OR IEEE SDEOPT E 
EORSEJOVIGSÁTHGINI 


FOR S(ETENGIE 


LIBRÁARY 
OF 


THE AMERICAN MUSEUM 


OF 


NATURAL HISTORY 


AK 


( Vé 


PNG YA 


TA i A 4 
h aa 


AT 
17 901 ANLTAGÁARB 
KGYOKHÁKYNÁKÓ 1 


4 
AGY 
j/ 


i 
NAÉSZÁLNA] 
(PAN TETT 


JNA 
(Ül Hali K 
10 

4 84 


A 
! 
HON 


MUKKÜKÉKI 


j h 
ÚN! 
ET ALAN 
MEGY új 
pa MG UNGAGA 


INGÓ MSB 
KTNKÁNI 
( 


f DALOL B 1! JOKAT RV KERT $ t 

KELTA ATÁT FELEK [/ H j 141 ( 

ú ION UKUNN ] 09 KGÁVÁTTNTÁTAK j 
14 TRKALÉKSÉGYYV KA RG TR JÁTTYÁRÁSA  VALÁTAKRL ATTI ( TA AT AMALY ÁG TZTEKAT Ő 


TALTLTTYR AN 


AKNÁN 
FYENGTHÁNALÁAT) 
MAGAT ÁUTA 


petepbt 


TEGTLLNYAAN 


MENYE ÚT 
HIN 


YVÜÁ h 
0 "ik 
Hl has 
Ü 19 
Nt ures 88 
rt 


8 


FÖLDTANI KÖZLÖNY. 


HAVI FOLYÓIRAT 


KIADJA 
MERENGYAR HONI HOLDTANI TÁRSULAT 
A M. KIR. FÖLDTANI INTÉZET HIVATALOS KÖZLÖNYE, 
Dr. STAUB MÓRICZ és Dr. ZIMÁNYI KÁROLY, 


HUSZONHETEDIK KÖTET. 1897. 


KÉT TÉRKÉPPEL, KÉT TÁBLARAJZZAL ÉS TIZENEGY SZÖVEGRAJZZAL. 


FOLDTANI KOZLONY. 
(GEOLOGISCHE. MITTHEILUNGEN. ) 
ZEITSCHRIFT DER UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT 
ZUGLEICH 
AMTLICHES ORGAN DER K. UNG. GEOLOGISCHEN ANSTALT. 
REDIGIRT VON 
Dr. M. STAUB und Dr. K. ZIMÁNYI, 


SECRETÁRE DER GESELLSOHAFT. 
SIEBENUNDZWANZIGSTER BAND. 1897. 


MIT ZWEI GEOLOGISCHEN KARTEN, ZWEI TAFELN UND ELF TEXTBILDERN. 


BUDAPEST, 1897. 


A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT TULAJDONA," EIGENTHUM DER UNG. GEOL, GESELLSCHAFT , 


a/99f 


jók / 


A közlemé 


r. 


/ 


nyek alakjáért és tartai 


fi 


FRANKLIN-TÁRSULAT  NYOMDÁJA, 


, 


máért egyedül a szerzők felelősel 


( Cak 
9 LD 
Pet 


TARTALOMJ EGYZÉK. 


BöcknH JÁnos : 


HALAvVÁTS GYULA : 


MoEusz GUSZTÁV : 
PaAPrP KÁRoLY : 


SCHAFARZIK FERENCZ : 


SCHMIDT SÁNDOR: .. 


SrauB Mónicz : 
SZÁDECZKY GYULA : 


Bizuz E. A. : 
BITTNER A.: 


BRusrwa. G. : 


EREDETI KÖZLEMÉNYEK. 


A geologia .fejlődésének rövid története 
Magyarországon 1774-től 1896-ig 

A földfurással foglalkozó mérnökök és tech- 
nikusok X. vándorgyűlése gBudapesten, 
1896. szeptember 22— 24 

Calcit és baryt Kőrösmezőről 

A fornai eocaen medencze a Vértesben . 

A kőipar . 

Talajvizsgálatok és jele datéle 

Balneologis .. 

Tudományos segédeszközök 

Az 1896. szeptember hó 25—26- Sue Et 
pesten tartott ezredévi bányászati, kohá- 
szati és geologiai congressus 

A bányászat az 1896-ik évi ezredéves GÉszá 
gos kiállításon Budapesten .. 

Bevezető (a millenniumi év végén) : 

Sátoralja-Ujhelytől északnyugatra: Ruda- 
Bányácska és Kovácsvágás közé eső terü- 
let geologiai és kőzettani tekintetben 


IRODALOM. 


Miocánes Petrefactenlager von Michelsberg 
Decapoden des pannonischen Tertiürs 


Die fossile Fauna von Dubovac bei Karl- 


stadt in Kroatien 

Congeria ungula caprae (Műxsm), C. sim u- 
lans, n. sp. und Dreissensia Münster 1 
BRUSINA n. sp. 


IV 


FucHS THEODOR : 
HELMHACKER R. : 
HILBER VINCE: 


KocH ANTAL : 


LÖRENTHEY ÍMRE : 


PROoHÁZKA VLAD. Jos. : 


ScHtopT F. : 


SOBÁNYI GYULA : 


TARTALOMJEGYZÉK. 


Geologisehe Studien in den jüngeren Ter- 
tiürbildungen Rumüniens 

Über das Vorkommen von Biraunkohle in 
Kroatien SON Sr Ai e 

Das Tertiárgebiet von Haetbbte in SE 
mark und Pinkafeld in Ungarn 

Földtani észleletek az erdélyi medencze 
különböző pontjain ; 

Az erdélyrészi medencze harmadkori képződ- 
ményei. I. rész. Paleogén csoport . 

Gált és Hidegkút nagy-küküllőmegyei hely- 
ségek pontusi faunái 

Jelentés az erdélyi muzeum- szár megbízá- 
sában 1891. nyarán tett földtani kirán- 
dulásaimnak eredményeiről z 
Über fossile Creusien des mührischen, MENT 
österreichischen, steirischen und kroati- 
schen Miocáen 

Ein Beitrag zur Tezrnkete der Tera des 
marinen Tegels und des diesen überla- 
gernden Sandsteines von Walbersdorf 

Die Foraminiferenfauna des miocánen Mo- 
lassesandsteins von Michelsberg unweit 
Hermannstadt (Siebenbürgen) 

A törmelék-kúpok keletkezése 


Magyarországra vonatkozó ujabb irodalom 


Dr. PerHő GyutA : 
MELCZER GUSZTÁV .: 


Dr. Sraus Móniucz : 


ISMERTETÉSEK. 


Neumayr műve a föld történetéről 
Kobell F. Táblázatok az ásványok meg- 
határozására. Ford. Zimányi K. 


NEKROLOGOK. 


Megemlékezés Hazslini Hazslinszky Frigyes 
Ágostról 

Bruimann Vilmosról 

Preusner Józsefről 

Dr. Ghyzy Gézáról 

Gólián Károlyról 


Lap 


343 


461 


461 


461 


460 


465 


TARTALOMJEGYZÉK. 


TÁRSULATI ÜGYEK. 


Közgyűlés 1897. februárius hó 5-ikán. Elnöki megnyitó, titkári jelentés, pénz- 


01 


JEE 


TV: 


tári jelentés, költségvetés 1897-re, jelentés a Szabó József emlék-alap 
ügyében 


. Szakülés 1897. januárius hó 13-ikán. Horusitzky Henrik: A lösz elter- 


jedéséről Magyarországon. — Papp Károly: A fornai eocen medencze 
a Vértesben .. § 

Szakülés 1897. márczius  jig 3-án. Titkári JELENÉSE Szelle Ketnóhi, dr. 
Jurányi Lajos és Wallenfeld Károly r. tagok elhunytáról. — Tagajánlás. —- 
Halaváts Gyula: Adatok a hátszegi medencze földtani viszonyainak is- 
meretéhez. — Loczka József: Az aranyi hegyi pseudobrookit elemzése. — 
Moesz Gusztáv: Kőrösmezei calcit és baryt . £ 

Szakülés 1897. április hó 7-én. Titkári jelentés Báró Eilineshaüsen ga 
stantin tiszteleti tag, Halmai Albin r. tag elhunytáról. — P. Inkey Béla : 
Párkány-Nána környékének föld- és talajtani viszonyai. —  Horusitzky 
Henrik: Muzsla és Béla esztergommegyei községek agronom-geologiai 
viszonyai. — Halaváts Gyula: Az egri mammuth-leletről. — Dr. Staub 
Móricz: Nathorst G. A. tanár levele € 

Szakülés 15897. május hó 5-én. Uj örökítő és köndós A je — Tés FÖLHAÉES 
zik Ferencz: A Kis-Vaskapu kőzetei és calcitok uj lelethelyei. — Dr. 


. Posewitz Tivadar: Kabola-Polyána vidékének földtani térképe. — Adda 


VB 


Kálmán: Kövületek a galicziai Kárpátok övéből. A boryslavi ozokerit. — 
Böckh Hugó: A kosmochlor. 


7. Szakülés 1897. november hó 3-án. Titkári jelentés Breznyik János r. t. 


elhunytáról. — Tagajánlás. — Dr. Fraas Eberbardt: A bőrös Ichthyo- 


saurusok. — Dr. Hörnes Rudolf: Adalékok a Bakony felső trias mega- 
lodusainak ismeretéhez. — Böckh Hugó : Ásvány- ujdonság a Kis-Sváb- 
hegyről. — Dr. Traxler László (Munkács) : Spongilla gigantea n. sp. — 


Spongillatűk a Balaton TE SZSB — Dr. Staub Móricz: Phytopalaeon- 
tologiai közlemények .. .. . LEE zeev Te NO sós ., ző VLAN ESZA 
Szakülés 1897. deczember hó 1 -én. ÖTÉgajánjás, — Dr. Ilosvay Lajos : 
A Balaton vize chemiai elemzésének eredménye. — Dr. Schmidt Sándor : 
A gömb gyakorlati alkalmazása a kristályszámításban. —  Kalecsinszky 
Sándor: A kárpátövi nyers petroleumok vizsgálata. — Halaváts Gyula : 
A domahidai ősállat maradványokról. — Dr. Staub Móricz bemutatja a, 
Chicago Academy of Sciences Bulletinjének I. kötete X. számát, melyben 
W. KK. Higley jelentést tesz azon négy mammuth maradványairól, melye- 
ket 1878. tavaszán Spokane County vidékén Wash. délkeleti részében 
Mr. Copelin farmján találtak. — Dr. L. Lóczy Lajos: Egy sajátságos alakú 
concretio Szt.-Lőrincz határából .. 


Választmányi ülések: 


11 
1116 


1897. januárius 13-ikán 
a k 16-ikán 
c márczius 3-ikán 
a — április 7-ikén 
v — május 5-ikén 
c . november 3-ikán 


Lap 


64 


241 


243 


467 


VI TARTALOMJEGYZÉK. 


Lap 
VII. 1897. deczember 2-ikán SIZE VSE TEK EE IN ee egon ML ESTE RÁ EN 471 
A szentmiklósi Szabó József nevét viselő emlék-alapítvány kezelésére és fel- 
használására vonatkozó ügyrend .. .. Z-s EDIT LT oyttákag TEA) 4 79 
A "magyarhoni földtani társulat tisztviselő ésa set e 1 zal IZE 84 
a ( ( tagjainak névsora nd AE She ké 55 
( c ( csereviszonyosainak — kimutatása az  1896-ik 
évbonzz: ztás a deleg jöt KSE A 94 
a a u számára 1896 év folyamán beérkezett cserepél- 
dányok és ajándékkönyvek jegyzéke .. -. 99 
4 ( ( alapítványi tőkéje az 1896-ik évben .. .. . 103 
ENTdetés ő: szööskee in es SZÜZ , es 7 Ezt EZERRE NBR 472 
Hivatalos közlemények a m. kir. Földtami Intézetből 0. s. vs 0 vez vm 346, 472 
116 


SZEMÉLYNEVEK. 


Adda Kálmán 68, 243, 347. — Arz Johannes 9. — Asbóth János 8. 

Bartsch C. D. 6. — Bassanger I. (Páris) 234. — Gróf Batthyany Vincze 7. — Becker 
Wilhelm Gottlieb Ernst 11. — Bene Ferencz 12. — Bene Géza (Anina) 67. — 
Benkő Ferencz 5. — Berzeviczy Gergely 7. — Beudant F. S. 11. — Bieltz Mihály 
10, 462. — Bittner A. 341. — Boué Ami 11. — Born Ignácz 4. — Böckh Hugó 
243, 466. — Böckh János 4, 19, 64, 214, 347. — Bölönyi Mikó Béla 219. — 
Bronn 10. — Bredeczky Sámuel 7, 8. — Bruckenthal 12. — Bruimann Vilmos 
71. — Brusina G. 341. — Buchholz Jakab 6. — Buchowny IL. 

Carlheim-Gyllensköld V. 471. — Clementis 9. — Csaplovits János 9. — Cseh Lajos 
22. — Cséti Ottó 220. — Czekelius Aurél 348. 

Delius 4. 

Engel Joh. Cristian 7. — Esmark Jens 6. — Herczeg Eszterházy Miklós 3. — Her- 
czeg Eszterházy Pál 3. 

Wangh 10. — Fáy András 9. — Felix János (Lipcse) 67. — Ferber Joh. Jakab 6. — 
Fichtel János Ehrenreich 5. — Fraas Eberhardt 466. — Frithiof Andersson 472. — 
Fuchs Theodor 343. 

Genersich 8. — Gerbert Guido 28. — Gesell Sándor 20, 214, 347. — Ghyezy Géza 
72. — Gólián Károly 72. — Griselini Fr. 6. — Grönwall K. A. 472. 

Haberle Kár. Konst. K. 10. — Hacguet 6. — Hager János Dániel 6. — Haidinger 
Károly 6. — Halaváts Gyula 19, 21, 65, 76, 217, 233, 236, 242, 347, 348, 469. — 
Hauer Ferencz 12. —. Hazslini Hazslinszky Frigyes Ágost 69. — Helmhacker R. 
343. — Hemmendorf E. 472. — Hering C. A. 228. — Herz Zsigmond 211. — 
Hilber Vinczenz 343. — Hofmann Ráfáel (Bécs) 232. — Hollós László (Kecske- 
mét) 67. — Horusitzky Henrik 76, 241, 347. — Hörnes Móricz 14. — Hörnes 
tudolf 466. 

Ihering A. v. 211. — Ilosvay Lajos 67, 468. — P. Inkey Béla 21, 67, 77, 241, 347. — 

Jacguin Vilmos 6. — Jankovich Miklós 9. — Jónás József 9. 

Kajdácsy Terézia 9. — Kalchbrenner Károly 70. —  Kalecsinszky Sándor 20, 65, 
220, 469. — Kerpely Károly 223. — Kitaibel 7. — Klein Mihály 5. — Koball F. 


TARTALOMJEGYZÉK. VII 


340. — Koch Antal 65, 67, 211, 344, 457. — Kovács Gyula 14. — Kovács Mibály 
10. — Kölesy Vincze 9. — Krenner József 65. — Krieger Béla 210. — Kubinyi 
Ágost 14.— Kubinyi Ferencz 14. — Kurovszky Zsigmond (Kapnikbánya) 229. 

Lenk J. Wenczel 8, 9. — Leonbard 10. — Lill von Lilienbach 12. — Litschauer 
Lajos (Selmeczbánya) 218. —  Loczka József 77. — Lóczy Lajos 203, 204, 242, 
469. — Lörenthey Imre 345, 458. 1 

Marschan József 14. — Martini C. 10. — Mátyás Aurél 348. — Meleczer Gusztáv 
67, 340. — Méga Samu 220. — Milosevich Milos 221. — Moesz Gusztáv 67, 340, 
449. — Mück József 348. — Müller 5. — Mrazec L. 348. 

Nagy Pál 12. — Nathorst A. G. 467. — Neumayr Melchior 326. 

Pálfy Mór 347. — Papp Károly 76, 417. — Partseh Pál 9, 11. — Peithner Tádé 7. 
— Per Johann Holmguist 471. — Pethő Gyula 67, 346, 3485. — Pettko János 13. 
—. Plathan A. 472. — Posewitz Tivadar 20, 243, 346. — Preuszner József 71, 340. — 
Procházka Wlad. Jos. 461. — Pusch G. G. 11, 13. 

Raisz Keresztély 8. — Rang Ferdinand 9. — Reichetzer Xaver Fer. 6. — Ries János 
Ferencz 9. — T. Roth Lajos 19, 346, 348. — Rotter József 28. 

Scopoli 6. — Schafarzik Ferencz 19, 65, 67, 177, 195, 198, 199, 210, 243, 348. — 
Schedius Lajos 7. — Schmidt Sándor 15, 77, 468. — .Schöber Emil 209. — Schőn- 
bauer József Ant. 9. — Sehönbauer Vincze 9. — Schrodt F. 461. —  Schröcken- 
stein F. 472. — Schutz Andreas 10. — Semsei Semsey Andor 3, 348. — Sennovitz 
10. — Sobányi Gyula (Bánffi-Hunyad) 67, 460. — Soltz Vilmos 230. — Staub 
M. 20, 67, 209, 242, 467, 469. — Stein G. 220. — Sternberg János 4. — Szá- 
deczky Gyula 348. — Szellemy Géza (Nagy-Bánya) 214. — Gróf Széchenyi István 7. 
— Gróf Széchenyi Fer. 7. — Szontagh Tamás 20, 67, 346, 348. — Sydow A. v. 11. 

Ifj. gróf Teleki Domonkos 7. — Tesehler György 208. — Themák Ede 208. — 
Thumann H. 233. — Towson Róbert 6. — Töltényi Szaniszló 9. — Trattner János 
Tamás 9. — Traugott Delius Christoph 6. — Traxler László 467. — Treitz Péter 
21, 67, 347. 

Uhblig Viktor 326. — Unger Ferencz 71. 

Vásárhelyi János 9. — Verrier (Páris) 230. — Vitális István 208. 

"Wangel Béla (Moszkva) 234.— Werner Ábrahám Gottlieb 4. — Westmann J. 472. — 
Windisch Károly Gottlieb 5. 

Zay Sámuel 5. — Zeiller R. 467. — Zipser András 11. — Zsigmondy Béla. 238. — 
Zsigmondy Vilmos 237. 


II. 


HELYNEVEK. 


Abaliget 9. — Abaujvár (Abauj-Tornamegye) 190. — Abrudbánya 209, 347. — 
Adamusa-Prijedor (Bosznia-Herczegovina) 207. — Aggtelek 6, 62, 208. — Ajka 
94. — Akasztóhegy (Kassa mellett) 194. — Akna-Szlatina 56, 58. — Albóna (Istria) 
186. — Alcsuth 197. — Alibunár (Torontálmegye) 197. — Almás 10. — Alsó-Háraor 


(Barsmegye) 44. — Alsó-Lehota (Zólyommegye) 52. — Alsó-Meczenzéf 223. — 
Alsó-Rákos 345. — Alsó-Sajó 44, 48. — Alsó-Stepana (Árvamegye) 30. — Alsó-Telek 
997. — Alsó-Telkes (Borsodmegye) 48, 226. — Alun 227. — Andrásháza 458. — 


Anina 194, 220. — Annavölgy 25. — Arad 190, 348. — Aradóez (Torontálmegye) 


VIII TARTALOMJEGYZÉK, 


197. — Aranyidka 9, 45, 46. — Ágris 220. — Árapatak 343. — Ászár (Komá- 
rommegye) 209. 
Badin (Zólyommegye) 29. — Baglyosalja 28. — Bajna 220. — Balaton-Berény 469. — 


Balogvár 197. —  Banjaluka 180. —  Barbura 36. —  Baricza-Fojnicza (Bosznia- 
Herczegovina) 207. — Barlangliget 62. — Barót (Háromszékmegye) 30. — Batarcs 
215. — Battonya 190, 196. — Bazin (Pozsonymegye) 52. — Bácstorok 182. — Bánffy- 
Hunyad 190, 341. — Bánlak 347. — Bánhida 211, 212. —  Bánszállás (Bars- 
megye) 30. — Bereczk 458. — Belctincz (Temesmegye) 194. —  Beocsin 191. — 
Benedek 460. — Beodra 239. — Beregszász 208, 220. — Beslinac 52. —  Besz- 
terczebánya 33, 41, 191. — Betlér 43, 48. — Bécs 199. — Békés 190. — Bé- 


kés-Csaba 239. — Béla (Esztergommegye) 241. — Bélabánya 44. — Bia (Pestmegye) 
184. — Bihac-Kljuc 180. — Bikszád 215. — Bindt (Szepesmegye) 52, 62. —  Binis 
220. —  Bistrica-G. (Bosznia-Herczegovina) 207. —  Bjeliklanci-Zepée (Bosznia- 
Herczegovina) 207. —  Boicza 37, 225. — Borbolya 341. — Boros-Jenő 191. — 
Borossebes 227. — Borostyánkő (Vasmegye) 8, 62, 187. — Borpatak 215. — Borsa- 
bánya 216. — Borovica-Vare$ (Bosznia-Herczegovina) 207. — Boryslav 243, 348. — 
Bóth (Fehérmegye) 184. — Bózsva 276. — Bran$ci-Prujavor (Bosznia-Hercze- 
govina) 207. — Brassó 181, 182, 220. —  Brennberg (Sopronm.) 22. — Breznó- 
bánya 49, — Brisevo-Stari Majdan (Bosznia-Herczegovina) 207. — Budakesz 422. — 
Buda-Kovácsi 422. — Budapest 33, 41, 184, 190, 192, 196, 237, 348. — Buglóez 

, 343. — Bukarest 348. — Bukin (Krassó-Szörénymegye) 187. — Buziás 348. 

Camluk-Jezero (Bosznia-Herczegovina) 207. — Celna 458, 460. — Cemernica Fojnica, 
(Bosznia-Herczegovina) 207. — Cevljanovic (Bosznia-Herczegovina) 53. — Cevljanovié- 
Vogosca ( Bosznia-Herczegovina) 207. — Csaba 190.— Csákberény 220, 419, 427, 
438. — Csáklya 460. — Csákvár 76, 220, 418. —. Csáva 182. —  Cseklész (Land- 
schütz) 9. — Csermely 194. — Csetnek 50, 224. —  Csiklova. 19, 194. — Csoma 
190. — Csorvás 190. — Csór (Fejérmegye) 237. — Czajla (Pozsonymegye) 52. — 
Czereczel 36. 

Dalk 345. — Debreczen 196, 237, 239. — Deésakna 56, 58. — Dédes 226. — Déva 
194. — Dévaványa 190. — Diósgyőr 29, 220. — Disznós-Horvát (Borsodmegye) 29. — 
Dobsina 44, 203, 209, 229. — Dognácska 19, 51, 194, 217, 229. —  Dolnja-Tuzla 
59, 180, 207. —  Domahida (Szatmárm.) 469. — Domán 194. — Domán-Resicza 
23. — Dorogh 25. — Drumoly 344. — Dubavac 341. — Dubnik-Vörösvágás 61. — 
Dubostica (Bosznia-Herczegovina) 53, 207. — Dubrinics 220. — Dunaalmás (Komá- 
rommegye) 184. 

Ebed 241. Edelény 194. — Eger 242, 347, 348. — Egeres (Kolozsmegye) 187. — 

Erősd 343. — Fsküllő 220. — Esztergom 196. — Eszterháza 8. — Élesd (Bihar- 
megye) 31, 220. 


Faczebánya 10. — Wazekas-Zsáluzsány 220. — Fehértemplom 347. — Felsőbánya 
47, 54, 205, 208. — Felső-Derna (Biharmegye) 59. — Felsőfalu 215. —  Felső- 
Galla 211, 212. —  Felső-Kajanel 36. — Felső-Lő 344. — Felső-Lunkaj 37. — 
Felső-Nádasd 227. — Felső-Orbó 459, 460. — Felső-Telek 227. — Felső-Telkes (Bor- 
sodmegye) 48, 226. — Fény (Torontálmegye) 197. — Filkeháza 276. — Fiume 186, 
190. — Fojnicza (Bosznia) 35. — Fonyód 207. — Forna 418. — Fraknóváralja 
(Bopronm.) 460. — Friedrichswürn (Norvégia) 188. — Frigyesfalva (Beregmegye) 
226. — Fülek 61, 197. — Füzesd 36, 37. — Füzes-Gyarmath 190. — Füzér 276. 

Gaéko 180. — Garam-Szent-Kereszt (Barsmegye) 189. — Gavosd 194. — Gács 220. — 
Gált (Nagy-Küküllőmegye) 345. — Gánócez 62. — Gánth 220, 419. — Geletnek (Bars- 
megye) 189, 190. — Gornja-Tuzla 59. — Gödöllő 197. — Gölniez 236. — Gölnicz- 


bánya 51, 225. — Görömböly-Tapoleza (Borsodmegye) 59. — Gradina (Bosznia- 


TARTALOMJEGYZÉK. IX 


Herczegovina) 207. — Gyalár 49, 50, 227. —. Gyöngyös 194. — Gyula 190. — 
Gyüd 183. 

Halas 196. —  Halilovci-Sanskimost (Bosznia-Herczegovina) 207. — Han Begov- 
Zepce (Bosznia-Herczegovina) 207. — Hanbulog 150. — Haraszti 185. — Hartberg 
(Steiermark) 343. — Hátszeg 215, 226. — Helczmanócz 49. — Helemba 241. — 
Herkulesfürdő 21. — Hidegkut (Nagy-Küküllőmegye) 345. — Hisnyovíz 49, 224. — 
Hódmezővásárhely 21,. 237, 348. — Hodrusbánya 44. —  Hoja (Moldva) -469. — 
Homoród-Lövéte 48, 227. — Horgos 196. — Hosdát 227. — Hosszuszó (Temesme- 
gye) 194. — Hosszuhetény 23. — Hradek (Gömörmegye) 49. — Hradova 194. — 
Hruza-Kresovo (Bosznia-Herczegovina) 207. . 

Igló 48, 225. — Illoba 215. — Istvánhegy (Krassó-Szörénymegye) 50. — Ivanska- 
Banjaluka (Bosznia-Herczegovina) 207. 

eJablanica-Konjica (Bosznia- Herczegovina) 207. — Jánosfalva (Udvarhelymegye) 182. — 
Jánosvára 274. — Járdánháza 30. — Jászó (Tornamegye) 51, 223, 226. — Jezero 
(Bosznia Herczegovina) 53. —— Jobbágyi-Újfalu 344. 

Kabola-Polyána 50, 243. — Kajanel 36. — Kalán 227. — Kalnik 31. — Kalocsa 347. — 


Kalota-Szent-Király 3£1. — Kapnik 208. — Kapnikbánya 39, 47, 54, 216. — Ka- 
posvár 186. — Karancsalja 28. — Kareczag 190, 239. — Kardosfalva 341. — Kassa 
194. — Kárász 23. — Kecskemét 239. — Kelmark 194. — Kenderes 190. — Kenese 
207, 468. —  Kereszthegy 39, 54. — Késmárk 8. — Kétegyháza 190. — Kéthely 
(Somogymegye) 31, 344. — Kikinda 190. — Királyd (Barsmegye) 29. — Kisbér 
197. — Kis-Disznód 461. —  Kisfalu 194. — Kis-Garam (Rhonicz) 50. — Kis- 
Ladna 194. — Kisócz 225. — Kissebes 61, 187. — Kis-Szálás 196. — Kis-Ujszállás 
239. — Kisviz 44. — Klacsnó 215. — Kladova 194. —: Kluknó 48. — Kobas- 
Prnjavor (Bosznia-Herczegovina) 287. — Kojsó 48, 226. — Kolos-Monostor 3£1. — 
Kolozsvár 190, 344. — Komárom 347. — Komorsány 215. —  Kolozshradistye 
182. —- Kongsberg 40. — Kopronicza 343. — Koritnicza 348. — Korond 182. — 
Kostajnica-KresSevo (Bosznia-Herczegovina) 207. — Kotterbach 49. —  Kovácsfalva 
(Zólyommegye) 29. — Kovácsvágás 273. — Kovászna 458. — Kőbánya 469. — 


Köpecz (Háromszékmegye) 30. — Körmöczbánya 18, 35, 45, 193. — Körösfő 341. — 
Kőrösmező (Máramarosm.) 37, 449, 469. — Kövesd 241. — Krapina 31, 188, 201, 


341. —: Krassova 220. — . Krecsunyesd 37. —  Kreka (Dolnja-Tuzla) 31. — 
Kristyór 36. — Kriva-Olyka (Zemplénmegye) 347, 469. — Krompach 48, 49, 225, 
226. — Kudsir 49. — Kulin 274. — Kunhegyes 190. — Kurd 207. — Kúp 207. — 

. Kvarac-Szebrenica  ( Bosznia-Herczegovina) 207. : 

Ladány 190. —  DLalasincz 194. — Lavkó (Árvamegye) 30. — Lábatlan 435. — 
Láposbánya 215. — Leibicz 8. — Libetbánya 223. — Licze (Gömörmegye) 49. — 
Likér 223. — Lippa (Temesmegye) 194. — Liptó-Ujvár 194. — Litica-Stari-Majdan 
( Bosznia-Herczegovina) 207. —  Livazény 27. — Ljubina planina-Kojnicza ( Bosznia- 


Herczegovina) 207. — Lókut 348. — Lőcse 8. — ILucziabánya-51. — Lugos 188, 
190. — Lukavrecz (Temesmegye) 61, 190. — ILunkány (Krassó-Szörénymegye) 50. 


Maglaj. (Bosznia-Herczegovina) 207. — Magura 36. — Magurka 39. — Magyar-Igen 
4650. — Magyar-Óvár 196. —- Makkos-Hotyka 243, 323, 325. — Makó 190. — Mar- 
gitta 190. — Mágocs (Baranyamegye) 182. — Máriafalva 43. — Máriavölgy (Pozsony- 
megye) 59. -—— Márkusfalva 225. —  Marosujvár 56, 58. — Marosvásárhely: 50, 
190. —  Mátéfalva .345. —.  Mátraszele 28. — Máza 23. — Medgyaszó 74. — 
Mehádia 194. —  Merény (Szepesmegye) 48, 225. — M.-Merény 190. — Meczenzét 
51, 226. — Mezőhegyes 196. — Mező-Telegd 192. — Mezőtúr 239. — Miklósfalva 


51, 225. — Mikóháza 273, 323, 325. — Mikova-Habura 347. — Milova 194. — 


Miskolcz 193. — Misztbánya 215. — Mogyorós 434. — Moldva 194. Monastera 


b TARTALOMJEGYZÉK. 


(Moldva) 469. — Moór 427, 438. — Mostar 180. — Mostor-Konjica 180. — 
Mostor-Lubinje 180. — Mózesfalu 215. — Munkács 215, 220. — Murány 194. — 
Muzsla (Komárommegye) 241, 347. 

Nadabula 222. — Nadrág (Krassó-Szörénymegye) 50, 194. — Nagyág 11, 36. — 
Nagybánya 33, 41, 47. — Nagy-Becskerek 197. — Nagy-Enyed 458. — Nagy-Folk- 
már 48, 49, 226. — Nagy-Kőrös 239. — Nagy-Maros 196. — Nagy-Mányok 220. — 
Nagy-Muzsaj 215. — Nagy-Szalonta 239. — N.-Szeben 190. — Nagy-Szőllős 215. — 
Nagy-Tarna 215. — Nagyvárad 190. — Nádudvar 190. — Nekezsény 226. — Nemeti 
28. — Német-Bogsán 194, 218. — Német-Lipcse (Liptómegye) 39. 

Nyárló (Biharmegye) 346. — Nyerges- Újfalu 435. — Nyék (Neckenmarkt) 8. — Nyir- 
egyháza 237. — Nyitra 187. — Nyustya (Gömörmegye) 52. 

Oberska rupa-kresevo (Bosznia-Herczegovina) 207. — Ochtina 50, 224. — Offen- 
bánya 10, 36. — Oláh-Csertes 215. — Oláh-Lapád 458, 460. — Oláhláposbánya 47, 
54. — Oláhpatak 48. — Oláh-Rákos 459. — Oravicza 19, 33, 35, 41, 186, 194. — 
Orlowatz 189. — Orosháza 190. — Osztrau 232. — Ostromos 51. 

Ó-Radna 47, 54. 

Öszöd (Somogymegye) 31. 


Papolcz 458. — Parád 9. — Parajd 58, 209. —  Parasznya 29. — Pálháza 273. — 
Párkány-Nána 241. — Párva (Besztercze-Naszódmegye) 59. — Pernek (Pozsony- 
megye) 52. —  Pernyest 194. —  Petirs (Temesmegye) 50. —  Petrecser 427. — 
Petrilla 27. — Petrovagora 52. — Petrovsko 343. — Petrozsény 27. — Pécs 21, 
22, 196, 220, 239, 348. — Pilis-Szent-Kereszt 220. — Pinkafeld 343. — Piszke 183, 
431. — Plevecsia 194. — Podrezsény 220. — Pojána 10. — Pojén 220. — Pola 
184. — Polonka 194. — Poprád 8. — Porács 44. — Podsusesd 461. — Porcsesd 


458. — Poroszló 28. — Pozsega 194. — Pozsony 8, 187, 196. —  Pozsony-Szent- 
György 8. — Pöstyén §. — Prákfalu 49, 225. — Predett (Drina mellett Krassó-Szörény- 


megye) 186, 194. — Przici-Vares (Bosznia-Herczegovina) 207. — Pudplesa (Gánge, 
Máramaros) 191. — Pusztafalu 276. — Puszta-Forna 76, 418. — Puszta-Nána 427, 
438. — Puszta-Selyp (Nógrádmegye) 190. — Puszta-Szent-Lőrincz 196. —  Puszta- 


Tarótháza 196. — Püspökladány 238. 
Vueensland 38. 
Kadács 70. — Radmanyest 207, 342. — Radna 458. — Radvány 278. — Rankher- 


lány 209, 348. — Rattkó (Gömörmegye) 193. — Rákó 51, 226. — Rákos 50, 208, 
224, 469. — Resicza 23, 218, 232. — Rév 220. — Rhóniez 222. — Rostok 225. — 
Rozsnyó 44, 50, 223. — Rónaszék 56. — Ruda 36, 37, 227. — Rudobánya 48, 222, 
226. — Ruda-Bányácska 273, 323, 325. —  Ruszkabánya 224. — Ruszkicza (Krassó- 
Szörénymegye) 50, 186, 227. 

"5ajó-Kaza (Borsodmegye) 29. —  Sajó-Szent-Péter (Borsodmegye) 29. —  Salánk 
(Ugocsamegye) 31. — Salgó 29. — Salgó-Tarján 23, 348. — Samarica 188. — 
Sarajevo 186. — Sarajevo-Rogatica 180. — Sarajevo-Visegrad 180. — Sarajevo- 
Visoko 180. — Sase-Srebrenica (Bosznia-Herczegovina) 207. — Sárisáp (Esztergom- 
megye) 25. — Sárospatak 188, 191. —  Sátoralja-Ujhely 273. — Sátoros (Nógád- 
megye) 190. — Schneeberg 40. — Sebespatak 48. — Sec planina-Fojnica (Bosz- 
nia-Herczegovina) 207. — Seliőte-Zepée (Bosznia-Herczegovina) 207. —  Selmecz- 
bánya 5, 16, 18, 196, 205. — Siklós 183. — Simiahan (Bosznia-Herczegovina) 59. — 
Sinjoko ( Bosznia-Herczegovina) 53, 207. — Siófok 468. — Sirok (Hevesmegye) 194. — 
Solymár (Pestmegye) 193, 220, 348. — Somogy 23. — Somoskő (Nógrádme- 
gye) 209. — Somosujfalu 61. — Sompataki huta 273. — Sonkolyos 220.— Sopron 8, 
13. — Sósmező (Háromszékmegye) 469. — Sóvár (Sárosmegye) 56, 194. — Staszle- 


Stan 10. —  Steierdorf 23, 243. — Stóosz 226. — Sümeg 185. — Süttő 185. — 


TARTALOMJEGYZÉK. pg 


Szabadka 21. 90, 238. — Szabolcs 23. — Szacsal (Máramarosmegye) 61, — Sza- 
lonta 190. — Szalónak ( Vasmegye) 43. — Szamosujvár 190. — Szarvas 190, 239. — 
Szatmár 190, 237. — Szápár25. — Szászkabánya 19. — Szászrégen 190. — Szász- 
sebes 194. —  Szász-Ugra (N.-Küküllőmegye) 345. — Szászvár 25. — Szeged 21, 
190, 196, 238, 347. — Szekul (Krassó-Szörénymegye) 23, 194. — Szeleste 215. — 
Szendrő 226. — Szentes 21, 238. — Szent-András 225. — Szent-Keresztbánya 48. — 
Szent-Margitta (Sopronm.) 460. — Szt.-Lőrincz 469. — Szepes-Igló 42. — Szepes- 


Olaszi 70. — Székásbánya 237. — Székelyhíd 190. — Székely-Keresztur (N.-Küküllő- 
megye) 345. — Székely-Udvarhely 181, 182. — Szélakna 45. — Széphalom 273. — 


Szilicze 62. — Szinerszeg (Temesmegye) 30. — öSzkleno 5. — Szlatina 208. — 
Szlovinka 49, 51, 226. — Szohodol 227. — Szolnok 28, 190. — Szomolnok 43. 


51, 192, 226. — Szőllős-Györök (Somogymegye) 31. — Sztraczena 222. — Stirk 50, 
224. — Szucság 341. — Szúhogy 226. 


Vapolczatő ( Veszprémmegye) 59. — Tapolcsány 226. — Tarcsa 344. — Tarcsafalva 
344. — Tarnos 341. — Tartolez 215. — Tasoncza 220. — Tataresd 10. — Tataros 
(Biharmegye) 59, 192. — Tekerő 10. — Telek 49, 227. — Telek-Rudabánya 223. — 


Telkibánya 61, 220. — Temesvár 188, 190. — Teplitz (Poprád mellett) 8. — Tep- 
licska 225. — Teschen 224. — Téhány 194.— Tihany 207, 468. — Tilfa Finetulaj 


194. — Tiszolez 51, 222, 224. — Tiszovicza (Krassó-Szörénymegye) 52. — Tokod 
28, 434. — Toplica 36. — Torda 58. — Törcsvár 22. — Török-Szent-Miklós 235. — 
Trabor-Petrovac (Bosznia-Herczegovina) 207. — Travnik 180. —  Travnik-Prosor 


180. — Trebiuje 180. — Tresztia 36. — Trgove (Horvátország) 52. — Trzynietra 
294. — Turcsok 50, 224. — Turkeve 190. — Tuzla 180. 

Ugod (Veszprémmegye) 59. — Ungvár 182. — Upony 226. — Újbánya ( Barsmegye) 
189, 191. — Új-Moldova 19, 220. — Úrkut 438. — Úrvölgy 18, 44. 

Üröm (Pestmegye) 185. — Üveghuta 43. 

Vadna 226. — Vadu-Dabri 227. — Vakuf (Bosznia-Herczegovina) 207. — Vajda- 
Hunyad 49, 227. — Valea-Dosului (Botis. Alsó-Fehérmegye) 35. — Varbó 29. — 


Vares (Bosznia-Herczegovina) 53, 207. — Varin 225. — Vargyas 343. — Vár- 
alja 23. — Vasas 23. — Vashegy (Gömörmegye) 49, 50, 52, 222. — Vaskóh 183. — 
Vaskő 19, 35, 51, 194. 217. —  Városlőd 220. — Várpalota (Veszprémmegye) 
184. — Verespatak 38, 347. — Veresvíz 39, 54, 215. — Versecz 237, 239. — Végh- 
les (Zóőlyommegye) 194. — Vékény (Baranyamegye) 186. — Vértes-Somlyó 212. — 
Vésztő 190. — Vily 278. — Vinicza (Varasdmegye) 186. — Visk 215. — Vitlovice- 
Szebrenika (Bosznia-Herczegovina) 207. — Vizakna 58, 348. —  Vládháza 459. — 
Vlajkovác 239. —  Vogosca (Bosznia-Herczegovina) 53. —  Vörösvágás 224. 
Vranjkovce-Vares (Bosznia-Herczegovina) 207. — Vrdnik 31. —  Vulkán-Zsilvaj- 
dej 28. 


Walbersdort 461. fi Witkovitz 49, 232. — Wonewik (Svédország) 188. 
Zalathna 5, 32, 42, 54, 181, 182, 348. — Zágon 458. — Zágráb 181, 182, 186. — 
Zámoly 220. — Závadka (Szepesmegye) 18, 225. — Zec planina Fojnica (Bosznia- 


Herczegovina) 207. — Zenica (Bosznia-Hereczegovina) 31. — Zilah 347. — Zircz 
438. — Zoborhegy 61. — Zombor 21, 238. — Zólyom-Brezó 50. — Zsabicza 194. 
Zsakarvíz 49, 52, 225. — Zsarnó (Abauj-Tornamegye) 184. — Zsemlye (Komárom- 


megye) 211. — Zsibó (Szilágymegye) 60. —  Zsidóvár (Krassó-Szörénymegye) 61], 
188. — Zsobok (Kolozsmegye) 62, 187. 


XII TARTALOMJEGYZÉK. 


NU 


ÁSVÁNY- ÉS KŐZETNEVEK. 


Achát 10, 181. — Agyag 59, 194. — Agyagvaséréz 48. — Amalgam 44. — Ame- 
thyst 181: — Amphibol 297. — Amphibol-andesit 182, 194. —  Amphibol-augit- 
andesit 214. — Amphibolit 206. — Amphibol-gránit 206. — Amphibol-phyllit 206. — 


Amphibol-porphyrit 206. — Andesit 178, 179, 189. —  Andesit-breccia 320. — 
Andesittufa 310. — Anglesit 207. — Ankerit 224, 225, 226. — Antimon 214. — 
Antimonérez 43, 52. — Antimonit 207. — Apatit 282, 301. — Aragonit 44, 152. 
907. — Arany 20, 32, 35, 214, 215.- — Aranyozüst 20, 214. — Asbest 207. — 


Asphalt 59, 192. — Augit 289, 298. — Augit-andesit 206. — Augit-porphyr 206. — 
Auripigment 207. — Azurit 207. 

Barnaszén 90, 214. — Barnavasércz 207. — Baryt ( Wolnyn) 44, 77, 193, 207, 449, 456. — 
Basalt 178, 189, 190, 194, 206. — Biotit 282, 301. — Biotit-andesit 194. — Biotit- 


ehlorit-mészpala 206. — Biotit-orthoklas-oligoklas-guarz-rhyolith 305, 309. — Bo- 
rostyánkő 181. — Boulangerit 207. — Bournonit 216. 

Calcit 77, 207, 216, 243, 449, 451. — Carbonmész 180. — Carbonhomokkő 194. — 
Carneol 10. — Cerithium-mészkő 276. — Chalcedon 10, 181. — Chalkopyrit 53, 
907, — Chloritpala 243. — Chloritos mészpala 206. — Chromércz 53. — Chrom- 
vasérecz 52, 214. — Chromvaskő 53. — Cinnabarit 207. — Cinnober 44. — Cölestin 
44. — Csillámpala 194, 243. — Czement 192. — Czementmárga 194. 


Dacit 178, 179, 189, 207, 214, 217. — Dacittufa 178, 1-2, 190, 243. — Diabas 179. 
194, 206, 207. — Diabaspala 206. — Diabasporphyrit 206. — Diallag 207. — 


Diorit 178, 179, 187, 2077 — Ditroit 179. — —Dolerit 178, 180, 189. — Dolomit 
179, 196, 216. 

Électrum 38. — FEnstatit-porphyrit 206. — Evansit 51. — Hzüst 20, 40, 214. 

Wakóérecz 44, 223, 224, 295. — Fedőpala 178, 191. — Fekete gyémánt 934. — Földi 
gyanta 20. — Földgyanta-lignit 234. — Földpát 196, 298. 

Gabbró 179, 207. — Galenit 207, 216. — Gálma 20, 214. —  Glaukofanit 206. — 


Gnajsz 194, 206. — Gránit 8, 178, 179, 180, 187, 194, 206, 207. — Gyps 62, 178, 
179, 187, 174, 196, 207. 
Himatit 51, 53, 217, 301. — Higany 20, 42, 44, 214. — Homokkő 178, 180, 191. — 


Horgany 43. — Hyperit 187. — Hypersthen 279, 295. 
Kagylómész 183. — Kaolin 194. — Kén 20, 214. — Kénérez 40. — Kénkovand 192. — 


Kobalt 214. — Kosmochlor 243. — Kősó 20, 56, 206, 214. — KKöszén 20, 914. — 
Krokidolith 181. 

Labrador 181. — TLeucitit 180. — Liashomokkő 194. — Lignit 20, 214. — Limonit 
48, 51. — Lösz 76. 

Magnesit 193, 207. — Magnetit 51, 217, 280. —  Malachit 207. — Malakolit-pala 
906. — Mangán 20, 214. — Mangánércz 53, 207. — Markasit 216. — Melaphyr 
907. — Metacinnabarit 207. — Mészkő 59, 194, 196. — Mészkő (márvány) 178, 
183. — Mésztufa 62. — Mienit-dolomit 207. — Mikroklin-gnájsz 243. 

Nagyágit 36. — Nemes opál 20, 214. — Nyirok 325. 


Obsidián 323. — Olajos pala 194. — Olivin 10. — Olivin-gabbro 206. — Ólom 20, 
49, 214. — Olom-réz-vas 214. — Opál 61. — Orthoklas-guarz-trachyt 178, 214. — 


Ozokerit 343, 348. [d 


TARTALOMJEGYZÉK. XIII 


Pátvaskő 207, 223, 224, 225. — Petroleum 20, 60, 61. — Petroleum-Asphalt 214. — 
Phyllit 206. — Plagioklas-Rhyoiith 308. — Porphyr 180. — Porphyrit 194, 206. — 
Porphyrtufa 180. — Pseudobrookit 77. — Psilomelan 53, 207. — P.rit 435450. 
Pyrit (aranytartalmu) 207. — Pyrolusit 53. — Pyroxen-Amphibol-Andesit 291. — 
Pyroxenandesit 190, 194, 214, 277. — Pyroxen-Andesittufa 194. 

Oüuarz 194, 207, 224. — Ouarzit 179, 243. — Ouarzkristály 62. — Ouarzporphyr 
207. — Ouarztrachyt 188. 

Kealgar 207. — Réz 42, 44, 53, 214. — Rézkovand 225. — Réz-ólom 214. — Rhyolith 
275. — Rhyolith-breccia 276. 6 Rhyolithtufa 61, 190, 194. — Rhyolithtufa (tajtköves) 
194. — Rhodochrosit 180. 

Sepiolit-tajték 207. — Serpentin 178, 179, 206. — Serpentin-achát 8, 194. — Serpen- 
tin (nemes) 62, 187. — Siderit 48, 50, 51, 52. — Sillimanit 282. — Sulypát 224, 
225. — Szappankő (Saponit) S. — Syenit 178, 187, 206. 

Tajték 181. — Tajtkőtufa 194. — Talkpala 207. — Tellur 46. — Tetraédrit 207. — 
Timsó 20, 214. — Tőzeg 194. — Trachyt 180, 194, 206. 

Urvölgyit 44. 

Vaskovand 214. — Vaskő 20, 214, 207. — Vagpát 44. 

Wolnin 44. 

Zirkon 252, 301. — Zöldpala 206. 


IV. 


ÁLLATNEVEK. 


Achelous Krambergerin. sp. 341. — Allomorphina macrostomata 462. — Alveolina 
melo dORB. 462. — Alv. Haueri dORB. 462. — Ampullaria perusta 422. 
Anomia sp. indet. 420, 4538. —  Anomia striata BRoccHI 459. —. Anomia tenui- 
striata DEsH. 457. —  Anthracotherium magnum Cuv. 219. — Arca 277. — A. 
guadrilatera Lam. 420, 436. — A. diluvii LAMK. 459. — A. Marceauxiana 422. 
A. (Fossularca) guadrilatera DEsH. 429. — Avicula trigonata LAm. 420, 429, 436. 

Biloculina bulloides dORB. 461. — B. depressa dORB. 461. — Bison priscus 469. — 
Brachydiasthemium transsilvanicum BockH. és MarrY. 458. — Brachytrema (olim 
Cerithium muricoides) LAMK. 429, 436. — Buccinum Brugadinum Grat. 459. — 
B. Caronis 418. — Buccinum (Zeuxis ?) semistriatum BRocc. 459. .— Bulla cylin- 
droides DESK. 420. — Bythinia labiata ? Neum. 346. — B. sp. indet 420. — B. (Bythi- 
nella) atomus DEsn. 429, 436. 

Calappilia dacica n. sp. 341. — Calianassa atrox n. sp. 341. — Calianassa simpiex 
n. sp. 341. — Calianassa velox n. sp. 341. — Calianassa vorox n. sp. 341. — Can- 
cellaria (Trigonostoma) ampullacea BRocc. 459. — Cancer cfr. illyricus BITTN. 341. 
Cardium apertum 342. — C. (Protocardium) Edwardsi DEsH. 429, 436. — C. gratum 
419, 420, 422, 429, 436, 438. — Cardium obsoletum EIicHER. 344. —  Cardium 
plicatum BIcHER. 344. — Cardium Suessi BARB. 344. — Cardium sp. 277. — Car- 
dium n. f. 345. — Castor fiber 469. — Cellepora arrecta Rss. 459. — Cellepora 
globulus Rss. 459. — Cell. polyphyma Rss. 459. — Ceriopora arbusculum Rss. 
459. — Cerithium aculeatum $ScHL. (olim Cer. bicalcaratum BRONGN.) 429. — 
C. angulatum 422. — Cer. auriculatum ScHL. 421. — Cer. baccatum 422, 436. — 
Cer. bicalcaratum 420. — Cer. calcaratum 418, 419, 420, 421, 435, 436, 442. — 
Cer. calcaratum var. Csákváriense n. sp. 429, 430, 445. — Cer. corvinum 418, 
419, 420 429, 435, 436. — Cer. eristatum Lam. 420. — Cer. hungaricum ZITT. 


XIV TARTALOMJEGYZÉK. 


420, 429, 430, 436. — Cer. lamellosum 435. —  Cer. lemniscatum BRONGN. 419, 
420, 429, 436. — Cer. lignitaram 277. — Cer. margaritaceum BRoccHiI 212, 
343. — Cer. Maruschini BRoGwx. 419. — Cer. muricoides LAM. 420. — Cer. pen- 
tagonatum 432. — Cer. plicatum 343, 431. — C. trochleara 422, 438. — Chilosto- 
mella ovoidea Rss. 462. — Cistella cordata RIrsso 462. — Cladangia conferta 
Rss. 458. —  Clavilithes Noe CHEMN. (olim Fusus Nome DLAamKk.) 429, 436, 
138. — Clavulina communis dORB. 462. — Clypeaster acuminatus DEsok. 459. — 


Clyp. erassicostatus AG. 459. — Clyp. efr. gibbosus Risso. 459. — Clyp. pyrami- 
dalis MicnH. 343, 459. — Colsonia (Delphinula) canalifera LAmK. 429, 436. — Congeria, 
avicuiloides MAG. in LIir. 441. — Cong. banatica HöRw. 460. — Cong. chonioides 
Cossw. 341. — Cong. croatica BRus. 342, 345. — Cong. curvirostris Cossm. 441. — 
Cong. ef. Czjzeki M. HöRkx. 344. — Cong. fragilis BoErra. 441. — Cong. Gnezdai 
Brus. 345. — Cong. Markorici BRus. 342. —  Cong. Partschi Czsz. 460. — 
Cong. Preradovici BRus. 341. —  Cong. prisca sP. N. 429, 430, 436, 439. — Cong. 
rhomboidea M. HöRkwx. 342. — Cong. simulans BRus. 342. —  Cong. spathulata 
342. — Cong. stiriaca ROLLE. 440. — Cong. subglobosa PaARrscH. 460. —  Cong. tri- 
angularis PARTSCH. 344. — Cong. cf. triangularis PARTScCH. 344. — Cong. ungula 
capre Münvsr. 342. — Cong. unguiculus SANDB. 441. — Cong. Zagrabiensis BRus. 
342. — Cong. nov. form. 460. — Conus 343. — Conus sp. 420. — Conus cfr. cre- 
nulatus DEsn. 430, 436. — €C. Eszterházyi sp. n. 430, 431, 436, 447. — C. (Lep- 
toconus) Puschii Micn. 459. — Corbula ungulata Lam. 420, 421, 435, 436. — Cor- 
nuspira involvens Rss. 461. — Crania turbinata PoLIr462.— Creusia costata KRAMB. 
GoRNJ. 460. — C. Sturi n. sp. 460. — Cylichna (olim Bulla) cylindroides DEsH. 
430, 4536. — Cyrena semistriata 431. — Cytberea deltoidea Lam. 420, 429, 436. — 
Cytherea Petersi ZIrr. 429. 

Dactylopora miocenica KARR. sp. 462. — Defrancia formosa Rss. 459. — Defr. proli- 
fera Rss. 459. — Dentalium Bouéi DEsH. 460. — D. entalis L. 459. — D. Miche- 
lotti M. HöRw. 460. — D. mutabile Dop. 460. — Diastoma costellata Lam. 421, 
429, 433, 436, 438. — Discorbina orbicularis TERo. 462. — D. platyomphala Ross. 
462. — D. cfr. eximia HANTK. 459. — Delphinula canalifera LAm. 420. —  Dreis- 
sensia angulata 342. — Dreissensia Münsteri BRus. 342. —  Dreissensia Rossi 
BRus. n. sp. 342. — Dromia claudiopolitana n. sp. 341. — Dromia Corvini n. sp. 341. 

Echinocyamus ovatus AG. 459. — Eguus caballus 469. — Hulima Haidingeri ZITT. 
420, 429, 4530, 436. — Euspatangus Haynaldi Páv. 457. — Explanaria asteroides 
GOLDF. 458, 459. 


Faunus (Melanatria) vulcanicus ScHL. (olim Cerithium Castellini DEsn.) 429, 436. — 


Fragilia aff. fragilis Linn. 344. — Fusus 343. — Fusus Brongniarti dORB. (olim 
Fusus polygonus BRowGr.) 429, 435, 436. — Fusus polygonus 418, 419, 420, 422. 
Fusus scalarius 435. 

Gsaudriyna 2 sp. 459. — G. subrotundatata ScHwaG? 462. — Glandulina laevigata 
4dORB. 462. —  Globigerina bilobata dORB. 462. — G. bulloides dORB. 462. — 
Glenodietyeum corpaticum Marryv. 243. — Goniaster 459. — Goniocypoda trans- 
silvanica n. sp. 341. — Gwrapsus sp. indet. 341. — Gryphxea Brongniarti BRONN. 457. — 
G. Eszterházyi PÁv. 457. — G. sparsicosta Horm. 457. — Gypsina vesicularis PARK. 
and Jowx. sp. 462. 

Hauerina compressa dORB. 461. — H. ornatissima KARR. sp. 461. —  Heliastrea 
conoidia Rss. 459. — Helix arbustrorum 344. — Heterostegina costata dORB. 459. 


Hy:zena speelea 469. — Hydrobia prisca Num. 345. 
Isocardia cor LINNE 310, 458. 


TARTALOMJEGYZÉK. XV 


ILamna contortidens AG. 459. —  DLeda fragilis CHEm. 459. — DLimnea 457. — 
Limneus 344. — Limnocardium Lenzi HöRx. 460. — Limnocardium pteropho- 
rum Bkus. 342. — L. spinosum LőRkR. 460. — L. sp. 460. —  Lovenella (olim 
Cerithium) multispirata DEsH. 429, 436. — Lucina columbella Lam. 458. — Lucina 
erassula ZITT. 420, 429, 430, 436. — Lucina Dujardini DEsH. 459. — Lucina Hawueri 
Zirrr. 420, 429, 430, 436. — Luc. incrassata DuB. 459. — Lucina sp. 458. 

Mammut 62, 242, 348. — Marginella crassula DEsmn. 429, 436. —  Marginella ebur- 
nea Lam. 420, 436. — M. hordeola DEsn. 429, 436. — WM. ovulata LAMK. 4929, 
446. — M. ovulata var. nana Zirr. 420, 422. — M. Zitteli DEsn. 430, 431, 436. 
447. — Mastodon 348. — Mastodon longirostris 243. — Megalodon complanatus 
GÜüMB. 424. — M. Gümbeli Srorr. 424. — Melania distincta ZIrr. 420, 429, 430, 
436. — Melania nitidula DEsmn. 429, 436. — Melanopsis cfr. ancillaroides DEsnH. 
490, 429, 436. — M. impressa KRauss. 460. — M. Martiniana FÉR. 460. — Mela- 
nopsis sodalis DEsn. 436. — M. vindobonensis FucHs. 460. — Modiola Fornensis 
Zirr. 420, 429, 430, 436. — M. (Arcoperna) capillaris 429, 436. — Modiola, (Semimo- 
diola) hastata DEsm. 429, 436. — Melletta crenata Hxcxk. 458. — Miliolina Auberiana 


VORB. 461. — M. bicornis WALK. n. JAK. sp. 461. — M. circularis BoRw. 461. — 
M. ef. Ferrussaci dORB. 461. — M. Haidingeri dORB. 461. — M. aff. labiosa 
4aORB. sp. 461. — M. Limneana dORB. 461. — M. reticulata d ORB. 461. — 


M. venusta KARR. sp. 461. — Mitra Bronn MIicxr. 460. — Mytilus (Modiola) corru- 
gatus BRONG. 421. 

Nassa 343. — Natica Delbosi 419. — Natica (Ampullina) incompleta Zirr. 420, 422. 
430, 435, 436. — N. mutabilis DEsH. 419. — Natica (Ampullaria) perusta DEFR. 
428, 435, 436. — Neptunus cfr. granulatus A. Milne Edw. 341. — Neptunus 
Kochii n. sp. 341. — Neptunus sp. 3£1. — Nerita tricarinata DEsn. 429, 436. — 
N. pentastoma DEsrn. 429, 436. — Neritina ecrenulata Klein 346. — Ner. lutea 
Zirr. 420, 421, 429, 430, 436. — N. Schmiedeliana 432. — Nonionina umbilica- 
tula Mowrr. sp. 462. — Nucula Mayeri M. Hökx. 460. — Nuc. nucleus L. 460. — 
Nummaulites Brongniarti 432. — Num. complanata 432. —. N. contorta 457. — 
Nummaulites intermedia 458. — Nummaulites Fichteli 458. — Nummilites Luca- 
sana 457. — Nummulites perforata 457. — Nummaulites spira 432.— Nummaulites 
striata 438. 

Orbiculina rotella dORB. 462. — Orygoceras dentaliforme BnRusirwa? 460. —  Ostrea 
callifera LAMK. 438. — Ostrea cochlear Porzr 310. — Ostrea erepidula 457. — 
Ostrea digitalina DuB. 459. — 0. longirostris LAm. 420, 438. — Ostrea sp. 459. — 
0. sp. (digitalina ?) 459. — Ős krokodilus 348. 


Palzocarpilius macrocheilus DEsm. 341. — Paludina 457.— Pecten 277.— P. Besseri 
Andr. 459. — P. (Vola) Felderi F. u. K. 459. — Pecten latissimus BRocc. 459. — 
Pecten Malvine DuB. 458, 459. — Pecten sp. cfr. scabridus ErcHw. 459. — Pecten 
csissus E. FAvRE 459. — P. efr. scissus (E. Favre) Hilber 459. — Pectunculus 
obovatus 431. —  Pectunculus sp. 459. — Pendroplis pertusus FoRsuL sp. 462. — 
Pereiraia Gervaisii VEz. sp. 206. —  Pholadomya 70. — Pholadomya Puschi 
GoLrpr. 4531. — Phrynolambrus n. gen. corallinus n. sp. 341. — Pirena Fornensis 


Zirr. 420, 429, 430, 436. — Pisidium? 344, 457. — P. sp. 460. — Planispirina 
contraria dORB. sp. 461. — Planorbis 344, 457. — Pl. sp. 460. — Planorbis constans 
BRus. 342. — Planorbis (Anisus) subangulatus LAMK. 430, 436. — Pleurotoma pyg- 
maea sp. n. 430, 431, 436, 447. — Pl. trifasciata? HÖRN. 460. — Polistomella 459. — 
P. aculeata dORB. 462. — P. crispa L. sp. 462. — P. macella FICHTEL u. MOLL. 
462. — P. subnodosa M. 462. —  Polymorphina ovata dORB. 462. —  P. problema 
dORB. 462. — P. tuberculata dORB. 462. — Potamides (olim Cerithium) ceristatus 


XVI TARTALOMJEGYZÉK. 


LAmK. 429, 436. — Potamides pentagonatus SCHL. 436, 438. — P. pentagonatus SCH. 
(olim  Cerithium Maraschini BRówGr.) 429. — Pulvinulina Boueana 4dORp. 462. — 
P. Partschiana dORp. 462. — Pupa 344. — Pycnodus sp. 459. — Pyrula (Ficula) 
geometra. Bors. 459. 

Ouingueloculina peregrina dORB. 460. 

Kanidina nov. gen. Rosalix 341. — Retepora cellulosa L. 459. —  Rissoina (Zebina) 
fallax DEsnH. 429, 436. — Rissoina pusilla BRocc. 459. — Rissoina Schwartzi DESH. 
420, 429, 436. — Robulina sp. 460. — Rotalina Beccarii L. sp. 462. — R. Soldanii 
dORB. 462. — Rostellaria corvina 419. 3 

Saurius 24. — Schizaster cfr. Karreri LAUBE 459. — Scutella (subrotundata Am. ?) 
459. — Septifer sp. indet. 420, 421. — Serpula sp. 459. — Serpula scalaris Brcnw. 
459. — Serputorbis sp. indet. 429. — Sphania angusta var. DEsH. Hungarica v. 
n. 429, 430, 436, 442. — Spheroidina bulloides WORB. 462. — Spiralis ef. Koeneni 
KirrL. 462. — Spir. stenogyra PHIL. sp. 462. — Spiroloculina limbata " d"ORB. 461. — 
Sp. cfr. erenaria BRapy 462. — Spondylus erassicosta LENK. 310. — Strombus For- 
tisii 432. — Str. Tournoueri BAYaN 432. 

Tapes gregaria Partsch 344. — "Peinostoma Semseyi sp. n. 429, 430, 456, 442. — 
Tellina lacunosa? Chem. 458. —  Terebra fuscata 418. — Terebratula cfr. grandis 
BLux. sp. 459. — Terebratula form. ind. 459. — Teredo norvegica SPENGL. 459. — 
Trichogonia (Congeria) eocenia Muwx. 440. — Tritonidea (olim Fusus) polygona LAMK. 
429, 436. —  Textilaria aglutinans dORB. 462. — T. carinata dORB. 462. — 
T. conica dORB. var. 462. — T. gramen dORB. 462. — T. sagitula Dfr. 462. — 
Textularia sp. 460. — Tichogonia (Congeria) euchroma OPPENH. 441. — Trigono- 
ccelia (Trinacria) media DEsnH. 420, 429, 436. — Trochus sp. 310. — Truncatu- 
lina Dutemplei dORB. 462. — T. Haidingeri dORB. 462. — T. lobotula WAnxk. n. 
Joc. 462. — Truncatulina 459. — Tubinulina duodecimcostata GorpF. 459. — Turbo 
tuberculatus ? SERR. 459. — Turritella vinculata ZIrr. 420, 429, 430, 435, 436. — 
Turritella (Mesalia) elegantula Zirr. 420, 422, 429, 436. — Turritella (Mesalia) 
fasciata LAMK. 429, 436. — Turritella imbricataria 435. 

Uvigeria pygmaea VORB. 462. 

Valenciennesia Reussi NEum. 460. — Valvata piscinalis MÜLL. 346. —  Valvata sp. 
indet. 429. —  Veletes Schmideliana CHEMN. 457. — Venus cfr. calthrata Du. 
310. — Venus. cfr. multilamella LENK. 310. — Venus scalaris BRONN. 459. — 
Vivipara Vukotinovici FRuFrEp. 345. — Vivipara sp. 346. — Voluta sp. 420. — 
V. sp. indet. 429. 

Zoophycus 70. — Zoophycus (Taonurus) 71. 


td 
Vé 


NÖVÉNYNEVEK. 


Acer ? 344. — Alnus Kefersteinii GoEpP. 544. — Arthrophyopsis tenuinervis 242. 
Betula prisca Err. 344. 
Cedrella Hazslinszkyi 71. — Chara 457. — Ctenis hungarica SrauBp. 242. 


Dactylopora miocenica KARR. sp. 463. 
Fcchitonium Hazslinszkyi 71. 


Laurus Heliadum UwG. 344. — Lithothamnium ramosissimum Rss.458. 459. 
Navicula Hazslinszkyi 71. 
Padina pavonia ( Lamourx ) 70. — Padinites gigantea 70. — Pterophyllum Yucca 242. — 


Pterospermuma cf. sp. Hayneanum WALL. 70. 
Sapindus Hazslinszkyi 71. 


INHALT DES SUPPLEMENI ES. 


Originalmittheilungen. 


Böcgkn J.: ml ű . . Kurze Geschichte der Entwickelung der Geo- 
£ logie in Ungarn vom Jahre 1773—1896 .. . 

Hanavárs d. : Wanderversammlung der Bohrtechniker in 

Budapest am 22—24. September 1896 

Monsz Gys Le CaleitündBaryt "von Körösmező c 

Papp K. : Es Be 7 Das eocáne Becken von Ezé im Mános 

TEHETŐK E A BEKE VSE .. Referat über M. Neumayrs Erdgeschichte . . 

SCHAFARZIK F. .. ; IV. Die Steinindustrie 


EZ Át : V. Bodenuntersuchungen und Podeantabén 

— c 3 VI. Balneologie  .. 

—  — maz VII. Wissenschaftliche Eráltemattel, 

— — VIII. Der Millenniumseongress für Bergbau, 
Hüttenkunde und Geologie, abgehalten zu 


Bud 

DG EMTDT A tis e Der Bergbau im Jahre 1896 auf der Millen- 
niums-Ausstellung zu Budapest 

SrauBe M. : mm -  -  Am Ende des Millenniumjahres 

SZÁDBOZES Jaz Das nordwestlich von Sátoralja-Ujhely zwi- 


schen Rudabányácska und Kovácsvágás 
liegende Gebiet in geologiseher und petro- 
graphiscber Hinsicht . 


GETE RATOR 


BITTNER A. : ..  Decapoden des pannonischen Tertiárs 
TDRÚSTNA fizikát Die fossile Fauna von Dubovac bei Karl- 
stadt in Kroatien .. ; LTE gát 
EE 3 Congeria ungula caprae (Münst. 8 C. simu- 
lans Beus. n. sp. und Dreissensia Münsteri 
BRUS AAS DES 


409 


409 


410 


XVIII INHALT DES SUPPLEMENTES. 


Fucuns Ty. : dot e SAR Geologisehe Studien in den jüngeren Ter- 
tiárbildungen Rumüniens . 

HELMHACKER R. : Über das Vorkommen von Braddkokoi 1n 
Kroatien cápa 8 

ETBER VS ra Das Tertiárgebiet von Hartberg in Steiler- 
mark und Pinkaföld in Ungarn ész. 

Kocn A. : Meet .. . Geologische Beobachtungen an verschiedenen 


Punkten des siebenbürgischen Beckens 
—- E sites b Die Tertiárbildungen des Beckens der sie- 
benbürgisehen  Landestheile. I. Theil : 
Palxogene Abtheilung 8 
LöÖRENTHEY E. : . Bericht über die Resultate meiner F Zeolnet 
sehen Excursionen im Sommer 1891 


BERICGHTE 


Seite 


410 


4.11 


411 


412 


504. 


406 


ÜBER DIE SITZUNGEN DER UNGAR. GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT. 


Jahresversammlung vom 3. Februar 1897 tó 
I. Vortragssítzung vom 13. Januar 1897. Mit Nortzazos von Bi KEKE e 
K. Papp sgt a ezét 3 
II. Vortragssítzung vom 3. Möárz 1897. Mit Vortrágen von J. Halaváts, 
J. Loczka, G. Moesz szjáje EGES Ne ebeláy PL YOGVÁN et 28 JN at 
III. Vortragssítzung vom 7. April 1897. Mit Vortrágen von B. v. Inkey, 
H. Horusitzky, J. Halaváts, Dr. M. Staub 
IV. Vortragssítzung vorma 5. Mai 1897. Mit Vortrágen von DE) F. Seliatstzib 
Th. Posewitz, K. Adda, H. Böekh . 38 A 
V. Vortragssítzung vom 3. November 1897. Mit Merton von mi Pethő, 
Ti syzáádezys Él: Böckh, "MEStanbiss es ett SZÉ 
VI. Vortragssítzung vom 1. Dezember 1897. Mit Vortrágen von Tk KLEESZÉn 
A. Schmidt, A. Kalacsinszky, J. Halaváts, L. Lóczy . 
I. Ausschusssítzung vom 13. Januar 1897 ba MO ABN ZET is 


júl a a 3. Márz 1897 

MIN a k. 7. Apmt 1897 

IV. ( c 5. Mai 1897 pt egés 
V. ( a 3. November 1897 

VI. ( " 1. Dezember 1897 


Fünctionáre der ung. geol. Gesellschaft És 
Verzeichniss der Mitglieder der ung. geol. Gesellschaft . 

Verzeichniss jener Gelehrten-Corporationen, mit denen die ung. ELJ i Gesell- 
schaft im Schriftenaustausch steht.. u. ező szé 
Verzeichniss der im Jahre 18596 dúrek Beheiftenatátánsek und GCésehénke ein- 

gelaufenen Druckwerke 
Verzeichniss der Stiftungen 5 Ea Üle te ése) ZENE s és eztet 
Auszug aus dem Regulativ für die jén Namen Josef Szabó v. Szentmiklós 
führende Gedüchtnissstiftung 2 MLS 


Aemtliche Miltheilungen aus der kgl. ungar. geol. Anstalt tl KESSE 1 o a 


Seite 
171 


INHALT DES SUPPLEMENTES. XIX 


PERSONENNAM EN. 


Adda K. v. 259, 414, 415. — Arz Johannes 115. —- Asbóth Johann 113. — Bartsch 
C. D. 111. — Bassanger G. 404. — Batthyányi Vincenz 113. — Becker Wilhelm 
Gottlieb Ernst 117. — Benkő Franz 111. — Berzevitzy Georg 113. — Graf Beth- 
len Andreas 137. —  Beudant F. S. 117. —  Bielitz Michael 116. —  Bittner A. 
409. — Born Ignatz Edler v. 109. — Böckh Hugo 266, 508. — Böckh Joh. 109, 125, 
170, 246, 388, 414, 416. — Boué Ami 117. — Bredetzky Samuel 118. — Brusina 
S. 409, 410. — Buchowny 117. — Cholnoky Eugen 264, 266. — Clementis 115. — 
Csaplovits Joh. 115. — Cseh Ludwig v. 129. — Cséti 0. 266, 393. —  Delius 
Christoph Traugott 111. — Fhrenreich Joh. Fichtel v. 110. — Engel Christian v. 
113. — Esmark Jens 112. — Esterházy Paul 120. — WFangh 116. — Fáy Andreas 
115. — Ferber Joh. Jakob 111. — Frass E. (Stuttgart) 508. — Fuchs Theodor 


410. — Genersich 114. — Gesell Alexander 141, 385, 415. —  Gorjanovié-Kram- 
berger 167, 264. — Griselini Franz 111. — Haberle Konst. K. Karl. 116. — 
Haguet 111. — Hager Joh. Daniel 111. — Haidinger Karl 112. —  Halaváts 


Julius 125, 127, 173, 272, 391, 404, 415, 511. — Hantken Max J. v. 131. — 
Hauer Fr. v. 118. — Hausmann Alex. 248. — Helmhacker R. 411. — Hering C. A. 
399. — Herz Siegmund 387. — Hilber Vincenz 411. — Hofmann Karl 138. — 
Horusitzky H. 172, 272, 415. — Hörnes Moriz 120, 508. — Graf Hunyady 
Emerich 137. — Ihering A. v. 387. — Ilosvay L. 510. — Inkey Béla v. 128, 173, 
259, 271, 415. — Jankovich Nikolaus 115. — Jaguin Wilhelm 112. — Jónás 
József 115. — IKajdácsy Theresia 115. — Kalecsinszky Alex. 127, 259. 393, 511. — 
Kerpely Anton 154. — Kerpely Karl 394. — Kitaibel Paul 113. — Koch Anton 264, 
387, 412, 504. — Kovács Michael 116. — Kölesy Vincenz 115. — Kövesligethy Radó 
266. — Kubinyi August 154. — Kurovszky Sigmund 400. — Lenk Wenzel 115. — 
Lill v. Lilienbach 118. — Litschauer Ludwig 392. — Loczka J. 173. — Lóczy L. 
v. 264, 266, 272 511. — Lőrenthey E. 506. — Marschan Johann 120. — Mátyás 
A. 416. — Mega S. 393. — Mikó Béla 393. —  Milosevich Milos 394. —  Moesz 
Gustav 173, 495. — Nathorst A. G. 509. — Neumayr Melchior 405. — Pálfy M. 
415. — Papp K. 172, 264, 266, 473. — Partsch Paul 115. — Patzovszky A. 118. — 
Peithner Thaddüus v. Lichtenfels 112. — Pethő Julius 264, 415. — Pettkó Joh. v. 
120. — Posewitz Theodor 127, 414, 415. — Pusch G. S. 117. — KRaisz Cristian 
114. — Rang Ferdinand 115. — Reichetzer Franz 114. — Richter Franz Xaver 


112. — Ries Joh. Franz 115. — Roth Ludwig v. Telegd 125, 416. — Rumpf 
Fr. 264, 266. — Ruprecht Anton 112. — Scopoli Giov. Ant. 111. — Schafar- 
zik Fr. 125, 245, 258, 261, 262, 386, 388. — Schedius Ludwig 113. — Schmidt 
Alex. 173, 274, 519. — Schöber Emil 270. — Sehönbauer Vincenuz 115. — Sem- 


sey Andor v. 108, 112, 126, 171, 416. — Senovitz 116. — Soltz Wilhelm 401. — 
Staub M. 105, 127, 137, 170, 272. — Stein G. 393. — Sternberg Joachim 117. — 
Schutz Andreas 116. — Szabó Josef v. 108. — Szádeczky Jul. 349. — Szellemy 
Géza 389. — Graf Széchenyi Stephan 112. — Graf Széchenyi Franz 112. — Szon- 
tagh Thomas v. 127, 170, 264, 414, 415. — Sydow 117. — Graf Teleky Dominik 
113. — Teschler Georg 270. — Thuma H. 404. — Tunson Robert 111. — Töltényi 
Stanislaus 115. — TrattnerJoh. Thomas 115. — Traxler L. (Munkács) 509. — 


kk 


XX INHALT DES SUPPLEMENTES. 


Treitz Peter 128, 259, 415. — Uhlig Viktor 405. — Vásárhelyi Joh. 115. — Ver- 
rier H. 401. — Vitalis St. 270. — Wangel B. 404. — Werner G. A. 109. — 
Windisch Karl Gottlieb 111. — Zay Samuel 111. — Zeiller 519. — Zelovich K. 264. — 
Zipser K. 264. 


TS 


ORTSNAMEN. 


Abaliget 115. — Abaujvár (Com. Abauj-Torna) 255. — Abrudbánya 270, 415. — 
Adamusa-Prijedor 268. — Aggtelek 111, 170, 270. — Agram 247, 248, 253, 267. — 
Agris 394. — Ajka 132. — Akna-Szlatina 163. — Albona (Istrien) 251. — Alibunár 
261. — Almás 116. — Alsó-Hámor (C. Bars) 151. — Alsó-Lehota (Com. Zólyom) 
159. — Alsó-Meczenzéf 396. —  Alsó-Rákos 248, 413. —  Alsó-Sajó 150, 154. — 
Alsó-Telkes 155. — Anina 393, 399. — Apetten 111. — Aradácz 261. — Aranyidka 
115, 151. — Árapatak 411. 

Badin (Com. Zólyom) 136. — Baglyasalja 135. — Baja 393. — Baksa 389. — Balaton- 
Berény 510. —  Balogvár 261. — Panjaluka (Bosnien) 246. —  Barbura 142. — 
Barica-Fojnica 269. — Barlangliget 62. — Baróth (Com. Háromszék) 136. — Batarcs 
389. — Battonya 259. — Bácstorok 248. — Pánffy-Hunyad 409. — Bánhida 387. — 
Bánlak 416. —  Bánszállás 136. — Bánya 150. —  Begov-Zepce 269. —  Belovár 
(Kroatien) 253. — Benedek 508. —  Beocsin (Syrmien) 256. — Beregszász 393, 
394. — Berszászka 132. —  Beslinac (Kroatien) 159. —  Beszterczebánya 140, 
148, 149, 256. — Betlér 150, 154. — Béla (Com. Gran) 270, 272. — Béla- 
bánya 151. — Bia (Com. Pest) 250. — Bihac 246. — Bihac-Klujc 247. — Bikszád 
389. — Bilin (Böhmen) 509. — Bindt 158, 169. — Binis 393. — Bistrica-G.-Vakuf 
269. — Bjeliklanci-Zepée 269. — Boica 143. 144. — Borbolya 409. — Borkút 497. — 
Borostyánkő (Com. Vas) 114, 169, 252. —  Borovica-Vares 269. —  Borsabánya 
391. — Boryslav 414, 416. —  Bösing (Com. Pozsony) 159. —  Branesci-Prajevor 
969. — Brassó (Kronstadt) 247, 394. —  Brennberg 129. — Breznóbánya (Com. 
Zólyom) 155. —  Brisevo-Stari Majdan 269. —  Buglócz 411. —  Bukin (Com. 
Krassó-Szörény) 252, 404. — Budapest 140, 148, 260, 264, 416, 508. —  Bulog 
(Bosnien-Herzegovina) 267. — Buziás 416. 

Camluk-Jezero 269. — Celna 506. — Cemernica-Fojnica 268. — Cevljanovica-Bogosca 
(Bosnien-Herzegovina) 160. —  Cevljanovic-Vogoséa 269. —  Copravnica 411. — 
Cordova (Spanien) 165. — Csákberény 393. — Csáklya 508. — Csákvár 172, 473. 
483. — Csáva (Com. Vas) 248. — Cservenitza 111. — Csetnek 157. — Csiklova 
136. — Czajla (Com. Pozsony) 159. — Czereczel 143. 

Debreczen 259. — Deés-Akna 163, 165.— Derecske (Com. Gömör) 159. — Dédes 
398. — Diósgyőr (Com. Borsod) 135, 393, 394. — Disznós-Horváth 136. — Dob- 
sina (Dobschau) 151, 270, 394. — Dolúja-Tuzla (Bosn.-Herz.) 155, 247, 268. — 
Domahiída (Com. Szatmár) 511. — Dombovár 508. —  Domán-Resicza 130. —- 
Dorogh 132, 133. — Dubnik-Vörösvágás (Com. Sáros) 169. — Dubostica (Bosn.- 
Herc.) 160, 269. — Dubostica-Vares 269. — Dubostica-Visegrad 269. — Dubrava 
267. — Dubovac bei Karlstadt (Kroatien) 409. — Dubrinics 394. — Drumoly 412. — 
Duna-Almás (Com. Komárom) 250. 

Ebed 271. — BEbszöny 133. — Eger (Erlau) 272, 416. —  Egeres (Com. Kolozs) 
952. — Bibenthal (Com. Krassó-Szörény) 159. — Eperjes 116. — Erősd 411. — 


INHALT DES SUPPLEMENTES. XXI 


Esküllő 393. — Esztergom (Gran) 260. — Eszterháza 113. — Élesd (Com. Bihar) 
138, 393, 394. 

Faczebánya 116. — Fazekas-Zaluzsány 394. — Fehértemplom 416. — Felek 155. — 
Felső-Árva 136. — Felsőbánya 153, 160, 166, 267, 388, 390. — WFelső-Derna (Com. 
Bihar) 166. — Felsőfalu 389. — Felső-Galla 387. — Felső-Kajanel 142. — Felső-Lő 
412. — Felső-Lunkaj 144. — Felső-Nádasd 399. — Felső-Orbó 409, 509. — Felső- 


Telek 399. —  Felső-Telkes 155, 398. — Fény 261. — Fiume 255. — Fojnica 
(Bosnien) 141. — Fonyód 268. — Friedrichswühren (Norwegen) 252. 

Gacko (Bosn.-Herzeg.) 247. — Garam-Szt.-Kereszt (Com. Bars) 254. — Gács 394. — 
Gánócz 170. — Gánt 394, 473. — Geletnek (Com. Bars) 254. — Gornja (Bosn.- 


Herz.) 165. — Gödöllő 261. — Gölniczbánya 154, 158, 397, 398. — Görömböly-Tapol- 
cza (Com. Borsod) 166. — Gradina 268. — Gran 132. — Grozdjani-Fojnica 269. — 
Gyalár 155, 156, 157, 399. — Gyerő-Monostor 409. — Győr 508. — Gyűd 249. 
Halas 259. — Halilovci-Sanskimost 269. —  Hau (Bosn.-Herzeg.) 247. — Hartberg 
(in Steiermark) 411. — Hátmeg 398. — Hátszeg 389. — Helczmanóecz 156. — He- 
lemba 271. — Herkulesbad 127. — Herlán 111. — Hévíz 413. — Hisnyóvíz 155, 
396. — Hodrusbánya 151. — Hódmezővásárhely 126, 416. — Hója (Moldau) 511. — 
Holling 113. — Homoród 413. — Homoród-Lövéte (Com. Udvarhely) 155, 398. — 
Horgos 252. — Hosdát 399. — Hosszuhetény 130. — Hradek (Com. Gömör) 155, 


396. — Hrecsanyesd 143. — Hrmza-Kresovo 268. 

Igló 155, 159, 169, 397. — Illmitz 111. — Illoba 390. — Ilonda 505. — Istvánhegy 
157. — Ivanjska-Banjaluka 269. 

Jablonica-Konjica 269. — Jánosfalva (Com. Udvarhely) 248. — Jászó (Com. Abauj- 
Torna) 396. — Jobbágyi-Ujfalu 412. — Jordánháza 156. 

Kabola-Pojana (Com. Máramaros) 157. — Kalnik 138. — Kalocsa 415. — Kalota- 
Szt.-Király 409. — Kaposvár 251. — Karancsalja 135. — Kapnikbánya 146, 153, 
160, 390, 400. —  Kardosfalva 409. — Kaschau 258. — Kárász 180. — Kenese 


268, 510. — Keszthely 415. — Keresztbánya 155. — Kereszthegy 146, 161. — Kerele 
497. — Késmárk 114. — Kéthely (Com. Somogy) 137. — Királyd (Com. Borsod) 
136. — Kisalmás 142. — Kisbér 261. — Kis-Garam (Rhónicz, Com. Zólyom) 156. — 
Kisócz (Com. Szepes) 150, 159. —  Kis-Sebes (Com. Krassó-Szörény) 160, 252. — 
Kis-Sebes (Com. Kolozs) 254. —  Kis-Szállás 259. — Kitovice-Szebrenica 268. — 
Klacsnó 359. — Kluknó 154. —  Kabos-Prujavor 269. — Kohut 396. — Kojtó 
398. — Kolozs-Monostor 409. — Kolozsvár 409. — Komorzány 389. — Kongsberg 
(Süd-Norwegen) 146. — Kopó 154. —  Koritnicza 416. — Kostajnica-Krescov 268. — 
Kotterbach 150, 155, 397. — Kovacevac-Jesero 269. — Kovácsfalva 136. — Kovács- 
vágás 349, 352, 364, 385. — Köpecz (Com. Háromszék) 136. — Körmöczbánya 151, 
257. — Kövesd 271. — Kőhalom 413. — Köőrösmező 173, 495. — Krapina (KEroa- 
tien) 138, 253, 409. — Krassova 393. — Kreka (bei Doljna-Tuzla) 138. — Krem- 
nitz 117, 124, 137, 141, 270. — Kristyór 143. — Kriva-Olyka 415, 511. — Krom- 
pach 154, 156, 398. — Kudsir 155. — Kup 268. — Kurd 268. — Kvarac-Szebre- 
nica 278. 

Lajosfalva 261. — Lanschütz (Cseklész) 114. — Lábatlan 482. — Láposbánya 390. — 


Leibnitz 114. — Leutschau 114. — DLicze 155. — Likér 396. — Litica-Stari-Maj- 
dan 268. — CLCivazény 134. — [Ljubina planica-Kajnica 269. — Ljubovijca-Szebre- 
nica 269. — Lókút 416. — Lucziabánya 158. — ILuhi 415. —  Lukavecz (Com. 
Temes) 168, 255. — Lunkány (Krassó-Szörény m.) 157. 

Maglaj 269. — Magura 142. — Magurka 145. — Magyar-Igen 517. — Magyar-Ovár 


259. — Makkos-Hotyka 349, 384. — Maros-Ujvár 163. 165. — Marosvásárhely 136. — 
Mágócs (Com. Baranya) 248. — Máriafalva 150. — Máriavölgy (Marienthal Com. 


XXII INHALT DES SUPPLEMENTES. 


Pozsony) 166, 256. —  Márkusfalva 397. — Mátéfalva 4183. — Mátraszele 135. — 
Máza 130. — Meczenzéf (Com. Abawuj-Torna) 398. — Medves (bei Somosujfalu, Com. 
Nógrád) 255. — Merény 155, 397. — Mezőhegyes 259, 261. — Mező-Telegd (Com. 
Bihar) 256. — Méra 409, 505. — Miklósfalva 150, 397. — Mikóháza 349. — Mind- 
szent 398. — Misztbánya 390. — Monasterea (Moldau) 511. — Moór 483. — Mos- 
kau 404. — Mostar (Bosn.-Herzeg.) 246. — Mostar-Lubinje 247. — Mózesfalu 389. — 
Munkács 394. — Muzsla (Com. Gran) 271, 272, 415. — Muszári 144. 

Nadabula 394. —  Nadrág (Com. Krassó-Szörény) 157, 399. — Nagyág 117, 142, 
948. — Nagybánya 140, 146, 148, 153, 160, 165, 390. — Nagy-Becskerek 261. — 
Nagy-Enyed 111, 505. — Nagy-Folkmár 154, 156, 398. — Nagy-Kovácsi 483. — 
Nagy-Maros 260. — Nagy-Mányok 394. — Nagy-Muzsaj 389. — Nagy-Szőllős 389. — 
Nagy-Tarna 389. — Neckenmarkt (Nyék) 113. — Nekersény 398. — Nemti (Com. 
Nográd) 135. — Neu-Lubla 118. — Neusohl 117. —  Neustadt-Törzsvár 129. — 
Német-Bogsán 392. — Német-Lipcse (Com. Liptó) 144. — Nyárló (Com. Bihar) 415. — 
Nyerges-Ujfalu 256, 482. — Nyitra 952. — Nyustya (Com. Gömör) 159, 396. 

Oberska-Rupa-Kresevo 268. — Ochtina 157, 396. — Oedenburg 113, 129. — Offenbánya 
116, 143. — Oláh-Csertes 389. — Oláh-Lapád 506. — Oláhláposbánya 153, 160, 
390. — Oláhpatak 154. — Oláh-Rákos 506. — Oravicza (Com. Krassó-Szörény) 126, 
140, 141, 148, 256. — Osztromos 158. — Ó-Radna 153, 160, 391. — Öszöd (Com. 
Somogy) 138. 

Parasznya (Com. Borsod) 135. — Parád 115. — Parajd 165, 270. — Pákfalu 156. — 
Pálháza 349. — Páris 404. —  Párkány-Nána 271. — Párva (Com. Besztercze- 
Naszód) 166. — Pernek (Com. Pozsony) 159. — Petirsen (Com. Temes) 157. — Petrilla 
134. — Petrozsény 134. — Petrovogora 159. — Pécs (Fünfkirchen) 260, 394, 416. — 
Pilis-Szt.-Kereszt 394. — Pinkafeld 411. — Piszke 249, 388, 482. — Ploczka 399. — 
Podogrom 409. — Pohorella 397. — Pojana 116. — Pojén 393. — Poprád 114. — 
Porács 150. — Porkura 142. — Poroszló 134. — Pozsony (Pressburg) 114, 252, 
960. — Pöllau 411. — Pöstyén 114. —  Prakfalva 397. —  Pregrada (Kroatien) 
967. —  Priici-Vasec-Vrajnkovec 269. — Pudplesa 255. — Puj 415. — Puszta- 
Bóth (Com. Fehér) 250. — Pusztafalu 349. — Puszta-Forna 172, 473. — Puszta- 
Lőrincz 259. — Puszta-Nána 484. — Puszta-Selyp 255. — Puszta-Tarótháza 259. 

Radmanyest 268. — Radvány 352. — Ratiko (Com. Gömör) 957. — Rákos (Com. 
Abauj-Torna) 157. — Rákos 396. — Rákó (Com. Abauj-Torna) 158. —  Resicza 
130, 392. — Rezsőpart 265. — jók SZLÉL ali 161. — Rév 394. — Rév-Körtvélyes 505. — 
Rhonitz (Com. Zólyom) 1 1348 Rostok 397. — Rozsnyó 150, 157, 396. — Róna- 
szék 163. — Ruda 143, 144, 399. — Ruda-Bányácska 349, 378, 385. — Rudóbánya 
155, 394, 398. — Ruszkicza ge. dJÁNZON 

Sajó-Kaza 135. — Sajó-Szt.-Péter (Com. Borsod) 136. — Salánk KÉS Ugocsa) 138. — 


Salgó 136. — Salgó-Tarján 130, 134, 416. — Sarajevo 246, 247. — Sarajevo- Rogatica 
947. — Sarajevo-Visegrad 247. — Sarajevo-Visoko 247. — 28 Szebrenica 268. — 

Sárisáp 132. — Sárospatak 253, 351. — Sátoralja-Ujhely 349. — Sct.-Georgen 214. — 
Schemnitz 117, 124, 259, 401. — Schmölnitz 117, 129. — Schneeberg (in Sachsen) 
145. — Sec planina Fojnica 268. — Selistye-Zepée 269. — Selmeczbánya 110, 
161, 166. — Siklós 249. — Siminham (Bosn.-Herzeg.) 165. — Sinjako (Bosnien- 
Herzegovina) 160. — Sinjakó V. 269. — Siófok 510. — Slovinka 396. , — 
Solymár (Com. Pest) 257, 416. — Somosujfalu 168. — Somoskő 270. — §Som- 
patak 349. — Sonkolyos 393. — Sopron 113. — Sósmező (Com. Háromszék) 511. — 


Sóvár 163. — Steierdorf 510. — Steierdorf-Anina 130. — Stósz 398. — Sümeg 251. — 
Süttő 248, 2530. — Szabadka 128.— Szabolcs 130. — Szacsal (Com. Máramaros) 168, 
511. — Szalónak (Com. Vas) 150. — Szatmár 270. — Szápár 133. — Szárhegy (Com. 


INHALT DES SÜPPLEMENTES. XXIII 
Csik) 246. — Szászkabánya 126. — Szászvár 132. — Szeged 128, 259, 415, 416. — 
Szelesztó 389. — Szendrő 398. — Szentes 128. — Szt.-András 397. — Szent-László 
409. — Szt.-Lőrincz 511. — Szepes.Igló 148, 149. —  Székely-Keresztúr 412. — 
Székely-Udvarhely 247, 248. — Szélakna 151, 152. — Széphalom 349, 378. 
Szilicze 170. — Szinerszeg (Com. Temes) 137. — Szirk (Com. Abauj-Torna) 396. 
Szkleno 110. — Szlavinka 156, 158, 397. — Szohodol 399. — Szolnok 134. 
Szomolnok 150, 158, 157, 257, 397, 398. — Szőllős-Györök (Com. Somogy) 138. 
Sztracena 397. — Szucság 409. — Szuhogy 398. 

"Tapolczafő (Com. Veszprém) 166. — Tapolcsány 398. — Tarcsa 412. — Tarcsafalva 
412. — Tarnos 409. — Tartolez 389. — Tasoncza 394. — Tataresd 116. — Tataros 
(Com. Bihar) 166, 256. — Tekerő 116, 248. — Telek 399. —  Telek-Rudabánya 
396. — Telkibánya 168, 375, 394. —  Teplitz 114. — Teplicska 397. — Tihany 
268. — Tiszolcz (Com. Gömör) 158, 159, 394. — Tiszovicza (Com. Krassó-Szörény) 
159. — Tokaj-Hegyalja 260. — Tokod 135, 172, 479. — Topiice 142. — Torda 163. — 
Trabas-Petrovac 269. —  Travnik-Prosor 246, 247. — Trebinje 247. — Tresztia 
142. — Trgove 159. — Turcsok (Com. Abauj-Torna) 157, 396. — Tuzla (Bosnien- 
Herzegovina) 257. É 

Ugod (Com. Veszprém) 166. — Ujbánya 254. — Uj-Moldova 126, 394. — Ujvidék 


(Neusatz) 254. — Ungvár (Com. Ung) 248. — Upony 398. — Úrkut 483. — 
Úrvölgy 151. — Üveghuta 150. 

Vadna 398. — Vadu-Dobri 399. — Vajda-Hunyad 155, 156, 399. — Vakuf 268. — 
Valea-Dosului (Botis, Com. Alsó-Fehér) 141. — Varbó 135. — Vasas 130. — Vares 
160, 269. — Vargyas 411. — Vashegy 155. —  Vaskoh 249. — Vaskő 126, 141, 


158, 391. — Verespatak 143, 144, 415. —  Veresvíz (bei Nagybánya) 146, 161. — 
Vámfalu 389. — Váralja 130. — Várpalota (Com. Veszprém) 250. — Városlöd 394. 
Vily 352. — Vinicza (Com. Varasdin) 251. — Visk 389. — Vizakna 165, 416. 
Vládháza 506. — Volovecz 396. — Vörösvágás 396. — Vranjkovce-Vares 269. 
Vrdnik (Kroatien) 138. — Vulkán-Zsilvajdej 134. 


"Wiszfílek 411. 


Zalathna 110, 139, 148, 160, 169, 247, 248, 416. — Závadka (Bindt) 155, 397. — 
Zenica (Bosn.-Herzg.) 138. — Zombor 128. — Zólyom-Brezó 156. —  [Zsakarócz 
154, 156, 158. — Zsarnó (Com. Abauj-Torna 250. — Zsemle 387. — Zsibó (Com. 
Szilágy) 166, 504. — Zsidóvár (Com. Krassó-Szörény) 168, 253. — Zsobok (Com. Vas) 
169, 252. — Zsombolya 261. 


JEATS 


MINERAL- UND GESTEINSNA MEN. 


Achat 116, 248. — Agalmatholith 394. Alaun 127, 389. — Alaunstein 116. — 
Amelthyst 248. — Amphibol-Andesit 248. —  Amphibol-Augit-Andesit 389. — 
Amphibol-Granit 268. — Amphibolit 247, 268. Amphibol-Porphyrit 268. — 
Andesr:t 245, 246, 254, 264, 349, 350, 351, 377. — Andesittutf 246, 377. — Angle- 
sit 269. — Ankerit 397. —  Antigoritserpentin 268. — Antimon 127, 389. — 
Antimonerz 149, 159. —  Antimonit 150, 268. — Aragonit 151, 248, 269. — 
Asbest 269. —  Asphalt 166, 256, 389. —  Augitporphyr 268. —  Auripig- 


ment 268. 


XXIV INHALT DES SUPPLEMENTES. 


Baryt 173, 269, 495. — Basalt 114, 168, 245, 246, 254. — Bergkrystall 248. — Biotit- 
Orthoklas-Oligoklas-Ouarz-Rhyolith 373. —  Biotit-Orthoklas-Oligoklas-Ouarz-Rhyo- 
lithtuff 378. — Biotit-Orthoklas-Oligoklas-Ouarz -Rhyolith-Breccie 378. — Bitterkalk 

116. — Blei 127, 389. — Blei-Kupfer 127. — Bolus 257. — Boulangerit 268. — 


Brauneisenstein 269. — Braunkohle 117, 389, 411. 
Calcedon 116. — Calcit 173, 269, 414, 495, 509. — Carbonkalk 246. — Carneol116. — 
Carrara-Marmor 248. — Cement 245. —  Cementmergel 256. —  Chalkopyrit 160, 


968. — Chloritschiefer 414. — Chlorit-Steatit 268. — Chrom 388. — Chromerz 160. — 
Chromit 269. — Chromeisenstein 127, 160. — Cinnabarit 268. — Conglomerat 246. — 
Cölestin 151. 

Dachschiefer 244, 255, 256. — Dacit 245, 246, 254, 389. — Diabas 246, 268, 269. — 
Dacittutf 244, 248, 255. — AKK EKDAY TS 968, — Diamant 122. — Diallag 269. — 
Diorit 245, stee. 247, 252. 269. Ditroit 246. — Dolerit 245, 254. — Dolomit 
DAGSDZADAADTNIZÁOK 

Fdelopal tőn i 169, 389. — Edelserpentin 169. — Eisenerz 127, 153, 160. — Eisen- 
kies 389. — Eisenstein 127, 388. —  Eisensulfid 127. — Electrum 144. — 
Enstatitporphyrit 268. — Erdől 126. — Erdwachs 126. — Evansit 156. 

Gabbro 216, 269. — Galenit 146, 268, 391. — Galmei 127. — Glaukophanit 268. — 
Glanzkohle 134. — Glimmerschiefer 414. — Gneiss 113, 268. — Gold 116, 139, 
145, 388. —  Gold-Silber-Blei 127. —  Göldisehsilber 388. — Granit 114, 244, 
946, 252, 268, 269. — Grünstein 265. — Gyps 169, 245, 246, 252, 259. 

Halit 268. — Himatit 158, 160, 392. — Hydroguarzit 254. — Hyperit 246, 252. 

Kalkschiefer 268. — Kalkstein 166, 245, 248, 259. —  Kalktuff 170, 246. — Karls- 
bader Sprudelstein 248. — Kobalt 127, 389. — Korund 248. — Kosmochlor 414. — 
Krokidolith 248. — Kupfer 127, 388, 399. — Kupfer-Blei N27S60s 


Labrador 248. —  Leucitit 246. —  DLeucitittuff 246. —  DLignit 127, 135, 389. — 
Limonit 154, 155, 158. — Löss 172, 260, 272. 
Magnesit 257, 269. — Magnetit 158, 392. — Malachit 269. — Malakolith 268. — 


Mangan 127, 388. — Manganerz 160, 269. — Markasit 391. — Marmor 169, 245, 
946, 249, 350. — Melaphyr 269. — Mergel (bituminöser) 126. — Mergel 257, 260. — 
Metacinnabarit 268. — Meteorstein 115. — Mienit 269. — Mikroklin-Gneiss 414. — 
Mineralkohle 126. — Muschelkalk 249. 

Nagyágit 142. — Nyirok 260, 383. 

Ocker 257. — Olivin 116. — Olivin-Gabbro 268. — Opal 111. — Ophimagnesit 
946. — Ozokerit 414, 416. 

Petroleum 127, 168, 957. — Phosphorit 257. — Phyllit 268. — 
Plagioklas-Rhyolith 350, 375. —  Porphyr 246. — Pseudobrookit 1783. —  Psilo- 
melan 160, 269. — Pyrit 150, 159, 257, 268, 391. — Pyrolusit 160, 269. — Pyroxen- 
Amphibol-Andesit : 364. — Pyroxen-Andesit 255, 350, 362. 

OAuarz 268, 497, 509. — Ouarzit 246, 414. — Oan DÁNE 246. — Ouarzkrystall 169. — 
Ouarzporphyr 269. — Ouarztrachyt 253. — Ouecksilber 127, 150, 389. 

Realgar 268. — Rhodochrosit 248. — Rhyolith 349, 394. — Rhyolittutt 245, 255. — 
Rockphosphat 257. — Rotheisenstein 269. 

Salz 388. — Salzthon 268. — Sand 260. — Sandstein 114, 245, 246, 255. — Saponit 
113. — Schiefer 166. — Schwefel 127, 389. — Sechwefelerze 159. — Sepiolit 269. — 
Serpentin 245, 246, 252, 268, 269. —  Serpentin-Achat 114. —  Siderit 154, 155, 
156. — Silber 127, 146, 388. — Spatheisenstein 269, 397. — Steinkohle 113, 
127, 131. — Steinsalz 127, 163, 384. — Succinit 248. — Süsswasserkalk 251. — 
Süsswasserguarz 246, 253. — Syenit 244, 9592, 268. 


INHALT DES SUPPLEMENTES. a XXV 


r"rTalkschiefer 269. — Tellurium 142. — Tetraédrit 268. — Thon 260. — Torf 113. 
137. — Trachyt 245, 253, 265, 268, 269, 350, 389. 

Urvölgyit 150. 

Wolnyn 150. 


Zink 389. 


1446 


THIERNAMEN. 


Acheolus Krambergeri n. sp. 409. — Ampullaria perusta BRoNGT. 485. — Anomia 
striata BRocc. 506. — Anomia sp. indet 484. — Arca diluvii 507. — Arca (Fassalo 
arca) guadrilatera DEsH. 476. — Arca 351. — Avicula trigonata LAMK. 476. 
Bison priscus 511. — Brachydiasthematerium transilvanicum BöcKH u. MATTY. 505. — 
Brachytrema (olim Cerithium) muricoides DLAamK. 476. —  Buccinum (KEburnea) 
Brugadinum GRAT. 507. — Buccinum (Zeuxis ?) semistriatum BRocc. 507. — Bythi- 
nia (Bythinella) atomus DEsnH. 476. 

Calappilia dacica n. sp. 409. — Calianassa atrox 409. — Calianassa ferox n. sp. 409. — 
Calianassa rapax 409. — Calianassa simplex n. sp. 409. — Calianassa velox 409. — 
Calianassa vorax 409. — Calianassa sp. ind. 409. —  Cancellaria (Trigonostoma) 
ampulacea BRocc. 507. — Cancer cefr. illiricus BITTN. 409. — Castor fiber 511. — 
C. Schwageri TauscH. 508. — Cardium 251, 412, 507. — Cardium apertum 410. — 
C. (Protocardium) Edwardsi DEsH. 476. — Cardium gratum DEFR. 476, 480. — 
Cardium obsoletum 412. — Cardium Suessi BaARB. 412. — Cellepora arrecta Rss. 
506. — Cel. globulus Rss. 506. — Cel. polyphma Rss. 506. — Ceriopora arbusculum 
Rss. 506. — Cerithium aculeatum ScHL. (olim Cer. bicalcaratum BRONGT) 476, 480. — 
Cer. baccatum BRowGur. 476, 480. —. Cer. calcaratum BRONGT. 478, 480, 483, 490. — 
Cer. calcaratum BRONGT. var. OCsákvárense v. n. 476, 477, 481. — Cer. corvinum 
BRownGr. 476, 479, 483. — Cer. Hungaricum Zirr. 477, 485. — Cer. lamellosum 
482. —  Cer. lemniscatum BRowNGr. 476, 480, 485. — Cer. lignitarum 351. — Cer. 
margaritaceum 411. — Cer. plicatum 411, 478. — Cer. pentagonatum 479. — Cer. 
trochleare LANK. 484. — Cladangia conferta Rss. 506. — Clavilithes Nox CHEMN. 
(olim Fusus Noz LAamKk.) 476, 483. — Clypeaster erassicostatus AG. 507. — Collonia 
(olim Delphinula) canalifera LAMK. 476. — Corbula (Cuncocorbula) angulata LAMK. 
476, 483. — Clypeaster acuminatus Dxs. 506. — Cl. efr. gibbosus RIsso. 506. — 
Clypeaster pyramidalis Micn. 411, 506. — Conchodus infraliasicus SToPP. 508. — 
Congeria 412. — Cong. banatica HöRw. 507, 508. — Cong. croatica BRus. 410. — 
Cong. cf. Czjzeki M. Hönrwx. 412. — Cong. Markovici Bgus. 410. — C. Partschi 
Czsz. 507. — Cong. Preraxovici BRus. 410. — Cong. prisca sp. n. 476, 477, 485. — 
Cong. rhomboidea M. HöRw. 410. —  Cong. simulans BRus. n. sp. 410. —  Cong. 
spathulata 410. — Cong. subglosa P. 507. — Cong. triangularis PaARTscH. 412. — 
Cong. ungula caprea 115, 410. — Cong. Zagrabiensis BRus. 410. — C. nov. form. 
507. — Conus cefr. eroneulatus DEsH. 476, 483. — C. Eszterházyi sp. n. 476, 477, 
494. — C. (Leptoconus) Puschii Micu. 507. —  Cylichna (olim Bula) cylindroides 
Des. 476. — Cyrtena semistriata 478. —  Cytherea Persi Zirr. 485. — Cytherea 
(Tivelina) deltoidea LAmK. 476, 483. — C. Petersi Zirr. 476. 

Defrancia formosa Rss. 506. — Defr. prolifera Rss. 506. — Dentalium BovéÉI. 507. — 
Dentalium entalis L. 506, 507. — D. Michelotti M. HöRkws. 507. — D. muta- 
bile Dop. 507. — Diastoma costelatum LAmK. 476, 483. — Discorbina cfr. eximia 


xk 


XXVI INHALT DES SUPPLEMENTES. 


HANTK. 206. — Dreissensia Münsteri Bkgus. 410. — D. Rossi BRus. 410. — Dromia 
Claudiopolitana 409. — Dromia Corvini n. sp. 409. 
Echinocyamus ovatus AG. 506. —  Elephas 113. —  Ephydatia fluviatilis ILBKN. 


509. — Eguus caballus 511. — HEulima Haidingeri Zirr. 476, 485. — Eulima. subu- 
lata Dow. 507. — Huspatangus Haynaldi PÁv. 504. — Explanaria asteroides GOLDF. 
506, 507. 

Faunus (Melanatria) vulcanicus ScHL. (olim Cerithium Castellini BRONGT.) 476, 480. — 


Fragilia aíf. fragilis Lim. 412. — Fusus 411. — Fusus Brongniarti dORB. (olim 
Fusus polygonus BRowxGr. non LAMmMK.) 476, 483, 485. — Fusus Roncanus BRONGT. 
479. — Fusus scalarinus 482. 

Gaudryina sp. 506. — Glenodiectyeum carpaticum MarrYv. 416. — Goniocypoda trans- 
silvanica n. sp. 409. — Grapsus sp. indet. 409. — Gryphzxa Brogniarti BRONN. 
504, 505. — Gr. Eszterházyi Páv. 504. — Gr. sparsicosta HoFm. 504. 

Helix arbustorum 412. — Heliastrea convidea Rss. 507. —-  Heterostegina costata 


VORB. 506. — Hyana spelea 511. 

KIsocardia cor LG. 378, 506. 

Lamna contordidens AG. 506. — DLeda fragilis CHEM. 207. — L. Lenzi HöRwx. 507. — 
L. pterophorum BRus. 411. — L. spinosum LöRk. 508. — Lovenella (olim. Ceri- 
thium) multspirata DEsH. 476. — Lucina columbella Lam. 506. — DLucina Haueri 
Zirr. 476, 477, 485. — LD. crassula Zirr. 476, 477, 485. — L. Dujardini DEsH. 507. — 
L. incrassata DuB. 507. — L. sp. 506. 

Mammuth .170, 272, 316. — Marginella crassula DEsH. 476. — M. hordeola DEsn. 
476. — M. ovulata LAMK. 476, 492. — M. Zitteli DEsH. 493. — MM. Zitteli DEsH. 
(olim. M. ovulata LAMK. var. nana ZIrr.) 476, 477, 485. — Mastodon longirostris 
416. —  Mastodon 416. — Megalodus complanatus GümB. 508. — M. Günmbeli 
SropP. 508. — M. Lóezyi n. sp. 508. — M. Tofane HozRgw. 508. — M. trigueter 
Wurr. 508. —  Melania distincta Zirr. 476, 477, 485. — WM. nitidula DEsn. 
476. — Melanopsis ancillaroides DEsH. 476. —  M. Bouéi FÉR. 508. — M. impressa 
KRauss. 507. — M. Martiniana FÉR. 507. — M. pygm:ea P. 508. — M. vindobo- 
nensis FucHs. 507. —  Melanopsis sodalis DEsH. 476. —  Meletta. crenata HEcKk. 
505. — Mitra Bronni MIicn. 507. — Modiola (Semimodiola) hastata DEsH. 476. — 
(M. Arcoperna) capillaris DEsH. 476. — M. Fornensis Zirr. 476, 477, 485. 

Nassa 411. — Natica helicina BnRocc. 507. — N. (Ampullina) incompleta Zirrr. 476, 
477, 483, 485. — N. (Ampullaria) perusta DEFR. 476, 480, 483. — Natica sp. 507. — 
Neptunus cfr. granulatus A. MILNE Epw. 409. — Neptunus Kochii 409. — Nep- 
tunus sp. 409. — N. pentastoma DEsH. 476, 483. — N. Sehmideliana 479. — 
Nerita tricarinata DEsH. 476. — Neritina lutea Zirr. 476, 477, 483, 485. — Nucula 
nucleus L. N. Mayeri HöRkx. 507. — Nummulites Brongniarti 479. — Num. com- 
planata 479. — Num. Fichteli 505. — Num. intermedia 505. — Num. Lucasana 
480, 505. — Num. perforata 479, 505. — N. spira 479. — Num. striata 479, 483. 

O. callifero LAMK. 484. — 0. crepidula DEFR. 505. — Orygoceras dentaliformae 
Bguss. 508. — 0. longirostris LAMK. 484. — 0. sp. (digitalina? DuB.) 506, 507. — 
Ostrea cochlear POLI. 378. 

Palzeocarpilius maerocheilus DEsm. 409. — Palxocarpilius sp. 409. — Paludina 504. — 
Pisidium 504, 508. — Pecten 351. — Pecten Besseri ANDR. 506, 507. — P. cristatus 
BRoNx. 507. — P. (Vola) Felderi F. u. K. 507. — P. latissimus 507. — P. Mal- 
vine Dus. 506, 507. — P. Reussi M. HöRgwx. 411. — Pecten sp. 506. — P. scissus 
E. FavRE. 506. — P. efr. scissus (E. Favre) HILBER 506. — P. sp. cír. scrabridus 
ErcHR, 506. — Pectunculus sp. 507. — Pectunculus 271. — Pereiraia Gervaisi VEz. 
267. — Pholadomya Puschi Gonpr. 478. — Phrynolambrus corrallinus n. gen. 


INHALT DES SUPPLEMENTES. XXVIIL 


409. — Pirena Fornensis. Zirr. 476, 477, 485. — Pisidium 412. — Planorbis 504 , 
508. — Planorbis constans BRus. 410. — Planorbis sp. 412. —  Planorbis (Anisus) 
subangulatus LAMK. 476. —  Pleurotama pygmea sp. n. 476, 477, 494. — Pl. 


trifasciata ? HöRgx. 507. — Potamides (olim Cerithium) cristatus LAMK. 476, 480. — 
Potamides pentagonatus ScHL. (olim Cerithium. Maraschini BRONGT.) 476. — 
Pupa 412. — Pycnodus sp. 506. — Pyrena combusta BRONGT. 479. — Pyrula 
(Ficula) geometra Ross. 507. 

OVuingueloculina peregrina dORB. 507. 

Rannidina Rosaliz nov. gen. et. spec. 409. —  HRetepora cellulosa L. 506. —  Rhino- 
cerus antiguus 511. — Rissoa sp. 506. —  Rissoina (Zebina) fallax DEsH. 476. — 
Sechwartzi DEsn. 476. — R. (Zebina) Rissoina pusilla BRocc. 507. — Rotulina sp. 507.— 

Schizaster efr. Karreri LAUBE. 507. — Scutella (subrotundate) LAm.? 506. — Septifer 
sp. indet. 476. — Serpula sp. 506. — Serpula scalaris HrcHw. 507. —  Serpulorbis 
sp. indet. 476. — Sphaenia angusta DEsH. var. Hungarica v. n. 476, 477, 487. — 
Spondylus crassicosta DLMK. 378. — Spongilla gigantea n. sp. 509. — Sp. fragilis 
Leyp. 509. — Sp. lacustris LBKN. 509. — Strombus Fortisii £79. — St. Tournoueri 
Bayan 479. § 

"Wapes gregaria PaRrsGH. 412. — Teinostoma Semseyi sp. n. 476, 477, 488. — Tellina 
lacunosa ? CHEMN. 506. — Terebratula cfr. grandis BLum. 506. —  Terebratula form. 
indet. 507. — Teredo norvegica SPENGL. 506, 507. — Textularia sp. 507. — Treta- 
nidea (olim Fusus) polygona LAaMmK. 476. — Trigonoccelia (Trinaczia) media DESH. 
476. —  Trochospongilla horrida WELr. 509. — Trochus sp. 378. — Turbinolina 
duodecimcostata GOoLDF. 506. — Turbo tuberculatus? SERR. 507. — Turritella 
vinculata Zirr. 476, 477, 433, 485. — T. (Mesalia) elegantula Zrrr. 476, £77, 485. — 
T. (Mesalia) fasciata LAMK. 476. — T. imbricata 482. 

Valenciennesia Reussi NEumM. 508. — Valvata sp. indet. 476. — Veletes Schmideliana 
CHEMN. 504. — Venus cf. calthrata Dus. 378. — Venus scalaris BRONN. 507. — 
Voluta sp. indet. 476. 


Ve 


PFELANZENNAMEN. 


Acer? 412. — Alnus Kefersteinii Gorp. £12. — Anthrophyopsis tenuinervis 272. 
Betula prisca. Err. 412. 

Chara 504. — Ctenis hungarica 272, 510. 

Laurus Heliadum UwG. 412. — Lithothamnium ramosissimum Rss. 506, 507. 


Pterophyllum Yucca 272. 
"Taxodium distichum mioceanum 511. 


Die übrigen in diesem Bande vorkommenden Personen-, Orts-, Mine- 
ral-, Gesteins-, Thier- und PfHAanzennamen, auf welche im nichtungari- 
schen Texte unter Hinweis auf den Originaltext Berufung geschieht, findet 
man im ungarischen Register I—V. zusammgestellt. 


FÖLDTANI KÖZLÖNY 


XXVII. KÖTET. 


1897, JANUÁRIUS—ÁPRILIS. 1—4 FÜZET. 


A MILLENNIUMI ÉV VÉGÉN. 


iz 
Ba e Welden LŐ; 


Dr. SrauB Mónricz-tól. 


A keletről nagy síikföldeken, tágas völgyeken át jöttek ezer évvel ezelőtt 
őseink ama szép hegylánczolathoz, melyet geologiai értelemben fiatal kelet- 
kezésünek mondunk, mert ezt ama nagy tömegmozgásnak köszöni, mely a 
harmadkor középső szakaszában Középeurópa földjét észak felé nyomta és azt 
fölgyűrvén, kimagasította az Alpok nagy tömzsét, melynek legnagyobb sugara, 
hazánk szirtöve. Ez öv partjait még nagy kiterjedésű tenger mosta és még 
ezer és ezer évnek kellett elmúlnia, míg hazánk földje küzdőtere lett ama 
nagy népáradatnak, mely akkor mozgásnak indúlt. Egymást tolva, egymást 
kergetve, egyik sem tudott a harmadkori tenger most termékeny földdel borí- 
tott fenekén állandóan megtelepedni és jövő nemzedékének hazát adni; ez 
fenmaradt ama népáradat utolsó raja számára, mely erélylyel és gyorsaság- 
gal és a fegyver szerencséjével birtokba vette ama tágas földet, melyet most 
drága hazánknak mondunk és melyért, hogy idegen kézre ne kerüljön, elő- 
deink és szülőink évszázadokon át nehéz, véres, nem egyszer végveszélylyel 
fenyegető harczot voltak kényszerítve vívni. És valahányszor e harczokat 
békét igérő idő követte, midőn nemzetünk ismét összeszedegethette erejét, 
a kulturmunkához is fogott, melyet fájdalom újra betörő vihar majdnem az 
utolsó nyomig ismét megsemmísített. Még egy félszázada sem múlt annak, 
hogy vér és köny áztatta e drága földet, de a hareztól és a tűréstől edzve, 
a remény biztató szárnya alatt és a boldog jövő iránti hitben erőt találva, a 
sors azzal áldotta meg hibáiért sokat szenvedett nemzetünket, hogy István 
szent koronáját igazságos, áldott jóságú király fejére tehette és e főn a ko- 
rona ismét fényleni kezdett és fénysugarai ismét fölélesztették bennünk a 
tudományok és művészetek ápolására irányuló kedvet. 

Ezer év a geologiai időszámítás szerint parányi kevés, egy nép történe- 
tében sok. A mit valamely nép ennyi idő alatt kulturája érdekében megtenni 
elmulasztott, vagy a mit a sors kényszeréből elmulasztania kellett, azt ismét 
helyre pótolni, megint csak hosszú és szakadatlan munka eredménye lehet. 


Földtani Közlöny. XXVII. köt. 1897. 1 


pe 


9 STAUB MÓRICZ: 


Mi gyorsabban haladtunk, mert a kulturmunkában örizkedvén a nemzeti 
dölftől, nem zárkóztunk el a nyugat békében fejlődő kulturája elől és azt 
magunkban áthasonlítván, saját vérünk keringésébe vittük át. 

Hazánkban a geologia és segédtudományainak tudományos művelése 
mintegy egy félszázaddal ezelőtt vette kezdetét és a munkának első tűz- 
helye a mi társulatunk volt és e munkát csak élénkítette, csak fokozhatta 
az, hogy a főiskoláink és végre állami geologiai intézetünk jeles szakembe- 
reikkel és segédeszközeikkel előmozdítói lettek tudományunknak. Ne hall- 
gassuk el, még most sem, hogy társulatunk zsenge korában honfitársaink 
hazaszeretetében talált nagy istápot, mert midőn társulatunk első névjegy- 
zékét áttekintjük, sok olyan férfiú nevével találkozunk, ki a hazai geologiai 
irodalomban sohasem szerepelt, hanem inkább érdeklődésből, még inkább 
hazaszeretetből akarta filléreivel támogatni társulatunk kezdő működését és 
bár megritkult ezeknek a sora, még most is rámutathatunk olyan nevekre, 
melyeknek viselői e semmi anyagi hasznot nem nyujtó, a semmi külső 
tekintélyt nem adó társulati tagsági czímmel járó kötelezettséget kész öröm- 
mel teljesítik. 

Emlékezzünk meg hálával ez alkalommal 1s hazánk történetében fényes 
szerepet játszó amaz előkelő családról, melynek áldozatkészsége tette le- 
hetségessé társulatunknak működése megkezdését. A magyar orvosok és 
természetvizsgálók ama nevezetes VIII-ik (1847) vándorgyülésén, midőn 
ZIPSER ENDRE megpendítette a xföldismei bányászegyesületv megalapításá- 
nak eszméjét, mely soha sem alakult meg, hanem még csak 1850-ben új 
alakban, mint cmagyarhoni földtani társulati, kezdett működni, akkor a 
vándorgyülés elnöke, herczeg EszTERHÁZzY PÁL volt az első aláiró és ezen 
aláirásával 400 pengő forintot biztosított az alakulandó egyesületnek. Ez 
időtől kezdve a herczeg pártfogója lett a mi társulatunknak es egyesegyedül 
az ő pártfogásának volt köszönhető, hogy 1856-ban a társulat működésének 
első külső jele va magyarhoni földtani társulat munkálatainak első füzete) 
napvilágot látott. Egész haláláig (1865) társulatunk igazi pártfogója volt 
és pártfogói évdíja jó soká egyedüli jelentékenyebb és biztos jövedelmi for- 
rása volt a társulatnak. Hazafiui örömmel vállalta magára a pártfogói tisz- 
tet fia, herczeg EszTERHÁZY MIixnLós, és ennek elhunyta után (1894) fia 
hg. EszregRHázY PáÁn is. Nemzetünk geniusza a jövő évszázadokon át is le- 
fölött szerető sarjak ne származzanak és társulatunk annaljai sohase felejt- 
kezzenek meg az ESZTERHÁZY név hálás megemlékezéséről ! 

Hogy társulatunk 46 év lefolyása alatt mit tett, azt itt részletesen 
fölsorolni nem csak fölöslegesnek, hanem időelőttinek is tartjuk. Az ez- 
redéves kiállítás látogatója is, a ki e tekintetben keresett volna, csak 
nagy nehezen talált volna tájékozást. Egy otromba szekrénybe testvér-tár- 
sulataink kiadványai közé beszorítva voltak a mi társulatunk cMunkálatai? , 


BEVEZETŐ. 3 


c Közlönyev és egyéb közleményei találhatók ; falon, melyet napsugár sem 
ért, függött cMagyarország geologiai térképes, az első, melyet hazai szak- 
tudósaink készítettek. Sem ez, sem azok nem tünhettek föl még a csak 
nézni vágyó kiállítási látogatónak sem, talán akadt egyik-másik, ki kiad- 
ványaink czimeit mégis elolvasta vagy térképünk szintarkaságát bámulta ; 
de vajmi kevesen lehettek, kik gondolkodóba estek azon óriási szellemi 
munkakészleten, mely e kiadványokban rejlik! Még kevesebben lesznek, 
kik tudni fogják, hogy lassan és nehezen vergődtünk föl arra a szinvonalra, 
melyen európai testvér-egyesületeink állanak, de elértük azt, hogy azok, kiket 
mintaképeink gyanánt tiszteltünk és tisztelünk, egyenragúnak ismernek el. 
Hogy mennyire haladtunk és hol állunk most, arról hazafiúi áldozatkész- 
séggel és szakértelemmel rendezett kiállításunk tett tanubizonyságot. 
Hálára kötelező készséggel ajánlkozott egynehány mélyen tisztelt tagtár- 
sunk, hogy kiállításunk hű képét közlönyünkben visszatükröztessék, hálánk 
jeléul azok számára, kiknek a ma elért eredményt köszönjük ; biztatóul 
azok számára, kik a megkezdett ösvényen tovább haladni akarnak ; örök 
időkre azok számára, kik a múlt munkájával megismerkedni akarnak. 

De bűn volna a második millennium küszöbén az elért eredménynyel 
megelégedni! Nekünk nemcsak lépést kell tartanunk tudományunk roha- 
mos fejlődésével, hanem fel kell venni a versenyt 18 szomszédainkkal és oda 
kell törekednünk, és pedig ernyedetlenül és ha kell követelőleg is lépjünk 
fel, hogy mindenki, ki hivatva érzi magát hazánk földjéhez nyúlni, ezt ava- 
tatlan kézzel ne tegye ! 

Maga a mi társulatunk azt hiszi és azt reméli, hogy éppen a millen- 
niumi év folytán foganatosított kimagasló két alkotásával biztos és gyümöl- 
csözőbb munkálkodást segít elő. Az egyik c Magyarország geologiai tér- 
képes, melyet társulatunk szerény jövedelméből nehezen megtakarított 
filléreivel a m. kir. földmivelésügyi miniszterium jóindulatú támogatása és 
SEMSEY ANDOR bőkezűsége, és megemlítetlenül ne maradjon, több tagtársunk 
önzetlen közreműködése folytán az idén kiadhatott és közhasználatra bo- 
csáthatott. A. jó szolgálatot, a mit vele tenni szándékozunk, már most is 
mindenki feltétlenül elismeri, mi pedig elvárjuk, hogy a jövő ezt még job- 
ban meg fogja erősíteni. E térkép nem tökéletes, nem kifogástalan mű, de 
legnagyobb részében visszatükrözi hazai tudósaink fárasztó és gondos mun- 
káját és előkészíti azoknak az utat, kik majd többet és jobbat akarnak 
tenni, és hogy ez megtörténjék, ez a térkép kiadatásának egyik indító oka. 

Folytonos és jó munkára akar társulatunk a néhai sSzabó József em- 
lékére tett alapítványávalb is. ösztönözni. Időről-időre ki akarjuk tüntetni 
azokat, kik köztünk a legkiválóbbat, a legbecsesebbet teremtik a mi tudo- 
mányunk terén ; támogatni és segélyezni akarjuk munkásságukban tapasz- 
talt és serdülő szaktársainkat és hogy ennek meg lesz a várt eredménye, 
arra bizton számítunk. 


1 


4 BÖCKH JÁNOS 


A népbéke pálmaágának árnyéka alatt a magyarhoni földtani társulat. 
a második millenniumban is ki akarja venni a maga részét abból a nagy 
munkából, mely országot hatalmassá és nagygyá, népet bölcsesé és gazdaggá. 
tesz : a közművelődés munkájából! 


CE; 


A GEOLOGIA FEJLŐDÉSÉNEK RÖVID TÖRTÉNETE MAGYAB- 
ORSZÁGON 1774-TŐL 1896-IG.? 


BöckKH JÁnos-tól. 


Ha visszatekintünk e tudományág multjára és ha még oly röviden is 
átpillantjuk fejlődésének történetét, lehetetlen nem felismerni ama szoros 
kapcsot, mely a geologiaés bányászat közt éppen úgy létezett a multban is, 
mint az a két szak közt időközben beállt bifurcatió daczára mai napig is 
fennáll. Hisz maga azon férfi, a kinek nevéhez fűződik a geologiának rend- 
szerbe való szedése és így igazi tudománynyá felavatása, ÁBRAHÁM GorTTr- 
LIEB WERNER, a freibergi bányász-akadémia egykori tanára, bányász volt. 
Ez időtájban (1785) a mineralogiai és bányamivelési disciplinák tanítása 
bányászati főiskoláinkban rendszerint egy tanerő kezében volt még össz- 
pontosítva. WERNER ezen tanokhoz a geognosiát fűzte, mely végre geolo- 
giává fejlődött ki. WERNER kortársa volt nemes BoRN IGNÁcz geniális hazánk- 
fia, úgy a hazai, mint egyáltalán a bányászati, mineralogia-geognostikai 
ismeretek egyik főterjesztője. Hazánk bányavidékein tett utazásait 23 levélben 
leírta (Briefe über mineral. Gegenstánde auf einer Reise etc. Frankfurt und 
Leipzig, 1774.) és ezek kortársainak érdeklődését annyira felkeltették, hogy 
egymás után lefordították angolra, francziára és olaszra. E levelek alapján 
BoRw IGwácz-ot az utódok a bánsági" geologia ősatyjának is elkeresz- 
telték. Mint a prágai kir. cseh tudományos társulat egyik alapítója e tár- 
sulat közlönyeiben többször írt; így p. o. az V. kötetben (1782), a hol a 
cVom gediegenen Spiessglaskönig in Siebenbürgenv-ről szól. Még előbb, 
1777-ben a III. kötetben egy szintén jó hirnévnek örvendő szerzővel 
találkozunk, t. i. DELrus-sal, a ki a cNachricht von ungarischen Opalen und 
Weltaugenv czimű czikket közölte és STERNBERG JÁnos-sal, ki 1786-ban 
c Versuch einer Geschichte der ung. Erdbebenv czímű czikkét közölte. 

MÁRIA TERÉZIA királynénk v. Borwx-t 1776-ban Bécsbe hivatta, hogy a 


k Szerzőnek egy nagyobb terjedelmű tanulmányának kivonata, mely rA m. kir 
földtani intézet és kiállítási tárgyais czímű füzetben megjelent. Budapest, 1896. 


A GEOLOGIA TÖRTÉNETE MAGYARORSZÁGON. 9 


cs. kir. udvari ásványtani gyüjteményt rendezze és leírja. Itt nemsokára 
középpontja lett a tudományos törekvéseknek. Az arany és ezüst érczek 
amalgamatiójával is foglalkozott és II. Józser-től engedélyt nyert arra, hogy 
a kísérletek Selmeczbányán nagyban végeztessenek. Ez alkalombóltöbb ve- 
gyészt és mineralogust hivott oda, még 1786-ban és a Selmeczbánya melletti 
Szklenón egy valóságos kis bányászat-mineralogiai congressust tartottak, 
melyen egy oly eszme megvalósítása fölött tanácskoztak, mely nagyszerűsé- 
gében párját valóban ritkítja és a melynek nem volt kisebb czélja, mint hogy 
:Societát der Bergbaukundes név alatt az egész világ bányászatára és rokon 
elemeire kiterjedő oly egyletet alakítsanak, mely tagjait közleményeik révén 
egymással megismertetné és kapcsolatba hozná. E társulat köréből már 
1789-ben megjelent a kiadványok első kötete Lipcsében. Ebben találjuk 
MÜLLER cs. kir. gubernium-tanácsos és főbánya- és sófelügyelő Zalathnán, 
cMineralgeschichte der Goldbergwerke.in dem Vöröspataker Gebirge in 
Siebenbürgen, nebst einer Kartev czímű közleményét. Azon időben, midőn 
BoRwx megkezdette működését Bécsben, 1778-ban Pozsonyban és Lipcsében 
KLEIs Mirány evang. lelkész hazánkfiától megjelent egy munka következő 
czímmel: cSammlung merkwürdigster Naturseltenheiten des Königreiches 
Ungarny. Ugyanez időszakban egy másik hazánkfia is kivált munkássága 
által s ez nemes FicHTEn JÁNos EHRENREICH, az erdélyi gubernium tanácsosa 
volt, ki hazánk ismertetése körül széles tevékenységet fejtett kis mind- 
járt első helyen említem cDes Herrn Johann Ehrenreich von Fichtel Bei- 
trag zur Mineralgeschichte von Siebenbürgen. Erster Theil, welcher die 
Nachricht von den Versteinerungen enthüáltv czímű művét, melyhez sora- 
kozik a cZweiter Theil, welcher die Geschichte des Steinsalzes enthált,. 
Nagy érdemeket szerzett magának az 1791-ben kiadott xMineralogische 
Bemerkungen von den Karpathenv czímű két részből álló könyvével, vala- 
mint az 1794-ben megjelent cMineralogische Aufsützes czímű művével, 
melyben egyebeken kívül az erdélyi Érezhegység nevezetesebb bányavidékei 
arany előfordulásával foglalkozik. Ha az előbb megnevezett tudósok művei 
külföldön és német nyelven közöltettek, a mint régibb szerzők művei 
pedig, mint p. KöLESÉRI S. cAuraria Romano-Dacicav czimű műve 1717-ben 
vagy FRipwansky János (1767) műve latin nyelven jelentek meg, kétsze- 
resen érdemes figyelmünkre egy oly szerző, ki még a mult század lejárta 
előtt magyar nyelven iparkodott szakunk ismereteit terjeszteni, 8 ez 
BENKŐ FERENcz ref. lelkész és nagyenyedi tanár, ki az első magyar 
mineralogiát írta és 1786-ban saját költségén Kolozsvártt kiadta. 1791-ben 
ZAY SÁMUEL adott ki ugyancsak magyar nyelven egy mineralogiát Komá- 
romban. E könyv az ásványokon kívül kőzetekre is kiterjeszkedik, s végül 
toldalékként, de igen fogyatékosan a skővé-váltakról, is megemlékezik. 
Ugyancsak ezen időben megkezdette WIwxpiscH KÁROLY GOTTLIEB, Pozsony 
wáros egykori polgármestere és több külföldi tudós társaság tagja, az cUn- 


6 BÖCKH JÁNOS: 


garisches Magazin oder Beitráge zur ungarischen Geschichte, Geographie, 
Naturwissenschaft der dahin einschlagenden Litteraturs eczímű gyüjtemé- 
nyes kiadványokat, melyek 1788-ig Pozsonyban megjelentek. 

E kiadványsorozatban külünösen szakunkba vágókkal is találkozunk, 
mint p. o. cNachricht von einer merkwürdigen Höhles (Agtelek), továbbá 
Von den Salzpfützen bei Ilmitz und Apetlen in der Wieselburger Gespan- 
sehaftv, aNachricht von den Sauerbrunnen zu Herlan in der Abaujvárer 
Gespanschaft und in der Gegend von Cservenitza, wo die berühmten Opale 
gefunden wurdens és több mással is, a mint külön ki akarom emelni még 
C. D. BaRrscH: c Berncerkungen über den Plattensees czímű közleményét. 
Hazánk bányászatának már akkorában kifejlett volta, ásványkincsének gaz- 
dagsága, valamint a hegységeink és rónáink nyujtotta változatosság az 
összetételben és kifejlődésben rég magára vonta nemcsak honfitársaink, de 
a külföldi szaktudósok figyelmét és ezek közül többen nálunk rövidebb 
vagy hosszabb időkön át tartózkodtak s így az országgal jobban meg is 
ismerkedtek. Ugyancsak a mult század utolsó két decenniumára esnek FRANZ 
GRISELINI Versuch einer polit. und natürl. Geschichte des Temes- 
várer Banats) , meg JoHANN JAKOB FERBER-nek 1780-ban kiadott c Physi- 
kalisch-Metallurgisehe Abhandlungen über die Gebirge und Bergwerke in 
Ungarni czímű munkái. 1797-ben RoBERr Towsowx Londonban rTravels 
in Hungary with a short account of Vienna in the year 1793 czímű köny- 
vét adta ki, melyben a mellékelt térképen országunknak utbaejtett ré- 
szel geologiailag már szinezve vannak. Ha felemlítjük még a következő. 
czímű műveket melyeket a mult század második felében élt szaktudósaink 
írtak, u. m. DELrIus CHRISTOPH TRAUGOTT: xAnleitung zu der Bergbaukunst) , 
GIov. ANT. ScoPOLI: Orystallographia Hungaricav, BUcHHOLZ JAKAB: 
. Beschreibung des wundervollen Karpathischen Sehnee-Gebirgesv, HAGER 
János DÁNTEL: cUeber das Vorkommen des Goldes in Siebenbürgen), 
HAaceUEr: r Neueste physikalisch-politisehe Reisen in den Jahren 1788—17959 
és JENS ESMARK : cKurze Beschreibung einer mineralogisehen Reise durch 
Ungarn, Siebenbürgen und das Banat, stb., meg kell adni nekik azon elisme- 
erést, hogy tudományunk fiatal voltának daczára derekasan iparkodtak annak 
terjesztését előmozdítani. 1770-ben MÁRIA TeEnRéÉzIia királynőnk a selmecz- 
bányai bányaiskolát bányász-akadémiává alakította át, melyhez JACguINS VIL- 
Mos-t a mineralogia és chemiatanárává nevezte ki, feladatává tétetvén egyebek 
között az, bogy belföldi ásványokból és kőzetekből egy gyüjteményt is össze- 
állítson. Utódjai dr. Scoporr JÁNos és RUPRECHT ANTAL voltak. Mind két név 
a tudományos világ előtt jól ismeretes. Eleinte az akadémián a bányamű- 
veléstant a mennyiségtan tanára a vegytan tanárával felváltva tanították ; 
és itt HAIDINGER KÁROLY és a század elején REICHETZER XAVER FERENCZ 
neveivel találkozunk (az előbbi tudományunk nagy mestere, HAIDINGER 
Virmos atyja vala), később a bányaműveléstan részére egy harmadik tan- 


A GEOLOGIA TÖRTÉNETE MAGYARORSZÁGON. 


— 


szék szerveztetvén, ennek révén DELrus TRauGorr Kkisrór addig bánsági 
bányaigazgató jutott mint tanár az akadémia kötelékébe. Bányászatunk e 
diszének neve örökké emlékezetes fog maradni. Őt követte liehtenfelsi 
PEITHNER TÁpÉ, mind a kettő irodalmilag is a legelőnyösebben ismeretes és 
DEnius cAnleitung zur Bergbaukunst etc.;, ezímű művével hirnévre 
tett szert. 

Noha a mult század végén tudományos életünkben a visszaesés jelei 
konstatálhatók, mégis II. Józser elhunyta után a nemzeti élet erősebb 
nyilvánulásai láthatók ; nemzeti nyelvünk ápolása lép előtérbe, és tudósaink 
egy magyar tudós társaság eszméjével foglalkoznak, melynek megvalósulása 
gróf SZÉCHENYI ISTVÁN, e nagylelkű főúr nevéhez van kötve. Atyja gróf SZÉ- 
CHENYI FERENcz még 1802-ben nemzetünknek ajándékozta becses könyv- 
tárát és gyüjteményeit, s így nemzeti múzeumunk alapját megvetette. 
1837-ben fogtak a jelenlegi múzeum felépítéséhez, mely czélra még az 
1832/36-ik évi törvényczikkel 500.000 forintot vetett ki az országgyűlés. 

Műúzeumunkban nemcsak hazánk földjének gazdag kincses tárházát 
birjuk, hanem egyszersmind a tudományos kutatások, irodalmunk és az 15me- 
retek fejlesztésének hajlékát is. Gyüjteményei közül az ásványtani, hála 
dr. semsei SEMSEY ANDOR úr fejedelmi bőkezűségének és buzgó tisztviselői 
fáradozásának, immár világhírű lett, a fosszil emlősök gyüjteménye pedig szin- 
tén a legszebb hirnévnek örvend. 

Ugyancsak a mult század végén letünt folyóirataink helyébe 1802-ben 
Pesten egy újat látunk megjelenni, a cZeitsehrift von und für Ungarn zur 
Befőörderung der Vaterlándiszhen Geschichte, Erdkunde und Literatur, 
czím alatt és ScHEprus LaJos egyetemi tanár szerkesztésében. 

E folyóirat vegyes tartalmú, de vannak benne geologiai rövidebb czik- 
kek is. Így KITAIBEL PÁL egy czikke : c Allgemeine Ansichten der Oberfláche 
des Bodens von Ungarn; Jon. CRISTIAN v. ENGEL-től : c.Etwas über den Ge- 
sundbrunnen bei Neu-Lublau in der Zipser Gespanschaft etc., nebst einer 
kurzen Nachricht vom Bartfelder Sauerbrunnen) ; BEgRzEvirzY GERGELY-től: 
:Ueber den Torf in Ungarn stb. Ugyancsak a század elejéről néhány kü- 
lön megjelent utazási leirás is felemlíthető, melyek, ha nem is tartoznak a 
tiszta szakirodalomhoz, mégis bányászatunkat vagy tudományunk egyéb 
ágait is érdeklő feljegyzéseket tartalmaznak. Így ifj. gróf TELEKI DoMoNKos 
könyve Egy nehány hazai utazások leirása Tót- és Horvátországoknak 18- 
meretével együttv, mely 1805-ben németül is megjelent, továbbá aGrót 
BATTHYANYI VIsxczE Utazása Magyar-Országnak, Erdélynek, Moldaviának és 
Bukkovinának egy részén általn, mely Pesten jelent meg 1818-ban. 
E könyvben szerző a Mátra-hegységről is megemlékezik, annak kőzeteit 
megnevezvén. BREDEczKY SÁMUEL hazánkfiától jelent meg a rTopographi- 
sches Taschenbuch für Ungarn auf das Jahr 1802. Oedenburg 1801": 
melyet 1803—1805 a xBeytrüge zur Topographie des Königreichs Ungarn 


S BÖCKH JÁNOS: 

követett és melyhez 1807-ben a cNeue Beitrüge zur Topographie und Sta- 
tistik des Königreiches Ungarnv járult. E gyüjtőművek számos adattal já- 
rulnak hazánk természettudományi ismertetéséhez. Itt találunk BERZEvICczI 
GERGELY-től egy levelet a tarpataki völgy leirásával; AsBórH JÁNos a 
Magas-Tátra Zöldtó környékének ismertetését adja; BREDETZKY SÁMUEL- 
től sSteinkohlen bei Oedenburgs czímű dolgozatát találjuk, melyben említi, 
hogy Sopron körül nagy mennyiségben fordulnak elő kövületek stb.: több 
érdekes adat foglaltatik a Fertő-tavára vonatkozó közleményében, említi a 
tőzeget Eszterháza vidékéről és a lápföldet Boz (Holling) tájáról és egy Sopron 
melletti homokgödörbőlelephas -fogat is ; leirásából látható továbbá, hogy már 
az ő idejében erősen művelték a szt.-margitai kőbányákat, az anyagot Bécsbe 
szállítván. Említem végre BREDETzKY-nek Soprontól Szombathelyre tett 
utazása leirásának egy töredékét, melyben Nyékről (Neckenmarkt) szép 
szappankő (Saponit) előfordulását jelzi és a ritzingi ásványszén-előfordulá- 
sával foglalkozik. A köszegi hegyet gnájsznak tartja, de különösen meg- 
említendő, hogy közleménye folyamán a Sághegyre és Kis-Somlyóra is rfleek- 
tálván, az előbbinek kúpalakját hangsúlyozza, —honnan, mint mondja, szép 
bazaltot is hozott —s ezt egyenesen a vulkán névvel is illeti, melynek tetején 
értesülése szerint, egy kráternek nyomai még most is mutatkoznak ; a LENK- 
től Borostyánkőn felfedezett cSerpentin-Achat) -ot ez alkalommal szintén fel- 
kereste. A pöstyéni fürdő ismertetésével, valamint a xcAus dem Mineral- 
reich, czikkeivel záródik le a III[-ik kötet. A következő kötetben GENERSICH 
lelkész a  ePhysisch-topographische Uebersicht des Zipser Komitatsv 
ismertetésében, nevezetesen Késmárk, Lőcse és Poprád környékével foglal- 
kozik, továbbá a kőzetekkel, melyek véleménye szerint ott fellépnek és szóba 
ejti a vidék nevezetesebb ásványvizeit, nemkülönben a Leibicz, Poprád 
melletti Teplitz régi bányaműveleteit, szintúgy a Királykő tájáról is egy ősrégi 
tárnát emlit, mely úgy látszik, hajdanában arany tartalmú közetekre hajtatott. 
Welsorolja továbbá egy Brünnben kiadott xPatriotisches Tagblatt ete. 
czímű lapban megjelent hazánkra vonatkozó czikkeket, mint p. o. a 
LENSK J. V.-től Borostyánkőnél felfedezett, tőle xSerpentin-Agathnak el- 
nevezett közet leirásátv. A Neue Beitráges-be pillantván, ezekből Rarsz 
KERESZTÉLY-től az agteleki Baradlát illető közlemény idézhető, melyben a 
szerző a barlangképződés okozójául a vulkanismust tekinti és elég furcsán 
kijelenti, udass diese Höhlen und Vertiefungen ebenso viele brennende 
Krater ehemals gewesen seienv. Ezen kijelentés nem maradt egy 15me- 
retlen részéről ellenmondás nélkül, a mint ezután maga BREDETZKY is tett 
ellenvető megjegyzéseket ; a neptunisták és vulkánisták közötti egykori vil- 
longás e sorokban is mutat még némi nyomokat. Felemlítem még BREDETZKY 
cBeiseerinnerungen über Ungarn u. Galizien. Wien, 1809." czímű munkáját, 
melynek xGeognostische Ansicht, czímű külön fejezete a pozsonyi gránitról 
szól; felemlíti továbbá a Szent-György melletti lecsapolt Súrt és a Csek- 


A GEOLOGIA TÖRTÉNETE MAGYARORSZÁGON, 


lész (Landschütz) mellett megfigyelt régi partot. A szepesi Maguránál a 
kárpáti homokkő területén utazva, a következőket írja: Der Mineraloge 
und Geognose hat wenig Ausbeute auf dieser Reise zu erwarten ; Sandstein 
und immer Sandsteiny záróúl pedig röviden még felemlíti a kőzeteket, 
melyeket gyüjtött. Itt kivánunk végre még megemlékezni arról is, hogy 
1812-ben REIcHETZER FERExcz hazánkfia adta ki c Anleitung zur Geognosie, 
insbesondere zur Gebirgskunde. Nach WERNER für die k. k. Berg-Akademie 
bearbeitet, czimű könyvét. Mint az előbbeniből látható, az a kevés folyó- 
irat is, mely a mult század végén és a jelen század elején keletkezett, mind 
a mellett, hogy német nyelven szerkesztetett és akkori viszonyaink közt 
nagyobb olvasókörre nem számíthatott, csak rövid életű volt, s egymásután 
letűnt ismét a napirendről. Valóságos esemeny számba megy tehát, midőn 
1817-ben Pesten TRATTNER JÁNos TAMÁS a cTudományos Gyüjtemény?-t 
magyar nyelven adta ki, mely 1817—1841-ig XXV évfolyammal jelent 
meg 300 kötetben. Ezen hézagpótló folyóirat szintén vegyes tartalmú, de 
találkozunk szakunkba vágó czikkekkel is. Így idézzük ÜLEMENTIS közlemé- 
nyét a Baradláról ; CsaPLovirs JÁNos-ét Aranyidkáról; FÁx AnDRÁS-ét Parád- 
ról ; RANG FERDINÁND- és KaJpacsyY TERÉZIA-ét a meteor kövekről; KÖLESY 
VixczE-ét az abaligeti barlangról, PaRrscH PÁL és RIEs JÁNos FERENCcz-ét a 
balatoni kecskekörmökről; TöLTÉNYI SZANISZLÓó-ét a budai hegyekben talál- 
ható ásványokról ; JANKovicH MIikLós-ét a villogó drágaköveknek ismereté- 
ről: VÁSÁRHELYI JÁNos-ét a dagadó forrásról Biharmegyében stb. Legyen ezek 
tudományos értéke ma már bárminő, mégis tiszteletben kell azokat tar- 
tani, mert az ismeretek terjesztését czélzó e törekvések még oly időre esnek, 
melyről Szász KÁRory a magyar tudós társaság rendes tagjai első 1530-ban 
történt megválasztása alkalmával elmondta: Nem kevés nehézséggel 
járt, a nyelvtudományin kívül, a többi osztályokban érdemes irókat találni) . 
A. (Tudományos Gyüjteményv volt irodalmunkban az első, még pedig 
nemzeti nyelven írt nagyobbszerű tudományos vállalat. A jelen század ele- 
jén azonban még egyéb, részben külön megjelent munkákkal is találko- 
zunk. Hazánkfiai és azok sorából, a kik bár idegen születésüek, állandóan 
letelepedtek köztünk, megnevezhetők LENK Jon. WENZEL : Neue Entdeckung 
eines Steins nach systematiseher Benahmung des unterzeichneten Erfin- 
ders etc.); SCHÖNBAUER JÓZSEF ANTAL: (Neue analitiscehe Methode die Mine- 
ralie nund ihre Bestandtheile richtig zu bestimmen etc.) ; S$CHÖNBAUER VINCZE : 
cMinerse Metalloruam Hungarie et Transilvanig etc.); ARZ JOHANNES: rÁAgri 
Sabesiensis etc., Ez időben adta ki ZIPSER KERESZTÉLY ANDRÁS: Versuch 
eines topographisch-mineralogisehen Handbuches von Ungarn ect.v czímű 
művét ; Jóvás JózsEr pedig c Ungarns Mineralreich etc., dargestellt von JOSEPH 
Jósás, Custos der vereinigten Naturalien, technologischen und Modellen- 
Kabinete im ungarischen National-Museum ete., Pest, 1820." czímű 
könyvét. E szerző (szül. 1787-ben Selmeczbányán, meghalt 1821-ben), kitől 


10 BÖCKH JÁNOS: 


egyéb mineralogiai közleményeket is birunk, a Sklenő vidéki trachytjaink 
hyalin módosulataival foglalkozó sorai megérdemlik még ma is figyel- 
munket. 

Utána Kovács MrHÁny, a pesti egyetem tanára, rászánta magát a 
cLexicon Mineralogiceum Enneaglottum)-jának kiadására, mely 1822-ben 
jelent meg Pesten. 

A század elejéről továbbá megemlíthetők SENxwxovirz: x Beschreibung 
d. karp. Gebirges von Eperies bis Tokaj), ; dr. HABERLE KÁRony Konsr. K. 
tanár, a kitől botanikai és meteorologiai téren kifejtett tevékenységén kívül 
szakunkba vágó közleményeket is birunk, ú. m. rUeber vollkommen dich- 
ten und vollkommen erystallisirten Olivin aus Ungarno, (Hesperus 1817) 
c Beschreibung einer neuen Art Braunkohlengattungi, aleber den echten 
ungarischen Alaunsteini (Schweigers cJournaln), aUeber den dichten 
Bitterkalk, (Ghelens Journal) ; megnevezhető továbbá MaRriwi C.-től Die 
geogn. Verháltnisse des Schemnitzer Bergwerksvereinsv ((Gilberts vAnnalen? ) 
és cBriefe über die ung. Mineralogie (Hesperus) 1823. Az 1830-as évekre 
esnek, hogy hazánkfiai közül még néhányat említsek, Brerrz MIHÁLY 
és FaxGn-nak a , Transylvaniás-ban, vagy LEONHARD és BRoNn rJahrbuch 
für Mineralogiev-ban megjelent közleményei és felszólalásai. Mindezekből 
látjuk, hogy a politikai viszontagságoknak daczára, századunk első három 
decenniumában mégis akadtak hazánkfiai közt olyanok, a kik a szakunkba 
vágó ismeretek fejlesztését nem tévesztették szem elől; volt akkor ugyan 
már magyar nyelvű, szakupnkat szintén szolgáló folyóiratunk is, a fentebb 
emlitett cTudományos Gyüjteményv, de ez egymaga minden igényt nem 
elégíthetett ki, és így a külön megjelent művek mellett számos közleményt 
látunk a külföld irodalmában napfényre jutni, hol azon időben, melyről 
szólok, megizmosodott, sőt már speciális tudományágakat szolgáló folyó- 
iratok is léteztek, ú. m. a LEoxnaRp-tól még 1807-ben megkezdett x Taschen- 
buch für die gesammte Mineralogie etc.s, melynek mostani czíme xNeues 
Jahrbuch für Mineralogie, Geologie und Palzentologiev. Még századunk 
elején adta ki ANDREAS ScHnürz, a bécsi cs. kir. természettani és természet- 
rajzi gyüjtemények igazgatója, a rPhysikalisch-Mineralogische Beschreibung 
des Gold- und Silberbergwerkes zu Szekerembe bey Nagyág im Siebenbur- 
gen etc.v czímű könyvecskéjét. E művében a szerző megismerteti ezen 
tellur-bányászat geognostikai viszonyait és e mellett itt-ott az erdélyi Érez- 
hegység egyéb pontjaira is tesz megjegyzéseket, a mint érinti az Érezhegy- 
ség, Almás, Tekerő, Tataresd és Pojana vidékbeli achát, chalcedon, carneol 
stb. előfordulásait és végül még nevezetesen a faczebányai és offenbányai 
arany előjöveteleknek szentel néhány lapot. 1806-ban Sraszim Sraw kiadta 
Carta geologica totius Poloni:xe, Moldavixe, Transilvanie et partis Hun- 
garix et Valachires czímű térképét, és STERNBERG JoacHIM" gróf a akReise 
nach den ungarischen Bergstüdten Schemnitz, Neusohl, Sehmölnitz, dem 


A GEOLOGIA TÖRTÉNETE MAGYARORSZÁGON. il 


Karpathengebirg und Pesth im Jahre 1807. Wien, 18085 ezímű munkájával 
az országnak ismertetését czélzó irodalomhoz járult; 1816-ban Wuinp- 
HELM GOTTLIEB FRNST BECKER, freitergi bányanagy Journal einer berg- 
minnischen Reise durch Ungarn und Siebenbürgens ezímű műve jelent meg 
Freibergben. 1818-ban F. S. Beupasr tudományos vizsgálatok czéljából be- 
utazta hazánkat, ez utazás eredményeül a kitünő franczia tudós r Voyage- 
Minéralogigue et Géologigue en Hongries czímű műve 1822-ben jelent meg 
Párisban. Figyelme mindenekelőtt Selmeczbánya és Körmöczbánya vidéke felé 
irányult, mert mint mondja, ez útjának főczélja az volt, tanulmányozni mind 
ama problematikus kőzeteket, melyeknek legnagyobb részét bizonytalanul 
a csaxum metalliferumv vagy xclávákv  elnevezéseivel illették. BEUDANT 
nagy munkájában hazánk földtani viszonyait oly kiterjedt mérvben tárgyalja, 
mint előtte senki, és kétség nemlehet, hogy műve Magyarország geologiájára 
nevezetesen ennek vulkáni kőzeteire nézve alapvető jelentőséggel bír, 
trachytjainkat illetőleg pedig éppenséggel eclassikusnak mondható. 1829-ből 
birjuk G. G. PuscH-tól az sUeber die geognostische Constitution der Kar- 
pathen und der Nordkarpathen-Lánders (Karstenjs Archiv 1829. I.) czímű 
közleményt és C. C. von LEONHARD kiadásában a c(Geognostisches Gemülde 
von Deutschland etc. von Ami BovéÉs czímű könyvet. Hazánkról Bové 
egyebek közt a következőleg nyilatkozik : a . . . im Nationalmuseum sind 
sehőne, mitunter vortreftliche Sammlungen der rneisten Provinzen Ungarns 
und vorzüglich der Berg-Reviere . . .s és palzzontologiai gyüjteményeinkről 
szólva azt mondja, adas Nationalmuseum zu Pesth besitzt einen grossen 
Reichthum von Ueberbleibseln fossiler Vierfüssler, die zumal an den Ufern 
der Theiss u. s. w. gefunden werden . . .v A harmadkori területek részletes 
tárgyalására áttérve, ezek lerakodásait hét csoportra felosztja, melyeket a 
párisi medencze lerakodásaival összehasonlítja és ezután az egyes cso- 
portok felléptével részletesen foglalkozik, mi által országunkra vonatko- 
zólag számos adatot közöl. Meg kell emlékeznem végre még BucHowwr 
1830-ban megjelent a xDescription du districte des mines de Nagyág 
Journ. de geolog. p. Bové, JoBERTr et RozÉs cziímű közleményéről s nyomban 
ÁLBRECHT v. Sypow rBemerkungen auf einer Reise im Jahre 1827 durch 
die Beskiden etc. nach den Central- Karpathen. Berlin, 1830." czimű dolgo- 
zatáról, A. v. Sypow könyve, nabár első sorban a földrajzot illeti, szamos 
helyen egyenesen szakunkat is érdekli. Ha röviden visszapillantunk azok 
sorára, a kik századunk első három decenniumában hazánk földtani viszo- 
nyai felderítése körül fáradoztak, konstatálhatjuk, hogy köztük nem egyszer 
olyannal is találkozunk, a kit megelégedéssel számíthatunk honfitársaink 
közé, mert AsBormn János, BERZEvIczY GERGELY, BREDETZKY SÁMUEL, 
GENERSICH K. J., ParzovszkY A., SENNovirz MÁTYÁS, SCHÖNBAUER J. A. és 
fia ViIwxczE, HABERLE KÁROLY, KITAIBEL P., REICHETZER XAVÉR FERENCZ és 
ZIPSER ANDRÁS neveit mindig csak hálás visszaemlékezéssel fogjuk idézni : 


12 BÖCKH JÁNOS: 


de nem volna igazságos és egyenesen háládatlanság megfeledkezni ama 
kiváló érdemekről, melyeket a külföld tudósai, a kik hozzánk ellátogattak, 
tudományunk fejlődése és országunk földtani és bányászati viszonyai fel- 
deritése körül szereztek magoknak. A. Bové, F. 5. BEupaAnT, A. Srürz 
stb. neveit mindig hálás emlékünkben fogjuk őrizni. Pótlólag  meg- 
említjük, hogy 1826-ra esik A. BovÉ Erdélyre vonatkozó geologiai térképé- 
nek egybeállítása, melyet saját és LirL von LILIENBAcH megfigyelései 
nyomán állított össze, azonban kézirat maradt. 1826—27-ben fogana- 
tosította Pagrscn Pán utazásait a Királyhágón túli országrészben, de sajnos, 
jelentései az irattárba kerültek és csak FRasz v. HavER utján nyerünk tudo- 
mást a szóban forgó dolgozatokban rejlő megfigyelésekről. Följeyzéseinek 
másolata megvan a báró BRUCKENTHAL-féle könyvtárban Nagy-Szebenben. 
Midőn így tárgyunk fonalán századunk negyedik decenniuma küszöbe felé 
közeledünk, még egy, nemzetünkre nézve nagy horderejű eseményről kell 
megemlékeznünk s ez a Magyar Tudós Társaság megalapítása. 

Az 1825. szeptember 11-ére összehívott országgyűlésen Nagy PÁL s0- 
proni követ hatalmas felszólalása után következett be tudvalevőleg ama nagy 
horderejű pillanat, melyben gróf SzécHENYI Isrván előlépve, egy esztendei 
jövedelmét (60.000 frtot) a honi nyelv előmenetelére szentelé, s nagylelkű 
áldozatkészsége nyomban utánzásra is talált, mi által a Magyar Tudós 
Társaság megalapítva és biztosítva lett. Az alapszabályok és az ügyrend 
1831-ben szentesítést nyertek. Megválasztatván a titkárok és pénztárnok, a 
Magyar Tudós Társaság, vagy mint most mondják a Magyar Tudományos 
Akadémia első nagy gyülése 18531. február 14-én nyilt meg Pesten. 

A Magyar Tudományos Társaság első alaprajza szerint hat osztály 
állíttatott fel, ú. m. nyelvtudományi, philosophiai, történelmi, mathematikai, 
törvény- és természettudományi, azóta úgy az alapszabályokat, mint az osztá- 
lyok csoportosítását természetesen módosították. A Magyar Tudományos 
Akadémia kiadványaiban számos hazánkra vonatkozó geologiai és minera- 
logiai ismertetés található, még pedig nemzeti nyelvünkön közölve és 
igy kiadványai tudományunkat illetőleg kimagasló helyet foglalnak el. 
A nemzeti ébredés korszakában azonban más, szakunkat közel érintő hazai 
intézmények is létesíttettek ; így BENE FERExcz kir. tanácsos, az orvosi kar 
elnöke és az orvos-sebészeti tanulmányok igazgatója, 1840-ben a m. orvosok 
és természetvizsgálók vándorgyüléseinek alapját vetette meg. Az első nagy- 
gyülést az 1841-ik év május hó 29—31-iki időszakra összehívta Pestre, hol az 
meg is tartatott, melyet ezután nemsokára reá, t. i. 1841. szeptember 
6 —9-ig, ugyancsak Pesten, a második vándorgyülés követte és ezekhez 
azután az évek folyamán mai napig, az ország különböző városaiban meg- 
tartott vándorgyülések sorakoztak. A magyar orvosok és természetvizs- 
sálók vándorgyülése alkalmával közölt munkálatok és az e gyülések al- 
kalmából kiadott külön monografiák hazánk természetrajzi ismertetésé- 


A GEOLOGIA TÖRTÉNETE MAGYARORSZÁGON. 13 


hez nagy mérvben hozzájárultak, s nem egy hasznos institutió eszméje 
ezek alkalmával testesült meg, mint p. o. a királyi magyar természet- 
tudományi társulat, vagy pedig a magyarhoni földtani társulat megala- 
pítása. Az első az évek folyamán évről-évre gyarapodott és legvirágzóbb 
társulataink közé tartozik. Számos becses közleményével és kiadványával 
kiváló érdemeket szerzett magának hazánk természettudományi irány- 
ban való átkutatása és ismertetése körül. 1849. májusban megalakult a 
cSiebenbürgiseher Verein fur Naturwissenschaften zu Hermannstadt : 
első kiadványa 1850-ben jelent meg, és idáig 44 évfolyam tanúskodik tudo- 
mányos téren való tevékenységéről. 

Ha így az 1830—50. evi időközben mindjobban kidomborodni látjuk 
institutióinkat, melyek tudományunk mivelését zászlójukra írták, nem 
hazánkat illető geologiai ismertetések útján nagy érdemeket szereztek. 
1833-ból Err v. LILIENBAcH a Kárpátokra vonatkozó geologiai térképe 
említendő, mely halála után a cTafeln zur Statistik der Österreichischen 
Monarchiev czímű kiadványban jelent meg és LitL-nek még 1823-iki uta- 
zásában gyökeredzik. Ugyancsak 1833-ban GgxzoRG GorrrIEB PuscH adta ki 
cGeognostische Beschreibung von Polen, so wie der übrigen Nord- 
karpathen-Lánderv czímű művét. Szintén 1833-ban Ami Bové a LILL de 
LILENBACH-nak 1823-, 1825- és 1827-ben a Kárpátokban tett utazásaira vo- 
natkozó, hátrahagyott jegyzőkönyvei nyomán egybeállította és jegyzetekkel 
kísérte az ezekben közlésre kivánatosnak találtakat, s ehhez Erdély geologiai 
térképének vázlatát is csatolta. 

1845-ben HAIDINGER ViLmos-tól megjelent a cGeognostische Ueber- 
sichtskarte der Oesterreichischen Monarchie. Wien, 1845. czimű cartographiai 
mű. Az 1847—1851-ig terjedő időszakban adta ki HAIDINGER a rBerichte 
über die Mittheilungen der Freunde der Naturwissenschaften in Wien 
czímű gyüjtöőművet, mely éppen úgy, mint az ezen kiváló tudós által ugyan- 
csak 1847-től11851-ig kiadott cNaturwissenschaftliehe Abhandlungen, gesam- 
melt und durch Subscription herausgegebenv czímű mű hazánk természet- 
rajzi viszonyaira vonatkozólag számos becses közleményt tartalmaz (igy 
Perrxkó János hazánkfiától). Az 1835—1840-ik években megjelent vAnnalen 
des Wiener Museums der Naturgeschichtev czímű két évfolyamában, 
végre a bécsi tud. akadémia kiadványaiban is számos, hazánk viszonyaira 
vonatkozó dolgozat található. 

A Magyar Tudós Társaság (1830) és a Természettudományi Tár- 
sulat (1841) életbe lépte után valamennyi disciplina között a geologia 
volt az első, melynek ápolására egy külön társulat alakulása propo- 
náltatott . ZIPSER ANDRÁS részéről. Javaslata a magyar orvosok és ter- 
mészetvizsgálók 1847-ben Sopronban tartott vándorgyülése alkalmával 
elfogadtatván, a gyülés akkori elnöke a protectorátust magára vállalta és az 


14 BÖCKH JÁNOS: A GEOLOGIA TÖRTÉNETE MAGYARORSZÁGON. 


alapítandó társulatnak évi 400 forintnyi járulékot ajánlott fel. Az ezen tár- 
sulat megalakulása iránti jelentés az 1848-dik évi vándorgyülésen volt be- : 
mutatandó. KUBINYI FERENCZ és ÁGosr, PETTKó JÁNOS bányász-akadémiai 
tanár, MARSCHAN JózsEF bányamérnök és az eszme megpendítője ZIPSER ANDRÁS 
az alapszabályok kidolgozását már előkészítették, de a politikai bonyodal- 
mak folytán a társulat alakulása két évi halasztást szenvedett. Hasonló vi- 
szonyok között 1849-ben a cs. kir. birodalmi földtani intézet 40.000 frt évi 
dotatióval léptettetett életbe Bécsben, melynek működési terét megbeszélve, 
a nemzeti múzeum igazgatója KUBINYI ÁGOST egy czikket bocsátott közre azon 
indítványnyal, hogy az egyes tartományokban földtani társulatok alapíttas - 
sanak. Ezen eszmét a bécsi birodalmi földtani intézet igazgatója HAIDINGER 
Virmos szintén fölkarolta és ezen társulatok ügyében a kormányhoz is for- 
dult, minek folytán dr. HöRNEs Mónkicz Pestre küldetett azon megbízással, 
hogyitt egy geologiai társulat megalapítása végett az illető szakemberekkel 
érintkezésbe lépjen és ennek folytán a földtani társulatalakuló gyülését herczeg 
ESZTERHÁZY PÁL protectorátusa alatt 1850-ben meg is tarthatta. A társulat 
megalakításában ZIPSER már nem vett részt, de kötelességünk, hogy érdemeit 
e helyen kiemeljük. A szó szoros értelmében ZrPspR nem volt ugyan szakember, 
de mint dilettans oly tulajdonságokkal rendelkezett, melyekkel a földtani 
tudomány érdekeit lényegesen előmozdítani képes vala, eloguentiával rendel- 
kezett szóban és irásban egyformán és képviselet dolgában is helyén volt. 

Nagy érdemei vannak a KUBINYI FERExcz és ÁGosr testvéreknek földtani 
tudományunk fejlesztése körül és különösen FERENncz kitartásának köszönhető, 
hogy a nemzeti múzeum felépítéséhez szükséges összeg megszavaztatott. Ezen 
férfiakhoz csatlakoztak még mások. A magyarhoni földtani társulat alakuló 
gyülése elnökévé Kusrwyi ÁGcosr választatott, ki egyúttal a nemzeti múzeum 
igazgatója volt. A társulat szakmunkálatainak kiadása csak 1856-ban vette 
kezdetét cA magyarhoni földtani társulat munkálataiv czíme alatt és első 
szerkesztője Kovárs Gyura volt. 1868-ban végre a m. kir. kereskedelmi és 
földmivelési miniszteriumban egy az ország földtani fölvételét megkezdő 
magyar földtani osztály felállításával a későbbi intézet alapja lett meg- 
vetve. Első és főfeladata a m. korona országainak részletes földtani átkuta- 
tása s az ez úton nyert eredményeket úgy a tudományra nézve érté- 
kesíteni, mint a gyakorlati életnek hozzáférhetővé és használhatóvá tenni. 
Az eredeti 1 : 25.000 méretű felvételi lapok a jobbára természet nyujtotta 
feltárások mellett elérhető legnagyobb pontossággal tüntetik fel az illető 
vidék földtani alkotását és egyéb fontos bejegyzéseket is tartalmaznak. Az 
1:75.000 méretű táborkari lapokra redukálva, az országos földtani fölvé- 
telek eredményei a nagy közönségnek is hozzáférhetővé válnak.? 


k A földtani intézet bizományosánál, Kilián Frigyes egyetemi könyvkereskedő- 
nél Budapesten, IV., Váczi-utcza 28. sz. megszerezhetők. 


SCHMIDT SÁNDOR: A BÁNYÁSZAT 1896-BAN. ta 


Az országos földtani felvételeknél gyüjtött közet- és őslénytani anyag, tudo- 
mányosan feldolgozva, okmány gyanánt az intézeti múzeumban őriztetik. Az 
intézet kiadványai ú. m. c Évi jelentés, , c A térképekhez való magyarázó szö- 
veg) és a Évkönyv stb. tekintettel arra, hogy kulturális törekvéseinket s az elért 
sikereket csakis az által ismertethetjük meg az összes művelt világgal, ha 
kiadványainkat a magyar szövegen kívül egyéb elterjedt nyelven, s így 
nyos intézeteivel szükséges csereviszony fentartására is fölhasználtatik. 1883- 
banegy bánya-főgeologusi állás szerveztetett és megtétetett az első lépés az 
intézet saját vegytani laboratoriumának felállítására, mely 1884-ben működé- 
sét tényleg megkezdette. Az intézet ügykörének fokozatos bővítése folytán 
1889-ben egy a vízügyekkel és vasútépítkezés körüli teendőkkel foglalkozó 
osztály-geologusi, 1891-ben pedig az agronom-geologiai felvételek meg- 
indítása folytán egy agronom főgeologusi állomással bővíttetett az intézet 
kerete. 1868—1870-ig 26.800 frt, 1872—-1874. években 28.300 frt volt az 
az intézet évi dotatiója; mely összeg mai napig fokozatosan emelkedve, 
ma már 56.339 Írtra rúg évente. 


10141 


A BÁNYÁSZAT AZ 1896-IK ÉVI EZREDÉVES ORSZÁGOS 
KIÁLLÍTÁSON BUDAPESTEN. 


Dr. SCHMIDT SÁNDOR-tól. 


I. Bevezető, általános és geologia. 


Mint egy tündérálom, eltünt az a csodás szépségű kép, melynek kere- 
tébe foglalva mutatta be nemzetünk mindazt, a mit csak a magyar értelem 
es kéz munkája az ezredéves fönnállás emlékére rendezett országos kiállí- 
táson a világ itélőszéke elé bocsátani kivánt, hogy a multat, de még jobban 
a jelent megismertesse. A tágas csarnokokban már a rombolás munkája 
lefolyt, az egybehordott kincsek szerteszét utaztak vissza a múzeumok, 
gyűjtemények, ipartelepek, magánosok őrizete alá és velök röppent szét az 
a sok, az a nagy tanulság is, melyet éppen ez az ezredéves országos kiállítás 
minden egyes látogatójának úgyszólván kinálva kinált. A kiállítás már a 
multé teljesen, de sikertelennek kellene mondanunk akkor, ha kedvező 
anyagi eredmény daczára sem maradna meg egy vagy más, inkább mara- 
dandóbb formában az ott bemutatott tudnivalóknak legalább fővonásaiból. 


16 SCHMIDT SÁNDOR : 


E sorok czélja tehát az, hogy az 1896-ik évi ezredéves országos kiállításon 
bemutatott bányászatnak legalább általános képét följegyezzük. 

A bányászat körébe tartoznak ismeretesen az ércz-, só- és szénbánya- 
művek, melyekhez még tágabb értelemben a köfejtéseket, a drágakő- és ás- 
ványbányákat is (gyémánt-, nemes-opálbányák stb.) sorolhatni. Mindezek 
rendkívül fontos színterei az ipari tevékenységnek, mert a nyers anyagok 
termelését ezélozzák, a mely utóbbiak nélkül kultúránk nemcsak hogy vesz- 
tegelni volna kénytelen, hanem egyuttal általában kultúránk létele ezen 
nyers anyagokkal egybe is forrván, nélkülök a kultúra maga alig gon- 
dolható. 

Magyarhon a mélység mindennemű kincseiben gazdag és a mi ásvá- 
nyos termékeinek változatosságát és kiválóságát illeti, alig van egy ország 18 
a föld kerekén, mely mellett ez utóbbi tekintetekben háttérbe szorulna. 
Magyarhon bányászata tényleg fényes multra tekinthet vissza, és hogy a 
jelen az elmulthoz képest éppen nem megfelelő, e részben is úgy mint 
másokban, sajnos, hogy különböző természetű kedvezőtlen viszonyok nyo- 
mását érezzük. 

A bányászat eredete, csakúgy a mint majdnem minden más emberi 
tevékenységé, a homályos őskorba nyúlik vissza. BERTHELoT legujabb közlései 
nyomán a suezi öböl közelében a Sinai bányáit kell a történelem előtti 
időkből ismeretessé vált bányák legidősebbikének tekintenünk, hol a keresz- 
tény era előtt már legalább 5000 évvel bányászták a rezet. Tulajdonképen 
való eredetét tekintve azonban német tudomány ez, melynek igazi tűzhelye 
a népvándorlások pusztító forrongásai után főleg a Rajna és a felső Maina 
völgyeiben volt s e tájakról világszerte szétáradott ugyan, de még ma is 
déli Afrikában úgy mint a távol nyugaton és keleten a bányákban egyaránt 
a jól ismert cGlück auf, hangzik elibénk. 

Magyarhon a bányászat tudományos fejlesztésében kivette a maga 
fontos részét. A modern repesztő munkát, névszerint a puskapornak re- 
pesztő munkákra való használását legelőször Selmeczbánya hires bányáiban, 
1627 február 8-án kezdették meg. A bányaművelési technika ezen új neme 
innét áradt szét meglehetős gyorsan, minek következtében a bányák terme- 
lése egy új, eredményekben gazdag korszakba lépett. Az úgynevezett 
keresztfejtést Zaxrseg 1749-ben ugyancsak Selmeczbányán eszelte ki és innét 
terjedt az el a távolba is. 

De hazánk bányaműveiben az elmult időkben nemcsak a genialis 
gondolkozásnak tanujeleit találjuk, hanem bányászaink őrködő szeme sem 
lankadt soha, ha arról volt szó, hogy egy igazi előhaladást, történt légyen 
az bárhol, észrevenni és alkalmazni kellett. Ismeretes dolog, hogy a gőz- 
gépek feltalálásának inditó okául lényegileg a cornwalli bányákban a víz- 
kiemelés nehézségei tekinthetők. Az első efajta gépet, NewcoMEN úgyneve- 
zett tüzes gépjét Angliában 1712-ben állitották fel és ime 1722-ben Selmecz- 


A BÁNYÁSZAT 1896-BAN. 17 


bányán is volt már egy ilyen gép, sőt 1773-ban már három is, holott 
Németországban az első enemű gőzgépekre csak 1778-ban akadunk. 

A bányaművek czéljaira olyannyira megfelelő szívógépet, az úgyne- 
vezett vizoszlopos gépet is Selmeczbánya szolgáltatta, hol a legelsőt 174.9-ben 
Hönt. Józserr gépfelügyelő építette. Innét terjedtek el ők 15 mindenfelé. 

A mint meg másrészt Magyarhon hegyei már a római idők előtt is 
ontották a kincseket, ép úgy a tiszta észnek, az igazi tudománynak nem egy 
kincse fakadt hazánk bányahelyein is. Elég ha csak Scopori, DELrus, 


A bányászat és kohászat csarnoka. 


WEHRLE stb. neveire hivatkozom. Az 1770-ben Mária Terézia alapította 
selmeczbányai m. kir. bányászati és erdészeti Akadémia könyves szekré- 
nyében lehetett az ő munkáikat a kiállításon látni. 

Nézzük most, mit tárt bányászatunkból a jelen az 1896-ik évi ezred- 
éves országos kiállításon elibénk. Meg kell vallanom, hogy e kiállításon 
Magyarhon bányászatáról egybefüggő képet kapni alig lehetett, mert bá- 
nyászatunk több egyes részre, egyes pavillonba volt osztva, mely utób- 
biak java része ugyan térbelileg egymáshoz közel, a kiállítási terület dél- 
keleti sarkában feküdt, de voltak egyes fontosabb bányaművek e csoport- 
tól isolálva nagyobb távolságokban is. 

A bányászat és kohászat csarnoka volt az az épület, hol legalább egy 


194 
Földtani Közlöny, XXVII. köt. 1897. z 


18 SCHMIDT SÁNDOR : 

általános képet szerezhettünk Magyarhon bányászatáról. Egy szervezett egész 
helyet azonban itt is, egyes többé-kevésbbé administrativ csoportosítá- 
soktól eltekintve, tarka sorozatban inkább csak egyes episódokkal találkoz- 
tunk. Az ötletszerűséget találtuk az igazi szervezet helyett. Mindezek 
daczára midőn e csarnokba lépett az ember, az első benyomás mégis igen 
kedvező volt, minek oka nemcsak az egybehalmozott kincsekben, hanem 
egyúttal a tárgyak izléses kiállításában és csoportosításában rejlett. Hanem 
ha például valaki különösen a szénbányászatot vagy az érczbányákat ki- 
vánta inkább áttekinteni, alig volt vezető fonala a le-föl, jobbra-balra, 
bennt és kint vezető irányokban. Csakis a sóbányászat volt együvé állítva, 
a mi könnyen érthető, ha tudjuk, hogy itt a gazda csak egy volt, az állam 
tudniillik. 

A monda szerint Selmeczbánya ásvány-gazdagságának fölfedezését 
véletlenül két gyíkocskának tulajdoníthatni. Úrvölgyön egy medvének 
nyoma, Körmöczbányán pedig egy császármadár begyében talált arany- 
szemek szolgáltak az érczek fölfödözésének kiindulásul. De nem is szük- 
séges, hogy a regék világába visszatérjünk, tudjuk jól, hogy 1867-ben 
Dél-Afrika gazdag gyémánt-termőit kavicsokkal játszó gyermekek útján 
nyomozták ki. 

Nyugodt lélekkel elmondhatni, hogy a világ legtöbb bányáit egyene- 
sen véletlen körülmények egybejátszása folytán fedezték fel. De a varázsló 
vesszők régi jó ideje mégis már teljesen eltünt, a mai bányászat már ha a 
munkálatok műszaki végrehajtásától eltekintünk, mint azt már gyakran 
helyesen hangsúlyozták, tulajdonképen nem egyéb, mint a geologiának, eme 
alig 100 éves természettudományi disciplinának az alkalmazása. Sok helyen 
súlyos anyagi veszteségek mutatták már meg, hogy geologiai ismeretek 
nélkül okszerű bányaművelés alig gondolható. A geologia természeténél 
fogva hűséges tanácsadója a bányásznak, ez a helyes alap, melyre biza- 
lommal építhetni. 

A bányászati és kohászati csarnok főkapuján belépve, a körmöczbá- 
nyai m. kir. hirneves pénzverő hivatal kiállításával állottunk szemben, vagyis 
az összes bányászati-kohászati munkák zárókövéhez értünk, hol a pénzt 
tényleg xwesináljáko. Ha pedig az összes bányászati munkák alapját, az 
1869-ik évi junius hó 18-án életbe léptetett m. kir. Földtami Intézet kiálli- 
tását akartuk látni, akkor a szellős magas emeletre kellett mennünk. hol a 
nevezett intézet meglehetősen nagy területet foglalt el. Nekem úgy látszik a 
dolog, hogy magasabb körökben némi bizonytalanságban vannak az iránt, 
a mi ezen annyira fontos intézet tulajdonképen való hivatását illeti. Erre 
utal már az is, hogy a m. kir. földtani intézet kiállítását ketté osztották, 
mert a bányászat-kohászati csarnokon kívül még a mezőgazdaság óriási 
épületében is megtaláltuk a nevezett intézetnek egy gazdag kiállítását. Hz 
a kettéválasztás kedvezőnek épen nem mondható, mert mind a két helyen 


A BÁNYÁSZAT 1896-BAN. 19 


mégis csak egy és ugyanazon dologról, a földkéreg természetének, történe- 
tének kinyomozásáról van szó. Belőlük ismerjük meg a jelen állapotot, a 
mely ismeretre a bányásznak úgy, mint a mezőgazdának, de sőt mindenki- 
nek egyaránt okvetlen szüksége van, a kinek csak munkájában a föld kér- 
gével van dolga. 

A m. kir. földtani intézetnek a bányászati-kohászati csarnokban volt 
kiállításából általában bepillanthattunk ezen intézet fontos, tudományos 
szolgálataiba. Az intézetnek a legjobb erőkből álló tisztikara a tudomány 
magas szinvonalán áll, a mint ezt az ő kiállitásuknak fénypontját képező 
részletes geologiai térképen (1:75.000) láthatni, mely a krassó-szörény- 
megyei Középhegység és szomszédos területének geologiai fölvételét mu- 
tatja be, BöckH János, Haravárs Gyuna, telegdi RorH LaJos és dr. SCHAFARZIK 
FERExcz uraknak az 1877—1895 időközre eső munkálataival. E nagy tér- 
kép 14 lapból van összeállítva és rajta 60 geologiai elkülönítés látható. Egy 
igen becses stratigraphiai- paleontologiai, valamint gazdag kőzettani gyűj- 
temény járulékai egyuttal bizonyítékai is ez elsőrangú munkálatnak, 
melyet kétségtelenül a legmagasabb fokú elismerés illet meg. A krassó- 
szörénymegyei Középhegység érczes vidékének ásványait is, névszerint 
Vaskó, Dognácska, Oravicza, Csiklova, Szászkabánya és UJ-Moldova 
termőhelyekről ugyanitt láttuk kiállítva, mely utóbbi gyűjtemény az előb- 
bieket nemcsak hogy kivánatos módon kiegészíti, hanem egyuttal legalább 
hazánk ezen részét az ásványok szempontjából is méltóan bemutatta. 

A m. kir. földtani intézetnek egyéb itt kiállított és számos eredeti 
példányt is tartalmazó becses gyűjteményeitől eltekintve, már csak a ki- 
állított példányok nagy számát is véve, két imposans gyűjtemény vonta 
magára a figyelmet, névszerint a magyar korona országainak iparilag érté- 
.kesíthető kőzetei (összesen 896 darab) és az épitőipari szempontból neveze- 
tesebb külföldi kőzetek sorozata (642 darab). 

E két nagy gyűjtemény a legékesebben szóló bizonyíték a m. kir. föld- 
tani intézet tisztviselőinek folytonos tevékenységéről úgy mint szívós kitar- 
tásáról egyaránt, mert csakis ily módon lehetett egyrészt SEMSEY ANDOR úr 
folytonos bőkezüségével, másrészt meg másoknak támogatásával két ily 
nagyszabású kőzet sorozatot aránylag rövid idő alatt megteremteni. Meg 
kell azonban jegyeznem, hogy egyelőre e két gyűjtemény nekem inkább 
sak tisztán múzeális, mintsem gyakorlati természetűnek tünt fel, mert 
a jelző czédulákon semmi adatot sem láttam, melyek legalább az egyes elő- 
fordulásoknak módjáról és mennyiségéről felvilágosítottak volna. Minden 
kezdet nehéz, de tudom jól, hogy földtani intézetünk gyűjteményeit minden 
tekintetben ki fogja egészíteni, mihelyest a megkivántató móddal is ren- 
delkezik. 

Egy-egy külön gyűjtemény volt a magyar korona országainak áús- 
aványszén, asphalt, bitumenes-márga, földviasz és petroleum mintái egy- 


9k 


90 SCHMIDT SÁNDOR: 


részt (96 példány), másrészt a magyar korona országainak agyagjai, márgát 
és festékföldjei (446 darab). A földtani intézet kiállításának már említett 
különös ketté osztása hozta azután magával, hogy Magyarország turfát, 
valamint a egazdasági iparban fölhasználható közönséges agyagok és a 
gyakrabbam előforduló talajjavitó közetekv gyűjteménye már a mezőgaz- 
dasági csarnokba került. j 

Mindennémű kiállításnak igen hasznos, mert áttekinthető kiegészítői 
a diagrammok vagy a hasonló czélokra szolgáló térképek, graphicumok 
egyáltalán. A földtani intézet tisztviselőinek és munkatársainak gondos 
geologiai térképeitől eltekintve, az említett ábrázolásoknak gazdag választé- 
kában gyönyörködhettünk. Itt volt egy az 1 : 900.000 méretű térképen BöckH 
JÁxos és GESELL SÁNDOR összeállításában (A magyar korona országait terü- 
letén mivelésben és feltáró félben levő nemesfém, érez, vaskó, kósó és 
egyéb értékesíthető ásványok előfordulási helyeiv czímű hasznos és érdekes 
munka látható, mely a következő bányakijelöléseket tartalmazta, u. m. 
arany, ezüst, aranyezüst, aranyezüstólom, réz, réz és ólom, vaskő, mangan, 
chromvaskő, vassulfid, kobalt, ólom, ólomréz és vasérecz, antimon, gálma, 
kén, higany, nemes opál, kősó, timsó, petroleum, földgyanta, és lignit, 
köszén, barnaszén, lignit bányászata rendes mivelésben es feltáró félben, 
mintegy tartalomjegyzéke hazánk nyersanyag gazdagságának, változatossá- 
gának. E térkép igazi helyén földszint, a főbejárattal szemben a bányászati- 
kohászati csarnok összes kiállításainak mintegy bevezetője gyanánt lett 
volna, csak úgy mint a hogy egyáltalán a m. kir. földtani intézet egységes 
kiállítása kellett volna, hogy ezen csarnokban a természetes kezdetet 
alkossa. 

KALECSINSZKY SÁNDOR egy térképen (1 : 900.000) a magyar korona or- 
szágai megvizsgált agyagjainak termőhelyeit egyuttal a tűzállósági fokoza- 
tok kitüntetésével mutatta be, dr. Pospewirz TrvapaR Magyarország tézeg- 
telepeit (a mezőgazdasági csarnokban), dr. SrauB Mókicz pedig az ósvilági nő- 
vények magyarországi lelethelyeit ábrázolták gondosan kiállított térképeken. 

A mezőgazdasági csarnokban lényegileg az agronomus geologtat mun- 
kálatok kiállítását valamint az intézetnek a vizügyekre vonatkozó különféle 
tevékenységét lehetett látni. Itt volt egy gyűjtemény a közönséges talajja- 
vitó kőzetekből, láthattunk egy tanulságos sorozatot, mely kőzeteket és 
mállási terményeiket tartalmazta, számos (alajmintát és mechanikai talaj - 
elemzési eredményeket, valamint a hazánk székes talajait jellemző minták- 
ból is egy gazdag sorozatot. A térképek sokaságában voltak cA magyar 
korona országainak rendes vizvegetéssel ellátott városais , aA Tisza folyó 
folyamterületének vízeresztő és vízrekesztó kőzetei, cA magyar korona, 
országainak ásványos vizü forrásaiv, (a védőterületekkel biró források 
külön kitüntetésével), vA magyar korona országainak artézi és fúrt 
kútjais, mindezek dr. Szosracm Tamás-nak mintaszerűen gondos SZer- 


A BÁNYÁSZAT 1896-BAN. Vjt 


kesztésében, összeállításában. Inkább a részletekbe hatoló térképek vol- 
tak azok, melyek Pécs sz. kir. városnak geologiai és vízügyi viszonyaira, 
a Herkulesfürdő forrásvédő területére vonatkoztak. Az említett térképen 
kívül hazánk artézi kútjait, ezen kivált a magyar alföldre nézve első rangú 
fontosságú műveket még HALAvÁTS GyuUuLA igen gondos munkái is teljes el- 
ismerésre méltóan képviselték, melyeknek sorából az artézi kútaknak az 
eredeti fúrópróbákból egybeállított szelvényei és legkivált az cAlföld déli 
részének földtani szelvénye, fektetve a zombori, szabadkai, szegedi, hód- 
mezővásárhelyi és szentesi artézi kutakon átv (1 :500) kiválóan figyelemre 
méltók voltak. A Tisza folyó völgyének hydrophysikai viszonyait geologiai 
alapon bemutató térkép azon benső kapcsolatra utalt, mely a geologia és a 
vízépítészet minden rendű munkálatai között fennáll, röviden geologusaink- 
nak sokoldalú fontos tevékenysége itt 18 igen előtérbe lépett. 

INKEY BÉLA és TRErrz PÉTER agronom-geologiai térképei méltó helyet 
foglaltak el a földtani intézet munkálatainak sorában és egyuttal az e nemű 
vizsgálati módokat kiállított készülékekkel és kellékekkel is demonstrálva 
láttuk. 

A m. kir. földtani intézet tevékenységét még a többi tudományos 
munkálatok, az Évkönyvek, Térképek stb. mutatták be és egy vázlat a 
m. kir. földtani intézet földtani felvételeinek állásáról 1896 május 1-én 
számolt be. Ez utóbbin látni lehetett, hogy az országos részletes földtani 
fölvételek (1868—1896)), cátnézetes földtani fölvételek (1870—1875), 
cbányageologiai fölvételek (1883—1896), ragronom-geologiai fölvételek 
(1891—1896)) sorozatában a nevezett intézet hazánknak mily nagy terje- 
delmű térségeit kutatta már át. 

Az elmondottakból tiszta világos, hogy mint lehet a geologiát haszon- 
nal érvényesíteni az emberi tevékenységnek mindazon területein, melyek a 
föld szilárd kérgére vannak utalva. Innét származik nagy jelentősége 
még akkor is, ha a bányászattél teljesen eltekintünk. Az e nemű kutatások 
fontosságát hazánkban a kiegyezés után meglehetősen hamar belátták, mint 
ezt a m. kir. földtani intézet alapítása is 1869-ben bizonyítja. Azóta teljes 
27 esztendő mult el, és az alapvető tudományos munkálatokhoz immár a 
gyakorlati élet kivánalmainak egész tömege is járult, melyekkel szemben a 
földtani intézetnek ugyancsak meg kell állani a helyét. Úgy látom, hogy itt 
van már a legfőbb ideje annak is, hogy ezen annyira érdemes mint méltó 
intézmény további megfelelő fejlődéshez jusson, melynek értelmében geolo- 
gusaink tevékenysége ne darabolódnék szét, hanem hogy az akadály nélkül 
simulhasson az alapvető tudományos munkálatokhoz egyrészt, másrészt 
pedig a mindennapos életnek fölmerülő geologiai kérdéseihez 18. 

Örvendetes dolog azt látni, hogy a geologiai ismeretek nálunk általá - 
ban már meglehetősen el vannak terjedve. Így a mezőgazdasági csarnok- 
ban, a szőlőszet külön pavillonjában stb. talajmintákkal, talajelemzésekkel 


99 SCHMIDT SÁNDOR 


bőven találkoztunk és hogy az egyes bányaművek kiállításaiban is a geolo- 
giai viszonyokra tekintettel voltak, az önként következik. Ez utóbbi szem- 
pontból első sorban a selmeczbányai m. kir. bányaigazgatóság bánya-geo- 
logiai osztályát kell említenem. Csen Lagos bányatanácsos munkálatai itt 
különösen figyelemre méltók, de ez osztálylyal a m. kir. bányászat ál- 
talában a külföldnek is mintául szolgálhat. A nevezett bányatanácsosnak 
gondos geologiai térképein kívül csak a selmeczi bányaterületre vonatkozó 
kitünő vájóvég-képeket kivánom még megemlíteni, mint a mely utóbbiak 
a technikai kiállítás szempontjából is pompásaknak voltak mondhatók. 


II. Szénbányák. 


A világ összes széntermelése 1895 végén 578.209.000 tonna volt. 
Nagy-Britannia, Egyesült-Államok és Németország ezen sorrendben a világ 
legtöbb szenet termelő államai, e három együtt az összes széntermelésnek 
mintegy 82 százalékját szolgáltatja. Magyarhon összes széntermelése 1895-ben 
4.543.000 tonnára rugott, 16.859.000 forint értékben, mennyiség szerint 
tehát ez a világ termelésének mintegy 0,89/0-ja. 

Magyarhon meglehetős nagyszámú széntelepei ifjabb geologiai eredé- 
süek ugyan, mert a carbon-periodus igazi kőszeneit csak Krassó-Szörény 
megyében találjuk, és ugyanott még valamint Pécs és Törcsvár vidékén a 
lias-epochába tartozó, az úgynevezett Bakony éjszaknyugati részén vala- 
mint Bihar megyében pedig kréta-periodusbeli szeneink vannak ugyan, de 
hazánk többi figyelemre méltó eddig ismert széntelepe már a kenozoi ara 
(az ú. n. harmadkor) terméke. De a mi hazánknak ezen utóbb említett 
szeneit, az úgynevezett barnaszeneket illeti, az ő értékük nemcsak elterjedett- 
ségükben és a telepek tetemes vastagságában áll, hanem egyúttal viszonylag 
kitünő minőségükben 185. 

Magyarhon szénbányászata nem régi keletű. Mindössze a 18-ik század 
második feléhez követhető visszafelé. Hazánkban a legelső szénbányát Sopron 
környékén nyitották meg, hol az 1750-es évek elején állítólag egy pásztor tüzet 
rakott a hegyen és másnap álmélkodva látta, hogy ég a hegy. A Brennberg 
névnek ez volna az eredete, mely hegyen a szénbánya 1753-ban nyilt meg. 
Egy másik hiradás nyomán az ottani széntelepekre egy németországi eredésű 
kovács bukkant, a ki már hazulról tudta, hogy az ásványszén milyen jól 
használható. 

De legyen bármiképpen is a dolog, Magyarhon legrégibb szénbányája 
a brennbergi Sopron megyében, mely a bányászat-kohászati csarnokban a 
c Brennbergi kószénbánya részvény-lársaságv kiállításában igen sikerülten 
volt képviselve. E bányamű eddigi összes termelése 2.808.000, az 1895-ik 
évi pedig 73.000 tonnát tett ki. A bánya modern kezeléséről sikerült 
gyaphikai ábrázolatok, átnézeti térképek, szelvények, rendelkezési tervek, 


A BÁNYÁSZAT 1896-BAN. 93 


valamint a vidéknek egy domborművű térképe is tanuskodtak. A bánya- 
műnek még 1825-ből származó emlékkönyve érdekes maradványa az elmult 
időknek. 

Komárom és Krassó-Szörény megyékben i8 ugyancsak még a mult 
században födöztek fel néhány széntelepet, de a többit mind már a folyó 
században ismerték meg, így az első évtizedben a pécsieket, azután az 
annavölgyieket Esztergom megyében stb. Salgó- Tarján népszerű szén- 
bányáit Nógrád megyében csak 1840-ben nyitották meg, és a mint az újabb 
időkben az átalános siker három főrugója: a vasútépítés, a gőzhajózás és a 
gyáripar nálunk is lendülni kezdett, a többi szénbánya föltárása sem váratott 
sokáig magára. 

Ott hol a szabadalmazott osztrák-magyar Államvasút-társaság magyar 
bányáinak, hutáinak és uradalmainak külön épületében a Magyarhonban 
Resiczán 1873-ban épült legelső gőzmozdony, a rHungáriav, látható volt, 
láttuk egyúttal a társaságnak bányászati-geologiai kiállítását is. A terület 
ásványait, közeteit és kövületeit mutatták itt be, kivülök egy szép fejtési 
mintát (1 : 20) valamint geologiai térképeket is lehetett találni. A Szekulról 
származó hazai legkitünőbb szén valamint az ugyancsak kitünő lias-szenek 
Domán-Resieza és Steierdorf- Anina, bányáiből a figyelmet ép úgy magukra 
vonták, mint a szénből esztergált dísztárgyak (gyertyatartók, pezsgős palacz- 
kok, obeliszkek stb.) kiállítása is. 

Á bányászat-kohászati csarnokban külön fülkét foglalt el az Első csász. 
kir. szabadalmazott Duna- (Gőzhajózási Társaság szénbányászatának ki- 
állítása, a mely bányák Pécs szab. kir. város területén, továbbá Szabolcs, 
Somogy, Vasas, Hosszúhetény, Váralja, Máza és Kárász községekben össze- 
sen 24,5 km? területet foglalnak el. Ezen annyira fontos szénbányamű rend- 
kívül ízléses kiállítása megfelelő arányban állott azon fokhoz, a melyet a 
hazai szénbányák sorában elfoglal. Pécs környékének geologiai viszonyait 
tudvalevőleg BöcknH JÁnos ismertette meg egy valóban mesterkézre valló terje- 
delmes tanulmányban. E terület lias-epochabeli köszeneinek kitünősége, 
a nagymérvű termelés, a minden tekintetben modern berendezések vala- 
mennyien e bányaművet hazai szénbányáink sorában az elsők közé emelik. 
Elég, ha csak arra gondolunk, hogy e szóbanforgó szénbányákban 1895-ben 
584.000 t köszenet, 12.300 t coke-ot, 29.400 t briguette-et termeltek, össze- 
sen pedig ott 3441 munkás dolgozott, és e bányaművek jelentőségét azonnal 
be fogjuk látni. 

Pécs városának környékén már régóta ismerték ugyan a széntelepeket, 
de semmi jelentőségük sem volt, sőt inkább a szénkibuvások csak csökkentették 
a szőllők értékét, mert a mint ezt az 1893-ban elhunyt, a mily érdemes egy- 
úttal annyira kitünő tudósunk HANTKEN Misa egyetemi tanár a magyar 
korona országainak széntelepeit és szénbányászatát tárgyaló művében 


94 SCHMIDT SÁNDOR 


mondja, a kovácsok el-eljárogattak az ilyen helyekre szenet ásni és egy- 
úttal nagy károkat is okoztak. 

Lassacskán fölszaporodott azonban a szénbányák száma, de a bányá- 
szat mindaddig igen tökéletlen volt, míg csak az 1830-ban alapított Duna- 
gőzhajózási társaság saját szónfogyasztását kielégítendő, az ottani szénbányá- 
kat megvásárolván, 1853-ban ő maga is bányászni nem kezdett. E vidéken 
ezután 1853-tól 1895-ig összesen 12.385.400t köszenet termeltek és ma 
már az évi széntermelés a saját fogyasztás mértékét régen meghaladva, a 

Ezen szénbányák kiállítása, mint már jeleztem is, méltán utal ezen 
ipartelep kiváló magasfokú fejlettségére, mely szempontból nemcsak a hazai 
szénbányák között, hanem egyúttal a kontinens hasonló bányaműveinek 
sorában is a legelsők mellé sorolható. 

A kiállításon mindenekelőtt egy gazdag geologiai gyüjtemény illusztrálta 
a geologiai viszonyokat, melyben egy, nemrégiben a 255 m mély András- 
akna 11-ik fekvésében talált saurius-csigolya, valamint több óriási calamites 
maradványok is magokra vonták a figyelmet. A telepedési viszonyokat 
1:100 méretarányú szelvények ábrázolták, graphikai rajzok és photo- 
oraphiák voltak a további tanulságos kiegészítések. A bányászszerszámok 
gazdag választéka, valamint változatos minták tanubizonyságot szolgáltattak 
a bányaművek korszerű techn:kai berendezéséről. Középen állott egy teljesen 
fölszerelt aknaszáj a szállítócsészékkel és ha még a gazdagon képviselve volt 
köszénmintákat, közöttük az ezen bányákból ösmeretes sajátságos gömb- 
alakú szeneket, valamint a többi, részben albumokba foglalt tárgyakat is 
tekintetbe veszszük, csak halovány képét adhatjuk vissza a kiállított tanul- 
ságos látnivalóknak. Ez a pompás kiállítás okvetlenül egy jobb fekvésű 
helyet érdemelt volna annál, a hol tényleg félig eldugva, kedvezőtlen világí- 
tásban látható volt. 

Az ugyancsak kitünő és coke termelésre igen alkalmas berzászkai lias 
köszénterületet a GUTTMANN TESTVÉREK csak igen gyarlón képviselték. Photo- 
oraphiák, köszénminták, egy látszólag geologiailag színezett, minden felírás 
nélkül kiállított relief-térkép semmi arányban sem állottak azon érdemmel, 
melyet a nevezett tulajdonosok a berzászkai köszénbányászat fejlesztésében 
oly annyira méltán megszereztek. 

A kiállítás területén hiába kerestem a Kószémparegylet (Bécsben) tu- 
lajdonát képező ajkai (Csinger-völgy) veszprémmegyei kőszénbányák kiállí- 
tását, pedig e kréta-korbeli szenet termelő bányák hazánk jelentékenyebb 
bányaműveihez tartoznak! A VIII. csoport katalogusában ugyan fel volt 
sorolva egy bányatérkép innét, de bizony én legalább sehol sem tudtam reá 
akadni. Hanem annál bővebben voltak képviselve a reánk nézve annyira 
fontos, mert igen elterjedett harmadkorbeli szenek. 

Az úgynevezett eszlergomi szénterület, a melynek pontos geologiai 


A BÁNYÁSZAT 1896-BAN. 975 
ismeretét főleg a boldogult HANTKEN Miksa egyetemi tanár fáradhatlan és 
éléslátású kutatásainak köszönhetjük, az úgynevezett 6-harmadkori szén- 
képződmények sorába tartozik. E szenek minősége kitünő, már külsejük- 
ben is az igazi feketeszénhez hasonlítanak, mert a szóban forgó szenek 
rendesen fekete szinüek, szurokfényűek és kagylósan is törnek. 

Az esztergomi szénterületen, a nevezett buvár szerint, az első bányát 
Sárisáp környékén körülbelől 1805-ben nyitották meg. A széntelepeket, a 
hagyomány nyomán, egy kanász födözte fel, illetve a disznók turták fel a 
szénkibuvást. Az esztergomi területen 1861-től 1876-ig összesen 1.307.800 t 
szenet termeltek, de a kedvező fekvés daczára sem volt igazi föllendülés, 
hanem ellenkezőleg a termelés nagy mértékben hanyatlani kezdett. E hanyat- 
lás okát HANTKEN annak idején teljes joggal ama körülménynek tulaj- 
donitotta, hogy mig Magyarhon többi nevezetesebb szénterületeit vasútakkal 
egybekapcsolták a szénfogyasztó vidékekkel, addig az esztergomi szénterü- 
letnek vasútja nem volt, úgy hogy az ottani szénbányáknak majdnem a leg- 
ujabb időkig folyton folyvást a szállítási költségek nyomasztó hatásával kellett 
küzdeniök. Valóban közszükség, átalános érdek volt már, hogy végtére ezen 
elannyira fontos szénterület ií5 vasútat kapott, a mely utóbbi tekintetben a 
legújabb időkben kiépült Budapest—Esztergom vasútvonal lényeges szol- 
gálatot teljesíteni hívatott. 

A bányászat-kohászati csarnok emeletén egy külön beépített helyiség- 
ben láthattuk a budapesti Kószénbánya, és téglagyár-társulat bányászatát, 
mely Dorogh, Annavölgy és Szászvár bányáit igen megfelelően mutatta be. 
A szászvári szénbánya Baranya megyében van és 41.530 t évi termeléssel a 
pécsi kőszénterület lias-szenét szolgáltatja; Dorogh és Annavölgy bányái 
pedig az esztergomi ó-harmadkori szénterületen vannak. A nevezett társaság 
évi összes széntermelése 200.000t szénre tehető. E bányák igen gondos 
kiállításban voltak képviselve, mert egy aránylag kicsiny helyen szép 
geologiai gyüjteményeket, térképeket (1 : 1000), szénmintákat, bányászszer- 
számokat stb. lehetett látni. Igen érdekesek voltak az üveglapokra, rajzolt és 
az egyes szintájaknak sorrendjében egymásután sorakozott bányatérképek, 
melyeknek segítségével meglepő világos képet lehetett az egyes bányaművek 
viszonyairól szerezni. 

A Trifaili kószénbánya-társaság Bécsben kiállítása is szintén az 
esztergomi szénterületre vonatkozott. Az ebszőnyi és doroghi mélyfúrások 
tanulságos szelvényei, a doroghi új akna profilja, bányatérképek, geologiai 
gyűjtemények és szép szénminták valamennyien ezen szénbányák megfelelő 
modern kezeléséről tanuskodtak. A bányák évi széntermelése 106.380 tonnát 
tett ki. 

Szápár környékéről, Veszprém megyében, KNoBLaAucH RIKÁRD úr néhány 
szénmintát állított ki és ezek után a Zsily-völgy szénbányáihoz fordulhatunk. 
Ezen oligocxen-korbeli szenekben gazdag vidéknek geologiai viszonyait a 


96 SCHMIDT SÁNDOR 


fájdalom idő előtt elhunyt dr. Hormaxws KáRony (t 1891) m. kir. főgeologus: 
beható tanulmányaival kitünően nyomozta ki, a mint ez ismeretes. A Zsily- 
völgy széntelepeit már régóta ismerték ugyan, de a tájék hozzáférhetetlen- 
sége miatt széntermelésről ott mindaddig szó sem lehetett, mig csak a 
piski-petrozsényi vasútvonal kiépítése ezen szénterületet is a közhaszonnak 
meg nem nyitotta. Az 1895-ik évben a Zsily-völgyben összesen 559.200 t 
szenet termeltek, a mely szénnek kiváló jóságát az a körülmény is fokozza, 
hogy e szén, mint HoFmANN RAFAEL bányatanácsosnak ide vonatkozó tanul- 


Az Urikány-zsilvölgyi kőszénbánya részvény-társaság pavillonja. 


mányaiból már átalában ismeretes, a coke-termelésre is alkalmas, a mi egy 
viszonylag fiatalabb korú szén esetében mindenesetre igen nevezetes tulaj- 
donság. 

A Zsily-völgy szénterületét az ezredéves országos kiállításon mindenek 
előtt az Urikány-Zsilvölgyi magyar kőszénbánya részvénytársaság saját 
külön pavillonjában mutatta be. Egy igazi táróba lépett itt be az ember, de 
néhány lépés út után egy díszes szobába jutottunk, hol a főhelyet egy 
Párisban (J. Digeon et fils ainé) készült pompás relief-térkép (1 : 2500) fog- 
lalta el, mely a Zsil-völgyet a Lupény-bánya környékén ábrázolta. E térkép 
fölött megfelelő helyen lebegett a geologiai keresztszelvény, a mi egy 
igen eredeti és tanulságos kiegészítője volt e remekműnek. Rendkívül 


A BÁNYÁSZAT 1896-BAN. 


he 
ag 


szép photographiák, térképek, szén- és coke-miuták, bányászszerszámok 
voltak a többi kiállítási tárgyak és csak azt lehetett sajnálni, hogy kivált 
az emlitett remek relief-térképhez úgyszólván semmi magyarázó szöveg sem 
volt mellékelve. Ezen társaság szénbányászata egyébként a bányászati és 
kohászati csarnokban Hunyad megye kiállításában is volt képviselve, hol 
a többek között egy remek photographiai tájkép a figyelmet különösen ma- 
gára vonta. A társaság széntermelése 1895-ben 213.000 tonnára rugott. 

A Salgó - Tarjáni kőószénbánya részvény - társulat hunyadmegyei 


A Salgó-Tarjáni kőszénbánya részvény-társulat pavillonja. 


szénbányászatát a bányászat-kohászati csarnokban lehetett látni. A Zsil- 
völgy geologiai térképe (1 : 1440), photographiák, geologiai gyüjtemény ezen 
kiállítást is igen tanulságossá tették. Ezen bányák azelőtt a brassói bánya- 
és kohó részvény-egylet tulajdonában voltak s tőlük a Salgó- Tarjáni köszén- 
bánya részvény-társulat 1895 januáriusában vásárolta meg. A széntermelés 
1895-ben e bányákban 346.200 tonnára emelkedett és az 1896-ban 
400.000 tonnára tehető, a mi mindenesetre jelentékeny mennyiség, kivált 
ha számba veszszük, hogy a Zsil-völgy összes széntermelése 1868-ban csak 
92000 tonnát tett ki. A salgó-tarjáni társaság hunyadmegyei szénbányái 
Petrozsény, Petrilla és Livazény (Aninósza bányatelep) községekben vannak. 

A kiállításban láttam még e vidékről a Felső Zsilvölgyi kőszénbánya— 


98 SCHMIDT SÁNDOR: 


társulat, GERBERT GuIpo és RorrER JózsEF czégnek Vulkán-Zsilvajdej köz- 
ségben létező bányáit is képviselve. Bányatérkép (1 : 28800) a vulkáni bánya 
szelvénye (1:1000), helyzetrajz (1 :28380), továbbá szénminták szolgáltak 
ezen 12.600 t szenet termelő bányaművek bemutatására. 

Hazánk fiatalabb harmadkori széntelepeinek sorában Salgó- Tarján 
szénterülete igen kiváló helyet foglal el. Az itt termelt úgynevezett fénylő - 
szen külsejére nézve a barnaszénhez éppen nem hasonlít, és ismert jó minő- 
ségű tüzelőanyagot szolgáltat. A Salgó-Tarján vidékén is már régóta ismer- 
ték a széntelepeket, de a bányászást csak 1848-ban kezdették meg. A ter- 
melt szenet 1859-ig a csász. kir. szab. Dunagőzhajózási társaság Tiszán járó 
gőzhajóinak fogyasztására tengelyen szállították Szolnokra és Poroszlóra, és 
hogy a közlekedésnek ez a módja semmiképpen sem volt kedvező a bányászat 
föllendülése szempontjából, az önként következik. Mégis a széntermelés 
ezen időszakban is évi átlagos 14.000 tonnára emelkedett. 

Mikor azután az 1861-ben alakult xSzent-lstván kószénbánya-rész- 
vénytársasági meggyőződött, hogy Salgó-Tarján környékén egy nagyobb 
szabású szénbányaműnek természetes előföltételeire a viszonyok kedvezők 
és egyúttal a xPest—Losoncz—zZólyomv vasút-társasággá is alakult, ez 
utóbbi vállalattól számíthatni Salgó- Tarján szénbányái azon nagyszerű 
föllendülésének kezdetét, melynek eredményében a cSalgó- Tarjáni kószén- 
bánya részvény-társulatv manapság több mint egy millió tonna évi szénter- 
meléssel egyúttal hazánk legtöbb szenet termelő bánya-vállalata. 

Az ezredéves országos kiállításon e nevezett társaság egy külön épuü- 
letet emelt, melynek földszintjén a látogató egy köőszénbányabeli munka- 
helynek dolgozó bányászok mintáival is fölszerelt, meglepően természethű 
utánzatába lépett. Az emeleten azután mindennemű igen szép és tanulságos 
gyüjteményeket, mintákat, valamint képeket, geologiai és egyéb térké- 
peket stb. lehetett látni, úgy hogy e kiállítás átalában egyike volt a legjobban 
sikerülteknek. Egyik legnevezetesebb hazai ipartelepünk volt itt képviselve, 
mely technikai berendezésével és 3216 főnyi munkásaival mintegy kis 
államot formál az államban. 

Az a Északmagyarországi egyesitett kószénbánya, és iparvállalat rész- 
vénmy-társaságs szénbányái részint az esztergomi szénterületen Tokodon 
vannak, részint pedig Nógrád megye területére, Baglyasalja, Karancsalja, 
Mátraszele, Nemti stb. községek határaiba esnek. A társaság tokodi szén- 
bányáiban a termelés megkezdése rövid időn várható, hol a feltárásokból és 
berendezésekből mintegy 600.000 tonna évi széntermelést reménylenek. 
A nógrádmegyei bányák már régóta üzemben vannak, és évi termelésük 
mintegy 400.000 tonnára tehető. E társaság is kiállítását saját pavillonjá- 
ban mutatta be, hol szép képek, térképek, gondos geologiai gyüjtemények, 
szénminták stb. egy jól átgondolt és izlésesen kiállított, gondosan szép és 
tanulságos látványossággal szolgáltak. Egy Baglyasaljáról eredő szép czápa- 


A BÁNYÁSZAT 1896-BAN. 29 


fog, valamint a baglyasaljai és karancsaljai széntelepek fedőjéből származó 
óriási homokkő konkretiók itt a figyelmet még különösen is magukra 
vonták. 

A magyar királyi államvasútak gépgyárának csarnokában egy oldali 
fülkében a magy. kir. vas- és aczélgyár diósgyóri szénbányászata is kép- 
viselve volt. Ezen széntelepek a felső-mediterran képződményekhez tartoznak, 
melyek már többnyire lignit-telepeket tartalmaznak. A kincstári bányák 
Borsod megyében Parasznya és Varbó községek határaiban vannak, ter- 
melésük a diósgyőri nagyszerű vas- és aczélgyár fogyasztása folytán 
276.000 tonnára rúg évenkint. A nevezett csarnokban a széntelep fejtési 
mintáját, a pereczesi és egresvölgyi mélyfúrásoknak természetes szelvényeit 
(1 : 200), ez utóbbiakat igen elegáns kiállításban lehetett látni. 

A .Báró hadvánszky-féle kószénbánya-vállalat, Mandello és társas 
czég szénbányája Kaczola pusztán, Sajó- Kaza községben, Borsod megyében 
van, hol a bányát 1887. október 1-én nyitották meg. A kiállításban a bányá- 
szat-kohászati csarnok emeletén egy lignittel megrakott bányakocsi kép- 
viselte e bányaművet úgy, hogy a kocsinak négy oldalán a hirdetési táblák 
módjára festett szöveg nyujtott a termelésre és hasonlókra vonatkozó egy- 
némely adatokat. Eme legalább is sajátságos kiállítási mód mellett alig lehet 
e bányaműről egyebet följegyezni, mint hogy évi széntermelése a 81.600 tonna 
körül jár. 

SÁRKÁNY KoRNÉL, a borsodmegyei Disznós- Horvát községbeli szén- 
bánya tulajdonosa, lignit darabokat és néhány csinos kövületet állított ki, 
de semmi egyéb bárminemű felvilágosító adatot sem; e bányamű évi szén- 
termelése különben 16.800 tonna lignitre rug. 

A aMagyar általános kószénbánya - részvénytársulats barnaszén- 
bányái Borsod megyében Kíirályd és Sajó- Szent- Péter határában vannak, 
a mely bányaművekben 1595-ben 258.000t szenet termeltek. Egy csinos 
pavillonban lehetett az ide vonatkozó csinos képeket, kőzet és kövület 
példányokat, szénmintákat stb., valamint egy szállító akna hasonmását is 
látni. 

