPESTI CALCIT KRISTÁLYTANI ÖSMERETÉHEZ, 11

két végükkel kifejlődött nagyobb, kis svábhegyi calcitkristályok általában
ikrek szoktak lenni. Főformájuk, a mint mérés útján is meggyőződtem a
szokott 12131) R3, vele mint állandó forma, de igen keskeny lapokkal a
10221) — 2R, a csúcson pedig apró lapokkal a már említett két rhomboé-
der van meg. Az R3 lapjai a középélek felé rendesen nem simák, hanem
háborgatottak, oldási idomok láthatók rajtuk s a lapok mintha meg volná-
nak törve. Figyelmesebb megtekintésre azonban látni, hogy e tájékon egy
külön formával, egy meredekebb skalenoéderrel van dolgunk. Ezen skale-
noéder lapjai többnyire csak oly nagyságuak, hogy egymást középélben
nem metszik, hanem az R3 ellentétes főtengelymetszésü lapjaival adnak egy
tályon jól látni, hogy az így származott látszólagos középél, mely különben
is kissé megtört lefutású, a hasadási irányokkal nem egyközes, hanem hoz-
zájuk képest meredekebb irányú, a mi arra mutat, hogy ez a skalenoéder
nem tartozik az u. n. fősor formái közé. Ezen eltérésből a skalenoéder ott-
létét biztosan meg lehet állapítani akkor is, ha lapjainak az azonos fekvésű
R3 lapokkal alkotott combinálási élei valami oknál fogva (részben való ol-
dás, bekérgezés) elmosódottak.

Goniometeres mérésekből, melyeket egy FuEss-féle kéttávcsöves tük-
rözési szögmérővel (Modell Nro. II.) végeztem, kiderült, hogy ez a skale-
noéder nemcsak a kis svábhegyi calcitra, hanem általában véve a formák-
ban gazdag calcitra nézve is új forma. A számítások a 15271) 3R "/s for-
mára utaltak.

Egy nagyobb és két kisebb kristályon kapott értékek és a számított
szögek ezen formára vonatkozólag a következők :

1 2: közép nk észlelési határok számítvart
(5271) JAV sz 319 281 6 999 27—339" 4 319" 46" 38"
(5271) : (2131) — 199 34. 4 12" 18—159 53" 125, 5" 457
( 4.

DAZNAADZT I — 389 591 389 17—397" 14 HSSáz E

Ez a skalenoéder azonban nemcsak ezenitt érintett egyszerű kristá-
lyokon van meg, melyekre egyébbként igen jellemző, hanem megtalálható
az ikerkristályokon is, mint azt később tárgyalni fogom, különösen az egy-
szerű kristályokhoz hasonlító ikerlemezes kristályokon. Mielőtt azonban

X A mért élek száma.
kk A számitás alapjául (0001) : (1011) — 449 36" 34"" szolgált. — J. D. DANA,
System of. Miner. 6-th edition p. 262.

12 MELCZER GUSZTÁV :

tovább haladnék, előre kell bocsátanom általában a kis svábhegyi calcit
ikerképződményeiről egyetmást.

Az ikerkristályokról H. TRaAvuBE közöl néhány adatot egy 1887. évi ki-
rándulása alkalmával szerzett anyag alapján. Ő a basis szerint képződött
hármas ikreket különböztet meg, melyeken a középső egyén mint vékony
ikerlemez látható s az egész habitus olyan, mint az egyszerű kristályoké.
Kívülök még négyeseket is említ, melyek egészükben kettes (egyszerű) ikrek-
nek látszanak, de középső részletükben mindazonáltal még két ikerlemez
van. A megvizsgált bő anyag alapján TRAUBE megfigyeléseihez a követ-
kezőket fűzhetem.

A kis svábhegyi calcitokon meg lehet különböztetni kettes ikreket,
valamint ismétlődési hármas és négyes ikreket, valamennyit az ismert
(0001) lap törvénye szerint alakulva. A kettes (egyszerű) ikreknél a basis
egyuttal az összenövés síkja s kiképződésük mindig a, normális, azaz olyan,
hogy a két egyén szomszédos positiv sextansában tele szöget látunk.
(1. I. tábla 5. ábra). Kettes ikrekkel leginkább az apró (—0,5 cm) és kisebb
fajta (0,5—1,5 cm) kristályok sorában találkozunk, de a közepesek közt is
elég úa AOL

A hármas ikreknél — s ilyen a kristályok túlnyomó része — a bárom
egyén közül mindig csak a két szélső dominál, a középső pedig gyakran
csak alig észrevehető lemez, mely utóbbi a kristály egyes részeiben gyakran
ki is ékül s akkor a kristály — külsejét tekintve — egy vagy több sextans-
ban egyszerű, sőt elvétve találni oly, az ikerkristályok módjára termett,
kristályokra is, a melyek köröskörül egyszerűek (l. I. tábla 11. ábra). Ezen iker-
kristályokon — nevezhetjük őket ikerlemezes kristályoknak is (1. I. tábla
6. ábra) — az ikerlemezen, annak keskenységénél fogva, alig lehet formákat
határozottan megkülönböztetni, vannak azonban nagyobb fajta (ca. 4—65 cm)
hármas ikrek, a melyeken az ikerlemez szélesebb, azon a formákat fel lehet
ismerni s ezzel egyszersmind azt, hogy ezek az ikerlemezek egy egyszerű
kristály középső részének úgy felelnek meg, hogy belőle köröskörül csak az
u. n. tompa pólusél látszik (1. I. tábla 7. és 8. ábra). Ennek következtében a
három egyén közül a középső a váltakozó sextansokban majd a felső, majd
meg az alsó egyénnel alkotja a tele szögletet és e szögleteknél azt az impres-
siót kapjuk, mintha egy kettes ikerkristály volna egy harmadik egyszerű
kristálylyal egybenőve, annál is inkább, mert a középső egyén, különösen a
legnagyobb kristályokon épen nem lemezforma.

Ilyen kifejlődésű hármas ikrek a kis svábbegyi calcit ikerkristályok
legnagyobbjai, míg a közepes és kisebb fajta kristályok inkább a fentebb

$ H. TRAUBE. Wiederholungszwillinge von Kalkspath vom kl. Schwabenberge
bei Ofen. — N. JAHRBucH f. Min. 1588. II. p. 252.

ADATOK A BUDAPESTI CALCIT KRISTÁLYTANI ÖSMERETÉHEZ. 13

említett wikerlemezes) -eknek nevezhetők, ámbár e két fajta ikerkristály kö-
zött sem a formákban, sem pedig a szerkezetben nincs különbség.

A TRauBE-tól is említett négyes ikreket a rendelkezésemre állott gazdag
anyagon relative ritkán láttam. Megfigyelhettem azonban nehány feltünő
szép négyes ikerkristályt, melyek valóságos penetrálási ikrek módjára ter-
mettek. Közülők a legjellemzőbbet az I. tábla 9. ábráján megszerkesztettem.
Itt két egymáson keresztül hatoló kettős ikerkristályt látuuk az (1010) lap-
jához symmetriásan egybenőve.

A kis svábhegyi calcitkristályok ikerképződményeiben tehát a basis
szerint alakult kettes (egyszerű) ikreket, továbbá. ismétlődési hármasokat
és négyeseket, valamint penetrálási dupla kettes ikreket különböztethetünk
meg. Azonban a mint a hármas ikrek az ikerlemeznek részben való kiékü-
lése folytán egyik másik sextansban egyszerű kristályok látszatával birnak,
úgy a négyes ikrek is a dupla ikerlemez kiékülése következtében helyenkint
kettes ikreknek, valamint a hármasok is valamelyik szélső egyén elmara-
dása folytán egy vagy több sextansban ugyancsak kettes ikreknek képződ-
nek ki, elannyira, hogy épen nem gyakoriak azok a kristályok, melyek
összes sextansukban csakis egyféle ikerképződménynek felelnek meg.

A 3R"7/3 formával analog fekvésü skalenoéder lapokat az ikerkristá-
lyok közül szembetünően az ikerlemezes ikreken találunk. Ritkán vannak
egymagukban a középélek körül, úgy mint a legelől leírt előfordulás eseté-
ben, rendesen a (4041) 4R és 11010) coR, ritkábban egyedűl a £R szom-
szédságában találjuk őket s vagy az ikerlemezig érnek vagy azon túl is foly-
tatódnak (Il. I. tábla 6. ábra és II. tábla 1. ábra). Háborgatott kifejlődésüknél
fogva gyakran többszörös és zavart reflexeket adnak s különösen a tompa pólus-
lapszögre több értéket szolgáltatnak, de általában véve elég jól mérhetők. Két
közepes nagyságú és két kicsiny kristályon végzett goniometeres mérés mu-
tatta, hogy ez esetekben is az 15271) 83R"/s a gyakori forma, ugyanis a négy
kristály közül hármon ennek megfelelő értékeket kaptam :

ő ragi közép n észlelési határok —— legjobb mérés számítva
(S27d4) 2 (7251) .312 52" 4.4 307.53—339.394319 32". 1319 46/3887
(BAZAAKATZAJ DA 77 B egg DOSZ ADR OJ ONE ASE
(sor MOZT ZS EZJ TES ZETZB OSI ZO SO ZB EBB SZBOSÁT TT
(5271) : (4041) 1 TOSSTE ESSEK Ze

Ez a forma tengelymetszéseinél fogva beletartozik a következő övbe
[1010 : 02217, ezt az övet a három kristály közül kettőn — a melyek erre
legalkalmasabbak voltak — kétségen kívül konstatáltam.

A negyedik kristályon, az említett négy közül, a középél körül fekvő skale-

14 MELCZER GUSZTÁV :

noéderre a fentiektől meglehetősen eltérő értékeket kaptam, egyúttal a lapok
nem estek bele az említett övbe. A mért értékekből számolva a (63. 28.91.11)
35/11 R 138/5 skalenoéder adódott, mely a 3R"7/s3 formánál meredekebb és ke-
véssé tompa pólusélekkel bir s melyet komplikáltabb tengelymetszéseinél
fogva úgy lehet tekinteni, mint a 3R"/s egy vicinálisát:

d. Dá SEGA közép TŰ számítva
(63..28.91 . 14) "(MT VAS TSZ SAV) 5 33 DESSZG TIBETET TÉZTZNÉLNE
: (2131) ülő lg 13" 210 MARA
: (1231) 369" 45 316-, 2. 3659 Ba EAM

A kettes ikreknél a 3R"7/s skalenoéderre emlékeztető fekvéssel a posi-
tiv sextansokban, a tele szöglet körül, láthatók skaleonoéder lapok, melyek
az ikerképződés folytán az egyszerű kristályokon tapasztalhatókénál kisebb
felületüek. Leginkább a kicsiny kristályokon tapasztalhatjuk őket, mig a
nagyobbakon teljesen is hiányzanak. Jelenlétök esetében többnyire úgy
vannak kifejlődve, hogy a tele szögletnek csak egyik (bal vagy jobb) oldalán
vannak meg, a másikon aprók vagy hiányzanak is s többnyire egymaguk
képezik a pólust; néha köztük a 4R vagy a 16R, vagy mindkettő is megvan
(1. I. tábla 5. ábra és II. tábla 2—6. ábra).

Hat kisebb fajta kristályon, melyek közül négy régebbi előfordulás,
mérés alapján meggyőződtem arról, hogy itt nem a 3R"7/s skalenoéderről
van szó, hanem több más skalenoéderről, melyek tőle valamennyien abban
térnek el, hogy kisebb főtengelymetszésüek és tompa póluslapszögük is vala-
mivel kisebb. Egyúttal meggyőződtem arról is, hogy a beugró szögleteket is
a 3R"/s formától ugyanily értelemben eltérő skalenoéderlapok alkotják és
nem az R3 lapjai, mint az első tekintetre látszik. Ezek a beugró szögleteket
alkotó lapok majdnem mindig görbültek egy kúpszerű görbe felület mód-
jára, úgy, hogy a görbülés kiindulási pontja többnyire egyuttal a szöglet
középpontja is és ennek megfelelően egymáshoz és a szomszédos R3 lapok-
hoz mért szögértékeik egy és u. a. élen 17-ig is eltérnek, de hajlásaik min-
den esetben kisebbek, mint az -:R3-nak megfelelő szögek. Ezt az említett
hat kristályon kívül még további három kristályon is tapasztaltam. Hogy
ezek a beugró szögleteket alkotó, lapok a teltszögleteknél található kis lapokkal
ugyanazon formához tartoznak-e, ezt a hat kristály egyikén, melynél az emlí-
tett görbülés minimális volt, kiderítettem. Az ezen kristályon kapott szög-
értékek megegyeznek a többi öt kristály közül kettőnek értékeivel és ezekből
kalkulálva egy komplikált indexű skalenoéder adódik ki, mely közel áll a
115 . 6.21 . 4) 9/4R"7/s formához, mint az alábbi táblázatból, melynek két
első értéke a tele szögletre, a többi három pedig a beugró szögletre vonat-
kozik, látható :

ADATOK A BUDAPESTI CALCIT KRISTÁLYTANI ÖSMERETÉHEZ. 15

közép n számítva
(hiki) — (15. 6. 21 4)

(hik1) : (2131) 9" 6 3-6 6 TET AAD
: (2121) 349 6 34 3 34" 46 34"
: (kih) 30" 36" 332 Vg HZ AT 20
ZAJ ZB 40916 2.419 997"
: (4041) 159 55" 313" AN s ÖR o NÉL

A többi három kristályon két, valamivel meredekebb, a (9 . 3. 12 . 2)
3R2-höz közelálló skalenoéder volt jelen (az említett ábrákon ezek a skale-
noéderek a 15271) 3R"/s forma metszésével vannak megszerkesztve). Az a
tény, hogy a megmért hat kristályon három különböző skalenoéder van,
melyek egymástól jobban térnek el, semhogy egy formának vicinálisaiként
volnának tekinthetők, kétségtelenné teszi, hogy más kettes ikerkristályokon
ugyancsak más, emezekhez közelálló skalenoéderek is lesznek s csakis nagy-
számú és relative jó kristályokon lesz lehetséges a kis svábhegyi kettes ikrek
ezen tájain található formasorozatának megállapítása. Hogy a kettes
ikreknél a beugró szögleteket alkotó lapok nem az R3 lapjai, ezt a kisebb
kristályokon, melyeknél a 11011) R nagy lapokkal van kifejlődve, szögmé-
rés nélkül is látni: az R3 lapjaival való kombinálási éleik az R megfelelő
kombinálási éleivel, illetve a hasadási irányokkal nem egyközesek, hanem,
úgy mint a 3R"/s formánál is láttuk, meredekebb állásuak (1. I. tábla 5. ábra).

Ezek a skalenoéder lapok — mint emlitve volt — a, positiv sextan-
sokban a kicsiny kettes ikreken sokkal gyakoriabbak, mint a nagyobbakon ;
ez utóbbiakon a tele szögletet többnyire az említett két rhomboéder, 4h és
16R képezi, a beugró szögletben pedig a skaleonéder lapok közt kisebb-
nagyobb lapokkal a (1010) coR van meg, néha tulnyomó nagyságban; a
14041) 4R szintén megtalálható a beugró szögletben, de aránylag ritkán
(1. II. tábla 2.—6. ábra).

A nagy hármas ikerkristályokon (l. I. tábla 7. ábra) ezen skalenoéderla-
pok rendesen csak a szélső egyének egyikére szorítkoznak s csak a középső
egyén ikerhatáráig érnek ; a tele szögletnél relative ritkán találjuk őket (I. I.
tábla 7. és 8. ábra, melyeken ezek a skalenoéderlapok, úgy mint a kettes
ikrek ábráin az 15271)3R"/s metszéseivel vannak szerkesztve). Zavart kifej-
lődésüknél és még inkább homályosságuknál fogva itt ezen skalenoéderla-
pokat nem mérhettem, de hogy nem az R3 lapjai, azt a hasadási irányok-
kal való egybevetésből látni, egy kristályon pedig, melyen a tele szögletnél
is voltak skalenoéder lapok, ez utóbbiakkal .együtt a beugró szögletnek két
lapja is tükrözött; ez esetben tehát a skalenoéder lapjai a középső egyén
ikerhatárain túl is ki voltak képződve.

A középéleknél megjelenő skalenoéder lapok tehát a megvizsgált
calcitokon nem egy, hanem több formához tartoznak, úgy, hogy a legelől

16 MELCZER GUSZTÁV:

leirt egyszerű, nagy kristályokon és az azokhoz hasonló ikerlemezes kristá-
lyokon 15271) 3R"/s az uralkodó, a többi hármas és a kettes ikreken ezen
skalenoéder ki nem mutatható, hanem több más skalenoéder van jelen,
melyek tőle valamennyien főleg kisebb főtengelymetszésükben különböznek.

Ezen skalenoédereken kívül, melyek tehát valamennyien abban egyez-
nek meg, hogy a 12131) R3-nál meredekebbek és a positiv sextansban tom-
pább lapszögük van, látni néba a kis svábhegyi kristályokon még olyan
skalenoéder lapokat is, melyek az R3-nál szintén meredekebb formához tar-
toznak ugyan, de positiv sextansbeli lapszögük hegyesebb; ezeknek az
azonos fekvésü R3 lapokkal való kombinálási éle a hasadási irányokhoz
képest lankásabb irányú s kifejlődésük olyan, bogy az R3 lapjai egész szé-
lességükben mintegy megtörve látszanak. Különben kevés kristályon s
azokon is csak helyenként láthatók.

Ezen vizsgálataim közben alkalmam nyilt több más, a kis svábhegyi
calcitkristályokról még szintén nem ösmertetett forma megfigyelésére. Ezek
a következők : A már többször említett 116 .0. 16. 1) 16R, továbbá a kö-
vetkező övekbe tartozó formák : (1011 : 01192], (2131 : 0110] és "0221 : 1011],
[0291 : 2131], [0221 : 12317, 10221 : 0110] (I. II. tábla 7. és 8. ábra).

Ezek közül leggyakoribb forma a 16R, mely az ikreken a leírt módon
gyakran megtalálható, többnyire keskeny lapokkal, melyek mindig a főten-
gelylyel egyközesen hullámosak s azért nehezen justalható reflexeket adnak,
de ezek daczára is biztosan meghatározhatók :

1. kristály n 2. kristály n számítva

(AG: OSÍTSÉ) SALOTO MSZT SZE L B ANZ ZSZ ZET" 183 ZOSZZSZÁNA

Ez a rhomboéder különben, mint tengelymetszéseinél fogva várható
is, a calcitnak aránylag gyakori formája és rendesen ilyen zavart kifejlődés-
sel tapasztalták.

Mig a kettes és nagyobbfajta hármas ikreken a 16 R, többnyire két
lappal, a 4R szomszédságában jelenik meg, addig az ikerlemezes kristályo-
kon — épen az ő speciális kifejlődésüknél fogya — még a (10101 cs R van
közvetlen szomszédságában és felületes szemléléskor a 16R részletei gyak-
ran úgy látszanak, mintha a co R folytatása volnának az ikerlemez másik
oldalán ; tüzetesebb nézésre, különösen tükröztetésre azonban jól meg lehet
különböztetni a 16R egy vagy mindkét lapját — ez utóbbit természetesen
az ikerlemezen, — melyek itt is az említett irányú zavartsággal mutatkoz-
nak, míg a prisma lapja majdnem mindig vízszintes irányban hullámzatos
felületü (1. II. tábla 1. ábra).

ADATOK A BUDAPESTI CALCIT KRISTÁLYTANI ÖSMERETÉHEZ. 17

Az [1011 : 0112] övben a kis svábhegyi calciton a kristályvégek ará-
nyosabb kifejlődésekor gyakran látni egy vagy több, néha elég széles, de
általában homályos és a szokott irányban vonalozott lapot. BRaun (Gyular
ezen övben külön-külön kristályon a következő három formát konstatálta :
(2134) V4R3, 14156) 42R5/s és 11123) /5P2, melyek közül az elsőt
H. TRAUBE is felsorolja.

Emlitett kiképződésüknél fogva az ezen övbe tartozó lapok általában
véve — a mint egy kisebb sorozat, részben régibb kristályon meggyőződ-
tem — mérésre igen kevéssé alkalmasak és az esetek többségében csak kö-
zelitően, közvetlenül a lapok csillámlásával mérhetők. Kivételt képez ez alól
még leginkább a (1123) ?/: P2 pyramis, mely a többinél valamivel fénye-
sebb felületü, keskeny csíkot szokott képezni a —!/2R-nek többnyire csak
egyik oldalán. Ezt a pyramist az e ezélból mért 10 (köztük 6 régibb) kris-
tály közül hárman konstatáltam :

mérve n számítva
KKSSKALT OT LT ERZSAB ESZÉT B san 20 7 "BA
közelítően pedig két más kristályon, 3 élen határoztam meg.

Az ezen övbeli homályos lapok egyébbként positiv skalenoéderek lap-
jai, úgy, hogy néha a —1!/2R-nek két oldalán egyformán mutatkozó két lap
két különböző formához tartozik s többnyire nem egy, hanem több forma,
van az R és —!/2R közt, a mit néha már szabad szemmel is látni. Leggya-
koribb formának ebben az övben egy a calciton általában már régen ös-
meretes formát, a 15279) !/s R"7/s skalenoédert találtam, mely az előzőkben
megállapított 3R "7/s skalenoéderrel egyszerü övi kapcsolatban is van. Két
kristályon elég jól volt mérhető :

mérve n számítva
(5279) (LOV) 46142 D6Vágz A íjat ost 9 Teo e5 e
négy más kristályon (7 élen) pedig közelítő méréssel a következő közepet
kaptam: 149 24" 43-29".

Három kristályon (három élen) ily homályos lapokkal a (9.2.11.13)
"13 B 1/7 volt jelen, mely általában véve is új forma a calcitra; egy kris-
tályon volt mérhető :

mérve számítva
(SZESZ OTT EEG e SSSg ag 9 30 56
a másik két kristályon csupán valószínüséggel lehetett csillámlással meg-
állapítani.

" BRAUN Gyula. A budai hegyek ásványai, különös tekintettel a Calcitra. Buda-
pest, 1889. 17. I.

Földtani Közlöny, XXVI. köt. 1896. 2

18 MELCZER GUSZTÁV:

A fönt említett, a kis svábhegyi calcitról már konstatált (2134) V4R3
skalenoédert két kristályon találtam a s R"/s társaságában ; e forma csak
egy élen volt jól mérheető :

mérve számítva

(2132) : (1011) 16" 42 UO 2Z9KSO

A megvizsgált 10 kristály alapján tehát ebben az övben, gyakorisá-
guk szerint csoportosítva, a következő formák voltak megállapíthatók :
15279, 1/8 R 7/s, 11123) "/5. P2, 9.2. 11.13) "/is R1/7 ég 12134) 14 R3.
Egyes leolvasott reflexekből következtetve ezen övből ezeken kívül még az
1/4 R3 és 8/s3 P2 közé eső skalenoéderek is várhatók.

Különösen a nagyobb kristályokon jól észlelni, hogy ezen formáknak
úgy, hogy a — 2 R-rel egyetemben mélyebben feküsznek, mint az R
lapjai, a miből, valamint egész megjelenési módjukból is arra lehet követ-
keztetni, hogy utólagos oldás utján keletkezhettek.

Kevésbbé tökéletes kifejlődésnél is gyakran találni ezen övbe tartozó
skalenoéder lapokat a kristályvégeken. A —!/2 R és R közül pedig a kisebb
kristályokra jellemző az R, mig a nagyobb kristályokon e forma gyakran
hiányzik, különösen akkor, ha a kristályok egyes R3 lapok szerint elnyúl-
tak. A nagyobb kristályokra nézve tehát a —!/2 R a gyakoribb forma, mely
néha egymaga is képezi a csúcsot; ilyenkor a — 2R és co R is nagyobb
lapokkal vannak jelen. Elnyúlás következtében támadó tektonikai éleket a
csúcsok helyén gyakran lehet látni.

A [2131 : 01107 övben több stufának halaványsárga, átlátszó nagy
kristályain találtam skalenoéder lapokra. E kristályok ikerlemezesek, végü-
kön csakis az alaprhomboéderrel. A skalenoéder lapok mint az (1011) coR
lapokat beszegő vékony és fényes csíkok vannak jelen és keskenységök da-
czára is az öv irányában görbültek. Egy kristályon két különböző élen
mint valószínü forma a következő kettő adódott: (27911) —5R9/5 és
18.25. 33. 4) —?!"/4R /17, melyek egymáshoz közel esnek :

mérve számitva
(2791) : (2131) HÚSHZ p-h égálági 4 ét ggy édi
(8.95. 38 A ASZ E ZAY RG JOSEZTTZO

A [0231 : 1011], (0221 : 2131], (0221 : 12311, (10221 : 0110] övekben
a —2R szomszédságában tapasztaltam formákat, melyek valamennyien
görbültek és a —2R lapjait szegélyezik. Nevezetesen a [0221 : 1010] öv-
ben akkor tapasztalni szélesebb csíkokat, ha e két rhomboéder a rendesnél
nagyobb lapokkal fejlődött ki (1. II. tábla 7. ábra). E csíkok közel esnek a
—9R lapjaihoz és feléje görbültek, az R felé pedig éles határúak. Egy krís-

ADATOK A BUDAPESTI CALCIT KRISTÁLYTANI ÖSMERETÉHEZ. 19

tályon elég jól voltak mérhetők s ennek alapján a következő két formára
lehetett következtetni : (2.10.12.74—8/7 R9/2 és (1.10. 11.61) —"/2R11/9,

mérve számitva
(2. TODAY TOT) 40" 48" ANZ Aga 2
(MAO SZÉTESŐ (1011) 459 39" 459 44 407

Ezek közül az első az andreasbergi calciton jól kifejlett lapokkal for-
dúl elő és WIMMER közléséből Y már régebben ösmeretes.

A [0221 : 1231] övben a —2R formát a kis svábhegyi kristályokon
gyakran szegélyezik keskeny, görbült lapok. A két kristályon, 4 élen mért
értékek relative kevéssé térvén el egymástól, egy formára vezettek, melynek
indexei : 4 . 20.24. 111 — "§/n R 8/a :

mérve n számitva

(4.20 92.11) : (2131) DIE ÉGA AA MNK YYOKAAZATT

Az ezen övből a calcitról ösmeretes 14 . 16 . 20 9) §/5 R./s skalenoé-
der már egy a —2R-től távolabb eső forma.

Gyakran más skalenoéderek szegélyezik hosszában a —2R lapjait,
melyek nem tartoznak ebbe az övbe, hanem kisebb főtengelymetszésüek.
Ezek határai a —2R felé szabad szemmel gyakran nem vehetők ki, s akkor
úgy tünik föl a dolog, mintha nem a —2R, hanem egy ennél laposabb,
görbült rhomboéder volna jelen.

A hátralevő két övben : (0221 : 1231], (0221 : 0110] relative jó kifej-
lődésü formákkal valamivel gyérebben találkozunk, mintsem az előbbi övek-
ben. Nevezetesen a [0221 : 1231] övben két kristályon találtam a —2R lap-
jait szegélyező csíkokat. A két élen mért értékekről a következő forma adó-
dott, u. m. (3. 16 . 19 . 24 —"/2 R !9/1s

mérve n számitva

(ZS 192) (0221) 999" 6.25. 2 20" 59127

Végre a 10221 : 0110] öv irányában a —2R igen gyakran átgörbül a
ccR-be, de a görbülés többnyire oly fokozatos, hogy mérésre nem használ-
ható. Csak egy kristályon észleltem a tájékon különváló rhomboéder lapo-
kat, melyek a 10 . 16 . 16 . 51) —!§/5. R formának bizonyultak :

mérve n számítva

(0S16.:T6. 5) (0221) DDE DOL 27, K9KÁB 37

X L. F. SANsoNI: Ueber die Krystallformen des Andreasberger Kalkspath. —
Zeitschr. f. Kryst. X. 585.

9k

20 MELCZER GUSZTÁV :

Ez a rhomboéder tehát kiegészíti a calciton általában tapasztalt 2 ten-
gelymetszésű negativ rhomboéderek tekintélyes sorozatát.

Rövid említésre méltók az ikerkristályok közül a vékony hasadékokban
termett nagy lapos kristályok, továbbá a pyramisalakuak, a gömbös ala-
kuak és végre azok, melyeknél a coR a szokottnál nagyobb mértékkel kép-
ződött ki. Ez utóbbi kifejlődés, melynek esetében a —2R is széles és rövid
s a kristályt fenn a —!/2 R nagy lapjai tompítják, leginkább az ikerlemezes
kristályoknál fordúl elő, de egész hasonló kifejlődéssel vannak kettes ikrek
is; ez utóbbiaknál t. i. a coR-hez hasonló nagysággal a positiv sextansok-
ban a 16R két lapja fejlődött ki, úgy hogy köröskörül a positiv és negativ
szögleteket felváltva a coR és a 16B két lapja tompítják (1. I. tábla 10. ábra).
A pyramisalakú kristályok leginkább ikerlemezesek, ritkábban kettes vagy
négyes ikrek és kettős pyramisszerű külsejöket a —2R és a 4R lapoknak
együttes tetemes kifejlődése okozza. A gömbös kristályok nagyobbfajta vagy
pedig ikerlemezes hármas ikreksa skalenoéderestől annyira eltérő habitusuk
egy, a [1011 : 0112] övbe tartozó, többnyire nem mérhető, skalenoéder do-
minálásától ered (I. I. tábla 8. ábra, melyen ez a skalenoéder a 19.2.11. 13)
metszéseivel van feltüntetve). A nagy lapos kristályok nagyobbfajta hármas
ikrek és az R3 több lapja szerint vannak elnyúlva, olyatén módon, mint
azt az I. tábla 12. ábráján feltüntetett egyszerű kristályon láthatni.

Ezzel kapcsolatosan megjegyezhetem még, hogy a megvizsgált anyag
közt egy pár feltünő nagy kristály is volt (többnyire nagyobbfajta hármas
ikrek), köztük a legnagyobbnak dimensiói: 15 em, 8,5 em és 7 em.

x

Az ikerkristályok alatt állandóan jelenlevő idősebb calcitgeneratió
apró (ca 2—5 mm hosszú), víztiszta vagy kissé fehéres, skalenoédertermetű
kristályokból áll, melyek hol egyik végükkel, gyakrabban pedig oldalukkal
nőve a közetre, sűrű kristályréteget alkotnak a mészkövön és a fiatalabb
calcitnak néha hasonló nagyságú kristályaitól, a successión kívül színökkel
és egyszerű voltukkal többnyire jól megkülönböztethetők. Ez idősebb kris-
tályok ugyanis vagy víztiszták, vagy pedig fehéresek, sohasem zöldes vagy
borsárgák és köztük csak igen elvétve akadni ikerkristályokra. Legnagyobb
lapokkal termett formájuk a szokott (2131) R3, mint H. TRavBm közli,t
ugyanis egy kristályon mértem :

mérve számítva
(2131) : (3121) JOÁ2 cas Gjt ajta láb

(2131) : (2311) 75"29 To 2220

280 tl 252 d

ADATOK A BUDAPESTI CALCIT KRISTÁLYTANI ÖSMERETÉHEZ. 21

De TRAUBE állításával szemben nem ez az ő egyedüli formájuk, ha-
nem mellette megtalálhatók még (0221) —2R, (1010) co R, egy vagy több
terminál forma, sőt a középélek körül a (5271) 3 R"/3- hog hasonló fekvéssel
skalenoéderek is. Helyzetüknél fogva legkönnyebben észlelhetők ezek közül
a tetőző formák, melyek közt az alaprhomboéder a leggyakoribb. Több-
nyire a —!/2 R társaságában alkotja a kristályok végét, de elég gyakran
magában is, vagy pedig úgy, hogy a —!/2 R csak igen vékony csík. Ritkább
eset, hogy ez utóbbi az egyedüli forma, ilyenkor — mint azt az ikerkristá-
lyokon is látni — egyuttal a —2R szélesen kifejlett. Az alaprhomboéderek
ezen, a kristályvégeken való domináló kifejlődését a fiatalabb (iker) calcit-
nak legapróbb kristályain is tapasztalni, tehát a kicsiny méretü kristályokra
nézve általában jellemző, a mi önkéntelenül is azon megfigyelésre emlékez-
tet, hogy a calcitnak oldatokból való kiválásakor a növekedés kezdetén
általában az RB az egyedüli vagy pedig az uralkodó forma.t

Tekintve ezen tetőző formáknak s egyúttal a fönt említett többi for-
mának jelentkezési módját is, a megvizsgált anyag (mintegy 90 stufa) alap-
ján ezen idősebb calcitra nézve általában két fő kifejlődésmódot lehet meg-
különböztetni, nevezetesen egy formákban gazdagabbat és egyszerűbbet.
E két kifejlődésmódot tüntetik elő az alábbi táblázat adatai :

középélek
co R —2R tetőző formák — R3 felülete melletti
skalenoéder
formákban többé kevésbbé E ét
gazdagabb megvan kifejlett R és —!/2R sima ritka
formákban kás zik hiányzik v. 48 vag t jét
egyszerűbb nyztt igen vékony dé Vág T vlászk ANN He (ését

E két kifejlődési mód közül a formákban gazdagabb a gyakoribb
(I. I. tábla 5. ábra). Habitusra nézve a formákban szegényebb kifejlődésmőd
a legelől leirt egyszerű nagy kristályokra emlékeztet, melyekre a 52714
3R "/s forma jellemző, de három kis kristályon végzett goniometeres mérés
megmutatta, hogy itt nem ez a, skalenoéder van meg, hanem több mással
van dolgunk, melyek tőle oly értelemben és körülbelől oly mértékkel térnek
el, mint azok, a melyeket a kettes ikerkristályokról említettem. A lapok za-
vart helyzeténél s a mellett kicsinységüknél fogva is azonban a skalenoé-
dereket itt pontosabban meghatároznom nem sikerült. A formákban gazda-
gabb habitusú kristályokon a középélek körül igen ritkán látni skalenoéder
lapokat, de látni néha olyanokat az [1011 : 0112] övben ; ezek — úgy mint
az ikerkristályokon — többnyire homályosak és nem mérhetők, csupán két

X L. H. VÁTER: Einfluss der Lösungsgenossen auf die Krystallisation des Cal-
ciumcarbonates. — Zeitschr. f. Kryst. 21. 433 és 22. 209.

99 MELCZER GUSZTÁV:

stufának kristályain találtam ebben az övben fényes és jól mérhető lapokat,
a melyek az (1123) ?/, P2 lapjainak bizonyultak.

mérve n számítva

(1123) : (1011) 23" 8" 8 8 2307" 54"

x

A rendelkezésemre bocsátott anyag többi része olyan, szintén újabb
előfordulású calcitstufa volt, melyen csak egyféle generátiót lehetett meg-
különböztetni s ezek tülnyomó részét a budai calcitnak egy jól jellemzett,
ösmeretes kifejlődésmódja képezte, az, melyet a munkások a reánövés mód-
jánál és a hegyes végződésénél fogva jellemzően tüskés könek neveznek.
Többnyire tömött orbitoida mészkőre telepedett, átlag 1 cm nagyságú
egyénekből álló calcitdrúsák ezek, melyeknél a kristályok főtengelyeikkel a.
kőzet síkjára többé-kevésbbé normálisan (derékszögesen) nőttek (kölcsönös
helyzetüket tekintve általában szabály nélkül) úgy, hogy rendesen csak
egyik végükkel képződtek ki, alattuk pedig a kőzet felé szemcsés fehér
calcit van. Szinök halványsárga, többnyire zöldes árnyalattal, vagy pedig
zavaros fehér — tiszta fehér s ezzel kapcsolatosan többé-kevésbbé átlát-
szók — átlátszatlanok.

A középélek körül való részleteket ezen kristályoknál kiképződésük-
nél fcgva ritkábban lehet megfigyelni, de majdnem minden darabon akad
egy-két kristály, a melyen látni azt, hogy ezen kristályok egyszerűek, mint
a minők a legelől leírt nagyobb és az imént megismertetett idősebb kicsiny
kristályok. Formákban ezen calcit kristályai meglehetősen szegények : az
R3-nak többnyire fényes, sima lapjain kívül megvan a —2R, mint vékony,
gyakran alig kivehető csík és a kristályok tetején látható állandóan az R,
néha egyuttal a —!/2R is, mindkettő igen apró lapokkal, úgy, hogy a kris-
tályok hegyes végződésüek; gyakran még tektonikai éleket is figyelhetni
meg rajtuk, úgy, hogy hegyességük látszata fokozódik; egyébiránt itt is
látni, hogy az alaprhomboéder a kisebb kristályokon nagyobb lapokkal és
mindig magában van meg.

Figyelmesebb szemmel a középélek felé — ott, a hol ezen részletek
épen láthatók — ezen kristályoknál is akadni skalenoéder lapokra az 15271)
3R"7/s lapjaihoz hasonló fekvésben, de mérésre zavartságuknál fogva
alkalmatlan kiképződéssel. Ezek jelenléte s általában az egész habitus em-
lékeztet az idősebb, kicsiny kristályokon megkülönböztetett egyszerűbb
kifejlődésmódra, csupán a nagyság és a fiatalabb calcit hiánya az, a mi
őket megkülönbözteti, másrészt találni néha ezen drúzos, hegyes calcit-
kristályok között nagyobbakat, melyek megint a legelől leírt előfordulás
kristályaira emlékeztetnek s tőlük csupán a tökéletlenebb kifejlődés és a

ADATOK A BUDAPESTI CALCIT KRISTÁLYTANI ÖSMERETÉHEZ, 23

baryt hiánya következtében térnek el, mely utóbbi ásvány egyébként ama-
zoknál sincsen meg mindig.

Ugyanilyen, drúzosan ránőtt kristályok alakjában megtalálni továbbá
az idősebb calcitnak formákban gazdagabb kifejlődésmódját is, tehát olyan
calcitdrúsákat, melyeknél a —2R szélesebb és folytatásában a —!/2R,
illetve a co R vannak, csakhogy ez a kifejlődés az előbbiekhez képest rit-
kábban található és a kristályok nem annyira az u. n. tüskés kő módjára
növekedtek.

Ez a termetbeli és formák tekintetében való azonosság arra utal, hogy
a drúsosan reánőtt calcitot az ikerkristályok alatt levő kicsiny kristályok-
kal és a barytra telepedett nagy, egyszerű kristályokkal együtt az egyszerű
calcit typusa alá lehet foglalni.

Van még a drúsosan ránőtt kis svábhegyi calcitnak egy közönséges és
jól ismert változata, az u. n. rudas calcit (1. I. tábla 4. ábra). Ez nagy (néha
10 em és hosszabb) egyénekből áll, melyeknek egymáshoz növekedett alsó
részeik rudas szerkezettel fejlődtek ki, úgy, hogy minden egyes rudnak föl-
felé kristálylapokkal tetőzött folytatása van. Az egyes egyéneket egymástól
könnyű szerrel el lehet választani. E rudas kristályok alatt gyakran baryt
kristályok találhatók. Uralkodó formája ezen calcitnak is az R3; a — 2R hi-
ányzik vagy alig észrevehető csik, a tetőn pedig kisebb-nagyobb, homályos
lapokkal, többnyire egymagában egy skalenoéder van, mely az (1011: 0112)
övbe tartozik. Hogy ez a rudas calcit is egyszerű, azt az egyes kiszabadí-
tott egyének egyöntetü hasadásából látni.

Csoportositva már most a kis svábhegyi calcitnak összes vázolt meg-
jelenési módjait, a megvizsgált anyag alapján, mint láttuk, az egyszerű és
az ikerkristályok typusát különböztethetjük meg. Az egyszerű kristályokhoz
tartoznak az ikerkristályok alatt levő idősebb kicsiny calcit kristályok,
valamint a dolgozat elején és az előbbiekben leírt hegyes termetüek és
végre az u. n. rudas kristályok is.

Nem hagyhatom említés nélkül a hegyes termetű calcitnak egy érde-
kes, láthatólag oldás által támadt elváltozását. Ezen elváltozás végső ered-
ményében az, hogy a kristályoktól csupán csak egy, gyakran sárgás barna
kéreggel borított sapka marad meg, mely csak egyes helyeken függ össze
az alatta levő szemcsés fehér calcittal és belül vagy üres, vagy pedig egy
calcit kristálymagvat borít be. Feltünő széles és relative fényes lapokkal
mutatkozik e kristályokon a —2R (I. I. tábla 2. ábra), mely az ezen kiképző-
désű ép kristályokon rendesen csak igen keskeny lapokkal termett ; a —2R
pedig ösmeretesen a calcit egyik primür oldási formája. Az oldószer itt —
ugylátszik — a kristályok töveinél haladt a leggyorsabban a kristályok bel-

seje felé előre, és a hasadások síkjában távolította el többé-kevésbbé az
anyagot.

24 MELCZER GUSZTÁV: ADATOK A BUDAPESTI CALCIT KRISTÁLYTANI ÖSMERETÉHEZ.

Végül a következőkben összeállítottam a kis svábhegyi calciton
eddig tapasztalt összes formákat, melyeknek száma tehát jelenleg 23. (V. ö.
II. tábla 7. és 8. ábra). Ezek közül az m, I, D, e, f, v, tformákat H. TRAUBE F,
az r, M, z, E formákat pedig BRauw Gy."?Y közli először, a többieket, melyek
közül a csillaggal ellátott formák általában a calcitra nézve is újak, a jelen
dolgozat tárgyalja.

m (1010) co R €m 15271) 3.R"/s

r (1011) R An 69 28490 dd 95/haR9/ő
113031) 3 R t (2134) 4 R3

M (40411 48 g: 15279) 45 R"/s

d 190911 9R E 14156) kzggé
p(16.0.16.1116R KOJD E 2 c ÁZ SRA Aa

e 10112) —!/2R 57 ve TI. 61—9/2R!/9
SRE tten 8la b: 12 0.13.79—/7R a
19 (0.16.16.5)—16/5R 33 jezök ; 91.11 — 16/11 R 9/2
z 11123) /5P2 ty 13.16.19.2)—5/2R 9/is
v (2131) R3 xp 127911 —5 R 9/5

km (8.25. 53. 4) — I/A R Bar

Kedves kötelességet teljesítek, midőn tanáromnak, dr. SCHMIDT
SÁNDOR műegyetemi tanár úrnak őszinte köszönetet mondok, úgy a rendel-
kezésemre bocsátott anyagért, mint az ő szíves utbaigazitásaért, melyben
engem a vizsgálat folyamán állandóan részesített.

Készült a m. kir. József-műegyetem ásvány-földtani intézetében.

TÁBLAMAGYARÁZAT.

I. tábla.
. Egyszerű nagy kristály; R3, 3R"/s.
. Egyszerű kristály, hegyes kifejlődésü.
. Egyszerű kicsiny kristály az idősebb generátióból; R3, — 2R, oo R, R, —/2 R.
Egyszerű rudas calcit (kiegészitve); R3, "V4R 3, —"/2R.
. Kettes ikerkristály.
. Hármas ikerkristály, vékony ikerlemezzel, (ikerlemezes iker); R3, R, 4R,
16R, co R, —9R, 3R"/s.
7. Hármas ikerkristály, szélesebb középső egyénnel.
8. Hármas ikerkristály, gömbös termetü.
9

5 OT HW ge

. Négyes-, penetrálási iker.
10. Kettes iker, nagy co R és 16Rlapokkal.

19
öt

TRAXLER LÁSZLÓ: SUBFOSSZIL ÉDESVIZI SZIVACSOK AUSZTRÁLIÁBÓL.

11. Egy az ikerkristályok generatiójához tartozó egyszerű kristáiy.
12. Elnyúlt kristály; R3.

II. tábla.
1. Az ikerlemezes kristályok részletezett kifejlődési módjai.
2. A kettes ikrek és a nagyobbfajta hármas ikrek u. n. tele szögletei.
3—6. A kettes ikrek beugró szögletei.
7. Egyenes projectió a (0001) lapra a nevezetesebb formákkal.
8. Gömbprojectió a kis svábhegyi calciton eddig tapasztalt összes formákkal.

SUBFOSSZIL ÉDESVIZI SZIVACSOK AUSZTRÁLIÁBÓL.

Dr. TRAXLER LászLó-tól.!

(Ehhez a ILI-ik tábla.)

Az ausztráliai édesvizek szivacsfaunája felől ez ideig még mind csak
igen hézagos ismereteink vannak. Az óriási területről, — beleszámítva
New-Zealandot és Tasmaniát is — BOWERBANK?, HASWELL? CHILTON $,
LENDENFELD ", WITHELEGGEf és WELTNER" közléseiből mindössze 6—7
fajról van több-kevesebb tudomásunk. Mindössze tehát azon vizsgálataimat
teszem közzé, a melyet egy dr. Kganrz F. úr szivessége folytán kapott, az ő
közlése szerint alluviális eredetü ausztráliai infusoriumföldben található
szivacs-spikulákon végeztem. Részint egy egészen új fajról számolhatok be,
részint a többi fajoknak és ezek földrajzi elterjedésének pontosabb ismere-
téhez járulhatok hozzá adalékokkal.

A kérdéses infusorium föld (Geelong-ból (Victoria) származik, és dia-
tomapánczélokon kivűl elég bőven tartalmaz édesvizi szivacsspikulákat
is, melyeket a diatomeáktól iszapolással lehetőleg elválasztva, 40 mikro-
szkópi készítményben vettem vizsgálat alá. A 40 készítményben talál-

: Bemutattatott az 1895. november 6-án tartott szakűlésen.

? A Monograph of the Spongillidae. — Proceedings of the Zoological Society of
" London. Nov. 24. 1863. p. 9—10. Pl. XXXVIII. Fig. 3.

" On Australien Freshwater Sponges. — Proceedings of the Linnean Society of
New-South-Wales. Vol. 7. p. 208—10.

: A New-Zeeland Freshwater Sponge. — New-Zeeland Journal Sec. Dunedin.
Vol. I. p. 383—84. E közleményt nem láttam, de CHILTOoN úr szivessége folytán
magát a new-zeelandi szivacsot vizsgálhattam meg.

" Die Süsswassercoelenteraten Australiens. — Zoologisches Jahrbuch. Bd. II.
1887. S. 87—94. Taf. VI. Fig. 1—10.

" Archiv für Naturgeschichte. 1895. Bd. I. S. 120—128. — Journ. Proc. Roy.
§0c. N. 5. Wales for. 1889. p. 306.

" Spongillidenstudien III. — Archiv für Naturgeschichte. 1895. Bd. I. 119, 127,
142—43. ;

26 TRAXLER LÁSZLO:

tam 3 tüskés gemmula-tűt, 1 kis amphidiskust, 30 nagy amphidiskust
és igen sok különféle alakú skelett-tűt, a melyeknek méretei mikromillimete-
rekben a következők.

Gemmula-tűk :

ETŐSSZÜBÁS etet esete 106
VASTAG Sz ESEN KE 5 5

Kis amphidiskus :
A: tengely HOSSZÚSÁRAA "EE sees e E
a vastagsága 2. --. --- --- 5
A. (Korong átmérője sa ezeket Vzsstés 820

Nagy amphidiskusok :

A tengely hosszusága... 135161/61 65 415369 65 53173 5753 61 65 57 (49
A tengely vastagsága. ..- jajajajajajajajeja jee [aj e[e[é[ E
A korong átmérője .. ---]2011620124]116)20 20 ]20 20120120]16 20 [20 20120

Skelett-tűk :

simák
EELŐSSZUBÁO eszi EÉS rés 297236 265326 236 285 305 264244326 36612651326 2651244/318
VÁGULERÁET TANYA Vesz ÉSE 10 S
apró tüskések tüskések
Hosszuság .-.. --- --- 1297132612033263261285124413381277124412441318
Vastagság "4 NEOTON EKOT ZT 400 TON 58 101 101 8] 10] 10

Alakjukra nézve a gemmula-tűk (1. és 2. ábra) egyenesek, hengere-
sek, tompavégűek, tüskések; a tüskék nagyok, kúpalakúak, legnagyobbak
és legsűrűbben állók a végeken, abol esetleg kissé meggörbülve visszahaj-
lók ; egyáltalán egészen megfelelnek annak a leírásnak, a melyet HASWELL
a Spongilla sceptroides gemmulatűiről tett közzé. A kis amphidiskuson
(3. ábra) semmi oly jelleg nem található, mely ellentmondana annak, hogy
ez azonos a Ephydatia fluviatilis (LEIBxs.) amphidiskusaival. A nagyobb
amphidiskusok (4. 5. 6. 7. ábra) korongjának csipkéi számosak és aprók,
felülete olykor szemcsézett ; tengelye hengeres, síma, némelykor 1—2 nagy
tüskével van ellátva, némelykor egész felületén aprótüskés. Különbözik
tehát alakjában is az Ephydatia Capewelli (BwBx.), és az Ephydatia Ram-
sayi (HaAswELL) — a melyet én sem tekintek az Ephydatia fluviatilis (LUBEN.)-

SUBFOSSZIL ÉDESVIZI SZIVACSOK AUSZTHÁLIÁBÓL. 27

szel azonos fajnak — amphidiskusaitól. A skelett-tűk egyenesek (J—12. ábra),
vagy igen gyengén meghajlottak (13—18. ábra), hengeresek és elég hirtelen
hegyesedők (12. 13. 17. ábra), vagy lassan hegyesedők (10. 18. ábra), vagy
egészen orsóalakúak (9. 10. 11. ábra) ; felületükön simák (15. TO AZT 8 19
ábra), aprótüskések (9. 10. 12. 4. ábra), vagy olykor erős és különösen a végek
felé sűrűen álló tüskékkel vannak fedve (11. ábra), a mely utóbbi esetben
mindig orsóalakúak. Mindezen alakok azonban folytonos átmenetekkel
vannak egybekötve, egymástól élesen elválasztani őket nem lehetséges, s ha
akadtam is oly tűre (15. ábra), a mely felől csaknem bizonyos vagyok, hogy
az csakis az Ephydatia fluviatilis (BEx.) skelett-tűje lehetett, annál kevésbbé
tudnám a többi két fajét egymástól megkülönböztetni, még ha a Spon-
gilla sceptrioides (HAswELD) skelett-tűinek alakja ismeretes volna is. Ez
ugyanis HASWELL szerint orsóalakú, LENDENFELD szerint pedig hengeres
lenne ; magam mitsem szólhatok a dolog felől, minthogy e faj gyűjteményem-
ben még nincsen meg. De mivel az édesvizi szivacsfajokra úgyis főképen a
gemmulaspikulumok alakja és nagysága a jellemző, a skelett-tűk tisztázása
nélkül is biztosan megállapíthatjuk, hogy a következő édesvizi szivacsfajok
élnek Geelong környékén édesvizekben :

1. Spongilla sceptrioides HaAswELL, a mely eddig mindössze csak két
156, TÁGAÁR volt ismeretes.

2. Ephydatia fiuviatilis (LBKx.), amelynek elterjedési körét eddig csak

Hl sópára és Északamerikára (— Meyenia robusta Porrs — Meyenia fluvi-
atilis, var. angustibirotulata CARTR.) szoritkozónak hittük.

3. Egy eddig ismeretlen új faj, a melyet én dr. LENDENFELD RÓóBERT,
ismert ausztráliai utazó és zoologus tiszteletére Ephidatia Lendenfeldi
névre bátorkodok elnevezni.

TÁBLAMAGYARÁZAT.

1—2 ábra. Spongilla sceptrioides HASWELL, gemmula-tűk.

3. ábra. Ephydatia fluviatilis (LBKN.) amphidiskus.

4. ábra. Eplujdatia Lendenfeldi s. sp. amphidiskuskorong.

5—8., Ephydatia Lendenfeldi S. sp. amphidiskusok.

9—19 ábra. Skelett-tűk.
; Az 1—8-ábrák mintegy 800-szoros, a 9—19-ábrák pedig 200-szoros nagyitássa
vannak rajzolva.

28 SCHAFARZIK FERENCZ:

A BÉCSI CS. KIR, FÖLDTANI INTÉZETTŐL
KIADANDÓ GEOLOGIAI TÉRKÉPATLASZ SZINES NYOMATÚ
PRÓBALAPJAIRÓL.

Dr. SCHAFARZIK FERENcz-től.k

Tudjuk, hogy testvérintézetünk, a bécsi cs. kir. földtani intézet geologiai
térképeit eddigelé csakis kézzel való szinezéssel bocsátotta az érdeklődők rendel-
kezésére, kezdetben 1: 144000, később pedig az 1 : 75000 mértékben. Ezen spe-
ciális lapokat soha nagyobb számban készítették, hanem mindig csak egyen-
kint külön megrendelésre.

A legutóbbi években azonban az osztrák cs. kir. földtani intézet igazgató-
sága elérkezettnek látta azt az időpontot, hogy ezentúl fölvételeit a költségesebb
szines nyomatban reprodukáltassa. Alapul e nagy műhöz a bécsi katonai földrajzi
intézet 1 : 25000-es táborkari térképével szemben 1: 75000-es speciális térképe
fogadtatott el, mint olyan, mely kisebb mértékénél fogva az egész térképatlaszt
nem fogná tulságosan terjedelmessé és drágává tenni. Másrészt pedig a speciális
lapok mértékében. a geologiai kiválasztások még elég világosan kirajzolhatók és a
geologiai viszonyok is igen jól áttekinthetők.

De ezen, ilyen méretek mellett is még mindig nagyterjedelmü munkát
bizonyos előtanulmányok nélkül egyszerűen csak sajtó alá bocsátani nem lehetett.
Előbb számos technikai nehézséggel kellett megismerkedni, főleg pedig az alkal-
mazandó színkulcscsal is tisztába kellett jönni. Ezért határozta el dr. STACHE
Gvuxwo, a bécsi cs. kir. földtani intézet jelenlegi igazgatója, hogy előbb néhány
cpróbalapotv adjon ki, melyeket rövid idő multán, még ez évben, a részletesen
előre megállapított színkulcs fog követni. Ezen térképlapok, melyek részint
egyszerűbb geologiai viszonyokat tüntetnek fel, részint pedig nagyon is komplikál-
tak, hivatva vannak tehát arra, hogy az alkalmazott színezést, a színek harmoniá-
ját és viszonyukat a térképsraffozáshoz illetőleg előzetes tájékozást nyujtsanak.

E három 1 : 75000 méretü térkép a következő :

1. Geologische Specialkarte der Umgebung von Wien, a bécsi földtani in-
tézet régibb felvételei, valamint dr. öruk 1888/90-ik évi revisiói alapján. Ehhez a
6 lapból álló tableauhoz a magyarázó szöveget a Erlüuterungen zur geologischen
Specialkarte der Umgebung von Wien Paur C. M. és dr. BITTNER SÁNDOR irták.

2. Geologische Specialkarte von Olmütz, dr. Trxrze E. 1889 és 1890-ik
évi felvételei nyomán. A hozzá való magyarázó szöveget c Erlüuterungen zur ge-
ologischen Karte von Olmützs maga dr. Trxrze E. irta.

3. Geologische Karte der östlichen Auslüufer der Karnischen und Julischen
Alpen. Négy lap, felvéve TELLER FergyEs-tól 1885—91. A hozzá való magyarázat
még nem jelent meg.

xX Előadta az 1896. januárius 6-án tartott szakűlésen.

BÉCSI GEOLOGIAI TÉRKÉPEK. 29

Mind a három mű kivitele kifogástalan szép, a mi különösen a katonai
földrajzi intézet technikai osztályának az érdeme.

Az alapul szolgáló térképek sraffozása ugyan, különösen a világosabb színe-
ket foltonkint sötétebbé teszi, de azért még sem zavarja annyira, hogy az össze-
tartozást könnyen fel ne lehessen ismerni. Különben is az utóbb említett térké-
pen rajta vannak még az egyes formatiók betüs jelzői is.

A három térkép közül kétségkívül felette érdekesek és tanulságosak a 2. és 3.
szám alatt felsoroltak, de mégis tán legjobban érdekel bennünket az 1-ső számu,
a mennyiben ez a bécsi medenczét foglalja magában. Ez ugyanis azon terület, a
mely a két nagyobb magyarországi medenczével szoros kapcsolatban áll, s a hon-
nan Ausztria-Magyarországra nézve a fiatal harmadkornak tanulmányozása és
osztályozása kiindult. Kiváló érdeklődéssel szemléljük tehát ezt a térképet, a mely-
nek legtöbb localitását az irodalomból mindnyájan jól ismerjük.

Bécs környékének geologiai térképe összesen hat speciális lapra esik és az
ezeken szemlélhető geologiailag feldolgozott terület nem kevesebb mint 75 négy-
zetmértföldet foglal magába. Északon ezen tableau határait Göllersdorf, Nieder-
Kreutzstátten és Dürnkrut helységek képezik; keleten a Morváig ér, lejebb pedig
még a hainburgi és wolfsthali hegycsoportot is foglalja magában. Déli szegélye
a Bruck és Trautmannsdorf melletti Lajtha folyó völgyétől valamivel délre esik,
nyugati részében pedig Baden városát érinti. Nyugaton végre vagy 5 kilométerre
terjednek a lapok Kaumberg és Neu-Lengbach községeken túl.

Ezen térképlapcsoport DNy-i sarkából az Alpesek ÉK-i nyulványait látjuk
a közepe felé előnyomulni, az egész szóban forgó területnek mintegy orografiai vá-
zát képezvén. Ezen alpesi hegység főleg az alpesi flysch, vagy bécsi homokkó
zonájába esik, nem csak a c Wiener-Waldov-nak nevezett zömével, hanem még a,
Dunán tul terjedő kisebb függvényeivel is, a minők a Bisamberg és a Rohrwald.
Délre a Wiener Wald, homokköveitől az alpesi mészkőzónára bukkanunk, a mely
térképünkön szintén csak legvégső ÉK-i csücskével szerepel.

Ezen magasabb alpesi hegységhez most már mindkét oldalt egy fiatalabb
harmadkori lerakodásokból álló alacsonyabb dombos vidék csatlakozik, a melynek
azonrészét, mely azemlítettmészkőzóna és a hainburgi kristályospala képezte hegy-
csoport közé esik, belső alpesi medenczének, amazt pedig, mely a Wiener Wald-on
kivül ÉNy-ra fekszik, külső alpesi medenczének szokták nevezni.

A Dunát a külső neogén medenczén keresztül látjuk az alpesi flyschzona
felé közeledni, melyet szűk völgyülettel Greifenstein és Nussdorf között áttör.
A mészkőzonát nem éri, a mennyiben ez már a Baden-Mödling-Perehtolsdorfi vo-
nalon végződik. Nussdorfnál a hatalmas folyó, most már a belső alpesi neogén
medenczébe lép, a hol sokkal szélesebb alluviumot alkotott magának, mint az áttö-
rés feletti külső medenczerészben.

Orographiai szempontból tehát Bécs környékén három taggal találkozunk,
nevezetesen az alpesi magasabb hegységgel, továbbá a bécsi medencze neogén
dombvidékével és végre a Duna lapályával. Geologiai- stratigraphiai szempontból
pedig a legrégibb kőzeteket a kicsiny hainburgi csoportban találjuk, a melyet az
alpesek centrális részének folytatása gyanánt tekinthetünk. Itt ugyanis archaei és
palaeozoi képződményekkel találkoznak. A mesozoi képződmények, nevezetesen a
trias-, lias-, jura- és részben a krétakoru lerakodások főképen az alpesi hegység

30 SCHAFARZIK FERENCZ:

mészkőzonájában vannak képviselve; a flysch pedig a kréta és óharmadkorból
való. Neogén üledékek alkotják a bécsi medencze dombos vidékét, negyed- és
mostkori üledékek végre a medencze közepét elfoglaló lapályokat.

Ha most ezekután a gazdag színkulcsot tekintjük, mely legjobban tünteti
fel Bécs környékének változatos geologiai alkotását, úgy nem kevesebbet mint
9 systémát, 20 emeletet és 62 rétegszakaszt találunk képviselve. A. gystémák
ezek: 1. Alluvium 2 taggal. 2. Diluvium 2 taggal. 3. Harmadkor 7 emelettel és
26 taggal. 4. Kréta 2 emelettel és 6 taggal. 5. Jura 3 taggal. 6. Lias 5 taggal.
7. Trias 5 emelettel és 13 taggal. 8. Silur 2 taggal. 9. Archaei kőzetek 3 taggal.

A nélkül, hogy részletekbe bocsátkoznánk, csak azt óhajtjuk megjegyezni,
hogy az ezen színkulcsban kifejezésre hozott stratigraphiai osztályozás, nevezetesen
pedig a fiatalabb harmadkor csoportositása, aligha fog általánosan hozzájárulással
találkozni. Ép olyan kétes továbbá a hainburgi hegység guarzitjainak, mészkövei-
nek és dolomitjainak silurbeli kora. De nyomban meg kell ezen pontnál jegyez-
nünk, hogy a térképhez mellékelt magyarázó szöveg irói különösen hangsúlyoz-
ták, hogy úgy a térkép, mint pedig a szöveg kizárólag bold. örúR DÉNEs felfogasát
adja vissza, s hogy ez több pontban a bécsi cs. kir. földtani intézet most működő
tagjaiétól eltérő.

Maga a magyarázó szöveg igen röviden van tartva és e kiadvány alakja
bizonyára tekintettel arra, hogy kirándulásokra is könnyen el lehessen vinni,
zsebkönyv nagyságú.

A színezést illetőleg azt tapasztaljuk, hogy a bécsi cs. kir. földtani intézet
ezen alkalommal is meglehetősen hű maradt a régi hagyományos színkulcsához,
a mennyiben például a harmadkori sorozat, bizonyára tekintettel a diluviális
lerakodásra, most is a zöld szín különböző árnyalataival, a kréta ( TELLER lapján),
részben pedig az eocén, a sárga színnel vannak jelezve.

Nem hiszszük azonban, hogy az előttünk fekvő három térkép már az intézet
által alkalmazandó végleges színkulcsot tárná elénk, már csak azon egyszerű ok-
nál fogva sem, mivel a szinek megválasztása és alkalmazása mindegyik térkép-
művön más-más.

Eltekintve ezen egynéhány észrevételünktől, a melyek bizonyára amúgy
is a bécsi földtani intézet kebelében még a latolgatás tárgyát fogják képezni,
őszintén üdvözöljük a bécsi cs. kir. földtani intézetet eme nagyfontosságú vállal-
kozása elején és kivánjuk, hogy a kiadandó geologiai atlasz tulajdonképeni lapjai
mentől előbb úgy a theoretikus, mint pedig a gyakorlati szakférfiak kezeihez
jussanak,

Ezen referáló előadáshoz a következő eszmecsere fűződött :

Hanavárs Gyuna: Tisztelt szakűlés! Engedjék meg, hogy én is hozzászól-
jak e tárgyhoz, annál is inkább, mert a bécsi neogén öbölben jelentkező üledékek-
nek az szokásos szintekbe való beosztását illetőleg SruR-ral nem lehetek egy véle-
ményben.

Köztudomású, hogy az a földközi tenger, mely a neogén korszak elején Európa
közepén Ny-ról K-nek irányúlva terült el, s melynek üledékeit a mediterrán emelet
névvél jelöljük, Ausztriában és Magyarországon az Alpesek emelkedése következ-
tében térben és sótartalmában mindinkább veszítve: a szarmata-emelet üledékeit

BÉCSI GEOLOGIAI TÉRKÉPEK. 31

hozta létre. E két emelet üledékeinek — melyeket ujabban a nyugat-európai
miocén-nel szokás párhuzamositani — olyképen való beosztásához, miként azt
Srun cselekszi, nem lehet szavam, mert ez régi, alapos tanulmányokon alapszik,
melyeket helyesnek kell elismerni. Nem állithatom azonban ezt a rá következő
pliocén korú üledékek beosztásáról.

A szarmata-tenger is idővel veszített sótartalmából s létre jött az elegyes
vízü, zárt pontusi tó, mely nyugaton a bécsi medenczén túl már nem terjedt s
javarészben a Kárpátok és Balkán-hegység övezte medenczében terült el. A pon-
tusi kor elején a bécsi öblöt is még víz borította, hisz megvannak ott a typusos
pontusi üledékek, melyek azonban a magyarországi mélyebb e korú rétegekkel
párhuzamosíthatók, mig a nálunk jelentkező fiatalabb pontusi rétegek, a Congeria
rhomboidea-szint a bécsi öbölben már hiányzik. Helyette ott kavics-lerakodások-
kal — az u. n. belvedere-kavics-csal —- találkozunk, melyeknek emlős-faunája ha-
sonló a magyarországi Baltavár s a görögországi Pikermi emlős-faunával. Vagyis
más szóval: a pontusi kor második felében a bécsi öböl szárazzá lett, kifejlődni
kezdett a folyó-rendszer, s a folyóvízek odahordták a belvedere kavicsot.

Tudva már most azt, hogy a bécsi öböl belvedere kavicsa pontusi korú, mi-
ként lehetséges az, hogy alatta levantei korú rétegek legyenek ? olyan kornak az
üledéke, mely a pontusi kornál fiatalabb. Srug beosztása szerint ugyanis a typu-
sos pontusi rétegek és a belvedere kavics között, mely utóbbit ő a problemás thra-
ciai emeletbe sorol, a levantei kor is hagyott volna nyomot a moosbrunni rétegek
képében, melyekben Paludina (vivipara) Sadleri PagrsH, Paludina stagnalis
Basr., Valvata piscinalis MüÜLnL., Melanopsis Bouei VFéR., Neritina Grate-
loupana, FÉR. fordúl elő. E kis fauna egy cseppet sem egyezik meg a levantei
faunával, melyet a viviparák nagy tömege s az amerikai szabásu uniók jellegeznek,
hanem a pontusi faunára vall. Magyarországon ugyanis ezek az alakok a typusos
pontusi emelet rétegeiben találhatók, mig a szlavoniai typusos levantei faunákban
közülök egy sem jön elő. A bécsi öbölben tehát, az eddigi tapasztalatok szerint, a
levantei kor nincs képviselve, hisz már a pontusi kor második felében száraz föld
volt, s így nem lehetek egy nézeten Srux-ral, ki a bécsi öböl fiatalabb üledékeiben
levantei korú rétegeket jelöl meg, s valószinüleg ennek kedveért a pontusi korú
belvedere kavicsot jóval fiatalabbnak tünteti föl, mint a milyen.

L. Lóczy LaJos : Nagy mértékben örvendetes, hogy a bécsi Geol. Reichsanstal
1: 75000 mértékü speciális térképeit kövön nyomott szinezésben sokszorosittatja.

E próbakiadványok megtekintése azonban sajnálatot kelt föl bennem — és
ebben valószínüleg mindenki osztozni fog velem, ki e térképeket sűrün használja —
a felett, hogy ezen térképek színkulcsa minden más szomszédos országban hasz-
náltaktól különbözik. Nagyon kár, hogy a nemzetközi geologiai congressusoktól
javasolt színkulcs e kiadásoknál egészen figyelmen kívül maradt. Azon körülmény,
hogy a neogén rétegek színezésében sötétebb árnyalatok vannak, mint a régibb
sedimentek jelzésében, meglehetősen szokatlan minden nyugateurópai színkulcs-
csal szemben. A számos vonalzás a térszínrajzot elfödi és a topografiai orientátiót
csaknem lehetetlenné teszi. A. színek könnyü felismerhetése is — különösen
lámpafény mellett — kifogás alá eshetik. Valami nagy haladást tehát e térképek
technikai kivitelében a kézzel színezett kiadáshoz képest nem látható.

32 IRODALOM.

IRODALOM.

(1.) MÁRTrosFI Lasos: Egy pár szó az erdélyi aMezőségi fogalmának
és határvonalainak tisztázásához. (A magy. orv. és természetvizsg. Brassó-
ban tartott XXVI. vándorgyül. tört. vázl. és munkálatai. Budapest 1893.
p. 418.)

Az erdélyi medencze északi — sMezőségnekv nevezett — része szabatosabb
határai gyanánt e területet alkotó, a felső- mediterrannak sajátságosan jellemzett
rétegei (Kocn mezőségi rétegei) határait javasolja szerző elfogadandóknak, mivel
akkor e különös jellegü területnek külső alakzata és belső szerkezete között meg
volna a szoros genetikai kapcsolat.

Ez esetben a mezőség határai volnának délen Kolozsvár, Torda, az Aranyos
és a Maros, keleten a Maros, illetve a Kelemen havas nyugati előhegyeinek nyul-
ványai, északon Borgó-Prund és az Ilosvai hegység déli lejtői, nyugaton pedig
Deés, a bábolnai hegytető és az Almásmelléki hegysor keleti lejtői.

Dr. FRANZENAU ÁGOSTON.

(2.) SCHAFARZIK FERENcz: Az április 8-iki földrengésról. (Természet-
tudományi Közlöny XXV. kötet. 257-ik 1. Budapest.)

E közleményben szerző jelentést tesz az 1893. évi április hó 8-iki dél-
magyarországi földrengésről, azon adatok alapján, a melyek nemsokára a földren-
gés után a magyarhoni földtani társulat földrengési bizottságához beérkeztek ;
továbbá JrRacEk Jovás szerb mérnök adatai alapján. Magyarországon Torontál-
Temes és Krassó-Szörény megyékben érezték a leghatározottabban a rengést, de a
tulajdonképeni centruma Szerbiában volt. A pusztítás a legerősebb volt a mint-
egy 45 km-nyi ellipsisen Cupria, Jagodina és Svilajnac között ; egy fokkal kisebb
intensitásu földrengés volt Zimony, Versecz, Kornia, Negotin és Kraljevo városok
közötti vonalon, a mit szerző egy térképvázlaton is kijelölt. Ezen második vonalon
túl a rengés sokkal kisebb mértékben mutatkozott. Feltünő, hogy legerősebb
rázkódtatás területe excentrikus a másodfoku rázkodtatási területhez képest, a
minek okát szerző a terület geologiai viszonyaiban találja. Végül közölve van
az április 8-tól 26-ig terjedő és gyakrabban jelentkező földrengési statistika.

KB

(3.) Jonx C. v. und FourLox H. B. v.: Technische Analysen und Froben
aus dem chemischen Laboratorium der k. k. geologischen Reichsamstalt.
(Technikai elemzések és próbák a cs. k. földtani birodalmi intézet vegyi
laboratoriumából.) Jahrbuch der k. k. geol. Reichsanstalt 1892. XLIII.
Bd. p. 155—178.

Szerzők számos technikai analysist és próbát közölnek, itt azonban csak
azon elemzések vétetnek át, melyeket magyar- vagy horvátországi lelethelyekről
származó anyaggal végeztek.

IRODALOM. 33

I. Szén megvizsgálások BERTHIER szerint.

E A Geologiai 2
Beküldő A szén lelethelye ivás 5;

Caloriák
ERTHIER szerin

Kéntartalom

Drenkova . 0,60132,041 — 714556

Bányaigazgatóság Berszászkán ax) TIT: ATEZ ÁE
Drenkova de sets lead 0,221 748] — ]644
The Danube collieris a minerals ú j
comp. Orsova ---. --- --- ] Új-Bánya Pécs mellett .. 1,3011,801 — 15913]
Dunagőzhajózási társaság Bécsben ) Pécs, szabolcsi koksz 15,15]1 1,40
.., .f] Concordia bánya, Grundstrecke. ... T,TOJA8,75] — [407
rozsot in us hányaművelési c KÜMSELATbachaettseke ie HLSISŐKÜGÓBI e (JAA
részvénytársaság ... --- --- ki CG AZÁS a sze rétegek; 805124. 1451 — 13754
R. Hoffmann Bécsben Koksz lupényi szénből 0,55] 9.25] — 16732
Cs. és k. hadügyministerium . . ) Krapina, bánya Laziban 0. Sotzka f 1490] 710] — [4474
E. R. v. Luschin, Bécsben .. Golubovec AL 8 A GO ; rétegek : 11,321 4481 — 16302
Gr. Gyürky, Kis-Terennében . ] Mátra Novák 0 o 14781 8.801 — [4515
Schwarz Teréz, Bécsbem .. c ( báni HL BES Medi- 1116,54111,001. —
Cs. és k. hadügyministerium ... ] Sajó-Kaza, Radvánszky-féle bánya terrán 1116,.40126,50/ —
Ph. Salzmann, Bécsben... Sajóvölgye, közönséges szén . 16.201 7.781 —
§ c fényes szén... 16.307 8.301 —
Ph. Salzmann, Bécsben. - B TÜLÉL SE élet j Medi- 8.98116.32] —
terrán
S. Herz, Miskolczon Szt ATAlá eke st 21.90] 7.641 —
Cs. és k. katonai intendantia c --- 2 --- -.- [Mediterrán [25.86] 5.24] —
MET et e taea LESETT KR ÉS EE f 3,80/12,501 —

22.76] —

1,46112,541 —

Cg pc sad ETLBÁ YE 7 KEMETÉÉE SRE 17.60137.90
ag eget e esdet sát l LBT 13,15133.801 —

Gosau ? 4,60

Nadrági vasipartársaság
12,1032,55
13.907 8.80
Congeria) 1604110,58
rétegek
14,0211,001 —
28907 1,40
28,05/ 8.851 —
2885/1905] —

E. Franzl, bányaigazg. Nadrágon ( Sapusnicse
J. Müller, Pakraczban

--- --- ] Pakracz, a környéken való kutatás

J. Bauer, Cernekben .. .. f Cernek . 22. .. .. ] Paludina [28 10] 9.85
S. Berg, Penzingben.— —— . . ] Maramaros-Szigeth, Talaborvölgye TEegeS 2416] 3.92
F. Babitsch, Bécsben Thalheim, Schreibersdorf község

MAGVÁT ELOLE Sze haza 58 204612,54
F. Zmerlika, Wagram SE Pitómáta: SM e szé sé i 16,14111,00
A. Novak, Kopreinitz IGN ATOYaG YT ESEK E SETS B 275411 ,26
ANNO AS ÉTV ETTE Ke ése IR BAKOT SS aes eláu tzétó él és 1048
Gr. C. Forgách, Marczaliban... — ] Marczaliturfa 022 022 0] KO 37 041146

(recens) I? ú

Földtani Közlöny. XXVI. köt. 1896.

34 IRODALOM.

TI. Szenek elemi analysise.

eses e ááá eezstzztEttENttttSZEZttÜmttgttttttttktt

Geologiai / H2O (Hamu! GC Né s

se doestát dl közzlbejá ha , o lBerthier / Elemző
formatió ) 9/o /o Zo 90 1 90 1 "/o Iszámítva z
szerint

D. Berl, Bécsben [Lupény . Petro-
zsény mellett?)

Caloriák

Beküldő A szén lelethelye

j Sotzka [1 3.781 2,04/74,731 5,0012,131 2,32/ 7163 ! 6693 [ohn
Brassói bánya-és ! Valsa Farkas Pe-[ rétegek
kohó-részv.-t. ! trozsény mellett 3.10] 2,8217014 5.21 18,7371 — ] 6730 ] 5980 [Foullon
LM isi 11.,64117,20/48,60) 4,1914,061 4.311 4626 ! 3485 [John
J te

Mandello et Co. ( Sajó-Kaza, szén?)
errán 1) 9.44139,09133,311 3,3312.68/ 415! 3006 ! 2146 John

Budapest... c briguettes?)

1) 0,00179/0 foszfor. — ?) 0,0089/0 foszfor. — 0,0099/0 foszfor.

III. Grafit.

Víz
9/9

A Hamu
Beküldő 0/,

áz
Lelőhely 7.

1984 ) 79.56
22.62 1 7610.1 4.28
Zám, Erdély... ... 6,09 ]! 8680 711

A. Kurz Budapesten. Ó-Radna, Erdély

Jószágigazgatóság Zámon

IV. Érczek.
A) Ezüsttartalmuak.
Első magyar chemiai ipar részvény-társaság N. Bocskón. Kovandok
Totosról.
Ezüst — 0,00409/0 arany — 0,00280/9
Assael kg Comp., Aradon. Pyrit Petrisről az erdélyi érezhegységben.

Ezüst — 0,00189/o . arany — 0,20039/0
Webhli E., Bécsben. Homok Boiczáról.

Ezüst — 0,0001759/, arany — 0,0008759/o.

B) Rézérczek.

Első magyar chemiai ipar részvénytársaság N.-Bocskón.

30 próba rézkovand és ólomfényle tartalmú érezek 3,1099—8,900/9 réz, a
középérték a 30 próbából — 6,449/o.

Az ólom csak egyszer lett meghatározva s 0,889/ találtatott.

IRODALOM.

G) Vasérczek.

35

Maderspach L. Budapesten. I. 5 db. vaspát (némelyike kis hematit rész-
letekkel) a Klippberg-Kühler bányaművelésből a Szepességben. II. 3 db. vaspát a
Zahura bányaművelésből a Szepességben. I. és II.-ből egy-egy középpróba.

ha 9/0
1,75 Si0,

Sósavban és vízben 12 Fe.0,

2,87

1
8.90 Si0,
0.41 Fe. 0,
10,7211,19 Al0,

oldhatlan rész 0,35 A1,0, 3 Mg
0,09 MgO Hesdbáő HE. 08

Vasoxyd DEZE e zez NLEMEEE EAfO
Vasoxydul ADATOT aes es ezé Ő €
Manganoxydul ZÁ SALE LENE lg al ösze 1,99 a
Magnézia ÜLNÖM EA ez a zta ENA Ő
Mész DN kg Ve na aze SE AA ESETET
Szénsav EAN átees HESEE vsz eze szzs za 6-t
Foszfor 0,005 a KEZET se A ÁD AT A
Kén [ONOK ulg rezegjkasegé estét ate ee NA a
Réz EGYELORE e töeeze TEé Te) . nyom a
100,656 9/o --- — 100,2899/0

Henrik H. A., Vaskő a congeria rétegekből Mura-Szomathból 74,259/ vas-

oxyddal.

Vas- és pléhgyár-társaság Union, Bécsben.

Fuchs M., Máramaros-Szigeten. Barnakő Ruszpolyánából 82,2850 man-

Barnakő
Nagybányáról.

Kovasav 19,12
Agyagföld 1,96
Vasoxyd 64,65
Manganoxydul 201
Mész 05a
Magnézia 0,61
Kén 0,15
Foszfor 0,078
Víz 9.08

100,088

ganhyperoxyddal.

H) Manganérczek.

Szakolahukrólr

23,04
7,60
57.40
1,26
1,54
0,73
0,11
0,034
8.40
100,114

X Ilyen név nincs a magy. helységnévtárban 1877-ről.

3x

86 IRODALOM.

1. Kénérczek.

Gerstle és Spitz, Bécsben. Szomolnoki kovandpróbák 44,35—49,629/9 kén-
tartalommal. 12 próba középértéke 47,019o kén.

Salzmann Ph., Bécsben. Kovandok Dobrestről és Keresztes-Nyáradról
38.819 és 45,54.0/o kénnel.

V. Meszek, dolomitok, magnesitek és márgák.

Beküldő Lelethely CaCO, MgCO, Fe,0,--Al OO, Oldhatlan rész
CS RIGÉtAT A Szt.-Margarethen
crostat As, — Eszterházy-féle — 90,2800 1,32 VÁÓ 6,65
Bécsben kőbánya
gohimied A Márvány
ErsSTRSÜNÉT Borkutról 90,32 5.08 0,15 4455
Brieszben Erdélyben
Hadhass e Foraminifera
ACTS s mész Monostorról 9700 nyom. 0,80 2,10
Bécsben Kolozsvár mellett
Függelék.

Luschin E. R., Bécsben. Timsótartalmú rhyolithok Erdélyből :
A rhyolithok ki lettek égetve ezután sósavval és vízzel 1:10 kifőzve, ily
kezelés mellett feloldódott kali :

9/0-ban
Begány, keleti oldal ... ... — 2.25
c. inyúgoti oldal... ..-. 1103
Deda Ez VE Nt ER
Dereka szeg ... TEMZE] 2] L.J.

(4.) Ungarischer Ozokerit. (Allgemeine österreichische Chemiker- und
Techniker-Zeitung 1890. VIII. p. 323. Wien.)

Amint THEDE (Pharm. Centralb. 1890 p. 81) említi, Zsibó mellett, homokkő-
hegység alatt, ozokerittartalmú tetemes vastagságú homok fordul elő, melyet ott.
bányásznak. Az ezen homokból nyert ozokerit barnafekete, melegben ragadós,
kenőcsös lesz, de hidegben szilárd és 44—4590.-nál olvad. Minimális mennyiségü
kovasavon kívül még csak 0,2590 anorganicus alkotórészeket tartalmaz. 37,3
gr-nyi ozokerit elemzése következő eredményt adott: 32,7 gr — 87,209/o destil-
lálás által nyert olaj és paraffinmassza, 1,0 gr — 2,669/o víz, 3,7 gr — 9,879/0 koksz
és 0,279/0 gáz.£k

Nagyobb mennyiség feldolgozása után kitünt, hogy az Ozokeritból nyert
termények u. m. paraffinmassza, lepény ( Presskuchen) és jó világító olaj guanti-
tative ugyan meghaladják a barnakőszénkátrányból nyerteket, de minőségben
emezek mögött állanak. A lelethelyen egy gyár sikeresen gyertyák előállításával
foglalkozik. Loczxga JózsEr.

tk Legnagyobb részt Tremolit.
kk A fenti százalék számokat akkor nyerjük, ha 37,3 gr anyag helyett 37,5
gr-mal számítunk, a 37,3 számban tehát nyomdahibának kell lenni. Ret.

IRODALOM. 37

(5.) CoHEN E.: Meteoreisen-Studien. II." (Annalen d. k. k. naturhist. Hof-
museums. Bd. VII. p. 155—156. Wien, 1892).

Kapcsolatban a már említett tanulmányhoz szerző kiegészíti a magurai
meteor vaskő elemzését. A nagyobb cohenitkristályokat nélkülöző válfajának ol-
datát és az ágas-bogas darabokat MANTEUFFEL elemezte. Az oldat az alább Ia és
Ib alatt közlött eredményt szolgálratta, mely számok középértéke Ic alatt van
fölsorolva. A réz meghatározására 12,0462, a foszfor meghatározására 6,0231 gr-nyi
anyag használtatott föl.

Ia Ib Ic
Kölizsznált anyag sz-i, ca s 07228 0,7228
12 sz ÁK STR —- 88.47 88,39 88,43
IDE a ETET e seas BD 5,95 5,87
EGGGNNRNKE E 1 EZ N ELÉ E saj. 080 0,80 0,80
JLERÉR ÉN ES E sé sz Sá ee ÜZ 0,02 0,02
LE ESRTGSLTÉgY B ERSZ Ttn Sz4009 0,09 0,09

.95,17 95.25 959.

100-ra (lásd Id) átszámítva és a foszforból kiszámított sehreibersit levo-
nása után (Ie) az összetételre nézve a következő számokat nyerjük :

Id Ie
MG ná tett 2 za att azér 9088 93,15
MESZ tes 8 s be SzhEGS 7 5,98
GEES sat Feet et TSRÜLB 0,85
(Os dett tes án MEGYE sa, 002 0,02
TERE eat pe tea dt 1 VÜJ

100,00 — 100,00

Az ágas-bogas darabok elemzése a következő számokat (II. és a schreibersit
levonása után IIa) eredményezte :

II IIa
Fölhasznált anyag — 0,8528

HogA szén set E JAT 93,89
IN tr ab VA Örüoahi 5,30
LOL EE LA ZÁ Ko] 0,61
(Rt Re át a, a Szölt (SA 0,20
12 ESŐ Ae pe Ce ál s;

100,39 100,00

A nyert adatok alapján az egész lemez ásványi (III) és chemiai (IV)
összetételét kiszámítván, a széntartalmu rozsda levonása után a következő szá-
mokat nyerjük :

X V. ö. Földtani Közlöny, X.XII. köt. 95. Il.

38 MAGYARORSZÁGRA VONATKOZÓ UJABB IRODALOM.

III IV IVa
Kamazit ERSTE S LE NEL ose esz SZANI2 93,70
Szögletes darabok. sz" 11069490 S-Nd s c 646 597
Ágas-bogas darabok " u.ez 4044 Co dum EZ KKOS2 0,83
Maengtetén éz he dle gitt s 042 4 ÁGü4 EE 000 0,01
Holitelborsit aside uke 2094 "0 észlel szin 020 0,02
ÚOhonitt a ette Ez DISOAKB 26 sza 10532

100,00 100,00 100,00

IV a alatt azon számok vannak közölve, melyeket a szabálytalanúl elosztott
sechreibersit és cohenit levonása után nyerünk.

A megvizsgált válfaj tehát taenitben igen szegénynek mutatkozik, de kér.
déses, vajjon csakugyan megfelel-e ez a valóságnak, mi szükségessé teszi e vál-
fajból még egy darab megelemezését. Loczra JÓzsErF.

Magyarországra vonatkozó ujabb irodalom.
I. Krystallographia, mineralogia, petrographia, chemia és physika.

Apr A. : A pyrrhotin mágneses tulajdonsága. — Erdélyi museum Egyl. Értesítője.
1895. XX.

BERwExTH F.: Dacittuff-Concretionen. — Annalen d. naturhist. Hofmuseums.
1895. X. 78.

BucHsócK G. : A töpliczai ásványvíz chemiai analysise. — Magyar Chemiai Folyó-
irat. 1895. I. 20.

FRaszExau Á.: A bunyad megyei Kis-Almás nehány ásványa kristálytani tekin-
tetben. — Budapest, 1894.

GáspÁáR J.: A dómtéri ártézi kútvíz chemiai elemzése. — Természettud. Füzetek.
1895. XIX. 3.

GRITTNER A. : Szénelemzések, különös tekintettel a magyarországi szenekre. —

Budapest, 1895. — A m. kir. természettud. társulat kiadása.
Inosvav L.: A torjai büdös-barlang levegőjének chemiai elemzése. — Budapest,
1895. — A m. kir. természettud. társulat kiadása.

Jonwn und HBricsnsIrIreR: Arbeiten aus dem chem. Laboratorium der k. k. geol.
Reichsanstalt 1892—94.— Jahrbuch der k. k. geol. Reichsanst., 1895. XLIV. 1.

KRENNER J. S. : Lorandit, uj thalliumásvány Allcbarról Macedoniában. — Mathem.
és természettud. Ertesítő. 1895. XIII. 258.
LENGYEL B. : A természetes és mesterséges ásványvizekről. — Magy. Chem. Folyó-
irat 1895. I. 10. Y
Pánrv M.: A Hargita hegység andesites kőzetei. — Erdélyi museum Egyl. Erte-
sítője. 1895. XX. 145.

Buzirska B.: Kolozsvár és Szász-Fenes közti terület talajvizeinek chemiai elem-
zése. — Erdélyi museum Egyl. Értesítője 1895. XX. 138.

ScHmipT 5. : Egyenlő lapszögek különböző formák közt a szabályos kristályrend-
szerben. — Math. természettud. Értesítő. 1895. XIII. 331.

Szécny Á. : Kőzettani tanulmány az erdélyi érezhegység trachytjáról. — Erdélyi
museum Egyl. Értesítője. 1895. XX. 109.

Vasa K.: Uber den gylvanit von Nagyág. — Kön. böhm. Gesell. d. Wissen-
schaften. 1895. Nr. XLVII.

MAGYARORSZÁGRA VONATKOZÓ UJABB IRODALOM, 39

II. Physikai földrajz, geologia és palxontologia.

Böcgn J.: Adatok az Iza völgye felső szakasza geologiai viszonyainak ismere-
téhez, különös tekintettel az ottani petroleum lerakodásokra. — A m. kir.
földtani intézet Évkönyve. 1894. XI. 1. füz.

Böcxn J.: A háromszékmegyei Sósmező és környékének geologiai viszonyai
különös tekintettel az ottani petroleumtartalmú lerakodásokra. — A m. kir.
földtani intézet Évkönyve. 1895. XII. 1. füz.

xx: Braunkohlengruben bei Mehadia (Südungarn). — Berg- und Hüttenmünni-
sche Zeitung. 1895. LN. 288.

GEsSELL S.: Körmöczi bányavidék földt. viszonyai bányageologiai szempont-
ból. — A m. kir. földtani intézet Évkönyve, 1895. XI. 4. füz.

GezyBoRsky: Mikrofauna des Karpathen-Sandsteins bei Dukla. — A krakói
Akad. kiadása. 1894. 181. I.

Haravárs Gy.: Az Alföld Duna-Tisza közti részének földt. viszonyai. — A m. kir.
földtani intézet Evkönyve. 1895. XI. 3. füz.

Hawusz J.: Tengerfenék volt-e minden sóstalaj? — Földrajzi Közlemények. 1895.
XXIII. 107.

HELMHACKER R. : Die Bergbaue von Slovinka und Göllnitz in Ungarn. — Berg-
und Hüttenmünnische Zeitung. 1895. LII. 233.

HiEx V. : Das Tertiürgebiet um Hartberg in Steiermark und Pinkaföld in Un-
garn. — Jahrb. der k. k. geol. Reichsanst. 1895. XLN. 389.

HILBER V.: Hin glatter Pecten aus dem Florianer Mergel und die glatten Pectines
von Wallbersdorf. — Verhand!]. der k. k. geol. Reichsanstalt 1895. 249.

Ixxev B.: A debreczeni m. kir. gazdasági tanintézet földje. — A m. kir. föld-
tani intézet Evkönyve. 1894. XI. 2. füz.

Kocn A: Az erdélyrészi medencze harmadkori képződményei. — A m. kir: föld-
tani intézet Evkönyve. 1894. X. 6. füz.

Kocn A.: A Fruska-Gora geologiája. — Mathem. és Természettud." Közlemények
1895. XXVI. 5. sz.

Kocn A. : Földtani észleletek az erdélyi medencze különböző pontjain. — Erdélyi

museum Egyl. Értesítője. 1895. XX. 1.

xx: Die Kohlengrube cConcordias bei Wolkendorf (Valkány) in Siebenbürgen. —
Montanzeitung für Oesterr.-Ungarn und die Balkanlünder 1895. II. 205.

LőxExrHEv I.: Nehány megjegyzés a .Lithiotis, kérdéséhez. — Természetrajzi
Füzetek 1895. XVIII. 116. Ugyanott németül 143.

LőRExTHEY I. : Ujabb adatok Szegszárd pontusi faunájának ismeretéhez. — Ter-
mészetrajzi Füzetek 1895. XVIII. 257.

LöREsrHEYv I.: A székelyföldi szénképződmény földtani viszonyai. — Erdélyi
museum Egyl. Ertesítője 1895. XX. 198.

LöRENTHEY I. : Ujabb adatok a székelyföldi szénképződmény földtani viszonyai-
ról. — Erd. museum Egyl. Értesítője 1895. XX. 309.

Moxácsr P.: A Bakony földtani és palaeontologiai viszonyai. — A pápai kath.
gymnasium Ertesítője az 1894—95. tanévről.
OxRosz E.: Újabb ősemberi telepek Délmagyarországon. — Tört. és régész.

Ertesítő 1895. XI. 78.

ORxosz E.: A . Valea Holcserágis őstelep Boncy-Nyires határában. — Erd. museum
Egyl. Értesítője. 1895. XX. 31.

Paur G. M.: Bemerkungen zur Karpathen-Literatur. — Jahrb. d. k. k. geol.
Reichanst. 1895. XLIV. 415.

xx: Steinkohlenindustrie in der Umgebung von Orsova. — Montan-Zeitung f.
Oesterreich-Ungarn und die Balkanlünder 1895. II. 291.

40 TÁRSULATI ÜGYEK.

SzELLEMY: Nagybánya és környékének érczei. — 1894. Zeitschrift für prakt.
Geol. 1894. Heft 12.

Tórn M. : Ős-emberre vonatkozó leletek Nagyváradról. — Erd. museum Egyl.
Értesítője. 1895. XX. 359.

Toura F.: Ueber den Durchbruch der Donau durch das Banater Gebirge. —
Schriften des Vereins zur Verbreitung naturwissen. Kenntnisse in Wien 1895.

Viránis B.: A Tisza hydrographiája. — A selmeczbányai ev. lyceum Értesi-
tője az 1894—95. tanévről.

WaLrTER H.: Der Schacht Nr. V. im Sósmező (Com. Háromszék). — Montan-
Zeitung für Oesterreich-Ungarn und die Balkanlünder 1895. II. 11.

WarrER H. : Ungarisches Petroleum- Vorkommen. — Montan-Zeitung für Oesterr.-
Ungarn und die Balkanlánder 1895. II. 165.

TÁRSULATI ÜGYEK.

A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT 1896. FEBRUÁRIUS
5-ÉN TARTOTT KÖZGYÜLÉSE.

Jelen voltak: Böcgn János elnöklete alatt: dr. KRENNER J. SáNnpox alel-
nök, Haravárs Gyura, dr. ILrosvax Lagos, P. INEEY BÉLA, KALECSINSZKY SÁNDOR,
L. Lóczy LaJos, dr. PerHő Gyura, PETRIK LaAJos, T. RorH LaJos, dr. SCHAFARZIK
FERENCZ, dr. SCHMIDT SÁNDOR, dr. SZONTAGH TAMÁS választmányi tagok ; Appa KÁLMÁN
Bócgn Hucó, FARBAKY IsTvÁN, FRANcÉ REzső, dr. NRANZENAU ÁGOSTON, GESELL
SÁNDOR, dr. KocH ANTAL, dr. LÖRENTHEY IMRE, MEnczER Guszráv, dr. Pánrv Mór,
STErvHausz GyuLA, TRErIrz PÉTER rendes tagok; dr. SrauB MóRicz és dr. ZIMÁNYI
KÁRxoLr a társulat titkárai; végül számos vendég.

1. Az elnök üdvözli a megjelent tagokat és a következő elnöki megnyitót
tartja :

Tisztelt Közgyűlés !

Éppen egy éve annak, hogy tisztújító közgyűlésünkre összegyültünk volt,
akkorában egyúttal röviden visszapillantván a multra és bizalommal tekintvén a
jövő felé.

A mint akkor nyugodt lélekkel várhattuk a megtett kötelesség, a végzett
munka feletti itéletet, úgy, azt hiszem, a jelen alkalommal sincs okunk bármely
irányban a pirulásra.

Kegyes pártfogónk, galanthai herczeg EszTERHÁZzY PáL ő Főméltósága, a kö-
zeli napokban adta ismét fényes jelét társulatunk iránt érzett jó indulatának, mi
által müködésünk anyagi téren hathatós támogatást nyert.

Csakis hódoló, legmélyebb köszönetünk nyilvánitása mellett fogadhatjuk ő
Főméltóságának e kegyességét.

Úgy mint kün a természetben az örökös változás tüneményeivel egyáltalán
találkozunk, úgy érvényesül ezen törvény társulatunk életében is; és midőn rö-

TÁRSULATI ÜGYEK, 41

viden visszapillantok az imént elmult évre, sajnos, nem látom veszteségtől ment-
nek társulatunk tagjai sorát.

Kis, de lelkes csapatunkból a kérlelhetetlen halál ismét néhányat kiragadott
s ezek közül nevezetesen két férfiú az, a kinek névszerinti felemlítésére engem a
kiváló érdemeikre való tekinteten, a tisztelet és szaktársi köteléken kívül még a
barátság is kötelez. PécH ANTAL-t és Poszpwy FERExcz-et értem, és ki ne ismerné e
neveket körünkben ?

PicnH Anrat, a kiaz 1822-ik évi junius hó 14-én Nagyváradon született, 1895.
szeptember 19-én mint nyugalmazott m. kir. miniszteri tanácsos zárta le örökre
szemeit Selmeczbányán, tehát ugyanott, a hol néhány évvel előbb még mint a
bányakerület igazgatója működött, melynek története megirását is az ő buzgósá-
gának köszönjük, s melyet egykor a parlamentben is képviselt. A ki valaha érint-
kezett vele, az csakhamar megszerette a nyilt jellemü férfiút, a ki a becsületesség
és szorgalom valódi mintaképe volt.

Tetőtől talpig magyar bányász volt, sa ki az ő jóságos szemei tekintetét
valaha látta, az teljes bizalommal volt iránta.

PécH AwnraL mély tudású férfi volt, a ki életében nem könnyen jutott a fé-
nyes állásra, melyet végre betöltött, de ha valaki elmondhatja, hogy mindent, a
mit életében elért, azt önmagának köszöni, úgy ezt teljes joggal PÉcH ANTAL
tehette.

Én itt emlékének csak rövid sorokat szentelhetek, de ezek őszinte szívből
erednek az iránt, a ki a magyar bányászat érdekében közismerten annyit tett, s a
kivel 1867-ben a m. kir. pénzügyi miniszteriumban szolgálván, őt ott nemcsak tisz-
telni, de szeretni is tanultam.

Hogy mi volt ő a magyar bányászatnak, s mit veszitett ez el elhúnytával
azt csakhamar megérti bárki, a ki tudomást szerez magának ama lesujtó hatásról,
melyet halálának híre a magyar bányászat, s az ezzel rokonszenvezők körében
előidézett.

Vele a magyar bányászati irodalom nestora, a sBányászati és Kohászati La-
pok, megalapítója szállt sírba. 1867-ben lépett Pécm Awrar társulatunk kötelé-
kébe is és ennek hű tagja maradt haláláig.

Midőn 1873-ban Selmeczbányára ment bányaigazgatónak, ott egyszersmind
fiókegyesületünk elnöke lett és életének végéig tudta fiókegyesületünk elevenségét
fentartani. Közlönyünk munkatársa is volt. Az egyik értekezésében : s Az úrvölgyi
bányászathozv . (Földtani Közlöny VII. 309. 1.) fejtegeti annak lehetőségét, hogy
az úrvölgyi bányákban még mindig volnának új éreztelérek megnyithatók és két
évvel későbben beszámolt fiókegyesületünk 1879. márczius 5-én tartott szakűlésén
az ott elért eredményről, mely positivnak nem volt ugyan mondható, de igazat
adott ama nagyfontosságú nyilatkozatának, hogy semennyire szükséges a térké-
peken a kőzet minőségének megjelölése , és fölismervén a bányászatban a geolo-
gia nagy befolyását, a bányageologusok intézményének behozatalán fáradozott.
Nyugodjék békében!

Szomorú szívvel vettük továbbá PosEpwx FEREwscz cs. kir. bányatanácsos és
bányászakadémiai tanárnak még 1895. márczius 27-én a Bécs melletti Döblingben
történt elhunytának hirét.

E férfiú nem volt ugyan hazánk szülöttje, mert 1836-ban Starkenbachon

42 TÁRSULATI ÜGYEK.

(Csehországban) született, de mint kortársai tudjuk, ő nemcsak több éven
át, még pedig két izben, tartózkodott hazánkban, ennek geologiai viszonyait, ne-
vezetesen pedig bánya-geologiai irányban vizsgálván, hanem még később is több-
szörösen ellátogatott hozzánk, hol többjeinkhez a baráti kötelék is füzé. Hazánk
bánya-geologiai irányban való megismertetése által elhervadhatlan érdemeket
szerzett magának.

Ama gyüjtőmű, melyet PoSEPNY FERExcz r Archiv für Practische Geologies czím
alatt meginditott, melynek második kötetének megjelenését már nem érhette meg,
baráti kéz beiktatta ama feljegyzéseket is, melyeket cZur Geschichte meiner wis-
senschaftlichen Bestrebungen" czímmel hagyatékában találtak, s melyek nem
érdek nélküli adatokat tartalmaznak e férfi életére és törekvéseire nézve, s melyekre
tehát itt bátorkodom a figyelmet ráirányítani. Bányászakadémiai tanulmányai-
nak Piibramban való elvégezte után került először hazánkba, még pedig a nagy-
bányai bányaigazgatósághoz Oláhláposbányára, hol korántsem örömére régi
épitkezések számlái egybeállitásával kellett foglalkoznia, mely munkától végre
Koszrxa J. bányatanácsos megmentette. 1862-ben már Rodnán látjuk őt az
ottani érezelőjövetel tanulmányozásával elfoglalva.

1863-ban a bécsi földtani intézetnél megnyitott tanfolyamhoz hivatott be,
hol vele először 1864 őszén találkoztam. Akkor PosEpwy FERENcz egészségtől duz-
zadó, erős testalkatú, magas termetű férfi volt, úgy, hogy biz inkább hosszu életet
lehetett volna neki jósolni, mirntsemhogy azt, hogy 59 éves korában lezárja életét.

1865-ben ismét a rodnai érezfekvőhely tanulmányozásával és ide vágó jelen-
tése egybeállitásával foglalkozott, mire ugyancsak 1865-ben Verespatakra küldetett
az ottani bányageologiai viszonyok felderitése végett, hol 1869-ig volt elfoglalva,
de mint mondja, tanulmányainak lezártától még igen távol állt, midőn ugyancsak
az utóbb mondott évben további szolgálattételre Bécsbe hivatott.

Nem követhetem itt ottani működésében, de maga kiemeli azt, hogy midőn
a monarchia másik felében, tüzetesen Raiblben való működése közben bizonyos,
tőle még korainak tartott követeléssel álltak szembe, melylyel egyet nem érvén,
Magyarországon nyert új barátjához, Pécn Anrar-hoz fordult, s ez megigérte neki,
hogy alkalmas működési tért nyit neki Magyarországon, a mint azután nem
sokkal később tényleg mint bánya-geolog meghivatott hazánkba, s Rézbányára
küldetett az ottani viszonyok tanulmányozása végett.

Valamivel később, t. i. az 1871. junius 8-án KERKÁPOLY KÁROLY, akkori m. kir.
pénzügyminiszter kinevezte az ideiglenesen felállított bányageologusi állások
másodjkára a most már körünkben tartózkodó GESELL SÁNDOR tagtársunkat még
pedig a máramaros-szigeti és nagybányai bányaigazgatóságok kerülete számára,
de egyszersmind azon utasitást is kapta, hogy a bányageologusi teendőkben való
bevezetés és az eljárás körüli gyakorlatszerzés végett egyelőre mintegy 2 hónapi
időtartamra az akkorában már Rézbányán működő, idősb szak- és kartársához,
Posrrwy FERENcz-hez csatlakozzék.

Poszrwny F. ez utóbbi tanulmányainak eredményét xGeologisch-Montanis-
tische Studien der Erzlagerstütten von Rézbánya in S0.-Ungarnv czímmel társu-
latunk adta ki 1874-ben mint mellékletet a xWFöldtani Közlönyv IV-ik évfolya-
máboz. A még megelőzőleg Rodnán és Verespatakon végzett tanulmányaira vo-
natkozó megfigyeléseit PosEprny FERENcz számosabb, jobbára a bécsi földtani

TÁRSULATI ÜGYEK. 43

intézet . Verhandlungena-jeiben, vagy ennek Évkönyvei köteteiben, nemkülönben
az cOesterreichische Zeitschrift für Berg- und Hüttenwesens; évfolyamaiban meg-
jelent rövid czikkekben, vagy dolgozatokban tette közzé.

1870-ben már bemutatta Bécsben, mely felvételi adatai feldolgozására ren-
des téli tartózkodási helye volt, a verespataki aranybányászat területének geolo-
gia-bányászati átnézetes térképét is ( Verhandl. d. k. k. geol. Reichsanstalt 1870.
p. 95.), mint szorgalmas kutatásainak egyik szép tanujelét. A: verespataki arany-
bányászat területeinek bánya-geologiai térképe meg van ugyan hazánkban, ma-
gam láttam 1893-ban az abrudbányai m. kir. bányahivatal birtokában, de sajnos,
hogy ebből legalább hű másolat sem jutott még annak idején birtokunkba, mely
hézagot mielőbb pótlandónak tartom és ez ügyet különösen bányafőgeologunk
figyelmébe ajánlom.

Rézbányán kívül Poszpwy-nek, mint m. kir. bányageologusnak, Újbánya,
Úrvölgye és Magurka bányáinak tanulmányozása szintén feladatul tűzetett ki, 8
ezek felvételét be is fejezte, a mint szintén az adatok tudományos feldolgozása és
a közben még megejteni szándékolt tanulmányútjait illetőleg beadványt intézett
felsőbb hatóságához; de minthogy Poszprwy F. a kidolgozás helyéül továbbra is
Bécset kivánta választani, s e körül felsőbb hatóságával nézetellentétbe jutott, ő
1874-ben állásától való felmentését kérte s így a magyar államszolgálatból végleg
kilépett.

Posrrwy F. ezután az osztrák kormány részéről nyert többszörös megbizá-
sokat, mig 1875-ben segédtitkár lett az osztrák földmivelési miniszteriumban, de
továbbra is bánya-geologiai tanulmányok képezték feladatát.

Időközben Poszrwy F. mind tágabb tért nyitott tanulmányainak, miközben
Amerikát is meglátogatta, és nem szünt meg a bánya-geologiai vizsgálatok rend-
kívüli fontosságát hirdetni és az idevágó ismereteknek az osztrák bányászati aka-
démiákon való előadása mellett is szót emelni.

1879-ben tényleg tanárrá neveztetett ki a pfibrami bányászakadémiához az
ásványfekvőhelyek speciális geologiájának feláliított tanszékére, hol 1889-ig műkö-
dött, közben az Uralt is felkeresvén.

1889-ben fokozódó gyengélkedése a tanári pályáról való visszavonulásra
kényszeríté, s ő ezentúl állandóan Bécsbe húzódott vissza, kedvező vagyoni viszo-
nyok közt teljes idejét kedvencz tanulmányainak és ezzel kapcsolatos utazások-
nak szentelvén.

Tevékeny életének irodalmi gyümölcseit itt egyenkint felsorolni nem
lehet feladatom, annál kevésbé, minthogy ezek a fent idézett wArchivs II.
kötetében 1860-tól 1895-ig terjedőleg életadatai után egybeállítvák.

PosErwy FERExcz-et, sajnos, igen korán szólította ki a kegyetlen sors az élők

. sorából. Sok tudás és tapasztalat szállt vele a sírba, de sok és igen becses az is, a
mit örökségül visszahagyott az irodalomban, tüzetesen pedig azon téren, melyet
oly szeretettel és kitartással müvelt, a bányageologia terén.

Nyugodjék immár békében anyja oldala mellett ugyanazon helységben,
melyben egykor született, mi pedig hűen meg fogjuk őrizni emlékét.

Társulatunk, kinek a boldogult 1871 óta volt tagja, annyira tudta meg-
becsülni tudományos törekvéseit, hogy szűk pénzügyi állapotának daczára
1874-ben kiadta Rézbánya érczfekvő$helyeiről szóló tanulmányát a következő

44 TÁRSULATI ÜGYEK.

czím alatt: a (Geologisch-montamistische Studien der Erzlagerstütten von Réz-
bánya in SO.- Ungarn. 198 lap 3 színes és 2 lith. táblával.k

A lefolyt év általában a fokozottabb munka éve volt, mert a mindjobban
közeledő millennáris kiállításra való készülődés sokat közülünk oly mérvben vett
igénybe, hogy mellette a rendes teendők csak megfeszített munkálkodással voltak
elvégezhetők.

Az országos geologiai felvételek azonban a mult évben is az előirt meder-
ben mozogtak, a mint egyesületeink életéből felemlíthetem, hogy az cOrszágos
Magyar Bányászati és Kohászati Egyesületv 1895. évi szeptember hó 15 és 16-án
tartotta meg élénk részvétel mellett kirándulásokkal egybekötött harmadik rendes
évi közgyűlését Vajda-Hunyadon, s amint mindjárt hozzá tehetem, hogy az egylet
Budapesten lakó számos tagja még 1895. januárius 17-én helybeli külön osztály

X PosEpwny hazánkra vonatkozó és a bécsi cs. k. földtani intézet kiadványaiban

megjelent közleményei a következők :

Geognostiscehe Karte des Mittellaufes der Lapos, Siebenbürgen. — Jahrb. d. k. k
geol. Reichsanst. Wien. Bd. XII. Verhandlgn. p. 192.

Die Ouarzite von Drietoma bei Trencsin. — L. c. XIV. p. 497—503.

Erzführungs-Verhültnisse der Rodnaer Alpen in Siebenbürgen. — L. c. XV. Vrhndlgn.
BEZÜs

Eruptivgesteine der Umgebung von Rodna, Siebenbürgen. — L. c. p. 135.

Geologisch-bergmünnische Karten des k. k. Rodnaer Werkes. — L. c. p. 136.

Geologisches Aller der Rodnaer Erzlagerstütten. — L. c. p. 183.

Studien aus dem Salinen-Gebiete Siebenbürgens. — L. c. XVII. p. 475—516 mit
3 Tfln.

Einige Resultate meiner bisherigen Studien im Verespataker Erzdistrict. — Verhand-
lungen der k. k. geol. Reichsanst. Wien 1867. p. 99.

Schichtung des siebenbürgisechen Steinsalzes. — L. c. p 134.

Zur Entsehung der Ouarzlager. — L. c. p. 90.

Das Schwefelvorkommen aus Kiliman. — L. c. 1867. p. 153.

Das Alter der karpathischen Salinen. — L. c. p. 183.

Ein neues Schwefelvorkommen an der Cicera bei Verespatak. — L. c. p. 237.

Zur Geologie des siebenbürgisehen Erzgebirges. — Jahrb. d. k. k. geol. Reichsanst.
Wien. Bd. XVIII. p. 53—56.

Allgemeines Bild der Erzführung im 6 siebenbürgisehen Bergbau-Districte — L. c.
p. 297—302.

Zur Stratigraphie des südöstliehen Theiles des Diharer Gebirges in Siebenbürgen. —
Verhdlgn. d. k. k. geol. Reichsanst. Wien. 1868. p. 381.

Bemerkungen über Rézbánya. — L, c. p. 418.

Anhydrit im Steinsalz von Vizakna in Siebenbürgen. — L. c. 1869. p. 140.

Die Natur der Erzlagerstütte von Rodna in Siebenbürgen. — L. c. 1870. p. 19.

Hinige Beziehungen zwischen Erzlagerstütten und Dislocationen.— L. c. p. 20.

Geologisch-montanistische Generalkarte des Goldbergbau-Reviers von Verespatak in
Siebenbürgen. — L. c. p. 95.

Allgemeines über das Salzvorkommen in sidenbürgen. — L. c. p. 339.

TÁRSULATI ÜGYEK. 45

megalakulását határozta el, első, előadással egybekötött gyűlését 1895. márczius
hó 9-én Budapesten tartá meg, s azóta tevékenységét szakadatlanul folytatja.

Őszinte rokonszenvünk kiséri az cOrszágos Magyar Bányászati és Kohá-
szati Egyesületv budapesti osztályát működésében.

A külföldi congressusok közül nevezetesen a VI-ik internationalis geo-
graphiai congressus vonta magára nagyobb mérvben a figyelmet, mely 1895. évi
julius 26-tól augusztus 3-ig Londonban tartatott meg Ő Felsége az Angol Királynő
és Ő Fensége, a WaLEsri HERczEG védnöksége alatt.

E congresszus, mint a hozzánk is beküldött meghivóból látható volt, annál
tanulságosabbnak igérkezett, mert kiállítással kapcsolatosan volt tervezve, a
mennyiben a tervezők szeme előtt lebegett, a kiállítás tárgyai révén a geographiai
tudomány mai állását és haladását illustrálni. Hogy bennünket is közelebbről
érdeklő és érintő tárgyaknak, mint p. o. geologiai térképek stb. kiállítása szintén
a programm tárgyát képezte, az magától értetődik. Magyarország e congressu -
son ugyan képviselve volt, de sajnos, hogy társulatunk anyagi eszközei nem
engedik, hogy adott alkalmakkor mi is megbízottat küldhetnénk ki társulatunk
ezéljai érdekében, de a mit a jelen még meg nem enged, meghozza talán a jövő.
Ez legalább őszinte óhajom.

A londoni congressuson ép úgy, mint a német geografusoknak ugyancsak
1895. április 17—19-ig Bremában megtartott összejövetelén, földünk sarkterüle-
teinek, nevezetesen a déli sarkvidék tudományos átkutatása tárgyaltatott kiterjed-
tebb mérvben.

A Londonban tárgyalt themák közül nemcsak egy bennünket is illet és
érdekel, hisz az eddig beérkezett jelentésekből látjuk, hogy Naumanw Anatolia
tektonikai alapvonalairól, dr. PAssARGE pedig az afrikai és indiai lateritekről stb.
értekeztek,k de földrengési bizottságunkat bizonyára különösen érdekli, hogy
GERLAND tanár seismikus megfigyelési állomások nemzetközi rendszerének meg-
alapítását hozta javaslatba.

Az 1899-ben megtartandó VII. congressus helyéül Berlin választatott.

Európa nemzetközi geologiai térképének ügyére térvén át, még a tavali
megnyitó beszédemben említettem, hogy ennek megjelent, 6 lapból álló első soro-
zatából 50—50 példány Budapestre megérkezett. Minthogy azonban az ezek feletti
rendelkezési jog nem a társulatunkat, hanem a földmivelésügyi és a vallás- és köz-
oktatásügyi m. kir. miniszteriumokat illeti meg, társulatunk választmánya czél-
irányosnak tartotta a térképek szétosztása előtt a nevezett miniszteriumokhoz
azon kérelemmel járulni, hogy társulatunk választmánya az 50 példány miként
való szétosztása tekintetében javaslatot terjeszthessen fel.

Erre mind a két miniszteriumból kedvező válasz érkezvén le, a választ-
mány a térképek szétosztását tárgyaló, jól megfontolt javaslatát mind a két mi-
niszterium elé juttatá s hozzá tehetem, hogy földmivelésügyi m. kir. miniszter úr
ő nagyméltósága engem 1896. januárius hó 2-án irásbelileg oda értesíteni méltóz-
tatott, miként társulatunk választmányának a szétosztást illető javaslatát az őt
megillető 25 térképsorozatra nézve elfogadta, a miért miniszter úr ő nagyméltóságá-

X Dr. A. Petermanns Mittheil. 41. Bd. 1895. pag. 210.

46 TÁRSULATI ÜGYEK.

nak köszönettel tartozunk s a midőn ezt itt kimondom, nem kételkedem, hogy
közös érzelmünknek adok kifejezést.

A szóba forgó nagy térkép munka a beérkezett aláirási felhívás szerint most
már rendes folyamatban van, a mennyiben legközelebbre már a II-ik térképsoro-
zat kiadását is igérték, mely azonban Magyarország hátra lévő nagyobb részét
még nem fogja tartalmazni; annyit azonban jelenthetek, hogy a német geolcgiai
társulatnak 1895. augusztus 12—14-ig Coburgban tartott általános gyűlésén
az európai nemzetközi geologiai térkép Francziaországot illető lapja már tényleg
bemutattatott.

A társulatunktól kiadásra kerülő, a Magyar Korona országait ábrázoló geolo-
giai térkép próbalenyomatát ugyancsak a mult évi közgyűlésen mutattam be,
azóta az utolsó korrektura is elkészült úgy, hogy a térkép végleges kiadása immár
soká nem késhet, különben ez iránt első titkárunk bővebb felvilágosítást fog
adhatni.

Még a mult évi közgyűlésen adta elő első titkárunk dr. SzorraGH Tamás tag-
társunknak boldogultdr. Szazsó JózsEr emlékének megörökítését czélzó indítványát.
Minthogy ez indítvány akkorában köztetszéssel elfogadtatott, társulatunk választ-
mánya azóta megejtette a czél elérésére szükségesnek talált intézkedéseket, neve-
zetesen megindította a pénzgyűjtést s az ügy mostani mikénti állásáról még a je-
len űlés folyamán méltóztatnak első titkárunk révén bővebbet hallani.

Tisztelt közgyűlés! Alig egy negyed év választ el bennünket azon időpont-
tól, melyben megkezdjük ünnepélyeinket a magyar birodalom első 1000 éven át
való fenállása alkalmából. Ha így hazánk fenállása kétségkívül ősrégi, s mi ennek
teljes szívünkből örvendünk, korántsem állíthatjuk ezt eltekintve budapesti egye-
temünktől, tudományos intézeteink és társulatainkról. Aránylag rövid az idő,
hogy nemzetünk tudományos institutioi feláliításához és modern szellemben
való kifejlesztéséhez hozzá foghatott.

A gátló okok mindegyikünk előtt ismeretesek. Nemzeti muzeumunk, mint
tudjuk, 1802-ben vette kezdetét SzécHENYI FERExcz gróf nagylelkü adományával ;
tudományos akadémiánknak nagynevü fia Isrváwx vetette meg alapját 1825.
nov. 3-án fejedelmi ajánlata és gyújtó példaadása általshogy többet ne említsek,
saját társulatunk csak 1850-ben alakulhatott meg; földtani intézetünk felállítása
pedig épen 1869-re esik.

Ezt szem előtt tartva s visszapillantva a multra, melyben sőt már száza-
dunk elején tudományos társulataink nem voltak, melyben a nehány, még pedig
vegyestartalmu folyóirat, melyet egyik-másik hazánkfia német nyelven szerkesztve
megindított, de melyek csakhamar ismét megszüntek, voltak az egyetlen tárak,
melyekben hazánkban a mineralogia vagy geologia terére tartozó dolgokat közölni
lehetett, s így számosabb ide vágó megismertetés még a külföldre szorittatott s
ezzel összehasonlítjuk mai viszonyainkat, midőn közleményeinknek, még pedig
nemzeti nyelvünkön, nemcsak egy organum áll rendelkezésre, midőn a szaktársu-
latok szép száma környez bennünket, midőn intézeteink többjei már külsőleg is
tiszteletet parancsoló alakban állnak előttünk, azt hiszem, félreismerhetetlen az
óriási haladás, mely tudományos téren a multtal szemben jelenleg nálunk létezik.

Azt hiszem végre, hogy midőn vannak nemzetünknek még fiai, a kik tudomá-
nyos intézeteinkért cselekedni készek, mint legújabban FESZTETITsS ANDon gróf, a ki

[d

TÁRSULATI ÜGYEK. 47

miniszterségének rövid ideje alatt is késznek nyilatkozott hazánk földtani intéze-
tének jelenlegi tarthatlan elhelyezése helyett jelentőségéhez méltó hajlékot épít-
tetni és mint SEMSEI SEMSEY ÁnxDpox, a ki 50,000 forintot volt kész e czélra a haza
oltárára letenni, akkor bátran tekinthetünk a jövőbe, s hogy ez társulatunkra és
működésére a legszebb legyen, azt őszinte szívvel kivánom.

9. Az elnök bemutatja a mult évi közgyűlés hitelesített jegyzőkönyvét és az
idei közgyűlés jegyzőkönyvének hitelesítésére felkéri dr. SzorraGn TAMÁS és dr.
Irosvav LaJos vál. tagokat.

3. Az e. titkár felolvassa az 1895. évre szóló titkári jelentését.

Tisztelt Közgyűlés !

Hivatalom kötelességemmé teszi, hogy ime egy rövid év lefolyása után ismét
szemlét tartsak ez egy évben kifejtett működésünkről. A tisztelt közgyűlés minden
egyes tagja előtt bízvást ismeretesek lesznek egyesületi életünk egyes mozzanatai,
melyek között olyanok is fordúlnak elő, melyek csak a jövőben fogják czélirányos-
ságukat bebizonyítani.

Ez évben mindössze hat szakűlésen találkoztunk, melyeken 19 előadás került
napirendre.

Dr. FgaszEsav ÁGosr 1, Haravárs Gyura 2, dr. LŐRENTHEI IMRE 1, MELCZER
Guszráv 2, dr. PerHő Gyura 1, dr. SCHAFARZIK FERExcz 1, dr. SrauB Móricz 2,
dr. SzápEczkY GyYuLA 2, dr. SzorvraGH Tamás 1, dr. TRAxLER LászLó urak 3 előadás-
sal osztoznak ezen előadásokban; ezeken kívül három vendégelőadónk is volt,
u.m. Brigó [Lasos (Budapest), FucHs KáRoLny (Arad) és dr. Hornós LÁászLó urak
(Kecskemét).

Közlönyünk szokott terjedelmében vidéki tagtársainknak hű képét adta
munkálkodásunkról és külföldi szaktársaink is vehetnek belőle tudomást a geolo-
gia és segédtudományainak hazánkban való fejlődéséről. És Közlönyünk ezen hi-
vatását tekintélyes részben kiegészítik a m. kir. földtani intézet becses kiadvá-
nyai, melyeket társulatunk erre jogosultjai a lefolyt évben rendkívüli bőségben
vettek.

Első sorban kell itt megemlíteni az intézet Évi Jelentését1894-ről. E jelentés
kimeritő képet tár elénk kir. intézetünk közhasznu és tisztelt tisztviselőinek, sze-
retett tagtársaink buzgó működéséről. A közélet fokozódó igényekkel fordul már
kir. intézetünkhöz és sok fölmerülő szakértő véleményt követelő esetek majdnem
mindegyikében dönt tisztviselőinek tudománya. E jelentésben vannak fölvéve
hivatalos geologusaink részletes országos fölvételeiről szóló jelentések is. A sort
megnyitja itt dr. Posewirz Tivapag úr, ki Máramaros, ez után következik dr.
SzorracH Tamás úr, ki Bihar; dr. PermHó Gyura úr, ki Aradmegyében folytatta
fölvételeit ; utóbbi különösen ez évben Nagy-Halmágy környékének geologiai vi-
szonyaival foglalkozott. Haravárs Gyura úr Karánsebes nyugati környékén járt;
dr. SCHAFARZIK FERENCcz úr tanulmányozta Kornyaréva környékét; Appa KÁLMÁN úr
szintén Krassó-Szörénymegyében járt; GESELL SÁNDOR úr pedig folytatta bánya-
geologiai tanulmányait ez évben Zalathnán és vidékén. Az intézet agronom-geolo-
giai osztálya mezőgazdaságunk nagyfontosságu kérdéseinek egyikével foglalkozik,

48 TÁRSULATI ÜGYEK.

ugyanis a szikes földekkel és e tekintetben P. INxex BÉLA és TRErIrz PÉTER úrak ta-
nulmányai figyelemre méltók. KALECSINSZKEY SÁNDOR úr az intézet chemiai laborato-
riumában hazai szenek és anyagok elemzésével foglalkozott és tudva van, hogy az
érdekelt körök KaAnEcsisszgY tagtárs úr abbeli tanulmányai eredményének várako-
zással néznek elébe.

Az intézeti igazgató, mélyen tisztelt elnökünk jelentése megemlékezik az
intézeti könyvtár- és gyüjtemény örvendetes szaporodásáról. Az adakozók élén
mint mindig tiszteleti tagunk SEMSEI SEMSEY ANpoR úr ő nagysága áll, de midőn
az intézet ezen tartalomdús jelentésének utolsó lapjához eljutunk, nem tartózkod-
hatunk a bennünk támadó reflexiók kimondásától. Midőn az intézet tisztelt tiszt-
viselőit annyifelé látjuk elfoglalva, midőn az év nagyobb részét hivatalos kikülde-
tésekre, geologiai fölvételekre és szakértői vélemények szerkesztésére látjuk fordí-
tani, aggodalommal kérdezhetjük, honnét vegyen a hivatalos teendőkkel megter-
helt szakember annyi időt, hogy tudományával is, a melyben csaknem szünet
nélkül haladnia kellene, foglalkozzék. Ezt nekünk ma, a nélkül, hogy ebből az in-
tézet belügyeibe való beavatkozásra csak parányi jogot formálnánk, itt, a hazai
geologia második főtanyáján kimondanunk szabad és fölötte örülnénk, ha a mi
szavunk elhallatszanék az illetékes helyig, melynek hatalmában, de saját érdeké-
ben is áll, a kir. intézetet olyan helyzetbe hozni, mely képessé teszi arra, hogy
nemcsak a haza közgazdasági érdekeinek, hanem a hazai tudományosságnak is
teljes mértékben megfelelhessen.

Fokozottabb érdeklődéssel olvastuk intézetünk évkönyvének a lefolyt évben
megjelent és szintén kezünkhöz jutott füzeteit. Miután mélyen tisztelt elnökünk
már 1894-ben az Izavölgy petroleumtartalmú lerakodásait leiró becses tanulmá-
nyával a szakköröket és vállalkozókat megörvendeztette, a lefolyt évben bámulatos
gyors egymásutánban vettük hazánk egyéb nevezetes petroleumterületeinek geo-
logiáját és kapcsolatban vele figyelemre méltó fölvilágosításokat. Az elnök úr ő
nagysága aA háromszékmegyei Sósmező, tekintettel az ottani petroleumtartalmu
lerakodásokras czímű terjedelmes és kimerítő tanulmányában (Évkönyv XII. köt.
1. füzet) kimutatja, hogy ott e területen, melyhez eddig még a legtöbb remény
füződött, de mely eddig a vállalkozóknak a várt nyereséget még nem hozta, három
szintájban fordúlnak elő petroleumnyomok, u. m. a hrzsai mediterrán, továbbá az
alsó oligocén és végre az alsó krétabeli ropianka-rétegekben ; az utóbbiaktól vár-
ható a legnagyobb valószínüséggel a legkedvezőbb eredmény, és hogy az érdekel-
tek azt elérhessék, kijelöli nekik még a furásra alkalmatos pontokat. Jól esik ne-
künk azon friss polemikus hang is, melylyel a mélyen tisztelt szerző a nagyar
geologusok tekintélyét védi.

T. RorH LaJros xcMagyar földolaj-tartalmú lerakodások tanulmányozása.
I. Zsibó környéke Szilágymegyébeni (Évkönyv XI. füzet 5.) ezímű közleményé-
ben azt mondja, hogy a czímben megemlített vidéken a legmélyebb eocén rétegek
tartalmazzák a földi olajat, mely a kristályos palákból származik és azt hiszi, hogy
a lerakodások egész vastagságukban való föltárására földünk remélt kincséhez el-
juthatunk, mert arról meg van győződve, ahogy magyar petroleumunk lehet.
E tekintetben kevesebb reményt fűz dr. Posewirz TIVADAR aA körösmezei petro-
leumterülethezs. (Évkönyv XI. köt. 6. füzet). Kimutatja, hogy e területen a pet-
roleumtartalmu rétegek a középeocénben feküsznek, és hogy az eddig öt ízben

TÁRSULATI ÜGYEK. 49

megkezdett furások pénzhiány miatt nem vezettettek a kellő mélységig és így
eredmény nélkül maradtak; azonban a megfurandó mélység meghatározására a
települési viszonyok nem nyújtanak támpontot és csak annyi mondható, hogy az
egész petroleumtartó rétegcsoport keresztülfurása körülbelől 500 méter mélység-
ben volna elérhető.

GESELL SÁNDOR 14 körmöczbányai bányavidék földtami viszonyai bánya-
geologiai szempontból . (Évkönyv XI. köt. 4 füzet) ezímű tanulmányával folytatja
hazai bányavidékeink fölvételét, melyről szintén gyakorlati eredményt várunk ;
és most the last but not the least; Haravárs Gyura aAz Alföld Duna Tisza kö-
zötti részének földtani viszonyai czímű és pályadijnyertes dolgozatáról (Évkönyv
XI. köt. 3. füzet) örömmel akarunk még megemlékezni. A nagy magyar Alföld

Italaját e munka először ismerteti pontos megfigyelések alapján. Világos bizonyí-
ással mutat arra, hogy miként édesedett meg a magyar medencze harmadkori
tengere a levantei korig, melynek végével az álló víznek uralma az Alföld fölött
megszünt; mire a diluviumban a homok és a lösz folyómedrekben és szárazföl-
dön mint subaörikus képződmények támadtak; kimutatja továbbá, hogy a dilu-
vium és alluvium édesvizi és szárazföldi molluszka faunája teljesen ugyanaz, és
hogy az artézi kutak vize a levantei emelet homokjából fakad. Összegezve adja to-
vábbá Haravárs úr az alföldi altalaj stratigraphiáját, kimutatja, hogy a levantei
kor üledékeinek felülete az Alföld közepe felé lejtősödik, hogy az Alföld talaja a
diluviális korban is még sülyedt, mely folyamat valószinüleg még mais tart ; végre;
hogy a levantei emelet rétegei egész határozottsággal édesvizi tó lerakodásainak
tekintendők. Bizonyos, hogy Harzavárs tagtárs úr ezen munkája a jövő alföldi
altalajtanulmányokra nézve alapvető.

Sajnos, hogy selmeczbányai fiókegyesületünkről ma is csak azt jelenthetem,
hogy munkássága szünetel. Végzetes pangás, melynek okát nem ismerjük, bocsát-
kozott mélyen tisztelt bányász tagtársainkra. Egészen megfeledkeztek-e már, hogy
a bányásziskolákon hirdették legelőször a geologiát mint tudományt ?

Társulatunk ez év nemzeti ünnepélyében is komoly munkával akar részt
venni. Tekintettel kis számunkra, szövetkeztünk a bányászati egyesülettel, és ilyen
alakban reméljük, hogy a folyó év szeptember végén tartandó bányászat-geologiai
congressuson méltó helyet fogunk elfoglalni, annál is inkább, minthogy mélyen
tisztelt elnökeink, továbbá GESELL SÁNDOR, HALAVÁTS GYULA, KALECSINSZKY SÁNDOR
tisztelt tagtárs urak már bejelentett előadásaik a sikert biztosítják. Ez alkalommal
bemutatjuk majd chazánk régóta várt geologiai térképéts, valamint azt is jelent-
hetjük, hogy c Európa nemzetközi geologiai térképes a vallás- és közoktatásügyi,
valamint a földmivelésügyi m. kir. miniszteriumok bőkezűsége folytán 50 példány-
ban lesz hazánkba elterjedve.

A Majna melletti Frankfurtban székelő Senckenbergische Museum a, lefolyt
évben megkötötte velünk a csereviszonyt.

Es most, tisztelt közgyűlés ismét évi jelentésem szomoru részére kell áttér-
nem. A kérlelhetlen halál a lefolyt évben is szedte áldozatait tagtársaink sorából !
Elragadta New-Havenben tiszteleti tagunkat James Dwicur Dawa-t, kinek tudo-
mányos működésének méltatását a mai közgyűlésen kérésünkre dr. SCHMIDT
SÁNDOR tagtárs úr készségesen elvállalta.

Kegyelettel állunk meg Pécn Awran neve előtt. Azok, kik körülállhatták

Földtani Közlöny. XXVI. köt. 1896. 4

50 TÁRSULATI ÜGYEK,

ravatalát, a következő szavakkal búcsúztak el tőle: sÉlete történetének minden
lapján a hazafiasság, a becsületesség, a fáradhatatlan munkásság, a legpontosabb
kötelességtudás, a legpéldásabb szorgalom, óriási tudás, megindító jóság és szere-
tetre méltóság eseteivel találkozunk !s

Harmadik kiváló halottunk nem a mi hazánk fia volt, de PoSsEPwy FERENcz
sok évet töltött hazai bányászatunk szolgálatában, itt kezdette meg önálló tanul-
mányait, melyek neki kitünő hangzású nevet szereztek a bányászati és geologiai
irodalomban.

Meghalt a lefolyt évben Fgrvaroszgx Jáwvos a m. nemzeti muzeum állattani
osztályának igazgató őre, ki 1853 óta társulatunk tagja volt és élénk érdeklődés-
sel viselkedett társulatunk haladása iránt. Érdemeit a hazai tudományosságért
minálunk hivatottabb körök kellően méltatták.

Szintúgy meg kell említeni BorHÁR DÁnrEL tanárt a pozsonyi evang. lycet
umban, ki 1866 óta tagja volt társulatunknak és csak kevés hónappal halála előtt
bejelentette a társulatból való kilépését, mert a megvakuláshoz közel állván, kény-
szerítve volt csekély nyugdíjjal visszavonulni. Csendes, de szorgalmatos munkás
volt, ki különös előszeretettel foglalkozott a mohok tanulmányozásával.

Halottaink közé számítjuk még a következő tagtársakat: PRgrvriczkY EDE,
m. kir. bányafőmérnök és főaranyválasztó ; Mészákos Gyuza, m. kir. főmérnök és
hivatalfőnök Abrudbányán ; EHRENLECHNER B. János, bánya- és üveggyári gondnok
Münchenben ; Lux JózsEr, bányatiszt Kotterbachon és Ney EpE kőbányatulajdonos
Budapesten.

Társulatunk névjegyzéke az 1895-ki év végével fölsorol 345 tagot, kik kö-
zött 277 rendes tag. Ez alkalommal pedig megemlékezünk társulatunk jelenleg élő
legrégibb tagjáról, és ez dr. KANka KÁRocy úr, kir. tanácsos, a pozsonyi országos
kórház szemorvosa, ki társulatunk hazafias működését támogatva, 1851 óta, hű
tagtársunk. A választmány szeretné, ha a tisztelt közgyűlés az érdemdús tisztelt
tagtárs úrat, kinek a sors megengedte, hogy társulatunkkal együtt a folyó évben
megülendő nemzeti ünnepben részt vehessen, irásban üdvözölhesse.

Hivatalos kötelességemnek tartom továbbá a tisztelt közgyűlést megkérni :
sziveskedjék magas pártfogónknak, a nagyméltóságu vallás- és közoktatásügyi va-
lamint a földmivelésügyi miniszteriumoknak, végre a m. kir. földtani intézet mé-
lyen tisztelt igazgatóságának a lefolyt évben is tanusított kegyes pártfogásért mély
köszönetét nyilvánitani. Nyilvános szereplésünk szinhelyét, a m. tud. akadémia
földszinti kis termét ez évben el kellett hagynunk. Szívesen látott vendégek vol-
tunk ott hosszú éveken át, mig végre a megkedvelt tanyából kiszorultunk ; fogadja
a tekintetes akadémia e helyen is őszinte köszönetünket irántunk tanusított jó
voltáért; szintúgy mélyen tisztelt alelnökünk, dr. KRENNER J. SÁnpok tanár úr is,
ki a legnagyobb készséggel rendelkezésünkre bocsátotta a m. tud. egyetem veze-
tése alatt álló ásvány-kőzettani intézet egyik kényelmes és tágas termét. Legyen
nekünk megadva, hogy az új zöld asztalnál olyan bölcs határozatok hozassanak,
melyek társulatunk örök virulását előmozdítsák. És ezt biztosan reméljük, mert
a lefolyt év társulatunk által mivelt tudományokat illetőleg két oly nevezetes
mozzanatot tud följegyezni, melyek csak termékenyítő hatással lehetnek további
munkálkodásunkra. Az egyik az, hogy a nagyméltóságu földmivelésügyi miniszte-
rium a m. kir. földtani intézetnek tágas működési körének és jövő nagyobbo-

TÁRSULATI ÜGYEK. 51

dási igényeinek megfelelő épületet készül emelni. Mindenki belátja, hogy a
ezélszerűen berendezett intézet gyűjteményeivel és könyvtárával nem csak az in-
tézet tisztviselőinek, hanem tudományunk minden egyes mívelőjének mennyire
fogja a munkát megkönnyíteni és mennyire fogja a munkakedvet éleszteni! A m.
kir. földtani intézet palotájának magasra emelkedő falai és mindenkire nézve
hozzáférhetővé tett gyűjteményei a nagy közönség művelt részében proselytákat
fognak hódítani, és hogy mindez már a közel jövőben meg fog valósulni, ezt első
sorban derék macenásunknak, kinek csak szokásból említjük föl nevét, SEMSEI
SEMSEY AxpokR úr ő nagyságának köszönjük. A hazai tudomány geniusa nyujtsa
neki ezért is a babérkoszorút !

A második mozzanat magában társulatunk kebelében támadt. Értem a
aSzazsó JózsEr-emlékalapotv, melyet illetőleg a tisztelt közgyűlésnek nyomban
jelentést fogunk tenni és melyről bizton elvárjuk, hogy hazai tudományunk elő-
nyére üdvös versenyt fog szülni és tekintélyünket a haza határain belül és kívül
növelni.

Ezt kívánjuk ma, midőn minden magyar lelkesedéssel készülődik abban a
nagy nemzeti ünnepben részt venni, melylyel hazánk diadallal hirdeti, hogy sok
harcz és küzdelem után, nem egyszer az enyészet szélén állva, ezer éves állami
önállóságát, az európai kulturállamokban való helyét megerősítette és biztosította.
Ez ezer évből társulatunk csak igen keveset mondhat a magáénak, ép egy félszá-
zadot, annyit mint egy emberélet, de elég idő volt arra, hogy megizmosodjék és
férfi erejének teljében a haza jövő kulturális munkájában a maga részét is kivegye !
Úgy legyen!

4. Az e. titkár bemutatja az 1895. évről szóló pénztári kimutatást.

PÉNZTÁRI JELENTÉS

a magyarhoni földtani társulat 1895-ik évi pénztári forgalmáról, pénztárának és vagyo-
nának állásáról az 1895-ik év deczember hó 31-én.

I. Forgó tőke.
a) Bevétel :

Előirányzat Tényleges bevéte
1895-re 1895-ben
1. Pénztári áthozat 1894-ről .. .. ... 412írt29kr. 412frt 29 kr.
2. Herczeg EszrERHázv PáL pártfogói ado-

TÁNYA TAJJSTB 5 az A zu luzs az (ADD 4 — 4 — ( — a
SEÜTSZÁSOS: BÓBÓLY s vaz sze zás bzez "1000 A09SYA 1000 a — a
A.JAlaptóko kamatja c-a ei Me a án BDA 4 — se 524 a — a
5. Forgó tőke takarékpénztári kamatja ... 15 c — a 34. c 57 a
6. Tagdíj hátralékok" 5, ene zudeza 50 4 —-t 60 a — a
7-:Dagdíjak U895-FeL EÜ MAR IKEZI 1004 (EZI e 1118 c 50 a
S. Vagdíjak (S98SKa u zzz s zzz zen, unum SZA — 4 30 c — a
9. Selmeczbányai fiókegyesület járuléka

ESB rgree heteztfáge zzgegaíítkeeést ítt! 63 c — a 62 a a

10. Előfizetések 1895-re szeti zen ND MÉG 0
ÜK ETHÁÁSÉtz et KÖT ÍETEJ Éget, Bib jr ezktatt iadesgák els zeol ján e ztőb ge két
4

52 TÁRSULATI ÜGYEK.

Előirányzat Tényleges bevétel
1895-re 1895-ben
12. Eladott kiadványok zzz E. 20 1Tb—KT, 43 frt 33 kr.
13. , VEGYEBBK 4 8 fe egz ezés ES ESTÉN 10 a — a 3467 c 10 a
14. Az alaptőke javára . — 02 2 22. — a — a 100 a — c
15. Szabó-emlékalap javára 0 — a — a 3853 c 95 a
Összesen — 3814frt29.kr. — 7895frt54 kr.
b) Kiadás:
Előirányzat —— Tényleges kiadás
1895-re 1895-ben
1. Földtani Közlöny 0. .. zek --- 2200frt — kr. 1926 írt 24 kr.
2. M. kir. Földtani Intézet jöa JELeEŐGÉHEK
különlényondátbai " agzeet otséry tak HANSEN 400 c — a 136 a 81 a
3. Tisztviselők tiszteletdíja Bev ENSZ SEGTŐÖ Va SA 700 c — 4
4. Irnok jutalomdíja ez Dán én ÉR DS ss ka 95. 40-i
9. Szolgák jútalonidíja e ate I 0 LL GESES ESO 186 c 40 a
02 EoB(aköltségóki res aésebu été 1 TSA Mat e 200 c — a 195 c 68 a
7. Irodai és vegyes költségek ed a BAT ELÜL ese VKKEZ S T8T dö
B: Rendkívüli Kiadások szt d2gó it tn telek 9 c 99 a — a — a
9.4AZ áláptóke javára e. 8 SEd auto, teat étkeket — a — a 100 a — a
10. Szabó-emlékalap javára 2. 0. 0. -- — a — a 412 c 33 a
CHB 3814 írt 29 kr, 4255 frt 61 kr.
II. Alaptőke.
Értékpapir Készpénz Kötelezvény
1. Az 1894. évi áthozat ... ...11,950£írt—kr. 513£t28kr. 551frt— kr.
2. 1895. évi közgyülés határozata
értelmében 0. .. — a — a CO e E
3. Az Urikány-Zsilvölgyi Magyar
Kőszénbánya Részvény Társa-
ság örökitő díja .. ... ... — a — a 1004—ak — e-t
TZIKARRAGOK 9 Fe kasat e — — a — a 21 c 45 a Se e

Összesen ...11,950frt—kr. 1054frt73kr. 551 írt — kr.

Vásárolt Értékpapirok név-

GELGLBYE zt e zás 900frt—kr. . —frt— kr. —frt— kr.
A vásárolt kzsköntok vétel-
ára levonva — .. Év: — a— a 902 6304 0 — c — a

az alaptőke állása 1895 v végén: 12,850frt—kr. 152frt43kr. 551 frt— kr.

x Ez összegben benfoglaltatik a földmivelésügyi m. kir. miniszterium által
Európa nemzetközi geologiai térképe után társulatunk pénztárába befizetett
446 frt 25 kr.

kk Ez összegben benfoglaltatik Európa nemzetközi geologiai térképeért Berlinben
lefizetett összeg : 448 frt 88 kr.

TÁRSULATI ÜGYEK. 53

III. A társulat vagyona 1895 végén:

Értékpapirokban .. ... ... ... ..- 12.850 frt — kr.
Kötelezvényekben .. -... --- --- Bolla
Álaptókelkészbénze 2. 0. cc. 152 c 43 a
MGEKÉDATAHSSSNT sg esett ss asz azt 1563 a 83 a
A forgó tőke bevételi többlete . .. 3639 c 93 a

Összesen 18,757frt 19 kr.
Kelt Budapesten, 1895. deczember hó 31-én.
Dr. Sraus Móxrcz s. k,,

első titkár mint pénztáros.

5. Az e. titkár mint pénztáros bemutatja a mult évi közgyűlés részéről ki-
küldött pénztárvizsgáló bizottság jelentését :

cAlúlirottak az 1895. évi február 6-án tartott közgyűlésből a pénztár meg-
vizsgálására kiküldött bizottság tagjai a mai napon a Magyarhoni Földtani Tár-
sulat titkári hivatalában megjelentünk s a pénztári kezelés, továbbá a pénztár
megvizsgálására szolgáló utasítás értelmében a főkönyvet, pénztári naplót, az alap-
tőkének számadáskönyvét átvizsgáltuk, a havi jelentésekkel, az igazoló okmá-
nyokkal egybevetettük s örömmel jelenthetjük, hogy mindent a legnagyobb rend-
ben találtunk, és megállapíthattuk, hogy a pénztári előirányzat az 1895-ik évre
helyes volt.

cEzek után javasoljuk, hogy a közgyűlés a pénztárosnak az 1895-ik évre a
felmentést adja meg.

Kelt Budapesten, 1896. januárius hó 12-én.

Inosvax LaJos, 8. k. PETRIK [4Jos, s. k. SZONTAGH Tamás, s. k.

A közgyűlés e jelentést tudomásul veszi és ennek alapján a pénztárosnak a
felmentést megadja.

6. Az elnök az 1896-ik évi pénztárvizsgálatra felkéri dr. ILosvax LaJos, dr.
PETRIK LaAJos és dr. SzZovraGH Tamás vál. tag urakat.

7. Az első titkár előterjeszti az 1896-ik évi költségvetést, a melyet a közgyű-
lés el is fogadott.

Költségvetés 1896-ra.

a) Bevételek :
1. Pénztári áthozat 1895-ről tés deghatbolelnat

---:" 3639 írt 93 kr.
2. Hg. EszreRHázY PáL pártfogói adománya 1895- és

ÜSGDÉTAN Ang gek ÁE ÁT ÉS 840 a — 4
3. Országos segély seg rák d áhszá [eyezzétvez da J000ra a
4. Alaptőke kamatja Eset seta Zoe get 524 a a
o: BOTgÓ tőkorkamatja t szretlasii zip -ei vele été 20 a [j

54 TÁRSULATI ÜGYEK.

ös iHáttalékos tagdíjak Mé ző ezet ien zek aze a ese ÜTEME kt
7. Tagdíjak 1896-ra — ... 0... alrend SETOSOT SES
8. Selmeczbányai fiókegyesület jaőka 1896-ra .. ... 60( — a
9. Klöszetöksetat (E NE Ezt eeszz a e SIZE ELEZBKA AR A
TO. dHladott kiadványok: -4- szasz ELLENED EK
(1. "Megyések 8 s HAB za ses SáS seek eze MEA 1044 a
Összesen ... 7353frt 93 kr.
b) Kiadások:
I. iSzabóserlékalaó ae szágos eg ezése 3500 frt — kr.
9. Földtani Közlöny... ... 0 --- KSRNSEET zza OVO KEZZSK
3. A m. kir. Földtani Tzet Évi jellemének külön-
jonyorata; adta tata sz az ast Zn ézt 300 4 — a
4. Tisztviselők tiszteletdíjai -- NE e -n 2 57004— e
DTM OK Tatálomtdíja: 1" VELT A 438 EREMÉBEKZESERRNEN E ZÉOg tT 95 CZ ún
6..Szolgák jutalomadíjai 2. 1 5gi SZEREN E TBOTTRES
ZPOSTAKOLSÉSBK E E e az! EE TVő ee SEENENÉMEÉN EZ I NEZT DA0(0) as
8. Irodai és regyes költségek 1.441 HOL a Mk ganz BAK TGBT e

Összesen ... 7353ífrt93 kr.
Kelt Budapesten, 1895. januárius hó 8-án.
Dr. SrauB Móxgrcz s. k.,
első titkár.

8. Dr. Sraus Mónxrcz első titkár fölolvassa a következő jelentést :

JELENTÉS

a Szabó József emlék-alap ügyében.

1894. április hó 10-én hunyta be szemét Társulatunk egyik alapítója,
hosszú éveken át elnöke, de mindig, életének utolsó leheletéig buzgó munkása :
dr. SZENTMIELÓSI SzaBó JózsEr. Kezdve azon búcsúszavaktól, melyek az elhúnyt.
koporsója fölött és sirjánál a róla elmondott emlékbeszédekig a szeretet és a ke-
gyelet sugalta szavakkal kimerítően ecsetelték az elhúnyt munkás életét, mind-
nyájunk közös érzése az volt, hogy az ékes szavakkal nem adóztunk elegendőképen
Szasó érdemeinek, azon érdemeknek, a melyek nemzetünk kulturális életében, s a
tudományokban is európai szinvonalra törekedő munkájában hálára érdemes ered-
ményekkel szerepeltek.

Hogy az elhúnytat megtiszteljük, emlékét megörökítsük és multjával a jö-
vőre hassunk, visszatérünk régi eszménkre, melyet már akkor akartunk megvaló-
sítani, midőn az elhúnyt tanárkodásának negyvenedik és ismételten, midőn életé-
nek hetvenedik évébe lépett, de a melynek megvalósításában az elhúnyt határo-
zott akarata megakadályozott bennünket. Oly eszközök birtokába óhajtottunk
ugyanis jutni, a melyek segítségével hazánk ásvány-földtani kutatásának nagyobb
lendületet adhassunk.

Egy évvel Szasó Józser elhúnyta után kérelmet intéztünk az elhúnyt tanít-

TÁRSULATI ÜGYEK. 55

ványaihoz, barátaihoz és tisztelőihez : járuljanak adományaikkal egy olyan alap
létrehozására, mely az elhúnyt emlékét fentartsa. Örömmel jelenthetjük, hogy
kérelmünk visszhangra talált. Az elhúnyt családjának és a székes főváros közönsé-
gének nagylelkű adományain kívül olyanok is érkeztek be, a melyek világosan
azt bizonyítják, hogy vállalkozásunk az illető körökben méltánylással találkozott
és olyanok is, a melyek kétségtelen jelei a régijó magyar közszellemnek, mely-
nek szolgálatába állottak még a szegény falusi gazda és bányamunkás éppen úgy,
mint a vidéki középiskola növendéke, kik fölszólítás nélkül, csupán gyüjtésünk
egyszerű tudomás vétele alapján adakoztak.

Már az 1895-ik év végéig beérkezett adományok összege lehetségessé teszi
azt, hogy dr. Szasó JózsEr nevét viselő emlék-alapot teremtsünk, melynek kamatait
a közgyűlés majdani jóváhagyásával arra fordíthatjuk, hogy egyrészt hazánk geo-
logiai, mineralogiai és palaeontologiai viszonyait ismertető eredeti és kiválóbb
értékü dolgozatokat kitűntessünk; másrészt, hogy az ilyen tanulmányokra
anyagi segély nyujtásával buzdítsunk.

Ez okból kérjük a tisztelt közgyűlést, sziveskedjék az ez irányban teendő
következő előterjesztést elfogadni, úgymint :

Először: A. Magyarhoni Földtani Társulat dr. szentmiklósi Szazó JÓZSEF
nevét viselő emlékalapot alapít és ennek gyarapításáról gondoskodik.

Másodszor: A Magyarhoni Földtani Társulat ezen alap kamatjainak egyik
részéből dr. szentmiklósi Szasó JózsEr nevét viselő érmet alapít, melylyel kiváló
tanulmányokat kitüntetni akar.

Harmadszor : A kamatok másik részével kíván hazánk geologiai viszonyai-
nak kutatására vonatkozó tanulmányokat anyagilag segélyezni.

Negyedszer: Minthogy a gyüjtések még folyamatban vannak s így az alap
némi gyarapodása még remélhető, a választmány arra kéri a tisztelt közgyűlést:
bízná meg a választmányt, hogy a gyűjtések befejezése után az alap fölhasználá-
sának részleteire nézve tüzetes ügyrendet dolgozzon ki s azt a szerkesztendő ala-
pító levéllel együtt a jövő 1897-iki évben tartandó közgyűlésen terjeszsze elő.

Kelt Budapesten, a Magyarhoni Földtani Társulat választmányának 1896.
évi januárius 29-én tartott üléséből.

A választmány megbízásából :
Dr. Srau8 Móxnicz, s. k.
első titkár.

Dr. Izosvax LaJcs vál. tag az összegyült összeget még kevésnek tartja és azt
kívánná, hogy a kamatok addig ne adassanak ki, a míg a tőke 5000 frtra nem nö-
vekedett. Miután a tárgyhoz még P. Isxzv Béta, dr. PerHő Gwyura vál. tagok,
Fanpaxy IsTváN r. tag és dr. SrauB Móricz első titkár hozzá szólottak, a közgyűlés
a választmány indítványát elfogadta.

9. Dr. ScHminT SÁNDOR vál. tag megtartja megemlékezését a társulatnak el-
húnyt tiszteleti tagja J. D. Dana fölött.

10. Az elnök köszönetet mondván a választmánynak és a tiszti karnak mun-
kásságukért, berekeszti a közgyűlést. Kelt Budapesten, 1896. februárius 5-én.

Jegyezte :

dr. ZIMÁNYI KÁRotLzy, 8. k.
m. titkár.

56 TÁRSULATI ÜGYEK.

I. SZAKŰLÉS 1896. JANUÁRIUS HÓ 6-ÁN.

Elnök: Böcgn János.

Tagajánlások : ScHmMIDT BERNÁTH urat vaskohói és vasgyári igazgatót Likéren
ajánlja KAUFMANN KAMILLO ör. tag ;

SóBÁNYI GyuLA úrat, polgári iskolai tanár Bánffy-Hunyadon ajánlja HALAVÁTS
GyuLA vál. tag ;

HEmricH Vixkrok urat, bányamérnök Petrozsényen ajánlja De Appa
KÁLMAN r. tag.

Előadások :

1. SósáNyI GyuLa értekezett: a4 Kanopta medencze környékének fej-
lődése történetéről." A szóban levő vidék a Bodva és a Hernád völgye közt
KNy-i irányban terül el. A környező begység legrégibb kőzete a csillámpala, a mely
többnyire phyllites, helyenkint guarzdús. Ez utóbbi legtöbbnyire erősen gyürüdzött
és siderit töltelékeket zár magába. Az üledékes kőzetek legrégibbje a guarzitra tele-
pedett carbonmészkő, erre pedig triaszmeszek és werfeni palák telepednek. Az
egész mészkő vonulaton sok vetődés van, a mely a felületen mint tektonikai völgy
jelenik meg, irányuk ÉNy—DK. A barlangok közt egyike a legérdekesebbek-
nek a somodi cseppkő-barlang gombaalakú cseppköveivel. Részletesebben ismerteti
az előadó a pontusi rétegeket, nemkülönben a kassai artézi kutak geologiai szel-
vényét. A geologiai viszonyokból a folyóvízek régi folyására lehet következtetni;
igy a Hernád folyó erosio völgye a pontusi rétegekbe van vájva és most 30 méter-
rel mélyebb mint a diluvium. Előadó a gyűjtött kőzeteket és kövületeket be is
mutatta.

2. Dr. PerHó Gyura: a Tengeri kövületeket mutatott be édesvízi guarzbanm.v
A kovapéldányok tele vannak hintve szarmatakorú tengeri kövületekkel. A felső-
mioczénkori tengerparton Csontaházán (Biharm.) a geysirnek meleg vize a ten-
gerbe ömlött. Az árapály a kovaüledékes partokra ráhordotta az akkori tenger
csigáit és kagylóit, s ezeket a finom és folytonosan képződő kovarétegek lassan-
kint betemették.

3. Dr. SCHAFARZIK FERENCZ bemutatta : a Bécs környékének legújabb geologiai
térképét." (V. ö. e füzet 28-ik lapját).

II. SZAKÜLÉS 1896. MÁRCZIUS HÓ 4-ÉN.

Elnök: Dr. KRENNER J. SÁNDOR.

Előadások :

1. P. Izzy BÉra bemutatja: aMezőhegyes és környéke föld- és talajtami
térképétv, megmagyarázván e vidék geologiai alakulását, talajminőségét és az
egyes talajfajok keletkezését.

A felvett terület 1086 km?, nagyobbrészt kitünő termőtalaj, mely nem egyéb,
mint a diluvalis lösztakarónak sokszorosan elárasztott, átmosott és sok szerves
anyaggal megtelt feltalaja. Helyenként több homok keveredik az agyagba, ott te-
hát könnyebb, lazább talajt kell megkülönböztetni. A homok maga a diluviumnak
idősebb tagja, kisebb-nagyobb mélységben mindenütt található az agyag alatt, de

TÁRSULATI ÜGYEK. 57

helyenként a felszinre is kilép és homokos buczkás területet képez, nevezetesen
egy hosszú ivalaku vonulatban Zimány-Ujfalutól Orosházán át H.-M.-Vásárhelyig.
Ennek a könnyü talajnak az ellentéte a nehéz székes agyag, mely ezekben és mé-
lyebb lapályokbaán mutatkozik és erős összeállása, vizhatlansága és sziksótartalma
miatt mivelésre nem oly alkalmas. A sziktalaj képződése a későbbi alluviális kor-
szakba esik. Mezőhegyes körül különösen Battonyán, Tompán. Kopáncson,
N.-Királyhegyesen, Sámsonon és a vásárhelyi határban vannak nagyobb szikes
térségek.

9. Dr. Srau8 Móricz ismerteti: a Ctenis hungarica x. sp.-t Dománról Krassó-
Szörény megyében. A liaszkor e növénye valamennyi eddig leirt Ctenis-fajt mére-
teiben jóval túlhalad, a mennyiben e haraszt szárnyalt levelének hosszúsága
legalább 2 m lehetett. A levél állománya hártyanemű. A levélszelvények
alakja is egyik ismertető jellege.

3. P. Ixxex BÉLA a folyó évi februárius hó 25-én d. u. 4 óra körül aBüsü
községben (Somogymegyében) lehullott barna hónak üledékét mutatja be, mely
a mikroszkop alatt megvizsgálva ugyanazt az összetételt mutatja, mint a közönsé-
ges sárgaföld legfinomabb pora, t. i. tulnyomólag szögletes guarzszemekből, igen
finom csillámpikkelyekből és agyagpelyhecskékből áll. Ezeken kívül látható benne
több színes ásványrészecske is, melyek közül a zöldesek leginkább amphibol és
epidot töredékek; de vannak egészen ép, tiszta, szabályos kiképződésű kristályocs-
kák is; végre nem csekély számmal fekete mágnesvas szemecskék, melyeknek a
por sósavoldatában mutatkozó vasreactiót lehet tulajdonitani, a nélkül, hogy ez
a jelenség akár meteor-por, akár vulkáni por természetére vallana, mert a finom
magnetit por állandó keveréke a mi alföldi talajainknak is. A porszemek át-
lagos nagysága nem haladja meg az 1 mm huszadrészét, kivéve egyes csillám-
pikkelyeket, melyek viszont rendkívül vékonyak. A közönséges iszapolási mód-
szerrel ily finom port kapunk, ha az iszapoló vízár sebessége másodperczen-
kint legfölebb 2 millimétert halad. Ily finom port a szél könnyen felragadhat
és nagy távolságba és magasságba szállíthat. A februáriusi barna hóhullás tehát
könnyen megmagyarázható, minthogy tudjuk, hogy a megelőző napokban az or-
szág déli részeiben a talaj már nagyon száraz és poros volt; a hirtelen felkevere-
dett szélvész, mely tudvalevőleg a delibláti homokpusztán roppant károkat
okozott, a legfinomabb port felvitte azon magas légkörbe, hol akkor egy hideg
ellenáramlat folytán hó képződött, mely a porral keverve lehullott. Gár Gyura
úr tudósítása szerint a havazás tiszta fehér hóval kezdődött, de négy óra tájt egy
hamvas színü sötét felhő borúlt a vidékre és erős keleti szél mellett barna vagy
szürkés hó kezdett hullani, melyet nemsokára feketére festett hódara váltott fel;
végre ismét egy kevés fehér hó esett. A delibláti vihar, Somogyban pedig a keleti
széllel beálló havazás elég világosan mutatják, hogy hol kell a színes hó eredetét
keresnünk, és maga a por összetétele semmikép sem igazolja a vulkáni kitörést,
vagy akár a madridi meteorrobbanás hypothesisét.

A f. évi januárius 8-án tartott választmányi űlésen a xFöldtani Közlönyv
szerkesztő bizottságába választtattak; dr. ILosvax Lagos, dr. SCHMIDT SÁNDOR,
dr. SCHAFARZIK FERExcz, L. Lóczy LaJos és dr. PerHő Gyuza vál. tagok.

58 TÁRSULATI ÜGYEK.

Az e. titkár bemutatja a congressusi bizottság határozatait a Társulat részt-
vételét illetőleg az ezredéves kiállitás alkalmával.

Az e. titkár mint pénztáros bemutatta a mult év deczember havára vonat-
kozó pénztári jelentést; nem különben bemutatja a rSzabó-emlékalapv pénzei-
nek megvizsgálására kiküldött bizottság jelentését.

Az e. titkár felolvassa a sSzabó-emlékalaps mikénti értékesítése végett ki-
küldött bizottság ajánlatát. Hosszabb, élénk eszmecsere után a választmány azt
határozta, hogy az idei közgyűlésnek két fő ajánlatot fog tenni, u. m., hogy az
emlékalap jövedelméből főjutalom gyanánt érem adassék, és hogy ezenkívül meg-
bizások adassanak tudományos kutatásokra.

Dr. SCHAFARZIK FERExcz vál. tag mint a földrengési bizottság előadója jelenti,
hogy dr. Kocn Awrat tisztségéről leköszönt, egyuttal ajánlja, hogy Appa KÁLMÁN
m. kir. segédgeologus a bizottságba választassék. A választmány e jelentést tudo-
másul véve az ajánlatot elfogadta.

A könyvtár részére beérkezett ajándékkönyvek: Srugk D.: Geolog. Special-
Karte der Umgebung Wiens 1 : 75000. -— Tizrze E.: Geolog. Karte von Olmütz
1 : 75000. — TEzLER F.: Geolog. Karteder Karnischen und Julisehen Alpen
1 : 75000.

A folyó évi januárius 29-én tartott választmányi ülésen új tagoknak
ajánltatnak :

SCHRÖCKENSTEIN FRIGYES úr, bányamérnök Szekulon (Krassó-Szörénym..),
ajánlja SCHRÓCKENSTEIN FERENCZ Tr. tag.

Rendes tagnak való felvételét kéri SzrxoRa Béra úr, kéményseprőüzlet tulaj-
donos és járási tüzrendészeti felügyelő Devecseren.

Az e. titkár bemutatta a mult évi közgyűlés részéről kiküldött pénztárvizs-
gáló bizottság jelentését az 1895-ik évről ; ezzel kapcsolatosan előterjeszti az 1896.
évi költségvetést, s ajánlja a választmánynak, hogy a :SzaBó-emlékalaps 3500 frtra,
egészíttessék ki. A választmány a jelentést tudomásul vevén úgy az előirányzatot,
mint az ajánlatot elfogadja.

Az e. titkár jelentést tesz a cSzasó-emlékalaps ügyében; a választmány az
ez ügyben kiküldött bizottság javaslatát magáévá tevén, a közgyűlés elé azt a ja-
vaslatot fogja terjeszteni, hogy az alap kamataiból egy legjobb geologiai munka
jutalmaztassék és hazai kutatások anyagilag segélyeztessenek. Dr. SCHMIDT SÁNDOR
vál. tagúrindítványára a választmány elhatározta, hogy egy elnöki átiratot intéz a,
Nemzeti Casinóv igazgatóságához, hogy az igazgatóság által kulturális czélokra
kitűzött összeg egy részét a cSzABó-emlékalaprav megnyerje.

Az ezredéves országos kiállitás közművelődési csoportjának átiratára a vá-
lasztmány úgy határozott, hogy a c Földtani Közlöny fűzeteit 1896. május 1-étől
beküldi a bizottsághoz.

Az Uj-Alexandriában (Lublini kormányzóság) létesült cJahrbuch für Geolo-
gie und Mineralogie Russlandss szerkesztőségétől felajánlott csereviszonyt a vá-
lasztmány elfogadja.

Haravárs GyutLaA úr vál. tag. inditványára az idei közgyülés dr. KANRA KÁROLY,
főorvost Pozsonyban, mint a társulatnak ez idő szerint legrégibb tagját irásban
fogja üdvözölni. I

TÁRSULATI ÜGYEK. 59

A folyó évi márczius hó 4-én tartott választmányi űlésen a folyó ügyek el-
intézése után az e. titkár bemutatta a vallás- és közoktatásügyi miniszter átiratát,
a melyben a társulatot az európai geologiai térkép 25 példányának mikénti szét-
osztásáról értesíti. Továbbá bemutatja a .Nemzeti Casinov igazgatóságának felele-
tét a társulat oda vonatkozó kérelmére, hogy az a sSzApó-emlékalapv gyarapitásá-
hoz járuljon. A casino igazgatósága sajnálatát fejezi ki, hogy a társulat kérelmé-
nek eleget nem tehet, mivel a millenniumi év alkalmával kulturális czélokra szánt
10.000 frt a közgyűlés határozata szerint első sorban a nemzeti nyelv fejlesztésére
fordítandó.

Az e. titkár felolvassa a társulat pártfogójának, herczeg EszTERHÁZY PÁL
köszönő levelét a társulat üdvözletére a herezegnek az aranygyapjas rend elnye-
rése alkalmából.

Dr. Kasxka KáRoLrY főorvos Pozsonyban szintén irásban fejezte ki kö-
szönetét, hogy az idei közgyűlés őt mint a társulat jelenlegi legrégibb tagját
üdvözölte.

Az e. titkár bemutatja az ezredéves orsz. kiállítási igazgatóság értesítését,
hogy a társulat kiadványainak kiállítására a kért tért fentartotta.

Az e. titkár mint pénztáros bemutatja a januárius és februárius hónapokra
vonatkozó pénztári jelentéseket.

60 A TÁRSULAT TISZTVISELŐI.

A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT
tisztviselőt,

választattak az 1895. februárius 6-án tartott közgyülésen az 1895/6—1897/8.
trienniumra.

FUNCTIONÁRE DER UNGAR. GEOLOG. GESELLSCHAFT,

gewahlt in der am 6. Februar 1895 abgehaltenen (Generalversammlung
für das Trienmium 1895/6—1897/8.

Elnök (Prásident) : Böcgn János, m. kir. min. osztálytanácsos, a m. kir. földtani
intézet igazgatója, a m. tud. akadémia levelező tagja ; a bécsi cs. kir. földtani
intézet levelezője, stb.

Alelnök (Viceprásident) : Dr. KRENNER JózsEr SÁxpox, tud. egyetemi ny. r. tanár
és nemzeti múzeumi igazgató-őr, a m. tud. akadémia rendes tagja.

Titkárok (Secretáre) : Első titkár dr. SrauB Mónxrcz, a m. kir. középisk. tanárképző
főgymnasiumában tanár stb.; másodtitkár dr. Zrmáwyir KáRoLryY nemzeti
múzeumi segédőr.

Pénztáros (Cassier) : dr. SrauB MóRkrcz.

Választmányi tagok : (Mitglieder des Ausschusses.)

HALAVÁTS GYULA PETRIK [LAJos

dr. Inosvax LaJos T. RorH LaJos

P. INKEx BÉLA dr. SCHAFARZIK FERENCZ
KALECSINSZKY SÁNDOR dr. SCHMIDT SÁNDOR

L. Lóczy Lasos dr. 5. SEMSEY ÁNDOR
dr. PETHŐ GYULA dr. SZONTAGH TAMÁS.

A földrengési bizottság tagjai: (Mitglieder der Erdbeben-Commission.)

Előadó (Referent) : Dr. SCHAFARZIK FERENCZ.
Tagok (Mitglieder) : KALEcsisszgvY Sáxpog, L. Lóczy Lasos, dr. SZoNTAGH Tamás,
Ványa MIKLós.

Az erdélyrészi előadó: (Referent für die siebenbürgischen Landestheile.)
Dr. KocH ANTAL.

TAGOK NÉVSORA. 61

A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT TAGJAINAK

NÉVSORA
az 1895-ik évben.

VERZEICHNISS
DER MITGLIEDER DER UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT
im Jahre 18959.

Jegyzet. A lakóhely után következő szám a tag választási évét jelenti. A hol
két szám fordul elő, ott az első (zárójel közötti) jelenti a rendes taggá választás
évét, a második pedig a tiszteleti, pártoló, örökítő vagy levelező taggá választás idejét.

Pártfogó. (Protektor.)

GALANTHAI HERCZEG EsTERHÁZY Pár, Edelstetten grófja, Sopronmegye örökös
főispánja, az aranygyapjas rend vitéze, cs. és kir. belső titkos tanácsos stb.

Tiszteleti tagok. (Ehren-Mitglieder.)

Beyrich E., a berlini egyetemen a palxontologia tanára, Európa geologiai térképe
ügyének egyik igazgatója stb. Berlin 1886.

Blanford W. T., a londoni Royal Society tagja s a londoni geologiai társulat titkára,
London 1886.

Capellini Giovanni, a bolognai egyetemen a geologia tanára, a nemzetközi geologiai
congressus és a R. Comitato geologico elnöke, Bologna 1886.

(t) Dana James, Dwight, a Yale-College-on a mineralogia és geologia tanára,
New-Hawen, Connecticut államban, 1886. (Megh. 1895 ápril 14.)

Daubrée A., az Institut tagja s a természetrajzi múzeumon a geologia tanára,
Páris 1886.

Ettingshausen Constantin báró, cs. kir. kormánytanácsos, egyetemi tanár,
Graz 1883.

Hall James, állami geologus s az állami természetrajzi múzeum igazgatója, tanár
Albanyban, New-York államban 1886.

Hauer Ferencz lovag, es. kir. udvari tanácsos, a cs. k. természetrajzi udvari
múzeum intendánsa, Bécs 1867.

10 Prestwich J., az oxfordi egyetemen a geologia tanára, a londoni Royal Society

tagja s a londoni geologiai társulat alelnöke, London 1886.

9
a

40

62 TAGOK NÉVSORA.

Richthofen Ferdinand báró, egyetemi tanár, Lipcse 1883.

Semsei Semsey Andor dr., földbirtokos, am. nemz. múzeum ásványtári osztályának
tiszt. fő-őre, a m. tud. akadémia és a kir. m. természettudományi társulat tiszteleti
tagja, Budapest 1876.

Stache Guidó, cs. k. főbányatanácsos és a cs. k. geologiai intézet igazgatója,
Bécs 1872.

Suess Ede, a bécsi tudomány-egyetemen a geologia tanára s az osztrák Reichsrath
tagja stb., Bécs 1886.

Zittel Károly Alfréd, a müncheni egyetemen a geologia és palsontologia tanára,
München 1883.

Levelező tagok. (Correspondirende Mitglieder.)

Beszédes Kálmán, Konstantinápoly 1874.

Buda Ádám, földbirtokos, Rea (1866) 1885.

Conwentz Hugó, prof. dr., a nyugatporosz tartományi múzeum igazgatója, Danzig
1892.

Fraas Eberhardt, prof. dr., a württembergi kir. természetrajzi múzeum conservatora,
Stuttgart 1895.

Felix János, dr., a palgontologia tanára, Lipcse 1888.

Hazslini Hazslinszky Frigyes, collegiumi igazgató, a m. tud. akadémia rend. tagja,
Eperjes 1888.

Korniss Emil gróf, Budapest 1880.

Majláth Béla, Budapest 1873.

Müller Károly, Villány 1875.

Roccatagliata Péter, dr., Nápoly 1885.

Splény Béla báró, ny. min. tanácsos, Budapest 1888.

Stevenson John, a newyorki egyetemen a geologia tanára, New-York 1892.

Szelle Zsigmond, Dunaföldvár 1882.

Pártoló tagok. (Unterstützende Mitglieder.)

Andrássy Dénes gróf, bányabirtokos, Dernő 1835.

Budapest fő- és székvárosa 1881.

Első cs. és kir. szab. dunagőzhajózási társulat, Budapest és Pécs 1873.

Északmagyarországi egyesített kőszénbánya és iparvállalat részvény-társaság,
Budapest 1885.

Kempelen Imre, földbirtokos, Moha 1886.

Kőöszénbánya és téglagyár részv.-társulat, Budapest 1872.

Nagyági m. kir. és magántársulati aranybányamű-vállalat, Nagyág 1883.

Osztrák-magyar államvasuttársaság, Budapest és Bécs 1885.

Pesti hazai első takarékpénztár-egyesület, Budapest 1883.

Rimamurány-Salgó- Tarjáni vasmű-részvény-társaság, Salgó-Tarján 1885.

Schwarcz Gyula, dr., m. tud. egyetemi ny. r. tanár, Budapest 1864.

Szlávy József koronaőr, Budapest 1883.

6

6

-i

az

sa
o

TAGOK NÉVSORA. 63

Örökítő tagok. (Gründende Mitglieder.)

Balla Pál, ügyvéd, Ujvidék 1883.

Beszterczebánya szab. kir. város tanácsa, Beszterczebánya 1885.

Bezerédy Pál, földbirtokos, Budapest 1884.

Dávid Vilmos, mérnök, Budapest (1866) 1884.

Mágócsy-Dietz Sándor, dr., áll. reáliskolai rendes és tud. egyet. magántanár,
Budapest (1877) 1885.

Esztergomi Főkáptalan, Esztergom 1886.

Fischer Samu, dr., gyógyszertár-tulajdonos, Budapest 1888.

Ilosvay Lajos, dr., műegyetemi ny. r. tanár, Budapest (1883) 1885.

Inkey Béla (palini), m. kir. főgeologus, Budapest (1875) 1886.

Kaufmann Kamilló, m. kir. bányakapitány (1866) 1890.

Kállay Béni, közös pénzügyminiszter, Bécs 1859.

Koch Antal, dr., egyetemi ny. r. tanár, Budapest (1866) 1884.

Kuncz Adolf, dr., csornai prépost, Csorna (1880) 1886.

Lőrenthey Imre, dr. egyet. tanársegéd, Budapest (1885) 1893.

M. kir. kath. főgymnasium (Balla Pál alapítványa), Ujvidék 1883.

Pethő Gyula, dr., m. k. főgeologus, Budapest (1873) 1886.

Rapoport Arnót (porodai), dr., bányabirtokos, Bécs 1891.

Salgó-Tarjáni kőszénbánya-részvény-társaság, Budapest 1872. a

Schafarzik Ferencz, dr., m. kir. osztálygeologus, műegyet. magántanár, Budapest
(1875) 1884.

Staub Móricz, dr., m. kir. középiskolai tanárképző intézeti tanár, (1868) 1887.

Fülöp, Szász - Coburg - Gothai herczeg vasgyárai, Pohorella 1885.

Szontagh Tamás, dr., m. kir. osztálygeologus (1879) 1887.

Tengerészeti hatóság, Magyar királyi, Fiume 1876.

Urikány-Zsilvölgyi magy. kőszénbánya-részvény-társaság, Budapest 1895.

Zimányi Károly, dr., m. nemzeti múzeumi segédőr (1885) 1893.

Zsigmondy Béla, mérnök, Budapest (1871) 1875.

Rendes tagok. (Ordentliche Mitelieder.)

a) Budapesti rendes tagok.

Adda Kálmán, m. kir. segédgeologus 1887.

Almásy Andor (szentannai), m. kir. központi főerdőmester 1888.
Báthory Nándor, székes fővárosi főreáliskolai igazgató 1875.

Bedő Albert (kálnoki), m. kir. államtitkár, országos főerdőmester, 1888.
Belházy János, m. kir. miniszt. osztálytanácsos 1867.

Benes Gyula, bányaigazgató 1867.

Berdenich Győző, magánmérnök 1892.

Berecz Antal, felsőbb áll. leányiskolai igazgató 1866.

7

gi

9.

a

[d

or

[-i

a

(Ci

105

11

11

o

a

64 TAGOK NÉVSORA.

Böckh Hugó, tanárjelölt 1895.

Böckh János, m. k. osztálytanácsos, a m. k. földtani intézet igazgatója 1868.

Braun Gyula, dr., magánzó 1885.

Bruimann Vilmos, m. k, főbányatanácsos és ny. bányakapitány 1870.

Burchard-Bélaváry Konrád, főkonzul, a főrendiház tagja 1885.

Chyzer Kornél, dr., m. kir. miniszteri tanácsos 1879.

Dulácska Géza, dr., székes fővárosi főorvos 1882.

Duma György, kir. főgymnasiumi tanár 1872.

Eötvös Loránd báró, dr., egyetemi tanár, a m. tud. akadémia elnöke, főrendiházi
tag 1867.

Erőss Lajos, dr., szék. főv. polgári iskolai tanár 1885.

Farkas Róbert, m. kir. miniszt. fogalmazó 1876.

Fábry Gyula, dr., kir. itélőtáblai biró 1886.

Fialowsky Lajos, dr., kir. főgymnasiumi tanár 1887.

Fillinger Károly, szék. főv. keresk. iskolai igazgató 1871.

Francé Rezső, műegyet. tanársegéd 1893.

Franzenau Ágoston, dr., nemzeti múzeumi őr 1877.

(t) Fiivaldszky János, kir. tanácsos, nemz. múzeumi igazgató-őr 1853. (Megh. 1895.
márcz. 29-én).

Gerenday Béla, márványműgyáros 1888.

Gesell Sándor, m. kir. főbányatanácsos, bányafőgeologus 1871.

Ghyezy Géza, kir. tanácsos, a kereskedelmi akadémia igazgatója 1868.

Grasenzenstein Béla, m. k. államtitkár 1872.

Halaváts Gyula, m. kir. osztálygeologus 1874.

Hasenfeld Manó, dr., egyetemi magántanár 1866.

Hoitsy Pál, dr., országgyűlési képviselő 1885.

Hüttl Ernő, magánzó 1890.

Iszlay József, dr., fogorvos 1880.

Jurányi Lajos, dr., egyetemi ny. r. tanár 1879.

Kail Béla, m. kir. bánya-főmérnök 1876.

Kalecsinszky Sándor, a m. kir. földtani intézet vegyésze 1882.

Karlovszky Géza, a aGyógyszerészeti Közlönyv szerkesztője 1892.

Kilián Frigyes, m. kir. egyetemi könyvárus 1880.

Kis Victor Manó, tanárjelölt 1895.

Klein Gyula, műegyetemi ny. r. tanár 1873.

Kossuch János, üveg- és favence-gyáros 1880.

König Henrik, dr., orvos 1890.

Krenner József Sándor, dr., tudomány egyetemi ny. r. tanár és nemz. múzeumi

igazgató-őr 1864.

Láng Sándor, mérnök 1885.

Legeza Viktor, szék. főv. polgári iskolai tanár 1874.

Lendl Adolf, dr., műegyetemi magántanár 1887.

Lengyel Béla, dr., egyetemi ny. r. tanár 1892.

Liedermann József, nyug. urad. építész-főmérnök 1875.

Loczka József, nemzeti múzeumi őr 1883.

Lóczy Lajos (lóczi), egyetemi ny. r. tanár 1874.

TAGOK NÉVSORA. 65

Lukács László, m. kir. pénzügyi miniszter 1882.
Maderspach Livius, bányatársulati igazgató 1893.
Mártiny István, m. kir. bányatiszt, 1883.
Melczer Gusztáv, tanár 1889.
Molnár Nándor, dr., gyógyszertár-tulajdonos 1877.
Muraközy Károly, dr., m. kir. cultur-vegyész és műegyetemi magántanár 1886.
Nagy Dezső, műegyetemi ny. r. tanár 1884.
125 Nagy László, állami tanítónő-képezdei tanár 1880.
(t) Ney Ede és társa, kőfaragóműhely- és kőbányatulajdonosok 1890. (Megh. 1895
szept. 19.)
Nuricsán József, dr., m. kir. cultur-vegyész 1891.
Paszlavszky József, m. kir. főreáliskolai tanár 1873.
Pálfy Mór, dr., m. kir. segédgeologus 1895.
150 Petrik Lajos, m. kir. ipar-középiskolai tanár 1887.
Pfiszter Károly, m. kir. pénzügyi tanácsos 1869.
Posewitz Tivadar, dr., m. kir. segédgeologus 1877.
Preuszner József, háztulajdonos 1867.
Roth Lajos (telegdi), m. kir. főbányatanácsos és főgeologus 1870.
Rybár István, állami tanítónő-képezdei tanár 1871.
Saxlehner Kálmán, magánzó, 1891.
Schenek István, dr., m. kir. főbányatanácsos, nyug. bányaakadémiai tanár 1871.
Schmidt Sándor, dr., műegyetemi ny. r. tanár 1876.
Schulek Vilmos, dr., egyetemi ny. r. tanár 1875.
Schuller Alajos, műegyetemi ny. r. tanár 1874.
Siehmon Adolf, mérnök 1874.
Steinhausz Gyula, bányaigazgató 1871.
Szathmáry Béla, m. kir. pénzügyi min. tanácsos 1869.
Szádeczky Gyula, dr., főgymnasiumi rendes és egyetemi magántanár 1883.
15 Szontagh Pál (gömöri), földbirtokos és gyártulajdonos 1885.
Szterényi Hugó, dr., kir. főgymnasiumi tanár 1883.
Téry Ödön V., dr., m. kir. közegészségügyi felügyelő 1878.
Thirring Gusztáv, dr., a szék. főváros statiszt. hiv. aligazgatója 1883.
Tirscher Géza, magy. kir. bányakapitány 1886.
150 Treitz Péter, agronom geologus 1891.
Válya Miklós, szék. főv. polgári iskolai igazgató 1876.
Vángel Jenő, dr., egyetemi tanársegéd és magántanár 1887.
Veress József, bányatanácsos 1867.
Vécsey József báró 1868.
155 Wagner Jenő, dr., vegyész 1885.
Wallenfeld Károly, bányabirtokos 1885.
Wartha Vincze, dr., műegyetemi ny. r. tanár 1868.
Wein János, szék. fővárosi vízvezetéki igazgató 1867.
Wettstein Antal, curiai biró 1866.
Winkler Lajos, dr., egyet. tanársegéd 1892.
Zenovitz Gusztáv, m. kir. főfémjelző és fémbeváltó-hivatali pénzbecsőr 1885.
Zsigmondy Árpád, bányaművezető 1883.
Földtani Közlöny, XXVI. köt. 1896. 5

ej
19
c

ta
av

fi
[a
6

a
a
o

165

185

190

19

a

66 TAGOK NÉVSORA.

b) Vidéki rendes tagok.

Alexy György, m. kir. kohótiszt, Zalathna 1889.

Andreics János, bányamérnök, Salgó-Tarján 1890.

Ágh Timót, dr., cist.-r. főgymnasiumi tanár, Pécs 1885.

Baczoni Albert, kir. főreáliskolai tanár, Kassa 1874.

Bene Géza, főmérnök 1885.

Bertalan Alajos, kegyesrendi urad. pénztáros, Mernye 1886.

Beutel Engelbert, nagyolvasztó és öntőde vezető Nadrág 1893.

Bibel János, műépitész, Oravicza 1886.

(1) Bothár Dániel, lyceumi tanár, Pozsony 1866.

Bothár Samu, dr., városi orvos, Beszterczebánya 1885.

Bradofka Frigyes, m. kir. bányatiszt, Nagybánya 1890.

Brelich János, főmérnök, Leányvár, 1891.

Búza János, collegiumi tanár, Sárospatak 1872.

Csató János, kir. tanácsos, Alsó-Fehérm. alispánja, Nagy-Enyed 1867.

Czárán Gyula, földbirtokos, Menyháza 1895.

Derzsi K. Ferencz, tanár, Szentes 1879.

Dérer Mihály, m. kir. vaskohó-mérnök, Zólyom-Brezó 1874.

Dologh János, kir. bányatanácsos, Zalathna 1883.

Ebergényi Kálmán, kir. bányatiszt, Verespatak 1891.

Hichel Lipót, bányagondnok, Tokod 1883.

Eisele Gusztáv, társulati bányafőnök, Vashegy 1885.

Fox Károly, kir. gépfelügyelő, Akna-Szlatina 1888.

Franzl Ernő, bányagondnok, Nadrág 1893.

Fritz Pál, m. kir. bányanagy, Rónaszék 1885.

Fucskó József, bányatiszt, Anina, 1893.

Gallik Géza, dr., gyógyszerész, Kassa 1878.

Gallik Oszvald, benedek-rendi tanár, Pannonhalma 1887.

Gerber Frigyes, bányaigazgató, Salgó-Tarján 1890.

Gerő Nándor, bányamérnök, Inanó 1883.

Gianoni Adolf, államvasuti felügyelő, Miskolcz 1878.

Glanzer Gyula, bányamérnök, Baranya-Szabolcs 1874.

Glos Arthur, fürdőigazgató, Csiz 1890.

Gombossy János, m. kir. miniszteri tanácsos, nyug. kincstári jogügyi igazgató,
Beszterczebánya 1872.

Gothárd Jenő, földbirtokos, Herény 1880.

Gólián Károly, m. kir. bánya- és kohóhivatali főnök, Kapnikbánya 1876.

Gsechwandtner Albert, m. kir. főbányatanácsos és főbányahivatali főnök, Akna-
Szlatina 1889.

Gyürky Gyula (gyürki), társulati bányamérnök, Ózd 1885.

Halmay Albin, bányafőnök, Bánszállás 1884.

Hesky János, bányaigazgató, Zalathna 1885.

Héjjas Imre, dr., főgymn. tanár, Csurgó 1893.

Hikl József, gymnasiumi tanár, Nagybánya 1876.

22

a

25

a

TAGOK NÉVSORA, 67

Hoffmann Richárd, bányamérnök, Salgó-Tarján 1883.

Hollósy Jusztinián, dr., dömölki apát, Kis-Czell 1869. ;

Horváth Zoltán, főgymnasiumi tanár, Nagy-Szombat 1892.

Hudoba Gusztáv, m. kir. pénzügyi tanácsos, Nagybánya 1871.

Huffner Tivadar, m. kir. főbányatanácsos és bányaigazgató, Nagyág 1871.

Jahn Vilmos, id., uradalmi igazgató, Temesvár 1885.

Jahn Vilmos, ifj., vasggyárigazgató, Nadrág 1893.

Jelinek Ernő, bányaigazgató, Ózd 1885.

Joós István, m. kir. bányatiszt, Diósgyőr 1881.

Joós Lajos, m. kir. bányatiszt, Felső-Bánya 1883.

Junker Gusztáv, ev. gymnasiumi tanár, Beszterczebánya 1887.

Kállay Ferencz, gyógyszertár-tulajdonos, Gaczály 1895.

Kanka Károly, dr., kir. tanácsos, főorvos, Pozsony 1851.

Keller Emil, gyógyszerész, Vág-Ujhely 1864.

Klekner László, bányatiszt, Bettlér, 1893.

Koch Ferencz, dr., egyetemi magántanár, Kolozsvár 1875.

Kocsis János, dr., kir. fögymnasiumi tanár, Kaposvár 1883.

Kondor Sándor, m. kir. bányatiszt, Rézbánya 1883.

Korber Imre, főgymn. tanár, Csik-Somlyó 1891.

Kovács Dömjén, cisterc.-rendi főgymnasiumi tanár, Eger 1885.

Kremnitzky Amandus, m. kir. sóbányahivatali főnök, Vizakna 1887.

Kremnitzky Jakab, bányatiszt, Felsőbánya 1876.

Krémer György, m. kir. bányahivatali főnök, Torda 1885.

Kuncz Péter, nyug. miniszt. osztálytanácsos, Pomáz 1868.

Leithner Antal, báró, nyug. min. tanácsos, Kis-Garam 1884.

(t) Lux József, bányatiszt, Kotterbach 1888.

Matyasovszky Jakab (mátyásfalvi), nyug. m. kir. osztálygeologus, Pécs 1872.

Márkus Károly, bányamérnök, Sajó-Szt.-Péter 1889.

Mártonfi Lajos, dr., gymnasiumi igazgató, Szamos-Ujvár 1880.

Mátyás Aurél, bányagondnok, Solymár 1893.

(t) Mészáros Gyula, m. kir. főmérnök és fémbeváltó-hivatali főnök, Abrudbánya
1881. (Megh. 1895. nov. 3.)

Miháldy István, esperes-plébános, Bakony-Szt-László 1872.

Mohácsi Pál, szt.-benedek-rendi tanár, Pápa 1892.

Munkácsy Pál, dr., orvos, Nagy-Bocskó 1887.

Müller Sándor, bányamérnök, Rákos 1890.

Nemes Felix, dr., főgym. tanár, Aszód 1886.

Nyirő Béla, m. kir. főbányahivatali pénztáros, Sóvár, 1886.

Nyulassy Antal, szt.-benedek-rendi lelkész, Tárkány 1869.

Oelberg Gusztáv (L.), m. kir. bányakapitány, Zalathna 1867.

Okolicsányi Béla, m. kir. számtanácsos, Mármaros-Sziget 1875.

Orosz Endre, tanító, Apahida 1893.

Örvény Iván, főgymnasiumi tanár, Zenta 1892.

Pantocsek József, dr., megyei főorvos, Tavarnok 1885.

Parragh Gedeon, tanár, Kecskemét 1873.

Pelachy Ferencz, kir. bányatiszt, Magurka 1887.

5k

255

27

ov

19
[4
a

68 TAGOK NÉVSORA.

Petrovits András, bányagondnok, Mizserfabánya 1884.

Péter János, reáliskolai tanár, Pécs 1875.

Plank József, rétmester, Véghles 1891.

Plichta Soma, dr., Nógrád megye tiszt. főorvosa, országos egészségügyi tanácsos.
Losoncz 1883.

Poor János, kegyesrendi áldozó pap és tanár, Nagy-Károly 1886.

(t) Priviczky Ede, m. kir. főaranyválasztó, Körmöczbánya 1880. (Megh. 1895.)

Profanter János, dr., kir. bányamű-orvos, Akna-Sugatag 1885.

Prunner Róbert, kir. bányagyakornok, Nagyág 1883.

Reich Henrik, bányaművezető az osztr.-magy. áll. vasuttársaságnál, Anina 1890.

Reitzner Miksa, m. kir. bányatanácsos, Körmöczbánya 1874.

Richter Géza, m. kir. segédmérnök, Hegybánya 1888.

Riegel Vilmos, üzemvezető, Anina 1890.

Rombauer Emil, kir. főreáliskolai igazgató, Brassó 1886.

Ruffiny Jenő, bányamérnök, Dobsina 1872.

Ruzitska Béla, tanárjelölt, Kolozsvár 1888.

Scherffel Lajos, gyártelepi tanító, Óza 1892.

Schmidt Géza, kir. bányamérnök, Salgó-Tarján 1885.

Schmidt László, m. kir. főbányahivatali segédfőnök, Akna-Szlatina 1890.

Schneider Gusztáv, vaskohó-igazgató, Dobsina 1872.

Sieg! József, műépitész és téglavető-tulajdonos, Fehértemplom 1886.

Siegmeth Károly, m. kir. áll. vasuti felügyelő, Debreczen 1879.

Singer Bálint, társ. bányamérnök, Tokod, 1891.

Starna Sándor, bányaigazgató, Vörösvágás 1885.

Süssner Ferencz, m. kir. bányatanácsos, bányahivatali főnök, Felsőbánya 1869.

Szellemy László, m. kir. bányatiszt, Kapnikbánya 1889.

Sztancsek Zoltán egyet. tanársegéd, Kolozsvár.

Tallatschek Ferencz, bányaigazgató, Petrozsény 1883.

Teschler György, állami főreáliskolai tanár, Körmöczbánya 1875.

Téglás Gábor, állami reáliskolai igazgató, Déva 1872.

Themák Ede, kir. reálisk. tanár, Temesvár 1869.

Torma Zsófia úrhölgy, Szászváros 1867.

Traxler László, dr., gyógyszerész, Kolozsvár 1889.

Tribus Antal, m. kir. bányamérnök, Petrozsény 1886.

Veress József, m. kir. főmérnök, zuzómű felügyelő Felsőbánya 1885.

Vélics Antal, dr., magánzó, Szarvaskeve 1890.

Wagner Vilmos, m. kir. főbányatanácsos, m. kir. hivatali főnök, Zólyom-
Brezó 1881.

"Wallenfeld Mihály, magánzó, Duna-Bogdán 1885.

Zsilinszky Endre, dr., földbirtokos, Békés-Csaba 1895.

c) A selmeczbányai fiókegyesület tagjai.

Akadémiai általános társaság, Selmeczbánya 1876.
Baumerth Károly, m. kir. zúzómű-felügyelő, Selmeczbánya 1887.

TAGOK NÉVSORA. 69

Breznyik János, kir. tanácsos, evang. lyceumi igazgató, Selmeczbánya 1876.
290 Broszmann Jenő, m. k. gépfelügyelő, Szélakna 1878.
Cseh Lajos (szt.-katolnai), m. kir. főbányamérnök es bányageologus, Selmecz-
bánya 1871.
Farbaky István, m. kir. töbányatanácsos., nyug. bányaakadémiai igazgató, ország-
gyűlési képviselő, Selmeczbánya 1871.
Gretzmacher Gyula, kir. bányatanácsos, bányászakad. tanár, Selmeczbánya 1871.
Hlavacsek Kornél, bányatiszt Selmeczbánya, 1883.
295 Hültl József, m. kir. min. tanácsos, bányaigazgató, Selmeczbánya 1878.
Kachelman Farkas, m. kir. miniszteri titkár, Selmeczbánya 1885.
Ifj. Kachelmann Károly, gépgyáros, Vihnye 1871.
Litschauer Lajos, kir. bányásziskolai tanár, Selmeczbányán 1886.
(t) Péch Antal, m. kir. min. tanácsos, nyug. m. kir. bányaigazgató, Selmeczbánya
1867. (Meghalt 1895.)
so0 "Schelle Róbert, m. kir. vegyelemző, Selmeczbánya 1876.
Schwartz Ottó, dr., bányászakadémiai tanár, Selmeczbánya 1871.
Selmeczbánya város tanácsa 1875.
Svehla Gyula, m. kir. zuzómű-felügyelő, Selmeczbánya 1880.
Tirscher József, m. kir. bányamérnök, Szélakna 1876.
so Wagner József, társulati kohófőnök, Selmeczbánya 1881.
Winkler Benő, m. kir. bányatanácsos, bányászakadémiai tanár, Selmeczbánya 1867.

d) A rendes tagok jogaival biró intézetek és egyesületek.

Állami főreáliskola, Arad 1880.
Állami gymnasium, Fehértemplom 1880.
Brassói bánya- és kohó-részvény egyleti vasmű gondnoksága 1884.
s10 Drenkovai kőszénbányaművek igazgatósága, Berzászka 1885.
Eggenberger-féle könyvkereskedés, Budapest 1872.
Esztergom város tanácsa 1873.
cFarinap részvény-társaság, Budapest 1895.
Felsőmagyarországi bánya-polgárság, Igló 1866.
s15 Főmonostori könyvtár, Pannonhalma 1891.
Községi iskolai könyvtár, Nagy-Várad 1893.
Kuun-reform. collegium, Szászváros 1875.
M. kir. állami főgymnasium, Makó 1895.
M. kir. állami főgymnasium, Zombor 1885.
s20 M. kir. áll. főreáltanoda, Kassa 1890.
Nagygymnasium könyvtára, Gyulafehérvár 1881.
Ó-Casino, Eger 1876.
Polgári iskola, Miskolez 1883.
Premontrei főgymnasium, Szombathely 1880.
325 Reform. főgymnasium, Miskolcz 1880.
Reform. főiskola, Kecskemét 1873.
Vasipar-társulat igazgatósága, Nadrág 1882.

70 A FÖLDTANI TÁRSULAT CSEREVISZONYOSAI

e) Magyarországon kivül lakó tagok,

Déchy Mór, birtokos, Odessa 1875.
Defrance Károly, bányavállalati főigazgató, Antwerpen 1873.
sso (t) Ehrenlechner B. János, bánya- és üveggyári gondnok, München 1885.
(Meghalt 1895. jan. 15.)
Fuchs Tivadar, cs. és kir. termr. udv. múzeumi igazgató, Bécs 1879,
Hofmann Rafael, bányabirtokos és bánya-vezérigazgató, Bécs 1867.
Hörnes Rudolf, dr., egyetemi tanár, Grácz 1884.
Maass Bernárd, a Dunagőzhaj. társaság kőszénbányáinak vezérigazgatója, Bécs 1882.
Mednyánszky Dénes báró, Bécs 1851.
Noth Gyula, bányaigazgató, Barwinek (Galiczia) 1885.
(t) Posepny Ferencz, cs. kir. bányatanácsos és bányászakad. tanár, Bécs 1571.
(Meghalt 1895. márcz. 27.)
Schröckenstein Ferencz, bányafőgondnok, Brandeisl (Csehország) 1867.
Seligmann Gusztáv, magánzó, Coblenz 1893.
so Uhlig Victor, dr., műegyetemi tanár, Prága 1891.
Wichmann Arthur, dr., egyetemi tanár, Utrecht 1884.
Zlatarski George N., geologus és bányafőnök, Sofia 1891.
Zujovié J, M., főiskolai tanár, Belgrád 1886.

88

a

f) Levelezők. (Correspondenten.)

Brunner Antal, állami útmester, Keszthely 1888.
s45 Kovách Károly, polgármester, Zala- Egerszeg 1888.
Lunácsek József, néptanító, Felső-Esztergály 1888.

A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT
csereviszonyosainak kimutatása

az 1895-ik évben.

Magyarország.
. Budapest, Magyar Földrajzi Társaság.
a Természetrajzi Füzetek.
a Magyar Turista Egyesület.

, ( Köztelek.

. Nagy-Szeben, Siebenbürg. Verein für Naturwissenschaften.
. Pozsony, Természettudományi és Orvosi Egylet.

. Temesvár, Délmagyarországi Természettudományi Társulat.
. Zágráb, Societas historico-naturalis Croatica.

00 1 03 Ur B WE

19 19 19
[dl

gyes

19 9 19 LD
GO 4 6 OT

wwWiaig
mo

32.
33.
34.

35.
36.

3

té)

38.

19 e

A FÖLDTANI TÁRSULAT CSEREVISZONYOSAI.

Musztria.

Bécs, Allgemeine Oesterreichische Chemiker- und Techniker-Zeitung.
a K. k. Geographische Gesellschaft.
a K. k. Geologische Reichsanstalt.
c K. k. Naturhistorisches Hofmuseum.
a K. k. Zoologisch-botanische Gesellschaft.

. Brünn, Naturforschender Verein.

. Graz, Montan-Zeitung für Oesterreich-Ungarn und die Balkanlánder.
. Laibach, Krainischer Musealverein.

. Prága, Lotos.

. Reichenberg, Verein der Naturfreunde.

. Szerajevo, Bosnyák és herczegovinai országos múzeum.

Németország.

. Berlin, Naturae Novitates.
. Danzig, Naturforschende Gesellschaft.

Dresden, Naturwissenschaftliche Gesellschaft alsiso.

. Elberfeld und Barmen, Naturwissenschaftlicher Verein.

Giessen, Oberhessische Gesellschaft für Natur- und Heilkunde.

. Greifswald, Geographische Gesellschaft.

. Görlitz, Naturforschende Gesellschaft.

. Halle a/S., Verein für Erdkunde.

. Königsberg, Physikalisch-ökonomische Gesellschaft.
. Magdeburg, Naturwissenschaftlicher Verein.

Regensburg, Naturwissenschaftlicher Verein.

. Wiesbaden, Nassavischer Verein für Naturkunde.

Olaszország .

Palermo, Collegio degli Ingegneri et Architetti.
Roma, Reale Comitato Geologico d Italia.
a " Rassegna della Scienze Geologiche in Italia.

Francztaország.

Páris, Annuaire Géologigue Universel.
c Feuille des Jeunes Naturalistes.

Belgium.

. Brüssel, Société Royale Malacologigue de Belgigue.

Angolország.

New-Castle-upon- Tyne, Institute of Mining and Mechanical Engineers.

72 A FÖLDTANI TÁRSULAT CSEREVISZONYOSAI,

Oroszország.

39. Kiew, Gesellschaft der Naturforscher.

40. Moszkva, Société Impériale des Naturalistes.

41. Szt. Pétervár, Comité Géologigue de la Russie.

42. a Société des Naturalistes. Section de Géologie et de Minéralogie.

Dominion of Canada.

43. Ottawa, Commission Géologigue et d" Histoire naturelle du Canada.

Északamerikai Egyesült-Államok.

44. Madison, Wisconsin Academy of Sciences, Arts and Letters.
45. Minnesota, Geological and Natural History Survey.

46. New- York, American Museum of Natural History.

4.7. Pluladelphia, The Wagner Free Institute of Science.

48. Rochester N. Y., The Geological Society of Amerika.

49. San Francisco, Academy of Sciences.

50. Topeka, Kansas Academy of Science.

51. Washington, Smithsonian Institution.

52. a United States Geological Survey.
53. a United States Departement of Agriculture.
Mexico.

54. Mexico, Sociedad Cientifica cAntonio Alzate.
Mustralia..

55. Melbourne, Geological Society of Australasia.
56. New South Wales, Australian Museum.
57. Sydney, Geological Survey.

A m. kir. Földtani Intézet utján még a következő bel- és külföldi társulatok
kapják a aFöldtanmi Közlönyt.v

58. Amsterdam, Academie Royale des Sciences.

59. Basel, Naturforschende Gesellschaft.

60. Berlin, Kgl. Preuss. Akademie d. Wissenschaften.

61. — ac — Kgl. Preuss. geol. Landesanstalt und Bergakademie.

62. — c — Deutsche Geologische Gesellschaft.

63. — c — Deutscher und Oesterreichischer Alpenverein.

64. Bern, Naturforschende Gesellschaft.

65. a — Schweizerische Gesellschaft f. d. ges. Naturwissenschaften.
66. Bologna, Accademia delle Scienze del! Istituto di Bologna.

67. Bonn, Naturhistorischer Verein f. d. Rheinlande und Westfalen.
68. Bordeaux, Société des Sciences Physigues et Naturelles.

69. Boston, Society of Natural History.

70. Bruzelles, Commission Géologigues de Belgigue.

100.

102.
103

108.
109

116.

A FÖLDTANI TÁRSULAT CSEREVISZONYOSAI. 73

. Bruxelles, Société Belge de Géographie.

a Musée Royal d"histoire naturelle.

a Société belge de Géologie, de Paléontologie et d" Hydrologie.

u Académie Royale des Sciences, des Lettres et des Beaux Arts.
. Budapest, Meteorologiai és földdelejességi m. kir. központi Intézet.

( Mérnök- és Építész Egyesület.

a Kir. m. Természettudományi Társulat.

a Országos Statisztikai Hivatal.

a M. tud. Akadémia.

. Buenos- Ayres, Direction general de Estadistica La Plata.
. Caen, Société Linnéenne de Normandie.

. Calcutta, Geological Survey of India.

. Christiania, L Université Royal de Norvége.

a Recherches géologigues en Norvége.

. Darmstadt, Verein für Naturkunde u. mittelrhein. geolog. Verein.
. Dorpat, Naturforschende Gesellschaft.

. Dublin, Royal Géological Society of Ireland.

. Firenze, R. Istituto di Studii superiori pratici e di perfezionamento.
. Frankfurt a/ M., Senckenbergische Naturforschende Gesellschaft.

. Frankfurt a/O., Naturwissenschaftlicher Verein.

. Freiburg i. B., Naturforschende Gesellschaft.

. Göttingen, Kgl. Gesellschaft d. Wissenschaften.

. Graz, Naturwissenschaftlicher Verein für Steiermark.

. Halle a. d. Saale, Kais. Leop. Carol. Akademie d. Naturforscher.

a Naturforschende Gesellschaft.

. Heidelberg, Grossh. Badische Geol. Landesanstalt.
. Helsingfors, Administration des mines en Finlande.

c Société de Geógraphie de Finlande.

. Innsbruck, Ferdinandeum.

Kassel, Verein für Naturkunde.

. Klagenfurt, Berg- und Hüttenmünnischer Verein für Köárnthen.

Kiel, Naturwissenschaftl. Verein für Sehleswig- Holstein.

. Krakau, Akademie der Wissenschaften.
. Lausanne, Société Vaudoise des Sciences Naturelles.
. Leipzig, Naturforschende Gesellschaft.

a Verein für Erdkunde.

. Liege, Société Géologigue de Belgigue.

Lisbonne, Section des Travaux Géologigues.

. London, Royal Society.
. London, Geological Society.
. Milamo, Societa Italiana di Scienze Naturale.

c Reale Istituto Lombardo di Scienza e Lettere.

. München, Kgl. Baierisches Staatsmuseum.

a Kgl. Baierische Akademie der Wissenschaften.
a Kgl. Baierisches Oberbergamt.
Napoli, R. Accademia delle Scienza Phisiche e Matematiche.

74

178
118.
. Osnabrück, Naturwissenschaftlicher Verein,

. Padua, Societa Veneto-trentina di Scienze Naturale.

. Palermo, Accademia Palermitana di Scienza Lettere et Arte.
. Paris, Academie des Sciences. Institut National de France.

A FÖLDTANI TÁRSULAT CSEREVISZONYOSAI,

Neuchátel, Société des Sciences Naturelles.
New- York, Academy of Sciences.

a — Société Géologigue de France,
c École des Mines.
a — Club alpin francais.

. Bisa, Societá toscana di Scienza Naturale.

. Prag, Kgl. Böhmische Gesellschaft der Wissenschaften.
. Riga, Naturforscher- Verein.

. Rio de Janeiro, Commission Géologigue du Brésil.

. Roma, Reale Academia dei Lincei.

a — Societá Geologigue Italienne.

2. Rostock, Verein der Freunde der Naturgeschichte in MS E
. St.-Louis, Academy of Sciences.

. Santiago, Deutscher Wissenschaftlicher Verein.

. St.- Pétersbourg, Académie Impériale des Sciences de Russie.

. Selmeczbánya, Kir. Bányászakadémia.

. Stockholm, Académie Royale Suedoise des Sciences.

a Geologiska Föreningen.
a Bureau géologigue de Suéde.

. Strassburg, Commission für die geologische Landesuntersuchung von Elsass-

Lothringen.

. Stuttgart, Verein für vaterlándische Naturkunde in Württemberg.
. Tokio, Seismological Society of Japan.

a — University of Tokio.
a — Imperial Geological Office of Japan.

5. Trondhjem, Société Royale des Sciences de Norvége.

. Torino, Reale Academia della Scienze di Torino.

. Venezia, Reale Istituto Veneto di Scienze.

3. Washington, United States Geological Survey.

. Wien, Verein zur Verbreitung naturwissenschaftlicher Kenntnisse.

a K. K. Militár-Geographisches Institut.

a — Lehrkanzel für Mineralogie und Geologie der technischen Hochschule.
a K. K. Technisches und Administratives Militár-Comité.

a — Section für Naturkunde des österreichischen Touristenclubs.

a — Kais. Akademie der Wissenschaften.

. Würzburg, Physikalisch-medicinische Gesellschaft.
. Zágráb, Jugoslovenska akademia,
. Zürich, Eidgenössisches Polytechnicum.

a — Naturforschende Gesellschaft.
Budapesten, 1895 deczember hó 31-én.

Dr. SrauB MóxIoz s. k.
első titkár,

KÖNYVJEGYZÉK. 15

A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT
SZÁMÁRA AZ 1895, ÉV FOLYAMÁN BEÉRKEZETT CSEREPÉLDÁNYOK ÉS AJÁNDÉKKÖNYVEK
JEGYZÉKE,"

I. Cserepéldányok.

Annalen des k. k. naturhistorischen Hofmuseums. Bd.X. Nr. 1—2. — Wien, 1895.

Annuaire Géologigue Universelle. Tome X. Fasc. 2—4. — Paris, 1894—1895.

Bericht — XIII. — der meteorologischen Commission des naturforschenden
Vereins in Brünn. — Brünn, 1895.

Bericht über die Senckenbergische Gesellschaft in Frankfurt a. Main. Jahrg.
1895. — Frankfurt a. M. 1895.

Bericht, — Dreissigster — der Oberhessischen Gesellschaft für Natur- und Heil-
kunde. — Giessen, 1895.

Polletino R. Comitato Geologica d Italia. Ann. 1894. Vol. XXV. Nr. 4. Ann. 1895.
Vol. XXVI. Nr. 1—4. — Roma, 1894—1895.

Bulletin de la Société Impériale des Naturalistes de Moscou. Ann. 1894. Nr. 4.
1895. Nr. 1, 2, 3. — Moscou, 1895.

Bulletins du Comité Géologigue. Tome XII. Nr. 8—9. Tome XIII. Nr. 1—9. Tome.
XIV. Nr. 1—5. Supplément au Tome XIII. XIV.— St.-Pétersbourg, 1894—1895.

Chemiker- und Techniker-Zeitung, — Allgemeine österreichische. Jahrgang XIII.
Wien, 1895.

Comtes rendus des séances de la Société des Naturalistes des St.-Pétersbourg. Nr.
1—4.— St.-Pétersbourg, 1895.

Contributions to Canadian Palmsontology. Vol, II. part. 1. — Ottawa, 1895.

Ertesítője, A magyar turista egyesület budapesti osztályának. III. évf. 1—2. sz. —
Budapest, 1895.

Feuille de Jeunes Naturalistes. Ann. XXV. Sér. III. Nr. 291—300. Ann. XXVI.
Sér. III. Nr. 301—302. — Paris, 1895.

Földrajzi Közlemények. XXIII. köt. 1—10. füz. — Budapest, 1895.

Glasnik. Vol. VI. Fasc. 4, Vol. VII. Fasc. 1—4. — Serajevo, 1894—.1895.

Jahrbuch der k. k. geolog. Reichsanstalt. BA. XLIV. Heft 3—4. Bd. XLV. Heft. I.
Wien, 1894—1895.

Jahrbücher des nassauischen Vereins für Naturk. Jahrg. KLVIII.— Wiesbaden, 1895.

Izvestja, Let. IV. Se8. 1—6. — Ljubljani, 1894.

Közleményei, — A Pozsonyi Orvos-Természettud.-Egyesület. — 1892—93. VIII.
füzet, — Pozsony 1894.

Köztelek, V. évf. — Budapest, 1895.

Maps. Nr. 364—372. Nr. 379—390. Nr. 550—551. — Sheet Ouebec, Sheet Onta-
rio, Sheet Nova-Scotia. (Geol. Surv. of Canada). — Ottawa, 1895.

Mémoires du Comité Géologigue. Vol. VILI. Nr. 2—3. Vol. IX. Nr. 3—4. Vol. X.
Nr. 3. Nr. 4. Vol. XIV. 1. 3. — St.-Pétersbourg, 1894—1895.

Lotos, Jahrbuch für Naturwissenschaft. XV. Bd. Neue Folge. — Prag- Wien, 1895.

Memorias y Revista de la Sociedad Scientifica sAntonio Alzates. Vol. VILI.
Nr. 1—3. — Mexico, 1895.

Mémoires de la Société des Naturalistes de Kiew. Tome XII. Liv. 1—2. Tome
XIII. Liv. 1—2. Tome XIV. Liv. 1. — Kiew, 1895.

Mittheilungen der k.k. geographischen Gesellschaft in Wien. Bd. XXXVIII.
Heft 1—12. — Wien, 1895.

Mémoirs of the geol. Survey of New South Wales. Palaeontology. Nr. 8. — Syd-
ney, 1895.

X E művek az 1876. évi közgyűlés határozata értelmében a m. kir. földtani
intézet könyvtárának adatnak át.

76 KÖNYVJEGYZÉK.

Mittheilungen des Musealvereins für Krain. Jahrg. VII. Abth. 1-2. — Laibach, 1894.

Mittheilungen des Vereins der Naturfreunde in Reichenberg. Jahrg. XXVI. —
Reichenberg, 18395.

Montan-Zeitung für Oesterreich-Uugarn und die Balkanlünder. Jahrg. II. —
Graz, 1895.

Nature Novitates. Jahrg. XVI. Nr. 1—24. — Berlin, 1895.

Palaeozoic Fossils Vol. III. Part. 2. (Geol. Sur v. of Canada). — Ottawa, 1895.

Records of the geolog. Survey of N. S. Wales. Vol. IV. Part. 3. — Sydney, 1895.

Records of the Australian Museum. Vol. II. Nr. 6. — Sydney, 1895.

Report of the Proceedings of the Flameless Explosives Committee. Part. I. II. IIT.—
New-Castle- Upon-Tyne, 1895.

Report — Annual of the Council and Accounts for the Year 1894—1895. —
New-Castle-Upone-Tyne.

Schriften des naturwissenschaftl. Vereins für Schleswig-Holstein. Bd. X. Heft 2.
Kiel, 1895.

Sitzungsberichte u. Abhandlungen d. naturwiss. Gesellschaft alsiss in Dresden.
Jahrg. 1893. Januar— Juni. Jahrg. 1894, Juli— December. Jahrg. 1895, Januar—
Juni. — Dresden, 1893—1895.

Természetrajzi Füzetek XVII. köt. 3—4. füzet. XVIII. köt. 1—4 füzet. —
Budapest. 1895.

Természettudományi Füzetek XIX. köt. 1—4 füzet. — Temesvár, 1895.

Travaux de la Société des Naturalistes de St.-Pétersbourg. Vol. XXIII. — 8t.-
Pétersbourg, 1895.

Transactions of the North of England Institute of Mining and Mechanical Enge-
neers. Vol. XIV. Part. 2—5. Vol. XLV. Part. 1—2. — New-Castle-Upon-
Tyne, 1895.

Turisták Lapja. VII. évf. 1—12. füz. — Budapest, 1895.

Verhandlungen der k. k. geolog. Reichsanstalt 1894. Nr. 15—18. 1895. Nr. 1—18.
Wien, 1894—1895.

Verhandlungen des naturforschenden Vereins in Brünn. XXXIII. Bd. —
Brünn, 1895.

Verhandlungen der k. k. zool.-botan. Gesellschaft in Wien. XV. Bd. 1—10. Heft.—
Wien, 1895.

Verhandlungen und Mittheilungen des siebenbürgisehen Vereins in Brünn. Jahrg.
XLIV. — Hermannstadt, 1895.

II. Ajándékok.

Bericht — XV. Amtlicher — über die Verwaltung der naturhist., archaeolog. und
ethnolog. Sammlungen des westpreussischen Provinzial-Museums für das Jahr
1894. — Danzig, 1895.

Boletin del Instituto Geografica Argentina. Tom. XV. Cuad. 5—8. — Buenos-
Aires, 1894.

Boletin de la Commision Geologica de Mexico. Num. 1. — Mexico, 1895.

Boletin del Observatorio Astronómico Nacional de Tacubaya. Tom. I. Nun. 22. —
Mexico, 1895.

Értekezések a Természettudományok köréből. XXIII. köt. 12. sz. — Buda-
pest, 1895.

Értesítő, Akademiai. 61—67, 69, 71—72 füz. — Budapest, 1895.

Értesítő, Mathematikai és Természettudományi. XIII. köt. — Budapest, 1895.

Firtesítője — A csiksomlyói róm. kath. főgymnasium — az 1886—87. tanévről. —
Csik-Szereda, 1887.

Értesítője — A munkácsi m. kir. állami gymnasium — az 1883—84. tanévről. —
Munkács, 1884.

Értesítője — A pannonhalmi szt. Benedekrendiek pápai kath. gymnasium — az
1894—95. iskolai évről. — Pápa, 1895.

KÖNYVJEGYZÉK. 77

Értesítője — A szatmári kir. kath. főgymnasium 1891—92. évi — Szatmár, 1895.

FRaas E.: Begleitworte zur geognost. Spezialkarte von Würtemberg. — Stutt-
gart, 1895. (A szerző ajándéka).

Jahresbericht — XIX. — der Gewerbeschule zu Bistritz. — Bistritz, 1894.

Jelentés az orsz. magy. kir. chemiai intézet és központi vegykisérleti állomás 1893.
évi működéséről. —- Budapest, 1895.

Jelentése — A kiállítási igazgatóság — az 1896-iki ezredéves orsz. kiállítás elő-
munkálatairól az 1894. évben. — Budapest, 1895.

Jubiláumsfeier des Naturforscher-Vereins zu Riga am 27. Mürz 1895. —
Riga, 1895.

Közleményei — Az 1896-iki ezredéves orsz. kiállítás — 1—26. sz. — Budapest,
1893—1895.

Névjegyzék és Tárgymutató az Erdélyi Museum-Egylet orvos-természettud. szak-
osztályi Értesítő 1884—18983. évfolyamához. — Kolozsvár, 1895.

ERDÉLYI K. : Wegweiser des südungariscehen Karpathenvereins. — Temesvár, 1895.

Fexix J. und LENK H. : Ueber die mexikanische Vulcanspalte. (Külön lenyomat.)
A szerzők ajándéka.

GáspáR J.: Milyen vizet iszunk Temesvárott? (Külön lenyomat.) A szerző
ajándéka.

KuwsTzE O. : Geognostische Beitráge. — Leipzig, 1895. — A szerző ajándéka.

OxpoNEz Ez. A. G. J. : Expedición cientifica al Popocatepetl. — Mexico, 1895.

Oxosz E. : A cValea Holcserágiv őstelep Rencz-Nyires határában. (Külön lenyo-
mat.) A szerző ajándéka.

Oxosz E. : Ujabb ősemberi telep Délmagyarországon. (Külön lenyomat.) A szerző
ajándéka.

PeEsrwrcn J.: Collected papers on seme controverted guestions of geology. —
London, 1895. — A szerző ajándéka.

Report — Twelfth Annual — of the Board of Trustees of the Public-Museum of
the City of Milvaukee. — Milwankee, 1894.

Resultate der Untersuchung des Bergbau-Terrains in den Hohen Tauern. —
"Wien, 1895.

Rivista Italiana di Paleontologia. 1895. X. Ann. I. Fasc. 1. — Bologna, 1895.

Verhandlungen des deutschen wissenschaftlichen Vereins zu Santiago de Chile.
Bd. III. Heft 1—2. — Santiago de Chile, 1895.

A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT

részére telt alapitványok az 1895-ik évi deczember 31-ikén.

1850. (1) Gróf Andrássy György --- --- --- --- --- --- készpénzben 105írt
USSla( 1). Báró, Podmaniczky János s etés ze szált tos a 105 a
ÜSSALGÁBÁTÓLSTTA SÍON, aszt ONE s tégezlh sgt a 525 a
1858.(1) Ittebei Kis Miklós zat H eto ek a ét a 105 a
1860. (t) Prudniki Hantken Miksa, Budapesten petscg ás a 105 a
1864. Dr. Schwarz Gyula, Budapesten 0... --- --- --- . kötelezvényben 300 a
1867. (1) Drasche Henrik lovag Bécsben .. .. .. .. készpénzben 1004
1872. Pesti kőszénybánya- és téglagyár-társulat mar ber a 300 a
— Balgótarjáni kőszénbánya-társulat — --- --- --- --- a 100 a
1873. Az első cs. és kir. szab. bálztdekáteákátb Társulat, Buda-

pest és Pécs Sea RE NE ÁT e álá (EE a 200 a
— — Kállay Benjamin, Bécsben PERT ÁE Éz tes keET ea] MESÉK ÉSE a 100 a
1876. (1) Rónay Jáczint, POZSONYDAN sozni zdés a 100

E Mt: tengerészeti hatóság, Fiumében séjeje feség yes ( 100 a
ÜSZZAETN GYőteirdődó Sándor ass ee et ik see a 100 a

78 A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT ALAPÍTVÁNYI TŐKÉJE.

1879. Gróf Karácsonyi Guido Rudolf-alapítványából .. ..
1881. Budapest székes fővárosa... -- --- -- 2--
1883. Okányi Szlávy József, Budapesten — ..
— és 1885. A pesti hazai első Takarékpénztár- -Egyesület
-- A nagyági m. kir. és magántársulati aranybányamű-
vállalat Ése SE EZ EM EÜ SEE
— Balla Pál, Ujvidéken — ként f néy
— Balla Pál alapítványa az újvidéki magy. kir. főgym-
MÁZUKNAtNOVOTB. EZ asz NESANSBT sgeN E!
1884. Bezerédy Pál, Budapesten — ST ÉSE EZ Esi
— (t) Modrovits Gergely — -. MEA Ét áz
— (t) Zsigmondy Vilmos, Budapesten zo ge SET
SejNUrAkocn Antal BúdapBaton a estet etes zi
— (t) Dr. Roth Samu, ÜLŐ cSÉN Sz JAZENDJS ÉT TAT ási
— — Dr. Schafarzik Ferencz, Budapesten YALE e
—"(t) Dr. Szabó József, Budapesten. -.. --- 2 -
1884. Dr. Ilosvay Lajos, Budapesten. .. 0. -.. ---
1885. Zsigmondy Béla, Budapesten AGA lagzi
— — David Vilmos, Budapesten — .. sea gát VÉLE
— — (t)Gróf Andrássy Manó, Budapesten . stat:
— (t) Husz Samu, Budapesten. ... Bel
— — (t) Felső-Szopori Tóth Ágoston, Gráczban ... ...
S (tf) Kleim Iápót, Budapesten "2 2 --
— Gróf Andrássy Dénes, Dernőn . ... s
— — Észak-Magyarországi egyesített kőszénbánya- és ipar-

készpénzben 100fírt

a 200 a
a 2900 a
€ 200 a
c 200 a
a 100
( 100 a
( 100 a
fi 100 a
a 900 a
állampapirban 100
a 1 [/
a 100 c
a 200 a

. állampapírban 100 c
100

a 100

-- készpénzben 200 a

a 100 a
-. állampapirban 100 c
készpénzben 100 -
. készpénzben 2007

vállalat-részvénytársulat, Budapesten — ... a 200 a

— Rimamurány-Salgótarjáni vasmü- -részvénytársaság, , Sal-
gótarjánban .. - HEG új a 200 .

— —— Fülöp, szász-coburg- -góthai herczeg ő Fensége vasgyára,
Pohorellán§ c úr IE Mé KW ZAR wall MIES a 100 a
-— Beszterczebánya sz. kir. városa ... El e AK ég zÉs ri 100 a
— (1) Gróf Csáky László, Budapesten sét a 900 a

— — Osztrák- magyar szabadalmazott Államvasút- -Társaság,
Budapest és Bécs... Miattad bh a 200 c
— Dr. Mágócsy-Dietz Sándor, Budapesten . Rez NVELEEEESS kötelezvényben 100
S DET BRUROLGYUlR SBÜGEDESTÉN a men véz 2 se 100 c
—- . IKenipblen dase eMONán as, seb asz szg més köszgészben 200
1886. Dr. Kuncz Adolf, prépost, Csorna — ... 0. 0. 0... a 100 a
— (t) Dr. Herich Károly, Budapesten... ... 0... a 100 a
S EISZTerSOIOtTOKA DALA szí EZ Az atz zás mez ez a 100
1 P. Amkey BélatBdánEBtEn esse 122 tizes [eso ez a 100 c
1887. Dr: Stadb Mórióz::Büdapostón ha me 2 2 a 100 c
— Dr. Szontagh Tamás, Budapesten .-. ... -—- --- a 100 a
1888. Dr. Pigchier Samuú, .Bűdapostoms s 02 022 a 115 a
1890. Kauffmann Kamilló Budapesten ... .. .. ... a 100
1891. Porodai dr. Rapoport Arnót, Bécsben ds elát hi 4 a 100

1892. Özv. dr. Hofmann Károlyné bold. férje dr. Hofmann
Ároly emlóketor ee tek et kesett a c 100 c
1893. Dr. Lőrenthey Imre, Budapesten rasta talá eze tesélaáekél . kötelezvényben 100 a
— Dr. Zimányi Károly, BúdáposStoast sa se sé ess készpénzben 100 r

1895. Urikány-Zsilvölgyi Magyar kőszénbánya Részvény-
a 100 c

"LT ÁrSABÁS Budaposten 2 Ne E se

SUPPLEMENT

FÖLDTANI KÖZLÖNY

XXVI. BAND. 1896, JÁNNEBR—APRIL, 1—4, HEFT.

DATEN ZUR KRYSTALLOGRAPHISCHEN KENNTNISS DES
CALCITES VOM KLEINEN SCHWABENBERGE BEI BUDAPEST.

Von
Gusrav MELCcZzER (Budapest).§

(Mit zwei Tafeln.)

Im Laufe des vorigen Jahres hatte ich durch die Güte des Herrn
Prof. Anmx. ScHmiDT Gelegenheit, eine grössere Suite letzterer Zeit erworbe-
nen, obigen Calcites zu untersuchen, woraus sich mehrere neue Daten, be-
treffend hauptsáchlich die Formen und Verzwilligung dieses für Budapest
speciellen Minerals ergaben.

Unter den verschiedenen Stücken zogen besonders jene die Auf-
merksamkeit auf sich, welche ein von den bisherigen abweichendes, neues
Vorkommen reprásentirten. Es sind dies schöne Krystalle von ca 37/2 cm
Grösse, meist auf krystallisirtem Baryt sitzend ; das Muttergestein beider
bildet ein dichter Orbitoiden-Kalkstein, über welehem jedoch bei den mei-
esten Stücken eine Schicht Kalksteinconglomerat die Unterlage der beiden
Mineralien bildet. Der Baryt ist in diesem Vorkommen scehöner als gewöhn-
lich; es sind gelbliche, z. Th. auch wasserhelle, durchwegs glünzende und
durchsichtige kleine Krystalle in der gewöhnlichen Tafelform, mit (102)
1/2 P os und (010) coPoo als stündigen Formen; ausserdem kann man
noch Birgbaditgn: (an P, seltener (1001 coPos und (011) Pcs, alle mit
kleinen, respective schmalen Flüchen.

Die Calcitkrystalle selbst sind gelblieh oder grauliehweiss, mehr-
weniger durscheinend; ihre Oberflüche oft gelblich und rötblich irisirend
(dies auch auf dem Baryt bemerkbar) und die grösseren Krystalle ausser-
dem oft mit einer schwer zu entfernenden, feinkörnigen Calcitkruste über-
zogen, jedoch so, dass die Kanten und Ecken meist frei bleiben. Sie haben
durch (2131) R3 (von dessen Identitüt ich mich durch goniometr. Messung
überzeugte) den gewöhnlichen skalenoédrisehen Habitus mit spitzer Endi-

k Der Gesellschaft vorgelegt in den am 8. Mai und am 4. Dezember 1895
gehaltenen Vortragssitzungen.

80 GUSTAV MELCZER :

gung, da das vorhandene (0221) —2R und die auftretenden Terminalfor-
men (1011) R und (0112) —!/2R, besonders letzteres, mit sehr schmalen,
resp. kleinen Fláchen vorhanden sind. Die Krystalle sind einzeln oder
gruppenweise aufgewachsen, jedoch so, dass meist beide Enden entwickelt
sind.

Diese Krystalle sind jedoch nicht Zwillinge, wie dieses die grösseren Kry-
stalle vom Kleinen Schwabenberge mit solcher an beiden Enden freier Aus-
bildung gewöhnlich zu sein pflegen; sondern einfache Krystalle, die ausserdem
durch ein um die Mittelkanten herum liegendes neues Skalenoüder von be-
sonderem Interesse sind. Die R3-Flöchen sind nümlich in der Gegend der Mit-
telkanten gewöhnlich nicht eben, sondern erscheinen wie gebrochen. Bei ein-
gehender Betrachtung sieht man jedoch, dass hier eine besondere Form, ein
steileres Skalenoéder vorhanden ist. Die Flüchen desselben sind an den mei-
sten Krystallen nur so gross, dass sie mit einander keineMittelkanten bilden,
sondern sich mit den zur Hauptaxe entgegengesetzt geneigten R3-Flöchen
schneiden (s. Taf. I. Fig. 1.). Die so entstehende scheinbare Mittelkante ist von
steilerer Richtung, als die Spaltungssprünge, woraus folgt, dass dieses Skaleno-
éder nicht der Hauptzone [1011 : 1120] angehört. Aus diesem Abstand kann
man auf das Vorhandensein dieses Skalenoüders sechliessen, auch wenn die
mit den analog liegenden R3-Flüchen gebildeten Combinationskanten
durch partiale Lösung, Inkrustirung etc. undeutlich sind.

Messungen, welche ich mit Hilfe eines Fuess"schen Refl.- Goniometers
(Modell Nro. II.) an einem grösseren und zwei kleineren Krystallen vornahm,
und daran geknüpfte Berechnungen ergaben, dass dieses Skalenoéder nicht
nur für den Budapester Calcit, sondern für den Calcit überhaupt eine neue
Form ist, dessen Symbole : 15271) 3R7/s sind

. Mittel nk Grenze d. b. W. berechnettr
(5271) : (7251) FUOBUONGY 1299 D7ZSBZ LT ESZŰ SZEGEZTE
(5271) : (2131) dOZKZA a ABE 129531 (022 EBA
(5271) : (1231) 39792 (4, 38" més zet 14 : "380470

Das angeführtes Skalenoüder beschránkt sich jedoch nicht bloss auf die
besechriebenen einfachen grossen Krystalle, für welche es übrigens sehr charak-
teristisch ist, sondern es kommt auch an den bekannten Zwillingskrystallen
dieses Fundortes vor. Bei einer aufmerksameren Besichtigung einer grös8e-

X Zahl der gemessenen Kanten.
kk Als Grundlage der Berechnung diente (0001) : (1011) — 44" 36" 34"/— S. DANA,
System, 6-th edition p. 262.

DATEN ZUM CALCIT VOM KLEINEN SOHWABENBERGE. 81

ren Serie derselben sieht man — besonders augenfállig bei den den ein-
fachen Krystállen áhnelnden Krystallen mit einer Zwillingslamelle — so-
gleich Fláchen bei den Mittelkanten, welche so liegen, wie die des 15271)
3R"/s. Vor ihrer Erörterung muss ich jedoch einiges über die Verzwilligung
des Calcites vom KI. Scechwabenberge im Allgemeinen bemerken.

Über die Zwillingskrystalle des Calcites vom KI. Schwabenberge pub-
licirte H. TRAuBE einige Daten auf Grund einiger, gelegentlich eines im
Jahre 1887 gemachten Ausfluges gesammelter Calcitstücke.X Er unter-
secheidet nach der Basis durch Wiederholung gebildete Drillinge, bei welchen
das mittlere Individuum als dünne Lamelle sichtbar und deren Habitus
der der einfachen Krystalle ist und ausserdem erwühnt er auch Vierlinge,
die im Ganzen einfachen Zwillingen áhneln, aber in ihren mittleren Partien
noch zwei Zwillingslamellen enthalten.

Auf Grund des von mir untersuchten reichen Materials kann ich zu
den Beobachtungen H. TRAUBE S ergünzungsweise Folgendes bemerken :

An dem Calcite vom KI. Schwabenberge kann man unterscheiden:
Einfache Zwillinge und Wiederholungs-Drillinge und Vierlinge, sümmtliche
nach dem bekannten Gesetz, nach (0001), gebildet. Bei den einfachen
Zwillingen — solche finden sich mehr unter den kleinsten (—0,5 cm) und
kleineren (0,5—1,5 cm) Krystallen, sind aber auch unter den mittelgrossen
nicht eben selten — ist die Basis zugleich die Berührungsfláche und ihre
Ausbildung immer die normale, also finden wir in den benachbarten posi-
tiven Sextanten der zwei Individuen einen vollen Winkel (s. Taf. I. Fig. 5).

Bei den Drillingen — und hieher gehört bei weitem die Mehrzabhl der
Zwillingskrystalle — sind von den drei Individuen immer nur die zwei
üusseren dominirend ausgebildet (siehe Tafel I. Fig. 6.); das mittlere oft
nur als kaum wahrnehmbare Lamelle, welche durch Auskeilung in einem
oder mehreren Sextanten des Krystalls oft fehlt, so dass dort der Krystall,
seinem Aussehen nach, als ein einfacher erscheint; ausnahmsweise findet
man auch solche Krystalle, die, soweit sichtbar, überall als einfache
erscheinen. Hin solcher ist auf Tafel I. Fig. 11. abgebildet. Bei diesen Zwil-
lingskrystallen mit einer Zwillingslamelle sind an dieser Lamelle, wegen
ihrer Schmalheit, Formen kaum unterscheidbar; es gibt aber grössere
(ca 4—5 em) Drillinge, an welchen das mittlere Individuum breiter ausge-
bildet ist, so dass die Flöchen daran erkennbar sind und an diesen sieht
man, dass diese Zwillingslamellen den centralen Partien einfacher Krystalle
entsprechen, so dass man an ihnen ringsherum nur die sogenannten stum-
pfen Polkanten bemerken kann (siehe Taf. I. Fig. 7. u. 8.). In Folge dessen

X H. TRauBE: Wiederholungszwillinge von Kalkspath vom KI. Schwabenberge
bei Ofen. — N. JAHRBucH f. Min. 1888. II. p. 252.

Földtani Közlöny. XXVI. köt. 1896. 6

82 GUSTAV MELCZER :

bildet bei diesen grösseren Krystallen das mittlere Individuum in den ab-
wechselnden Sextanten bald mit dem einen, bald mit dem anderen ussern
Individuum einen vollen Winkel, so dass man in jedem Sextanten die
Impression hat, als wáre ein einfacher Zwilling mit einem dritten, einfachen
Krystall verwachsen (siehe die erwáhnte Fig. 7.), um so mehr, als das mitt-
lere Individuum, besonders bei den grössten Krystallen nie lamellenförmig
erscheint.

Drillinge von solcher Ausbildung sind die grössten unter den Zwil-
lingskrystallen vom KI. Sehwabenberge, wáhrend die mittleren und kleineren
Krystalle meist die vorher erwühnten Drillinge mit einer Zwillingslamelle
sind, Den Aufbau und die Formen anbelangend ist jedoch zwischen diesen
beiden Arten kein Unterschied.

Die durch H. TRAuBE erwáhnten Vierlinge sah ich unter dem mir zur
Verfügung gestellten Materiale relative selten, ich konnte jedoch einige sehr
schőne Vierlinge beobachten, welche als wirkliche Penetrations-Zwillinge
ausgebildet waren. Den charakteristisehsten unter ihnen habe ich auf Taf.
I. Fig. 9 construirt. Hier sieht man 2, einander durchdringende Zwillinge,
symmetrisch nach der Flüche (1010) gebildet.

Unter den Zwillingskrystallen vom KI. Scehwabenberge kann man also
nach der Basis gebildete einfache Zwillinge, Wiederholungs-Drillinge und
Vierlinge und Penetrations-Zwillinge unterscheiden. S0 wie jedoch die
Drillinge durch partiale Auskeilung der Zwillingslamelle in einem Theile
des Krystalls den Anschein einfacher Krystalle haben, so sind auch die
Vierlinge (durch Auskeilung der doppelten Zwillingslamelle) und auch die
Drillinge (durch Wegbleiben des einen oder anderen usseren Individuums)
oft in einem oder mehreren Sextanten als einfache Zwillinge ausgebildet,
dermassen, dass solche Krystalle, welche in sámmtlichen Sextanten Zwil-
lingsbildungen einer Art entsprechen, durchaus nicht háufig sind.

Skalenoéderflüchen mit einer solchen Lage, wie die des (5271) 3R"/s
sind bei den Krystallen mit einer Zwillingslamelle am leichtesten erkennbar.
(Tafel I. Fig. 6). Sie erscheinen selten allein, meist finden wir zwischen
ihnen (4041) 4R und (16.0.16. 1) 16R, selten 4R allein, und reichen
bis zur Zwillingslamelle oder setzen jenseits derselben fort (vergl. Tafel IL.
Fig. 1), welch" letzteres, bei dünner Zwillingslamelle, den Krystallen ganz
den Habitus einfacher Krystalle verleiht. Messungen an zwei mittleren und
zwei kleinen Krystallen ergaben, dass auch hier das 15271) 3R"/s Skaleno-
éder die hüufige Form ist. Ich bekam nümlich an drei Krystallen diesem
entsprechende Werthe :

DATEN ZUM CALCIT VOM KLEINEN SCHWABENBERGE. 83

Mittel n Grenze d. b. W. — Beste Messung berechnet
6271) : (7351) 317 59" 4 309 53—339 35" 319" 39" 319" 46" 38"
KEZETSK ZÁ) ET ee Ste 92 59B ae g 199 BAB
GEN:1931) 387391 55" 38. 25—39 750 38-58 38947 17"
(5271) : (4071) 1 16214 16? 31" 59"

Ich konnte überdies die Zone [1010 : 0221], weleher dieses Skaleno-
€der seinen Parametern zufolge angehört, an zweien dieser Krystalle, welche
eben dazu geeignet waren, entschieden constatiren.

Die gemessenen Winkel des vierten Krystalls differirten bedeutend
von den obigen und zugleich lagen die Skalenoéderfláchen bei diesem Kry-
stall auch nicht in der obigen Zone. Als berechnete Form ergab sich hier
163. 28. 91. 11) "/n R /5, welches Skalenoüder man seinen complicirten
Parametern zufolge als eine Vicinalfláche des 15271) 3R"/s betrachten
kann:

Mittel n berechnet
AGA 28, JAA 28 63 AT) "337943 DB" 19.34937" 16"
: (2131) 5 gol vi EZ 0 La rllgáktár töle Io Jaja 1 le
: (1231) 369 45" HIG a 36552 44"

Bei den einfachen Zwillingen kommen Skalenoéderflüchen mit der
Lage von 15271) 3R"/s in den positiven Sextanten (beim vollen Winkel
vor, jedoch infolge der Zwillingsbildung mit bedeutend kleineren Dimen-
sionen, als bei den einfachen Krystallen (s. Tafel I. Fig. 5.). Oft fehlen sie
auch ganz, besonders bei den grösseren Krystallen. Sind sie vorhanden, so
sind sie gevöhnlich nur an der einen (linken oder rechten) Seite des Win-
kels ausgebildet, an der anderen sind sie sehr klein. Sie bilden meist allein
den Winkel, selten treten zwischen ihnen auf (4041) 4R oder mit diesem
zugleich (16.0.16.1) 16R (vergl. Taf. II. Fig. 2.

An sechs kleinen Krystallen, unter welchen viere álterem Vorkommen
angehören, überzeugte ich mich durch Messung, dass diese Skalenoéder-
flichen nicht der Form (5271) 3R"/s angehören, sondern mehreren ande-
ren Skalenoédern, welche sich von diesem sömmtlieh durch mindere Steil-
heit und kleinere stumpfe Polkantenwinkel unterscheiden. Zugleich
überzeugte ich mich, dass auch die einspringenden Winkel (siehe die er-
wühnte Fig. 5) von Skalenoédern gebildet werden, welche mit derselben
Tendenz von (5271) abweichen, und nicht durch R3-Flüchen, wie man an-
fánglich zu glauben geneigt wáre. Diese den einspringenden Winkel bilden-
den Flöchen sind beinahe immer gekrümmt, wie eine kegelartige Fláche,
80 dass der Ausgangspunkt der Krümmung meist zugleich der Mittelpunkt
des Winkels ist. Demzufolge geben sie besonders für Y (stumpfen Polkan-

6x

84 GUSTAV MELCZER :

tenwinkel) mehrere von einander auch um 51" differirende Werthe, wel-
che jedoch immer kleiner sind, als der der Form R3 entsprechende Winkel,
wie ich mich ausser an den erwáhnten Krystallen noch an 3 weiteren über-
zeugte, und ebenso ist der zur benachbarten R3-Flöcheggemessene Winkel
dieser Fláchen kleiner, als der Mittelkantenwinkel von R3. Dass diese ein-
springenden Flichen mit den Skalenoéderfláchen der vollen Winkel zu ein
und derselben Form gehőren, davon konnte ich mich beieinem der sechs Kry-
stalle überzeugen, bei welehem die erwáhnte Krümmung eine minimale war.
Die von diesem Krystall gevonnenen Werthe stimmen überein mit den
Werthen von zwei anderen der sechs Krystalle und ergiebt sich aus ihnen
berechnet ein complicirtes Skalenoüder, welches dem Skalenoéder
115. 6.21. 4) 9/4R"7/s nahesteht, wie aus folgender Tabelle, deren erste
zwei Werthe sich auf den vollen, die übrigen auf den einspringenden Win-
kel beziehen, ersichtlich ist :

Mittel n d berechnet
(hik1) — (15 . 6 . 21 . 4)
(hik]) : (2131) SAE OSZESSTST ON 6 ese zá
: 63121) pe Ask GEL 8 349 46" 34"
: (kib) ZOSZBE EE ZA NEZZE KSZ taggá
: (1231) 39" 38—40916" 2 és Gas ÉT fe
: (4041) t59-5Bri zEd3 2 TOT A8 ga

An den übrigen drei Krystallen waren zwei, etwas steilere und der
Form (9 . 3 . 12 . 2/ 3 R 2 nahestehende Skalenoéder vorhanden. (In der er-
wühnten Fig. 5. und Tafel II. Fig. 2—6 sind diese Skalenoéder der ein-
fachen Zwillinge mit den Parametern von (5271) 3 R"7/s construirt). Aus
der Thatsache, dass sich an den gemessenen sechs Krystallen drei Skalenoéder
ergaben, deren Werthe von einander viel mehr differiren, als dass sie als
eine Form aufzufassen wören, lüsst voraussehen, dass sich an weiteren
Krystallen noch andere, ühnlich gelegene Skalenotder finden werden und
es wird nur an möglichst viel und gut ausgebildeten Krystallen möglieh
sein, die Reihe dieser Skalenoöder der einfachen Zwillinge zu eruiren.

Dass bei diesen Zwillingen die Flöchen der einspringenden Winkel
nicht R3-Flüchen sind, kann man bei solchen Krystallen, bei welchen das
Grundrhomboéder mit grösseren Flüchen ausgebildet ist (und solche sind
unter den kleinen Krystallen hüufig), auch ohne Winkelmessung sehen.
Die Combinationskante der Skalenoéderfláchen mit den anstossenden R3-
Flüchen sind steiler gelegen, als die der R-Fláchen, resp. als die Spaltungs-
richtungen. (Taf. I. Fig. 5).

Diese Skalenoüderfláchen der vollen Winkel sind bei den kleinen ein-
fachen Zwillingen viel háufiger, als bei den grösseren. An den letzteren

DATEN ZUM CALCIT VOM KLEINEN SCHWABENBERGE. 85

bilden gewöhnlich £R und 16R den vollen Winkel, selten letzteres allein
und zwischen den Skalenoéderfláchen der einspringenden Winkel tritt mit
schmalen oder breiteren Fláchen (10107 cooR auf, seltener 4R. (Tafel II.
Fig. 2.—6).

Bei den grösseren Drillingen mit breiterem mittleren Individuum
(Taf. I. Fig. 7) sind Mittelkantenskalenoéderfláchen gewöhnlich nur an
dem einen üusseren Individuum vorhanden und greifen selten über die
Zwillingslamelle hinüber; an dem mittleren Individuum fehlen sie. Ihrer
minder guten Ausbildung wegen sind sie nicht messbar, dass sie jedoch
nicht R3-Fláchen sind, sondern solche, wie bei den einfachen Zwillingen,
das kann man, so wie bei jenen, aus dem Vergleich mit den Spaltungs-
sprüngen sehen.

Die bei den Mittelkanten auftretenden Skalenoéder gehören also bei
den untersuchten Calciten nicht einer, sondern mehreren Formen an und
zwar ist bei den anfangs beschriebenen einfachen Krystallen und bei denen
mit einer Zwillingslamelle (5271) 8R"/s vorherrschend, wührend bei den
einfachen Zwillingen und grösseren Drillingen mehrere andere Skalenoéder
vorhanden sind, welche sich von diesem hauptsáchlich dadurch unterschei-
den, dass sie steiler sind.

Ausser diesen Skalenoédern, welche also insgesammt steiler sind, als
R3 und einen stumpferen positiven Polkantenwinkel haben, als R3, konnte
ich an den untersuchten Krystallen auch solche Skalenoéderfláchen bemer-
ken, welche einer ebenfalls steileren Form angehören, jedoch einen spitze-
ren positiven Polkantenwinkel besitzen; die Combinationskanten dieser
Fláchen mit R3 ist nümlich minder steil als die Spaltungssprünge; ihr
Auftreten ein solches, dass die R3-Flüáchen in ihrer ganzen Breite wie deut-
lich gebrochen erscheinen. Sie kommen jedoch an wenig Krystallen und
auch an diesen nur vereinzelt vor.

Bei diesen Untersuchungen hatte ich Gelegenheit mehrere andere For-
men der Zwillingskrystalle vom KI. Sehwabenberge zu beobachten und zu
bestimmen, welche bisher ebenfalls noch nicht bekannt wurden. Es sind
dies das schon ölter erwáhnte Rhomboéder (16.0.16.1)116R und Formen
n den folgenden Zonen [1011 : 01125, (2131 : 0110] und [0221 : 1011]
10221 : 2131], (10221 : 1231], (0221 : 0110] (vergl. Taf. II. Fig. 7.— 8).

Die gewöhnlichste Form unter diesen ist 16 R, welches an den Zwil-
lingskrystallen in der erwühnten Art oft vorkommt, meist mit scehmalen
und der Hauptaxe parallel welligen Fláchen, welehe desshalb sehwer justir-
bar sind, trotzdem konnte dieses Rhomboéder ohne Zweifel bestimmt
. werden:

86 GUSTAV MELCZER :

LEV 4 1. Krystall n 2. Krystall n berechnet
(16.016 AL) (1040). 537 46" EAST UBS ZB A SE AZA ZONZ ZS

Dieses Rhomboéder ist übrigens, wie dies auch aus seinen Parame-
ten zu erwarten ist, eine háufige Form des Calcites und gewöhnlich mit
solcher gestörter Ausbildung beobachtet worden.

Bei den Krystallen mit einer. Zwillingslamelle ist in einem Sextanten
natürlich nur die eine 16R-Flöche deutlich erkennbar (die andere ist an der
Lamelle) und erscheint besonders, wenn das (5271) 3 R"7/3 Skalenoüder
über die Zwillingslamelle hinübergreift, bei oberflüchlicher Betrachtung
als die Fortsetzung des Prisma jenseits der Zwillingslamelle (Taf. II. Fig. 1).
Genauer betrachtet sieht man jedoch, dass die Oberfláchenbeschaffenheit
der beiden nicht dieselbe ist. Wáhrend 16R immer in der erwühnten Aus-
bildung erscheint, sind die Flüáchen des Prisma wieder in horizontaler
Richtung leicht wellig gefureht und nur ausnahmsweise eben; übrigens ist
im reflectirten Licht das Rhomboéder deutlich erkennbar und damit zu-
gleich die Identitüt dieser Krystalle mit den grösseren Drillingen von der
erwáhnten anderen Ausbildung.

In der Zone [1011 : 0112] sind an den Zwillingskrystallen bei propor-
tionaler Ausbildung derselben oft ein oder mehrere Flüchen erkennbar,
welche gewöhnlich mattund meist zugleich in der charakteristisehen Richtung
gestreift sind. J. BRaus Y constatirte in dieser Zone an einzelnen Kry-
stallen folgende Formen 12134) /4R3, (4156) 12 R"/s und (1123) ?/s P2,
unter welchen die erste auch von H. TRAUBE gemessen wurde.

Der erwühnten Beschaffenheit wegen sind, abgesehen von den zwei
Rhomboédern die Flüchen dieser Zone im Allgemeinen, wie ich mich
auch an mehreren schőnen Krystallen álteren Vorkommens überzeugte,
zur Messung sehr wenig geeignet und können meist nur durch Schimme-
rung annühernd bestimmt werden. Fine Ausnahme hievon bildet noch am
meisten die erwáhnte Pyramide 11123) ?/s P2, welche in der Náhe (meist
nur an einer Seite) des —!/2 R mit schmalen, relative glünzenden Flüchen
auftritt. Sie wurde unter zehn Krystallen (darunter waren sechse ülteren Vor-
kommens) an dreien und durch Schimmerung an zwei anderen Krystallen

constatirt :

gemessen n berechnet

(1123) : (1011) 23" 25 315 3 239 7" 54"

Die matten Flichen dieser Zone gehören positiven Skalenoédern an,

kX BRauw Gy.: A budai hegyek ásványai különös tekintettel a Calcitra. (Inaug.
Diss.) — Ref. Zschift. f. Kr. 19. 200.

DATEN ZUM CALCIT VOM ELEINEN SCHWABENBERGE. 87

und zwar sind an den beiden Seiten des —!/2 R oft verschiedene solche vor-
handen, obwohl von ganz gleicher Ausbildung. Als hüufigste Form consta-
tirte ich 15279) 1/5 R7/s, welche vom Calcite überhaupt schon lange be-
kannt ist und also mit dem hüufigen Skalenoüder der Mittelkanten in den
Nebenaxen-Parametern übereinstimmt. Es wurde an zwei Krystallen ge-

messen :
gemessen n berechnet

(5279): (10T1) — 14996" EI/i 2 149245"

An vier anderen Krystallen konnte ich diese Form durch Schimmer-
messung constatiren, welche folgendes Mittel ergab :

n.

149 24 -F22" "7.

An drei Krystallen gehörten einzelne solche matten Fláchen dem
Skalenoéder (9 . 2 11 . 13) "As R11/7 an, welches eine für den Calcit über-
haupt neue Form ist ; sie wurde an einem Krystall gemessen, an den ande-
ren zweien durch Schimmermessung annühernd bestimmt.

gemessen berechnet

(ASK 3) TÖTT) 9" 6—99 29" H.A ZOSZOG

Endlich konnte ich das vom KI. Schwabenberger Calcit schon bekannte
Skalenoéder (2134) !/4R 3 an zwei Krystallen constatiren, es war jedoch
nur an dem einen gut messbar :

gemessen berechnet

(2132) : (1011) 16" 42 165. 29.50"

Es wurden also in dieser Zone folgende Formen bestimmt : 152791
1/8 R 7/s, (1123) "/s5.P2, (9.2. TI. 131 "7AsR 117, 12134) 1/4R3, wobei die
Reihenfolge ihrer Hiüufigkeit entspricht. Ausserdem bekam ich noch ein-
zelne zwischen denen von (2134) und (1123) gelegene Reflexe, so dass
aus dieser Zone der verwendeten Pyramide noch nüher gelegene positive
Skalenoéder zu erwarten und zu constatiren sind.

Die Combinationskante dieser Flichen mit R ist, wie man besonders
an den grösseren Krystallen bemerken kann, scharf und randartig her-
vorspringend, so dass die Flüchen sammt —!/2R tiefer liegen, als das
Grundrhomboéder, woraus man, auchin Anbetracht ihrer ganzen Erschei-
nung, auf secundáren, durch Lösung bedingten Ursprung schliessen kann.

Auchbei weniger proportionaler Ausbildung sind ausser den beiden
Rhomboédern in dieser Zone Terminalfláchen vorhanden. Unter den zwei
Rhombozdern ist für die kleineren Krystalle (1011) R charakteristisch,

88 GUSTAV MELCZER

wührend es an den grösseren oft fehlt, besonders bei Verzerrung der Kry-
stalle nach einzelnen R3-Flüchen, so dass an den grösseren Krystallen
—1/2 R die háufigere Form ist, welche oft auch allein die Pole bildet, in
welchem Falle dann zugleieh —2R und coR mit grösseren Fláchen vorhan-
den sind. Durch Verzerrung entstandene tektonische Kanten nehmen oft
Theil an der Bildung der Krystallenden.

In der Zone [2131 : 0110] beobachtete ich an mittelgrossen, durch-
sichtigen Krystallen mehrerer Handstücke Skalenoéderfüchen. Diese Kry-
stalle sind Drillinge mit schmaler Zwillingslamelle und relativ grossen
R-Fláchen. Die Skalenoéderfláchen sind als sehmale Streifen vorhanden,
welche die coR-Flüchen einfassen und, obwohl schmal, in der Rich-
tung der Zone gekrümmt sind. An einem Krystall konnten als wahr-
scheinliche Formen folgende zwei bestimmt werden (2791) — 5R9/s5 und
18 . 25 . 33 . 44 —!"/1 R 53/17, welche einander nahe stehen :

gemessen berechnet
(2791) : (2131) BÚ" HZ SM hált (atz őő
törés egz esd o (TEN). Id 9 37 0380

Die Flüchen der folgenden vier Zonen : (0221 : 1011] (0221 : 2131]
10221 : 1231) [0221 : 0110] sind sámmtlieh mehr-weniger gekrümmt und
erscheinen als das —2R Rhomboéder einfassende Streifen.

Namentlich in der Zone [0221 : 1011] kann man Fláchen beobachten,
wenn jene beiden Formen etwas stárker ausgebildet sind (Taf. II. Fig. 7).
Die Begrenzung dieser Flichen gegen R ist scharf, gegen —2R weniger. Án
einem Krystall erhielt ich trotz ihrer Beschaffenheit relativ deutliche
Reflexe, aus welchen man auf folgende Formen schliessen konnte :

12 .10.12.7) —9/rR8/a und (1.10.11 . 6) —?/2R11/9,

gemessen berechnet
(2.407 T2. 7) zá 407 48 KO Salelisáe la 175
MO E TA 516): LOTÉLŐ 459 32 45" 44 407

Unter diesen ist die erste vom Andreasberger Calcite durch WIMMER F
bekannt.

In der Zone [0221 : 2131] wird —2R oft durch scehmale gekrümmte
Flüchen begrenzt, welche an zwei Krystallen gemessen, als der Form
14.20. 24 . 11) —"$/n R?/2 angehörig sich erwiesen :

k F. SANsSONI.: Ueber die Krystallformen des Andreasberger Kalkspath. —
Zeitschr. für Kryst. 10.585.

DATEN ZUM CALCIT VOM KLEINEN SCHWABENBERGE., 89

gemessen n berechnet

4.20.94.11) :(2131) 29" 15. 422 4 992 41" 34"

Das aus dieser Zone vom Calcite bekannte Skalenoéder (4 . 16 . 20 . 9)
— 4/3 R7/s ist schon eine von —2R weiter abliegende Form.

Oft werden die —2R-Flöchen durch andere stumpfere, nicht in
diese Zone gehörige Skalenoéderflüchen eingefasst, welche, wenn sie all-
müblig in die —2 R-Flüchen übergehen, diesem ein Aussehen verleihen,
als würe nicht das — 2R, sondern ein stumpferes, gekrümmtes —R
zugegen.

Die Streifen in der Zone [0221 : 1231] wurden bei einem Krystalle
bestimmt und ergaben sich an einem Krystall als der Form (3.16.19.2)
— 18/29 R 29/1s angehőrige Fláchen :

gemessen n berechnet

(290) (316. 197. 9) 22" 6" 325 2 san goa Va

Endlich ist in der Zone f0221:0110] oft eine Krümmung des —2R
gegen co R bemerkbar, gewöhnlich ist selbe aber eine so allmáhlige, dass
sie zur Messung unbrauchbar ist. Nur an einem Krystalle waren unter-
scheidbare und messbare Flüchen, die des 40.16.16.5) —7/5R,

vorhandea :
gemessen n berechnet

(OL 6ET6 253 (0291) 9" 12 390 2 EAST SSR KT

Dieses Rhomboéder ergünzt also die vom Calcite überhaupt bekannte,
ansehnliche Suite der —s Rhombozder.

Erwáhnenswerth sind unter den Zwillingskrystallen die platten,
grossen Krystalle, ferner die pyramidenförmigen, die kugeligen und end-
lich solche, bei denen co R mit grösseren Flüchen erscheint; letztere sind
Drillinge oder aber einfache Zwillinge, bei welehen dann in den positiven
Sextanten das Rhomboéder 16R mit áhnlich grossen Flüchen ausgebildet
ist (Taf. I. Fig. 10). Die pyramidenförmigen Zwillingskrystalle (meist
Drillinge) verdanken ihren Habitus der starken, gleichzeitigen Ausbildung
von —2Rund4R. Hin vom skalenoüdrisehen noch mehr abweichender, kuge-
liger Habitus kommt bei grösseren Drillingen vor, bei denen durch das Vor-
herrschen eines oder mehrerer Skalenoéder der Zone [1011 : 0112] die übri-
gen Skalenoéder- und Rhomboéder-Flüchen stark verkürzt erscheinen
(Taf. I. Fig. 8); endlien kommen in schmalen Spalten zur Ausbildung
gelangte, platte Krystalle, meist grosse Drillinge, nicht selten vor; diesel-
ben sind nach 2 Skalenoüder-Flichenpaaren so verzerrt, wie der einfache
Krystall der Fig. 12. Taf. I.

Anscbhliessend will ich noch erwáhnen, dass sich in dem untersuchten

90 GUSTAV MELCZER:

Material auch einige sehr grosse Zwillingskrystalle befanden (meist Dril-
linge grösserer Art) ; die Dimensionen des grössten waren : 15 em, 8,5 cm
und 7 em.

x

Die unter den Zwillingskrystallen stándig vorhandene ültere Calcitgene-
ration besteht aus kleinen (ca. 3—5 mm langen), wasszerhellen- weisslichen
Krystallen von skalenoédrisehem Habitus, welche bald mit einem Ende,
hüufiger aber mit ihrer Seite drusig aufgewachsen, auf dem Kalksteine
eine dichte Krystallschichte bilden und von den oft áhnlich kleinen Kry-
stallen der jüngeren Generation, ausser der Succesion, durch ihre Farbe
(welche wenigstens bei dem von mir untersuchten Material nie gelblich
war) und dadurch, dass sie einfache Krystalle sind, gut unterscheidbar
sind. Nur ganz ausnahmsweise findet man unter ihnen Zwillingskrystalle
(einfache Zwillinge).

Ihre herrschende Form ist R3, wie auch H. TgRav8BE angibt,Y ich
fand an einem Krystalle :

gemessen berechnet
(2131) : (3121) 36" 12" ca 350 35 44"
(2131) : (2311) 757985 Zo FADNÁOS

dochistes nicht ihre einzige Form (wie H. TRAUBE erwühnt), sondern es
treten untergeordnet auf: 10221) —2R, (1010) coR, ein oder mehrere
Terminalfláchen und ausserdem Skalenoéderfláchen mit einer, der Form
15271) analogen Lage. Unter diesen Formen sind die Terminalformen ihrer
Lage wegen am leichtesten zu beobachten; die hüufigste derselben ist
11011) R. Es bildet gewöhnlich mit —!/2R das Krystallende, aber genug
háufig auch allein oder so, das —!/2Rnur als schmaler Streifen erscheint;
selten herrscht letzteres vor, dann ist auch —2R breiter als gewöhnlich. Das
Vorherrschen des Grundrhomboéders unter den Terminalfláchen kann man
auch an den kleinen Krystallen der Zwillinge beobachten, ist also für die
kleinen Krystalle im Allgemeinen charakteristisch, was unwillkürlich an
die bekannte Thatsache erinnert, dass beim Ausscheiden des Calcites aus
verschiedenen Lösungen am Anfang der Krystallisation meist das Grund-
rhomboéder die alleinige oder herrscehende Form ist."t

In Anbetracht der Terminalflüchen, und zugleich der übrigen Flöchen
kann man auf Grund des untersuchten Materials (ca 90 Handstücke) zwei
háufige Ausbildungsweisen dieses ülteren Calcites unterscheiden, eine
formenreichere und eine einfachere, welche durch die Daten der folgenden
Tabelle vorgeführt sind :

S resp. 202
kk Siehe H. VATER.: Hinfluss der Lösungsgenossen auf die Krystallisation des
Calciumcarbonates. — Zeitschr. f. Kryst. 21. 433. und 22. 209.

DATEN ZUM CALCIT VOM KLEINEN SCHWABENBERGE. 91

Terminal- R3 Míttelkanten-

3 s; —2R fláchen skalenoéder
formenreiche mehr-weniger
Ausbildung vorhanden ausgebildet R u. 1/2R eben selten
einfachere fehlt oder R oder g A
Ausbildung fehlt sehr sehmal R, —!aR gestört hüufig

Unter diesen beiden Ausbildungsweisen ist die erste die hüufigste
(Taf. I. Fig. 3). Die zweite erinnert, was den Habitus anbelangt, an die an-
fangs beschriebenen, einfachen, grossen Krystalle, für welche 152717) 3R"/
charakteristisch ist, doch zeigten an drei Krystallen angestellte Messungen,
dass hier nicht dieses Skalenoüder vorhanden sei, sondern mehrere andere,
welche von jenem ungeführ so differiren, wie die bei den einfachen Zwillin-
gen erwáhnten. Die gestörte Beschaffenheit der Flüchen und ausserdem
die Kleinheit derselben liess jedoch ihre prücise Bestimmung nichtzu. An
den formenreicheren Krystallen erscheinen wieder an den Krystallenden,
in der Zone [1011 : 0112] manchmal Skalenoéderfláchen, die gewöhnlich
matt sind, blos an zwei Handstücken fand ich glinzende Flüchen, die der
Form (11231 ?/s P2:

gemessen n berechnet

MAZ EKOT) AMFOZET SSE BT S40AZO 7GYA

ae

Der übrige Theil des mir zur Verfügung gestellten Materials waren
ebenfalls neuerer Zeit erbeutete Calcitstufen, auf welchen nur eine Calcit-
generation bemerkbar war und deren grösster Theil die bekannte, ihrer
spitzen Endigung wegen von den Arbeitern mit dem Namen: xetüskés
kős (stacheliger Stein) belegte Ausbildungsform des Ofner Calcites. Es sind
dies auf diehtem Orbitoiden Kalkstein aufgewachsene, aus mittelerossen bis
kleinen (ca 1 cm) Krystallen bestehende Calcitdrusen, bei welehen die ein-
zelnen Krystalle mit ihren Hauptaxen zur Gesteinsoberfliche mehr-weniger
rechtwinkelig aufgewachsen sind (in Anbetrachtihrer gegenseitigen Stellung
meist unregelmüssig) und zwar so, dass sie meist nur mit ihren Hálften
ausgebildet sind, unter welchen gegen das Gestein eine mittelkörnige
weisse Calcitschichte folgt. Die Farbe der Krystalle ist blassgelb (oft mit
grünlichem Stich) oder weisslich trübe bis milch weissund sind sie je nach-
dem durchsichtig bis undurchsichtig.

Die Partien der Mittelkanten kann man bei diesen Krystallen ihrer
Ausbildungsweise zulolge seltener beobachten, doch finden sich bei auf-
merksamer Betrachtung beinahe an jedem Handstücke ein bis zwei Krystalle,
bei denen man sie sehen kann und daraus zugleich die Thatsache ent-
nehmen, dass auch diese Krystalle einfache sind, so wie die anfangs beschrie-

92 GUSTAV MELCZER:

benen grösseren Krystalle und der vorher erörterte ültere Calcit. An Formen
sind sie ziemlich arm, neben den meist ebenen und glánzenden Fláchen des
R3 kommen vor : —OR mit sehrschmalen Fláchen und am Terminalende R,
bisweilen zugleich —!/2R, beide mit sehr kleinen Fláchen; so dass die Kry-
stalle spitz erscheinen. Oft nebmen auch tektonische Kanten an der Pol-
bildung Theil, was den spitzen Habitus anscheinliech noch erhőht ; übrigens
sieht man auch hier, dass R an den kleineren Krystallen mit grösseren
Flöchen und immer für sich allein erscheint.

; Bei eingehender Beobachtung sieht man mitunter bei den Partien
der Mittelkanten auch hier Skalenoéderíláchen mit der Lage, welche an
(5271) 3 R"/s erinnert, doch mit zur Messung ungeeigneter Beschaffenheit.
Das Vorhandensein derselben und im Allgemeinen der Habitus erinnert an
den einfacheren ülteren Calcit, von welchem sich dieser spitze, drusige Calcit
hauptsáchlich nur durch die Grösse und das Fehlen des jüngeren Calcites
untersecheidet. Anderseits treffen sich unter diesem drusigen Calcit grössere
Krystalle, welche, theilweise mit beiden Enden ausgebildet, an die
anfangs beschriebenen, einfachen grossen Krystalle erinnern, von welchen
sie sich nur durch ihre weniger vollkommene Ausbildung und das Fehlen
des Barytes (der auch dort nicht immer vorhanden ist) unterscheiden.

In der Form solcher Drusen, wie der eben erörterte, spitze Calcit,
kommt auch der formenreichere ültere Calcit vor, man findet also solche
gyössere Krystalle, an welehen —2R mit breiteren Flöchen und in seiner
Fortsetzung als —!/2R und coR erscbeint, nur ist diese Ausbildungsweise des
drusigen Calcites bedeutend seltener, als vorige und sind die Krystalle nicht
so in der Art eines astacheligen Steiness aufgewachsen.

Diese Übereinstimmung, was den Habitus und die Formen anbelangt,
weisen darauf hin, dass der drusige Calcit mit den anfangs beschriebenen
einfachen grossen Krystallen und dem unter den Zwillingskrystallen vor-
handenen ülteren Calcite als einfacher Calcit unter einen Typus zu vereini-
gen seien, von dem sie nur die verschiedene Ausbildungsweisen bilden.

Es giebt noch eine bekannte, hüufige Ausbildungsweise des Budapester
Calcites : den stángeligen Calcit (Taf. I. Fig. 4). Dieser besteht aus grossen
(oft 10 em langen) Individuen, welche, wie beim uwspitzenn Calcit auf die
Gesteinsoberflüche meist in normaler Richtung aufgewachsen sind, doch
ist hier nur ungefáhr ein Drittel der Individuen Írei ausgebildet, der übrige
Theil derselben ist als breite, stüngelige Schichte vorhanden, so dass jedem
stüngeligen Individuum nach obenzu ein frei ausgebildetes Krystallende ent-
spricht und man die einzelnen Individuen leicht isoliren kann. Unter die-
sem stüngeligen Calcit ist oft krystallisirter Baryt vorhanden. Die herr-
schende Form dieses Calcites ist ebenfalls R3 ; —2R fehlt, oder kaum be-
merkbar, am Terminalende aber erscheirt oft allein oder mit —!2R ein
Skalenoüder, welches der Zone [1011 : 01127 angehört, aber seiner rauhen

DATEN ZUM CALCIT VOM EKLEINEN SCHWABENBERGE. 93

und gestreiften Oberfláche wegen nicht messbar ist. Dass dieser stángelige
Calcit einfach ist, kann man aus der einförmigen Spaltbarkeit sehliessen.

Man kann also auf Grund des untersuchten Materials 2 Typen des
Calcites vom KI. Sehwabenberge unterscheiden: Den einfachen und den
Zwillings-Calcit. Zu den einfachen Krystallen gehören der unter den
Zwillingskrystallen vorhandene ültere Calcit, die anfangs und zuletzt erör-
terten spitzen Krystalle, endlich der stángelige Calcit.

Ich kann nicht umhin, hier eine interessante Veránderung des drusi-
gen Calcites zu erwühnen. Als letztes Resultat dieser sichtbar durch
Lösung bedineten Veránderung ist von den Krystallen blos eine inwendig
leere oder noch einen Calcit-Kern umsehliessende und oft mit einer
gelbliehbraunen Kruste überzogene Kappe übrig geblieben, welche mit dem
weiter abwárts vorhandenen, körnigen, weissen Calcit nuran einigen Punkten
zusammenhüngt. Die R3-Flüáchen dieser Kappen sind manchmal eben,
meist aber gekrümmt und mit Lösungshügeln bedeckt. Am Terminalende
sind manchmal noch die kleinen Flüchen des R bemerkbar. Zugleich mit
diesen erscheint aber mit relativ glánzenden und breiten Flichen die Form
—2R (Tat. I. Fig. 2), welche an den unversehrten Krystallen dieser Aus-
bildung fehlt oder sehr schmal ist ; dieses Rhomboéder ist aber bekannt-
lich eine primüre Lösungsflüche des Calcites. Wie auch an den Handstü-
eken ersichtlich, wirkte hier das Lösungsmittel in den Vertiefungen
zwischen den einzelnen aufgewachsenen Krystallen am stürksten und zog
sich von hier lüngs den Spaltungssprüngen in das Innere des Krystalls,
das Material desselben mehr-weniger auflösend.

In folgender Tabelle sind scehliesslich sümmtliche am Calcit vom
KI. Schwabenberge bis jetzt bekannte Formen zusammengestellt, deren
Zabl also 23 ist (vergl. Taf. II. Fig. 7 und 8). Unter ihnen wurden die
Formen : m, Il, 5, e, f, v, t zuerst durch H. TRAuBE,Y die Formen : r, M, x, E
durch J. BRaux?YY bekannt gemacht; die übrigen, unter welchen die
mit X bezeichneten für den Calcit überhaupt neu sind, wurden in der vor-
liegenden Arbeit erörtert.

m (1010) cc R tm (5271) 3R "/3
TATOTUR PA 63 28 AL ST S5AEIR 56
1 (3031) 3R t (2134) 1/4 R3
M (4041) 4R g:527913/5R7/e
9 (9091) 9R E (4156) !/2 R 5/s

94

GUSTAV MELCZER: DATEN ZUM CALCIT VOM KLEINEN SCHWABENBERGE.

p(16 08 16 s A6R AE 2S Ül 8) ast e/7

e (01121—!/2 R kyd1.. 10.

1
íl

[zza

. 64—8/2R B/g

f (02311—9R b:(2.10.13.71—9/7R5/
xgf0.16.TŐ.5)—6/5AR — 35(4.20.37.11)—79/1R9/a
z 11123) 2/s P2 xy 18 . 16 . 19 . 24— 98/2, R9/18
v (21311 R3 xy (127914—5R 9;

Xw 18 . 25 . 33 . 44— "/4 R 53/17.

Es ist mir eine angenehme Pflicht, meinem verehrten Lehrer, Herrn
Prof. ALEx. ScHMIDT sowohl für das mir zur Verfügung gestellte Material,
als auch für die freundlichen Rathschlüáge, mit welehen er mich wáhrend
der Arbeit bestündig unterstützte, auch an diescr Stelle aufrichtigen
Dank zu sagen.

Mineralogisch-geologisches Institut des königl. ung. Josefspolytech-
nikums zu Budapest.

OAI OO OT WIDE

e ma
EG. Ex

1
2.

TAFELERKLÁRUNG.

Tafel I.

. Einfachér grosser Krystall: R3, 3R"/s.

. Einfacher Krystall, mit spitzer Ausbildung.

. Einfacher kleiner Krystall der ülteren Generation: R3, —2R, cooR, —!/2R.,
. Einfacher, stüngeliger Calcit (ergünzt): R3, ".R3, "eR.

. Einfacher Zwilling.

. Drilling mit dünner Zwillingslamelle: R3, R, 4R, 16R, ccR, —2R, 3R"/s
. Drilling mit breiterem mittleren Individuum.

. Drilling von kugeligem Habitus.

. Vierling, als Penetrations-Zwilling ausgebildet.

. Zwilling mit grossen ooR und 16R-Flüchen.

. Ein der Generation der Zwillingskrystalle angehöriger einfacher Krystall.
. Verzerrter Krystall: R3.

Tafel II.

Ausbildungsweisen der Drillinge mit Zwillingslamelle.
Die vollen Winkel der einfachen Zwillinge und grösseren Drillinge.

3.——6. Die einspringenden Winkel der einfachen Zwillinge.

1
8.

Horizontalprojection mit den wichtigeren Formen.
Stereographische Projection mit sümmtlichen bis jetzt bekannten Formen
des Calcites vom KI. Schwabenberge.

L. TRAXLER: AUSTRALISCHE SÜSSWASSERSCHWÁAMME. 95

SUBFOSSILE SÜSSWASSERSOHWÁMME AUS AUSTRALTEN,
Von
Dr. LADISLAus TRAXLER. (Kolozsvár).?
(Mit Tafel III.)

Die Schwammfauna der australisehen Binnenwüsser ist noch ziem-
lich unbekannt, es sind 6 oder 7 Arten, welche wir aus diesem Welttheile
(New-Zealand und Tasmanien dazu gezühlt) durch die Mittheilungen von
BOWERBANK1, HASWELL?, CHILTON?, LENDENFELD!, WITHELEGGE? und
WELTNERf mehr oder weniger kennen. Ich kann nun eine neue Art be-
sehreiben, und über die geographiscehe Verbreitung der schon bekannten
Arten neue Daten mittheilen, indem ich meine Untersuchungen über die
Spongolithen des alluvialen Kieselguhrs von Geelong (Victoria) hier ver-
öffentliche.

Dieser Kieselguhr, von dem mir Herr F. Kgasz eine Probe zur Ver-
fügung stellte, enthált neben Diatomeen reichlich die Kieseltheile mehrerer
Süsswasserschwámme. Ich habe diese Kieseltheile durch Schlimmen mög-
lichet isolirt, in 25 mikroskopischen Práparaten durchmustert, und in die-
sen 25 Prüáparaten 3 stachelige Belegnadeln, 1 kleine Amphidiske,
30 grosse Amphidisken, und sehr viele verschiedene Skelettnadeln gefunden,
und zwar von folgenden Dimensionen :

Gemmulanadeln :
TAELOBES S eza e el ZET es ÉS 106
TRÖKGEZS NAL ATA SÉMT CG ÁRÁT BB 5 5

x Vorgelegt der Vortragssitzung vom 6. November 1895.

1: Monograph of the Spongillidae. — Proceedings of the Zoological Society of
London. Nov. 24. 1863. p. 9—10. Pl. XXXVIII. Fig. 3.

? Ou Australian Fresh Water Sponges. — Proc. Linn. Soc. N. S. Wales. Vol.
7. p. 208—10.

5 A New-Zealand Fresh Water Sponge. — New-Zealand Journal of. Sc. Vol.
I. p. 383—84. — Nicht gesehen, aber infolge der Gefülligkeit des Herrn CHILTON
konnte ich den betreffenden Schwamm Ephydatia Kakahnensis s. sP. selbst unter-
suchen.

: Die Süsswassercölenteraten Australiens. — Zoologisches Jahrbuch VI. Bd.
1887. S. 87—94. Taf. VI. Fig. 1—10.

" Archiv f. Naturgeschichte. 1895. Bd. I. 8. 120—128. (Journ. Proc. Roy. Soc.
N. 5. Wales for. 1889. p. 306.)

" Katalog und Verbreitung der bekannten Süsswasserschwámme. — Archiv für
Naturgeschichte 1895. Bd. I. S. 119, 127, 142—43.

96 L. TRAXLER :

Kleine Amphidisken :

taánep det LÁzo ezta tt e ses sms
Dicke der Axe me jee ékek 5
Durchmesser der SEEHE EE Bf ese fize ANB

Grosse Amphidisken :

Lünge der Axe ja 617 [6544 153/6965 53173157153161165157149

Dicke der Axe 414) klajajajajájájá a aal
I lj ]

aj
! -hál
Fi ! ij ij
Durchmesser der Scheibe 2 011 620 024 1620/2020 2020 20 16 2020 [20 20

doászi égtek Al
Skelettnadeln :
j glatte

Lünge 297 (236 (265 / 326 236 [285 [305 264 244 326 366 265 (326 265 244 318

Dicke ) E 8] 12] 12] 101 10] 10] 12] 8] 10 12] 8] 10] 12]

!

úl

kleine stachelige ! stachelige
Lünge [297 (326 ( 203 326 326 [285 244 (338 [277 244 244 ) 318

Dicke [ 10] 10] 6] 12] 101 10) 8] 101 10) 8] 10] 10
] ! ! ! !

Die Belegnadeln sind gerade, cylindrisch, stumpfendig und stachelig:
die Stacheln gross, kegelförmig, stehen an beiden Enden am dichtesten
und sind hier auch die grössten, eventuell sind sie ein wenig zurückge-
krümmt; im Allgemeinen entsprechen diese Belegnadeln der Beschrei-
bung HaswELLs nach ganz den Belegnadeln der Spongilla sceptrot-
des Hasw.

Der kleine Amphidiske: ist mit den Amphidisken der Ephydatia fluvi-
atilis (LBxx.) völlig identisch.

Die Scheiben der grösseren Amphidisken sind gezackt, an der Ober-
fláche manchmal granulirt, die Scheibenzacken sind zahlreich und klein ;
die Axe ist cylindrisch, glatt, manchmal mit 1—2 grossen Stacheln verse-
hen, manchmal an der ganzen Oberfláche kleinstachelig. Es sind daher diese
Amphidisken auch der Form nach von den Amphidisken der Ephydatia
Capewelli (Bwex.) und Ephydatia Ramsay (Hasw.) verschieden. Es sei hier
nur vorübergehend erwühnt, dass ich die letztgenannte Art für eine selbst-
stándige, gute Art betrachte.

Die Skelettnadeln sind gerade, oder schwach gekrümmete, cylindrische
sich ziemlich rasch, oder langsam zuspitzende, oder spindelförmige Um-

AUSTRALISCHE SÜSSWASSERSCHWÁMME. 97

spitzer, mit glatter, kleinstacheliger oder manchmal — bei den spindelför-
migen Nadeln — besonders an deren Enden stark stacheliger Oberfláche.
Alle diese Nadelformen sind aber von einander nicht scharf trennbar, son-
dern durch viele Zwischenformen mit einander verbunden, und wenn ich auch
eine Nadel gefunden habe, welche ganz gewiss nur zur Ephydatia fluviatilis
(IBxx.) gehören kann, so vermag ich die Skelettnadeln der übrigen zwei Arten
umso weniger von einander zu unterscheiden, besonders deshalb nicht,
weil die Form der Skelettnadeln der Spongilla sceptroides Hasw. noch un-
bekannt ist. Diese sollen nach HaswEDnL cylindrisceh, nach LENDENFELD
spindelförmig sein. Diesen Wiederspruch kann ich zwar nicht aufkláren, in-
dem diese Art noch meiner Sammlung fehlt; da aber die Hauptunter-
seheidungsmerkmale der Süsswasserscehwámme die Form und Grösse der
Belegnadeln und Amphidisken bilden, so können wir auch ohne die
Skelettnadeln feststellen, dass in dem Kieselguhr, resp. in den Binnenwüs-
sern von Geelong die folgenden Sehwammarten vertreten sind :

1. Spongilla sceptroides Hasw., welche Art bishernur von zwei Fund-
orten bekannt war.

2. Ephydatia fluviatilis (LBxkwx). Das Vorkommen dieser bisher nur
aus Europa und Nordamerika bekannten Art in Australien ist gewiss sehr
interessant.

3. Ephydatia Lendenfeldi x. sP., eine Art, welche ich mir erlaube
dem allgemein bekannten Zoologen und Australienreisenden, Herrn
Professor Dr. ROBERT von LENDENFELD zu widmen.

TAFELERKLÁRUNG.

Fig. 1—2. Spongilla sceptroides HAsw. Belegnadeln.

Fig. 3. Ephydatia fiuwviatilis (LBkw.) Amphidiske.

Fig. 4. Ephydatia Lendenfeldi s. sp. Amphidiskenscheibe.
Fig. 5—8. Ephydatia Lendenfeldi s. sp. Amphidisken.
Fig. 15. Ephydatia fluviatilis (LBKw.) Skelettnadel.

Fig. 9—14, 16—19. Verschiedene Skelettnadeln.

Földtani Közlöny XXVI. köt. 1896. 7

98 F. SCHAFARZIK:

VORLAGE DER VON DER WIENER

K. K. GEOLOGISCHEN REICHSANSTALT IN FARBENDRUCK
HERAUSGEGEBENEN PROBEBLÁTTER.

Von

Dr. FRANZ SCHAFARZIK.F

Es ist allgemein bekannt, dass unsere Schwesteranstalt in Wien, die k. k,
geologische Reichsanstalt ihre geologischen Karten bisher blos von Fall zu Fall
in einzelnen, mit der Hand colorirten Copien den sich hiefür Interessirenden
überlassen hat und zwar anfangs im Maasstabe von 1 : 144000; spüter hingegen im
Maasse der neuen Specialkarte von 1 : 75000.

In den letzteren Jahren aber hat die Direction der Wiener k. k. geologischen
Reichsanstalt den Zeitpunkt für gekommen erachtet, um die Karten von nun an
in dem viel kostspieligeren Farbendruck zu reproduciren. Als Basis zu diesem
grossen Werke wurde nach sorgfültiger Erwágung gegenüber der Generalstabs-
karte 1 : 25000 die vom k. k. Militárgeographischen Institute herausgegebene Spe-
cialkarteim Maassstabe von 1 : 75000 angenommen, ein Maassstab, welcher den zu
edirenden Atlas nicht übermássig voluminös und theuer machen würde. Anderer-
seits aber sind die Specialkartenblütter noch hinlünglich detaillirt, um eine ge-
naue Reduction der geologischen Aufnahmen zu ermöglichen und zugleich eine
klare Übersicht der geologischen Verhültnisse zu bieten.

Doch schien es nicht rathsam, dieses selbst im kleineren Maassstabe der
Specialkarte noch immerhin umfangreiche Atlas-Werk ohne gewisse Vorstudien
einfach der Steinpresse zu übergeben. Vorerst musste man mit zahlreichen tech-
nischen Schwierigkeiten vertraut werden, ebenso wie man auch in Bezug der
Farbenscala gewisser Vorversuche bedurfte, um sich über die Art und Weise der
Ausführung des eigentliehen Werkes ein richtiges Urtheil bilden zu können.
Deshalb hat sich denn auch Herr Dr. Gurxpo SracrE, der gegenwürtige Director
der k. k. geologischen Reichsanstalt in Wien, entschlossen, vorerst einige c Probe-
blátters herauszugeben, denen in kurzer Zeit der in allen seinen Details ausgear-
beitete Farbenschlüssel folgen soll.

Diese Probeblátter, welche theils einfachere geologische Verhültnisse dar-
stellen, theils aber sehr complicirt sind, erscheinen daher berufen über die ange-
wandten Farben für die einzelnen Formationen und deren Unterabtheilungen,
über die Harmonie der Farben zu einander, sowie auch deren Verhalten zu der
schraffirten topographischen Grundlage eine vorláufige Orientirung zu bieten.

Und zwar sind dies folgende drei Blátter, resp. Tableaux im Maassstabe
1: 75000.

1. Geologische Specialkarte der Umgebung von Wien, auf Grund der ülte-
ren Aufnahmen der k. k. geol. Reischsanstalt, sowie der in den Jabren 1888/1890.

k Aus der am 6. Jönner 1896 abgehaltenen Vortragssitzung.

WIENER PROBEBLÁTTER. 99

vom verstorbenen Director D. öruR unternommenen Revisionsbegehungen. Es ist
dies ein aus 6 Bláttern bestehendes Tableau, zu welchem der erlüuternde Text, den
abzufassen D. Srug nicht mehr vergönnt war, unter dem Titel cErlüuterungen
zur geol. Specialkarte der Umgebung von Wienv im Auftrage der Direction
von den beiden Herren C. M. Paur und Dr. ALEXANDER BITTNER besorgt
wurde.
2. Geologische Specialkarte von Olmütz, auf Grund seinerin den Jahren
1889 und 1890 ausgeführten Aufnahmen von Herrn Dr. E. TizrzE; 1 Blatt. Die
hiezu gehörigen c Erlüuterungens hat Dr. E. Trxrze selbst verfasst.
3. Geologische Karte der östlichen Auslüufer der karnischen und julischen
Alpen. 4 Blátter, im Jahre 1885—91 aufgenommen von Herrn FRIxpRICH TELLER.
Zu dicsem sehr complicirten Tableau ist der erlüuternde Text noch ausstándig.
Die Ausführung von allen diesen drei Kartenblüttern ist eine tadellose, was
besonders das Verdienst der altbewührten technischen Abtheilung des k. k. Militár-
geographischen Institutes ist. Die Terraiuzeichnung der die Grundlage bildenden
schwarzen Blátter lüsst wohl besonders die liehteren Farben stellenweise in
dunkleren Tönen erscheinen, doch ist diese Störung nicht so gross, dass man die
Zusammengehörigkeit der gleichen Farben nicht bestimmt erkennen könnte. Üb-
rigens sind noch auf zweien der angeführten Probeblátter auch noch die Buch-
staben-Signaturen der einzelnen Formationen eingetragen, so dass eine Verwechs-
lung geradezu ausgeschlossen ist.
Ű Unter den drei Probebláttern sind die sub Nr. 2 und 3 angeführten zwei-
fellos sehr interessant und belehrend, doch dürften sich unsere Fachgenossen
vielleiecht in erster Linie für das Wiener Tableau interessiren, da ja doch auf
diesem das a Wiener Beckens zur Darstellnng gelangt ist. Es ist dies jenes Ge-
biet, welches mit den ungarisehen neogenen Becken im engen Zusammenhange
steht, und von wo die genauere Kenntniss der neogenen Ablagerungen der öster-
reichischen und ungarischen Lande ausgegangen ist. Mit besonderem Interesse
nehmen daher auch wir diese Karte zur Hand, auf welcher die meisten Localitá-
ten alte Bekannte aus der Literatur sind. (Unter Vorlage des Kartentableaus und
an der Hand der hiezu gehörigen Erlüuterungen gab nun Referent eine gedrüngte
Übersicht der auf der Karte zur Darstellung gelangten geolog. Verhültnisse. Bei
der Anführung der einzelnen Formationen und deren Unterabtheilungen gab
Referent jener seiner Ansicht Ausdruck, dass die stratigraphische Anordnung
des jüngeren Neogens wohl nicht von allen hiesigen Fachgenossen getheilt wer-
den dürfte, ebenso erscheint auch noch das silurische Alter der in der Hainburger
Berggruppe auftretenden Ouarzite, Kalksteine und Dolomite etwas fraglich. Doch
hob derselbe bei diesem Punkte hervor, dass die beiden Autoren der cErlüuterun-
gem, ganz ausdrücklich betont haben, dass die auf Karte und Text zum Ausdrucke
gebrachte Anschauung aussehliesslich die des verstorbenen Directors D. STUR
sei und dass dieselbe nicht in allen Punkten von allen gegenwürtig an der
k. k. Reichsanstalt thátigen Mitgliedern getheilt werde).

Was schliesslich die Anwendung der Farben anbelangt, so sehen wir, dass
dieselben so ziemlich mit dem bisher von der Anstalt gebrauchten Farbenschlüs-
sel übereinstimmen, namentlich, dass das Tertiür, wahrscheinlieh mit Rücksicht
auf das Diluvium, die grüne und die Kreide (auf TELLER S Karte) und das Hocön

7

100 F. SCHAFARZIK :

die gelbe Farbe erhalten hat. Doch glauben wir nicht, dass wir in den uns vor-
liegenden Farbenschlüsseln die definitive Anordnung der Farben erblicken
dürfen, da ja dieselben selbst auf den drei Probeblüttern eine verschiedene
ist. Abgesehen von diesen wenigen Bemerkungen, Punkte betreffend, die aller
Wahrsecheinlichkeit ohnehin im Schoosse der geol. Reichssnstalt noch den
Gegenstand reifliecher Erwügung bilden werden, begrüssen wir unsere verehrte
Schwesteranstalt, die k. k. geol. Reichsanstalt am Beginne dieses ihres hoch-
wichtigen Unternehmens aus vollem Herzen und wünschen, dass die definitiven
Atlasblátter je eher zu Handen der theoretisehen und praktisehen Fachgenossen
gelangen mögen.

An diesen referirenden Vortrag knüpfte sich folgender Ideenaustausch :

J. Haravárs: Geehrte Fachsitzung! Ich bitte zu gestatten, dass auch ich
zu diesem Gegenstande spreche, und zwar umsomehr, als ich bezüglich der
Niveaueintheilung der im Wiener neogenen Becken euftretenden Ablagerungen
mit Sruk nicht einer Ansicht sein kann.

Es ist bekannt, dass jenes mittellündische Meer, welches sich zu Beginn
der neogenen Zeit in der Mitte Europas von Western gegen Osten erstreckte, und
dessen Sedimente wir als die mediterrane Stufe zu bezeichnen pflegen, in Oester-
reich sowie in Ungarn in Folge der Erhebung der Alpen immer mehr an Ausdeh-
nung und Salzgehalt verlierend, allmáblig die Ablagerungen der sarmatischen
Stufe zur Folge hatte. Die Sedimente dieser zwei Stufen, welche man neuerer
Zeit mit dem westeuropüischen Miocüán parallelisirt, sind von Sruk sehr richtig
und in Übereinstimmung mit den diesbezüglichen alten und gründliehen Unter-
suchungen eingetheilt worden. In diesem Punkte kann ich mich daher der stra-
tigraphischen Eintheilung rückhaltslos ansehliessen, doch bin ich aber nicht in
der Lage, dasselbe auch von den Ablagerungen der nüchstfolgenden pliocánen
Stufe behaupten zu können.

Allmühlig hat nümlich das sarmatische Meer einen weiteren Theil seines
Salzgehaltes eingebüsst, in Folge dessen sich die brackische, in sich abgeschlos-
sene pontische See herausbildete, welche im Westen über das Wiener Becken
nicht hinausreichte, sondern sich hauptsüchtlichim Becken zwischen den Kar-
pathen und den Gebirgen der Balkan-Halbinsel ausgebreitet hat. Zu Beginn der
pontischen Zeit war das Wiener Becken noch von Wasser bedeckt, wofür die da-
selbst aufgefundenen typisch pontischen Ablagerungen zeugen, die aber blos mit
den tieferen Schichten dieser Stufe im ungarischen Becken verglichen werden
können, wohingegen die bei uns auftretenden jüngeren pontischen Schichten,
namentlich das Niveau der Congeria rhomboidea in der Wiener Bucht bereits feh-
len. An seiner Stelle finden wir daselbst Schotterablagerungen, den sogenannten
Belvedere-Schotter, dessen Süugethierfauna jener der ungarischen Localitüt Bal-
tavár und der von Pikermi in Griechenland gleich ist, oder aber mit anderen
Worten: Es war das Wiener Becken in der zweiten Hilfte der pontischen Zeit
bereits trockener Boden, auf dem sich ein Flussnetz zu entwickeln begonnen hat,
dessen Ablagerungen eben den Belvedere-Schotter lieferten.

Da wir nun wissen, dass der Belvedere-Schotter des Wiener Beckens ein
pontisches Alter besitzt, frage ich, wie es wohl möglich sein kann, dass sich unter

WIENER PROBEBLÁTTER. 101

seinen Schichten levantinische Ablagerungen befinden sollen? Ablagerungen
einer Zeit, die erst nach der pontischen folgte. Nach der Eintheilung Srux s hütte
zwischen den typischen pontischen Sechichten und dem Belvedere-Schotter,
welch" letzteren er in die problematische thracische Stufe einreiht, auch die levan-
tinische Zeit ihre Spurenin den sog. Moosbrunmer Schichten zurückgelassen, in
welchen Paludina (Vivipara) Sadleri PaRrscm, Paludina stagnalis Basr.,
Valvata piscinalis Müxnr., Melanopsis Bouéi FEx., Neritina Grateloupana
FÉR. als bezeichnend angeführt werden. Nun diese kleine Fauna ist nicht im
mindesten bezeichnend für die durch eine grosse Menge von Viviparen und
amerikanischen Formen ühnlichen Unionen charakterisirte levantinische Stufe,
sondern deutet geradezu auf die pontische Stufe hin. In Ungarn kommen alle die
angeführten Arten in den Schichten der typischen pontischen Ablagerungen vor,
wáhrend in den slavonischen typisch levantiniscehen Faunen keine einzige
derselben angetroffen wurde. In der Wiener Bucht ist daher nach unseren bishe-
rigen Erfahrungen die levantinische Stufe nicht vertreten, was umsoweniger der
Fall sein konnte, da dieses Becken bereits in der zweiten Hülfte der pontischen
Zeit trockenes Land war. Daher kann ich mich der Ansicht Sruxs nicht an- .
sehliessen, wenn er im Wiener Becken in der Reihe der jüngeren neogenen Abla-
gerungen die levantinische Stufe ausscheidet, und wahrscheinlich ihr zu Liebe
den pontischen Belvedere-Schotter viel höher stellt, als er wirklich ist.

L. v. Lóczx : Es ist in hohem Masse erfreulich, dass die Wiener k.k. geologi-
sche Reichsanstalt ihre Specialblátter im Maassstabe 1 : 75000 von nun an in
Farbendruck vervielfáltigt.

Bei náherer Betrachtung der vorliegenden Probeausgaben aber habe ich zu
meinem Bedauern wahrgenommen, — und hierin wird wohl jeder mit mir über-
einstimmen, der diese Karten hüufig benützt — dass der Farbenschlüssel zu die-
sen Karten von allen in den Nachbarlándern üblichen verschieden ist. Es ist sehr
schade, dass bei diesen Ausgaben der von den internationalen geologischen Con-
gressen in Vorschlag gebrachte Farbenscblüssel ganz ausser Acht gelassen wurde,
Der Umstand, dass sich unter den Farbenbezeichnungen der neogenen Schichten-
reihe dunklere Schattirungen befinden, als bei den ülteren Sedimenten, ist ein
ziemlich ungewöbnlicher Umstand gegenüber allen westeuropüisehen geologi-
schen Farbenschemen. Die háufig angewandten Rastrirungen verdecken überdies
noch die Terrainzeichnung und machen die topographische Orientirung beinahe
unmöglich, auch ist die leichte Erkennung der Farben, besonders bei Lampen-
licht, einigermaassen sehwierig. Man hann daher in der technischen Ausführung
dieser Karten, gegen die bisherige mit der Hand colorirte Ausgabe, einen beson-
ders grossen Fortschritt nicht bemerken.

102 LITERATUR.

LITERATUR.

(1.) mágrosFI L.: Egy pár szó az erdélyi xsMezőségv fogalmának és ha-
tárvonalainak tisztázásához. — Binige Worte zur Prácisirung der Grenz-
linien und des Begriffes der siebenbürgisehen csMezőség?. (A magy. orv.
és természetvizsg. Brassóban tartott XX VI. vándorgyül. tört. vázl. és mun-
kálatai. Budapest, 1893. p. 481. (Ungarisch)).

Als Grenzen für den nördlichen Theil des siebenbürgisehen Beckens — die
sogenannte cMezőségs — schlügt Verfasser vor, dei Grenzen der dieses Gebiet bil-
denden, eigenthümliehen, obermediterranen Schichten (KocH"s Mezőséger-Schich-
ten) zu acceptiren, indem dann der genetische Zusammenhang zwischen der üusse-
ren Gestaltung und der inneren Structur des ganz abweichend charakterisirten
Terrains zum Ausdrucke gelangen würde.

In dem Falle wüáren die Grenzen im Süden Kolozsvár, Torda, die Aranyos
und Maros, im Osten die Maros, resp. die Auslüufer des westlichen Vorgebirges
der Kelemen-Alpe, im Norden Borgó-Prund und die südliehen Abhánge des Ilos-
vaer Gebirges, endlich im Westen Deés, der Bábolnaer Berggipfel und die öst-
lichen Abhünge der Gebirgsreihe nüchst Almás. Dr. A. FRANZENAU.

(2.) ScHaAFARZIK F.: Das Erdbeben vom 8. April 1893. (Természettudo-
mányi Közlöny. Bd. XXV. p. 257. Budapest, 1893. [Ungarisch)).

Verf. giebt nach dem an die Erdbeben-Commission der ung. geol. Gesell-
schaft eingelangten Berichte eine Mittheilung über das am 8. April 1893 in Süd-
ungarn stattgefundene Erdbeben. In Ungarn verspürte man das Erdbeben am
entschiedensten in den Comitaten Torontál-Temes und Krassó-Szörény ; aber das
eigentliche Centrum desselben lag in Serbien. An der beilüufig 45 km grossen
Ellipse war die Verwüstung am grössten zwischen Cuprija, Jagodina und Svilajac ;
auf der zwischen den Stüdten Zimony, Versecz, Kornia, Negotin und Kraljevo
fallenden Linie war das Erdbeben hinsichtlieh seiner Intensitüt um einen Grad
geringer ; ausserhalb dieser Linie trat es in noch bedeutend geringerer Kraft auf.
Auffallend ist, dass das Gebiet der grössten Erschütterung im Vergleiche zum Er-
schütterungsgebiete zweiten Grades excentrisch ist, welche Erscheinung nach
Verf. in den geologischen Verhültnissen des Gebietes ihre Erklárung findet,
Schliesslich theilt Verf. die Statistik des vom 8. bis 26. April dauernden Erd-
bebens mit. A.K,

(3.) Jos, C. v. und Fovnzox, H. B. v.: Techmische Analysen und Proben
aus dem chemischen Laboratorium der k. k. geol. Reichsamstalt. (Jahr-
buch der k. k. geol. Reichsanstalt. Wien, 1892. Bd. XLII. p. 155—178.)

Die Verfasser veröffentlichen zahlreiche technische Analysen uud Proben,

von welchen sich viele auf aus Ungarn und Croation stammendes Material be-

ziehen. LEVET

GESELLSCHAFTSBERICHTE. 103

(4.) Ungarischer Ozokerit. (Allgem. österr. Chemiker- und Techniker-Zei-
tung. VIII. p. 323. Wien, 1890.)

Nach einer Mittheilung von THEDE (Pharm. Centralh. 1890, p. 81) kommt
bei Zsibó (Szolnoker Comitat) in Ungarn unter einem Deckgebirge von Sandstein
ozokerithaltiger Sand vor, der dort in bedeutender Müchtigkeit steht und bergmin-
nisch gewonnen wird. Der aus diesem Sand erhaltene Ozokerit ist braunschwarz,
wird in der Wárme schmierig, in der Külte aber fest, und schmilzt bei 44—45" C.
Ausser minimalen Mengen Kieselsüure sind nur noch 0,25"/9 anorganischer Be-
standtheile vorhanden. Die empyreumatische Analyse ergab bei Verwendung von
37,3 gy Ozokerit: Destillat (Oel- und Paraffinmasse) 32,7 gr. — 87,207/., Wasser
1,0 gy — 2:66"/,, Coaks 3,7 gy — 9,87"/, und 0,27"/, Gas.

Bei Bearbeitung grösserer Massen zeigte es sich weiter, dass die aus dem
Ozokerit gewonnenen Producte (Paraffinmasse, Presskuchen und gutes Leuchtöl)
guantitativ zwar eine grössere Ausbeute liefern als die aus Braunkobhlentheer,
stehen aber in Oualitát denen aus letzterem gewonnenen zurück. Am Fundorte
erzeugt eine Fabrik mit Erfolg Brillant- und Compositionskerzen.

JosEF Loczza.

(5.) CoHEN, E.: Meteoreisen-Studien. II. (Annalen des k. k. naturhistori-
schen Hofmuseums. Bd. VII. p. 143—-162. Wien, 1892.)

Verf. setzte die mit WEIrsxscHENK begonnenen, aber nicht nach jeder Rich-
tung hin beendigten Meteoreisen-Studien fort und untersuchte zwölf Meteoreisen,
darunter auch den Magurit (Magura, Szlanicza, Árva, Ungarn). T.J

GESELLSUHAETSBERICHT E.

In der am 5. Februar 1896 abgehaltenen Generalversammlung gedachte
der Vorsitzende J. Böcegn in seiner Eröffnungsrede vorzüglich der im Jahre 1895
verstorbenen verdienstvollen Mitglieder der Gesellschaft Awxrow v. Pécn und
FRasz PosEpwxx ; des Verlaufes der zu Vajda-Hunyad abgehaltenen III. General-
versammlung des ung. Landesvereines für Berg- und Hüttenwesen; des in
London tagenden VI-ten internationalen geographischen Congresses und des zu
Bremen tagenden Deutschen Geographentages ; er bespricht ferner das erschienene
erst Heft der internationalen geologischen Karte von Europa ; theilt schliesslich
mit, dass die von der Gesellschaft edirte geologische Uebersichtskarte von Ungarn
in Kurzem die Presse verlüsst. Er erinnert an das grosse Fest, zu welchem sich
unsere Nation in diesem Jahre rüstet und gedenkt dabei unserer verhültniss-
missig jungen, aber dennoch intensiven Thütigkeit auf dem Gebiete der Geologie
und ihrer Hilfswissenschaften ; für die Zukunft haben wir noch mehr zu erwarten,

X Obige Procente werden erhalten, wenn statt 373 gr Substanz 375 gr in
Rechnung genommen wird; es muss daher ein Druckfehler bei 37,83 sein.

104 GESELLSCHAFTSBERICHTE,

wenn in Kürze das durch die Munificenz des Herrn A. v. SEMsEY ermöglichte
Gebüude der kel. ung. geol. Anstalt erbaut sein wird. Hierauf legt der e. Secretür
Dr. M. Sravs seinen Jahresbericht für 1895 vor. Die Gesellschaft zühlte am Ende
des Jahres 1895 346 Mitglieder, darunter 38 unterstützende und gründende und
283 ordentliche Mitglieder. Der e. Secretür legt ferner den Bericht der Kassen-
revisoren vor. Die Einnahmen betrugen 7895,54 Gulden; die Ausgaben 4255,61
Gulden; von dem Einnahmenplus fallen 3441,62 Gulden auf den im Laufe des
Jahres 1895 durch freiwillige Spenden aufgebrachten JosEF v. SZABÓ-GEDACHTNISS-
Fowxp. Das Vermögen der Gesellschaft betrug am Ende des Jahres 18757,19
Gulden ö. W. Das vom e. Secretür vorgelegte Budget für das Jahr 1896 wurde
ohne Bemerkung acceptirt; worauf der e. Secretár im Namen des Ausschusses
betreff des JosEF v. SZABÓ-GEDÁCHTNISS-FowxDEs folgende Vorschlüge unterbreitet :

1. Die ungarische geologische Gesellschaft gründet einen den Namen des
verstorbenen Prüásidenten Dr. JosEF SzABÓ v. SZENTMIKLÓSY führenden Gedücht-
niss-Fond und sorgt für dessen Vergrösserung.

2. Die ungarische geologische Gesellschaft verwendet einen Theil der
Zinsen dieses Gedüchtniss-Fondes zur Gründung einer den Namen Dr. JosEF
SZABÓ Vv. SZENTMIKLÓSY tragenden Medaille, mit welcher sie hervorragende Arbeiten
auszeichnen will.

3. Mit dem anderen Theile des Zinsenertrágnisses beabsichtigt die Gesellschaft
Studien, die sich auf die geologischen Verhültnisse Ungarns beziehen, materiell
zu unterstützen.

4. Nachdem die Sammlungen noch im Zuge sind und so die Vergrösserung
des Fondes noch zu erwarten ist ; so ersucht der Ausschuss die Generalversamm-
lung um die Ermáchtigung nach Abschluss der Subscription ein auf die Verwen-
dung des Fondes bezügliches Normativ nebst dem Stiftungsbriefe der im Jahre
1897 abzuhaltenden Generalversammlung vorzulegen.

Den Beschluss der Generalversammlung bildete die von Prof. Dr. A.
ScHmipT über das verstorbene Ehrenmitglied der Gesellschaft JAMES DwIGHT DANA
ehaltene Gedüchtnissrede.

I. VORTRAGSSITZUNG VOM 8. JÁNNER 1896.
Vorsitzender : J. BöőcEn.

Zur Wabl zu ordentlichen Mitgliedern werden kandidirt :
Herr BERNHARDT ScHumIpT, Director des Hütten- und Eisenwerkes zu Likér ;

empf. durch das gr. M. K. KAUFMANN ;

Herr Junius Sósányi, Bürgerschullehrer in Bánffy- Hunyad, empf. durch das
A. M. J. HALAavÁTS;

Herr VrixroR HEwnRrcH, Bergingenieur zu Petrozsény; empf. durch dag

o. M. K. DE Appa.
Vortráge :

1. J. SósBányr bespricht die aEntwickelung der Umgebung des Kamopta-
Beckensv. Dasselbe breitet sich zwisohen den Thülern der Bodva und Hernád in

GESELLSCHAFTSBERICHTE. 105

E—W-licher Richtung aus. Das ülteste Gestein des dasselbe umgebenden Gebirges
ist Glimmerschiefer, welcher meistens phyllitisch, stellenweise guarzreich und
dann meistens stark gefaltet ist und Siderilgünge einsehliesst. Das ülteste Sedi-
mentgestein ist der auf Ouarzit gelagerte Kohlenkalk ; auf welchem dann Trias-
kalke und Werfener Schiefer lagern. Auf der ganzen Kalksteinlinie sind viele
Verwerfungen, die auf der Oberflüche als tektonisches Thal erscheinen; ihre
Richtung geht von NW—SE. Unter den Höhlen ist eine der interessantesten die
Tropfstein-Höhle von Somod mit ihren sehwammartigen Stalaktiten. Der Vortr.
bespricht nun ausführliceh die pontischen Schichten und das geologische Profil
der artesisehen Brunnen von Kaschau. Aus den geologischen Verhültnissen lüsst
sich auf den alten Lauf der Flüsse folgern ; so ist das Erosionsthal der Hernád
in die pontischen Schiehten gegraben und liegt jetzt um 30 m tiefer als das
Diluvium. Der Vortr. legte auch die von ihm gesammelten Gesteine und Petre-
facten vor.

2. Dr. J. Peruő legt emarine Versteinerungen in Süsswasserguarzn vor.
Die Kieselstücke sind angefüllt mit sarmatischen marinen Versteinerungen. An
der ober-miocönen Meeresküste von Csontaháza (Com. Bihar) ergoss sich das
warme Wasser des Geysirs ins Meer. Die Fluth warf die Gehüuse der Schnecken
und Muscheln des damaligen Meeres auf die sinterigen Ufer, wo sie von den
feinen und sich fortwáhrend bildenden Kieselschichten allmáhlig umhüllt wurden.

3. Dr. F. ScHarFaRzIx bespricht die von der k. k. geol. Reichsanstalt in Wien
herausgegebene a Geologische Spezialkarte der Umgebung von Wien. (M. s. auf
Seite 98).

II. VORTRAGSSITZUNG VOM 4. MÁARZ 1896.

Vorsitzender : Dr. J. A. KRENNER.

Es gelangten folgende Vortrüge an die Tagesordnung :

1. B. v. Ixxex legt die von ihm ausgeführte sagronom-geologische Karte
von Mezőhegyes und Umgebungy vor und erklürt den geologischen Bau, die
Bodenbeschaffenheit und die Entstehung der einzelnen Bodenarten des benannten
Gebietes. Das aufgenommene Gebiet ist 1086 km? gross, zum grössten Theile aus-
gezeichneter Culturboden, welcher nichts anderes ist als der vielfach über-
schwemmte, durchwaschene und mit vieler organischer Masse erfüllte Oberboden
der diluvialen Lössdecke. Stellenweise mischt sich viel Sand in den Thon, daher
der Boden dort locker ist. Der Sand selbst ist das ültere Glied des Diluviums und
ist überall unter dem Lehm in geringerer oder grösserer Tiefe anzutreffen ; aber
stellenweise tritt er auch an die Oberfláche und bildet dort ein sandig hügeliges
Terrain, namentlich in einem langen bogenförmigen Zuge von Zimány-Ujfalu
über Oroszháza bis Hód-Mező-Vásárhely. Das Gegenstück zu diesem leichten Bo-
den bildet der schwere natronsalzháltige Thon, der sich in Adern und tieferen
Mulden zeigt und wegen seiner starken Cohüsion, Wasserundurchlássigkeit und
Salzgehaltes zur Cultur weniger geeignet ist. Die Bildung des Salzbodens (sziktalaj,
auch széktalaj) fállt in die spátere alluviale Epoche.

106 GESELLSCHAFTSBERICHTE.

In der Umgebung von Mezőhegyes findet man besonders zu Battonya,
Tompa, Kopáncs, N.-Királyhegyes, Sámson und im Hotter von Vásárhely grössere
Székflüchen vor.

2. Dr. M. Srave legt die Abbildungen der Ctenis hungarica N. sp. vor, die
im unteren Lias von Dományim Comitate Krassó-Szörény gefunden wurde und
alle bisher besehriebenen Ctenis-Arten in der Grösse übertrifft. Das einzelne Fie-
derblatt mag gegen 2 m Lünge erreicht haben. Die Form der Segmente macht
diese Art von den übrigen verschieden.

3. B. v. Isxex legt von dem am 25. Februar 1896 n. M. um 4 Uhr bei aBüsü
im Comitate Somogy gefallenen braunen Schnees vor. Derselbe zeigt unter dem
Mikroskope dieselbe Zusammensetzung, wie der feinste Staub der gewöhnlichen
gelben Erde, nümlich überwiegend eckige Ouarzkörnehen, sehr feine Glimmer-
sehüppechen und Thonflöckchen. Ausser diesen sind in ihnm noch mehrere farbige
Mineraltheilehen zu sehen, von denen die grünlichen zumeist Amphibol- und
Epidotfragmente sind; aber es kommen auch unversehrte, reine, regelmüssig
ausgebildete Krystüllchen vor; schliesslich in nicht geringer Zahl schwarze Mag-
neteisenkörnehen, denen man die in der Salzsáurelösung auftretende Hisen-
reaction zuzuschreiben hat, ohne dass dies für Meteorstaub oder vulkanischen
Staub beweisend würe, denn der feine Magnetitstaub bildet einen stündigen Ge-
mengetheil unseres Alfölder Bodens. Die durchschnittliehe Grösse der Staubkör-
ner übersehreitet nicht den zwanzigsten Theil eines Millimeters, mit Ausnahme
einzelner Glimmerschüppcehen, die dagegen wieder üusserst dünn sind. Mit der
gewöhnlichen Sechlemmungsmethode erhalten wir einen ebenso feinen Staub, wenn.
die Geschwindigkeit des Schlemmungsstromes in der Secunde wenigstens 2 mm
betrügt. Einen so feinen Staub kann der Wind sehr leicht emporreissen und
in betrüchtliche Höhe und Entfernung transportiren. Der im Februar gefallene
braune Schnee ist daher sehr leicht erklürbar, indem wir wissen, dass in der dem
Schneefall vorhergegangenen Zeit in unseren südlichen Landesgegenden der Bo-
den schon sehr trocken und staubig war. Der plötzlich eingebrochene Orkan, der,
wie wir erfahren, auf dem Deliblater Sandterritorium grossen Schaden anrichtete,
trug den feinsten Staub bis in jene hohe Luftregion, wo sich damals in Folge
eines kalten Gegenstromes Schnee bildete, der nun mit dem Staube vermengt,
zu Boden fiel. Nach dem Berichte des Herrn J. GáL begann der Schneefall mit
reinem weissen Schnee, aber um die vierte Stunde herum umlagerte die Gegend
eine aschgraue, dunkle Wolke und bei starkem Ostwind begann nun brauner oder
graulicher Schnee zu fallen, dem bald schwarzgefárbter Schneegrus folgte;
sehliesslich fiel wieder etwas weisser Sehnee. Der Deliblater Orkan und der im
Comitate Somogy bei östliehem Winde eintretende Schneefall weisen deutlich auf
den Ursprung des farbigen Schnees hin und die Zusammensetzung des Staubes
selbst rechtfertigt keineswegs die aufgestellte Hypothese eines vulkanischen Aus-
bruches oder der Meteorexplosion in Madrid.

In den am §. und fortsetzungsweise am 29. Jünner 1896 abgehaltenen
Sitzungen des Ausschusses erledigte derselbe vorzüglich interne Angelegenheiten
der Gesellschaft.

GESELLSCHAFTSBERICHTE. 107

Zu ordentlichen Mitgliedern wurden erwüblt :

Herr FRIEDRICH SCHRÓCKENSTEIN, Begingenieur zu Szekul; empfohleu durch das
o. M. FRANZ SCHRÓCKENSTEIN ;

Herr Béna Szikoga, Bezirks-Brandinspector zu Devecser; empfoklen durch den
e. Secretür.