Az cUnio csász. kir. szabadalmazott vas- és lemezgyár-társaságy 
kiállítási épületében a társaságnak Zólyom megyében, Badin és Kovácsfalva 
határában fekvő szénbányái is képviselve voltak. A Zólyom környéki barna- 
. szén-medencze geologiai térképe valamint lignit darabok szolgáltak e szén- 
bányák bemutatására. 

A  ahimamurány-Salgó- Tarjám  vasmú-részvénytársasági külön 
csarnokában, hol ezen hazai 1881-ben alapított nagyszerű ipartelep válla- 
latainak igazán fényes kiállítását valódi örömmel lehetett élvezni, a tár- 
saság szénbányászata is megtalálta a maga helyét a többi sok, majdnem 
számlálhatlan, a legnagyobb gonddal és ízléssel kiállított tárgyak és művek 
között. A társaság szénbányái a Salgón a Medves plateaun Salgó-Tarján 


30 SCHMIDT SÁNDOR : 


közelében és a Hangony völgyben (Bánszállás és Járdánháza) Borsod 
megyében vannak. Ezen szénbányák összes termelése 1895-ben már 
275.000 tonnára emelkedett. A társaság kiállításában szép természetes 
profilokat (Medves plateau 1:40 és Hangony 1 : 50), térképeket, geologiai 
gyüjteményeket, szénmintákat stb. láttam, melyek a szénbányászatot igen 
sikerülten illusztrálták. 

A Felső-Árva vidékének lignitjeit RErs Vrtmos örökösei lignit és 
turfa mintákkal valamint térképekkel mutatták be a bányászat-kohászati 
csarnok emeletén ; az ide tartozó szénbányák Alsó-Stepanó és Lavkó határá- 
ban vannak. 

Az Erdővidéki bányaegylet részvény-társaság Maros-Vásárhelyen a 
Köpecz és Barót vidéki (Háromszék megye) lignit telepeket a Samu-tárna 
és a Samu-telep szelvényeivel (1 : 50), helyzettérképpel (1 : 28.300), a szén- 
bányászatot az 1876—1895 időszakra illető diagrammokkal, lignit minták- 
kal stb. mutatta be. 

Megemlíthetni még, hogy Körmöczbányán a Nándor altárónak 3070 m 
távolságában szintén lignitre bukkantak, a mely leletből egy darabot a kör- 
möczbányai magy. kir. bányahivatal ki is állított. A földművelési csarnokban 
pedig Temes megye kiállításában láttam egy Szinerszegról származó lignit 
mintát. 

Így azután kőszeneink sorozatában a legidősebbektől kezdve egészen a 
még csak keletkezőfélben levő szenekig, hazánk tózegjeihez érkeztünk el. 
Hogy az ezen természeti termékben lappangó őserő is a közjónak szolgála- 
tába állíttassék, mint tudjuk, 1892-ben a kir. magy. természettudományi 
társulat egy külön bizottságot szervezett, mely tőzeg-kutató bizottság az akkori 
magy. kir. földmivelési miniszter BETHLEN ANDRÁS GRÓF támogatásával 
nemcsak behatóan tanulmányozta hazánk tőzeg telepeit, hanem egyúttal 
figyelmét a tőzeg értékesítésére is több tekintetben irányozta. E bizottság jelen- 
tését dr. SrauB Mónircz írta meg, a mely dolgozat a hazánkbeli tőzeg- 
kérdést sok tekintetben meg is világította. A bányászatnak ugyan szorosan 
véve alig van a tőzeggel valami dolga, de mert a tőzeg maga mégis csak egy, 
még pedig növényi eredésű kőzet, azért e helyen is legalább némileg meg 
kell emlékeznem róla. Az én nézetem az, hogy nálunk a tőzegtalajnak a 
mezőgazdasági művelés czéljaira való átalakítása, illetve értékesítése még 
időelőttinek mondható, mert hiszen az ide vonatkozó viszonyok nálunk 
mégis csak más természetűek, mint azok, a melyekkel éjszaki és éjszak- 
nyugati Németországban találkozhatni. Ellenben a tőzegnek ipari értékesítése, 
nézetem szerint, nálunk is jelentős dolog, mert a tőzeget alomnak, trágyá- 
nak stb., tüzelőanyag mivoltától eltekintve, mint már átalában isme- 
retes, igen jól használhatni. Csakhogy itt meg az a bökkenő, hogy a nevezett 
bizottságnak saját jelentése szerint ez a tőzegipar magában Németországban 
sem tekinthető valami virágzónak. 


A BÁNYÁSZAT 1896-BAN. 31 


Az úgynevezett fellápok hazánkban a háttérbe szorulnak és az ország 
legnagyobb tőzegterülete a Duna jobb partján fekszik. A mezőgazdasági 
csarnokban, a magy. kir. földtani intézet tárgyai között volt HuwYyapY 
IMRE erőf tőzegkiállítása is látható. A kéthelyi uradalomban, Somogy megye, 
a nemes gróf mindenféle tőzegtermékeket, mint tőzegalom, tőzegpelyva, 
préselt tüzelő tőzeg állíttat elő, még pedig 1892 óta gyárilag. A kéthelyi 
uradalom tözegtermékeit még Somogy megye kiállításában is megtaláltam, 
hol a kegyesrendi atyák Öszödról, JANKovics Trvapag gróf pedig Szöllós- 
Györökról ugyancsak tőzeget állítottak ki. 

Az ezredéves országos kiállításon egyébként kőszenet még imitt-amott 
is lehetett látni. Így például ZsenÉssxi gróf salánki uradalmainak (Ugocsa 
megye) tárgyai között, valamint FÉlesdról, Bihar megye, a BATTHYÁNYI 
Józser gróf igen csinos saját pavillonjában 18. 

Horvát-Szlavonországban is több figyelemre méltó szénterület van, 
a melyeket azonban még kellőképen nem értékesítenek. A horvát-szlavon- 
országi csarnokban Vrdnik, Kalnik és Krapina szénbányáit térképekkel, ge0- 
logiai gyüjteményekkel, természetes profilokkal, szénmintákkal stb. igen 
gondosan mutatták be. Horvát-Szlavonország összes széntermelése 1894-ben 
99.000 tonna volt, a mi igen örvendetes gyarapodás 1885-höz képest, a 
mikor a széntermelés csak 12.600 tonnát tett ki. 

Végre Bosznia-Herczegovina csarnokában a Kreka (Doljna-Tuzla 
mellett) és Zenica harmadkori széntelepeit szintén térképekkel, szelvények- 
kel, képekkel és mintákkal igen elismerésre méltóan képviselték. E tarto- 
mányoknak összes széntermelése 1895-ben 200.000 tonnára emelkedett. 

Ha most az ezredéves országos kiállításunkon bemutatott szénbányá- 
kat egybefoglalva, szénbányáinkról egy általános képet rajzolunk, akkor 
azonnal szembetünik azon igen örvendetes tény, hogy hazánkban a szén- 
termelés a teljes föllendüléshez közel jutott. Ha még a szénbányászattal 
szorosan egybekapcsolt iparvállalatokat is figyelembe veszszük, akkor ez a 
föllendülés biztos jele a mi gyarapodásunknak is általában. De az egyes 
társulatok és bányatulajdonosok kiállításaiban általában tapasztalt megfon- 
tolás és gondosság még ezen bányaművek okszerű-tudományos vezetésének 
is kedvező fokára vallanak, mert lassan ugyan, de már mégis nálunk is 
mindinkább jobban tért foglal azon tapasztalati igazság, hogy sikeres bá- 
nyászatot az ide vonatkozó, legkivált természettudományi ismeretek nélkül 
gondolni sem lehet. A bányászok nyelvén mondott cBergmann vom Leder, 
vagyis tapasztalati bányász nem nélkülözheti többé a kellően tanult bá- 
nyészt, az úgynevezett rBergmann von der Federv-t sem, mert csakis e 
kettő közremunkálkodása az, mi a sikert legvalószínűbbé teszi. 


[del 
2 


SCHMIDT SÁNDOR 


III. Fémbányászat. 
a) Arany. 


Az a benyomás, melyet a hazánkbeli szénbányászatnak buzdító sikere 
keltett bennünk, éppen nem marad változatlanul, ha a bányászati tevékeny- 
ségnek egyéb területeit, különösen pedig az érczbányászatot veszszük 
szemügyre. 

Nézzük mindenekelőtt Magyarhon nemes-fémbányászatát. A afehér 
embernek Istenes, az arany, hazánk hegységeiben elannyira otthon érzi 
magát, hogy míg Európa többi országaiban az aranytermelés tényleg ki- 
merültnek tekinthető, addig Magyarhon aranytermelése nemcsak hogy ki- 
tartó még mindig, hanem az aranytermelés hazánkban évről-évre gyarapo- 
dik. Így készárú aranyat Magyarhon bányáiban a következő menyiségekben 
termeltek : 

Év: 1891 1892 1893 1894 1895 
Külogramam : 1509. 1605. HLG98SZFOAZ2OKKZ ÁSZ 


Azok a természeti viszonyok is, melyek között hazánkban az arany 
terem, teljesen sajátszerűek. Nálunk ugyanis az arany éppen nincs legna- 
gyobb részt a földkéreg ősi kőzeteire szorítkozva, ellenkezőleg a relativusan 
fiatalabb, harmadkori eruptiv kőzetek, a nálunk úgynevezett etrachytok, 
az aranytermők, még pedig egyik elváltozásukban, a xzöldkötraechytok) - 
ban vannak az aranytermő teléreink. Hazánkban tehát a legtöbb arany 
fiatalabb korú telérekben terem, még pedig többnyire bizonyos tekintetben 
rérczesítves is, úgy, hogy az aranynak legbővebb forrásait az aranytartalmú 
pyritek szolgáltatják. Azonban úgy az előfordulási mód, mint az aranynak 
ásványtársasága az egyes, természeti viszonyaikkal jellemzett bányavidé- 
keken különböző és hazánknak aranyban leggazdagabb területe az úgy- 
nevezett xerdélyi érczhegységi tájaira esik. A bányászat-kohászati csar- 
nokban rHunyadmegyes külön csoportosított kiállítása volt az, mely 
Magyarhon aranytermelését bemutatta. A kiállítási terület ezen szakaszá- 
ban egy sikerült sziklacsoportozat is állott, hol az érben csillámló s a kis 
bányarém őrzötte aranyat a bányász szerszámával kifejteni iparkodott. 
Ezen szép mű másik oldalán egy szénbánya mintája látszott, a mi kétség- 
telenül a Zsilvölgy szénbeli gazdagságára is vonatkozott. 

Magyarhon aranytermelésének tűzhelye főleg a zalalhnai m. kir. 
bányakapitányság kerületében van, hol 1895-ben a termelt kész-arany 
mennyiségnek 71,49o-át bányászták ki (1893-ban 60,59/9 -át). A többi bánya- 


A BÁNYÁSZAT 1896-BAN. 


kapitányságok kerületeibe eső bányaművek része az 1895. évi összes arany- 
termelésben a következő: Beszterczebánya: 11,590 (1895-ban 14.30/9), 
Budapest : 0,69/o (1893-ban 0,70/9), Nagybánya : 16,59/0 (1893-ban 24,59/), 
Oravicza : 00/0. Ezen mennyiségből a kincstári bányákra 18,9"0 (1895-ban 
98.450/0), a magán bányaművekre pedig 81,019/0 (1893-ban 71,559/), esik. 


Részlet Hunyadmegye kiállításából. 


Mindamellett Magyarhon aranytermelése a világ összes aranyterme- 
lésében csak csekély jelentőségű. A világ összes aranytermése ugyanis a 
R. P. RorHwELL szerkesztésében megjelent eThe Mineral Industry etc. 
(Vol. IV, New-York and London, 1896, p. 294) évkönyv nyomán a követ- 
kező volt az 1894. és 1895. években : 


Völdtani Közlöny. XXVII. köt. 1897. 


SCHMIDT SÁNDOR: 


Éj szak- Amerika : 


1894 


1895 


kilogramm 


Egyesült Államok .. .. 59.824 
Canada ezése szt 1.435 
MóxiGo ERNESTO Se ésa 6.771 
Közép-amerikai államok ... 698 
Dél-Amerika : 
ÁATSSTUTNAN LA ek ése 143 
Bolivia B UE LAS Sot otNTESA 101 
BEA SUTAMS SEN e zt 3.340 
GLENN ZE SAS Eh E véna 699 
CEZONTST a gl OTny 1 een a ELREBES 4.339 
JIADEKUtára 441 UE SRESÉJÉÉBE 103 
Guiana (angolja ---  --- 3.708 
Guiana (németalföld) — ... 841 
Guiana (franczia) ...  --- 2.001 
LEKETETL zet Sr 0 sz EZVARTOSEZZÁR 142 
üg ű ay sss ess RE 213 
Menezüelasssseest ev szés r AES 
Hurópa : 
Ausztria-Magyarország ... 2.748 
BETANCZtaOTSZÁG  —-2 2 c ! 362 
NÉMMSTOTSZÁG Sean 4.335 
OJASZOLSZÁOET E 1 sz BD 
ÜTOSZOTSZÁG 22 -- 40.572 
DVGJOTSZÁDlN eza 4-2 936 
TÓZÖKOTSSZÁO A hl szel 12 
INagyzBrittamnia 2-3: --- 2. 199 
Ázsia : 
CE K 0as Lét KIENKESÉSRÉRERSKK gel 
Mdiaamooly eszes 5.686 
EJT ÁTÜL NE TES a TO TAT 
IROL SA TMN K ezet EL 703 
Afrika : 
Transvaal ... ei DZO0B 
Egyéb államok .. .. 9.014. 
DU SZÜTÁNLA T AZÉVOLZE EZÉS, ús. 60059 
Indiai archipelagus :.. 0 ... 62 
ÜSSZGRBN SZ ZS s ésa 274708 


70.470 
2.876 
3.427 

7122 


140 
98 
3.359 
701 
4.890 
118 
3.265 
878 
2.387 
113 
213 
.281 


S 


TS 
362 
4.335 
389 
51.161 
940 

12 

93 


6.998 
6.786 
653 
311 


64.697 
2.232 
64.395 
18 


306.133 


A BÁNYÁSZAT 1896-BAN. 35 


Ezen egybeállításból, mely különben minden részletében a dolog ter- 
mészetéből kifolyólag pontosnak nem tekinthető ugyan, mindenekelőtt 
nyilvánvaló, hogy a világ legtöbb aranyat termelő területei 1895-ben első 
sorban az éjszak-amerikai Egyesült-Államok, Transvaal, Ausztrália és 
Oroszország voltak, melyek már az összes évi aranymennyiségnek 81,99/9-át 
termelték, nevezetesen az Egyesült-Államok 2923,02, Transvaal 21,13, Ausz- 
trália 21,04 és Oroszország 16,71 százalékot. Ausztria-Magyarország (mely 
alatt csakis Magyarhon értendő) termése csak 0,99/9 és ha még Németország 
1,400 aranytermelését is ide számítjuk — mely idegen érczekből, közöttük 
első sorban hazánkbeliekből ered, — az összegben 2,39/9 volna azon csekély 
mennyiség, melylyel hazánk a világ 1895. évi összes aranytermeléséhez 
járult. 

Egyike a legfiatalabb hazai aranybánya vállalatoknak a xlelső-Ma- 
gyarországi bánya- és kohómű részvénytársaság , mely az arany- és ezüst- 
ércz-bányászatot a Valea-Dosului-n (Botes), Alsó-Fehérmegyében csak 
1895. október havában kezdette meg. A bányászat-kohászati csarnok emele- 
tén lehetett néhány ásványt, közöttük aranyat is, ezen bányából látni. 
A nevezett társaságnak még aranytartalmú pyrit bányája is van [ojnica 
mellett Boszniában, honnét néhány érczstufát ugyancsak kiállítottak. 

Krassó-Szörény megyének aranyelőfordulásait csak a gyüjtemények- 
ben lehetett látni, a mely megyében egykor mosott aranyat is termeltek. 
A magy. kir. földtani intézetnek kiállított krassó-szörénymegyei ásvány- 
gyüjteményében volt kevéske arany is, Vaskó-ről, a Paulus hányásról kép- 
viselve, másrészt még a szab. osztrák-államvasút is állított ki Orawviczáról 
eredő, finom szálas aranyat. Körmöczbánya arany-termő helyeit a m. kir. 
földtani intézet kiállításában GEsSELL SÁwspokR m. kir. főbánya-geologusnak 
földtani térképei (1: 14,400) világították meg, melyek úgy a telérek vonula- 
tait, mint a Nándor altárót is kitüntették. E térképeket egy gazdag kőzet- 
gyüjtemény egészítette ki, melyben e termőhely egyéb ásványainak sorában 
csinos arany-darabokat is lehetett látni, melyek a volt városi bányából illetve 
a Károly- és Zsigmond-aknákból származtak. Körmöczbányán a a Körmöczi 
egyesült Károly- és városi bánya, PORADAI RAPAPORT ARNÓTv, valamint a 
magy. kir. arany- és ezüstbánya dolgoznak, és a m. kir. körmöczbányai 
bányahivatal kiállításában lehetett az ide vonatkozó átnézeti térképeket, 
photographiákat, valamint ásványokat és kőzeteket is látni. 

A már említett csoportosított hunyadmegyei kiállításban azután az 
arany már messziről csillogott felénk, habárcsak az első belépésre aranyo- 
zott átnézetes hasábok alakjában is, melyek egyes bányaművek aranyter- 
mését tüntették elő. Itt a aKis-Almás- Porkurai arany- és ezüstbánya tár- 
saságv photographiákat, valamint aranytermő érczeket állított ki. Gazdag 
aranystufákat lehetett a e Kajaneli érczbánya-társaságv kiállításában látni, 
melynek átnézeti (1 : 2000) valamint fejtési térképekkel és metszettel be- 

3x 


36 SCHMIDT SÁNDOR: 


mutatott bányaművei /relső-Kajanel-ben vannak. Ezen bányamű aranyter- 
melése legutóbb 48 kg volt. : 

A 29 kg színaranyat és 25 kg zúzóaranyat termelő xFüzesd- Tresztia 
aranybányav Laspau JAKAB bányaművei Füzesd, Barbura, Magura, Top- 
lica és Tresztia községekben vannak, a honnét származó szép, világos sárga 
színű és finom szálakban termett aranyat is állítottak ki. 

Egyike hazánk legérdekesebb bányahelyeinek az arany-, ezüst- és réz- 
bánya Nagyágon, melynek a legfelsőbb család, a m. kir. kincstár és magá- 
nosok a tulajdonosai. Nagyágról és ércztermőhelyeiről, mint tudjuk, INKEY 
BÉLA írt egy igen alapos és szép monographiát, mely munka úgy a mi fejlődő 
bánya-geologiai irodalmunkban, mint pedig egyátalán eléggé fontos 
dolgozat. 

Azon a tájképileg is igen szép vidéken, hol a (Cselrás hegységnek déli 
vége a Marosnak kitáguló völgyébe pillant alá, magasan, mintegy 800 mé- 
hely és ritka ásványoknak világhírű termőhelye. 

Még a mult század közepe táján egy erdős vadon volt ott, mignem 
az 1744. vagy 1745. években egy oláh kanász BoRw kapitánynak néhány 
szürke érezdarabot nem hozott, melyben azután minden várakozás ellenére 
gazdag arany tartalomra akadtak. Ez a szürke ércz a mai nagyágít-nak 
nevezett ásvány volt, mindjárt kezdetben világhírüvé válva azért, mert 
benne találták a cnemesv aranyat legelőször más asközönségesv elemekkel 
vegyi kapcsolatban, vagyis érczesedve. De ebben az érczben 1782-ben 
MÜLLER VON REICHENSTEIN egy új elemet 18, az aurum paradoxum vel me- 
tallum problematicum nevűt födözte fel, melyet azután 1798-ban KLAPROTH 
a cvén anyaföldtől kölesönzöttv névvel telluriumnak keresztelt el. Az 
ottani bányászat tehát ezen időpontoktól kezdve számítható, és kezdettől 
fogva a tiszta bányászati érdeken kívül egyúttal fontos tudományos tekinte- 
tek is füződtek e bányaműhöz. Itt van a Transsylvaniáról sylvanit-nak ne- 
vezett ritka ásvány hazája is, mely még Offenbányán is, Torda-Aranyos 
megyében terem. Hosszú időkön át e bányák voltak az egyedüliek, melyek- 
ből az arany-tellur vegyületek érczei származtak és csakis az utolsó évtize- 
dekben ismertünk meg Californiából és Coloradóból eredő hasonló ásványokat. 

Ezen világhírű bányák az ezredéves országos kiállításon csak gyöngén 
voltak képviselve. Hunyad megye csoportos kiállításában láttam innét szár- 
mazó photographiákat, szelvényeket, de a bányatérképek sok kivánni valót 
hagytak hátra. Közetek és telérdarabok sem hiányoztak itt, és még a magy. 
kir. és társulati verespataki bányamű kiállítása mellett is voltak nagyági 
stufák, közöttük termés arany és sylvanitis közszemlére téve. E bányamű 
évente 145 kg aranyat termel. j 

A aRudai 12 Apostol bányatársaságv, melynek bányái Ruda, Kris- 
tyor és Czereczel községek határaiban vannak, photographiákat, szép átné- 


A BÁNYÁSZAT 1896-BAN. 37 


zeti bányatérképet (1 : 5000), gazdag lemezes arany-stufákat, telérásványo- 
kat stb. állított ki. Egy obeliskforma minta ezen bányáknak egyes évi 
aranytermelésével arányos térfogatú, aranyozott külsejű hasábokból állott, 
melyek a társaság aranytermését az 1885—1895 időszakban a következő 
mennyiségekkel mutatták be : 


kilogramm 


1885 60,164 
1886 58929 
1887 114,387 
1888 209019 
1889 467035 
1890 687,630 
1891 770490 
1892 654326 
1893 60£9725 
1894. 530,758 
1895 949,571 
Összesen 4.792 034. 


Mint ez adatokból látni, az első föllendülés 1887-re esik és innét 
kezdve az emelkedés gyors ütemben haladt előre, mignem 1891-ben az ez- 
időszerinti maximum be nem állott. 

Az aklsó Erdélyi aranybánya részvénytársaságy az utolsó adat sze- 
rint 465 kg nyers aranyat termelt a bányáiban, melyek Boicza, Füzesd 
és Krecsunyesd községek határaiban vannak. Ezen társaság kiállítása igen 
tanulságos és igen sikerült volt. Szép photographiák az ércz előkészítést 
valamint a bányák belsejét is mutatták be, azután egy métermázsa zúzó- 
ércz természetes mintáját állították ki, rajta a ftémtartalmat stb. a mennyi- 
ségnek arányában szerkesztett hasábokkal illusztrálva, melyből a többi kö- 
zött 100 kg érezben 0,003 kg arany- és 0,004 kg ezüst tartalom derült ki. 
Szép aranystufák (30 frttól 600 frtig változó értékben), kivált Boiczáról 
származó, mohos szövetű darabok, továbbá kőzetek, telérdarabok, zuzóér- 
czek stb. voltak a további látnivalók. Igazi mestermű volt e társaság kiállí- 
tásában az üveglapokra rajzolt bányatérkép, mely a bányába és a telérekbe 
rendkívül világos és tanulságos bepillantást nyujtott. Ezen igen elegáns 
kiállítású clebegő térképv-nek az oldalán homályosra köszörült üveglapon 
igen hasznos kiegészítésül még a szelvények is megrajzolva voltak. 

A a Muszári aranybánya társulafv Mária bányájában, Ruda és Felsó- 
Lunkuj községek határában bukkantak 1891-ben váratlanul, mint tudjuk, 
egy nevezetes nagyságú szabadarany tömegre, mely 57,73 kg súlyos volt 
s a melynek photographiáját a nevezett társaság be is mutatta. Az arany- 
termelés mintáját is, az évi mennyiségekkel arányos nagyságú, aranyo- 


38 SCHMIDT SÁNDOR: 


zott külsejű hasábokkal szintén illusztrálták, melynek adatai szerint az egyes 
dőszakok aranytermései az alábbiak voltak, ú. m. : 


kilogramm 
1889—1891 H(s139 
1892 170,342 
1893 392,496 
1894 434,048 
1895 MSLSZAZ 


Összesen 1.749,742 


Látni való a rendkívüli gyors emelkedés, mely eddig évről-évre bekö- 
vetkezett. Nem érdektelen az a körülmény sem, hogy a hazai 1895. évi 
készarany termésnek több mint 409/9-a a Rudai 12 Apostol és az itt szóban 
forgó Muszári aranybánya társulatok bányáiból került elő. Térképek 
(1: 1000), szelvények, helyzetrajzok, érczek és remek aranystufáknak mint- 
egy 16000 Írt értékű tömege voltak e társulat további kiállítási tárgyai, 
egyik legkiválóbb látványosságai a hunyadmegyei csoportnak. 

Közönségesen tudott dolog, hogy a világ legszebb aranykristályait 
eddig Verespatak aranybányáiban termettek. A magyarországi telérek 
termés aranya világos sárga színű, a mely aránylag sok ezüsttartalomtól (át- 
lagban 159/9-ra is emelkedik) ered. A verespataki aranyban az ezüsttartalom 
olykor a 389/-ot is felülmúlja; a mineralogusok a 159/9-nál több ezüstöt 
tartalmazó termés aranyat gyakran el is különítik a tulajdonképi termés- 
aranytól és ezen ezüstben gazdag aranyakat electrum-nak nevezik. Az. 
eddigelé legtisztábbnak ismert termés arany Nova-Scotia és (ueensland 
termőhelyeiről származik. Azonban míg a guarztelérektől eltekintve, a világ 
többi aranybányáiban a szabadaranyat legtöbbnyire a hordalékokból termelik, 
addig hazánkban az arany mint telérásvány terem és ezért a kristályai 
némelykor rendkívüli szépséggel pompáznak is. A British Museum of 
Natural History világhírű gyűüjteményeiben [Londonban ugyan láttam 
Victoria-ból eredő majdnem dió nagyságú, sötétsárga színű aranykristá- 
lyokat is sötétkék színű bársony alapon kiállítva, így egy a Dunolly Creek, 
Mount Mac I[vor-ból (Victoria) eredő rhombtizenkettőst, azután egy 
Victoriabeli (100), (110), (111) formák kombinálásából álló nagy arany-kris- 
tályt, valamint az 1853-ból származó The Latrobe Nuggetv-et (szintén a 
Mac Ivor hegyről), mely utóbbi gyermekkéz nagyságú, csupa koczkákból 
felépült remek színarany darab stb., de mindezen kristályok élei gömbölyö- 
döttek, a mi másodsorbeli termelőhelyeiknek a világos következménye. 
Ellenben Magyarhon aranykristályai kiképződésüknek élessége, szépsége és 
bonyolódottsága miatt mondhatni bizvást, hogy igazán páratlanok. Ezen 
remekszép kristályok képviselőit az ezredéves országos kiállításon éppen nem 


A BÁNYÁSZAT 1896-BAN. 39 


láttuk, a mi különben nem csoda, mert rendkívüli ritka leletek is és azokat 
a nyilvános gyüjteményekben, még pedig első sorban a Magyar Nemzeti 
Múzeum kincsei között kell felkeresnünk. 

A e Magy. kir. és társulati Verespatak-orlai Szent- Kereszt altárnai 
arany- és ezüstbányas kiállításában lehetett ugyan igen szép és gazdag 
aranystufákat látni, de nem lehetett azokat a mi világhírű aranykristályaink 
igazi képviselőjének tekinteni. Egy lemezes arany volt kiváltképen feltünő 
és érdekes azért, mert a lemezek szabályos körvonalai világosan elárulták, 
hogy a lemezek síkja az oktaéder egy lappárjával egyközes helyzetű ; e szép 
darab értéke 200 frttal volt megadva. Érdekes volt itt egy 1773-ból eredő 
cReviers Chartes is, a melyen kívül még terveket, mintákat, kőzeteket, 
egyéb ásványokat, valamint az ősi római bányaművelésből származó lelete- 
ket is állítottak ki. A bányamű évi aranytermelése 64 kg. 

De hazánkban van még néhány, habár nem igen jelentékeny, olyan 
aranytermőhely is, melyek a legidósebb közetekhez vannak kapcsolva. Ide 
tartozik Magurka aranytermőhelye is, mely Német-Lipcse község határá- 
ban, Liptómegyében van. E helyen a szép sárga színű arany főleg Antimo- 
nit társaságában a gránitnak telérjeiben terem. A m. kir. Urvölgyi bánya- 
hivatal kiállításában láttam a Magurka bányamű átnézeti térképét (1 : 2880), 
valamint az innét származó ásványokat és kőzeteket is, közöttük szép sárga 
színű aranyat vaskos guarzba nőve. A magurkai bányamű évi aranytermése 
legutóbb 10 kg volt. Ugyancsak Magurkán dolgozik még a Kapusztiszkó- 
Mocsidlói bányatársaság is évi 0,5 kg aranytermeléssel, mely azonban a. 
kiállításon nem volt képviselve. 

A nagybányai bányakerületből, mely mint megemlítettem, az werdé- 
lyiv bányák után hazánkban a legtöbb aranyat szolgáltatja, a kereszthegyi 
és veresvízi magyar királyi bányahivatalok Nagybányán állították ki az ide 
vonatkozó tárgyakat. Itt voltak a többi között nagyobb, csiszolt felületű 
telérdarabok, a Kereszthegyről tonnánként 0,07 kg arany- és 0,35 kg 
ezüst-, Veresvízről pedig 0,0098 kg arany-, 0,0318 kg ezüst- és 0,0186 kg 
arany- és 0,0698 kg ezüst fémtartalommal. Szép bányatérképek, valamint 
ásványok és kőzetek voltak e kiállítás díszei, az ásványok sorában guarzczal 
termett világossárga színű termés arany is a Calasanti telérből Veresvízen. 
A kereszthegyi bányaműből termés arany még nem ismeretes ugyan, ha- 
nem igenis Kapnikbányáról, mindamellett a kapnikbányai m. kir. bánya- 
és kohómű kiállításában a termés aranyat nem tudtam fölfedezni. Kapnik- 
bányát szép geologiai és átnézeti térkép (1 :7500), bányatérkép, valamint 
egy szemelvény ezen termőhelynek világszerte ismert híres szépségű ásvá- 
nyaiból képviselte. E kincstári bányaművek évi aranytermelése utoljára 
Kereszthegyen 126, Veresvízen 59 és Kapnikbányán 19 kilogramm volt. 

Igy azután a tiszta aranynak területét azon örvendetes tudattal hagy- 
hatjuk el, hogy az aranybányászat hazánkban folytonos további kifejlődés- 


40 SCHMIDT SÁNDOR : 


ben van. Egyuttal azonnal hozzá is tehetném, hogy a vasérczbányászattól 
eltekintve, a többi érezbányaművek nálunk általában hanyatlanak. 


b) Ezüst és a többi fémek. 


Vegyük mindenekelőtt az ezüsttermelést szemügyre. A világ ezüstjének 
túlnyomó mennyisége az ezüstérczekből és nem a termés ezüstből ered, a mely 
jelenség az ezüstnek az aranyhoz képest ellenkező könnyebben vegyülő ter- 
mészetének rovására irható. Az ezüsttartalmú ólomérezek, élükön a gale- 
nittal szolgáltatják a világ ezüstjének legnagyobb részét. A termésezüst 
egyátalán nincs elterjedve, ámbár néha-néha egyes nagy tömegekre 18 buk- 
kantak belőle. Így például hajdanában a szászországi hires Schneeberg 
St.-Georg bányájában egy 5000 kg súlyos ezüstdarabot is találtak ; Kopen- 
hágában meg egy Kongsberg-ről (déli Norvégia), a termés ezüstnek szép 
kristályairól világhírü termőhelyéről származó ezüsttömeget őriznének, 
mely 254 kg súlyos volna. A. világ leggazdagabb ezüstbányái annak idején, 
mint tudjuk, Mexicoban és Peruban voltak. 

A már említett B. P. RorHwELL-féle évkönyv adatai (p. 295) nyomán 
a világ ezüsttermelése az utolsó két évben a következő volt : 


Éjszak-Amerika : 


1594 1895 
kilogramm 
Egyesült-Államok ... ... 1,550.387 —— 1,441.087 
Canada 3zi ! USZZZERTRAB 90.202 95.230 
MEZKÜGG ÉN KENE la os 022 [dASZZON 1582:901 
Középamerikai államok 48.123 50.000 
Déli Amerika : 
ÁATSCNN AT NSESMA SJ pi lézaűl 37.500 
3 OZ ASE E . OSZAG 642.857 
GhÜle Test EST 88.680 91.000 
(ÖZGATDTTai eri tez a 7 zett 55] 55.500 
BLGTLAOT ÉNEKESE 2940 244) 
TP OTT St AAS ENNE ze 107.670 115.000 
Európa : 
A usztria- Magyarország 58.401 56.500 
BTAncziaországi izzad u 96.955 96.500 
Németország  ...: --- 444.213 440.000 
Olaszország; eza Heyák 58.626 55.000 
Norvégia? Ses je ságeti 4.705 4.559 
ÜTOSZOTSZÁGA a EEEN ELD LOSÁÁA 10.272 


Opanyolország, 22 "a 192.745 231.000 


A BÁNYÁSZAT 1346-BAN. 41 


1894 1895 
kilogramm 
OVSUOTSZÁG 2 sz 2.869 2.900 
MOTOKOZSZÁB Vas zs 14516 1510 
Nagy-Brittannia 22 us 7.939 7.900 
Ázsia : 
VADAT zeten Esök S tgsés 60.869 55.000 
BETSZÜBÉ NA sz ő esel sás. Sz ae DO2 SZŐ 621.200 


5.554.144  — 5.651.962 


Hogy a világ ezüsttermelésének gyarapodását némileg megitélhessük, 

.elég ha megemlítem, hogy az 1884-ben kerek számban 2 millió kilogrammot 

tett ki. Magyarhon ezüst-termelése átlagban az egyes utóbbi időszakokban 

a következő volt: 1881—1885 : 16.500, Úr BILL ÜN ELÉ 16.900 kilogramm. 
Az utolsó években pedig : 


kilogramm. 
1891 seals a 0.070 
MG net tr ége ÜSZST 
ikokolagéi t ME I ELET EZRES Á TON 
TEN az ge SES 20.153 
NON, elt ESO DOASB 


Az ujabb időkben a legtöbb ezüstöt hazánkban 1867-ben 27.100 kg 
tömeggel termelték, a legkevesebbet, 15.050 kg-ot pedig 1884-ben. Az egyes 
átlagok ezen időszakokban : 1867—1876 : 21.780, 1877—1886 : 17.180 
1887—1894.: 18.430 kilogrammra rugtak, a mely adatok a föllendülésről 
éppen nem tanúskodnak. A kincstári bányák az 1881—1893 időközben 
ezüsttermelésük szempontjából meglehetősen megtartották a szinvonalat, 
valamivel többet termeltek, mint a magánosok bányáiból kikerült ezüst- 
mennyiségnek a kétszeresét. Az 1893. évben a magánbányák ezüsttermelése 
a kétszeresnél többre emelkedett és így a kincstári bányák termelését túl 18 
szárnyalta; 1894-ben a magánbányák termelése azonban az 1893-iki 
12.078 kg-ról 7.574 kg-ra szökkent vissza és 1895-ben hazánkban összesen 
20.432 kg készárú ezüstöt termeltek, és pedig 12.689 kg-ot a kincstári 
bányaművekben és 7.743 kg-ot a magánosok bányáiban. Ezen 1895. évi 
mennyiség a világ 1895. évi ezüsttermelésének mindössze 0,369/0-át teszi. 
A legtöbb ezüst, mint az előző táblázatban látni, még mindig Ameriká- 
ból ered. 

Magyarhon 1895. évi ezüsttermelése az egyes bányakapitányságok 
kerületeire szétosztva a következő számokat szolgáltatja, u. m. : Besztercze- 
bánya 53,69/0 (1893-ban : 61,69/9), Budapest : 0,29/o (1893-ban ugyanennyi), 
Nagybánya : 27,390 (1893-ban: 24,09/9), Oravicza 09/o (1893-ban is), 


42 SCHMIDT SÁNDOR — 


Szepes Igló : 11,69/o (1893 : 8,49/9), Zalathna : 7,39o (1893: 5,89/9), a miből 
világos, hogy hazánkban az ezüsttermelés fészke éjszak-nyugati, átalában 
pedig az éjszaki Magyarhonra esik. 

Az ólomtermelés hazánkban az 1881—1893 időközben csekélyebb 
mértékben ingadozott ; az átlag az 1881—1885. évekre 2258tonna volt. Az évi 
termelések azután sorban a következők voltak : 


tonna 
ÜSZTERENÁSSzSzES e 21729 
SO OSSZESET Tés 935055 
MG SZERESE s 201os 
TES L elése 10 EA 2 12S9 
MG LA NESZE sz. BAZORÓ 


Ujabb időkben a legtöbb ólomtermelés 3967,5 tonnával 1885-re esett, 
és a minimum (1030 t) 1869-ben volt. Hazánkban a legtöbb ólmot a kincs- 
tári bányák, még pedig a beszterezebányai és nagybányai bányakapitánysá- 
gok kerületében termelik. A világ összes ólomtermelése 1894-ben 616,824 
tonnát tett ki, melyben hazánk 0,349/-kal szerepel. A világ legtöbb ólmot 
termő állama Spanyolország, melyhez az éjszak-amerikai Egyesült-Álla- 
mok szorosan csatlakoznak. Németország, Mexico és New-South- Wales 
a további nevezetesebb mennyiségű ólmot termelő államok, a közölt sor- 
rendben. Spanyolország főleg Murcia és Jaen (Linares) kerületekben termeli 
a legtöbb ólmot. 

Magyarhon réz-termelésében jelentékeny hanyatlás tapasztalható, 
mert mig az 1881—1885. évi időközben hazánkban évente átlag 684 tonna 
rezet termeltek, már az 1886—1890-iki átlag csak 3348 t volt és az utolsó 
évek termelése az alábbi, u. m. : 


tonna 
MS tasel asz o re tet ZAKÓ 
MSat zt ago: MEK DG 
Mos etet tal et eg SZÓ 
MSOyeet ív üge 270,6 
MO ES NU 223 sa ANEKÁSOBB 


A csökkenést még jobban feltünteti azon adat, hogy Magyarhonban 
1867-ben is még 2381,6 tonna rezet termeltek ; 1895-ben a legtöbb termelt 
réz a szepes-iglói és a beszterezebányai kerületekre esett. A világ 1895. évi 
összes réztermelése egyébként 3539.699 tonnára rúgott, melyből majdnem 
529/9-ot az é. am. Egyesült- Államok termeltek; utánnok 169/-kal a spa- 
nyol-portugal bányák (főleg Rio Tinto), majd Chile, Japán, Németország, 
Mexico és Ausztrália stb. következnek. 

Hazánkban a higany-termelése csakis a szepes-iglói kerületre szorít- 


A BÁNYÁSZAT 1896-BAN. 43 


kozott, hol az évi átlag az 1881—1885. időközben még 11,6 tonna volt, 
1886—1890 átlagában már 9,1 tonnára szállott alá, azóta a termelés évről- 
évre elannyira apadt, hogy az 1895-ben már csak 1,1 tonnát tett ki. A világ 
összes higany-termelése 1894-ben 3952 tonna volt, mely Spanyolország, az 
é. am. Egyesült-Államok, Ausztria, Olaszország, Oroszország és Mexico 
bányáiból került elé. Horgany-termelés nálunk már egyátalán nincs és 
végül az antimonércz- és pyrit-bányászatunkat kivánom még fölemlíteni, 
mint a melyekben legalább némi lendület tapasztalható. 

Az antimonércz-termelés súlypontja jelenleg a magánbányákban, még 
pedig a beszterezebányai és a szepes-iglói kerületekben van. Hazánk átlagos 
termelése a következő volt: 1881—1885: 658,5, 1886—1890: 204,9, az 
utolsó években pedig, 1891: 15349, 1892: 867,6, 1893: 880,9, 1894 : 
1993,3 és 895: 1233,0 tonna. 

A pyrit-termelés mennyisége végre hazánkban a következő volt: 
1891 : 57.714,8, 1892 : 56.050,1, 1893 : 68.188,8, 1894 : 76.870,1 és 1895 : 
69.195,4 tonna ; ezen ércz termelésének főfészke a szepes-iglói bányakapi- 
tányság kerületében van. 

A bányászat-kohászati csarnok emeletén volt a MILLER J. M. és TÁRSA 
antimonércz-bányászatának kiállítása látható, a melyhez tartozó bányák 
Máriafalva, Uveghuta és Bánya mellett Szalónak határában, Vasmegyé- 
ben vannak. Itt a kristályos palákban egy sajátságos antimonit-ércztermő- 
hely van, melynek geologiai viszonyait a kiállított bányamű és geologiai 
térképeken (1: 1000) igen szépen mutatták be. Szép antimonit-darabok, 
továbbá kohótermékek (közöttük a kohóban termett remek szépségű antimon- 
kristályok is) és photographiák voltak emez igen gondos és tanulságos 
kiállításnak a tárgyai, mely az antimontermelést igen sikerülten illusz- 
trálta. 

Mellette volt a xFelső-magyarországi bánya- es kohómúű részvény- 
társaság szomolnoki és szomolnokhutai bányáinak kiállítása, mely bányák 
nem régiben még a m. kir. kincstár birtokában voltak és pyritbeli gazdag- 
ságuk folytán méltán híresek. Ezen társaság kiállításáról az arany fejezeté- 
ben már megemlékeztem, azért e helyen pótlásul csak a többi kiállított 
ásványokról, közetekről emlékezem meg, melyeknek sorában a György- 
táróból eredő poralakú termés-ként, az Engelberti-fekvőről vaskos guarzon 
termés-rezet is láttam. E bányaművek évente 50.000 tonna pyritet ter- 
melnek. 

Ugyancsak a csarnok emeletén volt AxpgÁssY Géza gróf gömörmegyei 
érczbányáinak kiállítása is látható. A nemes gróf bányáiban legkivált vas- 
követ termelnek, de a belléri bányamüvekben pyrit (utoljára 740 tonna) és 
Alsó-Sajón higany bányászat is (utoljára 0,6 tonna) folyik. A kedvező kül- 
sejű kiállításhoz azonban sok kivánni való fért, mert a térképek minden 
mértékadatot nélkülöztek, semmi közelebbi magyarázat nem volt rajtuk, 


44. SCHMIDT SÁNDOR : 


sőt pusztán csak egyszerű másolatok voltak ; az érczdarabok is minden fel- 
irás híjával voltak kirakva, a kifüggesztett vegyi elemzéseken pedig úgy a 
kelet, mint pedig az elemző neve hiányzott, pedig mindezek nem éppen közö- 
nyös dolgok. A szekrény közepén, a mint kivehettem, a katonai specialis 
térképen (1: 25.000) az uradalom elhatárolását rajzolták be, egyébként 
pedig a kohótermékeknek, vasérczdaraboknak és ásványoknak (ez utóbbiak 
között a barytnak cwolnyny nevű változata Rozsnyóról, továbbá higany, 
cinnober ég amalgam Alsó-Sajóról) meglehetős nagy számát lehetett látni. 

A csarnok földszintjén, a főbejárás mellett állított kia a Witkovitzi 
bánya- és kohótársulatv, melynek hazánkban fekvő vaspát-, réz- és fakó- 
érez bányái Porács, Kolterbach, Miklósfalva és Kisócz határában, Szepes 
megyében vannak. A bányaművekről photographiákat, térképet és az ásvá- 
nyoknak szép, jellemző sorozatát állították ki. E bányák vasérczeken kivül 
38 tonna fakóérczet termelnek évente. A kobalt-nickel bányáiról egykor 
hires és gazdag Dobsina város is bemutatta bányáit a kiállításon. A terület 
geologiai térképe (1: 2880) és a jellemző ásványok gyüjteménye voltak itt 
láthatók. 

Selmeczbánya és Körmöczbánya bányakerületében a kincstári bányák 
után fontosság dolgában a x(reramb János József-féle bányaegyletv-nek 
Selmeczbányán és Hodrusbányán fekvő arany-, ezüst- és ólomércz bányá- 
szata következik, mely egyesületnek még Bélabányán ezüstkohója és ólom- 
árú gyára, valamint Alsó-Hámoron (Bars megyében) sSzandrik; nevű 
ezüstárú-gyára is van. Ezen bányamű kiállítása valóban érdemes látnivalója 
volt a bányászat-kohászati csarnoknak, hol a szép ásványok és a meglepő 
kohótermékek is a figyelmet magukra vonták. Ki volt itt egy vezüstcsillanásv 
a bélabányai ezüstkohóból is állítva, a mely csodálatosan szép chold-photo- 
graphiáv-nak (mint találóan elnevezték) 1,3 méter átmérője volt. Súlya 
130 kg, fémtartalma pedig 2,6 kg arany és 1274 kg ezüst. Magyarhon 
1893. évi ezüsttermelését is egy megfelelő térfogatú obeliszken bemutatták, 
melyen e bányaegyesületnek 9,2 tonnára rugó ezüsttermelése, az évi összes 
23 tonna ezüstmenyiségnek 4099-jával külön feltüntetve volt. E bánya egy- 
let még 60 kg aranyat, 200 tonna ólmot és 3 tonna rezet is termel évente. 
Nem érdektelen tudni azt sem, hogy 1752-ben alakult és 996 szakmunkást 
foglalkoztat. 

A magyar királyi bányahivatalok kiállítását két külön nagy csoportban, 
a selmeczbányai és nagybányai magy. kir. bányaigazgatóságok kerületei 
szerint rendezték el. Itt az Urvölgyi m. kir. bányahivatal kiállítása kez- 
dette meg a sort, melyről a megelőzőkben már részben meg is emlékeztem. 
Úrvölgy ásványok szempontjából hazánknak egyik nevezetesebb termőhelye, 
hol hires szép ásványokra (aragonit, cölestin) sőt unicumokra is, mint az 
úrvölgyit nevű ásvány akadni. Mivel pedig efajta ásványok találtatása 
csak a véletlen szerencse műve és gyakorinak egyátalán nem mondható, 


A BÁNYÁSZAT 1896-BAN. 45 


nem kell éppen csodálni, hogy e bányahivatal kiállításában például az innét 
eredő remek szép kékszinű cölestin-t egyátalán nem láthattuk. 

Körmöczbánya, Szélakna és Aranyidka magy. kir. bányahivatalainak 
kiállításában a többiekével közös chablonos vonással a szekrényekben obli- 
gát közet- és ásványdarabokat, a falakon térképeket és hasonlókat láttam 
ugyan, de alig jutott egyetlenegy vezető gondolat e kiállításokban kifeje- 
zésre, hanem úgy látszott, mintha csak a kiadott hivatalos rendeleteknek 
eleget teendő, a térségeket egyszerűen betölteni iparkodtak volna. A kiálli- 
tásnak ez a módja éppen nem volt alkalmas arra, hogy a magy. kir. bánya- 
művek viszonyaiba bepillanthassunk. Meg kell azonban jegyeznem, hogy 
egynémely igen szép és tanulságos dolog még sem hiányzott. A selmecz- 
bányai magy. kir. bányaigazgatóság bánya-geologiai osztályának elsőrangú 
fontosságú munkálatairól a bevezetőben már megemlékeztem, a melynek 
eredménye gyanánt, a mennyiben a munkálatokkal eddigelé előhaladni 
lehetett, főleg a selmeczbányai bányakerületnek bánya-geologiai viszonyai 
nagy gonddal, pontosan ismeretesek. Hogy azonban a becses munkálatokat 
az egyes bányahivatalok mennyiben vagy hogy egyátalán föl is használják-e, 
ez egy olyan kérdés volt, melyre a kiállítási tárgyakból alig lehetett feleletre 
várni. Én úgy láttam azonban, hogy a geologia a bányászattól a kiállítás- 
ban is, meg a gyakorlatban is mintha elkülönítve volna. 

Egy igen sikerült és tanulságos térkép volt a szélaknai magy. kir. 
bányamernökség kiállításában a cselmeczi bányávidék erővizgazdászatának 
magassági térképe 1: 1000 méret-arányban, mely a nevezett területen a 
víz eloszlását, valamint felhasználhatóságát és elvezetését is igen világosan 
mutatta be. Egyes bányaművek átnézeti térképei, valamint a selmeczbányai 
II. József császár altáró átnézeti térképe is a művek előhaladásáról tanus- 
kodtak. Ezen altáró tényleg a leghosszabb tunnel a continensen, melyben a 
fővágás hosszasága 16.334 méter, az összes hosszaság pedig a mellék- 
vágásokkal együtt 32.026 métert tesz ki! A méretekről beszámol az az adat, 
hogy az altáró vágásának magassága a vaspályasintől a fedőig 2,36 m, a 
csatorna pedig a vaspályasin alatt 1,85 m mély. Ez a mű hazánknak 
mondhatni egyik világraszóló nevezetessége, mint azt a boldogult kiváló 
tudós és tanár Dr. SzaBó JózsEF az ő rendkivül fontos, monumentális művé- 
ben eSelmecz környékének geologiai leirásav méltán ki is emeli. E nagy- 
szerű bányaépítményt még 1782-ben kezdették meg és 1878-ban fejezték 
be. Egy igen érdekes és szép rajz volt továbbá az, mely a cHebel-Maschine, 
welche bei dem Sechemnitzer Bergbau im Siglisberger Schachte vom k. 
Oberkunstmeister Joseph Höll im Jahre 1738 erbaut wurdes képét ábrázolta. 
Az igazságnak megfelelően mondhatom még azt is, hogy e bányahivatalok 
kiállította ásványok és kőzetek egyaránt válogatott darabok voltak. 

A selmeczbányai, bélabányai, szélaknai és ó-antaltárói magy. kir. 
bányaműveknek az utolsó években termelt érczeiből évente 211 kg arany, 


465 SCHMIDT SÁNDOR : 


5564 kg ezüst, 890,6 tonna ólom és 21,7 tonna réz került ki. A magy. kir. 
arany- és ezüstbányamű Aranyidkán, Abauj-Torna megyében, utóbb évente 
0,2 kg aranyat és 1868 kg ezüstöt termelt, az urvölgyi m. kir. bányahivatal 
érczeiben évente 10 kg arany-, 83 kg ezüst-, 18,6 tonna antimon- és 69,7 
tonna réztartalom volt, a körmöczbányai és jánoshegyi m. kir. bányaművek 
pedig évente 17.000 tonna zúzóéreczet termeltek. 

A cselmeczbányai m. kir. központi kohóhivatal kiállításának meg- 
beszélése ugyan e dolgozat keretébe nem tartozik, de azt mégis meg kell 


A selmeczbányai m. kir. központi kohó wezüstcesillanásai 1896 januárius havában. 


említenem, hogy 1896-tól kezdve e kohóban a nagyági érezekből fellurt is 
termelnek, még pedig nyers- és finomított tellurt; 1 g olvasztott tellurnak 
az árát 20 krajczárra szabták meg és e nem éppen szép külsejű, egyelőre 
minden ipari használatot nélkülöző anyagból egyuttal 8 frtért csinos ér- 
meket is árultak. Itt is volt egy tündéri rholdphotographia, , az 1896. évi 
január havi cezüstcsillanásan a kohónak kiállítva, első rangú látványossága 
a kiállításnak, súlyában 1002,5 kg, finomsága 992 (43,5 arany- és 949 ezüst 
tartalommal), értéke pedig: 125.433 forint. 

A nagybányai magy. kir. bányaigazgatóság kerületébe tartozó bánya- 
hivatalok kiállításáról egészben véve ugyanaz mondható, mint az imént 


A BÁNYÁSZAT 1896-BAN. 47 


tárgyalt többi kincstári érczbányákról. Itt a felsőbányai, kapmkbányai, 
nagybányai (Kereszthegy és  Veresvíz), oláhláposbányai és 6-radnai 
magy. kir. bányaművek voltak képviselve. A szép térképek, valamint a ki- 
állitott válogatott ásványok egy kissé összeszorított, de mégis eléggé világos 
képét adták hazánk ezen gazdag, ásványairól világszerte ismert bányavidé- 
kének. Az évenkinti termelés adatai utóbb a következők voltak e kincstári 
bányákban, u. m. Felsóbányán: 50 kg arany, 1900 kg ezüst és 680 t ólom ; 
Oláhláposbányán 8,5 kg zúzóarany, 20 kg finom arany, 156 kg ezüst és 
35,3 t réz, Ó-Radnán pedig, Besztercze-Naszód megyében, hol a m. kir. és 
társulati (DEscHÁN családi) bánya van, 0,9 kg arany, 316 kg ezüst és 2241 
tonna ólom. 


c) Vasérczek. 


A bányászat-kohászati csarnoknak egyik közbülső területén szabadon 
állott egy vasérczekből, nyersvasakból és hasonlókból egybehordott halom, 
melynek hegyében egy vasgyári munkásnak vasból készült, életnagyságú és 
kifogástalan szépségű szobra volt látható. Mellette nyersvasakból formált 
hasábok feküdtek, melyek térfogatukkal a m. kir. vasművek vas-termelését 
ábrázolták. Az ide vonatkozó számok a következők: 1867-ben 141/2, 
1875-ben 16?/4, 1880-ban 11!/2, 1885-ben 401/2, 1890-ben 60 és 1895-ben 
82 millió kilogramm! A magy. kir. vasművek termelése tehát többre emel- 
kedett az ölszörösnél 1867-hez szabva. Hogy így hazánkban a vasérczter- 
melés is öregbedett, az önként következik. Id. KERPELY ANTAL becses dolgo- 
zata szerint (a magy. mérnök és ép. egyl. Közlönye, 1896, 30, 509—556. 1.) 
hazánkban most évenként 1.200.000 tonna vaskövet termelnek és 350.000 
tonna nyersvasat és közvetetlen öntvényt készítenek. Nem érdektelen dolog 
itt fölemlíteni azt sem, hogy a világ vastermelése 1895-ben 29.868,239 
tonna nyersvasra és 15.053.864 tonna aczélra rúgott; a három legtöbb va- 
sat termelő ország pedig sorban az éjszak-amerikai Egyesült-Államok, 
Nagy-Brittánia és Németország voltak. 

Hazánkban hogy a vasércz-termelés milyen folytonos, erőteljes gyara- 
podásban van, azt a következő átlagokból látni, melyek az egyes évközök- 
ben termelt vasérczeket tonnákban adják meg, u. m. 


1881—1885 582.400 
1886—18390 658.800 


1891 875.600 
1892 920.500 
1893 977.200 
1894 900.500 


1895 955.300. 


48 SCHMIDT SÁNDOR : 


A hogyan manapság a vaskohászat ügye áll, bizvást elmondhatni, hogy 
általában nem igen lehet már hasznavehetetlen vasérczről szó, hacsak a 
gazdasági viszonyok az értékesítést lehetővé teszik. A mi hegyeinkben pedig 
óriási készletek vannak az igen jó nyers anyagból egybehalmozva, tehát 
vasérczbányászatunk föllendülése tényleg a természetes alappal rendelkezik 
is. A bányászati-kohászati csarnokban már térbelileg is a fősúly a vasmű- 
vekre esett, és jól esett látni, hogy a mi vaskorszakunkban e tekintetben 
mi is erőteljes lépésekkel folyton folyvást előre iparkodunk. 

A vasművek kiállításában a bányászati momentum azonban majánem 
teljesen a háttérbe szorult. Annyi kétségtelenül áll, hogy a vasérczbányászat 
a többi bányaművelésektől kissé különbözik. Mert míg a többi érczbányák- 
nak többnyire a mélységekben, rendesen csak vékonyabb valóságos érez- 
töltelékkel kell dolgozniok, a mely utóbbiak azután mint a telérekben meg- 
szokott dolog még sokféle háborításoknak, dislocátióknak is alá vannak 
vetve, addig a vaskőbányák eléggé gyakran fölszíntes műveletek, melyek a 
vasércznek rendesen nagy tömegeivel gazdagon ellátva sokkal inkább ki- 
adósabb és biztosabb munkát engednek meg. 

Az ezredéves országos kiállításon nagyszámú vasbánya és vasmű 
volt képviselve, úgy hogy túlsúlyok meglehetős gyorsan szembe is ötlött. 
A látványosság is az előtérbe lépett náluk. 

Az emeleten volt JaAcoBs OTTOKÁR vasérczbányáinak és vasművének 
kiállítása látható, kinek bányái Krompach, (röllniczbánya, Kluknó, Zsaka- 
rócz, Nagy-Folkmár és Kojsó határaiban vannak, s a melyekben évente 
mintegy 6000 tonna vaskövet (jJobbadán sideritet és limonitot) termelnek. 
Szép limonit és siderit darabokkal mutatták be ezen érczeket. 

Awpgássy Géza GRóFr-nak már tárgyalt kiállításában a betlért, alsó- 
sajói, oláhpataki és sebespataki vasérczbányák termékei voltak láthatók, 
melyekben évente átlag 70.000 tonna vaskövet (limonit, siderit) termelnek. 

Láwxrzxky SáspoR az Udvarhely megyében Homoród- Lövéte határában 
termeli a vaskövet (limonit, agyagvasérez), melyet Szent- Keresztbányán 
fekvő vasgyárában dolgoznak fel ; a kiállításon vasöntőjének és hámorjának 
czikkei voltak főleg bemutatva. 

A Szepes megyében fekvő Merényi vasgyár (30HOLcZ GUSZTÁV és NEJE) 
évente 5500 tonna vasérczet (siderit, limonit) termel a merényt, závadkai 
(bindti) és az iglói határban; a vasgyár speciális öntő nyersvasán kívül 
vasérczeit is bemutatta a kiállításon. 

A csarnok földszintjén volt a Borsodi bányatársulat kiállítása lát- 
ható, mely a Rudobánya, Felső- és Alsó-Telekes községek határában 
(Borsod megye) fekvő gazdag vasércztelepet munkálja, mely utóbbi 
100—400 m széles, átlag 16 m vastag és 5—6 kilometernyire követhető. 
E bányákban 1895-ben mintegy 200.000 tonna limonitot termeltek. E nagy- 
szerű külső fejtéseket szép photographiák ábrázolták és egy óriási limonit 


A BÁNYÁSZAT 1896-RAN. 49 


tuskó volt az érez bemutatója. Mellette állott a már említett Witkowilzi 
bánya- és kohótársulat kiállítása, mely kotterbachi bányáiban 1895-ben 
mintegy 30.000 tonna sideritet termelt. 

Az 1799-ben alapított Prihradny-féle vasgyár-bányatársulat vasércz- 
és barnaszén bányái valamint vasgyára Breznóbányán (Zólyom megye) 
vannak. A kiállításon egy külön, elegáns fülkét foglalt el, melyben azonban 
úgy, mint a következők kiállításaiban a vasérczeknek legfölebb csak díszitő 
szerep jutott (egyeseknél a vasérczek meg egyáltalán hiányoztak 18), hogy 
maguknak a vasgyárak mesteri termékeinek helyet adjanak. Ugyanezt mond- 
hatni a HEISZELMANN-féle vasgyár bányatársaság kiállításáról is, melynek 
vaskőbányái (főleg limonit) a vashegyi, liczet és hradeki területen (Gömör 
megyében) vannak és évenkint mintegy 16.000 tonna vasérczet szolgáltatnak ; 
a vasgyár maga Hisnyóvizen van. A vasgyárak kiállításait általában bizonyos 
előkelő csinosság tüntette ki, mely szemben a munkálatuk tárgyát képező 
kemény, nyers anyaggal kellemes ellentétet alkotott. 

Hunyad megyének csoportos kiállításában a m. kir. vas- és aczélgyár 
Kudsiron, valamint a m. kir. vasérezbánya, vas- és martin aczélgyár Vajda- 
Hunyadon sem hiányoztak, mindkettőt szép képek és kész czikkek mutatták 
be ott. A Brassói bánya- és kohó részvény-egylet is itt volt a Telek és (rya- 
lár községek határaiba eső vasérczbányáival (évi termelés 24.400 tonna 
vasércz) és vasgyárával, kohótermékek, vasczikkek és vaséreczek stb. kiálli- 
tásával jól képviselve. 

A Hernádvölgyi magyar vasipar részveny-társaság is egy igen izlé- 
sesen fölszerelt, díszes külön fülkében állított ki; a bányák Krompach 
(Klippberg), Szlovinka, Helcezmanócz és Nagy-Folkmár határában vannak 
és évi termelésük mintegy 10.000 tonna vasérecz (jobbadán siderit és háma- 
tit); a vasgyári czikkek sokaságát élénken tarkították itt szép photogra- 
phiák, képek és tervrajzok is. A Csáky LÁszLó GRór-féle vaskőbányák és vas- 
művek kiállítása következett ezek után, melynek bányái Prákfalun, Helcz- 
manóczon, Zsakaróczon stb. évente 4500 t sideritet és 1600 tonna limoni- 
tot valamint mintegy 200 t hámatitot termelnek. Ez hazánkban a legrégibb 
öntőaczél gyár is. 

A m. kir. vasérczbánya, vas- és martin aczélgyár Vajda-Hunyadon 
tulajdonképi kiállítása külön volt a Hunyad megyei csoporttól látható. 
A vasbányák a gyalári vashegyen vannak, mely a Pojana-Ruszka hegy- 
ségnek többi ide tartozó vaskő telepeivel együtt hazánk leggazdagabb vas- 
ércz-területe, s melynek anyaga túlnyomóan limonitból és csak alárendel- 
ten hümatitból áll. E bányaműben 1895-ben 138.000 tonna vasérczet ter- 
meltek. Gyalárnak 1817-ből származó érdekes bányatérképét láttam itt, 
mely mellett a vaskőbányáknak 1895. évi térképe (1 : 2000) igen tanulságos 
egybevetésekre nyujtott alkalmat. Itt volt még egy igen szépen kigondolt, 
igen sikerülten alakított diorama is, mely a m. kir. gyalári vaskőbányát a 


Földtani Közlöny. XXVII. köt. 1897. 4 


50 SCHMIDT SÁNDOR : 


fejtési móddal, bányavasúttal, drótkötélpályával stb. meglepően mutatta 
be, mely azonban a kedvezőtlen helyi és megvilágítási viszonyok folytán 
nem keltette az egyébként biztosan várható kellő hatást. 

A m. kir. vas- és aczélgyár Zólyom-Brezón kiállítása a különféle 
hengerelt és öntött árúknak valamint zománczozott vas czikkeinek stb., 
megannyi kitünő gyártmányoknak, gazdag választékával nagy területet fog- 
lalt el; a zománczozott vasedény gyár Kis- (raramon (Rhónicz) Zólyom me- 
gyeben van. A kudsirt és vajda-hunyadi m. kir. vas- és aczélgyárak tulaj- 
donképi kiállításában azután még a kohónak, a nagy olvasztónak (ez utóbbi 
1/§ nagyságban !) meglepő diorámája is látnivalóul kinálkozott a vasgyárak 
termékeinek nagyszámú és változatos darabjai mellett. Itt-volt azután az 
eredeti darabokból egy ósi vasolvasztó kemencze alsó-része is kiállítva, 
melyre 1895-ben a gyalári kincstári vasbányában a Cassilor völgyben, 
650 m magasságban, feltárás közben bukkantak; e kemencze a sziklába 
volt vájva ; az eredeti agyagos tapasztó anyagon kívül a kemencze fenekén 
talált vassalak is látható volt, és az egész becses lelet érdekes adalék a 
IX-ik század vasgyártásához, mint ezt id. KERPELY ANTAL-nak idézett dolgo- 
zatában közölt tanulságos rajzokon látni. 

A kiállításban a kabola-pojánai m. kir. vasgyárnak (Máramaros m.) 
szép czikkei sem hiányoztak, és ha itt még a SÁRKÁNY J. KÁROLY ÖRÖKÖSEI 
és TÁRSAI a(Gselneki Concordia vasgyár bányatársasági (bányák Csetnek, 
Ochtina, Rozsnyó stb. határában, évi termelés 18.000 tonna, jobbadán s1- 
derit), azután a aBrassói bánya- és kohó részvényegyletv  (vasbányák 
Ruszkicza, Istvánhegy és Lunkány határában, Krassó-Szörény megyében) 
valamint a c Nadrági vasipar részvénytársaságy (bányák Nadrágon Krassó- 
Szörény megye, (yaláron Hunyad megye, Pelirsen Temes megye stb., évi 
termelés 5300 tonna vasércz) kiállításainak tömérdek szép, úgyszólván ki- 
zárólag vasgyári czikkeit is legalább megemlítem, akkor a még hátralevő 
hazai vasműveket saját külön csarnokaikban is föl kell keresni, hogy a vas- 
érczbányászatnak a kiállításon volt látnivalóiról teljesebben beszámol- 
hassak. 

A ehimamurány-Salgó- Tarjáni vasmű-részvénytársaságv csarnoká- 
ban egy tervszerűen végrehajtott, igen izlésesen kiállított és a legváltozato- 
sabb, válogatott tárgyaknak özönével megrakott külön kis kiállításban ta- 
lálta magát az ember, mely egymagában véve egy szervezett egészet alko- 
tott, összhangzásban ezen hazai társaság nagyszerű ipartelepeivel, melyeknek 
személyzete a 7000 főből álló létszámot is meghaladja ! Én csak a társaság 
vasérczbányászatáról emlékezhetem meg, a melyben 1895-ben 129.300 
tonna vasérczet termeltek. 

A társaság vasérezbányái három vármegye, ú. m. Gömör, Abauj-Torna 
és Szepes területén vannak. A gömörmegyei Vashegy a leggazdagabb vas- 
éreztermő helye a megyének, melynek vasérczei Szirk, Turcsok és hákos 


A BÁNYÁSZAT 1896-BAN. al 


községek határában terülnek el. E nevezetes hegy vaséreztelepeinek nagy 
része a nevezett társaság tulajdona. A vashegyi bányákat már évszázadok 
óta ismerik és az ásványgyűjteményekben oly annyira megcsodált remek 
limonit-képződményeink majdnem kizárólag ezen hegyről valók, hol még 
mineralogiai ritkaságok is, mint az evansíit teremnek. A társaság kiállításá- 
ban a limonitnak néha csodálatos szép alakulatait sok példány mutatta be, 
és általában az ásványokból, kőzetekből és kövületekből gazdag, gondos 
gyűjtemények voltak láthatók. Szép térképeknek, képeknek és festmények- 
nek nagyszáma járult e kiállítás további kiegészítéséhez és pompájához. 
A vashegyi László-tárónak igen sikerült, valódi nagyságban és természetes 
anyagokból szerkesztett mintájába be is lehetett menni, hol a bányászokat 
a lefejtés munkájával elfoglalva életnagyságú, igen sikerűlt bábok illusz- 
trálták. A társaság többi vasérczbányáit 18 megfelelő hasonló gonddal mu- 
tatták be, melyek a vashegyi szirk-turcsok-rákosi területeken kívül Abauj- 
Torna megyében Jászó és Metzenzéf közelében Lucziabányán vannak, hol 
sideritet termelnek (1895-ben 29.400 tonnát); a társasági vasbányák még 
az osztromost limonitbánya Rákó község határában, Abauj- Torna megyében 
és a szepesmegyeiek, melyek Szomolnok, (röllniczbánya és Szlovinka, hatá- 
rában sideritet termelnek. A társaság végre Tiszolczon Gömör megyében 
még egy mészkőbányának is tulajdonosa, hol a szükséges mészkövet ter- 
melik, 1895-ben 69.500 tonnát. Ezen kiállítás egészében magas színvonalon 
állott és mintaszerű volt. 

A szabadalmazott oszták-magyar államvasút-társaság külön épületé- 
ben is gondot fordítottak a vasbányászat bemutatására. A Krassó-Szörény 
megyei kitünő vasérczeket (magnetit, hámatit, limonit) Vaskó és Dognácska 
hires bányáiban termelik, hol 1895-ben a termelt érez összesen 130.000 
tonnát tett ki. A bányaművek kifejlődéséről az alábbi adatok szolgálhatnak 
felvilágosításul, melyek szerint a termelt vasérczek összes mennyisége a 
következő volt: 

1855 : 13.000 tonna 
1865 : ÜSSOG0KKNKK 
1187/5596 45.000 a 
1885 : 90.000 a 


Az összes termelés maximumát eddigelé 138.000 tonnával 1894-ben 
érte el és a legnagyobb előhaladás e tekintetben Vaskő bányáira esik. A tár- 
saság a Krassó-Szörény megyei uradalmainak területén előforduló ásvá- 
nyokból és kőzetekből is egy tanulságos, gazdag gyüjteményt állított ki, a 
honnét hazánk ásványainak nem egy kiváló szépségű előfordulása szár- 
mazik. 

A bányászat-kohászati csarnoktól távol volt egy külön szép pavillon- 
ban FRIGYES FŐHERCZEG Ő CSÁSZÁRI ÉS KIRÁLYI FENSÉGÉNEK kiállítása. Ezen 

4k 


5 SCHMIDT SÁNDOR : 


mintaszerű kiállítás a bányászat szempontjából is megfelelővel szolgált. 
Ő császári és kir. Fenségének vas-, ezüst- és rézbányái Szepes megyében 
Bindt és Zsakarócz területén vannak, hol siderit a fő vasércz. E bányákban 
az utóbbi időkben összesen 100.000 tonna vaskövet termeltek. Gondos 
bányatérképek, a kőzeteknek és ásványoknak gazdag sorozata vonták itt a 
figyelmet magukra, a mely tekintetben kivált a Bindt változatos érdekes 
ásványai már többszörösen tudományos érdeklődést is költöttek. Mint két 
igazi kabinet-darabról kell még megemlékeznem itt, azon magas-reliet 
képekről t. i., melyek a bányász-életből kölcsönzött tárgygyal a bindti és 
zsakaróczi vidékekre vonatkoztak. Valóban kis remekművek voltak ezek, 
melyek alig hagytak valami kivánni valót hátra. 

Szintén egy külön díszes pavillonban volt FÜLÖP SZÁSZ COBURG GOTHAI 
HERCZEG Ő KIRÁLYI FENSÉGÉNEK kiállítása látható. A herczegi vasérczbányák 
a Vashegyen (turcsoki, rákosi és derecskei határban), Gömör megyében, 
továbbá Szepés megyében (iglói és kisóczi területen) vannak, ez utóbbiak- 
ban jobbadán siderit az ércz. A minden tekintetben érdemes, igen tanulsá- 
gos és izlésesen kiállított tárgyaknak sorában sok és igen gondosan fölsze- 
relt kőzetet és ásványt is lehetett látni. A herczegi vasércezbányák az utóbbi 
időben 28.000 tonna vasérczet termeltek. 


x 


A bányászat-kohászati csarnokban még volt több érczbányamű ki- 
állítása is. Így D"Eria Józser a Tiszovicza és Eibenthal határából (Krassó- 
Szörény megye) származó chrómwvasérczeket, Fáx BÉLA és ránsai kénérczeket 
Nyustyáról Gömör megye, DeEmurH KáRonry Józser pedig antimonérczeket 
Alsó-Lehotáról (Zólyom megye, termelés 300 tonna) állítottak ki. A vegyi- 
ipar csarnokában pedig a SEYBEL testvéreknek (Czajla, Pernek és Bazin 
(Pozsony megye) határában fekvő bányaműveit láttam képviselve, melyek- 
nek utóbbi termelése 3000 tonna pyrit volt. 


x 


Horvát-Szlavonország ércezbányászata még csak kezdetleges ugyan, 
de a kiállításon is szépen bemutatott vasérezbányászat mégis már igen Ör- 
vendetesen gyarapodófélben van. Jelenleg Beslinac, Trgove és Pelrovagora 
kohói dolgoznak és az 1885-ben termelt 9644 tonna vasérczmennyiség 
1894-ben már 22.100 tonnára emelkedett. Kétségtelen, hogy a közlekedési 
viszonyok javulásával Horvát-Szlavonországban is a gazdag bányák föllen- 
dülése be fog következni. 


x 


Bosznia-Herczegovina területén 1881-ben a Bosma nevű bányatársu- 
lat alakult és ugyanott 1882-ben egy bányatörvényt is alkottak. Mivel 


A BÁNYÁSZAT 1896-BAN. 53 


pedig mindezeket megelőzően 1879-ben e tartományokat geologiailag föl is 
vették, a bosnyák ősrégi bányászat új életre keltése a legjobban indult meg, 
A kiállitásban az érczbányászatot egy szép térkép világosította meg, mely 
1: 300.000 méretarányban az ásvány-termőhelyeket tüntette ki Bosznia- 
Herczegovina iparcsarnokában. E szerint a termelés adatai 1895-ben a kö- 
vetkezők, 3784 t nyers és öntött vas (szép kivitellel Magyarhonba), 8155 t 
mangánérczek (export a monarchiába), 648 t chrómérczek (mind kiviszik) 
és 131 t réz, mely utóbbiból csak a hámorárút adják el otthon. 

Bosznia - Herczegovina, egészében igen szép, gazdag, és minden tekin- 
tetben valódi szakismerettel rendezett és szervezett kiállitásában, mely úgy 
a hogy állott, sok tekintetben nekünk magunknak is bizvást mintául szol- 
gálhatott, a bányászat-kohászatot 18, mai állapotuknak megfelelően mél- 
tóan mutatták be. Így mindenek előtt a VIII. csoportban, építésügy, az 
épitóanyagoknak mint épitőkövek, homokok, kavicsok, meszek stb. egy szép 
és nagyszabású gyüjteménye volt látható. A bányaművek az I-ső csoportban 
voltak. Itt láttam a geologiai térképet, azután kőzetekkel, kövületekkel és 
ásványokkal gazdagon megrakott szekrényeket. Az ásványok sorában sok 
igen szép példány volt, melyek e tartományoknak változatos ásvány-termé- 
keit igen jól feltüntették. 

Az érczbányaművek között első helyen áll Vares vasműve, hol az 
ujonnan berendezett telepet 1891-ben adták át a forgalomnak, de a növe- 
kedő szükséghez képest azt már 1893-ban lényegesen kibővíteni kellett. 
Vares közelében kitünő vasérczek (hüámatit) roppant tömegekben vannak 
és a kiállításon a terveknek, photographiáknak és termékeknek gazdag vá- 
lasztéka mutatta be Boszniának ezen, jelenleg legfontosabb bánya- és kohó- 
telepét. Hasonló módon állították ki a (fevljanovic- Vogoséa, mangánbánya- 
művet, a Sinjako mellett, Jezero környékén levő rézbányát valamint a 
chrómvaskő bányát Dubostica-nál is. Cevljanovié-Vogoscaban főleg psilo- 
melánt, alárendelten pyrolusitot, Sinjakoban chalkopyritet és végre Dubos- 
tica-n chromvaskövet termelnek. 3 


xx 


Ha most Magyarhon érczbányászatát az ezredéves országos kiállítás 
bemutatta eredményeiben összefoglalólag áttekintjük, akkor azt látjuk, hogy 
a további fejlődésben levő aranybányászat, valamint a folytonosan gyara- 
podó vaskóbányászat kivételével a többiekben, szelid szavakkal mondva 
legalább is vesztegelést tapasztalunk. Az ilyen fajta megállapodás a mai 
gyors forgalom és az utóbbival kapcsolatos hirtelen kifejlődés idejében bi- 
zonyára kedvező állapotnak éppen nem mondható. Mindenesetre sok ok 
működött közre abban, hogy az érczbányászat fejlődése nálunk legalább is 
megakadt, így történt ez részben másutt is, pl. Németországban. Ide soro- 
landó első sorban az ezüst értékteleníttése, azatán a nyers fémek árainak 


54 SCHMIDT SÁNDOR : 


tetemes csökkenése, sőt némely helyeken a. telepeknek kezdődő kimerülése 
is és több hasonlók. Nálunk sok mindenféle kedvezőtlen körülmény halmo- 
zódott egybe, úgy hogy érczbányászatunk komoly veszedelemnek néz elébe. 

Ha a dolgot közelebbről megtekintjük, azt látjuk mindenekelőtt, hogy 
érdekes különbség van nálunk a kincstári és a magánbányák termelésé- 
ben, még pedig úgy, hogy a termelés kiváltképen a kincstári bányákban 
maradt hátra. Annyi bizonyos, hogy a m. kir. pénzügyminiszterium 1897. 
évi budget-előirányzatában a kincstári fémbányákat 5512 forint költség 
deficittel vették számításba, épúgy mint ez az 1896-ik évre történt. A sel- 
meczi bányakerületet 137.167, és a rézbányai m. kir. bányaművet Bihar- 
megyében, mely utóbbit a kiállításon még csak be sem mutatlák, 21.561 trt 
deficittel irányozták elő, a mi azután a nagybányai kerület és Zalathna, 
többletét teljesen elfogyasztja. Sőt magában a legkedvezőbb nagybányai ke- 
rületben is csak Veresvíz, Kereszthegy és Felsőbánya azok, a melyeket 
többlettel irányoztak elő, Kapnikbánya, Oláhláposbánya és Ó- Radna itt 
is hiánynyal dolgoznak. Az összes m. kir. érczbányák bevételét egyébként 
2.815.931, az összes kiadásukat pedig 2.321.083 forinttal állították be az 
előirányzatba. 

Éppen nem szándékozom e helyen megbeszélni azt, hogy vajjon egy- 
általán, vagy hogy mikor szükséges a m. kir. érezbányák saját kezelésének 
megtartása. Meg vagyok győződve, hogy az államnak kötelessége mindenütt 
ott, hol a munkának ez a módja az illető lakosságnak és az ipari viszonyok- 
nak megfelelő, nemcsak kezdeményezni, hanem az üzemet is erélyes kézzel 
folyamatban tartani, nehogy a nembánomság, vagy a hiányos szakbeli tanult- 
ság révén ez ügyek megakadjanak. 

A magyar korona országainak területén az összes bányákban és ko- 
hókban alkalmazott munkások száma 1886—1890-ben átlag 47.019 volt, 
1894-ben 64.573 és 1895-ben 61.696, a mely számokban a sóbányászat 
munkásai nem foglaltatnak. Részletezve e számokat látjuk, hogy a kincstári 
és magánbányák munkásainak számai a következők voltak, u. m. : 


kincstári magán 

1886—1890 9.949 37.070 
1894 09.135 55.460 
1895 10.094. 91.602. 


A magánbányákban elfoglalt munkások száma tehát szépen gyarapo- 
dott, mig a kincstári bányákban előhaladásról e tekintetben sem lehet ko- 
molyan szó. A statisztikai számokkal azonban kétségtelenül óvatosan kell 
bánni, mert e számok a dolog természetéből folyó bizonyos tágulási és össze- 
húzódási együtthatókkal is bírnak, melyek nem egy dolgot be is takarhat- 
nak. A mennyiben pedig egy bányamű termelésében az érczgazdagság, az 


A BÁNYÁSZAT 1896-BAN. 55 


előfordulási mód is rendkívüli fontos tényezők, a melyeket megváltoztatni 
azonkívül még hatalmunkban egyátalán nem is áll, jó lélekkel mondhatni, 
hogy az említett természeti viszonyok nálunk még lényegesen épen nem 
rosszabbodtak. Hanem igenis a bányaműveléstan, az előkészítés, a kohá- 
szat az utóbbi időkben lényegesen tökéletesebbedtek, még pedig a bánya- 
műveléstan azzal, hogy a geologiát természetszerű alapul választotta, a 
többieket pedig a fémeknek csökkent árai sarkalták előre, minek folytán az 
előállítási költségeket a lehető minimumra alászállítani kellett, az arany- 
termelésben pedig az a nagy nyereség volt a főrugó, a mely az arany- 
valuták folytán bekövetkezett. 

Azt hiszem, elérkeztem érczbányászatunk bajának főforrásához. Ne- 
künk mindenekelőtt leendő bányatisztjeinket a modern időknek megfelelő 
alaposabb természettudományi, főleg pedig geologiai ismeretekkel kell el- 
látnunk, mintsem az eddig történt. E dolog magával hozza azt, hogy a, 
selmeczbányai m. kir. bányászati akadémia tanítási tervezetét gyökeresen 
átalakítani, ujra szervezni kell. Bányászaink képzettségének magasabb 
fokra kell emelkednie ! 

Másrészt a bányatisztek fizetését sokkal inkább meg kell javítani, mint 
a hogy ez eddigelé történt. Mparvállalatokat ugyanis sohasem szabad kizá- 
rólag a hivatalnok-intézmény szabályaival mérlegelni, már pedig a bánya- 
művek éppen első rangú iparvállalatok! E tekintetben a magán-társulatok 
nagy előnyben vannak, kik saját javukra foganatosítják ama régi igazságot 
is, hogy jobbat egyuttal jobban is meg kel! fizetni. Ismerek kisebb szabású 
bányaművek igazgatóiból nehányat, kiknek fizetése sokkal nagyobb, mint 
éppen magáé egy magyar királyi bánya-kerületi igazgatóé is! A magán- 
bányák azonban mégis folytonosan gyarapodva haladnak előre. Az állami 
gazdálkodás, csakúgy mint bármelyik más, okvetlenül rosz, ha a valódi álla- 
potokhoz símulni nem tud vagy nem akar, s az állami gazdálkodás még 
olcsónak éppen nem is mondható. A merev hivatalnoki intézmény és az 
állami hierarchia szigorú szabályai a rugalmas iparvállalatok sikeres elő- 
mozdítására kétségtelenül aligha, alkalmasak. 

Ezen itt érintett, bizonyára nem éppen örvendetes következtetések 
azok, melyek az ezredéves országos kiállítás érczbányászatának tanulmá- 
nyozásából önkéntelenül folynak. Vajha érczbányászatunk is szebb jövő- 
nek, kedvezőbb sorsnak nézne egyáltalán elébe, mintsem a hogy a dolgok 
állásából a millennium idején látszik! Végül egy megfelelően szerkesztett és 
szigorúan végrehajtandó bányatörvényről is kell mielőbb gondoskodni, 
hogy az új évezred a bányászat és különösen az érczbányászat terén is jó- 
létünk megerősítéséhez és megfelelő fejlesztéséhez legalább már a tizen- 
kettedik órában egyszer hozzá is fogjon ! 


56 SCHMIDT SÁNDOR 


IV. Sóbányászat. 


A sóbányászat tere sokkal nyugodtabb valami, mint a minőt az eddig 
tárgyalt bányaművekben láttunk. A bányászat-kohászati csarnok közepén 
volt a hazai sóbányászatnak egységes, szép, látnivaló és tanulságos cso- 
portja. Hazánk fontos és gazdag sótelepei Máramaros, Bereg, Ung, Zem- 
plén és Sárosmegyék területén vagyis északkeleti Magyarhonban, továbbá az 
egykori Erdélyben Alsó-Fehér, Kolozs, Torda-Aranyos, Szolnok-Doboka 
és Szeben megyékben vannak. A m. kir. ide vonatkozó főbányahivatalok 
székhelyei Akna- Szlatina, Marosujvár és Sóvár és ez utóbbi kivételével, 
hol most csak sófőzés folyik, tulajdonképen két sóbánya-kerület van, a 
máramarosi s a marosujvári. A kimutathatóan legidősebb sóbányáink a 
máramarosi kerületben, névszerint Rónaszéken vannak és hazánkban a 
legtisztább kösót a marosujvári kerületben Deésaknán termelik. 

A kősó egy minden geologiai időszakban elterjedett kőzet, úgy hogy 
úgy az idős mint pedig a fiatalabb képződményekben némelykor alig elgon- 
dolható óriási tömegekben van meg. Magyarhon kősótelepei a fiatalabb idő- 
szakba, a harmadkorba valók, a mely körülmény azonban kitünő minősé- 
gükre semmi tekintetben sem hátrányos. Mivel nálunk a kősó az állami 
monopolium tárgya, egyuttal sótelepeink roppant mértékénél fogva is 
sótermelésünk semmi különösebb ingadozásoknak sincs alávetve. Itt a fej- 
lődés nyugodtan, de annál biztosabban halad előre, mint azt a következő az 
egyes időszakoknak megfelelő termelési adatok is bizonyítják : 

tonna 
1881—1885 (átlag) 159.244. 
1886—1890 (átlag) 160.060 


1892 176.368 
1893 167.209 
1894 169.282 
1895 169.3995 


A külföldre kiszolgáltatott kősó mennyisége pedig az alábbi volt 


tonna 
1886—1890 (átlag) 10.590 
1891 9.790 
1894. 6.960 
1895 /.900, 


Ez utóbbi tekintetben tehát 1591-ben nagy visszaesés állott elő. A vi- 
lágon Nagy-Brittannia a legtöbb sót termelő állam, de egyuttal vegyi ipará- 
ban a világ legelső sófogyasztó állama, is. 


A BÁNYÁSZAT 1896-BAN. 5 


A kiállításon sóbányáink igen szépen voltak képviselve. Mindent 
egybehordtak, a miből a laikus úgy mint a hozzáértő kellemesen tanulha- 
tott. A m. kir. sóbányaművek kiállítása e tekintetben a bányászat-kohászat 
egész csarnokában legelől állott. 


Látni lehetett axRónaszéki Ferenczbányanv remek mintáját, minden 


A királyvölgyi ősrégi köősótermelés maradványai. 


részleteiben mesterileg elkészítve, s a melyben a mi sóbányáinkban hasz- 
nálatos talpfejtésnek minden szakaszát aprólékos pontossággal ábrázolták. 
E bányát 1795-ben tárták fel, művelési talpának területe 29.050 m$, az 
akna szájától lefelé számítva mélysége 106 m, mely adatokból ezen a kő- 
sóba vájt dómszerű műnek koloszszális méreteit valamennyire megitélhetni. 
Egy szép bányatérkép (1:1000) valamint egy 1772-ből eredő érdekes tér- 
kép voltak a további nézni valók. Itt voltak azon fatörzs- és ágdarabok is 


58 SCHMIDT SÁNDOR : 


kiállítva, melyekre 1893-ban a Ferenczbányának egy ujonan nyitott vágá- 
sában, a föld szinétől mintegy 120, a sóháttól pedig 55 meterre, közetdara- 
bok társaságában bukkantak. 

Az Akna-Szlatinán levő Lajos- és Kunigunda-bányák térképei sem 
hiányoztak, melyeknek diagrammok, sódarabok, közetek stb. voltak a hasz- 
nos kiegészítői. Érdekesek voltak még a kristálytiszta sóból faragott dísz- 
tárgyak is (kereszt, levélnehezék, kancsó, tál stb.), melyeket FLÓRIÁN KÁROLY 
sófaragó Rónaszéken állított ki. j 

Ezen kiállításban a történeti mozzanatról is kiváló figyelemmel gon- 
doskodtak. Így kiállították Urászró királynak egy 1498-ból eredő szabadság- 
levelét, továbbá a GRór FEsrErrcrn-féle munkás statutumot 1778-ból. De a 
legérdekesebb volt a királyvölgyi ősrégi, vizzel történt kösótermelés ma- 
radványainak a kiállítása. 

A Királyvölgy felhagyott sóbányahely a felirások szerint Szlatinától 
észak-nyugatnak, 32 km távolságra fekszik, hol 1817-ben egy új aknatorok 
lemélyesztése alkalmával 13,28 m mélységben egy ősrégi bányaüreget és 
még egy más, szintén ősrégi műveletet is felfödöztek. A fejtés édes vízzel 
való oldással történt és az ide tartozó ősi szerszámokat stb. eredetiben, ki- 
merítő rajzokkal és szöveggel is ellátva mutatták be. Az ősi létra fokai 
0,47—0,63 m távolságra állottak egymástól, a mi az ősi bányászoknak nem 
valami kellemetes mozgást engedhetett meg. Megjegyeztem még, hogy az 
1846. és 1847-ik években is födöztek fel ilyen ősi sóbányaműveket. 

A máramarosi sóbánya-kerület termékeit még gazdag választékban 
külön is egybeállították, a munkásoknak egyszerű sajátságos szerszámaival 
együtt, mely utóbbiak sorában a hajlékony galagonyatából készült rövid 
nyelű csákány kiválóan érdekes volt. 

De a marosujvárt kerület sóbányái sem maradtak semmi tekintetben 
hátra. Ide tartoznak Marosujvár, Deésakna, Parajd, Torda és Viz- 
akna ismert sóbányái. Parajd (Udvarhely megyében) különösen érdekes 
azért, mert itt az 50—80 meter magas dombokban szabadon foltárt sótes- 
tek, igazi sóhegyek vannak, mint a minők Spanyolországban ((ardona) i8- 
meretesek. Vizaknán az 1816-ban felhagyott úgynevezett Nagybánya, csön- 
des nyugvóhelye a csatában 1849-ben elhullott 300 honvédnek, a honnét 
1890-ben egy felhőszakadás után a víz hat hullát meglehetős jó megtartási 
állapotban a napvilágra hozott. 

Ezen sóbányák is igen szép térképeket, photographiákat és diagram- 
mokat állítottak ki, valamint az xerdélyisv összes sóbányákban termelt só- 
mennyiséget 1867-től 1894-ig évenként külön feltüntető gondos táblázatot 
is. A szép átlátszó sókristályok úgy mint a sótermékek egyáltalán, azután 
egy szép karcsú kósó obeliszk, rajta az aránylag igen ritka vörös szinű kő- 
sóból szépen kifaragott magyar czímerrel, a marosujvári Slefánia bányának 
kösóból (1 : 100) elkészített mintája, majd a többi bányák harangidomú le- 


A BÁNYÁSZAT 1896-BAN. 59 


fejtésének mintái, közöttük a parajdi régi sóbányáknak sajátságos hasá- 
bokra szétválasztó lefejtési módja és szerszámai : mindezek az igen izlésesen 
egybeállított, tanulságos és érdekes tárgyaknak egész özönével szolgáltak. 
Bosznia és Herczegovina iparcsarnokában is meg lehetett találni a 
sóbányákat, mely tartományokban már 400—500 évvel Krisztus előtt az 
illyrek is termeltek sót. Az okkupálás idejében (rornja- és Dolnja- Tuzla 
mellett a sóforrásokból évente nehány száz tonna kősót termeltek, és ma- 
napság a sófőzők Siminhan-ban és Dolnja- Tuzlában dolgoznak, hol 
1895-ben 12.757 tonna főttsót produkáltak. 
Í E sómennyiség lényegileg a tartományok saját szükségletét födözi 
ugyan, de nem jelentéktelen mennyiséget Bulgáriába is kiszállítanak. 
Bosznia-Herczegovinába is behozták már a só-monopoliumot. A kiállitásban 
profilok, szép képek, sóminták, sóvizek és sóelemzések gazdag választéka 
állott a tanulmányozónak rendelkezésére. 


V. Vegyesek és záradék. 


A bányászat-kobászat csarnokában még a tárgyaknak egész serege 
volt, melyek a tulajdonképi bányászattal csak kevéssé függnek egybe. Voltak 
még speciális kiállítások is, melyek egyes tárgyakra vagy vidékekre szorít- 
koztak. Így például a csarnok emeletén Bars vármegye területének kőzetei- 
ból egy szép és teljes gyüjteményt állított ki, hozzá csatolván a geologiai 
térképet is. Mindenesetre elismerésre méltó vállalkozás volt ez, mely bár 
minél több követőt is buzdítana! Sranr MóRg ugyanott Máramaros megye 
ásványait mutatta be dicsérendő buzgalommal és a földszinten a m. kir. 
selmeczi bányász-akademia kiállításában a selmeczi bányakerület ásványai- 
ból volt egy gazdag és szép gyüjtemény látható. Ezen akadémia egyébiránt 
tárgyaiból és munkáiból egy egész tömeget adott a közszemlének. A selmeczi- 
és felsőbányai m. kir. bányaiskolák is szép tárgyaiknak sokaságával vettek 
részt a kiállításon. Meg kell különösen említenem, hogy a selméczi m. kir. 
 bánya-akadémia hallgatói remek vízfestményeikkel a figyelmet kiválóan 
magukra vonták. i 

Az emeleten még ZsoLrpos FEREsxcz bányamérnök fúrópróbákal mély- 
fúrásokból, a máriavölgyi (Pozsony megye) eklső Magyar Palabányav 
mindennemű pala-mintákat, Birtirz FEREwxcz kőbánya-birtokos a kitünő, 
tiszta ugodi és tapolczafói mészköveket Veszprém megyében, KRAMER G. K. 
agyagot Párváról Besztercze-Naszód megyében, WEISSKoPF ADOLF bánya- 
vállalkozó (Görömböly- Tapolczáról Borsod megyében származó agyagmin- 
tákat, festékföldeket, mészköveket és készítményeket a földszinten mutatták 
be. Ez utóbbi helyen volt a aHazai asphaltipar-részvény-társaságv tanul- 
ságos kiállítása is (asphaltbányáik Tataroson, Bihar megyében); a c.Md- 
gyar Asphalt-részvénytársasági (bányáik fFelső-Dernán, Bihar megye) és 


60 SCHMIDT SÁNDOR : 


a aBihar-Szilágyi olaj-ipar részvény-társaságv (bányászatuk Zsibón, 

Szilágy megye), szép tárgyaikat egy külön pavillonban mutatták be. 
Magyarhon ásványolaj-termelése most ujból lendülni kezd, mint az 

alábbi termelési adatokból is látni, melyek az egyes években termelt ásvány- 


olaj mennyiséget adják, ű. m. : 
tonna 


1891 7262 
1892 902 
1893 ja 
1894 9061,5 
1895 20830 


A petroleum termelésében az Egyesült- Államok Észak-Amerikában 
(1894-ben: 6.158.119 tonna termelés), Oroszország (1894-ben: 4.873.000 
tonna), Ausztria 1894-ben : (131.930 tonna) és Canada (1894-ben : 116.000 
tonna) járnak legelől. A ekFiumei kőolajfinomító részvény-társasági igen 
tanulságos pavillonjában közzétett adatok szerint különben a világ összes 
pelroleum-termelése 1595-ben az alábbi volt : 


tonna 

É.-Amerikai Egyesült-Államok  ... 4.993.800 
Oroszország .. ELEN WZMESKEREETE 6.171.500 
Osztrák- -Magyar monarchia 0... 250.000 
Gamada e ze jo kezte 144.000 
OJÁROTSZÁÓ: a Az 1322 ED SESZÉRES 80.000 
Németország ---. 2 2 17.940 
OJASZOZSZÁSA  ezzt aze 22 KASSZE 3.000 
MeyébFáll amo ik mes a Ta ESNE 8653.000 

Összesen — ... 12.523.240 


Másrészt meg a világ összes petroleum termelését 1859-tól 1895-ig 
a következő számok adják, úű. m. : 


tonna 

É.-Amerikai Egyesült-Államok 98.155.644. 
Oroszország Beke 49.692.477 
Osztrák-Magyar monarchia... 1.969.658 
Canada E TA S A 1.921.007 
Oláhország . ... sz SÁS 855.819 
Német OLSZÁG "ess 1 zei Ende 169.504 
ÚLASZOKSZÁO Mesa szesz e zeng szeg 17.334 
Hovábrállamok -—  --- .— E 92.939.900 

Összesen 158.721.843 


E társaság pavillonja a petroleum szempontjából gondosan kimerítő 
volt. Így ott láttam Horvát-Szlavon- és Dalmátország földtani térképét 
Dr. GOoRJANOVIC-KRAMBERGER-től a petroleum-, naphta és asphalt termőhe- 
lyeinek kitüntetésével, valamint a kőolaj termőhelyeit egy az egész világon 
feltüntető térképet is. Nyers anyagok, közetek, minták és képek egész s0- 


A BÁNYÁSZAT 1896-BAN. 61 


kasága kötötte itt le a figyelmet e rendkívül gondosan szervezett pa- 
villonban. 

Hazánk kőolaj-ügyében azonban már egy igen örvendetes, alapos lépés 
történt is. Dr. WEKERLE SÁNDOR volt m. kir. miniszterelnök ő nagyméltó- 
sága ugyanis 1893-ban Böcxn JÁnos-t, a m. kir. földtani intézet igazgatóját 
beható tudományos geologiai tanulmányok végzésével megbízta, hogy az 
oly annyira fontos hazai petroleum ügyében végtére a kellő felvilágosítás 
birtokába juthassunk, 

Ismert dolog immár, hogy geologusaink a legfontosabb ide vonatkozó 
területeket bejárták és az igen gondos tanulmányok eredményei már közre 
is vannak adva. A mélyfúrásokat is megkezdették már és október hó elején 
az 1896. évben történt az a nevezetes dolog, hogy Szacsal községben, 
Máramaros megyében, hol BöcgkH János min. oszt. tanácsos utasítása nyo- 
mán — ki időközben saját tapasztalatai révén az ottani geologiai viszonyok- 
ról, különös tekintettel a petroleumot tartalmazó rétegekre, egy valóban 
mesteri kézre valló kitünő tanulmányt is publikált — a mély fúrást meg- 
kezdve már mintegy 500 m mélységig le is hatoltak: egy elannyira gazdag 
és rohamosan feltóduló pelroleumforrást nyitottak meg, hogy a petroleum- 
nak kolosszális erejű felszökkenésea vascsöveket is mintegy 150 meter fo- 
lyó hosszuságban összegörbítette! Itt, a mennyire az értesülésemhez jutott 
megbízható hirekből itélni lehet, nemcsak a fudomány egy igazi győzelme- 
vel állunk szemben, hanem egyuttal a mélységnek egy igen fontos kincse is 
az, mely a napvilágra került, melynek ipari és közgazdasági nagy jelentősé- 
gét bizonyára nem is szükséges hangsúlyozni. 

A bányászat-kohászati csarnokban meg a környező szabad területen 
voltak azután a zsidóvári, Krassó-Szörény megyei bányákból származó 
kövező kövek, szintúgy a Kissebesról származók is, üzemtérképpel, az elter- 
jedés térképével, a termelés diagrammjával, photographiákkal stb. illu- 
strálva bemutatva. Látni lehetett a 20 m magas zoborhegyi ezredéves emlék- 
oszlop photographiáját is, a mely műtárgy kissebesi kőből épült. Igen szé- 
pen megmunkált rhyolit-tufa mintaköveket állított ki mápr Kovács LÁSZLó a 
Telkibánya mellett fekvő cserepesi kőbányájából, Abauj-Torna megyeben, 
továbbá KoRwis KÁRorY bazalt koczkákat Somosujfaluról és Fülekról, 
végre GÁLL JózsEF szintén bazaltokat Lukareczról Temesmegyében. 

Az építőkövek saját kiállítása egyébiránt az építő-ipar csarnokában 
volt látható. 

A m. kir. bányaművek kiállításainak sorában volt IEGGER TESTYÉREK 
gyüjteménye is, kik a m. kir. opál-bányákat Dubnik- Vörösvágáson Sáros- 
megyében ez idő szerint bérlik. E bányák terméke Európának legszebb és 
legbecsesebb drágaköve : a magyar nemes-opál. 

E drágakőből 1873-ban a bányák az időtájbeli bérlője (GOLDSCHMIDT 
a bécsi világkiállításon egy olyan remek gyüjteményt állított ki, mint a 


62 SCHMIDT SÁNDOR : 


melyhez fogható eddig nem is volt. Az ezredéves országos kiállításon egy 
nem épen exguisit, de mégis eléggé jó gyüjtemény volt a nemes-opálokból. 
A bányák photographiái, azután közetek és nyers opál változatok voltak 
láthatók, egy külön szekrényben azután igen szép csiszolt nemes opálok is, 
ez utóbbiak sorában egy 381 gr súlyos nyers nemes-opál darab. A leg- 
nagyobb csiszolt nemes-opál 29"9/16 karatos volt, értéke 1200 forint. A leg- 
drágább darab 17!/16 karat súlylyal 2500 forintos, a legolcsóbb pedig, egy 
52/16 karatos úgynevezett oculus ára 230 frt vala. Ez ismert becses drágakő 
szelid szinpompája a kiállításon is nagyban hódított. 

Magyarhonnak dísztárgyakra használatos közeteiből az [parcsarnok- 
Han voltak mutatók, hol a szép nemes-serpentint Borostyánkóról (Vas m.) 
HöreR Józser és FIA igen csinos tárgyakban megmunkálva állították ki. Ott 
voltak a zsoboki úgynevezett rmárványv gyárnak Kolozs megyében a ké- 
szítményei is, mint asztallapok, vázák, csészék stb., igen szépen kidolgozott 
tárgyak mindannyian, csakhogy ez az anyag épen nem márvány, hanem 
egy kellemetes tarka színű szemcsés gyps! A közoktatási csarnokban láttam 
még a zalathnai állami kófaragó- és kócsiszoló szakiskolától kiállított szé- 
pen megmunkált díszköveket és dísztárgyakat is. 

Igen sokáig tartana azonban, ha mindazon tárgyakról kivánnék meg- 
emlékezni, melyek a kiállítás területén általában a bányászathoz némi 
viszonyban állottak. Ekkor az Épitőipar csarnokán kívül még a Vegyi- 
ipar kiállítását is meg kellene beszélni, de mindezek már inkább a technika 
s a technologia körébe tartoznak. 

Még a mezógazdasági csarnokban láttam nagyobb számú ásványokat és 
kőzeteket a Magyarországi Kárpát- Egylet Iglón kiállításában, mely a Magas 
Tátrát és környékét e tekintetben is bemutatta. Itt volt a többi között egy nagy 
juarzkristály is, mely tudtommal a legnagyobb az ez ideig ismeretes hazai 
guarzok között ; termőhelye az ismert vasércz-bánya Bindt, Szepesmegyében. 

Az aggteleki, barlangligeti és sziliczei barlangok cseppköveit is kiállí- 
tották, azonban egészen természetellenes módon, mert azokat a padozaton 
egyenesen fölfelé irányuló állásban helyezték el. A gánóczi mésztufából egy 
nagy darabot mutattak még be, melyben egy beágyazott mammuth vég- 
tagot lehetett látni. 

Mielőtt azonban most a hazai bányászatnak az ezredéves országos 
kiállításon bemutatott remek tárgyaitól elbúcsúznék, meg kell még a kiállí- 
tás nyomtatásos kalauzairól is emlékeznem, mert hisz azok voltak hivatva az 
érdeklődőknek a kivánt felvilágosításokat első sorban megadni. A VIII. cso- 
port hivatalos katalogusában rövid, de igen jól kidolgozott czikkek voltak, 
melyekből alapos felvilágosítást lehetett általában szerezni. De mint kalauz 
a kiállításban magában, legalább a VIIIa alcsoportban ez a katalogus. leg- 
alább az első kiadásban, mely még október hóban is járta, feljesen haszna- 
vehetellen volt. Ez kétségkívül első rangú hiba volt. 


A BÁNYÁSZAT 1596-BAN. 63 


A csarnokban egy szolid külsejű könyv is volt kifüggesztve és meg is 
lehetett vásárolni, névszerint a DÉRY KÁRoLY szerkesztésében és kiadásában 
megjelent c Magyar Bánya-Kalauzv negyedik évfolyama 1896-ra. Ez igen 
gondos munka Magyarhon mai bányászatának egy lelkiismeretesen vázolt 
képét nyujtja; ennek és az országos m. kir. statisztikai hivataltól szer- 
kesztett és kiadott a Magyar Statisztikai Evkömyvv, új folyama III. köteté- 
nek (1895-ről) adatait használtam fel e dolgozatban java részben én is. 

Gazdag tartalmú, tanulságokkal tele füzet volt cA magy. kir. Föld- 
tami Intézet és ennek Kiállítási tárgyais czímű munka is, melyet BöckH 
JÁNos és SzorvracH Tamás állítottak össze; benne 115 oldalon nemcsak az 
intézet és kiállított tárgyainak pontos és részletes leirása volt, hanem 
Böcxkn János mesteri tollából még két igen alapos és érdekes czikk is, me- 
lyek közül az egyik tartalmazta a geologia fejlődésének rövid történetét 
Magyarhonban az 1774-től 1896-ig terjedő időközre. 

Egyes kiállítók is adtak ki igen szépen kiállított és alapos Kalalogu- 
sokat, mint a himamurány-Salgótarjám-, az Urikány-Zsilvölgyi-, a szab. 
osztr.-magy. Államvasút-, az első szab. Dunagőzhajózási-, a Kisalmás- 
Porkurai társaságok, Ő KIR. FENSÉGE FÜLör SzÁsz-CoBURG-GOTHAI HERCZEG, 
MÁDI KovácH LászLó stb. Tulajdonképen e katalogusok azok, melyekbe az 
ezredéves országos kiállítás szellemi nagy haszna mindenkinek hozzáfér- 
hetően letéve megmaradt, tehát igazi benső köszönet az, melylyel e füzetek 
kiadóinak mindnyájan tartozunk.  Horvát-Szlavonországról valamint 
Boszma-Herczegovináról is végül olyan alapos és kimerítő műveket kap- 
tunk, hogy e munkák nemcsak a nevezett tartományoknak általános nagy- 
rabecsülést biztosítanak, hanem másrészt igen nagy szolgálatot teljesítettek 
az ezen tartományokra vonatkozó mindennemű viszonyok helyes ismeretei- 
nek elterjedésében is. 

Búcsűzzunk el ott, hol körútunkat megkezdettük. A bányászat-kohá- 
szati csarnok főkapuján belépve rögtön a véghez is jutottunk, mert a legelső 
tárgy, mi szemünkbe ötlött, a körmöczbányai m. kir. pénzverő hivatalnak 
minden tekintetben gazdag kiállítása volt, hol eleintén szemünk láttára 
acsinálták a pénzt." Ez a sikernek gyakorlati megkoronázása, mert hi- 
szen mi egyéb a pénz, ha nem más, mint reális formába öntött, egybehal- 
mozott energiája az emberek iparkodásának, a mely jelenleg is az egész vi- 
lágon uralkodik úgy, hogy a leggazdagabb nemzetek egyúttal a legintelli- 
gensebbek is. Adja az ég, hogy drága hazánk úgy a lefolyt ezredéves orszá- 
gos kiállításnak sokféle tárgyaiból, mint pedig a multak keserves sorsából 
és hibáiból okulva, gyermekeinek előhaladásában az emberi tevékenység 
minden mezején azon helyet vívja ki magának, a mely egy intelligens és 
vagyonos nemzetet méltán meg is illet. 

(E sorozatot folytatjuk.) 


64 TÁRSULATI ÜGYEK. 


TÁRSULATI ÜGYEK. 


A magyarhoni földtani társulat 1897. februárius hó 3-án 
tartott közgyülése. 


Jelen voltak Böcgkn János elnöklete alatt: dr. KRENNER J. Sáwxpon alel- 
nök, HaALavárs GyuLza, dr. ILosvax LAJos, P. Iskwy BéLa, dr. L. Lóczy Lagos, 
dr. ParHő GyuLra, PETRIK Lagos, T. Rorn ILaJos, dr. ScCHAFARZIK FERENCZ, 
dr. SCHMIDT SÁNDOR, dr. SZONTAGH Tamás választmányi tagok; Appa KÁLMÁN, dr. Fra- 
LovszgY LaJos, dr. FRANZENAU ÁGOSTON, GESELL SÁNDOR, KAUFMANN KAMILLÓ, 
dr. KocH AwTraL, Loczka JózsEr, dr. LŐRENTHEY IMRE, dr. PánrY Mór, dr. PosE- 
wirz TivapaR rendes tagok; dr. SrauB MóRgicz és dr. Zrmáwyi KÁRonyv, a társulat 
titkárai. 

1. Az elnök a kögyülést a következő beszéddel nyitja meg : 


Tisztelt Közgyűlés ! 

Utolsó közgyüűlésünktől ime ismét egy év leforgása választ el bennünket, 
még pedig egy olyan év, mely gazdag volt eseményekben és nemzetünk történel- 
mében örökké arany betükkel lesz bejegyezve. 

Ritka nemzet az, mely ezredéves multra pillanthat vissza, s midőn az e 
feletti örömünnepélyek közt az ezredéves országos kiállításon nemzetünk bemu- 
tatta azt, a mit e hosszú időközben a kultura, a haladás terén elértünk, ez annál 
inkább tiszteletet parancsoló és elismerésre méltó, mert hisz a letünt évezred vol- 
taképen csak utolsó szakaszának gyümölcse s így még inkább mutatja népünk 
fejlődőképességét és életrevalóságát. 

Hogy az ezredéves országos kiállításon tudományunk, s így ennek ápolói 
közt társulatunk nem hiányozhatott, magától értetődik. 

Bemutattuk ott nyomtatványaink mellett Magyarország geologiai térképét 
melyet a szakkörök élénk örömmel és tetszéssel fogadtak, mint a magyar geologu- 
sok fáradozásainak legujabb gyümölcsei egyikét. 

Hogy e térkép kiadásával valóban közóhajnak feleltünk meg, legjobban 
mutatja ama körülmény, hogy azt röviden megjelenése után már élénken 
keresték. 

A térkép, mely az első, tisztán hazai erők által előállított ebbeli készítmény 
valóban büszkeségét képezheti társulatunknak, de a hazai műintézetnek is, mely 
ezt metszette és nyomtatta. 

Különös megtisztelés társulatunkra nézve azonban azon jóakaró méltányo- 
lás, melylyel dr. DaARáwyri IGsácz földművelésügyi m. kir. minister úr ő nagymél- 
tósága geologiai térképünket fogadta, ennek egy példányát Felséges Urunk és 
Királyunk kezeihez is juttatván. 

E bennünket ért megtisztelő kitüntetésért csakis legőszintébb örömünket és 
köszönetünket fejezhetjük ki. 

A mit társulatunk és ezzel karöltve ennek fiatalabb testvére, a m. kir. föld- 


TÁRSULATI ÜGYEK. 65 


tani intézet, az ezredéves országos kiállításon a geologia terén bemutatott, az, úgy 
hiszem, elég méltóan képviselte e tudományágnak hazánkban való ápolását, s az 
eddig elért eredményeket, úgy, hogy nem kell félnünk akár a belföld, akár a kül- 
föld szakkörei itéletétől. 

Emlékezetesek fognak maradni nekünk továbbá azon napok is, melyeket 
az 1896-ik évi szeptember" hó 25- és 26-án Budapesten megtartott xFEzredéves 
Bányászati, Kohászati és (Geologiai Congressusv alkalmával barátaink és szak- 
társaink társaságában tölthettünk, s a kik közt a bécsi földtani intézet érdemdús, 
hazánk geologiai átkutatása és megismertetése körül is oly nagy érdemeket szer- 
zett igazgatóját, dr. GuxIDpo SracHE-t is tisztelhettük. 

A congressus előadásai közt találkozunk olyanokkal is, melyek tagtársaink- 
tól erednek. 

Így a közös ülésen dr. Kocn Awran egyetemi tanár úr magyarázó előadás- 
sal bemutatta a társulatunktól kiadott Magyarország geologiai térképét, miért 
neki köszönettel tartozunk ; a következő szakosztályi üléseken pedig dr. SCHAFARZIK 
FERENcz Magyarország fontosabb épitő köveirőlb, KALECSINSZEY SÁNDOR rMa- 
gyarország tűzálló agyagairóls, és Haravárs GyuraA aDognácska vasköveinek geo- 
logiai és bányászati viszonyairól, czímű értekezéseinek örvendettünk, tisztelt 
elnök társam, dr. KRENNER Józser tanár ur pedig a nemzeti múzeum ásványtani 
gyűjteményének a hazai bányavidékek ásványait tartalmazó gazdag tárházát nyi- 
totta meg a bányászati és geologiai szakosztály tagjainak közszemlére. 

Fogadják ezek is fáradozásaikért őszinte köszönetünket. 

Még az utolsó közgyülésünkön érintettem röviden amaz örvendetes ese- 
ményt, hogy végre valahára találkozott hazánkfiai közt egy lelkes férfiú, a ki kész- 
nek nyilatkozott hazai geologiai intézetünk immár valóban tarthatlan elhelyezésén 
gyökeresen segíteni, s ennek czélirányos, külön az intézet czéljait szolgáló épüle- 
tet emelni. Szintúgy említettem akkor, hogy tudományos intézeteink nemes párt- 
fogója, dr. SEMSEI SEMSEY ANDOR úr ennek hallatára azonnal kész volt FESTETITS 
Awpok gróf, akkorában földmivelésügyi m. kir. miniszter úr ő nagyméltóságát 
közhasznú terve kivitelében a maga részéről is támogatni, s a fentjelzett ezélra 
50.000 frtot ajánlott fel. 

Valóban páratlan áldozatkészséggel állunk itt szemben, mely egy újabb 
lánczszem azok hosszú sorában, melyeket dr. SEMSEI BEMSEx ANDOR úr tudományos 
életünk és ennek intézményei fejlesztése érdekében eddig is már meghozott, s 
ama magas kitüntetések, melyekben őt Felséges Urunk és Királyunk a közel 
multban részesítette, igaz örömmel töltötték el mindnyájunk szivét. 

Ama szoros, testvéri viszony, mely a magyarhoni földtani társulat és a 
hazai geologiai intézet közt kezdettől fogva fennáll, s ama közös nemes czél, mely 
felé mind a kettő törekszik, indokolttá teszi, ha amaz örvendetes esemény tovább 
fejlődéséről, melyről fentebb szólottam, habár csak nehány sorral, e helyen is 
megemlékezzem. 

Az országos geologiai intézet végleges elhelyezésének kérdése egy már rég 
vajudó ügy, melynek üdvös megoldása körül évek hosszú során át hiába fáradoztunk 
volt, de most, FESTETITS Awxpok gróf elhatározása, és dr. SEMSEI SEMSEY ANDOR áldo- 
készsége folytán szerencsés fordulatot vett. Az előbbi, a miniszteri székből ismét 
távozván, az intézet iránt táplált szándékát nem vihette már keresztül, de tárcza- 


Földtani Közlöny, XXVII. köt. 1897. J 


66 TÁRSULATI ÜGYEK. 


beli utódja, dr. DARáÁNyr IGwácz földmivelésügyi m. kir. minister úr ő exczellen- 
cziája, csakhamar kezébe vette az elejtett fonalat és ügyünk iránt táplált jó indu- 
latának és erős kezének hamar sikerült a kérdés megoldását annyira vinni, hogy 
az eszme a megtestüléshez immár közel áll. 

Budapest székesfőváros törvényhatósága, lelkes tanácsa indítványára és 
tekintve a közhasznú czélt, a hazai geologiai intézet felépítésének lehetővé téte- 
lére a Stefánia-úton 20007 ] ölnyi, több mint 100.000 forint értékü, szép fekvésü 
telket engedett át ingyen, miért i8 neki a legnagyobb hálával tartozunk. 

Legfőbb főnökünk egy perczig sem késett az ily minden oldalról nyilvánuló 
nemes áldozatkészséghez a magas kormánynál a még szükséges további pénzbeli 
hozzájárulást kieszközölni, mely 400.000 forintra rugván, az ez összeg megszava- 
zása iránt a javaslat immár parlamentünk előtt fekszik, s erős a reményünk, hogy 
az utolsó döntő forumok is a nemes ügy mellett fognak határozni. 

Előkészítendő a végső kivitelt, földmivelésügyi m. kir. miniszter úr ő nagy- 
méltósága még a lefolyt év augusztus havában kiirta a pályázatot az intézet vég- 
leges épületének terveire, ezek benyujtásának határnapjáúl 1896. november 1-ét 
tüzvén ki. Az imént mondott időpontig 14 pályamű érkezett be s ezek ugyancsak 
még november havában a magyar mérnök- és épitész-egylethez tétettek át meg- 
birálás végett. 

Ennek bíráló-bizottsága elkészült már munkájával s tanácskozásai jegyző- 
könyvét felterjesztette az illetékes miniszterhez, bírálatának szövegét különben a 
magyar mérnök- és épitész-egylet heti értesítője XVI. évfolyama (1897) 3-ik 
száma 11-ik lapján bárki elolvashatja. Mint látható, legforróbb óhajunk teljesülése 
mindinkább a megvalósulás stádiumába lép és valóban öröm napja kell, hogy 
legyen a magyar geologusoknak azon rap, a melyen majdan hazai geologiai inté- 
zetünk állandó hajlékába költözködhetik be, ott, úgy reménylem és kívánom, ma- 
gasztos feladatának zavartalanul és így teljes erejével élhetvén. 

Társulatunk pedig, úgy hiszem, tudományunk ez új, állandó épületében 
szintén otthonosnak fogja magát érezni s ezt nemes törekvései és működése to- 
vábbi, biztos kiindulási pontjául választani tudományunk és hazánk javára. 

Hogy ez így legyen, teljes szívből kívánom. 

Engedje meg a tisztelt közgyülés, hogy még röviden jelentést tegyek ama 
nagy munkáról, mely az 1881-iki bolognai nemzetközi geologiai congressus ha- 
tározatában gyökeredzik, s melynek kivitele Berlinben történik: értem Európa 
nemzetkzöt geologiai térképét. Erre vonatkozólag közölhetem amaz örvendetes 
hírt, hogy megjelent és a kiadó a napokban hozzánk be is küldte II-ik füzetét, 
mely. magában Toglaljatam dd (A. V.); 36. (AVI SZOBA KÁ EZTENB ARAB 
38. (C. VI.) jelü lapokat, melyek bemutafják Portugál, Spanyolország, Franczia- 
ország déli és nyugati részeit Corzikával, Olaszország középső részét (Róma és 
Nápoly vidékeivel), valamint Szardinia és Szicziliával, végre Afrika északi szegé- 
lvét, keleti irányban Tuniszig. 

A szóban forgó nagy munka keresztülvitelének igazgatása frdgülat őleg 
dr. BEYRrcnH HENRIK ERwő, titk. bányatanácsos, a berlini tudom. egyetemen a 
geologia és paleontologia tanára és dr. HAUcCHEcORNE W. titk. főbányatanácsos 
kezeibe van letéve. A kegyelet szomorú kötelességét teljesítem, midőn ez alkalom- 
mal jelentem, hogy az imént említettek elseje, dr. BEyYRrIcn HENRIK ERNŐ, a né- 


TÁRSULATI ÜGYEK. 67 


met geologusok nestora, nincs többé, mert tudományunk nagy kárára 1896. ju- 
lius hó 9-én 81 éves korában jobb létre szenderült. A német geologiai társulat 
benne érdemdús elnökét, a folyamatban levő nagy térképészeti munka pedig egyik 
oszlopos vezérét veszité. 

Legyen szabad nekünk is a tudományt ért nagy veszteség felett annál in- 
kább is mély sajnálatunknak adhatni kifejezést, mert dr. Beygrcm H. E. egyszer- 
smind ama férfi volt, a ki felejthetlen tagtársunkat, néhai dr. HormaNw KáRony-t, a, 
magyarhoni földtani társulat Munkálatai V. kötetében megjelent cA Zsily-völgyi 
szénteknőv czímű becses munkája palxzontologiai anyagának feldolgozásánál Ber- 
linben hathatósan támogatta. Nyugodjék békében ! 


2. Az elnök bemutatja a mult 1896. évi februárius 5-én tartott közgyülés 
hitelesített jegyzőkönyvét és a mai közgyülés jegyzőkönyvének hitelesítésére fel- 
kéri PETRIK LaJos választ. és GESELL SÁNDOR rendes tagot. 

3. Dr. Sraus Móntcz első titkár felolvassa titkári jelentéséta társulat mult 
évi működéséről. 

Tisztelt Közgyülés ! 

Hazánk történetének legszebb évére, nemzetünk magasztos ünnepére való 
visszatekintés: ez volna titkári jelentésem legméltóbb bevezetője; de megtette ezt 
már ékes szóval mélyen tisztelt elnökünk, kinek nyilatkozatát egyrészt azzal ki- 
vánom kiegészíteni, hogy a tisztelt közgyülésnek tudomására hozom, miszerint a, 
lefolyt évben tartott fényes kiállítást, mely rendezett voltában világos képet 
adott azon színvonalról, melyen a társulatunk által mivelt tudományok állanak, 
a jövő nemzedék számára xcKözlönys-ünk megrögzíti és megörökíti. Meg vagyok 
győződve, hogy tisztelt tagtársaim élvezettel és hálával fogják ama egynehány 
tagtársunk kitünő tollából folyó tanulmányokat olvasni, melyek a cKözlöny idei 
évfolyamának első füzeteiben fognak napvilágot látni. A tisztelt elnök úr kijelen- 
tését még azzal is bátorkodom kiegészíteni, hogy én is szívből fakadó örömömnek 
kölcsönözzek kifejezést azon sok kitüntetés fölött, melyben a lefolyt évben a ki- 
rály kegye és a társadalom elismerése számos tagtársunkat részesítette. Nem ta- 
gadom, hogy a lefolyt év zajos ünnepélyei a mi társulatunk szokott tevékenységét 
15 egy kissé megbénitották ; mindössze csak öt szakülésen találkoztunk, de ezeken 
18 számos és az érdeklődést lekötő előadásnak voltunk hallgatói. 

Tartottak ugyanis : 


Bene Géza (Anina) E. 
dr. Felix János (Lipcse) szt 
dr. Hollós László ( Kecskemét) ... 
dr. Ilosvay Lajos 
P-imkéyz Béla 
dr. Koch Antal... 
Melczer Gusztáv 
dr. Pethő Gyula 


SAL. véle MÁ 


. 


dr. Schafarzik Ferencz B 

Sóbányi Gyula (Bánffy-Hunyad) 

dr. Staub Móriez.. 5... 

dr. Szontagh Tamás kék 

MErortz Bátor u 
tehát összesen 16 előadást. 


s. 


kn d ÖS eszülesetásssetmá "ő "ál zetmmzllasztlseni 
sz TR TKÉTTE Ő 


. 


68 TÁRSULATI ÜGYEK. 


A lefolyt év másik nevezetes eseménye gyanánt megemlíthetem, hogy 
a. Magyarország geologiai térképev végre kikerülvén a sajtó alól, már a kiállításon 
közszemlére volt kitéve, nyomban nagy kelendőségnek is örvendezett, minthogy 
KERPELY ANTAL úr ő méltósága, a bányászati és földtani congressus előkészítő és 
végrehajtó bizottsága elnökének bölcs intézkedése folytán térképünket a con- 
gressus tagjai között kiosztották. Ilyformán nem kevesebb mint 450 példány 
tette már útját a hazában és a külföldön; rövid idővel a congressus bezárta után 
egy Csehországban élő honfitársunk volt az első, ki a titkári hivatalt fölkérte a 
térkép megküldésére, nem kérdezvén annak árát. Dr. Kocn Awxrar tagtársunknak, 
a congressus első előadójának köszönjük térképünk bemutatását a nagy számmal 
egybegyült congressusbeli tagoknak és nem hallgatjuk el, hogy az elismerésből 
bőven jutott. Ez nagy megelégedésünkre szolgálhat, mert a kiállítási jury részéről 
nyert kitüntetés hihetővé teszi, hogy az elbírálással megbízottak a közszemlére - 
kitett és kitüntetésre méltó tárgyak bőségében falon lógó térképünket nem mél- 
tathatták arra a figyelemre, a melyet megérdemelt. 

Különben az igazi elismerést elvárjuk szaktársainktól és remélem, hogy e 
tekintetben a jövő évi közgyülésen csak örvendetest jelenthetek. A választmány 
a térkép könyvkereskedői árát 6 forintban állapította meg ; de társulatunk tagjai 
azt tetemesen leszállított áron, 2 forintért megkapják; óhbajtván, hogy minél szé- 
lesebb körben elterjedjen; a beérkező pénzt illetőleg pedig, a mint ezt a tisztelt 
közgyűlés elé terjesztendő 1897. évi költségvetésből meg fogják tudni, olyan in- 
dítványt tesz a választmány, mely biztosítja a lehetőségét annak, hogy esetleg 
talán már a közel jövőben ismét egy általános érdekü vállalatba bocsátkozhassunk. 

A tavalyi közgyülés határozata értelmében a választmány arról is gondos- 
kodott, hogy a Szabó József-emlékalapítványv nemsokára rendeltetését illetőleg 
actióba léphessen. Az összeg, mely a lefolyt évben gyüjtés útján még gyarapította 
az alapot, nem nagy; de a választmány e tekintetben is olyan indítványt fog 
tenni a tisztelt közgyülésnek, mely, ha elfogadják, tetemesen fogja növelni az emlék- 
alapot ; ép úgy a mai közgyülés külön tárgyát azon ügyrendi szabályzat terveze- 
tének megvitatása fogja képezni, melyet a választmány az emlék-alap kezelésére 
vonatkozólag kidolgozott. 

Örvendetes jelenségnek tekintem továbbá, hogy külföldi rokonegyesületek 
a társulatunkkal való csereviszonyt kérik. Így a lefolyt évben megkereste ezt a 
chicagoi Academy of Sciences, a, troppaui természettudományi egyesület és a Jahr- 
buch für die Geologie und Mineralogie Russlands szerkesztősége. A. választmány 
a legnagyobb készséggel megfelelt e kérelmeknek. 

Földrengési bizottságunkban annyiban történt változás, hogy az erdélyrészi 
referens, dr. Kocn AwraL tagtárs úr a budapesti tud. egyetem geo-palxzontologiai 
tanszékére kineveztetvén, Kolozsvárt elhagyta és a földrengési bizottságban el- 
foglalt helyéről lemondott. A választmány fölkérte Appa Kármán tagtárs urat 
a bizottságban megüresedett hely elfoglalására. 

És most, tisztelt közgyülés, évi jelentésem szomorú részéhez eljutottam. 
A halál a lefolyt évben sem kímélte sorainkat. Kiragadta ezekből három kiváló 
tiszteleti tagunkat: DAUBRÉE GABRIEL AuGusr Párisban, BeyRrcH ERwxő Berlinben 
és PgEsrwicn Józser Sehorchamban. EH három férfiu kitünő érdemeiről más alka- 
lommal akarunk megemlékezni ; mert most azon régi, hű tagtársainkról kell meg- 


TARSULATI ÜGYEK. 69 


emlékeznünk, kik elhagytak bennünket, engedve annak a hivásnak, melynek en- 
gedni minden halandónak kell. 

Fájdalom, társulatunk egyik legrégibb, legkitünőbb tagjával kell a sort 
megnyitnom. 

Meghalt 1896. novemher 19-én 


HAZSLINI HAZSLINSZKY FRIGYES ÁGOST. 


Ez a férfiú a megtestesített munka volt. Szerény jövedelem mellett sok hi- 
vatalos teendővel megterhelve a szüken kimért szabad időt, a mit mások pihenésre 
és üdülésre használnak, HAzszisszxy kizárólagosan a tudományos munkának szen- 
telte. Mennyire szeretbette a természetet, ki fáradságot nem ismerve, 50 éves 
tanári működésével együtt 50 éves irói jubileumát is megülhette. És tényleg ko- 
rán, nagyon korán fejlődött Hazsrrsxszrv-ban a természet iránti szeretet és annak 
kutatása iránti hajlam! A Rákóczy mozgalmak következtében birtokát vesztette 
régi nemescsalád sarja volt. Hazánk északi vidékén, melyet majd annyiszor bejárt 
és melyet kivüle senki sem ismert oly jól, Késmárkon született 1818. évi januárius 
6-án. Még fiatal korában tanult rajzolni és ez ügyességének kedvencz tárgyai min- 
dig a növények voltak; tanult faragni is és még mint gymnasista faragott hárs- 
fából 254 kristályalakot, melyek most is az eperjesi evangelikus collegium gyüjte- 
ményében láthatók. Az akkori idők evangelikus honfitársainknál divó iskolarend- 
szer szerint HAzstisszxy is Sárospatakra ment jogot hallgatni és első értekezése, 
melyet a magyar orvosok és természetvizsgálók vándorgyülésén tartott, mutatja, 
hogy jogász korában is szorgalmatosan foglalkozott Sáros megye növényeivel. 
Ezután két éven át, 1839—41-ig Késmárkon bölcsészet- és hittudományi tanul 
mányokkal foglalkozott és e mellett a gymnasium alsó osztályaiban alkalmazták 
kisegitő tanárnak. Ezen idő alatt is buzgóan művelte kedvencz tudományát, miről 
már azon nagy vállalata tanuskodik, hogy minden tekintetben szerény fölszere- 
léssel gyalog és folytonosan botanizálva járt Késmárkról Fiuméig. Onnét vissza- 
térve Debreczenbe ment, hogy ott a rhetorikát hallgassa és miután időközben, 
1842-ben az árvai uradalom megbizásából bejárta Árva megyét, hogy annak to- 
pographiáját megirja, 1845-ben újra fölcsapott diáknak ; elment a bécsi műegye- 
temre, hogy ott a mennyiség- és természettannal, különösen pedig a vegytannal 
foglalkozzék. Kár, hogy e várost már egy évi ott tartózkodás után oda kellett 
hagynia, dejött a meghivás az eperjesi collegium tanszékére 120 pengő forint 
fizetéssel, szabad lakással és farelutummal ! És e szerény jövedelmü az idő folytán 
nem sokat javuló állásban megmaradt HaAzsuisszxy egy félszázadon át, folytonosan 
dolgozva, folytonosan gyüjtve és visszautasítva minden anyagilag előnyösebbnek 
kinálkozó meghivást! A tanitó és a tudós csendes és szerény életét csak az 
1849-iki év zavarta meg, mert akkor HAzstIsszex is beállott a hazát védők soraiba 
és mint nemzetőr részt vett a szomorú emlékü kassai csatában. 

Huazsursszkv-nak köszöni a hazai természettudományi irodalom az első 
Magyarország floráját összefoglaló munkákat. Összeállította Magyarország edényes 
növényeit, moszat-, moh- és zuzmó floráját; számos kisebb-nagyobb értekezései- 
ben foglalkozott a gombákkal és ha a sors még csak egy kis idővel meghosszabbí- 
totta volna életét, megirja Magyarország gombafloráját is. 


70 TÁRSULATI ÜGYEK. 


De mi a mi tudománykörünket illetőleg is hálásan emlékezünk meg HAzs- 
LINSZKY-ról. Számos utazása és barangolása közben az ősvilág növényei is ma- 
gokra vonták figyelmét. Gyűjtött és gyűjtött és végre összegyűlt fiókjaiban egy 
csinos különösen Magyarország északi részére vonatkozó ősvilági flora, melyet, 
háladr. S. SEmsEx ANDOR úr bőkezüségének, földtani intézetünk phytopalgeontologiai 
gyüjteményébe bekebelezhettük.k E gyüjtemény legbecsesebb részét ama növé- 
nyek képezik, melyeket az úgynevezett magura homokkőből gyüjtött, talán pén- 
zen szerzett, mert közönséges geologiai kalapácscsal, s erről meggyőződni magam- 
nak is volt alkalmam, nem faraghatta ki e rendkívül kemény homokkőóbe levő 
növénylenyomatokat, ezek pedig most gyüjteményünk legszebbjei közé tartoznak 
és tudományos tekintetben rendkívül becsesek. Az osztrák geologusok e homok- 
követ a kárpát homokkövek összletének legfiatalabb tagjának nyilvánitották és 
Huazsuisszxy maga több ízben értekezett róla. Előfordulásának körülményeit leírta a 
bécsi cs. kir. földtani intézet 1852-ik évi Verhandlungen-jaiban (III. kötet, 87. 1.) ; 
ugyanazon kötet 169-ik lapján általa gyüjtött és Bécsbe küldött növények alapján 
a sotzkai rétegekkel párhuzamosítja ama homokkövet és a pozsonyi természet- 
és orvostudományi egyesület közlönyében .Beitrag zur Kenntniss des Karpathen- 
. Sandsteiness, (IV. évf. 1859. 111—116. 1.) czímű értekezésében leírja a Phola- 
domya által jellegzett kárpáthomokkő kis tengeri faunáját és filoráját, mely 
utóbbiból egy új fajt, a Pterospermum cf. sp. Hayneanum WatL.-ot is említi. 
A Hadácson gyüjtött növények egy része a krakói egyetem birtokába jutott, 
hol Miczywssxi K.Xx meghatározta és ezen értekezés indított engem is arra, hogy 
az e florából eddig ismeretes növényekkel — mindössze 26 faj — és a reájok vo- 
natkozó irodalommal foglalkozzam és ennek alapján azt véltem kimondhatónak, 
hogy a magurahomokkő florája egykorú a Zsilvölgy aguitankorú florájával.-kkr Ha 
a sors majd megengedi, hogy HAzszisszxky gyüjtését is tanulmányozhassam, nem- 
csak hazai, hanem általános érdekü florával fogunk megismerkedni. 

Társulatunk az 1872. év szeptember 2-án Iglón tartott vándorgyülésén 
KALCHERENNER KÁRony olaszi lelkész és jónevű botanikus igen érdekes előadást 
tartott. Ugyanis a kassa-oderbergi vasút építése alkalmával, Szepes-Olaszi mellett 
a jelenlegi állomás épület közelében sziklát repesztettek, mire az ó-harmadkori 
homokkő majdnem függőleges falán óriási 3—6 láb átmérőjü kerékalakú duzzadt 
szélű és ránczköröket föltüntető lenyomatok voltak láthatók. KALCHBRENNER a 
nélkül, hogy akkor már tudomása lett volna a már HEER által leírt Zoophycus 
nevü és általa moszatoknak mondott fossziliákról, e lenyomatokban is fölismerte a 
Padina pavonia (Lamourw) nevü élő moszattal való hasonlatosságot és e miatt 
Fadinites gigantea-nak nevezte el. Erre utólagosan fordúlt HEER-hez és ettől 
tudta meg, hogy e Padinites tulajdonkép a már leírt Zoophycus-hoz tartozik, 
(Földtani Közlöny III. 40). E két tudós véleményét azonban HAzsrrxszky nem 


k SrauB M.: A m. kir. földtani intézet phytopalzontologiai gyüjteményének 
szaporodása az 1889- és 1890-ik évek folyamában (IV. jelentés). — A ma. kir. földt. 
int. évi jelentése 1891-re. 

tk MiczYNsKI K.: Egynehány Radácson, Eperjes mellett gyüjtött fosszil növény- 
maradvány. (A m. kir. földtani intézet évkönyve. IX. köt. 3. füzet.) 

kkk STAUB M.: A radácsi növényekről. — (Ugyanott, 4. füzet.) 


TÁRSULATI ÜGYEK. 71 


akarta elfogadni, hanem rövid, de velős fölszólalásban (Berichtigung des Artikels 
I. h. 176. 1.) a vélt növénylenyomatot egyszerüen a csapadék mennyisége és ereje 
szerint a kőzet különböző mélységébe nyomuló és oldó talajvíz által előidézett 
mállási rajzoknak mondta. A vitás felek nem sejtették, hogy ma a palmeontologu- 
sok többsége Zoophycus (Taonurus) különböző alakjaiban csak tengeri állatok 
nyomait látja. 

Igy HAzsrixszkY minden jövő nemzedék előtt magasztos példája marad a 
szorgalomnak, a buzgalomnak és ernyedetlen munkakedvnek és megelégedé- 
sünkre szolgál, hogy azon általános és osztatlan tiszteleten kívül, melyben ország- 
szerte részesült, tudományos köreink is megadták neki az elismerés különös 
jeleit. Társulatunknak 1857-ben lett tagja; 1888-ban levelező taggá válasz- 
tottuk; a m. tudományos akadémia 1863-ban levelező, 1872-ben rendes tagjává ; 
a kir. m. természettudományi társulat 1886-ban és a Société Mycologigue de 
France 1889-ben tiszteleti tagjává választották. UÖNGER FERENxcz annak idején 
Medgyaszó pontusi emeletében talált csinos gyümölcsöt Cedrella Hazslinszkyi : 
v. ErrrisasHAusEN a tályai cerithium emeletbeli florából Sapindus Hazslinszkyi 
nevü növényekben megörökítették HAzsrisxszky nevét; én a radácsi flora egyik 
növényével, az Echitonium Hazslinszkyi-vel adtam kiváló tiszteletemnek kifeje- 
zést és a hazai ősvilági diatomeák nagy seregében PawxrocsEkK JózsEF a Navicula 
Hazslinszkyi 1s fentartja az elhunytnak emlékét. 

Ez év halottjai közé tartozik társulatunk még egy másik buzgó tagja : 


BRUIMANN VILMOS. 


Született Eperjesen 1819. november 19-én. Első tanulmányait, még a jogi 
tanfolyamot is, szülővárosában végezte; onnét Selmeczbányára ment a bányá- 
szat tanulmányozására és végre Bécsbe, hogy az akkor fennálló cs. kir. bányászati 
múzeumban az ásvány-földtani tanfolyamot végezze. Ilyen előkészültséggel lé- 
pett a közszolgálat terére, melyen 1844—1886-ig fáradhatlanúl, a legjobb elisme- 
réssel, a király ismételt kitüntetésével működött és melyet mint a budapesti 
bányakerület kapitánya fejezett be. Negyvennégy évi szolgálati idejéből nevezetes 
episod gyanánt fölemlíthetem tanári működését is, minthogy a selmeczi akadé- 
miánál 1846—1853-ig eleinte mint helyettes, azután mint rendes tanársegéd volt 
alkalmazva. Midőn Budapestre került, 1869-ben beállott társulatunkba, melynek 
működésében élénk részt vett. Szaküléseinken két előadást tartott; az egyiknek 
czíme: cA tokodi sujtólég felrobbanás.s (Földtani Közlöny I. köt. 1871. 
105—114. 1.) ; a másiknak czíme: cA bányafelmérés tökélesbített neme." (U. o. 
IL. köt. 207—220 1].). Társulatunk azzal viszonozta BRurmawnw-nak az iránta való 
érdeklődését, hogy ismételten tisztelte meg a választmányi tagsággal, melyet 
1874—1885-ig viselt. 

Bányász ember volt 


PREUSZNER JÓZSEF 


1s, ki fiatal korában a Mátrában bányabirtokos volt, de atyja halála után a bányá- 
szattal fölhagyván, fővárosunkban telepedett le. Itt polgártársai csakhamar fölis- 


ol) 
[ési 


TÁRSULATI ÜGYEK. 


merték PREuszNER kiváló tehetségét, önzetlenségét és becsületességét és belevon- 
ták a főváros közügyeibe. E működési körben kiváló szolgálatokat tett, miről 
már az tanuskodik, hogy 25 éven át volt a főváros képviselőtestületének tagja. 
Különösen bányásztudományának tudták jó hasznát venni és fővárosunk utczái- 
nak modern burkolata közvetlen az ő érdeme. Társulatunknak 1867 óta volt 
tagja. 

A mi tudományunktól távol állott, de azért hű tagja volt társulatunknak a 
hazának annyi jeles fiút adó GHyczy-család egyik sarja : 


Dr. Gnyczy GÉzA. 


Született 1837-ben Tatán. Ritka tehetség volt, mert már 17 éves korában 
lett a bölcsészet doctora, mire Bécsbe ment, hogy ott a műegyetemen töltött négy 
év után mint okloveles mérnök térjen vissza hazájába. Itt eleinte József főherczeg 
titkára lett; 1875-ben a József-műegyetemen a könyvvitel és kereskedelmi szám- 
tan tanszékére neveztetett ki tanárnak ; végre 1885-ben a budapesti kereskedelmi 
akadémia meghívta igazgatónak, mely meghivást elfogadván egy ideig még foly- 
tatta műegyetemi előadásait, de nemsokára kizárólag új hivatalának szentelte 
idejét, minek az intézet magas szinvonalra való emelkedését köszöni. Súlyos és 
hosszú betegség idő előtt véget vetett munkás életének. Társulatunknak 1868 óta 
volt tagja. 

Régi tagtársunk, 1876 óta, volt 


GÓLIÁN KÁROLY, 


ki mint a nagyági m. kir. és társbányamű főnöke, életének 45-ik évében Nagyágon 
meghalt. 

Áldott legyen elhunyt tagtársaink emléke és adja a jó sors, hogy társula- 
tunknak mindig oly hű és kiváló tagjai legyenek, mint a minőket az elhunytak- 
ban tiszteltünk. 


1896-ik évi névjegyzékünk jelenleg 331, köztük 262 rendes tagot mutat ki. 


Kedves kötelességet teljesítek, midőn jelentésexmnet ismét a hála szavával 
befejezem. A lefolyt évben is élveztük az ország és pártfogónk hathatós támogatá- 
sát; de köszönettel tartozunk mélyen tisztelt elnökünknek, mint a m. kir. földtani 
intézet igazgatójának ; szintúgy nem kevésbbé tisztelt alelnökünknek, dr. KRENNER 
J. Sáspok tanár úrnak; mindketten nemcsak ritka buzgalommal viselik az elnöki 
tisztség terheit, hanem még azáltal is, hogy társulatunknak hajlékot nyújtanak, 
tesznek minket lekötelezettjükké ! 

Magam pedig külön köszönetet mondok a választmány és társulatunk min- 
den egyes tagjának, kik engem titkári működésemben a lefolyt évben is támogatni 
sziveskedtek. 


4. Az első titkár mint pénztáros bemutatja a pénztárvizsgáló bizottség je- 
lentését és a társulat 1896-ik évi pénztári forgalmáról és vagyonának állásáról 
szóló kimutatást. 


TÁRSULATI ÜGYEK. 


PÉNZTÁRI -JELENTÉS 


a magyarhoni földtani társulat 1596-ik évi pénztári forgalmáról, pénztá- 
rának és vagyonának állásáról az 1896-iki év deczember hó 31-én. 


I. Horgó tőke. 
a) Bevétel : 


I. Pénztári áthozat 1895-ről  .. 
II. Herczeg EszrTERHÁzY PÁL pártfogói 
díja 1895- és 1996-ra. 0.2 
III. Országos segély 1896-ra  .. ..- 
IV. Alapiőke kamatja 1896-ra 
Nakorgcó tökéjkamatja edett ói 
VI. Hátralékos tagdíjak .. ... 
VA Fágdíjals 890 Tt ász étel 
VIII. Előre fizetett tagdíjak 0. 00. 


IX. Selmeczbányai fiókegyesület járuléka 


1896-ra . KESRl EE NM ketté et 
b. Hilötzetők 1896- STAT NT esés ett EZÉS 
XI. Előfizetők 1897-re SS egálie 
XII. Eladott kiadványokért  .. ... 
XIII. Vegyesek sz NŐ else ezre tek EzSNSa 
XIV Azzalaptoka javára 2 ege a rim sak 
XV. Szabó emlék-alap javára 0 
XVI. Hladott térképekért .- ... --- 


Osszesen 


b) Kiadás : 


Jr Rokdtadnektoztonye ezen üzen seem ee 


--- 2300 írt — kr. 


II. M. kir. földtani intézet évi jelentésének 


különlenyomata KLTE Ft] asz 


III. Tisztviselők tiszteletdíja -.. .-. --- 


EVSErtok jútalomáíja kez sas ezer 


V-: Szolgák jutalomdíja s 2 
VI. Postaköltségekel as. 
VII. Irodai és vegyes költségek SENATE: 
VILI. Azalaptóko javára sed e 
IX. Szabó emlék-alap terhére "0... 


X. Szalbóremléksalapí javára  fuds e giron 2 
Osszesen 


Bevétel többlet ea" ak e 


Osszesen 


300 


ezette hah 


25 


3500 


— § — 


7353 frt 93 kr. 


a 


7353 frt 93 kr. 


Előirányzat Tényleges bevétel 
1896-ra 1896-ban 
3639 Írt 93 kr. 3639 Írt 93 kr. 
840 c — a SSZEG 
1000 frt — kr. 1000 frt — kr. 
524 c — u BZ ES e 
DONE dt EL ŐÉ 
"40 GUS 65 a — ea 
1050. d — a KOZT EKSDZO E 
Ze 0 EG TO LAFzSt e 
GO ERSES le Sz GAEL KI 
TE — ét ST ÉR EK 
sza sát zzz 32 (( 50 (( 
DOG E és ő hja A 
10 a — é( 94a 98 ta 
szg vet 0 OT AES 
— g — € 160 ac 85 a 
— a — a 900 c — a 
7353frt93kr. 8762 írt07 kr. 7 
Előirányzat Tényleges kiadás 
1896-ra 1896-ban 


9077 frt 49 kr. 


109 c 56 a 


7100 c — a 
25 c — a 


tOZ- 6 JO va 
144 c 56 a 
SG c 40 a 
945 c 95 a 
91 ac 68 a 
3500 a a 
7078 frt 54 er 
VOGA LÉ DB A 
8762 frt 07 kr. 


74 TÁRSUBATI ÜGYEK. 


II. Alaptőke. 


Értékpapirok Készpénz Kötelezvények 
1. Az 1895. évi áthozat SE sto T2S50Mtt— krt. 152írt43ikrté5ol árt kr 
2. Két örökitő díj, törlesztett köte- 
lezvény és kamat .. 100 a — c 154 u 64 a — tt — € 


Összesen ... 12.950 frt — kr. 307 írt07 kr. 591 Írt — kr. 

Ebből levonva három vásárolt ér- 

tékpapir ára és a törlesztett 

kötelezvények  .. ... —— Art — kr. 299/rt 05 ke. 1304 ke 

Összesen 12 .950 frt - — kr. Tfrt42kr. 421 írt — kr. 

és hozzá adva a vásárolt érték- 

papirok névértékét 0. 300 a — x Eg EÁ Ea 
az alaptőke állása 1896 végén : I3250trt- ki 7frt42kr. 421 frt — kr. 


III. A társulat vagyona 1896 végén: 


1. Alaptőke 0 58 el S Go [dann 4 ate 
2. Dr. Szabó József EÉk- apítvány ezt 35300 c — e 
9. RÉT képa lej sese este sé e s 690 c 89 a 
4. A forgó tőke bevételi többlete zető 1683 c 53 a 


Összesen 19552 frt 84 kr. 


Kelt Budapesten, 1896. deczember hó 31-én. 
Dr. SrauB Móxiucz s. k., 


első titkár mint pénztáros. 


A közgyülés mindkettőt tudomásul vevén, a pénztárosnak a felmentvényt 
megadja. 

5. Az elnök az 1897. évi számadások és a pénztár állásának megvizsgálá- 
sára dr. ILosvav LaJos, dr. SzorraGH Tamás és PETRIK LaJos választmányi tagokat 
kéri fel. 

6. Az első titkár ezek után előterjeszti az 1897-ik évi pénztári előirány- 
zatot, a melyet a közgyülés egyhangulag helyben is hagyott. 


Költségvetés 1897-re. 


a) Bevétel : 


TBénztárt áthozat ál 8960-tól a 2 szeksz LAN 1683 frt 53 kr. 
2-Bérképalámpia esse 4 vi EZÉ 690 c 89 a 
3. Herczeg EszTERHÁZY PÁL PáltloSÓdÍA 1897-r -TO. 22. 420 u — Ia 
4. Országos segély 1897-re  .. . 4 1000 a — a 
9. Alaptóke-kamatja . "7 --2 2 24. : --— 540 a — a 
6: (RGEZŐIBŐKETKETÁ BÁJA Ana LENE c 2 d0 se tg 


TÁRSULATI ÜGYEK. 75 


7. EAPTANSKOSLASAÍTAK ze VI szant vzez s Sti a 50 írt — kr. 
8. Tagdíjak ÜSOTAPOr st ee S Xk 1090 a — e 


9. Selmeczbányai Fökegyesüjet Máédléka 1896- —97-re MOKAS St 


10. Előfizetők azt ézéta Saga at ast ÜS0 me 

11. Eladott kiadványokórt KEZEL A ENE e e zá E 7 RÉ DOG SI 

12. Vegyesek én gy BEEN ÉN S ZELLER ETEK 10 a — a 
Összesen ... 5754 frt 42 kr. 


b) Kiadás: 


KSEolatani IRÖZTONY én Senate eat kat a ---  ... 2800íÍrt— kr. 
2. M. kir. földtani intézet évi JEleNtÉGÉNEE külön- 

TS OGYZOTEN AL AE s Sás TAN KÖNY SEE de 3 35 250 a — a 
SSANSZLVISSLŐKSISZTVÓLS TOL La, S A ZEEt NÉNÉMET ET 00-08 SZA 
KANOK ÚTLALLO TUL) Arts őő MESE 1 EKET te SIET TRÉ IGA EK 
SET SZÓLSZ GE KZ kotes Sr teszee eat LELET LA SS AKAD gt VK 
CESROSTAKoltsésok 9484 sek 1 test SÉw WZ ÉLSZSE B A ds 200 a — a 
Tlrodattéssvegyés" KÖLtSÉGEK " 480 ABEMeN SZ ae MÉZ 99 a 42 a 
8. Szabó emlék-alapítvány javára ..  --. --- --- 500 a — a 
9. Alaptőke javára lg el jlrsú ae ezése geo Ál BE, 
10. Tartalék-alap EL gdsétá a ésa ére ötéyáete 500 c — a 

Összesen... 5754 írt 42 kr. 


Dr. SrauB Mónircz s. k., 
első titkár. 


7. Az elnök a Szabó József-emlék-alapítvány 1897-ik évi megvizsgálására 
ugyancsak az idei pénztárvizsgáló bizottság tagjait felkéri. 

8. Az első titkár előterjeszti a Szazó JószEr-emlék-alapítvány-nak ügy- 
rendjét, a melyet a választmány már megbírált. 

Dr. L. Lóczy LaJos vál. tag az ügyrend 8. §-ához még a következőket tartaná 
szükségesnek felvenni: .Ha valamely a Szazó-éremmel kitüntetett munkának több 
szerzője volna, ez esetben az érem annyi példányban szolgáltattassék ki, a hány 
szerzője a kitüntetett munkának van. 

j Dr. Scuwinr Sáwpok vál. tag nem tartja szükségesnek az ajánlott pont 

közbeszurását, mivel az ügyrend nem mondja ki, hogy egy munkára két érem ki- 
adása ne volna lehetséges. Dr. PerHő Gyura vál. tag a dr. L. Lóczy Lasos ajánlotta 
szöveget csak a jegyzőkönyvbe, de nem az ügyrendbe kivánja felvétetni, így alka- 
lom adtával a választmány, illetőleg a közgyülés a jegyzőkönyv e pontjára hivat- 
kozhatik. 

A közgyülés ezt az ajánlatot, valamint a Szasó Józser-emlék-alap ügyrend- 
jét nehány stiláris módositással egészében elfogadta. (Lásd a 79. lapon.) 

9. Dr. Szorracn Tamás vál. tag ajánlatára a közgyülés a székes fővárosnak és 
bold. dr.Szazó Józser családjának irásban fog köszönetet mondani, hogy az alapítvány- 
hoz oly bőkezüen hozzájárultak és ez ügyrendet egy-egy példányban megküldeni. 

10. Az elnök a közgyülést berekeszti. 

Kelt Budapesten, 1897. februárius 3-án. Jegyzette : 

ZIMÁNYI KÁROLY, m. titkár. 


76 TÁRSULATI ÜGYEK. 


I. SZAKÜLÉS 1897. JANUÁRIUS HÓ 13-ÁN. 
Elnök : dr. KRENNER J. SÁNDOR. 


Előadások : 

1. HogtusirzkYy HENRIK mint vendég értekezett aa lösz elterjedéséről Ma- 
gyarországon., Hazánkban mindkétféle lösz van, t. i. subaérikus eredetű és vizek 
által összehordott. Sik vagy hullámos területeket borít; legelterjedtebb a Dunán- 
túl a Balaton, Duna és Dráva közt. Északon a Duna balparti mellékvizei völgyei- 
nek mentén terjed el; a nagy Alföldön legnagyobbrészt összemosott. Pedologiai 
szempontból a löszt a szemek finomsága, a mész- és homoktartalom szerint lehet 
osztályozni. 

2. PapP KÁáRoryY mint vendég aa fornai ecocaen medencze a Vértesbens 
czímű előadásában bevezetésképen fővonásokban a hegység geologiai szerkezetét 
ismertette. Puszta-Forna Csákvár határában egy 200 m magas délre lassan lejtő- 
sődő kis hegykatlanban fekszik. Ritka szép kövületeit 1859-ben egy szénfurás 
alkalmával fedezték fel. ZirrreEL 35 kövületet talált a kiásott agyagban. Előadó a 
mult év nyarán ásatott és 66 kövületet sikerült az agyagban és márgában consta- 
tálnia. A kövületek megegyeznek a párisi durva mészben és a roncai bazalttufá- 
ban találtattakkal, a magyarországi leletek közül leghasonlóbb a tokodi barnaszén 
medeneczével, a melynek 15 kövülete azonos a fornaiakkal. 


IT. SZAKÜLÉS 1897. MÁRCZIUS HÓ 3-ÁN. 
Elnök: BökcH JÁnos. 


Az elnök megnyitván az ülést, az első titkár az elhunyt tagokat bejelenti : 

SZELLE ZSIGMOND nyug. m. kir. járásbíró, 1882 óta a társulatnak levelező 
tagja, meghalt februárius 4-én Dunaföldváron ; 

dr. Junásyi LaJos a budapesti egyetemen a növénytan ny. r. tanára, a társu- 
lat rend. tagja, meghalt f. évi februárius 27-én ; 

WALLENFELD KÁáRonY kőbányatulajdonos, a társulat rend. tagja, meghalt 
februárius 12-én. 

A szakülés e jelentést szomorú tudomásul veszi. 

Rendes tagságra ajánltatnak : 

a budapesti VI. kerületi ÁLL. FŐREÁLISKOLA, Morsz Guszráv és PAPP KÁROLY 
egyet. tanársegédek Budapesten, ajánlja az e. titkár ; 

Luxács JózsEr oklev. bányamérnököt Petrozsényben ajánlják AwxpRrics JÁ- 
Nos bányaigazgató és HENRIcH VIKTOR bányamérnök. 

Az előadások sorát megkezdi : 

1. Haravárs Gyura xaAdatok a hátszegi medencze földtani viszonyainak is- 
meretéhezs czímű előadásával. A. hátszegi medenczének az a része, a melyet az 
előadó a mult év nyarán geologiailag részletesen felvett, lépcsőzetesen egymásfölé 
emelkedő diluviális kavics-terraszokból áll, melyek alól azok oldalain harmadkori 


TÁRSULATI ÜGYEK. VÉT 


üledékek bujnak ki. A harmadkori képződmények közt meg lehetett különböztetni 
az aguitaniai korú homokköveket és conglomerátokat, a mediterránkorú kavicsos 
homokokat és a szarmatakorú agyagokat, mely utóbbiakból szerves maradványok 
is előkerültek. 
P. Isxev Béna vál. tag megjegyzi, hogy a szarmatakorú kövületeket körül- 
. belől tíz évvel ezelőtt már ő találta a hátszegi medenczében. A diluviális kavics 
lerakodásokban a Retyezátnak majdnem összes kőzeteit megtalálni, főkép a kemény 
gnájsz-gránitot, míg a nagyobb elterjedésű palák lágyabbak levén, ritkábbak a kavics 
lerakodásokban. A hátszegi medenczének mostani vizei már a diluviális korban is 
megvoltak, de folyásuk, a mint az többi helyen most is kimutatható, irányt 
változtatott. 
9. Loczka JózseEF ismerteti az eredményeket, a melyekhez az saranyi hegyi 
pseudobrookit elemzésénéb jutott. Hogy a pseudobrookit pontos chemiai összeté- 
telét a többszöri elemzés daczára nem ismerjük, ennek oka részint az elemzett 
anyag tisztátalanságában és csekély mennyiségében, részint pedig abban rejlik, 
hogy a Ti chemiai viselkedését pontosan "még nem ismerjük. Előadó tiszta anya- 
got használván elemzéseire, ahhoz az eredményhez jutott, hogy a Mg ezen ásvány- 
nak lényeges alkotó része, nem pedig tisztátalanság, mint azt eddig felvették. Az 
ásvány f. s.— 4,2077. Az elemzés végleges eredményét előadó az ásvány befejezett 
teljes chemiai vizsgálata után fogja közölni. 7 
Dr. ScHmiDT SÁnpon vál. tag figyelmeztet arra, hogy a pseudobrookitoknál 
az előfordulási körülményeket is tekintetbe kell vennünk; ha pedig a különböző 
elemzéseket összehasonlítjuk, első sorban az ugyanazon lelethelyre vonatkozókat 
kell számba vennünk. Még nem tartja eléggé indokoltnak, hogy a Mg csakugyan 
lényeges alkotó rész volna s nem tisztátalanság, mivel az anyag belsejében is 
lehet a kisérő hypersthen, a mely esetben az elemzést másképen kellene inter- 
pretálni. 
Ezekre megjegyzi Loczza, hogy az előbbeni elemzések anyaga a legtöbb 
esetben valószínüleg tisztátalan volt, minthogy a pseudobrookitot mechanice meg- 
tisztítani igen bajos, s mivel a Mg mellett S1-ot is kimutattak ; míg ő a megtisztított 
és megelemzett anyagban Si-ot egyáltalában nem, hanem Mg-ot mindig talált. 
3. Mozsz Guszráv cKőrösmezőről a calcít és baryt előfordulását ismerteti. 
. A calcit a petroleum tartalmú homokkő repedéseiben fordul elő és pedig skalenoő- 
deres habitussal ; míg a krétakorú homokkőben rhomboéderes kifejlődéssel ; ezeken 
a skalenotdereknek nyoma sincs. A skalenoüderek az [1010.0112] övben hal- 
mozódnak ; a megfigyelt 13 alak közül 15 SZTJ JASa] 8 31—1/15R9, 4 sZ 4518] 
—1/s R1/s, (14591—1/s R 5/s és (5 27 611/2 R"/s a calcitra új alakok. 

A baryt szintén a petroleum tartalmú homokkőóben fordul elő, kristályai a 
főhasadás lap uralkodása folytán táblásak, s a legközönségesebb alakok com- 
binatioi. 


78 TÁRSULATI ÜGYEK. 


A folyó évi januárius 13-án tartott választmányi ülésen az e. titkár bemu- 
tatja a kereskedelemügyi miniszter leiratát a párisi világkiállításon való részvétel 
végett. Jelenti továbbá, hogy Kiriás FRrGyYEs könyvkereskedő a társulattól 150 
példány geologiai térképet átvett bizományban, nemkülönben, hogy Európa geo- 
logiai térképének második füzete 15 megjelent. 

Bemutatja a selmeczbányai fiók-egyesületnek és a mult évi közgyülés által 
kiküldött pénztárvizsgáló bizottság pénztári jelentését. Végül bemutatja az e. tit- 
kár az idei közgyülés elé terjesztendő, az 1896-ik évre vonatkozó pénztári jelentést 
és a költségvetést 1897-re. 

A választmány az upsalai egyetem geologiai intézetétől felajánlott csere- 
viszonyt elfogadta. Beérkezett ajándékkönyv: Exposé über das Kisalmás-Porku- 
raör Gold- und Silberbergwerk in Siebenbürgen. Déva, 1896. 


A januárius 16-án tartott választmányi ülésen a választmány a kereskede- 
lemügyi minister sürgős leíratára dr. Sraus Mónrcz e. titkárt választja mint a tár- 
sulat képviselőjét a nagy bizottságba, a mely Magyarországnak az 1900-ik évi 
párisi világkiállításon való mikénti részvétét fogja megállapítani. 

A választmány a Szapó-alapítvány kezelésére és mikénti felhasználására 
vonatkozó ügyrendet tárgyalás alá véve, a bizottság javaslatát nehány módosítással 
elfogadta. 


A folyó évi márczius 3-án tartott választmányi ülésen az e. titkár bemu- 
tatja a magyar Földrajzi Társaság köszönő levelét, hogy annak 25 éves fennállásá- 
nak alkalmából társulatunk azt üdvözölte és díszülésére képviselőjét küldte. 

Bemutatja továbbá az e. titkár a Szent-Pétervárott megtartandó VII-ik nem- 
zetközi geologiai congressus körlevelét és a kirándulásokra vonatkozó aláirási ivet. 

Az Erdélyi Kárpát-Egyesületv a csereviszony megkötését kéri, a mit a vá- 
lasztmány el is fogad. 

Az e. titkár bemutatja a folyó év januárius és februárius hónapokra vonat- 
kozó pénztári jelentéseket, a mi tudomásul vétetik. 

Végül a cSzasó-emlék-éremv-re vonatkozólag kéri az e. titkár a választ- 
mány határozatát, hogy az érem elkészíttetése megkezdhető :egyen. Erre vonat- 
kozólag a választmány a legközelebbi vál. ülésen fog határozni. 


TÁRSULATI ÜGYEK. 79 


A szentmiklósi SZABÓ JÓZSEF nevét viselő emlék- 
alapítvány kezelésére és felhasználására vonatkozó 


Ügyrend. 


I. rész. Általános tájékoztatás. 


A magyarhoni Földtani Társulat az 1895. évi februárius 6-án tartott köz- 
gyülése megbizásából, volt nagyérdemű elnöke, az 1894. évi április 10-én elhunyt 
Dr. Szazó JózsEr egyetemi tanár emlékének megörökitésére gyüjtést indított. 

A felhivásnak kedvező eredménye volt, a mennyiben az emlék-alapítvány 
1896. végén 4014. frt 80 kr-ra növekedett, a mely összeghez Budapest székes fő- 
város törvényhatósága 1000 frttal, az elhunyt családja 1000 frttal, tanitványai, 
tisztelői és barátai pedig 2014 frt 80 krral járultak hozzá. 

Az 1896. évi közgyülés határozatából a költségek levonása után 3500 frt az 
emlék-alapítvány törzstőkéje gyanánt van elhelyezve, ezt az 1897. évi közgyülés 
4000 frtra emelte fel. 

A Földtani Társulat 1897. évi február 3-án tartott közgyűlése kimondja, 
hogy a kitüzött czél érdekében a munkálkodás immár megkezdhető ; de egyszers- 
mind kijelenti, hogy az emlék-alapítvány érdekében kivánatos az érdeklődést éb- 
ren tartani és mindazon kedvező körülményeket felhasználni, melyekkel az 
alaptőkét gyarapíthatja. 

Ezektől a megállapodásoktól vezéreltetve, a magyarhoni Földtani Társulat 
volt nagyérdemü elnöke, SZENTMIKLÓSI SzaBó JózsEr emlékének kétféle alakban 
óhajt áldozni, nevezetesen úgy, hogy az elhunyt, nevét viselő emlék-alapítvány 
kamataiból : 

I. Érmet alapít. 

II. Eredeti kutatásokat anyagilag elősegit. 

E két különböző természetü, de lényegében ugyanazon cezélt szolgáló intéz- 
mény szabályozására és miként leendő kezelésére a következő ügyrendet álla- 
pítja meg. 


II. rész. A SzaBó-emlék-alaptőke összegének kezelése és megőrzése. 


1. §. A SzaBó-emlék-alaptőke összege a Társulat minden egyéb vagyonától 
és pénzkészletétől elkülönítve, takarékpénztárilag, vagy valamely más, a választ- 
mánytól meghatározandó módon kezelendő. 

2. §. A választmány az alaptőke gyarapítását szükségesnek tartja és köteles- 
ségének ismeri, az alapítvány gyarapítása érdekében évről-évre újabb javas- 
latokat terjeszteni a közgyülés elé. 

3. §. A SzaBó-emlék-alap kezelése és megőrzése a társulat pénztárnokának 
kötelességei közé tartozik és időről-időre ugyanazon módon ellenőrizendő és vizs- 


80 TÁRSULATI ÜGYEK. 


gálandó meg, mint a mily módon a társulat többi tökéit és pénzkészleteit ellen- 
őrizik és megvizsgálják. A választmány elhatározásából a Szasó-emlék-alapítvány 
ellenőrzését és megvizsgálását ugyanazok a megbizottak végezhetik, a kik a tár- 
sulati pénztárvizsgálatot teljesítak. Az elnöknek joga van a Szasó-emlék-alapít- 
ványt is, épúgy mint a társulat egyéb vagyonát és pénzkészletét, bármikor, soron 
kívül is, megvizsgáltatni. Az emlék-alap állásáról minden közgyűlésen külön 
terjesztendő elő a jelentés. 


III. rész. A SzABó-emlék-érem. 


4. §. Az emlék-érem oly természetvizsgálók kitüntetésére szolgál, a kik mint 
az ásvány-földtani szakcsoport valamely ágának kutatói, a tudományt kiemelkedő 
értékü munkával gyarapították. 

Dp. §. A hatvan millimeter átmérőjü és négy mm vastagságú, százhúsz 
(120) gramm súlyú ezüstérem előlapján Szazó Józser domborművű arczképe lát- 
ható ezzel a körirattal: SZENTMIKLÓsSI Szasó Józser 1822—1894. Az érem hátlap- 
jának felirata a következő: A magyarhoni Földtani Társulat X. Y.-nak, 
(évszám). 

6. §. A magyarhoni Földtani Társulat a Szasó-érmet minden harmadik év- 
ben adja ki, de a jutalmazás cyklusában mindig a jutalmazás évét megelőző 
hat (6) év irodalma vétetik tekintetbe, úgy hogy Szazó Józser halálának évétől, 
1894-től hat évet számítva az érmet legelőször az 1900. évi februáriusi közgyülésen 
fogja odaitélni és kiadni. Másodszor az érmet 1903. februáriusban fogja kiadni, 
úgy hogy ez alkalommal az 1897—1902. évek irodalma jő tekintetbe és így tovább. 

7. §. A SzaBó-érem odaitélésekor a kiadásának feltételei a következők : 

a) Az érem odaitélésekor csak oly munkák vehetők tekintetbe, a melyek 
absolut becsüek, az ásvány-földtani szakcsoportot önálló kutatások alapján új 
adatokkal és ezeknek feldolgozásából, szabatosan formulázott eredményekkel 
gyarapítják. 

b) Ásvány-földtani szakcsoportba a következő tudományok tartoznak: Az 
ásványtan általában, ide értve külön a kristálytant, az ásvány (földtani) chemiát ; 
a geologia általában beleértve külön a köőzettant, a palszontologiát és a strati- 
gyaphiát 18. 

c) Az érem odaitélésekor azok a munkák vétetnek tekintetbe, a melyek 
magyarul vagy pedig angolul, francziául, németül jelentek meg, vagy ha a munka 
valamely más nyelven jelent meg, de tárgyát és eredményeit eme nyelvek egyikén 
elég bő és a megértésre teljesen kielégítő kivonatban közli. 

d) Magyar állampolgárnak nemcsak hazai, de külföldi tárgyú s nemcsak 
magyar, de a megelőző c) pontban megemlített nyelvek bármelyikén kiadott 
munkája igényt tarthat a kitüntetésre. Külföldiek munkái ellenben csak abban az 
esetben részesülnek figyelemben, ha tárgyuk tüzetesen a magyar birodalommal, 
vagy annak valamely részével, vagy anyagával foglalkozik. 

e) A Szasó-éremre pályázni nem lehet, de a választmány szivesen fogadja, 
ha mindazon szerzők, kik a soron levő évkörben olyan munkát irtak és adtak ki, 
a mely a fenti a) b) c) d) pontok feltételeinek megfelel, figyelemébresztés okáért 
munkájok egy-egy példányát a 3. §-ban megszabott eyklusok bezárulta előtt, tehát a. 


TÁRSULATI ÜGYEK. 81 


jutalmat odaitélő közgyűlést megelőző év junius hó végéig a Földtani Társulat 
titkári hivatalának beküldik, sőt azt is, ha röviden összefoglalják, a mit munkájok 
főérdemének, vagy legjellemzőbb vonásának tartanak. A munka be nem küldése 
azonban nem szolgál okul arra, hogy a választmány tekintetbe ne vegye s érdem 
szerint ne méltányolja azt. 

8. §. A Szasó-éremmel kitüntethető munkák kijelölése, megbirálása és ki- 
tüntetésre való ajánlása körül a következő eljárás követendő : 

a) A soron levő évkör utolsó évének tavaszán, de legkésőbb május közepéig, 
a választmány héttagú bizottságot kér fel, melynek egyik tagja a társulat alel- 
nöke, vagy az egyik választmányi tagja mint elnök főképen az ügyeket intézi s a. 
tárgyalásokat vezeti, anélkül, hogy más functióban közreműködnék. Jegyzőt vagy 
előadót a bizottság a maga kebeléből választ. 

b) E bizottság feladata, hogy a soron levő évkörben (6. §.) megjelent ásvány- 
földtani munkákat (7. §. a) b) c) d) összejegyezze, és pedig összejegyzi mindazon 
műveket, a melyek az évkörbeli utolsó év junius hó végéig megjelentek. Erre 
nézve megjegyzendő még, hogy minden munka azon évben megjelentnek veendő, 
a mely a czímlapjára van nyomtatva. Ha valamely munkán kétféle évszám volna. 
található (példáúl előszavában, vagy czímlapjain), mindig a későbbi évszám 
tekintendő elhatározónak. A mely munkára a megjelenés éve nincs rá nyomtatva, 
vagy az minden kétséget kizáróan meg nem állapítható, az a kitüntethető munkák 
sorából kiesik. 

c) A bizottság tekintetbe veszi, hogy a SzaABó-éremmel nemcsak a külön ki- 
adásban megjelent szakmunkák tüntethetők ki, hanem azok is, a melyek valamely 
gyűjteményes kiadásban, tudományos folyóiratban láttak napvilágot. Mindazon 
esetekben pedig, midőn a bizottságban kétség merül fel arra nézve, hogy valamely 
munka felveendő-e a megbírálandók jegyzékébe, esetről-esetre a választmány 
határoz. 

d) Miután a bizottság a feltételeknek megfelelő mnnkákat összeirta és meg- 
birálta, jelentésében határozottan kijelöli, hogy mely munkát miért tart a SzApó- 
éremmel való kitüntetésre méltónak. Véleményes jelentését a bizottság a januárius 
havi rendes választmányi ülésen terjeszti a választunány elé, mely a SzaBó-érmet 
odaitéli. 

e) A bizottság szavazattöbbséggel határoz s a szavazatok egyenlősége esetén 
az elnök szavazata dönt. 

f) Bizottsági tagok munkái kitüntetésre igényt nem tarthatnak. 

g) A választmány a bizottság jelentését a saját döntő véleményével meg- 
toldva a közgyűlés elé terjeszti, a mely az előterjesztést tudomásul véve az 
érmet kiadja. 

h) A bizottság véleményes jelentése a választmány döntő véleményével 
együtt a közgyülés jegyzőkönyvében, vagy azzal együtt a társulat folyóiratának 
legközelebbi füzetében egész terjedelmében kinyomatandó. 

i) Abban az esetben, ha a választmány a bizottság véleményéhez és jelenté- 
seihez hozzá nem járulna, új bizottságot kér föl, a melynek véleménye alapján a 
választmány végérvényesen dönt. 

j) Ha a soron levő évkörben nem találtatnék oly munka, mely a 7. §. a) b) e) d) 
pontjaiban körülirt feltételeknek megfelel, a Szapó-érem ki nem adható. 


Földtani Közlöny XXVII. köt. 1897. 6 


89 TÁRSULATI ÜGYEK. 


IV. rész. Kutatások elősegítése. 


9. §. A Szasó-emlékalap kamatait a Földtani Társulat ásvány-földtani kuta- 
tások elősegítésére fordítja. 

10. §. A közgyülés a választmány előterjesztésére a körülményekhez képest 
esetről esetre : egy-két, de legfölebb három évenkint, nyilt pályázatot hirdet vagy 
megbizást ad. 


Nyilt pályázat esetén : 


a) A pályázók részletes tervet nyujtanak be, melyből tisztán kivehető legyen 
a munka minősége ; tudassák a kutatásokra fordítandó idő nagyságát és elkészí- 
tendő munkájok időpontját, a mikorra a kéziratot beszolgáltatják. 

b) A pályázók magukat megnevezik s kijelentik, vajjon az egész kitüzött 
összegre vagy annak csak egy részére tartanak-e számot. 

c) A társulat megkivánja, hogy a gyüjtésekkel és azoknak feldolgozásával 
megbízott összes gyűjteményét, mint a munka hitelességét igazoló eredeti példá- 
nyokat (ásványokat, kőzeteket, kövületeket), kész munkájával együtt beszolgál- 
tassa, a mely esetben az anyaggal a társulat rendelkezik s hiteles helyen leendő 
megőrzéséről gondoskodik. Ettől eltérő előleges megállapodás esetén azonban 
megengedhető, hogy az illető az imént körülirt anyagot, valamely hazai közinté- 
zetben (nyilvános gyűjteményben) oly módon elhelyezze, hogy ahhoz mind a bi- 
rálók, mind pedig a tárgy iránt érdeklődő szakemberek könnyen hozzáférhessenek. 
A gyüjtött anyagra nézve az itt elmondottak a megbizottakra is kötelezők. 

d) A kitűzött dijat rendesen csak a megbízás bevégzése s a munka sajtó alá 
berendezett kéziratának benyujtása és kiadásra elfogadása után adja ki a társulat. 
De ha a kutatás utazásokkal vagy egyéb pénzbeli kiadással jár, a választmány a 
bizottság okadatolt előterjesztésére a megbízás összegének egy részét, de legfölebb 
kétharmadát (?/s) előre is kiutalványozhatja. 

e) Az elfogadott munka a Földtani Társulat tulajdona s kiadásának 
joga első sorban a társulatot illeti. De ha a társulat e jogát egy év alatt nem 
érvényesíti, vagy az elfogadás alkalmával már előre kijelenti, hogy érvényesíteni 
nem szándékozik, a kiadás joga visszaszáll a szerzőre azzal a kötelezettséggel, 
hogy ha munkája bárhol is megjelenik, köteles a czímlapjára kinyomatni, hogy ezt 
a magyarhoni Földtani Társulat megbízása következtében a Szasó-emlékalapít- 
ványból segélyezve végezte, továbbá tartozik belőle három példányt a társulat 
könyvtára részére beszolgáltatni. : 

fV A tervezetek a februáriusi közgyülés után két hónapra, de legfölebb 
az azon évi április hó 30-áig a magyarhoni Földtani Társulat titkári hivatalába 
küldendők be. 

A választmány a beérkezett tervezetek megkírálására, a szükséghez képest 
három- vagy öttagú bizottságot kér fel, mely véleményes jelentését május hó 
utolsó, legkésőbb junius első szerdájáig a választmány elé terjeszti. 

g) A választmány a bizottság jelentését napirendre tűzi, annak érdem- 
leges tárgyalása után a megbizások ügyében dönt s a megbizó levelek kiadását el- 
rendeli. Eljárásáról a választmány a legközelebbi közgyülésen jelentést tesz. 


TÁRSULATI ÜGYEK. s3 


h) A megbizó leveleket két-két példányban állítják ki s az elnök, az első 
titkár és a megbízott irják alá. Az egyik példányt a megbízottnak adják ki, a má- 
sikat pedig a társulat levéltárába helyezik el. 

Megbízás esetén : 

i) A választmány a társulat tagjait esetleg oly megbízásban is részesítheti, a 
melynek tárgyát és módozatát a választmány szabja meg. Ilyen megbízatások ese- 
tében a választmány a megszavazott pénzösszeget előre kifizeti a megbízott- 
nak. A megbízott köteles két éven belül megbízásának eredményéről a társulat 
egyik szakülésén egy előadásban beszámolni. 


V. rész. Atmeneti intézkedések. 


11. §. A Szasó-emlék-alapítvány kamatjait mindenekelőtt az emlékérem első 
költségeinek fedezésére kell fordítani. 

12. §. Ha a jelen ügyrend megváltoztatása valamely okból szükséges, a vá- 
lasztmány megokolt előterjesztése alapján, a legközelebbi közgyülés napirendjére 
tüzendő ki a tárgyalás. Rögtönösen felmerült indítványra, a közgyülés ezen ügy- 
rendet meg nem változtathatja, hanem az indítványt átteszi a választmányhoz 
és annak előterjesztésével a következő évi közgyülés napirendjére tűzi ki az indít- 
vány elintézését. 

13. §. A magyarhoni Földtani Társulat feloszlása esetében (Alapszabályok 
32—33. §-a), a Szapó-alapítvány tőke-összege a magyar tud. Akadémiára száll, 
mely felkérendő, hogy azt továbbra is mint SzaBó-emlékalapítványt kezelje és 
a jelen ügyrend szellemében tovább intézkedjék. 


84 A TÁRSULAT TISZTVISELŐI. 


A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT 


tisztviselőt, 


választattak az 1895. februárius 6-án tartott közgyülésen az 1895/6—1897/5- 
trienniumra. 


FUNCTIONÁRE DER UNGAR. GEOLOG. GESELLSCHAFT, 


gewahlt im der am 6. Februar 1895 abgehaltenen (Greneralversammlung 
für das Trtenmum 1895/6—1897/8. 


Elnök (Prásident) : Böcgxn János, m. kir. min. osztálytanácsos, a m. kir. földtani 
intézet igazgatója, a III. oszt. vaskoronarend vitéze, a m. tud. akadémia 
levelező tagja ; a bécsi cs. kir. földtani intézet levelezője, stb. 

Alelnök (Viceprásident) : Dr. KRENNER JózsEr SÁnxpox, tud. egyetemi ny. r. tanár 
és nemzeti múzeumi igazgató-őr, a m. tud. akadémia rendes tagja. 

Titkárok (Secretáre): Első titkár dr. SrauB MónRicz, kir. tanácsos, a m. kir. 
középisk. tanárképző intézeti gyakorló főgymnasiumban tanár, stb. : 
másodtitkár dr. ZrImMáÁNyI KáRoryY nemzeti múzeumi segédőr. 

Pénztáros (Cassier) : dr. SrauB MóRkrcz. 


Választmányi tagok : (Mitglieder des Ausschusses.) 


HALAVÁTS GYULA PETRIK [LAJos 

dr. ILosvaxY LaJos T. RorH LaJos 

P. INKEY BÉLA dr. SCHAFARZIK FERENCZ 
KALECSINSZKY SÁNDOR dr. SCHMIDT SÁNDOR 

dr. L. Lóozy LAaJos dr. S. SEMSEY ÁNDOR 
dr. PETHÖ GYULA dr. SZONTAGH TAMÁS. 


A földrengési bizottság tagjai: (Mitglieder der Erdbeben-Commission.) 


Előadó (Referent) : Dr. SCHAFARZIK FERENCZ. 


Tagok (Mitglieder): Appa KÁLMÁN, KALECSINSZKY SÁNDOR, dr. L. Lóczy Lasos, 
dr. SZONTAGH Tamás, Ványa MIKLÓS. 


TAGOK NÉVSORA. 85 


A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT TAGJAINAK 


NÉVSORA 
az 1896-ik évben. 


VERZEICHNISS 
DER MITGLIEDER DER UNGARISOHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT 
mn Jahre 1896. 


Jegyzet. A lakóhely után következő szám a tag megválasztási évét jelenti. A 
hol két szám fordul elő, ott az első (zárójel közötti) jelenti a rendes taggá választás 
évét, a második pedig a tiszteleti, pártoló, örökítő vagy levelező taggá választás idejét. 


Pártfogó. (Protektor.) 


GALANTHAI HERCZEG EsTERHÁZzY PáL, Edelstetten grófja, Sopronmegye örökös 
főispánja, az aranygyapjas rend vitéze, cs. és kir. belső titkos tanácsos stb. 


Tiszteleti tagok. (Ehren-Mitglieder.) 


(1) Beyrich E., a berlini egyetemen a palxontologia tanára, Európa geologiai 
térképe ügyének egyik igazgatója stb. Berlin 1886. (Megh. 1896. jul. 9.) 
Blanford W. T., a londoni Royal Society tagja s a londoni geologiai társulat titkára, 
London 1886. 
Capellini Giovanni, a bolognai egyetemen a geologia tanára, a nemzetközi geologiai 
congressus és a R. Comitato geologico elnöke, Bologna 1886. 
5 (1) Daubrée A., az Institut tagja s a természetrajzi múzeumon a geologia tanára, 
Páris 1886. (Megh. 1896. máj. 29.) 
Ettingshausen CGonstantin báró, cs. kir. kormánytanácsos, egyetemi tanár, 
Graz 1883. 
Hall James, állami geologus s az állami természetrajzi múzeum igazgatója, tanár 
Albany, New- York államban 1886. 
Hauer Ferencz lovag, cs. kir. udvari tanácsos, a cs. k. természetrajzi udvari 
múzeum nyug. intendánsa, Bécs 1867. 
(1) Prestwich J., az oxfordi egyetemen a geologia tanára, a londoni Royal Society 
tagja s alondoni geologiai társulat alelnöke, London 1886. (Megh. 1896. jun. 23.) 
ao Richthofen Ferdinand báró , egyetemi tanár, Lipcse 1883. 


2 


8 


a 


o 


or 


o 


S6 TAGOK NÉVSORA. 


Semsei Semsey Andor dr., nagybirtokos, a Szt. István rend középkeresztese, a 
budapesti és kolozsvári tud. egyetemek tiszt. doctora, a m. tud. akadémia tiszt. 
és igazg. tagja, a kir. m. természettud. társulat tiszteleti tagja, a m. kir. földtani 
intézet tiszt. igazgatója, a m. nemz. múzeum ásványtári osztályának tiszt. fő-őre. 

Stache Guidó, cs. k. udv. tanácsos és a cs. k. geologiai intézet igazgatója, 
Bécs 1872. 

Suess Ede, a bécsi tudomány-egyetemen a geologia tanára stb., Bécs 1886. 

Zittel Károly Alfréd, a müncheni egyetemen a geologia és palszontologia tanára, 
München 1883. 


Levelező tagok. (Correspondirende Mitglieder.) 


Beszédes Kálmán, Konstantinápoly 1874. 

Buda Ádám, földbirtokos, Rea (1866) 1885. 

Conwentz Hugó, prof. dr., a nyugatporosz tartományi múzeum igazgatója, Danzig 

1892. 

Felix János, dr., a paleontologia tanára, Lipcse 1888. 

Fraas Eberhardt, prof. dr., a württembergi kir. természetrajzi múzeum conservatora.. 
"Stuttgart 1895. 

(t) Hazslini Hazslinszky Frigyes, collegiumi igazgató, a m. tud. akadémia rend. 
tagja, Eperjes 1888. (Megh. 1896. nov. 19.) 

Korniss Emil gróf, Budapest 1880. 

Majláth Béla, Budapest 1873. 

Müller Károly, Villány 1875. 

Roccatagliata Péter, dr., Nápoly 1885. 

Splény Béla báró, ny. min. tanácsos, Budapest 1888. 

Stevenson John, a newyorki egyetemen a geologia tanára, New-York 1892. 

Szelle Zsigmond, Dunaföldvár 1882. 


Pártoló tagok. (Unterstützende Mitglieder.) 


Andrássy Dénes gróf, bányabirtokos, Dernő 1885. 

Budapest székes főváros 1881. 

Első cs. és kir. szab. dunagőzhajózási társulat, Budapest és Pécs 1873. 

Északmagyarországi egyesített köőszénbánya és iparvállalat  részvény-társaság. 
Budapest 1885. 

Kempelen Imre, földbirtokos, Moha 1886. 

Köszénbánya és téglagyár részv.-társulat, Budapest 1872. 

Nagyági m. kir. és magántársulati aranybányamű-vállalat, Nagyág 1883. 


ss Osztrák-magyar államvasuttársaság, Budapest és Bécs 1885. 


Pesti hazai első takarékpénztár-egyesület, Budapest 1883. 
Rimamurány-Salgó- Tarjáni vasmű-részvény-társaság, Salgó- Tarján 1885. 
Schwarcz Gyula, dr., m. tud. egyetemi ny. r. tanár, Budapest 1864. 
Szlávy József koronaőr, Budapest 1885. 


10 


45 


ő 


60 


a 
a 


TAGOK NÉVSORA. 87 


Örökítő tagok. (Gründende Mitglieder.) 


Balla Pál, ügyvéd, Ujvidék 1883. 

Beszterczebánya szab. kir. város tanácsa, Beszterezebánya 1885. 

Bezerédy Pál, földbirtokos, Budapest 1884. 

Dávid Vilmos, mérnök, Budapest (1866) 1884. 

Mágócsy-Dietz Sándor, dr., áll. főreáliskolai rendes és tud. egyet. magántanár, 
Budapest (1877) 1885. 

Esztergomi Főkáptalan, Esztergom 1886. 

Fischer Samu, dr., gyógyszertár-tulajdonos, Budapest 1888. 

Herz (Királdi) Zsigmond, a magyar által. kőszénbánya részvény-társulat vezér- 
igazgatója, Budapest, 1896. 

Ilosvay Lajos, dr., műegyetemi ny. r. tanár, Budapest (1883) 1885. 

Inkey Béla (palini), m. kir. főgeologus, Budapest (1875) 1886. 


5o Kaufmann Kamilló, m. kir. bányakapitány (1866) 1890. 


Kállay Béni, közös pénzügyminiszter, Bécs 1859. 

Koch Antal, dr., egyetemi ny. r. tanár, Budapest (1866) 1884. 

Kuncz Adolf, dr., csornai prépost, Csorna (1880) 1886. 

Lőrenthey Imre, dr. egyet. magántanár és tanársegéd, Budapest (1885) 1893. 

M. kir. kath. főgymnasium (Balla Pál alapítványa), Ujvidék 1883. 

M. kir. Tengerészeti hatóság, Fiume 1876. 

Pethő Gyula, dr., m. k. főgeologus, Budapest (1873) 1886. 

Kapoport Arnót (porodai), dr., bányabirtokos, Bécs 1891. 

Salgó-Tarjáni köszénbánya-részvény-társaság, Budapest 1872. 

Schafarzik Ferencz, dr., m. kir. osztálygeologus, műegyet. magántanár, Budapest 
(1875) 1884. 

Staub Móricz, dr., kir. tanácsos, m. kir. középiskolai tanárképző intézeti tanár, 
(1868) 1887. 

Fülöp, Szász - Coburg - Gothai herczeg vasgyárai, Pohorella 1885. 

Szontagh Tamás, dr., m. kir. bányatanácsos és osztálygeologus (1879) 1887. 

Urikány-Zsilvölgyi magy. kőszénbánya-részvény-társaság, Budapest 1895. 


5 Zimányi Károly, dr., m. nemzeti múzeumi segédőr (1885) 1893. 


Zsigmondy Béla, mérnök, cs. kir. Ferencz-József rend lovagkeresztese, Budapest 
(1871) 1875. 


hendes tagok. (Ordentliche Milglieder. ) 


a) Budapesti rendes tagok. 


Adda Kálmán, m. kir. segédgeologus 1887. 
Almásy Andor (szentannai), m. kir. központi főerdőmester 1888. 
Báthory Nándor, székes fővárosi főreáliskolai igazgató 1875. 


ro Bedő Albert (kálnoki), m. kir. nyug. államtitkár, országos főerdőmester, 1888. 


sú 


55 


95 


100 


105 


110 


Ss5 TAGOK NÉVSORA. 


Belházv János, m. kir. miniszt. osztálytanácsos 1867. 

Benes Gyula, bányaigazgató 1867. 

Berdenich Győző, magánmérnök 1892. 

Berecz Antal, felsőbb áll. leányiskolai igazgató 1866. 

Böckh Hugó, műegyet. tanársegéd 1895. 

Böckh János, m. k. osztálytanácsos, a m. k. földtani intézet igazgatója 1868. 

Braun Gyula, dr., magánzó 1885. 

(t) Bruimann Vilmos, m. k. főbányatanácsos és ny. bányakapitány 1870. (Megh. 
1896. márcz.) 

Burchard-Bélaváry Konrád, főkonzul, a főrendiház tagja 1885. 

Chyzer Kornél, dr., m. kir. miniszteri tanácsos 1879. 

Dulácska Géza, dr., székes fővárosi főorvos 1882. 

Duma György, kir. főgymnasiumi tanár 1872. 

Eötvös Loránd báró, dr., m. kir. nyug. miniszter, a Ferencz-József rend nagyke- 
resztese, egyetemi tanár, a m. tud. akadémia elnöke, főrendiházi tag 1867. 

Erőss Lajos, dr., szék. főv. polgári iskolai tanár 1885. 

Farkas Róbert, m. kir. miniszt. forgalmazó 1876. 

Fábry Gyula, dr., kir. itélőtáblai biró 1886. 

Fialowsky Lajos, dr., kir. főgymnasiumi tanár 1887. 

Fillinger Károly, szék. főv. keresk. iskolai igazgató 1871. 

Francé Rezső, műegyet. tanársegéd 1893. 

Franzenau Ágoston, dr., nemzeti múzeumi őr 1877. 

Gerenday Béla, márványműgyáros 1888. 

Gesell Sándor, m. kir. főbányatanácsos, bányafögeologus 1871. 

(1) Ghyezy Géza, kir. tanácsos, a kereskedelmi akadémia igazgatója 1868. (Megh. 
1896. ado 159) 

Grenzenstein Béla, m. k. államtitkár 1872. 

Halaváts Gyula, m. kir. osztálygeologus 1874. 

Hasenfeld Manó, dr., egyetemi magántanár 1866. 

Hoitsy Pál, dr., földbirtokos 1885. 

Horváth Zoltán, középisk. tanár, 1892. 

Hüttl Ernő, magánzó 1890. 

Iszlay József, dr., fogorvos 1880. 

Jurányi Lajos, dr., egyetemi ny. r. tanár 1879. 

Kalecsinszky Sándor, a m. kir. földtani intézet vegyésze 1882. 

Karlovszky Géza, a eGyógyszerészeti Közlönyv szerkesztője 1892. 

Kilián Frigyes, m. kir. egyetemi könyvárus 1880. 

Kis Victor Manó, tanárjelölt 1895. 

Klein Gyula, műegyetemi ny. r. tanár 1873. 

Kossuch János, üveg- és fayence-gyáros 1880. 

König Henrik, dr., orvos 1890. 

Krenner József Sándor, dr., tudomány egyetemi ny. r. tanár és nemz. múzeumi 
igazgató-ór 1864. 

Láng Sándor, mérnök 1885. 

Legeza Viktor, szék. főv. felsőbb leányiskolai tanár 1874. 


15 


c 


a 
c 


4140 


TAGOK NÉVSORA. 39 


Lendl Adolf, dr., műegyetemi magántanár 1887. 

Lengyel Béla, dr., miniszteri tanácsos, egyetemi ny. r. tanár 1892. 

DLoczka József, nemzeti múzeumi őr 1883. 

Lóczy Lajos (lóczi) dr., egyetemi ny. r. tanár 1874. 

Lukács László, m. kir. pénzügyi miniszter 1882. 

Maderspach Livius, bányatársulati igazgató 1893. 

Mártiny István, m. kir. bányatiszt 1885. 

Melezer Gusztáv, székesfővárosi polgárisk. tanár 1889. 

Muraközy Károly, dr., m. kir. cultur-vegyész és műegyetemi magántanár 1836. 
Nagy Dezső, műegyetemi ny. r. tanár 1884. 

Nagy László, állami tanitónő-képezdei cz. igazgató, tanár, 1880. 

Nuricsán József, dr., m. kir. cultur-vegyész 1891. 

Paszlavszky József, m. kir. főreáliskolai ez. igazgató, tanár, 1873. 

Pálfv Mór, dr., m. kir. segédgeologus 1895. 

Petrik Lajos, m. kir. ipariskolai tanár, a koronás aranykereszt tulajdonosa 1887. 
Pfiszter Károly, m. kir. pénzügyi tanácsos 1869. 

Posewitz Tivadar, dr., m. kir. segédgeologus 1877. 

(1) Preuszner József, háztulajdonos 1867. (Megh. 1896. 18.) 

Roth Lajos (telegdi), m. kir. főbányatanácsos és főgeologus 1870. 

Rhybár István, állami tanítónő-képezdei tanár 1871. 

Saxlehner Kálmán, magánzó, 1891. 

Schenek István, dr., m. kir. főbányatanácsos, nyug. bányaakadémiai tanár 1871. 
Schmidt Sándor, dr., műegyetemi ny. r. tanár 1876. 


: Schulek Vilmos, dr., miniszt. tanácsos, egyetemi ny. r. tanár 1875. 


Schuller Alajos, műegyetemi ny. r. tanár 1874. 

sSiehmon Adolf, mérnök 1874. 

Szathmáry Béla, m. kir. pénzügyi min. tanácsos 1869. 

Szontagh Pál (gömöri), földbirtokos és gyártulajdonos 1885. 
Szterényi Hugó, dr., kir. főgymnasiumi tanár 1883. 

Téry Ödön V., dr.. m. kir. közegészségügyi felügyelő 1878. 

Thirring Gusztáv, dr., a szék. főváros statiszt. hiv. aligazgatója 1883. 
Treitz Péter, agronom geologus 1891. 


. Válya Miklós, szék. főv. polgári iskolai igazgató 1876. 


1450 


Vángel Jenő, dr., egyetemi magántanár és tanársegéd 1887. 

Veress József, m. kir. bányatanácsos 1867. 

Vécsey József báró 1868. 

Wagner Jenő, (zólyomi,) dr., kir. tanácsos, vegyészeti gyártulajdonos 1885. 
Wallenfeld Károly, bányabirtokos 1885. 

Wartha Vincze, dr., miniszteri tanácsos és műegyetemi ny. r. tanár 1868. 
Wein János, szék. fővárosi vízvezetéki igazgató 1867. 

Wettstein Antal, curiai biró 1866. 

Winkler Lajos, dr.. egyet. magántanár és tanársegéd 1892. 

Zenovitz Gusztáv, m. kir. főfémjelző és fémbeváltó-hivatali pénzbecsőr 1835. 


ars Zsigmondy Árpád, bányaművezető 1883. 


160 


175 


a 
ti 


90 TAGOK NÉVSORA. 


b) Vidéki rendes tagok. 


Alexy György, m. kir. kohótiszt, Zalathna 1889. 

Andreics János, bányaigazgató, Petrozsény 1890. 

Ágh Timót, dr., cist.-r. főgymnasiumi tanár, Pécs 1885. 

Baczoni Albert, kir. főreáliskolai tanár, Kassa 1874. 

Bene Géza, főbányamérnök, Anina 1885. 

Bertalan Alajos, kegyesrendi urad. jószágigazgató, a Ferencz-József rend lovag- 
keresztese, Mernye 1886. £ 

Beutel Engelbert, nagyolvasztó és öntődevezető, Nadrág 1893. 

Bibel János, műépitész, Oravicza 1886. 

Bothár Samu, dr., városi orvos, Beszterczebánya 1885. 

Bradofka Frigyes, m. kir. bányatiszt, Nagybánya 1890. 

Brelich János, főmérnök, Leányvár, 1891. 

Búza János, collegiumi tanár, Sárospatak 1872. 

Csató János, kir. tanácsos, Alsó-Fehérm. alispánja, Nagy-Enyed 1867. 

Czárán Gyula, földbirtokos, Menyháza 1895. 

Derzsi K. Ferencz, tanár, Szentes 1879. 

Dérer Mihály, m. kir. vaskohó-mérnök, Zólyom-Brezó 1874. 

Dologh János, kir. bányatanácsos, Zalathna 1883. 

Ebergényi Kálmán, kir. bányatiszt, Verespatak 1891. 

Eichel Lipót, bányagondnok, Tokod 1883. . 

Franzl Ernő, bányagondnok, Nadrág 1893. 

Fritz Pál, m. kir. bányanagy, Rónaszék 1885. 

Fucskó József, bányatiszt, Anina, 1893. 

Gallik Oszvald, benedek-rendi tanár, Komárom 1887. 

Gerber Frigyes, bányaigazgató, a Ferencz-József rend lovagkeresztese, Salgó- 
Tarján 1890. 

Gerő Nándor, bányagondnok, Inaszó 1883. 

Gianoni Adolf, államvasuti felügyelő, Miskolcz 1878. 

Glanzer Gyula, bányamérnök, Baranya-Szabolcs 1874. 

Glos Arthur, fürdőigazgató, Csiz 1890. 

Gombossy János, m. kir. miniszteri tanácsos, nyug. kincstári jogügyi igazgató, 
Beszterczebánya 1872. 


5 Gothárd Jenő, földbirtokos, Herény 1880. 


(i) Gólián Károly, m. kir. bányatanácsos és m. kir. bányaműigazgató, Nagyág 
1876. (Megh. 1896.) 

Gschwandtner Albert, m. kir. főbányatanácsos és főbányahivatali főnök, Akna- 
Szlatina 1889. 

Gyürky Gyula (gyürki), társulati bányamérnök, Ózd 1885. 

Halmay Albin, bányafőnök, Bánszállás 1884. 

Henrich Viktor bányamérnök, Petrozsény 1896. 

Hesky János, bányaigazgató, Zalathna 1885. 

Héjjas Imre, dr., fögymn. tanár, Csurgó 1893. 

Hikl József, gymnasiumi tanár, Nagybánya 1876. 

Hoffmann Richárd, bányamérnök, Salgó-Tarján 1883. 


TAGOK NÉVSORA. 91 


195 Hollósy Jusztinián, dr., dömölki apát, Kis-Czell 1869. 
Hudoba Gusztáv, m. kir. pénzügyi tanácsos, Nagybánya 1871. 
Huffner Tivadar, m. kir. főbányatanácsos és bányaműigazgató, Pozsony 1871. 
Jahn Vilmos, id., uradalmi igazgató, Temesvár 1885. 
Jahn Vilmos, ifj., vasgyárigazgató, Nadrág 1893. 
200 Jelinek Ernő, bányaigazgató, Ózd 1885. 
Joós István, m. kir. bányatiszt, Diósgyőr 1881. 
Joós Lajos, m. kir. bányatiszt, Felső-Bánya 1883. 
Junker Gusztáv, ev. gymnasiumi tanár, Beszterczebánya 1887. 
Kanka Károly, dr., kir. tanácsos, főorvos, Pozsony 1851. 
205 Kállay Ferencz, gyógyszertár-tulajdonos, Gaczály 1895. 
Keller Emil, gyógyszerész, Vág-Ujhely 1864. 
Klekner László, bányagondnok, Bettlér, 1893. 
Kocsis János, dr., kir. főgymnasiumi tanár, Kaposvár 1883. 
Kondor Sándor, m. kir. bányatiszt, Rézbánya 1883. 
210 Korber Imre, főgymn. tanár, Csik-Somlyó 1891. 
Kovách Dömjén, cisterc.-rendi főgymnasiumi tanár, Eger 1885. 
Köllner Pál, a muszári bányatársulat igazgatója, Brád 1896. 
Kremnitzky Amandus, m. kir. főbányamérnök, Akna-Szlatina 1887. 
Kremnitzky Jakab, bányatiszt, Felsőbánya 1876. 
215 Krémer György, m. kir. bányahivatali főnök, Torda 1885. 
Kuncz Péter, nyug. miniszt. osztálytanácsos, Pomáz 1868. 
Leithner Antal, báró, nyug. min. tanácsos, Kis-Garam 1884. 
Matyasovszky Jakab (mátyásfalvi), nyug. m. kir. osztálygeologus, Pécs 1872. 
Márkus Károly, bányamérnök, Sajó-Szt.-Péter 1889. 
220 Mártonfi Lajos, dr., gymnasiumi igazgató, Szamos-Ujvár 1880. 
Mátyás Aurél, bányagondnok, Solymár 1893. 
Miháldy István, esperes-plébános, Bakony-Szt-László 1872. 
Mohácsi Pál, szt.-benedek-rendi tanár, Pápa 1892. 
Munkácsy Pál, dr., orvos, Nagy-Bocskó 1887. 
225 Müller Sándor, bányamérnök, Rákos 1890. 
Nemes Felix, dr., főgym. tanár, Aszód 1886. 
Nyirő Béla, m. kir. bányabiztos, Beszterezebánya 1886. 
Nyulassy Antal, szt.-benedek-rendi lelkész, Tárkány 1869. 
Oelberg Gusztáv (L.), m. kir. bányakapitány, Zalathna 1867. 
250 Okolicsányi Béla, m. kir. számtanácsos, Mármaros-Sziget 1875. 
Orosz Endre, tanító, Apahida 1893. 
Pantocsek József, dr., orsz. kórházi igazgató, a közegészségügyi tanács tagja, 
Pozsony 1885. 
Pelachy Ferencz, kir. bányatiszt, Magurka 1887. 
Petrovits András, bányagondnok, Mizserfabánya 1884. 
2855 Péter János, reáliskolai tanár, Pécs 1875. 
Plank József, rétmester, Véghles 1891. 
Plichta Soma, dr., Nógrád megye tiszt. főorvosa, országos egészségügyi tanácsos, 
Losoncz 1885. 


92 TAGOK NÉVSORA. 


Poor János, kegyesrendi tanár, Nagy-Károly 1886. 
Profanter János, dr., kir. bányamű-orvos, Akna-Sugatag 1885. 


240 Prunner Róbert, kir. bányagyakornok, Nagyág 1883. 


Reich Henrik, bányaművezető az osztr.-magy. áll. vasuttársaságnál, Anina 1890. 
Reitzner Miksa, m. kir. bányatanácsos, Körmöczbánya 1874. 

hiegel Vilmos, üzemvezető, Anina 1890. 

Kombauer Emil, kir. főreáliskolai igazgató, Brassó 1886. 


215 Ruffiny Jenő, bányamérnök, Dobsina 1872. 


40 
c 


5 


BRuzitska Béla, tanárjelölt, Kolozsvár 1888. . 

Schmidt Bernát, a rimamurány-salgó-tarjáni vasmű részv. társaság kohóinak 
igazgatója, Likér 1896. 

Schmidt Géza, kir. bányamérnök, Salgó-Tarján 1885. 

Schmidt László, m. kir. sóbányahivatali főnök, Rónaszék 1890. 

Schneider Gusztáv, vaskohó-igazgató, Dernő 1872. 

Schröckenstein Frigyes. bányamérnök az osztr. áll. vasút-társaságnál, Kuktore- 
Szekul 1896. 

Siegmeth Károly, m. kir. áll. vasuti főfelügyelő, Debreczen 1879. 

Singer Bálint, főmérnök, Nagy-Mányok 1891. 

Hóbányi Gyula, polgáriskolai tanár, Bánffy-Hunyad 1896. 


55 Starna Sándor, bánvaigazcató, Vörösvágás 1885. 
, a o o , oO 


Steinhausz Gyula, m. kir. bányatanácsos és bányaigazgató, Nagyág 1871. 
Düssner Ferencz, m. kir. bányatanácsos, bányahivatali főnök, Felsőbánya 1869. 
Sszádeczky Gyula, dr., egyet. ny. rendes tanár, Kolozsvár 1883. 

Szellemy László, m. kir. bányatiszt, Oláh-Láposbánya 1889. 


2so Szikora Béla, kéményseprőüzlet tulajdonosa és járási tüzrendészeti felügyelő, 


268 


45 


o 


5 


Devecser 1896. 

Sztancsek Zoltán egyet. tanársegéd, Kolozsvár. 

Tallatschek Ferencz, bányaigazgató. Petrozsény 1883. 

Teschler György, állami főreáliskolai tanár, Körmöczbánya 1875. 

Téglás Gábor, ez. kir. főigazgató és állami reáliskolai igazgató, Déva 1872. 

Themák Ede, kir. reálisk. tanár, Temesvár 1869. 

Torma Zsófia úrhölgy, Szászváros 1867. 

Traxler László, dr., gyógyszerész, Munkács 1889. 

Tribus Antal, m. kir. bányamérnök, Petrozsény 1886. 

Vélics Antal, dr., magánzó, Szarvaskeve 1890. 

Wagner Vilmos, m. kir. főbányatanácsos, m. kir. hivatali főnök, a III. oszt. vas- 
korona rend tulajdonosa, Zólyom-Brezó 1881. 

Wallenfeld Mihály, magánzó, Duna-Bogdán 1885. 

Zsilinszky Endre, dr., földbirtokos, Békés-Csaba 1895. 


c) A selmeczbányai fiókegyesület tagjai. 


Akadémiai általános társaság, Selmeczbánya 1876. 
Baumerth Károly, m. kir. zúzómű-felügyelő, Selmeczbánya 1887. 


215 Breznyik János, kir. tanácsos, evang. lyceumi igazgató, Selmeczbánya 1876. 


TAGOK NÉVSORA. 93 


Broszmann Jenő , m. k. gépfelügyelő, Szélakna, 1878. 
Cseh Lajos (szt.-katolnai), m. kir. bányatanácsos, főbányamérnök és bányageologus, 
Selmeczbánya 1871. 
Farbaky István, m. kir. ftöbányatanácsos, nyug. bányaakadémiai igazgató, ország- 
gyűlési képviselő, Selmeczbánya 1871. 
Gretzmacher Gyula, kir. bányatanácsos, bányászakad. tanár, Selmeczbánya 1871. 
250 Hlavacsek Kornél, bányatiszt, Selmeczbánya, 1883. 
Hültl József, m. kir. min. tanácsos, bányaigazgató, Selmeczbánya 1878. 
Kachelman Farkas, m. kir. miniszteri titkár, Selmeczbánya 1885. 
Itj. Kachelman Károly, gépgyáros, a  Ferencz-József rend lovagkeresztese. 
Vihnye 1871. 
Litschauer Lajos, kir. bányásziskolai tanár, Selmeczbánya 1886. 
2s5 Richter Géza, m. kir. bányamérnök, Szélakna 1888. 
Schelle Róbert, m. kir. bányász-akadémiai tanár, Selmeczbánya 1876. 
Schwartz Ottó, dr., bányászakadémiai tanár, Selmeczbánya 1871. 
Selmeczbánya város tanácsa 1875. 
Svehla Gyula, m. kir. zazómű-felügyelő, Selmeczbánya 1880. 
200 Tirscher József, m. kir. bányamérnök, Szélakna 1876. 
Wagner József, m. kir. bányatanácsos és bányatársulati gondnok, Selmecz- 
bánya 1881. 
Winkler Benő, m. kir. bányatanácsos, bányászakadémiai tanár, Selmeczbánya 1867. 


d) A rendes tagok jogaival biró intézetek és egyesületek. 


Brassói bánya- és kohó-részvény egylet központi igazgatósága, Budapest 1884. 
Drenkovai köszénbányaművek igazgatósága, Berzászka 1885. 

295 Eggenberger-féle könyvkereskedés, Budapest 1872. 
Esztergom város tanácsa 1873. 
e Farinav részvény-társaság, Budapest 1895. 
Felsőmagyarországi bánya-polgárság, Igló 1866. 
Főmonostori könyvtár, Pannonhalma 1891. 

s00 Községi iskolai könyvtár, Nagy- Várad 1893. 

. Kuun-reform. collegium, Szászváros 1875. 

M. kir. állami főreáliskola, Arad 1880. 
M. kir. állami főgymnasium, Fehértemplom 1880. 
M. kir. áll. főreáltanoda, Kassa 1890. 

so5 M. kir. állami főgymnasium, Makó 1895. 
M. kir. állami főgymnasium, Zombor 1885. 
Nagygymnasium könyvtára, Gyulafehérvár 1881. 
Ó-Casino, Eger 1876. 
Polgári iskola, Miskolcz 1883. 

s10 Premontrei főgymnasium, Szombathely 1880. 
Reform. főgymnasium, Miskolcz 1880. 
Reform. főiskola, Kecskemét 1873. 
Vasipar-társulat igazgatósága, Nadrág 1882. 
(Geo-palaeontol. Nemzeti- Museum, Zágráb 1896. 


94. A FÖLDTANI TÁRSULAT CSEREVISZONYOSAI. 


e) Magyarországon kivül lakó tagok. 


315 Defrance Károly, bányavállalati főigazgató, Antwerpen 1873. 
Déchy Mór, birtokos. Odessa 1875. 
Fuchs Tivadar, cs. és kir. termr. udv. múzeumi igazgató, Bécs 1879. 
Hofmann Rafael, m. kir. bányatanácsos, bányabirtokos és bánya-vezérigazgató, 
Bécs 1867. 
Hörnes Rudolf, dr., egyetemi tanár, Grácz 1884. 
s20 Maass Bernárd, a Dunagőzhaj. társaság kőszénbányáinak vezérigazgatója, Bécs 1882 
Mednyánszky Dénes báró, Bécs 1851. 
Noth Gyula, bányaigazgató, Barwinek (Galiczia) 1885. 
Sehröckenstein Ferencz, nyug. bányafőgondnok, Prága 1867. 
Seligmann Gusztáv, magánzó, Coblenz 1893. 
s25 Uhlig Victor, dr., műegyetemi tanár, Prága 1891. 
Wichmann Arthur, dr., egyetemi tanár, Utrecht 1884. 
Zlatarski George N., geologus és bányafőnök, Sofia 1891. 
Zujovié J. M., főiskolai tanár, Belgrád 1886. 


f) Levelezők. (Correspondenten.) 
Brunner Antal, állami útmester, Keszthely 1888. 
330 Kovách Károly, polgármester, Zala- Egerszeg 1888. 
Lunácsek József, néptanító, Felső- Esztergály 1888. 


A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT 


csereviszonyosainak kimüuütatása 


az 1896-ik évben. 


Magyarország. 


1. Budapest, Magyar Földrajzi Társaság. 

2. ( Természetrajzi Füzetek. 

3 ( Magyar Turista Egyesület. 

4. ( Köztelek. 

5. Nagy-Szeben, Siebenbürg. Vereim für Naturwissenschaften. 
6. Pozsony, Természettudományi és Orvosi Egylet. 

7. Temesvár, Délmagyarországi Természettudományi Társulat. 


dJusztria. 


8. Bécs, Allgemeine Oesterreichische Chemiker- und Techniker-Zeitung. 
9. c  K.k. Geographische Gesellschaft. 
10. c  K. k. Geologische Reichsanstalt. 


A FÖLDTANI TÁRSULAT CSEREVISZONYOSAI, 93 


. Bécs, K. k. Naturhistorisehes Hofmuseum. 


c K. k. Zoologisch-botanische Gesellschaft. 


. Brünn, Naturforschender Verein. 

. Graz, Montan-Zeitung für Oesterreich-Ungarn und die Balkanlünder. 
. Laibach, Krainischer Musealverein. 

;. Prága, Lotos. 

. Reichenberg, Verein der Naturfreunde. 

. Szerajevo, Bosnyák és herczegovinai országos múzeum. 

. Troppau, Naturwissenschaftlicher Verein. 


Németország. 


. Berlin, Naturae Novitates. 

. Danzig, Naturforschende Gesellschaft. 

. Dresden, Naturwissenschaftliche Gesellschaft alsiso . 

23. Elberfeld. und Barmen, Naturwissenschaftliéher Verein. 


94. Giessen, Oberhessische Gesellschaft für Natur- und Heilkunde. 


34. 


36. 


9/d 
38. 
39. 
40. 
zi 
42. 


. Greifswald, Geographische Gesellschaft. 

. Görlite, Naturforschende Gesellschaft. 

. Halle a/S., Verein für Erdkunde. 

28. Königsberg, Physikalisch-ökonomische Gesellschaft. 
. Magdeburg, Naturwissenschaftlicher Verein. 

. Regensburg, Naturwissenschaftlicher Verein. 

. Wiesbaden, Nassauischer Verein für Naturkunde. 


Olaszország. 


. Palermo, Collegio degli Ingegneri et Architetti. 
95. 


Roma, Reale Comitato Geologico d Italia. 


"  Francztiaország. 


Páris, Annuaire Géologigue Universel. 
c — Feuille des Jeunes Naturalistes. 


Angolország. 


New-Castle-upon- Tyne, Institute of Mining and Mechanical Engineers. 


Oroszország. 


Kiew, Gesellschaft der Naturforscher. 

Moszkva, Société Impériale des Naturalistes. 

Nova- Alexandria, Annuaire géologigue et minéralogigue de la Russie. 

Szt. Pétervár, Comité Géologigue de la Russie. 
a Société des Naturalistes. Section de Géologie et de Minéralogie. 
( Russ. kais. Mineralogische Gesellschaft. 