Das Tauschverhültniss mit dem in Neu-Alexandrien erscheinenden cJahrbuch für
Geologie und Mineralogie Russlandss wurde angenommen.

Auf S. 60 das Verzeichniss der Funktionüre und auf 8. 61 das Verzeichniss der
Mitglieder der ung. geol. Gesellschaft.

Auf 8. 70 befindet sich dass Verzeichniss der mit der ung. geol. Gesellschaft im
Tauschwerkehr stehenden Gesellschaften und Vereine ;

Auf S. 75 das Verzeichniss der im Jahre 1895 an die Geschellschaft durch Tausch
oder Geschenke eingelangten Druckwerke ;

Auf S. 38 die neuere auf Ungarn bezügliche Literatur.

BEINLADUNG

zum montamistischen und geologischen Millenniums-Congresse.

Die Haupt- und Residenzstadt Ungarws rüstet sich in diesem Jahre zu einem
grossen Feste. Es sind tausend Jahre, dass sich unser Vaterland seine Existenz und
seine Freiheit im Herzen Europas errungen und gesichert hat !

Nach vielen harten und bitteren Kümpfen, die unsere Nation wiederholt mit
gönzlicher Vernichtung bedrohten, haben wir mit Ausdauer und Zühigkeit den Bo-
den behauptet, auf dem wir auch in cultureller und ethischer Beziehung den Ausbau
unseres staatlichen Lebens erweitern und vollenden wollen.

Wir Bergleute und Geologen wollen auch als solche insoferne an dem Jubel-
feste unseres Vaterlandes theilnehmen, indem wir in dem Kreise unserer Berufsge-
nossen Zeugniss ablegen wollen von unserem Können und Wollen und deshalb
haben wir besehlossen, an den Tagen des 25- und 26-ten September des laufenden
Jahres, in Verbindung mit der Millenniums-Landesausstellung einen montanistischen
und geologischen Congress abzuhalten, auf welchem wir unsere auslündisehen
Freunde und Berufsgenossen, die an demselben Theil zu nehmen wünschen, mit auf-
richtiger Freude begrüssen werden.

Wir glauben, dass schon unsere Landesausstellung allein dem mit unseren
einheimischen Verhültnissen nicht vollstándig Vertrauten manch Interessantes bieten
wird und wird es uns sehr willkommen sein, wenn unsere hiemit an Sie gerichtete
Einladung auch den Erfolg haben wird, dass Sie sich an den Verhandlungen unseres
Congresses activ betheiligen werden.

108 GESELLSCHAFTSBERICHTE.

An den den Congressverhandlungen gewidmeten Tagen soll auch die reichlich
ausgestattete Industrie- und Agricultur-Ausstellung, sowie die höchst interessante
historische Hauptgruppe derselben unter fachmünnischer Leitung besichtigt werden.

Je nach dem Grade der Betheiligung von Seite der in- und auslündischen
Fachgenossen sollen die Vortrüge in einzelnen Sectionen abgehalten werden und zur
Discussion kommen, und zwar haben wir die Constituirung folgender Sectionen
besehlossen :

a) Geologie,

b) Steinkohlenbergbau,

c) Metallbergbau,

d) Nasse Aufbereitung der Metallerze,

e) Metall-Extractions- Verfahren,

f) Eisensteinbergbau und Hüttenwesen,

9g) Salzbergbau,

h) Münze und

1) Bergrecht.

Die Vortrüge, sowie die sich daran knüpfenden Debatten können ausser der
ungarischen Landesprache auch in deutscher, französiseher oder engliecher Sprache
abgehalten werden. Die Vortrüge sind bis 31. Mürz 1896 anzumelden und bis zum
1. Juli d. J. auch im Concepte dem Gefertigten einzusenden, um deren Ueber-
setzung in andere Sprachen und deren Drucklegung zu recbter Zeit veranstalten zu
können. Nach Sehluss der Congressverhandlungen werden wir auf ein bis drei
Tage sich erstreckende, aber zu gleicher Zeit stattfindende Ausflüge nach einigen
unserer wichtigeren Kohlenbergbaue, grösseren Eisenwerken und in den interessan-
testen vaterlündisehen Golddistrict unternehmen.

Im Namen des Executiv-Comités des Congresses erlaube ich mir Sie daher
wiederholt zur Theilnahme an demselben einzuladen, in der angenehmen Hofinung,
dass Sie durch Abhaltung von Vortrögen und Anregung von Erörterungen von na-
tionalökonomischer Bedeutung, die Verhandlungen des Congresses fruchtbar beleben
werden,

Schliesslich erlaube ich mir noch zu bemerken, dass Anmeldungen betreffs
Theilnahme an dem Congresse bis 1. Juli 1. J. bei dem Gefertigten (Budapest, VI.
Bulyovszky-Gasse Nr. 6) entgegengenommen werden und wird von unserem Comité,
insoferne diesbezügliche Wünsche uns zur Kenntniss gebracht werden, auch hinsicht-
lich der Beguartirung hilfreiche Hand geboten werden.

Mit herzliehem Glückauf!
A. R. v. KERPELY,
Prüsident des Executiv-Comités.

GESELLSCHAFTSBERICHTE. 109

MILLÉNAIRE DE LA HONGRIE

Congrés des mines, de la métallurgie et de la géologte.

La Hongrie est 4 la veille dune grande féte. II y a mille ans gue les Hon-
grois, conduits par Árpád, ont franchi les Carpathes, conguis ce beau pays et fondé
la Hongrie. Pendant les dix siécles, ils curent sans cesse 4 soutenir des luttes
longues, sanglantes et opiniátres, illustrées par dactions glorieuses, contre des enne-
mis extérieurs et intérieurs et des conguérants puissants; contre les envahissements
des Mongols, des Turcs et dautre nations plus nombreuses guleux. Souvent
victorieux, dautrefois éprouvés par de funestes revers, ils furent parfois sur le point
de périr. Cependant gráce 4 leur résistance héroigue, a leur amour de la patrie et
A leur fermeté de porter le poids des revers et de marcher dans la voie de progrés,
ils purent maintenir jusgu 4 ce jour leur patrie libre, indépandante et conserver leur
caractére national et leurs traditions intactes.

Pour cölébrer cette épogue mémorable, on organise cette annéc 4 Budapest,
capitale du royaume et résidence du Roi, une Exposition Nationale de VAgriculture
de VIndustrie et du Commerce; une Exposition historigue, et des Congrés scienti-
figues, industriels et économigues; en méme temps une série de fétes commémorati-
ves, rehaussées par la présence de la Cour du Roi de Hongrie; un cortége histo-
rigue, etc.

Nous, Ingénieurs des Mines et Géologues, nous voulons aussi prendre notre
part a la grande féte de notre patrie; nous voudrions faire voir a cette occasion d
nos Collégues dautre pays les progrés gue nous avons pu obtenir.

Nous organisons le 25 et 26 Septembre un Congrés des Mines, de la
Métallurgie et de la Géologie A Budapest et nous serions heureux d"y voir tous
ceux de nos Collégues, gui voudraient bien honorer de leur présence les séances du
Congrés et en assurer le succös par des exposés et des rapports, traitant les guesti-
ons scientifigues, technigues, économigues et sociales des Mines, de la Métallurgie et
de la Géologie.

Les séances du Congrés formeront selon le besoin des sections distinctes,
suivantes :

Géologie,

Mines de charbon,

Mines et métallurgie du fer,

Mines des métaux autres gue le fer,

Traitement des minérais de métaux,

Métallurgie des métaux,

Mines de sel,

Monnayage,

OAuestion sociales et législatives des Mines.

Les expositions et les délibérations du Congrés auront lieu en hongrois, en
francais, en allemand et en anglais.

110 GESELLSCHAFTSBERICHTE.

Les membres du Congrés, conduits par dhommes spéciaux, visiteront a
cette occasion VExposition nationale et VExposition historigue trés intéressante
4 voir.

On fera ensuite des visites dans les districts des mines dor, de fer et de
charbon de la Hongrie, en formant des groupes distincts, gui feront simultanément
es excursions durant 2 ou 3 jours.

Ceux gui veulent prendre part au Congrés, sont priés de le faire savoir
jusgu" au 1-er Juillet. Les exposés et les rapports doivent étre annoncés jusgu au
31-er Mars, et les brouillons en seront envoyés jusgulau 1-er Juillet, pour guon
puisse en effectuer a temps la traduction et Vimpréssion.

Toutes les lettres de communications devront étre adressées a M. Kerpely,
conseiller ministériel, Directeur central des forges de VÉtat; Président de la commis-
sion d organisation ; 6, rue de Bulyovszky a Budapest, Hongrie.

Des informations pour avoir un logement 4 Budapest seront données 4 tous
ceux gui le demanderont.

Budapest le 20. février 1896.

A. KERPELY
Président de la, commission d orgamisation.

MINING AND GEOLOGCIAL MILLENNIAL-CONGRESS.

Office of Executive Committee.

The Metropolitan City and residence of the King of Hungary is preparing
to solemnize this their millennium by a series of great festivities.

A thousand years have passed since our country has sprung its existence and
has aussured its liberty in the very heart of Europe.

After many hard struggles which often threatened our total annihilation, we
have firmly held our ground and are now going to extend, in an intellectual and
and ethical point of view, the construction of our public life.

We mountaineers and geologists will do our share in the demonstration by
convoking our colleagues from abroad to debate with them on subjects of mutual
scientific interest.

We have therefore decided to hold on the 25-th and 26-th of September 1896,
a Mining and Geological Congress in connection with the Millennial National Ex-
hibition and we hope to welcome ali those of our friends and colleagues who may
chose to take part therein.

We presume that our National Exhibition alone will afford some interest to
those not fully acguainted with the situation of our country, but we shall feel
happy if our invitation will also result iú inducing the participation in disecussions.

It is proposed that on the days destined for the meetings of this Congress the
rich Exhibition of Industry and Agriculture as well as its mort interesting historical
features shall be visited under professional guidance.

GESELLSCHAFTSBERICOHTE., 111

According to the number of foreign and home members, discussions will be
opened in special sections for which reason we have decided to constitute the follo-
wing sections:

a) Geology

b) Coal.-Mining

c) Metal-Mining

d) Preparation of Metal- ores in a wet way

e) Proceedings of extracting metal

f) Iron- ore Mining and Metallurgy

9) Rock-salt Mining

h) Mintage and

i) Mining legislatur,

Lectures as well as the discussions to be held can be made not only in
Hungarian, but also in German, French and English.

Notices of lectures to be given at latest until the 1-st of april a. c. and rough
copies of the same to be sent to the undersigned Comittee the latest until the 1-st
of July a. c. in order to give time to have them translated into other languages and
to have them put in to print.

After the closing of the Congress, excursions of 2—3 days duration, will be
made into some of our most important coal-mines, ironworks and interesting gold-
districts.

In the name of the Executive Comitte, I have the honour of inviting you to
partake in our Congress, and hope you will be largely represented by members who,
by lectures and arguments on guestions of national-economical importance will en-
liven ours discussions and add to the succes of this Congress.

Finally I beg to observe that notice of participation can be registered at my
office (Budapest VI. Bulyovszky-utcza 6.) until the 1-st ofJuly a. c. and that our
. Comitte will also undertake to previde suitable lodgings for the members if reguired
to do so.

We are, with great respect,

Truly yours
A. v. KERPELY
President, Executive Committee.

112 ESELLSCHAFTSBERICHTE.,

FELHIVÁS MAGYARORSZÁG BÁNYÁSZAIHOZ ÉS
GEHOLOGUSAIHOZ.,

Tisztelt Szaktársak !

A millenniumi kiállitás alkalmából 1896. évi szeptember havában Buda-
pesten tartandó bányászati és geologiai congressus legfőbb czéljául tartjuk : a bá-
nyászat minden szakjába vágó értekezések megtartását és általános érdekü
kérdések szakszerű és beható megvitatását.

A szorosan vett bányászatnak osztályai: a geologia, a bányászat, a fém-
kohászat és a vaskohászat, melyek mint olyanok külön-külön osztályűléseken
fogják a congresszuson értekezéseiket megtartani.

A bányászat bensőbb szakjainak pedig tekintjük :

a) a földtant,

b) a kőszénbányászatot,

c) a fémbányászatot,

d) a fémérczeknek nedves uton való előkészítését,

e) a fémkohászatot és a fémeknek nedves uton való nyerését,

f) a vasbányászatot és a vaskohászatot,

g) a sóbányászatot,

h) a pénzverészetet és

i) a bányajogot.

Kivánatos, hogy ezen szakok mindegyikéből legalább két oly értekezés tar-
tassék, melyeknek tárgya nem csak a hazai, hanem a legtágasbkörü külföldi
szakközönség érdeklődését is felköltse, melyek tehát az üzemek és üzletek terén .
általában ismert akadályok és hiányok természetét, okát és orvoslását, vagy bi-
zonyos eddig meg nem fejtett jelenségek magyarázatát, vagy végre uj találmá-
nyok lényegét és horderejét stb. tárgyalják és módot és alkalmat adnak a felve-
tett kérdések beható megvitatására, s egyesek tapasztalásainak és tudományos
ismereteinek érvényesítésére.

Ez értekezések thémáira irányt és tájékozást szerzendők, felkérjük a tisztelt
szak- és tagtársakat, hogy szakmájuk és működésük köréből meritendő tárgyra
vonatkozólag javaslatot tenni, esetleg egy értekezés elvállalására szives nyilat-
kozatukat deczember hó 31-ig Kerpely Antal miniszteri tanácsos czímére
(Budapest, VI. Bulyovszky-utcza 6.) megküldeni méltóztassanak.

Tájékozásul legyen szabad még felemlítenem, hogy az elvállalt értekezések
irásban 1896. évi julius hó 1-ig nyujtandók be, hogy azokat a congressus napjáig
még német és franczia nyelvre lefordítani és kinyomatni lehessen.

A VÉGREHAJTÓ BIZOTTSAG.

éz

E Fe
ELGCLTA a Ma ÁE ne e éz dal

Melczer G. Calcit . 7 Foldtami Közlöny, XXVI. II. Tábla .

AG

Vé 63 9i 74

Melczer constr Ny. Grund V. utódai Budapesten:

Traxler, Australiai szivacsok.

Földtani Közlöny XXVI. T. III.

meze yet Tear magy ementa
mesze; : em ay íameytesmyeti

ennel a A lmezeteagmaga

SS ORÉ Él gú felizgat zsákot én am

Aut. del.

FÖLDTANI KÖZLÖNY

5—6, FÜZET.

CÖLESTIN GEBEL ELAHMARRÓL, EGYIPTOMBAN.
Dr. SzápzczrY GyutLÁ-tól.

A vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszterium az 1896-ik év elején
a magyar tanárok egy kis csapatját Egyiptomba küldte tanulmányútra.
Gyönyörű utunknak egyik felejthetetlen napja marad január 16-ika, melynek
reggelén Kairóban a Hakim mecsetben lévő arab múzeum és a chalifák sírjá-
nak megtekintése után a wkövült erdős -hez?Y és a Mózes-forráshoz (Ain Músa)
indult a társaság. Vezető dragománunk ugyanis — valószínüleg a szokatla-
nul nagy karaván befolyása következtében — teljesen elvesztvén tájékozó
képességét, pár óráig a szélrózsa minden irányában vezetgette a sivatag
elhagyott, gyalog ösvényein az éhes, szomjas, már-már csüggedező társasá-
got, mig végre megtalálta a Mózes-forrást, a hol az ebéd várt.

Ezen napnak az emléke nálam egy igen szép cölestin kristálycsoport-
hoz is füződik, a melyre utunk ÉK-i oldalán a Gebel el-Ahmar (Vereshegy)
elhagyott kőbányájában akadtam. A cölestin — a mint a kézi példányon
látható nammulitek és bivalva héjtöredékek mutatják — itt is eocen-mész-
kőben fordul elő, éppen úgy, mint a Mokattam ismeretes cölestinjei.

A Gebel el-Ahmar cölestinje nagyon megérdemli, hogy részletesebben
foglalkozzunk vele, nemcsak azért, mert ezen lelethely tudomásom szerint
eddigelé ismeretlen, hanem azért is, mert alakja szokatlan, olyan, a
minőt leírva, lerajzolva nem találtam sem AvERBacn FX 44 cölestin kristály-
alakjai közt, sem ScHRAauF YFP atlasában, sem az újabb irodalomban.

A kristályok színtelenek, a kisebbek víztiszták, jól tükröznek. A leg-
nagyobbak, melyek 1,4 em nagyságot is elérnek, a szabályos rendszer kö-
zépkristály alakjára emlékeztetnek (1. ábra). Ezen alak úgy származik, hogy
a basisnak oP (001) vett tökéletes hasadása és a törzsoszlopnak coP (110)
vett kevésbbé tökéletes hasadás-lapja egyenlő erősen van kifejlődve ; az ezek
által alkotott nyolcz combinatioi csúcsot a szintén egyenlően kifejlett
brachydoma Pos (011) és makrodoma 1/2Pco (102) lapjai metszik le.

XV. ö. SrauB M. : A megkövesült erdőkről. — Földtani Közlöny. XX. köt. 401 1.

XX AUERBACH: Krystallographische Untersuchung des Cölestins. — Sitzungs-
berichte der k. Akad. d. Wissenschaften, Wien. LIX. kötet 549. 1. 10. tábla.

kik SCHRAUF A.: Atlas der Krystallformen des Mineralreiehs. Wien, 1877. V. füzet.

Földtani Közlöny, XXVI. köt. 1896. 8

763998

114 SZÁDECZKY GYULA:

Úgy a nagy, valamint az apró kristályok rendesen a c tengely irányá-
ban vannak csoportokban az anyakőhöz nőve; de a legtöbbnél az oda-
növési oldal is ki van részben képződve.

A nagy kristályoknál több szép parallel összenövéssel találkozunk, az
apró kristályoknál pedig mérés közben észlelhetjük a kristályoknak azon
halmozódását, melyet ARZRUNI Y a cölestinekre vonatkozólag kiemelt.

Néhány apró, víztiszta kristályt mérésre leválasztottam a mészkő la-
zább, homokosabb részéből. A megmért négy kristályka mindenikén a kö-
vetkező alakokat találtam kiképződve :

m — coP (110)

00 (001

0 — Pos (011)

d — 1/2 Poo (102)
— 1/4Poo (104)

A megmért kristályok nagysága 2—6 mm között van. Kétféle ter-
metet különböztethetünk meg rajtuk, melyek átmenetek által összekötte-
tésben állanak egymással.

Az elsőnél az m lapok után nagyságra nézve mindjárt a c következik ,
melynek hossza és szélessége az a és b kristálytengely irányában majdnem
egyenlő. Azután következnek az o lapok és az ezeknél jóval kisebb d és /
lapok. Az ilyen termetüek hasonlítanak a szabályos rendszer középkristá-
lyához. Ezen termetet főként a nagy kristályoknál találjuk, melyeknek
combinatiója ugyanaz, mint a kis kristályoké, csak a legritkább esetben
hiányzik az ! (1. ábra).

A második alaknál az m után nagyságot tekintve nem a c, hanem az

§y ARZRUNI A. és THADDÉEBFF T.: Cölestin von Giershagen bei Stadtberge (West-
falen). — Groths Zeitschrift für Kryst. XXV. köt. 1895. 39. Il.

CÖLESTIN GEBEL EL-AHMARRÓL, EGYIPTOMBAN. 115

o lapok következnek, a melyek olyan erősen vannak kifejlődve, hogy a b
tengely végén egy pontban találkoznak (3. ábra), vagy még erősebben, hogy
rövid oldalélet is alkotnak. Az o után következik az erősen megnyúlt, tégla-
alakú c (2. ábra), ezután a d, melynek lapjai itt nagyobbak, mint az első
termetnél, végül a mindig nagyon kis l.

A visszavert fényt tekintve is lényeges különbség van a különböző
lapok között. Legjobban tükröz kivétel nélkül minden kristálynál a c, az-
után következik a d. Az m és o gyakran chagrinos, de azért többnyire elég
jó reflexük van még ezeknek is. Legrosszabb reflexet kaptam minden kris-
tálynál az 1-ről, mely egész sorát adja a képeknek. Ez az oka, hogy a mért
és számított értékek között ezen lapra nézve van a legnagyobb különbség.

A mérés főbb eredményei a következők :

mis mi ci(d 10: (Ad0M— 759 1591 a 10 mérésből közép
arra c(t0tys(0l1) sz 5290958 9 fi a
GYÜN OLNSIT OD E1390425! Mt 46 fi fi
6 :1-— (001) "(104)" — 2929 99/ 8 ( (

A tengelyviszonyt a két első szögérték alapján
a : b : c — 0,78105 : 1 : 1,28142-nek találtam.

Ebből kiszámítva a szögértékeket és összehasonlítva egyrészt dr.
HCHMIDT SÁNDOR FF úr által a szt.-angelói cölestineknél nyert mérési ered-
ményekből számított szögértékekkel, másrészt ARzguni YFt úr által töké-
letesen tiszta SrS04-ból álló giershageni cölestinre közölt számított szög-
értékekkel, azt tapasztaljuk, hogy a Gebel el-Ahmar cölestinje jól meg-
egyez a szögértékeket tekintve a szt.-angelói cölestinekkel és sokkal nagyobb
mértékben különbözik a giershageni cölestinektől.

GEBEL EL-AHMAR SZT.-ANGELO GIERSHAGEN

mérve számítva, számítva számítva

TS SZO 00 Z89.5095 14 ZORAN GROK 759" 58"
GOES 152 4021 529 02" 529 02" 52907"
erk 399281 392 AV" AG DARVAK 74 39830
GAS ESRZD ANOK zdssb es agyát a 2218" 204" 299 94

Hogy a Gebel el-Ahmar cölestinjének vegyi tisztaságáról fogalmat
szerezzek, KALECSINSZKY SÁNDOR barátom szivességéből a m. kir. földtani

X A r-gal jelölt szögértékek szolgáltak kiindulásul a számításoknál.
§k Dr. SCHMIDT SÁNDOR: A perticarai cölestin szögértékei. — Természetr. Füze-
tek. IV. köt. 1880. 209—255 lap.
kik ARZRUNI A. és THADDÉEBFF T.: az i. h.
gr

116 SZÁDECZKY GYULA: CÖLESTIN GEBEL EL-AHMARRÓL, EGYIPTOMBAN.

intézet spectroskopjával megvizsgáltuk a színképét azon eredménynyel, hogy
bariumnak és calciumnak nyoma sincs benne.

Az Egyiptomból SADEBECK !, FRAAS OsSCAR?, BAUERMAN H. és LE NEvE
FosrER C.?" és ARzRuNnI ! leírásai alapján ismeretes cölestin előfordulási he-
lye a Mokattam, vagy 5 km-re fekszik DNy-i irányban az El-Ahmar említett
kőbányájától. A másik ismeretes lelethely, a mellette lévő Wadi el-Tih,
Kairó D-i oldalán van.

FRaas ezen két helyen gyűjtötte cölestin kristályoknak dr. WERNER "
szerint egészen olyan combinatiójuk van, mint a girgentieknek : uralkodik
az o, m, c, alárendelt a d; oszloposan meg vannak nyúlva az 0 c zóna
szerint. E kristályok 8 em hosszuságot érnek el 2,5 em legnagyobb vastag-
ság mellett.

JEszscH f is megvizsgálta FRAAs mokattami kristályait. Ő az o, m, d,
c, tl, lapon kivül a nagyon kis y (122) lapot is említi. o lap chagrinos.

ARZRUNI" a Wadi el-Tihről mért szép kristályokat, melyek több-
nyire meg vannak nyúlva a brachydiagonális irányában és 3 hüvely hosszu-
ságot, 1 hüvely szélességet is elérnek. Rajtuk ugyanazon lapokat consta-
tálja, melyeket JEszscH a mokattamiakon talált, l némelykor hiányzik.
Tengelyviszony :

a: b: e — 078244: 17 428445.

Látni való tehát, hogy a Mokattam és Wadi el-Tih cölestinjei hasonlí-
tanak combinatiójukat tekintve a Gebel el-Ahmar cölestinjéhez, mindössze
az y P2 tesz különbséget, a mely alak hiányzik ez utóbbinál, de a kristályok
nagyságát és alakját tekintve, a mennyire a leírásokból következtetni lehet,
köztük lényeges eltérések vannak.

A mérést a budapesti tud. egyetem tulajdonát képező Fuxss-féle 4-es
számú tükrözési szögmérővel végeztem, melynek átengedéseért dr. KRENNER
J. tanár úrnak tartozom köszönettel.

! SADEBECK: Zeitschrift d. deutsch. geol. Ges. 1866. 652. lap.

: FRaas: Aus dem Orient. — Stuttgart, 1867.

" BAUERMAN H. és LE NevE FosrER C.: On the oceurence of Celestine in the
Tertiary rocks of Egypt. — Geological Mag. VI. köt. 1869. 31. 1.

! ARZRUNI: Zeitschrift d. deutsch. geol. Ges. XXIV. 1872. 481. 1.

" FRAAS: azi. h. 123. I.

6"Áz 1. h. 125. 1.

7 Az i. h. 481. lap.

FELIX JÁNOS: WESTFÁLIAI CARBONNÖVÉNYEK. 117

WESTFÁLIAT CARBONNÖVÉNYEK BELSŐ SZERKEZETÉRE
VONATKOZÓ VIZSGÁLATOK.

Dr. FEnirx János tanár-tól (Lipcse).
II-ik rész."

(Ehhez a IV. és V-ik tábla).

6 Körülbelül tíz évvel ezelőtt közöltem azon dolgozatot, melyben a
Witten melletti Crengeldanzon lakó, fájdalom, már elhunyt WEDEKIND úr
által a Langendreer melletti sVollmondv nevü bánya hányóin gyüjtött
dolomit-gumókba zárt növénymaradványok belső szerkezetéről értekeztem.
Úszak-Amerikába és Mexikóba utazván és az ott gyüjtött anyagot földolgoz-
ván, az előbb említett vizsgálatokat félbe kellett szakítanom, és csak most
jutottam megint oda, hogy azokat ismét folytathassam. Most is megerősít-
hetem azon már akkor tett tapasztalatomat, hogy az említett westfáliai
növénymaradványok, nemcsak a szerves szövetek megtartásának álláspont-
ját, hanem magát specificus természetüket is tekintve, tökéletesen meg-
egyeznek az angolországi carbonból származó, BINNEr?, WILLIAMSON ?
és Scorr ! számos és kitünő dolgozataik utján ismeretesekké lett belső szerke-
zetet mutató növénymaradványokkal. Helytelennek kell tehát nyilvánítanom
azt,a mit SruR" a westfáliai concretiókat illetőleg állított: r"Ezek nem zárják
magokba a növénymaradványokat a megtartás ama kitünő állapotjában,
mint az angolországiak; minthogy amazokban csak apró töredékek alakjá-
ban fordultak elő, és ha hosszadalmas fáradság után végre sikerült rendes
átmetszetet kapni, akkor a következő kisérlet, t.i. második átmetsze-
tet készíteni és a növénymaradványt más irányok szerint is metszeni, ren-

1 Az I-ső részt illetőleg lásd: Abhandlungen zur geol. $Special-Karte von
Preussen u. d. Thüring. Staaten. Bd. VII. Heft 3. M, Taf. 1—VI. 1886. Ú

2 BiNNeyx: Observations on the structure of fossil plants found in the Carboni-
ferous Strata. London, 1868—1875. etc.

5 WILLIAMSON : Organization of the fossil plants of the Coal-Measures. 1—XIX.
London, 1871—1893. etc.

4 WILLIAMSON and Scorr: Further Observations on the Organization of the
fossil plants of the Coal-Measures. I—II. London, 1895.

5 SruR: Ueber den neu entdeckten Fundort und die Lagerungsverháltnisse
der pflanzenführenden Dolomit-Coneretionen im westfálischen Steinkohlengebirge. —
Verhandlungen d. k. k. geol. Reichsanst. Wien, 1887. p. 237.

118 FELIX JÁNOS:

desen azon akadt meg, hogy az első átmelszet készítésénél már az egész
töredék föl lett használva.v Sőt ellenkezőleg, én azt tapasztaltam, hogy
bennök az igen tekintélyes méretű töredékek nem ritkák, különösen Stigma-
riák, Lepiodendronok és Calamariák törzstöredékei, Lyginodendron, páfrá-
nyok levélnyelei, kérgek stb. Igaz ugyan, hogy a Westfáliában gyüjtött
concretiók száma szemben az angolországi carbonterületekről angolországi
gyüjteményekbe jutott példányok számával elenyésző csekély.

Midőn egyrészt a wesztfáliai és angol maradékok ezen említett meg-
egyezése folytán az értekezés főczélja első sorban az, hogy a wesztfáliai gu-
mókban előforduló nemekről lehetőleg tökéletes áttekintést adjon, másrészt
egyes különösenjólés szépen megmaradt példányok, mint például az Arthro-
pilys alkalmat szolgáltattak egynéhány érdekes megfigyelésre ; úgy, hogy az
említett angol kutatók kitünő munkái mellett új vizsgálataim eredményé-
nek közlését jogosnak tartom.

Megelőző munkámban kifejezett kivánságom, vajjon sikerülne ezen
wesztfáliai, akkor csak egy régi hányóról fölszedett dolomit concretiókat
minél előbb eredeti fekvőhelyükön megtalálni, azóta beteljesült, minthogy
NassE R. főbányatanácsos úrnak Dortmundban sikerült, azokat szálban álló
közetben találni. NAssE úr erről a rajnai tartományok és Wesztfália természet-
tudományi egyesülete 1887-ben tartott közgyűlésén cÜber die Lagerungs-
verhültnisse pflanzenführender Dolomitconcretionen im westfálischen Stein-
kohlengebirgev czímű előadásában tett jelentést. Ezen előadásból Y a követ-
kezőt tapasztalom: cA Witten melletti Crengeldanzban lakó WEDEKIND úr
nyolcz vagy kilencz évvel ezelőtt Langendreer mellett a xVollmonds nevű
bánya köőszenének hányóján dolomitconcretiókat talált, melyek számos nö-
vénymaradványt zárnak magokba és e leletét fölemlítette a westfáliai
köszén-hegység fosszil fáiról szóló értekezésében az egyesület 1884-ik évi
közleményeiben (p. 181). cA langendreeri dolomitgumók színtája nem volt
biztosan ismeretes ; nem lesz tehát érdektelen közölni azt, hogy nem régen
alkalmam volt a növénytartalmazó dolomitgumóknak a wesztfáliai köszén-
hegységben való előfordulását illetőleg, biztos tudomást szerezhetni, a
mennyiben azokat a xKatharinav-telepben a Hansa-bányán nagy meny-
nyiségben szálban állónak találtam. Az említett telep két padból áll, a
felső 26—31 cm, az alsó pedig 57,5 cm vastag. A dolomitgumók a felső pad
legfelsőbb, tiszta szénből álló és 6—6 em vastag szénsávon alól lát-
hatók. A pad ez alatt levő részeiben a concretiók leginkább a felső részlet-
ben fordulnak elő, de, habár ritkábban lent is, és ha nagyobb mennyiségben

xX Lásd: Verhandlungen des naturhist. Vereins d. Rheinlande u. Westfalens.
1887. Korresp. Bl.; továbbá: cGlückaufo Berg- u. Hüttenmünmnische Zeitung für den
Niederrhein und Westfalen, zugleich als Organ des Vereines für die bergbaulichen
Interessen, Nr. 46 vom 11. Juni 1887,

WESTFÁLIAI CARBONNÖVÉNYEK. 119

fölhalmozódnak a középső részletben is. Az alsó pad nem tartalmaz dolo-
mitconcretiókat. A concretiók nagysága nagyon változó és alakjuk nagyon
szabálytalan, minthogy a mogyoró- egészen gyermekfej nagyságú gumók
gyakran egymással összenőtteknek mutatkoznak. Egy majdnem gömbidomú
concretiónak kb. 45 cm magasság mellett 60 cm-nél nagyobb az átmérője.
A dolomitgumóknak a Hansa-bányában tapasztalt előforduláshoz egészen
hasonló a dorstfeldi bányában a c Katharina, (itt V-ik számmaljelölt) telepben
és a Vollmond-bánya azzal azonos cIzabellav telepben. A c Katharina, -telep
legfedőbb telepe a wesztfáliai szénhegység ama 500—700 m vastag telepcso-
portnak, mely szenének kokszolhatása miatt a tapadóköszén ( Fettkohlen-
parthie) ) nevet adták. Ezek szerint a wesztfáliai köszénhegységösszes telepve-
zető rétegeinek körülbelől közepében fekszik és mindenütt könnyen azonosít-
ható, minthogy közvetlenül fölötte és egészen 1m-nyi vastagságban puha pala-
agyagban Aviculopecten papiraceus számos kénkovanddal bevont lenyo-
mata, s ezeken kívül (roniatitok és ritkábban csinos Orthoceras előfordúlnak.
Ezen tengeri réteg alatt és a legmélyebb kőszéntelep fölött kb. 340 m-nyi
magasságból egy második szint ismeretes, melyben egyéb tengeri állat-
maradványokon kívül mint például GCGypridina. subglobularis, Goniatitok
(Gon. sphaericus MARr. és (ron. carbonarius GOLDFG.) is előfordulnak. Az
Aviculopecten-réteg fölött már nem találhatók tengeri rétegek. A növény-
tartalmú dolomit concretiókat magába záró telepet tehát a wesztfáliai kő-
szénhegységben ép úgy mint Yorkshire mellett a kőszénformatió legfiatalabb
tengeri képződménye fediv. A leírt települési viszonyoknak az angol gumó-
kéival — Oldham és Halifax mellett — való összehasonlítás utján STUR
azon eredményhez jutott, hogy mindkét előfordulás egykorú és megfelelő az
ő úgynevezett schatzlari rétegeivel. SrTuR ezen geologiai megfigyeléseken
alapuló állításával megegyezik az angol és wesztfáliai növénymaradványok
egy nagy részének phytopalmxontologiai vizsgálataim utján bebizonyitott
azonossága.

Calamodendreae.

Ezen család maradványai (Arlhropitys GöppERT, Calamodendron
Birsweyv, Calamopitus Wrriamson) nem ritkák a westfáliai gumókban és a
kor legkülönbözőbb állapotjában találhatók. Szerkezetüket BIxwNEx, WILLI-
AMSON és mások alaposan kutatták; fölösleges tehát itt az elért eredmény
részletes ismétlésébe bocsátkoznunk annál kevésbbé, minthogy az egyes
kutatók eredményeinek tökéletes áttekintése, illetőleg ezen érdekes növény-
csoport szerkezetéről való jelenlegi ismereteinket ScCHENK?Y és különösen
gróf Sorms-LavBacH FF phytopaleontologiai tankönyveikben már közölték.

k SCHENK: Die fossilen Pflanzenreste. Breslau, 1888.
§k SOLMS-LAUBACH: Einleitung in die Palaeophytologie. Leipzig, 1887.

120 FELIX JÁNOS :

Az általam vizsgált anyag azonban részleteiben még elég anyagot szolgál-
tat némi megjegyzésre, a mint azt Sorms is hangsulyozva kiemeli, hogy
(eme fák szerkezete még továbbra is beható vizsgálatokat követel (l. c. p.
306). Az általam vizsgált készítményekben is tapasztalhatni, hogy az
elsődleges bélsugarak viselkedése igen változó. Némely példányban az ere-
detileg jól elkülönített faékeket interfascicular módon képződő fa közvet-
lenül az elsődleges nyalábok mögött zárt fahengerré köti össze oly módon,
hogy az elsődleges bélsugarak hirtelen és teljesen eltünnek, a mint ez az
5-ik ábrán látható. Más esetekben ellenben a faékeket az elsődleges sugár-
parenchymből kiinduló cfőbélsugarakv kisebb-nagyobb távolságra elkülöni-
tik (1-ső és 2-ik ábra). Igaz ugyan, hogy ezeket későbben a bennök föllépő
fanyalábok a tökéletes fölismerhetlenségig szétválasztja ; néha azonban azok
a helyek, melyeken tulajdonkép nagy bélsugárnak kellene előfordulnia,
sugárparenchymban való nagyobb gazdagságuk következtében fölismerhe-
tőknek megmaradnak. Más készítményekben ellenben a legtöbb főbélsugár
a fa legvégső végéig tisztán és osztatlanul megmaradt. Gyakran, a mint
már megemlítettem, végkép eltünnek, úgy hogy SCHENK következő állítása
csodálkozásomat fölkelti. ScHENK (1. c. p. 108) ugyanis azt mondja: xJól
megmaradt elsődleges és másodlagos bélsugarak egész lefutása tisztán lát-
ható, úgy, hogy nem értem, miként beszélhetnek azok eltünéséről vagy föl-
ismerhetetlenségéről. Még a kevésbbé jól megmaradottakat puszta szemmel
is jól tudom megkülönböztetnis.

Különös említést érdemel a gyüjteményemben levő 86. számú pél-
dány, mely alighanem Arthropitys (Calamopitus WILLIAMSoN) communis
Bixx. sp.-hoz tartozik. Nagysága megengedte nekem, hogy belőle olyan tan-
gentiális metszeteket készíttethettem, mint a minők eddig calamita fákból
alig ismeretesek. E példány erős és a mint látszik, két oldalról jövő nyo-
mást szenvedett, úgy hogy harántcsiszolata két, nagyobb tengelyök irányá-
ban egymás mögött fekvő ellipsis alakját mutatja és éppen ezen körülmény
tette lehetségessé a metszeteket tangentiális irányban is olyan kiterjedésben
készíttetni, melyet a törzs eredeti, bizonyosan a kört megközelítő alakjánál
fogva lehetetlen lett volna. Ha e harántmetszeten ezen említett eredeti kör
idomát helyreállítva gondoljuk és e szerint mérés utján a szóban levő pél-
dány kerületét megállapítjuk : akkor azt tapasztaljuk, hogy átmérője 44 mm.
A fagyűrű vastagsága 4,5 mm, a faékek száma meghaladja a 90-et (lásd
IV. táb. 1. ábra). A faöv vastagsága megengedte, hogy egy és ugyanazon töre-
dékből egymásután két tangentiális metszetet lehetett készíteni, melyek kö-
zül az egyik a fatest belső, a másik pedig annak külső részletet tünteti föl.
Minthogy éppen e csiszolatokhoz több megjegyzést kell fűznöm, ez okból a
következőkben rövidség okáért a belsőt $6t, a külsőt pedig §6e-vel akarom
megjelölni. S6i legközépső részlete metszi az initialnyalábokat; a kiterjedés
mindkét metszetben függőleges irányban meghaladja a 31 mm-t, tangen-

WESYFÁLIAI CARBONNÖVÉNYEK. 121

tiális irányban 37 mm-t ; azonban $6e-nél a tulajdonképeni fa kiterjedése
kisebb, minthogy a példány domború felületénél fogva a külső rétegen ke-
resztül menő tangentiális metszet inkább a fatestből kilép, mint a belső
részletet átmetsző csiszolat. Ezen készítményekben három csomó vonal van
foglalva ; azaz két tökéletes és még más két csomóköz legfelsőbb illetőleg
legalsó részei. A két legközépsőbb magassága 13 mm-t tesz. $61-nél közvet-
lenül a legalsó, 34 mm hosszú csomóvonal F fölött látunk három ág-átmet-
szetet; egy negyedik eredetét megjelöli a fanyaláb végeinek szabálytalanúl
kezdődő, kissé convergáló iránya. $6e-ben a megfelelő, csak 21 mm hosszú
csomóvonal három ágat foglal magában. Ezenkívül látjuk éppen a csomó-
vonalban és a villásan elágazodó fanyalábokba bezárva a levélnyomnyalá-
bokat ; $6i-nél ezeknek száma egy csomóvonalban 11-et tesz, a fanyalábok,
illetőleg a főbélsugarak száma 21-et. Ebből kifolyólag egy csomóvonalon
csak félannyi levél volna, mint faék. Ugyanezen jelenség úgy látszik a többi
csomóvonalnál ismétlődik; de a pontos leolvasás itt nem végezhető, mint-
hogy a csiszolat középső része még ama nyalábok eredő helyén belül lefut,
illetőleg azokat még nem érte el. Az említett megfigyelés igen jól megegye-
zik azzal, melyet Wesrss Calamitles (subgenus Calamitina) varians (Sternb.
sp.) insignis W. egyik leveles, a lenyomatban megmaradt példányán tett.
Weiss ezt a köőszén-calamariákról szóló munkájának II-ik részében az [-ső
tábla 1-ső képében bemutatja. Ha ezen a levélsebhelyek egymástól való
távolságát a bordák szélességével (8-nél) összehasonlítjuk, akkor azt tapasz-
taljuk, hogy a megegyező szélességre külsőleg csak félannyi levél jut, mint
a hány borda van belsőleg (Werss I. c. p. 28 és 65). E megfigyelések egy-
szersmind bizonyítják azt, hogy az egyes főbélsugarakban levő infranodal-
csatornáknak, illetőleg Winrxamson lenticular szerveinek a levelekhez semmi
közük nincsen; mert a kőbeleknél az elsők megfelelnek az internodium
felső végén levő bordákon ülő csomócskáknak.

. A S6i-vel jelölt csiszolatban látható levélnyalábok legtöbbje tö-
kéletesen hasonlít WILLxaAmsow rajzához (l. ec. P. 9. t. XXIV. 13. ábra);
$6e-ben pedig azt látjuk, hogy a nyalábok végeihez parenchym csatlakozott,
mi által azok meghosszabbíttatnak és ennek következtében jobban hason-
lítanak WILLIAMSON és Scorr rajzához (Il. e. P. I. t. LXXII. 6. ábra). A $6i-ben
látható három ágharántmetszet közül a két külső hasonlít WILLIAMSON és
Scorr most idézett rajzához; az elsődleges fán fekvő középső azonban a
LXXX-ik tábla 21-ik képének, $6e-ben valamennyi ág az előbb említett
képhez hasonlít. Végül fölemlítendő, hogy a $6e számú csiszolatban
közvetlenül a legfelsőbb nodialvonal fölött nagyobb, kerekded parenchym-

X En megegyezésben szaktársaim többségével a calamitafákat úgy állítom föl,
hogy az infranodal csatornák a főbélsugarak /első rvégére jussanak.

122 FELIX JÁNOS:

tömeg fekszik, melybe egyes, hajlott tracheidok bele nyúlnak. A felső véget
véletlenül a csiszolat széle metszi leésígy nem lehet megfigyelni azt, vajjon
áll-e és hogyan ezen szövet főbélsugárral összeköttetésben,

A főbélsugarak megszakítás nélkül a S6i számú csiszolatban a csomó-
köz egész magasságán mennek ; $6e-ben ez csak azoknak e részére mond-
ható; másokban tracheidok lépnek föl, melyek a körülálló fanyalábokból
csak részben nyúlnak be a sugárba, vagy azt végre egészen keresztül hatol-
ják. Ha ez utóbbi egy és ugyanazon sugár több helyén ismétlődik, akkor az
több részre bomlik és egészen hasonló képeket kapunk azokhoz, mint a, mi-
nőket már ezelőtt a (uercimium helictoxyloides nevű fossil tölgyfa nagy
bélsugarairól leírtam és lerajzoltam.t

A különbség mindkettő között az, hogy Owercinitum-nál libriformxros-
tok, Calamopitus-nál tracheidok választják el a nagy bélsugarakat. Mielőtt
még a $6e csiszolat rendelkezésemre állott, azt hittem, hogy Calamopitus
Wrinn. főbélsugarainak az internodium egész magasságán végig és meg-
szakítás nélküli lefutása fölhasználható volna WItLIamson CGalamopitus
nevű genusa jellegzésére szemben GörpeEgr Arlhropitys nevű genusával,
melynél az említett jelenséget tudtommal eddig még nem tapasztalták ;
azonban a mit fentebb S6e-t illetőleg fölemlítettem, bizonyítja, hogy ez hely-
telen dolog volna. Éppen azon körülmény, hogy a főbélsugarak a haránt-
metszetben nem láthatók tisztán, illetőleg végkép eltünnek, szintén onnét
ered, hogy tracheidok nyalábjai e sugarakat szétválasztják és más kérdés az,
vajjon szabad-e azt a fajok megkülönböztetésére fölhasználni? A wesztfáliai
dolomitgumók rendelkezésemre álló anyaga nem elegendő e kérdés eldön-
tésére, de mégis úgy tünik nekem föl, mintha ez két fajhoz tartoznék, melyek
egyikénél a főbélsugarak előbb vagy utóbb eltünnek, a másiknál azonban
legnagyobb részben megmaradnak. Ez utóbbi fajnál, úgy látszik a fatest is
nagyobb vastagságot ér el, mint az elsőnél; ellenben a béltest aránylag
kisebb. Ezen második fajhoz akkor gyüjteményem 69 és 23 számú és csak
ezután leírandó példányai is tartoznának.

A 86-ik számú példány tracheidjainak radiális falai legnagyobbrészt
lépcsőzetesen vannak megvastagodva; egyesek azonban hálósak is, sőt he-
lyenként kis udvaros pettyek is fordulnak elő, melyek közönségesen több
sorban és szabálytalanúl váltakozóan állanak. Ezen kis pettyek egyáltalában
sokkal szabálytalanabbúl képződtek ki, a mint ezt példáúl a cordaitok fájá-
ban tapasztaljuk és a fal-megvastagodás valamennyi formáinál találhatni
az egyikről a másikra való átmeneteket. A lépcsős és a pettyes tracheidok
között példának okáért az átmenet akként megy végbe, hogy a pettyek

k FELIx: Magyarország faopáljai paleophytologiai tekintetben, — A m. kir. föld-
tani intézet évkönyve. VII. köt. 18, 1. IV. t. 3. á.

WESTFÁLIAI CARBONNÖVÉNYEK. 123
harántirányban széthuzott alakot öltenek. A belső pettynyilás a petty nagy-
ságához képest mindig igen nagy és kerülete elliptikus. Az elsődleges fában
és az ezután következő másodlagos fában a tracheidok tangentialis falazata
mindig lépcsőzetesenvan pettyezve ; udvaros pettyek itt nem láthatók. A ö0i
számú csiszolat illető részletei tehát hiven mutatják azon képet, melyet
Wiruramsos rajzolt (I. c. P. 9.t. XXIII. 5. ábra). Azon érdekes tény, hogy a
másodlagos fában a pettyek a tracheidok radiális falaira szorítkoznak, még
csak WILrramson és Scorr legujabb munkájában (I. c. P. I. p. 582) találtam
megállapítva; SCHENK és Sorms kézi könyveiben még hiányzanak a pettyek
elterjedésére vonatkozó részletesebb adatok.

Az angol kutatók (I. e.) joggal kiemelik azt, hogy ezen viszony is
ismét a coniferák faszerkezetére emlékeztet, ha mindjárt valódi gystematikai
értéket nem tulajdoníthatni neki.

A másodlagos vagy kis bélsugarak többnyire egy, ritkábban két sejt-
sor-szélességüek. Sejtjeik alakja a radiális csiszolatban általában oly négy-
szög, melynek a függőleges átmérője valamivel nagyobb, mint a radiális
szélesség ; azonban gyakran igen tetemesen túlhaladja a függőleges kiterje-
dés a szélességet, minthogy sok sejt 0,16 mm magas, de csak 0,05 mm széles,
tehát körülbelől háromszor oly magas mint széles. Ugyanazon viszonyt ta-
láljuk egy Wrirriamson által rajzolt radiális csiszolatnál (l. c. P. IX. t. XXIV.
11. ábra). A példány, melyből az készíttetett, és az én 86-ik számú példá-
nyom valószínüleg egy és ugyanazon fajhoz tartoznak, mely fajt BINNEY
Calamodendron commune név alatt leírta. Nagyon kétesnek látszik tehát
vajjon elfogadható-e az, a mit azelőtt REwNAunr? e faj jellegének mondott,
t. i. arayons secondaires a cellules un peu plus hautes gue larges
seulement).

Ismeretes, hogy a Calamites genus (s. str. tehát exel. Archxeocalami-
tes) typusos fajai kőbeleinek nodialrészlete sculpturájában előfordulnak el-
térések oly formán, hogy a válúk a helyett, hogy az egymást követő csomó-
közökben váltakoznának, közvetlenül egymást érintik. Ugyanezt találhatni
a (alamitina, varians (S8TERNB. sp.) insignis Wxiss föntebb említett és WEIss
(I. c. t. IX. 9. ábra) lerajzolt példányán, és pedig az A íz alsó csomóvonalá-
nak egyik helyén. Az ilyen helyek boncztani viszonyai azonban ismét vál-
tozhatnak.

BOLAMS (I. c. p. 313) Calamopilus a Britisn Museumban levő tangen-
tiális csiszolatán a következőt látta: wAz egymást követő csomóközök több
egymás mellett fekvő fanyalábjaia helyett, hogy váltakoztak volna, pontosan
egymás fölött feküdtek. A felső nyomnyaláb két szárnyra bomlik, mely

X REwsAurr; Recherches sur guelgues Calamodendrées et sur leurs affinités
botanigues probables. — Comptes Rendus 1876. sept. 11.

124 FELIX JÁNOS;

szárnyak eleinte egymástól eltérvén és oldalt a szomszédokkal anastomo-
sis utján összeköttetésbe lépvén, azután ismét egymásfelé hajlanak és az alsó
nyomnyalábbá egyesülnek. Az ily módon létre jövő és mindkét nyaláb köz-
vetlen folytonosságát megszakító hurokban mindenkor egy kilépő nyaláb,
mindenesetre az illető csomó nyoma, harántmetszete volt fölismerhetőv. Az .
én $6i számú csiszolatom egy ilyen említett helyén kissé külöböző a szer-
kezet (1. a IV-ik táblán a 2 és 3-ik képet). A csomóvonalban levő felső nyom-
nyaláb oldalt két gyönge, talán három tracheidból álló fanyalábot bocsát ki,
melyek a szomszédos nyomnyalábokkal egyesülnek. Közvetlenül azután
két egyenlő félre oszlik, melyek köridomú levélnyomnyalábot körülfognak .
és azután azonnal ismét egymással záródnak. A fanyaláb főtömege tehát
egyforma irányban megy a csomóvonalon keresztül és a két oldalival csak
igen vékony tracheidnyalábok utján áll összeköttetésben. Az ezután követ-
kező nyomnyalábok! viselkedése, eltekintve a levélnyomnyalábak esetleges
hiányától, csak azon különbséget mutatja, hogy amazok csak egyellen egy
oldali vékony tracheidnyalábot bocsátanak ki. Egyáltalában megfigyeltem
azt, hogy minél közelebb fekszik valamely megvizsgált hely az elsődleges
szövetekhez közönségesen, annál szabályosabban megy végbe a fanyalábok
bifurcatiója.

Arthropitys cr. bistriata Corra sp.

(V. t. 1. és 2. ábra).

Két birtokomban levő calamariafatöredék (69 és 23-ik szám) A. com-
munis-étól kissé eltérő szerkezetet mutat, mi okból czélszerünek tartom,
azokat külön megbeszélés tárgyává tenni. A 69-ik számú példány harántcsi-
szolata majdnem egész kiterjedésében van meg ; de sajnálatos, a törzs, mely-
ből készült, annyira összenyomott, hogy a volt bélüreg átmérőjét illetőleg
biztosat nem mondhatunk. Annyi azonban áll, hogy az egyáltalában nem
volt oly nagy, mint az előbbeniben leírt 86-ik számú példánynál, hanem
inkább a WILLIAMSON által (1. c. P. IX.) a XX-ik tábla 14-ik képében bemu-
tatott példányhoz hasonlít. A fatest az elsődleges nyalábok belső végétől a
kerületig megmért legnagyobb vastagsága 23 mm-t tesz. A közönségesen a
bél felé lekerekített kerületet feltüntető elsődleges nyalábok közül csak ke-
vés mutatja a válú (lacuna) gyönge nyomát; a többieknél még ez sem
látható. Úgy látszik, hogy a lacunák ezen hiánya nem a megtartás állapot-
jának tudandó be, sőt inkább azt kell hinnem, hogy az illető helyeken az
eredeti szövetek még megmaradtak. A főbélsugarak legnagyobb része a
darab kerületéig jól megmaradnak; ha mindjárt bennök föllépő fanyalábok
egy kissé szétosztják; ez csak kivétel gyanánt annyira megy, hogy a suga-
rak lefolyása egészen fölismerhetlenné lesz és csak a sugárparenchymban

Á övé 195
WESTFÁLIAI CARBONNÖVÉNYEK., 29

való különös bővelkedés mutatja, hogy az illető helyek e főbélsugár folyta-
tásában fekszenek. A másodlagos bélsugarak száma igen jelentékeny. A mint
említettem, a fa erősen összenyomva lévén, a hosszcsiszolatok csak kevés
helyen adnak tájékozást. Az egyik csiszolat magában foglalt két csomóvona-
lat, e kettőnek egymástól való távolsága, illetőleg a csomóköz magassága
13 mm-t tesz; körülbelül éppen annyit, mint a fönt említett $6-ik számú
példánynál. Az alsó csomóköz bélsugarainak felső végei részben vastag
lencseidomú parenchymtömegekben való elszélesedést mutatnak, egészen
hasonló ahhoz, a mit WILLIAMmsoN (Il. c. P. IX.) a XX-ik tábla 24-ik képében
bemutat. Hasonló, de kisebb mértékben, duzzadás a felső csomóköz egy-
nehány bélsugarainak alsó végén is megfigyelhető. Ágátmetszetek, mint a
minőket a 86-ik számú csiszolaton láthatunk, itt nem fordulnak elő ; ellen-
ben a csomóvonalban ismét találkozunk ama kis parenchymmal körülvett
, levélnyomnyalábokkal, melyeknek száma ellentétben a 86-ik számú csiszo-
lattal, a faékek számával megegyezik. E tekintetben is megegyezik WILLIAMSON
imént idézett rajzával. A főbélsugarak viselkedése megfelel a harántcsiszo-
laton tett megfigyeléseknek. Hgy részük osztatlanul végig fut a csomóköz
egész magasságán át, másokat behatoló tracheidnyalábok többé-kevésbbé
szétosztanak. A sugarak szélessége, eltekintve végükün levő elszélesedések-
től egészen 5 sejtsornyit (0,3 mm) tesz. A másodlagos sugarak 1—2 sor
szélesek ; igen gyakori azon eset is, hogy testük egyik része két, másika
pedig csak egy sorból áll.

A tracheidok radiális falazatát gyakran fedik 0,033 mm.-nyi radiális
hosszuságot mutató hasadék alakú pettyek ; de ezek gyakran megrövidülvén
egy kis harántúl széthuzott udvaros pettyekbe mennek át és ez esetben a
falazatot egy vagy több sorbán — utóbbi esetben mindig váltakozó helyzet-
ben — takarják ; radiális átmérőjük 0,012 mm-nyi magasság mellett egészen
0,015 mm-re sülyed.

A bélsugársejtek magassága többnyire nem sokkal nagyobb radiális
hosszúságuknál, sok sejtben a két átmérő majdnem egyforma. Tangentiális
csiszolatokban különböző magasságú álló négyszögek vagy szabálytalan
sokszögek alakját mutatják. i

A 23-ik számú példány a másodlagos fatest külső részének egy töre-
déke. Domború külső és homorú belső felületet mutat, szintúgy pontosan
radiálisan lefutó oldalfelületet is. A külső felület kerülete 56 mm-t, a darab
radiális vastagsága 25 mm-t tesz. A haránt csiszolatban a főbélsugarak
többnyire egészen a szélig tisztán követhetők; de a mint ezt a szerencsésen
csomón keresztül menő tangentiális csiszolat jobban mutatja, többé-kevésbbé
áthatolják tracheidnyalábok és ennek következtében egyes testekre föl-
bontva. Azt is láthatni itt, hogy a sugár felső végei szélesebbek mint ugyan-
azon csomóközben levő ugyanazon sugár alsó és középső részleteiben; de
ezen elszélesedett részletek nagyobb függőleges kiterjedésüek, mint a 69-ik

196 FELIX JÁNOS!

számúnál és a sugár egyéb részétől nem különülnek olyan élesen el,
0,6 mm-nyi szélességet is érnek el, melyre 11—12 egymás mellett fekvő
sejt jut, a sugár egyéb részét, melyet 5—6 egymás mellett fekvő sejtsor al-
kot, körülbelől 0,23 mm-nyi széles. A csomóvonalban ismét találkozunk a
lencseidomú parenechymtömegtől körülvett levélnyomnyalábokkal, de ezek
nincsenek olyan szabályosan elrendezve, mint a 69. sz.-ban és számuk ha-
tározottan csekélyebb mint a fanyaláboké. A tangentiális metszet egyik he-
lyén majdnem egyforma magasságban ama nyomnyalábokkal, egy hatalmas
tracheidnyalábok által áthatolt és ezáltal egyes részekre szétbontott
parenchymtömeg fekszik; az utóbbi részeket legjobban lehet rövid, széles.
lencseidomu bélsugarakkal összehasonlítani. Ezen képződmény tövében
sűrűbb és ennek következtében a csiszolatban sötétnek látszó tracheidszövet
alighanem valamely ág eredetét jelöli meg. A másodlagos bélsugarak száma
valamivel kisebb, mint a 69-ik számúban ; de a különbség nem olyan, hogy
azt másnak, mint egyéni ingadozásnak ne lehetne tekinteni. Radiális csi-
szolatban nézve az egyes bélsugársejtek majdnem mindig radiális hosszu-
ságuknál valamivel magasabbak. Sok sor p. o. 0,07 mm-nyi szélesség
mellett 0,09 mm-nyi magas; mások kétszer oly magasak mint szélesek
(0,15 mm : 0,07 mm). Különös alacsony sejtsorokkal kivételképen az is
előfordul, hogy a sejtek radiális irányban nyujtottak (p. o. 0,09 mm radiális
szélesség mellett 0,6 mm magasak.)

A 69- és 23-ik számú példányok szerfölött hasonlítanak a. WILLIAMSON
által leírt példányokhoz (I. c. P. IX. p. 323. t. XX. 14—21. 25. ábra), de
különböznek ezektől különösen az által, hogy a főbélsugarak egészen a
szélig világosan követhetők ; WILLIAMsown azonban (l. c. p. 326.) határozot-
tan azt mondja: cI have already shown that in all Calamites, save very
small ones, soon after leaving the medulla the primary medulary rays
almost entirely disappear).

A mi a 69- és 23-ik számú példányoknak az előbb leírt 86-ik számú pél-
dánynyal való összefüggését illeti, fölkellene előbb vetni ama kérdést, vajjon
amazok csak egy és ugyanazon faj különös öreg példányainak tekinthetők-e,
vagy más fajhoz számíthatók-e. Véleményem szerint ez utóbbi nézet fogad-
ható el, minthogy 86-nál ajóval vékonyabb fatest mellett már sok bélsugár
elenyészőben van; mig ellenben azok 69.és 23. harántcsiszolataiban már puszta
szemmel is egészen a külső szélig követhetők. Ezen körülmény Artlhropilys
lineata Bxwxaurr-tól is megkülönböztethetné, melyről szerzője (1. c.) a kö-
vetkezőket mondja: sRayons primaires peu apparents et peu étendus en
hauteur;n de igen közeli rokonságban vannak vagy egyenesen vele egyesí-
tendők a chemnitzi Arthropitys bistriata Corra sp. nevű fajjal. Sajnála-
tomra a kérdést nem dönthetem el véglegesen, minthogy e fajról csomóvo-
nalakon keresztül menő jó tangentiális csiszolataim nincsenek. Úgy látszik,
hogy A. bistriata még abban különbözik az A. communis-tól, hogy annál, amint

WESTFÁLIAI CARBONNÖVÉNYEK. 127

ezt több chemnitzi példánynál megfigyelhettem, a béltest igen sokáig (min-
dig?) megmarad ; ellenben az utóbbinál a törzs korán üregesedik és csak
csomóvonalain maradnak meg a diaphragmák.

Végül a 69-ik számú példány megmaradásának állapotját illetőleg
volna még megjegyzésem. Ugyanis a harántcsiszolatban azt lehet helyen-
kint észrevenni, hogy az erősfalú tracheidsorok összenyomottak; ellen-
ben a köztük fekvő sugárparenchym vékonyfalú sejtjei teljes épségben
őrizték meg eredeti alakjukat. Ez esetben azt kell hinni, hogy a vé-
konyfalú parenchym-sejtek gyorsabban teltek meg a megkövesítő
anyaggal, mint a tracheidok, úgy hogy a megkövesedési folyamat első
stadiumai után a fatöredékre ható nyomásnak több ellentállást fejt-
hettek ki, mint a tracheidok. Ezen részek a haránt és tangentiális csiszo-
latban bélsugarakban levő bővelkedésükkel föltünnek, minthogy a sugarak
sokkal közelebb feküsznek egymás mellett, mint ez a megtartás rendes
állapotjában volna.

LGyginodendron Oldhamium WirnL.

E növény szerkezetét már WILLIAMsoNn oly kimerítően leírta (l. c. P.
IV. és XVII.), hogy a rendelkezésemre álló szép anyag sem ad alkalmat
újat mondhatni. WILLIAMsowx azon véleményét, hogy Rhachiopteris aspera
nem egyéb mint [Lyginodendron levélnyele, szintén megerősíthetem ;
Kaloxilon HookeriY pedig WILLIAMsoN és Scorr??Y szerint e növény járu-
lékos gyökerei.
Heterangium Grievi WILL.

Ezen genus maradékai ritkán fordulnak elő a wesztfáliai gumókban,
de tökéletesen megegyeznek az angolországiakkal (Cf. Wrinn. 1. c. P. IV.).

Dadoxylon Schenki MORGENR. sp.

Ezen már előbb idézett első közleményemben (I. c. p. 60. 212.) meg-
említett fajról új és tökéletesebben megtartott példányt (121. sz.) kaptam.
Megőrizte béltestét és elsődleges fáját. A darab harántmetszete elliptikus
kerületű, a nagyobb tengely meghalad 34 mm-t. A szintén elliptikus bél-
test méretei 7 mm, illetőleg 11 mm-t tesz. A bélparenehymből csak egy kes-
keny, a fához simuló szegély maradt meg, melynek sejtjei aharántcsiszolatban
sokszögüeknek mutatkoznak ; a hosszcsiszolatban a középpont felé fekvő sej-
tek körülbelől isodiametrikusok ; a fatest felé azonban függőleges irányban

k V. ö. ezen vizsgálatok I-ső részét, 49 [201] I. további WritLiamson l. c.
P. VII. p. 13—23, t. V-VII.
kk WILLIAMSON and Scorr, 1]. c. P. III.

198 FELIX JÁNOS:

meghosszabbodnak és magán a fán végre magas, álló négyszögekhez ha-
sonlítanak. Az elsődleges fában a tracheidok falazatai többnyire lépcsős
megvastagodást mutatnak; a másodlagos fában a radiális oldalakon apró
udvaros pettyeknek egy, ritkábban két sora áll. A mindig egyszerű bélsugarak
a tangentiális csiszolatban föltünően alacsonyak, sokan csak egy, egészen
két sejtsor magasságúak ; a legmagasabb hat sorból állott. A bélsugarak
ezen alacsonysága és a tracheidok radiális pettyeinek egysoros helyzete lé-
nyegesen megkülönbözteti a MoRGENROTH? részéről és általam is ezelőtt
leírt példányoktól ; de egyelőre nem hiszem, hogy ama sajátosságok új faj
megállapítására feljogosítanának; mert olyan különbségekre vonatkoznak,
melyeket egy és ugyanazon faj gyökerének, törzsének és ágának fájánál ta-
lálunk; sőt inkább az a véleményem, hogy a leírt 121 számú példány fiata-
labb ágfa és a külső alakra és a méretekre vonatkozó, az előbbeniben emli-
tett adatok igen jól szólnak ezen vélemény mellett.

Egyéb, a gumókban bezárt fadarabok a Lepidodendron-törzsök töre-
dékeinek bizonyultak és tökéletesen megegyeztek a

Diploxylon stigmarioideum Wrutn.-nal.

Gyüjteményemben egy ilyen fatest ékidomú töredéke a 34-ik számot
viseli. Vajjon az ennek kerületéből csak kis mértékben elkülönített paren-
ehymatikus szövet tekinthető-e annak belső kérgének, ezt biztosan nem
lehet eldönteni. Az elsődleges fából, melynek tracheidjai egészen rendetlenül
helyezkednek el, csak egy jelentéktelen rész maradt meg ; ennél fogva ezen
szövet és a másodlagos toldalék közti határvonalról nem mondhatok sem-
mit; ez utóbbinak tracheidjai szabályos sorokban vannak elrendezve. Át-
mérőjük eleinte kisebb, mint az elsődleges elemeké; de gyorsan nagyob-
bodnak annyira, hogy végre ez utóbbiakat nagyságra nézve túlhaladják.
Falazatuk mind a radiális, mind a tangentiális oldalon hágcsóidomulag van
áttörve. A fatest radiális átmérője 17,5 mm-t teszen. Ezen kiterjedésen
belül körülbelül 125 tracheidot lehet számlálni. Ezeknek sorai között mér-
tékletes számban.futnak le bélsugarak ; melyek legtöbbje, a mint ezt a tan-
gentiális csiszolat mutatja, csak egy sejtsor szélességü és jelentéktelen
magasságu; de némelyeknél a magasság igen tetemes.

Az egysoruakon kívül többsorú sugarak is fordulnak elő, melyeknek
magassága azonban szélességükhöz viszonyítva nem igen jelentékeny, úgy
hogy az átmetszetben többnyire vastag lencseidomú kerületet mutatnak.
Ezek némelyikében a levelek felé induló nyomnyalábok láthatók. A haránt-
csiszolatban ugyanezt lehet megfigyelni mint a Stigmaria ficoides-nél, ugyan-

k MORGENROTH: Die fossilen Pfllanzenreste im Diluvium von Kamenz. —
Zeitschr. f. Naturw. 1883. Bd. 56.

, F-aeT 9
WESTFALIAI CARBONNÖVÉNYEK. 129

is, hogy nagy tracheidok egy csoportja után hirtelen sokkal számosabb
radiális sorokban sokkal szűkebb elemek következnek, melyek azonban
gyorsan nagyobbodnak és egészen rövid lefutás után a fa egyéb tracheid-
soraitól már nem különböztethetők meg. Ezen faj szerkezetét lerajzolta
WILLIAMSON (I. c. P. II.) a XXVII-ik tábla 23. 23 b-ik és a XXVIII-ik tábla
21-ik képében.

Gymnosperm-magvak.

A wesztfáliai anyagban sem hiányzanak a magvak azon különböző
alakjai, melyeket Wrrrxiamsow idézett munkájának VIII-ik részében leírt;
de új megfigyelésekre nem szolgáltattak alkalmat.

Gyüjteményem 35-ik számú gumójában levő szép mag Cardiocarpon
anomalum CARR.-hoz tartozik. Hosszúsága 6, szélessége 3,5 mm-t tesz.

TABLAMAGYARÁZAT.
IV-ik tábla.
Artiwopitys communis BINN. Sp.

1-ső ábra. Harántcsiszolat természetes nagyságban. (A szerző gyűjteményében a
86. számú példány.) A. szabályos köridomot a szerző kiigazította.
2-ik ábra. Ugyanazon számú példányból készített tangentiális csiszolat. A — ágak
kiinduló helyei.
3-ik ábra. Ugyanezen csiszolat négyszer nagyítva.
A — Ágak kiinduló helyei.
m — Levélnyomnyalábok.
x — Fanyaláb, mely a csomóvonalban megszakítás nélkül lefut.

V-ik tábla.
Arthwvopitys er. bistriata Corra sp.

1-ső ábra. Csomóvonalon keresztül menő tangentiális csiszolat (a szerző gyűjtemé-
nyében a 23. számú példány). 10-szer nagyítva.
m — Nyomnyaláb.
2-ik ábra. Harántcsiszolat. 10-szer nagyítva.
r. m — Bélsugarak.
tr. — Tracheidok.

Földtafi Közlöny, XXVI. köt, 1896. 9

130 HOLLÓS LÁSZLÓ:

A KECSKEMÉTI KUTFÚRÁSOK ALKALMÁVAL KIKERÜLT LIGNIT

Dr. HorLós LÁszLó-tól.F

A cFöldtani Közlönyv XXV. kötetében megjelent rKecskemét altalajav
czimű értekezésemben (337—342. 1.) megemlítettem, hogy a gőzmalom ud-
varán levő fúrólyukból 200—200,5 m mélységből elszenesedett fadarabok
(lignit) kerültek elő. A Gyenes téri fúrásból a következő mélységekből hozott
fel a tisztító lignit darabokat : 211,62 m, 21240 m, 214,03 m, 21426 m,
233,05 m, 235,23 m, 238,28 m, 23848 m, 24344 m, 245,15 m, 271,29
m. (A fúrómesternél látott Unio és Vivipara szerint 200,5 m-nél már le-
vantei rétegben voltak.)

Az egyes fadarabok végeiken rendesen elkopottak, lekerekítvék s így a
mandolához hasonlítanak. Rendszerint homokos kéreggel vannak bevonva,
melynek ragasztó anyagát igen apró pyrit oktaéderek teszik. A kavicssze-
rüen elkoptatott, lekerekített darabok durva guarzkavicscsal vannak keverve.
Ezen tényekből következik, hogy a fát messziről hozta ide a víz, útjában
elkoptatta s itt a sekélyes, vassulfátos vizből az organikus anyag pyritet
redukált, ami a finom homokkal együtt kérget képezett felületén.

A gyenestéri fúvásból kikerült fadaraboknak egy része már annyira
elváltozott, hogy megszáradva kagylós törést s szénfényt mutat. Egyik-másik
darab azonban oly ép, akárcsak az árvamegyei tözegtelepek fenyőfája.
Különösen üdék a 23848 m mélységből felkerült, valószínüleg ág-darabok,
melyekből a legtisztább mikroszkopi metszeteket készíthettem borotvával.
Ezeknek radiális metszetében a tracheidok udvaros pettyei többnyire a sejt
hosszában egyenkint s egymás után, jókora távolban állanak, de helyenkint
opponálva, párosan is előjönnek. A külső udvar elliptikus, melynek nagyobb
tengelye a bélsugarakkal párhuzamosan fut. A tracheidok horizontális
irányban a bélsugár parenchymával vannak áthatva s ez többnyire gyantát
tartalmaz. Az egy bélsugarat képező parenchym sejtek egymás fölött igen
különböző számú (2—8) emeletet képeznek. Sejt falaikon helyenkint befű-
zödéseket látunk, más helyeken egy vékonyabb harántfalat, mely szomszéd-
jukkal köti össze. Itt-ott az egyes bélsugárparenchym sejteken rézsút álló,
egy vagy több, tangentiális pettyet vehetünk észre.

Tangentiális metszetben a gyantavezető parenchymsejtek bőven for-
dulnak elő s ezek a haránt metszetben is felismerhetők.

Számos metszetben vizsgáltam s azt találtam, hogy a Gupressinoxylon

kt Bemuttatatott az 1896. április 1-én tartott szakülésben.

KECSKEMÉTI LIGNIT, 131

GöpPERT typusába (ZITTEL: Handbuch der Palaeontologie II. Bd. p. 862.) tar-
tozik; minthogy azonban sem összehasonlító anyag, sem kellő irodalom
nem állt rendelkezésemre, több mikroszkopi készítményt fadarabokkal s a
rajzzal együtt Dr. Fenix J: egyetemi tanár úrnak Lipcsébe küldtem köze-
lebbi meghatározás végett.

Dr. FEurx tanár úr hozzám intézett szives válaszában azt mondja, hogy
véleménye szerint a Gupressinorylon pannonicum (Ung.) FErix-hoz tartoz-
hatik. (V. ő. Ferix J.: Magyarország faopáljai palaeophytologiai tekintet-
ben. — A m. kir. földtani intézet évkönyve. VII. köt. 35. 1.) Az udvaros
pettyek radiális átmérője 0,012—0,018 mm között ingadozik. E fa hazánk-
ban nagyon el volt terjedve (V. ö. Srauzs M., Magyarország kövesült fatör-
zsei. — A Természettud. Közlöny V/I/-ik pótfüzete, 184. 1.). Ismerjük a kö-
vetkező hazai helyekről: Tekerő és Kő-Boldogfalva (Hunyad megye), Árka
és Tony (Abaúj-Torna m), Zamutó (Zemplén m.), Sájba (Zólyom m.), Gyepű-
Füzes (csatti árok Vas m.), Pilis-Szent-Kereszt (Pectunculus homok, Pest-
P.-S.-K.-Kún m.) és végre a budapesti Gellérthegyről.

A többi, különböző mélységből felkerült fadarabok is a coniferák
jellemző sajátságaival birnak. Hiányzanak belőlök az edények, s a tracheidok
falai udvaros pettyekkel vannak ellátva. Megtartási állapotuk azonban nem
a legjobb. 245,15 m mélységből egy 3—4 cm átmérőjü s vagy 7 em hosszú
fadarabon 38 évgyűrű látható. Keresztmetszetén majdnem lencse idomű,
erősen lapított. Mikroszkopi keresztmetszetének rajza egyezik ZITrTEL 414.
ábrájával, de a gyantajáratot nem láttam, minek oka hihetőleg ritkaságában
rejlik. Hosszmetszetében a tracheidok belsejében a tertiár membran majd
mindigspirálisan redőzött. Ez azonban csakigen halványan mutatkozik ép úgy,
mint a felette ritka udvaros pettyek. Ugyanazon fának több radiális metsze-
tében olyan keskeny, rézsút álló, lencseidomú átlyukgatottság mutatkozik,
mint aminő alakú a nummulit keresztesiszolata. Ezen nyílásoknak hossz-
tengelye a membran spirális redőzöttségével párhuzamosan fut. A nyílások
alig kivehető udvarral birnak, egymás után, mindig egyenkint állanak s
soha sem érintkeznek. Ugyanazon metszetek más részében a nyílások
kerekdedek.

A bélsugár parenchyma 8—12 emeletben fekszik egymás fölött. Sejt-
falai vékonyak, símák (nem Pinus) s vékonyabb, síma, rézsút falakkal van-
nak összekötve. A pettyek itt is felette ritkák.

Sajátságainál fogva ezen fadarab a Pilyorylon Kgaus typus a csoport-
jába tartozik (ZrrrEL : Handb. II. B. p. 862.)

A kecskeméti fadaraboknak legnagyobb része ide sorozandó, úgyszin-
tén a csongrádi kútfúrásból 237—239 m mélyből való darabok is.

A gőzmalom udvarán 200—200,5 m.-ről felkerült nehány száz darab
apró, mandolaszerűen koptatott fából az egyik a Pityoxylon Kgaus typust
a legszebben mutatja. Radiális metszetében a tracbheidokban a spirális rajz

gr

132 IRODALOM.

felette éles és azon helyeken, hol a radiális falról egyes darabok leszakadoz-
tak, ott a spirális csonkjai fűrészfogszerűen merednek a középtérbe. A tra-
echeidok radiális átmérője — 5—7 pw, az udvaros pettyek nagyobb átmé-
rője— 2.

Minthogy a legkiválóbb specialisták szerint wa legtöbb fosszil tűlevelű
fa rendszertani tekintetben igazi especiesv értékével nem birhatv (FEnrx J.
Magyarország fosszil fái. — A m. kir. földt. int. evkönyve VIII. k. 152. 1.) s
minthogy egy ugyanazon fa metszetei nagyon eltérők lehetnek, csakis a ty-
pus meghatározására törekedtem.

IRODALOM.

(6). Hanavárs Gyuna : Az Alföld Duna Tisza közötti részének földtami viszo-
nyai. (A magyar kir. Földtani Intézet Évkönyve. Budapest, 1895. XI. kö-
tet, 3. füzet, 101—173 lap, a III —VI. tábláva).

A nagy magyar Alföld altalaját e derék munka először ismerteti pontos meg-
figyelések alapján. Geologiai ismeretek tekintetében az elmult legutolsó évtizedig
Alföldünk úgyszólván terra incognita volt, melyről csak dogmatikus hypothesisek
szóltak és közkeletű ma a vélemény, még tudományos körökben is arról, hogy a
geologiai jelen korig, a diluvium végéig tenger vagy beltó borította el az egész
magyar medenczét.

Hazánk kenyeret adó területéről, a magyar fajtól legsűrübben lakott sík-
ságról szól e munka. Olvassa azt örömmel ne csak a geologus és technikus, kiknek
első sorban mint alapvető ismeretek tárháza van szánva, hanem mindaz, kit
Alföldünk felépítése és keletkezése érdekel.

Síksági geologiánk, mely pedig nem kevésbbé jelentőséges, mint hegy-
ségeinké, vagy talán gazdasági tekintetben még közelebbi érdekü ennél, most van
keletkezőben. Az alföldi artézi kútfurások adják hozzá a tudományos anyagot,
melynek Haravárs lőn a feldolgozója, mint ilyen hivatott vala ő az Alföldnek
altalajáról általánosító földtani leírást közzé tenni. Közvetlen utazás közben való
megfigyelések és nagy fáradozással összeszerzett furási adatok feldolgozása alapján
készült el a munka.

Irodalmi jegyzék $ előzi meg a tulajdonképeni tartalmat, melynek részei :
I. Orographiai leirás. II. Földtani viszonyok. III. Artézi kutak. Végkövetkeztetések,

Az első rész szükszavú és inkább hypsometriai, mintsem orographiai képét
nyujtja a Duna Tisza közének.

k E jegyzékből kimaradt Peck A.: Die Donau (Vortrüge des Vereins zur Ver-
breitung Naturwiss. Kenntnisse in Wien. XXXI. Jahrgang. Heft 1. 1891.) értekezésé-
nek felemlítése, melynek 23—29. lapjain épen a szerző munkái nyomán figyelemre
méltó tételek vannak az Alföldre vonatkozólag. Egyebek között ráutal PENCK arra,
hogy a pannoniai síkság kitöltése folyóknak tulajdonitandó.

IRODALOM, 133

Annál alaposabban tárgyalja a második rész a; felszínen megjelenő üledéke-
ket. Megfelelő körülményességgel írja le a medencze északi és déli peremén kibuk-
kanó neogen periodusbeli kk mediterran, szarmáta és pontus-levantei emeleteket.

Világos bizonyítással mutat reá Haravárs arra, hogy miként édesedett meg
a magyar medencze harmadkori tengere a levantei korig, melynek végével az álló
víznek uralma az Alföld felett megszűnt. A diluvialis képződmények tárgyalásában
Haravárs-nál először olvashatjuk irodalmunkban azt, hogy a homok és a lösz, a
Duna Tisza közének e diluvialis lerakodásai nem édesvízi tengerben vagy tóban,
hanem folyómedrekben és szárazföldön mint subaörikus képződmények támadtak.
Nagy jelentőségű az Alföld talajának értelmezésében a szerzőnek ama megfigyelése,
hogy a futóhomok okozta egyenetlenségek nem csak a diluviumba tartoznak,
hanem a jelenkorban is támadnak; sőt még az a löszszerű sárga föld is, mely a
Dunának ó alluviumán elterül, részben subaérikus eredetű lehet, mert aa löszt
létrehozó erők még ma is működnekv. Azon nézet, hogy a Duna Tisza közének
homok területein nincs éles határ a diluvium és az alluvium között, nagyon elfo-
gadható ; de ezzel szemben kevésbbé érthető az, hogy mért választja el oly élesen
a szerző a tisztán subaérikus löszt korra nézve a lösznemű sárga agyagtól, mely-
nek részben a subaérikus keletkezéséhez a víz lényegesen hozzájárúlt ? Hiszen az
nyilvánvaló, hogy a diluvium korabeli folyóvízekben és mocsarakban az egykorú
porhullások hasonló képződményeket létesítettek, mint a minőket HaLavárs csupán
az alluviumból ír le! Azon eredmény tehát, mely a löszt és a vizi lerakodásokkal
elkeveredett löszszerű sárga agyagot egymástól elkülöniti (130 1.), a homokot azon-
ban a diluvium és alluvium között éles határokkal szétválasztani nem képes
(115 1.); végre pedig az artézi kutak furólyukaiban a diluvium felső határát éles-
nek állítja (169 1.) elénk, nélkülözi egyfelől a következetességet, másfelől a meg-
győző bizonyítékokat.

A diluvium és az alluvium elkülönítését a Duna Tisza közötti Alföldön annál
kevésbbé tekinthetem úgy megállapítottnak, hogy ezek körülhatárolásában a jövő
részletes kutatások nagyobb változtatásokat ne tehetnének, minthogy palxonto-
logiai adatok nem támogatják a térképi különválasztást. Emlős állatok maradvá-
nyai nem kerültek elő bizonyitékul; a gyüjtött puhatestűek héjai pedig diluvium-
ban kivétel nélkül ugyanazoktól a fajoktól származnak, melyek az Alföldnek leírt
területén még ma is élnek. Haravárs azon tapasztalata, hogy a diluvium és az
alluvium édesvízi és szárazföldi mollusca faunája teljesen ugyanaz (122 1.), felette
becses és jól megvilágítják azon nehézséget, melyet Alföldünkön a diluvium és az
alluviumnak felismerése emlős maradványok hiányában okoz.

Az alluvialis képződmények fejezetében vannak a tavak, turjánok és őrjegek,
valamint a székes és a tőzeges területek geologiai viszonyainak rövid leírásai.

A harmadik rész az artézi kutaké. A Duna Tisza közén történt furások bő
jegyzékében hasznos tapasztalati adatok gyűjteménye van, melyet a geologus és a

$k Az céran időjelző a bolognai földtani congressustól elfogadott és a magyar
geologusoktól is átvett nomenklatura szerint egész geologiai csoportokra, tehát itt a
kenozoira illik rá. (L. Földtani Értesítő III. 147 lap és Földtani Közlöny 1886. év-
folyam 31. lap.

134 IRODALOM,

technikus egyaránt hálásan fog igénybe venni. A zombori, szabadkai és szegedi
kutak furás körülményei és profiljai részben a szerző megelőző hasznos és
tanulságos közleményeiből vétettek át; azonban sok ujat is tartalmaz e fejezet a
két első nagy város furásainak ismertetéseiben.

Az eredmények közül kiemelhetjük, hogy a kifolyó vizet adó artézi kutak a
Duna Tisza közén kb. 110 méternél kisebb tengerszinti magasságban fekvő helye-
ken remélhetők; továbbá, hogy az artézi kutak vize a levantei emelet homok-
jából fakad.

A harmadik rész végkövetkeztetései állítják elénkbe az Alföld altalajára vo-
natkozó ismereteket, melyeket tulnyomóan nagyobb részükben Harnavárs fárado-
zásainak és számos megelőző tanulmányának köszönhet geologiai irodalmunk.

Ezek szerint a 22—17 m vastagságú alluvium alatt, — vagyis futóhomok,
löszszerü sárga agyag és tiszta homok alatt — 94,16—173,24 m vastagságban fek-
szik az agyagos homok vagy homokból és java részt agyagból álló diluvium, mely-
nek különböző anyagú rétegei változó vastagságuak és közel fekvő helyeken és
egymás felé kiékelődnek (1. a VI. táblát). Bizonytalannak mondja a szerző a dilu-
vium és a levantei emelet között a határt, de határozottan kiemeli, hogy a folyó-
beli eredetű diluvialis lerakodások nagy mélységre érnek le és valószinű alsó ha-
táruk Szegeden, Hódmezővásárhelyen 72—98 méterrel a tenger színe alatt fekszik,
a mely körülményből önként folyik ama nyilvánvaló következtetés, hogy a levan-
tei kor üledékének felülete az Alföld közepe felé lejtősödik, és hogy az Alföld al-
talaja a diluvialis korban is még sülyedt, mely folyamat valószínüleg még ma
is tart.

Azon vastag homok lerakodások alatt, melyek a levantei kort az altalajban
képviselik, csak a valószínüség szerint fordul elő Zombor és Szabadka között egy a
pontusi emelethez tartozó agyag complexus, melynek alját 600 m mélységben még
nem verte át a furó. A levantei emeletnek gazdag, puhatestű fauna által jellemzett
rétegei egész határozottsággal édesvizi tó lerakodásainak tekintendők (112. és
125. lap).

A szerző ezen eredményt egy megelőző közleményéből idézett palsxontolo-
giai adatok alapján elvitázhatatlan bizonyosságul állítja elénk.

Kevésbbé meggyőzőnek vélem azonban a, szerzőnek azon érvelését, melylyel
annak lehetőségét támogatja, hogy a Duna a diluvialis korban Vecsés, Monor, Pilis
felé a budapest-szolnoki vasutvonal irányában a mai Tiszának folyt volt (125. 1.)

A Budapest vidéki u. n. plioczén kavicsokat Hazavárs a levantei emeletbe
helyezi X és ezeket egy tóba ömlő folyó tófenéki törmelék-kupjának tartja. Biztos
tapasztalatokból ismeretes az, hogyha valamely még oly sebes, görgeteget szüllító
folyó nyugvó vízbe ömlik, hordalékát azonnal leejti és nem szintes, hanem
925—30"-al hajló rétegzési telepeket épít föl.

k B kavicstelepek a belőlük származó Mastodon Arvernensis M. BORSINI sze-
rint, és saját gyüjtésemből hozzátehetem a Hipparion cf. gracilet-t is, folyóbeli lera-
kodások, kétségtelenül a diluviumnál idősebbek és a közép- és déleurópai pliocennal
azonosítandók; azonban nem nagy kiterjedésű folyó lerakodások és a tulajdonképeni
levantei emeletnek még legfelső szintjével sem egyeztethetők teljes biztossággal a
még hiányzó közelebbi palaeontologiai alapvetés nélkül.

IRODALOM, 135

A puszta-szentlőrinczi kavicsbánya tanulságos képe (113. 1.) a kavics alján
látható szintes rétegzéssel világosan bizonyítja a Budapest körüli plioczén kavics
folyóbeli eredetét.

Érdekesen írja le szerző a Duna és a Tisza ártéri üledékeit és a Duna régi
medreit. E közben nem először hangoztatja, hogy a Duna egykori ágyát a Czegléd-
Szolnok felé irányuló völgyeletek egyikében lehet keresni. Bárha elsőrendű tekin-
télyek nézete volt ez, az eddigi ismeretek között e föltevésnek bizonyítékait nem
találhatom. Haravárs a diluvium elejére, midőn az eltünő levantei tó helyén
folyómedrek kezdenek kifejlődni, helyezi a Duna délkeleti folyás irányának
lehetőségét.

A Duna Tisza közötti földháton, mely Czegléd táján is még 104 méter ten-
gerszín feletti magasságban van és Monor, Pilis táján 140 méter magasságú, eddig-
elé nincsenek kimutatva a budapestvidéki plioczén korú és diluvialis kavicsok, me-
lyeket az erre folyó Duna okvetetlenül lerakott volna.

Azonfölül a P.-Szt.-Lőrinez, Rákos-Keresztur és Vecsés között levő plioczén
kavicstelepnek felszíne valamivel mélyebb fekvésű a Czegléd felé elnyuló völgye-
let vízválasztójánál. Későbbi tektonikai folyamatok, nevezetesen a Duna és Tisza
között levő földhátnak kiemelkedése nélkül tehát el nem képzelhető, hogy a dilu-
vialis Duna nagyobb esésű délkeleti irányát a jelenkorban elfoglalt hosszabb és
kisebb esésű meridionalis irányába átváltoztathatta volna. Annál nehezebb ezen
irány változás megértése, minthogy a két irány közötti szögben Kecskemét és
Szabadka között tetemes magasságú összefüggő területek fekszenek. Nincs kizárva
a lehetőség, hogy a Vecséstől Csegléd felé elnyuló völgyeletben a Duna hajdani
plioczén korú avagy diluvialis medrét be fogják bizonyítani a sűrűbben egybegyülő
adatok. Ez idő szerint azonban inkább azon számos völgyületek egyikének kell ezt
is tekinteni, melyek a Duna Tisza közét szeldelik és annak térszíni jellemvonását,
valamint vízrajzi természetét megszabják.

Élvezettel lehet olvasni a jó magyarsággal írt müvecskét, mely hivatva van
uttörőül szolgálni az ezutáni alföldi geologiai kutatások számára. Ohajtandó, hogy
ezt a specialisan magyar geologiai irodalmat Harnavárs még az Alföld tiszántuli
nagyobb részének ecsetelésével gazdagithassa és ekként egy avatott megfigyelőnek
módszere és munkássága nyilatkozzék meg egy nagy kiterjedésű egységes föld-
darab geologiai megismertetésében. Dr. Lóczy Lajos:

(7). Honrvárm Zorrán: A víz munkája a Kis-Kárpátok keleti oldalán.
(Földrajzi Közlemények 1894. XXII. k. 305. 1.)

Szerző a Kis-Kárpátok keleti oldaláról vett példákkal akarja a folyóvíz rom-
boló hatását illusztrálni. Geologiai szempontból azonban értekezése néhány téve-
dést foglal magában, így a lösz képződését, eredetét illetőleg s a hegyképződésre
vonatkozólag. BSE

(8). TéGrás GáBoR: A rómaiak bányászati technikája az erdélyi Ércz-
hegység leletei szerint. (Erdélyi Museum-Egylet Orvos és Természettudo-
mányi Értesítője. 1894. XIX. k. 323. I.)

Szerző a Zalathnától mintegy 5 óra járásra elterülő Korabia csúcson és a

136 IRODALOM.

Zalathna és Bucarus határán levő Botesiu hegyháton tett megfigyelései alapján
a rómaiak bányászati módjával ismertet meg. Teljesen megegyezik ez azzal a mód-
dal, melyet Hispániába is használtak s melyet Diopok és Purwsius leirásaiból isme-
rünk. A hegy kőzetét tűz által porhanyóvá tették s addig haladtak ily módon előre,
míg a telérekhez értek. Az érczeket zsákokba rakva kézről-kézre adták. Ezután kő-
mozsarakban összezúzták, mire kőböl készült kézi malmokban finomabbra őrölték.
Az így nyert lisztből úgy mosták az aranyat, mint a mi czigányaink.

Hispaniában aláásták a hegyet s mikor a munka eléggé előre haladt kiütöt-
ték a gyámoszlopokat. Az így keletkezett réseket arrugiának nevezték. Erre a
hegyek vízeit egy corruga nevű csatornában gyüjtötték össze s rábocsátották a
törmelékre. A völgyekben agoga nevű árkokba vezették a vizet s cserje-ágacskákat
(ulex) raktak a vízbe. Ezek felfogták az aranyat. Az ulexeket azután elégették,
s az aranyat kiolvasztották.

Az arrugiának a Korabia hegy Geruga nevű külvágata felel meg. Helyenkint
a tűz hatása kimutatható. A corrugák nyomait is feltalálhatjuk, sőt a hegy tetején
egy 200 lépésnyi átmérőjü műtó található, mely vízgyűjtőül szolgált. Az őrlőkö-
vek régente szintén nagy számmal fordultak elő. Az egyik délre néző völgy innen
is nyerte nevét: Valye Ruzzi. A bányák világítása olajmécsekkel történt. Ilyeneket
találtak a botesi sírmezők kiásásánál is. BESE

(9). Die Goldwáschereten Siebenbürgens. (Ungar. Montan-Industrie-Zei-
tung. 1894. 74. 1).

A jelenleg még üzemben lévő aranymosó telepek a Szász-Sebesi völgyben
vannak. A leghíresebb az Oláh-Piáni. Az aranytartalmú alluvium mintegy 20 km
széles, és 4—10 km hosszú. Feküjét neogen és eoczén korú, vagy kristályos kőzetek
képezik. Aranyat a homok- és kavicsrétegek tartalmaznak, köztük agyag foglal he-
lyet. A kavics áll guarz, gnájsz, csillámpala, gránit, homokkő stb.-ből. Állítólag
itacolumitot is találtak benne. Az arany lapos lemezek alakjában fordúl elő. A telep
2—10-szer szegényebb az Altai vagy Ural aranymosó telepeinél. BAB

(10). MuwsxÁcsr BERNÁT: A magyar fémmevek őstörténeti vallomásai. (Aka-
démiai Értesítő. 51. füz. 1894. 129. D.

Muwxxácsi a magyar fémnevek eredetével foglalkozva igen érdekes követkéz-
tetésekre jut a magyar és a vele rokon népek őstörténelmét, nevezetesen azon kér-
dést illetőleg, hogy mely időben történt elszakadásuk ?

Minket fejtegetéseinek eredményeiből itt közelebbről csak az érdekel, hogy
a fémek ismerete s kezelése nem természetesen fejlődött, nem eredeti elem a ma-
gyar és vele rokon népek műveltségében, s hogy továbbá még a területi és nyelvi
közösség korában az iráni és kaukazusi befolyás révén megismerkedtek a rézzel,
és később a legnyugotibb finn- lapp ág elszakadása után a többi fémekkel is. Az
arany, ezüst, ón, ólom és vas ismerete az ugor népek nyugoti ágához (a finnhez és
lapphoz) germán, a keletihez iráni műveltségi hatás révén jutott. B.HG

IRODALOM. 137

(11). TEnnyessrczgv KÁLMÁN: A jégbarlangok keletkezéséről. (Pótfüzetek
a Természettudományi Közlönyhöz. 1894 XXVIII. f. 86. 1.).

Szerző a dobsinai jégbarlangban megfigyelt viszonyokból kiindulva a jég-
képződés folyamatát igyekszik megmagyarázni a jégbarlangokban. Eddig főokul a
barlang alacsony hőfokú levegőjét tartották. A vizsgálódások már most azt bizo-
nyítják, hogy a levegő állandóan 0" fölötti hőmérséklettel bir. A fagyás vég okát
tehát a talajban vagy a falban kell keresnünk. Megegyezik ezzel az a körülmény
is, hogy a jégképződés nyáron tart, télen pedig szünetel, mi a talajhő terjedésére
vezethető vissza. TEgrawpax a sziliczei jégbarlangot vizsgálva, arra az eredményre
jutott, hogy a talajban lévő, télen képződött jégtömegek olvadásából származik a
víz. Ez azonban nem egyezik meg azzal, hogy télen a barlang falából kicsöpögő
víz meglehetősen enyhe. Ezenkívül azt is észlelhetjük, hogy eső után 12—20 óra
múlva már észlelhető a vízmennyiség növekedése.

Ha a barlang fala 0" alatti hőmérséklettel bir, akkor a talajon átszívárgott víz,
mely úgyis már tetemesen lehült, a barlangba jutva, mint vízcsepp nehány pillana-
tig odatapad a sziklához, s ez éppen elég arra, hogy jéggé változzék. iszyABis

(12). Hawusz Isrvás : Hazai javasvizeink történetéből. (A magy. orvosok és
természetvizsgálók 1894. évi XXVII. vándorgyűlésének munkálatai).

Szerző a régibb és ujabb irodalomból vett adatok alapján több kevésbbé is-
mert, és néhány ismertebb gyógyforrást említ fel s ismertet meg. B. B

(13). Rermawnw Awrar: Eine Moranenlamdschaft in der Hohen Tátra
und andere Gletscherspuren dieses (rebirges. (Mittheilüngen d. k. k. Geo-
graphischen Gesellschaft in Wien. 1893. XXXVI. k. 473. ].

Szerző egy igen érdekes értekezésben a Magas-Tátra D- és É-i oldalán vég-
zett megfigyeléseiről számol be, melyeknek czélja a Tátra hajdani jégárai nyomai-
nak a kimutatása volt. A D-i oldalon a Koprova és a Fehér-víz völgyek közötti sza-
kaszt vizsgálta át. A hajdani glecserek morénái a Tátra déli oldalán kettős alakot
nyertek. Az oldalmorénákból morénasánczok keletkeztek, melyek a tulajdonképeni
völgyek folytatását képezik. A hegység oldalait borító glecserek pedig morénater-
rasszokat létesítettek, melyeknek száma 5. Az első a Handlowa völgy előtti terrasz ,
melynek a helyi neve cJannyv vagy lyukak, mi felületi alakulatát tekintve igen
találó elnevezés. A második a Furkota-völgy előtt elterülő. Itt REHMANN a
cRakitov-Verchv alján két új moréna tavat fedezett fel, melyek közül a keletit
RicHTHOFEN- a nyugotit Srur-tónak keresztelte el. A Mlinica patak völgye előtt te-
rül el a harmadik terrasz, melyet cCsorbai-terraszv névvel illet a szerző. Itt egy
érdekes bifurcatio tünik elibénk. A Mlinica patak ugyanis a csorbai tó táján két
részre oszlik, az egyik ága K-nek fordúl s a Poprádba ömlik, míg a másik tovább
folytatja útját D-nek s csak Lucsivnánál éri el a Poprádot. A menguszfalvi völgy
és a felkai völgy között a batizfalvi terrasz foglal helyet. Az ötödik és utolsó ter-
raszra végre a Tarpatak völgye előtt akadunk reá. A terraszok a hegység Ny-i ré-
szében sokkal hatalmasabbak mint a keletiben. Ez a jelenség a talajnak, melyen a
morénák lerakodtak, a különböző magasságában leli magyarázatát. A morénák ki-

138 IRODALOM.

terjedési határa nem egy helyütt egész közel a Poprádhoz nyúlik le, mit a nagy és
összekarczolt gránittömzsök bizonyítanak.

A Tátra É-i oldalán a glecserek sokkal kisebb kiterjedéssel birtak ; nem értve
azonban ezt a hosszanti kiterjedésükre. A Tátra É-i oldala előtt ugyanis egy eoczén
hegyszorúlat vonul végig, mely a Tátra felé meredeken lejt s a glecserek elé elhá-
ríthatatlan akadályt állított. A glecserek csak a rajta áttörő folyammedrekbe ha-
tolhattak s így összeszorítva nagyobb hosszanti kiterjedést nyertek ; a D-i oldalon
ellenben a Tátra közvetlenül ereszkedik le a síkság felé s így a glecserek itt aka-
dálytalanul fejlődhettek ki, de egyúttal hamarabb lelték végüket is. Értekezésének
egy pontjához azonban némi észrevételt szeretnék fűzni. A 486. lapon a Mlinica
völgyében egy gránitlapon talált mélyedésekről s az 515. és 516. lapon a aZa Mni-
chem völgyben található apróbb tavakról szólva, azok keletkezését a víz ehemiai
hatására vezeti vissza. Idézi RorH Samu szavait: xHzen medenczében terül el a
1966 m magasságban fekvő Fagyas tó.X A medencze déli, nyugoti és keleti lejtőit
hatalmas törmelékmezők borítják, alján azonban többnyire látszanak a szálban
lévő szikláknak gömbölydedre koptatott dudorai. A tó jobb oldalán széleshátú
dombocska van, melynek simára horzsolt felszínén különböző nagyságú (20—100
lépésnyi kerületű) és esős időben vízzel megtelt medenczék terülnek el. Ilyen hát
zárja el a Fagyas tó lefolyását is. Ezen tó medre különben egészen sziklában van
kivájva és e tekintetben teljesen megegyezik a körülötte levé kisebb társaival és
valószínü, hogy medenczéjének keletkezése is hasonló okon alapszik, mint ezeké.
Hogy ezen ok a folyóvíz erosiója lehetne, az ellen már a mélyedések köridomú
alakja, valamint a be- és kifolyás medrének teljes hiánya szól. Szerinte e leírás
teljesen ráillik a Za Mnichem völgybeli tavakra is. Már most, hogy a köralakú,
kiesztergályozott, be- és kifolyás nélküli medret, a simára gyalult gránitlapon, hogy
akarja a víz sthermo-chemiais és cchemiaiv hatásából kimagyarázni, azt nem igen
értem. Hozzá járúl még az, hogy a közelben glecsernyomokat is konstatált.

Böckn Hucó.

(14. 15). Jelentés a cBalaton- Bizottságv 1892 és 1893. évi munkálkodá-
sáról. (Földrajzi közlemények XXII. köt. 1894. 113 és köv. lapok).

a) Lóczy LAJos: A Balaton geologiai történetéről és jelenlegi geologiai jelen-
tóségéről.

Szerző azon geologiai kutatások eredményéről számol be, melyeket mint a
sBalaton-bizottságv elnöke és tagja az 1892—93. évben végzett. Első sorban a
Balaton teknőjének keletkezési idejét és módját igyekszik megállapítani. Az előb-
bire nézve két momentum szolgáltat felvilágosítást. Az egyik az, hogy Kenesénél
és attól D-re is egy a pontusi időt követő korból fennmaradt régi folyammeder
nyomai láthatók. A kavics egy Elephas meridionalis fogat tartalmazott. Ez a régi
folyó, mely vizét mintegy 60—70 m hömpölygette a Balaton mai vízszine fölött,
kizárja a Balatonnak a létezését a plioczén korban. Egy másik pont mely felvilá-
gosítást nyújt, Siófoktól K-re a madarasi dülőnél található. Itt mintegy 4 méterrel

xX Rorn: Földtani Közlöny 1888. 345. 1.

IRODALOM, 139

a Balaton jelenlegi szine felett egy édesvízi diluviális lerakodás található. A kőzet
homok.A csigák és kagylók megegyeznek azokkal, a melyek a Balatonban jelenleg
is élnek, kétségtelenné teszik a kort az emlős maradványok. Elephas primigeuius
Buume. Rhinoceros tichorhinus Fiscn. stb. Mindez azt bizonyítja, hogy a Balaton
a diluvium idejében Siófoknál létezett és pedig a jelenleginél mintegy 5—6 m
magasabb vízfelülettel. A Balaton egykori magasabb vízállását különben a több
helyütt található szinlők is jelzik.

A Balaton keletkezési inódját pedig a pontusi rétegekben a, diluvialis korban
történt £—D irányú árkos vetődésében kell keresnünk. Valószínű az is, hogy va-
laha a Balatont Tihany és Szántód között egy hegyhát választotta ketté. Valószi-
nűvé teszik ezt a Balaton felvidék magaslatain észlelhető £—D irányu vetődések
és vizszintes eltolódások.

Ezután a Balatonnak a dynamikai geologia körébe tartozó viszonyaival
foglalkozik, s ebben a tekintetben a Balaton mint csekély vizű tó sok érdekes el-
térést tüntet elénk. Ilyen érdekes jelenségek ató befagyása, a rianások. A szél
iránya majdnem mindig É-ról Déli s ennek hatása meg is látszik. Érdekes a Ba-
laton medrének alakulása, mely különösen a K, D és Ny-i partokon egy 100—200 m
széles padkát mutat. A víz mélysége itt 1,20—1,50 m között váltakozik. A partok
alakulása a hullámok gördülésének az eredménye. Ez különösen a D-parton ész-
lelhető. E működés hatását a déli parton észlelhető turzásokban láthatjuk. Érdekes
az, hogy a víz mozgása az öblökbe nem hatol be s így az öböl előtt rakódik le a
fenéken mozgó hordalék. Ezen elzárt öblökben azután tőzegképződés indulhat s
indúl is meg. Az É-i parton ilyen elzárt öblöket hiába keresünk.

b) CHorwoky JEnxő: Jelentés a balatoni önműködő vízjelző készülékek
eredményéről. A tihanyi mérésról. A Balaton színeiról.

Szerző kitünően szerkesztett limnographok segélyével azon hatásokat vizs-
gálva, melyeket a meteorologiai viszonyok változásai a Balaton felületén előidéz-
nek, igen érdekes eredményekre jutott, a mi a Balaton csekély mélységét tekintve
nem is ejthet bámulatba. A genfi tavon, melynek közepes mélysége 300 m csak két
cgeichev észlelhető. A sekélyebb neuchateli tavon már sokkal complicáltabb moz-
gások fordúlnak elő. A Balaton ingadozásai a következő csoportokba foglalhatók ;

1. Azon ingadozások, melyeket a légköri változások, nevezetesen a szél
direct hatása okoz. Ide tartozik az az ingadozás is, melyet a tó két végén észlel-
hető barometrikus nyomáskülönbség okoz. A kettő, szél és nyomáskülönbség, egy-
mással combinálódik.

2. A keszthelyi öbölben észlelhető keresztseiche. Ennek a periodusa 40 mm.

3. Egy 11 és fél órai ingadozás, melynek kimutatása még több megfigyelést
igényel.

Szerző azonkívül ZELovicH KoRNÉL-lal együtt tachynsetrikusan felmérte a ti-
hanyi félszigetet. A basis a Külső-tó északi részén fekszik. Hossza 400 m.

A Balaton szineit illetőleg még további vizsgálatokra van szükség 8 szerző
egyelőre csak a szineket befolyásoló faktorok megjelölésére szorítkozik.

B E

140 IRODALOM,

(16). TéGLÁs GÁBoR: Az erdélyi Érczhegység délkeleti mészkövében folytatott
barlangkutatásaim helyrajzi óstörténelmi eredményei. (A magy. orv. és
természetvizsg. Brassóban tartott XXVI. vándorgyül. tört. vázl. és mun-
kálatai. Budapest, 1893. p. 446).

A szerző a Maros jobb partján és az erdélyi Érezhegység keleti mész-
vonulatában Zám-Gyulafehérvár között folytatott barlangvízsgálatai eredményeit
foglalja össze.

A kinyomozott barlangok száma e területen 31, melyek nyugatról keleti
irányban következőleg helyezkednek el:

Godinesdnél 2, Felső-Bojnál 2, Kernarinesd-Danulesdnél 2, Karácsonyfal-
vánál 4, Kisbányánál 5, Hormendifalvánál 2, Kis-Rápoltnál 2, Csigmónál 1, Al-
gyógynál 1, Feredőgyógyi 1, a mádai szorosban 1, Balsánál 2, Erdőfalvánál 5 és
Csebnél 1.

Ezeknek némelyikében a prehistoricus ember háztartásának emlékei találha-
tók, valamint általuk sikerűlt tisztába hozni, hogy a legrégibb települési áilomá-
sokat nem annyira a termékeny, ellenséges támadásoktól nem védett völgylapá-
lyok, mint inkább ezen, a természettől majdnem hozzáférhetetlenné tett mere-
deksége képezik.

Abban, hogy az ősember tevékenységének és életküzdelmeinek tanujeleit
hordó barlangok az ősidők óta aknázott zalatnai, verespataki aranyhegyekre vezető
szorosok mentére szorítkoznak, szerző azon feltevését látja igazoltnak, ahogy az
itt megfordult történelem előtti emberek nem csupán a mindennapi élet követel-
ményeig valának e sziklaodukban érdekelve, hanem azok elfoglalásával és biztosí-
tásával megerősíteni akarták az ügytársaik, rokonaik vagy szövetségeseik által
azon pontoktól jó tova, több kilometernyire benn az Érezhegységben folytatott
aranyfejtések és aranymosások nyugalmas zsákmányolását iss, és így a prahisto-
ricus leletekkel fellépő barlangok egykori szereplése szorosan összefüggne az
aranybányászat kezdő korával is.

A barlangok palsontologiai adalékokat egyáltalán nem tartalmaztak.

A barlangokkal járó buvópatakok e területen következők :

Godinesdnél a felső barlangba lezuhanó és azon átfutó patak.

Felső-Bojnál az erdőségből eredő patak a felső barlang közelében tünik el és
a falu közelében jut ismét felszinre.

Hormendi falunál egy barlangban többszörösen eltünő patak.

Kis-Rápolt mellett egy patak a barlangos terület táján eltünik és a helység
temploma közelében langyos, télen be nem fagyó forrásként bugyog ki.

Az erdőfalvi felső barlangcsoport mögött kimagasló Muncsel nevű mésztető
közepén eltünik egy patak, hogy a Balsa felé lefutó forrásoknak táplálékul
szolgáljon. Dr. FRANZENAU ÁGOSTON.

(17). BeRwERru F.: Die beiden Detunaten. (Jahrbuch des Siebenbürgisehen
Karpathenvereins XIII. 1893.)

Nyolcz oldalra terjedő, népszerű és meleg hangon írt értekezés, mely egy,
az erdélyrészi Kárp. Egyes. bécsi osztályában tartott előadásnak köszöni eredetét

IRODALOM. 141

és melynek cezélja főképen az, hogy érdeklődést keltsen hazánk Királyhágón túli
részének ezen természeti szépsége iránt. Ösmerteti a Detunátához vezető útirányo-
kat s azután leírja különösen az északi csúcsot, az u. n. kopasz Detunátát, mely a
két Detunata közűl a magosabbik és a bazaltoszlopok szép feltárásánál fogva ren-
des czélpontja a kirándulóknak. Röviden megemlékezik a Detunata basaltjában
levő guarzzárványokról is. M. G.

(18). GRISSINGER K.: Studien zur physischen (reographie der Tatra- Gruppe.
(Jahresberichte des Vereines der Geographen an der Univ. Wien. XVIII.
1893.).

Szerző a rendelkezésére állott terképek, az irodalmi adatok és saját meg-
figyelései alapján foglalkozik a Tátra csoport (liptói havasok, magas Tátra, bélai
: mészalpok) orographiájával, orometriai constansaival és tavaival ; továbbá a buda-
pesti és bécsi meteorol. intézetek, a krakói cs. kir. akadémia, a galicziai Tátra-
egyesület és magyar Kárpátegyesület évkönyvei alapján behatóan tárgyalja ezen
vidék klimatologiai viszonyait s kimutatja, hogy úgy hőmérséklet, mint a, szél-
irányok és a felhőzet tekintetében ezen hegységünk határozott választófalat képez

a tőle északra és délre elterülő vidékre nézve. A geologiai viszonyok az orographiai

leírással kapcsolatosan vázlatosan vannak megemlítve. M. G.

(19.) SCHMIDT SÁNDOR: Ásványtani közlemények. (Természetrajzi Füzetek.
1893. XVI. köt. 125. 1.)

Sphen a Biharhegységből. Petrósz falu határában előforduló grániton az apró
(0,6 mm ca.), nagyon fényes, piszkos sárgaszínü és áttetsző sphen-kristálykák,
guarz, földpát-kristálykák és szálas epidot kiséretében találhatók. Ez ásványra
nézve ez egy új magyarországi előfordulás. A kristálykák megnyúltak az orthodia-
gonalis irányában és a symmetria-sík jól kifejlett rajtuk. A két megmért kristá-
lyon szerző a következő alakokat találta :

27 . (100) . os Roo 1. (MD ÉP

b . (010) . co Roco 1. (119) . 4P

c . (001) . oP Vasast) 41-ÉB
x . (102) . —4 R co XR . (014) . 4Roo

Az új klinodoma R. (014) csak mint keskeny sáv jelent meg, helyzetét a
mért hajlásokon kívül még [102 : 112] és (010 : 001] övek is meghatározzák.
Csaknem minden lap felülete rostozott volt. A már felsorolt alakokon kívül még
x. (102) vicinális lapja is kifejlett, a mely az 100 : 001 élet ferdén tompitja és
[111 : 102] övhez tartozhatik t. i. (103 . 6 . 200). — 385 P 16.

$ DES CLOIZEAUX alapméréseiből számítva.

142 IRODALOM.

A mérések :

obs. cale.t
as 6 100001 605529 607 17
esz E/001:102. -ADT 48 21 —
a VS T00 AD FSZ B5IB8 86 45
bet 010 TD TS6GE 58 68 56
cs 11001 TA SE a 10 40 34
a :n ae 100: Mi 035 59 35 4
br Ot 0 E LAKSZ ÖSS 68. 6
cin 003811 28 38 16
E RES1025ONAEZ 22 AA appa2au 28
DRE TOTOSOTT KEZD DA MAZO
et OT0Ő0NKZ"SI95EZ0 JOKE
ey E 000 TOET 7726 7. 26
KIS EEOZ EZT 0 aa 989 27
MSx S NOZSES 25751 94 29
TT: T03E6S200 E 253 30 22, AT

Orthoklas a Vlegyászából. A Drágán völgyben a Zerna patak alsó részében
egy középszemű gránitos kőzet üregeiben földpátok víztiszta guavz, itt-ott titanvas,
szálas epidot és pyrit. A földpát kétféle, u. m. vöröges-szürke orthoklas és szürkés-
fehér plagioklas. Az orthoklas kristályai kétféle habitussal fejlettek ki, nevezete-
sen vagy táblásak b (010) szerint, vagy négyszögletes-oszloposak, mivel a klino-
diagonális irányában nyujtvák. A megmért kristályok legnagyobb mérete 4,5 mm,
a constatált alakok közül a csillaggal jelzettek ujak.

a . (100) . coRoo x . (101) . Bos
b . (010) . coRoo XB . (605) . $Poo
c . (001) . oP y . (201) . 2Poo
x0 . (310) . 0023 n . (021) . 2Roo
XD . (530) . coRá DO ETLTNÉA
mi... (140) (7 söP KR. (27. VBA) BE

Ez alakok közül a jellemzők b. (010), c. (001), m. (110), x. (102) és o.(111).
Leggyakrabbak a karlsbadi-ikrek, de vannak c. (001) szerinti (manebachi) ikrek is ;
az egyes kristályok ritkák.

A szerző e közönséges orthoklas jó fényű kristályain eszközölt alapméré-
sekből a tengelyarányt megállapította.

tte SU HOVNSZTG ZSÁK
alsz c 100: T00Z Gnssob6
GY SZETA KO ZA av
a mely szögadatokból az elemek :
a. : b: GE 0 GS2ZŰ kS0 5950
BS635.5i

IRODALOM, 143

A. mért és számított hajlások :

obs. calc.
SHAMTOZL A 10 — 609 53 605 44.187
sas 004767, , 44 67 38 41
SOS 0 45 1151 45. 19. 13

jei oWHidgOAS Ko
Il

j SAO TOT SE 6847 68 58 25
SOS ta 567731 56 46 25
ESETE ZO ZNLIT 4 : Xs ák ke AZ ÁT)
SZOLO ZE ESZO GT 10 : 50 10 59 28

E T00 204 36 38 30 26 11

SAME TO0SZEKGOSSZ 56 "3 57 6 24

9
SZOLOT METOAZ 90 A 90 — —
0 TLJNT égyele TÉMA EN EA
(OOH gye gasttálá 2 5:
s 001 E DÖVE BONES 80 42 49
SAODT NN GOODS AN 489 99 1 2 sat
szú sora as ülű me 40 15 32

I
OT
OT

I

ed. 5. esos seals B SB B. B4B (BB

A mért ikerszögek az alábbiak :

obs. calc
e:x— 19 35 1 o ge
c:ec— 52 12 Ha Tess
a:a— 51 48 50 Vé Ez
y:y— 19 51 18 34 29
o: 0 —69 9291 68 50 12
c : c — 180 11 0 Er S
m:m — 44 56 44 49 38

A két első mérés a karlsbadi, az öt utóbbi pedig a manebachi ikrekre vo-
natkozik.

Az orthoklasok anyaga belül nagyon mállott, egyes kristályok positiv ok-
tansainak lapjain sajátságos kékes-fehér csillogás tünik szembe (hasonlóan mint
az u. n. holdkőnél).

Az orthoklasok b. (010) lapját a c tengelylyel párhuzamosan egy plagioklas
vékony lemezei borítják, a melyek az opt. vizsgálatok alapján albit-ikreknek bizo-
nyultak ; de az orthoklas kristályok belsejében is vannak vékony albit ikerlemez-
kék perthites összenövésben. Dr. Zimányi KÁRocx.

(20.) ScHminT SÁnpoR: Adatok a pyroxen-csoport egyes ásványainak
pontosabb ismeretéhez. (Értekez. a term. tud. köréből. Kiadja a m. tud.
Akadémia. XXI. köt. 4. sz. 1891. Székfoglaló értekezés, 6 tábla kristály-
rajzzal).

Szerző e székfoglaló értekezésében az ala-völgyi, achmatovski, nordmarkeni
és ziller-völgyi diopsidok, azonfelül az aranyi-hegy augitjának pontosabb kristály-

144. IRODALOM.

tani vizsgálatát tűzte ki magának czélul. A kristályok orientálása és az alapalak
megválasztása ugyanaz mint v. KokscHaRow-nál. A különböző lelethelyekről meg-
vizsgált pyroxenekre vonatkozó kristálytani elemeket a saját legmegbizhatóbb mé-
réseiből vezette le a szerző. A következőkben csupán az alapmérések és az uj ala-
kok jelének meghatározására szolgált mérések vannak felsorolva. Az optikai meg-
határozások mind Na fényre, a látszólagos opt. tengelyszög pedig levegőre és me-
thylenjodidra vonatkozik.

1. Diopsid az Ala völgyből. A megvizsgált kristályokon a következő 18 alak
volt felismerhető, u. m. :

a . (100) . co PR c0 Sz (Te il?
b. (010) . co R co CAT KET EB
0. (001). 08 me. (AA1) a
f. (310). 03 z. (041)... 4Bos
m.. (110). sapP 74. (021) ER. 28-65
PE ÜL) SBS d . (131) .—383
y . (101). —B os HP .(152). —2R5
SEB sás JEGYET BÁB
Oldal) sw2B ke (H19)-.5B8

Az y. (101). — Pco alakot eddig az alai diopsidokon nem találták ; az oszlo-
pos habituson kívül főképen b, u, a, o alakok nagysaga jellegző, a legközönségesebb
alakok: a, b, c, f, m, p, 0, 8, u.

Alapmérések :

aVSSZO0 SZO SALY 16
Dénszs 010 Üld.-szB5.ede
azmz 100: 111 e 58 AD

Elemek :

a : b : c — 1,0895 : 1 : 0,5894
BETA LAT 47

A symmetria-síkban a kioltási irányokat, levegőn és methylenjodidban a
látszólagos tengelyszöget Na-fénynél határozta meg a szerző. Az első (e) és má-
sodik középvonal (a) hajlása a verticális tengelyhez (c) :

etetés BO MEJE NK MS HÜ zÖBT
Az opt. tengelyszögek :

DARy ss Al VE. 557 905506.

2 Ha —: DÖ". 54 207550.

2 Ess iL184 38 20,—" C.

Ezekből számítva :

2. Viaxzció9e lizi DA
B — 1,67506

IRODALOM.

2. Fehér diopsid Achmatovsksról.

A megfigyelt alakok :

145

a.(100). coBoo" w . (331) — 3P
b . (010). eg ca jVLZ IG NTÉST TA -
6... O0M)E sót 7 . (041) . 4R 090

Tt. (310) oosé8 ze (OZV 2R oo
ma. TO) ös B 1. (241) . 482
p. (101) Bis d .(131). — 383
PAD: 3B b.(159. —5R5
0.22) ERB kr..B319).. 223
Bé (EVÉ XB . (421) . 4Pp2
út (TV ESB MB. (531). 5Bs
r . (559) —2P

Ezek közül a csillaggal jelölt két utóbbi alak egészen uj az egyhajlású pyro-
xenekre, mint keskeny csíkok fejlettek ki, de fekvésüket az övviszonyokból is meg
lehetett határozni; B. (421) az [100 : 221] és [110 : 111], 98.(531) pedig a

[321 : 221] és [110 : 111] övekben fekszik.

obs.

calc.

m : 8 — 110: 421 — 26" 59" ea. á7S: Rat san

MEN eTO S 524 — 90.19 ca 21
A legközönségesebb alakok : a, b, c, o.

Alapmérések :
d laz F00 AAS AA ETT
b: sz(010:sdáhr— 65 4645
menü c MOR AdA 45" 18

Az ezekből számított elemek :
a : b : c — 1,0909 : 1 : 0,5899
BE 745 103 427

9 45

Az opt. meghatározások a következő eredményekhez vezettek :

és 5.380 34
ayerss 5Ű 48
2 Ha — 1119" 54 21 e lek
a Ha s 90 30 FA ága 04
ra S TT3 99 Ai lekadál 03
Ezekből következőleg :
Vas B8 AD
B — 1,68861

Földtani Közlöny. XXVI. köt. 1896.

146 IRODALOM,

3. Zöld diopsid Achmatovskról.

A részletesen megvizsgált kristályokon a megfigyelt alakok a következők:

FG ÜNNj Les Déz EEKDDT ÉKES
b . (010) . cs R oo It. (0.11.5) . ÉR ca
6. (001). oP 0.(321) . 2P
£(810) : 6223 SZAC AZEKEKÉB
m.(110) . co P TTL) ESR EB
DEO S áÉPl es k.Gíg . 3p3

Ezek közül a $-gal jelölt klinodoma általában uj alak. Jellegző e zöld diop-
sidokra az oszlopos kifejlődés és az egyszerű combinatiók; a legközönségesebb
alakok : a, b, c, f. m és o.

A kristálytani elemek meghatározására felhasznált alapmérések :
a: me 100: 110.— 46-524
EGE TOTO DDT EÁ
ma eto VO DDE RDNTTS

ezekből :
a: b:oz 10951 : 120/5985
BEST ZEMDSEO
Az uj klinodoma jelének meghatározására szolgált mérés :
obs. calc.
b Rt 010 50-T 15 38" 32 385. 22SZO

Az opt. meghatározások eredményei :

eg est 397 153
me B 59
2. Hg E 112 b

2 Ha — 56 43
2Ho— 114 4

És ezekből számítva :
ha 9 Vir ek595zig
B — 1,68409

4. Diopsid Nordmarkenről.

A szerző a sötétzöld diopsidokat vizsgálta meg, a melyek FrIwk? I. typusá-
hoz tartoztak. A megállapított alakok :

X Zeitschr. f. Kryst. 1886. XI. 449—530 1.

IRODALOM. 147

a. (100) . co P co p . (101) . B oo
b. (010) . co R oo e. (011) . RB oo
6. ÁA(001) OB z . (021) ..28 so
X.(510).c0B5 BEEGÜLÁNEZB

m. . (110). oo B 0. (2212 P

1. (430700 P8 u . (111) . —P

AJ. (160) . co R6

Az uj klinoprisma I. (160) lapjai mint nagyon keskeny fényes csíkok fej-
lettek ki. A leggyakoribb alakok: a, b, c és p, már nem oly közönségesek :
m, s, o és u,

Az alapértékek és az ezekből számított elemek :

as mart 005 140 46 28

a: o — 100 :29921 — 61 98

m: o — 110: 221 — 35 36
ab: or 10915771.: 05848

Be 7438 39

I

Az uj prisma meghatározására szolgált mérés :

obs. calc.

b: Mm E "010-5160/— 99 4V 8 59 52

Az opt. megfigyelések eredményei :

SÁBA E ed ÁT V
0 es 42 231
DA Sa 190 00e
9Ha xs 59 0636
2 Elovsz 1160 2
Ez adatokból számítva :
9Va — 609 44"
B. 171625

5. Diopsíd Schwarzensteinről. Zillerthal.

E lelethelyről kétféle kristályok ismeretesek, a régibben talált kristályok
nagyok és sötétzöldek, az ujabban találtak világosak, csaknem víztiszták és aprók.
A világos kristályokon a megfigyelt alakok :

a . (100) . ca R c0 XI . (10.1.0) . cs PR 10
b. (010) . co R c0 ADJ ra Blcs
c. (001). oP b ÁMON F4- ÍBrog

10"

IRODALOM.

R . (140) . co PA 72.(021) . 2Roo
0 .(120). co R2 ú.. (11) o IP
:-m. (110) . cs P v.(221) . —2P
xÓ . (750) . co R3 a. (ID 20. HE

f . (310) . c R3 k . (319) s 6 BZ

xX.: (510) . cs R5

Az alapértékek és a belőlük számított kristálytani elemek :

a: mea 100:4110 — 46726
b: u—0105 111 — 65545
aa 00 SM ESZT Sá MB

a "bite S O92DEÚGO5BSY

B — 74" 16" 98"
Az uj prismák jelének meghatározására méretett :
obs. cale.
a: 3 1002 1040 aGAÁSTOAA 6" 0-6"
a sáv s 100 MAOT AN en 76 37 26
A 2100 r 750 A EkoN ag ÜluGas 36 54 17

A kristályok kicsiségénél fogva az opt. megfigyelések kissé ingadozók voltak.
cse S 40" 18
Mese ALDENÉS
2.(Ba. S 1d4 32
2Ha sz. 694 58

A sötétszinű kristályokon a következő alakok voltak konstatálhatók :

ae (ÜTÖJ aza Br DEMOLY SB es
b.(010). cs R oo A 1831) .3.P
c. (001). oP 0. (20.42 B
x.. (510) . co 25 SEN) Sa
f:.1210) 560 83 w . (331) —3P
ma (140)ssoo B v . (221) —2P
1. (130). 5083 a (AY P
A. (150). c 5 v.811).383

A terminallapok rendesen érdes felületüek. Az opt. viselkedés:

[edzo oldó
2 Ha — 111 26
2 Ha c 56 39

2 Ha — 114 12

IRODALOM. 149

Ezekből következik :

2 Vo — 58" 56"
B — 1,67946

6. Augit az Aranyi hegyről. Innen is kétféle augit ismeretes ; a sárgás kris-
tályok régebb idő óta ismeretesek, az ezeken megfigyelt alakok :

a . (100) . oo P oo OT) 2 P
b.:(010) .. ca B. co Ella B
672 (000-axo E z (021). 28 os
mv. (110) . ca P p . (101) . PR oo
u . (111). —P G.(201).2RB os
84111). P

A mért alapértékek :
ale Ha sa NO0SSZTTOSS GZ
HA SG CELLONKON SZAZ
TAN loss MOS IZBS ZD 21

Ezekből a geometriai elemek :

a : b : c — 1,0945 : 1 : 0,5918.—
esz e agátko lato ies

A fekete kristályok sokkal ritkábbak, de alakokban gazdagabbak.

Alakjaik :

a . (100) . co P oo BEST B

b . (010) . co R co 04. OR 4

CNN. JÓP p::(101).- Bos
6 . (710) . c R7 ér. (OL1Y. "Bos
£. (910) 00 B3 2. (021). 2-8 os
g . (210) . c 2 aSK 3
HE (MO) ca BP Krságy e ze 3
v . (221) —2P XS .(414).P4

u . (111). —P

Az alapmérések és az ezekből levezetett kristálytani elemek :

a: ma: 100:110—€ 46" 93"
b: s — 010:111—-—60 98
MY CEMOS TT S 78585
alio ses 10913 : 50.587
HE ZA LA

150 IRODALOM,

Szerző az átvizsgált anyagon 41 alakot mutatott ki, a melyek közül 9 uj,

úgymint :
9 . (10.1.0) . co R10
6G.(710) .c5R7
G(50).: 2.50 BB
$.(140) .coR4
MGO: a R 6
TEOTT B STR so.
S .(414) - .P4
B.(21) .4?p2
39. (531) .5B2é

Végül szerző tájékozás végett az előbbi elemzések eredményeit egybe
állította az általa nyert geometriai és optikai elemekkel; ezekből kiderül, hogy a
vastartalom vajmi csekély változást idéz elő geometriai tekintetben, de úgy mint
azt már TsScHERMÁK tapasztalta az elsötétedés és az optikai tengelyszögek nagy-
sága, nem különben a középtörési együttható a vastartalommal azonos értelem-
ben és pedig észrevehetően változik.

h

Fe 00/9 Mn 00/9 Feg 030/9 Ala Og0/o ü: b: (d ha
1. Fehér diopsid Achmatovsk 2— 0,57 — — 1,0909.: 1 :" 0/5899 74" TO0GASG
$. Diopsid Ala 0. --- --[ úg —- 0,98 0,57 ] 1,0895 : 1: 05894 749 157 47"
3. Fehér diopsid Zillerthal 329 e 0,15 025 10922: 1: 05887 747 467984
4. Zöld diopsid Zillerthal 309 — — 0,89 1,22 — :—:i: — . —
5. Zöld diopsid Achmatovsk 381 — 0,55 099 1/0951: 4: 0/5985 789.31/5088
6. Zöld diopsid Nordmarken 17,34 0.21 0,76 017 1,0915: 1: 05848 749 387 59"
c: 6 Na 2EaNa 2VaNa sa
Fehér diopsid Achmatovsk .. . 3897 34 TAP g Ba 587 45! 1,68861
HDiopnsid Ada e Zatá 141 98 387 49 11191.5b" 5979 18 1,67506
Fehér diopsid Zillerthal ... ... ... 407 18 14494. 39 - —
Zöld diopsid Zillerthal JE Pe 399 4 Úrra 26 587 56" : 1,67946
Zöld diopsid Achmatovsk ésssteó d 99 ZER Na, 6 og 1,68409
Zöld diopsid Nordmarken .. .. 4579 217 1207 922" "600 44 1,71625

Dr. ZIMÁNYI KÁROLY.

21.) HöreR H. : Mineralogische Beobachtungen ( III.) Corrosionserscheinun-
gen an Kalkspathkrystallen von Steierdorf. (ITSCHERMAK"s Mineral.
und pertrograph. Mitthelungen. 1892. XII. köt. 487. 1.)

Stájerlaktól a CoRowrwsi-forráshoz vezető út közelében a tetemesen vastar-
talmú kréta-mészkő hasadékain, gyöngén áttetsző, barnás rudas calcit található.
A szabad végeken csaknem kivétel nélkül x (02214 —2 R fejlett ki, egyetlen
egy sárgás áttetsző kristályon alárendelten még x (1011) R és (1120) o0P2 volt
megfigyelhető. Úgy a calcitrudacskák, mint a x (0221) felülete barnás-vörös, 8

IRODALOM. 151

pedig annál intensivebb, minél jobban meg van marva, corrodálva a felület ; nyil-
vánvaló, hogy a szinező vasoxyhydrat a calcit oldásakor maradt vissza. A x. (0221)
lapok és a rudacskák felülete oldás következtében annyira meg van támadva, hogy
egészen összevagdaltnak tünnek fel ; 1—2 mm mély barázdák két, egymást hegyes
szög alatt metsző irányban huzódnak és mint a hasítás és mérés kiderítette,
x (0112) — 3 R rhombotdernek felelnek meg. A tetőző x. (0221) lapjai a végcsú-
csok felé legömbölyödöttek, s ugyancsak itt csaknem minden rhomboéderen egy
háromszögű mélyedés van, az ennek oldalai által képezett élek párhuzamosak a
rhombotderlapok hosszú átlójával. Ezek a bemélyesztett lapok közelebbről meg
nem határozhatók felületük tökéletlensége miatt. Ezenkivül még x (0221) lapjain
a rhomblap rövid átlójával párhuzamosan hosszúkás görbült szélű gödröcskéket
láthatunk, továbbá a cserépzsindelyek módjára egymásba nyuló és egymást födő
emelkedéseket; ezek szélei élesek és az általuk bezárt hegyes szög a sarkcsúcstól
lefelé van irányítva. Dr. ZIMÁNYI KÁROLY.

(22.) Misgs H. A.: Orpiment. (The Mineralogical Magazine. 1894. X. köt.
24. 1.)

Szerző a Tajováról (Zólyom m.) származó auripigmentet meg vizsgálta
kristály-opticai tekintetben; e czélra a márgából oldás által kiszabadított rend-
kivül apró kristálykákat használta, a melyek élesen kifejlettek, síma lapuak és
csaknem egészen átlátszók. Combinatiójuk egy 797 27/-nyi prisma és egy brachy-
doma. Az oszloplapokon a kioltás egyenes és mindegyiken egy opt. tengely lép ki
körülbelül 49"9-kal a lap normaléjához hajolva. A levegőn mért látszólagos opt.
tengelyszög :

Na fényre 709 24
a spektrum C vonalára 767 30"
b H E ) 669 30"
Az opt. tengelyek dispersioja igen nagy p — v.

] (közelítőleg).

Dr. ZrmányI KÁRoLY.

(23.) Psarsrrzxx P. : Über Rothspiessglanzerz. (Zeitschrift für Krystall. und
Min. 1892. XX. köt. 417 1.)

A veres antimonérez (kermesit) kristályait eddig csak Mons és később
KEnxcorr vizsgálták meg, az első egyhajlásúnak, az utóbbi rhombos hemiederes-
nek tekinti. Az újabb mineralogusok legnagyobb része egyhajlásúnak írják le a
kermesit kristályait, de KEnxwxGorr-nak szögértékeit fogadják el. A szerző, hogy a
kermesitre vonatkozó kristálytani ismereteinket tökéletesítse az eddig még egy-
általában meg nem vizsgált Pernekről, Malaczka mellett (Pozsony m.) származó
anyagot kristálytanilag tanulmányozta. A tű- vagy hajalakú kristályok legyező-
vagy kéveszerű csoportokban egy tömör antimonit és guarzszemek elegyére nőt-
tek. A kristályok nagyon könnyen hajlíthatók és a leválasztásnál csavarszerűen
meggörbülnek. A lapok legnagyobb része ugyan fényes, de finoman rotos, némely
lap pedig csekély fénye miatt nem is tükrözik. A méréshez a szerző a SCHRAUF
által construált mikroszkoppal combinált verticális goniometert használta.

A lapok hajlását nem lehetett kellő pontossággal mérni, s mivel az opt.

152 IRODALOM.

vizsgálat sem eredményezett kétségtelen támpontokat ez egyhajlású rendszer
elfogadására, szerző is KEvxvGorr nézetét fogadta el, hogy t. i. a kermesit rhombos-
hemiederes.

a:b:c—4,6448 : 1,1717 :1

A megfigyelt alakok és azok hajlása :
obs. calc.
p (T00j"ra (205) S 84" 59 90 450
: BELO) S SZ 99 rad gáatai
: v.1203) — 81 37 81 50
: 01504) 80. 8 80 50
s DOT IRAT, Di vég wga]
: 6 (908) 76 30 46.425
: ax (704) 269. 52 69 21
ALONE 66422 66 42
: w (904) — 54 47 64 9
: u (502) — 61 53 61 43
(Pp (5014) 42 6 42. 53
"DSL SO 9 37 45
"6 (70 sra ml 33 34
S/EABOL ELI BD 20148
2" (311) : p(100) — 63 40 63 501/2
: (0. (502) 65 30 66 54
"a 00) S 4088 40 31
9" (331) :p(100) — 76 39 76 46
STONE TA DA 72 40
SEDOZSZTGSBL 65 8
A (631) :p (100) — 65 45 64 50
e: U(LO01.S6605 21 65 42
9-(33Z1):A (6310) — 41 10 41 50

A kristályok a domák szerint megnyúltak, még a tű- vagy hajvékony-
ságúak is táblásak u (101), vagy p (100) lapjai szerint. Hasadásuk jó p (100),
kevésbbé jó u (101) szerint.

A vastagabb kristályok czinnober-vörösek, míg a vékonyabbak narancs-
sárgák; a dichroismus rendkivül gyönge. Az erősfénytörésű hasadási lemezek
kioltása a hosszirányhoz körülbelül párhuzamos. A középső elasticitási tengely
b]I/ b kristálytani tengelylyel.

A kristálykákat erősen és szakadatlanúl bevítve (4007C. felül) elhomá-
lyosodnak, szétrepednek s végre vörös cseppekké olvadva elégnek. A hevítést
félbeszakítva, a mikor a lemezkék átlátszatlanok lesznek, a lehüléskor ismét
eredeti "szinüket és átlátszóságukat nyerik vissza.

Erősebb és huzamosabb hevítésnél a kén már oxydálódik és az anyag

IRODALOM, 153

átváltozik antimontrioxydra s pedig először megolvadt, azután kristályodott
senarmonitot nyerünk; valentinit csak magasabb hőfoknál képződik.
Dr. Zrmányi KÁROLY.

(24.) SOCHERER A. : Studien am Arsenkies. (Zeitschrift f. Krystall. und Min.
1893. XXI. köt. 354. 1.)

Ismeretesen ARZRUNI és BáRwanp vizsgálataik alapján (Zeitschrift für Kry-
stallogr. 1878. II. 430. és 1883. VII. 337.) kiderítették, hogy az arsenopyritek
S tartalma és az á tengely hosszasága egy értelemben változik. Későbbi vizs-
gálatok ez összefüggést minden esetben nem igazolták, s ezért ScHERER hasonló
ezélból különböző lelethelyekről vizsgált meg arsenopyriteket, a többi közt Csiklo-
váról és Oraviczáról is. A munka fő eredményei általában WErsuLr-éival egyezők,
és röviden a következők :

Az arsenopyritek gyakran nem homegenek, hanem idegen zárványokat
tartalmaznak s némelyek különböző összetételű héjakból építvék fel. A legtöbb
arsenopyrit a markasit (Ve 8.) és löllingit (Fe As) isomorph keveréke. A kris-
tálytani tengelyek nagysága a kén mennyiségével egyszerű viszonyba nem
hozható. Az oraviczai kristályok rövid oszloposak, alakjaik: m . (110). oo P,
t . (013) . 4 Poo, a . (011) Poa, . d (101) . P co, o (111) . P. Az oszlop- és makro-
doma-lapok többnyire símák és fényesek, t (013) brachydoma erősen rostos. A csik-
lovai kristályokon csak m (110) és t (013) van meg.

Oravicza Thala-Bisztra Csiklova
TOTH ZEKGGI BAK 70 20K 69. 32r
Oda 504 — 809 26 cálos "80-18 calos
TON 10 609 987 DOGOK 60 55 calc.
tést Dér é— OJ OGO5T: 4: IT354.NOGSZE NA" TV ÁSZOSTO,69A2 s 17:11.2519
Vajsúly — — 6,33 6516
S9/0— . — 1936 90,19
TTEYSES E 3643 34.69

Dr. ZrmányI KÁROLY.

TÁRSULATI ÜGYEK.
III. SZAKÜLÉS 1896. ÁPRILIS HÓ 1-ÉN.

Elnök : BöckH JÁnos.

Elnök megnyitván az ülést az e. titkár jelenti, hogy a társulatnak egyik régi
tagja és egy időben választmányi tagja BRUIMANN Virmos m. kir. főbányatanácsos
és ny. bányakapitány f, év márczius havában elhunyt.

Előadások :

1. Dr. Icosvax LaJos: c Uj adat a budai keserűvizek alkotásáhozs. Előadó a
régibb és újabb analysisek adatai alapján a fix maradék súlymennyiségből kiszá-
mította az alkotórészek viszonyos mennyiségét, s ebből következtetést vont a

154 TÁRSULATI ÜGYEK,

keserűvizek képződésére. Erre legalkalmasabbak a kénsav és a chlor mint olyan
alkotórészek, a melyek meghatározása legpontosabban eszközölhető. A kénsav
mennyisége a különböző kutak vizében alig változó, a miből következik, hogy
azonos feltételek mellett képződtek. A chlor mennyisége már nem olyan állandó,
a mennyiben a távolabbi kutak vizében sokkal kevesebb van, míg az ember lakta
telepekhez közelebbi kutak vizében több, jeléül annak, hogy a ehlor mennyisége
nem függ csupán a vizek keletkezésétől, hanem egyébb külső körülményektől is.
Előadó még az általa legujabban megelemzett Huwxvyapv Márvás (ILI. sz.) keserűvíz
elemzési eredményeit is bemutatta.

2. Tgzmirz PÉTER x Talajtérképekets mutatott be. Előadó ismertette a Duna
és Tisza közének (Szegedtől nyugatra a Telecskai dombokon keresztül) talajviszo-
nyait és az e területről készített pedologiai átnézetes térképét bemutatta. A két
folyónak közelében a talajviszonyok meglehetősen egyezők; a talaj t. i. mocsáros és
sok terméketlen szikes föld van benne. Egyéb talajnemek a homok, agyag és a
foltokban megjelenő lősz-homok ; a Telecskai dombokon sok a futóhomok, s ennek
altalaja egy rendkívül finom lősz. A futóhomok-buczkák az uralkodó szelek foly-
tán mindinkább nyugatra a Duna felé előre tolódnak. Végül bemutatott előadó
nehány németországi talajtérképet és azoknak magyarázatát adta.

3. Dr. Hornós Lászzó : aLignit a kecskeméti kútfurásokbóli ezímű érteke-
zését dr. örauB Mónicz e. titkár terjesztette elő. (Lásd a 130. lapon.)

Hanavárs Gyuta megjegyzi, hogy a kecskeméti Gyencs-tér artézi kutjából
nagyon kevés palaeontologiai anyag került ki, gyakrabban lignit, Unio, Vivípara,
Előadó a Vívipara Desmanmiana egy példányát mutatja be, mely 212-—215 m
mélységről került elő. E kövület után a furó a nevezett mélységben a közép levan-
tei rétegekben mozogna.

4. Dr. FEnix JÁnos lev. tagnak Lipcsében sA westfaliai carbonnövények belső
szerkezetére vonatkozó vizsgálatoks czímű értekezését küldötte be, melyet dr. S5TAUB
M. bemutat. (Lásd a 116. lapon.)

5. Dr. Sraus Móricz bemutat egy Thinnfeldia példányt, melyet éppen ma
BExE Gíúza főbányamérnöktől kapott, és a melyet az Stájerlakon az ujabban nyitott
tüzálló agyagbányában talált. E Thinnfeldia, melynek szelvényei Tinnfeldia rhom-
boidalis Erresn. nagyságát és alakját mutatják, az által különbözik tőle és vala-
mennyi leírt Thinnfeldia fajtól, hogy a szelvények tulajdonkép három metsze-
tűek; a fő és középső metszet mutatja az említett rhombos alakot; de a tövén levő jó-
val kisebb metszetek lekerekítettek. Nevezetes még az, hogy sok metszetnél az emlí-
tett ezen kisebb metszetek alsója, mint önálló metszet is található a vastag rhachis
oldalán. Az előadó föntartja magának, hogy az eme érdekes növénypéldány tanul-
mányozásának végleges eredményét legközelebb közzé teszi.

6. Kapcsolatban ezzel BEse Gúza (Anina) röviden ismerteti a stájerlak-aninai
köszén-lerakodás geologiai viszonyait különös tekintettel a szóban forgó tüzálló
agyag települési viszonyaira.

A f. évi április 1-én tartott választmányi ülésen az e. titkár, mint pénztáros,
bemutatta a márczius hó pénztári forgalmáról szóló jelentést, egyuttal a választ-
mány tudomására hozva, hogy az év elejétől a mult hó végeig 125 Írt 50 kr. folyt
be a cSzasó-emlék alapra? .

TÁRSULATI ÜGYEK. 155

A választmány elhatározza, tekintettel az ezredéves orsz. kiállítás alkalmá-
val a társulat és a m. kir. Földtani Intézet tagjainak nagy elfoglaltságára és ennek
következtében az előrelátható csekély részvétre, hogy május és junius hónapok-
ban csak feltételesen tartja rendes havi üléseit. A választmány megbizta az e. tit-
kárt, hogy tegye meg az illetékes helyen a lépéseket a végből, hogy HALAvÁTS
Gyutza vál. tagnak az ezredéves orsz. kiállitás igazgatósága által kiadandó, az artézi
kutakat tárgyaló munkáját, a Földtani Közlönyhöz melléklet gyanánt a társulat
megkapja.

A könyvtár részére beérkezett ajándék-könyvek :

XVI. Amtlicher Bericht über die Verwaltung d. natur-hist. arcbaeol. und
ethnolog. Sammlung d. ostpreuss. Provincial-Museums für 1895.

ORosz E. : A cKurjacska Gredeniv ősember telep.

Boletin del Instituto geolog. de Mexico. Nr. 2.

Travaux de la section geolog. du cabinet de sa majesté. St. Petersb. 1895.
Vol. I. liv. 1—2.

Verbhandlungen der russ.-kaiser. mineral. Gesellechaft in Bt. Petersburg
Bd. XXXIII. Lief. 1.

HIVATALOS KÖZLEMÉNYEK A M. KIR. FÖLDTANI INTÉZETBŐL.
A m. kir. Földtani Intézet 1896. évi felvételi tervezete.

A földmivelési m. kir. Minister úr az országos részletes geologiai fölvétele-
ket a m. kir. földtani intézet igazgatóságának fölterjesztésére a következőképen
állapította meg.

Az ország északi részén dolgozó I-ső osztály tagja, PosEvirz Trvapak dr.
s. geologus Máramaros megyében, Bustyaháza vidékén végzi a részletes geologiai
fölvételeket.

A II-ik osztály Pernő Gyura dr. főgeologus vezetése alatt Biharmegyében
dolgozik.

Pernó Gyura, Belényes—Uszád— Solyom között, a Fekete-Körös partjai
mentén; Szorracn Tamás dr. osztálygeologus pedig eleintén Tenke-Nyárszeg kör-
nyékén, később a Jád völgyétől nyugatra, Dámos-Kalota vidékén végzi munkálatait.

T. Rorn LaJos főgeologus, a III-ik fölvételi osztály vezetője, az erdélyi Érez-
hegység keleti részén, Felvincz—Nagy-Enyed környékén; mig az osztály másik
tagja PÁrrY Mór dr. s. geologus, a Szamos folyó vidékén Kolozs- és Torda-Aranyos
megyében dolgozik.

A IV-ik fölvételi osztály GEsELL Sáwspok főbánya geologus vezetése alatt
Krassó-Szörény- és Hunyadmegyében végez geologiai felvételeket. Nevezetesen
Haravárs Gyura osztálygeologus rövid időn át reámbulálja Krassó-Szörény me-
gyei eddigi fölvételeit, azután Hunyadmegyében, a hátszegi medenczében kezdi
meg részletes felvételeit.

DCHAFARZIK FERENCZ dr. osztálygeologus főként Krassó-Szörénymegyében, a
szárkói hegységet veszi fel.

156 TÁRSULATI ÜGYEK,

Appa KÁLMÁN geologus, galicziai tanulmány utjából visszatérvén, Temes
megyében Lukarecz-Szekás környékén fog dolgozni.

GESELL SÁNDOR főbányageologus Zalathnától északra, Vulkoj és Botes felé
végzi bányageologiai fölvételeit.

Böcxn János osztálytanácsos és intézeti igazgató, a m. kir. pénzügyminister
úr megkeresésére Galiczia és Magyarország határán, az ismertebb petroleumterü-
leteket tanulmányozza geologiai szempontokból.

Kisérője Appa KÁLMÁN lesz. Böcgn igazgató ezen kivül vezeti és ellenőrzi
az egész országos fölvételt.

Az intézet agrogeologiai osztályának munkaterve a következő :

P. Ivxrv BÉLA főgeologus a Kis-Magyar medenczében, Párkány-Nána—Muzsla
környékén részletes, Mezőhegyestől keletre pedig átnézetes fölvételeket végez.

TnREirz PÉTER s. geologus Hajós és Kalocsa környékén dolgozik.

HoRkusirzgy HENRIK ösztöndijas pedig részben P. INKEx BÉLA, részben TREITZ
PérER mellett fog dolgozni.

Budapesten, 1896. junius 26-án. Böcxn János 5. k.

HEGYREIGAZITÁS.

A Magyarhoni Földtani Társulat Tekintetes Titkári Hivatalának !

A Földtani Közlöny ma vett f. é. 1—4, füzetének átlapozgatása alkalmával
a társulat f. é. februárius 5-én tartott közgyüléséről közöltek során a titkári jelen-
tésben előforduló egyik passusára nézve, mely a 48. lapon az én zsibói petroleum-
tanulmányommal is pár szóval foglalkozik, múlhatlanúl kis rectificatio szükséges.

Az illető helyen ugyanis olvasható, hogy Rórn LaJos azt mondja, hogy a
legmélyebb eocén rétegek tartalmazzák a földi olajat, mely a kristályos palákból
származik stb. Ez a passus a közgyülésen nyilván kikerülte figyelmemet, mert
különben a titkári jelentés fölolvasása után e lehetetlen állítást nyomban kicorri-
gáltam volna. Természet szerint soha sem állítottam és nem állíthattam volna,
hogy a földolaj a kristályos palákból származik, hanem azt mondtam, hogy a
Zsibó környékén képviselt legmélyebb eoczén-rétegeken az olaj eredeti fekvő-
helyén fordul elő, és hogy ezen földolaj-tartalmu lerakodások egész vastagságuk-
ban, tehát a kristályos palák alkotta alaphegységig lesznek átfurandók, hogy azon
kérdés, vajjon Zsibó környékén az olaj kiaknázható mennyiségben előfordul-e
vagy sem, végleg el legyen döntve.

A felszinen ismételten igen szépen is mutatkozó nyomok után jobb remé-
nyeim voltak és lehettek, mint ahogy azok idáig teljesültek.

Kérem a t. titkárságot, hogy a Földtani Közlöny legközelebbi számában e
helyreigazíátsomat közzétenni sziveskedjék.

KeltBudape sten, 1896. május hó 11-én. T. Rorn LaJos.

TÁRSULATI ÜGYEK. 157

EUROPA NEMZETKÖZI GEOLOGIAI TÉRKÉPE

a következő hazai intézetek illetőleg hivatalok könyvtáraiba jutott, és pedig

A) a nagyméltóságú Vallás- és Közoktatásügyi m. kir. Miniszterium utján.

1. M. kir. Vallás- és Közoktatásügyi Ministerium —— Budapesten
2. A Magyar Tudományos Akademia 7... 3 a
3. M. kir. Tudomány-Egyetem központi KGKSHÉTE cg a
4. M. kir. Tud.-Egyetem ásvány- és kőzettani intézete a
5. M. kir. Tud.-Egyetem föld- és őslénytani intézete ... a
6. M. kir. Tud.-Egyetem földrajzi tanszéke ... 0... Budapesten
7. M. kir. József-Műegyetem központi könyvtára... a
8. M. kir. József-Műegyetem ásvány-földtani tanszéke a
9. M. kir. József-Műegyetem geologiai szertára --- --- a
10. Eötvös Collegium könyvtára. 2. 20 a
11. Ferencz József nevelő intézet Z a

. M. kir. Ferencz József Egyetem központi Fönyeláza Kolozsvár

13. M. kir. Ferencz-József Hegyet. ásvány-földtani tanszéke a

14. M. kir. Ferencz-József Egyetem földrajzi tanszéke .. a

15. M. kir. közp. tanárképző intézet GTA B 16 förgftunés, Budapesten
16. Ag. Evang. Collegium .. .. eyazb Eperjes
17. M. kir. állami Főreáliskola teszt ny ba vás 3b1 LBTÁHGÓ
15..M. kir. állatai BOTOSÜSKOlá, jeez sar vuda pöese Pécs

19. Cistercita rendi Főgymnasium . — Eger

20. Kath. Benczés rendi Főgymnasium —. .. Győr

21. Premontrei rendi Főgymnasium .. .. .. . —— Nagyvárad
22. Kegyesrendi kath. Főgymnasium... 2 Rózsahegy
23. Evang. Ref. Főiskola ed A eze AD ztek e
24. Evang. Ref. Főiskola 0. .. ereje Sárospatak
25. Horvát Tudományos Álkadórhis könyvtára el gelyatety sZáoráb

B) a nagyméltóságú Földmivelésügyi m. kir. Miniszterium utján.

1. M. kir. Műnüsterelnökségő 40 ém MEDdh sv ne Badapesten

2. Pénzügyi M. kir. Ministerium "2. 2. 2) az a

3. Kereskedelemügyi M. kir. Ministerium FÉG ebe et

4. Földmivelésügyi M. kir. Ministerium .. a

5. Földmivelésügyi M. kir. Ministerium Erdészeti főosztálya a

6. Földmivelésügyi M. kir. Ministerium Vizrajzi osztálya a

7. Magyar Nemzeti Muzeum közp. könyvtára 0. a

8. Magyar Nemzeti Muzeum ásványtára 0... a

9. Magyarhoni Földtani Társulat .. FOLT a
10—11—12. M. kir. Földtani Intézet (3 MÉ sel a
13. Magyar kir. Bányász- és Erdészakadémia — .. .. Selmeczbánya
14. M. kir. Gazdasági Akadémia ez NAA MA. AVR Magyar-Óvár

15. M. kir. Gazdasági ilamimtézet ez ea öé ETL ze" Keszthely

158 TÁRSULATI ÜGYEK.

16. M. kir. Gazdasági Tanintézet. 2... --. --- Debreczen

17. M. kir. Gazdasági Tanintézet . .. .. . ..— Kassa

18. M. kir. Gazdasági Tanintézet . 0 4-3 Kolozsmonostor
19. Kir. Magyar Természettudományi Tgedkő --- -.. Budapesten

20. Magyar Földrajzi Társaság SES ÉNEEST ze elete ő EE a

91. Magyar Mérnök- és Építész Heyesülok 4. aslásó a
DDZNVÁTOSL (DOtogyi) (könnyvbélt ee és heje ezg aöses Szegeden

23. Orvos- Természettudományi Társulat Pozsony

24. Délmagyarországi Természettudományi Társulat Temesvár

25. Siebenbürgischer Verein für Naturwissenschaften Nagy-Szeben.

A :.Szabó emlék-alapitványras

1896. januárius 1-étól 1896. junius 30-áig beérkezett adományok kimutatása.

(Harmadik kimutatás).

65. sz. gy. iv. Magyarországi gyógyszerészegylet ... ... ... ... -.. frt 50.00
925. sz. gy. iv. Piatsek Gyula gyógyszertártulajdonos Pápán ötletes a! 3.00
1329. sz. gy. iv. Zeller Elemér gyógyszerész Vág-Sellyén... ... --. --- 4 1.00
1951. sz. gy. iv. Dr. Rüll János közs. és tb. járásorvos Mohácson ... "a 1.00
3083. sz. gy. iv. Dr. Szádeczky Gyula főgymn. tanár Budapesten frt 5.00 —

A budapesti ev. ref. tfőgymnázium IV- V- és VI-ik osz-
tályának növendékei frt 11.35. Összesen .. éz a 16.35
3114. sz. gy. iv. M. kir. Főreáliskola Déván frt 2.00. — Téglás Gábor kir.
igazgató Déván frt 1.00. — Borostyány Béla főreálisk.
tanár Déván frt 1.00. Összesen 22 a 4.00
3146. sz. gy. iv. Parádi Kálmán gymnasiumi tanár Kolozsvártt frt 3.00. —
Tuba Lajos gazdasági intézeti tanár K.-Monostoron
frt 2.00. Összesen ... --- 81 eszel kieszzé ső 5.00
3150. sz. gy. iv. Teschler György kir. főreálisk. tanár . Körmöczbányán
frt 5.00 — Állami Főreáliskola tanártestülete Körmöcz-
bányán frt 2.00 — Örley János gyári gondnok Kör-
möczbányán frt 2.00 — Haitsch Samu főreálisk. tanár
Körmöczbányán frt 1.00 — Bózer Károly m. kir. bánya-
főmérnök Körmöczbányán frt 1.00 — UÜrmössy Kál-
mán kir. főmérnök Körmöczbányán frt 0.50. Összesen x 11.50
3287. sz. gy. iv. Dr. Braun Gyula Budapesten frt 10.00 — Saxlehner And-
rás frt 20.00 — Braun József bányatulajdonos frt 5.00 —
Klein Izidor épitész frt 5.00 — Divald Károly fény-
képész frt 3.00 — Vukovári Albert bányatőkeszestő
Út SAO ÁJEHZÁBBTÁT Ét eds ee ee € 46.00
3380. sz. gy. iv. Maderspach Livius Rozsnyón des E ezt a 2.00
3448. sz. gy. iv. Süssner Ferencz m. kir. bányatanácsos . Felsőbányán
frt 2.00 — Soós Lajos Felsőbányán frt 1.00. —— Összesen a 3.00
— Válya Miklós szék főv. polg. isk. igazgató ... --. --- 4 5.00
Összesen ... a — 147.85
Ehhez adva az 1895. deczember 31-éig beérkezett ... ... ... ... ... a 3853.95
Összesen — ... a 4001.80

Kelt Budapesten, 1896. junius hó 30-án.