96 A FÖLDTANI TÁRSULAT CSEREVISZONYOSAI. 


Svédország. 


43. Upsala, The geological Institution of the University. 


Dominion of Canada. 


44. Ottawa, Commission Géologigue et d"Histoire naturelle du Canada. 


Északamerikai Egyesült-Államok. 


. Chicago, Academy of Sciences. 

46. Madison, Wisconsin Academy of Sciences, Arts and Letters. 
1. Minmesota, Geological and Natural History Survey. 

48. New- York, American Museum of Natural History. 

49. Pluladelphia, The Wagner Free Institute of Science. 

50. Rochester N. Y., The Geological Society of Amerika. 

51. San Francisco, Academy of Sciences. 

52. Topeka, Kansas Academy of Science. 

53. Washington, Smithsonian Institution. 


54. a United States Geological Survey. 
99. ( United States Departement of Agriculture. 
Mexico. 


56. Mexico, Sociedad Cientifica cAntonio Alzates . 
Mustralza.. 


57. Melbourne, Geological Society of Australasia. 
58. New South Wales, Australian Museum. 
59. Sydney, Geological Survey. 


A m. kir. Földtani Intézet utján még a következő bel- és külföldi társulato Iz 
kapják a ecköldtanmi Közlönyt . 
60. Amsterdam, Academie Royale des Sciences. 


61. Basel, Naturforschende (Gesellschaft. 
62. Berlin. Kgl. Preuss. Akademie d. Wissenschaften. 


63. — a —— Kgl. Preuss. geol. Landesanstalt und Bergakademie. 

64. c Deutsche Geologische (gesellschaft. 

65 a Deutscher und Oesterreichischer Alpenverein. 

66. Bern, Naturforschende (resellschaft. 

67. c — Schweizerische Gesellschaft f. d. ges. Naturwissenschaften. 


68. Bologna, Accademia delle Scienze del! Istituto di Bologna. 

69. Bonn, Naturhistorischer Verein f. d. Rheinlande und Westfalen. 
70. Bordeaux, Société des Sciences Physigues et Naturelles. 

. Boston, Society of Natural History. 

. Bruzelles, Commission Géologigues de Belgigue. 


9 


0 tal sál SJ ag] a eg 


4 
2 


9 OT 


00: sa 


e 
— 
. 


A FÖLDTANI TÁRSULAT CSEREVISZONYOSAI. 97 


. Bruxelles, Société Belge de Géographie. 


a Musée Royal d histoire naturelle. 
a Société belge de Géologie, de Paléontologie et d" Hydrologie. 
a Académie Royale des Sciences, des Lettres et des Beaux Arts. 


. Budapest, Meteorologiai és földdelejességi m. kir. központi Intézet. 


a Mérnök- és Építész-Egyesület. 

a Kir. m. Természettudományi Társulat. 
a Országos Statisztikai Hivatal. 

a M. tud. Akadémia. 


. Buenos- Ayres, Direction general de Estadistica La Plata. 


Caen, Société Linnéenne de Normandie. 


. Calcutta, Geological Survey of India. 


Christtama, L Université Royal de Norvége. 
a Recherches géologigues en Norvége. 


. Darmstadt, Verein für Naturkunde u. mittelrhein. geolog. Verein. 
:. Dorpat, Naturforschende Gesellschaft. 

. Dublin, Royal Géological Society of Ireland. 

. Firenze, R. Istituto di Studii superiori pratici e di perfezionamento. 
. Frankfurt a/ M., Senckenbergisehe Naturforschende Gesellschaft. 

. Frankfurt a/ O., Naturwissenschaftlicher Verein. 

. Freiburg iz. B., Naturforschende Gesellschaft. 

. Göttingen, Kgl. Gesellschaft d. Wissenschaften. 

. Graz, Naturwissenschaftlicher Verein für Stelermark. 

). Halle a. d. Saale, Kais. Leop. Carol. Akademie d. Naturforscher. 


a Naturforschende Gesellschaft. 


. Heidelberg, Grossh. Badische Geol. Landesanstalt. 

. Helsingfors, Administration des mines en Finlande. 
100. 
101. 
102. 
103. 
104. 
105. 
106. 
107. 
108. 
109. 
110. 
mile 
112. 
113. 
114. 
(15. 
116. 
(ály 
118. 


Földtani Közlöny. XXVII. köt. 1897. 


a Société de Géographie de Finlande. 
Innsbruck, Ferdinandeum. 
Kassel, Verein für Naturkunde. 
Klagenfurt, Berg- und Hüttenmüánnischer Verein für Kárnthen. 
Kiel, Naturwissenschaftl. Verein für Sechleswig- Holstein. 
Krakau, Akademie der Wissenschaften. 
Lausanne, Société Vaudoise des Sciences Naturelles. 
Leipzig, Naturforschende Gesellschaft. 
a Verein für Erdkunde. 
Laege, S0ciété Géologigue de Belgigue. 
Lisbonne, Section des Travaux Géologigues. 
London, Royal Society. 
London, Geological Society. 
Milano, Societa Italiana di Scienze Naturale. 
( Reale Istituto Lombardo di Scienza e Lettere. 
München, Kgl. Baierisches Staatsmuseum. 
a Kg]. Baierische Akademie der Wissenschaften. 
a Kgl. Baierisches Oberbergamt. 
Napoli, R. Accademia delle Scienza Phisiche e Matematiche. 


eg 


158. 
159. 


A FÖLDTANI TÁRSULAT CSEREVISZONYOSAI. 


Neuchátel, Société des Sciences Naturelles. 

New- York, Academy of Sciences. 

Osnabrück, Naturwissenschaftlicher Verein. 

Padua, Societa Veneto-trentina di Scienze Naturale. 
Palermo, Accademia Palermitana di Scienza Lettere et Arte. 


. Paris, Academie des Sciences. Institut National de France. 


c — Bociété Géologigue de France. 
c Ecole des Mines. 
c — Club alpin francais. 


. Pisa, S0cietá toscana di Scienza Naturale. 
. Prag, Kgl. Böhmische Gesellschaft der Wissenschaften. 


tiga, Naturforscher- Verein. 


. Rio de Janeiro, Commission Géologigue du Brésil. 
. Roma, Reale Academia dei Lincei. 


c Docieta Geologigue Italienne. 


. Rostock, Verein der Freunde der Naturgeschichte in Mecklenburg. 
. St.-Louis, Academy of Sciences. 

. Samtiago, Deutscher Wissenschaftlicher Verein. 

. St.- Petersbourg, Académie Impériale des Sciences de Russie. 

. Selmeczbánya, Kir. Bányászakadémia. 

. Stockholm, Académie Royale Suedoise des Sciences. 


( Geologiska Föreningen. 
( Bureau géologigue de Suéde. 


. Strassburg, Commission für die geologiscehe Landesuntersuchung von Elsass- 


Lothringen. 


. Stuttgart, Verein für vaterlándisehe Naturkunde in Württemberg. 
. Tokio, Seismological Society of Japan. 


c University of Tokio. 
c Imperial Geological Office of Japan. 


. Irondhjem, Société Royale des Sciences de Norvége. 

. Torino, Reale Academia della Scienze di Torino. 

. Venezia, Reale Istituto Veneto di Séienze. 

. Washington, United States Geological Survey. 

. Men, Verein zur Verbreitung naturwissenschaftlicher, Kenntnisse. 


c K. K. Militár-Geographisches Institut. 


c Lehrkanzel für Mineralogie und Geologie der technischen Hochschule. 


c  K. K. Technisches und Administratives Militár-Comité. 
c — Section für Naturkunde des österreichischen Touristenclubs. 
c Kais. Akademie der Wissenschaften. 


. Würzburg, Physikalisch-medicinische Gesellschaft. 


Zágráb, Jugoslovenska akademia. 
Zürich, Kidgenössisehes Polytechnicum. 
c Naturforschende Gesellschaft. 

Budapesten, 1896. deczember hó 31-én. 


Dr. SrauB Móntcz s. k. 


első titkár. 


KÖNYVJEGYZÉK. 99 


A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT 
: SZÁMÁRA AZ 1896, ÉV FOLYAMÁN BEÉRKEZETT CSEREPÉLDÁNYOK ÉS ATÁNDÉKKÖNYVEK 
JEGYZÉKE, " 
I. Cserepéldányok. 


Abhandlungen des deutschen naturwissenschaft.-medicin. Vereines für Böhmen 
cLotosv. Bd. I. Heft 1. — Prag. 1896. 

Abhandlungen der k. k. geolog. Reichsanstalt. Bd. XVIII. Heft 1. — Wien, 1895. 

Abhandlungen der naturforschenden Gesellschaft zu Görlitz. Bd. XXI. — Görlitz, 
1895. 

Account of the Smithsonian Institution ; its origin, history, objects and achieve- 
ments. — Washington, 1895. 

Annalen des k.k. naturhistorisehen Hofmuseums. Bd. X. Nr. 3—4. Bd. XI. Nr. 
1—4. — Wien, 1895—1896. 

Annales de la Société royale malacologigue de Belgigue. Tom. XXVII. Ann. 
1892. — Bruxelles, 1894. 

Annuaire géologigue et mineralogigue de la Russie. Vol. I. Liv. 1. — Varsovie, 
1896. 


Bericht — XIV. — der meteorologisehen Commission des naturforschenden 
Vereins in Brünn. — Brünn, 1896. 
Bericht — einundreissigster — der Oberhessischen Gesellschaft für Natur- und 


Heilkunde. — Giessen, 1896. 

Bericht über die Senckenbergische naturforschende Gesellschaft in Frankfurt a. 
Main. Jahrg. 1896. — Frankfurt a. M. 1896. 

Berichte des naturwissenschaftlichen Vereines zu Regensburg. — Heft V. für die 
Jahre 1894—1895. — Regensburg, 1896. 

Bolletino del R. Comitato Geologico d Italia. Ann. 1896. Vol. XXVII. Nr. 1—4. — 
Roma, 1896. 

Bulletin of the American Museum of Natural History. Vol. VI, VII. — New- 
York, 1894— 1895. 

Bulletin of the Chicago Academy of Sciences. Vol. II. Nr. II. — Chicago, 1895. 

Bulletins du Comité Géologigue. Vol. XIV. Nr. 6—9. Vol. XV. Nr. 1—4. — St.- 
Pétersbourg, 1893—6. 

Bulletin of the Geological Institution of the University of Upsala. Vol. I. No. 1—2. 
Vol. II. part. 1. p. 2. Nr. 3. Nr. 4. — Upsala, 1896. 

Bulletin of the Geological Society of America. Vol. VI. — Rochester, 1895. 

Bulletin, U. 5. Departement of Agriculture. Nr. 8. — (The jack rabbits). — Wa- 
shington, 1896. 

Pulletin of the United States Geological Survey. 97—122. — Washington, 1893— 
1894. 

Bulletin de la Société Impériale des Naturalistes de Moscou. Nouv. sér. T. IX. 
Nr. 4. — Moscou, 1896. 


ű X E művek az 1876. évi közgyűlés határozata értelmében a m. kir. földtani 
intézet könyvtárának adatnak át. 


- 


f hd 


100 KÖNYVJEGYZÉK. 


Catalogue de la Bibliothégue (Feuille des Jeunes Naturalistes). Fasc. XVII. 
XX V.LETG XIX. — Paris. 1895— 4896. 

Chemiker- und Techniker-Zeitung, Allgemeine österreichische. Jahrg. XIV. — 
Wien, 1896. 

Comptes rendus des séaánces de la S0c. Imp. des Naturalistes de $St.-Pétersbourg. 
1895, Nr. 7—8. 1896, 2—5. — §St.-Pétersbourg, 1896. 

Datos para la historia del Colegio di Mineriá. (Edit. de la Sociedad cAlzates). — 
Mexico, 1890. 

Erlüuterungen zur geolog. Karte der östlichen Auslüufer der Karnischen und 
Julischen Alpen. — Wien, 1896. ( Verl. der k. k. geolog. Reichsanstalt.) 

Értesítője, A magyar turista egyesület budapesti osztályának. IV. évf. 1. sz. — 
Budapest, 1896. 

Fauna — North American — Nr. 8, 10, 11, 12. — U. S. Departement of agricul- 
ture. — Washington, 1895—1896. 

Feuille des Jeunes Naturalistes. Ann. XXVI. Sér. III. Nr. 303—312. Ann. XXVII. 
Sér. III. Nr. 313—316. — Paris, 1895—1896. 

Földrajzi Közlemények. XXIII. köt. 9. füz. XXIV. köt. 1—10. füz. — Budapest, 
1896. 

Geologic Atlas of the United States. Folio, 1—12. — Washington, 1894—1896. 

Glasnik. Vol. VIII. Fasc. 1—4. — Sarajevo, 1896. 

Jahrbuch der k. k. geolog. Reichsanstalt. Jahrg. 1895. Bad. XLV. Heft 2—4. Jahrg. 
1896, Bd. XLVI. Heft, 1—2. — Wien, 1896. 

Jahrbücher des nassauischen Vereins für Naturk. Jahrg. XLIX.— Wiesbaden, 1896. 

Jahresbericht, — VI. — der geograph. Gesellschaft zu Greifswald. 1893—96. 
I. Teil. Greifswald, 1896. 

Jahresbericht und Abhandlungen des naturwissenschaftl. Vereines in Magdeburg. 
Jahrg. 1894—1896. —- Magdeburg, 1896. 

Jahreshefte des Vereines für vaterlánd. Naturkunde in Württemberg. — Stuttgart, 
1896. 

Izvestja, Let. V. Ses. 1—6. — Ljubljani, 1895. 

Korrespondenzblatt des Naturforscher-Vereines zu Riga. Jahrg. XXXVIII. — 
Riga, 1895. 

Mémoires du Comité Géologigue. Vol. XIII. Nr. 2. Vol. XV. Nr. 2. — 5t.- 
Pétersbourg, 1894—1896. 

Mémorias y Revista de la Sociedad Cientifica sAntonio Alzates. Tom. VIII. 

Nr. 5—8. — Tom. IX. Nr. 1—10. — Mexico, 1895 —1896. 

Mineral resources of the United States. Year 1892 and 1893. — Washington, 
1893—1894. 

Mittheilungen der k. k. geographischen Gesellschaft in Wien. Bd. XXXIX. 
Wien, 1896. 

Mittheilungen des Musealvereines für Krain. Jahrg. VIII. — Laibach, 1895. 

Mittheilungen des naturwissenschaftlichen Vereines in Troppau. Jahrg. I. Nr. 1. 
u. 2. Jahig. II. Nr. 3—4. Troppau, 1895—1896. 

Mittheilungen des Vereines für Erdkunde zu Halle a. S., Jahrg. 1896. — Halle a. 
S, 1896. 

Mittheilungen des Vereines für Erdkunde zu Leipzig Jahrg. 1895. — Leipzig, 1596. 


KÖNYVIEGYZÉK. 101 


Mittheilungen des Vereines der. Naturfreunde in Reichenberg. Jahrg. XXVII. — 
Reichenberg, 1896. 

Monographs of the United States Geological Survey. Vol. XIX., XXI., XXII., 
XXIII., XXIV. — Washington, 1892—1894. 

Montan-Zeitung für Oesterreich-Ungarn und die Balkanlünder. Jahrg. TII. — 
Graz, 1895. 

Nature Novitates. Jahrg. XVIII. — Berlin, 1896. 

La Nuova Notarisia. Ann. 1894. Sér. V. (Sett.-Ottob.) Ann. 1895. Sér. VI. Ann. 
1896. Sér. VII. — Padova, 1894—1896. 

Proceedings of the California Academy of Scienes, (II. Sér.) Vol. IV. Part. 1—2. 
Vol. V. Part. 1—2. — San-Francisco, 1894—1896. 

Procés-Verbaux des Séances de la Société royale malacologigue de Belgigue. Tom. 
XVI. Ann. 1892. novembre—decembre. Tom. XXII. Ann. 1893. Tom. XXIII. 
Ann. 1894. Tom. XXIV. Ann. 1895. janvier —mai. — Bruxelles, 1893—1895. 

Rapport Annuel (Nouv. Sér.). Vol. VI. — Ottawa, 1896. 

Records of the Australian Museum. Vol. II. Nr. 7. — Sydney, 1896. 

Report of the Trustees — Australian Museum — for the year 1895. — Sydney, 1896. 

Report of the President. —- American Museum of Natural History. — For the 
year 1894. — New-York, 1895. 

Report — Thirty-Eighth Annual — Chicago Academy of Sciences. For the year 
1895. — Chicago, 1896. 

Report — Annual — of the Geological and Natural History Survey of Minnesota. 
For the years 1873, 1874, 1893, 1894. — Minneapolis, 1893—1895. 

Report — Twelfth Annual — of the United States Geological Survey. Part. I, II. 
Washington, 1891. 

Report — Thirteenth Annual — ofthe United States Geological Survey. Part. I. 
II, III. — Washington, 1893. 

Report — Fourteenth Annual — of the United States Geological Survey. Part. 
I, II. — Washington, 1894. 

Report — Annual of the Board of Regents of the Smithsonian Institution. July. 
1893. — Washington, 1894. f 

Schriften der naturforschenden Gesellsehaft in Danzig. Neue Folge. Bd. IX. 
Heft 1. — Danzig, 1896. 

Schriften der physikalisch-ökonomischen Gesellschaft zu Königsberg in Pr. 
Jahrg. XXXV. — Königsberg, 1895. 

Sitzungsberichte u. Abhandlungen d. naturwiss. Gesellschaft elsiss in Dresden. 
Jahrg. 1895. Juli— December. Jahrg. 1896. Jahrg. 1896, Jánner—Juli. — 
Dresden, 1896. 

Smithsonian Contributions to Knowledge, Nr. 980, 989. — Washington, 1895. 

Smithsonian Institution, Bureau of Ethnology. — G. Fowke: Archeologic inve- 
stigations in James and Potomac Valleys. — J. Mooney: TheSionan tribes of 
the east. — F. Boas : Chinook texts. — Washington, 1894. 

Smithsonian Miscellaneous Collections. Nr. 854, 970, 971, 972. — Washington, 
1894—1895. 

, Természetrajzi Füzetek. XIX. köt. — Budapest, 1896. 

Természettudományi Füzetek XX. évf. — Temesvár, 1896. 


102 KÖNYVJEGYZÉK. 


Transactions of the Kansas Academy of Science. Vol. XIV. — Topeka, 1896. 

Transactions of the North of England Institute of Mining and Mechanical Engi-— 
neers. Vol. XLV. Part. 3. — New-Castle-Upon-Tyne, 1896. 

Transactions of the Wagner Free Institute of Science of Philadelphia. Vol. 3. 
Part. III. — Philadelphia, 1895. 

Transactions of the Wisconsin Academy. Vol. X. — Madison, 1895. 

Travaux de la Section Géologigue du cabinet de sa Majesté. Vol. Livr. 1—3. Vol. 
II. Livr. 1. — St.-Petersbourg, 1895—1896. 

Travaux de la Société des Naturalistes de St.-Pétersbourg. Section de Géologie 
et de Minéralogie. Vol. XXI. Vol. XXIV. — St.-Pétersbourg, 1896. 

Turisták Lapja. VIII. évf. — Budapest, 1896. 

Verhandlungen der k. k. geolog. Reichsanstalt. Jahrg. 1896. Wien, 1896. 

Verhandlungen und Mittheilungen des siebenbürgisehen Vereines für Naturwissen- 
schaften zu Hermannstadt. Jahrg. XLV. — Hermannstadt, 1896. 

Verhandlungen des naturforschenden Vereines in Brünn. Bd. XXXIV. — 
Brünn, 1896. 

Verhandlungen der Russischen Kaiserlichen Mineralogisehen Gesellschaft zu St.- 
Petersburg. Sér. II. Bd. XXXIII. Lief. 1—2. Bd. XXXIV. Lief. 1. — St.-Peters- 
burg, 1895. 

Verhandlungen der k.k.zoologischen Gesellschaftin Wien. Bd. XLVI.—Wien,1896. 


II. Ajándékok. 

AGassiz A. : Annual Report of the curator of the Museum of comparative zoology 
at Harvard College, for 1894—95 and for 1895—96. — Cambridge U. §. A., 
1895—1896. 

Apr A.: A kathód- és a Röntgen-sugarakról. (Különlenyomat). — Kolozsvár, 1896. 

Anuario del observatori0 astronómico nacional de Tacubaya, Afio de 1897. — 
Mexico, 1896. 

Bericht — XVI. Amtlicher — über dieVerwaltung der naturhist., archaeolog. und 
ethnolog. Sammlungen des westpreussischen Provinzial-Museums für das Jahr 
1895. — Danzig, 1896. 

Bibliographie Brésilienne —- Commission centrale de — Ann. I. Fasc. 1. — Rio 
de Janeiro, 1895. 

Boletin del Instituto Geológico de México. Nr. 2, 3. — Mexico, 1895. 

PBoletin del Observatorio Astronómico Nacional de Tacubaya. Tom. I. Nr. 24, 25.— 
México, 1896. 

Colorado College Studies. Fifth annual publication. — Colorado Springs, 1894. 

Értesítő, Akademiai. 68, 70, 73—84 füz. — Budapest, 1895—1896. 

Értesítő, Mathematikai és Természettudományi. XIV. köt. — Budapest, 1896. 

Exposé über das Kis-Almás-Porkuraer Gold- und Silberbergwerk in Siebenbür- 
gen. — Déva, 1896. 

Homenagem de Instituto Historico e Geographicó Braziliero a memoria de 5. M. 
0. S. D. Pedro II. — Rio de Janeiro, 1894. 

HowxoRzÉ C45. : Loi du rayonnement solaire. Montevidéo, 1896. 

LőRENTHEY J. : Ujabb adatok a székelyföldi szénképződmény földtani viszonyai- 
ról. (Különnyomat). — Kolozsvár, 1895. 


A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT ALAPÍTVÁNYAI., 103 


Közleményei — Az 1896-iki ezredéves orsz. kiállítás. — 27, 28, 30, 31, 32. — 
Budapest, 1896. — , 

Publicationen des HAYxwxaLD-Öbservatoriums. VII. Heft. — Kalocsa, 1896. 

Report — Thirteenth Annnal — of the Board of Trustees of the Public Museum 
of the City of Milwaukee. — Milwaukee, 1895. 

Report — Forty-seventh Annual — of the Regents, New-York State Museum. — 
Albany, 1894. 

Report — Annual — of the State Geologist, VIII, IX, X, XI, XII, XIII. Vol. 
I, II, for the years, 1888, 1889, 1890, 1891, 1892, 1893. — Albany, 1889—1894. 

Revista Trimensal do Instituto Historico e Georgraphico Braziliero. Tom. LVI. 
part. 2. Tom. LVII. part. 1. 2. Rio de Janeiro, 1895. 

Oxosz E. : Új őskori telep Öregfalu határán. (Különlenyomat.) 

ORosz E.: A cKurjácska Gredai öősemberi telep Kécsán. (Különlenyomat.) — 
Kolozsvár, 1896. 

STEIN M. A. Ph. D.: Notes on the ancient topography of the Pir Pantsal Route 
( Különlenyomat.) — Calcutta, 1886. 

SZTANCSEK Z.: Kornia-revai diabások petrographiai vizsgálata. (Különlenyomat.) — 
Kolozsvár, 1896. 

Tórnu M. : Ősemberre vonatkozó adatok Nagyváradról. — Kolozsvár 1895. 

TRasucco G. : Sulla posizione ed eta delle argille gallestrine e scagliose del flysch e 
delle serpentine terziarie del! Appennino settentrionale. — Firenze, 1896. 


Tesmirz P.: A magyarországi székes- és szikes-talajok és azok javítása. — Buda- 
pest, 1896. 


A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT 


részére tett alapitványok az 1896-ik évi deczember 31-ikén. 


1850. (1) Gróf Andrássy György SA S EDTSEEK S 0 S készpenzbéni 5105 ítt 
SALT EBÁTÓTÉOd mán ezyi JÁMOS e ESNÉNEK TAK E "a 105 c 
ÚSJO: NP BÁÉGS JTA NJLTLONNÓ 2 ét SE Me ASK S EK ( 925 a 
1858.(1t) Ittebei Kis Miklós be get t és a 105 a 


1860. (t) Prudniki Hantken Miksa, Budapesten — ig 


27 (( 105 (( 
1864. Dr. Schwarz Gyula, Budapesten 


alva Aus EB ...  kötelezvényben 300 c 


1867. (t) Drasche Henrik lovag Bécsben  ... ... ... ..- készpénzben 100 e 
1872. Pesti köszénbánya- és téglagyár-társulat M$ gy bas a 300 
—- Salgótarjáni köszénbánya-társulat LES a 100 a 


1873. Az első cs. és kir. szab. Dunagőzhajózási Társulat, Buda- 


pest és Pécs LEÓT edes : E gvá A BE. ÖNT a 200 a 
— Kállay Benjamin, Bécsben TESAKÉL AN LEE LYA KA a 100 : 
1876. (t) Rónay Jáczint, Pozsonyban STER ee VEN áge a 100 a 
—  M. kir. tengerészeti hatóság, Fiumében — 2. 0. a 100 
1877. (t) Gróf Erdődi Sándor LAT a 100 - 
1879. Gróf Karácsonyi Guido Rudolf-alapítványá ából ... ... a 100 
1881. Budapest székes főváros ... By: ráL a 200 
1883. Okányi Szlávy József, Budapesten dr a 200 a 


— és 1885. A pesti hazai első Takarékpénztár- -Egyesület a 200 a 


104 A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT ALAPÍTVÁNYAI. 


1883. A nagyági m. kir. és magántársulati aranybányamű- 


vállalat E TEN SET At váz KÉSZ PÉNZben sz 200trb 


SE Balla Bál Ujvidéken szek Se emi e 
—— "Balla Pál alapítványa az mjvidéki a magy. kir. főgym- 


/ 


a 


názium nevére E ogrék kezet kora a 100 a 
1884. Bezerédy Pál, Budapesten. hé el ZA EÉRYE TARENESEETÉNÉTŐ a 100 a 
— 0 Modrovits GSZGOlY AN kSttetá se fasz A al ( 100 a 
— (t) Zsigmondy Vilmos, Budapesten KC ESt ea AGCT fi 900 a 
SZ DTAKACN Antal, Budapesten KNNÉSES ez ehes . állampapirban 100 
S (Tt) Dr. Roth Samu, I Etggézléem , szt (zt s sa Sal et ( 100 a 
— — Dr. Schafarzik Ferencz, Budapesten e égett sZelstal fi 100 a 
S (Tt) Dr.Szabó Tózsetgbndanestem dé 2 LD NIGER ( 900 a 
1884.""Dr: Mosvay MajoszBuúdapesten 227 EE ( 100 a 
1885. Zsigmondy Béla, Budapesten EE a ET e a 100 a 
—- David Vilmos, Budapesten 9. 4 -Mej, észen ág] ( 100 a 
— (1) Gróf Andrássy Manó, Budapesten. 22 22.25 Swkészpénzben "0005 
— — (t) Husz Samu, Budapesten .. ... ELONYE ( 100 a 
—  (t) Felső-Szopori Tóth Agoston, Gráczban 2) KÜ állampapirban 100 c 
1885. (t) Klein Lipót, Budapesten  .. .. ... .-. -.. — készpénzben 100 a 
— Gróf Andrássy Dénes, Dernőn — 2 0. a 900 a 

—  — Észak-Magyarországi egyesített kőszénbánya- és ipar- 
vállalat-részvénytársulat, Budapesten sees a 900 a 

—  — Rimamurány-Salgótarjáni vasmü- részvénytársaság, Sal- 
gótarjánban ... 0. as ( 200 a 

— — Fülöp, szász-coburg- góthai herczeg [03 Fensége vasgyára, 
BO MOKe [értse sttttsse —ez zzz e E. ( 100 e 
—  — Beszterczebánya sz. kir. áros: Aa A ÁST € 100 a 
—  (t) Gróf Csáky László, Budapesten egi. ( 200 a 

— Osztrák- magyar szabadalmazott Államvasút- Társaság, 
Budapest és Bécs .. Aölgie A ( 200 c 
— Dr. Mágócsy-Dietz Sándor, Budapesten .. ÉV, 44 . kötelezvényben 100 a 
— "Dr. EethólGyula; Budapesten . 2 7 (2 SET E rállampapimban Ú008 
Kömpelen 1asedMohán 21, E s. e TE ao készpénzben 200 a 
1886. Dr. Kuncz Adolf, prépost, ÖBOrnas IE kt ete c 100 a 
—  (t) Dr. Herich Károly, Budapesten... —. 8 a 100 a 
Szá SZLOTSOTMSTOK A DTALAM azs 2en TET VAS TRTNKEN SEK NANÁSB a 100 a 
—  P. Inkey Béla, Budapesten .. 2 2. c 100 a 
(307. Drstanbélórez, Budapesten 12. 3 Ant a 100 a 
— Dr. Szontagh Tamás, Budapesten .. .. a 100 a 
1888. Dr. Fischer Samu, Budapesten ... 02 2 c 115 a 
1890. Kauffmann Kamilló Budapesten  —. 0 ( 100 a 
1891. Porodai dr. Rapoport Arnót, Bécsben ra ( 100 a 

1892. Özv. dr. Hofmann Károlyné bold. "73e dr. Hofmann 
Károly emlékére 0... ze tol eke ( 100 a 
1893. Dr. Lőrenthey Imre, Budapesten. 2 enge ET NT EE . kötelezvényben 100 a 
— Dr. Zimányi Károly, Budapesten Mesa tss e készpénzben 100 a 

1895. Urikány-Zsilvölgyi Magyar kőszénbánya Részvény- 
Társaság Budapesten  .. út Re ( 100 a 
1896. Királdi Herz Zsigmond, Budapesten .. ap jat ( 100 a 


04 PILEMENT 


ZUM 


ME rarettkzsest KÖZLÖNY 


AM ENDE DES MILLENNIUMJAHRES. 
1 


MO KEGEVVEKOTEGEES 
Von 


Dr. MI STAUB. 


Über grosse Ebenen, durch breite Thüler kamen vor tausend Jabren 
vom Osten her unsere Vorfahren zu jener schönen Bergkette, die wir im 
geologischen Sinne als cjungen Ursprungesv bezeichnen, denn sie vefdankt 
denselben jener grossen Massenbewegung, die in der mittleren Periode 
der Tertiárzeit den Boden Mitteleuropas gegen Norden drápngte und Falten 
bildend den grossen Stock der Alpen empordrückte, als dessen mách- 
tigster Strahl der Felsengürtel unseres Vaterlandes erscheint. Die Ufer 
dieses Gürtels bespülte ein Meer von grosser Ausdehnung und es muss- 
ten noch Jahrtausende um Jahrtausende vergehen, bis der Boden unserer 
Vaterlandes der Tummelplatz jener grossen Völkerströmung wurde, die 
damals in Bewegung gerieth. HBinander drángend, einander treibend, 
konnte keines dieser Völker auf dem nun mit fruchtbarer Erde bedeckten 
Grunde des einstigen Tertiármeeres festen Fuss fassen und seinen künfti 
gen Generationen ein Vaterland geben; es blieb dies jenem letzten Schwarm 
der Völkerwanderung erübrigt, der mit Energie und Schnelligkeit und mit 
dem Glücke der Waffen jenes grosse Gebiet in Besitz nahm, welches wir 
jetzt cunser theures Vaterlandv nennen und für welches, damit es nie in 
fremde Hand gelange, unsere Voreltern Jahrhunderte hindurch sehwere, 
blutige, mehr als einmal mit günzlicher Vernichtung drohende Kámpfe 
auszufechten hatten. Aber so oft diesen Kámpfen dauernden Frieden ver- 
sprechende Zeiten folgten, in denen unsere Nation ihre Kraft wieder sam- 
meln konnte, trat sie an die Kulturarbeit heran, die leider aufs neue 
hereinbrechende Stürme oft bis auf die letzte Spur vernichteten. Noch ist 
kein halbes Jahrhundert verflossen, als aufs neue Blut und Thránen die 
theure Erde befeuchteten, aber unsere unter dem Vertrauen gewáhrenden 
Fittige der Hoffnung und im Glauben an eine bessere Zukunft Kraft fin- 


106 M. STAUB: 


dende, im Kampf und Dulden gestáhlte, für ihre Fehler vieles büssende- 
Nation wurde vom Schicksal damit belohnt, dass sie die heilige Krone 
Stefans euf das Haupt eines gerechten, beispiellos gütigen Königs setzen 
konnte, auf welcehem Haupte jene Krone wieder zu glünzen begann und 
ihre Strahlen belebten in uns wieder die Liebe zur Pflege der Wissenschaf- 
ten und Künste. 

Tausend Jahre sind in der geologischen Zeitrechnung verschwindend 
wenig, in der Geschichte eines Volkes viel. Was ein Volk wáhrend dieser 
Zeit im Interesse seiner Kultur zu thun versüumte oder in Folge des Ungunst 
der Verháltnisse zu versáumen gezwungen war, das wieder zu ersetzen, 
kann nur das Resultat langer und ununterbrochener Thátigkeit sein. Wir 
schritten rascher vor, denn indem wir uns bei unserer Kulturarbeit des 
nationalen Hochmuthes enthielten, verschlossen wir uns nicht der Kultur 
des sich im Frieden entwickelten Westens; wir assimilirten diese Kultur 
und versetzten sie in den Kreislauf unseres eigenen Blutes. 

Die wissenschaftliche Pflege der Geologie und ihrer Nebenwissen- 
sehafíten nahm bei uns beiláufig vor einem halben Jabrhundert ihren 
Anfang und der erste Herd derselben stand in unserem Vereine, dessen 
Thátjgkeit unsere sich modernisirenden Hochschulen und schliesslich unser 
staatliches geologisches Institut mit seinen ausgezeichneten Fachmünnern 
und Hülfsmitteln nur fördern und steigern konnte. Versehweigen wir es 
nicht, auch jetzt nicht, dass unsere Gesellschaft in der Zeit ihrer czarten 
Jugend, in dem Patriotismus unserer Mitbürger eine starke Stütze fand. 
Wenn wir das erste Verzeichniss der Mitglieder unserer Gesellschaft über- 
blicken, begegnen wir vielen Namen, die nie in der geologisehen Literatur 
vorkamen, die aber aus Interesse für die Kulturbestrebungen unseres 
Vaterlandes mit ihren Pfennigen die beginnende Thátigkeit unserer Gesell- 
schaft unterstützen wollten und obwohl sich die Reihe dieser Münner 
bedeutend gelichtet hat, so können wir auch jetzt noch auf solehe Namen 
hinweisen, deren Trüger die mit dem keinen materiellen Vortheil und 
kein besonderes Ansehen verleihenden Titel eines xordentlichen Mitgliedes 
der ungarischen geologischen Gesellsehaftv verbundene materielle Ver- 
pflichtung bereitwiliigst erfüllen. 

Erinnern wir uns auch jetzt mit Dank jener in der Geschichte 
unseres Vaterlandes eine gelánzende Rolle spielende, hervorragende Familie, 
deren Opferfreudigkeit unserer Gesellschaft den Beginn ihrer Thátigkeit 
ermöglichte. Auf jener denkwürdigen VIII-ten (1847) Wanderversamm- 
lung der ungarischen Arzte und Naturforscher, auf weleher ANDREAS 
ZIPsER die Idee der Gründung eines rgeologisch-bergmünnisehen Vereines) 
anregte, der nie zu Stande kam, sondern erst im Jahre 1850 in neuer 
Gestalt, als cUngarlándische Geoclogische Gesellschaftv auftrat, war der 
Prásident dieser Wanderversammlung Fürst PaAuL ESZTERHÁZY der erste,. 


VORWORT, 107 


der in den Subseriptionsbogen seinen Namen eintrug und damit dem zu 
gründenden Vereine zugleicb 400 Gulden C. M. sicherte. Von dieser 
Zeit an fungirte der edie Fürst als Protektor der geologischen (Gesellschaft 
und ihm allein ist es zu verdanken, dass die Gesellschaft im Jahre 1856 
das erste üussere Zeichen ihrer Thatigkeit in den cArbeiten der ungarlán- 
disehen geologischen Gesellschaft, I. Heftv der Öffentlichkeit übergeben 
konnte. Bis zu seinem Tode (1865) verblieb er der treue Protektor der 
Gesellschaft, deren einzige sichere und bedeutendere Einkommensguelle 
für lange Zeit hindurch der Jahresbeitrag des Protektors bildete. Mit der- 
selben patriotischen Bereitwilligkeit übernahm dann sein Sohn Fürst 
NIKOLAUS ESZTERHÁZY das Protektorat, und nach seinem Ableben (1894) auch 
dessen Sohn, PauLr. Der Genius unserer Nation schwebe auch wührend 
der künftigen Jahrhunderte über dieses glünzende Geslecht; seinem 
Schoosse mögen keine anderen, als ihr Vaterland immer über alles liebende 
Nachkommen entspriessen ; die Annalen der ungarischen geologischen Gesell- 
schaít mögenaber immer mit Dank des Namens fészTERHÁzY Erwáhnung thun. 

Hier im Detail das aufzuzahlen, was unsere Gesellschaft im Laufe 
von 46 Jahren leistete, halten wir nicht nur für überflüssig, sondern auch 
für vorzeitig. Selbst der Besucher unserer Millenniums-Landesausstellung, 
der diesbezüglieh Orientirung gesucht hat, konnte diese gewiss nur sehwer 
finden. In einem plumpen Kasten waren unsere Publicationen (v Arbeiten, 
Közlöny) u. a.) zwischen die Editionen anderer vaterlándischer Schwester- 
vereine hineingezwángt zu finden; auf einer Wand, die nie ein Sonnen- 
strahl traf, hieng die cGeologische Karte Ungarnsv, die erste, die ungari- 
sche FHachmánner ausgeführt. Weder diese, noch jene konnten dem 
nur schaulustigen Beobachter auffallen ; vielleicht fand sich hin und wieder 
Jemand vor, der dennoch den Titel unserer Editionen las oder sich an 
der Farbenbuntheit unserer Karte ergötzte; aber sicher waren es wenige, 
die sich über jenen riesigen, geistigen Arbeitsvorrath, der in den exponirten 
Gegenstánden aufgespeichert lag, ihre Gedanken machten! Noch geringer 
. wird die Zahl jener sein, die es wissen, wie wir uns langsam und sehwer 
auf jenes Niveau erhoben, auf dem unsere europáischen Scehwestervereine 
stehen, aber so viel haben wir dennoch erreicht, dass jene, die wir als unsere 
Vorbilder ehrten und ehren, jetzt auch uns als ebenbürtig erkláren. Wie 
weit wir fortgeschritten sind und wo wir jetzt stehen, davon legte unsere 
mit patriotischer ÖOpferbereitwilligkeit und Fachkenntniss arrangirte Lan- 
desanstalt offen Zeugniss ab und einige unserer hervorragenderen Fach- 
genossen haben sich mit dankenswerther Bereitwilligkeit dazu herbei- 
gelassen, auf den folgenden Bláttern ein getreues Bild unseres heutigen 
Zustandes wiederzugeben zum Zeichen des Dankes für Jene, denen wir 
das bis heute erreichte Resultat verdanken; zur Aneiferung für Jene, die 
auf dem betretenen Wege weiter gehen wollen und zum ewigen Andenken 


108 M. STAUB: VORWORT. 


für Jene, die einst die Schaffungskraft der Vergangenheit kennen lernen 
wollen. 

Aber Sünde würe es, wenn wir uns an der Schwelle des zweiten 
Millenniums mit dem Erreichten begnügen wollten! Wir müssen nicht nur 
Schritt halten mit der stürmisehen Entwickelung unserer Wissenschaft, 
sondern wir műssen darin auch den Wettkampf mit unseren Nachbarn 
aufnehmen und wir műüssen dahin streben, und wenn es nothwendig 
werden sollte, hier auch fordernd auftreten, dass Jeder, der sich dazu 
berufen zu sein fühlt, an die Erde der Heimat zu rühren, dies nicht 
mit unberufener Hand thue ! 

Unsere Gesellschaft selbst glaubt und hofft es auch, dass zwei ihrer 
eben im Millenniumjahre zur Realisirung gelangten hervorragenden Schő- 
pfungen ihre sichere und fruchtbare Thátigkeit befőrdern werden. Die eine be- 
trifft die a Geologische Übersichiskarte Ungarns , die unsere Gesellschaft mit 
den aus ihrem bescheidenen Jahreseinkommen nur mühsam ersparten Pfen- 
nigen mit wohlgemeinter Unterstützung des hohen kgl. Ministeriums für Land- 
wirthschaft und dank der Freigebigkeit des Herrn A. v. S5emszy, und, — es soll 
nichtunerwáhnt bleiben, — mit Hülfe der uneigennützigen Mitwirkung einiger 
unserer Mitglieder der Öffentlichkeit übergeben konnte. Den guten Dienst, 
den wir mit der Herausgabe dieser Karte leisten wollen, wird schon jetzt von 
Jedermann unbedinet anerkannt und wir erwarten,dass dies die Zukunft noch 
mehr bekráftigen werde. Diese Karte ist kein vollstándiges, kein lückenloses 
Werk, aber sie wiederspiegelt zum grössten Theile die műhevolle und 
sorgfáltige Arbeit unserer einheimischen Fachmünner und ebnet Jenen 
den Weg, die dann mehr und besseres leisten wollen, und dass dies 
geschehe, dazu soll die Karte die Anregung geben. 

Zur unausgesetzten und guten Arbeit will unsere Gesellschaft mit 
der zum xAndenken Joser v. SzaBó"s gemachten Sfiftungy ameifern. Sie 
will damit von Zeit zu Zeit jene der Unserigen auszeichnen, die das 
Hervorragendste und Werthvollste auf dem Gebiete unserer Wissenschaft 
leisten und will andererseits unsere erfahrenen und unsere jüngeren 
Fachgenossen in ihrem Studium unterstützen und dass dies das erwartete 
Resultat bringen wird, darauf rechnen wir sicher. 

Unter dem Palmenzweige des Völkerfriedens will die ungarlándische 
geologisehe Gesellschaft auch im zweiten Millennium theilnehmen an jener 
grossen Arbeit, die ein Land miüchtig und gross, ein Volk weise und 
reich macht: an der Kulturarbeit ! 


J. BÖCKH: GESCHICHTE DER GEOLOGIE IN UNGARN. 109 


14 is 


KURZE GESUHICHTE DER ENTWICKELUNG DER GEOLOGIE IN 
UNGARN VOM JAHRE 1774—- 1896." 
VoN 


JOHANN BöCcKH. 


Wenn wir auf die Vergangenheit dieses Zweiges der Wissenschaft 
zurück- und die Geschichte seiner Entwickelung auch noch so kurz 
überblicken, so können wir nicht umhin, den engen Zusammenhang wahr- 
zunehmen, der zwischen der Geologie und dem Bergbau sowohl in der Ver- 
gangenheit bestand und der, trotz der zwischen den beiden Zweigen unter- 
dessen eingetretenen Bifurcation, auch noch heute besteht. War ja doch 
der Mann selbst, an dessen Namen wir die systematische Anordnung der 
Geologie und somit ihre Erhebung zu einer Wissenschaft knüpfen, ABRAHAM 
GOTTLIEB WERNER, der einstige Professor an der Bergakademie zu Freiberg 
ein Bergmann. Zu dieser Zeit (1785) war an unseren bergmánnischen 
Hochschulen der Vortrag der mineralogiscehen und der bergmánnischen 
Disciplinen noch in der Hand einer Lehrkraft vereint. WERNER reihte ihnen 
noch die Geognosie an, die sich dann zur Geologie entwickelte. Bin Zeit- 
genosse WERNER s war unser genialer Landsmann IGwarz Edler von Bong, 
ein Hauptverbreiter der bergmánnischen, mineralogiseh-geognostischen 
Kenntnisse sowohl in unserem Vaterlande als auch überhaupt. Seine Reisen in 
den Bergbaudistricten unserer Heimat beschrieb er in 23 Briefen (Briefe 
über mineral. Gegenstünde auf einer Reise etc. Frankfurt und Leipzig, 1774), 
welche das Interesse seiner Zeitgenossen derart erregten, dass sie nach- 
einander ins Englische, Französische und Italienische übersetzt wurden. Auf 
Grund dieser Briefe benannten die Nachkommen IGwarz Edlen von BoRw 
auch den Vater der Geologie des Banats. Als ein Gründer der Prager kel. 
Wissenschaftlichen Gesellschaft tritt er auch in den Publicationen dieser 
Societát öfter auf, so z. B. im V. Bande (1782) wo er cVom gediegenen 
Spiessglaskönig in Siebenbürgenv spricht, wie wir denn auch schon früher 
im Jahre 1777, im III. Bande ebenfalls einen Autor von gutem Namen vor- 
finden, námlich DEurus, der hier seine Arbeit: cNachricht von ungarischen 
Opalen und Weltaugens und JoHANN STERNBERG, der 1786 seine Abhand- 
lung : cVersuch einer Geschichte der ung. Erdbebenv publicirte. 


k Auszug aus einer grösseren Studie des Autors und entnommen dem Aus- 
stellungsberichte über die kgl. ung. geol. Anstalt und ihrer Ausstellungsgegenstünde. 


110 J. BÖCKH: 


Durch die Königin MARIA THERESIA wurde BoRgx 1776 nach Wien be- 
rufen, um das k. k. Hofmineralien-Cabinet zu ordnen und zu beschreiben. 
Hier wurde er bald der Mittelpunkt der wissenschaftlichen Bestrebungen. 
Er wandte sich auch der Amalgamisirung der Gold- und Silbererze zu und 
erhielt von Josezr II. die Erlaubniss, diese Versuche in Schemnitz im 
Grossen durchzuführen. Bei dieser (Gelegenheit berief er noch 1786 meh- 
rere C(hemiker und Mineralogen dahin und diese hielten in dem bei Sel- 
meczbánya gelegenen Szklenő einen wirklichen kleinen montanistisch- 
mineralogischen Congress, auf dem sie sich mit der Ausführung einer Idee 
beriethen, welche in ihrer Grossartigkeit wirklich ihres Gleichen sucht, und 
die nichts weniger bezweckte, als die Gründung einer sich auf den Bergbau 
und den verwandten Elementen der ganzen Welt erstreckenden Societát, 
die unter dem Namen cSocietát der Bergkundes ihre Mitglieder vermittelst 
ihrer Publicationen mit einander bekannt machen und in Verbindung brin- 
gen sollte. Der erste Band der Ausgaben dieser Gesellschaft erschien schon 
1759 in Leipzig. Hier finden wir die c Mineralgeschichte der Goldbergwerke 
in dem Vöröspataker Gebirge in Siebenbürgen, nebst einer Kartev betitelte 
Abhandlung MÜLLER"s, k. k. Gubernialrath und Gruben- und Salz-Ober- 
inspector zu Zalathna. In der Zeit, als BoRw seine Thátigkeit in Wien be- 
gann, erschien 1778 in Pressburg und Leipzig von dem dortigen evang. 
Geistliehen MICHAEL KLEIN, einem Sohne unseres Vaterlandes, eine Arbeit 
unter dem folgenden Titel: cSammlung merkwürdigster Naturseltenheiten 
des Königreiches Ungarn. Zur selben Zeit fiel ein anderer Compatriot 
durch sein Wirken auf. Es war dies JOHANN EHRENREICH von FICHTEL, 
siebenbürgischer Gubernialrath, der bezüglieh der Bekanntmachung unseres 
Vaterlandes eine weitgreifende Thátigkeit entwickelte und ich erwáhne gleich 
an erster Stelle seine cDes Herrn Johann Ehrenreich von Fichtel Beitrag 
zur Mineralgeschichte von Siebenbürgen. Erster Theil, welcher die Nachb- 
richt von den Versteinerungen enthültv betitelte Arbeit, der sich dann die 
folgende cZweiter Theil, welcher die Geschichte des Steinsalzes enthült, 
anschliesst. Grosse Verdienste erwarb er sich mit seinem 1791 veröffentlich- 
ten, aus 2 Theilen bestehendem Werke : cMineralogisehe Bemerkungen von 
den Karpathen), sowie mit seiner 1794 erschienenen cMineralogische Auf- 
sützev betitelten Arbeit, in welcher er sich unter anderen auch mit den 
Goldvorkommnissen einzelner berühmterer Bergdistricte des siebenbürgi- 
schen Erzgebirges befasst. 

Indem die Werke der vorher genannten Gelehrten im Auslande 
und in deutscher Sprache publicirt wurden, und die Werke der noch ülte- 
ren Autoren, wie die wAuraria Romano-Dacicav (1717) betitelte Arbeit 
5. KörcséRrs oder die Arbeit JOHANN FRipwarszxY s (1767) in lateinischer 
Sprache erschienen, so muss ein Autor der noch vor Abschluss des vorigen 
Jahrhunderts die Kenntnisse unserer Wissenschaft in ungarischer Sprache 


GESCHICHTE DER GEOLOGIE IN UNGARN. 111 


zu verbreiten bemüht war, unsere Aufmerksamkeit umsomehr auf sich 
ziehen. Es war dies FRaNxz BENKő, ref. Geistlicher und Professor zu Nagy- 
Enyed, der die erste ungarische Mineralogie sechrieb und 1786 zu Klausen- 
burg auf eigene Kosten herausgab. 1791 edirte SAMUEL ZAY zu Komorn eine 
ebenfalls in ungariseher Sprache geschriebene Mineralogie. Dieses Buch 
erstreckt sich ausser den Mineralien auch auf die Gesteime, ebenso gedenkt 
er im Anhange, obzwar sehr lückenhaft, der Versteinerungen. 

Zur selben Zeit begann KARL GOTTLIEB WixpiscH, der einstige Bürger- 
meister der Stadt Pressburg und Mitglied mehrerer auslándischer wissen- 
schaftlicher Gesellsehaften, die Herausgabe der cUngarisches Magazin oder 
Beitráge zur ungarisehen Geschichte, Geographie, Naturwissenschaft der 
dahin einsehlagenden Literaturv  betitelten collectiven Publicationen, 
welche bis 1788 in Pressburg erschienen. 

In diesem Cycelus finden wir auch Arbeiten, die unser Fach náher 
interessiren, z. B. cNachricht von einer mérkwürdigen Höhlev (Agtelek), 
ferner c Von den Salzpfützen bei Ilmitz und Apetlen in der Wieselburger 
Gespanschaftv, cNachricht von den Sauerbrunnen zu Herlan in der Abauj- 
várer Gespanschaft und in der Gegend von Cservenitza, wo die berühmten 
Opale gefunden wurdens, und noch mehrere andere, wie ich besonders 
noch die c:Bemerkungen über den Plattensees betitelte Arbeit von C. D. 
BaRrscH erwáhnen will. Der sehon damals entwickelte Bergbau Ungarns, 
sein RBeichthum an Mineralschátzen, sowie die Mannigfaltigkeit in der 
Zusammensetzung und Entwicklung unserer Gebirge und KEbenen zog 
schon lange die Aufmerksamkeit nicht nur unserer einbeimischen, sondern 
auch der ausláündischen Fachgelehrten auf sich und unter diesen hielten 
sich mehrere lüngere oder kürzere Zeit bei uns auf und traten dadurch 
mit unserem Lande in engeren Verband. Ebenfalls auf die letzten zwei 
Decenrnien des vorigen Jahrhundert fallen die Versuch einer polit. und 
natürl. Geschichte des Temesvárer Banatsv betitelte Arbeit FRANZ GRISE- 
LINT s und die im Jahre 1780 herausgegebene Publication JOHANN JAKOB 
FERBER s: cPhysikalisch-Metallurgische Abhandlungen über die Gebirge 
und Bergwerke in Ungarnv. 1797 gab RoBERT Towsowx in London sein 
Buch c Travels in Hungary with a short account of Vienna in the year 1793 
heraus, in welehem auf der beigegebenen Karte die durchreisten Gebiete 
unseres Vaterlandes schon geologiseh colorirt sind. Wenn wir nun noch 
die folgenden Werke, welche unsere, in der zweiten Háülfte des vorigen 
Jahrhunderts lebenden Fachgelehrten verfassten, anführen, sowie: CHKkI- 
sToPH TRauGorr DEnrus: cAnleitung zu der Bergbaukunsto; GrIov. ANT. 
ScoPoLI cOrystallographia Hungaricas ; JAKko8 BucHHoLz x Beschreibung des 
wundervollen  karpatischen Schnee-Gebirges; ; JOHANN DANIEL HAGER 
cUeber das Vorkommen des Goldes in Siebenbürgenv; HAcegvET cNeueste 
physikalisch-politisehe Reisen in den Jahren 1788—17959 und JEss Es- 


112 J. BÖCKH: 


MARK cKurze Beschreibung einer mineralogischen Reise durch Ungarn, 
Siebenbürgen und das Banat,, so müssen wir anerkennen, dass dieselben, 
trotz der Jugend unserer Wissenschaft, dieselbe aufs eifrigste zu verbreiten 
bestrebt waren. 

1770 gestaltete die Königin MARIA THERESIA die Bergschule zu Schem- 
nitz zur Bergakademie um, wohin dann WILHELM JAGUIN zum Professor 
der Chemie und Mineralogie ernannt und unter anderen auch mit der 
Zusammenstellung einer Sammlung der inlündisehen Mineralien und 
Gesteine beauftragt wurde. Seine Nachfolger waren Dr. JOHANN SCOPOLI 
und Awsrosx RuPREcHT; Namen, die der wissenschaftlichen Welt wohl be- 
kannt sind. Anfangs wurde die Bergbaukunde abwechselnd von den 
Professoren der Mathematik und Chemie vorgetragen und wir nennen hier 
die Namen KARL HAIDINGER und am Anfang des Jahrhunderts FRANZ XAVER 
RICHTER (der erstere war der Vater WILHELM HAIDINGER s, des Grossmeisters 
unserer Wissenschaft). Spáter wurde für die Bergbaukunde ein dritter 
Lehrstuhl errichtet, auf den nun der bisherige Bergdirector des Banats, 
KRisroPH TRAUuGoTT DELrus als Professor kam. Der Name dieser Zierde un- 
seres Bergbaues wird immer in unserem Andenken verbleiben. 

Ihm folgte THApDDAUs PEITHNER von LICHTENFEts; beide thaten sich 
auch literarisch hervor, und DELnrus verschaffte sich mit der cAnleitung zur 
Bergbaukunst etc.v einen berühmten Rut. 

Als am Ende des vorigen Jahrhundertes in unserem wissenschatt- 
lichen Leben Zeichen des Rückfalls bemerkbar wurden, zeigen sich aber 
mit dem Ableben Joser II. stárkere Aeusserungen unseres nationalen Le- 
bens. Die Pflege unserer nationalen Sprache tritt in den Vordergrund und 
unsere (Gelehrten befassen sich mit der Idee einer ungarischen wissen- 
schaftlichen Gesellschaft, deren Verwirklichung an den Namen des Grafen 
STEPHAN SZÉCHENYI geknüpft ist. Sein Vater, Graf FRANZ SZÉCHENYI schenkte 
noch im Jahre 1802 unserer Nation seine werthvolle Bibliothek und 
Sammlungen und begründete dadurch das ungarische National-Museum. 
Im Jahre 1837 begann man mit dem Bau des gegenwártigen Musealgebüáu- 
des, wozu durch den Gesetzartikel XXXVII. vom Jahre 1832/6 die Kosten 
— 500000 Gulden — beschafft wurden. 

Wir sehen in unserem National-Museum nicht nur die Scehatz- 
kammer der Naturreichthümer Ungarns, — von seinen Sammlungen geniesst 
die mineralogische, in Folge der fürstliehen Munificenz Herrn ANDOR v. SEM- 
sey s und den Bemúhungen ihrer eifrigen Beamten Weltrut, ebenso eríreut 
sich die Sammlung fossiler Süugethiere eines guten Rufes — sondern auch 
ein Heim wissenschaftlicher Forschung der Entwicklung unserer Literatur 
und Kenntnisse. 

An Stelle der am Ende des vorigen Jahrhundertes eingegangenen 
Zeitschriften sehen wir im Jahre 1802 eine neue in Pest erscheinen. Es ist 


GESCHICHTE DER GEOLOGIF IN UNGARN. 113 


dies die von dem Univ.-Prof. LupwIiG ScHEpIus redigirte eZeitschrift von 
und für Ungarn zur Beförderung der Vaterlündiscehen Geschichte, Erd- 
kunde und Literatur, . 

Sie ist zwar gemisechten Inhaltes, doch enthöült sie kürzere geologische 
Artikel. So einen von PAauL KITAIBEL: wAllgemeine Ansichten der 
Oberfláche des Bodens von Ungarn); von Jon. CHRISTIAN v. ENGEL : cEtwas 
über den Gesundbrunnen bei Neu-Lublau in der Zipser Gespanschaft etc., 
nebst einer kurzen Nachricht vom Bartfelder Sauerbrunnenv; von GREGOR 
BERZEVITZY : tc Ueber den Torf in Ungarn) etc. Vom Anfange des Jahrhunder- 
tes können wirauch einige selbststándig erschienene Reisebeschreibungen 
erwáhnen, welche, wenn sie auch nicht zur speciellen Fachliteratur gehő- 
ren, doch Notizen über Bergbau und andere Disciplinen unserer Wissen- 
sehaft enthalten. S0 das Buch des Grafen DoMINIK TELEKI jun. : c Beschrei- 
bung einiger vaterlándischer Reisen, mit der von Slavonien und Croatienv F, 
welches im Jahre 1805 auch in deutscher Sprache erschien. Bin weiteres 
derartiges Werk ist die cReise des Grafen VINcEsz Barrnyány durch einen 
Theil Ungarns, Siebenbürgens, der Moldau und Bukowinao , welche in Pest 
im Jahre 1811 in ungarisceher Sprache erschien. In diesem Buche gedenkt 
der Autor auch des Mátragebirges und nennt dessen Gesteine. Von unse- 
rem Compatrioten SAMUEL BREDETZKY erschien das xTopographische 
Taschenbuch für Ungarn auf das Jahr 1802. Oedenburg 18019, welchem in 
den Jahren 1803—1805 die aBeytrüge zur Topographie des Königreichs 
Ungarn folgten und an welche sich im Jahre 1807 die cNeuen Beitráge 
zur Topographie und Statistik des Königreiches Ungarni anschlossen. 
Diese Compendien lieferten zahlreiche Daten zur naturgeschichtlichen 
Erkenntniss unseres Vaterlandes. S0 finden wir einen Brief GREGOR BERZE- 
virzv s mit der Beschreibung des Kohlbacher Thaldes ; Joganw AsBórn giebt 
eine Beschreibung des Grünen Sees der Hohen Tátra; von SAMUEL BRE- 
DETZKY eine Mittheilung über cSteinkohlen bei Oedenburg , in welcher er 
erwáhnt, dass in der UImgebung dieser Stadt in grosser Menge . Petrefacten 
vorkommen etc.; mehrere interessante Angaben finden sich in seiner 
Mittheilung über den Neusiedler See, er erwühnt Torf von der Umgegend 
Eszterháza und Torferde von Holling (Boz), sowie einen Elephas-Zahn aus 
einer Sandgrube bei Sopron; aus seiner Darstellung ist ferner ersichtlieh, dass 
man schon zu seiner Zeit die Sct. Margarethener Steinbrüche stark abbaute 
und das Material nach Wien führte. Ich kann sehliesslieh noch das Bruch- 
stück einer Reisebeschreibung BREDETZKY s über den Weg von Oedenburg 
nach Steinamanger erwáhnen, in welcher er von Neckenmarkt (Nyék) das 
Vorkommen eines schönen Saponits anführt uud sich mit dem Ritzinger 
Mineralkohlenvorkommen bescháftigt. Er hült den Günser Berg für Gneiss, 


xX In ungarischer Sprache. 


Földtani Közlöny. XXVII. köt. 1897. 8 


114 J. BÖGKH : 


und wir műssen besonders hervorheben, dass er in seiner Abhandlung auf 
den Ságberg und den Berg Kis-Somlyó reflectirend, die Kegelform des 
vorigen betont, und erwáhnt, dass er von dort sehönen Basalt besitze. Er 
bezeichnet diesen Berg direct als Vulcan, auf dessen Gipfel sich nach 
seiner Information noch Spuren des einstigen Kraters zeigen; den von 
LEwsK bei Borostyánkő entdeckten cSerpentin-Achatv sucht er bei dieser 
Gelegenheit ebenfalls auf. Mit der Beschreibung des Pöstyéner Bades und 
mit seiner Artikelserie vAus dem Mineralreichs schliesst der dritte Band 
ab. Im folgenden Bande bescháftigt sich der Priester GENERSIcnH in seiner 
c Physisch-topographischen Uebersieht des Zipser Komitatess, namentlich 
mit der Umgebung von Késmárk, Leutschau und Poprád, ferner auch mit 
den Gesteinen, welche, seiner Meinung nach, dort auftreten und erwáhnt 
die nennenswertheren Mineralwásser der Umgegend, sowie die alten Berg- 
werke von Leibnitz und Teplitz bei Poprád ; ferner von der Umgegend des 
Királykő einen uralten Schacht, welcher, wie es scheint, einst auf goldfuh- 
rende Gesteine getrieben wurde. Er citirt ferner die in dem Brünner 
cPatriotiscehen Tagblatts erschienenen auf unser Vaterland bezughabenden 
Artikel, so unter anderem die Beschreibung eines von J. V. LENK bei Bo- 
rostyánkő entdeckten und von ihm cSerpentin-Agathv genannten Gesteins. 
Aus den cNeuen Beitrágenv lösst sich eine Mittheilung von CHRISTIAN 
aAIsz über die Aggteleker Baradla erwáhnen, in welcher der Autor die 
Höhlenbildung durch den Vulcanismus erkláren will und den sonderbaren 
Ausspruch thut, cdass diese Höhlen und Vertiefungen ehemals ebenso viele 
brennende Krater gewesen seienv. Dies blieb nicht ohne Widerspruch 
von Seiten eines Anonymus, so wie auch BREDETZKY selbst dagegen auf- 
trat ; die ehemaligen Controversen zwischen Vulkanisten und Neptunisten 
finden in diesen Zeilen einen schwachen Wiederhall. 

Ich habe noch BRrpErzkv"s Werk: cReiseerinnerungen über Ungarn 
und Galizien. Wien, 1809. zu erwáhnen, dessen Capitel aGeognostische 
Ansicht; den Pressburger Granit behandelt und den bei Sct.-Georgen lie- 
genden, trocken gelegten Súr-Sumpf, so wie das bei Lanschütz (Cseklész) 
beobachtete alte Donauufer erwáhnt. 

In der Zipser Magura reiste er auf dem Territorium der karpathi- 
sehen Sandsteine und schreibt darüber folgendes: xDer Mineraloge und 
Geognose hat wenig Ausbeute auf dieser Reise zu erwarten; Sandstein 
und immer Sandsteinv. Zum Sehlusse erwáhnt er noch kurz die von ihm 
gesammelten Gesteine. Wir wünsehen an dieser Stelle noch zu erwáhnen, 
dass im Jahre 1812 unser Compatriot FRANZ REICHETZER eine cAnleitung 
zur Geognosie, insbesondere zur Gebirgskunde. Nach WERNER lür die k. k. 
Berg-Akademie bearbeitetv herausgab. Wie aus Vorigem ersichtlich, waren 
auch jene wenigen Zeitschriften, welche gegen Ende des vorigen und am 
Anfange des jetzigen Jahrhundertes entstanden, trotzdem sie in deut- 
seher Sprache ersehienen und demzufolge unter unseren damaligen Ver- 


GESCHICHTE DER GEOLOGIE IN UNGARN. 115 


hültnissen auf einen grösseren Leserkreis rechnen konnten, nur ephemeren 
Bestandes und versehwanden alsbald von der Bildflüche. Es galt daher als 
wahres Ereigniss, dass die im Jahre 1817 in Pest von JOHANN THOMAS 
TRATTNER herausgegebene cTudományos Gyüjteményi (Wissenschaftliche 
Sammlung) von 1817—1841, in XXV Jahrgüngen und 300 Bünden er- 
scheinen konnte. Diese, eine Lücke ausfüllende Zeitschrift hatte zwar 
ebenfalls mannigfaltigen Inhalt, doch finden wir auch in unser Fach 
schlagende Artikel. 80 können wir den Artikel von CLEMENTIS über die 
Baradla . erwáhnen, jenen von JoHANN CsaPLovics über Aranyidka, 
den AwpREas FÁYs über Parád, den FERDINAND RANxGs und THERESIA 
Kaspacsys über die Meteorsteine, den von VIxcesz KöLEsY übér die 
Abaligeter Höhle, den von Paur PaRrscm und JoHANN FRasz RIiEs über die 
c Kecskekörömv (Congeria ungula caprae) des Plattensees, den von STANIS- 
LAUs TÖLTÉNYI über die in den Ofner Bergen sich vorfindenden Mineralien, 
den von Nixoraus JANKovicm über die Kenntniss der leuchtenden Edel- 
steine etc., den von JOHANN VÁSÁRHELYI über die intermittirende (9uelle im 
Com. Bihar. Möge ihr wissenschaftlicher Werth noch so gering sein, wir 
műüssen sie dennoch hoch halten, denn diese Bestrebungen fallen noch 
in eine Zeit, von weleher KARL Szász bei Besprechung der im Jahre 1830 
erfoloten Wahl der ersten ordentliehen Mitglieder der ungarischen wissen- 
sehaftlicehen Gesellschaft sagen konnte: cEs machte nicht wenig Schwie- 
rigkeiten, ausser in der sprachwissenschaftlicehen Klasse, für die übrigen 
Klassen verdienstvolle Mánner zu finden. Die c Tudományos Gyüjteménys 
war in unserer Literatur das erste und noch dazu in ungarischer Sprache 
geschriebene grössere wissenschaftliehe Unternehmen. Am Anfange dieses 
Jahrhundertes finden wir aber auch noch andere, zum Theil selbststándig 
edirte Werke und aus der Reihe unserer Mitbürger und jener, die zwar 
in fremden Landen geboren, sich doch unter uns stándig niederliessen, 
:können wir Folgende anführen: Jon. WEwxzEL LENK cNeue Entdeckung 
eines Steins nach systematiseher Benahmung des unterzeichneten Erfin- 
ders etc.) ; JosEF ANTON SCHÖNBAUER rNeue analitisehe Methode die Minera- 
lien und ihre Bestandtheile richtig zu bestimmen etc.) ; VINCENZ SCHÖNBAUER 
cMinere metallorum Hungarie et Transilvanig etc.s; JOHANNES ARZ wAgri 
Sabiensis etc., Um diese Zeit gab CHRISTIAN ANDREAS ZIPSER sein Werk 
cVersuch eines topographiseh-mineralogisehen Handbuches von Ungarn 
etc., heraus ; Jospr Jóvás dagegen aUngarns Mineralreich etc. dargestellt 
von Joser Jósás, Custos der vereinigten Naturalien, technologischen 
und Modellen Kabinette im ungarischen National Museum etc. Pest, 1820. 
Dieser Autor (geb. zu Selmeczbánya im Jahre 1787, gest. 1821), von 
dem wir auch weitere mineralogiseche Mittheilungen besitzen, schrieb unter 
Anderem auch eine Arbeit über die hyalinen Varietáten der Trachyte der 
:Szklenoer Gegend, welche noch heute unsere Aufmerksamkeit verdient. 


Sk 


116 J. BÖCKH: 


Nach ihm entsehloss sich der Professor an der Pesther Universitütv 
MICHAEL Kovács zur Herausgabe seines cLexicon Mineralogiceum Ennea- 
gelottum , welches in Pest im Jahre 1822 erschien. 

Am Anfange des Jahrhundertes schrieb noch SENxnovrirz : xBeschrei- 
bung d. Karp. Gebirges von Eperies bis Tokaj ; Prof. Dr. Kossr. K. KARL 
HABERLE, dem wir ausser seiner auf botanisehem und meteorologiscehem 
Gebiete entfalteten Thátigkeit auch in unser Fach schlagende Mittheilun- 
gen verdanken, so wie folgende: cUeber vollkommen dichten und voll- 
kommen erystallisírten Oliven aus Ungarn, (Hesperus 1817) rBeschrei- 
bung einer neuen Art Braunkohlengattungv, cUeber den echten ungari- 
schen Alaunsteiny (Schweiger"s cJournal)), c Ueber den dichten Bitterkalko 
(Ghelens rJournalv); wir können ferner anführen C. MARTINTS Die geogn. 
Verháltnisse des Scehemnitzer Bergwerksvereins) (Gilbert"s vAnnalen) ) und 
c Briefe über die ung. Mineralogie (Hesperus) 18239. In die 30-er Jahre 
dieses Sáculums fallen, um nur noöch einige unserer Compatrioten zu 
nennen, die Mittheilungen von MICHAEL Brenrrz und FANxGH in der cTran- 
sylvania, oder in LEoNHARD und BRonw"s cJahrbuch für Mineralogie" . 

Wir können aus alldem ersehen, dass trotz der Ungunst der politi- 
schen Verháltnisse in den ersten drei Decennien des Jahrhundertes sich 
dennoch einige Patrioten fanden, welche die Weiterentwickelung der in 
unser Fach sehlagenden Kenntnisse nicht ausser Acht liessen; es exi- 
stirte zwar damals schon ein ebenfalls unserer Wissenschaft dienendes, 
ungarisches Organ, die oberwáhnte Tudományos Gyüjteményv, doch 
konnte es allein nicht allen Ansprüchen genügen und so sehen wir 
ausser den selbststándig erscheinenden Werken zahlreiche Artikel in die 
Literatur des Auslandes übergehen, wo in der in Rede stehenden Zeit 
schon bedeutende, jaauch speciellen Wissenschaftszweigen dienende Zeit- 
sehriften bestanden, wie das von LEOoNHARD schon im Jahre 1807 gegrun- 
dete cTaschenbuch für die gesammte Mineralogie etc.v, dessen jetziger 
Titel cNeues Jahrbuch für Mineralogie, Geologie und Paleontologiev ist. 
Noch am Anfange unseres Jahrhunderts gab ANpRras Sürz, der Director der 
Wiener k. k. physikalisehen und naturgeschichtliechen Sammlungen, seine 
c Physikalisch-Mineralogische Beschreibung des (Gold- und Silberberg- 
werkes zu Szekerembe bei Nagyág in Siebenbürgen etc.v heraus. In diesem 
jüchlein bespricht der Verfasser die geognostischen Verhültnisse dieses 
Tellur-Bergbaues und macht hie und da nebenbei auch bezüglieh anderer 
Punkte des siebenbürgisehen Erzgebirges Bemerkungen, so wie er das 
Vorkommen von Achat, Calcedon, Carneol etc. in der Gegend des Erzge- 
birges, Almás, Tekerő, Tataresd und Pojana erwáhnt und zum Sehluss 
noch namentliceh den Faczebányaer und Offenbányaer Vorkommen von 
Gold einige Seiten widmet. Im Jahre 1806 gab STAx SrTAsSzIE seine cCarta 
geologica totius Polonie, Moldavix, Transylvanixz et partis Hungarie et 


GESCHICHTK DER GEOLOGIE IN UNGARN. 11: 


Valachixzo heraus, sowie Graf JOACHIM STERNBERG seine cReise nach den 
ungarischen Bergstüdten Schemnitz, Neusohl, Schmölnitz, dem Karpathen- 
gebirg und Pesth im Jahre 1807. Wien, 18089 und bereicherte dadurch 
die die Landeskenntniss anstrebendelLiteratur ; im Jahre 1816 erschien das 
Werk des Freiberger Bergehefs WILDHELM GOTTLIEB ERNST BECKER : cJournal 
einer bergmánnisehen Reise durch Ungarn und Siebenbürgen in Freiberg. 
Im Jahre 1818 bereiste F. 8. BEupAwxr unser Vaterland zum Zwecke wissen- 
schaftlicher Forschungen, als deren Ergebniss die c Voyage Minéralogigue 
et Géologigue en Hongries im Jahre 1822 in Paris erschien. Seine Auf- 
merksamkeit wandte sich in erster Linie der Gegend von Schemnitz und 
Kremnitz zu, da, wie er sagt, der Hauptzweck dieser seiner Reisen das 
Studium jener problematischen Gesteine war, deren grösster Theil unter 
der irrelevanten Bezeichnung csaxum metalliferumv oder cLaven)v bekannt 
war. Das grosse Werk von BEupanr behandelt die geologisehen Verhült- 
nisse Ungarns so eingehend wie vor ihm kein anderes und es kann kein 
Zweifel darúber bestehen, dass es für die Geologie Ungarns von grund- 
legender Bedeutung ist, namentlich was die vulkanischen Gesteine betrifft ; 
in Hinsicht unserer Trachyte dagegen ist es geradezu von klassischem 
Werth. Im Jahre 1829 verőffentlichte G. G. PuscH seine Arbeit cUeber 
die geognostische Constitution der Karpathen und der Nordkarpathen- 
lánder, (Karsten s Archiv 1829. I.) und das von C. C. v. LEONHARD heraus- 
gegebene cGeognostische Gemülde von Deutschland etc. von AMI BovÉ". 
Ueber unser Vaterland üussert sich BovÉ unter anderem folgendermas- 
sen c . . . im National-Museum sind schöne, mitunter vortreffliche Samm- 
lungen der meisten Provinzen Ungarns und vorzügliech der Berg- Revtere . . .  , 
von unseren paleontologisehen Sammlungen dagegen sagt er cdas National- 
Museum zu Pest besitzt einen grossen Reichthum von Ueberbleibseln fos- 
siller Vierfüssler, die zumal an den Ufern des Theiss u. s. w. gefunden 
wurden . . ., Er behandelt eingehend die tertiüren Gebiete und theilt 
deren Sedimente in sieben Gruppen, welche er mit den Ablagerungen des 
Pariser Beckens vergleicht; dann bescháftigt er sich eingehend mit dem 
Auftreten der einzelnen Gruppen und verőffentlicht so zahlreiche auf unser 
Land bezügliehe Daten. Ich muss endlich auf die im Jahre 1830 im Journ. 
de géolog. p. Bové, JoBERT et Rozé erschienene Arbeit; auf BUCHOwwNY 5 
c Description du districte des mines de Nagyágv, sowie auf ÁLBRECET Vv. 
Sxpows Buch Bemerkungen auf einer Reise im Jahre 1827 durch die 
Beskiden etc. nach den Central-Karpathen. Berlin, 18309 hinweisen. 
Sypows Werk ist zwar vorwiegend von geographischem Interesse, zahl- 
reiche Stellen desselben schlagen jedoch direct in unser Fach. Wenn wir 
auf die Reihe jener zurückblicken, die in den ersten drei Decennien unse- 
res Jahrhundertes sich mit den geologisehen Verhültnissen unseres Vater- 
landes bescháftigten, können wir constatiren, dass sich darunter gar man- 


118 d. BŐGRKH: 


cher befindet, den wir mit Befriedigung zu den Unserigen záhlen dürfen, denn 
Namen wie JOHANN ASBÓTH, GREGOR BERZEVITZY, SAMUEL BREDETZKY, K. J. 
GENERSICH, A. PATZOVSZKY, MATHIAS SENNOVITZ, J. A. SCHÖNBAUER und dessen 
Sohn VriscEsz, KARL HABERLE, PAUL KITAIBEL, XAVER FRANZ REICHETZER und 
ANDREAS ZIPSER werden wir immer in dankbarer Erinnerung citiren; doch 
es wáre nicht gerecht und geradezu Undankbarkeit, wenn wir dem gegen- 
über der wirklich ausserordentliehen Verdienste vergessen würden, welche 
sich auch auslándische €elehrte, die unser Vaterland besuchten, um die 
Entwickelung unserer Wissenschaft und die Erforscehung der geologischen 
und montanen Verhültnisse unseres Landes erworben haben und wir wer- 
den auch eines A. Bové, F. 8. BEupanT, A. Srürz immer mit dankbarer 
Achtung gedenken. Nachtráglich können wir bemerken, dass A. Bové im 
Jahre 1826 die geologische Karte von Siebenbürgen auf Grund seiner eige- 
nen Beobachtungen und der von LILL v. LILIENBAcH zusammenstellte, die 
aber Manusecript blieb. Im Jahre 1826—27 führte PauL PaRrscH seine 
Reisen in Siebenbürgen aus, doch geriethen seine Berichte leider in das 
Archiv und wir erfabren nur durch FRANz v. HAVER von den in jenen Schrif- 
ten niedergelegten Beobachtungen. Hine Abschrift seiner Beobachtungen ist 
in Nagy-Szeben in der Baron Bruckenthal schen Bibliothek vorhanden. In- 
dem wir uns so der Schwelle des vierten Decenniums unseres Jahrhundertes 
náhern, műssen wir noch eines fur unsere Nation weitreichende Bedeutung 
habenden Ereignisses gedenken und dies ist die Grundung der ungarischen 
wissenschaftlichen Gesellschaft (wrMagyar Tudós Társaság). 

Bekanntlich war es auf der für den 11. September 1825 einberufenen 
jeiehsversammlung, da nach der wirkungsvollen Rede des Soproner Legaten 
PauL Nagy, Graf STEPHAN SZÉCHENYI vortrat und sein einjühriges Hin- 
kommen (60.000 fi.) der Förderung der heimischen Sprache widmete, 
welch? grossherzige Opferwilligkeit sofort Nachahmer fand, wodurch die 
Ungarische Wissenschaftliche Gesellschaft gegründet und ihr Bestand ge- 
sichert wurde. Die Statuten und die Gescháftsordnung wurden im Jahre 
1831 sanetionirt. Nach der Wahl der Secretáre und des Cassiers wurde die 
erste grosse Versammlung der Ungarischen Wissensch. Gesellschatt, 
oder wie sie jetzt heisst, der Ungarischen Akademie der Wissenschaften 
am 14. Februar 1831 erőfinet. 

Laut dem ersten Organisationsplan wurden sechs Classen aufgestellt, 
u. z. für Sprachwissenschaft, Philosophie, Geschichte, Mathesis, Jus und Na- 
turwissenschaft, seitdem aber wurden sowohl die Statuten, als auch 
die Gruppierung der Classen wesentlich modificirt. In den Editionen der 
Ungarischen Akademie der Wissenschaften finden sich zahlreiche auf unser 
Vaterland Bezug nehmende geologisehe und mineralogische Mittheilungen 
und zwar in ungariseher Sprache und so nehmen diese Publicationen in 
unserer Wissenschaft eine hervorragende Stelle ein. In dem Zeitalter des 


GESCHICHTE DER GEOLOGIE IN UNGARN. 119 


nationalen Erwachens wurden aber auch andere unser Fach nahe berüh- 
rende nationale Institutionen begründet; so gab im Jahre 1840 der kel. 
Rath FRawsz BENE, zugleiceh der Prüsident der ürztliehen Facultát und 
Director der medic.-chirurg. Studien, Anregung zur Constituirung der 
Wanderversammlungen der ungarischen Aerzte und Naturforscher. Die 
erste Generalversammlung wurde in Pest für den 29—31. Mai des Jahres 
1841 einberufen und in der genannten Zeit auch abgehalten, welcher als- 
bald, námlich am 6—9. September 1841, ebenfalls in Pest die zweite Wan- 
derversammlung folgte, an welche sich im Laufe der Jahre bis heutigen 
Tages, die übrigen in den verschiedenen Stádten des Landes abgehaltenen 
Wanderversammlungen reihten. Die gelegentlich derselben publicirten Ar- 
beiten und die aus Anlass der Versammlungen herausgegebenen besonderen 
Monographien trugen in nicht geringem Maase zur naturgeschichtlichen 
Erkenntniss unseres Vaterlandes bei, ebenso wie die Idee mancher nütz- 
liceher Institutionen bei dieser Gelegenheit realisirt wurde, wie z. B. die 
Gründung der k. ung. naturwissenschaftlichen Gesellschaft, oder der un- 
garischen geologisehen Gesellschaft. Die erstere hob sich von Jahr zu Jahr 
und gehört jetzt zu unseren blühendsten Gesellschaften. Mit ihren zahl- 
reichen werthvollen Publicationen und Editionen erwarb sie sich ausser- 
ordentliche Verdienste um die naturwissenschaftliehe Erforschung un- 
seres Vaterlandes. Im Mai des Jahres 1849 bildete sich der cSiebenbürgi- 
sehe Verein für Naturwissenschaften zu Hermannstadt , dessen erste Pub- 
lication im Jahre 1850 erschien und von dessen wissenschaftlicher Thátig- 
keit bisher 44 Jahrgünge der Mittheilungen zeugen. 

Indem wir so in dem Zeitraum zwischen 1830—50 unsere der 
Wissenschaft dienenden Institutionen immer michtiger sich entwickeln 
sehen, dürfen wir aber auch jener auslándisehen Münner und Institute 
nicht vergessen, welche sich um unser Vaterland durch dessen geologische 
Erforschung grosse Verdienste erworben. Aus dem Jahre 1833 ist LILL v. 
LitIEsBpAcH s geologische Karte der Karpathen zu erwáhnen, welche nach 
seinem Tode in den cTafeln zur Statistik der Oesterreichischer Monarchie 
erschien und noch auf der Reise im Jahre 1823 von Lin basirt. Ebenfalls 
im Jahre 1833 gab GEoRG GorTLIEB PuscH seine c(Geognostische Beschrei- 
bung von Polen, so wie der übrigen Nordkarpathen-Lánderv heraus. 
Ebenfalls im Jahre 1833 gab Ami Bové auf Grund der zurückgelassenen 
Notizbücher LrnL de LILIENBAcHs über seine Reisen in den Karpathen in 
den Jahren 1823, 1825 und 1827 das in denselben zur Mittheilung Geeig- 
nete heraus und gab dazu die nöthigen Commentare sowie eine Skizze der 
geologischen Karte Siebenbürgens. 

Im Jahre 1845 erschien das kartographische Werk WILHELM HAI- 
DINGER s : c Geognostische Uebersichtskarte der Oesterreichischen Monarchie 
18459. In der Periode von 1847—1851 gab HArorxGER das Sammelwetrk : 


190 JT. BÖCKH 


c Berichte über die Mittheilungen der Freunde der Naturwissenschaften in 
Wieny heraus, welche ebenso, wie die von demselben hervorragenden Ge- 
lehrten ebenfalls von 1847 bis 1851 herausgegebenen cNaturwissenschaft- 
liche Abhandlungen, gesammelt und durch Subscription herausgegeben? 
zahlreiche, auf die naturgeschichtlichen Verháltnisse unseres Vaterlandes 
sich beziehende werthvolle Mittheilungen enthalten (z. B. von unserem 
Landsmanne JoHANN v. PETTKÓ) ; weiterhin sind auch nocb die in den 
Jahren 1835—1840 erschienenen zwei Jahrgünge der cAnnalen des Wiener 
Museums der Naturgeschichtesv, so wie jene zahlreichen auf unser Vater- 
land Bezug habenden Arbeiten zu nennen, welche in den Publicationen 
der Wiener Akademie erschienen sind. 

Nachdem die Ungarische Wissenschaftliche Gesellschaft (1830) und die 
Naturwissenschaftliche Gesellschaft 1841 schon in"s Leben getreten waren, 
wurde unter sámmtlichen wissenschaftlichen Disciplinen zuerst für die 
Geologie die Bildung einer besonderen Gesellschaft von ANDREAS ZIPSER 
anderegt. Gelegentlieh der 1847 in Sopron abgehaltenen Wanderversamm- 
lung der ungarisehen Aerzte und Naturforscher wurde dieser Antrag an- 
genommen, der damalige Prásident der Versammlung, Fürst PAUL ESZTER- 
Házy, übernahm das Protectorat und bot der zu gründenden Gesellschaft jáhr- 
lich 400 Gulden C. M. Subvention an. Der Bericht über die Constituirung 
dieser Gesellschaft war der Wanderversammlung des Jahres 1848 zu unter- 
breiten. Die Brüder Fgasz und AuGusr v. KUBINYI, JOHANN v. PETTKÓ, Profes- 
sor der Berg-Akademie, Bergingenieur JOHANN MARSCHAN und der Initiator 
der Idee ANDREAS ZIPSER bereiteten die Ausarbeitung der Statuten bereits vor, 
doch erlitt die Bildung der Gesellschaft infolge der politiscehen Verwickelun- 
gen einen zwéijührigen Aufschub. Unter áhnlichen Verháltnissen trat im 
Jahre 1849 die k.k. geolog. Reichsanstalt mit 40.000 fil. jáhrlieher Dotation in 
Wien ins Leben. Nach Besprechung des Arbeitsfeldes derselben, verőffent- 
lichte der Director des National-Museums AugGusr v. KuBrwvI einen Artikel 
mit dem Vorschlag, in den einzelnen Provinzen geologiseche Gesellschaften 
zu gründen. Diese Idee wurde von dem Director der Wiener geolog. Reichs- 
anstalt WILHELM HAIDINGER ebenfalls aufgegriffen und er wandte sich im 
Interesse dieser Gesellschaften auch an die Regierung, infolge dessen 
Dr. Mogirz HöRwNEs nach Pest mit dem Aufrage beordert wurde, mit den 
betreffenden Fachmánnern in der Angelegenheit der Gründung einer ge0- 
logischen Gesellschaft Fühlung zu nehmen und so konnte die geologische 
Gesellschaft im Jahre 1850 ihre constituirende Sitzung unter dem Protec- 
torate des Fürsten PauLr HszrTERHÁzY abhalten. An der Realisirung seines 
Projectes konnte ZIPSER schon nicht mehr theilnehmen, doch ist es unsere 
Pflicht, seine Verdienste an dieser Stelle hervorzuheben. ZIPSER war zwar 
kein Fachmann im strengen Sinne des Wortes, doch besass er als Dilettant 
solche Bigenschaften, mit welchen er die Interessen der Geologie wesentlich 


GESCHICHTE DER GEOLOGIE IN UNGARN. 121 


zu fördern vermochte; er war ein eloguenter Redner und Schriftsteller, 
verstand es aber dabei auch zu reprásentiren. 

Grosse Verdienste um die Entwickelung der geologischen Wissen- 
schaft bei uns haben die Gebrüder FRasz und ÁAUGusT v. KUBINYI und wir 
verdanken es der Ausdauer des ersteren, dass die zum Bau des National- 
Museums nothwendige Summe votirt wurde. Diesen Münnern schlossen 
sich noch andere an. Zum Prásidenten der constituirenden Versammlung 
der ungarischen geologischen Gesellschaft wurde AUGUST v. KUBINYI gewühlt, 
der zugleich Director des National-Museums war. Die Edition der Publica- 
tionen der Gesellschaft begann erst im Jahre 1856 unter dem Titel : cArbeiten 
der ungarischen geologischen Gesellschaftv (A magyarhoni földtani társulat 
munkálatai), als erster Redacteur fungirteJuLrus A. v. Kovács. Im Jahre 1868 
endlich wurde durch die Errichtung einer die geologiscehe Aufnahme des 
Landes beginnenden geologisechen Section im kel. ung. Ministerium fúr Han- 
del und Landwirthschaft der Grund zu dem spüteren kgl. Institute gelegt. 
Die erste und Hauptaufgabe derselben war die gevlogische Detailaufnahme 
der Lünder der ungarischen Krone, um die auf diesem Wege gewonnenen 
Ergebnisse sowohl für die Wissenschaft zu verwerthen, als auch dem prac- 
tisehen Leben zugánglich und nützlieh zu machen. Die Originalaufnahms- 
blátter von 1 : 25.000 zeigen mit mögliehster Genauigkeit die zumeist 
durch natürliche Aufschlüsse gewonnenen Resultate, und den geologisechen 
Bau der betreffenden Gegend, wobei sie auch noch andere wichtige Ein- 
zeichnungen enthalten. Auf den Masstab von 1 : 75.000 der Generalstabs- 
karten reducirt, sind die geologisehen Landesaufnahmen auch dem grossen 
Publicum zugánglich.Y Die gelegentlich der geologisehen  Landesauf- 
nahmen gesammelten Gesteine und das palgontologiscehe Material wer- 
den wissenschaftlich bearbeitet im Museum des Institutes aufbewabrt. 
Die Editionen des Institutes, so wie der Jahresbericht, der erláuternde 
Text zu den Karten, und das Jahrbuch etc., werden mit Rücksicht daraut, 
dass unsere culturellen Bestrebungen und die erzielten Ergebnisse nur 
dann der gesammten gebildeten Welt zugánglieh sind, wenn unsere Edi- 
tionen ausser in ungarischer, noch in einer Weltsprache erscheinen, 
in die unseren Verhültnissen am meisten entsprechende deutsche 
Sprache übersetzt; die deutschen Uebersetzungen werden zum 6 Tausch- 
verkehr mit den wissenschaftlichen Instituten des Auslandes benützt. 
Im Jahre 1883 wurde eine Berg-Chefgeologenstelle systemisirt und der erste 
Schritt zur Errichtung eines eigenen chemischen Laboratoriums des Insti- 
tutes gethan, welches im Jahre 1884 auch thatsáchlich seine Thütigkeit 
begann. Infolge der successiven Erweiterung des Agendenkreises des 


k Indem sie beim Commissionár des geologischen Institutes, dem Universitüts- 
buchhündler FRIEDRICH KILIÁN in Budapest, (IV. Váczi-utcza 28.) küuflich sind. 


192 A. SCHMIDT : 


Institutes wurde im Jahre 1889 eine Sections-Geologenstelle für hydrolo- 
gische und Bisenbahnbau-Geologie ereirt ; im Jahre 1891 dagegen infolge 
des Beginnes der geologisch-agronomischen Aufnahmen der Rahmen des 
Institutes durch eine Agronom-Chefgeologenstelle erweitert. In den Jahren 
1868—70 betrug die Jahresdotation des Institutes 26.800 fi., in den Jahren 
1872—74. 28.300 fl., welche Summe bis heutigen Tages successive stieg 
und jetzt schon 56.339 fil. betrágt. 


HT 


DER BERGBAU IM JAHRE 1896 AUF DER MILLENIUMS- 
LANDESAUSSTELLUNG ZU BUDAPEST. 


Vox 


Dr. ÁLEXANDER SCHMIDT. 


1. HBinleitung, Allgemeines und Geologie. 


Wie ein marchenhafter Traum versehwand das wundervolle scehöne 
Bild, in dessen Rahmen unsere Nation all das vorzeigte, was sie auf der 
zum Angedenken ihres tausendjáhrigen Bestandes veranstalteten Landes- 
Ausstellung als ein Werk des ungarischen Geistes, des ungarischen Fleisses 
dem Urtheile der Welt unterbreiten wollte, damit sie die Vergangenheit, 
aber noch mehr die Gegenwart bekannt mache. In den geráumigen Hallen 
schreitet schon das Werk der Zerstörung vorwárts, die zusammengetragenen 
Schátze wandern auseinander unter die Obhut der Museen, Sammlungen, 
Industrieanlagen und Privater und mit ihnen entílieht auch die grosse 
Belehrung, welche diese — Milleniums-Landesausstellung  jedem  ein- 
zelnen Besucher sozusagen aufdrüngte. Die Ausstellung gehört schon 
gönzlich der Vergangenheit an, jedoch műüssten wir sie als erfolglos 
bezeichnen, wenn trotz dem günstigen pecuniüren Ergebnisse nicht das 
Eine oder das Andere der dort dargebotenen wissenswürdigen Sachen 
wenigstens in seinen Hauptzügen in einer mehr bestándigeren Form 
überbliebe. Der Zweck dieser Zeilen ist also, den Bergbau so wie er auf 
der Milleniums-Landesausstellung dargestellt wurde, wenigstens seinen 
Hautzügen nach zu charakterisieren. 

Der Bergbau umfasst bekanntlieh die Erz-, Salz- und Kohlenberg- 
werke, denen man im weiteren Sinne noch die Steinbrüche und die 
Edelstein- und Mineralgruben (Diamant, Edelopal) zuzáhlen kann. 

Dieselben bilden ein höchst wichtiges Feld der industriellen Thátig- 
keit, da sie zur Tagesförderung der Rohmaterialien dienen, ohne welche 
unsere Kultur nicht nur stagnieren müsste, sondern da sie im Allgemeinen 


u 


DER BERGBAU IM JAHRE 1896. Vt 


mit diesen Rohmaterialien aufs engste verbunden ist, ohne sie für sich allein 
gar nicht denkbar wáre. Ungarn ist reich an allerlei Schátzen der Tiefe und 
was die Mannigfaltigkeit und Besonderheit seiner mineralischen Produkte ap- 
belangt, so giebt es wohl kein Land auf der Erdoberfláche, dem es in letz- 
terer Hinsicht nachstehen dürfte. Der Bergbau Ungarns kann thatsáchlich 
auf eine sehöne Vergangenheit zurückblicken und wenn die Gegenwart der 
Vergangenheit ganz und gar nicht entspricht, so fühlen wir auch hierin, wie 
in vielem anderen, den Druck verschiedener ungünstiger Verhültnisse. 

Der Ursprung des Bergbaues ereift, wie fast bei jeder anderen 
menschlichen Thátigkeit, ins graue Alterthum zurúck und nach den 
neuesten Publikationen BERTHELors műssen wir die Gruben am Berge 
Sinai, in der Náhe der Bucht von Suez, unter den aus prühistorischer Zeit 
bekannt gewordenen Gruben für die üáltesten halten, wo man schon wenig- 
stens 5000 Jahre vor der christlichen Zeitrechnung Kupfer grub. Seinem ei- 
gentlichen Ursprunge nach aber ist der Bergbau eine deutsche Wissenschaft, 
deren wahrer Brennpunkt nach den verheerenden Wallungen der Völker- 
wanderung hauptsáchliech in den Thülern des Rheins und des oberen Mains 
gelegen war und von diesen Gegenden verbreitete sie sich zwar überallhin, 
aber auch noch heute tönt uns in den Gruben sowohl in Süd- 
Afrika als auch im fernen Westen und Osten das wohlbekannte rGlück 
auf! entgegen. 

Auch Ungarn hat seinen wichtigen Antheil an der Förderung dieser 
Wissenschaft. Das moderne Sprengverfahren, speciell die Verwendung des 
Schiesspulvers bei öprengarbeiten wurde zuerst in den berühmten Gruben 
von Schemnilz am 8. Februar 1627 begonnen. Diese neue Art der Bergbau- 
technik hat sicb von hier aus ziemlieh rasch verbreitet, wodurch die 
Production der Gruben in eine neue, erfolgreiche Epoche trat. Der soge- 
nannte Juerbau wurde ira Jahre 1749 ebenfalls in Sehemnitz durch Zipser 
zuerst ausgeführt, und hat von hier aus eine weite Verbreitung gefunden. 

Wir finden bei den Bergwerken unseres Vaterlandes in den ver- 
gangenen Zeiten nicht nur das Zeugniss genialer Denkungsweise, son- 
dern das wache Auge unserer Bergleute ermüdete auch dann nicht, wenn 
es galt, einen wahren Fortschritt, tauchte er wo immer auf, zu erkennen 
und anzuwenden. Wie bekannt, kann man hauptsáchlich die Schwierig- 
keiten der Wasserhaltung in den Gruben von Cornwall als Anstoss zur 
Entdeckung der Dampfmaschinen betrachten. Die erste derartige Maschine, 
die sogenannte Feuermaschine von NEwcoMEN wurde in England im Jahre 
1712 errichtet und siehe da, es befand sich schon 1722 eine solche Ma- 
schine in Schemnitz und 1773 sogar schon drei, wáhrend wir in Deutsch- 
land die ersten Dampfmaschinen dieser Art erst 1788 vorfinden. 

Die für Bergwerke so sehr geeignete Pumpmaschine, die soge- 
nannte Wassersáulenmaschine lieferte auch Schemnitz, wo die erste im 


124 A. SCHMIDT : 


Jahre 1749 vom k. Oberkunstmeister Josey HörnL erbaut wurde. Von hier 
aus fanden dieselben eine weite Verbreitung. 

Wie die Gebirge Ungarns noch vor der römischen Zeit die Schátze 
der Tiefe geliefert haben, so entsprang auch der Schatz des klaren Geistes 
der wahren Wissenschaft in den Bergorten unseres Vaterlandes. Es genügt, 
wenn ich mich nur auf die Namen von ScopoLI, DELrus, WERLE etc. berufe. 
Man konnte ihre Werke auf der Ausstellung im Bücherschrank der im 
Jahre 1770 durch Maria Theresia gegründeten königlichen ungarischen 
Berg- und Forst-Akademie zu Schemnitz sehen. 

Betrachten wir nun das, was die 1896-er Milleniums-Landesausstel- 
lung uns vom Bergbau vor die Augen führte. Ich muss gestehen, dass man 
auf dieser Ausstellung vom Bergbaue Ungarns kaum ein zummenhángendes 
Bild bekommen konnte, da unser Bergbau in mehrere einzelne Theile, auf 
einzelne Pavillone vertheilt war. Die meisten derselben befanden sich zwar 
rüumlich einander nahe, aber im südwestlichen Winkel der Ausstellung 
befanden sich dennoch einzelne wichtigere Bergwerke von jener Gruppe 
isolirt in grósseren Entfernungen. 

Die Halle für Berg- und Hüttenwesen war das Gebüude, wo wir 
uns wenigstens einen allgemeinen Ueberblick verschaffen konnten; aber 
auch hier fanden wir statt eines organischen Ganzen, abgesehen von 
einzelnen mehr oder weniger administrativen Gruppirungen in bunter 
Reihe nur mehr einzelne Theile. Das Episodenhafte trat an die Stelle der 
wahren Organisation. Trotzdem war beim Eintritte in diese Halle der erste 
Eindruck ein sehr günstiger, was nicht nur den bier aufgespeicherten 
Schátzen, sondern auch der geschmackvollen Ausstattung und Gruppi- 
rung der Gegenstüánde zuzusehreiben ist. Wenn aber jemand speciell den 
Kohlenbergbau oder den Erzbergbau überblicken wollte, so fand er in den 
nach unten und oben, nach rechts und links führenden Richtungen kaum 
einen Leitfaden. Nur der Salzbergbau war in eine Gruppe vereinigt, was 
leicht begreiflich ist, wenn wir wissen, dass es hier nur einen Aussteller 
gibt, námlich das Aerar. 

Der Sage nach schreibt man die Entdeckung des Mineralreichthums 
von Schemnmilz zwei Eidechsen zu; in Herrengrund dienten die Spuren 
eines Báren, in Kremnilz wieder die im Kropf eines Haselhuhns gefunde- 
nen Goldkörner als Ausgangspunkt beim Auffinden der Erze. Es ist aber 
gar nicht nothwendig, dass wir in das Gebiet der Márchen zurückkehren, 
denn wir wissen ja, dass die reichen Diamantfelder Süd-Afrikas im Jahre 
1867 von mit Kieseln spielenden Kindern entdeckt wurden. 

Man kann bestimmt behaupten, dass die meisten Gruben der Welt 
geradezu durch ein zufölliges Zusammenwirken von verschiedenen Umstün- 
den entdeckt wurden. Die alte, gute Zeit der Zauberruthe ist aber dennoch 
schon günzlich versehwunden und der Bergbau ist heute, abgesehen von 


DER BERGBAU IM JAHRE 1896. 195 


pa 


der technischen Ausführung der Arbeiten, wie dies schon richtig betont 
wurde, eigentlieh nichts anderes als die angewandte Geologie, dieser 
kaum hundert Jahre alten naturwissenschaftlichen Disciplin. Schon an 
vielen Orten haben es schwere materielle Verluste gezeigt, dass ohne 
geologische Kenntnisse ein rationeller Bergbau kaum denkbar ist. Die 
Geologie ist ihrer Natur nach eine treue Ratheeberin des Bergmannes, sie 
bildet die riehtige Basis, auf welche vertrauensvoll gebaut werden kann. 

Durch das Hauptportal der Halle für Berg- und Hüttenwesen 
eintretend befanden wir uns der Ausstellung des berühmten königliechen 
ungarischen Münzamtes zu Kremnitz gegenüber, wir sind da zum Schluss- 
stein aller berg- und hüttenmünnischen Arbeiten gelangt, wo das Geld 
thatsáchlich cgemachtv wird. 

Wenn man nun die Grundlage aller bergmánnischen Arbeiten, die 
Ausstellung der am 18. Juni 1869 ins Leben gerufenen königlieh ungari- 
schen geologischen Anstalt besichtigen wollte, so musste man sich auf die 
luftige, hochgelegene Galerie begeben, wo die Anstalt einen ziemlich 
grossen Raum ausfüllte. Es scheint mir, dass in höheren Kreisen eine 
gewisse Unsicherheit über den eigentliehen Beruf dieser so wichtigen 
Anstalt herrscht. Das zeigt schon dies, dass die Ausstellung der k. ung. 
geologischen Anstalt getheilt wurde, da wir ausser in der Halle für Berg- 
und Hüttenwesen auch in der riesigen Halle für Landwirthschaft eine 
reiche Ausstellung der genannten Anstalt vorfanden. Diese Zweitheilung 
kann nicht eben als günstig bezeiehnet werden, da doch an beiden ÖOrten 
von ein und derselben Sache, von der Erforschung der Natur, der Geschichte 
der Erdkruste die Rede ist. Diese führt zur Kenntniss des gegenwártigen 
Zustandes, welche Kenntniss sowohl der Bergmann, als auch der Landwirth, 
aber auch jeder, der bei seiner Arbeit mit der Erdkruste zu thun hat, 
nothwendig besitzen muss. 

Die in der Halle des Berg- und Hüttenwesens exponirte Ausstellung 
der königlich ungarisehen geologisehen Anstalt gewülrte im Allgemeinen 
einen Ueberblick über die wichtigen wissenschaftlichen Leistungen dersel- 
ben. Der aus den besten Krüften bestehende Beamtenkörper der Anstalt 
steht auf einem hohen Niveau der Wissenschaft, wie man dies auf der 
den Glanzpunkt der Ausstellung bildenden geologisehen Detailkarte 
(1: 75.000), die uns die geologisehe Aufnahme des Krassó-Szörényer 
Mittelgebirges und der angrenzenden Umgebung durch JorHANN Böcxn, 
Junius Hanavárs, LupwIG RorH v. TELEGD und Dr. FRANZ SCHAFARZIK in den 
Jahren 1877—1895 sehen kann. Diese grosse Karte ist aus 14 Bláttern 
zusammengestellt und sind auf ihr 60 geologiseh unterschiedene Bildun- 
gen sichtbar. Bine sehr werthvolle stratigraphisch-paláontologische, sowie 
eine reichhaltige petrographische Sammlung bilden die Ergünzung und 
zugleich den Beleg dieser Arbeit ersten Ranges, die zweifellos die grösste 


126 A. SCHMIDT : 


Anerkennung verdient. Auch die Mineralien des Erzgebietes des Krassó- 
Szörényer Mittelgebirges und zwar von den Fundorten Vaskó, Dognácska, 
Orawvicza, Csiklova, Szászkabánya und Új-Moldova, sah man hier ausge- 
stellt, welch" letztere Sammlung nicht nur die früher erwáhnten auf eine 
wuünschenswerthe Weise ergüánzte, sondern auch, wenigstens diesen Theil 
unseres Vaterlandes in mineralogischer Hinsicht würdig reprásentirte. 

Abgesehen von den übrigen hier ausgestellten und auch mehrere 
werthvolle Original- Exemplare enthaltenden Sammlungen der königlichen 
ungarischen geologisehen Anstalt zogen schon der grossen Anzahl der 
ötücke halber, besonders zwei imposante Sammlungen die Aufmerksam- 
keit auf sich, nüámlich die industriell verwerthbaren (Gesteine der Lünder 
der ungarischen Krone (zusammen 896 Stück) und die Collection der in 
bawindustrieller Beztehung wichtigeren auslündischen Gesteine (642 Stück). 

Diese beiden grossen Sammlungen bilden ein sprechendes Zeugniss 
fúr die rastlose Thátigkeit und beharrliche Ausdauer der Mitglieder der 
kömelichen ungarischen geologiscehen Anstalt, denn nur auf diese Weise 
war es, unterstützt durch die immerwáhrende Munificenz des Herrn 
ANDOR V. SEMSEY und mit Hilfe der Unterstützung Anderer, möglich, zwei 
solch" ansehnliche Collectionen in relativ kurzer Zeit zu Stande zu bringen. 
Ich muss jedoch bemerken, dass mir diese beiden Sammlungen mehr von 
rein musealer als praktischer Natur erschienen, da ich auf den beigefügten 
Etiguetten keine Angaben fand, die wenigstens über die Art und Menge der 
einzelnen Vorkommen Aufklárung geboten hátten. Aller Anfang ist sehwer, 
aber ich bin uberzeugt, dass unsere geologische Anstalt, sobald ihr die 
nöthigen Mittel zu Gebote stehen werden, ihre Sammlungen in jeder Rich- 
tung hin vervollkommenen wird. 

Je eine separate Collection bildeten die Muster der Mineralkohle, 
des Asphalts, der bituminösen Mergel, von Erdwachs und Erdöl (96 Exem- 
plare) der Lander der ungarischen Krone, sowie die der Thone, Mergel 
und Farbenerden (446 Stück). Die schon erwáhnte eigenthümliche Zwei- 
theilung der Ausstellung der geologischen Anstalt brachte es dann mit 
sich, dass die Torfe Ungarns, sowie die Sammlung der in der wirthschafit- 
lichen Thomindustrie verwendbaren und der hüufiger vorkommenden zur 
Verbesserung des Bodens dienenden (xesteine in die Halle für Landwirth- 
schaft kamen. 

Eine sehr nútzliche, weil übersichtliche Ergánzung der Ausstellungen 
versechiedener Art bilden die Diagramme oder die ühnliehen Zwecken 
dienenden Karten und graphische Darstellungen überhaupt. Von den sorg- 
fáltigen geologisehen Karten der Mitelieder und Mitarbeiter der Anstalt 
abgesehen, können wir uns an einer reichen Auswahl der genannten 
Darstellungen erguicken. Hier war die von JOHANN BöcKkH und ALEXANDER 
GESELL im Maasstabe 1 : 900.000 zusammenstellte Karte der Fundorte der 


DER BERGBAU IM JAHRE 1896. 19297 


im Bereiche der Lünder der ungarischen Krone im Beltrieb oder Auf- 
sehluss stehenden Edelmetalle, Erze, Eisensteine, Steinsalz und anderer 
verwerthbarer Vorkommwnáisse sichtbar, ein nützlieches und interessantes 
Werk, welches die folgenden Grubenbezeichnungen enthült: Gold, Silber, 
Gold und Silber,  Gold-Silber-Blei,  Kupfer, Kupfer-Blei, Eisenstein, 
Mangan, Chromeisenstein, Bisensulfid, Kobalt, Blei, Blei-Kupfer und 
Eisenerz, Antimon, Galmei, Schwefel, Ouecksilber, Edelopal, Steinsalz, 
Alaun, Petroleum, Erdwachs und Lignit, Steinkohle, Braunkohle, Lignit, 
Bergbau im ordentlichen Betriebe und im Aufschluss. Es ist dies gewisser- 
massen ein Inhaltsverzeichniss des Reichthums und der Mannigfaltigkeit 
der Rohmaterialien unseres Vaterlandes. Diese Karte hütte ihren richtigen 
Platz im Parterre, dem Haupteingange gegenüber, gewissermassen als 
Emleitung sümmtlicber Ausstellungen der Halle für Berg- und Hütten- 
wesen finden sollen, wie überhaupt in dieser Halle die einheitliche Aus- 
stellung der kgl. ung. geologischen Anstalt den naturgemüssen Anfang 
hatte bilden műssen. 

ALEXANDER KALEcsiNszkY hat auf einer Karte (1 :900.000) mit 
Bezeichnung der Grade der Feuerbestándigkeit die Fundorte der unter- 
suchten Thone der Lánder der ungarischen Krone vorgeführt; Dr. THEODOR 
PosEwirz hat die Torflager Ungarns (in der landwirthschaftlichen Halle); 
Prot. MokRrrz SrauB wieder die ungarlándisehen Fundorte urweltlicher 
Pflanzen auf sorgfáltig ausgestatteten Karten dargestellt. 

In der Halle der Landwirthschaft finden wir hauptsáchlieh die Aus- 
stellung der agronomisch-geologischen Arbeiten und der Thátigkeit der 
Anstalt mit Bezug auf die verschiedenen Zweige der Wasserfrage. Hier 
befand sich eine Collection der gewöhnlichen Mineraldünger, auch konn- 
ten wir eine lehrreiche Serie sehen, welehe Gesteine und deren Verwilte- 
rungsproducte enthált, ferner zahlreiche Bodenprofile und hesultate der 
mechamischen Bodenanalyse, endlich eine reiche Collection der die Szék- 
böden Ungarns illustrierender Proben. Das reiche Kartenmaterial entbielt 
eine UVebersicht der mit stabiler Wasserlettung versehenen Stüdte der 
Lünder der ungarischen Krone, die Darstellung der wasserdurchlassen- 
den und undurchlássigen Scelichten des Flussgebietes der Theiss, der 
Mineralguellen Ungarns (mit besonderer Hervorhebung der Schutzgebiete, 
der artesischen und Tiefbrunnen Ungarns, die sümmtlich Dr. THomas 
v. SzorracH mit musterhafter Sorgfalt zusammengestellt hat. Mehr ins 
Detail gehende Kartenwerke sind diejenigen, welche die geologischen und 
Wasserverháltnisse von Fünfkirchen und die Ouellenschutzgebiete des 
Herkulesbades betreffen. Ausser den erwühnten Karten fanden wir die 
artesischen Brunnen Ungarns, diese besonders für das ungarische Tiefland 
so hochwichtigen Objecte noch durch die áusserst sorgfáltigen Arbeiten von 
Jurius Hanavárs in einer aller Anerkennung würdigen Weise reprásentirt, 


128 A. SCHMIDT : 


wobei die aus den originalen Bohrproben zusammengestellten Profile der 
artesisehen Brunnen und vorzüglich das geologische Profil des südlichen 
Alföld (1: 500), welehes durch die Brunnen von Zombor, Szabadka, Sze- 
ged, Hódmezővásárhely und Szentes gelegt ist, besonders beachtenswerth 
waren. Die die tydrophysikalischen Verháltnisse des Flussthales der Theiss 
auf geologiseher Grundlage darstellende Karte zeigt den innigen Zusam- 
menhang der Geologie mit den Wasserbauten aller Art, mit einem 
Worte die vielseitige wichtige Thátigkeit unserer Geologen tritt auch hier 
sehr in den Vordergrund. 

Die agronom-geologisehen Karten von BÉLA v. ÍNKEY und PETER 
TRazxrrz nahmen einen würdigen Platz unter den Arbeiten der Anstalt ein, 
wobei auch die Untersuchungen dieser Art durch ausgestellte Apparate und 
Utensilien demonstrirt waren. 

Die Thátigkeit der kgl. ungarischen geologischen Anstalt war noch in 
ihren wissenschaftlichen Publicationen, in den Jahrbüchern und Karten 
vorgeführt und eine Kartenskizze gab eine Uebersiecht über den Stand 
der geologischen Aufnahmen am 1. Mai 1896. Auf letzterer war ersichtlich, 
dass die Anstalt vermittelst der egeologisehen Detail-Landesaufnahmen? 
(1868—1896), der cUebersichtsaufnahmen (1870—1875)v, ferner der 
cmontangeologisehen Aufnahmen (1833—1896) und der wagronom- 
geologisehen Aufnahmen (1891—1896)9 schon grosse Gebiete unseres Vater- 
landes durchforscht hat. 

Aus dem Gesagten ist es klar ersichtlieh, dass sich die Geologie in 
all denjenigen Zweigen der menschlichen Thátigkeit nützlieh verwerthen 
lásst, die sich auf die starre Erdkruste beziehen. Daher ist sie auch dann 
von hoher Bedeutung, wenn wir vom Bergbau ganz absehen. Bei uns 
wurde die Wichtigkeit derartiger Forschungen nach dem politischen Aus- 
gleiche ziemlich rasch erfasst, wie dies die Gründung der kgl. ung. geologi- 
schen Anstalt im Jahre 1896 beweist. Seither sind volle 27 Jahre verflos- 
sen und zu den grandlegenden Arbeiten wissenschaftlicher Natur gesellte 
sich nun schon eine ganze Masse der Forderungen des praktischen Lebens, 
denen gegenüber die Anstalt Stand halten muss. Ich glaube, es ist schon 
die höchste Zeit, dass diese ebenso verdienstvolle wie würdige Institution 
zu eimer wetleren entsprechenden Fntwicklung gelange, die die Thátigkeit 
der Geologen nicht zerstückelt, sondern gestattet, dass sie sich einestheils 
ohne Hinderniss den grundlegenden Arbeiten wissenschaftliceher Natur, 
anderntheils aber den geologischen Fragen des tügliehen Lebens anschmiie- 
gen können. 

Es ist recht erfreulich zu seben, dass sich die geologisehen Kenntnisse 
bei uns im Allgemeinen schon ziemlich verbreitet haben. In der Halle für 
Landwirtschatt, im Pavillon für Wein- und Rebencultur etc. finden wir 
reichlich Bodenprofile und Bodenanalysen und dass man in den Ausstel- 


DER BERGBAU IM JAHRE Ll . 199 


lungen der einzelnen Bergwerke das geologisehe Moment ebenfalls berück- 
sichtigte, ist selbstverstündlieh. In letzterer Beziehung muss ich an erster 
Stelle die montan-geologische Section der königl. ung. Bergdirektion zu 
Schemnitz erwáhnen. In derselben waren die Arbeiten des Bergrathes 
LupwIiG v. CSEH ganz besonders bemerkenswerth, wie denn überhaupt diese 
Section des königl. ung. Montanwesens auch dem Auslande als Muster 
dienen kann. Von den sorgfáltigen geologiscehen Karten des genannten 
Geologen mögen hier nur die vorzügliehen geologischen Feldortsbilder des 
Schemnitzer Bergreviers erwáhnt werden, die auch in Hinsicht der techni- 
schen Ausführung als hübseh bezeichnet werden können. 


2. Kohlenbergwerke. 


Die Gesammtproduction der Welt an Kohle betrug Ende 1895 : 
578.209.000  Tonnen.  Gross-Britannien, die Vereinigten Staaten und 
Deutschland sind die meiste Kohle produzirenden Staaten der Welt. Sie 
lefern zusammen etwa 8209 der gesammten Kohlenproduction. Die 
Gesammtproduction Ungarns an Kohle belief sich 1895 auf 4.543.000 
Tonnen, in einem Werthe von 16.859.000 Gulden; der Masse nach ist dies 
also etwa 0,89/9 der Weltproduction. 

Die ziemlieh zahlreiehen Kohlenlager Ungarns sind zwar von jünge- 
rem geologischen Alter, da wir die Kohle der Carbenformation nur im 
Krassó-Szörényer Comitat besitzen; ausserdem haben wir hier sowie 
in der Umgegend von Fünfkirchen und Neustadt- Törzsvár die Kohle 
des Lias, im nordwestliechen Theile des sogenannten Bakony, sowie im 
Comitate Bihar aber die Kohle der Kreide, die übrigen bisher be- 
kannten nennenswerthen Kohlenflötze Ungarns sind schon ein Product der 
künozoisehen Aera, des Tertiárs. Was aber die letztgenannten Kohlen 
. unseres Vaterlandes, die sogenannten Braunkohlen betrifft, so liegt ihr 
Werth nicht nur in ihrer Verbreitung und in der betráchtlichen Michtig- 
keit der Flötze, sondern auch in ihrer relativ vorzügliehen Oualitát. 

Der Kohlenbau Ungarns ist nicht sehr alten Ursprungs. Derselbe 
kann nur bis auf die zweite Hálfte des XVIII. Jahrhunderts zurück verfolgt 
werden. Die erste Kohlengrube in Ungarn wurde in der Umgebung von 
Oedenburg angelegt, wo angeblieh um 1750 ein Hirt auf einem Berge 
Feuer anlegte und am andern Tage mit Staunen bemerkte, dass der Berg 
brenne. Daher soll der Name Brennberg stammen, wo die Kohlengruben 
dann im Jahre 1753 eröffnet wurden. Einer anderen Sage nach wurden die 
dortigen Kohlenflötze durch einen aus Deutschland stammenden Schmied 
entdeckt, der von seiner Heimath aus wusste, wie gut sich die Mineral- 
kohle verwenden lösst. 


Földtani Közlöny. XXVII. köt. 1897. 9 


130 A. SCHMIDT : 


Diese der Entdeckung nach ülteste Kohle Ungarns war in der Halle 
für Berg- und Hüttenwesen in der Ausstellung der Brennberger Kohlen- 
bergbau- Actiengesellschaft sehr gut vertreten. Die bisherige gesammte 
Production dieses Bergwerkes betrug 2.808.000, die im Jahre 1895 aber 
73.000 Tonnen. Die moderne Leitung der Werke bekundeten gelungene 
graphische Darstellungen, Übersichtskarten, Profile, Dispositionsplüne, 
sowie eine plastiscehe Reliefkarte der Umgegend. Bin noch aus dem Jahre 
1825 stammendes Gedenkbuch der Grube ist eine interessante Religuie 
vergangener Zeiten. 

Ebenfalls im vorigen Jahrhundert wurden im Komorner- und 
Krassó-Szörényer Comitate einige Kohlenflötze entdeckt; die Entdeckung 
der übrigen aber fállt erst in das gegenwártige Jahrhundert, so in das 
erste Decennium die der Fünfkirchner, dann die des Annathales im Graner 
Comitat etc. Die bekannten Kohlengruben von Salgó- Tarján im Comitate 
Nógrád wurden erst 1840 eröffnet und als in der neueren Zeit die drei 
Hauptfactoren des allgemeinen Gedeihens, der Eisenbahnbau, die Dampf- 
schifffahrt und die Fabriksindustrie auch bei uns in Aufschwung geriethen, 
liess auch der Aufschluss der übrigen Kohlengruben nicht lange auf sich 
warten. 

In dem Ausstellungsgebáude der ungarischen Berg- und Hutten- 
werke, sowie der Domünen der privilegirten österreichisch-ungarischen 
Staats- isenbahn- (xesellschaft, wo die erste in Ungarn, im Jahre 1873 zu 
Hesicza, erbaute Locomotive cHungariav ausgestellt war, sah man auch die 
bergmöánnisch-geologischen Objecte der genannten Gesellschaft. Es wurden 
hier die Mineralien, Gesteine und Versteinerungen vorgeführt und man 
konnte ausserdem noch ein schönes Abbaumodell (1 : 20) sowie auch 
geologische Karten sehen. Die von Szekul stammende ausgezeichnetste vater- 
lándische Kohle, sowie die ebenfalls vorzügliehen Steinkohlen aus den 
Gruben von Domán- Resicza und Steterdorf- Anina zogen die Aufmerksam- 
keit gerade so auf sich, wie die Ausstellung der aus Kohle gedrechselten 
Zierobjecte (Leuchter, Champagnerflaschen, Obeliske). 

In der Halle für Berg- und Hüttenwesen nahm der Steinkohlen- 
Bergbau der Ersten k. k. priv. Donau- Dampfschifffahrts- Cresellschaft, der 
sich auf das Gebiet der Stadt Fünfkirchen, ferner der Gemeinden Szabolcs, 
Somogy, Vasas, Hosszuhetény, Váralja, Máza und Kárász über eine Fliche 
von 24,5 Ouadratkilometer erstreckt, eine eigene Nische ein. Die üusserst 
geschmackvolle Ausstellung dieses so wichtigen Kohlenwerkes steht im 
richtigen Verháltnisse zu der Stelle, welche dasselbe unter den vaterlündi- 
sehen Kohlenbergwerken einnimmt. Die geologisehen Verhültnisse der 
Umgebung von Fünfkirchen wurden wie bekannt durch JoHANN BöcKH 
in einer mit meisterhafter Hand ausgeführten Studie dargelegt. Die Vor- 
zügliehkeit der Liaskohlen dieses Gebietes, die hochstehende Production, 


DER BERGBAU IM JAHRE 1896, 131 


die modernen Einrichtungen aller Art erheben dieses Bergwerk in die erste 
Reihe unserer Kohlengruben. Es genügt, wenn wir bedenken, dass in den 
fraelichen Kohlengruben 1895: 584.000 t Steinkohle, 12.300 t Coaks, 
29.400 t Briguettes erzeugt wurden und dass hier zusammen 3441 Arbei- 
ter beschüftigt waren, und wir werden über die Bedeutung dieser Bergwerke 
sofort im Reinen sein. 

Die Kohlenflötze in der Umgegend von Fünfkirchen waren schon 
lange bekannt, ohne jedoch irgendwelche Bedeutung zu besitzen, ja die 
Kohlenausbisse schmülerten sogar den Werth der Weingüárten, denn wie 
der im Jahre 1893 verstorbene, verdienstvolle und ausgezeichnete Ge- 
lehrte, Professor M. v. HANTKEN in seinem wichtigen Werke Über die 
Koblenflötze und den Kohlenbergbau in den Lündern der ungarischen 
Kronev angibt, suchten die Schmiede derlei Weingárten auf, um Kobhle zu 
graben, wobei sie zugleich grossen Schaden anrichteten. 

Die Zahl der Gruben vermebrte sich aber allmálig, jedoch war der 
Bergbau sehr unvollkommen, bis die im Jahre 1830 gegründete Donau- 
Dampífschifffahrts-Gesellschaft die dortigen Gruben zur Deckung ihres 
eigenen Bedarfes erwarb und 1853 den Bergbau begann. Von diesem 
Jahre bis 1895 sind in der genannten Gegend rund 12.385.400 t Stein- 
kohle abgebaut worden und heute liefert die Fünfkirchner Steinkohle, da 
die jührliche Production die Grenzen des eigenen Verbrauches schon lange 
übersehreitet, ein weitverbreitetes, werthvolles Heizmaterial. 

Die Ausstellung dieser Kohlenbergwerke gab, wie schon erwáhnt, ein 
treues Bild der hohen Entwickelung dieser Industrieanlage, die nicht 
nur unter den vaterlándischen, sondern auch unter denen Continents 
unter die Ersten einzureihen ist. 

Zunachst illustrirte eine reiche geologiscehe Sammlung die geolo- 
gischen Verháltnisse; dann zog ein unlángst im elíften Liegenden des 
955 m tiefen Andreas-Schachtes gefundener Saurierwirbel, sowie meh- 
"rere riesige Galamiten- Reste die Aufmerksamkeit auf sich. Die Lagerungs- 
verháltnisse gaben Profile im Massstabe 1:100 an, graphische Darstel- 
lungen und Photographien bildeten eine instructive Ergánzung. Bine reiche 
Auswahl von Berggezeugen, ferner verschiedene Modelle bekundeten die 
zeitgemüsse technische Ausrüstung dieser Bergwerke. In der Mitte stand 
eine complet ausgerüstete Schachtmündung mit Förderschalen, und wenn 
man noch die reichlich vertretenen Muster von Kohlen, darunter die 
aus dieser Gegend  bekannten, eigenthümlichen kügeligen Kohlen, 
sowie die übrigen Objecte in Betracht zieht, hat man ein schwaches Bild 
der lehrreichen Sehenswürdigkeiten. Diese prüáchtige Ausstellung hütte 
wohl einen besser gelegenen Platz verdient; halb versteckt, war sie in 
ungünstiger Beleuchtung. 

Das ebenfalls eine ausgezeichnete und zur Coaks-Erzeugung geeignete 

gk 


132 A. SCHMIDT : 


Liaskohle führende Gebiet von Berzászka war in der Ausstellung der 
GEBRÜDER GUTTMAN nur sehr schwach vertreten. Photographien, Kohlen- 
muster, eine wie es scheint geologiseh colorirte Reliefkarte ohne irgend- 
welche Aufklárungen, all das steht nicht im Verháltnisse zu den Verdien- 
sten, welche sich die genannten Higenthümer in der Entwicklung des 
Berzászkaer Kohlenbergbaues erworben haben. 

Vergebens suchte ich im Gebiete der Ausstellung die das Eigenthum 
des Kohlen-Industrie-Vereines in Wien bildenden Kohlengruben von 
Ajka (Csinger-Thal) im Veszprémer Comitat, obwohl diese cretaceische 
Kohle liefernden Gruben zu den bedeutenderen Werken Ungarns 
gehören. Im Katalog der VIII. Gruppe ist zwar eine Grubenkarte von hier 
erwáhnt; ich konnte dieselbe jedoch nicht ausfindig machen. Umso aus- 
führlieher waren aber die für uns so sehr wichtigen, weil weitverbreiteten 
Koblen der Tertiárformation dargestellt. 

Das sogenannte Graner Kohlengebiet, dessen genaue Kenntniss wir 
hauptsáchlieh den unermüdliehen Forschungen des verewigten Professors 
v. HANTKEN verdanken, gehört in die Reihe der alttertiüren Kohlenbildun- 
gen. Die Oualitát dieser Kohlen ist ausgezeichnet, schon ihr Aeusseres 
gleicht den echten Schwarzkohlen, denn sie sind gewöhnlich schwarz und 
pechglünzend und zeigen muscheligen Bruch. 

Nach v. HANTKEN wurde im Graner Kohlengebiete die erste Grube in 
der Umgebung von Sárisáp, ungefáhr im Jahre 1805 erötftfnet. Die Kohlen- 
flötze entdeckte der Sage nach ein Sehweinebirt, resp. die Schweine, die 
den Ausbiss aufwühlten. In der Umgegend von Gran wurden 1861—1876 
zusammen 1.307.800 t Kohle producirt, jedoch trotz seiner günstigen Lage 
konnte der Bergbau nicht prosperiren., denn wábrend sámmtliche bedeu- 
tenderen Kohlengebiete Ungarns durch Eisenbahnen mit den kohlencon- 
sumirenden Plátzen in Verbindung gebracht wurden, hatte das Graner 
Kohlengebiet bis fast in die jüngste Zeit unter dem drückenden Einfluss 
der Verfrachtungskosten zu leiden. Es lag daher im allgemeinen Interesse, 
dass endlich auch dieses so wichtige Kohlengebiet mittelst einer Eisenbahn 
Anschluss an die allgemeine Communication erhielt. 

Auf der Gallerie der Halle für Berg- und Hüttenwesen konnte man 
in einer besonderen Abtheilung die Ausstellung der Budapester Steinkoh- 
len- und Ziegelwerks- (Gesellschaft sehen, die uns die Gruben von Dorogh, 
Annathal und Szászvár in recht befriedigender Weise vors Auge führte. 
Das Kohlenbergwerk von Szászvár liegt im Comitat Baranya und liefert 
bei einer jührliehen Production 41.330 t Liaskohle des Fünfkirchner 
Kohlengebietes; die Gruben bei Dorogh und Annathal befinden sich da- 
gegen im alttertiáren Kohlengebiete von Gran. Die jáhrliche Gesammt- 
production der genannten Gesellschaft kann man auf 200.000 t Kohle 
schátzen. Diese Gruben waren mit einer sehr sorgfültigen Ausstellung: 


DER BERGBAU IM JAHRE 1896. 133 


vertreten, da wir auf einem relativ kleinen Raume schőne geologische 
Sammlungen, Karten (1 : 1000), Kohlenmuster, Berggezeuge etc. sehen 
konnten. Sehr interessant waren die auf Glastafeln gezeichneten und den 
einzelnen Horizonten entsprechend aufeinander gereihten Grubenkarten, 
mit deren Hilfe man sich eine überraschend klare BEinsicht in die Gruben- 
werke verschaffen konnte. 

Die Ausstellung der Trifailer Kohlenbergwerks- (resellschaft in Wien 
bezog sich ebenfalls auf das Graner Kohlengebiet. Tiefbohrprofile von 
Ebszóny und Dorogh, das Profil des neuen Schachtes zu Dorogh, Gruben- 
karten, geologiscehe Sammlungen und sechöne Kohlenmuster zeigten den 
modernen Betrieb dieser Kohlengruben. Ihre jáhrliche Kohlenproduction 
betrágt 106.380 t. 

Von der Szápárer (Gregend im Veszprémer Comitat hatte Herr 
BIcHARD KwoBLAucH einige Kohlenmuster ausgestellt und nun können wir 
uus den Kohlenwerken des Zsil-Thales zuwenden. Die geologischen 
Verhültnisse dieser kohlenreichen oligocánen Gegend sind, wie bekannt, 
durch die scharfsinnigen Arbeiten des leider so frühzeitig verstorbenen 
kel. ungar. Chef-Geologen Dr. KARL Hormaxws (7 1891) in ausgezeichneter 
Weise erforscht worden. Die Kohlenlager des Zsilthales waren schon lange 
bekannt, aber die Unzugánglichkeit der Gegend machte die Production 
unmögliech, bis endlieh durch die Piski-Petrozsényer Bahn auch dieses 
Koblengebiet erschlossen wurde. Im Jahre 1895 producirte das Zsilthal 
zusammen 559.200t Kohle, deren besondere Güte noch durch den Umstand 
erhoht wird, dass dieselbe, wie dies aus den diesbezügliehen Versuchen des 
Bergrathes RAPHAEL HOFMANN allgemein bekannt ist, zur Coaksbereitung 
geeignet ist, eine bei einer relativ jüngeren Kohle allerdings bemerkens- 
werthe KEigenschaft. 

Das Kohlengebiet des Zsilthales reprásentirte auf der Milleniums- 
Landes-Ausstellung zunáchst die Urikány-Zsilthaler ung. Kohlenberg- 
werks- Aktiengesellschaft in einem eigenen Pavillon. Man fáhrt hier 
förmlich in die Kohlengrube ein, aber nach einigen Schritten befinden wir 
uns im Innern des Gebüudes, wo den Hauptplatz ein in Paris (J. Digeon 
et fils ainé) verfertigtes práchtiges Haut-Relief- Modell (1 : 2500) einnimmt, 
welches das Zsilthal in der Náhe der Lupény-Grube darstellt. Ueber diesem 
Relief hing an der entsprechenden Stelle das geologische Ouerprofil, eine 
ganz eigene und lehrreiche Ergünzung dieses Musterwerkes. Wunderschöne 
Photographien, Karten, Kohlen- und Coaks-Muster, Berggezeuge bildeten 
die übrigen Ausstellungs-Objecte und es ist nur zu bedauern, dass beson- 
ders zu der genannten prachtvollen Relief-Karte sozusagen gar keine 
Erklárung beigefügt war. Der Kohlenbergbau dieser Gesellschaft war 
übrigens auch in der Halle für Berg- und Hüttenwesen in der Ausstellung 
des Comitates Hunyad vertreten, wo besonders eine prachtvolle photogra- 


134 A. SCHMDDT : 


phische Ansicht die Aufmerksamkeit auf sich zog. Die Kohlenproduction 
der Gesellschaft betrug 1895 : 213.000 t. 

Den Steinkohlenbergbau der Salgó- Tarjáner Steinkohlen- Bergbau- 
Actiengesellschaft im Comitate Hunyad konnte man in der Halle für Berg- 
und Hüttenwesen betrachten. Die geologische Karte des Zsilthales 
(1:1440), Photographien, eine geologische Sammlung machten auch diese 
Ausstellung sehr lehrreich. Diese Gruben waren früher ein Bigenthum des 
Kronstádter Bergbau- und Hütten-Actienvereins, von dem sie die Salgó- 
Tarjáner Steinkohlen-Bergbau-Actiengesellschaft im Jáönner 1895 ankaufte. 
Die Kohlenproduction stieg 1895 in diesen Gruben auf 346.200 Tonnen 
und wir können dieselbe für 1896 auf 400.000 Tonnen veranschlagen, was 
jedenfalls eine betráchtliche Ouantitát ist, besonders wenn wir in Betracht 
ziehen, dass die gesammte Kohlenproduction des Zsilthales 1868 nur 
2000 Tonnen betrug. Die Hunyader Steinkohlenbergbaue der Salgó- 
Tarjáner Steinkohlen-Bergbau-Actiengesellschafft liegen in den Ortsehaften 
Petrozsény, Petrilla und Livazény (Grubencolonie Aninosa). 

In der Ausstellung sah ich von dieser Gegend noch die in der 
Gemeinde Vulkán-Zsilvajdej gelegenen Gruben der Firma zZsilthaler 
Steinkohlen- Bergbau- (xesellschaft, GurDpo GERBERT und JOSEF ROTTER ver- 
treten. Eine Grubenkarte (!:28.000), ein Profil des Bergwerkes von 
Vulkán (1 : 1000), ein Situationsplan (1 : 2880), ferner Kohlenmuster dienen 
zur Illustrirung dieser 12.600 t erzeugenden Grubenwerke. 

Unter den jungtertiáren Kohlenflötzen Ungarns nimmt das Kohlen- 
revier von Salgó- Tarján eine hervorragende ötelle ein. Die hier producirte 
Kobhle, die sogenannte Glanzkohle, gleicht ihrem Aeussern gar nicht einer 
Braunkohle und giebt ein sehr gutes Heizmaterial. Auch in der Salgó- 
Tarjáner Gegend waren die Flötze schon lángst bekannt, aber ein Abbau 
derselben wurde erst im Jahre 1848 begonnen. Die Kohle wurde bis 
1859 durch die k. k. priv. Donau-Dampíschifffahrts-Gesellschatft für den 
Verbrauch ihrer auf der Theiss verkehrenden Schiffe per Axe nach Szolnok 
und Poroszló transportirt, und dass diese Communicationsweise für den 
Aufschwung des Bergbaues ganz und gar nicht günstig war, ist selbst- 
verstándlich. Dennoch erreichte die Kohlenproduction auch in diesem 
Zeitraume im Durchschnitte jáhrlich 14.000 t. 

Die im Jahre 1861 gegründete eSct.-Stefan-Kohlenbergbau- Actien- 
gesellschaftb überzeugte sich dann, dass in der Umgegend von Salgó-Tarján 
die Verháltnisse für einen grossen Kohlenbergbau günstig sind und gründete 
zugleich die Pest- Losoncz- Allsohler Eisenbahngesellschaft, und von da an 
datirt der grossartige Aufschwung der Kohlenbergwerke von Salgó-Tarján, 
infolge dessen die aSalgó-Tarjáner Steinkohlen- Bergbaa- Actiengesell- 
schafiv heutzutage mit mehr als einer Million Tonnen jáhrlicher Production 
zugleich das bedeutendste kohlenproducirende Unternehmen Ungarns ist. 


DER BERGBAU IM JAHRE 1896. 135 


Auf der Landesausstellung hat die genannte Gesellschaft für sich ein 
eigenes Gebüude gebaut, welches in sehr gelungener Weise dem Besucher im 
Parterre ein Kohlenbergwerk mit Bergknappen am Ort vorfuhrt. Im Stock 
werke sah man dann sehr schöne und lehrreiche Sammlungen und Modelle 
aller Art, sowie auch Bilder, geologische und sonstige Karten, so dass diese 
Ausstellung überhaupt als eine der bestgelungenen bezeichnet werden kann. 
Es ist hier eine der bedeutendsten vaterlündisehen Industrieanlagen ver- 
treten, welche mit technischen KEinrichtungen aller Art und mit einer 
Arbeiterzahl von 3216 Mann gewissermassen einen kleinen Staat im Staate 
darstellt. 

Die Gruben der aNordungarischen vereinigten Kohlenbergbau- und 
Industrie- Actiengesellschaftnb. befinden sich theils in Tokod im Graner 
Kohlengebiet, theils liegen sie in den Hottern der Gemeinden Baglyasalj a, 
Karamcsalja, Mátraszele, Nemti etc. im Comitate Nógrád. In den Tokoder 
Gruben der Gesellschaft, wo man nach den Aufschlüssen und Binrichtungen 
eine jührliche Production von 600.000 t erhofft, ist der Beginn der Production 
in Bülde zu erwarten. Die Gruben im Comitate Nógrád stehen schon seit 
lange im Betrieb und ihre Jahresproduction kann man auf 400.000 t 
schützen. Diese Gesellschaft hatte ihre Ausstellung ebenfalls in einem 
eigenen Pavillon exponirt, wo schöne photographische Reproductionen, 
Karten, geologische Profile und Schnitte, geologisebe Sammlungen, Kohlen- 
muster, eine gut durchdachte, geschmackvoll ausgerüstete, sorgfáltige, 
sehőöne und lehrreiche Sehenswürdigkeit darboten. Bin von Baglyasalja 
stammender sehőner Haifischzahn, sowie aus dem Liegenden der Kohlen- 
flötze von Baglyasalja und Karancsalja herrührende riesige Sandsteincon- 
ecretionen zogen hier die Aufmerksamkeit noch besonders aut sich. 

In der Halle der Maschinenfabrik der königlieh ungarisehen Staals- 
eisenbahnen sahen wir in einer seitlieh angebrachten Nische auch den 
Kohlenbergbau des kön. ung. BHisen- und Stahlwerkes von Diósgyór reprü- 
sentirt. Die Kohlenflötze gehöőren dem oberen Mediterran an, welches 
meistens Lignitflötze führt. Die ürarischen Gruben befinden sich hier in 
den Gemeinden Parasznya und Varbó im Comitate Borsod; ihre Pro- 
duction betrágt infolge des Consums der grossartigen Bisen- und Stahlwerke 
zu Diósgyőr jahrlich 276.000t. In der erwáhnten Halle war ein Abbau- 
Modell des Kohlenflötzes, sowie auch die natürliehen Profile der Tief- 
bohrungen zu Pereczes und Egresvölgy (1 :200), die letzteren in sehr 
eleganter Ausfuührung zu sehen. 

Die Kohlengrube der Firma xcBaron Radvánszkysche Steinkohlen- 
Bergbau- Unternehmung, MANDELLO k Comp.v befindet sich bei Kaczola- 
puszta, Gemeinde Sajó- Kaza, Comitat Borsod, wo die Grube am 1. Octo- 
ber 1887 erőfínet wurde. In der Ausstellung war diese Grube durch einen 
mit Lignit beladenen Waggon reprásentirt, der sich auf der Gallerie der 


136 A. SCHMIDT : 


Halle für Berg- und Hüttenwesen befand. An den vier Seiten des Wagens 
in der Art von Annoncen gemalte Tafeln gaben über die Production 
und Anderes einige Daten. Bei dieser wenigstens eigenthümliech zu nennenden 
Ausstellungsmethode lüsst sich über dieses Bergwerk kaum mehr bemer- 
ken, als dass seine jáhrliehe Kohlenproduction sich auf circa 81.600 t 
belüutt. 

KORNEL SÁRKÁNY, der Besitzer des Braunkohlen-Bergbaues in Disznós- 
Horvát, Comitat Borsod, hat ausser Lignitstücken noch einige nette 
Versteinerungen, aber im Uebrigen gar keine erklürenden Objecte aus- 
gestellt. Die jáhrliche Production dieses Bergwerkes betrügt rund 167.600 g 
Lignit. 

Die Braunkohlengruben der Ungarischen Allgemeinen Kohlenberg- 
bau- Actiengesellschaft befinden sich im Comitate Borsod im Hotter der 
Gemeinde Királyd und Sajó- Szent- Péter. In diesen Gruben wurden 1895 : 
258.000t Kohle erzeugt. Die diesbezügliehen netten Bilder, Gesteine und 
Petrefacten, Kohlenmuster ete., sowie das Modell eines Fördersehachtes 
konnte man in einem netten Pavillon sehen. 

Ím Ausstellungsgebüude der k. k. priv. Eisen- und Blechfabriks- 
Gesellschaft a Union, waren auch die im Comitate Zólyom bei Badin und 
Kovácsfalva gelegenen Kohlengruben der Gesellschaft vertreten. Eine geo- 
logische Karte des Braunkohlenbeckens in der Umgegend von Zólyom, 
sowle Lignitstücke dienten zur Illustrirung dieser Kohlenwerke. 

In der Halle der Rimamurány-Salgó- Tarjáner- Pisenwerks- Aclien- 
gesellschaft, woselbst man die glánzende Ausstellung dieser im Jahre 1881 
gegrundeten grossartigen vaterlándischen Industrieanlage mit wahrer Freude 
betrachten konnte, hat zwischen den fast unzáhlbaren und mit der grössten 
Sorgfalt und Geschmack zusammengestellten Gegenstünden auch der 
Kohlenbergbau seinen richtigen Platz gefunden. Die Kohlengruben der 
Gesellschaft sind am Salgó auf dem Medves-Plateau, in der Nühe von Salgó- 
Tarján und im Hangomj- Thale (Bánszállás und Jordánháza), im Comitate 
Borsod gelegen. Die Gesammtproduction dieser Kohlengruben erreichte 
1895 schon 275.000t. Ich sah in der Ausstellung der (Gesellsehaft sehöne 
naturliche Profile (Medves-Plateau 1 : 40 und Hangony 1 : 50), Karten, geo- 
logisehe Sammlungen, Kohlenmuster etc., die den Kohlenbergbau sehr ge- 
lungen illustrirten. 

Die Lignite der Umgebung der Felső-Árva führten WILHELM REIS 
ERBEN mittelst Lignit- und Torfmustern, sowie Karten auf der Gallerie der 
Halle für Berg- und Hüttenwesen vor ; die Gruben befinden sich im Hotter 
von Alsó-Stepanó und Lavkó. 

Die Erdővidéker Bergbau- Actiengesellschaft in Maros-Vásárhely hat 
die Lignitflötze von Köpecz und Barót (Comitat Háromszék) mit den 
Profilen des Samuel-Schachtes und des Samwuel-Flötzes (1 :50), mit einer 


DER BERGBAU IM JAHRE 1896. ÜZ 


Situationskarte (1 : 28.000), den Kohlenbergbau von 1876—1895 darstellen- 
den Diagrammen, mit Lignitmustern etc. vorgeführt. 

Ich kann noch erwáhnen, dass man zu Kremnilz in dem Ferdinand- 
Erbstollen in 3070 Meter Entfernung ebenfalls Lignit angefahren hat, von 
welchem Funde das kön. ung. Bergamt zu Kremnitz ein Stück ausgestellt 
hatte. In der landwirthschaftlichen Halle wieder sah ich in der Ausstellung 
des Comitates Temes ein von Sztnerszeg stammendes Lignitmuster. 

So sind wir nun in der Reihe unserer Mineralkohlen von den aeltesten 
bis zu der sich noch im Bildungsstadium befindlichen Kohle, zu den Torfen 
unseres Vaterlandes gelangt. Um auch die in diesem Naturproducte schlum- 
mernde Urkraft dem Gemeinwohl nützlieh zu machen, wurde, wie bekannt, 
im Jahre 1892 durch die königl. ungarische Naturwissenschaftliche (resell- 
schaft ein besonderes Comité organisirt, welches von dem damaligen königl. 
ungarischen Minister für Landwirthschaft, Grafen ANDREAS BRTHLEN unter- 
stützt, nicht nur die Torfvorkommnisse Ungarns eingehenden Unter- 
suchungen unterzog, sondern auch über die Verwerthung der Torfes mehr- 
fache Studien angestellt hat. Den Bericht über die Thátigkeit dieses Comités 
hat Herr Prof. Dr. M. Sraue verfasst, und haben die diesbezügliehen Daten 
desselben die Torffrage in Ungarn vielfach geklárt. 

Der Bergbau in engerem Sinne hat zwar kaum etwas mit dem Torfe 
zu thun, da aber der Torf selbst ein Gestein von pflanzlicher Abstammung 
ist, so muss auch an dieser Stelle seiner Erwáhnung gemacht werden. Meine 
Ansicht hierüber ist, dass bei uns die Umgestaltung respective Verwerthung 
des Torfbodens für die landwirthschaftliehe Kultur noch etwas verfrüht 
ist, da unsere diesbezügliehen Verhültnisse doch von anderer Natur sind, 
als jene, die wir in Nord- und Norwest-Deutschland vor uns haben. Die 
industrielle Verwerthung des Torfes aber wáre auch bei uns von Wichtig- 
keit, da sich der Torf als Streu, Dünger etc. — abgesehen von seiner Be- 
nützung als Heizmaterial, wie dies allgemein bekannt ist — recht gut ver- 
. w enden lüsst. Bedenklieh ist nur das eine, dass nach dem Studien- 
Berichte Prof. SrauBs die Torfindustrie selbst in Deutschland nicht als 
blühend zu bezeiehnen ist, und dass dort das Hauptgewicht auf die Ver- 
wendung als Culturboden gelegt wird. 

Die sogenannten Hochmoore treten in Ungarn nicht in den Vorder- 
erund und das grösste Moorgebiet des Landes ist am rechten Donauufer 
gelegen. In der Halle für Landwirthschaft war zwischen den Objecten 
der kön. ung. geologisehen Anstalt auch die Torfausstellung des Grafen 
Emexrcn Huwyapi zu sehen. Der edle Graf lüsst auf seinem Gute zu Kéthely, 
(Comitat Somogy) seic 1892 fabriksmüssig verschiedene Torfproducte, wie 
Streu und Mull, sowie gepressten Heiztorf darstellen. Diese Torfproducte 
fand ich auch in der Ausstellung des Comitates Somogy, wo auch die 


138 A. SCHMIDT : 


P. P. Piaristen von Öszöd, Graf THEopoR Jaáskovicn hingegen von Szöllös- 
Györök ebenfalls Torf ausgestellt haben. 

In der Landesausstellung fand sich noch hie und da Kohle 
wor; so z. B. unter den Gegenstünden des herrschaftlichen Gutes des 
Grafen ZSELÉNSKI zu Salánk (Comitat Ugocsa), ferner von Élesd (Comitat 
Bihar), in dem áusserst netten Pavillon deg Grafen JosEF BATTHYÁNY. 

In Kroatien und Slavonien sind mehrere bedeutende Kohlengebiete, 
die aber noch nicht genügend verwerthet werden. In der kroatisch-slavoni- 
schen Halle waren die Kohlengruben von Vrdnik, Kalnik und Krapina durch 
Karten, geologische Sammlungen, natürliehe Profile, Kohlenmuster etc. 
sehr sorgfáltig vorgeführt. Die gesammte Kohlenproduction in Kroatien und 
Slavonien betrug im Jahre 1894 rund 99.000t, eine sehr erfreuliche Z/u- 
nahme gegenüber dem Jahre 1885, in welehem die Kohlenproduction blos 
12.600t betrug. 

In der Industrie-Halle von Bosmen und Herzegowina fanden wir 
sehliesslich die tertiáren Kohlen von Kreka (bei Dolnja-Tuzla) und Zenica 
ebenfalls durch Karten, Profilen, Photographien und Muster sehr lobens- 
werth vertreten. Die gesammte Production dieser Lánder hat sich 1895 auf 
200.000 t gesteigert. 

Wenn wir uns nun von den auf unserer Millenniums-Landes-Aus- 
stellung vertretenen Aohlenmwerken ein allgemeines Bild entwerfen wollen, 
so ist sofort die recht erfreuliche Thatsache ersichtlieh, dass bei uns der 
Kohlenbergbau in vollem Aufschwunge ist. Wenn man noch die mit dem 
Kohlenbergbau eng verknüpften Industrie-Unternehmungen in Betracht 
zieht, so ist dieser Aufschwung ein sicheres Zeichen unseres Gedeihens im 
Allgemeinen. Ebenso bezeugen die durchdachten sorgfáltigen Ausstellungen 
der einzelnen Gesellschaften und Grubenbesitzer ratitonell wissenschaftliche 
Führung dieser Werke, denn, wenn auch langsam, so hat auch bei uns die 
Erkenntniss mehr und mehr Fuss gefasst, dass ein erfolgreicher Bergbau 
ohne die diesbezügliechen Kenntnisse von hauptsáchlieh naturwissen- 
schattliehem Charakter kaum denkbar ist. Der in der Bergmannssprache 
sogenannte cBergmann vom Leders, das heisst der praktische Bergmann 
kann den geschulten Bergmann, den sogenannten c Bergmann von der Feder 
nicht mehr entbehren, denn nur die gemeinsame Arbeit Beider ist es, die 
den Erfolg am wahrscheinlichsten macht. 


DER BERGBAU IM JAHRE 1896. 139 


3. Metallbergbau. 


a) Gold. 


Der Eindruck, den der aneifernde Erfolg des Kohlenbergbaues in 
unserem Vaterlande hervorgebracht hat, wird nicht geschwácht, wenn wir 
die übrigen Zweige der bergmánnischen Thátigkeit, speciell den Metallberg- 
bau in Augenschein nehmen. 

Betrachten wir zunácbst den kdelmetallbergbau Ungarns. Das (rold 
cder Götze des weissen Mannes, ist in den Gebirgen Ungarns in solchem 
Maase vorhanden, dass wáhrend in den übrigen Lándern Europas die Gold- 
production thatsáchlich als erschöpft bezeichnet werden kann, diese in Ungarn 
nicht nur noch immer anhaltend ist, sondern die Goldproduction steigert 
sich von Jahr zu Jahr. So wurde in dea Gruben Ungarns Gold in folgenden 
Mengen producirt : I 

Jaht s S9EKASIDZN ÁSZ LKS94 a 11895 
IKülogratami sal509k Sos zkktS9S koz ŐKK SB ÁSZE 


Auch die natürlichen Verháltnisse, unter denen das Gold bei uns vor- 
kommt, sind ganz eigenthümliche. Beri uns besechránkt sich námlieh das 
Gold gerade nicht blos auf die áltesten Gesteine der Erdrinde, im Gegen- 
theil sind gerade die relativ jüngeren, tertiáren Eruptivgesteine, die cTra- 
ehytev, die goldliefernden, und zwar befinden sich unsere Goldgánge in einer 
Modification dieser Gesteine, in dem sogenannten cGrünsteintrachyto. In 
Ungarn kommt dahber das meiste Gold in den Gángen jüngeren Alters vor, 
und zwar meistens derart vererzt, dass die goldháltigen BHisenkiese die aus- 
giebigste Ouelle des Goldes sind. Die Art des Vorkommens, sowie auch die 
Mineralvergesellsehafítung des Goldes ist nach den einzelnen, durch die 
natürlichen Verháltnisse gekennzeichneten Berggegenden verschieden und 
das an Gold reichste Gebiet unseres Vaterlandes fállt in das sogenannte 
csiebenbürgisehes Erzgebirge. In der Halle für Berg- und Hüttenwesen 
war es die Gruppen-Ausstellung des Comitates Hunyad, die uns die Gold- 
production Ungarns vorführte. In. dieser Abtheilung des Ausstellungsraumes 
stand auch eine gelungene Felsgruppe, aus der der Bergknappe das in einer 
glitzernden Goldader dargestellte und von einem kleinen Kobold gehütete 
Erz mit seinem Werkzeuge herauszubekommen suchte.y Am hinteren Theil 
dieser schönen. Arbeit war das Modell einer Kohlengrube zu sehen, was 
zweifellos auch auf die Kohlenschátze des Zsilthales deuten sollte. 

Der Hauptpunkt der (Goldproduction Ungarns liegt vorzüglieh im 
Gebiete der königl. ung. Berghauptmannschaft Zalalhna, wo 1895 : 7 1,4.9/0 
der gesammten erzeugten Goldmenge gewonnen wurden (1893: 60,59/0). 


JV E sát 5. 30 


140 A. SCHMIDT : 


Der Antheil der im Bereiche der übrigen kön. ung. Berghauptmann- 
schaften fallenden Bergwerke an der Gesammt-Goldproduction des Jahres 
1895 ist wie folgt: Beszterczebánya: 11,59/9 (1893: 14,30/9), Budapest : 
0,69/ (1893 : 0,79/0), Nagybánya: 16,59/9 (1893 : 24,50/9), Orawicza : 09/9. 
Von dieser Summe entfallen auf die ürarisehen Gruben 18,90/9 (1893: 
25,459/0), auf die Privatbergwerke hingegen 81,19/9 (1893 : 71,550/9). 

Trotzdem ist der Antheil Ungarns an der gesammten Goldproduction 
der Welt sehr gering, denn diese betrug nach R. P. RorgwEnr s Jahrbuche: 
-The Mineral Industry etc.) (Vol. IV, New-York and London, 1896, p. 294 
in den Jahren : 


1894. 1895 
Kilogramm 
Nord-Amerika : 
Veremigte Staaten .. .. .. 59.894 70.470 
Cam ada a e SEBES ee szd 1.435 2.876 
MEZIGOTT ET RÁESSEEEB (Ld GEZA 8.427 
Staaten von Mittel-Amerika 698 022 
Süd-Amerika : 
ATSONTt ak ME Aze ge 11 ak 143 140 
IBOLYA Stts tetelt eten fd, 101 98 
Bragiltonyááesen sátajed ak! 9 es IN ZATTZZAO 9.209 
CROSS SET SAL RE ez ÜL 699 701 
Golümibrakez sebe talk EGE ek ásZRB 9 4.890 
TGÜZ TOT SSE S TRENT e a sin ed 103 118 
GuganadiBritis ela Mese ez ED SOS 3.265 


Guilana (Niederlündisch) 
Guiana (Französisch) 


LÉ: 841 818 
cg tg 20011 2.387 


PGrü 8 zsé res ee ze 112 114153 
ÚTügüay zs SRRRRRRR RSS 041 ka. 25 
Venezuela Cénn zése AL ZSRÉRERÉR 1281 1.281 


Huropa : 


Oesterreich-Ungarn... 9.748 Doe 
ETrankTrenels : Ste táátttttetttáNtSt MENT 362 362 
Deutschland btéés sgsz zsé agétételttt 1855 4.390 
Itáltom E vs zt AD SNÁNSSRt EE 379 389 
Bussland azer erte SEK ask LONI adi lez kai] 
EGhwed eti ae eaz El ENNE 936 940 
Türkei E 322 ELTÉRNEK AÉS 19 12 
GYOSS-BTÁtANT One S SEENRNAE 99 93 
Asien : 
China a Ta Aa Ütés ÉNNRR 12.876 6.998 
Indien ( Pritisch) ESET ele 5.686 6.786 
Japan... ER ég pl PEEÁN nevé 3 141 653 


IROTT ANÁN SE s aze ek Vt ed ug AEZRÁ l 703 911 


DER BERGBAU IM JAHRE 1896. 141 


1894. 1895 
j Kilogramm 
Afvika : 
Transvaal ... JELE ÉS 09 64.697 
Andere Staaten Btk És 9.014 2232 
KANEES ÜLŐ AVE KE A aza ne ety t4001059 64.395 
indasetterárohipol Eeen szegezni [et 62 78 


Zusammen 274.708 — 306.133. 


Aus dieser Zusammenstellúng, die natürlieh nicht in allen Details als 
genau betrachtet werden kann, ist vor allem ersichtlich, dass 1895 die das 
meiste Gold liefernden Territorien der Welt der Reihenfolge nach die nord- 
amerikanischen  Vereinigten Staaten (23,02 9/9), Transvaal (21,13 9/), 
Australien (21,04.9/9) und Russland (16,79/0) wáren, diese also zusammen 
81,9 90 der gesammten jáhrlichen Goldproduction erzeugten. Die Pro- 
duction Österreich-Ungarns (worunter aber nur Ungarn zu verstehen ist) 
betrágt nur 0,9 9/9 und wenn wir noch die Golderzeugung Deutschlands — 
die aus fremden Erzen und zwar in erster Linie aus solchen unseres Vater- 
landes entstammt — mit 1,4 9/o hieher rechnen, so wáren 2,3 9/9 die geringe 
Menge, mit welcher unser Vaterland im Jahre 1895 an der Gesammtgold- 
production der Welt Theil nahm. 

Eine der jüngsten Gold-Bergbau-Gesellschaften in Ungarn ist die 
c Oberungarische Bergbau und Hüttenwerks- Actiengesellschaftv, die den 
Gold- und Silbererz-Bergbau in Valea-Dosului (Botes), Comitat Alsó- 
Fehér, erst im October 1895 begonnen hat. Auf der Gallerie der Halle für 
Berg- und Hüttenwesen sah man einige Minerale aus dieser Grube, darun- 
ter auch Gold. Die genannte Gesellschaft besitzt ausserdem noch eine gold- 
haltige Kiesgrube bei Fojnica in Bosnien, von wo ebenfalls einige Erz- 
stufen ausgestellt waren. 

Die Goldvorkommnisse des Comitates Krassó-Szörény waren nur in 
den Sammlungen zu sehen. In der Mineraliensammlung des Krassó-Szörényer 
Comitates der königlicehen ung. geologischen Anstalt war auch ein wenig 
Gold von Vaskó, von der Paulus-Halde exponirt, auch hat die priv. 
Oesterreichisch-Ungarische Staatsbahn-Gesellschaft feines, faseriges Gold 
von Oravicza ausgestellt. Die Goldfundorte zu Kremmitz waren in der 
Ausstellung der kön. ung. geologischen Anstalt durch die geologischen Kar- 
ten (1 : 14,400) des königl. ung. Montan-Chefgeologen ÁLEXANDER GESELL 
erklárt, welche sowohl die Züge der Erzgánge, sowie auch den Ferdinand- 
Erbstollen darstellten. Diese Karten ergünzte eine reichhaltige Gesteins- 
sammlung, in der man unter den übrigen Mineralien dieses Fundortes 
auch nette Goldstücke sehen konnte, die aus der gewesenen stüdtisehen 
Grube, beziehungsweise aus dem Carl- und Sigismund-Schachte stammten. 
Bei Kremnitz arbeitet die Vereinigte Kremmilzer Carls- und Stüdti- 


jak 
-. 
ősa 


A. SCHMIDT : 


sche Grube, ARNOLD RAPAPORT von PoRopA, sowie der königliche ungarische 
(rold- und Silberbergbau und in der Ausstellung des königl. ung. Berg- 
amtes zu Kremnitz konnte man auch Uebersichtskarten, Photographien, 
sowie auch Minerale und Gesteine sehen. 

In der schon erwáhnten combinirten Ausstellung des Comitates 
Hunyad glönzte uns dann das Gold, wenn zunüchst nur in der Form von 
die Production einiger Goldbergbaue in übersichtlicher Weise illustrirenden, 
vergoldeten Blöcken, schon von Weitem entgegen. Das Kisalmás-Porkuraer 
(rold- und Silberbergwerk hatte hier Photographien sowie goldführende 
Erze ausgestellt. Reiche Goldstufen konnte man in der Ausstellung der 
(rewerkschaft der Kajameler Bergwerke sehen, deren in  Uebersichts- 
(1 : 2000) und Abbau-Karten und Schnitten vorgeführte Gruben in /relső- 
Kajamel liegen. Die Goldproduction dieses Grubenwerkes war zuletzt 48 kg. 

Der 29 kg Freigold und 25 kg Pochgold producirende cFüzesd- Tresz- 
hiaer (old-Bergbau JacoB LANDAU besitzt seine Gruben in den Gemeinden 
Füzesd, Barbura, Magura, Toplica und Tresztia, von wo auch schön licht- 
gelbes und in feinen Fáden gefundenes Gold ausgestellt war. 

Eine der interessantesten Gruben ist der (rold-, Silber- und Kupfer - 
Bergbau in Nagyág, dessen Bigenthümer die allerhöchste Herrscherfa- 
milie, das kön, ungarische Aerar und mehrere Private sind. Űber Nagyág, 
und seine Erzlagerstátten hat, wie wir wissen BÉLa v. INKEY eine sehr 
gründliche und schöne Monographie geschrieben, die nicht nur in unserer 
jungen montan-geologischen Literatur, sondern überhaupt einen hervorr- 
agenden Platz einnimmt. 

In jener auch landschaftlieh sehr schönen Gegend, wo das südliche 
Ende des Csetrás-Gebirges in das sich erweiternde Thal der Maros blickt, 
liegt hoch oben in einer Hőhe von circa 800 Meter über dem Meeresspiegel 
das heutige Nagyág, eine reiche Grube und eine weltberühmte Fundstelle 
seltener Mineralien. 

Noch in der Mitte des vorigen Jahrhunderts war hier eine bewaldete 
Wildniss, bis im Jahre 1744 oder 1745 ein ramánischer Hirt dem Stück- 
hauptmann BoRwx einige graue Erzstücke brachte, welche ganz unverhofít 
einen reichen Goldgehalt aufwiesen. Dieses graue Erz war das heute als 
Naggágit bekannte Mineral, welches allsogleieh weltberühmt wurde, denn 
in ihm wurde zum ersten Male das xedles Gold mit anderen cgewöhnlichenp 
Elementen im chemischen Verbande, das heisst, vererzt gefunden. 
In diesem Erze entdeckte aber 1782 MÜLLER von REICHENSTEIN auch 
ein neues Element, das cAurum paradoxum vel Metallum problematicum , 
welches dann KrarpRorn 1798 auf den xcder alten Muttererdes entnomme- 
nen Namen Tellurium umtaufte. Den dortigen Bergbau kann man also 
von dieser Zeit an rechnen und es knüpfen sich an denselben ausser 
den rein bergmánnischen auch wichtige wissenschaftliche Interessen. Hier 


DER BERGBAU IM JAHRE 15896. 1453 
ist auch das von Transsylvanien als Sylvanil benannte seltene Mineral zu 
Hause, welches auch in Offenbánya, Comitat Torda-Aranyos vorkommt. 
Diese Gruben waren für lange Zeit die einzigen, wo Gold mit Tellur- 
verbindungen vererzt vorkam und erst in den letzten Jahrzehnten hat man 
solche Mineralien auch in Californien und Colorado gefunden. 

Diese berühmten Gruben waren auf der Landes-Ausstellung nur 
schwach vertreten. In der Collecti v-Ausstellung des Comitates Hunyad sah 
ich wohl Photographien und Profile ; doch liessen die Grubenkarten viel zu 
wünsehen übrig. Es fehlten auch hier Gesteine und Gangstufen nicht und 
neben der Ausstellung des kgl. ungarischen und  gewerkschaftilichen 
Verespataker Bergbaues waren Stufen von Nagyág, unter ihnen auch 
gediegen Gold und Sylvanit zur Schau ausgestellt. Dieses Bergwerk pro- 
ducirt jáhrlich 145 kg Gold. 

Die cRudaer 12-Apostel Gewerkschafb, deren Gruben in den Ge- 
meinden Ruda, Kristyor und (zereczel liegen, hatte Photographien, schőne 
Uebersichts-Grubenkarten (1 :5000), reiche blátterige Golderze, Gang- 
stufen etc. ausgestellt. Ein obeliskartiges und aus den einzelnen Jahres- 
productionen entsprechend construirten Prismen bestehendes Modell ver- 
sinnlichte die Goldproduction der Gesellschaft in dem Zeitraume1885—1895 


mit den folgenden Daten : 
kilogramm 


ÜSS5E ee esz BOGAR 
1886... Mé 58929 
1887 aa 114387 
Í888.-.. a 909019 
1889 ...  467,035 
1890 14 sezzüte OSZ ÓJÓ 
TOY len keattée te tí TÓAN0 
1892... 654326 
Í898-5 4 a. toy 40T9 795 
T89/ sé a ÜDJÜJBB 
1895 e vzitsor ADTA 


Zusammen 4.772,034 


Wie aus diesen Daten ersichtlich ist, fállt der erste Aufsehwung auf 
das Jahr 1887 und von da an ging er in raschem Tempo vorwürts, bis 
1891 das bisherige Maximum erreicht wurde. 

Die Erste Siebenbürger (Goldbergbau-ÁActiengesellschaft producirte 
in ihren Gruben, die in den Gemeinden Boicza, Füzesd und Hrecsanyesd 
liegen, zuletzt 465 kg Rohgold. Die Ausstellung dieser Gesellschaft wahr 
sehr lehrreich und gelungen. Schöne Photographien zeigten die Autf- 
bereitung der Erze, sowie das Innere der Gruben. Auch war ein Modell von 


144 A. SCHMIDT: 


einem Meterzentner Pocherz und darauf dessen Metallgehalt in entspre- 
chend grossen Prismen dargestellt, woraus ersichtlich war, dass in 100 kg 
Erz 0,003 kg Gold und 0,004 kg Silber enthalten sind. 

Schöne Goldstufen (im Wer:he von 30—600 Gulden), besonders von 
Boicza stammende moosartige Stücke, ferner Gesteine, Gangstücke, Poch- 
erze etc. ergünzten das Ensemble. Hin wahres Meisterwerk war die auf 
Glastafeln gezeichnete Grubenkarte, die in die Grube und die Gánge einen 
üusserst klaren und lehrreicehen Hinblick ermöglichte. Auf den Seiten 
dieser üusserst eleganten csehwebenden Kartes waren auf matt geschlif- 
fenen Glastafeln als höchst nützliche Ergánzung auch die Profile auf- 
gezeichnet. 

In der Maria-Grube der (roldbergbau- (rewerkschaft. Muszári in den 
Gemeinden Ruda und Felső-Lunkuj stiess man im Jahre 1891, wie be- 
kannt, ganz unerwartet auf eine abnorme Masse von gediegen Gold, wel- 
che 57,73 kg schwer war und deren Photographie die genannte Gesell- 
sehaft auch ausstellte. Auch die Goldproduction wurde durch der jáhrlichen 
Production proportionelle, vergoldete Würfel illustrirt und nach diesen 
Daten war jene in den einzelnen Zeitráumen eine folgende : 


Kilogramm 
1889-—1894! 14 4 461439 
VBODEMA esze ee 170,342 
T89384SZB NEE ESÉS Z96 
ESZE GML NÉ 434,048 
(keks kb ee SETA SSZ 7 


Zusammen : 1 749749 


Die üusserst rasche Zunahme, welehe bisher von Jahr zu Jahr 
erfolete, ist auffallend. Es ist auch der Umstand nicht uninteressant, dass 
mehr als 400/9 der vaterlándiscehen Reingoldproduction im Jahre 1895 aus 
den Gruben der Rudaer 12 Apostel und der erwáhnten Gewerkschaft 
stammt. Karten (1 : 1000), Profile, Situationspláne, Erze und eine Menge, 
etwa 16.000 Gulden Werth besitzende Goldstufen waren die ferneren 
Objeecte dieser Ausstellung und bildeten eine der bedeutendsten Sehens- 
würdigkeiten der Gruppe des Comitates Hunyad. 

Es ist eine allbekannte Thatsache, dass die schönsten Goldkrystalle 
der Welt bisher aus den Goldgruben von Verespatak stammten. Die Farbe 
des ungarischen gediegenen Goldes ist lichtgelb, was von einem relativ hohen 
Silbergehalt (im Durchsehnitt bis 15 9/9) herrührt. Im Golde von Veres- 
patak steigt der Silbergehalt oft bis über 38 o. Die Mineralogen trennen 
das über 150/ Silber enthaltende gediegene Gold oft vom eigentlichen 
Reingold und nennen das an Silber reiche Gold Flecirum. Das bisher be- 
kannte reinste Gold stammt von den Fundstütten Nova Scotiads und 


DER BERGBAU IM JAHRE 1896. 145 


Oueenslanda. Wáhrend aber in den übrigen Goldgruben der Welt, ab- 
gesehen von den Ouarzgüngen, das freie Gold meistens aus den Alluvionen 
gewonnen wird, kommt es in unserem Vaterlande als Gangmineral vor, 
daher auch manchmal die Krystalle in ausserordentlieher Schönheit aus- 
gebildet sind. 

Ich sah zwar in den weltberühmten Sammlungen des xLondoner 
British Museum of Natural Historys auch beinahe nussgrosse, dunkel- 
gelbe Goldkrystalle aus Victoria auf einer dunkelblauen Sammtunterlage 
ausgestellt, so einen vom Dunolly Creek, vom Mount Mac Yvor (Victoria) 
stammenden Rhombendodekaéder und dann einen aus Victoria herrühren- 
den grossen Goldkrystall mit den Combinationen der Formen (100), 
(110), (111), sowie den aus 1853 stammenden cThe Latrobe Nuggets, 
(ebenfalls vom Berge Mac Yvor), welch letzterer die Grösse einer 
Kinderhand besitzt, und ein aus lauter Hexaédern aufgebautes pracht- 
volles gediegen Goldstück ist etc., aber die Kanten aller dieser Krystalle 
sind, eine Folge der secundáren Lagerstütte abgerundet, wogegen 
die Goldkrystalle Ungarns von einer Schürfe, Schönheit und von einer 
Complicirtheit in der Ausbildung sind, die einzig dasteht. Diese wunder- 
vollen Krystalle waren aber auf der Landesausstellung gar nicht zu sehen, 
was übrigens kein Wunder ist, da sie sehr seltene Funde sind, die man in 
den Sammlungen, und zwar in erster Linie unter den Schützen des Unga- 
rischen Nationalmuseums aufsuchen muss. 

In der Ausstellung des kgl. ung. gewerkschaftlichen Verespatak- 
Orla- Szent- Kereszt- Erbstollen- Gold- und Silberbergbaues sah man 
zwar sebr schöne und reiche Stufen gediegenen Goldes, aber dieselben 
konnte man doch nicht als die eigentliehen Vertreter unserer weltberühm- 
ten Goldkrystalle betrachten. Bin blütteriges Goldstück war hier besonders 
auffallend, weil die regelmássigen Umrisse der Lameilen deutiich ver- 
riethen, dass die Fláche derselben parallel einem Flöchenpaare des Octa- 
öders liegt. Der Werth dieses schönen Stückes war mit 200 Gulden angege- 
ben. Interessant war hier eine aus dem Jahre 1773 stammende xHheviers- 
Chartes , ausser weleher noch Pláne, Modelle, Gesteine, Mineralien. sowie 
auch Funde des altrömisehen Bergbaues ausgestellt waren. Die jührliche 
Goldproduction dieses Bergwerkes ist 64 kg. 

Ungarn besitzt aber noch einige, wenn auch nicht sehr bedeutende, 
Goldlagerstátten, die an die ültesten Gesteine gebunden sind. Hieher gehőrt 
der Goldfundort Magurka, der sich im Hotter der Gemeinde Német- Lipcse 
(Comitat Liptó) befindet. Hier kommt das schöne gelbe Gold hauptsáchlich 
in der Gesellschaft von Antimonit in Göngen im Granit vor. In der Aus- 
stellung des kön. ung. Urvölgyer Bergbauamtes sah ich eine Uebersichts- 
karte des Bergbaues zu Magurka (1 :2880), ferner von hier stam- 
mende Minerale und Gesteine, darunter schönes gelbes Gold in dichten 


Földtani Közlöny XXVII. köt. 1897. 10 


146 A. UCHMIDT: 


Ouarz eingewachsen. Die jáhrliche Goldproduction des Bergwerkes zu 
Magurka war zuletzt 10 kg. Ebenfalls in Magurka arbeitet die Gewerk- 
sehatt Kapusztiszkó-Mocsidló mit einer jöhrlichen Goldproduection von 
0,5 kg. Dieselbe war aber auf der Ausstellung nicht vertreten. 

Aus dem Bergbau-Distrikt von Nagybánya, welcher, wie schon er- 
wühnt, nach den csiebenbürgischenv Gruben das meiste Gold producirt, 
haben die königl. ung. Bergbauaámter von Kereszthegy und Veresviz bei 
Nagybánya die diesbezügliehen Gegenstünde ausgestellt. Unter diesen 
waren nebem anderem grössere, an ihrer Oberflüche polirte Gangstufen 
zu sehen. Die von Kereszthegy enthielten per Tonne 0,07 kg Gold und 
0,35 kg Silber, die von Veresviz aber 0,0098 kg Gold, 0,0318 kg Silber 
und 0,0186 kg Golderz und 0,0698 ka Silbererze. Schöne Grubenkarten, 
sowlie Mineralien und Gesteine bildeten die Zierde dieser Ausstellung; 
unter den Mineralien befand sich auch lichtgelbes, gediegenes Gold mit 
Ouarz aus dem Calasanti Gang zu Veresviz. Aus dem Bergwerke zu Ke- 
reszthegy ist bisher noch kein Freigold bekannt, wohl aber von Kapnik- 
bánya ; trotzdem konnte ich in der Ausstellung des Berg- und Hüttenamtes 
von Kapnikbánya gediegenes Gold nicht auffinden. Kapnikbánya war durch 
eine schőne geologische und Uebersichts-Karte (1 : 7500), durch eine Gru- 
benkarte, sowie durch eine Collection der weltbekannten und berühmten, 
sehőnen Mineralien dieses Fundortes vertreten. Die jöáhrliehe Goldpro- 
duction dieser árarischen Bergwerke betrug zuletzt in Kereszthegy 126, in 
Veresviz 59 und in Kapnikbánya 19 kg. 

50 können wir nun das Gebiet des reinen Goldes mit dem erfreu- 
lichen Bewusstsein verlassen, dass sich der (Goldbergbau in unserem Vater- 
lande in einer fortwáhrenden Entwicklung befindet; zugleich könnte ich 
auch dazu setzen, dass die übrigen Erzbergbaue, ausgenommen den 
Eisenbergbau, im Allgemeinen im Rückgange begriffen sind. 


b) Silber und die übrigen Metalle. 


Das meiste Silber der Welt wird aus den Silbererzen und nicht aus 
gediegenem Silber gewonnen, eine Erscheinung, die durch die chemische 
Natur des Silbers, im Gegensatz zum Golde, erklürlieh ist. Die silber- 
haltigen Bleierze, hauptsáchlich der (ralenit liefern das meiste Silber der 
Welt. Gediegen Silber ist überhaupt nicht verbreitet, aber es kommt manch- 
mal auch in grossen Klumpen vor. 50 hat man zum Beispiel in Sachsen 
in der St.-Georg-Grube des berühmten Schneeberg einst eine Silbermasse 
von 5000 kg gefunden. In Copenhagen wird ein von seinen schönen 
Gediegen - Silberkrystallen  weltberühmten  Fundorte, Kongsberg (5uüd- 
norwegen), stammendes Stück Silber aufbewahrt, welches 254 kg wiegen 
soll. Die reichsten Silbergruben der Welt waren, wie bekannt, seiner Zeit in 
Mexiko und in Peru. 


DER BERGBAU IM JAHRE 1896. 147 


Nach den Daten des schon erwáhnten Jahrbuches von R. P. RoTHwELL 
(p. 295.) war die Silberproduction der Welt in den letzten zwei Jahren 
folgende : 
1894 1895 
Kilogramm 
Nord-Amerika : 


Vereinigte-Staaten... ... ... 1.550.387 1.441.087 


(GDNGETTÉS eh azért led ARE Esz 90.202 55.230 
IOKÁGOSS SE ét ee a SE ei! sé hÁOS JOL 1.582.901 
Centralamerik. Staaten  .. 48.123 50.000 
Süd-Amerika : 
Argentinia Bs NNAK boa 37.334 37.500 
Bolivia a Vt ez tst B DEE 684.418 642.857 
Ghalös s pit fr sém sgüéeted nm 88.680 91.000 
Golúmibias yt e7 eekél at HZ 53.500 
HeuAdotázé ses esek öeleogtet 940 940 
Peru erb 95 21 pete EavátÉs 107.670 115.000 
Huropa : 
Oesterreich-Ungarn  .. 0... 58.401 56.500 
Frankreich . . ezeték be 96.955 96.500 
IDE TÖB GALL ANAOLA RE SEM TRE SET 444.213 440.000 
Tal tontéey tte tett eték Vg 58.626 55.000 
INYENSSŐN EN VE EN ES Ela VÉ 4.105 4.859 
TÜSKE MBE (0 Wi N02772 
ODATMETMG AB JAA A NZOTLOMA 192.745 231.000 
Hehwedonrzettest slat an ez 2.869 2.900 
TÜTKeL e, egzegj üsttőeszí men 0 ze 14516 1.516 
Gross-Britannien hé ata 7.939 7.900 
ÁAsien : 
SANATUSAT E E TAN d S EGE / 8 st 60.869 55.000 
A SUSA LON AT EST SK át ZENE 562.263 621.200 
Zusammen 5.554.144 5.651.952 


Um die Zunahme in der Silberproduction der Welt beurtheilen zu 
können, genügt es, wenn ich bemerke, dass dieselbe 1884 rund 2 Millionen 
Kilogramm betrug. Die Silberproduction Ungarns war in den einzelnen 
letzteren Zeitráumen durchschnittlieh die folgende: 1881—1885 : 16.500, 
1886—1890 : 16.900 Kilogramm. In den letzten Jahren aber : 


Kilogramm 
ÜSYT a ESETE LG Ő6 
ÜSYJDNE SM Het Az MORLON 
TA te AE ARON ŐE 
VER BESE VE 90.153 
T995 1 USpez s MÁ DOB 


101 


148 A. SCHMIDT : 


In neuerer Zeit wurde in unserem Vaterlande das meiste Silber 
(27.100 kg), im Jahre 1867 gewonnen, das wenigste (15.050 kg) 1884. Die 
durchschnittliehe Production der einzelnen Perioden ist: 1867—1876 : 
21.780; 1877—1886: 17.180; 1887—1894: 18.430 kg, welche Daten 
gerade nicht für einen Aufschwung sprechen. Die árarischen Gruben haben 
im Zeitraume 1881—1893 ihre Silberproduction auf ziemlich gleichem 
Stande erhalten und etwas mehr als das Doppelte der Production der 
Privatgruben erzielt. Im Jahre 1893 hat sich die Production der Privat- 
bergwerke mehr als verdoppelt und so die der ürarischen Gruben sogar 
überflügelt ; im Jahre 1894. aber sank die Production der Privateruben von 
den 12.078 kg wieder auf 7.574 kg zurück und 1895 wurden bei uns im 
Ganzen 20.432 kg Silber producirt und zwar 12.689 kg in den árarisehen 
Bergwerken und 7.743 kg in den Gruben der Privaten. Die Menge der 
1895-er Production betrágt nur 0,369/9 der Weltproduction desselben 
Jahres. Das meiste Silber stammt, wie dies aus der vorangehenden Tabelle 
ersichtlieh ist, noch immer aus Amerika. 

Wenn wir die Silberproduction Ungarns von 1895 auf die einzelnen 
Berghauptmannschafts-Districte repartiren, so bekommen wir folgende 
Zablen : Beszterczebánya: 55,69/9 (1893 : 61,69/9), Budapest : 0,29/o (1893 
ebenso viel), Nagybánya: 27,39o (1893 : 24,09/9), Oravicza: 09/9 (1893 
ebenso viel), Szepes- Igló: 11,69/9 (1893: 8,49/0), Zalathna : 7,39/o (1893 : 
5,89/0), woraus ersichtlieh ist, dass die Silberproduction auf Nordwest- 
Ungarn, im Allgemeinen auf das nördliche Ungarn fállt. 

Die Bleiproduction hat bei uns in dem Zeitraume von 1881—1893 
geringere Fluctuationen gezeigt. Der Durchsehnitt für die Jahre 1881—1885 
war 2258 Tonnen. Die jáhrliche Production war dann eine folgende : 


Tonnen 
1891 BAB HENYE TET] 
TISO2 áá de tál s 253959 
LSZ3 e ALLA SZMSZ SZ ZTÓ 
Sz neee EE 741219] 
1895 ...  9276,6 


Die grösste Bleiproduction (mit 3067,5 Tonnen) fiel in neuerer Zeit 
auf das Jahr 1885, und das Minimum (1030 t) auf 1869. In unserem Vater- 
lande produciren das meiste Blei die árarischen Gruben, und zwar die im 
Gebiete der Berghauptmannschaft Beszterczebánya und Nagybánya. Die 
gesammte Bleiproduction der Welt betrug 1894: 616.824 t, woran unser 
Vaterland mit 0,349/ participirt. Der das meiste Blei der Welt produci- 
rende Staat ist Spanien, dem sich die Vereinigten Staaten von Nord- 
Amerika enge anscehliessen. Deutschland, Mexico und New-South Wales 
sind die ferneren eine betrüchtlichere Menge Blei erzeugenden Staaten und 


DER BERGBAU IM JAHRE 1896. 149 


zwar in der angeführten Reihenfolge. In Spanien wird hauptsüchlich in den 
Bezirken Murcia und Jaen (Linares) das meiste Blei erzeugt. 

In der Kupferproduction Ungarns ist eine erhebliche Abnahme wahr- 
zunehmen, denn wührend in den Jahren 1881—1885 bei uns im Durch- 
schnitte jáhrlich 684 t Kupfer erzeugt wurden, betrug der jöhrliche Durch- 
schnitt 1886——-1890 nur 3348 t und in den Jletzten Jahren war die 
Production eine folgende : 


Tonnen 
ÉGŐ ALÁN KE EVT 98 Ő 
SHE YASTT ELLÉNTTTTAS 9163 
KOZZE, att els NE SZT STB 
MOZGATTA ESZT 270,6 
ISÓBVZ KR d ha LENNÖSBB 


Die Abnahme wird noch ersichtlieher durch die Angabe, dass man 
in Ungarn 1867 noch 2381,6 Tonnen Kupfer producirte; 1895 fiel das 
meiste erzeugte Kupfer auf die Kreise von Szepes-Igló und Besztercze- 
bánya. Die gesammte Kupferproduction der Welt betrug 1895 übrigens 
339.699 Tonnen, von denen beinahe 529/9 die nordamerikanischen Ver- 
einigten Staaten erzeugten ; nach innen kommen mit 1699 die spanisch- 
portugiesisehen Gruben (hauptsáchliech Rio-Tinto), dann -folgen Chile, . 
Japan, Deutschland, Mexico und Australien etc. 

Die Ouecksilberproduction war in unserem Vaterlande nur auf den 
Szepes - Iglóer Bezirk beschránkt, wo der Jahresdurchschnitt in der Periode 
1881—1885 noch 11,6 Tonnen war; 1886—1890 fiel er schon auf 9,1 
Tonnen, von da an föllt die Production von Jahr zu Jahr derart, dass sie 
1895 nur mehr 1,1 Tonnen ausmachte. Die Gesammtproduction der Welt an 
Nuecksilber war 1894: 3952 Tonnen, die aus den Gruben Spaniens, der 
Nordamerikanischen Vereinigten Staaten, Österreichs, Italiens, Russlands 
und Mexikos herrühren. Zinkproduction existiert bei uns gar nicht und ich 
will zum Sehlusse nur noch den Ántimonerz- und Schwefelkiesbergbau 
erwáhnen, in denen man wenigstens einigen Aufschwung bemerken kann. 

Das Hauptgewicht der Antimonerzproduktion liegt gegenwörtig in 
den Privatgruben, und zwar in den Bezirken von Beszterczebánya und 
Szepes-Igló. Die durehschnittliche Production unseres Vaterlandes war 
eine folgende: 1881—1885: 658,5, 1886—1890: 2049; in den letzten 
Jahren hingegen : 1891 : 1534,9, 1892 : 867,6, 1893: 880,9, 1894: 1293,3 
und 1895: 1233,0 Tonnen. 

Die Ouantitát der S-chwefelkies- Production endlich war in unserem 
Vaterlande eine folgende : 1891 : 57.714,8, 1892 : 56.050,1, 1893 : 68.188,8, 
1894: 76.870,1 und 1895 : 69.195,4 Tonnen; der Hauptort dieser Erzpro- 
duction liegt im Bezirke der Berghauptmannschaft von Szepes- Igló. 


150 A. SCHMIDT : 


Auf der Gallerie der Halle für Berg- und Hüttenwesen war die Aus- 
stellung der Antimonerz- Bergwerke von J. M. MILLER u. Comp. zu sehen ; die 
Gruben befinden sich in Máriafalva, Uveghuta und Bánya, bei Szalónak, 
im Comitate Vas. Hier befindet sich in den krystallinischen Schiefern ein 
eigenthümlicher Antimonit-Fundort, dessen geologisehe Verhültnisse die 
ausgestellten Gruben und geologisehen Karten (1: 1000) sehr schön dar- 
stellten. Schöne Antimonit-Stücke, ferner Hochofenproducte (darunter im 
Hochofen entstandene wunderschőne Antimonkrystalle), sowie Photographien 
waren die Gegenstünde dieser sehr sorgfáltigen und lehrreichen Ausstellung, 
die die Antimonproduction sehr gelungen illustrirte. 

Nebenan befand sich die Ausstellurg der Gruben der Oberungari- 
schen Bergwerks- und  Hütten-Actien- (xesellschaft in Szomolnok und 
Szomolnokhuta, welche vor noch nicht langer Zeit im Besitz des kön. ung. 
AÁrars waren und infolge ihres Reichsthum an Pyrit mit vollem Rechte 
berühmt sind. Ich habe die Ausstellung dieser Gesellschaft sehon im Capi- 
tel cGoldp erwáhnt, so dass ich hier nur noch ergánzungsweise über die: 
übrigen ausgestellten Mineralien und Gesteine berichte, in deren Reihe ich 
aus der Georg-Grube stammenden pulverartigen, gediegenen Schwefel, und 
aus dem Engelberti-Liegend auf dichtem Ouarz auch gediegen Kupfer sah. 
Diese Bergwerke erzeugen jáhrlich 50.000 Tonnen Pyrit. 

Ebenfalls auf der Gallerie der Halle war auch die Ausstellung der Erz- 
gruben des Grafen Géza AwxpkÁssv im Gömörer Comitat zu sehen. In den 
Bergwerken des edlen Grafen wird hauptsáchlich Bisenstein erzeugt, jedoch 
wird in den Bergwerken zu Bellér auch Pyrit- (zuletzt 740 Tonnen) und 
in Alsó-Sajó auch Ouecksilber-Bergbau betrieben (zuletzt 0,6 Tonnen). 
Die Ausstellung liess aber trotz ihres günstigen Aeusseren viel zu wünschen 
übrig, denn die Karten waren ohne jeden Maasstab, ohne jede nühere Er- 
klárung, oft nur einfache Pausirungen. Auch die Erzstücke waren ohne 
jede Ueberschrift ausgestellt, in den ausgehüngten Analysen wieder fehlte 
sowohl das Datum, als auch der Name des Autors, obzwar dies nicht 
gleichgültige Dinge sind. In der Mitte des Schrankes war, so viel ich aus- 
nehmen konnte, die Grenze der Herrschaftsgüter auf eine Militár-Specialkarte 
(1 : 25.000) eingezeichnet, und man konnte noch eine ziemliche Anzahl von 
Hüttenproducten, Bisenerzstufen und Mineralien (darunter die a Wolnyny 
genannte Varietüt des Baryts von Rozsnyó, sowie auch Zinnober und Amal- 
gam von Alsó-Sajó) sehen. 

Im Parterre der Halle, neben dem Haupteingange, hatte die Witkowitzer 
Bergbau- und Eisenhüttengewerkschaft, deren Spatheisen-, Kupfer- und 
Fahblerz-Gruben im Hotter von Porács, Kotterbach, Miklósfalva und 
Kisócz, Comitat Szepes, liegen, ausgestellt. Von diesen Grubenwerken waren 
Photographien, Karten und eine schöne, charakteristische Suite von Mine- 


DER BERGBAU IM JAHRE 1896. 151 


ralien ausgestellt. Diese Gruben erzeugen ausser Fisenerzen noch jührlich 
538 t Fablerz. 

Die durch ihre Kobalt-Nickel-Gruben einst so berühmte und reiche 
Stadt Dobsina hatte ebenfalls ihre Grubenwerke in der Austellung vorge- 
führt. Es waren hier die geologische Karte des Gebietes (1 : 2880) und die 
charakteristischen Mineralien zu sehen. 

In dem Grubenrevier von Selmeczbánya und Körmöóczbánya folgt auf 
die árarischen Gruben an Wichtigkeitder (rold-, Silber- und Bleierz- Berg- 
bau in Selmeczbánya und Hodrusbánya der Johann Josef von (reramb- 
schen Berg- Union, welche in Bélabánya noch eine Silberhütte und Blei- 
waaren-Fabrik, sowie in Alsó-Hámor (Comitat Bars) die Silberwaaren- 
Fabrik rSzandrik, besitzt. Die Ausstellung dieses Bergwerkes bildete wirk- 
lich eine interessante Sehenswürdigkeit der Halle für Berg- und Hütten- 
wesen, wo auch schöne Mineralien und frappirende Húűttenprodukte die 
Aufmerksamkeit auf sich zogen. Es war hier auch ein cSilberblick; aus der 
Bélabányaer Hütte ausgestellt, der Durchmesser dieser wundervoll schönen 
rcMondpbhotographies (wie man sie treffend nannte) betrug 5,3 Meter. Das 
Gewicht war 130 kg, der Metallgehalt 2,6 kg Gold und 1274 kg Silber. Auch 
die Silberproduction Ungarns von Jahre 1893 war mit einem Obelisken von 
entsprechendem Volumen dargestellt, auf dem die 9,2 Tonnen betragende 
Silberproduction dieser Berg-Union, welche 409/ der gesammten Silber- 
production von 23 Tonnen entspricht, ausgeschieden war. Die Union pro- 
ducirt ausserdem jührlich noch 60 kg Gold, 200 Tonnen Blei und 3 Tonnen 
Kupfer. Es ist auch das nich uninteressant zu wissen, das sie 1752 gegrün- 
det wurde und 986 Arbeiter bescháftiegt. 

Die Ausstellungen der kel. ungarischen Bergbauámter waren nach 
den Districten der kel. ungarischen Montan-Direction von Selmeczbánya 
und Nagybánya in zwei grosse Gruppen eingetheilt. Hier erőffnete die 
Ausstellung des Ürvölgyer kgl. ungarischen Bergbauamtes, von der ich 
theilweise schon früher Erwáhnung gethan habe, die Reihe. Urvölgy ist, 
was seine Mineralien betrifft, einer der berúhmteren Fundorte Ungarns, wo 
man wunderbar schőne Mineralien (Aragonit, Cölestin), selbst Unica, wie 
den c Urvölgyit findet. Da aber das Vorkommen solcher Minerale von 
einem glűeklichen Zufall abhángt und ganz und gar nicht als háufig 
bezeichnet werden kann, so kann es uns nicht wundern, dass wir in der 
Ausstellung dieses Bergbauamtes zum Beispiel den von hier stammenden 
wunderbaren blauen Cölestin überhaupt nicht sehen konnten. 

In den Ausstellungen der kgl. ungarischen Bergbauámter zu Körmöcz- 
bánya, Szélakna und Arányidka sahich zwarin den Schaukásten in einer 
chablonmássigen Weise die obligaten Gesteins- und Mineralstücke zusam- 
mengestellt, ebenso auf den Wánden Karten und áhnliche Sachen ; jedoch 
in diesen Ausstellungen kam kaum irgend ein leitender Gedanke zum Aus- 


152 A. SCHMIDT : 


druck ; es schien vielmehr, dass man um dem erhaltenen amtlichen Erlass 
Genüge zu lelsten, ganz einfach nur bemüht war, den Raum auszufüllen. 
Diese Ausstellungsmethode war keineswegs geeignet, uns von den Verhalt- 
nissen der kgl. ung. Gruben einen Begriff zu geben. Ich muss aber bemer- 
ken, dass dennoch einzelne sehr schöne und lehrreiche Objecte nicht fehlten. 

Ueber die höchst wichtigen Leistungen der montan-geologischen Sec- 
tion der kömighiceh ungarischen Montan-Direction zu Schemnitz, durch 
welche, so weit die Arbeiten bisjetzt durehgeführt werden konnten, beson- 
ders die montan-geologisehen Verháltnisse des Scehemnitzer Bergreviers mit 
sorgfáltiger Genauigkeit aufgeklürt worden sind, habe ich schon in der Hin- 
leitung gesprochen. Ob und in welchem Maase nun diese werthvollen Ar- 
beiten von den einzelnen Bergámtern benützt wurden, ist eine Frage, die 
mir nach den bezüglichen Austellungs-Gegenstánden zu beantworten kaum 
möglich war. Ich aber machte die Wahrnehmung, dass, wie es scheint, die 
Geologie sowohl in der Ausstellung als auch in der Praxis vom Bergbau 
getrennt worden ist. 

Eine sehr gelungene und lehrreiche Karte war die vom kgl. ungart- 
schen Bergingemieuramte in Szélakna ausgestellte Höhenkarte der Wasser- 
kraftwirthschaft des Schemnitzer Bergreviers (1 : 1000), welche die Verthei- 
lung und Verwendung, sowie auch die Wegschaffung des Wassers in der 
genannten Gegend sehr klar darstellte. Die Uebersichtskarten der einzelnen 
Gruben, sowie auch die des Erbstollens c Kaiser Josef II. zeigen auf das Vor- 
wartssehreiten der Werke. Dieser Erbstollen ist wohl der lüngste Tunnel 
auf unserem Continent, in dem die Lönge der Hauptstrecke 16.334 m, die 
Gesammtlünge sammt den Nebenstrecken aber 32.026 m betrágt! Über die 
Dimensionen geben folgende Angaben einen Begriff. Die Höhe des Erbstol- 
lens von den Schienen der Bahn an betrágt 2,36 m, und der Canal ist 
unter den Schienen 1,85 m tief. Dieses Werk ist eine Weltberuhmtheit 
Ungarns, wie dies der verewigte ausgezeichnete Gelehrte und Professor 
Dr. JosEr v. SzaBó in seinem monumentalen Werke cGeologische Beschrei- 
bung der Umgegend von Schemnitzo richtig betont hat. Dieser grossartige 
Grubenbau wurde noch 1782 begonnen und erst 1878 beendet. Eine recht 
interessante und schöne Zeichnung war ferner diejenige, welche die Hebel- 
maschine, welche bei dem Schemnitzer Bergbau im Siglisberger Schachte 
vom k. Oberkunstmeister JoszepPH Hönn im Jahre 1738 erbaut wurde, dar- 
stellte. Der Wahrheit gemáss kann ich noch sagen, dass die von diesen Berg- 
ümtern ausgestellten Mineralien und Gesteine meist auserlesene Exemplare 
waren. 

Aus den in den letzten Jahren producirten Erzen der kel. ung. Berg- 
werke zu Selmeczbánya, Bélabánya und Ó- Antaltáró wurden jüáhrlich 
211 kg Gold, 5.564 kg Silber, 890,6 t Blei und 21,7 t Kupfer erzeugt. Der 
kel. ung. Gold- und Silber-Bergbau in Aranyidka, Comitat Abauj-Torna, 


DER BERGBAU IM JAHRE 18996. 138 


hat zuletzt jührlich 02 kg Gold und 1868 kg Silber geliefert; die 
Erze des kel. ung. Bergbauamtes zu ÜUrvölgy lieferten jáhrlich 10 kg 
Gold, 83 kg Silber, 18,6 Antimon und 69,7 t Kupfer; die kel. ung. Berg- 
werke zu Körmöczbánya und Jánoshegy hingegen producirten jáhrlich 
17.000 t Pocherz. 

Die Besprechung der Ausstellung des kel. ung. (entral- Hütlenamtes 
zu Selmecz gehört zwar nicht in den Rahmen dieses Artikels, jedoch muss 
ich erwáhnen, dass in diesem Hüttenwerke seit 1896 aus den Nagyáger 
Erzen auch Tellur hergestellt wird, und zwar rohes und verfeinertes Tellur ; 
1 gr gesehmolzenes Tellur kostet 20 Kreuzer und es wurden aus diesem nicht 
eben schön aussehenden, uad gegenwártig keine technische Verwerthung 
besitzenden Material hergestellte nette Münzen um 8 Gulden verkauft. Auch 
hier war eine zaubervolle c Mondphotographies , der cSilberblicko, des Hoch- 
ofens vom Jánner 1896, ein Schaustück ersten Ranges, dessen Gewicht 
1002,5 kg, Reingehalt 992 kg (43,5 kg Gold und 949 kg Silber) betrug 
und dessen Werth 125.433 Gulden war. (M. s. auf S. 146). 

Von den Ausstellungen der Bergümter der kön. ung. Montan- Direc- 
tion zu Nagybánya kann im Grossen und Ganzen dasselbe gesagt werden, 
was über die vorangehenden ararischen Erzeruben gesagt wurde. Hier 
waren die kön. ung. Bergwerke von Felsőbánya, Kapnmikbánya und Nagy- 
bánya (Kereszthegy und Veresviz) , Oláhláposbánya und Ó- Radna vertreten. 
Die schőnen Karten sowie die ausgestellten auserlesenen Mineralien geben 
von dieser reichen, ihrer Mineralien wegen weltbekannten Berggegend ein 
etwas gedrángtes, aber dennoch genügend klares Bild. Die Daten der Jahres- 
production waren in diesen árarischen Gruben zuletzt die folgenden : felsó- 
bánya: 50 kg Gold, 1900 kg Silber und 680 t Blei; Oláhláposbánya 8,5 kg 
Poch-Gold, 20 kg Feingold, 156 kg Silber und 35,3 t Kupfer ; Ó- Radna 
aber, im Comitate Besztercze-Naszód, wo eine kön. ung. Gewerkschaftliche 
Grube (Familie DEscHÁN) ist, lieferte 0,9 kg Gold, 316 kg Silber und 224,1 t 
Blei. ; 


c) Eisenerze. 


In der Mitte der Halle für Berg- und Hüttenwesen stand frei ein aus 
Eisenerzen, Roheisen und áhnlichen Producten zusammengetragener Hügel, 
auf dem obenan eine aus Kisen verfertigte, lebensgrosse und tadellos sechöne 
Figur eines Bisenwerkarbeiters gestellt war. Daneben lagen aus Roheisen 
geformte Prismen, welehe ihrem Volumen nach die KEisenproduction der 
kön. ungarischen Bisenwerke darstellten. Die diesbezüglichen Zahlen sind 
die folgenden : 1867 : 144/2, 1875 : 168/4, 1880 : 11!1/2, 1885 : 401/2, 1890 : 60 
und 1895: 82 Millionen Kilogramm. Die Production der kön. ung. Bisen- 
werke hat sich daher gegen 1867 mehr als verfünffacht. Das sich auf diese 
Weise in unserem Vaterlande auch die Bisenerzproduction gehoben hat, ist 


54 A. SCHMIDT : 


selbstverstándlich. Nach der werthvollen Arbeit ANTON v. KERPELY "S (A magy. 
mérn. és ép. egyl. közlönye : 1896. 30. p. 509—556) werden jetzt in Ungarn 
jáhrliceh 1.200.000 Eisenstein erzeugt und 350.000t Roheisen und un- 
mittelbare Gusswaaren verfertigt. Es ist auch nicht uninteressant, wenn 
ich bemerke, dass sich die Eisenproduction der Welt 1895 auf 29.868.239 
Tonnen Roheisen und 15.053.864 Tonnen Stahl belief; die drei das meiste 
Eisen producirenden Staaten sind Nord-Amerika, Gross-Britannien und 
Deutschland. 

In welch stetiger, kráftiger Zunahme sich die Eisenerzproduction bei 
uns befindet, ist aus den folgenden durchschnittlichen Daten ersichtlich, die 
die in den einzelnen Zeitráumen producirten Eisenerze in Tonnen angeben : 
1881—1885 : 582.4000, 1886—1890: 6538,800, 1891 : 875.600, 1892 : 920.500, 
1893 : 977.200, 1894: 900.500 und 1895: 955.300. 

Beim heutigen Stande der Eisenhüttenkunde kann fast behauptet 
werden, dass es im Allgemeinen kein schlechtes BHisenerz mehr gibt, wenn 
nur die wirthschaftlichen Verháltnisse überhaupt eine Verwerthung gestat- 
ten. In unseren Gebirgen sind nun riesige Vorráthe von sehr gutem Material 
aufgehüuft, daher der Eisenerzbergbau bei uns auch seine natürliche 
Grundlage findet. In der Halle für Berg- und Hüttenwesen war das Haupt- 
gewicht auch schon ráumlich auf die Eisenwerke gelegt, und es thut Einem 
wohl, in unserem Zeitalter des Hisens wahrnehmen zu können, dass wir in 
dieser Beziehung mit kráftigen Schritten stetig vorwarts sehreiten. 

Das bergmáűnnische Moment ist aber bei der Ausstellung der Hizen- 
werke fast ganz in den Hintergerund getreten. Es ist der Kisenérzbergbau 
allerdings ein von den übrigen Bergwerkenetwas Verschiedenes, denn wáhrend 
die Erzbergwerke sonst in den Teufen gewönlich in schmalen, eigentlichen 
Erzausfüllungen zu arbeiten haben, welche, wie dies bei den Göngen ge- 
wöhnlich der Fall ist, auch verschiedene Dislocationen erfuhren, so sind die 
Eisengruben doch recht oft Tagbaue, welche gewöhnlich mit grossen Mengen 
des Erzes beladen, eine viel ausgiebigere und sichere Arbeit gewáhren. 

Auf der Milleniums- Landesaustellung war eine ziemliche Anzahl von 
Eisenerzgruben und Werken vertreten, so dass ihr Uebergewicht ziemlich 
rasch ins Auge föllt. Auch das Sehenswürdige war dabei in den Vordergrund 
gerückt. 

Auf der Gallerie war die Austellung der Hisenerz-Gruben und -Werke 
von Orroxak Jacoes zu sehen, dessen Gruben bei Krompach, (rölniczbánya,, 
Kluknó, Zsakarócz, Nagy-Folkusár und Kopó liegen, und in denen jáhr- 
lich etwa 6000 Tonnen Eisenstein (hauptsüchlich Siderit und Limonit) 
erzeugt wird. Sechöne Siderit- und Limonitstücke reprüsentirten diese 
Erze. 

In der schon besprochenen Ausstellung des Grafen GÉZA ANDRÁSSY 
waren die Producte der Bisenerzgruben zu Betlér, Alsó-Sajó, Oláhpatak 


DER BERGBAU IM JAHRE 1896, 155- 
und Sebespatak zu sehen, in denen durchschnittlich jáhrlich 70.000 Ton- 
nen Eisenerze (Limonit, Siderit) erzeugt werden. 

ALEXANDER LANTZKY gewinnt die KBisensteine (Limonit) in Homoród- 
Lövéte, Comitat Udvarhely, und werden dieselben in seinem Bisenwerke zu 
Keresztbánya aufgearbeitet. Auf der Ausstellung waren hauptsüchlieh die 
Producte seiner Bisengieserei und seines Hammerwerkes zu sehen. 

Das im Zipser Comitat gelegene Merényer Eisenwerk (GUSTAV SCHOLTZ 
und GarTTIN) producirt jáhrlieh 5500 Tonnen Eisenerz (Siderit, Limonit) und 
zwar im Hotter von Merény, Závadka (Bindt) und Igló. Die Fabrik hat 
ausser ihren specialen Roheisenstücken auch Eisenerze in der Ausstellung 
vorgefuhrt. 

Im Parterre der Halle war dann die Ausstellung der Borsoder (re- 
werkschaft, die die im Hotter der Gemeinden Rudobánya, Felsó- und 
Alsó- Telekes (Comitat Borsod) gelegene reiche Eisenerzlagerstátte abbaut, 
welch letztere 100—400 m breit, durehschnittliceh 16 m dick ist und sich 
auf 5—6 km verfolgen lösst, zu sehen. In diesen Gruben wurden 1895 
etwa 200.000 Tonnen Limonit abgebaut. Diese grossartigen Tagbaue waren 
durch schöne Photographien dargestellt und ein riesiger Limonitblock fun- 
girte als Reprásentant des Erzes. Nebenan stand die schon erwáhnte Aus- 
stellung der Witkowitzer Bergbau- und Eisenhütten-(rewerkschaft, die 
in ihren Gruben zu Kotterbach 1895 etwa 30.000 Tonnen Siderit ab- 
baute. 

Die Ausstellung der im Jahre 1799 gegründeten Prihradnyschen 
Eisenwerks- (xesellschaft, deren Eisenerz- und Braunkohlenbergbau sowie 
Eisenwerk in Breznóbánya (Comitat Zólyom) gelegen ist, nahm auf der 
Ausstellung eine eigene elegante Nische ein, in der aber, sowie bei den 
folgenden Ausstellungen überhaupt, die Hisenerze blos als Decorations- 
objekte dienten (bei einigen sogar ganz fehlten), um den meisterhaften 
Erzeugnissen der Eisenwerke selbst Platz zu verschaffen. Dies gilt auch 
von der Ausstellung der Heinzelmamwschen Eisenwerks-(rewerkschaft, 
deren Eisenerzgruben (hauptsáchlieh Limonit) auf dem Territorium von 
Vashegy, Licze und Hradek (Comitat Gömör) liegen und jáhrlich etwa 
16.000 Tonnen Eisenerz liefern ; das Bisenwerk selber liegt in Hisnyóviz. 
Ueberhaupt zeichnete die Ausstellungen der Bisenwerke eine gewisse vor- 
nehme Eleganz aus, die einen angenehmen Contrast zu dem starren Mate- 
rial bildete, womit dieselben arbeiten. 

In der Gruppenausstellung des Hunyader Comitates fehlte auch das 
königlich ungarische Eisen- und Stahlwerk in Kudsir, sowie auch 
der königlich ungarische Eisenerzbergbau, Eisen- Martin-Stahlwerk von 
Vajda- Hunyad nicht; beide waren durch schöne Bilder und Erzeugnissé! 
vertreten. Auch der Kronstüdter Bergbau- und Hütten- Actien- Verein war: 
mit seinen in Felek und Gyalár gelegenen BEisenerzgruben (jáhrliche Pro-2 


156 A. SCHMIDT : 


duction 24.400 Tonnen Eisenerz), mit seinem Hisenwerke und seinen 
Hüttenproducten ( Eisenartikel und Eisenerze) etc. gut reprásentirt. 

Die Hernádthaler Ungarische  Eisen- Industrie- Actiengesellschaft 
stellte in einer eleganten Nische aus. Die Gruben befinden sich im Hotter 
von Krompach (Klippberg), Szlovinka, Helczmanócz und Nagy-Folkmár 
und ihre jáhrliche Production ist etwa 10.000 Tonnen Eisenerz (meistens 
Siderit und Hüömatit). Die Menge der ausgestellten Producte der Eisen- 
werke wechselte mit sehr scehönen Photographien, sowie auch mit Bildern 
und Plánen ab. Hierauf folgte die Ausstellung der Graf LADISLAUs CsÁKY- 
sehen KEisensteingruben und Hisenwerke, deren Bergwerke in Pákfalu, 
Helczmanócz, Zsakarócz etc. jöhrlich 4500 Tonnen $Siderit und 1600 Ton- 
nen Limonit, sowie etwa 200 Tonnen Hámatit erzeugen. Es ist dies zugleich 
die álteste Gussstahlfabrik Ungarns. 

Die eigentliche Ausstellung des kömiglieh ungarischen Eisenerzberg- 
baues, Bisen- und Martin-Stahlwerkeszu Vajda-Hunyad war vonder Hunya- 
der Gruppe getrennt zu sehen. Die Eisenbergwerke befinden sich am Erzberge 
von (ryalár, welcher mit den übrigen hierher gehörigen Eisenerzlagerstátten 
des Pojána-Ruszka Gebirges die reichste Erzlagerstátte Ungarns bildet, und 
deren Masse hauptsáchlieh aus Limonit und nur untergeordnet aus Hámatit 
besteht. In diesem Fisenbergwerke wurden 1895: 138.000 Tonnen Eisenerz 
erzeugt. leh sah hier eine aus 1817 stammende, interessante Grubenkarte 
von Gyalár, mit welcher die Grubenkarte von 1895 (1: 2000) einen 
lehrreichen Vergleich gestattete. Bin sehr schön durchdachtes und gelungen 
arrangirties Diorama führte das kön. ung. Eisenerzbergwerk mit der Abbau- 
methode, der Grubenbahn, Drathseilbahn ete. frappirend vor, konnte aber 
der ungünstigen örtlichen und Beleuchtungs-Verhültnissen wegen nicht 
den erwarteten Eindruck hervorbringen. 

Die Ausstellung des ungarischen Kkisen- und Stahlwerkes zu Zólyom- 
brezó nahm mit einer reichen Auswahl der vorzüglichen verschiedenen Pro- 
ducte der Walz- u. Gusswerke und der Emailgeschirrfabrik einen grossen Raum 
ein. Letztere befindet sich in Kis- (aram (Rhónicz, Comitat Zólyom). In der 
eigentlichen Ausstellung der königlich ungarischen Iisen- und Stahlwerke 
in Kudsir und zu Vajda-Hunyad bildete dann noch das überraschende 
Diorama der Hütte, des Hochofens (der letztere in !/6 natürlicher Gröósse) 
neben einer Fülle von allerlei Producten der Eisenwerke eine Sehenswür- 
digkeit. Hier waren auch noch der untere Theil eines uralten Risenschmelz- 
Ofens, in natürlichen Stücken ausgestellt, den man 1895 in der árarischen 
Grube zu Gyalár im Cassilor Thale in 6550m Höhe wührend der Aufsehlies- 
sung fand. Der Ofen war in den Fels gehauen ; ausser der ursprünglichen 
Thonbekleidung waren auch dieam Boden:des Ofens gelegenen Bisenschlacken 
zu"sehen und bildete das Ganze einen interessanten Beitrag zur Bisen- 
erzeugung des IX-ten Jahrhunderte, wie wir dies auch in den der citirten 


DER BERGBAU IM JAHRE 1896. VA 


Arbeit Axron v. KERPELYS beigegebenen lehrreichen Abbildungen sehen 
können. 

Auch die sehönen Waaren des königlieh ungarischen Fkisenwerkes ir 
Kabola Pojana (Comitat Máramaros) fehlten in der Austellung nicht, und 
wenn ich hier noch die vielen schönen sozusagen ausschliesslichen Producte 
der Bisenwerke der Ausstellungen der J. SÁRKÁNYS ERBEN £ Comp. Csel- 
neker  Concordta.- Gewerkschaft  (Eisenerzbergbau in Cselnek, Ochtina, 
Rozsnyó ete. (jührliehe Production 18.000 Tonnen, meistens Siderit), dann 
des Kronstüdter Bergbau- Hütten- Actienvereins ( Bisenwerke in Huszkicza, 
Istvánhegy und Lunkámy, Comitat Krassó-Szörény) ; ferner der Nadráger 
Eisenindustrie- Gesellschaft (Gruben in Nadrág, Comitat Krassó-Szörény), 
Gyalár (Comitat Hunyad), Petip sen (Comitat Temes) etc. (jührliche Produc- 
tion 5300 Tonnen Eisenerz) wenigstens anführe, so műüssen wir noch die 
übrigen Eisenwerke in ihren eigenen Pavillons aufsuchen, damit wir von 
den sámmtlichen auf der Ausstellung vorhanden gewesenen Sehenswürdig- 
keiten des ungarischen Eisenerzbergbaues vollstándig Rechenschaft ablegen 
können. 

In der Halle der Rima- Murány-Salgó- Tarjáner Eisenwerks- Actien- 
gesellschaft befand man sich in einer planmiüssig ausgeführten, sehr 
geschmackvoll ausgestatteten und mit mannigfaltigst ausgewáhlten Gegen- 
stánden vollgefüllten eigenen Ausstellung, die für sich selbst ein organisches 
Ganzes bildete, entsprechend den grossartigen Industrie-Anlagen dieser 
vaterlándischen Gesellschaft, deren Arbeitspersonal über 7000 Mann züáblt. 
Hier kann ich blos über die Bisenerzbergbaue der Gesellschaft berichten, 
welche im Jahre 1895 : 129.300 Tonnen Eisenerz geliefert haben. 