Dr. Sraus Mónxircz, 8. k.

e. titkár,

$ Lásd Földtani Közlöny XXV. 329. és 371. 1.

TÁRSULATI ÜGYEK, 159

MEGHIVÓ AZ 1897-BEN SZT.-PÉTERVÁROTT TARTANDÓ
VII-IK NEMZETKÖZI GEOLOGIAI CONGRESSUSRA.

A nemzetközi geologiai congressus Ő Felsége az orosz czár meghivása foly-
tán VII-ik összejövetelét 1897-ben augusztus végén (ú. n.) CONSTANTIN CONSTANTI-
NOVITCH főherczeg, a szt.-pétervári orosz tud. akadémia elnökének tiszt. elnöksége
alatt fogja tartani.

A Comité Geologigue de Russie elnöke, KaRprssxx A. elnöksége alatt álló
előkészítő bizottság most küldi szét a congressusra szoló meghivót.

A congressus ülései körülbelől nyolcz napig fognak tartani, ez alkalommal
osztályülésektől el fognak tekinteni.

A congressus ülései főleg a geologiai tudomány napirendjén levő kérdései-
vel fog foglalkozni. Kivánatos, hogy Oroszországban eddig tett, de még nem pub-
likált fontosabb geologiai munkálatokra, Oroszországban tett különleges fölfedezé-
sekre (talajtanulmányok) ; új, még eddig közzé nem tett tudományos módszerekre
vonatkozó közlemények kerüljenek előadásra.

Hogy az idegen és orosz geologusoknak uj fölfedezéseiket, uj készülékeiket
stb. előadhassák és bemutathassák ; a bizottság azt ajánlja, hogy szükség szerint
és a különböző a congressus tartama alatt ülésező tudományos egyesületekkel
megegyezésben külön gyülekezetek rendeztessenek. Ezenkivül gondoskodik a bizott-
ság olyan helyiségekről is, melyekben a congressus tagjai geologiai térképeket, szel-
vényeket, rajzokat stb. kiállithatnak.

Az előkészitő bizottság kapcsolatban a congressussal, Oroszország geologiai
tekintetben nevezetes vidékeire közös kirándulásokat is rendez ; nevezetesen egy
a congressus megnyitása előtt julius 17/19-től augusztus 10/22-ig terjedő nagy
kirándulást az Uralba KARPINSKY A.., NIKITIN S., TSCHERNYSCHEWw Th., KRASNOPOLSKY A .,
SrucKENBERG A. vezetése alatt. Moszkvából kiindulva az utazás a következő irányt
követné : Riazan, Penza, Syzran, Samara, Oufa, Zlatovust, Tehéliabnik, Kyehtym,
Ekatérinebourg, Taguil, Konchva, Peron, Kazan, Nisni-Novgorod, Moszkva,
Szt.-Pétervár.

Azon geologusok részére, kik a Volga vidéke iránt érdeklődnek, az előbbeni
kirándulás következőleg módosittatnék. Az illető résztvevők meglátogatják NIKITIN
S. vezetése alatt a Volga partjait Samarától kezdve Kazanig, a hol az Uralból jövő
kirándulókhoz csatlakoznának.

Ugyanabban az időben, midőn az urali kirándulás megindul ; ScumiDr F.
vezetése alatt Estlandba utazik a congressus tagjainak egy része, hol az ottani
ambriummal, silurral és a glecserformatiókkal megismerkedhetnek. A kirándulás
körülbelől 12 napra terjed.

Végre a congressus megnyilta előtt SÉDERHOLM és Ramsax vezetése alatt még
egy 6—7 napra terjedő kirándulás tartatik Finlandba az ottani kristályos hegy-
ség és a glecserformatiók tanulmányozása czéljából.

Az utirány : Szt.-Pétervár, Vybourg, Imatra, Vilmanstrand, Tammerfors,
Helsingfors, Hochland.

160 TÁRSULATI ÜGYEK.

á A congressus bevégezte után egy távolabbi kirándulás van tervbe véve ég
pedig :

1. Elutazás Szt.-Pétervárról; Moszkva és környékének meglátogatására ;
innét a társaság 3 csoportra oszolva, menne :

2. a) TscHERwuyscHEw Th. és LormugGIs L. vezetése alatt a donetzi meden-
czébe, hol a szénlerakodásokat tanulmányozná ;

b) Pavrow A. és Amanirzkr V. vezetése alatt Nisni-Novgorodba, a Volgán
gőzössel ;

c) Sokorow N. és THÉoPHILakrow 0. vezetése alatt Kiewbe, utazás a
Dnieperen ;

3. mind három csoport találkozik Vladikavkazban, honnan együtt LoEwIwxsox -
LessrsG F. vezetése alatt a glecserek meglátogatása czéljából a georgiai katonai
uton Tiflisbe utaznak.

4. Tiflis és Bakta (SrmonowrirscH S. KowxscHIsx A. és SJÖGREN J. veze-
tése alatt).

5. Tiflis— Batum; Tkvibul meglátogatása (SrmovowirscH S. vezetése alatt).

6. Batumtól Kertchig.

7. Kerteh és a Krim egyéb vidékei. (ÁAwxpRoussow N., LaGoRro A., GOLov-
KINSKY N., v. Vocr K., és KARaxascnH N. vezetése alatt).

8. Sebastopol. A congressus végleges befejezése. Az egész kirándulás
(Szentpétervárról Sebastopolig) körülbelől egy hónapot vesz igénybe.

Ezen nagy kirándulással kapcsolatban még öt a meghivóban részletezett
mellékkirándulás van tervezve. Kik e kirándulások egyikében másikában részt
venni akarnak, főlszólittatnak, hogy abbeli szándékukat október közepéig az elő-
készitő bizottságnál bejelentsék.

Elegendő számu tagok jelentkezése esetében, kik sem Oroszország közepé-
ben, sem déli részében tartózkodni nem akarnak; az előkészitő bizottság egy külön
21 napot igénylő kirándulást rendez a Kaukazusba.

Az előkészitő bizottság végül jelenti, hogy Ő Felsége az orosz czár megen-
gedte, hogy a congressus munkálkodásában részt vevő geologusoknak Orosz-
országban való tartózkodásuk idejére a congressus megnyilta előtt és bevégezte
után beleértve a kirándulásokat is, az orosz vasutakon szabad első osztályu me-
netjegyet engedélyezett.

SUPPLEMENT
FÖLDTANI KÖZL ÖNY

XXVI. BAND. (180 MATJUNI HETET

CÖLESTIN VOM GEBEL EL-AHMAR IN EGYPTEN.
VoN

Dr. J. v. SZÁDECzZKEY.

Mit Unterstützung des kgl. ung. Ministeriums für Cultus und Unter-
richt begab sich eine kleine Gesellschaft von Gymnasial- und Realschul-
professoren zu Anfang des Jabres 1896 auf eine Studienreise nach Egypten.
Ein unvergesslicher Tag unserer herrlichen Reise war der 16-te Januar, an
dessen Morgen wirin Kairo nach Besichtigung des in der Hakim-Moschee
befindlichen arabischen Museums und des Grabes der Chalifen in den
eversteinerten Walds und zur Ouelle Moses (Ain Músa) wanderten. Unser
führender Dragoman, wahrscheinlich beeinflusst von der ungewöhnlich
grossen Karawane, verlor günzlich seine Orientirungsfáhigkeit und führte
die hungrige, durstige, schon immer mehr verzagende Gesellschaft einige
Stunden hindureh nach allen Richtungen der Windrose auf den verlasse-
nen Fussteigen der Wüste, bis er endliceh die Moses-Ouelle auffand, wo uns
der Mittagstisch erwartete. Für mich ist die Erinnerung an diesen Tag um
so lebhafter, indem sie durch eine sehr schöne Cölestin-Krystallgruppe
erhöht wird, auf die ich auf der NÖ-lichen Seite unseres Weges in einem
aufgelassenen Steinbruche des Gebel el-Ahmar (Rother Berg) stiess. Der
Cölestin kommt hier, wie dies die auf meinem Handstücke siehtbaren Num-
meliten und Bivalven beweisen, ebenfalls in eocinem Kalkstein vor, ebenso
wie die bekannten Cölestine von Mokattam. Der Fund verdient es sehr,
dass wir uns mit ihm eingehender bescháftigen, nicht nur deshalb, weil
sein Vorkommen bisher unbekannt gewesen, sondern auch deshalb, weil
ich seine Formen weder unter AUVERBAcCH(8F 44 Cölestin-Krystallformen,
noch in ScHRaur"s XX Atlas und in der neueren Literatur abgebildet oder
beschrieben vorfand.

Die Krystalle sind farblos, die kleineren wasserhell und spiegeln gut.

X AUVERBACH: Krystallographische Untersuchung des Cölestins. — Denksehriften.
d. k. Akad. d. Wiss. Wien. Bd. LIX. p. 549. 10 Tafeln.

$k SCHRAUF A.: Atlas der Krystallformen des Mineralreiches. Wien, 1877. 5-te
Lieferung.

Földtani Közlöny XXVI. köt, 1896. 11

162 J. SZÁDECZKY :

Die grössten, welche auch eine Lünge von 1,4 em erreichen, erinnern an
die Mittelkrystalle des reguláren Systems. (Fig. 1). Diese Gestalt entsteht so,
dass die als Basis oP (001) genommene vollstündige Spaltungsfláche und
die als Grundprisma coP (110) genommene, weniger vollkommene Spal-
tungsíláche gleich stark entwickelt sind; die von diesen gebildeten acht
Combinationsecken stumpfen die ebenfalls gleichfőrmig ausgebildeten
Fláchen des Brachydoma Poco (01 1) und des Macrodoma 1/,Pco-(102) ab.
Sowohl die grossen, wie die kleinen Krystalle sind gewöhnlich in der Rich-
tung der Axe c, dem Muttergesteine in Gruppen aufgewachsen, aber bei den
meisten ist auch das Ende, mit welchem der Krystall angewachsen ist, zum
Theil entwickelt.

Bei den grossen Krystallen finden sich mehrere schöne parallele Ver-
wachsungen vor ; bei den kleinen Krystallen können wir beim Messen jene
Háufung der Krystalle beobachten, welehe ARzRunr? von den Cölestinen
hervorhebt.

Einige kleinere, wasserhelle Krystalle löste ich behufs Messung von
der lockeren, sandigeren Partie des Kalksteines ab. An jedem der gemes-
senen vier Krystalle fand ich folgende Formen ausgebildet :

Úsz szolt (40)
css ob (0049
o — Poco (011)

d — 1/a Pos (102)
1 — 1/4Poo (104)

Die Grösse der gemessenen Krystalle betrügt 2—6 mm. Man kann
an ihnen einen zweifachen Habitus unterscheiden, die durch Ubergünge
mit einander in Verbindung stehen.

X ARZRUNI A. und THADDÉEFF T.: Cölestin von Giershagen bei Stadtberge (West-
falen). — Groths Zeitschrift f. Kryst. Bd. XXV. p. 39. 1895.

C$ÖLESTIN VOM GEBEL EL-AHMAR IN EGYPTEN. 163

Bei dem ersten folgt auf die Fláchen m hinsichtlich der Grösse 80-
gleich c, dessen Lünge und Breitein der Richtung der Krystallaxe a und b
beinahe gleich sind. Hierauf folgen die Flöchen o und die viel kleineren
Fláchen d und I. Krystalle von diesem Habitus sind dem Mittelkrystall des
reguláren Systems ühnlich. Wir treffen ihn hauptsáchlich bei den grossen
Krystallen an, deren Combination dieselbe ist, wie die der kleinen Krystalle,
nur in den seltesten Füllen fehlt /. (Fig. 1).

Bei der zweiten Form folgen hinsichtlieh der Grösse auf die Flüchen
m nicht die Flchen c, sondern die Flichen o, die so stark entwickelt sind,
dass sie am Ende der Axe bin einem Punkte zusammentreffen (Fig. 3,)
oder noch stürker so, dass sie auch eine kurze Seitenkante bilden. Nach
0 folgt das lang gestreckte parallelopipedförmige c (Fig. 2), dann d, dessen
Fláchen hier grösser sind, als beim ersten Habitus, schliessliceh das immer
sehr kleine l.

Auchim reflectirten Lichte zeigen die verschiedenen Flüchen einen
wesentlichen Unterschied. Am besten spiegelt ohne Ausnahme bei jedem
Krystall c, dann folget d; m und o sind oft chagrinirt, aber deshalb haben
auch sie meistens einen genügend guten Reflex. Den schleechtesren Reflex
bekam ich bei jedem Krystall von Z/, welches eine ganze Reihe von Bildern
gibt. Dies ist die Ursache, dass bezüglich dieser Flüche zwischen den ge-
messenen und berechneten Werthen der grösste Unterschied ist.

Die Hauptergebnisse der Messung sind folgende :

m: m — (110) : (110) — 759 59" Mittel aus 10 Messungen
eros (000: (OIT) S aa 02 E a 070 a
Giszd A0OVY 02) 39 e ( mó a

c:

BE(OOLYY (LO 1225 22 ( a 8 fú

Auf Grund der zwei ersten Winkelwerthe fand ich das Axenver-

háltniss :
ala ore rOZSTOS El S ZSTAD

Aus den oben mitgetheilten durch Messung erhaltenen Winkel-
werthen berechnet und vergliehen einerseits mit den von Herrn Dr.
A. ScHMIDT FX für den Cölestinen von St. Angelo berechneten Winkelwer-
then, anderseits mit den von Herrn ARzRuwIPYPFP für den aus vollstündig
reinem Sr S0. bestehenden Cölestin von Giershagen berechneten Winkel-

xX Die mit einem $ bezeicehmneten Winkelwerthe dienten bei der Berechnung
als Ausgangspunkte.
kk SCHMIDT A.: Cölestin von Perticara und die Winkelwerthe des Cölestins. —
Természetrajzi Füzetek. Bd. IV. 1880. p. 234.
kxx ÁRZRUNI A. n. THADDÉEBFF T.: L. c.

1 Íí kai

164 J. SZÁDECZKY : CÖLESTIN VOM EL-AHRAM IN EGYPTEN.

werthen, erfahren wir, dass der Cölestin vom Gebel el-Ahmar hinsicht-
lich der Winkelwerthe gut übereinstimmt mit den Cölestinen von 8t.
Angelo und sich in viel grössgerem Maasse von den Cölestinen von Giersha-
gen unterscheidet. üi

GEBEL EL-AHMAR BT. ANGELO GIERSHAGEN

gemessen berechnet berechnet berechnet
ma me 40 9 759 59 VÁGYAT KG TÁGGT5a
Giro S 202 52" 092" 529 02" sak 017
GET 39 BHDBI MENTSEG LANOYO BEA 395730
GE EAST DISZÜZ Up EDD SSE MUDZSSDAS

Damit ich mich von der chemischen Reinheit des Cölestins vom
Gebel el-Ahmar überzeuge, untersuchte ich unter Beihilfe meines Freundes
A. Kanzcsisszky mit dem Spectroscop des kgl. ung. geol. Institutes sein
Spectrum, in welchem wir keine Spur von Barium und Calcium fanden.

Das bisher aus den Beschreibungen von SADEBEcK,! 0. FRAAs,?
H. BAUERMANN und C. LE NEvE FosrTER,? ferner ARzguni! von Egypten be-
kannt gewordene Fundort des Cölestins, der Mokattam liegt beiláufig 5 km
in südwestlicher Richtung vom erwübnten Steinbruche des Fl-Ahmar, der
zweite bekannte Fundort Wadi el Tih, liegt an der südlichen Seite von
Kairo.

Die von FRaas" an den beiden Orten gesammelten Krystalle zeigen
nach Dr. WERNER ganz dieselben Combinationen, wie jene von Girgenti.
Vorherrschend sind o, m, c, untergeordnet d, sie sind süulenfőrmig ge-
streckt nach der Zone o, c. Diese Krystalle erreichen eine Lünge von 8 cm,
bei der grössten Breite von 2,5 cm.

Auch JEszscn f untersuchte die von FRaas heimgebrachten Krystalle,
ausser den Fláchen o, m, d, c erwáhnt er auch die sehr kleine Flöche
y (122). Die Flöche o ist chagrinös. t

AÁRZRUNI !( maass schöne Krystalle von Wadi el-Tih, die meistens in der
Richtung der Brachydiagonale gestreckt sind; eine Lünge von 3 Zoll und
eine Breite von 1 Zoll erreichen. Er constatirte an ihnen dieselben Fláchen,
die Jeszscn an denen vom Mokattam fand ; l fehlt manchmal. Das Axen-

verhültniss :
a : b : c — 0,78244 : 1 : 128415.

: SADEBECK: Zeitschr. d. Deutsch. geol. Ges. 1866. pag. 652.

? FRAAs: Aus dem Orient. — Stuttgart, 1867.

: H. BAUERMAN and C. LE NEvE FosrTER: On the occurence of Celestine in the
Tertiary rocks of Egypt. — Geol. Magaz. vol. VI. 1869. p. 31.

§ ARZRUNI: Zeitschrift d. Deutsch. geol. Ges. XXIV. 1872. p. 481.

E ERAAS: 14. c. p. 123,

$ I. 6. p. 1265.

J. FELIX: WESTFÁLISCHE CARBONPFLANZEN. 165

Man sieht daher, dass die Cölestine vom Mokattam und Wadi el-Tih
hinsichtlich ihrer Combination jenem vom Gebel el-Ahmar ühnlich sind;
im ganzen macht nur 1, P2 einen Unterschied, welche Gestált bei dem letz-
teren fehlt; aber hinsichtlich der Grösse und Gestalt der Krystalle, 80 weit
sich dies aus den Beschreibungen folgern lüsst, kommen zwischen ihnen
wesentliche Abweichungen vor.

Die Messung führte ich mit dem das Bigenthum der kgl. ung. Uni-
versitüt Budapest bildenden FvEss"schen Reflexionsgoniometer Nr. 4 aus,
für dessen Überlassung ich dem Herrn Prof. Dr. J. A. KRENNER mit Dank
verpflichtet bin.

UNTERSUCHUNGEN ÜBER DEN INNEREN BAU WESTFAELI-
SUHER CARBONPELANZEN.
Von
Prof. Dr. JOHANNES FELIx (Leipzig).

2. Stück."
(Hierzu Taf. IV. u. V].

Vor nunmehr 10 Jahren verőffentlichte ich eine Arbeit über die innere
Structur in Dolomitknollen eingesehlossener Pflanzenreste, welche von
dem leider nun verstorbenen Herrn WEDEKIND in Crengeldanz bei Witten
auf den Halden der Zeche c Vollmondv bei Langendreer gesammelt worden
waren. Durch meine Reisen in Nordamerika und Mexico und die Bearbei-
tung des auf diesen gesammelten Materiales wurden jene Untersuchungen
damals unterbrochen und habe ich erst jetzt wieder Zeit gefunden, sie weiter
zu führen. Freilieh musste ich auch jetzt wieder die schon früher gemachte
Erfahrung bestütigen, dass nümlich jene westfülischen Pflanzenreste nicht
nur in Bezug auf den Erhaltungszustand der organischen Gewebe, sondern
auch in Bezug auf ihre specifiscehe Natur selbst vollstándig mit den aus
dem englischen Carbon stammenden, durch die zahlreichen, ausgezeich-
neten Arbeiten von BINNEY,? WILLIAMSON ? und Scorr ! bekannt gewordenen,

: Das 1. Stück findet sich in den Abhandlungen zur geol. Spec.-Karte von
Preussen u. d. Thüring. Staaten. Bd. VII. Heft 3. M. Taf. I—VI. 1886.

? Bisvev: Observations on the structure of fossil plants found in the Carboni-
ferous Strata. 4 Theile. London, 1868—1875. u. a.

5 WILLIAMSON: Organization ofthe fossil plants of the Coal-Measures. 19 Theile.
London, 1871—1893. u. a. .

4 WILLIAMSON and Scorr: Further Observations on the Organization of the
fossil plants of the Coal-Measures. 2 Theile. London, 1895.

166 c éldkú Ab.dk

structurzeigenden Resten übereinstimmen. Ich muss es für durchaus un-
richtig erklüren, wenn SrTuR ! in Bezug auf diese westfálischen Concretionen
angiebt: cSie enthielten die Pflanzenreste nicht in jener vorzüglichen
Erhaltung wie die englischen, indem nur kleine Bruchstücke davon in den
Concretionen vorkamen, und wenn es nach langer Mühe endlich gelang,
einen regelrechten Durchschnitt zu erhalten, so verunglüekte der náchste
Versuch, einen zweiten Durchschbnitt zu erhalten und die Dinge auch nach
anderen Richtungen zu schneiden in der Regel daran, dass bei der Darstellung
des ersten Durchschnittes der ganze Rest sehon verbraucht wars. Es kom-
men vielmehr durchaus nicht selten Fragmente von sehr ansehnlichen
Dimensionen in ihnen vor, besonders von Stigmarien, von Lepidodendreen-
und Calamarieen-Stümmen, von Lyginodendron, Farnblattstielen, Rinden
ete. Freilich ist die Zahl der überhaupt in Westfalen gesammelten Concre-
tionen gegenüber den aus englischen Kohlendistricten in englische Samm-
lungen gelangten eine versehwindend geringe.

Wenn in Folge der oben erwáhnten Uebereinstimmung der westfüli-
schen und englisehen Reste der Hauptzweck der folgenden Seiten nur der
sein kann, die ÜŰbersicht der in den westfülischen Knollen vorkommenden
Gattungen möglichst zu vervollstündigen, so boten doch auch einzelne
besonders vollstündig und schön erhaltene Exemplare z. B. von Arlhropitys
Stoff zu einigen interessanten Beobachtungen, so dass nach diesen beiden
Gesichtspunkten hin die Veröttfentliehung der Resultate dieser neuen
Untersuchungen trotz der erwühnten vorzügliehen Werke englischer For-
seher berechtigt erscheinen dürfte.

Mein bei der früheren Arbeit ausgesprochener Wunsch, es möchten
diese westfülischen, damals nur von einer alten Halde bekannten Dolomit-
concretionen recht bald auch cin situs angetroffen werden, ist übrigens
seitdem in Erfüllung gegangen, indem es Herrn Oberbergrath R. NAssE in
Dortmund glückte, dieselben in anstehendem Gestein anzutreften. Er be-
richtet darüber in der Generalversammlung des naturhistoriscehen Vereines
der Rheinlande und Westfalens 1887 in einem Vortrag: Über die Lage-
rungsverhültnisse pílanzenführender Dolomitconcretionen im westfálischen
Steinkohlengebirgev . Diesem Vortrag? entnehme ich das Folgende : xHerr
WEDEKIND aus Crengeldanz bei Witten hat vor 8 oder 9 Jahren aut der

1 SruR: Über den neu entdeekten Fundort und die DLagerungsverhültnisse
der pflanzenführenden Dolomit-Ccneretionen im westfülischen Steinkohlen-Gebirge. —
Verhandl. d. k. k. geol. Reichsanstalt. Wien, 1887. Nr. 12. p. 287.

2 Gedruckt in den Verbandlungen des genannten Vereines 1887, Korresp. Bl.
pag. 59 ; und im :"Glückaufv, Berg- und Hüttenmiünnische Zeitung für den Nieder-
rhein und Westfalen, zugleich als Organ des Vereins für die bergbaulichen Interessen,
Nr. 46 von 11. Juni 1887.

WESTFÁLISOCHE CARBONPFLANZEN, 167

Halde der Zeche Vollmond bei Langendreer aus der Steinkohle stammende
Dolomitconeretionen gefunden, welche zahlreiche Pflanzenreste enthielten
und hat diesen Fund in einem Aufsatz über fossile Hölzer im westfálischen
Steinkohlen-Gebirge in den Verhandlungen des Vereines aus dem Jahre
1884 (p. 181) erwáhnt. Der Horizont, aus welehem die Langendreerer
Dolomitknollen stammen, stand bisher nicht fest. Es dürfte daher nicht
unwichtig sein, dass ich kürzlich Gelegenheit hatte, Gewissheit über das
Vorkommen der pflanzenführenden Dolomitconcretionen im westfülischen
Steinkohlengebirge zu erlangen, indem ich dieselben auf der Zeche Hansa
im Flötz Katharina in grosser Menge anstehend gefunden habe. Das Flötz
Katharina besteht aus zwei Büönken, nümlich aus einer 26—31 cm miüch-
tigen Oberbank und einer 57,5 cm miüchtigen Unterbank. Die Dolomit-
knollen finden sich unterhalb des obersten, aus reiner Kohle bestehenden
5—6 cm starken Kohlenstreifens der Oberbank. Innerhalb der darunter
verbleibenden 20—25 cm der Oberbank treten die Concretionen zwar vor-
zugsweise in der oberen Partie, jedoch auch, wenn schon seltener, nahe der
unteren Ablósung, und bei starker Anhüufung auch in der mittleren Partie
der Oberbank auf. Die Unterbank enthült keine Dolomiteoncretionen. Die
Grösse der Concretionen ist sehr wechselnd und die Form derselben sehr
unregelmássig, indem die haselnuss- bis kindskopf-grossen Knollen öfters
miteinander verwachsen erscheinen. Fine Coneretion von spharoidaler
Form besass bei einer Höhe von etwa 45 em einen grössten Durchmesser
von über 60em. Ganz ühnlich, wie auf Zeche Hansa, ist das Vorkommen der
Dolomitknollen auf Zeche Dorstfeld in dem (daselbst mit Nr. 5 bezeich-
neten) Flötz Katharina und in dem mit letzterem identischen Flötz Isabella
der Zeche Vollmond. Das Flötz Katharina ist das hangendslte Flötz der-
jenigen 500—700 m miüchtigen Flötzgruppe des westfálischen Kohlenge-
birges, welche man wegen der Vercockbarkeit ihrer Kohle die Feltkohlen-
partie nennt. Es liegt demnach ziemlich in der Mitte der gesammten flötz-
führenden Schichten des westfálischen Steinkohlengebirges und ist überall
leicht dadurch zu identificiren, dass unmittelbar und bis 1 m über demsel-
ben in einem weichen Schieferthon zahlreiche mit Sehwefelkies überzogene
Abdrücke von Aviculopecten papyraceus, ausserdem (roniatiten und sel-
tener ein zierlieher Orthoceras vorkommen. Unterhalb dieser marinen
Schicht ist bei etwa 340 m über dem tiefsten Steinkohlenflötz ebenfalls
ein Niveau bekannt, in welchem neben anderen marinen Thierresten wie
CGypridina subglobularis auch Goniatiten (Gon. spheericus Mart. und Gon.
carbonarius Goldf.) vorkommen. Oberhalb der Aviculopecten-Schicht sind
dagegen keine marinen Schichten mehr bekannt. Wie in Yorkshire ist also
auch im westfülisekben Steinkohlengebirge das Flötz, welches die pflanzen-
führenden Dolomiteoncretionen einschliesst, durch eine Meeresbildung und
zwar durch die jüngste Meeresbildung in der Steinkohlenformation bedeckt, .

168 J. FELIX:

Durch Vergleichung nun dieser Lagerungsverháltnisse mit denen der eng-
liscehen Knollen von Oldham und Halifax kommt SrugR zu dem Resultat,
dass beide Vorkommnisse gleichalterig sind und seinen sog. Schatzlarer
Schichten entsprechen. Mit diesem, durch geologische Beobachtungen
seitens STUR gewonnenem Resultat stimmt die durch meine palxontologi-
schen Untersuchungen nachgewiesene Identitát eines grossen Theils der
englischen und der westfálischen Reste völlig überein.

Calamodendreee.

Die Reste dieser Familie (Arthropitys GörPPERT, Calamodendron
Bixwney, Calamopitus WILLIAMSON), sind in unseren westfálischen Knollen
nicht selten und finden sich in den verschiedensten Álterszustánden. Ihre
Structur ist durch die Arbeiten von BINNEY, WILLIAMSON u. a. gründlich er-
forscht worden, so dass es umso weniger nöthig ist, die Darstellung dersel-
ben hier vollstündig zu wiederholen, als eine zusammenfassende Übersicht
über die Resultate der einzelnen Forscher, bez. über unsere gegenwürtige
Kenntniss von dem Baue dieser interessanten Pflanzengruppe uns von
ScHENKY und besonders von Sorms-LavuBacn FF in ihren Lehrbüchern der
Palszophytologie bereits gegeben ist. Im einzelnen giebt jedoch auch das
mir vorliegende Material noch Stoff zu mancherlei Bemerkungen, wie auch
Sorms wiederholt nachdrüceklich hervorhebt, dass xüberhaupt die Structur
dieser Hölzer ganz dringend weiterer eingehender Untersuchungen bedarf? .
(1. c. p. 306). Das Verhalten der primüren Markstrahlen ist auch in den
mir vorliegenden Práparaten ein sehr wechselndes. In manchen Exemplaren
werden die ursprünglieh weit getrennten Holzkeile bereits dicht hinter den
Primárbündeln durch interfascicular gebildetes Holz derart zu einem ge-
schlossenen Holzeylinder verbunden, dass die primüren Markstrahlen
nahezu plötzlieh und vollstündig verschwinden. In anderen Föllen
dagegen bleiben die Holzkeile auf kleinere oder grössere Erstreckung hin
zunüchset durch die aus dem primüren Strahlenparenchym hervorgehenden
sehr breiten cHauptmarkstrahlens getrennt. Spüterhin können diese
freilich durch in ihnen auftretende Holzstránge bis zur völligen Unkennt-
lichkeit zertheilt werden; bisweilen bleiben jedoch die Stellen, an denen
eigentlieh ein grosser Markstrahl verlaufen sollte, durch grösseren Reich-
thum an Strahlenparenchym kenntlich. In anderen Prüparaten jedoch blei-
ben die meisten Hauptmarkstrahlen bis an das áusserste Ende des Holzes
ganz deutlich und unzertheilt erhalten. Oft versehwinden sie, wie bemerkt,
völlig, so dass ich mich wundere, wie SCHENK angeben konnte: aPrimáre

k SCHENK: Die fossillen Pflanzenreste. Breslau 1888.
kk SoLrms-LAUuBACH: Einleitung in die Palaecophytologie. Leipzig, 1887.

WESTFÁLISCHE CARBONPFLANZEN, 169

wie secundáre Markstrahlen werden in ihrem ganzen Verlaufe bei guter
Erhaltung deutlich sichtbar, so dass ich nicht verstehe, wie man von einem
Verschwinden oder Undeutliehwerden derselben sprechen kann. Selbst bei
nicht gerade vorzüglicher Erhaltung bin ich im Stande, sie mit unbewaff-
netem Auge zu unterscheiden)s (1. c. p. 1089.

Eine besondere Erwáhnung verdient ein Exemplar meiner Sammlung
(Nr. 86), welches wohl zu Arthropitys (CGalamopitus WILLIAMSON) commune
BINx. sp. gehört. Es setzte mich durch seine Grösse in den Stand, von ihm
Tangentialsehliffe anzufertigen, wie sie in solcher Ausdehnung von Calami-
tenhölzern noch nicht hergestellt worden zu sein scheinen. Das Exemplar
hat einen starken, wie es scheint, von beiden Seiten hergekommenen Druck
erlitten, so dass sein Ouersehliff die Form zweier in der kichtung ihrer
grösseren Axen hintereinander liegenden Ellipsen hat. Gerade dieser Um-
stand ermöglichte es, die Schliffe auch in tangentialer Richtung in einer
Ausdehnung zu fertigen, wie sie nicht möglich gewesen würe, wenn der
Stamm noch seine ursprüneliche wohl ungefáhr kreisförmige Form besásse.
Sucht man letztere durch Messung des Umfanges des Exemplares zu recon-
struiren, so erhült man für dieselbe — den (Yuerschnitt kreisförmig ange-
nommen — einen Durchmesser von 44 mm. Die Dicke des Holzringes be-
trügt 4,5 mm, die Anzahl der Holzkeile gegen 90 (vergl. Taf. IV. Fig. 1).
Die Störke der Holzzone ermöglichte es, von demselben Fragment zwei
Tangentialschliffe hintereinander zu fertigen, so dass also der eine die
innere, der andere die üussere Partie des Holzkörpers enthült. Da ich gerade
an diese Schliffe mehrere Bemerkungen zu knüpfen habe, so sollen in
Folgendem der Kürze halber der innere mit S6i, der áussere mit 86e be-
zeichnet werden. 86i schneidet in seiner mittelsten Partie durch die Initial-
strünge; die Ausdehnung in beiden Schliffen betrügt in verticaler Rich-
tung 31 mm, in tangentialer 37 mm, doch ist bei 86e die Ausdehnung des
eigentliehen Holzes geringer, da ja bei der convexen Oberflüche des
Exemplares ein durch die Aussenschicht gelegter Tangentialschliff eher aus
dem Holzkörper heraustreten muss, als ein die innere Partie durchschnei-
dender Sebhliff. Diese Prüparate enthalten nun drei Nodiallinien, also zwei
vollstándige und den obersten, bez. untersten Theil zweier weiterer Inter-
nodien. Die Höhe der beiden mittelsten betrügt 13 mm. Unmittelbar über
der untersten, 34 mm langen Nodiallinie Y von 86i befinden sich drei Ast-
durchschitte, das Entspringen eines weiteren ist durch die unregelmüssig
werdende, etwas convergirende Richtung der Holzstrangenden angedeutet.
Die kürzere, 21 mm lange entsprechende Nodiallinie von 86e enthült drei
Aceste. Ausserdem gewahrt man genau in der Nodiallinie, in die sich ga-

X Ich stelle mit der Mehrzahl der Fachgenossen die Calamarienhölzer so auf,
dass die Infranodalcanüle an das obere Ende der Hauptmarkstrahlen fallen.

170 J. FELIX:

beinden Holzstránge eingeschlossen, die Durchschnitte der Blattspurbündel ;
bei 861 ist die Anzahl derselben in einer Nodiallinie 11, die Anzahl der Holz-
bündel, bez. der Hauptmarkstrahlen in derselben 21. Bs würden demnach
nur halb so viel Blütter sich an einer Knotenlinie befinden, als Holzkeile.
Das gleiche Verhültniss scheint sich auch bei den übrigen Nodiallinien zu
wiederholen, doch sind hier exacte Záhlungen nicht auszuführen, da der
mittlere Theil des Schliffes nochinnerbalb der Ursprungsstelle jener Bündel
verlüuft, bez. diese noch nicht getroffen sind. Es stimmt die obige Beobach-
tung nun sehr gut mit derjenigen überein, welche Weiss an einem beblüt-
terten, im Abdruck vorliegenden Exemplar von CGalamites (Subgenus Cala-
mitina) varians (BTERNB. sp.) insignis W. machte. Im Fig. 1. Taf. I. des
zweiten Theiles seines Werkes über Steinkohlen-Calamarien giebt er die
Abbildung desselben. Vergleicht mannun den Abstand der Blattnarben nm
mit der Breite der Rippen desselben Stückes (bei §), so erceiebt sich, dass
auf gleiche Breite üusserlich nur halb so viel Blütter kommen, als im inne-
ren Rippen vorhanden sind. (Werss I. c. p. 28. u. 65.). Zugleich sind diese
Beobachtungen ein Beweis dafür, dass die in jedem Hauptmarkstrahl sich
findenden Infranodalcanüle, bez. Lenticularorgane WILLIAMsoN"s in der
That mit den Bláttern nichts zu thun haben ; denn die ersteren entsprechen
ja den bei den Steinkernen am oberen Ende des Internodium auf den
tüppen auftretenden Knötchen.

Was die Erscheinungsweise der Blattbündel im Schliff 86i anlangt, so
gleichen die meisten völlig der von WILLIAMSON Il. c. P. 9. Taf. 24. Vig. 13
gegebenen Abbildung, in 86e lagert sich Parenchym gern an die Enden der
Bündel, diese werden dadurch verlüngert und gleiechen dann mehr der von
WILLIAMSON und H5corr 1. c. P. I. Taf. 72. Fig. 6 gegebenen Darstellung.
Von den drei sich in 861 findenden Astguerschnitten gleichen die beiden
üusseren der Fig. 6. bei WiLLiamsos und Scorr Il. c. P. 9. Taf. 72., der mitt-
lere, am primüáren Holz gelegen, ebenda der Fig. 21. auf Taf. 80. Die Aeste
in S6e gleichen sümmtlich der zuerst citirten Figur.

Es ist scbliesslieh zu erwáhnen, dass in dem Schliff $6e unmittelbar
über der obersten Nodiallinie sich eine grössere, rundliche Parenchym-
masse befindet, in welche einzelne, gebogene Tracheiden hineinragen. Das
obere Ende ist zufállig genau mit dem Schliffrand abgeschnitten und kann
man daher nicht beobachten, ob und wie dieses Gewebe mit einem Haupt-
markstrahl in Verbindung steht.

Die Hauptmarkstrahlen erstrecken sich in dem Schliff 861 ununter-
brochen durch die ganze Höhbe des Internodium ; bei $6e ist dies nur noch
bei einem Theil derselben der Fall, in anderen dagegen stellen sich Tra-
cheiden ein, die von den umgebenden Holzstrángen her entweder nur ein
Stückin den Strahl hineinragen, oder ihn sehliesslieh ganz durchsetzen.
Wiederholt sich letzteres an ein und demselben Strahl an mehreren Stellen,

WESTFÁLISCHE CARBONPFLANZEN, 171

so wird erin einzelne Theilstücke aufgelöst; man erbült dann ganz ahn-
liehe Bilder, wie ich sie früher für die grossen Markstrahlen eines fossilen
Bichenholzes (Juercinium helictoxryloides) beschrieben und dargestellt
habe.Y Natürlich findet zwischen beiden verglichenen Hölzern der Unter-
schied statt, dass bei Ouercinium die Trennung der grossen Markstrahlen
durch Libriformfasern, bei Calamopitus durch Tracheiden bewirkt wird.
Bevor ich den Schliff 86e besass, glaubte ich, man könne das ununterbro-
chene Durchlaufen der Hauptmarkstrahlen durch die ganze Höhe eines
Internodium zur Charakteristik der Gattung Calamopitus Wruw. gegenüber
der Gattung Ar(hropitys Görr. benutzen, an welcher dies Verhültniss
meines Wissens noch nicht beobachtet worden ist. Die obigen Angaben über
$6e zeigen, dass ein solches Verfahren unstatthaft würe. Das Undeutlich-
werden, bez. völlige Versehwinden der Hauptmarkstrahlen im (uerschlitt
rühbrt ja gleichfalls eben von dieser Zertheilung der Strahlen durch Tra-
cheidenstránge her und es ist eine andere Frage, ob es vielleicht zur Unter-
scheidung von Species benutzt werden könnte. Mein aus den westfálischen
Dolomitknollen mir vorliegendes Material ist nicht umfangreich genug,
diese Frage zu entscheiden, doch scheint es mir fast, als ob die mir vorlie-
genden Exemplare sich auf zwei Arten vertheilen liessen, von denen bei
der einen die Hauptmarkstrahlen früher oder spüter versehwinden, bei der
anderen wenigstens zum allergrössten Theil persistiren. Bei letzterer Art
seheint auch der Holzkörper eine grössere Dicke zu erreichen als bei der
ersteren, dagegen der Markkörper meist verhültnissmüssig klein zu bleiben.
Zu dieser zweiten Art würden dann auch die beiden Exemplare meiner
Saramlung Nr. 69 und 23 gehören, deren Beschreibung spüter gegeben
werden soll.

Die Radialwandungen der Tracheiden des Exemplares S6 sind zum
weitaus grössten Theile treppenfőrmig verdickt, einzelne indess auch netz -
főrmig und streckenweise kommen sogar kleine Hoftüpfel vor, die dann ge-
wöhnlich in mehreren Reihen und unregelmüssig alternirend stehen. Ueber-
haupt ist die Ausbildungsweise dieser kleinen Tűpfel viel unregelmássiger
als wir es etwa bei den Cordaiteenhölzern treffen und es finden sich bei
allen Wandverdickungsformen Übergünge von einer zur anderen. Zwischen
den Treppen- und den Tüpfeltracheiden findet der Übergang z. B. dadurch
statt, dass die Tüpfel eine sehr guergezogene Gestalt annehmen. Der innere
Tüpfelporus ist im Verháltniss zur Grösse des Tüpfels stets sehr gross und
von elliptisehem Umriss. Bei dem primüren Holz und den unmittelbar
darauf folgenden ersten Lagen des secundüren Holzes finden sich auch die
Tangentialwandungender Tracheiden treppenfőrmig getüpfelt, Hoftüpfel feh-

X FELIx: Die Holzopale Ungarns in palaeophytolog. Hinsicht. — Jahrb. d. k. u.
Geol. Anstalt. Bd. VII p. 18. Taf. IV. fig. 3.

172 JJ. BELIX:

len hier. Die betreffenden Partieen des Schliffes 86i zeigen daher genau ein
Bild, wie es WILLIAMSON I. c. P. 9. Taf. 23. Fig. 5 darstellt. Die interessante
Thatsache, dass in dem secundüáren Holz die Tüpfelung auf die Radial-
wandungen der Tracheiden beschrünkt ist, finde ich erst in der neuesten
Arbeit von WiLrxamson und Scorr Il. c. P. I. p. 882 constatirt, in den Hand-
büchern von ScHENK und Sorms vermisst man noch die specielleren An-
gaben über die Verbreitung der Tüpfel. Mit Recht heben die englisehen For-
seher (I. c.) hervor, wie sehr auch dieses Verhültniss wieder an den Holzbau
der Coniferen erinnert, wenn ihm auch kein eigentlicher systematischer
Werth beigelegt werden darf.

Die secundüren oder kleinen Markstrahlen sind meist eine, seltener
zwei Zellreihen breit. Die Gestalt ihrer Zellen im Radialschliff ist im AlI-
gemeinen die eines Rechteckes, bei welchem der verticale Durchmesser
etwas grösser ist als die radiale Breite, oft jedoch übertrifft die verticale
Ausdehnung die Breite sehr bedeutend, indem viele Zellen 0,16 mm hoch,
aber nur 0,05 mm breit, also etwa dreimal so hoch als breit sind. Das glei-
che Verhültniss beobachtet man bei einem von WILLIAMsoN dargestellten
Radialschliff (I. c. P. 9. Taf. 24. Fig. 11). Das Exemplar, von welchem die-
ser genommen ist, sowie das mir vorliegende Nr. 86 gehören wahrschein-
lich zu der gleichen Art, welche von BIxwxEYx als Galamodendron commune
besechrieben ist. Es erscheint daher noch sehr zweifelhaft, ob man, wie dies
von RENAULT? früher geschehen ist, als ein Merkzeichen dieser Art ange-
ben kann: cRayons secondaires a cellules un peu plus hautes gue larges
seulement, .

Es ist bekannt, das auch bei den typischen Arten der Gattung Cala-
mites s. str. (also exel. Archeocalamites) Abweichungen in der Sculptur
der Nodialpartie von Steinkernen derart vorkommen, dass die Rillen anstatt
in den aufeinander folgenden Internodien zu alterniren, gerade auf einan-
der treffen. Auch bei dem schon oben erwühnten, von WExrss 1. c. Taf. 9.
Fig. 9. abgebildeten Exemplar von Galamitina varians (SrTERNB. sp.) insig-
mis Wxiss ist dies auf der unteren Nodiallinie des Gliedes A an einer Stelle
der Fall. Die anatomischen Verhültnisse solcher Stellen können nun wie-
derum variiren. SoLms 1. c. p. 313 sah an einem im Britischen Museum be-
findlichen Tangential-Schliff von Calamopitus folgendes: cMehrere neben
einander gelegene Holzstrünge der successiven Internodien fielen, anstatt zu
alterniren, genau übereinander. Der obere Spurstrang löst sich in zwei
Schenkel auf, die zuerst auseinander tretend und seitlieh mit den benach-
barten anastomosirend dann wieder convergiren, und zum unteren Spur-
strang zusammensehliessen. In der so gebildeten, die directe Continuitüt

$ RENAULT: Recherches sur guelgues Calamodendrées et sur affinités botani-
gues probables. — Comptes Rendus 11. Sept. 1876.

WESTFÁLISCHE CARBONPFLANZEN. 173

beider Stránge unterbrechenden Masche war jedesmal der Ouerschnitt eines
austretenden Bündels, jedenfalls die Spur des betreffenden Knotens zu
erkennen) . Etwas anders ist die Structur einer derartigen Stelle in meinem
Schlift 861, vergl. Taf. VI. Fig. 2b. bei x. Der obere Spurstrang entsendet in
der Nodiallinie zwei scehwache, aus je etwa drei Tracheiden bestehende Holz-
strünge seitwárts, welche sich mit den benachbarten Spurstrüngen vereini-
gen. Unmittelbar darauf theilt er sich in zwei gleiche Hülften, welche ein
kreisförmigen Umriss besitzendes Blattspurbündel umfassen und sich hier-
auf sofort wieder zusammensehliessen. Die Hauptmasse des Holzstranges
geht also in gleicher Richtung durch die Nodiallinie hindurch und steht mit
den beiden seitlichen nur durch sehr dünne Tracheidenstrüánge in Verbin-
dung. Das Verhalten der nüchstfolgenden Spurstrünge zeigt, abgesehen
von dem eventuellen Fehlen des Blattspurbündels, den Unterschied, dass
diese nur je einen seitliehen dünnen Tracheidenstrang abgeben. Im Allge-
meinen habe ich beobachtet, dass je náher eine untersuchte Stelle den pri-
müren Geweben liegt, desto regelmüssiger gewöhnlich die Bifurcation der
Holzbündel stattfindet.

Arthropitys cr. bistriata Corra sp.
(Taf. V. Fig. 1. 2.)

Zwei mir vorliegende Calamarieenhölzer (Nr. 69 und 23) zeigen eine
von A. communis etwas abweichende Structur, weshalb ich vorziehe, sie
gesondert zu besprechen. Das Exemplar Nr. 69 ist im Ouerscbliff nahezu
vollstündig erhalten, leider aber so stark zerdrückt, dass sich über den
Durchmesser der einstigen Markhöhle nichts sicheres angeben lüsst. Soviel
indess steht fest, dass letztere bei weitem nicht so gross war, als bei dem
oben beschriebenen Exemplar Nr. 86, sondern mehr derjenigen des von
WILLIAMSON I. c. P. IX. Taf. 20. Fig. 14 dargestellten Exemplares glich.
Die grösste Dicke des Holzkörpers von dem inneren Ende der Primürbün-
del an zur Peripherie gemessen betrügt 23 mm. Von den, wie gewöhlieh
gegen das Mark hin gerundeten Umriss zeigenden Primárbündeln zeigen
nur wenige eine schwache Andeutung einer Lacune, bei den übrigen ist eine
solche nicht sichtbar. Es scheint nicht, als ob das Niehtvorhandensein
dieser auf Rechnung des Erhaltungszustandes gesetzt werden műsste, viel-
mehr möchte ich annehmen, dass an den betreffenden Stellen noch die ur-
sprünglicehen Gewebe erhalten sind. Die Hauptmarkstrahlen bleiben zum
allergrössten Theil bis zur Peripherie des Stückes deutlieh erhalten : wenn
sie auch meistens durch in ihnen auftretende Holzstrünge etwas zertheilt
werden. Nur ausnahmsweise geht diese Zertheilung so weit, dass der Verlauf
der Strahlen ein völlig unkenntlicher wird und nur ein besonders grosser
Reichthum an Strallenparenchym andeutet, dass die betreffenden Stelle

174 Ú4. FELEK

in der Fortsetzung eines Hauptmarkstranles gelegen ist. Die Anzahl der
secundüren Markstrahlen ist eine sehr betráchtliche. In Folge der starken
Verdrückung des Holzes sind die Lüngssehliffe nur an wenigen Stellen genau
orientirt. Der eine Schliff enthielt zwei Knotenlinien; der Abstand dersel-
ben, bez. die Hőhe des Internodium betrügt 13 mm, beilüufig genau so viel,
wie bei dem Schliff des oben beschriebenen Exemplares Nr. 86. Die oberen
Enden der Markstrahlen des unteren Internodium zeigen nun z. Th. eine
Verbreiterung in dick-lingenförmige Parenchymmassen, ganz ühnlich, wie sie
WILLIAMSON 1. c. P. IX. Taf. 20. Fig. 24. abbildet. BHine áhnliche Ansechwel-
lung, aber in geringerem Maasse, ist bei den unteren Enden einiger Mark-
strahlen des oberen Internodium zu beobachten. Astdurchschnitte wie in dem
Scbliff Nr. 86 waren nicht zu beobachten, dagegen finden sich genau in der
Nodiallinie wieder jene kleinen, von Parenchym umgebenen Blattspurbündel,
deren Zahl hier jedoch im Gegensatz zu Schliff Nr. 86 die gleiche mit den
Holzkeilen ist. Auch dies stimmt mit der zuletzt eitirten Figur von WIL-
LIAMSON überein. Das Verhalten der Hauptmarkstrablen entspricht den im
Ouersehliff gemachten Beobachtungen. Ein Theil verlüuft unzertheilt durch
die ganze Höhe des Internodium, andere sind mehr oder weniger stark
durch eindringende Tracheidenstrünge zertheilt. Die Breite der Strahlen
betrágt — abgesehen von den Verbreiterungen an ihren Enden — bis zu
5 Zellreihen (0,3 mm). Die secundáren Strahlen sind 1—2 Reihen breit ;
sebr hüufig ist der Fall, dass ein Theilihres Körpers aus zwei, der andere
aus einer Reihe besteht.

Die Radialwandungen der Tracheiden sind háufig mit spaltenförmigen
Tüpfeln von oft 0,033 mm radialer Lünge bedeckt; hüufig verkürzen sich
jedoch dieselben und gehen in etwas guergezogene Hoftüpfel über, die dann
in einer oder mehreren Reihen — in letzterem Fall stets in alternierender
Stellung — die Wandung bedecken. Der radiale Durchmesser dieser Tüpfel
sinkt von dem oben genannten Werth bis auf 0,015 mm bei einer Höhe
von 0,012 mm.

Die Höhe der Markstrablzellen ist meist nicht sehr viel bedeutender
als die radiale Lünge derselben, viele Zellen sind von nahezu isodiamet-
rischer Form. In Tangentialschliffen erscheinen sie als stehende Rechtecke
oder unregelmüssige Polygone von sehr verschiedener Höhe.

Das Exemplar Nr. 23 ist ein Fragment aus dem üusseren Theil des
secundüren Holzkörpers. Es besitzt eine convexe Aussen- und eine con-
cave Innenfláche, sowie genau radial verlaufende Seitenfláchen. Der
Umfang der Aussenflüche betrügt 56 mm, die radiale Dicke des Stückes
25 mm. Im Ouersebliff bleiben die Hauptmarkstrahlen der Mebrzahl nach
bis zum Rande sehr deutlich, doch sind sie, wie natürlich der Tangential-
schliff, weleherauch hier wieder glücklicher Weise einen Knoten getroffen hat,
noch besser zeigt, meist mehr oder weniger von Tracheidenslrüngen durcl-

WESTFÁLISCHE CARBONPFLANZEN. 175

setzt und in einzelne Körper aufgelöst. Auch sieht man hier, dass die obe-
ren Enden des Strahles breiter sind als die unteren und mittleren Partieen
desselben Strahles in demselben Internodium, doch sind diese verbreiter-
ten Partieen von grösserer verticaler Erstreckung als es bei Nr. 69 der Fall
ist und sie sind nicht seharf gegen den übrigen Strahltheil abgesetzt. Sie
erreichen eine Breite von 0.6 mm, auf welche 11—12 nebcneinander lie-
gende Zellen kommen. Der übrige Strahltheil ist etwa 0,23 mm breit und
wird von 5—6 nebeneinander liegenden Zellreihen gebildet. In der Nodial-
linie trifft man wieder die von einer linsenfőrmigen Parenchymmasse um-
gebenen Blattspurbündel, doch ist deren Vertheilung nicht so regelmássig
als bei Nr. 69 und ihre Anzabhl jedenfalls geringer als die der Holzstrünge.
In fast gleicher Höhe mit diesen Spurbündeln liegt an einer Stelle des
Tangentialschliffes eine müchtige Parenchymmasse, die von Tracheiden-
strángen durchsetzt und dadurchin einzelne Theile zerlegt wird ; letztere
können am besten mit kurzen, breit-linsenfőrmigen Markstrahlen ver-
glichen werden. An der Basis dieser Bildung bezeichnet ein dichteres und
daher im Schliff dunkler erscheinendes Tracheidengewebe wahrecheinlich
den Ursprung eines Astes, Die Anzabl der secundüáren Markstrahlen ist ein
wenig geringer als bei Nr. 69, doch ist die Differenz nicht grösser als dass
man sie nicht als individuelle Schwankung auffassen könnte. Im Radial-
schliff gesehen sind die einzelnen Markstrahlzellen faststets etwas höher als
radial lang. Viele Reihen sind z. B. 0,09 mm hoch bei 0,07 mm Breite,
andere sind doppelt so hoch als breit (0,15 mm : 0,07 mm). Bei besonders
niedrigen Zellreihen kommt es ausnahmsweise sogar vor, dass die Zellen
radial gestreckt sind (z. B. 0,06 mm hoch bei 0,09 mm radialer Breite).

Diese beiden Exemplare 69 und 23 gleichen ausserordentlieh den von
WILLIAMSON I. c. P. IX. p. 323. Taf. 20. Fig. 14—21 u. 25 beschriebenen
Exemplaren, unterscheiden sich aber besonders dadurch, dass die Haupt-
markstrahlen bis zam Rande meistens deutlich sichtbar bleiben, wáhrend
WILLIAMSON l. c. p. 326 ausdrücklich angiebt: I have already shown that
in all Calamites, save very small ones, soon after leaving the medulla the
primary medullary rays almost entirely disappear) .

Was das Verháltniss der beiden Exemplare Nr. 69 und 23 zu dem vor-
hin besehriebenen Nr. 86 anlangt, so würe noch die Frage aufzuwerfen, ob
erstere nur als besonders alte Exemplare derselben Art aufzufassen, oder
ob sie einer anderen Art zuzurechnen seien. Meincs FErachtens ist das letz-
tere der Fall, da bei Nr. 86 trotz seines viel dünneren Holzkörpers bereits
viele der Markstrahlen zu verschwinden anfangen, wáhrend sie im Ouer-
sehliff von Nr. 69 und Nr. 23 selbst mit unbewaffnetem Auge bis zum üusse-
ren Rande verfolgt werden können. Dadurech dürfíten sie sich auch von
Arthropitys lineata RExaurr unterscheiden, von welcher RExAunr I. c. an-
giebt: cBayons primaires peu apparents et peu étendus en hauteurv. Da-

176 IKREK

gegen sind sie sehr nahe verwandt, wenn nicht vielleieht direct zu ver-
einigen mit der Chemnitzer Art Arthropitys bistriata Corra sp. Leider be-
sitze ich von dieser letzteren Art keine guten Tangentialschliffe durch Kno-
tenlinien, so dass ich obige Frage nicht sicher entscheiden kann. Von
A. communis scheint sich A. bisítriata auch dadureh zu unterscheiden, dass
bei ihr, wie ich an mehreren Exemplaren von Chemnitz beobachten konnte,
der Markkörper sehr lange (stets?) bestehen bleibt, wáhrend bei ersterer
Art der Stamm frübzeitig hohl wird und nur an den Nodiallinien Diaphrag-
men übrig bleiben.

Scehliesslieh möchte ich noch einer eigenthümlichen Erscheinung
hinsichtlich des Erhaltungszustandes des Exemplares Nr. 69 gedenken. Man
gewahrt nömlich stellenweise im Ouerschliff die starkwandigen Tracheiden-
reihen stark verdrüekt, wáhrend die dünnwandigen Zellen des zwischen
ihnen liegenden Strahlenparenchyms ihre ursprüngliche Form völlig unver-
ündert bewahrt haben. Man muss wohl in diesem Falle annehmen, dass die
dünnwandigen Parenchymzellen sich schneller mit der versteinernden
Masse erfüllt haben, als die Tracheiden, so dass sie einem Druck, welcher
nach den ersten Stadien des Versteinerungspiocesses auf das Holzstück
wirkte, mehr Widerstand entgegensetzten, als die Tracheiden. Im Ouer-
und Tangentialsehliff machen derartige Partieen einen ausserordentlieh
markstrahlreichen Bindruck, da die Strahlen viel nüher bei einander liegen,
als dies bei normalem Erhaltungszustand der Fall sein würde. Vergl.
Tat. V. Fig 2.

Lyginodendron Oldhamium WILL.

Von dieser Pflanze hat WILLIAMsow so ersehöpfende Beschreibungen
ihrer Structur gegeben, dass ich, trotz des schönen mir vorliegenden Mate-
riales, seinen Ausführungen nichts hinzuzufügen habe. (Cf. Wrnn. I. e. P. IV.
u. P. XVII.). Die von WILLramsox erkannte Zugehörigkeit von HRhachiopteris
aspera als Blattstiel zu Lyginodendron kann ich ebenfalls nur bestátigen.
Auch Kaloxlyon Hookeri? sind nach WILLIAMsox und Scorr Y?Y nur die Ad-
ventivwurzeln derselben Pflanze.

Heterangium Grievi Wint.

Die Reste dieser Gattung gehören mit zu den selteneren Vorkomm-
nissen in den westfölischen Knollen, stimmen im Uebrigen mit den engli-
schen überein. (Cf. Wiuu. 1. c. P. IV.).

x Vergil. den 1. Theil dieser Untersuchungen pag. 49 [201]. — WILLIAMSON 1. c.
P. VII, pag. 13—23. Taf. V—VII.
kk WILLIAMSON und Scorr, l. c. P. III.

WESTFÁLISCHE CARBONPFLANZEN : 177

Dadoxylon Schenki MOoRGENR. sr.

Zu dieser bereits im ersten Theil dieser Arbeit (p. 60 (212]) erwáhn-
ten Art glaube ich ein weiteres, seitdem erlangtes Exemplar (Nr. 121) rech-
nen zu können, welches vollstündiger erhalten ist als jene ersten, indem
es noch den Markkörper und das primüre Holz zeigt. Der (uerschnitt des
Stückes zeigt elliptisehen Umriss, die grössere Axe erreicht 34 mm. Die
Dimensionen des ebenfalls elliptisehen Markkörpes sind 7, bez. 11 mm.
Von dem Markparenchym ist nur ein schmaler am Holz anliegender Saum
erhalten. Die Zellen desselben zeigen im Ouerschliff polygonalen Umriss.
Im Löngsschliff zeigen sich die gegen das Centrum zu gelagerten Zellen
ungefáhr isodiametrische Form, gegen den Holzkörper hin nimmt jedoch
ihre verticale Ausdehnung zu und am Holze selbst gleichen sie schliesslich
hohen, stehenden Rechtecken. Im Primarholz finden sich die Wandungen
der Tracheiden meist treppenfőrmig verdickt, im Secundürholz tragen sie
auf den Radialseiten eine, seltener zwei Reihen kleiner Hoftüpfel. Die stets
einreihigen Markstrahlen sind im Tangentialschliff auffallend niedrig, viele
nur ein bis zwei Zellagen hoch, der höchste bestand aus 6 Lagen. In dieser
Niedrigkeit der Markstrahlen und der meist einreihigen Stellung der Radial-
tüpfel der Tracheiden liegt eine wesentliche Differenz von den früher von
MoRgGcEwxRornY und mir beschriebenen Exemplaren. Indess glaube ich
vorláufig nicht, dass sie zur Aufstellung einer neuen Species berechtigen,
da es Differenzen sind, wie man sie háufig bei Untersuchung von Wurzel-
Stamm- und Astholz derselben Art findet. Ich meine vielmehr, dass uns
in dem besechriebenen Exemplar Nr. 121 ein jüngeres Astholz vorliegt und
die obigen Angaben über die üussere Form und die Dimensionen stimmen
ja sehr gut mit dieser Annahme überein.

Andere in den Knollen eingeschlossene Holzstücke erwiesen sich da-
gegen als Fragmente alter Lepidodendron-Stámme und stimmten völlig
überein mit

Diploxylon stigmarioideum WILL.

In dem Stück Samml. d. Verf. Nr. 34 befindet sich ein keilförmiges
Fragment eines derartigen Holzkörpes. Ob ein von dessen Peripherie nur
wenig getrenntes parenchymatisches Gewebe als zugehörige Innenrinde an-
zusehen ist, ist nicht sicher zu entscheiden. Von dem Primürholz, dessen
Tracheiden völlig regellos angeordnet sind, ist nur ein sehr kleiner Theil
erhalten. Ich kann daher über den Verlauf der Grenzlinie zwischen diesem

xX MORGENROTH: Die foss. Pflanzenreste im Diluvium von Kamenz. — Zeitschr.
für Naturwiss. 1883, Bd. 56.
Földtani Közlöny. XXVI. köt. 1896. 12

178 J. FELIX: WESTFÁLISCHE CARBONPFLANZEN.

und dem secundáren Zuwachsnichts angeben ; die nun folgenden Trache-
iden des letzteren sind in regelmüssige Reihen geordnet. Zunüchst haben sie
einen geringeren Durchmesser als die primüren Elemente, nehmen jedoch
rasch an Grösse zu, bis sie schliesslich jene übertreffen. Ihre Wandungen
sind sowohl auf der Radial- als auch auf der Tangentialseite leiterfőrmig
durchbrochen. Der radiale Durchmesser des Holzkörpers betrügt 17,5 mm.
Auf dieser Strecke zühlt man ungefáhr 125 Tracheiden. Zwischen den
Reihen derselben verlaufen nun in mássiger Anzabl Markstrahlen ; wie der
Tangentialschliff zeigt, sind die meisten derselben nur eine Zellreihe breit,
und von geringer Höhe, bei manchen ist letztere jedoch eine recht betrücht-
liche. Ausser den einreihigen finden sich auch mehrreihige Strahlen,
deren Höhe jedoch im Verhültniss zu ihrer Breite keine sehr betráchtliche
ist, 80 dass sie im Durchszhnitt meist einen dicklinsenförmigen Umriss be-
sitzen. In manchen von diesen letzteren sind die zu den Blüttern laufenden
Spurbündel wahrzunehmen. Im Ouerschliff beobachtetman wie bei Stigmaria
ficoides die Erscheinung, dass nach einer Gruppe grosser Tracheiden plötz-
lich viel engere Elemente in viel zahlreicheren Radialreihen folgen, welche
aber ihrerseits dann rasch an Grösse zunehmen und nach ganz kurzem
Verlauf nicht mehr von den übrigen Tracheidenreihen des Holzes zu unter-
scheiden sind. Als Abbildungen der Structur dieser Art vgl. Wirnx. 1. c.
P. II. Taf. 27. Fig. 23 und 23b. Tat. 28. Fig. 21. É

Gymnospermen-Samen.

Auch verschiedene Formen von Samen, wie sie WILLIAMSON im VIII.
Theil seines cit. Werkes beschrieben hat, fehlen in dem westfölischen Ma-
terial nicht, boten jedoch zu neuen Beobachtungen keine Gelegenheit. Ein
schőner, in Knollen (Samml. d. Verf. Nr. 35) befindlieher Same dürfte zu
Cardiocarpon anomalum CARR. zu rechnen sein. Seine Lönge betrügt
6 mm, seine Breite 3,5 mm.

TAFELERKLÁRUNG.
Tafel IV.

Arthropilys communis BINN. Sp.

Fig. 1. Ouerschliff in natürl. Grösse. (Saraml. des Verf. No. 86.) Die regelmüs-
sig kreisrunde Form ist restaurirt.

Fig. 2. Tangentialschliff in natürl. Grösse von demselben Exemplar wie Fig. 1.
A — Abgangsstellen von Aesten.

Fig. 3. Der in Fig. 2. dargestellte Schliff 4-mal vergrössert.
A — Abgamgsstellen von Aesten.
m — Blattspurbündel.

x — Holzstrang, in der Nodiallinie ununterbrochen fortlaufend.

L. HOLLOS: LIGNIT VON KECSKEMÉT. 179

Tafel V.
Arthropitys eF. bistriata Corra sp.

Fig. 1. Tangentialsehliff durch eine Knotenlinie. (Samml. des Verf. No. 23.)
10-mal vergrössert.
m — Spurbündel ;
Fig. 2. Ouerschliff. Vergröss. 40.
r. m. — Markstrablen.
tr. — Tracheiden.

ÜBER DEN LIGNIT AUS DEN BOHRLÖCHERN BEI KECSKEMÉT.
Von

Dr. L. Hortós (Kecskemét.).§

In meinem im XXV. Bande des cFöldtani Közlöny (p. 373) publicir-
ten Aufsatze: cDer Untergrund der Stadt Kecskeméts habe ich erwáhnt,
dass aus dem Bohrloche auf dem Hofe der Dampfmüble aus einer Tiefe von
200—200,5 m verkohlte Holzstücke zu Tage befördert wurden; ebenso lie-
ferte die Bohrung am Gyenes-Platz aus folgenden Tiefen Lignite : 211,62 m,
212,04 m, 214,03 m, 214,26 m, 233,05 m, 235,23 m, 238,28 m, 23848 m,
24344 m, 945,15 m, 271,29 m.

Nach den beim Bohrmeister befindlichen Unio- und Vivipara-Schalen
bewegte sich der Bohrer schon bei der Tiefe von 200,5 m in den levanti-
sehen Schichten.

Die einzelnen Holzstücke sind an ihren Enden gewöhnlich abgerieben,
abgerundet und erhielten so eine Mandelform ; gewöhmnlich sind sie auch mit
einer Sandrinde umkleidet, deren Kitt sehr kleine Pyritoktaeder bilden.
Sie kommen immer mit Ouarzkies gemengt zu Tage. Es folgt daraus, dass
dieses Holz vom Wasser aus weiter Entfernung herbeigetragen wurde und
dass die organische Masse aus dem seichten, eisensulfatiscehen Wasser
Pyrit reducirte, der mit dem feinen Schlamme zusammen auf seiner
Oberfláche eine Rinde bildete.

Ein Theil der aus dem Bohrloche am Gyenes-Platz erhaltenen Holz-
stücke war schon in einem solchen Grade umgewandelt, dass sie getrocknet
muscheligen Bruch und Kohlenglanz zeigten. Das eine oder das andere
Stück dagegen war so gut erhalten, wie die von mir den Torfmooren des
Árvaer Comitates entnommenen Coniferenhölzer. Solche Stücke erhielt ich

xX Der Gesellschaft vorgelegt in der am 1. April 1896 gehaltenen Vortrags-
sitzung.
121

180 L. HOLLÓS:

besonders aus der Tiefe 23848 m; es sind wahrscheinlich Astfragmente,
von welchen ich mit dem Rasiermesser die reinsten mikroskopischen Schnitte
anfertigen konnte. In den radialen Schnitten derselben stehen die gehöften
Tüpfel der Tracheiden der Lönge der Zelle nach gewöhnlich vereinzelt und
in ziemlicher Entfernung von einander, aber stellenweise auch paarig oppo-
nirt. Der áussere Hof ist elliptisch, seine lángere Axe verlüuft parallel mit
den Markstrahlen. In horizontaler Richtung sind die Tracheiden vom Paren-
ehym des Markstrahls durchdrungen und enthült dieses meistens Harz. Die
einen Markstrahl bildenden Parenchymzellen bilden über einander ein
Stockwerk von sehr verschiedener Zahl (2—8), an ihren Zellwánden sieht
man stellenweise Einstülpungen; an anderen Stellen eine dünnere Ouer-
wand, die sie mit ihrer Nachbarin verbindet. Hie und da bemerkt man an
deneinzelnen Markstrahl - Parenchymzellen einen oder mehrere guerstehende
tangentiale Tüpfel.

Im Tangentialschnitte kommen die harzführenden Parenchymzellen
reichlich vor und sind auch im Ouerschnitte erkennbar.

Ich habe zahlreiche Sehnitte des Holzes untersucht und gefunden,
dass dasselbe zu GöPPERT"8 Cupressinoxylon-Typus (ZITTEL: Handbuch d.
Palaeont. Bd. II. p. 862) gehört; nachdem mir aber weder Vergleichsmate-
rial, noch Literatur in befriedingender Weise zur Verfügung stand, über-
sandte ich mehrere mikroskopische Prüparate mit Holzstücken und meinen
Handzeichnungen Herrn Prof. J. Fenix in Leipzig zur nüheren Bestim-
mung. Herr Prof. J. Ferix theilte mir in geföálligster Weise mit, dass seiner
Meinung nach dies Holz zu Cupressinoxrylon pannonicum (Ung.) FELrx
gehören dürfte." Der radiale Durchmesser der gehöften Tüpfel sehwanke
zwischen 0,012—0,018 mm. Dieses Nadelholz war in unserem Vaterlande
sehr verbreitet. M. Sraue YY erwáhnt es von folgenden Fundorten : Tekerő
und Kö-Boldogfalva (Comitat Hunyad), Árka und Fony (Com. Abauj-Torna),
Zamutó (Com. Zemplén), Sájba (Com. Zólyom), Gyepüfüzes (Com. Vas),
Pilis-Szent-Kereszt (Pectunculus-Sand, Com. Pest-P.-S.-Kis-Kun) und
sehliesslich vom Blocksberge bei Budapest.

Auch die übrigen verschiedenen Tiefen entnommenen Holzfragmente
besitzen die charakteristisehen Eigenthümlichkeiten der Coniferen. Es feh-
len ihnen die Gefásse und die Wüánde der Tracheiden sind mit gehöften
Tüpfeln versehen; aber der Erhaltungszustand dieser Hölzer ist nicht der
beste. Auf einem aus der Tiefe von 245,15 m entnommenen etwa 7 em lan-
gen und 3—4 em breiten Holzstücke sind 38 Jahresringe sichtbar. Im

k FELrx J.: Die Holzopale Ungarns in palzophytologisceher Hinsicht. — Mit-
theilungen a. d. Jahrb. der kgl. ung. geol. Anstalt. Band VIIL.

kk STAUB M.: Magyarország kövesült fatörzsei. — VIII-tes Supplementheft zum
Természettudományi Közlöny.

LIGNIT VON KECSKEMÉT. 181

OAuerschnitt ist es beinahe linsenförmig, stark abgeplattet. Im mikroskopi-
schen Ouerschnitte stimmt es mit der 414. Abbildung in ZrrrErs Handbuch
überein, aber den Harzgang konnte ich nicht sehen, wahrscheinlich kom-
men diese selten vor. Im Lüngssehnitte ist die tertiüre Membran im Innern
der Tracheiden beinahe immer spiraliseh gefaltet, doch ist dies nur sehr
sehwach erkennbar, ebenso wie die áusserst seltenen gehöften Tüpfel. In
mehreren radialen Sehnitten desselben Holzes zeigt sich eine eigenthüm-
liche schmale, guer stehende, linsenfőrmige Durchlöcherung, die an den
Ouersehliff mancher Nummuliten erinnert. Die Lüngsaxe dieser Öffnungen
verlüuft parallel mit der spiraligen Faltung der Membran. Sie haben einen
kaum wahrnehmbaren Hof, stehen über einander, immer isolirt und berüh-
ren sich nie. In einem anderen Theile derselben Schnitte sind die Öffnun-
gen rundlich. Das Parenchym des Markstrahls ist 8—12 Lagen hoch.
Seine Zellwánde sind dünn, glatt (nicht Pinus) und sind mit dünneren,
glatten Ouerwánden verbunden. Die Tüpfel sind auch hier üusserst selten.

Dieses Holzfragment gehört zu dem Typus Pityoxylon KRaAuvs und
zwar in die Gruppe a. desselben. (ZirrEL, Il. c. p. 862).

Der grösste Theil der Holzfragmente von Kecskemét ist hiehr zu
rechnen, ebenso die Fragmente, die bei der Brunnenbohrung bei Csongrád
aus der Tiefe 237—239 m emporgefördert wurden.

Unter den am Hofe der Dampfmüble in der Tiefe von 200—200,5 m
gefundenen, einige hundert kleinen mandelartig abgeriebenen Stücken, zeigt
das eine den Pityoxrylon Kgaus Typus am schönsten. Im Radialschnitte ist
in den Tracheiden die spiralige Zeichnung ungemein scharf und an jenen
Stellen, wo von der radialen Wand einzelne $Stücke abgerissen sind,
reichen die Stümpfe der Spirale sügezahnartig in den Mittelraum hinein.
Der radiale Durchmesser der Tracheiden betrügt 5—7 pw; der grössere
Durchmesser der gehőften Tüpfel 2 u.

Nachdem die Autoritüten behaupten, dass die meisten fossilen Nadel-
hölzer in systematischer Beziehung den Werth echter xcArtenv nicht haben
können Y und nachdem die Schnitte eines und desselben Holzes sehr ab-
weichend sein können, so erstrebte ich nur die Bestimmung des Typus.

kk FEnLrx J.: Die fossilen Hölzer Ungarns. — Mittheilungen aus d. Jahrb. d.
kgl. ung. geol. Anstalt. Band VILL

182 LITERATUR,

LITERATUR.

(6). Hawusz Isrvás : Hazai javasvizeink történetéből. (A magyar orvosok és
természetvizsgálók 1894. évi XXVII. vándorgyűlésének munkálatai).

Der Verfasser macht uns auf Grund der ülteren und jüngeren Literatur
entlehnten Daten mit mehreren weniger und einigen besser bekannten Heil-
guellen bekannt. B... He

(7). Dr. Worr Tn.: Die (Goldgruben von Vöröspatak. (Isis, 1893. Dres-
den. p. 29.).

Der Verfasser referirt über seine im siebenbürgisehen Erzgebirge, insbeson-
dere bei Vöröspatak gemachten Erfahrungen. Er erwühnt anerkennend die Natur-
schöpheiten der Gegend. BH

(8—9). Jelentés a, v Balaton- Bizottság 1892. és 1893. évi munkálkodásáról.
(Bericht über die Thátigkeit der Balaton-Commission i. d. Jahre 1892 u.
1893.). (Földrajzi Közlemények Bd. XXII. p. 113 ff.).

a) Lóczy Lasos: A Balalon geologiai történetéről és jelenlegi geologigi je-
lentőségéről.

Der Autor legt über die Erfolge jener geologiscehen Forschungen Rechenschaft,
welche er als Prüsident und Mitglied der cBalaton-Commissiom inden Jahren
1892—93 ausführte. In erster Linie sucht er die Entstehungszeit und- weise des
Plattensees zu ergründen. Über die erste Frage geben uns zwei Momente Aufkli-
rung. Das eine ist, dass bei Kenese und auch südlich davon die Spuren eines aus der
auf die pontische Stufe folgenden Zeit übriggebliebenen alten Flussbeetes sichtbar
sind. Der Schotter enthielt einen Zahn von Elephas meridionalis. Dieser alte
Fluss, der sein Wasser circa 60—70 m hoch über dem jetzigen Niveau des Platten-
sees dahinwülzte, sehliesst die Existenz des Plattensees im pliocönen Zeitalter aus.
Ein anderer, Aufklürung ertheilender Punkt befindet sich östlieh von Siófok an
der Madaraser Lehne. Hier befindet sich etwa 4 m über dem jetztigen Niveau des
Plattensees eine diluviale Süsswasserablagerung. Das Gestein bildet Sand. Die
Schnecken und Bivalen stimmen mit den auch gegenwürtig im Plattensee leben-
den überein. Unzweifelhaft stellen das Alter die Süugethiere fest. Elephas primi-
genius Blumb., Rhinocerus tichorhinus Fisch. etc. Alles das beweist nun, dass der
Plattensee zur Zeit des Diluviums bei Siófok existirte und zwar mit einem um
5—6 m höheren Wasserniveau als das jetzige.

Die Entstehungsweise des Plattensees aber müssen wir in den im diluvialen
Zeitalter in den pontischen Schichten stattgefundenen muldenförmigen von N.
nach 5. gerichteten Verwerfungen suchen. Auch ist es wahrecheinlich, dass den

LITERATUR, 183

Plattensee einst zwischen Tihany und Szántód ein Bergrücken in zwei Theile
theilte. Hs machen dies die an den Anhöhen des Hochlandes des Plattensees be-
obachteten von N. nach S. gerichteten Verwerfungen und horizontalen Verschie-
bungen wahrscheinlich.

Hierauf befasst sich L. mit den in das Gebiet der dynamischen Geologie
gehörenden Verhültnissen des Plattensees und in dieser Hinsicht weist der
Plattensee als ein See von geringer Tiefe viele interessante Abweichungen aut.
Solch interessante Erscheinungen sind das Zufrieren des Sees und das s. g. arianáss
d.i. das mit einem eigenthümlichen Gerüusch verbundene Springen des Eises.

Interessant ist auch die Gestaltung des Bettes des Plattensees, welches be-
sonders an dem 50. und W.-Ufer einen 100—200 m breiten Absatz zeigt. Die
Tiefe des Wassers schwankt hier zwischen 1,20—1,50 m. Die Gestaltung des Ufers
ist ein Resultat der Bewegung der Wellen. Dies ist besonders am 5-Ufer zu be-
obachten. Das Ergebniss dieser Wirkung ist in den am südlichen Ufer befindli-
chen, aturzásoks (kleine Dünnen) sicbhtbar. Interessant ist, dass sich die Bewegung
des Wassers in die Buchten hinein nicht fortpflanzt und sich das am Boden fort-
bewegende Geschiebe sich vor der Bucht ablagert. In diesen abgesperrten Buch-
ten kann dann und beginnt auch Torfbildung. Am N.-Ufer suchen wir vergebens
solche abgesperrte Buchten.

b) CHnorzwsokY Jewő: Jelentés a balatoni önműködő vízjelző készülékek
eredményéről. A tihanyi mérésról. A Balaton színeiról. (Resultate der
mit selbstregistrirenden Limnographen ausgeführten Beobachtungen.
Messung bei Tihany. Die Farbe des Plattensees).

Indem der Verfasser mittelst vorzüglich construirter Limnographen jene
Wirkungen beobachtete, die die Veründerungen der meteorologischen Verhült-
nisse an der Oberflüche des Plattensees hervorbringen, kam er zu üusserst inter:
essanten Resultaten, was uns in Anbetracht der geringen Tiefe des Plattensees
auch nicht wundern kann. Am Genfer See, dessen mittlere Tiefe 300 m betrágt,
sind nur zwei cSeichens zu beobachten. Auf dem seichteren See von Neuchatel
kommen schon viel complicirtere Schwankungen vor. Die Schwankungen des
Plattensees kann man in folgenden Gruppen zusammenfassen :

1. Jene Schwankungen, welche die Veründerungen in der Athmosphüre,
namentlich die directe Wirkung des Windes verursachen. Hieher gehört auch jene
Schwankung, welche der an den zwei Enden des Sees beobachtbare Unterschied
des barometrisehen Druckes hervorruft. Beide Wirkungen combiniren sich.

2. Eine in der Bucht von Keszthely beobachtete Ouerseiche. Ihre Periode
betrágt 40 Min.

3. Hine 11 und einhalbstündige Schwankung, deren Nachweisung noch
mehrere Beobachtungen erheischt.

Der Verfasser vermass ausserdem tachymetrisch mit CoRNELrIus ZELovicH die
Halbinsel Tihany. Die Basis befindet sich im nördlichen Theile des Külső-tó. Ihre
Lönge betrügt 400 m.

Betreffs der Fárbung des Plattensees bedarf es noch fernerer Beobachtungen,

184 LITERATUR.

und der Verfasser beschrünkt sich einstweilen auf die Bezeichnung der die Förbung
beeinflussenden Factoren. [B:ELS

(10). TELLYESNICZKY KÁLMÁN: A jégbarlangok keletkezéséről. (Über die
Entstehung der Eishöhlen). (Supplementhefte zum Természettudományi
Közlöny. XXVIII. Heft, p. 81. 1894.

Der Verfasser bemüht sich von den in der Eishöhle von Dobsina beobach-
teten Verháltnissen ausgehend, den Vorgang der Eisbildung in den Eishöhlen zu
erklüren. Bis nun hielt man den geringen Wirmegrad der in der Höhle befind-
lichen Luft für den Hauptgrund. Die angestellten Untersuchungen beweisen nun,
dass die Lmít constant einen Würmegrad von über 0" besitzt. Den Endegrund des
Gefrierens müssen wir also im Boden oder in der Wand suchen. Es stimmt hiemit
auch jener Umstand überein, dass die Bisbildung im Sommer vor sich geht, im Win-
ter dagegen unterbleibt, was auf das Fortsehreiten der Bodenwárme zurückführbar
ist. TERLANDpAY kam, indem er die BHishöhle von Szilicze untersuchte, zu dem Resul-
tat, dass das Wasser durch das Sehmelzen der im Boden befindlichen, im Winter
entstandenen Hismassen entstehe. Dies stimmt jedoch nicht damit überein, dass
das im Winter aus der Wand der Höhle hervortropfende Wasser ziemlich lau ist.
Ausserdem können wir auch beobachten, das nach einem Regen schon nach
12—20 Stunden ein Zunehmen der Wassermenge zu beobachten ist.

Wenn die Wand der Höhle eine Temperatur unter 0" besitzt, so bleibt das
durch den Boden durchgesickerte Wasser, welches ohnehin schon genug abgekühlt
ist, in der Höhle angelangt, einige Secunden als Wassertropfen an dem Felsen
hüngen und dies genügt, damit es zu His werde. BE

(11). Muwxxácsi BERvár: A magyar fémnevek óstörténeti vallomásai. (Die
urgeschichtlicehe Bedeutung der ungarischen Benennungen der Metalle).
(Akadémiai Ertesítő 51. Heft, p. 129.)

Indem sich Muwxácsi mit dem Ursprunge der ungarischen Namen der
Metalle befasst, kommt er bezüglieb betreffs der Urgeschichte der ungarischen und
der mit ihr verwandten Nationen, namentlich die Frage betreffend, in welcher
Zeit ihre Theilung erfolgte, zu sehr interessanten Schlussfolgerungen.

Unter seinen Resultaten interessiert uns hier nur jenes nüher, demzufolge die
Kenntniss der Metalle und ihrer Verwertung sich in der Cultur der ungarischen
und mit ihr vervandten Nationen nicht auf natürlicehem Wege entwickelte und in
derselben kein ursprüngliches Element bilden, und dass sie ferner noch zur Zeit der
territorialen und sprachlichen Gemeinschaft im Wege des iranischen und kauka-
sischen Binflusses mit dem Kupfer und spüter nach der Abtrennung des westlich-
sten finn-lappischen Zweiges auch mit den anderen Metallen bekannt wurden.
Die Kenntniss des Goldes, Silbers, Zinkes, Bleies und des Eisens gelangte zu dem
westlichen Zweige der ugorischen (zu den Finnen und Lappen) Völker durch den
Einfluss der germanischen, zu den östlichen durch den der iranischen Cultur.

IR-JETS

LITERATUR, 185

(12). HogvárH Zorrás: A víz munkája a Kis-Kárpátok keleti oldalán.
(Die Arbeit des Wassers auf der östlichen Seite der Kleinen-Karpathen).
(Földrajzi Közlemények. Bd. XXII. p. 305. 1894.)

Der Verfasser will die zerstörende Wirkung des Wassers mit von der Ost-
seite der Kleinen-Karpathen entnommenen Beispielen illustrieren; jedoch bedarf
seine Abhandlung von geologischem Standpunkte aus betreffs der Bildung, und
Entstehung des Lösses und der Gebirgsbildung der Correctur.

BH;

(13). TéGrás GáBoR: A rómaiak bányászati technikája az erdélyi Ércz-
hegység leletei szerint. (Die Bergtechnik der Römer nach den Funden im
siebenbürgisehen Erzgebirge). (Erdélyi Muzeum Egylet Orvos- és Termé-
szettudományi Értesítője. Bd. XIX. p. 323. 1894.)

Der Verfasser weist auf Grund der auf dem unweit von Zalatna befindlichen
Berge Kerabin und Botesin sichtbaren Spuren eines römischen Bergbaues, sowie
der am Boteser Begrüábnissplatze gefundenen Werkzeuge nach, dass die Römer
den Bergbau auch hier auf jene Weise betrieben, wie wir sie aus den Beschreibur-
gen des Diodor und Plinius kennen. B. H.

(14). Die Goldwáschereten Siebenbürgens. (Ungar. Montan-Industrie-Zei-
tung 1894. p. 74.)

Die gegenwürtig noch im Betrieb stehenden Goldwisechereien befinden sich
im Mühlbachthale. Die berühmteste befindet sich bei Oláh-Pián. Das goldháltige
Alluvium ist etwa 20 km breit und 4—10 km lang. Sein Liegendes bilden neo-
gene und eocene Bildungen oder krystallinische Gesteine. Das Gold ist in Sand-
und Schotter-Schichten enthalten, zwischen ihnen befindet sich Thon. Der Schot-
ter besteht aus Ouarz, Gneiss, Glimmerschiefer, Granit, Sandstein etc. Angeblich
wurde auch Itacolumit gefunden. Das Gold kommt in Form flacher Lamellen
vor. Das Lager ist 2—10-mal ürmer als die Lager der Goldwüschereien des Altai
oder des Urals. BSE

(15). REHMANN Awnron: Eine Moraánenlandschaft in der Hohen- Tátra
und amdere Glelscherspuren dieses (rebirges. (Mittheilungen d. k. k.
Geographischen Gesellschaft in Wien 1893. Bd. XXXVI. p. 473.)

Der Verfasser hat in der Hohen-Tátra eine ganze Anzahl von Gletscher-
spuren nachgewiesen. Auch gelang es ihm vor dem Furkota- Thale am Fusse des
Rakitov bereits zwei Moránen-Seen aufzufinden, von denen er den östlichen
c Richthofen , den westlichen .Stur-Sees benannte.

Kiner Stelle seiner Abhandlung möchte ich jedoch einige Bemerkungen bei-
fügen. Indem er auf 5. 486 von denim Thale der Mlinica auf einer Granitplatte
gefundenen Vertiefungen und auf$5. 515 und 516 von den in dem Thale eZa
Mnichenss befindlichen kleineren Seen spricht, führt er die Entstehung dersel-

186 LITERATUR,

ben auf die chemische Wirkung des Wassers zurück. Er citirt S. Rorm, der vom
Gefrorenen See sagt: aDie Lehnen des Beckens bedecken Massen von
Trümmergesteinen, an der Thalsohle aber treten abgerundete Buckel des anste-
henden Granits hervor. Auf der rechten Seite des Sees erstreckt sich eine breite,
rückenförmige Erhöhung, auf deren abgehobelter Oberfláche zahlreiche Vertie-
fungen von 20—100 Sehritt Umfang zu schen sind, die sich zur Regenszeit mit
Wasser füllen. 80 ein Rücken sehliesst auch den Abfluss des Sees ab. Uebrigens
ist das ganze Bett des Bees im anstehenden Gestein ausgehöhlt. In dieser Hinsicht
stimmt also der Gefrorene See mit den um ihn herum befindliehen kleinen See-
chen vollkommen überein, und es ist wahrscheinlich, dass sie auch eine überein-
stimmende Entstehungsursache haben. Dass die Aushöhlung dieser Becken nicht
durch fliessendes Wasser verursacht werden konnte, wird schon durch ihre rund-
liche Form und durch den Mangel eines deutlichen Zu- und Abflussbettes
bestütigt.v X

Nach seinen Angaben passt diese Beschreibung vollkommen auch auf die
Seen des Za Mnichensv Thales. Wie er nun diese kreisrunden, ausgehobelten
Becken auf der glattgehobelten Granitplatte ohne sichtbaren Zu- und Abfluss, aus
der thermo-chemischen und chemischen Wirkung des Wassers erklüren will,
begreife ich nicht recht. Hiezu gesellt sich noch der Umstand, dass erin der Nühe
auch Gletscherspuren constatierte. B"HE

(16). Hanusz Isrván: Tengerfenék volt-e minden sós talaj? (lst jeder
salzige Boden Meeresgrund gewesen ?) (Földrajzi Közlemények. Bd. XXIII.
p. 107.)

Der Verfasser giebt uns auf Grund von der Literatur entnommenen Daten
eine Zusammenstellung der berühmteren Salzboden und Salzseen der Erde, und be-
weist, dass die Ansicht, wonach jeder Salzboden oder Salzsee einst Meeresboden
war, irrig ist. ISELŐ

(17.) Téarás GáBoR: Az erdélyi Érczhegység délkeleti mészkövében foly-
tatott barlangkutatásaim helyrajzi óslörlénelmi eredményeit. — Topo-
graphisch-urgeschichtliche Resultate meiner in den südöstlichen Kalken
des siebenbürgischen Erzgebirges durchgeführten Höhlenuntersuchun-
gen. (A magy. orvosok és és természetvizsg. Brassóban tartott XXVI. ván-
dorgyül. tört. vázl. és munkálatai. Budapest. 1893. p. 446). (Ungarisch],

Verfasser berichtet über die Resultate der ausgeführten Untersuchungen der
am rechten Ufer der Maros und im östlichen Kalkzuge des siebenbürgisehen
Erzgebirges zwischen Zám und Gyulafehérvár gelegenen Höhlen untersuchungen.

Die Zahl der erforsehten Höhlen in diesem Gebiete belüuft sich auf 31,
welche von West gegen Osten folgendermassen vertheilt sind :

Bei Godinesd 2, bei Felső-Boj 2, bei Kernarinesd-Danulesd, bei Karácsony-

k RorH: Földtani Közlöny 1888. p. 405.

LITERATUR, 187

falva 4, bei Kis-Bánya 4, beim Dorfe Hormendi 2, bei Kis-Rápolt 2, bei Csigmó 1,
bei Algyó 1, bei Feredőgyógy 1, in der Máder Schlucht 1, bei Balsa 2, bei Erdő-
falva 5 und bei Cseb 1.

Binige dieser enthielten noch Spuren des Haushaltes von práhistorischen
Menschen und es wurde durch sie eruiert, dass die ültesten Ansiedelungsstütten
sich nicht in den fruchtbaren, gegen feindliche Überfülle wenig geschützten Flach-
Thálern, als vielmehr in den von der Natur schon beinahe unzugünglich ge-
machten Stellen befanden.

In der Thatsache, dass die Höhlen mit den Merkmalen der Thitigkeit des
Urmenschen sich den Püssen anreihen, die zu den seit Urzeiten abgebauten
Zalatnaer und Verespataker Goldbergen führen, sieht Verfasser die Ansicht ge-
rechtfertigt, dass der hier lebende vorgeschichtliche Mensch nicht nur des tüglichen
Bedürfnisses wegen diese Höhlen bewohnte, sondern durch deren Besitznahme
und Befestigung seinen Berufsgenossen, Verwandten oder Bundesgenossen die
ruhige Ausbeute der von diesen Punkten mehrere Kilometer weit drinnen im
Erzgebirge betriebenen Goldbaue und Goldwüschereien sicherte und hiedurch
wieder würde die gleichzeitige Rolle der mit prühistorischen Funden auftretenden
Höbhlen, mit der Anfangszeit.des Goldbergbaues in nahe Verbindung treten.

Die Höhlen bargen gar keine palasontologischen Belege.

Mit den Höhlen in Verbindung stehende Schleich-Büche wurden anf dem
Gebiete folgende beobachtet :

Bei Godniesd stürzt in die obere Höhle ein Bach ein und fliesst durch sie
durch; in der Nöhe der oberen Höhle bei Felső-Boj verschwindet der aus dem
Walde entspringende Bach, um bei dem Dorfe wieder zur Oberflüche zu gelangen ;
in einer der Höhlen beim Dorfe Hormendi kommt ein öfter versehwindender Bach
vor; ein Bach bei Kis-Rápolt verschwindet im Höhlen-Gebiete und entspringt
in der Nühe der Dorf-Kirche als laue, auch im Winter nicht einfrierende
Ouelle; in der Nachbarschaft des Muncsel benannten Kalkgipfels, der die obere
Höhlengruppe bei Erdőfalu überragt, versehwindet ein Bach, welcher dann das
Wasser den gegen Balsa zufliesenden (uellen liefert.

Dr. A. FRANZENAU.

(18). BERwERTE F.: Die beiden Delunaten. (Jahrbuch des Siebenbürgisehen
Karpathenvereins. XIII. 1893.)

Eine kurze, populür gehaltene Abhandlung, nach einem in der Sektion
Wien des Siebenb. Karpathenvereins gehaltenem Vortrage. Verf. bezweckt haupt-
süchtlich Interesse für dieses Naturwunder unseres Vaterlandes zu erwecken ; er
macht uns mit den zu den Detunaten führenden Wegen bekannt und beechreibt
dann die nördliche Kuppe, die Detunata goala, welche in Folge ihrer breiten Ab-
sturzwand das gewöhnliche Wanderziel des Touristen ist. Auch von den im Basalte
der Detunata vorkommenden (Ouarz-Einsehlüssen wird Erwábnung gethan.

MÉR

188 LITERATUR,

(19). GRISSINGER K.: Studien zur phwsischen (Geographie der Tátra-
Gruppe. (Jahresberichte des Vereins der Geographen an der Universitüt
Wien. XVIII. 1893.)

Verfasser beschüftigt sich in dieser ausführliehen Abhandlung auf Grund
der vorhandenen Karten, Literatur und seinen eigenen Beobachtungen mit der
Orographie, den orometrischen Constanten und den Seen der Tátra-Gruppe (Lip-
tauer Alpen, Hohe-Tátra, Bélaer Kalkalpen), ferner werden die klimatischen Ver-
háltnisse eingehend erörtert, wobei als Material die Daten der Jahresbücher der
Budapester und Wiener meteorol. Centralanstalten, der k. k. Akademie der Wis-
senschaften Krakau, wie der Jahresbücher des galizischen Tátravereins und des
ungarisehen Karpathenvereins dienten. Verf. kommt zu dem Sehlusse, dass die
Tátra-Gruppein Bezug auf Temperatur, Winde und Bevölkerung eine ausgesprochene
Wetterscheide zwischen einem nördliehen und südlichen Vorlande bildet. Die
geologischen Daten werden bei der orographischen Beschreibung kurz erwühnt.

M. G.

(20. ScHmipr A. : Mineralogische Mittheilungen. (Természetrajzi Füzetek.
1893. Bd. XVI. p. 177.)

Sphen aus dem Bihar-(Gebirge. In der Náhe der Ortschaft Petrósz kommen
im Granit kleine, stark glinzende Titanit-Krystalle vor. An zwei gemessenen
Krystallen wurden die auf 5. 141 des ung. Textes unter [1] aufgezühlten Formen
beobachtet. Das Doma (014) .3 P co ist überhaupt für den Titanit neu. Die be-
gleitenden Mineralien waren Ouarz, Orthoklas und Epidot.

Orthoklas von Vlegyásza. Im Thale des Zenra-Baches kommt in den Höhlun-
gen eines schönen, mittelkörnigen granitischen, Gesteines wasserklarer (uarz,
Titaneisen, stöngeliger Epidot-, Pyrit- und. Feldspath-Krystall vor, und zwar dieser
letztere als röthliech grauer Orthoklas und graulich weisser Plagioklas. Die
beobachteten Formen sind auf S. 142 des ung. Textes unter [2] angegeben, die
neuen Formen sind mit einem X bezeichnet. Es kommen auch weisse Albit-Kry-
stalle vor, welcher auch mit dem Orthoklas regelmássig verwachsen die Flüche
(010) als dünne Lamelle bedeckt. Dr. K. ZImÁNYyI.

(21.) Scnminr A.: Daten zur genaueren Kenntniss einiger Mineralien der
Pyroxengruppe. (Zeitschr. für Krystall. und Min. 1893. Bd. XXI. p. 1.
mit 4 Tafeln.)

Um die geometrischen Constanten der monoklinen Pyroxene genauer fest-
zustellen, hat dér Verfasser die Diopsid-Krystalle aus dem Alathal, von Achma-
towsk, von Nordmarken, vom Schwarzenstein im Zillerthal und den Augit des
Aranyer Berges krystallographisch und optisch untersucht. Die geometrischen
Elemente sind von den besten Messungen abgeleitet, die gleiche Orientirung
wurde durch die optische Untersuchung sichergestellt. Bei den Diopsiden wurde
noch die Auslöschungssehiefe, der scheinbare Winkel der optischen Axen in der
Luft und Methylenjodid für Na-Licht bestimmt, und aus diesen Daten die wahre

LITERATUR. 189

Neigung der optisehen Axen und der Brechungsexponent ? berechnet. Zum
Schlusse stellte der Verfasser meist nach DörrERs Analysen die chemische Zu-
sammensetzung und die von ihm gewonnenen geometrischen und optischen Con-
stanten in einer tabellarischen Uebersicht zusammen ; daraus ersieht man, dass
der optische Axenwinkel und der mittlere Brechungsexponent sich mit der Aen-
derung des Eisengehaltes im gleichen Sinne sehr bemerkbar ündert.

Dr. K. ZrmáNnyI.

(22.)HörER H.: Mineralogische Beobachtungen (III.). Corrosionserscheinun-
gen an Kalkspathkrystallen von Steierdorf. (TsScHERMAKk"s Mineral. und
petrograph. Mittheilungen. 1892. Bd. XII. p. 487.)

In einem Kreidekalk-Gange kommt radialstengeliger, durchscheinender
Calcit vor; an den freien Enden ist beinahe immer z (0221) — 2R ausgebildet.
Die Seitenflüchen, so auch die Flichen von x (0221) sind infolge der Corrosion
wie zerhackt, und durch das bei der Lösung zurückgebliebene Bisenoxydhydrat
braunroth gefürbt. Die Corrosionsfurchen ziehen in zwei Richtungen hin, welche
x. (0112) —3 R entsprechen. Dr. K. ZIMÁNYI.

(23).Mrexs H. A.: Orpiment.(The Mineralogical Magazine. 1894. Bd. X. p.24.)

Der Verfasser untersuchte die sehr kleinen Auripigmentkrystalle von Tajova
(Com. Zólyom); dieselben sind die Combination von Prisma und Brachydoma.
Die optisehen Beobachtungen entsprechen dem rhombischen Krystallsysteme.

Dr. K. Zimáwnyt.

(24.) Pxarsrrzkv P.: Über Rothspiessglanzerz. (Zcitschr. f. Krys"all. und
Min. 1892. Bd. XX. p. 417.)

Der Verfasser untersuchte die Krystalle des Rothspiessglanzerzes von Per-
neck bei Malaczka; dieselben sind nadelförmig und bilden fácher- oder garben-
förmige Aggregate. Zu den Messungen wurde ein mit einem Verticalgeniometer
verbundenes Mikroskop benutzt. Die Winkelbestimmungen waren nicht derart
genau, dass man positive und negative Hemidomen unterscheiden könnte; und
da die optiscehe Untersuchung auch keinen ganz bestimmten Grund für die
Annahme des monoklinen Systems lieferte, deshalb verblieb der Verfasser bei der
früheren KexxGorr schen Annahme und betrachtet den Kermesit als rhombisch-
homiedriseh. Dr. K. ZImánYI.

(25.) SCHERER A. : Studien am Arsenkies. (Zeitschr. f. Krystall. und Min. 1893.
Bd. XXI. p. 354.)

Der Verfasser untersuchte eine Reihe gutkrystallisirter Vorkommen des
Arsenkieses krystallographisch und chemisch, auch den von Csiklova und Ora-
vicza. Seine Resultate stimmen im AÁllgemeinen mit denjenigen WEIBULL s
überein. Dr. K. ZIMÁNYIL

190 GESELLSCHAFTSBERICHTE.

GESELLSÜHAEFTSBERICHTE.,
III. VORTRAGSSITZUNG AM 1. APRIL 1896.

Vorsitzender : J. BöcEn.

Der e. Secretür meldet das Ableben WILHELM BRUIMANN"8, kel. ung. Ober-
bergrath und Berghauptmann a. D. zu Budapest. Der Verblichene gehörte zu den
ültesten Mitgliedern der Gesellschaft und war eine lange Reihe von Jahren hin-
durch Mitglied des Ausschusses.

Es gelangten folgende Vortrüge an die Tagesordnung :

1. Dr. L. v. ILosvax: aNeuer Beitrag zur Zausammensetzaung der Ofner
Bitterwássers. Der Vort. berechnete auf Grund der Daten der ülteren und neue-
ren Analysen aus der Gewichtsmenge des fixen Rückstandes die proportionelle
Menge der Bestandtheile und folgerte daraus auf die Bildung der Bitterwüsser.
Am geeignetsten hiezn erwiesen sich die Sehwefelsüure und das Chlor als
solche Bestandtheile, deren Bestimmung am 6 genauesten durchzuführen ist.
Die Ouantitát der Schwefelsüure ist in dem Wasser der verschiedenen
Brunnen kaum veründerlich, woraus folgt, dass sie sich unter gleichen
Bedingungen bildeten. Die Ouantitüt des Chlors ist schon nicht mehr so bestün-
dig, insofern in dem Wasser der entfernter liegenden Brunnen viel weniger
anzutreffen ist, als in dem Wasser der in der Nühe von mensechlichen Wohnungen
liegenden Brunnen, was ein Beweis dessen ist, dass die Ouantitüt des Chlors nicht
bloss von der Entstehung des Wassers abhüngt, sondern auch von anderen üus-
seren Umstünden. Vortr. legte auch das Ergebniss seiner jüngst durchgefürhten
Analyse des Bitterwassers aHunyadi Mátyás (Nr. III.) vor.

2. P. Tíxrrz legte a PFedologische Kartenv vor. Vort. bespricht die Bodenver-
hültnisse der zwischen der Donau und der Theiss (westlich von Szeged über die
Hügel von Teleska) liegenden Gegend und legt die davon ausgeführte pedologisehe
Uebersichtskarte vor. In der Nüihe der beiden Flüsse sind die Bodenverhültnisse
ziemlich übereinstimmend. Der Boden ist nömlich sumpfig und enthült viele un-
fruchtbare Sodastellen. Andere Bodenarten sind Sand, Thon und der in Flecken
auftretende Lösssand ; auf den Hügeln von Telecska liegt viel Flugsand, dessen
Untergrund ein ausserordentlich feiner Löss bildet. Die Sandhügel bewegen sich
in Folge der herrschenden Winde immer mehr westwürts der Donau zu. Zum
Schlusse legte Vortr. einige deutsche Bodenkarten vor und erklürt dieselben.

3. Dr. L. HorLós 3 (Kecskemét) Abhandlung cLignit aus den Brumnen-
bohrungen von Kecskemét legt der e. Becretür Dr. M. Sraug vor (m. s. p. 19.).

J. Haravárs bemerkt hiezu, dass aus dem artesischen Brunnen am Gyenes-
Platz in Kecskemét sehr wenig palsontologisches Material zu Tage gefördert
wurde ; háufiger sind TLignit, Unio, Vivipara. Der Vort. legt ein Exemplar der

GESELLSCHAFTSBERICHTE. 191

Vivipara Desmanmiana vor, welches in der Tiefe von 212—215 m lag und beweist,
dass sich der Bohrer dort in den mittleren levantischen Schichten bewegte.

4. Dr. J. Feurx (Leipzig) sendete eine Abhandlung ein: alntersuchungen
űber die innere Structur von westfülischen Carbonpflanzen II. Theil.n, die der e.
Secretür M. Sraus vorlegte (m. 8. a. 8. 000.).

5. Dr. M. Sravelegt das Exemplar einer a Thninfeldias vor, die er am heuti-
gen Tage von dem Oberingenieur G. v. Bese erhielt und die von demselben in
feuerfestem Thon bei Stájerlak gefunden wurde. Die Segmente dieser Thinnfeldia
haben die Gestalt und Grösse der Segmente von Tiinnfeldia rhomboidalis
Erresx. , unserscheidet sich aber von allen beschriebenen Thinnfeldien dadurch,
dass ihre Segmente eigentlich dreischnittig sind; der grösste, zugleich mittelste
Abschnitt zeigt die bekannte rhombische Form, aber die an seiner Basis stehenden
und um vieles kleineren Segmente sind abgerundet. Mitunter ist das untere dieser
zuletzt erwühnten kleineren Segmente von dem mittleren entfernt stehend.

Nachdem dem Vortr. noch neues Material in Aussicht gestellt wurde, behült
er sich die Publicirung des definitiven Resultates vor.

6. G. v. Bese (Anina) schildert darauf kurz die geologischen Verhültnisse
des Fundortes der von ihm gefundenen Thinnfeldia.

In der am 1. April 1896. abgehaltenen Sitzung des Ausschusses legte der
e. Seeretür nach Erledigung der internen Angelegenheit die als Geschenke
eingegangenen Publicationen vor. (M. s. a. 5. 38. unter).k

ÁMTLICHE MITTHEILUNGEN AUS DER KÖNIGL. UNG.
GEOLOGISUHEN ANSTALT.

Programm der Aufnahmen der kgl. ung. geologischen Anstalt
im Sommer 1896.

Sr. Excellenz der kel. ung. Minister für Landwirthschaft hat auf Vorschlag
der Direction der kgl. ung. geol. Anstalt die geologisehen Aufnahmen folgender-
weise angeordnet :

Das Mitglied der im nördlichen Landesgebiete thütigen I. Section, der
Hilfsgeologe Dr. Th. Poszwrrz beendigt im Comitate Maramaros, in der Umgebung
von Bustyaháza die geologische Detailaufnahmen ;

die II. Section ist unter der Leitung des Chefgeologen Dr. J. Pernö im
Comitate Bihar thátig; J. Permő wird entlang der Ufer der Fekete-Körös zwischen
Belényes— Uszád— Sólyom ; der Sectionsgeologe Dr. Th. v. Szorracn zunüchst in
der Umgebung von Fekete-Nyárszeg, spüter westlich vom Jadthale in der Umge-
bung von Dámos-Kalota seine Studien beendigen.

Der Leiter der III. Section, der Chefgeologe L. v. Rorm wird im östlichen
Theile des siebenbürgisehen Erzgebirges in der Umgebung von Felvincz—Nagy-

192 GESELLSCHAFTSBERIÓHTÉ.

Enyed ; dagegen das zweite Mitglied der Section, der Hilfsgeologe Dr. M. PÁrrY
im Gebiete der Szamos in den Comitaten Kolozsvár und Torda-Aranyos arbeiten.

Die IV. Section beendigt unter der Leitung des Bergchefgeologen A. GESELL
in den Comitaten Krassó-Szörény und Hunyad die geologisehen Aufnahmen ; na-
mentlich wird der Sectionsgeologe J. Haravárs kurze Zeit hindurch seine im
Comitate Krassó-Szörény bisher durchgeführten Aufnahmen reambuliren und dann
im Comitate Hunyad im Becken von Hátszeg Detailaufnahmen beginnen.

Der Sectionsgeologe Dr. F. ScHAFARZIK wird im Comitate Krassó-Szörény
hauptsüchlich das Gebirge von Szászkó aufnehmen.

Der Hilfsgeologe K. v. Appa wird nach der Rückkehr von seiner galizischen
Studienreise im Comitate Temes in der Umgebung von Lukarecz—Szekás
arbeiten.

Der Bergechefgeologe A. GesELL wird nördlich von Zalathna, gegen Vulkoj
und Botes zu seine berggeologischen Aufnahmen beendigen.

Der Sectionsrath und Director J. BöcgH wird im Auftrage Sr. Excellenz des
kel. Finanzministers an der ungarisch-galizisehen Grenze die bekannteren Petro-
leumgebiete geologisch studieren; als Begleiter ist inm K. Appa beigegeben, aus-
serdem wird Dr. Böcgn auch die Landesaufnahmen leiten und überwachen.

Das Arbeitsprogramm der agrogeologisehen Section der Anstalt ist
folgendes :

Der Chefgeologe B. v. Isxex wird im kleinen ungarischen Tieflande in der
Umgebung von Párkány-Nána— Muzsla Detail-, östlienh von Mezőhegyes aber
Übersichtsaufnahmen durchführen. Der Hilfsgeologe P. Tgerrz wird in der Um-
gebung von Hajós und Kalocsa thütig sein; der Stipendist H. Hoxusirzxy wird
sich sowohl an den Aufnahmen B. v. Isgevs als auch an denen P. TgErrz s be-
theiligen.

Budapest, am 26. Juni 1896. JouHanw BöőcKkn, m. p.

Westfáliai carbonnövények. kg e Éj 7
MS Garbo Pflanzen. Földtani Közlöny. XXVI. T. (IV.

Fig 2

Westfáliai carbonnövények
Westfál. Carbon-Pflanzen.

Földtani Közlöny.

XXVI.

FÖLDTANI KÖZLÖNY

XXVI. KÖTET. 1896. JULIUS—OKTOBER. . 7-0. FÜZET.

A KANYAPTAMEDENCZE
KÖRNYÉKÉNEK FEJLŐDÉSTÖRTÉNETE.

SÓBÁNYI GYULÁ-tól.F
(Egy térképpel és egy táblával.)

A felvidéken a Sajó és Hernád folyók közé és ezek ÉD irányára merő-
legesen, egy széles medencze, a Kanyapta völgye van beékelve. A Torna,
Bodva és Ida folyók fútnak benne össze; keleti határán pedig a Hernád
véste be medrét. E folyók különböző mértékben és módon vettek részt árad-
mányuk lerakásával a medencze környékének felépítésében. A legsajátságo-
sabb példák egyikét e tekintetben az Ida folyó nyújtja, mely két ágra sza-
kadva két folyónak, a Hernádnak és Sajónak lesz adózója.

Érdekes kérdés az Ida bifurcatiója s ezzel egybefüggően a enyiczkei
plateau, valamint a széles Kanyaptavölgy kialakulásának története is.

E kérdéseket óhajtván megoldani, 1895. év julius és augusztus havá-
ban öt hétig utaztam a Kanyaptamedencze környékén. Hálás köszönettel
adózom e helyen dr. Lóczy Lasos egyetemi tanár úrnak, ki engem munkál-
kodás ezéljából ezen fölötte érdekes területre utasított s nekem nemcsak
útmutatást, de ajánlóleveleket is adott.

Nem mulaszthatom el e helyen nagy köszönetemet és hálámat ki-
fejezni különösen a római kath. és ev. ref. lelkész uraknak, kik engem ven-
dégszeretettel fogadtak. Különösen kiemelem e tekintetben BENEDEK FFE-
RENCZ jászóvári nagyprépost urat, valamint a premontrei rend tagjait, kiknél
hosszabb időn át otthont találtam. REUTER KÁRoLY somodii bányaigazgató
úr és ZEnovIirs kassai mérnök úr, azon kiválóan szives készségért, melylyel
a területükön Somodiban és Kassán lévő mély fúrások adatait velem közöl-
ték, szintén fogadják köszönetemet. E területet FoETTERLE, WOLF és STUR
bécsi geologusok tanulmányozták és térképezték először, kisebb terjedelmű
közléseket pedig a következő munkákban tettek róla közzé :

F. FoETTERLE: Reisebericht über das Gebiet zwischen Forró, Nagy-Ida, Torna,

Szalócz, Trizs und Edelény. — Verhandlungen der k. k. geologischen
Reichsanstalt. 1868. p. 276.

X Előadta 1896. januárius 8-án tartott szakülésen.
Földtani Közlöny XXVI. köt. 1896. 13

17698

194 SÓBÁNYI GYULA :

F. FOETTERLE: Vorlage der Geologischen Detailkarte der Umgebung von Torna
und Szendrő. — Ugyanott, 1869. p. 147.

H. Worr: Das Kohlenvorkommen bei Somodi und das Eisensteinvorkommen
bei Rákó im Tornaer Comitate. — Ugyanott, 1869. p. 217.

D. SrugR: Bericht über die geolog. Aufnahme der Umgebung von Schmölnitz
und Göllnitz. — Jahrbuch der k. k. Geologischen Reichsanstalt 1869.
p. 414.

Dr. Lóczy LaJos egyetemi tanár úr Somodi környékét kutatta át részletesen
és az ott előforduló harmadkori széntelepeket tanulmányozta ; azért az
oligocaen korú képződmények . leirásánál szóbeli közléseit köszönettel
vettem és felhasználtam.

Dr. SrauB MóRgIcz: A Kir. Természettudományi Társulat tőzegkutató bizottságá-
nak működése 1892-bens czímű munkából MÁGócsi DIETZ SÁNDOR jelen-
tését a Kanyapta völgyben előforduló tőzegtelepekről, továbbá. MADERSPACH
Livrus : sMagyarország vasérczfekhelyeiv czímű munkáját (1880), valamint
a cFöldtani Közlönyv 1879-ik évi IX-ik kötetéből STÜRZENBAUM JÓZSEF
úr értekezését a dernői kövületgazdag mészkövekről, szintén figye-
lembe vettem.

Hogy a Kanyaptavölgy helyzetét és fejlődését megérthessem, szüksé-
gesnek látszott a vele egybefüggő Tornavölgy környékét, úgyszintén a
Hernád völgyét is Kassától Hidas-Németiig bejárni. Területem tehát két
katonai (1 : 75000) térképlapra, és pedig a Zone 11 col. XXIII. és Zone 11
col. XXIV-ra terjed. A medencze környékének felépítésében archeei, mesozoi
és ksenozoi korú kőzetek vesznek részt. Ezek közül az archxei képződmé-
nyekhez tartozó csillámpalát csak pár ponton érintettem, a trias mészkö-
vek által borított területet már részletesebben bejártam, míg a harmad és
negyedkori képződmények tanulmányozására, legtöbb időt fordítottam. Min-
den tévedés elkerülése czéljából előre bocsátom tehát, hogy e vidéken nem
részletes geologiai felvétel volt utazásom czélja, hanem csupán egy pár oly
kérdésnek geologiai alapon eszközlendő megoldása, melyek a geologust és
geographust egyaránt érdeklik.

A részletes felvétel majd a geologus dolga lesz, én részletesebben csak
oly pontokat vizsgáltam meg, melyek véleményem szerint felvilágosítást
nyújthattak azon kérdésekben, melyek elmémet e területen járva foglal-
koztatták.

A következőkben chronologiai és stratigraphiai sorrendben bemutatom
azon kőzeteket, melyek a Kanyapta völgy környékét alkotják.

Archaei csoport kőzetet.
Csillámpala.

Szomolnok felé a hágó azon hegygerinczen vezet át, mely egész tö-
megében csillámpalából áll s innen előbb éjszakkeleti, majd keleti, később

A KANYAPTAMEDENCZE. 195

:pedig délkeleti irányban Kis-Idáig húzódik. E hegylánczot éjszakon az Ida
folyó határolja. Az Ida folyótól éjszakra eső területen a csillámpala szintén
tömegesen lép fel s egész Kassáig követhető. A csillámpala hegytömege, a
környező fiatalabb korú képződményekből hirtelen meredekséggel, kiélezett
: gerinczezel s távolról szemlélve feltünően elkülönzött csúcsokkal emelkedik
a térszín fölé. Kis-Idától Jászó-Mindszentig a déli irányban lefutó patakok
fejei szakgatják meg a Biely Kamen és Holiczka közti lejtőket; Meczenzéf
környékén pedig már mélyen a csillámpalába vésett patakok futnak le a
Bodvába, melynek forrásterülete Stósz környékén szintén e kőzet által al-
kotott magaslatokon van.

Számos mérésből, a melyeket Alsó- és Felső- Meczenzéfen, a Luczia
bányában, Jászó-Újfalu és Kis-Ida fölött, továbbá a Tapolcza erdőben és a
Dom patak balpartján tettem, az tünik ki, hogy a Bodva folyó forrásterü-
letét környező csillámpalatömeg általános csapásiránya KNy-i, dülése
pedig helyről helyre változó (407—80" D felé.). Legegyenletésebb a kőzet
,dűlése ott, a hol phyllitessé válik. Ily állapotban finoman leveles, nagyobb
fokú gyürődések nélkül Kassa mellett a Csermely völgy torkolatában, vala-
mint Felső-Meczenzéf környékén ellenkezőleg guarzdús csillámpala fordul
elő és itt a rétegek feltünően össze vannak gyűrve. Néhol a guarz mint
egy fatörzs körül van véve a csillámlemezekkel. A csillámpala egyik alkotó
.részét képező guarz színe igen különböző. Van tiszta féhér is, de leg-
gyakrabban vasoxydtól sárgára, vörösre vagy rózsaszínűre van festve.

A dűlési és csapásiránynyal megegyezőleg fordulnak elő e kőzetbén
.azon hatalmas teleptelérek, melyek igen becses vas- és ezüstérezeket szol-
gáltatnak.

Va
Ma
Xi

1. Csillámpala. 2. Fehér agyagpala. 3. Fekete pala. 4. Siderit. 5. Odúarz, melyben
hintve pyrit, chalcopyrit, malachit, azurit és fakóérczek vannak kiválva.
13"

196 SÓBÁNYI GYULA:

Felső-Meczenzéftől éjszakra a Wachhübl tető alatt a patakok feltárá-
saiban KNy-i irányban egy siderit-telér a felületre bukkan. Itt van a Luczia.
bányatelep. Még 1891-ben két tárnát nyítottak itt a vasérez kibányászása
czéljából. Az I. számu tárna 400 m hosszú és még eddig csupán a csillám-
palába van vésve. Hogy a vasércztelért elérjék, még 370 m távolságra kell
haladniok. A II. számu tárna 630 m hosszú s ebben már megkezdték a vas-
ércz kihordását. E tárnából egy 178 m hosszú akna vezet függélyes irány-
ban a hegytetőre s közel a tetőhöz az akna már siderit-telérben halad.
A siderit települési módja az 1. ábrán van feltüntetve. A csillámpala réte-
geinek dülés- és csapásirányában vékony fehér agyagrétegen nyugszik a-
változó vastagságú siderittömeg; némely helyen 12 m vastagságot is elér,
leggyakrabban azonban vastagsága 4—8 m közt változik. Benne zegzúgo-
san és általában szintes irányban különböző vastagságu guarzerek huzód-
nak, melyek üregeiben mint secretiókban, valamint hintve is pyrit, chalco-
pyrit, malachit, azurit és ezüstérezek vannak kiválva. A siderit fedőjét
csillámdús fekete agyagpala és végül fehér agyagpala képezi. Érdekes, hogy
e kitünő vaséreztelért régen nem a vasbányászat, hanem a guarzban elő-
forduló réz- és ezüstérezek nyerése czéljából művelték ; a kitünő vasköveket
pedig a gorczra dobták.

A tárnákban végig haladva számos helyen tapasztaltam, hogy a csil-
lámpala rétegei közt hézagok vannak, melyeken a szivárgó vizek áthaladva
a kőzetben lévő muskovitot megtámadják, úgy hogy az steatitossá válik és
világos szinét sötétre változtatja. A kőzet hasadékaiból oly nagy mértékben
szivárog a talajvíz, hogy a tetőre vezető aknában valóságos zápor fogadja a
látogatót. ;

E bányán kívül több helyen találtam még kutató tárnákat és elha-
gyott bányákat. Így pd. a Borzó oldal alján régi elhagyott ezüstbányák
vannak ; Jászó-Újfalu felett pedig szintén látható egy pár elhagyott tárna.
Még a falu legöregebb emberei sem emlékeznek azon időre, mikor ezeket
művelték.

Általában a Jászó és Meczenzéf környékén előforduló vasércztelérek
KNy-i irányban három vonalban lépnek fel. MApERSDAcH LIvrus : c Magyar-
ország vasérczfekhelyeiv czímű munkájában a következő csapásirányokat.
jelöli ki :

1. Constantia vonal, mely a Schwalbenhübl hegycsoporttól a Kalte-
Rinnig terjed s rajta négy bevágás van.

2. Eisenzecheni vonal, melyet Stoósztól a Rudnoki fürdőig követhe-
tünk. Ebben 22 bevágás van s ezek közt nevezetes a legujabban fokozott.
mértékben művelés alá vett Lucziabánya. Végül

3. Alsó-Meczenzéftől délre az András és Clotilde bevágások szintén
egy KNy-i irányú harmadik csapásvonalat jeleznek.

A KANYAPTAMEDENCZE. 197

A vasérczfekhelyek tehát nagyobbára azon kristályos agyagpalában
találhatók, mely a Heckerova, Schwalbenhübl és Wachhübl tetők alatt
huzódik.

Megemlítem végül, hogy ezen agyagpalán kívül a Fichtenhübelen sö-
tét szinü kárpáti gnájsz fordul elő, melyben sok a guarz, de rendkívül föld-
pátszegény. Kassától délre az Akasztóhegyen gránit bukkan ki.

Palaeozói csoport kőzetei.

Carbonos képződmények.

E képződmények Meczenzéftől délnyugatra a Szarvaskőn és területem
legdélibb részén a Bodva folyó balpartján, az Osztramoshegyen fordulnak
elő. A Szarvaskőtől nyugatra egészen Dernőig a carbon homokkövek nagy
területet borítanak, erről azonban nem szólhatok, mert e vidék vizsgálódá-
som határán kívül esik.

Az Osztramos hegynek a pontusi képződményekből kiemelkedő carbon
szigetét megvizsgáltam. Kristályos fehér mészkő fordul itt elő, a melybe u
hegy nyugati oldalán mintegy 2 m vastagságú mészkötörmelék alatt barna
vaskő van berakódva.

Az Osztramos hegy carbonmészköve ÉNy felé 60"-al dől ; a Szarvaskő
carbonos mesze és guarzitja pedig ezzel ellentétes irányban olyformán, hogy
mintegy a carbonos képződményektől képezett teknőben látjuk kifejlődve
a mesozóos csoport azon kőzeteit, a melyeket most tárgyalni fogok.

Mesozói csoport kőzetet.

Trias systema.

1. Werfeni palák. A csillámpalán kívül a trias képződményekhez
számítandó vörös homokkövek és csillámdús werfeni palák vannak terüle-
tünkön tekintélyes tömegekben kiképződve és különösen a Torna patak
mellékén, a sziliczei plateau, a Felső- és Alsóhegy alján elterjedve. Kört-
vélyes tájékán és Szilas mellett finoman rétegezett, könnyen elmálló vörös
homokkövek vannak; a Felsőhegy alján pedig csillámdús werfeni palát
találtam Myaphoria costata tökéletlen lenyomataival és hullámbarázdákkal.
Barka környékén és a Szádellői völgybe nyiló Winkely völgy torkolatában
mészdús homokkövek fordulnak elő.

E homokkövek és palák legtekintélyesebb tömegben Körtvélyes kör-
nyékén bukkannak felszinre és innen keleti irányban a Felsőhegy alján

198 SÓBÁNYI GYULA :

szépen tovább nyomozhatók. Almás, Görgő és Szádellő községek környékén:
a meredeken aláhanyatló mészkőfalak alján alacsony halomsorok vonul-
nak, melyek tetejét vastagon borítja a mészkőtörmelék. E halmok werfeni
palából állanak, mert a patakoktól vájt árkokban több ponton e kőzettü-
nik elő.

Ugyanezen kőzet a Felsőhegy éjszaki oldalán szakadatlan .-tömegben .
kelet nyugati irányban huzódva képezi a trias mészkő feküjét. Barkánál a
megszükülő völgyben már csekélyebb kiterjedésben láthatjuk és ha innen a .
Winkely völgybe vezető alacsony völgyi hágón átkelünk, már csak a völgy-
fenéken nyomozhatjuk tovább.

Ha már most területünkön délre tekintünx, Jabloncza mellett, Szád-
vár, Szögliget, Szilas-Rákó és Szt-András környékén bukkan nagyobb fol-
tokban e kőzet felszinre. Egyéb helyeken a feléje települt fiatalabb képződ-
mények takarják. Szt-András és Bodva Lenke közti magaslatokon egy út
vezet s ha ezen haladunk, a patakok és vízmosásokban előttünk áll a wer-
feni pala mállási terméke vörös agyag alakjában, a melyben a vörös ho-
mokkő durvább darabkái még láthatók. Itt tehát e homokkő előfordulása ki
van mutatva. Végül a Torna patak völgyében, vagy másként az Almás-
völgyben, a Dézsmahegy, Nagy-Váradhegy és Zárdahegy azon pontok, hol
e palák kisebb foltokban jelentkezve mutatják, hogy ezen képződmények
szakadatlan összefüggésben, az egész völgyfenéken átvonulva, különböző
mélységben megtalálhatók.

Az alsó trias homokköveinek dőlés- és csapásiránya helyről helyre
változó. Igy pld. a Winkely völgy torkolatában 307" DNy felé, Görgő mellett
90", D felé Almás községben az országúton mérve 507 ÉNy felé, Hárskút
község felett 10" ÉK felé, Szögligettől keletre a diluvialis terrász alján 10"
É felé dől.

A werfeni pala Körtvélyes és Jabloncza vidékén, hol legtömegesebben
tűnik ki, átlag 400 m tengerszin feletti magasságra emelkedik. Keleti irány-
ban Körtvélyes község felé szemmel láthatólag süllyed és képezi azon
enyhe lejtésű magaslatokat, melyeken a Torna, Méla, Fejkötő és Meszes
patakok erednek. Nyugoti irányban a Sziliczei plateau alatt terjed tova, s
miután a Sajó völgyében elő nem tűnik, biztosan feltételezhetjük, hogy ezen
irányban is süllyed. Almás és Dernő közt a Felsőhegy mészköve alatt vonul
tova a werfeni palák által képezett magaslat oly módon, hogy a mészkő-
plateau éjszaki szélén láthatók legmagasabb pontjai, a délirészen pedig csak
a völgy mélyén egyes kibukkanásokban jelentkezik. Így pld. Almásnál 300:
m, vele átellenben Dernő felett 550 méternyire emelkedik a werfeni pala.
A Tegarn tetőtől éjszakra 732 méter, délre pedig 8300 méternyire emelkedik.
Görgőnél 300 m magasságban található, vele átellenben, a mészkővonulat
éjszaki oldalán pedig 500 méternyire emelkedik. A werfeni palától képezett
magaslatok gerincze a Felsőhegy éjszaki oldalán huzódik.

A KANYAPTAMEDENCZE. 199

Egy más irányú kiágazása a werfeni palának a körtvélyesi magasla-
toktól délkeleti irányban követhető. Derenk és Szádvár környékén a Ménes
patak feltárásaiban, valamint Szilas község fölött átlag 400 méternyire emel-
kedik e pala. Ezen irányban tovább haladva a Bodva alluviuma eltakarja
szemünk elől, de a tulsó parton a Osztramoshegy és Szt-András környékén
260 m magasságban újra megtaláljuk részben magát a werfeni palát, rész-
ben annak elmállási termékét.

A werfeni palának e két irányú elágazása közt egy hatalmas teknős
mélyedés létezését konstatálhatjuk, a melyben a Torna patak fut le a Bod-
vába. A völgy mélyén emelkedő apróbb magaslatok mint pld. a Zárdahegy,
Nagy-Váradhegy, Dézsmahegy alján a pala kibukkan és sejtenünk engedi,
hogy a Torna vagy más néven Almás völgyben a Nagy Tót környező és zeg-
zúgosan húzódó halmok anyagát is ez képezi. Mindezekből kitűnik, hogy a,
Torna patak egészen azon pontig, hol a Bodvával egyesül, a werfeni paláktól
képezett tektonikus völgyben folyik, mely valószinüleg KNy-i irányu vetődés
következtében jött létre.

2. Mészkövek. Az alsó trias homokköveit és paláit hatalmas mésztáb-
lák borítják. Többnyire kövületszegény mészkövek, melyek a werfeni palá-
hoz kötve fordulnak elő s ezért a bécsi geologusok azt a trias képződmé-
nyekhez sorozták. E mészköveket petrographiai sajátságaik alapján három
csoportba oszthatni, úgymint :

1. Sötétszínű bitumenes tömött mész, fehér calciterezettel. Tömöttsége
oly nagy, hogy finomabb munkák anyagául is szolgálhat. A mészkövek
sorozatában a legalsó szintet foglalja el és petrographiai sajátságait véve
figyelembe, a guttensteini mészszel volna azonosítható. E mészkő réteges
szerkezetű és területünkön csak kis foltokban, természetes vagy mesterséges
feltárásokban bukkan felszínre. Fekete színű mészkövet találtam Jászótól
nyugatra a Tapolcza patak jobb partján és közvetlenül Jászó felett a Szép-
leányhegy kőbányáiban, hol a rétegek dőlése 309-ú volt dél felé. Jászótól
keletre a Rudnoki patak mellékén hasonlóan sötétszinű mész bukkan ki két
ponton. Egyik helyen 20" dűléssel ÉK felé, másik helyen pedig É felé 30?
dűlést mutat. A Szádellői és Áj völgyek közti hasadékban szintén előfordul
a fekete bitumenes mészkő. Míg az eddig említett helyeken a mész nagyfokú
rétegessége miatt csak építőkönek használható, addig a Bodva balpartján a
Zsarnó melletti kőbánya finomabb munkákra alkalmas anyagot szolgáltat.
Nagy mennyiségben szállították innen régebben Budapestre, hol asztallapo-
kat és síremlékeket faragtak belőle. Különben e kőbányában előbb szebb,
tömörebb. anyagot kaptak, mint azon időben, mikor én meglátogattam.
Most már meglehetősen behatolva a hegy belsejébe, azt a szomorú tapasz-
talatot tették, hogy a guttensteini mész mindinkább rétegessé válik és e
körülmény miatt a bányászatot bizonytalan időre beszüntették.

2. Vörhenyes szürke tömött mészkő többé kevésbbé sűrűn behálózva

200 SÓBÁNYI GYULA:

vasoxyd erekkel, alegtöbb helyen közvetlenül a werfeni palára települ. Tor-
nától nyugatra a Felsőhegy alján csekély megszakítással mindenütt követ-
hető. Előfordul a sziliczei plateau alján és az Almás völgyből kiemelkedő
magaslatok, mint a Zárdahegy és Nagy- Váradhegy tetejét is ez koronázza.
Az egymásra következő háromféle mész közbülső tagját képezi és a bécsi
geologusok azt a kagylómészszel azonosították. Nem réteges szerkezetű, a
benne előforduló vasoxyderek szabálytalanul huzódnak és ezen irányokban
történik elmállása, valamint széthullása a kalapács alatt. Benne minőségileg
Ca, Al, Fe és több példányban Mg is kimutatható, a mi dolomitos összeté-
telre vall. Tiszta dolomitot azonban benne nem találtam. Gyakran láthatók
benne kisebb nagyobb üregek, melyekben calcitkristályok vannak kiválva.
Egyes hasadékaiban, melyek rozsdavörös agyaggal vannak kitöltve, limonit-
gömböcskéket találtam.

E mészkő fölfelé fokozatosan átmegy a szürke mészbe és így attól éle-
sen el nem választható. Előfordul még Jablonczától DK-re a Kecskésfej és
Bükkös tető alján, Szögliget és Szilas községek mellett, valamint átellenben
a Bodva balpartján Szt-András és Bodva Lenke közt. E feltárások legna-
gyobb részében azonban a kagylómész mint réteges kőzet jelentkezik. Szi-
lastól délre közvetlenül az út mellett fekvő 199 méteres magaslaton nyitott
kőbányában a kagylómésznek ÉK felé 60" dűlését mértem. Az Almás völgy-
ben a Dézsmahegyen ugyancsak a kagylómésznek éjszak felé 45" dűlése
van, míg az Udvarnoki dombon dülése 65" ÉK felé.

3. A mészkövek sorozatát területünkön a legnagyobb felületi elterje-
dést mutató szürke tömött mész tetőzi be. Lassan, fokozatosan élesen el
nem választható határvonallal megy át a kagylómész a felső trias mészbe.
A sziliczei plateaut ez borítja és innen két irányban vonul kelet felé. Az éj-
szaki ág a Szádellői völgyig mindinkább keskenyebbé lesz; innen azonban
minden dimensióban nagyobb tért foglalva a Bodváig nyomul. A Felső-
hegytől éjszakra Barka és Dernőnél ugyanezen mészkő egyes foltokban
található. Legnevezetesebb Dernőn a Somhegy mészköszigete, melyet
behatóan STÜRZENBAUM vizsgált meg. A szürke mész más helyeken kövület-
szegény, itt azonban STÜRZENBAUM hetvennél több, részben új fajt számláló
kövületet gyűjtött, melyek nagyobb része a bivalvák és brachiopodákhoz
tartozik, de a cephalopodák családja is szépen van képviselve az anlacocera-
sok ésammonitekkel, melyek közül legnevezetesebb a Choristoceras Marschi.
Ezek alapján konstatálta, hogy a Somhegyen a kösseni rétegek fordulnak
elő. Közlése szerint e belyen a lerakodási viszonyok a következőkben foglal-
hatók össze. A werfeni-palákra 6—7 m vastagságban sötét kékes szürke
crinoidamész települ, erre egy vékonyabb világos szürke korall-, vagy úgy-
nevezett lithodendronmész, melyre ismét az előbbivel megegyező 1 m vas-
tag mész borul. Mindezeket betetőzi majdnem a hegy csúcsáig érő szürke
mész, mely legfelsőbb részében gazdag gasteropodákban. A Somhegy csú-

A KANYAPTAMEDENCZE. 201

csán a szürke mész gyéren megalodusokat tartalmaz és ezek szerint az a
rháti, vagy ügynevezett dachsteinmészhez sorolandó.

Megemlíti azt is, hogy ő MapERspacH úrtól ardói kirándulása alkal-
mával vörös encrinitmészkövet kapott, melyet zárványai után liaskorúnak
tartott. Később említi is: rA fönn említett liasi erinoidamészkövet sike-
rült utólagosan feltalálnom egy csekély kiterjedésű, a kösseni és werfeni
rétegek közé szoruló ék alakjában, melynek stratigraphiai viszonyáról azon-
ban biztosat nem állíthatok. Külseje, mint pedig zárványai a Kárpátokban
már több ponton észlelt Hierlatz-rétegekre látszanak utalni. STÜRZEN-
BAUM-ot, sajnos, korai halála meggátolta abban, hogy e tárgygyal bővebben
foglalkozzék.

Ujabb időben azután két munka jelent meg, melyek közül különösen
az egyik bővebben foglalkozik ezen lelethely kövületeivel. Az egyik BITTNER
munkája : Brachiopoden der alpinen Trias. (Abh. der k. k. Geol. Reichsan-
stalt. Bd. XIV. Wien, 1890.; a másik: Dr. EpmuwxD Mossisovics:
Die Cephalopoden der Halstütter Kalke. (Abh. der k. k. Geol. Reichs-
anstalt. Wien, 1893). Mindketten STÜRZENBAUM anyagát dolgozták fel. BIrr-
NER függelék alakjában egy különfejezetet szentel a dernői lelethelynek :
c Brachiopoden von Dernő in Ungarn) czímmel.

. Vizsgálódásai annyiban is érdekelnek, mert ezek szerint a dernői
brachiopoda fauna kevert typust képvisel, melyben valódi kösseni alakok
vegyest fordulnak elő az alsó és felső Dachsteinmész alakjaival. Sőt a lias
rostratáinak is van egy képviselőjük a Spiriferina Dernoeensis BITTNER
(nov. sp.)-ben. Különben is e helynek nem egy igen érdekes alakja van.

Valószínű, hogy ezek a rétegek valamivel régebbiek a valódi kösseni
rétegeknél, s hogy faunájuk úgynevezett xrcoloniás-t képvisel.

BITTNER a következő alakokat határozta meg :

Terebratula graegariaeformis Zum. Gyakori. Kösseni rétegekből
eddig ismeretlen volt. SrügzexBaum Terebratula gregaria néven írta le.
Eddig a felső Dachsteinmészben.

Terebratula piriformis SvEss. Több példány.
Terebratula hungarica BITTNER (nov. sp.) Néhány példány.
Waldheimia norica, SuEss. 4 példány.

( elliptica Zum. Több példány.

( austriaca, ZuGm. Igen gyakori.

a (Aulacothyris) conspicuca BITTNER.
Rhynchonella, fissicostata SvEss. Gyakori.

Starhembergica Zuaw.

Érdekes, hogy a Rhynchonella subrimosa, mely a Rh. fissicostata ren-
des kisérője, itt hiányzik, míg a Starhembergica vele együtt fordul elő.

902 SÓBÁNYI GYULA:

Ugyanez az eset áll fen Peischingnél, Alsó-Ausztria, a Stahremberg me-
szekben.

Thecidium (? Thecospira) Stürzenbaumi BITTNER (nov. sp.) példány.

Spirigera, Strohmayeri SuEss. 1 példány. A Schreyeralm vörös már-
ványaiban és a hallstatti meszekben. Kösseni vagy fiatalabb rétegekből eddig
nem ismeretes.

Retzia superbescens BITTNER (nov. spec.) 4 példány. Spiriferina Suessz
WiwsEL. 5 példány. Spiriferina uncinata ScHarH. 1 példány. Spiriferina
Kössenensis Zum. 2 példány. Spiriferina austriaca SvEss. 5 példány. Spiri-
ferina Emmrichii SuvEss. Számos példány.

Azután két a Sp. gregoria és a Sp. Emmrichi között álló alak is-
előfordul. BITTNER az egyiket Sp. var. acerrima, a másikat Sp. var. subtili-
costata-nak nevezte el. Sp. Dernöensis BITTNER (nov. sp.) Sp. (? Gyrtina)
Boeckhi BITTNER (nov. sp.)

MossisovicH két ammonitet ír le. Az egyiket Peripleurites (Choristo-
ceras) Boeckhi E. v. Moss. névvel, a másodikat Peripleurites (Choristoce-
ras) Stürzenbaumi E. v. Moss.Mindkettő Guvaviai emeletének képviselője.
Mindkettő dernői alak. STÜRZENBAUM a CGhoristoceras Marshi-t említi. Mint-
hogy azonban MossrsovicH nem említi ennek a leirásánál a dernői példányt,
valószínü, hogy STÜRZENBAUM alakja a peripleuritesek egyikének bizonyult.

A dernői nevezetes kövületlelethelyet magam is meglátogattam és ott
egy napot töltve kövületeket gyűjtöttem. Azt is mondhatom, bár csak petro-
graphiai alapon, hogy a dernői kövületgazdag rétegekre települő és majdnem.
a Somhegy csúcsáig érő mész megegyezik a Felsőhegy tömött szürke mész-
kövével. Sajnálom, hogy paleontologiai alapon ezen állítást be nem bizo-
nyíthatom. Sok időt fordítottam e vidéken eredménytelenül kövületek gyűj-
tésére.

A tömött szürke mész, mely területünkön a triasi képződményeket
betetőzi, a völgyek felé meredeken alábanyatló lejtők határolják, míg teteje
a vízszintes síkot nagyon megközelítő lapot mutat. A mészkőnek ezen pla-
teauszerű elhelyezkedése az Alsó- és Felsőhegyen feltünő. A tetőt alacsony
halmok, horpadások és dolinák teszik változatossá. A mészkővonulatnak a
Szádellői völgytől keletre terjedő részén nagyobbszerű vetődések, söt talán
eltolódások is keresendők Jászó felé, a Felsőerdő plateauján az erosió nyomai
mindjobban szembe tünnek. Éjszaknyugat—délkeleti irányban vonuló völgye-
lések vezetik az esővizeket a Jászó Debrődi magaslatokról lefutó Sór pata-
kába. Az Alsó- és Felsőhegyen ilyen völgyelések alig vannak s itt az eső-
vizek az ompolyokban és horpadásokban tűnnek el.

A mészkővonulat keleti részén két irányban húzódó hasadékokat
különböztetünk, melyek völgyekben és völgyeletekben tűnnek szembe, úgy-
mint KNy-i és ÉNy—DK-i irányú. Legszembetünőbb a Szádellői és Áj völ-
gyeket összekötő völgyelet, mely egy KNy-iirányú vetődés mentén van.

A KANYAPTAMEDENCZE. 203

E völgyelésben a guttensteini mész és a werfeni pala, melyek a szürke mész
feküjét képezik, előtűnnek. A völgyelés déli oldalán a mésztábla niveauja
alacsonyabb, mint az éjszaki oldalon és ez a függélyes irányú elmozdulás,
vagy inkább vetődés mellett bizonyít. A patak nem folyik e völgyelésben,
feneke azonban tele van a mészkő morzsalékával, mely az Áj völgybe nyiló
oldalon egy hatalmas kőfolyásban omlik alá. E völgyelet irányában nyugat
felé megtaláljuk a Winkely völgyet, kelet felé pedig a Miglincz völgyet, mely
Somodiba vezet le. A Miglincz patak eredeténél a Tompa tiszta nevű pla-
teaurészlet terrasszerűleg meredeken hanyatlik alá a Szirmai kő tetejére és
e meredek lejtő köti össze az előbb leirt hasadékot a Miglinecz völgygyel.
Miután e völgyek a Szádellői és Áj völgyek közti hasadékkal szembetünő
módon összefüggenek, feltehető, hogy egykor szintén hasadékok voltak, de
a bennök végigfutó patakok erosiója eredeti alakjukat nagy mértékben mó-
dosította és megváltoztatta.

Az ÉNy—DK-i irányú völgyek közt legszebb a Szádellői völgy. Alsó
része a Winkely völgyig valóban remek szurdoka a Szár patakának. Meredek
sziklafalak emelkednek két oldalt a patak fölé s hatalmas köfolyások tor-
lasztják föl vizét, mely sellőket, zúgokat alkotva rohan tova. Mindkét olda-
lon számtalan egyirányú hasadást és törést észlelünk a Szádellői völgy szürke
mészkövében. A mészkőitt nem réteges szerkezetű, de hasadási síkjai a
mésztábla vonulási irányával megegyező, vagyis KNy-i csapást mutatnak s
éjszaki irányban 659"-ú szög alatt dűlnek. E hasadási síkok csapásiránya a
Winkely völgygyel párhuzamosan vonul. A völgy torkolatánál a Felsőhegy
mészköve 600 m fölé emelkedik, míg az átellenes völgyoldalon a Kiserdő
mészköve 600 m alatt marad, csupán csak egy kis halom, a Szádellői kő
haladja meg a 600 m-t. Konstatálni lehet tehát a Kiserdő mészkövének sülye-
dését. Különösen ezen jelenség, mely a függőleges irányú elmozdulást bizo-
nyítja, erősíti meg azon föltevést, hogy e völgy keletkezése valamely vető-
déssel függött egykor össze. Hogy az egykori hasadék alakját a Szár patak
nagyban módosította, az kétsegtelen ; de az előbb említett jelenséget figye-
lembe véve, e völgy keletkezését tisztán az erosio munkájának tulajdonítani
nem lehet.

Az Áj völgy keletkezésére nézve biztosat nem mondhatunk. Lehetsé-
ges, hogy ez erosionális völgy; de valószínű az is, hogy hasadékvölgy,
melyet később az erosio átalakított. Tölcséres alakú torkolata Áj községnél
egy keskeny szurdokba, vezet, melynek fenekét innen az Ördögbídig változa-
tos mésztufaalakzatok borítják. A mésztufa néhol meredek és magas lép-
csőket képez, melyek alján pedig vízmosta katlanok és mély üregek vannak.
A lépcsőkről lezudúló patak vize e mély üstökben forrva tajtékozva kavarog.
Az Ördöghídnál még szűkebbé válik e völgy. Meredek völgyfalak állanak
itt oly közel egymáshoz, hogy a patak vizét összeszorítják s feltorlasztják..
Gyalog útnak a völgy mélyén helye nincs, csak a sziklákba vájt lépcsőkön

"204 SÓBÁNYI GYULA:

lehet itt Falucska felé áthatolni. Szédítő és borzalmas látvány a magasból
letekinteni e völgybe, mely mint egy keskeny és mély csatorna, zúgó vizé-
vel, sötét kanyarulataival tátong alattunk.

A mészkővonulat szemmel látható vetődésein kívül, melyek a felüle-
ten valóságos völgyelések alakjában jelennek meg ; számos oly vetődés van,
melyek nem oly feltűnők. Így már előbb említettem, hogy a Szádellői völgy-
ben sok vetődési síkot láthatunk s nyilván ezek szolgálnak első sorban a
csapadékvizek elvezetésére, melyek aztán szénsavtartalmuknál fogva meg-
felelő mennyiségű calciumcarbonatot oldanak fel és így nyomukban üregek,
barlangok támadnak. Könnyen érthető tehát, hogy területünk azon részén,
a hol legtöbb a vetődés, egyszersmind a legtöbb barlang és földalatti patak-
folyás is található.

Így például barlangok vannak Jászó felett a Szépleányhegyen, a Szá-
dellői völgyben a Nagy-Hollókő alján. Az Áj völgyben Falucska községtől
nyugatra a tetőn, valamint a Miglincz völgyben a Somodi fürdő mellett.
E barlangot ScHoPPER GyöRGY rozsnyói püspök nyitotta meg 1889-ben.
Régen a barlang mostani nyílása fölött körülbelül 10 m magasságban egy
bő vizű forrás bugygyant fel s vize a völgy mélyén egy tóban gyűlt össze.
A barlang megnyitása után a forrás leapadt, mert a víz most a barlang szád-
ján folyik ki. A víz hőmérséklete bent a barlangban mérve 107 C, s míg
kint a szabadban 237 C hőmérsékletet mértem zivatar után árnyékban,
addig bent a barlangban 14" C volt a hőmérsék. A barlang szádjában a
beözönlő meleg páratartalmu levegő hirtelen lehűlése következtében való-
ságos köd volt és a hideg falakról állandóan csepegett a lecsapódott víz.
Ha a barlangba belépünk, fejünk fölött 4 m magasságban fokozatosan szű-
külő s végre egy hasadékban végződő boltozatot látunk, mely mindenütt
mészbekérgezéssel van borítva. Beljebb a barlang alacsonyabbá lesz és fél-
körösen kanyarodik. Szádjától mintegy 150 lépés távolságban már csak
gúggolva lehet benne tovább haladni. E helyen igen szép gombaalakú
cseppkövek függnek le a boltozatról. L. Lóczy tanár úr magyarázata szerint
e lefordított gombaalakok úgy keletkeztek, hogy a stalaktitek alakulása ide-
jén a barlangban a—b vonalig érő állandó, vagy igen gyakori vízfolyás volt
(2. ábra), mely a stalaktitek alsó részét megnyúlni nem engedte, hanem szét-
terjesztette azokat. Ezen magyarázat helyességét az is bizonyítja, hogy a
stalaktiteknek megfelelő s alulról fölfelé növekedő stalagmitek hiányzanak.
Így tehát fel kell tételeznünk, hogy a lecsepegő calciumcarbonáttal telített
vízcseppek a kifolyó patak vize által tovaragadtatván belőlük, a mész mint
szilárd anyag a barlang fenekén ki nem válhatott. Kétszáz lépés távolság-
ban a patak vize egészen elönti a barlang fenekét s e miatt beljebb nem
haladhattam. Bejáratának compassal felvett alaprajzát és keresztszelvényét
a 2-dik ábrában közlöm.

Somodi mellett a Dályon tető alján egy festői szép mészkőszikla alól,

A KANYAPTAMEDENCZE. 205-

melyet egy kereszt ékesít, oly bővizű forrás fakad fel, hogy itt okvetlenül
azt kell gyanítanunk, hogy e bővizű patak a föld alatt hosszabb útat tett
meg s vízmennyisége a szivárgó vizekből felszaporodott. A Béres patak,
mely a Somodi patakba ömlik, hasonlóan szokatlanul nagy vízbőségű és így
okunk van feltenni, hogy ez is valamely vetődéssel, földalatti üregekkel
áll összeköttetésben. Mindezen jelenségek csak megerősítik azon észleletet,
hogy a mészkővonulat keleti része számtalan helyen törést szenvedett és ez
a felületen is rostélyszerű völgyelések alakjában szembetűnik.

A mészkővonulat nyugati részén csupán Görgő község felett találtam
oly bővizű patakot, mely barlang létezését gyaníttatná.

Igyekeztem lehetőleg híven, a valóságnak megfelelően leírni a trias
mészkövektől képezett fensíkok szerkezetét. Oly érdekes tárgy ez, hogy meg-
érdemelné a behatóbb tanulmányozást is.

2. Ábra:

Mérték
Bejárat 1 :10.000

1. Trias mész. 2. Mészbekérgezés. 3. Stalaktitek.

Még van egy érdekes terület, melyet be kell mutatnom. Jászótól
Szepsi és Szomodiig, az eddigieknél jóval alacsonyabb niveauval bíró
mészkőöterraszt találunk. Ezen fut a Sór patak dél felé, párhuzamosan
a Bodvával. A Bodva e hegypárkányt alámossa, a terraszt alkotó mész-
kövek azonban a völgyfenéken az átellenes völgyoldalra is átnyulnak. Jól
látható ez a Hetény pusztán és Jászó közelében levő feltárásokban. De sőt
még a Rudnoki patakban is felszínre bukkan a mészkő, miből világosan lát-
ható, hogy a Bodva balpartján vonuló magaslatok harmadkori rétegei egy
alacsony niveauval biró mészköterraszt takarnak. Ha most a Bodva mentén
délre haladunk, Zsarnónál a Tornakő alján, továbbá Horváthi, Becskeháza,
Bodva-Lenke és Szt-András környékén ugyancsak egy csekély emelkedéssel
bíró mészkővonulatot találunk, melyet szintén harmadkori rétegek boríta-
nak. E mészkővonulat helyzete hasonló a Jászó-Debrődi magaslatokéhoz,
a mennyiben mindkettő egy jóval magasabb mészkőplateau keleti és dél-
keleti oldalát szegélyezi.

206 SÓBÁNYI GYULA :

Úgy a Jászó-Debrődi, mint a Zsarnó Szt Andrási magaslatok a mészkő
települési viszonyaiban is megegyező sajátságokat mutatnak. A mészkövek
itt réteges szerkezetűek s több ponton a guttensteini mész kibukkanása,
valamint nagyszerű rétegzavargások által vannak jellemezve.

Jászónál a Szépleányhegyen három egymás mellett fekvő kőbányában
látható, hogy a déli irányban 307—45" düűléssel települt guttensteini mész
ketté van szakítva s közé teljesen ellentétes irányú, tehát ÉK-i dűléssel
szürke tömött mész szorult, mely szintén összevissza van repedezve 8 üre-
gei vasoxyddús agyaggal kitöltve. A guttensteini mészben bekérgezett üregek
vannak, egyéb repedései pedig mészkőbrecciával vannak kitöltve. (3. ábra.)
A Szépleányhegy tehát nem egységes anyagból, hanem különbözőkorú
mészkőrögökből van felépítve.

A Rudnoki patak mentén két egymás mellett fekvő kőbányában szin-
tén guttensteini mész van feltárva, de mindkét helyen ellenkező dűlés- és

1

1. Guttensteini mész, melynek üregei mészbekérgezéssel vannak betöltve.
2. Szürke mészkő hasadékaiban bolus kitöltessel. 3. Mészkőbreccia.

csapásiránynyal (ÉNy—DK 20" ÉK felé és KNy 357 É felé), a mi nem vall
egységesen települt közetre, hanem csak egyes elszakadt rögökre. Ha a
Jászó-Debrődi magaslatokon délfelé haladunk, a Cserebokor nevű erdő déli
részén a tetőn egy mocsarat találunk, ettől nyugatra egy mély vízmosás a
Sór patakához vezet, keletre pedig a Bodva völgyében fekvő kápolnához
érkezünk. E pont azért nevezetes, mert a Sór patak és Bodva közti terrasz
mészköve itt egy mély árokkal van megszakítva, melyet harmadkori agya-
gok és kavics töltenek ki. Mindez a jelzett vízmosásban jól kivehető. A ká-
polnától kissé délre szintén meg van szakítva a terrasz mészköve és a mé-
lyedés itt is agyaggal van kitöltve, mely felett vastag kavicsréteg terül el.
Az agyag itt a Bodva folyóra néző feltárásokban tűnik ki. Mindkét helyen a
mészkő megszakítását, daczára a kitöltésnek, a terrassz felületén horpadá-
sok jelzik. A Cserebokor erdőtől a Szöllőtetőig harmadkori mészkőbreccia
és mészconglomarat fedi a terrasz déli részét és e kőzet innen a Sór patak
jobb partján egészen Somodi községig vonul. A Szepsi fürdő mellett ismét

A KANYAPTAMEDENCZE. 907

megtaláljuk a guttensteini mész egy rögét, odább a Dályontető azonban
már szürke tömött mészből épült fel.

Ha most délre megyünk, a Zsarnó-Szt- András közti mészkővonulatban
hasonlóan zavart települési viszonyokra akadunk. Mindjárt Zsarnónál a
Tornakő alján előtűnik az út mellett a guttensteini mész egy hatalmas
röge 50" dűléssel dél felé s tőle nem messze egy szürke mésztömb DK felé
60" dűléssel nyugszik ; köztük pedig egy jókora hézagot szintes rétegezéssel
a pontusi homok tölt ki és ez borul a magaslat tetejére is.

Horváthinál finoman van rétegezve a szürke mész. Ehhez hasonló
anyagot az egész területen sehol sem találtam ; össze-vissza van gyűrve oly
annyira, hogy csak általános csapás és dülésirányról szólhatunk, mely itt
ÉK—DNy-i 407—809-ig ÉNy felé. Bodva-Lenke mellett a Sas patak környé-
kén hasonlóan erősen rétegezett szürke meszet találtam, mely a patak bal-
partján csaknem szintesen települt, a jobbparton azonban a temető felett
DK felé 807—907" düléssel nagyobbszerű zavargásról tanuskodik. Szt-Andrá-
son újból a guttensteini mész egy rögét találtam azon magaslaton, melyre
a templom építve van. E magaslat tetejét sötét színű dolomit borítja, alul
pedig guttensteini imész van 85" É felé irányuló dűléssel települve. A köz-
ségtől délnyugatra emelkedik az Osztramoshegy carbonmész szigete, mely-
től délre a szürke mésznek nagyobb tömegben való fellépése konstatálható.