Die Bisenerzbergbaue der Gesellschaft sind auf das Gebiet dreler 
Comitate vertheilt: Gömör, Abauj- Torna und Szepes. Der Vashegy ist 
die reichste Erzlagerstütte des Comitats (römör, deren Eisenerze sich im 
Hotter der Gemeinden Szirk, Turcsok und Rákos befinden. Die Eisenerz- 
lagerstátten dieses interessanten Berges bilden fast ausschliesslich ein 
Eigenthum der genannten Gesellschaft. Die Gruben am Vashegy sind schon 
seit Jahrhunderten bekannt und die in den Mineraliensammlungen so 
bewunderten prachtvollen Limonitbildungen stammen fast aussehliesslich 
von diesem Berge, welcher übrigens manche mineralogische Seltenheit, wie 
den Evansit beherbergt. In der Ausstellung der Gesellschaft waren die oft 
wunderbar schönen Bildungen des Limonits in vielen Exemplaren vertreten, 
wie denn überhaupt von den Mineralien, Gesteinen und Petrefacten reich- 
haltige, sorgfáltige Sammlungen vorhanden waren. Hine grosse Anzahl von 
sehönen Karten, Bildern und Gemálden diente zur weiteren Ergánzung und 
Zierde dieser Ausstellung. In ein sehr gelungenes Modell des László-Stollen 
am Vashegy konnte man sogar hineingehen, in demselben waren die mit 


1558 A. SCHMIDT : 


dem Abbau bescháftigten Hüuer durch lebensgrosse, sehr gelungene Pup- 
pen dargestellt. 

Die Gesellschaft zeigte auch ihre übrigen, ausserhalb der Hisenberg-, 
Szirk-, Turcsok-, Rákoser Bezirke, (Comitat Abauj- Torna), in der Náhe von 
Jászó und Meczenzéf bei Lucziabánya liegenden Werke, wo Siderit erzeugt 
wird (1895 : 29.400 Tonnen), mit Áhnlicher Sorgfalt vor. Die Bisengruben 
der Gesellschaft sind noch die Limonitgrube bei Osztromos, im Hotter der 
Gemeinde /tákó, im Comitat Abauj-Torna und die im Com. Szepes, welche 
im Hotter von Szomolnok, (Grölmiczbánya und Szlovinka Siderit erzeugen. 
Die Gesellschaft ist ferner auch die Besitzerin eines Kalksteinbruches, 
welcher bei Tiszolcz im Comitat Gömör liegt, wo die nöthigen Kalksteine, 
(1595 : 69.500 Tonnen) gebrochen werden. Die ganze Ausstellung dieser 
Gesellschaft stand auf hohem Niveau und war musterhaft. 

Auch im Pavillon der priv. Oesterr.- Ung.-Staatseisenbahn- (Gesell- 
schaft ist auf den Bergbau viel Sorgfalt verwendet worden. Die vorzüg- 
iichen Bisenerze des Krassó-Szörényer Comitats (Magnetit, Hámatit, Li- 
monit) werden in den berühmten Gruben von Vaskó und Dognácska 
erzeugt, wo 1895 das gesammte producirte Erz zasammen 130.000 Tonnen 
betrug. Über die Entwickelung der Bergwerke können die unten folgenden 
Daten einen Aufsehluss gewáhren. Diesen zufolge war die Gesammtmenge 
der erzeugten Bisenerze eine folgende : 


1855: 13.000 Tonnen 
1865: 18.000 ( 
1875: 45.000 ( 
1885: 90.000 ( 


Die Gesammproduction hat bisher ihr Maximum mit 138.000 Tonnen 
im Jahre 1894 erreicht und der grösste Fortschritt fállt in dieser Beziehung 
auf die Gruben von Vaskó. Die Gesellschaft hat aus den auf ihren Dománen 
— von denea übrigens mehr als ein ausnehmend sechönes Vorkommen von 


Mineralien unseres Vaterlandes bekannt ist — im Comitat Krassó-Szörény 
vorkommenden Mineralien und Gesteinen auch eine lehrreiche, reiche Suite 
zusammengestellt. ú 


Entfernt von der Halle für Berg- und Hüttenwesen befand sich in 
einem eigenen sehönen Pavillon die Ausstellung Sr. k. u. k. Hoheit des 
Erzherzogs FRIxpRrcm. Diese musterhafte Ausstellung hat auch dem 
Bergbau Entsprechendes vorgeführt. Die Eisen-, Silber- und Kupfergruben 
Sr. k. u. k. Hoheit befinden sich im Zipser Comitat bei Bindt und Zsa- 
karócz, wo Siderit das dominirende Hisenerz ist. In diesen Gruben wur- 
den in der letzteren Zeit zusammen 100.000 Tonnen Eisenstein erzeugt. 
Sorgfáltige Grubenkarten, eine reiche Auswahl der Gesteine und Minera- 
lien zogen hier die Aufmerksamkeit auf sich, in welcher Beziehung die 


DER BERGBAU IM JAHRE 1896. 159 


mannigfaltigen schönen Minerale von der Bindt auch wissenschaftlich 
schon mehrfach Interesse erregt haben. Als echte Cabinetstücke muss ich 
hier noch jene beiden Hautrelief-Bilder erwáhnen, welche sich mit ihren, 
dem Bergmannsleben entnommenen  Öbjecte auf die (Gegend der 
Bindt und Zsakarócz bezogen. Es waren dies wahrhaftig kleine Meister- 
werke, die kaum etwas zu wünschen übrig liessen. 

Ebenfalls in einem eigenen eleganten Pavillon war die Ausstellung 
Sr. kel. Hoheit des Herzogs PHILIPP von SACHSEN-CoBURG-GOTHA zu sehen. 
Die herzogliehen Eisenerzgruben befinden sich am schon erwáhnten Vas- 
hegy (im Hotter von Turcsok, Rákos und Derecske) im Comitate Gömör, 
ferner im Zipser Comitate (Gebiet von /gló und Kíisócz), in weleh letz- 
teren hauptsáchlich Siderit das Erz bildet. In der Reihe der in jeder Hin- 
sicht verdienstvoll, sehr lebrreich und geschmackvoll ausgestellten Gegen- 
stünde konnte man auch sehr sorgfáltig zusammengestellte Gesteine und 
Mineralien sehen. Die herzoglichen Eisenerzgruben erzeugten in der letzten 
Zeit 28.000 Tonnen EBisenerze. 


x 


In der Halle für Berg- und Hüttenwesen fanden sich noch die Aus- 
stellungen anderer Erzbergwerke vor. So hat Jospr DELIA aus der Gegend 
von Tiszovicza und Eibenthal (Comitat Krassó-Szörény) stammende 
Chromeisensteinerze, BÉLA FÁYx et CGNSORTEN Schwefelerze von Nyus- 
lya (Comitat Gömör); KaáRL Joser DEmurn hingegen Antimonerze von 
Alsó- Lehota (Comitat Zólyom, Production 300 Tonnen) ausgestellt. Ín der 
Halle für chemische Industrie aber sah ich die Berg- und Hüttenwerke der 
Gebrüder SzEYBEL zu Czajla, Pernek und Bösing (Comitat Pozsony), die 
zuletzt 3000 Tonnen Pyrit erzeugten, vertreten. 


x 


Der Erzbergbau von Kroatien und Slavowien befindet sich zwar noch 
im Anfangsstadium, jedoch zeigt der auch auf der Ausstellung schön vertre- 
tene Bisenerzbergbau schon einen recht erfreuliehen Aufschwung. Derzeit 
sind die Hütten zu Beslinac, Trgove und Petrovagora in Betrieb und die 
im Jahre 1885 producirte Eisenmenge von 9644 Tonnen hat sich 1894 auf 
22.100 Tonnen gesteigert. Es ist zweifellos, dass auch in Kroatien und 
Slavonien mit der Besserung der Verkehrsverhültnisse ein Aufschwung der 
reichen Gruben eintreten wird. 


x 
In Bosnien und in der Herzegovina wurde im Jahre 1881 die Ge- 


werkschaft Bosnia gegründet und im Jahre 1882 auch ein Berggeselz 
geschaffen. Da das Land schon früher, im Jahre 1869 geologisch aufgenom - 


160 A. SCHMIDT : 


men wurde, so ist damit die Wiederbelebung des uralten Bergbaues in 
Bosnien eingeleitet. In der Ausstellung war der Erzbergbau durch eine 
sehőne Karte illustrirt, die im Massstabe 1: 300.000 in der Industriehalle 
von Bosnien und der Herzegovina die Mineral-Fundorte darstellte. Dem- 
nach sind die auf die Production bezügliehen Daten für 1895 die folgen- 
den : 3784 Tonnen HhRoheisen und (Gusswaaren (mit gutem Export nach 
Ungarn), 8155 t Manganerze (Export in die gesammte Monarchie), 648 t 
(:hromerze (ebenfalls exportirt) und 1831 t Kupfer, wovon blos die Hammer- 
waare im Lande verkauft wird. 

In der im Ganzen sehr schőnen, reichhaltigen und in jeder Beziehung 
mit wahrer Fachkenntniss geordneten Ausstellung der oceupirten Lünder, 
die in vieler Beziehung auch für uns als Muster dienen konnte, war auch 
das Berg- und Hültenwesen dem heutigen Zustande desselben entspre- 
chend, würdig reprásentirt. Vor Allem war in der VIII. Gruppe (Bauwesen) 
eine schőöne und grosse Sammlung von Baumaterialien, sowie Bausteine, 
Sande, Schotter, Kalke etc. zu sehen. Die Bergwerke waren in der Gruppe I. 
Hier sah ich die geologische Karte, dann mit Gesteinen, Petrefacten und 
Mineralien reich gefüllte Glasküsten. Unter den Mineralien waren viele 
sehr schöne Exemplare, welche die mannigfaltigen Mineralproducte dieses 
Landes gut reprásentirten. j 

Unter den Erzbergbauen steht an erster Stelle das Eisenwerk Vares, 
wo die neu eingerichtete Anlage im Jahre 1891 dem Betriebe übergeben 
wurde ; jedoch musste dieselbe den wachsenden Bedürfnissen entsprechend 
schon im Jahre 1893 wesentlich erweitert werden. In der Nühe von Vares 
befinden sich vorzügliehe Bisenerze (Hümatit) in riesigen Massen und 
diese zur Zeit wichtigste Berg- und Hüttenanlage Bosniens war auf der 
Ausstellung durch eine reiche Auswahl von Plönen, Photographien und Pro- 
ducten vertreten. 

In entsprechender Weise haben dann noch das Privatwerk ( evljanovir- 
bogosca, das Kupferwerk neben dem Sinjako in der Gegend von Jezero, 
sowie das Chromerzwerk bei Dubostica ausgestellt. In (Cevljanoviéa- bDogos 
wird hauptsáchlieh Psilomelan, untergeordnet Pyrolusit, in Sinjako 
(halkopyrit und endlich in Dubostica Chromeisenstein gewonnen. 


x 


Wenn wir nun den Erzbergbau Ungaros auf Grund der in der Millen- 
niums-Landesausstellung dargestellten Resultate zusammenfassend über- 
blicken, so sehen wir, dass ausgenommen den einer weiteren Entwicklung 
fáhigen (roldbergbau, sowie den sich fortwáhrend hebenden Eisenbergbauin 
den übrigen Zweigen, mit gelinden Worten gesagt, wenigstens ein Stillstand 
zu constatiren ist. Fine derartige Stagnation ist in den heutigen Tagen des 
raschen Verkehrs und der mit dem letzteren verbundenen schnellen Ent- 


DER BERGBAU IM JAHRE 1896. 161 


wicklung sicherlich keine günstige Prognose. Ganz gewiss haben viele Ur- 
sachen zusammengewirkt, die der Entwicklung des Erzbergbaues bei uns 
hindernd entgegentraten; wie dies ja auch auch anderwárts, z. B. in Deutsch- 
land der Fall ist. Hierher gehört in erster Linie die Entwerthung des Sil- 
bers, dann die stark gesunkenen Preise der Rohmetalle und an manchen 
Orten auch die beginnende Erschöpfung der Lagerstütten und dergleichen. 
Bei uns treten noch andere ungünstige Zustánde zusammen, so dass unser 
Erzbergbau einer ernsten (refahr entgegengeht. 

Wenn wir die Dinge etwas náher betrachten, so sehen wir vor allem 
zwischen der Production der űürarischen und der Privat-Gruben inso- 
fern einen auffallenden Unterschied, dass erstere vorzüglieh in der 
Production  zurückblieben. So viel ist gewiss, dass in dem Budget- 
vorschlag des kgl. ung. Finanzministeriams für 1897 die árarischen 
Metallbaue mit einem Deficit von 5512 Gulden práliminirt sind, gerade so 
wie im Jahre 1896. Der  Montandistricet von Selmeczbánya ist mit 
137.167, und der kgl. ung. Bergbau in Rézbánya (Comitat Bihar), welcher 
auf der Landesausstellung nicht einmal vertreten war, mit 21.561 Gulden 
Deficit práliminirt, welches Deficit dann den Betriebsübersehuss des 
Montandistrictes von Nagybánya und Zalathna gánzlich aufzehrt. Selbst 
in dem günstigsten, in dem Montandistricte von Nagybánya sind blos 
Veresvíz, Kereszthegy und fFelsőbánya mit einem Einkommenüberschuss 
práliminirt ; Kapmkbánya, Oláhláposbánya und Ó- Radna ergeben eben- 
falls ein Deficit. Die Gesammt-Einnahmen der kgl. ung. Erzgruben sind 
übrigens mit 2.815.931, die Gesammt-Ausgaben aber mit 2.821.083 Gulden 
práliminirt. 

Mit der Frage, ob überhaupt und wann bei den kel. ung. Erz- 
gruben der eigene Betrieb aufrecht zu erhalten ist, will ich mich hier nicht 
bescháftigen. Ich bin davon überzeugt, dass der Staat überall dort, 
wo günstige Natur- und Industrieverháltnisse die betreffende Bevölkerung 
auf die Arbeit dieser Art anweisen, oder wo sonst in Folge der Indolenz 
oder der ungenügenden Fachkenntniss ein Stillstand erfolgen würde, nicbt 
nur die Initiative ergreifen, sondern auch den Betrieb energisch führen soll. 

In den Löndern der ungarischen Krone betrug die Anzah! der in den 
gesammten Gruben- und Hüttenwerken angestellten Arbeiter in den Jahren 
1886—1890 im Durchsehnitte 47.019; 1894: 64.573 und 1895 : 61.696, in 
welchen Zahlen die Arbeiter des Salzbergbaues nicht enthalten sind. Wenn 
wir diese Zabhlen náher betrachten, so sehen wir, dass die Anzahl der Arbei- 
ter der árarischen und der privaten Gruben eine folgende war : 


ararische private Gruben 


1886—1890 : 9.949 37.070 
1894: 9.118 55.460 
1895 : 10.094 51.602. 


Földtani Közlöny. XXVII. köt. 1897. 11 


162 A. SCHMIDT : 


Die Anzahl der in den Privatwerken bescháftigten Arbeiter hat sich 
also auffallend erhöht, wáhrend in dieser Hinsichtin den árarischen Gruben 
von einem Fortschritt nicht ernstlieh die Rede sein kann. Mit den Zahlen 
der Statistik muss man aber gewiss sehr behutsam umgehen, da diese Zah- 
len, wie dies schon aus der Natur der Sache folgt, einen gewissen Deh- 
nungs- und Compressionscoéfficienten haben, whodurch manches versechlelert 
wird. Da nunin der Production eines Bergwerkes auch der Erzreichthum 
und das Vorkommen eine höchst wichtige Rolle spielen, an dem zu ándern 
sicherlich nicht in unserer Macht steht, so kann man getrost behaupten, dass 
sich die natürlichen Verháltnisse bei uns durchaus nicht betráchtlich ver- 
sehlimmert haben. Dabei haben sich die Bergbaukunde, die Aufbereitungs- 
und Hüttenkundein letzterer Zeit wesentlich vervollkommnet und zwar erstere 
durch die naturgmásse Herbeiziehung der (reologie als Grundlage, die üb- 
rigen hingegen wurden durch die gesunkenen Preise der Metalle dazu ge- 
zwungen, die Herstellungskosten auf ein Minimum zu reduciren; bei der 
Goldproduction aber war die Haupttriebfeder der grosse Gewinn, der sich 
mit Binführung der (rold- Valuta. einstellte. 

Ich glaube, ich bin bei der Ouelle der Übel unseres Erzberg- 
baues angelangt. Wir műüssen in erster Linie unsere angehenden Berg- 
beamten der modernen Zeit entsprechend mit viel mehr Kentnnissen 
naturwissenschaftlicher, hauptsáchtlich aber geologischer Natur ausrü- 
sten, als dies bis jetzt gesehah. Dies erfordert unbedingt, dass die Lehr- 
pláne der kgl. ung. Berg-Akademie zu Schemnitz gründlich reformirt 
werden. Die Bildung unserer Bergleute muss ein höheres Niveani erretchen. 

Anderseits muss die materielle Stellung der Bergbaubeamten ausgie- 
biger verbessert werden, als dies bisher geschah. Industrie- Unternehmun- 
gen dürfen nie blos nach den Regeln der Beamtenhierarchie geleitet werden ; 
die Bergbaue sind aber gerade Industrieanlagen ersten Ranges. In dieser 
Hinsicht sind die Privatgesellsehaften im grossen Vortheil, da sie die alte 
These, dass das Gute auch besser bezahlt werden muss, zu ihrem eigenen 
Nutzen anwenden. Ich kenne einige Directoren kleiner Gruben, deren Gehalt 
bedeutend grösser ist, als selbst das eines königlieh ungarischen Montan- 
Districts-Directors und dabei sind die Privat-Gruben in stetigem Aufschwung 
begriflen. Die staatliche Verwaltung ist gerade so wie jede andere, unbe- 
dingt schlecht, wenn sie sich dem wirklichen Bedürfniss nicht anschmiegen 
kann oder will, und kann sie ausserdem nicht als eine billige bezeichnet 
werden. Das starre Beamtenwesen und die festen Regeln der staatlichen 
Hierarchie sind gewiss für das Gedeihen der elastischen Industrie-Unter- 
nehmungen nicht geeignet. 

Zu diesen eben nicht erfreulichen Folgerungen sind wir nach dem 
Studium des Erzbergbaues, wie er auf der Millenniums-Landesausstellung 


DER BERGBAU IM JAHRE 1896. 163 


vertreten war, gelangt. Möge auch ihm im nüchsten Millennium eine bes- 
sere Zukunft, ein günstigeres Schicksal zuwinken ! 

Sehliesslieh ist ein entsprechend verfasstes und streng durchzuführen- 
des Berggesetz zu schaffen, damit das neue Jahrtausend auch im Gebiete 
des Bergbaues und speciell der Erzbergwerke an die Verstárkung und ent- 
sprechende Entwicklung unseres Wohlstandes wenigstens in der zwölften 
Stunde herantrete. 


4. Salzbergbau. 


In ruhigeren Bahnen bewegt sich der Salzbergbau. In der Mitte der 
Halle für Berg- und Hüttenwesen befand sich die einheitliche, schöne, 
sehenswürdige und lehrreiche Gruppe des vaterlándiscehen Salzbergbaues. 
Die wichtigen und reichen Salzlager unseres Vaterlandes befinden sich im 
Gebiete der Comitate Máramaros, Bereg, Ung, Zemplén und Sáros, also 
in Nordost-Ungarn, ferner im ehemaligen Siebenbürgen, in den Comitaten 
Alsó-Fehér, Kolozs, Torda-Aranyos, Szolnok-Doboka und Szeben. Die 
diesbezüglichen kel. ung. Oberbergámter liegen in Akna- Szlatina, Maros- 
Ujvár und Sóvár, und mit Ausschluss des letzteren, wo jetzt blos Salzsie- 
derei betrieben wird, hat man eigentlieh nur zwei Salzbergwerks-Bezirke, 
den von Máramaros und den von Maros-Ujvár. Die nachweisbar áltesten 
Salzbergwerke liegen im Máramaroser Bezirk, speciell in Rónaszék und das 
reinste Steinsalz wird bei uns im Maros-Ujvárer Bezirk zu Deés-Akna 
gewonnen. Das Steinsalz ist ein in allen geologischen Zeitaltern verbreitetes 
Gestein, daher dasselbe sowohl in den alten, als auch in den jüngeren For- 
mationen, manchmal in kaum denkbar riesigen Mengen vorkommt. Die 
ungarischen Steinsalzablagerungen gehören in ein jüngeres Zeitalter, in die 
Tertiárformation, was aber ihre Güte natürlich in keiner Beziehung ver- 
mindert. Da das Steinzalz bei uns ein Object des Staatsmonopols bildet, so 
ist dessen Production in Anbetracht der gewaltigen Müchtigkeit unserer 
Steinsalzablagerungen  keinen besonderen Schwankungen unterworfen. 
Hier schreitet die Entwicklung ruhig, aber umso sicherer vorwürts, wie dies 


auch die Daten der Production der nachstehenden aufeinanderfolgenden 
Zeitráume beweisen : 


1881—1885 (im Durchschnitt) : 159.244 Tonnen 
1886—1890 (im Durchschnitt) : 160.060 ac 


TS ZÁ ES ATA Tét st TZ073200 "ese 
TSYZÉN AES TA ESTSEGZEDOD 7 
TO ZANZNÁBES MENTES 9 LT LB 169.282 a 
ÜTSZ ZTE S RRt E MÁSSZ OT e 


14. 


164 A. SCHMIDT : 


Die Menge des ins Ausland exportirten Steinsalzes aber war eine 
folgende : 
1886—1890 (im Durchschnitt) : 10.590 Tonnen 


1891 : E gt ka fe 5.790 ( 
I894z f tszf É Ea 6.960 ( 
TSODE áz vak ÉSÉRE Kát es 7030 (t 


Es trat also 1891 ein grosser Rückfall ein. Gross-Britannien ist der 
das meiste Salz producirende Staat der Welt, aber seine chemische Indust- 
rie verbraucht auch das meiste Salz. 

Auf der Ausstellung waren unsere Salzwerke sehr schön vertreten. Es 
wurde hier Alles zugsammengetragen, woraus sowohl der Laie als auch der 
. Fachmann sich eine angenehme Belehrung verschaffen konnte. Die Aus- 
stellung der kel. ung. Salzbergwerke nahm in dieser Beziehung in der gan- 
zen Halle für Berg- und Hüttenwesen den ersten Platz ein. 

Hier konnte man das grossartige Modell der Franzensgrube zu hóna- 
szék sehen, welches in allen seinen Details meisterhaft ausgeführt war, wo 
alle Phasen des in unseren Salzgruben stattfindenden Sohlenbaues mit 
minutiöser Genauigkeit dargestellt waren. Die Grube wurde im Jahre 1795 
aufgeschlossen, die Oberfláche der Bausohle ist 29.050 m8, die Tiefe der- 
selben von der Tagzimmerung an betrüágt 106 m, aus welchen Daten sich die 
colossalen  Dimensionen dieses in Steinsalz ausgebauten  domartigen 
Werkes einigermassen beurtheilen lassen. Eine schöne Grubenkarte 
(1:1000), sowie eine aus 1772 stammende interessante Karte bildeten die 
weiteren Sehenswürdigkeiten. Hier waren auch jene Baumstámme und Aste 
ausgestellt, auf welche man 1893 in einer neu eröfineten Strecke der Fran- 
zens-Grube, in einer Tiefe von 120 m, und in einer Entfernung von 55 m 
vom Salzrücken, in der Gesellschaft von Gesteinsstücken stiess. 

Auch die Karten der in Akna-Szlatina befindliechen Ludwig- und 
Kunigunda- Grube fehlten nicht; Diagramme, Salzstucke, Gesteine ete. bil- 
deten eine nützliche Ergünzung derselben. Interessant waren auch die aus 
krystallreinem Salz geschnitzten Zierobjecte (Kreuz, Briefbeschwerer, Krug, 
Schüssel etc.), welehe der Salzarbeiter KARL FrLoRIÁN zu Rónaszék aus- 
gestellt hat. 

Auch das historisehe Moment wurde bei dieser Ausstellung in einer 
hervorragenden Weise berücksichtigt. S0 war ein Privilegium des Königs 
Wirapisravus aus d. J. 1498, sowie auch ein Arbeiterstatut des GRAFEN FE- 
STETICH aus d. J. 1778 ausgestellt. Am interessantesten aber war die Aus- 
stellung der Überreste des uralten, mit Wasser betriebenen Salzbergbaues 
zu Királyvölgy. 

Dieser verlassene Salzbergbau ist in nordwestlicher Richtung von Szla- 
tina in der Entfernung von 32 km gelegen, dort wurden im Jahre 1817 bei 


DER BERGBAU IM JAHRE 1896. 165 


der Abteufung einer neuen Schachtmündung in einer Tiefe von 13,285 m 
eine uralte Grubenhöhlung und noch ein anderer, ebenfalls uralter Bau, 
entdeekt. Der Bergbau geschah mittelst Lösung durch Süsswasser und 
die diesbezüglichen alten Werkzeuge waren mit ausführlichen Abbildungen 
und Text versehen im Original ausgestellt. Die Sprossen der alten Leiter 
standen in 047—0,63 m Entfernung von einander, was den alten Berg- 
leuten eine nicht eben angenehme Bewegung erlauben mochte. (M. s. a. 
S. 57). Ieh kann noch hinzufügen, dass auch in den Jahren 1846 und 1847 
solche uralte Salzbergwerke entdeckt wurden. Die Producte des Márama- 
roser Salzbezirkes waren in einer reichen Auswahl auch separat zusammen- 
gestellt, sammt den eigenthümliehen einfachen Werkzeugen der Arbeiter, 
worunter die einen kurzen, aus biegsamem Weissdorn verfertigten Stiel be- 
sitzende Hacke besonders interessant war. 

Aber auch die Salzbergwerke des Maros- Ujvárer Bezirkes sind nicht 
im geringsten zurüeckgeblieben. Hieher gehöőren die bekannten Salzgruben 
von Maros- Újvár, Deés-Akna, Parajd, Torda und Vizakna. Parajd(Co- 
mitat Udvarhely) ist schon dadurch besonders interessant, dass hier in der 
Gestalt von 50—80 m hohen Hügeln blossgelegte Salzkörper, wahrhafte 
Salzberge vorkommen, wie man sie auch in Spanien (Cardona) kennt. In 
Vizakna bildet die im Jahre 1816 verlassene Grube Nagybánya die stille 
Ruhestátte von 300 gefallenen Honvéds aus dem Jahre 1849, von denen im 
Jahre 1890 nach einem Wolkenbruch sechs Leichen noch ziemlich gut er- 
halten ans Tageslicht gekommen sind. 

Diese Salzgruben haben sehr schöne Karten, Photographien und Dia- 
gramme ausgestellt, so auch eine sorgfáltige Tabelle, welche die von 

$867—1894 in den sámmtlichen siebenbürgisehen Gruben erzeugte Salz- 
menge von Jahr zu Jahr aufweist. Schőne durchsichtige Salzkrystalle, s0- 
wie Salzvorkommnisse überhaupt, dann ein schöner, schlanker Steinsalz- 
Obelisk, mit dem aus dem relativ sehr seltenen rothen Steinsalz schön 
ausgearbeiteten Wappen Ungarns, ein Modell (1 : 100) der Stefanie-Grube 
zu Maros-Ujvár, dann die glockenförmigen Abbaue der übrigen Gruben, 
ebenfalls aus Salz, dabei die ganz eigenthümliecehe Abbaumethode der alten 
Gruben von Parajd, wo das Salz in Würfeln abgelőst wird, sammt dem 
Gezeuge : alldies bot eine Fülle von sehr geschmackvoll zusammengestell- 
ten, instructiven und interessanten Objecten. 

Auch in der Industriehalle von Bosnien und der Herzegowina in wel- 
chen Lándern schon 400—500 Jahre vor Christi die Illyrier Salz erzeugten, 
konnten wir die Salzgruben vertreten finden. Zur Zeit der Occupation wurden 
in Gornja und neben Dolnja-Tuzla aus den dortigen Salzguellen einige 
hundert Tonnen Steinsalz erzeugt, und heute sind die Salinen von Simin- 
ham und Dolnja- Tuzla im Betrieb, wo 1895 : 12.757 Tonnen Sudsalz pro- 
ducirt wurden. Diese Salzmenge deckt hauptsüchtlieh den eigenen Bedarf 


166 A. SCHMIDT : 


der Lander, aber es wird auch eine nicht unbedeutende Ouantitát nach 
Bulgarten exportirt. Auch in Bosnien und in der Herzegowina ist das Salz- 
monopol eingeführt. In der Ausstellung hatte man Profile, schöne Bilder, 
Salzsorten, Soolen- und Salzanalysen in reicher Auswahl zum Studium 
vor sich. 


5. Diverses und Scehluss. 


Ín der Halle für Berg- und Hüttenwesen befand sich noch eine 
ganze Menge von Gegenstünden, die mit dem eigentlichen Bergbau nur 
lose in Zusammenhang stehen. Es existirten noch einzelne specielle Aus- 
stellungen, die auf einzelne Gegenstünde oder Gebiete Bezug hatten. So 
hatte z. B. auf der Gallerie der Halle das Comitat Bars von den Gesteinen 
seines Gebietes eine schöne und vollstándige Collection ausgestellt, der 
noch eine geologische Karte beigefügt war. Es war dies jedenfalls ein an- 
erkennenswürdiges Unternehmen, welches möglichst Viele zur Nachah- 
mung anspornen möge! M. SraAHL hatte ebenda die Minerale des Comi- 
tates Máramaros mit lobenswerthem Fleisse vorgeführt und im Parterre 
war in der Ausstellung der kgl. ung. Berg-Akademie zu Selmecz eine 
reiche und schöne Sammlung der Mineralien des Montan-Districtes von 
Selmecz zu sehen. Diese Akademie hat übrigens eine ganze Masse ihrer 
Gegenstünde und Arbeiten ausgestellt. Die kgl. ung. Bergsehulen zu Selmecz 
und Felsőbánya nahmen auch mit einer Menge ibrer schönen Objecte an 
der Ausstellung theil. Ich muss hier noch besonders erwábnen, dass die 
von den Hörern der kel. ung. Bergakademie zu Schemnitz ausgeführten 
prachtvollen Agwuarell-Bilder die Aufmerksamkeit besonders auf sich 
lenkten. 

Auf der Gallerie hatte noch Bergingenieur FRaNz Zsorpos Bohrloch- 
proben aus Tiefbohrungen, die Erste Ungarische Schiefergrube zu Mária- 
völgy (Comitat Pressburg) allerlei Sehiefermuster ; Fgasz Binuirz, Steingru- 
benbesitzer, die vorzüglichen, reinen Kalksteine von Ugod und Tapolczafóő 
im Comitat Veszprém ; G. K. KRamER Thone von Párva (Comitat Besztercze- 
Naszód), im Parterre ADorr WeIrIssxkopr, Bergbau-Unternehmer, Thon- 
muster, Farbenerde, Kalksteine und sonstige Erzeugnisse von (rörömböly- 
Tapolcza (Comitat Borsod) ausgestellt. Hier war auch die lehrreiche Aus- 
stellung der Valerlündischen Asphaltindustrie- Actiengesellsehaft (Asphalt- 
Gruben in Tataros (Comitat Bihar); die Ungarische Asphalt-Actien- 
gesellschaft (Gruben in Felső- Derna, (Comitat Bihar) und die Bihar-Szilá- 
gyer Oelindusrie- Actiengesellschaft (Bergbau bei Zsibó, Comitat Szilágy) 
hatten ihre schönen Gegenstüánde in einem eigenen Pavillon ausgestellt. 

Die Mineralölproduction Ungarns föngt jetzt wieder an in Auftschwung 
zu gerathen, was auch aus den folgenden Productionsdaten, welche die 


DER BERGBAU IM JAHRE 15896. 


167 


in den einzelnen Jahren producirte Erdöl-Ouantitát angeben, zu er- 


sehen ist : 
1891 : 
1892 : 902 
1893: 14,3 
1894:  2061,5 
1895: 9083,0 


726,2 Tonnen 


(( 


Im der Erdölproduction nehmen die Vereinigten Staaten von Nord- 
amerika (1894 : 6.158.119 Tonnen Production), Russland (1894 : 4.873.000 
Tonnen), Österreich (1894: 131.930 Tonnen) und Canada (1894: 116.000 
Tonnen) die ersten Stellen ein. Nach den in dem sehr lehrreichen Pavillon 
der Mineralölraffinerie- Actiengesellschaft in Fiume ausgestellten Daten 
war übrigens die Gesammtproduction der Welt an Petroleum 1895 eine 


folgende : 


Vereinigte Staaten von N.-Amerika — 4.993.800 Tonnen 


Russlamakass Aa. sb se 
Österreich-Ungarn  .. ... 

Canada éssel s izesti seeptkő 
Jajbhadzpanketat et divat ma 
Deutschland ... 

HGa koma mémes nőit 
Andere Staaten  -.. -..- 


Zusammen 


6.171.500 fi 
250.000 ( 
144.000 a 

80.000 (t 
17.940 (t 
3.000 ( 
$63.000 ( 
12.523.240 Tonnen. 


Die Gesammiproduction der Welt an Petroleum von 1859—16595. 


versinnlichen wieder die folgenden Zablen : 


Vereinigte Staaten von N.-Amerika 


BRusslanda see 
Österreich-Ungarn . 
CANAUAN ESA esz 
MG szét ae 
Deutschland ... 
NE hVzt at őse ag ee ANY TATANNETEZ TT MENTEM EE 
Andere Staaten, Em ee ds 


Zusammen 


98.155.644 Tonnen 

Z9. 092 AE 
IROGOSOZ OKE 
ADI OOT Ag 


855.819 a 
169.504 c 
TÜZET NI af 
5.939.900 a 


158.721.3843 Tonnen 


Der Tavillon dieser Gesellschaft war hinsichtich des Petroleums sehr 
sorgfáltig arrangirt. So sah ich dort auch die geologische Karte Kroatien- 
Slavoniens und Dalmatiens von Prof. Dr. GoRJANOvIG-KRAMBERGER mit 
Markirung der Petroleum-, Naphta- und Asphalt- Vorkommen, sowie eine die 


168 A. SCHMIDT : 


Petroleum-Vorkommen der ganzen Erde darstellende Karte. Eine Unmenge 
von Rohmaterialien, Gesteine, Modelle und Bilder fesselten die Aufmerk- 
samkeit in diesem ausserordentlieh geschickt arrangirten Interieur des 
Pavillons. 

Auch im Interesse der Petroleumindustrie unseres Vaterlandes ge- 
schah ein sehr erfreulicher bedeutender Schritt. Seine Exc. der gewesene 
Ministerprásident Dr. ALEXANDER WEKERLE betraute im Jahre 1893 den 
Director der kgi. ung. geologischen Anstalt, JOHANN BöcgH mit eingehenden 
geologischen Studien, damit endlich bezüglich der so wichtigen Frage des 
vaterlándiscehen Petroleums Klarheit geschaffen werde. Es ist nunmehr eine 
bekannte Thatsache, das unsere Geologen die wichtigsten diesbezügliechen 
Gebiete bereits begangen haben und die Ergebnisse der sehr sorgfáltigen 
Untersuchungen sind bereits auch der Öffentliehkeit übergeben worden. 
Die Tietbohrungen wurden auch schon begonnen und Anfangs October des 
laufenden Jahres (1596) geschah das erwáhnenswerthe Ereigniss, dass im 
Comitate Máramaros, im der Gemeinde Szacsal, wo nach dem Gutachten des 
Sectionsrathes Jouaww BöckH, der inzwischen auf Grund seiner eigenen 
Erfahrungen über die dortigen geologisehen Verhültnisse, mit besonderer 
Berücksichtigung der petroleumháltigen Schichien eine wahrhaft mit Meis- 
terhand geschriebene ausgezeichnete Studie publicirte, die begonnene Tief- 
bohrung bis ca. 500 m Tiefe gefuhrt wurde, eine so reiche und jáh empor- 
guellende Petroleumguelle eröffnet wurde, dass durch die colossale Kraft 
des Emporschiessens des Petroleums die HBisenröhren in ca. 150 m Lünge 
verbogen wurden. Wir stehen hier soweit sich nach den mir zu Verfügung 
stehenden vertrauenswürdigen Nachrichten beurtheilen lásst, nicht nur 
einem wirklichen Siege der Wissenschaft gegenüber, sondern es ist auch 
ein sehr werthwvoller Schatz der Tiefe unseres Erdballs, der da ans Tages- 
licht gelangte, dessen grosse Bedeutung für Industrie und Volkswirthschaft 
wir nicht erst besonders zu betonen brauchen. 

In dem Pavillon für Berg- und Hüttenwesen und auf dem denselben 
umgebenden fÍreien Platz waren ferner Pflastersteine aus den Zsidóvárer 
Brüchen im Com. Krassó-Szörény, ebenso auch von Kis- Sebes stammende 
ausgestellt und durch Betriebskarten, einer Karte der Verbreitung, dem 
Diagramm der Production, durch Photographien etc. erlüutert. Auch die 
Photographie der 20 m hohen Millennar-Erinnerungssüule auf dem Berge 
Zobor, welche aus Kis-Sebeser Stein hergestellt wurde, war hier zu sehen. 
Sehr schön bearbeitete Rhyolith-Tuff-Mustersteine stellte LADISLAUSs KovácH 
DE MÁp aus seinein bei Telkibánya liegenden Cserepeser Steinbruche im 
Comitate Abauj- Torna aus ; ferner KARL KoRwIs Basaltwürfel aus SOmostj- 
falu und Fülek; endlich Joser Ganz ebenfalls Basalte von Lukavecz im 
Comitate Temes. Hine besondere Exposition der Bausteine fand sich übri- 
gens im Pavillon fur Bauindustrie. 


DER BERGBAU IM JAHRE 1896. 169 


In der Reihe der Ausstellungen der kel. ung. Bergwerke war auch die 
Sammlung der GEBRÜDER EGGER, welche derzeit Páchter der kgl. ung. Opal- 
Bergwerke zu Dubnik- Vörösvágás im Com. Sáros sind. Das Product der- 
selben ist der scehönste und werthvollste Edelstein Europas : der ungarische 
Edel- Opal. 

1873 hat der damalige Püáchter der Gruben, GorpscHmIDT, auf der 
Wiener Weltausstellung eine derart prachtvolle Sammlung ausgestellt, wie 
sie bis jetzt nicht übertroffen werden konnte. Auf der Millenaniums-Landes- 
ausstellung befand sich eine, obzwar nicht exguisite, doch ziemlich gute 
Collection von Edelopalen. Photographien der Gruben, dann Gesteine und 
rohe Opal-Varietáten waren zu sehen, so in einem separaten Schrank auch 
sehr schöne gesechliffene Opale, in der Reihe der letzteren auch ein 381 g 
schweres rohes Edelopalstück. Der grösste gesebliffene Edelopal wog 
999/1§ Karat, und sein Werth war 1200 Gulden. Das theuerste Stück war 
von 171/16 Karat Gewicht und sein Preis 2500 Gulden; wogegen der 
Preis des billigsten Stückes eines 518/16 Karat sehweren sogenannten Oculus 
930 Gulden war. Die milde Farbenpracht dieses bekannten werthwollen 
Edelsteines erwarb sich auch auf der Ausstellung Bewunderer. 

Unter den zu Ziergegenstünden benützten ausgestellten Gesteinen 
Ungarns waren in der Industriehalle ebenfalls Schaustücke zu sehen; so 
haben Joser HöFER k Sonwx den sehönen Edel-Serpentin von Borostyánkó 
(Comitat Vas) zu sehr netten Gegenstánden verarbeitet. Dort waren auch 
die Producte der so. enannten cMarmorv-Fabrik zu Zsobok, im Comitate 
Kolozs, in der Form von Tischplatten, Vasen, Schalen etc. ausgestellt, 
welche alle sehr schön ausgearbeitete Gegenstánde waren ; jedoch ist dieses 
keineswegs ein Marmor, sondern ein gefleckter, körniger Gyps von ange- 
nehmen Ansehen. In der Halle des Unterrichtswesens habe ich noch die 
schön bearbeiteten Steine und Zierobjecte der staatliechen Steinschleif-Fach- 
sehule von Zalathna gesehen. 

Es würde aber sehr lange dauern, wenn ich alle Gegenstánde, welche 
auf der Ausstellung im Allgemeinen in einigem Zusammenhange mit dem 
Bergbau standen, erwáhnen wollte. Ieh müsste dann ausser der Halle fúr 
Bau-Industrie auch die Ausstellung der chemischen Industrie besprechen, 
die aber schon eigentlich in das Gebiet der Technik und Technologie 
gehőrt. 

In der Halle für Landwirthschaft sah ich in der Ausstellung des Unga- 
rischen Karpathenvereins (Igló) ebenfalls eine grössere Menge von Minera- 
lien und Gesteinen, welche die Hohe Tátra und ihre Umgebung auch in 
dieser Hinsicht vorführten. Es befand sich hier unter anderen auch ein 
grosser Juarzkrystall, welcher meines Wissens der grösste unter den 
bisher bekannten einheimischen Ouarzen ist ; seine Fundstütte ist die be- 
rühmte Bisenerz-Grube Bindt, Cornitat Szepes. Auch die Tropfsteine der 


170 A. SCHMIDT: DER BERGBAU IM JAHRE 1896. 


Höhlen von Aggtelek, Barlangliget und Szilicze wurden ausgestellt, aber 
auf eine ganz naturwidrige Weise, da sie am Boden als gerade nach auf- 
wárts stehend placirt wurden. Der Kalktuff von (Gránócz war durch 
ein grosses Stück vertreten, in dem eine eingebettete Mammuth- Extremitat 
zu sehen war. 

Bevor ich aber nun von den prachtvollen Gegenstünden der A usstel- 
lung des vaterlándisehen Bergbaues Abschied nehme, muss ich auch noch 
der gedruckten Führer der Ausstellung erwáhnen, die ja in erster Linie dazu 
berufen waren, den sich Interessirenden die verlangte Auskunft zu gewáhren. 
Im amtlichen Katalog der VIII. Gruppe waren kurze, aber sehr gut aus- 
gearbeitete Artikel, aus denen man sich im Allgemeinen eine gründliche 
Belehrung verschaffen konnte; aber als Führer in der Ausstellung selbst, 
war dieser Katalog wenigstens in der Gruppe VII[/a in seiner ersten Aus- 
gabe, welche noch ím Monate August im Gange war, ganz und gar un- 
brauchbar. 

In der Halle war auch ein Buch von solidem Aussern ausgehüngt 
und küuflieh, und zwar der IV. Jahrgang des in der Redaction und im 
Verlage von KaRL DÉnryY erschienenen xcUngarischen Montan-Handbuches 
für 1896. Dieses sehr sorgfáltige Werk, dessen Daten ich ausser jenen des 
c Ungarischen Statistischen Jahrbuchess (Neue Folge Bd. III. 1895.) mei- 
stens in dieser Arbeit benutzt habe, gibt ein gewissenhaft entworfenes Bild 
vom heutigen Zustande des Bergbaues in Ungarn. 

Bin reichhaltiges und lehrreiches Heft war die cDie kgl. ungarische 
Geologische Anstalt und ihre Ausstellungsobjectev betitelte Arbeit, welche 
Jotriaxs BöcKkH und THOMAS SZONTAGH zusammengestellt haben. Es sind 
darin auf 115 Seiten nicht nur eine genaue und detaillirte Beschreibung 
der ausgestellten Gegenstánde der Anstalt enthalten, sondern aus der mei- 
sterhaften Feder JouHaáNxws Böcgns noch zwei üusserst gediegene und inte- 
ressante Artikel, von denen der eine die kurze Geschichte der Entwicklung 
der Geologie in Ungarn in der Zeit 1774—1896 beschrieb. 

A uch einzelne Aussteller haben sehr schön ausgestellte und gründliche 
Kataloge herausgegeben, so die Gesellsehaften von Himamurány-Salgó- 
Tarján, Urikány-Zsilthal, die priv. östr.-ung. Staatsbahn, die erste priv. 
Donau-Dampfschiffahrts - (Gesellschaft, das Kis- Almás- Porkuraer  (rold- 
und Silberbergwerk, Sr. KGL. HOHEIT DER HERZOG PHILIPP VON SACHSEN- 
COBURG-(GGOTHA, LADISLAUS KováÁcH DE MÁDp etc. In diesen Katalogen bleibt 
der grosse geistige Nutzen der Millenniums-Landesausstellung in einer für 
Jedermann zugüánglichen Art niedergelegt und wir sind daher den Herausge- 
bern derselben unseren innigsten Dank schuldig. Ueber Kroatten und Sla- 
vonten, sowie Bosmen und die Herzegowina haben wir endliech derart ge- 
diegene und ausführliche Werke erhalten, die einerseits jenen Lündern 
zur grossen Ehre gereichen; anderseits aber sich bei der Verbreitung der 


GESELLSCHAFTSBERICHTE., 171 


Kenntnisse über die Verháltnisse aller Art dieser Lánder einen sehr gros- 
ses, aller Beachtung werthes Verdienst erworben haben. 

Nehmen wir nun unseren Abschied dort, wo wir unseren Rundgang 
begonnen haben. Wenn wir durch das Hauptportal der Halle für Berg- und 
Hüttemvwesen eintraten, so waren wir sozusagen sogleich zum Ende gelanget, 
denn der erste Gegenstand der uns ins Auge fiel, war diein jeder Hinsicht 
reiche Ausstellung des kgl. ung. Münzamtes in Körmöczbánya, wo eine Zeit 
hindurch das Geld vor unseren Augen cgemacht, wurde. Es ist dies die 
praktische Krönung des Erfolges, denn was Anderes ist denn das Geld, als 
die in einer realen Gestalt zasammengespeicherte Energie des menschlichen 
Bestrebens, welches jetzt die ganze Welt regiert, so dass die reichslen 
Nationen zugleich die intelligentesten sind. Dass unser theueres Vaterland, 
sowohl durch die vielfachen Objecte der Millenniums-Landesausstellung 
als auch durch das Leid und Missgeschick vergangener Zeiten belehrt, im 
Vorwártskommen seiner Kinder auf allen Gebieten der menschlichen Thá- 
tigkeit jenen Platz erringen möge, welcher einer wohlhabenden, intelligenten 
Nation gebührt, des walte Gott ! 

(Fortsetzung folgt). 


GESELLSÚÜHA FTSBERICHI E. 

In der am 3. Februar 1897 abgehaltenen Jahresversammlung wirít der Vor: 
sitzende Director JoHANN BöcxgnH in seiner Eröffnungsrede einen Rückbliek auf das 
grosse patriotische Fest des verflossenen Jahres. Unsere Nation, die damals den 
tausendjáhrigen Bestand ihres Staates feierte, legte bei dieser Gelegenheit auch 
Rechenschaft ab über ihre culturellen Bestrebungen. Was die durch unsere Ge- 
sellehaft cultivirte Wissenschaft betrifft, so hebt der Vorsitzende als hervorragende 
Momente das Erscheinen der von einheimiscken Krüften ausgeführten c (reolo- 
gischen Kartevon Ungarn hervor; er gedenkt ferner des glünzenden Verlaufes 
des im Monate September zu Budapest abgehaltenen c Bergbau- Hütten- und (xeolo- 
gischen Congressess; und: bespricht des Lüngeren jene Bewegungen, die der Bau 
eines eigenen x Palais für die kgl. ung. geologische Anstalts schon für die nüchste 
Zukunft sichern. Es ist dies nicht nur der liberalsten Bereitwilligkeit des gegen- 
wartigen kgl. ung. Ministers für Landwirthschaft Dr. I. DARÁwyr und seines Vor- 
güngers im Amte Grafen A. FEsrErics zu danken; sondern auch der Munificenz 
unseres Mücens Dr. A. v. SEmsEx, der zu den Baukosten 50.000 Gulden beitrügt 
und der Munificenz des Vertretungskörpers unserer Haupt- und Residenzstadt, 
der für das Palais ein 2000/ ) Klafter grosses Terrain im Werthe von 100.000 Gulden 
kostenfrei dem hohen Ministerium zur Verfügung stellte. Der Vorsitzende erwühnt, 
dassin dem práchtigen neuen Heim der kel. Anstalt auch die Ungarische Geologische 
Gesellschaft Unterkunft finden werde und so die beiden Schwesteranstalten auch 
für die Zukunft in vereinter Thátigkeit, aber um so intensiver wirken werden, 
Der Vorsitzende theilt ferner mit, dass von der einternationalen geologischen 
Karte Europasv bereits die II-te Lieferung erschienen ist und gedenkt dabei mit 


172 GESELLSCHAFTSBERICHTE., 


Pietát des einen Leiters der grossen Arbeit, des mit Tod abgegangenen Geh. 
Rathes, Prof. Dr. H. E. BEexkrcn. 

Secretár Dr. M. Sraue legt seinen Jahresbericht vor, in welchem er der Er- 
eignisseund der Thütigkeit der Gesellschaft im verflossenen Jahre 1896 gedenkt. Er 
sehildert zugleiceh den Lebenslauf der in diesem Jahre mit Tod abgegangenen 
Mitglieder der Gesellschaft. 

Der Bericht der Rechnungsrevisoren wird zur Kenntniss genommen ; das 
Vermögen der Gesellschaft besteht am Schlusse des Jahres 1896 aus 19.552 Gul- 
den S4 kr. ö. W., von denen 13.678 Gulden 42 kr. auf das Stammkapital; 
3500 Gulden auf den J. v. Szasó"schen Gedüchtniss-Fond:; 690 Gulden 89 kr. auf 
den Kartenfond und 1683 Gulden 53 kr. auf den Einnahmenüberschuss des 
verflossenen Jahres fallen. Zum Schlusse gelangte die Verhandlung des Regu- 
lativs des J. v. Szasó"schen Gedüchtniss-Fondes an die Tagesordnung. (M. s. 
auf 8. 174). 


In der am 13. Januar 1897 abgehaltenen I-ten Vortragssitzung gelangten 
folgende Vortrüge an die Tagesordnung : 

1. H. HoRuvsirzky besprach die Verbreitung des aLöss in Ungarn. In Un- 
garn kommen beide Arten des Löss vor, nümlich der subaörisehen Ursprungs und 
der durch das Wasser zusammengetragene. Er bedeckt sowohl ebene wie wellige 
Flichen und ist jenseits der Donau zwischen dem Plattensee, der Donau und 
Dranu am verbreitetsten. Im Norden breitet er sich entlang der Thüler der links- 
ufrigen Nebenwüsser der Donau aus; im grossen Alföld ist er zum grössten Theil 
zusammengewaschen. Vom pedologisehen Gesichtspunkte aus lüsst sich der Löss 
nach der Feinheit seines Kornes, nach dem Kalk- und Sandgehalt classificiren. 

2. K. Parr beschreibt das c Eocaenbecken von Forna im Vértesgebirge.? Er 
schildert zunáchst in Hauptzügen die geologisehe Structur des Gebirges. Puszta- 
Forna liegt im Hotter von Csákvár in einem kleinen 200 m hohen, allmülig nach 
Süden abfallenden Bergkessel. Seine selten schönen Versteinerungen wurden 
1859 bei Gelegenheit einer Bohrung auf Kohlen entdeckt. ZirrEL fand in dem 
ausgegrabenen Thone 35 Versteinerungen. Der Vort. liess im Sommer des ver- 
flossenen Jahres graben und es gelang ihm im Thone und Mergel 66 Versteine- 
rungen zu constatiren. Diese stimmen mit denen des Grobkalkes im Pariser 
Grobkalkbecken und denen des Basalttuffes von Ronca überein ; unter den ungar- 
lándischen Funden zeigen sie mit der Fauna des Braunkohlenbeckens von Tokod 
die meiste Aehnlichkeit, 15 Arten derselben sind identiseh mit denen von Forna. 


In der am 3. Mürz 1897 abgehaltenen Vortragssitzung bringt zunüchst der 
e. Decretár das Ableben folgender Mitglieder zur allgemeinen Kenntniss : 
Das correspondirende Mitgelied : 
SIGMUND SZELLE, kel. ung. Bezirksriechter a. D. zu Dunaföldvár, 
die ordentlichen Miteieder : 
Dr. LupwiG JURÁNYI, o. ö. Professor an der Universitüt zu Budapest; 
KARL WALLENFELD Steinbruchbesitzer zu Budapest. 


GESELLSCHAFTSBERICHTE. le 


wW 


Zur Aufnahme als ordentliche Mitglieder werden empfohlen : 

Die kgl. ung. STAATS-ÖBERREALSCHULE zu Budapest (VI. Bezirk), 

Guszráv MoEsz, Assistent am min. u. petrogr. Institute der kgl. ung. Uni- 
versitüt zu Budapest, 

Kaxz Parp, Assistent am kel. ung. Josefs-Polytecehnikum zu Budapest, 

empfolen durch den e. Secretür ; 

Józser Lukács, dipl. Bergingenieur zu Petrozsény ; empfohlen durch die ord. 
Mitglieder J. AxpRErcs Bergdirector und V. HExRicH Bergingenieur zu Petrozsény. 

Es gelangten folgende Vortráge an die Tagesordnung : 

1. J. Haravárs: aBeitrüge zur Kenntniss des Beckens von Hátszegv. Jener 
Theil des Hátszeger Beckens, dender Vortr. im Sommer des verflossenen Jahres 
aufnahm, besteht aus stufenweise übereinander liegenden Schotterterrassen, unter- 
halb weleher tertiüre Sedimente anstehen. Unter diesen lassen sich Sandstein 
und Conglomerate des Aguitanien, schotterige Sande der Mediterranzeit und 
organische Reste führende Thone der sarmatischen Zeit unterscheiden. 

B. v. Isxxzx bemerkt, dass er die letzteren schon beiláufig vor 10 Jahren im 
Hátszeger Becken entdeckte, und dass sich in den diluvialen Schotterablagerun- 
gen beinahe sümmtliche Gesteine des Retyezát auffinden lassen; insbesonders 
der harte Gneissgranit, wáhrend die weiter verbreiteten, aber weicheren Schiefer 
seltener sind. Die heutigen Gewüsser des Beckens waren schon in der Diluvial- 
zeit vorhanden; nur hat sich, wie sich dies noch jetzt an mehreren Punkten 
nachweisen lösst, ihre Flussrichtung veründert. 

2. Loczxa J. theilt die Resultate der von ihm ausgeführten xAnalyse des 
Pseudobrookit vom Aranyi-Berges mit. Obwohl dieses Mineral schon wiederholt 
analysirt wurde, so kennen wir dennoch nicht seine genaue chemische Zusammen- 
setzung ; die Ursache dessen kann einestheils in der Unreinigkeit und geringen 
Ouantitát des analysirten Materials liegen, anderseits darin, dass wir das echemi- 
sche Verhalten des Ti noch nicht genau kennen. Der Vortr. benützte zu seiner 
Analyse reines Material und gelangte zu dem Resultate, dass das Mg ein wesent- 
licher Bestandtheil dieses Minerals und nicht eine Verunreinigung desselben sei, 
wie man bisher annahm. Sp. G. — 42077. Das Endresultat wird der Vort. nach 
dem definitiven Abschlusse seiner chemischen Untersuchung mittheilen. 

Dr. A. ScHminr macht darauf aufmerksam, dass man bei den Pseudobroo- 
kiten auch auf die Vorkommensverhültnisse zu achten habe, und wenn wir die 
verschiedenen Analysen mit einander vergleichen; so hat man in erster Reihe 
die sich auf einen und denselben Fundort bezügliehen zu berüeksiehtigen. Die 
Annahme dessen, dass das Mg einen wesentlichen Bestandtheil bilde, hált er noch 
nicht für hinreichend begründet; denn im Inneren des Minerals kann es Hyper- 
sthen begleiten, in welchem Falle die Analyse anders zu interpretiren sei. 

Loczza erwidert, dass das Material der vorhergehenden Analysen wahr- 
scheinlich in den meisten Föüllen unrein war, nachdem sich der Pseudobrookit 
mechanisch sehr sehwer reinigen lösst und nachdem neben dem Mg auch Si nach- 
gewiesen wurde ; er dagegen habe in dem gereinigten und analysirten Material 
Si überhaupt nicht, dagegen Mg immer gefunden. 

3. G. MoEsz bespricht das Vorkommen von a dCGalcit und Baryt bei Körös- 
mezőv. Der Calcit kommt in den Spalten des petroleumhültigen Sandsteines 


174. GESELLSCHAFTSBERICHTE. 


immer mit skalenoédrischem Habitus; dagegen im cretaceischen Sandsteine in 
rhomboüdrischer Ausbildung vor; an letzteren ist keine Spur der Skalenoöder zu 
finden. Die Skalenoüder hüufen sich in der Zone [1010 . 0112] an; unter den 
beobachteten 13 Formen sind 15 ZD 1831—7/18R9, 14 SZ aA 181 —1/§R11/3, 
114591— 1/5. R?/s und (5 27 6) 1/2 RVs für den Calcit neu. Der Baryt kommt 
ebenfallsin dem petroleumháltigen Sandstein vor, seine Krystalle sind in folge des 
Vorrherschens der Fláche seiner Hauptspaltung tafelförmig und die Combina- 
tionen der gewöhnliechsten Formen. 


Der Ausschuss acceptirte in seiner am 13. Januar 1897 gehaltenen Sitzung 
nach Absolvirung der internen Angelegenheiten den von dem geologischen 
Institute der Universitát Upsala angebotenen Sehriftenaustauscb. 


a 


In der am 3. Möürz 1897 abgehaítenen Sitzung des Ausschusses legt der 
e. Secrüter unter anderem das zweite Circular des Vorbereitungscomités des zu 
Set.-Petersburg tagenden VII. internationalen geologisehen Congresses vor. 


Der Namensverzeichniss der Functionáre der ung. geol. Gesellschaft findet 
man auf Seite 84; das Miteliederverzeichniss auf S. 85; das Verzeichniss der 
mit der Gesellschaft im Sehriftenaustausch stehenden Corporationen auf S. 94, 
das Verzeichniss der im Jahre 1896 im Tauschverkehr oder als Geschenk einge- 
gangenen Publicationen auf S. 99 und das Verzeichniss der Stiftungen auf S. 
103 d. ung. Textes. 


Auszug aus dem Regulativ 


für die den Namen JosEF SZABÓ"s v. SZENTMIKLÓSI führenden Gedüchtniss-Stiftung. 


Die ungarische geologische Gesellschaft beschloss in ihrer am 6. Februar 
1895 abgehaltenen Jahresversammlung zum ewigen Gedüchtniss ihres am 10. April 
1894. verstorbenen Pröásidenten, Prof. Dr. J. SZABÓ v. SZENTMIELÓSI am Wege fÍrei- 
williger Spenden einen Fond zu gründen. Dieser Fond, zu dem die Familie des 
Verstorbenen und das Municipium der kgl. ung. Reichs- und Haupstadt je tausend 
Gulden beitrugen, erreichte bis heute eine Höhe von 4000 Gulden ö. W. Dies ver- 
setzte die Gesellschaft in die Lage, in ihrer am 3. Februar 1897 abgehaltenen 
Jahresversammlung den Beschluss zu fassen, auch in Zukunft für die Vermehrung 
des Fondes der den Namen des Verewigten tragenden Gedüchtniss-Stiftung zu 
sorgen, und mit seinen Zinsen 

I. eine Medaille zu stiften, 

II. wissenschaftliche Untersuchungen materiell zu unterstützen. 

Mit der Medaille gedenkt die Gesellschaft solche Naturforscher auszuzeich- 
nen, die sich mit irgend einem Zweige der mineralogischen und geologischen 
Wissenschaften bescháftigend, diese mit einer Arbeit von  hervorragendem 
Werthe bereichern. 

Die aus Silber zu prügende Medaille verleiht die Gesellschaft in einem Cy- 
klus von je drei Jahren, doch auf die Weise, dass in dem betreffenden Jahre nur 
die Literatur der diesem Jahre vorhergegangenen sechs Jahre berücksichtigt 


GESELLSCHAFTSBERICHTE. í7a 


wird. Die erste Medaille wird im Jahre 1900 verliehen und kommen so die Publi- 
cationen 1894—1899 in Berücksichtigung; zum zweiten Male wird die Medaille 
im Jahre 1903 ausgegeben und alsdann die Literatur der Jahre 1897—1902 herbei- 
gezogen werden. 

Die Verleihung der SzaBó-Medaille ist an folgende Bedingungen geknüpft: 

a) Es werden nur solche Arbeiten berücksichtigt, die absoluten Werth haben 
und die Fachgruppe der Mineralogie und Geologie auf Grund selbststündiger 
Forschungen mit neuen Daten und nach deren Bearbeitung mit sicher umschrie- 
benen Resultaten bereichern. 

b) In die erwáhnte Fachgruppe gehören: Allgemeine Mineralogie nebst 
der Krystallographie und (minera-geologische) Chemie ; allgemeine Geologie nebst 
der Petrographie, Palxzontologie und Stratigraphie. 

c) Bei der Preisvertheilung werden nur solche Árbeiten berücksichtigt, die 
in ungarischer oder deutscher, englischer, französiseher Sprache verfasst sind 
oder die, wenn auchin irgend einer anderen Sprache geschrieben, in einem in 
einer der vorhergenannten Sprachen verfassten Rhesumé den Inhalt und die Resul- 
tate der Arbeit in klar verstándlicher Weise wiedergeben. 

d) Die Publication eines ungarischen Staatsbürgers hat auch dann Anspruch 
auf Auszeichnung, wenn sie ihr Thema nicht blos den Naturverhültnissen unseres 
Vaterlandes entnommen hat, sondern auch denen einesfremden Landes und entweder 
in ungarischer oder in irgend einer der in c) benannten Sprachen verfasst ist. Die 
Publicationen der auslündischen Gelehrten werden nur in dem Falle berücksich- 
tigt, wenn das Substrat derselben vorzüglieh den Löndern der ungarischen Krone 
oder einem Theile derselben entnommen ist. 

e) Die Szasó-Medaille kann nicht auf dem Wege der Concurrenz erlanegt 
werden, aber die Gesellschaft hált es für erwünscht, dass alle jene Autoren, die in 
dem betreffenden Jahrescyklus solche Arbeiten verfaset und herausgegeben ha- 
ben, die den in a), b), c), d) angeführten Bedingungen entsprechen, in je einem 
Exemplare bis Ende Juni des den sechsjáhrigen Cyklus abschliessenden Jahres 
an das Secretariat der ungarischen geologisehen Gesellsehaft einsenden una 
nimmt es die Gesellschaft ferner gerne auf, wenn die Einsender in kurzer Zusam- 
menfassung dasjenige hervorheben, was sie als das Hauptverdienst oder den 
charakteristisehesten Zug ihrer Arbeit betrachten. Die Unterlassung der Hin- 
sendung der Arbeit berechtigt aberden Ausschuss der Gesellschaft nicht dazu, solche 
nicht eingesendete Werke nicht in Berücksichtigung zu ziehen und nach ihrem 
Verdienste zu würdigen. 

Sollte in einem der an die Reihe kommenden Cykluse sich kein Werk vor- 
finden, welches den in a), b), c), d) umschriebenen Bedingungen entspricht, so 
unterbleibt in dem betreffenden Jahre die Vertheilung der SzaABó-Medaille. 

Nach Punkt II verwendet die Gesellschaft die Zinsen der Szasó-Gedücht- 
niss-Stiftung auch zur Beförderung von wissenschaftlichen, in den Kreis der Mine- 
ralogie und Geologie fallenden Untersuchungen. Zu diesem Zwecke wird die 
Jahresversammlung auf Vorschlag des Ausschusses jührlieh oder jedes zweite, 
höchstens im dritten Jahre entweder im Wege offener Concurrenz oder der direc- 
ten Betrauung Preise aussetzen. 

Im Falle der freien Concurrenz haben die Concurrenten ein detaillirtes 


176 GESELLSCHAFTSBERICHTE., 


Programm, die zur Ausführung nöthige Zeitdauer ihrer Untersuchung und den 
Zeitpunkt der Ablieferung des Manuseriptes anzugeben. Die Concurrenten nennen 
ihren Namen und erklüren zugleich, ob sie die ganze ausgesetzte Summe oder nur 
einen Theil derselben beanspruchen. Die Gesellschaft fordert, dass der mit dem 
Sammeln und mit dem Awufarbeiten des gesammelten Materials (Mineralien, 
Gesteine, Petrefacten) Betraute, jenes als Originalbelege seiner Arbeit mit letzte- 
rer zugleich einbringe, in welchem Falle die Gesellschaft über jene verfügt und 
für die Aufbewahrung derselben an einem competenten Orte sorgt. Im Falle vor- 
hergegangener Vereinbarungist es jedoch gestattet, dass der betreffende Autor das 
erwühnte Material in irgend einem einheimisechen öffentlichen Institute (Sammlung) 
auf eine solche Weise niederlege, dass es sowohl den Jurymitgliedern als 
auch den sich dafür interessirenden Fachleuten leicht zugánglich sei. Das hier 
bezügliceh des gesammelten Materials Gesagte ist auch für die mit einer Unter- 
suchung direct Betrauten verbindlich. 

Den ausgesetzten Preis giebt die Gesellschaft gewöhnliech nur nach Beendi- 
gung der Untersuchung und nach Ablieferungdes auch zur Herausgabe empfohlenen 
Manuscriptes heraus ; sollte aber die Untersuchung mit Reisekosten oder anderen 
Geldausgaben verbunden sein, so kann dem Betreffenden ein Theil, aber höch- 
stens nur zwei Drittel der ausgezetzten Summe im Vorhinein ausbezahlt werden. 

Das acceptirte Manuseript ist das Higenthum der ungarischen geologischen 
Gesellschaft und steht dieser in erster Linie das Recht der Publicirung desselben zu ; 
wenn aber die Gesellschaft von diesem ihrem Rechte innerhalb eines Jahres keinen 
Gebrauch macht oder schon bei Entgegennahme des Manuscriptes erklürt, davon 
keinen Gebrauch machen zu wollen, so föllt das Recht der Herausgabe dem Autor 
mit der Verpflichtung zu, dass er auf das Titelblatt seiner wo immer zur Publica- 
tion gelangenden Arbeit angebe, dass er dieselbe im Auftrage der ungarischen 
geologischen Gesellschaft und mit Unterstützung aus der Szazó-Gedüchtniss- 
Stiftung ausgeführt habe und hat der Autor ferner drei Freiexemplare seiner Publi- 
cation an die Bibliothek der Gesellschaft abzugeben. 

Die Prospecte sind zwei Monate nach der Februar-Jahresversammlung der 
Gesellschaft, aber spütesten bis 30. April dem Secretariat der ungarischen geolo- 
gischen Gesellschaft einzusenden. Das mit der Beurtheilung betraute Comité hat 
seinen Bericht bis zum letzten Mittwoch des Monates Mai, oder böchstens bis 
zum ersten Mittwoch des Monates Juni dem Ausschusse vorzulegen. 

Ausser der öffentlichen Preisausschreibung steht es dem Ausschusse Írei, 
die Mitelieder direct mit einem Auftrage zu betheiligen, dessen Gegenstand und 
Modalitüten der Ausschuss vorschreibt. In diesem Falle stellt der Ausschuss die 
ganze bewilligte Geldsumme dem mit dem Auftrage Betrauten zur Verfügung. 
Der Betreffende ist verpflichtet, innerhalb zweier Jahre über das Resultat seines 
Auftrages in einem in den Sitzungen der Gesellschaft zu haltenden Vortrage Be- 
richt zu erstatten. 

Im Falle der Auflösung der ungarischen geologischen Gesellschaft (Statuten 
§5§. 32—33) geht das Stammcapital der Szapó-Gedüchtniss-Stiftung in den Besitz 
der ungarischen wissenschaftlichen Akademie über, mit dem HErsuchen, dieselbe 
auch für die Zukunft als Szapó-Gedüchtniss-Stiftung und im Sinne des hier mitge- 
theilten Regulativs zu verwalten. 


TT GYASÁRTPÁ IN SSOZTONY 


XVII. KÖTET. . 89. MÁJUS- JULIUS. 5—T. FÜZET. 


A MILLENNIUMI ÉV VÉGÉN, 
TVE 
A. kőipar. 
Dr. ScHAFARZIK FEREwCZ-től. 


Ha a millenniumi kiállításon látottakat gondolatban összehasonlítjuk 
az 1885-iki ipar-, de még inkább az 1891-iki agyag-, ezement- és kőipar- 
kiállítással, akkor azon szomorú eredményre jutunk, hogy a kőiparral fog- 
lalkozóknál a kiállítási kedv határozottan megcsappant. Sokkal kevesebb 
volt a millenniumi kiállításon a kiállított tárgy, mint a hogyan azt hegy- 
koszorúzta hazánktól előre várni lehetett volna. Ezt a kőóbányatulajdonosaink 
semmiesetre sem tették jól, hisz éppen ők azok, kik egyre többé-kevésbbé 
hangosan arról panaszkodnak, hogy hazánk kőanyagokban való gazdagsága 
daczára évről-évre milliókra menő értékű könemű iparczikkeket hoznak 
külföldről. De ha ez így van, akkor vajjon miért nem használják fel az illetők 
a kiállításokat kőbánya-termékeik bemutatására, gondolnák csak meg, hogy 
termékeik be nem mutatásából milyen kiszámíthatlan káruk származik, mert 
elvégre még a leghazafiasabb építésztől sem kivánhatjuk, hogy a mikor 
építeni akar, a neki megfelelő köveket először is keresni menjen. Ő, a nélkül, 
hogy őt ezért a legesekélyebb szemrehányás érhetné, kénytelen a kőanya- 
got onnan beszerezni, a hol azt megbízható minőségben, a megkívánt meny- 
nyiségben és a kellő időre megkaphatja. A kiállítás még akkor 18 igen 
kívánatos, ha az illető közet esetleg nyilvános építőipari gyüjteményeink- 
ben, leirásokban már előfordulna, vagy a mechanikai műszaki laborato- 
riumban már is meg volna vizsgálva, mivel a gyakorlott építész az illető 
kőzetet minden jó tulajdonságai mellett is egy-egy nagyobb tárgy alakjában, 
a gyakorlati mérnök a kövező anyagot nagyobb guantumban is látni akarja 
és a maga szemével is megitélni óhajtja. Itt is csak úgy van, mint a keres- 


k L. az országos ipari kongresszus építő-, agyag-, üveg- és butoripar-csoport- 
jának szeptember 22-én tartott űlésének jegyzőkönyvét. 
Völdtani Közlöny. XXVII. köt. 1897. 19 


290711 


178 SCHAFARZIK FERENCZ; 


kedelem más ágazataiban, hogy a termelőnek a fogyasztóval bizonyos 
érintkezésbe kell lépni. F 

A kőipar terményei, valamint egyes nyers közetminták elszórva a 
kiállítás több pavillonjában is voltak láthatók. Zöme azonban az építőipari 
és bányászati csarnokokban foglalt helyet; a malomkövek a gépcsarnokban, 
egyes kőfaragványok és nyers kövek pedig az erdészeti pavillonban, a horvát 
kiállításban, a mezőgazdasági csarnokban, valamint végre a magánuradalmak 
pavillonjaiban voltak elhelyezve. Összegezve mindent, Horvátországot és 
Boszniátis beleértve, a kiállított tárgyakróla következő átnézetet nyűjthatjuk : 


—— 


. Hazánk kőbányaiparát istápoló gyüjtemény, 
tárgy vagy térkép volt mindössze ... 0 ... 7/ 
9. Mészkő (márvány) --- — --- Este, al 
HAGTDBZ Ez Ez NEEE NE ESET ME 1 
ZSZET DENT ezzen ez ei Eza á ass inert Mi ee 
5. Gránit, syenit, diorit 5 
6. Orthoklas-Ouarz-trachytot, TE KATE SZ 


módosulat és édesvizi guarz U--. --- --- 7 
7. Dacit, andesit, dolerit, basalt.--  ---  --- 5 
8. Rhyolith- és dácittufa .. 0 ... 2 
O-Hedőpalashomokkószszá tessem 5 
10. Czement és a vegyi iparnak szolgáló nyers 

közetanyagok, festékföldek és egyebek sülő 


11. Uradalmak kőzetcollectiói ús efésdajés 5 pavillonban 


összesen 57 


De sajnálatunkra már előre is hozzá kell tennünk, hogy még ez 39 
iparilag feldolgozott tárgy sem való mind a magyar korona országaiból, 
hanem, mint alább látni fogjuk, részben külföldi, úgy, hogy ezek levonása 
után a magyar származású tárgyak száma még inkább megapad. A mi kevés 
azonban maradt, az legalább mind szép, válogatott és a millenniumi kiál- 
litásunkhoz méltó volt. 

Szabadjon azonban mindjárt ezen a helyen egy dologra ráirányítanunk 
az érdekeltek figyelmét. Nem értjük ugyanis, hogy főleg a síremlékek készí- 
tésével foglalkozó hazai eczégeink miért nem igyekszenek jobban a magyar 
kőzeteket is kissé előtérbe juttatni. Kár azért a sok pénzért, melyet kövekért 
még ma is külföldre küldünk. Nézetünk szerint egy kis jóakarattal és csekély 
utánjárással a szebb hazai kőzetelőfordulásokat nagyon jól lehetne erre 
a czélra felhasználni s tényleg vannak is az országban erré a czélra alkalmas 
közeteink. 


k V. ö. cKőiparunk az 1891. évi budapesti agyag-, czement- és kőiparkiállításonn 
czimű jelentésemben mondottakkal. — Földtani Közlöny 1891. XXI. kötet, 241 old. 


A KŐIPAR. 179 


Lássuk most ezek után mindenek előtt ama törekvéseket, melyek a 
hazai kőiparunk istápolását czélozzák. 

A m. kir. földtani intézet már a nyolczvanas évek eleje óta tűzte ki 
egyik feladatául, hogy az iparilag feldolgozható kőzetfajokat alkalmas min- 
tákban összegyüjtse és leírja. Az 1885-iki budapesti iparkiállítás alkalmával 
420 ilyen köbdecziméter nagyságú hazai kőzetet láttunk, amelyekről az 
intézet két tagja egy részletes magyarázó katalógust szerkesztett. Azóta úgy 
a geologusok gyűjtései révén, mint pedig az intézet pártfogóinak buzgósága 
folytán e szám a tavalyi millenniumi kiállításig az ezeret közelítette meg. 
Azonkívül BöcKH JÁNos és dr. S. SEMSEY ANDOR urak, a földtani intézet igazga- 
tói még más irányban is óhajtották ezen gyakorlati tünemény becsét emelni, 
t. i. az által, hogy a magyar mellett egy parallel külföldi építőanyagokból 
álló közetgyüjteményt szerveztek, még pedig nem csak egyszerűen a külföld 
fontosabb építő kőzetanyagainak beszerzése, hanem azoknak a helyszinére 
kiküldött intézeti tagok begyüjtése által. A külföldi építőanyagok eme fényes 
sorozata, mely ép úgy, mint az eddig összegyüjtött magyar anyag a bányá- 
szati pavillon karzatán be volt mutatva, építészeinknek igen fontos felvilá- 
gosítást nyujt. A helyes kőanyag megválasztásánál e gyüjtemények ma- 
holnap nélkülözhetetlenekké fognak válni. Azon esetben ugyanis, ha a 
kivánt kőzet nálunk nem fordulna elő. vagy ha azt hasonlóval pótolni nem 
sikerülne, akkor a gyüjtemény külföldi, összehasonlító része legalább 18 
tájékozást nyujt, hogy legmegfelelőbb minőségben tulajdonképen hol talál- 
ható meg. Másrészt pedig saját honi kőiparunk fejlesztése szempontjából 
szintén meg nem vetendő annak a kiderítése sem, hogy melyek azon kőzetek, 
a melyek a külföldön nincsenek meg, nálunk pedig bőven előfordulnak. 
Ezen gondolataink támadtak, midőn a földtani intézet két nagy állványát 
szemléltük, az egyiken a magyar, a másikon a külföldi kőzetekkel, a melyek 
szabályos koczka alakjukkal és többnyire kifényesített mellső lapjukkal 
festői módon sorakoztak egymás mellé. A magyar kőzetek során a követ- 
kező csoportokat találtuk: Fehér és szines márványok, a melyek közül 
csak a csikmegyei szárhegyi fehér márványt emeljük ki, mint olyant, mely 
előbb-utóbb hivatva lesz hazánkban a carrarait pótolni ; közönséges régibb 
tömör és harmadkori durvameszek. Utóbbiakból egy légió. Kitünő negyed- 
kori édesvizi mészkövek. Dolomit, gipsz, guarzit, szerpentin, gránit, ditrott, 
diorit, diabas, gabbro, trachtok, dacitok, andesitek, utóbbiak rendkívül 
gazdag sorozatban, basalt. Kristályos és egyéb palák; trachyt és amdesíit- 
tufa, homokkő és conglomeratok. Az utóbb említettek közül a tufák és ho- 
mokkövek játszanak fontosabb szerepet. Függelékül egy külön kisebb 
sorozatban az Alduna zuhatagainak kőzetei is be voltak mutatva, a me- 
lyek a szabályozásnál részint a Duna medréből kirobbantattak, részint 
pedig a különböző munkálatoknál építőanyagul szolgáltak és egyúttal 
megjegyezzük, hogy egy egészen hasonló sorozat a folyamszabályozási 

12k 


180 SCHAFARZIK FERENCZ : 


pavillonban az aldunai vaskapuszabályozás m. kir. művezetősége részéről is 
ki volt állítva. E közetsorozatot itt még két óriási, körülbelül köbméter- 
nagyságú gabbro tömb egészítette ki, melyet a kotrók a juczi Duna fenekéről 
kiemeltek s a melyeken a víz erodáló hatása szépen volt szemlélhető, 

A külföldi építőipari szempontból nevezetesebb kőzetek Svédország- 
ból (gránit, porphyr, diorit, hyperit), Norvégiából (ophimagnesit, gránit, 
syenit, porphyr, gabbro), Belgiumból (carbonmész, guarzdiorit), Franczia- 
országból (mészkő, édesvizi guarz), Németországból (mészkő, szerpentin, 
gránit, porphyr, diorit, porphyrtufa, homokkő), Ausztriából (tarka márvány, 
gránit, porphyr, diorit, szerpentin, homokkő), Olaszországból(márvány, granit, 
szerpentin, trachyt, dolerit, leucitit és tufája, homokkő), Szerbiából (édes- 
vizi guarz) és (Görögországból (márvány, pliocsen durvameszek) valók 
voltak. Négy külön szekrénykében a régi Róma diszítő építőkövei voltak 
láthatók, egy igen tetszetős, nagybecsű és ritkán megszerezhető, 213 fényesre 
csiszolt darabból álló gyüjteményt képezve, a melyben a legkülönféle már- 
ványok, guarzfélék, továbbá gránitok, syenitek, porphyrok, dioritok, diaba- 
sok, szerpentinek, leucitit, diabastufák, basalttufa, obsidián ésamphibolitfajok 
képviselve voltak. § 

Végig tekintve a kiállításon, egy közetgyüjteményt a bosnyák pavil- 
lonban is találtunk, melynek példányai szintén koczkára voltak kifaragva. 
Összesen 2929 darabot számláltunk össze. Kár, hogy az egyes koczkák csak 
a lelethelyekkel voltak ellátva, a petrografiai meghatározást ellenben nélkü- 
lözték. A különben igen érdekes gyüjteményt a sardajevot muzeum 
állította ki. A mennyire azt a hely szinén megitélni lehetett, úgy a követ- 
kező kőzetfajok voltak képviselve: Diluviális mésztufa (Travnik, Sarajevo, 
Mostar, Banjaluka, Bihaé) ; miocaen durva meszek, részben lithothamnium 
meszek és homokkövek (Mostar, Bihaé, Banjaluka, Travnik, Dolnja-Tuzla) ; 
krétameszek, karsztmárványok (Mostar, Travnik); triasmészkövek (Han- 
Bulog, Sarajevo, Tuzla, Bihaé-Kljuó) ; szerpentines gabbro(Sarajevo- Visoko) ; 
diorit? (Sarajevo-Visegrad) ; amphibolit ( Travnik-Prosor) . Ezen sorozat tarka, 
márványaiból tetszetős voltuknál fogva különösen a következőket emelem 
ki : Sarajevo - Kosevo (barnás-vörös márvány) ; Sarajevo- Visoko (fekete, fehér- 
eres márvány); Bihaé-Kljué, Travnik-Prosor és Mostar-Konjicza (tiszta 
fekete márvány) ; Sarajevo-Rogatica (világos szürke márvány) ; Mostar-Lu- 
binje, Trebinje, Gacko (halvány chamoisszinű márvány). 

Ha a m. kir. földtani intézet és a bosnyák muzeum az ipari czé- 
lokra alkalmas kőzeteket lelethelyek szerint gyűjtik egybe és petrografiailag 
határozzák meg, addig a kir. Józsefiműegyetemmel kapcsolatos műszaki 


k A kiállított kőzetgyüjtemények sorozatát 1. Böckh J. és Szontagh T.: cA m. 
kir. földtani intézet és ennek kiállítási tárgyai az 1896-iki millenniumi kiállításon). 
Budapest, 1896. 


A KŐIPAR. 181 


mechamikai laboratorium, a melynek ez időszerint Nagy Dezső tanár az 
igazgatója, az alkalmazandó közeteket minőségök szempontjából vizsgálja 
meg, nevezetesen szilárdságukra és fagyellenállásukra nézve. Az a néhány 
szétnyomott és a fagyásnak alávetett koczka, mely a közoktatásügyi pavil- 
lon egyik szekrényében látható volt, alig sejtette a nagy közönséggel azon 
nagyfontosságú kisérleteket, melyek a nevezett laboratoriumban már évek 
óta folynak. Igazi betekintést Nagy Dezső tanár serény működésébe csak 
akkor nyerünk, hogy ha a kisérleti állomástól tavaly (1896) kiadott I. füze- 
tet vesszük kézhez, melyben az eddigelé megvizsgált természetes építőanya- 
gok, a kövek vannak felsorolva. § 

A könyv táblázatosan van szerkesztve és a következő rovatokat tartal- 
mazza : Származási hely, — petrografiai elnevezés, — törés határértéke 
kg-okban pro cm? természetes és nedves állapotban, valamint 25-szöri 
fagyás után nedvesen és kiszárítva, — nyomás iránya (t. i. parallel, avagy 
merőlegesen a réteglapra), — volumsúly, — a felvett víz súlya 9/,-ban — 
és végre a fagyasztásközben szenvedett súlyveszteség "9/D-ban. Ezen első 
füzet összesen 320, nagyobbrészt magyar közetfaj kisérleti viselkedéséről 
számol be; a munka végén pedig három sikerült fénynyomatot látunk, 
melyek közül az első a fagyás alatt az éleken elporladó kövek mintáját, 
másika a fagyás alatt kettérepedt követ, harmadika pedig az elfagyott (több- 
szörösen megrepedt és kicsorbult) kövek mintáját ábrázolja. Örömmel hal- 
lottuk, hogy ezen füzetet még a jelen (1897.) év folyamán egy második 
közlemény fogja követni. 


Ezen a kőzetek előfordulásait ismertető és a kőzetek minőségét meg- 
állapító tudományos munkálkodáson kívül azonban kőiparunk fejlesztése 
gyakorlati módon is lesz támogatva, még pedig az által, hogy az állam 
külön erre a czélra berendezett ipariskolákban a kőfaragás ügyességét rend- 
szeresen taníttatja. Eddigelé Magyarországon három és Horvátországban 
egy ilyen iskola létezik, úgy mint a brassói, székelyudvarhelyi, zalathnai és 
zágrábi. A kiállított tárgyak sokfélesége, a mintáknak izléses megválas ztása 
valamint a szabatos kivitel arról tanuskodnak, hogy ezen csak 4—5 év óta 
létező intézetek vezetése szakavatott kezekre van bizva. A kiállított tárgya - 
kat a következőkben ismertetjük : 

A zalathnai kőfaragó és kócsiszoló szakiskola készítményei számára 
zalathnai chalcedon, karlsbadi forrásmész, délafrikai krokidolith, nagyági 
vaskos rhodochrosit, északamerikai labrador, braziliai amethyst, tekerői és 
braziliai achátok, kisázsiai tajték, kelettengeri borostyánkő és svájczi hegyi 
kristály szolgálnak, a mikből szebbnél-szebb inggomb garniturákat, szivar- 
szipkát, levélnehezéket, hajtűdiszt, kaszettákat, késnyeleket, kis állványokat 


k Kapható Kilián Frigyesnél, ára 1 frt 50 kr. 


182 SCHAFARZIK FERENCZ : 


s több efféléket faragnak és csiszolnak. Ezekre a czélokra igen ajánlatos 
volna még a korondi aragonit 18. A kőfaragással foglalkozó növendékek 
ellenben" bácstoroki (Kolos-m.) középeocen korú durvamészből egy szép 
oltárt állítottak ki, melyet elől egy berakott vörös süttői lias-márványlap 
diszített. Ezen intézet igazgatója CsáNKI JÓZSEF. 

A székelyudvarhelyi szakiskola igen csinos faragványokat, mértani 
testeket, oszlopokat, oszlopfejeket a párkányzattal együtt, kereszteket, és egy 
szenteltvíztartót állított ki, a mely tárgyakat itt a növendékek jánosfalvi 
(Udvarhely-m.) finom szemű dacittutából faragtak. Egy 1,5 méter magas, 
pálmalevéllel diszített obeliszk amphiból-andesitből készült. Hgy szép 
Venus fej ellenben feher carrarai márványból való volt. E tárgyak soro- 
zatát kiegészítette végre SCHEFFLER NÁNDOR igazgató néhány művészies gipsz- 
mintája. 

E két intézet mögött a brassói állami fa- és kóműfaragászati iskola; 
sem maradt hátra, a mennyiben kisebb, exact kivitelű levél, gyü- 
mölcs és ornamentális építészeti és szobrászati faragványaival mél- 
tán sorakozott a két előbbi intézet kiállítása mellé. Úgy az említett tárgyak, 
mint továbbá egy Janus-fej és egy-két áttört műfaragás mind világos zöld 
alsó-rákosi dacittufából készültek. Ugyanezen intézet állította még ki fehér 
carrarai márványból királyunk igen sikerült mellszobrát, továbbá egy 
kezet, egy rózsát és több állatfaragványt (kakast, tevét, vadkant). 

A brassói intézet igazgatója ORBÁN FERENCcz, a ki éppen úgy, mint előbb 
említett két társa, növendékeivel a rövid idő daczára i8s már igen szép sikere- 
ket tudott felmutatni. Az összes kiállított tárgyak válogatott jó izlésről tanus- 
kodnak. Egy speciális kérést azonban mégis szabadjon ezen lelkes férfiak - 
hoz intéznem, még pedig azt, hogy a jövőben követnének el mindent, hogy 
az igen jó és sokféle csikmegyei márványainkat, különösen a finom szemű 
fehér szárhegyit érvényre juttatnák. 

Sajnos ugyanis, hogy a kitünő szárhegyi márvány e kiállításon csu- 
pán csak MoRErrI-nek egy régibb királymellszobra által volt képviselve, 
mely a mezőgazdasági csarnokban a kárpátegyesületi fülke bejáratát d1- 
szítette. 

Végre megemlítendő, hogy a zágrábi kir. ipartanoda III. és IV. tan- 
folyamának tanulói a horvát pavillonban szintén kiállítottak, még pedig 
egy igen díszes síremléket, valószinűleg viniczai (Varasd-m.) durvamészből. 

Végül még csak SzrTERÉNYI JózserF 1 :1.000.000 méretű cMagyaror- 
szág iparoktatásának térképét 1896-banv kell felemlítenünk, mely egyéb 
irányú ipariskolákon kívül, a következőket tünteti fel: 1. Agyagipariskola 
van Mágócson (Baranya-m.), Csáván (Vas-m.), Ungvárott (Ungh-m.) és 
Székely- Udvarhelyen (Udvarhely-m.). 2. Köőipariskola létezik Zalathnán (Alsó- 
Fehér-m.), Brassóban (Brassó-m.), és Székely-Udvarhelyen. Kőcsiszoló -ipar- 
iskola van Zalathnán. 


A KÖŐIPAR. 183 


Áttérve ezek után a kiállításon látható volt iparilag feldolgozott közet- 
anyagokra, szóljunk a petrografiai sorrendet betartva, először is a mész- 
kövekről. 


Mészkövek. 


1. Azt hisszük, hogy e sorozatot nem kezdhetjük méltóbban mással, 
mint HAUSZMANN SÁNDOR remek kiállításával. Az építőipar csarnokába a fő- 
bejárón át belépve, egy fejedelmi fényes, színekben gazdag ballustráddal állot- 
tunk szemben, mely egy 4,10 X 6,80 méter alapterületen épült. Hat (felső 
krétakorú) karszt márványlépcsőn feljutottunk 0,90 méter magas emel- 
vényre. A lépcső oldalait siklósi szürke márvány (kagylómész) és siklósz 
világosveres márvány (felső jura) szegélyezte, a mely kifelé hajlott szegélykő- 
vek végükön egy-egy sárgásba hajló veres siklósi márvány gombtól diszítve 
voltak. A ballustrád padozata márványmosaikkal volt kirakva, a mihez a 
gyűdi világos (felső jura) és sötét chamois (kagylómész), továbbá a siklósi 
vörös és sárga márvány (felső jura) és végre a koloshradistyei fekete mész 
. (kagylómész) szolgáltatták az anyagot. Kívülről a ballustrád alját siklósi 

szürke és fölötte koloshradistyei fekete márványlapok diszítették, míg a 
padozat magasságában egy piszkei vörös márványból (lias) készült szegely 
futott körül. Ezen az alapon emelkednek azután a három méter magas 
oszlopok, összesen 10, a melyek olyképen voltak elrendezve, hogy a ballus- 
trád keskenyebb oldalán 3-at, a szélesebb oldalon pedig 4-et láttunk. 
A gazdagon tagozott oszlopok ugyanegy minta szerint, de mindíg más-más 
közetből készültek. A pompás közetek hatását emelte azonfelül még az, 
hogy az alapzaton álló, tulajdonképeni oszloptörzs töve"és feje fehér carrarai 
márványból valók voltak. Így láttunk oszlopokat a siklósi sárga-vörös és 
szürke márványból, a gyűdi világos enamoisból és a vaskohi vörös (trias) 
márványból. Az egyes oszlopokat balluster-korlátok kötik össze, melyek 
túlnyomóan világós siklósi és veres vaskohi márványokból állíttattak elő. 
Mint külön tárgyat a ballustrádon egy oszloprészt látunk, mely a parla- 
menti épülethez készülteknek képezi hasonmását. A gazdagon tagozott és 
díszesen kifaragott oszloplábazat siklósi szürke-chamois, gyűdi sötét és vilá - 
gos, siklósi sárga és vörös és vaskohi vörös márványból áll s a felsorolt 
márványfajok meleg színei ezen műtárgynál is kellemes benyomást tesznek. 

Ezen ballustrádnak nemcsak esztergályozott, hanem egyenes vonalú 
alkatrészei is tökéletes kivitelűek, fényezésük kifogástalanul tükröző, s álta- 
lában szívesen elismerjük, hogy magyar márványokat ily szépen kidolgozva 
és olyan előnyösen bemutatva eddig még nem láttunk. Nyilvánvaló volt 
HAUSZMANN SÁNDOoR-nak ama szándéka, hogy az eddig alig valamire méltatott 
hazai márványaink alkalmazhatóságát és szépségét documentálja, a mi neki 
a bemutatott műtárgyaival fényesen sikerült is. De örömmel megemlíthet- 
jük azon körülményt is, hogy HAUSZMANN a magyar márványok feldolgo- 


184 SCHAFARZIK FERENCZ 


zására Budán egy a legmodernebb kivánalmaknak megfelelő kővágó-, 
esztergályozó- és csiszoló-műhelyt rendezett be, a honnan nem csak az új 
parlamenti és más nevezetesebb budapesti épületekhez, hanem némely eset- 
ben már külföldre is szállítja az anyagot. 

9. Ny EDE és TÁRsa, kőfaragómesterek és kőbányatulajdonosok (Buda- 
pesten) kiállítása az építőipari pavillonban a következő tárgyakat fog- 
lalta magában. Mindenekelőtt feltűnt egy szép kandalló fehér- és sárga- 
eres fekete márványból, mely Zsarnó-ról (Abauj-Torna-m.) való. E kőzet 
alsó triasmész, u. n. guttensteini mész, a melyből a Bodva völgye balol- 
dalán kiemelkedő zsarnói hegy áll. Érdeklődésünket ezen fekete, jól fénye- 
síthető márvány már csak azért is fölkelti, mivel ez alkalommal először 
látjuk iparilag feldolgozva. Ugyanezen szép fekete márványból készült két 
diszes postament is, a melyeken két egyforma, csinos váza piszket Vörös 
márványból (lias) volt elhelyezve. Zsarnói márványból még két lapos kehely 
alakú vázát is láttunk. Négy igen szép erkélykorlát ugyanannyiféle durva- 
mészből; az első bóthi (Fehér-m.) finomszemű ikraköves szarmatakorú 
mészből, áttört faragással, a másik biai (Pest-m.) szintén áttört faragású 
szarmata mészből, a harmadik várpalotai (Veszprém-m.) felső mediterrán- 
korú lithothamnium mészből és végre a negyedik dunaalmási (Komá- 
rom-m.) negyedkori édesvízi nagy pisolithokat tartalmazó mészkőből való 
volt. A két utóbbi korlát balusteres, és mind a négy finoman szemcsézve, 
fénytelen felületű volt. Két polirozott oszlop csavarmenetes diszítéssel duna- 
almási édesvízi mészkőből volt előállítva. Fényezve ezen kőzet sötétebbnek 
látszik, mint nyers állapotban, úgyszintén jobban érvényesül szép habosrajzú 
sárgás chamois színe is. Az izlésesen félkörben elhelyezett tárgyakat a sarko- 
kon két egyenlő kőprisma határolta, melyek 0,50 Xx 0,50X0,40 méter nagy- 
ságú s a különböző megmunkálási módokat feltüntető koczkákból voltak 
összerakva, még pedig ugyanazon kőzetekből, melyeket már az előbbiekben 
felsoroltunk. Legfölül egy-egy bóthi durvamészből faragott csinos kehely 
diszítette az egészet. Ney EDE ezen sikerült kiállításával most is bebizonyí- 
totta, hogy a honi kőzetek felkarolása neki fődolog. 

3. GERENDAY A. és Fia, első magyar szabad. márványmű gyára 
(Budapesten). E czég főleg siremlékeket állított ki nagy változatosság- 
ban, a mely ezélra azonban a hazai kövek közül csakis a piszkei 
vörös márványt (lias) használta fel. Ebből a kőzetből készült egy emlék- 
tábla, valamint egy falhoz való vízvezetéki medencze is. Idegen származású 
követ ellenben annál többet láttunk, nevezetesen carrarai fehér márványt, 
Pola, vidéki finomszemű fehér felső krétameszkövet, kékes kristályos mészkö- 
vet, u. n. sziléziai gránit -ot,F egy sárga és vörhenyes brecciás mészkövet, ez 


k Dr. SzorraGH T. szerint ez az anyag tulajdonképen Tyrolból az ottani ster- 
zingi márványbányákból származik, úgy hogy a mi kereskedőink ezen asziléziat grá- 


A KŐIPAR. 185 


utóbbit asztallapokra földolgozva és egy portovenere (kagylómész) asztallapot" 
Végre még ott láttunk egy durvamészből készült siremléket, melynek közete 
lehet magyar. A polai kövön kívül ugyanis egyetlen-egynek a provenientiája 
közölve nem volt. A kiállított tárgyak kétségtelenül mind igen szépek vol- 
tak, de fájdalom, mind idegen származásuak. 

4. JózseF cs. és kir. fóherczeg uradalma az ürömi kőbányájából (Pest-m.) 
egy három fokból álló lépcsőzetet állított ki az uradalom saját pavillonja mel- 
letti szabad téren, a melynek legalsóbbja 6 méter hosszú, 0,50 méter széles 
és 0,12 méter vastag volt. Anyaga felső eocsenkorú bryozoa mészkő. 

5.MÜLLER Józser kófaragómester és kóbányatulajdonos Süttőn. Bent az 
építőiparcsarnokban két hatalmas réteglapot láttunk felállítva; az egyik az 
ismert vörös lias mészkő, az egyik sarkában egy hatalmas ammonittal és a 
másik egy világosszürke dachstein (rhaet) mészkőréteg volt, mind a kettő 
valószinűleg a Süttöhöz legközelebb eső Pisznicze hegyről. Ezen két tábla 
czélja a megmunkálás különböző stádiumait bemutatni, s ennélfogva mind a 
kettőnek bizonyos részei a réteglap eredeti egyenetlen felületét mutatják. 
Következik azután egy-egy kisebb felületrészen a lenagyolás vésővel két fo- 
kozatban, azután jön a szemcsézés négy fokozatban, mindig finomabban, 
míg a lap végre annyira sima, hogy fényesítéséhez hozzá lehet látni, 
a mi a lapok közepén tényleg effectuálva is volt. Ide vésetett azután ara- 
nyozott betűkkel a czégnek czíme is. 

Mint kidolgozott tárgyat MÜLLER egy igen csinos virágasztalt mutatott 
be. Az asztalláb alja egy dachstein mészkőlapból, maga a láb egy fénye- 
zett világos barna édesvizi mészkő (haraszti) oszlopból, a felső lapja pedig 
egy ammonitot magába foglaló piszniczei vörös lias mészkőlapból állott. 

MÜLLER kiállításának másik része a szabadban állott, és ez nem volt 
egyéb, mint egy nyersen kifaragott édesvizi mészkőlap (negyedkori) és két 
lépcsőfokra való nyerskő a Süttő melletti u. n. haraszti kőbányából. Ezen 
lap a rendkívüli dimensióinál fogva vonta magára a szakközönség figyel- 
mét, mert hossza 5,5 méter, szélessége 1,50 méter volt 0,26 méter vastag- 
ság mellett; ügyszintén bámulatosak voltak az 5,5 méter hosszú lépcsők, 
melyek ezen tetemes hosszúság mellett csak 0,35 méter szélesek és vastagok 
voltak. MÜLLER egyszerű, de igen tanulságos kiállítása méltán költötte fel 
az érdeklődést. 

6. Az ELSŐ SÜMEGI MÉSZ- ÉS TÉGLAGYÁR felső krétakorú hippurit 
mészkövet állított ki nyersen és égetve. E mészkő Sümeg-től (Zala-m.) 
DK-re és K-re fordul elő, egy-egy nagyobb foltot képezve. 


niív-ot Sziléziából tulajdonképen már második kézből kapják. —L. Ausztriai és kelet- 
bajorországi utazási jegyzetek. A m. kir. földt. intézet évi jelentése 1892-ről, Budapest, 
1893. b. 271. 


186 SCHAFARZIK FERENCZ : 


7. HupErz JózsEr, márványiparos Kaposvárott oltárt állított ki, mely- 
nek asztal fölötti része vörös piszkei és fehér carrarai márványból való. 
Alsó diszítése, valamint az oltár előtti lap bardiglio fiorito, fehér és fekete 
Carrara-vidéki márványfajokból készültek, mig a négy oszlop ama rend- 
kívül tetszetős foltos márványból volt kifaragva, melynek világos zöldes 
szürke alapszíne sötétbarna foltokkal van tarkázva, a mely közetet HuDpETz 
már az 1891-iki kőiparkiállításon is bemutatott. E közet egy felső dogger- 
beli igen tömött erinoida mészkő Vékény-ről (Baranya-m.). 

8. BIEBEL János, Oravicza (bizományi raktár és képviselet HANDEL F. 
és KoMORNER 5. Budapesten. BIEBEL ezen alkalommal is ruszkiczai márvá- 
nyát és predetti mészkövét mutatta be. A ruszkiczai (Krassó-Szörény-m.) 
fehér márványból, mely halványszürke sávoktól csiíkozva van, különböző árú 
(715—1700 Írtos) sirkövet láttunk, továbbá ugyanazon anyagból virág-posta- 
menteket is és lépcsőfokokat 2 és 2,56 méter hosszúságban. Ebből a már- 
ványból készült az új igazságügyi palota főlepcsője is. A predelti (Anina 
mellett, Krassó-Szörény-m.) chamois színü tithon mészkőből egy 3 méter 
hosszú, 0,40 méter széles és 0,20 méter vastag, nyersen kinagyolt lépcső- 
fok volt beküldve, a kifaragás különböző stádiumait feltüntetve. Ugyan e 
mészkőből készült továbbá két virágtartó váza és egy salonszobrocska alá 
való postament is 0,90 méter magasságban. E két utóbbi tárgynál csak azt 
sajnáltuk, hogy nem állíttattak elő esztergályozás útján, miáltal bizonyára 
egyenletesebb és simább felületet nyertek volna. BizBEL-nek ezen kétféle 
kőzete már sokszor állotta meg a próbát s mind a két köbányája nagy fok- 
ban szállítóképes is. 

9. GussErTI BÁnisT kófaragó-mester Orawiczán egy óriás lépcsőfokot 
állított ki, ugyancsak predetti tithon mészkőből, a legnagyobbat, mely a kiállí- 
táson egyáltalában látható volt, s mely a predetti mészkőlapok épsége és 
hasadékmentessége mellett tesz tanubizonyságot. A bemutatott lépcsőfok 
dimensiói voltak 6,54 méter hosszúság, 0,66 méter szélesség és 0,22 méter 
vastagság. 

10. A horvát kiállítás területén két tárgyat találtunk, melyet ide sorol- 
hattunk, még pedig GÜNTHER ReEzső-nek (Zágráb) miocsen durvamészből 
faragott fali kutját, és egy JAMBRESIC STEPAN-tól (Vinicza, Varasd-m.) kiállított 
finomszemű felső mediterrán mészkövet (szobrászkő) egy 0,85 x 0,85 Xx 1,90 
méteres dimensiójú nyers tömb alakjában. 

11. Végre ide tartozik még az albónai (Isztria) karszt mészkő is, 
mely a közlekedési csarnokban /dume részéről mint a város egyik kövező 
anyaga lett kiállítva. 


A KŐIPAR. 187 


Gipsz. 


1. A zsobokt márvány-gyár szépen képviseltette magát; sok 
kisebb asztallap, váza, szalonokba és iróasztalokra való ezerféle apró mű- 
tárgy, mely az iparcsarnokban volt kiállítva, gyönyörködtette a szemet. Az 
anyag, melyet e gyár feldolgoz, tulajdonképen színes gipsz, mely megcsi- 
szolva, meleg árnyalatú sárga és barna szíinkeverékével kellemes hatást tett. 
E gipsz a kolozsmegyei középeocsenből való, 

2. KRAMER Tivapan, fgeres (Kolozs-m.) saját kisebb pavillonjában fehér 
gipsz obelisket állított ki. Főtörekvése azonban inkább az őrlési produc- 
tumok előállítása, nevezetesen a szobrászgipsz, czement és trágyagipsz. 
Úgyszintén bemutatott műmárványféléket is. 

3. SÁRTORI MIKSA és MóR czége, mely leginkább czementek és ásvány- 
trágyaanyagok előállításával foglalkozik, egyéb anyagok mellett erdélyi 
nyers alabastromot is állított ki a mező-telegdi gyára részéről. 


Szerpentin. 


HörER Józser és Fia, Borostyánkó. (Vas-m.) Kiállítása az iparcsar- 
nokban volt elhelyezve. Az anyag, melyből a mindenféle tálczák, csészék, 
óra-, gyertyatartók és más egyebek készültek, az ismert borostyánkői nemes 
szerpentinből vannak kiesztergályozva, a mely kőzet vékonyabb rétegben 
gyönyörü sötétebb fűzöldszínnel áttetsző. Az anyag ritka szépsége egye- 
sülve az exact kidolgozással a HörER gyárából kikerülő tárgyaknak valódi mű- 
becset kölcsönöz. 


Gránit, syenit, hyperit, diorit. 


1. A kis-sebesi agrámits- (?) bányák részvénytársasága (Buda- 
pesten), mely czégnek főfeladata jóféle kövező koczkát előállítani, 1895 
óta megszerezte a nyilrai gránitbányát is, a melynek üde középszemű 
anyagából normális méretű kövezőkoczkákat mutatott be. Eddigelé e kőzet 
csakis Nyitra városában talált alkalmazást. 

2. BRaux JózsEr, építési vállalkozó (Budapesten), Bukint (Krassó-Szö - 
rény-m.) gránitos biotit-gnájszból kövező koczkákat, egy 0,80 m? felü- 
letű és 15 c vastag fedőlapot és egy 0,90 X 0,90 Xx 0,50 m nagyságú 
nyers tömböt állított ki. Ezen igen kitünő anyag rétegzettségénél fogva 
főleg olyan czélokra ajánlkozik, hol nagyobb dimensiójú műkövek előállítá- 
sáról van szó ; kicsiny tárgyak, pl. kövező koczkák előállításánál ellenben 
rétegzettsége kellemetlenül érezteti magát. 

3. Márvány-gránit-syenit kóiparreszvénytársaság Pozsonyban. Ezen 
1890 óta létező társaság tárgyai nagyobb csoportozatot képeztek az építő- 


155 SCHAFARZIK FERENCZ : 


ipari csarnokban. Középen hatalmas síremléket láttunk friedrichswárni 
(Norvégia) syenitből, a mely szivárványszínekben csillogó mikroklin-föld- 
pátjaival és sötétzöld alapszínével pompás látványt nyujt. A nagy felület 
egyhangúságát két erezett fehér carrarai márványból való pilaster sza- 
kította meg, míg a középső barnás-vörös lap wonewiki (Svédország) gráni- 
titből készült. Az oldalt felállított két hatalmas, igen szép metszésű, lapos 
váza szintén friedrichswürni syenitből készültek. Végre még két egyszerűbb 
sírkőobelisk svédországi fekete hyperitből egészítette ki e gyüjteményt. 
Az igen czélszerűen berendezett modern gyár azon feladatot tűzte ki maga 
elé, hogy a külföldről nyers állapotban vámmentesen importált kemény 
kőzeteket magyar területen dolgozza fel, tudomásunk szerint azonban szíve- 
sen foglalkozik magyar származású anyagokkal is. 

4. Koronr J. Zágráb és Baxrc M. Belovár, három fekete dioritból való 
sírkövet állítottak ki. A diorit Samaricá-ról származik a Garié hegység É-i 
oldaláról Belovár megyében. 

5. Onrrőró, Krapina. A dioritéhoz hasonló petrographiai összetételénél 
fogva ide vesszük az említett ezégnek a horvát pavillonban kiállított malom- 
kövét is, mely közép szemű amphibol-gnájszból készült. 


Ouarztrachyt, hydroguarzitos módosulata és édesvizi guarz. 


1. Normális orthoklas-guarz-trachyt Zsidovár-ról (Krassó-Szörény-m.). 
A zsidóvári bánya 1893 óta a kissebesi sgránit) - (?) bányák részvénytársa- 
ságának képezi tulajdonát. Közete nemcsak kövező koczkákra és járda- 
szegélykövekre alkalmas, hanem készítenek belőle nagyobb faragott tárgya- 
kat is; így láttunk például a bányászati csarnok előtti téren egy 3 részből 
álló sírkőemléket, és két darab 2,5 méter hosszú lépcsőfokot. Egy bent a 
csarnokban kiállított photographia szerint pedig a zoborhegyi (Nyitra-m.) 20 
méter magas ezredéves emlékszobor szintén ezen szép és jó anyagból 
készült. Kövező anyagul 1893 óta Lugoson, Temesvárott és Budapesten 
alkalmaztatott. 

9. A sárospataki kovamalomkógyár-egylet a sárospataki király- 
hegyi hydroguarzitból állítja elő malomköveit. E hydroguarzit tulajdon- 
képen egy teljesen guarzosodott trachyt, a melynek legbecsesebb tulaj- 
donsága a likacsosság, a mely szerint számtalan változatot lehet megkülön- 
böztetni, a legtömöttebbtől a nagylyukacsosig. Ezen tulajdonsága alapján a 
malomköveket is sok osztályba lehet sorolni. A tömöttebb fajták korpa- és 
finomőrlésre, az apró- és középlyukacsosak sima őrlésre, végre a közép- és 
nagylyukacsos kövek vegyes paraszt-őrlésre és darálásra ajánlhatók legin- 
kább. Az egylet 4 darab franczia módra összerakott malomkövet állított ki 
0,90—1,14. méter átmérővel. A szokásos méretek 0,79 és 1,58 méter közt 
ingadoznak, a miknek a páronkint megfelelő árai 170—418 Írt. 


A KŐIPAR. 189 


3. A sárospataki régi trachyl malomkó-bányabirtokosság sárospataki 
durvább lyukacsos hydroguarzitból állított ki 8 db egész követ 0,95—1,00 
méter átmérővel. 

4. HORN BERTHOLD, Újbányán (Bars-m.), az ismert vörös hydroguar- 
zitos guarztrachytból küldött be egy pár 0,94 méter átmérőjű egy-egy da- 
rabból álló malomkövet. 

5. MAJERSZKY ISTVÁN és TÁRSA, geletneki trachyt malomkőgyára Bars- 
Geletneken. Ugyancsak az előbb említett vörös hydroguarzitos guarz- 
trachytból láttunk 7 drb egész darabból álló malomköveket 1—1,10 méter 
átmérővel ; azonkívül egy sóőrlőt és egy kisebb vályút. 

6. SonxwaRTz, BEHRLE és TÁRsa kárpáti kőbánya és malomkó-gyártó- 
társaság, Garam-Szent- Kereszt (Bars-m.). Ezen ezég a malomköveket édes- 
vizi guarz-ból készíti, mely Lutilláról és a Körmöcske felett lévő I. számú 
akna közetéből származik. A malomköveket franczia módra állítják össze 
egyes válogatott darabokból, és a kiállító czég be is mutatta a malomkő 
ezen készítésmódjának különböző stádiumait, kezdve a köfejtőből kikerülő 
nyers kőtömbtől egészen a pontosan kidolgozott ékalakú malomkő alkat- 
részig. Összesen 8 darab franczia követ láttunk 1—1,50 méter átmérő- 
vel; két kisebb sóőrlő pedig vörös geletneki hydroguarzitos trachytból 
való volt. 

7. REDLICH, OHRENSTEIN és SPITZER, újvidéki édesvizi guarz malomkő- 
gyár. Ezen czég azt a kitünő édesvizi guarzot, melyet újvidéki gyárában 
feldolgoztat, nyers állapotban Szerbiából hozatja, hol az Duble és Orlowatz 
községek között előfordul. A kövek franczia módra vannak összerakva és 
1—1,80 méter átmérőjüek, és úgy liszt, mint ezementőrlésre alkalmasak. 


Dacit, andesit, dolerit és basalt. 


1. A ckissebest sgránitv-(?)bányákv részvénytársasága. 
(Budapesten.) E társaság a már említett zsidóvári (guarz-trachyt) és 
nyitrai (gránit) bányákon kívül fősúlyt fektet a kissebesi dacit-bányái- 
nak művelésére. E bányák közete kiváló jó minőségű és valóságos pro- 
totypja a dacitoknak s mint ilyen hazánknak úgyszólván specialitása. 
Nem érthető ennélfogva, hogy az említett czég ezen a kőzetet tényleg meg- 
illető, de még azonfelül igen jó hangzású nevet következetesen és minden 
elfogadható ok nélkül mellőzi és helyette a ugránitv elnevezést alkalmazza. 
Erre a jó kissebesi dacit-nak nézetünk szerint szüksége nincsen. 

A bányászati pavillonban a kissebesi bányák szép nagy photographiák 
által voltak illustrálva, egy vázlatban pedig be van mutatva egy a bányák- 
ban követett lépcsőzetes fejtési mód, melyet erre a czélra OHRENSTEIN £ KOPPEL 
dolgoztak ki. 

A csarnok előtti téren e bányák termékeit látjuk kiállítva különböző 


190 SCHAFARZIK FERENCZ : 


alakú kövező koczkák alakjában. x(rránitv-aszfalt burkolat néven pedig 
egy új kövezési eljárás van bemutatva, mely abban áll, hogy a rendes minő- 
ségű koczkakövezet fölött, melynek hézagai előbb czementtel ki lettek öntve, 
egy ujjnyi aszfaltréteget alkalmaznak. 

Egy átnézetes térképről megtudjuk végre, hogy a kissebesi dacit 
1880—1895-ig az ország mely pontjaira lett elszállítva. Anyaga ugyanis 
eddig a következő városokba került : Budapest, Kúnhegyes, Kenderes, Kar- 
czag, Nádudvar, Szatmár, Székelyhid, Margitta, Nagyvárad, Füzes-Gyar- 
math, Szolnok, Túrkeve, Dévaványa, Ladány, Békés, Vésztő, Szalonta, 
Gyula, Csaba, M.-Berény, Csoma, Körösladány, Szarvas, Orosháza, Csor- 
vás, Kétegyháza, Battonya, Arad, Makó, Szeged, Szabadka, Kikinda, Temes- 
vár, Lugos, Szamosujvár, Kolozsvár, B.-Hunyad, Szászrégen, M.-Vásárhely, 
N..Szeben. Továbbá az erdélyi, aradi, bihari, temesi, csongrádi és bácsi 
vasuti vonalakra Vinkovczéig és Zimonyig. 

2. BRaux Józser építési vállalkozó, (Budapesten). Az építőiparcsarnok- 
ban különböző kövezőkoczkát mutatott be sátorosi Somosujfalu, (Nógrád-m.) 
köőbányájából, a melynek anyagát a régóta ismert gránátos amphibol-andesit 
képezi. Ugyanitt láttunk e kőbányából egy 0,35 méter?-es nyers darabot is. 
Egy fekete pyroxen-andesit, a melyből zúzott kavicsminta volt kiállítva, 
alighanem Puszta-Selyp-ről (Nógrád-m. származott. 

3. Fiume városa a közlekedésügyi csarnokban, mint egyik fő kövező 
anyagot, rendes koczka alakokban az etnai doleritot állította ki. 

4. KoRwis KÁRory mérnök, építési vállalkozó, (Budapesten) az újonnan 
nyitott somosújfalusi, a Medves oldalában fekvő basaltbányájából különböző 
alakú kövező követ és néhány tábla alakú nyers darabot mutatott be. Ezen 
kitünő anyagot már több évvel ezelőtt, mint első JANSSEN ALFONZ, SsomosS- 
újfalusi földbirtokos nyitotta meg és mutatta be Budapesten, mint kövező 
követ. 

5. Gánn Józser, lukareczi (Temes-m.) földbirtokos, a lukareczi kőbá- 
nyáiból kövező koczkákat állított ki. E basalt Temes-megyének nemcsak 
egyedüli, de egyszersmind igen kitünő kövező anyaga 18. 


Khyolithtufa, dacittufa. 


1. Az Abauj-vár (Abauj-Torna-m.) határában fekvő cserepesi kőbányá- 
ból, mely MÁpi Kovács Lászzó földbirtokos bérletét képezi, igen jó minőségű 
rhyolithtufa lett beküldve különböző tárgyak alakjában. A bányászati csarnok 
előtti téren láttunk ugyanis egy méter?-es tömböt, a megfaraghatás kuülön- 
böző módjait feltüntve, egy 2!/2 méter hosszú és 1!"/4 méter széles balcon- 
lapot, egy 2 méter hosszú lépcsőfokot, egy toronylépcsőt, egy kerti asztalkát, 
egy kémény fedőlapot s végre, ami e rhyolithtufa tartóssága és tagymentes- 


A KŐIPAR. 191 


sége mellett szól, egy 60 éves fedőlapot, mely a községi bizonyítvány tanú- 
sága szerint az egész idő alatt szabadon volt kitéve az idő viszontagságai- 
nak. Egy külön kiadott füzetke részletesen ismerteti e bányát és ter- 
ményeit. 

9. Mógicz Pár, földbirtokos, pudplesai (Gánya, Mármaros-m.) kőbá- 
nyájából ama világoszöld dacittufát mutatta be, a melylyel már 1891-ben 
is találkoztunk az akkori budapesti kőiparkiállításon. Ez érdekes anyag; 
úgy látszik,  lépcsőfokokra különösen ajánlja magát, a mennyiben 
most is igen szép 1,12—2,16 méter hosszú lépcsők képezték a kiállítás 
tárgyait. 


Homokkő, fedőpala. 


1. GEITTNER és RauscH, Budapesten, bemutatták ezen alkalommal is 
a buda-farkasvölgyi felsőeocsen korú szarúkőbrecciát malomkövekké fel- 
dolgozva. A kiállított 1,05—1,35 méter átmérőjű kövek vagy tisztán e szarú- 
köbrecciából készültek, vagy ennek combinatiójából, a franczia La ferté 
édesvizi guarzzal. Ezen kívül még 2 drb. füszerőrlő követ is láttunk ez 
anyagból. 

9. B szarúkőbrecciát részben KANN és HELLER (Budapesten) czég is 
felhasználta egyéb magyar (Újbánya, Geletnek, Sárospatak) és franczia (La 
ferté) anyagok mellett. 

3.A jóbírü beszterczebányai eocsen korú homokkő ez alkalommal csakis 
egy 0,50 X0,50 X 040 méter nagyságú tömb alakjában volt látható a 
Ney EDE és TÁnsa által rendezett kiállítás keretében. 

4. Végre láttunk még Józser cs. és kir. főherczeg kiállításában egy 
0,92 méter? nagyságú tömböt és egy 1,60 méter? nagyságú lapot közép 
szemű, alsó oligocsenkorú hárshegyi homokkó-ből, a mely tárgyak az urada- 
lomhoz tartozó borosjenói Budapesttől (14. km-re, ÉNy.-ra) kőbányából 
származtak. 

5. Első máriavölgyi palabánya (Pozsony-m.) Nyersen kihasított és kü- 
Jönböző alakban feldolgozott fedőpalát mutatott be, a hozzávaló hasító és 
vágóeszközökkel együtt. Vastagabb, csiszolt felületű, négyszöges és hatszöges 
lapok padlóburkolatra valók, úgyszintén voltak egyes csinosan kidolgozott 
asztallapok is. Nem láttunk ellenben iskolapalatáblákat, miket úgy tudjuk, 
azelőtt szintén gyártottak Máriavölgyön. 


A czement- és a vegyi iparnak szolgáló nyers kőzetanyagok, festék- 
földek és egyebek. 


1. Czementanyagokat állítottak ki REDLICH, OHRENSTEIN és SPITZER 
Beocsinról. Ezen czég külön vavillonjában láthattuk nemcsak a beocsini 


192 SCHAFARZIK FERENCZ : 


pontusi korú márgát, mint nyers anyagot, hanem a különféle égetési és 
törlési productumokat, valamint gazdag sorát ezen czementből készített 
tárgyaknak. Ugyanilyen, de kisebb kiállítása volt e czégnek a horvát 
pavillonban is. SÁRTORI Miksa és MóR szintén külön pavillonban a nyer- 
ges-ujfalusi czementgyárának mutatta be nyers anyagját, a neocom márgát, 
valamint a belőle előállított ezementet is. Ezen kívül láttuk még az oraviczai 
czementmárgát, mint nyers anyagot, kiállítva az osztr.-magyar áll. vasut- 
társaság délmagyarországi uradalmai részéről. Megjegyezzük e helyen, 
hogy a kiállításon látható volt sokféle czementkészítményeket mint fel- 
adatunk körén kívül eső tárgyakat nem soroljuk fel. 

2. Aszfaltot egy czég állított ki, még pedig a hazai aszfaltipar- 
részvénytársaság (Budapesten, Gyárak Tataroson, Mező-Telegden.) E ezég 
kiállítása részint a bányászati, részint a vegyipar pavvillonban volt 
látható. Mindenek előtt ki volt állítva azon pontusi korú, nyers aszfaltos 
homok (finomszemű csillámos guarzhomok), a melyből a gyár az aszfaltot 
nyeri. Magát az aszfalttelepet photographiák illustrálták. Meglepő volt a 
készítmények sokasága, a melyek közül felsoroljuk az aszfalt briguetteket, 
aszfalt fedőlemezeket, isolálásra szolgáló lemezeket, nyers olajat, gép- 
olajokat, sárga bőrkenőcsöt, vörös tetőmázt, fekete kocsikenőcsöt, aszfalt- 
lakkot stb. j 

3. A vegyi ipar-nak szolgáló nyers anyagok. Azon három gipsz-terme- 
lőt kivéve, a melyet már feljebb említettünk, a többi idetartozó anyag 
Hungaria múlrágya-, kénsav- és vegyi ipar-részvénytársaság-nak a vegyi 
iparcsarnokban, a hol a következő nyers anyagokat láttuk: Beaucit (Ny.- 
Francziaországból, Dép. du Var et du Hérault 750/9 Al, 0.), kénkovand 
(Szomolnok 509/9 S, 439/9 Fe, 0,40/9 Cu, 0,0109/9 Ag), phosphorit gömbök 
(Oroszország 75—780/9 Ca PO.), algeriai phosphat (Afrika, Constantine 
tartomány 635—709/0 Ca PO;), rockphosphat (É.-Amerika, Florida félsziget 
76—789/o Ca PO.). Érdekes az emlitett ezég behozatali kimutatása is, 
a mennyi ugyanis ezen nyers anyagokból az ő számára a tengerentúli tar- 
tományokból a fiumei kikötőbe az 1893—95 év alatt érkezett. 


[S9J02a0 28. Riverphosplnataa st st Ek DA ASKt 
TSJZ kanász s Rockphosoh at eseten sets a Milkez tek 
p. S ÁPOSPebblephogpiat Le seret Hat FOYNSON NI 
METESZ Tor posta keltét EStER 4626 a 
[ GED led (t Elé ató Ero KELVÉN 3474 a 
(E ekoezé d CNeELYkángeren sees kell e 14066. a 
( c 14. Rockphosphat EAT ett E ős ÉSSA OV OZ 
1895. jan. 8. ) Algirphosphat ... ... ... 37809 u 


(aug USE eRőekbhospíhats "ssal e ES S 9 ZMNt 


A KŐIPAR. 193 


1895. szept. 13.—okt. 8. Algirphosphat  .. 32151 mm. 
VMKORKGARLOT ADOAUZTO LES ON eg zaa an aea TO E 5000 a 
c okt. 13—nov. 17. Algirphosphat .. .. 16067 u 


c nov. 28. Chilisalétrom META S NT ÁLOZ ÁGÚ 0 

Sajnos, hogy mindezen anyagok, amelyek a műtrágya készítésére oly 
nagy fontosságúak, hazánkban teljesen hiányzanak. 

4. Tűzálló készítmények-re szolgáló anyagot csak REICHMANN MÁRK 
(Miskolcz) állított ki a vegyi iparkiállításban egy nagy magnesittuskó alakjá- 
ban, mely Rattkóról (Gömör-m.) származott. 

5. Hószigetelő anyagot dr. ZECHENTER és TESCHLER (Körmöczbányán, 
Bars-m.) mutattak be a gépcsarnokban. A nyers anyagot a körmöcz- 
bányai diatomacea kovaföld szolgáltatja, a miből a por, zsinór, tégla- és 
lemezalakú hőszigetelők készülnek, a melyek a gyárnak csak rövid fenállása 
daczára is gépészkörőkben általános kedveltségnek örvendenek. 

6. festékföldek-et a vegyiparpavillonban találtunk kiállítvaa magyar 

estékgyár-részvénytársaság részéről (Solymár, Pest-m.), a mely a Solymár 

körül található dolomitból, a benne előforduló bolusból, továbbá az oligo- 
csen márgákból, okkerekből, fehér agyagokból nyersen, égetve és megfestve 
nem kevesebb, mint 96-féle színből álló festéksorozatot tudott kiállítani. 
E gyár törekvése mindenesetre méltánylandó, ha meggondoljuk, hogy 
eddigelé az összes földes festékeket külföldről kaptuk. 

SÁRTORI MIxsa és MónR kiállításában (külön pavillon) egyéb nyers- 
anyagok mellett még barytot is láttunk kiállítva Bajorországból, a mire, 
tekintve a súlypátnak hazánkban való bőséges előfordulását, csakugyan 
nem volna szükségünk. 


Uradalmak köőzeteollectiói. 


Az eddigieken kívül egyes uradalmak és földbirtokosok részéről is 
találtunk kőzetsorozatokat kiállítva, a melyek vagy már létező, vagy még 
nem létező, de kőbánya nyitásra alkalmas helyekről vétettek. Ezek közül a 
a fontossabbak a következők : 

1. Legelől járt e tekintetben a magy. áll. vasutak igazgatósága, mely 
az államvasutak vonalai mentén levő nevezetesebb kőbányaterményeket, 
összegen 85-öt, 15 eméter? nagyságú mintakoczkák alakjában a közleke- 
désügyi csarnokban kiállította. Mindegyik kövön rajta volt a kőzet lelet- 
helye és a tulajdonos vagy bérlő neve, míg a petrographiai név sok izben 
hibásan volt feltüntetve. Annál kevésbbé lehet szándékunk ezt a különben 
igen érdekes közetsorozatot ezen a helyen közelebbről részletezni, mivel 
legnagyobb része úgy is benne foglaltatik a m. kir. földtani intézettől kiállí- 
tott és jegyzékkel kisért gyüjteményben. 


Földtani Közlöny. XVII. köt. 1897. 13 


194 SCHAFARZ IK FERENCZ: A KŐIPAR. 


2. Úgy szintén figyelemmel volt a m. kir. erdőkincstár is az erdő- 
gondnokságaik, valamint egyes nagyobb uradalmi erdők területén előforduló 
hasznosítható kőzetanyagokra, a melyeket azután megfelelő mintában, vagy 
pedig kisebb faragványok alakjában az erdészeti pavillonban be is mutatott. 
Aze pavillonban látottak közül felemlítjük a következőket. A lippai (Temes-m.) 
erdőgondnokság beküldött lalasineczi, pozsogai és pernyesti tithon és kladovai 
kristályos meszet, milovai kárpáti homokkövet és govosdiai diabast. A nad- 
rági vasipartársulat (Krassó-Szörény-m.) erdészeti hivatala ruszkiczai már- 
ványfaragványokat és nadrági trachytkoczkát állított ki. A hunyadmegyei 
erdészeti csoportban egy dévai amphibol-andesit obelisket és egy kisebb 
mészkő (kréta ?) sírkövet láttunk. A szászsebesi m. kir. erdőhivatal tőzeget és 
gipszet mutatott be. GR. LATOouR KÁROLY uradalma Hosszuszó, Belotinez és 
Kelmákról (Temes-m.) kárpáti homokköveket állított ki. Liptó- Ujvárról 
finom szemű kárpáti homokkövet, Soóvár-ról (Sáros-m.) szürke pyroxen- 
andesitet és vörös pyroxen-andesittufát küldtek, NEMESKÉRI Kiss MIKLós 
véghlesi uradalmáról (Zólyom m.) finomabb és durvább szemű gránitot és 
zsabiczai fehér vaskos guarzot mutatott be. Kassa sz. kir. városa a Város 
területén előforduló nyersanyagokat gyüjtötte össze, nevezetesen téhányi 
agyagot és kaolint, Kisfaluról kaolint, gránitot Hradova, Akasztóhegy, 
Téhány és Kis-Ladna nevű helyekről, mészkövet Kisfaluról és Plevecsinról 
és végre súrolóhomokot Csermelyről. GR. SCHÖNBORN BUCHHEIM ERVIN mun- 
kács-szt-miklósi uradalmairól vöröses, fehéreres crinoidamészkövet (dogger), 
fehér (malom) mészkövet és pyroxen-andesitet láttunk. 

3. Füröp Szász CoBuRG-GóTHAI herczeg nem annyira ipari fontossá- 
guk szerint, hanem kézi példányok alakjában általánosabb közetgyüjtemé- 
nyeket állított össze az edelényi, murányi és polonkai uradalmai területéről. 

4. Heves-megye pavillonjában egy-egy koczkamintáját láttuk a siroki 
tajtköves rhyolithtufának, a solymosi vörös biotit-andesiítnek és a sárhegyi 
(Gyöngyös) fekete pyroxen-andesitnek. 

A szab. osztrák-magyar államvasutak délmagyarországi birtokairól 
szintén nagyobb gyüjteményt láttunk, nevezetesen : fehér márványt (Dog- 
nácska és Vaskő), tithon mészkövet (Predett, Anina), czementmárgát (Ora- 
vicza), carbonhomokkövet (Szekul), liasnhomokkővet (Domán), olajospalát 
(Anina), tűzálló agyagot (Anina), porphyrt (Anina), szerpentint (Vaskó), tra- 
chytot (Oravicza, Csiklova, Vaskó), tajtkő tufát (Mehádia), basaltot (Moldova), 
gnájszt (Német-Bogsán) és csillámpalát (Tilfa Finetuluj). 


SCHAFARZIK FERENCZ : TALAJVIZSGÁLATOK ÉS TALAJMINTÁK, 195 


V. 
Talajvizsgálatok és talajminták. 
Dr. SCHAFARZIK FERENCZz-től. 


Mig hazánk hegyes vidéke már jó idő óta a részletes geologiai 
felvétel tárgyát képezi, addig az,. mit a közéletben talajnak szoktunk 
nevezni, t.i. a síkságok felszíne és a hegyes vidékek legfelső takarója, 
geologiai szempontból a legújabb időkig figyelmen kívül hagyatott. Ezen 
termőföld  megvizsgálásának szükségét már régebben érezték ugyan 
egyesek nálunk is, de rendszeres alakot e dolog, úgy mint különben 
másutt is, csak későn öltött. Gazdáinkban azonban most már mind- 
inkább mélyebb gyökeret kezd verni azon tudat, hogy a talaj helyes 
ismerete nélkül kultúrnövényeinket okszerűen nem művelhetjük. Csakis 
a talaj alkatának pontos ismerete alapján juthat a gazda abba a hely- 
zetbe, hogy egy bizonyos talajnemre nézve egyrészt a termelendő növényt 
helyesen megválaszthassa, másrészt pedig ismerve talajának hiányzó alkotó- 
részeit, azokat a kellő minőségű trágyázás utján a földnek ismét visszaszol - 
gáltatbassa. Földkérgünk eme legfelső részének tüzetes átkutatásával a m. 
kir. földtani intézetnek 5 év előtt felállított agronom-geologiai osztálya fog- 
lalkozik, a melynek tevékenysége a következő feladatokra terjed ki:k Agro- 
nom-geologiai felvételeket eszközöl főleg az ország sík vidékein, begyűjti a 
szükséges talajpróbákat, azokat a laboratoriumban mechanikai, chemiai 
elemzéseknek és egyéb physikai vizsgálatoknak veti alá, a kiadott térképe- 
ket magyarázó szöveggel látja el és végre felmerülő esetekben talajjavítási 
kisérleteket is eszközöl. Ez utóbbiakra vonatkozólag nem hallgathatjuk el 
ama szerény véleményünket, hogy az ilyen kisérletek már kissé túlhaladják 
azt a határt, a mely az agro-geologia tulajdonképeni szép, de már magában 
véve is terjedelmes és nehéz feladatát körülszabja. 

Az agro-geologiai osztálynak gazdag kiállítása volt a mezőgazdasági 
csarnokban s az ott látott tárgyak sokasága valóban meglepte a szemlélőt. 
E szakkiállítás oroszlánrésze az osztály vezetőjét, P. INkeY BÉLA főagro- 
geologust illeti, az ő oldalán azonban TRErIrz PÉTER agro-geologus is 
serényen működött. A falon elhelyezett térképek közül kiemeljük a követ- 
kezőket : 


k L. P. INKEY B.: A m. kir. földt. intézet agronom-geol. osztálya. — Megjelent a 
BöCKH és SZONTAGH: rA magyar kir. földt. int. és ennek kiállítási tárgyai az ezred- 
éves orsz. kiállítás alkalmábóls czímü füzetben. Budapest, 1896, a 109. lapon. 


195 


196 SCHAFARZIK FERENCZ : 


1. Mezőhegyes m. k. ménesbirtoknak részletes földtani térképe: 
1:25000. 2. Puszta-Szt-Lőrincz környékének talajtérképe: 1 :25000. 
3. A debreczeni m. k. gazdasági tanintézet pallagi földbirtokának talajtér- 
képe: 1:140. 4. Átnézetes talajtérkép Halastól Battonyáig; mind a négy 
INxev BéÉLÁ-tól, továbbá 5. Szeged környékének talajtérképe: 1 :25000. 
6. Magyar-Ó vár környékének talajtérképe: 1:25000. 7. A nagy magyar 
Alföld székes talajainak elterjedése és végre 8. a kis-szállási, a horgosi és a 
puszta-tarótházi uradalmak részletes talajtérképei, ez utóbbiak TREITrz 
PéÉrER-től. Végre láthatók voltak az ország különböző vidékeiről összegyűj- 
tött talajszelvények, a melyek a kiállítás kartografiai részét tanulságosan 
kiegészítették. A kiállítás főzömét a talajok mechanikai elemzésének bemu- 
tatása képezte. A talajok iszapolás és szitálás utján a szemfinomság szerint 
tízféle részre bonthatók szét, a melyek közül az I. a legfinomabb lebegő 
agyagot, a X. pedig a 2 mm átmérőjű szemnagyságú darát jelzi. Úgy szintén 
ki voltak téve a SCHEIBLER-féle és a BERwARD-féle szénsavmérő készülé- 
kek, a vizfelszívárgás bemutatására szolgáló készülék és végre különböző 
földfúrók. 

Appa KÁLMÁN geologus két dült szekrényben 40 db. közetet ép, megtáma- 
dott, mállott, széjjelhullott és talajjá átalakult állapotban állított ki; KALE- 
CSINSZKY SÁNDOR vegyész pedig összeállította a gazdasági iparban fölhasznál- 
ható magyarországi közönséges agyagokat és a gyakrabban előforduló talaj - 
javító közeteket (mészkő, dolomit, gipsz, földpátdara). 

A m. kir. selmeczi erdészeti akadémia szintén állított ki talajtani 
tárgyakat, a mennyire azok az előadásokhoz szükségesek. A fontosabb talaj - 
alkotó sók, ásványok és kőzeteknek egy gyűjteménye ugyanis arra tanit 
bennünket, hogy miből lesz a talaj. E mellett azután különböző diluviális és 
alluviális talajok voltak bemutatva és egyúttal azoknak vizfelszivárgási 
képességök is szemlélhetővé volt téve. 

Egészen speciális czélt szolgáltak azok a talajtani vizsgálatok, melyeket 
a m. k. földmivelésügyi miniszterium kebelébe tartozó borászati és phwl- 
lorera-ügyosztály országszerte végeztetett nevezetesebb szőlővidékeink tala- 
jának pontosabb megismertetése czéljából. A szükséges vizsgálattal és a talaj- 
begyűjtésekkel Böcgkn HuGó és Kiss ERxő voltak megbízva, a kik rövid idő alatt 
az alább következő borvidékeinkről állították egybe az adatokat s a talajszel- 
vényeket. A hengeralakú üvegekben elhelyezett talajprofilok gyűjteményében 
képviselve voltak: 1. Pozsony és környéke. 2. Pécsi borvidék. 3. Balatonmel- 
léki borvidék. 4. Esztergom vidéke. 5. Nagy-Maros környéke. 6. Budapest 
és környéke. 7. Tokajhegyalja. Minőségre nézve megkülönböztették: 1. a 
nem meszes (homok, agyag, nyirok) és 2. a meszes (márga, lösz) talajokat. 
A talajszelvények két méternyi mélységre vonatkoztak. 

Végre örömmel constatálhatjuk, hogy a millenniumi kiállítás alkal- 
mával a magánuradalmak is állítottak ki talajszelvényeket és talajanalysi- 


TALAJVIZSGÁLATOK ÉS TALAJMINTÁK, 197 


seket. Ezen első lépés mindenesetre az idők jele és ez a szép példa néze- 
tünk szerint okvetlenül növeszteni fogja ama hatást, melyet a m. kir. földtani 
intézet agro-geologiai osztálya már eddigi működése révén is elért, s a mely 
végső következtetéseiben abban culminál, hogy a talaj cultivált növényeinek 
ama substratuma, a melynek termőképességét a pontosan ismert alkotásához 
mérten, okszerű javítási és trágyázási eljárásokkal épségben tarthatjuk, söt 
bizonyos esetekben még fokozhatjuk is. A geologus feladata a talaj termé- 
szetes minőségét kimutatni, a gyakorlati gazdaközönségé? ellenben az, 
hogy ezen adatokat a maga hasznára felhasználni iparkodjék. 

A gyakorlat ezen czéltudatos úttörői közül felemlítjük a következőket : 

Józser cs. és kir. főherczeg pavillonjában az alcsuthi uradalom geolo- 
giai térképét, talajelemzéseket, műtrágyázási, talajegyensúlyozási kimutatá- 
sokat láttunk. Az alcsuthi uradalom talajelemzéseinek graphikai ábrázolása 
az uradalom 1 : 75000-es geologiai térképére volt rávezetve. Azon talajne- 
mek pedig, a melyekre az előbb említett analysisek vonatkoztak, üvegekben 
voltak kiállítva. Láttunk továbbá graphikai kimutatásokat, a melyek a külön- 
böző culturnövények által a talajtól elvont anyagokat tüntették fel. Felem- 
lítendő végre, hogy a 20 talajátmetszet 2 méter mélységig, 50 cm-re redu- 
kálva mintaszerűen hengeralakú üvegekben volt kiállítva. 

FRiGyEes cs. és kir. főherczeg hansági uradalma a talajaiból 74 mintát 
állított ki, azok analysiseivel együtt. 

FüLöp Szász-CóBURG-GÓTHAI herczeg uradalmi igazgatósága kiállította 
a balogvári és a füleki uradalmak különböző talajmintáit. 

A gödöllői m. kir. korona-uradalom üvegesövekben talajátmetszeteket 
állított ki. 

A mezőhegyesi ménes intézet uradalma hasonlóképen mutatott be 
talajátmetszeteket, a melyek Dr. MuRaxözy KÁROLY talajelemzéseivel voltak 
magyarázva. 

A kisbéri m. kir. áll. ménes birtok 15 üvegesőben talajátmetszeteket 
küldött fel a hozzá való talajelemzésekkel együtt. 

A torontálmegyei pavillonban a vármegye jellemző talajnemeinek gyüj- 
teményét találtuk. Hatalmas üvegeylinderben láttunk termékeny széktalajt 
(Aradácz), Tisza-alluviumot (Aradácz), Béga-alluviumot (Nagy-Becskerek), 
Temes-alluviumot (Lajosfalva), láptalajt (Zsombolya), futóhomokot (Alibu- 
nár), közönséges homoktalajt (Albunár) és igen kötött terméketlen agyag- 
talajt (Fény). Ezeket a talajmintákat ZALKA ZSIGMOND kassai m. k. gazd. 
tanintézeti tanár analysálta, még pedig a KüÜHNE-féle iszapoló és talaj- 
sziták segítségével. A vizsgálati eredmények táblázatosan összefoglalva 
a torontálmegyei gazdasági egyesület gyűjteményes kiállításának katalogusá- 
ban (Nagy-Becskerek, 1896) találhatók. 


" Ide értve a gazdasági-intézeteket, egyesületeket és gazdasági chemikusokat. 


198 SCHAFARZIK FERENCZ : BALNEOLOGIA. 


MAL 
Balneologia. 
Dr. SCHAFARZIK FERENCZ-től. 


Jelentésünk folyamán nem mulaszthatjuk el, hogy legalább egész 
röviden a millenniumi kiállítás balneologiai kiállításáról is meg ne emlé- 
kezzünk. Hogy az ásványos források közvetlenül függenek a föld szilárd 
kérgének a minőségétől, s hogy ennélfogva a geologia is formálhat reájuk 
némi jogokat, azt már Pursius fejezte ki ama találó mondatával: Tales 
sunt aguae, guales sunt terrae, per guas fluunt. Hogy hazánk ásványos 
források dolgában egyik ország mögött sem marad el, azt már régen tudjuk, 
hasznát azonban ezen természeti kincseknek a magyar társadalom a leg- 
újabb időkig csak vonakodva vette, mert a külföldi jobbnak tetszett előtte. 
Csak azon lankadatlan harcznak, melyet egyes tudósok, mint TÖRÖK 
JózsEF, THAN KÁROLY, CHYZER KoRNÉL és mások folytattak, köszönhető, 
hogy ezen a téren is a dolgok jobbra fordultak. Legutóbb egy külön szak- 
társaság alakult : a magyar országos balneologtai egyesület, a mely a hazai 
forrás- és fürdőügyet czéltudatosan előbbre viszi. Főleg ezen társulatnak 
köszönhetjük, hogy a millenniumi kiállításon a magyar ásványos források 
és a fürdőhelyek oly impozáns módon be voltak mutatva. Egy diszes, 800 
m?.nyi alapterülettel biró pavillonban összesen 56 hazai fürdőt s 24 
ásványvizet láttunk kiállítva. Úgyszintén ott voltak az idevágó szakiratok 
és az összes hazai fürdőkönyvtár is. A fürdőhelyek nagyobbjai festői 
diorámák, a kisebbek photográphiai fölvételek útján mutatkoztak be, az ásvá- 
nyos vizek pedig csinosan etiguettirozott palaczksorokban tekintettek le 
reánk ; a szükséges tudnivalókat, a fürdő leirását, a forrás analysisét kisebb 
brochurák vagy egyéb kimutatások közölték velünk. Azonkívül kézhez 
kaptuk a csarnok felügyelőjétől dr. BoLEMANN Isrván-nak cMagyar fürdők 
és ásványos vizek, czimű 159 lapra terjedő monographiáját, a melyet az 
ezredéves országos kiállítás alkalmából a magyar szent korona országai 
balneologiai egyesületének megbizása folytán irt. E részletes munka, mely 
a nevezett egyesület kiadásában (1896) megjelent, fölment bennünket 
egyszersmind attól, hogy mi a kiállított ásványvizekről részletesebben 
beszámoljunk. Kimerítő voltánál fogva melegen ajánljuk e művet az érdeklő- 
dők figyelmébe. 


SCHAFARZIK FERENCZ : TUDOMÁNYOS SEGÉDESZKÖZÖK. 199 


VEL 


Tudományos segédeszközök. 


Dr. SCHAFARZIK FERENCZz-től. 


1. Térképek. 


Ismertetésünket legezélszerűbben a térképekkel kezdhetjük meg, ide 
értve nemcsak a geologiaiakat, hanem a topographiaiakat és egynémely más 
rokontárgyút is. A jó topographiai alap a geologiai felvételre nézve ucon- 
ditio sine gua nono, a mely nélkül az utóbbi jóformán el! sem képzelhető. 
Ausztria-Magyarországon a cs. és kir. katonai földrajzi intézet 
az, mely úgy a hadsereget, mint pedig a szakköröket térképekkel ellátja. 
Ez intézetnek gazdag kiállítása a cs. és kir. hadsereg pavillonjában magas 
fejlettsége a régi hirnevéhez méltó volt. Nem lehet czélunk a különböző 
méretű térképlapoknak, valamint a térképezés módját ábrázoló mintáknak 
részletes felsorolása, hanem különösen a Magas Tátrában végzett magas- 
ságmeghatározásokat és térképfelvételeket, valamint e hegységről felvett 
kifogástalan szépségű panoramatikus képeket óhajtjuk ezen alkalommal 
különösen kiemelni. 

Hogy mennyire áll ez intézet a technika magas niveauján, bizonyít- 
ják a bemutatott geologiai szinezéssel ellátott kőnyomatú lapok is, melyek. 
közül az egyik Srug D.-től Bécs környékének újabb geologiai felvételét, a. 
másik TELLER-től a juliai alpeseket és végre FREcH-től a karniai alpeseket,. 
valamint a szomszédos gailthali és velenczei hegyeket ábrázolja. Mesteri 
kivitelü mind a három. 

A szomszédos cs. és kir. haditengerészet kiállításában főleg 
az adriai tenger mélységeit ábrázoló tengeri térkép volt az, mely a geolo- 
gusnak leginkább szemébe ötlött. Világosan láthattuk ezen számos, újabb 
mélységmérésen alapuló térképen, hogy az Adria feneke ÉNy- -felé egyre 
sekélyebb lesz s mintegy természetes folytatását képezi az olaszországi lom- 
bard alföldnek, míg DK-i irányban haladva, a nagyobb mélységek felé 
jutunk, melyek az albán partoktól Ny-ra az 1000, még tovább a joniai 
tenger felé pedig már a 3000 métert is meghaladják. Ez azon sülyedési 
terület, a melynek időnkénti süppedése a leghevesebb földrengések ke- 
letkezésére szolgáltatja az alkalmat. Így utoljára azon rettenetes földrengés 
is, mely 1893. január hó 31-én bekövetkezett főlökéseivel Zante szigetét 
pusztította, a megejtett seismologiai vizsgálatok szerint, innen vette 
kiindulását. 


200 SCHAFARZIK FERENCZ : 


Dicséret illeti azon szép domborművű térképet is, melyet a magyar 
korona országairól 1 : 600.000 méretben Kocurowrcz és TÁRsa m. földrajzi 
intézetében SLAWKOWSZKY VILMOS cs. és kir. nyug. kapitány készített. E tér- 
kép, mely a közoktatásügyi csarnok föbejáratánál volt fölállítva, kb. 14-szer 
magasabban alkotott hegységeivel igen plastikusan vette ki magát és 
pompás képet nyújtott kárpátövezte hazánkról. 

Visszamenve a kiállítási terület É-i részébe, a melteorologiai pawil- 
lon-ban találjuk Magyarország esőzési térképét, melyet az 1871—1895. 
évi észleletek alapján a m. orvosok és természetvizsgálók vándorgyülése 
központi bizottságának megbizásából Raum OszkKÁR, az országos meteorolo- 
giai és földmágnesi intézet assistense készített 1896-ban. Felette fontos 
dolog, hogy az ország csapadékviszonyairól lehető legpontosabban tájékozva 
legyünk, a mennyiben ez képezi hydrologiai tanulmányozásaink basisát. 
Erdekes ezen új esőzési térképnekScHEszL Guinó 1885-iki hydrographiai 
térképével való összehasonlítása. Az új térkép a Mármarosban (1400 mm), 
Biharban (1200 mm) több, a Retyezátban ellenben kevesebb (900 mm) 
évenkinti esőt mutat ki, mint ScHENZL térképe. Feltünő, hogy azúj tér- 
képen a Magas-Tátra csak 600—700 mm esőzéssel szerepel, míg SCHENZL 
terképén 900—1000 mm volt kimutatva. A nagy Fátra ellenben most 
is 1000 mm-ig felérő esőzéssel szerepel. Budapest körül a környező alfölddel 
(500 mm) szemben valamivel többet (600 mm-t) mutat ki az új tér- 
kép. Legnagyobb, úgy mint ezt eddig is tudtuk, az esőzés (2000—2500mm) 
Fiume körül és a horvát partvidéken. 

Az esőzési statistikának ilyen módon való kimutatását a vizépítészet 
pavillonjában a gyakorlatba láthattuk átültetve. Itt mindenekelőtt egy 
kisebb méretű domborművű térképet találtunk, a melyen fokozatosan söté- 
tebb szinezéssel az évi csapadék eloszlása a m. állam területén az 1881— 
1891-ig terjedő 10 év átlaga szerint volt feltüntetve, a mi nagyjából az 
imént említett meteorologiai intézeti térképpel összevágott. Ennél azonban 
még érdekesebb részlettérképek voltak a következők : 

1. Az 1887—88-diki téli (decz.— ápr.) csapadék 

2. Az 1894—95-diki téli (decz.—ápr.) csapadék 

3. Az 1888-diki évi tavaszi (márcz.—ápr.) eső 

4. Az 1895-diki évi tavaszi (márcz—ápr.) eső eloszlása Magyarországon 
és a keletkezett árvíz magassága, a melyeken e két jelenségnek egymással 
való összefüggése kézzelfogható módon demonstrálva volt. 

A budapesti kir. tud.-egyetem földrajzi semináriuma, mely dr. Lóczy 
Lasos tanár vezetése alatt áll, szintén állított ki több ide vágó tárgyat, 
még pedig 1. A Balaton hegy- és vizrajzi térképét 1 :125.000 mértékben 
1UMPF FRIGYES től; 2. Arad vármegye orographiai térképét barna sumirozás- 
sal 1 : 125.000 Papp KÁRoLY-tól és 3. Tihany domborművű térképét, melyet 
ZrrovicH KORNÉL és saját tachymeteres felvételei alapján Cs. CHOLNOKY JENŐ 


TUDOMÁNYOS SEGÉDESZKÖZÖK, 901 


tervezett. A hosszúságok aránya 1 :5000, a magasságoké 1 : 2000 ; gipszből 
mintázták KAPELLER ZOLTÁN és SZTANKOVITS ÖDÖN bölcsészethallgatók. 

Áttérve a geologiailag szinezett térképekre, mindenekelőtt a m. kir. 
földtani intézet geologiai térképeiről kellene szólanunk, a melynek 
kiállításában eredeti, reducált, reambulált, bányageologiai, agrogeologiai, 
hydrologiai s még egyéb speciális czélú térképeket láttunk; a mennyiben 
azonban e kiállítás a jelen ismertetés első részében dr. SCHMIDT SÁNDOR 
tanár úrtól máris részletesen ismertetve lett, beérhetjük ezen a helyen a 
m. kir. földtani intézetnek egyszerű felemlítésével. 

Külön fel kell azonban sorolnunk a Magyarhoni Földtani 
Társulat geologiai térképét, mely egy-egy példányban a közművelődési és 
bányászati pavillonban kiállítva volt. A magyar korona országainak eme át- 
nézetes geologai térképe, mely 1:1000.000 méretű, a geologiai felvétel legújabb 
adatai nyomán készült és mindössze 26 üledékes és 11 eruptiv formátiót 
tüntet ki. Kiváló fontossága ezen a nagyközönségnek szánt térképlapnak 
abban rejlik, hogy úgy szakköreink, mint pedig egyik műintézetünk ez alka- 
lommal először szálltak síkra a bonyodalmas színes kőnyomás nehézsé- 
geivel. Részletesebben e térképet dr. Kocu AnraL tanár ismertette a bányá- 
szati és kohászati kongresszus alkalmával. (L. az e congressusról szóló 
ismertetést a 211. lapon.) 

A közoktatásügyi csarnokban dr. Lóczy LaJos egyetemi tanár kiállitásá- 
ban, a melyről alább bővebben lesz szó, Arad vármegyének geologiai térké- 
pét találjuk 1 : 125.000 mértékben ; a geol. felvétel Lóczv-tól, részben pedig 
dr. PerHő GyurÁ-tól és dr. SzorvracH TAamás-tól való; összesen 36 geologiai 
megkülönböztetést találunk rajta, a melyeken kívül még a hasznosítható 
szén, érezelőfordulások, az ásványos források és ártézi kutak is ki vannak 
tüntetve. 

E térkép megrajzolása és szinezése Papp KÁRoLrY műegyetemi Ass1s- 
tens dicséretes műve. 

Épp úgy találkozunk a horvát pavillonban is egy eredeti tudományos 
geologiai felvétellel GORJANOvIC- KRAMBERGER dr. zágrábi egyet. tanártól ezen 
a czímen: Prospectus geologicus partis septemtrionalis Croatize, 1 : 25.000. 
A bemutatott térkép Varasd-megye nyugati, a stájer határhoz csatlakozó 
részét mutatja be, vagyis Krapina körüli részét. E térkép É-i része az 
Ivancsica hegység nyugati felét ábrázolja, míg délibb része a Krapina folyó 
és mellékpatakjainak fiatalabb harmadkori dombvidékét mutatja be. A szín- 
kulcs a következő képződményeket öleli fel : Alluvium és diluvium, pontusi, 
szarmata, mediterran emeletek, oligocsen, eocxen, trias, carbon, eruptiv 
kőzetek (trachytok stb.) és régibb zöldkövek (Pietra verde stb.). 

Az általánosan tudományos geologiai térképeknél sokkal nagyobb 
azoknak a száma, a melyek egy bizonyos speciális gyakorlati czélból készül- 
tek. Ide sorolható mindenekelőtt aza számos bánya-geologiai térkép és 


02 SCHAFARZIK FERENCZ : 


szelvény, mely nem csak a bányászati főpavillon, hanem az egyes külön kiállí- 
tások egyik fénypontját képezték. Minden egyes speciális kiállításnál a geo- 
logiai térkép és geol. átmetszetek képezték a kiindulási pontot, a melyhez 
azután a kőzetek, érczek és egyebek csatlakoztak. Ezekről azonban szintén 
történt már megemlítés ezen ismertetés első fejezetében, úgy, hogy mi e soro- 
zatot még csak azon térképekkel óhajtjuk kiegészíteni, melyek nem bányá- 
szati, hanem egyéb viszonyok illustrálására készültek. 

Ilyenek a magyar államnak a vizépítészeti pavillonban, az Orsz. víz- 
építészeti és talajjavító hivatal vízrajzi osztályá-tól kiállí- 
tott cálnézetes hydrologiai és geologiai térképes , valamint ugyanennek egy 
másik domborművű példánya. A geologiai adatok jól ismert képet tárnak 
elénk, a mennyiben részint HAUER FERENCZ átnézetes térképéről, részint 
a m. k. földtani intézet részletes térképeiről vétettek át. Új azonban 
hazánkra vonatkozólag e térképen a kőzeteknek BELGRAND módszere szerint 
a vízáteresztő képességök szerinti csoportosítása és szinezése. 

Az egyszerű színnel befestett területek a vizet át nem bocsátó talajt 
jelentik (plutoi és vulkáni kőzetek, kötöttebb tufák, kristályos palák, agyag- 
pala, guarzit, agyag, agyagmárga, agyagos lösz, homokos agyag stb.) 
A szines alapon vonalzott területek a vizet félig átbocsátó kőzetekből álla- 
nak (lazább tufák, palás homokkövek, tömör mészkő, mészmárga, agyagos 
homok, homokos lösz stb.) ; a fehér alapon színesen vonalzott térségek ellen- 
ben a vizet átbocsátó talajt jelzik (futóhomok, kavics, homok, dolinás repe- 
dezett mészsziklák, dolomit stb.) 

E térképen azonnal szembeötlők a kezdet nehézségei, különösen pedig 
azon körülmény, hogy több kőzetfaj szereplése a víz behatolása tekintetéből 
félre lett ismerve. Nevezetesen az [. csoport kőzetei igényelnek erősebb reduc- 
tiót. A plutoi és vulkáni kőzetek, tufák, kristályos palák, guarzitok ugyanis 
olyan kőzetek, melyek ha tömör anyaguknál nem is, de rendesen hasadékos 
voltuk miatt mégis nagyobb fokban képesek a légköri csapadékokat magukba 
felvenni és források képződésére alkalmat szolgáltatni. Hisz ha ez nem 
volna így, akkor a kristályos palákból álló hegységeink tényleg olyanok vol- 
nának, mint a minőnek a szóban forgó térképen pl. a Retyezát és kör- 
nyéke fel van tüntetve t.1. vízet át nem eresztőknek, a mely viszonyok közt 
az egész hegységnek kietlennek, vízszegénynek kellene lenni, míg esőzések 
alkalmával a víz torrentokban sietne lefelé ; holott a dolog ennek éppen ellen- 
kezője, a mennyiben ezen és hasonló alkotású hegységeink még legmaga- 
sabb régióiban is minden árokban gazdag vízszivárgást találunk. Éppen úgy 
nem állíthatjuk a trachythegységeinkről sem, hogy forrásvíz nélkül szűköl- 
ködnének. Mind ez említett kőzetek tehát előnyösebben a I[-ik csoportba 
lettek volna sorolhatók, a mi már egymagában is a térképnek előnyére 
vált volna. 

E tekintetben sokkal czélirányosabban oldotta meg SZoNTaGH Tamás. 


TUDOMÁNYOS SEGÉDESZKÖZÖK. 903 


dr. osztálygeologus a feladatát, a midőn a mezőgazdasági csarnokban, a m. 
k. földtani intézet kiállítása keretében a Tisza folyamterületének vízeresztő 
és vízrekesztő közeteirőlv a m. kir. vízrajzi osztály megbizásából egy térképet 
állított össze. Mérete 1 : 900.000. Ezen a tableaun az imént kifogásolt kőze- 
tek már mind a feltételesen (félig) vizetátbocsátó kőzetek csoportjába vannak 
sorolva. Ezeken kívül nála is meg van a vizet átbocsátó (vizet eresztő) és 
vizet át nem bocsátó (vizet rekesztő) kőzetek csoportja. SZONTAGH e CsSOpOr- 
tosításnak ra magyar kir. földtani intézet és ennek kiállítási tárgyai? 
(Budapest, 1896.) czímű füzet 94- és 95-ik oldalán rövid magyarázatát 
18 adja. Í 

Nem rekeszthetjük be ezen a millenniumi kiállításban látható volt 
geologiai és rokon térképek ismertetését anélkül, hogy azon körülményre 
rá ne utaljunk, miszerint a bányászaton, az agronomián és hydrologián 
kivül már az erdészet is kezdi a talaj geologiai alkotását tüzetesebben figye- 
lembe venni. Erről tanuskodik legalább azon domború kivitelűl: 12.500 
méretű geologiai térkép, melyet a beszterczebányai m. kir. erdőigazgatóság 
kerületéhez tartozó Rezsőparti m. kir. erdőgondnokság készített és az 
erdészeti pavillonban bemutatott. Ez mindenesetre az egyedüli helyes 
eljárás az erdőtalajok képződésének kimagyarázására és tanulmányozására. 

Úgy szintén elismerés illeti Bars vármegyét, mely a kiállítás 
alkalmából a bécsi földtani intézet adatai nyomán megszerkesztette megyéje 
közönsége számára a megye geologiai térképét, mely 1 : 25.000 méretben 
készült és tokba helyezve a bányászati pavillon galleriáján volt közszem- 
lére kitéve. 


2. Közoktatásügyi felszerelés. 


A közoktatásügyi geologiai tárgyú kiállítás egészben véve szerény 
keretekben mozgott, a mennyiben a különböző rangú közoktatásügyi intéz- 
ményeink túlnyomólag csak egy-egy kiállító által voltak képviselve. Kétsé- 
get nem szenved, hogy mindaz, a mit e tekintetben láttunk, igen szép és 
jeles volt, de azért szivesen vettük volna, hogy ha tanférfiaink nagyobb 
számmal jelentkeznek, a mennyiben így hazánkban az ásványtani és geolo- 
giai ismeretek középniveaujára is következtetést vonhattunk volna. 

Főiskoláink közül legelőször megemlítem a m. kir. tud. egyetemet és 
a kir. József-műegyetemet, a mely két intézet részéről dr. Lóczy Lasos, az 
egyetemen a földrajz, a műegyetemen a geologia tanára, mutatta be műkö- 
dését, valamint taneszközeinek egy részét. Kiállított irodalmi működéséből 
látjuk, hogy Lóczy egyike a legtermékenyebb geologiai és geografiai iróink- 
nak. A chinai birodalom természeti viszonyai, a gróf SZÉCHENYI BÉLA kelet- 
ázsiai munkájának harmadik, geologiai részének vaskos kötetei, a Magyar- 
országra, különösen Arad vármegyére vonatkozó különböző geologiai érteke- 


2904 SCHAFARZIK FERENCZ : 


zései és eredeti térképei arról tanuskodnak, hogy ő maga ezen tudomány- 
ágaknak előkelő művelője, a CHoLNokYy JENő, dr. KövESLIGETHY RApó, PAPP 
KÁáRory, BöckH Hucó, Rumpr FRiIGYES és más tanítványai részéről kiállított 
dolgozatok, térképek és gyűjtemények pedig fényesen bizonyítják, hogy 
egyszersmind jó tanár is, ki tudományának lelkes híveket szerez. 

A különböző térképeken kívül, melyeket már az előbbi fejezetben 
ismertettünk, egy nagyobb üveges szekrényben számos mutató darabot 
láttunk az általános geologia, valamint a physikai földrajz tanításához. 

Egy pillanat alatt észrevehetjük már ezen gyűjtemény megszemlélése 
alapján is, hogy Lóczy nem a sablonok embere. Szépen idomított formatu- 
mokat itt nem találunk, hanem földünk kérgének tárgyai olyképen vannak 
bemutatva, a hogyan azokat maga a természeti erők formálták. A kőzettypu- 
sok ép példányokban való bemutatását a mineralogus- és petrographusra bízva 
Lóczy mutató darabjai révén a glecser, a víz, a szél, a hő, a fagy, a mál- 
lás, a vulkánosság és a chemismus teremtő vagy idomitó hatását szemlélteti 
hallgatóival. Gyakori kirándulásokon kívül ilyen szellemű gyűjtemények 
fonalán a kezdőket a földünkön uralkodó dynamikai erők ismeretébe beve- 
zetni bizonyára az egyedüli helyes eljárás, a melyet tanár választhat. E soro- 
zaton belül egy külön csoportot képeznek a magyarországi folyók hordalé- 
kának mintái, a melyek 23 hengeralakú üvegben vannak elhelyezve olyképen, 
hogy legalul a durvája (a kavics), fölfelé pedig fokozatosan a finomabbja 
(a homok és iszap) foglal helyet. Ez érdekes sorozatban képviselve van a 
Duna, Kulpa, Mura, Dráva, Száva, a Vág, Garam, Ipoly, Sajó, a Fehér- és 
Sebes-Körös és a Maros. 

Végül megemlítendő még, hogy Lóczy több tokban geologiai, physikai, 
földrajzi és néprajzi tárgyű, eredeti, maga készítette photographiákat is mu- 
tatott be. 

Lóczv-nak folyóhordalék-kiállításával kapcsolatban tán legezélszerűb- 
ben ezen a helyen emlékezhetünk meg a vízépítészet pavillonjában, az 
országos vízépítészeti és talajjavító hivatal vízrajzi osztálya részéről kiállí- 
tott Tisza-mederbeli hordalékokról is. A próbák a Tiszának, a Bégának tor- 
és fölötti, Zagyva alatti és fölötti, a Sajó alatti és fölötti, Bodrog alatti és 
fölötti, a Szamos alatti és fölötti és végre a Borsa alatti és fölötti részeiből 
vétettek. E folyók nagyobb része homokot és iszapot hoz le magával a 
Tiszába, és egyedül csak a Sajó és Borsa mellékfolyók vize hurczolja le ka- 
vicsát egészen a Tiszáig. E felette fontos kimutatás a próbák szitálási analy- 
siseinek eredményeivel van gazdagon illustrálva, még pedig a követ- 
kező homokszem nagyságok szerint: — 0.01, 0,01—0,05, 0,05—0,1 és 
0,1—0,2 mm. 

A következő főtanintézetünk, mely a kiállításban élénken résztvett, a 
m. kir. selmeczbányai akadémia, a bányászati csarnokban mu- 


TUDOMÁNYOS SEGÉDESZKÖZÖK. 205 


tatta be tárgyait. Ezek egy tárnavégben, több üvegszekrényben és asztalokon 
voltak ügyesen csoportosítva. A különböző bányamérési eszközök között a 
CséÉrI-féle magyar theodolit és feszítő állvány, (mi arra való, hogy szűk 
aknákban is felállítható legyen a műszer), a bányász-akadémia gazdag 
felszereléséből valók voltak ; ép úgy, mint a bányaméűvelést ábrázoló, szét- 
szedhető, tanúlságosan szemléltető minták 18. 

A mineralogiai és geologiai tanszék a selmeczi bányakerület ásványait 
állítja ki, összesen 105 darabot. Kétségtelen, hogy e collectióban egyes 
stufák feltünő szépek voltak, de ép azért sajnáljuk, hogy lelethelyeik gya- 
nánt általában csak cSelmecz,, c Hodrusbánya c, ( Körmöczbánya? stb. hely- 
nevek szerepeltek, a termőhelyeik közelebbi megjelölése nélkül. 

A kohászati szertárak-ból szintén láttunk különböző mintákat, a 
melyek közül a Sorrz-féle aczélpestet és a SoLrz-féle gázfogót és adagolót 
kiemeljük. Ott láttuk továbbá, az ismert SCHENEK-FARBAKY-féle accumula- 
torokat. A fém- és vaskohászati tanszékek a különböző kohászati eljárások 
productumait állították ki, a vegyészeti laboratorium pedig a minőleges 
vegyelemzés eljárásának táblázatát igen érdekes módon illustrálta az illető 
csapadékoknak üvegecsövekbe forrasztott eredeti mintái által, s hasonló mó- 
don állította össze a fontosabb fémek jellemző reactióit is. 

Egy külön üvegszekrényben a selmeczi bányászakadémia jelenlegi 
és volt tanártagjainak irodalmi működését látjuk, a mely gazdag sorozatban 
DELrus, ScoPoLI, WEHRLE, KERPELY, CSÉTI és mások neveivel találkozunk. 
Ugyanitt vannak kiállítva a cBányászati és Kohászati Lapok) évfolyamai is. 

A selmeczi bányászakadémia eme sokoldalú kiállítását méltán egészi- 
tette ki az akadémiai hallgatóság munkálkodása, a mely térképészeti, épi- 
tészeti, bányászati és szabadkézi rajzok alakjában lett bemutatva. Örömmel 
szemlélgettük a három nagy tok változatos tartalmát, mely a leendő bányász- 
generatiónk szorgalmáról, törekvéséről és kiváló értelmiségéről teszen tanú- 
bizonyságot. 

A selmeczbányai és felsőbányai m. kir. bányásziskolák, a melyek 
hivatva vannak altiszteket nevelni, szintén nem maradtak el, hanem bemu- 
tatták a tananyagra és a tanulók előmenetelére vonatkozó mintákat és 
dolgozatokat. 

Jó AwraL kir. bányamérnök és bányásziskolai tanár bemutatja 1. a 
módosított Plattner-féle kémlőpest mintáját !/4 term. nagyságban és 2. egy 
saját szerkezetű vízforralókkal egyesített kémlőpest mintáját szintén !/4 term. 


k L. CséÉriI 0. : Magyar bányászati színtmérő műszer. — Az orsz. magy. bányá- 
szati és koh. egyesület Vajda-Hunyadon tartott közgyülése alkalmával beadott felol- 
vasások. 1895. Selmeczbánya 1895. 

kk SOLTZ VILMOS: 1. A SoLrTz-féle adagoló és gázfogó készülék nagyolvasztók- 
nál. 2. A SoLrz-féle aczélpest. — Ezredévi bány., koh. és geol. congressus. Budapest, 1896. 


906 SCHAFARZIK FERENCZ : 


nagyságban. Mind a két készülék részletesen le van írva a Technol. Lapok 
1895-iki évfolyamában. 

Ezek után áttérve Horvátország főiskolájának, a zágrábi Ferencz 
József tud. egyetem kiállítására, mindenek előtt ki kell emelnünk, hogy a 
geologiai-palaeontologiai, a mineralogiai-petrographiai és a zoologiai tanszé- 
kek szép kiállításai egymást tervszerűen kiegészítették. Az első izben emlí- 
tett tanszék geologiai térképéről már a térképek során az előbbi fejezetben 
megemlékeztünk. Jelentésünket még csak azzal egészítjük ki, hogy dr. 
GORJANOVIÓ- KRAMBERGER tanár a térképezett területet egy álló szekrényben a 
megfelelő közetanyaggal is illustrálta; úgy szintén ki voltak állitva a 
samobori és zumberkai hegyek geologiai közetelőfordulásai 18. 

Külön suite-ban mutatja be továbbá a Samobor melletti Dubrava 
mioceen lelethely gazdag mollusca faunáját," a mely sok egyéb szép medi- 
terrán faj mellett a Pereiraia (rervaisti, Vez. sp. ií8 4 példányban tartal- 
mazza, azt a szép fajt, mely Magyarországon eddigelé csakis Herendről volt 
ismeretes. Hgy további locális gyűjtemény a Pregrada melletti Kuna gora 
GORJANOVIÓ- KRAMBERGER-től felfedezett kagylómészkő cephalopoda faunáját 
tárja elénk, mely a Schreyer Alpe és a boszniai Han Bulog felső kagylóme- 
szével azonos.Y? 

Ezekhez csatlakoznak a mineralogiai-petrographiai tanszéknek követ- 
kező kőzetgyüjteményei : 1. A Fruscagora (gránit, amph. gránit, trachyt, szer- 
pentin (antigorit szerp.) glaukofanit, diabaspala, amphibolit, chlorit-steatit 
és mészpala, phyllit), 47 db. 2. A Psunj (diabas, gnájsz, amphibolit, biotit- 
chlorit-mészpala, phyllit, amph. phyllit), 31 db. 3. A Papuk-Krndija 
hegység (bazalt, aug. andesit, gnájsz, amphibolit, malakolit pala, phyllit), 
102 db. 4. A Moslavina, hegység (granit, diabasporphyrit, gnájsz, amphibo- 
lit, olivin gabbro), 28 db. 5. A zágrábi hegység (melafir, diabas, gabbro, 
oliv. gabbro, szerpentin, amphibolit, zöldpala, ehloritos mészpala), 47 db. 
6. A horvát tengermellék és Dalmáczia (porphyrit, enstatitporphyrit, am- 
phibolporphyrit, augitporphyr, diabas, syenit), 46 darab. 

Végre meg kell említenünk a zoologiai tanszék igen tetszetős, szép 
kiállítását, "rk mely két álló szekrényben 1. az adriai tenger recens mollus- 
káinak héjjait tartalmazta 72 táblácskára felragasztva, és összehasonlításúl 
2. harmadkoru kövületeket mutatott be magyar, horvát, szlavon és dalmá- 
cziai lelethelyekről, szintén 72 táblácskára ráerősítve. A magyar kövület- 


k Dr. GORJANOVIÓ-KRAMBERGER: Über das Vorkommen der Pereiraia (rervaisi 
VeEz. sp. in Kroatien. — Verhandl.d. kk. geol. R.-Anst. Wien, 1896. p. 142—143. 
kk Dr. GORJANOVIÓ-KRAMBERGER: Die Fauna des Muschelkalkes der Kuna- 
gora bei Pregrada in Kroatien. — Verh. der kk. geol. R.-Anst. Wien, 1896. p. 201—205. 
kkk S. BRUSINA : La Collection néogéne de Hongrie, de Croatie, de Slavonie et de 
Dalmatie 4 Vexpcsition de Budapest. — Zágráb, 1896. 


TUDOMÁNYOS SEGÉDESZKÖZÖK, 207 


suitek részint pontusiak, részint levanteiek voltak, Radmanyest, Kup, 
Tihany, Fonyód, Kenese és Kurd lelethelyekről. 

A horvát főiskola kiállítása után legczélszerűbben a bosnyák országos 
múzeum tárgyaira térhetünk át. A bosnyák pavillon változatos tárgyai- 
val, s különösen bányászati iparával Y kellemesen lepte meg a látogatót. 
Amaz országban, hol még 18 év előtt önkény, élet- és vagyonbizonytalanság 
uralkodott, ma már rendszeres bányamívelést es részben kohászatot is talá- 
lunk. Sőt mi több, fővárosában, Szarajevoban már egy országos múzeum is 
létezik, mely a természettudományok egyéb ágai mellett az ásványtanit és 
geologiait is míveii és megfelelő gyűjteményeket szervez. A kiállított ásvány- 
sorozat, mely Bosznia ásványos kincseire nézve bizonyos mértékben tájéko- 
zást nyújt, a következő volt : Auripigment és realgár (Hrmza-KresSevo), anti- 
monit (Cemernica-Fojnica) , galenit (Kvarac-Srebrenica, Adamusa-Prijedor és 
Litica-Stari-Majdan),  metacinnabarit  (Cemernica-Fojnica),  cinnabarit 
(Sec planina-Fojnica), chalkopyrit (Sinjako-V. Vakuf), pyrit, aranytartalmú 
(Bakovici-Fojnica), pyrit, apró e (Oberska rupa-Kresevo), boulangerit 
(Vitlovice-Srebrenica), tetraédrit (Bistrica-G. Vakuf, Kostajnica- Kresevo), 
kósó és sós agyag (D. Tuzla), guarz (Gradina- és Sase-Srebrenica), vörös 
vaskó (Ljubina planina-Kojnica, Bri$evo-Stari Majdan, Borovica-Vares, 
Przici-Vares,  Vranjkovce- Vares),  chromit (Dubostica-Vares), pyrolusit 
( Bistrica-G.-Vakuf, Vranjkovce-Vares), mangamércz (Ivanjska-Banjaluka, 
Ljubina planina-Konjica, Óevljanovié-Vogosca, Sinjako-V.-Vakuf), barna- 
vasércz (Barica-Fojnica), psilomelan (Vranjkovce-Vares), calcit, rostos 
(Camluk-Jezero), miemit-dolomit (Seliste-Zepce), magnesit (Bjeliklanci- 
Zepce), pátvaskó (Sinjako-V.-Vakuf, Barica- és Gvozdjani-Fojnica, Litica- 
Stari-Majdan), aragonit ( Z4ec planina-Fojnica), azurit és malachit (Sinjako-V. 
Vakuf), asbest (Halilovci-Sanskimost), septolit-tajték (Branesci-Prnjavor), 
talkpala (Kovacevac-Jezero), baryt, azurit és malachit (Kostajnica-Kresevo), 
baryt, vaskos (Zec planina-Fojnica), anglesit, galenit üregében (Adamusa- 
Prijedor), gipsz rostos (Trabar-Petrovac). 

Külön szekrényben Boszniának némely fontosabb, tömeges kőzete is 
látható volt. Többi között a következők: gránit (Kobas-Prnjavor), guarz- 
porphyr (Zec planina-Fojnica), diorit (Jablanica-Konjica), diabas (Sinjako- 
V.Vakuf), melaphyr(Vares), gabbro(Dubostica- Visegrád), diallag(Dubostica), 
szerpentin (Dubostica, Maglaj), trachyt (Maglaj, Sase-Srebrenica), dacit 
(Ljubovija-Srebrenica), andesit (Han Begov-Zepée). 

Az ásványokon és a kőzeteken kívül végre egy 26 darabból álló kövü- 
letsorozat a HAUER FERENCz-tőlF?£ leirt Han Bulog-i részben pedig a haliluci 


k Már az első fejezetben ismertetve volt. 

tr F. v. HAVER: Die Cephalopoden des bosn. Muschelkalkes von Han Bulog bei 
Sarajevo. — Denksehriften der kk. Akad. der Wiss. Wien, 1887. Bd. LIV. 

F. v. HavER: Beitr. zur Kenntniss der Cephalopoden a. d. Trias von Bosnien. 


908 SCHAFARZIK FERENCZ 


felső kagylómészfaunából való volt, a melynek alakjai az idézett érte- 
kezések nyomán eléggé ismeretesek. 

Áttérve a középiskolák ásvány-földtani felszerelésére, mindenekelőtt 
THEMÁK EDE, temesvári állami főreáliskolai tanár ásvány- és közetgyűjtemé- 
nyét kell felemlítenem, a melyet a m. kir. vallás- és közoktatásügyi minis- 
terium megbizásából a közoktatásügyi csarnokban a középiskolai természet- 
rajzi normál gyüjteményben állított ki. Ezen DANa rendszere szerint ren- 
dezett gyűjtemény, beleértve némely egyszerű közetet is, 224 váloga- 
tott és teljes formátumú darabot foglal magában, s dicséret illeti a 
kiállítót, hogy gyűjteményébe, a mennyire csak lehetett, magyar szárma- 
zású ásványokat vett. Egy hét lapra terjedő jegyzék szolgál ezen normál 
ásványgyűjteményhez áttekintésül, a melyhez informátiónk szerint hason- 
lók, THEMÁK tanárnál Temesvárott eladásra is készletben vannak. 

Ásványgyűjteménye mellett még egy 42 dbból álló közet- és egy 35 
dbból álló kövületgyűjteményt állított ki THEMÁK, mely azonban hiányossága 
miatt itt számításba alig jöhet, s talán helyén való ezen alkalommal ráutalni 
arra, hogy am. kir. földtani intézet már régibb idő óta a hazai 
középiskoláknak honi kőzetekből rendszeres petrographiai gyűjteményeket 
állít össze. Legújabb, 120 darabból álló ésegy magyarázó catalogussal ellá- 
tott ilynemű mintagyűjteménye úgy a bányászati, mint a mezőgazdasági 
pavillonban volt látható egy-egy szekrényben. 

Egy másik ásványgyűjteményt is láttunk a közoktatásügyi csarnokban, 
még pedig a középiskolai rlocalis, gyüjteményei (Felföld, Alföld, Tengerpart) 
között. E gyüjtemény czélja nem annyira a rendszeres tanítás, hanem inkább 
a felvidéknek ásványos kincseinek a bemutatása, a mit a collectio szorgalmas 
összeállítója, VITÁLIs IsTvÁN, ev. főgymnáziumi tanár Selmeczbányán, a jól 
megválasztott s túlnyomólag nagyobb dimesniójú díszdarabokkal teljesen 
el is ért. A 60 darabból álló sorozat több mint fele részben selmeczi, 
vihnyei, béla- és hodrusbányai előfordulást foglal magában ; képviselve van 
továbbá Gömör-m. (Aggtelek, Dobsina, Rákos) és hazánk ÉK-i része (Be- 
regszász, Felsőbánya, Kapnik és Szlatina). 

Hasonló czélra törekedett a magyarországi Kárpát- Egyesület is, 
midőn a földmívelésügyi csarnokban levő nagy fülkéjében több üveges szek- 
rényben a magas Tátra, a szepes-gömöri Érczhegység, a bélai mészhavasok 
és a Tokaj-Hegyalja ásványait és közeteit állította ki. 

5 ugyan e helyen felemlíthetjük, hogy a fentebb elősorolt barsmegyei 
geologiai térképhez magyarázatul szolgáló, két üveges szekrényben elhe- 
lyezett, mintegy 200 darabból álló, jól meghatározott petrographiai gyűjte- 
mény, mely a bányászati pavillon galleriáján volt látható, TESCHLER GYÖRGY, 
körmöczi áll. főreáliskolai tanár gondos gyűjtését képezte. 


I. Neue Funde a. d. Muschelkalke von Han Bulog bei Sarajevo. U. o. LIX. 1892. 
II. Nautiliden und Ammoniten mit ceratitischen Loben a. d. Muschelkalk von 
Haliluci b. Sarajevo. — U. o. LXIII. 1896. 


TUDOMÁNYOS SEGÉDESZKÖZÖK. 909 


A középiskolai tanárok közül még dr. SCHöBER EMIL, szatmári kir. 
főgymnasiumi tanárt látjuk szerepelni, a ki a közoktatásügyi csarnokban 
egyéb tárgyak között egy a legfontosabb műveletekre szorítkozó ásvány- 
határozót állított ki, a hozzá való forrasztócsői felszereléssel és 25 db. 
ásványnyal együtt. 

Továbbá felemlíthetjük, hogy két alsóbb fokú tanintézet is bemutatta 
ásvány-kőzettani felszerelését, ha azt a véletlen által összekoczkáztatott 
anyagot egyáltalában gyűjteménynek szabad nevezni. Az egyik a dobsindi 
állami polgári fiúiskola, a másik a komárommegyei Aszár községi r. kath. 
népiskola. A bemutatott 60—60 rendszer nélküli, sokszor tévesen meghatá- 
rozott darabnak a népoktatás ugyan kevés hasznát veheti. Nagyon is kirítt, 
hogy népiskoláink mennyire hiányában vannak kisebb körű, az ő czéljaik- 
nak megfelelő ásvány-kőzettani gyűjteményeknek. Elegendő volna erre a 
czélra nehány fontosabb, de jól megválogatott ásvány és kőzet az ásvány 
és a kőzet fogalmának helyes illustrálására, s őszintén óhajtjuk, hogy nép- 
oktatásunk ezen hiányán mentől előbb segítve legyen. 

Végezetül felemlíthetjük még dr. SrauB Mónkicz tanárképezdei tanár 
fali képeit cMagyarország geologiai multjából és jelenébőlv, a melyek a 
közoktatásügyi pavillon falait diszítették. E képek, melyeket dr. STAUB 
szakavatottsággal válogatott össze, a vallás: és közoktatásügyi miniszterium 
támogatásával készültek s oly szépek és tanulságosak, hogy nézetünk szerint 
egyik középiskolában sem volna szabad hiányozniok, a mennyiben a 
növendékek szép honunk iránti szeretetének nevelésére kitünően alkalma- 
sak. E fali képek sorozata a. következő : 

1. Az aggteleki cseppkőbarlang, a barlang mennyezetéről lelógó ha- 
talmas stalagtitekkel és alul nehány kisebb-nagyobb stalagmittel. 

2. Részlet az aggteleki cseppkő-barlangból, szép karfiolalakú stalag- 
tit-stalagmit oszlopokkal. 

3. A dobsinai jégbarlang, 4 kisebb képből álló csoport. Jégfüggöny, 
jégstalagtit és jégstalagmit (Br. dr. Eörvös L. eredeti felvétele nyomán). 

4. A torjai Büdösbarlang, mely képen a  Büdös-hegyoldal, külön 
nagyítva pedig maga a pinczegádorszerű barlang ürege látható. 

5. A ránk-herlányi időszakos szőkő-forrás. 

6. A somoskői basaltesoport Nógrád megyében, az ismert karcsú 
basaltoszlopokból álló sziklacsoportot ábrázolva. 

7. A Detunata Abrudbánya mellett az ő hatalmas fölfelé convergáló 
basalt oszlopokból álló sziklacsucsával (dr. Lóczy Lasos eredeti felvétele 
nyomán.) 

8. A parajdi sószikla. E képen a vékony agyagtakaró alól magát a 
sótestet látjuk kibukanni, oldalán számos esőmosta barázdával. 

9. A délmagyarországi (deliblati) homoksivatag, szélokozta homok- 
hullámaival, félig eltemetett cserjékkel és egy befútt kocsinyommal. 


Főóldtani Közlöny. XXVII. köt. 1897. 14 


910 SCHAFARZIK FERENCZ : 


10. A Zsilvólgy aguitankorú eszményi tájképe, dr. STAUB tervezése 
alapján rajzolta KRIEGER BÉLA. H gyönyörű képen a háttérben a kopasz 
Páring emelkedik, az elődombokat sűrű erdő borítja, míg a völgy legmé- 
lyebb részét egy laguna foglalja el. A víz szélén ott látjuk e kor jellemző 
növényeit úgy mint a seguoiát, a mocsári sabalt, a cinnamomumot és rajta 
kuszó smilaxot. A vízben pedig az Anthracotherium magnum falkája gázol. 


VIII. 


Az 1896. szeptember hó 25—26-ikáig Budapesten tartott 
ezredévi bányászati, kohászati és geologiai congressus. 


Dr. SCHAFARZIK FERENCZz-től. 


Hazánk ez idei millenniumi ünnepe és kiállítása alkalmából az orszá- 
gos magyar bányászati és kohászati egyesület, karöltve a m. k. földtani tár- 
sulattal, vezredéves bányászati, kohászati és geologiai congressustv terve- 
zett, a melynek idejéül f. é. szeptember 25-ike és 26-ika, helyéül pedig 
Budapest fő- és székvárosa volt kitűzve. E congressust az intéző körök 
nem óhajtották nemzetközivé tenni, hanem pusztán csak országosnak kíván- 
ták tekinteni. Azonban daczára annak, hogy ebből kifolyólag a congressus 
programmja szűkebb határok közé volt szorítva, mégis sok külföldi szaktárs 
is engedett az intéző bizottság meghivásának és számosan ellátogattak 
hozzánk azok közül is, kiket, mint a selmeczbányai alma mater volt hallga- 
tóit, régi akadémiai emlékek fűznek hazánkhoz. A congressus látogatottsága 
különben legjobban kitetszik a következő kis statistikából. Az ezredéves 
congressuson megjelentek: 


MAGYATOLSZÁSMON ES e zzz STER EEEN ERTE NYEREK NEEE 285-en 
Ausztriából — ... dee TÉSSEL NAK VŐ A ZÁ EL ÖLEL MEREK KÓSA 
Németországból kie 39 72-en 
Francziaországból, Angliából, . Belgiumból és és a Svájczból ezzel -AmaES 

összesen tehát — 430-an 


A conegressus első napján, szept. 25-ikén d. e. 10 órakor a kiállítás 
területén, az ünnepélyek csarnokában majdnem teljes számban egybegyűlt 
tagok közfelkiáltással elnökké WEKERLE SÁnpokR, v. b. t. tanácsos, az 
országos magyar bányászati és kohászati egyesület pártfogóját, társelnö- 
kökké pedig TELEKI Géza grőf, v. b. t. tanácsost. BORBÉLY LaJos, BöckKH JÁnos, 
2 ÜCKER ANTAL, Sorrz VIGmos, DAELEN R. M. és LE VERRIER H. urakat, jegy- 
zőknek pedig dr. SrauB Mónkroz, LITSCHAUER LAJOS és GUOCKLER Győző urakat 
választották meg. 

A kölcsönös üdvözlések elhangzása után az együttes ülésben általá- 
nosabb érdekű előadások tartattak, éppen úgy, mint a másnap d. u. a magy. 


A BÁNYÁSZATI, KOHÁSZATI ÉS GEOLOGIAI CONGRESSUS 1896. 211 


tud. Akadémia nagytermében tartott együttes befejező ülésenis; míg a 
közbeeső két félnapon át két szakosztályra oszolva, külön-külön folytak a 
tárgyalások. Ezeknek elseje, a bányászati és geologiai szakosztály volt 
BöckH JÁNos és FARBAKY ISTVÁN elnökökkel és dr. SrauB MóRkIcz és LITSCHAUER 
LaJsos titkárokkal ; másodika, a vas- és fémkohászati pedig BOLTZ VILMOS és 
BoRBÉLY [LaJos elnök és REMENYIK LaJos és FISCHER ALaJos titkár urakkal. 

A szépen látogatott és élénk érdeklődés mellett tartott szakelőadások 
közül folyóiratunk hasábjain csakis azokat óhajtjuk kivonatosan ismertetni, 
a melyek geologiai vagy bányageologiai szempontból tagtársainkat köze- 
lebbről érdekelhetik, mig a többit -csak ezím szerint fogjuk felsorolni. E 
helyütt megjegyezzük, hogy valamennyi előadás magyar, német és franczia 
szöveggel, önálló füzetekben a congressus tartama alatt a résztvevők közé 
kiosztatott, valamint Magyarország 1:1.000.000 méretű geologiai térképe 
is, melyet társulatunk A M. KIR. FÖLDTANI INTÉZET és 5. ÖEMSEY ÁANDOR 
úr közreműködésével a jelen évben kiadott. 


1. Dr. Kocn Awran (Budapest) : c Magyarország geologiai térképes 
eczímen röviden az előbb említett térképet ismertette. Hazánk földtani tér- 
képe, hazai erőktől szerkesztve és hazai műintézettől kinyomva, mint első 
ilynemű kisérlet már magában is figyelemre méltó. A xtetszetős alakú és 
kivitelüv térkép, mely PosYER K. L. és Fia czég műintézetéből került ki, 
valóban hézagpótlónak mutatkozik, a mennyiben helyesen megválasztott 
1 :1.000.000-os méretével pl. a nagy HavER-féle átnézetes térképnél 
(1 :576.000) sokkal könnyebben kezelhető és ennél tetemesen olcsóbb, mágs- 
részt pedig az eddig forgalomban volt kisebb fajtájú geologiai térképeket 
részletesség és megbízhatóság dolgában messze túlhaladja. Térképünkön 
összesen 37 színt találunk, a melyek közül 26 az üledékes és 11 a tömeges 
közetekre és azok tufáira vonatkozik. A színek sorozata, a mennyiben csak 
lehetett, a bolognai nemzetközi geologus-congressuson megállapított szín- 
kulcshoz alkalmazkodik. Előadó ezután röviden az egyes geologiai systema 
csoportokat, valamint a tömeges közeteket felsorolja előfordulásaik szerint, 
a minek ismertetésétől ezen alkalommal annyival is inkább eltekinthetünk, 
a mennyiben társulatunknak ezen térképéhez szóló magyarázó szövege 
úgyis legközelebb napvilágot fog látni. 


2. Dr. A. v. IHERmwG (Aachen) : A xaMortier-féle ventilátorról." 


3. K. HERz ZsrGmonp (Budapest) : A c Vértes-hegység, Felső- (ralla és 
Bánhida széntelepeiről.v A hatvanas években a komárommegyei Zsemlye 
község határában fúrás közben széntelepet fedeztek fel, melyet a gróf 
ESTERHÁZY MIKLós-féle uradalom 50—60 méter mélységben több éven át 
műveltetett. Minthogy az évenkinti csekély, 20—30 ezer métermázsát kitevő 

145 


212 SCHAFARZIK FERENCZ : 


termelés nem fedezte a művelési költségeket, az üzemet abban hagyták. 
Több évi szünetelés után 1891. és 1892. években gróf PEsacsEvics JÁNos 
mint bérlő újra művelés alá vette a telepet, de a bánya üzemét már 
1893-ban beszüntette. HANTKEN Miksa szénmonographiájából (249. 1.) tud- 
juk, hogy ezen bányászat tárgyát egy 1,9—2,5 m vastag, rendesen két, kb. 16 
cm-nyi homokos közfekvet által 3 padra osztott széntelep képezte, mely az 
ottani oligocaen rétegsorozat alsó osztályzatában foglalt helyet. Oligocaen kora 
mellett a fedőben előforduló (erilhium margaritaceum BRoccHi, de még 
inkább a széntelep közötti homokos padokban előforduló Anthracotherium 
magnum Cuv. fogak bizonyítottak. 

1895-ben a Magyar általános kószénbánya-részvény- 
társulat vezetése alatt egy külön kutató társulat alakult, a mely az 
EsTERHÁZY M. erófi uradalommal és több községgel a szénfejtési jogra 
vonatkozó bérleti szerződést kötött. Első sorban Vértes-Somlyó község ha- 
tárában indították meg a fúrási kisérleteket, melyeket azután később, a nem 
igen kedvező első eredmények után, Bánhida és Felső-Galla községek hatá- 
rában folytattak, a hol azok rövid idő alatt a legfényesebb eredményekre 
vezettek. 

Bánhida és Felső-Galla községektől D-re, illetve DNy-ra emelkedő 
hegyláncezolat trias-dolomitból és mészkőből áll, míg tövét óharmadkori 
sedimentek környezik, mint ezt a foltonkint napszínre bukkanó nummulit- 
rétegek bizonyítják. 

Az eddig Y lemélyesztett 14 fúrólyuk közül csak azokat soroljuk fel, 
a melyek által széntelepek tényleg kimutattattak : 

Az I. számú fúrólyuk a felső oligocaen telepet 2,6 m vastagságban 
hatotta át, s 110 m-ben a trias mészkövet érte el. 

A IV. fúrólyukkal a Sikvölgyben 116,83 m-ben a nummulit-réteg- 
csoport áthatolása után egy 5,8 m vastag eoc:en széntelepet értek el. 

Az V. fúrólyukkal az előbbitől 1490 m-re K.-re, 156 m mélységben, 
az eocsen széntelepet 14,50 m vastagságban constatálták. 

A VII. fúrólyukban az eocaen széntelepet a 153-ik méterben 11,5 m 
vastagságban ütötték meg. 

A VIII. fúrólyukban F.-Galla határában a 161 m mély széntelep 
10,57 m vastagnak bizonyult. 

A IX. fúrással 192 m mélységben egy 34,34 m-es széntelepet mu- 
tattak ki. 

A X. sz. fúrólyuk, mely az államvasut vonalától csak 1 km távolban 
van, a széntelepet 61 m-ben 8 m vastagságban tárta fel. 

A XI. sz. fúrólyukban a szén 128,5 m mélységben fekszik 4,53 m 
vastagságban. 


s: Beleértve az 1896. év végeig elért eredményeket. 


A BÁNYÁSZATI, KOHÁSZATI ÉS GEOLOGIAI CONGRESSUS 1896. 213 


A XII. sz. fúrólyukban a 79 méterben kezdődik a 766 m-es széntelep. 

A XIV. fúrólyukban végre 110 m mélységben ugyanazt az eocaenkorú 
telepet 10,30 m vastagságban hatolták át. 

Kitetszik már ezen adatokból is, hogy egészen eltekintve az I. fúró- 
lyukban constatált felső oligocaen szénteleptől, az eddig egy kb. 20 km-nyi 
területen kimutatott eocaentelep egy óriási szénmennyiséget képvisel. Csak 
10 m-rel is számítva az átlagos vastagságot, 2000 millió métermázsa 
szenet kapunk. Tekintve továbbá, hogy a szén sötétfekete színű, kagylós 
törésű, tiszta és palamentes és 5400 caloriáju, valamint hogy a telep nem 
is fekszik olyan mélyen a föld színe alatt, könnyen belátható, hogy ezen 
vidék már a közel jövőben hivatva lesz nemcsak a főváros, hanem az ország 
közép és nyugati részének piaczán is jelentékeny szerepet játszani. 

Első eset ez, hogy hazánkban egy a felszínre ki nem búvó széntelepet 
furással fedeztek fel, még pedig az előttünk fekvő adatok tanúsága szerint 
nem is közönséges dimensiókkal. Annál rosszabbul esik tehát constatálnunk, 
hogy azon férfiú, ki a kutatást a helyes mederbe terelte, HERZ ZSIGMOND úr 
előadásában egy árva szóval felemlítve nincsen. Tudtunkkal TELEGDI RorH 
LaJsos m. kir. főgeologus és főbányatanácsos úr volt az, kinek szakavatott 
tanácsát a fentemlített kutató társaság 1895 őszén oly fényes eredménynyel 
igénybe vette, a mit ezen a helyen a történeti hűség megóvása végett külö- 
nösen feljegyezni óhajtottunk. 


4. Dr. ScHAFARZIK FERENcz (Budapest): x Magyarország fontosabb 
építőköveiről.v Rövid történeti bevezetés után előadó hivatalos adatok alapján 
Budapest fő- és székvárosa, valamint az ország többi nagyobb városainak 
építőköveit ismerteti. Ezek között főszerepet játszanak az ország különböző 
részeiben előforduló trachytok, az eocaen és miocaen durvameszek, negyed- 
kori édesvízi meszek, eocaen és oligocaen homokkövek stb. Diszkövekül 
egyebeken kívül főleg a Piszkevidéki vörös liasmárványok szolgálnak ; 
import útján pedig főképen felső-ausztriai és bajor gránitokat. valamint 
isztriai karsztmeszeket kapunk. Malomkőgyártásra a hegyaljai és bars- 
megyei hydroguarzitok szolgálnak, úgyszintén a budavidéki szarúkőbrecciák, 
melyek mind kiváló jóságuk miatt hazánk határain tűl is keresett czikket 
képeznek. 

Végül felemlíti előadó, hogy Budapesten ez idő szerint két intézet is 
van, mely az országban található nyers közetanyagokkal foglalkozik. Ezek- 
nek egyike a m. kir. földtani-intézet, mely lehetőleg minden vala- 
mire való közetfajt geologiailag és petrographiailag meghatároz és megfelelő 
példányokban gyűjteményeiben kiállít; másika a m. kir. Józser-mű- 
egyetem műszaki mechanikai laboratoriumával kapcsolatos kísérleti 
állomás, mely a természetes építő köveket, mielőtt alkalmazásba vétetnének, 
esetről-egetre szilárdságukra és fagymentességükre nézve alaposan kipróbálja. 


914 SCHAFARZIK FERENCZ 


5. BöckH JÁNos és GESELL SÁNDOR (Budapest): c4A magyar korona 
országai területén művelésben és feltárásfélben lévő nemes-fém, ércz, vaskőó, 
kósó és egyéb értékesíthető ásványok előfordulási helyei." A m. kir. bánya- 
kapitányságoktól nyert hivatalos adatok nyomán az alapúl szolgáló 
1 : 900.000 méretű, illetve a kinyomatott előadás szövegéhez mellékelt, felé- 
nyire reducált (1 : 1.300.000) térképen különböző színekkel, illetve vonalo- 
zással, mindenekelőtt a bányakapitánysági kerületek vannak feltüntetve, 
azokon belül pedig különböző jelekkel az érczek és egyéb hasznosítható 
ásványok lelethelyei, még pedig a következők : Arany, ezüst, arany-ezüst, 
arany-ezüst-ólom, réz, réz-ólom, vaskő, mangán, chromvasércz, vaskovand, 
kobalt, ólom, ólom-réz-vas, antimon, gálma, kén, higany, nemes opál, 
kősó, timsó, petroleum-aszfalt, földgyanta-lignit, köszén, barnaszén és 
lignit. 

Legsürűbben találjuk e jeleket a selmecz-körmöczi trachythegységben 
(arany, ezüst), a gömöri Érezhegységben (vas, réz), a Cserhát-Bükk környé- 
kén (barnaszén), a Vihorlat-Gutinban (vas, aranyos ezüst), az erdélyi 
Érezhegységben (arany), Mármarosban és Erdélyben (elszórtan kősó), a 
Zsilvölgyben (barnaszén), a Pojána Ruszkában (vas), Krassó-Szörény 
megyében (vas, kőszén, barnaszén), a pécsi hegységben (köszén), Horvát- 
országban az Ivancsicza hegységben (barnaszén), a Petrova Gora és a Zriny 
hegységekben (vas, réz, barnaszén). 

Örömmel vesszük a magyar bányatermények ezen első graphikus 
átnézeti térképét, nemcsak mivel szakirodalmunkban hézagpótló, hanem 
azért is, mivel hivatva van számos idevágó kérdésben a szakközönségnek 
gyors tájékozódást nyújtani. 


6. SZELLEMY GÉzA (Nagybánya): c Vihorlat- Grutin trachyt-hegység ércz- 
telepet.) A. bevezetésből kivesszük, hogy a Vihorlat-Gutin trachytjai a következő 
tagokból állanak : 1. Orthoklas-guarztrachyt; üde állapotban nem fordul elő, 
zöldköves módosulatban a nagybányai Fagygyás és Kereszthegyen, rhyolitho- 
sodva Felsőbányán a Középhegyen. Ebben fordul elő az éreczerek legna- 
gyobb része. 2. Dacit, zöldköves módosulatban, alárendelt ércztartalommal. 
3. Amphibol-augit-andesit, zöldkömódosulatai érczimpraegnatióval. 4. Py- 
roxen-andesit, hyperysthen és augit tartalommal. A három utóbbit nagy 
kiterjedésű brecciás conglomerátok és tufák kisérik. A basaltnak előfordulása 
ellenben kérdéses. 

A következőkben szerző a lateralsecretio hivének vallja magát s rövi- 
den kimondja, hogy waz érczerek a trachytok kilugzási termékei. . . .n sAz 
érczek előfordulása a mellékkőzet alapanyagától és azon körülménytől függ, 
hogy az ér vajjon az eredeti, vagy talán a már kilúgzott anyakőzetből fejlő - 
dött-e ki? Igen szivesen vettük volna, ha szerző ezen tételeket részletesebben 
megvilágítja, a mennyiben a telérképződésre vonatkozólag a mellékközetnek 


A BÁNYÁSZATI, KOHÁSZATI ÉS GEOLOGIAI CONGRESSUS 1896. 915 


egyszerű oldali kilugzása ellen az utóbbi időben több oldalról igen figye- 
lemre méltó ellenvetéseket tettek. 

Az érczek eloszlására vonatkozólag azt látjuk, hogy a Vihorlat-Gutin 
hegység ÉNy-i végében semmiféle érez nem mutatkozik. Először csak 
Munkács körül jelentkeznek vasérczek, ugymint Klacsnón, Szelesztén, Hát- 
megen stb. Az itteni fiatalabb trachythegység bő magnetitja a tufákban 
egyes helyeken annyira concentrálódik, hogy valóságos vaséreztelepeket hoz 
létre. E telepek részint szintesen fekvők, részint állók és ez utóbbi esetben 
vagy egyes, vagy hálózatos hasadékok kitöltését képezik. 

A hegység DK-i részében a vason kívül már arany is előfordul és 
pedig annál nagyobb mennyiségben, minél jobban közeledünk a Gutin 
felé. Régi aranykutatások találhatók Oláh-Csertesen és Nagy-Muzsajon, 
tovább K-re a Nagy-Szóllós melletti zöldkötrachyt tömzsben. Nagy- Tarna 
mellett egy több km hosszú, ENy-ra dűlő, 3 m vastag ólom és zinkkéne- 
geket tartalmazó telér, Batarcs-nál pedig egy 22-felé vonuló hasonló minő- 
ségű, helyenkint 16 m vastag telér fordul elő. A Turczvölgy kezdetén egy 
átlag 2 m vastag ezüsttartalmú óloméreztelep ismeretes, Visk mellett ÉK-i 
csapással egy méteres ólmos guarzér, és vele párhuzamosan Komorzány 
mellett egy ólom, horgany-, réz- és vaskénegekkel kitöltött telér, valamint 
tovább DK-re még két vékonyabb ér következik Tartolcz és Bikszád köze- 
lében. Felsőfalu és Vámfalu mellett keskeny ólom-és rézkéneg telérek 
haladnak. Baksa és Mózesfalu mellett pedig nagy horpák és hányák jelölik 
azt a hatalmas ércztelért, melyet hajdan a régi RÁxóczY-ezüstbányákban 
műveltek. D-re innen találhatók nyomai az ősrégi és nagy kiterjedésű illobai 
bányászatnak, mely szintén a RÁkóczv-ak uradalmához tartozott. Az illobai 
értelérek anyagát ólom- és horgonykénegekkel megtöltött guarzerek képezik, 
a melyekben azonkívül rézércezek és nagyobb mennyiségű szabad arany is 
fordul elő. A szomszédos sikárlót völgyben, a hová az illobai telérek átcsap- 
nak, a viszonyok hasonlók. 

Illobától K-re fekszenek Misztbánya és Láposbánya völgyei, a hol 
a bányászat már az ó-korban folyt és Nagybánya és Felsőbánya létezését 
megelőzőleg egy hires pénzverő is létezett. Ezen vidék érczes erei 11—14£ 
felé csapnak, 607-u Ny-i düléssel. Nevezetesebb köztük a Pincze-, Imre-, 
Ó-Antal-, József-, István- és Szent-György-telérek, mely utóbbi 2—8 m 
vastag és ezüstben kiválóan gazdag, s általában felemlítendő, hogy az összes 
érczerek a vidék legnemesebb érceztelepei közé tartoznak. 

K-re haladva, találkozunk a Nagybányához tartozó Borpataki bánya- 
teleppel, melynek számos érczere a nemes zónákban, arany- és ezüstben 
gazdag. Ezen telérek bányászása szintén nagyon régi időkbe nyulik vissza. 
Nagybánya ÉNy-i töszomszédságában fekszenek továbbá a veresvizi telérek, 
a melyek közül a meredekebb állásúak nemes érczekben gazdagabbak, 
mint a lapos dűlésüek. A termés arany kizárólag guarzban fordul elő, 


216 SCHAFARZIK FERENCZ : 


néha kénegektől kisérve, de sohasem azok közé beékelve. A veresvizi telé- 
rek bányászata igen háladatos és az utóbbi 30 év alatt 2 millió forintot 
jövedelmezett. 

Nagybánya környékén találjuk továbbá a foghagymás-völgyi, a 
faggyás-hegyi és kereszthegyi teléreket, mely utóbbiakhoz a gazdag Csóra- 
erek is tartoznak. A főér átmegy ugyan a fernezelyi völgybe is, de nemes- 
ségét elveszti. Keletre fekszik a 615 m magas Herzsa az ő ezüstös ólom- 
érczeivel, tovább pedig a felsőbányai Középhegy (mons medius) következik az 
5h-felé vonuló és 2—16 m vastag főerével, melynek anyaga szarúköves guarz, 
földpát és manganpát, a melyben az ismert felsőbányai ásványok gazdag soro- 
zata előfordul. A főérnek ezenkívül több nemes kiágazása és mellékere isme- 
retes. A Sojór patak 62-felé vonuló érezere mellett elhaladva, a Kapnikbánya 
1—3"-felé irányuló teléreket érjük, a melyeknek anyaga a guarz és szilárd 
manganpát, mely utóbbinak szép veres szine az ereket mesés szép- 
ségüvé teszi. Az erek nagy odoraiban, melyek sokszor 5—6 m mélyek, az 
ismert szép kristályosodott ásványok találhatók. Kapnik környékén találjuk 
végre még a rótahegyi, áncza- és sivavölgyi ereket. 

Nagyobb megszakítás után a Láposhegységben oláhláposbányai telé- 
rek következnek ; csapásuk 4 szerinti. A főér az eIsten gondviselés, részint 
valóságos ér, részint érintési telep a trachyt és a homokkő határán ; vastag- 
sága 4—10 m s anyaga guarz-, réz- és vaskénegekből áll, a mikhez ritkán 
ólomfény is csatlakozik. Az arany részint guarzban, részint a kénegekben, 
de csak fészkekben fordul elő. Messze K-re, a hegység máramarosi részé- 
ben fekszik Borsabánya, a melynek trachyttömzsében vas- és rézkénegek, 
a Trojága hegycsúcson azonban aranytartalmú guarzerek és a sekuli 
völgyben ezüstös ólomerek is előfordulnak. 

Végre a hegység legdélkeletibb részében előfordulnak az ó-rodnói 
telérek, melyek részint telepek és lencsék, részint nagy kiterjedésű tömzsök. 
A. tömzsök tölteléke pyrit, ritkán markasit, kristályodott galenit és az ismert 
sötétszinü sphalerit; továbbá ismeretes innen a bournonit, dolomit, calcit. 
A nevezetesebb ércztelepek a Nándor-tömzs, a Kéneg-tömzs és az Amália- 
cerussit-tömzs, mely utóbbi ólom-, arany- és ezüstben leggazdagabb. 

A Vihorlat-Gutin hegység ezen éreztelérei a legrégibb időtől fogva 
folytonos üzemben voltak és a szerzőtől a munka végén összeállított törté- 
neti adatokból látjuk, hogy az itteni bányászat a magyarok történetével 
szorosan össze van fűzve. A legutóbbi időkben ezen bányák részben a kincs- 
tárra szállottak, a mely az utolsó 30 év alatt 4 millió frt jövedelmet húzott 
belőlük; míg másik részét a magánosok mívelik. Mindamellett azonban, 
hogy ezen a vidéken már régóta és sokat dolgoztak, mégis óriási azon kincs, 
mely itt a föld méhében rejlik, a mennyiben szerző szerint, több mint 
náromnegyedrésze ezen nagy éreztelepformatiónak művelés alatt egyáltalá- 
ban még nincsen s úgyszólván egészen ismeretlen. 


A BÁNYÁSZATI, KOHÁSZATI ÉS GEOLOGIAI CONGRESSUS 1896. 27 


Ezen igen érdekes munkához két mélléklet van csatolva, a melyek 
egyike a Vihorlát-Gutin trachythegység geologiai viszonyait és ércztelepeit 
tárja elénk, míg a másik táblán a nevezetesebb telércsoportok profiljai 
láthatók." 


7. Hanavárs Gyuna (Budapest): a Vaskó- Dognácska földtami és bányá- 
szati viszonyait ismerteti. Mint általában a Krassó-Szörényi középhegység- 
ben, úgy Vaskő-Dognácska környékén is az alaphegységet a kristályos palák 
alkotják, még pedig az a javarészben chloritos palák és phyllitekből álló 
sorozat, mely az itteni kristályos palák felső csoportját képezi. A kristályos 
palákon Vaskő-Dognácska környékén egy DNy—ÉK irányú mészkő-pászta 
van, mely délen Kernyicsánál kezdődik és eszakon Ezeresnél végződik. 
A mészkő ket végén normális, tömött, kövületeket tartalmazó, míg közepe 
kristályos. Fellép továbbá a szóban forgó vidéken dacit is, mely DEcH 
irányú hasadékban tódult fel. Ott, hol a DNy—ÉK-i irányú mészkő- 
pászta a DK irányú dacittal találkozik, az eruptiv kőzet hatása követ- 
kezteben a mészkő nemcsak kristályos szemcséssé lesz, hanem szélein grá- 
náttá is elváltozott s e gránátkőzet zárja magába az érczes tömzsöket. Az 
érez tehát Vaskő-Dognácska környéken contact-képződményben fordul elő. 
Az éreztömzsök minden szabályosságot kizárva, a gránátkőzetben hol egyik 
vagy másik szélén, vagy a közepén vannak meg; minden tömzsöt azonban 
egy-egy dacit-dyke kisér. Az érczek javarészben vasoxydok (magnetit, 
haematit), de találkoznak tekintélyes mennyiségben vas-, réz-, ezüst- 
sulfidok is. 

Vaskő-Dognácska bányászatának története igen régi. Valószinűleg már 
a broncekorszakban is volt itt bányászat, erre vall némileg tán a Julianna- 
külfejtés közelében előfordult broncelelet. A középkorban Székásbánya 
a neve, templomának romja megvan a Julianna-külfejtés közelében. A török 
hódoltság idejében szünetel a bányászat, hogy annál intensivebb legyen a 
török kiűzése után, a mikor is a rtemesi bánság; kormányzója, MERcy gróf 
siet megnyitni az elhagyott bányákat. Eleinte maga a kincstár űzte a bányá- 
szatot, csakhamar azonban magánosok kezére kerül. Ekkor fedezik fel a Simon- 
Judás-tömzsöt, melyről Bonn, ki 1770-ben járt itt, nagy elragadtatással szólt. 
A XIX. század elején azonban rosszabbra fordul a sors, a magánosok elsze- 


xX E helyen megemlítjük, hogy a nagybányai m. kir. bányaigazgatóság a mil- 
lennium alkalmából kerületének monographiáját kiadta. A —WoDITSKA ISTVÁN kir. 
mérnöktől szerkesztett díszes kiadású munka 318 lapra terjed s BITTSÁNSZKY EDE 
bányaigazgató arczképén kívül számos térkép és egyéb melléklettel van felszerelve. 
Tartalma nem annyira geologiai, hanem inkább bányatörténeti, főczélja pedig az 
egyes bányaművek és kohók berendezésének és üzemének ismertetése. A munka meg- 
jelent Nagybányán, 1896-ban. 


918 SCHAFARZIK FERENCZ : 


gényednek, s a bányászat újra a kincstár kezébe kerül. A kincstár műveli 
aztán a bányákat 1855. évig, a mikor e bányák is az osztr. magy. dál- 
lamvasut-társaság birtokába mennek. Még nem rég itt réz- és ezüst- 
bányászat is volt, ezt azonban lassankint abbahagyták. Az 1885. évi buda- 
pesti általános kiállításon még látható volt egy terjedelmes szinezüst-darab, 
mint a dognácskai nemes fémbányászat utolsó képviselője. Most csakis vas- 
érczet termelnek a hatalmas külfejtésekben, melyet Dognácskán, Német- 
Bogsánban, Resiczán olvasztanak ki érczeiből s Resiczán dolgoznak fel 
aczélárúkká. 


8. LITSCHAUER LaJos (Selmeczbánya): cA bányageologiai felvételek rend- 
szere. Előadó kifejti, hogy a bányageologia öntudatos czélzattal meglehető- 
sen későn fejlődött ki. Nálunk 1871-ben nevezték ki az első bányageologust. 
Ez utóbbinak feladatát körülvonalozván, megtudjuk, hogy az valamely 
bányaterület külszinének térképezésére az 1:2880 méretű katastrális tér- 
képet használja, a melyre azonban előbb a magassági görbéket is rávezeti. 
Ezen térkép nagy mérete megengedi, hogy minden egyéb, a rendes geologiai 
felvételnél szokásos bejegyzésen kívül még a gyűjtött kézi példányok szá- 
mait is azon helyekre bejegyezhessük, a honnan leütöttük. 

A bányában pedig az eljárás a következő: A főhorizontokról kiin- 
dulva a tárnák-, aknák-, vájások- és gurítókban 5—5 m-re ecsettel és 
mésztejjel jeleket csinálunk, a melyek közül minden negyediket számmal 
látunk el (20, 40, 60 stb.). Csak ennek megtörténte után következik a geo- 
logiai bejárás, a melynek eredményét egy olyan jegyzőkönyvbe rajzoljuk, 
a melynek lapjai 20 em széles és 12 cm magas milliméter-papirból állanak. 
A berajzolás 0,1-re való reducálással történik, tehát oly mértékre, mely a 
telepviszonyok minden részletének feljegyzését még kényelmesen megengedi. 
Jegyzetek készítésére a milliméter-papirlapok túloldala szolgál. Ha végre 
ezen a módon az egész bánya fel van véve, akkor az eredményeket átnéze- 
tesen részint horizontonkint, részint pedig függőleges metszetekben állítjuk 
egybe. 

Nem mulaszthatjuk végre el, különösen hangsúlyozni, hogy tudtunkkal 
az imént vázolt eljárás kizárólag Csen Lagos bányatanácsos és főmérnök 
érdeme, ki már évek hosszú során át a selmeczi kerület bányáiban fáradha- 
tatlan buzgósággal eszközli a részletes felvételt és készíti a világosan átte- 
kinthető bányageologiai profilokat. Sajnálatra méltó dolog tehát, hogy neve 
LITsSCHAUVER úr három nyelven megjelent és szétküldött czikkéből etéves és 
hibás bejelentés folytány (Bányászati és Kohászati Lapok XXIX. évf. p. 383) 
úgy a szövegben, mint a czímlapon teljesen említés nélkül maradt. 


A BÁNYÁSZATI, KOHÁSZATI ÉS GEOJOGIAI CONGRESSUS 1896. 2919 


9. BörönyI MIkó BÉLA (Nagybánya): cA petroleum genesisének kérdésé- 
hez.) ToPpnpy W. a petroleum és természetes gáz geologiája czimű czikkében 
foglalt tételeit sorolván fel, szerző azoknak különösen két pontja ellen for- 
dul. Ezeknek egyike az, hogy ra petroleum keletkezése a vulkáni működés- 
sel semmiféle összefüggésben nincseny és r8Óósviz majdnem általánosan 
kísérője az olajnak és gáznak. Szerző ezen két igen helyes tételt következő - 
képen alakította át: wA petroleum eredeténél főszerepet a pelagikus állat- 
világnak vulkáni működés folytán többnyire elevenen eltemetése játszik s 
azért a petroleumterületek összefüggése tűzhányók vagy sárvulkánok műkö - 
désével mindenütt megtalálható azok üledékes homokkő-, pala- stb. rétegei- 
ben). Továbbá ca sósviz és még inkább a ehloroammonium-tartalmú sósviz 
és gáz legtöbbnyire bevezetője a petroleumnak ; legkiadóbb petroleumterü- 
letek a pelagikus eredetűek) . 

Szerző az első pont magyarázásánál azon nézetének ad kifejezést, 
hogy heves vulkáni eruptiók, illetve azok messzire terjedő hamuhullása ölte 
meg és szorította le a tenger fenekére a tengerekben élő organismusokat, 
melyek azután több méter vastag rétegeket képezve, lassú bomlás által végre 
a petroleumot s ennek derivatumait szolgáltatták. Ezen eruptiók terményei 
lennének a száz meg száz méter vastag — homokkő és palarétegek. (!) 

Ez ellenében röviden csak annyit jegyzünk meg, hogy homokkő és 
palarétegek nem vulkáni eredetűek, iszapvulkánok pedig, a mennyiben 
szerző ezekre is gondolt, igen localis természetűek s homoklerakodásaik 
csak kisebb kiterjedésűek szoktak lenni. Ha az eruptiók hamuhullása csak- 
ugyan oly nagy szerepet játszott volna, ott kellene találnunk e hamut 
ismétlődő tufarétegek alakjában. A kárpátokban pl., a hol a bitumen a, 
kréta, eocaen, oligocaen és miocaen homokkövekben fordul elő, tufáknak 
ilyetén való szerepléséről mit sem tudunk. A petroleum keletkezését tehát 
a vulkanismus közbejöttével magyarázni akarni, mindenesetre erőltetett 
dolog. 

A másik pontot illetőleg pedig sokkal szívesebben csatlakozunk ToPLEx 
eredeti nézetéhez, mely szerint a sósviz gyakran kísérője. az olajnak és gáz- 
nak, nem pedig szerzőnek ama véleményéhez, hogy a sósviz és még inkább 
a chlorammoniumtartalműú (?) sósviz a petroleum bevezetője, tehát mintegy 
előhirnöke lenne. Ezen tétel szerint pl. Erdély medenczéjének igen gazdag- 
nak kellene petroleumban lenni, mivel ott számtalan konyhasósforrásra 
akadunk. Ez állítás, miként ezt már más oldalról is megjegyezték, könnyen 
alkalmas arra, hogy a petroleumkutatókat tévútra vezesse. 

A mi végre szerzőnek többi tételeit illeti, úgy azok már nem újak, 
hanem általánosan ismeretesek. 


290 SCHAFARZIK FERENCZ : 


10. Csérr Orró (Selmeczbánya) : c LU) segítő eszközök a bányamérnök 
háromszögtami számításaira,n 3 táblával. 


11. Dr. G. STEIx. aA munkásoknak biztosítása, balesetek ellen.) 


. Méga Samu: xJavaslat a magyarországi bányatárspénztár ak 
újjászervezésére. 


13. KALECSINSZKY SÁNDOR ( Budapest) : cA magyar korona országainak 
megvizsgált tűzálló agyagjai." Tűzálló agyagokat, bár országunkbanis jó mi- 
nőségben fordulnak elő, még mindig nagy mennyiségben hoznak be külföld- 
ről. A m. kir. földtani-intézet, jelesen annak ügybuzgó chemikusa már régóta 
azon fáradozik, hogy hazánk agyagjait előfordulásuk, chemiai és physikai 
alkatuk és különösen tűzállóságuk szempontjából ismertesse. 

Az agyagok tűzállósági fokozatának meghatározása háromféle gáz- 
kemenczében eszközölt égetési próbák alapján történik. Az első kemencze 
maximális hőfoka 10007? C, a másodiké kb. 12007C€ és a harmadiké kb. 
15007" C. Ezen utóbbi hőben a kovácsolt vas is megolvad. Előadó ezen alka- 
lommal csupán csak azon agyagokra reflectál, a melyek a legnagyobb hősé- 
get állották. Ezek után a hőbehatás közben tanusított mikénti viselkedésök 
szerint három alcsoportba foglalhatók össze : 

I. Az első tűzállósági fokozatba tartoznak azok az agyagok, a melyek 
a kb. 1500 70€-fokú kemenczében is teljesen változatlanok maradnak, meg 
nem olvadnak. Ide sorolhatók az Anina, Bajna, Beregszász, Binis, Csákbe- 
rény, Diósgyőr, Élesd, Esküllő, Krassova, Pojén, Sonkolyos, Zámoly és még 
számos más község határában található agyagok. 

II. A második tűzállósági fokozatba tartoznak azok, a melyeknél a 
próbamintácskák felszine a kb. 15007 C hőmérsékletű kemenezében gyenge 
fényüvé válik, vagy a melyeken esetleg kevés apró hólyag is keletkezik. Ide 
számíthatók Ágris, Brassó, Csákvár, Dubrinics, Fazekas-Zsaluzsány, Gács, 
Pécs, Podrecsány, Rév, Solymár, Telkibánya, UJ-Moldova agyagjai és még 
számos más. 

III. A harmadik tűzállósági fokozatba foglaljuk azokat az agyagokat, 
melyek felszíne a kb. 1500 "7" C hőmérsékletű kemenczében fényessé válik 
vagy hólyagosan felduzzad; a próba pyramis azonban alakját még megtartja. 
Ezen fajtájú agyagok a tűzállók sorában a gyengébb minőségüek. Ilyenek 
pl. Beregszász, Diósgyőr, Élesd, Gánth, Munkács, Nagy-Mányok, Pilis-Szt- 
Kereszt, Tasoncza, Városlöd s más községek némely agyagja. 

KALECSINSZKY-nek ezen előadására vonatkozott a kiállítás VIII/A. cso- 
portjában nagy gonddal és fáradsággal bemutatott magyar agyagok gazdag 
sorozata, valamint a m. korona országai megvizsgált agyagjainak átnézetes 
térképe. 


A BÁNYÁSZATI, KOHÁSZATI ÉS GEOLOGIAI CONGRESSUS 1896. 991 


Szerző felemlíti, hogy a tűzálló agyagot az iparban részben vagy egé- 
szen rhyolithtal, rhyolithtufával és agalmatolithtal helyettesíthetjük, a mihez 
még a magnesitet is kell, hogy hozzászámítsuk. 

KALECSINSZKY az összes megvizsgált agyagokat egy átnézetes térképen 
is feltüntette, a melyen szembetűnik, hogy a jobbfajta tűzálló agyagok 
colyan vidékeken fordulnak elő, a, hol földpátos kőzetek vannak, tehát gránit- 
és különösen trachytvidékeinken. Minél inkább távolodunk ezen hegyes 
vidékektől, annál rosszabb minőségű agyagot találunk, s így az Alföldön jó 
tűzálló agyag sehol sem található. 

Igaz ugyan, hogy agyagtelepeink némelyike feltünő összefüggésben 
áll a trachytokkal, nevezetesen a rhyolithokkal, mállott gránitokkal vagy 
kristályos palákkal, a legtöbb agyagnak kisebb-nagyobb tűzállóságát azon- 
ban még sem akarnók egyedül a telepnek ezen vagy amazon gránit- vagy 
trachyt-hegységhez való közelségéből kimagyarázni. A legtöbb agyag ugyanis 
nem tekinthető a földpátos kőzeteknek helyben keletkezett elmállási termé- 
nyének, hanem olyan legalább is egyszer, de esetleg többszörösen átmosott 
üledéknek, a mely eltérőleg az illető földpátos köőzetnek in situ képződött 
első decomponálási productumától, azon új tulajdonságokkal fog bírni, mely 
azt a viztől összemosott, tehát újonnan associált legfinomabb elegyzések 
átlagos chemiai alkata szerint megilleti. Minél nagyobb benne az alkaliák, 
a mész és vas mennyisége, annál silányabb az agyag, s alig fog a termé- 
szetben újból való lerakodás végbemehetni, a nélkül, hogy az az agyag ere- 
deti tisztaságának rovására ne történjék. Léteztek azonban olyan vegyi fo- 
lyamatok, a melyek az alkaliáknak, a mész- és vasvegyületeket könnyen 
oldható sókká átalakították, mi által az agyagtelepek kilúgzása, vagyis a 
fertőző alkotórészektől való megtisztítása lehetővé vált. Nevezetesen a szén- 
sav az, mely a ketted szénsavsók képződésére szolgáltatja az alkalmat. Tud- 
juk, hogy a széndioxyd nemcsak a külső légköri vizekkel juthat be az agyág- 
rétegek közé, hanem az egykor létezett szerves anyagok bomlása folytán is. 
Kivált azokon a helyeken, hol hajdan gazdag vegetatió létezett és a hol 
széntelepek keletkeztek, fordulnak elő tisztább fajtájú tűzálló agyagok is, 
a melyek megtisztulását az említett kilúgzási folyamaton kívül még azon 
körülmény is elősegített, hogy a növényzet gyökereinek közvetítésével az 
oldható sóknak egy részét magába felszívta és assimilálta. 

Ennélfogva nem volna talán érdektelen nálunk is, ezen szempontokat 
tartva szem előtt a széntelepeink között, de főleg a feküjökben előforduló 
agyagokat és agyagpalákat rendszeresen a tűzállóságukra megvizsgálni. 


14. MirosEvicH Minos : a ((ömörmegye nyersvas-termelésének fejlődése." 
A gömörmegyei vasérczek, melyek két csoportban, a Sajó mentén és a Rima 
területén előfordulnak, kiválók. Az utóbbiak jelenleg nem míiveltetnek, mivel 
ezélszerűbbnek bizonyult a tiszolezi olvasztókat a könnyebben hozzáférhető 


22 


t9 


SCHAFARZIK FERENCZ: 


vashegyi, nadabulai és rudóbányai vaskövekkel ellátni. Az előbbi csoportban 
leghatalmasabbak a vashegyi és a rákosi vasérezfekhelyek Gömör-megyében, 
a melyek 4—37 m vastagság mellett, a csapás irányában 4,6 km-re isme- 
retesek. Anyaga igen jó minőségü pát- és barnavaskő, a melyekben a közölt 
elemzések szerint olykor 909/9-on túl is vasoxyd és szénsavas vas foglaltatik, 
míg a hátralevő kisebb rész főleg kovasavra, timföldre, mész- és magné- 
ziára esik. Rézből, foszforból és kénből mindenütt csak 19/9o-on aluli 
nyomok mutathatók ki. 1867-ben 6.923.556 m2-nyi területen 1639 munkás 
1.112.824 g vaskövet termelt, 1894-ben pedig 38.373.235 m2? területen 2145 
munkás 3.206.177 g vaskövet, mely számok nem csak a termelésnek emel- 
kedését, hanem egyszersmind a technika fejlődését is fényesen bizonyítják, 
a mennyiben mostanában csak kevéssel több munkás majdnem háromszor 
annyi vaskövet képes előállítani. 

A vasipar Gömörben igen régi, a mit nem csak a helyben előforduló 
gazdag telepeknek, hanem a kiterjedt erdőségeknek is lehet tulajdonítani, 
a melyek a kohókat egészen a 80-as évekig tüzelő anyaggal ellátták. 

Kezdetben a vaskiolvasztást az u. n. szlávtüzekben (Blaufeuer) üzték 
s csak a XVII-ik század vége felé találunk egy nagy olvasztót Dobsinán. 
RáÁxóczy uralma alatt LÁNYI PÁL felügyelete mellett (1712-ben) a nagy kohók 
száma 4-re szaporodott. Az akkori nagy olvasztók természetesen nem voltak 
egyenrangúak a maiakkal, hanem csak fokozatosan fejlődtek ki az első leg- 
régibb alakjukból. Igy pl. tudva van a rhóniczi nagyolvasztóról, hogy az 
1749-ben hetenkint 90 mázsa vasat adott s hogy olvasztási idénye mind- 
össze 32 hétig tartott. A XIX. század elején az ANDRÁSSY és KoHÁRY csalá- 
dok példájára egyes gazdagabb földbirtokosok is kezdték felkarolni a vas- 
gyártást, a mi a vasipar fejlődésének nagy lendületet adott, kivált mikor 
a társulás eszméje felmerült és SruRmanw 1805-ben a cMurányi Unios -t 
megalapította. Ennek példájára keletkezett 6 évvel később a cMhima Coa- 
litiov. Ebben az időben Gömörben még 81 vakpest (Blaufeuer) volt műkö- 
désben, a melyekben egyenként és hetenként 30—35 mázsa vasat előállí- 
tottak; az akkor létezett $ nagy olvasztó közül pedig a legnagyobbik 
Tiszolczon, hetenként 270 mázsa vasat volt képes termelni. Ekkor a nagy 
olvasztók productiója már jóval fölülmulta a vakpestekét. 

A jelen század elején a gömöri vasipar keményen szorongattatott a 
tökély magasabb fokán álló stájer vasiparosok részéről, minek az a kedvező 
következménye lett, hogy a gömöri vasgyárosok versenyképességök foko- 
zása czéljából szintén kénytelenek voltak az ujítások terére lépni. 1827-ben 
történt először, hogy Sztraczenán és Rhóniczon a fújtatásra melegített leve- 
gőt használtak, a mely eljárás által a kiolvasztott vas mennyisége emelke- 
dett, a szénfogyasztás pedig csökkent. A fúvógépeket mindenütt vizi erő 
hajtotta és csak 1846-ban állították fel az első gőzgépet a bettléri gyárban. 
Ilyen viszonyok mellett a termelés rohamosan emelkedett, úgy, hogy 


A BÁNYÁSZATI, KOHÁSZATI ÉS GEOLOGIAI CONGRESSUS 1896. 993 


24 


1856-ban Gömör-megye 20 nagy olvasztójával 594.000 vámmázsa vasat, 
vagyis az összes magyarországi nyersvastermelésnek közel fele részét pro- 
ducálta. Mázsájának az előállítása akkoriban 1 frt 50 krba került. A nyers- 
vasnak legnagyobb része a garamvölgyi és borsodi finomítókban dolgoztatott 
fel, de egy nagy része külföldre is ment ; így Teschenbe a bettléri termény, 
Witkowitzba a dobsinai, Bécsbe a lucskai és a porosz öntőművekbe a ber- 
zétei gyár terményei. 

1874-ben az első vasutat látjuk megnyilni, a Feled—Tiszolczi vonalat, 
mely az eddigi körülményes kiviteli szállítást megbizhatóvá és gyorssá, más- 
részt pedig a nyersvasgyártásra nagyfontosságú koksznak a behozatalát 
lehetővé tette. De ennek daczára is csak a nyolezvanas évek elején sikerült 
egy az előhaladott vaskohászati technika minden eszközeivel felszerelt 
modern berendezésű nagy olvasztó telepet létesíteni és pedig Likéren a 
Rima völgyében, hol a Rima-Murány-Salgótarjáni társulat 2 nagy olvasztó- 
ját megindította, minek folytán Gömörmegye vastermelése 1885-ben azonnal 
400.000 g-val növekedett. 1891-ben a Mac Kinley Bill által a gömöri vas- 
ipar is érzékeny károkat szenvedett, a mennyiben a németországi piaczot 
elveszítette, melyet azonban 1893-ban a Németország és Oroszország között 
megkötött kereskedelmi szerződés következtében ismét visszanyert, a mióta 
a gömöri vasgyártás ismét további fejlődésnek indulhatott. 1895-ben ugyanis 
összesen 27 olvasztó volt üzemben, a melyek Gömör-megye 1856-iki 
297.000 g-val szemben 1.780.000 g nyers vasat előállítottak. 

Végül azon óhajjal fejezi be szerző érdekes előadását, vajha mi- 
előbb kiépülne a dobsina—poprádi vasuti vonal is, s mielőbb létesülne a 
kassa—oderbergi vonal mentén egy nagyobbszerű vasgyártelep és végre 
bár csak mielőbb egyesülnének a kisebb vasgyárak tehetősebb testületekké, 


mivel csak azoktól várható, hogy a vasgyártást minden tekintetben a modern 
niveaura emeljék. 


15. KERPELY KÁROLY (Budapest) : c Vaskohászatunk a millennium idejé- 
ben., Tudjuk, hogy a vas a modern kulturális törekvések. egyik főtényezőjét 
képezi, s mint ilyen, a régente sokszor lenézett vas a fémek sorában elül 
áll. Hazánk bővében van ajó és hatalmas vaséreztelepeknek, a melyek 
Ny-ról K-, majd pedig D-felé huzódnak a Kárpátok hatalmas hegyláncezolatát 
követve. Vasérczünk kevés kivétellel pátvaskő, mely csak a telepek szélein 
változott át kisebb-nagyobb mélységig barnavaskővé. E telepeket gyakran 
réz, ezüst, antimon és higanyérczek kisérik, sőt régebben ép ezek a kisérő 
érczek képezték a bányászat tárgyát, mig a pátvaskő a gorczokra került. 
Így pl. Libetbánya és Rozsnyó azelőtt rézbányák voltak, a szlovinkai bá 
nyákban szintén rézérczeket kerestek, ép úgy Telek-Rudóbányán, valamint 
Jászó és Alsó-Metzenzéf vidékén is. Dobsinán a kobalt és nickelérczeket keres- 
ték. Még Délmagyarországon is azt tapasztaljuk, hogy a réz-, ólom-, ezüst-, 


994 SCHAFARZIK FERENCZ: 


és aranybányászat előzte meg a vaskohászatot. Igy Dognácskán és Ruszka- 
bányán. 

A következőkben szerző megyénként ismerteti a vasércztelepek elő- 
fordulását, valamint részletesen a vas előállítására szolgáló kohókat is, a 
miből az utóbbiak elhagyásával a következőket átveszszük. 

Zólyommegyében a vaskövek silicátok alakjában fordulnak elő alig 
30—329 vastartalommal. A vaskő-telepek a trachyttufa és dolomit határ- 
lapja mentén fordulnak elő 8—120 m-nyi vastagságban. Ezen nehezen 
olvadó érczek csakis az egyetlen libetbányai kohóban olvaszttatnak ki, mely 
a nyers vasat a kis-garami edényöntöműnek, részben pedig a zólyombrézói 
finomító műnek adja tovább. 

Gömörmegyében, mely hazánkban vastermelés tekintetében első he- 
lyet foglal el, a  Vashegyben birja leghatalmasabb vaskőelőfordulását. 
Hármas telepe Szirk és Turcsok községek határában K—Ny-felé csap és 
D-felé dül. Az egyes teleprészek 1—30 m vastagok, 3—4 km hosszkiter- 
jedés mellett; feküjökben chloritpalák, fedőjökben ellenben guarzos fekete 
agyagpalák jelentkeznek. A felső szintekben egészen 200 m-ig lefelé barna- 
vas, lejebb pedig pátvaskő képezi a telepek anyagát. Rákos község hatá- 
rában csak két telep ismeretes, a mely ez idő szerint 200 m mélységig 
tisztán barna vaskövet szolgáltatott. Az ugyancsak ezen csoporthoz sora- 
kozó hradeki várhegy Ochtina község határában szintén három barnavaskő, 
helyenkint pátvaskőtelepet tartalmaz, a melyek közül a főtelep 2—28 m 
vastag. Ezen vasérczelőfordulások látják el a rimamurány-salgótarjáni 
vasműegylet likéri és nyustyai kohóit, a kincstári olvasztóművet Tiszolczon, 
a hg. CoBuRG-féle olvasztóművet Vörösvágáson, és a HEINZELMANN-féle vas- 
gyár és bányatársulat Hisnyóvizen lévő olvasztótelepét. 

Gömörmegye másik nagyjelentőségü vaskővonulata Dobsina város 
határából indul ki, a hol az 1—25 m vastag telérek zöme dioriton fekszik. 
A telérek az elülső és hátsó Guglhegyen és környékén találtatnak, és nagyobb- 
részt tiszta finomszemü pátvaskőből állanak, mely csak a külszin felé alakult 
át mállott barnavaskővé. Innen Dobsina város két kohója (a belső és külső 
göllnitzvölgyi), CoBuRaG hg., ANpRgÁssYy DÉNEsS gróf (csetneki kohója) és SÁR- 
KÁNY J. KÁRoLY csetneki vasgyára fedezik az érczszükségletüket. Végre fel- 
említendők még a gróf AxpgÁássY GÉzA birtokát képező vaskőtelepek, melyek 
a Kohút és Volovecz hegyrészekben fekszenek a felső Sajó mentén. Három 
vonulatban vannak agyagcsillámpalák és steatitpalák közé betelepülve 
helyenkint 52 m vastagságban, s anyagát barnavaskő, pátvaskő és ankerit 
képezik, mig kisérő ércz gyanánt olykor a fakóércz szerepel. 

Szepesmegye vaskövekben való gazdagsága tetemesen fölülmulja még 
Gömör megyét is. Ezen gazdag kincs azonban csak kis részben kohósittatik 
a megye területén, a mennyiben nagyobb része még nyers állapotban kül- 
földre veszi az útját. Ilyenek FRIGYES KIR. HERczEG Teschen-Trzynietzi vas- 


A BÁNYÁSZATI, KOHÁSZATI ÉS GEOLOGIAI CONGRESSUS 1896. 29 
kohóművei, melyek a Varin és Bocza körüli vaskőtelepeket már 1850-ben, 
a bindti és hniléczieket 1856-ban, a Zsakarócz- és göllniczbányaiakat 
1872-ben szerezték meg. Míivelés alatt most csak a két utolsó csoport van, 
melyek 1890 óta kerekszámban 1 millió g vaskövet termelnek. Az agyag- 
palába telepedett telérek 4 m és ennél nagyobb vastagságú pátvastelepek, 
a melyeken mint kisérő ércz rézkovandok és fakóérczek is jelentkeznek, a 
miket azonban jelenlegi csekély értéköknél fogva a fejtésnél figyelmen kivül 
hagynak. 

Nagyterjedelmű vaskőbányákat szerzett 1890-től kezdve a porosz- 
sziléziai (Friedenshütte) Oberschlesisehe Hisenbahn-Bedarfs- 
Actien-Gesellschaft Rostokon és környékén, nevezetesen Márkusfalva, 
Teplicska, Zavadka, Igló, Miklósfalva és Szent-András községek határai- 
ban, a hol az agyagpalában lévő pátvaserek 1—14 m vastagok. Megjegy- 
zendő azonban, hogy vastagságuk a mélység felé növekedik és tisztaságuk 
is fokozódik. A pátvaskövek közt néha fakóérczek, továbbá guarz, ankerit 
és sulypát találkoznak. 

A kotterpataki völgyben diorit által elválasztva két hatalmas telep- 
telér fordul elő, melynek fekvőjét a Nagyérnek, fedőjét pedig Drosgyák- 
érnek nevezik. E telepek vastagsága 2—30m és a mélység felé 440 m-re, 
K—VNy-i kiterjedésben pedig 3/2 km-re ismeretesek. E teleptelérek nagyob- 
bára durvaszemü pátvaskőből állanak, kevés guarzzal. Mindkét teléren 
sok az antimon és higanytartalmu fakóércz, sulypát ellenben csak a fekű- 
érben van. Ezen rendkívül gazdag vasércztelepeket 1895-ben a witkowitzi 
vaskohó (br. RorHscHILD) vette meg, a mely az érezet nyers állapotban 
szándékozik exportálni. A vasköfejtés közben található réz, ezüst és higany- 
érczek kiolvasztására pedig helyben egy kisebbszerű fémkohó épül. 

Krompachon a Kippbergen szintén vannak gazdag vasércztelepek, a 
melyek 2 km hosszirányban és 300 m mélységig feltárvák. A werfeni palák 
köze foglalt pátvaskötelepek 5—21 m vastagok, és ezek fogják az ujonnan 
keletkező hernádi magyar vasipar-részvénytársaság kohóit nyersanyaggal 
ellátni. 

A már nagyobbára kiaknázott kisóczi, valamint iglói bányaterületek 
FÜLÖP SZÁSZ-COBURG-GOTHAI HERCZEG-nek képezik tulajdonát. Az utóbbinak 
ércze pátvaskő, mely három telepet kivéve (Frohnleichnam, Zsuzsánna, 
KRézmező) rézkovandot is tartalmaz. Innen látják el magukat a pohorellai 
herczegi vasgyárak és a straczenai herczegi kohó a szükséges érczekkel. 

Kisebbszerű telérek vannak továbbá Prakfalván ehloritpala közé be- 
telepedve 0,5—4 m vastagságban. Anyaguk tulnyomó részben pátvaskő, 
kisebb mennyisegű barna vaskő mellett. Ezek az érczek gróf Csáky LÁSZLó, 
illetve 1890 óta örököse KövrGsEGG IRma grófnő tulajdonát képező prakfalvi 
kohójában dolgoztatnak fel. 


Merényen és Závadkán szintén pátvaskövet fejtenek, még pedig 


Földtani Közlöny. XXVII. köt. 1897. 15 


296 SCHAFARZIK FERENCZ: 


ScHorrz Gyura kisebbszerű merényi kohója számára Megemlítendők to- 
vábbá a göllnitizbányai és szlovinkai pátvaskőtelérek, a melyek 1—4 m 
vastagságban kb. 14 km-re ismeretesek ; felső szintjei régebben gazdag ezüst- 
és rézérczei miatt képezték a bányászat tárgyát, és végre felsorolandó még a 
szomolnoki 1—4 m vastag pátvaskötelér, mely ez idő szerint 3 km hosszban 
és mintegy 80 m mélységben van feltárva. E három utóbb említett bánya- 
hely vasérczei eddig számos kisebb birtokosnak képezte tulajdonát, a közel 
multban azonban valamennyi a rimamurány-salgótarjáni vasmű részvény- 
társaság birtokába ment át, mely ezen érezeket későbbi időkben a gömöri 
olvasztóiban óhajtja értékesíteni. 

Abauj - Tornamegyében 1891 óta a rimamurány-salgótarjáni vasmű 
részvény-társulat szerezte meg a Jászó és Melzenzéf közelében előforduló 
és kristályos palák közé települt 3—18 m vastag pátvasköveket, a melyek- 
nek kiséretében guarz és elszórtan réz- és vaskovand is mutatkozik. E tele- 
pek már ez ideig 18 2000 m hosszkiterjedésben és 300 m mélységre vannak 
feltárva. Ugyane társulatnak Hákó községében is van egy mészkőbe ágya- 
zott kisebb terjedelmü barnavaskőtömzse is. Metzenzéfen, Stóoszon, Szomol- 
nokon, Jászón és Mindszent községekben, azonkívül még a jdsSzói pre- 
montrei prépostságnak is vannak bányamezei, melyek részint a 
salgótarjáni társulatnak bérletét képezik, részint pedig az alsó-metzenzéfi 
kohót látják el érczekkel. Végre vannak még a JAkoBs OTTOKÁR-féle 1852-ben 
keletkezett kassahámori vasgyárnak is vasbányái (röllnitz, Krompach, 
Kojsó és Nagy-Folkmár községek határaiban Szepesmegyében, a melyek 
pát-, részben pedig barnavasérczet szolgáltatnak. 

Borsodmegye egyetlen olvasztásra méltó hatalmas telepcsoportja 
Rudóbánya, Felsó- és Alsó- Telkes, Szuhogy és Szendrő községek határai- 
ban fekszik. A rudóbányai telep barnavaskőből áll, mely triasmészkő fe- 
lett elterülve, harmadkori márga és tályagtól fedve van. Fzen 2—30 m vas- 
tag telep eddigelé 100—400 m szélességben és 5—6 km hosszuságban 
ismeretes. Járulékos kisérői a rendesen igen tiszta barnavasnak elég gyakran 
ankerit, sulypát és rézérczek. Ezen hatalmas telep birtokosa a borsodi 
bányatársulat, melynek tulajdonképeni tagjai a witkowitzt (Morva) vasgyár 
és gróf ANDRÁSSY GÉzAa. Borsodmegyének vannak még vaskötelepei Tapol- 
csány, Nekezsény, Upony, Vadna és Dédes községek határaiban, de ezek 
szegényebb vastartalmuknál fogva jelenleg nem állanak mívelés alatt. 

Az ÉK- és K-i megyéinkben kevés a vaskőtelep és jelentéktelen ennél- 
fogva a vasipar 18. 

Beregmegyében Frigyesfalva és Hátmeg községek határaiban fordul- 
nak elő barnavaskőtelepek, melyek az ottani trachyttufákkal állanak gene- 
tikai összefüggésben. A frigyesfalvai vashámor és a dolhai kohó innen szedik 
az érczeket. A bányák gróf SCHÖNBORN ERvIN tulajdonát képezik. 

Aradmegyében csakis a gróf WALDSTEIN- WARTENBERG tulajdonát ké- 


A BÁNYÁSZATI, KOHÁSZATI ÉS GEOLOGIAI CONGRESSUS 1896. 997 


pező borossebesi bányák említendők, a melyeknek mészkő üregeket kitöltő 
teknős barnavaskőtömzsei szintén andesittufákkal állanak genetikai kap- 
csolatban. A termelt érczek az uradalmi két nagyolvasztóban dolgoz- 
tatnak fel. 

Hunyadmegyében találjuk hazánk leghatalmasabb barnavaskötelepeit. 
A telepek Vajda-Hunyadtól nyugotra fordulnak elő Telek, Ploczka, Gyalár, 
Ruda, Alun, Szohodol és Vadu-Dobri községek határában, a honnan Krassó- 
Szörénymegyébe áthaladva, Ruszkica községig terjednek. Ezen vaskövek 
régi időktől fogva mindig jelentős szerepet vittek a hazai vasipar terén. 
A telepek oldali kiterjedése igen változó s az eddigi feltárások után itélve 
inkább egymás mellé sorakozó szabálytalan tömzsökből állanak. Leghatal- 
masabb a kincstár tulajdonát képező gyalári tömzs, mely 160 m vastag 
barnavaskőből áll és csillámpala és kristályos mész közé van telepedve. 
A barnavasban kisebb-nagyobb fészkeket vagy rétegeket vascsillám, mészkő 
és ankerit szokott képezni. A gyalári tömzs a vajdahunyadi vasolvasztó 
művet látja el a szükséges nyersérczekkel. Ezen tömzssorozatnak Vajda- 
Hunyad, Alsó- és Felső- Telek, Hosdát és Felső- Nádasd községek határaiba 
eső részeit a brassói bánya- és kohórészvénytársaság művelteti a kaláni 
kohója számára. Végre van a megye területén Hoczkó és Gyalár határában 
még a nadrági vasiparrészvénytársaságnak i8 17 bányatelke, a honnan a, 
lefejtett érczeket tengelyen a vajdahunyadi vasuti állomáshoz, onnan pedig 
a temesvár-karansebesi vonalon fekvő Gavosdia állomásra, illetve innen a 
saját, 27,6 km hosszú iparvasutján a nadrági vasolvasztójába szállíttatja. 

Udvarhelymegyében Homoród-Löréte határában előforduló barna- 
vasköveket LÁNCZKY SÁNDOR kis-szentkeresztbányai vasgyárát látják el nyers 
anyagyal. 

Krassó-Szörénymegyében a Hunyadmegyéből átnyuló vasércztele- 
pek szegényesek és kiaknázottak, úgy hogy alig képesek a brassói bánya- 
és kohórészvénytársaság ruszkiczai vaskohóit nyers anyaggal el- 
látni. A nadrági társaság máris Hunyadmegyéből fedezi vasérczekben 
való szükségletét. A megye nyugati határán Dognácskán és Vaskón végre 
egészen 30 m vastag magnesvastömzsök fordulnak elő az ottani ismert 
contactzónában. É-felé Vaskön tulnyomólag magnesvasérez fordul elő, míg 
délfelé Dognácskán a vasércz csökken s helyette ezüsttartalmu ólom és 
rézérczek vannak túlsúlyban. Ezen vasérczelőfordulások a szab. cs. és 
kir.osztrák-magyar államvasuttársaság-nak képezik birtokát, 
a mely az ottan fejtett érczeket a resiczai vasolvasztó művében, a bogsáni 
olvasztójában s a két aninai olvasztójában értékesíti. Azelőtt az aninai 
olvasztókba aninai szénvaskő és szászkai barnavaskő is került. 

Végül KERPELY A. igen érdekes előadását azon végkövetkeztetéssel 
fejezi be, hogy hazánk vasérczbányászata és vasipara a jelenleg évenkint lefej- 
tett 12 millió g vaskő és 3!/2 millió g nyersvas és közvetlen öntvény elő- 


19" 


298 SCHAFARZIK FERENCZ: 


állítását tekintve, lényegesen előre haladt. 1885 óta a nyers vastermelés 
1.100.000 9-val, a hengerelt áruk pedig 1.292.639 g-val növekedett, mit 
azonban nem az olvasztók számának szaporításával, hanem a már meg- 
lévőknek modern átalakításával értünk el. 


16. HERxwG C. A.: c A vörösréz a multban, jelenben és jövőben.v Az arany, 
ezüst és a vörösréz voltak azon első fémek, melyeket az őskor embere 
ismert. Minthogy e fémek termés állapotban kiválóan nyujthatók, alkal- 
masak voltak arra, hogy belőlük különféle tárgyak készíttessenek, s való- 
színü, hogy eleinte a keményebb réz a házi eszközöket, a puha arany és 
ezüst pedig az ékszereket szolgáltatta. A mikor a föld felületén színállapot- 
ban található fémek ritkábbá váltak, feltalálásukra más tulajdonságaik 
kellett hogy vezessenek, a mire leginkább kinálkozott a fajsúlyuk. S való- 
színü, hogy ennélfogva mindenből, a minek feltünő fajsúlya volt, fémet 
iparkodtak előállítani. Eltekintve azon esetektől, a midőn a régiek a 
földünk felületén található volt meteoritekből a kész vasat czéljaikra fel- 
használták, mégis sokkal régibb és általánosabb elterjedésünek kell mon- 
danunk a vörösrézzel való bánást és érczeiből való előállítását. Minthogy 
azonban a régiek a vörösrezet a vasnak és a kénnek utolsó nyomaitól 
megtisztítani nem tudták, ónnal vagy gálmával olvasztották össze, mely 
ötvözet a mai bronzhoz vagy sárgarézhez hasonlított, s kiválóbb tulajdon- 
ságokkal birt, mint az eredeti productum. A nyersréz előállítása csak a 
középkor körül sikerült teljesen s említésre méltó, hogy ebben az időben a 
magyarországi rézművek a fejlődés magas fokán állottak s hogy sok javítás 
a rézkohászat terén innen vált ismeretessé. A vörösrezet a legrégibb idő óta 
a jelen századig ékszerek, műtárgyak, fegyverek és házi eszközök gyártására 
használták, de éppen oly ősrégi a rézgálicznak és néhány más rézsónak az 
alkalmazása a szövetfestésnél, festékek és gyógyszerek előállításában stb. 

A legnagyobb jelentőségét azonban a vörösréz a jelenkorban érte el, 
még pedig azon tulajdonságánál fogva, hogy úgy mint az ezüstnek, a leg- 
nagyobb electromosságvezető képessége van és e tekintetben minden más 
fémet túlszárnyal. Még ötvözeteiben is, a minő a siliciumbronce, a telephon- 
bronce, a melyeknek a tiszta rézhez képest sokkal nagyobb a szilárdsága, 
electromos vezetőképessége még igen tetemes. A rézfogyasztás az utolsó 
években óriási mérveket öltött, mig 1880-ban ugyanis 153.939 tonnát tett ki, 
addig 1895-ben 334.105 tonnára rugott. Manapság a vörösréz szükségletet 
nem is fedezhetnők, ha a legutóbb mult évtizedben Montanában, az észak- 
amerikai Egyesült-Államokban véletlenül nem fedeztek volna fel óriási réz- 
éreztelepeket s másrészt a meglévő rézbányák termelésüket nem fokozzák. 
Mig ezekben a bányákban a fejtés a legmodernebb technikai berendezés 
mellett bámulatos eredményeket képes felmutatni, addig az érczelőkészítés- 
ben és a kohósításban is nevezetes haladás konstatálható. Fényesen sike- 


— A BÁNYÁSZATI, KOHÁSZATI ÉS GEOLOGIAI CONGRESSUS 1896, 999 


rült ugyanis a BESSEMER eljárásnak az átültetése a rézkohászatba, a mely 
lehetővé teszi azt, hogy a kb. 404 rezet tartalmazó rézkénből 20 percz alatt 
999-os nyers rezet előállítsunk. De ezenkívül sokféleképen nedves úton és 
hatjuk elő a vörösrezet. 

Igaz ugyan, hogy a réz ára a fokozott termelés folytán az utolsó évti- 
zedben tetemesen alászállott, s hogy ebből kifolyólag sok kisebb rézbánya 
kénytelen volt üzemét beszüntetni; tekintve azonban másrészt azon körül- 
ményt, hogy a Lake Superior bányák fejtőhelyei ma már 1000 és 1500 
m-nyire vannak a föld színe alatt, és hogy ennek következtében nem lehet 
messze az idő, melyben a szükségletet többé fedezni nem lesznek képesek, 
előadó azzal zárja be igen érdekes fejtegetéseit, hogy az eddig háttérbe 
szorult többi rézbányák jövője kedvező szinben tünik elő s hogy nagymérvü 
fellendülésük bizton várható. 


17. KuRovszky ZsiGmonp (Kapnikbánya).: aA fémeknek nedves úton 
való nyerése, a mint az a kapniki kir. lugzónál üzemben van." 

Nem csak a hazai, hanem az egész világ ftémbányászata megérzi a 
tüzi uton való kohósítás terheit, mi magyarázatát főleg a tüzelési anyagok 
folyton emelkedő áraiban leli. Nyomja azonkívül a fém-, különösen az 
ezüstbányászatot az ezüst árának alacsony volta, mely egykori magasságát 
alig fogja többé elérni. E körülménynek tulajdonítható, hogy számos virágzó 
bányatelep az utóbbi években üzemét végképen beszüntette. Hogy a fémek 
olcsóbban legyenek előállíthatók a nyert bányaterményekből, mint a tüzi 
uton, a kohászok figyelme a nedves uton való kohósításra terelődött s ma 
már kisebb-nagyobb mértékben a következő eljárások vannak alkalmazás- 
ban: 1. a fémek előállítása foncsoritás utján, 2. lugozással és 3. electroly- 
zis utján. Ezen eljárások közül Kapnikbányán azon lugozási processust 
alkalmazzák, mely BirrsánsszkY EDE nagybányai kir. bányakerületi igazgató- 
nak képezi szabadalmát. 

A kapniki bányaművek terményei igen különböző fémtartalmuak ; 
van bennük arany, ezüst, réz, ólom, antimon, horgany stb., leginkább kén- 
hez kötve, a melyek kinyerésére Kapnikon két üzem, úgymint a kohó és 
lugzó van berendezve. 1874-ig e termények értékesítésére kizárólag a kohó- 
uzem szolgált, a mikor a kir. pénzügyminiszterium az éveken át ismétlődő 
kedvezőtlen eredmények folytán azon a ponton volt, hogy a kincstári bá- 
nyászatot Kapnikon beszüntesse. EH válságos helyzetben BITTSÁNSZKY EDE, 
akkori kohóügyi előadó, lugzási kisérleteket végzett, a melyeknek fényes 
sikere után a lugzási eljárás tényleg üzembe is vétetett. Erre a viszonyok 
annyira megváltoztak, hogy 


930 SCHAFARZIK EERENCZ : 


1872-ben egy g-ra eső befizetett olvasztási költség volt 4. frt 28 kr 
1894-ben (a kohónál és lugzónál) átlag... .. .. .. 2 c50wux 
tehát 1 frt 78 krral 
kevesebb, daczára annak, hogy ez idő szerint úgy a munkabérek, mint a 
tüzelő és más üzemanyagok árai lényegesen emelkedtek. E lugzómű áldá- 
sainak köszönheti különösen a kapniki kincstári bányászat, hogy az egykori 
fenyegető végpusztulást a ma is virágzó állapottal felcserélhette, valamint 
hogy a kapniki kir. kohászattal ez idő szerint hazánk egyetlen életképes 
kohóműve sem versenyezhet. 

A lugozási módszereknek alapeszméje az, hogy a bányatermények 
értékesíthető fémeit pörkölés utján oldható vegyületekké, legtöbbször 
chloridokká és chlorürokká változtassuk át, azután oldatba hozván, az illető 
fémeket czementáljuk, vagy pedig ejtő oldatok segélyével csapadék alakjá- 
ban válaszszuk le. Kapnikon a lugozás nem egyéb, mint az ottani szegényebb 
bányatermények fémtartalmának concentrálása, mely munkálatnál mint 
végeredményt a concentrálásra érdemes fémnek nevét viselő kohósítási kö- 
zépterményt nyerjük. A kapniki lugzóműnél kétféle oldattal dolgoznak 
és pedig 1. konyhasó oldattal, 2. alkénessavas natrium-calciumoldattal. 
A konyhasó-oldatból a kioldott fémeket ócska vas által ezementáljuk, az 
alkénessavas natrium-calcium-lugból pedig friss natrium-calcium-sulfid 
oldattal mint sulfidokat kiejtjük, s úgy a czementált fémeket, mint a csapa- 
dékot időről-időre összegyüjtve és kiszárítva a kohóműnél beváltjuk. 

A következőkben részletesen ismerteti szerző A) a pörkölés és 
B) a lugozás vegyfolyamát, valamint közli továbbá a kapniki kir. lugzó 
beváltási szabályzatát. 

Érdekes fejtegetései végén constatálja szerző 1. hogy a kir. kapniki 
lugozó 1894-ben 7943 frt 741/2 kr. kohászati nyereséggel zárult, 2. hogy a 
BirrsásszxkY-féle lugozó eljárás selmeczi, ázsiai, görög, délamerikai s más- 
féle származásu érczekre nézve 18 alkalmasnak bizonyult. 


18. Sorrz ViLmos (Selmecz).: xI. A Soltz-féle adagoló és gázfogó ké- 
szülék nagyolvasztóknál. I. A Soltz-féle aczélpest.v 


19. VERRIER, (Paris.) A fémek mikroszkopos vizsgálatát Angliában 
SoRBy, Németországban MARTENS inaugurálta. Francziaországban OSMoOND 
volt az, ki a vizsgálatoknak e nemét tökéletesítette és kibővítette úgy 
hogy joggal őt tekinthetjük a metallographia alapvetőjének. Minthogy ez 
ideig még nem sikerült a fémekből oly vékony lemezeket előállítani, a me- 
lyek áttetszők lennének, kénytelenek vagyunk a fényesített felületeket re- 
flectált fényben mikroszkopos vizsgálat alá venni. Verticalisan alkalmazott 
fény mellett a horizontális felületrészletek fényeseknek, a ferdék sötéteknek 
fognak tetszeni, míg rézsutosan rávetett fényben a ferde felületrészletek 


A BÁNYÁSZATI, KOHÁSZATI ÉS GEOLOGIAI CONGRESSUS 1896. 731 


látszanak világosaknak, a vizszintesek ellenben sötéteknek, s ez utóbbiak 
csak akkor világosodnak meg némileg, ha ránczosak. Egy nem reflectáló 
zárvány valamely fém fényes felületén sötét foltnak tünik fel, s úgy tünik 
fel, mintha gödröcskétől eredne. 

Jól preeparált felületeken a fémeknek sajátos szövete reliefszerű raj- 
zokban tünik elő, a mennyiben a különböző pontok nem egyenlően kemé- 
nyek. A vizsgálandó felületeknek preeparálása részint fokozatosan gyengébb 
csiszolóporok (baryt, gipsz), részint pedig reagentiák (légenysav, chlor, jod- 
tinktura) segítségével történik és nagy gonddal eszközlendő. 

Egyelőre a réz és ötvözetei, valamint vasat és aczélnemeket vizsgál- 
ták meg, a melyeknek sajátságos mikroszkopos szövete rajzban is be van 
mutatva. Így pl. a kemény bronz és az öntött aczélnál polyéderes lemezes 
zerkezetet, az öntött sárgaréznél dendrites, a mangan-bronznál bacillus 
rajzu felületeket tapasztalunk; a kovácsolt lágyabb aczél és bronz szem- 
csés, a keményebb féregszerűen görbült szemcsékből álló szövetet figyeltet 
meg. Más nemei az aczélnak a liparitokéhoz hasonló, a martensit pedig, 
mondhatnók, parguetteszerű rajzokat szolgáltat. Szerző úgy a réz, mind 
pedig a vasnemekre vonatkozólag az eredményeket a következő pontokban 
foglalja össze : 

1. Az öntött érczek kristályos szövetet vesznek fel, mely skelettszerű s 
vagy dendrites vagy polyéderesen leveles. 

2. A kristályosodás egy és ugyanazon sorozatnál annál szebben megy 
végbe, minél olvadékonyabb a fém s annál nagyobb rajzú, minél lassúbb a 
kihűlés. 

3. A kellő temperatura mellett ujból való izzítás a tömecseknek uj 
csoportosulását idézi elő, rendesen finomabb szemcséjü szövetet alkotva; a 
skelettszerű szövet eltünik és legfölebb az egykori polyéderes szemeknek 
körvonalai ismerhetők még föl. 

4. Oly hőfok mellett való túlhevítés, mely már az olvadási pontot 
megközelíti, uj kristályosodást idéz elő, és az illető fém annál könnyebben 
ömlik meg, minél több benne a könnyen olvadó elem. 

5. Hőbehatások következtében a kristályos szövet elváltozhatik és 
egészen szemcséssé válhat. 

6. A kristályos-leveles állapot rendesen a törékeny fémek tulajdon- 
sága, mig a nyujthatókat a rendes szemcsés szövet jellemzi. 

A fémek szövetének eme bizonyára exactabb módja tárgyalásánál 
nem mellőzhetjük hallgatással, hogy már régebben nálunk is foglalkoztak 
aczéllapok megmaratásával. Így 1878-ban az osztr. áll. vasuttársaság 
resiczai vasművezetősége mutatott be a bécsi világkiállításon étetett aczél- 
lapokat, a melyeket MapERsPaAcH LAaJos oly módon állított elő, hogy a vizs- 
gálandó síkfelületeket 3 rész tömény sósav és 1 rész füstölgő salétromsav- 
ból álló elegybe mártotta. A megtámadott lap negyedóránkint megtisztítta- 


232  SCHAFARZIK FERENCZ: A BÁNYÁSZATI, KOHÁSZATI ÉS GEOLOGIAI CONGRESSUS 1896. 


tott s az egész maratási folyamat kb. három óráig tartott. Később KERPELY 
ANTAL is végzett ilyen kisérleteket, a melyeknek gyakorlati czélja a vassinek 
finomabb szövetének pontosabb kipuhatolása volt. A szintén királyvizzel 
maratott sinátmetszetekről KERPELY 1877-ben a Bányászati és Kohászati 
Lapok számára nyomdafesték segítségével természetes lenyomatokat készít- 
tetett. Szépen tünt ki ezen átmetszeteken a sinek rostos szövete, de külö- 
nösen jól látszottak a próbadarab tömegében netán foglalt oxydált redves és 
salakos, vagy éppen selejtes részek, és mindenek előtt a forradások vonalai. 
A megmart felület megvizsgálása szabad szemmel vagy kézi nagyító segít- 
ségével történt. 

20. HoFMANN RAFAEL (Bécs).: aA fiatalabb ásványi szénfajták kokszol- 
hatása, különös tekintettel a zsilvölgyi széntelepekre.s Tudjuk, hogy a nyers- 
vasolvasztásnál a koksznak fontos szerepe van, valamint azt is, hogy 
Magyarország szeneinek kokszolhatására nézve nincsen éppen a legkedve- 
zőbb helyzetben. Ezért kiváló figyelemmel kísérték már azelőtt is a zsil- 
völgyi felső oligocsenszén kokszolhatásának kérdését. Az első kísérletek, 
melyek e tekintetben tétettek, már az ötvenes években történtek, még pedig 
Urikányról, tehát a medencze nyugati részéből származó szénnel. Később, 
midőn a petrozsényi vasut megnyiltával a medencze keleti része feltáratott, 
folytatták ugyan a kokszolási kisérleteket, de mindig csak petrozsényi szén- 
nel, s ezek kedvezőtlenül végződtek, a melyek azt bizonyították, hogy a 
zsilvölgyi teknő keleti részének szenei nem kokszolhatók. 

Csak midőn a azsili köszénbányatársulatv, majd pedig ennek utódja 
az xcurikány-zsilvölgyi magyar köszénbánya-részvénytársasági Lupényen 
a bányaművelést megkezdette, lépett a zsilvölgyi szén kokszolhatásának 
kérdése ismét előtérbe. Nevezetesen az előadó HoFMANN RAFAEL volt az, ki 
fáradhatatlan buzgósággal kisérleteket vagy maga végzett, vagy másokkal 
eszközöltetett. 1884-ben, 1885 és 1886-ban Wittkowitzon, Ostrauban és 
Resiczán folytak a kokszolási kisérletek, különösen az V. és II. számu tele- 
pek tisztább szenével, még pedig elég kedvező és biztató eredménynyel. 
1886 óta a m. kir. államvasutak igazgatósága is kisérletezett a lupényi szén- 
nel. Az időközben eszközölt feltárások és szénelemzések arról tanuskodtak 
továbbá, hogy a mélyebben fekvő telepek tisztábbak, carbonban dúsabbak 
és oxygénben szegényebbek, tehát kokszolásra alkalmasabbak. Mivel végre 
a társaság szénproductiója 1896-ig a 300.000 tonnáig emelkedett, úgy hogy 
20—259 aprószénhulladék mellett a nagyban való kokszgyártáshoz szük- 
séges évenkénti 60.000 tonna rendelkezésre áll, elhatározta a társaság 
a koksznak külön e czélra építendő kemenczékben való gyártását, s e vég- 
ből még egyszer tétetett nagyban kisérleteket, még pedig most már az ösz- 
szeg telepek szeneinek átlagával. Ezek a kísérletek, melyek Wittkowitzon, 
Dortmundban, Gleiwitzben és Alaisben eszközöltettek, igen fényes ered- 
ménynyel végződtek, a mennyiben átlag 65—6690 kokszot eredményeztek. 


HALAVÁTS GYULA: A FURÓ-TECHNIKUSOK VÁNDORGYÜLÉSE 1896. 238 


A koksz minősége pedig egyenlőnek mutatkozott a karwini köszénével, 
mely kohászati czélokra általában megfelelő. Előadó továbbá azon remé- 
nyének ad kifejezést, hogy a helyszinén frissen feldolgozott szén alighanem 
még kedvezőbb eredményeket fog adni. 

Eltekintve ama nagy horderejü fontosságtól, a melylyel a zsilvölgyi 
szén kokszolhatása vasiparunk további fejlődésére bír, HorMANN R. azon 
körülményre is utal, hogy a barnaszénnél éppen úgy, mint a kőszénnél, le- 
hetnek az egyes medenczéknek bizonyos részei, illetve telepei, a melyek 
kiváló tisztaságuknál fogva koksz előállítására alkalmasak. 


196 


A földfúrással foglalkozó mérnökök és technikusok 
X. vándorgyülése 
Budapesten, 1896. szeptember 22—24. 


Hazavárs GyutLá-tól.k 


Az 1885. évi budapesti átalános kiállítás alkalmával megtartott földtani, 
bányászati és kohászati congressuson résztvettek körében — mint azt ZSIGMONDY 
Béna elnök a X. vándorgyűlést megnyitó beszédében elmondta — FAUcxK ÁLBERT 
pendítette meg azt az eszmét, hogy a földfúrással foglalkozó mérnökök s technikusok 
összeállván, alakítsák meg a cFuró-technikusok egyesületétv. Az alakuló gyülés 
még az év deczember 6-án megtartatván, azóta az egyesület évenkint tart 
vándorgyüléseket. A S. m. Halléban lefolyt IX. vándorgyülés, tekintettel az ezred- 
éves kiállításra, a X. vándorgyülés helyéül Budapestet tűzvén ki, ez az elnökség 
által 1896. évi szeptember 22— 24-re hivatott össze. 

A vándorgyülésre bejelentette a résztvevést 30 magyarországi, 23 ausztriai 
(köztük 13-an Galicziából), 15 németországi, 3 hollandi, 1 franczia, 2 oroszországi, 
1 romániai, 1 bolgárországi, összesen 77-en. 

Szeptember 23-án vándorgyülés elnöke, ZrGmoxpx BéÉLa lendületes beszéd- 
del megnyitotta az ülést. Majd az előadások következtek. 


1. Tuumanxw H. (a S. m. Halle): eber die Beobachtung umd Beurthei- 
lung der Grundwasserverhültnisse bei Wasserspülbohren." Azok, kik az öblítő 
módszert nem ismerik eléggé, e fúrómódszer nagy hibájaként azt hozzák fel, 
hogy a víz elérését nem lehet megfigyelni s ennélfogva víztartórétegek felkeresé- 
sére és megvizsgálására e módszer nem alkalmas. Előadó kiindulva a közlekedő 
csövek elméletéből, igyekszik bebizonyítani, hogy az öblítő módszer alkalmazása 
mellett is éppen úgy meg lehet határozni a víztartó réteg jelenlétét, valamint 
ennek vizbőségét, mint a szárazon való furásnál. És pedig abban az esetben, ha a 


k V. ö. Organ des Vereins der Bohrtechniker. III. Jhrg Nr. 19—24. 


234 HALAVÁTS GYULA: 


víz színe a felszín alatt marad, a fúrólyukba szivattyúzott víznek a víztartó-réteg 
által való elnyelésének mennyiségéből meg lehet tudni a víztartó-réteg vízbőségét, 
míg ellenben a víztükörnek a felszíntől való távolságát a munkaszünet alkalmával 
közvetlenül megmérhetni. A felszín fölé felszálló vizet pedig olykép lehet észre- 
venni, hogy több víz ömlik ki a fúrólyukból, mint a mennyit beleszivattyúztak, 
munkaszünet alkalmával ellenben a víz magától kifolyik." 

2. BaAssANGER J. (Páris) : a Über Bohrungen im Norden Frankreichs.v Észak- 
Francziaországban már hosszabb idő óta keresik a Ruhr-medencze folytatását. 
E medencze egészen Mons-ig (Belgium) konstatálva van, innét pedig Valencien- 
nes-ig és Lens-Somaine-ig, hol Francziaország legnagyobb szénbányái vannak. 
Bethume-től nem messze azonban megszakad a medencze s eddig eredménytelenül 
keresték folytatását. A geologusok azonban biztosra veszik, hogy a széntelepek a 
calais-1 csatorna alatt egész Angolországig folytatódnak s most arra törekesznek, 
megtalálni a helyes pontot, hol a széntelepek Diünkirchen és Calais közt a csa- 
torna alatt folytatódnak. H czélbólegy cDunkergue-Casselb nevű franczia társaság, 
mely javarészben a nagy c(ompagnie Lens-Somainev főrészvényeseiből áll, meg- 
bizta PRzrBILLa fúrótechnikust Kölnből, hogy a széntelepek folytatását kutassa ki. 
Ugyane czélból egy másik, cLa Lilloises nevű társulat is alakult, mely reményli, 
hogy Bethume város közelében felfedezi a medencze folytatását. Eddig Franczia- 
országban a gyémánttal való fúrást nem használták, PRzrsrnra azonban meg 
akarja honosítani e módszert s Dunkergue közelében 300 m-ig vésővel, azontúl 
50 m-nyire gyémánttal fúrt sikeresen. Most ő azon fáradozik, hogy egy társasá- 
got hozzon össze, mely vésővel és gyémántfúróval operálva, a kutató fúrásokat 
eszközölné. 

Végül előadó bemutatja az eddig talált legnagyobb fekete gyémánt mintáját 
és fényképeit. 


3. WáwxGEL BÉLA (Moszkva): xDie Brunnen-Katastrophe beim Brjansker 
Arsenalev (Russland). Előadó hazánkfia egy, a sehneidemühleihez hasonló kútka- 


X Egyszerű, nagy igazságok ezek, a mit előadó elmondott, ha a fúrást olyan 
kiváló fúrótechnikus végzi, a minő ő is. De ha a fúrás oly kézben van, aminő az 
Alföldön gombamódra felszaporodott vállalkozóké, kik csak fúrnak eszeveszetten, 
a nélkül, hogy magát a fúrás menetét meg is figyelnék, s azzal akarja egyik a másikat 
felülmulni, hogy minél rövidebb idő alatt végzi el a fúrást; meg oly kedvező viszo- 
nyok közt is, minők az Alföldé: igen sokszor eredménytelenné lesz a munka. Teszem 
föl, Makón 1892-ben a Széchenyi-téren lefúrt az egyik vállalkozó 302 m-nyire. anél- 
kül, hogy legcsekélyebb eredményt tudott volna felmutatni; míg a következő évben 
egy másik vállalkozó ugyane téren, oly viszonyok közt, hogy az új fúrólyuk a régi- 
től csak 5 m távolságban van, 195 m mélységben oly víztartóra akadt, mely naponta 
288.000 liter vizet adott míg 255 m mélységben oly víztartót konstatált, mely- 
ből naponta 224.600 liter víz ömlik ki. Nyilvánvaló, hogy ebben az esetben az első, 
figyelemmel nem kísérvén a fúrást, a bővizü tartókat elzárta, anélkül, hogy jelen- 
létökről csak sejtelme islett volna. Az Alföld altalajában nem változnak oly hirtelen a 
képződmények, hogy 5 m távolságban lefúrva, oly óriási különbség lehessen az ered- 
ményben. heferens. 


A FURÓ-TECHNIKUSOK VÁNDORGYÜLÉSE 1896. 935 


tastrófáról értekezik, mely a brjanski arsenálnál történt meg. A nevezett arsenál 
udvarán 1894. év elején ugyanis a charkowi Kruschel-czég hibásan véghezvitt 
fúrása következtében nemcsak magából a fúrólyukból, de a csövek mellett is óriási 
erővel (három körlégnyi nyomással a felszínen) és mennyiségben tódult fel a víz, 
mely nagy közetdarabokat is sodort magával s ennek következtében a fúrólyuk körül 
kezdett a talaj sülyedni. A megejtett mérések szerint naponta 166 köbméter szilárd 
alkatrész lőn kihordva. A további sülyedés s a szilárd részek kihordásának meg- 
gátlása végett május hó elején WáwxGEL BéÉLár hívták meg, ki a fúrólyukba két 
csősorozatot sülyesztett le, de ezekkel nem érhette a fúrás fenekét, mert az a be- 
omlott anyaggal el volt torlaszolva. Hogy pedig a cső melletti vízfeltódulást meg- 
akadályozza, nagy mennyiségben öntöttvas-darabokat, mert mást mindent kisodort 
magával a víz, dobatott a tölcsér alakú lesülyedt részbe, miáltal a feltóduló víz 
ereje részben meg lett törve, úgy, hogy most már a lesülyedt résznek kövekkel 
való eltömése lehetővé vált. A víz erejének megszüntetésére pedig a közelben egy 
másik merőleges fúrólyuknak lemélyesztését hozta javaslatba. Ezt azonban az 
orosz mérnökök nem fogadták el, hanem Wossraw S. G. bányász-iskolai tanár 
tervét valósították meg, ki ferde fúrólyukat javasolt, mely egészen az első fúrólyuk 
fenekéig érne. 

Időközben azonban a WáwGEL alkalmazta eltömés hatása is kezdett mutat- 
kozni, a mennyiben az eleinte óránkénti 25.000 hektoliternyi vízmennyiség 7500 
hektoliterre apadt le, a víz tisztább lett s a magával ragadt szilárd alkotórészek, 
melyek eleinte naponta 166 kubikmétert tettek ki, 0,4 kubikméterre szálltak le. 

A ferde fúrólyuk elkészítését MouRawsxki B. mérnökre bizták, ki azzal 1894. 
évi szeptember 18-ára elkészült. Eleinte belőle a vízzel agyag, kő- és tégladarab- 
kák kerültek ki, mi azt bizonyítja, hogy nem a régi fúrólyuk fenekét érte el a ferde 
fúrólyuk, hanem a tömedéket. A szilárd részek mennyisége, melyek a kút vizével 
napfényre kerültek, mindig nagyobb lett, úgy hogy 1895. év telén már nagy meny- 
nyiségű homok és agyag dobatott ki. 

Egy ilyen kidobott agyagot az arsenálban őriznek, súlya nedves állapotban 
60 font volt. A romboló erők következtében a föld mélyében üregek támadtak. 
Miután pedig a kihányt anyag első sorban az eltömés czéljából a lesülyedt részbe 
hányt törmelékből származott, ez sebesen ülepedett, miért is mindig több és több 
törmeléket kellett a lesülyedt részbe hordani ; maga a víz pedig mindinkább zava- 
rosabban ömlött ki mind a két fúrólyukból. Az aggályossá vált helyzetben újra 
Wossraw tanárhoz fordultak tanácsért, ki 900 fuvar trágyát hordatott ide s ezzel 
akarta elfojtani a mindenfelé feltóduló vizet, a mi a jóval nehezebb kövekkel sem 
sikerült. De mialatt az egyik helyen a trágyát legyömöszölték, az alatt másutt 
csak tört fel a víz nagy erővel. 1896. évi április 20-án a legközelebb álló épületen 
repedések mutatkoztak. Mikor pedig a husvéti ünnepek alatt a trágya ledöngölését 
beszüntették volna, április 24-én az arsenál egy része s vele egy gőzkazán s egy 
gőzpöröly a földbe sülyedt. 

A tömési munkálatok ezzel véget értek, de a két fúrólyuk is tönkre ment. 
A függélyes fúrólyuk csöveit az altalaj rézsutos beomlása eltörte, s a felső részt 
kihúzták. Maga a ferde fúrólyuk is szenvedett, s április 28-a óta 1200 köbméter 
víz helyett, a mennyi belőle eleinte ömlött, csak 20 köbmétert ad már. 


236 HALAVÁTS GYULA 


Az épület beomlása után igyekeztek megmenteni azt, a mit lehetett. A mű- 
helyeket kiürítették, az épületeket elhordták. A víz pedig folytatta romboló mun- 
káját s nem sokára az elsőt követte a második beomlás, mely óta szünet állt be, 
de bizonyos, hogy ha a víz romboló erejét meg nem törik, ez az agyagot mindin- 
kább kimossa, minek következtében újabb omlások következnek, s mocsár támad 
e helyen. A függélyes fúrólyuk 195 láb (59,5 m) mély volt s körülötte 30 méter 
átmérőjü körben sülyedt le a talaj. 

Szeptember 16-án, 2 nappal a congressusra való elutazása előtt, WÁNGEL 
BÉLÁT az orosz hadügyminiszter felszólította, hogy a calamitásnak véget vetendő, 
tervét nyujtsa be, s az azt czélzó munkálatokat vállalja magára. 

WáxGEL a következő módon hiszi a katastrófát megszüntetni. Tekintve 
azt a körülményt, hogy a legnagyobb vízmennyiség, mely a függélyes fúrólyukból 
kiömlött, óránként 3000 köbméter volt s többet nem tapasztaltak : e helyen a ki- 
ömlő víz mennyisége korlátolt. Ennek következtében a vizet csöveken át minél 
nagyobb mennyiségben kell kifolyatni s ezáltal nyomását e helyen lehetőleg csök- 
kenteni, mi mellett azonban oda is kell törekedni, hogy minél kevesebb szilárd 
anyagot ragadjon magával, mert a tiszta víz ez esetben ártalmas nem lehet. 

Gyakorlatilag ezt az elméletet olyképpen hiszi megvalósítani, hogy a beom- 
lott fúrólyuk körül félkörben, az eredeti állapotban lévő talajba gondosan s jól 
elcsövezve 10 fúrólyukat mélyeszt le, melynek fúrócsövei alsó részükön át vannak 
lyuggatva, hogy szűrőként működhessenek s még a víztartóréteg alatt levő agyagba 
is benyulnak. Ilyképen — véleménye szerint — a fúrólyukba annyi víz tódulhat, 
a mennyi az űrt kitölti anélkül, hogy szilárd anyagot ragadna magával. Az ekké- 
pen létrehozott nagyszámú fúrólyuk következménye az kell, hogy legyen, misze- 
rint közelükben, tehát a beomlott részen is, a víz nyomása csökken. Ha e fúrólyu- 
kak készen lesznek s jól működnek, szándéka magában az omlott részben, a leg- 
mélyebb ponton is hasonló szerkezetű fúrócsöveket lesülyeszteni s ekképen itt is 
a víznek szabad utat nyitni s végül a beomlott részt gondosan betömni. 

Ez a terve, melyhez hozzászólni felhívja a jelenlevőket. Élénk vita keletke- 
zett aztán, melyben részt vett ScHürrE LEo (Librantowáról), SxgRoczywNszkY LEoN 
(Lembergről), BIzszkE E. (Königsbergről), THumasw H. (Halléből), NevHor S. (Sza- 
csalról), HERzoG E. (Budapestről), kik mindnyájan csak helyeselték a tervet. 


4. Haravárs Gy. (Budapest). a Über die artesischen Brunnenin Ungarn.vX 

Hazánkban az artézi kutak fúrása nem régi keletű tárgy. Történetük kezdete 
majdnem összeesik Magyarország történetének azzal a fordulópontjával, a mikor 
nemzetünk az önrendelkezés jogát újra visszanyerte ; és szorosan összefügg ZSIG- 
MONDY ViLmos nevével, kit e téren az úttörő és korszakalkotó jelzője jogosan meg- 
illet. Az ő működése előtt is tudatára jöttek már az Alföldön annak, hogy az ásott 
kutak vize rossz, egészségtelen s a közügyek intézői már régebben oda törekedtek, 
hogy az altalaj mélyebben fekvő rétegeiben keringő jó vizet megkaphassák. Így 


A FEzen előadás, előszava H. cA magyarországi artézi kutak története, terület 
szerinti eloszlása, mélységök, vizök bőségének és hófokának ismertetésen czimű, az 
1896. évi ezredéves kiállítás alkalmából megjelent művének, melyet a congressuson 
német nyelven olvasott fel. 


A FURÓ-TECHNIKUSOK VÁNDORGYÜLÉSE 1896. 937 


1830. évben Budapesten az Orczy-féle ház udvarán fúrtak le, eredménytelenül ; 
1832. évben Csóron (Fejér m.) 39,82 m mélységből felszálló vizet nyertek ; 1833. 
évben Budapesten, az Alkotás-utczában hoztak létre egy fúrott kutat, melyet még 
ma, is használnak ; a 60-as évek elején Debreczen, Nyiregyháza, Szatmár, Versecz, 
Hódmező-Vásárhely fúrat kutakat. Mindezek azonban csak kisérlet számba men- 
nek. A ma már annyira elterjedt, sőt több tekintetben el is fajult artézi kutfúrást 
ZSIGMONDY Vinmos fényes sikerei indították meg. 

ZSIGMONDY Vinmos született 1821. május 14-én Pozsonyban.k Atyja ZsIG- 
MONDY Samu, ágost. evang. liceumi tanár, anyja FÁBRI FRIDERIKA volt. Alsó s közép- 
iskoláit Pozsonyban, Szakolcezán, Komáromban kitünő sikerrel végezve, 1838-ban 
Selmeczre megy, hol a bányászati és erdészeti akadémián a bányászati szakot hall- 
gatta, melyet 1842. évben végzett. Azután állami szolgálatba lép, s szolgálattételre 
cs. kir. bányagyakornokként, 30 p. kr. napidíjjal a szélaknai bányagondnoksághoz 
osztatott be. 1844-ben kisegítő szolgálatra a cs. kir. központi bányaigazgatósághoz 
Bécsbe rendelik, majd 1846-ban a dománi (Krassó-Szörény m.) kőszénbánya veze- 
tőségével bizatik meg, kineveztetvén bányagondnokká és bányamérnökké. Itt éri 
őt a szabadságharez, mely időben a resiczai vasmű ideiglenes vezetésével 18 meg- 
bizatott. Ebben a minőségben gyártatja a honvédeknek a golyókat és ágyúkat a 
még ma is meglévő öntőműhelyben, s veri vissza csekély honvéddel s nemzetőrség- 
gel a határőröknek Dopa TRaJÁN százados vezetése alatti támadását, s vitézül védi 
Resiczát 1848. decz. 24-én, a midőn azonban a túlnyomó erő győzedelmeskedik, a 
vasmű az ellenség kezébe kerül; Zricmowxpy Oraviczára menekül, majd Szegedre, 
Debreczenbe megy, de 1849. évi május havában, miután BEm csapatai megtisztít- 
ják az ellenségtől Délmagyarországot, visszatér Resiczára s elfoglalja előbbeni 
állását s folytatja a golyó- és ágyúöntést a honvédség részére. A. világosi napok 
után őt is, mint annyi mást, ki hűségesen szolgálta a nemzet ügyét a vész 
napjaiban, elfogták, a temesvári haditörvényszék elé hurczolták, mely őt 6 évi, 
vasban eltöltendő várfogságra itélte, s Olmütz várába vitetett. Az 1850. julius 
24-iki megkegyelmezés szabadságát visszaadta. Visszatér Resiczára s HERGLOTZ 
GyöRGy köszénbánya-tulajdonos szekuli bányájának kezelését veszi át. 1851-ben 
azonban innét távozik s gróf SÁvpoR Mónrcz szolgálatába lép, mint az annavölgyi 
( Esztergom m.) szénbánya gondnoka, hol 1859. évig marad. Azután Pesten tele- 
pedik meg magán bányaügynöki minőségben s munkakörét mindinkább tágítva, 
arra a térre lépett, melyen működve, korszakalkotóvá lett. Nemcsak irodalmilag 
foglalkozott a földfúrással, de maga is több artézi kutat fúrt. Így 1866-ban a har- 
kányi, 1870-ben a lipiki, 1875-ben a ránk-herlányi thermákat biztosítja fúrólyuk- 
kal; 1866—67-ben a margitszigeti 63 öl (— 118,53 m.) mély artézi kutat hozza 
létre s a fényes eredménynyel általános feltünést okoz; nemsokára hozzáfog 
Józser FőrERczEeG alcsuthi parkjában a fúráshoz, melyet 1870. évben fejez be. 
Fúrt ő még ezen kívül másutt is s áldásos működését nemcsak nálunk, de az 
egész föld kerekségén páratlanul álló budapesti városligeti kúttal bejezte. 1868. 
évi november 15-én kezdte meg a fúrást s 1878. évi január 22-én elért 97,040 m 
mélységben végezte be. Belőle naponként 1.197.700 liter 73,92 C"-ú víz ömlik 


k Az életrajzi adatokat BöckH JÁNos urnak ZSIGMONDY VILMOS-ról mondott em- 
lékbeszédéből merítettem. (Földtani Közlöny, XX. köt.) 


938 HALAVÁTS GYULA: 


ki. Még 1875. évben Selmeczbánya és Bélabánya országgyűlési képviselőjének 
választotta meg, s így az artézi kútfúrástól visszavonulva, nagy tehetségeit a par- 
lamentben értékesítette, melynek tagja maradt egészen 1888. évi decz. 21-én be- 
következett haláláig. 

A városligeti artézi kút nevezetes forduló pontot jelent hazánk artézi kútjai- 
nak történetében, mert az itt elért fényes siker ébresztette fel az annyi csalódás 
után elaludt érdeklődést az artézi kutak iránt az Alföldöu s ZsrGmorpy BÉLA mér- 
nökkel, kit az úttörő ügyszeretete utódjának szánt s ki a korszakalkotó nagybátya 
méltó utódjának is bizonyult, megfúratta a Tisza-Vidéki Vasút 1878—79-ben 
a püspökladányi pályaudvarban az Alföldön az első nagyszabású-, Hódmező- 
Vásárhely pedig 1879—80-ban az első nyilvános használatra szánt artézi kutat. 

A Püspök-Ladányban és a Hódmező-Vásárhelyen elért fényes sikerek kö- 
vetkezménye lett, hogy ZsrGmorpy BÉLA mérnöknek alkalom adatott számos helyen 
fúrni, nehéz viszonyok közt feladatát sikeresen megoldani s ekkép az artézi kutak 
terén európai szaktekintélylyé lenni. 


A VÁROSLIGETI ARTÉZI KÚT. 


A hódmező-vásárhelyi első, kitünő ivóvizet szolgáltató artézi kút sikeré- 
nek okozatja lőn, hogy a város, egyik polgárának, Nagy AwpRÁS János áldozat- 
készségével megfuratta ZsiGmoxpy BÉrával 1883—84. évben a második, a nemes- 
lelkü adományozó nevét viselő kutat, mely, daczára annak, hogy azóta az alföldön 
az artézi kutak száma nagyon is felszaporodott, 1.002.600 liter 24 óránkénti víz- 
mennyiségével még mindig a legbővebb forrású kút, melyet hazánkban csak a 
városligeti szárnyal túl. 

ZSIGMONDY BÉLÁt ezek után a szomszédos, majd a távolabbi városok siettek 
fölkeresni, a nyilvános használatra szánt artézi kutakat vele fúratni s ekkép a 
rossz, egészségtelen vizű Alföldön a közegészségügyi viszonyokat megjavítani. 
1885. évben megfúrja a szentesi, 1886. évben bevégzi a szabadkai és a püspök- 
ladányi II. kutat, mely nem csak vizet, de világító gázt is ád, úgy, hogy a pálya- 
udvart fényesen ki lehet vele éjjelenként világítani; 1887-ben készíti a szegedi 
(Tisza Lajos-körúti) ; 1887—89-ben a zombori és a török-szent-miklósi, 1888— 


A FURÓ-TECHNIKUSOK VÁNDORGYÜLÉSE 1896. 239 


89-ben a szegedi (rókus pályaudvarbeli), 1889—90-ben a mezőtúri, 1890-ben a 
szarvasi és a nagy-szalontai, 1890—91-ben a pécsi, 1891-ben bevégzi a békés-csa- 
bai (kossuth-téri), eléri Debreczenben a 837 m mélységet, 1892. évben a karczagi 
és kis-újszállási, 1892—93-ban a békés-csabai (laktanya melletti), 1893-ban a túr- 
kevei artézi kutat. Hogy csak a nagyobbakat és nevezetesebbeket soroljam fel, 
mert nagy a száma az ezen kívül fúrt kisebb, javarészben fúrott kutaknak. 

Ugyancsak a 80-as évek elején megindúl az Alföld egyéb részein isz artézi 
kútfúrás. Találkozik lassankint itt is, ott is értelmes iparos, ki fúrni kezd. Verse- 
czen ekkor jönnek létre az artézi kutak; Kecskeméten, Nagy-Kőrösön a fúrott kutak. 
A 80-as évek közepén Versecz környékén, főleg az egykori Illáncsai és Alibunári 
mocsarak ma már száraz, mélyen fekvő fenekén lévő községekben az artézi kutak 
létesülnek s az évenkint fúrt kutak száma szaporodik, de nem rohamosan. A ki 
pedig a közegészség tekintetében oly fontos artézi kutak útját megtörte, annak 
megengedte a sors, hogy lássa, miként erősödik az elültette fa ; de már nem érte 
meg azt, hogy fája körül miként burjánzik el a fattyúhajtás. 

Délmagyarországon, hol a földtani viszonyok olyan kedvezők, hogy már 
csekély mélységből gazdag forrás fakad (Vlajkováczon van Magyarország leg- 
kisebb mélységű, 23,5 m mély kútja, melyből naponta 400.000 liter víz ömlik ki), 
a 80-as évek vége felé oly nagy mértékben kezdtek fúrni, hogy ez már a normális 
viszonyokat meghaladta s kóros tünetté fajúlt. Okozta ezt az öblítő módszernek 
meghonosodása, melylyel kis átmérővel (51—65 mm bv. csövek terjedtek el 
általánosan) sebesen s így olcsón lehet fúrni. Csakhamar gombamódra felsza- 
porodott a vállalkozók száma: falusi lakatosok, urad. cséplőgép-gépészek, sót 
egyszerű földmívesek is ráadták magukat az ártézi kútfurásra. De csakhamar meg- 
termette ez eléggé el nem itélhető rendszer gyümölcseit, a mit csak elősegített 
vízjogi törvényünk hiányossága. 

Azon oknál fogva, hogy oly elemek kezdtek artézi kútfúrással foglalkozni, kik 
a szükséges technikai és elméleti ismereteket nélkülözik, megtörtént, hogy a leg- 
kedvezőbb földtani viszonyok közt sem vezetett eredményre a fúrás. Közel 150/0-a az 
összes fúrásoknak az eredménytelen fúrás száma, a minek javarészben ez az oka. 
Igaz, hogy e mellett a munkaadó rendszerint nem károsodott, de annál inkább a 
vállalkozók, kiknek a legtöbb esetben fáradságuk és költségük kárba veszett, mert 
a kikötött összeg folyósítását szerződésileg csakis siker esetében követelhették. 
Számos eset bizonyítja, hogy jómódu falusi iparos ekkép nem csak teljesen tönkre 
ment, de sőt halottja is van már ennek az esztelen fúrásnak. DLicnrruss MIKLós 
bocsári lakos, Beodrán, az újabb sikertelen fúrás után, miután vagyonilag teljesen 
tönkre ment, öngyilkos lett. 

Az öblítő módszernek meghonosodásával karöltve jár az, hogy a talaj nagyon 
meglazíttatván, a homokot fedő agyagréteg leomlik, s az a kút, mely eleinte vizet 
adott, vizét lassankint veszti vagy hirtelen megszünik a víz kiömlése. Ezeknek az 
eseteknek a száma is tekintélyes ma már, s például csak a zichyfalvi gőzmalombeli 
fúrásokat hozom fel. 

Nagy hibája továbbá. e módszernek, hogy a fúrás olyan kis átmérővel tör- 
ténik, mely nem engedi a fúrólyuknak utólagosan vörös fenyővel való kibélelését. 
Már pedig tapasztalati tények bizonyítják, hogy csak a vörös fenyővel kibélelt 


240 HALAVÁTS GYULA: A FURÓ-TECHNIKUSOK VÁNDORGYÜLÉSE 1896. 


fúrólyukak állandóak, míg a kibéletlenek tönkre mennek. Az a vascső, melylyel a 
fúrás történik, s melynek az a czélja, hogy egyrészt a fúrólyuk falainak beomlását, 
másrészt pedig az idegen vizeknek hozzáömlését megakadályozza, a  szénsavdús s 
hozzá még hydrothion-tartalmú víz oldó hatásának nem képes soká ellentállani, 
a cső kilyukad, a víz elszivárog, sőt később a fúrólyuk fala is beomlik. A kiömlés- 
nél a víz mennyisége lassan fogyni kezd s teljesen el is apad. Erre is — sajnos 
— találkozik már elég példa az Alföld délibb részeiben. 

Legöregebb hibája azonban a kis átmérőjü s olcsó kutaknak az, hogy fúrá- 
sok minden rendszer nélkül történvén meg, olyan helyeken, hol már csekélyebb 
mélységből fakad a víz, a nélkül, hogy erre valóban ok lett volna, legtöbbször 
csak az egyesek kényelme s vagyoni állapotuk fitogtatása kis helyen annyi kutat 
fúratott, hogy a víztartók mértéken túl meg lettek csapolva s ennek következtében 
a kiömlő víz mennyisége apadt. E tekintetben legeklatánsabb Versecz példája, hol 
abban az arányban, a melyben szaporodtak az artézi kutak a város területén, a 
hydrostatikai nyomás 0 pontja sülyedt s ennek következtében a kiömlő víz mennyi- 
sége csökkent olyannyira, hogy 1891. év óta megszünt a magától kiömlő víz, s 
azokból az artézi kutakból, melyek még a nyolczvanas évek elején vígan ontották 
az áldást, ma szivattyúzni kell a vizet. 

A 80-as évek vége felé szaporodik ugyan az évenkénti fúrások száma, de még 
nem olyan arányban, mely abnormisnak mondható. A 90-es években azonban való- 
ságos artézi kútláz fogja el az Alföldet, a községek és egyesek nyakra-főre fúrat- 
nak. Az összegyűjtöttem adatok szerint 1890-ben 73, 1891-ben 122, 1892-ben 181, 
1893-ban 365, 1894-ben 173, 1895-ben 88 helyen fúrtak. 1893-ban éri el tehát a 
láz tetőpontját, mely azóta csökken, s hiszem, hogy lesz idő, amikor a normális 
állapot bekövetkezik, daczára annak, hogy nagy még azon alföldi községek száma, 
a melyeknek még nincs artézi kútjok. 

Fúrjanak csak továbbra is a rossz vizű vidékeken artézi kutakat, igyék a 
lakosság jó, egészséges artézi vizet, de történjék a fúrás rendszeresen s törekedje- 
nek állandó kutakat létrehozni, ne csak ideig-óráig való, tessék-lássék kutakat, 
melyeknek vize nemsokára elapad. 


x 


Szeptember24-én a magyar mérnök- és építész-egylet helyiségeiben ax Verem 
der Bohrtechnikerv tartotta meg III. rendes közgyülését, melynek tárgyai HAws 
Unzas egyl. titkár évi jelentésén kívül, Srers J. mérnöknek c (ewinde beim Bohremn 
czimű, tegnapról elmaradt előadása volt. Majd kijelölték Berlin városát az 1897. 
évi congressus helyéül s megválasztották a congressus tisztikarát. 


TÁRSULATI ÜGYEK. 941 


d VG.NA PS ALJA VÁGVA VLARAKE AVAT 


IIT. SZAKÜLÉS 1897. ÁPRILIS HÓ 7-ÉN. 


Elnök : BöckH JÁnos. 


Az elnök megnyitván az ülést az e. titkár a következő tagok elhunytát 
jelenti be : 

báró ETTINGHAUSEN CONSTANTIN egyet. tanár Gráczban, társulatunk tiszteleti 
tagja, meghalt f. évi februárius 1-én ; 

Harnmar Azpis, bányafőnök Bánszálláson, a társulatnak volt rendes tagja. 

E jelentéseket a szakülés szomoruan veszi tudomásul. 

Előadások : 

1. P. Iskex BÉLA: xPárkány-Nána környékének föld- és talajtani viszo- 
nyaitv ismertetve, bemutatja a mult nyári felvételének térképeit, mely a Garam 
torkolata körül fekvő vidéket, vagyis a kis magyar Alföld keleti végét ábrázolja. 

Helemba és Kövesd között egy magasabb hegytömb már a dunai trachyt- 
csoporthoz tartozik és a Duna-szoros első kapujának tekinthető. A hegység trachyt- 
brecciái alatt a Kovácspataknál előbukkannak a régibb Pectunculus-rétegek, 
melyek a vulkáni xitörést megelőzik. Az alacsonyabb magaslatok, melyek innen 
északra a Garam és Ipoly völgyek között foglalnak helyet, valamint a Garam völgy 
nyugoti oldalát szegélyező dombok is felső mediterránkorú, részben tufás rétegek- 
ből állnak, de nagyobbrészt löszszel vannak borítva. Helyenkint lajtamész mutat- 
kozik. Az utóbbi dombokhoz csatlakozik dél felé egy diluvialis löszterrasz, melynek 
széle Párkány és Ebed között a Dunáig ér, a hol meredek partján a diluvium két 
osztálya, ú. m. az alsó kavics- és homoküledék és a felső lösztakaró, szépen lát- 
hatók. A Duna alluviuma, mely Muzsla és Ebed határaiban a löszterraszhoz csatla- 
kozik, nagyobbára homokos. A Garam völgyében két alluvialis korszak üledékei 
láthatók : Ó- és új alluvium ; az előbbi főleg homokos, az utóbbi homok, kavics, 
könnyü és nehéz agyagtalajokat képez. 

A talajviszonyok e vidéken nagyon változatosak. A trachyttufa agyagtalaját 
nagyobbrészt erdőség borítja, de az erdő alatt sok helyütt jó szőlők voltak. A. me- 
diterrán üledékek talaja részint könnyű homokos agyag, részint rendkívül kötött 
fekete vagy vöröses agyag, részint kavics. A lösztalajok akár a dombon, akár a 
terrasz sikságán egyforma összetételüek, csakhogy a sikság löszén a feltalaj jóval 
vastagabb és humusosabb mint a hegyen. Az alluvium talajai többnyire homoko- 
sak, helylyel-közzel kavicsosak is, de vannak többé-kevésbbé kötött talajú allu- 
viumok is. 

2. Hokusirzky HENRIK mint vendég értekezik: aMuzsla és Béla esztergom- 
megyei községek agronom-geologiai viszonyairól., E vidék orohydrographiai vi- 
szonyai rendkivül egyszerüek, az emelkedések csak alacsony plateauk. A. mediter- 

Földtani Közlöny. XXVII. köt. 1897. 16 


949 TARSULATI ÜGYEK. 


rán, diluvium és alluvium képződményei vesznek részt a terület geologiai felépí- 
tésében. A mediterránkorú vörös, kötött agyag kevés kövületet tartalmaz és a 
lejtők meredekebb helyeit foglalja el. A diluváilis képződmények vagy vizi lera- 
kodások, mint a kavics, vörös laza homokkő és a csillámos finom homok, vagy 
subaérikus lösz. E területen is többféle lösz van, a melyek physikai sajátságai 
különbözők. Az előadó a felvett terület talajtérképeit és a gyüjtött anyagot is 
bemutatta. 

Dr. Lóczy LaJos vál. tag felhívja az agronom geologusok figyelmét egy 
eddig még meg nem fejtett kérdésre, t. i. hogy a lösz és más subaérikus képződ- 
mények mily viszonyban vannak az altalajhoz, nevezetesen a vörös agyaghoz 
(nyirok) , tartozik-e az a löszhez vagy sem? Saját észleletei alapján azon nézeten 
van, hogy e vörös agyag nagyobbrészt szintén subaörikus lerakodás, telve merőleges 
hasadékokkal és csövecskékkel s ezeket vasoxyd béleli ki; a növényzet korhadá- 
sakor végbemenő chemiai folyamatok az ásványos részeket erősen szétmállasztot- 
ták, miközben vasoxyd is kiválik. 

P. IxxevY BÉLA sok tekintetben osztja a felszólaló nézetét, de azt a vörös 
agyagot, a mely a trachyt-hegységek közelében van, mállási terméknek tartja, a 
melyet a víz lemosott a lejtőkről. 

Hanavárs Gyuza e tárgyhoz szólván felemlíti, hogy a titeli fensikon három 
sáv vörös agyag betelepedés van a löszbe, és pedig ezzel váltakozva. Ezt akként 
magyarázza, hogy a typusos lösz száraz földre hullott, ha pedig valamely álló 
mocsárba akkor ebben képződött idővel a vörös agyag. Temes megyében a babér- 
czes vörös agyag a lösz alatt fekszik, tehát ennél régibb képződmény. 

3. Hatavárs GYuLa xaz egri mammauth leletrőlv beszélt. Ez év kora ta- 
vaszán Eger város DNy-i végén a Pap-hegy lejtőjén, egy út építése alkalmával 
mammuth csontokat találtak. A hegyoldalát rhyolithtufás málladék alkotja és ez 
alatt sárga homok van, ezen fekszik egy durvább kavics réteg, a melyből előadó 
két mammuth zápfogat és egy 180 em hosszú mintegy czombvastagságú agyar 
darabot ásatott ki. Az előfordulási viszonyok és a sok apróbb csonttöredék arra 
mutat, hogy az állat csontjait már a víz hordta ide. 

4. Dr. SrauB Móxrcz röviden előadja, hogy NaATHoRsT stokholmi tanár hozzá 
intézett levélben említi, hogy ő a svédországi rheetben a (itenis hungarica STAUB- 
nál (Földtani Közlöny XXVI. 336. 1.) még nagyobb fajokat talált, de még nem 
irta azokat le; figyelmeztette továbbá az előadót arra, hogy Arthrophyopsis 
tenuinervis nevü faját előbb csakugyan egyszikü növény levelének tekintette (i. h. 
334. 1.), de későbben meggyőződött arról, hogy tulajdonképen eycadea és ennél 
fogva Pteroplyllum Yucca-nak nevezte el. (Sverig. Geol. Undersökn. 1878. Floran 
vid Bjuf. II. p. 89.). 


TÁRSULATI ÜGYEK. 943 


IV. SZAKÜLÉS 1897. MÁJUS HÓ 5-ÉN. 
Elnök : BöckH János: 


Elnök megnyitván az ülést, az első titkár bejelenti, hogy a társulat ren- 
des tagja : 

Décny Mór birtokos Odessában az örökitő tagok sorába lépett. 

Rendes tagságra ajánlják : 

Mxeazrc L. egyet. tanárt Bukarestben dr. SCHAFARZIK FERENCZ és dr. Szow- 
TAGH TAMmáÁs vál. tagok. 

Előadások : 

1. Dr. SCHAFARZIK FERENCZ: cA Kis- Vaskapu kőzetei és calcitok új lelethe- 
lyeisv czímű előadásában bemutatott egy szürke mikroklin-gnájszt és guarzitot, 
a mely kőzetek a romániai és szerbiai parton is előfordulnak. A Minis-völgyből 
Stelerdorf mellett és a békásmegyeri dachsteinmészből új calcit előfordulást is- 
mertetett. 

2. Dr. Posewrrz Tivapag: aKabola-Polyana vidékének földtami térképét, 
bemutatta és ahhoz magyarázatokat fűzött. A kristályos palák, melyek itt DNy— 
ÉK-i irányban csapnak, többnyire csillámpala és alárendelten ehloritpala, ugyan- 
ezek a kőzetek Erdély és Bukovina szomszédos vidékein is uralkodnak. A dyas 
kőzetei — brecciák, homokkövek, mészpalák vagy tömör mészkövek — mintegy 
öblöket töltenek ki. A környéken még kréta-, jura-, eocsxn- és miocsenkorú kő- 
zetek is résztvesznek a hegység felépítésében; ez utóbbiakban helyenkint dacit- 
tufa is előfordul. 

3. Appa KáLmMáN bemutatott ekövületeket a galicziai Kárpátok övébőlv ne- 
vezetesen a Glenodictycum carpaticum MarrY. nevü szivacs egy szép példányát és 
a Mastodon longirostris egy agyarát. Mult évi galicziai tanulmány utja alkalmával 
szerzett tapasztalatait előadván, ismertette a boryslavi ozokerit előfordulást és 
annak bányászatát. 

4. BöckH Hucó ismertette a LasPEYRES-től legujabban a tolucai meteorvas- 
ban felfedezett chromsilicatot, a kosmochlort és bemutatja annak egy mikroszko- 
pos preperatumát, a melyet dr. SCHMIDT SÁNDOR műegyetemi tanár LASPEYRES-től 
ajándékba kapott. 


A f. évi április hó 7-én tartott választmányi ülésen az e. titkár mint pénz- 
táros bemutatta a márczius hóról szóló pénztári jelentést és a vallás- és közoktatás- 
ügyi miniszter átiratát, a melyben értesíti a társulatot, hogy az angol :Home De- 
partementv a társulat kiadványait kéri, melyek a választmány határozata szerint 
ezentúl meg is fognak küldetni. 

Az upsalai egyetem geologiai intézete megköszönte a társulatnak a csere- 
viszony megkötését. 

Köszönettel veszi a választmány a következő könyvajándékot: VáRapY F. : 
Baranya multia és jelenje I. köt. Pécs 1896. 

16r 


244 TÁRSULATI ÜGYEK. 


A f. évi május hó 5-én tartott választmányi ülésen az e. titkár mint pénz- 
táros bemutatta az április havi számadást és DÉcny Món levelét, a melyben az 
örökitő tagok sorába való felvételét kéri, továbbá a VII. nemzetközi geologiai con- 
gressus 3-ik körlevelét. Folyó ügyek elintézése után a választmány azt határozta, 
hogy átiratban értesíti a magy. tudományos akadémiát a SzaBó-emlék-alap ügyé- 
ben tett határozatáról. 

A VII-ik az 1897-iki évben Szt.-Pétervárott tartandó nemzetközi congres- 
sus szervező bizottsága számos hozzá iatézett megkeresés folytán arra figyelmez- 
tet körlevelében, hogy egyedül a geologusoknak van joguk azon kedvezmé- 
nyeket igénybe venni, melyek a congressus tagjainak Oroszországbam való uta- 
zásuk és a kirándulások alkalmával helyeztettek kilátásba és hogy ezen kedvez- 
ményeket olyan egyének nem vehetik igénybe, kik geologiai publicatiók utján 
nem ismeretesek. 

Ugyanazon bizottság közli III-ik körlevelében a congressusra és a kirándu- 
lásokra vonatkozó fontosabb tudni valókat, továbbá azon fontosabb kérdéseket, 
melyeknek megvitatása a megelőző congressusokban függőben maradt és melyek 
vonatkoznak a nomenclatura egyformaságára ; annak eldöntésére vajjon a tudo- 
mányban a mesterséges, egyedül a történeti tényeken alapuló vagy a természetes 
osztályozás, a physico-geographiai változásokon is a faunistikus tényeken alapuló 
osztályozás tartassék föl a tudományban; az új műszóknak a stratigraphiai 
nomenclaturába való befogadásánál követendő szabályokra és végre a petrogra- 
phiai nomenclaturát illető elvek megállapítására. 


gyoz k ageljalgeez aaa 


i5 ÖLDTANI KÖZLÖNY 


XXVII. BAND. j 1897. MAT—JULI I 5—T, HEFT, 


AM ENDE DES MILLENNIUMSJAHRES. 
[V. 


Die Steinindustrie. 
VON 


Dr. FRANZ SCHAFARZIK. 


Die Millenniums-Ausstellung wurde von denSteinindustriellen weniger 
zahlreich beschickt, als z. B. unsere letzte Specialausstellung für Thon-, 
Cement- und Steinindustrie im Jahre 1891. 

Die auf die Steinindustrie bezüglichen, doch in verschiedenen Pa- 
villons aufgestellten Gegenstünde können wir folgendermassen gruppiren : 


1. Sammlungen, Gegenstáönde oder Karten, wel- 
che die Hebung der heimischen Steinindustrie 


anstreben, wurden ausgestellt in LOVA 
DaKalketemortM ar moráa ág s St e 11711 
OL NÉNYD E a NYÁL VESS 4 zel agáa 2 LESSNE bi 
4. Serpentin B ágat 7 LES Zeke: 1 
5. Granit, GSyenit, Szt Engen ay5 
6. Orthoklas-Ouarz-Trachyt, dessen Kávogtrasat 
tiscehe Modification, sowie auch Süsswasser- 
ÜASZÁn at ML ÉT ÉS eV ágzets úl 
7. Dacit, Atdösité Tnlésitő DiGAlta sé ke syésa 
8. Rhyolith- und Dacittuff JEVONS 2 
9. Dachschiefer und Sandstein ... 0 ... 2445 
10. Cemente,  Gesteins-Rohmaterialien fin die 
hemische Industrie, Erdfarben ete. .. ... 6 
11. Steinarten-Sammlungen  einzelner Domi- 
nen in Hara Jjassíwo 


Zusammen 5 7/ Pavillons 


Aus dieser Zusammenstellung ersehen wir, dass die Zahl der ausge- 
stellten, technisch bearbeiteten Gesteine eine sehr geringe war, wobei über- 


946 F. SCHAFARZIK : 


dies noch erwáhnt werden muss, dass ein Theil derselben auslándischer 
Provenienz gewesen ist. 


Vor allem sei aus der ersten Gruppe die k. ung. geologische Anstalt 
erwahnt, die auf Initiative ihres Directors, des k. u. Sectionsrathes JOHANN 
Böcxkn bereits seit dem Beginne der achtziger Jahre alle im Lande vorkom- 
menden und technisch verwerthbaren Gesteine zu einer Collection ver- 
einigte. Gegenwártig zühlt die aus Kubik-Decimeter grossen Würfeln beste- 
hende heimische Sammlung ca. 1000 Nummern, woran sich eine nicht 
minder lehrreiche auslüándische Vergleichssammlung, ebenfalls in Würfel- 
form, anschliesst. Beide Sammlungen waren auf der Galerie des montani- 
stischen Pavillons zur Besichtigung ausgestellt. 

Aus der ersteren reichhaltigen Collection erwáhnen wir die Serie 
der weissen und bunten Marmore, unter welchen wir besonders auf den 
weissen Marmor von Szárhegy (Com. Csik) aufmerksam machen, welcher 
berufen erscheint, bei uns früher oder spáter den Carraramarmor zu er- 
setzen. Auffallend reichhaltig war die Reihe der fertiüren Grob-Kalke, die 
als Bausteine überall hochgeschátzt sind. Ebenso waren vertreten Dolomtt, 
(Gyps, Ouarzit, Serpentin, Gramit, Ditroit, Diorit, Diabas, (rabbro, Tra- 
chyte, Dacite, Andesite, namentlich letztere besonders reichlich; ferner 
Basalt, krystallinische und amdere Schefer, Trachyt- und Andesíttuffe, 
Sandsteine und (-onglomerate. Unter den zuletzt erwáhnten spielen na- 
mentlich die Tutffe und Sandsteine eine bedeutendere Rolle. 

In der auslándischen Vergleichsmaterialen-Sammlung waren vertreten 
Schweden (Granit, Porphyr, Diorit, Hyperit), Norwegen (Ophimagnesit, 
Granit, Syenit, Porphyr, Gabbro), Belgien (Carbonkalk, (9uarz-Diorit), 
Frankreich (Kalkstein, Süsswasserguarz), Österreich (bunte Marmore, 
Granit, Porphyr, Diorit, Serpentin, Sandstein), [alien (Marmor, Granit, 
Serpentin, Trachyt, Dolerit, Leucitit, Leucitittuff und Sandstein), Serbien 
(Süsswasserguarz) und (rriechenland (Marmore, Plioacene Grobkalke). 
Ausserdem waren in vier Glasschrüánken die Decorationssteine des alten 
Rom in 213 polirten kleineren Parallelopipeden, eine selten sehöne Samm- 
lung, zu sehen. 

Im Anschluss an diese beiden Sammlungen, waren auch die Gesteine 
der Donauregulirung beim xKisernen Thorev ausgesteilt, die theils durch 
Sprengung aus dem Donaubette herstammten, theils aber in verschiedenen 
Steinbrüchen an den Ufern genommen wurden und zum Baue der Regu- 
lirungsobjecte verwendet worden sind. 

Das Landes- Museum von Sarajevo hatte im bosnischen Pavillon eine 
ühnliche Gesteinssammluneg in Würfelform, im Ganzen 229 Stück zur 
Ausstellung gebracht, in welcher folgende bosnische Gesteinsarten vertre- 
ten waren :  Dilwialer Kalktuff (von Travnik, Sarajevo, Mostar, Banjaluka, 


DIE STEININDUSTRIE IM JÁHRE 1896. 947 


Bihaó) ; Miocaene Grobkalke (von Mostar, Bihac, Banjaluka, Travnik, Dolnja- 
Tuzla); Kreide-Kalke (von Mostar, Travnik), Triaskalke (von Hau 
Bulog, Sarajevo, Tuzla, Bihaé-Klujó); serpentinischer (rabbro (von Sarajevo- 
Visoko), Diorit? (von Serajevo- Visegrad) ; Amphiboltt (von Travnik-Prosor). 
Unter diesem Gesteinen war besonders der braunrothe Marmor von Sara- 
jevo-Kosevo, der weissgeüderte sehwarze Marmor von Sarajevo-Visoko, die 
reinsehwarzen Marmore von Bihaé-Klujé, Travnik-Prosor und Mostar-Kon- 
jiéa, der lichtgraue von Sarajevo-Rogatica und die blass echamoisfarbenen 
Marmore von Mostar-Lubinje, Trebinje und Gaéko in die Augen fallend. 

Hochwichtig für unsere Steinindustrie sind die ausgestellten Gegen- 
stünde, sowie die bisher publicirten Daten der technisch-mechamischen 
Versuchsstation des kön. Josefs- Polytechnicums in Budapest, dessen ge- 
genwártiger Vorstand Professor DESIDERIus Nagy ist. Die in einem Glas- 
kasten des Unterrichtspavillons ausgestellt gewesenen zerdrückten, sowie 
der Frostwirkung ausgesetzten Gesteinswürfel lieferten blos einige wenige 
Beispiele dieser für unsere Bautechnik so eminent wichtigen Versuche. 
Einen vollen Einblick in die emsige Thátigkeit dieser Station gewinnen wir 
erst, wenn wir das soeben (1896) ersechienene erste Heft über die Ergeb- 
nisse der Untersuchungen an natürlichen Bausteinen (im Ganzen 320 Num- 
mern umfassend) zur Hand nehmen. Dies Buch, welches tabellarisch ver- 
fasst ist, enthált folgende Rubriken: Fundort des Gesteines — petrogra- 
phische Benennung desselben — Grenzwerthe beim Zerdrücken in Kilo- 
gramm pr. cm? in trockenem und nassem Zustande, — ebenso nach 
25-maligen Frostversuchen trocken und nass — Richtung des Druckes 
(námlich ob parallel oder senkrecht zur Schichtung oder Bankung) — das 
Volumgewicht — das Gewicht des aufgesogenen Wassers in "/o-en und 
endlich den Gewichtsverlust des Würfels nach 25-maligen Frostversuchen. 
Drei gelungene Phototypien am Sehlusse des Werkes veranschaulichen 
zerdrückte und durch Frost zersprengte Gesteine. Wie wir vernehmen, wird 
eine zweite Daten-Serie noch im Laufe des gegenwürtigen (1897) Jahres 
erscheinen. 


Ausser diesen der Steinindustrie wissenschaftlieh unter die Arme 
greifenden Bestrebungen sind ferner die Ausstellungen der Gewerbeschulen 
zu erwáhnen, woselbst die Bearbeitung von Steinen praktisceh gelehrt 
wird. Heute besitzen wir in Ungarn drei, und in Kroatien eine solche Schule, 
die sich mit der Bearbeitung der Steine befassen. Es sind dies die Fachschulen 
in Brassó (Kronstadt), Székely-Udvarhely, Zalathna und Agram. 

Die Zalathnaer Bildhauer- und Steinsechleifer-Fachschule verwendet 
zur Erzeugung von verschiedenen Hemdknöpfen-Garnituren, Zigarren- 
spitzen, Briefbeschwerern, Haar-Schmucknadeln, Kassetten, kleinen Posta- 
menten, Esszeuggriffen und anderen ühnlichen Dingen, Chalcedon von 


248 F. SCHAFARZIK : 


Zalathna, Karlsbader Sprudelstein, südafrikanischen Krokydolith, derben 
Rhodochrosit von Nagyág, Labrador und Amethyst aus Amerika, Achate 
von Tekerő und Brasilien, Meerschaum aus Kleinasien, Succinit aus der 
Ostsee, Bergkrystall aus der Schweiz. Auch würde sich zu ühnlichen 
Zwecken in hohem Maasse der schön sehleifbare Aragonit von Korond 
eignen. Die Steinmetzsechüler dagegen haben aus mitteleocaenem Grobkalk 
von Bácstorok einen schönen Altar ausgestellt, dessen eingelegtes Mittel- 
blatt aus rothem Lias-Marmor von Süttő hergestellt war. 

Die Fachschule von Székely-Udvarhely schickte nette Schnitzereien, 
geometrische Körper, Capitále, Kreuze, sowie ein Weihwasserbecken ein, 
die alle aus einem feinkörnigen grünlich-grauen Dacittuff (von Jánosfalva, 
Com. Udvarhely) hergestellt waren. Bin 1,5 m hoher, mit einem Palmen- 
blatt geschmückter Obelisk bestand aus Amphibol-Andesit, ein schöner 
Venuskopf dagegen aus Carrara- Marmor. 

Hinter diesen beiden blieb auch die Brassóer (Kronstádter) Holz- 
sehnitzerei- und Bildhauerei-Fachschule nicht zurück. Ihre exact aus Stein 
gemeisselten Blatt- und Fruchtstücke, ein Januskopf sowie durchbrochene 
K unstarbeiten aus lichtgrünem Dacittuff von Alsó-Rákos wurden mit allge- 
meiner Befriedigung betrachtet. Auch stellte diese Schule mehrere gelungene 
Büsten und Thierstücke aus Carrara-Marmor aus. 

Auf diese Weise wird durehdie weise Fürsorge des Staates die Lust 
und Liebe der jüngeren Generation für die Steinindustrie namentlieh in 
dem gebirgigen Siebenbürgen geweckt. 

Die Agramer kön. Gewerbeschule stellte ein von den Schülern des 
III. und IV. Jahrganges aus (Vinicer?) Grobkalk angefertigtes sehr 
kunstvolles Grabdenkmal aus. 

Sehliesslieh sei hier noch die Karte JosEF STERÉNYT s, (1 : 1.000.000) 
erwáhnt: cKarte von Ungarns Industriefachschulen im Jahre 18969, auf 
welcher ausser den Fachschulen anderer Industriezweige 1) die Thon- 
industriesehulen von Magócs (Com. Baranya), Csáva (om. Vas), Ungvár 
(Com. Ung) und Székely-Udvarhely (Com. Udvarhely), ferner 2) die Stein- 
industrieschulen in Zalathna (Com. Alsó-Fehér), Brassó (Com. Brassó) und 
Székely- Udvarhely durch farbige Kreise ersichtlich gemacht waren. 


Indem wir uns den zu verschiedenen Objecten verarbeiteten Gestei- 
nen zuwenden, betrachten wir der petrographiscbhen Reihenfolge nach 
zuerst die 


Kalksteine. 


1. Wir elauben die Reihe der hieher einschlügigen Objecte mit der 
Exposition ALEXANDER HAUSMANN"8 am würdigsten zu eröffnen. Durch den 
Mitteleingang der Halle für Bauindustrie eintretend, fanden wir uns einer 


DIE STEININDUSTRIE IM JAHRE 1896. 949 


fürstlich blendenden, farbenreichen Ballustrade gegenüber, die sich auf 
einer Grundfláche von 4,10Xx680 m erhob. Über sechs Karst-Marmor- 
stufen (obere Kreide) gelangten wir auf die 0,90 m hohe Terrasse. Zu beiden 
Seiten dieser Treppe befand sich eine schön profilirte Einfassung aus licht- 
grauem Siklóser (Muschelkalk) und lichtrothem Siklóser (oberer Jura) 
Marmor, die leicht nach auswürts gebogen und an ihrem unteren Enden 
von je einer Kugel aus einem prachtvollen gelbliehrothen ebenfalls Sif- 
lóser Marmor besetzt waren. Der Boden der Ballustrade selbst war mit 
Mosaik ausgelegt, wozu der lieht (oberer Jura) und dunkel chamois farbene 
Marmor (Muschelkalk) von (Gyűd, ferner der gelbe und rothe (oberer Jura) 
von Siklós und endlieh der sehwarze Kalkstein (Muschelkalk) von Kolos- 
hradistye das Material geliefert haben. Aussen war der Sockel der Ballu- 
strade mit grauen Siklóser und darüber mit sehwarzen Koloshradistyeer 
Marmorplatten verkleidet, wührend in der Höhe des Terrassenbodens ein 
rothes Band von Piszkeer (Lias) Marmor herumzog. Auf dieser Basis waren 
nun die drei Meter hohen Sáulen postirt, zusammen 10, die solchermassen 
angeordnet waren, dass auf die sehmülere Seite der Ballustrade 3, auf die 
lüngere Seite 4 entfielen. Die reichgegliederten Süulen hatten zwar alle 
dasselbe Profil, doch waren sie abwechslend aus verschiedenen Marmor- 
arten hergestellt. Ausserdem wurde die Wirkung der farbenpráchtigen 
Marmore noch dadurech erhöht, dass zu den Basaltheilen und den Capitálen 
der Süulen weisser carrarischer Marmor genommen wurde. Wir sahen 
Süulen, deren Schüfte aus gelblich rothem Siklóser, aus grauem eben- 
daher, aus licht cehamoisfarbenem von Gyűd, aus lebhaft rothem Marmor 
(Trias) von Vaskóh gedreht waren. Die Abstünde zwischen den einzelnen 
Siulen waren durch Balluster-Brüstungen verbunden, die vorwiegend aus 
lichtem Siklóser und rothem Vaskóher Marmoren erzeugt wurden. Als ein 
besonderer Ausstellungsgegenstand figurirte der obere Theil einer Sáule 
mit dem Capitacl, welche aus den bisher angeführten Marmorarten zusam- 
mengesetzt war, und welcher das Modell zu gleichen für das neue unga- 
risehe Parlamentsgebüude gelieferten Sáulen bildete. 

Nicht blos die gedrehten, sondern auch die gradfláchigen Bestand- 
theile dieser Ballustrade sind in hohem Maasse vollkommen ausgearbeitet 
und poiirt worden, und wir müssen ganz unparteiisch erklüren, dass unsere 
ungarischen Marmorarten — die wie jeder Kenner zugeben muss, mit den 
schönsten auslündischen Sorten den Vergleich glünzend bestehen — von 
A. HAUSZMANN in wirklieh würdiger Weise ausgestellt worden sind. Mit den 
angeführten ist jedoch die Reihe unserer Decorations Gesteine (namentlich 
Marmore) noch bei Weitem nicht ersehőpít und wir wollen hoffen, dass es 
der bei uns gegenwürtig im Erwachen begriffenen Steinindustrie gelingen 
wird, noch manche bisher im Schoosse der Erde unbeachtet liegende 
Schátze zu Tage zu fördern. 


950 F. SCHAFARZIK 


2. EpvaRD Ney und Comp. öSteinindustrielle und Steinbruchbesitzer 
in Budapest hatten ebenfalls eine sehr hüűbsche Ausstellung in der Bau- 
industriehalle arrangirt. Vor allem anderen fiel uns ein scehőner Kamin aus 
weiss- und gelbgeüdertem schwarzen Marmor auf, welcher von Zsarnó, 
(dom. Abauj-Torna) herstammt. Dieses Gestein gehört der unteren Trias an 
(Guttensteinerkalk) und bildet am linken Ufer der Bodva den sich daselbst 
isolirt erhebenden Berg von Zsarnó. Dieser schwarze, vorzüglich polirbare 
Marmor erregte unsere Aufmerksamkeit schon aus dem Grunde, da wir 
inn diesmal zum erstenmale techniseh verwerthet sahen. Aus eben dem- 
selben Materiale waren auch zwei hübsche Postamente angefertigt, auf 
denen zwei gleiche Vasen aus rothem Piszkeer (Lias) Marmor aufgestellt 
waren. Aus Zsarnóer Marmor sahen wir schliesslich noch zwei flache ge- 
drehte Vasen. Ferner waren vier sehr schöne Erkerbrüstungen ausgestellt, 
die erste in durchbrochener Arbeit ausgeführt aus feinem, oolithisehen 
sarmatischen Grobkalk von der Puszta Bóth (Com. Fehér), die zweite eben- 
falls in durchbrochener Manier aus sarmatischem Grobkalk von Bia(Com. 
Pest), die dritte aus obermediterranem Lithothamniumkalk von Várpalota 
(Com. Veszprém) und endlich die vierte aus guartárem Süsswasserkalk mit 
grossen pisolitischen Einschlüssen von Duna-Almás (Com. Komárom). Aus 
diesem letzteren Gesteine waren auch zwei gewundene, polirte Postamente 
ausgestellt, was allgemein aufgefallen ist, da sich dieses geologisch so junge 
Gestein polirt sehr gut repreesentirte und durch seine warmtöónige licht- 
braune Farbe und seine schöne gewellte Zeichnung angenehm überraschte. 

3. A. GERENDAY und Sohns erste ungarische priv. Marmor-Unterneh- 
mung (Budapest). Die Firma hat in zahlreiehen Abünderungen vornehm- 
lich Grabsteine und Denkmöüler ausgestellt, wozu ausser dem bekannten Pisz- 
keer rothen (Lias) Marmor, weisser Carrara-Marmor, ein weisser Karstmarmor 
(obere Kreide) aus der Gegend von Pola, der sogenannte xcSchlesische 
Granito, eine egrossfleckige rothe und gelbe Breccie, und schliesslich 
Portovenere (Muschelkalk) das Material geliefert haben. 

4. Die Domünen $r. k. u. k. Hoheit Erzherzog Josef 
stellten neben ihrem Pavillone eine aus drei Stufen bestehende Treppe 
aus, die in dem erzherzoglichen Steinbruche zu Üröm angefertigt wurde. 
Die untére Stufe war 6 m lang, 0,50 m breit und 0,12 m dick. Das 
Gestein dieses so bedeutende Dimensionen besitzenden Objectes ist ein ober- 
eocaener Bryozoen- Kalksein. 

5. Joser MÜLLER, Steinmetzmeister und Steinbruchbesitzer in Sülló 
hatte in der Bauindustriehalle zwei müchtige Marmorbünke, die eine aus 
rothem Lias-Marmor, die zweite aus lichtgrauem Dachsteinkalk (rhátisch), 
beidevom Berge Pisznicze beiSüttő, ausgestellt. Diese beiden Platten waren 
in eleichmüssige Felder eingetheilt, an denen von der natürliehen Schichten- 
fláche an bis zur feinsten Polirung alle Zwischenstadien der Steinbearbel- 


DIE STEININDUSTRIE IM JAHRE 1896. 951 


tung in instructiver Weise dargestellt waren. Bin netter Blumentisch hatte 
zur Basis eine Dachsteinkalkplatte, als Fuss eine kurze Süule aus licht- 
braunem diluvialen Süsswasserkalk von Haraszti nüchst Süttő und zur 
oberen Platte rothen Liaskalk von Pisznicze. 

Ausserhalb der Halle hatte MÜLLER noch einige Objecte ausgesteilt, 
die mit Recht die Aufmerksamkeit der Sachverstándigen auf sich lenkten 
und zwar war dies eine roh zugehauene Platte von Süsswasserkalk (dilu- 
vial) von Haraszti, 5,5 m lang, 1,5 breit und 0.26 m dick, ferner zwei 
Treppensteine aus demselben Material, 5,50 m lang, 0,35 m breit und dick. 

Unsere Süsswasserkalke im Allgemeinen, darunter auch der erwáhnte 
Harasztier gehőren zu unseren besten und ausdauerndsten Bausteinen. 

6. Die erste Kalkbrenneret- und, Ziegelfabrikin Sümeg 
hat die Ausstellung u. A. mit Rohmaterial, sehönem Hippuritenkalk der 
oberen Kreide beschiekt, welehe östliech und südöstlieh von Sümeg vor- 
kommt. 

7. Joser Huperz, Marmorindustrieller in Kaposvár hat einen Altar 
ausgestellt, dessen oberer Theil aus Piszkeer rothem und carrarischem 
weissen Marmor gemeisselt war. Die unteren Theile dagegen bestanden aus 
Bardiglio fiorito, und anderen weissen und sehwarzen Marmoren aus der 
Gegend von Carrara, wührend die 4 Söulen aus jenem ungemein interes- 
santen, in der Grundfarbe grünlich-grauen mit grossen lebhaft dunkelbrau- 
nen Flecken geschecktem Marmor hergestellt waren, welches Gesteimn 
Huverz zum erstenmale im Jahre 1891 auf der damaligen Steinindustrie- 
Ausstellung vorgezeigt hat. s ist dies ein sehr dichter Crinoidenkalk aus: 
dem oberen Dogger von Vékény (Com. Baranya). 

8. JOHANN BIEBEL, Oravicza, hat auch bei dieser Gelegenheit weissen 
Marmor von Ruszkicza (Com. Krassó-Szörény) und Tithonkalk von der 
Predett bei Anina ausgestellt. Angefertigte Gegenstünde waren aus erste- 
rem Gestein verschiedene Grabmonumente und Treppen, aus letzterem 
Treppen und ein Salonpostament. Beide Gesteine haben schon háufig die 
Probe bestanden und gaben auch jetzt ein beredtes Zeugniss für die Liefer- 
. fáhigkeit der Firma ab. 

9. B. GuserrIi, Steinmetzmeister in Oravicza hatte aus dem zuletzt 
erwáhnten Tithonkalk eine Treppe von 6,54.m Lánge, die lángste auf der 
Ausstellung, eingesandt. 

10. Im kroatischen Pawillon konnten wir ein Brunnenbecken aus 
miocaenem Grobkalk von RUDOLF GÜNTHER (Agram) und einen feinkörnigen 
obermediterranen Kalkblock (sog. Bildstein) von 0,85X0,85 x1,90m Grösse, 
ausgestellt von Sr. JAMBRESIC in Vinicza (Com. Varasdin), verzeichnen. 

11. Schliesslich erwáhmen wir nocn den Karstkalkstein von Albona 
(Istrien), welchen die kön. Freistadt Fiume als eines ihrer Pflasterungs- 
materialien in der Communicationshalle ausgestellt hatte. 


F. SCHAFARZIK : 


GypsS. 

1. Die sogenannte Marmor (?) Werkstütte von Zsobok hat auch dies- 
mal viel ausgestellt. Kleinere Tischplatten, Vasen, eine Menge von kleine- 
neren Schnitzereien ergötzten in der Industriehalle auch jetzt das Auge. 
Das Material, welches verarbeitet wird, ist ein gelb und braun gefleckter 
Gyps mit einem angenehmen warmen Ton und hoher Politurfáhigkeit, wel- 
cher den mitteleocaenen Schichten des Com. Kolozs entstammt. 

2. THEODOR KRAMER, Egeres (Com. Kolozs) hatte in seinem eigenen 
Pavillon einen weissen Alabaster Obelisken ausgestellt. Das Hauptbestreben 
dieser Firma ist eigentlich auf die Erzeugung von Gyps-Mahlproducten ge- 
richtet, namentlich Bildhauergyps, Cement- und Düngergyps. Ebenso 
waren daselbst hübsche Kunstmarmore zu sehen. 

3. Max und Moxrrz SÁRToRrs Firma bescháftigt sich namentlieh mit 
der Erzeugung von Cementen und Mineraldüngerstoffen und hatte in dieser 
ihrer Collection unter anderen auch siebenbürgisehen Gyps ausgestellt. 


Serpentin. 


Joser. HörEeR k Sonw, Borostyánkő (Com. Vas). Die kunstvoll ge- 
drechselten  Gegenstünde, welche den dunkelgrünen, durechscheinenden 
Serpentin prüchtig zur Geltung gelangen lassen, waren in der Central- 
Industriehalle zu sehen. 


Granit, Syenit, Hyperit, Diorit. 


1. Gramit als Pflastermaterial, in Form von Würfeln aus den Stein- 
brüehen von Nyitra (om. Nyitra) wurden von der Kis-Sebeser (Grramit(?) 
Steinbruch Actien- (resellschaft eingesendet. Dieser Bruch, welcher einen 
frischen, mittelkörnigen Granit liefert, befindet sich erst seit 1895 im Besitze 
der Gesellschaft und wurde bisher blos in der Stadt Nyitra zur Pfla- 
sterung verwendet. 

2. Joser BRauw stellte Pflasterwürfel, eine 0,80 m" grosse Deckplatte 
und einen 0,902X£0,90X0,50 m grossen Block aus einem granitischen 
Biotit-Gneiss aus, welcher aus dem Steinbruche in Bukin (Com. Krassó- 
Szörény) gewonnen wird. Dieses ausgezeichnete feinkörnige Material eignet 
sich seiner Bankung halber vorzüglieh zur Herstellung von Werksteinen ; 
dagegen weniger zu kleinen Objecten, wie z. B. Pflasterwürfel, da die 
Spaltung der Schichtfláche nach zwar gut, guer dagegen blos sehwierig 
herzustellen ist. 

3. Die Marmor-, Grawit-, Syenit- Stetmndustrie Actiten- (resellschaft 
in Pressburg, die seit dem Jahre 1890 besteht, hat die Ausstellung auch mit 
sehr schönen Objecten beschickt. In der Mitte erhob sich ein miáchtiges 
Grabdenkmal aus Friedrichswárner (Norwegen) Syenit, der mit seinen schil- 


DIE STEININDUSTRIE IM JAHRE 1896. 253 


lernden Mikroklin-Feldspüthen auf grau-gyrunem Grund sich prüchtig aus- 
nahm. Die Monotonie der überaus grossen Syenit-Flüche wurde durch zwei 
canellirte, weisse Carrara- Marmor-Pilaster behoben, wührend das Mittel- 
blatt aus brüunlich-rothem Granitit aus Wonecoik (Schweden) hergestellt 
war. Zu beiden Seiten sahen wir zwei grosse, schön profilirte flache Vasen 
aus Friedrichswárner Syenit und sehliesslieh muss noch ein einfacherer 
schwarzer Grabobelisk aus schwedischem Hyperit erwáhnt werden. Die 
technisch modern eingerichtete Unternehmung hat es sich zur Aufgabe 
gemacht, rohe, in Folce dessen zollfrei vom Auslande, namentlich Skandi- 
navien bezogene Gesteinsblöcke im Lande selbst aufzuarbeiten, doch ergreift 
dieselbe unseres Wissens gerne jede sich darbietende Gelegenheit, um auch 
heimische Gesteine in entsprechender Weise zu verwerthen. 

4. J. Koror, Agyam und M. BaAxkic, Belovár, haben drei aus sehwarzem 
Diorit bestehende Grabsteine ausgestellt. Der Diorit kommt der erhaltenen 
Auskunft zufolge aus Samarica von der Nordseite des Gari Gebirges im 
Comitate Belovár (Kroatien). 

5. OLircic, Krapina. In Folge seiner dem Diorite sehr nahe stehenden 
petrographischen  Beschaffenheit möge hier noch ein im kroatischen 
Pavillon ausgestellt gewesener Mühlstein erwábnt werden, dessen Gestein 
eigentlich als ein mittelkörniger Amphibol-Gneiss zu bezeichnen ist. 


Ouarztrachyt, dessen hydroguarzitische Varietát und 
Süsswasserguarz. 


1. Normaler Orthoklas-Ouarz-Trachyt von Zsidóvár (Com. Krassó- 
Szörény). Der Steinbruch von Zsidóvár bildet seit 1893 das HEigenthum 
der Kis-Sebeser Granit (?) -Steinbruch-Actien-Gesellschaft und eignet sich 
dieses Gestein, wie die ausgestellten Objecte bewiesen haben, nicht blos 
zur Erzeugung von vorzüglichen Pflasterwürfeln, sondern auch für grössere 
gemeisselte Objecte, wie Grabsteine, Treppen etc. Unter Anderem wurde 
das auf dem Zoborberge bei Nyitra errichtete, 20 m hohe Millenniums- 
Denkmal ebenfalls aus diesem granitisch körnigen Orth.-Ou.-Tr. herge- 
stellt. Als Pflaster gelangte dasselbe seit 1893 in den Stüdten Lugos, 
Temesvár und Budapest zur Verwendung. 

2. Die  Ouarzmühlstein-Fabrik in Sárospatak (Com. Zemplén) 
stellte ihre vortrefflichen Mübhlsteine aus den Hydroguarzitbrüchen am 
Királyhegy bei Sárospatak aus. Die hervorragendste Bigenschaft dieser 
Hydroguarzite liegt in ihrer Porositát, nach deren verschiedenen Abstu- 
fungen Mühlsteine zum Fein-, Grob- Griesmahlen erzeugt werden können. 
Diese w ohlrenommirten Müblsteine sind nach Art der französisehen zusam- 
mengesetzt und besitzen Durchmesser von 0,90—1,14m. Der Preis für 0,79— 
1,58 m grosse Müblsteine schwankt pro zwei Stück zwischen 170—418 fi. 

3. Das Compossessorat der alten Sárospataker Mühlsteinbrüche stellte 


254 F. SCHAFARZIK : 


aus groblöcherigem Hydroguarzit 8 Stuck ganze, aus einem Stück gefertigte 
Műblsteine im Durchmesser von 0,95—1,00 m aus. 

4. BeRrHorpD HoRwxw in Ujbánya (Com. Bars) sendete ein paar Műühl- 
steine aus dem bekannten rothen Hydroguarzit in Ujbánya ein. 

5. STEFAN MAJERSZKY £ Comp. Miűhblsteinfabrik in Geletnek (Com. 
Bars). Die Müblsteine dieser Firma bestehen aus demselben rothen Hydro- 
guarzit. Im Ganzen sahen wir 7 ganze Steine mit 1—1,10 m Durchmes- 
ser, eine kleine Salzmühle und einen Steintrog. 

6. ScHwaARTZ, BEHRLE £ Comp. Karpathen Steinbruch- und Mühlstein- 
Fabriks- (resellschaft in Garam-Szt.-Kereszt (Com. Bars). Diese Firma 
erzeugt ihre Mühlsteine aus Süsswasserguarz, welcher bei Lutilla gebrochen 
wird. Dieselben sind nach französiseher Art aus ausgewáhlten Stücken 
zusammengesetzt. Lobenswerth ist es, dass diese (resellschaft uns die 
Müblsteinfabrikation vom rohen Ouarzblock an bis zum fertig gestell- 
ten Mablsteine in allen ihren Zwischenstadien in lehrreicher Weise vor 
Augen führte. Es waren im Ganzen 8 Steine ausgestellt mit einem Diame- 
ter von 1—1,50 m, ferner 2 Salzmühlen aus rothem Hydroguarzit von 
Geletnek. 

7. REDLICH, OHRENSTEIN £ BPITZER. Süsswasserguarz- Mühlstein- 
Fabrik in Ujvidék (Neusatz). Diese Firma bezieht den ausgezeichneten 
Süsswasserguarz von Serbien, wo derselbe zwischen Duble und Orlowatz 
vorkommt. Die fertigen Müűbhlsteine sind nach französisehem  Muster 
zusammengefügt, besitzen Durchmesser von 1—1,80 m und haben die 
Bestimmung sowohl zum Mehl-, als auch Cement-Mahlen zu dienen. 


Dacit, Andesit, Dolerit und Basalt. 

1. Actien- (resellschaft der Kis-Sebeser Gramitl (?) -Steinbrüche. Das 
Hauptgewicht dieses Unternehmens liegt in der Exploitirung der Dacit- 
brüche von Kis-Sebes (Com. Kolos). Dieses ausgezeiehnete Material stellt 
das Prototyp unserer Dacite dar und bildet gewissermassen eine Speciali- 
tát in der Petrographie Ungarns. Hs ist daher ganz und gar unberechtigt, 
diesen Dacit seines inm gebührenden Namens zu entkleiden und als 
cGranitv zu bezeichnen. Photographien, die neben den Pflasterwürfeln zu 
sehen waren, zeigten uns die Brüche, graphische Tableaux dagegen das 
bisherige Absatzgebiet, so ziemlich die östliehen und sudliehen Theile des 
Alföld, die Hauptstadt Budapest, so wie noch einige siebenbürgische 
Stádte. 

2. Joszer BRAus in Budapest hat auch diesmal Pflasterwürfel aus 
seinem gut bekannten Sátoroser Steinbruche bei Somos-Ujfalu (Com. 
Nógrád) zur Ausstellung gebracht. Das Gestein dieses Bruches ist ein 
frischer mittelkörniger Amphibol-Andesit mit erbsengrossen rothen Gra- 
naten. — Das Schlágelsehotter-Muster aus einem dichten schwarzen 


DIE STEININDUSTRIE IM JAHRE 1896. VAa] 


Pyroxen-Andesit dürfte wahrscheinlich aus dem Steinbruche von der 
Puszta Selyp herstammen. 

3. Die kön. Freistadt Fiume hat in der Communicationshalle als 
eines ihrer Hauptpflasterungs-Materialien den Dolerit vom Etna ein- 
gesendet. 

4. Ingenieur KARL KoRwxIs in Budapest stellte aus seinem neuen 
Steinbruche am Medves bei S0mos-Ujfalu (Com. Nográd) dichte Basalt- 
würfel und Platten aus. Dieses ungemein feste und zühe Gestein, auf dessen 
Verwendung als Pflastermaterial grosse Hoffnungen gesetzt werden, wurde 
zuerst vom Gutsbesitzer ALFoNs JANSSEN in S0mos-Ujfalu entdeckt, aufge- 
schlossen und als Pflasterungsmaterial der kön. Haupt- und Residenzstadt 
Budapest vorgelegt. 

5. Joser GáLL, Gutsbesitzer in Lukarecz (Com. Temes) stellte sehr 
gute Basalt-Pflastersteine aus seinem Bruche bei Lukarecz aus. Es ist dies 
dasselbe Material, welches seit Jahren mit bestem Erfolge in Temesvár zur 
Verwendung gelangt. Dieser Basalt ist nicht nur das einzige, sondern 
zugleich auch ein sehr gutes Pflaster- und Beschotterungsmaterial des 
Comitates Temes. 


Rnhyolithtufti, Dacittutft. 


1. Aus dem bei Abaujvár (Com. Abauj-Torna) gelegenen Steinbruche 
Cserepes, welcher sich im Pachte des Gutsbesitzers LADISLAUs Kovács DE 
MÁp befindet, wurde ein sehr guter Rhyolithtuff-Baustein eingesendet. Wir 
sahen aus demselben einen Kubikmeter grossen Würfel mit verschieden 
bearbeiteten Fláchen, eine 2!/2m lange und 2!/4m breite Balconplatte, 
eine 2 m lange Treppe, eine Thurmtreppe, einen kleinen Gartentisch, 
eine Kamindeckplatte und schliesslich eine 60 Jahre alte durch Frost und 
Sonne kaum alterirte Deckplatte. In einem besonderen Heftehen finden 
wir sowobl den Steinbruch, als auch dessen Producte náher beschrieben. 

9. PAuL Moxrrz Gutsbesitzer in der Máramaros, stellte aus seinem 
Dacittuff-Steinbruche in Pudplesa verschieden langé (1,12—2,16 m) 
Treppen aus. Dieses interessante lichtgrüne, feinkörnige, feste Material 
haben wir bereits auf der Steinindustrie-Ausstellung in Budapest im Jahre 
1891 zu sehen Gelegenheit gehabt. 


Sandstein, Dachschiefer. 


1. GEITTNER und Rauscn in Budapest stellten Mübhlsteine aus der alther 
bekannten obereocaenen Hornsteinbreccie im Wolfsthal südlieh von Buda- 
pest aus. Die ausgestellten 1,05—1,35 m 6 grossen Müblsteine waren 
theils allein aus dieser Breccie, theils aber in Verbindung mit La Ferté 
Süsswasserguarzstücken hergestellt. 


L9 
OT 
05 


F. SCHAFAGRZIK : 


2. Die Firma Kaáns £ HELLER in Budapest hatte gleichfalls Miühl- 
steine aus der soeben erwáhnten Hornsteinbreccie ausgestellt. 

3. Von dem bestrenommirten eocaenen Sandstein aus Besztercze- 
bánya, den wir im Jahre 1891 in Form eines grossen Obelisken sahen, 
bemerkten wir diesmal blos in der E. Neyvsechen Ausstellung einen 
0,502£0,50-XX0,40 m grossen Block. Dieser feinkörnige, lichte Sandstein 
eignet sich, wie bekannt, vorzüglieh zu Bauornamenten. 

4. In der Ausstellung §r. k. u. k. Hoheit des Erzherzogs JTosxr befand 
sich ein 0,92 m ? grosser Block und eine 1,60 m? grosse Platte aus unter- 
oligocaenem sog. Lindenberger Sandstein, welcher 14 km von Budapest 
NW-liech im erzherzogl. Bruche bei Borosjenő gebrochen wird. 

5. Der Erste Marienthaler Dachscheferbruch (Com. Pozsony) stellte 
von dem hübseh spaltbaren oberliassischen Schiefer verschieden geformte 
Dach- und abgeschliffene Fussbodenplatten aus. Ausserdem waren auf der 
Galerie des montanistichen Pavillons, wo sich diese Exposition befand, auch 
die zur Zurichtung des Dachschiefers nothwendigen Werkzeuge zu sehen. 
Schultafeln dagegen, die unseres Wissens früher in Marienthal ebenfalls 
erzeugt wurden, waren nicht zu sehen. 


Kohmaterialien der Cement- und der chemischen Industrie, 
Erdfarben und Anderes. 


1. Cementmergel waren ausgestellt von der Firma REDLICH, ÖHRENSTEIN 
k SPITZER in einem eigens dafür erbauten Pavillone. Der Cementmergel, 
eine pontische Ablagerung, stammt aus den wirklich grossartigen Bruchen 
bei Beocsin in Syrmien. Ausser den Rohproducten waren auch die 
gebrannten Proben zu sehen. Ausserdem war der Pavillon mit den ver- 
schiedensten, aus diesem bestbekannten Cemente angefertigten Gegen- 
stünden besetzt. 

M. u. M. SÁRrTonxt stellten ebenfalls in einem separaten Pavillon sowohl 
die Roh-, als auch die gebrannten Cementproducte ihres Nyerges- Ujfaluer 
Cementmergelbruches aus. Derselbe gehört der unteren Kreide, dem 
Neocom, an. 

Schliesslieh sahen wir noch in der Exposition der österr. ung. Staats- 
eisenbahn- (resellschaft Cementmergel von Orawvicza (Com. Krassó-Szó- 
rény) ausgestellt. 3 

Wir sehen uns an dieser Stelle veranlasst zu betonen, dass wir die 
verschiedenen reichlichst ausgestellten Cementobjecte als nicht in den 
Rahmen dieser Zeilen gehörig, hier nicht eingehender betrachten können. 

2. Asphalt warde blos von einer einzigen Firma ausgestellt und zwar 
von der Vaterlündischen Asphalt- Actien- (resellschaft, welche ihre Asphalt- 
eruben in Tataros und die Fabrik in Mező- Telegd (Com. Bihar) besitzt. Es 
waren im montanistischen Pavillon ausgestellt, der mit Asphalt impregnirte 


DIE STEININDUSTRIE IM JAHRE 1896. 257 


pontische Sand, dann weiters die Producte, als Asphalt-Briguettes, 
Asphaltdachpappe, Asphaltisolirplatten, ferner sámmtliche Producte, die bei 
der Destillation des Asphaltes gewonnen werden. 

3. An einheimisechen Materialien, die der ehemischen Industrie 
dienen, haben wir leider mit Ausnahme der bereits oben erwáhnten drei 
Gyps-Firmen, nichts weiter zu erwühnen. Eine sehr schöne und instruc- 
tive Ausstellung hatte zwar die Hungaria Kumnstdünger-Schwefelsüure 
und Chemische Industrie- Actien- Gesellschaft arrangirt, doch waren dies 
mit Ausnahme des Pyrites von Szomolnok lauter auslündische Provenien- 
zien, wie Beauxit aus Frankreich, Phosphorit aus Russland, Phosphal aus 
Algier und Rockphosphat aus Florida, von welch" letzterem in den verflosse- 
nen 3 Jahren nahe an 200.000 g über Fiume eingeführt worden sind. 

4. M. RErcHManw hat in der Halle für chemische Industrie ralikóer 
(Com. Gömör) Magnesit zur Erzeugung von feuerfesten Producten aus- 
gestellt. 

5. Dr. ZECHENTNER- TESCHLER in Körmöczbánya (Com. Bars) sandten 
ihre Wármeisolirmasse in die Maschinenhalle ein. Das Rohproduct hiezu 
liefert der Diatomaceenschiefer von Körmöczbánya (Kremnitz), welcher 
hierauf in entsprechender Weise in der Form von Schnüren, Pappe oder 
als auftragbarer Masse weiter verarbeitet wird. Die Erzeugnisse dieser erst 
jungen Unternehmung erfreuen sich in maschinellen Kreisen bereits einer 
grossen Beliebtheit. 

6. Farbstoffe fanden wir ebenfalls im Pavillon für chem. Industrie 
ausgestellt von der ungarischen Erdfarben-Fabrik in Solymár (Com. 
Pest). Die bei Solymár vorkommenden Materialien wie Dolomit, Bolus, 
Ocker, gelber Mergel und weisser Thon werden von der Fabriksleitung in 
geschickter Weise roh und gebrannt und theilweise gefárbt zu einer reich- 
haltigen Serie von Erdfarben verarbeitet. 


Gesteinscollectionen verschiedener Domünen. 


Unter diesem Titel wollen wir nur kurz erwáhnen, dass verschiedene 
Domünen die in ihrem Bereiche vorkommenden Gesteine in mehr-minder 
vollkommener Weise zur Ausstellung gebracht haben. Das schönste Bei- 
spiel gab in dieser Beziehung die Direction der ungarischen Staatsbahnen, 
die von den hauptsáchliehsten Steinbrüchen entlang ihrer weitverzweigten 
Strecken Gesteinswürfel, im Ganzen 85, mit den nothwendigsten Angaben 
versehen, ausgestellt hat. Auch die kön. ung. Forstdománe brachte aus 
zablreichen Theilen des Landes verschiedene Gesteine, theils in rohem, 
theils in bearbeitetem Zustande nach Budapest im ungarischen Pavillon für 
Forstwesen zur Ausstellung. Es folgten dann ERzHERZzoG JosEr, HERZOG 
PHiniPpP von CoBURG-GorTHA, GF. KARL LATOUR, NIKOLAUS KISS DE NEMESKÉR, 


Földtani Közlöny XXVII. köt. 1897. 17 


258 F. SCHAFARZIK : 

Gr. ERWIN SCHÖNBORN-BUCHHEIM, die kön. Freistadt Kascham, das Comitat 
Heves, die Dománe der priv. österr. ung. Staatseisenbahn- (resellschaft 
in Sudungarn und noch eine lange Reihe kleinerer Aussteller in der 
Abtheilung für Agricultur. Sie alle haben der Stein-Industrie in dan- 


kenswerther Weise mehr wie in einer Richtung bedeutsame Fingerzeige 
gegeben. 


V. 


Bodenuntersuchungen und Bodenproben. 
Von 


Dr. FRANZ SCHAFARZIK. 


Wáhrend der gebirgige Theil unseres Vaterlandes schon seit lángerer 
Zeit den Gegenstand eingehender geologiseher Untersuchungen bildet, 
wurde das, was wir im gewöhnlichen Leben als Boden bezeichnen, námlieh 
die Oberfláche unserer Ebenen, sowie die oberste Decke unserer Gebirgs- 
gegenden, bis noch vor ganz Kurzem von Seite der geologisehen For- 
schung ausser Acht gelassen. Die Nothwendigkeit einer náheren Unter- 
suchung dieser fruchtbaren Krumme wurde zwar auch bei uns von Kinzel- 
nen sehr wohl gefühlt, doch nahm diese Sache, wie úübrigens auch ander- 
wárts, erst recht spát eine systematische Form an. Bei unseren Landwir- 
then beginnt die Erkenntniss, dass wir den Boden ohne dessen genaue 
Kenntniss zur Production unserer Culturpflanzen nicht rationell benützen 
können, immer tiefere Wurzeln zu sehlagen. Es gelangt der Landwirth 
blos auf Grund einer genauen Kenntniss seines Bodens in die Lage, 
einerseits die demselben am besten entsprechenden Culturpflanzen richtig 
zu wáhlen, andererseits dem in einer oder anderen Richtüng armen oder 
bereits erschöpíten Boden durch eine zusagende Düngung wieder die 
gewünscehte Beschaffenheit und Kraft zu verleihen. Mit der eingehenden 
Erforschung dieser obersten Culturschichte unserer Erdkruste befasst sich 
seit 5 Jahren die agronom-geologisehe Abtheilung unserer geologischen 
Anstalt und zwar verfolgt dieselbe folgende Aufgaben:? Agronomisch- 
geologiscehe Aufnahmen namentlieh in den flachen Theilen unseres Va- 
terlandes; Binsammeln der nothwendigen Bodenproben, um dieselben 
hierauf im Laboratorium der mechanischen und chemischen Analyse, 
eventuell anderen physikalischen Versuchen zu unterwerfen; Herausgabe 


x Nach BÉLA v. INKEY in rA magyar kir. földtani intézet agronom-geol. osz- 
tályas; ferner BöcKH und SzosraGH: Ausstellungscatalog der ung. geol. Anstalt 
(ung.) Budapest 1896. p. 109. 


BODENUNTERSUCHUNGEN IM JAHRE 1896. 259 


von agronom-geologisehen Kartenbláttern mit den entsprechenden Erláute- 
rungen und scebliesslieh in einzelnen Fállen Durchführung von Boden- 
meliorisations -Versuchen. Bezügliech dieser letzteren können wir nicht 
umhin unserer bescheidenen Meinung Ausdruck zu verleihen, dass 
derartige Versuche denn wohl doch etwas den Kreis, welcher die verschie- 
denen sehönen und wichtigen Aufgaben der agrogeologisehen Autnahme 
umfasst, überschreiten. 

Die agrogeologische Abtheilung hatte in der landwirthschaftlichen 
Halle eine reichhaltige Exposition zur Schau gestellt, an deren Arrangirung 
dem Leiter der Abtheilung, dem . Agronom-Chefgeologen B. v. INKEY 
der Löwenantheil zufállt, doch műüssen wir an seiner Seite auch der Ver- 
dienste P. TRsrrz" gedenken. Von den an der Wand hángenden Karten 
erwáhnen wir folgende : 

1. Die geol. Spezialkarte der Gestütsdománe von Mezőhegyes 1 :25.000. 
2. Bodenkarte der Umgebung von Puszta-Szt.-Lőrinez 1 : 25.000. 3. Boden- 
karte des Besitzterrains der agronomischen Lehranstalt in Debreczen 
1:140. 4. Agronomische Uebersichtskarte von Halas bis Battonya, alle 
vier von B. v. INKEY. 5. Bodenkarte der Umgebung von Szeged. 6. Boden- 
karte der Umgebung von Magyar-Ó vár 1:25.000. 7. Verbreitung der 
Sodaböden im Alföld. 8. Spezial-Bodenkarten der Domünen von Kis- 
Szállás, Horgos und  Puszta-Tarótháza, letztere aufgenommen von 
P. TRerrz. Schliesslich sahen wir Bodenprofile, gesammelt und zusammen- 
gestellt von verschiedenen Theilen des Landes, die den kartographischen 
Theil der Exposition in lehrreicher Weise ergánzten. Den grössten Raum 
dieser Special-Ausstellung nahmen die mechanisch analysirten Boden- 
proben ein. Durch Schlámmen und Sieben sind die versehiedenen Boden- 
arten in 10 Componenten zerlegt worden, von denen Nr. I die sehwebenden 
Thonpartikel, und Nr. X den 2 mm grossen Grus darstellt. Ebenso waren 
die Kohlensáure-Messapparate von ScCHEIBLER und von BERNARD, ferner 
ein Apparat zur Demonstrirung des Wasseraufsaugungsvermögen der 
Bodenarten und endlich verschiedene Erdbohrer ausgestellt. 

Der Geologe KoLoMANN Appa hatte in zwei Schaukásten 40 Gesteine 
in frischen, angegriffenen, verwitterten und zu Boden zerfallenen Stadien 
ausgestellt ; der Chemiker Al. KaALEcsrxszkvY dagegen hat diein der land- 
wirthschaftlichen Industrie verwerthbaren gewöhnlichen Thone und hüu- 
figer vorkommenden Meliorisations-Gesteine, wie Kalk, Dolomit, Gyps, 
Feldspathgrus zu einer Collection vereinigt. 

Die kön. ung. Forstakademie za Sehemnitz hatte auch einige pedo- 
logisehe Objecte ausgestellt, soweit dieselben bei den Vortrágen zum besse- 
ren Verstándnisse nothwendig sind. Die wichtigeren bodenbildenden Salze, 
Minerale und Gesteine zeigen uns, woraus eigentlich der Boden entsteht. 
Ausserdem waren verschiedene diluviale und alluviale Bodenarten zu 

L770 


260 F. SCHAFARZIK: BODENUNTERSUCHUNGEN IM JAHRE 1896. 


sehen und zugleieh auch deren Wasseraufnahmsvermögen practisch zur 
Anschauung gebracht. 

Einen ganz speciellen Zweck verfolgten jene Bodenuntersuchungen, 
welche die Section für Weinbau und Phylloxeraangelegenheiten im kön. 
ung. Ackerbauministerium ausführen liess. Die Aufsammlung der Boden- 
arten wurde in verschiedenen Weingegenden unseres Vaterlandes durch 
die Herrn HuGo BöcgkH und ERwsT Kiss besorgt. Es waren in Cylinder- 
Glásern Bodenprofile bis zu einer Tiefe von 2 m zu sehen von 1. Pozsony 
(Pressburg) und Umgebung; 2. von Pécs (Fünfkirchen); 3. vom Balaton 
(Plattensee) ; 4. von Esztergom (Gran) ; 5. von Nagy-Maros ; 6. von Buda- 
pest; 7. von der Tokay-Hegyalja. Ihrer Beschaffenheit nach waren die 
Böden eingetheilt in 1. Kalkfreie (Sand, Thon, Nyirok) und 2. Kalkháltige 
(Mergel, Löss). 

Endlich műüssen wir mit Freude constatiren, dass sich auch Privat- 
domünen an der Ausstellung mit Bodenprofilen und Bodenanalysen bethei- 
ligten. Dieses erste Bestreben ist jedenfalls ein Zeichen der Zeit und wird 
dieser entgegenkommende Schritt sicher beitragen den Erfolg zu erhöhen, 
den die agrogeologische Abtheilung der ung. geol. Anstalt auch bis heute 
schon zu verzeichnen in der angenehmen Lage ist, und welcher in seinen 
öussersten Conseguenzen darin culminirt, dass der Boden als jenes Sub- 
strat unserer Culturpflanzen zu betrachten ist, deren Productionsfáhigkeit 
wir durch ein seiner chemischen Constitution entsprechendes Meliorisa- 
tions- und Düngerverfahren im Stande sind ungeschwücht zu erhalten, 
eventuell in gewissen Fállen selbst zu erhőhen. Die Aufgabe, die hiebei 
dem Geologen zufállt, ist die natürliehe Beschaffenheit des Bodens klar zu 
legen, die der practiscehen Landwirthe?Y dagegen, die von den Geologen 
enthaltenen Daten sich zu Nutze zu machen. 

Unter den zielbewussten Bahnbrechern der practisehen Landwirthe 
erwáhnen wir folgende : 

S. k. u. k. Hoheit Erzherzog Joszry hat in seinem Pavillon nicht 
blos die geologische Karte, sondern auch Tabellen über Bodenanalysen, 
Kunstdüngungs-Resultate und Boden-Ausgleichungs-Versuche von der 
Domüne Alcsuth ausgestellt. Die Bodenanalysen waren auch graphisch 
auf die 1 : 75.000 geologische Spezialkarte aufgetragen, die untersuchten 
Bodenproben dagegen bis zu einer Tiefe von 2 m in 50 em hohen Glas- 
cylindern zur Schau gestellt. Wir bemerkten ferner graphische Aus- 
weise, welche sich auf die durch die Fechsung von verschiedenen Cultur- 
pflanzen dem Boden entzogenen Bestandtheile bezogen. 

Die Hanságer Domiáne Sr. k. u. k. Hoheit Erzherzog FRIXDRICH 


x Wir rechnen zu diesen auch die landwirthschaftlichen Institute, Vereine 
und die Agricultur-Chemiker. 


F. SCHAFARZIK: DIE BALNEOLOGIE IM JAHRE 1896. 961 


hatte in ihrem eigenen Pavillone 74 mit Analysen versehene Bodenarten 
ausgestellt. 

Die Domüánen-Direction Sr. k. Hoheit Herzog PHILIPP von SACHSEN- 
CoBuRG-GorHa stellte versehiedene Bodenarten von den herzogl. Besitzun- 
gen iu Balogvár und Fülek aus. 

Die kön. ung. Kronherrschaft in Gödöllő stellte in müchtigen Glas- 
eylindern ebenfalls Bodenproben aus. 

Die (Gestüts- Dománe Mezőhegyes stellte gleichfalls ihre Bodenproben 
in Glascylindern aus, versehen mit den Analysen vom Cultur-Chemiker Dr. 
KARL MURAKÖZY. ! 

Die Gestüts- Dománe von Kisbér sandte ihre Bodenarten im Vereine 
mit den Analysen in 15 grossen Glasröhren ein. 

Sehliesslieh waren im Pavillon des Comitates Torontal die wichtig- 
sten Bodenarten des Comitates zu sehen. Es befanden sich in müchtigen 
Glascylindern fruchtbarer Sodaboden (von Aradácz), Theiss-Alluvium 
(Aradácz), Béga-Alluvium (Nagy-Becskerek), Temes-Alluvium (Lajosfalva), 
Moorboden (Zsombolya), Flugsand (Alibunár), gewöhnlicher Sandboden 
(Alibunár), und. sehr gebundener unfruchtbarer Thonboden (Fény). Alle 
diese Bodenarten sind von dem Professor der Kaschauer landwirthschaft- 
lichen Lehranstalt SIGMUND ZALKA mittelst des KünNsEzsehen Schlemm- 
eylinders analysirt worden. Die Ergebnisse sind in einem besonderen 
Spezial-Cataloge, welcher von dem torontaler landwirthschaftlicben Vereine 
in Nagy-Becskerek (1896) herausgegeben worden ist, tabellarisch angeführt. 


Mk 


Balneologie. 
Von 


Dr. FRANZ SCHAFARZIK. 


In der Reihenfolge unserer Berichte können wir es nicht unterlas- 
sen, wenn auch nur ganz flüchtig der reichen balneologisehen Ausstellung 
zu gedenken. Dass die Mineralguellen sich in einer unmittelbaren Depen- 
denz zu dem Theile unserer Erdkruste befinden, aus welcher sie entsprin- 
gen, wurde schon von Prmius sehr treffend bemerkt, indem er sagte : 
Tales sunt aguae, guales sunt terrae, per guas fluunt. Dass unser Vater- 
land an Mineralguellen sehr reich ist, ist seit alter Zeit her bekannt, doch 
machten wir von diesen Naturschützen erst sehr spüt Gebrauch, da uns 
das Fremde besser schien. Nurden unermüdliechen Bestrebungen von Seite 
einzelner Gelehrten, wie J. TÖRÖK, KARL v. THAN, KORNEL CHYZER und Ande- 


962 F. SCHAFARZIK : 


ren ist es zu danken, dass sich die Verhültnisse in dieser Richtung einiger- 
massen gebessert haben. Letzthin constituirte sich eine besondere Fach- 
gesellschaft, der ungarische balneologische Landesverein, welcher sich der 
ungarischen Báder und Mineralguellen wármstens annimmt. Es ist nament- 
lich dieser Gesellschaft zu danken, wenn auf der Millenniums-Ausstellung 
unsere Badeorte und Trinkguellen in so imposanter Weise vertreten waren. 
Ein gelünzender, auf einer Grundfláche von 800 m? erbauter Pavillon 
umfasste die Objecte von nicht weniger als 56 heimischen Bádern und 
24 Mineralguellen ; ebendaselbst war ferner auch die einschlügige balneo- 
logische Literatur übersichtlich vereinigt worden. Die grösseren Badeorte 
stellten sich in Form malerischer Dioramen, die kleineren durch photo- 
graphische Aufnahmen dem Publicum vor, und ausserdem machten uns 
Brochüren, Analysen und sonstige Ausweise, abgesehen von förmlichen 
wobhlettiguettirten Mineral-Flaschen-Pyramiden mit der Beschaffenheit und 
den Producten unserer Heilguellen bekannt. Schliesslich erhielten wir vom 
Aufseher des Pavillons das Werk Dr. ST. BoLEMANN "s zu Handen : c Ungarns 
Badeorte und Mineralguellenv, welches anlásslieh der Millenniums-Aus- 
stellung vom balneologisehen Vereinfedirt wurde (1896). Diese gründliche, 
159 Seiten umfassende Arbeit, die hiemit allen Interessenten bestens 
empfohlen sein mag, enthebt uns zugleich von der Verpflichtung an dieser 
Stelle die Heilguellen Ungarns einzeln anzuführen. 


VII. 


Wissenschaftliche Hülísmittel. 
VoN 


Dr. FRANZ SCHAFARZIK. 
I. Karten. 


Am zweckmássigsten können wír unsere Besprechung mit den Kar- 
tenwerken beginnen und zwar nicht allein den geologisechen, sondern auch 
den topographisehen und physikalischen. Hine gute topographiseche Karte 
ist für die geologische Detailaufnahme eine xconditio sine gua non, ohne 
welche die Durchführung der letzteren beinahe ganz und gar unmöglieh 
erscheint. In Oesterreich-Ungarn ist es das kais. und kön. militürgeogra- 
phische Institut, welches nicht blos die Armee, sondern auch die Fach- 
kreise mit guten topographischen Karten versieht. Die reichhaltige Aus- 
stellung dieser Anstalt war ihrer hohen Entwicklung und altem Rufe 
wurdig. Es kann bei dieser Gelegenheit wohl nicht unsere Absicht sein, 
alle die wissenschaftlichen und schön geordneten Objecte, welche sich auf 


WISSENSCHAFTLICHE HILFSMITTEL IM JAHRE 1896. 2963 


die kartographiscehe Aufnahme beziehen, einzeln zu besprechen, ebenso 
wenig, wie die namentliche Aufzáhlung der Legion von Kartenblüttern ver- 
schiedenen Maassstabes. Wir begnügen uns mit der Anführung der uns 
am meisten in die Augen springenden Tátra-Aufnahme, die auf zahlrei- 
chen Höhenmessungen und wunderschönen, photographisch aufgenomme- 
nen Gebirgspanoramen basirt. 

Dass diese Anstalt auch in technischer Hinsicht selbst den höchsten 
Anforderungen entspricht, beweisen die in Farbendruck hergestellten com- 
plicirten geologischen Karten, die für die wiener k. k. geol. Reichsanstalt 
angefertigt wurden. Wir sahen daselbst D. SruRs neue Aufnahme der 
Umgebung von Wien, TELLERSs julische Alpen und FRxcws karnische 
Alpen mit den angrenzenden gailthaler und venetianischen Bergen. Alle 
drei sind Meisterwerke der technischen Kunst. 

In dem benachbarten Pavillon der kais. und kön. Kriegs- Marine 
war es namentlich die Seekarte der Adria, welche unsere Aufmerksamkeit 
fesselte. Man kann auf dieser, auf vielen neueren Tiefenmessungen basi- 
renden Karte sehen, dass das Becken der Adria gegen NW zu stets seichter 
wird und gleichsam die natürliche Fortsetzung der lombardischen Ebene 
bildet, waáhrend wir gegen 50 zu auf immer grössere Tiefen stossen, die an 
den albanischen Küsten bis 1000 m, noch weiter südwárts im jonischen 
Meere dagegen bis gegen 3000 m Tiefe erreichen. Es ist dies jenes Sen- 
kungsfeld, dessen zeitweiliges weiteres Absetzen gelegentlieh heftige Erd- 
beben im Gefolge hat. 80 war es z. B. das jüngste Erdbeben vom 31. Jánner 
1893, welches die Insel Zante arg heimsuchte, das nach den vorgenomme- 
nen seismologisehen Untersuchungen von hier aus seiaen Ausgang genom- 
men hat. 

Anerkennung gebührt auch jener hübschen Reliefkarte von den 
Löndern der ungarischen Krone, welche in der ungarischen geographi- 
schen Anstalt KoGgurowirz K CompP. von dem k. u. k. Hauptmann i. P. 
WILHELM SLAWKOWSZKY ausgeführt wurde. Diese Karte, die vis8-a-vis des 
Haupteinganges der Halle für Unterrichtswesen aufgestellt war, hatte den 
Maassstab 1: 600.000, die Höhen dagegen waren 14-mal höher gehalten. 
Im Ganzen bot dieselbe über unser von den  Karpathen umrahmtes 
Vaterland einen práchtigen plastischen Anblick dar. 

Im meteorologíischen Pawvillon fanden wir die neuestens construirte 
Regenkarte auf Grund der meteorologiscehen Daten 1871—1895 verfasst 
von OSKAR Raum, die von der früheren Ausgabe des gewesenen Direktors 
der Anstalt G. ScHENZL blos in einigen wenigen Punkten abweicht. 

Eine Rarstellung der Regenverhültnisse unseres Landes trafen wir 
auch im Pavillon für Wasserbauten, einem der schönsten der ganzen 
Ausstellung, an. Wir erblickten daselbst eine graphische Darstellung der 
Niedersehlagemengen in den Jabren 1881—1891, die im Allgemeinen mit 


264 F. SCHAFARZIK : 


der Karte der meteorologischen Anstalt übereinstimmte, ferner 4 partielle 


Graphikons über die Niederschlagsmengen 
1. der Wintermonate Dezember—April 1887 —88, 


Eat e (( (( ( 1894— 95, 
3. der Fruhjahrsmonate Márz—April 1888 und 
jut k ( ( c 1895, sowie deren Zusammen- 


hang mit den Flussanstauungen in den gleichen Perioden. 

Das geographische Seminarium der kön. Universitüt Budapest, das 
unter der berufenen Leitung Prof. Dr. L. v. Lóczys steht, stellte gleichfalls 
mehrere einschlágige Objecte aus, und zwar 1. die oro- und hydrographi- 
sche Karte des Balaton im Maasse 1 : 125.000 von FR. RumpF; 2. die oro- 
graphische Karte des Comitates Árad in brauner Scehummerung (! : 125.000) 
ausgeführt von K. Papp; 3. die Reliefkarte (Lánge 1 : 5000, Höhe 1 : 2000) 
der Halbinsel Tihany auf Grund eigener, sowie von K. ZELOWICH ausge- 
fuhrter tachymetrischer Aufnahmen, entworfen von EUGEN v. CHOLNOKY. 

Indem wir nun zur Besprechung der geologisehen Karten übergehen, 
műssten wir vor allem Anderen die verschiedenen Karten der k. ung. ge0- 
logischen Anslalt anführen, doch können wir uns, nachdem dies bereits im 
ersten Theile dieses Referates von Seite Prof. Dr. ÁLEXANDER SCHMIDT"S 
geschehen ist, an dieser Stelle mit Hinweis auf dasselbe einfach mit der 
Erwahnung der geol. Anstalt begnügen. — 

öpeziell dagegen műüssen wir der geologisehen Karte der ungarischen 
geologischen (Gresellschaft gedenken, die ein Exemplar ihrer geologisehen 
Uebersichtskarte von Ungarn im montanistischen, ein zweites im Pavillon 
fur Culturbestrebungen zur Ausstellung gebracht hat. Auf dieser neuesten, 
im Maassstabe von 1: 1.000.000 angefertigten geologischen Uebersichtskarte 
Ungarns sehen wir im Ganzen 26 sedimentáre und 11 eruptive Formatio- 
nen ausgeschieden. Hine besondere Bedeutung kommt dieser Karte wohl 
insoferne zu, als es bei uns der erste Versuch gewesen ist, den complicir- 
ten Farbendruck durchzufübren. Náher wurde diese Karte in dem am 
montanistiscehen Congresse gehaltenen Vortrage von Prof. Dr. A. KocH 
erörtert. 

In der Halle für Unterriehtswesen fanden wir in der von Prof. Lóczy 
arrangirten Exposition die geologische Karte des Arader Comitates 1 : 25.000 
aufgenommen vom Aussteller Prof. Dr. L. v. Lóczy, und z. Th. von Dr. J. 
PerHő und Dr. TH. SzorraGH. Zusammen sehen wir auf derselben 36 ver- 
schiedene Ausscheidungen, ausser denen auch noch die technisch verwerth- 
baren Erze, Kohlen, Mineralguellen und artesische Brunnen Berücksichti- 
gung gefunden haben. á 

Ebenso können wir auch im kroatischen Pavillon das Vorhandensein 
seiner wissenschaftlich geologischen  Original-Aufnahme im Maassstabe 
I : 28.000 vom agramer Univ. Prof. GORJANOvIÓ-KRAMBERGER verzeichnen. 


WISSENSCHAFTLICHE HILFSMITTEL IM JAHRE 1896. 265 


Dieselbe war betitelt : Prospectus geologicus partis septemtrionalis OCroatixe, 
1 : 25.000 und umfasste den westlichen, gegen die steyerische Grenze gele- 
genen Theil des Ivanscica Gebirges, sowie das gegen Süden vorgelagerte 
neogene Hügelland. Wir bemerkten auf dieser mit grossem Fleisse ausgear- 
beiteten Karte folgende Ausscheidungen: Alluvium und Diluvium, die 
pontische, sarmatische und mediterrane Stufen, Oligocaen, Hocaen, Trias, 
Carbon, eruptive Gesteine (Trachyte etc.) und ültere Grünsteine (Pietra, 
verde etc.) 

Ausser diesen rein wissenschaftliehen geologisehen Karten war die 
Zabl der zu einem gewissen practischen Zweck angefertigten Karten eine 
bei weitem grössere. Es waren dies namentliech die zahlreichen montan- 
geologischen Karten und 6 Profile, die nicht nur dem montanistisehen 
Pavillone, sondern auch den verschiedenen privaten KHinzelpavillons zur 
besonderen Zierde gereichten. In allen diesen Föállen bildeten die geologi- 
schen Tableaux und Profile den Ausgangspünkt, an dem sich die übrigen 
Objecte, Gesteine, Erze, Kohlen u. A. in ungezwungener Weise anschlossen. 
Doch ist all! dies ebenfalls bereits im ersten Theile dieses Referates bespro- 
chen worden, so dass wir uns hier an dieser Stelle zar Ergánzung blos auf 
die nichtmontanistiscehen, sondern anderweitige Zwecke  verfolgenden 
Karten beschránken können. 

Unter anderen würe hierher die von der hydrographischen Section 
im k. ung. Ackerbau- Ministerium ausgestellte xhydrologisehe und geolo- 
gische Uebersichtskarte des Königreiches Ungarn zu rechnen. Die geologi- 
schen Daten sind die allgemein bekannten, neu aber war auf der Karte die 
Gruppirung und Fárbung der Gesteine nach ihrem Wasserdurchlassungs- 
vermögen nach dem Vorgange BELGRAND S. Sámmtliche Gesteine sind in 
drei Gruppen eingetheilt worden, in wasserundurchlássige, halbdurchlás- 
sige und durchlássige, wobei blos zu bemerken würe, dass manche Gesteine 
der ersten Gruppe, wie die krystallinischen Schiefer, ihrer Lithoklasen halber 
wohl zweckmássiger zu der mittleren Gruppe zu stellen gewesen würen. 

Eine áhnliche Karte hat im Auftrage der hydrographischen Section 
. auch Dr. TH. SzorvraGH angefertigt und zwar über das Niedersechlagsgebiet 
der Theiss im Maassstabe 1 : 900.000. 

Ferner müssen wir noch erwáhnen, dass auch einzelne Forst-Doma- 
nen, wie z. B. das k. ung. Forstamt von KRezsőpart aut die geol. Beschaffen- 
heit des Waldbodenuntergrundes ein grösseres Gewicht zu legen beginnen, 
wie dies die ausgestellte geol. Karte des Reviers von Rezsőpart beweist. 

Und sebliesslieh haben wir noch zu verzeiehnen, dass auch das 
Comitat Bars sich anlásslich der Millenniums-Ausstellung die geol. Karte 
des Comitates auf Grund der wiener geol. Aufnahmen im Maassstabe 
1 : 25.000 beschaffte und auf der Gallerie des montanistisehen Pavillons zur 
Ansicht brachte. 


966 F. SCHAFARZIK : 


2. Lehrmittel. 


Die Ausstellung von geologisehen Lehrmitteln war nicht besonders 
reichhaltig. 

In erster Linie sei die kön. Universitát und das kön. Josefs- Polytech- 
nikum in Budapest erwáhnt, deren zwei Lehrkanzeln, námlich die geogra- 
phische der Universitát und die geologisehe des Polytechnikums durch die 
Ausstellung Dr. L. v. Lóczys würdig vertreten waren. Es waren in einem 
Glasschrank nicht nur die geologisehen und geographischen Werke Lóczy 
über China und seine Arbeiten zumeist über das Arader Comitat, sondern 
auch die Arbeiten seiner Schuüler EUGEN v. CHOLNoKkY, Dr. RaApó KövEs- 
LIGETHY, KARL PaPP, Hugo BöckH, FR. RumpPF ausgestellt. Ausserdem sahen 
wir eine sehr lehrreiche Gesteinssammlung, deren einzelne Stücke in hand- 
greiflicher Weise die Wirkung der Gletscher, des Wassers, des Windes, der 
Hitze, des Frostes, der Verwitterung, des Vulkanismus und des Chemismus 
demonstrirten. Ebenso interessant waren die Absüátze unserer Flüsse nach 
der Korngrösse separirt in 23 Glaseylinder eingefüllt, und zwar zu unterst 
Schotter und oben der feinste Schlamm und Thon. In dieser Collection 
waren vertreten die Donau, Kulpa, Mur, Drau, Sau, Waag, Gran, Kipel, 
Sajó, die Weisse und die Schnelle Körös und die Maros. Endlieh műssen 
wir noch der zahlreichen von Lóczy aufgenommenen Photographien ge- 
denken, deren Sujets theils geologischer, theils geographiseher und ethno- 
gryaphischer Natur waren. 

Im Anschlusse an die Flussabsátze, die von Lóczy ausgestellt worden 
sind, können wir am zweckmássigsten dieAbsütze der Theiss erwáhnen, die 
von der hydrographischen Section des k. ung. Ackerbauministeriums aus- 
gestellt wurden. Die Proben entstammten von unterhalb und oberhalb der 
Bega-Binmündung, von oben und unterhalb der Maros, von oben und un- 
terhalb der Körös, von oben und unterhalb der Zagyva, von oben und unter- 
halb der Sajó, der Bodrog, der Szamos und endlieh der Borsa. Der grösste 
Theil dieser Flüsse bringt Sand und Schlamm in die Theiss, und blos die 
Sajó und die Borsa transportirt auch Schotter ins Theissbett herab. Diese 
hochinteressanten Proben sind durch Subanalysen náher beleuchtet gewesen. 

Die náchste Hochschule, die sich an der Millenniums-Ausstellung be- 
theiligt hatte, ist die k. ung. Bergakademie von Schemnitz. Die verschie- 
denen Ausstellungsobjecte waren theils in einem stollenartigen Raum, 
theils in Glasküstehen, theils auch frei auf Tischen arangirt. Wir bemerk- 
ten verschiedene bergmüánnische Messinstrumente, unter anderen den Theo- 
dolit von Prof. O. Csérr. Der Lehrstuhl für Mineralogie und Geologie war 
durch 105 gut ausgewüblte Mineralstufen aus der Schemnitz-Kremnitzer 
Gegend vertreten. Die hüttenmünnische Abtheilung hatte verschiedene 
nette Modelle, darunter ein schönes Modell des Prof. ScHoLrz" schen 


WISSENSCHAFILICHE HILFSMITTEL IM JAHRE 1896. 2967 


Hochofens ausgestellt. — Ebenso fehlten auch die bekannten ScHENK- 
FARBAKxY schen Accumulatoren nicht. Nicht uninteressant waren ferner die von 
dem chemischen Laboratorium der Akademie in Glassröhrchen ausgestell- 
ten Original-Niedersechlüge der wichtigsten chemischen Reactionen, nament- 
lich der Metalle. Werner fanden wir in einem gerüumigen Kasten die litera- 
rischen Producte des Professorenkörpers aufgespeichert von der Errichtung 
der Akademie an bis auf unsere Tage. Und endlieh wáre es nicht recht, 
wenn wir am Sehlusse dieser reichen und vielseitigen Ausstellung nicht 
auch noch die emsige Thátigkeit der Schemnitzer Akademiker erwáhnen 
wollten, die sich in Karten, Plánen, bergmánnischen und Freihandzeich- 
nungen üusserte. Drei voluminőse Etuis waren mit diesen Zeichnungen 
angefüllt, dievon dem Fleisse, dem ernsten Streben und einer hervorra- 
genden Intelligenz unserer zukünftigen Bergmanns-Generation ein glünzen- 
des Zeugniss ablegten. 

Ebenso stellten auch die Schemnitzer und Felsőbányaer k. ung. Berg- 
schulen, die berufen sind, tüchtige Unterbeamte heranzubilden, alles, was 
sich auf den theoretisehen und practischen fachmünnischen Unterricht 
bezieht, aus. Ferner beschickte Bergingenieur und Lebhrer an dieser letzte- 
ren Schule Anronx Jó die Ausstellung mit dem gelungenen Modell in !/4 
nat. Grösse seines modificirten PLATTNER"sehen Probirofens. 

Wenden wir uns nun der kön. Franz Josefs Uniwversíitüt in Agram 
zu, deren schön arrangirte geologisch-palsxeontologisehe und zoologisehe 
Einzelnausstellungen sich in harmonischer Weise aneinanderreihten. Der 
Original-Aufnahmskarte des Prof. Dr. GoRJANOVIC-KRAMBERGER haben wir 
schon weiter oben gedacht, an dieser Stelle műüssen wir noch erwáhnen, 
dass das auf dieser Karte zur geologischen Darstellung gekommene Gebiet 
in eimem Stehkasten auch durch die entsprechenden geol. Belegstücke 
reichlichst illustrirt war; ebenso sahen wir von demselben Professor die 
geol. Vorkommnisse des Samoborer Gebirges und der Zumberka. 

Zu einer besonderen Suite waren die miocaenen Mollusken des von 
Prof. GORJANOVIÓ-KRAMBERGER entdeckten FundortesY von Dubrava bei 
Samobor vereinigt, die besonders dadureh unsere Aufmerksamkeit erregte, 
dass in denselben in vier Exemplaren auch die in den Lándern der. ung. 
Krone bisher blos von Herend bekannte Pereiraia (rervaisi Vez. vertreten 
war. Nicht minderes Aufsehen erregte die ebenfalls von Prof. GORJANOVIÓ- 
KRAMBERGER entdeckte Cephalopoden-Fauna der Kuna-Gora bei Pregrada 
in Kroatien, XX die mit jener der Schreyer Alpe und von Han-Bulog iden- 
tisch ist. 


k Dr. GORJANOVIÓ-KRAMBERGER: Über das Vorkommen der Pereiraia (Gervaisi, 
VEz. sp. in Kroatien — Verh. d. kk. geol. Reichsanst. Wien, 1896. p. 142—43. 

kk Dr. GORJANOVIÓ-KRAMBERGER: Die Fauna des Muschelkalkes der Kuna-Gora 
bei Pregrada in Kroatien. — Verh. d. kk. geol. Reichsanst. Wien, 1896. p. 201—205. 


268 F. SCHAFARZIK : 


Es folgen nun die Gesteinssuiten des mineralogisech-petrographischen 
Lehrstuhles und zwar 1. aus der fruskagora (Granit, Amphibol. Granit, 
Trachyt, Serpentin (Antigoritserpentin), Glaukophanit, Amphibolit, Chlorit- 
Steatit und Kalkschiefer, Phyllit) zusammen 47 Handstücke. 2. Aus dem 
Psunj-Gebirge (Diabas, Gneiss, Amphibolit, Biotit, Chlorit, Kalkschiefer, 
Phyllit, Amphibol-Phyllit) 31 Stück. 3. Aus dem Papuk-Korndija, Gebirge 
(Basalt, Augit-Andesit, Gneiss, Amphibolit, Malakolith, Schiefer, Phyllit), 
102 Stück. £. Aus der Moslavina (Granit, Diabasporphyrit, Gneiss, Amphi- 
bolit, Olivin-Gabbro) 28 Stüeck. 5. Aus dem Agramer (rebirge (Melaphyr, 
Diabas, Gabbro, Olivin-Gabbro, Serpentin, Amphibolit, grüne Schiefer, 
Chloritisceher Kalkschiefer) 47 Stück. 6. Aus dem kroatischen Littorale und 
Dalmatien (Porphyrit, Enstatitporphyrit, Amphibolporphyrit, Augitpor- 
phyr, Diabas, Syenit), zusammen 46 Stück. 

Endlich muss noch die sehr gefállig aussehende Ausstellung des 
zoologisehen Lehrstuhles der Agramer Universitát ? erwáhnt werden, die 
in zwei Stehkásten 1. die recente Molluskenfauna des adriatischen Meeres, 
9. tertiáüre Mollusken von ungarischen, kroatischen, slavonischen und 
dalmatinisehen Localitáten umfasste. Von ungarischen Fundorten waren 
vertreten Radmanyest, Kup, Tihany, Fonyód, Kenese und Kurd. 

Im bosnischen Pavillon überrasehte uns nicht blos der allgemeine 
reiche Inhalt desselben, sondern speciell auch die Montan-Industrie der 
oceupirten Lánder. In diesen Gegenden, wo vor 18 Jahren noch Willkur, 
Lebens- und Besitzunsicherheit herrsehte, entwickelte sich unter den Fitti- 
chen einer weisen Verwaltung ein regelmüssiger Montan- und Hütten- 
betrieb.Yx Ja noch mehr, es befindet sich heute in der Hauptstadt Sarajevo 
ein Landes-Museum, welches ausser anderen naturwissenschaftlichen Zwei- 
gen auch den mineralogischen und geologisehen Studien Schutz angedeihen 
lásst und die hierher einschlügigen Gegenstünde zu fachgemüssen Sammlun- 
gen vereinigt. Unter den ausgestellten Mineralstufen, die ein gewisses Licht 
auf die Beschaffenheit der Mineralschüátze Bosniens werfen, befanden sich 
folgende : Auripigment und Realgar (Hrmza Kresevo), Antimonit (Üemer- 
nica-FHojnica),  (ralenit (Kvarac-Srebrenica, AdamusSa-Prijedor im Litica- 
Stari-Majdan), Metacinnabarit (Cenernica-Fojnica), Ginnabarit (Sec planina- 
Fojnica), Chalkopyrit (Sinjako-V. Vakuf), goldháltiger Pyrit (Bakovici- 
Fojnica), Pyrit, kleine m0oco (Oberska-Rupa-Kresevo), Boulangerit (IXito- 
vice-Srebrenica), Tetraédrit (Bistrica-G. Vakuf, Kostajnica-Kre$coo), Halit 
und Salzthon (D.-Tuzla), Ouarz (Gradina und Sase-Srebrenica), Roth- 


k S. BRuUSINA: La collection neogéne de Hongrie, de Croatie, de Slavonie et 
Dalmatie a Vexposition de Budapest. Agram 1596. 
kk Bereits im I. Theile dieses Referates besprochen. 


WISSENSCHAFTLICHE HILFSMITTEL IM JAHRE 1896. 269 


eisenstein (Ljubivua planina-Kojnica, Brisevo-Stari Majdan, Borovica- Vares, 
Przici- Vareé- Vranjkovce-Vares) Ghromit (Dubostica-Vares), Pyrolusit (Bis- 
trika-G.-Vakuf, Vranjkovze Vares5), Mangamerz (Ivanjska-Banjaluka, Lju- 
biua planina-Konjica, Cevljanovié- Vogosca, Sinjako-V. Vakuf), Brauneisen- 
erz (Barica-Fojnica), Psilomelan (Vranjkovce-Vares), (-alcit stenglig ((am- 
luk-Jezero), Miemit (Seliste-Zepce), Magnesit (Bjeliklanci Zepée), Spatneisen- 
stein (Sinjako-V. Vakuf, Barica- und Grozdjani-Fojnica, Litica-Star1-Maj- 
dan), Aragonit (See planina-Fojnica), Azurit und Malachit (Sinjako-V. 
Vakuf), Asbest (Halilovci-Sanskimost), Sepiolit (Branesci-Prujavor), Tallr- 
sehiefer (Kovacevac-Jezero), Baryt, Azurit und Malachit (Kostajnica-Kre- 
$evo), Baryt (Zec planina-Fojnica), Anglesit in einem Holraume in Galenit 
aufsitzend (Adamus$a-Prijedor), (ryps (Trabas-Petrovac). 

In einem separaten Kasten waren ferner die wichtigeren Massenge- 
steine Bosniens ausgestellt, von welehen erwübnt werden mögen: (rranit 
(Kobas-Prujavor), Ouarzporphyr (Zec planina-Fojnica), Diorit (Jablanica- 
Konjica), Diabas (Sinjaco-V. Vakuf), Melaphyr (Vares), Gabbro (Dubos- 
tica-Visegrad), Diallag (Dubostica), Serpentin (Dubostica, Maglaj), Trachyt 
(Maglaj, Sase-Srebrenica), Dacit (Ljubovija-Srebrenica), Andesit (Han 
Begov-Zepce). 

Schliesslieh war noch eine aus 26 Exemplaren bestehende Petrefac- 
tensuite ausgestellt, welche die erstbekannte Muschelkalkfauna von Han 
Bulog, theilweise von Haliluci bei Sarajevo, besehrieben von FRANZ 
RITTER v. HAUvER?Y umfasste. 

Uns nun den mineralogisch-geologisehen Lehrmitteln der Mittel- 
sechulen zuwendend, müssen wir im 6 grossen Pavillon für Unterricht vor 
allem die Mineraliensammlung des Oberrealschul-Professors zu Temesvár, 
E. THEMÁK verzeichnen, welche derselbe im Aufrage des Cultus-Ministe- 
riums zusammengestellt hat. Diese, nach dem Systeme Dawas geordnete 
Sammlung umfasst mit Einrechnung einiger einfachen Gesteine 224 6 wohl 
ausgewühlte schöne Stücke von zumeist ungarischen Provenienzien. Prof. 
THEMÁK hat unseres Wissens noch mehrere gleiche Sammlungen zum Ver- 
kaufe an Lehranstalten in Temesvár in Vorrath. 

Eine systematische aus 120 Stück bestehende und mit Catalog ver- 
sehene Gesteinssammlung aus ungarischen Vorkommen finden wir in der 
Ausstellung der k. ung. geol. Anstalt, welche die heimischen Mittelschulen 


k Fr. v. HAvER: Die Cephaloden des bosn. Muschelkalkes von Han Bulog bei 
Sarajevo. — Denkschriften der kk. Akad. d. Wissensch. Wien, 1887. Bd. LIV. 

Fr. v. HAUER: Beitr. zur Kenntniss der Cephalopoden a. d. Trias von Bos- 
nien. I. Neue Funde a. d. Muschelkalke von Han Bulog bei Sarajevo. — L. c. LIX. 
1892. — II. Nautiliden und Ammoniten mit ceratilisehen Loben a. d. Muschelkalke 
von Haliluci bei Sarajevo. — L. c. LXIII. 1896. 


270 F. SCHAFARZIK: WISSENSCHAFTLICHE HILFSMITTEL IM JAHRE 1896. 


seit mehr als einem Decennium mit solchen gut etiguettirten Sammlungen 
versieht. 

Eine Localsammlung von oberungarisehen Mineralen, namentlich 
aus den Montan-Districten Schemnitz und Kremnitz hat der Obergymnasial- 
Professor zu Schemnitz Sr. Viránis ausgestellt. Die hübseh etiguettirten 60 
Stück sind zumeist grössere Schaustücke gewesen und war der Gesammt- 
eindruck der Collection ein recht günstiger. 

In ahnlicher Weise war auch der Ungarische Karpathen- Verein be- 
strebt in seiner in der Agricultur-Halle befindliehen Nische oberungarische 
Mineral- und Gesteinssuiten den Besuchern vorzulegen, namentlich aus 
den Gegenden der Hohen Tátra, des zipser und gömörer Erzgebirges, der 
Kalkgebirge von Béla und der Tokaj-Hegyalja. 

An dieser Stelle mag auch jene in zwei Küsten hübsch aufge- 
stellte, gut determinirte Gesteinssammlung angeführt werden, welche zu 
der bereits oben erwáhnten geologisehen Karte des Comitat Bars gehörte 
und derselben als Erlüuterung diente. Die aus 200 Handstücken bestehende 
Buite ist vom Oberrealschul-Professor GxoRcG TESCHLER in Kremnitz gesam- 
melt und geordnet worden. 

Von Mittelsehulprofessoren hat noch ausgestellt Dr. TEMIL SCHÖBER 
Obergymnasial-Professor zu Szatmár in der Halle für Unterricht eine für 
Schüűüler der Mittelschulen bestimmte Collection von Mineralien und Rea- 
gentien zu Löthrohrversuchen. 

Ferner sei noch erwáhnt, dass auch noch einige Elementarschulen nebst 
anderen Objecten auch ihre bescheideneren mineralogiscehen Lehrmittel aus- 
gestellt haben. 

Zum Sehlusse noch einige Worte über die von Prof. Dr. MoRkrrz 
OTAUB ausgestellten Wandtafeln aus c Ungarns geologischer Vergangenheit 
und (regenwart , die im Pavillon für Unterricht zu sehen waren. Diese Bilder, 
die von Prof. Dr. SrauB mit Sachverstándniss ausgewáhlt worden sind, 
wurden mit Unterstützung des k. ung. Ministeriums für Cultur und Unter- 
richt herausgegeben. Dieselben sind so sehön und lehrreich, dass sie we- 
sentlich zur Verbreitung der Vaterlandskunde beizutragen berufen erschei- 
nen und eben deshalb in keiner unserer Mittelsehulen fehlen sollten. Die 
Sammlung umfasst gegenwártig folgende Objecte : 


1, 2. Ansichten aus der Tropfsteinhöhle von Aggtelek. 
53. Die Eishohle von Dobschau. 
1. Die Büdöshöhle. 
5. Die interimistiseh springende Ouelle von Ránk-Herlány. 
6. Die Basaltsáulengruppe von Somoskő. 
. Der Basalt-Gipfel Detunata Goala bei Abrudbánya. 
. Der Calzberg von Parajd. 


9 a ei 


GESELLSCHAFTSBERICHTE. 971 


9. Die Sandwüste Deliblat. 

10. Das aguitanische ideale Landschaftsbild des Zsilthales, welches 
auf Grund seiner palsxontologisehen Untersuchungen von Dr. Sraueg ent- 
worfen und von B. KRIEGER in gelungener Weise gezeichnet wurde. 

Süimmtliche Tableaux sind recht sceharf von K. Drvanp auf photogra- 
phiscehem Wege reproducirt worden. 


GESELLSCHAFTSBERICHT E. 


III. VORTRAGSSITZUNG VOM 7. APRIL 1897. 


Der e. Secretár meldet das Ableben folgender Mitelieder an : 

Des Ehrenmiteliedes Prof. Dr. C. v. ETTINGSHAUSEN zu Graz und 

des ord. Mitgliedes Azzix HaAnmaI Bergchef zu Bánszállás. Wird zur traur1- 
gen Kenntniss genommen. 

Vortráge : 

í. B. v. Isxev bespricht edie geologischen und Bodenverhültnisse der Um- 
gebung von Fárkány-Nánav und legt die durch ihn von diesem Gebiete aufge- 
nommene Karte vor. Dieselbe bezieht sich auf das östliche Ende der kleinen ungari- 
schen Tiefebene und umgiebt die Mündung der Gran. Zwischen Helemba und Kö- 
vesd liegt ein höherer Bergstock, der schon zur Donau-Trachytgruppe gehört und 
ist als das erete Thor der Donauenge zu betrachten. Unter den Trachytbreccien 
liegen Pectunculus-Schichten. Die niederen Höhen, die nördlieh von hier zwi- 
sehen den Thálern der Garam und der Ipoly liegen, so wie die die westliche Seite 
des Garamthales umsüumenden Hügel gehören dem Mediterran an, bestehen zum 
Theile aus tuffigen Schichten, sind aber zum grössten Theile mit Löss bedeckt. 
Stellenweise zeigt sich Leithakalk. An jene Hügel sechliesst sich im Süden eine 
diluviale Lössterrasse an, deren Rand zwischen Párkány und Ebed bis an die 
Donau reicbt, an deren steilem Ufer die zwei Abtheilungen des Diluviums u. z. das 
untere Kies- und Sandsediment und die obere Lössdecke schön zu sehen sind. 
Das Alluvium der Donau, welehes in den Hottern von Muzsla und Ebed sich an 
die Lössterrasse anschliesst, ist grösstentheils sandig. Im Garamthale trifft man 
das Alt- und Jungalluvium an ; das erstere ist hauptsáchlich sandig, das letztere 
Sand, Kies und bildet leichte und sehwere Thonböden. Die Bodenverhültnise die- 
ser Gegend sind sehr abwechselnd. Der Thonboden des Trachyttuffes bedeckt zum 
grössten Theile Wald; aber unterhalb desselben befinden sich auch an vielen 
Punkten Weingárten. Der Boden der mediterranen Sedimente ist theils leichter 
sandiger Thon, theils ausserordentlich gebundener sehwarzer oder röthlicher Thon, 
theils Kiesel. Die erwáhnten Lössböden sind von gleichförmiger Zusammense- 
tzung, nur mit dem Untersehiede, dass am Löss der Ebene der Oberboden um 
vieles müchtiger und humoöser ist, als am Berge. Die Alluvialböden sind meil- 


stens sandig, hie und da auch schotterig, aber es kommen ebenso compactere 
Alluvialböden vor. 


279 j GESELLSCHAFTSBERICHTE. 


9. H. Hoxgusirzxy bespricht adie agronomgeotogischen Verhültnisse der 
Gemeinden Muzsla und Béla im Comitate (rran.: Die oro-hydrographisehen 
Verhültnisse dieses Gebietes sind ungemein einfach, die Bodenerhebungen nur 
niedrige Plateaus. Am geologisehen Aufbau nehmen mediterrane, diluviale und 
alluviale Bildungen theil. Der mediterrane rothe, gebundene Thon enthült we- 
nig Versteinerungen und oceupirt die steileren Orte der Abhünge. Die diluvialen 
Bildungen sind entweder Wasserablagerungen — Schotter, rother, lokerer Sand- 
stein und elimmeriger feiner Sand—oder subaérischer Löss. Auch auf diesem Ge- 
biete ist Löss von in seinen physikalischen Higenschaften verschiedener Art. 

Dr. L. v. Lóczy macht die Agronomgeologen auf eine bisher noch nicht 
gelöste Frage aufmerksam, nümliech in welehem Verhültnisse stehen der Löss und 
andere subaörisehe Bildungen zum Untergrund, namentliech zum rothen Thon 
(nyirok) ? Gehört dieser zam Löss oder nicht? Auf Grund seiner eigenen Beobach- 
tungen ist er der Ansicht, dass der rothe Thon zum grössten Theile ebenfalls eine 
subaörische Ablagerung ist, erfüllt von senkrechten Spalten und Röhrchen, die 
Eisenoxyd belegt. Die bei der Vermoderung der Vegetabilien stattfindenden che- 
misechen Processe haben die mineralisehen Theile stark zersetzt, wobei sich 
FHisenoxyd ausscheidete. 

B. v. Ixxey theilt in vieler Beziehung die Ansicht v. Lóczy s, aber er hült den 
rothen Thon, den man in der Náhe der Traehytgebirge vorfindet, für ein Verwitte- 
rungsproduct, welches das Wasser von den Abhüngen herunterschwemmte. 

J. Haravárs erwühnt, dass im Löss des Hochplateaus von Titel drei Streifen 
rothen Thones eingelagert sind und zwar abweckselnd mit dem Löss. Dies erklárt 
er sich so, dass der typische Löss auf trockenen Boden fiel; gelanyte er aber in 
das stehende Wasser eines Sumpfes, so bildete sich hier mit der Zeit rother Thon. 
Im Comitate Temes liegt der Bohnenerz führénde rothe Thon unter dem Löss, ist 
daher eine ültere Bildung als dieser. 

3. J. Haravárs beriechtete kurz cüber den Mammuthfund bei Eger ( Erlam) . 
SW-lich von der Stadt wird die Seite des Papberges von rhyolithtuffigem Gerölle 
gebildet; unter demselben liegt gelber Sand und auf diesem eine Schichte von 
gröberem Schotter, aus welchem der Vortr. zwei Backenzáhne und ein 180 cm 
langes, beinahe sehenkeldickes Fragment eines Stosszahnes ausgraben liess. Die 
Vorkommensverhültnisse und die vielen kleinen Knochenbruchstücke weisen da- 
hin. dass die Überreste des Thieres sehon vom Wasser an diesen Ort gesehwemmt 
wurden. 

4. Dr. M. Sraus theilt kurz mit, dass Herr Prof. NarHogtsr in Stockholm in 
einem an den Vortr. gerichteten Brief erwübnt, dass er im schwedischen Rhiüt 
grössere Arten fand, als die vom Vortr. unlüngst publicirte Ctenis hungarica, 
Sravs (Földtani Közlöny. XXVI. p. 372.), aber dieselben seien noch unbesechrieben. 
Herr Prof. NarHogsr machte den Vortr. ferner darauf aufmerksam, dass er seine 
ursprünglich als Farn besehriebene Art (Anthrophyopsis tenuinervis) zunüchst 
als ein monocotyles Blatt betraechtete (l. c. p. 370.), sehliesslich aber überzeugte er 
sich davon, dass es den Gycadeen angehöre, und benannte es demzufolge Ptero- 
phyllum Yucca (Sverig. Geol. Undersökn. 1878. Floran vid Bjuf. II. p. 89). 


FÖLDTA NT "KÖZLÖNY 


XXVIL KÖTET. 1897. AUGUSZTUS—OKTOBER. 8—10. FÜZET, 


SÁTORALJA-UJHELYTŐL 
ÉSZAKNYUGATRA, RUDA-BÁNYÁCSKA ÉS KOVÁCSVÁGAS KÖZÉ ESŐ 
TERÜLET GEOLOGIAI ÉS KŐZETTANI TEKINTETBEN. 


Dr. SzápzczgY GyuLÁ-tól. 


(Egy térképpel.) 
Bevezetés. 


A tokaj-eperjesi hegység DK-i szegélyén utazva, Sátoralja-Ujhelynél 
merészen emelkedő, szabályos vulkáni kúphegyek lebilincselik figyelmuün- 
ket. A vidék vonzó sceneriája tovább északra menve sem szünik meg, söt 
fokozódik, a mennyiben Mikóháza táján a magános kúphegyeket a szabá- 
lyos kúpok egész csoportja váltja fel. 

Ezen, külső megjelenésében is érdekes, sőt ezen szempontból talán 
az egész tokaj-eperjesi hegységben a legérdekesebb vidéket a műlt eszten- 
dők nyarán a m. tud. Akadémia segélyezésével, melyért e helyütt is hálás 
köszönetet mondok, részletesen bejártam és geologiailag térképeztem. 
A helyszinen gyüjtött anyag laboratoriumi feldolgozásával is annyira- 
mennyire elkészülvén, felvételem és tanulmányaim eredményét a követke- 
zőkben leszek bátor nyilvánosságra, hozni. 

Közelebbről megjelölve, ezen terület a Pusztafalutól jövő Malom- 
pataknak jobb partján Pálháza, Sompataki-huták, Makkos-Hotyka, Ruda- 
bányácska, Széphalom és Mikóháza községek között, tehát egyrészt a 
telkibánya-kovácsvágási rhyolith-terület, másrészt dr. SzaBó Józser-től tér- 

. képzett és leiri Tokaj-Hegyalja ÉK-i része között terül el. 

Két, nagyjából ÉD-i irányú, hosszú sorát találjuk itt az andesit- és 
rhyolithból álló kiemelkedéseknek, melyeket horzsaköves tufával kitöltött 
medencze választ el egymástól. Ezen medenczébe észak felé a kovácsvágási 
Hosszúpatak, dél felé pedig a Sárospataknak tartó Radványpatak vájta 
medrét. Mindkét patak völgyébe sok mellékvölgy és vízmosás nyilik. 

A Hosszúpatak völgye különösen említést érdemel egymással szem- 
ben eső, többnyire KNy-i irányú, tehát a fővölgyre merőleges mellékvöl- 
gyei és szakadásai által. Ilyenek Kovácsvágás alatt a K-i oldalon a közös 
nyilású Kéményes- és Bálintgödör, melylyel szemben a Ny-i oldalról a 
szintén több ágú (Széles-, Kis-, Középső völgyközi gödrök szájadzásából 


Földtani Közlöny. XVII. köt. 1897. 18 


a. 141 


2974 SZÁDECZKY GYULA: 


álló) Jánosváragödör szakad a Hosszúpatak széles völgyébe. Tovább délre 
találjuk a K-i oldalon a Boglyosgödröt, ezzel szemben a Ny-in a Csöpögő- 
vagy Hosszúgödről. Ezután a Ny-i oldalon a páratlan Krüstöly ! (Kristály ?) 
következik. Majd feljebb a K-i oldalon a Nyirjesgödör vele szemben a 
Ny-i oldalon a [allóspatal; (Hollós ?) völgye, melybe északról a Köszörüs-, 
aztán a Kopcsapatak ömlik. Tovább délre a K-i oldalon a kovácsvágási 
hutától jövő páratlan Hosszúpatak völgye nyilik. Erre ismét páros völgy 
következik: a K-i oldalon a Hosszúhegy, a Ny-in pedig a Királyhegy D-i 
oldalán lévő völgy, melyek felett csak kisebb szakadások vannak a víz- 
választót képező Vonlalóig. 

Kovácsvágás F-i részén nyilik keletről a hosszú Fekelepatal völgye, 
nyugotról pedig a Jánosvára és Kulin közti völgy, melyek már hegyes 
szögletet képeznek a fővölgygyel. 

A Vontató D-i oldalán a Csavárapatakbal kezdődik a Radványpatlal: 
szép völgye, melybe szintén szakadnak szemben fekvő páros völgyek, de a 
völgyek nagyobb száma többé nem páros. 


Tordas leo km 


Vajmi kevés az a geologiai és kőzettani adat, a mit szorosan e vidékre 
vonatkozólag az eddigi irodalomban találunk. Ezt annak tulajdonítom, 
hogy a szóban lévő terület kívül esik a híres Tokaj bortermelési vidéken, 
valamint a telkibányai nagy rhyolith-területen is, melyek az ide került 
kutatók idejét egészen igénybe vették. De másrészt oldalt esik a Malom- 
Ligetfő patak völgyén haladó fő közlekedési vonaltól és egyes részeiben 
nehezen bejárható, barátságtalan rengetegből áll. 

A régibb utazók közül JENs ESMARK? és BEeupanxr? nem is érintet- 
ték ezen területet. RICHTHOFEN ! báró terjedelmes leirásában i8 csak azt 
olvassuk a 217. lapon, hogy ca hatalmas horzsaköves tufa- és lávaconglo- 
meratokból, a melyek Kovácsvágás völgyének mindkét odalán szálban 
állanak) , következteti, hogy itt i18 rhyolith alkotja a hegyeket. 

Dr. Szazó JózseF? is csak egy helyről, a tőle térképezett terület 
határán eső Nyilazóbányáról emlékezik meg. Kirándulásainak felsorolásá- 


! A neveket úgy irom. hogy azokat Vágásnak eléggé intelligens, nagyobbára 
elszegényedett nemesekből álló lakossága kimondja. 

2 Kurze Beschreibung einer mineralogischen Reise durch Ungarn, Siebenbür- 
gen und das Bannat, von JENS ESMARK. Freyberg, 1798. 

: Voyage minéralogigue et géologigue en Hongrie pendant 1 année 1818. 

: Studien aus den ung. siebenb. Trachytgeb. Jahrb. der k. kön. geol. Reichs- 
anst. 1860. XI. Jahrg. 

5 "Tokaj-Hegyalja és környékének földtani viszonyai. Egy földtani térképpel. 
Math. és Természett. Közlem. IV. kötet. 1866 226—303. lap. 


A RUDA-BÁNYACSKA ÉS KOVÁCSVÁGÁS KÖZÖTTI VIDÉK. 275 


nál, a 243. lapon ez áll: ca Nyilazóbányában nagyszerű kőzetfal lepett 
meg, 100—130" magasságnyi. Nevezetes a tufában előforduló sok pyrit 
kristály., A 295. lapon, a kéngőz tódulásainak tárgyalásánál irja róla, 
hogy : cköles nagyságú rhyolithtufa szemek között hasonló nagyságú pyrit 
kristályok nagy mennyiségben vannak meg; . 

Meg kell azonban említenem, hogy azon általános geologiai viszonyok, 
melyeket Szabó a sárospataki Megyeribánya és Czinegehegy kövületei alapján 
a Tokaj-Hegyalja vidékére kifejt, nagyjából áll a szóban levő területre i8. Ne- 
vezetesen áll az, hogy a szorosabb értelemben vett vulkáni működés a, medi- 
terran és szarmata epochában folyt le, hogy a congeria-tengernek nyoma, sincs 
e vidéken. Söt egészen helyesnek találom Kovácsvágás vidékére vonatkozó- 
lag azon megjegyzését is, melyet ezen munkájában a pyroxenandesitek, 
akkori elnevezés szerint andesin-trachytok viszonyos korára tett, de később 
megváltoztatott, miszerint a pyroxenandesitek kitörése megelőzte az amphi- 
bolandesitek- és rhyolithokét; de ez Kovácsvágás vidékén az andesiteknek 
csak egy részére áll. Valószinű, hogy később, midőn meggyőződött, hogy a 
pyroxenandesitek más része határozottan a legfiatalabb kitörésekhez tar- 
tozik a trachytos kőzetek sorában, akkor vette az andesiteket általában a 
legfiatalabbaknak.? 

Feltünően keveset találunk ezen vidékre vonatkozólag WornrF felvételi 
jelentésébenYY is. Mindössze a 259. lapon írja, hogy a pataki Megyeri- 
bánya malomkőzetéhez hasonló kőzeteket talált Ujhely, Rudabányácska és 
Mikóháza között. Települési viszonya a fiatalabb, jól rétegzett tufához 
részben nagyon világos és majdnem úgy látszik, hogy a kettő között egy 
fejlődési tag hiányzik. Tovább a 262. lapon : A cerithiumrétegek tufái töltik 
ki Sárospatak, Kovácsvágás és Pálháza közti öblöt. 


Az előforduló közetfajok és azok kora. 


Ezen terület a következő eruptiv közetekből van felépítve. 

A tömeges eruptiv kőzetek közül határozottan az andesit uralkodik, 
melynek két faját lehet már szabad szemmel való figyelmes vizsgálásnál a 
helyszinen elkülöníteni egymástól, nevezetesen : 

a) tiszta pyroxen-(hypersthen, augit) andesitet, és 

b) amphibolt is tartalmazó pyroxen-andesitet. 

A rhyolithoknak szintén két fajtáját különböztethetjük meg : 

c) orthoklas-guarz-rhyolithot, és 


X Geologia. Budapest 1883. 475—Á477 1. 
kk Erláuterungen zu den geologisehen Karten der Umgebung von Hajdú- 
Nánás, Tokaj, und Sátor-Alja-Ujhely. Jahrbuch der k. k. geol. Reichsanstalt 1869. 
pag. 235. 
18k 


276 SZÁDECZKY GYULA: 


d) plagioklas-rhyolithot, melynek ismét van egy guarzot nem tartal- 
mazó, és egy olyan fajtája, mely guarzot bőven tartalmaz. 

Eruptiv brecciák és tufák vannak ezen a vidéken a legnagyobb 
mennyiségben elterjedve, nevezetesen az orthoklast (sanidint) tartalmazó 
brecciák. Ezeknek ismét két faját lehet jól elkülöníteni egymástól. Az alsó 
színt képezi 

e) a laza, horzsaköves tufa vagy breccia ; ezt borítja 

f) a köves, sok guarzot és orthoklast tartalmazó rhyolith-breccia. 

Az orthoklasos brecciákhoz viszonyítva rendkívül alárendelt szere- 
puk van 

g) az andesittufák- és brecciáknak, melyek egyszer az orthoklasos 
tufák fekvőjét, máskor fedőjét képezik, egyszer a mediterran, máskor a 
szarmata epocha kövületeit tartalmazzák. 

Ez utóbbiakkal összefüggésben találni néhány helyen, de mindig 
nagyon kis mennyiségben 

h) cerithiummészkövet is, mely némelykor oolithos mészkőbe megy át. 

A fiatalabb képződmények közül az agyag különböző fajtája, jobbára 
nyirok boritja a felület nagy részét, melyben helyenként elég bőven talá- 
lunk obsidianból készült praehistoriai eszközöket arra, hogy a kökori 
emberek állandó tartózkodás helyeire következtethessünk. 

A rendkívül érdekes kimosási völgyek fenekét vastag alluvialis kavi- 
csos törmelék, vagy agyag takarja. 

Az eruptiv közetek kitörésének idejére és sorozatára vonatkozólag 
nagyon becses adatokat szolgáltatnak egyrészta mediterran- és szarmata 
emeleti kövületeket tartalmazó tufa- és mészköőrétegek, másrészt a mély 
vízmosások által jól feltárt andesitáttörések. Ezek, összhangzásban a terü- 
lettől északra, Filkeháza, Bózsva, Füzér, Pusztafalu határában előforduló 
kövületes rétegekkel, továbbá összhangzásban a tulajdonképeni Hegyaljára 
nézve dr. SzaBó Józser-től constatált viszonyokkal, arra engednek követ- 
keztetni, hogy a felsorolt eruptivkőzetek kitörése a mediterran és a szarmata 
epochában ment végbe. 

A mi a kitörések sorrendjét illeti, arra nézve nem csak a szorosan itt 
megjelölt területre, hanem a tőle északra eső területre, továbbá a keleti 
szomszédságban levő zempléni Szigethegységre vonatkozólag is azon néze- 
temnek adok kifejezést, hogy itt az egyes kőzetfajok kitörésének egymás- 
utánjára vonatkozó, általános érvényű sorrendet megállapítani nem lehet ; 
nem lehet állítani, hogy az eruptiók a legsavanyúbb taggal kezdődtek és a 
legbasisosabbal végződtek,Y vagy ellenkezőleg. YY Ezen vidék részletes 


X Dr. SzaBó J. Geologia stb. Budapest 1883. 475—477 lap. 
kk ARHIBALD GEIKIE. The history of Volcanic action in the area of the British 
Isles. Elnöki székfoglaló a londoni geologiai egyesületben 1892 febr. 19-én. 


A RUDA-BÁNYÁCSKA ÉS KOVÁCSVÁGÁS KÖZÖTTI VIDÉK. VATÓT 


tanulmányozása ugyanis arra vezet, hogy az andesitek kitörése kezdődött a 
medit erran epochában, mint ilyen megelőzte az orthoklas-rhyolithok leg- 
alább egy részének kitörését, de folytatódott a szarmata epochában is, mert 
kövületeket tartalmazó tufája sőt lávája is fedi az orthoklasos laza tufát, más 
helyütt pedig a pyroxen-andesit áttöri ezen orthoklasos tufát. 

Az orthoklas-rhyolithok kitörése is a mediterran epochában kezdődött 
a sárospataki Megyeribányában talált kövületek (pectenek, Cerithium lig- 
nitarum, Arca, cardiumok stb." tanúsága szerint, de Vágás határában 
a mediterran rétegek fölé rakodott hatalmas tufalerakodásokból és az 
ezeket fedő, sok orthoklast és guarzot tartalmazó köves brecciából, továbbá, 
abból következtetve, hogy a filkeházi patakban a rhyolithtufa és -breccia 
között szarmata emeleti kövületeket tartalmazó rétegek fordulnak elő, foly- 
tatódott a szarmata epochában 18. 

Szóval úgy az andesit, mint a rhyolith kitörése megkezdődött a 
mediterran és folytatódott a szarmata epochában. A congeria-tengernek 
ezen a vidéken nyomát nem találtam. 


Andesitek. 


Az andesiteknek minden behatóbb mikroszkopos vizsgálat nélkül, a 
helyszinén könnyen keresztülvihető szétválasztását pyroxen-andesitekre 
és amphibol-andesitekre már SzaBó munkájában megtaláljuk."?r Később 
1869-ben WorF az amphibol-andesiteket a ezöldkőtrachytokkalv foglalta 
össze, FrX mit határozott visszaesésnek kell constatálnunk, mert az itteni 
amphibol-andesitek zöme a zöldkő semmi lényeges tulajdonságában nem 
osztozkodik. 


Pyroxen-andesitek. 


A pyroxen-andesiteknek amphibolt nem tartalmazó fajtája a Hosszú- 
patak és Radványpataktól nyugotra, tehát a területnek csak nyugoti vonula- 
tában fordul elő. Délen a Sinka és Somhegy nagy csoportjával kezdődik, 
aztán vagy 2 km-nyire kimaradván, a Sompataki-Nagyhutánál ujra meg- 
jelenik és nagyobbára apró foltokat alkotva, folytatódik Kovácsvágás Ny-i 
oldalán, egészen a Malompatak völgyéig. 

A pyroxen-andesiteknek régibb és fiatalabb eruptiói terméke között 


: Dr. SzaBó J. Tokaj-Hegyalja és környékének földtani viszonyai. Math. és 
Természett. Közl. IV, pag. 273. 
tk U. o. 256. lapon. Az akkori elnevezés szerint rAndesit-Trachyt, és rAmphi- 
ból-trachyto -ra. 
kk Erlüuter. zu den geol. Karten der Umgeb. von Hajdu-Nánás, Tokaj etc. 
Jahrb. der k. k. geol. Reichs-Anstalt XIX. B. 1869. pag. 248. 


278 SZÁDECZKY GYULA: 


különbséget tenni se makroszkopos, se mikroszkopos vizsgálat alapján 
nem lehet. Sőt egyes andesitek előfordulási körülményei sem nyujtanak 
elegendő bizonyítékot arra, hogy a régibb vagy a fiatalabb sorozathoz tar- 
toznak-e. Kétségtelenül a régi andesitekhez tartozik közvetlen a Malom- 
patak völgye szegélyén huzódó, több helyütt szarmataemeleti üledékek 
által fedett alacsony párkány az Akasztódomb csoportjának andesitje, 
valamint a völgy tulsó oldalán Radvány és Vily határában előforduló, 
tehát a szóban lévő területen kivül eső több apró andesitkibuvás. Való- 
szinűleg ide tartoznak a Sinka aljában található alacsony andesitdombok 
is, melyekből hosszan nyuló taraj alakjában emelkedik ki a Sinkatető 
andesitje, melyet már a fiatalabb termékek közé kell sorolnunk. 

Kétségtelenül a fiatalabb andesitekhez tartoznak a Vágás környéki, 
az orthoklas-tufát áttörő, merészen kiemelkedő andesitkúpok. 

Az amphibolt nem tartalmazó pyroxen-andesitek színe rendesen világos 
szürke, némelykor zöldes, máskor barnába hajló árnyalattal. A nagyobb 
fokú elváltozás következtében egyesek vereses, mások pedig (Mély völgy) 
sötét zold színt öltenek. Szövetükre nézve rendesen tömörek, csak ritkán 
likacsosak. 

A porphyrosan kivált földpátok, ha szabad szemmel észre vesszük is, 
csak ritkán nagyobbak 2—-3 mm-nél. Legnagyobb (egész 5 mm-nyi) földpátot 
találtam az Akasztódomb likacsos, lávaszerű, sötétbarna andesitjében. 
A szabad szemmel látható földpátok inkább szabálytalan szemeket, vagy 
táblákat alkotnak, mint egyirányban megnyúlt oszlopokat, csak a Malom- 
patak partján találtam világos szürke andesiteket, melyekben hosszú, 
karcsú plagioklas-ikrek láthatók. 

Szabad szemmel 1 —2 mm vastag, karcsú pyroxen-oszlopokat vehe- 
tünk ritkán (Kékszürő) észre. 

Idegen közetzárványok (enallogen zárványok) sűrűbben fordulnak 
elő a régibb andesitekben, nevezetesen a Sinka csoportjának alsóbb tagjai- 
ban úgy a K-i, mint a Ny-i oldalon ; továbbá a Malompatak völgye pere- 
mén lévő alacsony andesitekben. 

A részletes leirásnál elkülönítem a Kovácsvágás környékén lévő 
többnyire kisebb andesit-előfordulásokat a természetben is elkülönítve lévő 
Sinka-n.-somi nagy andesitterülettől. 


A kovácsvágási pyroxen-andesitek. 


A. Hosszúpatak völgyétől Ny-ra sok kisebb-nagyobb, szabályos kúphe- 
gyet, vagy pedig horzsaköves tufák és szarmata-emeleti mészkövekkel fedett 
alacsony dombokat, vízmosások által feltárt hosszú szalagokat alkotnak a 
felszinen a pyroxen-andesitek. 

A kúpalakú hegyek közül pyroxen-andesit alkotja a nagy Bohártetőt, 


A RUDA-BÁNYÁCSKA ÉS KOVÁCSVÁGÁS KÖZÖTTI VIDEK. 279 
Nagy- és Kis-Póczát, Kujint (Kulin ?), Gyöngyöstetőt. Kisebb andesitkúpot 
találunk a Somhegy alján valamint a Csöpögőgödör felett is. 

A szarmata-emeleti rétegekkel fedett alacsony andesitdombok a 
Malompatak völgye szélén emelkednek; ezek közül legnevezetesebb az 
Akasztódomb. Az andesit szalagokat a Somhegyről E-ra tartó vízmosások 
tárják fel. 

A Vágás Ny-i oldalán emelkedő kúpok É—ÉNYy-ra tartó vonalak 
mentén sorakoznak egymás mellé. Az egyik vonalba esik a Kulin és Gyöngyös, 
ebbe esik a Jánosvárának amphibolos andesitje is; egy másik vonal irá- 
nyában találjuk a Bohárt, Póczát és a Somhegy aljában lévő kis andesit- 
kúpot. Minthogy a Bohár és Pócza közötti árokban észlelhető andesit- 
áttöréseknek is ez az iránya és az áttörések alatt a horzsaköves tufán 18 
ilyen irányú elválásokat találunk, nagy valószinüséggel az É—ÉNY-i irány 
a fiatalabb andesit-eruptióknak a vonala. 

A kovácsvágási andesitek közül mikroszkoppal megvizsgáltam az 
Akasztódomb andesitjét, a Somhegyalja közepét hasító vízmosás és a Kulin 
Ny-i oldalán haladó vízmosás által feltárt andesiteket, a N.-Pócza tetejéről 
és Ny-i aljáról származó andesitet, végül a Csöpögőgödör feletti kis kúp 
andesitjét. 