Mindezekből látható, hogy sem a Jászó-Debrődi, sem a Zsarnó-Szt-
Andrási magaslatokon szintesen rétegezett és rendszeresen települt mésztö-
megek nincsenek ; hanem rendszertelenül össze-vissza hányt rögökből van-
nak e terraszok felépítve. Az egyes rögök közt kisebb-nagyobb hézagok van-
nak, melyeket harmadkori agyag- és kavicsrétegek szintes településsel kitöl-
tenek, és ugyanezen anyagok befedik a terraszokat is. Ezenkívül Jászónál,
valamint Jászó-Debrődtől délre a Sór patak mindkét partján mészconglo-
merát fordul elő.

Mindezen jelenségeket sözllssie véve, a triasmészkövek elszakadt
rögeiből alakult terraszok keletkezését, a harmadkori tengerek abrasiójá-
nak tulajdonítom. E mellett bizonyít azon határozott színtáj, melyet ezen
alakulatok elfoglalnak, e mellett bizonyít az Osztramoshegy carbonszigete,
mely csak a fiatalabb korú képződmények letarolása után tünhetett ki. Vele
szemben Szögliget és Szilas közt a szürke mészbe vésett terrasz szintén
bizonyíték. A tornai várhegy alján levő magaslat, továbbá az Almás völgyé-
ben a Dézsmahegy, Nagy-Váradhegy és Zárdahegy letarolt tetői is ugyan-
ezen hatásról tanuskodnak. Egy határozott szintáj mindenütt elénk tárja az
abrasionális jelenségeket, bár különböző fokban. Hisz könnyen érthető, hogy
az Almás völgyben, mely azon időben egy öblöt képezett, a hullámok leta-
roló hatása nem lehetett oly nagy, mint a mészkővonulat keleti és délkeleti
határán, mely szabadon ki volt téve a hullámok ostromának.

208 SÓBÁNYI GYULA:

Kainozói csoport kőzetet.

I. Oligocaen systema.

Lóczy LaJsos egyetemi tanár úr a somodii köszénbánya részvénytársu-
lat meghívása folytán geologiai szempontból megvizsgálta Somodi környékét
s ő konstatálta és térképezte első ízben a mészconglomerátot a jászó-debrődi
terraszon; továbbá megvizsgálta Somoditól ÉNy-ra a Köszörüdomb mész-
kövét, és abban édesvizi meszet ismert fel. E két közet között édesvizi kövü-
leteket bőven tartalmazó agyag, márga és széntelepek vannak. Már WorF is
. megemlékezik e széntelepekről, de szerinte ezek a mészconglomerát felett
fekszenek és a szén régibb miocaenkorú lehet. Torna és, Szepsi felé remény-
teljesnek tartja a szénre való kutatást. Lóczy tanár úr azonban részletesen
bejárván Somodi környékét, megállapította, hogy e széntelepek az édesvizi
mészkővel együtt a mészconglomerát alatt fekszenek és a bennök talált
kövületek alapján az ó-harmadkori oligocaen systema képződményeihez
sorozhatók.

A mészconglomerát anyagát kisebb-nagyobb trias mészköődarabok
alkotják, melyek vasoxyd, aluminiumoxyd és calciumcarbonát keverékéből
álló kötszerrel vannak összefoglalva. E kőzet délnek dől. Feküjét a Sor pa-
tak jobbpartján, a rozsnyói püspök kertjétől északra fekvő vízmosási árok-
ban veres agyagos mészconcreciokat tartalmazó kemény veres agyag ké-
pezi. A Gyúrtető alján Somodi fürdőnél és Jászó-Debrődnél ellenben köz-
vetlenül a triasmészkövön fekszik. A conglomerátot képező összefoglalt
mészködarabok, néha mint a görkövek, meggömbölyített koptatott szemek,
más helyen meg éles töréslapokat mutatnak és valóságos brecciát alkotnak.
Előbbi esetben nem szenved kétséget, hogy folyóvizek szállították azon
helyre, hol egységes tömeggé összefoglalódtak, mert bármely törmelékkőzet
csak akkor mutat gömbszerű alakot, ha kiálló élei és töréslapjai folytonos
hengerítés által lekopnak. A mészkőbreccia helyi eredetű és keletkezésének
oka azon hullámcsapásokban rejlik, melyek a jászó-debrődi magaslatokat
letarolták és a kimagasló mészkőöszirteket folytonosan ostromolták. A. mész-
conglomerát bizonyítja, hogy az ó-harmadkorban e vidéken már folyók is
voltak ; de ha figyelembe vesszük, hogy e kőzetben guarzkavicsok elő nem
fordulnak, csakis olyan folyóvizekre gondolhatunk, melyek a trias-mészkő
plateauról vezették le az esővizeket. Feltünő, hogy a Felsőerdő összes völ-
gyelései a Miglincz völgygyel együtt DK-i irányban oda torkollanak, hol a
jászó-debrődi magaslatokon a mészconglomerát leghatalmasabban kifej-
lődve található. E völgyek keletkezése tehát a mészconglomerát településé-
vel egy időben, vagyis a harmadkor oligocaen periodusában történt.

Azon körülmény, hogy a mészconglomerátban guarzkavicsok elő nem
fordulnak, bizonyítja ezen anyag idősebb voltát a pontusi rétegeknél, de erre

A KANYAPTAMEDENCZE. 209

mutat a településben látható különbség is ; mert a pontusi rétegek szintesen
települnek, a mészconglomerát és az alatta fekvő rétegek pedig mindig
bizonyos irányú dűlést mutatnak.

A mészconglomerát Jászó-Debrődtől délre a Cserebokor erdő alján
lép fel és a Sor patak mindkét partján, délre a Dályon tető és Somodiig,
nyugatra a Somodi fürdőig húzódik. A Sór patak balpartján csupán két he-
lyen van e kőzet megszakítva, a mint ezt már fentebb leírtam. Ugyanezen
terraszon Jászó mellett a Szépleányhegyen a vetődések ürjeit mészkő-
breccia tölti ki s így ennek eredete azon rétegzavargásokkal függ össze,
melyek az ó-harmadkorban e terraszon a fentebb elmondott okokból létre-
jöttek. A szádellői völgy torkolatában szintén előfordul mészconglomerát,
a patak balpartján, azon átmeneti lejtőn, mely a Szádelli Kő meredek falá-
hoz támaszkodik. Mint látható, e kőzet nagyobbára a folyók torkolataiban
lép fel, vagy pedig olyan helyeken, hol nagyobbszerű rétegzavargásokat mu-
tathatunk ki. E kőzet fellépéséből következtethetjük, hogy a Miglinez völgy
és a szádellői völgy az ó-harmadkor végén már megvoltak. Az Áj völgy tölcsér-
szerű torkolatában az édesvizi mész előfordulása és így a harmadkori lera-
kódások szintén konstatálva vannak, de hiányzik a mészconglomerát. Az
Áj völgy estuariumszerű torkolata tehát már az ó-harmadkorban is megvolt
és e torkolat előtt a tengerfenék hirtelen lesüllyedésére kell következtetnünk,
melyet az oligocaenkorú lerakódások tetemes vastagságban tölthettek ki.

A mészconglomeráthoz és a közbetelepedett avagy feküjében lévő
veres kemény agyaghoz és vasas homokkőhöz szorosan hozzátartozik azon
édesvizi mészkő, melyet a Gyúrtető déli és délnyugati aljában a tornai ha-
tártól a Somodi régi bánya közelében fekvő ódon szent képig húzódik. Limo-
nitos homokkő és conglomerát társul e mészkővel. E képződmények a trias
mészkő lejtőjéhez simulva egy terraszfélét alkotnak és a Gyúrtető meredek
lejtőjének mintegy padkáját képezik. A Köszörűdomb édesvizi mészköve
13 h csapással 289-al nyugatra dől. Keleti részében vékonyan rétegezett,
csaknem palás ; növényi nyomokkal és a délkeleti sarkon apró planorbisok
kőbeleivel teli mészköve 11—12 h csapással 50—529-al keletre hajló tele-
pekből áll.

Azon a nyakon, melyen a Bianka aknalék a Somodi fürdő felé az ös-
vény átvezet, az édesvizi mész és a széntelepek a trias mésznek egy vető-
désében felnyomultak és erősen össze vannak gyürve.

A mészconglomerát alatt agyag-, márga-, szén- és homokkőrétegek so-
rozata nyugszik, melyek a somodii köszénbányától keleti irányban emelkedő
hegyoldalon természetesen, a bányában, az indóház melletti kutató akná-
ban, a torna-somodi vaspálya melletti V. számu fúrólyukban, valamint a.
a torna-somodi országút mentén lévő VI. számu fúrólyukban mestersége-
sen fel vannak tárva. E fúrólyukak helyét térképemen bejegyeztem.

A somodii bánya vezéraknája 90 m mély és felszintől 40 m, 60 m és
Földtani Közlöny. XXVI. köt. 1896. 14

210 SÓBÁNYI GYULA:

90 m mélységben nyilnak a szintes vájatok, melyek a telepek csapása mentén
13—14 h irányban vonulnak, azonban belőlük keletre és nyugatra haránt-
vágások is kiágaznak. A művelés alatt álló széntelepek KDK felé dőlnek;
számos ÉNy—DK-i irányú leveles vetődések zavarják meg azokat, melyek
mentén a, déli részek kelet felé eltolódtak. DDK-nek a széntelepek meg-
szűnnek, szétszakadoznak és valószinűleg a mélység felé elvetődtek.
A Bianka akna kiégett gorczán szenes agyag között bitumenes mészmárga
és kemény homokos meszes agyagdarabokban Lóczy tanár úr kövületeket
talált és a következő csigákat határozta meg :

Melanopsis Hamtkeni Horm., Paludina ( Vivipara) soricinensis Nou-
LEp.; Leptopoma aff. inornatum SANDBERGER.

A fúrólyukakban a legfelsőbb réteget különböző vastagságú televény
alkotja, mely alatt a Bodva folyó sedimentjét, guarz- és csillámpalakavi-
csot találunk homokkal keverve. A VI. számu fúrólyukban durva guarz-
homok is fordul elő a kavicsréteg alatt s ettől egy sárga agyagréteg vá-
lasztja el.

Az indóház melletti kutató aknában három egymás alatt fekvő durva
guarzkavicsréteg van, melyeket szintén vékony sárga agyagrétegek elvá-
lasztanak. E rétegek a mennyiben a folyóműködés eredményei, diluvialis
és ó-alluviális rétegeknek tekinthetők. A diluviális rétegek alatt mindhárom
fúrólyukban homokkal váltakozó tarka agyagrétegek fekszenek. Tekintettel
arra, hogy e képződményeket területünk keleti részén, tetemes vastagság-
ban nagy területen kifejlődve találjuk és ezek a bécsi geologusok által a
pontusi emeletbe osztattak, analogia alapján a fúrólyukak homokos tarka
agyagrétegeit mi is a pontusi képződményekhez sorozhatjuk.

E rétegek alatt úgy az V., mint a VI. számu fúrólyukakban csak alá-
rendelten fordulnak elő agyagok, a rétegek túlnyomóan palás agyag,
szén, homokkő, mészkőkavics, mészconglomerát és márga. Feküjök a
VI. számu fúrólyukban édesvizi mész. Ezek képezik az oligocaen systema
rétegeit területünkön. Az édesvizi mész több ponton a felületre bukkan.
Somoditól ÉNy-ra a Köszörüdombon, továbbá a Somodi és Béres patakok
közt az Urbéri erdő alján a meredek mészkőfalhoz támaszkodva enyhe lej-
tésű magaslatokat képez.

II. Pliocaen systema.

Pontwusi emelet. Ezen emelet rétegei a legnagyobb felületi elterjedést
mutatják területünkön. Meczenzéftől Jászóig a Bodva balpartján, Jászótól
kezdve pedig mindkét parton befedik a régibb képződményeket. A pontusi
képződmények éjszaki határát a Zsaba skl. és Biela skl. csillámpala vonu-
lat képezi, délen pedig a Kanyapta völgyben fekvő Nagy és Kis-Bodolló,
Csécs, Szeszta, Nagy-Ida községekig terjed. Keleti határául az enyiczkei

A KANYAPTAMEDENCZE. 211

plateaun épített Kassa és Nagy-Ida közti országút vehető fel. Ugyanezen
emelet rétegei Kassától keletre a Hernád balpartján Széplak-Apátiig húzód-
nak. A Kanyapta völgy déli oldalán emelkedő alacsony halmos vidéken is e
rétegek települtek es Zsarnó, Horváthi, Hidvég-Ardó, Szt-Andrásnál befedik
a trias mészkővonulat letarolt rögeit.

Különböző színű agyagok, homok- és kavicsrétegek alkotják a pontusi
.emeletet, mely a rétegek települését és változatos anyagát tekintve, sehol
sem nyujtja ugyanazon képet, hanem helyről-helyre más alakban áll sze-
"münk előtt.

A Bodva jobb partján emelkedő terraszon, az útak melletti árkokban
és szántóföldeken apró guarzkavicsot találtam homokos vasdús agyaggal
keverve, ez alatt pedig homokréteget. A terrasz alján fekvő kápolnától
éjszakra és délre levő hasadékokban, melyekről már előbb megemlékeztem,
tarka agyagrétegeken nyugszik a guarzkavics. A kavicsréteg legvastagabb
a terraszon emelkedő halmok tetején, alább elvékonyodik. Jászó- Debrödtől
. délre a Szőllőtetőn mészkötörmelék, a kápolna mellett lévő nyergen pedig

4. ábra.
5 kilométer
f [dom
Hazkoin 2 S$emse SE LETE erös gese hgyet all
Ő SFEEOZ BZ e : 340 7. A
tg er OZZB Te ts eSEzzzpel új ! Ezen as Ku Jda
267 IS AGSASÉS Sá] 5 e cet
szeg kán ll e zs f2 lesz

1. Görkövek. 2. Csillámpala törmelék. 3. Sárga agyag. 4. Szürke agyag.
5. Csillámpala.

"mészconglomerát és guarzhömpölyök fedig a tetőt. A pontusi rétegekkel
borított terület éjszaki részén, Rudnok, Jászó-Ujfalu, Hatkócz, Semse és
Kis-Ida környékén a következő rétegezést figyeltem meg: Rudnok és Kis-
Tda környékén durva görgetegkavics, keverve homokos agyaggal, borítja a
:tetőket ; Jászó-Ujfalu, Hatkócz és Semse környékén azonban csupán szeg-
letes csillámpaladarabok fedik a halmok tetejét. Pány felé haladva ismét
megtaláljuk a görgetegkavicsokat. Rudnokon kútásás alkalmával a homo-
kos kavicstakaró alatt sárga agyagot, ez alatt pedig kékes szürke homokos
agyagot tűznek át s ezután rögtön csillámpala következik, melyen a talaj-
vizet megkapják.

A Hatkócz, Semse és Kis-Ida közti dombvidék geologiai szelvényét
mellékelem (4. ábra.). Ebből látható, hogy Kis-Idánál görgetegek fedik a
tetőt, innen azonban Semseig csak szögletes csillámpalatörmeléket talá-
lunk sárga agyaggal keverve. Semsén a patak feltárásában, valamint a Hat-
.kócz felé vezető országút árkaiban kivehető, hogy a kavicsréteg alatt sárga
.eg kékes szürke agyag nyugszik a csillámpalán. Az agyagrétegek itt alig pár
méter vastagságuak, de dél felé haladva mindinkább vastagodó rétegeket

14"

242 SÓBÁNYI GYULA :

aikotnak. Pánytól nem messze a Harangótető alatt vastag sárga agyagtelep
van, melybe kisebb-nagyobb vastagságú kavicsrétegek vannak . beékelve.
A guarzkavicsok vasoxydhydráttal vannak körülvéve és ezen anyag által
foltonkint összefoglalva szilárd conglomerátot képeznek.

E sárga vasoxyddús agyagot régebben festékgyártásra használták. Ál-
talában a pontusi emelet egész területén azt tapasztaltam, hogy a guarz-
kavicsok fedüjét vagy feküjét alkotó agyagrétegek többé kevésbbé sárga,
vagy vörhenyes színüek. Ennék oka az, hogy a guarz bőven van pyrit- és
markasittal impraegnálva s ezek oxydátiói terméke kölcsönöz a környező
agyagnak vörös színt. Oly helyeken, hol a vasoxyd rendkívül bőven válik
ki, az apró kavicsot bekérgezve és összefoglalva conglomeráttá alakítja.

A finom homokszemek is összefoglalódnak ily módon és csokoládé-
barna homokkövet alkotnak. E képződmények azonban csak helyenként.
találhatók és nem alkotnak sem vastag, sem nagyobb kiterjedésű homokkő-
rétegeket ; hanem mint egyes lepénydarabok vannak elszórva a kavics és
homokrétegekben. Így például Kassa mellett a Heringestető alján, Polyitól
keletre a Hrubi les alján, Hidas-Németi és Perény közt, a Megyes puszta
felett, végre Himnél az Ortván dombon találtam nagyobb mennyiségben
ily conglomerát- és homokkőlepényeket. Elszórva kisebb darabok a pontusi
emelet egész területén találhatók.

Nagy-Ida, Ferencz puszta és Dobogó puszta környékén az ejszakdéli
irányban huzódó halmok tetejét homok borítja. Ez alatt a patakok feltárá-
saiban mindenütt sárga agyag tűnik elő. Dobogó pusztától ÉNy-ra a Zseb-
rák erdő alján br. SELL Gyura birtokán éppen egy artézi kútat fúrtak
abban az időben, mikor ott jártam. A fúrást 1894. decezember havában kezd-
ték és hosszabb (6 havi) szünetelés után 1895. julius 27-én 73 méter mély-
ségig haladtak. A fúrásról naplót nem is vezetett és fúrási mintákat sem állí-
tott össze, de bevallása szerint a következő két rétegen haladt eddig át.
Körülbelől 10 m mélységig sárga agyagot talált, ezen alul 73 m mélységig
csupán homok, keverve igen apró kavicscsal foglal helyet. Ezen anyag bő-
ven volt felhalmozva a kút környékén s tényleg másféle színű agyag nyomát
nem találtam. A felhozott durva homokban a kavicsszemek nagyobbára ko-
rong alakúak és lencsenagyságúak voltak. A kút a völgy mélyén fekszik s a
domboldalban a sárga agyagréteg még vagy 6 méternyire emelkedik állás-
pontunk fölé, a dombtetőt pedig homokos apró kavics fedi. E helyen a pon-
tusi rétegek lefelé haladó sorrendben tehát a következők: Homokos apró
kavics, 16 m sárga agyag, ez alatt pedig 63 m lencsenagyságú guarzkavics
és homok.

Tovább haladva Kassa felé, az Ida és Miszloka patakok közti terüle-
ten jó feltárások vannak a mély patakmosásokban. A Lőrinczki vrh. mind-
két oldalán a pontusi rétegek települési sorrendje a következő: A tetőt

A KANYAPTAMEDENCZE., 213

kavics fedi, ez alatt sárga agyag, még lejebb pedig kékes szürke agyagot
találtam. i

ZENovIiTrs mérnök, a kassai téglagyár igazgatósága megbizásából ipari
ezélokra alkalmas agyagokat keresvén, fúrásokkal kutatta Lőrinczke és Kis-

5. ábra,

Va c E EESZTMKÁ Ég 285 9-AB

1. Televényföld. 2. Sárga agyag és kavics. 3. Sárga agyag. 4. Fehér agyag.
5. Homokos agyag vagy tisztán homok. 6. Kék agyag.

Ida határában e területet. Szivességéből közlöm e fúrások eredményeit az
.5. ábrában, melyet e fúrólyukakra vonatkozó adatok alapján rajzoltam meg.
Az I. számu fúrólyuk Lőrinezkén, a templom feletti Füves erdőben van,

214 SÓBÁNYI GYULA:

a II. számú ettől keletre 200 m távolságban, a III. számú pedig ettől délre:
szintén 200 méternyire. A kis-idai határban a I. számú fúrólyuk a község-
től keletre eső völgyoldalon van, a II. számú pedig ettől keletre 100 méter-
nyire. Figyelemre méltó, hogy Lőrinczkén 15 m vastag kavicsréteget tűzött
át a fúró. Kis-Idán ez hiányzik, itt az agyag és homok dominálnak. E terü-
letről feljegyzem még, hogy Polyitól nyugatra a Hrnbi lesen átvezető út kez-
detén két méter vastag conglomerát-réteg van sárga agyagréteg közé ékelve.

A Kassától keletre fekvő terület éjszaki részén kevés a feltárás, de a
Kaschauerberg és Heringes közti tetőkön, valamint a Hernád által alámosott
magaslatok alján végigmenve azt tapasztaltam, hogy a tetőket apró kavics
borítja, mely alatt közvetlenül sárga agyag következik. A Tomka-major"
környékén fekvő szőllőkben nagy mennyiségben hevernek a sárga agyagból
kiásott vasas kötszerrel összefoglalt homokkölepénydarabok. E terület leg-
tanulságosabb feltárása Opaczkánál van, hol a Hernád egy merész kanyaru-
. lattal a Bagolyhegy oldalát megtámadja és alámossa. A folyó ostroma követ-
keztében alapjától majdnem a, tetőig le van szelve a Bagolyhegy 324 méteres
kiágazása. Itt tűnik ki, hogy a felső kavics- és agyagtakaró alatt mi van.
Egy óriási kavicsos homoktelep, melyben ökölnyi, sőt ennél is nagyobb gör-
getegek vannak összehordva. Legnagyobb mennyiségben a csillámpalából
eredő kavicsok, mint phyllitdarabok, különböző színü guarzok, húsvörösg
jaspisok stb. fordulnak elő. Vannak ezenkívül guarzitok, csokoládébarna
homokkőhömpölyök, szürke csillámdús homokkövek, mállott trachyt- és
gránitdarabok, valamint szürke mészkő es dolomitkavicsok.

Figyelmesebben vizsgálva e feltárást, megállapítható volt, hogy szín-
tesen van rétegezve, és hogy alul egy szürke agyagréteg feljebb pedig ho-
mokréteg van a kavicsos homoktelepbe ékelve. Befedi az egészet sárga
agyagos homok s végül feljebb sárga agyag következik. Figyelemre méltó,
hogy e feltárás a Kaschauer Berg és Bagolybegy közt ÉD-i irányban húzódó
dombhátat ÉNy—DK-i irányban átszeli.

Területünk déli részén Hidas-Németiből, Perény felé menve a Megyes-
pusztán ugyanazon rétegezési sorrendet találjuk, mint az éjszaki részeken.
Kavicsos homok fedi a vastag sárga Jagyagtelepet, melybe vékony conglo-
merát-lepények vannak beékelve. Alatta kékes szürke agyag foglal helyet.
Perénytől délre a Kovacsos dombon már eltérő települési viszonyokat talá-
lunk. A tetőt kavics borítja, ez alatt pedig sárga agyagréteg van, melynek
alsó része vasoxyderekkel van csíkozva. Ezen agyag vastag homokrétegen
nyugszik. E ponttól kezdve nyugat felé mindenütt e vastag homokrétegre
települve találjuk az agyagot és kavicsot.

Himtől délre az Ortván-domb oldalán egy óriási feltárás van mély
szakadásaival, vizmosásos árkaival, melyek homokba vannak vésve. Erre-
települt a szürke és sárga agyag, melyet a tetőn kavicsréteg fed be. Az eső-
vizek a tető kavicsát a partokról leszaggatott agyagdarabokkal és homokkal

A KANYAPTAMEDENCZE. 215

a szakadásokban legörgetve, nagy gomolyagokká gyúrják össze s ezek borít-
ák a mély vízárkok fenekét.

Sajnálattal bevallom, hogy Reste és Kány környékén meg nem fordul-
hattam és az ottani települési viszonyokat meg nem vizsgálhattam. Jánokon
a tetőket igen apró, köles nagyságu guarzkavics borítja, ez alatt pedig
vastag sárga agyagrétegek vannak, melyeket egymástól vékony durva homok-
rétegek választanak el. E község környékén alkalmas föltárások hiányában
nem konstatálható azon homokréteg előfordulása, melyre az összes agyag-
rétegek települve vannak. Zsarnónál éppen úgy mint Himnél szép feltárást
találtam. Itt a guttensteini és szürke mészrögök közé szintes rétegezéssel
homok települt. Délnyugati irányban az Osztramos hegy felé baladva, a
halmok tetején már csak foltokban találunk kavicsot és homokot. Mindenütt
sárga agyag borítja a területet, melynek homok feküje Bodva-Lenkénél a.
temetőben kitünik.

Mindezekből látható, hogy a pontusi emelet változatos anyagokat és
eltérő települési viszonyokat mutat területünk minden részén. Feltünő,
hogy az éjszaki részen a kavicsok nemcsak a fedő rétegeket alkotják, hanem
mint Lőrinczke és Opaczka környékén látható, mélyebben is hatalmas tele-
peket alkotva fordulnak elő. Ezzel szemben a terület déli részén különösen
Perény, Him és Zsarnó környékén kavicsok csak a halmok tetején fordulnak
elő és mélyebben fekvő rétegeket egyáltalában nem képeznek, hanem
helyöket egy vastag homokréteg foglalja el. A kavicsok, homok és agyagok
kétségtelenül folyami eredetüek, hiszen a folyók ma is lerakják ezen anya-
gokat árterületükön és szemeinkkel meggyőződhetünk arról, hogy szegletes.
durva kőzettöredékekből csak a folyók medrében való hosszadalmas görgetés
után lesz gömbölyded koptatott görgeteg. Minthogy területünkön a pontusi
emelet rétegei közt hatalmas kavicstelepek vannak, ezek folyami eredetét
elvitatni lehetetlen. Ha azonban a település módját veszszük tekintetbe, be
kell vallanunk, hogy a vastag homok- és agyagrétegek jelenléte és váltako-
zása nem mutat folyami üledékre, hanem a part közvetlen közelében történt
tengeri lerakodásra. Olyan folyóknál, a melyek változatos törmeléket moz-
gatnak (agyag, homok, kavics), nem halmozódhatik fel a homok vagy agyag
ily vastag rétegekben. Előfordulnak ugyan a filuviatil képződményekben is
vékony agyag- és homokrétegek, de ezek lencseszerűen kiékülő rétegeket
képeznek. Megtörténhetik az is, hogy valamely folyó nagy vastagságu iszap-
lepellel borítja el árterét, de ez csak azon folyóknál észlelhető, a melyek
durvább törmeléket medreikben nem mozgatnak. Ezek hordalékát nagy-
mennyiségű iszap és kevés homok képezi. Területünkön azonban a folyók
változatos törmeléket mozgatnak, azért itt a fluviatil képződmények anyagát
kiválóan kavics képezi. Ez nagyon természetes, mert a gyors áramlású folyó-

víz iszapol, vagyis a finomabb anyagokat magával ragadja 8 a durva törme-—
léket visszahagyja.

216 SÓBÁNYI GYULA:

Hogy e terület éjszaki részén található pontusi rétegek települése a
folyók működésével áll összefüggésben, az már onnan is kitűnik, hogy
kiválóan ott, hol a Bodva, Ida és Hernád folyók völgyei vannak, találjuk
legjobban kifejlődve. Kitűnik abból is, hogy e képződmények a folyók mentén,
habár elkeskenyedve fölfelé nyúlnak; s végül a kavicsok minősége is vilá-
gosan mutatja, hogy a képződményeket melyik folyó törmelékei halmozták
fel. A Kanyaptavölgy éjszaki oldalán a pontusi képződményekben csak a
csillámpalából eredő kavicsokat találjuk s így ezekről biztosan mondhatjuk,
hogy kiválóan a Bodva és Ida területéh ez tartoznak ; míg az opaczkai feltá-
rásban a kavicsok már más anyagokkal is vannak keverve s így a Kaschauer
Berg pontusi vonulata a Hernád területéhez tartozik. Ha a pontusi képződ-
ményekkel borított terület erosionális völgyeit képzeletünkben betöltjük,
akkor kitűnik, hogy az Ida folyó pontusi deltájának csúcsa Hilyónál van,
hol a Miszloka és Ida közti vízválasztót takarja. Bukócznál legyező alakban
terjed szét és a Hóra erdő, Füves erdő és Hrast ágakat alkotja. Ezen ágak
közül a Hóra erdő legrövidebb, a Füves erdő valamivel tovább nyulik, a
Hrast pedig leghosszabb, mert Saca mellett a Szálhegyben végződik. Át-
lépve az Ida jobb partjára, az Ortoviska tetőt alkotja, ebből pedig déli irány-
ban egy fokozatosan alacsonyodó és kiszélesedő plateau nyulik le a Kanyapta
völgybe, melyet csak a rajta végig folyó patakok árjai darabolnak fel
szabályos halomsorokká. Ugyanezen sorrendben a delta egyes ágai alacso-
nyabbak lesznek s ebből gyanítbatjuk, hogy az Ida folyó deltájának először
éjszaki részét, a mely egyszersmind a legmagasabb, képezte ki s azután
fokozatosan délkeletnek, majd pedig délnek tartva, a mindinkább alacso-
nyodó, de egyszersmind távolabbra nyulakodó ágakat. Hogy miért volt
kénytelen az Ida e karanyarulatot deltájával leírni, annak okát a pontusi
rétegek feküjét képező csillámpala felületének lejtősödésében kell keresnünk.
E kőzet a Szálhegy alján és ettől éjszakra a Kővágó feltárásokban napfényre
bukkan, a Miszloka patak mentén pedig természetes feltárásokban kitűnik.
Ha azonban az Ida jobb partján lévő deltarészletet tekintjük, itt csak az
Ortoviska keleti oldalán bukkan ki egy ponton a csillámpala, másutt mélyen
alámerül, úgy hogy például a Dobogó pusztán br. SELL Gyura ártézi kút-
jában 75 m mélységben sem érték el. Világos tehát, hogy a feküt képező
csillámpala felszíne Miszlokától Nagy-Ida és Csécs felé fokozatosan lejtő-
södik. Ezért kellett az Ida folyónak déli irányban kanyarodni és deltáját is
ezen irányban kiképezni. E deltában nagy mennyiségű kavics van feltárva
u.m. Vörös-Ráknál, a lőrinezkei fúrólyukakban és az Ortoviska éjszaki részén.
Pólyiban durva conglomerát fordul elő. A Zsobrák erdőben, Széleshegyen,
Ferencz és Dobogó pusztákon már apróbb kavicsokat találtam. Dobogó
pusztán 65 m vastag durva homok van a fúrólyukban feltárva. Láthatjuk
ebből, hogy a feküt képező kőzet lejtősödésével nemcsak a delta tovafejlő-
désének iránya, hanem anyaga is összefügg, mert a durvább anyagok a delta

A KANYAPTAMEDENCZE. 217

"csúcsában, a finomabb törmelék pedig távolabb a mélyebb pontokon rako-
dott le.

A Bodva mellékén Meczenzéftől Jászóig a csillámpalavonulat maga-
sabb bérczeitől körülvéve egy tágas medencze áll előttünk, melynek csaknem
minden pontja. meghaladja a 300 m tengerszín feletti magasságot.
Ebbe vannak bevésve a Bodva és a belé ömlő patakok medrei. A lapos hegy-
hátakon egyes foltokban már megtaláljuk a pontusi agyagokat és kavicsokat.
A Jászótól délkeleti irányban húzódó Róczin, Csere erdő, Harangó és Őrhegy
magaslátait, valamint a jászó-debrődi terraszt a Bodva csillámpala görge-
tegei fedik és ezek különösen az Ábrahámhegy déli részén, az Alsó Aglacz-
hegy környékén vastagabb rétegeket alkotnak. Szepesi és Makrancz környé-
kén már inkább homokot és agyagot láthatunk a tetőkön. Hasonló módon
rendezve találjuk tehát itt is a különböző anyagokat, mint az Ida folyónál.

Végül a Rudnóki és Vidu patakok által határolt háromszögalakú
területen egészen sajátságos viszonyokat találunk. Míg más helyen az agyag-
rétegek vagy kavicsra, vagy homokra települtek, addig itt közvetlenül a
csillámpalára borulnak. Kétféle színű (felül sárga, alul kékes szürke) agyag
van itt, mely részben az Ida, részben a Bodva folyó által importált finom
törmelék. Ezen anyagok azon csendes vagy inkább lassú mozgással biró
vízben ülepedtek le, mely a két folyó deltája közti mélyedést töltötte be.
E vékony agyagrétegeket apró kavics fedi, melyet a Zsaba, Holiczka és Biela
sk]. magaslatairól hoztak le azon rövid futásu patakok, melyek ma már
medreiket a területen bevésték és ezzel a térszint feldarabolták.

A tenger lassú apadása és elvonulása mindinkább tért nyitott e terü-
leten a folyórendszer kifejlődésének. Ha feltételezzük, hogy a folyók kez-
detben a terület legmélyebb barázdáiban kezdték működésüket, akkor a
Rudnok és Vidu patakoknak sajátságos helyzete csakis az Ida és Bodva
deltái határán lehetett kijelölve. Mindazon patakok, melyek a pontusi emelet
víztartó rétegeiből nyerik vizőket s árokszerű medreikkel a területet feldara-
bolták, éjszakdéli irányban futnak le s ezzel ma is híven mutatják a terület
általános lejtősödésének irányát. Ha tehát e területnek Pánytól éjszakra eső
részén ép úgy mint délre eső részén egyenlő irányú volt a térszin lejtősödése,
mi okozhatta, hogy a Rudnok és Vidu patakok ezzel össze nem egyeztet-
hető irányban képezik ki völgyeiket ? Csakis azon körülmény, hogy e völgyek
kialakulásának idejében az Ortoviska, Zsobrák erdő és Róczin gerinczei mint
egy kimagasló párkány zárták körül azon területet, melynek határán ma e
két patak folyik. Csupán azon okból emeltem ezt ki, hogy belátható legyen,
miszerint nem e patakok teremtették meg azon határvonalat, melyet a Bodva
és Ida deltái határául felvettem, hanem ellenkezőleg e természetes határok,
mint az éjszakdéli folyásirány akadályai, kényszerítették e patakokat meg-
szabott irányú völgyalakításra.

A Kanyapta völgy déli oldalán huzódó pontusi magaslatok eredetéről

215 SÓBÁNYI GYULA :

kevesebbet mondhatok. Hogy ezek keletkezését tárgyalbassuk, e térképlapon:
kívül, az ettől keletre és délre eső területeket is meg kellene vizsgálnunk.
Annyi bizonyos, hogy e képződmények keleten Tornyos és Hidas-Németi,
valamint Abaujvár-Zsujta környékén a harmadkor végén még összefüggetek, -
mert itt az egyes rétegek a Hernád mindkét partján hasonló sorrendben
következnek. Hidas-Németinél egy kavicscsal fedett terrasz van, mely
mutatja, hogy itt a Hernád az egykorú és hasonló felépítésű rétegeket a
diluviumban átszakította. E ponttól nyugat felé a pontusi képződményekből
alkotott magaslatok fokozatosan lejtősödve vonulnak a Bodváig. Anyaguk,
mint azt már előbb ismertettem, tulnyomóan homok és agyag. Kavics csak
mint fedőréteg szerepel e magaslatokon.

A Kanyapta völgy mélyét is kitöltik bizonyos mélységig ezen agyag- és
homokrétegek, mint azt a Somodi környékén eszközölt mély fúrások igazolták...

Diluvium.

Ez ideig területünk legnagyobbszerű és legszembetünőbb völgyeléséről, .
a Kanyaptamedenczéről még nem volt szó; a diluviális képződmények tár-
gyalásánál azonban szükségesnek látom e mélyedés keletkezésének elfogad-
ható magyarázatát keresni. A Kanyaptamedencze az Almás völgyével egy
irányú és összefüggő völgyelést képez, mely a sziliczei plateau aljától foko-
zatosan kiszélesedve a Hernád völgyéig nyulik.

Vonulási iránya KNy-i és így teljesen ellentétes irányu a Hernád és
Bodva folyók völgyeivel, melyek a terület általános lejtősödésének irányá-
ban (ED) futnak le.

Már e körülmény is azt mutatja, hogy e teknős mélyedés alakításánál
miként ma, úgy a multban is a folyóműködés igen alárendelt tényező volt.
A Hernád jelenleg e völgy keleti határán folyik, a Bodva pedig a lehető leg-
rövidebb úton átszeli és DNy-i irányban halad tova. Igy tehát e széles.
völgyelés folyóvizei, a Torna, Áj, Somodi, Korony és Ida csak jelentéktelen
patakocskák, melyek a medenczét feliszapolják.

Hogyan keletkezett e széles medencze? Hogy e kérdést némileg meg-
világíthassuk, vissza kell tekintenünk a multba. Dolgozatom első lapjain a
werfeni palák orograpbiai viszonyait leirtam. Ebből kitűnik, hogy az Almás-
völgy tulajdonképen egy tektonikus völgy, egy úgynevezett árok, vagy árkos
vetődési sülyedék, mely a trias rétegek területén keletkezett. Miután a Ka-
nyaptavölgy az Almás völgyének, folytatását képezi, feltételezhetjük, hogy e
medencze már a kainozoi aerában létezett. A somodii mélyfurások a medencze
mélyén egymás fölé boruló oligocaen, pontusi és diluviális képződményeket .
tártak fel. E régi medenczét tehát a harmad- és negyedkori lerakodások ki--
töltik; sőt a rajta végigfutó folyóeskák még ma is feliszapolják. Mindazon

A KANYAPTAMEDENCZE. 219

által a napjainkig tartó folytonos feltöltés sem volt elegendő arra, hogy e
medencze eltüntettessék, melynek sülyedése talán a jelenkorig tart.

Azon ténynek egyszerű konstatálása azonban, hogy e medencze régi
kainozoos korú, még nem magyarázza meg keletkezésének közelebbi okát.
Lehetséges, hogy az Almás völgyében a werfeni palák árkos vetődések
mentén süllyedtek alá; és akkor a vele összefüggő Kanyaptavölgyben is
egész a Hernádig kellene keresnünk KNy-i irányú árkos vetődéseket, melyek
mentén a medenczét kitöltő kőzetek talán a legujabb geologiai időig alá-
sülyedtek. E magyarázat szerint a Kanyaptamedencze azon megzavartatások
eredménye volna, melyek a mesozói hegységet érték.

Mikor a pontusi tenger niveaujának fokozatos süllyedése mindinkább
tért nyitott a folyók működésének, a vizek nagyon természetesen a terület
mélyebb pontjaira húzódtak vissza, és tavakat képeztek. Hogy a Kanyapta-
medencze a diluviumban tó volt, arra nézve több bizonyítékot találtam.
A tó vizének alámosó hatása a déli partokon, különösen Jánok, Reste és
Him környékén a meredek hegyoldalakon nagyon meglátszik. A víz a tul-
nyomóan agyag- és homokból álló képződmények alját folytonosan nyal-
dosta, az agyagot feláztatta s ennek nem lehetett más eredménye, mint a
partok folytonos leszakadása és számos csuszamlás. Az egykori tó éjszaki
partján a Bodva, Korony, Ida és más patakok törmelékkúpjai védték meg a;
partokat az alámosástól; azonban még e partokon sem hiányzanak min-
denütt a tó szinlőinek nyomai. Az enyiczkei plateaun Nagy-Ida mellett a
210 méteres isobypsa egy párkányszélen fut végig, mely alighanem a, dilu-
viális tó egykori szinlője. A Szakály és Ida patakok közötti törmelékkúpon
találunk még egy pár alacsony halmot, melyek meredek, alámosott lejtőkkel
vannak határolva; de e dombok vonulási iránya vagy az Ida, vagy a Szakály
patakéval párhuzamos és így nem szenved kétséget, hogy ezek által mosat-
tak alá.

A Bodva törmelékkúpjának szélén Pédertől nyugatra egy meredek lejtő
vonul, mely a Kanyapta áradásai által mosatott alá. Ehhez hasonló lejtő
ugyanezen kúpon még kettő van. Egyiken a 190 méteres, a másikon a 200
méteres magasságot jelölő isohypsa fut végig. Nem szenved kétséget, hogy ezen
alacsony, de szembetűnő meredekségű lejtők is hasonló hatásnak eredményei
mint a legalsó lejtő. Azon körülmény, hogy e lejtők a kúpon zegzugosan
haladva mindig ugyanazon magasságban maradnak és így természetes
magassági görbék gyanánt szerepelnek, sejteti, hogy ezen omlott lejtők az
egykori Kanyaptatónak szinlői.

Az enyiczkei plateau déli részén a Harasztdomb meredek lejtői szintén
alámosásról tanuskodnak és így nagyon valószinű, hogy e halmok alján a
Fekete erdőtől Kenyhecz felé vezető irányban volt a Kanyaptató egyik le-
folyása. E lefolyást azonban a Szakály és Ida törmelékével betömte.

A Kanyaptató állandó lefolyást délnyugati irányban azon völgyelés-

"920 SÓBÁNYI GYULA :

ben talált, melyen vizeit a Bodva folyó napjainkban is levezeti. A Szt.-Jakab,
Juhász és Sas patakok környékén látható, hogy a pontusi képződmények
nyugati irányban a Bodvavölgy felé lejtenek s így feltehető, hogy a dilu-
viumban e rétegek az Alsóhegy mészköőfaláig kúzódva betöltötték a Bodva
mai völgyét, úgy azonban, hogy az Alsóhegy alján a legnagyobb mérvű
sülyedést mutatva, mintegy kijelölték a Kanyapta lefolyása számára a Bodva
mai völgyét.

Végül, hogy e medencze nemcsak a diluviumban, hanem még a törté-
nelmi idő alig mult szakaszában is vízzel volt borítva, arról tanuskodnak az
Almásvölgyben a Nagytó és Kistó nevű mocsarak; továbbá PokoRwY fel-
jegyzése a Kanyaptamedenczéjéről, mely szerint ez még a legujabb időben
1763 körül is vízzel volt borítva és a népitt nádlással, csik- és pióczafogás-
sal foglalkozott. E tó vizét a Bodva, Korony és Ida táplálta, belehordván a
pontusi agyagtelepek anyagát. Ezen anyagok felhalmozása a Kanyapta-
völgyben mai napig folyamatban van.

A Kanyaptamedencze keleti részén az Ida és Hernád folyók közt egy
szép fensik terül el, melynek nyugati része a Kanyaptamedencze felé, keleti
része pedig a Hernád felé lejtősödik. Nyugati felén van az Ida patak bifur-
catiója. B patak a völgybe messze felnyúló törmelékkúpján Kis-Idánál két
ágra szakad. Innen kezdve egyik ága déli irányban folyva az Ida patak nevét
viseli és a Kanyaptába, ezzel együtt a Bodvába, majd később a Sajó folyóba
jut. Másik ága az ellenkező völgyoldalon azon alacsony halmok alján halad,
mely közte és az Ida közt ennek hordalékából van felépítve. Sacától kezdve
Szakály patak nevet kap és délkeleti irányt vesz fel. Szakály községnél azon
terjedelmes fensikon vési be völgyét, melynek természetes lejtői vizét a
Hernád felé terelik. A Szakály pataknak csak tavaszszal van bőven vize,
nyáron csekély vízbőségű, úgy hogy Szinán még a malmokat sem képes
hajtani. A fensík keleti fele hydrographiai tekintetben nem oly érdekes,
mert csak a felületén felbugygyanó talajvizeket vezetik le vékony vízerek s
egyetlen nagyobb vízbőségű patakja a Bölzse, mely a Szakálylyal párhuza-
mosan folyik le a Hernád völgyébe.

Ezen fentérség, melyet a körülbelül közepén fekvő Enyiczke községről
enyiczkei plateaunak nevezünk, ugyanazon anyagokból van felépítve,
mint a pontusi emelet bármely része, t. i. agyag-, homok- és kavics-
ból. Ezen anyagok azonban egészen más elrendezéssel tűnnek szembe az
enyiczkei plateaun. A. különböző anyagok települése itt szorosan össze-
függ a domborzati viszonyokkal, mert a diluviális folyók vagy barázdákat
véstek felületén, vagy pedig hordalékait lerakták. A folyóvizek hatása
tehát a plateau egyes részeinek felépítésében, más részeinek pedig elrom-
bolásában nyilvánult.

Az enyiczkei plateau culmináló hátsága éjszakon a Kassa melletti
gránitkibukkanásnál a Galgenbergen kezdődik s innen a Miszloka patak

A KANYAPTAMEDENCZE. 221

által (a jelen korban) megszakítva egy alacsony dombháton a Zsebesbe
vezető útig huzódik. (A mellékelt térképen e hátság fel van tüntetve.) Innen
irányát tovább is megtartva egy alacsony partszélen halad Enyiczkéig, hol
egy déli irányban folyó patak áttöri. Innen Szakály község felé haladva, a
Szakály patak jobb partján fut le Szina felé. E hátság a plateaut két félre
osztja. A nyugati rész Kassánál mint egy széles és a Hernád felé lejtősödő
terrasz tűnik szembe. Vastag agyagréteg fedi, mely alatt a csillámpalából
származó guarz- és phyllitkavicsokat találtam. A települési viszonyok, a
téglagyár környékén lévő feltárásokban, a terrasznak a Hernád felé eső
szélén, és a Miszloka árokszerű völgyében jól kivehetők. A diluviális agyag-
és kavicsrétegek feküjét a Galgenbergen egy gránittömzs, Kassán a Lepesch-
féle sörgyár udvarán pedig rhyolithtufa képezi.

A Miszloka pataktól délre eső területen, egészen a Szakály patakig
hasonlóan sárga képlékeny agyag fedi a plateaut. Az agyag a pontusi rétegek
határán legvastagabb, kelet felé elvékonyodik és lejtősödik, mint azt a rajta
végig futó vízmosásos árkok mutatják. A Polyiból levezető árokban mindenütt
ezen agyag van feltárva, csupán egy ponton találtam az agyagban nem nagy
kiterjedésű kavicsfoltot. Ez egy oly folyóvíz hordaléka, mely az árok vonulási
irányára merőlegesen, tehát ÉD-i irányban folyt valaha. E plateaurészlet
egy teknős mélyedést képez, melyen az esővizek csak Enyiczke felé szivárog-
hatnak le. A iterraszt fedő agyaglepel nagyobbára a Lőrinczke és Polyi
felett emelkedő pontusi rétegekből eredt s ezért ennek természetes lej-
tője is e magaslatok felé mutat. Az alatta fekvő kavicsok kivétel nélkül a
csillámpala görgetegei, melyek részben a pontusi környezetből, részben a
kristályos alaphegységből erednek s egy nagyobb patak, talán éppen a
Miszloka hordotta ide a diluviumban.

A plateau nyugati felének azon része, mely a Szakály és Nagy-Ida
patakok közt van, egy óriási törmelékkúp, melynek keleti határán a Szakály
patak ma már egy mély völgyet ásott, nyugati határát pedig az Ida még
folyton építi s róla délnyugati irányban csuszik le. E kúpon az említett
folyóvizek medrein kívül még több eléggé szembetünő barázda van. Hogy
ezek a térképen is kivehetők legyenek, az isohypsákat a törmelékkúpon ki-
húztam s a mélyedések irányát szakgatott vonallal jelöltem. E mélyedések
a Szakály és Ida patakok diluviális medreit jelölik. Éjszak felé összefutnak,
dél felé szétágaznak és azon mélyedéshez vezetnek, mely a kúp déli részén
a Fekete erdő és Szina közt húzódik átlag 204 m tengerszín feletti magas-
ságban. E völgyelés a Hernád és Kanyapta völgyeket összeköti. Ha meg-
gondoljuk, hogy a diluviumban ezen összekötő völgyelés sokkal mélyebb
lehetett, mert ma már részben az Ida folyó iszapja, részben a Dávidka és
Haraszt dombról lehordott képlékeny agyaggal van betömve, be kell ismer-
nünk, hogy e mélyedés irányában lehetett egykor a Kanyaptatónak egyik
kifolyása a Hernád völgye felé.

"929 SÓBÁNYI GYULA :

FoETTERLE megemlíti, hogy a nyugatról érkező folyók valószinűleg
"Szina felé folytak a Hernádba, Worr pedig azon nézetét nyilvánítja, hogy a
jászó-debrődi terraszon a mészconglomerát előfordulása azt mutatja, hogy
területünk nyugati részének folyóvizei K felé folytak. Miután a nyugatról
érkező folyók mészkőkavicsokat hordanak, könnyen lehetne be bizonyitani
ezen állítást, ha a pontusi vagy pedig a diluviális kavicsok közt mészkő-
törmeléket találnánk a Kanyaptavölgyben, vagy ennek közvetlen környékén.
Ilyen kavicsok azonban itt elő nem fordulnak és így biztosan mondhatjuk,
hogy sem a pontusi periodus végén, sem a diluviumban a folyóvizek a
Kanyaptamedenczében a Hernád felé nem folytak. Az enyiczkei plateau
keleti részén találtam ugyan mészkőtörmeléket, ezt azonban nem nyugatról,
hanem éjszaki irányból a Hernád szállította ide, a mint azt majd alább rész-
letesebben leírom.

Kevés feltárás van az Ida törmelékkúpján. A vasuti árkokban a Szakály
pataktól Nagy-Idáig mindenütt a csillámpalából származó törmeléket talál-
tam homokkal keverve és homokos agyaggal befödve. A nagy-idai vasuti
állomásnál levő anyagárokban szintén csak ilyen minőségű kavicsok vannak.
Szakálytól kezdve Szináig a patak mély medrével szépen feltárja azon anya-
gokat, melyekből a kúp felépült. Ouarzkavics tűnik ki Bocsárdnál a templom
alatti feltárásban. E kavicsok laterites vörös homokkal vannak keverve s
alattuk, a mennyire kivehettem, vastag homokréteg van, fedüjöket pedig
homokos agyag képezi. Hasonló települési viszonyok vannak Szina fölött az
országút mentén is. E kavicsréteg igazolja, hogy e diluviális kúp az Ida és
Szakály patakok feltöltésének eredménye. A törmelékkúpot takaró legfelsőbb
réteg nem mindenütt egynemű. Legtöbb helyen sárga, homokos agyag képezi
a takarót, mig a mélyebb pontokon fekete vagy sötét szinbe hajló agyagok
és iszap találhatók. Sok vadvizes hely van itt. Ilyen például a Fekete erdő
környéke, mely a perényi lakosok bevallása szerint, minden tavaszszal viz
alá kerül. Miután a jelenkori vizek e területet még időről-időre feliszapolják,
azért azt bátran a Kanyapta alluviális területéhez számíthatjuk.

Az enyiczkei plateaunak keleti része lépcsőzetes síkokból áll, melyek
a Hernád felé vezetnek. Mindjárt Bárczánál a Mühlberg, mely a plateau
culmináló hátságának részét képezi, meredek lejtővel ereszkedik alá az első
lépcsőre. Innen csaknem pontosan éjszakdéli irányban húzódik egészen az
Istendombig, e meredek lejtő, melynek alján Bárczától kezdve egy mind-
inkább kiszélesedő síkság terül el. Az Ortvándomb és Enyiczke közt e ter-
rasz: két magaslat közé szorulva, mindinkább szűkülő völgyet képez, melyben
a Bölzse patak fut a Hernád felé. Ez az első lépcső. A másodikat ennek
alján találjuk a bárczai útelágazástól egészen Gönyüig húzódva. Ez már
:sokkal keskenyebb és alacsonyabb az előbbinél.

E szerint az enyiczkei fentérség egészben három lépcsőből áll. Az első
lépcsőt a plateau hátától nyugatra eső terület képezi. Ezt borítja az Ida

A KANYAPTAMEDENCZE. 993

törmelékkúpja. A második lépcső Enyiczke alatt fekszik és ezen épültek:
Zsebes, Sziget-Bölzse, Szina, Kenyhecz és Miglécz községek. A harmadik és
legalacsonyabb lépcső a másodikhoz támaszkodva közvetlenül a Hernád
völgyébe nyúlik. Ennek oldallejtőjére vannak részben Buzafalva és Csontos-
falva községek építve.

Az Enyiczke község alatt fekvő lépcső éjszaki részének fedő lejtője a
Füzi pusztáig sárga agyaggal van borítva. Itt, valamint Zsebes mellett is
kisebb tözegtelepek vannak, melyek altalaja szintén agyag, csakhogy ez már
szürke szinű. Ugy látszik, hogy e szinváltozás a tőzegtelep hatásának ered-
ménye. Füzi pusztától kissé délre az agyagréteg elvékonyodik s különösen a
Hernád felé eső oldalon a szántóföldeken nagy mennyiségű kavicsot talál-
tam. A terrasznak Buzafalvára néző szélén, egy mezei út mellett kavics-
bánya van. Látható itt, hogy a fedőréteget képező sárga agyag alatt 0,5 m
vastagságu szürke folyami homokréteg, ez alatt pedig 4 m vastagságban
görgetegkavics van, mely kékes szürke homokon nyugszik. E rétegeket az
utolsó kivételével mind a diluviális képződményekhez sorozhatjuk. Tovább
haladva dél felé, Enyiczke és az Ortvándomb közötti részen, valamint a
Krajczár pusztán sötétebb színű televénynyel kevert agyagokat, helyenként
egészen fekete mocsárföldet találtam. Hogy mi van ez alatt, feltárások hiá-
nyában ki nem vehető. A kútakban 3—4 m mélységben víz van s így közel
a fedő tömött agyaglepel alatt vízáteresztő rétegnek kell lenni. A lakosok
bevallása szerint e helyen az agyag alatt vékony homokréteg, még mélyebben
pedig görgetegkavicsok vannak. Ebben kapják meg a vizet. E vadvizes
mocsaras terület szivárgó vizei kivétel nélkül déli irányban folynak s ezek
egyesüléséből lesz a Bölzse patak, mely kákával, náddal benőtt partjai közt
lomhán mozog tova. A Bölzse medrét a terraszba mélyítette, de azért
partjain nincsenek jó feltárások, mert az oldallejtők igen lankásak. Kitünő
feltárás van azonban ott, hol a Bölzse a terraszt elhagyva a Hernád árterü-
letére lép. Innen pár lépésnyire éjszaknak haladva a vasuti kavicsbányáboz
érkezünk. E feltárást figyelmesen megnézve, felül 50 em vastag homok-
rétegeket találtam. Ez alatt mintegy 2 m vastag kavicsréteg van vörhenyes
színű homokkal keverve s ebben a homok tisztán is előfordul vékony réte-
:geket képezve, melyek pár méter távolságban már kiékülnek. Ezután mint-
egy 5 m vastag kavicsréteg következik, a melyben fejnagyságu, sőt ennél is
nagyobb szürke és sárga agyaggumók vannak összegyúrva apró kavicscsal.
Alatta ismét vagy 4 m vastag kavicsréteg van szürke homokkal keverve. Az
egyes rétegek egymásba fokozatosan átmennek és így azokat élesen el nem
választhatjuk egymástól. A kavicsok kivétel nélkül koptatott görgetegek.
Tiszta fehér guarzkavicsok legnagyobb számmal fordulnak elő s ezek köze-
lítik meg leginkább a gömbalakot. De vannak ezenkívül húsvörös színű és
fekete guarzok is, melyekben fehér guarzerek láthatók. Ezek már szögle-
tesebbek. Láthatók itt guarzithömpölyök, melyek különböző színű, rendesen

224 SÓBÁNYI GYULA:

vörhenyes guarzszemekből állanak kovasavhydráttal összefoglalva. Fehér
guarzszemekből rozsdavörös kötszerrel összefoglalt durva homokkövek is
előfordulnak ; de vannak finom szemcséjű homokkövek is, melyekben el-
szórva muskovitlemezek fénylő töredékeit találtam. Előfordulnak még
mállott trachyt- és gránitdarabok, valamint csillámpala és phyllittöredékek,
sőt különböző szinű mészkő és dolomitkavicsok is.

Bár ugyanezen minőségű kavicsok az opaczkai feltárásban is előfor-
dulnak, e két feltárás közt mégis nagy különbség van. Opaczkán a kavicsok
nagy mennyiségű homokkal vannak keverve, sőt a homok a kavicstelepben
szintesen települt, ki nem ékülő réteget is képez. Itt ellenben a kavicsok
ugyszólván egymásra vannak halmozva és a homok csak a közöttük levő
üregeket tölti ki; a kavicstelepbe beágyazott vékony homokrétegek pedig
pár méter távolságban már kiékülnek. A homok nagyobb része, nyilván
valamely folyóviz iszapoló hatása következtében eltávolíttatott és így a
kavicsok mint durvább és nehezebben eltávolítható törmelék, visszamaradtak.
Továbbá Opaczkán nem találtam agyaggumókat a kavicstelepben, míg itt
igen. Ezek valószinüleg a folyóvíz által a partokról lettek leszakgatva és a
zátonyok kavicscsal összegyurva beágyaztattak a kavicstelepbe. Mindezen
jelenségek azt mutatják, hogy fluviatil képződményekkel van dolgunk. Ha
pedig az itt összehordott közetanyagokat tekintjük, megállapítható, hogy e
kavicstelep a Hernád hordalékából lett felépítve. E szerint a felső terrasz
fedő lejtője, mely Bárczától Kenyhecz- és Migléczig terjed, nem egyéb mint
a Hernád diluviális ártere. Az Ortvándomb és Enyiczke közti völgyelést a
Hernád mosta ki, kavicsaival részben betöltötte és azután uj medret találván
odahagyta. Mindezekből pedig az is következik, hogy Enyiczkénél a terraszra,
ereszkedő meredek lejtők, valamint az Ortvándomb és gönyüi magaslatok
pereme nem egyebek, mint a folyó által alámosott lejtők s mint ilyenek az
enyiczkei plateau mélyebben fekvő rétegeit feltárják. Enyiczkén a zárda
felé vezető utcza végén igen vastag homokrétegre bukkantam s innen kezdve
a partos helyeken ezt az Istendombig nyomozhatjuk. Az Ortvándomb és
gönyüi magaslatok alján szintén megtaláljuk e homokot, mely fölé kavics
és agyag települt. Az enyiczkei plateau legmélyebben feltárt rétege tehát a
pontusi homok, melybe a diluviumban a Hernád medrét, a már ismertetett
területen először lemélyesztette.

Bárczától délre, ott a hol az országút elágazik, kezdődik a Hernád
második és legalacsonyabb terrasza. Keskeny szalag gyanánt vonul e lépcső
Csányig, a felső terraszhoz támaszkodva. Fedő lejtője televénynyel kevert
agyag, melyet Buzafalva és Zsebes határában fekete mocsári iszap fed.
A felső terrasz kavics- és homokrétegeiből kibuggyanó vizek a terraszon
végig folyva, azt elmocsárosítják. Buzafalván a temetőben az agyagtakaró
alatt 2 m vastag homokréteget, ez alatt pedig a Hernád kavicsait találtam..

A KANYAPTAMEDENCZE. 295

Valamint a Bölzse patak torkolatánál, úgy itt sincs a kavics egész vastag-
ságában feltárva.

Mindezen jelenségeket megfigyelve láthatjuk, hogy az enyiczkei plateau
a Kanyaptavölgy környékének legérdekesebb pontja. E szép fensík nyugati
részét a Miszloka és Ida építette föl, keleti részén pedig a Hernád medrét
lemélyítette s erről kétszer letérve, mai alluviális árterületére lépett. Mint
látható, a Hernád régen magasabban folyt. Bizonyítja ezt mindkét terrasz.
Mai ártere a diluviális ártér alatt körülbelül 12 méterrel mélyebben vonul.
Ebből azt a meggyőződést merítjük, hogy a Hernád a diluvium óta völgyét
inkább mélyítette, mintsem feltöltötte.

Azon időben, mikor még a Kanyapta tó volt, nagyon valószinű, hogy
a Hernád e tónak adózói közé tartozott. Mint folyó azonban nemcsak a
Kanyaptavölgyben, de az enyiczkei plateau nyugati részén sem járt soha ;
mert kavicsait e terület feltárásaiban hiába kerestem. A Kanyaptavölgyet
tehát nem a Hernád mosta ki; ősi mélyedés az, mely csaknem a legujabb
időkig vízzel volt borítva.

A pontusi periodusban a Hernád balpartján húzódó Kaschauerberg
nyúlványai valószinüleg az enyiczkei plateauig nyúltak és a Hernád mai
völgyét betöltötték. Ezen állítást bizonyítja azon tény, hogy Opaczkától
Széplak-Apátig a Kaschauerberg déli nyúlványa a Hernád alámosása követ-
keztében le van metszve. Az enyiczkei plateau alsóbb rétegeit pontusi homok
és kavics képezi és ez összefüggött úgy kelet feléa Kaschauerberg-gel, mint
nyugat felé a Kanyaptának különösen déli oldalán található homokrétegekkel.
Csupán niveaubeli különbség lehetett és volt is köztük, mert, mint látható,
a Hernád medrét első izben a plateaun mélyítette le. Minthogy minden folyó-
víz a legalacsonyabb pontokat keresi, föltehetjük, hogy a diluvium kezdetén
a pontusi magaslatok legmélyebb barázdája az enyiczkei plateaun volt.
Fontos kérdés az, hogy mily hatás térítette ki a Hernádot régi medréből s
mi az oka a terraszok keletkezésének ?

Midőn a folyó a pontusi képződményeken előszőr végig folyt, az agyagot
és homokot elhordva medrét lemélyítette, a kavicsok [közül is a megfelelő
nagyságú darabokat tovább görgette. De mert a folyóvizek áradni és apadni
is szoktak, azon görgetegeket, melyek áradás alkalmával érkeztek, az apadó
víz tovább mozgatni képtelen volt. Ily módon a mederben a durva kavicsok
meggyűltek s hézagaikat apróbb kavics és homok töltötte ki, melyek a
mederben helyetfoglaló görgetegeket álláspontjaikon megszilárdították.
E folyton magasabbra épülő fenékzátony hatványozott gyorsasággal emel-
kedett ott, a hol egy törmeléket dúsan szállító patak, mondjuk a Miszloka
patak, ömlött a folyóba. E patak törmelékkúpját a folyó csak részben volt
képes elmosni, a torkolattól dél felé nyulakodó része, mint egy valóságos
gát, kitérésre és balpartjának alámosására kényszerítette a folyót. A Miszloka
diluviális törmelékkúpjának maradványa a felső terraszon Bárczától Zsebesig:

Földtani Közlöny. XXVI. köt. 1896. 15

226 SÓBÁNYI GYULA:

nyulik. A Hernád kitérésének eredménye a völgy kitágulása Enyiezke és
az Ortvándomb között. Lejebb Sziget-Bölzse felé a völgytágulás már cseké-
lyebb; ott azonban, hol a Szakály patak a diluviumban a Hernádba ömlött,
ismét kiszélesedik a völgy, egyrészt a Sziget-Bö/zse fölött emelkedő magas-
latokig, másrészt Miglóczig. A Szakálynak és egy Enyiczke felől lefutó
pataknak diluviális kápmaradványát látom azon magaslatban, mely az Isten-
domb oldalához támaszkodik. Végre a Miszloka, Szakály és talán a Kanyapta
tónak is Szina melletti lefolyása, vagyis inkább a folyóvizek tömegesen fel-
halmozott törmeléke oly nagy hatással volt a Hernádra, hogy kezdetben
mélyített medrét, tehát a legfelsőbb terraszt odahagyta s vastagon felhal-
mozott törmelékéről lecsúszott. E közben meg kellett támadnia azon magas-
latokat, melyek balpartján emelkedtek. Ezekkel azonban könnyen elbán-
hatott, mert a pontusi agyagot és homokot könnyen elsöpörte az áradat,
úgy hogy a víz sebességéhez mérten ezen anyagokat nemcsak eltávolítani,
hanem medrét is képes volt lemélyíteni. Csupán a pontusi rétegekből szár-
mazó nagyobb kavicsdarabok képeztek a folyóra nézve mozdíthatlan törme-
léket s ezek szilárdították meg ágyát a második, alacsonyabb terraszon,
mely Buzafalva fölött huzódik.

A Miszloka patak hatása azonban állandó lévén, ugyanazon következ-
ményű volt e terraszon is mint a felsőn; vagyis a folyónak erről is le
kellett csúsznia. Sőt e patak hatása még ma is ugyanaz, a mennyiben
hatalmas törmelékkúpja Bárczától keletre és délkeletre szemmel láthatólag
előre nyulik és a Hernádot Széplak-Apáti felé visszaveti.

Még egy fontos körülményt kell itten kiemelnem. Kassa és Tornyos-
Németi közt a diluviumban a Hernád a lehető legrövidebb úton folyt dél
felé és mint a terraszon fenmaradt árterülete bizonyítja, oly lejtőn haladt,
mely mai árterülete fölé helyezve, ezzel párhuzamos síkot képez, a mennyi-
ben minden ponton feléje mintegy 12 méternyire emelkedik. Azáltal, hogy
a folyó balpartját következetesen alámosva, mindinkább nagyobb ívet irt
le, nemcsak pályáját hosszabbította, hanem ezzel egybefüggően folyási sebes-
sége is csökkent. Míg a felső terraszon kilometerenként 1,9 m volt az
esése, addig ma 1,3 méter. A sebesség csökkenésével pedig együtt jár a
törmelék dúsabb felhalmozása, mert most már a folyó nem képes olyan
görgetegeket mozgatni, mint a minőket a felső terrasz alatt találtam. A mos-
tani törmelék minősége ugyanaz, de a mozdíthatlan példányok, melyek a
zátonyoknak mintegy vázát képezik, sokkal kisebbek. Hogy milyen nagy a
Hernád iszapoló hatása, azt árterületén járva lépten nyomon tapasztaltam.
Kavicszátonyait odahagyva számos kanyarulatot képez. Mindazonáltal követ-
kezetesen völgyének bal felén marad, mert az ellenkező oldalon régebben
lerakott és a fentebb jelzett ok miatt durvább törmelékből felhalmozott
és beiszapolt fenékzátonya számára a jobb partot nehezen megközelíthetővé
teszi. A Hernád egyensúlyi helyzetét csak a balpart további alámosása után

A KANYAPTAMEDENCZE. 97

fogja valamikor megtalálni. A most említett jelenségeket inkább az alluviális
képződményeknél kellett volna megemlítenem; de a Hernád mai árterüle-
tének kifejlődése annyira összefügg a diluviális képződményekkel, hogy
azokat külön választva tárgyalni nem lehetett. Hogy az enyiczkei plateau
diluviális képződményei áttekinthetők legyenek, mellékelem a 6. ábrán e
fensík geologiai keresztszelvényét.

A Bodva völgyében Jászó és Szepsi közt szintén vannak diluviális
. képződmények. A folyónak mélyítő hatása mindenütt feltűnik, de különösen

6. ábra.
Örwyivike s-5 klim. 7
a] HOGZEKIEGETKKEETEEETEEKKETEKEKTTKTTEKEmKEKKEKEKRKEZKEKÁKESETST e [v

4

1. A Hernád diluvialis ártere. 2. A második terrasz. 3. Az alluvialis ártér.
4. Az Ida és Miszloka diluvialis hordaléka. 5. Pontusi homok.

-a jobb parton, ott a hol a pontusi üledékkel borított abrasios terraszt alá-
mossa. A balparton a Bodva folyónak kettős terrasza áll előttünk, melyek
közül az alsó lépcső alját a Bodva érinti, a felső lépcső oldallejtőjén pedig
az országút van építve (7. ábra.). Ezen lépcsők alacsonyak, széles fedőlejtő-
jüket agyagos homok borítja, melyben elszórva guarzkavicsok, sőt koptatott

7. ábra.

1. Iszap. 2. Kavics. 3. Agyag. 4. Diluvialis kavics és homok. 5. Pontusi
homok és kavics. 6. Mészkő.

mészkő és mészconglomerát töredékek is előfordulnak. Az oldallejtőkön

sárga agyag tűnik elő. A szepsi téglavetőben, ott a hol az országút a vasútat

-átszeli, e sárga agyag 5 m vastagságban fel van tárva s feküjét tisztán a
15

228 SÓBÁNYI GYULA:

csillámpalából eredő kavicsok képezik. Befedijaz agyagot 0,5 m vastag homok-
réteg. E kettős terrasz mutatja, hogy a Bodva a diluviumban szintúgy, mint"
a Hernád magasabban folyt ; deíkésőbb terraszairól lecsúszva a jobb partján
emelkedő magaslatokat mosta alá.

A diluviumban a pontusi vizáteresztő rétegekből (homok, kavics)
számos forrás bukkant elő s ezek vizei az idők folyamán a területet felbaráz-
dálták. Sokkal érdekesebbek azonban a trias mészkővonulat vidékein talál-
ható források. A mészkő hasadékaival, vetődési síkjaival vízáteresztő réteget
képez. A hasadékokban a pheatikus vizek a feküt képező werfeni palákig
leszivárognak s ezen tovább csúszva források alakjában kibukkannak. A vörös
homokkövek és palák kibukkanásait csaknem mindenütt források kisérik.
Nagy vízbőség és mészlerakodások jellemzik e forrásokat. Az Almásvölgyben
Görgő község mellett, a mészkőfalak alján oly bővizű forrás buzog fel, mely
vize kibukkanásától pár száz lépésnyire már malmot hajt. E forrás környé-
kén jókora kiterjedésű mésztufa terrasz van, mely a katholikus és refor-
mátus templomok közti vonalon meredek lejtővel néz a Torna völgyébe.
Maga a forrás a mésztufa barlangjaiból jön napfényre. A görgőiek darázs-
kőnek hívják e szivacsos mészkövet. Könnyen faragható és idomítható
anyagát építkezési ezélokra sűrűn felhasználják. Az Ájvölgyben egészen az
Ördögbídig szintén mésztufalépcsők vannak. A zuhatagokat képező patak e
lépcsőkön mély üstöket váj ki. Áj község lakói e mésztufából kerítésfalakat
építenek és belőle lépcsőket is készítenek.

Még egy ily mésztufatelepet találtam Jászótól nyugatra a Tapolcsa
patak völgyében egy romba dölt vashámor felett. Miként Görgőn, úgy itt is a
mészkővonulathoz támaszkodó terraszszerű magaslatot képez, melyen bő-
vizű forrás buzog elő. A vizet a hámorosok régen a mésztufa terraszon egy
tóban összegyüjtötték. B czélból a terraszon töltéseket emeltek, úgy hogy
a tó vizének csak a hámor felé volt lefolyása. Ma már a hámorok inkább a
Dom patak völgyében települnek le, hol a völgyet több ponton gátakkal
keresztben elrekesztik s a hámorokat a gátak alá építik. A Dom patak felső
részében mesterséges tavak egész sorozatát találtam. Az erdő mélyén a
völgyet egész szélességében elfoglaló tavak, csillogó fodros tükreikkel és a
partjaikra épített hámorokkal feledhetlen szép látványt nyujtanak.

Alluvium.

A folyók mai árterületén talált képződményeket, melyek homok, iszap"
és tőzeges rétegekből állanak, foglalom össze e név alatt. A Bodva folyó
árterülete különösen Jászótól dél felé, hátas, vagyis feltöltött alakot mutat,
melyen a folyó kanyarogva halad és kiöntései alkalmával partjain az iszapot
magasra, felhalmozza. Medrében és zátonyain durva guarzkavicsok hever-
nek. Árterületét tehát két réteg alkotja u. m. egy alsó, mely homokkal

A KANYAPTAMEDENCZE. 229

"kevert durva kavicsokból áll és egy felső, mely néhol 2 m vastagságú iszap-
réteget képez. Az alsó réteg képezi tulajdonképen a folyó ágyát, míg a felső
réteg partjait alkotja. S meredek partok könnyen elrombolhatók és így nem
csodálkozhatunk azon, hogy a folyó azokat oly sűrűn megszakgatja és medrét
folyton változtatja. Szepsinél a Bodva a széles Kanyaptamedenczébe
érkezik. Durva hordalékából itt még a diluviumban egy óriási törmelék-
kúpot épített, mely a Kanyaptavölgyet egész szélességében elrekeszti. E kúp
Torna irányában a Somodi patakig van legjobban kifejlődve, Péder irányában
már kevésbbé, legkevésbbé pedig Kis- és Nagy-Bodolló környékén azon
irányban, a melyben a folyó jelenleg a Kanyapta felé siet. Miután e törme-
lékkúp tisztán a folyó feltöltő hatásának productuma, fel kell tételeznünk,
hogy a Bodva azon irányában folyt leghosszabb ideig, a melyben kúpját
legjobban kiépítette, vagyis Torna irányában. Innen csúszott lassan Péder
felé és még később Nagy-Bodolló alá, hol napjainkban folytatja zátonyainak
építését. A Bodva folyó keleti irányban törmelékkúpját ki nem építette és
így ezen irányban soha sem folyt. El kell ejtenünk tehát azon föltevést,
hogy valaha a Bodva vize a Hernád völgye felé csapolódott le. Az enyiczkei
plateau azon részén, melyet a Hernád áztatott, találtam ugyan mészkő- és
dolomitkavicsokat, de ezek nem nyugatról, hanem a Hernád által éjszaki
irányból hordattak ide, mert az opaczkai feltárásban, a Hernád balpartján,
ugyanezen kavicsok szintén előfordulnak.

A Bodva törmelékkúpját alkotó anyagok a Tornát, Somodit és Szepsit
összekötő vaspálya árkaiban, Pédernél a temető alatt egy homokbányában
.és a Somodi környékén levő V. és VI. számú furólyukakban, valamint
ugyanott a vasuti állomás melletti kutató aknában és anyagárokban fel van
tárva. Somodi mellett az V. számu fúrólyukban 2 m vastag guarzkavics
képezi a kúp anyagát s erre 3 m vastagságban televény borul. A VI. számu
furólyukban már 2,5 m vastag a kavicsréteg. A vasút melletti kutató aknában
három vastag kavicsréteg van feltárva s ezek egymástól vékony agyagréte-
gekkel vannak elválasztva. Az összes rétegek vastagsága itt már 20 méter.
Minél jobban közeledünk tehát Szepsi felé a kúp tetőpontjához, annál
inkább vastagszik a kavicsréteg. Ugyanezen anyagok vannak feltárva a vasúti
árkokban és anyagárokban. Mészkőtörmelék a Bodva medrében csak elvétve
található, hordalékának legnagyobb része a csillámpalából ered.

A Bodva törmelékkúpja mellett találjuk az Áj patak hosszan elnyúló
törmelékkúpját, mely tisztán mészkőkavicsokból van felépítve. Az Áj patak
Tornánál medrét a kúp anyagába mélyíti és azt feltárja. A mészkavicsok
sima lapjai sok helyen ripacsos mészkéreggel vannak bevonva, sőt a bekér-
gező anyag által néhol conglomeráttá vannak összefoglalva. A vasúti árokban
-a mészkőtörmeléket Tornától a Somodi patakig figyelemmel kisérhetjük.
.Innen kezdve már a Bodva csillámpalatörmeléke tűnik elő. De nemcsak e :

230 SÓBÁNYI GYULA :

feltárásban, hanem a térszinen is látható, hogy a Somodi patak éppen a két-
kúp érintkezési vonalán folyik le.

Az Ida folyó alluviális kúpja szorosan összefügg a diluviális kúppal 8
annak nyugat felé mintegy folytatását képezi. Nagy-Idánál a folyó két ágra
szakad. Az egyik ág a Gombos puszta mellett folyik le a Kanyaptatóba ; a
másik ág pedig Mély árok név alatt Kamarócz és Béla puszta közt iszapolja
a területet.

Az Ida és Bodva közti területről számos patak folyik még dél felé.
Ezek közül a Korony patak, Somos árok és Menye árok érdemelnek említést.
E patakok a Kanyaptamedencze éjszaki szélét egymásra támaszkodó törme-
lékkúpjaikkal kiépítik. Csekély vízbőségűek, de azért iszapoló hatásuk
igen nagy.

E területtől délre a Kanyaptacsatorna által van jelölve e medencze
legnagyobb mélyedése, mely egyszersmind az Ida, a Csécsi patak és a többi
vízárok közös lefolyási útja. Nehéz agyagos talaj, mely néhol márgássá
válik, borítja e területet. A térszin különösen a csatorna környékén zsom-
békos, mocsaras, és e süppedékes vadvizes területek éjszak felé Makranczig,
Szesztáig és Nagy-Idáig, a termelékkúpok közeibe felnyúlnak. Nemcsak a
Kanyapta kiöntései, de az éjszak felől érkező vizek is nedvesítik e mocsaras
vidéket, melyen a tőzegképződésnek kedvező feltételei több helyen ma is
megvapnak. Dr. SrauB Mógrcz, munkájában ?Y közzétette dr. MÁGocsr Drzrz
SÁNDOR jelentését, melyben nevezett tudós e területre vonatkozólag a követ-
kezőket irja : vw Mielőtt a Kanyapta lefolyását megnyitották volna, megvoltak
a tözegképződésnek kedvező feltételei. KoRompaYxY e vidék jellemzésében
erről meg is emlékszik, mondván: azon időben ezen tájak nagy része
erdővel volt fedve, a vizi madarak tömérdekét táplálta, . . . . a népnek a vadá-
szaton kívül nádlás, csík- és pióczafogás lévén egyedüli jövedelme. Villós ki-
gőzölgései a tüzes emberek felőli mesékben maiglan (1866) is élnek a nép-
szájában.v S hogy e területen csakugyan kellett tőzegnek előfordulni, az
PokonwY adataiból is kitűnik, hiszen az ő közlése szerint FRANKEL GYULA
kerületi orvos az ottani tőzegek használhatóságát ki is próbálta.)

Nevezett kutató e területen tőzeget csak csekély mennyiségben talált
Bodolló, Jánok és Reste közt az égeres közelében, valamint Makranczon és.
Gombos pusztán. Kutatásának eredménytelenségét a következőkkel indo-
kolja :y a Már PoKkoRNY is emgemlékezik arról, hogy e tőzegek va pásztortüzek
által meggyuladnak? . S valószinű is, hogy ha volt itt tőzeg, akkor a pásztorok
azt tüzelték is, a midőn a tőzegtelep is meggyuladhatott. A nevezett közsé-
gekben tovább is kutatva a dolgot, rájöttem, hogy a lakosok azon évek után,-

kr Dr. SrauB Mónicz : A kir. M. Természettudományi Társulat tőzegkutató bizott—
ságának működése 1892-ben.

A KANYAPTAMEDENCZE. 231

midőn a Kanyapta kiöntései miatt nem kaszálhatták le a völgynek különösen:
hozzáférhető helyén sem a füvet, sást, mi miatt az lábán száradt meg, a.
következő évre úgy vélték reményeiket biztosíthatni, hogy az elszáradt füvet
álló helyében felgyujtották. Nagyon valószinű, hogy égések alkalmával a
különben is könnyen éghető zsombékok tüzet fogtak s ezektől aztán a tőzeg
is meggyuladt s lassanként elégett. Szavahihető birtokosok és parasztgazdák
is állítják, hogy a Kanyapta völgye több helyen is égett 1866 után, körül-
belül a hetvenes évek elején. 5 hogy az égés nagy terjedelmű lehetett, abból
következtetem, hogy két télen át tartott s a terület különböző részén süp-
pedtek a munkások a hamuba.)

A Kanyaptavölgynek nyugat felé mintegy folytatását képezi az Almás
völgye. E völgy feneke hepehupás, dombos és éjszaki oldalán, hol a mészkő
nagyobbfokú mállást mutat, mészkökavicsok fedik a völgyfenéken több.
helyen kibukkanó werfeni palát, melyről talán helyesen gyanítom, hogy a
Nagy tó környékén látható halmok anyagát képezi. E halmok régebben a.
völgyet elrekesztették úgy, hogy a meggyűlő vizek itt tavakat képeztek. Az
itten tenyészett dús vizi növényzet maradványa a tőzeg, melynek előfordu-
lását MÁGócsi Dixrz SÁNpoR konstatálta először. A tőzeg altalaját fakószinű
agyag képezi, a völgyfenék más részeit pedig vasoxyddús vörhenyes és.
márgás agyag borítja. Ujavnb időben a Torna a halmokat átmetszvén, rendes:
lefolyást nyert, sőt a Nagy tó vize is immár le van csapolva. Ott, a hol régen.
csak káka és nád termett, most jó kaszálók vannak. Mindazonáltal mocsaros.
jellegét még nem vesztette el egészen e terület.

A Torna patak Bodva-Vendéginél a Bodvával egyesül. A Bodva innem
széles árterületen halad délnyugat felé. Mint már előbb leirtam, geologiai.
bizonyítékokkal igazolható, hogy a Bodva völgye vésett, erosionális völgy
és ez különösen Szilas és az Osztramoshegy között szembetünő. Ma már a.
folyó a völgyfenéken nem vés, hanem iszapol. Partjain nagy kiterjedésű.
mocsarak vannak náddal, sással benőve, vize zavaros iszapos és lomhán
mozog a csekély esésű mederben. Gyakori kiöntései alkalmával árterületének.
jó nagy részét víz alá borítja.

A diluvialis képződmények leírásánál kimutattam, hogy a Hernád
völgyének területünkre eső szakasza szintén erosionális völgy. A folyó a.
diluviumban az enyiczkei plateaun folyt és e magaslatról fokozatosan szállott.
alá mai árterületére. Mindezeket nem csupán az eddig felsorolt adatok, de:
a kassai mély fúrások is bizonyítják.

Az 1895. évben egyszerre három ártézi kútat fúrtak Kassán. Az I. sz.
kút LEPEscnH és FIAI sörgyárának udvarán van Kassa nyugati részén, a dilu-
viális terrasz alján körülbelül 220 m tengerszín feletti magasságban. Neve-
zetessé lett a kút azon eruptio által, melyet 1895. év tavaszán a kitóduló.
gázok okoztak. Iszapot, agyagdarabokat és ökölnyi kavicsokat ragadott fel
a kitóduló gáz 68 méter mélységből. A sörgyár épülete megrázkódott s abla-

232 SÓBÁNYI GYULA :

kait a törmelék beverte. A rázkódást a szomszédos épületekben is oly módon
érezték, mintha valóságos földrengés lett volna. A kútfúrást ZExovirs kassai
mérnök vezeti.

A II. számu fúrőlyuk ettől kissé éjszakra hasonló helyzetben a dilu-
viális terrasz alján van, BAYER és BAUERNEBL sörgyárában, körülbelül 220 m
tengerszín feletti magasságban. A fúrást ZsIGMorpY BÉLA mérnök vezeti.

A III. számu fűrólyuk ezektől keletre a Hernádvölgy közepe táján, a
katonai kórház udvarán van körülbelül 210 m tengerszin feletti magasságban.
A fúrást itt is ZsiIGMoNpY BÉLA mérnök vezette.

A II. és III. számu fűrólyukak anyagát ZsiGmorpy BÉLA mérnök a kir.
földtani intézetnek megküldötte és így lehetővé tette a fúró által áttűzött réte-
gek pontos megvizsgálását. BöckH JÁnos igazgató és Hanavárs Gyuna osztály-
geologus urak a fúrási mintákat készséggel rendelkezésemre bocsátották és
én az anyagot Lóczy tanár úr műegyetemi szertárában a mult év utolsó
napjaiban iszapoltam és mikroszkoppal vizsgálva áttanulmányozhattam.
Szives készségükért, melylyel az anyagot rendelkezésemre bocsátották s
alkalmat nyujtottak nekem a Hernádvölgy altalajának megismeréséhez,
fogadják e helyen hálás köszönetemet.

Mindkét fúrólyukban feltárt rétegek, kavics, agyag, homok és tufából
állanak, melyek közé vékony lignites rétegek ékelődnek. A kavicsok 27 m
mélységig a BavrR-féle kútban néha ökölnyi nagyságúak, közöttük azonban
apróbbak is vannak. A fúrólyuk alsóbb szintjeiben átlag 6 mm átmérőjűek.
Minőségükre nézve csillámpala- és phyllittöredékek, vörös jaspisok, fekete
kovapalák és rozsdás szinű guarzok. Ugyanezen kavicsok 184 m mélységben
apró mészkő- és dolomitkavicsokkal vegyesen fordulnak elő. Ugyanitt egyes
darabok pyrittel összeragasztva vagy ezen anyag által bekérgezve találhatók.
192 m mélységben a kavicsok közt gyanta (succinit) darabkákat találtam.

A fúrólyukakban előforduló homok mindenütt csillámos és különböző
nagyságú szemekből áll. A katonai kórház kútjában 7 m mélységben van a
legfinomabb vasas homok. Másutt durvább szemekből áll és azonkivül apró
kavicsok is keverednek vele.

Az agyagok a BAvYER-kútban 14 méterig, a kórház kútjában pedig 23
méterig sárgák, a furólyukak alsóbb szintjeiben pedig, a hol tufarétegekkel
váltakoznak, szürke szinűek, a hol nagyobb mennyiségű barnaszenet tartal-
maznak, csokoládébarna szint vesznek fel. A BavER-féle kútban 122 és 183 m
mélységben márgás agyagok is fordulnak elő. A mélyebb szintekben sűrün
fordulnak elő az agyagokban agyagpaladarabok is, melyek a vízben hosszabb
idei (24 órai) áztatás után sem moshatók szét.

Lignit a BavEx-féle kútban 46 métertől kezdve fordul elő. E fúrólyukban
összesen 18 különböző vastagságú és minőségű lignitréteg van feltárva.
A magasabb szintekben szénült fadarabok vannak s egy ilyen példány még
124 m mélységben is előfordult. Másutt apró barnaszéndarabokat találtam

A KANYAPTAMEDENCZE, 235

az agyagban. Legtöbb széndarab a 127—135 méterig terjedő agyagréte-
gekben volt található. A szénnek nyomai a mélyebb szintekben különösen
az agyagokban, de a homokos rétegekben is sűrűn fordulnak elő.

Ugy az agyagpala, mint a szén is csak apró töredékekben került fel-
színre a fúrólyukból. Hzen anyagok azonban a mélyben valószinüleg nem
ily töredékek alakjában fordulnak elő, hanem vékony különállé rétegeket
képeznek és csak a fúró által összetörve keveredtek össze a fedőt vagy feküt
képező anyagokkal.

A trachyttufa mindkét furólyukban jelentékeny vastagságu rétegeket
képez. A BAvER-féle kútban 15,47 métertől kezdve kilencz különválasztható
réteget képez. A katonai kórház kútjában a trachyttufa 26,50 m mélységben
tűnik fel. Minőségre nézve a 143,44—148,00 méterig terjedő tufát dr. SZONTAGH
T. oszt. geologus úr megvizsgálta és azt horzsaköves perlites trachyttufának
minősítette, melyben üveges földpátok, guarzszemek és csillámlemezkék
fordulnak elő. A fúrólyukak többi szintjeiben előforduló tufák minőségükre
nézve ezzel teljesen megegyeznek, csupán az alkotó részek mennyiségében
mutatnak némi különbséget. Igy például 148—153 méterig előforduló tufá-
ban oly nagy mennyiségű horzsakő van, hogy iszapolás alkalmával a viz
felszinét tajték gyanánt egészen ellepi. Fölfelé haladva, a tufák horzsakő-
tartalma kisebb s e helyett csillámot és guarzszemeket tartalmaznak nagyobb
mennyiségben. A trachyttufa egyik furólyukban sem található tisztán, hanem
mindig agyagzárványokkal, homokkal és kavicscsal keverve fordul elő, úgy
hogy az iszapolásnál néha nehéz eldönteni, hogy miképen minősítsük az
előttünk levő anyagot, melyben tufa, agyag és durva homok csaknem egyenlő
mennyiségben találhatók. A fúrólyuk átmetszetének megrajzolása alkalmával
az egyes rétegek minősítésénél mindig azon anyagot vettem alapul, a mely
tulmennyiségben képezi a réteget s azonkivül megemlítettem azon anyagokat
is, melyek alárendelten fordulnak elő benne. De nemcsak a tufa, hanem az
agyag, homok és kavicsok is hasonló módon, tehát összekeveredve fordulnak
elő, és így itt is pl. agyagnak csak olyan réteget minősítettem, a melyben
ezen anyag túlmennyiségben fordul elő. Ezenkívül megemlítettem azután,
hogy homokot és apró kavicsot is tartalmaz.

E szempontok szem előtt tartásával szerkesztettem a VII. számu táblát,
melyen mindkét fúrólyukban feltárt rétegek fel vannak tüntetve. E rétegek
felülről lefelé haladó sorrendben így következnek :

A Bayer-féle ártézi kútban feltárt anyagok.

13,88 m Sárga homokos kavicsos agyag.
1,29 c Apró kavics sárga agyaggal.
414 c Trachyttufa homokkal és apró kavicscsal.
2,85 a Apró kavics.

254

SÓBÁNYI GYULA :

5,03 m Durva homok phyllit kavicsokkal.

3,04£ a
0,94 a
7,83 4
921 a
957978
3,00

3,00 a
7,00 a
1,00 a
3,00 a
10,00 c
2.00 a
ISZ700k
215 Xt
1,49 a
271 a
0,90 a
1,00 a
200 a
1,74 a
296 a
3,60 a
940 a
1,00 a
200 a
1,36 a
2,51 a
1,00 a
2,00 a
200 u
2,00 a
1,00 a
200 a
200 a
1,00 a
7,00 a
4.00 a
200 a
1,84. a
10,16 a

Trachyttufa apró kavicscsal, homokkal és agyagzárványokkal.
Durva homok és kavics.

Durva homok és kavics szürke agyaggal.

Sárga és szürke agyag durva homokkal és kavicscsal.
Trachyttufa durva homok- és apró kavicscsal.

Laterites palás agyag apró kavicscsal, homokkal és aluk
lignittel.

Felül homokos szürke palás agyag.

Trachyttufa durva homokkal, kavics- és agyagzárványokkal.
Kavics és homok kevés lignittel.

Trachyttufa homokkal és agyaggal.

Szürke, néhol palás agyag homok- kavics és lignittel keverve.
Durva homok, alul nagyobb kavicsokkal.

Durva homok lignittel és agyaggal.

Szürke agyag homokkal és kavicscsal.

Felül palás, alul márgás szürke agyag kavicscsal és lignittel..
Márgás szürke agyag.

Szürke homokos agyag.

Márgás szürke agyag.

Szürke agyag homokkal és kavicscsal.

Trachyttufa durva homokkal és kavicscsal.

Szürke agyag homokkal és kavicscsal.

Homokos agyag apró kavicsokkal és lignittel.

Szürke agyag durva homokkal és kavicscsal.

( a fű 4 c lignittel

fi ( fi a c kavicscsal,

k a a ( c organikus nyomokkal..
( ax a l a apró kavicscsal.

c ( c — kavicscsal és széndarabokkal.

Homokos szürke agyag vasoxyddús paladarabokkal.
Szürke homokos agyag kevés lignittel.

Homokos márgás agyag sok lignittel.
Csokoládébarna agyag sok lignittel.

Szürke agyag kevés lignittel.

Csokoládébarna agyag sok lignittel.

Szürke agyag sok lignittel.

Felül homokos, csokoládébarna agyag $ok lignittel..
Szürke, homokos agyag lignittel.

Trachyttufa agyaggal és kavicscsal.

Szürke agyag trachyttufával és lignittel.
Trachyttufa agyagzárványokkal.

A KANYAPTAMEDENCZE, 235

5,00 m Szürke agyag finom homokkal és pyritcsomókkal,
10,00 ( Szürke agyag tufával, homokkal és apró kavicsokkal.

4,00 c Trachyttufa agyagzárványokkal és kavicscsal.

7,00 c Szürke homokos palás agyag.

4,00 c Trachyttufa, márgás agyagzárványokkal és homokkal,

8,00 a Apró kavics és durva homok tufával. (A kavicsok néhol

pyrittel vannak összefoglalva vagy bekérgezve.)

1,00 c Apró kavics és durva homok, gyantadarabkákkal.

4.00 a Nagyobb kavicsok durva homokkal.

4,00 c Apró kavicsok durva homokkal.

A fúrólyuk 200 m mélységben végződik.

A katonai kórház kútjában feltárt anyagok.

3,00 m Nagy folyami hömpölyök, keverve televénynyel.

3,00 c Durva homok és apró kavics (8 mm átmérővel) iszappal
keverve.

1,00 k Durva iszapolt homok kevés kavicscsal.

0,63 c Igen finom homok durva homokszemekkel.

5,97 c Durvaiszaposhomok, felül 20cm vastagságban apró kavicscsal
(15 mm átm.).

6,98 c Laterites sárga és vörhenyes színű agyag homokkal és kavi-
csokkal (8 mm átm.) bőven keverve.

2,62 c Apró kavics sárga agyaggal.

3,30 ( Sárga agyag tufával, homokkal és apró kavicsokkal.

9,90 c Trachyttufa agyagzárványokkal, durva homokkal és apró
kavicscsal.

2,09 c Apró kavics (5 mm átm.).

1,87 c Szürke agyag homokkal és kevés lignittel.

228 c Szürke agyag homokkal.

0,96 c Szürke és csokoládészinű agyag.

3,00 c Szürke agyag trachyttufával.

1,70 a Nagyobb kavicsok.

1,53 c Durva homok és apró kavics.

A fúűrólyuk 49,73 m mélységben végződik.

Miután a fúrólyukak anyaga kövületeket nem tartalmaz, a feltárt réte-
gek korát egész biztossággal meg nem határozhatjuk. Annyit mondhatunk, .

236 SÓBÁNYI GYULA: A KANYAPTAMEDENCZR.

hogy mindazon rétegek, melyek a trachyttufákkal egy időben települtek,
neogenkoruak lehetnek. A trachyttufákkal váltakozó rétegek a BaAYER-féle
fúrólyukban 15,17 méternél, a katonai kórház kútjában pedig 26,50 méter-
nél kezdődnek. Felettök mindkét fúrólyukban sárga agyagok kavicscsal,
homokkal keverve és váltakozva foglalnak helyet. Ezen kavicsos sárga agyag-
rétegek úgy a Kassa felett emelkedő diluviális terraszon, mint a Kassa
környékén emelkedő pontusi magaslatokon megtalálhatók. Miután az emlí-
tett terraszon a diluvialis képződmények nem nagy vastagságúak, minden
jel arra mutat, hogy a Hernádvölgy mélyén feltárt sárga agyagrétegeket
nem a diluviális, hanem a pontusi képződményekkel kell azonosítanunk.
Végül a katonai kórház kútjában a sárga agyag és szürke iszapos guarz-
homok fölé 7 m mélységig olyan kavics, homok és görgetegből álló rétegek
települtek, melyek a BavxeR-féle fúrólyuk rétegeinek egyikével sem állíthatók
párhuzamba. Ezek nyilván alluviális ártéri képződmények. E szerint a
Hernád alluviumának vastagsága 7 méter. A BaAvER-féle kút kezdete a diiu-
viális terrasz alján 10 méterrel magasabban van, mint a katonai kórházé,
melyet a völgy közepén a Hernád árterén lemélyítettek. A két fúrólyukban
feltárt egykorú rétegek a rajzon ugyanazon betűjelzéssel vannak ellátva.
Ha a két fúrólyukban feltárt és együvé tartozó, tehát ugyanazon betűjelzéssel
ellátott rétegek mélységadatait nem a fúrólyukak kezdőpontjához, hanem
egy állandó szinthez pl. a tenger szinéhez viszonyítjuk, akkor kitűnik, hogy
a szóban levő rétegek a Hernád völgye felé lejtősödnek vagy pedig egy vető-
dés mentén a Hernád völgyében alásüllyedtek. Természetesen ezt csak gyani-
tani, de szigoruan bizonyítani nem lehet. A Hernád völgyében kimutatott
neogenkoru képződmények azt mutatják, hogy ezen völgyrészlet már a
harmadkorban egy nagy mélyedést képezett, a melyben a fentebb leírt sedi-
mentek leülepedhettek. A folyórendszer kialakulása után a legujabb geologiai
időben a Hernád 30—40 méternyire véste be völgyét a leirt képződményekbe
és ezzel a Hernád völgyét mai alakjában létesítette.

ILOSVAY LAJOS: A BUDAI KESERŰVIZEK. 237

UJ ADAT A BUDAI KESERŰVIZEK ISMERETÉHEZ.

Dr. ILosvav LaJos-tól.§

MATToNI HENRIK úr, a ki keserűvíz-kereskedelmünk és keserűsós-
fürdőnk érdekében már sok áldozatot hozott, a lágymányosi keserűvíz-
területen az eddigi forrásoktól délre, 1891-ben ismét egy kútat fúratott s
engemet bizott meg, hogy az új forrás vizét, melyet III-ik számú HUNYADI
MáÁrvxás forrásnak nevezett el, megvizsgáljam.

Előleges vizsgálatot már 1891-ben végeztem ; azt a vizet, melyet rész-
letesen elemeztem, 1895. november 17-én megrítettük.

Az elemzés eredményéből megtudjuk, hogy ez a forrás a többiek szi-
lárd maradékához képest mennyit tartalmaz, mely adat csak a tulajdonosra
nézve becses adat, de nem általánosabb jelentőségű. Minthogy azonban a viz
vizsgálata közben az a gondolatom támadt, hogy a budai keserűvizekben
foglalt, nagyobb mennyiségben előforduló alkotórészek mennyiségét össze-
hasonlítólag vegyem szemügyre, olyan eredményekre bukkantam, melyek-
ből az összes budai keserűvizek származására is jogosan következtethetünk
s éppen ez a körülmény indított arra, hogy e víz elemzését s az általa köz-
vetve megejtett tanulmányomat a geologiai társulat szakülése elébe ter-
jesszem.

1

A III-ik számú Huwyapri MÁrvás forrás vizére vonatkozó adatok a
következők.

1895. nov. 17-én midőn a vizet merítettük a levegő hőmérséklete
1 GC" volt, a vizé a felszin alatt 6,39 és a kút fenekén körülbelül két méter
mélységben 7,2" C. Barometerállás 767 mm.

A viz teljesen szintelen, keserű, alig észre vehető sós mellékízzel. Lúgos
kémhatású.

Minthogy a veres lakmuszpapiros szinét néhány percz mulva megké-
kíti, a curcumaét magbarnítja, a vizben alkáli fém hydrocarbonatjának
jelen kell lenni.

Melegítve széndioxydot veszít. Bepárologtatva szine sárgába megy át,
jelezvén, hogy mint minden budai keserűvizben, ebben is van szerves test.
Közvetlenül kimutható alkató részei : Calcium, magnesium, natrium, kénsav,
chlór, szénsav ; közvetve kimutatható volt még vas és aluminium továbbá
kálium.

X Előadta az 1896. április 1-én tartott szakülésén.

"238

ILOSVAY LAJOS:

15 kg víz maradékában foszforsav, jod, lithium, strontium nem
volt felismerhető. Hiányzott belőle az ammonia, salétromos sav és salét-

romsav 18.
A víz fajsúlya 20" C-on 1,03295.

II. Az egyes alkotórészek mennyiségének meghatározása.

Az egyes alkotórészeket az általánosan ismert módszerek szerint ha-
:tároztam meg s a számítás alapjáúl a következő adatok szolgáltak :

Miféle vegyület-
alakban történt
a leválasztás?

1000 g vízben az
alkotórész súlya

Az alkotórész neve 7 Bássresét
Siliciumdioxyd ... Si0, 1662,81
CGALErtBNt rz- vszéz "MO 520,38
Vas és Aluminium Fe-j-Al a
Magnesium.. .. Mg 104075
Natium eszi (ezgat Na 264,52
Költüpas szei ezet k 264,52
Kénsavmaradék. 50, 110,173
ORlorm etess SCH 250,60
I. Széndioxyd... CO, 28248
II. Széndioxyd ... CO, 231,12

SO, — 0,0251

CaO — 0,3013
Fe,0,- Al,O, nyomok
Mg, P, 0, — 1,4461
NaCl - 3,6256
KCI SzN07Z0
BaSO, — — 59860
AgCIl —- 1,3295
CO, — 01494
CO, — 01165

Az elemzések adatainak összefoglalása.

1000 g vízben
foglalt alkotó-
részek súlya

Si0, — 0,0109
Ca —G— 04134
nyomok
Mg — 3,0033
Na 60 5,3993
K 9 E O BBB
50, 522,3805
01. a MH
CO, — 0,5289
CO, — 0,5040

Egyenértékek
százaléka

Siliciumdioxyd.
Vasoxyd, aluminiumoxyd . .
Magnesium . 7"
Natrium

Kalium . .
Calcium

Kénsavmaradék
Chlor ...
Szénsav HCO, .

0,0109
nyomok
3,0033
5,3993
0,3511
04136
223805

1,3119
0,6846

33,5552

Szabad CO, — 0,0335 — 17,043 em".

100

100

A BUDAI KESERŰVIZEK. 239

III. Ellenőrző kisérletek.

1.104,07 g vízből 210" C-on szárított maradék 3,5405 g. Az 1000 g-ra
számított maradék 34,0203 g.

2. 104,07 g víz maradéka kiizított lemért natriumcarbonattal ele-
gyítve, óvatosan állandó súlyig izzítva, a natriumcarbonat súlyának levo-
nása után 3,4594 g maradékot eredményezett. 1000 g-ra számított mara-
dék — 33,2430 g. Izzítás okozta veszteség 1000 g víz maradékából 0,7773 g.

3. Az alkotórészekből számított szilárd maradék 33,2072 g.

Minthogy a maradék vízoldata erősen lúgos hatású volt, egy részlet-
ből titrálással meghatároztam a szénsavat s ezt natriummal egyesítve szá-
mítottam be.

4. 120,75 g vízből a maradékot tömény kénzavval sulphatokká ala-
kítottam. A maradékot ammoniumcarbonattal állandó súlyig izzítottam.
A sulphatok és a siliciumdioxyd közvetetlenül talált súlya 0,4094 g; 1000 g
vízből talált sulphatok sulya-33,9047 g.

5. Az elemzés adataiból számított sulphatoknak és siliciumdioxydnak

:súlya-33,8878 g.

IV. Az alkotórészeknek sókká való csoportosítása.

A sókká való csoportosításnál, az összes chlórt natriumhoz kötöttem.
Megállapítottam, hogy a víz szárazra párologtatásakor vízben oldhatatlan
,carbonát nem válik ki, továbbá, hogy !/10 normál sósavval való telítéskor
1000g vízre számítva 0,4954g széndioxyddal egyenértékű basist képző elem
van jelen, melyet natriumnak tekintettem. Minthogy arról is meggyőződ-
tem, hogy a vizben hydrocarbonatnak jelen kell lenni, a sók között natri-
"umhydrocarbonatot vettem fel. Csoportosításom szerint 1000 g vízben van:

Magnesiumsulphat Mg 501 15,0238

Natriumsulphat Na: 804 "132237
Calciumsulphat Ca 504 1,4069
Kaliumsulphat K: 504 0,7819
Natriumchlorid Na Cl 2,1646
Natriumhydrocarbonat Na HCOs 0,94134
Siliciumdioxyd Si 02 0,0109
Vas- és aluminiumvegyület nyomokban

Összesen 33,5552 g.

Ezeket az adatokat egybevetve az eddig ismeretes adatokkal, melyek
:Szerint az ugyanezen alkotórészeket tartalmazó vizek szilárd maradéka 1000

240 ILOSVAY LAJOS:

g vízben 26,29 és 56,962 g között változik, kijelenthetem, hogy a III-ik
Huwnyapi MáÁrvás forrás keserűviz, a mérsékelten tömény budai keserűvizek
közé tartozik s ez idő szerint különösen kiemelendő sajátsága, hogy a szerves
testektől bár nem mentes, de nitrogentartalmú bomlási termékek benne
sem ammonia, sem salétromos sav, avagy salétromsav alakjában nincsenek.

Felvethetjük azt a kérdést, hogy vajjon a budai határban, a lágymá-
nyosi, őrmezei és örsödvölgyi területen talált keserűvizek, ugyanazon
vagy különböző szilárd testek változó töménységű oldatai-e ?

Ha e kérdésre elfogadható feleletet adhatunk, nagy valószinűséggel
következtethetünk e keserűvizek származására is. Ugyanis ha a szilárd
maradék alkotórészeinek mennyisége egymástól nagyon különbözik : akkor
a vízben oldott alkotórészeket létesítő körülményeknek is eltérőknek kell
lenni; ellenben ha az alkotórészek mennyisége közelítőleg egyenlő, akkor"
a keserűvizeknek ugyanazon feltételek alatt kellett, illetőleg kell képzöd-
niök.

A felvetett kérdésre kielégítő feleletet akkor várhattam volna, ha a
különböző források ugyanazon időben gyüjtött vizének elemzési adataiból
számíthattam volna ki a szilárd maradék súlyegységében foglalt alkotórészek
sulyát.

Ezt a munkát anyagi okok miatt nem végezhetvén, arra szorítkoztam,
hogy a már meglevő, különböző időben, különböző szerzőtől megállapított
adatokat használtam fel, noha kétségtelen, hogy az ásványos vizek össze-
tételének megváltozását bizonyító adatokat szemmel tartva, előre tudhattam,
hogy következtetésemet nem egészen kifogástalanul tehetem meg.

Minden egyes alkotórész súlyát kiszámítani szükségtelennek tartottam ;
főleg azokat az alkotórészeket tekintettem irányadóknak, melyeknek meg-
határozása legbiztosabb. Ilyenek a kénsav és a chlor. Sokkal bizonytalanabb
a basist képző elemek meghatározása; minthogy azonban e vizek jellem-
zésében a magnesium és natrium is fontosak, kiszámítottam ezek súlyát is.

Néhány adatot THAN KÁROLY (Az ásványvizeknek chemiai constitutió -
járól és összehasonlításáróls czimű értekezésében találtam meg ; a legtöbbet
CHYZER KoRNÉL Die namhaften Kurorte und Heilguellen Ungarns und sei-
ner Nebenlünderv czimű munkája, egy-kettőt pedig hirdetések nyomán.
számítottam ki.

Az eredményeket a következő tábla tartalmazza :

241

A BUDAI KESERŰVIZEK.

ep910 EGOfO I TÉZEOO ] ÓGÁD ÖT [du] s s Ez eg Sza ESR IDÁPZON TV ÁTE UP HISSZSBO 1 EZGTÁk V
60910 ! GIOTO ! 20500 ] 18690 [dd 7 7 7 7 7 exgigdozogy Henresezuto[o zta souyr IpBÁUNH V e:
ZeeTo ] 80ITO ] TOoz00 ]! T9690 f 0 ToezTr [0 SZET "en Eren RONTSA] he 8 a Éz NA ENSz te El
O6G9TO ! E2600 ! £IZ00 ! TG890 Tiger [ 948t [dd átedgy mesang . , she
a. - s SGTZO [/ B6LZSTP [VST : fd za E S RG PTE és.
EGTTO ) OTOTO )! 6T600 / 968690 Eg Savia a ám et a H9JI9ÁAZOH IYAPSAZUIO]O HOZIA IOZOTUID 2
09870 ! 6stTo ] rezoo ) szrzo T 6rsoge 1 Szer az ESZEBE OTÚS EA AT ERNE TET TM ETTE ETOTOGAS LES
SGETO ! 68800 ! £GZ0O0 ! 19690 ) 469698 SZGT- [za A EZ EMOÁK RAS ér S áz SZ ZOON E
ESPTO ! 27600 ! 96500 ! SPS9"O () ETLOTS LIST — — ggágyja olte [7 7 otzeyT wvánny] 8.
LLEVO ]! GGOTVO ! GITGOO ! 29890 ( OPLTOS CBST- [does 25 TSZZe SANTA HA [vs ptés iz lég ESÉS ÉT , É
e S — E9IL0 ( 60T00G LIST 7257; SZBYÁTYTT OBA SES ús Eza iát , úg
SGFTO ! GEOTO ! 19500 ! 84690 [ 0T66€ 9Z8T [d 77 gesz9f úgyagog [d 77 77 77 gesZ9f zorozog
G6LI0 ] 69800 ! L6E00 ! 9GP9O [/7 7 TT 7 7 7 7 Hg ÁPZOY IRAPSPZUTOTO HOZTA ISoÁuyuTÁSYI VP
EE9T0 ! 93600 ] 6LTOO ] 46990 ) Te8GLE SZET 4 sz EBÜRT aYUTOTNÚ I a Szi 7 Rá a NSZ SZÜ EHEN
- s. — 99690 ) G64€GE fő fő SZÉ ee , Ésy
880670 ! £9800 ] 89800 ! IPLGO ) L6EGGP fá TUZ a al TSÚBEN Z a Ag a SETS T OZ AÁS
£2060 ) 6£900 ) GGFOO ! €9GH9O 006695 fő 7 ÁTOTR3I UOTAJPUON Vg ze aa ALDO] s
6980 ! €Z800 ] EZ8070 ) 888970 [ OgTOTT [3 za E sa MB ÉTÁ "ag ai SAE Söga ; ; £.
6E910 ! 99600 ! OGFOO ! 28790 ) 6£28"82 G98T TE JEE SZÁTOTGT MEg a s, ÁS)" ZOTZOÉNYAUN NA
60910 ! G6800 ) T6£00 ! 69990 [ 0 ccG€"eg GGST ez 5 Holgy ÁUaSOTTU sza ge Táp d 2 Tét
EGGTO ! PGOTO ! EGTOV ! 908970 ) T9572e fd E Tá TOSZOT ÁT N a meets [ENNE át sa , ;.2 mm
GEGTO ! 66900 ! 90200 ) 86490 ) 266686 4 aZ B za EN ZÉTA a ELSYÁTYTNTDSÁNTÉL
EN EIN 10 "os uwgyo-a ]

VHOPBIVUI PIVI 4 TOMI ( egzee[e THY 9A9U SRIJOIT V
TUA UAA9gA9SÁSOÁINS HOPBIRUI DIVTIZS V -IZS ZTA 3 0001

16

Földtani Közlöny. XXVI. köt. 1896.

242 ILOSVAY LAJOS : A BUDAI KESERŰVIZEK.

Ha a három többé-kevésbé elkülönített területen található keserű-
vizek elemzési adataiból a középértéket a forrásterületek szerint számítjuk
ki, hajlandók vagyunk azt következtetni, hogy a budai keserűvizeket két
csoportba foglalhatjuk össze. Egyikbe tartoznának a lágymányosi, másikba
az őrmezei és örsödvölgyi források vizei.

Ezt a felfogást erősen támogatná az a körülmény, hogy a kénsav és
magnesium az őrmezei és örsödvölgyi keserűvizekben több mint a lágymá-
nyosiakban, mig a chlor és a natrium ezekben több. De bár az őrmezei és az
örsödvölgyi vizekben a kénsav- és a magnesiumtartalom szembeszökő meg-
egyezése e két terület keserű vizeinek egyenlőségét fényesen igazolná,
egyenlőségöknek ellene szól, hogy chlor- és natriumtartalmok eléggé külön-
bözik egymástól ; s ha a két terület vizeinek eblormennyisége közelebb áll is
egymáshoz, mint a lágymányosi vizek chlortalmából számított középérték-
hez, más részről natriumtartalomban valamivel még jobban különböznek
egymástól, mint a mekkora különbség a lágymányosi és az örsödvölgyi vi-
zek natriumtartalma között észlelhető.

Tekintve, hogy a chemiai elemzések sok hibaforrással járnak, hogy az
általam felhasznált adatokat több szerző, különböző időben hihetőleg külön-
böző eljárás szerint állapította meg : megengedhető, hogy az egyes alkotórészek
összes adataiból számítsuk ki a középértéket, midőn azt fogjuk találni, hogy
az egyes értékek, egy-kettő kivételével, a középértékekhez elég közel fognak
állni, csupán csak a chlorra találtak fognak nagyon eltérni. Minthogy a
chlor menyiségét kellő vigyázattal még pontosabban határozhatjuk meg
mint a kénsavét, világos, hogy az egyes területek vizében talált chlor-
mennyiségek eltérését kisérleti hibákból magyarázni nem lehet. Az a tény,
hogy legtöbb chlor van a lágymányosi vizekben, kevesebb az őrmezeiekben,
legkevesebb az örsödvölgyiekben, azt a meggyőződést kelti bennünk, hogy
a chlortartalomban mutatkozó különbség külső körülményektől függ.

Ezeket előre bocsátva, az elemzések adataitól támogatva kimondhatjuk :

Először, hogy a budai keserűvizek szilárd maradékának súlyegy-
ségében a jellemző alkotórészek súlya közelítőleg egyenlő; tehát e vizek
csak töménység tekintetében különböznek egymástól ;

másodszor, hogy a chlor mennyisége az egyes keserű vizekben annál
több, minél közelebb vannak a források a városhoz, azaz, minél több
emberi és állati kiválasztás érintkezhet a talajjal. Végre

harmadszor éppen azért, mert a keserűvizek szilárd maradékának.
súlyegységében előforduló, jellemző alkotórészek súlya között a kisérleti
hibákból is meg nem magyarázható eltérés nincs, következtethetjük, hogy
a budai keserűvizek akár a multban képződött sótelepek kilugózása, akár
—a dr. SzaBó Józser magyarázata szerint — korunkban végbemenő chemiai
átalakulás folytán keletkeznek, ugyanazon körülmények között jönnek létre.

Arra nézve idáig még nincs bizonyítékunk, hogy e vizek valamely

SZOKOLY PÁL: VERESVÍZ ARANYEREI, 243

sótelep kilúgozása következtében létesülnének, ellenben azt tudjuk, hogy a
dr. SzaBó JózsEr-től említett feltételek adva vannak; tehát valószinű, hogy
e keserűvizek főalkotórészei korunkban, folytonosan s oly módon képződnek,
hogy azok oldatba jutva, egymástól nem a szilárd maradék jellemző alkotó -
részeinek mennyiségében, hanem csak töménységben különböző keserűvi-
zeket eredményeznek.

VERESVÍZ ARANYEREI,

Dr. SZOKOL PÁL-tól.

A Bányászati és Kohászati Lapok 1895. évi 1-ső és 2-ik számában Nagy-
bánya általános bányageologiai viszonyait leírván, Veresvíz érczhegységének
jéllemzésénél kiemeltem volt, hogy összes nemes erei ama zöldkőtrachytban fog-
laltatnak, mely a hegységet alkotó guarztrachytnak zöldköves módosulatát képezi.
Az érezhegység keleti és északi része igen nagy kiterjedésben a dacittal van kö-
rülvéve, mely a felületen a guarztrachyttól külön álló hegyalakzatokban több
rendbeli völgy megszakítással keleti irányban az andesittal (amphibol-augit ande-
sit), dél felé a pontusi rétegekkel határos.

Az érczhegység számos önálló telére és mellékerei között legujabban
figyelemre méltók a Lőrincz-telér folytatását képező u. n. Calasanti-ér ágazatok,
melyek a Swaitzer-altáró szintjén feltárások és fejtések alatt állanak.

Nevezett szinten a aBittsánszkyv harántvágat nyugati irányban a főtelér-
től 200 m-ben találja az első, 206 m-ben a második és 266 m-ben a harmadik
Calasanti telér-ágat. E három telér-ág 1—2 h egyközes csapással a főtelér
irányát követi.

16r

944 SZOKOLY PÁL:

Az első Calasanti-telér a csapás irányában a aBittsánszkyv harántvágattól
15 m-nyire ÉK-nek, 25 m-nyire DNy-nak van feltárva; a pyrit szemecskék leg-
finomabb behintése és impregnálása a fedő és fekű kőzetbe is áthatol, közbeeső
számos mészpát-erecsek kiséretében; az egész (40 m hosszra terjedő) feltárás
azonban csak igen gyenge aranytartalmú zúzérczet adott s így a további fejtést
beszüntették.

A második Calasanti-telér 145 m-ben van feltárva a csapás irányában, még
pedig a fentnevezett harántvágattól ÉK-nek 25, DNy-nak 120 m-re. A vágat telér-
kőzetében tömöttebb guarzerek csak gyéren észlelhetők; az érdes finom guarz
szemek kevésbbé szilárd halmaza jellemzi a mellékkőzetet, mely gazdag a pyrit
finom és durva behintésében. A DNy-i 120 m feltárás az altáró felett 15-ik és 30-ik
meterben hajtott belnékkel és a felső belnéből indított emelkével vau a fejtéshez
előkészítve.

A telér déli részén az alapszínt és az első belne között hajtott főte pásztán,
továbbá az első belne feletti második emelkében a telér-kőzet, a törmelékes guarz
odvas üregei táján oly tömörüléseket mutat, melyekben több kilogrammnyi ter-
més arany-kőfészek is találtatott.

Ugyanez áll a harmadik Calasanti-telér északkeleti vájvégéről, melyben a
harántvágattól közel pár méterre É-nak, valamint e telér délnyugati vájvégében
is jelentékeny aranyos kőzetdarabok előfordultak.

Utóbbi telér a harántvágattól úgy ÉK-nek mint DNy-nak 12—12, egészben
véve tehát 24 méterrre van feltárva a már említett altáró szintjén ; keleti dűlése
változó, de átlagban 459-ot képez. A fővágat táján, hol a termés arany-fészkek
előfordultak, a telér-kőzet mészpáterei mellett szürke tömött guarzerecsek lépnek
fel határosan s bennük a pyrit-imprsegnatio túlnyomóan a finom guarzszemcsék
környezetét éri.

Maga a zöldkő-trachyt finom telérerecsekkel átszőve, mállott félben levő
földpáttal, bő mészpát-közök mellett nem gazdag a pyrit behintésekben ; mállot-
tabb fekűjéhez a brecciaszerű guarz elég szilárd tömege járul ; ennek összefüggése
az észak-kelet felől fellépő dacit közelgő regiójával valószínü.

A második Calasanti-telér említett emelkéjében a telér anyaga odvas kilug-
zott guarz, szabad felületén gyérebb kristályokkal, az egész tömegen áthatoló
likacsos szövettel, kisebb-nagyobb üregekkel, de átmenve egész szilárd tömött
auarzba is, mely helyenként finom leveles és behintett szemű termés aranynyal jár.

A legujabb megnyitások főkép a második Calasanti-teléren dús tartalomra
vezettek. E telér délnyugati vájvégéből 1000 ag érez tartalmazott aranyban az altáró
szintjén 1000, az első belnén 1300, a második belnén 500, ugyanitt az ÉK vájvég-
ben 450, a második emelkében 500, a harmadikban 340 grammot; a harmadik
Calasanti-telér DNy vájvégéből nyert 1000 g érez 900 g aranyat, 10 g ezüstöt,
az ÉK-i vájvégéből kikerült érez pedig 250 g aranyat és 11 g ezüstöt adott.

A telérek uralkodó ásványa a tömör guarz, melynél ifjabb képződmény a
calcit ; ezt pedig követik a pyrit kristályszemei.

A termés arany előfordulása a tömött guarzhoz van kötve; leggyakoribb a
finom behintés (sötétebb sárga), azután az apró finom lemezes és pettyes szövet
(világosabb sárga) s ezzel kapcsolatban a kristályalak ; leggyérebb pedig a huzal, ,
hajszál és ágas szövet. ;

VERESVÍZ ARANYEREI. 245

A csoportosult kristályok combinatiója co00co, 0., táblákká lapulva O sze-
rint, szürkés fehér hézagos, sokszor bevagdalt guarzon pyrit és chalkopyrit által
kisérve, 13,05 tömöttséggel.

Kristályos szemcsék többnyire hintve vannak a telér guarzba markasit és
sphalerit társaságában valamennyi telérelágazásban fémkénegek, koromérezek és
pyrargyrit kiséretében; durvább behintés a vasrozsda és gálicztól áthatott üreges
guarznál gyakoribb.

A guarztrachyt-zöldkő utólagos képződményei, a, calcit és a kaolinosodás érez -
csökkenésével járnak ; úgy a mészpát föllépte, valamint a kőzet túlmállása a fém-
kéneg arany- és ezüsttartalmát meddősiti.

Az érkőzetek a mellékkőzettel szoros összenövést mutatnak, utóbbi színte-
lenitésévela kénegérez kimarad és végre az ezek oldalain az átmenet a guarz-
trachytba bekövetkezik.

A termés arany mint kivirágzás és mint legfinomabb (mikroszkopos) behintés
a II-ik Calasanti-telérben (Nepomuk-telér keleti ága) jön elő gumós fészkekben,
melyek alapanyaga mészpátos guarztöltelék, az érczes része ellenben teljesen egy-
nemü a telér mellékkőzetével; nemes erecsektől a telérkőzet egyáltalában szabad,
mig ellenben a fészkes gumók megtördelve a tömegen belül is mutatják az igen
finom behintést.

Egy ily nemes kőzet, ha igen szegény, kgként 5, a dúsabb pedig 508
aranyat tartalmaz. Dúsabb tömör-arany behintés legnagyobb darabja 2 köbcenti-
meterre tehető. Az egész feltárás (120 m) gazdagabb közei három 10—15 m hosz-
szú telértájra terjedtek, 15 m magassággal a dűlés irányában ; ezentul a dús kö-
zök folytatását a további feltárás fogja kideríteni.

A szabad arany egészen tömör előfordulása a chalcedonos vagy szarúköves
tömött — és nem szürke — guarz anyagához van kötve; ilyenben a tömör ara-
nyat befoglaló guarz a szomszédos meddőtől, illetve a nem aranyos tömegtől két
szürke csíkkal, mint szegélyvonallal van elválasztva. Az előfordulás ezen nemét ta-
láljuk az átlag 2 m vastag nagyczehi-telér (Nepomuk-telér főága, III. Calasanti)
fekű oldalán, hol a meddő mellett a guarztöltelék dúsabb közei az aranyat ér-
menetekbe foglalják. A brecciaszerü guarz itt nem szerepel.

A termés arany finom lemezes szövetű a sejtes, üreges lugzott guarz-
féleségekben, milyenek pl. brecciaszerü összefüggésben 2—3 m hosszú, 50 cm ma-
gas vénákat hordanak a Susanna-telér gazdagabb közeiben, melyekben különösen
a szarúköves guarz az, melyben az arany hosszúkás lemezekben található.

A kristályos szemcsés behintés általában a szürke tömör guarzban észlelhető
markasit és sphalerit társaságában valamennyi telér elágazásban, fémkénegek,
koromércz és pyrargyrit kiséretében; durvább behintés a vasrozsda és gálicztól
áthatott üreges guarznál gyakoribb. Jellemző, hogy a telérkőzet, ha kénegmentes,
aranytartalmú, azonban hol meg van a kénegércz, ott megszünik az arany.

A guarztartalmú zöldkőtrachyt utólagos képződményei, a calcit és a
kaolinosodás, érczcsökkenéssel járnak ; úgy a mészpát föllépte, valamint a közet
túlmállása a fémkénegek arany- és ezüst-tartalmát meddősíti; azonban a szabad-

arany előtünik, ha az ér kőzetje belül szilárdabb; így pl. eres kiágazások a
II-ik Calasanti-telér fekűjében aranyosak, habár váladék lapjaik mállottak.

246 ISMERTETÉSEK,

Az ér-kőzetek a mellék-kőzettel szorosan összenöttek, utóbbi színtelenité-
sével a kénegércz kimarad és végre az erek oldalain következik az átmenet. a
guarztrachytba.

ISMERTETÉSEK.

Az ásványok viselkedése a RÖNTGEN-féle X-sugarak
irányában.k

DoELrEx C. a gráczi egyetemen az ásványtan tanára vizsgálati kisérleteket
tett az iránt, hogy miképen viselkednek a különböző ásványok a RönrGEx-féle
X-sugarak irányában. Vizsgálatainak eredményét a N. Jahrb. für Min. etc. leg-
újabb füzetében egy nagyobb dolgozatban közli.

A sugarakat különböző vastagságú (1—17 mm) lemezeken, vagy ékeken bo-
csátotta át, hogy az átbocsátó képességről meggyőződjék. Néha még vékony kőzet-
csiszolatokon is felismerhető volt a különbség, de az ásványok vékony lemezei
többnyire oly átbocsátók, hogy különbséget alig ismerhetni fel. Némely ásványnak
még vastag lemezei is átbocsátják a sugarakat és a photographiai lemezen csak
alig észrevehető gyönge árnyékot hagynak hátra, míg mások nagyon vékony le-
mezei sem bocsátják át a sugarakat.

Az átbocsátás fokára DoELTER a következő sorozatot állította fel :

1. Gyémánt. 5. Kősó.

2. Korund. 6. Calcit.
3. Talk. 7. Cerussit.
4. Ouarz. 8. Realgár.

Összehasonlítva a Zorn-félekk stanniolscalaval, a melynél az 1. szám egy
0,02 mm vastag stanniol lemez, a 10. szám pedig tiz ugyanilyen vastagságú egy-
más fölé helyezett stanniollemez, a tapasztalás azt mutatta, hogy a gyémánt
jobban átbocsátja a sugarakat, mint az 1. sz. stanniol, s csak 5 mm vastagságnál
éri el körülbelül annak átbocsátó képességét.

A cerussit és realgár vékony lemezei is még kevésbbé átbocsátók, mint a
stanniolscala 10. száma, ennek 8. száma körülbelül a calcitnak, 5. száma a kősó-
nak, 3. sz. a guarznak, a 2-ik pedig a korundnak felel meg. 200 egymásra helye-
zett stanniollemezke (tehát 1 mm vastagság) átbocsátása körülbelül a realgárnak
felel meg. Ilyenképen megállapítható, hogy a realgár legalább is 600-szor ke-
vésbbé bocsátja át a RövrGEn-féle sugarakat mint a gyémánt, 70-szer kevésbbé
mint a korund és 27-szer kevésbbé mint a calcit. E viszonyszámok azonban csak
közelítők.

Az elemek közül a gyémánt, grafit és anthracit nagyon átbocsátók és pedig

xX DoELTER C.: Verhalten der Mineralien zu den RÖNTGEN"sehen X-Strahlen. —
N. Jahxb. für. Min.. etc. 1896. Bd. II. p. 87.
kx WIEDEMANN "s Ann. d. Phys. und Chem. 1896. Bd. LVIII. p. 348.

ISMERTETÉSEK, 247

vastag lemezekben is egyenletesen. A szines gyémántok a sugarakat kevésbbé bo-
csátják át, valószinüleg a szinezést előidéző fémoxydok következtében.

A kénnek még vékony lemezei sem átbocsátók.

A sulfidok kivétel nélkül át nem bocsátók, csak az átbocsátás foka külön-
böző; így pd. a realgár és auripigment a legvékonyabb lemezekben is teljesen
átlátszatlan a RÖNTGEN-sugarakra.

Az oxydok különféleképen viselkednek, a mennyiben átbocsátók (korund),
és teljesen nem átbocsátók (antimonit, zirkon) is vannak.

A boratok és aluminatok szintén különbözők.

A carbonatok közül a calcit át nem bocsátja a sugarakat, de még sajka ke-
vésbbé a cerussit.

A legtöbb silikat többé-kevésbbé át nem bocsátó (gránátok, beryll), mások
nagyon átbocsátják a sugarakat, mint pd. a vasmentes aszbeszt ; a csillámok meg-
lehetősen különböznek.

A phosphatok, sulfatok és nitratok nem különben a haloidok nagyobbára
csak kissé átbocsátók.

A borostyán egyike a legátbocsátóbb anyagoknak még 10 mm vastagság
mellett is.

DoELTER a megvizsgált 65 ásványt 8 csoportba foglalta; a sugarakat át-
bocsátóknál a sorrend eléggé helyes, de a nem átbocsátóknál kevésbbé biztos.
Az egyes csoportokon belül a különbségek csekélyek, ellenben az egyes csoportok
közt tetemesek.

I. Csoport. Az ásvány neve sunset
Teljesen átbocsátók : MS HASE TS) ps ddí gú, ÜRdzéeg 8 A
Az ásvány neve Sürüség Analcim . . áz70.- AT táv edge 2 2,2
TET ZET ÁTÉ e hb érését 3-egek ÜBráz a ODEYSOHORYA , 5--apező eb ds
BOTOBGYÁT, ej Égy ezen s 1, d VÁC SO nott
öttel dán izé ak sgÉbet 9458 Félig átbocsátók :
raphit sub Az ász tart: kvásád aki 2,9 Albit 95
Gyémánt etehetyk cegeétátesít BB Cgaégt ot /dioA "új ági 96
II. Csoport. jinskabit B da (a 9.8
8 f si Anthophyllit [
Erősen átbocsátók : TAR Alek LT TVALN 4 A MANTÉO TT
BLSZ eat Benes sk tl OGY SONÁNTt e ES ee UN ZERÉKSOI7A
" Korund déd ése ik Hrtgené sű Adular kh. atadtens égy AMA 5
MGJÁÁkt il a adván Aeyatask ÜT ggg e T élaloi 3.5
Iaolmi eV se teeeg ze edési aa ús
ARDAGk rosa. s Já dá Tny kett ás 29 V. Csoport.
Kryolith . évent evutentib kalgb Kissé átbocsátók :
Tent te 2 (19 ag TSKNÉ ÉS ÁG KEZEL E 29
III. Csoport. Műsöovit te e zetp teki Sgr ő 3
Átbocsátók : Ata pRÍbő Lee regen AVH S5
Eálkétsa fotegibk eb émáti vad 28 BRLOZODI tí 17 AE E BEN VIZÉN KB 2,5
Opál edig för DALOS PITON EP AKTK EAN TH MS] LISBG
Andalusit DEO 2 Mllmt 3.1 Kősó ZEVESBT BER ERÉNY e E ha 92 2,1

248 ISMERTETÉSEK.

Az ásvány neve Sürüség Az ásvány neve Sürüség
. Hessonit SEPE TTL s AL REZET ZKT, SARNANORAT EE t Ess S
BTOTLGT (ag Szá SETÉT ES oVüSEK 3.3 Beryll ESSZÉ A zata
IKAUSAÉÜT OTA et!) LAT zSz ALA ETATS EE E ei te SEK
Fluorit E zető 96 JENDTGOT Ké reterz esés vő sz tur én tEve are
TEVÉLGÜL SZÉ SS LE LME TS ege ZT € ASE VE KÁNNT
VI. Csoport. Magnetit fejle ékatlayee 5
Csaknem átnembocsátók : MATKASTO "ze fazeei géz ate EEC ET
Gipsz ... get lg. 2ETAZOP ELEN MONO 1 IRÉN er als EE KEL TEN MS
EÜEKÁ BZ ESÉKAT LES fe MET EL NÁSÉST ETNAE, VIESZELOE ESA ez áse ve ész ző EE MSSST
4 ego tev: ibrtk a estetek ötzozenábezn sztk, set ég 15 ÜBTÜBSEG Zozzt misés 9 e d e fss ONE 4,5
Biotití(vasdús) / ! eds ee Há elelyazinthagetes : sas EV GSÜgÓ
Augit (Al- és Fe-tartalmú) .. 3.3 — Zinnober.. szét e átó 8
RLE ja smezt elsz ke degötáB 27
Aragonit kései dt kgildkn, 24. ÉR VIII. Csoport.
Apatit 2 etet ps Br teti 32 Teljesen átnembocsátók :
SDRALOY Éger e MGl ét esz zől Banyők s da Az ezet ESETRE
L Egyat etej nk atájátágáé ták at átal stég eáló ADI 0 ZETAG, vizen úett vese - EZSZTTEE E 4,7
Senarmontit sea DMlzesz me RÓSRBRERB
VII. Csoport. Arsenit ... pfklgttomét Ati Al
Átnembocsátók : ÁTHIDISELSTÜS : A neee fee ÜL EESTAT EE
T 5 tsjoj ts ájée áss étre kés dlhgetes zt erk safe Kó Öageti RYE: eget sz ergyzetetálltáab tsége e b jee 3,8
MElanit, een azettge ékét ÉN 3.8

A mint a táblázatból látható, a sürüség és a sugarak átbocsátása közt alig
van valami összefüggés; így például a talk (s.—2,8) meglehetősen, míg a realgár
(5.—3,3) absolut átnembocsátó; a korund (s.—4,1) könnyen átbocsátó, míg a
kissé sürübb baryt (s.—4,3) átnembocsátó. Csak azok az ásványok, a melyek
sürűsége az 5-öt meghaladja, már nem bocsátják át a sugarakat.

Éppen ily kevéssé lehet a chemiai összetétel és a sugarak átbocsátása közt
valami összefüggést megállapítani. De némely fémoxydnak az illető vegyülethez
való hozzájárulása már befolyással van az átbocsátásra. Vastartalmú ásványok
kisebb vagy nagyobb fokban átnembocsátók ; a vasmentes asbest átbocsátja az
X-sugarakat, a vastartalmú amphibol nem ; a vasmentes csillámok jobban bocsát-
ják keresztül a sugarakat, mint a vastartalmuak. A kén- és arzénvegyületek
többnyire nem bocsátják át a sugarakat.

A moleculasúly, a molekulatérfogat és az X-sugarak átbocsátása közt semmi
összefüggést sem lehetett kimutatni. A dimorph ásványok közt és a kristályok
különböző irányában alig észrevehetők a különbségek.

DoELTER végül vizsgálatainak gyakorlati értékesítéséről szólva kiemeli azt,
hogy milyen egyszerű e módszer alkalmazása a drágakövek megkülönböztetésénél,
sőt felismerésénél különösen, ha azok már foglalva vannak, s ennélfogva a tö-
möttséget vagy más physikai sajátságokat felismerésükre nem alkalmazhatjuk.
Körülbelül 15 percznyi exponálás elegendő.

A gyémánt megkülönböztethető a fehér vagy sárgás topastól, szintelen

guarztól, phenakittól, kiizzított zirkontól, fehér saphirtől, spinelltől és az üveg-
utánzatoktól.

ISMERTETÉSEK. 249

A rubin sokkal átbocsátóbb mint a spinell, gránát, rózsaszinű topas és
turmalin.

A saphir a hasonló szinű cordierittől, turmalin- és cyanittól.

A sárga saphir az aranysárga beryll-, citrin-, echrysoberylltől, topas-, chry-
solith-, és zirkontól (hyacinth).

A chrysoberyll átbocsátóbb mint a sphen, chrysolith, andalusit és zöld
fluorit.

Még vastagabb drágaköveknél is biztosan használható e megkülönböztetés,
így pd. egy 15 mm vastag korund még sokkal átbocsátóbb mint az ugyanolyan
vastag beryll, spinell, gránát, zirkon stb.; hasonló a különbség a gyémánt és
korund közt.

E módszerrel még az ásványok belsejében esetleg előforduló zárványokról
is tudomást szerezhetünk, a melyek különben kikerülték volna figyelmünket vagy
csak vékony csiszolatokban, vagy az ásvány széttörésekor tüntek volna sze-
münkbe. Dr. ZIMÁNYI KÁROLY.

ÍNOSTRANZEFF A.: A platina alakja az anyakózetben.€

A szerző vékony csiszolatokban tanulmányozta a platinának az Ural hegy-
ségből származó anyakőzetét.kk A platinaszemek chromitba és néha limonitba
vannak nőve, átmérőjük többször az 5 mm-t is eléri. A szemek alakja szabálytalan,
szögletes és felületükön öblös mélyedések vannak, a sarkoknál néha görbült nyúl-
ványokkal. A szemek többnyire egyenes sorokban vannak elrendezve. Az alluvio-
nokból származó platinszemeket megvizsgálván azt tapasztalta a szerző, hogy a
mechanikai hatás következtében csekély szétaprózást szenvedtek, mivel alakjuk
egészen megegyező az anyakőzetben levőkkel. A chromit homogennek látszik ;
mikroszkop alatt azonban láthatni, hogy szabálytalan szemekből van összetéve, a
melyek vagy közök nélkül, majd dolomittal vagy szerpentinnel kitöltött közökkel
illeszkednek egymáshoz. Feltünő, hogy ez üregek alakja tökéletesen megegyező a
platinaszemekével, mintha ez utóbbiaknak negativ mintái lettek volna. Ezek után
szerző azt következteti, hogy a platina a chromit után annak üregeiben rakó-
dott le. Dr. ZIMÁNYI KÁROLYa

PawrocsEK J.: A bacillariák vagyis kovamoszatok mint kőzetalkotók és
korszakhatározók. (A magyar orvosok és természetvizsgálók 1892 augusz-.
tus 22—25-ig Brassóban tartott XXVI. vándorgyűlésének történeti váz-
lata és munkálatai. 441—446. 1. Budapest, 1893.)

PaAnrocsEK J.: Die Bacillarien als (Gesteinsbildner und Altersbestimmer.
(Verhandlungen der im September 1894 in Wien tagenden Wanderver-
sammlung deutscher Naturforscher und Aerzte. p. 192—197. Wien 1895.)

P. szerint a bacillaria-lerakodások eddig ismeretessé lett száma meghaladja

a 300-at. Édes vizi vagy brakkvizi bacilláriák alkotják a hegyi lisztet, ragadó

tr Compt. rend. 1894. CXVIII. 264. 1.
kk V. ö. Földt. Közl. 1895. XXV. köt. 205. I.

230 ISMERTETÉSEE.

palát, rhyolithokat, csiszoló palát, peliteket és kovaföldet; míg agyagos, ho-
mokos, meszes márgák, márgás mészkövek, tufás márgák, andesit-tufák, továbbá
de igen ritkán egészen tiszta czementkövek vagy ragadópalák a tengeri bacilláriák-
nak köszönik eredetüket. Ezen a harmadkorban . keletkezett lerakodások igen sok
még ma is élő fajt zárnak magokban; ez okból P. tévesnek mondja azt, hogy
a korszakba olyan lerakodásokat is vettek föl, melyek kizárólagosan csak olyan
fajokat, sőt nemeket tartalmaznak, melyek ma már nem élnek. Ilyenek az európai
Oroszországban a kusnitzki, charkowi, beklemiscovi, archangelski, kurejedovoi és
ananinoi legrégibb tengeri polycystina- és bacillariatufák ; a mollersek és cement-
kövek Mors, Silstrop, Thy mellett Jütlandban; a barbadosi polyeystinamárga, a
jeremiei polycystakréta Haiti szigetén és Új-Zélandon a guamarui és Jackson
Paddocki bacillaria-tufa. Ezen legrégibb kőzetek főjellege az, hogy bennök a most
fajokban leggazdagabb nemek (Navicula, Pleurosigma, Nitzschia, Synedra,
Raphoneis stb.) majdnem végkép hiányzanak; ellenben jelenleg már kihalt
nemekben és fajokban feltünően bővelkednek. Ilyen nemek a következők : Antino-
dyetion, Actinodiscus, Anthodiscus, CGentrodiscus, CGentroporus, Ceratophora,
Choriodiscus, Cosmiodiscus, Eunotogramma, Grovea, (roniothecium, Heterodic-
tyon, Huttonia, Gyrodiscus, Hemiaulus, Jamischia, Kittonia, Lepidodiscus, Lyra-
dicus, Monopsia, Peponia, Pseudorutillaria, Porodiscus, Pseudoauliscus, Pseudo-
crataulus, Pseudostictodiscus, Sceletonema, Sindetoneis, Stephamnogonia, Stran-
gulonema, Thaumatonema, Trinacria, Truania, Tschestnovia, Van Heurekella,
Wittia.

Az említett lerakodások e szerint nem tartozhatnak a harmadkorhoz ; p. o.
a magyarországi tengeri lerakodásoktól annyira különböznek, hogy ezeket recens
tengeri iszapnak kellene tekinteni. P. állítását még máskép is tudja megerősíteni.
Így Wirr U. 0. szerint az archangelski és kurojedovoi csiszolópalában még jelen-
leg élő 3 faj fordulna elő; a jeremiei polycysta krétában még 10 és a Ferencz-
József-föld diatomeái közt 27 olyan faj is volna, mely még ma is élne ezen föld
partján; de egyszersmind fosszil állapotban a jütlandi és simbirski tengeri lera-
kodásokban is találtatott. Ha mind ezen adatok helyesek volnának, akkor, úgy
mondja P., e lerakodások mind föltétlenül harmadkorúak volnának; de a mi az
atchangelski fajokat illeti, nem tarthatja Coscinodiscus lincatus-t azonosnak
EHRENBERG fajával, ez más és pedig uj faj: C. Witti Pawr.; a többi élő fajok a
nyers anyag kikészítésénél igen könnyen bejuthattak a készítmények közé. A jere-
miei kőzetben talált fajok közül P. szerint hat a jóval fiatalabb nankavrii polycysta
márgában, de a nagy mélységű japáni tengerben is előfordul, mivel és saját érde-
kes leletével (Bulgaria és Magyarország szarmatakorú lerakodásaiban igen elterje-
dett Surirella Baldjickii Nogm.-t a középtengerben is találta) P. maga a bacillariák
hosszú életét, elismeri.

A mi végre a Ferencz-József-föld 27 faját illeti, kétségbe vonja P. azt, hogy
azok az ottani partokon még élnének, hanem ő azt hiszi, hogy ott a furóval a
tengerfenekén egy a jütlandi és simbirski lerakodásokkal megegyező lerakodásra
bukkantak. E véleményben megerősíti P.-t mindenekelőtt azon körülmény, hogy
ama 27 Gguwow idézte faj kivétel nélkül a tropikus tenger lakója. Az említett
vidékek lerakodásainak kell, hogy a harmadkornál idősebbek és azt hiszi P., hogy
az oroszországiak és jütlandiak a silurba valók. Dr. Srave M.

IRODALOM. 251

IRODALOM.

(25.) A m. kir. Földtani Intézet évi jelentése 1892-ról. 285 lap, két kőnyo-
matú táblával. Budapest, 1893.

Az igazgatósági és egyéb jelentéseken kívül a következő felvételi jelentése-
ket tartalmazza :

A) Hegyvidéki országos felvételek.

1. Dr. PosEvirz TivapaR: Kabola- Polyána vidéke.

1. Kristályos palák. A csillámpala, melynek szélessége a Koszó völgyében
még 5 km, a Seredni-rika völgyében már csak alig 1 km, a Kraina-rika völgyé-
ben végkép eltünik. Fő csapásiránya itt is DK—ÉNYy-i, dőlése változó. Petrogra-
phai jellegét illetőleg többnyire sok csillámot tartalmaz, de némelykor a guarz
szaporodik fel. A csillámpala közt mészkőszirtek is előfordulnak. Helyenként
ehloritpala is van.

2. Dyas. Dyas veres pala és guarzbreccia tölti ki többé-kevésbbé a kristályos
pala által alkotott öblöket. A Tisza völgyében Rahó mellett, a Koszó völgyében
Zahlenki-zwir mellett, a koszó-polanai és a kabola-polanai öbölben, továbbá a
Kraina-rika mentén fordul elő.

3. Kréta. Krétakori lerakodások képezik a terület legnagyobb részét. A déli
kréta-vonulatban megemlítendő a laza homokkő és pala által alkotott koszó-
polanai öböl és a Kvasni völgy, a hol guarz-conglomerat képezi a krétát. A rétegek
főcsapásiránya ÉNy—DK-i.

Borkút felett fekete, lemezes palák alkotják a krétát a Seredni és Kraina-
rika egyesülésénél pedig hieroglyphás szürke pala váltakozik mészpáteres, guarzi-
tos homokkővel. A mészpáterek üregeiben máramarosi gyémántok találtatnak.

A déli krétavonulatban csakis az alsó kréta fordul elő, melynek alsóbb réte-
geit conglomerat és conglomeratos homokkóf alkotja, erre következnek a hierogly-
phás rétegek, végül a fekete, lemezes palák.

A hatalmasan kifejlődött éjszaki kréta-vonúlat a, csillámpala éjszaki határ-
vonúlatától a svidovicei havasok déli lejtőjeig terjed el. Csapása ÉNy—DK-i.

4. Oligocaen. a) A déli vonulattal találkozunk a Szopurka és a vele párhu-
zamos Tioszag völgyében Apsicza községtől É-ra. Az alsó krétapala és az oligocaen
palák közt nem könnyű határt szabni. A Tioszag alsó szakaszában a felső oligo-
caenkorú homokkő fordul elő.

b) Az éjszaki vonulat a hatalmas svidoviczei havasi lánczolatban van
képviselve, melyet meszes homokkő és kemény pala alkot. Ezek DNy-ra dőlnek.

5. Miocaen (Mediterrán). Homokkőpadokkal váltakozó mediterrán kavics-

, rétegek fordulnak elő az Apsa völgyében és az Apsicza patak mentén. Az Apsa
völgyében, hol a miocaen rétegek medenczét képeznek, a tufa is megjelenik. A medi-
terrán elterjedését mutatják a sós források is.

6. Negyedkorú lerakodások. A Szopurka völgyében Kabola-Polana helység

252 IRODALOM.

görgetegsíkon fekszik. A Koszó völgyében a Kvasni-patak völgye valóságos tör-
melékvölgy.

7. Régi glecsernyomok. Valamint a Csernahorában, úgy a svidoveczei hava-
sokban is, annak úgy É-i, valamint D-i oldalán sok jelét látni a régi glecsereknek.
Ilyen jelek a völgyeknek lépcsőzetes szerkezete, minden lépcsőn a tengerszemek
maradványa és a hosszú kőhalmazok. Legjobban látni ezeket a Todiaska és Tro-
jaska havasok É-i oldalán lévő völgykatlanokban. A D-i oldalon lévők nem olyan
jellegzetesek.

Használható ásványok és ásványvizek. Phosporitot aknáztak 28 év előtt
Kabola-Polana mellett, hol csillámpalaterületen 700 m magasságban fordul elő,
10 em vastag éjszaktól délfelé huzodó eret képezve.

Vaspátot bányásztak 25 év előtt a Szopurka völgyében, hol helyenként
ólomfénylével együtt fészket alkot a csillámpalában. A Kraina-rika völgyében
kevés vaskovand mutatkozik ugyancsak csillámpalában. Dyas-guarzitot aknáztak a
Seredni-rikában a vasgyártáshoz.

Vasvíz u. n. cborkútv van több helyütt a Koszó völgyében, továbbá a S70-
purka völgyében és a Seredni-rika völgyében, hol három helyütt sóstartalmú vasas
forrás buzog.

2. Dr. SzonragH Tamás: (Geologiai tanúlmányok a biharmegyet
Királyerdő-hegység északnyugati részében.

A Királyerdő nyugoti részének főzömét guarzos kötőszövetü guarz-conglo-
merátok, mészkövek és homokkövek alkotják, melyek a conglomerátok egy részé-
nek kivételével a kréta-systemához tartoznak. A mészkövek feküjében meszes
márgapalák vannak, melyek összegyürött rétegei ÉNy—DK-i csapásúak. Ezeket
fogyatékos kövületeik alapján nagy valószínüséggel a neocom legfelső részéhez,
a barrémien emelet egyik színtájába sorolhatni.

A márgapalákra sötét szürke gumós vagy homokos, agault legalsó részébe,
az aptienbe tartozó, majd erre világosabb, helyenként lemezes kövületeket tar-
talmazó mészkő következik. Ezen mészkőben több barlang, továbbá számos dolina
és katlanszerű völgyecske van. Tasádfőtől ÉK-re a gosau emeletbe tartozó, korallos
mészkő fordúl elő, Ny-ra pedig kis kiterjedésű reguienia-mészkő -képez festői szikla-
csoportot. A gerinczek tetején szintén a kréta-systemába sorolt, finom szemü ho-
mokkövek és guarz-conglomerátok vannak, kövületek nélkül.

Bukorvány, Sztrákos és Tasádfő határában felső mediterrán mészkő-con-
glomerat, homokos mészkő, lithothaminium-mészkő, homokkő, tufás márga,
márga és tajtköves trachyttufa fordúl elő részben kövületekkel.

A szarmata emelet homokos mészkő, homokkő, conglomerat és tufás réte-
gekből áll, de a parti faciesen kívül egy mélyebb, agyag- és márgás agyagból álló
üledéket is meg lehet" különböztetni. Ezen, kövületeket is tartalmazó rétegek a
Magura-Cornuluj-Bulez hegyet környezik.

A pontusi emelethez tartozó, partmenti kövületes lerakodások, nevezetesen

" homok, homokkő, agyag, márga, márgás agyag és mészkő conglomerat alkotja a
Magura-Kornuluj-Bulcz hegy D-i, DNy-i és Ny-i oldalához simuló előhegység
hosszú völgyeit.

IRODALOM. 253

Diluviális agyag képezi a termő réteg nagy részét; kavics és homok csak
alárendelten fordul elő. Löszféle sárga, homokos agyagot Kotyiklét falu D-i ré-
szén találni.

Ó-allhwiumnak vehető a főként Korbest és Topa közt a völgy mindkét ol-
dalán lévő, terraszszerü agyag és kavicsos agyag; allwiummnak pedig a vizjárás-
menti agyag, továbbá a forrásmészpadok, pisolith-féle mészmárgaconcretiok és a
Tolnay barlang denevérguanója.

Üveges alapanyagú orthoklas-guarz-porphyr van Tasádfőtől É-ra.

A kréta-mészkövet égetésre, a felső mediterrán és szarmata homokköveket
és mészköveket épitőanyagúl használják.

3. Dr. PerHő Gyura: Vaskóh környékének geologiai viszonyai.

A Biharhegységtől az ennek kiágazásaként tekintendő Kodru-Móma, hegy-
séget Gyalu-mare nyereg választja el. Ezen nyeregtől K-re Felső-Kristyor, vala-
mint É-ra Szelistye, Pojana és Rézbánya határában is meg vannak az alsó dyas-
korúnak vett kodru-mómai verespalák, guarzithomokkövek, diabasok, tömeges és
réteges felsit-porphyrok, porphyrtufák, de vannak ezen kívül guarz-brecciás, palá-
san hasadó homokkövek, phyllit- és grauwackeszerü képződmények, szürke agyag-
palák és durvaszemü arkosahomokkövek. Szerves maradványoknak e pala-
complexusban eddigelé nyoma sincs.

Valamint a hegység tulsó, úgy ezen oldalán is diabas kitörések zavarják a
verespalák, homokkövek és réteges felsitporphyrok csoportját. E kitörések Barest
és Urzesd közt oly hatalmasak voltak, hogy egész hegyoldalakat elfoglalnak. Itt is
minden arra mutat, hogy a diabas fiatalabb a felsitporphyrnál. A diabas zöldköves,
mállott, néhol az augit, oligoklas, titánvas egészen üde, másutt az ilmenit leu-
coxenné változott.

Jellemzetesebb felsitprophyr Suston, Vaskóhon és Baresten fordul elő ; ez
utóbbi helyen typusos, felsites alapanyagú biotit-orthoklas-guarz-prophyr.

Azon mészkő, melyet PerExs 1861-ben jura és neocomien név alatt foglalt
egybe, melynek triaskora 1886-ban Lóczy és Böcxn urak felfedezése által vált
ismeretessé, Kaluger, Restyirata, Brihény, Vaskóh és Kerpenyét közt takarja a dyas
verespalát és guarz-homokkövet. Kaluger és Móma gerincze közt a mészkőnek egy
törési, illetőteg vetődési vonala van, melyen az lesülyedt és legnagyobb részt
elmosatott.

Ezen területnek nagyon jellemző képződményei a vízkatlanok és vízba-
rázdák. A vízkatlan-sorok összeolvadásából zsákvölgyek keletkeznek, melyeknek
víznyelő katlanok, torkok és üregek képezik nevezetességeit. Legszebb ezek közül
a vaskóh-szohodoli viznyelő barlang, az u. n. Kimpanyászka. Ezeknek ellentétei a
hatalmas sziklaforrások (izbuk), melyek közül PerERs négyet sorol fel erről a
vidékről.

A kövületekben végtelen szegény vidéken elég szép számmal gyüjtött ma-
radványok alapján kitünik, hogy a vaskóhi fauna leginkább St.-Cassian törpe
faunájára emlékeztet.

Pyrowxen-andesittufák a Gyalu-mare lejtőjén egyrészt a triasmészen, másrészt
az alsó dyasnak vett nagyváradi guarzit-homokkövön ott jelennek meg, hol a

9254 IRODALOM.

Fehér és Fekete Körös vizválasztója a legalacsonyabb. 10— 60 m vastag lágy, pelites
anyagból állanak, melyekben ápró lapillik vannak nagy számmal. A déli részeken
a lágy pelitet kisebb-nagyobb, kizárólag amphibol-pyroxen-andesitekből álló
bomba-rétegek borítják. A bombák annál nagyobbak, minél inkább délre esnek.
A lágy pelites anyag helyenként tele van apró magnetitszemekkel.

A kalugeri lerakódástól mintegy 10 km-nyi távolságban Sustnál ismét tufá-
val találkozni. E két hely közt vastelepek fordúlnak elő, melyek mélyedéseket,
vagy repedéseket töltenek ki a mészkőben, dolomitban vagy guarzit-homokkőben.
Babérezből állanak ezek, melyek között elég gyakran mangángumók is előfordúl-
nak. Származásukat illetőleg PerHő azon nézétben van, hogy legalább részben az
ezen vidéket egykor borított andesittufának magnetitporából képződtek. Minthogy
hasonló tufában a tulsó oldalon Jószáshelyen szarmatakorú kövületeket találni, Pz-
TERS a vasércz keletkezésének korát a pliocaen kornak annál valamivel fiatalabb
szakába helyezi, midőn az elegyes vizű tenger ezen területről lassanként vissza-
huzódott.

A Fekete Körös völgyének nagy részét fiatal neogénkorú, részben diluvialis
agyag, kavics, homok tölti ki, mi néhol majdnem 600 m absolut magasságig emel-
kedik és Szerbestnél 50—80 m vastagságban van feltárva. A felsőbb rétegekben a
kavics annál nagyobb, minél közelébb esik a hegységhez. Úgy ezen kavics, vala-
mint a veres, felső agyag a diluviumhoz tartozik. Ezen rétegek alatt Lunka hatá-
rában congeria, cardium és cypris héj töredékeket tartalmazó, csillámos, kissé
homokos és meszes pontusi márga következik. Alsó- Verzárnál a kékes, homokos
agyagban vékony lignit-rétegecskék találhatók; ugyanitt elkovásodott fatörzsek
töredékei is előfordúlnak. Pontusi képződmények vannak a Fekete Körös balpart-
ján, továbbá a Móma és Gyalu-mare között. Itt a Móma-gerincz és Kaluger közti
szakadásvonal mentén bekövetkezett, 400—500 m-re becsülhető, 4 km-nél széle-
sebb sülyedési területet foglalják el; a hol a Fekete és Fehér Körösmenti pliocaen-
korú tengerág összeért, a pontu:i rétegek körülbelől 560 m magasságig követhe-
tők a gyalu-marei országúton.

Az ó-alluvialis képződmények átmosódott diluvialis homokos agyagból, ka-
vicsból állanak és igen alacsony terraszt képeznek.

A kalugeri Dagadóforrás periodusaira vonatkozó pontos megfigyelések alap-
ján kiderül, hogy a dagadás közti szünet majd hosszabb, majd rövidebb.