Ezen különálló andesiteket, melyeknek előfordulási viszonyai is elég 
jól láthatók, külön fogom részletesen leírni, már csak azért is, hogy nehány 
példával illustráljam szerkezet és az ásványos összetétel különbségeit, 
melyeket ezen andesiteknél észlelhetünk. 

Az Akasztódomb 209 m magas, lapos tetejű kiemelkedés a Malom- 
patak jobb partján. Az andesitet cserjés északi lejtőjén találjuk feltárva. 
Nyugoti oldalán tufás cerithiummészkő rétegekkel van borítva. Már emlí- 
tettem, hogy itt fordulnak elő a legnagyobb, egész 5 mm hosszú, porphyro - 
san kivált földpátszemek. 

Mikroszkoppal látjuk, hogy augit és hypersthen körülbelől egyenlő 
mennyiségben van benne. A hypersthenek közt találunk 0,5 mm széles, 
2,5 mm hosszú, karcsú oszlopokat is, rendesen szabálytalan, némelykor py- 
ramisos P 2 (212) végződéssel. Pleochroismusuk elég erős. 0,06 mm vastag 
esiszolatban 


e— an [— világos zold 
b — ny — zöldes sárga 
a — ny — vVereses sárga. 


Keresztalakúlag összenőtt ikreket is találni, melyek összenövési 
szögletéből arra kell következtetni, hogy az ikersik a Pos (101). ?" 
Az augitok inkább zömök, széles kristályok, melyeknél közönsége- 


tr BECKE TSCHERMAK s Min. petr. Mittheilungen VII. 1885, 93. I. 


280 SZÁDECZKY GYULA 


sek az coPco (100) szerint való ikrek. Nagyobb magnetit limonitos külső- 
vel nem sok fordul elő benne. 

A  földpátol: rövidebb és vaskosabb oszlopokat alkotnak, mint a 
pyroxenek. Többnyire két, vagy általában nem sok egyénből álló albit- 
ritkábban periklinikrek ezek, a melyek úgy elsötétedési szögleteik, valamint 
lángkisérleti viselkedésük alapján az anorthit- és bytownit-sorozatba tar- 
toznak. Közönséges bennük a hypersthen-augit, továbbá az alapanyagnál 
jóval barnább színü üvegzárvány. 

A phorphyrosan kivált ásványok : pyroxen, magnetit, földpát, gyakran 
szemcsés halmazokká csoportosulnak (basisos vagy endogen közetzárvány). 

A színtelen, üveges alapanyagban elég nagy számmal találunk föld- 
pátmikrolithokat, melyek közül a legapróbb pálczikák hossztengelyükkel 
egyközösen sötétednek. De vannak léczalakú kettős ikrek is, melyek elsöté- 
tedési szöglete egész 20"-ig emelkedik. Vékony hypersthentűk kevesebb 
számmal fordulnak elő; ezekre némelykor apró magnetitszemek tapadnak, 
melyek egyébként szabadon is találtatnak az alapanyagban. 


A Nagy-Somhegy É-i aljában a Kemencsepataktól a második vízmo- 
sás tár fel egy a felületen ki nem emelkedő andesitszalagot. 

Ezen vízmosásban az andesit eruptiv brecciába megy át, melyben az 
andesiítdarabok zöldes színű, tufás agyagba vannak rendetlenül beágyazva. 
Egy helyütt a tömör andesítben egy ÉD-i irányú, keskeny eruptivbreccia- 
dyke fordul elő. 

A vízmosás felső részében 260 m magasság körül oszlopos elválású 
andesitra bukkanunk. A 3—6, de többnyire 5 szögletű oszlopok merőlege- 
sen állnak, vagy csak gyengén hajolnak meg, úgy hogy az árokban oszlop- 
fejeken járunk, oldalát pedig felálló oszlopok képezik. Vékony hyalith-kér- 
get is találni itt ez andesiten. Feljebb a N.-Som plagioklas-rhyolithja váltja 
fel az andesitet. 

A mikroszkoppal megvizsgált andesit az árok alsó részéből származik. 
Az alapanyag mikrolithjai és a porphyrosan kivált nagyobb ásványok között 
átmenetet képező középnagyságú alakok nincsenek. 

A nagyobb ásványokatitt is plagioklas földpátok, pyroxenek és mag- 
netitek alkotják, de a pyroxenek közül az augit jóval kevesebb, mint a 
hypersthen. A nagyobb ásványok, különösen az augitok gyakran le vannak 
gömbölyödve. 

A hypersthenek főbb tulajdonságaikat tekintve megegyeznek az A kasz- 
tóhegy hypersthenjeivel. Zárványul némelyikben augitot találni és kivülről 
is augit tapad rá, úgy, hogy a hypersthen (010) lapjának az augit (100) lapja 
felel meg. Harántmetszetben az oszlop és véglapokat körülbelől egyenlő 


A RUDA-BÁNYÁCSKA ÉS KOVÁCSVÁGÁS KÖZÖTTI VIDEK. 981 


erősen találjuk kifejlődve. Gyakran nagy magnetitszemek tapadnak a pyro- 
xenekhez. 

Az augit kristályok némelykor nemcsak le vannak gömbölyödve, de 
felületükön apró szemekből álló, zavarosan sötétedő burok által takartatnak. 

A földpátok gyakran szemcsés halmazokban gyülnek össze a pyroxe- 
nekkel és magnetitszemekkel egyetemben. Egyéb tulajdonságaikat tekintve 
is megegyeznek az Akasztódomb andesitjának földpátjaival. 

Nagy magnetitszemeket is találunk kevés számmal. 

A barnaszinű üveges alapanyagban elég sok, nagyobbára nem iker 
földpáttűket, jóval kevesebb nagyon vékony hypersthentűket találunk ki- 
válva. Az utóbbihoz apró magnetit szemcsék tapadnak kevés számmal. 
A vas egyrésze az üveges alapanyagban maradt, azt barna szinűre festi. 


A most ismertetett vízmosás nyilásánál a Malompatak szegélyén van 
egy alacsony andesit dombocska, melynek világos szürke színű, üveges 
alapanyagú kőzete mikroszkop alatt is hasonlít az előbb leírt andesitekhez. 
E tekintetben tehát az előbbi leirásokra hivatkozom. A pyroxenekre vonat- 
kozólag azonban meg kell emlékeznem egy érdekes harántmetszetről, mely- 
ben a két oldalas véglap co P cs (100) és co P oo (100) által határolt hyper- 
sthen kristályt co P cc (100) szerint összenőtt sokszoros augitiker zár be. 
Az augiton az oszlop co P (110) és a véglapok co R co (010), cc P co (100) 
egyenlő erősen vannak kiképződve, és a hasadások nem mennek át a hyper- 
sthenbe. Az augit úgy burkolta be a hypersthent, hogy az oszlop hasonló 
élszögei felelnek meg egymásnak, tehát a hypersthen tengelye az augit b 
tengelyével esik össze. Ezen andesitben is kevesebb az augit és valószínüleg 
resorbealásra visszavezethető olyanféle elmosódott körvonalakat mutat, mint 
az előbbiekben. 

A földpátokra is áll az, mit az előbbiekről irtam. Vastag táblákat 
alkotnak a co ÉP os (010) szerint, és még az előbbieknél is több sötét 
barna üvegzárványt tartalmaznak, melyek gyakran zónás szerkezetüvé 
teszik. 

De a legnagyobb nevezetessége ezen andesitnek az, hogy benne ide- 
gen (enallogen, exogen) kőzet-zárvány is előfordul. Egy ilyen 2—3 em át- 
mérőju, tömör, kékes fekete szinű, zöldes, contact övével szorosan az ande- 
sitbe olvasztott zárványt mikroszkoppal megvizsgálván, benne három kü- 
lönböző övet találtam. 

A legbelsőbb részt nagyon sok spinell mellett főként cordierit alkotja. 
A spinellek részint opák magnetitszemek, de vannak köztük zöldes barna 
pleonastok is. Ezek nemcsak különátló szemeket, hanem egy irányban erősen 
megnyúlt pálczikákat is alkotnak. 

A belső rész főtömegét azonban a kisebb, nagyobb, helyenként össze- 


982 SZÁDECZKY GYULA : 


zúzott cordieritek összefüggő csoportja teszi ki, melyeknek ibolyába hajló 
és sárgás pleochroismusát a vastag metszetekben tisztán kivehetni. A cordie- 
ritszemekben helyenként sillimamittúl: széthullt kévéhez hasonló csoportja 
jelenik meg. 

A spinellek övére egy olyan következik, melyben a színes elemet a 
biottt foszlányok szabálytalan csoportja alkotja. Cordierit ebben is van, 
ezenkívül nagyon kevés, de eléggé széles (kb. 0,12 mm-nyi) apatit oszlopkák 
is akadnak. A biotitlemezekhez elvétve rendkivül piczi zircon szemecskék 
tapadnak. 

A normális andesiítbe átmenetet képező legkülsöbb érintkezési öv 
plagioklas-földpátokon és magnetiten kívül sok pyroxent tartalmaz. Hzen 
öv 18 egészen szemcsés, gránitos szerkezetű. 


A Kemencsepataktól számított harmadik tekintélyesebb vízmosás, a 
mely a Póczák Ny-i oldalán ered és a Kulin Ny-i aljában halad, hasonló 
viszonyokat tár elénk nagyobb méretekben, mint a második. A pyroxen- 
andesit az árok alsó részében 185 m körül már szálban áll; 195—214 m 
magasságig eruptivbrecciát képez, mire ismét tömör andesit következik, 
melyet feljebb ujra eruptivbreccia vált fel, hogy mihamar nyiroknak adjon 
helyet. A vizmosás középső részében 10—15 m mélységet is elér és olyan 
keskeny, hogy a felszínt borító cserje majdnem egészen eltakarja. Helyen- 
ként alagutat vájt magának a víz, melyet óriás, egymásra bukott sziklák 
tetéznek. 

A Pócza aljában 264 m magasság körül a nyirok pyroxen-andesit tu- 
fának, majd brecciának enged helyet, melyet jól észlelhetünk egy K felől ez 
árokba szakadó mellékárokban, hol 275 m körül kásányi szemekből álló 
vulkáni homok majdnem szintes helyzetü rétegei települnek rá. Ezt ca. 
300 m-ig követhetjük, a hol agyagos rétegek váltják fel. 

A Kulin nyugati oldalán leereszkedő árok közepe tájáról származó 
andesitet mikroszkoppal is megvizsgáltam. Átalában véve hasonlít az előb- 
biekhez. A nagyobb ásványok közül több és terjedelmesebb a földpát, mint 
a pyroxen. Ez utóbbiak között augit is körülbelől annyi, mint a hypersthen. 
Nevezetes dolog, hogy a pyroxenek gyakran nem sötétednek egész terjedel- 
műükben egyszerre. Hgy gránitos csoportosulás szélén levő hypersthenben 
augitszemeket látni, de augit borítja kivülről is a hypersthen egy oldalát. 

A szabálytalan alakú nagyobb magnetitszemek külsejükön limonito- 
sodva vannak. 

A bytownit sorozatú plagioklasokban sok a barna, gázhólyagokat tar- 
talmazó üvegzárvány, kevesebb a hypersthen zárvány. 

A nagyobb ásványok gránitos csoportosulása között az alapanyagnál 
jóval sötétebb barna szinű üveget is találunk beszorúlva, melyből azonban 
a mikrolithek egészen hiányoznak. 


A RUDA-BÁNYÁCSKA ÉS KOVÁCSVÁGÁS KÖZÖTTI VIDÉK. 283 


A világos barna szinű üveges alapanyagnak élénk fluidálszövetet köl- 
csönöznek a nagyobb ásványok körül erősen kanyargó, tömérdek földpáttűk 
és kevesebb, magnetitpontos hypersthentűk. 


A Somhegy D-i aljában mintegy elrejtve lévő, alacsony andesitelőfor- 
dulásokon kívül kiemelkedő, formás andesit-kúpokkal is találkozunk Ko- 
vácsvágás Ny-i oldalán. Több helyütt meggyőződhetünk arról, hogy ezek 
áttörték a környező fehér, finom horzsaköves tufát. 

Páratlanul szépen látni az áttörést a Kujingödörben (Kulin), mely 
vízmosás a Somhegyről jőve, a Póczák és a Bohár-, alsó részeiben pedig a 
Kulin és Gyöngyös andesitkúpok között halad el. 

Az áttörések az által válnak olyan jól láthatókká, hogy a vízmosás 
felső részében a viz ereje egészen kitisztítja a gödröt, másrészt pedig az 
ellenálló, tömör andesit mellől elhordja a tufát, úgy hogy ez falként 
mered ki. 

A Kujingödörbe a N.-Pócza Ny-i oldalán 300 m? magasság körül egy 
DK-i irányú kis vízmosás szakad, melynek alsó része határt képez a Pócza 
andesitje és a Somhegy rhyolithja között. Fzen beszakadástól körülbelől 
290 m-ig tufát találunk a gödörben, a melyre itt a pyroxen-andesit erup tiv 
brecciája borűl. A brecciát nem sokára tömör andesit váltja fel, melyet vagy 
500 lépésig követhetünk a N.-Pócza aljában. 240 m-nél 22 óra irányában 
csapva hirtelen megszünik, tömör, horzsaköves tufának engedvén helyet. 
Vagy 50 lépéssel lejebb, 235 m magasságban, a K.- Pócza irányában ismét 
találunk egy, vagy 8 m vastag andesitáttörést, mely felfelé kiszélesedvén, 
ráborúl a finom tufára. Ezen alsó áttörés andesitje alatt a tufa elmosatott, 
minek következtében egy hatalmas andesitfal képződött, melyről a víz me- 
rész ívben szökik alá. 

A vízesés alatt a tömör tufán elválásokat veszünk észre, melyek irá- 
nya megegyezik az áttörés irányával. Az elválások fejein megyünk le pár 
száz lépésnyire, a hol a K.-Pócza alatt egy, a Bohárról jövő árok szakad a 
Kulingödörbe. Ezen mellékárokban is megtaláljuk a 22 óra irányában 
menő elválásokat és felmenve rajta, azt tapasztaljuk, hogy 275 m magas- 
ságban váltja fel a tufát a Bohár andesitje, melyben elvétve guarzzárvániyt 
ig találni. 

Visszatérve a Kujingödörbe, azt tapasztaljuk, hogy lefelé mindinkább 
szélesedik, annyira, hogy középső részében 20 lépést is elér, egyszersmind 
a víz ereje csökkenvén, törmelékekkel telik meg; de a mint lejebb, 195 m 
magasságban a Kujin és Gyöngyös közé er, ez andesitterületen egyszerre 


r E magasságmérések aneroid barometerrel eszközöltettek. 


984 SZÁDECZKY GYÚLA:: 


6—7 lépésnyire szükül. A erosióról később lesz szó, de megemlítem már 
itt, hogy a Kujingödör a legalkalmasabb hely annak a tanulmányozására, 
milyen ellenállást gyakorol a különböző kőzet a víz erejével szemben. 

Ezen andesitek közül megvizsgáltam mikroszkoppal a N.-Pócza tete- 
jéről és Ny-i aljából a Kujingödörből származó andesitet. Összehasonlítva 
ezeket a Kulin Ny-i oldalán lévő árokból fentebb leírt andesittel, az tapasz- 
taljuk, hogy az üveges alapanyag szine jóval sötétebb, az első kristályoso- 
dásból származó ásványok kisebbek, a mikrolithek is fejlettebbek, szóval 
hogy ezen andesit a kristályosodás kezdetlegesebb stadiumában szilárdult 
meg, mint az előbbeni. 

Az ásványok fajtáját tekintve nincs különbség, de a viszonyos mennyi- 
séget illetőleg hypersthen ezekben több, mint az augit. Az augitot már kö- 
zönséges fényben könnyen felismerhetjük legömbölyödött alakjáról és szem- 
csésen megzavarodott külső részéről. Mindössze a gránitos halmazokban 
van elég sok és ép augit, de mellette hypersthen is. Makrodoma szerint 
összenőtt hyperstheneket ezen andesitekben is találtam, éppen úgy, mint az 
akasztódombiban. 

Bytownit és anorthit sorozatú albit- és periklin-ikreket képező föld- 
pátok csak kevéssé vannak megnyúlva az a tengely szerint. A cc P cc (100) 
lapot megközelítő metszetek majdnem négyzetalakúak. 


A kidomborodó magaslatok andesitjei közül megvizsgáltam mikrosz- 
koppal a Csöpögőgödör felett lévő kis világos szürke kőzetét, melyben ké- 
kes színü cordieritgnájsz-zárványt 1s találtam. 

Ezen andesit is az apróbb ásványúakhoz csatlakozik. Az augitok 
számra nézve nem maradnak nagyon a hypersthenek megett, de ezeknél 
jóval apróbbak és nagyobb fokban elváltozottak, a mennyiben elsötétedé- 
sük zavart, vagy egyáltalában nem sötétednek el keresztezett nikolok között. 
Gyakran a hypersthenel: is le vannak gömbölyödve, pleochroismusuk erős. 
Absorbtio c C b 2 a. 

A földpátok nagyon különböző nagyságuak és a calciumplagioklasok 
legbasisosabb tagjaihoz tartoznak. 

Lényeges különbség van ezen, és az előbbi andesitek között az alap- 
anyag tekintetében, mert nem üveges, hanem szemcsés, foltonként átkris- 
tályosodott, világosabb szinű. Földpát és pyroxen mikrolithtűk ebben is 
hemzsegnek, de olyan aprók, hogy csak igen erős nagyitással fedezhetők 
fel. Mugnetit:-szemecskék még nagyobb számmal találtatnak, mint az előb- 
beniekben, de ezeken kívül barna picotit-szemcsék is előfordulnak. 

Utólagos származásúaknak kell tartanunk az alapanyagban gyéren 
előforduló biotit-foszlányokat. Némelyik hypersthen is kezd serpenti- 
nesedni. 


A RUDA-BÁNYÁCSKA ÉS KOVÁCSVÁGÁS KÖZÖTTI VIDEK. 985 


A Sinka-csoport pyroxen-andesit területe. 


A Kovácsvágás környékén lévő apró andesit-előfordulásokon kivül 
egy összefüggő, nagy andesittömeget és ennek K-i oldalán egy pár kis an- 
desitkibuvást találunk a szóban lévő terület déli részén a sompataki Nagy- 
huta és a somhegyi erdőőr-laktanya között, a mely részben a telkibánya- 
kovácsvágási igen nagy rhyolithterületnek déli határát képezi. 

E területet egyik magasabb, hosszan nyúló gerincze, a 478 m magas 
Sinkatető után neveztem el. A 482 m magas, tehát a Sinkánál magasabb 
Nagy-Somhegyet azért nem tartom alkalmasnak csoportjelölésre, mert öt 
Somhegyet " ismerek e vidéken, tehát könnyen félreértésre adhatna okot. 

A Sinkatetőn kívül ezen andesitterület alkotásában részt vesznek a 
Koczogó, Luczahegy, Kékszérű, Doboskűt, Sáfránrét, K.- és N.-Som, mely 
utóbbinak oldalán az erdővéd-háztól felmenve, ?/3 magasságban kezdődik 
az andesit, a N.- és K.-Eperjeske, Ördögaljdomb, Lőrinczdohány, Sútóbükk 
(Sújtóbükk), Gerendely, Nyirjesoldal, Papszállás, Villásvölgyoldal nevü he- 
gyek és hegybérczek. 

Hatalmas andesitkőtengert találunk különösen a Sinkán, a Lucza- 
hegyen, Koczogókövön, Doboskúton ; igen jó feltárások vannak a Mélyvölgy 
felső részeiben a Káposztáskert környékén is. 

Ezen andesitek korát illetőleg több körülmény arra vall, hogy a Sinka- 
csoport mélyebben fekvő részeinek kitörése az első andesitkitörésekhez tar- 
tozik. A Makkos-Hotyka határában lévő Kis-Som (a törzskari katonai térké- 
pen Katuska) 393 m magas, kis plagioklas-rhyolith kúpja áttöri az andesi- 
tet. A Melyvőlgy felső részében is több helyütt tapasztaljuk, hogy az ande- 
sitet befedi a plagioklas-rhyolith. 

Makroszkoposan vizsgálva ezen andesiteket, sűrű, tömör, ritkán lika- 
csos, világos, vagy sötét szürke színű, némelykor barnásba hajló kőzetek- 
nek találjuk, a melyekben 2—3 mm, kivételesen a Mélyvölgy mentén egé- 
szen 5 mm átmérőjü földpátszemeket is látunk. De a szabad szemmel lát- 
ható földpátok legtöbbnyire nem nagyobbak 1 mm-nél és sokszor elmosód- 
nak a szürke alapanyagban. Figyelmes vizsgálásnál némelyik andesitben 
1 mm vastag és 3 mm hosszú, karcsú hypersthen oszlopokat is észre ve- 
szünk. A N.-Eperjeske környékén sűrűn találni csillámos dioritféle zárvá- 
nyokat : a Kis-Sinka aljában pedig basisos kőzet ásványokat. 

Mikroszkopos vizsgálat. Mikroszkoppal megvizsgáltam ezen területről 


" Az első Somhegyet a Sompataki Kishuták felett már említettem. Két Som- 
hegyet (Nagy- és Kis-Somhegy) találunk a szóban lévő andesitterületen. A negyedik 
. Somhegy a mikóházi Feketehegy K-i oldalán, az ötödik pedig Rudabányácska Ny-i 
oldalán emelkedik. 


986 SZÁDECZKY GYULA: 


a N.- és K.-Som, (931,930)§, N.- és K.-Eperjeske (1257 4-934,933), Doboskút 
(929), Luczahegy (928), a Sinka É-ki aljától (1320) és K-i oldalán a Sinka- 
kút irányában 400 m magasból (1700) származó andesitet, továbbá a 
K.-Sinka külön álló kúpjának andesitjét (1534). 

A mikroszkopos vizsgálat alapján különbséget találunk a tetőket alkotó 
és a mélyebb helyek andesitje között. A különbség nem az ásványos össze- 
tételekben rejlik, mert ezen szempontból a vidék valamennyi pyroxen-ande- 
sitje megegyezik egymással, hanem az alapanyag kiképződésében és az első 
időből származó ásványok nagyságában. A tetők andesitjében ugyanis az 
alapanyag kristályosodása sokkal kezdetlegesebb, a nem kristályosodott 
üveges rész, színe pedig jóval sötétebb, mint a mélyebb helyekről származó 
andesiteké. Ezzel összefüggésben a porphyrosan kivált ásványok kisebbek 
a tetőkőzetben, mint a mélyebb helyekről származóban. A felületre került 
lávák ugyanis gyorsabban lehültek, mint a mélyebb helyről származó, erosio 
által feltárt lávák. 

A Sinka csoport andesitje általános mikroszkopos jellemvonását te- 
kintve megegyezik a Vágas környéki andesitekkel, mégis van közöttük 
egy feltünő különbség, nevezetesen: míg az előbb tárgyalt andesitek 
hypersthenjeinek kivétel nélkül eléggé erős pleochroismusuk van, addig a 
Sinkacsoport andesitjének hypersthenjei vagy egyáltalában nem, vagy 
csak igen gyengén pleochroosak. Egyébként a pyroxenek közül rendesen itt 
is a hypersthen van túlsulyban az augitok felett. A pyroxeneken kívül ke- 
vés magnetitet és sok földpátot kell megemlíteni a nagy ásványok sorában, 
melyek nagysága azonban többnyire csak 1 mm körül marad. 

Az egész nagy andesitterület, sőt a K-i oldalán lévő apróbb előfordu- 
lások andesitjét is összefoglalva fogom mikroszkopos tulajdonságaik szerint 
bemutatni. 

A kristályosodás sorrendjét tartva szem előtt, megemlítem először is 
a nagy 

magnetilszemeket, melyek nem nagy számban és nagyon egyenetle- 
nül vannak szétszórva az alapanyagban. Alakjuk rendesen szabálytalan, 
gyakran meg vannak nyúlva, egy irányban kihúzva ; sőt némelykor alakjuk- 
kal olyan benyomást tesznek, mintha vastartalmú zárványtermészetű ás- 
ványokból (biotit, amphibol) képződtek volna. Apróbb magnetit szemeket 
találunk a pyroxenekbe zárva, mely körülmény mutatja, hogy a magnetit 
részben első kristályosodási termék. Hümatitos szegélyű, nagy magnetitot 
találtam a hotykai Villásvölgy zöld andesitjében. 

A pyroxenek között, mint már említettem, a rhombos hypersthenek 
uralkodnak az egyhajlású augitok felett. 


k Ezen gyüjtési számokat azért közlöm, hogy a leirásban rövidebben hivat- 
kozhassam reájuk. 


A RUDA-BÁNYÁCSKA ÉS KOVÁCSVÁGÁS KÖZÖTTI VIDÉK. 987 


A hypersthenek itt is karcsú, némelykor nagyon hosszú oszlopokat 
alkotnak, melyek uralkodólag a két oldalas véglap cs P cs (100), c00Poo(010), 
alárendelten az oszlop co P(110) által vannak alkotva. Végeiken vagy le- 
gömbölyödnek, vagy pyramisosan végződnek; pleochroismusuk alig észre- 
vehető, csak azon hypersthenek mutatnak valamivel erősebb pleochroismust, 
melyeken chermniai átalakulás (serpentinesedés) kezd erőt venni. A N.-Som 
megvizsgált andesitjében lévő hypersthenek "s: mm szélesség mellett 
1 mm-nél nem hosszabbak, a 0,07 mm vastag lemez pleochroismusa : 


a, ny — vereses zöld 
b, nn — világos sárgás zöld 
c, ne — világos zöld. 


Gyakran találunk ezen andesitek hypersthenjeinél is keresztalakú át- 
növést a makrodoma szerint. Ezen ikreket jól észlelhetjük a oo P co (0109- 
nek megfelelő metszetekben (928, 934). 

Nagyon közönséges bennük az üvegzárvány, gyakran gázhólyagocs- 
kákkal. Némelyikben sok a magnetitszem (929), sőt elvétve apró hámatit- 
lemezkét látni a hypersthen hasadása mentén (930). 

Némelykor a hypersthenek csoportokban vannak meggyülve. 

Az augíitok minden jel szerint később kristályosodtak, mint a hyper- 
sthenek, mert elég gyakran beburkolják a hyperstheneket. Ezen beburko- 
lás nem esetlegesen, hanem kristályosodási törvények szerint történt, 
úgy hogy a hypersthen-oszlop co P (110) tompább szöglete összeesik az 
augit oszlop co P (110) tompább szögé vel, tehát a hypersthenek c0Poo(010) 
lapja az augitok co P oo (100) lapjának felel meg. A hyperstheneknél jóval 
rövidebb augitok rendesen csak a hypersthenek-középső részét burkolják 
DE95077950 

Egy másik érdekes társulása az augitnak hypersthennel az, midőn az 
augit a szabálytalanúl, zegzugosan végződő hypersthen- Es növeli to- 
vább (930). 

Számra nézve csak ritkán közelítik meg az augitok a  hypersthe- 
neket (930) ; nagyon kevés az augit a Luczahegy és K.-Som andesitjében. 

Az augitok igen gyakran elmosódott körvonalakkal bírnak, vagy szem- 
csés augitkeret veszi őket körül, melynek elsötétedése is igen zavaros (1700). 
Ezen tulajdonság némelykor annyira fokozódik, hogy az egyes augitmara- 
dékok csak erősebb fénytörésük és polarisalt fényben erősebb kettős töré- 
sük által válnak felismerhetőkké a szürke alapanyagban (1257). 

Közönséges a többszörös augitiker co P co (100) szerint (933), de ha 
az augit szemcséssé változik, akkor az ikerlemezek is elmosódnak. 

A hotykai Mélyvölgy felső részén lévő zöldköves andesitekben a pyro- 
xenek egészen el vannak változva. Az augit helyét sokszor calcit foglalja el, 


988 SZÁDECZKY GYULA 


a magnesiumból képződött serpentin pedig az alapanyagba és a földpátokba 
vitetett (1260). 

A földpálok számra és nagyságra nézve rendesen felülmulják a hyper- 
stheneket és augitokat együttvéve. A metszetek nagy része 1 mm-nél ki- 
sebb, de némelyik kőzetben (928) sok a 2 mm nagyságú földpát, sőt a 
Villásvölgyből származó andesiítben (1716) találunk 3 mm-nyi földpá- 
tokat 18. 

A földpátok nem képeznek karcsú oszlopokat, mert a metszetek ren- 
desen rövid téglaalakúak, vagy hatszögesek. Többnyire az a tengely szerint 
vannak kissé megnyúlva (1700, 1260), vagy pedig vastag táblákat alkotnak 
az (010) lap szerint. Nem ikrek, vagy csak kevés egyénből álló albit máskor 
albit- és periklinikrek. Kivételesen többszörös ikerképződéssel is találko- 
zunk (930), de ekkor is csak egyes földpátoknál és nem általánosságban. Az 
albitikrek némelykor a karlsbadival is társulnak (1260). 

Zárványként magnetit és hypersthen is előfordul ritkábban a földpá- 
tokban, de nagyon közönséges és bőséges az üvegzárvány, a mi vagy a 
belső részét foglalja el a kristályoknak (934), vagy a közbülső részét, úgy 
hogy az üvegzárványos övön kívül és belől tisztább földpátrész van (928). 
A zárványként előforduló üveg szine némelykor jóval sötétebb, mint az 
üveges alapanyagé (929). 

De nemcsak ez által válik zónás szerkezetüvé a földpát, hanem igen 
gyakran az által is, hogy külső része kisebb szöglet alatt sötétedik, mint 
belső, nagyobb magva. Ezen elsőtétedésbeli különbség gyakran 117-ot tesz 
ki (931, 1257), sőt felmegy 169-ig is. 

A mi a földpátok faját illeti, arra nézve megemlítem, hogy igen sok 
rövid téglaalakú, vagy kőzelitőleg négyzetes metszetben, a melyben a láttér 
szélén a negativ charakterü bissectrix (np—a) kilépését észlelhetjük, az albit 
ikerösszenövésektől 40—45" alatt következik be az elsötétedés (929, 930, 
931, 1257), egyik lemez hosszában positiv, másik negativ charaktert mu- 
tat; a oP (001)-et megközelítő metszetben is felmegy az elsötétedés 35"-ig. 
Úgy ezen észleletek, valamint a lángkísérleti viselkedés is a calciumplagiok- 
lások legvégső tagjaira, bytownit- és anorthitra vallanak. Mindössze a Nagy- 
Eperjeske tetejéről származó andesitben találtam andesin viselkedésü föld- 
pátot. A lángkísérleti viselkedés itt következik : 


I II III 
Sinkatető ÉK lejtőjén (1263) 2 0 6 1—0 ar Ir 3 1 Anorthit 
Sinka DK, alja.  --- (1587) 2 044 2 0 aA 3 0—1 Anorthit 
Kis-Sinka (1534) 3 0 1—2 51 0 2 4 l Bytownit 
Sinka ÉK alja TTABZOJNSZZZZKONNA 2—30 2 3—4 0—1 Bytownit 
N.-Eperjeske alja (1257)  2—3 1 2—30 1—2 3—41 Bytownit 
N.-Eperjeske teteje... (1256) 3 0 85 2 0 4 4 1 Andesin. 


A RUDA-BÁNYÁCSKA ÉS KOVÁCSVÁGÁS KÖZÖTTI VIDÉK. 989 


Könnyebb összehasonlítás kedveért itt közlöm a kovácsvágási cso- 
portból határozott földpátok viselkedését is. 


1 II T0LÉ I 
kasztódomb ... ..- (1266) 1—2 0 1 1—2 0 1 3 0—1 Anorthit 
u. o. nagy földpát ... 9—3 0 1—2 9—3 10 2 3 1—0 Bytownit 
(1583) 2 0 0—1 SS KKTÖveT 3 1—0 Anorthit 
(1595b) 2 (9 2 (múl 3 1—0 Anorthit 
(1585) 2—3 0 9—1 HEGY ún 2 3—4 1 — Bytownit 


A járulékos ásványok közül nehány andesiítben apatlttot is találtam. 
Így a Sinkatető K-i oldaláról származó andesitben, hol magnetithez ta- 
padva fordulnak elő a 0,05 mm hosszú vékony, pleochroos apatittűk. 


Pleochroismusuk hosszirányban n — füstszürke 
( harántul nal sárgás barna. 


Az oszlopkák vége elmosódott, harántul metszve szabályos hatszö- 
geket alkotnak. A Mélyvölgy menti zöldköben általában találni apatitot, és 
pedig nagyobbat is. Egy ilyen, harántúl hasadozott, pyramissal végződő, 
karcsú oszlopot megmérve, 0,25 mm hosszúnak találtam. A villásvölgyi 
(1716) andesitben a echloritcsomókat furják át az apatittük. 

Apró zircon-darabkákat is találni ritkán a Mélyvölgy mentén lévő 
zöld andesitekben ; egy ilyennek (1260) vastagsága 0,033 mm. Egy villás- 
völgy menti andesit serpentines zárványt tartalmazó földpátjában is talál- 
tam corrodált zirkon szemet. 

Az utólagos képződmények között közönséges ezen zöld andesitekben 
a pyroxenek elbomlásából származó serpentin, mely részint a földpátokban, 
részint csomónként az alapanyagban gyülik meg. A vékony serpentin-rostok 
egyközösen sötétednek hossztengelyükkel, ez irányban positiv charakterüek ; 
kettőstörési szinük az elsőrendü sárgáig megy fel a 0,04 mm vastag csi- 
szolatban. 

Alapanyag. Az első kristályosodási idő nagyobb ásványai és az alap- 
anyag mikrolithjai közt nagyságukat tekintve rendesen éles, minden átme- 
net nélküli különbség van. A kettő közötti mennyiségi viszony többnyire 
az, hogy az alapanyag körülbelől annyi, mint az első idő ásványai 
együtt véve. 

Összehasonlítva ezen andesiteket a Vágás körül lévő andesitkúpok 
közetével, azt tapasztaljuk, hogy a Sinka csoport andesitjeinek, és pedig 
főleg a hegyek felső részéből származó andesitek alapanyaga nincs annyira 
kikristályosodva, mint a Vágás közelében lévő andesiteké; ezzel összefüg- 
gésben a Sinka-csoport andesitjának alapanyaga jóval sötétebb barna, vagy 
szürke színű, mint a Vágás környéki andesiteké. 

Az alapanyag mikrolithjait a nem nagy mennyiségben lévő, igen 
gyakran egyenetlenül szétszórt, apró magnetit-szemeken kívül leginkább 


Földtani Közlöny. XXVII. köt. 1897. 19 


990 SZÁDECZKY GYULA : 


földpáttűk képezik, de ezek nincsenek nagy számmal és folyóssági szerkeze- 
tet rendesen nem mutatnak, tehát a magma a megszilárdulás előtt élénken 
nem mozgott. Összekuszált helyzetü mikrolithokat találni a Sinkatető K-i 
oldaláról származó (1700) barnás szürke, üveges alapanyagú andesitban. 
Csak kivételesen akadunk olyan andesitre, mint a N.-Eperjeskeé (934), 
melyben a nagyobb számmal lévő földpáttűk és magnetitszemcsék folyós 
szerkezetet mutatnak. 

A földpátmikrolithok vagy vékony, nem ikertűk, vagy kettős ikrek. 
Ezek nagyobb része nem sötétedik egyközösen a hossztengelylyel, sőt 
vannak elég nagy számmal, a melyek elsötétedése 10—15", a nagyobbaké 
20" felébe is emelkedik, tehát labradoritnak veendők. Mindössze a Mély- 
völgy felső részéből származó zöld andesitben találtam sok, közel egyközö- 
sen sötétedő földpátmikrolithet. Ennek alapanyagát szemcséssé teszi a sok 
serpentines folt. 

Nevezetes, hogy hypersthenmikrolithek általában véve nincsenek ezen 
kőzetek alapanyagában, csupán csak a N.-Eperjeske közetének (934) fejlet- 
tebb mikrolithjai között találni kevés, vastagabb hypersthentűt, továbbá a 
Sinkatető K-i oldaláról származó andesitben vékony hypersthentűket, me- 
lyeken apró magnetitpontok ülnek. 

Ritkán találunk olyan, valószínüleg a lávatömeg mélyebb részéből 
származó andesitet, melyben a nagy kristályok a közet nagyobb részét ké- 
pezik. Ilyen a Sinka ÉK-i aljából származó (1320) andesit, melyben a föld- 
páttűk is felszaporodnak. 

A Sinka DK-i aljából származó (1534) andesitban az alapanyag vilá- 
gosabb és sötétebb szürke részek keveredéséből áll, melyeket szabálytalan 
alakú, földpát félén polarisaló foltok és sávok alkotnak. Ezen alapanyagot 
rendkívül apró magnetitszemek szemcséssé teszik, de kevés, 107 körül söté- 
tedő földpáttűk, még kevesebb hypersthentűk 15 akadnak benne. Hasonlóan 
átkristályosodott alapanyaga van a N.-Som (931) andesitjának is. 

A földpátmikrolithok mellett előforduló földpátféle foltok utólagos 
képződmények jellegével birnak. Határozottan utólagos bomlási termények 
az alapanyagban itt-ott előforduló limonitos sávok és serpentines foltok. 

Közelzárványok. Az első kristályosodási termékek meggyüűlemlésével, 
endogen (ZIRKEL) vagy más néven homogen (LacRorx) zárványokkal na- 
gyon sűrűn, majdnem minden csiszolatban találkozunk ezen kőzeteknél. 
A nagy ásványok ezen gránitos csoportosulásában rendesen a földpátok 
uralkodnak, kiséretükben kevés hypersthen, és még kevesebb magnetit for- 
dul elő. Innét van az, hogy ezen zárványok színe többnyire világosabb, 
mint a bezáró andesiteké, hogy fehéres szürke színük következtében a na- 
gyobbak már szabad szemmel felismerhetők. 

Mikroszkopos vizsgálatuk arról győz meg, hogy a nagy földpátok nem 
olyan szögletes, ép külsejüek, mint a bezáró andesitben lévő, porphyrosan 


A RUDA-BÁNYÁCSKA ÉS KOVÁCSVÁGÁS KÖZÖTTI VIDÉK. 991 


kivált magános földpátok, hanem legömbölyödöttek, némelykor összetöröt- 
tek, hasonlóak a gránitos kőzetekben előfordulókhoz. Fajtájukat tekintve, 
rendesen a kőzetben lévő basisosabb földpáttal egyeznek meg. Isomorph 
zónás szerkezetüek is előfordulnak közöttük, kisebb szöglet alatt sötétedő 
külső részszel. 

Vannak homogén zárványok, melyekben a színes ásványok, köztük 
zöld pleonast, nagyobb számmal fordulnak elő. Ilyen a Luczahegy andesit- 
jának (928) zárványa, melyben a földpátok apró szemcséket alkotnak. 

A homogen zárványok harmadik fajtája az, a melyben apró földpát- 
szemek és hypersthen-oszlopkák összekuszált halmaza minden kristallitos 
kiválástól ment, tiszta barna üvegbe van beágyazva (Lengyelkút 929.) 

Jóval ritkábbak az exogen (ZIRKEL) vagy enallogen (ILLACROIx) zárvá- 
nyok, melyekben basisos földpáton, hypersthenen, magnetiten és zöld pleo- 
naston, mint contakttermékeken kívül nagy biotitok is előfordulnak, mely 
ásvány egészen hiányzik a bezáró andesitekből. Biotitjainál fogva szabad- 
szemmel is felismerhető, ilyen erősen beolvadt, apró gnájsz-zárványt talál- 
tam a Luczahegy (928), továbbá a N.- Eperjeske (1257) andesitjében. 

A N.-Eperjeske andesitjében egy körülbelől fél köbcentimeternyi 
cordieritszemet is találtam, melyet szabad szemmel nézve könnyen guarz- 
zárványnak tartana az ember, de mikroszkoppal vizsgálva, meggyőződünk 
arról, hogy két optikai tengelye és élénk pleochroismusa van, nevezetesen 


np — világos sárga 
nm — ibolyába hajló szürke 
ny, — sötét ibolya. 


Ezen szokatlanul nagy cordieritszem kétségtelenül cordierit-gnájszból 
származik. 


Pyroxen-amphibol-andesitek. 


A tiszta pyroxen-andesiteken kívül olyan andesitek is előfordulnak 
Kovácsvágás vidékén, melyekben a pyroxenek mellett amphibol mint lénye- 
ges ásvány szerepel. Az andesitek e két neme az első látszatra hasonlít 
ugyan egymáshoz, de a jó hasadásáról és fekete színéről könnyen felismer- 
hető amphibol által ezen csoportot egy kis gyakorlottság mellett már a hely- 
szinen biztosan megkülönböztethetjük a pyroxen-andesitektől. 

Valamint a pyroxen-andesitnek, úgy ezen amphibolos andesitnek 18 
van egy összefüggő, nagy tömege, a mely e vidéken legerősebben kiemel- 
kedő, imposans /eketehegy-nek csoportját alkotja; és van egy apróbb, 
alacsonyabb feltörések által alkotott csoportja, a mely kovácsvágási Huta, 
Kovácsvágás, Mikóháza és Ruda-Bányácska felől környezi a WFeketehegy 
csoportját. A Ruda-Bányácska felé sűrűbben előforduló apróbb kitörések 

19r 


SZÁDECZKY GYULA: 


összekötő kapcsul szolgálnak a Feketehegy és Ujhely vidékén előforduló 
nagyobb amphibolos andesithegyek között. 

Itt csak megemlítem, — a nélkül, hogy részletes ismertetésükbe bo- 
csátkoznék, — hogy a legutóbbi időben Makkos-Hotyka felett találtam elég 
nagy, de alacsony területen hasonló amphibolos andesiteket, melyek meg- 
jelenési formájukat tekintve lényegesen különböznek a szóban lévő amphi- 
bolos andesitektől. 

A Kovácsvágás, Mikóháza, Ujhely területén előforduló pyroxen-amphi- 
boi-andesiteknek ki kell emelnem azon nevezetes tulajdonságát, hogy olyan 
nagyon szép, szabályos, erősen kiemelkedő kúphegyeket alkotnak, minőt 
egyetlen más kőzetfaj sem ezen a vidéken, mi által a vidék tájképi szépsé- 
gének emeléséhez leglényegesebben hozzájárulnak." 

A Fekelehegy csoportjába magán az 589 m magas Feketehegyen kí- 
vül a következő amphibolos andesithegyek tartoznak: Keleti oldalán a 
Somhegyen kívül két megszaggatott, vékony lávafolyást találunk az orthok- 
las rhyolith horzsaköves tufája tetején ; egyik a Málnásról a Tölgyesen folyt 
végig, a másik Kecskehálon és a Selyházon. Nagyon formás kúűphegyeket 
találunk a Feketehegygyel összefüggésben ennek JEA Ny és D-i oldalán is. 
ÉNy-ra esik tőle az Oszlrahegy,"y Ny-i oldalán a Feketepatak választja el 
tőle a Nagy-Köveshegyet és a három formás kúpból álló Hármasteltőt, 
melyekről szintén tart kovácsvágási Huta felé egy Hársbércznek nevezett 
amphibolos andesitnyúlvány. A Hármastető legkeletibb kúpja, melyet kü- 
lön néven Lóhalálnak is neveznek, már a Feketehegytől délre esik. Ennek 
DK-i szomszédja az ugyancsak szabályos kúp alakú 545 m magas Nagy- 
Hallgató. 

Ezen összefüggő, nagy pyroxen-amphibol-andesit tömeget környező, 
különálló apróbb kúpok a következők: Mikóháza Ny-i oldalán emelkedik 
Palaczka, melynek amphibolos andesitjéhez hasonló közetet találunk 
a déli oldalán huzódó [/rehérpart horzsaköves tufájának tetején is. Az 
egész hegycsoport legészakibb hegye a Vágástól ÉK-re eső Szicsok, mely 
alatt a Dohosortás nevű domb horzsaköves tufáját két amphibolos andesit- 
sarkantyú védi az elmosás ellen. Vágás Ny-i oldalán a N.- és K.-Jánosvára, 
tőle D-re a Királyhegyen lévő amphibolos andesitkúp tartozik még a kisebb 
előfordulások közé. 

A felsorolt szabályos, többnyire meredeken kiemelkedő, önálló kúpo- 


r Megemlítem. itt, hogy a közeli ujhelyi amphibolos andesitből álló gyönyörű 
kúphegyektől eltekintve, Nagyág környékén szintén az amphiboltartalmu andesitek 
és dacitok alkotják a legszabályosabb kúphegyeket. 

kk Az Osztrahegy andesitjével mikroszkopos szerkezetében is megegyező amphi- 
bolos andesitet találni Vágás K-i oldalán, úgy hogy itt talán egy vékony, nagyobb 
részben erodált Jávafolyás végső maradványával van dolgunk. 


A RUDA-BÁNYÁCSKA ÉS KOVÁCSVÁGÁS KÖZÖTTI VIDÉK. 993 


kon kívül apróbb pyroxen-amphibol-andesit kibuvásokat találunk az ortho- 
klas-rhyolith breccia alól a Kovácsvágási-Huták felett elrejtve a patakban, 
továbbá a Csatlóson, a N.-Hallgatótól D-re, a csereptói kerülőház alatt 
huzódó gerinczen, és ettől K-re a patakban a forrás alatt. Hasonló kisebb 
andesitterületeket találunk Rudabányácska felé a Zubogó D-i oldalán 
emelkedő feriortáson, a Kovácstetón, a Somhegytetőnt és ennek É-ki 
szomszédján a Nadvanyókán, valamint a Magoshegy K-i oldalán lévő 
völgyben 18. 

Az amphibolos andesithegyek helyenként nagyon kövesek. Ezen 
szempontból különösen kiemelendő maga a minden oldalról meredeken 
emelkedő Feketehegy, melynek tetején, Ny-i oldalán, valamint a K-i ol- 
dalán lévő Somhegyen is óriás kőtengert találni. 

Viszonyos kor. Az egész pyroxen-amphibol-andesit-terület orthoklasos 
rhyolithtufával áll szoros összefüggésben és pedig úgy, hogy nagyobb ré- 
sze határozottan áttörte e tufát, sőt helyenként vékony lávaréteggel borí- 
totta be, kétségbe vonhatlan jeléül annak, hogy eruptiója e tufa lerakodása 
után következett be. 

Ezen fiatal, tán az eruptiók legfiatalabb tagjához tartozik az amphi- 
bolos andesitek túlnyomó nagy része, nevezetesen a Feketehegy egész cso- 
portja és a különálló kúpok serege. 

Az áttörő amphibolos andesiíteknél nyomoztam azon magasságot, 
melyig lefolytak az orthoklasos tufákra. Az Osztrahegy és Baradla közötti 
árokban, ettől D-re, a Feketepatakba szakadó árokban, továbbá a N.-Köves 
B-i és ÉNy-i orrán körülbelől 250 m magasságban a tenger színe felett van 
az áttörő andesit és áttört tufa közötti határ. Az áttörésnél helyenként tufa- 
zárványt is találni az andesitben. 

A N.-Kövestől a Hármastető felé hirtelen felszökik az andesit alsó 
határa. A Hármastető Ny-i aljában, az Aranyospatak kezdetén már 365 m 
magasságban van, a Hallgató D-i, valamint D-i oldalán pedig 410 m körül. 
Ez utóbbi helyen található óriás táblák andesit folyásokra vallanak. 

A Feketehegy csoportjának K-i oldalán leszáll a határ. A Somhegy 
K-i aljában már körülbelől 320 m, ÉK-i aljában a Kosárpatak felett pedig 
330 m magasban találtam az andesit alját. A csoport ÉK-i oldalán eredő 
Málnáspatak mentén 280 m magasban, a forrásnál még szálban áll a tuta. 
A Szénégetőtől Ny-ra levő völgyben az É-i oldalon egészen 360 m-ig kon- 
statálhatni tufát, tehát ezen a részen a tufa felső határa ismét emelkedik. 

Jóval mélyebbre ereszkedtek azon vékony, közbe-közbe megszakadt 
lávafolyások, melyeket Mikóházától Ny-ra találunk a horzsaköves tufák te- 


$ Nem a katonai földr. int. 1: 75000 méretü térképén lévő 326 m magas Som- 
hegyen, melyet az odavalók Magoshegynek neveznek, hanem ettől KEK-re, Rudabá- 
nyácskától Ny-ra eső kúpon. 


294 SZÁDECZKY GYULA: 


tején, mert ezek a Tölgyesen 250 m magasságban végződnek, a Fehérházon 
lévő láva pedig, mely valószínüleg a Palaczkáról folyt ide, 225 m-ig 
követhető. 

250 m-ig van szálban a N.-Jánosvára és a Királyhegy amphibolos 
andesitje, körülbelől ilyen magasságban áll szálban a vágási Huták felett 
lévő patakokban elrejtett amphibolos andesit is. A Szicsok alatt a Dohosor- 
táson pedig 200 m magasban találjuk a nagy ásványokat és átkristályoso- 
dott alapanyagot tartalmazó andesitet. 

A pyroxen-amphibol-andesitek túlnyomó nagy részénél tehát kétség- 
telen, hogy áttörte a horzsaköves, orthoklastartalmúű laza tufát, mindössze 
a kovácsvágási Huták elágazó patakjainak fenekén, körülbelől 250 m ma- 
gasságban találunk andesitelőfordulásokat, befedve orthoklas-rhyolith-brec- 
ciával. 

Hogy a laza orthoklasos tufák lerakodása előtt is voltak amphibolos 
andesitkitőrések, arról meggyőződhetünk a Köszörüspatakban, a hol orthok- 
lasos tufák alatt mediterran kövületeket tartalmazó rétegek, ezek alatt pedig 
pyroxen-amphibol-andesit-tutát találni. Az Akasztódomb szarmatemeleti ré- 
tegeiben is előfordulnak pyroxen-amphibol-andesit-darabkák. 

Megemlítem itt, hogy a Telkibánya-kovácsvágási nagy rhyolithterüle- 
ten, Rostallótól DNy-ra az Ördögvölgyben is találtam hasonló, a rhyolithok 
alatt eldugott kis amphibolos andesitelőfordulást. Valószínüleg a régibb 
andesiteruptióknak a termékei a Hotyka felett lévő, alacsony amphibolos 
andesitelőfordulások 18. 

Mindezekből azt következtethetjük, hogy a pyroxen-amphibol-ande- 
sit kitörése 18 a mediterran epochában kezdődött és tartott a szarmata 
epochában. 

Makroszkopos leírás. A pyroxen-amphibol-andesitek is többnyire 
szürke, vagy veres, vagy zöldesbe hajló, ritkán egészen fekete, (Osztrahegy, 
Vágás K-i oldalán a Rozsvahegy) tömör közetek, melyeknek szabad szemmel 
látható földpátjai általában véve valamivel nagyobbak a pyroxen-andesitek 
földpátjainál. 

A legnagyobb földpátok 3—4 mm hosszú téglalapokat mutatnak, de 
elvétve akadunk jóval nagyobbakra is, így a Somhegytető andesitjében ta- 
láltam 15 mm hosszú és 8 mm széles, lángkísérleti meghatározás szerint 
andesin-sorozatú földpátkristályt 18. 

Az amphibolok többnyire 1 mm széles, 2—3 mm hosszú, karcsú osz- 
lopok, de látunk közöttük itt-ott 2,5 mm széles, 5 mm hosszú oszlopokat is 
( Feketehegytető). 

Kiképződésre nézve rendesen fénytelen trachylosak, de egyes helye- 
ken, és pedig többnyire a horzsaköves tufával való érintkezésnél, vagy 
annak közelében (Királyhegyen, a Hármastető Ny-i aljában az Aranyospatak 
felett, a K.-Hallgatón) , perlithes vagy szurokköves, egyszóval üveges kiképző- 


A RUDA-BÁNYÁCSKA ÉS KOVÁCSVÁGÁS KÖZÖTTI VIDÉK. 295 


désre is akadtam. Félig üveges andesit fordul elő az Osztra és Baradla közt 
eredő, Vágás felé tartó patakban, a Rozsván, a N.-Köves és Hármashegy 
közötti nyeregben. Nagyon közönséges az üveges kiképződés a Hotyka hatá- 
rában előforduló amphibolos andesiteknél, továbbá az Ujhely mellettiek- 
nél is. 

A nagyobb szemü, lazább szerkezetu trachytos és üveges andesitek- 
től különböznek azon sűrű, tömör, nem annyira széles földpáttáblák, 
mint inkább megnyúlt, karcsú oszlopokat tartalmazó zöldes andesitek, 
melyek a vágási Huták és Rudabányácska között képeznek apró foltokat. 

Opálos ereket találtam a N.-Köves Ny-i lejtőjén, a hol veres jáspis is 
előfordul. Felsites a Hármashegy K-i aljából a Feketepatak mellől származó 
andesit alapanyaga. 

Az áttört kőzetekből felvett, csillámtartalmú zárványok ritkán fordul- 
nak elő ezen andesitekben. Biotitgnájsz-zárványt találtam a Boglyosgödör 
felső részén, szürke és veres rétegekben váltakozó, schlieres andesittuskó- 
ban. Hasonló, de erősen beolvadt zárványok fordulnak elő a K.-Hallgató 
andesitjében. 

Aprószeműü veres, tömör, vagy likacsos basisos kózelzárványokat elég 
sűrűn találunk a Fehérparton, továbbá a Lóhalál K-i aljában. Mindkét he- 
lyen a horzsaköves tufát borítja az andesit. Zöldes szürke, likacsos, apró- 
szemü, amphibolitokat bőven tartalmazó zárványokat találni a Feketepatak 
mentén, a K.-Jánosvárán, a Szicsok K-i aljában. 

Mikroszkopos vizsgálat. Mikroszkoppal megvizsgáltam a Feketehegy 
csoportjából a Feketehegy É-i nyulványáról (1578a), az Osztrahegy É-i aljá- 
ról (1298), Vágás falu K-i oldaláról (1590), a Feketehegy Ny-i aljáról a 
Feketepatak közeléből (1301), a Somhegy K-i aljából (1626), a N.-Köves 
Ny-i aljából (1304), a Hármastető ÉK-i (990) és Ny-i aljából az Aranyos- 
patak kezdetétől (1307), a K.- Hallgató Ny-i tetejéről (1621) és a Fehérpart- 
ról (1570) származó andesiteket; a Feketehegy körül lévő különálló andesit- 
eruptiok területéről pedig a Szicsok D-i végéről (350), a Dohosortásról 
(1581), a N.-Jánosváráról (1234) és a K.-Jánosváráról (1235), a Sompatak 
nagyhutai Zadnyitó K-i végéről (411), végül a Királyhegy Ny-i (920) és K-i 
aljából (1602) származó andesiteket. 

A mikroszkopos vizsgálat eredménye az, hogy a porphyrosan kivált 
nagy ásványok között előfordul úgy rhombos hypersthen, valamint egyhaj- 
lású augit és amphibol is. Ezen színes ásványok közül legnagyobb mennyi- 
ségben találjuk a hypersthent. Az augit és amphibol között a megvizsgált 
csiszolatok nagy részében az amphibol uralkodik, csak a Feketehegy cso- 
portjának széléről származó (1578a) andesitban találtam körülbelől annyi, 
vagy több augitot, mint amphibolt (1298, különösen 1621). 

A hypersthenek a csiszolatban legfeljebb 1—2 mm hosszú karcsú osz- 
lopokat alkotnak, melyeknek szabályos kristályalakjuk ritkán van: ez eset- 


296 SZÁDECZKY GYULA 


ben pyramisosan, illetőleg domával végződnek. Harántul metszve a hosz- 
szanti és haránt lappárok co P o0 (010), co P cs (100) vannak jóval erőseb- 
ben kifejlődve, mint az oszlopok oo P (110), tehát nyolezszögletü metsze- 
teket mutatnak. De nagyon gyakran le vannak gömbölyödve a hypersthe- 
nek és a harántmetszetek tanúsága szerint az oszlopos hasadáson kívül 
elválnak a hosszanti és harántlappárok irányában (1626). 

A hyperstheneknek rendesen elég erős pleochroismusuk van : 


a, ny — vereses sárga, vagy vereses zöld 
b, na — sárgás zöld 
c, ne — világos zöld. 


Mindössze az osztrahegyi, továbbá a Somhegy K-i aljáról származó 
(1626), végül a sompataki-huta (411) andesitjében találtam gyengébb pleo- 
chroismusu hyperstheneket. 

Az ampbibolos andesitek hypersthenjei között is találunk ritkán a 
makrodoma P co (101) szerint összenőtt ikreket (1578a, 1626). 

Magnetitszem, üveg- vagy alapanyag zárvány némelykor (1626) ne- 
gativ kristályalakkal, közönséges ezen hypersthenekben, az osztrahegyiben 
ezeken kívül augitot is találtam. Csak ritkán fordúl elő a hypersthenben 
amphibol-zárvány, mely, ha a hypersthen corrodálva van, olyan benyo- 
mást tesz, mintha uralitosodással volna dolgunk. Ezek között első helyen a 
Szicsok (1581) andesitjét említem meg, melyben a corrodált, co P co (100 
szerint átmetszett hypersthen közepén oo P co (010) szerint összenőtt am- 
phiboliker van. A Szicsok egy másik andesitjében (350) az amphibol körül- 
növi a hypersthent. Hypersthenbe zárt amphibolra akadtam a Somhegy 
(1626) andesitjában is. 

Utólagos mechanikai hatások folytán némelykor (1298) a hypersthen 
nem sötétedik egész terjedelmében egyszerre. A mechanikai és ezzel kar- 
öltve járó chemiai hatások gyakran anyagukban is megváltoztatják a hyper- 
sthent. A Feketehegy Ny-i aljáról származó (1301) andesit legfeljebb 1 mm 
hosszú karcsú hypersthenjei többé-kevésbbé mind el vannak változva ser- 
pentinné. Az elváltozás azzal kezdődik, hogy a még ép hypersthentestbe 
erősebben kettőstörésű (közönséges vastagságú csiszolatban kettős törése a 
II. rendű zöldig megy fel), hosszuk szerint positiv charakterü zöld, harán- 
tul sárgás színü, gyenge pleochroismusu (xylotil) rostok nyúlnak be. Erre 
az elváltozás magasabb fokának megfelelőleg egy szemcsés öv keletkezik, 
és átmegy a harántrepedések mentén gyengébb kettöstörésű bastitba. Ezen 
közetben a xylotillá való alakulás sokkal tökéletesebb, mint a basti- 
tosodás. 

Egészen bastittá, hosszában negativ charakterü serpentinné alakult a 
vágási Huták andesitjének (1310) hypersthenje, a nélkül, hogy az augitok 


y 


serpentinecsedtek volna. Ezeken kívül még több más hely andesitjében talál- 


A RUDA-BÁNYÁCSKA ÉS KOVÁCSVÁGÁS KÖZÖTTI VIDÉK. 997 


tam serpentines hypersthent (1304, 990, 1234, 1235); melyek közül a kis- 
jánosváriban az amphibol is serpentinesedik. 

Némely kőzetben a hypersthen külsejét és hasadásait limonit festi 
meg. A megfestett hypersthenrészlet pleochroismusa még erősebb, mint az 
ép hypersthené (1621). A Fehérpart andesitjében nagy számmal lévő karcsú 
hpersthentűk mind hümatitosodva vannak felületükön. A hámatitosodás 
mélyebbre haladt az oszlopvégeken, mint az oldalakon. 

A hypersthen (1624) a bunsenlángban megfeketedik, legömbölyödik 
(olv. 3. Szabó). 

Amphibol. A színes ásványok között a hypersthen után mennyiségre 
nézve — eltekintve a Feketehegy csoportjából való néhány andesittől — az 
amphibol következik, azon ásvány, melynek többnyire 2—3 mm hosszú, 
jól hasadó, karcsú oszlopait már szabad szemmel biztosan felismerhetjük. 

Az amphiboloknak is csak harántmetszetben van szabályos kristály- 
alakjuk, nevezetesen az oszlopon (110) co P kívül többnyire csak a (010) 
co R co van kifejlődve. De némelykor (411) a ferdeátlós véglapon kívül meg 
van az épátlós is (100) co P cs ; így a harántmetszetek alakja hat- vagy 
nyolczszegletű. Nagyon gyakoriak azonban a szabályos körvonalat nélkü- 
löző legömbölyödött szemek is. 

Nagyon közönségesek a co P co (100) szerinti amphibolikrek, annyira, 
hogy némely csiszolatban majdnem minden amphibol iker. Előfordulnak 
sokszoros, négyes ikrek is (1301). 

Az amphiboloknak rendesen erős pleochroismusuk van, nevezetesen : 


c, ne — zöldes barna 
b, na — barnás zöld 
a, nm. — sárgás zöld. 


Némileg eltér ettől a K.-Jánosvára andesitjének (1235) veresbe hajló 
amphibolja, a mely legépebb a színes ásványok között. Ennek pleochrois- 
musa: c, na — sárgás zöld; b, nun — sárgás zöld; a, ny — világos sárga. 

Elsötétedésük a co R cs (010) metszetben a jó hasadástól 10—139-ra 
következik be. 

Az amphibolok külseje némelykor fekete, magnetites keretté alakult 
(1235), mely egyes andesitben (1298) olyan mélyen hatolt az ásvány belse- 
jébe, hogy csak középen maradt egy kis ép amphibol. Az ilyen keret né- 
mely esetben (1626) erős nagyitással nézve magnetit és pyroxen keveréké- 
ből látszik állani. Úgy ezen átalakulás, valamint az amphibolok gyakori 
corrodált, kimart állapota magmás resorptiora vezethető vissza, melynek 
végső eredménye az, hogy az amphibol fekete halmazzá változik (1310). 

Az amphibolokban, mint az első kristályosodású termékek egyikében 
nem találunk olyan gyakran és annyi zárványt, mint a többi nagy ásvá- 
nyokban. A zárványok között leggyakoribb még a magnetit, ritkább a föld- 


998 SZÁDECZKY GYULA: 


pát és hypersthen. Mind a három zárvány előfordul a Somhegy K-i 
aljáról származó (1626) andesit corrodált amphiboljában. Ritkán (1298, 
1581) rendkívül apró, erős fény- és kettőstörésű (zirkon?) zárványra is 
akadunk. 

Némelykor csoportokban gyülik meg az amphibol (1602). 


Augitt. Az amphibolos andesitekben az első kristályosodási idő nagy 
ásványai közül augit fordul elő a legkisebb mennyiségben, eltekintve a 
Feketehegy csoportjának széléről megvizsgált, fent felsorolt nehány ande- 
sittől, melyben az augitok számra nézve mindjárt a hypersthenek után kö- 
vetkeznek. Kivételesen akadtam olyan andesitra (1301), melyben hyper- 
sthen, amphibol, augit körülbelől egyenlő mennyiségben van meg; de 
olyanra is, melyben az augit nagyon kevés, annyira, hogy némely csiszolat- 
ban egyáltalán nem fordul elő (990, 1602, 920). 

Az augitoszlopok vastagságra nézve nem igen engednek a hypersthe- 
neknek, de rendesen rövidebbek a hyperstheneknél. Csak elvétve találunk 
szabályos körvonalú kristályokat; ezeknél uralkodik a két oldalas véglap 
cs P c0 (100), c0 R o0 (010), nagyon alárendelt az oszlop co P (110). Sokkal 
gyakrabban van legömbölyödve az augit, vagy töredékszerű, corrodált, 
p. 0. a Somhegy K-i aljáról származó (1626) andesit valamennyi augitja. 
Máskor apró, szőlőmagszerűleg legömbölyödött, összenyomott, zavartan 
polarisaló augitokkal találkozunk. 

Ezen augitoknak vagy egyáltalában nincs, vagy csak alig észrevehető 
pleoechroismusuk van. Elsötétedésük a co R co (010) metszetben az oszlo- 
pos hasadástól 42" (1301—44" (1626) alatt következik be. 

Ikerképződés az épátlós véglap co P co (100) szerint nagyon közön- 
séges, öt ikerlemezt is találtam ilyen módon összenőve (1621). 

Magnetitet gyakran találunk az augitban, és pedig nem csak apró 
szemeket, hanem némelykor (1298) 0.25 mm hosszú pálczikát is. Jóval rit- 
kább a földpátzárvány. Apatitot csak egy esetben (1301) találtam. 

Az augit anyagában, — úgy látszik — nehezebben változik meg, mint 
a hypersthen, mert sok esetben serpentines hypersthen mellett az augit 
épen maradt (1301); továbbá hüámatitos festéstől is majdnem egészen men- 
tes az augit, ott, a hol a hypersthen meg van festve (1570); de más esetben 
(1621) az augitnak is van veres kerete. 

A legömbölyödött augitok némelykor (411) egy csoportba verődtek. 


fköldpát. A fontosabb színes ásványok után áttérek az első kristályo- 
sodási idő fő termékére, a nagy ásványok közül legnagyobb mennyiségben 
előforduló földpátokra. A pyroxen-amphibol-andesitek földpátja általában 
véve valamivel nagyobb, mint színes ásványa, de vannak csiszolatok, me- 


A RUDA-BÁNYÁCSKA ÉS KOVÁCSVÁGÁS KÖZÖTTI VIDÉK. 299 


lyekben a nagy ásványok mind hasonló nagyságúak. Kivételesen egyes föld- 
pátok föltünő nagyra nőttek (Mikóbázi Somhegy). 

Á legtöbb földpátnak nincs szabályos kristályos alakja; a nagyobbak 
le vannak gömbölyödve, vagy összetörtek, csak a kisebbeknél találunk né- 
melykor szabályos kristályos körvonalakat. Közönséges a földpátoknak 
nagyobb csoportokban való összegyülekezése is. 

A szabályosabb körvonalú földpátok az a tengely irányában megnyúlt 
oszlopokat (1578a), vagy pedig vastag táblákat látszanak alkotni a co P cc 
(010) szerint (1298, 1602). Albit-, e mellett karlsbadi törvényü ikerképződés 
igen közönséges (1298, 1581), némelykor ehhez járul még a perikliniker is 
(K.-Jánosvára). Az ikerlemezek száma rendesen nem sok, 2—4. 

A földpátok sorozatát illetőleg, úgy az optikai, valamint a lángkísérleti 
meghatározások többnyire labradoritra engednek következtetni, tehát sava- 
nyúbb fajra, mint a milyen a pyroxen-andesitekben uralkodott. Elsötétedé- 
sük szöglete az albitikersikoktól csak ritkán emelkedik 30? fölé. Általá- 
ban véve ugyanazon kőzetben a nagyobb földpátok nagyobb elsötétedési 
szögletük alapján basisosabbaknak bizonyulnak, mintja kisebbek. A labrado- 
rit-sorozat azonban inkább csak középfajnak mondható, mert bőven talá- 
lunk ezen amphibolos andesitekben úgy andesin, valamint bytownit soro- 
zatú földpátokat is. 

A térbeli elosztást illetőleg a savanyúbb földpátok, andesinek, ural- 
kodólag a Feketehegy csoportjának középső részében fordulnak elő, (a 
Somhegyen, Köveshegyen stb.), továbbá az isolált kupoknak legmagasabb 

részén (N.-Jánosvára). A távolabbi részek, különösen a lávafolyásoknak 
végső tagjait az Osztrahegy, Hármashegy, Hallgató, továbbá a Málnás, Töl- 
gyes lávafolyása basisosabb természetű. 

Tájékozásul álljon itt a meghatározott földpátok lángkísérleti visel- 
kedésge : 

I II III 
Na K Olv Na K Olv Na K 

Feketehegy E. Mál- 

, nástöve (1578) 3 0 2 
Feketehegy K-i ré- 

szó (1626Y 3 0410.3 3—40 4 4—5 1 — Andesin opt. And. 
Somhegy nagy 

foldpátja (1575) 3 0923 340 4 45 1  Andesin 
Somhegyalja (1630) 3—4 0 3 3—4 0 4 4 1—0 Andesin 
Hármashegy és 

N.-Köves közt 


u 
o 
pen 
ti 
ma 


. Andesin opt. And. Labr. 


(4306), --- .--- 3—4 0 9—3 3—4 0 4 4 1—0 Andesin 
Vágási Huták fe- 

lett (1310) .. 3 0 2 3 0 4 4 1—0 Andesin- Labr. opt. Labr. 
Jánosvára (1234) 3—4 0 3 3 0 4 4 1—0 Andesin opt. And. 
Fehérpart (1569) 3 052 65] as 3—4  1—2 Labradorit 
Csereptó (1619) 3 08 3 043 4 1—2 Labradorit 
Hallgató (1621) 3 0. 1—9. 55 07 2 4—5 1 Labradorit opt. Labr. 
N. -Hallgató (1623) 2—3 0 1 2—30 2—3 3—4 1 Labradorit. 


300 SZÁDECZKY GYULA: 


I II III 
Na K Olv Na K Olv Na "KK 

Feketehegy K. alja, 

Feketepatak 

(HASOLYKSSEZN Se 9—3 0 2—1 2—3 0 3 4—4 1—0 Labradorit opt. Labr. And. 
Hármashegy Ny-i ; 

alja (1307) --. 9—3 0 1—29 2—3 02 3—4 1—0 Labradorit opt. Labr. 
Hármashegy (1308) 2—3 0 1 8 (0 az 3—4 1-2 Labradorit-Bytownit. 
Palaczka (1568) . . 2—3 0 1—2 3—2 02 3—4 0—1 Labr. Byt. 
Szicsok (1581) 3—2 0 1 3 02—3 4—3 1 Labradorit opt. Labr. And. 
K.-Bányácska Zu- 

bogó tető (1637 , 3—2 0 2 3—2 0 3 4—3 1 Laoradorit. 
Királykút (1602) 3 0 2 3 086 3—4 1 Labradorit. 
Tölgyes orra 5 mm. 

földp. (16299) , 2—1 0 1 2—1 0 2—1 3—2 1—2 Bytownit. 
Málmás alja (986) 2 0 rás 2 0142 5. 0—1 Bytownit. 
Osztrahegy (1295) 3—29 0 1 2—3 02 3 1—0 Bytownit opt. Byt. 


K.-Jánosvára (1235) 


zöldes szökése 2 ÜA Gas 0 2 3 0 Bytownit. 
Málnás aljáról 

mállott (1574) ..-.1 0 2—3 1—2 0 3 3—4 1—2 6 Kaolinos Labradorit. 
Mikóházától Ny-ra, 

legalsó láva (1630) 0—1 0 0 0—1 0 0 3 1 Kaolin. 


Nem ritkán találkozunk a földpátoknál azon esettel, hogy a belső föld- 
pátmagot a jó hasadástól számítva 107-al kisebb szöglet alatt sötétedő föld- 
pátburok veszi körül. (Kis-Jánosvára.) Némelykor több ilyen isomorph zonás 
övet is találunk, melyek általában véve kifelé kisebb szöglet alatt sötéted- 
nek, de előfordul köztük visszatérő sötétedésü öv is, vagyis olyan, mely 
egyszerre sötétedik egy beljebb eső övvel (1510). 

Igen közönséges ezen földpátokban az üvegzárvány, mi nincs mindig 
egyenletesen eloszolva, hanem az ásványnak csak egyes öveire szorítkozván, 
ez általis zonás szerkezet keletkezik (1307, 1234, Királyhegy). Az 18 elő- 
fordúl, hogy a földpát belsejében világosabb szinű az üvegzárvány, mint a 
hasadások mentén, kívülről beléhatolt üveg (1578a). Máskor csak a nagyobb 
szöglet lett sötétedő, nagyobb földpátok (labradoritok) tartalmaznak veres- 
barna, amorph alapanyagot, a mellettük lévő, kisebb szöglet alatt sötétedő, 
kisebb földpátok egészen tiszták (1301, 350). 

Jóval ritkábban találkozunk ásványzárványokkal, nevezetesen serpen- 
tines hypersthennel és a földpát külső részében magnetittal (12535), amphi- 
bollal (411, 920). A Királyhegy földpátjában a magnetitzárvány limoni- 
tosodott. 

Némelykor a nagyobb földpátok hullámos sávok mentén kaolinosodni 
kezdenek (1301). A Hallgató Ny-i oldaláról származó andesit (1621) erősen 
kaolinos földpátjában a kaolin apró, positiv eharakteru sphüárokristályokat 
is alkot, melyek kettőstörési színe a 0,45 mm vastag csiszolatban I. rendü 
sárgáig megy fel. 

A járulékos elegyrészek közül magnetit, nem nagy számmal ugyan, 


A RUDA-BÁNYÁCSKA ÉS KOVÁCSVÁGÁS KÖZÖTTI VIDÉK. 301 


de egyenetlenül eloszolva nagyobb szemek alakjában is előfordul az amphi- 
bolos pyroxenandesitekben. Az első kristályosodás termékei közé kell sorol- 
nunk azon apróbb magnetitszemeket is, melyek elég nagy számmal fordul- 
nak elő főként a színes ásványokban. Ha a vastartalmú ásványok limonito- 
sodva vannak, akkor a magnetit külső része is (1621), ha haámatitosak, 
akkor hámatitos a magnetit 18 (1570). 

Az amphibolos andesitkúpok közelében pár helyütt (csereptói kerulő- 
laktól K-re, R.-Bányácskán a Somhegy K-i aljában) fekete port találtam 
vékony sávokként lerakodva a szekérnyomok agyagja tetején. Ezen fekete 
por nagyrészt magnetitből áll, azonkívül földpát- és pyroxenből. 

A felsorolt nagy ásványok kristályosodási sorrendjére vonatkozólag a 
zárványok alapján azt következtethetjük, hogy ezek nem annyira egymás- 
után, mint inkább egy időben kristályosodtak. 

Az általánosan elterjedt ásványokon kívül itt-ott, alárendelten talál- 
tam az amphibol-andesitekben hümatitot, biotttot, apatttot, zircont. 

Vérveres hümatit a Fehérpart andesitjéban fordul elő. 

Ugyanezen kőzetben elvétve már szabad szemmel találni aranysárga 
biotitot is, melyet minden valószínüség szerint a tufából vett fel. A Király- 
kút andesitjében mikroszkoppal akadtam biotitra. 

Az apatitnak csak egy-egy oszlopkáját találtam az apróbb andesitfel- 
törések legalján, nevezetesen a Szicsok É-i alján lévő andesitban, továbbá 
a K.-Vágási-Hutáknál kibuvó andesitben. 

Z/ircon a Somhegy K-i aljából származó (1626) andesitban, továbbá a 
Szicsok andesitjénak amphiboljában fordul elő. 

Az első kristályosodási idő ásványai egyszer körülbelől az egész közet 
felét teszik ki, vagy annál is többet (1626), máskor pedig az alapanyag 
uralkodik (1304, 990). 

Alapanyag. Az amphibolos andesitek alapanyaga egynemű, szürke, 
vagy a sötétebb, világosabb színü sávok által sávossá (schlieressé) változik. 
Kitünő sávos szerkezetet találunk a többek között az Osztrahegy andesitjé- 
nél (1298), melynek szürke, barna, zöld szinű vékonyabb; vastagabb sávjai 
. mikroszkop alatt különbözően élénk, egykori folyást árulnak el. Szemesés ba- 
sisában nem sok, rendesen 10—15" szöglet alatt sötétedő földpátmikrolith 
van. Még kevesebb a hypersthenmikrolithok száma. Aránylag kevés a mag- 
netit szemecske is, mert a vas nagy része az alapanyagban maradt, azt szi- 
nessé teszi, 

Veresbarna és szürkés sávok által jól kifejezett fluidálszövetet talá- 
lunk a Hármashegy Ny-i oldaláról származó üveges andesitben (1507), 
melynek alapanyaga is sok globulitot, rövid trichiteket, tűalakú, nem pola- 
risaló mikrolitheket és kevés augitmikrolithot is tartalmaz. Perlites legöm- 
bölyödéssel találkozunk a Királykút andesitjának alapanyagában, a mely a 
legömbölyödés mentét követő szemcsés megzavarodás folytán nagyon élesen 


302 SZÁDECZKY GYULA: 


látszik csiszolatban. Sphserolitos képződmények is vannak a barna, üveges 
alapanyagban, melyek gyengén polarisalnak, nem szabályos, fekete kereszt 
alakjában sötétednek és a sugarak irányában positiv charaktert árulnak el. 
A sok mikrolith: 15" körül sötétedő földpátlécez, világos-zöld belonit mutatja 
az egykori élénk folyás irányát. 

Általában véve mondhatjuk, hogy az alapanyag nagyobb része amorph, 
nem kristályos. A földpáttűk egy része a megnyúlás irányával egyközösen, 
vagy közel egyközösen sötétedik, de vannak olyanok is, melyek 20" felett 
sötétednek, tehát részint audesin, részint labradorit sorozatúaknak tartan- 
dók. Majdnem tisztán közel egyközösen sötétedő földpáttűket találni azon kő- 
zetekben, melyek nagy földpátja is andesin (1626, 1234). Összekuszált hely- 
zetű, rövid földpáttűket találni a K.-Jánosvára andesitjében, melyek nagy 
része 15" körül sötétedik, de akadnak egyközösen sötétedők is. A tűalakú 
földpátmikrolithokon kívül elég bőven találunk négyzet- vagy tégla- 
alakúakat 18. 

A földpátoknál kisebb mennyiségben fordulnak elő a hypersthen :mik- 
rolithok. A magnetilszemek száma fordított viszonyban áll az alapanyag 
színének sötétségével. Némely andesitban barna picotitszemek is vannak 
kis számmal (1301, 1626). 

A kristályosodás kezdetén a nagy ásványokba zárt amorph alapanyag 
jóval sötétebb, mint az utoljára megszilárdult alapanyag, a mi mutatja, 
hogy a kristályosodás folytán a vas kivált, az alapanyag megvilágoso- 
dott (1626). 

A sompataki N.-Huta (Zadnyitó) andesitjének üveges alapanyagában 
az egy irányban sorakozott mikrolithokon kívül sok, összekúszált helyzetű, 
kezdetleges, igen apró, nem polarisaló pálczikákat is találunk, melyek akkor 
képződtek, mikor a lávafolyás már megszünt. 

A Szicsok (1581) andesitjának világos szürke alapanyagában mikrosz- 
koppal barnás szürke átkristályosodó foltokat látni. Ezen kőzetben sokkal 
több az apró magnetitszem, mint a kis szöglet alatt sötétedő földpátmikro- 
lith. De vannak nagyobb földpátkristálykák is, melyek 20" felett sötéted- 
nek. Az amphibolos andesitek között találunk többet, melyeknek alapanya- 
guk utólag átkristályosodni látszik, mi által a földpátmikrolithok körvona- 
lai 185 elmosódnak. A Fehérpart andesitjának (1570) likacsos alapanyaga 
egyes foltok kivételével egészen át vannak kristályosodva. Hálószerűen kris- 
tályosodott át a Vágási-Huták andesitjának (1310) bastitos foszlányokat 18 
tartalmazó alapanyaga. 

A már említett kaolinos, limonitos, hámatitos elváltozásokon kívul 
calcitossal is találkoztam a K.-Hallgató Ny-i oldaláról származó (1621) an- 
desitben, melyben a calcit egyes foltokat alkot, ezeken jó hasadást és ten- 
gelyképet is lehet észlelni. 


A RUDA-BÁNYÁCSKA ÉS KOVÁCSVÁGÁS KÖZÖTTI VIDÉK. 303 


Hogy az alapanyag és a benne lévő földpát közti viszonyt lássam, 
megvizsgáltam lángkísérletileg néhány andesit alapanyagát is : 


I II III 
JNA" SERA rÖOÍY Na K Oly Na K A benne lévő földpát 

szürke alapanyag (1626)... .-- 83—2 0 1—2 3—2 02 3—4 0—1 Andesin 
szürke üveges 4234) ec- od 2 2—81 01, 8 2—3 04 4—3 1—2 [1 
szürke üveges (1602) .. E 3—2 0 2 3 4.53 4 1 Labradorit 
barna alapanyag (1621)... --- 2 ie 2 0 2—3 2—3 1 ( 

(1619) AL LENA 0441 2—3 02—3 3—4 1 a 

VISSÜYY sz pre ét a 07 ra 2 0 1—2 3—4 1 u 

SOS ját aszt (iv e 2 03 3 1—0 Labradorit-Bytownit 
szürke alapanyag (1329).--- ... 1—2 0 1 -1—2 01—22 0 Bytownit 

I23844 2 stl 9—3 0 1 2—3 0 2—1 3—4 1—2 )) 


Összehasonlításul itt közlök néhány tiszta pyroxenandesit-alapanyag 
lángkísérleti viselkedését is : 


I II IHI 
Na  K Olr Na K Olv Na K 
szürke alapanyag (1320) ... 9—3 0 1—2 2—3 0 2 3  0—1 Bytownit 
salakos alapanyag (1266)... 9-3 0 2—3 2—3 0 4 3  1—0 Bytownit-Anorthit 
gjömör szürke (1259b).. ..-. 9 0851 9 0/2£33—4 1  Anorthit. 


Mindezekből kitünik, hogy az alapanyag és a benne lévő földpátfaj 
közt a viszony nem állandó, miből talán a folyós láva áramlására lehet kö- 
vetkeztetni, a mely némileg megváltoztathatta a megszilárdulásig az alap- 
anyag vegyi összetételét. 

Közetzárványok. Homogen közetzárványok elég gyakran fordulnak 
elő az amphibolos andesitekben is. A nagyobb ásványoknak ú. m. a földpát, 
pyroxen, magnetitnek alapanyag létrejötte nélkül való csoportosulásában 
egyszer a hypersthen, máskor az augit van nagyobb mennyiségben az ural- 
kodó földpát mellett. Kisebb efajta zárványokra akadtam 1578a, 1301, 
1626, 990, 1581 csiszolatában. Diónyi, vagy nagyobb, szürkés, vereses, 
apró kristályokból álló, nagyon likacsos kőzetzárványokat találtam a Fe- 

ketehegy K-i oldalán a Fehérparton és a Hallgató K-i lejtőjén. 
I Kknallogen (exogen) közetzárvány jóval ritkábban fordúl elő, mint az 
amphibol nélküli andesitekben. Ilyenre akadtam a N.-Köves Ny-i aljában a 
Boglyosgödör tetején egy oda került sehlieres szerkezetű andesitben (1304). 
Ezen erősen összezúzott, gránitos zárványban uralkodik a gázhólyagokat 
tartalmazó földpát, melynek sokszoros ikerlemezei 3—7" alatt sötétednek 
az ikersíkoktól (oligoklas-andesin). Biotit egyes sávok mentén van benne 
bőven. A sok magnetitszemen kívül, a mi helyenként sűrű csoportokat 
alkot, zöldes barna pleonast is képez benne hálózatot. Az apatit kevés, de 
elég nagy, !/3 mm széles kristálytöredéket is alkot benne. Ezeken kívül a 
zirconnak különösen apróbb szemei elég bőven vannak benne, mert egyet- 
len. csiszolatban is akad vagy 10 szem, de a legnagyobb se hosszabb 


304 SZÁDECZKY GYULA 


0,1 mm-nél. Kevés hypersthen is előfordul e zárványban, de ezt a pleonast- 
tal együtt contact képződménynek kell tartanunk, a földpátban lévő gáz- 
zárványok pedig a hő hatására keletkezhettek. Végül zöldes barna, bomlási 
terméket kell benne megemlítenem, a mely aligha nem cordieritből szár- 
mazott. Ha e föltétel helyes, úgy itt cordieritgnájsszal van dolgunk. 

A Királyhegy andesitjében sok csillámot látni helyenként, a mi szin- 
tén zárványból származik. 

Közel a szóban lévő területhez, S.-A.-Ujhely város Ny-i végén, a Zso- 
lyomka nevü kőbánya amphibol-andesitjében találtam egy tenyérnyi, tehát 
igen nagy cordierilgnájsz-zárványt, a mely contactképződményeivel együtt 
nagyon hasonlít a vágási Somhegy alján a második árok partján talált 
cordieritgnájsz zárványához. 

Ebben is három részt lehet megkülönböztetni. A legbelső magot 
csupa legömbölyödött ásványok, uralkodólag cordierit és magnetit, ezeken 
kívül kevés, igen apró zirkon képezi. A belső részt két oldalról csillámból 
álló öv veszi körül, mire a legkülső, uralkodólag plagioklas-földpátok által 
alkotott contact-öv következik, melynek ásványai nagyobbára nincsenek 
legömbölyödve, hanem szögletesek és üvegzárványt is tartalmaznak. 

A cordieritszemek a rétegzettség irányában húzódnak, zárványúl bio- 
titot és kevés légbuborékot találunk bennök. 

Pleochroismusuk élénk, az 0,05 mm vastag csiszolatban 


a — n, — sárgás fehér 

b — ny — zöldes ibolya (sötétebb) 
c — ny — ibolya (halványabb) 
(—) 2V — közelítőleg 609. 


A magnetitszemek csoportonként jelennek meg a rétegezettség irányá- 
ban, szivacsos halmazokat és szemeket alkotva. A zirconszemek és -pálczikák 
sincsenek egyenlően szétszórva, hanem gyéren apró rajokat alkotnak. 
A pálczikák vastagsága, kettőstörési színükből következtetve, nem több 
mint 0,011 mm, a legnagyobbak hosszusága pedig 0,05 mm. A belső mag- 
ban igen kevés a földpát. 

A csillámlemezek pleochroismusa erős, nevezetesen a hasadás irányá- 
ban (n, nm) sötétzöld, harántul (n,) zöldes barna. A csillámos övben is van 
elvétve cordierit. 

A földpátok a legkülső övben vannak nagy számmal. Az 1,5 mm át- 
mérőjű szemek az elsötétedési szögletekből következtetve az oligoklas-soro- 
zatba tartoznak, albittörvény szerint keskeny ikerlemezeket alkotnak, me- 
lyekhez némelykor a periklintörvény is járul. Helyenként apró gázhólyagok- 
kal vannak telve. De a legkülső részen olyan földpátok is előfordulnak, a 
melyek labradoritnak megfelelőleg sötétednek és negativ kristályalakú 
üvegzárványt is tartalmaznak. 


A RUDA-BÁNYÁCSKA ÉS KOVÁCSVÁGÁS KÖZÖTTI VIDÉK. 305 


Biotit-orthoklas-oligoklas-guarz-rhyolith. 


Ezen közetfaj nem nagy mennyiségben fordul elő Kovácsvágás vidé- 
kén. Mindössze három különálló területen találkozunk vele, nevezetesen 
Kovácsvágástól K-re a 347 m magas Baradlán, ennek K-i szomszédján, a 
Szénégetőn, végül a Mikóházától DNy-ra eső ftlkahegyen; tehát a Fekete- 
hegy amphibolos andesitjének É-i és K-i oldalán. Mind a három helyen be- 
tetőzi az alsó részében orthoklásos laza tufából álló hegyet. Hogy mélyebb 
helyekre lefolyt volna, azt sehol sem találtam, mi magyarázatát abban leli, 
hogy a savanyú kőzetek hamarább elvesztik folyékonyságukat, gyorsabban 
megmerednek, mint a basisosabb andesitek. A Ritkahegy Ny-i oldalán 
340 m körül, a K-in csak 400 m körül, a Szénégető É-i oldalán pedig 
320 m körüli magasságban a tenger színe felett végződik a rhyolitb. 

Az orthoklas-guarz-rhyolith vastag, szálerdővel borított előfordulási 
helyein, általában véve nincs jól feltárva, mindössze a Baradla D-i részének 
Vágás felé néző oldalán alkot 4—5 m magasra kiemelkedő sziklatömege- 
ket. Kötengert találtam belőle a Szénégető Ny-i oldalán, a villásvölgy felső 
részében. 

Mind a három terület kőzete teljesen megegyezik egymással ugyanis 
fehér, vagy halvány rózsaszinű, kissé likacsos, a Baradlán helyenként csöves 
szerkezetű alapanyagban 3—4 mm széles, 5—7 mm hosszú, nagy üveges 
orthoklasokat (sanidint) megnyúlva az a tengely irányában, uralkodó (001) 
OP, (010) oo R co, alárendelt (021) 2R oo lapokkal; kevesebb és kisebb iker- 
rovátkos plagioklast, nagy, a Ritkahegyen egész 6—7 mm-nyi guarzszeme- 
ket és kevés biotitot látunk kiválva. Mennyiségre első helyen áll az ortho- 
klas, azután következik a guarz, majd a plagioklas, legkevesebb a biotit. 

Kiképződésüket illetőleg nagy részük alapanyaga fénytelen, földes, de 
a Szénégetőnek Ny-i oldalán nagy mennyiségben találunk sötét szürke, 
szurokköves rhyolithot is. A Baradla Ny-i oldalán is van üveges rhyolith, 
szürke, zárványszerű földpáttal; hasonlót találni D-i részén az amphibolos 
andesithez közeledve. ? 

Ezen első látszatra sokat igérő, tetszetős rhyolithok nem annyira alkal- 
masak agyagipari czélokra, mint egyenletes, fehér színükből következtetni 
lehetne, mert PETRIK tanár égetési próbái azt bizonyítják, hogy legfeljebb 
üveggyártásra volnának alkalmasak. A Baradla nagy sziklatömegének kő- 
zete megolvasztva szép fehér ugyan, de foltos, a mi porczellánra való alkal- 
mazását akadályozza. 

Korát illetőleg annyi bizonyos, hogy fiatalabb a laza orthoklasos tu- 
fánál, mert azt mind a három helyen befedi. Valószínüleg idősebb a Fekete- 
hegy pyroxen-amphibol-andesitjénél, mert e magasan feltornyosuló andesit- 
tömegnek a lábánál terül el, a nélkül, hogy a kettő közötti érintkezést ész- 
lelni lehetne. 


Földtani Közlöny. XXVII. köt, 1897. 20 


306 SZÁDECZKY GYULA ? 


Mikroszkopos vizsgálat. Ezen rhyolithok közül mikroszkoppal meg- 
vizsgáltam a Baradla D-i (347), középső (1297) és É-i részéről (349); továbbá 
a Szénégető D-i (340) és Nyi részéről (1642), végül a Ritkahegy Ny-i aljá- 
ból egy-egy kőzetpéldányt. 

A nagy samidinekból vékony csiszolatokba csak töredékek kerülnek, 
melyeken némelykor karlsbadi ikerkepződést észlelhetünk. Üvegzárvány 
és gázhólyag előfordul bennük (Szénégető, Ritkahegy), helyenként limoni- 
tos festés 18. 

Lángkísérleti viselkedésük a következő: I. Na 3-—4, K 1, Olv. 3; II. 
Na 3—4, K 1—73, Olv. 4; III. Na 4—5, K 4—3 (1631, 1625). 

Plagioklasok kisebb számmal fordulnak elő. Elsötétedési és lángkísér- 
leti viselkedésük alapján az oligoklas-sorozathoz látszanak tartozni. Albit- 
ikerképződés közönséges rajtuk, az ikerlemezek nagyon vékonyak, némelyen 
isomorph zonás szerkezet is látható. Zárványként üveget, ritkábban biotitot 
találunk bennük. Lángkísérleti viselkedése a ritkahegyi plagioklasnak a 
következő : I. Na 4—5, K — 0, Olv. 4. III. Na 5—4, K 2—1, tehát az oli- 
goklas-sorba tartozik. 

Bioti a csiszolatokban csak foszlányokként látható. Ezen foszlányok 
többnyire egy irányban húzódnak és némelykor levelesen széthasadoznak, 
vagy hullámosan összeránczosodnak. Egy nikollal a hasadás irányában 
(ny — c, nm — b) a fényt teljesen absorbeálják, arra merőlegesen (ny — la) 
világos zöldes sárga, vagy barna színüek. Limonitos elváltozás folytán né- 
mely biotit elveszti pleochroismusát, vagy a hő hatására magnetit válik 
ki belőle. 

A biotithoz gyakran apró zirkonok szegődnek ügy, hogy vagy a biotit 
szélén ülnek a pyramissal végződő piczi kristálykák (Baradla 349, 1297), 
vagy pedig a biotitba vannak zárva a zirconszemek (Ritkahegy). 

A kovasav háromféle alakban is előfordul) ezen rhyolithokban, neveze : 
tesen a guarzon kívül van benne tridymit és chalcedon is. 

(Juarz-kristályoknak kisebb-nagyobb töredékei bőven fordulnak elő, 
különösen sok a guarzszilánk, vagy legömbölyödött guarzszem a Szénégető 
rhyolithjában. Ezen töredékek keresztezett nikolok között egész terjedelmük- 
ben egyszerre sötétednek el, mi által jól megkülönböztethetni őket a régibb 
közetekből származó, összenyomott guarzszemektől. Gyakran találni a 
guarzszemekben rhomboéderalakú, negativ kristályátmetszeteket, melyek- 
ről a nem kristályos körvonalú gazdájukban is constatálhatjuk az optikai 
állandók iránya alapján, hogy egyközös helyzetben vannak a bezáró guarz- 
kristálylyal (349). 

Tridymit nagyon el van terjedve ezen kőzetek likacsaiban. Nagyon 
gyenge kettőstörésű hatszöges lemezeket, vagy pedig legyező alakú csopor- 
tokat alkot, melyek gyakran egészen megtöltik az üregeket (Szénégető D-i 
része), vagy legalább a kisebb üregeket ( Ritkahegy). Nagyságukra vonatkozó 


A RUDA-BÁNYÁCSKA ÉS KOVÁCSVÁGÁS KÖZÖTTI VIDÉK. 307 


tájékoztatóul felhozom, hogy a Ritkahegy kőzetében a legyező alakú csoport 
tridymitlemeze 0,07 mm hosszú. 

A tridymitek némelykor chalcedonba vannak ágyazva, máskor opálba. 
Egyes üvegeknek csak falánál találni hosszuk irányában negativ characterű 
chalcedonrostokat; erre egy vékony, sugaras szerkezetű, színes öv követ- 
kezik, a rostok irányában positiv charakterrel, végül legbelől tiszta, amorph 
opál van (347). Némelykor a chalcedon szabályos, negativ characterű 
sphürokristályokat alkot (1297). 

Alapanyag. A felsorolt ásványok egy nagyobb részében átkristályo- 
sodó, barna és fehér szinű részletek benső keveredéséből álló, felsites alap- 
anyagba vannak ágyazva. Különösen a fehér rész az, a melyik nem isotrop, 
gyengén polarisal ; a benne lévő barna foltok kevésbbé (Ritkahegy). A kü- 
lönböző szinű részek keveredése sokszor felhőssé teszi az alapanyagot 
(Baradla 1297). 

Az alapanyagban igen kevés mikrolithot, nevezetesen egyközösen Ssö- 
tétedő orthoklasféle lemezkéket találni, továbbá biotitszálakat- és lemezké- 
ket, melyek egyrésze valószínűen utólag kristályosodott ki (1297). A Ritka- 
hegy kőzetében sok, határozatlan körvonalú, körülbelől 0,02 mm hosszu- 
ságú, a folyás irányával nemcsak egyközös, hanem azzal mindenféle szög- 
letet képező csillámfoszlánykákat találni. Közönségesek az alapanyagban az 
apró guarzszemekből álló csoportok, a Szénégető kőzetében pedig (304) sok 
apró hámatit (?) táblácska. 

Gyakran egy irányban huzodó likacsokat, hasadásokat találunk az 
alapanyagban, melyek némelykor ívszerűleg rneggörbülve kanyarognak 
igen sokszor többes számban, párhuzamosan egymás mellett (1642). 

Sokszor zöldes, sárgás színt ölt az alapanyag, limonitosodik, részben 
elkaolinosodik. 

A Ritkahegy rhyolithjában egyetlen 0,2 mm átmérőjű muskovitos, régi 
sedimentzárványt találtam. Ezen alapanyag szonett viselkedése : 
I. N, 3, K 0, Olv. 0—1 ; II. NL 3—4, K 0—1, Olv. 2, egyes piczi pontokon 
megolvadt ; III. N, 4, K 2—3. 

A Szénégető szurokköves rhyolithjának szintelen, vagy nagyon világos 
zöld, amorph alapanyaga a nagyobb ásványok körül szürkésebb szint ölt 
és — talán a feszülés következtében — gyenge kettőstörést árul el. Ivszerű 
elválásokkal gyakran találkozunk benne, de ezek nem a valódi, gömbös, 
perlithes elválások. Az amorph üvegben csak kevés, rendkívül apró krystal- 
litos termékek, 0,01—0,03 mm hosszú, némelykor villásan végződő, egy- 
közösen sötétedő földpáttáblácskák, 0,01 mm hosszú világos zöld biotit- 
hexagonok és vékony tűalakú képződmények vannak, a melyek kettőstörését 
észre nem venni többé. A kettősen törő sávok határán és a nagy biotit szé- 
lén chloritos termékek vannak. 


20 


308 SZÁDECZKY GYULA: 


Plagioklas-rhyolithok. 


Azon nagy, plagioklas-rhyolithterületnek, a mely szakadatlan tömeg- 
ben huzódik Telkibányától Kovácsvágás környékeig, a szóban lévő terület- 
nek nyugoti oldalán találkozunk legvégső tagjaival. 

Az említett nagy rhyolithterületen guarztartalmű és guarznélküli 
rhyolithokat lehet megkülönböztetni, melyek sok esetben lassan mennek át 
egymásba. Itt is találkozunk a plagioklas-rhyolithoknak az ásványassocia- 
tión alapuló ezen két fajtájával, melyek kiképződésüket tekintve, többféle kö- 
ves és üveges módosulatban fordulnak elő. Hzeket részletes leirás nélkül, 
inkább csak az előfordulási helyek megjelöléseért fogom felsorolni. 

Kovácsvágás és a sompataki Kis-Huta között a leghatalmasabban ki- 
emelkedő tömeget a Somhegy plagioklas-rhyolithvonulata alkotja, melynek 
perlitje és lithoiditja több helyütt lefolyt a somhegyalji andesitekre. 

Az andesitek és rhyolithsedimentek között is akadtam Kovácsvágás 
közelében apróbb plagioklas-rhyolithelőfordulásokra. Egyik az Akasztó- 
domb tetején van, a hola cerithiumrétegek tetején kis területen lithoiditos 
sphárolithos rhyolithdarabokat találunk nagy mennyiségben; a másik 
a Mogyorósfölén vagy népies elnevezés szerint (rödörközén, a hol az ortho- 
klasos rhyolithtufa felett vannak az ibolyás vagy vereses szinű, likacsos 
lithoiditos rhyolithdarabkák, melyekben szabad szemmel 2—3 mm-nyi 
plagioklasszemeken, nagyon kevés, rendesen 1! mm-nél kisebb, sárga biotit- 
lemezeken kívül tridymitet találunk. A tridymit inkább csak a mállottabb 
kőzetek üregeit béleli ki. 

A somhegyalji perlitfolyásokhoz hasonlóval találkozunk a Tehén- 
kosár-forrás környékén, a hol kevés guarzot tartalmazó perlith van, melyet 
lejebb, a Aopcsavölgy közelében köves rhyolith vált fel, oligoklas -és kevés 
andesint tartalmazó földpáttal. 

Nagyobbára köves, csak ritkábban üveges rhyolithdarabokat találunk 
a Tehénkosártól a Nagy-Som aljában lévő kerülőházhoz vezető lankás, er- 
dővel borított oldalon. Rhyolithból emelkedik ki a Nagy-Somnak ?/3 magas- 
ságban kezdődő andesitcsúcsa. (Juarz-rhyolith van tovább a N.-Eperjeskén is, 

Legformásabb, önálló, plagioklas-rhyolith-ikerhegy ezen a területen a 
Vontató Ny-i oldalán emelkedő (Csuvára és Jakabvára, melyek olyan me- 
részen emelkednek ki a laza tufás fensikból, akár csak a Háromhegyes 
amphibol-andesit kupja a vágási Huták K-i oldalán. A Csavárán egy elha- 
gyott, vagy 252 m-nyi területű, 10 m-nél mélyebben ledolgozott malomkő- 
bányát, benne sok, otthagyott malomkövet találtam, melynek anyagát 
majdnem szintes folyási rétegeket mutató likacsos, biotitguarz-rhyolith al- 
kotja. A hegy mélyebb részében tömör efajta közetet, továbbá úgy itt, vala- 
mint a Jakabvára D-i lejtőjén is üveges rhyolithot, jelesül perlitet találunk. 

Még egy, egészen különálló, a hotykai nagy andesitek testébe fura- 


A RUDA-BÁNYÁCSKA ÉS KOVÁCSVÁGÁS KÖZÖTTI VIDÉK. 309 


kodott kis plagioklas-guarzrhyolithot említhetek ezen vidéken, ez a 393 m 
magas Kis-Som (az 1:75.000 méretű tábori térképen Katuska) világos ró- 
zsaszinű, likacsos, a likacsokban helyenként tridymittel bélelt rhyolithja 
( 1724). 

Mikroszkoppal veresbarna színü, amorph és fehér, gyengén átkristá- 
lyosodott sávokat látunk benne egymás mellett. Az apró, sphárolithos kép- 
zödményeknek több fajtája fordúl elő, nevezetesen vannak rendetlenül ros- 
tos szerkezetű, az alkotó részek megnyulási iránya szerint positiv charac- 
terű spharolithok ; továbbá igen apró, fekete kereszttel sötétedő, negativ 
characterű, összenyomott üvegsphárolithok. Némely üveg falát is barna, 
hosszuk szerint positiv eharaeterű sugaras, gyenge kettőstörésű képződmény 
veszi körül. 

A nagyobb ásványok között l mm-nél kisebb, rendesen nem sok al- 
bitikerlemezből álló oligoklas sorozatú földpátot, hasonló nagyságú, össze- 
hasadozott guarzszemeket és biotíitot találunk, melynek többnyire apró, fosz- 
lányszerű lemezkéi sokszor zavagos halmazokat alkotnak. Ezeken kívül 
magnetitszemetket kell megemlíteni, melyekhez 0,01 m vastag, kis zircon- 
kristálykák 15 tapadnak. Némely nagyobb magnetitnek hámatitos kül- 
seje van. 

Az alapanyagot helyenként limonit festi. 


Eruptiv tufák és brecciák. 


Az említett tömeges eruptiv kőzetek, különösen az andesitek szigetek- 
ként emelkednek ki a kitörésük alkalmával kihányt tufák és brecciják nagy 
tengeréből. Mert ezek képezik a szóban lévő területnek uralkodó alapköze- 
tét; ebbe van mélyesztve a kovácsvágási Hosszúpatak, a sárospataki Rad- 
ványpataknak és mellékpatakjainak medre; ebből áll a kettő közötti víz- 
választó, a Vontató. 

Az eruptiv-sedimenteknek elenyésző kis részét képezik a pyrowew- 
andesíittufák és brecciák, melyek a felszin alkotásában csak alig említésre 
méltó szerepet játszanak a Köszörüpatak és Hollóspatak összeszögelésénél 
és a Pócza É-i aljában. 

A biotit-orthoklas-oligollas-guar2-rhyolithtufák és -brecciák két faj - 
táját lehet egymástól jól megkülönböztetni. A szóban lévő hegyek külső részén, 
a Filkeháza—mikóházi nagy medencze mentén és a hegyek belső részében 
is a mélyebb helyeken, a mélyebb szinthez tartozó horzsaköves, tufás, ren- 
desen lazább féleséget találjuk. Ezek alkotják az egész vidék uralkodó kőze- 
tét, ezek töltik ki nemcsak az eruptiv kőzetek két hosszú vonala és a külön- 
álló kúpok közti területet, hanem ezeket találjuk nagy terjedelemben a 
szomszédos vidékeken 1s. 

A horzsaköves laza tufák felett a Kovácsvágás és Sárospatak közötti 


310 SZÁDECZKY GYULA: 


területen, tehát a hegyek belső részén sűrűbb, sok guarzot és sanidint tar- 
talmazó köves sedimentek fordulnak elő, mint a magaslatok betetőzői. Ezek 
tehát az orthoklasos sedimentek fiatalabb tagjainak tekintendők. 


Andesittufák és -brecciák. 


Az andesittufák és -brecciák — mint már említettem, — csak néhány 
kis területen, jelentéktelen vastagságban kerülnek a felszínre. De nagyon 
érdekesekké válnak az által, nogy mediterran- és szarmataémeleti kövülete- 
ket tartalmazó rétegekkel állnak összefüggésben. 

Mediterran kövületeket tartalmazó rétegeket mindössze egy helyütt 
találtam az egész területen. Ez a hely Kovácsvágás határában, a községtől 
DDNYy-ra eső Köszörüpatakban van. 

A Köszörüpatak egyike azon lépten-nyomon található, a harmadkori 
sedimentek laza testébe mélyedt vízmosásoknak, melyek földmivelési szem- 
pontból kietlenné teszik Vágás nagy határát. Sűrű bozót lepi el partját, a 
mi nem gátolja meg, hogy azért tekintélyes, helyenként 10 m-t meghaladó 
mélységet érjen el. Felső részében, hol az esés nagy, a víz egészen tisztán 
tartja porczellánszerü medrét; középtáján, 220 m körül kisebb, 4—5 m 
magas vizesések is vannak, mi által medenczéket váj" a lezuhanó víz, me- 
lyek kavicscsal, iszappal telnek meg a gyenge vízjáráskor. 

A Köszörüpatak körülbelől 185 m magasságban nyílik a Hallópatakba. 
A Köszörüpatak alsó részében, valamint a nyilás mellékén, a Hallópatak 
bal partján olyan andesitdara és -breccia van, melyben a kukoriczaszemnyi 
andesitdarabkákon kívül kevés amphibol-, guarzszemeket és biotitlemez- 
kéket is találunk. A földpátnemek leggyakrabban bytownit és anorthit soro- 
zatúak, de gyéren akad köztük oligoklas is. 

Uralkodólag andesitet tartalmazó tufába vannak betelepülve a patak 
alsó részében a mediterrán kövületeket rejtegető kissé agyagos és a sok kö- 
vülettől meszes rétegek, melyekben biotitlemezeket és kevés guarzot is 
észreveszünk figyelmes vizsgálásnál. A kövületek között, melyeknek pontos- 
meghatározását HaALavárs GYULA osztálygeologus úr szivességének köszö- 
nöm, igen nagy mennyiségben fordul elő Ostrea cochlear Porr. Helyenkent 
valóságos osztrigapadok vannak. Sűrűn akadunk Isocardia cor LINNÉ példá- 
nyokra is, ezeken kívül meg van határozva: Spondylus crassicosta LMx., 
Venus cfr. multilamella Lmx., Venus cfr. calthrata Dus., Trochus sp., 
melyekből nagy valószínüséggel következtethetünk a felső "mediterrán 
emeletre. 

A kövületes rétegek nem nagy területen mutatkoznak a felszínen, 
aztán olyan eruptiv sedimenteknek adnak helyet, melyekben fogy az ande- 
sit, szaporodnak a horzsakődarabkák és a rhyolithok ásványai. Az árok felső 
részében pedig teljesen kimarad belőle az andesit és ásványai és olyan hor- 


A RUDA-BÁNYÁCSKA ÉS KOVÁCSVÁGÁS KÖZÖTTI VIDEK. 311 


zsaköves, perlites rhyolithbrecciába megy át, melynek ásványai között a 
biotiton, guarzon kívül kaliumföldpát is előfordúl. 

A Köszörüpatakban észlelhető rétegek nincsenek erősen kimozdulva 
a szintes helyzetből, a vízmosás legalján délre dőlnek, úgy látszik az erosió 
következtében, feljebb általában véve K-re dőlnek 15—19" alatt. Hasonló, 
de meredekebb dőlést mértem a vízmosástól K-re, a földeken. 

Annyi tehát kétségtelen, hogy itt a mediterrankorú andesittufákra 
rakodtak a biotit, guarz, orthoklas tartalmú rhyolithbrecciák. 

Hogy az andesitkitörések nem szorítkoztak kizárólag a mediter- 
ran epochára, azt kétségbe vonhatlanúl bizonyítja azon körülmény, mi- 
szerint ezen helytől É-ra, a Malompatak széles völgye szegélyén, az 
andesittufákkal összefüggésben, szarmataemeleti rétegek foszlányaira is 
akadtam. 

Az első helyet a Hosszúpatak bal partján, a Malomvölgybe való nyi- 
lásánál, Kovácsvágástól ÉÉNYy-ra találjuk, a sarkantyúként kiemelkedő 
Akasztódomb Ny-i oldalán és tetején, 180—200 m magasságban. Települé- 
sét a szántóföldön tisztán látni nem lehet, de annyi kétségtelen, hogy fedi 
az Akasztódomb andesitjét. Lényegében véve cerithium-mészkő ez, mely 
helyenként oolithossá válik, másutt pedig a tufás részek szaporodnak fel 
benne. Az 1 mm-nél jóval apróbb homokszemek között földpátot, pyroxent; 
mikroszkoppal hypersthent találtam benne legnagyobb számmal, de van 
kevés amphibol is. Az Akasztódomb tetején levő andesittufában diónál na- 
gyobb amphibolos andesitdarabkák is előfordúlnak. 

A Hosszúpatak nyilásának K-i oldalán, a Szicsok aljában lévő Dohos- 
ortáson, a Mikóházára vezető út mentén is találtam az előbbiekhez hasonló 
tufás mészködarabkákat. 

Ezen helytől É-ra, a Malompatak völgyének tulsó oldalán, a radványi 
grófi park szélénél is van egy kis cerithiummészkő előfordulás 200 m ma- 
gasságban, melyből meszet is égettek az uradalom szükségletére és ez által 
valamennyire feltárták. A feltárásban DNy-i 119-os dőlést mértem. Úgy 
látszik, ez is fedi a Pajnahegy andesitjét. 

Az Akasztódombtól Ny-ra is akadtam a cezttnreznőtakb egy fosz- 
lányára. Ezen helya Kemenczepatak nyilásától K-re a Somhegy alján lévő 
első szakadásban van, körülbelől 180 m magasságban. Itt az árok már vagy 
12 m mély. Az árok fenekén vagy 1 m vastag, kékes, sárgás márgát talá- 
lunk, kövületmaradványokkal;! erre 3—4 m vastagságban aprószemű, 
muskovitos, tufás homokkő következik; ezt vagy 2 m vastagságban ceri- 
thiummészkő fedi, melynek a víz erejével daczoló padjai az árok mindkét 
oldalán megvannak. Helyzete nagyjából színtes, de alámosatván, kissé 
jobbra-balra dől. A mészkő felett agyagos márga és tufa következik. mely 
elnyirkosodva alkotja a mély vízmosás oldalát. 

Végül megemlítem, hogy ezen hegycsoport D-i végén, a sinkai erdőőr 


312 SZÁDECZKY GYULA: 


laktanya alatt lévő kertben is láttam egy odavitt cerithiummészkődarabot, 
melynek eredeti helyét nem volt alkalmam kifürkészni. 

Kövületeket nem tartalmazó pyroxenandesit-tufára akadtam a Pocza 
D-i aljában is egy kis területen. 


Biotit-orthoklas-plagioklas-guarz-rhyolith-tufák és -brecciák. 


a) Laza, horzsaköves tufák, brecciálc. 


Már említettem, hogy az orthoklasos tufák és brecciák alsó, laza, 
horzsaköves fajtája, melyben kevesebb földpátot és guarzot találunk, mint 
a felső, kövesebb tagban, képezi a szóban lévő vidék uralkodó közetét. 

Nagyon jól fel van tárva ezen laza, kevés orthoklast tartalmazó tufa 
a hegység legészakibb lejtőjén, Kovácsvágástól ÉK-re eső Szicsok árkában, 
mely közepén 10 m mélyen bevágta magát a laza tufa testébe. Az árok alsó 
részében tömör, összenyomott, egynemű, kevés biotitot, guarzot is csak 
gyéren tartalmazó, főként horzsolókőből álló tufát találunk, mely az árok 
felső részében lazábbá, durvábbá válik, kevés nagy guarzon kívül lángkisér- 
leti viselkedés alapján káliföldpátnak határozott földpátot tartalmaz (1581). 
A felső részen észlelhető vastag rétegek közelítőleg szintes helyzetben 
vannak. 

A Szicsok É-i részében a cerithiummészkő körül is találkozunk ezen 
tufák alsó rétegeivel. 

Hasonló viszonyokat találunk a K.-Vágástól K-re a Baradla Ny-i ol- 
dalán, a hol több vízmosás jól feltárja a tufát. A rétegek itt is szintes hely- 
zetben vannak, csak egy helyütt mértem középtájon DK-i 499-os dőlést. 

A Baradla Ny-i aljában, a Feketepatak mellett van egy fővenyeslyuk- 
nak nevezett, körülbelől 4 m magas, 8—10 m átmérőjű, köralakú odú, 
melynek könnyen szétporló guarz-biotit-földpátot tartalmazó tufaanyagát 
K.-Vágásra surolni hordják. Ebben elég bőven találni egész kis gyerekfej- 
nagyságú, legömbölyödött, vagy szögletes horzsolókő-darabokat, sőt BoODNÁR 
LasJos alerdész barnaszén-darabot is hozott a Fövenyeslyukból, mit én 
eredmény nélkül kerestem benne. 

A hegységnek külső, Mikóháza felé eső részén a Baradla és Szén- 
égető között, kevésbbé jól feltárva ugyan, de megtaláljuk a tutát. Ebből áll 
a Szénégető É-i előhegye: a Kishegy. De felhúzódik e tájon igen magasan 
a Feketehegy alá, mert 360 m magasban is találtam egyes biotitot, guarzot 
és káliföldpátot tartalmazó tufadarabokat az erdőben, 310 m magas- 
ságban pedig már szálban van a vízfolyás mindkét oldalán. Ez a laza bio- 
tit-orthoklas-guarz-rhyolith-tufának a legmagasabb előfordulása a hegység 
É-i oldalán, mert a Vágás felé eső medenczében, az Osztrahegy oldalán 
csak 260 m magasságig, a Feketehegy ÉNy-i aljában a Feketepatak K-i ol- 


A RUDA-BÁNYÁCSKA ÉS KOVÁCSVÁGÁS KÖZÖTTI VIDÉK, F3i ks 


dalán lévő vízmosásban pedig 250 m magasságig követhetni. Ez utóbbi he- 
lyen vagy 10 m magas falban van feltárva az amphibolos andesit által át- 
tört, összegyürt és az áttörés közelében keménynyé vált tufa. 

Nagyon jól fel vannak tárva a felső, biotitot, guarzot tartalmazó, dur- 
vább tufák és brecciák a Kishegy és Palaczka közt lévő vizmosásokban és a 
Palaczka É-i részén, a hol 10 m-t meghaladó szakadások is vannak, melyek 
tetején a horzsolóköves tufa elnyirkosodik. 

Még hatalmasabb vízmosásokat találunk Mikóházán, melynek Ny-i 
szélén a Málnás- és Tölgyespatak összefolyása által képződött mély völgy 
alsó részében kevés ásványt, nevezetesen guarzot, biotitot, orthoklast, oli- 
goklast gyéren muskovitot is tartalmazó, sűrű horzsaköves tufa van, majd- 
nem színtes helyzetben. Helyenként találunk ugyan erősen kimozdult réte- 
geket is, így a Málnás oldalán 8 óra felé 507 alatt hajló tufapadokat, de az 
általános helyzet közel szintesnek mondható. 

Felfelé a tuták lazábbakká válnak, több guarzot tartalmaznak és he- 
lyenként a horzsolókő darabok elpusztulása által származott üregükben 
zöld föld gyülik meg (984). A Málnáspatak mentén 280 m magasban a ten- 
ger színe felett még szálban áll az apró perlitszemeket is tartalmazó tufa ; 
D-i szomszédjában a Kosárpatakban pedig 330 m magasságig követtem, a 
hol amphibol-andesit váltja föl. 

Horzsaköves tufát találunk a Feketehegy csoportjának K-i oldalán 
mindenütt az alsóbb régiókban, nevezetesen a Ritkahegy É-i oldalán eredő 
Debróben, mely lefelé a Köblöspalakba megy át, valamint D-i szomszéd- 
jában a Zubogó patakban is. A feltárások itt is jók, mert a Köblöspatak 
különösen középső részében nagyon mély, de a Ligetfő völgyéhez közeledve, 
mindinkább kitölti medrét. A tufa apró szemű, biotitlemezeket elég bőven, 
de földpátot inkább csak a gyér horzsakődarabokban találunk; guarz is 
csak itt-ott fordul elő. Egy lángkísérletileg megvizsgált földpáttöredék (1640) 
az oligoklas-sorozatba tartozik. 

Széphalom (Kis-Bányácska) község D-i végét keresztező, Gödör nevű 
vízjárásnak nemcsak felső, hanem alsó részében is több helyütt a felületre 
. kerül a laza horzsaköves tufa, melynek orthoklas-földpátját a vizjárás által 
lerakott homokban is megtaláljuk a község felett vagy ?"/4 km-nyire. Láng- 
kisérleti viselkedése e földpátnak a következő (1652). I. N, 2, K 2, Olv. 3 ; 
MTENÉSEEN a TATA ECO SAS SKTÁTÁT ESEN OR 8 s 

Rudabányácskától Ny-ra eső hegyvidék alapját is laza tufa alkotja 
lényegében. Ez kerül a felszínre mindenütt, a hol a nyirkos agyagboritékot 
eltávolitotta az erosio. Ebből emelkedik ki a falutól ÉNy-ra a Somhegyen 
és Kovácshegyen található néhány kis amphibol-andesitkúp. Laza tufát, 
az oligoklas-sorba tartozó földpáttal (I. N, 3, K 0, Olv. 4; II. N, 4, K 3—4, 
Olv. 5 ; III. N, 4, K 2—3) találunk a falutól P-ra a Stefikóka oldalán lévő 
árokban az erdőszélén, de a legszebb feltárás a falu felső végén van, az 


314 SZÁDECZKY GYULA: 


ÉNYy-ról jövő mély szakadásban, a hol körülbelől 12 m vastagságban látjuk 
a DK-re 19" alatt dülő vastag táblákat. Ezen szakadás alsó részében szabad 
földpátokat is gyüjthetünk, melyek lángkísérleti viselkedésük alapján ká- 
liumföldpátoknak bizonyulnak (I. N, 3, K 1—2, Olv. 3; II. N, 3, K 1—2, 
Olv. 4—3; III. N, 3, K 3—4). Ezen orthoklasok optikai tengelyszöglete a 
negativ characterű I. bissectrix körül fehér fényben nézve nagyon kicsi, 
annyira, hogy majdnem egytengelyűnek látszik. 

Fel van tárva a tufa R.-Bányácska K-i oldalán emelkedő dombok 
aljában is, de sokkal jobban a Ny-i oldalán az út felett, továbbá a táborkari 
1 : 75.000 méretű térképen Potocsoknak nevezett patak térdalakú kanyaro- 
dásánál, a hol Ny-ról egy árok szakad belé, melyben szabad földpátokat is 
találni. Ennek közelében egy elhagyott kőbányára is akadunk a tufában. 
A Potocsok felső folyásában, a hol Ortáspataknak 15 nevezik, több helyütt 
akadunk laza tufára. Nagy sziklák vannak a térképen helytelenül Somhegy- 
nek, igazi néven Magoshegynek nevezett hegy D-i aljában. A vízválasztó 
közelében a nyergen lévő csemetekert felé közeledve, orthoklas-guarztutát 
találunk, majd feljebb finom tufát, melyben guarzot nem láttam. 

A magasabb régiókban is kibuvik helyenként a tufa ezen a vastag, 
szálerdővel takart vidéken: így ráakadtam a Somhegy Ny-i oldalán, közel 
az amphibolos andesit kupjához, továbbá a Csereptón lévő kerülőháztól 
K-re, a völgyben lévő forrás felett. Horzsaköves guarztartalmú tufában van 
a kerülőháztól Ny-ra, körülbelől 315 m magasságban lévő Bohóforrás 15. 


A kovácsvágási Hosszúpatakba többnyire egymással szemben nyiló, 
KNy-i irányú mellékpatakok, vízmosások kivétel nélkül laza, tufás ande- 
sitbe vannak mélyesztve. Ebből áll lényegében a falu K-i oldalán emelkedő, 
erosio által képződött és sok helyütt feltárt Rozsvahegy, melynek D-i csücs- 
kén több m vastag opálér vágja át a kevés biotitot, még kevesebb guarzot, 
földpátot tartalmazó, fehér, horzsolóköves tufát. A Rozsva D-1i oldalán, a 
Kéményes gödör egyik mellékárkában, a legalsó, tömör tufa felfelé lazább, 
sok biotitot, földpátot, gyéren guarzot tartalmazó tufába megy át. A gödör 
nyilásánál a víz által lerakott homokban sok szabad guarzot, szép sanidi- 
neket, kevés oligoklast találni. Ugyanezen szabad ásványokat találtam a 
Nyirjespatak alsó reszében 18. 

Az igen gyakran corrodált és az üvegekben rhyolitb-alapanyagot tar- 
talmazó, középmérték szerint 5 mm guarzok egyesei mérésre alkalmasak. 
A R (1011) és— R (0111) egyenlő erős kiképződéséből származott pyrami- 
sos alak oldaléleit igen kis co R (1011) lapok tompítják. 

A mérés által kapott értékek a következők : 

R:—R 1011:0111 sarkél 4 mérésből közép 46" 15 
71 


( ( fi (t oldalél 5 f a TÁG 
14 


R:coR 1011:1010 S ( (t tej 


A RUDA-BÁNYÁCSKA ÉS KOVÁCSVÁGÁS KÖZÖTTI VIDÉK. 315 


A homokból származó földpátok annyira le vannak kopva, hogy mé- 
résre nem alkalmasak, de a Kulingödör felső részében a finom tufa egy 
horzsaköves zárványából kiválasztottam egy, az a tengely irányában oszlo- 
posan megnyúlt, a Kéményes és Nyirjes gödör földpátjaihoz hasonló, láng- 
kisérleti meghatározás szerint káliföldpátot, a mely ugyan szintén nem 
nagyon alkalmas a mérésre, de a mérésekből az mégis kitünik, hogy az 
oszlop alkotásnál uralkodnak az egyenlő erős lapokkal kiképződött OP (001) 
és co R co (010) lapok, melyek élei kis 2Roo (021) lapokkal van tompítva. 
A 4mm hosszú oszlop tetőző lapjai közül legerősebben van kifejlődve a 
2 P co (201), majdnem olyan erősen a P(111) és co P(110) lapok, aláren- 
delten a co P1/3 (130) és P oo (101) lapok. A kristály vastagsága 2 mm. Na- 
gyon hasonlít ezen földpát termete a Dr. KRENNER J. 5. tanár úr által leirt 
és lerajzolt ardói oligoklaséhoz.§ 

A homokból szedett, hasonló termetű káliföldpátokból könnyen lehet 
az a tengelyre merőleges irányban vékony lemezeket hasítani, melyeken 
fehér fényben nagyon kis majdnem egytengelyűnek látszó tengelynyilást 
észlelhetünk negativ characterű bissectrix körül. Ezen lemezeken meggyő- 
ződünk arról is, hogy a bavenoi ikerképződés közönséges. A co R cs (010) 
szerint hasadt lemezeken az elsötétedés OP (001) hasadási iránytól 5" alatt 
következik be. 

Hasonló termetű káliföldpátokat találni a hegység külső részén Szép- 
halom, Rudabányácska vízmosásaiban. 

Ezeken kívül találni a kovácsvágási vízmosásokban a co P oo (010) 
szerint vastag táblás, oligoklas lángkisérleti viselkedésű plagioklasokat, 
melyeknél gyakran karlsbadi ikerképződést észlelhetni. Ezeknél a nagy 
09 É co (010) lapon kívüla co P (110)(110)-t találjuk kifejlődve, melyek irá- 
nyában oszloposan van kiképződve ; ez oszlop végén OP (001) és !/2P co (201) 
lapok észlelhetők. 

A Bálint, más néven Nagykövesgödör, valamint a Boglyas, Nyirjes, 
Aranyospatak mentén lévő domblejtőket is olyan tufa sZzate a minőt a 
Kéményes gödör mentén találni. 

A N.-Köves Ny-i oldalán a körülbelől 250 m magasságig a tenger 
szine felett következő biotitos tufa az amphibolos andesitáttörés közelében 
erősen össze van nyomva. Az Aranyos patak felső részében tart a tufa egész 
365 m-ig. 

A kovácsvágási Hosszúpatak K-i oldalán lévő tufák átnyulnak a Ny-i 
oldalra is, a hol a nagy számú, helyenként 10 m-nél is mélyebb vízmosás, 
völgy, mind laza tufába van mélyesztve. A tufa itt rendesen fehér, egynemű, 
finom horzsakőporból áll, melyben csillámot és földpátot is csak ritkán ta- 


r Egy magyarhonui trachyt földpátjáról. — Természettud. Közlöny. 1867. 344—552. 


316 SZÁDECZKY GYULA: 


lálni. Helyenként a közel szintes rétegzettsége jól felismerhetővé válik az 
által, hogy szenesedett szerves maradványok fekete vonalakat alkotnak 
benne. 

Ezen az oldalon is nyomoztam a magasságot, melynél a tufa végző- 
dik és úgy találtam, hogy ez Kovácsvágás felett emelkedő N.-Jánosvárán 
250 m-nél, a Bohár K-i lejtőjén 300 m körül, a DNy-in pedig ennél is ma- 
gasabban van. 

A hosszú vízmosások közül talán még legérdekesebb a Kulingödör, a 
melyik a Pócza és Bohár közt ered és a Kulin és Gyöngyös közt halad el, 
mert ennek felső részén több helyütt láthatjuk, hogy a pyroxen-andesit át- 
törte és ráborúlt a tufára, a mely az áttörésnél össze van nyomva, és ki van 
zavarva szintes helyzetéből. 

A vízmosás felső részéből származó tufában a biotit mellett nagyon 
gyéren látható apró földpátszemet, melyet lángkisérletileg oligoklasnak ha- 
tároztam meg (1588). Ezen tufában általában véve ritkák a szabad szemmel 
látható ásványok és nagyobb zárványok, azért meglepett a második andesit- 
áttörés és a forrás között a tufafalban egy kb. 3 m hosszú, fél oly széles zöldes 
sárga szinű, horzsaköves, tufás zárvány, melyben nagy biotit-, guarz-, föld- 
pátszemek látszanak. A földpát káliföldpátnak bizonyult. (I. N, 2, K 2, 
Olv. 1—2 ; II. N, 2, K 1—2, Olv. 3 ; III. N, 3—4, K 3—4.) 

Hasonló, biotitot, guarzot csak gyéren, töldpátokat még gyérebben 
tartalmazó tufát találunk a Kulintól D-re eső, többi vizmosásokban is, me- 
lyek összeszakgatják, majdnem hasznavehetetlenné teszik Kovácsvágás 
határának jó részét. Ilyen a Jánosvára É és D-i oldalán lévő vízmosás, a 
Mogyorosföli szakadás, felette a Csöpögőgödör, melynek felső részében a 
belé gurult, hordó nagyságú és nagyobb andesiíttuskók hihetetlen mértékben 
gyorsítják az erosio munkáját. A Csöpögőgödörben a rétegeket 7—5S óra, 
tehát a fővölgy felé 22" alatt találtam dőlve. 

Egészen ilyen characterű szakadás a Krüstöly is, melynek D-i szom- 
szédjában, a Hallópatak felső részében a völgy mindkét oldalán, de külö- 
nösen D-i mellékárkának a Köszörüpataknak alján, mediterrán kövületeket 
tartalmazó, andesites tufára telepedve találjuk a laza, orthoklas és guarz 
tartalmú tufát. Megemlítem, hogy a Köszörúpatak felső részében pyroxen- 
andesittuskókat találtam bőven, annyira, hogy a talaj is veresessé válik, a 
nélkül, hogy az andesitre szálban ií8 ráakadtam volna. 

A Krüstöly Ny-i szomszédárkában, a Kopcsavölgyben a tufa, horzso- 
lóköbe, perlitbe megy át, melyben lángkisérletileg káliföldpátot és oligoklast 
határoztam meg. 


Míg a kovácsvágási Hosszúpatak eddig tárgyalt felső, K-i szakaszában 
a laza, horzsaköves tufák felett orthoklas-rhyolith nem fordul elő, mint 
Mikóháza és R.-Bányácska között, addig a most következő alsó szakaszában, 


A RUDA-BÁNYÁCSKA ÉS KOVÁCSVÁGÁS KÖZÖTTI VIDEK. 317 


a K-i oldalon az Aranyospataktól, a Ny-in pedig a Hallópataktól kezdve a, 
laza tufákat nem orthoklas-rhyolith, hanem kemény, köves, sok orthoklast 
és guarzot tartalmazó rhyolith-sediment takarja. 

A Hosszúpatak mentén a legelső hely, hol a laza tufa felett a köves 
i8 megjelenik, a Pettetetőn és környékén van. 

A Hosszúhegy és Négyszappan közt lévő völgy fenekén a kovácsvá- 
gási hutai rétek alatt is a felületre kerülnek a laza tufa rétegek, de felettük 
ezen vidék uralkodó kőzete, a köves, kemény tufa következik. Laza, horzso- 
lóköves tufát találunk a hutai völgy fenekén is ; ilyen, oligoklas tartalmú 
tufára akadtam a CGeplica árok-ban az amphibolos andesit felett, sőt a 
Bányabércz és Csallós videkén a magasabb régiókban is fehér, egynemű de 
nem laza, hanem tömör, tufás sediment van, melyben az oligoklas sorozatú 
földpáton kívül biotit és guarz fordul elő. 

A Vonlató nevű vízválasztó tájékán, a Nagy-Pál kutjánál, valamint e 
felett a Nagy-Pál-rét tetején is laza, horzsaköves tufa van, melyben csak 
gyéren találni földpátot ú. m. orthoklast, és oligoklast. Merészen emelkedik 
ki ezen tufás fensikból a Csavára és Jakabvára plagioklas-rhyolithja. 

A vízválasztó tulsó, D-i oldalán, a Radványpatak felső részében több 
művelt és abbahagyott kőbánya van a rendesen sűrű, tömör, összenyomott, 
némelykor homokos szerkezetű, vagy zöld, agyagos zárványt tartalmazó 
tufás sedimentekben. 

A művelt kőbányák közül legnevezetesebb a Nyilazóbánya, melyben 
körülbelől 40 m-nyire lementek, ez által az egész hegyoldalt feltárták 
Benne rétegzettségnek nyomát sem látni, így óriás monolithokat fejthetnek 
tömör, erősen összenyomott tufájából, melyben biotitot, muscovitot, föld- 
pátot, pyritet lehet felismerni. Az Ugró és a Lyukastó között is van Vágás 
községnek jól művelt, két kőbányája. 

A Radványpataknak és a K-ről belészakadó völgyeknek mentén, az 
Ugróbérecz, Lyukastó, Csatlós, Kékszürő alsó részében guarzot, földpátot 
csak gyéren tartalmazó tufák fordulnak elő. Sok helyütt orthoklast nem, 
hanem csak plagioklast lehet találni. A település csak ritkán látható ezen a 
nagy, erdővel takart területen; közel vizszintes települést észleltem a 
Lyukastó aljában. 

A horzsaköves tufa magasan feltart ezen a tájon, mert a Szavahegy 
Ny-i oldalán a vízmosás felett a Csereptóra vezető úton 260 m körül még 
mindig szálban találjuk. 

A HRadványpatak alsó részében is előfordul a laza tufa, különösen a 
belé nyiló vizmosásokban, és pedig annak guarzot és földpátot bővebben 
tartalmazó fajtája. Meg van ez Makkos-Hotyka felé is, a Circálótól Ny-ra 


r A Nyilazót SzáABÓ is említi, lásd a 3. lapon a jegyzetet. 


3158 SZÁDECZKY GYULA: 


elterülő lankás térségen, de itt a Rákoska felső árkában a vágási BSE 
emlékeztető sűrű, aprószemű tufa fordul elő. 


A horzsaköves laza rhyolith-sedimentekről mondottakat összefoglalva, 
még egyszer ki kell emelnünk, hogy úgy vizszintes, valamint függőleges 
elterjedését tekintve, ez a vidék uralkodó közete. Több helyütt meggyőződ- 
tem arról, hogy 150—200 m-nyire, sőt ennél vastagabban is laza tufa 
alkotja az andesit- és rhyolith-hegyek alját. Mikóházán 140 m magasságban 
a tenger szine felett már szálban van ezen sediment és a Kosárpatak mentén 
követhetjük fel 330 m magasságig. 

Legtöbbnyire laza tufa alkotja a völgyek legmélyebb részét is, mind- 
össze a Köszörüpatak fenekén megy át mediterrán kövületeket tartalmazó 
andesites tufába. 

Általában véve kevés ásványszemet ú. m. guarzot, káliföldpátot 
(sanidint), oligoklast, gyéren biotitot, elvétve muskovitot találunk benne. 
Ezen ásványok szabadon is találtatnak némely völgy homokjában. 

Úgy látszik, valamivel több ásvány fordul elő a sedimentek alsó részé- 
ben és a tufa finomabb szemű a külső részeken, a hol a köves sediment 
nem takarja. A hegység belsejében nagyon sok orthoklast, guarzot tartal- 
mazó köves rhyolith-sediment következik ezen lazább tufára. A kettő között 
több helyütt régibb kőzetdarabokat, csillámpalát, palzozoos sedimenteket 
nagy mennyiségben tartalmazó üledéket találunk. 

Wzen tufa korát illetőleg a Köszörüpatak kövületei alapján azt kell 
tartanunk, hogy alsó rétegei a mediterran epochában rakódtak le, de felsőbb 
rétegei az É-i részen a Malompatak mentén már a szarmata epochába vezet- 
nek, melynek kövületeit nemcsak az Akasztódombon, hanem sokkal nagyobb 
mennyiségben és nagyobb területen találjuk tovább É-ra Pusztafalu, Füzér 
határában, a laza horzsaköves tufában. Úgy látszik, ezen területtől D-re koráb- 
ban kezdett a laza tufa hullani, mert a sárospataki Megyeri bánya mediterrán 
korú brecciája ezen csoport legfelső, régi sedimenteket tartalmazó tagjához, 
esetleg a felette lévő, sok guarzot és orthoklast tartalmazó rétegcsoporthoz 
tartozik." 


Források. A laza, horzsaköves orthoklas tufából ered ezen vidék na- 
gyon jó, egészséges forrásainak legnagyobb része. 

Annak illustrálására, hogy ezen vidék gazdag egészséges ivóvizet szol- 
gáltató forrásokban, felsorolom a helyeket, a hol ilyenekre akadtam. 

Kovácsvágás határában, a községtől ÉK-re, a Dohosortás tufája tövé- 
ben, a Malompatak völgye legszélén találtam az elsőt. A községtől D-re, a 


x Addig, míg a phylloxera a szőllőket el nem pusztította, az egész Hegyköz (a 
pusztafalusi patakmenti falvak) erre járt a pataki és károlyfalvi hegyen lévő szőlőjükbe. 


A RUDA-BÁNYÁCSKA ÉS KOVÁCSVÁGÁS KÖZÖTTI VIDÉK. 319 


Bartal alatt, szintén a völgy peremén van a papkút nevű forrás. Feljebb, 
a falutól Ny-ra, a Kulin-árokban, a Pócsa alatt bukkantam egy kis forrásra, 
valamivel nagyobbra a Csöpögőgödör tetején. Míg ezek mind a laza tufából 
erednek, addig a Tehénkosár nevű gazdag forrás a tufára következő perlites 
rhyolithból bugyog fel a Hollópatak kezdetén 215 m magas körül. 

A vidéken legjobban ismert, gazdag tufaforrások a főközlekedési völgy, 
a Hosszupatak völgye mentén esnek. Ezek a Királyhegy alatt lévő Király- 
kút, továbbá délre a Nagy- Pál-rét alatt lévő Nagy- Pál-kút. A Vontató nevű 
vizválasztón túl a Radványpatak felső részében találjuk a Servuskutat, a 
Szava és Nyilazótól jövő mellékvölgyben pedig a rendkívül gazdag Nyúl- 
kutat, melyek az alluviummal takart völgy szélén erednek a tufából. 

Megemlítem még ezen a vidéken a Sinkától ÉNy-a, pyroxen-andesites 
tufából eredő gazdag Lengyelkulat, továbbá a Sinka K-i oldalán, andesit- 
területen, 360 m magasságban lévő Sinkakút nevű forrásokat. 

A N.-Hallgató alatt két forrást találtam laza tufában, mindkettőt 
310 m magasság körül : az egyik a Csereptói kerülőháztól Ny-ra, a Bakókút, 
a másik pedig K-re van a völgy kezdetén. Ezek, különösen az első látja el 
a kerülőházat jó vizzel. 

Rudabányácska határában a Magashegygyel szemben, a Szava Hiradó 
jában van az FÉheskút, így nevezve a néphit által felruházott azon hatásá- 
ról, hogy a ki vizéből iszik, azonnal megéhezik. 

Sok forrásra akadunk a magas [eketehegy körül lévő tuftában. Magá- 
ban, az É-i oldalon lévő vizes völgyben négy forrást ismerek; ezek közül 
kettő a Szénégető Ny-i aljában van, egy az Osztrahegy oldalán, egy a Vizes- 
völgy nyilásánál. Nagyon jó forrás van az ÉK-i oldalon a Málnáspatakban 
280 m magasság körül, továbbá a Ny-i oldalon a Feketepatakban a tufa és az 
andesit határán. Kár, hogy a Feketehegy körül lévő források nincsenek 
tisztán tartva. 

Mindezekből az tünik ki, hogy a források nagyobb része az andesit 
közelében jelenik meg a tufában. 


b) Köves orthoklast, guarzot bőven tartalmazó rhyolith-breccia. 


Már említettem, hogy a laza tufát régi közetdarabokat nagy mennyi- 
ségben tartalmazó réteg takarja és csak erre következik a sok orthoklast és 
guarzot tartalmazó rhyolith-breccia. Ezen határkőzetre, a mely úgy látszik, 
mindenütt vékony réteget képez, csak elvétve akadni itt-ott, a hegység 
centrumában és pedig többnyire 220 m magasság körül a tenger szine 
felett. 

Sok csillámpalát tartalmazó ilyen sedimentre akadtam a Négyszappan 
B-i és Ny-i aljában, továbbá a Csavára K-i aljában. A legdurvább, egész 
köbméteres muskovit-csillámpala- és agyagpala-darabokat tartalmazó efajta 


320 SZÁDECZKY GYULA: 


brecciát találtam a Karajsó Ny-i alján, a keskeny völgyben. A csillámpala 
guarzában egy mm-nyi nagy pyritkoczkák vannak hintve. A völgy fenekén 
meggyőződünk arról, hogy feküjét laza sediment alkotja. 

Valamivel magasabb szintben, 250 m körül fordulnak elő a csillám- 
pala- és veres agyagpaladarabokat tartalmazó sedimentek ezen helytől K-re 
a Bányabércz D-i oldalán, a Bakópatak felső részében, a hol víz és szekérút 
békés egyetértésben halad az óriás sárral és falevéllel kitöltött keskeny 
völgyben. Legérdekesebb a különböző köőzetdarabok közül a gnájsz, mert 
mikroszkoppal megvizsgálván, benne sok guarzon kívül csomókban meg- 
gyűlt biotitot, nagyon ép muscovitot, világos rózsaszínű gránátot, igen gyéren 
zirkont és orthoklast, plagioklast találtam. 

Még magasabban találjuk a régi kőzetdarabokat tartalmazó sedimen- 
tet az andesitek közelében, a Nagyoldal telőn, a hol a fekete agyagpala és 
veres diasagyag-zárványok D-re a csereptói kerülőháztól, jóval 300 m felett 
fordulnak elő a tufában. A vágási hutáktól K-re, a Cseresnyés tetején 55" 
alatt ÉK-re dülő, nagy, orthoklas-guarz-rhyolithbreccia-sziklákban is elég 
sok régi kőzet, különösen agyagpala fordul elő. 

A terület D-i részén, a makkosbotykai Circálótól É-ra a Rákosvölgy- 
ben, 185 m magasságban találtam óriás pal:eozoos sediment-darabokat 
tartalmazó brecciát. Csillámpala itt nem fordul elő, de vannak helyette 
3 meternyi homokkőtuskók és agyagpaladarabok, a melyek a zempléni 
Szigethegység devon- ég carbonkori sedimentjeihez hasonlítanak. 

Ezen helytől ÉK-re, a K.- és N.-Sinka andesitáttörése között 350 m 
magasság körül is akadtam csillámpala- és agyagpaladarabokat tartalmazó 
veres agyagra. 


A régi kőzetdarabokat tartalmazó vékony sedimentrétegre aztán kö- 
ves, rendesen sok orthoklast és guarzot tartalmazó rhyolith-breccia követ- 
kezik. Ez fedi be a K.-Vágás és Sárospatak közt lévő terület D-i, nagyobb 
felében a laza, tufás sedimenteket, tehát hasonló geologiai helyzete van, mint 
Mikóháza környékén az orthoklas-guarz-rhyolithnak, melyhez sok guarz és 
üveges orthoklas tartalma által különben is jobban hasonlít, mint a laza 
orthoklas tartalmú tufához. 

Ezen kőzet a Hősszúpatak Ny-i oldalán csak a Királyhegy előhegyein : 
a Pettetetőn és mellette az Ivándombon fordul elő. Sokkal nagyobb mennyi- 
ségben találjuk a Hosszúpatak K-i oldalán, a hol szintén azon a tájon kez- 
dődik, mint a Ny-i oldalon, mert a Nyirjes és Aranyos teteje már ebből áll. 
Ezen vonaltól D-re azután mindenütt ezen kőzet alkotja a hegyek tetejét, 
nevezetesen ebből áll a Cseresnyés, a Csatlós, Hosszúhegy, Négyszappan, 
Karajsó, Ugróbérez, Borzlyuk, Fárasztó legfelső része, a Csereptó alatt a 
Nagyoldaltető és Nyilazótető. 

A terület D-i részén, Sárospatak felé, ezen kőzet alkotja a Hajagost, 


A RUDA-BÁNYÁCSKA ÉS KOVÁCSVÁGÁS KÖZÖTTI VIDÉK. 321 


a Hosszuhágó- és Radványhegytetőt, valamint a völgy tulsó oldalán a Cir- 
cálót és Botkalázt. Ebből áll a Megyerihegy, melyen a sárospataki malom- 
kőbánya van. 

A szóban lévő területtől K-re, a zempléni Szigethegységben, Toronya 
vidékén is előfordul a rhyolith-brecciák ezen fajtája. 

A kőzet szine rendesen világos szürke. Az ásványszemek nagyságát, 
fajtáját és viszonyos mennyiségét tekintve több módosulatot különböztet- 
hetünk meg. Így a Pettetető és Ivándomb kőzete nagyobbára kásanagyságú 
guarz- és orthoklas-szemekből áll. Natrium- és calciumföldpátot lángkisérleti- 
leg nem is találtam bennök. Hasonló nagyságú szemekből álla Nyirjes D-i ol- 
dalának kőzete, melyben földpát-, guarz-, biotiton kívül agyagpala- és felsit- 
darabkákat ismerhetünk fel szabad szemmel. A földpátok nagy része lángki- 
sérleti, valamint mikroszkopos meghatározás szerint orthoklas, de ezen kívül 
van oligoklas is. A guarz részint vulkáni eredetű, részint pedig a palxozoos 
sedimentekből származik, hullámosan sötétedik. Biotiton kivül mikrosz- 
koppal muscovitot is találtam a Nyirjes kőzetébenHasonló az Aranyostető 
kőzete 18. 

A Négyszappan kásanagyságú szemekből álló orthoklas, plagioklas, 
guarz-rhyolith sedimentjében csak nagyon gyéren fordul elő biotit. A Cse- 
reptó alatt, a Csatlós tetején olyan tömör guarz-rhyolith van, melyben láng- 
kisérletileg labradorit sorozatú plagioklast, mikroszkoppal biotitot, ortho- 
klast, oligoklast, guarzot, muscovitot, gyéren zirkont találni. 

Sok a guarz a Hajagos meredeken emelkedő, É-i orráról származó 
kőzetben is, mig vele szemben, a Lyukastó aljában, már kevés guarzot tar- 
talmaz e közet, a Hosszúhágón pedig horzsakődarabkák is előfordulnak 
benne. 

Mikroszkoppal az olyan brecciában is találunk az orthoklas-guarz- 
rhyolith ásványain kívül régi kőzetekből származó darabokat, melyekben 
szabad szemmel azt nem venni észre. Legközönségesebbek ezek között az 
agyagpaladarabok, melyek egészen át vannak kristályosodva és tele vannak 
magnetitszemcsékkel. Nagyon hasonlítanak ezek a zempléni Szigethegység 
carbonkorú agyagpaláihoz. Közönségesek a guarzitdarabkák is, melyek 
szemcsés halmazokat alkotnak, vagy hullámosan sötétedő, némelykor össze- 
zúzott szemeket, melyek állapotából nagy nyomásra következtethetni. 
A gyakran található muskovitlemezkék is a régi sedimentekből származnak. 

Ritkán fordul elő csillámpala- vagy gnájsztöredék. 

A rhyolithból származó guarzban gyakran találunk rhomboéder-alakú 
negativ kristályt üveggel kitöltve. Az orthoklas némelykor erősen koalinoso- 
dott, az oligoklas sorozatú plagioklasokon isomorph zonás szerkezetet ve- 
hetni észre. Ritkán zirkont találunk a földpátokba zárva, mely ásvány apró 
szeme kis mennyiségben szabadon is előfordul, majdnem minden vékony 
csiszolatban. 


2) 
Földtani Közlöny. XXVII. köt. 1897. 21 


02 
2 
12 


SZÁDECZKY GYULA: 


A felsorolt ásvány- és kőzettöredékek világos, vagy barnás szürke, alap- 
anyagféle részbe vannak befoglalva. Ezen részt mikroszkoppal rendesen na- 
gyon likacsosnak találjuk, a likacsokban pedig limonit vált ki. A sárospa- 
taki Megyeri-bánya  közetének nagyobb üregeit apró guarzkristályok 
lepik el. 

Az alapanyagféle rész eredetileg amorph volt, de egyes helyeken kao- 
linosodni kezd, másutt pedig földpátszerűen átkristályosodik, továbbá sár- 
gás barna, limonitos és zöld, ehloritos foszlányok jelennek meg benne. 

Nem hagyhatom említés nélkül, hogy a Négyszappan tetejéről szár- 
mazó breccia alapanyaga nagyon erősen festi a lángot a kalium szinével. 
Ezen alapanyagban mikroszkoppal sok apró, az orthoklaséhoz hasonló 
kettőstörésű, hosszélükkel nem egyközösen sötétedő legfelebb 0,03 mm 
vastag, hosszuk szerint positiv charakterű, szálas képződményeket (alunit ?) 
találunk. Hasonló tulajdonságú alapanyaggal bir a zempléni Szigethegy- 
ségben Czéke alatt előforduló orthoklas guarz-rhyolith-breccia 18. 


Diluvium. 


A szarmata emeleti kövületeket tartalmazó rétegek leülepedése után las- 
sanként kiemelkedett a hegyek töve is a tengerből, a tenger visszahuzódott. 
A cerithiumrétegeknél fiatalabb tengeri lerakodásokkal nem találkozunk. 
A kövületes rétegekre azonban még hatalmas tufa-lerakodások következ- 
nek, jeléül annak, hogy a rhyolith-eruptiok tovább is tartottak. 

A kitörések megszünése után a víz kezdte meg alakító munkáját, 
melynek eredményéről részletesebben az alluvium tárgyalásánál lesz szó. 

A Ritkahegy aljában eredő Debrőárok kezdetén 8—10 m mélyen van- 
nak feltárva az átmosott tufára következő, szintes helyzetű agyagos, helyen- 
ként kavicsos rétegek. A kavicsok mind ezen vidék közeteiből származnak. 
Ezen lerakodások alsó része kétségtelenül a fiatal harmadkorra vezet vissza, 
míg a legfelső nyirok a diluviumba tartozik. 

A vágási Baradla Ny-i oldalán lévő szakadásokban is találunk 5—6 m 
vastag, vékony kavicsrétegekkel váltakozó agyagos lerakodásokat a tufa 
tetején. A szembe lévő Nagy-Köves ÉK-i aljában is vastag nyirkos agyag 
borítja a tufát. 

Általában véve mondhatjuk, hogy a harmadkori különböző vulkáni 
képződmények felületén, ott a hol azt a víz el nem mossa, a közet elmállá- 
sából származó agyagos képződmény, helyi néven nyirokföld van. De a 
nyirok korántsem egyforma mindenütt, hanem különbözik a közettaj sze- 
rint, melynek elmállásából származik. Veres, helyenként barnás szinű, sűrű 
nyirok van az andesithegyeken; homokos világosabb, sárgás, helyenként 
szürkés nyirkot találunk a horzsaköves tufákon. Így a Feketehegy D-i olda- 
lán 360 m magasságban, ott, a hola tufa kezdődik, az erdő talaja laza, 


A RUDA-BÁNYÁCSKA ÉS KOVÁCSVÁGÁS KÖZÖTTI VIDÉK. 323 


szürke szinű. Sárcás, fehéres szinű vékony agyag réteg borítja a tufát a 
Kovácsvágás D-i oldalán eső szántóföldeken. 

Nagyon könnyű, homokos, löszszerű, de savval leöntve nem pezsgő 
nyirkot találtam Mikóházától DNy-ra, a Remete valamint a Tölgyes orrán. 
Közeledve az andesitekhez, ez igazi, nehéz nyirokba megy át. A Köblös 
patak balpartján az egymás mellett lévő szakadások között valóságos föld- 
pyramisokat alkot ezen löszszerű agyag. Több méter vastag ilyen agyagot 
találtam a Széphalom D-i végét metsző patak partján is. A hegységben 
pedig a Hallgatótól K-re eső Viszokihrunon akadtam rá. Úgy látszik tehát, 
hogy a könnyű, lösszerű nyirok csak a széles Ligetfő patak mentén fordul elő. 


Kökor. 


Kökori tárgyakkal elég gyakran találkozunk nemcsak a szóban lévő 
területen, hanem az egész tokaj-eperjesi hegységben és a szomszédos zem- 
pléni Szigethegységben is. Legközönségesebbek az obsidiánból készitett szi- 
lánkok, nyilhegyek, nucleusok, de elvétve akadtam szarúkő tárgyakra és 
nem égetett agyagedény-cserepekre is. Ezen tárgyak nincsenek egyenlete- 
sen elszórva, sőt ellenkezőleg egyes helyeken olyan mennyiségben fordul- 
nak elő, hogy abból a kőkori emberek állandóbb tartózkodási helyére követ- 
keztethetünk. 

Felsorolom azon helyeket, a hol ilyen tárgyakat említésre méltó 
mennyiségben találtam : 

A bécsi cs. kir. földtani intézet által kiadott térképeken is mint ilyen 
van megjelölve a kovácsvágási fővölgy Ny-i oldalán, a Hallóspatak bal- 
partján elterülő Piacz nevű szántóföld, melyen a sok obsidián-szilánkon 
kívül szarukő-szilánkot is találtam. ; 

Vágástól Ny-ra, a Somhegy aljában, a kemenczepataki farakodótól 
K-re fordul elő obsidián szilánk, a dombéleken. Bőven találtam obsidián- 
szerszámokat az Osztrahegy ÉNy-i aljában; a Szicsok K-i aljában pedig 
ezeken kívül nem égetett, vastag cserépdarabokat 1s. 

A leggazdagabb lelethelyek egyikére Mikóházától Ny-ra eső Remele- 
hegy orrán akadtam, a hol sok obsidián-szerszám fordul elő, a mi a Fehér- 
parton már csak szórványosan akad; még ritkább a N.-Hallgató és a Ló- 
halál közti nyakon. Ezen utóbbi, nagy magasságban állandó tartózkodásra 
nem, hanem inkább vadászó helyre következtethetünk. 

Ruda-Bányácskán a Saroktól K-re eső Nagybányihegy É-i oldalán ta- 
láltam obsidián-szilánkokat. 

Makkos Hotykán a Köveshegy alji elpusztult szőlők alatt, a Sebes- 
patak közelében gyüjthetünk nagy mennyiségben obsidián-tárgyakat. 


324 SZÁDECZKY GYULA 


Alluvium. 


Az alluvialis képződményeket a völgyek alsó részében lerakodott 
agyagos rétegek képezik. 

Részletesebb tárgyalást érdemel e vidéken a víz ereje, a mi a tenger 
visszavonulása után mindjárt kezdte ugyan működését, de nagy mértékben 
folytatja azt máig is. Határozottan állíthatjuk, hogy a denudatiónak van 
legnagyobb szerepe a vidék jelenlegi felszinét eredményező tényezők között. 
A terület nagy részét borító horzsaköves rhyolithtufát, különösen annak 
Kovácsvágás, Mikóháza, R.-Bányácska körül lévő lazább fajtáját, ott, a hol 
az erdőt részben kipusztították, nagyobb esőzésekkor a hegyekről lezuhanó 
víz hihetetlen mértékben pusztítja, hordja magával. A víznek nagy romboló 
ereje itt főként a közet laza szerkezetében rejlik, mert a hegyek nem ma- 
gasak, a legmagasabb csúcs is 600 m alatt marad. 

Legijesztőbb a pusztulás képe Kovácsvágás határában, mely össze- 
vissza van szeldelve 10—15 m mély vizmosások sokszorosan elágazó, sűrű 
hálózatával. Nem ilyen sűrű, de hasonló természetű vízmosásokkal talál- 
kozunk Mikóháza határában is. Legkisebb számmal vannak ezek Rudabá- 
nyácska környékén, mely község leginkább az erdőségben fekszik, de itt is, 
különösen a falu Ny-i oldalán, a hol erdő nincs, rövid, tátongó, meztelen 
mély árkokkal találkozunk. 

A vízmosások felső azon része, a hol a meredekebb lejtő következté- 
ben a viznek ereje minden törmeléket elhord, nagyon tiszta. Sok helyutt 
fehér, sima tufaágyat találunk, a vízesések alatt szabályos, tiszta vizzel telt 
medenczékkel. Az ilyen helyek, különösen ha az árok lejtője bokrokkal van 
borítva, nagyon kellemesek — a forró nyári napokon (Kéményes gödör). 

Kisebb számmal vannak és csak ritkán birnak ilyen egyenletes, tiszta 
kömederrel az andesit-völgyek. A kemény, tömör andesit összehasonlíthatla- 
nul jobban ellenáll a víz erejének, ezért az andesitbe vájt völgyek sokkal 
keskenyebbek, mint a tufavölgyek. 

Legjobban lehet a tufa és az andesit ellenálló képességét összebsát 
litólag tanulmányozni Kovácsvágás Ny-i oldalán, a Somhegyről jövő azon 
tufavölgyekben, a melyek az andesitáttöréseken haladnak keresztül; minő 
p. o. a Kulin K-i és Ny-i oldalán lévő két völgy. Ezekben látjuk, hogy a tutába 
vájt nagyon széles, mély, alig megközelíthető tátongó nyilások egyszerre 
összeszorulnak, megkeskenyednek, a mint az andesitáttörésbe jutottak, hogy 
aztán abból kijutva, ismét kiszélesedjenek. 

A Kulintól Ny-ra, a Kemenczepatak felé eső, nagyobbára andesitben 
haladó vízmosás olyan keskeny, hogy a partjain lévő bokrok helyenként 
majdnem egészen eltakarják. Sőt az is előfordul, hogy a tömör andesittus- 
kókkal nem birván a víz ereje, alagútat csinált magának. 

A völgyek középső és alsó része törmelékkel telik meg, a mely szin- 


A RUDA-BÁNYÁCSKA ÉS KOVÁCSVÁGÁS KÖZÖTTI VIDÉK. 325 


tes rétegeivel kitölti a széles vízmosások fenekét. A völgyek ezen képző- 
dését legjobban tanulmányozhatjuk a Mikóháza és Széphalom közt lévő 
hosszú, tufa-vízmosásokban, a hol egész sorozatát lehet megkülönböztetni a 
különböző nagyságú kavicsok, kövek által a völgy fenekén kisebb-nagyobb 
mértékben kanyargó, erősebb és gyengébb vizjárásoknak. A Köblöspatak 
felső része 10 m-nél 15 mélyebb, alsó részében azonban annyira feltöltötte 
ágyát, hogy lassanként eléri a környező szántóföldek magasságát, és széles, 
sík fenékkel nyilik a Ligetfő völgyébe. 

A fővölgybe nyilásuknál ezen vízmosások mind terjedelmes, lankás 
törmelékkúpokat raknak le, a melyek mélyen benyúlnak a Ligetfő völgyébe. 
Az élelmes gazda veteményesnek, esetleg szántóföldnek használja a nagy ár- 
térbe benyuló, ellaposodó területeket, körülsánczolván a tényleges vizjárást. 

Ezen természetes töltések állandó veszedelemnek a forrásai azon fal- 
vakra nézve, a melyek, mint Mikóháza és Kovácsvágás, a fővölgyben, mellék- 
völgyek nyilásánál feküsznek. Mikóháza DNy-i oldalán nyílik egy mély 
völgy, a Feketehegy csoportjáról jövő több mellékvölgynek közös szája, 
a mely olyan nagy mértékben ontja a falura a törmeléket, hogy némely 
utczát és házakat töltéssel védelmeznek ellene. A töltés, melynek tetején a 
víz folyik, folytonosan nő, és máris jóval magasabb mint közvetlen alatta, a 
fővölgyben épült házak alja. Ilyen viszonyok mellett egészen természetes, hogy 
nagyobb esőzésekkor, vagy tavaszi gyors olvadáskor a hegyről lerohanó víz 
úgy elönti a falut, hogy keleti és nyugoti magasabban fekvő része napokon 
át el van zárva egymástól. 

Kovácsvágáson is a Jánosvára-gödör vizjárása jóval magasabban fek- 
szik, mint feküsznek a mellette lévő házak, azért egészen rendes, megszo- 
kott dolog, hogy a falu nagy része minden nagyobb eső után a víz alá kerül. 
A széles malompatak völgyének gazdag szénatermését is igen gyakran be- 
iszapolja, vagy pedig a lekaszált rendeket elhordja a víz, úgy hogy a gazdák 
nem 18 számítanak vele, csak minden második kaszálásra. Ezen a vidéken 
kézzel foghatólag érvényesül az erosionak azon általános törvénye, hogy a 
magaslatok pusztulásával együtt jár a mélyebb helyek feltöltése. 


A Kovácsvágás, Rudabányácska, Makkos-Hotyka között lévő neogen 
vulkáni vidék tanulmányozásának főbb eredménye tehát az, hogy a terület 
alkotásában egy savanyúbb orthoklas-oligoklas-guarz-rhyolith-eruptio és 
ketféle básisosabb andesit-eruptio vesz lényegesen részt; az egyik tiszta 
pyroxen-andesit, uralkodólag anorthit és bytownit sorozatú földpáttal, a má- 
sik ampbibolt is tartalmazó pyroxen-andesit, uralkodólag labradorit és ande- 
sin sorozatú földpáttal. A plagioklas-rhyolithok szereplése nagyon alárendelt. 

A savanyúbb rhyolith-eruptionál rendkívül sok tufa hullott és kevés 
láva folyt ki, a básisos andesitnél ellenkezőleg a nagy lávafolyások mellett 
igen kevés tufát találunk. 


326 ISMERTETÉSEK. 


Nevezetes dolog, hogy úgy a savanyú orthoklas-rhyolith, valamint az 
andesit tufája mediterrán, valamint szarmata epochabeli kövületeket is tar- 
talmaz, tehát mindkét fajtának kitörése megkezdődött a mediterrán és foly- 
tatódott a szarmata epochában. A congeria-tengernek nyoma sincs többé e 
vidéken. 

Nagy szerepe van az erosiónak, a mely különösen a laza tufaterüle- 
tein lényegesen hozzájárul a jelenlegi felület kidomborításához. 


NEUMAYR MŰVE A FÖLD TÖRTÉNETÉRŐL. 
(Második, átdolgozott kiadása UHLIG VIKTOR-tól.) 


Irdgeschichte von Prof. Dr. MELcHIoR NEumaYR. — Zweite Auflage, neu- 
bearbeitet von Prof. Dr. VIkroR UHnIrG. — I. Band : Allgemeine Geologie, 
mit 378 Abbildungen im Text, 12 Farbendrueck- und 6 Holzsehniti- 
Tafeln, sowie 2 Karten. II. Band: Beschreibende Geologie, mit 495 Ab- 
bildungen im Text, 10 Farbendruck- und 6 Holzsehnitt-Tafeln, sowie 
2 Karten. — Bibliographisches Institut, Leipzig und Wien, 1895. Nagy 
8-adrét, XIV, 693; X. 700 lap. (A két kötet ára félbőr kötésben 32 né- 
met bir. márka — 38 korona.) 


Két évtized óta nem jelent meg a geologia népszerű irodalmában olyan mű, 
mely tartalmának gazdagságával és előadásának szépségével méltóbban magára 
vonta és lebilincselte a művelt közönség figyelmét s a közhasznú geologiai isme- 
reteket oly lényegesen fejlesztette és gyarapította, mint Nevumargk nagybecsű 
könyve: A föld története. 

E munka híre hosszú idővel megelőzte megjelenését. A szakkörökben már 
1882 tavaszán szétszivárgott az örvendetes esemény híre, hogy NEUMAYR MELCHIOR, 
a bécsi tudomány-egyetemen a palxeontologia tanára, nagyobb népszerű geologiai 
munkán dolgozik, mely az általános geologiai ismereteken kívül a föld szerves 
életének fejlődésére is bőven ki fog terjeszkedni. 

Hogy az öröm és az érdeklődés a voltaképeni szaktudósok között hirtelen 
felsarjadt (a nagy közönségig e hírek akkor még nem jutottak el), annak két igen 
lényeges oka volt. Egyik az, hogy mindazok a művek, a melyek a megelőző évtize- 
dekben a geologiát és a palxzontologiát, e szorosan összetartozó két testvértudo- 
mányt, vagy legalább egy-egy részét többé-kevésbbé tágabb körök igényeihez 
szabva tárgyalták, mint BEUDANT, BERTRAND, BRONN, BUCKLAND, BUFFON, BURMEISTER, 
ÜUVIER, CorTra, FRAAS, GIEBEL C. G., HARTIG, HARTMANN, HEER, LACÉPÉDE, LEONHARD, 
LYELL, MANTELL, HERM. v. MEYER, OTENSTEDT, ROSSMÁSSLER, WAGNER ANDREAS és mások 
angol, franczia és német munkái, a melyek közt számos volt a nagybecsű megjele- 
nése idejében, ma már legnagyobbrészt elavúltak, de sőt a rendes könyvpiaczról 
18 régen leszorúltak. 

Az újabb irodalomban egyedül Zirrer K. A. kicsiny és csak az ősvilág is- 
mertetését tárgyazó mesterműve, az wsAus der Urzeits (1871—72. és 1875.) volt 


NEUMAYR MŰVE A FÖLD TÖRTÉNETÉRŐL. 927 


számottevő, de ennek már mind a két kiadása elfogyott. GAuDRYy ALBERT jeles soro- 
zatának az aEnchainements du monde animale dams les temps géologigues -nak 
még csak az első kötete jelent volt meg (Mammiféres tertiaires, 1878.) s ez az ős- 
világ állatainak csupán egyik kis részével foglalkozott. Hasonlóképen Huxnex, 
SAPORTA és ScHmIDT Oszkár művei a kihalt életmüves alakoknak csak egy-egy cso- 
portját ismertették. Suess Ede nagyszabású remeke, az sAntlitz der Erdes (eddig 
két kötete jelent meg, 1883. és 1888.) ha részenként nem haladja is meg a művelt 
közönség igényeit és eszmekörét, a megértése és élvezhetése egészben véve mégis 
több előismeretet föltételez, mint a mennyit a nem szakembernek tanúlmányai és 
körülményei juttathatnak. 

A nyolczvanas évek derekán tehát nem volt olyan munka, mely a művelt 
nagy közönséget elég bőven és a kellő élvezetes modorban megismertette volna a 
minden ízében érdekes tárgygyal: a geologia és a palaeontologia tartalmával, 
vagyis a Földnek és a rajta fejlődött szerves életnek történetével, modern alapon, 
az újabb kutatások megszilárdúlt eredményeinek lehető teljes felhasználásával. 

Másik főoka az örömteljes várakozásnak az volt, hogy NEUumAaYR gazdag tu- 
dásától és ernyedetlen szorgalmától mindenki igen jeles munkát reménylett, a 
mely nemcsak a szorosabb értelemben vett népszerű könyvek feladatát lesz betöl- 
tendő, hanem felfogásával, előadásával és eredeti eszméivel a természetvizsgálók 
táborában is kellemesen és termékenyítőleg fog hatni. 

És várakozásában senki sem csalatkozott. Nevumarxg csakugyan oly művet 
teremtett, mely tartalmával és tárgyalásának előkelőségével a kényesebb ízlésű 
közönséget is teljesen kielégítette, sőt meglepte és legott meg is hódította. A ter- 
mészetvizsgálók pedig, különösen a természetrajzi szakok művelői, elragadtatással 
dicsérték a sikerült művet, a mai geologiának és palentologiának e jeles 
kincsesházát. 

Szerencsés keze és ízlése volt NEumaxR-nek abban is, hogy a felhasznált 
anyag megválasztásában és csoportosításában egészen a saját eredeti felfogását 
követte, a nélkül hogy az ismeretes kézi könyvek csapásán haladt volna. Ez a 
választékossága és eredetisége kiterjedt még a felvilágosító képekre is, a melyek 
között alig akadunk nehányra, a melyet már régebbi munkákból ismertünk volna. 
Hozzájárult ehhez, hogy népszerű előadása kellemesen folyó és sehol sem sekélye- 
sedik el; sőt ellenkezőleg mentől tovább olvassuk, annál inkább vonz, figyelmün- 
ket egészen leköti s élénkségével folyvást ébren tartja. 

Igazságot kell azonban szolgáltatnunk a technikai rész rendezőinek. a ki- 
adóknak is; mert kétségtelen, hogy szép kiállítása, gazdag és fényes mellékletei 
s a bőséges szövegközti képek nélkül (számuk a 900-at sokkal meghaladta!) NEUuMAYR 
műve nem sikerülhetett volna annyira, mint ezek segedelmével sikerült ; nem ér- 
hetett volna el olyan hatást, mint így elért, és mondjuk ki kereken, hogy a jó 
ügynek sem tehetett volna olyan szolgálatot, mint a minőt így tennie sikerült. 

NEumaYR nagy művének megjelenése óta még nyolez esztendő sem telt el 
egészen X s a második kiadás szüksége már mutatkozott. Az akrdgeschichtes 
nagytudományú szerzője azonban ekkor már nem volt az élők között. Fájdalom, 
igen korán húnyt el, mert tevékeny életét és igen becses eredményekben gazdag 


k Első kötete 1886-ban, a második 1857-ben került forgalomba. 


328 ISMERTETÉSEK. 


pályafutását 45 éves korában fejezte be, (X1845 okt. 24. t 1890 jan. 29.) Várat- 
lan elhúnytával nehéz feladat állott elő: oly tudóst találni, a ki a nagy munkába 
bele olvassza egy évtized tudományos kutatásait s azoknak lényegesebb új ered- 
ményeit, de a nélkül hogy a mű berendezését, tartalmát és előadásának modorát 
megbolygatná vagy gyökeresen megváltoztatná. 

Erre a szép és megtisztelő feladatra a felejthetetlen tudósnak egyik volt 
tanítványa és assistense, jelenleg a prágai német polytechnikum tanára, UHLIG 
Vixrox dr. vállalkozott, a ki régebben a mesterrel egy nagyobb monographián (Die 
Ammoniten der Norddeutschen Hilsbildungen) közösen 18 munkálkodott és a ki, 
vele egyazon téren hosszabb ideig működve, teljesen felfogta és átértette NEUMAYR 
czélját s a mű feladatát. 

UHnrrG csakugyan a legnagyobb kegyelettel látott hozzá a munkához, arra 
tökélve el magát, hogy a meglevő keretben megtart minden megtarthatót s az új 
anyagot úgy fogja bele illeszteni, hogy a mű harmoniáján semmit se változtasson. 
Az UHnria átdolgozásában most megjelent két kötet azt mutatja, hogy a feladat 
megoldása igen jól sikerűlt. Kikerülhetetlen, mert az újabb haladásokhoz idomi- 
tott változtatások és módosítások elég bőven vannak ugyan benne, de ha a meg- 
boldogúlt szerző e második kiadást áttekinthetné, bizonyára maga 18 megelégedés- 
sel lapozgatna benne s azzal a megnyugvással tenné le, hogy a munka jó kézből 
került ki. 

Előszavában ugyanis UmnnzriG elmondja, hogy a mint az átdolgozás haladt, 
mindinkább előállott némely lényeges átalakítás szüksége ; mert NEumaxgR könyvé- 
nek megirásakor xnem szorítkozott arra, hogy csupán a véglegesen megállapított 
és megszilárdult tudományos eredményeket foglalja össze, hanem igyekezett ol- 
vasóit az egyszerű módon megközelíthető kérdésekben az előhaladott tudomány 
végső határáig elvezetni s erről a magaslatról tág kilátást nyújtani a további kuta- 
tások czéljaira . 

Neumavrn tehát, a mellett hogy mindenütt a tudományos kutatások legújabb 
álláspontjára helyezkedett s mindig az első, eredeti forrásokból merített, bőven 
felhasználta a saját tudásának gazdag tárházát és tapasztalatait, valamint a saját 
tágkörű kutatásainak adatait és eredményeit is. Ennélfogva csupa buzgóságból és 
tárgya iránt való szeretetből, néhol erősen túllépte a könyve előrajzában megálla- 
pított határt. S ámbár mindig érdekeset és becseset nyujtott (közben számos he- 
lyen olyat is, különösen az áttekintésekben és az összefoglalásokban, a mi a szak- 
embert kiválóan érdekelte) voltak fejezetei, a melyek a művelt közönség igényeit 
már fölösen túlhaladták. 

c A geologiai megfigyelések, a világ minden tájáról halmozódó adatok szer- 
fölötti megszaporodása következtében az első kiadás megjelenése óta igen sok 
megváltozott: némely nyilt kérdést megoldottak s helyökbe újak merültek föl ; 
más problémák új, merőben váratlan világításban jelentek meg s számos nézetben, 
még alapvetőkben is, félreismerhetetlen változás ment végbe. Ezek az okok szük- 
ségképen olyan változtatásokat kivántak, a melyek a mű némely részét lényegesen 
átalakították, különösen az első kötetbeli fejezeteket, a melyek az általános geolo- 
gia egész nagy birodalmát taglalják és ismertetik. 

A mi ezek után a munka tartalmát illeti, azt a következőkben ismertetjük 


NEUMAYR MŰVE A FÖLD TÖRTÉNETÉRŐL. 329 


meg vázlatosan, csupán azokat a részeket emelve ki különösen, a melyekhez a dolog 
természeténél fogva valamely lényeges megjegyzést kivánunk fűzni. 

Az első kötetet egészen az általános geologia tárgyalása foglalja el. Szövege 
az újabb haladások beleolvasztása és kellő méltatása következtében valamelyest 
megbővült az első kiadáshoz képest; képei legnagyobbrészt a régiek ugyan, de 
újak is járultak hozzájuk, valamint ki is maradt nehány, melyeket a mai ismeretek 
fölöslegesekké tettek. Tartalma tiz nagyobb fejezetre oszlik, melyek szintén több 
részre tagozódnak a tárgyak természete szerint. 

Bevezető része a geologia történetét és alapfogalmait ismerteti. Legelőbb is 
megmagyarázza a geologia lényegét és sorra veszi azokat a tárgyakat, a melyekkel 
a geologia foglalkozik ; rövid előadásban tárgyalja a geologia történetét a legrégibb 
időktől, az egyiptomiak, görögök és rómaiak nézeteinek első megnyilatkozásától 
fogva a legújabb alapvető és elhatározó irányt fejlesztő és felavató tudósokig ; 
megismerteti a geologia alapfogalmait, a nagy időszakok sorrendjét, a szerves élet 
fejlődését s végül a telepedési.viszonyokat. És mindezeket nem csupán száraz chro- 
nikaszerű modorban adja elő, hanem a hola tárgy kívánatossá teszi, éleseszű 
méltatással is fűszerezi. Így különösen érdekes az a fejtegetése, melyben a jelen 
század elején és derekán kimagasló főemberek hatalmas reformátori munkálkodá- 
sát ismerteti. Az angol Smirn WILLIAM korszakos nagy felfedezését (a kövületeknek 
réteg- és sorrend határozó becsét) a tovább építő BucgLawxD, FITTowx és MANTELL, 
továbbá. ÉLIE DE BEAUMONT, BRONGNIART, DUFRÉNOIS és HumBorprT nagy érdemein 
kívül különösen CuvIER és BucH, valamint HorF és LYELL örökbecsű tevékenységét, 
szellemöknek az egész újabb fejlődésre nézve döntő hatását méltatja tüzetesen. 

E rövid, tömör tájékoztatás után az első kötet még három nagy szakaszt 
foglal magában a physikai geologia, a dynamikai geologia és a kőzetképződések 
kimerítő taglalását, a melyek egyenként ismét több fejezetre oszlanak. 

A physikai geologia mindenekelőtt a Földnek világtérbeli szerepét tárgyalja : 
a csillagos eget és a ködfoltokat, ama távoli csillagrendszereket, a melyek rejté- 
lyét eddig nem sikerült megoldani; a mi világunk bolygórendszerét, melynek 
egyik tagja a Föld; a színképelemzést s ennek a földi anyagok, valamint az égi 
testek alkotó anyagainak fölismerésére nézve tett szolgálatait és eredményeit ; a 
Nap physikai és chemiai tulajdonságait, a napfoltok s az ú. n. protuberantiák leg- 
újabb magyarázatával; a csillagok mai állapotát, köztük a Mars felszínét s a rajta 
újabban megfigyelt, gyorsan- változó képű páros csatornák jelenségét, valamint 
azzal kapcsolatban nehány megjegyzéssel világosítva meg a Mars, a Vénus és a 
Merkur lakhatóságát, a melyeken (legalább az előbbi kettőn, az utóbbinak csak 
egyes részein) föl lehet tenni a szerves élet létezését. 

Külön tárgyalja a Holdat, mint azt a csodás és egészen sajátságos arczulatú 
égitestet, a inelynek levegője nincs, felszínén a víz teljesen hiányzik s térszíni 
alakzataiban a kráteralakú gyűrűhegységek a túlnyomóak. Nehány szép Hold-táj- 
kép hamar elhiteti velünk azt a paradoxnak tetsző, de mind a mellett igaz állítást, 
hogy a Holdnak felénk fordított oldalát a vele foglalkozó kutatók topographiai te- 
kintetben sokkal jobban ismerik, mint Földünk vizsgálói a continensek nagyobb 
részének az alakzatait. 

A Föld multját és jövőjét attól a bizonyosnak tekinthető állapottól fogva, 
midőn anyaga még hevenyfolvó, megolvadt állapotban volt, végig kíséri a hő, a 


330 ISMERTETÉSEK., 


légkör, a különféle gázok és a felszíni hatások módosító és romboló munkája mel- 
lett addig az állapotig, a melyben majdani vége lesz elkövetkezendő. Erre az 
esetre azonban se a víz és a gázok elenyészését, se a dermesztő hideg kifejlődését 
nem tartja bizonyosan föltehető vagy elfogadható oknak a földi tenyészet meg- 
semmisülésére nézve. Hogy a szerves élet egykor időtlen-idők után meg fog szünni 
rajta, az kétségtelen; de az elemésztő okait ma még hypothesisben sem tudjuk 
kifejezni. 

Szerfölött érdekes az a két fejezete is, mely a meteoritek vagy köznyelven 
ahulló csillagoks mivoltát, anyagát, alkotását, lehullásuk jelenségeit, a meteor- 
rajok eredetét és időszakait s mindazon részleteket ismerteti, a melyek e légből 
hullott kövek és vasak jellemző tulajdonságai, mindenütt felhasználva a minera- 
logiai és a chemiai vizsgálatok legújabb eredményeit. 

Ezeket a szép fejezeteket általában igen becsessé teszi az, hogy bennök a 
csillagphysika újabb és fontosabb eredményei is gondosan fel vannak használva. 
Ez pedig a geologiai folyamatok megértésére igen hasznos, de sőt némely jelen- 
ségeknek — mint a rétegmozgásoknak, általában a helyváltoztatásoknak, a föld- 
kéreg lassú összezsugorodásának s a hegységek képződésének, mint egyetemes 
kosmikus okokból eredő okozatoknak — a szabatosabb kimagyarázására nélkülöz- 
hetetlen segítsége az előadónak is, és helyes megértésére az olvasónak is egyaránt. 
Ujabban az astrophysikai fejtegetéseket a német geologiai kézikönyvek is kezdik 
felvenni bevezető fejezeteikbe (KarsmR), a mit a francziák (I LAPPARENT) és az an- 
golok némelyike (GEIkIr) már régebben megkezdett volt, habár kissé vázlatos 
előadásban. 

Következő fejezete a Föld physikai alkotását ismerteti, sorra fejtegetve alak- 
ját, nagyságát (hozzáfűzve a fokmérések és az ingamegfigyelések, valamint a ne- 
hézségmérések és a tömegcompensatio újabb adatait), súlyát, belsejének hőfokát, 
a mélyebben uralkodó óriási meleget s ezzel kapcsolatban a Föld korához fűződő 
tudományos becsléseket, valamint a Föld szilárd kérgének vastagságát s a legmé- 
lyében uralkodó állapotot, a melynek kimagyarázásához mind ez ideig a legszor- 
gosabb tudományos kutatások is csupán föltételes becslésekkel tudtak hozzá- 
járulni. 

A szilárd kéreg vastagságára nézve NEumaYR-UHrriG nem azokhoz csatlakoz- 
nak, a kik e kérget csupán 5—6 mértföld vastagnak tekintik, (a melyen belül 
már a megolvadt tömeg következnék), hanem azokhoz, a kik, a Föld belső töme- 
gének hevenfolyósságát föltéve, a szilárd kéreg vastagságát legalább 20 mértföldre, 
sőt még ezt i8 tetemesen meghaladóra becsülik. Erre főkép az a tapasztalás indítja 
őket, hogy az olvadás pontját a nyomás rmagasabbra fokozza. A föld gyomrában 
azonban minden esetre roppant nagy nyomás uralkodik, úgy hogy bízvást fölte- 
hető, miként az olvadás régiója már csak igen nagy mélységben következhetik. — 
Ezekkel végződik a könyv első nagy szakasza, a physikai geologia, mely a beve- 
zetéssel együttvéve valóságos alapvető tanítás a nagy mű többi részeinek meg- 
értésére. 

Második nagy szakasza a dynamikai geologiát tárgyalja, négy terjedelmes 
fejezetben csoportosítva (vulkánok, földrengések, hegységképződések, a víz és a 
levegő hatása) a mai geologia ama nagyfontosságú és tanúlságos kérdéseit, a me- 
lyek a közéletben is a legtágabb körök érdeklődését szokták felkölteni. — A vul- 


NEUMAYR MŰVE A FÖLD TÖRTÉNETÉRŐL. zen 


kánok ismertetését megelőzőleg a dynamikai geologia fogalmáról értekezik, ki- 
fejtve, hogy a geologia egyik főfeladata a tömegváltozások tanulmányozása, azon 
erőknek és hatásaiknak a vizsgálata, a melyek az átalakulásokat, a rombolásokat 
s az újjáképződéseket létrehozzák és azon törvények megállapítása, a melyeket 
létrejöttök alkalmával mindezen jelenségek követnek. 

Dynamikus geologiának e tudomány általános részében éppen azt a nagy 
kiterjedésű, voltaképen uralkodó ágat nevezzük, a mely a tömegváltozások törvé- 
nyeit s a bennök működő erőket kutatja, a melyek azonban eredetök és nyilvá- 
nulásaik színtere szerint kétfélék : földiek (tellurikusak) ha fészkök és eredő for- 
rásuk maga a Föld, és csillagzatiak (siderikusak), midőn hatalmuk a földön kívűli 
más világtestekből fakad, tehát főképen a Nap és a Hold erélyének nyilvánulásai. 
A sidusi vagyis csillagzati erők hozzák létre a vizek tágabb értelemben vett kör- 
folyamatait, a fagy és a hő változásait, a légkör mozgását, az állati a növényi éle- 
tet és szállítják a magasban szétbomolt anyagokat a Föld rónáira, általában mé- 
lyebb részeire; míg a Hold, társulva a Nap erejével, a tengerek árapály változá- 
sait okozza. A tellusi vagyis földi erők nyilvánulásai: a vulkánosság összes tüne- 
ményei, valamint a földrengések s a hegyképződések ; tehát mind hatásaikban, 
mind eredményeikben amazoktól teljes-tökélelesen különbözők. 

A Föld alakulásában, a geologiai jelenségek létrehozásában tehát — így 
fejezi be a fejtegetéseket és magyarázatokat NEumarnk szép conclusiója — két merő- 
ben különböző fajtájú erők munkálkodnak. Ezek az erők a dolog lényege szerint 
tekintve, egymásnak ellene működnek : a földi erők a Földet domborzattal látják 
el, egyenetlenségeket hoznak létre ; a csillagzatiak töltögetnek s egyengetnek. Így 
látjuk a Föld minden egyes kori fölszíni alakzatában az azon pillanatbeli egyen- 
súlyt, mely ama kétféle erők tusakodásából ered. 

A megelőző sorok nehány mondatában körvonalozott tételeknek részletes 
fejtegetése adja az első kötet tartalmának főzömét. 

A vulkánosság ismertetését a Vezúv-val, az európai continens egyetlen mű- 
ködő tűzhányójával kezdi, a mely valamennyi társa között a legismeretesebb, mert 
legtöbben, a legrégibb idők óta s valamennyinél tüzetesebben tanulmányozták. 
Róla indult ki a vulkánok voltaképeni modern tanúlmányozása s minthogy magán 
a Vezúvon és a közeli Campania partján elterülő phlegrai mezőkön a legtöbb vul- 
káni jelenség is igen tisztán fölismerhető, ez a vidék a fejtegetések kiinduló pont- 
jáúl leginkább kinálkozik. A nagy közönségre nézve kétségtelenűl ezek a fejezetek 
az általános geologia legvonzóbb részei, mert a vulkánok a geologiai jelenségek 
és folyamatok között a legfeltünőbbek és működésük hirtelenségével igen rövid 
idő alatt a legnagyobbszerű hatásokat hozzák létre. Elterjedésük is rendkívül nagy, 
sokkal nagyobb, mint a minőnek a hirlapokban gyéren megjelenő tudósításokból 
következtetni lehetne. Minden világrészben előfordulnak, főképen a tengerhez 
közel eső partvidékeken, valamint igen nagy számmal az oceanok szigetein. ( El- 
terjedésöket külön térkép mutatja be. 104—105. 1.) Közel 300 még jelenleg is 
működő vulkán ismeretes ; míg valami 400—500 számba vett vulkán olyan, hogy 
részint történelmi időkben tört ki utoljára, részint pedig, ha kitörését följegyzés 
vagy emlékezés nem bizonyitja is, a krátere, kiömlött lávája és egyéb kihányt 
terményei mindezideig oly frissen maradtak meg, hogy bízvást következtethetünk 
arra, miként még nem valami túlrégi időkben élénk működésben kellett lenniök. 


49 
0 
(9 


IRMERTETÉSEK. 


A Vezúv részletes ismertetése után külön fejezetet szentel a tűzhányókból 
kiömlött és kilökött termények : a különféle lávák, bombák, tufák s egyéb anyagok 
leírásának és magyarázatának, tüzetesebben fejtegetve ama tömeges kitöréseket 
is, a melyeket elődje csekélyebb jelentőségüeknek tekintett volt. Ezt a fejezetet egy 
magyarországi kép, a lukraeczi gömbhéjas basalt is illusztrálja (Lóczy fotografiája 
után). Behatóan tárgyalja a vulkáni kúpok keletkezését magyarázó emelkedési és 
feltöltési elméletet s megismerteti a phlegrai mezőket, a hol a hagyomány szerint 
a gigasok tusája folyt. Ezen a területen, mely Nápolytól 10—12 kilométer hosz- 
szan Cume-ig 8 a misenoi fokig (Capo Miseno) terjed, a vulkáni működésnek egé- 
szen más képe tárul elénk, mint a Vezúvon. Jellemét a trachytos kőzetek kizáró- 
lagos uralkodása határozza meg, úgy értve ezt, hogy a láva mennyisége erősen 
megapad, ellenben rendkívül túlnyomóvá válnak a kitörések laza termékei s a be- 
lőlök képződött vulkáni tufák, valamint továbbá az, hogy állandó vagy huzamosabb 
ideig fenálló kitörési középpontja nincsen, mint a Vezúvnak, hanem majd itt, majd 
amott képződött egy-egy bocca (vulkáni torok), a melyből majd csak egy, majd 
pedig több, de sohasem számos kitörés fakadt s azután ismét tétlenségbe sülyedt. 

Hasonló ez a kép ahhoz, mint a minőt a Fehér-Kőrös völgyének nagykiter- 
jedésű trachytos (andesites) vulkáni vidéké tár elénk. Megegyezik vele még abban 
is, hogy benne ép úgy mint a phlegrai mezőkön xa kráterek száma igen jelen- 
tékeny (mintegy huszat számláltak össze); de a becslések bizonytalanok, mert 
több esetben nem lehet már eldönteni, vajjon egy-egy domborzati alakban az ero- 
siótól erősen megtámadott gyűrűsánczczal van-e dolgunk vagy sem. De elüt tőle 
azzal, hogy Fehér-Kőrösünk vulkáni vidéke Apatelektől és Márkaszéktől vagyis a 
folyó torkától be egészen az erdélyi Érczes hegységig a miocaen végén már kiégett 
és elcsendesedett; míg ellenben a phlegrai mezőkön a Pozzuoli közelében emel- 
kedő Solfatara kráteréből ma is rohamosan fejlődik még a vízgőz és a kénhydro- 
gén, mint az egykor élénk működésben levő tűzhányónak végképeni elcsendese- 
dését megelőző utolsó életnyilvánulása. E solfatarai, a vulkánok haldoklását jelző 
működésen kívül egyik nagy nevezetessége ennek a területnek a 139 m magas 
Monte Nuovo, mely szintén Pozzuoli mellett, történelmi időben, 1538-ban csak- 
nem egy ébrenetre keletkezett és pedig megelőzőleg egészen sík téren s ely hirte- 
len, hogy a hegyképződés nehány nap (némelyek szerint 48 óra) alatt be is volt 
fejezve. 

Olaszország többi vulkánjait ismertetve, főkép az Aetnával foglalkozik igen 
tüzetesen, s ennek is, éppen úgy mint a Vezúvnak leírja legújabb kitöréseit. Ezen 
kívül Unura ebbe a fejezetbe érdekes adatokat iktatott közbe újabb vulkáni jelen- 
ségekről is. Így, előadva a Sziczilia nyugati csücskétől délre eső Pantellaria sziget 
környéke történetét, a Ferdinandea nevű vulkáni kráter-sziget keletkezését (1831) 
nehány hónap mulva bekövetkezett felszíni elmosását, majd eltünését (1833), áttér 
a tenger alatti kitöréseknek, különben is ritkán megfigyelt esetei között, annak a 
rendkívül érdekes eseménynek a méltatására, mely 1891 okt. 17-dikén Pantella- 
riától 5 kilometernyire játszódott le. E tenger alatti kitörés legjellemzőbb saját- 
sága, hogy a kilökött bombák a felszínen szétrobbantak. A tenger felszínén temér- 
dek fekete bomba úszott, valóságos játékot űzve a hullámokon; belőlök gőz lövelt 
ki, majd erős durranással, kénkőszagot árasztva, szétrobbantak, darabjaik 15—20 
meter magasra a levegőbe repültek, vizet és gőzt ragadva magukkal. A lehullott 


NEUMAYR MŰVE A FÖLD TÖRTÉNETÉRŐL. Dig 


darabok legott elmerültek a tengerbe, melynek vizét másfél foknyival megmele- 
gítették a kitörés helye körül. Voltak azonban olyan bombák is, a melyek nem 
pattantak szét, hanem miután egyideig úszkáltak és ficzkándoztak a vizen, csen- 
desen alásülyedtek. Ez eseményt megelőző és követő jelenségeket és változásokat 
körülményesen ismerteti. 

Hasonlóképen vázolja a Lipari szigetek legfontosabb tagját a Stromboli szi- 
getét, ezt a szüntelenül működő tűzhányót, melynek a jelleme mintegy 3000 év 
óta alig változott lényegesen. Periodikus tevékenysége folytonos, de erősebb paro- 
xismusoknak mindig hijával volt. 1882-ben és 1888-ban azonban oly erős kitöré- 
sei támadtak, mint azelőtt még soha; de sőt basaltos láva i5 ömlött belőle, a mi 
(nehány régi nyomot kivéve) egészen új, szokatlan jelenség a Stromboli biologiá- 
jában. A Lipari csoport legdélibb tagján a Vulkánó hegy még működő tűzhányó, 
de kitörései oly ritkák, hogy egy századot meghaladó idő óta már solfatarai nyu- 
galomban volt, melyet csak nagy ritkán szakított meg egy-egy hamukitörés. Annál 
meglepőbb, hogy 1873 óta régi nyugalma elenyészett s az akkori 44 napos kitörés 
után többé alig szünetelt, míg 1888 és 1890 között egy és kétharmad éven át 
folyvást szakaszos működésben volt. 

Az Atlanti ocean s az Itálián kívüli Európa többi vulkánjairól, valamint az 
Ázsia és keleti Áfrika partvidékein elszórt nagyszámú tűzhányókról az Indiai 
Oceant is ide értve, nemkülönben Amerika és a Csendes Ocean vulkánjairól igen 
számos új adatot szőtt az átdolgozó a különben is fölötte tanulságos és élvezetes 
magyarázatok közé. 

Ezek során ismerteti meg a jelenkori vulkánok történetének egyik legneve- 
zetesebb és nagyfontosságú példáját, az északi Japánban fekvő Bandai- San vulkán 
kitörését, japán tudósok hiteles adatai alapján (239—240 1.) Ez a vulkán ezer éves 
szünet után tört ki, oly hirtelenséggel s oly váratlanul, a mire nincs példa a tör- 
ténelmi időkben megfigyelt események között. 

Ez az 1840 m magas hegy addiglan semmi különös nevezetességre nem tett 
szert. Négy csúcs egy teljesen lapos, erdőboritotta aNumano-tairav nevű síkságot 
vett körül, melyen egy solfatara mutatkozott. Igen valószínű, hogy a Numano-taira 
a régi kráterfenék volt, a négy csúcs pedig az egykor gyűrűalakú, de utóbb az 
elmosás és talán más okok következtében is szétrombolódott kráterfalak marad- 
ványa. A fumarolák condensatiója által a csúcsok egyikén (a kisebb Bandai csúcs 
északi oldalán) három hőforrás keletkezett, melyeket évről-évre számos, gyógyu- 
lást kereső beteg látogatott meg. 

A katasztrófa oly közvetetlenül tört ki, hogy a fürdővendégek még a hegyet 
elhagyni sem tartották szükségesnek. 1888 évi julius 15-én reggel 7 óra után sa- 
játságos dobogást, dörömbözést hallottak, mintha valami távoli mennydörgés lett 
volna; félóra mulva meglehetős földrengés következett, a talaj inogni kezdett, föl- 
emelkedett és 7 óra 45 perczkor a Kis-Bandai hirtelen megrepedt. Irtózatos böm- 
bölés közben sötét gőz- és hamuoszlopok törtek elő; 15—20 rémületes kitörés 
következett egymás után, a gőzt jelentékeny magasságra lódítva. A főkitörések 
körülbelől egy perczig tartottak, útóbb a kitörések ereje gyorsan csökkent és két 
óra mulva a katasztrófa már be volt fejezve. Hatalmas felhő, mint valami óriási 
ernyő, lebegett a Kis-Bandai hegy északi oldalán s belőle forró kövek iszonya- 
tos zápora omlott a hegyre, meleg esőtől kísérve; míg a finom anyagot a 


334 ISMERTETÉSEK. 


szél elvitte a Csendes oceanig. A hegy északi lejtőjéről rémséges kő- és földlavina. 
rohant le mesés sebességgel a Magaze-völgybe, négy községet minden lakosaival 
együtt maga alá temetve s 70 négyszögkilometer területet borítva el kőtörmelék- 
kel. A kiröpített hegytömeget 1.123 köbkilometernyinek számították. Láva nem 
ömlött s lapilli vagy horzsakő sem szóródott; a kihányt anyagot kizárólag a Kis- 
Bandai hegynek solfatarai működés következtében elváltozott régi tufatömegei 
szolgáltatták. 

Maga a hegy teljesen átalakult, orma elenyészett s helyén 500 m mély kitö- 
rési kráter nyilása tátongott. A kitörés okát kétségtelenül a belső gőzök rögtönös 
kiterjedésében kell keresnünk s az egész rémséges jelenséget egy roppant mérvű 
vízgőz-explosió hozta létre, melynek eredménye egy excentrikus kitörési kráter 
lett, ugyanolyan, mint a Caldera, a Val del Bove és a Papandajang krátere. A mit 
ezeken a későbbi állapotból és a szerkezetből spekulatió útján kellett lassanként 
kideríteni, azt a Bandai-San kitörése szemtanúk előtt mutatta be. Ez adja meg a 
katasztrófa nagy becsét és fontosságát. 

Ezeket követik a vulkánok számát, beosztását és a tűzhányó hegyek töme- 
gének szétrombolódását ismertető fejezetek. A szakaszt a vulkáni jelenségek okai- 
ról szóló fejezet fejtegetései végezik be, melyek az első kiadáshoz képest lényeges 
átalakuláson mentek keresztűl. A tengervíznek csekélyebb szerepet juttat a vulká- 
nosság előidézésében, a kitöréseket pedig a geizirek működésével analog jelenség- 
nek tekinti. Ellenben annál lényegesebb és elhatározó befolyást tulajdoniít a tek- 
tonikai, hegyszerkezeti okoknak; mert asminden hypothesisnek, úgymond, mely 
a vulkánok keletkezésével foglalkozik, legelőbb is azzal a ténynyel kell számot 
vetnie, hogy a vulkánok oly repedések és vonalak mentén fekszenek, a melyek a 
legszorosabban összefüggnek a hegyszerkezettel. (I. 282. 1.) A lesülyedő, nagyter- 
jedelmű földkéreg-részeket a nagy nyomás előidézése tekintetében igen jeletékeny 
tényezőknek tekinti; végső következtetésében pedig (284. 1.) kimondja, hogy sezek 
szerint tehát a vulkáni folyamatok a földkéreg lehülésének és összehúzódásának 
eredményeként mutatkoznak. Ezt a megismerést biztosítottnak tekinthetjük, de 
be kell vallanunk, hogy a jelenségek szorosabb összefüggésébe és igazi sorozatába 
mélyebben belepillantanunk eddig még nem adatott. Az oly számos kitünő kutató 
szünet nélküli fáradozásainak ellenére is, a vulkánosság mind ez ideig igen sok 
rejtélyes megoldatlanságot rejteget magában. 

A földrengésekről szóló fejezet mindenekelőtt a megrázkódtatások, rengések 
általános jellemzésével, majd a földrengések számával, tartamával és elterjedésével, 
a lökések természetével (minőségével) és hatásával, valamint a tengeri rengésekkel 
foglalkozik. Vizsgálja az özönvíz néven ismeretes nagy katasztrófa természetbeli 
okait és kifejti mai tudásunk szerint legvalószínübbnek látszó magyarázatát ; végül a 
földrengések előidéző okait és megfigyelésök, valamint tüzetesebb vizsgálatuk 
módjait ismerteti, tekintetbe véve az újabb haladásokat és eredményeket, de sőt 
az újabb nevezetes eseményeket is egészen azokig a gyönge, ú. n. mikroseismi- 
kus lüktetésekig, a melyeket rendes körülmények közt észre sem veszünk (a mik- 
roseimiskus műszerek azonban pontosan feljegyzik) s voltaképen nem is igazi 
földrengések, hanem oly finom hullámzások, a melyek a föld testében beálló ne- 
hézségváltozással vannak kapcsolatban. 

A hegységképződést tárgyaló nagy fejezet az első kiadáshoz képest jelenté- 


NEUMAYR MŰVE A FÖLD TÖRTÉNETÉRŐL. 335 


kenyen átalakult. Mindenekelőtt a hegységi alakokkal, az eredeti helyezkedéseket 
megváltoztató és átalakító hatások különféle nemével, a hegységképződésről alko- 
tott régibb nézetek és újabb elméletek tartalmával és fejlődésével foglalkozik ; 
majd áttér az Alpesek hegyrendszerének alkotására és geologiai történetét vázolja 
az alpesi gyűrődéseknek, jellemzi az Alpeseken túli előtér hegységeit s a nagy 
continentális táblákat, majd a sülyedésbeli területeket s a különféle töréseket ; 
előadja a hegységképződés lényegét, megismertetve a benne közreműködő erők 
minőségét és hatását, rámutatva egyszersmind arra, hogy mindazon erők ma, is 
működnek s így a hegységképződés, habár hatásai nem szembeötlők is, voltaképen 
most sem szünetel. 

Visszatérve a földrengések és vulkánok némely jelenségeire, érdekesen fejte- 
geti ezeknek összefüggését a hegységek alkotásával, megismerteti a geologiai 
homologiák kérdését, a tengerpartok eltolódásának jelenségét és okait s a fejezetet 
a continensek korának kimagyarázásával zárja be. 

Hogy éppen ezen a fejezeten kellett az átdolgozónak legtöbbet változtatni, 
egyes részleteit teljesen átalakítani, annak eléggé okát adja az a körülmény, hogy 
NEuMAYR első kötetének kiadása (1886) után jelent meg SuEss Antlitz der Erde- 
jének második kötete (1888) s látott napvilágot az a nagyszámú fontos közle- 
mény, a mely e nagy műhöz fűződik s a benne fölvetett erőteljes és termé- 
kenyítő gondolatoknak és hatalmas észjárásnak következménye volt. Ez a 
hatás tükröződik vissza UHrriG átdolgozásán s az átalakított fejezetnek minden 
részletében. 

A víz és a levegő hatását igen kimerítően és számos kisebb-nagyobb szakaszba 
foglalva ismerteti, itt is nyomról-nyomra közbe szőve az újabb kutatások eredmé- 
nyeit s azoknak megfelelően módosítva az első kiadás fejtegetéseit. Részeit tekintve, 
ez a fejezet a következő kérdéseket tárgyalja: A víz tömegét a világon elterjedt 
különféle helyzetében és alakjában, a talajvíz s a források és kutak szerepét és ke- 
letkezésének viszonyait, a geizereket ú. m. az izlandi, új-zélandi, az amerikai yellow- 
stone-parkbeli s a pennsylvániai nevezetességeket, valamint az iszapvulkánokat, 
azaz iszap- és gázforrásokat ; a víz chemiai hatásait, az elmállást s az ennek kö- 
vetkeztében képződő anyagokat, ezzel kapcsolatban az erosiót, vagyis a víznek az 
elmállástól előkészített mechanikai munkáját az elmosatást, a maga sokféle válto- 
zatosságában és létrehozott formáiban a legegyszerűbbtől a legbizarrabbakig egy- 
aránt. Ismerteti a hegyomlások és a földesuszamlások keletkezésének okait, létre- 
jöttét és eredményeit; a hegyi patakokat s féktelenségök hatásait, valamint a 
megszelidítésökre és megzabolázásukra szolgáló munkálatokat. 

Szerfölött vonzó a fejtegetések azon sorozata, mely a völgyfejlődés föltéte- 
leit és fokozatait s ezzel kapcsolatban az amerikai kenyók (cafions) ama csodála- 
tos, meredekfalú, mély és hosszú völgyek keletkezését ismerteti, melyeket tisztán 
a víz erosiója hozott létre. Ide sorakoznak a völgyképződések a redős hegységek- 
ben, a nagy hegységek lassú kopása a víznek roppant mértékű elmosó munkája 
következtében, valamint a meszes hegységekbeli karsztképződés, a vízkatlanok 
(töbrök, dolinák) keletkezése, a víznyelő torkok, a katlanvölgyek s a karsztvi- 
dékek egyéb jelenségei. Kisebb szakaszokban következnek egymásután a lösztájak 
s a völgyi terraszok és létrehozó tényezőik ismertetése, a folyómedrek áthelyez- 
kedése, a folyóvizekből lerakodott képződmények, a tenger romboló hatása, a parti 


336 ISMERTETÉSEK. 


hullámok s az árapály játékának lenyeső, alámosó, kiformáló és omlasztó műkö- 
dései, valamint a jég geologiai hatásai. 

Valamivel terjedelmesebb a glecserekről vagyis a jégárakról ég mozgásaikról 
s a jégárak okozta elmosás, valamint atőlüktovaszállított és utóbb lerakott anyagok 
ismertetéséről szóló rész (bár az első kiadásbelinél kissé kurtább), melyben a gle- 
cserek erodáló hatásának UHLriG nem tulajdonít akkora eredményt, mint NEUMAYR 
tulajdonított. A tavak keletkezéséről szólva, azokat eredetök szerint más-más név 
alatt csoportosítja, mint maradványtavak, krátertavak, alpesi peremi tavak, min- 
denikhez megadva a kellő magyarázatokat. Ezután a jéghegyekről, a tengerbe le- 
nyúló glecserek romjairól emlékezik meg röviden, külön is kiemelve azt a lényeges 
különbséget, mely a jeges tengereken úszó és képződő jégtömegek között van: az 
édesvízi jég, a glecseri és a sósvizi jég más-más jellemét. A szél hatásainak ismer- 
tetését nyomon követik a sivatagképződés magyarázatai, melyekben régibb és 
újabb adatokat és elméleteket vetve össze, eklektikus módot követve kifejti néze- 
teit. A számos új és érdekes adatban gazdag fejezetet a denudatió összes hatásait 
áttekintő fejtegetések fejezik be. 

Az első kötet harmadik és egyszersmind utolsó nagy szakasza a kőzetképző- 
dés bő magyarázatát foglalja magában három nagy fejezetben csoportosítva. Annál 
becsesebb e szakasz minden egyes része, mert oly kérdésekkel foglalkozik, a me- 
lyek a művelt közönség köreiben sokkal ritkábban kerülnek szőnyegre mint a meg- 
előzőkben foglaltak. Első fejezete a réteges kőzeteket vagyis a vízből lerakódottakat 
ismerteti s mindenekelőtt a különféle fajtájú réteges kőzetek képződését, majd 
más kőzetek romjaiból keletkezett ú.n. klastikus (összeállott, homokkő, breccia) 
kőzetekre tér át s ezekkel kapcsolatban a kősó, a gipsz és az anhydrit képződését 
magyarázza meg. A mésznek vízből való kiválását ismertetve, a csepegőkövek lét- 
rejöttét is előadja s az aggteleki barlang két csinos részletét mutatja be. Ezt köve- 
tik a növények, a puhatestű és a tüskésbőrű állatok s a korálok utján képződött 
mésztömegek, a korálszirtek és a gyűrűs korálsánczok az ú. n. atollok keletkezése, 
a foraminiferák mészalkotásai, a tengerfenéki fehér iszap s egyéb a mélységben 
élő szervezetek szerepe a mészképződésben, a mély tengerfenéken helyenként 
bőven található mésztelen vörös iszap s a radiolária vázakból álló réteges halma- 
zok létrejöttének magyarázatai. A fejezetet a dolomit jellemzése és képződésének 
valószínü magyarázatai rekesztik be. 

A tömeges kőzeteket tárgyazó fejezet a kitörésbeli vulkáni kőzeteket s a 
belőlök utólagos átváltozás útján képződötteket ismerteti, magyarázva összetéte- 
löket, ehemiai és mikroszkópi tulajdonságaikat, keletkezésöket, szerkezetök kü- 
lönféle alakjait s végül vázlatosan körülírva a tömeges kőzetek legnevezetesebb 
typusait. 

E kötet utolsó fejezete a kristályos palák sajátságait, telepedési viszonyait, 
chemiai alkotását, korkülönbségeit és keletkezését tárgyalja, figyelemben része- 
sítve azokat a leleteket is, a melyek régebben arra a hitre adtak alkalmat, hogy a 
legrégibb kristályos palák rétegeiben az ősi szerves élet (az eozoon) maradványai 
fordulnak elő. Hogy szerves élet a föld merevedésbeli kérgén, az első gránit- és 
gnájsz-övön kívül a legrégibb időszakban is létezett, mihelyest a hő, a víz és a 
levegő az élet fentartására kedvező viszonyokat szolgáltattak, az vita tárgya nem 
lehet; mert a legrégibb archei mra kristályos palái között is bőségesen fordulnak 


NEUMAYR MŰVE A FÖLD TÖRTÉNETÉRŐL. 337 


elő mésztelepek, de sőt bitumenes és grafitos rétegek is, a mik elég bizonyítékai az 
akkori szerves életnek; de semmi bizonyságot sem szolgáltatnak arra, hogy az 
aféle képződmények, mint az eozoon, csakugyan szerves maradványok volnának, 
annál kevésbbé, mert ma már döntő vizsgálatok bebizonyították, hogy az eozoon- 
nak nevezett, mész- és serpentinből álló képződmény bizonyosan nem foramini- 
fera, a minek azelőtt hitték, de sőt igen nagy valószínüséggel azt is ki lehet mon- 
dani, hogy nem szerves, hanem szervetlen eredetű. 

Más kérdés azonban, hogy vannak-e az archai sránál fiatalabb eredetű 
kristályos palák, és ha vannak, vajjon mutatkoznak-e azokban a szerves életnek 
biztos nyomai? Az újabb kutatások mind a két kérdésre megadták a választ: igen 
is vannak. A szilurtól kezdve egészen a krétáig, sőt az idősebb harmadkorig for- 
dulnak elő oly képződmények, a melyeknek korát a telepedési viszonyok, de sőt 
kövületek is kétségtelenül meghatározzák és a melyek szerkezetre nézve az igazi 
kristályos őspalákkal minden tekintetben úgy megegyeznek, hogy a petrografiai 
vizsgálat sem tud köztük különbséget kimutatni. Ezekkel az érdekes és szerfelett 
tanúlságos fejtegetésekkel záródik be az első kötet. 


XKxXE 


Míg az első kötet tartalmát az általános geologia száz meg százféle, a tudo- 
mányoknak majd minden ágazatával kapcsolatos kérdései nyomról-nyomra más 
és más utakra terelték, a második kötet tartalmán bizonyos eposi nyugalom 
ömlik el. Tárgya, a leíró geologia, egységesebb és az utóbbi időkben nem 15 ment 
oly változásokon keresztül, a melyek jelentékenyebb elvi átalakulásokat vontak 
volna maguk után. Az új kiadásban terjedelme is erősen magapadt. Míg az általá- 
nos geologiát tárgyazó első kötet szövege közel 40 lappal bővült, e második köteté 
180 lappal kurtább lett, de hozzá tehetjük, hogy korántsem az ügy érdekének ro- 
vására vagy a megérthetőség és világos előadás kárára. 

NEumaYR ugyanis sokkal inkább csüggött a geologiának azon a részén, mely 
ennek a kötetnek tárgyát szolgáltatja, semhogy természetesnek ne tekinthetnök, 
hogy nagy és sokoldalú tudásából ne igyekezett volna mentől többet juttatni az 
olvasó közönségnek is. Számos oly részletet, oly adatsorozatokat, az egyes geolo- 
giai időszakok képződményeinek elterjedésére vonatkozó becses tanúlmányokat 
szőtt közbe, a melyek a geologust igen érdekelték, de a művelt olvasó közönségben 
már inkább azt a benyomást ébresztették, hogy csok a jóbólv. Igaza volt UHLIG- 
nak, midőn ezeket a részeket, mint a czélon túlterjedőket, kihagyta s ezzel a rövi- 
dítéssel az előadást gyorsabbá és élénkebbé tette. De a geologusok viszont, némely 
részletekre nézve, hamaros felvilágosítást keresve, ezentúl is szivesen fognak 
NEUMAYR első kiadásához vissza-vissza térni. 

E második kötet tárgya, mint említők a leíró vagyis a speciális geologia, s 
ennek első nagy szakasza, mely a könyvnek hét tizedrészét elfoglalja, a történelmi 
geologia. Bevezetése s egyszersmind első fejezete a geologiai kormeghatározáso- 
kat, a geologiai időszakok csoportosítását és egymáshoz való viszonyát, a kormeg- 
határozás palsontologiai módszerét, az ősvilági szerves maradványok hézagossá- 
gát, a zónák szerinti tagozódást, a megismert fosszil maradványok minőségét, 
számát és megtartási állapotát, majd a régebbi időszakok physikai geographiáját s 


Földtani Közlöny XXVII. köt. 1897. § da 


338 ISMERTETÉSEK. 


végül a geologusnak a hegységekben végzett kutató és felderítő munkáját 
ismerteti. 

Miután ezekkel az előleges ismeretekkel, a továbbiak megértésére nélkülöz- 
hetetlen kellékekkel felszerelte az olvasót, a következő hét fejezetben előadja azt a 
bámulatos és érdekesség tekintetében semmivel össze nem hasonlítható, elmét 
lebilincselő s gondolkozásra serkentő örök szép és örök igaz elbeszélést, mely az 
ősvilág történetét foglalja magában. Sorra veszi a korszakokat, a nagy geologiai 
xrákat s bennök az egyes periodusokat és azoknak kisebb időszakait a legrégibb 
cambriumtól a legújabb diluviumig, de sőt egészen a jelen korig. Mindenütt sor- 
rendben megismerteti az illető korszak általános jellemét, főképen állat- és növény- 
világát, közeteit s képződményeinek telepedését és elterjedését a földön. A hol 
alkalom kinálkozik reá, mindenütt külön kiterjeszkedik a nevezetesebb képződ- 
mények és létrejöttök módjának ismertetésére, mint a köszéntelepek képződésére 
s egyebekre. 

UHuiG ezekben is tekintetbe vette az időközben eltelt évtized haladásait s a 
szerint módosított a részleteken. H változtatások mellett azonban érdekesen nyi- 
latkozik meg az egykori tanítvány kegyelete, midőn a juraperiodus jellemzésénél 
a következő sorokkal adózik (205. 1.) volt mestere emlékének : cNémely rövidítést 
és csekélyebb jelentőségű közbeiktatást leszámítva, a juraperiodus jellemzésének 
szövege csaknem változatlanúl vétetett át az első kiadásból a másodikba. Ennek a 
periodusnak az a jellemzése, a melyet róla NEumarRk 1886-ban adott, ma nem 
tartható ugyan már egész terjedelmében fönn; de én nem tartottam összeegyez- 
tethetőnek a nagy jura-kutató iránti kegyeletes érzésemmel, hogy éppen azon idő- 
szak jellemzését alakítsam át, a melynek kikutatására NEumayk új utakat tört és a 
mely munkára ereje javát fordította reá. A könyvnek ez a tartózkodás nem válik 
kárára, minthogy ma még úgy sem érkezett el az ideje annak, hogy a Jura-peri10- 
dusnak a NEumavR-éval egyenértékű jellemzését kiséreljük meg újabb alapon. 

A kréta-periodus után tüzetesebben foglalkozik a harmadkor jelenségeivel s 
különösen az egymásra következő faunákat ismerteti érdekesen, kiterjeszkedve az 
amerikai bőséges leleteknek legnevezetesebb alakjaira is. A diuvium folyamatai- 
nak előadása közben különösen a jégkorszakok jellemzésére s a tartamuk alatt 
létrejött nevezetes változásokra fordít nagy gondot beleértve az állat- és növény- 
világ s az éghajlat viszonyait, valamint déli Amerika és Ausztrália nevezetes dilu- 
vialis faunáját is. Végül a fagyos időszakok okairól közöl igen éleselméjű fejtege- 
tést s a szakaszt a geologiai időszakok valószínű s többé-kevésbbé megközelítő 
tartamának felderítésére szolgáló példákkal és tapasztalati adatokkal fejezi be. 

A topographiai geologia, mely ezen a czímen a föld hegységeit ismerteti, 
tárgyánál fogva inkább az első kötetbe tartoznék, folytatását képezve a hegység- 
képződésről szóló fejezetnek, azt az ebben foglalt geologiai részletekkel egészítvén 
ki. Ez a rész különben a legérdekesebbek és legtanúlságosabbak egyike, a mennyi- 
ben lényegében és túlnyomólag egészen SvEss álláspontjára helyezkedve, dióhéj- 
ban ismerteti az egész föld kerekségének különböző jellemű hegységeit a legújabb 
megfigyelések és nézetek világánál: a fiatal lánczhegységeket, melyeknek nagy 
főöve az ibériai félszigetről kiindulva végighalad egész déli Európán, befogja a 
Fekete tenger és részben a Kaspitó környékét, átcsap BElő-India északi részén a 
Himalajába, Hátsó-Indián át délnek kanyarodva, befoglalja az összes szigeteket 


NEUMAYR MŰVE A FÖLD TÖRTÉNETÉRŐL. 339 


Ausztráliáig s Ázsia keleti partja mentén haladva és magába véve Japánnal együtt 
az összes partmenti szigetromokat, áthajlik Alaszkának Észak-Amerikába s Colum- 
bián, a Sziklás Hegységen és Mexikón át egy nagyot kanyarodva, a délamerikai 
Andesekkel és Cordilerákkal e continensnek déli csücskén, Tüzföldön végződik. 
Hasonló érdekességű a déleurópai lánczhegységek helyzete és összefüggése, az Al- 
pesek tüzetesebb jellemzése, a Kárpátok gyűrűje, a nyugateurópai rögekké tört 
nagy terület bővebb ismertetése, az orosz-skandinávországi táblaterület és Szibé- 
ria, Afrika és az előindiai félsziget, az ázsiai lánczhegységek, Khina és Ausztrália, 
valamint végül Amerika hegységeinek összehasonlító ismertetése. 


x 


A hasznavehető ásványok czíme alatt oly függelék zárja be a kötetet, mely- 
nek megírásával s e nagyobb közönségnek szánt könyvbe való felvételével mind a 
szerző, UnniG Viktor, mind a kiadó czég határozott érdemet szereztek. Az egyes 
anyagoknak nemcsak specialis mineralogiai viszonyait, hanem előfordulását, elter- 
jedését és nagyobbára termelését és feldolgozását is megismerteti. Első közöttük a 
konyhasó vagy kősó és a vele járó egyéb sók, melyek egymással társulva több geo- 
logiai időszakban előfordulnak, hasonlóképen a sósforrások és a sótartalmú ásvány- 
vizek. Példaképen a wieliczkai, az erdélyi és a stassfurti sóbányászatot ismerteti 8 
magyarázza a sótelepek keletkezését is. Az elégethető ásványok során terjedelme- 
sen ismerteti a tüzelő anyagúl szolgáló szeneket, a széntelepek keletkezését, a leg- 
régibb geologiai korszakoktól a legújabbakig tartó előfordulásukat s a világ szén- 
termelését. Majd a mai kor egyik nagyfontosságú világító anyagára a petroleumra 
tér át, fejtegeti keletkezését, elterjedését, termelését és hasznavehető állapotúvá 
finomitását is, valamint vele kapcsolatban a földi viaszról, az ozokeritről s az asz- 
faltról is közli a szükséges tudnivalókat és mindezeknek északamerikai, kaukazusi 
és galicziai előfordulási és termelési viszonyairól is elég tájékoztató felvilágo- 
sításokat ad. 

Terjedelmesebb fejtegetésekben ismerteti az érczeket és előfordulásukat, ki- 
terjeszkedve a fekhelyek minőségére (részint üledékes, részint vulkáni kőzetekben, 
részint üregkitöltés, repedés- és telértöltelékek, contact képződmények és kőzet- 
romtelepek vagyis mosólerakodások), elterjedésére, keletkezésök módjára és a 
termelés viszonyaira. Elöbb a nemes, azután a többi fémeket is egyenként tár- 
gyalja, különféle viszonyaikra való tekintettel. 

A kövek és földek fejezete mindenekelőtt a drágaköveket ismerteti érdekes, 
de a körülményekhez szabva rövid előadásban, a melynél sokkal bővebben foglal- 
kozik ezekkel ScHMIDT SÁwxpoR tagtársunk magyar munkája.X mely egyszersmind 
az összes könemű, nem fémes ásványok természetrajzával ismertet meg bennün- 
ket igen szép és világos előadásban. A drága- és dísz- vagy ékkövekhez csatla- 
kozik a művészetben és az ipar különböző ágaiban hasznavehető kövek ismerte- 
tése, úgymint a szobrászat és a diszítő faragványok kövei : a márvány, a gipsz, a 


k SCHMIDT SÁNDOR: A drágakövek. Két kötet, kis 8-ad rét. Budapest, 1890. 
Kiadta a k. m. természettudományi társulat. 


225 


344 ISMERTETÉSEK. 


szerpentin, a tajtkő (tajtékkő), a forráskő s a nephrit; továbbá az építő és faragó- 
kövek ; az őrlő-, fenő- és köszörűkövek a csiszoló anyagok és a lithographkövek ; az 
ásványi trágya anyagok (mész, gipsz, anhydrit, kálisók, nátronsalétrom és ammo- 
niak, mészphosphat, phosphorit és apatit) ; a földek között legfontosabbak a kaoli- 
nok, a tűzálló és fazekas agyagok, a grafit és a festőföldek. A fejezetet a chemiai 
czélokra használt ásványok ismertetése fejezi be. 

Bizvást elmondhatjuk, hogy NEumaYR szép müve UHLIG átdolgozásával 
annyiban nyert, hogy a mai viszonyoknak, a magába fölvett újabb kutatások ered- 
ményeivel, tökéletesebben megfelel, mint a mennyire az első kiadás ma megfelel- 
hetne. Feladatát tehát kellően megoldotta. Kivánatosnak tartjuk, hogy a harma- 
dik kiadás egy évtizednél hamarább váljék szükségessé, s hogy abban a kitünő 
átdolgozó ugyanolyan komoly haladást és gondos munkaeredményt tárjon elénk, 
mint a jelenlegiben, mely magát a mestert 15 kétségtelenül teljesen kielégitené. 

Dr. PerHő GyuLA. 


KoBELL F.: Táblázatok az ásványok meghatározására; a 13-dik német 
kiadás után fordította Zrmányri KÁRony. Budapest, 1896. 


Az ásványok meghatározására vezetőül kinálkozó munkák többsége a che- 
miai módszert, első sorban a száraz úton való kísérleteket tartalmazza, főképpen 
azért, mert a szoros értelemben vett mineralogiai mód, mely az alaktani és phy- 
sikai tulajdonságok kifürkészésével iparkodik .czélt érni, már sokkal több általá- 
nos és részletes ásványtani ismeretet követel. Hogy az efféle munkák közül KoBELL 
tanár: Tafeln zur Bestimmung der Mineralien czímű kis könyve ezélszerű be- 
rendezése, a megkülönböztetések egyszerüsége és élessége által a gyakorlatban 
mennyire beválik, régen ismeretes. Ennek a munkának legujabb, OEBBEKE tanár- 
tól rendezett, bővített kiadását vesszük most magyar fordításban, ez által e munka 
nagyobb körben hozzáférhetővé lett. A fordítás gonddal készült és magyaros 
WHnnek a munkának jó hasznát vehetik nemcsak főiskolai hallgatók, a kiknek szá- 
mára készült, hanem mindazok, a kik ásványtannal és ásványhatározással, ha 
mellékesen is, foglalkoznak, — mint pl. geologusok, vegyészek, gyógyszerészek, 
építészek, mérnökök stb. — annyival inkább, mert a benne foglalt kísérletek egy- 
szerűek és nem tételeznek föl behatóbb chemiai és physikai előismereteket. 

MELcczER GUSZTÁV. 


IRODALOM. 341 


IRODALOM. 


(1.) BirrsER A.: Decapoden des pannonischen Tertiürs. (Sitzungsberichte 
der kais. Akademie der Wissenschaften. Wien, 1893. CII. Bd. I. Abth. 
p. 10.) 


Rövid bevezetés után, a melyben: a Magyar- és Horvátországból ez ideig 
ismertekké vált decapoda-maradványok névleg felsoroltatnak, hasonnemű zárvá- 
nyok három szakaszban kerülnek leirás alá, és pedig a Kolozsvár környéki ter- 
tigerből, a horvátországi tertigerből és a Borbolya környéki miocaenrétegekből 
nyertek. 

Az elsőket illetőleg, a felső-orboi homokos lajtamészből említve van Neptu- 
nus cfr. granulatus A. MirsE Epw. 

A mérai oligocaen-rétegekből fel vannak sorolva Tarnosról, Bánffy-Hunyad 
mellett és az Ördögorr-árkából Neptunus sp., Törökvágásból (Kolozsvár mellett) 
és az Ördögorr-árkából Calianassa ferox N. sP., a Törökvágásból Calianassa ra- 
Pax N. SP., az Ördögorr-árkából  Calianassa velox x. sp., Calianassa vorast N. Sp. 
és (Galianassa simplex N. SP. 

A barton-emeletbe sorolt bryozoarétegekből Kolos-Monostor mellett sze- 
dett maradványok Galappilia dacica s. sp. és Phrynolambrus n. gen. corallinus 
x. sp. Az ugyanazon emelethez számított intermedia-rétegek fajai a kolos-monos- 
tori erdei lelethelyről és Körösfőről, Bánffy-Hunyad mellett Palacocarpilius mac- 
rocheilus DEsm., Kardosfalváról Dromia Claudiopolitana x. sp. és az utóbbi lelet- 
helyről és Szucságról (alianassa sp. indet. 

A szucsági felső durvamész-rétegekből leirattak : Neptunus Kochii x. sr., 
Gomiocypoda tramssilvanica xs. sp. és Dromia Corvini xs. sp. A kalota-szent-királyi 
alsó durvamész-rétegekből Palaeocarpilius sp. (macrocheilus DEsw. ?), a Kolozs- 
vár és Bánffy-Hunyad közt fekvő bedesi perforata-rétegekből Neptunus sp. a 
szent-lászlói és gyerő-monostorjakból Calianassa atrog N. Sp. 

A horvátországi harmadkori képződmények leirott fajai: Achelous Kram- 
bergeri xs. sp. a varazsd-teplitz-i oligocaen tályagból és ? Grapsus sp. indet. 
a Krapina környéki, podgoromi oligocaen lerakodásból. 

A borbolyai miocaen szolgáltatta alakjai: Cancer cfr. illyricus BITTN. és Ra- 
midina nov. gen. Rosaliae x. s. Dr. FRANZENAU ÁGOSTON. 


(2.) BRusrsa $5.: Die fossile Fauna von Dubovac bet Karlstadt in Kroathien. 
(Jahrbuch der k. k. geologisehen Reichsanstalt. Wien, 1894. XLIII. Bd. 
p. 369.) 


Szerző kezdeményezésére nagyobb mérvben kizsákmányoltatott az utóbbi 
időben a dubovaci lelethely. 


A mint az alábbi kimutatásból kiviláglik, nevezett képződmény a a Congería 


) 


342 IRODALOM. 


rhomboidea szint-ként különválasztott rétegcsoporthoz tartozik, mennyiben belőle 
a következő fajok váltak ismertekké : 


Congeria rhomboidea M. HoEnx., 
a croatica BRUus., 


a zagrabiensis BRus., 
( Markovtét Bnkus., 
( Preradovici BRus. N. SP., 


Dreissensia Rossi BRus. XN. SP., 
Limnocardium pterophorum BRus., 
Planorbis constans BRus. 


Hogy az itt felsorolt maradványoknak melyikét tekintették STOLICZEA és 
SruR a Congeria spathulata-nak és a Cardium apertum-nak, melyek alapján a 
lerakodás az inzersdorfi rétegekkel hasonkorúnak tartatott, a szerző nem képes 


eldönteni. 
Az új fajok leirását egy mellékelt tábla egészíti ki, a melyen a radmanesti 


faunából korábban leirt Congeria Simulans Bxus. is ábrázolva van. 
Dr. FRANZENAU ÁGOSTON. 


(3.) BRusrsa 8.: Congerta ungula caprae (Müvsr.), C. simulans BRus. N. SP. 
und  Dreissensia Münsteri BRus. s. sp. (Verhandlungen der k. k. geol. 
Reichsanst. Wien, Jahrg. 1893. p. 45.) 


Szerző, ki már HaLavárs X előtt 1884-ben emelt szót a cbalatoni kecskekör- 
mökv elnevezése alatt szereplő maradványok önállósításáért, a melyeknek jelölé- 
sére a régi keltü Congeria ungula caprae nevet eleveníté fel, OPPENHEIm-nak a 
congeria és dreissensia nemekre közzétett felfogását követve, azon meggyőződésre 
jutott, hogy a MÜNSTER lerajzolta kecskekörmök inkább az utóbbi, mint az előbbi 
nem alakjai közé tartoznak. l 

" Nézetét megerősítették ZrirrEL-től utóbb megtekintésre átengedett MÜNSTER 
eredeti példányai, melyeket az említett név alatt a gyüjteményekben őrzöttektől 
egészen elütőknek talált. 

A tapasztaltak alapján javasolja tehát, hogy a C. ungula caprae elnevezés: 
a cvalódi kecskekörmöks-re alkalmaztassék, míg a MÜNSTER eredeti maradványai 
a Dreissensia Münsteri névvel láttassanak el. 

A C. ungula caprae és a Dreissensia Münsteri synonymáinak összeállítása 
kapcsán az utóbbi fajt részletesen leírja. 

Végül egy, a Dreissensia angusta-hoz hasonlítható Radmanestről származó 
alakot Congeria simulans BRus. elnevezés alatt ismertet. 

Dr. FRANZENAU ÁGOSTON. 


kk A magyar királyi Földtani Intézet Evkönyve. Budapest, 1887. VIII. kötet. 
124. lap. 


IRODALOM. 343 


(4.) Fucns THEopoR: (reologische Studien in den jüngeren Tertiürbildun- 
gen Rumaániens. (Neues Jahrbuch für Mineralogie, Geologie und Palze- 
ontologie. Stuttgart, Jahrg. 1894. I. Bd. p. 111.) 


Szerző Romániában utazva, a hol egyrészt a fiatalabb harmadkori képződ- 
ményeket tanulmányozta, másrészt belőlük kövületeket nagyobb mennyiségben 
gyüjtött, történelmi alakban útja eredményeit leírja. Visszautaztában az Árapatak, 
Erősd és Vargyas vidékeit járta át. 

Reánk nézve érdekes szerzőnek kinyilatkoztatott ama nézete, mely szerint a 
Cerithium margaritaceum-ot és G. plicatum-ot tartalmazó rétegeket a Zsilyvölgy- 
ből a moltiakhoz hasonlóan a miocaen basisának tekinti, mivel az említett két 
fajt kísérő conchyliák tulajdonképen miocaenek. Dr. FRANZENAU ÁGOSTON. 


(5.) HELMHACKER R.: Über das Vorkommen von Braunkohle in Kroatien. 
(Ungarische Montan-industrie-Zeitung. Budapest, 1894. X. Jahrg. p. 42.) 


Horvátország ÉNy-i részén elterülő meszekből, törmelék-meszekből és dolo- 
mitból alkotott hegyhátra oligocaen még pedig aguitán emeleti édesvizi-marin és 
litoralis képződményekből álló kőzetek telepednek. Az előbbiek meszes homok- 
kövek, szürke tályagok, fehér vagy palás márgák, utóbbiak barnás palás agyagok, 
homokkövek és tályagok, melyek különböző szintekben, de többnyire a hegység 
triadi magja közelében Petrovskótól nyugaton 15—20 myriameternyi távolságra 
Kalnikig keleten jó minőségű széntelepeket hordanak. 

Részletesebben van méltatva az ujabbi időben megnyitott bednyavölgyi 
szénbányászat, a hol egészben 5, talán 6 telep is 1/72—1"/s m vastagságban és 
172 km hosszuságban ismert. 

E helytől keletre, így Koproniczánál a szén minősége alább száll, itt már 
csak sötétbarna lignitek fordulnak elő. Dr. FRANZENAU ÁGOSTON. 


(6.) HirBeR ViscEsz: Das Tertiürgebiet von Hartberg in Stetermark und 
Pinkafeld in Ungarn. (Jahrbuch der k. k. geologiscehen Reichsanstalt. 
Wien, 1894. XLIV Bd. p. 389.) 


Szerző rövid összefoglaló képet ad a pöllaui tertiaer öbölnek és a vele hatá- 
ros magyar területnek lerakodásairól, utóbbiban az első és második mediterran, 
a szarmata és pontusi emelet képződményeit főképen HOFMANN vizsgálataira tá- 
maszkodva, kiválasztván. 

Az alábbiakban csakis az e vidékre vonatkozó új adatok lesznek méltatva. 

Wiszfleken szerző egy a második mediterran emelethez tartozó marin 
homokpalát — gasteropodák lenyomataival és acephalák kőmagjaival talált, 
melyek közül a Fusus és Nasa nemek voltak felismerhetők. A hegységben 
egy 100 m mély furólyukban sárga kavics, sárga homok, kék tályag és sárga ho- 
mokos tályagot emeltek volna ki. Buglócz és az előbb említett helység között 
lajtamész áll szálban, melyben Conus és Trochus kőmagvak és a Pecten Reussi 
M. HöRrx. héjai fordulnak elő. Egy Clypeaster pyramidalis MicH. is idevaló lenne. 

A szarmata emelet tárgyalásánál kiemeli szerző, hogy a kavicsot, melyet 


344 IRODALOM. 


HorMaNN ezen emelet képviselőjének tekint, a congeria-emelet zárványait hordó 
agyagokra telepedve látta. Egy palás agyag, mely felső részében homokossá válik, 
Jobbágyi-Ujfalu mellett /Fragilia aff. fragilis Lxwxx.-et, Tapes gregaria PARTSCH-ot 
és Gardium obsoletum Fricnw.-ot, egy másik helyen Cardium plicatum BrcHw.-ot 
szolgáltatott. 

A pontusi emelet lerakodásai Pinkafőtől délnyugatra egy mély útban van- 
nak feltárva Planorbis-t, Limneus-t, az obsoletum-hoz hasonlító Cardium-ot, Pisi- 
dium-ot ?, Congeria-t, ostracodákat és farészeket magába zárván. Felső-Lőtől 
ÉÉK-re egy szürke, márgás agyagban van: Plamorbis, szárnyas Cardium, a 
(ardium  obsoletum-hoz hasonlító alak, Congeria és ostracodák. Tarcsa mel- 
lett két helyen van palás agyag egy az obsoletumhoz hasonlító Cardiummal és 
egy a (jardium Sucssi BARB. alakkörébe tartozóval. Drumolytól keletre egy lisztes 
homokos agyag van a Cardium obsoletum-féle alaknak kőmagvaival. Az e hely- 
ségtól délre fekvő kőbánya tufaszerű homokkőve pedig a következő szerves maradvá- 
nyokat szolgáltatta: Halpikkelyeket, Congeria cf. Czjzeki M. HöRnx.-t, Congeria 
cf. triangularis PaRrscH-ot és növénymaradványokat. Kéthelynél gyakoriak a 
Congeria triangularis PARrscH-nak kimosott csőrrészei. Felső-Örnél egy sárga ho- 
mokpala vékony szürke fekvetegében találtatott : Betula prisca Err., Alnus Kefer- 
steinüi Goxzpp., Laurus Heliadum UxwG. és Acer ? 

Löszt Helix arbustorum és Pupa-val szerző a congeria-emelet agyagára te- 
lepülve Tarcsa mellett észlelt. 

Dr. FRANZENAU ÁGOSTON. 


(7.) KocH Awrat : földtani észleletek az erdélyi medencze különböző pont- 
Jjain. (Ertesitő az erdélyi Múzeum-Egylet Orvos-Természettudományi 
Szakosztályából. 1893. XVIII. évf. 35. 1.) 


Székely-Keresztur és Tarcsafalva vidékeit tárgyalva, említi szerző, hogy az 
előbbi helyen a palás agyagban dacittufát talált települve, miből a fekvő rétegek 
mediterran kora kétségtelenné vált. A fedőké bizonytalan. A mezőségi tályaghoz 
hasonló követi a Fehérnyikó patak mentét. Kékes szinű tályag, betelepült homokkő 
réteggel Tarcsafalva táján fordul elő, szárazabb helyeit sókivirágzás borítja, szer- 
ves zárványokból szenesedett növényrészek, fadarabok, egy fenyődoboz és régeb- 
ben emlős farkcsigolyák váltak belőle ismertekké. 

Ezen eredmények a kor meghatározásra határozott bizonyítékot ugyan nem 
szolgáltattak, de a petrographiai analogia alapján szerző valószínűnek tartja azo- 
nos voltukat a mezőségi tályaggal. 

Tarcsafalvától az éjszakra emelkedő Fenes erdő magaslata palás tályagból 
áll, melyre majd homok. porhanyó homokkő, majd durva conglomeratnak vastag 
padjai terülnek váltakozó rétegzéssel. 

A conglomerat zárványai között a völgy fenekét borító andesithömpölyök 
teljesen hiányzanak, ezeket a Konyhapatak vize valószínűleg a Firtos hegy ande- 
sit-conglomerátjából hozza. Ezen képződmény a Hargita nyugati szegélye mentén 
tapasztaltak alapján fiatalabb a Fenes erdő polygen conglomeratjánál, melyet 
petrographiai és helyzeti viszonyánál fogva az Olt vidéki szarmatakorú rétegekkel 

het azonosítani, a miből viszont következnék, hogy ca Hargitta amphibol- és py- 


IRODALOM. 345 


roxen-andesitjeinek kitörése csak a szarmata korszaknak a végén vagy a pontusi 
emeletkori szakának kezdetén mehetett végbe, és így azok az andesitconglomera- 
tok és tufák, melyek a szarmatakori conglomeratok fölött terülnek szét, szintén 
csak a pontusi korszakon belül, részben talán már annak végén, ülepedhettek le". 

Az oltmenti basaltvidéken átkutatta a szerző a kőhalmi várhegy, hévizi 
basaltvulkánok, Mátéfalva, Datk, Alsó-Rákos környékét, és a kománai völgyet. 
A megismert tényekből e vidék basaltjának kitörési idejére és lefolyására a követ- 
kező eredményekre jutott : 

1. A basalt-hamu és -lapilli a kövületes felső pontusi képződményeken 
elterülvén, a basaltvaulkánok működése e korszak végére vagy már a levantei eme- 
let korszakába esik. Í 

2. A basalt kitörési pontjai Alsó-Rákosnál a Kápolna hegye, Héviznél a 
Tölgyesd és a Bükkösd kúpja és a kománai völgyben a Glimeia nevű erdős hely, 
egy a persányi hegység nyugoti oldalán végig menő, ÉD-i irányú hosszvetődési 
vonal szerint sorakoznak, 

3. A kőhalmi Várhegy basaltja egy külön kitörési pont, melynek a fenti 
hosszvetődési hasadékhoz a viszonyát teljesen kideríteni ez ideig nem sikerült. 

4. A kúpok kitörésének 3 phasisára lehet következtetni, nevezetesen, hogy 
a földhasadék képződésekor megindult működés rohamos gőzfejlődés mellett vul- 
kani hamu, bombák és lapilli kivetésével vette kezdetét, mire a basaltmagma fel- 
tornyosulása következett a hasadék fölött, mit ismét a fumarola működése vál- 
tott fel. 

A vidékek részletes geologiai ismertetését, valamint a basaltok és salakok 
tüzetes leírását illetőleg az eredeti értekezésre kell utalnunk, melyhez egy tábla 
átmetszetekkel is csatolva van. Dr. FRANZENAU ÁGOSTON. 


(8.) LöRENTHEY IMRE: (ált és Hidegkút nagy-küküllőmegyei helységek 
pontusi faunát. (Értesitő az erdélyi Myzeum-Egylet orv. természettud. 
szakosztályából. 1893. XVIII. évf. 55. I.) 


Az Olt folyó völgyében fekvő Gált vagy Szász-Ugra község északi részén el- 
terülő legelőn mint kék agyag, a templom északi lábánál mint vörös (a magyar 
szövegben agyagnak mondott) agyagmárga van a pontusi képződmény kifejlődve. 

Az agyagmárgát tetemes vastagságú basaltlapilli rétege fedi. (Ez HAVER és 
SracHE geologiájában mint fekü szerepel.) A két képződmény érintkezése helyén 
az előbbi kemény és olyan mint ha égetve volna. A chemiai vizsgálata mésznek 
és vasoxydnak jelenlétét derítette ki, miből valószínűvé válik, hogy a szinező vas- 
oxyd a fedő eruptiv brecciáiból csakis infiltratio utján került belé. 

Az agyagmárgában előforduló fauna egyedekben elég gazdag, de fajokban 
szegény. A héjak, az ostracodáknak kivételével mind összenyomottak. A megha- 
tározott alakok ezek : 

(ongeria croatica BRus., 

a Gnezdai Brus., 
(ardium n. f., 
Vivipara Vukotinovici FRNFLD.. 
Hydrobia prisca NEum. 


346 IRODALOM. 


Ugyancsak az Olt völgyében fekszik Hidegkút is, hol a falutól keletre a La 
Gruju hegy alján, miként Gálton, a pontusi képződményt basaltlapillival fedett 
vörös agyagmárga képviseli. Az itt talált alakok, melyekre az előfordulási körül- 
mények azonosak az előbbi helyiségnél tárgyaltakkal, a következő : 

(iongeria croatica BRus., 
a Cnezdai BRus,., 

Vivipara, sp., 

Bythinia labiata ? NEuum., 

Hydrobia prisca NEUM., 

Valvata piscinulis MüLnL., 

Neritina crenulata, KLEIN. 

A faunák összehasonlításánál azoknak nagy megegyezése tünik szembe, 
mindkét helyen ugyanis közösek a Congeria croatica, Congeria (Gnezdai a 
Hydrobia prisca ; a különbség csakis abban mutatkozik, hogy míg Gálton a Vivi- 
para Vikotinovici lép fel uralkodólag, addig Hidegkuton a congeriák a főszereplők. 

A szóban forgó rétegeket, az alsó pontusi képződményekre települve ugyan 
nem látta a szerző, de faunájuk alapján mégis a pontusi emelet felső szintjébe 
helyezi és a Congeria rkomboidea-szint képviselőinek tartja. 

Dr. FRANZENAU ÁGOSTOXx. 


HIVATALOS KÖZLEMÉNYEK A M. KIR. FÖLDTANI INTÉZETBŐL . 


I. Részletes földtani felvételek 1897-ben. 


A m. kir. Földtani Intézet igazgatóságának a földmivelésügyi m. kir. Mi- 
nister úr ő nagyméltóságának folyó évi 28.569/IV. 3. illetőleg 32.918/IV. 3. sz. a. 
kelt rendeletével jóváhagyott felvételi tervezetéhez képest az intézet geologusai 
1897-ben a következő helyeken fogják folytatni az országos részletes földtani fel- 
vételeket. 

a) Hegyvidéki felvétel. A hegyvidéki felvétellel megbizott geologusok 4. fel- 
vételi osztályba vannak beosztva. 

Az első osztály. Dr. Posewirz Trvapak kir. segédgeologus K. és D felől 
csatlakozva az előző években felvett Tisza menti területéhez, Máramaros megyé- 
ben, az északkeleti Kárpátokban folytatja felvételeit. A felvételi idő egy részét 
pedig Szepes és Sáros vármegyékben specialis geologiai fölvételekre fordítja. 

A második osztályban — dr: Permő GyunA kir. főgeologus egészségi okoknál 
fogya nem vevén részt a munkálatokban — csak dr. Szovracm Tamás kir. bánya- 
tanácsos, osztálygeologus fog felvenni, és pedig Bihar megyében eleinte Nyárló 
vidékén fejezi be ottani felvételeit, majd a néhai dr. Hormaxws KÁáRoLY után fenn- 
maradt Királyerdő vidéki részt dolgozza fel. Ezen kívül nehány napot a gyimesi 
vasút geologiai szelvényének reambulalasaval tölt el. 

A harmadik osztály tagjai közül telegdi Rórn Lasos kir. főbányatanácsos, 
főgeologus folytatja Alsó-Fehér megyében tavaly megkezdett felvételeit, s ugyanezt 


M. KIR. FÖLDTANI INTÉZET. 347 


cselekszi dr. Pánrxy Mór kir. segédgeologus a Hideg-Szamos mentén, Kolozsme- 
gyében. 

A negyedik osztályban Harzavárs Gyuzra kir. osztálygeologus, K-ről csatla- 
kozva a tavaly bejárt területhez Hunyad megyében, Puj vidékén fog felvenni. 

Dr. SCHAFARZIK FERENCZ kir. osztálygeologus folytatni fogja a krassó-szörényi 
Határhegységben, Karánsebes táján felvételeit; végül AppA KÁLMÁN kir. segéd- 
geologus a munkaszak második felében Temes megyében Ny-ra, az előző években 
bejárt területtől folytatja a felvételt; az első felében pedig a Zemplénmegyei 
Kriva-Olyka és Mikova-Habura környékét tanulmányozza az ottani petroleum- 
kutatások érdekében. 

b) A bányageologiai felvételt GESELL. SÁsponk kir. főbányatanácsos, főgeolo- 
gus Abrudbánya és Verespatak vidékén eszközli. Ezt megelőzőleg azonban Ung- 
megyében a luhi petroleumos területet vizsgálja meg s térképezi. 

c) Agronom-geologiai felvételek. Ezzel el lesznek foglalva TRmirz PérER kir. 
segédgeologus, ki az előző években a Duna és Tisza között, Kalocsa-Szeged kör- 
nyékén felvett terület reambulalasa után a kalocsai láptól E-ra lévő területen foly- 
tatja felvételeit, továbbá a keszthelyi gazdasági intézet kísérletezési területeit 
térképezi. 

HoxusirzkY HENRIK ösztöndíjas a mult évi Muzsla környéki felvételeit Ny, 
azaz Komárom felé folytatja. 


II. Egyéb közlemények. 


Személyi hír. PAnnsr ISxevx BÉLA, ki az utóbbi 5 év alatt főgeologusként 
buzgólkodott az agronom-geologusi munkálatok hazánkban való meghonositásán, 
állásáról lemondott. Ezt a lemondást földmivelésügyi Minister úr ő nagymél- 
tósága elfogadta, INkey május hóban megszünt tagja lenni intézetünknek. Re- 
méljük azonban, hogy magának az ügynek hasonló buzgó munkása lesz továbbra, is 
a jövőben, a minő a multban volt. I 

Véleményadások, kiküldetések. Az intézet tagjai tudományos munkálkodá- 
suk mellett az elmult félévben is erősen el voltak foglalva gyakorlati irányú kér- 
dések megoldásával, melyek között mindig dominalnak az ártézi kútak ügyében 
mondott vélemények s az ásványos források védőterületei körüli munkálatok. 

Böcxkn János min. osztálytanácsos, igazgató az általa már ezelőtt tanulmá- 
nyozott izavölgyi nagy reményekre jogosító petroleum-területen jelölt ki a hely- 
színén ujabb fúrólyukhelyeket. 

Temes vármegye közgazdasági előadójának a megyében tervnélküli, rend- 
szertelen ártézi kútfurásokból eredő vizapadás meggátlása iránt tett felterjesztése 
következtében, Haravárs GyuLa osztálygeologusnak alkalma nyilt újra elitélni az 
összevissza való furkálást az Alföldön s felemelni óvószavát, mit megtett másod- 
ízben Szeged sz. kir. város közigazgatási bizottságának hasonló tárgyú jelentése 
alkalmából. 

Véleményt mondott továbbá helyszíni tanulmány alapján az Eger, Fehér- 
templom és a Bánlakon tervezett ártézi kútügyben is. Zilah városa ártézi kútja 


348 M. KIR. FÖLDTANI INTÉZET. 


ügyében dr. PerHő GyuLa főgeologus, míg a magyar állam vasút, Budapest X. ke- 
rületi s a virágosvölgyi vízügyekben dr. SzorracH Tamás osztálygeologus adtak 
véleményt. 

Ugyancsak dr. SzorracH T. a vizaknai, a koritnicza-fürdői, a császár, a 
rudasfürdői, valamint a buziás- és felixfürdői források védőterületeinek, továbbá a 
budapesti Szt.-Lukács-, a Rácz-Sárosfürdők vizügyeiben ; a pécsi és aradi vízveze- 
tékek ügyeinek elintézésében dolgozott. A rankherlányi fürdő védőterületéről dr. 
SCHAFARZIK FERENcz osztálygeologus; Lókút községe vízhiánya ügyében pedig 
TELEGpI Rórn Lasos főbányatanácsos adott szakvéleményt. 


Ajándékozások. A m. kir. Földtani Intézetnek ajándékozott tárgyak közt 
első sorban kell megemlékezni bőkezü pártfogónk dr. SEMSEI SEMSEY ÁANDOR tiszt. 
igazgatónak azon ajándékairól, melyekkel könyv- és térképtárunk számos nagybecsű 
művekkel, köztük a c Tudományos Gyüjtemény (1817—1841) teljes példányával, és 
Magyarországnak számos XVI-, XVII-, XVIII-ik századbeli térképével gyarapítani 
méltóztatott. Ugyancsak az ő bőkezüsége tette lehetővé összehasonlító palaeonto- 
logiai gyüjteményünknek nagyszámú amerikai fosszil emlősmaradványnyal, s az 
Eger városában utépítés alkalmával napfényre került s Haravárs GyuLa osztály- 
geologus felügyelete alatt kiásott mammuthmaradványokkal való gyarapodását. 

A salgótarjáni köszénbánya részvénytársaság salgótarjáni őskrokodilus-áll- 
kapcsot a benne ülő fogakkal ; 

Márvrás AuRÉL bányaművezető úr, solymári fossziliákat küldött be. 

Mück JózsEr főmérnök úr, Borislawban az ottani ozokeritban lelt mastadon 
agyarát ; dr. MgazEc L. tanár úr Bukarestben ozokeriteket ; CZEKELIUs AURÉL mi1- 
niszteri osztálytanácsos úr pedig a budapest-eskütéri Dunahid pilléreinek helyén 
fúrásoknak fúrópróbáit ajándékozta. 

Fogadják megnevezettek e helyen is szivességökért legjobb köszönetünket. 

De nemcsak kaptunk, hanem intézetünk is adott ajándékot. 

Jelesen a kőfaragó és kőcsiszoló ipariskola Zalathnán ; az ev. ref. főgymná- 
sium Hódmező-Vásárhelyen, Budapest VI. ker. áll. reáliskolája; az állami reál- 
iskola Egerben a középiskolai oktatás ezéljaira alkalmas hazai typusos kőzetek- 
ből álló kőzetgyűjteményt kapott, s ekkép is támogattuk hazánk közoktatásügyét 

Budapest, 1897. évi julius hó 9-én. 


ml 4 a ELM ENNE 


ZUM 


FÖLDTANI KÖZLÖNY 


1897, AUGUST—OKTOBER 8—10. HEFT 


XXVII. BAND. 


DAS NORDWESTLÍCH VON SÁTORALJA-UJHELY ZWISCHEN 
RUDA-BÁNYÁCSKA UND KOVÁCSVÁGÁS LIEGENDE GEPIET IN 
GEOLOGISCHER UND PETROGRAPHISUHER HINSICHT." 


VoN 


Dr. J. SZÁDECZKY. 


Mit 1 Karte.) 


Das von mir begangene und aufgenommene Gebiet liegt nüher 
bezeichnet zwischen den am rechten Ufer des von Pusztafalu kommenden 
Malom-Baches liegenden Gemeinden Pálháza, den Glashütten von 5om- 
patak, den Gemeinden Makkos-Hotyka, Rudabányácska, Széphalom und 
Mikóháza ; daher einerseits zwischen dem Rhyolith-Gebiet von Telkibánya- 
Kovácsvágás ; anderseits zwischen dem bereits von weil. Prof. Dr. J. v. SZABÓ 
cartirtem und beschriebenem nordöstliehen Theile der Tokaj-Hegyalja. Wir 
finden hier zwei, im Grossen nach NS ziehende lange Reihen von aus 
Andesit und Rhyolith bestehende Erhebungen, die von einander durch 
ein mit bimssteinartigem Tuff ausgefülltes Becken getrennt sind. — 
In dieses Becken grub sich gegen N der Hosszú-Bach von Kovácsvágás, 
gegen S dagegen der Radvány-Bach sein Bett. Besondere Beachtung ver- 
dient der Hosszú-Bach infolge seiner einander gegenüberliegenden, me1- 
stens nach OW gerichteten, daher auf das Hauptthal senkrecht fallenden 
Nebenthüáler und Wasserrisse. I ! 

Solche sind die an der östlichen Seite von Kovácsvágás liegenden und 
gemeinsam ausmündenden Kéményes- und Bálintgödör,"yY denen gegen- 
über von der westlichen Seite der ebenfalls mehrástige Jánosváragödör in 
das breite Thal des Hosszú-Baches einmündet. Weiter südlieh kommen wir 
auf der östlichen Seite zum Boglyosgödör, dem gegenüber auf der westli- 
chen Seite zam Csöpögő- oder Hosszúgödör ; nachher folgt ebenfalls westliech 


kt Im Auszuge mitgetheilt. 
kr Die Bezeichnungen entnahm der Verf. dem Volksmunde: xsgödörv — Grube 
(hier Wasserriss); patak — Bach. 


350 J. SZÁDEHEOZKY : 


der einseitige KArüstöly, dann weiter oben auf der östlicehen Seite der 
Nyirjesgödör, ihm gegenüber westlich das Thal des Hollós-Baches, in 
welches von N der Köszörüs-Bach und dann der Kopcsa-Bach fliessen. 
Weiter südlich öffnet sich auf der östlichen Seite das von der Kovács- 
vágáser Glashütte kommende einseitige Thal des Hosszú-Baches; darauf 
folgt wieder ein Doppelthal, namlieh auf der östlichen Seite das Thal an 
der Seite des Berges Hosszúhegy?Y und westlich das auf der südlichen Seite 
des Berges Kíirályhegy liegende Thal, oberhalb welchem bis zu dem die 
Wasserscheide bildenden Vontató nur kleinere Risse vorkommen. 

Im nördlichen Theile von Kovácsvágás mündet von O her das lange 
Thal des /ekete-Baches ; von W her das zwischen Jánosvára und Kulin lie- 
gende Thal, die beide mit dem Hauptthale schon einen spitzen Winkel bilden. 

An der südlichen Seite des Vontató beginnt mit dem Csavára-Bache 
das schöne Thal des Radvány-Baches, in welehes ebenfalls einander 
gegenüber liegende Doppeltháler münden, jedoch ist die grössere Zahl der 
Tháler nicht mehr paarig. j 

Wie ich es im Originaltexte meiner Studie nachweise, berührte die 
bisher erschienene Literatur nur sehr wenig das von mir umschriebene 
Geblet, welches von folgenden Eruptivgesteinen aufgebaut ist. 

Unter den massigen Eruptivgesteinen herrscht entschieden der 
Andesit vor, von dem ich a) reinen Pyroxen- (Hypersthen-, Augit-) Andesit 
und b) auch Amphibol enthaltenden Pyroxen-Andesit unterscheiden konnte. 
Auch bei den Ahyolithen konnte ich c) Orthoklas-Ouarz-Rhyolith und 
d) Plagioklas-Rhyolith unterseheiden, welch" letzterer wieder eine guarz- 
freie und eine reichlich Ouarz enthaltende Varietát besitzt. 

Eruptive Breccien und Tufje sind in diesem Gebiete in grösster 
Menge verbreitet, wesentlich die Orthoklas (Sanidin)-haltigen Breccien, von 
denen den unteren Horizont e) der lockere, bimssteinartige Tuft oder 
Breccie bildet; den /) die steinige, viel Ouarz und Orthoklas enthaltende 
Breccie bedeckt. Im Vergleiche zu dieser fiel g) den Andesittuffen und 
Breccien, welche bald das Liegende der orthoklasischen Tuffe, bald sein 
Hangendes bilden, bald die Versteinerung der mediterranen, bald die der 
sarmatischen Epoche einschliessen, eine sehr untergeordnete Rolle zu. 
Im Zusammenhange mit den letzteren findet man an manchen Orten, 
aber immer in sehr kleiner Menge h) auch Cerithien-Kalkstein, der manch- 
mal in oolithischen Kalkstein übergeht. 

Von jüngeren Bildungen bedecken verschiedene Thonarten, meistens 
cNyirok) , einen grossen Theil der Oberfláche, in welcehem man stellenweise 
und in hinreichender Menge aus Obsidian gefertigte Werkzeuge findet, so 


k Hegy — Berg. 


DAS GEBIET ZWISCHEN RUDA-BÁNYÁCSKA UND KOVÁCSVÁGÁS. 351 


dass wir daraus auf den dauernden Aufenthaltsort des Menschen der Stein- 
zeit sehliessen zu können. 

Die Sohle der ungemein interessanten Erosionsthüler bedeckt müch- 
tiger alluvialer Schotter oder Thon. 

Nach meinen Kenntnissen und Beobachtungen gieng der Ausbruch 
der aufgezühlten Eruptivgesteine in der mediterranen und sarmatischen 
Epoche vor sich; was aber die Reihenfolge der Ausbrüche betrifit, so gebe 
ich nicht nur bezüglieh des hier in Rede stehenden Gebietes, sondern auch 
bezüglieh des von ihm nördiíich liegenden, wie auch des in der östlichen 
Nachbarschaft liegenden Zempliner Inselgebirges meine Meinung dahin ab, 
dass sich hier betreffs der Aufeinanderfolge des Ausbruches der einzelnen 
Gesteinsarten keine Reihenfolge von allgemeiner Giltigkeit festsetzen lásst 
und dass man nicht behaupten kann, dass jene Eruptionen mit dem sauer- 
sten Gliede begonnen und dem basischesten geendigt hátten,! oder umge- 
kehrt.2 Das Detailstudium dieses Gebietes führt uns zu der Annahme, 
dass der Ausbruch der Andesite in der mediterranen Epoche begann, we- 
nigstens einem Theile des Ausbruches der Orthoklas-Rhyolithe voraus- 
gieng, sich aber auch in der sarmatischen Epoche fortsetzte, indem sein 
versteinerungsführender Tutt, ja  selbst seine Lava den orthoklasfuh- 
renden lockeren Tutf bedeckt, den an anderen Orten wieder der Pyroxen- 
Andesit durchbricht. 

Der Ausbruch der Orthoklas-Rhyolithe begann nach den im Megyeri- 
Bruche bei Sárospatak gefundenen Petrefacten (Pecten, Cerithium lignita- 
rum, Arca, Cardium etc.) ? in der mediterranen Epoche, setzte sich aber in 
der sarmatischen Epoche fort, dennin der Umgebung von Vágás liegen auf 
den mediterranen Schichten müchtige Tuffe, die viel Orthoklas und Ouarz 
enthaltende steinige Breccien überlagern und im Bache von Filkeháza kom- 
men zwischen dem Rhyolithtuff und der Breccie Schichten mit Thierresten 
der sarmatischen Epoche vor. 

Von dem Congerienmeer konnte ich keine Spur entdecken. 

Die Andesite hat schon früher J. v. SzaBó in Pyroxenandesite und 
Amphibolandesite unterschieden ; letztere fasste dann 1869 Worr mit den 
cGrünsteintrachytens zusammen,t was ein offenbarer Rückschritt war, 


:! SzanBó, J.: Geologie etc. Budapest, 1883. p. 475—477. 

: GEIKIE, A.: The history of Volcanic action in the area of the British Isles. — 
Vortrag in der Londoner Geol. Ges. gehalten am 19. Febr. 1892. 

" SzaBó, J. v.: Tokaj-Hegyalja és környékének földrajzi viszonyai. — Math. és 
Természettud. Közl. IV. 273. Il. 

: Erláuterungen z. geol. Karte d. Umgeb. v. Hajdu-Nánás, Tokaj etc. — 
Jahrb. d. k. k. geol. Reichsanst. Bd. XIX. p. 248. 


992 J. SZÁDECZKY : 


denn die Hauptmasse der hiesigen Amphibolandesite hat mit den wesent- 
liechen Bigenschaften des Grünsteines nichts gemein. 

Die amphibolfreien Pyroxen-Andestte kommen nur im westlichen 
Zuge des Gebietes vor. Zwischen jenen der ülteren und der jüngeren Erup- 
tionen kann man weder makroskopisch noch mikroskopisch einen Unter- 
sehied maclien, selbst die Umstánde des Vorkommens der einzelnen Ande- 
site bieten keine genügenden Beweise zur Entscheidung dessen, ob sie der 
ülteren oder jüngeren Reihe angehören. Zu der ersteren gehört unbe- 
dinet der sich unmittelbar am Saume des Thales des Malom-Baches 
hinziehende, an tieferen Stellen von sarmatischen Sedimenten bedeckte 
Andesitrand der Gruppe des Hügels Akasztódomb, wie auch der an der 
jenseitigen Thalseite an der Grenze von Radvány und Vily vorkommende 
kleine Andesitfleck. Wahrscheinlich gehőren auch die am Fusse der Sinka 
liegenden niedrigen Andesithügel hieher, aus denen sich wie ein langgestreck- 
ter Kamm der Andesit der Sinkagruppe heraushebt, den man aber sicher 
zwischen die jüngeren Producte zu stellen hat. Zu letzteren gehőren 
unzweilfelhaft die den Orthoklastuff durchbrechenden, kühn emporragen- 
den Andesitkuppen der Umgebung von Vágás. 

Die Farbe der amphibolfreien Pyroxen-Andesite ist gewöhnlich licht- 
grau, manchmal mit ins Grünliehe oder Bröunliche neigender Schattirung. 
In Folge stárkerer Umánderung nehmen sie auch eine röthliche oder dunkel- 
orüne Farbe an, und sind gewohnlich dicht, nur selten porös. 

Die porphyrisch ausgeschiedenen Feldspáthe sind selten grösser als 
2—-3 mm, bilden gewöhnlich unregelmássige Körner oder Tafeln. Selten 
nimmt man mit dem freien Auge 1—2 mm dicke, schlanke Pyroxensáulen 
wahr. Fremde BEinsehlüsse kommen hüufiger in den öülteren Andesi- 
ten vor. 

Bei der náheren Beschreibung trenne ich die meistens kleineren An- 
desitvorkommnisse in der Umgebung von Kovácsvágás von dem grossen 
Andesitgebiet von Sinka—LNagy-Som. 

Die Pyroxen- Andesite von Kovácsvágás bilden westlich vom Thale 
des Hosszú-Baches viele kleinere, grössere, regelmássige Kuppen, oder 
mindere von Bimssstein Tuffen und sarmatisehen Kalksteinen bedeckte 
Hügel oder lange durch Wasserrisse aufgedeckte Ránder. 

Der Hügel A kasztódomb ist mit seiner flachen Kuppe 209 m hoch, und 
liegt am rechten Ufer des Malom-Baches. Auf seinem nördlichen Abhange 
ist der Andesit aufgeschlossen und enthült die grössten, 5 mm langen 
porphyrisch ausgeschiedenen Feldspathkörner. 

Das Mikroskop zeigt uns, dass in ihm Augit und Hypersthen in bei- 
láufig gleicher Menge vorhanden sind. Unter den Hypersthenen finden wir 
auch 0,5 mm breite, 2.5 mm lange, sehlanke Süulen mit gewöhnlich unregel- 
misssiger, manchmal pyramidischer P2 (212) Endigung. Im dicken Sehliff ist 


DAS GEBIET ZWISCHEN RUDA-BÁNYÁCSKA UND KOVÁCSVÁGÁS. 353 


c n. lichigrún, 
b — n, grünlichgeelb, 
a — ny rötblichgelb. 


Man kann auch kreuzfőörmig verwachsene Zwillinge finden, aus deren 
Verwachsungswinkel man darauf folgern kann, dass die Zwillingsebene die 
Fláche P oo (101) sei.F 

Die Augite bilden gedrungene, breite Krystalle, unter welchen die 
Zwillinge nach cs P cs (100) gemein sind. Grösserer Magnetit mit limoni- 
tisehem Áussern kommt nicht viel in ihm vor. 

Die /eldspüthe bilden wie die Pyroxene kürzere und dickere Süulen. 
Sie sind meistens aus zwei, oder im Allgemeinen aus nicht vielen Indivi- 
duen bestehender Albit, seltener sind sie periklinisch und erweisen sich als 
zur Anorthit- und Bytownitreihe gehőrig. 

Der Hypersthen-Augit ist in ihnen gemein, ferner ein Glaseinschluss, 
der bráuner ist als die Grundmasse. Die porphyrisch ausgeschiedenen 
Minerale (Pyroxen, Magnetit, Feldspath) gruppiren sich oft zu körnigen 
Aggregaten. 

In der farblosen, glasigen Grundmasse finden wir in hinreichender 
Anzahl Feldspathmikrolithe, von denen die kleinsten Stábchen mit 
ihrer Lángsachse parallel auslóschen, aber eg kommen auch leistenfőrmige 
Doppelzwillinge vor, deren Auslöschungswinkel bis 207 betrágt. In ge- 
ringer Zah]l kommen dünne Hypersthennadeln vor, an welchen manchmal 


kleine Magnetitkörner haften, die übrigens auch freiin der Grundmasse 
angetroffen werden. 


Am nördlichen Fusse des Berges Nagy-Som scehliesst der zweite 
Wasserriss vom Kemencze-Bache einen sich bis an die Oberfláche nicht 
erhebenden Andesitstreifen auf. 

Der Andesit geht hier in eine eruptive Breccie über, in welcher die 
Andesitstücke in einen grünlichen, tuffigen Thon regellos eingelagert 
sind. An einem Punkte kommt im dichten Andesit ein nach N$S gerichteter 
schmaler Dyke eruptiver Breccie vor. 

Im oberen Theile des Wasserrisses stossen wir in einer Höhe von 
c. 260 m auf sáulenfőrmig abgesonderten Andesit. Die 3—6- aber meistens 
5-eckigen Sáulen stehen lothrecht oder sind nur schwach geneigt, 80 dass 
wir im Graben auf Sáulenköpfen gehen, die Grabenseiten aber werden von 
aufrecht stehenden Sáulen gebildet. Der Andesit hat auch eine dünne Hya- 
lithrinde; weiter oben folgt dann der Plagioklas-Rhyolith des Berges 
Nagy-Som. 


k BECKE in TsSCHERMAK"s Min. petrogr. Mittheilungen. VII. 1885. p. 95. 


) 

) 

? 99 

Földtani Közlöny XXVII. köt. 1897. da1) 


354 J. SZÁDECZKY : 


Der mikroskopisech untersuchte Andesit ist dem unteren Theile de 
Grabens entnommen. Zwischen den Mikrolithen der Grundmasse und den 
porphyrisch ausgeschiedenen grösseren Mineralen giebt es keine, einen 
Űbergang bildende mittelgrosse Formen. 

Die grösseren Minerale sind auch. hier Plagioklas-Feldspáthe, Py- 
roxene und Magnetite; aber unter den Pyroxenen ist der Augit um vie- 
les weniger zahlreich als der Hypersthen. Die grösseren Minerale, besonders 
die Augite sind oft abgerundet. 

Die Hypersthene stimmen hinsichtlieh ihrer Haupteigenschaften mit 
denen des Akasztó-Berges überein. Als HEinschluss finden wir in man- 
chem Augit und auch von aussen haftet Augit an, so dass der (101) Fláche 
des Hypersthen die (100) Fláche des Augit entspricht. Ím Ouerschnitt se- 
hen wir die Sáule und die Endfláchen beiláufig gleich stark entwickelt. 
Oft haften den Pyroxenen grosse Magnetitkörner an. 

Die Augitkrystalle sind manchmal nicht nur abgerundet, sondern 
werden auf ihrer Oberfláche von einer aus kleinen Körnern bestehenden 
sich unregelmássig verdunkelnden Hulle bedeckt. 

Die Feldspáthe háufen sich oft mit den Pyroxenen und Magnetitkör- 
nern zu körnigen Agegregaten an. In ihren übrigen Bigenschaften stimmen 
sie mit den Feldspáthen des Andesites vom Akasztódomb überein. 

In geringer Zahl findet man auch grosse Magnetitkörner. 

In der braunen, glasigen Grundsubstanz sind hinreichend viele, gro- 
stentheils nicht verzwillingte Feldspathnadeln und viel weniger sehr dünne 
Hypersthennadeln ausgeschieden. Letzteren haften Magnetitkörnehen in 
geringer Zahl an. KHBin Theil des Eisens blieb in der glasigen Grundsub- 
stanz zuruck und fárbte diese braun. 


Bei der Ausmündung des vorher beschriebenen Wasserrisses ist am 
tande des Malom-Baches ein niedriges Andesithügeleben, dessen licht- 
graues Gestein mit glasigerer Grundsubstanz unter dem Mikroskop den 
im vorherigen beschriebenen Andesiten ühnlich ist ; bezüglieh der Pyroxene 
muss ich eines interessanten (Ouerschliffes Erwahnunegthun, in welchem ein 
nach co P co (100) verwachsener vielfacher Augitzwilling einen von den 
Flichen co P oo (100) und oo P oo (100) begrenzten Hypersthenkrystall 
einschliesst. Am Augit sind die Süule cc P (110) und die Endfláchen 
09 R c0 (010), co P co (100) gleich stark ausgebildet und die Spaltungen 
gehen nicht in den Hypersthen über. Der Augit umhüllte den letzteren 
derart, dass die ühnlichen Kantenwinkel der Süule einander entsprechen, 
d. i. die a Axe des Hypersthen föllt mit der b Axe des Augit zusammen. 


DAS GEBIEF ZWISCHEN RUDA-BÁNYÁCSKA UND KOVÁCSVÁGÁS. 355 


Auch in diesem Andesit befindet sich weniger Augit und zeiet wahrschein- 
lich in Folge der Resorption ebenso versehwommene Umrisse wie in den 
früher erwáhnten Fállen. 

Auch bezüglieh der Feldspáthe gilt das früher Erwáhnte. Sie bilden 
nach oo P co (010) dicke Tafeln und enthalten auch mehr dunkelbraune, 
ihnen oft Zonenstructur verleihende Glaseinsehlüsse, wie die früheren. 

Das Bemerkenswertheste an diesem Andesite ist aber sein fremder 
(enallogen, exogen)  Gesteinseinschluss. IHin solcbher im Durchmesser 
2—3 em messender, dichter, bláuliehsehwarzer, grünlicher, mit seiner 
Contactzone dicht in den Andesit eingeschmolzener Hinschluss liess unter 
dem Mikroskop drei verschiedene Zonen erkennen. Die innerste bildet 
neben sehr viel Spinell hauptsáchlich Cordierit. Die Spinelle sind theils 
opake Körner, aber es kommen unter ihnen auch grünlichbraune Ple- 
onaste vor. Diese bilden nicht nur selbststündige Körner, sondern auch 
in einer Richtung stark gestreckte Stábehen. Die Hauptmasse dieses inne- 
ren Theiles bildet aber die zusammenhüngende Gruppe von kleineren, grös- 
seren, stellenweise zermalmten Cordieriten, deren in das Veilchenblaue nei- 
gende und gelbliche Pleochroismus in den dickeren Sehliffen deutlich erkenn- 
bar ist. In den Cordieritkörnern erscheint stellenweise die einer auseinan- 
der fallenden Garbe áhnliche Gruppe von Sillimamitnadeln. 

Auf diese Zone der Spinelle folgt eine solche, in welcher das farbige 
Element die unregelmüssige Gruppe von Biotitzasern bildet. Cordierit 
kommt auch in dieser vor, ausserdem sehr wenige, aber genug breite 
(c. 0,12 mm) Apatit-Sáulchen. An die Biotitlamellehen haften hie und da 
ausserordentlieh kleine Zircon-Körnchen. Die üusserste, die Übergangs- 
zone in den normalen Andesit, enthált ausser Plagioklas-Feldspáthen 
und Magnetit viel Pyroxen. Auch diese Zone ist gánzlich von körniger, gra- 
nitiseher Structur. 


Der Andesit aus dem mittleren Theile des sich von der westlichen 
Seite des Kulin herabziehenden Grabens gleicht im Allgemeinen dem bisher 
. Beschriebenen. Unter den grösseren Mineralen ist der Feldspath hüufiger 
und besser entwickelt als der Pyroxen. Von lezterem ist der Augit beilüufig 
in gleicher Menge vorhanden wie der Hypersthen. Bemerkenswerth ist, 
dass die Pyroxene oft nicht ibrer ganzen Ausdehnung nach auslösechen. 
In dem am Rande eines granitischen Aggregates befindlichen Hypersthen 
sieht man Augitkörner, aber Augit bedeckt auch von aussen die eine Seite 
des Hypersthen. 

Die unregelmüssigen grösseren Magnetitkörner sind an ihrem Aussern 
limonitisirt. 

In den Plagioklasen der Bytownit-Reihe sind viele braune, Gasblasen 
enthaltende Glaseinschlüsse, weniger solche von Hypersthen. 
93 


dat. 


356 J. SZÁDECZKY ; 


In das granitische Aggregat der grösseren Minerale finden wir Glas 
eingezwángt, welches um vieles dunkler braun ist als die Grundsubstanz, 
aber die Mikrolithe fehlen in inm günzlich. 

Dieser Grundsubstanz verleihen die sich um die grösseren Minerale 
herumziehenden, massenhaften Felspathnadeln und die kleinen Hyper- 
sthennadeln mit Magnetitpunkten eine lebhafte Fiuidalstructur. 


Ausser den am nördliechen HFusse des Berges Som versteckten, 
niedrigen Andesitvorkommnissen begegnen wir auf der westlichen Seite des 
Kovácsvágás auch schon geformten, sich frei ernebenden Andesitkuppen. An 
mehreren Punkten können wir uns davon überzeugen, dass sie den umge- 
benden weissen, feinen, bimssteinartigen Tutff durcehbrochen haben. 

Einen solchen Durchbruch kann man unvergleichlieh schön im 
Graben Kujingödör (Kulin) sehen, welcher Wasserriss vom Somhegy kom- 
mend, sich zwischen den Andesitkuppen Póczák und Bohár, in seinen unteren 
Theilen aber zwischen den Andesitkuppen Kulin und Gyöngyös hinzieht. 

Die Durchbruüche werden hier deshalb so gut sichtbar, indem das Wasser 
in dem oberen Theile des Wasserrisses den Graben vollstándig reinigte ; 
anderseits von den Seiten des dichten, widerstandsfáhigen Andesit den Tuff 
wegsehwemmte, so dass jener wie eine Mauer emporragt. 

In den Kujingraben mündet auf der westlichen Seite des Nagy-Pócza in 
ca. 300 m Höhe ein kleiner nach 50 verlaufender Wasserriss, dessen unterer 
Theil zwischen dem Andesit des Pócza und dem Rhyolithe des Berges Som 
die Grenze bildet. Ca. 290 m von diesem Riss finden wir im Graben 
Tuff, auf welehen sich die Eruptivbreccie des Pyroxenandesites lagert. 
Jene wird bald von dichtem Andesit abgelöst, den wir bl. 500 Schritte weit 
am Fusse des Nagy-Pócza verfolgen können. Bei 240 m und nach 22 h strei- 
echend hört er plötzlienh auf und überlásst dichtem, bimssteinartigen Tutf 
seinen Platz. Vielleicht 50 Schritte weiter unten finden wir in einer Höhe 
von 235 m in der Richtung des Kis-Pócza wieder einen bl. 8 m máchtigen 
Andesitdurchbruch, der nach oben zu sich verbreiternd, sich auf den feinen 
Tuff legt. Unter dem Andesit dieses unteren Durchbruches wurde der Tutf 
weggewaschen, in Folge dessen eine máchtige Andesitwand entstand, von 
welcher sich das Wasser in kühnem Bogen hinunterstürtzt. 

Unter dem Wasserfall bemerken wir am dichten Tuff Abscheidungen, 
deren Richtung mit der des Durchbruches übereinstimmt. Auf den Köpfen 
dieser Absonderungen gehen wir einige Hundert Schritte abwáarts, bis dort, 
wo unter dem Kis-Pócza ein von Bohár kommender Graben in die Kulin- 
grube einmündet. Auch an diesen Wánden treffen wir nach dem Streichen 
von 22 h Absonderungsfláchen und an ihnen emporsteigend, bemerken wir, 
dass in einer Höhe von 275 m der Andesit des Bohár den Tutf ablöst, in 
dem man vereinzelt auch Ouarzeinschlüsse findet. 


DAS GEBIET ZWISCHEN RUDA-BÁNYÁCSKA UND KOVÁCSVÁGÁS, 357 


Zum Kujin-Graben zurückkehrend, sehen wir, dass dieser sich nach 
unten zu immer mehr erweitert, so sehr, dass er in seinem mittleren Theile 
selbst eine Breite von 20 Schritten erreicht, und da sich zugleich die Kraft des 
Wassers vermindert, so füllt er sich mit Getruümmer an; aber sobald er weiter 
unten, in einer Höhe von 195 m zwischen den Kujin und Gyöngyös gelanet, 
verengt er sich im festen Andesit plötzliceh auf 6—7 Schritte. 

Von diesen Andesiten untersuchte ich unter dem Mikroskop jenen vom 
westlichen Fusse und vom Gipfel des Nagy-Pócza und jenen aus dem Graben 
Kujingödör, und wenn wir sie mit dem aus dem Graben von der westlichen 
Seite des Kulin besehriebenen Andesite vergleichen, erfahren wir, dass die gla- 
sige Grundsubstanz um vieles dunkler ist, die von der ersten Krystallisation 
herrührenden Minerale kleiner, die Mikrolithe entwickelter sind, mit einem 
Worte, dass dieser Andesit im primitiveren Stadium der Krystallisation 
erhártete als der Vorige. 

Bezüglich der Mineralarten ist kein Unterschied zwischen ihnen, wohl 
aber hinsichtlieh der proportionellen Ouantitát jener, denn in diesen ist 
mehr Hypersthen als Augit. Letzteren kann man schon im gewöhnlichen 
Lichte leicht an seiner abgerundeten Gestalt und seinem körniggestörtem 
üusseren Theil erkennen. Im Ganzen sind in den granitischen Aggregaten 
genug viele und wohlerhaltene Augite, aber daneben auch Hypersthen. 
Nach dem Macrodoma mit einander verwachsene Hypersthene fand ich 
auch in diesen Andesiten ebenso wie in jenen vom Akasztódomb. 

Die Albit- und Periklinzwillinge bildenden, zur Bytownit- und Anor- 
thit-Reihe gehőrigen Feldspáthe sind nur wenig nach der a Axe gestreckt. 
Die der Flüche co P co (100) genüherten Schnitte sind beinahe viereckig. 


Unter den Andesiten der Anhoóhen untersuchte ich unter dem Mikro- 
skope das kleinkörnige, liehtgraue Gestein oberhalb des Graben Csopoógőgödör, 
in welchem ich auch einen Einschluss von bláulichem Cordieritgneiss fand. 

Dieser Andesit sehliesst sich ebenfalls den kleinmineraligen an. Die 
Augite verbleiben hinsichtlich ihrer Zabl nicht sehr hinter den Hypersthenen 
zuürüek, aber sie sind um vieles kleiner als diese und in höherem Grade 
verandert, indem ihre Auslöschung gestört ist; oder sie lösehen zwischen 
den gekreuzten Nicolen überhaupt nicht aus. Oft sind auch die Hyper- 
sthene abgerundet, ihr Pleochroismus ist stark. Die Absorbtion — c —b — a. 

Die Feldspáthe sind von sehr verschiedener Grösse und gehöőren zu 
den basischesten Gliedern der Calcium-Plagioklase. 

Zwischen diesem und den vorhergehenden Andesiten zeiet sich der 
wesentlichste Unterschied in der Grundsubstanz, welche nicht elasig, son- 
dern körnig, fleckenweise umkrystallisirt, von lichterer Farbe ist. Auch in 
dieser wimmelt es von Feldspath- und Pyroxen-Mikrolithnadeln, aber sie 
sind so winzig, dass sie nur bei sehr starker Vergrösserung zu entdecken 


358 J. SZÁDECZKY : 


sind. Magnetit-Körnehen werden in noch grösserer Zahl gefunden wie in 
den früher Beschriebenen, aber ausser jenen kommen auch Picotit-Körn- 
chen vor. 

Die in der Grundsubstanz selten vorkommenden Biotit-Fragmente 
müssen wir als solche spáteren Ursprunges betrachten. Mancher Hyper- 
sthen beginnt sich zu serpentinisiren. 


Das Pyroxen-Andesitgebiet der Sinkagruppe. 


Ausser den kleineren Andesitvorkommen in der Umgebung von 
Kovácsvágás finden wir im südlichen Theile des in Rede stehenden Gebile- 
tes zwischen der grossen Glashútte von Sompatak und dem Waldheger- 
Hause am Somhegy eine zusammenhüngende grosse Andesitmasse und 
an deren östlicher Seite einige kleinere zu Tage tretende Partien von 
Andesit. Es bildet jene zam Theile die südliehe Grenze des sehr grossen 
Rhyolithgebietes von Telkibánya—Kovácsvágás. 

Dieses Gebiet habe ich nach einem seiner höheren, langgestreckten 
Kömme, dem 478 m hohen Sinka benannt. Verschiedene Umstánde weisen 
darauf hin, dass die Gesteine der tiefer liegenden Theile der Sinkagruppe zu 
den ersten Andesitausbrüchen gehőrten. Die in derGemarkung von Makkos- 
Hotyka liegende 393 m hohe, kleine Plagioklas-Rhyolith-Kuppe Kis-Som 
(nach der Generalstabskarte Katuska) durchbricht den Andesit. Im oberen 
Theile des Thales Mélyvölgy sehen wir wiederholt, dass der Andesit von 
Plagioklas-Rhyolith überdeckt wird. 

Diese Andesite sind dichte, massige, selten poróse, licht- oder dunkel- 
graue, manchmal ins Braune neigende Gesteine, in welechen wir im Durch- 
messer2—3 mm, ausnahmsweise, entlang dem erwüáhnten Thale, 5 mm grosse 
Feldspathkörner sehen, jedoch sind die mit dem freien Auge sichtbaren Feld- 
spüthe meistens nicht grösser als 1 mm und versehwinden oft in der grauen 
Grundsubstanz. Bei aufmerksamer Untersuchung bemerken wir in man- 
chen Stücken 1 mm dicke und 3 mm lange, schlanke Hypersthensüulen. 
In der Umgebung vom Nagy-Eperjeske finden wir háufig elimmerige, diorit- 
artige, am Fusse des Kis-Sinka aber basische Gesteinseinschlűsse. 

Bei der mikroskopischen Untersuchung ergeben sich Unterschiede zwi- 
schen den die Kuppen und den dte tiefer liegenden Partien bildenden Andesi- 
ten. Dieser UÜnterschied beruht nicht auf der mineralischen Zusammense- 
tzung, denn hinsichtlich derselben stimmen alle Pyroxenandesite dieser Ge- 
gend mit einander überein, sondern in der Ausbildung der Grundsubstanz 
und in der Grösse der aus der ersten Zeit herstammenden Minerale. In dem 
Andesit der Kuppen ist námlich die Auskrystallirung der Grundsubstanz viel 
primitiver, die Farbe des nicht krystallisirten glasigen Theiles ist um vieles 
dunkler, als bei den von den tieferen Partien herstammenden Andesiten. 


DAS GEBIET ZWISCHEN RUDA-BÁNYÁCSKA UND KOVÁCSVÁGÁS. 359 


Im Zusammenhange damit sind im Kuppengesteine die porphyrisch ausge- 
sehiedenen Minerale kleiner als bei dem Gesteine der fÍrüher erwáhn- 
ten Punkte; die auf die Oberfláche gelangten Laven sind nümlich 
schneller ausgekübhlt, als die von tieferen Puncten herstammenden, durch 
die Erosion aufgesehlossenen Laven. 

Bezüglieh des allgemeinen mikroskopischen Charakters des Andesites 
der Sinkagruppe stimmt derselbe mit den Andesiten der Umgebung von 
Vágás überein, dennoch besteht zwischen ihnen ein auffallender Unterschied, 
der darin liegt, dass wáhrend die Hypersthene der früher behandelten An- 
desite ohne Ausnahme starken Pleochróismus besitzen, die Hypersthene des 
Andesites der Sinkagruppe entweder überhaupt nicht oder nur sehr schwach 
pleochroistisch sind. Im Übrigen ist unter den Pyroxenen auch hier gewöhn- 
lich der Hypersthen im Übergewieht über die Augite. Aus der Reihe der 
grossen Minerale ist ausser den Pyroxenen noch wenig Magnetit und viel 
Feldspath zu erwábnen; ihre Grösse übersteigt aber 1 mm nicht. 

Nach der Reihenfolge der Ausscheidung erwáhne ich zuerst die 
grossen Magnetitkörner, die in der Grundsubstanz nur in geringer Zahl 
und sehr ungleich zerstreut vorkommen. Ihre Gestalt ist gewöhnlich unre- 
gelmüssig, oft sind sie gestreckt, in einer Richtung ausgezogen ; oft machen 
sie den Eindruck, als wenn sie sich aus eisenhültigen, die Natur von Ein- 
sehlüssen besitzenden Mineralien (Biotit, Amphibol) gebildet hátten. 
Kleinere Magnetitkörner finden wirin Pyroxenen eingesehlossen, welcher 
Umstand dahin weist, dass der Magnetit ein Product der ersten Krystalli- 
sation darstellt. Einen grossen von Hámatit umsüáumten Magnetit fand 
ich im grünen Andesite des Villás-Thales bei Hotyka. 

Die Hypersthene bilden auch hier schlanke, manchmal sehr lange 
Söulen, die vorherrsehend von den zwei seitlichen Endfláchen co P co (100), 
00 P o0 (010), und untergeordnet von der Süule coP(110) begrenzt sind. 
An ihren Enden runden sie sich entweder ab, oder endigen pyrami- 
disch ; ihr Plerochroismus ist kaum bemerkbar; nur jene zeigen etwas stár- 
keren Pleochroismus, an welchen sich eine chemische Umwandlung (Serpen- 
tinisirung) geltend zu machen beginnt. In dem untersuchten Andesit vom 
Nagy-Som sind die Hypersthene !/3 mm breit, nicht lünger als1 mm und 
ist der Pleochroismus der 0,07 mm starken Lamelle : 


a, nd — röthlichgrün, 
b, nna — licht gelblichgrün, 
c, ne — lichtgrun. 


Oft finden wir bei den Hypersthenen dieser Andesite auch kreuzfőr- 
mige Durchwacbsungen nach dem Makrodoma. Diese Zwillinge können wir 
in den der Flöche co P os (010) entsprechenden Schnitten (928, 934) 
gut beobachten. 


360 J. SZÁDECZKY : 

Sehr gewöhnlich sind in ihnen Glaseinschlüsse, oft mit Gasbláschen. 
In einigen sind die Magnetitkörner sehr háufig (929); zerstreut sieht man 
entlang der Spaltung des Hypersthen eine vereinzelte Hámatitlamelle (930). 

Manchmal sind die Hypersthene in Gruppen angesammelt. 

Die Augite krystallisirten allem Anzeichen nach spáter, als die Hyper- 
sthene, welch" letztere sie háufig genug überdecken. Diese Umhüllung ist 
keine zufállige, sondern geschah nach den Gesetzen der Krystallisation, so 
dass der stumpfere Winkel der Hypersthensüule oo P (110) mit dem stum- 
pferen Winkel der Augitsüule coP(110) zusammenfállt, daher die co Poo (010) 
Fláche der Hypersthene der cs P co (100) Fliche der Augite entspricht. 
Die im Vergleiche zu den Hypersthenen um vieles kürzeren Augite umhül- 
len gewöhnlich nur den mittleren Theil der Hypersthene (930, 931). 

Eine fernere interessante Vergesellschaftung des Augites mit dem 
Hypersthen besteht darin, dass der Augit die unregelmássige, in Zickzack 
endigende Hypersthensüule verlüngert (936). 

Nur in seltenen Füllen náhert sich die Anzahl der Augite jener der 
Hypersthene (930) ; sehr wenig Augit kommt im Andesit der Berge Lucza 
und Kis-Som vor. 

Die Augite haben sehr oft versehwommene Umrisse, oder es umgiebt 
sie ein körniger Augitrahmen, deren Auslóschung ebenfalls sehr versehwom- 
men ist (1700). Diese Erscheinung steigert sich manchmal so sehr, dass die 
einzelnen Augitreste nur in Folge ihrer stárkeren Lichtbrechung und ihrer 
stürkeren Doppelbrechung im polarisirten Lichte in der grauen Grundsub- 
stanz erkennbar werden (1257). 

Gewöhnlich sind die mehrfachen Augitzwillinge nachos P co (100) 
933] verwachsen, aber wenn der Augit körnig wird, dann sind auch die 
Zwillingslamellen verwaschen. 

In den grünsteinartigen Andesiten des oberen Theiles des Thales 
Mély bei Hotyka sind die Pyroxene ganz umgewandelt; den Augit ver- 
tritt manchmal Calcit, der aus dem Magnesium entstandene Serpentin 
wurde dagegen in die Grundsubstanz und in die Feldspüthe überfuhrt 
(1260). 

Die Feldspüáthe übertreffen ihrer Anzahl nach gewöhnlich die Hyper- 
sthene und die Augite zasammengenommen. Hin grosser Theil der Schnitte 
lgt kleiner als 1! mm. aber in manchem Handstück (928) ist 2 mm grosser 
Feldspath büufig; ja in dem Andesit aus dem Villás-Thale (1716) finden 
wir selbst 3 mm grosse Feldspáthe. 

Letztere bilden keine scehlanken Süulen, indem die Schnitte gewöhn- 
lich kurz rechteckig oder sechseckig sind. Meistens sind sie nach der 
Axe a ein wenig gestreckt (1700, 1260), oder sie bilden dicke Tafeln nach 
der Fláche (010). Sie sind keine Zwillinge, oder nur aus wenig Individuen 
bestehende Albit-, mitunter auch Albit- und Periklinzwillinge. Ausnahms- 


DAS GEBIET ZWISCHEN RUDA-BÁNYÁCSKA UND KOVÁCSVÁGÁS. 361 


weise treffen wir auch mehrfache Zwillinge an (930), aber auch dann nur 
bei einzelnen Feldspüthen und nichtim Allgemeinen. Die Albitzwillinge 
vergesellschaften sich manchmal mit den Karlsbadern (1260). 

Als Einschluss kommt in den Feldspáthen seltener auch Magnetit 
und Hypersthen vor, aber sehr gewöhnlich und háufig sind die Glasein- 
sechlüsse, welche entweder den inneren Theil der Krystalle occupiren (934) 
oder den mittleren, so dass ausserhalb und innerhalb der Zone des 
Glaseinschlusses der Feldspath rein ist (928). Die Farbe des Glaseinschlus- 
ses ist manchmal bedeutend dunkler als die der glasigen Grundsubstanz 
(929). Aber nicht blos dadureh erhült der Feldspath eine zonige Structur, 
sondern sehr hüufig auch dadurch, dass sein áusserer Theil unter kleine- 
rem Winkel auslösebt, als sein innerer, grösserer Kern. Dieser Unterschied 
betrágt ofít 11" (931, 1257), erreicht aber auch 169". 

Was die Art der Feldspáthe betriftt, so kann ich diesbezüglich erwáh- 
nen, dass in sehr vielen kurz rechteckigen oder annáherungsweise vier- 
eckigen Schnitten, in welchen wir am Rande des Gesichtsfeldes den Austritt 
der Bissetrix von negativem Charakter (ny — a) beobachten können, die 
Auslóschung 40—459" von der Ebene der Albit-Zwillinge erfolgt (929, 930, 
931, 1257). Im Felde der einen Lamelle erweist sie sich als positiv, in der 
anderen als negativ; auch in dem sich OP (001) annáhernden Schnitte 
geht die Auslösehung bis 357. Sowohl diese Beobachtungen, als wie auch 
das Verhalten in der Flamme weist auf die üussersten Glieder der Cal- 
ciumplagioklase, auf Bytowmnit und Anorthit hin. Nur in dem Andesit 
von der Kuppe des Nagy-Eperjeske fand ich Feldspath von andesin- 
artigen Verhalten. 

Als accessoriscehe Mineralien fand ich in einigen Andesiten auch 
Apatit; so in dem Andesit von der östlichen Seite der Sinka-Kuppe, in 
welehem dem Magnetit 0,05 mm lange, dünne, pleochroistische Apatit- 
nadeln anhaften. 

Ihr Pleochroismus ist in der Lángsrichtung ne — rauchgrau, 

in der (Juere ny — gelblichbraun. 

Das Ende der Sáulchen ist verwaschen, guer durchschnitten bilden 
sie ein regelmüssiges Sechseck. In dem Grünstein vom Mély-Thale 
findet man auch grösseren Apatit. Hine solche, guer gespaltene, mit einer 
Pyramide endigende schlanke Süule hat eine Lünge von 0,25 mm. In dem 
Andesite vom Villás-Thale (1716) durchbohren die Apatitnadeln die 
Chloritknoten. 

An der zuerst erwáhnten Localitát fand ich in den grünen Andesiten 
auch winzige Zircon-Krystállchen; die Dicke eines derselben betrügt 
0,033 mm ; auch im Serpentineinschlusse eines Feldspathes im Andesite 
des an zweiter Stelle genannten Thales fand ich ein Korn von corrodirtem 
Zircon. 


362 J. SZÁDECZKY : 


Als nachtrágliche Bildung ist in diesen grünen Andesiten der aus der 
Zersetzung der Pyroxene entstehende Serpentin, der sich theils in den Feld- 
spüáthen, theils als Knoten in der Grundsubstanz ansammelt. Die dünnen 
Serpentinfasern löschen parallel mit ihrer Lüángsachse aus und sind in 
dieser Richtung von positivem Charakter, die Farbe ihrer Doppelbrechung 
geht im 0,04 mm starkem Schliffe bis zam Gelb erster Ordnung. 

Die Grundsubstanz. Zwischen den grösseren Mineralien der ersten 
Ausscheidung und zwischen den Mikrolithen der Grundsubstanz besteht 
bezüglieh ihrer Grösse ein scharfer, überganegsloser Unterschied. Das Ouan- 
titátsverhaltniss beider ist meistens ein derartiges, dass von der Grundsub- 
stanz beiláufig so viel vorhanden ist, als von den Mineralien der ersten Zeit 
zusammengenommen. A us dem Vergleiche dieser Andesite mit dem Gesteine 
der Andesitkuppen von Vágás erfahren wir, dass die Grundsubstanz der 
Andesite der Sinkagruppe besonders aus den oberen Partien der Berge nicht 
80 vollkommen auskrystallisirt ist, als die der Andesite aus der Náhe des 
Vágás ; im Zusammenhange damit ist auch die Farbe der Grundsubstanz des 
Andesites von der Sinkagruppe um vieles dunkelbrauner, oder grauer als 
diejenige der Andesite aus der Umgebung von Vágás. 

Die Mikrolithe der Grundsubstanz bilden ausserden wenigen und klei- 
nen Magnetitkörnern meistens Feldspathnadeln, aber nicht in grosser 
Anzahl und gewöhnlich ohne Fluidalstructur, das Magma hat sich daher 
vor seiner Erstarrung nicht lebhaft bewegt. Nur ausnahmsweise treffen wir 
derartige Andesite an, wie den vom Nagy-Eperjeske (934), in welchem die 
in grósserer Anzabhl vorhandenen Feldspathnadeln und Magnetitkörnehen 
Fiuidalstructur zeigen. 

Bemerkenswerth ist, dass /lypersthenmikrolithe im Allgemeinen in 
der Grundsubstanz dieser Gesteine nicht vorkommen, nur zwischen den ent- 
wickelteren Mikrolithen des Gesteines vom Nagy-Eperjeske (934) findet man 
einige dickere Hypersthennadeln, ferner in dem Andesit von der östlichen 
Seite der Sinkakuppe dünne Hypersthennadeln, welchen kleine Magnetit- 
punkte anhafíten. Selten finden wir solchen, wahrscheinlich aus dem tiefe- 
ren Theile der Lavamasse stammenden Andesit, in welehem die grossen 
Krystalle den überwiegenden Theil des Gesteines bilden. Ein solcher ist 
der Andesit vom N0O-lichen Fusse des Sinka, in welehem auch die Feld- 
spathnadeln hüáufiger werden. 

In dem Andesite vom $0-lichen Fusse der Sinka besteht die Grund- 
substanz aus der Mengung von licht- und dunkelgrauen Theilen, welche 
unregelmássig gestaltete, wie Feldspath polarisirende Flecken und Streifen 
bilden. Aussergewöhnlieh winzige Magnetitkörner machen diese Grundsub- 
stanz körnig, aber es kommen in ihr auch wenige, ca. 107 auslösehende 
Feldspath- und in geringerer Menge Hypersthennadeln vor. Eine ebenso 
umkrystallisirte Grundsubstanz hat auch der Andesit des Nagy-Som (931). 


DAS GEBIET ZWISCHEN RUDA-BÁNYÁCSKA UND KOVÁCSVÁGÁS, 363 


Die neben den Feldspathmikrolithen vorkommenden feldspathartigen 
Flecken besitzen den Charakter nachtráglicher Bildungen, die in der Grund- 
substanz hie und da auffindbaren limonitischen Streifen und serpentini- 
sechen Flecken sind entschieden nachtrágliche Zersetzungsproducte. 

(resteinseinschlüsse. Mit der Ansammlung der ersten Krystallisations- 
producte treffen wir bei jenen Gesteinen sehr háufig, beinahe in jedem 
Schliffe endogene (Zirkel) oder mit anderem Namen homogene (Lacroix) 
Einschlüsse an. In dieser granitisehen Gruppirung der grossen Minerale 
herrschen gewöhnliech die Feldspáthe vor, in ihrer Begleitung kommt auch 
wenig Hypersthen und noch weniger Magnetit vor. Daher kommt es, dass 
die Farbe dieser Binschlüsse meistens lichter ist als die der sie einsehlies- 
senden Andesite und dass in Folge ihrer weisslich-grauen Farbe die grösse- 
ren schon mit freiem Auge erkennbar sind. 

Ihre mikroskopische Untersuchung überzeugt uns davon, dass die 
grossen Feldspüthe in ibrem Áusseren nicht so eckig und intact sind, 
als die im Andesit eingesechlossenen, porphyrisch ausgeschiedenen, verein- 
zelten Feldspüthe, sondern sie sind abgerundet, manchmal gebro- 
chen, ühnlich den in den granitischen Gesteinen vorkommenden. 51ie 
stimmen gewöhnlich mit dem im Gestein befindlichen basischeren Feld- 
spath überein. Es kommen unterihnen auch solche mit Zonenstructur, 
mit einem unter kleinerem Winkel auslösehenden áusserem Theile vor. 

In gewissen homogenen Binschlüssen kommen die farbigen Minerale, 
unter ihnen auch grüner Pleonast, in grösserer Anzahl vor. Solche finden 
wir im Andesit vom Lucza-Berge, in dessem Binschlusse die Feldspáthe win- 
zige Körner bilden. 

Die dritte Art der homogenen Einschlüsse ist diejenige, in denen das 
verworrene Aggregat von winzigen Feldspathkörnern und Hypersthensául- 
chen von jeder krystallitisehen Ausscheidung frei in reines braunes Glas 
eingebettet ist (Lengyelkút 929). 

Um vieles seltener sind die emxogenen (Zirkel) oder enallogenen 
(Lacroix) Einschlüsse, in welechen, ausser basiscehem Feldspath, Hypersthen, 
Magnetit und grünem Pleonast als Contactproducte grosse Biotite vorkom- 
men, welches Mineral in den sie einsehliessenden Andesiten gönzlich fehlt. 
Einen solchen stark eingesehmolzenen, winzigen Gneisseinschluss fand ich 
im Andesit vom Lucza-Berge (928) und vom Nagy-Eperjeske (1257). 

Im letzteren fand ich auch ein ca. 1/2 em? grosses (Jordieritkorn, wel- 
ches zwei optische Axen und und lebhaften Pleochroismus zeigte und zw. 
n, — lichtgelb; n, — ins Veilchenblaue neigendes Grau, ny — dunkel- 
violett. Dieses ungewöhnlich grosse Cordieritkorn stammt zweifelsohne aus 
Cordieritgneiss her. 


3654 J. SZÁDECZKY : 


Pyroxen-Amphibol-Andesite. 


In der Gegend von Kovácsvágás kommen ausser den reinen Pyroxen- 
Andesiten auch solche Andesite vor, in welchen neben den Pyroxenen Am- 
phibol als wesentliceher Gemengtheil eine Rolle spielt. Diese beiden Andesit- 
arten sind sich auf den ersten Blick einander áhnlich, aber der durch seine 
gute Spaltbarkeit und sehwarze Farbe leicht erkennbare Amphibo!l lásst bei 
einiger Übung die beiden Gruppen leicht unterscheiden. 

Dieser amphibolische Andesit bildet in der Gruppe des [elrele-Berges 
eine zusammenhüngende, grosse Masse, die in dieser Gegend am höch- 
sten emporragt. Diese wird bei der Glashütte von Kovácsvágás, ober- 
halb Kovácsvágás, Mikóbáza und Ruda-Bányácska von einer Gruppe klei- 
nerer Aufbrüche umgeben, die das Bindeglied zwischen den in der Umge- 
bung von Feketehegy und Ujhely vorkommenden grósseren amphibolischen 
Andesitbergen bilden. Sie bilden sehr schöne, regelmássige, stark hervor- 
ragende Kuppenberge, wie kein anderes Gestein in dieser Gegend. Dasselbe 
lásst sich von den amphibolháltigen Andesiten und Daciten der Umgebung 
von Nagyág behaupten. 

Das ganze Pyroxen-Amphibol-Andesit-Gebiet steht mit einem ortho- 
klasführenden Rhyolithtuff in enger Verbindung und zwar so, dass der grös- 
sere Theil jenes entschieden den Tuff durchbrach, ja stellenweise mit einer 
dünnen Lavaschicht bedeeckte, als unzweifelhafter Beweis dessen, dass seine 
Eruption nach der Ablagerung dieses Tuffes erfolgte. 

Zu diesem jungen, vielleieht dem jüngsten Gliede der Eruptionen ge- 
hört der überwiegende Theil der amphiboliscehen Andesite, insbesonders 
die ganze Gruppe des Fekete-Berges und das Heer der isolirt stehenden 
Kuppen. 

Ich bin jener Höhe nachgegangen, bis zu welcher die durchbrechen- 
den amphibolischen Andesite auf die orthoklashültigen Tutle herab- 
geflossen sind und liegt diese an den versehiedenen Punkten zwischen 
900— 440 /m ü.rd: M. 

Es haben aber auch schon früher amphibolische Andesitdurehbrúche 
stattgefunden, wovon wir uns im Köszörüs-Bache überzeugen können, wo 
unter orthoklasführeden Tuffen Schichten mit mediterranen Versteimerungen 
auf Pyroxen-Amphibol-Andesittuff liegen. Auch in den sarmatischen Sehich- 
ten des Hügels Akasztódomb kommen Fragmente von diesem Gesteine vor. 
Fin solches unter den Rhyolithen verstecktes Vorkommen von amphiboli- 
schem Andesit fand ich auch im grossen Rhyolithgebiete von Telkibánya — 
Kovácsvágás, SW-lich von Rostalló im Ordög-Thale. Aus all dem können 
wir folgern, dass auch der Ausbruch des Pyroxen-Amphibol-Andesites 
in der mediterranen Epoche begann und bis in die sarmatische Epoche 
wührte. 


DAS GEBIET ZWISCHEN RUDA-BÁNYÁCSKA UND KOVÁCSVÁGÁS. 365 


Makroskopisch erwiesen sich die Pyroxen-Amphibol-Andesite mei- 
stens als graue, oder rothe, oder ins Grünliche gehende, selten ganz schwarze, 
diechte Gesteine, dessen mit freiem Auge sichtbare Feldspüthe im Allge- 
meinen etwas grösser sind als die Feldspüthe der Pyroxen-Andesite. Die grös- 
sten haben 3—4 mm lange rectanguláre Flüchen, aber zerstreut finden wir 
auch um vieles grössere, so im Andesit der Kuppe des S0m-Berges einen 
15 mm langen und 8 mm breiten, nach dem Flammenversuche der Ande- 
sinreihe angehörigen Feldspathkrystall. 

Die Amphibole sind meistens 1 mm breite, 2—3 mm lange, sehlanke 
Süulen, aber mitunter werden sie auch 2,5 mm breit und 5 mm lang. 
(Fekete- Berg). 

Der Ausbildung nach sind diese Andesite gewöhnlieh glanzlos (rachy- 
tisch, aber an einzelnen Arten und zwar meistens bei der Beruhrung mit 
bimssteinigem Tuff oder in dessen Náhe perlitiseh oder pechsteinig, mit 
einem Worte auch von glasiger Ausbildung. Halbelasiger Andesit kommt 
vor in dem zwischen Osztra und Baradla entspringenden und gegen Vágás 
zu fliessenden Bache, in dem Sattel zwischen dem Rozsván, Nagy-Köves und 
Hármas-Berg. Bei den im Hotter von Hotyka und neben Ujhely vorkom- 
menden amphibolischen Andesiten ist die glasige Ausbildung sehr gemein. 

Von diesen trachytischen und glasigen Andesiten unterscheiden sich 
jene grünlichen Andesite, welche zwisehen den Glashütten von Vágás und 
Ruda-Bányácska kleine Fleckchen bilden. Sie enthalten dichte nicht so sehr 
breite Feldspathtafeln als vielmehr gestreckte, schlanke Sáulen. 

Auch fand ich Opaladern und rothen Jaspis ; ebenso auch Andesit mit 
felsitiseher . Grundsubstanz. Glimmerháltige Einsechlüsse sind in diesen 
Andesiten selten; háufiger kommen kleinkörnige, dichte oder poröse 
basische (resteinseinschlüsse vor. 

Das Resultat der mikroskopischen Untersuchung ergiebt, dass unter 
den porphyrisch ausgeschiedenen grossen Mineralien sowohl rhombischer 
Hypersthen wie auch monocliner Augit und Amphibol vorkommt, und zwar in 
grösster Menge der Hypersthen. In einem grossen Theile der untersuchten 
. Scbliffe herrseht der Amphibol über den Augit vor; nur in dem Andesit 
(1578a) vom Rande der Gruppe des Fekete-Berges fand ich beiláufig eben 
soviel oder mehr Augit als Amphibol vor (1298, besonders 1621). 

Die Hypersthene bilden in den Scehliffen hőchstens 1—2 mm lange 
schlanke Süulen, die selten eine regelmássige Krystallform haben ; in diesem 
Falle endigen sie pyramidisch, respective mit einem Doma. (Juer durch- 
sehnitten sind die Lüngs- und Ouerfláchenpaare co P c0(100), coPoo (010) 
viel stürker entwickelt als die Süulen co P (110); sie zeigen daher acht- 
eckige Scbnitte; aber sehr oft sind sie abgerundet und weisen auf Grund 
der Ouerschnitte dahin, dass sie ausser der prismatischen Spaltung auch 
noch nach den beiden seitlichen Endfláchen spalten (1626). 


366 J. SZÁDECZKY : 


Ihr Pleochroismus ist gewöhnlich genügend stark: a,n, — röthlich- 
gelb, oder röthlichgrün, b.nn — gelblichgrün, c, n, — lichtgrün. 

Hypersthene mit schwácherem Pleochroismus fand ich nur in dem 
Andesite vom Osztra-Berge, in dem vom östlichen Fusse des S0m-Berges 
und vón der Glashütte von S5ompatak. 

Selten finden sich auch hier nach dem Makrodoma P co (101) ver- 
wachsene Zwillinge vor (1573a, 1626). 

Magnetitkörner, Glas- oder Grundsubstanzeinschlüsse manchmal (1626) 
mit negativer Krystallform sind in diesen Hypersthenen gemein, in dem 
vom Osztraberge habe ich ausserdem auch Augit gefunden ; dagegen kommt 
Amphibol nur sehr selten als Kinschluss vor, welcher, wenn der Hyper- 
sthen corrodirt ist, den Eindruck macht, als wenn wir es mit Uralitisirung 
zu thun hátten. An erster Stelle erwáhne ich hier den Andesit (1581) von 
Szicsok, bei welchem in der Mitte des corrodirten, nach co P cs (100) durch- 
sehnittenen Hypersthen ein nach cs P co (010) verwachsener Amphibol- 
zwilling liegt. In einem anderen Andesit (350) dieser Localitát umgibt 
der Amphibol den Hypersthen. In Hypersthen eingesehlossenen Amphibol 
fand ich auch in dem Andesit (1626) vom Somberge. 

In Folge von nachtráglichen mechanisechen Binwirkungen löseht der 
Hypersthen manchmal nicht seinem ganzen Umfange nach aus (1299). 
Auch in seiner Substanz wird der Hypersthen oft veründert; so sind die 
höchstens 1 mm langen, schlanken Hypersthene des vom westlichen Fusse 
des Fekete-Berges herstammenden Andesites mehr oder weniger in Serpentin 
verwandelt. Die Umwandlung beginnt damit, dass in den noch unversehr- 
ten Hypersthenkörper stark doppelbrechende (in dickeren Sehliffen geht die 
Doppelbrechung ott bis zum Grün II-ter Ordnung), ibrer Lánge nach posi- 
tive, grüne, der Ouere nach gelbliche Fasern von scehwachem Pleochrois- 
mus (Xylotil) hineinreichen. Darauf entsteht entsprechend dem höheren 
Grade der Umwandlung eine körnige Zone, und geht entlang der Ouerspal- 
ten in Bastit von sehwücherer Doppelbrechung über. In diesem Gesteine 
ist die Umwandlung in Xylotil viel vollstándiger, als die in Bastit. 

Günzlich zu Bastit, zu Serpentin von seiner Lüngsaxe nach positivem 
Charakter, verwandelte sich der Hypersthen des Andesites von den Glas- 
hütten von Vágás (1310), ohne dass die Augite sich serpentinisirt hátten. 
Auchin dem Andesite mehrerer anderer Punkte fand ich serpentinisirten 
Hypersthen (1304, 990, 1234, 1235); von welchem der von Kis-Jánosvára 
auch serpentinisirenden Amphibol enthült. 

In manchem Gestein förbt Limonit das Aussere des Hypersthen und 
seine Spalten. Der Pleochroismus dieser Partienist noch stöárker als der des 
intacten (1621). Die in grosser Anzah]l vorkommenden schlanken Hypersthen- 
nadeln des Andesites vom Fehérpart sind auf ihrer Oberfláche mit einer Háma- 
titkruste umgeben, und zwar an den Süulenfláchen stürker als anden Seiten. 


DAS GEBIET ZWISCHEN RUDA-BÁNYÁCSKA UND KOVÁCSVÁGÁS. 367 


Der Hypersthen (1624) scehwárzt sich in der Bunsenflamme und run- 
det sich ab (Schm. 3. Szabó). 

Von den farbigen Mineralen folgt auf den Hypersthen der Ouantitát 
nach, abgesehen von einigen Andesiten aus der Gruppe des Fekete-Berges, 
der Amphibol, jenes Mineral, dessen meist 2—3 mm lange, gut spaltbare, 
schlanke Süulen schon mit Íreiem Auge deutlieh erkennbar sind. 

Auch die Amphibole zeigen nur im Ouerschnitt regelmássige Krystall- 
gestalt, namentlich ist ausser der Süule (110) co P meistens nur die Fláche 
(010) cs R oo ausgebildet ; aber manchmal (411) ist ausser der klinodiagona- 
len Endfláche auch die orthodiagonale (100) co P cs entwickelt, so dass die 
(uerschnitte sechs- bis achteckig erschéinen. Sehr háufig sind aber auch die 
abgerundeten Körner. 

Sehr gemein sind die Amphibolzwillinge nach co P co (100), in man- 
chem Scehlifte ist beinahe jeder Amphibol ein Zwilling. Es kommen auch 
vielfache, vierfache Zwillinge vor (1301). 

Die Amphibole haben gewohnlich starken Pleochroismus: csn, — 
grünlichbraun, b.nn — bráunlichgrün, an, — gelblichgrün. 

Davon weicht einigermaassen der ins Röthliche neigende Amphi- 
bol des Andesites von Kis-Jánosvára (1235) ab; indem cn, — gelblich- 
grün ; b.nm — gelblichgrün; an, — lichtgelb ist. 

Ihre Auslósechung erfolgtin Folge der guten Spaltung im Schnitte 
co R co (010) bei 10—13". 

Das Aussere der Amplhibole ist manchmal zu einem schwarzen, mag- 
netitisehen Rahmen umgewandelt (1235), welecher bei einzelnen Andesiten 
(1298) so tief in das Innere des Minerals eindringt, dass nur in der Mitte 
ein wenig intacter Amphibol verbleibt. Ein solcher Rahmen (1626) 
secheint bei starker Vergrósserung aus dem Gemenge von Magnetit und Py- 
roxen zu bestehen. Sowohl diese Ümwandlung, als auch der háufige corro- 
dirte, ausgefressene Zustand der Amphibole ist auf die Resorption dureh 
das Magma zurückzuführen, deren Endresultat die Umwandlung des Am- 
phibols zu einem schwarzen Aggregat ist (1310). 

In den Amphibolen, als einem Producte der ersten Ausscheidung 
-finden wir nicht so oft und so viele Einsehlüsse als wie bei den übrigen 
Mineralen. Der hüáufigste Einschluss ist Magnetit, seltener der Feldspath 
und Hypersthen. Alle drei Hinschlüsse kommen in dem corrodirten Am- 
phibol des Andesites vom östlichen Fusse des Somberges vor (1626). Selten 
(1298, 1581) treffen wir aussergewöhnlich kleine Einsehlüsse mit stürkeren 
Licht- und Doppelbrechungen (Zircon ?) an. Manchmal sammelt sich der 
Amphibol zu Aggregaten an (1602). 

In den amphibolführenden Andesiten kommt der Augit in geringster 
Menge vor, ausgenommenin einigen vom Rande der Gruppe des Fekete- Berges 
entnommenen Andesiten, in welchen die Augite der Ouantitát nach unmittel- 


368 J. SZÁDECZKY : 


bar auf die Hypersthene folgen; ausnahmsweise traf ieh auch solchen An- 
desit (1301) an, in welcnem Hypersthen, Amphibol, Augit beiláufig in glei- 
cher Menge vorkommen, aber auch solchen, in welchem sich sehr wenig 
Augit befindet, Ja in einigen Schliffen kam er gar nicht vor (990, 1602, 920. 

Die Augitsáulen stehen hinsichtlieh ihrer Dicke den Hypersthenen 
nicht nach, aber sie sind gewöhnlich kürzer als diese. Nur hie und da finden 
wir Krystalle von regelmássigem Umrisse ; bei diesen herrschen die seit- 
liehen Endfláchen co P cs (100), co R co (010) vor; sehr untergeordnet ist 
die Sáule co P (110). Weit hüufiger ist der Augit abgerundet oder fragmen- 
tár, corrodirt, so sámmtlicher Augit im Andesit vom östlicehen Fusse des 
Somberges. Wir treften hier auch winzige, gleiech den Samen der Weinbeere 
abgerundete, zusammengedrückte versehwommen polarisirende Augite an. 

Diese Augite haben im Allgemeinen gar keinen oder nur einen schwach 
bemerkbaren Pleochroismus ; ihre Auslóschung tritt im Schnitte coRco (010) 
von der prismatischen Spaltung unter 427—44" ein (1301, 1621). 

Magnetit finden wir háufig im Augit und zwar nicht bloss winzige 
Körner, sondern manchmal auch 0,25 mm lange Stábchen (1298). Um vieles 
seltener sind die Feldspatheinsehlüsse. Apatit fand i1ch nur in einem Falle 
vor (1301). 

Es scheint, dass sich der Augit in seiner Substanz schwerer verán- 
dert als der Hypersthen, denn in vielen Fállen blieb der Augit neben dem 
serpentinisirten Hypersthen erhaiten (1301); ferner ist der Augit beinahe 
gánzlich frei von der hámatitiscehen Fárbung dort, wo der Hypersthen ge- 
fárbt ist (1570); aber in anderen Fállen hat auch der Augit einen rothen 
tahmen (1621). 

Die abgerundeten Augite vereinigen sich manchmal zu Aggrega- 
ten (441). 

Das Hauptproduct der ersten Ausscheidung ist der /eldspath, der 
unter den grossen Mineralen in grösster Menge vorkommt. Der Feldspath 
der Pyroxen-Amphibol-Andesite ist im Allgemeinen etwas grösser als seine 
farbigen Gemengtheile, aber es liegen mir Schlitfe vor, in welehen die grossen 
Minerale alle von ühnlicher Grösse sind. Ausnahmsweise sind einzelne 
Feldspüthe auffallend gross (Somberg von Mikóháza). 

Der meiste Feldspath hat keine regelmüssige Krystallgestalt; die 
grösseren sind abgerundet oder zerbrochen, nur bei den kleineren finden wir 
manchmal regelmássige Krystallumrisse. Gemein ist auch die Anháu- 
fung der Feldspáthe zu grösseren Gruppen. 

Die Feldspáthe mit regelmássigerem Umrisse scheinen in der Richtung 
der Axe u gestreckte Süulen (1578a), oder nach co P co (010) dicke Tafeln zu 
bilden (1298, 1602). Albit- und Karlsbader Zwillingsbildung ist sehr gemeim 
(1298, 1581), manchmal tritt auch der Periklin-Z willing hinzu(K.-Jánosvára). 
Die Zahl der Zwillingslamellen ist gewöhnlich nicht gross, 2— 4. 


DAS GEBIET ZWISCHEN RUDA-BÁNYÁCSKA UND KOVÁCSVÁGÁS. 3269 


Sowohl das optiseche, wie das Verhalten in der Flamme lüsst daraut 
sehliessen, dass dieser Feldspath der Labradorit-Reihe angehöőrt, daher ein 
sauerer ist, als der im Pyroxen-Andesit vorkommende. Der Winkel seiner 
Auslöschung erhebt sich von den Albitzwillingsfláchen nur selten über 30". 
Im Allgemeinen erweisen sich in einem und demselben Gestein die grösse- 
ren Feldspáthe auf Grund ihres grösseren Auslóscehungswinkels als basi- 
scher als die kleineren. Die Labradoritreihe ist aber eben als eine Mittelart 
zu betrachten, denn wir finden in diesen amphibolischen Andesiten reich- 
lich Feldspáthe sowohl aus der Andesin-, wie aus der Bytownit-Reihe. 

Was die örtliche Verbreitung betritfit, so kommen die sauereren Feld- 
spáthe, Andesine vorherrsehend im mittleren Theile der Gruppe des Fekete- 
Berges vor (S50m-, Kövesberg ete.); ferner im höchsten Theile der isolirten 
Kuppen (N.-Jánosvára). Die entfernteren Theile, besonders die üusseren 
Glieder der Lavaströme sind basischerer Natur. 

Nicht selten treffen wir bei den Feldspáthen den Fall an, dass den 
inneren Feldspathkern eine von der guten Spaltung gerechnet unter einem 
um 10" kleineren Winkel auslöósehende Feldspathhülle umgiebt (Kis-János- 
vára). Manchmal sind mehrere solehe isomorphe Zonen vorhanden, die 
im Allgemeinen nach aussen zu unter kleinerem Winkel auslöschen, aber 
es kommt auch mitunter eine rückkehrende Auslösehungszone vor, d. 1. 
eine solche, die mit einer mehr nach Innen zu fallenden Zone zugleich 
auslóseht (1310). 

Glaseinsehlüsse sind bei diesen Feldspáthen sehr gemein, die nicht 
immer gleichmüássig vertheilt sind, sondern sich auf einzelne Zonen des 
Minerals beschrankend, auch dadureh zonale Structur entstehen lassen 
(1307, 1234). Auch das kommt vor, dass im Ínneren des Feldspathes der 
Glaseinschluss lichter ist als das entlang der Sprünge von aussen einge- 
drungene Glas (1578a). Fin anderesmal enthalten nur die unter einem 
grösseren Winkel auslösehenden, grösseren Feldspáthe (Labradorite) roth- 
braune, amorphe Grundsubstanz, die neben ihnen befindlichen, unter klei- 
nerem Winkel auslösehenden, kleineren Feldspáthe :sind ganz rein 
(1301, 350). 

Um vieles seltener treffen wir Mineraleinsechlüsse an, namentlich ser- 
pentinisirten Hypersthen und im öáusseren Theile des Feldspathes Magnetit 
(1235), und Amphibol (411, 920). Im Feldspathe des Király-Berges ist der 
Magnetiteinsehluss lmonutisirt. 

Manchmal beginnen die grösseren Feldspáthe in welligen Streiten 
zu kaolinosiren (1301). In dem stark kaolinisehen Feldspathe des An- 
desites von der westlichen Seite des Berges Hallgató, bildet der Kaolin 
kleine Spbürokrystalle von positivem Charakter, deren Doppelbrechungs- 
farbe im 045 mm dicken Sebliffe bis zam Gelb I. Ordnung reicht. 

Unter den aiccessorischen Gemengtheilen kommt in den amphibol1- 


9 
Fldötani Közlöny. XXVII. köt. 1897. 24 


370 J. SZÁDRCZKY : 


sehen Pyroxenandesiten der Magnetit, wenn auch nicht in grosser Anzabl, 
aber ungleichförmig vertheilt in der Gestalt grösserer Körner vor. Unter 
die Producte der ersten Krystallisation műssen wir auch jene kleineren 
Magnetitkörner rechnen, die in genügend grosser Anzah] hauptsáchlieh in 
den farbigen Mineralen vorkommen. Wenn die eisenhültigen Minerale 
limonitisirt sind, dann ist es auch der áussere Theil des Magnetites (1621), 
wenn zu Hámatit verwandelt, dann ebenfalls auch der Magnetit (1570). 

In der Nühe der amphibolischen Andesitkuppen fand ich an einigen 
Orten (östlieh von der Waldhüterwohnung von Csereptó, bei Rudabányácska 
am östlichen Fusse des 50m-Berges) in den Wagenspuren die thonige 
Oberfláche in dünnen Streifen mit einem schwarzen Pulver bestreut, welches 
zum grössten Theile aus Magnetit und ausserdem aus Feldspath und Py- 
roxen besteht. 

Bezuüglieh der Reihenfolge der Ausscheidung der angeführten gros- 
sen Minerale können wir auf Grund der Binschlüsse darauf folgern, dass 
sie nicht so sehr nacheinander, sondern eher zu einer und derselben Zeit 
auskrystallisirten. 

Ausser den allgemein verbreiteten Mineralen fand ich in den Amphibol- 
Andesiten hie und da untergeordnet Hámatit, Biotit, Apatit und Zircon vor. 

Die Grundsubstanz der amphibolischen Andesite ist gleichfőrmig, 
grau, oder wird durch dunklere, lichtere Streifen schlierig. S0 finden wir 
ausgezeichnete Streifenstructur bei dem Andesit vom Osztra-Berge, des- 
sen graue, braune, grüne, schmálere und breitere Streifen unter dem 
 Mikroskop versechieden lebhafte, einstige Flusserscheinungen verrathen. In 
seiner körnigen Basis sind nicht viele, gewöhnlich unter einem Winkel von 
10—15" auslösehende Feldspathmikrolithe. Noch geringer ist die Zahl der 
Hypersthen-Mikrolithe. Verbültnissmássig gering sind auch die Magnetit- 
körner, denn ein grosser Theil des Bisens blieb in der Grundsubstanz und 
fárbt dieselbe. 

Durch röthlichbraune und grauliche Streifen gut ausgeprügte Fluidal- 
structur finden wir in dem giasigen Andesit an der westlichen Seite des 
Hármas-Berges (1307), dessen Grundsubstanz auch viele Globulite, 
kurze Trichite, nadelförmige, nicht polarisirende Mikrolithe und auch 
wenig Augitmikrolithe enthült. Perlitische Abrundung treffen wir in der 
Grundsubstanz des Andesites vom Királykút an; es ist dies im Sehliff in 
Folge der körnigen Störung entlang der Abrundung sehr scharf zu sehen. 
Sphárolitische Bildungen kommen in der braunen, glasigen Grundsub- 
stanz auch vor; sie polarisiren sehwach, lösehen in der Form eines unre- 
gelmüssigen, sehwarzen Kreuzes aus und verrathen in der Richtung der 
Otrahlen positiven Charakter. 

Die vielen Mikroliihe, die bei 159 auslösehenden Feldspathleisten 
und lichtgrüne Belonite zeigen die Richtung des einst lebhaften Filusses an. 


DAS GEBIET ZWISCHEN RUDA-BÁNYÁCSKA UND KOVÁCSVÁGÁS. 371 


Im Allgemeinen können wir sagen, dass der grössere Theil der Grund- 
substanz amorph, nicht krystallinisch ist. Bin Theil der Feldspathnadeln 
löseht parallel oder beinahe parallel mit der Richtung der Streckung aus, 
aber es kommen auch solche vor, die über 207? auslöschen; daher dieselben 
theils zur Andesin-, theils zur Labradorit-Reihe gerechnet werden können. 
Beinahe vollstándig parallel auslösehende Feldspathnadeln findet man in je- 
nen Gesteinen, deren grosser Feldspath ebenfalls Andesin ist (1626, 1234. 
Verworren gelagerte, kurze Feldspathnadeln findet man im Andesit von 
Kis-Jánosvára, ein grosser Theil derselben lösecht bei 159? aus, doch kommen 
auch parallel auslösehende vor. Ausser den nadelförmigen Feldspathmikro- 
lithen findet man genug hüufig auch guadratische und rechteckige. 

In geringerer Menge als die Feldspüthe kommen die Hypersthenmikro- 
lithe vor. Die Anzah] der Magnetitkörner stehtin verkehrtem Verhültnisse 
zur Dunkelheit der Farbe der Grundsubstanz. In manchem Andesit kom- 
men auch wenige Picotitkörner vor (1301, 1626). 

Die beim Beginn der Krystallisation in die grossen Minerale einge- 
sehlossene amorphe Grundsubstanz ist um vieles dunkler, als die nachtrüg- 
lich erstarrte Grundsubstanz, was dahin weist, dass im Laufe der Krystalli- 
sation das Eisen sich ausschied und dadureh die Grundsubstanz heller 
wurde (1626). 

In der glasigen Grundsubstanz des Andesites von der grossen Glas- 
hűtte (Zadnyitó) von Sompatak finden wir ausser den in einer Richtung 
angeordneten Mikrolithen viele, verworrene, primitive, sehr winzige, nicht 
polarisirende Stábchen, die damals entstanden sind, als der Lavafluss schon" 
aufhorte. 

Ausser den schon erwáhnten kaolinischen, limonitischen, hámatiti- 
sehen Umwandlungen begegnen wir in dem Andesit von dez westlichen 
Seite des Kis-Hallgató (1621) auch einer calcitisehen. Der Calcit bildet ein- 
zelne Flecken, zeigt gute Spaltung und ein gutes Axenbild. 

Homogene (yesteinseinschlüsse kommen auch in den amphibolisehen 
Andesiten genügend háufig vor. In der Gruppirung der grösseren Minerale, 
. Feldspath, Pyroxen, Magnetit ohne Auftreten von Grundsubstanz ist ein- 
mal der Hypersthen, ein andersmal der Augit der Ouantitát nach neben 
dem Feldspath vorherrsehend. 

Um vieles seltener sind die enallogenen (exogenen) Gesteinseinsehlüsse. 
Auf einen solchen stiess ich in dem schlierige Structur besitzenden Andesit 
vom westlichen Fusse des Nagy-Köves auf der Kuppe des Boglyasgödör 
(1304). In diesem stark zermalmten, granitisehen BHinschlusse herrscht der 
Gasblasen enthaltende Feldspeth vor, dessen vielfache Zwillingslamellen 
unter 3—7" von den Zwillingsfláchen auslösechen (Oligoklas-Andesin). Bio- 
tit ist in ihm entlang einzelner Streifen reichlich. Ausser den vielen, stel- 
lenweise dichte Gruppen bildenden Magnetitkörnern bildet auch grünlich- 

24k 


372 J. SZÁDECZKY : 


brauner Pleonast in ihm ein Netz. Apatit ist wenig vorhanden, bildet aber 
selbst 1/s mm breite Krystallfragmente. Ausser diesen trifit man besonders 
kleinere Körner von Zircon háufig genug in ihm an ; aber auch die grössten 
sind nicht lánger als 0,1 mm. Auch ein wenig Hypersthen kommt in diesem 
BEinschlusse vor, aber ich muss ihn mit sammt dem Pleonast für eine Con- 
tactbildung halten ; die in dem Feldspath befindlichen Gaseinschlüsse aber 
konnten in Folge der Wármeeinwirkung entstanden sein. Schliesslh muss 
ich noch aus diesem Einsehlusse ein grünliehbraunes Zersetzungsproduct er- 
wüáhnen, welches wahrscheinlich von Cordierit herstammt. Ist diese An- 
nahme richtig, so haben wir es hier mit Cordieritgneiss zu thun. 

Im Andesit des Király-Berges sieht man stellenweise viel Glimmer, 
der ebenfalls von einem Einschlusse herstammt. 

Nahe zu dem in Rede stehenden Gebiete, am westlichen Ende der 
Stadt S.-A.-Ujhely fand ich in dem Andesite des Zsólyomka benannten 
Steinbruches einen Cordieritgneiss-Hinsehluss von Handgrösse, der mit 
seinen Contactbildungen zugleich sehr ahnlich ist dem am Fusse des Som- 
berges, am Rande des zweiten Grabens gefundenen Cordieritgneissein- 
sehlusse. 

Auch in diesem kann man drei Theile unterscheiden, u. zw. bilden 
den innersten Kern bloss abgerundete Minerale, vorherrschend Cordierit 
und Magnetit, ausser diesen wenig, sehr kleiner Zircon. Den inneren Theil 
umgiebt von zwei Seiten eine aus Glimmer bestehende Zone, worauf der 
áusserste, vorherrsehend aus Plagioklas-Feldspáthen bestehender Contact- 
gürtel folet, dessen Minerale meistens nicht abgerundet, sondern eckig 
sind und auch Glaseinschlüsse enthalten. 

Die Cordieritkörner liegen in der Richtung der Schichtung, als Bin- 
sechluss finden wir in ihnen Biotit und wenige Luftblasen. 

Ihr Pleochroismus ist lebhaft, in dem 0,05 mm dicken Schliffe 


am ny — gelbliehweiss, 
b — ny — gelblich-veilehenblau (dunkler), 
c—n, — veilchenblau (lichter), 


( —) ,V — annühernd 607. 


Die Magnetitkörner erscheinen in der Richtung der Schichtung in 
Gruppen, dabei sehr wenige Aggregate und Körner bildend. Auch die Zir- 
conkörner und -stábechen sind nicbt gleichförmig zerstreut, sondern bilden 
hie und da kleine Sehwárme. Die Dicke der Stábchen ist nach ihrer Doppel- 
brechungs-Farbe nach versecbieden, aber nicht orösser als 0,011 mm, die Lönge 
der grössten aber 0,05 mm. Im inneren Kerne ist sehr wenig Feldspath. 

Der Pleochroismus der Glimmerlamellen ist stark, namentlich in der 
Richtaung der Spaltung (ny nu) dunkelgrün, guer (np ) grünlichbraun. 
Auch in der elimmerigen Zone befindet sich vereinzelt Cordierit. 


DAS GEBIET ZWISCHEN RUDA-BÁNYÁCSKA UND KOVÁCSVÁGÁS. 972 


Die Feldspáthe sind in der üussersten Zone in grosser Anzahl vor- 
handen. Die im Durchmesser 1,5 mm grossen Körner gehöőren ihren Aus- 
löschungswinkeln nach der Oligoklasreihe an ; nachdem Albitgesetze bilden 
sie sehmale Zwillingslamellen, welchen sich manchmal auch das Periklin- 
gesetz zugesellt. Stellenweise sind sie mit kleinen Glasbláschen angefüllt ; 
aber in dem üussersten Theile kommen auch solche Feldspüáthe vor, welche 
dem Labradorit entsprechend auslösehen und auch Glas von negativer 
Krystallgestalt einsechliessen. 


Biotit-Orthoklas-Oligoklas-Ouarz-R.hyolith. 


Diese Gesteinsart kommt in der Gegend von Kovácsvágás nicht in 
grosser Menge vor, im Ganzen treffen wir sie namentlich östlieh von 
Kovácsvágás auf dem 347 m hohen Baradla, auf dessen östliehem Nachbar, 
der Kuppe Szénégelő und sehliesslich südwestlich von Mikóháza am Rilka- 
Bergean; daher auf der nördlichen und östlichen Seite des amphibolitisehen 
Andesites vom Fekete- Berge. An allen drei Orten überdacht sie den in seinem 
unteren Theile aus orthoklasführendem lockeren Tutf bestehenden Berg. Nir- 
gends fand ich es so, als ob der hhyolith auf tiefere Stellen herabgeflossen 
wáre, was seine Erklárung darin findet, dass die saueren Gesteine ihren Fluss 
rascher verlieren, rascher erstarren als die basischeren Andesite. Auf der 
westlichen Seite des Ritka-Berges endiget der Rhyolith bei 340, auf der öst- 
lichen bei 400 m ; auf der nördlichen Seite des Szénégető aber bei 320m ü.d.M. 

Das Gestein aller drei Localitáten ist vollstándig elcichförmig. In der 
weissen oder blass rosafarben, ein wenig porösen, auf der Baradla stellen- 
weilse röhrigen Grundsubstanz sind 3—4 mm breite, 5—7 mm lange, grosse 
glasige Orthoklase (Sanidin), nach der a Axe gestreckt und mit (001) oP, 
(010) co R co als dominirende und (021) 2R co als untergeordnete Flá- 
chen; weniger Plagioklas mit feinerer Zwillinstreifung ; grosse, am Ritka- 
Berge 6—7 mm grosse Ouarzkörner und wenig Biotit ausgeschieden. Der 
Ouantitát nach steht der Orthoklas an erster Stelle, dann folgt der Ouarz, 
darauf der Plagioklas, zuletzt der Biotit. 

Ihre Ausbildung betreftend ist die Grundsubstanz zumeist glanz- 
los, erdig, aber auf der westlichen Seite des Szénégető finden wir in grosser 
Menge auch dunkelgraue, pechsteinartige Rhyolithe. 

Ihrem Alter nach sind sie entschieden jünger als der lockere, orthoklas- 
führende Tutt, den sie an allen Orten bedecken ; aber wahrscheinlich ülter 
als der Pyroxen-Amphibol-Andesit des Fekete-Berges, denn sie breiten sich 
am Fusse dieser sich hoch emporthürmenden Andesitmasse aus, ohne dass 
man ihre gegenseitige Berührung beobachten könnte. 

In Dünnsebhliffe dieses Gesteines gerathen von den egrossen Sanidi- 
nen nur Fragmente, an welchen wir manchmal Karlsbader Zwillingsbil- 


374 J. SZÁDECZKY : 


dung beobachten können. Glaseinschlüsse und Gasblasen kommen in ihnen 
vor, manchmal auch limonitische Fárbung. 

Die Plagioklase scheinen auf Grund ihres Verhaltens bei der Aus- 
löschung und in der Flamme der Oligoklasreihe anzugehőren. Albitzwillings- 
bildung ist bei innen gewöhnlich, die Z willingslamellen sind sehr dünn, an 
manchen ist auch isomorphe, zonale Structur zu sehen. Als Hinschlüsse 
finden wir in ihnen Glas, seltener Biotit. 

Der Biotit ist in den Schliffen nur zerfasert zu sehen. Diese Fetzen 
ziehen sich meistens in einer und derselben Richtung dahin und spalten 
manchmal blátterig oder falten sich wellenfőrmig. Mit einem  Nikol 
absorbiren sie in der Spaltungsrichtung (n, — c, na — b) das Licht voll- 
stándig, vertikal darauf (ny — la ) sind sie lichtgrünlieh gelb, oder braun. 
In Folge limonitiseher Umwandlung verliert mancher Biotit seinen Pleo- 
ehroismus, oder es scheidet sich auf Kinwirkung der Hitze der Magnetit aus. 

Zu dem Biotit gesellt sich Zircon; es sitzen die mit einer Pyra- 
mide endigenden winzigen Krystállchen entweder auf dem Rande des Bio- 
tites oder die Zirconkörner sind in den Biotit selbst eingeschlossen. 

Die Kieselsáure kommt in diesen hhyolithen gewöhnlich als Juarz, 
aber auch als Tridymit und Chalcedon vor. 

Die Ouarzfíragmente lösehen bei gekreuzten Nikolen ihrem ganzen 
Umfange nach aus und unterscheiden sich dadurch sehr gut von den 
zusammengedrückten, ülteren Gesteinen entstammenden (uarzkörnern. 
Der Tridymil ist in den Poren dieser Gesteine sehr verbreitet; er bildet 
hexagonale Lamellen von sehr schwacher Doppelbrechung oder fácherför- 
mige Gruppen ; im Gesteine vom Ritka-Berge ist die Lamelle einer solchen 
Gruppe 0,07 mm lang. Manchmal sind die Tridymite in Chalcedon einge- 
bettet, ein anderesmal in Opal. 

Dieaufgezáhlten Mineralesindin eine zum grösseren Theile umkrystalli- 
sirend, aus der innigen Vermengung von braunen und weissen Partikeln beste- 
henden, felsitiscehen Grundsubstanz eingebettet ; besonders der weisse Theil 
ist derjenige, welcher nicht isotrop ist, sondern scehwach polarisirt ; weniger 
die in ihm befindlichen braunen Flecke. Die Vermengung der verschie- 
denen farbigen Theile macht die Grundsubstanz oft wolkig (Baradla 1297). 

In der Grundsubstanz findet man sehr wenige Mikrolithe, nament- 
lieh parallel auslösehende orthoklasartige Lamellen, ferner Biotitfüden 
und -lamellehen, von denen ein Theil sich wahrscheinlich nachtrüáglich aus- 
krystallisirte (1297). In dem Gesteine des Ritka-Berges findet man viele, bei- 
láufig 0,02 mm lange, mit der Richtung des Flusses nicht nur parallele, 
sondern mit derselben verschiedene Winkel bildende Glimmerfetzen von un- 
bestimmten Umrissen. Hüufig sind in der Grundsubstanz die aus kleinen 
Gtarzkörnern bestehenden Gruppen, im Gesteine des Szénégető aber viele 
kleine Hámatit(?)- Táfelchen. 


DAS GEBIET ZWISCHEN RUDA-BÁNYÁGSKA UND KOVÁCSVÁGÁS. 357 


Oft findet man in der Grundmasse in einer Richtung sich hinziehende 
Poren, Spalten, die manchmal bogenförmig gekrümmt oít in der Mehrzahl 
parallel mit einander verlaufen (1642). 

Hüufig nimmt die Grundsubstanz eine grünliche, gelbliche Farbe an, 
wird limonitiseh, zum Theil aber auch kaolinisch. 

Im Rhyolith vom Ritka-Berge fand ich einen einzigen im Durch- 
messer 0,2 mm betragenden mikrolitischen, ülteren Sedimenteinschluss. 

Die farblose oder sehr hellgrüne, amorphe Grundsubstanz des pech- 
steinartigen Rhyolithes vom Szénégető nimmt im Umkreise der grösseren 
Minerale eine grauere Farbe an und verráth, vielleicht in Folge der Span- 
nung, sehwache Doppelbrechung. Wir treffen oft bogenfőrmige Absonderungen 
in ihr an, aber es sind dies keine wirklichen, sphaárische, perlitisehe Absonde- 
rungen. Im amorphen Glase sind nur wenige, ausserordentlich kleine krystal- 
linische Producte, 0,01—0,03 mm lange, machmal gabelförmig endigende, 
parallel auslösehende Feldspathtáfelchen; 0,01 mm lange liehtgrüne Bio- 
tithexagone und dünne nadelförmige Bildungen, deren Doppelbrechung man 
nicht mehr erkennen kann. An der Grenze der doppeltbrechenden őStrei- 
fen und am Rande der grossen Biotite sind chloritische Producte. 


Pliagioklas-Rhyolithe. 


An der westlichen Seite jenes grossen Plagioklas-Rhbyolithgebietes, 
welehes sich in ununterbrochener Masse von Telkibánya bis zur Umge- 
bung von Kovácsvágás hinzieht, treffen wir seine letzten Glieder an. 

Auf diesem grossen Rhbyolithgebiete kann man guarzhüáltige und 
guarzfreie Rhyolithe unterscheiden, die in vielen Föllen allmáhlieh in einan- 
der übergehen. Auch hier treffen wir die auf der Mineralassociation beru- 
henden beiden Varietáten der Plagioklas-Rhyolithe an, die hinsichtlich 
ihrer Ausbildung in mehreren entglasten und glasigen Modificationen vor- 
kommen. 

Zwischen Kovácsvágás und der kleinen Glashütte. von Sompatak bil- 
det die sich am miáchtigsten erhebende Masse der Plagioklas-Rhyolithzug 
des Berges Som, dessen Perlit und Lithoidit an mehreren Orten auf die am 
Fusse des Berges liegenden Andesite herabílossen. 

Zwischen den Andesiten und Rhyolithsedimenten stiess ich in der 
Náhe von Kovácsvágás auf kleinere Plagioklas-Rhyolithvorkommen. Das 
eine ist auf der Kuppe des Akasztó- Berges, wo wir auf den Cerithiumschich- 
ten auf einem kleinen Gebiet ein grosser Menge lithoiditisch-sphárolitische 
Rhyolithstücke finden; das andere ist auf der s. g. Mogyorósföle, oder auch 
Gödörköze benannt, wo über dem orthoklasführenden Rhyolittuff die 
veilchenblauen oder röthlichen, porösen, lithoiditisehen Rhyolithstückehen 
liegen, in welehen man mit freiem Auge ausser 2—3 mm grossen Plagio- 


376 J. SZÁDECZKY : 


klaskörnern und sehr wenigen, gewöhnlieh 1 mm grossen, gelben Biotit- 
bláttehen auch Tridymit findet. Letzterer kleidet gewöhnlich nur die Höh- 
lungen der verwitterteren Gesteine aus. 

Einen dem früheren ühnlichen Strom treffen wir in der Umgebung der 
(0uelle Tehénkosár an, wo sich wenig Ouarz enthaltender Perlit vorfindet, 
den weiter unten, in der Nühe des Thales Kopcsa, steiniger Rhyolith mit 
Oligoklas- und wenig Andesin enthaltendem Feldspath ablöst. 

Meistens steinige, nur seltener glasige Rhyolithstücke finden wir auf 
der von der früher erwáhnten Ouelle zu dem Waldhüterhause am Fusse des 
Nagy-Som führenden abschüssigen, mit Wald bedeckten Seite. Aus Rhyolith 
erhebt sich die in ?/3 Höhe beginnende Andesitspitze des Nagy-Som. Ouarz- 
rhyolith kommt auch auf dem Nagy-Eperjeske vor. 

Der am meisten wohlgeformte Plagioklasrhyolith-Zwillingsberg auf 
diesem Gebiete ist der sich auf der westlichen Seite des Vontató erhebende 
Csavára und Jakabvára, die aus dem aus lockerem Tuff bestehenden 
Hochplateau kühn emporragen. 

In dem aufgelassenen Műhlsteinbruch des Csavára fand ich einige 
liegen gebliebene Müűblsteine, deren Material aus beinahe gebünderten 
ochichten von  porösem  Biotit-Ouarz-Rhyolith besteht. An tieferen 
otellen des Berges fand ich dieses Gestein dichter, ferner ebenso hier 
wie am südliehen Abhange des Jakabvára glasigen Rhyolith, vorzüglich 
Perlit. 

Auch auf dem 393 m hohen Kkis-Som (auf der Generalstabskarte 
1 : 75.000 Katuska genannt) kommt liceht rosenfarbener, poröser, in den 
Poren stellenweise mit Tridymit ausgekleideter Rhyolith vor. 

Unter dem Mikroskop sieht man in diesem Rhyolith rothbraune, 
amorphe und weisse, scehwach umkrystallisirte, neben einander liegende 
Streifen. Von den kleinen, sphárolitischen Bildungen kommen mehrere 
Varietáten vor, insbesonders Sphaárolithe von unordentlicher, faseriger 
Structur und nach der Streckungsrichtung der sie bildenden Elemente von 
positivem Charakter; ferner sehr kleine zusammengedrückte Glassphüro- 
lithe von mit schwarzem Kreuze auslösehendem, negativen Charakter. Die 
Wand mancher Sphárolithe wird von einer braunen Bildung umgeben, die 
ihrer Lünge nach von positivem Charakter, strahlig und sehwach doppel- 
brechend ist. 

Unter den grösseren Mineralen finden wir Feldspath aus der Oligoklas- 
reihe, der aus 1 mm kleineren, gewöhnlich nicht vielen Albitzwillingslamel- 
len besteht; ferner ühnlich grosse, zerklüftete Ouarzkörner und Biotit, 
dessen meistens kleine, fransenartige Lamellen oft undeutliche Aggregate 
bilden. Auch Magnetitkörner kann ich erwáhnen, welchen 0,01 mm dicke, 
kleine Zirconkrystüllehen anhaften. Mancher grössere Magnetit hat ein 
hámatitisches Aussehen. Stellenweise fárbt Limonit die Grundsubstanz. 


DAS GEBIET ZWISCHEN RUDA-BÁNYÁCSKA UND KOVÁCSVÁGÁS. BY 


Eruptive Tuffe und Breccien. 


Die erwáhnten massigen Gesteine, besonders die Andesite erheben 
sich Inseln gleich aus dem grossen Meere der bei ihrer Eruption ausgewor- 
fenen Tufie und Breccien. Diese bilden in dem hier besprochenen Gebiete 
das vorherrsehende Grundgestein, in dieses gruben die Báche Hosszupatak, 
tadványpatak mit ihren Nebenbüáchen ihr Bett und aus ihm besteht der 
zwischen beiden die Wasserscheide bildende Vontató. 

Einen verschwindend kleinen Theil der Eruptivsedimente bilden die 
Pyroxen- Andesíttuffe und -breccien, welche an der Bildung der Oberfláche 
bei dem von den Báchen Köszörüpatak und Hallóspatak an ihrem Zusam- 
menflusse gebildeten Winkel und am nördlichen Fusse der Pócza eine kaum 
der Erwáhnung werthe Rolle spielen. 

Von den Biotit- Orthoklas- Oligoklas - Juarzrhyolithtuffen und -brec- 
cien lassen sich zwei Varietáten gut unterscheiden. An dem áusseren Theile 
der in Rede stehenden Berge, entlang dem grossen Becken von Filkeháza— 
Mikóháza und auch an den tieferen des inneren Theiles der Berge finden 
wir die dem tieferen Horizont angehöőrige bimssteinartige, tuffige, gewöhn- 
lich lockere Varietát. Diese bildet das vorherrschende Gestein der ganzen 
Gegend, und füllt das zwischen den zwei langen Zügen der Eruptivgesteine 
und isolirt stehenden Kuppen liegende Gebiet aus; ebenso treffen wir 
sie in grosser Ausdehnung auch in den benachbarten Gegenden an. 

Über diesen Tuffen kommen auf dem Gebiete zwischen Kovácsvágás 
und Sárospatak, daher im inneren Theile des Gebirges dichtere, viel Ouarz 
und Sanidin enthaltende steinige Sedimente vor, die Decken der An- 
hőhen bildend. Diese sind daher als die jüngeren Glieder der orthoklas- 
führenden Sedimente zu betrachten. 


Andesittuffe und -breccien. 


Diese kommen nur auf einigen kleinen Gebieten und in unbedeuten- 
der Máchtigkeit auf der Oberfláche vor. Sie werden nur dadurch sehr inter- 
essant, dass sie mit Schichten, die mediterrane und sarmatische Verstei- 
nerungen enthalten, im Zusammenhange stehen. 

Schichten mit mediterranen Petrefacten fand ich nur an einer einzi- 
gen Stelle. Es liegt diese in der Grenze von Kovácsvágás 550-liech von der 
Gemeinde im Bache Köszörüpatak. Dieser Bach mündet in einer Höhe von 
c. 185 min den Bach Hallóspatak. In dem unteren Theile des Köszörü- 
patak, ebenso bei seiner Mündung, am linken Ufer des Hallóspatak liegt 
ein solcher Andesittuff und -breccie, in welcher wir ausser den maiskorn- 
grossen Andesitstückehen wenig Amphibol, Ouarzkörner und Biotitlamell- 


378 J. SZÁDECZKY : 


ehen finden. Die Feldspatharten gehőren am hüufigsten der Bytownit- und 
Anorthitreihe an; mitunter kommt auch Oligoklas unter ihnen vor. 

Im unteren Theile des Baches sind in vorherrschend andesitháltigem 
Tuff die die mediterranen Petrefacte einsehliessenden, ein wenig thonigen 
und von den vielen Versteinerungen kalkigen Schichten eingelagert, in 
welchen wir bei aufmerksamer Untersuchung Biotitbláttehen und auch 
wenig Ouarz wahrnehmen. Unter den Petrefacten kommen nach der güti- 
gen Bestimmung des Herrn kgl. Sectionsgeologen J. Haravárs Ostrea coch- 
lear Poni in grosser Menge vor. Stellenweise stösst man auf ganze Austern- 
bánke. Háufig ist noch [/socardia cor L.; ferner sind noch bestimmt: 
Spondylus crassicosta LMK., Venus cr. multilamella Umx., Venus cr. clath- 
rata Dus., Trochus sp., aus welechen man mit grosser Wahrscheinlichkeit 
auf die obermediterrane Stufe schliessen kann. 

Die petrefactenführenden Schichten zeigen sich an der Oberflüche 
in keiner grossen Ausdehnung; sie machen dann solchen eruptiven Sedi- 
menten Platz, in denen der Andesit abnimmt, dagegen nehmen die Bims- 
steinstüekehen und die Minerale der Rhyolithe zu. Im oberen Theile des 
Grabens bleibt der Andesit und seine Minerale göánzlich aus und geht in 
eine solche bimssteinartige, perlitische Rhyolithbreccie über, unter deren 
Mineralen ausser dem Biotit, Ouarz auch Kalifeldspath vorkommt. 

Die erwáhnten Schichten sind in ihrer horizontalen Lage nicht stark 
gestört, auf dem tiefsten Theile des Wasserrisses verflachen sie naeh §, 
weiter oben im Allgemeinen nach O unter 15——19". Ein aáhnliches, aber 
steileres  Verfláchen bestimmte ich östliceh vom Wasserriss auf den 
Feldern. 

Soviel ist daher zweifellos, dass sich auf die Andesittuffe von medi- 
terranem Alter Biotit, Ouarz, Orthoklas enthaltende Rhyolithbreccien ab- 
lagertea; dass aber diese Andesitausbrúche auch in der sarmatischen 
Epoche vor sich gingen, das beweisen jene Fetzen von CGerithienkalk- 
stein, die ich nördlieh von der früher erwáhnten Loalitát, am Rande des 
breiten Thales des Baches Malompatak im Zusammenhange mit Andesit- 
tuffen vorfand. 


Biotit-Orthoklas-Plagioklas-Ouarzrhyolithtuffe und -breccien. 


a) Lockere, bimssteimge Tuffe, Breccien. 


Ich habe schon früher erwüáhnt, dass diese Gesteine auf dem in Rede 
stehenden Gebiete dominiren. Sehr gut sind sie aufgeschlossen am nörd- 
lichsten Abhang des Gebirges, in dem NO-lich von Kovácsvágás liegenden 
Szicsok benannten Graben, der sich in seiner Mitte 10 m tief in den locke- 
ren Tuff einschnitt. Im unteren Theile des Grabens finden wir dichten, 


DAS GEBIET ZWISCHEN RUDA-BÁNYÁCSKA UND KOVÁCSVÁGÁS. 379 


zusammengedrückten, einföőörmigen, wenig Biotit, selten auch (Ouarz ent- 
haltenden, hauptsüchlieh aus Bimsstein bestehenden Tuff, welcher im obe- 
ren Theile des Grabens lockerer, gröber wird und nach seinem Verhalten 
in der Flamme ausser grossem (uarz auch Kalifeldspath (1581) enthált. 
Die im oberen Theile sichtbaren dicken Schichten befinden sich annühernd 
in horizontaler Lage. 

Wir treffen die unteren Schichten dieser Tutfe auch im nördlichen 
Theile vom Szicsok-Graben beim Cerithiumkalk an, ebenso wird der Tutt in 
mehreren Wasserrissen auf der westlichen Seite der Baradla aufgeschlossen ; 
ferner begegnen wir ihm auch zwischen der Baradla und dem Szénégető 
an dem üusseren, Mikóháza zu liegendem Theile. In dem am NW-lichen 
Fusse des Fekete-Berges liegenden Wasserriss ; an der östlichen Seite des 
Baches Feketepatak kann man ihn bis zu einer Hőhe von 250 m verfolgen. 
Er ist dort in einer beilüufig 10 mhohen Wand aufgeschlossen und von 
amphibolführendem Andesit durchbrochen. 

In dem unteren Thale, welches am nördlichen Rande von Mikóháza 
durch den Zusammenfluss der Báche Málnás und Tölgyes gebildet wird, ist 
dichter, bimssteinartiger Tufi, der wenig Gemengtheile, insbesonders (0uarz, 
Biotit, Orthoklas, Oligoklas, sehr untergeordnet auch Muscovit enthált. Er 
liegt beinahe horizontal. 

Auf der östliehen Seite der Gruppe des Feketehegy treffen wir über- 
all in den unteren Regionen, insbesonders in dem auf der nördlichen Seite 
des Ritkahegy entspringenden Debrő, der weiter unten in den Bach Köblös 
einmündet; ebenso in dem in dem. südlieh benachbarten Zuhogópatak 
Bimsstein-Tuff an. In dem das südlicehe Ende der Gemeinde Széphalom 
(Kis-Bányácska) durchguerenden, (rödör benannten Wasserlauf ist er 8s0- 
wohl im oberen, wie im unteren Theile an mehreren Punkten aufge- 
schlossen. Die Basis der westlich von Rudabányácska liegenden Berggegend 
bildet vorzüglieh dieser Tuff. Dort fand ich ihn auch an einigen Punkten 
und mit zur Oligoklasreihe gehőrigem Feldspath. In einem Wasserriss fand 
ich auch freie Kalifeldspáthe. Der optische Axenwinkel dieser Orthoklase 
ist um die I. Bissectrix negativen Charakters, im weissen Lichte sehr klein, 
so sehr, dass sie beinahe als einaxig erscheint. 

Aufgeschlossen ist dieser Tuff noch am Fusse der an der östlichen 
Seite von Rudabányácska liegenden Hügel; aber um vieles besser auf der 
westlichen Seite oberhalb des Weges, ferner bei der kniefőrmigen Biegung 
des auf der Generalstabskarte (1 : 75.000) Potocsok benannten Baches, in den 
von W ein Graben einmündet, in welehem man auch freie Feldspáthe findet. 

In den Bach Hosszupatak von Kovácsvágás münden meistens von 
OW kommende Nebenbüáche und Wasserrisse, die ohne Ausnahme in den 
lockeren, tuffigen Andesit vertieft sind. Aus diesem besteht auch vorzüglich 
der sich auf der östlichen Seite des Dorfes erhebende, durch Erosion gebil- 


350 J. SZÁDECZKY : 


dete und an vielen Punkten aufgeschlossene Berg Rozsva, an dessen 
nördlicher Flanke eine mehrere m dicke Opalader den wenig Biotit, noch 
weniger ()uarz und Feldspath enthaltenen weissen, bimssteinigen Tuff liefert. 
Auf der südlichen Seite des Rozsva, in einem Seitengraben der Grube Ké- 
ményes geht der unterste dichte Tuff nach obenzu in lockeren, viel Biotit, 
Feldspath, sehr wenig (9uarz enthaltenden Tuff über. Bei der Mündung der 
Grube findet man in dem herbeigesehwemmten Sand viel freien Ouarz, sehöne 
Hanidine, wenig Oligoklas. Dieselben freien Minerale fand ich auch im un- 
teren Theile des Baches Nyirjespatak. 

Einzelne der im Mittel 5 mm grossen, sehr oft corrodirten und in den 
Hohlráumen Rhyolith-Grundsubstanz enthaltenden Ouarze sind zur Mes- 
sung geeignet. Die Seitenkanten der aus der gleich starken Ausbildung von 
R(1011) und — R(0111) entstandenen pyramidischen Gestalt werden von 
sehr kleinen co R(1011) Fláchen abgestumpft. 

Die durch Messung erhaltenen Werthe sind folgende : 


R:—R 1011:0111 Polkante Mittel aus 4 Messungen 46" 157" 
R:—R 1011 :0111 Seitenkante x tö ( MOST 
ER EKSSER NT ELOTMSETOTÓ ( a 8 ( kej 1l4 


Die aus dem Sande herstammenden Feldspáthe sind so sehr abge- 
stumpft, dass sie zar Messung nicht geeignet sind, aber dem bimssteinigen 
Einschlusse des feinen Tutfes aus dem 6 oberen Theile des Kulingrabens. 
entnahm ich einen in der Richtung der a Axe prismatisch gestreckten 
Kalifeldspath, der ebenfalls zur Messung nicht sehr geeignet war, aber 
es ging aus derselben dennoch hervor, dass bei der Bildung der Süule die 
gleichfőrmig stark ausgebildeten oP (001) und cs R cc (010) Fláchen, deren 
Kanten durch kleine 2P co (021) Fláchen abgestumpft sind, vorherrschen. 
Unter den die 4 mm lange Sáule absehliessenden Fláchen sind am stüárk- 
sten entwickelt 2 P cs (201), beinahe ebenso stark P(111) und co P (110), 
untergeordnet co P !/3(130) und P co (101). Die Dicke des Krystalles betrügt 
2 mm. Der Habitus dieses Feldspathes gleicht sehr dem von Prof. 
J. KRENNER beschriebenen und abgebildeten Oligoklas von Ardó.?" 

Aus den dem Sande entnommenen Kalifeldspüthen von áhnlichem 
Habitus kann man sehr leicht senkrecht auf die a Axe dünne Lamellen 
abspalten, an welchen manim weissen Lichte nur die Bissectrix negativen 
Charakters mit einem sehr kleinen, scheinbar einaxigen Axenwinkel bemerken 
kann. An diesen Lamellen überzeugen wir uns auch davon, dass die Bavenoer- 
Zwillingsbildung gemein ist. An den nach cc R cc (010) gespaltenen Lamellen 


KO 


erfolgt die Auslósehung unter 59 von der Spaltungsrichtung von oP (001). 


k Egy magyarhoni trachyt földpátjáról. — Természettud. Közlöny 1867. 344— 
302, ]. 


DAS GEBIET ZWISCHEN RUDA-BÁNYÁCSKA UND KOVÁCSVÁGÁS. 381 


Kalifeldspáthe von áhnlichem Typus findet man noch im üusseren 
Theile des Gebirges in den Wasserrissen von Széphalom, Rudabányácska. 

Ausserdem findet man in den Wasserrissen von Kovácsvágás noch 
co P co (010) dicke, tafelige, sich in der Flamme wie Oligoklas verhaltende 
Plagioklase, an denen man oft Karlsbader Zwillingsbildung beobachten 
kann. Bei diesen finden wir ausser der grossen co P co (010) Flöche auch 
coP(110) (110) entwickelt, in weleher Richtung sie prismatisch erseheint und 
am Ende dieser Sáule sind die Fláchen oP (001) und !/2P co (201) sichtbar. 

Die Tufle der östliehen Seite des Baches Hosszupatak von Kovács- 
vágás erstrecken sich auch auf die westliche Seite, wo die vielen, stellen- 
weise mehr als 10 m tiefen Wassergráben und Tháler alle in den lockeren 
Tutf eindringen. Der Tutf ist hier gewóhnlich weiss, gleichfőrmig, besteht 
aus feinem Bimssteimstaub, in dem man Glimmer und selten auch Feld 
spath finden kann. Stellenweise kann man seine beinahe borizontale 
Schichtung daran erkennen, dass verkohlte organisehe Reste in ihm 
sehwarze Linien bilden. ! 

In dem unteren Abschnitte des erwáhnten Baches, östlich vom 
Bache Aranyospatak, auf der westlichen aber vom Bache Hallóspatak an 
bedeckt die lockeren Tuffe nicht mehr Orthoklas-Rhyolith, sondern ein har- 
tes, steiniges, viel Orthoklas und Ouarz enthaltendes Rhyolithsediment. 

Wenn wir das von den bimssteinigen lockeren Rhyolithsedimenten 
Gesagte zusammenfassen, so müssen wir noch einmal hervorheben, dass 
sie wohl ihrer horizontalen, wie verticalen Verbreitung nach das vor- 
herrschende Gestein dieser Gegend sind. Ich habe mich an mehreren 
Orten davon überzeugt, dass der lockere Tuff oft in einer Máchtigkeit von 
150—200 m und noch mehr die Basis der Andesit- und Rhyolithberge 
bildet. Bei Mikóháza tritt dieses Sediment schon in 140 m Höhe ü. d. M. 
zu Tage und dem Bache Kosárpatak entlang können wir es bis zu einer 
Hohe von 330 m verfolgen. 

Lockerer Tuff bildet meistens auch den tiefsten Theil der Tháler, nur 
am Grunde des Köszörűs-Baches geht er in den andesitisehen Tuff der 
mediterranen Zeit über. 

Im Allgemeinen finden wir wenig Mineralkörner in ihm, u. z. Ouarz, 
Kalifeldspath (Sanidin), Oligoklas, spárliehen Biotit, vereinzelt Muskovit. 
Diese Minerale findet man in dem Sande mancher Thüler auch frei. 

Wie es scheint, kommen in dem unteren Theile der Sedimente um 
etwas mehr Minerale vor, und der Tuff ist feinkörniger an den üusseren 
Theilen, wo ihn das steinige Sediment nicht bedeeckt. In dem Inneren des 
Gebirges folgt auf diesen lockeren Tuff sehr viel Orthoklas, Ouarz enthal- 
tendes steiniges Rhyolithsediment. Zwischen beiden finden wir an mehre- 
ren öStellen eine Ablagerung, welche áltere Gesteinsfragmente, Glimmer- 
sehiefer, paláozoische Sedimente in grosser Menge enthalt. 


382 J. SZÁDECZKY : 


Was nun sein Alter betrifft, so ist auf Grund der Versteinerungen 
des Köszörüs-Baches anzunehmen, dass sich seine unteren Schichten in der 
mediterranen Epoche ablagerten, aber im nördlichen Theile dem Malom- 
bache entlang leiten seine Schichten in die sarmatische Epoche hinüber, 
deren Gesteine wir nicht nur auf dem Hügel Akasztódomb, sondern in 
viel grösserer Menge und auf grösserem Gebiete nördlieh von Pusztafalu in 
der Gemarkung von Füzérin dem lockeren bimssteinartigen Tuft vorfinden. 
Es scheint, dass südlieh von diesem Gebiete die lockere Asche fruher zu fallen 
begann, denn die mediterrane Breccie des Megyeri-Steinbruches von Sáros- 
patak gehört zu dem obersten, alte Sedimente enthaltenden Gliede, allen- 
falls zur ober ihr liegenden, viel Ouarz und Orthoklas enthaltenden Schich- 
tengruppe. 

Aus dem lockeren, bimssteinigen Orthoklastutt entspringt der grösste 
Theil der sehr guten und gesunden Ouellen dieser Gegend. 


b) Steinige, reichlich Orthoklas und Ouarz enthaltende Rhyolithbreccie. 


Dieses schon im Früheren erwáhnte Grenzgestein, welches, wie es 
scheint, überall eine dünne Schichte bildet, trifft man nur hie und da, im 
Inneren des Gebirges an, und zwar meistens bei einer Hőhe von beilüufig 
990 m ü. d. M. Es bedeckt die sudliche, grössere Hálfte des Gebietes zwi- 
schen K.-Vágás und Sárospatak die lockeren, tuffigen Sedimente ; ist daher 
geologisch áhnlieh situirt, wie der Orthoklas-Ouarzrhyolith in der Umge- 
bung von Mikóháza, dem es auch seines reichen Gehaltes an Ouarz und 
glasigen Orthoklas wegen mehr áhnlieh ist, als dem lockeren, Orthoklas 
enthaltenden Tutf. 

Die Farbe des Gesteines ist gewöhnlich lichtgrau. Hinsichtlich der 
Grösse der Mineralkörner, ihrer Art und ihrer verhültnissmássigen Menge 
können wir mehrere Modificationen unterscheiden. 50 besteht das Gestein 
vom Pettetető und Ivándomb meistens aus hirsegrossen Ouarz- und Ortho- 
klaskörnern. In dem Orthoklas-, Plagioklas-, Ouarzrhyolith-Sediment — 
dessen Körner ebenfalls nur hirsekorngross sind — vom Négyszappan kommt 
Biotit nur sehr spárlich vor. Unterhalb des See"s Cserep auf der Kuppe 
des Csatlós befindet sich sehr diehter Ouarz-Rhyolith, in dem man beim 
Flammenversuch Plagioklas der Labradoritreihe, mit dem Mikroskop Biotit, 
Orthoklas, Oligoklas, Ouarz, Muscovit, und spárlich Zircon findet. 

Mit dem Mikroskop finden wir in einer solchen Breccie ausser den 
Mineralen des Orthoklas- 0uarz- Rhyolithes auch von ülteren Gesteinen her- 
stammende Stücke, in denen man dies mit freiem Auge nicht erkennen kann. 
Am gewöhnliehsten sind die Thonsehieferstücke, die ganz unkrystallisirt 
und mit Magnetitkörnehen erfüllt sind. Sie sind den carbonischen Thon- 
schiefern des Zempléner Inselgebirges sehr ühnlich. Gewoöhnlieh sind auch 


DAS GEBIET ZWISCHEN RUDA-BÁNYÁCSKA UND KOVÁCSVÁGÁS. 383 


die Ouarzitstücekehen, welche körnige Aggregate, oder wellig auslösechend, 
manchmal zerdrückte Körner bilden, aus deren Zustand man auf einen 
erossen Druck folgern kann. Auch die oft aufiindbaren Muscovitlamellehen 
entstammen den alten Sedimenten. Selten kommt Glimmersehiefer oder 
ein Gneissfragment vor. 

In dem aus Rhyolith stammenden Ouarz finden wir oft einen rhombo- 
öderischen, negativen Krystall mit Glas ausgefüllt. Der Orthoklas ist manch- 
mal stark kaolinisirt; an den Plagioklasen der Oligoklasreihe bemerkt man 
isomorphe zonale Structur. Selten findet man Zircon in die Feldspáthe 
eingesehlossen, beinahe in jedem Diünnschliíf trifft man die kleinen 
Körner dieses Minerals auch frei in grosser Menge an. 

Die aufgezühlten Mineral- und Gesteinsfragmente sind in einer 
licht- oder bröunlicherauen Grundsubstanz áhnlichen Masse enthalten, die 
unter dem Mikroskop sich gewöhnlich als sehr porös erweist, und in den 
Poren Limonit ausgeschieden enthált. Die grösseren Hohlráume des Gesteines 
im Megyeri-Steinbruche von Sárospatak werden von kleinen Ouarzkrystallen 
überkleidet. 


Diluvium. 


Nach der Ablagerung der Schichten mit den Versteinerungen der 
sarmatisehen Epoche erhob sich langsam der Fuss der Berge aus dem 
Meere,  welches sich zurüekzog. Jüngere Meeresablagerungen als die 
Cerithiensehiechten treffen wir nicht an. Auf die Petrefacten führenden 
Schichten folgen aber noch miáchtige Tuffablagerungen, als Anzeichen 
dessen, dass die Rhyolitheruptionen noch weiter andauerten. Nach ihrer 
Beendigung begann das Wasser seine umgestaltende Thátigkeit, von deren 
Resultat bei der Beschreibung des Alluviums mehr gesagt werden soll. 
Im Allgemeinen können wir sagen, dass auf der Oberfláche der verschiede- 
nen tertiáren vulkanischen Bildungen, dort wo das Wasser sie nicht weg- 
wusch, die aus der Verwitterung des Gesteins entstehende thonige Bildung, 
die Nyirok-Erde, wie sie populár benannt wird, liegt. Aber der Nyirok ist 
durchaus nicht überall gleichförmig, sondern er ist je nach der Gesteins- 
art verechieden, aus deren Verwitterung er entstand. Rother, stellenweise 
bráunlicher, dichter Nyirok liegt auf den Andesitbergen; sandiger, lichte- 
rer, gelblicher, stellenweise graulicher auf den Bimsstein-Tuften. Sehr 
leichten, sandigen, lössartigen, aber mit Süure nicht brausenden Nyirok 
fand ich südwestlich von Mikóháza, auf der Bergnase des Remete und des 
Tölgyes. Bei der Annüherung an die Andesite, geht dieser in den eehten, 
sehweren Nyirok über. Am linken Ufer des Baches Köblös bildet jener 
lössartige Nyirok zwischen den neben einander liegenden Rissen wirkliche 
Erdpyramiden. Mehrere m miücbhtig traf ich diesen Thon auch am Ufer des 
das südliche Ende von Széphalom durchschneidenden Baches; im Gebirge 


384 J. SZÁDECZKY : 


stiess ich auf ihn auf dem östlieh vom Hallgató liegenden Viszokihrun. 
Es scheint daher, dass der leichte, lössartige Nyirok nur entlang dem 
breiten Bache Ligetfő vorkommt. 


Steinzeit. 


Nicht nur auf dem in Rede stehenden Gebiete, sondern in dem gan- 
zen Tokaj-Eperjeser Gebirge und auch in dem benachbarten Zempléner 
Iselgebirge finden wir die (Geráthe der Steinzeit. Am gemeinsten sind 
die aus Obsidian verfertigten Splitter, Pfeilspitzen, Nuclei, aber mitunter 
stiess 1ch auch auf Hornsteingegenstánde und ungebrannte Thonscherben. 
Diese Dinge sind nicht gleichmássig zerstreut, sondern kommen im Gegen- 
theil an einzelnen Orten in soleher Menge vor, dass man daraus auf den 
stándigen Aufenthaltsort des Menschen der Steinzeit folgern kann. 

Ich záhle jene Fundorte auf, wo ich diese Gegenstánde in erwáhnens- 
werther Menge vorfand. 

Auf den von der Wiener k. k. geol. Reichsanstalt edirten Karten ist 
schon das auf der westlichen Seite des Hauptthales von Kovácsvágás, am 
linken Ufer des Baches Hallóspatak liegende und Piacz benannte Ackerfeld 
verzeichnet, auf welchem ich ausser vielen Obisidiansplittern auch einen Split- 
ter aus Hornstein fand. Westlieh von Vágás, am Fusse des Somberges und öst- 
lich vom Holzdepőt des Baches Kemenczepatak kommen auf den Hügelkanten 
Obsidiansplitter vor. Reichlich fand ich Obsidianwerkzeuge am nordwestli- 
chen Fusse des Osztraberges ; am östlichen Fusse des Szicsok aber ausser 
diesen noch dicke, ungebrannte Thonscherben. 

Auf einen der reichsten Fundorte stiess ich auf der Nase des westlich 
von Mikóháza liegenden ftemeteberges, wo viele Obsidianwerkzeuge vorkom- 
men, die auf dem Wehérpart nur vereinzelt zu finden sind, noch seltener 
aber auf dem  Verbindungsrücken zwischen dem N.-Hallgató und dem 
Lóhalál. Dieser letztere in grosser Höhe liegende Ort scheint auf keine 
stündige Státte, sondern eher auf einen Jagaplatz schliessen zu lassen. 

Bei Ruda- Bányácska auf der nördlichen Seite des von Sarok östlich 
lieggenden Berg Nagybányi fand ich Obsidiansplitter und unter den von der 
Phylloxera, verwüsteten Weingürten am Fusse des Berges Köves bis Makkos- 
Holyka, in der Nüáhe des Sebes-Baches können wir in grosser Menge 
Obsidiangegenstánde sammeln. 


Alluvium. 


Die alluvialen Bildungen sind durch die im unteren Theile der 
Tháler abgelagerten thonigen Schichten vertreten. 

Wir können entschieden behaupten, dass unter den das gegenwürtige 
2elief der Gegend bestimmenden Factoren der Denudation die grösste Rolle 


DAS GEBIET ZWISCHEN RUDA-BÁNYÁCSKA UND KOVÁCSVÁGÁS. 309 


zufiel. Den einen grossen Theil des Gebietes bedeckenden bimssteinigen 
Rhyolithtuff, begonders dessen um Kovácsvágás, Mikóháza, R.-Bányácska 
liegende lockere Varietát, besonders dort, wo man den Wald theilweise 
verwüstete, zerstört das bei stárkeren Regengüssen von den Bergen herab- 
stürzende Wasser in unglaubliehem Maasse und schwemmt ihn hinweg. 
Die grosse zerstörende Kraft des Wassers beruht hier vorzüglieh auf der 
lockeren Structur des Gesteines, denn die Berge sind nicht hoch, da auch 
die höchste Spitze unter 600 m bleibt. 

Am ürgsten ist das Bild der Verwüstung in der Grenze von Kovács- 
vágás, welche von einem dichten Netze von 10—15 m tiefen und sich 
vielfach verzweigten Wasserrissen durchschnitten wird. Ahnliches trifft man 
auch bei Mikóháza an; am geringsten sind die Wasserrisse bei Ruda- 
bányácska, welche Gemeinde zumeist im Walde liegt, aber auch hier, 
besonders auf der westlichen Seite des Dorfes, wo kein Wald sich befindet, 
treflen wir kurze, gáhnende, nackte, tiefe Gráben an. 

Der obere Theil der Wasserrisse, jener Theil, wo die Kraft des Was- 
sers in Folge des steileren Gefálles jedes Gerölle wegsehwemmt, ist sehr 
rein. An vielen OÖOrten finden wir ein weisses, glattes Tuffbett, unter den 
Wasserfállen regelmöássige und mit klarem Wasser gefüllte Becken. 


Das Hauptresultat des Studiums der zwischen Kovácsvágás, Ruda- 
bányácska und Makkos-Hotyka liegenden neogenen vulkanischen Gegend 
besteht daher darin, dass an der Gestaltung des Gebietes eine sauerere 
Orthoklas-Oligoklas-Ouarz-Rhyolith-Eruption . und zweierlei  basischere 
Andesiteruptionen wesentlichen Antheil hatten; die eine ein reiner Pyro- 
xenandesit, mit vorherrsehend der Anorthit- und Bytownitreihe angehőri- 
gem Feldspath; die andere ein Amphibol enthaltender Pyroxen-Ande- 
sit mit vorherrschend der Labradorit- und Andesinreihe angehőrigem Feld- 
spath. Die Rolle der Plagioklas-Rhyolithe ist eine sehr untergeordnete. 

Bei Gelegenheit der mehr saueren hhyolitheruption fiel aussergewohn- 
lich viel Tuff und es floss wenig Lava aus; dagegen ist beim basischen 
Andesit neben den grossen Lavaströmen sehr wenig Tutti zu finden. 

Eime merkwuürdige Thatsache ist die, dass sowohl der sauere Ortho- 
klas-Rhyolith, wie auch der Tutff des Andesits Versteinerungen der 
mediterranen und sarmatisehen HEpoche enthalten, weshalb wir die 
Eruption beider Gesteine auch in diese beiden Epochen zu verlegen haben. 
In dieser Gegend ist keine Spur des Congerienmeeres vorhanden. 

Eine grosse Rolle fiel der Erosion zu, die besonders auf den (Gebieten 
des lockeren Tuffes viel zur Ausgestaltung der gegenwürtigen Oberfláche 
beitrug. 


by 
OT 


Földtani Közlöny. XXVII. köt. 1897. 


st 
[94 
9 


", SCHAFARZIK : 


AM ENDE DES MILLENNIUMSJAHRES. 


(Schluss.) 


"VELE 


Der Millenniumscongress für Bergbau, Hüttenkunde und 
Geologie, abgehalten zu Budapest am 25—26-ten 
Dejotembent 8905 


Vox 


Dr. FRANZ SCHAFARZIK. 


Aus Anlass der Millenarfeier und der in Budapest stattgehabten Ausstel- 
lung hat der ung. berg- und hüttenmünische Verein in Gemeinschaft mit der 
ung. geologischen Gesellschaft besehlossen, einen berg- und hüttenmünnischen und 
geologisehen Congress abzuhalten und zwar in der Haupt- und Residenzstadt 
Budapest am 25—26. September. Die leitenden Kreise wollten diesen Congress 
nicht zu einem internationalen gestalten, sondern begnügten sich, denselben 
blos als einen Landescongress zu erklüren, in Folge dessen auch das Programm in 
bescheidenere Grenzen gefasst wurde. Trotzdem aber haben sich viele unserer aus- 
lindischen Freunde auf demselben eingefunden, namentlieh solche, die als ein- 
stige Schüler der Bergakademie von Schemnitz ihre Studienzeit in unserem Vater- 
lande zugebracht haben. Der Besuch des Congresses erhellt übrigens aus folgen- 
der Statistik. Es besuchten den Congress Theilnehmer aus : 


ÚTSATN S Esztet zt Vadas Al szt ESNE fe eh 200 
CÖSTGÉGET EMM NGÉ key stée gy záléet 60 
Deutschland Sdlb éa esés b  téréoa, Mieotegeáeláe sáeeásáe ő 128 
Frankreich, England, Belgien und der Schweiz .. . E; 

Zusammen dahér gi 430. 


Am ersten Congresstage, am 25. September hatten die in der Festhalle der 
Millenniumsausstellung beinahe vollzáhlig erschienenen Mitglieder mit Accla- 
mation zum Prásidenten Sr. Excellenz, den gewesenen Ministerprüsidenten 
ALEXANDER WEKERLE, den Protector des ung. berg- und hüttenmünnischen Lan- 
desvereines gewühlt. Es wurden ferner durch die Würde der Mitprásidenten- 
schaft ausgezeichnet die Herren: Graf Géza TELEKy, LupwIG BORRÉLY, JOHANN 
BöckH, AwxTron RücKER, WILHELM Sormrz, R. M. DAzELEx und H. LE VERRIER; zu 
Schriftführern dagegen wurden die Herren Porf. Dr. Moxirz Srauz, Lupwrc LIT- 
SCHAUER und VIKTOR GUCKLER erkoren. 

Nach den gegenseitigen Begrüssungen wurden ebenso wie in der Schluss- 
sitzaung am Nachmittage des zweiten Congresstages im grossen Saale der Akade- 


MILLENNIUMSCONGRESS FÜR BERGBAU, HÜTTENKUNDE UND GEOLOGIE 1896. 387 


mie der Wissenschaften Vortráge von allgemeinerem Interesse abgehalten, wih- 
rend an den dazwischen gelegenen zwei Halbtagen in zwei besonderen Fach- 
sectionen Special-Berathungen gepflogen wurden. Die eine derselben, die berg- 
miünnische und geologische tagte unter dem Prásidium der Herren JotIaNN BöcgH 
und STEFAN FARBAKY ; wáhrend die zweite WILHELM SO0Lrz und LupwIG BORBÉLY 
zu ihren Vorsitzenden hatte. 

Von den in den zahlreich besuchten Sitzungen abgehaltenen Vortrágen 
werden wir bloss diejenigen im Auszuge mittheilen, die in geologischer oder mon- 
tangeologiseher Hinsicht von allgemeinerem Interesse für die Mitglieder unserer 
Gesellschaft sein dürften, wáhrend wir die übrigen bloss dem Titel nach verzeich- 
nen werden. Wir bemerken nur noch, dass sámmtliche Vortráge in ungarischer, 
deutscher und französischer Sprache gedruckt wührend des Congresses an die 
Mitelieder zur Vertheilung gelangt sind, ebenso wie die mit der Unterstützung 
der kön. ung. geol. Anstalt und des Herrn A. v. Ssmsegy von der ung. geol. Gesell- 
schaft herausgegebene geologische Übersichtskarte der Lünder der ung. Krone 
im Massstabe 1 : 1.000.000. 


1. Dr. Axros Kocn (Budapest) hat in einem kurzen Vortrage die soeben 
erwühnte geologische Übersichtskarte von Ungarn besprochen. Es sind auf der- 
selben im ganzen 37 Ausscheidungen zu finden, von denen sich 26 auf sedimen- 
türe Formationen, 11 dagegen auferuptive Massengesteine und deren Tuffe bezie- 
hen. Die Reihenfolge in der Farbenscala lehnt sich, so weit es möglich war, an den 
vom internationalen geol. Congress zu Bologna festgestellten Farbenschlüssel an. 
Vortragender besprach hierauf die exinzelnen auf der Karte ausgeschiedenen For- 
mationen, von deren Besprechung wir aber an dieser Stelle um so eher Umgang 
nehmen können, als der erláuternde Text zu dieser Karte so wie so demnüchst in 
ungarischer und deutscher Sprache erscheinen wird. 


2. Dr. A. v. IHERrsa (Aachen) : Über den Mokrrex schen Ventilator. 


3. SruGmuxp v. HEgz (Budapest): aÜber die Kohlenflötze bei Felső-Galla 
und Bánhida im Vértesgebirges. In den 60-er Jahren wurde ein Kohlenflötz in 
der Gemeinde Zsemlye entdeckt, welehes durch die gfl. EsTERHÁzY sehe Domünen- 
verwaltung mehrere Jahre hindurch abgebaut wurde und jáhrliceh 20—30.000 g 
Kohle lieferte. Da jedoch der Ertrag die Kosten des Bergbaues nicht deckte, 
wurde letzterer eingestellt. Es ist dies ein aus drei Büönken bestehendes oligocines 
Flötz gewesen. 

Im Jahre 1895 wurden unter Führung der ungarischen allgemeinen Kohlen- 
bergbau-Actien-Gesellschaft an verschiedenen Punkten Schürfbohrungen unter- 
nommen, die mit dem überraschenden Resultate endeten, in der Gegend von Bán- 
hida und Felső-Galla die eocáne Schichtenreihe mit einem müchtigen Kohlenflötz 
erschlossen zu haben. Im Bohrloche ÍV. wurde das Flötz 


Im. O1OT TÉLEKESYTOTN ák EZERT KSE TÓ Ses En OT TT // 095 GKM 
im V. Bohrloche a: a a mt VEL AR E ZASENÉNNB ÜHO VEG a E TAROÜNEA 
CG KOVARIK a a ( LAS SOT MP 2.4 e e ÍR ÁBA OAK sztk rágd hal hola (10) a 4 
a VOL j F kedők KEN RNÉ €T plena ékes VOTO0 Ta OT aze 


95k 


388 F. SCHAFARZIK : 


im. EX BOhrlocheemeor hetre von, e e ENNE KOZT ON ATOK es etáyNi 
( es ( ( ( ( Lt l . Kctjő EREEN ENE SO aaa ESO0SKE 
4 AT: ( a ( 0 lgszzt eze ese zet ász re ZO DVNAA KEZES ET BSA 
f pal asozé E HA c íl ( c FESZES ZAL 29E TÁ OKK e 
c XIV. fj a ( Ül LE zza ZS -z UO J007 raz NÉEE 


Michtigkeit ersehlossen. Wenn wir aus diesen Daten das Flötz auf einer Fláche- 
von 20 Ouadratkilometer durchschnittlich bloss mit 10 m annehmen, so erhalten 
wir rund 2000 Millionen g. Ausserdem ist noch hervorzuheben, dass die Kohle 
rein, schieferfrei ist, durchschnittlich 5400 Calorien besitzt und nicht tief gelegen 
ist, 80 dass dieselbe im grossen Style abgebaut, nicht bloss in Budapest und 
den westlichen Comitaten Ungarns, sondern aller Wahrscheinlichkeit nach auch 
in Wien wird abgesetzt werden können. 

Es ist dies in Ungarn der erste Fall, dass eine nicht zu Tage ausstreichende 
Kohle auf Grund fachmánnischen Scehürfens erschlossen worden ist und es würe 
nicht billig bei dieser Gelegenheit den Namen des Herrn Chefgeologen und Ober- 
bergrathes Lupwrc Rorn v. TELEGD unerwáhnt zu lassen, auf dessen Begutachtung 
hin die versehiedenen Bohrlöcher angelegt wurden. 


4. Dr. Fgaxz ScHAFARZIK (Budapest): c Über die wichtigeren Bausteine Un- 
garnsy. Nach einem kurzen historischen Rückblick machte der Vortragende auf 
Grund ámtlicher Daten Mittheilungen über die Bausteine der Hauptstadt Budapest, 
sowie der grösseren Provinzstádte. Unter denselben spielen die in verschiedenen 
Theilen des Landes vorkommenden Trachyte eine Hauptrolle, ferner die eocánen 
und miocönen Grobkalke, die guartüren Süsswasserkalke und ausserdem nament- 
lich der rothe Lias-Marmor von Piszke. Im Wege des Importes erhalten wir be- 
sonders oberösterreichische und bayerische Granite, sowie istrianischen Karst- 
marmor. Zur Mühlsteinfabrikation dienen die ausgezeichneten Hydroguarzite der 
Hegyalja und des barscher Comitates, sowie auch die Hornsteinbreccie von Ofen, 
die alle ihrer anerkannten Güte halber auch ausserhalb der Grenzen unseres 
Vaterlandes Absatz finden. 

Zum Schlusse erwáhnt der Vortragende, dass nicht bloss die k. ung. geol. 
Amnstalt sich mit der Bausteinfrage durch Hinsammeln und Evidenzhaltung der 
verschiedenen Gesteine des Landes befasst, sondern auch die Versuchsstation am 
kön. Josefs- Polytechnicum zu Budapest, indem daselbst alle natürliche Bausteine, 
bevor sie zu öffentlichen Bauten acceptirt werden, auf ihre Festigkeit und ihre 
Frostbestündigkeit einer eingehenden Prüfung unterzogen werden. 


5. Jogaxws BöcgH und ALEx. GESELL (Budapest) : xDie Vorkommwmisse der in 
Betrieb und Aufschluss stehenden KEdelmetalle, Erze, küsensteine, Salz und an- 
derer natzbarer Minerale auf dem (iebiete der Lünder der ungarischen Kronos . 
Über die auf Grund der von den kön. ung. Berghauptmannschaften erhaltenen 
amtlichen Daten wurden auf einer Karte im Masstabe 1 : 900,000 die Bezirke der 
einzelnen Berghauptmannsehaften, ferner mit versehiedenen graphischen Zeichen 
die Brze und sonstige techmiseh verwerthbare Mineralien, und zwar die folgen- 
den: Gold, Silber, (Göldischsilber, Kupfer, Bisen, Mangan, Chrom, HBisenkies, 


MILLENNIUMSCONGRESS FÜR BERGBAU, HÜTTENKUNDE UND GEOLOGIE 1896. 389 


Kobalt, Blei, Antimon, Zink, Schwefel, Ouecksilber, Edelopal, Steinsalz, Alaun, 
Petroleum, Asphalt, Lignit, Braun- und Steinkohle ersichtlich gemacht. 

Am dichtesten finden wir diese Zeichen im Gebiete des scehemnitz-krem- 
nitzer Trachytstockes (Gold, Silber), im gömörer Erzgebirge (Eisen, Kupfer), im 
Cserhát-Bükk-Gebirge (Braunkohle), im siebenbürger Erzgebirge (Gold), in der 
Máramaros und Siebenbürgen (Steinsalz), im Zsilthale (Braunkohle), in der Pojana- 
Ruszka (KEisen), in Krassó-Szörény ( Bisen, Kohle), im fünfkirehner Gebirge (Stein- 
kohle), im Ivanscicza-Gebirge in Kroatien (Braunkohle), in der Petrova Gora und 
im Zriny-Gebirge ( Bisen, Kupfer und Braunkohle). 

Wir nehmen diese erste graphische Übersichtskarte über die ungari- 
schen Bergproducte mit Befriedigung entgegen, nicht bloss, weil dieselbe in un- 
serer Literatur eine oft bemerkte Lücke ausfüllt, sondern besonders auch deshalb, 
da sie den Fachkreisen in vielen Füllen wirklich rasch und in übersichtlicher 
Weise Orientirung und Belehrung bieten wird. 


6. Géza SZELLEmY (Nagybánya): a Über die Erzlagerstütten des Vihorlat- 
Guttin (iebirgesv. Aus der Kinleitung entnehmen wir, dass sich am Aufbaue die- 
ses Gebirges folgende Glieder betheiligen : 1. Orthoklas-Ouarz-Trachyt. In norma- 
lem Zustande ist derselbe zwar unbekannt, doch in seiner Grünsteinmodification 
kommt dieser Trachyt auf dem Fagygyás und Kereszthegy vor, als Rhyolith dagegen 
in Felsőbánya am Berge Középhegy. In diesem Trachyttypus setzt der grösste Theil 
der Erzgünge auf. 2. Dacit, als Grünstein mit geringer Erzführung. 3. Amphibol- 
Augit-Andesit, als Grünstein mit Erzimpröágnationen. 4. Pyroxen-Andesit, mit 
Hypersthen und Augit. Die letzteren drei Typen werden von weit ausgebreiteten 
Tuften und Conglomeraten begleitet. Das Vorkommen von Basalt dagegen 
erscheint fraglich. 

In Bezug auf die Erzvertheilung erfahren wir, dass sich am NW-lichen Ende 
des Vihorlat-Guttin-Gebirges keinerlei Erze befinden, zuerst treffen wir Hisen- 
erze bei Klacsnó, Szelesztó, Hátmeg und anderen Orten an. In den daselbst be- 
findlichen Trachyt-Gebirgen findet in den Tuffen eine Anreicherung des Magnetit- 
Gehaltes statt, in Folge dessen wahre Kisenerzlager entstehen, die theils horizon- 
tal liegen, theils Stöcke oder netzartig sich verzweigende Kluftausfüllungen bilden. 

In den 50-lichen Gebieten dieses Gebirges finden wir ausser dem Bisen 
auch bereits Gold, und zwar um so mehr, je weiter wir unsdem Guttin nühern. Alte 
Goldschürfungen sind zu finden bei Oláh-Csertesund Nagy-Muzsaj, ebenso weiter 
0-lich im Grünsteintrachytstock von Nagy-Szöllős. Bei Nagy- Tarna kommt ein 
mehrere Kilometer langer, 3 m miáchtiger, Bleiglanz und Zinkblende führender 
Gang mit einem Kinfallen gegen NW vor, bei Batarcs ein nach 2 h streichender. 
stellenweise 16 m máchtiger áhnlich beschaffener vor. Am Bingange des Turcz- 
thales ist ein durchschnittlich 2 m müchtiger silberhültiger Bleierzgang bekannt, 
bei Visk ein l m müchtiger Bleiglanz führender Ouarzgang mit einem Streifen 
gegen NO, und parallel mit demselben bei Komorzány ein mit Schwefelblei, Zink, 
Kupfer und Eisen erfüllter Gang, und ferner etwas weiter gegen S0 bei Tartolcz 
und Bikszád noch zwei schwüchere Günge. Bei Felsőfalu und Vámfalu streichen 
gehwefelblei und Kupfergánge vorbei. Bei Baksa und Mózesfalva dagegen zeigen 
grosse Pingen und Halden jenen müchtigen Erzgang an, der einst in den alten 


390 F. SCHAFARZIK : 


Ráxóczv-sehen Silberbergwerken abgebaut wurde. Südlich davon sind die Spuren 
des uralten und ausgedehnten Bergbaues von lIlloba anzutreffen, welcher eben- 
falls zum BRáxóczy-sehen Besitze gehörte. Das Mittel der Erzgánge von Illoba 
wird von geschwefelten Blei- und Zinkerzen gebildet, zwischen denen aber auch 
Kupfererze und auch bedeutendere Mengen von Freigold vorzakommen pflegen. In 
dem benachbarten Thale von Sikártó, wohin die Günge hinüberstreichen, sind 
die Verhültnisse ganz ühnlich. 

Östlich von Illoba liegen die Thüler von Misztbánya und Láposbánya, wo- 
selbst der Bergbau bereits im Álterthume betrieben wurde und wo sich noch vor 
der Existenz von Nagybánya und Felsőbánya eine berühmte Münze befand. Die 
Erzgánge dieser Gegend streichen gegen 11—14 h bei einem Einfallen unter 60? 
nach W. Die namhafteren unter i1hnen sind die Pincze-, Imre-, Ó-Antal-, József-, 
István- und Szt.-György-Gönge, welch letzterer2—8 m máchtig und besonders 
an Silber sehr reich ist. Im Allgemeinen aber muss hervorgehoben werden, dass 
die sámmtlichen erwüáhnten Göünge zu den edelsten des ganzen Bergwerksdistrie- 
tes gehören. 

Gegen O zu vorschreitend treffen wir in dem zu Nagybánya gehörigen Gru- 
bendistrict von Borpatak zahlreiche Erzgánge, die an Gold und Silber reichhal- 
tig sind. Der Abbau dieser Günge datirt auch bereits aus alten Zeiten. In der 
NW-lichen Nachbarschaft von Nagybánya befinden sich ferner die Günge von 
Veresviz, von welchen die steil aufgerichteten, an Edelerzen reicher, wie die flach 
legenden sind. Gediegen Gold kommt ausschliesslich in Ouarz vor, mitunter von 
Schwefelmetallen begleitet, doch nie zwischen dieselben eingesechlossen. Der Berg- 
bau auf die Erzgünge von Veresviz ist sehr lohnend und hat im Verlaufe der letz- 
ten 30 Jahre 2 Millionen Gulden getragen. 

In der Umgebung von Nagybánya finden wir ferner die Gönge im Foghagy- 
más-Thale, am Faggyás-Berge und am Berge Kereszthegy, zu welch" letzteren auch 
die reichen Csóra-Gönge gehören. Die Hauptader geht zwar auchins Thal von 
Fernezely hinüber, doch verliert sie ihren Adel. 0-lich liegt der 615 m hohe Berg 
Herzsa mit seinen silberháltigen Pleigüngen, etwas weiter folgt dann der Közép- 
hegy von Felsőbánya (mons medius) mit seinem gegen 5 h streichenden 2—16 m 
müchtigen Hauptgange, in dessen aus hornsteinartigem (Ouarz, Feldspath und 
rothem Manganspath bestehendem Mittel die reiche Serie der berühmten Mine- 
ralien von Felsőbánya vorkommen. Ausserdem sind noch einige edle Abzweigun- 
gen und Nebenadern dieses Erzganges bekannt. An dem gegen 6 h streichenden 
Erzgange des Sojór-Thales vorbei gelangen wir zu den 1—3 h streichenden Gin- 
gen von Kapmkbánya, deren Mittel aus Ouarz und festem Manganspath besteht, 
welch" letzterer durch seine hübsche rosenrothe Farbe dem Gange ein feenhaftes 
Aussehen verleiht. In den 5—6 m tiefen Hohlrüumen dieser Gönge findet man 
die bekannten schönen Mineralien. In der Umgebung Nagybányajs finden wir 
sechliesslich noch die Adern am Berge Róta, sowie im Áncza- und Siva-Thale. 

Nach einer grösseren Unterbrechung folgen dann die Günge von Oláh- 
Láposbánya im Láposgebirge mit einem Streichen von 4 h. Die Hauptader 
aGottes Vorsehung ist theils als wahrer Gang, theils als Contacterzlager an der 
Grenze zwischen Trachyt und Sandstein zu bezeichnen; ihre Müchtigkeit ist 


, 


4—10 m und besteht dieselbe aus Ouarz, Kupfer- und Eisenkiesen, welchen sich 


MILLENNIUMSCONGRESS FÜR BERGBAU, HÜTTENKUNDE UND GEOLOGIE 1896. 391 


seltener auch noch Bleiglanz zugesellt. Das Gold kommt theils in Ouarz, theils 
in den Kiesen, doch immer nur in Nestern vor. Weit gegen O, bereits im mára- 
maroser Theile des Gebirges liegt Borsabánya, in dessen Trachytstock Hisen- 
und Kupferkiese, auf dem Berggipfel Trojága aber auch goldführende Ouarzgünge 
und im sekuler Thale auch silberführende Bleiadern vorkommen. 

Endlich befinden sich in dem 50-liehsten Theile des Gebirges die Gönge von 
Ó- Radna, die theils Lager, theils Linsen darstellen, seltener aber auch Stöcke 
von bedeutenderen Dimensionen. Die Ausfüllungsmasse der Stöcke ist Pyrit, sel- 
tener Markasit, krystallisirter Galenit und der bekannte dunkle Sphalerit ; ferner 
sind von hier Bournonit, Dolomit und Calcit bekannt. Die namhafteren Erzlager 
sind der Ferdinand-Stoeck, der Kiesstock sowie der Amalien-Cerussitstock, welch" 
letzterer an Blei, Gold und Silber am reichsten ist. 

Die im Vorigen angeführten Erzgünge des Vihorlat-Guttin-Gebirges sind 
seit uralten Zeiten Gegenstand eines ununterbrochenen Bergbaues gewesen, und 
wie aus der am Schlusse der vorliegenden Abhandlung aus den geschichtlichen 
Daten ersichtlich ist, befindet sich die Geschichte dieser Bergbaue mit der Ge- 
schichte des ungarischen Volksstammes in engerem Zusammenhang. In allerletzter 
Zeit sind diese Gruben theilweise in Staatsbesitz übergangen und haben dem 
Fiscus wáhrend der verflossenen 30 Jabre bei 4 Millionen Gulden geliefert ; der 
andere Theil wird von Privaten ausgebeutet. Trotzdem aber in dieser Gegend seit 
langer Zeit und viel abgebaut wurde, so ist der Schatz der auch heute noch im 
3choosse der Erde verborgen liegt, ein unermesslicher, da nach den Angaben des 
Verfassers ungefáhr drei Viertel der gesammten Erzformation noch nicht abge- 
baut und daher auch gönzlich unbekannt sind. 

Dieser sehr interessanten Abhandlung sind zwei Beilagen angeschlossen, 
von denen die eine die geologischen Verhültnisse und dieErzgünge des Vihorlat- 
Guttin-Gebirges veranschaulicht, wührend auf der zweiten die Profile einiger 
namhaíteren Gangeruppen verzeichnet sind. 


7. Junius Haravárs (Budapest) : c Über die geologischen und bergbaulichen 
Verhültnisse von Vaskó- Dognácskay . Wie im Krassó-Szörényer Comitate im Allge- 
meinen bilden auch in der Umgebung von Vaskő-Dognácska die krystallinischen 
sehiefer, namentlich Chloritschiefer und Phyllite, daher die obere Gruppe der- 
selben, das sogenannte Grundgebirge. Auf diesen krystallinischen Schiefern liegt 
"in der Gegend von Vaskő-Dognácska eine Kalkzone, die von Kernyicsa an sich 
gegen NO bis Ezeres hinzieht. Der Kalkstein ist an seinen beiden Enden normal, 
dicht und petrefactenführend, wáhrend er gegen die Mitte zu krystalliniseh wird. 


X An dieser Stelle müssen wir erwáhnen, dass die k. ung. Bergdireetion von 
Nagybánya anlásslich der Millenniumsfeier die Monographie ihres Districtes heraus- 
gegeben hat. Die vom kön. Bergingenieur STEFAN WODITSKA verfasste Fachsechrift um- 
fasst 315 Seiten, und enthált ausser dem wohlgetrolfenen Portrát des um den Bergban 
von Nagybánya hochverdienten Bergdirectors E. BITTSÁNSZKY noch eine ganze Reihe 
von Karten und sonstigen Beilagen. Der Inhalt dieses Werkes ist nicht so sehr ein 
geologischer, sondern vielmehr ein berggeschichtlicher mit dem  ausgesprochenen 
Hauptzweck, die Einrichtungs- und Betriebsverhültnisse der einzelnen Bergbaue und 
Hütten bekannt zu machen. Diese Schrift ist 1896 zu Nagybánya erschienen. 


392 F. SCHAFARZIK : 

Ferner ist in dieser Gegend auch Dacit bekannt, welcher aus einer von S nach N 
gerichteten Spalte heraufgedrungen ist. Dort, wo der eruptive Gang die Kalkzone 
verguert, hat der Kalkstein nicht nur ein krystallinisches Gefüge angenommen, 
sondern ist derselbe an seinen Röándern sogar zu Granatfels verwandelt, welch" 
letzterer dann die Erzstöcke umsehliesst. Wie man sieht, kommt das Erz bei 
Vaskő-Dognácska in der Contactzone vor. Die Erzstöcke sind ganz unregelmüssig 
vertheilt, und kommen theils an der einen, oder der anderen Seite der Granat- 
zone, bald aber auch in deren Mitte vor; jeder Erzstock aber wird stets von 
einem Dacitdyke begleitet. Die Erze sind zumeist Hisenoxyde (Magnetit, Hama- 
tit), doch treffen wir in betráchtlieher Menge auch Sehwefeleisen, Kupfer und 
silber an. 

Die Geschichte des Bergbaues von Vaskő-Dognácska ist eine sehr alte. 
Wahrscheinlich befand sich hier schon im Broncealter ein Bergbetrieb, wie dies 
durch einen im Tagbaue Julianna gemachten Broncefund wahrscheinlich gemacht 
wird. Im Mittelalter führte dieser Bergort den Namen Székásbánya, dessen Tempel- 
ruinen sich noch heute in der Nühe des Julianna Tagbaues befinden. Wáhrend 
der Türkenherrschaft waren die Gruben verfallen, nachher aber wurden dieselben 
durch Graf MEeRcy, den Statthalter des ehemaligen cTemeser Banatess, wieder 
ersechlossen. Anfangs war es der Staat, welcher den Betrieb leitete, alsbald 
übergingen dieselben aber in Privatbesitz. Um diese Zeit wurde der Simon 
Judás-Stock entdeckt, von dem BoRx, der um aas Jahr 1770 hier war, mit gros- 
sem Entzücken berichtete. Anfangs des XIX. Jahrhundertes wendete sich aber 
das Schicksal zum schlechteren, indem die Privaten verarmten und der Bergbau 
wieder in die Hüinde des Staates überging. Letzterer betrieb hierauf die Baue bis 
zum Jahre 1855, als dieselben dann in den Besitz der östr. ung. Staatseisenbahn- 
(resellschaft übergegangen sind. Bis noch vor Kurzem wurde hier der Bergbau auch 
auf Kupfer und Silber betrieben, gegenwürtig ist derselbe jedoch eingestellt. Im 
Jahre 1885 war auf der damaligen budapester allgemeinen Ausstellung ein müch- 
tiger Silberkuchen ausgestellt, der aber zugleich auch das letzte Product des Edel- 
metallbaues von Dognácska darstellte. Heute werden bloss die Bisenerze abgebaut 
und zwar sümmtlich in máchtigen Tagbauen, wáhrend die Verhüttung und wel- 
tere Verarbeitung zu Stahlgegenstünden in Dognácska, Német-Bogsán und Res1- 
cza vor sich geht. 


8. Lupwric LIrscHAvER (Schemnitz) : s Uber die Methode der montangeologi- 
schen Aufnahmen . Vortragender erwühnt, dass die Montangeologie als specieller 
Zweig der Geologie erst ziemlich spüt zur Geltung gekommen ist. Bei uns wurde 
1871 der erste Montangeologe ernannt. Vortr. bedient sich bei seinen Anfnah- 
men der Katastralkarte 1 : 2880, auf die vorerst die Isohypsen, alsdann die geolo- 
gischen Grenzen und da es die Grösse des Masstabes erlaubt, auch noch an die 
betreffenden Stellen die Nammern der eingesammelten Gesteins-Handstücke ein- 
getragen werden. 

In der Grube dagegen ist der Vorgang folgender: Von den Haupthorizon- 
ten ausgehend werden alle Schüchte, Stollen, Gesenke etc. von 5 zu 5 m mit 
einem weissen Kalkmilchzeichen versehen, jeder vierte Strich aber mit Zahlen be- 
zeichnet (20, 40, 60. etc.) Erst wenn dies geschehen ist, beginnt die geologische 


MILLENNIUMSCONGRESS FÜR BERGBAU, HÜTTENKUNDE UND GBEOLOGIR 1896. 393 


Begehung, deren Resultate in ein aus Millimeterpapier  zusammengeheftetes 
Skizzenbuch, dessen Blütter 20 em breit und 12 cm hoch sind, eingetragen werden. 
Die Einzeichnung geschieht unter Reducirung der natürlichen Lüngenmaasse auf 
ein Zehntel, daher noch in einer solchen Grösse, welche die Aufzeichnung selbst 
der geringfügigsten Details der Günge erlaubt. Notizen werden auf die Rück- 
seite der Blütter gemacht. Wenn sehliessliceh auf diese Weise der ganze Gru- 
benbau aufgenommen worden ist, werden dann die Resultate theils nach verti- 
calen, theils nach horizontalen Schnitten zusammengestellt. 

Es ist dies jene Methode, die von dem seit Jahren unermüdlieh wirkenden 
sehemnitzer Montangeologen, dem k. ung. Bergrath Lupwic v. Cser inaugurirt 
und seither nicht nur in Schemnitz, sondern auch anderwürts zur allgemeinen 
Befriedigung angewandt wurde. 


; 9. Béna v. Mixó (Nagybánya) : c Zur Frage der Genesis des Petroleums? . Ver- 
fasser stellt eine Reihe von Thesen bezüglieh der Entstehung und des Vorkom- 
mens des Petroleums auf, die zum Theil allgemein bekannt sind. Zwei aber sind 
insofern befremdend und sechwerlich zu acceptiren, námlich erstens, dass vulkani- 
sche Eruptionen, resp. durch dichte Aschenregen verursachte plötzliehe Tödtung 
der Meeresorganismen zur Erklürung der Entstehung des Petroleums herangezo- 
gen werden, ferner, dass Salzwasser, namentlich ehlorammonhiltiges (?), als regel- 
missiger Begleiter, ja sogar als Verkünder von Petroleumguellen betrachtet wird. 
Beide Ansichten sind besonders für die Verhültnisse in den Karpathen, die Vert. 
wohl in erster Linie vor Augen hatte, geradezu unhaltbar. 


10. Orro Csérr (Schemnitz.): Neue Hülfsapparate, mit 3 Tafeln. 
11. Dr. G. Srsrs : Versicherung der Arbeiter gegen Unfall. 


12. S. MEGa : Entwurf einer Neuorganisirung der ungarischen Bruderladen. 


13. ALEXANDER KALECSINSZKY (Budapest.) : eber die bisher untersuchten 
fewerfesten Thone der Lünder der ungarischen Krones . Obwohl feuerfeste Thone 
auch in unserem Vaterlande in guter Oualitát vorkommen, werden solche noch 
immer in bedeutenden Mengen aus dem Auslande importirt. Das k. ung. geol. 
Institut, respective dessen Chemiker, Herr A. KAnzcsrsszxy ist schon seit Jahren 
bestrebt, unsere Thone sowohl nach ihrem Vorkommen, sowie auch nach ihren 
chemischen und physikalischen KEHigenschaften, namentlich aber in Bezug auf 
ihre Feuerbestáündigkeit zu untersachen und bekannt zu machen. 


Derselbe theilt die Thone in folgende drei Gruppen : 


I. Zu der ersten Classe gehören jene Thone, deren Proben selbst bei einer 
Temperatur von 15007 C unveründert bleiben ; hierher sind zu rechnen die Thone 
von Anina, Baja, Beregszász, Binis, Csákberény, Diósgyőr, Élesda, Esküllő, Kras- 
sova, Pojén, Sonkolyos u. a. 

II. Zur zweiten Categorie gehören jene, die in einer Temperatur von 
15002 C oberfláchlich gelánzend werden, und in deren Massen eventuell kleine 


394 F. SCHAFARZIK: 


Blasen entstehen. Solche Thone sind jene von Ágyis, Brassó, Dubrinics, Fazekas- 
Zaluzsány, Gács, Pécs, Podrecsány, Rév, Solymár, Telkibánya, Uj-Moldova u. a. 

III. Die dritte Classe der feuerfesten Thone wird gebildet aus jenen Thonen, 
deren Proben in dem auf 15009 C erhitzten Muffelofen an der Oberflüche glün- 
zend werden und sich blasig aufbláhen. Doch behált die kleine pyramidenförmige 
Probe im Allgemeinen ihre Form noch bei. Es sind dies bereits die mindersorti- 
gen unter den feuerfesten Thonen. Hierher gehören die Thone von Beregszász, 
Diósgyör, Élesd, Gánth, Munkács, Nagy-Mányok, Pilis-Szt.-Kereszt, Tasoncza, 
Városlőd u. a. 

Gleichzeitig erwáhnt Karzcsrisszky, dass die feuerfesten Thone in der Im- 
dustrie hüufig ganz oder theilweise durch Rhyolith, Rhyolittuff und Agalmatho- 
lith ersetzt werden. 

KarEcsrsszky hat in dankenswerther Weilse sámmtliche feuerbestündigen 
Thone auf eine Karte eingetragen, wodurech wir einen guten Überblick über 
sümmtliche feuerfesten Thone des Landes gewinnen. Dieselbe war, ebenso wie 
auch die Thonproben auf der Gallerie des montanistisehen Pavillons ausgestellt. 


14. Minos Minosevicn : a Über die Entwicklung der Roheisenproduction im 
Comitate Gömör" . Die ausgezeichneten Eisenerze des Gömörer Comitates kommen 
in zwei Gruppen vor, lüngs der Sajó und an der Rima. Die letzteren werden 
gegenwürtig nicht abgebaut, da man die Hochöfen von Tiszolez viel zweckmissi- 
ger von Vashegy, Nadabula und Rudóbánya aus mit Erzen versehen kann. In der 
Sajó-Gruppe sind die Eisenerzlager am Vashegy und bei Rákos die michtigsten, 
diein einer Michtigkeit von 4—37 m und im Streichen bis auf 4.6 km bekannt 
sind. Dieselben bestehen aus sehr guten Spath- und Brauneisensteinen, in denen 
nach den Analysen mitunter über 9090 kohlensaures BHisenoxydul resp. Eisen- 
oxyd enthalten ist, wáhrend der Rest hauptsüchlich auf Kieselsáure, Thonerde, 
Kalk und Magnesia entfüllt. Von Kupfer, Phosphor und Sehwefel sind allgemein 
blos Spuren unter 190 nachzuweisen. Im Jahre 1867 haben 1639 Arbeiter auf 
einem Gebiete von 6.923.556 m? 1.112.824 g Eisensteine erzeugt; im Jahre 
1894 hingegen 2145 Mann auf einer Fláche von 38.373.235 m? 3.206.177 g 
Bisensteine, welche Zahlen nicht bloss eine Hebung des Abbaues, sondern auch 
eine bergtechnische Entwicklung bedeuten. 

Die Bisenindustrie des gömörer Comitates ist eime sehr alte, was nicht bloss 
den hiesigen reichen Erzlagern, sondern auch dem Vorhandensein ausgedehnter 
Waldungen zugeschrieben werden kann, welch letztere die Hütten bis in die 
achtziger Jahre mit Brennmaterial versehen hatten. 

Anfangs wurde die Gewinnung des Bisens in den sogenannten Blaufeuern 
betrieben und erst gegen Ende desX VIII. Jahrhundertes finden wir einen Hoch- 
ofen zn Dobsina. Wührend der Regierung Ráxóczys vermehrten sich unter der 
Aufsicht Paun Láwyrs die Hochöfen auf vier. Selbstredend waren die damaligen 
Hochöfen nicht den heutigen gleichwerthig, sondern entwickelten sich allmáhhg 
aus ihrer ersten ursprünglichen Form. 

Im XIX. Jahrhundert erhielt die Bisenindustrie durch die Familien ANDRÁSSY 
und KoráÁny, sowie andere begüterte Grundbesitzer einen neuen Aufsehwung, na- 


MILLENNIUMSCONGRESS FÜR BERGBAU, HÜŰTTENKUNDE UND GEOLOGIE 1896. 395 


mentlich als durch die im Jahre 1805 erfolgte Begründung der a Union Murány 
die Idee der Vergesellschaftung gegeben wurde. Auf diese Weise entstand 6 Jahre 
spüter die c Goalition Rima., Zu dieser Zeit bestanden im Comitate Gömör aus- 
serdem noch 81 Blaufeuer, die einzeln pr. Woche 30—35 Centner Bisen lieferten, 
wohingegen der grösste der damaligen 8 Hochöfen, nümliéh jener zu Tiszolcz 
wöchentlich 270 Centner Bisen zu produciren vermochte. Die Production der 
Hochöfen überwog damals bereits das Gesammterzeugniss der Blaufeuer. 

Anfangs dieses Jahrhunderts erfuhr die gömörer BHisenindustrie von Seite 
der steyerischen eine scharfe Concurrenz, was das eine Gute zur Folge hatte, dass 
nümlich auch die gömörer Hüttenbesitzer behufs Erhöhung ihrer Concurrenz- 
fáhigkeit den Weg der Verbesserungen betráten. So wurde im Jahre 1837 in 
Sztraczena und Rhónicz das erstemal erhitzte Luft zum Geblüse verwendet, wo- 
durch bei weniger Kohlenverbrauch mehr Bisen ausgeschmolzen wurde. Das Ge- 
bláse wurde überall durch Wasserkraft in Bewegung gesetzt, und erst 1846 wurde 
hiezu in der Hütte Bettlér die erste Dampfmaschine verwendet. Auf diese Art 
hob sich die Bisenproduction des Comitates so bedeutend, dass im Jahre 1856 die 
20 gömörer Hochöfen 594.000 Zollcentner Hisen, d. 1. die Hülfte der Gesammt- 
production Ungarns lieferten. Die Erzeugungskosten des Centners stellten sich 
anf 1 Gulden 50 Kr. Der grösste Theil des Roheisens wurde in den Raffinerien des 
Granthales und von Borsod weiter verarbeitet, doch ging ein Theil desselben auch 
ins Ausland, so z. B. nach Teschen Roheisen von Bettlér, nach Wittkowitz das 
von Dobsina, nach Wien das Bisen von Lucska und in preussische Eisengiesse- 
reien Roheisen von Berzéte. 

1874 wurde die erste Hisenbahn, die Linie Feled— Tiszolcz eröffnet, die 
den bis dahin sehwerfálligen Import von Coaks und Export von Hisen bedeutend 
erleichterte. Trotz alledem sehen wir aber erst anfangs der achtziger Jahre ein 
ganz modernes, mit allen Errungenschaften der Hüttentechnik ausgestattetes 
Eisenwerk entstehen, nömlich das zu Likér im Rimathale. Dasselbe gehört der 
Rima-Murány-Salgótarjáner Ctesellschaft. Seit Inbetriebsetzung der beiden daselbst 
befindlichen Hochöfen hat sich die Eisenproduction Gömörs von 1885 an um 
400.000 g gehoben. 1891 durch die Mac Kinley Bill empfindlich geschüdigt, bes- 
serten sich die Verháltnisse erst mit dem Jahre 1893, als Deutschland mit Russ- 
land einen neuen Handelsvertrag abgeschlossen hat. 1895 waren im Bereiche des 
Comitates im Ganzen 27 Hochöfen in Betrieb, die gegen die 297.000 g vom Jahre 
1856 an Roheisen 1.780.000 ag lieferten. 

Zum Schlusse drückt Verf. den Wunsch aus, dass im Interesse der gömörer 
Eisenindustrie die Dobsina-Popráder Linie sobald wie möglieh ausgebaut, 
sowie dass an der Linie Kaschau-Oderberg ein grösseres HBisenwerk ange- 
legt werden möge. Ebenso sei es wünschenswerth, dass sich die verschiedenen 
kleinen Hüttenbesitzer zu kröáftigen Gesellschaften vereinigen, da sie nur in die- 
sem Falle befáhigt sein werden, die Eisenindustrie in jeder Beziehung auf das 
richtige Niveau zu heben. 


15. KARL KERPELY (Budapest) : a Unser Eisenhüttenwesen zur Zeit des Millen- 
niumss. Wir wissen, dass das Hisen einen Hauptfactor aller modernen Cultur- 
bestrebungen bildet und als solcher steht das früher wenig gewürdigte Eisen heute 


396 F. SCHAFARZIK : 


an der Spitze der Metalle. In unserem Vaterlande giebt es zahlreiche gute und 
reiche Bisenlager, die sich theils in den oberungarischen, theils in den südunga- 
rischen Karpathen befinden. Mit geringer Ausnahme sind es zumeist Spatheisen- 
steine, die blos an den Ründern der Lager sich mehr-weniger zu Brauneisenstein 
umgewandelt haben. Die Lager werden hüufig von Kupfer-, Silber-, Antimon- und 
Ouecksilbererzen begleitet, ja früher bildeten gerade diese Begleiter das eigent- 
liche Substrat des Bergbaues, wáhrend der Eisenspath auf die Halden gelangte. 
So waren z. B. Libetbánya und Rozsnyó in früherer Zeit Kupferbergwerke, in den 
Gruben von Slovinka hat man ebenfalls nach Kupfer gesucht, ebenso in Telek- 
Rudóbánya, in Jászó und Alsó-Meczenzéf. In Dobsina hat man die Kobalt- und 
Nickelerze ausgebeutet; ja auch aus Süd-Ungarn erfahren wir, dass das Kupfer, 
Blei, Silber und Gold der Hisenerzgewinnung vorangegangen ist, wie z. B. in 
Dognácska und Ruszkabánya. 

Hierauf beschrieb der Vortragende einzeln nach Comitaten die Kisenerz- 
lager, sowie die überall in Betrieb stehenden Hütten, wovon wir unter Hinweg- 
lassung der letzteren folgendes mittheilen : 

Im Comitate Zólyom kommen die EBisenerze als Silicate vor, mit kaum 
30— 3200 Eisengehalt. Die Bisenlager kommen am Contacte zwischen den Tra- 
ehyttuffen und dem Dolomit vor, in einer Müchtigkeit von 8—120 m. Die sehr 
sehwierig zu sehmelzenden Erze werden bloss in einer einzigen, der Hütte von 
Libetbánya verwerthet, die das gewonnene Rohproduct hierauf an die kis-garamer 
Geschirr-Giesserei, theilweise aber der zólyom-brezóer Eisenraffinerie weiter 
abgiebt. 

Im Comitate Gömör, weleches in Bezug auf Bisenindustrie den ersten Platz 
in unserem Vaterlande einnimmt, befindet sich das müchtigste Eisenerzvorkom- 
men am Vashegy. Sein dreifaches Lager besitzt in den Gemeindehottern von 
Szirk und Turcsok ein WOÖ-liches Streichen bei einem südliehen Hinfallen. Die 
einzelnen Lager sind 1—30 m michtig, bei einer Lüngenerstreckung von 3— 4 km. 
Im Liegenden. befinden sich Chloritschiefer, wührend im Hangenden schwarze, 
verauarzte Thonschiefer zu beobachten sind. In den oberen Horizonten bildet bis 
zu einer Tiefe von 200 m Brauneisenstein, tiefer dagegen Spatheisenstein die 
Erzlager. In der Gemarkung von [tákos sind bloss zwei Lager bekannt, die bis 
zum heutigen Tage in einer Tiefe von 200 m bloss Brauneisenstein geliefert haben. 
Der ebenfalls zu dieser Gruppe gehörige Berg Hradek in der Gemeinde (Jehtina 
enthült ebenfalls drei Brauneisenerz-, stellenweise Spatheisensteinlager, unter 


denen das Hauptlager 2—28 m michtig ist. Diese Eisenerzvorkommen versehen 
die Hochöfen von Likér, Nyustya, Tiszolcz, Vörösvágás und Hisnyóviz. 

Ein zweites ebenfalls sehr wichtiges BEisenerzlager befindet sich bei der 
Stadt Dobsina, wo dessen 1—25 m műüchtige Lager auf Diorit liegen. Dieselben 
bestehen auf den beiden Gugl-Bergen aus feinkörnigem Spatheisenstein, welcher 
bloss gegen das Ausgehende in verwitterten Brauneisenstein übergegangen ist. 
Von hier aus decken die Hochöfen der Stadt Dobsina, des HERzoGs CoBuRG, des 
Grafen D. Aspgássr und des K. SáRkánx ihren Bedarf an Hisenerzen. 

Endlich sind noch die Eisenerzlager des Grafen Géza Aspkássr an der obe- 
ren Sajó bei Kohút und Volovecz zu erwühnen, welche drei, zwischen Thonglim- 
mer und Steatitschiefer, stellenweise 25 mo michtige Lager von Brauneisen 


MILLENNIUMSCONGRESS FÜR BERGBAU, HÜTTENKUNDE UND GEOLOGIE 1896. 397 


Spatheisenstein und Ankerit bilden, zu denen sich als Begleiter mitunter noch 
Fahlerze gesellen. 

Das Comitat Szepes (Z2ips) ist noch reicher an Eisenerzen als Gömör. Diese 
reichen Schütze finden aber bloss zu geringem Theile im Lande selbst Verwer- 
thung, sondern werden dieselben grösstentheils noch in rohem Zustande ins8 Aus- 
land verfrachtet. So wurden die Hisenerzlager von Varin und Bocza bereits im 
Jahre 1850, die von Bindt und Hnilécz 1856, von Zsakarócz und CGröllnitzbánya 
1872 für die Hüttenwerke des Erzherzogs Friedrich erworben. Die zwischen 
Thonschiefer gebetteten Spatheisenstein-Lager sind 4 oder auch mehr m stark 
und stellen sich in denselben als untergeordnete Begleiter Kupferkiese und Fahl- 
erze ein. : 

Im Jahre 1890 hat die oberschlesische Fisenbahn-Bedarfs-Aktien- (resell- 
schaft bei Rostok, Márkusfalva, Teplicska, Zavadka, Igló, Miklósfalva und 
Szt-András Bisenerzlager von 1— 14 im Michtigkeit acguirirt. Gegen die Teute 
nimmt die Müchtigkeit dieser Spatheisensteine zu und sind dieselben unten auch 
reiner, 

Im Thale von Kotterbach befinden sich zwei durch Diorit von exinander ge- 
trennte müchtige Lagergünge, die 2—30 m stark, gegen die Tiefe bis 440 m, im 
Streichen von W nach O aber auf 3/2 km bekannt sind. Diese Lagergüánge beste- 
hen zum grössten Theil aus grobkörnigem Spatheisenstein mit wenig Ouarz. Auf 
beiden Güngen findet sich viel Antimon und guecksilberhültiges Fahlerz, wohin- 
gegen sich Schwerspath bloss am Liegendgange befindet. Diese sehr reichen Hisen- 
erzlager wurden 1895 von Baron Rornscnrno für Wittkowitz angekauft, wáhrend 
zur Verhüttung der mitabgebauten Kupfer, Silber und Ouecksilbererze loco eine 
kleinere Hütte erbaut wird. 

Bei Krompach befinden sich am Kippberge ebenfalls reiche Kisenerzlager, 
die auf 2 km Lönge und 300 m Tiefe aufgeschlossen sind. Die zwischen werfener 
Schiefer befindliehen Lager sind 5—21 m stark, und diese werden die Hütten 
der soeben entstandenen Hernádthaler ungarischen EBisenindustríie-(xesellschaft 
mit dem nöthigen Rohmaterial versehen. 

Die zum grössten Theil bereits ausgebeuteten Grubenreviere von Kisócz und 
Igló gehören dem Herzog PHrurpp von SAcCHSEN CoRuRG-GorHa. Es sind dies Spath- 
eisensteine, welche mit Ausnahme von drei Lagergüöngen auch Kupferkiese ent- 
halten. Von hier aus werden die herzogl. Hütten von Pohorella und Straczena 
mit Rohmaterial versorgt. 

Kleinere Spatheisensteingünge sind ferner zwischen Chloritschiefern in 
einer Máchtigkeit von 0,5—4 m bei Prakfalva bekannt, welche loco in der Hütte 
der Gráfin IRuma KövrasEaaG verarbeitet werden. Bei Merény und Zavadka wird 
ebenfalls Spatheisenstein abgebaut; ferner sind zu erwáühnen die Spathgünge von 
Göllmitz und Szlovinka, die in einer Müchtigkeit von 1—4 m bis auf 14 km be- 
kannt sind, in deren oberen Horizonten einstens auf reiche Silber und Kupfer- 
erze gearbeitet wurde, ebenso endlich noch das 1—4m starke Spathlager von 
Szomolnok, das auf eine Erstreckung von 3 km und bis zu einer Tiefe von 80 m 
aufgeschlossen ist. Alle diese zuletzt genannten Erzvorkommen, die früher zahl- 
reichen kleinen Besitzern gehörten, sind in letzterer Zeit in den Besitz der Rima 


398 F. SCHAFARZIK : 


Murány-Salgótarjáner Fisenwerke übergangen, die dieselben in spüteren Zeiten 
in ihren gömörer Hütten aufzuarbeiten gedenkten. 

Im Comitate Abauj-Torna war es die Rimamurány-Salgótarjáner Eisen- 
werkgesellschaft, welche im Jahre 1891 die zwischen krystallinische Schiefer ein- 
gebetteten 3—18 m michtigen Spatheisensteinlager bei Jászó und Meczenzéf er- 
worben hat, als deren Begleiter Ouarz und hie und da auch Kupfer- und Bisen- 
kiese auftraten. Die Lager sind bereits bis zum heutigen Tage auf eine Erstre- 
ckung von 2000 m und 300 m Tiefe aufgeschlossen. Ebenso besitzt dieselbe Ge- 
sellschaft in der Gemeinde Rákó ein zwischen Kalke eingelagertes Brauneisen- 
stein- Vorkommen von geringeren Dimensionen. In den Gemeinden Meczenzéf, 
Stoósz, Szomolnok, Jászó und Mindszent besitzt auch noch die Probstei von Jászó 
Grubenfelder, die gegenwártig theils von der Salgótarjáner Gesellschaft gepachtet 
wurden, theils aber die Hütten von Alsó-Meczenzéf mit Erzen versehen. Endlich 
besitzt auch das im Jahre 1852 entstandene Hisenwerk von Kassahámor Hisen- 
steingruben in (röllnicz, Krompach, Kojsó und Nagy-Folkmár im Comitate Sze- 
pes (Z1ps), welche Spath-, theilweise aber auch Brauneisensteine liefern. 