Az ipari fontosságú anyagok sorában megemlíti PETERS a vasérczeken kívül
e vidék igen szép, színgazdag márványát, továbbá a nagyerejü sziklaforrásokat,
melyek majdnem egészen használatlanúl hagyatnak. A nem igen jó agyagból
elég sok, de közönséges minőségü edényt készítenek. Épitőkőnek alkalmas a felsit-
porphyr és guarzit-homokkő.

4. Haravárs Gyuna : A Szócsán-tirnovai neogén öböl Krassó-Szörény
vármegyében.

Az öböl legszélesebb N.-Zorlencz és Valeadény közt (kb. 9 km), leghosszabb
Prebul és Berzava közt (kb. 15 km), a tirnovai ág pedig kb. 7 km hosszú. Az egy-
kori partot alkotott kristályos palák, carbonos homokkövek és conglomeratok

IRODALOM. 255

400—500 m magasak, mig az öböl rétegei nem igen alkotnak 350 m-nél magasabb
dombokat.

1. Kristályos palák. A Ny-i parton, valamint a Magurán is a kristályos palák
felső, a K-i parton pedig az alsó csoportját találjuk, tehát a neogén öböl ezeknek
egy óriási, lesülyedt részében van. Általános csapásuk iránya ÉK— DNy-i,

Az alsó csoport tagjai közt a csillámgnájsz (muscovit, biotit) uralkodik,
mely helyenként csillámpalába megy át és gránátot mindenütt tartalmaz. Czero-
vánál granulit is társul hozzá; amphibiolitok sem ritkák. Tirnova és Ohabicza
közt művelésre érdemes mangán vasércz telepeket tartalmaznak, melyeket piros
gránát, spessartin, rutil, turmalin kristályokat tartalmazó guarz-erek szelnek át.

2. A kristályos palákra Resicza környékén közvetlenül felső-carbonkorú
rétegek telepednek, melyek nagy részét durva, kristályos palaconglomeratok
alkotják, köztük csillámós homokkővel, agyagpalával és szénnyomokkal. Szerves
maradványokban szegények.

3. Alsó-liaskorú palák vannak Klokotics és Resicza közt synklinalét al-
alkotva a felső-carbon synkklináléjában. Alól guarz-conglomeratok által alkottat-
nak, melyekre kevés csillámot tartalmazó homokkőpalák, ezekre pedig szénszala-
gokat tartalmazó fekete agyagpalák következnek.

4. A dománi völgy Ny-i ereszén a carbonüledékek hirtelen elvágódnak és
keskeny szalag alakjában sárgás fehér, nagyobbára tömött, oolithos regyienia
mészkő (necocom) következik.

5. Mediterrán korú üledékeket találni N.-Zorlencznél, hol tufás homok,
továbbá Delinyestnél, hol világosabb márgák és ezek aljában durvább homokkövek
és homok által alkottatnak. Ez utóbbi helyről H. gazdag, a lapugyira emlékeztető
faunát határozott meg, melyben a gasteropodák, köztük az Ancillaria glandiformis
1Luxx. és egy Vermetus sp. játsza az uralkodó szerepet.

6. Pontusi korú üledékek töltik kia nyilt tenger többi részét és az öblöt,
melyekből szelid dombokat formált az erosio. Alsó szintje agyagos, felső homokos.
A szócsáni lelőhelyen H. ujabban Tinnyea Vásárhelyi HANTx.-t is talált. Az alsó
rész Ohaba Mutnik környékén is előfordúl. Homok alkotja a terület többi részét
mely a part mentén kavicsos.

A tirnovai ág mélyebb részei jól fel vannak tárva a Tirnovától D-re éső
mély vízmosások által. Az agyagrétegek közt vékony, durva homok- és kavicsré-
tegek vannak, a felső részben pedig 1 m vastag tufa csatlakozik hozzá.

7. A dilhwiumot a Sztirnik völgy jobb oldali ereszén, a reguienia mészkő-
ben lévő odú agyagos lerakodmánya képviseli, melyben Ursus spelaeus BLumE.,
Hyena spelaea Gxor., Eguus caballus foss. Lissé maradványai találtattak.

8. Az alluviumot a folyók és patakok durva kavics és homokból álló üledékei
képviselik.

5. T. Rorm LaJos: A Krassó-szörényi hegység dunamenti része a
Jeliseva, és Staristye-völgy környékén.

A régi rámosódott üledékek rétegei tulnyomóan ÉK és ÉEK felé csapnak, a
Crni-vrhon és környékén azonban köralakulag vannak csoportosulva, úgy hogy itt

256 IRODALOM.

a hegység kiemelkedésekor még más, a csapás irányában ható erőnek is kellett
műüködnie.

Kristályos palák és szerpentin. A Baberszka-Csókán és annak Ny-i részén
elterülő csillámpala, gnájsz, amphibolpala és amphibol-gnájszból álló, a pala cso-
port felső (III) tagjához sorolható kristályos palák, továbbá a vele szoros kapcso-
latban lévő, még jobban elterjedt szerpentin és magnesit-féle mellékkőzete alkotja
az alaphegységet.

Alsó-dyaskorú képződmények. Az alsó-dyaskorban hatalmas kitöréseknek
volt e vidék színhelye, melyeknek képződményei, és pedig leginkább porphyrok
(guarz, orthoklas, oligoklas, részben biotittal), alárendelten a terület DK-i végén
porphyrit és melaphyr (plagioklas, augit, olivin, magnetittal), továbbá ezeknek
tufái, brecciái, conglomeratjai képezik a terület nagy részét. Hasonlóan vannak
települve, ránczosodva, mint az üledékes kőzetek. A porphyr tömzsöket, kúpokat
vagy takarókat képez, néhol tiszta, üveges salakként tünik fel. A Jeliseva völgyé-
ben a regenerált guarz-porphyrtufát, — Trerze arétegezett rhyolitha-ját — fejtik
is. Az Izlás-sellőt minden valószínüség szerint, egészen a Tachtalia-velika és mala-
sellőket pedig legalább részben kovásodott porphyrtufák alkotják, mig a Vlasz-
sellő liaskorú guarz-homokkőből áll.

Kisebb mennyiségben találkozunk palával, homokkővel, továbbá vasrozsdás
guarzittal is. A palás homokkőben és homokkőben egyes pontokon növénymarad-
ványokat találni, melyek alapján ezen rétegek mind a mélyebb alsó dyasba
sorolandók.

Mcesozoos lerakodások. A lias főtömegét homokkő, kis foltonként meszes kő-
zetek alkotják, melyeknek legalsó rétegei a porphyrtufára és brecciara települnek.
Erre arkosa-homokkövek, majd sötét szürke calciteres, doggernek vett brachio-
poda mészkő, mire szürke és vereses, szaruköves tithon mészkő, majd pedig vilá-
g08 szürke, tömör neocom-mészkő következik.

A liasban szén is előfordúl és ezekkel összefüggésben növénymaradványok,
melyekből kiderül e rétegek kora.

A Dojke-sellő szikláit tithon és neocom mészkő képezi.

A legfiatalabb képződmények között mésztufa lerakodásokat több kis terü-
leten észlelni. Ezen kívül előfordul még löszféle, savval pezsgő, de recens csigákat
tartalmazó agyag.

Építésre csaknem valamennyi kőzet alkalmas.

6. Dr. SCHAFARZIK FEREncz: Eibenthal-Ujbánya, Tiszovicza és Szvi-
nyicza környékének geologiai viszonyairól.

E terület alkotásában részt vesznek :

I. Kristályos palák, metamorph és eruptiv kőzetek.

1. A kristályos palák alsó és 2 felső csoportja.
3. Gabbro.

4. Szerpentin.

5. Porphyrok és diabasok.

. IRODALOM. 957

II. Üledékes kőzetek.

6. Felső, vagy productiv carbon.
7. Dyas.
. Lias-homokkövek és agyagpalák.
9. Dogger mészkövek.
10. Malm mészkövek.
11. Neocom mészkövek és márgák.
12. Mediterrán homok, agyag és mészkő.
13. Diluvialis és
14. alluvialis lerakodások.

00

E hegység középponti részét a Golecz szerpentinjétől Ny-ra fekvő, amphibol
gnájsz, muscovit- és biotit-muscovit-gnájsz által alkotott kristályos palák alsó
csoportja képezi, mely itt egy teknővéget alkotván, kb. 77/2 km-re szélesedik ki.
K felé a kristályos paláknak Jabloniczától jövő, zöld amphibol-gnájszok, ritkáb-
ban phyllitek által alkotott felső csoportjával érintkezik.

E két kristályos pala csoportot vagy 1 km széles É-ról D-re huzódó szerpen-
tin tömzs választja el egymástól, melynek alsó része két ágra szakad. A Ny-i ág-
hoz egy sajátságos, barnapátszerü kőzet csatlakozik, melyben a kovasav 326,59/o,
szénsav 31,369o, magnesiumoxyd 21,859/, vasoxyd 6-829/o, timföld 4,419/o-ot tesz
ki. Ezen kívül a szerpentin Plaviseviczánál kisebb betelepűléseket is alkot a kris-
tályos palák felső csoportjában.

Padozott diallag-gabbro is előfordul, melyben guarz-szemek is vannak és
részben olivintartalmú, részben attól ment. Helyenként gnájsz-padokkal váltakozik
és nem eruptiv jellegü. A szerpentin is tartalmaz olivint és valószínü, hogy ezen
gabbro elváltozásából származik.

Egyes pontokon porphyrok és diabas-szerű kőzetek törtek fel. Nagyobb terü-
letet foglal el az ujbányai porphyrit, valamint a Kukojóva tömött felsitporphyritja,
továbbá a Jucz-patak menti porphyrit.

Az eibenthal-újbányai carbonmedencze. A gnájsz és szerpentin határán egy
kis, DNy—ÉK irányú, az alaphegységbe belé gyürt productiv carbonmedenceze,
van két teleppel a felület alatt, melyek egy U alakulag meghajtott telep két végé-
nek látszanak. Az anthracitszerű, igen jó minőségü szén egészen 92,209/ carbont
tartalmaz, de szénpalával és szénvaskővel váltakozik sürűn. A szénpalában elő-
forduló növénymaradványokból kitünik, hogy a felső carbonba tartoznak.

A Kukujóva. A Kukojóva hegy tömege felsitporphyritből áll, de körülte több
helyütt akadni palára és szénnyomokra, melyeknek kora a Ny-i szélen lévő elha-
gyott tárnában talált növénymaradványok alapján alsó dyasnak tartható.

A felső Szirina-patak geologiai viszonyai. A gnájszra veres palából és veres
porphyr-conglomeratból álló dyas-verrucano és erre a liasrétegek complexusa
következik, melyek guarzit-homokkövekből és a középső liasra jellemző, kövülete-
ket is tartalmazó fekete agyagpalából állanak. Ugy látszik, mintha ezen palák a
liasguarzitok hatalmas ránczteknőjébe volnának begyűrve.

A Szirina-patak jobb partján alól tömött, csomós, feljebb szürke, erinoi-
deákat tartalmazó mészkő található, a mely felül veres szinűbe megy át és brachio-

Földtani Közlöny. XXVI. köt. 1896. 17

238 IRODALOM.

podákat tartalmaz. Még két más ponton is találni ilyen, kövületei alapján a kö-
zép doggerbe sorolandó mészkövet, mely mészkövek a Bócxkn által felismert
schnellersruhei vonúlatnak képezik a végződését.

Ezekre gyűrődött, feketés agyagpala következik, melyről fogyatékos kövüle-
teik alapján nemlehet biztosan eldönteni, vajjon a felső doggerbe vagy a malmba
tartoznak-e.

Szvinyicza, közelebbi környékének geologiai viszonyai. A Jucz-patak gabbro
területétől DNy-ra dyas-verrucano, lias-homokkő és agyagpala, tithon- és alsó
kréta-mészkövek- és márgákból álló sedimentekre akadunk, melyeket a Svinyicza
községtől ÉK-i irányban haladó, a Glavcsina hegy DK-i oldalán lévő vetődés két
ágra hasít.

A lias-homokkövekben talált kövületek a közép liasra jellemzők, de egy "
másodlagos lelethelyen talált márgás rög Cardinia gigantca OvENsT-je arra enged
következtetni, hogy itt alsó lias is van képviselve.

Magyar-Grebennél a conglomeratos liashomokkövek felett sok kövületei
alapján már régóta ismeretes, a felső dogger klaus-rétegeinek megfelelő vasoolithos
mészkőpad következik. A vasoolithos mészkőpadot az alatta következő ecrinoid-mész-
kővel és az ez alatt levő lias- guarzithomokkővel, továbbá felette a tithon-mészkő-
vel megtalálni a Duna partján is. Másutt a liasra közvetlenül a tithon-mészkő
következik.

A tithon-mészkőre fehér, szarukőtartalmú mészkő települ, mely kövületei
alapján közép neocomnak bizonyúlt. Lehet, hogy legalsó rétegei tán az alsó neocomba
tartoznak, mint azt TrIxrzE gondolta, de ennek végleges eldöntése még ujabb ta-
nulmányokra vár. A terület DK-i részén szürke, szarukőmentes márgákba mennek
át, a melyek — úgy látszik — nem a középneocom rossfeldi rétegeinek (haute-
rive) — mint TrerzE irja, — hanem a következő, magasabb barrémien-nek felel-
nek meg, mint ezt Urra kimutatta. Ugyanennek legfelső rétegeihez sorolandó a
svinyiczai templom felett az előbbi márgák fedőjében található, fehéresen szét-
málló márga.

Egy kövületeket is tartalmazó marin felső mediterrán öblöt vizszintes lera-
kodással találni Jucztól Ny-ra a gabbro és dyas-verrucano határán lévő depressio-
ban, melyet agyag-, homok- és kavicsrétegek töltenek ki. A Stara-Svinyicza verru-
cano kupján lévő kis lithothamnium-mészkő arra vall, hogy ezen lerakodások
valaha nagyobb területet foglaltak el. T. Rorm L. azon véleményben van, hogy
ez végződése az általa a tulsó parton, Szerbiában felfedezett nagyobb marin neogén
rétegeknek.

A használható anyagok sorában először is az ujbányai carbonkorú kőszén
említendő, mely jóságánál és vastagságánál fogva sokkal intensivebb bányászatnak
képezhetné tárgyát. Ezen kívül a szerpentin, a liaskorú guarz-homokkő, a, vörös-
barna tithonmészkő ésa czementgyártásra alkalmas barrémien-márga érdemel
említést.

IRODALOM, 259

B) Bányageologiai felvételek.

7. GESELL SÁNDOR : Kapnikbánya bányageologiai viszonyai. (Egy tér-
"képpel és 10 vájatvégszelvénynyel a szöveg között.)

Ouarzit, dacit, amphibol-trachyt és különféle trachyttypusok (augit-andesit,
-augit-hypersthen-andesit) és conglomerátjaik, továbbá csillámdús, finomszemü
eocsen-homokkő és agyagpala és szarmata palás agyag és guarzhomokkő, pontusi
tályag, végre diluvial- és alluvialképződmények vesznek részt a kapniki bánya-
területnek és közvetlen környékének földtani alkotásában.

Nemes érczteléreket fejtenek :

I. A Sujorbányában, hol amphibol-oligoklas-trachyt rejti a gazdag arany-
-ezüst teléreket. Telérásvány guarz vaskovanddal, veres ezüstércz-fészkekkel és
koromezüsttel. A horgany és ólomfénylék külön teléreket képeznek. A. főtelér
12—15 m vastag és 769 alatt dől délre.

II. A kapnikbányai kincstári telérek zöldkőtrachytban és csak részben a
"határos kárpáti homokkőben, valamint mindkettő elemeiből származó üledékes
rakodmányban, brecciákban stb. fordúlnak elő, és pedig párhuzamos ÉÉK-i
-csapás mellett majdnem egyenlő távolságban (200—250 m) egymástól és igen
gyakran több ágra szakadnak. Szélességük 1—6 m, ismeretes hosszuságuk
300—1200 m.

A telértöltelék kova és mangánpát, továbbá mészpát, barnapát, sulypát.
A fémtöltelék ezüsttartalmú ólom- és horganyfényle, réz- és vaskéneg, fakóércz,
bournonit, termés arany, ezüst, vas- és rézkovand, ritkán antimonit és realgar. Az
odorokban gyakran igen szép, kristályosodott ásványok, tetraéderit, sphalerit,
-gsulypát, gips, mészpát, málnapát, guarz, barnapát, ujabban helvin és a felső szin-
tekben fluorit is előfordúl.

A felső bányaosztályhoz 6, az alsó bányaosztályhoz pedig 9 telér tartozik.

III. A rotai mángánbánya Kapnikbánya községben fekszik. Leginkább augit-
trachyt-zöldkőben van b bányászott telér, melyek tölteléke guarz, mészpát, bar-
napát, ezüsttartalmú ólomfényle, horganyfényle, ritkán termés arany, némelykor
realgár.

C) Geolog-agronomiai felvételek.

8. INkEY BéLa: Tájékozódás az Alföld földtani képződményeiben és
. talajviszonyaiban.

Az ország több részében végzett tájékozódó kutatások és a mezőhegyesi
m. kir. állami ménesbirtok tüzetes tanulmányozása és felvétele, továbbá a debre-
czeni gazdasági intézet pallagi birtokának részletes felvétele alapján a földalakulá-
soknak három typusát különbözteti meg a rónaságon, u. m.

1) Homokos vidéket, hullámzatos domborzattal.

2) Agyagos alföldet, kötöttebb talajjal, mely a diluvium óta nagyjában szá-
"razon maradt és sokkal laposabb hullámzatú, mint a homokterület.

3) Az árterek vidékét, alluviumot, mely a leglaposabb agyagos és humusos

17"

260 IRODALOM.

földet alkotja, ide számítva a székföldeket, tőzeglápokat, de főleg a Duna mentén:
van elég homok-alluvium is.

A homokterületen meg lehet különböztetni az agyagosabb, humusosabb,
szögletesebb szemek által alkotott diluvialis folyóhordalékot a szélhordta, tehát
kopottabb szemü homokbuczkáktól. Minél távolabb esik a homok a hegyektől,
annál inkább csak guarzszemek alkotják, mig a hegyekhez közel esőben silika-
tok és kőzettörmelékek is vannak.

A futóhomok löszből nem származhatik, mert szemcséi sokkal durvábbak,
mint a löszben lévőké. Eredete inkább diluvialis folyóhomokban keresendő, mely-
ből átalakulása kezdődhetett, mihelyt az a szárazra került és tarthat egész nap-
jainkig. Innét van a futóhomok különböző ideje.

Az agyagos képződményekre vonatkozólag bizonyos, hogy a dilluvium bi-
zonyos szakában lösz borította az Alföld nagyobb részét, de ez most nagyobbára.
csak a síkság szélén található. Helyesnek látszik Worr azon nézete, hogy az ere-
deti löszből átrakás által származott azon lösznemü vályog, u. n. másodlagos lösz,
mely igen sok helyütt található az Alföldön a humusos réteg alatt. Ez abban kü-
lönbözik az eredeti (szélhordta) lösztől, hogy nem olyan laza, és hogy függőleges-
elválásra való hajlama sincs meg.

Egy másik diluvialis agyag, mely Mezőhegyesen 11—18 m-nyi vagy még na-
gyobb mélységben van, egy képlékeny, vereses, mészgumós réteg. Valószínüleg
ezen agyag kerül az Alföld déli részén a felületre és ezt tekinti Wonr az alföldi
diluvium legrégibb tagjának (Untere Driftbildung). Ugy látszik, ez ugyanazon bar-
nás, vereses agyag, melyet a magyar geologok az Alföld szegélyein már több izben
kimutattak.

Sokszor igen hasonlítanak ehhez az alluvium iszapos üledékei, mert az ujkorú
folyólerakodások nagyon sokfélék. Megemlítendők ezek között a közönséges feke-
tés nehéz agyag-alluvium; továbbá a székföld, mely utóbbiaz Alföld legkülön-
bözőbb helyein ragyaként lepi el a termékeny rónaságot, mivel a felszínnek csekély
behorpadásával és a víz stagnálásával áll összefüggésben, de homokos altalajon is-
előfordúl (Nyiregyháza).

9. TRErrz Pérek: Jelentés az 1892. év nyarán végzett felvételről.

Németországi tanulmányutjáról visszatérve, először is a mezőhegyesi felvé-
telek végében vett részt.

Szeptemberben Magyar-Óvár környékén folytatta a felvételt. Az egész terü-
letet a Lajtha és a Duna alluviuma képezi, az altalaj mindenütt kavics, de a dilu-
vialis és alluvialis kavics közt határt szabni itt nem lehet. A Duna iszapja finomabb:
és egyöntetübb, mint a Lajtáé. Általában az egész vidék igen mészdús talajú.

Dr. SzápEczkY GYULA.

(26.) Szécny Áxos : Közettani tanúlmámy az erdélyi Érczhegység trachyt-—
jairól. (Ertesítő ez erd. múzeum-egylet orvos-természettud. szakosztályá-
ból. Kolozsvár. 1895. XX. évf. 109—137. 1.)

Az erdélyi múzeum-egylet tulajdonát képező, közel 400 közetpéldány és
200-nál több vékony csiszolat tanúlmányozásának alapján a következőképen
osztja fel az erdélyi Erczhegység trachytos közeteit :

IRODALOM. 961

I. Orthoklas-guarz-trachytok.

Sok orthoklas, többnyire adular, guarz, kevés amphibol-biotit. A repedé-
:sekben sokszor fennött guarz, némelykor adular, alunit, gipsz.

Megkülönböztet 7. rhyolithos módosulatot 2,35 fajsúlylyal
2. alunitos a 2,55 —— közép fajsúlylyal
3. kaolinos a 9
4. zöldköves a 2,60 a a

II. Ouarz-andesitek vagy dacitok.

Földpátja: oligoklas, andesin, labradorit; az alapanyagban kis mennyiseg-
"ben orthoklas is; zárványuk: alapanyag, magnetit, epidot, gáz, apatit. A földpá-
tokat a Szazó-féle lángkísérleti eljárás szerint határozta meg. A földpátokon kivül
van benne guarz (25—69/), zöld és barnás fekete amphibol, biotit, magnetit,
pyrit, néha gránát, chlorit, apatit, kevésben augit. Az amphibolok nagysága a
, dacitokban és andesitekben 5 mm—1,5 em. Felosztja augitot nem tartalmazó

A) amphibol-biotit-dacitokra, melyeknél a kiképződés szerint megkülön-
.böztet

1. normális állapotuakat : a) Granitoporphyros (tömöttség 2,68), b) öreg-
porphyros (töm. 2,70), c) középporphyros (közép töm. 2,61), d) apró porphyros
. szövettel ( közép töm. 2,62). Leginkább el van terjedve c) és d).

29. Zöldköves módosulatuak: a) Granitoporphyros (töm. 2,56), b) közép-
porphyros (töm. 2,56), c) apróporphyros szövettel (közép töm. 2,66).

3. Rhyolithos dacitok, kevés amphibollal, apró porphyrosak (közép töm. 2,48).

B) ÁAmphkibol-biotitdacitok, kevés augittal : a) Granitoporphyrok (töm. 2,63),
b) középporphyros (közép töm. 2.49).

III. Andesitek.

Földpátja andesin, labradorit, kevesebb oligoklas. A földpátok folyadékot
"és gázbuborékokat tartalmaznak. Alapanyag : Magnetit, biotit, amphibol-pyroxen
-ég apatiton kívül bronzit, gránát. Az alapanyag mikrolithjei közt orthoklast is
említ. A többi elegyrész amphibol, kevesebb biotit, magnetit, hypersthen, augit.
-Járulékos elegyrészek bronzit, gránát, apatit; bomlási termékek epidot, pyrit,
kaolin, alunit, kén, chlorit, gipsz, calcit. Az amphibol vékony csiszolatban
részint barna, részint zöldes színnel áttetsző.

A) Amphibol-biotit-andcesitek.
1. Normál állapotuak : a) Öreg porphyrosok (töm. 2,62), b) közép porphy-
-rosok (közép töm. 2,61), c) apróporphyrosak (közép töm. 2,63.)
2. Zöldkövesek : Apró porphyros (töm. 2,66.)
B) Amphibol-andesitek.
1. Normál állapotuak : a) Öreg porphyrosok (töm. 2,54), b) közép porphyro-
:sok (közép töm. 2,65), c) apró porphyrosok (közép töm. 2,63).

262 IRODALOM.

2. Zöldkövesek: a) Öreg porphyrosok (töm. 2,66), b) közép porphyrosok
(közép töm. 2,66), c) apró porphyrosok (közép töm. 2,64), d) tömöttek (közép:
töm. 2,68).

C) Pyroxen-andesitek.

1. Hypersthen-amphibol-andesitek: a) Közép porphyrosok (töm. 2,56),-
b) apró porphyrosok (közép töm. 2,68).

2. Hypersthen-andesitek : Apróporphyrosok (közép töm. 2,63).

3. Hypersthen-augit-andesitek : Apró porphyros (töm. 2,60).

Végül megemlíti a leírt kőzetek részben kovásodott tufáit is.

Dr. SzápEczrY GYULA.

(27.) Pánrx MóR: A Hargita-hegység andesites kőzetei. (Értesítő az erdélyi
múzeum-egylet orvos-természett. szakosztályából. Kolozsvár, 1895.
XX. évf. 145—148. 1.

A Hargita-hegységnek — bele értve a Marostól É-ra eső Kelemen-hegysé-
get és az Olttól D-re eső Büdös hegytömzsöt — a Múzeum-Egylet tulajdonát ké-
pező, HEnRwrcn által már leírt vagy 300 darab kőzetpéldányát és ezekből 160 csi-
szolatot vizsgált ujra át szerző. Vizsgálatai alapján ezen andesites kőzeteket négy
typusra. osztja.

I. Biotit-andesitek.

Biotiton kívül amphibollal, mint lényeges elegyrészszel, oligoklas vagy oli-
goklas-andesin sorozatú földpáttal, ritkán orthoklassal.

1. Dacitok guarzzal. Töm. 2,545. Nagy-Morgó köőzete sok tridymitet tartal-
maz. A Kelemen-hegységben lévő Ufu Petriciona kőzetében augit, hypersthen is
van. Töm. 2,612.

2. Biotit-amphibol-andesitek guarz nélkül. Töm. 2,446. Büdös-hegyi gyak-
ran rhyolithos, benne közönséges a titanit. Előfordul még Bibarczfalván és Homo-
ród-Keményfalván.

3. Biotit-amphibol-andesit typuskeveredésnek veszi a sok hypersthen és ke-
vesebb augit . következtében némely bibarczfalvi, kakukhegyi stb. andesitet,
Töm: 2583.

II. Amphibol-andesitek,

Uralkodik az amphibol. Földpátja rendesen oligoklas felé hajló andesin,
mely az amphibol és augit előtt kristályosodott.

1. Tiszta amphibol-andesitek : a) Normál. Közép töm. 2,600. Csik-Magos-
tető, Homodód-Keményfalva, a Kelemen-hegységben Facza-Timeuluj, Ujerdőtető.
b) Zöldköves. Töm. 2,825-ig. Beszterezevölgye, Ujerdőtető. Tridymitdús a Ge-
réczes kőzete.

2. Amphibol-pyroxen-amdesitek : a) Amphibol-hypersthen-andesitek. Töm..-
2,642. Hypersthen inkább apró kristályokban, kevés augit. Gelenczkő, Csik-Ma-
gosalja, Toplicza. b) Amphibol-augit-andesitek. Töm. 2,665. Sok augit, benne vé-
kony hypersthen oszlopok is. Vargyasvölgy conglomerátjában fordul elő.

III. Pyroxen-andesitek.

1. Közelebbről meg nem határozható pyroxennel. Középtöm. 2,662. Bél-
bor és Prislop-Timeuluj kőzete a Kelemen-hegységben.

IRODALOM. 253

2. Hypersthen-augit-andesitek alkotják a Hargita főtömegét, különösen az
É-i vonulatban. Földpátja oligoklas, a mely némelykor andesin felé hajlik, gyé-
ren orthoklas. Az augit mennyisége csak ritkán közelíti meg a hypersthenét. Töm.
2,682. A hypersthen szaporodásával fogy a tömöttség, az augitéval emelkedik,
pedig az augit tömöttsége 3,283, a hypersthéne pedig 3,4—3,5. Esetleges elegyré-
szek az amphibol, tridymit, olivin. Hypersthen idősebb, mint a plagioklas és
augit.

3. Hpersthen-andesitek. Töm. 2,700. Nagy andesin, augit nincs, vagy csak
kevés. Kivételesen amphibol, olivin. Homoród-Keményfalva stb.

4. Augit-hypersthen-andesitek. Földpátja nagyobbára oligoklas felé hajló
andesin. Augit zonás szerkezetü is, hypersthen-amphibol alárendelt. Calcit,
hüámatit és magnetit, mint mállási termék. Földpátja majd idősebb, majd fiata-
labb, augit mindig fiatalabb, mint a hypersthen. Töm. 2,720. A Hargita egész
vonulatában.

5. Augit-andesitek. Földpátja andesin, ennél gyakran több az augit.
Hypersthen csak egyes kőzetekben, de sok másodlagos származású hypersthen
van, tridymit, hümatit, biotittal a málnási fürdő andesitjének repedéseiben. Ezen
kőzetben guarz, olivin is van. Ezen kívül Tusnádon és a Kelemen-hegységben
fordul elő. Töm. 2,757.

IV. Olivintartalmú pyroxen-andesitek.

A földpát andesin, sok nagy olivin, továbbá augit és kevés hypersthennel.
Töm. 2,825—2,837. Besztercze völgyében, a Maros völgyében, Topliczán, Salo-
máson, Dr. SzápEczgy GyuLa.

(28.) UHLIG VicroR: Bemerkungen zur Gliederung karpathischer Bil-
dungen. Eine Entgegnung an Herrn C. M. Paul. (Jahrb. der k. k. geolo-
gischen Reichsanstalt. Wien. 1894. Bd. XLIV. p. 183—232.)

Polemiás irat, melyben szerző védelmezi a kárpáti képződményekről régeb-
ben nyilvánított nézeteit C. M. Paur-nak Über das Südwestende der Karpathen-
Sandsteinzone (Marsgebirge und Steinitzer Wald in Mühren)vX czímü értekezé-
sében foglaltakkal szemben. Tagadja, hogy a déli szirtövben ( Klippenzone) discor-
dantia volna a szirt jura és neocom kőzetei között, hogy a neocom köpenyegszerű-
leg körülveszi a szirteket és átmegy a homokos, palás szirttakaróba, mert úgy ta-
lálta, hogy a neocom szétválhatatlanúl csatlakozik a felső jurához, de élesen el van
választva a homokos, palás szirttakarótól, melyet Srug D.-vel felső krétakorúnak
tart. Kétségbe vonja a PaAuL által felemlített ujlaki és árvai példák bizonyító erejét.

A munka második felében a homokkővel foglalkozik, melyet PauL Bukovi-
nában és Galicziában alsó, közép és felső csoportra oszt. Az alsó csoporthoz tar-
toznak a sziléziai kiképződésü neocomon kívül a neocomnak vett Ropianka- vagy
Inoceramus-rétegek, a középsőbe a középső és felső kréta homokkövei, erre követ-
kezik a felső csoport homokköve és palája ; Unnia ellenben közép és részben felső-
kréta homokköveket csak az igazi (sziléziai kiképződésü) neocommal összefüggés-

X Jahrbuch d. k. k. geol. Reichsanst. 1893. XLIII. köt. 199. 1.

264 IRODALOM.

ben ismer el, mely utóbbi Sziléziától keletre mindinkább kisebbedik. Az általá-
nosan elterjedt Inoceramus-rétegeket felsőkrétakorúaknak tartja, melyekre közvet-
lenül, tehát a középső csoport közbejötte nélkül következik az alsó eocsen. Az eddig
neocomnak tartott Przemysl melletti pralkowcei lelethely kövületeit részletes
vizsgálatnak vetvén alá, azt találta, hogy van köztük Lytoceras planorbiforme
J. Bönm, mely alatt a felső bajorországi felsőkrétában (senon) fordúl elő, továbbá
Scaphites Niedzwiedzkii s. sP., melyek alapján a pralkowcei fauna nem neocom,
hanem inkább ezis felső kréta. Tehát a Kárpátokban is, mint az Alpokban a ho-
mokkő-rétegek legalsó tagját a felső krétabeli Inoceramus rétegek alkotják, mely-
ben a neocom és közép kréta kárpáti homokkő önálló szigetet képez.
Végül a galicziai homokkőövre vonatkozó főeredményeket foglalja össze.
Dr. SzápEczxy GyuLA.

(29.) BERwERTn F. : Dacittuff- Concrettonen in Dacittuff. (Dacittufa coneretiok
dacittufában.! (Annalen des k. k. Naturhistorisehen Hofmuseums in Wien.
X. köt. 78. Il.)

Szamos-Ujvár közelében eső Kérő község határában van egy elhagyott, kő-
bánya, melyből 20—25 cm-nyi concretiókat tartalmazó zöldes tufát küldött a
bécsi udvari muzeumba ORNSTEIN cs. és kir. őrnagy. A sphüroid alakú concretiók
felületén a szélességi körök módjára futó bordák vannak, melyek a tufarétegek
irányát mutatják, tehát alakjukat tekintve az imatra- vagy laukakövekhez hasonlí-
tanak, és calcittal összeragasztott dacitufa anyagból állnak.

A tufa porphyrszerüen kivált plagioklas-, guarz-, biotit- és amphibolból
apró chlorit-, calcit-, másodlagos guarz-, chalcedon-, opálból és sárga vaspigmentből
áll. Legjellemzőbb része az alapanyagnak három vagy több concav-oldalú képződ-
mény, mely rostos chalcedon, vagy guarz által burkolt calcitmagból áll.
A concav oldalak onnan erednek, hogy calcitlencsék és szemek között képződtek
ezen mandulák, melyekhez hasonlókat Losszx porphyroidokból; MüGGE pedig ezen
szövetre vonatkozó cAchsenstructurs elnevezés alatt a Leuneporphyrok tufájából
írt le, de gömbös oolithoknak tekinti, pedig a Kérő községből származók határo-
zattan concretiok. Dr. SzáprczkY GYULA.

(30.) Dupagc L. et MgaAzzc L. : Sur un schiste a, chloritoide des Carpathes.
[A Kárpátok egy cehloritoidos palájáról.] (Compt. rend. Paris, 1893.
CXI. köt. 601. I.)

A déli Kárpátok romániai részén eső Lainiciu-ról (Zsilvölgye Gorjiu ker.)
származik ezen, STEPHANESscu által gyüjtött, szürke színű, hümatit-, muscovit-, guarz-
és carbonatokból álló, igen erős dynamikai hatásokat szenvedett kőzet, melyben
4 mm-nyi, fekete, szurokfényű chloritoid szemek vannak.

A csiszolatban zöldes színnel áttetsző chloritoid szemek pseudosphürolitheket
alkotnak. Ikrek oP (001) szerint ; az ikersíktól 16—18? alatt sötétednek. Az egyes
egyének sötétedése a hasadási iránytól (001) veres fényben 219, kékben 179. Az
erős dispersió következtében fehér fényben nem sötétednek el teljesen. Kettős
törésük ne—np — 0.016; pleochroismusuk :

IRODALOM. 265

ng — sárga
ny — sárgás zöld
ny — zöldes kék.
Fénytörésgük 1,77. Tömöttségük 3,5. Keménységük 6. Forrasztócsövel nehe-
zen (fekete, mágnes üveggé) olvadnak. Hevítve vizet bocsátanak. Az elemzési

- eredmény :
A1,09 — 34,70 "/

FeO — 34 ,04
CaO — 0,14
MgO — 0,57
HO — 4,30. Dr. SzápEczkY GYULA.

"-(31.) ScHminT SáwspoR: Az ásványok egyéni változásáiról. (Emlékkönyv
a kir. m. természettud. társulat félszázados jubileumára. Budapest,
1892. 635. I.)

E dolgozatban általában a kristályodott ásványok alakbeli sajátságairól van
szó, a mennyiben azok kisebb vagy nagyobb fokban a kristály egyénre, vagy az
- ásványfajra jellegzők. A fajbeli változatosság feltüntetésére szerző az ásványfajokat
kristályrendszerekbe állította össze az alakok sokasága szerint; úgy ez, mint a
kristályok kifejlődése a combinatiót és a habitust tekintve az ásványokra jellegző,
erre legfőbb példát a calcit és a guarz nyujtják. Dr. ZIMÁNYI KÁROLY.

. (32.) Scnminr Sánpok : Egyenlő lapszögek különböző formák közt a szabályos
kristályrendszerben. (Math. és természettud. Ertesítő. Budapest, 1895.
XIII. 331. 1.)

Ha P és 0 lapok indexei (hk1) és(pgr), akkor e két lap hajlását az in-
dexekből a következő képlet szerint kapjuk :

V 02--8-H). Vp?-H e)
A szerző felveszi az eseteket, hogy P — (100), vagy (110), vagy (111) és
"90— (par), R— (ur w), levezeti e három lap indexei közt fennálló azon viszonyt,
a melynél :

cos PO) — —— ő can si fetlire

TOVA 100.
TO SZŐR
fuel e ánál ssal 5
A számított hajlásokból kitűnik, hogy szabályos kristályrendszerben több
alak közt a hajlások megegyezők. Az egyenlő szögértékek nagyobbodó sorrendben
átnézetes táblázatban vannak összeállítva. Dr. ZrImányI KÁROLY.

"(33.) GISSINGER TH. : Neue Flüchen am Euchroit (Zeitschrift für Krystall.
und Min. 1894. XXII. köt. 367. 1.)

Egy Libetbányáról származó euchroit-kristály a következő alakok combina-

tiója: M . (110) . co P, P . (001) . o P, n.. (011) . P co, fd . (101) . P co, "f . (102)

3P co. Ezek közül a két utóbbi makrodoma az euchroitra új alak, mint apró fényes

266 IRODALOM,

lapocskák fejlettek ki. A kristályok orientálása és a számított hajlások HAIDINGER -

alapértékeire vonatkoznak. Mérések :
obs. calc.

ÜLOESNO S 62 ÁB 62" 39" 58"
OTLO0A E 46 s, 4 46 3 656
MONO 60-40 59 36 20
102 50045 r41a 42 40 26 41
ODO SI5S82S 56 21 13

Dr. ZIMÁNYI KÁROLY..-

I

(34.) SZTERÉNYI Hucó : Az ásványok olvadásáról. (A magyar Orvosok és Ter-
mészetvizsgálók Pécsett tartott XX.VII. vándorgyülésének történeti vázlata. -
és munkálatai. Budapest, 1894. 239. I.)

A dolgozatban a különböző olvasztási kisérletek és ásvány-olvadási fokoza-
tok (v. KoBELL, SzaBó, CARNELLEY) rövid felemlítése után, Jorny J.-nek olvadás-
mérőjét (meldometer) és az ezzel végzett meghatározásakat hosszasabban ismerteti
a Szerző. Dr. ZrmáNYI KÁROLY.

(35) TiRscHER J. : Die Berg- und Hütten-Industrie Ungarns im Jahre 1893.
(Ungarische Montan-Zeitung. Jahrg. XI. Nr. 2. Budapest, 1895.)

Mennyiség Érték o. é. forintokban

Bánya- és kohótermékek 1892-ben 1893-ban 1892-ben 1893-ban
AVAGY. Jszt 2246 12 kg 2.499,962 kg 3.134,437 4.095 881, 7
ÜDV FEE tgy estés [een És 18,423,815 a 23.974.823 a 1.658,143 2.161,314, e
IRÉT szak tesewek 3,171, 26 9 3.433, vi g 165,215 174,772, 5
(GAL éj tk szszággőjhnáééégásééts 23,352, os a 25,134, 91 a 412,558 — 348,591, 1
Kénkovand .. 560,500, 59 a 625,276, 00 a 236,097 — 240,886, s
Barna szén ... 27.413,912, so a 28.778,989, 50 a 8.085.417 9.394,759, 2
Feketeszén .. 10.522,137,50 a 9.827,982, oo a 5.174,772 5.161,936, s
Szénbriguette 348,820, 00 a 341,890, 00 a 232,663 269,751, s
MERTE E Ea fess 21,293, 00 c 31,885, 50 a 18915 29,337, a
NYEKS VAS. 2.967,519, ss a — 3.070,625, 50 c — 10.706,024 10.888,426, e
(dalt stét eze 127417, m a 160,013, 00 984,928 1.144,429, c
Antimon és Antimon-

ETTEK EE 5.431, 66 a 6 118, 86 a 138.003 240461, o
Nikkel-kobaltérczek 3,402, 90 a 409, 90 4 29,249 12,846, 2
Antimonérczek . 8,528, s2 a 1,319, 00 a 72,788 6,561, 7
Ólomfényle o 5,069, 00 a 4.413, 54 4 93,884 75,937, o
Carbonsulfid zt 1,156, 00 a 2487. 00 4 20,208 44.766, o
IGÉHEKÖN, AL tl 78, 58 a 24, so a 15,641 4,767, s
Kénsav szökaápzib 33.403, 71 € 42,590, 70 € 54943 108,171, s
Kobalt-nikkel ... 579, 21 a 399, 44 4 20272 12.219, s
Ásványi festékek 2627, 10 a 3.211, os a 10,508 9,638, ,
VágvitrTőlv 2 9 al 5,953, 46 a 8,995, 00 a 10,233 14,544, a
Kéne Ap teat 418, 00 4 TOL, 00 a 3,773 5,867, a:

IRODALOM.

Mennyiség

267

Érték o. é. forintokban

Bánya- és kohótermékek 1892-ben 1893-ban 1892-ben 1893-ban
iBamnako Es sz 13,041- es kg 1,249, so kg 8,340 3,776, 2
Önfényle SES EtégZet ilAN( SS 00 a Mata a 2,8295 ze]
MASÓKÓ 1 10,688, 00 a 9,338, 70 a 1,560 1,420, z
Külföldre szállított

vasérczek 2.747,314, 00 a 3.141,331, 70 a 739831 806,625, 5
Aszfalt... VS: ? a 404,724, 00 a 200000 215,993, a
Aszfalt-olaj ... — ( 1,434, 00 a —- 5,540, o
Rézvitriol.. 52, s5 a 99, 70 a 1,871 956, 1

Összesen — 32.233,864 35.474,491,1s

(36.) Jogmws C. und EIcHLEITER C. F.: Arbeiten aus dem chemischen
Laboratorium der k. k. geologischen Reichsamstalt. Ausgeführt in den
Jahren 1892—1894. (Jahrb. d. k. k. geol. Reichsanstalt. 1895. Bd. XLV.
p. 1—28.)

A nagyobb számú elemzésekből, a melyeket a szerzők 1892—94. években a
bécsi cs. és kir. geologiai intézet chemiai laboratoriumában végeztek, itt csak
azokat közöljük, a melyek anyaga Magyarországból származik. Az egyes csoportok
jelölése olyan mint az eredeti dolgozatban.

I. Köszénelemzések.

Caloriák vé
Geologiai SM res IS d [zta hee
Lelethely Telis VS VEZE He? BZ 3 [:selg
formatió 918] ül E TE €i
jani [aj o n [dafd
Szábolessz ea, At 1,15112,0574,70! 3.631 5,2013.27 Í710116026] I.
IBBOSE EA ez őZ Teszi Eta Lias 0,56116,00 69,45/ 3.60. 3.45/3,94 [6850 5842] c
NOTT ER Méz 0,75124074,371 3,61! 6,4612,41 160885909/ E.
JGTADUAN e! az een Oligocöán [13.421 6,6557,91/ 44413,7613,82 5584 5226] J.
Kalnik ... --. -— ...] Oligocün (32.84! 6,7537,88! 3,1216,6012,81 (316513192] E.
Brennerberg (talán 8 !
Brennberg ? [Ref.])-- 14951 5,2657,00/ 3,8116,3712,61 15069 4797] E.
kegeee] Digatt 36,1610,9830,18 3,0516,49/3,1472877 2815] J.
kőszéntelep ) Coaks belőle ! Neogen ] 2.8319.9466,90) 1,40/ 2,83/3,9875715 5390]
WMehadiá , vi mes 19,30116,0843,20 3,5211,5616,34 K157TALI7Í a
Badin / ses ezzbjn gzéb 225217,7238,18 3,2112,6515,72 3340/3293] a
3 ET a ez AGA NÉRA 26,5914,4236,82 2,90/112,26/7,01 13375 3036] E.
Kis-Keresztes.. ... ? 10,72) 4,6862,24) 4,26115,1212,98 (5744 5378 J.
Johannesthal (János-
telek 2 Refej e 8 Ty 20,62] 6,2350,70] 4,02116,6111,82 [4517/4493] e

1 A hamu kéntartalma 0,769/o. 2? 016. " J.— John. E. — Eiclleiter.

268

IRODALOM.

II. Kőszénvizsgálatok Berthier szerint.

Lelethely

Orsova környéke. -42)1--INS5-

Drenkova ] mosott szén se BE
aknaszén ... ..
BÉG zt tAT ree E
ij Tera pögegyénettkérettz zel gjezten ás
Tb tegez je 1 éz
Pécs Ta ESTE a e
APTÓSZÓM (2-8

I. Ugljanica területe
Kalnik I. szállító akna c

II. Ljubel a
Lupény 1. sz.
a VT EL
u HAt
a 4. a
a 5. iz
Zsilvölgy cabásoi , udátó tártél
a 7 (fő a
a S. a
a 9. a —-
a 10. hey 555
HRÉRDTAA ek séf áz sag

Balassa-Gyarmat... ... .--
Lunkaszprie ( Keleti tárna
Márgás szén ] Winkler-tárna
/ felső telep. re-e séta 2
ES jéig! telépszs eazá tes
Aranyos .-.. ..-
BACH aá zett zá sz éz
Macpojóni , HAgüit , 2) sza Izz

Ezé dúl 4 SZA jálápyt aiaazátáll

VLEálgsár 184 ee
Diosnos-Horváth, Cornel-tárna
Zagorian (nem Zagorje? Ref.)
VESZDTOTA ATS e

is

A Mosony melletti tölgy-) II.
SEROTUÓ Ze 1. S ezet fsz NETB
vő

Egeres .

Goloverdu, Horvátország ha

Vetovo, Slavonia, Lignit ..-
Karlócza ..-

Geologiai
formatio

Carbon

Lias

Oligocán

Oligocán

Neogen

Neogen

Neogen

Congeria rétegek

H:O

9/o

Hamu
9/9

Caloriák
Berthier
szerint

IRODALOM. 269

III. Graphitok.

Szén Hamu Víz

9/o

Lelethely

]
EOZSEBA E KÖTNYÉKE SES TVE Osz 14,25 78,24 7.51
3 z 13,09 )

al u

IV. Érczek.

A) Ezüst- és aranytartalmú érczek. Egy guarzba behintve, chalkopyrit
Pozsega környékéről, tartalmaz 0,00260o ezüstöt, 0,00049/o aranyat, továbbá
9,479/o rezet. J.

Ouarzba behintett galenit szintén Pozsega környékéről, tartalmaz 0,09429/0
ezüstöt és semmi aranyat.

Pyrit Nagy-Almásról, előzetes pörkölés után tartalmaz 0,0229/ ezüstöt és
0,0019/ aranyat. E.

Pyrit, galenit- és sphalerittal, Nagy-Almás és Verespatakról.

természetes érez banusi érez toszka érez
ZÜRt ee esz zzz OJOVZO00 0,0047 0/o 0,00229/9
KASTENNY e e ves A at 0,00109/9 0,0003 9/o 0,0003 0/9
lom sz Sz ütáb 6.05 c
JENÉZERSaS 7ra a ANT 0,51 a
Ön EB et E. 3 ae 0.07 a
Czink Ej rt Sőt ANNO ONT
ZA age E LT a TERE
ÁAGyastolda Ez, sp eé 00 a
MRYÁTEN ÁT AES pg ERESZ ik
IRONASÁY E il kk SO
Víz, szénsav, mész, mag-
nesia és alkaliák a dif-
ferentiából SES OZ alá
00,009/0 J.
Antimonit, Fehérkőről, Zólyom megyében.
Arány tö TT HE tOSI2 BÁtO00069a
JEZÜS Üss 8 etettek 0,0024 a J.

B) Rézérczek. Chalkopyritek Totosról.
Réz 9/0-okban

TETSZ 4,31
2. Kézzel kiválasztva 7,00
3. Géppel a va 3,94
ae ÉNED MNK BŐ g ér9 VÉ EZER

Chalkopyrit guarzba hintve Pozsega környékéről, tartalmaz 9,479o rezet,.
0,0026 9 ezüstöt és 0,0004£0/o aranyat. E.

270 IRODALOM,

C) Czinkérczek. Sphalerit galenittel a kalniki hegységből: ólom 13,589,
zink 8,179/.

D) Vasérczek. Mangan tartalmú limonit Paliban-ról (a helységnévtárban
ilyen hely nincs! Ref.) Magyarországban.

IKovasayepezzee sz ezevisárró2osádo[Ó
Agyagtaldátb E. szei ze 10,58 a
Vasozgyo Beétt dszs eező ge ÜGSONE
Manganhyperoxyd ... 5... 9,64 a
1 tevet ESTE etetett day tte ASK Ke
Magnesia setén ngékeki 0,10 c
IRÉN E (Es LR te e RSÉM L 0,002 a
Phosphor el ÉN OBB ! 0,23 a
Izzitási veszteség — ... ... 10.14.
99,392 J.
Vaskövek Lunkaszprie-ről :
II III IV Vv
S VASOXYÁG 18 KEDMMÉBN YE SZOT 24,29 29,16 25.84 2941
Megfelel vasnak — ... -.- --- 14,22 17,00 2041 18,09 20,59
Vasérczek Petrósz-ról :
vasoxyd VAS
I. Maenetit-..! —- ---. 89564 62,76
TEA ámnonit ue 95,14 66,61

Vasércz Kudobanja-ról (magyarországi hely-e ez? Ref.) tartalmaz 37,609/
vasoxydot, megfelel 26,3390o vasnak, továbbá 18,3190 mangant. ú JE

Vasércz Vaskóhról, tartalmaz: 76,040o vasoxydot, mely 53,2190 vasnak
felel meg.

Vasérczek Karpinyaszáról :

vasoxyd vas
I. Tiszta mágnesvaskő Be epe s sat sa ek ELNDOJD 69,13
II. Mágnesvaskő részben barna vaskővé változva .. 95,80 67,06
III. Tisztátalan mágnesvaskő A sar lgga szé BT SE e 210) 62,66
IV. Az érczek mellékkőzetei (Beslettgestein) ( (ökibozztk) 28,50 19,95
E) Chromérczek. Chromvaskő Orsova környékéről : J.
chrom-oxyd
843: Vt nee RegMk [22 30,209/0
Dász s az o (DI20 E.

F) Kénérczek. Pyritek Szitány- és Kebesdről (az eredetiben van Sytani und
Kebest ; vagy nem magyarországi helységek volnának ezek ? A helységnévtárban
:Szitány és Kebesd van! Ref.) :

Szitány Kebesd
Kén 90/-okban ... ... 50,21 46,90.

IRODALOM. 271

V. Meszek, dolomitek, magnesitek és márgák.

Ca COs ! Mg COs Vasoxyd ési] Oldhatlan

Lelethely agyagföld / maradék
százalékok
Sainicza ? Magyarország... --. 0-2 --. 62,36 212 4,70 2950
:( Véghles (Dolomit) — 2. 00. 2-2 50,30 ] 4003 1,72 6,72
Márga Temesvár környékéről :
IKÖVASAVI 2 zza 51 160
"Vasgonydiui 2899 Be 4,58 a
Agyagföld... .. .. 1146a
IMTÓézeerz seg tt b 10,08 a
MagHeslAr sz 4. EDIT e
Ka tesz e pe ezégtte 1,47 a
Natron lt a ZIADYE
Izzitási veszteség .. 1280c
99,699/0

VI. Festékföld.

Alsó-Meczenzéfről, tartalmaz: 13,309/0 vasoxydot és 1,30 mangant.
Loczza JózsErF.

(37.) LEsGYEL BÉra: A természetes és mesterséges ásványvizekról. (Magyar
Chemiai Folyóirat. Budapest, 1895. I. köt. 10. I.)

Szerző azon kérdéssel foglalkozik, vajjon a természetes ásványvizek és mes-
terséges utánzatok azonosaknak tekinthetők-e, tekintve azt, hogy az ásványvizek
analysise nem teljesen tökéletes, mert az igen csekély mennyiségü alkotórészeket
nem is szokás, vagy alig lehetséges meghatározni, továbbá lehetnek a természetes
vízben ez ideig még ismeretlen elemek is; végül mert csak a vízben foglalt alkotó-
részek ionjainak mennyiségét határozzuk meg és nem azt, hogy ezen ionok
milyen sókból származnak.

A meghatározott alkotórészeknek sókká való combinatiója bizonyos mér-
tékig az elemző önkényétől függ. A mesterséges ásványvizekben rendszerint több
a szénsav, a mi a chemiai egyensúlyra befolyással van. Nem ismerjük, hogy a ter-
mészetes ásványvíz minő geologiai viszonyok között, minő hőmérsék és nyomás
mellett képződött.

Ezen okok valamint a gyártásnál előjövő egyéb körülmények és fertőzések
miatt, szerző kimondja, hogy a természetes ásványvízek és mesterséges utánzatok
chemiailag nem tekinthetők azonosaknak ; hasonlóképen a kereskedésben kapható
sókeverékekből előállított ásványvízutánzatok sem lehetnek identikusak a termé-
-szetes ásványvízekkel. K. 5.

272 IRODALOM,

(38.) BucHBöck GuszráÁv : A topliczai ásványviz chemiai analysise. (Magyar
Chemiai Folyóirat. Budapest, 1895. I. köt. 20. 1.)

BucHBöck Gvuszráv Torda-Aranyos megyében levő topliczai fürdőnek a
női fürdő forrás vizét Dr. THaw KáRorv tanár megbízásából és vezetése alatt
analysálta a szokott elemzési módszerek szerint. A forrásnál szükséges elő-
munkálatokat Miro Aporr dr. körorvos végezte. A víz tiszta, színtelen szag-
talan, kémhatása semleges s beszárításkor lúgos maradékot hagy. A forrás
hőmérséke 26,2" C.

A meghatározott alkotórészeket a szokásos módon sókká csoportosítva
1000 g vízben van :

Calciumhydrocarbonat — Ca (HCO,)a .-- -.-- 0,7254 g
Magnesiumhydrocarbonat — Mg (HOO,), 0,2780 c
Natriumhydrocarbonat —Na HCO, 0,1262 a
Calciumsulfat — CaS0, szele set "000834
Kaliumchlorid — KCIl Szosggt sál SZWA B 0,0333 a
Natriumchlorid — NaCl rt sjatáa szgk té én ÜL AJOTE
Tithiumehloria él aszalt aki 0,0073 a
Ferrohydrocarbonat — Fe (HCO3)a -.. ... 00047 a
Aluminiumhydroxyd — Al ún SZERVES 0,00097 a
Kovasav — 310, vagas Eg KORL

Stronanmvegyületek esést ő fáMNet tk eten Sa csekély nyomok
Jödloks ÉL Leeegszágezzím ÉN szart ie tát a (
Bórsav.-- -- öhelgé ér nyomok

Szabad séndioszdt s Ez SG0NT etek assa 054906

A vízben oldott alkotórészek összege ő... 2,1779 g.

Az oldott szabad CO, térfogata — 278,63 k. c. Ezen vizsgálat alapján a
topliczai vizet a földes sós savanyúvizekhez lehet sorolni és mintegy átmenetet .
képez a szántói és gleichenbergi Constantin-forrás között. Küss

SUPPLEMENT

FÖLDTANI KÖZLÖNY

XXVI. BAND. 1896. JULI[—OKTOBER, 71—10. HEFT.

DIE ENTWICKELUNGSGESCHICHTE DER UMGEGEND DES
KANYAPTATHALES.

Von
JULIUS SÓBÁNYI.Y

(Mit einer geol. Karte und einer Tafel).

In Oberungarn ist zwischen den Flüssen Sajó und Hernád senkrecht
auf die NS Richtung derselben ein breites Thal, das Thal der Kanyapta,
eingezwángt. Die Flüsse Torna, Bodva und Ida laufen in demselben zusam-
men; an seiner Ostgrenze wieder grub sich der Hernád sein Bett. Diese
Flüsse nahmen mit der Ablagerung ihrer Alluvionen in verschiedener Art
und Weise an dem Aufbau der Umgebung des Beckens Theil. Ein üusserst
eigenthümliches Beispiel bietet in dieser Hinsicht der Fluss Ida, der sich
in zwei Theile spaltend zwei Flüssen, dem Hernád und der Sajó tribut-
pílichtig wird.

Eine interessante Frage bildet die Bifurcation der Ida und mit dieser
im Zusammenhange auch die Entstehungsgeschichte des Plateaus von
Enyiczke und des breiten Kanyaptathales.

Da ich mir betreffs dieser Punkte Aufklárung versechaffen wollte, so
hielt ich mich im Monate Juli und August des Jahres 1895 fünf Wochen
lang in der Umgebung des Thales der Kanyapta auf.

Ich will auch hier allen den Herren, die mir wáhrend meiner Reise
in üusserst zuvorkommender Weise entgegen kamen, meinen innigsten
Dank aussprechen; insbesonders bin ich aber Herrn Universitütsprofessor
Dr. Lupwrig v. Lóczy, der mir bei der Aufarbeitung meines Materiales mit
Rath und That beistand, und mich auch vor meiner Excursion mit
Rathschlügen versah, zum Danke verpflichtet.

Das fragliche Gebiet wurde zuerst von den Wiener Geologen FoET-
TERLE, Worr und Srug begangen, aufgenommen und veröőffentlichten sie
darüber folgende kleinere Publicationen :

F. FoETTERLE : Reisebericht über das Gebiet zwischen Forró, Nagy-

x Vorgetragen in der Sitzung vom 8. Jánner 1896. (Im Auszuge mittgetheilt.)
Földtani Közlöny, XXVI. köt. 1896. 18

274 J. SÓBÁNYI:

Ida, Torna, Szalócz, Trizs und Edelény. — Verhandlungen der k. k. geolo-
gischen Reichsanstalt. Wien. 1868. pag. 276.

F. FoETTERLE: Vorlage der geologiscehen Detailkarte der Umgebung
von Torna und Szendrő. — Ebd. Wien, 1869. pag. 147—148.

H. Worr: Das Kohlenvorkommen bei Somodi und das Eisenstein-
vorkommen bei Rákó im Tornaer Comitate. — Ebd. pag. 217.

D. Srux : Bericht über die geol. Aufnahme der Umgebung von Schmöl-
nitz und Gölnitz. — Jahrb. d. k. k. geol. Reichsanstalt Wien. XIX. p. 385.

Herr Universitátsprofessor Dr. L. v. Lóczy excurirte in der Umgegend
von Somodi und studirte das dortige tertiáre Kohlenvorkommen; bei der
Beschreibung der oligocánen Kohlen verwendete ich auch seine mündlichen
Mittheilungen.

Aus der folgenden Arbeit von Prof. Dr. Mokrrz SrauB: cA Kir. Ter-
mészettudományi Társulat tőzegkutató bizottságának működése 1892-ben,
nahm ich den Bericht von Dr. A. MÁGócsy-Drerz über die im Kanyapta-
thale vorkommenden Torfablagerungen in Betracht.

Ferner benutzte ich noch folgende Arbeiten :

Livius MADERSPACH: Magyarország vas- és érczfekhelyei. — Buda-
pest, 1880. I

JOSEF STÜRZENBAUM: Kössener Schichten bei Dernő im Tornaer Co-
mitate. — Földtani Közlöny. Budapest, 1879. IX. Jahrg. S. 287.

Bei der Aufnahme erwies sich auch die Begehung des Torna- sowie
.des Hernádthales von Kassa bis Hidas als nothwendig. Das fragliche Ge-
biet erstreckt sich also auf zwei Kartenblütter der Generalstabskarte
1: 75,000 und zwar auf Zone II./Col. XXIII. und Zone II./Col. XXIV.

Am Aufbau der Umgebung des Beckens nehmen Gesteine der archüi-
sechen, mesozoisehen und künozoischen Zeit theil.

Ich will nur noch bemerken, dass ich keine geologisehe Detailauf-
nahme vollführte, sondern nur einzelne ins Gebiet der dynamischen Geo-
logie, also auch der physikalischen Geographie gehőrende Fragen aufzu-
klüren versuchte, wobei ich natürlich von geologischer Grundlage aus-
gehen musste. Dies möge bei der Beurtheilung der Arbeit als Richt-
schnur dienen.

1. Gesteine der arehdáischen Gruppe.

Die Gesteine der archáischen Gruppe werden durch Glimmer-
schiefer und Granit vertreten. Die Glimmerschiefer begrünzen den
nördlichen Theil des Gebietes. Die allgemeine Streichungsrichtung
ist WO und fallen die Schichten unter 40—8097 in südlieher Rich-
tung ein. Das Gestein ist stellenweise sehr guarzháltig, so bei der
Einmündung des Csermely-Thales, bei Kassa und in der Umgebung

DAS KANYAPTATHAL. 975

-von Ober-Metzenseifen. Die Farbe des Ouarzes ist sehr verschieden. Es
giebt auch wasserhelle, meistens ist er aber durch Eisenverbindungen
verschieden gefárbt. Oft ist der Ouarz ganz von Glimmerbláttehen umhüllt.
Hie und da wird der Glimmerschiefer phyllitartig und zeigt dann eine
ruhigere Lagerung.

Der Glimmerschiefer enthült auch die werthvollen Hisen- und Silber-
-erze liefernden Erzgünge. Dieselben besitzen ebenfalls ein WÖ-liches
:Streichen. Nach Livius MapERsPAcH kann man 3 erzführende Züge unter-
-seheiden: 1. Den Cowxsranrra-ZuG, der sich vom Swalbenhübl bis zur
Kalten-Rinn ; 2. der Eisenzechener Zug, welcher sich von Stoósz bis zum
Rudnoker Bad erstreckt. Der 3. befindet sich südliech von Unter-
Metzenseifen.

Nördlieh von Ober-Metzenseifen liegt die Lucia-Grube. Hier wurden
1891 zwei Schüchte angeteuft. Die Lagerung des Siderit im II. Schachte
zeigt die Abbildung 1. (M. s. auf S. 195 d. ung. Textes. 1. Glimmerschiefer.
2. Weisser Thonschiefer. 3. Schwarzer Schiefer. 4. Siderit. 5. Ouarz, in
dem Pyrit, Chalcopyrit, Malachit, Azurit und WFahlerze eingesprengt
sind.) Der eine verschiedene Müchtigkeit besitzende Sideritgang ruht
auf einer dünnen weisslicechen Thonschichte; seine Michtigkeit betrügt
stellenweise bis 12m, im Allgemeinen schwankt sie aber zwischen
4—8 m ; er wird von (uarzadern durchkreuzt, in deren Höblungen man
Pyrit, Chalkopyrit, Malachit, Azurit und Silbererze findet. Interessant ist
es, dass man früher den Bergbau nur der im Ouarze vorkommenden
Kupfer- und Silbererze und nicht des Bisens wegen betrieb. Die Bisenerze
kamen einfach auf die Schutthalde.

Zwischen den Schichten und Spalten des Glimmerschiefers sickert
reichlich Wasser, das den Glimmer angreift, wodurch derselbe steatit-
.artig wird.

Spuren früheren Bergbaues finden sich auch. So am Fusse des Borzó
genannten Gelöndes und oberhalb Jászó-Ujfalu.

Der Granit tritt südlieh von Kassa am Galgenberge zu Tage. Ausser-
:dem kann ich erwühnen, dass am Fichtenhübel ein üusserst feldspatharmer,
dunkelgefárbter Gneiss vorkommt.

2. Gesteine der palüozoiscehen Gruppe.
Bildungen der carbonischen Zeit.
Diese Bildungen kommen SW-lieh von Metzenseifen am Szarvaskő und

im südliehsten Theile meines Gebietes, amlinken Ufer der Bodva, am
"Osztramos-Berg vor. W-lieh von Szarvaskő bis nach Dernő bedecken die

18t

276 J. SÓBÁNYI

carbonischen Sandsteine ein grosses Gebiet. Hierüber kann ich jedoch nicht
weiter sprechen, da diese Gegend schon ausserhalb des Kreises meiner
Untersuchungen füllt.

Die carbonische Insel, welche der sich aus den pontischen Ablage-
rungen erhebende Osztramos bildet, habe ich untersucht. Es kommt hier
ein weisser krystallinischer Kalkstein vor, in welehem auf der Westseite des
Berges Brauneisenstein eingelagert ist. Der carbonische Kalk des Oszt-
ramos fállt unter 607 NW ein. Der carbonische Kalk und Ouarzit des.
Szarvaskő zeigt dagegen ein entgegengesetztes Verhalten, so dass die meso—
zoischen Ablagerungen in einer Mulde eingelagert erscheinen.

3. Gesteine der mesozoischen Gruppe.
Triadisches System.

Werfener Schiefer. Das unterste Glied der triadischen Ablagerunger
bilden ein feinblátteriger Sandstein und Werfener Schiefer. Dieselben befin-
den sich im westliehen Theile meines Gebietes. Ihren östlichsten Auslüufer
finden wir am Fusse des Berges Felsőhegy und am Berge Nagy-Váradhegy. Von
hieraus können wir sie mit wenigen Unterbrechungen unter dem Muschel-
kalke und den oberen Triaskalken auffinden. So bilden sie am nördlichen.
und südlichen Abhange des Felsőhegy eine bald schmülere, bald breitere-
Zone, welche sich bei Almás, Körtvélyes und Jablonca bedeutend erweitert ; :
ebenso können wir sie bei Derenk, Szögliget und Szilas auffinden Am linken.
Ufer der Bodva treten sie bei Szt.-András und Bodva-Lenke zu Tage. Ihre
Lagerungist üusserst wechselvoll. Im Thale von Winkely fallen sie unter
30" gegen SW ein, bei Görgő unter 907 gegen S, bei Almás betrágt das
Verfláchen 507 NW, ober Hárskut 109 NO und westlich von Szögliget
am Fusse der diluvialen Terrasse 107 N.

Die im Torna- oder Almás-Thale sich flachwölbenden Kuppen beste-
hen höchst wahrscheinlich auch aus diesem Gesteine, so dass dasselbe ein
tektonisches Thal des Werfener Schiefers bildet, welches seine Entstehung
einer W-lich verlaufenden Dislocation verdankt.

Kalksteine.

Die Sandsteine und Schiefer der unteren Trias bedecken müchtige-
Kalksteine. Sie sind meistens üusserst arm an Versteinerungen. Sie
sehliessen sich den Werfener Schiefern auf das engste an und wurden da-
her, sowie in Anbetracht ihres petrographischen Charakters als triadisch.

DAS KANYAPTATHAL. 277

erklürt. Auf Grund der petrographischen Beschaffenheit können wir
drei Typen unterscheiden, und zwar :

1. Dunkler, bituminöser, diehter Kalk mit weissen Calcitadern. Er
ist zu unterst gelagert und dürfte dem Guttensteiner Kalke entsprechen.
Er kommt W-lien von Jászó amrechten Ufer des Tapolcza-Baches,
dann am Berge Széplány und im Rudnoker Bache zum Vorschein. Auch
können wir ihn im Gebiete zwischen dem Szádellőer und Ajer Thale be-
obachten. Bei Zsarnó ist er besonders dicht und wird zu industriellen
Z/wecken (Tischplatten) verwendet.

2. Röthlich-grauer, dichter Kalkstein mit Eisenoxyd-Adern. Er ist
gewöhnlich direct dem Werfener Schiefer aufgelagert. Er kommt am Fusse
des Plateaus von Szilicze und des Felsőhegy vor. Auch bildet er die
Spitze der aus dem Almásthale hervorragenden Hügel. Stellenweise ist er
dolomitisch. Dieser Kalkstein nimmt die Mitte zwischen den drei Typen ein
und dürfte dem Muschelkalke entsprechen.

Gegen oben zu gebt er allmülig in das 3. Glied, in einen grauen Kalk-
stein über. Derselbe besitzt auf unserem Gebiete die grösste Ausdehnung.
Er bedeckt das Sziliczeer Plateau und verzweigt sich von hier aus in zwei
Richtungen. Der nördliche Zweig wird gegen das Thal von Szádellő zu
immer schmöler. Von hier aus erweitert er sich wieder.

Nördlich von Felsőhegy kommt dieser Kalkstein nurin einzelnen
Inseln vor. Besonders berühmt ist das Vorkommen am Sanhegy bei Dernő,
WO ÖTÜRZENBAUM eine üusserst interessante Fauna fand, die in neuerer
Zeit von BITTNER und Mossisovicn bearbeitet wurde. Es ist dies eine Kösse-
ner Fauna, jedoch kommen mit typischen Kössener Formen auch solche
des unteren und oberen Dachsteinkalkes vermengt vor, so dass die Fauna
eigentlich eine Kössener cColonies reprásentirt, die wahrscheinlich in etwas
álteren Schichten vorkommt.

3. Über diesem Kalke folgt ein Megalodus-führender grauer Kalk-
stein, der also dem Dachsteinkalke angehört.

Im östliceh vom Szádellőer Thale liegenden Theile des Kalkplateaus
können wir grössere Dislocationen nachweisen. Die Tháler, welche das
Kalkplateau um Szádellő durchgueren, besitzen zweierlei Richtungen :
eine OW- und eine WS-liche. Am auffallendsten ist die das Szádellőer
und Ájer Thal verbindende Schlucht, die sich lüngs einer WÖ-lichen
Verwerfung befindet. In ihr kommen der Guttensteiner Kalk und Werfener
Schiefer zum Vorschein. Am Südrande der Schlucht ist das Niveau des
Kalkplateaus niederer als am Nordrande, was auf eine verticale Ver-
schiebung hinweist. In der Richtung dieses Thales treffen wir weiter
westliceb das Winkely-Thal, östlieh aber das Miglinczer Thal an,
welches nach Somodi führt. Da diese Thüler mit der erwáhnten Schlucht
im engsten Zusammenhange stehen, so können wir voraussetzen, dass sie

278 J. SÓBÁNYI:

einst Spalten bildeten, die das Wasser spüter bedeutend umgestaltete und.
modificirte.

Unter den NW—SÖ-lieh geriechteten Thülern ist das Szádellőer
Thal das schönste. Der untere Theil ist bis zum Winkely-Thale eine
wahrhaftig wunderbare Schlucht des Szár-Baches. An beiden Seiten kön-
nen wir im Kalkstein zahlreiche parallele Spalten und Brüche beobachten.
Der Kalkstein zeigt hier keine schichtenartige Structur, jedoch zeigen die-
Spaltungsíláchen ein mit dem Streichen des Kalkplateaus übereinstimmen-
des Verhalten, nömlich ein WÖ-liches Streichen und einen N-lichen Hin-
allswinkel von 659.

Die Kalke des Berges Felsőhegy erreichen eine Höhe von 600 m,
wahrend auf der anderen Thalseite die Kalksteine alle unter 600 m bleiben.
Die Kalksteine des Kis-Erdő haben sich also gesenkt. Besonders diese
Erscheinung bestátigt also die Annahme, dass hier eine verticale Verschie-
bung vorliegt und dass die Entstehung des Thales mit einer Verwerfung im.
Zusammenhange steht. Jedenfalls wurde seine ursprünglieche Gestalt durch
den Szár-Bach bedeutend modificirt.

Über das Thalvon Áj lásst sich nichts Bestimmtes aussagen. Wahrschein--
lich ist auch dieses ein tektonisches Thal, das durch die Erosion bedeutend
umgeündert wurde. Von Áj an ist der Thalboden mit Kalktuff bedeckt,
der malerische Terrassen bildet.

Ausser den sich auf der Oberfláche verrathenden Spalten ist der Kalk-
stein von zablreichen, weniger auffallenden Klüften durchsetzt. Darauf
weisen auch die zahlreichen Höhlen und unterirdiscehen Wasserlüufe hin.

Höblen befinden sich oberhalb Jászó am Szépleányhegy, im Szádellőer
Thale, am Fusse des Nagy-Hollókő, im Ájer-Thale W-lich von Falucska und
im Miglinczer Thale neben dem Bade von Somodi. Diese Höhle eröffnete der
Rosenauer Bischof, GEoRG ScHoPPER im Jahre 1889. Früher befand sich
10 m über der Öffínung der Höhle eine starke Ouelle, die bei der Auf-
sehliessung derselben versiegte, und jetzt ihr entströmt.

In der Höble befinden sich schöne Stalaktite. Der untere Theil der-
selben verbreitert sich und verleiht ihnen ein pilzfőrmiges Aussehen..
Bemerkenswerth ist das Fehlen von Stalagmiten. Wahrscheinlich war
die Höble einst, wenn auch nicht immer, so doch periodisch bis a—b
(M. s. Abbildung 2 auf S. 205 d. ung. Textes. Die Höble beim Bade
Somodi. 1. Triaskalk. 2. Kalkincrustirung. 3. Stalaktiten) mit Wasser
erfüllt, welches die herunterfallenden Tropfen mit sich fortriss und zugleich
die Stalaktiten sich an ihrem unteren Ende auszubreiten zwang. Ich
verfertigte von der Höhle mittelst Compass einen Plan, den ich in der
Abb. 2 vorlege.

Wir können hier übrigens noch eine ganze Anzahl von Gewüssern:
aufzühlen, die vermöge ihres grossen Wasserreichthums alle auf einen:

DAS KANYAPTATHAL. 279

unterirdisehen Lauf hinweisen. S0 eine Ouelle bei Somodi, am Fusse des
Dályontető, und der Bérespatak, welcher sich in den Somodi-Bach er-
giesst. Dies alles weist darauf hin, dass sichim östlichen Theile des Kalk-
plateaus zahlreiche Verwerfungen befinden műssen.

Ausserdem muss ich noch erwáhnen, dass wirauf unserem Gebiete
auch die Spuren einer Abrasion des tertiüren Meeres nachweisen können.
Diese Terrasse können wir ganz gut verfolgen. Von einer Linie aus, die wir
von Jászó bis Somodi ziehen, finden wir nach O zu ein theilweise mit
tertiüren Ablagerungen bedecktes Kalkplateau, das eine bedeutend tiefere
Lage einnimmt, als die bisher beobachteten. Der westlichste Auslüufer
desselben kommt im Thale des rudnoker Baches zum Vorschein. Hine
dasselbe Niveau behauptende Terrasse können wir auch auf der Strecke
Z7sarnó—Szt.-András und Szilas—Szögliget beobachten.

Nur muss ich bemerken, dass diese Terrassen keineswegs aus gleich-
mássig gelagerten Bánken, sondern aus zusammengewürfelten Kalktrüm-
mern aufgebaut sind. Auch konnte ich beobachten, dass zwischen ihnen
kleinere und grössere Abstünde vorhanden sind, die mit horizontal
gelagerten tertiáren Thonen und Schottern ausgefüllt sind, wie ich dies
westlich vom Cserebokorer Walde, aber auch an anderen Orten sehen
konnte. (M. s. S. 206 d. ung. Textes. Abb. 3. 1. Guttensteiner Kalk,
dessen Höhlen mit Kalkinerustationen ausgefüllt sind. 2. Grauer Kalk-
stein, der in seinen Spalten mit Bolus ausgefüllt ist. 3. Kalksteinbreccia.)

Auch die sich aus dem Almásthale erhebenden Kuppen weisen auf
eine Abrasion hin, wie denn auch die carbonische Insel des Osztramos nur
dadurch sichtbar werden konnte, dass die jüngeren Ablagerungen wegge-
tragen wurden.

4. Gesteine der künozotschen Gruppe.

I. Oligocánes System.

Auf der Terrasse von Jászó-Debrő befindet sich ein Kalkconglomerat,
welches zuerst von Professor Lóczy cartirt wurde. W-liech von Somodi am
Hügel Köszörüs traf er Süsswasserkalk an. Zwischen diesen beiden
Gesteinen befindet sich ein Thon, Mergel und Kohlenflötze enthaltender
Sehiehtencomplex, welcher reichliche Versteinerungen enthült. Sehon WoLr
erwáhnte diese Flötze, jedoch lagern dieselben nach ihm über dem Con-
glomerate und würden ein miocánes Alter besitzen ; Professor Lóczy consta-
tirte jedoch, dass diese Flötze sammt dem Süsswasserkalke unter dem
Conglomerate lagern und auf Grund ihrer Versteinerungen dem Oligocön
angehören.

280 J. SÓBÁNYI:

Das Material des Kalkconglomerates bildet durch Hisenoxyd, Alu-
miniumoxyd und Calciumcarbonat zusammengekitteter Kalkstein. Dieses
Gestein fállt gegen S ein. Sein Liegendes bildet am rechten Ufer des Sór-
Baches ein röthliche Kalkconeretionen entbaltender, fester rother Thon. Am
Fusse des Gyurtető aber und bei Jászó-Debrő lagert es unmittelbar auf
dem Triaskalke. Die Kalkstücke sind oft abgerundet, jedoch finden sich
auch solche mit scharfen Kanten, die dann eine richtige Breccie bilden. Im
erstern Falle kann kein Zweifel obwalten, dass sie durch fliessendes Wasser
hergebracht wurden, die Breccie hingegen entstand an Ort und Stelle in
Folge des Wellenschlages, dem die Jászó-Debrőer Terrasse ihren Ursprung
verdankt.

Im Conglomerate kommen keine Ouarzschotter vor, was darauf hin-
weist, dass seine Bestandtheile der náchsten Umgegend entstammen.

Wenn wir die orographischen Verhültnisse betrachten, so können wir
constatiren, dass sümmtliche Thüler des Felső-Erdő sammt dem Miglincz
Thale alle dorthin münden, wo wir das Kalkconglomerat am meisten ent-
wickelt sehen ; es liegt daher die Vorauszusetzung nahe, dass diese Thüler
zur Zeit des Oligocöns entstanden sind.

Bei Jászó am Berge Szépleány konnte ich beobachten, dass die Breccie
"die im Kalksteine befindlichen Klüfte ausfüllt, was beweist, dass ihre
Entstehung mit den Dislocationen des Kalksteines im Zusammen-
hange steht.

In der trichterförmigen Mündung des Ájer Thales ist der Süsswasser-
kalk constatirt, jedoch fehlt das Conglomerat. Die estuariumartige Mün-
dung des Ájer Thales bestand also auch schon im Oligocán und wir müssen
voraussetzen, dass sich der Meeresboden hier plötzlich senkte, und von
den oligocánen Ablagerungen dann in betráchtlicher Dicke ausgefüllt
wurde.

Der Süsswasserkalk des Hügels Köszörü fállt unter 289 gegen W ein ;
gegen O zu ist er schieferartig und enthült Pflanzenreste; SÖ-lieh ist er
voll mit den Steinkernen kleiner Planorbis-Arten und fállt unter 50—52"
gegen 0 ein.

Wo der Weg von dem Bianka-Stollen gegen das Bad von Somodi
führt, sind der Süsswasserkalk und die Kohlenflötze in eine Verwerfung des
Triaskalkes hineingedrückt und stark gestört.

Der unter dem Kalkconglomerate befindliche Schichten-Complex von
Thon, Mergel und Koble ist neben der BEisenbahnstation in einem Schurf-
stollen, im Bohrloche Nr. V und im Bohrloche Nr. VI künstlich aufge-
sehlossen. Die Stelle dieser Bohrlöcher ist in der Karte eingezeichnet.

Der Leitschacht der Somodier Grube ist 90 m tief. Die horizontalen
Stollen zweigen in 40, 60 und 90 m Tiefe von ihm ab. Dieselben gehen
dem Streichen der Flötze in der Richtung von 13—14 h parallel.

DAS KANYAPTATHAL. 281

Die im Abbau befindlichen Flötze fallen gegen 080 ein und sind
durch zablreiche NW—SÖ geriehtete Verwerfungen gestört. Entlang
derselben sind die südlichen Theile der Flötze gegen O verschoben. Gegen
550 nehmen die Flötze ein Ende, zerreisen und sind wahrscheinlich gegen
die Tiefe hin verschoben.

zAuf der ausgebrannten Halde des Bianka-Schachtes fand Professor
Lóczy in dem zwischen bituminősen Thonen befindliehen bituminösen
Kalkmergel und in den harten sandigen Thonstücken folgende Versteine-
rungen : Melanopsis Hantkeni Horm., Paludina (Vivipara) soricinenas
NouvLer, Leptoponia AFF. incornatum SANDBERGER.

Die oberste Schichte der Bohrlöcher bildet verschieden műchtiger
Humus, unter dem man die Ablagerungen der Bodva, aus Ouarz und
Glimmerschiefer bestehenden Schotter vermengt mit Sand, vorfindet. Im
VI. Bohrloche kommt unter der Schotterlage grober (uarzsand vor und
ist von derselben durch eine Lehmschichte getrennt.

In dem Schurfstollen neben der HEisenbahnstation befinden sich
drei übereinander liegende grobe Ouarzsand-Lagen, die auch durch gelbe
Lehmsechichten getrennt werden. Diese Schichten können, da sie ein Re-
sultat der Flusswirkung darstellen, als diluvial und alt-alluvial betrachtet
werden. Unter den diluvialen Schichten befinden sich in allen drei Bohr-
löchern mit Sand abwechselnde bunte Thonlagen. Da diese Ablagerungen
sich im östlicehen Theile unseres Gebietes auf einer grossen Strecke und in
grosser Máchtigkeit vorfinden und dieselben durch die Wiener Geologen in
die pontische Stufe eingereiht wurden, so können wir auf Grund der
Analogie auch die bunten Thonscbichten der Bohrlöcher den pontischen
Ablagerungen zuzüblen.

Unter diesen Schichten kommen sowohl im V. als auch im VI. Bohr-
loche nur untergeordnet Thone vor. Die Lagen bestehen vorwiegend aus
Schieferthon, Kohle, Sandstein, Kalksteinschotter, Kalkconglomerat und
Mergel. Ihr Liegendes bildet im Borloche Nr. VI Süsswasserkalk.

II. Pliocánes System.

Fontische Stufe. Die Schichten dieser Stufe weisen die grösste
oberfláchliche Verbreitung auf. Sie bedecken am linken Ufer der Bodva von
Metzenseifen bis Jászó, von Jászó an aber an beiden Ufern die ülteren
Ablagerungen. Die nördliche Grenze der pontischen Ablagerungen bildet
der Glimmerschieferzug der Zsaba skl. und Biela skl.; im Süden erstre-
cken sie sich bis zu den im Kanyapta-Thale gelegenen Ortschaften Gross-
und Klein-Bodolló, Csécs, Szeszta und Nagy-Ida. Als östliehe Gránze können
wir die am Enyiszkeer Plateau befindliche Strasse zwischen Kassa uud
Nagy-Ida betrachten. Auch an der südlichen Seite des Kanyapta-Thales

982 J. SÓBÁNYI:

bedecken diese Schichten bei Zsarnó, Horváthi, Hidvég-Ardó, Szt.-András
die abradirten Trümmer der Triaskalke.

Die pontischen Ablagerungen bilden verschieden gefárbte Thone,
Sande und Schotter, die mannigfaltig miteinander abwechseln, Abbildung 4
(M. s. a. 5. 211 d. ung. Textes) führt uns den geologisehen Aufbau der zwi-
schen Hatkócz, Semse und Kis-Ida befindliehen Hügellandschaft vor. Bei
Kis-Ida bedeckt die Höhe Geröll(1), von hier bis Semse finden wir aber nur
eckige Glimmerschieferstücke (2), welchemit gelbem Lehm(3) vermischt sind.
Bei Semse kann man in den Aufschlüssen der Báche, und bei Hatkócz in
den Gráben der Landstrasse unter der Schotterschichte gelbe und bláu-
lich graue Thone (4) beobachten, die dem Glimmerschiefer (5) auflagern. Die
Thonschiehten sind hier kaum einige Meter dick, nehmen aber gegen 5
immer mehr zu. Unweit von Pány sind am Fusse des Harangtető in einer
dicken gelben Thonlage kleinere und grössere Schotterlager eingebettet.
Die Ouarzschotter umgibt Hisenoxydhydrat, welches sie zu einem festen
Conglomerate verkittet. Dieser gelbe, eisenoxydreiche Thon wurde früher
zur Verfertigung von Farben benutzt.

Die das Hangende oder Liegende der Ouarzschotterlagen bildenden
Thon- und Lehmscehichten sind überhaupt auf dem ganzen Gebiete mebr
oder weniger roth oder gelb gefárbt. Dies rührt daher, dass die Ouarz-
sehotter reichlich mit Pyrit und Markasit imprágnirt sind.

Wo das Eisenoxyd in besonders grosser Menge vorhanden ist, dort
verkittet es auch die Sande zu einem chocoladefarbigen Sandsteine.

In der Umgebung von N.-Ida, Ferenczpuszta und Dobogópuszta
bedeckt die Höhe der Hügel Sand. Unter demselben kommt in den Auf-
sehlüssen der Büche überall gelber Lehm zum Vorschein.

Im nördlichen Theile des Gebietes treffen wir zu oberst Schotter an,
welcher aber auch in den tiefern Thonlagen vorkommt. Im südlichen
Theile sehen wir hingegen die Sehotter nur oben, wüáhrend sich unten
máchtige Sand- und Thonlagen befinden. Die miüchtigen Sand- und
Thonlager des südlichen Theiles weisen auf eine in der Nühe des Strandes
erfolgte Ablagerung hin, da sie keine linsenförmige Ausbildung besitzen ;
die nördlichen Gebilde hingegen verdanken ihre Entstehung entschieden
der Flussthütigkeit.

Dies beweist übrigens auch der Umstand, dass wir diese Schichten
im Thale der Ida, des Hernád und der Bodva am meisten entwickelt
finden.

Die Spitze des pontischen Delta der Ida befindet sich bei Hilyó.
Bei Bukócz erweitert sie sich fücherförmig und bildet die Hóraerdő,
Füveserdő und Hrast genannten Zweige. Der kürzeste ist der Hóraerdő,
der Füveserdő ist etwas lünger; am weitesten erstreckt sich der Hrast.
Wenn wir nun an das rechte Ufer der Ida übergehen, so bildet der Schutt-

ká kíbntn

DAS KANYAPTATHAL. 283

kegel den Ortoviskatető, aus dem südlieh ein immer mehr verflachendes
Plateau in das Kanyapta-Thal reicht. In dieser Reihenfolge werden die
einzelnen Zweige des Deltas auch immer niedriger, so dass wir vorausse-
tzen dürfen, dass die Ida zuerst den nördlichen Theil ihres Delta, welcher
zugleich der höcbste ist, ausgebildet hat. Von hier aus musste sich die [da
in Folge der Neigung, der das Liegende der pontischen Scbichten bilden-
den Glimmerschiefer immer mehr nach S bewegen. Dieses Gestein kommt
nördliech im Bache Miszloka zum Vorschein, wáhrend es südlieh bei der
Dobogópuszta in einem artesischen Brunnen auch in 75 m Tiefe nicht
erreicht wurde.

Im Thale der Bodva finden wir auch gegen N zu michtigere
Schotterablagerungen.

Endlich bietet das Terrain der Büche Rudnok und Vidu ganz
eigenthümliche Verháltnisse dar. Hier befinden sich die Thon- und Lehm-
ablagerungen unmittelbar dem Glimmerschiefer aufgelagert, wührend
wir sie an anderen Orten erst über Sand und Schotter finden. Diese Thone
lagerten sich in dem ruhigen Wasser ab, das zwischen dem Delta der Ida
und der Bodva floss. Die Thonscbichten bedeckt kleiner Schotter, den
die Báche von der Zsaba, Holiczka und Biela skl. brachten.

Den eigenthümlichen Verlauf der Büche Rudnoki und Vidu beding-
ten eben die orographisehen Verhültnisse, indem die Erhöhungen des
Ortoviska, Zsobrákerdő und Rószni das Gebiet derselben wie ein Wall
umsehlossen, wodurch auch die Scheidelinie gegeben war, die die Delta
des Ida und Bodva trennt.

Über die südlich befindlichen Ablagerungen kann ich wenig sagen,
da ich eher die östlich und südlieh gelegenen Gebiete durchforschen
műsste. Nur will ich noch erwühnen, dass die obgenannten Ablagerun-
gen das Becken der Kanyapta bis zu einer gewissen Tiefe ausfüllen, wie
dies auch die Tiefbohrungen bei Somodi beweisen.

Diluvium.

Bisber haben wir uns mit der grössten und auffallendsten Vertiefung
unseres Terrains noch nicht bescháftigt. Ich meine das Kanyapta-Becken.
Dasselbe bildet ein mit dem Almás-Thale zusammenhüngendes, gleich-
gerichtetes Thal, das vom Fusse des Sziliczeer Plateaus sich fortwáhrend
erweiternd bis zam Thale des Hernád reicht.

Die Streichungsrichtung des Thales ist WÖ-lieh, aber gerade
entgegengesetzt jener des Hernád- nnd des Bodva-Thales. Schon dies
weist darauf hin, dass bei der Ausbildung dieses Thales den Flüssen in
der Vergangenheit eine sehr untergeordnete Rolle zufiel. Der Hernád
fliesst jetzt am Ostrande des Thales und die Bodva durchkreuzt es in.

284 J. SÓBÁNYI:

der kürzesten Richtung und setzt ihren Lauf dann südlieh fort. Die
Gewüsser des Thales bestehen nur aus kleinen Báchen, wie der Torna,
Áj, Somodi, Korong und Ida, die das Thal mit ihrem Schutt aufschütten.

Was nun die Entstehung des Kanyapta-Thales betrifft, so habe ich
schon darauf aufmerksam gemacht, dass das Almás-Thal ein tektoni-
sches ist. Da das Kanyapta-Becken eine Fortsetzung desselben bildet,
so können wir voraussetzen, dass es auch schon zur Zeit des Almás-
Thales bestand. Die Bohrungen bei Somodi haben auch nachgewiesen,
dass in ihm die oligocánen, pontischen und diluvialen Ablagerungen die
Mulde ausfüllen. Es ist wahrscheinlich, dass wir es im Almás-Thale mit
einer Grabenversenkung der Werfener Schiefer zu thun haben. In diesem
Falle müssten wir auch im Kanyapta- Thale bis zum Hernád solche Graben-
versenkungen aufsuchen, in welchen die das Thal ausfüllenden Gesteine
vielleicht bis zur jüngsten Zeit hinuntersinken.

Als sich das Niveau des pontischen Meeres successive senkte, zogen
sich die Gewüsser natürlicher Weise auf die tieferen Stellen zurüek und
bildeten Seen und Teiche. Dass das Kanyapta-Thal im Diluvium ein See
war, dafür habe ich viele Beweise.

Die das Ufer unterwaschende Wirkung des Wassers konnte ich an
mehreren Stellen beobachten. Auf der Nordseite des Thales schützten
zwar die Schuttkegel der Bodva, Korony, Ida und anderer Büche vor dem
Unterwaschen, jedoch fehlen auch hier nicht die Spuren der einstigen
Strandlinien.

Der Abfluss des Sees befand sich wahrscheinlich am Südende des
Enyiczkeer Plateaus, wo die steilen Ufer des Hügels Haraszt auch auf
eine Unterwaschung hinweisen. Diesen Abfluss verstopíten dann die
Ida und Szakály mit ihrem Schutt.

Einen stündigen Abfíluss fand der See dann gegen SW in jener
Mulde, in der die Bodva auch heute fliesst. In der Umgebung der Báche
Szt.-Jakab, Juhász und Sas können wir beobachten, das die pontisehen
Ablagerungen gegen W hin abfallen und man kann annehmen, dass diese
Schichten im Diluvium sich bis zum Berge Alsóhegy erstreckten und so das
heutige Thal der Bodva ausfüllten, aber so, dass sie am Fusse des Alsó-
hegy eine Einsenkung zeigten, die der Bodva gewissermassen den Weg
vorzeichnete.

Auch besitzen wir Daten, dass das Becken noch in historiecher Zeit
mit Wasser erfüllt war. Es beweisen dies der im Almás-Thale befindliche
Nagy-tó (Grosse See) und der Kis-tó, (Kleine See) und PokoRwnY erwühnt,
.dass das Kanyapta-Thal noch um 1763 mit Wasser erfüllt war.

Im Ö-liechen Theile unseres Gebietes befindet sich zwischen der Ida
und dem Hernád ein Plateau, das wir nach der Ortschaft Enyiczke das
Enyiczkeer Plateau nennen. Dasselbe wird durch einen Höhenzug, der

DAS KANYAPTATHAL. 285

sich mit wenigen Unterbrechungen vom Kaschauer Galgenberg bis zum
Hügel Istendomb hinzieht, in zwei Theile, in einen W- und Ö-lichen getheilt.

Das ganze Plateau besteht aus drei Stufen. Die westliche erstreckt sich
von der Ida bis zu dem erwáhnten Höhenzug. Auf diesem befindet sich
die Bifurcation der Ida. Die Ida theilt sich unterhalb Kis-Ida in zwei
Theile; der rechte Arm behüált den Namen und ergiesst sich in die
Bodva, der linke hingegen wird dem Hernád tributpflichtig. Diese Bifur-
cation befindet sich auf einem alten Schuttkegel der Ida, auf dem man
noch zablreiche alte Wasserláufe nachweisen kann, die ich auf der Karte
punktirt habe. Sie convergiren gegen N und divergiren gegen S, wo
sie in eine Vertiefung in den Feketeerdő führen. Der nördliche Theil
dieser westlichen Hülfte des Plateaus besteht auch aus Gerölle, das viel-
leicht der Miszlóka-Bach ablagerte. Was die Lagerungsverhültnisse
betrifft, so finden wir im Allgemeinen zuerst Ouarz- und Phyllitschotter,
sowie Glimmerschieferstücke; darüber ist gelber Lehm und Thon gela-
gert, der den pontischen Schichten entstammt und dem entsprechend
am Fusse der Berge müchtiger ist als weiter weg davon.

FoETTERLE erwühnt, dass die von W kommenden Flüsse wahr-
scheinliceh gegen Szina zu in den Hernád flossen, Worr wieder gibt der
Ansicht Ausdruck, dass das Vorkommen von Kalkconglomerat bei Jászó-
Debrőd beweist, dass die von W kommenden Wisser nach O flossen.

Die von W kommenden Flüsse mussten jedoch ihrem Ur-
eprungsgebiete entsprechend Kalkgerölle und Schotter geführt haben,
nun können wir aber in den erwáhnten Schottern kein Kalkgerölle auf-
finden. Am Ostende des Plateaus von Enyiczke fand ich zwar an einer
Stelle Kalkgerölle, dies wurde jedoch, wie wir gleich sehen werden, durch
den Hernád und von N hergebracht.

Der den Schuttkegel der Ida bedeckende Lehm ist nicht überall
gleich. An den tiefer gelegenen Stellen finden wir z. B. dunkle Thone und
Schlamm.

Die zweite Stufe des Plateaus umfasst die Ortscehaften Zsebes, Buza-
falva, Bölzse, Migleé. Die oberste Decke besteht im nördliehen Theile aus
gelbem Lehm und Thon. Bei Zsebes befinden sich auch einzelne Torf-
vorkommen. Gegen Süden wird die Lehmdecke dünner. Bei Buzafalva
konnte ich folgende Schichtenfolge feststellen :

Gelber Lehm von wechselnder Dicke.
Flusssand 05-i

Schotter 4 m.

Bláulich grauer Thon.

Diese Schichten gehören mit Ausnahme des blüáulieh grauen Thones,..
welcher pontisch ist, dem Diluvium an.

286 J. SÓBÁNYI:

Gegen S zu wird die obere Bodenschichte immer dunkler und geht
stellenweise in schwarzen Moorboden über. Das ganze Gebiet ist übrigens
hier sumpfig und moorig. Die Terrasse wird vom Bache Bölzse durchguert.
Unweit davon, wo sich dieser in den Hernád ergiesst, befindet sich ein
interessanter Aufsehluss und zwar in einer Schottergrube der Eisenbahn.
Die Schichtenreihe ist hier folgende :

HATÁS E án és ád ES ezet sk ászt ÜL ÜNAS
Schotter, vermiseht mit röthlichem Sand,

sowie Sandlinsen im Schotter ... ms
Schotter mit Lehmknollen BELe be ER ÁATŐE
Schotter mit Sand vermiseht .. 5 4 m.

Die Sehotter sind hauptsüchlieh Ouarzsehotter; es kommen aber
auch Trachyt- und Granit- sowie Glimmerschiefer- und Phyllitstücke vor.
Auch konnte ich Kalk- und Dolomitschotter beobachten.

Die ganze Textur der Ablagerungen weist mit Entschiedenheit auf
fluviatilen Ursprung hin.

Die zweite Stufe wáre demzufolge als eine diluviale Terrasse des
Hernád zu betracbten. Die steilen Ufer bei Enyiczke, der Hügel Ortvándomb
und die Abhünge bei Gönyü sind also vom Flusse unterwaschene Gelünde,
an deren Fusse wir die pontischen Ablagerungen in der Form von Sanden
zu Gesichte bekommen.

Südlieh von Bárca beginnt dann die dritte Stufe, die zweite Terrasse
des Hernád. Dieselbe ist sumpfig, was die aus den Schotter und aus den
Sandlagen der oberen Terasse entspringenden Wöisser verursachen. Die
oberste Bodenschiecht besteht aus Lehm, darunter konnte ich bei Buzafalva
im Friedhofe 2 m dicken Sand und unter diesem Schotter beobachten.

Als das Kanyapta-Becken noch ein See war, gehörte der Hernád
wahrscheinlich auch zu den der Kanyapta tributleistenden Flüssen, als
Fluss aber bewegte er sich weder im Kanyapta-Thale selbst, noch auf der
Westseite des Enyiczkeer Plateaus, wo wir ja keine Spuren seiner Ablage-
rungen auffinden können.

In der pontischen Zeit reichten die Ausláufer des am linken Hernád-
ufer befindliehen Kassaer Berges wahrscheinlich bis zum Enyiczkeer
Plateau und erfüllten das jetzige Thal des Hernád. Darauf weist auch der
Umstand hin, dass der südliche Auslüufer des Berges nun abgeschnitten
ist, sowie dass die pontiscehen Sande und Scehotter sich auch unter dem
Plateau fortsetzen. Im Niveau derselben bestand jedenfalls ein Unter-
schied, und da das Wasser bekanntermassen immer den tiefsten Punkten
folgt, so können wir annehmen, dass die tiefste Stelle der pontischen
Erhöhungen, die dann der Hernád einnahm, sich zum Anfange des Dilu-
viums am Plateau von Enyiczke befand.

DAS KANYAPTATHAL. 257

Wenn wir nun nach den Ursachen forschen, die den Hernád zwan-
gen, seinen ursprünglichen Lauf zu verlassen, so werden wir als einen
Hauptfactor den Schuttkegel des Miszlóka-Baches bezeichnen műssen,
der den Hernád auch noch heute zwingt, sein Bett immer mehr nach 0
zu verlegen.

Weiter S-lich hat der Bach Szakály eine áhnliche, wenn auch unbedeu-
tendere Rolle. EHine unmittelbare Folge hievon ist auch das, dass der
Hernád, der früherin kürzester Richtung über das Plateau lief, seinen
Lauf verlüngerte, womit eine Verminderung des Gefálles und der Trans-
portfáhigheit Hand in Hand geht.

Um endlich die diluvialen Ablagerungen des Plateaus besser ver-
sinnlichen zu können, so lasse icb hier einen geologischen (uerschnitt
desselben folgen. (M. s. auf S. 227 d. ung. Textes Abb. 6. — Inundati-
onsgebiet des Hernád. 2. Die zweite Terrasse. 3. Das alluviale Inundati-
onsgebiet. 4. Das diluviale Transportmatérial der Ida und Miszloka.
5. Pontischer Sand.)

Im Thale der Bodva können wir zwischen Jászó und Szepsi auch
diluviale Ablagerungen nachweisen. Hier befinden sich am linken Ufer
zwei Terrassen, die untere berührt der Fluss ; auf der Lehne der oberen ist
die Landstrasse gebaut. (M. s. auf S. 227 d. ung. Textes Abb. 7. —
1. Senlamm. 2. Schotter. 3. Thon. 4. Diluvialer Schotter und Sand.
5. Pontischer Sand und Schotter. 6. Kalkstein.)

Diese Terrassen sind niedrig. In der Ziegelgrube von Szepsi konnte
ich folgende Schichten beobachten :

Sand am
Gelber Lehm 5 m.
Aus Glimmersehiefer bestehender Schotter.

Im Diluvium kamen aus den wasserdurchlassenden pontischen
"Schichten zahlreiche Ouellen zu Tage. Viel interessanter sind aber die
dem Gebiete der Triaskalke entspringenden Ouellen. Durech die Klüfte
und Spalten derselben sickert das Wasser reichlieh durch, bis es die
Werfener Schiefer erreicht, wo es dann als Ouelle zam Vorschein kommt.
Wo die rothen Sandsteine und die Schiefer zum Vorscheine kommen,
finden wir auch zahlreiche Ouellen. Bei Görgő befindet sich eine so
reichliche Ouelle, dass sie einige Schritte von ihrem Ursprunge entfernt,
schon eine Mühbhle treibt. Hier können wir auch eine Kalktuffablageruug
beobachten, die eine ziemliche Ausdehnung besitzt. Hine andere Tuff-
:ablagerung befindet sich im Thale des Baches Tapolcza.

288 J. SÓBÁNYI:

Alluvium.

Unter diesem Namen fasse ich die auf dem Inundations-Gebiete der
Flüsse vorkommenden Ablagerungen zusammen, welche aus Sand, Schlamm
und Torf bestehen.

Das Inundations-Gebiet der Bodva zeigt besonders südlich von Jászó
eine convexe Form. Im Flussbette lagert die Bodva Schotter, an ihren
Ufern aber Schlamm ab. Ihre Alluvionen bestehen also aus zwei Lagen :
aus einer oberen, welche von einer oft 2 m dicken Schlammschichte ge-
bildet wird, und einer unteren, aus mit Sand vermisechten Schottern.

Bei Szepsi gelangt die Bodva ins Kanyaptathal, wo sie noch im
Diluvium einen müchtigen Schuttkegel ablagerte. Dieser Schuttkegel besitzt
seine grösste Ausdehnung nach W gegen Torna hin, was darauf hindeutet,
dass der Fluss einst in dieser Richtung lief. Ö-lich ist der Schuttkegel
nicht ausgebaut, wie denn die Bodva auch niemals in dieser Rich-
tung hin floss. :

Das Material des Schuttkegels besteht, wie wir das im Borloch Nr. V
Nr. VI und in dem Schurfstollen bei Somodi sehen können, hauptsüchlich
aus Ouarzsanden.

Im Bohrloche Nr. V bildet 2 m máchtiger Ouarzsehotter das Mate-
rial des Kegels, darauf folgt 3m máchtiger Humus. Im VI. Bohrloche ist die
Schotterlage schon 2,5 m dick. Im Schurfstollen finden wir schon drei dicke
Schotterlagen, welche dünne Lehm- und Thonlagen von einander trennen.
Die gesammte Michtigkeit der Schichten betrügt hier 20 m. Je mehr wir
uns also dem höchsten Punkte des Kegels nüáhern, umso dicker wird die
Schotterlage ; Kalkstücke finden wir im Bette der Bodva nur vereinzelnt ;
den grössten Theil des Schotters bildet Glimmersehiefer.

Neben dem Schuttkegel der Bodva befindet sich jener des Baches Áj,
welcher nur aus Kalkstücken besteht; zwischen den beiden Schuttkegeln
fliesst dann der Bach Somodi dahin.

Der alluviale Schuttkegel der Ida steht im engsten Zusammenhange
mit dem diluvialen und bildet gewissermassen dessen Fortsetzung nach W.
Bei Nagy-Ida trennt sich der Fluss in zwei Arme ; der eine ergiesst sich,
nachdem er bei der Puszta Gombos vorbeifloss , in die Kanyapta ; der andere
hingegen schlügt seinen Weg zwischen Kamarócz und Bélapuszta ein.

Unter den übrigen Báchen verdienen noch die Büche Korony,
Somos und Menyeárok erwáhnt zu werden. Sie schütten das Kanyapta-
thal mit ihren Schuttkegeln, wenn auch langsam, so doch státig auf.

Torfablagerungen befinden sich ebenfalls auf unserem Gebiete. Dr. A.
MÁGócsy-Drxrz schreibt hierüber im Berichte der Torfcommission der
kel. ung. naturw. Gesellschaft folgendes: wBevor der Abíluss der Ka-

DAS KANYAPTATHAL. 289

nyapta geöffnet wurde, waren die günstigen Verháltnisse für Torfbildung
vorhanden.y

akKoRompaY erwáhnt: aZu jener Zeit war ein grosser Theil
dieser Gegend mit Wald bedeckt und nührte zahlreiche Wasservögel . . .
die Hauptbescháftigung des Volkes bildete ausser der Jagd das Schneiden
des Rohres und der Fang von Blutigelno. (1866.) PokoRwny berichtet,
dass der Bezirksarzt die Verwendbarkeit des hiesigen Torfes auspro-
birte. Dr. MÁGócsy-Drxrz fand auf diesem Gebiete nur kleine Men-
gen von Torf und zvar bei Bodolló, Jánok und Reste, sowie bei
Makrancz und bei der Gombospuszta und berichtet hierüber folgen-
dermassen : F cSechon PokoRwnY erwühnt, dass diese Torfe durch die Hir-
tenfeuer angezündet wurden, wobei dann das Torflager in Brand ge-
rathen konnte. Indem ich in den genannten Ortschaften der Sache weiter
nacbging, kam ich darauf, dass die Hinwohner nach jenen Jahren, in
welechen sie den Übersehwemmungen der Kanyapta zufolge auch an den
sonst gangbaren Stellen des Thales das Gras und das Schilf nicht abmáhen
konnten, so dass dasselbe stehen blieb, ihre Hofinungen fürs nüchste
Jahr so zu sichern glaubten, dass sie das abgetrocknete Gras an Ort und
Stelle anzündeten. Es ist sehr wahrscheinlich, dass bei den Bründen auch
die ohnehin leicht erzündbaren zsombéke Feuer fingen, von denen dann
auch der Torf in Flammen gerieth und langsam verbrannte. Glaubwürdige
Grundbesitzer behaupten, dass das Thal nach 1866, beilüufig am Anfange
der siebziger Jahre sogar an mehreren Stellen brannte und dass dieser
Brand eine grosse Ausdehnung besass, folgere ich daraus, dass er zwei
Winter hindurch andauerte und die Arbeiter an verschiedenen Orten des
Terrains in die Asche einsankenv.

Gegen W hin bildet das Almás-Thal die Fortsetzung des Kanyapta-
Beckens. Die im Becken befindlichen Hügel (wahrscheinliceh Werfener
Schiefer) sperrten das Thal früher ab, so dass das sich ansammelnde Wasser
hier Teiche bildete. Dr. MÁGócsy-Drezrz constatirte hier Torfvorkommen,
Das Liegende des Torfes bildet ein graulicher Lehm, wührend er an ande-
ren Orten des Thales röthlich ist. In neuerer Zeit hat die Torna diese
Húügel durchbrochen und erhielt so einen regelmássigen Abfluss.

Was das Thal der Bodva SW-lieh von Torna betrifft, so wurde schon
erwühnt, das es durch Erosion entstand. Dasselbe steht auch für den
Hernád, wofür uns übrigens die Tiefbohrungen in Kassa auch Beweise liefern.

Im Jahre 1895 wurden drei artesische Brunnen gebohrt. Das Bohr-
loch Nr. I befindet sich im Hofe der Bierbrauerei von LEPEScH und SÖHNE
im Westtheile von Kassa, am Fusse der diluvialen Terrasse, c. 220 m

X Dr. M. SrauB: A Kir. M. Természettudományi Társulat tőzegkutató bizott-
ságának működése 1892-ben.

Földtani Közlöny. XXVI. köt. 1896. 19

290 J. SÓBÁNYI:

über dem Meeresspiegel. Der Brunnen erlangte durch die im Frühjahr
1895 durch empordringende Gase verursachte Eruption eine besondere
Berühmtheit. Das hervorströmende Gas brachte aus 68 m Tiefe Schlamm,
Thonstücke und faustgrosse Schotterstücke herauf. Die Bohrung leitete
der Kassaer Ingenieur ZENOVvICH.

Das Bohrloch Nr. II befindet sich etwas nördlich von hier, in einer
ühnlichen Lage am Fusse der diluvialen Terrasse, in der Bierbrauerei von
BAYER und BAUERNEBEL, etwa 220 m über dem Meeresspiegel. Die Bohrung
leitete Ingenieur BÉLA ZSIGMONDY.

Bohrloch Nr. III befindet sich östlieh von den früheren, beiláufig in
der Mitte des Hernádthales, im Hofe des Militárspitals, in c. 210 m Höhe
über dem Meeresspiegel. Auch hier leitete die Bohrung BÉLA ZSIGMONDY.

Das Material der Bohrlöcher Nr. I und II sandte Herr ZsSIGMoNDY
dem königl. ung. geologiscehen Institute ein. Herr Director JOHANN BöckH
und Herr Sectionsgeologe Jurrus HaLaváTs waren so freundlich mir das-
selbe zur Verfügung zu stellen, wofür ich ihnen meinen herzlichsten Dank
ausspreche. 4

Auf Grund der mir zur Verfügung stehenden Daten habe ich auf der
VII. Tafel ein Profil der beiden Bohrlöcher construirt. Die Schichtenfolge ist
von oben nach unten die folgende :

1. Artesischer Brunnen in der Bierbrauerei von Bayer
und Bawernebel.

13,38 m Gelber sandiger, schotteriger Lehm.
1,29 c Kleiner Schotter mit gelbem Thon.
4.14 c Trachyttuff mit Sand und kleinem Schotter.
2.85 a Kleiner Schotter.
5,03 c Grober Sand mit Phyllitschotter.
.3,04 c Trachyttuff mit kleinem Schotter, Sand- und Lehmeinsehlüssen.
094 a Grober Sand und Schotter.
7,83 c Grober Sand und Schotter mit grauem Thon.
221 c Gelber und grauer Thon mit grobem Schotter und Sand.
279 c Trachyttuff mit grobem Sand und kleinem Schotter.
3,00 c Lateritartiger schieferiger Thon mit kleinem Schotter, Sand und
unten Lignit.
3,00 a Oben sandiger, grauer schieferiger Thon.
7,00 c Trachyttuff mit grobem Sand, Schotter und Thoneinsehlüssen.
1,00 c Sand und Schotter mit wenig Lignit.
3,00 c Trachyttuff mit Sand und Thon.
10,00 a Grauer, stellenweise schieferiger Thon; mit Sand, Schotter und
Lignit vermischt.

DAS KANYAPTATHAL. 291

-2,00 m Grober Sand, unten mit grösserem Schotter.

TZ9
71D-e
1,49 a

DAGTAALÓT
"090 ((
1,00 c
200 u
1,74 a
2.26 a
3,60 a
"940 a
1,00 a
200 c
1,36 a
251 a
1,00 c
900 a
200 c
200 c
1,00 a
200 c
200 a
1,00 c
7,00 a
4.00 a
200 c
1,84 a
1016 c
5,00 c
10,00 c
400 a
7,00 a
400 a
8,00 c

1,00 a
400 a
4.00

m

200 m.

Grober Sand mit Lignit und Thon.

Grauer Thon mit Sand und Schotter.

Oben sehieferiger, unten mergeliger, grauer Thon mit Schotter
und Lignit.

Mergeliger grauer Thon.

Grauer sandiger Thon.

Mergeliger grauer Thon.

Grauer Thon mit Sand und Schotter.

Trachyttuff mit grobem Sand und Sehotter.

Grauer Thon mit Sand und Schotter.

Sandiger Thon mit kleinem Schotter und Lignit.

Grauer Thon mit grobem Sand und Schotter.

[ (( ( (( e (( Lignit.

a c (/ ( (( c Schotter.

( (/ t ( ( ( Spuren von organischen Re-
( (EEG fű c 4 kleinem Schotter. (sten.

( 44 a c a mitSchotter u. Kohlenstücken.
Sandiger grauer Thon mit eisenoxydhültigen Schieferstücken.
Grauer sandiger Thon mit etwas Lignit.

Sandiger, mergeliger Thon mit viel Lignit.

Chocoladebrauner Thon mit viel Lignit.

Grauer Thon mit etwas Lignit.

Chocoladebrauner Thon mit viel Lignit.

Grauer Thon mit viel Lignit.

Oben sandiger, chocoladebrauner Thon mit viel Lignit.

Grauer, sandiger Thon mit Lignit.

Trachyttuff mit Thon und Schotter.

Grauer Thon mit Trachyttuff und Lignit.

Trachyttuff mit Thoneinsehlüssen.

Grauer Thon mit feinem Sand und mit Pyritknollen.

Grauer Thon mit Tuff, Sand und kleinem Schotter.

Trachyttuff mit Thoneinschlüssen und Sand.

Grauer, sandiger, schieferiger Thon.

Tracbyttuff mit mergeligen Thoneinsehlüssen und Sand.

Kleiner Schotter und grober Sand mit Tuff. (Die Schotter sind
stellenweise mit Pyrit verkittet oder überzogen.)

Kleiner Schotter und grober Sand mit Succinitstückchen.

Grober Schotter mit grobem Sand.

Kleiner Schotter mit grobem Sand.

12

992 J. SÓBÁNYI: DAS KANYAPTATHAL.

2. Das Bohrloch am Hofe des Militárspitals.

3,00 m Flussgerölle mit Humus vermengt.

3,00 c Grober Sand und kleiner Schotter (8 mm Durchm.) mit Schlamn
vermengt.

1,00 a Grober geschlámmter Sand mit etwas Schotter.

0,63 c Sehr feiner Sand mit groben Sandkörnern.

5,97 ac Grober schlammiger Sand, oben 20 em dick, kleiner Schotter
(15 mm Durchm.)

6,98 ac Lateritartiger gelber und röthlicher Thon, reiehlich mit Sand und
Schotter (18 mm. Durchm.) vermischt.

262 c Kleiner Schotter mit gelbem Thon.

3,30 c Gelber Thon mit Tuff, Sand und kleinem Schotter.

9,90 c Trachyttuff mit Thoneinschlüssen, grobem Sand und kleinem
Schotter.

209 c Kleiner Schotter (15 mm Durchm.).

1,87 ac Grauer Thon mit Sand und etwas Lignit.

2 28 a Grauer Thon mit Sand.

0,96 c Grauer und chocoladefarbiger Thon.

3,00 c Grauer Thon mit Trachyttuff.

1,70 a Grösserer Schotter.

1,53 ac Grober Sand und kleiner Schotter.

49,73 m.

Da das Material keine Versteinerungen enthált, kann man das ÁAlter
der Schichten nicht mit vollstándiger Sicherheit bestimmen. Soviel ist
gewiss, dass alle Schichten, welche sich mit den Trachyttuffen zu gleicher
Zeit ablagerten, ein neogenes Alter besitzen. Die mit den Tuffen wech-
sellagernden Schichten beginnen in Bayer Bohrloche in 15,17 m; im
Bohrloche des Militárspitals aber bei 26,50 m Tiefe. Ober denselben befin-
den sich gelbe Thone mit Schotter und Sanden vermischt. Diese schotter-
führenden gelben Thon- und Lehmschichten können wir sowohl auf der
diluvialen Terrasse, als auch auf den pontiscehen Erhöhungen antreffen. Da
auf der Terrasse die diluvialen Ablagerungen keine grosse Máchtigkeit be-
sitzen, so ist es wahrscheinlich, dass die im Hernádthale aufgeschlossenen
gelben Thonschichten den pontischen Ablagerungen zuzureihen würen.
Im Bohrloche des Militárspitals befinden sich über dem gelben Thon und
dem (Ouarzsande in einer Máchtigkeit von 7 m aus Sand und Sehotter
bestehende Schichten, die wir in Bayers Bohrloche nicht auffinden
können. Es sind dies alluviale Bildungen. Die Öffnung dieses Brunnens
befindet sich am Fusse der diluvialen Terrasse um 10 m höher, wie jene
des Brunnens des Militárspitals.

UL. v. ILOSVAY: DIE OPNER BITTERÁWSSER. 293

Die gleichalterigen Schichten sind auf der Tafel mit gleichen
Buchstaben bezeichnet. Wenn wir die Tiefe der mit gleichen Zeichen ver-
sehenen Schichten auf ein constantes Niveau beziehen, so werden wir sehen,
dass sich dieselbe gegen das Hernádthal zu neigen, oder aber sind sie ent-
lang einer Verwerfung im Hernadtbale gesunken. Dies lösst sich freilich nur
vermuthen. Jedenfalls weisen die Sechichten darauf hin, dass das Hernád-
thal in diesem Theile schon im Neogen eine Vertiefung bildete. In jüngster
Zeit hat der Hernád sein Bett circa 30—40 m tief in den genannten Ab-
lagerungen vertieft.

NEUER BEITRAG ZUR KENNTNISS DER OFNER
BITTERWÁSSER.

Von

Dr. L. v. ILogvax.§

Herr H. v. Marrowxi, der im Interesse unseres Bitterwasserhandels und
unseres hiesigen Salzbades schon viele Opfer gebracbt hat, liess im Jahre
1891 am Bitterwasserterrain des s. g. (: Lágymányos , südlich von den bis-
herigen Ouellen einen neuen Brunnen erbohren und betraute mich mit
der Analyse des Wassers dieser Ouelle, weleher er den Namen Mathias
Hunyady III. Ouelles gab.

Eine vorláufige Untersuchung führte ich schon 1891 aus; das Wasser
aber, welehes ieh eingehend analysirte, sehöpíten wir am 17. Novem-
ber 1895.

Aus dem Resultate dieser Analyse erfahren wir zunüchst, wieviel
fixe Bestandtheile diese Ouelle im Vergleiche zu den übrigen enthölt,
welche Angabe blos für den Bigenthümer werthvoll ist, aber keine allge-
meine Bedeutung hat. Nachdem mir aber wáhrend der Untersuchnng der
(Gedanke aufstieg, die Ouantitát der in den Ofner Bitterwássern enthalte-
nen und in grösserer Menge vorkommenden Bestandtheile vergleichend
zu betrachten, so gelangte ich zu solchen Resultaten, aus welchen man mit
Recht auf die Entstehung sümmtliecher Ofner Bítterwásser folgern kann
und dieser Umstand bewog mich dazu, die Analyse dieses Wassers und
meine aus derselben indirect resultirende Studie der geologisehen Gesell-
schaft vorzulegen.

1

Bezüglieh der cMathias Hunyady-Ouelle IIIv kann ich folgende
Daten mittheilen :

kt Vorgetragen in der Sitzung vom 1. April 1896.

294 L. v. ILOSVAY :

Am 17. November 1895, an welehem Tage wir das Wasser schöpíten, .
betrug die Temperatur der Luft 1" C, die des Wassers unter der Ober-—
fláche 639 und am Grunde des Brunnens, beilüufig in einer Tiefe von
2 m, 7,2 C. Barometerstand — 767 mm.

Das Wasser ist vollstándig farblos, bitter, mit kaum bemerkbarem
salzigem Beigeschmack und von alkaliseher Reaetion. Nachdem es die
Farbe des rothen Lakmuspapiers nach wenigen Minuten blüut und die des-
Curcumapapiers brüáunt, so muss im Wasser das Hydrocarbonat eines alkali-
schen Metalles vorhanden sein. Erwármt, verliert es Kohlendioxyd. Hinge-
dampft, geht seine Farbe ins Gelbliche über, was andeutet, dass, auch in
ihm wiein jedem Ofner Bitterwasser, ein organischer Körper vorhanden
ist. Unmittelbar nachweisbare Bestandtheile sind : Calcium, Magnesium,
Natrium, Schwefelsüure, Chlor, Kohlensüure ; indirect nachweisbar waren
Eisen, Alaminium und Kalium.

Im Rückstande von 15 kg Wasser waren Phosphorsáure, Jod,
Lithiuam, Strontium nicht erkennbar. Es fehlten auch Ammoniak, salpe-
trige Sure und Salpetersüure. Das sp. Gew. bei 207 C — 1,03295.

II. Die guantitative Bestimmung der einzelnen Bestandtheile.

Die einzelnen Bestandtheile bestimmte ich nach den allgemein
bekannten Methoden, und folgende Daten dienten als Basis der"
Berechnung.

Aus wieviel g In welcher Verbin- ! Das Gewicht des
Name des Bestandtheiles Wasser wurde der-.. dung wurde der-elbe / Bestandtheiles in
selbe bestimmt ? abgeschieden ? I 1000g Wasser
Siliciumdioxyd ... SI0, / 1662,81 S10"- 002514" [5105 0/0109
Galorami sééeweld.! Ca l 520,38 CaO — 0,3013 Ca — 04134
Eisen u. Aluminium Fe-HAl ! a ! Fe, 0,-AI, 0, Spuren) Spuren
Magnesium . .. Mg 104075 Mg, P, O; — 14461 ] Mg — 3,0033
Natriam.-- 1-au Na ] 264,52 NaCl — 3 6256 [Na — 5.3993
TZSZN Én vznvzák ) erétáávadol Als 264,52 KCI ZO Á77Ó I] AC 7 103551
Schwefelsüurerest 50, , 110,173 BaSO, — — 59860 ! 50, —22,3805
Glenn éE s zaton NA 45060 AgCl —— — 13295 ]C1 - — 13119
I. Kohlendioxyd CO, 28248 CO, — 0 1494 ] CO, — 05259
II. Koblendioxyd CO, 231,12 CO, — 0,1165 / CO, — 0,5040 ]

DIE OFNER BITTERWÁSSER. 295

Zusammenfassung der analytischen Daten :

Gewicht der
Bestandtheile Aeguivalent
in 1000 g
Wasser
SNEÜTAOXYA S S TSZ EZÉR ESÉS 4ELAN LL 0,0109 —
Eisenoxyd, Aluminiumoxyd .. 0. 2. Spuren —
ÉRTÉL OB S— ESRT EZza el gásémzei EG 3,0033 4867
TZNE E ETTTt ése SEN E fiad éz 5,3993 45,56 eza
IZ ETTE Tt Sze See gk ze ET e VÉNUSZ ÉV et 0,3511 HOR" Ifranvsa
MENETES A tt S sé ezés jaaa zsé 04136 1.75 J
MGÓZTOLÓÍ SANT SSGB IN et Nna TÉL ELÉ ae tte 923805 90,62 ]
CRL ésa e een sk szt ké ser, 11 1,3119 700 51090
Köhlensanrez ELOBB s 7 A41 ek tanretsi 0,6846 2,18 ]
33,5552

Freie CO, — 0,0335 — 17,043 em".

III. Controllversuche.

1. Aus 10407 g Wasser betrügt der bei 2107 C getrocknete Rück-
stand 3,5405 g. Der auf 1000 g berechnete Rest betrügt 34,0203 g.

9. Der Rückstand von 10407 g Wasser, vermengt mit ausgeglühtem
gewogenem Natriumcarbonat und vorsichtig bis zu constantem Gewicht
geglüht, ergab nach Abziehung des Gewichtes des Natriumcarbonates
3,4595 g Rückstand. Der auf 1000 g berechnete Rückstand — 353,2430 g.
Aus dem Rückstande von 1000 g durch Glühen verursachte Verlust —
07773 g.

3. Der fixe Rückstand, berechnet aus den Bestandtheilen — 33,2072g.
Nachdem die Wasserlőösung des Rückstandes stark alkalisch reagirte,
bestimmte ich aus einem Theil mittelst Titriren die Kohlensüure und rech-
nete sie zu Natrium gebunden ein.

4. Aus 120,75 g Wasser verwandelte ich den Rückstand mit concen-
trirter Sehwefelsáüure zu Sulphaten. Den Rückstand glühte ich bis zu
constantem Gewicht mit Ammoniumcarbonat. Das unmittelbar gefundene
Gewicht der Sulphate und des Siliciumdioxydes — 0,4094 g. Das Gewicht
der in 1000 g Wasser gefundenen Sulphate — 33,9047 g.

5. Das Gewicbt der aus den Daten der Analyse berechneten Sulphate
und des Siliciumdioxyds — 33,8878 g.

IV. Die Bestandtheile zu Salzen gruppirt.

Bei der Gruppirung zu Salzen band ich das gesammte Chlor an
Natrium. Ich constatirte, dass bei der Eindampfung des Wassers sich in

296 UL. v. ILOSVAY:

Wasser unlösliches Carbonat nicht ausschied ; ferner, dass bei der Söttigung
mit !/10 normaler Salzsáure auf 1000 g Wasser berechnet, ein mit 0,4954 g
Kohlendioxyd gleiehwerthiges basenbildendes Element vorhanden ist,
welches ich als Natrium berechnete. Nachdem ich mich auch davon über-
zeugte, dass im Wasser Hydrocarbonat vorkommen muss, so nehme ich
unter die Salze auch das Natriumhydrocarbonat auf.

Nach meiner Gruppirung sind in 1000 g Wasser :

Magnesiumsulphat Mg 504 15,0238

Natriumsulphat Na? 504 132237
Calciumsulphat Ca 504 1,4069
Kaliumsulphat , K: 504 07819
Natriumchlorid Na Cl 21646
Natriumhydrocarbonat Na HCOs 0,9434
Siliciumdioxyd Si 02 0,0109

Eisen- und Aluminiumverbindung $Spuren

Zusammen 33,5552 g.

Diese Daten vergliechen mit den bisher bekannt gewordenen,
denen zufolge der fixe Rückstand der ein und dieselben Bestandtheile ent-
haltenden Wásser in 1000 g Wasser zwischen 26,29 und 56,962 g schwankt,
lassen mich behaupten, dass das Bitterwasser c Mathias Hunyady-(0uelle III.
zu den mássig concentrirten Ofner Bitterwássern gehört, dessen gegenwártig
besonders hervorzuhebende Eigenthümlichkeit darin besteht, dass, obwohl
es der organischen Körper nicht entbehrt, dennoch keine nitrogenhaltigen
Zersetzungsproducte weder in der Form von Ammoniak, noch von salpet-
riger Sure oder Salpetersüure enthült.

Man könnte nun die Frage aufwerfen, ob die in der Umgebung von
Ofen, auf den Territorien des Lágymányos, Őrmező und des Őrsöder Thales
befindlichen Bitterwásser die der Dichte nach wechselnden Lösungen ein
und derselben und gesondert existirender fester Körper sind? Wenn wir
auf diese Frage eine annehmbare Antwort geben können, so können wir
mit grosser Wahrscheinlichkeit auf die Entstehung dieser Bitterwásser
folgern.

Wenn nümlich die Ouantitát der Bestandtheile des fixen Rück-
standes von einander sehr verschieden ist, dann müssen auch die Umstünde,
welche die im Wasser gelösten Bestandtheile hervorbringen, von einander
verschieden sein; ist dagegen die Ouantitát der Bestandtheile annühernd
gleich, dann mussten auch diese Bitterwüsser unter denselben Bedingungen

DIE OFNER BITTERWÁSSER. 297

sich gebildet haben, respective sich bilden. Auf die aufgeworfene Frage hütte
ich in dem Falle genügende Antwort erwarten können, wenn ich aus den
analytischen Daten des zur selben Zeit gesehőpíten Wassers der verschie-
denen Ouellen, die in der Gewichtseinheit des fixen Rückstandes enthalte-
nen Bestandtheile berechnen hátte können. Diese Arbeit konnte ich infolge
materieller Gründe nicht ausführen ; ich beschránkte mich daher darauf,
die zu versechiedener Zeit und von verschiedenen Autoren gewonnenen
Daten zu benützen; obwohl es unzweifelhaft ist, dass bei Beachtung der
die Veránderung der Zusammensetzung der Mineralwásser beweisenden
Daten, ich im voraus wissen konnte, dass meine Folgerungen nicht gánzlich
. elnwurfsfrei sein können.

Das Gewicht eines jeden einzelnen Bestandtheils auszurechnen,
hielt ich für überflüssig; ich betrachtete hauptsáchlich jene Bestandtheile
für maasgebend, deren Bestimmung am sichersten ist. Solche sind die
Schwefelsáüure und das Chlor. Viel unsicherer ist die Bestimmung der
basenbildenden Elemente ; nachdem aber bei der Characterisirung dieser
Wásser das Magnesium und Natrium ebenfalls wichtig sind, so berechnete
ich auch ihr Gewicht.

Einige Daten fand ich in KARL v. THan"s Abhandlung cÜber die chemi-
sche Constitution und Vergleichung der Mineralwüássers vor; die meisten
in KORNEL CHYZERS Werke: cDie namhaften Kurorte und Heilguellen
Ungarns und seiner Nebenlünder, ; einige berechnete ich auf Grund von
Annoncen.

Das Resultat enthült folgende Tabelle:

L. v. ILOSVAY

Ín 1000 gWasser Gewichtseinheit des fixen Rückstandes enthült
Name der Ouelle Analysirt von Zeit (/betrügt der fixe
4 iRückstand in g 50, CI Mg Na
I. Mathias Hunyady... .-- p" ELAÜDÉ ÉS ege ae söée Be ? 0,6758 0,0205 0,0692 0,1932
g k í 3 ál se VAR BEKNÁLAT ő E ? 0,6506 ]! 00495 ! 0,1054 ] 0,1593
a G ú JE STE MosYayz ea 8 B a. d 1895 0,6669. ! 0,0391 ! 0,0895 ! 01609
ELRNRTE IZÉT Set ei es e S A! Lham 3 is 1862 0,6487 ] 00450 ) 0,0956 ] 0,1639
Ki ÜEk LTE KÉZ d A I ETRT ÁK ezé ze E e? 0,6388 ] 00373 ] 00875 ] 0,1869
a ESA DSÜ Nesz eszed zat ézet IK. Nendivioh . 2-5 b 0,6455 0,0422 0,0652 0,2023
TSÉG terád end Ete ges es 2 álőéter a 2 SS EN? 05741] 00368 ! 00865 ! 0,2038
8 ÚN JAS LB ? ? 0,6556 Ke s —-
EZ SATOR Gl éj eat ÉN zta ze sés fele 98 MOLA ÁT ÉS - s See 1878 0,6625 00472 0,0926 0,1633
Mittelwerthe aus der Analyse der Wüsser des Lágymányos ... .. 0,6456 0,0397 0,0862 0,1792
RB Bran dosaf a Sa a E ST Banntthts sé ő EI 1876 0,6973 ! 0,0251 ] 0,1032 ] 01498
B dé E ES tr SZEN ANÉ BENGT Ek PAB 07463] — sa si
o GE E B MS sze za A ARBDO SS nna -dő sss 1882 0,6867 0,02412 ! 0,1055 0,1377
H ] Ladislaus Hunyady... --. --- TM. Balló 0. 02. 1877 0,6848 ! 00226 ! 00947 ] 01483
MEN ÉRÁK oz SES ösze a] old. 7 :z EZ zik 1878 0,6961. 00293) 00889 0,1398
RE VÁV Let örta5 TÉR. éz. öl SET I u. BATH 88... ERŐS SE B] 1878 1 07125 ! 00234 ! 01129 ! 0,1360
a Mittelwerthe aus der Analyse der Wiüsser des Őrmező 0. 0. T 0,69895 j 0,0249 0,1010 0,1423
2-4] Johann Hunyadi — ... ... ? 1871 0,7128 — e —
Hz . s ra 8 RB NuNE Az EA ABB 06854! 00213) 0,0923 ! 0,1690
48 ci SE] [SSE SES] EZ EE —0,6961 ] 00201 ] 01108 ] 015277
EB Mittelwerthe aus der Analyse des Johann Hunyady-Wassers ? ! 0,6981 ! 0,0207 0,1015 0,1609
Mittelwerthe aus sümmtlichen Daten. 0 isa egz Net 1 0,6726 ! 0,0322 0,0930 0,1645

DIE OFNER BITTERWÁSSER. 299-"

Wenn wir die Mittelwerthe aus den Analysen der drei mehr oder
weniger auf abgesonderten Territorien befindlichen Bitterwásser nach den
Ouellenterritorien berechnen, so sind wir geneigt anzunehmen, dass wir
die Ofner Bitterwásser in zwei Gruppen zusammenfassen können. In die
eine würden die Wüsser des Lágymányos ; in die zweite die von Őrmező
und vom Őrsöder Thale gehören.

Diese Auffassung wird durch jenen Umstand kráftig unterstützt, dass
in den zuletzt benannten Wüssern der Gehalt an Schwefelsáure und Mag-
nesium grösser ist, als in denen vom Lágymányos, in welchen wieder mehr
Chlor und Natrium vorhanden ist. Obwohl aber in den Wássern vom Őr-
mező und vom Őrsödthale die auffallende Übereinstimmung des Schwefel-
süure- und Magnesiumgehaltes die Gleichförmigkeit der Bitterwüsser dieser
beiden Territorien glünzend beweisen könnte ; so widerspricbt dennoch dieser
Gleichförmigkeit jener Umstand, dass ihr Chlor- und Natriumgehalt ver-
schieden ist und wenn auch die Ouantitát des Chlors der Wásser der beiden
Territorien einander nüher steht als dem aus dem Chlorgehalt der Wásser
des Lágymányos berechneten Mittelwerthe; so ist ihr Natriumgehalt noch
um vieles grösser, als der zwischen den Wüssern des Lágymányos und des
Őrsöder Thales zu beobachtende Unterschied im Natriumgehalt.

In Anbetracht dessen, dass die ehemischen Analysen viele Fehler-
guellen aufweisen ; dass die von mir benützten Daten verschiedene Autoren
zu verschiedener Zeit und nach verschiedener Methode bestimmten, so ist
es erlaubt, dass wir die Mittelwerthe aus den Gesammtdaten der einzelnen
Bestandtheile berechnen; wobei wir finden werden, dass die einzelnen
Werthe mit wenig Ausnahmen den Mittelwerthen hinreichend nahe stehen
werden, nur die des Chlors werden von einander stark abweichen.
Nachdem wir die Menge des Chlor bei gehöriger Aufmerksamkeit noch
pünktlicher bestimmen können, als die der Schwefelsüure, so ist es
klar, dass wir die Abweichung im Chlorgehalte des Wassers der einzel-
nen Territorien Versuchsfehlern nicht zuschreiben können. Die That-
sache, dass das meiste Chlor in den Wássern des Lágymányos, weniger in
denen des Őrmező, das wenigste in denen des Őrsöder Thales vorkommt,
lüsst in uns die Überzeugung aufkommen, dass der im Chlorgehalt sich
zeigende Untersechied von áusseren Umstünden abhángt.

Nach dem Vorgebrachten können wir mit Unterstützung der Daten
der Analysen behaupten :

Erstens: In der Gewichtseinheit des fixen Rückstandes der Ofner
Bitterwásser ist das Gewicht der characteristiscehen Bestandtheile anná-
hernd eleich; diese Wásser unterscheiden sich daher nur hinsichtlich
ihrer Concentration.

Zweitens : Die Menge des Chlors ist in den einzelnen Wássern um so

300 P. SZOKOLY:

grösser, je náher die Ouellen zur Stadt liegen; d. h. je mehr animalische
Ausscheidungen mit dem Boden in Berührung treten können.

Drittens : Indem zwischen dem Gewichte der in der Gewichts-
einheit des fixen Rückstandes dieser Bitterwásser vorkommenden cha-
racteristisehen Bestandtheile eine auch aus den Versuchsfehlern nicht
erklárbare Abweichung nicht vorkommt, so können wir daraus schliessen,
dass die Ofner Bitterwásser, gleichviel ob sie durch die Auslaugung von in
der Vergangenheit gebildeten Salzlagern, oder, wie nach der Erklárung Prof.
Dr.J. v. SzaBó s, in Folge einer in unserer Zeit vor sich gehenden chemischen
Umnderung entstanden seien, dies unter denselben Umstánden vor
sich gegangen ist. Dafür, dass diese Wásser in Folge der Auslaugung irgend
eines Salzlagers entsteben würden, haben wir bis jetzt keinen Beweis ;
dagegen wissen wir, dass die von v. SzaBó erwüáhnten Bedingungen gegeben
sind; es ist daher wahrscheinlich, dass die Hauptbestandtheile dieser
Bitterwásser sich in unserer Zeit und andauernd und auf solche Weise
bilden, das sie in Lösung gerathend, von einander sich nicht in der Ouan-
titát der characteristisehen Bestandtheile des fixen Rückstandes, sondern
nur in der Concentration unterscheidende Bitterwüsser liefern.

DIE VERESVÍZER GOLDGÁNGE.
VoN

Dr. PAUL SZOKOLY.

In den Bányászati és Kohászati Lapokv (1895. Nr. 1. und 2.) schilderte
ich die Nagybányaer montangeologischen Verháltnisse, und habe bei der Charac-
terisirug des Veresvízer Erzgebirges hervorgehoben, dass die gesamimten Erz-
gönge im Grünsteintrachyt auftreten, welcher die grünsteinartige Modification
des das Gebirge bildenden Ouarztrachytes darstellt.

Das Erzgebirge ist gegen NO in grosser Ausdehnung mit Dacit umgeben,
der an der Oberfliche in von dem Ouarztrachyt abgesondert stehenden Berggrup-
pen und von mehreren tiefen Thalschluchten durchbrochenist, und gegen Osten an
Andesit (Amphibol- A ugit-Andesit), gegen Westen an pontische Schichten grenzt.

Unter den dieses Erzgebirge durchstreichenden grösseren Erzgüngen und
Klüften verdienen gegenwürtig die die Fortsetzung des Lőrincz-Ganges bildenden
Calasanti-Gangzweige, welche am Horizont des Schweitzer Erbstollens an
mehreren Orten in Áuf- und Abbau begriffen sind, besondere Aufmerksamkeit.

Der am Horizont des Schweizer Erbstollens betriebene sogenannte
Bittsánszky-Ouerschlag verguert den ersten Calasanti-Nebengang in 200, den
zweiten in 206 und den dritten in 366 m. Alle drei Gnge behalten als Zweige
des Calasanti-Lőrincz-Ganges ein gleiches paralleles Streichen (h 1—2) und ein
westliohes Verfláchen.

Der erste durch den Bittsánszky-Ouerschlag erreichte parallele Calasanti-

DIE VERESVÍZER GOLDGÁNGE. 301

Gang wurde nach NO 15 m, nach SW 25 m dem Streichen nach aufgeschlossen.
Feiner dichter Pyrit und mehrere Calcitadern bilden die Gangausfüllung ;
das Hangend- und Liegendgestein ist mit feinem Pyrit imprágnirt. In diesem
bis auf 40 m aufgeschlossenen Gang wurde aber wegen zu geringem goldhül-
tigem Pocherz der weitere Bau eingestellt. (Man s. die Zeichnung auf 5. 243 d.
ung. Textes).

Der zweite Calasanti-Parallelgang wurde von dem I-ten im 148-ten m aufge-
sehlossen und zwar dem Streichen nach NO bis 25 m und nach SW bis 120 m
In dem Ganggestein des Ouerschlages sind dichtere Ouarzadern selten wahr-
zunehmen. Weniger feste Aggregate von porösen feinen Ouarzkörnern kenn-
zeichnen das Nebengestein, welches reich mit Pyrit imprügnirt ist.

In dem auf dem 120-ten m nach SW aufgeschlossenen Gange wurden ober
dem Schweitzer Erbstollen auf 15 und auf 30 m Firstenlüufe für den Abbau
vorgerichtet. In dem zwischen dem Schweitzer Erbetollen- Haupthorizont und dem
I-ten Firstenlauf getriebenen II-ten Übersich, wo die Gangausfüllung aus drusigem
Ouarz besteht, findet man bis 1 kg schwere Freigoldkugeln.

Áhnliche Erscheinungen findet man auf dem dritten Calasanti-Gange in
den sowohl in seinem nordöstlichen, als auch in seinem südwestlichen Theile
. getriebenen Feldörtern, wo bedeutende freigoldhültige Erze vorkommen.

Dieser dritte Gang wurde vom Ouerschlage aus nach NO und auch SW
auf 12—12 m, im Ganzen auf 24 m aufgeschlossen, und zwar auf dem Sehweitzer
Erbstollen-Haupthorizont; sein Verfláchen gegen Oist unveründert und be-
trágt im Durchschnitt 459.

In dem Hanptfeldort, wo die freigoldhültigen Nester vorgekommen sind,
treten neben den Kalkspathadern des Ouarzgesteines neben einander eingelagert
graue, dichte Ouarzadern auf, und in diesem Gestein reichtdie Pyrit-Imprügnation
überwiegend bis in die Umgebung der Ouarz-Adern. Der mit feinen Gangadern
durchwebte Grünsteintrachyt selbst ist trotz seines verwitterten Feldspathes und
seiner vorwiegenden Kalkspath-Mitteln nicht reich an Pyrit-Imprügnation ; an sein
zersetzteres Liegendes schliesst sich eine genügend feste Masse von brecciaarti-
gem Ouarz an, dessen Zusammenhang mit der Region des von NO auftreten-
den Dacites wahrscheinlich ist.

Auf dem erwáhntem Übersich des zweiten Calasanti-Ganges besteht die Gang-
Masse aus drusigem, ausgelaugtem Ouarz, an den freien Flöchen selten mit aus-
gebildeten Krystallen, die ganze Masse durchdringender, poröser Textur, mit
kleineren und grösseren Drusen, übergehend in ganz festen dichten Ouarz, wel-
cher stellenweise feinblütterige und eingesprengte Goldkörner führt.

Die neuesten Aufschlüsse haben, besondérs auf dem zweiten Calasanti-Gang,
auf reiche Erze geführt.

Mit dem südwestlichen Feldorte dieses Ganges war der Halt an Gold in
1000 9 Erz auf dem Haupthorizont 1000, auf dem ersten Firstenlauf 1300, auf dem
zweiten Mittellauf 500, daselbst mit dem nordöstlicehen Feldort 450, im zweiten
Übersich 500, im dritten Übersich 340 g. Das auf dem im dritten Calasanti-Gang
getriebenen südwestlichen Feldorte erzeugte 1000 g Erz hat 900 g Gold und 10 g-
Silber, das aus dem nordöstliehen Feldorte gewonnene Erz hat 250 g Gold und
12 g Silber gegeben.

. 302 P. SZOKOLY: DIE VERESVÍZER GOLDGÁNGE.

Auf den Güáugen istdas herrschende Mineral der dichte Ouarz, jünger als
dieser ist der Calcit und diesem folgen die Pyrit-Krystall-Körner.

Das Vorkommen des Freigoldes ist an dichten Ouarz gebunden, am hün-
figsten ist die feine Einsprengung (dunkelgelb), dann die kleine feinblütterige und
flinzige Struktur (lichtgelb) und in Zusammenhang mit diésem die Krystall-
Gestalt, am seltensten indess ist die Draht-, Haar- und Moos-Textur. Die

- Combination der gruppirten Krystalle ist c00-0o, O, in Tafeln gedrückt nach 0,
auf weiss-grauen lockern, mehrfach gehackten Ouarz, in Begleitung von Pyrit
und Chalkopyrit. Das spec. Gew. 13,05.

Die krystalliniscehen Körner sind in Gesellsehaft von Markasit und Sphalerit
am meisten im Ouarzgange cingesprengt, in sámmtlichen Gangverzweigungen
begleitet von Kies-Metallen (Sulfid), Silbersehwürze und Pyrargyrit; die gröbere
Einsprengung ist bei dem durch Rost und Bisenvitriol durehdrungenen drusigen
Ouarz háufiger.

Die nachtráglichen Bildungen des Ouarz-Trachyt-Grünsteins, der Calcit und
die Kaolinisation zeigen Erzverminderung ; sowohl das Auftreten des Kalkspathes
als auch die zu weit fortgeschrittene Verwitterung des Gesteines vertaubt den
Gold- und Silbergehalt der Metallkiese.

Die Ganggesteine zeigen einiges Zusammenwachsen mit dem Nebengestein,
bei Farblosigkeit des letzteren bleibt das Kieserz aus und sehliesslieh erfolgt an
den Seiten der Gangadern der Übergang in Ouarztrachyt.

Das gediegene Gold kommt als Anflug und als feinste (mikroskopiscbe)
Einsprengung auf dem II-ten Calasanti-Gang (östlicher Zweig des Nepomuk-Gan-
des) in knolligen Nestern vor, deren Grundmasse kalkspathige Ouarzausfüllung
ist; hingegen ist der erzige Theil vollkommen gleichartig mit dem Gan9-Neben-
gestein. Das Ganggestein ist durchaus von edlen Schnürchen frei, wo hingegen
die gespaltenen Nesterknollen auch im Inneren die feinste Hinsprengung zei-
gen. Solch ein edles Gestein, wenn es sehr arm ist, enthült im kg 5 ; das reichere
aber 50 g Gold.

Das gröste Stück der reicheren dichten Goldeinsprengung betrügt beilüu-
fig 2 em".

Die reicheren Mittel des ganzen Aufschlusses (120 m) erstreckten sich auf
drei, 10—15 m lange Gangstrecken, dem Verflüchen nach auf 15 m Höhe; die
weitere Ausdehnung des Adels wird der künftige Aufschlussbau darlegen.

Das ganz dichte Vorkommen des Freigoldes ist an die chalcedonartige
oder hornsteinige, dichte und nicht graue Ouarzmasse gebunden, in solcher ist
der das dichte Gold einsechliessende Ouarz von dem benachbarten Nebengestein,
das heisst von der nicht goldhültigen Masse durch zwei graue Streifen als Be-
grenzungslinie getrennt.

Diese Art des Vorkommens findet man am Liegenden des durchschnittlich
2 m müchtigen Nagy Czehis-Ganges (der Hauptzweig des Nepomuk-Ganges,
III. Calasanti), wo neben dem tauben die reicheren Mittel der Ouarzausfüllung
das Gold in Gangadern einsehliessen. Der brecciaartige Ouarz spielt hier keine
Rolle.

Das Freigold zeigt in den zelligen, drusigen, ausgelaugten Ouarzarten
feinblüátterige Textur, solche führen z. B. in breocciaartiger Verbindung 2—3 m

LITERATUR. 303

lange, 50 em hohe Klüfte auf den reicheren Mitteln des Susanna-Ganges, in
"welehem, besonders im Hornstein, das Freigold lüngliche Bláttchen bildet. Die
krystallinische, körnige Binsprengung wird gewöhnlichim grauen dichten Ouarz
beobachtet, in Gesellschaft von Markasit und Sphalerit auf simmtlichen Gangver-
zweigungen, mit Metallkiesen, Schwártze und Pyrargyrit.

Gröbere EBinsprengung ist bei von Eigsenrost und Vitriol angegriffenem
-Ouarz hüufiger.

Es ist charakteristiseh, dass das Ganggestein, wenn es kiesfrei ist, Gold
enthült ; dagegen wo Kieserz auftritt, dort hört das Gold auf.

Die nachtröglichen Bildungen des Ouarztrachyt-Grünsteins, des Calcit und
die Kaolinisirung sind mit Erzverminderung verbunden ; ebenso wirken das Auf-
treten des Kalkspathes, als auch das starke Verwittern des Gesteins auf den
:-Bilber- und Goldgehalt verunedelnd ein ; hingegen bricht das freie Gold ein, wenn
das Innere des Ganggesteines fester ist; so z. B. sind aderige Verzweigungen im
Liegenden des II-ten Calasanti-Ganges goldhültig, obgleich ihre Grenzflichen
verwittert sind.

Die Ganggesteine sind mit dem Nebengestein innig verwachsen ; mit der
Entfárbung des letzteren bleibt das Kieserz aus und sehliesslich erfolgt an den
Seiten der Adern der Uebergang in Ouarztrachyt.

LITERATUR.

(26.) Jahresbericht der kgl. ung. geologischen Anstalt für 1892. 323 pp
m. 2 lith. Tafeln. Budapest 1894.

Ausser dem Directionsberichte und anderweitigen Berichten enthült dieser
Band noch folgende Aufnahmsberichte :

A) Gebirgs-Landesaufnahmen.

1. Dr. Poszwirz, TH. : Die Umgebung von Kabola- Polyana, (im Mára-
maroser Comitate). (p. 415—59).

In diesem Gebiete begegnet man folgenden Formationen:

1. Krystallinische Schiefer. Die Breite dieses Zuges betrügt im Koszóthale
noch 5 km, im Seredni-rika-Ebale nur mehr 1 km und erreicht im Kraina-rika-
"Thale sein Ende. Sein Hauptstreichen ist hier ebenfalls ein 50—NW-liches :
seine Fallrichtung eine wechselnde.

2. Dyas. Rothe Schiefer und Ouarzbreccia der Dyas füllen mehr oder
weniger die vom krystallinischen Schiefer gebildeten Buchten aus. Sie kommen
im Theissthale bei Rahó, im Koszóthale bei Zahlenki-zwir, in der Bucht von
Koszó-Polana und Kabola-Polana, ferner entlang der Kraina-rika auf.

3. Kreide. Kreideablagerungen bilden den grössten Theil des Gebietes.
Im südlichen Kreidezuge ist die von weichen Sandsteinen-und Schiefern gebil-
dete Bucht von Koszó-Polana und das Kvasni-Thal, in welehem Ouarzconglome-
rat die Kreide bildet. Das Hauptstreichen der Schichten ist NW—S0 ; oberhalb

304 LITERATUR.

aBorkítr, ist die Kreide durch schwarze, spaltbare Schiefer vertreten ; bei der
Vereinigung der Seredni- und Kraina-rika wechselt grauer Hieroglyphenschiefer-
mit guarzitisehen, von zahblreichen weissen Kalkadern durchsetzten Sandsteinen:
ab. Stellenweise findet man in den Höhlungen dieser Kalkadern Ouarzkryetalle,
die s. g. Mármaroser Diamanten. In dem südlichen Kreidezuge ist nur die untere
Kreide vertreten, deren untere Schichten Conglomerat und conglomeratischer
Sandstein bilden ; darauf folgen die Hieroglyphen-Schichten, schliesslich schwarze,
spaltbare Schiefer.

4. Oligocán. Den südlichen Zug desselben treffen wir im Szopurka- und in
dem mit ihm parallel laufenden Tioszag-Thale N-lieh von der Gemeinde Apsicza
an. Zwischen dem untercretaceischem Schiefer und den oligocánen Schiefern ist
es schwer eine Grenze zu ziehen. Im unteren Abschnitte des letzteren Thales-
kommt oberoligocáner Sandstein vor. Der nördliche Zug ist in den müchtigen
Swidoweczer-Alpen vertreten ; er wird von kalkigem Sandstein und hartem Schie-
fer gebildet. Dieselben fallen alle gegen SW.

5. Miocán (Mediterran). Mit Sandsteinbünken wechsellagende Schotter-
massen kommen im Apsa-Thale und entlang des Apsicza-Baches vor. Im erste-
ren, wo die Miocönschichten ein Becken bilden, kommt auch Rhyolithtuff vor.
Die Verbreitung des Miocáns zeigen auch die Salzguellen an.

6. Ouaternüre Ablagerungen. Im Szopurka-Thale liegt die Ortschaft
Kabola-Polana auf einer Schotterterasse. Im Koszó-Thale ist das Thal des
Kvasni-Baches ein echtes Geröllthal.

7. Glacialerscheinungen. Sowohl im Csernahora-Gebirge wie auch in den
Swidoweczer-Alpen, sowohl an der N-lichen, wie an der $S-lichen Seite derselben
findet man viele Spuren der alten Gletscher. Solche Anzeichen sind die stufen-
artige Ausbildung der Thüler ; die auf jeder Stufe vorkommenden ausgetrockneten
Meeraugen und die langen Steinwülle. Am besten sieht man dieselben in den auf
der N-lichen Seite liegenden Thalkesseln der Todiaska- und Trojaska-Alpe. Die
auf der S-lichen Seite liegenden sind nicht so scharf ausgeprügt.

Nutzbare Mineralien und Mineralkwásser. Vor ungefáhr 28 Jahren wurde
bei Kabola-Polana Phosphorit ausgebeutet, wo er im Gebiete des Glimmerschie-
fers in einer Höhe von 700 m einen 10 em starken, von N nach S streichenden
Gang bildet.

Eisenspath wurde vor 25 Jahren im Szopurka-Thale abgebaut. Die Eisen-
steine kommen mit Bleiglanz nesterförmig im Glimmerschiefer vor. Ebenfalls im
Glimmersehiefer kommt im Kraina-rika-Thale wenig Eisenkies vor. Dyas-Ouarzit
des Szeredni-rika Thales wurde in der Eisenhütte in Kabola-Polana verwerthet.

Eisensüuerlinge, s. g. eBorkúts, (Weinbrunnen) kommen an mehreren
Stellen im Koszó-Thale vor, ferner im Szopurka- und im Szeredni-rika- Thale, wo
drei salzháltige Eisensüuerlinge zu Tage treten.

2. Dr. Szonragn, TH. v. : Geologische Studien in dem nordwestlichen
Thetle des Biharer Királyerdő- (Gebirges. (p. 60—638).

Die Hauptmasse des westlichen Theiles der Királyerdő-Berggruppe bilden
Ouarzconglomerate mit guarzitisehem Bindemittel, Kalksteine und Sandsteine,

LITERATUR. 305

welche mit Ausnahme eines Theiles der Conglomerate zum Kreidegystem gehö-
ren. Das Liegende der Kalksteine sind kalkige Mergelschiefer, dessen gefaltete
Schichten ein Streichen nach NW— 50 zeigen. Auf Grund der in ihnen gefunde-
nen fragmentáren Versteinerungeu sind sie in den obersten Theil des Neocom, in
einen Horizont der Barrémien-Stufe einzureihen. Auf die Mergelschiefer folgt dun-
kelgrauer, knolliger oder sandiger, in den untersten Theil des Gaults, zum Aptien
gehöőriger Kalkstein. Der obere Theil ist lichter, stellenweise plattiger, Petre-
facten enthaltender Kalkstein. Höhlen, Dolinen nnd kesselartigen Thülchen trifft
man an. NÖ-lieh von Tasádfő kommt mit Korallenresten erfüllter in die Gosan-
Stufe gehöriger Kalkstein vor; W-lich bildet in geringer Ausdehnung Reguienia-
Kalk pittoreske Felsengruppen. Am Gipfel der Bergrücken kommen ebenfalls in
das Kreidesystem gehörende feinkörnige Sandsteine und Ouarzconglomerate ohne
Petrefacte vor.

In der Umgebung der Gemeinden Bukorvány, Sztrákos und Tasádfő kom-
men obermediterrane Kalkconglomerate, sandiger Kalkstein, Lithothamnium-
Kalkstein, Sandstein, tuffiger Mergel, Mergel und bimssteinhültige Trachyttuffe
vor, theilweise mit Versteinerungen.

Die sarmatische Stufe ist durch sandigen Kalkstein-, Sandsteinconglo-
merat- und Tuffschichten vertreten, aber ausser der Uferfacies kann man auch ein
tieferes, aus Thon und mergeligen Thon bestehendes Sediment unterscheiden.
Diese, auch Petrefacten einschliessenden Schichten umgeben den Magura-
Cornuluj-Bnlcz-Berg.

Zur pontischen Stufe gehören Uferablagerungen namentlich Sand, Sand-
stein, Thon, Mergel, mergeliger Thon und Kalksteinconglomerat und bilden die
Tháler des an die S-, SW- und W-liche Seite des Magura-Cornuluj- Bulcz-Berges
sich anschmiegenden Vorgebirges.

Dilwvialer Thon bildet einen grossen Theil des Kulturbodens; Schotter
und Sand kommen nur untergeordnet vor. Gelben sandigen lössartigen Thon
findet man am S-lichen Theile des Dorfes Kotyiklét.

Als Alt-Alhwium kann man vorzüglieh den sich zwischen Korbest und
Topa an beiden Seiten des Thales terrassenartig liegenden Thon, und schottri-
gen Thon betrachten ; als Allwium denim Inundationsgebiete liegenden Thon,
weiter die im Kidathale abgelagerten Owuellenkalk-Bünke, pisolithartige Kalk-
mergel-Concretionen und den Fledermausguano der Tolnay-Höhle.

Orthoklas- douarzporphyr mit einer glasigen Grundmasse kommt N-lich von
Tasádfő vor.

Der Kreidekalk wird zum Kalkbrennen, die obermediterranen und sarma-
tisehen Sand- und Kalksteine als Baumaterial verwendet.

3. Dr. Pernő, J.: Die geologischen Verháüllnisse der Umgebung von
Vaskóh (p. 69—107).

Das Kodru-Moma Gebirge wird vom Biharer Gebirge als dessen Auslüufer
durch den Dealu-mare-Sattel getrennt. Ö-lich von diesem Sattel in der Umge-
bung von Kristyor, ferner N-lich bei Szelistye, Pojana und Rézbánya kommen die
dyadischen rothen Schiefer, Ouarzitsandsteine, Diabase, massige und geschichtete

Földtani Közlöny. XXVI. köt. 1896. 20

306 LITERATUR.

Felsitporphyre, Porphyrittuffe von Kodru-Moma, ebenfalls vor; aber ausser diesen
noch guarz-breccienhültige, schiefrig spaltende Sandsteine, phyllit- und grauwacke
artige Bildungen, graue Thonschiefer und grobkörnige Arkosasandsteine. Von
organischen Resten fand sich in diesem Schiefercomplex bisher keine Spur vor.

Auch auf dieser Seite des Gebietes stören Diabasausbrüche die Gruppe der
rothen Schiefer, Sandsteine und geschichteten Felsitporphyre. Diese Eruptionen
waren zwischen Barest und Urzesd so gewaltig, dass sie die ganzen Berglehnen
occupiren. Auch hier weist alles dahin, dass der Diabas jünger ist als der Felsit-
porphyr. Der Diabas ist grünsteinartig, verwittert, dann wieder ist der Augit,
Oligoklas und das Titaneisen ganz frisch ; in anderen Exemplaren wieder ist der
Ilmenit schon zu Leukoxen verwittert.

Jener Kalkstein, den Peregks 1861 als Jura und Neocomien zusammen-
fasste und dessen triadisches Alter 1886 durch die Entdeckungen von Lóczy und
Böckn bekannt wurde, bedeckt bei Kaluger, Restyirata, Brihény, Vaskóh und
Kerpenyét den rothen Schiefer und Ouarzsandstein der Dyas. Zwischen Kaluger
und dem Moma-Rücken ist eine Bruch- respective Verwerfungslinie des Kalk-
steines, auf weleher derselbe sich senkte und grösstentheils weggewaschen
wurde.

Sehr characterisirende Bildungen dieses Gebietes sind die Wassertrichter
und Karren. Aus der Verscehmelzung der Wassertrichter entstehen Sackthiler,
deren specielle Merkwürdigkeit - die wasserverschlingenden Kessel, Höhlen und
Schlunde sind. Eine der schönsten dieser Höhlen ist die von Vaskóh-Szohodol
(genannt Kimpanyászka). Als Gegensatz derselben sind jene müchtigen Felsen-
guellen (urmánisch cizbukv). von denen im Gebiete vier vorkommen.

Die Gegend ist an Fossilien ungemein arm, aber aus den in genügender
Zahl gesammelten Resten geht hervor, dass die Fauna von Vaskóh am meisten
an die Zwergfauna von Szt.-Cassian erinnert.

Fyroxen-Andesittuffe erscheinen auf dem Abhange der Dealu-mare u. s. w.,
einerseits auf dem Triaskalk, anderseits auf dem als unterdyadich betrachteten
Ouarzitsandsteine von Nagyvárad dort, wo die Wasserscheide zwischen der Weissen
und Schwarzen Kőrös am niedrigsten ist. Sie bestehen aus einer10—60 m máchtigen
weichen, pelitischen Substanz, in welcher stellenweise eine Unzahl kleiner Lapilli
eingestreut ist. Im südlichen Theile bedecken den weichen Pelit eine Schicht
von bald egrösseren, bald kleineren, ausschliesslich aus Amphibol-Pyroxen- Andesi-
ten bestehende Bomben. Je südlieher, um so grösser werden diese Bomben. Die
weiche pelitische Substanz ist stellenweise angefüllt mit kleinen Magnetit-
Körnchen.

In einer Entfernung von c. 10km von der Ablagerung von Kaluga, bei
Sust N-lich von Vaskóh treffen wir wieder Tuffe an. Zwischen diesen beiden
Orten kommen Eisensteinlager vor, welche im Kalkstein, im Dolomit oder
Ouarzitsandstein Vertiefungen oder Sprünge ausfüllen. Sie bestehen aus Bohnen-
erz, unter welchem hüufig genug auch Manganknollen vorkommen. Ihre Entste-
hung betreffend ist PerHő der Ansicht, dass sie sich wenigstens zum Theile aus
dem Magnetitstaub des diese Gegend einst bedeckenden Andesittuffes bildeten.
Nachdem auf dem diesseitigen Territorium bis Jószáshely in ühnlichem Tuff
sarmatische Fossilien gefunden wurden; so verlegt P. die Zeit der IEntste-

LITERATUR. 307

"hung des Bisenerzes in einen etwas jüngeren Abschnitt des Pliocáns, damals als
.das brackische Meerwasser sich von diesem Gebiete langsam zurückzog.

Einen grossen Theil des Thales der Schwarzen Körös füllen jungneogener,
"theilweise diluvialer Thon, Schotter und Sand aus, bisweilen bis zu einer absolu-
ten Höhe von 600 m und ist die Ablagerung bei Szerbest in einer Müchtigkeit
von 50—80 m aufgeschlossen. In den oberen Schichten ist der Schotter umso
grösser, je náher er" dem Gebirge zu liegt. Sowohl dieser Schotter, als auch der
rothe, obere Thon gehören dem Diluvium an. Unter diesen Schichten liegt in der
"Umgebung von Lunka pontischer Mergel, der glimmerig, ein wenig sandig und
kalkig ist und die Schalenbruchstücke von Cardium, Congeria und Gypris ent-
"hült. Bei Alsó-Veszár sind im bláulichen, sandigen Thon dünne Lignitschichten
zu finden, ebenso die Fragmente von verkieselten Baumstámmen. Pontische
Bildungen finden sich noch vor am linken Ufer der Schwarzen Kőrös, ferner
zwischen Moma und Dealu-mare. Hier occupirte sie das zwischen dem Moma-
Rücken und Kaluger entlang einer Bruchlinie, c. 400—500 m miüchtige und
mehr als 4 km breite Senkungsgebiet; und wo die pliocinen Meeresarme der
Schwarzen und Weissen Kőrös zusammentreffen, dort sind die pontischen Schich-
ten auf der Landstrasse von Dealu-mare beilüufig bis zu einer Höhe von 560 m
zu verfolgen.

Die alluwvialen Gebilde bestehen aus umgeschwemmten diluvialen sandigen
"Thon und Schotter und bilden eine sehr untergeordnete Terrasse.

Aus den genauen Beobachtungen, die sich auf die intermittirende (Juelle
"bei Kaluger, die 8. g. .Dagadó-Forráss beziehen, geht hervor, dass das Intervall
zwischen den einzelnen Anschwellungen bald grösser, bald kleiner ist.

Von für die Industrie wichtigen Mineralien erwühnt P. ausser den Hisen-
steinen den sehr schönen farbenreichen Marmor dieser Gegend; ferner die sehr
"krüftigen Felsenguellen, deren gewaltiger Kraftvorrath fast gönzlieh unbenützt
ist. Aus dem nicht sehr guten Material der Thonablagerungen wird vieles
"Geschirr von gewöhnlicher Oualitüt erzeugt. Zu Bausteinen würe der Felsit-
porphyr und Ouarzitsandstein zu verwenden.

4. Hanavárs, J.: Die Szócsán- Tirnovaer Neogen-Bucht im Comitate
.Krassó-Szörény (p. 108—118).

Die Bucht ist am breitesten zwischen Nagy-Zorlencz und Valeadény (c.
9 km); am löngsten zwischen Prebul und Berzava (c. 15 km); der Tirnovaer
Arm ist c. 7 km lang. Die das einstige Ufer bildenden krystalliniscehen Schiefer,
carbonischen Sandsteine und Conglomerate bilden 400—500 m hohe Berge,
wihrend die Schichten der Buchbt nicht mehr als 350 m hohe Hügel bilden.

1. Krystallinische Schiefer. Am W-lichen Ufer, sowie auf der Magura, treffen
wir die obere, am Ö-lichen Ufer aber die untere Gruppe der krystallinischen
Schiefer an ; die neogene Bucht liegt in einem grossen, gesunkenem Theile der-
selben. Die allgemeine Richtung ihres Streichen ist NO—SW.

Unter den Gliedern der unteren Gruppe herrscht der Glimmergneiss ( Musco-
vit, Biotit) vor, der stellenweise in Glimmerschiefer übergeht und überall Granat
-enthült. Bei Czerova gesellt sich ihm auch Granulit bei; auch Amphibolite sind

. 20£

308 LITERATUR.

nicht selten. Zwischen Tirnova und Ohabicza enthalten sie der Ausbeutung
werthe Manganeisenerzlager, welche von Granat-, Spessartin-, Rutil- und Turma-
linkrystalle führenden Ouarzadern durchzogen sind.

2. Auf die krystallinischen Schiefer lagern sich in der Umgebung von
Resicza unmittelbar die Schichten des oberen Carbon, welche zum grossen Theile-
grobe krystallinische Schieferconglomerate sind, zwischen deren Schichten auch
hier glimmeriger Sandstein, Thonschiefer und Kohlenspuren eingelagert sind. An
organischen Resten sind sie arm.

3. Unter-dyadische Schiefer kommen zwischen Klokotits und Resicza eine:
Synklinale in der Synklinale des oberen Carbons bidend vor. Unten werden sie
von Ouarzconglomeraten gebildet, auf welche wenig Glimmer enthaltende Sand-
steinschiefer, auf diese aber Kohlenbünder enthaltende schwarze Thonschiefer
folgen.

4. Im W-lichen Gesenke des Thales von Domán erseheint das Carbon-
Sediment plötzlich wie abgeschnitten und es folgt als scehmales gelblieh weisses-
Band meistens dichter, oolithiseher Reguienien-Kalk (Neocom).

5. Mediterrane Sedimente trifft man bei Nagy-Zorlenez, wo tuffiger
Sand, ferner bei Delinyest an, wo lichtere Mergel, an deren Basis gröbere Sand-
steine und Sand lagern, sie vertreten.

Von letzterem Orte beschreibt H. eine reiche, an die von Lapugy
erinnernde Fauna, in welcher die Gasteropoden, darunter Ancillaria glandifor-
mis LENXK. und ein Vermetus sp. die Hauptrolle spielen.

6. Pontische Sedimente füllen die übrigen Theile des offenen Meeres und
die Bucht aus, aus welchen die Erosion sanfte Hügel formte. Ihr unteres Niveau
ist thonig, das obere sandig. Am Fundorte von Szócsán fand H. nenerdings
Tinneya Vásárhelyii HaNxTx. Der untere Theil kommt auch in der Umgebung von
Ohaba Mutnik vor. Sand bildet den übrigen Theil des Gebietes, welches entlang
des Ufers echotterig ist.

Die tieferen Theile des Tirnovaer Armes sind durch die §-lich von Tirnova
fallenden Wasserrisse gut aufgeschlossen. Zwischen den Thonschichten kommen
auch dünne Grobsand- und Schotterschichten vor; im oberen Theil aber
sehliesst sich 1 m müchtiger Tuff an.

7. Das Diluvium vertritt die thonige Ablagerung der im Reguienien-
Kalkstein vorkommenden Höhle, in welecher die Überreste von Ursus spelacus:
Bime., Hyena spelaea Gxor. und Eguus caballus fossilis L. gefunden wurden.

8. Das Alhwium vertreten die aus grobem Schotter und Sand bestehenden;
Sedimente der Flüsse und Büche.

5. Rorn, L. v.: Der Abschnitt des Krassó-Szörényer Grebirges lüngs:
der Donau in der Umgebung des Jeliseva- und Staristye- Thales:
(p. 117—139).

Die Schichten der alten, gefalteten Sedimente streichen auch hier über-
wiegend NO—NNO ; am Crni-vrh und seiner Umgebung sind sie aber kreisförmig:
gruppirt, so dass hier bei der Hebung des Gebietes noch eine andere, in der
Richtung des Streichens thátige Kraft mitwirken musste.

LITERATUR. 309

Das Grundgebirge bilden am Baberska-Cioka und dessen Westgehüngen
krystallinische Schiefer, die aus Glimmerschiefer, Gneiss, Amphibolschiefer und
Amphibolgneiss bestehen, die v. R. als der oberen (III.) Gruppe angehörig
betrachtet; noch mehr verbreitet ist der Serpentin mit seinem Magnesit-artigen
Nebengesteine.

In der Zeit der unteren Dyas war diese Gegend der Schauplatz miüchtiger
Eruptionen, deren (Gebilde u. z. vorzüglich " Porphyre (mit Ouarz, Orthoklas,
Oligoklas, zum Theile mit Biotit), untergeordnet am SÖ-liehen Ende des Gebietes
Porphyriít und Melaphyr (mit Plagioklas, Augit, Olivin und Magnetit), ferner
deren Tuffe, Breccien, Conglomerate den grössten Theil des Gebietes bilden. Sie
sind ebenfalls so gelagert, gefaltet, wie die Sedimente. Der Porphyr bildet Stöcke,
Kuppen oder Decken und erseheint manchmal wie reine, glasige Schlacke. Im
Jeliseva-Thale bricht man auch den regenerirten Ouarz-Porphyrtuft, TIETrzE s
sgeschichteten Rhyoliths. Die Izlás-Stromschnelle bilden aller Wahrscheinliech-
keit nach günzlich: die Tachtalia-velika und -mola Schnellen aber wenigstens
zum Theile verkieselte Porphyrtuffe, wáhrend die Vlasz-Schnelle aus liassisehem
Ouarzsandstein besteht. In kleinerer Menge trifft man auch Schiefer, Sandstein,
ferner eisenartigen Granit an. Im séhiefrigen Sandstein und im Sandstein kom-
men Pflanzenreste vor, auf Grund welcher diese Schichten der tieferen unteren
Dyas einzureihen sind.

Mesozooische Ablagerungen. Die Hauptmasse des Lias bilden Sandstein,
fleckenweise kalkige Gesteine, deren unterste Schichten sich auf den Porphyrtuff
und- breccia lagern. Darauf folgen Arkosa-Sandsteine, ferner dunkelgrauer als
Dogger betrachteter Brachiopoden Kalkstein mit Calcitadern ; ferner grauer und
röthlieher, hornsteiniger Tithon-Kalkstein; schliesslich lichterauer, diechter
Neocom-Kalkstein. In der Lias kommt auch Kohle vor und Pflanzen, die das
Alter jener bestimmen lassen. Die Felsen der Dojke-Stromschnelle bildet Tithon-
und Neocomkalkstein.

Von den jüngsten Bildungen kann man auf mehreren Territorien Kalk-
tuff-Ablagerungen beobacbten; ausser diesen kommt noch ein lössartiger, mit
Söure brausender, aber recente Schnecken enthaltender Lehm vor.

Als Baumaterial ist beinahe ein jedes der angeführten Gesteine brauchbar.

6. Dr. ScHAFARZIK, F.: Die geologischen Verháltnisse der Umgebun-
gen von Eibenthal- Ujbánya, Tiszovicza, und Szvinyicza. (p. 140—159).

An der geologisehen Zusammensetzung dieses Gebietes nehmen Theil :
I. Krystallinische-Schiefer, metamorphe und eruptive Gesteine: 1. Untere oder
erste Gruppe der kryst. Schiefer. 2. Obere oder dritte Gruppe der kryst. Schiefer.
3. Gabbro. 4. Serpentin. 5. Porphyre und Diabase. — II. Sediment-Gesteine :
6. Oberes oder productives Carbon. 7. Dyas. 8. Liassandsteine und Thonschiefer.
9. Dogger-Kalke. 10. Malm-Kalke. 11. Neocom-Kalke und Mergel. 12. Mediter-
raner Sand, Kalk und Thon. 13. Diluviale und 14. Alluviale Bildungen.

Den centralen Theil dieses Gebirges bildete die vom Serpentin des Golecz
westlich liegende von Amphibolgneiss, Muscovit und Biotit-Muscovit gebildete
untere Gruppe der krystallinischen Schiefer, welche hier ein Buchtende bildend,

310 LITERATUR.

sich beiláufig auf 7772 km verbreitet. Gegen O zu trifít sie mit der von Jablo-
nicza kommendep, aus grünen Amphibolgneissen, seltener aus Phylliten beste—
henden oberen Gruppe zusammen. Diese beiden kryst. Schiefergruppen trennt
ein von N—S ziehender, c. 1 km breiter Serpentinstock von einander, der sich-
in seinem unteren Theile in zwei Arme theilt. Dem westlichen Arme schliesst;
sich ein eigenthümliches, braunspathartiges Gestein an, in welchem die Kiesel-
süure 32,65, die Kohlensüure 31,36, das Magnesiumoxyd 21,85, das Eisenoxyd
6,82, die Thonerde 44190 betrágt. Ausserdem bildet der Serpentin bei Plavise-
vicza auch kleinere Hinlagerungen in der oberen Gruppe der kryst. Schiefer.

Es kommt auch bankiger Diallag-Porphyr vor, in welcehem Ouarzkörner
sind und der zum Theil olivinháltig ist, zum Theil aber dessen entbehrt.
Stellenweise wechsellagert er mit Gneissbünken und ist nicht von eruptivem
Character. Auch der Serpentin enthált Olivin und es ist wahrscheinlich, dass er
aus der Umwandlung dieses Gabbro"s entsteht.

An einzelnen Punkten brachen Forphyr und diabas-artige Gesteine aus, -
Bin grösseres Territorium oceupiren der Porphyrit von Újbánya, ferner der mas-
sige Felsitporphyr des Kukujova und schliesslieh der Porphyrit im Thale des
Júcz-Baches.

Das Kohlenbecken von Eibenthal- Ujbánya. An der Grenze zwischen Gneiss
und Serpentin liegt in der Richtung von SW—VNO eines kleines, in das Grund-
gebirge hineingeschobenes Becken der productiven Kohlemit zwei Flötzen unter der
Oberfliche, welehe die Enden eines U-förmig gebogenen Flötzes zu sein scheinen.
Die anthracitartige Kohle ist von sehr guter Oualitüt, enthált bei 92,2090 Carbon
aber sie wechsellagert vielfach mit Kohlenschiefer und Kohleneisenstein (Black-
band). Aus den im Kohlenschiefer vorkommenden Pflanzenresten geht hervor,
dass die Ablagerung in das obere Carbon gehört.

Die Kukujova. Die Masse des Kukujova-Berges besteht aus Felsitporphyrit, -
aber um ihn heruam stösst man an mehreren Stellen auf Schiefer und Koblen-
spuren, deren Alter man auf Grund der an seinem westlichen Rande liegenden
verlassenen Stollen gefundenen Pflanzenreste für unterdyadisch betrachten kann.

Die geologischen Verháltnisse des oberen Szirina-Baches. Auf den Gneiss
folgt ein aus rothem Schiefer und Porphyrconglomerat bestehender Dyas- Verrucano
und darauf ein Complex von [iasschichten, welche aus Ouarzit-Sandsteinen und
an den mittleren Lias erinnernde Fossilien führenden sehwarzen Thonschiefer
bestehen. Es scheint, als wenn diese Schiefer in das müchtige Faltenbecken der
Liúasguarzite hineingepresst wáren.

Am rechten Ufer desSzirina-Baches ist unten dichter knolliger, oben grauer
Crinoideen- führender Kalkstein zu finden, welcher oben zu ins Röthliche über-
geht und Brachiopoden einschliesst. Noch an zwei anderen Punkten findet man
einen solchen, auf Grund seiner Fossilien dem mittleren Dogger einzureihenden
Kalkstein, welche Kalksteine das Ende des von Dir. Böcxn erkannten Zuges von
Schnellerruhe bilden. Auf diese folgt gefalteter, sehwárzlicher Thonschiefer, der
sehr fragmentüre Fossilien enthült, die die Entsecheidung dessen, ob sie dem
oberen Dogger oder Malm angehören, nicht zuliessen.

Die geologischen Verhültnisse der nüheren Umgebung von Szvinyicza.
SW-lien vom Gabbrogebiete des Júcz-Baches stossen wir auf Sedimente, welche

LITERATUR. 311

von unten nach oben sind: Dyas-Verrucano, Lias-Sandstein und Thonschiefer,
tithonische sowie untercretaceische Kalksteine und Mergel. Diese werden von
der Gemeinde Szvinyicza in NO-licher Richtung ausgehender und auf der
SÖ-lichen Seite des Glavcsina-Berges liegender Verwerfung in zwei Aeste
getheilt. Die in den Liassandsteinen gefundenen Fossilien sind für den Mittellias
characteristisch ; aber die Cardinia gigantea ÖOvEwxsT. in einer auf secundárer
Fundstelle gasammelte Mergelscholle lüsst darauf folgern, dass hier auch die
untere Lias vertreten ist. Bei Magyar-Greben folgt über den conglomeratischen
Liasguarziten die schon lange bekannte, auf Grund ihrer Fossilien den Klaus-
Srehichten des oberen Doggers entsprechende eisenoolithiscehe Kalksteinbank.
Man trifft dieselbe mit den unter ihr liegenden Crinoiden-Kalkstein und Lias-
sandsteinen, ferner mit dem ober ihr liegenden Tithon-Kalkstein auch am Donau-
ufer. Anderwürts folgt auf den Lias unmittelbar der Tithon-Kalkstein. Auf diesen
lagert sich weisser Feuerstein-haltiger Kalkstein, der mit seinen Fossilien dem
mittleren Neocom angehört. Es ist möglich, dass seine untersten Schichten dem
Unterneocom angehörig sind, wie dies TIxrzE meinte, aber die definitive Entschei-
dung dieser Frage wartet noch auf neueres Studium. Am $0-lichen Theile des
Gebietes gehen sie in graue feuersteinfreie Mergel über, welche nicht, so scheint
es, den Rossfelder Schichten des mittleren Neocom (hauterive), wie es TIETZE
sehreibt, sondern dem nüchst höheren Barrémien entsprechen, wie dies UHLIG
nachwies. In die obersten Schichten desselben ist der oberhalb der Kirche von
Szvinyicza im Hangenden der früher erwáhnten Mergel vorkommende weissliche
zerfallende Mergel einzureihen.

Eine marine obermediterrane Bucht in horizontaler Ablagerung und
Fossilien findet man westlich von Jucz in der an der Grenze zwischen dem Gabbro
und Dyas-Verrucano befindliehen Depression. Sie wird von Thon-, Sand- und
Schotterschichten ausgefüllt. Der auf der Kuppe cStara Svinyiczai liegende
Lithothamnien-Leithakalk spricht dafür, dass diese Ablagerungen einst ein grös-
seres Gebiet oceupirten. Herr L. v. Rorn ist der Meinung, dass sie das Ende
jener grösseren marinen, neogenen Schichten sei; die er am serbiscehen Donau-
ufer entdeckte.

Als nutzbare Gesteinsmaterialien ist zuerst die Kohle von Ujbánya zu
erwáhnen, welche zufolge ihrer Güte und ihrer Michtigkeit eine intensivere
Ausbeute verdienen würde; es verdienen ferner der Serpentin, der liassische
Ouarzsandstein, der rothbraune Tithon-Kalkstein und der zur Cementfabrication
geeignete Barrémien-Mergel Erwáhnung.

B) Montangeologische Aufnahmen.

7. GESELL, A. : Die montangeologischen Verhültnisse von Kapnik-
bánya (p. 160—186 mit einer Karte u. 10 Vororts-Profilen).

Nach Schilderung der oro- und hydrographischen Verhültnisse und Mit-
theilung geschichtlicher Daten geht G. auf die geologischen Verhültnisse über.
Ouarzit, Dacit, Amphiboltrachyt, sowie ein Gemisch von Trachytvarietüáten
(Augit-Andesit, Pyroxen-Andesit, Augit-Hypersthen-Andesit) und deren Conglo-

312 LITERATUR.

merate, grauer Andesit, Hocen und sarmatisches Sediment mit pontiscehen Schich-
ten und sebhliesslich zu den Diluvial- und Alluvialbildungen gehörende Gesteine
bilden den Kapniker Erzdistrict und dessen unmittelbare Umgebung.

Auf Edelmetallgáünge wird gebaut in folgenden Gruben :

I. Sujorgrube, in welcher Amphibol-Oligoklas-Trachyt die reichen Gold-
silbergünge enthült. Das Gangmaterial ist Ouarz mit Hisenkies, Rothgüldenerz-
nestern und Silberschwürze. Zinkblende und Bleiglanz bilden für sich Günge im
Ouarz. Der Hauptgang ist 12—15 m michtig und verflacht sich nach S unter 769.

II. Die Kapnikbányaer ararischen Günge kommen im Grünsteintrachyt
und nur theilweise im benachbarten Karpathensandstein, sowie in den aus den
Elementen beider entstandenen sedimentüren Ablagerungen, in Breccien u. 8. w.
vor und zwar neben parallelen NNO-lichem Streichen in beinahe gleicher Entfer-
nung (200—250 m) von einander. Sie theilen sich oft in mehrere Arme ; ihre
Breite betrágt 1—6 m, ihre bekannte Lönge 300—1200 m. Die Gangausfüllung
besteht aus Ouarz und Manganspath, ferner aus Kalkspath, Braunspath, Sehwer-
spath. Die Erzausfüllung besteht aus silberhültigem Bleiglanz und Zinkblende,
Kupfer und Eisenkies, Fahlerz, Bournenit, gediegen Gold, Silber, Kupfer- und
Eisenkies, seltener Antimonit und Realgar. In Drusen werden háufig sehön
auskrystallisirt verschiedene Mineralien gefunden, sowie Tetraedrit, BSphalerit,
Baryt, Gyps, Kalkspath, Himbeerspath, Ouarz, Braunspath, neuestens Helsit und
in den oberen Horizonten auch Fluorit. Zur oberen Grubenabtheilung gehören
sechs, zur unteren neun Günge.

III. Der Rotaer Privatbergbau liegt in der Gemeinde Kapnikbánya. Die
fünf in Betrieb stehenden Gönge liegen hauptsáchlich in Augittrachyt-Grünstein-
das Ausfüllungsmaterial ist Ouarz, Kalkspath, Braunspath, silberhültiger Blei
glanz, Zinkblende, sehr selten gediegen Gold, manchmal Realgar.

C) Geologisch-agronomische Aufnahmen.

8. Isxey, B. v.: Zur Orientirung in den geologischen und pedologi-
schen Verháltnissen der ungarischen Tiefebene (p. 187—194.

Nachdem v.J. in mehreren Theilen des Landes orientirende Untersuchungen ;
ferner zwei Detailaufnahmen, die eine im Lehmgebiete von Mezőhegyes, die
andere in der sandigen Umgegend von Debreczen ausgeführt, so kann er jetzt in
der grossen Tiefebene drei Haupttypen der Bodenbildung unterscheiden u. Z. ,;
1.die sandigen Gebiete mit welligemn Hügelland ; 2. die lehmigen Gebiete mit bün-
diger Bodenbildung, welche seit dem Diluvium im Grossen trocken blieb und nur
schwache Niveaudifferenzen zeigt; 3.die Ueberschwemmungsgebiete, das Alluvium,
welches den flachsten, lehmigen und humosen Boden bildet. Hieher rechnet v. J.
auch die Torfbildungen und die Székböden ; lüngs der Donau giebt es aber auch
sandige Alluvien. Am Sandgebiete kann man unterscheiden den ursprünglichen,
aus Wasser abgelagerten Sandboden, der mit mehr thonigen und humosen
Theilen gemengt ist als der Flugsand ; seine Körner sind auch scharfeckiger als
bei diesem. Je entfernter der Sand von den Bergen liegt, um so reiner besteht
er aus Ouarzkörnern, wührend er nülher zur Ursprungsstütte reicher an Beimen-

LITERATUR. 313

-gungen von zersetzbaren Silicat- und Gesteinskörnern ist. Der Flugsand kann
nicht aus Löss entstehen, weil seine Körner viel gröber sind als die des Löss.
Sein Ursprung ist eher in dem diluvialen Schwemmsande zu suchen, dessen
UÜmwandlung damals begonnen haben kann, als er ans Trockene gelangte und
kann noch bis in unsere Tage dauern. Daher stammt auch das verschiedene
Alter des Flugsandes.

Was nun die lehmigen Diluvialbildungen betrifft, so ist es gewiss, dass in
einer gewissen Periode des Diluviums der grösste Theil des Alföld von einer
Lössdecke überlagert gewesen war; diese ist aber jetzt grösstentheils nur am
Rande der Ebene zu finden. Richtig scheint jene Ansicht Wonrs zu sein, dass
aus dem ursprünglichen Löss durch Umlagerung jener lössartiger, s. g. secundü-
rer Lehm entstanden sei, der an vielen Stellen des Alföld unter der humosen
Decke liegt. Er ist nicht so lose wie der typische Löss und vermissen wir bei
ihm jene structurelle Neigung zur verticalen Absonderung wie beijenem. Ein
anderer diluvialer Lehm, der bei Mezőhegyes in einer Tiefe von 11—18 m und
auch tiefer liegt, bildet eine Schicht von plastischem, röthlichem Lehm mit
Mergelknauern. Es ist dies wahrscheinlich dasselbe diluviale Sediment, welches
im südlichen Theile des Alföld an die Oberfliche tritt und dieses betrachtet
Worr als das ülteste Glied des Alfölder Diluviums (untere Driftbildung). Es ist
wahrecheinlich identisch mit jenem brüunlichen, röthlichen Lehm, welchen die
ungarischen Geologen an den Ründern des Alföld schon wiederholt nachgewie-
sen haben.

Die schlammigen Sedimente des Alluviums sind jenem Lehm oft sehr áhnlich,
denn die Flussablagerungen der Neuzeit sind sehr mannigfaltig. Von ihnen sind
zu erwühnen das gewöhnliche, sehwüárzliche, scehwere Lehmalluvium ; ferner der
Székboden, der wie eine Hautkrankheit auf den verschiedensten Orten den frucht-
baren Boden des Alföld fleckenweise verunstaltet, denn mit ihm ist stets eine
sehwache Depression der Oberfláche und ein Stagniren der atmosphárischen
Wásser verbunden, aber auch auf sandigem Untergrund (Nyiregyháza) fand
ihn v. J. vor.

9. Tgerrz, P.: Bericht über die im Sommer d. J. 1892 vollführte Auf-
nahme (p. 195—196).

T. von seiner Studiepreise in Deutschland zurückgekehrt, betheiligte
sich noch an den Aufnahmen bei Mezőhegyes, die damals eben zu Ende giengen.
Hierauf setzte er seine Aufnahmsarbeiten in der Umgebung von Magyar-Óvár
fort. Das ganze Gebiet bildet das Alluvium der Leitha und Donau ; der Unter-
grund ist überall Schotter, aber zwischen dem diluvialen und alluvialen Schotter
kann man hier keine Grenze ziehen. Der Schlamm der Donau ist feiner und
gleichförmiger als der der Leitha. Im Allgemeinen ist der Boden der ganzen
Gegend sehr kalkreich. A Nach dem Ref. von Dr. J. SzápgczkYv.

(27.) Szácny, A.: Die (Gesteine der Trachytfamilie des siebenbürgischen
Erzgebirges.(Ertesitő dermedic.-naturwiss. Section des Siebenbürgischen

314 LITERATUR.

Museumvereins. II. XX. Jahrg. p. 260—262. Kolozsvár. 1895.) (Auszug
der in ungar. Sprache verfassten Original Abhandlung.)

Das dem Verf. zur Verfügung gestandene Material besteht aus nahezu 400-
Handstücken und über 200 Dünnsebhliffen. Die Untersuchung geschah auf makro-
und mikroskopischem Wege. Die Feldspathbestimmungen geschahen nach der
Szabó"schen Methode. Verf. beschreibt zuerst ausführlich die an der Zusammen-
setzung theilnehmenden Mineralien der Gesteine, als: Feldspath, Ouarz, Biotit,
Amphibol, Pyroxene (sowohl monokline als auch rhombische, d.i. Hypersthen
und selten auch Bronzit), Magnetit, Apatit, Pyrit, Granat. Als secundüre Bildun-
gen werden hervorgehoben: Epidot, Chlorit, Serpentin, Kaolin, Calcit und Pyrit.
Er theilt ferner sámmiliche untersuchte Gesteine auf Grund ihrer mineralischen
Zusammengsetzung, ihres spec. Gewichtes, ihrer Strukturverhültnisse und ihrer
verschiedenen Modificationszustánde folgenderweise ein, indem er Sie innerhalb
dieser Bintheilung ganz kurz characterisirt.

I. Orthoklas-Ouarztrachyte. 1) Rhyolitische Modification. Sp. Gew. 2,35.—
2) Alunitische Mod. Sp. Gew. im Mitt. 2,55. — 3) Kaolinische Mod. Sp. Gew.
2,58. — 4) Grünstein Mod. Mitt. sp. Gew. 2,60.

II. guarzandesite oder Dacite. A) Amphibol-Biotit- Dacite. 1. Normal aus-
gebildet. a) Granitoporphyrisch. Sp. Gew. 2,68. — b) Grobporphyrisch. $p. Gew.
2,70. — c) Mittelporphyrisch. Mitt. sp. Gew. 2,61. — d) Kleinporphyrisch. M.
sp. Gew. 2,62. — 2. Grünstein-Modification. a) Granitoporphyriseh. Sp. Gew. 2,55,
b) Mittelporphyrisch. Sp. Gew. 2,56. — c) Kleinporphyrisch. Sp. Gew. 2,66. —
3. Rhyolitische Modification. Kleinporphyrisch. Sp. Gew. 2,48. — B) Amphibol-
Biotit-Dacite mit etwas Augit. a) Granitoporphyrisch. Sp. Gew. 2,63. — b) Mittel-
porphyrisch. Sp. Gew. 2.49.

III. Andesite. A) Amphibol-Biotit- Andesite. 1. Normale. a) Grobporphyrisch.
Sp. Gew. 2,62.—b) Mittelporphyrisch. Mitt. sp. Gew. 2,61. — c) Kleinporphyrisch.
Mitt. sp. Gw. 2,63.— 2. Grünstein-Modification. Kleinporphyrisch. Sp. Gew. 2,66.—
B) Amphibol-Andesite. 1. Normale. a) Grobporphyrisch. Mitt. sp. Gew. 2,54. —
b) Mittelporphyrisch. Mitt. sp. Gew. 2,65. — c) Kleinporphyrisch. Mitt. sp. Gew.
2,63. — 2. Grünstein-Modification. a) Grobporphyrisch sp. Gew. 2,66. — b) Mit-
telporphyrisch, Mitt. sp. Gew. 2,66. — c) Kleinporphyrisch. Mitt. sp. Gew. 2,64.
d) Dicht. Mitt. ep. Gew, 2,68. — C) Pyroxen-Andesite. 1. Hypersthen-Amphibol-
Andesite. a) Mittelporphyrisch. Sp. (Gew. 2,56. — b) Kleinporphyrisch Mitt. sp.
Gew. 2,68. — 2. Hypersthen-Andesite. Kleinporphyrisch. Mitt. sp. Gew. 2,63. —
3. Hypersthen-Augit-Andesite. Kleinporphyriech. Sp. Gew. 2,60.

Nach d. Ref. J. v. SZÁDECZKY.

(28.) Pánry, M.: Petrographische Studie über die Andesite des Hargita-
Gebirges. (Értesitő der medic.-naturwiss. Section d. Siebenbürgisehen
Museumvereins II. XX. Jahrg. p. 262—264. Kolozsvár, 1895.) [Auszug
der in ungar. Sprache verfassten Original Abhandlung].

Verf. hat die im siebenbürgisehen Museum niedergelegten Andesite der
Hargita und des Kelemen-Gebirges einer neuen mikroskopischen Untersuchung:

LITERATUR. 315-

unterworfen, hauptsüchtlich, um die Rolle und Verbreitung des Hypersthens in
denselben auf Grund der neueren Untersuchungsmethoden festzustellen. Er un-
tersuchte auf solche Weise über 300 Handstücke und von diesen 160 Dünn-
schliffe. Nach kurzer Aufzáhlung der an der Zusammensetzung theilnehmenden
Mineralarten (Ouarz, Plagioklas, — in den saueren Gesteinen Oligoklas, in den
basiscberen Andesin, oder zwischen beiden stehend — Orthoklas, untergeordnet
Biotit, Amphibol, Augit, Hypersthen, Olivin ; accessorisch Tridymith, Titanit) be-
sehreibt Verf. der Reihe nach ausführlich folgende Typen und Abünderungen
seiner Gesteine :

I. Biotit-Ouarz-Andesite oder Dacite bloss an zwei Stellen des Gebietes
vorkommend.— II. Biotit-Amphibol-Andesite. Es sind dies die Gesteine des Büdös-
Stockes; kommen aber auch an anderen Punkten des Széklerlandes vor. —
III. Amphibol-Andesite u. zw. Reine Amph.-Andesite, Amph.-Hypersthen-Ande-
sit und Amph.-Augit-Andesit.— IV. Pyroxen-Andesite 1. mit náher nicht bestim-
barem Pyroxen, 2. Hypersthen-Augit-Andesit ; 3. Hypersthen-Andesite, 4. Augit-
Hypersthen-Andesit, 5. Augit-Andesite. V. Olivinháltiger Tyroxen-Andesit.

Nach d. Ref. J. v. SZÁDECZKY s.

(29.) UHurg, V.: Bemerkungen zur Gliederung karpathischer Bildun-
gen. Bine Entgegnung an Herrn C. M. Pau. (Jahrb. d. k. k. geol. Reichs-
anst. Wien. B. XLIV. p. 183—232. 1894).

Verf. vertheidigt in dieser Abhandlung seine früher veröffentlichte Meinung
bezüglieh der karpathischen Bildungen C. M. PavuL gegenüber (.Ueber das Süd-
westende der Karpathen-Sandsteinzone [Marsgebirge und Pteinitzer-Wald in
Mühren]v)x. Er lüugnet es, dass in der südliechen Klippenzone zwischen den
jurassischen und neocomischen Gesteinen der Klippe eine Discordanz würe ; dass
das Neocom die Klippen mantelförmig umlege und in die sandige, schiefrige
Klippendecke übergehe, indem er fand, dass das Neocom unzertrennbar sich an
den oberen Jura anschliesse ; dagegen von jener erwühnten Decke scharf getrennt
sei, die er in Uebereinstimmung mit D. Srux für obercretaceisch hült. Er
bezweifelt die beweisende Kraft der von PauL erwühnten Beispiele von Újlak und
Árva. In der zweiten Hülfte seiner Studie beschüftigt sich der Verf. mit der
Sandsteinzone, die PauL in der Bukovina und in Galizien in eine untere, mittlere
und obere Gruppe theilt. In die untere Gruppe gehören, ausser dem in Schlesien
ausgebildeten Neocom, die zum Neocom gehörigen Roszianka- oder Inoceramus-
schichten ; in die mittlere die Sandsteine der mittleren und oberen Gruppe;
Unuia dagegen will mittel- und zum Theil obercretaceische Sandsteine nur im Zu-
sammenhange mit dem echten Neocom (von schlesischer Ausbildung) anerkennen,
welch letzteres östlieh von Schlesien immer kleiner wird. Die allgemein verbreite-
ten Inoceramus-Schichten hült er für obereretaceisch, auf sie folgt unmittelbar,
daher ohne Dazwischentreten der mittleren Gruppe, das untere Hocán. UHLIG

r Jahrb. d. k. k. geol. Reichsanstalt 1893. Bd. 43. p. 199.

316 LITERATUR.

unterwarf die bisher für neocom betrachteten Versteinerungen von Pralkowce bei
Przemysl einer neuen eingehenden Untersuchung und fand unter ihnen auch
Lytoceras planorbiforme J. Börm, welche Form im oberbairischen Senon vor-
vorkommt, ferner Scaphites Niedzwiedzkii w. sp.; die Fauna von Pralkowce sei
daher eher eine obereretaceische als eine neocome. In den Karpathen bilden
daher ebenso wie in den Alpen das unterste Glied der Sandsteinschichten die
obereretaceischen Inoceramusschichten, in welchen der neocomische und mittel-
eretaceische Karpathensandstein eine selbststündige Insel bilde. Schliesslich fasst
U. die auf die galizische Sandsteinzone bezüglichen Hauptresultate zusammen.
Nach dem Ref. J. SZÁDECzKY 8.

(30.) BegRwEgrn, F.: Dacittuff- Concretionen in Dacittuff. (Annalen des
k. k. Naturhist. Hofmuseums in Wien. Bd. X. p. 78).

Im Hotter der Gemeinde der nahe zu Szamos-Ujvár liegenden Gemeinde
Kérő befindet sich ein verlassener Steinbruch, aus welechem der k. u. k. Major
ORNSTEIN einen grünlichen Tuff mit 20—25 cm grossen Concretionen an das
Hofmuseum einsendete. Auf der Oberflüche der sphüroidisehen Concretionen ver-
laufen, den Breitegraden ühnlich, Rippen, die die Richtung der Tuffschichten zeigen ;
sie sind daher hinsichtlich ihrer Form den Imatra- oder Laukasteinen ühnlich
und bestehen aus mit Calcit zusammengekitteter Dacittuffsubstanz. Der Tuff
besteht aus porphyrartig ausgeschiedenem Plagioklas, Ouarz, Biotit und Amphi-
bol, kleinem Chlorit, Calcit, secundüárem Ouarz, Chalcedon, Opal und gelbem
Eisenpigment. Der characteristisceheste Theil der Grundsubstanz sind drei oder
mehrere concavseitige Bildungen, welche aus einem mit faserigem Chalcedon
oder Ouarz umhüllten Calcitkorn bestehen. Die concaven Seiten entstehen
dadurch, dass diese Mandeln sich zwischen Calcitlinsen und Körnern ausbildeten,
wie ühnliche LossEwx aus Porphyroiden, MüGGe aber bezüglieh dieser Structur
unter der Bezeichnung sAschenstructurs aus dem Tuffe der Leuneporphyre
besechrieben haben; aber er betrachtet sie als sphároidische Oolithe ; wogegen
die von Kérő entschieden Concretionen sind.
Nach dem Ref. J. SZÁDECZKY 8.

(31.) Durpaxo, L et MgAzzE, L.: Sur un schiste a. chloritoide des Carpathes.
[A Kárpátok egy chloritoidos palájáról.] (Compt. rend. Paris 1893. CXI.
p. 601).

SrEraxEscu übergab den Verff. von den südlichen auf die rumünische
Seite fallenden Karpathen von Lainiciu (Zsilthal, Gorjiu ker.) ein graues und sehr
starke dynamische Hinwirkungen erlittenes Gestein, welches aus Hümatit, Mus-
covit, Ouarz und Carbonaten besteht und 4 mm grosse, Pechglanz besitzende
Chloritoidkörner enthielt. Die im Schliff mit grünlicher Farbe durchscheinenden
Chloritoidkörner bilden Pseudosphárolithen-Zwillinge nach oP (001), verdunkeln
sich unter 16—18? von der Zwillingsebene. Die Verdunkelung der einzelnen
Individuen von der Spaltungsfláche (001) im rothen Licht 219, im blauen 17".

LITERATUR. 317

In Folge der starken Dispersion verdunkeln sie sich im weissen Licht nicht voll-
stündig. Ihre Doppelbrecbung 2n9—np—0,016 ; ihr Polychroismus :

ng — gelb,

ny — gelblich grün,

nna — grünlich blau.

Ihre Lichtbrechung 1,77; Dichte— 3,5, Hürte— 6. Vor dem Löthrohre
schmelzen sie schwer zu einem sehwarzen, magnetischen Glas; erhitzt scheiden
sie Wasser aus. Die chemische Analyse ergab :

Al,0O, — 34,70

FeO — 34,04
CaO — 0.14
MgO — 0,57
HO -— 4,30.

Nach dem Ref. J. SZÁDECczkY s.

(32.) Scumipr, A.: Über die individuelle Veründerung der Minerale. (Ge-
denkbuch d. kgl. ung. naturwiss. Gesellschaft zu ihrem 50-jáhrigen
Jubiláum. Budapest, 1892. p. 635. (Ungarisch].)

In dieser Studie bespricht der Verf. im Allgemeinen die morphologischen
Eigenthümlichkeiten der krystallisirten Minerale, insofern jene für das Krystall-
individium oder für die Mineralspecies in geringerem oder grösserem Grade
charakteristisch sind. Um die specifisehe Veründerlichkeit zu demonstriren,
stellte er nach der Mannigfaltigkeit der Gestalt die Mineralspecies in Krystall-
systeme zusammen; sowohl diese wie auch die Entwickelung der Krystalle hin-
sichtlich der Combination und des Habitus sind für die Minerale wichtig ; dies-
bezüglieh bieten die vorzügliehsten Beispiele der Calcit und der Ouarz.

Dr. K. ZrmáwnYyI.

(33.) ScHmipT, A.: Wiederkehr gleicher Flüchenwinkel im regulüren Kry-
stallsysteme. (Math. és Természettud. Ertesítő. Budapest, 1895. XIII.
p. 331. — Zeitschr. f. Krystallogr. etc. 1896. XXV. p. 477.)

Wen die Indices der Flichen P und 0 (hk 1) und (p ag r) sind, dann erhal-
ten wir die Neigung dieser beiden Flichen aus den Indices nach folgender Formel :
cos PO — ——— EDS SALÉ ÉS —

Vere). veret
Der Verf. nimmt die Fülle an, dass P — (100) oder (110) oder (111) und
dass 0 — (par), R— (ur w), leitet jenes zwischen den Indices dieser drei
Fláchen bestehende Verhültniss ab, bei welchem
100. ..A9s 100. B
MO SO HO B
ÜL EMSGESTLL ÉR
Aus den berechneten Neigungen geht hervor, dass im regulüáren Krystall-
systeme zwischen mehreren Formen die Neigungen übereinstimmend sind. Die
gleichoen Winkelwerthe wurden vom Verf. in aufsteigender Reihenfolge in einer
übersichtlichen Tabelle zasammengestellt. Dr. K. ZrImÁNYI.

318

LITERATUR.

(34.) GISSINGER, TH. : Neue Flüchen am Euchrott. (Zeitschr. für Krystall. und
Min. 1894. Bd. XXII. p. 367.)

An einem Euchroitkrystalle von Libetbánya konnte der Verfasser die
Combination der folgenden Formen constatiren: M . (110) . co P, P . (001). o P,
n (011)... Boo, td. (101). Boo, "f.(102).3Poo. Die zwei letzten Formen
Dr. K. ZrmáwnYr.

sind neu.

(35.) TrgscHex, G.: Die Berg- und Hütten-Industrie Ungarns im Jahre
1893. (Ungarische Montan-Zeitung. Jhrg. XI. Nr. 2. Budapest 1895).

Berg- und Ouantitát

Hüttenproducte 1892 1893
Golat ésa 2,246 12 kg 2,499,962kg — 3.134,437
Silber 18423 815 a 23,974.s23 a 1.658,143
Knpfere cset 3,171,26 g 343391 d 165,215
Blei 23.352 os a 25.134 91 a 412,558
Schwefelkies 560.500,59 a 625,276,00 a 236,097
Braunkohle . 27.413,912,50 a 28.778,989 ro a 8.085,417
Schwarzkohle 10.522,137,90 a 9.827,982.00 a 5.174,772
Kobhlenbriguette 348,820,00 a 341,890/00 a 232663
Kdöaks ús 21,293,00 a 31,885 50 4 18951
Frisch-Roheisen 2.967,519.53 a 3.070,625,99 a — 10.706,024
Guss-Roheisen 127417 a 160,013,00 a 984928
Antimon u. Anti-

mon-Crudum 5431,55 a 6, 11886 a 138,003
Nickel-Cobalterze 340290 a 40990 a 29,249
Antimonerze . 8528 s2 a 1,319,00 4 72,788
Bleiglütte 5,069,00 a 4413 54 a 93,884.
Carbonsulfid 1,156 00 a 248700 a 20,208
Oueccksilber ... 78 ss a 29450 a 15,641
Schwefelsüure 33403 m a 42,590 70 a 54.943
Kobalt-Nickelepeise 5792 e 3394 € 20,272
Mineralfarben 2,627 00 a tod lat láv ge 10,508
Eisenvitriol 595346 c 899500 a 10,233
Schwefel 41800 a 70100 a TT /s3
Braunstein . — 13041 ss c 124940 a 8,340
Zinnblende .. 1,161,00 a — 4 2825
Alaunstein 10,688,00 a 9,33870 a 1,560
Ins Ausland expor-

tirte Eisenerze 2.747,314,00 a 3.141,331,70 a 739,831
Asphalt vato ? 404,72400 a 200,000
Asphaltöl ént 7 143400 a —
Kupfervitriol .. 9255 a 9270 a 1,871

Werth in Gulden ö. W.
1892 1893

4.095,881, 7
2.161,314, s
174,772, 5
348,591, i
240,886, a
9.394,759, 2
5.161,936, s
269,751, s
29,337, a
10.888,426, s
1.144.429, s

240461, o
12,846, 2
6,561, 7
75.937, o
44.766, o
4,767, 5
108,171, s
122195 e
9,638, 5
14,544, a
5,867, a
3,776, 2

1,420, 7

806.625, 5
215,993, a
5,540, o
256, i

Zusammen 32.233,864

35.474.,491 as

LIFERATUR. 319

(36.) Jonx, C. v. und HICHLEITER, C. F.: Arbeiten aus dem chemischen Labora-
torium der k. k. geologischen Reichsamstalt, ausgeführt in den Jahren
1892—1894. (Jahrb. d. k. k. geol. Reichsanstalt in Wien. 1895. Bd.
XLV. p. 1—28).

Unter den zahlreichen von den Verff. ausgeführten chemischen Analysen
beziehen sich viele auf aus Ungarn und seinen Nebenlündern eingesendetes
Material, so :

I. Kohlen von Szabolcs, Pécs, Vasas, Krapina, Kalnik, Brennerberg
(vielleicht Brennberg ? [Ref.]), Felső-Derna, Bodanos, Mehadia, Badin, Kis-
Keresztes, Johannesthal.

II. Kohlenuntersuchungen nach BRRTHIER: Umgebung von Orsova, Dren-
kova, Pécs, Uglianica, Ljabel, Lupeny, Kropina, Balassa-Gyarmat, Lunkassprie,
Sáta, Aranyos, Bocs, Va-pojen, Sz.-Királd, Diosnos, Zagorje, Veszprém, Moson,
Egeres, Goloverdu, Vetovo. Karloéza.

III. Graphit: Umgebung von Pozsega.

IV. Erze. A) Silber- und goldhültige Erze: Aus der Umgebung von Pozsega
in Ouarz eingesprengter Chalkopyrit enthált 0,002690 Ag, 0,0004 90 An
und 9.479 Cu.

Von demselben Fundorte in Ouarz eingesprengter Galenit enthült
-0,09429/ Ag ohne Au.

Pyrit von Nagy-Almás enthült 0,02209 Ag und 0,001 90 Au.

Pyrit mit Galenit und Sphalerit von Nagy-Almás und Verespatak enthült
0,0170006 Ag und 0,00100/ Au.

Antimonit von Fejérkő im Com. Zólyom 0,00069o Au und 000240 Ag.

B) Kupfererze : Chalcopyrite von Totos: 1. mit 4.31, — 2. mit 7,00, —
3. mit 3,94 und 4. mit 5,9990 Cu; der früher erwáhnte Chalcopyrit von Pozsega
enthült 9.479 Cu.

C) Zinkerze : Sphalerit mit Galenit aus dem Kalnikergebirge mit 8,140/o Sn
und 13,580/ Pb, 0,00260/0 Ag und 0,00040/o Au.

D) Eisenerze: Manganhültiger Limonit von Paliban. (Eine Örtlichkeit
dieses Namens kommt im officiellen Ortslexicon nicht vor [Ref.]). Enthalt
41,360/ Hisenoxyd.

Eisensteine von Lunkaszprie :

1 II. III. EV "ve
Hisenoxyd 20,31 24.29 29,16 25,84. 2941
Eisen 14,22 17,00 2041 18,09 20,59

Eisenerze von Petrósz :

1. Magnetit: Eisenoxyd 89,64 Bisen 62,76
2. Limonit : a 95.14 a 66,61.

Hisenerz Kudobanja (ungarlündischer Fundort? ([Ref.]) enthült 37,6070/
Eisenoxyd (26,339/ Bisen) und 18,319/9 Mangan.
Eisenerz von Vaskóh mit 76,0490 Bisenoxyd (53,2190 Fe).

320 LITERATUR.

Bisenerze von Karpinyasza mit 89,50—98.7690 Eisenoxyd (62,66—-
69,139/ Fe).

E) Chromerze. Chromeisenstein aus der Umgebung von Orsova : 1. mit 30,20
und 2. mit 27,2000 Chromoxyd. f

F) Schwefelerze von Szitány und Kebesd (im Original steht Sytani und
Kebest (! Ref.) enthalten 50,21 resp. 46,9009/o S.

V. Kalke, Dolomite, Magnesite und Mergel von Sainicza (?), Véghbles, .
Temesvár. ;

VI. Farberde von Alsó-Meczenzéf enthült 13,3090 Bisenoxyd und 1,3090/0

Mangan. Nach dem Ref. von J. Loczka. .

(37.) LENGYEL, B. v. : A természetes és mesterséges ásványvizekról. Von den:
natürlichen und künstlichen Mineralwássern. (Magyar Chemiai Folyóirat.
Budapest, I. köt. 10. I.).

In dieser Abhandlung beschaáftigt sich der Verf. mit der Frage, ob man
die natürliehen Mineralwüsser und ihre künstlichen Imitationen als identisch
betrachten kann in Anbetracht dessen, dass die Analyse der Mineralwásser-
nicht güönzlich vollstándig ist, indem die in sehr geringer Menge vorkommenden
Bestandtheile entweder gar nicht bestimmt werden oder kaum bestimmbar sind ;
nachdem ferner in den natürlichen Wüssern bisher noch unbekannte Elemente
vorhanden sein können ; sehliesslieh nachdem wir nur die Ione der im Wasser
enthaltenen Bestandtheile bestimmen und nicht das, aus welehen Salzen diese
Ione entepringen. Die Combinirung der bestimmten Bestandtheile zu Salzen
hüngt bis zu einem gewissen Grade von der Willkür des Analytikers ab. In den
künstliehen Mineralwüssern ist gewöhnlich mehr Kohlensüure vorhanden, was.
auf das chemische Gleichgewicht von Einfluss ist. Wir kennen auch nicht die
geologiscehen Verhültnisse, die Temperatur und den Druck, unter welchen sich
das natürliehe Mineralwasser gebildet hat. Auf Grund des Vorgebrachten und in
Folge der bei der Fabrikation vorkommenden Umstünde und Verunreinigungen,
spricht der Verf. aus, dass die natürliehen Mineralwüsser und die künstlichen
Nachahmungen derselben chemisch nicht als identische betrachtet werden
können ; ebenso können die im Handel vorkommenden und aus Salzmischungen
hergestellten Mineralwasserimitationen nicht identisch sein mit den natürlichen
Mineralwássern. Nach dem Ref. von K. 5..

Sóbányi Gyula

Mért

A. KANYAPTA. MEDENGZE

környékének

GEOLOGIAI TÉRKÉPE .

DAS KAN

levila t

xLutc

"YAPTA-BECKEN.

Sanokivil

sú
md
je Gpikw, aza Cőhe (

ék 1:128,2

üfka

[domoszelő
re
DIIIMáfnás nai

a nomboly

Tiszta bikk Cauprfáb,

Dubica

ÁM kő lg BEEZE gye NI Mafios erdő sás Kgyácsigyat Sega hat,

XenehuGk a WZegyes 1ető
asebese Üilihr 9
9 sőhán Bit a

1 Harogístya halt

a
9nagos h
sé

; hegrr
mra fétA 3 gopoa. A

ormok, Bükhös L

a TÚgut kapa

heselken, 6
Vexropant

rák ENE

eb edú

: H
sas. (9 zur
arg ecsem Hhüf.K

mi
Makkös 1ekő

Somos b "VAM SE
ö

lése vL
: c
évest s geza

ta lg.
j ; 7; 604

j MJ seta
"E zoioszan MDTUHALy kór
gi 40)

ris

Mámos kő

e

Meg a "e 65zötő tető

54 fők ozsche he dsg]

Ördögkid aga

err £ Szádetti

IJCosozúv h.

8

zt j e
tl ds ) 20) Job aaúíta Bora ZZNA
izét ázó DÓ 0 Stotiezíla ÉSE

bes

ás jét j
15. z
zdés AE STT sömta nt, ]

ss Rt 9 t Bagoly K
- BANÓ ZO ÍV elvett CZZ AT at atól ra
ÉLTÉL ST léS ; oy : ú8i LON) Z sz

T DS
fú ) [edalyen
ea" ? ser VAS / a §
mm Vasliapupels ő erdő NN rán ( övé d aj cink) LÉRS
ven ae k. Jászájb tb rőd t zt 11 : ÚN Vzsásén

Tompa tiszta

6; 4 f ni N a § ns
SatLászló Lt sz 2 Móvágó sz 22 RÁN b
7 SZE Jaa ) Foksó Baksa,
6 Y(osszú e.

sor

j
) roads ernát SY AJ
igjlonez ztés J 7 / ezé t T ) falra WP

ÖHindszent

fsordosfalval I

mi Bézze 1 Urbéri EgBt
§ e5 a p.9Y gyün hető
gét ev un

Urbéri e.
Ma s

Ua

Kanyapta

Vadon s öyulihán Ve
pet "esébi paszta

ÍTESSSEÉ THE
] Alluvium Dilurialis agyag és homok. Diluvíatis kavics.
Diluwrialer Thon and Sand — Dilurialer Sckötter,

Szi 1 Doloamitos

eimerenöt ómész Guttensteini mész.

dö 551 Hz uttensteíner kialk
Byz

JT

AMésztafa
Kalktulr.

Vörös hornokkő ésWerferii jrala
Rotker Sandszteun u Werféner Schíekr
2L

ZA EE
EZT FENEKE
[lsz kavics homalk és agyar MEGTETT EY E TÁSA EEG ézó Tiaa a 1 mész
Tontíacher Sehotter, Sand. u Thon. Thon , Mergel. Kohle Sússwasserkulk ez

VEZETTE Dachsteiín - Kalk

Halkconglomerat

Carbon mész Carbon homokkő. SSZZBEEZZ] een ala Sernentin:
Köklenkalk KMohlen Sandstéin fovel

Granit.
Gnei8z

VEZE ttuta
RhyotittafF

uo I ] Puog EGZ TÁ BENEST o
vasár ÖRÁÉTEAK ves [ E eszt
Bungunr: 17

:JEZBV

rmábteurlop

TAO DUDPT a PUN Dgog
LZITOD8 42
gyun fipvarrau uo szmug

MI] JŐ LADZPIJ0I0Nf9 A 47
PuDS Frau woyr azmug

szany auto sz pouoy var 1
yosoany ggoAbor
zmappunfiyzuug Guhbp azanze
Bokbn Muzszppzoyxoss sa azza
ÖNTSD ÖBB ayanzg

JELÖLT ÁTUASUN DUD TTV UOYT 47MOUN

I LII AUTOT

LAJOS TUDJ]
1 DUDG A4IgOLD " VISIONS UIJUOTT Ja gpaggfüppoan

ADO MU a pupg gargnu woyr agyag
VO MDGIIŐ TT ZION 4DUTIDIT
ERUAZHONIS

N DUDS ITU UO [ ANDÍDITO4 TA ADGIAB AZISZLIIVT

914197
ONE ATUII DI (140 03) MIO /PUDS JAÖNUDDIDS 2404)

ULYULOI DP UDS uDgOJB Tu PUDG szag
EZRt Et BTUuJA IN PUN 4ITUHUJTJISAD 420
MEDTÍ[9§ TU ( va, 8) AZON arUTAppN Pung 22049

aglosabssogg sazöuauab smungy gru sa56049g

iv

To anöupe

Pp

Tonubzz sanay sa Topyowoy Sofitjo nunzg
/ BADNUJO "us 5 ) SZADY

TO535214D AND

a
52 TDOwo vazny popyatuwazpzőona anyag

195oszamy pato sa mogyouoy magya Bohőn atz
To06vfön udv say oz

ugya öt) TOgyOszuany
52 JOANOU0Y Bofiőv mazs SaiuzI40a 5 DŐLDS S2fU3rOT
B 7
TESz

OND KDGGDSÖLYSUN MUD 0Z TA A0MOY solvzsi van

TEPAUSZSZOLIOY DALI JO1UOY MOLY
TOSZSIIMDA, 5949 "0UOY jjodvzsi vány
jaszainy jnhilvzst jaaougo seg) szapy oan 53 yoruoy van

Teltatad2g9g asz olom imolioy fitjogr

ELS LATTA

VTP 27

Baja pr]

"elm zeysoy 1evojeyy

Pung uagosb nu soy asuogr

pung sagoub m aa jotag saaogorg

3
NLŐDA TDDUS TIULDUDG 4DGOLŐ "A LZTJOYIG AUDIT
JADJENIDUJ A
po gngob uzumunsnz nuhíg
an VTÜTÜTEZÉTTA 70 puog

ez gau menu

megn ps mesa

Troajós azagjir

"au T?1a TOn UO ZÖLD PVI020]
"IMUGAT STUDM Fu UK] 49040)

gaubar T91A pun our azöaganjapvgosoyy Doozz
nudi PA pun uo asötpbasa azörpuny [99971
[0064

HEsES TUDAT Bau 31 NOT AÖLPUDS 4ITTDU)
LÍJŐDÍÓS MNpotaL DÍXOKAYAT AD TUL KOYT AJUDA 426IPUDG

HDDTUSUJNOJT A AITTONDS TO NOUT ATTI)
JANOS TA PuDG ago mu nor aarog

MALMÍS KNDSTKDBJO A PUDS AuNgOLŐ Frus NO 4900)
AIDS A pupg ugoub Pana ur araDag

nubig nm PunDg mogoub Pau uo [2040

apjtoyogon pun mogaub nu uo] szaru

gulag a sagogyog moantaopy gau uog sa pune

agon pun gau uo azmoug
sZOppg on pung moagoső gu gin füpvar
AIINOIJOS A DDE ABU MD] 4)

op asngub azbagabzan
ATA A

SETA un I 4TVA szGTAÖZLY
Tea moz sonnali szöobazu ua zabayzaps wog

LAJJONDS TT DUDS IN MO] AIDA)

uoyza giulig pa Pung s9goxw)

AJTOS AtaLAgOLŐ gut UIN PAD 429040

jö usuab nudin
M2JJOWD§ "PDS pú WOW [ JDÖLYZUNDS INN ADA)

uouj a puvg ru gnpfopnar
nur Dauas gnú PuUDSoa szop

SNDDSUDON[ 70 sZ Og pun wogoső Tau gunyoros

- KO] JJBLONPS MANN LAÖIPUDS UJ
"anbiT uznavn pung
LATOS MLJUÁZ jat UO] ADÖLYINYIS LAJOST

sagoyoagn puvg wogoab pa gunfapos
"4agooga puvg wmosgoab pu uogz azoanabra saga

uoyr worrosb Buwasa 7uu az770195 a pun a2gow)

LOG PUN PUDG 2R04)
MAST DS DUO] A PuDS sz Tau gunfupouz

sznooszefagg vau puog azgoxg
AJOYIS ADAG
L2gpONoS minap ra puoge gnu gunfopros

uo azgjab ga Jag onpag aaa
AZ J1OYIS 1040) Tnu uo], 29790

uouI a2ÖJS2ay JJÖTPUDS 429190)

puns 5
a ussszposuazuoy wobigabazut mu gay fapvan ik 009 [/70yrowoy ss rorafutvazozőokv spözpuu eaunipua
f9081417--
1) HOYTDÖLYIBD8 zzE1PUVS DU EE Boliba sopnl soyowoy syauzg
Food
UDHOWDS A nossüppsuouoyj aan apa upoag TOSASZIADI, 52. gVopyokiuma oz GONBO AN für
foo49
ADOG AUJUT DN. PDS 4TAg ga ur 4aTD ag Togyosnapy ol sa jogyouoy aan BvK6o ayaege
Ioo4si
ua jonak a pupg auzuray mau uo arroug Togyowmosanalal sa Tojó woy money Gol6o aeaze
Toozsr
KISSTDJOSUIJUOAT, pr gügyfügon4r TorrolarvazozboAba engopvos
guba on ja ha go vag aaa 109 [7 at ag) szet Tagrubi sa moawrnyfiposg Gohőo aymze
aagjoyog nm uoyr gu ganiyzoar [909094 gososzsny 92 jod6okbn nmfapvan
008€/
TUGLT gu OU DÖTPUDS 4ITD4) zzz 7oauba GoA6v sogauoy nunze
fooncr—fas
EAT e ZTE sz tását ölbe aze eszágti sooner;
guba 7914 gnu nor anmug Toouz—Tstsa] J91mubiy 408 BoliGv oyanag

0092 arat]
00 Esze]

004 TNA0uoy DAN yosanoy 0aly
AOWON VAN 69 HOSI GYORGUAT
TPPOXYZPMOI Tas pouoy Dunp 5 szapy al

[ 2DLGY KÖVA! MAT DOJIZSSO YDODA TAT uföl JOY

TOSZKDYY) TDADJANTSOIVA] HOWOK VAZNP 57 SIND OM

Jontubi xos BVÁGD VUJDGIPDIOYOZI

- guba say Gvibv ayanzg

Tomubr yos Bofibv ouvgzporoyos)

pmubai yos GoAbGv soörva soyomuoj

Temubay sanzy Buliba sozomoy azzneg
Togrogozoporod enppfixosva BuAibn ozzs sogomorr
Topyogvappuszs sa mmsoszavy Bofiv ayanzy
TOssszND so rogyowoy uaznp 60Nőo azanz
Toygyowoliu suyiunbso sz pogyowoy vaanp Gohiőv azaz
Tososoaawy sa pogyouoy vazup Buliio ayanze

Tomaj sa mmagyowoy vaanp Solo azanzg

msoszapy sa roprowoy vaznp Boliőv apuze

tnmubig 2 Porosz, auto Gvhdv sozowo

TDSISOLADY, 59 4OOY GDHDV ayzanze
TOSOSZNDA 52 TNOMOK VAN VINO

7ososzúny sa rogyamoy Duhbo aram
AZT
boRióp ayanzs IDŐT

Pinubs jososzuany Bok ayuezs subzvu nyu sport meg
— 70sosapy so mpgyomoy ÖvAőv aymze

7o050A00 za jogrubr yowoy nzug
7ogyoszzavy ggofivu myoryouoy vam

a1zatay jogruliz sa szaavy yoruoy BoÁG sprond Joy ayznze

J0680aAGY 52 JTOgYOMO BUJYNEVA[
ubi gamoy yowo 59 szaDy

TgYofumALOzÖDÜ0 52 ZXAD/ [OpYONONy VALNI VINTNOL

Bofibv sol nyemzs soyotuoy Tag

To aztp 50AD0 s oni sonoroT

To 52 jogyowmoy rossza
— gpsosozapy oan 39 yoruoy vaznpamnfopuz
Z0s052awy sa Togyozuoy uanp Bobo ayanzs 53 DŐVE

ESZ IV06DÁBV oynzs say szaapy 52 powoy nany
760-]6 SZIADY 69 YO1UOY VALNT
106 [orrafrmazpzőnAbv ez joegyouoy: rososznug aynytapog
c09 [a Tososzany ngyfüpd yowoy naany
sz "e S214D OLT
ae] 5 ZD59s2110y OLD 59 Jom Vagy ápus
ezy la Joő6okbv vözos szawy suly
F 795osowy Gapotuob SvliG vö

a
ge - Sokbo sosoany sayouoy VŐ

JER ua 038
9 zs7ou0zz

vbobun B2jar

"uuunag s.1a49g
"VSSVX FOL UANJOTUNMOK HZUTTAOUA

1my aj8j JeXag
"I3ANAAT3ZS NVHNXIOUN4 IVSSVH WV
tagpog edeny sepyozordpour egdeárrey p :ejnág 1ávegos

FÖ ADTA NN T KÖZLÖNY

XXVI. KÖTET. 1896. . NOVEMBER — DECZEMBER, 11 8: FÜZET,

BARYT DOBSINÁRÓL.

MELczER Guszráv-tól.!

Leveles szövetű, vaskos baryta Dobsina városától ÉÉK-re elterülő
vaspáttelepekből már régóta ismeretes, kristályokban azonban e helyen
csak az újabb időben találták, nevezetesen 1890-ben a specialis térképen
s megjelölt x.Massörterv vaspátbányák egyikében egy vékony repedésben.
Rurrrwy JEnő, városi bányagondnok és ELSCHLÁGER ANDRÁS városi bánya-
ielőr urak szivességéből czen szép előfordulás egy pár példányának birto-
kába jutottam.

Ezen baryt anyaközete vaspát, mely főtömegében aprószemű és
kékes szürke szinű; ezen ülnek az átlag 0,5—1,5 em hosszú, kissé sárgás
vagy fehéres, többé-kevésbbé átlátszó, oszlopos (dómás) termetű kris-
tályok egész hosszaságukban ránőve a közetre. Eltekintve magának az
előfordulásnak a szépségétől, különösen érdekesek ezek a kristályok azért,
mert nem táblásak, mint a budai hegyekből, továbbá a telérekből (F.-Bánya,
Selmecz, Körmöcz) és vaséreztelepekből (Telekes, Rudabánya) ismeretes
barytok, sem nem wolnyn-ok, hanem a b tengely szerint (MInLER-féle állás,
legjobb hasadás — 001) megnyúltak, minők leginkább a przibrami telérek-

" ből származók;,? továbbá a marienbergi ? és részben a HELMHACKER által leirt
svarovi : kristályok.

Hat megmért kristály alapján ezen dobsinai baryton a következő
18 formát konstatálhattam :

véglapok: a 1100) cs P oo
b (0101 oo P oo

610011. oP

prismák: m(110) co P
x1210) co P2
113201 co P?/2

5 11304 0053

1 Előadta az 1896. november 4-én tartott szakülésen.
2 T.. ScHRAUF, Atlas. Taf. XXXII. 42.

SETS RÉS ASSE EBE SZŐ

: Denkschr. Ak. Wien, Bd. 32. (1872.) p. 2.

Földtani Közlöny. XXVI. köt. 1896. val

322 MELCZER GUSZTÁV:

makrodómák: u 1101] Pos
41 102 5/2B.6o
1 (1041 1/4B oo
brachydóma : o 1011, P co
fősorbeli pyramisok: z (111) P
d AAD AB
£ 1131 1/5P
91114) /4P
VERS 0/5AG
KON 2IN7/21B
brachypyramis : y 11221 É2

Ezek közül a csillaggal jelölt p (772]"7/2P egy a barytra nézve általá-
ban véve új forma, melyre nézve szükségesnek tartom megjegyezni, hogy
keskeny, fényes csík alakjában (1. ábra) a hat kristály közül hármon, és

pedig az egyiken két lappal, a másik kettőn egy-egy lappal fordul elő és
elég jól mérhető.
A fenti formák közül legnagyobb lapokkal fordulnak elő és a habitust

megszabják :

d 1 1021 1/2P o0
mí110) coP
61001) oP,
melyek mellett kicsiny lapokkal, majdnem állandóan előfordulnak még :
za UL
01011) Pos
b 1010 ) caPoo;

DOBSINAI BARYT. 323
a többi forma a kisebb kristályokon található meg ; gyakoriságukat tekintve
sorrendjük a következő :

iggkágóis ágál balt láng ése OKOK éa

legritkább ez utóbbi kettő, melyek csak egy-egy lappal formálódtak meg.
A kisebb kristályok egynémelyike formákban igen gazdag, így a megmért
hat kristály közül az egyiken az elsorolt összes formák kifejlettek az új pyra-
mis kivételével.

A habitust, mint említettem, a d és m formák szabják meg (Il. 1. ábra) ;
két, a rendestől részben eltérő habitust a mellékelt 2. és 3. ábrán tüntettem
elő. Érdekes, hogy HELMHACKER a svarovi barytról ugyancsak ilerajzolta ezt
a 3. számú habitust.!

A lapok felülete kivétel nélkül sima és többnyire fényes. Ez utóbbi
alól, különösen a nagy kristályokon, tesznek kivételt a rl lapjai, a melyek
homályosak és zsiros fényüek. Az m lapjai fényességük mellett horizontális
irányban rendesen igen finoman vonalazottak, a mi néha a z lapjain is
tapasztalható. A lapok nyugodt helyzeténél fogva az egyes kristályokon
mért szögértékek jól megegyeznek egymással, mint a következő táblázatból
is látható, melyben a számolt szögek MILLER? adatai, illetve az ő alapérté-
keiből vannak számolva :

obs. 4d n? calc.

máz c (10) AJ) s 2539 HA Za aZ
ms OS VA) S AZZZOTN ATA ZETA ZONA
MEG ( ÓL ALSI SOR BET TAT Lt Da ÁZ,
mad (0) ea) ED OZKE ÁT ADO 38
mee ( 110) (15) SZ J2Z aaa 1 5796
HD MELEG TONS 90 27.80
ma t0 s (100) — 395010 MEDWE BNZ9 0
MA GLŐ) (ATON ÚRÉT LK OSS ege
mra (140). : (320) — 105548 a a d EG 1OSAOT
my LOS ZÓ s 2 RB DN KA ás KZBSLZB
ddt02) (102) GGAL ta OEK Za ai
dosc (tO2 : (001) S 28505Ot/a B 389 BTÚ/a
dm OD) (101) 0 AKONBOT a 1350 (B. 9 SSÜGE
GE 1 ODES OZ STEEL [Date a AG ESZ
de (OD) s (ALA) E ATRES I ei EL
MEG VLLDYZEKÉSEROB ez e e VEÉR 33
szia): (111) SALE BY/ a 7 BSZ
yo —úl22) : (011) Sas — 1.989
ca (VOL "OD YESSISÉSBL/ 5 204 SAL Get

5 Taa 1 ate Mig, 22.

3 A mért élek száma.

" PHinures : Mineralogy. 1852. p. 529.

21

324 KOCH ANTAL:

Ezen adatokat kiegészítendő, megemlítem még, hogy az egyetemi
physikai intézetben eszközölt spektroskópos vizsgálat ezen barytban csak
Ba-ot mutatott ki s hogy egy az a tengelyre normálisan köszörült lemez a
LanG-féle készülékkel mérve a következő tengelyszöget szolgáltatta :

2Ea — 66" 17" Na — fényben
9Ha — 44" 34; a a (

a tengelyek képe azonban kissé zavart volt. Ugyanez a két szög egy, ez
alkalommal elkészített és megmért budai baryt-lemezen voltak :

2Ea — 67" 27"
3Ha — 445 37.

Legyen szabad e helyen őszinte köszönetet mondanom Dr SCHMIDT
SÁNDOR műegyet, tanár úrnak az ő becses utbaigazításaiért, melyekkel ezen
vizsgálatok közben is támogatott.

Készült a m. kir. Józseft-Műegyetem ásvány-földtani intézetében.
Budapest, 1896. november hó.

A GRYPHAWA ESZTERHÁZYI Pávax ELŐFORDULÁSÁRÓL
ÉS ELTERJEDÉSÉRŐL.

Dr. KocH AwTaL-tól.§

Az erdélyi harmadkori medenczének ez az érdekes kövülete a legújabb
időkig kiváló palxontologiai speciálitása volt ez országrészünknek, de
1894-ben a palszontológusok érdeklődése eme szép kövület iránt még élén-
kebbé vált, a mikor t. i. SuEss E. tanár kimutatta, "$ hogy ugyanaz, vagy hozzá
legalább nagyon is közel álló Gryphaea faj Közép-Ázsiában is messze el van
terjedve. Azóta már többször fordultak hozzám külföldi palszontológusok
kérésükkel, hogy ebből az érdekes kagylófajból egy-két jó példányt szerez-
nék be számukra. E kéréseknek igyekeztem is megfelelni, a míg Kolozsvártt
jó példányok feles" számmal rendelkezésemre állottak; de a feles készlet
hamar elfogyott ; kopott és töredékes félteknőkkel pedig, a minők most 18

xk Előadta az 1896. évi deczember hó 2-án tartott szakülésen.

kr Beitrüge zur Stratigraphie Central-Asiens. . . VII. Eocán-Ablagerungen vom
Rande der Tarim-Niederung. — Denksechr. d. k. Akad. d. Wiss. Wien, 1894. B. LXI.
p. 463.

GRYPHAEA ESZTERHÁZYI PÁVAY. 325

halomban hevernek az erdélyi muzeum gyüjteményében, nem hittem, hogy
az érdeklődő szakférfiak igényeit kielégíthetem. Ez okból elhatároztam
magamban, hogy e kövületnek leggazdagabb lelethelyén, a Zsibó mellett
emelkedő Rákóczy-hegyen alapos gyüjtést rendezek, és a múlt nyáron
szándékomat végrehajtva, a gyüjtést valóban oly szép sikerrel eszközöltem,
hogy most közel 40 lehetőleg ép és teljes példány felett rendelkezem, melyek-
ből, míg a készlet tart, a tudomány érdekében egy-két példányt a hozzám
forduló szaktársaknak szivesen átengedek.

Midőn gyüjtött anyagomat ezúttal bemutatom, egyúttal megragadom
az alkalmat, hogy az érdekes kövületnek erdélyi előfordulására és elterje-
désére vonatkozó megfigyeléseket saját bő tapasztalataim alapján meg-
beszéljem és valóságos lelethelyeit, valamint fekvőhelyeit is megálla-
pítsam.

Tudvalevő, hogy dr PÁvaY ELEK volt az első, ki a tudomány mai köve-
telményeinek megfelelően ábrázolta, leírta és elnevezte ezt a szép kövületet.?
PáÁvax leírásában helyesen méltatta Jon. EHR. FIcHTEL érdemeit, a ki Gry-
phitv néven először emlékezik meg művében FF? e kövületről és annak első,
jól felismerhető ábráit is közölte volt. FIcHTEL a következőket írja az elő-
fordulásáról.

1. Munkája 20. lapján: Zsibó határán egy völgyben, melyen végig
patak foly, különböző kövületek találtatnak, melyek a hegyoldalból kigurul-
nak s ezek közt a gryphitek is. Ép zárral és csőrrel bíró darabok nagy
ritkaságok és csak két példányon láthatta, hogy a hegyes báb madárcsőr-
höz hasonló behajtással bír. Még ritkábbak a fedővel is ellátott doublettek.
Öt évi gyüjtés után is csak négy ilyen példányt kapott. Saját gyüjtésem ered-
ményéből kitűnik, hogy azóta (több mint 100 éve) mily alaposan megvál-
toztak itt az előfordulás körülményei.

2. A 22. lapon említi FrcurEL, hogy a Meszes-hegy tövében, a Zilahról
Magyar-Egregyre átvivő út mellett, itt-amott a hegyek lejtőin talált egyes
gryphitet, de nagyon megrongált állapotban. Ez a lelethely tehát meglehe-
tősen határozatlan, miután a község nincs megemlítve, melynek közelé-
ben van.

3. Műve 25. lapján kiemeli FrcHTEL, hogy Bács határán, a mellette
levő kőbányákban és a szántóföldeket borító Lenticulariák (Nummulites
intermedia és Fichteli) közt is talált néhány nagy gryphitet, de teljesen
kopott állapotban.

k Kolozsvár környékének földtani viszonyai. — A m. kir. Földtani Intézet Év-
könyve. Pest, 1871. 375. 1.

kk Nachricht von den Versteinerungen des Grossfürstenthums Siebenbürgen.
Nürnberg, 1780.

326 KOCH ANTAL:

Saját tapasztalásaim alapján erre a lelethelyre nézve tévedésnek kell
fennforognia, 8 az állítólagos gryphit csak az Ostrea gigantea kopott példá-
nyaira vonatkozhatik.

4. Munkája 45. lapján azt mondja FicHrTEL, hogy egy Gyalutól észak-
nyugatra eső völgyben s az azt alkotó mindkét hegynek lejtőjén számos
gryphit fekszik szerteszét. Ez valóban úgy van a Hidasalj és Budoló patakok
völgyeiben.

5. Végre az 54. lapon Valkót is említi FIcHTEL, mint a kérdéses gry-
phit előfordulási helyét.

FR. R. vov HAUER és dr. GuIDpo STACHE ismeretes alapvető munká-
jukban Y csak két helyen emlékeznek meg kövületünkről. A 144. lapon
ugyanis, a glaukonitos márgák és mészkövek rovata alatt ez áll: (Am Vásár-
helyer Berg, wo die Schichten in dem Strassengraben anstehen, kommt
darin ausser Anomyen und kleinen Austern auch die Riesenform einer
Gryphaa (wahrscheinlich G. latissima, eine Kressenberger Form oder eine:
neue Art) vorv. Ugyanitt azonban Magyar-Létát és Sárdot (Gyulafehérvár-
nál) is fölemlítik, mint a nevezett kőzetek és kövület előfordulási helyeit.
Saját tapasztalásom szerint Magyar-Létánál csakugyan bőven található a mi
grypheánk; Sárdnál való előfordulása azonban néhány erősen kópott pél-
dányra vonatkozik, melyek a jóval ifjabb rétegekbe bemosás útján juthattak,
vagy véletlenül kerültek oda.

A 455. lapon a gyerő-vásárhelyi előfordulás körülményeit részletesen
leírják a szerzők.

Dr. PávaY ELEK fennemlített munkájában, a 279. lapon elmondja,
hogy gr. EszTERHÁZY KáLMÁN-nál 1870-ben Gyalu határában, a Szőlőalj
nevű dűlő közelében, szétszórva lelték grypheánk kopott példányait; a
Szőólőalj laposán azonban a szekérút talajából számos ép példány látszott
ki, és 50 lépésnyi körben, körülbelül 2—3 tenyérnyi mélységből mindenütt
kiáshatták azokat, legtöbbnyire alsó héját, de csekélyebb mennyiségben
felsőt is.

PÁvax kevésbbé saját gyüjtése, mint inkább az elősorolt irodalom és az
erdélyi múzeumba került példányok alapján, a Gryphaea Eszterházyi
következő lelethelyeit állapította meg: Zsibó, Meszes, Gyalu, Valkó, Bács,
Gyerő-Vásárhely, Almás völgye (gr. Vas Sámuel aj.), Magyar-Sárd (Halmágyi
Sánd. aj.), Kolozsvár, Czigánypatak (Schütz J. aj.) ; továbbá Nagy- Kapus, Kita
és Szucság határainak ama részei, melyek a szőlőalji zátony felé néznek. Ezen
lelethelyekből azonban Bács, Almásvölgy, Magy.-Sárd, Kolozsvár, Kita és
Szucság határai, saját tapasztalataim nyomán nem bizonyultak be azoknak ;
oda csak véletlenül juthattak egyes darabok.

x Geologie Siebenbürgens. Wien, 1563.

GRYPHAEA ESZTERHÁZYI PÁVAY. 327

Dr. Hormanw KÁRony a m. kir földt. intézet gyüjteményében meglevő
tíz, többé-kevésbbé ép példány tanusága szerint, a Zsibó mellett emelkedő
Rákóczy-hegy két pontján gyüjtött Gryphaea Eszterházyi-t. Jelentése sze-
rint X a eperforata-padv alatt körülbelül 6—8 öllel mélyebben néhány lábnyi
vastag pad az, mely telve van a nevezetes kövület példányaival. E kagyló
szerinte mindig csak a perforata-rétegekkel szoros kapcsolatban, de azokkal
együtt széles elterjedésben lép föl. A Rákóczy-csoport magasabb részében
már teljesen hiányzik, míg különben sem található máskép, mint vagy a
Nummulites perforata padok közé ékelt, vagy fekűjök- és fedűjökhöz közel
eső fekvetekben.

Kitetszik ebből, hogy Hormawsw kövületünknek az erdélyi medencze
északnyugoti szegélyén nemcsak széles elterjedését, hanem eredeti fekvő-
helyét is hamar fölismerte és kimondotta.

Magam az ú. n. kolozsvári szegélyhegységen belül következő helyeken
észleltem a Gryphaea Eszterházyi előfordulását és gyüjtöttem többé-kevésbbé
ép példányokat belőle. 3

1. Alsó-Jára felett, a Ropó-hegy lejtőjén, a puhatestűekben dús
márgapad színtájában, mely itt egyedül képviseli már a perforata-réte-
geket, számos apró csiga és kagyló kömagván kívül a Gyrphaea Eszterházyi
egy töredékes alsó héját is gyüjtöttem volt.

9. Magyar-Léta felett, a Géczivárhoz vezető úton, hol a felületen elte-
rülő perforata-padot több ponton útkavicsolás ezéljaira lefejtik, világosan
látható, hogy a gryph:eák teljes és fél héjai helylyel-közzel jó sűrűn hever-
nek eredeti fekvőhelyen a Nummaulites perforata és Lucasana között. A héjai
azonban kopottak és töredezettek és egészen ép példány alig volt kapható.

3. Szász-Lóná-tól délkeletre, a Bocsor-hegy keleti lejtőjének egy kis
vizmosásában, gryphxeánknak több teljes, igen ép példányát húztam ki
glaukonitszemcsés, szürke lágy tályagból, mely a perforata-padon jóval
lejebb van és alsó-striata színtájamhoz tartozik.

4. Gyalu-nál a Szőlőalj laposán a Nummulites perforata és Lucasana
közt magam is gyakran akadtam a (Gryphaea hiányos tekenyeire, de PávaY
eredeti lelethelyét nem találtam meg. A községtől északnyugatra eső Hidasalj
és Budoló völgyeiben, eredeti fekvőhelyeiből kimosva, a kopott és töredékes
alsó héjak nagy számban hevernek szanaszét. Telepük itten a perforata-pad
alatt fekvő alsó ostrea-pad és alsó striata színtájakban van, melyekből több
meglehetősen ép példányt kiszedtem.

5. Nagy- Kapus-nál a Mátéságban, a gesztrágyi völgy torkolatánál és a
Dongóra vezető úton, a perforata-pad alatt fekvő sárgás szürke palás márgá-

" Jelentés az 1878 nyarán Szilágy megye keleti részében tett földtani részletes
fölvételéről. — Földtani Közlöny. 1879. 167. lap.

328 KOCH ANTAL:

ban, ostreák és Nummulites variolaria társaságában gyüjtöttem volt kopott
grypheea héjakat.

6. A Kalotaszeg számos helyén (Gyerő-Monostor, Valkó, Keleczel,
Incsel, Kalota- Ujfalu, Meregyó és Magyarókereke határain) a gryphxeák a
perforata-pad alatt elterülő körülbelül 10 m vastag, táblás mészmárgában,
az alsó striata szintáj alján vannak belenőve s a kemény kőzetből csak
töredékes példányai szabadíthatók ki.

7. A mi végre a Zsibó-val szemben, Róna és Turbucza falvak közt
emelkedő Rákóczy-hegy két leggazdagabb gryphaea lelethelyét illeti, hol a
mult nyáron oly szép eredménynyel gyüjtöttem, kétségtelen most előttem,
hogy FIcHTEL csak az egyiket, de dr. HorMaNN mind a kettőt ismerte. Mivel
azonban dr. HorMANN jelentésében nem emelte ki eléggé e lelethelyeknek
kiválóságát és közelebbi viszonyait, legyen szabad saját megfigyeléseim
alapján ezt kipótolnom.

a) Az egyik lelethely Róna és Turbucza közt, a Rákóczy-hegy észak-
nyugati lejtőjén, egy a mezei út baloldalán lefutó vízmosásnak a kezdete;
nem messze a hegynyeregtől, melyen át az említett út Turbuczára vezet.
A feltárás nem eléggé kiterjedett arra, hogy a teljes rétegsorozat fölvehető
legyen. Az árokban csupán sárgás szürke, kissé homokos, lágy agyagmárga
össze-vissza omlott rétegei láthatók s abban teljes és ép gyyphxeák elég sűrűn
vannak elszórva. Az omlásos helyeken azonban a héjnak mind a két
tekenye együtt alig kapható már. E pont felett vagy 20 a magasságban,
a mezei út mentén, a perforata-pad alján és tetejéven vékony ostrea-paddal
és puhatestűekben dús márgarétegekkel, jó darabig követhető ; alatta pedig
az árok jobb partján egy hatalmas gipsztelepnek kiálló sziklafoka fehérlik.

b) A második.jóval gazdagabb lelethely Rónától délre és Zsibótól
keletre, a Rákóczy-hegy dél-délnyugati tövében, szemben az Egregyvölgy
nyilásával, lenyúló mély vízmosás, közel a Szamosba torkolásánál.

E vízmosás kerületének kedvező feltárásai megengedték, hogy dr. Hor-
MANN K. leírása és saját megfigyeléseim alapján a rétegek pontos sorozatát
megállapítsam, a mint azt pár év előtt közzétettem volt. E szerint a 10 m
vastag felső gipszpadot fedő anomyadús mészmárga és mészkőpadok felett,
melyeknek rétegfokai a hegy délnyugati meredek tövében kiállanak, világos
zöldes vagy kékes szürke, homokos agyagmárga következik, melyet a hegy-
oldalban, mivel a víz elmosó hatásának kevésbbé ellenállott, kis beöb-
lösödés és mélyedmény jelez. Ennek az agyagmárgatelepnek közepe táján
vonul keresztűl a körülbelül 1 m vastagságú gryphea-pad. BH padnak a már-
gája, mely a felületen elég lágy és omlós, a mélységben ellenben összeállóbb
és szilárdabb, gryphzzánk minden korú, többnyire jó megtartású egyes és

k Az erdélyi medencze harmadkori képződményei. I. rész. Palxeogen csoport. —
A m. kir. Földtani Intézet Évkönyve. 1894. X. k. 6. füz. 191. 1.

GRYPHAEA ESZTERHÁZYI PÁVAY. 329

kettős héjainak ezreivel annyira meg van töltve, hogy azok az árokfalakon
sűrűn kiállanak, a vízmosás fenekét ki annak torkolatáig ellepik és a tor-
kolat előtt a lefolyó patakot beszegő valóságos kagylótöltéseket képeznek.
Oly kövületlelethely képe tárul tehát itten a gyüjtő palzontologus elé, a minőt
kevés helyen talál és a melyen nem nehéz rövid idő alatt egész kis sorozatot
összeszedni. A legjobb gryphxa példányok a szétomló lágy márgából szed-
hetők ki, mert itt a kagyló szétváló két tekenyének megtakarítása a lazán
reátapadó márgától könnyű dolog; a márga mélyebb, szilárdabb részéből
kieső vagy kivájható kagylók tekenyei azonban rendesen összetapadnak és
nehezen szabadíthatók meg a márgától.

A gryphea-pad felett egy, apró puhatestűek kőmagvaiban dús márga-
pad következik, melyben a perforata-rétegekben eddigelé kimutatott puha-
testűeknek csaknem összes alakjai feltalálhatók; azután a fent és alant
vékony ostrea-padokkal beszegett, körülbelül 8 m vastag perforata-pad és
felette ismét pubatestűekben dús márgának körülbelül 6 m vastag rétegei
következnek, melyekkel a perforata-rétegeknek sorozata bezáródik.

Kitűvik mindezekből, hogy a Gryphaea Eszterházyi-pad fekvőhelye
itt ép úgy, mint a kolozsvári szegélyhegység legtöbb pontján, a perforata-
rétegeknek Nummulites perforata padja vagy színtája alatt terül el. Mind a
két területen puhatestűekben dús márgapadokkal s a kolozsvári szegélyhegy-
ségben ezen kívül még striata nummulit-fekvetekkel is szoros kapcsolatban áll.

A Rákóczy-hegyen olyan határozottan elkülönülő síriata színtájat
ugyan, mint amott több ponton, nekem sem sikerült kimutatnom ; de meg-
győződtem, hogy a gryph:ea-padot befoglaló homokos agyagmárgán belül,
gyéren elhintve, itten 18 előfordulnak vonalozott nummoulitek (N. striata és
variolaria), melyeknek jelenléte a korábbi vizsgálók figyelmét kikerülte volt.

A Gryphaea Eszterházyi Pávax eredeti fekvőhelye tehát az erdélyi
medencze északnyugoti részén belül határozottan és kizárólag a közép-
eocaenbe tartozó perforatarétegekben van, még pedig ezeknek többnyire a
Nummaulites perforata-pad alatt elterjedett alsó puhatestű márga, vagy alsó
striata színtájaiban, de néhány ponton magában a perforata-pad színtájában
is, felette azonban sehol sem.

SvEss E. közleményem bevezetésében említett értekezésében réte-
geinknek eme kormeghatározásával szemben, abban a passusban, melyben
gryph:eánk elterjedését vázolja, annak rétegeit az alsó eocaenbe helyezi.
Szórul-szóra ugyanis azt mondja: als ist daher anzunehmen, dass ein
durch eine grosse Grypheea ausgezeichneter Horizont des unteren Eocáns
sich vom nordwestlichen Siebenbürgen über das nördliche Persien in dem
Gebiete des Oxus bis an den oberen Surk-hab (Kitil su) und den Sir-Darja
aufwárts zur Mündung des Narya ausdehnt, und das bezeichnete Fossil im
Westen Gryphaea Eszterházyi, im Osten, wo die Faltung der grossen Klappe
weiter nach vorne reicht, Gryphaea Kaufmamni genannt wird. Nem tudom,

330 KOCH ANTAL: GRYPHAEA ESZTERHÁZYI PÁVAY.

hogy Suess E. itt az eocsennek minő beosztását követte; de ha a párisi
medencze eocsen rétegeinek szokásos háromtagú beosztását tartjuk szem
előtt, akkor perforata-rétegeink kövületeik alapján, a mint azt dr. Hor-
MANN K. és én bőven kifejtettük, még a közép eocsen ucalcair grossier)
emelet alsó részével egyenértékű, semmi esetre sem az alsó eocsen aSoisso-
niens emeletével. Hogyha Közép-Ázsiában csakugyan az alsó eocsenben
van a gryph:ca fekvőhelye, akkor még érdekesebb volna ez a tény; mert
ennek a nevezetes kagylófajnak a középeocsen korszakban nyugot felé ván-
dorlását bizonyítaná és egyúttal okát adná annak a változásnak is, mely a
keleti terület alakján az idő folytán végbement.

Befejezésül a dr. HorMaNw-nak 1878- és 1879-ben, és legújabban álta-
lam gyüjtött gryph:eák figyelmes átvizsgálása után, ez érdekes kövületünk
jellemzésére még a következőket mondhatom.

Szabályos gryph:ea-alakkal csupán azok a példányok bírnak, melyek
vagy szabadon fejlődtek az iszapban vagy csak igen apró tapadó felülettel
bírnak; míg a nagy tapadó felülettel bíróknál a behajló búb nem fejlőd-
hetett ki s az egész alak ennek következtében nagyon el van torzúlva, több-
nyire ellapítva és néha feltünően kiszélesedve.

A szabályosan fejlődött fiatal példányok szélesebbek, mint hosszak,
de a tovább növekedésnél a hosszúság hamar eléri és elhagyja a szélességet,
és a jól kifejlett vén példányok mind hosszúra nyúlt, többé-kevésbbé ívelten
domboruló, igen vastag és súlyos alsó teknővel bírnak.

Feltűnő nagyok némely példánynál az egyik vagy mind a két oldalnak
mindjárt a zárperem alatt észlelhető szárnyszerű kinyúlásai, sőt a felületen
néha valóságos hosszbarázda választja el a szárnyat a héjnak derekától.

A búbból kiinduló sugaras bordák, ha a héj nincsen erősen lekopva,
körülbelül egész hosszának harmadrészéig követhetők. A kopott példányok
nagyobb részén azonban kevésbbé jól vagy alig látszik ez a jellemző bordázat.

A lapos vagy a búb alatt többnyire behomorodó fedőhéj vékony növe-
kedési lemezeinek szélei igen éles és szabályosan ívelt vonalakban födik annak
külső felületét. A búb alatt a finom lemezkék hullámos redőzést mutatnak
és a kevésbbé kopott példányoknál világosan kivehető a váltakozó finom
bordák és barázdák sugaras szétágazása, a mi az alsó héj erőteljesebb bor-
dáinak egészben véve megfelelő jelenség. PÁvav az ő példányain is észlelte
volt és megemlíti ezt a sajátságot; SuEss E. azonban említett értekezésében
az erdélyi példányokra nézve mégis azt mondja: Die kleine Klappe ist
nicht gefaltet, nur von schuppigen Anwachslinien umgürtet . . .) A magam
gyűjtötte példányok közt hatnál, és a dr. HorMmaNN K. által gyüjtöttek közt
is egynél világosan látható, hogy ez a jellemzés nem egészen találó.

Ennyit kivántam kövületünk pontosabb jellemzésére még elmondani.

STAUB MÓRICZ: CTENIS HUNGARICA N. SP. 331

AZ ŐSVILÁGI CTENIS FAJOK ÉS CTENIS HUNGARICA N, SP.

Dr. SrauB Móxgicz-tól.§

(Ehhez a VIII. tábla.)

1. Ctenis falcata LIxpn. et Hurr.

1833—5. Ctenis falcata LINDL. et Hurr. — ... ... LINDLEY et Hurrows, The foss. fi.
of Great-Britain. vol. II. p.
63. t. CIII.

1836. Cycadites sulcicaulis PHmipps. .. 0 — .-. PHiziPps, Yorkshire. vol. I. p.

148. t. VI. f. 21.

1850. a n , gét s - --. UNGER F., Gen. et spec. pl. foss.
p. 307.

1856. fi u MSG es ÉS ZTGNOLKÁLS ZH OTOHS et FONTON LŐ 0:
lith. vol. I. p. 191. t. XXIV.
fig. 1. 2. 3.

1868. a 4 la, adó ezi szet avat ISÖHENB: AS, BENTASS 2 FISA VOT:

welt. I. (Paláontographica XVI.
p. 220. tí. XXV. fig. 4.
1870—2. Pterophuyullum falcatum (LINDL. et Hurr.)

SCHIMP. — ... ... SCHIMPER W. Ph., Traité de la
pal. vég. vol. II. p. 137.
1874. Ctenis falcata LISDL. et Hurr. ... ... -.. ScHIMPER W. Ph. 1. e. vol. III.
p. 520.

Pninreps (i. h.) a Scarborough melletti oolithból szép szárnyalt levél
töredékét irta és rajzolta le, melynél a rhachis föltünő erős volta maga a
szárnyalt levél rendkívüli nagyságára enged következtetni. PHILIPPS növé-
nyét a cycadeákkal vélte összehasonlíthatónak és barázdás rhachisa miatt
elnevezte Gycadites sulcicaulis-nak. E növényből WILLIamsow a FI. Foss. of
Grait Britain szerzőinek, LINDLEY és HurroN is juttatott egy példányt azzal
a megjegyzéssel, hogy az elágazó erek miatt a lenyomat nem lehet valamely
cycadea levele. LINDLEY és Hurron, kik WILLIAMSON levelét és rajzát köny-
vükben közölték, a levéltöredék fésű alakjára alapították új genusbeli nevét
(Ctenis), egyszersmind azt hozván ajánlatba, hogy minden levelet, mely a
cycadeák leveleinek általános jellegét mutatja, de melyben az erek oldalágak
vagy harántágak által vannak egymással összekötve, ez új genushoz fogják
számítani; mindazonáltal véleményük az, hogy PHrnrpps növénye pálma.
STERNBERG (Versuch II. p. 162.), GöpPERT (Die foss. Farnkr.) harasztot,

r Előadta az 1896. évi márczius 4-én tartott szakülésen.

332 STAUB MÓRICZ:

BRONGNIART (Tableau p. 62.) Zamites-t ; UNGER (i. h.) kétes cycadeát és ZIGNO
(i. h.) is harasztot látnak PHrrrepps növényében. ScHENK (i. h.) is, noha sza-
porodási szervei nem ismeretesek, harasztnak mondja és az epidermis
vizsgálata által — négy- vagy többszögű, egyenes falú sejtek — bővítette
e növény ismeretét. SCHIMPER (1. h. II. köt.), ki szintén kapott PHinreps-től
eredeti példányt, melyen ugyan láthatta a villásan elágazó ereket, de nem
azt, hogy anastomosolódnának is; e miatt a cycadeák Plerophyllum nevű
genusába sorozta; de már négy évvel későbben (i. h. III. köt.) ZIGwo közle-
ményei és példányai után ő is elfogadta a reczézett érhálózatot, de még
mindig azt hiszi, hogy cycadea.

Hasonló eltérő véleményekre szolgáltatott alkalmat Ctenis egy másik
faja, mely Alsó-Ausztriában Hinterholz és Waidhofen mellett a liaskorú
gresteni rétegekben találtatott és melyet C. v. ETTINGSHAUSEN írt le. Ez a

2. Ctenis asplenioides (Ettgsh.) SCHENK.

1851. Taeniopteris asplenioides ETTGSH. —. .. — ETTINGSHAUSEN C. v., Üb. einige
neue u. inter. Tieniopteris-Ar-
ten etc. (HAIDINGER W., Na-
turw. Abhdlgn. etc. Bd. IV.
1: .p. 95. t. XI. f. 1. 2. d is
£. 2.

--- SCHENK A., Beitrüge z. FI. d. Vor-
welt. I. (Paláontographica Bd,
XV.ED.Z19 eb ÉRV:

1868. Ctenis asplenioides SCHENK c...

1869. Macrotaeniopteris asplenioides (ETTGSH.) ... SCHIMPER W. Ph., Traité de la
pal. vég. vol. I. p. 611.

1871. Ctenis asplenioides SCHENK ... .. ..—— ... STUR D., Geol. v.Steiermark, p.464.

1878. e a a szaz. SZ S HANTKEN " M.G. A ma." korona

országainak széntelepei és szén-
bányászata, p. 63.

travel] a a szan tozó zen sad, S ÖOBIMBER. W..Ph.sim Züttol vasi
Handbuch d. Pal, vol. II.
p. 135.

1890. Ctenits asplentoides (ETTGSH.) SCHENK ... ... — RACIBORSKI M., FI. foss. d"argiles
plast. dans les environs de
Cracovie. I. Filicinées, Egui-
setaceze. (Bull. d. VAkad. de Sc:
Cracovie. 1890. p. 31—34).

1894. a u a S nna 2-n IRADIBORBBE Mo BOTA SEKAHÉHEE

ognistrwlyechglinek krakowskich
I. Archegoniata. (Abhdlgn. d:
Akad. d. Wiss. Krakau. p. 53.
4. XVLEE 1):

v. ETTINGSHAUSEN példányai szintén nagy méreteik miatt föltünő szár-
nyalt levelek, melyek széles lándzsaidomúak lehettek ; föltünő továbbá még

CTENIS HUNGARICA N. SP. 333
az, hogy a levelek ama szokatlan nagysága mellett állományuk aligha nem
volt bőrnemű.

A levél szelvényei jóval szélesebbek, mint a (/. falcata-nál, de éppen oly
nyilt szöget képeznek, mint ennél, sőt még azt is láthatjuk, hogy a szelvé-
nyek erei szintúgy, mint az angol növényeknél, igen hegyes szög alatt
indulnak ki a rhachisból; de a levéllemezben párhuzamosan ennek szélével
is egymással futnak a levél hegyébe. De föltünő náluk az, hogy egymástól
meglehetősen távol, mintegy 5 mm-nyi távolságban teszik meg útjokat; az
elágazás módjában azonban ismét megegyeznek az angol példánynyal;
mindazáltal v. ETTINGSHAUSEN nem vevén észre az anastomosáló ereket,
Taeniopteris-t látott benne, mit megezáfolni ScHENK-nek (i. h.) könnyen
sikerült, minthogy a bécsi cs. kir. földtani intézet gyüjteményében nemcsak
v. ETTINGSHAUSEN eredeti példányát, hanem hazánkból, Stájerlak és Pécs
környékéről oda került példányokat megvizsgálhatott és rajtok az erek amaz
említett sajátságát is látván, kétségtelennek mondhatta azt, hogy v. ETTINGs-
HAUSEN növénye szintén tartozik Ctenis-hez. A hazai példányok különösen
még az által válnak becsesekké, hogy rajtok a fructificatio is megmaradt
apró, körkörös, a szelvény egész alsó felületén az erek között sűrűn álló
kiemelkedések alakjában, de el nem dönthető, vajjon azok csak egyszerű
sorusok vagyis sporarakások, vagy igazi sporangiumok, azaz sporatartók ;
azonban a fructificatio állapotja szintén kétségtelenné teszi azt, hogy (enis
a harasztokhoz, nem pedig a cycadeákhoz tartozik.

SCHENK ezen véleményéhez ScHIMPER Traité-je I-ső kötetének megírá-
sakor még nem akart hozzájárulni. Szerinte mind az, a mi a leírt leveleken
látható, látható Macrotaeniopteris levelein is; a lomb nagy méretei és a
szelvényezés módja a nagy Plerophyllum-fajoknál is tapasztalható. STuR
(i. h.) csatlakozott SCHENK nézetéhez és végre megtért ScHIMPER (i. h.) is,
midőn ZITTEL nagy palxontologiai kézi könyvében újból megemlékezett
e nevezetes növényről, melyet azután RAcIBORSKI (i. h.) a grojeci tűzálló
agyagban is talált.

A szibériai oolithban találtatott

3. Ctenis orientalis HEER.

1876. HEER O., Beitr. z. Jura-Flora Ostsibiriens u. d. Amurlandes. (Mém. de VAkad.
d. Sc. d. St.-Petersbourg, VILL sér. t. XXII. Nr. 12. p. 105. t. X.XII. f. 2).

E levél nagyon töredékes, de szelvényei tövükön 1 em-nyi szélesek és,
a mint látszik, tompán végződnek. HEER még azt is említi, hogy a levél
fölülete sajátságos ránczosodást mutat, minek következtében az erek elmo-
sódtak, mindazonáltal azt hiszi HEER, hogy elágazók; a jellemző hegyes
szög, melylyel erednek, fölismerhető.

334 STAUB MÓRICZ:

A svédországi rhaetből lett ismeretes

4. Ctenis fallam Narn.

1878. Anthrophyjopsis Nilssoni NATH. NarHogsr G. A., Bidrag till Sveriges foss. FI.
II. Floran vid Höganüs och Helsingborg,
(Kgl. Vet. Akad. Handl. Bd. XVI. Nr. 7).

- a a fi NATHORST G. A., Om floran i Skáne kolfö-
rvande bildningar I. Floran vid Bjuf. 1.
(Sverig Geol. Undersökn. 1878. p. 43. t. VII.
f.. 5. OV KEKE KOY

— Anthrophyopsis erassinervis NATH. NATHORST G. A., 1. c. p. 44. t. VII. f. 3. 4.

— Anthrophyopsis Nilssoni NATH. NATHORST G. A., 1. c. 2. Hálfte, p. 58. t. XI.
f. 5, Da. 7. 82

1879. Ctents faltod NABET SZET NATHORAT G. As. 16. p. 89. tt. AIA bs

NATHORST mind Höganüs mind Bjuf mellett csak töredékeket talált,
melyeket eleinte a Ceylon szigetén tenyésző Anthrophyum reticulatum
Kauur. és a jávai A. latifolium Br. nevű harasztokkal hasonlított össze.
Az egyik töredék azt mutatja, hogy a szelvények 30 mm-nyi szélesek és
tompán végződnek; az erezet, mely némely példányon különösen kiemel-
kedik (Anthrophyopsis crassinervis), másoknál megint gyönge (A. Nilssoni),
a Clenis-fajokra nézve jellemző hosszúkás rhomboidalis mezőket alkot,
melyek között, legalább az egyik példánynál, a sorban álló pontidomú
sporarakások vagy sporatartók láthatók. NaArHoRsr értekezése másik felének
megírásakor meggyőződött arról, hogy a svéd példányok is Ctenis-hez tar
toznak; Anthrophyopsis temvinervis-t azonban ez alkalommal egyszikű
levélnek mondja és ennek megfelelőleg a Yuccites tenuinervis nevet adja
neki (i. h. p. 14.).

5. Ctenis lunzensis STUR.
6. Ctenis angustior BTUR.

1885. SruR D., Die obertriadische Flora der Lunzer Sehiechten u. d. bituminösen
Sehiefers von Raibl (Sitzungsb. d. k. Akad. d. Wiss. Wien. Bd. XCI.
pe dB

még mai napig sem írták le, illetőleg nem rajzolták.

Ctenis érdekes typusa gazdag lelethelye gyanánt bizonyult az újabb
időben a tűzálló agyag Krakó környékén, melynek gazdag flórájának első
hírét D. Srug hozta (Verhdlgn d. k. k. geol. Reichsanst. Wien, 1888. p. 106.).
Röviden jellemezte ott a Ctenis Potockii-t; de ennek, valamint a többi ott
talált Ctenis-faj részletes leírását M. RaAcrBoRskri 1894-ben megjelent szép
tanulmányának köszönjük.

CTENIS HUNGARICA N. SP. 339

A krakói tűzálló agyagban előfordul (G. asplemioides (ETTGSH.) SCHENK
mellett még a rnár említett

7. Ctenis Potockit (STuR) BacIB.

1888. ? Ctenis Potockii STUR ... . Srug D., Üb. d. foss. Flora d. feuerfesten
Thone in Grojec. (Verhdlgn. d. k. k. geol.
Reichsanst. Wien. 1888. p. 106).

1888. Ctenis Potockii RAcrIB. ... .. RAcIBoRskr M., O obeenym stanie mych
badan flory ogniotrwalych glinek krakows-
kich. (Ber. d. physiogr. Comission in Kra-
kau, Bd. XXIII. p. 129—140).

2-2. RACIBORSKI M., Flora Kopalna ogniotrwalych
glinek krakowskich I. Archeegoniate. (Ab-
hdlgn. d. Akad. Krakau, p. 196. t. XVII.
f. 2—5. t. XVIII, f. 3—7."

E szép haraszt, mely Grojce-en bőven fordulna elő, az eddig emlitett
Ctenis-fajok egyikével sem azonosítható, sőt ezeknél még nagyobb mérete-
ket tüntet föl; a hosszúságra nézve legalább az 1 m-t túlhaladó szárnyas
lombja 35 em széles; az egyes szelvények a vastag s csíkos, vonalas levél-
tengelytől ferdén állanak el, szélesek, lefutók, fölfelé pedig mindinkább
elkeskenyednek. Egészen 160 mm és ennél is hosszabbak, 75 mm szélesek.
Az erek jól láthatók, sűrűn futnak egymással párhuzamosan, egymástól
1 mm-nél kisebb távolságban. Ezen erek a Ctenis-t jellemző elágazást
mutatják ; sűrű elhelyezésük megkülönbözteti Ctenis asplenioides (ETTasn.)
SCHENK és G. fallax Narn.-tól; ez utóbbitól és C. orientalis HEzR-től még
a szelvények nagyobb szélessége is különbözővé teszi. A szelvények alsó
részében fejlődtek az erek között a szaporodási szervek (sporarakások vagy
sporatartók) és pedig éppen úgy mint (7. fallax-nál, csak egyetlen egy sort
képeznek.

S. Ctenis ( Potockii var. 9?) densinervis Racre.

1894. RACIBORSKI M., Flora Kopalna etc. p. 202. t. VIII. f. 9a.

A közölt rajz szerint én is hajlandó vagyok e levélben C. Potockii-tól
eltérő alakot látni. Szelvényei tompább szögben állanak el a rhachistól ;
tövükön kevésbbé szélesek, lefutók és végük felé meglehetős egyformán kes-
kenyednek el. Erei még sűrűbben állanak, úgy hogy az egyes erek közötti
köz még kisebb mint C. Potockii-nál.

$ Rendkívül sajnálom, hogy RacrBokski lengyel nyelven irt kitünő munkáját
nem használhatom föl érdemének megfelelőleg; R.-nak a grojeci Ctenis-fajokon tett
tanulmányai, úgylátszik, igen kimerítők és érdekesek. STAUB.

336 STAUB MÓRICZ:

9. Ctenis ( Potocki var.?) remotinervis Racrs.

1894, I. ez p. 09. EXE 2

oly töredékesen van megtartva, hogy (. Potockti-val összehasonlíthatónak
nem tartom. Az erek egymástól távolabb állanak, mint amannál.

10. Ctenis cracoviensis RAcIB.

1894. L. c. p. 200. t. XIX. f. 1.

E fajt alig lehet megkülönböztetni C. densinervis-től; de azon körül-
mény, hogy nála az 1 mm-nyi nagy sporarakások a levélszelvény felső
részletét foglalják el; ez különbözővé teszi C. Potockti-től.

11. Ctenis Zeuschneri Racrs.

1894 Cép.202 tZRVI tk ERNE TIS

Nagyságára nézve vetélkedik (€. Potockii-val; töredékeinek rhachisa
is 1 cm-nyi szélességű ; de szelvényeinek alakja (7. asplenioides és C. fallaa
szomszédságába viszi. E szelvények hatszor hosszabbak, mint sem szélesek,
tövük nem lefutó ; alig változik a szelvény szélessége, hanem csak közel a
végéhez kezd hirtelen elkeskenyedni, de tompán végződnek. Az erek körül-
belül !/2 mm-nyi távolságban futnak egymással párhuzamosan.

E fölsorolt Clenis-fajokhoz csatolhatok most egy, nézetem szerint, új
typust, mely a dománi (Krassó-Szörény vármegye) alsó liasból (a Szécsen-
akna 2-ik mélyszintjének keleti vágatától közel a Lipót szállító akna alatt)
BENE GÉzA bányafőmérnök és tagtársunk buzgósága folytán került a m. kir.
földtani intézet phytopalgontologiai gyüjteményébe.

12. Ctenis hungarica, MIHI.

A levél mindkét lenyomatában került napfényre, csak, fájdalom, a
megtartás olyan állapotjában, mely nem engedi meg minden részletének
tiszta fölismerhetését. Oka ennek az, hogy a levél állománya nem volt
bőrnemű és a kőzetlap széthasítása sem sikerült oly szerencsésen, semmint-
hogy az kivánatos lett volna. A levél ennek következtében a közeten kissé
el van tolva, a mint ezt HEER C. orientalis-áról is említi és így a finom erek
fölkeresése még a nagyító üveg segítségével is meg van nehezítve. Az itt
közlött habitusképet csak a kőzetlapnak a ráeső fény felé ismételt fektetése
után tudtam elkészíteni és csak HaLavárs Gyutna kir. osztálygeologus úr

[61

CTENIS HUNGARICA N. SP.

szivességének és ügyességének köszönöm, hogy a levél kitünő fényképe
útján annak megmaradt finomabb részleteivel is megismerkedhettem.
A dománi levél is szárnyalt harasztlevél; de méreteire nézve túltesz

valamennyi eddig leírt Ctenis-fajon. A lenyomat, úgylátszik, a levél köze-
pén túl eső részét őrizte meg és így a levél kiegészítve, majdnem megha-
ladhatta, a, 2 m-t. A megmaradt rész legnagyobb szélessége 25 cm ; a rhachis
megmaradt része 58 em hosszú és alúl 5 mm széles; fölfelé csak kis mér-

v 9

Földtani Közlöny, XXVI. köt. 1896.

338 STAUB MÓRICZ: CTENIS HUNGARICA N. SP.

tékben vékonyodik el. A testvérfajok rhachisán tapasztalható csíkoltság a
mi példányunkon nem igen feltünő. A szelvények a rhachisból mintegy
459-nyi hajlással indulnak ki ; mindegyik tövével az alatta álló szelvény
tövéig fut és ily módon a köztük levő öböl meglehetősen hegyes szöget alkot.
Noha a levél legfelsőbb része le van törve, mégis látható, hogy a legfelül
álló szelvények egymással egybeolvadnak. Az egész lenyomaton csak három
szelvény van egész épségében ; az egyik 24 em hosszú, tövén 31/2 em széles :
körülbelül közepén vagy közepén túl kiszélesedik 4 cm-re és e szelvények
már ezen sajátsága is különbözővé teszi testvérfajaitól. A szelvény elszéle-
sedett részétól kezdve lassanként elkeskenyedik, de hegyes vagy legalább
nem föltűnően tompa csúcsban végzódik.

A mi most az erezetet és a fructificatiót illeti, itt egészen az emlí-
tett fényképre vagyunk utalva. Ezen helyenként láthatni azt, hogy a finom
erek, éppen úgy mint a többi Ctenis-fajnál, igen hegyes szög alatt indulnak ki,
de csak nagyon rövidet haladva, a szelvény lemezébe hajolnak és párhuza-
mosan folytatják útjokat. Vajjon elágazók-e, ezt már a fénykép sem mutatja ;
de azon apró gömböcskékben, illetőleg gödröcskékben, melyeket az egyik
szelvényben jól láthatni, e növény sporatartóit (vagy ezeknek csoportjait)
vélem fölismerhetni, melyek éppen úgy mint GC. fallax Narn.- és (7. Potockii
Racrs.-nál egy sorban állanak. Annyi bizonyos, hogy C. hungarica, MIHI
hazánk liaskorú flórájának egyik legimposansabb és legszebb alakja volt.

Ctenis LINDLEY et HUTTON

genus körülírása, úgy a mint azt W. PH. SCHIMPER ZITTEL rHandbuch,t-
jának II-ik kötetében a 135-ik lapon adja, némi változtatással a következő :

Levelek széles hosszúkás-szalagidomúak; a rhachis széléig egymás-
tól elkülönített, széles és lefutó tövű, fölfelé elkeskenyedő és többé-kevésbbé
tompán vagy hegyesen végződő szelvényekre vannak osztva, melyek csak a
levél felső részében vannak egymással összenőve. A rhachis erős, hengerded,
epidermise vékonyfalú, rhombos-hatszöges sejtekből álló szövet.

Az erek igen hegyes szög alatt indulnak ki a rhachisból, de csakhamar
hajlanak vízszintesen kifelé, egymással párhuzamosan futnak; az egyik
másik villásan elágazik, vagy ferde oldalágak kötik egymással össze, így
laza hálózatot képezvén. Spora csoportjai (vagy sporatartóik) kerekdedek és
beborítják a szelvény alsó felületét. Sem az élő, sem a fosszil harasztok
között nem fordulnak elő az ezen rendbe foglalt fajokkal összehasonlítható
alakok.

RACIBORSKI i. h. 193—4. I. a gorjeci gazdag anyag alapján az eddig
leírt fajokat az Euctenis csoportba foglalja. Közös jellegük a tövükön lefutó
levélszelvények ; és elkülöníti tőlük a Ctenidiopsis nevű csoportot, melynek

ISMERTETÉSEK. 339

levélszelvényei elszükült tővel ülnek a rhacbison (C. grojecensis RacrB.,
C. minor RacrB.).

Az eddig leírt Ctenis fajok elterjedése :

FEzső TRIAs: G. lunzensis Srur, (7. angustior STUR.

RHAET : G. fallar NATH.

Arsó TugaA C. asplenioides ETTGSH. sp., (7. hungarica STAUB.

(GRogrc)k: C. asplenioides ETrrGsH. sp., G. Potockii (STug) RacrB., (. densinervis
Racrg., C. remotinervis RAcIB., G. eracoviensis RacIrB., (7. Zeuschneri RAcIrB,

Középső Juga: GC. falcata LINDL. et Hurr., (G. orientalis HEER.

ISMERTETÉSEK.

EGY KŐSZÉNNEMŰ TÜZELŐANYAG ELŐÁLLÍTÁSA
TŐZEGBŐL.XXK

A tőzegnek lehetőleg előnyös értékesítése czéljából már sok fáradságos
kisérletet végeztek, ezen tüzelő anyag eddig azonban még sem nyerhetett nagyobb
gazdasági jelentőséget, minthogy csekély fűtőképességéhez viszonyított nagy
térfogata és tetemes hamutartalma szállítását nagyon megdrágítják. Most azon-
ban úgy látszik a tőzegre nézve is megjött azon idő, midőn a kőszénnel, a fával
és a többi rationalis tüzelő anyaggal nem csak hogy versenyre kelni, hanem ezen
tüzelő anyagokat még talán részben kiszorítani is képes lesz. Valamint a kőszén
és fa térfogatát és súlyát a termőhelyen kokszolás és szenesítés által kisebbítet-
ték és ezen concentratió által a szállítási költséget is csökkentették, úgy a tőzeg-
gel is végeztek kisérleteket, melyekkel először a tőzeg tetemes víztartalmát elvonni
és azután azt úgyszólván kokszolni törekedtek, mely fáradozások azonban sikeres
eredményre nem vezettek. De most egy csapással ezen problema is meg lett
oldva, a mennyiben oly terméket állíthatnak elő, mely jeles tulajdonságainál
fogva magának a módszer feltalálójának várakozásait is nagyon fölülmulta. Az
eljárást, melynek gazdasági hordereje a német viszonyokra nézve még most át
sem tekinthető, Norvégiában RoOsSENDAHL találta fel, kinek hazájában tudvalevőleg
a legnagyobb tőzeglápok fordulnak elő. Ott keveset törődtek a tőzeggel, míg Skan-
dináviának kiapadhatlanoknak látszó erdei, mint kizárólagos tüzelő anyagok, elég
fát szolgáltattak. A mint azonban ezen nemzeti kincs esztelen erdőpusztítás folytán
az utolsó években gyorsan fogyott és a külföldnek kőszénért évenkint milliókat kel-

y A grojeci tüzálló agyag floráját RACIBORSKI idősbnek tartja a scarboroughi
oolith-floránál, de fiatalabnak a steierdorfi lias-floránál.

kk Montanzeitung für Oesterreich-Ungarn und der Balkanlüánder. 1896.
-Jahrg. III. 387. p.

22x

340 ISMERTETÉSEK.

lett fizetni, — 1894-ben Norvégia maga 17 millió márkáért használt fel külföldi
kőszenet, — végre a tőzegnek is nagyobb figyelmet kényszerültek szentelni. Már
hosszú idővel ezelőtt egy AwGEL nevű hölgy azzal foglalkozott, hogy a tőzeget
rationalisan carbonisalja, még pedig úgy, hogy azt körülbelül 10 órán át nyilt
retortában körülbelül 2507—3009"-ra hevítette. A gázok, gőzök és kátrányos
alkotórészek eltávozása után 5090 szén maradt vissza. Az eljárás azonban igen
drága volt s bár nevezett hölgy egész vagyonát feláldozta az eszmének s farado-
zásaiban a svéd kormány is hathatósan támogatta, az eredmény mégis negativ
maradt. Az ügy azonban csak a RosexpaHL megjavította módszerrel lépett tech-
nikailag kivihető stadiumba. Ezen RosExpanL-féle módszer egyszerűen abban áll,
hogy a tőzeg teljesen elzárt retortákban oly módon hevíttetik, hogy a nyers anya-
got először csapokkal ellátott vasedénybe teszik s lassankint 2509-ra felhevítik,
ha ezen hőmérsék eléretett, akkor az eddigelé nyitva levő csapok elzáratnak s a
hőmérséket 7 órán át 2509-on tartják. Ezáltal a kátrány és gázalakú termékek
a széntömegben maradnak, mely utóbbiból ezen eljárás szerint 8090 kiadódik.
A christianiai egyetemen végzett elemzések szerint ezen termék 650/o szenet,
169/ oxygent, 69/o hydrogent, 3.790 vizet és — a mi leginkább meglep — csak 59/o
hamut tartalmazott. A nyers tőzegszén theoretikus fűtőképessége 6500 hőegysé-
get (caloriát) eredményezett, a mi tehát a középszerű kőszénével majdnem
egyenlő. 1000 kiló tőzegszén körülbelül 7 márkán adatott el, míg ugyanazon
mennyiségű kőszén tudvalevőleg 16—20 márkába kerül; a tőzegszén előállítási
költsége tonnánként körülbelül 3 márkára rúg.

A Kxurr-féle gyárakban végzett kisérletek szerint ezen tőzegszén a vasöntéshez
is igen alkalmas. A háztartásban való használhatóságát illetőleg Norvégiában
végzett beható kisérletek alapján kiderült, hogy egy középszerű szoba töltőkály-
hával való fűtéséhez -4-5? külső hőmérsék mellett 16 fillérnyi fűtő anyag
volt szükséges, míg a fűtés kőszénnel kétannyiba került. Ezen szemmel látható
kedvező eredmények után Norvégiában ezen találmány értékesítése czéljából
azonnal egy részvénytársaság alakult, a német szabadalmat oly társaságnak adták
el, mely az északnémet lápokat ezen értelemben kizsákmányolni szándékozik.
A mint ezen adatokból kitünik, ezen anyagban a kőszénnek egyenlő rangú ellenfele
támadt — remélhetőleg szerencséjére azon tőzegvidékeknek, melyekről a termé-
szet különben igen mostohán gondoskodott, — mely új fűtő anyag most az elek-
tromos világítás folytán kiválóan fontossá vált szénkérdésnél becsben még csak
növekedhetik. L.J.

IRODALOM. 341

IRODALOM.

(39.) Fgaszesav ÁGosron: A hunyadmegyei Kis-Almás nehány ásványa
kristálytami tekintetben. (Budapest, 1894, 8", 1—18.)

Az 1888-ik év egyik előfodulásából a nevezett termőhely ásványaiból szerző
a következőket vizsgálta meg Galenit, sphalerit, pyrit, chalcopyrit, pyrargyrit,
guarz, baryt, calcit, dolomit és siderit. A galenit többé-kevésbbé gömbölyödött
kristályokban : 1100, SA0117 Ül terem. Az áttetsző, mézsárga színű spha-
lerit egy 5 mm nagy eröeduzst ék a következő formákat lehetett egg set
Ún zat 00 ASTON TOL 19 Ewa k d 0 TOT TDK 1221, , n x 1223),
m 7, 113) és fi x (1151; lak w 10. 10. ik a sphaleriton új forma. A kris-
lyok ttal dodekaéderes.
obs. cale.

m : w— (113) : (10 . 10 . 1) — 607 42" 609 43"

o :w—(II1):(10.10.1)— 319 14 319 13"

p: w— (221): (10.10.1)— 159 24" 159 26"

BEckE ismeretes vizsgálataira támaszkodva szerző azt véli, hogy az elsorolt
feles formák micsali vOknak fegtesöneűk. A evő formái voltak: a 1100),
hm 1410), fm (310) és e z (2 2101; legnagyobb : 1210). A h és f lapjai a
koczka-lapokkal TSATHTE ismétlődnek. Egy sphenoidos chalcopyrit kris-
tályt SADEBEcK nyomán úgy tekintve, hogy a fénylő lapok negativok, a rosto-
sak ellenben positivok, a következő formák határolták: c 1001), g 1203],
e 11017, 7 1605), € 19071, x (704), [/ (201), m 1110), pz (111), DEZO NT;
közülök r, § és 7 új formák.
obs. calc.

c : 7 — (001) : (605) — 49" 36" 49947"

0 aG S (001) ST 90NNES 52 AL OBÁS AZT

: (001).-2(7027— 607 447599 531

A számolt értékek HArrisGER elemeiből folynak és szerző a számolt érté-
keknek még egy hosszú sorozatát is közli. A pyrargyritből egy telér darabon
baryt társaságában egy tökéletlen kicsiny kristály termett, de ez HANY vasko-
san behintve is található. A guarz formái voltak egy ízben: b (110107), : zs CLOVV,

2(01115, máskor pedig: b 11010], r (10117, m (3031), 1 102 VA és 1441 .
1.42.37]). A baryt Mlaga túztötbel, víztiszta kristályokban volt meg:

a (1007, b 10101, c 1001), m (1103, A (2103, X 1130), [0 1011), d (102),
u ki (101/ és 21 11117 formákkal. Térdeyobbak KE ME ÉR A; a 1001 és (1101
aj 18 eüjét ézdes skalenoéderekben termett, valószínűen (2131), a glonákés
víztiszta rhomboéderekben, (1011) : (1101) — 732 14" obs. és végre a sideritet
sárgás, lencseforma kristályokban figyelte meg. Dr. SCHMIDT SÁNDOR.

342 IRODALOM.

(40.) SCHULLER ALAJOS : Adalék az arzén kénmvegyületeinek ismeretéhez.
(Math. és term. tud. Értesítő, 1894, XII. 255—261.)

1. Tetraarsentrisulfid. Ezen új arsensulfid az Ass S5 formulának felel meg,
mely 75,769/o arzént és 24,2490 ként kíván; addig tehát, míg molekulasúlya
meg nincs határozva, tetraarsentrisulfidnak mondható. Előállítása (1. ec. p. 77—79)
realgar, Ase Sz, és fölös mennyiségű arzénpor összeolvasztásával történt ; miután
a terméket felaprózta, a légüres térben sublimálás alá került, vagy pedig szén-

kéneggel tisztította szerző. Számos kisérlet után sikerült az új testet mint állandó:

vegyületet előállítani, mely közönséges hőmérsékletben sárga, narancsba hajló
színű, magasabb hőfokban sötétebb narancsszínű. Sűrűsége 199 ( vízre vonatkoz-
tatva 3,60. Kristályozott és kristályai KRENNER JózsEF SÁNDOR szerint rhombos
rendszerbeliek. Ez az anyag úgy látszik kétféle módosulatban van meg, az egyik
labilisabb s a másik állandóbb.

2. Hexaarsenmonosulfid. Az Ass S: termelésekor szerző gyakran tapasz-
alta, hogy sublimáláskor a fölös mennyiségű arzénen kívül még barna pelyhek
is maradtak vissza. Sikerült ez állományt az elemzéshez megkívántató meny-
nyiségben előállítani úgy, hogy Ass S5 megolvasztatván, szerző ugyanazon

térben arzént párologtatott el. Az Ass S5s magába vette az arzéngőzt, miközben

megfeketedett és egy mindinkább nehezebben olvadó tömeggé változott át. Tisz-
títás és vegyi elemzés után szerző azt következteti, hogy a szóban forgó barna
anyag igen valószínűen az arzénnek egy új kénvegyülete, melynek összetétele az
Ass S formulának felel meg. Mindamellett, a molekulasúly meghatározásának
hiányától eltekintve, ezen formula még nem tekinthető oly biztosan megállapí-
tottnak, mint az AssSs képlete. Ezen vizsgálatok közben szerző még oly tüne-
tekre is bukkant, melyek talán még egy további új vegyületre utalnak.

3. Adatok a realgárról és az auripigmentről. A realgár légüres térben már
az olvadás előtt tetemesen párolog s a sublimálás közben szép kristályokban
rakódik le, melyeknek: hosszasága nem ritkán a 10 mm-t is meghaladja. A leve-
gőnek lassú betódulása közben a termék felületén melegedés közben oxydálódik.
Az auripigment jóval kevésbbé illékony, mint a realgár, feltünő párolgás csak az
olvadás után következik be, a mikor a destillálás esete forog fenn. Az üvegcső
felületét eközben sárga, üvegnemű réteg vonja be, mely a leghidegebb részekig
elterjed és a vékonyabb részeken színeket játszik. Ez a színjátszás igen jellemző,
mert az arzén többi kénvegyületeinél (Asc S, Ass Ss, As S2) nem tapasztalható.
Szerző vizsgálatai szerint a realgárból a levegő s a fény behatása közben az Asz Ss
és As2 Os vegyületeken kívül még Ass:$Ss is keletkezik. Oldhatóság tekintetében
még nagyobb a különbség a realgár s az auripigment között, mert míg a realgár
szénkénegben és benzolban, különösen magasabb hőfokban kevéssé oldható, addig
az auripigment még 1509-nál sem adja az oldhatóságnak jelét.

Dr. SCHMIDT SÁNDOR.

IRODALOM. 343

(41.) KRENNER JózsEFr SÁánpok: Lorandit, új Thallium-ásvány Allchar-ról
Macedoniában. (Math. és term. tud. Értesítő, 1894, XII, 478 és 1895,
XIII, 258—263.)

Az új ásvány, melynek anyagát vörös por alakjában synthetice már elő-
állították, a nevezett helyen realgárra szétszórtan nőve, többnyire egyes, 5—
10 mm nagy kristályokban terem és fiatalabb képződmény a realgárnál. Kristály-
SÉT: monoklin, megfigyelt formái : a / 1100), c (001), w 1120, h (540),
d "1011 ggak mint hasadási forma, t 701, Í 11, pi "111, g TIL, s t391i,

STBÚ § 5219, 11541) és x (1211. Elemei :

a : b :e—0 85342 : 1 : 066498, 9— 89" 42" 52".

obs. calc.

AGE VÜVYŐDVESZT ZA teto ke VS
AT e ILO0)J"KITOÚ) BI 91 GAZ Mola elők
Ar Aréna ETANOL OJ KEK O AK EGE os ka 51" Dac4ó
s ke NOV ÁTODEZBOT 2! kk

a. : w — (100) "(1204—59" 41" 59" 38. 4"
a B 1000 7 (SÜSS BE TT 34" 19" 21"
c :rT (001) "(0111—33" 33 Se sNNl ZT
OS ee ALYSSA SÜL ORA SD LAGZB
DENES EO0V) SZJ ZA 459 34" 43"
pósa cities (100865 47" HOL SÜN
d. :t —ziúlál § (100978 Aj], E lstél: e záláb: Ul
g :ai —(111) : (100—57 9 90 39 iszt b ZÁ
gi sre (1110): (1001—450 45" ADCABI ez
xx. xio— (121): (120928 55" 92252 BA
xan —(121ya(100)—658 —— KDE ALBA
xzise. (120) (00V-ALS Aa SZŐ SET fábA vo 98
vi sm (521) (521) zIAaBE 38 x

vé: av cIDoWY:: (100282 MAO A:
Vere EIHAT : 1001) MBE aZ TÁSA
sz ÁT Sz(DZis (1011—41" 26" kk

dr vsala —(541) : (541) — Oz 0 679 —: 56"
iz as s(b41) sét 100—36", 11" 30. (852857
TES —(541) S (001)—787 90" 795 1520
vb ahs —(541) : (BOE 34. KISSBSZÉ
ár uz (921).: (321 JESBB 12 HD za ARDA
B sad sc(32b a (NO0DESÁI 29, ELEJE Za
HEG (3921) : (0ODESBE 2 G92ASOT
Bt — (301): (OVEK 2 Zéta szedk
adzpi —(321) "(LESBE 25 a KA fa
n : nm — (545) : (545—45" 16 45" 95" 49"
ná ES :(OOINZSAZ 10" Aze aaa
oak SA b (5400—46" 52 AD SZAKÁL
Bai —(391): (5214—35" 37 Aja árat potast

A kristályok termete vagy táblás a c (001) szerint, és pedig vékony- vagy
vastagtáblás, vagy az X 11219 szerint bizlöposi dai utóbbi termet a ritkább

344 IRODALOM.

és az a (100) ést (101) hiánya jellemzi. A lapok általában simák és fénylők,
de nehánynak a felülete, valószínűen egy oldószer hatása folytán, mégis meg-
támadott, érdes. Az a (100) és v 1521) lapjai gyakran érdesek, sót olyan kris-
tályok is vannak, melyeknek lapjai a c (001) és x 1121) kivételével egyaránt
megtámadottak. Az x (121/ és c (001) lapjai finoman vonalasak az [x:t)
illetve (c : al övtengelyekkel egyközösen.

Az ásvány három irányban hasad, t 1101) a kitünő, a 1100) és d 11015
pedig az igen jó hasadás irányai ; hajlékony és már csekély nyomásra is hasadási
lemezekre és rostokra hull szét. Keménysége 2—27/2e, fajsúlya 5,529 (ILoczxa).
Fémszerű gyémántfényű, színe cochenille-kermesinvörös, a felületén gyakran
feketés ólomszürke, néha okkersárga porral borítva. Karcza meglehetősen sötét
cseresnyevörös. Az apróbb kristályok átlátszók — áttetszők. Az elsötétülés a
symmetriatengely övében vele parallel, pleochroismus ezen övben igen csekély,
fénytörés igen tetemes fokú.

Az új ásvány vegyülete Loczka Józszr elemzése nyomán a következő:

obs. cale.
3 19,02 18,67
As (21,47) 9187
ún 59,51 5946

100,009/0 100,009/9

Az arzéntartalmat a különbségből határozta meg és az összetétel As S2 TI
tapasztalati képletnek felel meg. Szerző a loranditot isomorphnak tartja a miar-
gyrittal, a mit egy más alkalommal fog bizonyítani. Az új ásványt asbestszálon a
lángba tartva, igen könnyen megolvad, a lángot sötét smaragdzöld színre festi és
teljesen elillan. Kicsiny üvegesőben melegítve, csakhamar fekete, fénylő lencsévé
olvad és thallium- meg arsensulfidra és arzénes savra bomlik, melyek mint fekete,
narancs és fehér színű gyűrűk a falakra telepednek. Végül megemlíthetni, hogy a
lorandit salétromsavban kén kiválasztással oldódik. Dr. SCHMIDT SÁNDOR.

(42.) Győgy Isrván : A methylendinitrodiamin és vegyületei. (Math. és term.
tud. Értesítő, 1894, 12, 413—419.)

E dolgozat többi között az előbb a CH. Ns 05 Naz és CH. N4 05 Naz . H2 0

képletekkel megadott vegyületek formuláját a következőkre helyesbbíti: Naz CHa

N: 04 . H2O és Naz CH: N4 0. . 2He O (1. Földtani Közlöny, 1893, 97.).
Dr. SCHMIDT SÁNDOR.

(43.) Pánry M : A pyrrhotin előfordulása Borévnél. (Értesítő az erd. Muzeum
egyl. orv. term. tud. szakosztályából, 1895, XX. 54—57).

A pyrrhotinnak ezen már ismert termőhelye Borévnél (Torda-Aranyos
megye) van, a községhez közel, a Járafolyó völgyszorosában, az ősmésznek a
phyllittel való érintkezésén. A társásványok guarz és pyrit. A vaskos, üde álla-

IRODALOM. 345

potban vörösbe játszó szürkés fehér színű pyrrhotin nem egészen tiszta, hanem
valószínűleg egy silikatot is tartalmaz. Szerző elemzése nyomán az összetétele

obs. átszámolva calc. Fei1S12
Fe 57,78 62,04 61,60
5 3594 3,808 3840
Cu nyomok -— —

Oldhatlan 7,20 Éz: bú

100,3200 —100,1290 —100,0090

Fajsúlya : 4497, középértékben. Dr. SCHMIDT SÁNDOR.

(44.) Pxck F. B. : Beitrag zur krystallographischen Kenmtniss des Bournonit
nebst einem Anhange: Würmeleitung des Antimonit und Bournnott.
(Zeitschr. für Krystall und Min. 1896. XXVII. p. 299.)

A különféle vörösezüstérczek Mixzgs H. A. $ újabb vizsgálatai szerint isodi-
morphok ; a xanthokon és pyrostilpnit (Feuerblende) egyhajlásúak és egymással
isomorphok, az elsőnek chemiai összetétele megegyezik a proustitéval, míg ez
utóbbié a pyrargyritéval.

Chemiai összetétele szerint a bournonit szintén egy normal sulfantimon-
savas só, mint a pyrostilpnit, de az Ag helyett Pb-t és Cu-t tartalmaz.

Ha a prostilpnit ferde átlóját félakkorának vesszük, a bournonitnál pedig
más tengelyállást fogadunk el, t. i. hogy az eddigi c (001) lapot a (100)-nak, b (010)
lapot pedig c(001)-nek vesszük, vagyis a tengelyeket úgy változtatjuk, hogy
4-ból lesz b, b-ből é, és é-ből á, akkor a két ásvány tengelyaránya közt még
nagyobb a hasonlóság :

pyrostilpnit a : b :é — 09732 : 1 :1,0973 8 — 90"
bournonit A: b :é — 0,9561 : 1 : 1,0662.

E chemiai és kristálytani hasonlóság folytán lehetséges, hogy a bournonit
szintén egyhajlású; szerző e kérdés tisztázását tűzte ki feladatáúl, a miért is
különböző lelethelyekről nagyobb számú kristályokat, a melyek közt offen-
bányaiak, nagyágiak és kapnikiak is voltak, gondos méréseknek vetett alá.

Ha a bournonit tényleg egyhajlású, akkor c(001) és b(010) rhombos vég-
lapok hajlása a 909-tól eltérne és az n (011) brachydoma már most mint positiv
és negativ orthodomanál az n:b és n": b" hajlások nem volnának egyenlők. Jól
tükröző kristályokon e két szögérték 09 1/—0? 15" közt differált, hasonlóképen a
számított szögértéknél majd az egyik, majd a másik szög nagyobb. Nem különben,
ha c (001) rhombos véglapot is, mint az egyhajlású rendszer egyedüli symmetria
síkját fogjuk fel, sem a szögértékek, sem pedig a lapok eloszlása nem bizonyít

tk Zeitschr. für Krystall. und Min. 1894. XXII. 433—462.

346 IRODALOM.

az egyhajlású ssmmetria mellett. Végül a hővezetés c (001) lapon szintén a rhombos
rendszer mellett bizonyít.

Az ofjenbányai kristály vastag táblás, hármas iker; a fő egyénnel a két
kisebb egyén az m(110) és az erre merőleges ikerlap szerint van összenőve.
Alakjai: c (001) — oP, b (010) — co É co, a (100) — cs P cs, m (110) co P,
f (120) — co P2, (560) — co PV, u(112) — Y2 P, n(011) — P co.

A nagyági kristályok szintén vastag táblásak c(001) szerint, a többi alakok
közül majd n (011) — ÉP co és b (010) — co P co, majd u (112) — "2 P, és
m (110) — co P uralkodik. A kristályok két typus szerint fejlődtek : 1. az m(110)
ikerlap egyúttal összenövési lap; 2. kettős vagy hármas ikrek, a melyeknél az
összenövési lap merőleges m (110) lapra. A részletesen megmért és leirt kristá-
lyokon a következő alakok fejlettek ki: a (100) — cs P co, b(010) — co P co,
c (001) — oP, m (110) — co P, f(120) — oo P2, e (210) — cs P2, n(011) — P co,
09(101) co P co, HA2ZOZJ E 7s P co, u(112) — !/2

A Kapnikbányáról eredő kristályok lényegükben a nagyági II. typussal
nagyon megegyezők; az összenövések meglehetős bonyolódottak. Gyakran az
iker állásban, vagy egyszerűen párhuzamos állásban levő egyének 19-kal vagy
még többel is eltérnek a számítás követelte helyzettől. A nagyági kristályok a
kapniki sKerékérczv egyszerűbb alakjainak tekinthetők; ez utóbbi egy négyes
iker, a melynek főegyéneinek beugró szögeit még kisebb egyének töltik ki, iker
állásban, párhuzamosan, vagy sem az egyik, sem a másik állásban hozzánőve.

A hővezetési kisérleteknél a kristályok kicsisége és c(001) lap egyenetlen
felülete kissé zavarólag hatottak az eredmények pontosságára. A hővezetést szerző
c (001) lapon RövsrGEwx módszere szerint határozta meg, egy e czélra alkalmas
piibrami kristályon. E lapon a hővezetési ellipsis nagyobb tengelye y párhuzamos
á kristálytani tengelylyel; a kisebbik tengely pedig párhuzamos b kristálytani
tengelylyel. Öt mérésből a középet véve a két tengely viszonya :

Vé x — 40528
$.:5y — 09511

Látni tehát, hogy a hővezetési ellipsis nagyon megközelíti a kört.

Magyarországi nagy antimonit kristályok tökéletesen síma b (010) hasadási
lapján sokkal pontosabbak voltak az eredmények. Az ellipsis alakja már szabad
szemmel mérés nélkül is jól felismerhető volt. Az ellipsis hosszabb tengelye pár-
huzamos é kristálytani tengelylyel; 10 mérés közepéből a hővezetési ellipsis két
tengelyének aránya: y : x — 1,3546.

Dr. ZrmáNyI KÁROLY.

(45.) Inosvax LaJos : A torjai Büdös-barlang levegőjének chemiat és fizikai
vizsgálata. (Budapest, 1895. p. 1—64. A kir. m. természettud. társulat
kiadása.)

A Büdös-barlang, melynek közelebbi megvizsgálása volt czélja a szerzőnek,
a Büdös-hegynek déli oldalán a tenger színe fölött 1052,2 m magasságban fek-

ms ttktttéttílkadák

IRODALOM. 347

szik. A barlang méretei ILosvax szerint 1884-ben 14 m hosszú, 2 m széles, leg-
nagyobb magassága 6 m, másutt 2—3 m volt, a folytonos omlás következtében
1893-ban már csak 10 m hosszú volt. A Büdös-, meg a többi kisebb barlangok
amphibolos-biotittrachytban képződtek. Ezen kőzet a barlangban s körülötte a
gázok hatása folytán nagyon el van változva, mely elváltozás a barlangtól keletre
120—140 m-nyire, nyugot felé pedig csekélyebb távolságra észlelhető.

" Inosvav előtt már régebben s többen látogatták meg a hegyet s barlangot
tudományos megvizsgálás czéljából, de a barlangban levő gázok minőségéről ezen
kutatók teljesen biztos tájékoztatást nem nyujtottak. ILosvav vizsgálatának
köszönhetjük, hogy most a gázok minőségéről, azok mennyiségéről a barlangban
lecsepegő gyógyvízről (szemvíz), a barlangban s környékén uralkodó meteorolo-
giai viszonyokról tájékoztatva vagyunk.

A hőmérsékletet illetőleg szerző vizsgálataiból kitünt, hogy az a barlang
külső felében a külső hőmérsék szerint változik, a barlang végében pedig már
nagyon állandó, úgy hogy 43 észlelés közt a legkisebb érték 11,4? C., a legnagyobb
1239 C. volt, az ingadozás tehát alig 1" C.-nyi. A barlang levegője pedig majd-
nem mindig vízgőzzel volt telítve ; a levegőnyomás is csak csekély ingadozásnak
volt alávetve az észlelések ideje alatt.

Az égést nem tápláló gázréteg magassága a barlang szájában 5,5—13,5 em,
a barlang végében 171—200 em közt változik.

Szerző a barlangban levő gázból számos elemzést végzett s azt találta,
hogy a legkedvezőbb körülmények között gyűjtött gázpróbák közepes "/0-os alkata :

Nedvesség nélkül : Nedvesség tekintetbe vételével :
(00: — 9682 (002 szivelr éti
MEGSE 5038 H:S Ida Gy
0 2 014 (0) hez 0,14
8 szikla N — 2.64
100,00 H:O (vízgőz) — 1.31
100,01

A kénhydrogén mennyisége magában véve csekély, de nagy határok közt
változik. Szerző a kiömlő gáz mennyiségének meghatározása czéljából a kiömlő
gázoszlop nagyságát valamint a gáz kiömlési sebességét meghatározta, s így
ezek valamint az 1885-ben közölt elemzések alapján kiszámította, hogy évenkint
körülbelül 723,000 m" CO, és 4200 m" H:S, újabb időben végzett elemzései szerint
pedig körülbelül 734,800 m" 002 és 2850 m?" H:S ömiik ki a barlangból ; vagyis
a széndioxyd súlya 1.425.000, illetve 1.448.000, a kénhydrogené pedig 6400,
illetve 4340 kg-ra rúg.

Egy 1892 óta működésben levő széndioxyd-sürítő gyár évenkint fennaka-
dás nélkül 110.000—180.000 kg széndioxydot süxrít.

Szerző a barlang levegőjét is megvizsgálta s azt elemzés ezéljából oly ma-
gasságban fogta fel, melyben a gyertya még égett, de nehány centiméternyire
sülyesztve, már elaludt. A levegő elemzésekből kitünt, hogy a széndioxyd-tarta-
lom a legjobb esetben sem nagyon haladja meg a 390-ot; a barlang előtti levegő
széndioxyd-tartalma különböző távolságban felfogva változó.

348 IRODALOM,

A Büdös-barlang faláról lecsepegő, mint sszemvízs, nagy becsben álló víz
chemiai összetétele ILosvax és LupwiG X elemzése szerint a következő :

ILosvaYv szerint 1884-ben LupwIG szerint 1889-ben

1000 gr vízben volt : 1 lit vízben volt:

Natriumchlorid .. —. 00164 0,0309
Natriumhydrosulfat . 0,4250 0,2399
Kaliumhydrosulfat .. 0,1211 0,0887
Magnesiumsulfat 0,1488 0,0459
Calciumsulfat- sze 2 703070 0,2199
Aluminiumsulfat DOTT 1,3468
Herrosultat st c." 02649 0,1119

Összesen 3,5573 20840
Orthokovasav... ... ... 02294 0,1999
Szabad kénsavhydrat 2,1611 1,3941
Kénhydrogen , . 5. 1,12cm —
SZÉNÖLoxy dé TES ELTETT SNEK ——

A szemvíz még kénhydrogent és jelentékeny mennyiségű széndioxydot tar-
talmaz elnyelve.

A minta két különböző időben végzett elemzések eredményéből látható,
ezen vízben az alkotórészek viszonylagos mennyisége idővel változik, miből szerző
azt következteti, hogy a barlang falát képező trachyt nem egyenletesen lugo-
zódik ki.

A Büdös-barlang falán levő kivirágzás és az ez alatt levő elmállott kőzet
elemzése mutatta, hogy a kivirágzás, eltekintve elenyésző mennyiségű natrium-
chloridtól, csupa sulfatokból áll, melyekben a natrium, kalium és aluminium
sulfatja legnagyobb mennyiségben van képviselve ; az elmállott kőzet pedig silicat,
mely 3,5819/ kénsavanhydridet is tartalmaz.

Szerző a Timsós- és Kisbarlang hőmérséki és nedvességi viszonyait is tanul-

mányozta s a bennök előforduló gázokat megelemezte, melyek közepes össze-
tétele

a Timsós barlangban : a Kisbarlangban :
CO: t- HeS — 95,30 9571
0-4-N Sz 10 4,29

100,00 100,00

A Timsós barlang faláról letört, elmállott kőzet elemzéséből kitünt, hogy
főtömege sulfatok, 2190 kovasavanhydrid, 890 víz és szerves test elegyéből áll.
Szerző a széndioxyd gáz kiömlését plutói eredetűnek tartja.

x E. LupwiG: Die Mineralguellen des Büdös (Bálványos) in Siebenbürgen. —
TSCHERMAK s Mineralog. und petrograph. Mittheilungen. 1890. XI. Bd., 304.

IRODALOM. 349

A barlangot már régóta látogatják a környékbeli szem-, fül-, orrbetegek,
köszvényesek, csúzosok, sőt bőrbetegek is, ott gyógyulást keresve.

Egy széndioxyd-sürítő gyárban ugyan értékesítik a széndioxydot, hanem
szerző szerint csak akkor volna kedvezőbben kihasználható, ha széndioxyddal egy
gázfürdőt is ellátnának. Doczka JózsErF.

(46.) GRITTNER ALBERT : Szénelemzések, különös tekintettel a magyarországi
szenekre. (Budapest, 1895. p. 1—3. A kir. m. természettud. társulat
kiadása.)

Szerző e munkában 86 lelethelyről, ezeknek körülbelül "/5-része nem magyar,
211 szénvizsgálat eredményét közli. Mind oly szenek ezek, melyeket a m. kir.
államvasutak használtak, vagy most is használnak. Ezen szénelemzések nagy-
értékűek azért, mert legalább egy, a legtöbb esetben több kocsirakományból vett
középpróbára vonatkoznak s így az illető szenek minőségéről, értékéről és hasz-
nálhatóságáról sokkal világosabb képet nyujtanak, mint azon elemzések, melye-
ket magánfelek küldötte szénmintákon végeztek.

A munkában a szenek különféleségei, chemiai összetételök, sajátságaik,
valamint elmállásuk és kigyúlásuk okai részletesen s világosan vannak leirva s
ezen részt a laikus is sok haszonnal olvashatja.

A fűtőképesség meghatározására vonatkozó módszerek tisztán tudományos
alapon s kritikailag vannak tárgyalva. A tüzelő anyag hatásfokának kiszámítására
vonatkozó eljárások mathematikailag vannak kifejtve. Az utolsó fejezetben szerző
a szenek elemzésénél követett eljárást leirja.

Végül egy táblázatban az elemzések vannak összeállítva, a másik táblázat-
ban pedig az elemzett szenek kalorikus értékei vannak a módosított GRASHOF-
féle képlet szerint kiszámítva. Doczxga JózsEr.

(47.) GáspPÁR JÁnos : Milyen vizet iszunk Temesvárott ? (Természettudományi
Füzetek. 1894. XVIII. köt. 1—13 1.)

Szerző már hosszabb ideig foglalkozik Temesvár kútvizeinek vizsgálatával,
ebbeli tanulmányait már egy ízben közzé is tette,k melyből kitünik, hogy az al-
földi városok közül Temesvárnak van a legrosszabb vize.

S miután Temesvár szennyezett feltalajában jó ivó vizet kapni nem lehet,
azért 1891-ben BRraxprT plébános úr, a belvárosi plébánia udvarán egy mély kutat
fúratott, hogy a mélyebb talajrétegekből felhozassék a víz; a fúrás némi sikerrel
járván, azóta Temesvárt 51 ilyen kút van. Szerző néhány ily kútnak a vizét meg-
vizsgálta s elemzési adatai szerint e kutak vize határozottan jobbnak nevezhető
mint a feltalaju kutak vize, de még sem felel meg tökéletesen a jó ivóvíz kivá-
nalmainak ; mert sem oxygent, sem szabad szénsavat nem tartalmaz, mi ízét jelen-
tékenyen befolyásolja, van benne még jelentékeny szerves anyag, gipsz és szóda-
tartalom, mi lugos hatásuvá teszi. Ily sajátságokkal biró vízben a belejutott kóros

x Földtani Közlöny. 1893. XIII. XXIII. 130. I.

350 MAGYARORSZÁGRA VONATKOZÓ UJABB IRODALOM.

csirák könnyen fejlődhetnek s a különböző ragályok kipusztíthatatlan góczpont-
jaivá lesznek.

E vizek azon fúrási módszerrel, melyet jelenleg többnyire alkalmaznak
Temesvárott, könnyen inficiálhatók, ugyanis a furási törmeléket nem huzzák ki,
hanem erős nyomású vízsugárral mintegy kiiszapolják. Miután e czélra a rossz
feltalajú víz használtatik a fúrt kutak vize ezzel inficiálható, még pedig annál
könnyebben, mert az erős vízsugár a fúrlyukat annyira kitágítja, hogy a külső cső
azt teljesen elzárni nem képes s így a hézagokon az inficiált talajvíz is könnyen
befolyhatik.

Temesvár érdekében ajánlja a szerző, hogy a Dóm-téren létesítendő kút
fúrásával, miután a majdnem 3 évig tartó kisérletek eredménytelenek, ZSIGMONDY
Béna bizassék meg; vagy pedig a ministeriumtól kikölcsönzendő gépekkel egy
szakmérnök felügyelete alatt maga a város végeztesse a fúrást.

Az elemzési táblázatokat illetőleg az eredeti dolgozatra kell utalnunk.

Loczza JózsEr.

MAGYARORSZÁGRA VONATKOZÓ UJABB IRODALOM.

I. Krystallographia, mineralogia, petrographia, chemia és physika.

Azr A.: A moraviczai vaséreztelepben előforduló természetes mágnesköről. —
Mathem. és természettud. Értesitő. 1896. 33.

FnawxckE H.: Galenit und Dolomit von Ó-Radna. — Sitzber. und Abhandl. der
naturwiss. Gesell. elsis.v 1896. 25.

Gezyvsowsxy J.: Mikroskopische Studien über die grünen Conglomerate der ost-
galizisehen Karpathen. — Montan-Zeitung für Oesterreich-Ungarn und die
Balkanlánder. 1896. III. 446.

Jos, C. V.: Über die Beschaffenheit und den Ursprung des am 25. und 26. Feb-
ruar 1896 gefallenen Staubes. — Verhandl. der k.k. geolog. Reichsanstalt
1896. 259.

NyiRxmpy B.: Nehány ásvány vegyi összetétele. — Értesítő, Az erdélyi mus. egyl.
1896. X.VIII. 123.

xx: Sandregen in Ungarn. — Meteorolog. Zeitung. 1896. Nr. 4

Prcx F. B.: Beitrag zur krystallographiscehen Kenntniss des Bournonit nebst
einem Anhange: Würmeleitung des Antimonit und Bournonit. — Zeitsehr. für
Krystall. und Min. 1896. XXVII. 299.

STEINER A.: Die Gesteine der Hohen-Tatra. — Jahrb. des Ungar. Karpathen-
Vereins. 1896. 46.

SzraxcsEx Z.: A korniarevai diabasok petrographiai vizsgálata. — Az erdélyi-
mus. egylet Értesítője, 1896, XVIII. 81.

Traw K.: A kisérleti chemia elemei. I. köt. 1. könyv. Általános chemia. —
Budapest. 1897.

sz ssszzáztttáttaállltaatlti

MAGYARORSZÁGRA VONATKOZÓ UJABB IRODALOM. 351

II. Physikai földrajz, geologia, paleontologia és bányászat.

BavEk J.: Das Lignit (Braunkohlen) Vorkommen bei Nagy-Kürtös. — Montan-
Zeitung für Oesterreich-TIngarn und die Balkanlünder. 1896. III. 159.

BExscHLaG Fr.: Das Montanwesen auf der Millenniums-Austellung zu Budapest. —
Zeitschr. für prakt. Geologie. 1896. 461.

BoGpáwFI Ö.: A magyar föld geologiája hydrographiai szempontból. — Köztelek.
1896. VI. 186.

BoGDpáNrFr Ö.: A termőföld eloszlása Magyarországon. — Köztelek. 1896. VI. 564.

xx: Braunkohlen- und Bisenerzgruben von Salgó-Tarján. — Berg- und Hütten-
münn. Zeitung. 1896. LIII. 339.
CHorwnoxx J.: A Tisza-völgy új átnézeti térképe. — Földrajzi Közlemények. 1896.

XXIV. 174.

CHOLNOKY J.: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei. I. köt.
3. rész. A Balaton limnologiája. — Budapest. 1896.

ETTINGSHAUSEN C. v.: Ueber neue Pflanzenfossilien in der Radoboj-Sammlung der
Universitát Lüttich. — Sitzungsberichte der Akad. Wien. 1896. Bd. CV. Heft. V.
Abtb. I. p. 473.

FRANZENAU A.: Palxzontologiai közlemények. — Természetrajzi Füzetek. 1896.
XIX. 93.

GáspÁR J.: A bálványosi méregbarlang. — Természettud. Füzetek. 1896. XX. 40.

(GORJANOVIÓ- KRAMPERGER: Ueber das Vorkommen der Pereira Gervaisi in Kroa-
tien. — Verhandl. der k. k. geolog. Reichsanstalt. 1896. 142.

GORJANOVIÓ-KAMPERGER: Die Fauna des Muschelkalkes der Runa Gora bei Pre-
grada in Kroatien. — Verhandl. der. k. k. geolog. Reichsanstalt. 1896. 121.

Hazravárs Gy.: A magyarországi ártézi kutak története, terület szerinti eloszlása
mélységük, vizük bőségének és hőfokának ismertetése. — Budapest. 1896.

Horrós L.: Kutak és geologiai viszonyok. ( (Kecskemét multja és jelenjes czímű
munkában.) — Kecskemét. 1896.

Ixxxy B. : Mezőhegyes és vidéke agronom-geologiai szempontból. — M. kir. Földt.
Intézet Évkönyvei. 1896. XI. köt. 6. füz.

KLEINDORFER : Die mechanische Genesis der secundüren Störungen im Unter-Lias-
Kohlengebirge bei Fünfkirchen. — Oesterreich. Zeitschr. für Berg- und Hüt-
tenwesen. 1894. Nr. 36.

Kocn G. A.: Geolog. Begutachtung der für Eszék projectirten Hochguellenlei-
tung. — Eszék. 1895.

xx: Die Kohlenwerke von Domán und Szekul bei Resicza. — Berg- und Hütten-
miünn. Zeitung. 1896. LV. 371.

KövesziGEerny R.: A földfelület morphometriájának egy új módszeréről. — Föld-
rajzi Közl. 1895. X.XIII. 81. és Mathem. és Természettud. Értesitő. 1895. XIII.
köt. 2. füz.

Közlemények a kir. József-Műegyetem műszaki mechanikai laboratoriumában
végzett szilárdsági kisérletek eredményéről. I. Füzet: A természetes épitő anya-
gok. Kövek. — Budapest. 1896.

Maryasovszxy J.: Zweites Gutachten über das Petroleum-Vorkommen in Sós-

352 MAGYARORSZÁGRA VONATKOZÓ UJABB IRODALOM,

mező. — Montan-Zeitung für Oesterr.-Ungarn und die Balkanlánder. 1896.
III. 200.

Magyarország bányászata 1895-ben. — Bányászati és Kohászati Lapok 1896.
15. és 16. szám.

Pernő Gy.: A három Kőrös és a Berettyó környékének geographiai és geologiai
alkotása. Nagyvárad, 1896.

Posewirz F.: A körösmezei petroleumterület. — M. kir. Földt. Int. Évkönyvei.
1895. XI. köt. 6. füz.

PeRiwmics Gy. : A Csetráshegység geologiája és éreztelérei.— A m. kir. természet-
tud. társulat kiadása. Budapest, 1896.

REHMAaNN A.: Lönderkunde des ehemals polnischen Gebietes. I. Bd. Die Karpa-
then. — Lemberg. 1895.

Rorn L.: Magyarországi földolaj-tartalmú lerakodások tanulmányozása. — A m.
kir. Földtani intézet Évkönyvei. 1895. XI. köt. 5. füz.

RzrHak A.: Die cNiemtschitzer Schichten., Ein Beitrag zur Kenntniss der kar-

pathischen Sandsteinzone Müáhrens. — Verhandl. des naturforscehenden Vereins
in Brünn. 1895. XXXIV. 207.

ScHMIPPEL C.: Die Torfmoore in Oesterreich-Ungarn. — Mittheil. der Section
für Naturkunde des Oesterreichischen Turisten Club. 1896. VII. Nr. 4—5.

xx: Das Steinkohlenvorkommen von Eibenthal in Südungarn. — Berg- und

Hüttenmünnische Zeitung. 1896. LV. 305.

xx: Die Steinkohlenwerke bei Fünfkirchen (Ungarn) in ihrem gegenwürtigen
Betriebszustande. — Berg- und Hüttenmünnische Zeitung. 1896. LV. 428.

TERLANDpaAY E.: A sziliczei jégbarlang. — Természettud. Közlöny. 1896. 185.

Tnerrz P.: Magyaróvár környékének talajtérképe. — Földtani Intézet Évkönyve.
1896. XI. köt. 7. füz.

Txeirz P.: A magyarországi székes és szikes talajok és azok javítása. — Buda-
pest. 1896.

WarrER H.: Gutachten über das Vorkommen von Petroleum in Sósmező. —
Montan-Zeitung für Oesterr.-Ungarn und die Balkanlünder. 1896. III. 122.

WarrER H.: Ein Ausflug nach Körösmező. — Allg. österr. Chemiker und Tech-
niker Zeitung. 1896. Nr. 15, 16.

WarnrER H.: Hiniges über die Karpathengeologie. — Montan-Zeitung für Oesterr.-
Ungarn und die Balkanlánder. 1896. III. 179.

xx: Das Eisenerzvorkommen im sarmatischen Schotter der Pojana Wertop (Süd-
ungarn). — Berg- und Hüttenmünnische Zeitung. 1896. LV. 53.

xx: Das alluviale Eisenerzvorkommen von Tilfa Zapuluiin Ungarn. — Berg-
und Hüttenmünnische Zeitung. 1896. LV. 177.

4

TÁRSULATI ÜGYEK. nap

TÁRSULATI ÜGYEK.

V. SZAKÜLÉS 1896. NOVEMBER HÓ 4-ÉN.

Elnök : BöckH János.

Az elnök megnyitván az ülést, üdvözli a nyári szünetek után egybegyűlt
szakülést, mire dr. L. Lóczy Lasos v. tag a társulat elnökét a vaskorona-renddel
való kitüntetéséhez üdvözli; dr. SrauB Mónicz e. titkár pedig az összes, a nyár
folyamán kitüntetett tagokat üdvözli, de első sorban dr. S. SEMsEY AwDoxk-t, ki a
király és a hazai egyetemek részéről magas kitüntetésben részesült.

8 A titkár jelenti továbbá, hogy a nyár folyamán elhunytak :

DAUBRÉE A., a geologia tanára Párisban ;

PREsrTwicn J., egyetemi tanár Oxfordban ;

BeyxnicnH E., egyetemi tanár Berlinben ; mindhárman a társulat tiszteletbeli
tagjai és végre :

dr. GHyczy Géza, a budapesti kereskedelmi akadémia igazgatója, társ.
rend. tag.

Az e. titkár jelenti, hogy krRárpi HERz ZsiGmoxp, a magy. ált. kőszénbánya
részv.-társaság vezérigazgatója az örökítő tagok sorába lépett.

Rendes tagságra ajánltatik KöLLNER PáL, a muszári aranybányák igaz-
gatója, dr. KRENNER J. SÁNDOR alelnök által.

Előadások :

1. Dr. SzovraGH Tamás: aA sepsi-szentgyörgy-gyimesi vasútvonal geologiai
viszonyairól értekezik. Előadó a 112 km hosszú vasútvonalat a nyomjelzés alkal-
mával bejárta és geologiailag felvette. Az alsó szakasz az Olt mentén Málnásig
alluviál területen húzódik, azon túl a jobb parton az andesit hegység oldalán
Tusnádig. Innen sok nehézség volt a folyó bal partján levő tőzeg-területekkel.
Tusnád-Újfalutól Csik-Szerdáig kavicsos a térszín, de még itt is vannak tőzeges terü-
letek. E tájon kezd a vonal emelkedni a Keleti-Kárpátok andesites oldalaira és
eléri a csillámpala övét. A 62 m magas és 204 m hosszú karakói áthidalásnál a
Hákospatak völgyénél a gnájszokba ér, s ezentúl egy szürke, valószínűleg juramész-
kőbe és erősen gyűrődött márga-palákba. Gyímes közelében már homokkövek vál-
takoznak calciteres mészkövekkel. Az építéshez a kitünő andesiteket és homok-
köveket használták, de a Hargita hegységből is hözisE anyagot. A czement köté-
séhez a gránit és gnájsz-darát használták.

2. MEzczek Guszráv: aÚj baryt előfordulást, ismertetett Dobsináról ; az
előadó főképen a kristály-geometriai viszonyokra volt tekintettel. A vaspáton ülő
kristályok habitus tekintetében egészen eltérők az eddig ismeretes magyarhoni

Földtani Közlöny XXVI. köt. 1896. 23

354 TÁRSULATI ÜGYEK.

barytoktól, a mennyiben a b tengely szerint (MirnEx állítása) megnyúltak. Ossze-
sen 18 alakot constatált rajtuk, ezek közt a (772) pyramis új.

3. P. Isxey BÉLA értekezett: c Magyarország talajviszonyairól a, legújabb
földtani és földmivelési térkép alapjánv. Bevezetésül főbb vonásokban Magyar-
ország domborzati viszonyait ismertette. Az egyes művelési ágak és a domborzati,
illetőleg geologiai viszonyok közt bizonyos összefüggés kimutatható. A magas
erdőségek a hegyes vidéket foglalják el, egy másik faj a ligeti erdők a folyók men-
tén a nedves helyeket borítják, míg egy harmadik fajuk a homoktalajhoz kötött.
A legelőknek szintén több faja van ; a havasi legelők az erdők határán felül vannak
és csak a Kárpátok magas hegygyűrűjében találhatók ; a síksági legelők éppen a
legmélyebb helyeket foglalják el a negyedkori és alluviál területeken és pedig vagy
szikes, vagy homokos talajon, tehát a szántás-vetésre alkalmatlan helyeken. A föld-
mívelésre legalkalmasabb terület, mint szántóföld, rét, kert és részben szőllő
alluviális és diluviális vidékeken vannak. A szőllő vagy hegyvidéki, ez a kisebb
hegységek szélén és a dombvidéken, vagy homok szőllők a síkságok. A legjobb bor-
vidékek trachyton vagy fiatal harmadkori eruptiv kőzeteken vagy lőszön vannak.
Ugyancsak a negyedkori képződményekhez (főképen lősz) vannak a szántóföldek
kötve. Előadó a társulat által kiadott geologiai térképen és a földmívelési minisz-
terium által kiadott földmívelési térképen demonstrálta az elmondottakat.

VI. SZAKÜLÉS 1896. DECZEMBER HÓ 2-ÁN.
Elnök : BöckH JÁNos.

A titkár jelenti, hogy a társulatnak egyik régi tagja és 1888 óta leve-
lező tagja :

H. HaAzsuusszgy FgirGyEs collegiumi igazgató Eperjesen, f. év november 19-én
meghalt, úgyszintén

PREuszNER JózsEr kir. tanácsos és magánzó Budapesten, folyó év november
18-án meghalt. A szakülés e jelentést szomorú tudomásul veszi.

Rendes tagnak ajánlja az e. titkár a .Geo-palaeontologiai Nemzeti Muzeu-
motv Zágrábban.

Előadások :

Dr. KocH AwsTar: A a Gryphaea Eszterházyi előfordulásáról és elterjedésérőls
értekezett. Röviden ismertetve FICHTEL, STACHE, PÁvax és HOFFMANN az e fajra vonat-
kozó munkálatait, áttért az egyes lelethelyek és előfordulási viszonyok jellegzésére.
E fajt hosszú ideig csupán hazánk délkeleti hegyes vidékén Erdélyben találták,
míg 1884-ben Suxss E. Közép-Azsiából is kimutathatta. A legtanulságosabb és
gyűjtésre leghálásabb lelethely a Zsibó melletti Rákóczy-hegy. Előadó a saját fel-
vételei alkalmával felkereste az egyes lelethelyeket, s azt találta, hogy a G. Eszter-
házyi többnyire márgás rétegekben a Nummlites perforata szintek alján fordul
elő. SuEss E. szerint szintén az alsó eocaenben fordul elő. Áttérve a Zsibó melletti
Rákóczy-hegy geologiai ismertetésére, jellegzi a kövületet és a különböző helyeken
gyűjtött példányokat bemutatta.

TÁRSULATI ÜGYEK. 355

TRErTrz PÉTER : cA magyar Alföld szikes talajáról; értekezett. Előadó ama
nézetnek ad kifejezést, hogy a folyóvizek hozzák a hegyekről a különböző sókat és
a vizek elpárolgása után visszamaradnak a sók, a melyek összetétele mindig a
hegyek kőzetétől és az altalaj minőségétől függ. A víz elpárolgása által a sók las-
sankint felhalmozódnak, a hol pedig a víz stagnált és korhadó növények voltak,
ott ezek is befolyásolják a sók képződését, nemkülönben a meszes altalaj, a mely
a echloridok és kénsavas sók cserebomlását eredményezi. Áttérve a talajnemek
elterjedésére kiemeli, hogy a homokos és lősztalaj a legrégibb, a legifjabb az isza-
pos talaj, ezen, ha sokáig volt rajta mocsár, képződött a szurokföld. A lőszterü-
leteken jelentéktelenek a székes földek, legnagyobbak vannak a kisebb belföldi
vízerek mentén, mint a Hortobágy, Aranka és Szárazér közelében ; de a nagyobb
folyók árterei is elszékesedtek. A székes földek oldható sótartalma legnagyobbrészt
szóda, kisebb medenczékben néha kénsavsókat is találunk ; salétrom szintén sok
helyen fordul elő, de csak a talaj előkészítésekor virágzik ki. Végül röviden szól az
előadó a talajjavitásról, a melynél főszerepe jut a gipsznek.

A f. évi november 4-én tartott választmányi ülésen az e. titkár jelenti, hogy
Magyarország geologiai térképe elkészült és 450 példány már elkelt a bányász- és
geologiai congressus tagjai közt. Egyúttal jelenti, hogy Kirtás FRrGyYEs könyvkeres-
kedő a térképet bizományba kérte, mit a választmány elfogadott és a térkép könyv-
kereskedői árát 6 forintban állapította meg, a társulati tagok pedig azt 2 frtért
szerezhetik meg a társulat titkárságánál.

Az e. titkár bemutatja a nyár folyamán több egyesület évi vagy ünnepi
üléseire beérkezett meghivókat, ezeknek csaknem mindegyikén képviselve volt a
társulat, különösen a bányász-geologiai congressuson nagy számmal vettek részt a
tagok.

Csereviszony megkötését kérik a Troppauer naturwissen. Vereinv és a
chicagói rAcademy of Sciencesv. A választmány az ajánlatot elfogadja.

Az e. titkár bemutatja az április-október havi pénztári jelentéseket. Az e.
titkár kéri a választmány határozatát, hogy a sSzazsó JózsEr emlék-alaps mikénti
felhasználásának részleteit illetőleg tüzetes ügyrendet dolgoztasson ki, hogy a
jövő évi közgyűlésen azt előterjeszthesse. A választmány határozatából e teendők
egy bizottságnak adatnak át, a melynek tagjai, Böcgn János elnök ajánlatára
dr. L. Lóczy Lasos, dr. PerHő GyuLA, P. INKEY BÉLA és dr. SrauB MóRiIcz.

A könyvtár részére beérkezett ajándékok :

Publicationen des Havwsarp-Observatoriums. 1896. VIII., Heft 5. — Corre-
spondenzblatt des Naturforschenden Vereins zu Riga. 1895. XXXVIII. — Thirtenth
Ann. Rep. of the Board of Trustees of Public Museum of City Milwaukee. — Ann.
Rep. of the State Geologist for 1888—1893. — Boletin del Observatorio Astron.
Nacion. de Tacubaya T. I. P. 24—25. — Rivista Trimensual do Instituto Historico
e Geografico Brasiliere. T. LVI. Par. 2, T. LVII. Par. 1—2. — Jahreshefte des
Vereins für vaterlándische Naturkunde in Württemberg. Bd. LII.

234

356 A SZABÓEMLÉK-ALAPÍTVÁNYRA.

A (SZABÓ EMLÉK-ALDAPÍTVÁNYRA)
1896 julius 1-étől 1896. deczember 31-ikéig beérkezett adományok kimutatása.

(Negyedik kimutatás.) §

1503. sz. gy.-ív : Dr. Wartha Vincze műegyetemi tanár frt 10.—. — Lengyel
István Budapesten frt 2—. — Pogány Gyula Ungvártt
Fedett ÖBBZEBBBE. . oz véde! alat s esel ató Fezzeág st észtek sz ATÓ RŐN Stt
Ehhez adva a 1896. junius 30-ikáig beérkezett.. .. .. ő mek . 5 4001.80
Összesen frt 4014.80

Kelt Budapesten, 1896. deczember hó 31-én.

Dr. Srauz Mónrrcz. s. k.
első titkár.

tk Lásd Földtani Közlöny XXVI. 158. I.

SUPPLEMENT

FÖLDTANI KÖZLÖNY

XXVI. BAND. 1896, NOVEMBER—DEZEMBER, 11—I8, HEFT.

BARYT VON DOBSINA.

Von

Gusrav MELczER (Budapest).!

Spáthiger, derber Baryt ist aus den Eisenerzlagerstátten von Dobsina
(Dobschau) schon lange bekannt, krystallisirt wurde er hier jedoch erst in
neuerer Zeit, im Jahre 1890 gefunden und zwar in einer schmalen Spalte
des Spatheisensteines in einem Tagbaue der auch auf der Special-Karte
verzeichneten a Massörters-Gruben. Durch die Güte des Herrn E. RuFrFIwy,
stüdt. Grubenverwalter und des Herrn A. ELSCHLÁGER, stüdt. Hutmann, ge-
langte ich in den Besitz zweier Stücke dieses schönen und seltenen Vor-
kommens, wofür ich den genannten Herren hiemit aufrichtigen Dank sage.

Das Muttergestein dieses Barytes ist ein feinkörniger, blüulich grauer
Spatheisenstein, welcher mit gewöhnlichem, erbsengelbem Siderit von
gröberem Korn innig vermengt ist. Die 0,5—1,5 em langen, mehr-
weniger durchsichtigen Krystalle sitzen unmittelbar auf dem Spatheisen-
stein, u. zw. meist so, dass sie ihrer ganzen Lünge nach angewachsen sind.
Abgesehen davon, dass die Krystalle an und für sich schön sind, erregen sie
das Interesse besonders durch ihren Habitus, welcher von dem sámmtlicher
ungarischer Baryte verschieden ist. Sie sind námlich nicht tafelförmig, wie
die aus dem Ofner Gebirge, aus den Güngen (Felsőbánya, Schemnitz,
Kremnitz) und aus den Eisenerzlagerstüátten (Telekes, Rudabánya) bekannten
Krystalle, noch die des Wolnyn, sondern nach der Axe b (MILLER 8 Aufstel-
lung : beste Spaltungsfláche — 001) prismatisch verlüngert, wie solche in
erster Linie aus den Gángen von Przibram bekannt sind,? ferner von Marien-
berg;? auch die durch HELMHACKER bekannten Krystalle von Svarov:t
sind theilweise derart prismatisch ausgebildet.

Die Messung von 6 Krystallen ergab für diesen Baryt von Dobsina
folgende 18 Formen :

: Vorgelegt in der Vortragssitzung am 4. November 1896.
? SCHRAUF, Atlas. T. XXXII, fig. . 42.

. " Ibid, fig. 38.
: Denkschr. Ak. Wien. Bd. XXXII. (1872), p. 2.

358 G. MELCZER :

Endfláchen: a(100) coPoo
b (010) csPoo
c 100140P
Prismen m (110) ooP
2 12101 cob2
113201 co P"/a
Makrodomen: u(101j Poo
4 (102) 1/aPoo
1/1041 1/.Boo
Brachydomen: 01011) Pos
Pyramiden der Hauptreihe: 21111) P
r (1127 //aE
f (11311/8P
911141 !/4.P
v(11511/5P
x p(772j"/2aP

sz

Brachypyramide: y1122) P2.

Unter diesen ist die mit X bezeichnete Form p (772) "/AP für den
Baryt überhaupt neu und erachte ich es diesbezüglieh als bemerkenswerth,
dass ich sie an drei Krystallen vorfand und zwar war sie an einem mit zwei
Fláchen ausgebildet, an den zwei anderen Krystallen mit je einer Flöche.
Die Fláchen sind sehr schmal, aber glünzend und genug gut messbar
(s. Fig. 1. auf S. 322. d. ung. Textes).

Unter den aufgezühlten Formen sind mit grossen Flüchen ausgebildet :

d (1021 1/aPoc
m (1101 coP
c 1001! OP,

neben welchen beinahe stándig, jedoch mit kleinen Fláchen auftreten :

zi P
01011) Pos
b 10101 coPos;

die übrigen Formen fand ich an den kleineren Krystallen vor, u. zw. ist
ihre Reihenfolge, die Háufigkeit ihres Auftretens betreffend, diese :

Ty, Talan gy; pap wirns

Die seltensten Formen sind die letzteren zwei, welche ich nur mit je einer

szá éátaltktatkéü

BARYT VON DOBSINA. 309

Fláche ausgebildet antraf. Unter den kleinen Krystallen sind manche an
Formen recht reich, so zeigte der eine der sechs gemessenen Krystalle sámmt-
liche erwáhnten Formen mit Ausnahme der neuen Pyramide.

Den Habitus der Krystalle bedingt das Vorherrschen der Flöche d
und nebenbei m (s. Fig. 1); zwei vom gewöhnlichen Habitus einigermassen
abweichende Ausbildungsformen bildeteich in Fig. 2 und 3 (s. auf S. 322
d. ung Textes) ab. Erwáhnenswerth ist, dass HELMHACKER die Ausbildungs-
weise Fig. 3 von den Krystallen von Svarov ebenfalls abbildete.!

Die Oberfláche der Formen ist ausnahmslos eben und meist auch
glánzend, blos an den grösseren Krystallen sind die Flüchen von d matt
und fettglánzend. Die Flichen von m sind horizontal fein gestreift, was
auch manchmal an den Fláchen von 2 bemerkbar ist. Der im Allgemeinen
recht guten Ausbildung zufolge stimmen die an den einzelnen Krystallen
gemessenen Winkel gut miteinander, was auch aus folgender Tabelle er-
sichtlich ist, in welcher die berechneten Winkel die Daten MILLER "s sind,?
resp. aus dessen Grundwerthen abgeleitet wurden :

obs. j-d n
maz — (140): (111) 255397 a
Tar il 109: (112) SAZ3SHII 1/2!
mi — (110):(Ú13) 550197 4
mac i110) (144) — 699077 1A
mya (110) s(di5iz 07227 9/a ,
TACO AT Z2) S TASI 9
ma —: (140) (100). 395104 91/2" 1
MAS (LO) (D10) E AZ AAT 09
mh (A10):1320)— 103782 4
my: (110) :(1504— 280358 21 3

6

cale.
959429"
435754"
DD ASZ
62933"
67996"

7950"
29-10
1 ete ői
10940"
28.35!
úZ543
de. — (102) : (001) — 385501/9" 1" 389511/2"
da —.(402):(101.— 19697 13" 99

4
H/
3
2
1
2
5
3
1
1
6
d, — (102) : (104) — 168588/a ua 8 0 AG AZT
1
1
1
1
4.

dd.— (102): (102). — 771547 3

ei

dna s (02 a (112) az AZEBBL OT SA
Je (1 1DAÁRE 4 E 18933"
Ve 22 (ÜL ÁL REBL/ 4 18547
FO ÁAU2O (0041) SIZSRBB ua DE 2
car (004) (100) — 898581/9/. 91 909—"

Als Ergánzung dieser krystallographisehen Daten erwáhne ich, dass
S Te TALS IT Íg; 22.

" Phillips- Mineralogy. 1852, p. 529.
5 Zahl der gemessenen Kanten.

360 A. KOCH:

eine, im physikalischen Institut der Universitát vorgenommene spektro-
skopische Untersuchung in diesem Baryte nur Ba ergab und dass ich an einer
zur ersten Mittellinie normal geschliffenen Platte mit dem [Lawn schen
Instrumente folgende Werthe ermittelte :

2 Ex — 66717" für Na-Licht
2. Aáo 34 a aie át

wobei jedoch zu bemerken ist, dass beide Axenbilder etwas unregelmássig
waren. Bei dieser Gelegenheit wurde auch eine vom Ofner Baryt geschliffene
Platte gemessen und gab die Axenwinkel :

Om BTSAT
2.Ha— 44737.

Es sei mir erlaubt, an dieser Stelle dem Herrn Prof. Dr. ALEXANDER
ScHmiopr für die werthen Rathsehláge, durch die er mich auch in dieser
meiner Arbeit zu fördern die Güte hatte, aufrichtigen Dank zu sagen.

Budapest, Miner. Institut des kön. ung. Josefs-Polytechnikum. No-
vember, 1896.

ÜBER DAS VORKOMMEN UND DIE VERBREITUNG DER
GRYPHAWA ESZTERHÁZYI Pávax.
Vows

Dr. Awxron Kocn."

Dieses interessante Petrefact des siebenbürgischen Tertiárs war bis in
die neueste Zeit eine hervorragende palxontologische Specialitát dieses
ungarischen Landestheiles; im Jabre 1894 aber wurdedas Interesse der
Palezontologen für dieses schöne Petrefact noch mehr erweckt, indem
Prof. E. SuEss nachwies, Ft dass dieselbe oder eine wenigstens sehr nahe ste-
hende Gryphea-Art auch in Mittelasien weit verbreitet vorkomme. Da
sich seitdem mehrere Palxontologen um einige gute Exemplare dieser
Muschelart an mich gewendet haben, war ich veranlasst, im vorigen Sommer
einen der reichsten Fundorte dieser Art, nümlich den Rákóczyberg bei

t Vorgelegt in der Vortragssitzung vom 2. Dezember 1896.

kk Beitrüge zur Stratigraphie Central-Asiens. VII. Hocün-Ablagerungen vom
Rande der Tarym-Niederung. — Denkschr. d. k. Akad. d. Wiss. Math. Naturw. Cl.
Wien, 1894. Bd. LXI. p. 463.

GRYPHAEA ESZTERHÁZYI (PÁVAY). 361

Zsibó im Szilágyer Comitat, aufzusuchen und womöglieh auszubeuten.
Dies ist mir auch gelungen, indem ich nahezu 40 vollstándige, mit beiden
Klappen versehene, gute Exemplare aguirirte, und bin nun gerne bereit,
so lange der Vorrath anhült, den Fachgenossen, die sich an mich wenden
wollen, einige Stücke davon zu überlassen.

Ich erlaube mir bei Vorzeigung dieser Sammlung zugleich die aut
das Vorkommen und die Verbreitung in Siebenbürgen bezüglichen bisheri-
gen Beobachtungen zu besprechen, um dann nach meinen reichlichen Er-
fahrungen dessen genaue Fundorte und deren Lage innerhalb der mittel-
eocánen Schichten festzustellen.

Es ist bekannt, dass A. PÁvax es war, der dem heutigen Stande der Wis-
senschaft entsprechend, dieses Petrefact abgebildet, beschrieben und benannt
hatte.! Pávax würdigte in seiner Beschreibung gebührend das Verdienst
Jon. EHR. FicHTELs, der in seinem bekannten Werke? dieses Petrefact
unter der allgemeinen Benennung cGryphitv nicht nur angeführt, sondern
auch gut erkenntlich abgebildet hatte. FrcHTEL erwáhnt auf S. 10, 22, 25,
45 und 54 seines Werkes, diesen Gryphiten an folgenden Fundorten gesehen
oder gesammelt zu haben: Die Gegend von Zsibó; am Fusse des Meszes
Gebirges, neben der Landstrasse, welche von Zilah nagy Magyar-Egregy
führt ; im Weichbilde von Bács, in den Steinbrüchen und auf den Aeckern
zerstreut ; nordwestlich von (ryalu in einem Seitenthal ; endlich bei Valkó.
Alle diese Fundorte, Bács ausgenommen, sind auch richtig. Die vom letzte-
ren Fundorte erwáhnten Exemplare sind wahrscheinlich abgeriebene Stücke
der Ostrea gigantea.

FR. v. HAvER und Dr. G. SracHE erwübnen in ihrem Fundamental-
werke? auf p. 144 den Vásárhelyer Berg als neuen Fundort, wo sie in
den glaukonitisehen Mergeln unter der Perforatabank unsere Gryphaea
sammelten, und geben noch Magyar-Léta und Sárd (bei Karlsburg) als
weitere Fundorte an. An letzterer Stelle fanden sich wohl einige sehr abge-
riebene Exemplare, jedoch in jüngeren Schichten, wahrscheinlich einge-
waschen, wenn sie nicht zufállig dahin gerathen sind.

PávaY hatte seine abgebildeten und beschriebenen Exemplare bei (Gyalu,
am Rücken des Szőlőalj-Berges anstehend gefunden; abgerollte Stücke
jedoch liegen hier zwischen den Nummuliten (perforata und Lucasana) in
Hunderten von Exemplaren zerstreut herum. Pávav führt hier zugleich,
weniger nach eigener Erfahrung, als aus der damaligen Literatur und

: Die geologisehen Verhültnisse der Umgebung von Klausenburg. — Mittheil.
d. k. ung. geol. Anstalt. Pest, 1871. p. 375.

? Nachricht von den Versteinerungen des Grossfürstenthums Siebenbürgen.
Nürnberg 1780.

5 Geologie Siebenbürgens. Wien, 1863.

362 A. KOCH:

nach Exemplaren, welche durch Laien in das Siebenbürgisehe Museum ge-
langten, folgende Fundorte der Gryphsa Eszterházyi an: Gyalu, Valkó,
Bács, Gyerő- Vásárhely, Almás-Thal, Magyar Sárd, Klausenburg (Zigeuner-
Bach); ferner jene Theile des Weichbildes von Nagy-Kapus, Vista und Szu-
cság, welche gegen den Szölőalj-Berg zuliegen. Von diesen Orten jedoch
haben sich nach meinen Eriahrungen Bács, Almás-Thal, Magyar-Sárd,
Klausenburg, Vista und Szucság nicht als richtige Fundorte herausgestellt ;
es konnten blos zufállig einige Exemplare dorthin gerathen sein.

Dr. KARL HoFrMANw hatte nach den von ihm gesammelten 10 Exem-
plaren geurtheilt, welche sich in der kgl. ung. geol. Anstalt vorfinden, unsere
Grypheea an zwei Stellen des Rákóczy-Berges bei Zsibó gefunden. Sei-
nem Berichte?Y ist zu entnehmen, dass er nicht nur die weite Ver-
breitung, sondern auch das ursprüngliche Lager unserer Gryphea bald er-
kannt und festgestellt hatte.

Ich selbst habe unsere Gryphxa an folgenden Fundorten beobachtet
und gesammelt :

1. Bei Alsó-Jára, am westl. Abhang des Ropó-Berges, im Horizonte
der unteren molluskenreichen Mergelbank, welche hier bereits allein die
Perforataschichten vertritt, fand ich blos eine abgeriebene untere Klappe
unserer Gryphea.

2. Oberhalb Magyar-Léta, am Wege zur Gécziburg, wo die zu Tage
liegende Perforatabank für Strassenbescbotterung abgebaut wird, kann man
deutlich sehen, dass die halben oder completten Schalen der Gryphea
zwischen Nummulites perforata und Lucasana in ursprünglicher Lage sich
befinden. Die Schalen sind trotzdem sehr abgerieben und zerbrochen, ich
konnte kein einziges gutes Exemplar erlangen.

3. Südöstlieh von Szász-Lóna, am östlichen Abhang des Bocsor-
Berges, entnahm ich in einem kleinen Wasserriss einem grauen, glaukoni-
tisehen Thonmergel, welcher dem unteren Striata- Horizont angehort, meh-
rere, wohl erhaltene Exemplare.

4. Bei Gyalu fand ich am Rücken des Szőólőalj-Berges sehr abgerie-
bene Binzelechalen der Gryphea, zwischen Nummulites perforata und Luca-
sana herumliegend, recht háufig; den Fundort Pávav"s konnte ich jedoch nicht
auffinden. Auchin den westlich liegenden Seitenthülern Hidasalj und Bu-
doló findet man stark abgeriebene untere Klappen ausgewaschen recht
hiufig. Das ursprüngliehe Lager befindet sich hier im Liegenden der Per-
foratabank in den Ostrea- und unteren Striata-Horizonten, aus welchen ich
einige ziemlich gut erhaltene Exemplare bekam.

x Bericht über die im östl. Theile des Szilágyer Comitates wührend der
Sommercampagne 1878. vollführten geologischen Specialaufnahmen. — Földtani Köz-
löny 1879. p. 231.

GRYPHAEA ESZTERHÁZYI (PÁVAY). 363

5. Bei Nagy-Kapus sammelte ich abgeriebene Exemplare in der
Mátéságh, am Eingang in das Gesztrágyer Thal und an der Strasse nach
Dongó, wo selbe im Liegenden der Perforatabank, im gelbliebgrauen Mergel
mit Ostreen und Nummulites variolaria zusammen vorkommen.

6. An den meisten Orten der Kalotaszegh (Gyerő-Monostor, Valkó,
Keleczel, Kalota-Ujfalu, Incsel, Meregyó und Magyarókereke) findet sich
unsere Gryphea im Liegenden der Perforatabank, an der Basis des unteren
Striata-Horizontes, in tafeligen Kalkmergel fest eingewachsen, und lassen
sich aus dem festen Gestein blos Bruchstücke herausschlagen.

7. Was endlich die beiden reichsten Gryphea-Fundstellen am Ráló-
czy-Berg bei Zsibó anbelangt, wo ich im vergangenen Sommer mit bestem
Erfolg gesammelt habe, ist es mir nun klar, dass FIcHTEL nur die eine, Hor-
MANN aber beide Stellen gekannt haben. Da HoFMANN in seinem Berichte
diese besonders wichtigen Fundstellen und deren nühere Verhültnisse nur
ganz kurz erwáhnte, so sei es mir erlaubt, auf Grund meiner Beobachtun-
gen darüber Náheres mitzutheilen.

a) Die eine Fundstelle befindet sich zwischen den Dörfern Róna und
Turbucza, am nordwestl. Abhang des Rákóczy-Berges, am Ursprung eines
grossen Wasserrisses, nahe zum Bergrücken, links von dem Feldwege, wel-
cher von Róna nach Turbucza führt. Der Aufsehluss ist nicht genügend
günstig dazu, um die Schichtreihe der Perforataschichten genau ermitteln
zu können. Im Graben bemerkt man blos infolge der Abrutschung durch-
einander geworfene Schichten von gelblich grauem, etwas sandigem, weichem
Thonmergel, in dem sich ziemlich gut erhaltene Gryphxaschalen ausge-
waschen an der Sohle des Grabens sehr hüufig vorfinden. Über
dieser Stelle, etwa um 20 m höher, kann man den Feldweg entlang
die Perforatabank, mit dünnen Austernbánken und molluskenreichen Mer-
gellagern im Liegenden und Hangenden derselben, eine Strecke weit ver-
folgen. Unterhalb der Gryphaabank sieht man am rechten Abhang des
" Grabens hervorstehende weisse Schichtköpfe eines müchtigen Gypslagers.

b) Die zweite bedeutend reichere Fundstelle befindet sich südlich von
Róna und östlieh von Zsibó, am s. 8. w. Fusse des Rákóczy-Berges, ge-
genüber der Mündung des Egregy- Thales, in dem tiefen Wasserrisse, wel-
cher sich hier vom Abhange herabzieht. Die günstigen Aufsehlüsse der
Umgebung dieses Wasserrisses ermögliehten auf Grund des Berichtes von
Dr. K. HorManN und meiner Beobachtungen eine genaue Feststellung der
Schichtreihe, wie ich sie bereits vor zwei Jahren mitgetheilt habe. Dem-
nach lagern zu unterst auf einer 10 m máchtigen Gypsbank Anomyen-reiche
Kalkmergel- und knollige Kalkschichten, deren Schichtköpte am unteren

X Die Tertiárbildungen des Beckens der Siebenbürgisehen Landestheile. I.
Paleogene Abtheil. — Mittheil. der kgl. ung. geol. Anstalt. Bd. X. H. 6. p. 219.

361 A. KOCH:

steilen Gehüánge des Berges ausgehen; darüber folgt dann hell grünlieh
oder bláulich grauer, sandiger Thonmergel in bedeutender Müchtigkeit, wel-
cher am Bergabhang, indem er den Brosionswirkungen geringeren Wider-
stand leistete, durch eine kleine Einbuchtung und Vertiefung angezeigt
wird. Beiláufig in der Mitte dieser weichen Thonmergelschichten zieht die
etwa 1 m müchtige Grypheabank hindurch. Der Thonmergel dieser Bank,
an der Oberfláche ziemlich locker, tiefer jedoch fester, ist nun mit tausen-
den von meist gut erhaltenen Einzelklappen und Doppelschalen unserer
Gryph:eea jeglichen Alters derart erfüllt, dass solehe aus den Sehluchtwün-
den dicht herausragen, die Sohle des Grabens bis zu dessen Mündung
hinaus bedecken und den abfliessenden Bach noch ausserhalb der Schlucht
in Form von Muscheldámmen begleiten. Wir haben hier in der That einen
solchen reichen Petrefaectenfundort, wie man ihn an wenigen Stellen sieht,
und wo sich in kurzer Zeit leicht eine ganze Reihe unserer Gryphea zu-
sammenstellen lüsst. Die besten Exemplare bekommt man aus dem losen,
oberfláchlichen Mergel, der sich von den auseinander fallenden Klappen
sehr leicht ablösen lásst ; die aus den tiefer liegenden Mergelpartien heraus-
geschlagenen Schalen jedoch hüngen meistens fest zusammen und lassen
sich nur sehwer vom Gestein befreien.

Über der Gryphzxeabank folgt eine mit Steinkernen kleiner Mollusken-
arten erfüllte Mergelbank, weiter aufwürts kommt dann die c. 8 m müch-
tige Perforatabank, oben und unten mit dünnen Austernlagen eingesüumt,
und zuletzt wieder einec. 6 m 6 michtige, molluskenreiche Mergelbank,
womit die Reihe der Perforataschichten hier abschliesst.

Man ersieht daraus, dass das Lager der Gryphaea Eszterházyi hier
ebenfalls, wie an den meisten Fundorten im Klausenburger Randgebirge,
unter dem Horizonte der Perforatabank sich befindet. In beiden Gegenden
steht sie ferner mit molluskenreiehen Mergellagern, und im Klausenburger
Randgebirge auch mit Nummaulites striata-hültigen Schichten in enger Ver-
bindung. Am Rákóczy-Berg kann man zwar einen so deutlich abgesonderten
Striata-Horizont, wie dort, nicht nachweisen; ich habe jedoch spürliech
eingestreut im Thonmergel der Gryph:eabank auch hier gestreifte Nummuli-
ten (striata und variolaria) gefunden, deren Vorhandensein früheren For-
schern entgangen war.

Das ursprüngliche Lager der Gryphaea Eszterházyi befindet sich
also innerhalb des Siebenbürgischen Beckens aussehliesslich in den mittel-
eocáünen Perforata-Schichten, und zwar meistens in den unterhalb der
Perforatabank liegenden Molluskenmergel- oder Striata-Horizonten, und
nur an wenigen Stellen auch im Horizonte der Perforatabank, niemals über
diesen.

Prof. E. Suvess stelltin seiner oben citirten Abhandlung die Schichten,
welche unsere Gryphea enthült, in das untere Eocán. Er sehreibt námlieh

GRYPHAEA ESZTERHÁZYI (PÁVAY). 365

ihre Verbreitung betreffend: cEs ist daher anzunehmen, dass ein durch
eine grosse Gryphea ausgezeichneter Horizont des unteren Focaáns sich
vom nordwestlichen Siebenbürgen über das nördliche Persien in dem Gebiete
des Oxus bis an den oberen Surk-hab (Kitil su) und den Sir Darja aufwárts
zur Mündung des Narya ausdehnt, und das bezeichnete Fossil im Westen
Gryphaea Eszterházyi, im Osten, wo die Faltung der grossen Klappe weiter
nach vorne reicht, Gryphaea Kaufmanni genannt wird.s Ich weiss nicht,
welche Eintheilung des EBocöns hier Prof. E. SuEss im Sinne hatte; wenn
wir jedoch der üblichen Dreitheilung des Eocöáns im Pariser Becken folgen,
dann müssen unsere Perforataschichten nach ihrer Petrefactenführung —
wie das Dr. K. HorManw und ich ausführlich dargethan haben — mit den
noch mitteleocánen unteren Theil des cCalcaire grossierv, keinesfalls aber
mit der untereocánen rSoissoniens-Stufe in Parallele gestellt werden.
Wenn das Lager der Gryphaea Kaufmanni in Mittelasien jedoch im Unter-
eocán liegt, dann würe diese Thatsache um so interessanter; denn sie
würde dann am Beginne des mitteleocánen Zeitalters für eine Migration
dieser merkwürdigen Muschelart gegen Westen sprechen, und zugleich den
Grund jener Umwandlung erklüren, welche die Form der Gryphea des öst-
lichen Gebietes im Laufe der Zeit durchgemacht hatte.

Zum Schlusse kann ich nach genauer Durchsicht der von Dr. K. Hor-
MANN in den Jahren 1878—79, und von mir neuestens gesammelten Gry-
pheen zur Charakteristik unseres interessanten Fossils noch folgendes mit-
theilen. Bine regelrechte Gryphxa-Gestalt besitzen nur solche Exemplare,
welche sich im Schlamme entweder ganz frei entwickelt haben, oder deren
untere Klappe nur eine sehr kleine Anhaftfliche am Buckel aufweist ;
wührend bei solcehen mit grosser Anhaftsfláche der einwárts gekrümmte
Buckel sich nicht entwickeln konnte, in Folge dessen die ganze Gestalt sehr
deformirt, meistens abgeplattet und auffallend in die Breite gezogen er-
scheint.

Regelmássig entwickelte junge Exemplare sind breiter, als lang ; bei
weiterem Wachsthum aber erreicht und übertrifft die Lánge sehr bald die
Breite, und die ausgewachsenen grossen Exemplare besitzen alle eine in
die Lünge gezogene, mehr oder minder bogenfőrmig gekrümmte, sehr dicke
und schwere untere Klappe.

Auffallend gross sind bei manchen Exemplaren die gleich unter dem
Schlossrande, entweder nur auf der einen oder auf beiden Seiten vorhan-
denen flügelartigen Fortsátze ; ja man findet Exemplare, an welchen auf der
Aussenfláche eine Lángsfurche den Flügel vom Muschelkörper abtrennt.

Die vom Buckel ausstrahlenden Rippen lassen sich, wenn die Schale
nicht sehr abgerieben ist, etwa bis zum ersten Drittel der ganzen Lönge ver-
folgen. An den abgeriebenen Stücken sieht man blos schwache Spuren die-
ser charakteristischen Rippen, oder sie sind günzlich versehwunden.

366 M. STAUB

Die Aussenfláche der flachen, unter dem Wirbel meistens eingedrück-
ten oberen Klappe ist mit bogenförmigen, scharfen, parallelen Linien, den
Kanten der Wachsthumslamellen umgürtet. Unter dem Wirbel zeigen die
Lamellen wellige Faltung, und an best erhaltenen Exemplaren lüsst sich
auch der radiale Verlauf der abwechselnden niederen Rippen und Furchen
deutlich erkennen ; es ist das also im Ganzen genommen eine den kráftige-
ren Rippen der unteren Klappe entsprechende Erscheinung. Pávax hatte
an seinen Exemplaren diese Bigenthümliehkeit auch beobachtet und her-
vorgehoben; Prof. E. SvEss dagegen sagt in seiner oben citirten Abhand-
lung ausdrücklich : xDie kleine Klappe ist nicht gefaltet, nur von schuppi-
gen Anwachsstreifen umgürtetv. Ich konnte aber an sechs Stücken meiner
Sammlung und auch an einem Exemplare von Dr. K. Hormanw s Aguisition
deutlich beobachten, dass eine scehwache Faltung wirklich vorhanden ist.

So viel fand ich für nöthig zur genaueren Charakteristik unserer
Gryphaea Eszterházyi vorzubringen.

DIE FOSSILEN CTENIS-ARTEN UND CTENIS HUNGARICA N. SP.

VoN
Dr. M. SrTAuB.X

(Mit Taf. VIII.)

1. Ctenis falcata LIxpr. et Hurr.

1833—5. Ctenis falcata LINDL. et Hurr. ... ... LINDLEY et Hurron, The foss. fi,
of Great-Britain, vol. II. p. 63.
t. CIII.

1836. Cycadites sulcicaulis PHIG. ... ... ... ... PHILrpps, Yorkshire, vol. I. p. 148.
ig A hsz ló

1850. Ctenis falcata LINDL. et Hurr. ... ... ... UNGER F., Gen. et spec. pl. foss.
p- 307.

1856. a a a €--. 2-2 --- 1-.- ZIGNO A., Fl. foss. format. oolithi.
vol. I. p. 191. t. XXIV. 1.1. 2.3.

1868. 4 a a KEZös cna aza IDORENRI AL DBÍOT: 27 ALLE ENVCKE

welt. I. (Paláontographica XVI.
D:1920. t.XXV.T 1)
1870—2. Pterophyllum falcatum (LINDL. et Hurr.)

SCHMPR. --. SCHIMPER W. Ph., Traité de la pal.
vég. vol IT.Gp. 187
1874. Ctenis falcata (LINDL. et HuTrr. ... ... ... SCHIMPER W. Ph., I. c. vol. III.
p. 520.

X Vorgetragen in der Sitzung vom 1. Mürz 1896.

CTENIS. 367

Pniurpps (I. c.) gab die Beschreibung und Abbildung eines im Oolith
bei Scarborough gefundenen Blattfragmentes, dessen ungewöhnlich starke
Rhachis auch auf eine aussergewöhnliche Grösse des ganzen Blattes schlies-
sen lüsst. PHirrpps glaubte seine Pflanze mit den Cycadeen vergleichen zu
können und benannte sie auf Grund der gefurchten Rachis Gycadites sul-
sicaulis.

Von dieser Pflanze übersandte WILLIAMSON ein Exemplar an LINDLEY
und Hurrow in Begleitung eines Schreibens, in welchem er unter anderem
bemerkt, dass dieses Blatt in Folge seiner sich verzweigenden und ana-
stomosirenden Nerven kein Gycadeenblatt sein kann. LINDLEY und HUTTON,
die WILLIamson"s Sechreiben und Abbildung in ihrem Werke verőffentlich-
ten (1. c.), gaben dem Blatte seiner kammartigen Segmentirung wegen
den Genusnamen Ctenis und empfahlen zugleich, dass man jedes Blatt,
welches den allgemeinen Habitus der Cycadeenblátter zeige, aber deren
parallel laufende Nerven durch Seitennerven oder transversale Nerven
mit einander verbunden sind, in jenes Genus einreihe; sie selbst aber
hielten PHinipps" Blatt für eine Palme. STERNBERG (Versuch II. p. 162),
GÖPPERT ( Die foss. Farnkr.) erklörten esfür ein Farnkraut; UNGER (l. c.) für
eine zweifelhafte Cycadee und Zrano (1. c.) ebenfalls für einen Farn. Auch
SCHENK (l. c.) ist, obwohl man die Fructification nicht kennt, der letzteren
Meinung und erweiterte die Kenntniss dieser Pflanze mit der Untersu-
chung der Epidermis, die von vier- oder mehrseitigen geradwandigen Zellen
gebildet wird. ScHIMPER (1. c. vol. II.), der ebenfalls ein Originalexemplar
von PninrPPs erhielt, konnte an demselben wohl die sieh gabelnden, aber
nicht auch die anastomosirenden Nerven sehen und reihte deshalb die
Pflanze in das Cycadeengenus Pterophyllum ; aber vier Jahre spüter (l. c.
vol. III.) schliesst er sich auf Grund der Mittheilungen und Exemplare
ZrGwo"s, ebenfalls der Ansicht an, dass die Nervatur des fraglichen Blattes
eine netzartige sei; aber er glaubt noch immer, dass dieses den Cycadeen
angehöre.

Zu versechiedenen Meinungen gab auch eine andere GCtfenis-Art
Anlass, die in Niederősterreich bei Hinterholz und Waidhofen in den dem
unteren Lias angehőrigen Grestener Schichten gefunden und von C. v.
ETTINGSHAUSEN beschrieben wurde. Es ist dies

9. Ctenis asplemioides (ETTGSH.) SCHENK.

1851. Taeniopteris asplenioides ETTGSH. — -.. --- ELTTINGSHAUSEN C. v., Üb. einige
neue u. inter. T:aeniopteris-Ar-
ten etc. (Haidinger W., Naturw,
Abhdlgen. etc. Bd. IV. 1. p. 95.
b a tk RT 11 2) a

308 M. STAUB :

1868. Ctenis asplenioides SCHENK ... --. --- --- SCHENK A., Beitr. z. FI. d. Vor-
welt. I. (Paláontographica XVI.
p. 219. t. XXVI.

1869. Macrotaeniopteris asplenioides (ETTGSH.) --. SCHIMPER W. Ph., Traité de la
pal. vég. vol. I. p. 611.

1871. Ctenis asplenioides SCHENK ... ... ... --. $TURD., Geol. v. Steiermark, p.464.

1878. 4 a a 2 02-22. 22. HANTKEN M., Die Koöhlenlager mu.

Kohlenbergbaue d. Lünder d.
ung. Krone. p. 67.

TESZOÉTT ÉS fi x E 2... -. ÖGHIMPER W. Pb. im. ZíttellRSsáss
Handbuclh d. Pal. vol. II. p. 135.
1890. Ctenis asplenioides (ETTGSH.) SCHENK..- --- RACIBORSKI M., FI. foss. d" argi-

les plast. dans les environs
de Cracovie. I. Filicinées, Egui-
setacex. (Bull. de lVAcad. de
Sc. Cracovie. 1890. p. 31—34).

1894. a a a u... RACIBORSKI M., Flore Kapolna
ogniotrwlych glinek krskows-
kich. I. Archegoniatee. (Abhdlgn.
d. Akad.d. Wiss. Krakau. p. 53.
4. XVELT f 1).

Die Blátter v. ETTINGSHAUSEN"s sind ebenfalls ihrer Grösse wegen
auffallend ; sie mögen breit lanzettförmig gewesen sein ; auffallend ist noch
jener Umstand, dass die Substanz dieser grossen Blátter kaum leder-
artig war.

Die Segmente des Blattes sind um vieles breiter als die von (. falcata,
aber sie bilden, wie bei dieser, einen ebenso offenen Winkel: ja wie wir dies
auch bei der Pflanze des englisehen Ooliths sehen, treten die Nerven der
Segmente unter sehr spitzem Winkel aus der Rhacbis, aber in dem Segmente
selbst verlaufen sie unter sich und mit dem Rande desselben bis zur Spitze
des Segmentes parallel und stehen verbültnissmássig von einander, beiláu-
fig 5 mm entfernt ; hinsichtlich ihrer Verzweigung stimmen sie wieder mit
dem englischen Blatte überein; aber v. ETTINGSHAUSEN sah die Nervenanasto-
mosen nicht und stellte sein Blatt zu Taeniopteris, was SCHENK (l1. c.), der in
der Sammlung der k. k. geol. Reichsanstalt in Wien nicht nur die Original-
exemplare v. ETTINGSHAUSEN s, sondern auch solche von Steierdorf und Fünf-
kirchen aus dem ungarischen Lias untersuchen konnte, leicht widerlegen
konnte, da er die erwáhnten anastomosirenden Nerven deutlich erkannte
und so erklürte er auch die Pflanze v. ETTINGSHAUSEN "s für eine (itenis. Die
ungarlándiscehen Exemplare sind noch deshalb werthvoll, indem an ihnen
auch die Fructification in der Gestalt kleiner, kreisrunder, auf der unteren
Fláche der Segmente zwischen den Nerven dicht stehender Erhebungen zu
erkennen war; nur liess es sich nicht entscheiden, ob diese einfache Sori
oder wirkliche Sporangien darstellen; aber auch so bestütigte es die Fructifi-
cation, dass Cftenis den Farnen, nicht aber den Cycadeen angehören könne.

CTENIS. 369

Dieser Ansicht ScCHENK"s wollte sich SCHIMPER (1. c.) bei der Bearbei-
tung des ersten Bandes seines Traité noch nicht ansechliessen ; denn er
meinte, dass alles, was auf dem Blatte v. ETTINGSHAUSEN "s zu sehen sei,
aucb auf den Blüáttern von Macrotaentopteris wiederzufinden ist ; die autftal-
lende Grösse des Laubes und die Art der Segmentirung komme auch bei den
grossen Ptierophyllum-Arten vor; Srunk (Il. c.) dagegen acceptirte SCHENK"s
Erklárung, der sich sechliesslich auch ScHIMPER in ZITTELS Handbuch
(1. c.) ansehloss. RAcIBOoRSKkt (I. c.) traf diese Pflanze im feuerfesten Thon im
Grojeec wieder an.

Im Oolith Sibiriens wurde gefunden

3. Clenis orientalis HEER.

1876. HEER O., Beitr. z. Jura-Flora Ostsibiriens u. d. Amurlandes (Mém. de VAcad.
d. Sc. de St.-Pétersbourg. VII. sér. t. XXII. Nr. 12. p. 105. t. XXII. f. 2).

Das Blatt ist sehr fragmentür, aber seine Segmente sind an ihrer
Basis 1 em breit und scheinen stumpf zu endigen. HEER erwáhnt noch,
dass die Oberfláche eine eigenthümliche Runzelung zeigt, in Folge welcher
die Nerven verwischt sind ; dennoch glaubt HEER, dass dieselben verzweigt
seien. Der characteristische spitze Winkel, unter welchem sie entspringen,
ist erkennbar.

Aus dem sechwedischen Rhát kennen wir

4. Ctenis fallac Narn.
1878. Anthrophyopsis Nilssoni NATH. ... .-. --- NATHORST G. A., Bidrag till Sve-
riges foss. Fl. II. Floran vid
Höganis och Helsingborg. (Kgl.
Vet. Akad. Handl. Bd. XVI.
NE 216
— " u ve te EB E NATHORST GA OK 3HOTran 2
Skáne kolförande bildningar I.
Floran vid Bjuf 1. (Sverig.
Geol. Undersökn. 1878. p. 43.
t. RAGE OZ AV LETT ÉKŐ
--- NATHORST G. A., I. c. p. 44. t. VII.
f. 3. 4.
SSE 1 4 "INATHORSAN GAS se 22p. 585
te REED DB 7. 82
1879. Ctenis fallac NATH. LESETT ES EE e SINATHORSTAUGT Ag Io. op. "87.
LENO DT BZ

Földtani Közlöny, XXVI, köt. 1896. 24

— Anthrophyopsis crassinervis NATH. s

— Anthrophyopsis Nilssoni NATH.

370 M. STAUB:

NATHORST fand sowohl bei Hoöóganüs wie bei Bjuf nur Fragmente
seiner Pflanze, die er anfangs mit Farnen u. z. mit den auf der Insel
Ceylon wachsenden Anthrophyum reticulatum Kaurr. und dem auf Java
vorkommendem A. latifolium Bu. verglieh. Auf dem einen Fragmente
sind die Segmente 30 mm breit und stumpf endigend : die Nerven, die an
einigen Exemplaren auffallend hervortreten (A. crassinervis), bei an-
deren wieder schwach sind (A. Nilssoni), bilden die für die Ctenis- Arten
characteristischen Felder, zwischen welchen, wenigstens auf dem einen
Exemplar, die in einer Reihe stehenden, punktförmigen Sori oder Sporan-
gien zu sehen sind. NarHoRsrT spricht sich bei dem Niederschreiben der
zweiten Hálfte seiner Abhandlung dahin aus, dass auch die schwedischen
Blátter zu Cienis gehören; dass aber Anthrophyopsis tenuinervis ein
monocotyles Blatt sei, und dem entsprechend den Namen Yuccites tenui-
nervis (l. c. p. 149. erhielt.

5. Ctenis lunzensis STUR,

6. Ctenis angustior STUR

1885. SrTuR D., Die obertriadiscehe Flora der Lunzer Schichten u. d. bituminösen
Sehiefers von Raibl (Sitzgsber. d. k. Akad d. Wiss. Wien. Bd. XCI. 1. p. 98).

wurden bis heute weder beschrieben noch abgebildet.

Als ein reicher Fundort des interessanten Typus CGtenis erwies sicli
in jüngerer Zeit der feverfeste Thon von Grojec in der Umgebung von
Krakau. Die erste Nachricht über die reiche Flora desselben brachte STUR
(Verhdlgn. d. k. k. geol. Reichsanst. Wien 1888. p. 106); in derselben
characterisirte er kurz Ctenis Potocki; aber die genaue Beschreibung
dieser, so wie der übrigen dort gefundenen Gtenis-Arten verdanken wir

M. RACIBORSKI.
In dem erwühnten feuerfesten Thone kommen ausser Gtems aspleni-

oides ErraGsnH. sp. noch vor :

7. Ctlenis Potockii (Srug) Racrs.

Srugk D., Üb. a. foss. FI. d. feuerfesten Thone
in Grojec (Verhdlg. d. k. k. geol. Reichs-
anst. Wien. 1888. p. 106).

RACIBORSKI M., 9 obecnym stanie mych badan
flory ogniotrwalych glinek krakowskich.
(Ber. d. physiogr. Commission in Krakau,
Bd. XXIII. p. 129—140).

1888. ? Ctenis Potocki STuR. ... ..-

1888. Ctenis Potockii RAorB. ..-. ---

CTENIS. 371

1894. Ctenis Potockii RAcIB. .. ... RACIBORSKI M., Flora Kopalna ogniotrwalyeh
glinek krakowskich I. Archegoniatze. (Ab-
hdlgn. d. Akad. Krakau. p. 196. t. XVII.
f. 2—5. t. XVIII. f. 3—7)."

Dieser schöne Farn, der bei Grojec sehr hüufig sei, kann mit keiner
bisher erwáhnten Ctenis-Art identificirt werden; ja er zeigt noch bedeuten-
dere Grössenmaasse als diese. Sein der Lünge nach wenigstens 1 m errei-
chendes Laub ist 35 em breit; seine Segmente stehen von der dicken, gestreif-
ten Rhachis schief ab, sind breit, herablaufend ; gegen oben zu versehmülern
sie sich allmülig. Sie erreichen eine Lünge von 160 mm und noch mehr
und sind 75 mm breit. Die Nerven sind gut sichtbar, verlaufen von ein-
ander weniger als 1 mm entfernt, parallel; zeigen die für Ctemnis characte-
ristiscehe Verzweigung. Ihre dichte Anordnung macht sie von CG. asplentoi-
des Errasxn. sp. und C. fallax NarHn. verschieden; von letzterer und von
C. orientalis HEER noch die grössere Breite der Segmente. Im unteren
Theile derselben stehen die Sori oder Sporangien und zwar so wie bei
C. fallax NarnH. nur in einer Reihe.

8. Ctenis (Potockii var. ?) densinervis RAcIB.

1894. RAcIBORsKI M., Flora Kopalna etc. p. 202. t. VIII. f. 9a.

Nach der Abbildung RacriBoRgsgrs bin auch ich geneigt, in diesem
Blatte eine von E. Potocki abweichende Form zu sehen. Seine Segmente
bilden mit der Rhachis stumpfere Winkel, sind an ihrer Basis weniger
breit, herablaufend und verschmülern sich gegen die Spitze zu ziemlich
gleichförmig. Seine Nerven stehen noch dichter, so dass die Entfernung
zwischen den einzelnen Nerven noch geringer ist, als bei C. Potockii.

9. Ctenis ( Potockti var.?) remotinervis Raors.
1894. L. e. p. 59. t. XVIII. f. 2

ist so fragmentür, dass ich die Vergleichung mit CG. Potockii nicht
recht für möglich halte. Die Nerven stehen hier von einander in grösserer
Entfernung als bei der erwáhnten Art.

10. Ctenis cracoviensis RAcrs.
1894. 11. c. p. 200. t. XIX. f. 1.

k Ich bedauere unendlich, dass ich die ausgezeichnete, aber in polnischer
Sprache verfasste Abhandlung RAcIBoRskrs nicht in dem von mir erwünschten Um-
fang benützen kann, um so eher, nachdem, wie es scheint, seine auf die Ctenis-
Arten bezüglichen Untersuchungen sehr eingehend und interessant sind. STAUB.

24k

M. STAUB:

us
a
19

Diese Art kann man kaum von C€. densinervis unterscheiden; aber
der Umstand, dass die 1 mm grossen Sori die obere Partie des Blattseg-
mentes oceupiren, macht sie verschieden von (CG. Potocki.

11. Ctenis Zeuschneri Racre.
ÁS949 I-es p.. 2025. XVI. 1 TEVSSZÉVELL,, 1. 16

. Stimmt hinsichtlich seiner Grösse mit C. Potockii überein, auch die
Rhachis seiner Fragmente ist 1 cm breit; aber die Form der Segmente
bringt sie in die Náhe von C. asplenioides und (CG. fallax. Diese Segmente
sind sechsmal lánger als breit, an ihrer Basis nicht herablaufend ; die
Breite veründert sich kaum und nur nahe zu ihrem Ende versehmülern
sie sich plötzlich und endigen stumpf. Die Nerven laufenin einer Entfer-
nung von 12 mm von einander parallel.

An die bisher aufgezühlten Ctenis-Arten schliesst sich nun eine,
meiner Ansicht nach neue Form an, welche im Lias von Domán (Comitat
Krassó-Szörény und zwar im östlichen Ouerschlag des zweiten Tiefhori-
zontes des Szécsen-Schachtes nahe unter dem Leopold-Förderschachte)
gefunden wurde und in Folge der Güte und des Eifers des Herrn Ober-
ingenieur GÉzA v. BENE in den Besitz der phytopalaeontologisehen Samm-
lung der kgl. ung. geologischen Anstalt in Budapest gelangte.

12. Ctenis hungarica MIHI.

Das Blatt kam in beiden Abdrücken ans Tageslicht, leider aber nicht
in einem solchen Zustande, der das deutliche Erkennen aller Details sogleich
erlauben würde. Die Ursache dessen ist wohl der Umstand, dass die Sub-
stanz dieses Blattes kaum lederartig war und auch die Spaltung des
Gesteins nicht so glücklich gelang, wie es erwünscht gewesen wáre. Das
Blatt ist am Gesteine theilweise verschoben, wie dies"auch HEER von seiner
C. orientalis erwáhnt und das Aufsuchen des feinen Nerven selbst mit der
Loupe erschwert. Das hier im Texte mitgetheilte Habitusbild konnte ich
nur nach verschiedener Orientirung zum auffallenden Lichte ausführen;
(M. s. das Habitusbild auf 8.337 des ung. Textes) der Güte und der Ge-
schicklichkeit des Herrn kgl. Sectionsgeologen J. Harzavárs verdanke ich
es, dass ich nach einer vorzüglich ausgeführten Photographie auch feinere
Details des Blattes kennen lernte.

Das Blatt von Domán ist ein gefiedertes Farnblatt, welches hinsicht-
lich seiner Grössenmaasse alle bisher beschriebenen Ctenis- Arten übertrifft.
Der Abdruck scheint den über der Mitte liegenden Theil des Blattes
bewahrt zu haben und so dasselbe ergánzend, muss es eine Lünge von

CTENIS. 373

2 Meter erreicht haben. Die grösste Breite des erhalten gebliebenen Thei-
les betrügt 25 cm; die Rhachis ist 58 cm lang und unten 5 mm breit ;
nach oben verdünnt sie sich nur in geringem Maasse. Die bei den übrigen
Arten sichtbare Streifung der Rachis ist hier nicht deutlich. Die Seg-
mente stehen von der Rhachis unter einem Winkel von 45" ab; ein jedes
lüuft mit seiner Basis dem unter ihm stehenden zu und so vertritt die
zwischen je zwei Segmenten liegende Bucht ein ziemlich spitzer Winkel.
Obwohl der oberste Theil des Blattes abgebrochen ist, so sieht man
dennoch, dass die zu oberst stehenden Segmente mit einander zusammen-
fliessen. An dem ganzen Abdruck sind nur drei Segmente in ihrer Günze
erhalten ; das eine ist 24 em lang, am seiner Basis 37/ecm breit ; verbreitert
sich in seiner Milte oder oberhalb derselben auf 4 cm und schon diese
Eigenthümlichkeit der Segmente macht unsere Art von ihren Geschwister-
arten verschieden. Das Segment verschműlert sich oberhalb dieser seiner
breitesten Partie nur allmáülig und endigt spitz oder wenigstens nicht
auffallend, stumpf.

Was nun die Nervatur und die Fructification betrifft, so giebt uns
darüber die erwáhnte Photographie Aufschluss. $Stellenweise erkennen
wir, dass die feinen Nerven eben so wie bei den übrigen Ctenis-Arten
unter sehr spilzem Winkel ausgehen, aber schon nach kurzem Laufe sich in
die Blattfláche einbiegen und hier parallel mit einander ihren Weg fortse-
tzen, ob sie sich verzweigen, das zeigte mir selbst die vergrösserte Photogra-
phie nicht; aber in jenen winzigen Erhöhungen, respective Vertiefungen,
welche auf dem einen Segmente gut sichtbar sind; glaube ich die Sort
(Sporangien) unserer Pflanze erkenmnen zu können, die ebenso -wie bei
C. fallac Narn. und C. Potockii Racrs. in einer Reihe stehen. 80 viel ist
sicher, dass Ctenis hungarica, eine der imposantesten und schönsten Pflanze
der liassiscehen Flora Ungarns war.

Die Umschreibung des Genus

Ctenis LINxpL. et Hurr.

wie sie von W. Ph. SCHIMPER in ZITTEL S rHandbuch, Bd. II. p. 1359 gege-
ben ist, ist mit einer kleinen Modification die folgende :

Blátter breit lánglich-bandförmig; Segmente bis zum Rande der
Rhachis von einander getrennt, an der Basis breit und herablaufend, gegen
oben zu sich verschmülernd und mehr oder weniger stumpf oder spitz
endigend, nur in der oberen Partie des Blattes mit einander verwachsen.
Die Rhachis ist stark eylindrisch, ihre Epidermis bildet ein aus dünn-
wandigen, rhombisch-sechseckigen Zellen bestehendes Gewebe.

Die Nerven entspringen aus der Rhachis unter sehr spitzem Winkel ;

374 LITERATUR.
biegen sich aber bald zu wagerechtem und miteinander parallelem Laufe
um; verzweigen sich gabelförmig und sind auch durch Oueradern mit
einander verbunden, auf diese Weise ein lockeres Netz bildend.

Die Sori (oder Sporangien) sind rundlich und bedecken die untere
Fláche des Segmentes.

Weder unter den recenten, noch unter den fossilen Farnen kommen
mit den in dieses Genus vereinigten Arten vergleichbare Formen vor.

RACIBORSEI Il. c. p. 193—4 fasst die bisher beschriebenen Arten auf
Grund des reichen Materials von Gorjec in die Gruppe Euctenis zusammen.
Ihr gemeinsamer Character sind die mit ihrer Basis herablaufenden $Seg-
mente und trennt er von ihnen die Gruppe Ctenidiopsis, bei deren Arten

die Basis der Segmente verengert und nicht herablaufend ist ((. grojecen-
sis RacIs., C. minor Racre.).

Die Verbreitung der bisher bekannten Ctenis- Arten.

OBERE TRias: GC. lunzensis STUR., C. angustior STUR.

RHAET: C. fallar NATH.

UNTERER JUunRa : GC. asplenioides ETTGSH. sp., CG. hungarica STAUB.

(GRoJEc) t: C. asplenioides ETTGSH. sp., (7. Potockii RAcrp., (7. densinervis RACcIB., (7. ve-
motinervis RAcIB., (7. ecracoviensis RacIB., G. Zeuschneri RAcIB.

MITTLERER JuRa: G. falcata LINDL. et Hurr., GC. orientalis HEER.

LITERATUR.

(38.) FRANZENAu A. : Einige Minerale von Kis- Almás im Hunyader Comitat
in krystallographischer Beziehung. (Budapest, 1894, 89, 1—18.)

Vom genannten Fundorte untersuchte der Verf. die folgenden im Jahre 1888
gesammelten Mineralien : Galenit, Sphalerit, Pyrit, Chalkopyrit, Pyrargyrit, Ouarz,
Baryt, Calcit, Dolomit und Siderit. Der Galenit liegt in mehr oder weniger gerundeten
Krystallen, 11004 . (011). (111), vor. Die durchscheinende, honiggelbe Zink-
blende liess an einem 5 mm grossen Krystall die nachsatehenden Formen bestim-
men: a (100), 4 (110), ox (111), wx(10.10.1], p(221), n x 1223),
ma (14375 1 1145, worunter 10 10, 1) eine Form für die Zinkblende ist.
Der Habitus des Krystalls ist dodekaédrisech.

Beob. Ber.
muw cs (113) (A0AM0 . 1) sz 60942 600 45
0 2 Wes UN) SNS OSRLO . 1) S ZUSLAS SOK SALB
p : 9 S (221) KA. 1) 15 2415 98

x Die Flora des teuerfesten Thones von Grojec hült RACIBORSKI für ülter als
die Oolit-Flora von Scarborough, aber für jünger als die Lias-Flora von Steierdorf im
Ungarn.

LITERATUR. 375

Nach den bekannten Untersuchungen von BEckE ist Verf. der Meinung,
dass die angeführten hemiödrischen Formen als negative zu deuten sind. Der
Pyrit zeigte die Formen a (1001, h z(410), fx (310), e (210) mit vorherr-
schendem 1210); die Flichen von h und f sind mit den Würfelflüchen oscillato-
risch combinirt. An einem sphenoidischen Kupferkics-Krystall, welcher nach
SADEBECK derart orientirt wurde, dass die glünzenden Sphenoidfláchen als
negative, die gestreiften hingegen als positive angesehen wurden, fand Verf. die
Formen: c (001), g (2031, e (101), c(605), € 19077, X 17045 (201),
m 1110], px (111) und p" x (111), worunter c, C und y neue Formen sind.

Beob. Ber.
r — (001) : (605) — 499 36" 499 47"
CS (001) P(90ZPSE 529 SAAB
: 7 — (001) : (704) — 609 4" 59953"

c
c
c

Die berechneten Werthe sind aus HArprsGER"s Grundwerthen abgeleitet und
hat Verf. noch eine weitere Anzah] von berechneten Werthen zusammengestellt.
Vom Pyrargyrit war ein unvollkommener, kleiner Krystall auf einer Gangstufe
mit Baryt vorhanden, aber das Mineral kommt auch derb und eingesprengt vor.
Der Ouarz bildete einmal die Combination : b 110103, T 11011) und z 101111,
ein anderesmal dagegen: b (1010), r (1011), m 413031), 140221) una
Xx (41. 1.42 . 37). Der Barytist von Wolnyn-Habitus in wasserklaren Krystallen
mit den Formen: a 1100), b (0101, ec (001), m . (110), A (210), x. (1307,
0 (011), 4 (102), u (101) una z (111) vorhanden. Die Flichen von (001)
und (110) sind gleichmássig vorherschend ausgebildet. Der Kalkspath bildet
rauhe Skalenoöder, wahrscheinlich (21319; der Dolomit ist in wasserklaren
Rhomboétdern (1011):(1101) — 73" 14" (beob.), und der Siderit schliesslich
in gelblichen, linsenförmigen Krystallen beobachtet worden. Dr. A. ScHMIDT.

(39.) ScHULLER A.: Beitrag zur Kenntniss der Schwefelverbindungen des
Arsens. (Math. és term. tud. Ertesitő, 1894. XII. p. 255—261.)

1. Tetraarsentrisulfid. Dieses neue Arsensulfid ist nach der Formel von As,
53 zusammengesetzt, welche 75,769o As und 24,2400 S verlanet ; es kann daher
als Tetraarsentrisulfid bezeichnet werden, bis das Molekulargewicht bestimmt
wird. Die Darstellung desselben (Il. c. p. 77—79) geschah durch Zusammenschmel-
zen von Realgar, As, S, mit Arsenstaub im Überschuss. Nachdem das Produkt
zerkleinert war, wurde es dem Sublimationsprocess im Vacuum unterworfen oder
es wurde mit Sehwefelkohlenstoff gereinigt. Nach vielen Experimenten ist es ge-
lungen, den neuen Körper als eine constante Verbindung darzustellen. Diese ist
bei gewöhnlicher Temperatur gelb, in"s Orange neigend, bei höherer Temperatur
dunkler orangefarbig. Die Dichte, auf Wasser von 1990 bezogen, betrügt 3,60.
Es ist krystallisirt und die Krystalle gehören nach J. A. KRENNER dem rhom-
bischen Systeme an. Die Substanz scheint in zweierlei Modificationen, in einer
labileren und einer stabileren, zu existiren.

376 LITERATUR.

2. Hexzaarsenmonosulfid. Bei der Darstellung von As, Sz beobachtete Vetf.
oftmals, dass bei der Sublimation ausser dem übersehüssigen Arsen auch noch
braune Flocken zurückblieben. Es ist ihm gelungen, diese Substanz in einer zur
Analyse nöthigen Ouantitát darzustellen, indem As, S in gesehmolzenem Zustand
erhalten wurde, wáhrend in demselben Raume Arsen verflüchtigt wurde. Es ward
der Arsendampf durch As, S; aufgenommen ; letzteres wird schwarz und verwan-
delt sich zu einer immer sehwerer schmelzbaren Masse. Nach erfolgter Reinigung
und chemischer Analyse zieht Verf. den Schluss, dass die in Rede stehende braune
Substanz sehr wahrscheinlich eine neue Schwefelverbindung des Arsens ist, deren
Zusammensetzung der Formel As; S entspricht. Jedoch kann, abgesehen von dem
Mangel einer Molekulargewichtsbestimmung, diese Formel noch nicht als derart
sicher festgestellt angesehen werden, wie die Formel des As, Sz. Bei diesen Unter-
suchungen beobachtete Verf. Erscheinungen, welche vielleieht noch auf eine
weitere neue Verbindung deuten.

3. Daten über Realgar und Auripigment. Realgar verflüchtigt sich im luft-
leeren Raume erheblich schon vor der Schmelzung, und wübrend der Sublima-
tion bilden sich schöne Krystalle, deren Lünge nicht selten 10 mm übertrifft.
Durch langsames Binströmen von Luft oxydirt sich das Product auf der Ober-
flüche unter Erwármung. Das Auripigment ist bedeutend weniger flüchtig, als das
Kealgar. Auffallende Verflüchtigung findet nur nach dem Schmelzen statt, wenn
also die Destillation beginnt. Die Oberflüche des Glasrohres wird mit einer gelben,
glasartigen Schicht überzogen, welche sich bis zu den kültesten Theilen verbreitet
und an den dünneren Partien Farbenspiel zeigt. Diese letztgenannte Erscheinung
ist sehr bezeichnend, denn dieselbe fehlt bei As; S, As, S; und Ass S2. Nach den
Untersuchungen des Verf.s bildet sich aus dem Realgar durch Einwirkung von
Luftt und Licht ausser Ass S; und Ass Os auch As, Sz. In Betreff der Lösliehkeit
waltet noch ein grösserer Unterschied zwischen Realgar und Auripigment ob:
denn wührend Realgar in Sehwefelkohlenstoff und Benzol, besonders in höherer
Temperatur, etwas löslich ist, zeigt Auripigment auch bei 150? keine Andeutung
von Auflösung. Dr. A. ScHmIDr.

(40.) Győny Sr. : Das Methylendinitrodiamin und seine Verbindungen. (Math.
és term. tud. Ertesitő, Budapest 1894. XII. p. 413—419.)
Die Arbeit enthült u. a. eine Rectification der früher als CH, N, O; Na, resp.

CH, N, 0; Na, . HO gedeuteten Formel (Földtani Közlöny, 1893. p. 134) zu Na,
CH; N;, 04 . Ha, O resp. Na, CH, N, O, . 2H, 0. Dr. A. SCHMIDT.

(41.) KRENNER J. A. : Lorandit, ein neues Thallium-Mineral von Allchar in
Macedonien. (Math. és term. tud. Értesitő , Budapest 1894. XII. p. 473
und 1895 XIII. p. 258—269.)

Das neue Mineral, dessen Substanz in Form eines rothen Pulvers synthe-
tisch dargestellt sehon bekannt war, kommt am genannten Fundort, auf Realgar,
meistens in einzelnen, 5—10 mm grossen Krystallen zerstreut aufgewachsen vor
und ist eine jüngere Bildung, als das Realgar selbst. Krystallsystem: monoklin.

LITERATUR. 971

Beobachtete Formen: a (100), c 1001, w 1120, h 1940, d (01 nur als
Spaltungsform, t (101), r (0117, p(111/, a (T11), 5 1321), n 1545), v 15217,
11541) und x 11217. Elemente :

a : b : c — 0,85342 : 1 : 0,66498, 6 — 807 42" 52"

(Die Winkeltabelle s. m. auf 8. 343. d. ung. Textes unter F).

Habitus der Krystalle entweder tafelig nach C 1001), und zwar dünn- oder
dicktafelig, oder prismatisch nach x gálklhe welch letzterer Habitus der seltenere
und dadurch gekennzeichnet ist, dass a 1100) und t 1101 fehlen. Die Flichen
sind im Allgemeinen glatt und glünzend, aber es sind auch einige, infolge der
Einwirkung eines Lösungsmittels, rauh. Oft sind die Flichen von a 1100) und
v 1521), rauh, und es gibt auch Krystalle, an welchen mit Ausnahme von
c 1001) und x (121/ alle übrigen Flichen angegriffen sind. Die Flöchen von
x 1121/ und ec 1001) sind fein gestreift parallel mit der Zonenaxe von [x :t]
resp. [c : a].

Spaltung nach drei Richtungen, parallel t 1104 ausgezeichnet, parallel
a 1100) und d 1101) sehr gut ; das Mineral ist biegsam und zerfüllt schon unter
geringem Drucke in Spaltungslamellen und -fasern. Hürte 2—2"/2, spez. Gew.
5,529 (ILoczxa). Metallartiger Diamantelanz, Farbe cochenille- bis kermesinrotlh,
auf der Oberfliche oft sehwürzlich bleigrau, manchmal mit ockergelbem Pulver
bedeckt. Strich ziemlich dunkel kirschroth. Die kleineren Krystalle durchsichtig
bis durchsecheinend. Auslöschung in der Zone der Symmetrie-A.xe und dieser
parallel; Pleochroismus in dieser Zone sehr sehwach, Brechungsvermögen
sehr gross.

Die chemische Zusammensetzung des neuen Minerales ist nach der Analyse
von J. Loczxa wie folgt :

beob. ber.
ej 19,02 18,67
As (21.47) 91,87
TI 59,61 5946

100,009/0 100,0070/0

Der Arsengehalt wurde aus der Differenz bestimmt und die Zusammenset-
zung entspricht der empirischen Formel: As 8, TI. Verf. hált den Lorandit für
isomorph mit dem Miargyrit, wofür er den Beweis bei einer anderen Gelegenheit
führen wird. Das neue Mineral auf einem Asbestfaden in die Flamme gebracht,
schmilzt sehr leicht, ertheilt der Flamme eine smaragdgrüne Firbung und verflüch-
tigt sich günzlich. In einem kleinen Kolben erhitzt, schmilzt es recht bald zu einer
schwarzen, glánzenden Linse und zerfállt zu Thallium-, Arsensulfid und arseniger
HSüure, welche als schwarze, orange und weisse Ringe sichan den Wünden anset-
zen. Schliesslich kann noch erwühnt werden, dass der Lorandit sich in Salpeter-
sünre unter Ausscheidung von Sechwefel auflöst. Dr. A. ScHMIDT.

378 LITERATUR.

(492.) Pánry M.: Das Vorkommen des Pyrrhotins bei Borév. (Értesitő az erd.
Muzeum egyl. orv. term. tud. szakosztályából. Kolozsvár, 1895. XX.
p. 54—57.)

Dieser bereits bekannte Fundort des Pyrrhotins bei Borév (Com. Torda-
Aranyos) ist, von der Gemeinde nicht weit entfernt, in der Thalenge des Jára-
flusses, am Contakt des Urkalkes mit Phyllit, gelegen. Die begleitenden Minera-
lien sind Ouarz und Pyrit. Der derbe, frisch ins Rothe spielende graulich-weiss
gefürbte Pyrrhotin ist nicht ganz rein, sondern wahrscheinlich durch ein Silicat
verunreinigt. Nach der Analyse des Verfassers ist seine Zusammensetzung :

beob. nach Umr. calc. Fe. Ba
Fe 57,78 62,04 61,60
S 35.34 38.08 38,40
Cu Spuren - —
Unlöslieh 7,20 —- -
100,329/o 100,129/0 100,009/9
Spez. Gew. im Mittel 4,497. Dr. A. ScHmipr.

(43.) Peck F. B.: Beitrag zur krystallographischen Kenntniss des Bournonit
nebst einem Anhange: Wáürmeleitung des Antimonit und Bournonit.
(Zeitschr. für Krystall. und Min. 1896. XXII. 299.)

Der Verfasser untersuchte von verechiedenen Fundorten Bournonitkrys-
talle (auch von den ungarisehen Fundorten Offenbánya, Nagyág, und Kapnik)
um zu constatieren, ob eventuell der Bournonit nicht ebenfalls monoklin ist, wie
die Feuerblende und Xanthokon. Aus der Verschiedenheit der Winkel und der
Ausbildungsweise konnte dies nicht auser Zweifel gestellt werden ; endlich zeigte
die Untersuchung der Wármeleitung vollstándige rhombische Symmetrie auf der
Fliche c(001). Dr. Zimányi KÁRonY.

(44.) Ivosvax L.: Chemische und physikatische Untersuchung der Luft der
Torjaer Büdös- Höhle. (Budapest, 1895, p. 1—64.)

Die Büdös-Höhle befindet sich an der südlichen Seite des Büdös-Berges.
1052,2 m ober der Meeresflüche. Nach ILosvaY war im Jahre 1884 die Höhle
14 m lang, 2 m breit, die grösste Höhe betrug 6 m, anderwürts aber 2—3 m. Die
Lánge verringerte sich aber durch fortwáhrende Abstürze und im Jahre 1893.
betrug dieselbe blos 10 m. Die Büdös- und die anderen kleineren Höhlen bilde-
ten sich in Amphibol-Biotit- Trachyt. Dieses Gestein ist in der Höhle und deren
Umgebung in Folge der Gaseinwirkung stark veründert, was von der Höhle
östlich in einer Entfernung von 120—140 m, und westlich in kleinerer Entfer-
nung wahrgenommen werden kann.

Vor Irosvax besuchten schon Viele behufs wissenschaftlieher Untersuchung
den Berg und die Höhle, aber über die Beschaffenheit der in der Höhle auftreten-
den Gase gaben uns diese Forscher nicht bestimmte Auskunft. Den Untersuchun-

LITERATUR. 379

gen ILosvav s verdanken wir es, dass wir über die Beschaffenheit und Menge der
ausströmenden Gase, über das in der Höhle abtropfende Heilwasser (Augen-
wasser) über die in und ausser der Höhle herrsehenden meteorologisehen Ver-
hültnisse gut unterrichtet sind.

Betreffs der Höhlentemperatur zeigte es sich, dass diese in der vorderen
Hülfte durch die áussere Temperatur beeinflusst wird, am Ende ist selbe aber schon
sehr constant, so dass unter 43 Temperatur-Beobachtungen der kleinste Werth
11,49" C, der grösste aber 12,39" C betrug, folglieh wurde eine Schwankung von
kaum 19" C beobachtet. Die Höblenluft war fast immer mit Wasserdampf ge-
sáttigt und der Luftdruck war wührend der Beobachtungen auch nur kleinen
Schwankungen unterworfen.

Die Höhe der Gasschichte, in welcher brennende Körper auslöschen ; betrügt
am Eingange der Höhle 5,5—13,5 em, am Ende der Höhle 171—200 em.

Verf. analysirte zahlreiche Proben des in der Höhle ausströmenden Gases
und fand die nachstehende mittlere 9/5-ge Zusammensetzung der unter den gün-
stigsten Verhültnissen gesammelten Gase.

Ohne der Höhlen- Die Höhlen-Feuchtigkeit in
Feuchtigkeit. Betracht genommen.
C02 — 96 ,82 C0z— 95,55
H:S — 0,38 Iasz Gy

(OV üáe ESO
sz206 N S 9264
H:0 ( Wasserdampf) 1,31

100,00 100,01

Die Schwefelwasserstoff-Menge ist an und für sich unbedeutend, schwankt
aber zwischen weiten Grenzen. Nach des Verfassers Berechnung entströmen der
Höble jáhrlich circa 723.000 m" Kohlendioxyd- und 4200 m" Sehwefelwasserstoft-
gas, nach seinen neueren Analysen aber circa 734.800 m" Kohlendioxyd- und
92850 m?" Schwefelwasserstofigas, oder in Gewicht ausgedrückt 1.425.000, bezw.
1,448,000 kg Kohlendioxyd- und 6400 beziehungsweise 4340 kg Sehwefelwasser-
stoffgas.

Eine seit dem Jahre 1892 bestehende Kohlendioxyd-Compressions- oder
Verflüssigungs-Fabrik comprimirt jührlieh ohne Stockung 110.000—180.000 kg
Kohlendioxydgas.

Verf. untersuchte auch die Höhlenluft, welche er behufs Analyse in solcher
Höhe sammelte, wo die Kerze noch zu brennen vermochte, aber um einige
Centimeter tiefer schon erlosch.

Die Luftanalysen zeigten, dass der Kohlendioxyd-Gehalt auch im besten
Falle 390 nicht sehr übersteigt. Der Kohlendioxyd-Gehalt der Luft vor der Höhle
war in verschiedenen Entfernungen verschieden.

Das von der Wand der Büdös-Höhle abtropfende, als Augenheilwasser
geschützte Wasser hatte nach Irosvax und LupwicXY nachstehende Zusam-
mensetzung.

xX E. LupwIG.: Die Mineralguellen des Büdös (Bálványos) in Siebenbürgen. —
TSCHERMAK 8 Mineralog. und petrograph. Mittheilungen. XI. Bd., 4. Heft.

380 LITBRATUR.

Nach Irosvav im Jahre 1884. — Nach Lupwic im Jahre 1889.

In 1000 g Wasser : In 1 Lit. Wasser :
Natriumchlorid .. 00164 0,0309
Natriumhydrosulfat.. . 04250 0,2399
Kaliumhydrosulfat .. 0,1211 0,0887
Magnesiumsulfat 0,14.88 0,0459
Calciumsulfat KÜ) 3070 0,2199
Aluminiumsulfat JA 1,3468
Berrosultata s e esőt 2619 0,1119
Zusammen 3,5573 20840
Orthokieselsáure 0,29294. 0,1999
freies Schwefelsüurehydrat .. 21611 1,3941
Schwefelwasserstoff 1,12 em?" ———
Köhléndioxyd (jam. 2esb 77853 -om? ——

Das Augenwasser enthielt in gelöstem Zustande noch Sehwefelwasserstoft
und eine betrüchtliche Menge Kohlendioxyd.

Wie aus den Analysen ersichtlich, veründert sich die verhültnismüssige
Menge der Bestandtheile, woraus Verf. schliesst, dass der die Wand der Höhle
bildende Trachyt nicht gleichmássig ausgelaugt wird.

Die Analyse der an der Wand der Büdös-Höbhle sich bildenden Efflorescenz
zeigt, dass diese, abgesehon von einer minimalen Menge Natriumchlorid, aus Sul-
faten besteht, wozu das grösste Contingent das Kalium-, Natrium- und Alumi-
niumsulfat liefert.

Das unter der Efflorescenz befindliche verwitterte Gestein ist ein Silicat
welches auch 3,58190 Schwefelsüure an Hydrid enthült.

Verf. studierte auch die Temperatur- und Feuchtigkeits- Verhültnisse der
Timsós- und Kis-Höhle und analysirte die in diesen Höhlen befindlichen Gase,
deren mittlere Zusammensetzung durch folgende Zahlen dargestellt ist :

Procentische Zusammensetzung der Gase

in der Timsós- und in der Kis-Höhle
C€027- H, 8 — 95,309/o 95.714
07-N Ez 4,709/o ELER kő .4,29 k
100,009/0 100.00

Die Analyse des von der Wand der Timsós-Höhle abgebrochenen verwitter-
ten Gesteines zeigte, dass es der Hauptmasse nach ans einem Gemisch von Sulfaten,
219/ Kieselsáureanhydrid, 800 Wasser und organischer Substanz bestehe.

Verf. meint, die Ausströmung des Kohlendioxydgases sei plutonischen Ur-
sprungs.

Die Höhle wird von den Kranken der Umgebung, sowie Augen-, Ohren-,
Nasen- und Gicht-Kranken, sowie an Rheuma- und sogar an Hautkrankheiten
Leidenden seit langer Zeit besucht, dort Heilung suchend.

Das aus der Büdös-Höble strömende Kohlendioxyd wird zwar in einer
Gascondensationsfabrik verwerthet, aber nach dem Verf. würde das Koblendioxyd

LITERATUR. 381

nur dann günstiger ausgenützt werden können, wenn man mit demselben auch
ein Gasbad verbinden würde. JosEr Loczza.

(45.) GRITTNER A.: Steinkohlen- Analysen mit besonderer Rücksicht auf die
ungarischen Steinkohlen. (Budapest, 1895, p. 1—36.)

Verfasser untersuchte von 86 Fundorten (beilüufig "5 davon sind nicht un-
garische Fundorte) 211 Steinkohlen. Dies sind solehe Kohlen, welche die k. ung.
Staatsbahnen entweder vordem gebrauchten oder auch jetzt noch gebrauchen.
Diese Steinkohlen-Analysen sind von hohem Werthe, da sie sich auf solche
Mittelproben beziehen, welche wenigstens von einer, in den meisten Füllen aber
von mehreren Waggonladungen genommen wurden und uns daher über die 0ua-
litát, Werth und Brauchbarkeit der betreffenden Kohlen besser aufklüren, als die-
jenigen Analysen, welche an von Privaten eingesendeten Proben gemacht wurden.

In dem Werke sind die versehiedenen Steinkohlensorten, ihre chemische
Zusammensetzung, ihre Eigenschaften wie auch die Ursachen ihrer Verwitterung
und spontanen Entzündung ausführlieh und leicht fasslich beschrieben und die-
sen Theil kann auch der Laie mit grossem Nutzen lesen.

Die auf die Bestimmung des Heizwerthes bezüglichen Methoden sind
kritisch besprochen.

Das Werk enthált weiter die auf die Berechnung des Würmeeffectes hezüg-
lichen Methoden und Formeln. Im letzten Kapitel beschreibt der Verfasser die
bei der Analyse der Kohlen befolgten Methoden.

Zuletzt enthült eine Tabelle die Analysen und in einer anderen Tabelle
sind die kaloriscehen Werthe der analysirten Kohlen nach der modificirten GnRas-
HoF-schen Formel berechnet. JosEr Loczxa.

(46.) BucHsöck G.: A topliczai ásványvíz chemiai analysise. (Die chemi-
sche Analyse des Mineralwassers von Toplicza]. (Magyar Chemiai Folyó-
irat, I. köt. p. 20. Budapest.)

Verf. analysirte im Auftrage und unter Leitung des Herrn Prof. Dr. K. v.

THawx das Wasser des Frauenbades von Toplicza im (om. Torda-Aranyos. Das

Wasser ist rein, farblos, geruchlos, reagirt neutral und hinterlüsst beim Bin-
trocknen einen laugigen Rest. Temperatur der Ouelle 26,2" C.

Die bestimmten Bestandtheilezu Salzen gruppirt, ergaben in 1000 g Wasser :

Calciumhydrocarbonat — Ca (HCOs)a 0,7254 g
Magnesiumhydrocarbonat , — Mg (HCOS), 0,2780 .
Natriumhydrocarbonat — Na HCO; 0,1262 c
Calciumsulfat — Ca 80, 0,0083 a
Kaliumcebhlorid Kő 0,0333 c
Natriumchlorid cz Na Cl 0,3907 a
Lithiumchlorid Es ÜL Ül 0,0073 a
Ferrohydrocarbonat — Fe(HCO:), — 0,0047 a

Aluminiumhydroxyd — Al (0H), 0,0097 ,

382 LITERATUR.

Kieselsüure — Si 0, 0,0540 g
Strontiumverbindungen --- --- -.. — geringe Spuren
Jodidóz szeket ISM sza É Ezt a b
BOCSÁTÓ zt Met e ee kezek eözl es MR pUTEn

Freie Kohlensüure ss 60; 0,5490 a

Summe der im Wasser gelösten Bestandtheile — 2,1779 g

Volumen des gelösten freien CO, — 278,63 c". Auf Grund dieser Unter-
suchmng kann man das Wasser von Toplicza zu den erdíg salzigen Sauerwássern
zühlen; es bildet gleichsam einen Übergang zwischen dem Wasser von Szántó
und dem der Constantinguelle von Gleichenberg.

Nach dem Ref. von K. 5.

(47.) GásPÁR J.: Milyen vizet iszunk Temesvárott? [Was für ein Wasser
trinken wir in Temesvár?) — Természettudományi Füzetek. XVIII. köt.
p. 1—13. Temesvár 1894).

Das Brunnenwasser von Temesvár ist hygienisch gefáhrlich; selbst die in
neuerer Zeit ausgeführten Tiefbohrungen haben nicht besonders bessere Resultate
ergeben, weshalb der Verf. diesbezüglieh Rathschlüge giebt.

Nach dem Ref. von J. Loczza.

3 Die auf Ungarn bezügliche neuere Literatur findet man auf S. 350. d. ung.
Textes zusammengestellt.

GESELLSCHAFTSBERICHTE. 383

GESELLSUHA FTSBERICHI E.

IV. VORTRAGSSITZUNG AM 4. NOVEMBER 1896.
Vorsitzender: J. BöcEn.

Der erste Secretár macht Mittheilung über das Ableben folgender Mit-
glieder :

Das Ehrenmitglied A. DAUBRÉE in Paris,

das Ehrenmitglied J. PREsrwicH in Oxford,

das Ehrenmitglied E. BEvgicn in Berlin,

das o. M. Dr. Géza Gnyczy, Director der Handelsakademie in Budapest.

Der e. Secretür meldet ferner, dass Herr SiGmuwsDp v. HERz, Generaldirector
der ung. allg. Steinkohlenbau-Actien-Gesellschaft in Budapest als gründendes
Mitelied in die Gesellschaft eingetreten ist.

Zur Wabl zum ord. Mitgliede wird

Herr PaAuL KöLLNER, der Director der Goldbergwerks-Gesellsechaft von . Mu-
szári durchden Viceprásidenten Dr. J. A. KRENNER empfobhlen.

Es gelangten folgende Vortráge an die Tagesordnung :

1. Dr. TH. v. SzorvracH gibt eine kurze Skizze cüber die geologischen Ver-
hültnisse der Eisenbahnlinie Sepsi-Szt-György— Gyímesv. Diese 112 km lange
Strecke wurde von ihm als exmittirter Geologe bei Gelegenheit der Tracirung be-
gangen und geologiseh aufgenommen.

2. G. MELczEx bespricht xein neues Vorkommen von Baryt bei Dobsinas . Die
auf Hisenspath sitzenden Krystalle sind hinsichtlich ihres Habitus von den bisher
bekannten ungarlündischen Baryten günzlich abweichend, indem sie nach der b Axe
gestreckt sind. (MirrER.) Er konnte an ihnen im Ganzen 18 Formen constatiren,
von welchen die Pyramide (772) neu ist.

3. B. v. Isxgx bespricht adie Bodenverháltnisse Ungarns auf Grund der
nemesten geologischen und landwirthschaftlichen Karteny dieses Landes.

V. VORTRAGSSITZUNG AM 2. DECEMBER 1896.

r

Vorsitzender: J. Böcgn.

Der e. Secretár macht Mittheilung über das Ableben des langjáhrigen
corresp. M. Fgrxpgrcn v. HAZSLINSZKY in Eperjes und des

ord. M. JosEPH PREUSSNER in Budapest.

Als ord. Mitglied tritt der Gesellschaft bei das

GEO-PALAEBONTOLOGISCHE NATIONAL-MUSEUM IN AGRAM.

384 GESELLSCHAFTSBERICHTE.

Vortráge

1. Prof. Dr. A. Kocn bespricht adas Vorkommen und die Verbreitung der
Gryphaca Eszterházyiv. Er erwühnt die auf diese Art sich beziehenden Arbeiten
von FICHTEL, STACHE, Pávax und HoFrFMaAwws und die Vorkommensverhültnisse der
einzelnen Fundorte. Diese Art war lange Zeit hindurch nur aus den südöstlichen
Gebirgsgegenden des siebenbürgischen Landestheiles bekannt, bis sie endlich 1874
E. SueEss auch aus Mittelasien nachwies. Der instructivste und zum Aufsammeln
geeignetste Ort ist der Berg Rákóczy bei Zsibó. Aus Autopsie weiss der Vortr.,
dass die Gryphaeca Eszterházyi in mergeligen Schiechten an der Basis der
Nummulitus perforata-Horizonte vorkomme. Auch nach Suzss kommt sie im
Eocün vor.

2. P. TgErrz spricht über den c Natronboden des ungarischen Tieflandesv.
Vortr. ist der Ansicht, dass die von den Bergen kommenden Flusswásser die Salze
mit sich brüchten, die dann nach Verdunstung des Wassers zurüeckbleiben. Ihre
Zusammensetzung ist immer von dem Gesteine der Berge und der Oualitát des
Untergrundes bedingt. Allmáhlig háufen sich diese Salze im Boden an, wo aber das
Wasser stagnirt und in ihm Pflanzen vermodern, ist auch dies von Hinfluss auf
die Bildung der Salze ; ebenso der kalkige Untergrund, der die wechselseitigen Um-
tauschungen der Chloride und scehwefelsauren Salze herbeiführt. Sand- und Löss-
boden ist die ülteste Bodenart ; der sumpfige die jüngste, auf welehem sich. wenn
der Sumpf lange darauf verweilte, die Pecherde bildete. Auf den Lössgebieten sind
die Natronböden unansehnlich ; die grössten kommen entlang der kleinen Binnen-
wasseradern vor, so in der Náhe der Hortobágy, von Aranka und Szárazér ; aber auch
die Inundationsflüchen der grösseren Flüsse zeigen Natronbildung. Der lösbare
Salzgehalt der Natronböden ist zum grössten Theile Soda; in kleineren Becken
finden wir manchmal auch schwefelsaure Salze; auch Salpeter kommt an vielen
Orten vor, aber er tritt nur bei der Vorbereitung des Bodens zu Tage. Vortr. be-
spricht sehliesslich die Bodenverbesserung, bei der die Hauptrolle dem Gyps
zufállt.

In der am 4. November 1896 abgehaltenen Sitzung des Ausschusses legt der
e. Secretür nach Erledigung der inneren Angelegenheiten der Gesellschaft die Zu-
schriften des c Troppauer Naturwissenschaftliehen Vereinsv und der sAcademy of
Sciences in Chicagos vor, in welchen dieselben den Wunsch ausdrücken, mit der
Gesellschaft in Sehriftenaustausch treten zu wollen. Wurde acceptirt.

Der e. Secretür legte ferner die als Geschenke eingelangten Publicationen
vor (M. s. S. 355 d. ung. Textes) unter F.

zlöny XXVI. T. VIII.

Földtani Kö

Ctenis hungartca n. sp.

STAUB M.:

MEA, 43
Ta

9" Za JNÉST k

ehe

fe mi

— 4 FÜZET

FÖLDTANI KÖZLÖNY.

HAVI FOLYÓIRAT

KIADJA

A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT

EGYSZERSMIND
A M. KIR. FÖLDTANI INTÉZET HIVATALOS KÖZLÖNYE.

SZERKESZTIK

Dr. STAUB MÓRICZ és Dr. ZIMÁNYI KÁROLY,

A TÁRSULAT TITKÁRAI.

(A JELEN FÜZET TARTALMA A BELSŐ LAPON.)

BUDAPEST, 1896.

A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT TULAJDONA. i

FÖLDTANI KÖZLÖNY.

(GEOLOGISOHE MITTHEILUNGEN.)

ZEITSCHRIFT DER UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT
Í ZUGLEICH

AMTLICHES ORGAN DER K. UNG. GEOLOGISCHEN ANSTALT.

REDIGIRT VON

Dr. M. STAUB und Dr. K. ZIMÁNYI,

SEORETÁRE DER GESELLSOHAFT.
..

(xINHALTSVERZEICHNISS S. AUF DER INNENSEITE.)

BUDAPEST, 1896.

EIGENTHUM DER UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT.

A magyarhoni Földtani Társulat titkári hivatala: Budapest, V. ker., Földmivelésügyi
; m. kir. miniszterium palotája, a hová minden közlemény intézendő. tő
. (Alle die ung. geol. Gesellschaft betrefienden Sendungen bittet man mit folgender Adresse zu versehen:

. Magyarhoni Földta EDESEL at, Budapest, V. ker., földmivelésügyi m. kir. miniszterium palotája.) — É

já A , Földtani Közlöny" havi folyóirat Magyarország jföldtana, I

ásványtani és őslénytani megismertetésére s a földtani ismeretek

63 terjesztésére. Megjelenik havonkénti két vagy három nyolczadréti

ívnyi tartalommat. A magyarhoni földtani társulat rendes tagjai
5 [rt évi díj fejében kapják. Előfizelési ára egész érre 5 [frt.

A közlemények tartalmáért és alakjáért egyedül a szerzők felelősök.

Figyelmeztetés az alapszabályok 18-ik §-ára:

— — aA tagsági dij minden év első negyedében fizetendő, Ha valamely tag évi diját az
. első negyedben be nem fizette, a társulat az illelő összeget a legrövidebb postai
— közvetítés utján szedi be, a mely esetben a postai költséget a hátralékos tag fizeti."

A JELEN FÜZET TARTALMA.
Lap

. Dr. SCHMIDT SÁNDOR: Megemlékezés James Dwight Dana-ról 0 0 1

Értekezések.

MELOZER Guszráv: Adatok a budapesti calcit kristálytani ismeretéhez (Két tábla
kristály rajzzal) --- --- --- zerg eveee ALLES e tá z a E müenzztü

Dr. TRAXLER LÁSZLÓ : Subfosszil dbst a szivacsok Ausztráliából (Egy tábla KASZA 25

(Dr. SCHAFARZIK FERENCZ: A bécsi cs. kir. földtani intézettől kiadandó geologiai

28 térképatlasz szines nyomatu próbalapjairól ... ---. ... .-. .-- ... .-. 28

Irodalom.

(1.) MÁRToNrI L.: Egy pár szó az erdélyi aMezőségs fogalmának és határvonalai-
nak tisztázásához. — (2.) SCHAFARZIK F.: Az április 8-iki földrengésről. —
(3.) Joan C. und FouLLon H. B.: Technische Analysen und Proben aus
dem chemischen Laboratorium der k. k. geologiscehen Reichsanstalt. —
(4.) Ungarischer Ozokerit. — (5.) CotEN E.: Meteoreisen-Studien . .. .. 32
Magyarországra vonatkozó ujabb irodalom ... 0. 0. 00. 0-2 0-2 222 2 38

Társulati ügyek.

A magyarhoni földtani társulat 1896. februárius 5-én tartott közgyűlése:
Elnöki megnyitó beszéd. — Titkári jelentés. — Pénztári jelentés. — Költségvetés
1896-ra. — Jelentés a aSzabó Józsefv emlékalap ügyében c... ... ... ... ... 40

I. Szakülés 1896 januárius 6-án : Tagajánlás. — 1. SóBÁNYI GyuLA : A Kanopta
medencze környékének fejlődése történetéről. — 2. Dr. PErHő GyuLA: Tengeri
kövületek édesvizi guarzban. — 3. Dr. SCHAFARZIK FERENCZ: Bécs környékének
legujabb geologiai térképe .. 0... Ede GEATA VÁ pet ee 529

II. Szakülés 1896 márczius 4-én: da Te BÉLA : Mezőhegyes és ÉGEnYLE
föld- és talajtani térképe. — 2. Dr. SrauB MóRicz: Ctenis hungarica n. sp.
Dománról. — 3. P. INKeY BÉLA: Büsü községben lehullott barna hó... .. ..

I. Választmányi ülés 1896 januárius 8-án -.. --- ---

1I. Választmányi ülés 1896 januárius 29-én... --- --- ---
. A magyarhoni földtani társulat tisztviselői ... --. --. ---

nin tt JRE te

A magyarhoni földtani társulat tagjainak névsora az 1895. évben. ... ... ... 61
A magyarhoni földtani társulat csereviszonyosainak kimutatása az 1895. évben 70
A magyarhoni földtani társulat számára az 1895. év folyamán beérkezett csere-
példányok és ajándékkönyvek jegyzéke SESN hm LEELÁSRÁEB
A magyarhoni földtani társulat alapitványi tőkéje 1895. TzE rele FÜR eni 25 77

Fölhivás Magyarország bányászaihoz és geologusaihoz .. ... .. 2. .. 112
INHALTSVERZEICHNISS DES SUPPLEMENTS.
Abhandlungen. BÉB

G. MELczER: Daten zur krystallographischen Kenntnis des Calcites vom Kleinen-
Schwabenberge bei Budapest. 8.8 79

L. TRAXLER: Subfossile Süsswasserschwürame aus Australien . 0 95
SCHAFARZIK F.: Vorlage der von der Wiener k. k. Geologisehen Reichsanstalt
in Farbendruck herausgegebenen Probeblitter e VK Keee s kit

Literatur.

(1.) MÁRToNri L.: Binige Worte zur Prücisirung der Grenzlinien und des Begriffes
der siebenbürgischen Mezőség. — (2.) ScHAFARZIK F.: Das Erdbeben vom
8. April 1893. — (3.) Jon C. V. u. FourLon H. B. v.: Technische Analysen
und Proben aus dem chemisechen Laboratorium der k. k. Geol. Reichs-
anstalt. — (4.) Ungarischer Ozokerit. — (5.) CoHEN E. : Meteoreisen-Studien II. 102

EESALRONAT SD ETTGÓTE ka: ERNE ÉN SE St a EE Web azni IL a ET ei ee LB
Einladung zum montanistischen und Geologischen Milleniums-Congresse . ... 107
Congrés des mines, de la métallurgie et de la géologie.. ... --. --- --- --i 109
Mining and Geological Milennial-Congress . ... --- .-- ---. --- --- --. --- 110

NYILVÁNOS NYUGTATÓ.

Az 1896. évi januárius 1-től 1896. márczius 31-ikéig bezárólag.

Hátralékos tagdíjat fizettek :

Kalecsinszky Sándor (1892—4.), dr. Téry Ödön (1891—5.), Válya Miklós
Budapesten (1895.), Veress József Felső-Bányán (1895.).

Alapítványi kamatot fizetett 1895-re :

Dr. Schwartz Gyula (írt 15).

"Tagsági díjukat lefizették 1896-ra :

a) Budapesti tagok: Sz. Almásy Andor, Báthory Nándor, K. Bedő Albert,
Belházy János, Benes Gyula, Berecz Antal, dr. Braun Gyula, dr. Chyzer Kornél,
dr. Erős Lajos, dr. Fábry Gyula, Gerenday Béla, Gra:enzenstein Béla, dr. Hasenfeld

Manó, Hüttl Ernő, dr. Iszlay József, Karlovszky Géza, Kilián Frigyes, Kiss K.
Viktor, Klein Gyula, Kossuch János, dr. König Henrik, dr. Krenner J. Sándor,

sz.

zer,

e

ségi
tak éa

éa Ab

jösz

a

dr. Lengyel Béla, L. Lóczy Lajos, Lukács László, dr. Muraközy Károly, Nagy,
Dezső, dr. Nuricsán József, Petrik Lajos, Pfiszter Károly, Preuszner József, T. Roth.
Lajos, Rybár István, Saxlehner Kálmán, dr. Schenek István, dr. Schmidt Sándor,
dr. Schulek Vilmos, Schuller Alajos, S. Semsey Andor, Siehmon Adolf, Steinhausz
Gyula, Szathmáry Béla, G. Szontagh Pál, dr. Téry Ödön, Válya Miklós, dr. Wagner
Jenő, dr. Wartha Vincze, Wein János, MEDEUES Antal, dr. Winkler Lajos, Zenovitz
Gusztáv, Zsigmondy Árpád.

b) Vidéki tagok: Dr. Bothár Samu Beszterczebányán, Dologh János Zalathnán,
Gianone Adolf Miskoczon, Glanzer Gyula Baranya-Szabolcson, Geschwandtner Albert
Akna-Szlatinán, Halmay Albin Bánszálláson, Henrich Viktor Petrozsényben, dr. Hollósy
Jusztinián Kis-Czellen, Huffner Tivadar Nagyágon, dr. Kanka Károly Pozsonyban,
Keller Emil Vág-Ujhelyen, Kovách Dömjén Egerben, Kuncz Péter Pomázon, Nyulassy
Antal Párkányon, L. Oelberg Gusztáv Zalathnán, Okolicsányi Béla Akna-Szlatinán,
Orosz Endre Apahidán, dr. Pantocsek József Tavarnokon, Pelachy Ferencz Magurkán,
Plank József Véghlesen (félévre), Poor János Nagy-Károlyban, dr. Profanter János
Akna-Sugatagon, IReitzner Miksa Körmöczbányán, Rombauer Emil Brassóban,
Scherffel Lajos Ózdon, Schmidt Bernát Likéren, Sehröckenstein Frigyes Szekulon,
Süssner Ferencz Felsőbányán, Szellemy László Kapnikbányán, Szikora Béla Devecseren
Teschler György Körmöczbányán.

c) A rendes tagok jogaival biró intézetek és egyesületek : Állami Főreáliskola

Aradon. — Nagy Gymnasium Könyvtára Gyulafehérvárott. — Reform. Főiskola
Kecskeméten. — Községi Iskolai Könyvtár Nagy-Váradon, — Főmonostori Könyvtár
Pannonhalmán. — Kun Reform. Collegium Szászvárosban.

d) Magyarországon kívül lakó tagok: Fuchs Tivadar Bécsben, b Mednyánsziyi
Dénes Bécsben, Schröckenstein Ferencz Prágában, Seligmann Gusztáv Coblenzben,
dr. Wichmann Arthur Utrechtben.

Előfizető díjat fizettek 1896-ra :

Főgymnasium Nagyváradon. — M. kir. Kohóhivatal Aranyidkán. — Révai Leo
könyvkereskedése Budapesten. — M. kir. Vasgyári Hivatal Zólyom-Brezón. — M. kir.
Kohóvezetőség Tiszolczon. — Bethblen-Főiskola Nagy-Enyeden. — M. kir. Főbánya-
hivatal Akna-Szlatinán (I. félévre), — M. kir. Sóbányahivatal Akna-Sugatagon
(I. félévre). — M. kir. Sóbányahivatal Rónaszéken (I. félévre). — Urvölgyi m. kir.
Bányahivatal Magurkán, — M, kir. Gazdasági Tanintézet Debreczenben. — M. kir.
Gazdasági Tanintézet Kolozs-Monostoron. — M. kir. Bányahivatal Szélaknán. —
Állami Főgymnasium Kaposvárott. — M. kir. Főbányahivatal Zalathnán. — Kath.
Főgymnasium Veszprémben. — Kath. Gymnasium Privigyén. — M. kir. Főreáliskola

Déván. — M. kir. Vasgyár Vajda-Hunyadon. — M. kir. Főreáliskola Székely-
Udvarhelyen. — M. kir. Bányaigazgatóság Nagybányán. — Allami Főgymnasium
Munkácson. — Kir. kath. Főgymnasium Szatmáron. — Állami Főreáliskola Kecs-

keméten. — Ref. Collegium Maros-Vásárhelyen.

Oklevéldíjat fizettek :

Schmidt Bernát Likéren, Szikora Béla Devecseren, Schröckenstein Frigyes
Szekulon, Schröckenstein Ferencz Brandeislban, Henrich Viktor Petrozsényben.

Kelt Budapesten, 1896 márczius hó 31-én. Dr. STAUB Mónicz, i
i e. titkár.

FRANKLIN-TÁRSULAT NYOMDÁJA.

(A

A

3
228
5 at
ús AB

FÖLDTANI KÖZLÖNY.

3838 HAVI FOLYÓIRAT

já ge 5 ; ; KIADJA

ie A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT
sajtó A M. KIR, FÖLDTANI INTÉZET HIVATALOS KÖZLÖNYE.

Dr. STAUB MÓRICZ És Dr. ZIMÁNYI KÁROLY,

A TÁRSULAT TITKÁRAL

"(A JELEN FÜZET TARTALMA A BELSŐ LAPON.)

i j § . BUDAPEST, 1896.

A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT TULAJDONA.

. — FÖLDTANI KÖZLÖNY.

(GEOLOGISCHE MITTHEILUNGEN.)
ZEITSCHRIFT DER UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT
i AMTLICHES ORGAN DER K. UNG. GEOLOGISCHEN ANSTALT."

Dr. M. STAUB und Dr. K. ZIMÁNYI,

SEORETÁRE DER GESELLSOHAFT.

Re B nb (INHALTSVERZEICHNISS S. AUF DER INNENSEITE.)

BUDAPEST, 1896.

EIGENTHUM DER UNGARISOCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSOHAFT.

2 jei ánagyazhoni Földtani Társulat titkári hivatala: Budapest, V. ker., Földmivelésügy
f . mini. um palotája, a hová minden közlemény intézendő.

ag,

ta

ZÁSA ő di

A s; földtani TE TÖn hapi "folyóirat EG YG FOS) földtani,
ásványtani és őslénytani megismertetésére s a földtani ismeretek
terjesztésére. Megjelenik havonkéni két vagy három nyolczadréti
évnyi tartalommal. A magyarhoni földtani társulat rendes tagjai.
5 [yi évi díj fejében kapják. Előjfizetési ára egész évre 5 frt.

. A közlemények tartalmáért és alakjáért egyedül a szerzők felelősök.

Figyelmeztetés az alapszabályok 18-ik §-ára:

aA tagsági dij minden év első negyedében fizetendő, Ha valamely tag évi diját az
első negyedben be nem fizette, a társulat az íllelő összeget a legrövidebb postai
közvetités utján szedi be, a mely esetben a postai költséget a hátralékos tag fizeti."

A JELEN FÜZET TARTALMA.
Lap
Dr. SzápEzczgY LaJos: Cölestin Gebel El-Ahmarról Egyiptomban... .. .. .. 113
Dr. FEnLrx János: Westfáliai carbonnövények belső szerkezetére vonatkozó vizs-
EALATÓ Kt 2 7 ek VE at ezaz KS a e e Se Bet ot dák. NE SZERTE]
Dr. HorLós LÁszLó: A kecskeméti kútfurások BUAZENÁKBT kikerült lignit zs 430

í Irodalom.

(6) HAnavárSs Gy.: Az alföld Duna és Tisza közötti részének földtani viszonyai. —
(7.) Hogvárn Z.: A viz munkája a Kis-Kárpátok keleti oldalán, — (8.) TéGrás G.:
A rómaiak bányászati technikája az erdélyi Érezhegység leletei szerint. —

: — (9.) Die Goldwüschereien Siebenbürgens. — (10.) Muwkácsi B.: Magyar fém-
nevek őstörténeti vallomásai. — (11.) TELLYESNICzEY K.: A jégbarlangok.
keletkezéséről. — (12.) Hanusz I.: Hazai javasvizeink történetéből. —
(13.) REHMANN A.: Eine Morünenlandschaft in der Hohen-Tátra und andere
Gletscherspuren dieses Gebirges. — (14—15.) Jelentés a aBalaton-Bizottságo
1892. és 1893. évi munkálkodásáról. a) Lóczy L.: A Balaton geologiai
történetéről és jelenlegi geologiai jelentőségéről, — b) CHOLwoxY J.: Jelentés
a balatoni önműködő vizjelző készülékek eredményéről. A tihanyi mérésről,
A Balaton szineiről. — (16.) TéGLás G.: Az erdélyi Érczhegység délkeleti
mészkövében folytatott barlangkutatásaim helyrajzi őstörténelmi eredményei. —
(17.) BERWERTH F.: Die beiden Detunaten. — (18.) GRISSINGER K.: Studien
zur physischen Geographie der Tatra-Gruppe. — (19.) ScHMIDT 8.: Ásvány-
tani közlemények. — (20.) ScHminr S.: Adatok a pyroxen-csoport egyes
ásványainak pontosabb. ismeretéhez. — (21.) HörER H.: Mineralogisehe Be-
obachtungen (III). Corrosionserseheinungen an Kalkspathkrystallen von
Steierdorf, — (22.) Mixgs H. A.: Orpiment. — (23.) PsaATNIrzkY P.: Ueber
Rotbspiessglanzerz. — (24.) SCHERER A.: Studien am Arsenkies.. ... ... ... 132

Társulati ügyek.

III. Szakülés 1896 április hó 1-én: 1. Dr. ILosvax Lagos: Új adat a budai
keserűvizek alkotásához. — 2. TRErrz PÉTER: Talajtérképek. — 3. Dr. HOLLós

———" Lászró: Lignit-a kecskeméti kútfurásokból, — 4. Dr. FEtIx Jáós: A westfáliai """
sag carbonnövények belső szerkezetére vonatkozó vizsgálatok. — 5. Dr. SrAuB MóRIcz :

; 22488 Thinnfeldia Steierlakról. .. 0. s E ELLE E get SÉRE az eN ae ein

í 1II. Választmányi ülés 19896 április DLA ÁSE A ÉSÉRE SEBET el tá

) Hivatalos közlemények a m. kir. EGT AKT Szet DŐL ez nsza őt éz Sz! azé KR

t Helyreigazítás 0... ... ÉT tl, ET SRE e AE E E EE BE LESBE VT

A et já "nemzetközi mt térképe SÉRE SS Czáai eestákéjeza, fess Za ser 7 sgzága sze EÁ

; MEEREZRDÓ SSE GKSÁTNDÉLY ATON ( E AE Se vzeeeg aéa ne. szk sites OB
Meghivó az 1897-ben Szent-Pétervárott tartandó VII-ik nemzetközi geologiai

CASES SÉT SS Ésa LE E s E, csa asz elet ésa zés öz eket

. INHALTSVERZEICHNISS DES SUPPLEMENTES,

Abhandlungen. HV

Dr. J. v. SzápEczgY : Cölestin vom Gebel El-Ahmar in Egypten... ... ... --- 161
Dr. J. FELIx: Untersuchungen über den inneren Bau westfülischer Carbonpflanzen 165
. Dr. L. HoLtós. Ueber den Lignit aus den Bohrlöchern bei Kecskemét ... ... 179

Literatur.

(6.) Hanusz I. : Hazai javasvizeink történetéből. — (7.) WoLr Tu. : Die Goldgruben
von Vöröspatak. — (8—9.) Bericht über die Thütigkeit der Balaton-Commis-
sion i. d. Jahren 1892 u. 1893. a) Lóczy L.: Die geologisehe Geschichte des
Plattensees und seine gegenwürtige geologiscehe Bedeutung. — b) CHOLNOKY J. :
Resultate der mit selbstregistrirenden Limnographen ausgeführten Beobach-
tungen. — (10). TELLYESNICzKY K.: Ueber die Entstehung der Eishöhlen. —
(11.) Muwcácsi B.: Die urgeschichtliche Bedeutung der ungarischen Benen-
nungen der Metalle. — (12.) HoRgvárH Z.: Die Arbeit des Wassers auf der
östlichen Seite der Kleinen Karpathen. — (13.) Técrás G.: Die Bergtechnik
der. Römer nach den Fuuden im siebenbürgischen Erzgebirge. — (14.) Die
Goldwiüschereien Siebenbürgens. — (15.) REHMANN A.: Eine Morünenlandschaft

48 in der Hohen-Tátra und andere Gletscherspuren dieses Gebirges. —

(16.) Hanusz I. : Ist jeder salzige Boden Meeresgrund gewesen ? —(17.) TÉGLÁS G. :
Topographisch-urgeschichtliehe Resultate meiner in den südöstliehen Kalken
des siebenbürgisehen Erzgebirges durchgefübhrten Höhlenuntersuchungen. —
(18.) BERwERTHE F.: Die beiden Detunaten. — (19.) GRISSINGER K.: Studien
zur physischen Geographie der Tátra-Gruppe. — (20.) ScHmipr A.: Minera-
logische Mittheilungen. — (21.) ScHminTr A.: Daten zur genaueren Kenntniss
einiger Mineralien der Pyroxengruppe. — (22.) HöFER H.: Mineralogische
Beobachtungen (III.) Corrosionserscheinungen an Kalkspathkrystallen von
Steierdorf. — (23.) Mregs H. A.: Orpiment. — (24.) Psarsirzxgv P.: Ueber
Rothspiessglanzerz. — (25.) SCHERER A.: Studien am Arsenkies ... ... .-.- 182

Gesellschaftsberichte.

TT, Fagágatlia, ÖTTÉS TREES EBÉT ERESENÉ TE a ett Veeé zén a AL OUR
" III. Sitzung des Ausschusses am 1. April 1896. -.. --- --- --- --- --- -- 191
Aemtliche Mittheilungen aus der kön. ung. geolog. Anstalt. .-. --- --- --- 191

ezt és

NYILVÁNOS NYUGTATÓ.
Az 1896. évi április 1-től 1896. junius 61 Sat jezárólagi

. Tagsági díjukat lefizették 1896-ra:

nö — a) Budapesti tagok: Adda Kálmán, Böckh János, dr. Dulácska Géza, b. dr. Eötvös
. Lóránt, Gesell Sándor, dr. Jurányi Lajos, Láng Sándor, BZ József, dr. Pálfy ús kő
. b. Vécsey József. B
b) Vidélai tagok: Baczoni Albert Kassán, Bene Géza Aninán, Bradofka Frigyes ZNI
. Nagybányán, Czárán Gyula Menyházán, Derzsi V. Ferencz Szentesen, Dérer Mihály kes
. Zólyom-Brezón, Franzl Ernő Nadrágon, Gallik Oszvald Komáromban, Hikl József si
és . Nagybányán, Hoffmann Richard Salgó-Tarjánon, Horváth Zoltán Nagy- -Szombaton, — va
Bé id. Jahn Vilmos Aradon, Kállay Ferencz Gacsályon, dr. Kocsis János Kaposvárott,
9 ts Márkus Károly Sajó-$Szt.-Péteren, Miháldy István Bakony-Szt.-Lászlón, Müller Sándor
——— Rákoson, Féter János Pécsett, Ruzitska Béla Kolozsvárott, Siegmuth Károly De-
" breczenben, Singer Bálint Tokodon, dr. Traxler László Kolozsvárott. j

fe: " e) A rendes tagok jogaival biró intézetek és egyesületek : érvé sggg a általános
ész társaság Selmeczbányán (1896 II-ik felére). A

ga TEA díjukat lefizették 1897-re :
— —— Rombauer Emil Brassón.

Előfizetö díjat fizetett:
M. kir. Bányahivatal Abrudbányán.

Kelt Budapesten, 1896 junius hó 31-én. elért P A é

Dr. SrauB MónRicz, ;
e, titkár. Ede

FRANKLIN-TÁRSULAT NYOMDÁJA,

4 4
: 1) e t 093 tp bz a
NÉ a PA 798 a 4, 49 y erat

d asztán E názeza Ő akösl E

. A magyarhoni Földtani Társulat titkári hivatala: Budapest, V. ker., Földmivelésügyi —

; gar A
77-10. FÜZET.

FÖLDTANI KÖZLÖNY.

HAVI FOLYÓIRAT

KIADJA

; A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT

A M. KIR. FÖLDTANI INTÉZET HIVATALOS KÖZLÖNYE.

SZERKESZTIK . ga , han
a űz 2 per

Dr. STAUB MÓRICZ És Dr. ZIMÁNYI KÁROLY,

A TÁRSULAT TITKÁRAI

ke (A JELEN FÜZET TARTALMA A BELSŐ LAPON.)

BUDAPEST, 1896.
A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT TULAJDONA.

"FÖLDTANI KÖZLÖNY.

(GEOLOGISCHE MITTHEILUNGEN.)

ZEITSCHRIFT DER UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT
; ZUGLEICH

AMTLICHES ORGAN DER K. UNG. GEOLOGISCHEN ANSTALT.

a REDIGIRT VON

Dr. M. STAUB und Dr. K. ZIMÁNYI,

SEORETÁRE DER GESELLSOHAFT.

(INHALTSVERZEICHNISS 8. AUF DER INNENSEITE.)

BUDAPEST, 1896.

EIGENTHUM DER UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT.

m. kir. miniszteri m palotája, a hová minden közlemény intézendő.

en Sendungen bittet man mit folgender Adresse zu versehen : — 8
V. ker,, zzdjenykertő m,. kir. miniszterium gyet Ax zónák
cgi

S zi 4 Tee 4 sz ap PA
a dl át 18 461 v 7 1-
dálelzker e ÉSG

MAG t tggsz sss VE 44 EREKO gye s. kozák

12 ss Pötátani Közlöny" havi folyóirat Magyarország fo §

"ásványtani és óslénytani megismertelésére s a földlani ismeretek
terjesztésére. Megjelenik havonkéni két vagy három nyolczadréti
ívnyi tartalommalt. A magyarhoni földtani társulat rendes tagjai
5 frt évi díj fejében kapják. Előfizetési ára egész érre 5 fri.

A közlemények tartalmáért és alakjáért egyedül a szerzők felelősök.

Figyelmeztetés az alapszabályok 18-ik §-ára:
"aA tagsági dij minden év első negyedében fizetendő. Ha valamely tag évi diját az
első negyedben be nem fizette, a társulat az illető összeget a legrövidebb postai
. közvetítés utján szedi be, a mely esetben a postai költséget a hátralékos tag fizeti."

A JELEN FÜZET TARTALMA.
Értekezések.

SÓBÁNYI GyULA : A Kanyapta-medencze környékének fejlődéstörténete zza sáez telek
Dr. InosvaY Lasos: Uj adat a budai keserüvizek ismeretéhez ... ... ... ... 237
BESOZOKOL PÁL: Veresviz, áranyorei st zám, mág eszütezei lés tsz ee ő

Ismertetések. /

DoELrER C.: Az ásványok viselkedése a RöNTGEN-féle X-sugarak irányában — ... 246

XINOSTRANZEFF A.: A platina alakja az anyakőzetben ... ... ... ... ... .-. 249

PANTOCSEK J.: A bacilláriák vagyis kovamaszatok mint kőzetalkotók és korszak-

. — határozók S GE ee E ke e ét DEE zo intő ELÉ EE E LEÓT

PANTOCSEK J.: Die Bacillarien als Gesteinsbildner nd Al-ersbestimmer. . ... 249
- (

Irodalom,

(25.) A m. kir. Földtani intézet évi jelentése 1892-ről. — (26.) Szécny Á.: Közettani
tanulmány az erdélyi Érezhegység trachytjairól. — (27.) PÁnrx M.: A Hargita-
hegység andesites kőzetei. — (28.) UHLiG V.: Bemerkungen zur Gliederung
karpathischer Bildungen. — (29.) BERwERTH F.: Dacittuff-Concretionen in
Dacittuff. — (30.) DuPARE L. et MgAzzc L.: Sur un schiste a chloritoide
des Carpathes. — (31.) ScHmiDT S.: Az ásványok egyéni változásairól. —
(32.) ScHmmnr S.: Egyenlő lapszögek különböző formák közt a szabályos
kristályrendszerben. — (33.) GISSINGER TH.: Neue Flichen am Euchroit. —
(34.) SZTERÉNYI H.: Az ásványok olvadásáról. — (35.) TIRscHER J.: Die
Berg- und Hütten-Industrie Ungarns im Jahre 1893. — (36.) Jogs C. und
EICHLEITER 0. F.: Arbeiten aus dem chemischen Laboratorium der k. k. geol.
Reichsanstalt. Ausgeführt in den Jahren 1892—1894. — (37.) LENGYEL B. :
A természetes és mesterséges ásványvizekről. — (38.) BucHBöck G.: A top-
liozai ásványviz chemiai analysise ... ... 1.1 0 .-. - 0... 2... ... B51

fs

.
et

szét e
INHALTSVERZEICHNISS DES SUPPLEMENTES.

Abhandlungen.
Seite
Sóbányi J.: Die EHntwickelüngszésehiekte der Umgegend des Kanyaptathales .. 273
ILosvax L. v.: Nener Beitrag zur Kenntniss der Ofner Bitterwüsser ... .. 293
SZOKOL E.: Die MELERKIZOTZ CTG SAS A ÉN Rekrzzzt Pszt széllel aza veze sáá VT
szeri Eg - . Literatur.

(26.); Jahresbericht der kgl. ung: geolog. Anstalt für 1892. — (27.) Széchy Á.:
. Die Gesteine der Trachytfamilie des sielenbürgisehen Erzgebirges. —
(28.) PÁLry M.: Petrographische Studie über die Andesite des Hargita-
Gebirges. — (29.) UHLiG V.: Bemerkungen zur Gliederung karpathischer
, Bildungeu, — (30.) BERwERTH F.: Dacittuff-Concretionen - in Dacittufi. —
(31.) DuraRc L. et.Mgazzc L.: Sur un schiste a ehloritoide des Carpathes. —
(32.) ScHminr A.: Über die individuelle Veründerung der Minerale. —
(33.) Scumipr A.: Gleiche Flüichenwinkel bei verschiedenen Formen im
regulüren Krystallsystem. — (34.) GISSINGER Th.: Neue Flüchen am Euchroit. —
(35.) TiRscHER G.: Die Berg- und Hütten-Industrie Ungarus im Jahre 1893. —
(36.) Jougn C..v. und BIcHLEITER C. F.: Arbeiten aus dem chemischen
Laboratorium der k. k. geolog. Reichsanstalt, ausgeführt in den Jahren
1892—94. — (37.) LENGYEL B. v.: Természetes és mesterséges ásványvizekről

SRE NYILVÁNOS NYUGTATÓ.
Az 1896. évi julius 1-től 189€ :któber 15-ikéig bezárólag.
"Tagsági díját lefizette 1895-re : Treitz Péter Budapesten.

"Tagsági díjukat lefizették 1896-ra :

a) Budapesti tagok: Duma György, dr. Fialowszky Lajos, Fillinger Károly,
Halaváts Gyula, Paszlavszky József.
b) Vidéki tagok: Junker Ágoston Beszterczebányán, Kondor Sándor Rézbányán,

. Kremnitzky F. J. Felsőbányán, Krémer György Maros-Ujvártt, Mohácsi Pál Pápán,

Petrovits András Mizserfabányán, Plank József Véghlesen (II. félévre), Prunner
Róbert Nagyágon. 4
c) A rendes tagok Spa biró intézet : M. kir. állami főgymnasium Makón.

Előfizető díjat fizettek :

M. kir. Főbányahivatal Akna-Szlatinán (1896. II. felére). — M. kir. Sóbánya-
hivatal Akna- -Sugatagon (1896. II. felére). — M. kir. Sóbányahivatal Rónaszéken
(1896. II. felére).

Kelt Budapesten, 1895 október hó 15- én.

Dr. SrauB MóRIcz,
j e. titkár.

MT

ség sét ín 1

A Magyarhoni Földtani Társulat, kiadványainak és a, közlöny

( Megrendelhetők a Magyarhoni Földtani Társulat titkári hivatalában, Budapesten, V.,
a földmivelésügyi m. kir. ministerium palotájában, I. emelet, 52. sz. vagy Kilián Frigyes
egyetemi könyvkereskedésében, Budapesten IV. váczi-utcza.)

Verzeichniss der Publikationen der ung. geolog. Gesellschaft,

(( Dieselben sind entweder direct durch das Secretariat der Gesellschaft [Budapest, V.
földmivelesügyi m. kir. ministerium palotája] oder durch den Universitáts-Buchhandler
Friedrich Kilián, [ Budapest, IV. váczi-utcza] zu beziehen.)

1.
2.
3.
4.

5.

. 18.
14.
15.

16.

17.

18.

19.
20.
21.
22.
23.

24.

mellékleteinek árjegyzéke az 1895-ik évben.

Erster Bericht der geologisehen Gesellschaft für Ungarn. 1852 0 ..-

Arbeiten der geologischen Gesellschaft für Ungarn. I. Ba. 1856...
A magyarhoni földtani társulat munkálatai. II. kötet. 1863... ...
a a a a a IIL, IV. és V. kötet.

ABOZ—ÁS70 Kötetönként - 2. eza et 0 ÉL Ez T-t

Földtani Közlöny. I—IV. évfolyam. 1871—1874. Kötetenként ek
c a V—IX. a 1875—1879. (Hiányos — Defect)
Kötetenként .. .. 0.

a a X—XI. a 1880—1881. Kötetenként ...
a a 9. (i SEA za A Öt ak ese EE
a a XIII. a ASBB sek AE Ézs RÉS S
a a XIV. a ÚSBAS zzz ösze ár J EZRET
a ri KV a LEBEG BR SE ee
c a XVI. a ; ris DIARRAR BOSS tet ses d tag 2
c c XVII CXXV. a 1887—1895. Kötetenként ...

Földtani Értesítő I—III. —— a ——— 1880—1883. Kötetenként
A Magyarhoni Földtani Társulat 1852—1882. évi összes kiadványainak
betüsoros tartalommutatója. — (General-Index sümmtlicher Publi-
cationen der Ung. Geol. Gesellschaft von den Jahren 1852—1882)
Geologisch-montanistisehe Studien der Erzlagerstütten von Rézbánya
an. JO ZUNGAT vont at, PORGPOJ S ÁSTA att azo Sz SÖR NES
A selmeezi bányavidék éreztelér-vonulatai. (Die Erzgünge von
Schemnitz und dessen Umgebung). (Szinezett nagy geologiai tér-

kép. Szöveggel együtt). Geolog. mont. Karte in Grossformat ...

A budapesti országos kiállitás VI-dik csoportjának részletes katalogusa.
Bányászat. Kohászat. Földtan. 1885. — (Budapester Landes-
ausstellung. Specialkatalog der VI-ten Gruppe. Gonlosias Bergbau
TELLELÜLLATNOV OBB 4 ese see eb ze reá ss LÉ ENS LE e
Kurorte von Ungarn. Dr. Kornéi Chyzer. 1885 ... 0. 0

Les Eaux Minérales de la Hongrie, 1878 -.. --- --- --- --- ---
Egy új Echinolampas fáj, De. Pávay HIBK A Szét zznesséze Ses

Kolozsvár és Bánfi-Hunyad közti vasutvonal. Dr. Pávay Elek... ...
Évi jelentés. Magyar kir. Földtani Intézet. 1883. — (Jahresbericht
der. K. Ung. Geologisehen Anstalt 1883 ... ..- 00. 2 1.

Jahresbericht der K. Ung. Geologischen Anstalt für 1884. 7 ..

FRANKLIN-TÁRSULAT NYOMDÁJA

kh

? Ne
4
si
hi

4

ív

4

kél 2 - s
já N
LAN

Bú,

— frt 50 kr.
Be §
5

19 19

új OT a GY 89 ÖT 49 OT ha

MIS ai Ta

EZ ÖJG et tol eivásntát Ét

R-DECZEMBER. 11-12. FÜZET,

FÖLDTANI KÖZLÖNY.

HAVI FOLYÓIRAT

KIADJA

A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT

ő EGYSZERSMIND §
: A M. KIR. FÖLDTANI INTÉZET HIVATALOS KÖZLÖNYE.
; SZERKESZTIK

Dr. STAUB MÓRICZ és Dr. ZIMÁNYI KÁROLY,

A TÁRSULAT TITKÁRAI.

(A JELEN FÜZET TARTALMA A BELSŐ LAPON.)

BUDAPEST, 1896.

A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT TULAJDONA.

FÖLDTANI KÖZLÖNY.

(GEOLOGISCHE. MITTHEILUNGEN.)

ZEITSCHRIFT DER UNGARISCHEN GBEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT
A ZUGLEIOH
i AMTLICHES ORGAN DER K. UNG. GEOLOGISOHEN ANSTALT.

REDIGIRT VON

Dr. M. STAUB und Dr. K. ZIMÁNYI,

SEORETÁRE DER GESELLSOHAFT.

(INHA LTSVERZEICHNISS S. AUF DER INNENSEITE,)

BUDAPEST, 1896.

EIGENTHUM DER UNGARISCHEN GEOLOGISOHEN GESELLSCHAFT.

$7. A magyarhoni Földtani Társulat titkári hivatala: Budapest, V. ker., Földmivelésügyi
6 . m. kir. miniszterium palotája, a hová minden közlemény intézendő. ú

ol Gasollsohntt betreffenden Sendungen bittet man mit folgender Adresse zu versehen :
ke TeléssSyt tntő kir. miniszterium palotája.)

182 Jri évi díj fejétden kanják. Eltófizelési ára egész évre 5 Írt.

A közlemények tartalmáért és alakjáért egyedül a szerzők felelősök.

És: a Figyelmeztetés az alapszabályok 18-ik §-ára:

gé; . 4A tagsági díj minden év első negyedében fizetendő. Ha valamely tag évi diját az

fe ss első negyedben be nem fizette, a társulat az illelő összeget a legrövidebb posta.

rab . — közvetítés utján szedi be, a mely esetben a postai költséget a hátralékos tag fizeti,

4 ti —

N;

HCB A JELEN FUZET TARTALMA.

Kin

: § Értekezések.

ve Lap

5: MELCZER GUSZTÁV": Baryt Dobsináról. "(Három rajzzal) --- 2 --- ---" .-n 821

a. Dr. KocH AnraL: A Grypbza Eszterbázyi előfordulásáról és elterjedéséről sz 71324

1 :§ Dr. SrauB Mókrcz: Az ősvilági Ctenis-fajok és Ctenis hungarica n. sp. (Egy

hi KGLADTÁVAL BAGY. TAJZZÁL 4 Et) SZAT Vt eg ESNE sé a ÉT BŰ

67 ? Ismertetések.

aj " — Egy köszénnemü tüzelőanyag előállítása tőzegből ... ... .-- --- --- --- .-- 339

gi Irodalom. ;

R

gi (39.) FRAszesnav Á.: A hunyadmegyei Kis-Almás nehány ásványa kristálytani

É . — tekintetben. — (40.) SCHULLER A.: Adalék az arzén kénvegyületeinek isme-

38 i retéhez. — (41.) KRENNER J. S.: Lorandit, új Thallium-ásvány Alcbarról

hú Macedoniában. — (42.) Győgy J.: A methylendinitrodiamin és vegyületei. —

(8 (43) PáLrv M.: A pyrrhotin előfordulása Borévnél. — (44) PEcxk F. B.:

§ í Beitrag zur krystallographisehen Kenntniss des Bournonit nebst einem An-

12 hange: Würmeleitung des Antimonit und Bournonit. — (45.) ILosvax L.:

x A torjai Büdös-barlang levegőjének chemiai és fizikai vizsgálata. —

37 (46.) GRITTNER A.: Szénelemzések, különös tekintettel a magyarországi sze-

Pey nekre. — (47.) GÁspPÁR J.: Milyen vizet iszunk Temesvárott b. . a AezL VOT

33 Magyarországra vonatkozó ujabb irodalom... .. KET EE SZERÜ

j Társulati ügyek.

: V. Szakülés 1896 november hó 4-én: Elhunyt tagtársak. — Uj tagok. —
Előadások. 1. Dr. SzovraGH TAMÁS: A sepsi-szent-györgy—gyímesi vasutvonal
geologiai viszonyairól. — 2. MELczER GuszrÁv: Uj baryt előfordulás Dobsiná-

, ról. — 3. P. INKkEY BÉLA : Magyarország talajviszonyairól a dl földtani és
földmivelési térkép alapján... ... --.. án iketraát ése ts ZA ARS 9 ZeAT ELETEN
VI. Szakülés 1896 deczember hó 2- 1788 TERazőt tagok. — új tagok. — Elő-

—— adások: 1. Dr. KocH Awrar: A Gryphea Eszterházyi előfordulásáról és elterje-

déséről. — 2. TRErrz PÉTER: A magyar Alföld szikes talajáról ... ... .-. .. 354
TV Válaá ztmányi ülés 1896 november 4-én 2. EZI MEÁZ s eszek zaNYADOT
:Szabó-emlék alapitványv-ra beérkezett adományok Ján útatása Hete ses ADOK

1.
ú
e
ő
a

(A, Földtani Közlöny" hari Jolyőírat Magyarország jöldtani,
. — ásványtani és óslénytani megismertetésére s a földiani ismeretek .
—— terjesztésére. Megjelenik havonként két vagy három nyolczadréti
Ez . Úvnyidartalommat. A magyarhoni földtani társulat rendes tagjai

ae TV 0, 2 OT

va a
he AT Tk

Ero aákál

bh

a

INHALTSVERZEICHNISS DES SUPPLEMENTES.

Abhandlungen.

Seite

MELCZER G.: Baryt von Dobsina .. ... ... e 357

KocH A.: Ueber das Vorkommen und die MErbesúttsi der esjat rések 360

SrauB M.: Die fossilen Ctenis-Arten und Ctenis Hungarica n. sp. ... ... --. 366

Literatur.
(:58.) FRANZENAU A.: Einige Mineralien von Kis-Almás im Hunyader Comitat in
krystallographischer Beziehung. — (39.) SCHULLER A.: Beitrag zur Kenntniss
der Schwefelverbindungen des Arsens. — (40.) Győgy St.: Das Methylen-
dinitrodiamin und seine Verbindungen. — (41.) KRENNER J. A.: Lorandit,
ein neues Thallium-Mineral von Alchar in Macedonien. — (42.) Párrv M.:

Das Vorkommen des Pyrrhotins bei Borév. — (43.) Peck F. B.: Beitrag zur
krystallographisehen Kenntniss des Bonrnonit nebst einem Anhange : Wárme-
leitung des Antimonit und Bournonit. — (44.) ILosvav L.: Chemische und
physikalische Untersuchung der Luft der Torjaer Büdös-Höhle. — (45.) GRITT-
NER A.: Steinkohlen-Analysen mit besonderer Rücksicht auf die ungarischen
Steinkohlen. — (46.) BucHBöck G.: A topliczai ásványviz ehemiai analy-

zigse. — (47.) GáspÁR J. Milyen vizet iszunk Temesvárott? .. .. .. ... 374

Gesellschaftsberichte.

VIVOLLTASAS ZD E vOTA tát November 18902 ezt Ves bluz áz ee eROS

VI: Vortragssítzüng von. 2... Dezembey 1898- 57... zer ven ző ado 02 14388

, IV. Sitzung des Ausschusses vom 4. NOVamber 189004 zt sa VS zet tát

NYILVÁNOS NYUGTATÓ.
Az 1896. évi október 15-től 1896. évi deczember 31-éig bezárólag.

Tagsági díjukat lefizették 1895-re :

a) Vidéki tagok: Ruffiny Jenő Dobsinán, Téglás Gábor Déván.
b) Magyarországon kívül lakó 40 Hörnes Rudolf ZAZJAN Maas Bernát
Bécsben.

"Tagsági díjukat lefizették 1896-ra :

a) Budapesti tagok: Belházy János, Böckh Hugó, Burchardt-Bélaváry Konrád,
dr. Franzenau Ágost, dr. Hoitsy Pál, dr. Lendl Adolf, Miaderspach Livius, Nagy
László, dr. Szterényi Hugó, dr. Thirring Gusztáv.

b) Vidéki tagok: Alexy György Zalathnán, Andreies János Salgó-Tarjánon,
Bertalan Alajos Mernyén, Beutel Engelbert Nadrágon, Bibel János Oraviczán,
Csató János Nagy-Enyeden, Eichel Lipót Tokodon, Fritz Pál Maros-Ujvárt, Gerber
Frigyes Salgó-Tarjánon, Gerő Nándor Inaszón, Glósz Arthur Csízen, Gombossy János
Beszterczebányán, Gotthard Jenő Herényen, Gyürky Gyula Ózdon, Hesky János
Zalathnán, dr. Héjjas Imre Csurgón, Hudoba Gusztáv Nagybányán, Jahn Vilmos
Nadrágon, Joós István Diósgyőrött, Joós Lajos Felső-Bányán, Klekner László Betléreo,
Kremnitzky Amandus Akna-Szlatinán, Köllner Pál Brádon, Leithner Antal báró Kis-Ga-
ramon, Matyasovszky Jakab Pécsett, dr. Mártonfi Lajos Szamos-Ujvárt, dr. Munkácsy
Pál orvos, Nyirő Béla Sóvárt, Okoliscányi Béla Mármaros-Szigeten, dr. Plichta Soma
Losonczon, Reich Henrik Aninán, Riegl Vilmos Aninán, Ruffiny Jenő Dobsinán,

ÉL ag o oka zab attlset vllébe kgsele été zt ees
va evae

4

já nr
st kó

ké
Há
§
u
val
[4 i vh
21

Schmidt Géza Salgó- Tárjádört Schmidt László Rónaszéken, . ÉN NGÉTES Gusztáv Dob-
sinán, Sóbányi Gyula Bánffy-Hunyadon, Starna Sándor Vörösvágáson, dr. Szádeczky
Gyula Kolozsvárt, Szellemy László Oláh-Láposbányán, Themák Ede Temesvárott,
Torma Zsófia Szászvárosban, Tribusz Antal Petrozsényen. (

c) A rendes tagok jogatval biró intézetek: Brassói bánya- és kohó részvényegy-
leti vasmű gondnoksága. — Eggenberger-féle könyvkereskedés. — Esztergom város
tanácsa. — Felsőmagyarországi bánya-polgárság Iglón. — Geolog.- :Pálagontolog. nem-
zeti muzeum Zágrábban. — M. kir. állami főgymnasium Zomborban. — M. kir.
állami Főreáltanoda Kassán. —" Ó-Casinó Egerben. — Premontrei Főgymnasium
Szombathelyt. — Reform. Főgymnasium Miskolczon. — Vasipar-társulat igazgatósága
Nadrágon.

d) Magyarországon kivül lakó tagok: dr. Hörmes Rudolf Grázban, Maas Bernát
Bécsben, Noth Gyula Barwinekben.
— e) Oklevéldíjat fizetett: Sóbányi Gyula Bánffi-Hunyadon.

Előfizető díjat fizettek 1896-ra :

M. kir. bánya- és kohóhivatal Kapnikbányán. — Salgó-Tarjáni köszénbánya
. részvénytársaság Petrozsényen. — M. kir. bánya- és kohóhivatal Felsőbányán. —
Kir. kath. gymnasium Selmeczbányán. — M. kir. bányaiskola Felsőbányán. —
M. kir. állami főreáliskola Budapesten II. ker. — M. kir. állami főreáliskola Buda-
pesten V. ker. — M. kir. állami tanitóképezde Budapesten. — M. kir. ipariskola
Budapesten. — M. kir. középiskolai tanárképezde Budapesten. — M. kir. állami
főreáliskola Nagy-Váradon. — M. kir. állami tanitónőképezde Budapesten. — M. kir.
bánya- és kohóhivatal Oláh-Láposbányán. — M. kir. tud. egyet. geopalaeontologiai
intézete Budapesten.

"Tagsági díjukat lefizették 1897-re : t
a) Budapesti tagok: Báthory Nándor, dr. Fialovszky Lajos, Martiny István.
b) Vidéki tagok: Hollósy Jusztinián Kiz-Czellen.
e) Rendes tagok jogaival biró intézetek: Drenkovai köszénbányamüvek igazgató-
sága Berzászkán (10 frt).
d) Magyarországon kivül lakó tagok: dr. Hörnes Rudolf Grázban, Noth Gyula
Barwinekben.
" Előfizető díjat fizettek 1897-re :

M. kir. bányahivatal Körmöczbányán. — M. kir. bányaigazgatóság Selmecz-
bányán. — M. kir. főbányahivatal Akna-Szlatinán (I. felére), — M. kir. sóbánya-
hivatal Sugatagon (I. felére). — M. kir. sóbányahivatal Rónaszéken (I. felére).

Kelt Budapesten, 1896. deczember hó 31-én.

Dr. SrauB MónRiIcz,
e. titkár.

A Ttyáhoti Földtani Társulat üléseinek kzgdjé 1897-ben,

Januárius 13-án szakülés. Május 5-én szakülés.
Februrius 38-án közgyülés. Junius 2-án szakülés.
Márczius 38-án szakülés. November 3-án szakülés.
Április 7-én szakülés. Deczember 1-én szakülés.

Szerdán délután 5 órakor
a tud. egyetem ásványtani intézetében (VIII., Muzeum-körut 4.)
Julius, augusztus, szeptember és október hónapokban szakülések nincsenek.

FRANKLIN-TÁRSULAT NYOMDÁJA.

ha
ja :
új 484

Ü

tag sal
ván

AMNH LIBRARY

INNIN

1 0125393

eg