Das Comitat Borsod hat seine einzige, jedoch sehr müchtige Kisenlager- 
Gruppe in dem Gebiete der Gemeinden NRudobánya, Felső- und Alsó-Telkes, 
Szuhogy und Szendrő. Das Rudóbányaer Lager besteht aus Brauneisenstein, das 
über Triaskalksteinen gelagert ist und im Hangenden von tertiüren Mergeln und 
Tegeln überdeckt wird. Dieses 2—30 m michtige Lager ist bis jetzt in einer 
Michtigkeit von 100—400 m und einer Lönge von 5—6 km bekannt. Als acceso- 
rische Begleiter der im Allgemeinen sehr reinen Brauneisensteine zeigen sich 
ziemlich hüufig Ankerit, Schwerspath und Kupfererze. Besitzer dieses inmmensen 
Lagers ist die Borsoder Gruben- (resellschaft, deren eigentliche Theilnehmer die 
Bisenhütte von Wittkowitz (Máhren) und Graf Géza Awpgássy sind. Das Comitat 
Borsod besitzt zwar auch noch in den Gemeinden Tapolcsány, Nekezsény, Upony, 
Vadna und Dédes Eisensteine, doch befinden sich dieselben ihres geringen Eisen- 
gehaltes wegen gegenwártig nicht im Abbau. 

In den NO-lichen, und 0-lichen Comitaten Ungarns kommen bloss wenige 
Eisenerzlager vor, weshalb auch die Hisenindustrie daselbst eine unbedeu- 
tende ist. 

Im Comitate Beregh sind es die Brauneisensteine von /rigyesfalva und 
Hátmeg, die in den Bisenhámmern des Grafen ERWIN -SCHÖNBORN Verwendung 
finden, und die mit den Trachyttuffen der dortigen Gegend in Verbindung 
stehen. 

Im Comitate Arad wáren bloss die Gruben des Grafen WALDSTEIN- WARTEN- 
BERG bei Borossebes zu erwüáhnen, deren Kalksteinhöhlungen ausfüllende Braun- 
eisensteinstöcke ebenfalls mit den Andesittuffen in genetischem Zusammenhange 
stehen. Die gewonnenen Erze werden in den beiden herrschaftlichen Hochöfen 
verarbeitet. 

Im Comitate Udvarhely sind es die in der Gemeinde Homoród-Löréte vor- 
kommenden Brauneisensteine, welche das ALnzx. LÁáwxczkys Eisenwerk in Kis- 
Szentkeresztbánya mit Roheisen versehen. 

Im Comitate Hunyad finden wir die müchtigsten Brauneisensteinlager un- 
seres Vaterlandes. Dieselben liegen von Vajda-Hunyad W-lich bei den Orten Telek, 


MILLENNIUMSCONGRESS FÜR BERGBAU, HÜTTENKUNDE UND GBOLOGIE 1896. 399 


Poczka, Gyalár, Ruda, Alum, Szohodol und Vadu-Dobri, von wo aus dieselben 
über die Grenze hinüber in das Comitat Krassó-Szörény bis zur Gemeinde Ruszki- 
cza reichen. Diese Wisensteinlager haben auf dem Gebiete der heimischen Hisen- 
industrie von Alters her stets eine bedeutende Rholle gespielt. Die seitliche Aus- 
dehnung der Lager ist eine sehr versehiedene und scheinen dieselben nach den 
heutigen Aufschlüssen zu urtheilen, eher eine Reihe von nebeneinander befindli- 
chen Erzstöcken zu sein. Am máchtigsten, 160 m, unter diesen ist der dem hohen 
Aerar gehörige Brauneisenstein-Stock von (ryalár, welcher zwischen Glimmer- 
schiefer und krystalliniscehe Kalke eingelagert ist. Im Brauneisenstein kommen 
accessorisch grössere-kleinere Nester von Bisenglimmer, Kalkstein und Ankerit 
vor. Der Stock von Gyalár versieht die Bisenhütte von Vajda-Hunyad mit dem 
nöthigen Rohmaterial. 

Die übrigen Punkte dieser Reihe von Stöcken, namentlich bei Vajda-Hu- 
nyad, Alsó- und  Felső-Telek, Hosdát und Felső-Nádasd wurden von der Kron- 
stüdter Berg- und IHütten- (Gesellschaft für ihre Hütte zu Kalán abgebaut. End- 
lich besitzt auf dem Gebiete des Comitates bei Ploczkó und Gyalár auch noch 
die Nadráger-Eisenindustrie Aktien-(resellschaft 17 Grubenfelder, von wo die 
Erze theils per Axe, theils per Bahn nach den Eisenhütten in Nadrág im Comi- 
tate Krassó-Szörény verfrachtet werden. 

Im Comitate Krassó-Szörény sind die von Hunyad herüberstreichenden 
Eisenerzlager ármer und bereits erschöpft, so dass sie kaum den Bedarf der Kron- 
stüdter Berg- und Hütten- (Gesellschaft in ihren Hütten zu Ruszkicza zu decken 
im Stande sind. Die Nadráger Gesellschaft bezieht ihr Rohmaterial bereits von 
Hunyad. 

Am Westrande des Comitates kommen endlich bis zu 30 m müchtige Mag- 
neteisen-Stöcke vor, entlang der dortigen wohlbekannten Contactzone. Im Nor- 
den dieser Zone kommen bei Vaskő überwiegend Magneteisenerze vor, wührend 
gegen Süden bei Dognácska das Hisen abnimmt und seine Stelle durch silberhül- 
tigen Bleiglanz und Kupfererze vertreten wird. Diese Erzvorkommen bilden das 
KEigenthum der priv. k. u. k. österreichisch-ungarischen Staatseisenbahn-(Gesell- 
schaft, welche die abgebauten Erze in den Hochöfen zu Resicza, Bogsán und 
Anina verwerthet. In früheren Jahren gelangten in die beiden Hochöfen von 
Anina auch Blackbands von Anina und Brauneisensteine von Szászka. 

A. KeExrEny schliesst seinen interessanten Vortrag damit, dass die Hisen- 

 industrie Ungarns in Anbetracht der gegenwürtig abgebauten 2 Millionen g Hisen- 
erze und erzeugten 37/2 Millionen g Roheisen und Gusswaaren bedeutend zuge- 
nommen hat. Seit 1885 ist die Production an Roheisen um 1.100.000 g, der der 
gewalzten Waaren aber um 1.292.639 g gestiegen, was nicht so sehr Vermehrung 
der Hochöfen, als vielmehr rationellen modernen Umgestaltungen zugeschrieben 
werden kann. 


16. C. A. HERING : a Über die Vergangenheit, die Gegemvart und die Zukunft 
des Kupfers". Nach einer interessanten historiscehen EBinleitung über die Verwen- 
dung des Kupfers im Alterthum führt der Vortragende aus, dass das Kupfer 
seine höchste Bedeutung in der Gegenwart erreicht hat und zwar seiner ausser- 
ordentlichen Fühigkeit halber die Elektricitát zu leiten. Selbst die Legirungen 


100 F. SCHAFARZIK : 


dieses Metalles, wie das Siliciumbronce, das Telephonbronce, die im Vergleiche 
zum reinen Kupfer eine bedeutend grössere Festigkeit besitzen, sind ausgezeich- 
nete electrisehe Leiter. Die Consumirung des Kupfers war in den letzten Jahren 
eine ungeheuere, wührend nümliech im Jahre 1880 an 153.939 t verbraucht wur- 
den, stieg der Verbrauch 1895 auf 334.105 t. Gegenwürtig könnte man den Be- 
darf an Kupfer nicht decken, wenn man in den letzten Jahrzehnten in den Ver- 
elinigten Staaten in Nordamerika in Montana nicht ausserordentlich reiche Kupfer- 
lager entdeckt hátte und die bestehenden Kupferwerke andererseits ihre Production 
nicht wesentlich gesteigert hütten. Wáhrend in diesen Gruben der Abbau durch 
moderne Hinrichtung grosse Fortschritte gemacht hat, können auch in der Erz- 
autbereitung und der Verhüttung ganz besondere Resultate verzeichnet werden 
Das Bessemer Verfahren konnte nömlich auch in die Kupferwerke übertragen 
werden, in Folge dessen es möglich wurde, aus beilüufig 409/-igen Kupferkiesen 
binnen 20 Minuten 999o-iges Rothkupfer zu erzeugen. Ausserdem wird Kupfer 
auf verschiedene Weise auf nassem Wege und endlich, wenn es sich um Erzeu- 
gung von chemisch reinem Kupfer handelt, auch auf elektrolytiscehem Wege dar- 
gestellt. 

És ist zwar richtig, dass die Kupferpreise in Folge der gesteigerten Produc- 
tion bedeutend gesunken sind, und dass daher viele der kleineren Kupferberg- 
werke gezwungen wurden, ihren Betrieb einzustellen, wenn wir aber den Umstand 
vor Augen halten, dass sich die Abbauorte der Lake superior Gruben bereits in 
Tiefen zwischen 1000 und 1500 m unter der Erdoberfláche befinden, und dass in 
Folge dessen die Zeit, in welcher die Ertragsfáhigkeit derselben abnehmen wird, 
nicht mehr fern sein kann, so dürfte sich die Zukunft auch dieser gegenwártig in 
den Hintergrund gedrüngten Kupfergruben freundlicher gestalten und kann ein 
namhafterer Aufschwung derselben mit Recht erwartet werden. 


17. Sramusp Kukovszxy (Kapnikbánya) : c Über die Methode der Gewinnung 
der FErze auf nassem Wege, wie dicse auf dem kön. Laugwerke zu Kapnik ange- 
wendet wird). 

Nicht bloss der heimische, sondern auch der gesammte auslándische Metall- 
bergbau fühlt die Schwierigkeiten der Gewinnung durch das Schmelzverfahren, was 
namentlich durch die sich stetig steigernden Preise der Feuerungsmittel verursacht 
wird. Ausserdem wird der Metallbergbau, besonders aber die Silberproduction 
durch den üusserst gedrückten Preis des Silbers ersehwert. Diesem Umstande ist 
es zuzuschreiben, dass in letzterer Zeit zahlreiche, bis dahin blühende Bergwerke 
ganz aufgelassen werden mussten. Um die Metalle aus den Grubenproducten billi- 
ger darzustellen, wie durch das Scehmelzverfahren, waren die Hüttenmünner be- 
strebt, den nassen Weg einzuschlagen, wobei sie mit mehr-weniger Abweichungen 
folgende Verfahren befolgten: 1. Gewinnung der Metalle durch Amalgamiren. 
2. Durch Auslaugung und 3. auf elektrolytisehem Wege. Von diesen Verfahren 
steht in Kapnikbánya jenes priviliegirte Laugungsverfahren in Anwendung, wel- 
ches von dem kön. Bergdistricts- Director zu Nagybánya, EDUARD BITTSÁNSZKY, er- 
funden worden Ist. 

Die Bergproducte von den kapniker Gruben weisen einen sehr verschiede- 
nen Gehalt an Metallen auf, unter denen Gold, Silber, Kupfer, Blei, Antimon, 


MILLENNIUMSCONGRESS FÜR BERGBAU, HÜTTENKUNDE UND GEOLOGIE 1896. 401 


Zink und andere zumeist an Schwefel gebunden sind. Zur Gewinnung dersel- 
ben bestehen in Kapnik zwei Werke, nümlich ein Hochofen und ein Laugwerk. 
Bis zum Jahre 1874 diente zur Gewinnung der Metalle aussehliesslieh der Ofen, 
als dann das kön. Finanzministerium in Folge der sich wiederholt einstellenden 
ungünstigen Jahresabschlüsse gerade die Absicht gefasst hatte, den ürarischen 
Bergbetrieb zu Kapnik günzlich einzustellen. Zu dieser kritischen Zeit hat der 
damalige Hüttenreferent EpvaRD Birrsásxszky Laugungsversuche unternommen, 
nach deren elünzenden Resultaten das Laugungsverfahren thatsüáchlich auch für 
den Hüttenbetrieb im Grossen acceptirt wurde. Hs ünderten sich in Folge dessen 
die Verháltnisse derart, das wáhrend 
im Jahre 1872 die Verhüttungskosten sich nach einemgauf .. .. 4f28kr 
c a 1894 (in der Hütte und dem Laugwerk) durchschnittlich auf 2 50 a 
daherum — 1fi78kr 
weniger beliefen, trotzdem, und dass in letzterer Zeit sowohl die Arbeitslöhne, als 
auch die Feuerungs- und andere zur Verhüttung nothwendigen Materialien im 
Preise wesentlich gestiegen sind. Diesem Laugwerke verdankt es der üárarische 
Bergbau zu Kapnik, dass sich derselbe heute wieder in einem blühenden Zustande 
befindet. 

Die Grundidee des Laugungsverfahrens besteht darin, dass in den Gruben- 
producten die in ihnen enthaltenen Metalle durch Rösten zu löslichen Verbin- 
dungen, zumeist zu Chloriden und Chlorüren umgewandelt werden ; wenn wir 
dieselben nun in Lösung bringen, können wir daraus die betreffenden Metalle ent- 
weder durch Cementirung, oder aber durch Ausfállen mit den entsprechenden 
Reagentien abscheiden. In Kapnik arbeitet man mit zweierlei Lösungen, und zw. 
1) mit einer Kochsalzlösung, 2) mit untersehwefelsaurem Natrium-Calcium. Aus 
der Kochsalzlösung gewinnen wir die gelösten Metalle durch Cementirung mittelst 
alten Eisens, aus der unterschwefelsauren Na Ca-Lauge dagegen fállen wir die 
Metalle als Sulfide mittelst frischem Natrium-Calcium-Sulphid. Sowohl die cemen- 
tirten, als auch die gefállten Niederschlüge werden gesammelt, getrocknet und 
gelangen dann von Zeit zu Zeit in den Sehmelzofen. 

Weiterhin machte uns der Vortragende detaillirt a) mit dem Röstvorgange, 
b) mit dem hierauf folgenden Laugungsprocesse und sehliesslieh mit den 
Einlösungs-Normativen des kön. Laugwerkes zu Kapnik bekannt. 

Am Schlusse seines interessanten Vortrages constatirte Kugkovszxy: 1) Dass 
das kapniker Laugwerk im Jahre 1894 einen Verhüttungsgewinn von fi 7943,74/s 
abgeworfen hat, sowie 2) dass das Birrsáxszkv-sehe Laugungsverfahren sich an 
sehemnitzer, asiatischen, griechischen, südamerikanischen und anderweitigen 
Erzen als vollkommen zweckentsprechend erwiesen hat. 


18. WinHEnm Sorrz (Schemnitz.) I. Über den Speisungs- und Gasverzeh- 
renden Apparat bei Hochöfen. II. Die Soltz sche Stahlpest. 


19. H. LE VERRIER (Paris): eber die mikroskopische Untersuchung von 
Metallen" . 

Der Vortragende sprach über die Entwicklung und den gegenwürtigen 
Stand der mikroskopischen Untersuchungen der krystalliniscehen Structuren an 


Földtani Közlöny. XXVII. köt. 1897. 26 


402 F. SCHAFARZIK : 


feinst geschliffenen und mit entsprechenden Reagentien geützten Flüchen von 
Metallen und fasste die diesbezügliehen Ergebnisse sowohl für Kupfer, als für 
Eisen in folgenden Sátzen zusammen : 

1. Die gegossenen Metalle nehmen ein krystallinisches Gefüge an, das ske- 
letartig ist und entweder dendritisch oder aber polyédrisch-bláttrig sein kann. 

Bei einer und derselben Reihe kann die Krystallisation um so schöner vor 
sich gehen, je leichter das betreffende Metall schmelzbar ist und ist das Gefüge 
um so grossblütteriger, je langsamer die Erkaltung vor sich geht. 

3. Eine bei einer entsprechenden Temperatur vorgenommene abermalige 
Erhitzung hat eine neue Gruppirung der Molecüle zur Folge, die in der Regel 
dann eine feinkörnigere Structur annehmen ; das skeletartige Gefüge verschwin- 
det, oder sind höchstens nur noch die Umrisse der einstigen polyödrisehen Blütter 
zu erkennen. 

4. Eine Erhitzung bei einem derartigen Temperaturgrade, welcher bereits 
der Scehmelztemperatur des betreffenden Metalles nahe kommt, bedingt eine Neu- 
krystallisation der Masse und ist eine Legirung um so leichter zum Flusse zu 
bringen, je mehr von dem leichter sehmelzbaren Elemente in ihr enthalten ist. 

5. Durch hohe Temperatur- Einwirkungen kann die ursprüngliche krystalli- 
nische Structur sich ganz zu einer körnigen verándern. 

6. Die krystallinisch-blütterige Structur kommt gewöhnlich den spröden 
Metallen zu, wáhrend die dehnbaren eine körnige Structur aufweisen. 

Anlásslich dieses Vortrages erinnerten wir uns, dass man sich vor ziemliech 
geraumer Zeit auch bel uns mit der Untersuchung von angeützten Stahlflichen be- 
fasst hat. Im Jahre 1873 hat die Resiczaer Bisenwerksdirection der östr. ung. 
Staatseisenbahn-Gesellschaft auf der wiener Weltausstellung eine Serie derartiger 
Atzfláchen zur Ausstellung gebracht, die durch Hern Lovis MApERsrpacH durch 
Eintauchen der glattpolirten Fláchen in eine Mischung von 3 Theilen 
concentrirter Salzsüure und 1 Theil rauchender Salpetersüure hervorgerufen 
wurden. Die angegriffene Flöche wurde viertelstundenweise herausgehoben, ab- 
gewaschen und untersucht, und dauerte die Atzung bis zur Vollendung, gewöhn- 
lich ca. 3 Stunden. Spüter hat Axrox KERPELY ebenfalls derartige Versuche aus- 
geführt, welche den praktischen Zweck verfolgten, die feinere Structur von Eisen- 
bahnschienen klarzulegen. KERPELY ist es im Jahre 1877 gelungen, von ebenfalls 
in  Königswasser angeützten Schienen-Ouerschnitten  mittelst Buchdrucker- 
schwürze Naturselbstabdrücke für die c Bányászati és Kohászati Lapok? ( Berg- und 
Hüttenmünische Blütter) anfertigen zu lassen. Schön trat an diesen Durchschnit- 
ten die faserige Structur der Schienen hervor, besonders gut wurden aber auf 
diese Weise etwaige fehlerhafte Stellen, oder aber Schweissfláchen sichtbar. Die 
Untersuchung der solcher Art práparirten Flichen geschah bloss mit freiem Auge 
oder mit Zuhülfenahme einer guten Loupe. 


90. RAPHAEL HOFMANN ( Wien) : c Über die Koksbarkeit der jüngeren Mineral- 
kohlen, mit besonderer Rücksicht auf die Zsilthaler Kohlenflötzev . Wir wisson, dass 
bei der Erzeugung des Roheisens der Koks eine wichtige Rolle spielt, ebenso dass 
sich Ungarn betrefis der Koksbarkeit seimer Kohlen gerade nicht in der günstig- 
sten Lage befindet. Eben deshalb hat man bereits auch früher die Frage der Koks- 


MILLENNIUMSCONGRESS FÜB BERGBAU, HÜTTENKUNDE UND GEOLOGIE 1896. 403 


barkeit der Zsilthaler Kohle mit lebhaftem Interesse verfolgt. Die ersten Versuche, 
die in dieser Richtung angestellt wurden, fallen auf die fünfziger Jahre, zu welcher 
Zeit die Versuche mit urikányer Kohle, daher einer Kohle aus dem westlichen 
Theile des Beckens durchgefübrt wurden. Spüter, als nach Eröffnung der Petro- 
zsényer Bisenbahn auch die östliche Partie des Beckens aufgeschlossen wurde, hat 
man die Koksbarkeitsversuche zwar fortgesetzt, doch stets nur mit der Kohle von 
Petrozsény. Dieselben fielen jedoch ungünstig aus und haben daher den Beweis 
geliefert, dass die Kohle des östlichen Beckentheiles nicht koksbar ist. 

Erst als die cZsilthaler Kohlenbergbau Gesellschafto, und spáter deren 
Nachfolgerin, die c Urikány-Zsilthaler ungarische Steinkohlen Actien Gesellschaft 
ibre Baue in Lupény in Betrieb gesetzt hat, trat die Frage der Koksbarkeit der 
Zsilthaler Kohle wieder in den Vordergrund. Namentlich war es der Vortragende 
R. Hormawsws, der mit unermüdliehem Eifer die Versuche entweder selbst aus- 
führte oder aber durch Andere machen liess. Im Jahre 1884, 1885 und 1886 wa- 
ren die Koksbarkeitsversuche in Wittkowitz, in Ostrau und in Resicza im Zuge, 
namentlich mit dem reineren Materiale des V. und des II. Kohlenflötzes und 
zwar mit genügend günstigen und aufmunternden Erfolgen. 1886 stellte auch die 
Direction der k. ung. Staatsbahnen Versuche mit der Lupényer Kohle an. Unter- 
dessen haben die neueren Aufschlüsse und Kohlenanalysen den Beweis geliefert, 
dass die lisegenderen Flötze reiner, an Carbon reicher und an Oxygen ármer, daher 
zur Kokserzeugung besser geeignet sind. Nachdem sich schliesslich die Kohlen- 
production der Gesellschaft bis 1896 auf 300.000 Tonnen gehoben hat, so dass 
bei 20—259/4 Kohlenkleine jáhrlich zur Koksbereitung an 60,000 Tonnen zur Ver- 
fügung standen, hat sich die Gesellschaft entsehlossen, zur Kokserzeugung einen 
besonderen Ofen zu bauen. Zu diesem Zwecke hat sie noch einmal im Grossen 
Versuche über die Koksbarkeit der Kohle anstellen lassen und zwar diesmal mit 
einem Durchschnittsmaterial sámmtlicher Flötze. Diese Versuche, die in Wittko- 
witz, Dortmund, Gleiwitz und Alais gemacht wurden, führten alle zu einem glán- 
zenden Resultate, indem sie durchschnittlich 65—6690 Koks ergaben. Die Ouali- 
tát des Koks erwies sich gleich mit jener der Karwiner Steinkohle, die zu Hütten- 
processen als allgemein entsprechend betrachtet wird. Der Vortragende giebt 
jener seiner Hoffínung Ausdruck, dass die Resultate an Ort und Stelle mit frischer 
Kohle durchgeführt, wahrscheinlich noch günstiger ausfallen dürften. 

Abgesehen von der ausserordentlichen Bedeutung, welche die Koksbarkeit 
der Zsilthaler Kohle auf die Weiterentwicklung unserer Hisenindustrie besitzt, 
weist R. Hormanws auch auf den Umstand hin, dass sich in den Braunkohlen- 
becken, ebenso wie bei der Steinkohle, gewisse Theile befinden können, die zu- 
folge ihrer höheren Reinheit sich für die Kokserzeugung eignen. 


404 J. HALAVÁTS : 


IX. 
Wanderversammlung der Bohrtechniker 
in Budapest am 22—24. September 1896. 


Von 


J. HALavárs.Y 


Zu dieser Wanderversemmlung meldeten ihre Theilnahme an: Aus Ungarn 
30, aus Oesterreich 23 (darunter aus Galizien 13), aus Deutschland 15, aus Hol- 
land 3, aus Frankreich 1, aus Russland 2, aus Rumünien 1, aus Bulgarien 1; zu- 
sammen 77 Mitglieder. 

Der Práses der Wanderversammlung, BÉLA ZsiGmoxpy eröffnete dieselbe am 
23. September mit einer schwungvollen Ansprache, worauf folgende Vortrüáge an 
die Tagesordnung gelangten : 

1. H. THumawsws (Halle a. d. 5.) : s Ueber die Beobachtung und Beurthei- 
lung der Grundwasserverhültnisse beim Wasserspülbohren.v Vortr. versucht den 
Nachweis zu erbringen, dass bei Anwendung des öSpühlverfahrens sich ebenso 
gut das Erreichen der wasserhültigen Schicht und deren Wassermenge bestim- 
men lassen, wie beim gewöhnlichen Bohrverfahren. 

9. J. BaássAxGER (Paris): xcUeber Bohrungen im Norden Framkreichs.v 
Vortr. referirt über das Unternehmen der französisehen Kohlenbauconsortien be- 
hufs Constatirung des Zusammenhanges der nordfranzösischen Kohlenlager mit 
denen Enelands. Der mit der Ausführung betraute Bohriechniker PRZIBILLA aus 
Köln verwendete zum erstenmale in Frankreich den Diamant zur Bohrung. 

3. B. WáwGEL (Moskau): xaDie Brunnen-Katastrophe. beim Brjansker 
Arsenale (Russland).v Vortr. schildert die erwühnte Katastrophe, die lebhaft an 
die von Schneidemühle erinnert undin Folge verfehlten Bohrens eintrat. Vortr. 
vom russischen Kriegsministerium aufgefordert, einen Plan zur Beseitigung der 
Calamitát einzureichen, legt denselben der Wanderversammlung vor und gab 
dadurch zu einer lebhaften Discussion Anlass. 

4. J. Haravárs (Budapest): xleber die artesischen Brunmen in Ungarn.v 
Dieser Vortrag ist ein Auszug aus der von dem Verf. bei Gelegenheit der Millen- 
niumsausstellung verfassten und in ungarischer Sprache erschienen Schrift: sDie 
Geschichte der ungarlándisehen artesischen Brunnen, ihre Verbreitung auf dem 
Gebiete, ihre Tiefe, ihr Wasserreichthum und ihre Temperatur. Vortr. erwáhnt, 
dass die eigentliche Aera der Tiefbohrungen mit dem Auftreten WILHELM ZsIG- 
monpy s beginnt; obwohl man schon früher Versuche machte, das gute Wasser 


x Nach dem ausführlicheren Berichte im Organ des Vereines für Bohrtech- 
niker. III. Jhrg. Nr. 19—24. 


WANDERVERSAMMLUNG DER BOHRTECHNIKER. 405 


der tieferen Schichten des Untergrundes durch Bohrung zu gewinnen. Vortr. 
schildert nun den Lebenslauf ZsiGmoxpx "s, seine auf dem Gebiete der Bohrtechnik 
erreichten glinzenden Resultate, an denen der Nachfolger ZsiGmoxpy s, sein Neffe 
BÉLA ZsiGmoxpy neue anreiht; versehweigt aber dabei nicht, dass sich zur Aus- 
führung von Brunnenbohrungen auch solche Elemente für berufen halten, denen 
die nothwendige praktische und wissenschaftliche Erfahrung mangelt und so die 
heilsame Angelegenheit in Misskredit bringen. Diesem Umstande ist es zum gröss- 
ten Theile zuzusehreiben, dass beilüufig 1590 sámmtlicher Bohrungen den resul- 
tatlosen angehören. Das Spülsystem hat seine Nachtheile, der Boden wird dadurch 
sehr gelockert, die den Sand bedeckende Thonschichte bricht zusammen, und der 
Brunnen, der anfangs Wasser giebt, verliert dasselbe allmálich oder es unterbleibt 
auch plötzlieh der Ausfluss des Wassers. Bin grosser Fehler dieses Systems be- 
steht auch darin, dass die Bohrung in so kleimem Durchmesser geschieht, die das 
nachfolgende Auskleiden des Bohrloches mit den Rhöhren aus der Rothtanne nicht 
zulüsst; wo hingegen die Erfabrung lehrt, dass die unausgekleideten Bohrlöcher 
zu Grunde gehen. Die an Stelle der Holzröhren eingeführte Kisenröhre vermag 
der lösenden Kraft des kohlensüure- und hydrothionhaltigen Wassers nicht lange 
zu widerstehen. Auch in Ungarn hat sich das systemlose Bohren schon wiederholt 
gerücht. Im Jahre 1890 wurde an 73; 1891 an 122; 1892 an 181 ; 1893 an 365, 
1894 an 173 und 1895 an S8 Orten gebohrt. 
x 


Am 24. September hielt der c Verein der Bohrtechnikers seine III. ordent- 
liche Hauptversammlung ab, bei welcher Gelegenheit der Secretár J. URBAN sei- 
nen Jahresbericht vorlegte und der Ingenieur J. STEIN seinen von der Tagzesord- 
nung der Wanderversammlung ausgefallenen Vortrag: a(rewinde beim Bohrens 
hielt. 


ERDGESCHICHTE. 
Von Prof. Dr. MErcHIoR NEuMAYR. Zweite Auflage, neubearbeitet von Prof. 
Dr. VikroR UHtLIrG. I. Band: Allgemeine Geologie. Mit 378 Abbildungen 
im Text, 12 Farbendruck- und 6 Holzschnitt-Tafeln, sowie 2 Karten. 
II. Band : Beschreibende Geologie. Mit 495 Abbildungen im Text, 10 Far- 


bendruck- und 6 Holzschnitt-Tafeln, sowie 2 Karten. (Leipzig und Wien, 
Bibliographisches Institut, 1895. Grossoktav, I. Bd. 693 $S., II. Bd. 700 5). 


Seit zwei Jahrzehnten ist in der populüren Literatur der Geologie kein 
Werk erschienen, welches durch die Reichhaltigkeit des Inhaltes und die Schön- 
heit der Darstellüng die Aufmerksamkeit des gebildeten Publicums in würdigerer 
Weise auf sich gezogen und gefesselt, sowie die gemeinnützlichen geologischen 
Kenntnisse so wesentlich entwickelt und bereichert hütte, als NEumaxR s hoch- 
wertvolles Buch: a Erdgeschichtes . 

Der Ruf dieses Werkes ging seinem Erscheinen eine Weile voraus. In den 
Fachkreisen verbreitete sich schon im Frühjahre 1882 die erfreuliche Kunde, dass 
MEncHIoR NEumaYe, Professor der Palüiontologie an der Wiener Universitüt, an 


406 M. NEUMAYR : 


einem grösseren, volksthümlichen geologiscehen Werke arbeite, welches sich zur 
Aufgabe gestellt habe, nebst der Darstellung der allgemeinen geologischen Kennt- 
nisse, auch mit der Entwicklung des organischen Lebens auf der Erde sich aus- 
führlich zu befassen. 

Die freudige Erregung und das Interesse in den Kreisen der eigentlichen 
Fachgelehrten hatte zwei gewichtige Gründe. Der eine war der, dass all jene 
Werke, die in den vorhergegangenen Jahrzehnten die Geologie und Palüontolo- 
gie, oder mindestens einen Abschnitt dieser Wissenschaften in einer den Ansprü- 
chen weiterer oder engerer Kreise entsprechenden Form behandelten, und die zur 
Zeit ihres Erscheinens sehr werthvoll waren, heute zum grössten Theil veraltet 
und überholt, ja auch vom regelmássigen Büchermarkte verschwunden sind. 

Der zweite und Hauptgrund der freudevollen Erwartung aber war, dass von 
dem reichen Wissensschatze und dem unermüdlichen Fleisse NEUMAYR 8 jeder- 
mann eine hervorragende Arbeit erhoffte, die nicht nur eine Lücke in der dies- 
bezüglichen Literatur der populáren Bücher auszufüllen, sondern mit ihrer Auf- 
fassung, Darstellungsart und ihren originalen Ideen auch bei den Naturforschern 
anregend und befruchtend zu wirken berufen sein wird. 

In dieser Erwartung tüuschte sich auch Niemand. NEumaxkR schuf in der 
That ein Werk, welches durch seinen Gehalt und die vorzüglieche Darstellung 
auch das verwöhntere Publicum vollstándig befriedigte, ja überraschte und sofort 
für sich gewann. Die Naturforscher aber, und insonderheit die die naturhistori- 
schen Fácher ceultivirenden, lobten das gelungene Werk, dieses exguisite Schatz- 
köstehen der heutigen Geologie und Palüáontologie, enthusiastisch. 

Hine glückliche Hand bewáhrte NEumaxR auch darin, dass er bei der Áus- 
wahl und Gruppierung des verwandten Materiales ganz seiner eigenen originalen 
Auffassung folgte, ohne das Geleise der bekannten Handbücher zu betreten. Diese 
sorgfáltige Auswahl und Subjectivitát erstreckte sich auch auf die erláuternden 
Illustrationen, unter denen wir kaum einige finden, die uns schon aus ülteren 
Arbeiten bekannt gewesen würen. Hiezu gesellte sich noch, dass seine populüre 
Darstellung angenehm dahinfliesst und nirgends verflacht; im Gegentheile, je 
weiter wir lesen, umsomehr fühlen wir uns angezogen, unsere Aufmerksamkeit 
wird vollends gefesselt und durch die Lebendigkeit des Conceptes wird unser In- 
teresse unausgesetzt wach erhalten. 

Indess auch den Anordnern des technischen Theiles, den Verlegern, müssen 
wir Gerechtigkeit wiederfabren lassen; denn es ist unbestreitbar, dass ohne die 
schöne Ausstattung, die reichen und glanzvollen Beilagen und die zahlreichen 
Abbildungen im Texte (ihre Zahl übersteigt 900!) NeumarR s Werk nicht in dem 
Masse hütte gelingen können, als es — Dank diesen — gelang. Es hütte nicht die 
Wirkung erzielen können, die es so erzielte und — sagen wir es rund heraus — 
es hütte auch der guten Sache nicht einen solchen Dienst leisten können, als es 
so zu leisten ihm gelang. 

Seit dem Erscheinen von NEuwmaYR s grossen Werke waren acht Jahre noch 
nicht ganz verflossen,X und schon zeigte sich die Nothwendigkeit der Veranstal- 


xk Der erste Band kam im Jahre 1886, der zweite Band im Jahre 1887 in 
Verkehr. 


ERDGESCHICHTE. 407 


tung einer zweiten Auflage. Der hochgelehrte Verfasser der xErdgeschichtes 
weilte aber dazumal schon nicht mehr unter den Lebenden. Leider verschied er 
viel zu früh, denn im Alter von 45 Jahren musste er sein thütiges Leben und die 
an sehr werthvollen Ergebnissen reiche Laufbahn abschliessen. (Er war am 24. 
October 1845 geboren und starb am 29. Januar 1890.) Mit seinem unerwarteten 
Hinscheiden ergab sich die schwere Aufgabe, einen Gelehrten zu finden, der die 
wissenschaftlichen Forschungen eines Jahrzehntes und deren wesentlichere neue 
Resultate in die grosse Arbeit verflechten könne, ohne die Bintheilung, den Inhalt 
und die Darstellungsweise des Werkes zu tangiren oder abzuündern. 

Diese schöne und ehrende Aufgabe übernahm ein einstiger Schüler und 
Assistent des unvergesslichen Gelehrten, Dr. Vixrotk UHura (gegenwürtig Professor 
an der deutschen polytechnisehen Hochschule in Prag), der mit NEumaxk lüngere 
Zeit hindurech auf demselben Gebiete wirkend, von der Auffassung des Zieles und 
der Aufgabe des Werkes vollstándig durchdrungen war. 

UnruiG führte denn auch mit der grössten Pietüt die Arbeit durch und die 
in seiner Bearbeitung nun erscbienenen zwei Bönde beweisen, dass ihm die Lö- 
sung der Aufgabe sehr gut gelang. Unausweichliche, weil durch die neueren Fort- 
sehritte gebotene Ánderungen finden sich in der Neubearbeitung zwar ziemlich 
reichlich, wenn aber der verewigte Autor diese zweite Auflage durchsehen könnte, 
würde er sicherlich auch selbst mit Befriedigung darin blüttern und mit der Be- 
ruhigung sie aus der Hand legen, dass die Arbeit von berufener Seite ausge- 
führt wurde. 

In seinem Vorworte zur zweiten Auflage sagt UHniG: eln dem Masse, wie 
die Bearbeitung fortschritt, trat immer deutlicher die Nothwendigkeit tief ein- 
schneidender Anderungen hervor. NEuwmave hatte sich nicht auf die Wiedergabe 
gefestigter Erkenntnisse beschránkt, sondern er war bemüht. seine Leser in allen 
einer elementaren Behandlung zugünglichen Fragen bis an die üusserste Grenze 
der vorgeschrittenen Wissenechaft zu leiten, um von dieser Höhe einen weiten 
Ausbliek auf die fernen Ziele künftiger Forschung zu ersechliessen.s 

cNun hat sich aber infolge der ausserordentlichen Vermehrung der geolo- 
gischen Beobachtungen in fast allen Löndern der Erde seit dem Erscheinen der 
ersten Auflage vieles geündert: manche offene Fragen haben ihre Lösung gefun- 
den, und an ihrer Stelle sind neue aufgetaucht; andere Probleme sind in neuer, 
vielfach ganz unerwarteter Beleuchtung erschienen, und in vielen, selbst grund- 
. legenden Anschauungen hat sich ein unverkennbarer Wandel vollzogen. 

Aus diesen Gründen war UHniG genöthigt, manche Fragen zum Theil auf 
neuer Grundlage zu besprechen, obwohl es —wie er im Vorwort pietütsvoll hervor- 
hebt — gerade ihm, als ehemaligem Schüler Neumayrn s, besonders schwer fiel, 
weitgehende Ánderungen vorzunehmen. cDass namentlieh der Abschnitt über 
Gebirgsbildung eine bedeutende Umgestaltung erfahren hat, war hauptsáchlich 
durch des Erscheinen von E. Surss cAntlitz der Erdes und die zahlreichen wich- 
tigen, an dieses grosse Werk anknüpfenden Veröffentlichungen bedingt. 

Auf die kurze Skizzirung des Inhaltes des Werkes übergehend, haben wir 
vor Allem hervorzuheben, das der erste Band sich ausschliesslich mit der Allge- 
meinen (xeologie befasst. Nebst der, die Geschichte und Grundbegriff der Geologie 
behandelnden Einleitung gliedert der Autor den Stoff des ersten Bandes in drei 


408 M. NEUMAYR: ERDGESCHICHTE. 


Hauptabschnitte, die wieder in mehrere Unterabtheilungen und innerhalb dieser in 
eine Anzabhl! einzelner Capitel zerfallen. 

Der erste Hauptabschnitt behandelt die physikalische (Geologie: Hier wird 
1. die Erde im Weltraume, 2. die physische Beschaffenheit der Erde besprochen. 

Der zweite Hauptabschnitt befasst sich mit der dynamischen (Greologie. 
Hier bespricht der Autor zunüchst die Vulkane, sodann die Erdbeben, geht dann 
auf die Gebirgsbildung über, worauf er die Wirkungen von Wasser und Luft 
folgen lüsst. 

Der dritte Hauptabschmitt hat das Thema der (xesteinsbildung zam Vorwurf, 
innerhalb dessen Autor die Schichtgesteine, Massengesteine und die krystallini- 
schen Schiefer Revue passiren lüsst. 

Wáhrend die hunderterleie, fast mit allen Wissenschaftszweigen zusammen- 
hángenden Fragen der allgemeinen Geologie den Inhalt des ersten Bandes unaus- 
gesetzt auf neue Bahnen lenkten, herrscht im Inhalte des zweiten Bandes eine 
gewisse epische Ruhe. Seinen Gegenstand bildet die beschreibende (reologie. Es 
ist dies ein einheitlicheres Gebiet, welches in der letzteren Zeit auch nicht wesent- 
licheren Veránderungen unterworfen war. Wihrend in der Neubearbeitung der 
Text des ersten Bandes um nahezu 40 Seiten zugenommen hat, sehen wir den 
zweiten Band mit Rücksicht auf das gebildete Laienpublicum um 180 Seiten ab- 
gekürzt, wodurch die Darstellung rascher und lebendiger wurde. 

Der Hauptteil des Inhaltes des zweiten Bandes bildet I. die Mistorische (reo- 
logic. Nach der Binleitung in die historische Geologie werden der Reihe nach die 
ülteren palüozoischen (Grauwacken)- Ablagerungen, die jüngeren paláozoischen Bil- 
dungen (Carbon und Perm), die Trias-, Jura-, Kreide-, Tertiárformation und das 
Diluvium abgehandelt. 

Auf den II. Theil, die topographische Geologie übergehend, bespricht 
Autor die Gebirge der Erde. 

Als III. Hauptabsehnitt fügte sehliessliceh Dr. Vixrot UHrirG noch die Be- 
schreibung der nutzbaren Minerale bei, wodurch er sich auch beim grossen Lese- 
publicum jedenfalls besondere Anerkennung und Dank erwarb. 

Für alle Fölle können wir sagen, dass NEUMAYR"s schönes Werk in der Neu- 
bearbeitung UHurc"s insofern gewonnen hat, als es durch die darin aufgenomme- 
nen Resultate der neueren Forschungen, den heutigen Verhültnissen vollkomme- 
ner entspricht, als dies die erste Auflage nun vermöchte. UHnriG hat daher seine 
Aufgabe entsprechend gelöst. 

Wir würden es für wünschenswerth halten, wenn sich die Nothwendigkeit 
der Veranstaltung einer dritten Auflage vor Ablauf eines Jahrzehntes ergeben würde, 
damit in derselben der vorzügliehe Neubearbeiter des Stoffes ebensolch ernsten 
Fortschritt und sorgfáltig zusammengestellte Arbeitsresultate uns bieten möge, 
wie in der gegenwürtigen Auflage, welche zweifelsohne auch den Meister selbst 
vollstündig befriedigen würde. Nach dem Ref. von J. PerHő, p. 326. 


LITERATUR. 409 


LITERATUR. 


(1.) BirrsER A.: Decapoden des pannomischen Tertiürs. (Sitzungsberichte 
der kais. Akademie der Wissenschaften. Wien, 1893. CII. Bd. I. Abth. 
p. 10.) 


Nach einer kurzen Einleitung, in welcher die bis jJezt aus Ungarn und Kroa- 
tien bekannt gewordenen Decapoden-Reste namhaft gemacht sind, gelangen, in 
drei Abschnitte gereiht, Reste aus dem Tertiár der Umgebung Kolozsvárs und 
Kroatiens und aus dem Miocán von Borbólya zur Beschreibung. 

Erstere betreffend wird aus dem sandigen Leithakalke von Felső-Orbó Nep- 
tunus cfr. gyranulatus A. Mire Epw. angeführt. 

Aus den oligocinen Schichten von Méra sind verzeichnet : Von Tarnos bei 
Bánffy-Hunyad und dem Ördögorr-árka Neptunus sp., von Törökvágás (bei Kolozs- 
vár) und dem Ördögorr-árka Calianassa ferox x. sp., vom Törökvágás Galianassa 
rapax s. sP., aus dem Ördögorr-árka (GCalianassa velox w. sp., Calianassa vorax 
N. sp. und Calianassa simplex s. sp. 

Die der Bartonstufe angehörenden Bryozoenschichten von Kolos-Monostor 
lieferten: Calappilia dacica x. sp. und Phrynolambrus corallinus n. gen. et sp. 
Die derselben Stufe zugerechneten Intermedia-Schichten vom Kolos-Monostorer 
Walde und Körösfő bei Bánffy-Hunyad Palaeocarpilius macrocheilus DEsm., von 
Kardosfalva Dromia Glaudiopolitana xs. sp. und vom letzteren Fundort und Szu- 
cság (alianassa spec. ind. 

Aus den oberen Grobkalk-Sehichten von Szucság sind beschrieben : Neptu- 
nus Kochii s. sp., (—omiocypoda transsilvanica s. sp. und Dromia Corvini xs. Sp: 
Aus den unteren Grobkalk-Schichten von Kalota-Szent-Király  Falacocarpilius sp. 
(macrocheilus DEsm.?), aus den Perforata-Schichten von Bedecs, zwischen Kolozs- 
vár und Bánffy-Hunyad Neptunus sr., von Szent-László und Gyerő-Monostor 
Calianassa atrox N. Sp. 

Arten der Tertiárbildungen Kroatiens sind: Achelous Krambergeri x. sp. 
aus einem xoligocánenv Tegel von Varazdin-Teplitz und ? Grapsus sp. indet. aus 
oligocánen Schichten von Krapina, Podgorom. 

Die miocáne Ablagerung von Borbólya endlich lieferte : (-ancer cfr. illy- 
ricus Birrs. und Ranmnídina Rosaliae nov. gen. et spec. 

Dr. AuGusr FRANZENAU. 


(2.) BRusrwa S. : Die fossile Fauna von Dubovac bei Karlstadt in Kroatien. 
(Jahrbuch der k. k. geologisehen Reichsanstalt. Wien, 1893. XLIII. Bd. 
p: 369.) 


Auf Anregung des Verfassers wurde die Lagerstütte von Dubovac in letzte- 
rer Zeit in grösserem Maasse ausgebeutet. 
Wie aus folgender Zusammenstellung ersichtlieh, gehört besagte Ablage- 


410 LITERATUR. 


rung dem als cCongeria rhomboidea Niveaur ausgeschiedenen Complexe an, in- 
dem daraus an Arten verzeichnet sind 

Congeria rhomboidea M. HoERx., (ongeria croatica BRus., Congeria zag- 
rabiensis Bgus., Congeria Markovici Bgus., Congeria Preradovici BRus. w. Sp., 
Dreissensia. Rossi Bngus. x. sp., Limnocardium pterophorum Bxgus., Plamorbis 
constans Brus. 

Welche der hier angeführten Reste von Srorrczka und Sruk als (Gongeria 
spathulata und Gardium apertum angesehen wurden, wonach die Ablagerung 
mit den Inzersdorfer Schichten parallelisirt wurde, entzieht sich der Beurtheilung 
des Verfassers. 

Die Beschreibung der neuen Arten ergünzt eine beiliegende Tafel, auf 
welcher die schon früher beschriebene, der Radmanester Fauna angehörende 
(Congeria simulans BRus. mitabgebildet ist. Dr. AuGusT FRANZENAU. 


(3.) Brusina S.: Congeria ungula caprae (Müxvsr.), C. simulans BRus. x. sp. 
und Dreissensia Münsteri BRus. s. sp. (Verhandlungen der k. k. geol. 
Reichsanst. Wien, Jahrg. 1893. p. 45.) 


Verfasser der schon vor J. Hanavárs X im Jahre 1884 für die Selbststándi9- 
keit der cZiegenklauen vom Plattenseev eintrat, zu deren Bezeichnung er den altr 
hergebrachten Namen Congeria ungula caprae wieder aufnahm, gelangte der 
Auffassung OPPENHEIm"8 über die Gattungen Congeria und Dreissensia folgend, zur 
Überzeugung, dass die von MüwvsrTER als Ziegenklauen abgebildeten Reste eher 
zur letzteren als zur ersteren Gattung zuzurechnen wáren. 

Seine Ansicht bestátigten die beiden, von ZIrreL zur Ansicht überlassenen, 
Münster sechen Originale, die mit keinen in den Sammlungen bewahrten, unter 
obigen Namen angeführten Stücken übereinstimmen. 

Seinem Bemessen nach empfelt er im Ferneren den Namen (;. ungula cap- 
raca für die xechten Ziegenklauenv aufrecht zu erhalten, die MüwxsrER schen 
Originale aber mit der Benennung Dreissensia Münsteri zu belegen. 

Im Folgenden ist die definitive Synonymie der Congeria ungula caprae 
und der Dreissensia Münsteri zusammengestellt, an welche sich die nüihere Be- 
schreibung der letzteren Art reiht. 

Scehliesslich ist als eine der Dreissiensia angusta hnliche neue Art von 
Radmanest mit der Bezeichnung Congeria simulans Beus. eingeführt. 

Dr. AuGgusr FRANZENAU. 


(4.) FocHs THEopoR: (reologische Studien in den jüngeren Tertiürbildun- 
gen Rumámiens. (Neues Jahrbuch für Mineralogie, Geologie und Pal:e- 
ontologie. Stuttgart. 1894. I. Bd. p. 111.) 


Verfasser schildert in historischer Form die Ergebnisse einer Reise durch 
Ruminien, welche er behufs Studium der jüngeren Tertiár-Bildungen alldort aus- 


k Mittheilungen aus dem 6 Jahrbuche der königl. ung. geol. Anstalt. Budapest, 
1887." VILI Bdő p.4450; 


LITERATUR. 111 


führte, wobei auch auf Ansammlungen von Fossilien Gewicht gelegt wurde. Auf 
der Rückreise führte ein Abstecher in die Umgebung von Árapatak, Erősd. und 
Vargyas. 

Für uns ist die vom Verfasser ausgesprochene Ansicht von Interesse, wo- 
nach er die Sichten mit Cerithium margaritaceum und (. plicatum aus dem 
Zsilthale, analog denen von Molt als Basis des Miocáns betrachtet, da die Begleit- 
Conchylien der zwei angeführten Arten eigentlieh vorwiegend miocüáne sind. 

Dr. AuGusT FRANZENAU. 


(5.) HELMHACKER R.: Uber das Vorkommen von Braunkohle in Kroatien. 
(Ungarische Montan-Industrie-Zeitung. Budapest, 1894. X. Jahrg. p. 42.) 


An dem aus Kalken, Trümmerkalken und Dolomiten bestehenden Berg- 
rücken im Nordwesten von Kroatien lagern sich oligocáne und zwar der aguitani- 
schen Stufe angehörende, aus limnisch-marinen und litoralen Bildungen beste- 
hende Gesteine. Erstere sind kalkige Sandsteine, graue Tegel, weisse oder schie- 
ferige Mergel ; letztere brüunliche Sehieferthone, Sandsteine und Tegel, welche 
in verschiedenen Horizonten, zumeist aber dem triadischen Kern des Gebirges 
genühert von Petrovsko im Westen auf 15—20 Myriameter bis Kalnik im Osten 
Kobhlenflötze von guter Oualitát führen. 

Ausführlicher wird der neuerliechst eröffnete Kohlenbergbau im Thale der 
Bednya gewürdigt, wo im Ganzen 5, vielleicht 6 Flötze von 17/2 bis 178 m Müch- 
tigkeit auf 172 km Lönge glejehbleibend bekannt sind. 

Von hier gegen Osten, so bei Koprovnicza wird die Oualitát der Kohle ge- 
ringer, indem hier nur mehr dunkelbraune Lignite auftreten. 

Dr. AuGgcusr FRANZENAU. 


(6.) HIGBER ViscEsz: Das Tertiürgebiet von Hartberg in Stetermark und 
Pinkafeld in Ungarn. (Jahrbuch der k. k. geologischen Reichsanstalt. 
Wien, 1894. XLIV. Bd. p. 389.) 


Verfasser gibt ein kurzgefasstes Bild der Ablagerungen der Tertiárbucht 
von Pöllau und der angrenzenden ungarischen Gebiete, letztere hauptsáchlich 
auf die Untersuchungen HoFrwmaww"s gestützt und seheidet wie dieser Ablagerungen 
der ersten und zweiten Mediterranstufe, der sarmatisehen und pontischen 
Stufe aus. 

Im Folgenden werden wir nur die für die Gegend neuen Daten berück- 
sichtigen. 

Zu Wiszflek fand Verfasser einen zur zweiten Mediterranstufe gehörenden :" 
marinen Sandschiefer (?) mit Abdrücken von Gasteropoden und Steinkernen von 
Acephalen, unter welchen die Gattungen Fusus und Nassa erkennbar waren. Im 
Orte selbst, in einem 100 m tiefen Bohrloch sollen gelber Schotter, gelber Sand, 
blauer Tegel und gelber sandiger Tegel ausgehoben worden sein. Zwischen Bug- 
lócz und der früher erwáhnten Gemeinde steht Leythakalk an, in welchem Conus- 
und Trochus-Steinkerne und Schalen von Pecten Reussi M. Högx. angetroffen wur- 
den. Ein Clypeaster pyramidalis Micn. soll ebenfalls von hier stammen. 


412 LITERATUR. 


Bei Besprechung der sarmatischen Stufe hebt Verfasser hervor, dass der 
öchotter, den HorMmaAwnNw als Vertreter dieser Stufe betrachtet, von ihm über fossil- 
führenden Thone der Congerienstufe gelegen, gesehen wurde. 

Ein Schieferthon, nach oben sandig werdend, lieferte bei Jobbágyi-Ujfalu 
Fragitia aff. fragilis Lass., Tapes gregaria Pagrscm und Cardium obsoletum 
Eicnw., auf einer anderen Stelle Cardium plicatum Ercnw. 

Ablagerungen der pontischen Stufe sind im Südwesten von Pinkafő in einem 
Hohlwege entblöst und fükren Planorbis, Limnacus, Cardium obsoletum (áhnlich), 
Pisidium ?, Congeria, Ostracoden und Holzreste. Im NNO von Felső-Lő enthült 
ein grauer, mergeliger Thon Planorbis, Cardium (flügeltragend), Cardium obsole- 
tum (áhrlich), (Jongeria und Ostracoden. Bei Tarcsa sind an zwei Stellen Schiefer- 
thone mit einem obsoletum ühnlichen Cardium und einem, aus der Verwandt- 
schaft des (ardium Suessi Bars. beobachtet worden. Im Osten von Drumoly 
steht ein mehliger, sandiger Thon an mit Steinkernen eines Cardiums, áhnlich 
dem obsoletum. Der tuffartige Sandstein im Steinbruche südlieh vom obigen Dorfe 
lieferte : Fischschuppen, (ongeria cf. Czjzeki M. Hönxs., Congeria cf. triangu- 
laris Pagrscm und Pflanzenreste. Bei Kéthely sind ausgewaschene Schnübel von 
Congeria triangularis PaRrscn hüufig. Bei Feleő-Ör enthült eine dünne, graue 
Lage eines gelben Sandschiefers: Betula prisca Err., Alnus Kefersteimii GoExp., 
Laurus Heliadum UwG. und Acer? 

Löss fand Verfasser auf den Lehmen der Congerienstufe gelagert bei Tarcsa, 
er enthált Helix arbustorum und Pupa. 7 Dr. AuGusT FRANZENAT. 


(7.) Kocn A.: (reologische Beobachtunyen an verschiedenen Punkten des 
siebenbürgischen Beckens. (Revue über den Inhalt des Értesitő. II. Natur- 
wissenschaftliche Abtheilung. Kolozsvár, 1893. XV. Bd. p. 91.) 


Die Umgebung von Székely-Keresztur und Tarcsafalva behandelnd, erwühnt 
Verfasser, dass beim ersteren Orte im schieferigen Thone Dacittuff eingebettet 
liegt, woraus für die Liegend-Schichten das mediterrane Alter sich unumstöss- 
lich ergiebt. Das der Hangenden bleibt fraglich. Dem Mezőséger Tegel gleichen- 
der begrenzt den Lauf des Fehérnyiko Baches. Blauer Tegel, an den trockenen 
Wáiánden mit Salzausblühungen bedeckt und an organischen HEinschlüssen ver- 
kohlte Pflanzenreste, Holzstücke, einen Tannenzapfen und früher gesammelte 
Schwanzwirbeln liefernd und Binlagerungen von Sandsteinbünken führend, kommt 
bei Tarcsafalva vor. 

Diese Resultate bieten wohl keine sicheren Anhaltspunkte zur Bestimmung 
des geologischen Alters der Ablagerung, nichtsdestoweniger hült Verf. selbe, den 
petrographischen Analogien zu Folge, mit den Mezőséger Tegel wahrscheinlich 
eleichalterig. 

Die bewaldete Höhe des Fenes erdő im Norden von Tarcsafalva, zeigt schie- 
ferigen Tegel, auf welchem Sand, mürber Sandstein und dicke Bönke eines gro- 
ben Conglomerates lagern. 

Unter den Binsehlüssen des Conglomerates fehlen die im Grunde des Tha- 
les anzutreffenden Andesitgerölle günzlich, diese bringt wahrscheinlich der Konyha- 
Bach aus dem Andesitconelomerat des Firtos-Berges. Da letztere Bildung, nach 


LITERATUR. 413 


den am westlichen Rande der Hargitta gemachten Erfahrungen jünger ist als 
das polygene Conglomerat des Fenes erdő, welches den petrographischen und 
stratigraphischen Verhültnissen zu Folge mit den sarmatischen Sehichten bei 
Homoród identificirbar ist, kann der Schluss gefolgert werden, dass der Ausbruch 
der Amphibol- und Pyroxen-Andesite der Hargitta nur zu Ende des sarmatischen 
Zeitalters oder zu Anfang des pontischen erfolgt war und dass somit die Andesit- 
conglomerate und -tuffe, welche über den sarmatischen Conglomeraten lagern, 
ebenfalls nur im pontischen Zeitaller, theiweise vielleicht am Ende desselben zur 
Ablagerung gelangten. 

In der Basaltgegend des Oltflusses untersuchte Verfasser die Umgebungen 
des Burgberges bei Kőhalom, die Basaltvulkane bei Héviz, die Umgebungen Máté- 
falva, Datk s und von Alsó-Rákos und den Thalgrund von Komána. 

Aus den beobachteten Thatsachen ward es möglieh für das geologische 
Alter und die Eruptionsphasen der Basalt-Vulkane dieser Gegend folgende 
Sehlüsse zu ziehen : 

1. Die Asche und Lapilli des Basaltes auf den oberpontisechen Bildungen 
lagernd, beweist, dass die Eruption der Basaltvulkane gegen Ende dieses Zeital- 
ters oder aber schon in der Zeit der levantinischen Stufe erfolgte. 

2. Die Eruptionspunkte des Basaltes, so bei Alsó-Rákos der Kápolna-Bereg, 
bei Héviz die Kuppen Tölgyesd, Bükkösd und in dem Komána-Thal der bewaldete 
Abhang Glimeia reihen sich einer Verwerfungs-Lüngsspalte an, welche sich am 
westlichen Rande der Persányer Gebirge von Nord nach Süd erstreckt. 

3. Der Burgberg bei Kőhalom entspricht einer besonderen Ausbruchsetelle, 
über deren Verháltniss zur obigen Spalte aber bis jetzt noch keine bestimmte 
Ansicht abgeleitet werden konnte. 

4. Beim Ausbruche der Kuppen können drei Phasen in Betracht kommen, 
dass námlich zum Anfang der vulkaniechen Thütigkeit mit heftiger Gasentwicke- 
lung Asche, Schlacke und Lapilli ausgeworfen wurden, denen dann die Ergiessung 
und Aufthürmung der záhtflüssigen Basaltlava über der Spalte folgte und endlich 
die Thütigkeit der Fumarolen. 

Die ausführlich beschriebenen geologischen Verhültnisse der Gegend, wie 
die umstándliehe Beschreibung der Basalte und Schlacken betreffend, műüssen 
wir auf die Original-Abhandlung verweisen, welcher eine Tafel mit Profilen 

beiliegt. Dr. AuGusT FRANZENAU. 


414 GESELLSCHAFTSBERICHTE. 


GESELLSÜHA FISBERICHI E. 


IV. VORTRAGSSITZUNG AM 5. MAI 1897. 


Der e. Secretár meldet, dass das bisherige 

o. M. Herr Moxiz v. DÉcny in die Reihe der gründenden Mitglieder eingetre- 
ten ist ; und dass 

Herr L. Mgazrc, Professor an der Universitat in Bukarest von den A. M. 
Dr. F. ScHAFARZIK und Dr. Th. SzoxraGH zum ordentlichen Mitelied candidirt wird. 

Es gelangten folgende Vortráge an die Tagesordnung : 

1. Dr. F. ScHAFARZIK legt die von ihm beim Kleinen Eisernen Thore der 
Donam gesammelten Gesteinev u. 2. grauen Mikroklin-Gneiss und Ouarzit vor ; 
beide kommen auch auf dem rumünischen und serbischen Ufer vor. Vortr. zeigt 
ferner c Calcites aus dem Ministhale bei Steierdorf und aus dem Dachsteinkalk 
von Békásmegyer vor. 

9. Dr. Th. Poszwirz legt die von ihm ausgeführte ageologische Karte der 
Umgebung von Kabola-FPolyanas vor und begleitet dieselbe mit den nöthigen 
Erláuterungen. Die hier SW—NE streichenden krystallinischen Schiefer sind 
vorwiegend Glimmerschiefer und untergeordnet (hloritschiefer, die auch in den 
benachbarten Gegenden Siebenbürgens und der Bukovina vorherrschen. Die (e- 
steine der Dyas — Breccien, Sandsteine, Kalkschiefer oder dichte Kalksteine — 
füllen gleichsam die Buchten aus. In der Umgebung nehmen an dem Aufbaue des 
Gebirges auch Gesteine der Kreide, des Jura, Hocaen und Miocaen theil; in dem 
letzteren kommt stellenweise auch Dacittuff vor. 

3. K. Appa legt aus der galizisehen Karpathenzone folgende Versteinerungen 
vor : Glenodictycum carpaticum Marrv. und einen Zahn von Mastodon longi- 
vostris. Er bespricht ferner das Vorkommen und den Abbau des Ozokerit von 
Boryslav. 

4. H. Böcgn demonstrirt das mikroskopische Prxeparat des von LASPEYRES 
in dem Meteoreisen von Toluca jüngst entdeecekten Chromsilicates c Kosmochlor? . 
Dasselbe wurde vom Entdecker Herrn Prf. Dr. A.ScHmivr überlassen. 


In der am 7. April 1897 abgehaltenen Ausschusssitzung wurden nur interne 
Angelegenheiten der Gesellschaft absolvirt. 


In der am 5. Mai 1897. abgehaltenen Sitzung des Ausschusses legte der 
e. Secráter den von Herrn M. v. Décuy an das Secretariat gerichtete Schreiben 
und das III-te Circulür des Organisations-Comités des VII-ten internationalen 
geologisehen Congresses vor. 


KGL. UNG. GEOLOGISCHE ANSTALT. 415 


AÁmtliche Mittheilungen aus der kgl. ung. geologischen 
Anstalt. 


Avf Grund des von Sr. Excellenz dem Herrn Minister für Landwirthschaft 


98.569/IV. 3. 32. 78. s T 5 és 8 
Úze zs ER - resp. ET 8 genehmigten Vorschlages der Direction, werden 
0J/, 94. 


die Geologen des Institutes im laufenden Jahre in folgenden Gegenden ihr Lan- 
des-Detailaufnahmen fortsetzen. ! 

a) Gebirgsaufnahmen. Der kgl. Hilfsgeologe Herr Dr. Tu. Posewirz wird 
öst- und südlieh anschliessend an das von ihm im Vorjahre begangene Theissge- 
biet im Comitate Máramaros die Aufnahme der nordöstliehen Karpathen fortse- 
tzen; nebstdem aber auch in den Comitaten Szepes und Sáros Specialaufnahmen 
unternehmen. ; 

Der kgl. Bergrath und Sectionsgeologe Herr Dr. TH. SzorxTaGH wird zu- 
nüchst im Com. Bihar in der Umgebung von Nyárló seine Aufnahmen beendigen, 
dannaber den nach weil. Dr. K. Horrmawsx übriggebliebenen Theil des Király- 
erdő aufarbeiten; sehliesslich einige Zeit der Reambulirung des geologischen 
Profils der Bisenbahn von Gyimes widmen. Der Chefgeologe Herr Dr. J. PerHő 
ist durch Krankheit verhindert, an den diesjáhrigen Arbeiten Theil zu nehmen. 

Der kel. Oberbergrath und Chefgeologe Herr L. v. Rorn setzt seine im Vor- 
jahre im Com. Alsó-Fehér begonnenen Aufnahmen fort; ebenso der kgl. Hilfs- 
geologe Herr Dr. M. Pánrv entlang der Hideg-Szamos im Comitate Kolozs. 

Der kel. Sectionsgeologe Herr J. Haravárs wird im Osten seines im Vorjahre 
begangenen Gebietes, in der Gegend von Puj Aufnahmen machen. 

Der kel. Sectionsgeologe, Herr Dr. F. SCHAFARZIK wird im Krassó-Szörényer 
Grenzgebirge, in der Umgebung von Karánsebes seine Aufnahmen fortsetzen ; 
sehliesslich der kgl. Hilfsgeologe, Herr K. Appa zunáchst im Comitate Zemplén 
in der Umgebung von Kriva-Olyka und Mikova-Habura die dortigen Petroleum- 
vorkommen studiren und dann im Comitate Temes, westlich von dem in den Vor- 
jahren begangenen Gebiete seine Aufnahmen fortsetzen. 

b) Berggeologische Aufnahmen wird der kgl. Oberbergrath und Chefge- 
ologe Herr A. GEsEnL in der Umgebung von Abrudbánya und Verespatak unter- 

. nehmen ; vorher aber im Comitate Ung das Petroleumgebiet von Luhi untersuchen 
und cartiren. 

c) Agronom-geologische Aufnahmen. Der kgl. Hilfsgeologe Herr P. TRErrz 
wird nach Reambulirung des in den Vorjahren zwischen der Donau und Theiss 
liegenden Gebietes in der Umgebung von Kalocsa— Szeged nördlich vom Kalocsaer 
Moorgebiet seine Aufnahmen fortsetzen und die Versuchsfelder der landwirth- 
schaftlichen Anstalt von Keszthely cartiren. 

Der Stipendist Herr H. Honrusirzxy setzt seine vorjáhrigen Aufnahmen in 
der Umgebung von Muzsla westlieh gegen Komárom zu fort. 


Personalnachrichten. Herr BÉra Ixxex v. Panniwsi, der in seiner ámtlichen 
Eigenschaft als Chefgeologe um die Binbürgerung der agronom-geologischen 
Arbeiten in unserem Vaterlande fünf Jahre hindurch eifrig thátig war, hat sein 


416 KGL. UNG. GEOLOGISCHE ANSTALT. . 


Amt niedergelegt. Wir hoffen aber, dass er auch in Znkunft im Interesse unserer 
Wissenschaft ebenso eifrig thátig sein wird, wie in der Vergangenheit. 

Auch in dem verflossenen Halbjahre waren die Mitglieder der Anstalt in 
vielen fachlichen Fragen, insbesonders aber in Angelegenheit der artesischen 
Brunnen und der Wasserschutzgebiete in Anspruch genommen. 

Der Herr kel. Sectionsrath, Dir. J. Böcgn bezeichnete auf dem von ihm 
schon früher studirten und zu grossen Hoffnungen berechtigenden Petroleum- 
gebiet im Izathale neue Bohrstellen. 

Herr J. Hanavárs referirte in Angelegenheit der Hingabe des landwirth- 
schaftlicehen Referenten des Comitates Temes betreffs der Verhinderung des aus 
den planlos angestellten artesisehen Brunnenbohrungen resultirenden Wasserman- 
gels und über den dieselbe Frage berührenden Bericht des Verwaltungsausschusses 
der kel. Freistadt Szeged; er gab ferner nach Aufnahme der Localschau sein amtli- 
ches Gutachten über die projectirten artesisehen Brunnen von Eger, Fehértemplom 
und Bánlak ab. In Angelegenheit des artesischen Brunnens der Stadt Zilah gab 
der Chefgeologe Herr Dr. J. Permó, und in den Wasserangelegenheiten der un- 
garischen Staatsbahnen, des X. Bezirkes und des Blumenthales von Budapest der 
Sectionsgeologe Herr Dr. TH. Szorxracn ihr Fachgutachten ab. 

Letzterer war ferner in der Entsecheidung der Fragen über die Ouellen- 
sehutzgebiete der Büder von Vizakna, Koritnicza, Budapest (Kaiser- und 
Rudasbad), Buziás und Felixguelle ; ferner in der Wasserangelegenheit der Buda- 
pester Sct.-Lucas-, Raitzen- und Sárosbáder; der Wasserleitung von Pécs und 
Arad thátig. 

Über das Schutzgebiet des Bades von Rank-Herlány gaben der Sectionsge- 
ologe Herr Dr. F. ScHaranzIK; in Angelegenheit des Wassermangels der Ge- 
meinde Lókút aber der Oberbergrath L. v. Rorn ihr Gutachten ab. 

(Greschenke. Unter den Spendern für die kgl. Anstalt ist vor Allem unser 
freigebiger Protector und Ehrendireetor Herr A. v. SEMsEeY zu erwáhnen, der für 
die Bibliothek ein vollstándiges Exemplar der Trattner"schen a Tudományos Gyüj- 
teményv und zahlreiche Karten Ungarns aus dem XVI—XVIII-ten Jahrhundert ; 
für die Sammlung aber eine grosse Zahl von amerikanischen fossilen Süuger- 
resten anschaffíte und sehliesslich die unter Aufsicht des Herrn Sectionsgeologen 
J. Haravárs bei Erlau ausgegrabenen Mammuthknochen der Anstalt zakommen 
liess. 

Die Anstalt erhielt ferner : 


Von der Salgótarjáner Steinkohlen-Aktien-Gesellschaft den bezahnten Kie- 
fer eines fossilen Krokodils von Salgótarján ; 

vom Herrn Bergverwalter A. Márvás Fossilien von Solymár ; 

vom Herrn Oberingenieur J. Möcx in Borislaw einen in dem dortigen OZo- 
kerit gefundenen Mastodonzahn ; 

vom Herrn Professor L. MgaAzrc in Bukarest Ozokerite ; 

vom Herrn Min. Sectionsrathe A. CzEkErius die Bohrproben der beiden 
projectirten Brückenköpfe der neuen Donaubrücke von Budapest. 

Die kel. Anstalt liess ihrerseits aus ihren zusammengestellten vaterlün- 
dischen Gesteinssammlungen solche der Steinmetz-Steinschleifer - Industrie- 
sehule zu Zalathna; dem ev. ref. Obergymnasium zu Hódmező-Vásárhely, den 
Staats-Oberrealschulen im VI. Bezirke von Budapest und von Erlau zukommen. 


Budapest, am 9. Juli 1897. 


Dr Szádeczky Gyula Kovács -Vágás stb. 


(Grthoklás guarzrhyotith 
köves tafaja 
Steiniger Taffand 
Trthoklás-gnarzrhazotith 
laza horzsakövesj tatája 
Biümssteinartiger Tutf des 
sZ ag ; ) "eze Váhoktásguarzrhyotith 
úsSinkt 67655) MEZ ! - (rthoktas-JuarzKkhyotith 


Allavuaun 


Á Hagioklas gaarzrhotith 
Alluviuim Vigtotdás ezaz klgokő 


Diluvium meat [dagtioklasrhajotith 
Diluvüun LL  O1l MagioktasRhyolith 


Szargmatain észírű IMyroxrenaunyitibol andesit 

Sargnatischer hatkstcin e atsáni Arniuhibolándestt 

Mediterrar tüfét Tyroxen-andestt 

kMeditarane lütr SyroxevAndesüt 
1:"75.000. 


Ny. Grund. V.vtódai Budapest 


FÖLDTANI KÖZLÖNY 


XXVII. KÖTET. 1897. NOVEMBER—DECZEMBER. 11—12. FÜZET. 


A FORNAI FOGAEN MEDENCZE A VÉRTESBEN. 
PArPrP KÁRoLY-tól.F 


(Egy térképpel és egy táblával.) 


A dunántúli Középhegység egyik legszebb tagja a Vértes. Szakadékos 
dolomit szikláit őserdő borítja, meredek homlokzatán hatalmas dolomit pa- 
dok bukkannak elő, betekintést nyujtván a hegység réteges szerkezetébe. 
Éjszakkeletről délnyugatra huzódó hátát hosszanti völgyelés barázdálja, 
melynek egy-egy teknőjében ott találjuk az eocsenkorú tenger lerakodásá- 
nak egy-egy foszlányát. Ezen foszlányok agyagrétegeiben igen szép kövüle- 
tek találhatók, szépségben versenyeznek a párisi medencze fossziliáival. 
Legtömegesebben találhatók a kövületek Csákvár határában, közel Gánt 
ra. ahoz egy kis medenczében, mely régebben Forna puszta határához tarto - 
zott. Az innen kikerült kövületeket ZirrEL KáRory 1862-ben a bécsi Akadé- 
mia okt. 16-iki szakülésén mint Puszta-Forna lelethelyről valókat bemutatta 
és ismertette: xDie obere Nummulitenformation in Ungarn: czímű jeles 
értekezésében az esztergomvidéki barnaszénterület egykoru kövületeivel 
egyetemben. Ez óta a csákvári lelethely Puszta-Forna néven ismeretes a 
szakirodalomban. 

Az 1896-ik év nyarán dr. Lóczy Lasos tudomány- és műegyetemi ta- 
nár, mint a Balatont kutató bizottság elnöke, széleskörű buvárlatait a 
Bakony és Vértes geologiai tanulmányozására is kiterjesztvén, a Vértes 
területére küldött kövületgyűjtés ezéljából. Kiszakítok ezen utamból most 
egy kis részletet s bátorkodom a fornai eocsn medenczéről kis tanulmányo- 
mat s az itt gyüjtött kövületeket a tisztelt szakülésnek bemutatni. Minde- 
nekelőtt köszönetet mondok pártfogóimnak: dr. SEMSEI SEMSEY ANDOR úr- 
nak, a m. kir. Földtani Intézet tiszteletbeli igazgatójának, dr. Lóczi Lóczy 
Lasos egyetemi tanár úrnak, kiknek jóvoltukból járhattam meg hazánk ezen 
szép vidékét. Ugyanitt fejezem ki köszönetemet GALÁNTHAI ÉS FRAKNÓI GRÓF 
EszTERHÁZY MIkKLós Mónicz úrnak is, kinek uradalmaiban mindenhol szive- 
sen láttak, és ki nemcsak hogy engedélyt adott birtokán az asatásokra, de 
csákvári erdészeti hivatala mindenben támogatott is. Fogadják az erdész urak 
is, különösen HOLFRED HENRIK erdőmester úr S tisztelt barátaim, BALOGH 
és BORISZLAvSZKY erdész urak vendégszeretetükért őszinte köszönetemet. 


xk Előadta az 1897. januárius hó 13-án tartott szakülésben. 
Földtani Közlöny XXVII. köt. 1897. 97 


418 PAPP KÁROLY; 


A Hornáról szóló irodalom rövid ismertetése. 


Fornát először RóMER FLónkISs említi az irodalomban. Levélalaku köz- 
leményében! a tihanyi kecskekörmökről szólván, fölemlíti, hogy Púszta- 
Fornán található a CGerilhium calcaratum, Terebra, fuscata és Buccinum 
(varonis.? A Bakony? czímű művéből pedig megtudjuk, hogy aPuszta- 
Forna, mint németül nevezik, tulajdonképen a fornai — Csákvárhoz közel 
fekvő és azon uradalomhoz tartozó — puszta hires kövületeit MAJER MóRkIcz 
pécsi tanár fedezte felv. Hosszasan, ékes nyelven ecseteli vidékét, összeha- 
sonlítja az alföldi pusztákkal s arra az eredményre jut, hogy a kétféle 
puszta ellentétessége daczára, magyar vendégszeretete miatt Forna megér- 
demlia puszták pusztája nevét. vAzt hivén, hogy az igazi lelhely nem az erdő- 
ben van, hol már a tavalyi szünnapok alatt a hirneves kövületeket gyüjtöget- 
tem, a puszta uradalmi bérlőjétől megtudtam, hogy MAJpR barátom is innen 
tevé kirándulásait. A bécsi cs. kir. ásványtani osztály tudós és lelkes igaz- 
gatójának dr. HöRNEs Mónrrcz úrnak említvén, hogy Fornán voltam és gyüj- 
tögettem, legőszintébb örömmel fogadott és megkért, hogy a csigatelt föld- 
rétegből több mázsányira menő köböt küldjek. Ennek eleget teendő, a hely- 
szinén, mely a tavalyival ugyanegy volt, nagy sereg napszámossal együtt, 
— hágcsókkal, kapákkal és csákányokkal ellátva, — leszálltunk a forró me- 
legnek daczára kellemesen hűs köszénkutba. Kezdtük a termőföld alatti ka- 
vicsban a kapálást, hogy a törékeny házakból legalább egy ép példányt kapar- 
hassunk ki. Sajnos, sértetlenül egyet sem kaphattunk ki, mert egyiknek 
teteje, másiknak szája volt hiányos, a mi igen 185 természetes, mert mind- 
ezen ezer meg ezer milliónyi őslénymaradványok nem valami mész, homok 
vagy agyag lágy ágyába temetkeztek, hanem elveszve valami nagyszerű 
természeti forrongás által, vesztük helyéről a sértő kavicscsal együtt ide 
sodortattak ; honnét? azt manapig csak a jó Isten tudja.) 

1859-ben dr. PereRs RÁRory xc(Geologisehe Studien aus Ungarn? 
czímű értekezésében megemlékezik Fornáról; kiemeli, hogy némi különb- 
sége van az esztergomi előfordulásoktól, a mennyiben itt a nummulitok hiá- 
nyoznak, ellenben nagy bőségben találhatók a CGertthium  calcaratum., 
(/. corvinum, Irusus polygonus és sajnálattal említi, hogy a kutató akna betö- 
mése óta Fornát elveszett lelethelynek tekinthetjük. 


: Verhandlungen des Vereins für Naturkunde zu Pressburg. III. Jahrgang. 1855. 
siítzungsberichte, 15. 1. 

: Terebra fuscata alatt a Gerithium corvinum BnRowGr., Buccinum (jaronis 
alatt a Natica (Ampullaria) perusta DEFR. értendő. 

" A Bakony, terményrajzi és régészeti vázlat. Irta dr. RÓMER FLÓRIS, pannon- 
hegyi benczés, győri főgymn. tanár. Győr, 1860. 46—50. 1. 

: Jahrbuch der kais. kön. geolog. Reichsanstalt. 1859. Wien. p. 485. 


A FORNAI EBOCAEN MEDENCZE. 419 


1861-ben HANTKEN MIKsa Geologiai tanulmányok Buda s Tata között ! 
ezímű művében így ír: sA puszta-fornai és puszta-nánai eocsen képletek 
ott, hol eddig művelésre nem méltó széntelepek kísérik, kövületeikre nézve 
egészen hasonlók a lábatlani képletekhez, melyek szintén művelésre nem 
méltó széntelepekkel birnak és nummulitot nem tartalmaznak. A mint 
látszik, a felső eocsen csoporthoz számítandók. Gánth és Csákberény körül 
eléggé elterjedt márgák tünnek elő, melyek ugyanazon csoporthoz tartoz- 
nak. Ezekben, hacsak magban is, ugyanazon Cerithiumok fordulnak elő, 
mint az agyagrétegben. Puszta-Fornán van a leghirhedtebb lelhelye az ép 
kagylóknak az ugynevezett hosszú harasztban. A leggyakrabban előfordulók 
a Cerithium corvinum BRoax., Cerithium calcaratum BnoGn., Natica 
Delbosi HEBERT. Egyetlen egy példányt találtam: Cerithium Maraschini 
BxRoGx. Ezenkívül előfordulnak még más cerithiumnemek, Fusus, Lucina 
stb. Melanopsis is jő elő. Ezekből nehány példányt egy régi górczon talál- 
tam. A kövületek lelhelye közvetetlen a televény alatt van, részint oly ho- 
mokban, mely sok dolomit-töredéket foglal magában, részint igen szívós 
vöröses vagy kékes agyagban, mely lábasok készítésére kitünően alkalmas. 
Csákvár körül az ugynevezett Petre-Csere környékén számos agyaggödör 
van, melyekből készül a híres csákvári edény, mely e hazában messze szét- 
hordatik. Az agyag kiásatásával foglalkozó emberek mondása szerint, ebben 
helyenkint ugyanazon kövületek fordulnak elő, mint Puszta-Fornán. E telep 
tehát ugyanazon réteghez látszik tartani. Fontossága az agyagnak ipari 
szempontból onnan mérhető meg, hogy 180 fazekas van elfoglalva feldol- 
gozásával.) 

1861-ben HAUER FERENxcz a Bakonyban és Vértesben fölvételen levén 
SrTACHE és PAuL társaságában s meglátogatván a fornai lelethelyet is, röviden 
közli az esino-dolomitban levő medencze leirását,? fölemlíti kövületeit : 
hostellaria, corvina, Cerithium calcaratum ete. 

1862-ben dr. SracHe G.? a puszta-fórnai márgát Cerilhium calcara- 
tum BRoNGx., Cerithium lemmiscatum BRowGwx., Fusus polygonus Laxm., 
Natica mutabilis DEsn., Cardium gratum DEsH. kövületei alapján a felső 
eocsenbe, Ronca niveaujába osztja. 

Dr. ZrrrEL A. KáRory 1862-ben megjelent hirneves értekezése: xDie 
obere Nummulitenformation in Ungarny t kimerítően tárgyalja Puszta- 
Forna faunáját is. Innét a következő fajokat sorolja fel : 


: Magy. Tud. Akadémia: Math és természettudományi közlemények. I. kötet 
1861. 240. lap. 
: Verhandlungen der k. k. geologisehen Reichsanstalt. 1861. 76—77. 1. 
? Verhandl. d. k. k. geol. Reichsanst. 1862. 212. 1. 
t Sitzungsberichte der math.-naturwissenschaftlichen Classe der kaiserliehen 
Akademie der Wissenschaften. Wien, 46. köt. I. rész. 1862. 353—395. 1. 
20 


490 PAPP KÁROLY: 


Conus sp., Marginella eburnea Lam., Marginella ovulata var. nana 
Zirr., Voluta sp., Fusus polygonus Lam., Cerithium lemniscatum BRownGr., 
Cerithium Hungaricum Zirr., Cerithium calcaratum BRowGcr., Cerithium 
bicalcaratum BgownGr., (-erithium corvinum BgowxGr., Gerithitum cristatum 
Lam., Cerithium muricoides Lam., Natica (Ampullina) incompleta Zarr., 
Neritina, lutea Zarr., Delphinula canalifera LAm., Bulla cylindroides DEsn., 
Eulima Haidingeri Zirr., Bythinea sp. indet., Pirena Fornensis ZIrr., 
Melamia distincta Zirr., Melanopsis cfr. amcillaroides DEsn., Rissoina 
sehwartzi DEsn., Turritella vinculata Zirr., Turritella ( Mesalia) elegantula 
Zrrr., Corbula angulata Dam., Gytherea deltoidea Lam., Cardium gratum 
DEsn., Lucina Haueri Zrrr., Lucina crassula Zairr., Trigonocoelia media 
DEsn., Arca guadrilatera Lam., Modiola Fornensis Zrrr., Septifer sp. indet., 
Avicula trigonata Lam., Ostrea longirostris Lam., Anomia sp. indet. 

Összesen tehát 36 fajt, melyek közül 12 új speciest éppen a fornai fosz- 
sziliákon állított fel. Összehasonlítván az Esztergom vidékén és Fornán elő- 
forduló kövületeket a párisi durva mészben, a londoni agyagban, az u. n. 
alsó tengeri homokban Páris medenczéjében, a roncai rétegekben ( Vicenza 
vidéke), valamint azon képződményekben előfordulókkal, melyeket a roncai 
rétegekkel egykoruaknak és a felső nummulit képződményhez tartozóknak 
vélt, Guttaring Karinthiában, Polschitze Krajnában, Oberburg Stájerország- 
ban, Monte-Promina Dalmátországban, Veglia szigete, Diablerets és Cordaz 
Svaiczban, — azt találta, hogy a magyarországi felső nummulit képződ- 
mény a legnagyobb összhangzást a roncai rétegekkel és a párisi durvamész- 
szel mutatja. A puszta-fornai rétegek összetartozását az esztergomvidéki 
felső nammulit képződménynyel a következő közös kövületek alapján álla- 
pította meg: Marginella eburna Lam., Iusus polygonus Lam., Cerithium 
calcaratum BngownGcr., Cerithium bicalcaratum BRoncr., Cerithium corvi- 
num Bgowcr., Delphinula canalifera Lam., Bulla cylindroides DEsmn., Tur- 
ritella vinculata Zrrr., Corbula angulata Lam. 

1863-ban HAvER FERENczZPY a bécsi geologiai intézet deczember 
15-iki ülésén bemutatja azon szépeocen kövületeket, melyeket DEÁKY 
Mawó, gróf EszTERHÁZzY MóRIicz uradalmi számtartója a bécsi cs. kir. 
geologiai intézetnek küldött, s melyek Puszta-Forna határából uj, 2 öl 
mély feltárásból származnak. A lelethelyet HAvER így irja le: cDer 
Fundort, nun schon seit mehreren Jahren bekannt, liegt über ?/4 Mei- 
len weit nordwestlieh ab von den, schon in der Hbene befindlichen 
Gebüuden der Sr. Excellenz Herrn Grafen MoRrz EszrTERHÁzY gehőrigen 
Puszta-Forna. Náher, und zwar südsüdwestlich etwa 1500 Klafter ent- 
fernt von der Fundstelle, befinden sich die Gebüude von Puszta-Tamás, 
und westnordwestlich auch nahe ?/4 Meilen weit von ihr liegt der bedeuten- 


rk Verhandlungen der k. k. geol. Reichsanstalt. 1863. 145. 1. 


A FORNAI EOCAEN MEDENCZE. 421 


dere Ort Csákvár. Die Fundstelle der Petrefacten nun wurde auf einer klei- 
nen, etwa eine Viertelstunde im Umfange messenden Hochfláche, die rings 
von dem namentlich gegen Osten noch hőher ansteigenden Dolomite um- 
geben ist, bei einer Aufgrabung entdeckt. Die ganze Fláche ist bewachsen 
ohne zu Tage anstehende Gesteine und zur Zeit, als ich die Stelle besuchte, 
war die alte Aufgrabung zugeschüűüttet und nur wenige Spuren der Petrefac- 
ten, an der Oberfláche umher gestreut, noch zu finden.? 

1868-ban HANTKEN MIixsa Lábatlan vidékének földtani viszonyairól?" 
értekezvén, kiemeli, hogy a Rézhegyen kibukkanó vékony széntelep az 
eocen tengeri képlet egyik kitünő emeletéhez tartozik, melyhez a szép 
kövületeiről elhíresedett puszta-fornai és a puszta-nánai képletek is 
tartoznak. A Lábatlanon talált kövületek : Cerithium auriculatum ScHL., 
Ceritmum calcaratum BnRe., PFusus polygonus Lam., Turritella vincu- 
lata, Zxrr., Nerita lutea Zirr., Diastoma costellata Lam., Corbula an- 
gulata Lam, Mytilus (Modiola) corrugatus BRownGc., Melanopsis srp., 
Anomia sp. cA legérdekesebb a Nerita lutea Zrrr. és a Melanopsis, mert 
ezek nem fordulnak elő az eocen képződmény többi rétegeiben, tehát ezen 
emeletnek sajátjai. Azonkívül arra 15 mutatnak, miszerint ezen rétegcsoport 
félig sósvízben rakódott le. Foraminiferákat is találtam ezen rétegekben. 
Ezek nagyon kicsinyek és teljesen megegyeznek a puszta-fornai rétegekéivel) . 

1869-ben, a m. kir. földtani felvételi osztály működése 2-ik évében, 
BöcknH János, jelenleg a m. kir. földtani intézet igazgatója és dr. KocH ANTAL, 
jelenleg budapesti egyetemi tanár urak, a Moór és Csákvár vidékén végzett 
földtani felvételek alkalmával meglátogatták a híressé vált fornai lelethelyet, 
hogy az akkorában létesülésben levő m. kir. földtani intézet számára gyüjt- 
senek. Erről BöckH János cMegjegyzések az Új adatok a déli Bakony föld- 
és őslénytani ismeretéhezv czímű munkához, Fr? czíimű művében emlékezik 
meg: aZIrIrrTEL-nek a fornai lelethelyet illető szavaira vonatkozólag (Die 
obere Nummulitenformation in Ungarn, 355. Il.) meg akarom jegyezni, 
hogy a fornai lelhely ma még szintoly dús, mint hajdanában, mint ezt az 
1869-ben Kocn úr és általam a híres lelhelyen gyűjtött, a m. kir. földtani 
intézethez beküldött paleontologiai anyag mutatja, csakhogy eredményt e 
tekintetben csakis czélszerűen rendezett ásatások által lehet elérni. Mint- 
hogy a jövőben üdvös lehet tudni, mily mélységben akadtunk mi a kövü- 
letek főfekhelyére, ide mellékelem a följegyzéseket, melyekhez Kocn úrral 
együttesen 1869-ben a helyszinen jutottunk. Mélyebbre, mint az 5. alatt föl- 
említett réteg, nem hatoltunk. Felülről lefelé a következő mutatkozott : 

1. Barna, homokos televény, 1—2 láb vastag. 

2. Dolomit kavics, mely lejebb márga darabokat is tartalmaz, 4. láb. 


k A magyarhoni Földtani Társulat munkálatai. IV. köt. Pest, 1868. 53—54. 1. 
kk A magy. kir. Földtani Intézet évkönyve. VI. köt. 5. Il. 


422 PAPP KÁROLY: 


3. Sárgásbarna agyag, sok szétmállott héjjal, !/2 láb. 

4. Barnás sárga képlékeny agyag, jól megtartott kövületekkel, 1"/2 láb 
(a kövületek főfekhelye). 

5. Tömött, kékes, képlékeny agyag, kövület nélkül. " 

1871-ben HANTKEN MIxsa! helyreigazítja egyik korábbi tévedését : 
c Feltünő őslénytani hasonlatosságánál fogva egyik korábbi értekezésemben 
(Lábatlanról) a lábatlani, valamint a puszta-fornai rétegeket egykorúaknak 
véltem állíthatni az alsó Cerithium-emelettel, a mi pedig helytelen, mint- 
hogy a lábatlani rétegeken keresztül egy fúrlyuk 45 ölnyire mélyesztetett s 
ott a kérdéses réteg alatt az Operculina-emelethez tartozó rétegek nagy vas- 
tagságban vannak kifejlődve? . 

Dr. Horman KáRorY (A buda—kovácsi hegység földtani viszo- 
nyai)? czímű művében fölemlíti, hogy Budakesz mellett új lelethelyet fede- 
zett fel, melynek faunája megegyezik a felső puhány emeletével ; 7 faj a 
Vértes hegység déli szélén, nevezetesen 5 Fornapusztán: Cardium gra- 
tum, Natica incompleta, Ampullaria perusta, Cerithium angulatum, Ceri- 
fhium trochleare, ég 2, u. m. Arca Marceauxiana és Gerithium angulatum 
Moórott, a fornai rétegeknek egy új, BöckH úr által felfedezett előfordulási 
helyén talált kövületekkel egyezik. Szól azután ZIrTEL tévedéséről, ki az 
uralkodó nézethez csatlakozva, a Ronca-faunát geologiailag egyenlő szinthez 
tartozónak tekintette, s fölemlíti HÉBERT és SvEss felosztását a vicenzai 
harmadkori hegységről. 

1878-ban prudniki HANTKEN MIKsaA cA magyar korona országainak 
széntelepei és szénbányászata) czímű munkájában? utóljára még egyszer 
megemlékezik Fornáról: vA puszta-fornai és puszta-nánai széntelepek a 
Vértes hegység területén, Fehérmegyében. E vidéken 1858. és 1859-ben 
terjedelmes szénkutatások eszközöltettek, melyek által az ottani széntelepek 
csekély vastagsága és ennélfogva művelésre nem valósága kiderült. Az 
ottani széntelepek az eocsen képződmény felső osztályzatában fordulnak elő. 
A széntelepeket tartalmazó rétegcsoport igen gazdag puhánymaradványok- 
ban, melyeket dr. Zrrrer 1862-ben leírt. Az előforduló kövületek közül ki- 
emelendők: Marginella ovulata vag. nana Zarr., busus polygonus Lax., 
Cerilhium Hungaricum Zarr., Cerithium baccatum BRowar., CGerilhium 
rorvinum Bgowcr., Cerithium calcaratum BRowar., Turritella elegantula. 
Zarr., Natica incompleta, ZITT.) 


1 Az esztergomi barnaszénterület földtani viszonyai. M. kir. Földtani Intézet 
bvkönyve. I. köt. 69. 1. 

? M. kir. Földt. Int. Évk. I. köt. 220—228. 1. 

5: Budapest. 1878., 248. 1. 


A FORNAI BOCAEN MEDENCZE. 49293 


, 


A PUSZTA-FORNÁAI UTRÓL TEKINTVE. 


A VÉRTES 


494 PAPP KÁROLY: 


A fornai medencze stratigraphiai ismertetése. 


A moóri völgy és a bánhida—bicskei vízválasztót áthágó Mészáros út 
között emelkedik a Vértes. Belsejét a kozma— gánti völgy hasítja észak- 
keletről délnyugatra, a hegység csapásirányával egyközösen. Miként a Ba- 
kony régibb oldalát délkeletnek fordítja s a Balaton partjától északnyugatra 
indulván, a hegységet alkotó lerakodások mindig fiatalabb és fiatalabb tag- 
jaival találkozunk, éppen így a Vértesnek is északnyugati peremét szegélyezik 
a fiatalabb képződmények. Már HAvER FERENxcz párhuzamba állítja a két 
hegységet XY s analogia utján keresi az Iszka hegy alsó trias lemezes mész- 
kövét a Vértesben is. A magyar-almási hegyet, mint a Vértes déli rögét 
jelöli meg ilyenül. Alsó trias azonban nincs sem itt, sem máshol a Vértes 
területén, miként ez a m. kir. Földtani Intézet részletes felvételi alapján 
szerkesztett 1 : 144.000 mértékű geol. térképen is kitünik. 


Felső trias dolomit, 


A terület legrégibb képződése hófehér, kékesfehér, néhol sárgás vagy 
vöröses szürke dolomit, mely a kozma-gánti völgytől délkeletre eső vonula- 
tában, különösen a csákvári hegy területén, kövületet igen gyéren tartal- 
maz. Ezen délkeleti vonulat régebben, mint wesino dolomit elkülönittetett 
a kozma-gánti völgytől északnyugatra levő hatalmas vonulattól, mely mint 
megalodus-dolomit a rháti systémába osztatott. 

Én a szóban forgó, délkeleti vonulat területén mindössze nehány 
megalodust szabadítottam kiegy dolomit tuskóból, melyet Gánt falu alatt 
vízmosásban találtam. Ezek : Megalodon complanatus Güme., M. Güm- 
beli Sropp., M. Lóczyi HoERw. s. Fr. annyit mindenesetre bizonyítanak, 
hogy ugyanazon fődolomit van előttünk, mely a dunántuli Középhegysé- 


get nagy részben alkotja. 
A csákvári hegy, mely a fornai medenczéc övezi, a Vértes délkeleti 


vonulatának elkülönitett része. Határa északnyugaton a gánti völgy, észak- 
keleten a csákvár—majki út, délnyugaton a gánt—zámolyi út; homlokát 
délkeletnek, a csákvári síkságnak fordítja. Hossza mintegy 7 km, átlagos 
szélessége 4 km. Csákvár fölött a dolomit függőlegesen hasadozott szirtek- 
ben áll. A 200 méteres rétegvonaltól 300 m magasságig 307—35"-os lejtő- 
vel emelkedik, fönn ellaposodik, kis fensikká terűl. A Gémhegy (315 m), 
hókahegy (335 m), Lóállás stb. ilyen kis fensíkok, melyeket azonban szaka- 
dékok, vízmosások választanak el egymástól. A szakadékokban igen szép 
feltárásban vannak a dolomitpadok, északkelet-délnyugati csapásban, észak- 
nyugati düléssel. A csákvári hegy területén egyedül a Szólókő az, mely 


: Verhandlungen der k. k. geol. Reichsanstalt. 1862. 164. 1. 


A FORNAI EOCAEN MEDENCZ! 


426 PAPP KÁROLY: 


északra fordítja réteglapjait (181 5" csapásban, 42" düléssel). A többi meg- 
figyelt rétegcsapás iránya 15—16? között váltakozik, mindenütt északnyu- 
gati dűlésben. Így a Gubóhegy  16£ 2" csap., 38" ÉNy dűülésben ; a Vas- 
hegy 162 107 csap., 359 ÉNy düűl.: a Vaskapu déli szakadékában 16 
csap, 287 ÉNy dűl.; a gánti temetővel szemben a Báránykúthoz vivő út 
felkanyarodásán vörhenyes dolomit 142 5" csap., 259 ÉNy dülésű padok- 
ban helyezkedik. A Hosszúhegy déli szakadékában 162 5" csap., 357 ÉNy 
dűlésben feltárt dolomit padok ?/4 m vastagságuak. A Zöldhegy keleti olda- 
lában a majki út bekanyarodásánál feltárt dolomit padok 15£ 6" csapásban 
207-kal ÉNy-ra dűlnek. A Gémhegy déli lejtőjén 162 69 cs., 25" ÉNYy a. ; 
a Hosszúharaszt-út keleti végén, a murva gödrök felett a fejérvári országút 
felől 152 csap., 209 ÉNy dűléssel gyönyörű retegzésben hófehér dolomit 
padok mereszkednek. Lenn az út mellett erémesárga murvájában nagy göd- 
röket váj a vidék lakossága, a kőpor ugyanis igen kapós suroló anyag a 
háztartásban. A csákvári temetőtől a Rhókahegyre vivő út bekanyarodásánál 
155 209 csapásban északnyugatra 207-al dűlő padokat figyeltem meg. 

A rétegek ilyetén elhelyezkedése s azon szabályosság között, mely a 
Vértesnek úgy egész vonulatában, mint egyes részeiben megnyilatkozik, 
mindenesetre causalis az összefüggés. Az egész Vértesben hasonló csapás- 
irány mutatkozik, 14—162 között váltakozván, mindenhol észak és nyugat 
között irányuló dűléssel, tehát a rétegfejek délkeletnek állanak. Uralkodó 
irány az északkelet délnyugati, ebben az irányban huzódik maga a Vértes, 
ebben az irányban hasítja a Vértest a csapássai egyközösen a kozma-gánti 
isoclinalis hosszvölgy. Másrészt erre merőleges irányok jelentkeznek. Ugyan- 
azon északnyugat—délkeleti irány, melyben a moóri csatorna, a vaáli völgy 
huzódik, található a Vértes minden keresztvölgyében, minden hágójában, 
mely a délkeleti oldalról az északnyugatira vezet át. A felső-szent-tamási, 
csákvár-majki, puszta-kápolnai utak vonalzó egyenességében metszik át a 
Vértes hossztengelyét. A Vértes minden községe, minden dülője, sőt az erdei 
lineák is mind ezen két irányban rendezkednek. Miként a mellékelt réteg- 
vonalas térkép mutatja (III. tábla), a magassági rétegvonalak kanyargásuk- 
ban a Vértesnek még ezen elkülőnült részében is szintén ezen irányokba 
térnek vissza. Az erosio már meglevő tektonikai irányokban működött, a 
víz kényszerült a dolomitpadokat már meglevő hasadékokban tovább rom- 
bolni. Vízrendszer kialakulására az ilyen terület már megszabott irányainál 
fogva is alkalmatlan, a mennyiben vízgyüjtő ki nem fejlődhetik, a hegység 
vázát alkotó dolomit meg épenséggel akadálya a forrás képződésnek. Nincs 
is az egész Vértes területén számba vehető vízfolyás. Annál gazdagabb 
forrásokban a moóri völgy, melyben Bodajktól Székesfejérvárig számos 
forrás található, így a bodajki tó, a Duzzogó, a mohai savanyuvíz stb. for- 
rások. Ezek nyilvánvalóan a Vértesnek, illetőleg folytatásának az Iszka 
hegynek s a Bakonynak köszönik létüket. 


A FORNAI EFOGCAEN MEDENCZE. 427 


Eocsen systema. 


Már HAUFR FERENCZ rámutatott arra,Y hogy a puszta-fornai rétegek 
sajátságos isolált fekvése, teknöszerű alakja, csekély kiterjedése oly gazdag 
fauna mellett csak úgy érthető, ha feltesszük, hogy analog rétegek egykor 
nagy kiterjedésben borították a Vértes hegység vidékét, de később szétron- 
csolódtak s a víz tova vitte fekvőhelyükről. Hzen roncsok közül azóta való - 
ban több napfényre került, így Gánt körül, a Petrecserben, Puszta-Nánán, 
Moórott, Csákberényben. Ezen úgynevezett fornai rétegek zöme mégis a 
kozma-gánti völgyben s környékén található, tehát a délkeleti vonulatot 
peremezi; míg az eocxeen lerakodások hegyalkotó tömege, a nummulit 
mészkövek zónája a Vértes hatalmasabb vonulatát szegélyezi észak- 
nyugaton. 

A fornai rétegek legszebb lerakodása abban a kis hegykatlanban talál- 
ható, melyet a Gémhegy délnyugati lejtőjén Hosszuharasztnak nevez a 
nép. Tulajdonkép Csákvárhoz tartozik s mindig is ennek határában volt, a 
mennyiben Forna puszta is Csákvár határában van. A puszta határa akként 
változik, a mint bérlői változnak. Jelenleg a Hosszuharaszt, mint ültetés 
erdő a csákvári uradalom közvetlen rendelkezése alatt áll. 

A hires kövület-lelethely tehát benn a Vértes belében, Gánt falutól 


2a. 7 r k 
3 Gánti ut 
hú DB ; Vályu 
NASA 
Mérték: 
A0 met. 100 


A BÁRÁNYKÚT KÖRNYÉKÉNEK HELYSZÍNRAJZA. 


délkeletre 2 km távolságban van. Legbiztosabb fix pont a Báránykút, mely 
körül történtek 1858—60-ban a köszénkutatások, a mik anyagi szempont- 
ból haszonra ugyan nem vezettek, de annál becsesebb kincset fedeztek fel a 
palszontologia számára. A kövületek felfedezése első sorban a csákvári 
fazekasok érdeme, kik agyag után az egész határt össze-vissza áskálják. 
Bizonyára ők találták először a szenet, mely után 50 évvel ezelőtt kutató 
aknát mélyesztettek. Sajnos, a furással nyert anyag ma már teljesen elve- 
szett. A kis völgykatlan délnyugatra nyílik, északkeletre szelíden emelke- 


tr Verhbandlungen der k. k. geol. Reichsanstalt Wien, 1863. 145. 1. 


428 PAPP KÁROLY 


dik; felülete gyengén hullámos. A Báránykút környéke tekinthető a kis 
medencze közepének, melynek tengerszín feletti magassága 230 m, a 
csákvári sikság felett kerekszámban 100 m. A völgykatlan emelkedettebb ré- 
szein, a Gémhegy lejtőjén sötét szürke márga darabok vannak a felszínen, a 
lapályosabb részét azonban teljesenfödi a humus. Az egész területet külön- 
ben erdő borítja. 

Az a hely, hol a kövületekre leástam, a Báránykúttól délnyugatra 
130 m-nyi távolságban van egyik régi kutató akna mellett. Belül esik azon 
a drótkeritésen, mely az erdő ültetést védi. Az ásott gödör hossza 3 m, 
szélessége 2 m. Rétegsorozata és a rétegek vastagsága a következő : 

1. Barna, homokos humus 0.5 m. 
. Dolomit kavics márga darabokkal, 1 m. 
. Sárgás homokos agyag osztrigákkal, 0,3 m. 
. Kövület héjtörmelékek homokban 0,5 m. 
. Sárgásbarna agyag, kövületek főrétege 0,5 m. 
. Kékes szürke, u. n. fazekas agyag, itt-ott kövülettel, 1 m. 


L2 


OT Ha W 


6 


GÖDÖR 
hum us 
SZSZK kavics 
PG homok OLIGOCAEN 
homok 


sárgo agyag EOCAEN 
ee EZ kék 48ya8 


Mintegy 4 m mélységre jutottam le. Itt azonban már nem találtam 
kövületnyomokat s így az ásatást lefelé abban hagytam. Az alsó kékesszürke 
agyagréteg 82 csapásban észak-északkeletnek dűl mintegy 107-kal, ezen ré- 
tegben legutóljára szép Natica (Ampullaria) perusta Drrg. példányt talál- 
tam ; e kék agyagban itt-ott található kövületek a felsőbb sárgás barna agyag- 
réteg kövületeivel teljesen megegyeznek, úgy hogy e két agyagréteg egykorú 
lerakodásnak tekintendő. A kövületek főrétege a sárgásbarna agyag, mely- 
ben egymásra halmozott kagylók és csigák mintegy félméter magasságban 
össze-vissza tördelt állapotban találhatók, a nagyobbakból igen bajos ép 
példányt találni. A sárgás agyagréteg fölött héj törmelékekből majdnem fél- 
méteres homokos lerakodást találunk, mely fölött ismét egy-egy ép osztriga 
teknő fordul elő a sárgás színü homokban. Ezen osztrigaréteg nyilván- 


A FORNAI EOCAEN MEDENCZE. 499 


valóan felsőbb szintet alkot az alsó agyag rétegnél. Az osztriga réteget 
a Vértes alapkőzetének törmeléke, a dolomitkavics és - dara, besodort 
márgadarabokkal s az erre halmozódott humus zárja el az emberi 
szem elől. 

A föltárt profilban tehát 1) alsó agyag, 2) és felső homokos agyag- 
lerakodást találunk. 

Az alsó agyag-lerakodás faunája a következő : 


Mollusca. 


Lamellibranchiata. 


Avicula trigonata LAMK., Septifer sp. indet., Modiola (Semimodiola) 
hastata DEsn., Modiola (Arcoperna) capillaris DEsH., Modiola Fornensis 
Zrrr., Congerta, prisca sp. N., Arca (Fossularca) guadrilatera DEsn., Trigo- 
nocoelia (Trinacria) media DEsn., Lucina  Haueri Zarr., Lucina crassula 
Zarr., Cardium gratum DEFR., Cardium (Protocardium) Edwardsi DEsn., 
üytherea ( Tivelina) deltoidea Lamx., üytherea Pelersi Zirr., Gorbula(Cu- 
neocorbula) angulata LaAMmxK., Sphenia angusta DEsH. vak. Hungarica v. x. 


Gastropoda. 


Colloma  (Delphinula) canalifera DLamxk., Teinostoma Semseyi 
sp. N., Nerita tricarinata DEsn., Nerita pentastoma, DEsn., Neritina, lutea 
Zarr., Brachytrema, (olim Cerithium) muricotdes LAMK., Natica (Ampullina) 
incompleta Zrrr., Natica (Ampullaria) perusta DEFR., Valvata sp. indet, 
Bythinta (Bythinella) atomus DeEsn., Rissoina (Zebina) Schwartzi DEsn., 
hissotna  (Zebina) fallar DEsn., Turritella vinculata Zarr., Turritella 
( Mesalia) elegantula, Zirr., Turritella ( Mesalia) fasciata LAMK., Serpulorbis 
sp. indet., Diastoma costellatum LAMx., Fulima Haidingeri Zarr., Melania 
distincta Zrrr., Melamia nitidula DEsn., Faunus (Melanatria) vulcamicus 
SCHL. (olim Cerithium Castellini BRonGr.), Melanopsis sodalis DEsm., Mela- 
nopsis ancillaroides DEsH., Pirena, Fornensis Zarr., Cerithium Hungaricum 
Zrrr., Cerithium calcaratum BnRowar., Cerithium calcaratum BRONGT. VAR. 
Csákvárense v. N., Gerithium aculeatum ScHu. (olim Cerithium bicalcara- 
tum BRownGr.), (Gerithium corvinum BngowGr., Gerithium baccalum BRoNGT., 
Cerithium lemniscatum BRonGr., Potamides (olim Cerithium) cristatus 
DLAMK.. Potamides pentagonatus Scnx. (olim Cerihium Maraschini BRoNGT.), 
Lovenella, (olim Cerithium) multispirata DEsn.. Tritonidea (olim Fusus) 
polygona LamKk., fusus Brongmiarti DORB. (olim Fusus polygonus BRowGr., 
non. LAMK.), Glaviltthes Noae CHEMN. (olim Fusus Noae Lamx), Marginella 


430 PAPP KÁROLY. 


crassula DEsn., Marginella hordeola DEsm., Marginella ovulata LAmK., 
Marginella Zitteli DEsm. (olim Marginella ovulata LAMK. var. nana Zxrr.), 
Voluta sp. indet., Pleurotoma pygmaea se. x., (Gonus cfr. crenulalus DEsSRH., 
Conus Eszterházyi sp. x., Gylichna (olim Bulla) cylindroides DEsn., Pla- 
norbis (Anisus) subangulatus LAMK. 

A Gémhegy lejtőjének emelkedettebb részén barnaszínű bitumenes 
mészmárgák, Gánt falu fölött kékesszürke és sárgásszürke agyagmárgák 
bukkannak elő. telve puhatestűek diszítéses kőmagvaival, különösen Mela- 
mia distincta  Zrrr., Ceritmum corvinum BRowxcr. kömagvakkal. E márga 
rétegek kétségtelenül az agyag réteggel egykorú lerakodások maradványai. 


A fornai agyag és márga faunájának vizsgálatából kitünik : 


1. A puhatestű fossziliák félig sósvízű tenger egykori lakói. 

Félig sósvíz (brackvíz) lényegében kétféle módon képződhetik : vagy a 
tengerőből elzáródása által az anyatengertől, mely esetben a közellevő szá- 
razföld vizei folytonosan édesítik az elzárt öböl sósvizét, vagy az által, hogy 
belföldi vízterületet, tavakat, mocsárokat időközönkint elönt a tenger vize s 
állatvilágával benépesíti az új otthont. A keveredett víz sajátságos faunát 
hoz létre : a brackvizi faunát. A fornai gazdag faunát nyilvánvalóan a num- 
mulit világtenger egy beömlése hagyta hátra. Az alsó kék agyag kövület- 
mentes lerakodás melyet később az eocxen tenger a partvonal positiv el- 
mozdulás miatt részben elborított s hátra hagyta a sárgás agyagban puha- 
testű állatait. Valamint a párisi, brüsszeli és londoni összefüggő tertiár 
medenczék — mondja KocH ANTAL Y — az eocen korban az egész mérsé- 
kelt földövön végig nyuló nagy nummoulit világtengernek észak felé be- 
nyuló öbleit képezték: úgy lehettek a magyar medeneczék is ugyanezen 
nagy nummulit világtenger északi partján benyuló öblök, melyeknek állati 
élete ennélfogva nem igen térhetett el az anyatenger többi öbleinek állat 
életétől, ha a közlekedés időnkint azok között megnyilott. 

2. A puhatestűek jellegében, összehasonlítva hasonlókorú lerakodások 
faunájával, uralkodóan három lelethely fauna-typusát találjuk: a párisi 
medencze, a roncai basalttufa rétegek és a tk. fornai rétegek fauna typusát. 
A fornai fauna speciális alakjai : 

Modiola Fornensis Zrrr., Congeria, prisca sp. s., Lucina Hauert Zrrr., 
Lucina crassula Zarr., Sphemia angusta DEsH. var. Hungarica, Teinostloma 
Semseyi sp. x., Neritina, lutea Zirr., Natica incompleta Zarr., Turritella 
vinculata Zrrr., Turritella (Mesalia) elegantula Zrrr., Eulima Haidingeri 
Zirr., Melamia distincta Zarr., Pirena Fornensis Zirr., Cerithium Hunga- 


x Az erdélyrészi medencze harmadkori képződményei, dr. Kocrm ANTAL-tól. — 
M. kir. Földtani Intézet Evkönyve. X. köt. 1894. 254. 1. 


A FORNAI EOCAEN MEDENCZE. 431 


ricum Zarr., Cerithium calcaratum BRowar., var. Csákvárense, Marginella 
Zütteli DEsH., Pleurotoma pygmaea sp. x., Conus Fszterhágyi sp. N. 

3. Az összehasonlító táblázatból a 436—7-ik lapon kitünik, hogy a 
biztosan meghatározott 58 fornai alak közül 33 azonos a párisi medencze 
kövületeivel ; és pedig 7 az alsó homok (sables inférieurs), 20 a középső 
durva mészkő (calcaire grossier),. 5 a felső durvamészkő (calcaire gyossier 
supérileur), 14 a középső homok (sables moyens), és 1 a saint-oueni mészkő 
rétegeinek kövületeivel. Százalékban kifejezve az alsó homok 129/9, a 
durva mészkő 399/ s a középső homok 249/9-al szerepel az azonos kövüle- 
tek között. A középső homok 14 alakja közül azonban 10 a durvamészkő 
rétegeiben is előfordul s az összehasonlításnál így mindössze 4 alak marad 
a középső vagy beauchampi homok számára, mely 4 alak t. i. mélyebb 
rétegben a középső homoknál elő nem fordul. Az alsó homok kövületeivel 
azonos 7 alak közül 2 szintén előfordul a durvamészkőben. A fajok számbeli 
összehasonlításánál tehát világosan a durvamészkő fajaira esik a súly. Ha 
most már tekintetbe vesszük az egyes alakok sűrűn vagy ritkán való előfordu- 
lását is, a Fornán gyakori alakok közül uralkodóan a középső durva mészkő- 
ben találjuk a legtöbb alakot a párisi medencze azonos kövületei között. 

A roncai bazalttufa fossziliáival való összehasonlítás előtt pár szóval 
felujítom a vicenzai harmadkori hegység különböző emeletekre való szét- 
választását. ZITTEL KÁRoLY 1862-ben, jeles művének — Die obere Nummuli- 
tenformationen in Ungarn — megjelenésekor a Ronca körül levő harmad- 
kori lerakodásokat, az uralkodó nézethez csatlakozva, egyenlő szinthez tar- 
tozóknak tekintette, mi miatt pl. Piszkén a Cerithium plicatum BRUgGG., 
Pholadomya Puschi Gorpr. alakokat a felső nummulit formatióhoz tarto- 
zóknak vélte, holott ezek, miként azóta HANTKEN az esztergomi területre 
nézve is kimutatta, sokkal fiatalabb korú rétegekben fordulnak elő, névszerint 
az esztergomi területen a (iyrena semistriata, illetőleg a Pectunculus 0bo- 
vatus-rétegekben. 

HÉPERT ! a vicenzai harmadkori hegység különböző emeleteit a fauna 
jellegéből fölismervén, SuEss? aUeber die Gliederung des vicentinischen 
Tertiárgebirgesv czímű művében a hegységet 6 csoportra osztotta, a roncai 
rétegeket a II. főcsoportba helyezvén. Az egyes emeletek faunáját REuss, 
Fucns T. és LAUBE jeles monografiákban ismertették. MENEGuZzZzo,? BAYAN s 
legujabban HÉBERT EpMoND és MUNIER-CHALMAS tökéletesítették Vicentin 


: Note sur le terrain nummulitigue de VItalie septentrionale et des Alpes et 
sur Ioligocéne d"Allemagne, par M. HÉBERT. Bull. Soc. géol. fr., 2e sér. t. XXIII. 
1866. p. 126. 

: Sitzungsberichte der k. Akad. d. Wiss. Math. naturw. Classe. LVIII. Bd. 
I. Abth. 1868. p. 265—279. Í 

" Stratigrafia della provincia Vicentina in correlazione a guel. d. Veronesee 
del Trivigiano per Giovanni Meneguzzo, 1868. in — §". 


432 PAPP KÁROLY: 

stratigrafiáját. BAYaN! és HÉBERT MUNIER-CHALMAS? beosztásuk Roncára 
nézve eltér. Az utóbbiak ugyanis a roncai tufát ((Gerithium pentagonatum, 
Nummuliles Brongnmiartt) a san-giovanni ilarionei mészkő (Nummulites 
perforata spira, complanalta) rétegek fölé helyezik, Bavan ellenben a roncai 
rétegek alsó tufás rétegét a B-vel jelölt étageba tesz: legfelső tagul, felső 
mészköves rétegét a (/-vel jelzett étageba helyezvén, a san-giovanni ilarionei 
réteggel párhuzamosítja. HÉBERT és MuNIpn-CHALMAS a szóban forgó helyről 
a következőket (1. a 435. lapon) mondják: Az V a és b rétegcsoportot Ronca 
táján Slrombus Fortisti és számos Gerillium jellemzi. Magyarországon 
ezen kövületek a középső eocen II. rétegcsoportja fölött fordulnak elő és 
igy annak stratigrafiai helyzete, mit eddig Vicenza környékén nem lehetett 
tisztába hozni, most határozottan megállapítottnak tekinthető; Roncánál 
ép úgy, mint a Bakonyban, ebben az emeletben vannak a Fusus Roncanus 
BRowxGr., Pyrena combusta BRonGr., Stirombus Tournoueri BaYax stb. Ron- 
cán gyakori a Cerithium, különösen a tufás alsó rétegekben, a melyek félig 
sósvizi jelleműek, a felsőkben tömött mészkőben nagy (Gerithiumok, Fimb- 
riák 8 Nertta Schmedeliana. Magyarországban ezen kétféle képlet látszólag 
csak egyet képez. A ÍV. san-giovanni Ilarione és az Vb és a Ronca emelet 
között szoros összefüggés van stb. 

Minthogy HÉBERT és MUNIFR-UHALMAS a vicenzai roncai rétegek 
ezen helyzetét éppen a magyarországi viszonyok alapján állapították 
meg, t. 1. az esztergomi Nummulites striata s Cerithium corvinum 
rétegesoportot a bakonyi Nummulites perforata, complanata, spira által 
jellemzett rétegek fölé helyeztek, mely beosztással szemben HANTKEN 
Miksa, a magyarországi harmadkori képződmények alapos ismerője, 
határozottan kifejezte azon nézetét, hogy e rétegcsoportok párhuzamos 
rétegsorozatot képeznek, s nem egymás fölé, hanem egymás mellé he- 
lyezendők, illetőleg a bakonyi csoport felső osztályzata a tokodi homokkő- 
vel (megf. beauchampi rétegekkel), a Numm. striata rétegek alsó osztály- 
zata, az aza puhatestűekben bővelkedő esztergomi rétegcsoport a Numm. 
Lucasana rétegekkel együtt — a bakonyi Numm. spira rétegek alsó osztály - 
zatával (megf. a párisi durvamész középső oszt.) párhuzamositandó : ennél- 
fogva indokoltnak tartom a roncai és san-giovanni ilarionei rétegek 
stratigrafiai viszonyára nézve BaAYAN beosztását tekintetbe venni, mely a 
következő : 


: Sur les terrains tertiaires ds la Venétie; par M. Bavaw. Bull. Soc. géol. de 
France. Paris. 1869—70. 2. ser. t. 27. p. 444—487. 

? Compt. rend. LXXXV. p. 122, 181, 259; MUNIER-CHALMAS, Thése de doc- 
torat 1891. 

" HÉBERT és MUNIER-CHALMAS közleményei a magyarországi ó harmadkori 
képződményekről. HANTKEN MIKsÁ-tól. M. T. Akadémia. Értekezések a természettu- 
dományok köréből. IX. köt. Budapest, 1379. 12. sz. 21—25. 1. 


A FORNAI BOCAEN MEDEMCZE. 433 


ész Composition des étages. Eruptions basaltigues. 
8 mletinzbza et EAN És Nerita Schmiedeli, HEBasáltót de la Púrga di 
C. onci, an Giovanni arione. olda ot det Ronca, 
Jalcaire glauconieux de Gallio. 
Breccioles a Rostellaria Fortisi de Roncá. 
B. Calcaire 4 Ranina, Basaltes infér. de Ronca. 


etc. 


A roncai rétegek kövületeivel azonos 11 faj mindmegannyi jellemző 
és uralkodó alakja a fornai agyagrétegnek. A tufás alsó rétegből (étage B.) 
10 azonos fajt találtam Fornáról, ezek a következők : 

Natica perusta DEFR., [faunus vulcanicus ScHu., Gerithium calcara- 
tum BRowxcr., Gerithium aculeatum Scmu., (erithium corvinum BRONGT., 
Cerithtum baccatum BRowGr., (rerithiuum lemniscatum BRowGr., Potamides 
pentagonatus ScHu., Fusus Brongnmiarti DORB., CGlavilithes Noae CHEMN. 
Ezek közül 4 a felső roncai rétegben (étage. C.) is előfordul, ú. m. a (/erithium 
calcaratum BRowar., Polamides pentagonatus ScHu., busus Brongmarti 
DORe., (lavilíthes Noae CHemw. ezenkívül még ugyaninnen a Diastoma 
costellatum LAMK. A fornai agyag 58 faj kövülete közül tehát 11 jellemző 
es gyakori kövület azonos a roncai rétegek fossziliáival, a mi 199/9-nak felel 
meg, s ezek közül 10, tehát 179/9 az alsó tufás rétegből, 5 pedig, azaz 89/9 , 
a felső rétegből való. 

Mt. Postale faunájával, a vicentini legrégibb harmadkori mollus- 
kafaunával X közösek : (ardium gratum DErxR., Melanatria vulcanica SCHL. 

BAYAN eredeti beosztása alapján az alsó roncai tufás réteget, ha nem 
is idősebbnek, de egykorú lerakodásnak tekintvén a san-giovanni ilarionei 
mészkő rétegekkel, — faunájuk különbségét a faciesek különbségének tulaj - 
donítván, — LAPPARENT, legujabb munkájában kifejtett beosztása alapján rt 
a fornai agyag és márgaréteg csoport helyzetét a Lutétien emelet (középső 
eocsen, MAYER K. párisi emelete) középső durvamészkő színtáján jelöl- 
hetjük ki : 


k OPPENHEIM P.: Die Hocaenfauna des Monte Postale bei Bolca im Verone- 
sischem. — Palaeontographica. 43. köt. 217. 1. Stuttgart 1897. 
kk Traité de Géologie par A. de Lapparent. Paris, 1893. p. 1261. 


Földtani Közlöny. XXVII. köt. 1897. 98 


434 PAPP KÁROLY: 


) ! ú É Forna azonos / 
Bassin de Paris ; Vicentin kövületei 
i 9/9-ban 


Calcaire de Saint-Ouen 

Sables de Mortefontaine 

Calcaire de Ducy 

Sables de Beauchamp ou sab- 
les moyens 

Sables dAuvers 


Bartonien ! Breccioles de Ronca 


Caillasses ) Calcaire de San 
(Calcaire grossier supérieur) ! Giovanni Ilarione 
Couches de St.-Parres § : 
Roches et banc vert Bayan: Breccioles a 
Calcaire grossier moyen ou a Rostellaria Fortisi de 
miliolites Ronca 

Calcaire a Cerith. giganteum ! Calcaire a alvéolines 
, Calcaire a nummulites de Monte Postale 


50 IRUIJOT 


ILutétien 


f4 


vdavur s JwÁ 


! Grés de Belleu 


( 
Sables ( Sables de Cuise 
! nummuli- 


( tigues du ) (Sables inférieurs) 


, Soisson- EGZ ese d Aizy 
nais 


Yprésien 


Couches de Spilecco 


A fornai középső eocen agyag s márga rétegcsoport faunáját a ma- 
gyarországi hasonlókorú lerakodások faunájával részint HANTKEN MIxsaA, 
HOoFMANN KáÁRoLYy, SzaBó JózsEF s KocH ANTAL műveik alapján, részint a 
budapesti gyüjtemények anyagának tanulmányozása utján hasonlítottam 
össze. E helyütt is hálás köszönettel adózom dr. KocH ANTAL egyetemi tanár 
úrnak, ki a tud. egyetem geo-paleontologiai muzeumában; BöcgkH JÁNnos 
miniszteri osztálytanácsos úrnak, mint a m. kir. földtani intézet igazgató- 
jának és telegdi Rorn LaJsos m. kir. főbányatanácsos úrnak, kik a. m. kir. 
földtani intézet gyüjteményében; dr. KRENNER J. SáÁNpoR egyetemi tanár 
úrnak, mint a magy. nemzeti muzeum ásványtára igazgató-őrének, s dr. 
FRANZENAU ÁGosron muzeumi őr úrnak, kik a nemzeti muzeum gyűjte- 
ményeiben az anyag tanulmányozását készégesen megengedték. 

Az esztergomi barnaszén terület Nummaulites striata rétegcsoportjá- 
nak, melyet HANTKEN régibb értekezésében felső puhány emeletnek is nevez, 
azaz a tengeri eocen képződmény felső osztályzatának félig sósvizi rétegei- 
ben 23 megegyező fajt találunk a fornai fajokkal, a mi 409/9-nak felel meg. 
A legtöbb azonos alakot, 20-at, Tokodon találjuk, az ú. Radhegy és Kis- 
Getehegy márgás s agyagos rétegeiben, ez százalékban kifejezve 349/9, és 
pedig mind a 20 a legjellemzőbb és legbővebben található faj úgy 
Fornán, miként Tokodon. Ezek közül 9 a roncai bazalttufa fossziliáival 
AZONOS. 


Mogyoróson, a Köleshegy déli oldalán feltárt rétegekből 5, Nyerges- 


A FORNAI EOCAEN MEDENCZE. 435 


Ujfaluból 4, Lábatlanról a Berseghegy alján levő feltárásból 8, Piszkéről 6 
alak ismeretes eddigelé, mely a fornaiakkal azonos. Mindezen előfordulások- 
ban, a lábatlanit kivéve, a félig sósvizi, gazdag puhatestű faunát tartalmazó 
rétegek szorosan csatlakoznak a Nummulites striata tartalmú homokkő le- 
rakodáshoz, azaz a tengeri eocen képződmény felső csoportjához. 

Meg kell itt emlékeznem a magyarországi óharmadkori képződmé- 
nyek azon beosztásáról, melyet HÉBERT EDMoND és MUNIER-CHALMAS az 
1876. évi magyarországi s olaszországi utjok alapján a párisi, vicenzai s a 
dunántuli harmadkori rétegek összehasonlítása által felállítottak. A min- 
ket érdeklő középső eocen emelet e tagját ide iktatom : 


Vicenza s Verona 


Emelet Magyarország környéke Párisi medencze 


s , ILL. Nummulites striata [.y b. a. Roncai mészkő 


Beauchampi homok. 


és Pyrena combusta : kt pe Hszt 
4. Elé Roncai tufa Cer. corvin. Felső durva mészkő. 
Középső MÉZET kr lj 
Hocen 


Kés : 1 : : Mészkő Turritella imbri- 
3. ! I. Mészkő. Nummaoulites , IV. San Giovanni Ila- Elle ENE, 


perforata, spira etc. rione. CSEL izolíáz Szerb 


A fornai agyag és márga, mely 409/9-al megegyező jellemző és gyakori 
kövület alapján az esztergomi barnaszén terület Nummaulites striata réteg- 
csoport alsó, puhatestűekben bővelkedő rétegével egykorú lerakodásnak te- 
kintendő, HÉBERT szerint a párisi medencze felső durva mészkövével, illető- 
leg a beauchampi vagy középső homok rétegével volna párhuzamosítandó : 
holott, miként a fornai fossziliák összehasonlító táblázatából kitünik, a 
fornai fauna legjobban a tk. durvamészkő faunájával egyezik meg, melynek 
a párisi medenczében a Turritella imbricataria, Fusus scalarinus s (Geri- 
ihium lamellosum a vezérkövületei. 

Lábatlanon a nummulitek hiányzanak, s tisztán félig sósvizi agyag 
rétegei, melyek vékony széntelepet is tartalmaznak, igen hasonlítanak a 
fornai agyag rétegekhez. Közös kövületeik : I 

Corbula angulata Lamx., Neritina lutea Zrrr., Natica incompleta 
Zrrr., Natica perusta DEFx., Turritella vinculata Zrrr., Cerithium calcara- 
tum BRgoxcr., Cerithium Corvinum BRowGr., Fusus Brongniarti DORB., 
mindmegannyi! jellemző kövületek, melyek azonosítják a lábatlani rétegeket 
a fornaiakkal. 

HOoFMANN KÁROLY Budakeszi mellett fedezett fel ugyancsak egy ilyen 
lelethelyet, mely nagyon hasonlít a fornaihoz abban is, hogy kövületeiből a 
nummulitok szintén hiányoznak. Nagy-Kovácsiról szintén került elő nehány, 
e rétegbe tartozó kövület. 

A Bakonyban eddigelé két helyről ismerünk a fornaival egyező 


28: 


I ! 
sz örez Je gli g éeájeegy ! SS se esd elsőt] An, k : 7 izes kése 216 Ma Szar 7 IT HANT TZÍTERTON: GUTOSSITT 
E gs : A fj öltse 4 széles e. . AN szet éket : § d. 957 ERETT 7" BSEGr HAUTOTS BlUtÚjÁG 
. . KE Sa zta esl éaset égne tere aA sz dá ( tsásálktlói EG zállTTS al CARE : 3 ee To éz 2 I ÓMECT ŰISNTOS EGEN 
. SET pisézi ersz teat zta fezeláb hét ző hez og ll RÉ 2 ÍöS ; váz ESZASt IB e Fe TJÍE DE e ET TT E AZ B TOTÁOTOOTÁSÍZOTVB NI 
3 s a HON ST áa et § 7 SY t TA JSZSZK EL EA E MANI ARA TTÓOATO AOOTTÁNOSAGT 02 
; sek száleb 5207 égetés Ve zzttágti Ilk Oszi lszaítefti jea tik ssésteszt : ST szt EZ SEz az áöez e ző IDUZÁBO TÓT SB ÚLUON 
SET a ee áléák na h ú c : ; k dozáli res JE Té ögátsbá stee AN TS ae S HSEGEZŐTEOT EGY HRÁSBNTJOK 
: 389 te : ; t c í Z bé Es azal TAKES 78 JIN ZRBN HASBA LÖSÉS 78 [este ak zs EZ ZSZ ARMT S BT0KTTHOLUT ION 
8 00 tes € ú jú A ii SES [dr i 1 gl Ne dltéggot 7 9 roJégi 101 (sz Sze TETÁSÁTÁOSTON ÉG TTOTSOTOT, 
eszes A ; á k ; pl allat Mt szegte 7 an SE BANK zt pe ete ales E NF NYIT TEJ TE USOÁRTTOTOD GT 
§ : : ő ; 18 -k ; : É 8 INTEL 5 AR ágra SATAN S 7 o volgesuny "4tA "HSAC VisnSue eiusydg 
szál ; Cég eget ége ejh s ellsasék os vezaltézgren ás OZAT ENAKÉ A ráket ezdááje b ésa jeez EGE IZ et EHE össz e ag ih Met Te hitlg) 
male 5 8 e 4 S 4 IVAN Ft . EA ÓZ SOS tt]: 7 em TEm  STz 7--- "WIYIT BOpIOJ[Op BeJogÁn 
; 5 3 geg €. jz ú ke j ő ve bili Mat JEGET LENONN [zat alte mlge 1 Ea ES e (das ASNI ISDIVAÁADH UNUDÁSA 
§ 4 Fi fFtI" § A la : ú 3 2 § SZENT epe ee § SETÉT EZ tal ET "aaa umaerső nIpxeo OI 
A: ; kOS Voséak x ő 6 3 ; f. j) B A új Gt zeke a Se ette a ET Ede Szt s EMMÚT ATÜSBBADEGEONTT 
ej pdnlkés alk ajsés [edés A E si ses ezalíárzk ÉVA Í TA SgT ÁGA ÖSS; : : sena SS e e szt ZETT IIONBET: BUTONTT 
é 5 § £ 1 b 1 3 SEKÁTÉA Úr Kös íl 08 agesjlpeii y Sza see TE szg le SHUT DOT BIJ CÓDOUOSLLT, 
e. 3 a . . sét sz : . Os féta ösze etei ACTS 02 Me SZET zene e ERSZ ESÉSE] tor ptaD vor 
88 ú 2 § Cella et 5-leze § Cat hát ; 9651 Kgetess I Go gEtÜTBÉ ati sál iHÉt SAME áz EZEL ESET TEST sz STAT HGOS TAR ES STOJÉ G 
sz : ú : ő É A d 3 ő; A s hg y A z játot Meet ée ! 62 lora SM e "LLIZ SISU9UJOT BIOTPOJA 
a Esze ako lets b kikeel iz k j é ú ú : EK OSSAESTESi Ész 5 04 [jhézéz: 7 oszze o s-z 77 "HSAC  SIIBITIÁ89 BIOIPOTT 
E 3 8 P2zdlei z énl Lesz z j ; 3 Éj; ; cg gt eze ág zike das j A TSZ ST SZESA(T  ÚjJV]SÉU TOPON 
; jásgt 2 ek [ee Szak CSak [ToS] iaáoéál heg sales ÍV zezszlttet w SET EZT sas sz zs EMNY TK BNV TOAL ZUTÓOTÁ VK 
I ! I 
14 s emi ZEZESTNESETe Te JEHTETÉÜÍ FENE TISZT eli ese ta 
sé E BÍR Eigále [e] vmu (pé ÉRERE BE 
je SI SJ EJElBélg [a T—TEE 8 IEEE ES 
ÉRTETT EE [ő VAL 1 hosi de B a fezg AE olalóélg [edls8la 
Ig8] 8 jEláácből HEG EÜ ebe RÉS] Késeszá léte ost édi 7 VSAVUI s9 SVÁSV IVUIOAT 
ha a. iz w I939991 VIBIIJS SognuunN SEÉA B § ÉS s. 7 
j ikes JOTNIOJTSZSBUIBG IUOJIOZST Ha m [/ 
[1 w 
ÁI9pIag 5! Ss9sÁsoydozoY Hnzjupung TIJUSIIA! — OZIUMOpPOUI ISIIBA 
[j ! ! 
"AI "III ANT a 
"ESLINPAJOJOTII HIZI9 S9 TBAISJOINADH SOUOZR? H959I9I 
2 — NIOYOJUOSRT[ TSVZSIOJIVÁSRUI WV S TEZUJITA "ISIIVÁ ? VSVIIMUOSRUAZSSO HIJOINAGYH UA?DO9 IVUJOJ V 


437 


a 
4. 


A FORNAI EOCAEN MEDENCZ 


.-- . 


FF ReR Feb bt 


F:-FRAT 


"7 "AKT snyejnsuegns sigxoueig 
"HSH(CT S9pIOIpPUTTÁI PUTOITÁND 

--z  ---sg "ds IÁZBUJOIZSH snU0oD 
"HSAC SNyeINUOJO "1J9 snUuOoD 

"a "ds gvemsád vuozorneig 
"HASAT MOIZ VTI9UTSIVIN 
SZFE Esés s7E 9 si 7 S ÁNYT GYEINAD BJJOUTATETN 
575 hE-z - TÁSA VIOGPJOT[ "E[JATTOTSIN 
-—— 7 "HSAC BINSSBAI EIJDUISIVIN 
"NKHHDO RON SOTYITIABID 
SSVE A ses ét "aHOP IMierugduoxg sneng 
-—— HIVI BUOSÁTOd BoapIuogIIT, 
--"HSAC egeatdsiginI VIJ9U9AOrT 
--— "THOg snjeuosejued sepiuejog 
"AKVIT SMNJ8ISII9 SopIUI8JOg 
— "LONOgg TINYVOSIUUIOT TUNTUI IO) 
-—— "LONOUg TUIMJBIIRGg UNION 
"LTONOAG UIMNMUIAIOI UNION 
"IHOGg UINYB9INI9? TINI 
OSUSIPAHYSD) IBA TONOAG TUNJBIVIJBI TUNIUIJII9) 
--- o --- 0 --- "LONOUG TINJBIVITVI INIUJIION 
-—— "I1IZ tanorxesanyH UNIT) 
TEAT e Bazze ZRÜZ AINUDUJO JE UUOTTA 
"HSA(CI soptoJe[[t9ut sisdoutToTT 
"HSACT SIIEpOS SISdOUtIOIN 
-- "THOg snoruvojna snuntg 
. HSUC. BINPIJTUT BICBIOTA 
--: "ILIZ BVJOAUIJSIP BIUBIOIT 
-—— — "ILIZ MOSUIPIBH VUINH 
--- "AKVTT UIMJVI[93509 VUIOJSBIT 
SEN 57 ANNYIT BIUTOSUZAE JOT ÜNT, 
"117 einjuva9T9 BII9IJINT, 
"LLIZ ege[nouIa ej[egtuan], 
——— 7 HSA(CT XVII8J tulIOSSIY 


GY 


07 


S6 


08 


6 


438 PAPP KÁROLY: 


réteget. Zirczen a ciszterciták kertjétől nyugatra levő murva gödörben, 
melyet HANTKEN MIxsaA! fedezett fel, 1895-ben ott jártamban az alsó, 
félig sósvizi agyagból? gyüjtött kövületek között a fornai faunával 6 meg- 
egyező alakot találtam. Az úrkúti miliolida-márgából? a következő azo- 
nos fajok ismeretesek : (jardium gratum Dern., Potamides pentagonatus 
ScHL , Diastoma, costellatum Damx., (lavilithes Noae CHEMN. 

A Vértes területén Moórott, Csákberény fölött, Puszta Nánán, valamint 
a gánti völgyben több helyütt előfordulnak a fornai rétegek, habár csak fosz- 
lányokban. Gánt falunál a temető fölött a márgarétegekre csekély vastag- 
ságban, inkább csak egyes rögökben nummulit-mészkő települ, melyet dr. 
LÖRENTHEY IMRE egyetemi magántanár úr szives meghatározása szerint tul- 
nyomóan Nummulites síriata D"ORB. alkot. Ezen kívül azonban puhatestű 
maradványokat is tartalmaz, ezek közül fölismerhető a Cardium gratum 
DErR. Fölemlítem itt HANTKEN MIksA megjegyzését! HÉBERT és MUNIER- 
CHALMAS azon állításukkal szemben, hogy a Nuammulites striata némely he- 
lyen magában is vastag réteget képez. sIlyen rétegeket, — mondja HANT- 
KEN, — melyeket kizárólag a Num. stíriata alkotna, nem ismerek. E num- 
mulit némely rétegben nagyobb, másikban kisebb mennyiségben, és mindig 
puhány maradványokkal együtt fordul előv. HANTKEN ezen figyelmes észle- 
letét a Nummulites striata mészkő gánti előfordulása is támogatja. 

Az erdélyi medenczéből dr. Kocn AwraL legujabb műve alapján, mind- 
össze 6 megegyező fajt találtam a fornaiakkal. Ezek a következők : (jardium 
gratum DerxR., mely a Perforata rétegből (H2) a felső durvamészkő vagy 
kolozsvári rétegen (E5) át felnyulik a Bryozoa rétegekig (IE7) ; (ytherea, del- 
totdea Lam. a Bryozoa rétegekből, Nerita pentastoma DeEsn., a kolozsvári-, 
Cerilhium corvinum BRownGr. a Perforata-, CGonus ecrenulatus DEsnH. a ko- 
lozsvári rétegekből. 


Oligocseen systema. 


A Báránykút mellett ásott gödörben, a felső homokos lerakodásban a 
következő kövületeket találtam : 

Anomia sp. indet, Ostrea, longirostris LAMK., Ostrea callifera, LAMK., 
(Cerilhium trochleare LAMK. 

A két osztriga a párisi medenczében a fontainebleaui homok felső fek- 
veteiben fordul elő, a (CGeriihium trochleare a briei mészkőben, a fontaine- 


! A zirezi eocaén rétegek. HANTKEN MIKSÁ-tól. Földtani Közlöny. 1874. IV. évt. 
199—201. 1. 

: A félig sósvizi rétegek közvetetlenül a Numm. Lucasana rétegek alatt felk- 
szenek. 

: HANTKEN M., A m. kir. föld. intézet évkönyve. III. köt. 429—445. 1. 

! HÉBERT és MUNIER-CHALMAS közleményei a magyarországi ó-harmadkori kép- 
ződményekről. 1879; 10. Il. 


A FORNAI EOCAEN MEDENCZE. 439 


bleaui homokban ; s ez utóbbi Vicenza vidékéről a gombertoi mészkőből, a, 
laverdai márgából s Sangonini tufájából ismeretes. 

Kétségtelenül azon tenger maradványai, mely tengerben a fontaine- 
bleaui homokrétegek lerakódtak, s mely Magyarország tetemes részét is el- 
lepte. A fornai felső, homokos réteget tehát a tongriai emelet felső szín- 
tájába kell helyeznünk, melyet BEevRrcH-vel, GümMBEL-lel középső oligocs;en- 
nek, HÉBERT-tel szólva alsó miocennek nevezhetünk. 


Paleeontologiai függelék. 


Dr. ZITTEL KÁROLY (Die ober Nammulitenformation in Ungarn? czímű ? 
nagybecsű művében, — miként már említettük, — 36 alakot sorol fel és ír 
le Puszta-Fornáról. Művéhez mellékelt 3 táblán igen szép rajzokban 26 faj 
van ábrázolva. Ezen rajzok között a fornai faunának következő 18 alakja 
található fel : 

Marginella ovulata LAMK. vaR. nana Zarr., Fusus polygonus LAMK., 
Cerithium lemmiscatum BRownar., Cerithium baccatum BRowxGr., Neritina 
lutea, Zarr., Cerithium Hungaricum Zrrr., (Gerithium corvinum BRONGT., 
Natica incompleta Zarr., Melamia distincta Zarr., Pirena Fornensis ZIrr., 
Eulima Haidingeri Zarr., Turritella vinculata Zarr., Turritella elegantula 
Zirr., Ampullaria; perusta BRonar., GCytherea Petersi Zirr., Lucina Haueri 
Zrrr., Lucina crassula ZIrr., Modiola Fornensis ZITT. 

A következőkben nehány új, és nehány Fornára nézve eddigelé kétes 
fajt irok le. Mindezen fajok az alsó, sárgás barna agyagból valók. 


Congeria prisca Sp. N. 


(II. tábla; 1, la, 1b; 2, 2a; 3, 3a, 3b ábrák.) 


Kicsiny Congeriák töredékei között találtam teljesen ép, jobb és bal 
teknőt. A kicsiny, vékony teknő háromszögalakú, búbja (umbo) észrevehe- 
tőleg becsavarodott. Külső felületén a búbtól erősen kifejezett domborodás 
. (letompított gerincz) huzódik közvetlenül a mellső oldalon lefelé, alsó végén 
elsimul. A balteknön (3a. ábra) ezen emelkedést hátul vékony ránez kiséri, 
mely lefutásában végig követhető. Hátfelé a teknő ellaposodik s kiterül. 
Felületét finom hullámos növési vonalak fedik. A domborodás közvetetlenül 
a mellső szélen huzódván, mellső része függőlegesen esik le a byssus hasa- 
dékhoz. E hasadék azon Congerián, mely a 3-dik ábrában lerajzolt teknő- 
nek gazdája volt, tátongó nyilás lehetett. Az 1. alatt ábrázolt byssus kivájá- 


k Sitzungsberichte der math.-naturwissenschaftlichen Classe der kais. Akademie 
der Wissenschaften. Wien, 1862. XLVI. Bd. I. Abth. pag. 353—395. 


440 PAPP KÁROLY: 


sát a növekedési vonalak jó részben kitöltötték. Ezen teknő tehát idősebb 
Congeria teknője, melyen a byssus nyilás apránkint, a kagyló növekedésé- 
vel mindinkább szűkült. Belülről tekintve a teknőt, mélyedése a mellső 
szélen huzódik a külső domborulatnak megfelelően, hátrafelé fokozatosan 
sekélyesedik s a háromszög csücskén ellaposodik. Az elülső záróizom vagy 
kis adductor benyomta a búűb alatt a septalis nyulványon a 2a. ábrán kive- 
hető, úgyszintén a teknő belsejébe tekintő kanálszerű kis nyulvány, melyen 
az elülső byssus izom tapadt, s mely alakunkon jellemzően közvetetlenül a, 
hátulsó szél és a septalis nyulvány között a csűcsökben van. A 2a. és 3b. 
ábrák eléggé észrevehetően feltüntetik. A hátulsó byssus vagy lábizom hosz- 
szukás lenyomata a hátulsó rész közepe táján van, az 1b. ábrán láthatóan, 
ennek folytatásában a teknő hátulsó adductor izmának benyomata, valamint 
a köpenybenyomat elmosódott. A ligamentum árkocskájának hű képét a 2a. 
ábra alatt lerajzolt töredék mutatja, ez árkocska belső és egyszerű. 
Az 1. ábra alatt lerajzolt jobb teknő hossza 6,5 mm 
szélessége 4  ( 
mélysége 2 a 
A 3. ábra alatt ábrázolt bal teknő hossza 4.1 
szélessége 2,5 
mélysége 1,2 a 
A 2-dik ábra az 1. alatt lerajzolt Congeriánál nagyobb példány jobb 
teknőjének csucstóredékét igen hűen mutatja. 
Az eddig ismeretes eocenkorú Congeriák a következők : 
1. (ongeria stiriaca ROLL. (?)! Szt.-Britzről, Ober-Skallis, déli Steier- 
országban. 
2. Congeria IN. LIT.? Prodoll és Predubasról. 
3. Tichogoma (Congeria) eocemca Mux.-CHALM.? Kocen édesvizi ré-. 


: Über die geol. Stellung der Sotzka-Sehichten in Steiermark. Von Fr. ROLLE. 
Sitzungsbericht der math. naturw. Classe d. k. Akad. d. Wiss. 1858. 30. köt. 13—17. 
sz. 30. 1. 

Dr. L. v. Tauscu: Ueber die Fossilien von St.-Britz in Südsteiermark. Ver- 
handlungen d. k. k. geol. Reichsanstalt. 1688. 193. 1. 

PAUL OPPENHEIM: Die Gattungen Dreyssensia VAN BENEDEN und Congeria 
PaRrscn, ihre gegenseitigen Beziehungen und ihre Vertheilung in Zeit und Raum. 
Zeitschrift der deutsch. geolog. Gesellschaft. Jahrg. 1891. 946—952. I. 

? G. SracHn: Planorbis Straten und Congerien-Bönke in den Cosina-Schichten 
Istriens. Verhandlungen der k. k. geol. Reichsanstalt. 1571; 208. 1. 

3 HANTKEN Miksa: A magyar korona országainak széntelepei. Budapest, 1878. 
198. lap. 

HÉBERT-et, Mux.-CHanm : Comptes rendus hebd. d VAkademie des Sciences; 45. 
köt. 126. 1. 

OPPENHEIM : Id. munk. 953. 1, 


v 


A FORNAI EOCAEN MEDENCZE. 441 


tegcsoportból (barnaszén, Cyrena grandis-szal), esztergomvidéki barnaszén- 
területen Dorogh-, Tokod- Sárisápról. 

4. Tichogonta (Congeria) euchroma OPPENSm.! Mt.-Pulli (Valdagno 
m.) lignitjéből, a vicenzai harmadkori hegység területéről. 

5. Congeria fragilis Botrra.? Felső-Maranon brackvizi, ó-tertizer kép- 
zödményéből, Braziliában. 

6. Congeria curvirostris Cossm.? Marinesről, a párisi medenczéből. 

7. Congeria chonioides Cossm.: Le Ruel, Marinesről, a párisi meden- 
ezéből. 

8. Congeria aviculoides May. Iwx. LIr." Ralligstöcke lignitjéből. 

9. Congeria ungyuiculus SANDB." Hordwell, Headon-Hill felső eocen 
agyagjából. 

Ezen alakoktól élesen elüt. Általános alakjában a Congeria stiriaca 
RoLr.-hoz némileg hasonlít, azonban ez utóbbi erős gerinczű s a Congeria 
triangularis képét viseli, miért is régebben Fucns " a ("ongeria triangularis 
PaRrscH kettős gerinczű varietása fiatal példányának tartotta, mignem 
OPPENHEIM, többször idézett munkájában a (rongeria stiriaca ROLLE Óó-eocen 
korát kimutatta. A Congeria eocaenica Mux.-CHanm. hazánk ezen ősrégi 
Congeriáját határozott éles gerincze különbözteti meg leginkább alakunktól. 
Azonfölül úgy a stiriaca, mint az eocsenica vastaghéjú s sokkal nagyobb ala- 
kok, mint vékonyhéjú kis Congeriánk. A Congerta euchroma OPPENH. között, 
mely nagyjában szintén háromszögalakú, és alakunk között lényeges különb- 
ség az, hogy nevezett Congeria körvonalai kidomborodnak, míg fajunk 
háromszögű alakját határozott, egyenes vonalak alkotják. 

A többi eocsenkorú Congeriáktól már körvonala is élesen elkülöníti. 

A fiatalabb tertizrkorú és az élő Corgeriákkal is összevetve, nem talál- 
tam oly alakot, melylyel azonosítható volna. Sajátságos háromszögű alakja, 
szárnyszerűen kiterjedő hátulsó része, melyek első tekintetre typusos Conge- 
ria formát adnak alakunknak, e mellett a mellső él fölött húzódó határo- 
zott domborodás, mely azonban még nem fejlődött igazi gerineczezé, vékony 


1! OPPENHEIM : Id. munk. 954—9535. Il. 

: Dr. OSKAR BoETTGER: Die Tertiárfauna von Pebas am oberen Marajon. 
Jahrbuch der k. k. geolog. Reichsanstalt. XXIII. köt. 1878; 497 1. OPPENHEM id. 
munk. 955. 1. 

3 CossMANN : Catalogue des coguilles fossiles de leocéne des environs de Paris. 
Bruxelles. 1887 ; II. köt. 151—152. 1. OPPENHEIM id. munk. 956. 1. 

1 COSSMANN : Id. munk. 152. 1. OPPENHEIM id. munk. 937. 1. 

5 OPPENHEIM : Id. munk. 957. i. 

6 Die Land- und Süsswasser-Conchylien der Vorwelt von Dr. C. L. FRIDOLIN 
SANDBERGER. Wiesbaden. 1870—1875. 262. 1. 

- TH. FucHs: Die Fauna der Congerienschichten von Radmanest im Banate. 
Jahrbuch der k. k. geol. Reichsanstalt. XX. köt. 1870. 363. Il. 


142 PAPP KÁROLY: 


héja, kicsinysége alakunknak oly határozott habitust adnak, mely minden 
más Congeriától élesen elválasztja. Ez hazánknak immár második ősi Con- 
geriája. 


Sphenia angusta DEsn. vak. Hungarica. vaAR N. 


II. tábla, 4. 4a, 4b ábrák. 


A Corbulidák familiájának Fornán igen gyakori Gorbula angulata 
Lam. alakja mellett a Sphenta genus igen érdekes kis képviselőjét találtam. 
A teljesen ép balteknő lényeges jegyeiben a Sphemia angusta DEsn.-re utal. 
(DEsHAYEs: Descript. anim. sans vertébr. bass. Paris I. k. 200. I. XI. bis 
táb. 7—11 ábra; Cossmans: Catalogue illustr. d. cogu. foss. de Veoc. 
Paris. I. k. 29. 1.) A dorsalis oldalról tekintve, — ez a 4 alatti ábrák 
egyikén sem tűnik fel, — a balteknő umbója alatt ugyanazon, hátulról fer- 
dén lecsapott, elül kiálló, karélyos záró fogat látjuk, mely a Sphenta, an- 
gustá-ra, egyéb sajátságai mellett, leginkább jellemző. A szűk, összenyomott 
elnyuló formának azonban alsó, vagy ventral széle különbözik a párisi ala- 
kétól. A Sphenia angusta DEsH. ventral széle folytonos, szelíd ívben halad 
elülről hátra, míg alakunkon ezen ív középtájon behorpad s így körvonala 
jóval lapítottabb amazénál. Alakunkon a hátsó véghez huzódó árok mélyebb, 
az ezt határoló két párkány éles gerinczezé alakult s ennek végződése hegye- 
sebb, ez által a hátulsó vég kivájása is mélyebbé vált. Növekedési vonalai 
határozottak, s ha a középtájon huzódó hosszanti barázda, mely saját- 
ságos külsőt ad alakunknak, nem is tekinthető egyébnek, mint vissza- 
maradt növekedési barázdának, minden esetre még ez is erősebb növekedési 
vonalakra utal, mint a typikus Sphemia angusta-n előfordul. 

Általában az egész teknő erőteljesebb s markánsabb a párisinál, s ha 
ehhez hozzávesszük a ventralis szél belapultságát, bátran állíthatjuk, hogy 
a Sphema angusta DEsnH. speciális varietása van előttünk. 

Hossza 6,0 mm 
magassága (szélessége) 28 4 
mélysége ILÉYZNA 


Teinostoma Semseyi Sp. N. 
IT." tábla, 5, 5a, Db, 56 ábrák: 


Kicsiny, fénylő, lencseszerű, felül laposan boltozott, alul a szájnyilás 
felé lejtősödő csiga ; köldöktájéka elfödött (umbilicus obtectus), a fedőkéreg 
azonban nem emelkedik ki a héj síkjából, csupán fehéres szine választja el 
a sárgás, fénylő csiga többi részétől. Csavarulatát négy, lapos, alig látható 
menet képezi, melyeket csak többféle helyzetbe való állítással lehet kivenni 
a menet csekély emelkedésének finom árnyékából, mert a varratvonalak 


. 


A FORNAI EOCAEN MEDENCZE. 445 


csak nagynehezen láthatók a fényes callus miatt, mely az egész csigát be- 
vonja. A tekerület 4 menete közül 3 jóformán egy sikban fekszik, míg az 
utolsó záró menet, mely a többit egyenlőként takarja, meg adja a csiga tk. 
alakját. Semmiféle díszítés vagy növekedési vonal nem látszik rajta. A száj - 
nyilás ferdén áll az utolsó meneten, úgy a tengely felé, mint a vízszintes 
felé ferdén helyezkedett, elülső nézetben kajszán tojásalakú, tulajdonképen 
pedig, ha bele tekintünk, kör alakú. Ott, hol a szájnyilás belső része a ka- 
nyarulattal érintkezik, finom csatorna halad fölülről a köldöktájék felé, 
melyet azonban csakhamar elföd az a kéreg, mely a köldököt is takarja. 

Felülről nézve az asztal síkjára tett csigát, — apicalis nézetben, — 
(ba. ábra) körvonala nagyjában babszem körvonalához hasonlit, hátul ki- 
domborodó, elől kissé homorú; a bemélyedés a csigavonal csavarodását 
jelzi. Ily körvonala a verticalis vagy apicalis nézetben csupán a Teimostoma 
complanatum DEsx.-nek van. (DEsH. Desecr. an. sans vert. bass. Paris, 1864. 
II. k. 926. I. 63 táb. 33—36 ábra), mely azonban egyébként, különösen hir- 
telen csavarodó csigamenetével lényegesen eltér ettől. Megfordítva a csigát 
alapjára, — basalis nézetben — (5c.), körvonala természetesen ugyanaz. 
Köldök nem látszik, a szájnyilás csak 3/4 részében, miért is ezen nézetben 
az apertura ovalis alak, ez hosszában a csiga felét foglalja el, szélességében 
1/3-ada a csiga haránt átmérőjének. A szájnyilás alsó pereme (tehát e nézet- 
ben a föntlevő) összekötve az ellenkező perem szélével, 45" alatt hajló vo- 
nalat ad, tehát a nyilás a vízszintes s függélyes irányok között 45"-os köz- 
benső irányba tekint. A basilaris nézetben ilyen szabályos, ovalis apertu- 
rája a Teinostoma Grignonense DEsH.-nek van (DEsH. Descript. anim. sans 
vertébr. bass. de Paris, II. k. 924. 1., 63. tábla, 30. ábra), mely azonban 
egyébként elüt alakunktól, különösen abban, hogy ezen párisi alaknak mély 
ég nyilt a köldöke, s abban is, hogy csigamenete határozott, varrata pedig 
mély. Szemben nézve, ha a szájnyilás felénk fordul, — elülső nézetben 
(5b. ábra), — lencseszerű alakot látunk, a tetőn kis kiemelkedéssel s ferdén 
lefelé tekintő szájnyilással. Ugyanezen nézetben feltünik a csiga csavarulata 
is, a gyengén emelkedő menet azonban csak a legfigyelmesebb vizsgálódás 
mellett követhető. Elülről tekintve ilyen körvonala van a Teinostoma de- 
cussatum SANDB.-nek. (Adeorbis decussatus SANDB., SANDBERGER Die Con- 
ehylien des Mainzer Tertiüárbeckens. Wiesbaden, 1863. 136. 1. XI. táb. 
16. ábra; DEsHavxess Descript.d. anim. s. vert. bass. Paris, II. k. 923. I. 65. 
tábla, 3. ábra), mely azonban elüt alakunktól mély köldökével, s ezenfölül 
verticalis s basilaris nézetben körvonala közeledik a köralakhoz. 

A Teinostoma dubium DEsn. (Helicina  dubia LAMK., DEsH., Cogu. 
foss. env. Paris II. k. 58. 1., VI. táb. 15. ábra ; DEsn. Description anim. sans 
vert. bass. Paris, II. k. 927. 1.) körvonala elülről tekintve szintén hasonló, 
azonban ez sokkal vaskosabb, tömzsibb, mint alakunk, miként ez azonnal 


444 PAPP KÁROLY: 


feltünik, ha hátulról nézzük a csigát. Ezen hátulsó nézetben a Teinostoma 
dubium Desn. vastag élű, példányunk pedig vékony elű, lencseszerű. 
Hossza (apicalis, basilaris nézetben) sad ist e VE SZENN 
Szélessége (elülről hátra. mérve) ---  ... --- --- DST 
Magassága (tk. hossza, apertura alsó peremeésapexk.) 1,4 x 
Ezen ragyogó kis csigát, mely Fornán eléggé sűrűn előfordúl, dr. 
SEMSEI SzmspY AwpoR úrnak, a m. kir. földtani intézet tb. igazgatójának 
ajánlom mély tisztelettel. 


Cerithium calcaratum BRONGT. 


II. tábla, 6, 7, 7a ábrák. 


1823. BRONGNIART. Terr. trap. Vicentin. 69. 1., III. t., 15. ábra. 


1862. Zirren. Ob. Numm. form. in Ungarn. Sitzungsberichte d. Akad. 
409 1 ál sző SN E 


1878. HANTKEN. A magyar korona országainak széntelepei, 208. 1., 
37. ábra. 


A fornai kövületek között ezen leggyakoribb species a Roncáról szár- 
mazó alakokat úgy nagyságra, mint szépségre fölül mulja, — mondja dr. 
/rrrEL KÁRoLY. Mivel azonban a fornai alaknak rajzát nem adja, a 7, 7a 
ábra alatt Forna ezen díszes kövületének hű képét bemutatom. Azon sze- 
rencsés helyzetben voltam, hogy a magyar nemzeti muzeum ásványtani 
osztályában levő Roncáról származó alakkal összehasonlíthattam, 8 ezen 
eredeti roncai példánynak rajzát a 6. ábra alatt szintén bemutatom. Köszö- 
netet mondok e helyütt is dr. KRENNER J. SáspoR egyetemi tanár úrnak, a 
m. nemzeti muzeum ásványtára igazgató őrének s dr. FRANZENAU ÁGOSTON 
muzeumi őr úrnak úgy a gyűjtemény használatáért, mint jelen példánynak 
rajzolásra való átengedéseért. BRONGNIART diagnosisa a (-eritlhium calcara- 
lum-ról a következő : Turritum, super anfractibus guadruplici serie tubercu- 
lorum ; tubereulis superioris seriei conicis, distinctis, circiter decem, trium 
inferioraum, minimis, ultima serie suturali. Egyúttal figyelmeztet a Cerilhium 
mutabile Lam.-hoz való hasonlatosságára. ZIrrEL ellenben a (Cerilhium tu- 
berculosum Lam.-hoz való hasonlatosságát erősebbnek tartja. A Cerithitum 
mutabile Lam. (Desm. Cog. foss. 47. t., 16—23. ábra) szájnyilásának azonban 
szélesebb a csatornája, mint a calcaratum-énak, melynek, miként úgy a 
roncai (6. ábra), mint a fornai (7. ábra) példány mutatja, csatornája szűk 
barázdában végződik. Azonkívül a Cerilhium mutabile általános körvona- 
mi a (Cerith. calcaratum-nak csak egyes elöregedett alakjain található. 
Alakunk torony alakú, egyenletes körvonalából csak az első bütyöksor 
kúpos főbütykei emelkednek ki. A Cerithium mutabile bütyök vonalai kissé 
szűkebben is vannak elhelyezve, miként erre ZIrTEL is rámutatott. A Ceri- 


A FORNAI EOCAEN MEDENCZE. 445 


thium tuberculosum Lam. (DEsH. Cog. foss. 48. táb., 3—5. ábra)-tól való 
eltérése legfőként a szájnyilás belső szélének (labium internum) különb- 
ségében nyilvánul. Ez a CGerithium calcaratumon keskenyebb s magasabb s 
csak egyszerűen megvastagodott, míg a (7. tuberculosumon ez visszahajtott 
s a csigaoszlopon túl előre áll. 

A (7. calcaratum fornai alakjai általában erőteljesebbek, nagyobbak a 
roncai alakoknál. A kifejlett példányok közepes hosszát 75 mm-nek, köze- 
pes szélességét 28 mm nek találtam, míg BRONGNIART roncai példánya csak 
48 és 18 mm átmérőket ad, a nemzeti muzeum példánya, melyet a 6. ábra 
tüntet elő, 55 és 19 mm átmérőjű. Érdekes különbség mutatkozik a csúcs- 
szögben (angulus apicalis) is. Ez úgy a BRoNxGNIART művében lerajzolt ala- 
kon, mint a nemzeti muzeum eredeti roncai példányán, pontosan 22", míg 
a fornai alakokon igen sok mérésből 23" közepes csúcsszöget állapítottam 
meg. A HANTKEN művében ábrázolt lábatlani példány csúcsszöge 24". Öre- 
gebb példányokon én is igen gyakran találtam 24" csúcsszöget, 23-nál ki- 
sebbet azonban igen ritkán. A magyarországi (yerithium calcaralum tehát 
általában nagyobb csúcsszögű, mint a roncai ; közeledik a pyramidalis alak- 
hoz. A négy bütyöksor bütykeinek átlagos száma a fornai alakokon a követ- 


sutural sorban 253. Természetesen itt is tág tere van a változásoknak, leg- 
nagyobb az ingadozás a 2-dik sorbeli legkisebb bütykök számában, 28—40 
között ; legállandóbbak a nagy bütykök, számuk 10—12-tőn túl sohasem 
megy. A bütykök átlag 15-ször kerülik körül kifejlett példányon a csigaosz- 
lopot. A 7a ábrán a növekedési vonalak igen szépen mutatják a szájnyilás 
egykori helyét és állását. 


Cerithium calcaratum BnRowxGr. vag. Csákvárense, vaAR N. 


II. tábla, 8. ábra. 


Olyan gazdag palxontologiai anyagban, minő a fornai, természetsze- 
rűleg sok a változat is. A typicus CG. calcaratum egyképű alakjai közül itt- 
ott kivált egy-egy erősebbképű töredék, melyek küzül mintegy 8 darabot 
szedtem össze. Sajnos, egynek sem találtam szájnyilását. A 8-dik ábrában 
lerajzolt töredék körvonala közeledik a pyramidalis alakhoz, csúcsszöge 25". 
A főbütykök párkányszerű kiemelkedésen helyezkednek s a főbütyöksor 
alatt csak két kis bütyöksor van. Találtam olyan példányokat, melyeken a 
főbütykök alatt levő legkisebb bütyöksor még megvan, de oly elmosódot- 
tan, hogy csak figyelmes vizsgálódás mellett látszik, másrészt olyanokat, 
melyeken az elmosódó sor rátűremlett a főbütykökre, ezek közeit finom 
léczezel kötötte össze és részben a párkányszerű kiemelkedést is okozta. 
Világosan látható az átmenet a typicus (/. calcaratum-ból egy varietasba ; 
a C. calcaralum tehát legkisebb bütykeinek eltünése, illetve a főbütykökre 


446 PAPP KÁROLY: 


való rátüremlése által átalakult, mely hogy talán nem vénkori átalaku- 
lás, azzal bizonyíthatom, hogy ugyanezen változatot fiatal alakokon is 
megtaláltam. Az összes rokon alakok közül legközelebb állanak hozzá: a 
Cerithium mulabile, mely azonban 4 bütyöksoros, a (CGerithium tuberculo- 
sum és (jerilhium Brocchi DEsn. (DEsSHAYEs Deser. d. anim. sans vertébr 
le bass. de Paris, III. k. 121; DEscR. cog. foss. d. envir, de Paris, atl. 47. 
tábla 13, 14, 23. ábra, 48.t. 12—14. ábra), melyek szintén 4 soros büty- 
küek, s az utóbbi bütykei sűrűbbek is. A három soros bütykökkel diszes 
Cerithtium baccatum BRONGT. (ÁLEXANDRE BRONGNIART: Memoire sur les 
terrains de sédiment supérieurs calcaréo-trappéens du Vicentin Paris 1823 ; 
70. 1. III. tábla, 22 ábra; ZIrTTEL: Die obere Nummulitenformation in Un- 
garn, Sitzungsberichte d. k. Ak. 46. k. 1. r. 1862; 373. 1., I. tábla, 9. ábra) 
bütykei sűrűbben állanak, letompítottak, s alsó bütyöksora nem sutural sor. 
Varietasunkra pedig a sutural sor épúgy jellemző, mint a typicus (er. cal- 
caratum-ra. 

Az első sorban, a párkányszerű kiemelkedésen 10 főLbütyök helyezke- 
dik, a 2-dik sorban 26, a 3-dik, azaz sutural sorban 22 bütyök van. 


 Marginella ovulata LAmk. 
II. tábla, 9, 9a, 9b ábrák. 


LLAMARCK., Ann. du Mus., 2. k. 61, 1. és 6. k., 44. t. 10. ábra. 

1824. DEsHAYEs Description d. cogu. foss. d. env. Paris, II. k. 709. I. 
95. tábla, 12—13. ábra. 

1866. DesHAYEs Description des anim. sans vertébr. le bass. de Paris, 
IT k. 554. 1. 

1889. CossMaNx Catalogue illustré d. cog. foss. delleoc. des env. de 
Baris, LV kö208"É 


A fornai agyagrétegek mikrofaunájában picziny, fénylő marginellák 
bőségesen fordulnak elő, ezek közül kiválik egy-egy nagyobb példány, mely 
pontosabb vizsgálatnál a Marginella ovulata LAMK. tökéletesen hasonmásá- 
nak bizonyul: Testa ovato levigata; spira brevissima, apertura elongato 
angusta ; columella recta guingue plicata; labro simplici, submarginato. 
A 9. ábrában rajzolt példány szakasztott hasonmása a DESHAYEs atlasában 
ábrázolt példánynak. Különbség csak nagyságukban van, a párisinak 
11 mm a hosszátmérője, a fornai példány hossza 5 mm, szélessége 2,8 mm. 
Felületén finom hosszanti vonalak láthatók, melyek a csiga apicalis végé- 
től a basalis vége felé nagyjában egyközösen szelid ivekben vonulnak. 


A TORNAI EOCAEN MEDENCZE. 447 


Marginella Zitteli DEsn. 


II. tábla, 10, 10a, 10b ábrák. 


1862. ZirrEL: Marginella ovulata, var. nana. ZITrr. Sitzungsberichte 
der kais. Akad. 46. k., 1.r., 368. 1. I. tábla, 2a, b, c ábra. (Die obere Num- 
mulitenform. in Ungarn.) 

1866. DEsHAYEs Descript. d. anim. s. vert. bass. Paris, III. köt. 554. 1. 


Azon fénylő picziny marginellákról, melyek a fornai agyagban oly 
bőségesen találhatók, s melyeket ZrrrEL a Marginella ovulata LAMK. válto- 
zatának tekintett, DESHAYEs így ír: M. ZrIrrEn a considéré comme variété 
naine de Vovulata une fort petite espéce des terrains nummulitigues de la 
Hongrie, gui dapres la figure gu"il en a donnée, est parfaitement distincte 
du véritable ovulata. Nous proposons de consacrer a cette espéce le nom de 
M. ZirrEL, gui, le premier, la fait connaitre. 

Ezen új faj lényeges különbsége az ovulata-tól a következőkben foglal- 
ható össze: Alakja hosszasabb oval alak, aperturája alul kissé kiöblösödik, 
azért, mert a belső ajak alsó része (margo columellaris) hirtelen keskenye- 
dik, — elülről nézve 10a. ábra. Ezen belső ajakon csak 3 barázda van, szin- 
tén ferdén elhelyezve, miként az ovulatán az 5 barázda. Szájnyilása nem 
terjed oly magasra s külső ajaka fönn egészen ráborul a belső ajak fölött 
levő tekerületre, miért is ugyanazon helyzetben a külső ajak a Marginella 
ovulata-n jobban kidülled s picziny fogai véges végig láthatók (Ja ábra), míg 
a Marginella Zitteli külső ajka csakhamar ráborul a, csiga tekerületre s kö- 
zéptájon (10a. ábra) már csak élét fordítja felénk, miért is fogacskái csak 
középtájig láthatók. 

Ezen picziny csiga egészében email réteggel fedett, ragyogó felületén 
semmiféle vonalozás nem látható. 

Hossza (magassága) 2 mm 
SZÓLESBÉG egz sa ra at 


Pleurotoma pygmaeea sr. x. 


IT. tábla, 11, 11a, 11b ábrák. 


Ezen parányi kis fajnak formája rövides, kiöblösödő menetei sajátsá- 
gos párkányos jelleget adnak conicus alakjának. Spirája 7 menetből áll. 
Csúcsa gumós hegybe fut ki. Varratai mélyek s a tekerület bemélyedő ár- 
kocskája felső szélén helyezkednek. Az utolsó menet mintegy fele az egész 
csiga hosszának. Szájnyilása rhombalakú, canalisa rövid s széles; belső ajka 
hátsó részén hosszukás duzzanat van. Menetein a varratokra merőlegesen 
helyezkedő rendkívüli finom vonalak huzódnak, melyek az utolsó tekerüle- 
ten szelid ívben hajlanak az ajkak felé. Szájnyilását tekintve a Drillia sec- 


44S PAPP KÁROLY: A FORNAI EOCAEN MEDENCZE. 


tióba volnék hajlandó osztani. Kiöblösödő alakja, rendkívül egyszerű volta, 
s kicsinysége minden eddig ismeretes rokon alaktól élesen megkülönböztetik. 
Hosszasága (magassága) 4 mm, szélessége 1,5 mm. 


Conus Eszterházyi sr. x. 


II. tábla, 12, 12a, 12b ábrák. 


Ezen parányi Stephanoconus első tekintetre a (fonus erenulatus DEsH. 
(DEsHaYeEs: Deser. d. cogu. fossiles des environs de Paris, II. k. 750. 1. 
98. táb. 7—8. ábra) hatalmas alakjára emlékeztet. Körvonala a (jJonus Leb - 
run DEsn. (DEsm. Descript. d. anim. sans vertébr. bass. de Paris, III. k. 
417. 1., 100. táb., 3—4. ábra)-hez is igen hasonlít. Eltekintve a nagyságbeli 
különbségtől, alakunkat szájnyilása is megkülönbözteti az említett hatalmas 
fajoktól. Aperturája szűk, s keskeny canalisban végződik. Tekerülete sima 
körvonalú, csak igen kissé lépcsőzetes. Varratvonalai távol vannak egymás- 
tól, menetei tehát szélesek. Bütykei sűrűn sorakoznak a varratvonal alatt, 
fölött, s tetszetős alakot adnak e kis fajnak. Meneteinek száma 10. Felületi 
csikoltsága hasonmása a Conus crenulatus DEsmn. diszítésének, harántos 
vonalai azonban erősebbek s ritkábbak. Hossza (magassága) 4 mm, széles- 
sége 2 mm. 

Ezen díszes kis alakot GALÁNTHAI ÉS FRAKNÓI GRÓF ESZTERHÁZY MIKLÓS 
MónRrcz úr tiszteletére nevezem, kinek birtokából kerültek napfényre ezen 
eoc;en fosszíliák, melyek párjukat ritkítják hazánk területén, és a melyek 
VForna puszta nevét már a 60-as években messze földön megismertették a 
szakemberekkel. 


A II. tábla magyarázata. 


1, 2, 3. ábra. Congeria prisca Papp. sP. N. 1. jobb teknő eredeti nagyságában, kivül- 
ről, la ugyanez nagyítva, kivülről, 1b belülről tekintve; 2. jobbteknő töre- 
déke eredeti nagyságában, belülről tekintve, 2a ugyanaz nagyítva ; 3. balteknő 
eredeti nagyságában, kivülről, 3a ugyanaz nagyítva kivülről, 3b belülről 
tekintve. ; 

4. ábra, Sphenia angusta DEsH. var. Hungarica Papp. 4. balteknő eredeti 
nagyságában, 4a ugyanez nagyítva, kivülről, 4b belülről tekintve. —— 
5. ábra. Teinostoma Semseyi PApPP. sP. N. 5. eredeti nagyságában apicalis nézet- 
ben, 5a, 5b, 5e nagyítva apicalis (verticalis), frontalis s basalis nézetben. — 
6, 7. ábra. Cerithium calcaratum BRowGr. 6. eredeti példány a roncai bazalttufá- 
ból, 7, 7a a csákvár-fornai agyagból, természetes nagyságukban. 
S. ábra. Cerithium calcaratum BRONGT., vag. Csákvárense Papp. term. nagys. 
9. ábra. Marginella ovulata DLAMK. 9. eredeti nagyságában, 9a, 9b nagyítva. 
10. ábra. Marginella Zitteli Desn. 10. eredeti nagyságában, 10a, 10b nagyitva. 
11. ábra. Pleurotoma pygmaea Papp. sp. x. 11. eredeti nagyságában, 11a, 11b 
nagyítva. 
12. ábra. Conus Eszterházyi Papp. sp. s. 12. eredeti nagyságában. 12a, 12b na- 
gyítva. ( 
A kövületek Budapesten a kir. József-műegyetem geologiai intézetének tulaj - 
donában vannak. 


MOESZ GUSZTÁV : CALCIT ÉS BARYT KÖRÖSMEZŐRŐL, 449 


CALCIT ÉS BARYT KÖRÖSMEZŐRŐL. 
Morsz Guszráv-tól.! 


(Ehhez a IV-ik tábla.) 


Az elmult nyár egy részét Kőrösmezőn töltöttem s itt a nagyon gya- 
kori calcit és guarzon kívül, baryt, pyrit és limonitot gyüjtöttem. 

A  Kőrösmező és vidékére vonatkozó irodalom ? a geologiai alakulás- 
sal foglalkozik, ásványtani vizsgálatokra nem terjeszkedve ki. A calcitot 
sűrűn említik ugyan, mint a kárpáti homokkő repedéseit kitöltő anyagot, 
de kristályait nem mérték. v. ZEPHAROvICH? nem, de TórH MIKE! két 
körösmezei ásványról emlékszik meg, a hematitról és a pyritről, utalva a 
bécsi geol. intézet gyüjteményére. 

Körösmező a kárpáti homokkő rétegein fekszik. Uralkodó kőzetei ho- 
mokkő és agyagpala, melyeket dr. Posewirz TrIvapaR vizsgálatai szerint a 
kréta, az eocen és oligocen formációkból valók. 

Maga a város petroleum tartalmú homokkő területen fekszik a Fekete- 
Tisza és a Lazescsina folyók összeszögelésénél. Ezen, a Posewrrz által eocsen- 
nak vett terület határát köröskörül az erdők széle jelöli; az erdős terület 
már az oligocs;enhez és a krétához tartozik. A petroleum tartalmú homokkő 
nagyon repedezett és kisebb üregek is fordulnak elő benne. Úgy a repedé- 
sek, mint az üregek falai a legtöbb esetben calcit kristályokkal vannak ki- 
bélelve, sokszor 2 cm-nyi vastagságban is. A kátrány is ezen repedésekben 
és üregekben található mint puha fekete anyag s ha calcit kristályok is jelen 
vannak, úgy azok felületét akátrány fényes vagy homályos, de mindig fekete 
finom hártyája bevonja. A kátránynyal bevont kristályok szintelenek 
s ha van i8 bennök kátrány, úgy mindig csak a hasadásokban mint barna 


: Előadta az 1897. márczius hó 3-án tartott szakülésen. 
: Ezen irodalmat a m. kir. földtani intézet 1887. évről szóló jelentésének 99. 
ldalán összeállította dr. Posewirz T. 

Azóta megjelent idevonatkozó munkák 

Dr. Poszwirz Tivapak: Jelentés az 1887-ik évben Kőrösmező környékén végzett 
részletes földtani fölvételről. M. kir. földt. int. jelentése 1887-ről. Budapest, 1888. 97. 1. 

Dr. Posewirz TrivapaR: A Fekete-Tisza területe. M. kir. földt. int. jelentése 
1888-ról. Budapest, 1889. 62. 1. 

Dr. Posewirz TivapaR: A Fehér-Tisza területe. M. kir. földt. int. jelentése 
1889-ről. Budapest, 1890. 70. 1. 

Dr. Posezwirz TrivapaRk: A kőrösmezei petroleum terület. Budapest, 1895. 

5 ZEPHAROVICH : Mineral. Lexikon. III. Bd. Wien, 1893. 

, : TórH MIKE: Magyarország ásványai. 1883. 


Főldtani Közlöny. XXVII. köt. 1897. 29 


450 MOESZ GUSZTÁV: 


színü vékony lemez. Találunk azonban oly üregeket is, melyekben a calcit 
kristályok barna színüek es felületük szabad, ezek valószínűen már a kikris- 
tályosodás alkalmával vehették fel molekuláik közé a kátrányt. Hevítve e 
kristályok színüket elvesztik. Más repedésekben pedig teljesen mentek a 
calcitok a kátránytól, sem bennük sem rajtuk nincs. Ezek is szintelenek, de 
már inkább a fehér színbe hajlanak. 

Mindezen eddig említett calcit kristályokat a mindig jelenlevő 53821 
3- R4. skalenoéder jellemzi. Jellemző továbbá, hogy társaságukban sohasem 
található guarz, a mi a petroleumot nem tartalmazó homokkövek caleitjai- 
ról nem mondható. Mint további különbség fölemlítendő a barytnak elő- 
fordulása a petroleumos homokkőben, mit más homokkőben nem észleltem. 

A körösmezei petroleumterületet az oligocs; enhez számított homok- 
kövek és palák veszik körül. Ezekben semmiféle kristályosan képződött 
ásványra nem akadtam, bár különösen a várostól délfelé feltárásokban — 
elhagyott kőbányák — nem volt hiány. A Tiszcsora völgyének azon részé- 
ben, mely a város északfelé eső legutolsó házai és az Okolahegyen fakadó 
Tiszcsora forrás közt terül el, szintén hiába kerestem ásványt. 

Ellenben a F.-Tisza völgyében a vasut mentén délfelé haladva számos 
feltárást találunk a krétaformatióhoz sorolt homokkövek és palák terüle- 
tén és itt a kőzet repedéseiben mindig találunk calcitot, még pedig guarz 
társaságában. A guarz az idősebb, calcit a fiatalabb. 

Ezen calcitot a skalenotder teljes hiánya jellemzi, termete mindig 
rhombotderes. Borkút község mellett CLausz R. kőbányájában a calcit és a 
guarz kristályain kívül mint legifjabb képződményt még fényes sötétbarna 
rhomboédereket is találunk, melyek anyaga limonit. Mi volt az eredeti ásvány, 
biztossággal meg nem állapítható, mert a lapok görbűültsége miatt a mérés 
határozott eredményt nem adhatott: a sarkélek szöge 717 10 és 73" 26" 
között ingadozik. Annyi azonban mégis mondható, hogy vagy siderit, vagy 
valamely vasban igen dús calciumcarbonát lehetett. 

Megemlítendő még a calcitnak egy előfordulása, mikor az ű. n. emára- 
marosi gyémánt) -ok alakjával és tisztaságával biró guarz kristályokon kivül 
igen apró pyritkristályok is jelen vannak. A calcit ezen kristályai szintén 
rhombozderesek, s egy fekete, igen finomszemű. többnyire gyűrötttelületű 
palás homokkő repedéseiben képződtek ki. 

A pyrit apró kristályai részint a közetben, részint a köőzeten találha- 
tók, előbbi esetben mindig egyes csomókban kiválva, utóbbi esetben el- 
hintve, de egyes kristályok a calciton is észlelhetők. Rendesen zöld vagy 
piros színbe játszanak. Mikroszkop alatt az uralkodó hexaéder mellett az 
oktaöder is észlelhető. Mindkét alaknak fényesek a lapjai; a (111) 0 tel- 
jesen sima, a (100) co 0 cs lapjain ellenben a pentagon jellemző éleivel 
párhuzamosan gyenge rovátkosság mutatkozott. Ezen előfordulás a F.-Tisza 
balpartján van Kevele vasuti állomás közvetlen közelében. 


CALCIT ÉS BARYT KÖRÖSMEZŐRŐL. 451 


cMáramarosi gyémántv név alatt ismeretes guarzot két helyen talál- 
tam, ú. m. Borkúton a már említett kőbányában, és Kevele állomás közelé- 
ben ; mindkét esetben a homokkő repedéseiben. Máramarosi gyémántot tar- 
talmazó concretiókat, bár nagyon kutattam utánuk, ezen a vidéken nem 
találtam. A legközönségesebb formákon kívül: coR, -- R, 2 P 2 egyéb lapo- 
kat nem észleltem. 

A F.-Tisza balpartján a vasuti vonal mentén, különösen Kevele patak- 
tól Szurdokig mindig calcit társaságában előforduló guarz már nem oly 
tiszta, termete is elüt a máramarosi gyémántétól, mert a prisma mindig 
tekintélyesen van kiképződve, de gyakran táblás is, mivel az egyik mellék- 
tengely irányában megnyúlt. A prisma lapok mindig rovátkásak. A kisebbek 
víztiszták, a nagyobbak fehérek és gyakran találunk sárga, felületükön 
veresszinű kristályokat is. Nagyságuk 1 cm-ig terjed. Ezeken is csak a 
legközönségesebb alakok voltak találhatók, ú. m.: co R, -- R, 2 P 2. 

Megemliítendő, hogy különösen a nagyobb kristályoknál a --R és coR 
közötti élek le szoktak gömbölyödve lenni, a mit már MOLENGRAAF ? is meg- 
figyelt. 


(SZH AL Kol A 


E vidék calcit kristályai, mint már említettem, kétfélék: skalenoé- 
deresek és rhomboedéresek. 

A skalenoederesek egyedül a, petroleumos homokkőben fordulnak elő ; 
legszebbeket a vasuti vonal bevágásaiból gyűjthettem. Vannak igen aprók, 
de vannak majdnem 2 cm nagyok is. Színtelenek, fehérek és világosbarnák ; 
termetükre nézve magasak, ha az 15382) 3- R4, gömbölydedek, ha az 
1011) -3- R, és laposak, ha (01121—1/2 R uralkodik. A magasak a legtisz- 
. tábbak, a legszebben kifejlődött kristályok, gömbölydedek a fehér színüek, 
laposak a barnák. 

Jellemző, hogy egy alak 15276) kivételével az összes formák a 
-- R : —1!/2 BR övben fekszenek. Í í 

Sohasem hiányzó alak az (53821 skalenoéder, de önállóan kiképződve 
nem volt észlelhető, mindig csak combintaióban, leginkább a --R és 
5 Eü 1/2 R- vel. eg 

Legegyszerűbb, de nem a leggyakoribb combinatiók : 


15382), (1011) és 15382], 10112) (3. ábra) 
legközönségesebb pedig : 
5382), (1011), (01121 (4. és 5. ábra). 


" G. A. F. MoLENGRAAF : Studien am Ouarz. Zeitschrift für Krystallographie. 
KYÜSEKŐt V37s 1 


29x 


452 MOESZ GUSZTÁV 


Mindezek megtalálhatók úgy a magas, mint a gömbölyded és a lapos 
kristályoknál. A többi, melyek közül csak a két leggyakrabban előfordulót 
említem, ú. m.: 

15382), (OTL 40 


j 
(5382), (1011), (01 


12), . 
12) 
csupán a magas termetűeknél fordul elő. 

Az 15382) skalenoéder sohasem mondható kifogástalannak, többé- 
kevésbbé görbült lapjai vannak, melyek ritkán fényesek egész kiterjedésük- 
ben, többnyire csak egyes foltok fénylenek; a lap többi része homályos, ki- 
mart. Nagyító üveg alatt a kimart gödrök vessző (,) alakúak. A nagyobb 
kristályok ezen lapjain egymással párhuzamosan haladó keskeny, de mély 
barázdákat is veszünk észre, melyek az (5382:1011) élhez közel pár- 
huzamosak. 

Mindezen tökéletlenségeknek tulajdonítható azon nagy ingadozás, 
mely a mért szögekben mutatkozik. Az indexek az 1011 és 1101-hez mért 
szögadatokból számíttattak, mely alaknak a számítás alapjául vett esetek- 
ben kifogástalan reflexei voltak. A legjobb mérések voltak a következők : 


mérve közép számítva 
HZSDY ON) EBA YO AA BAT S22 ZÁRT KESZ SN S A 
( 
SA) S SZ DD EST Al ONNEK EN TAKES ZÁS RNS ZLÉS NÉ 


A szög kiszámításánál úgy ezen, mint minden esetben a Dana cMine- 
ralogyv-jában közölt (1011):(1101) — 74" 55" vétetett alapul. A másik 
sohasem hiányzó alak az (1011) 4-R. Fényes lapjai vannak, de azért a 
reflexek széle mindig kissé elmosódott, mert bár semmiféle egyenetlenséget, 
semmiféle rovátkosságot nem mutatnak, mikroszkoppal az étetés apró, görbe 
háromszög alakú idomai láthatók. Még rovátkosságot is veszünk észre, 
a mennyiben a rhombos alakú lapok némelyikén igen finom, határozott egye- 
nes vonalak láthatók, melyek a nagyobbik átlóval pontosan párhuzamosak, 
miről a mikroszkop alatti mérés is meggyőz. Egy szép kristályon ezen vo- 
nalrendszer szabad szemmel is megfigyelhető és világosan látható, hogy e 
vonalak oly síkoknak felelnek meg, melyek a kristályt a —!/2R alak egyik 
lapja irányában áthatják. 

A legjobb reflexek a következő szögadatokat szolgáltatták : 

mérve közép n 


COM e LÖLJY EZ SZÁNSZ ON /4s0Dos 17 
Összehasonlítás ezéljából, a hasadási rhomboéder élszögét is mértem : 


mérve közép n 


(1011) : (1101) — 74" 50 — 759" 2 74" 54 ira 


n a mért élek számát jelenti. 


CALGIT ÉS BARYT KÖRÖSMEZŐRŐL. 453 


Látjuk, hogy még a kitünő reflexeket szolgáltató hasadási lapok is 
12/-nyi határok közt ingadozó élértéket adnak. Ritkán hiányzó alak a 
10112) —!/2 R, mely a lapos kristályoknál uralkodó, majdnem teljesen el- 
nyomván a -- RB és 4- R4-t. Rendesen igen fényes, reflexei élesek. Gyakran 
azonban a sűrű rovátkosságtól vagy még inkább az étetéstől homályossá 
válik. A rovátkosság párhuzamos az (1011:0112) éllel. Étetési idomokat 
nem észleltem, érdekes azonban, hogy, különösen a nagyobb kristályoknál 
köralakú tisztább részletek körül homályosabb gyűrűk láthatók. 

Az ezen alakot meghatározó szögadat : 


mérve számítva 
(OMA)-: (TOTLJY ESZA RB OZ5 EZTÉZON 

Az 15382) és (1011) között két esetben akadtam a (2131) -- R3 ska- 
lenoéderre. Mindkét esetben mint keskeny szalag mutatkozott, egyszer jó 
retlexet, egyszer pedig halványat adva : 

mérve számítva 
(DOLLY (LO EZENOBÉKŐBI SEEN TSZ 

Az (1011) és 10112) alakok között hat skalenoöder került számítás 
alapjául szolgálható megfigyelés alá. Mind mint keskeny csikok lépnek fel; 
legszélesebb, sokszor az 110115-nél is nagyobb felülettel az 151671--4/7R3/2 
képződött ki. Fénye az (1011)-hez hasonló, mi bizonyára hasonló corrodá- 
lásnak tulajdonítható. Igen gyakori alak. 

Sokszor fordul elő a 12134) -H ?/5R2 skalenotder is, ritkábban a kö- 
vetkezők : 13145) -- !/2R3, (5.4.9.131— 1/1389, 14.7.11.181—1/6R1/g 
és 114597 — 1/5R5/s, (6. és 7. ábra) melyek közül az (5. 4.9.13) egy nagy 
(1 cm) kristályon fordult elő, kétszer, mint 1,5 mm széles csík ; finoman 
rovátkásan (0112)-vel képzett éllel, minek következtében a reflex mindkét 
esetben elhúzódott egy foknyira : 


(SZALA LOM AD EDDIE BTS KZAVESTZOT ONES SANT 


A számítás alapjául a középérték 207 58" vétetett. 

Az (1459) lapjai 4 kristályon voltak észlelhetők, jó reflexeket adtak. 

A 14.7.11.18) meglehetősen széles lappal volt kifejlődve 2 kristá- 
lyon ; reflexei jók. 

Ezen alakok szögadatai a következők : 


mérve számítva 
HISZ): HOTLY E 8946 82 46" 4" 
(35) VEMÉG NEZ TD EON 1 TEA at 1. ekágtl HEZ 
(2134): a —4—169 39 VOSa9 SZO" 
(5-4. 9 AZ) o e EE DOS ESB TK LTD" 
(AT TA FS ÁK et SES ESZ 275 441 4b" 


HASÁT VESZ KKE HAN VAD [20 


154 MOSEA GUSZTÁV: 


Az [5382:1011]) övnek (1011) és (0112) közé eső része gyakran sza- 
bálytalanul van kiképződve, különösen mondható ez a nagyobb kristályok- 
ról, melyeknél az (5167) és (0112) ismétlődnek, vagy egy mély homályos 
csatorna van a (0112) helyén. 

Végre még egy alakról kell megemlékeznem, melynek csak egyetlen 
lapja volt meg a kristályon, tompította a fényes (1011) lapnak egyik sar- 
kát úgy, hogy a combinálási él párhuzamos a rhombos alakú (1011) lap ki- 
sebbik átlójával. Ezen körülmény e lapnak a helyét az (1011 : 0221] övben 
jelöli ki, melyből kiszámítva kapjuk az 15276) indexeket : 


mérve számítva 


(5276) :(1011) — 119 28" TES TOTASZ S 


Ugyanazon eredményt kapjuk, ha a lapot (1101)-hez is mérjük : 

mérve számítva 
(SZZIGYETAMOd) — 67452 660" 95 
s ezen, s az előbbi szögértékből indulunk ki (7. ábra). 

Hogy ezzel a skalenoéderes kristályokon előforduló alakok sora, kime- 
rítve nincsen, gyanítható azon körülményből, hogy többször akadtam la- 
pokra, melyek azonban számításra nem alkalmas szögértékeket adtak, részint 
homályos voltuk, részint erős rostosságuk miatt. Felemlítem csupán a kö- 
vetkező eseteket : 
va ZT ván haj igen fényes, de erősen rostozott. 
ae EKOT e SAST 


1 509 ; ágyadt fényűek. 
KENE TONJAS9 STO ca. nagy lapok, de igen bágyadt fényűe 


(o h h 1) : (0112) 13" ca., fényes egyenetlen lap. 


hhomboéderes calcitok. 
Ezeknél három typust különböztethetünk meg, ú. m. : 


1.) 3-R ; 2.) uralkodó., —!/32R ; 3.) —2R. 


1. Typus. Az ide tartozó kristályok nagy mennyiségben fordulnak elő 
azon homokkő repedéseiben, mely a vasuti vonal mentén Kevele pataktól 
Szurdokig a Kiczerahegy (1141 m) lábát képezi. Mindig guarz társaságában 
vannak. Aprók sok guarz mellett és 1 em nagyságot is elérnek kevés guarz 
jelenlétében. Világos sárgásbarna vékony réteggel födvék, teljesen fénytele- 
nek és átlátszatlanok. Belsejükben sem víztiszták, hanem fehér vagy veres 
színnel zavarosak. A hasadási felületek gyakran hajlottak. A. kristályok éles 
11011) rhomboéderek ; combinatiókat nem észleltem (8. ábra). 

2. Typus. Borkút község déli határában Crnausz kőbányájában a ho- 
mokkő repedéseiben bőven találhatók a —!/2R-rel jellemzett calcitok má- 


CALGIT ÉS BARYT KÖRÖSMEZŐRŐL. 455 


ramarosi gyémánt társaságában. A calcitkristályokon a már egyszer emlí- 
tett barna rhomboéderek ülnek, kitöltve a limonit porhanyós barna anyagá- 
val. Ezek közelében a calcitkristályok sárga kéreggel vannak bevonva. Az 
uralkodó —1/2R rhomboüderen kívül mindenik kristály még az 11010) coR 
egyenetlen, zsírfényű lapjait is mutatja. A —"/2R finoman rostozott. Ugyan- 
ezen köbányából 2—3 em nagy kristályok is kerülnek ki, ezeknél a coR 
nagyon keskeny, maguk a kristályok nagyon corrodáltak és nem szépek. 


ft b mérve számítva 
(0110) : (0112) — 639 45" 630 44 46" 
(1010):(1011) SDL MD KDZNZOK 


A Szesahegy azon részében, hola nagy omlás van, hol a homokkövek 
és palák rétegeikből kimozdíttatva a legnagyobb rendetlenségben hevernek 
a kidöntött fatörzsekkel együtt szanaszét, fehér calcit kristályok találhatók 
tisztán —!/2R-ben kiképződve. 

Kevele állomás mellett a már említett fekete palás homokkőben mára - 
marosi gyémánt és pyrit társaságában bágyadt fényű szürkés fehér calcitok 
találhatók, melyeken a következő alakok észlelhetők : 

—1/2R, ez az uralkodó, mindig rovátkás, 

co R, egyenetlen felületű, 

-4-R, nincs meg minden kristályon (9. ábra). 

A kristályok 3 mm-t is elérnek, de többnyire aprók. 

mérve számítva 
(OL KO) KÖLT2) SZ EZBT 639 44 46" 
(MOTTO: NOT1) 455 26 GYE DAN AD 


3. Typus. (10. ábra.) Ugyanezen helyen, ugyanazon közetben hasonló 
szinű és fényű oly calcit kristályok is találhatók, tisztán a (10221) —9R 
rhomboéderrel. Legfeljebb 2—3 mm nagyok; mindig külön fészkekben for- 
dulnak elő és nem összekeveredve az előbb leírt calcitokkal. A lapok kissé 
legömbölyödöttek, innen a nagyobb eltérés a szögadatokban : 


mérve számítva 
ÚA2e ENE A KON álke TONLSZAEZKETŐR 
(22401) a (AKOTLY ENID 35 11495 VAD ATS 


A körösmezei calciton tehát a következő 13 alakot (11. ábra) észlel- 
tem ü. m. 


m 11010) coR S UST E TE 7RP/2 
f 102211 —2R w 13145) — 1-9/5R2 

e 101 Í2 —1!/2R t 21341 3-1/4R3 

r (10111 --R Er 15.4.9.13/—1/18589 


456 MOESZ GUSZTÁV: CALCIT ÉS BARYT KÖRÖSMEZŐRŐL. 


V 15382) 3-R4 37 (4.7.11.181—/6R11/s 
v 121311 tR3 Gr (1459) —1!/5R5/s 
Ar 152761 7-1/2R"/3 
melyek közül a ?-gal jelzettek a calcitra új alakok. 


18. EhT9 av 


A skalenoéderes calcit társaságában fordul elő. A successio megálla- 
pitása az anyag elégtelensége miatt nem volt lehetséges. A kristyályok szín- 
telenek, vagy gyengén barnás szinűek; a c 10014 véglap szerint táblások. 

A leggyakoribb és egyúttal a legegyszerűbb combinatió : c, m (1. ábra.) 
Elég gyakori : c, m, d. A legszebb kristály volt egy 4 mm nagyságú igen 
rendesen kiképződött tábla, melyen a következő formák voltak jelen 
(2. ábra) : 


c (10011 0P u (101 Pecs 
a (100) coPoo 0 (0111 Poo 
m (100) coP akuhhas 

d (102) 1/aPoo y (1221P2 


A szögadatok kiszámításánál alapul szolgált : (110) :(1109—78"92226" 
és (102) : (102) — 77" 4256", mely adatok Dana cMineralogy?-jából vé- 
tettek : 


mérve számítva 


(10) 1100) — 39918! 9 Aú? 
(1411) : (001) — 64" 217 HASBA 
(111): (110) — 257 41" 959 41" 19" 
MNJEKOT1) — 440807 442 18" 19" 
(111): (122) — 189 12" 189 17" 29" 
(101):(100) — 319 49" 319 49" 24" 
(102) :(100) — 519 8! Ae gö3on 
(402): (001) — 3897511//00. "380/5198 


AGÓ 1001) véglap mindig erősen fénylő és teljesen sima. Homályosak a 
prisma övbe eső lapok, különösen az 41 10) lapjai. Az lkibike fénye 18 bá- 
gyadt, a pU290 élénkebb fényű. A corrodálás tehát a prisma övbe vagy ennek 
közelébe eső lapokat támadja meg inkább, sőt találunk kristályokat, me- 
lyeknél a prisma teljesen hiányzik, a kristály ezen öv irányában nincs ha- 
tárolva lappal. Négy egyénnél négy oly alak lapjait találtam, melyek nem 
voltak meghatározhatók, mivel a (001) véglapon kívül más alak nem volt 
jelen. Meg kell még említenem, hogy rostozást egyedül a 1001) fényes lap- 
Jai mutatnak, még pedig az (001 : 122] éllel párhuzamosan. 


at at ot 


IRODALOM. 457 


A mért szögértékeket az intézet Fvuxss-féle kéttávcsöves refl. gonio- 
méterjével határoztam meg. 

Végül köszönetemet kívánom e helyen is kifejezni dr. KRENNER JózsEF 
egyet. tanár úrnak buzdítása és támogatásaért, melyekben engem részesí- 
teni szívés volt. 

(Készült a m. kir. tud. egyetem ásvány - és közettani intézetében. 1896.) 


IRODALOM. 


(9.) KocH Asran: Az erdélyrészi medencze harmadkori képződményei. 1. 
rész. Paleogén csoport. (A m. kir. Földtani Intézet Evkönyve. Budapest, 
1892—94. X. köt. 159. 1.) 


Az erdélyi ó-harmadkori képződményeket tárgyaló eme terjedelmes műben 
megtaláljuk chronologikus sorrendben a régibbtől a fiatalabbhoz átmenően az 
egyes rétegek mineralogiai és petrographiai természetét, azoknak települési viszo- 
nyait, valamint a bennök talált szerves zárványokat behatóan leírva. 

E szerint a legrégibb réteg az alsó tarka agyag egy 1000 m-nél vastagabb, 
élénk vörös szinű. néha kőolaj-nyomokkal, de szerves maradványokat ez ideig 
nem szolgáló lerakodás, mely a felső krétakorú képződményekre discordan- 
san település a közép eocaen, úgynevezett alsó édesvizi mész által van fedve, mint 
azt Zsibó környékén sikerült kimutatni. Ezen meszes és márgás rétegekben Pla- 
norbis, Paludina, Limnaeca, Pisidium fajok és Chara gyümölcsök fordulnak elő. 

A szóbanforgó mészszel egykorú lesz valószínűleg a kolozsvári szegélyhegy- 
ségben egy homokos mész, melyre a marin középeocaen, az ugynevezett perforata 
rétegek települnek. Ezek a Nummulites perforata D"ORe.-tól mint vezérkövülettől 
nevöket nyerve, kilencz szintájra oszthatók ; ég pedig ezek : 3 

a) Az alsó gipszpadok, vagy az anomyamész és márgák szintája az Anomya 
tenvistriata DEsn.-el. 

b) Az alsó ostreapadé a Gryphaca Brongmiarti BRoNwx és sparsicosta 
Horxm.-nal. : 

c) Az alsó puhatestű-márga szintája az Euspatangus Haynaldi PÁv. és a 
Veletes Schmideliana CHEMx.-el. 

d) Az alsó striata szintáj, nammulitokkal és a Gryphaea Esterházyi PÁv.-al. 

e) A perforata pad szintája, a Nummulites perforata és Lucasana-val, 

f) A felső striata-é a Nummulites striata és contorta-val. 

g) A közép puhatestű-márga szintája, a középeocaen sok kagyló- és csi- 
gájával. 

h) A felső ostreapad a Gryphaca Brongniarti BRONN és Ostrea crepidula 
DEsn.-el. 

i) A vegyes nummulitek, vagy a felső puhánymárga és mész szintája igen 
gazdag molluskafaunával. 

E tenger lerakta képződményt fedik a felső tarka agyagrétegek az édesvizi 


458 IRODALOM, 


mészkő középső szintájával. Az előbbiek Andrásházánál a Brachydiasthemate 
rium transsilvanicum BorcxgH és MarrYx.-t, egy a rhinocerotidze családba tartoz- 
ható és egy krokodil maradványát szolgáltatták, utóbbiak limnaa és planor- 
bis-okat. 

A középeocaen sorozatát zárják a felső durvamész vagy kolozsvári rétegek, 
egy a párisi durvamésznek megfelelő gazdag faunával. De míg e rétegek az ország 
éjszak-nyugati részén a tárgyaltak szerint ily változatosan vannak kifejlődve, 
addigtöbbi részén csak nyomokban mutathatók ki, így Porcsesdnél, Rodnánál, 
Kovásznánál, Papolcznál, Zágonnál és Bereczknél. 

A felső eocaent az intermedia rétegek képviselik. Ezek márgás meszek a 
Nummaulites intermedia és másnemű zárványokkai és agyagmárgákból álló bryo- 
zoarétegek, melyek az erdélyi eocaen leggazdagabb faunáját zárják magukba. 

Reájuk telepszik az oligocaen képződmény. Alsó tagja, a hójai rétegek márgá- 
sak és meszesek. Előfordul bennök a Nummulites intermedia és Fichteli, de azon- 
felülegy a bordeauxi medencze asterias meszeire emlékeztető pteropodákban gaz- 
dag faunával. 

Ezek fedőjét képezik az elegyes vagy édesvizi révkörtvélyesi agyagok, me- 
szek, homokkövek és barnaszenek, tengeri, brakkvizi vagy édesvizi alakokkal. 

Fölöttük fekszenek a márgákból és homokkövekből álló mérai rétegek ten- 
geri lerakodásra valló kövületekkel. 

A mélyebb oligocaen legfelső tagját palás márgák,raz ilondai halpalák alkot- 
ják, a Meletta crenata Hxcx.-hez hasonlító halpikkelyekkel. 

Az aguitaniai emelet képződményei területenkinti kifejlődésük szerint tár- 
gyaltattak és pedig 1. a Biharhegység és a Meszesvonulat közötti. 2. az egyesült 
Szamos- és Láposfolyók befogta területen. 3. Az erdélyi részek keleti és déli vidé- 
kén előforduló lerakodásókat és 4. a Zsilyvölgyi szénteknők-ét. 

Az értekezés szövegében alkalmazott sok átmetszeten kívül van még négy 
tábla profilokkal és egy chromographikus tábla mellékelve. 

Dr. FRANZENAU ÁGOSTON. 


(10.) LÖRENTHEY IMRE: Jelentés az erdélyi Múzeum- Egylet megbízásában 
1591. nyarán tett földtani kirándulásaimnak eredményeiről. (Értesitő az 
erdélyi Múzeum- Egylet Orvos- Természettudományi Szakosztályából. 1893. 
X VINtévikDos 19) 


Szerző az erdélyi Érezhegység keleti szegélyén főképen a harmadkori kép- 
zödményeket Nagy-Enyedtől kiindulva Celnáig terjedően tanulmányozta. 

Az Oláh-Lapádtól nyugatra terjedő Pareu-Buchiban a lajtamész képződ- 
ményben két szint van megkülönböztetve, egy alsó, homokos mészkőből és egy kö- 
rülbelől 1 m vastag felső, márgából álló. 

Az alsó szintben talált kövületek ezek : 

Fecten Malvinae Dvuw., Cladangia conferta Rss., Explamaria asteroides 
Gorpr. Lithothamnium ramosissimum Rss. 

A felsőben találtak : 

Isocardia cor. L., Lucina columbella Lam., Tacina sp., Tellina, lacunosa. ? 


IRODALOM. 459 


CHEM., Pecten scissus I. FavRE, Pecten fr. scissus (E. FavRr) Hire, Terebratula 
cfr. grandis Bruxm., Serpula sp., Lithothamnium ramosissimum Pss. 

Az Oláh-Rákos környéki lajtamészképződmény finom- vagy durvaszemű ho- 
mokból áll, melyben helyenként conglomerátok települtek le. Faunájában követ- 
kező fajok constatáltattak : 

Heterostegina. costata D"ORe., Discorbina cfr. eximia HANTK., Gaudryina 
2 sp., Truncatulina-k, Polistomella-k és más foraminiferák, Serpula sp. Egy Stel- 
laridae valószínüleg (roniaster-nek a párkánylemezkéi, EKchinocyamaits ovatus AG., 
Scutella (subrotunda Lam. ?), Clypeaster acuminatus DEsom, Clypeaster cfr. 
gibbosus Risso, több echinoidea héj töredéke és tüskék, rákollók és pánczél töre- 
dékek, osztracodák, Teredo norvegica BPENGL., Pecten sp. cfr. scabridus BHrcHw., 
Pecten sp., Pecten Besseri Anopkg., Ostrea 3 sp., Ostrea sp., (digitalina ? Dux.), 
Anomya striata BRoccni, Dentalium entatis L., Retepora cellulosa 1.., GCelle- 
pora globulus PRss., CGellepora polyphyma Rss., CGellepora arrecta Rss., De- 
francia. prolifera Rss., Defrancia formosa  Bss., Ceriopora arbusculum Nss., 
Lamna contortidens Aa., Lithothamnium ramosissimum Rss. 

Vláaházán három szint van megkülönböztetve, egy felső durvaszemű ho- 
mok a következő alakokkal : 

Pycnodus sp., Pecten Besseri Awxpx., Pecten sp., Pecten sp. cfr. scabridus 
ErcHw., valószínűleg a Clypeaster pyramidalis Micn. töredékei ; 

egy középső mésztartalmú homokkő következő fajokkal : 

Hgy szép nagy rákolló, Pecten Besseri Awpg., Pecten cristatus BRONN, 
Lithothamnium ramosissimum Rss., legalúl egy meddő kék tályag. 

Felső-Orbón a három árokban feltárt felső mediterrankorú képződmények 
tanulmányozása közben tapasztaltak ezek : 

A Pareu-Bobiban van legfelül aprószemű lithothamnios mészkő, melyből a 
gyüjtött anyag szolgáltatta kövületei ezek : 

Heterostegina costata DORB., Turbinolina duodecimcostata Gornpr., Helia- 
strea conoidea Rss., Serpula scalaris Hrcnw., (lypeaster crassicostatus AÁG.., 
Cülypacster töredékei, Schizaster cfr. Karreri LavBE, Terebratula form. ind., 
Pectunculus sp., Pecten cristatus BRgowxws, Pecten Besseri Awspk., Pecten 2 sp., Pec- 
ten Malvinae Due., Pecten latissimus BRocc., Pecten ( Vola) Felderi F. u. K., Arca 
diluwvi LAMK., Ostrea 2 sp., Ostrea digitalina Dup., Teredo norvegica SPENGL.., 
Dentalium entalis L., Turbo tuberculatus ? SERR., Pyrula (Ficula) geometra 
. Bons., Buccinum (Eburnca) Brugadinum GnRar., Pycnodus sp., Lithothammium 
ramosissimum hss., alatta kékes, helyenként márgás homok terül el, melybe egy 
keményebb homokpad van betelepülve kagylólenyomatokkal és valószínűleg a 
Teredo norvegica SPENGL. kömagjaival. 

A Pareu-Zsijilor de la Hancu vízmosásban van legfelül sárgás, durvaszemű 
lithothamniumdús mészkő. Ez alatt egy homokkő, melyből a nyert fajok : 

Explanaria  asteroides Gornpr., Teredo norvegica BSPENGL., Pecten cristatus 
Bnrowxws, Pecten sp., Leda fragilis CHem., Lucina Dujardini DEsn., Lucina incras- 
sata Due., Venus scalaris BRowxw, Pectunculus 2 sp., Ostrea sp., (onus (Leptoco- 
nus) Puschü Micn., Buccinum (Zeuxgis ?) semistriatum BRocc., CGancellaria (Tri- 
gonostoma) ampullacea Bnocc., Pyrula geometra, Bors., Rissoina pusilla BRocc.; 


460 IRODALOM. 


Dentalium Bouci DEsn., Dentalium mutabile Dop.. Dentalium Michelotti 
M. Hönx. 

Ezt követi a sorban palás elválású agyagosabb homok következő alakokkal : 

Oduingueloculina peregrina DORB., Textularia sp., Rotalina sp., Robulina 
sp., Cardium sp., Pectunculus sp., Nucula nucleus L., Nucula Mayeri M. Hönx., 
Natica helicina, BRocc., Natica sp., Eulima  subulata Dox., Rissoa sp., cfr. Venus 
D ORB., Mitra Bronni Micn., Pleurotoma trifasciata ? HökRx., Buccinum (Zeucis ? ) 
semistriatum BRocc., Dentalium mutabile Dopn.E nnek feküjét a falutól DK-re levő 
bánya, kemény, világos szürke, kérdéseskorú mészkő alakjában tárja fel. 

Magyar-Igen és Celna mellett a lithothamniumdús mész van meg. 

A tapasztaltakból kiindulva szerző a felső mediterrankorú képződményekre 
három szintet különböztet meg. 1. Egy alsót, kékes színű meszes és márgás homok- 
követ, helyenként betelepült conglomerátokkal (Felső-Orbó). 2. Egy középsőt, 
lithothamniumdúsat, durva- és finomszemű mészből, guarzhomok vagy conelome- 
rátból állót (Oláh-Lapád, Felső-Orbó, Magyar-Igen, Celna.) 3. Egy felsőt, finom- 
szemű márgát (Oláh-Lapád). 

Szerző a pontusi képződményekre vonatkozó vizsgálatainak eredménye 
a következőkbe vonható össze : 

Oláh-Lapád táján e képződmény felül vasoxydhydrátdús concretiókkal bő- 
velkedő guarzhomokból áll, alatta homokos kékes agyag van, melyben 

Melanopsis vindobonensis Fucns, Melanopsis Martimana FéR., Melanopsis 
impressa Kgauss, Gongeria subglobosa PaRrscm, Congeria Partschi Czsz., Conge- 
ria nov. form. fordulnak elő. Feküje homokos agyagmárga növénylenyomatokka! 
és következő kövületek lenyomataival : 

Congeria, banatica Hörx., Limnocardium Lenzi Hörx., Limnocardium spi- 
nosum LöRr., Limnocardium 2 sp., Pisidium sp.9, Valenciennesia Reussi NEm. 
Orygoceras dentaliforme Bgusrwsa ?, Planorbis sp. 

Felső-Orbón durva vagy finom kavicsban találtatott : 

Melanopsis Martiniana VÉR., Melanopsis pygmaea PaRrscH., Melanopsis 
Bouci FÉR., Cardium sp. 

E nemű lerakodás Csáklya mellett alul márga, felül guarzkavics, utóbbi- 
ban a talált alakok : 

Melanopsis vindobonensis Fucus, Melanopsis Bouci FÉR., Congeria Partschi 
Czgz. 

Benedeken a 

Cardium Lenzi R. Hozgwx., Congeria banatica R. Hownxw., Plamorbis sr. és 
ostracodák lenyomataival, sárgás, csillámdús homokos agyag fordul elő. 

Dr. FRANZENAU ÁGOSTON. 


(11.) SóBányr Gyura: A törmelék-kúpok keletkezése. (Földrajzi Közlemé- 
nyek. Budapest, 1893. XXIV. köt. 11. 1.) 
A víz mozgási alakja, vagyis a hullámzás és a törmelékfajok ismertetése 
kapcsán a törmelékkúpok keletkezését előidéző feltételek, valamint a kúpok alak- 
jai vannak behatóan tárgyalva. Dr. FRANZENAU ÁGOSTON. 


IRODALOM. 461 


(12.) PRocHÁZKA VrAp. Jos.: Über fossile Creusien des mührischen, mieder- 
österreichischen, steierischen und kroatischen Miocaen. (A sRozprawvy. 
ceské Akademie cisate Frantiska Josefa pro védy, slovesnost a umőni v. 
Praze. 1893. Tfida II. Roénik II. Cislo 1. p. 25.s czímű folyóirat Resu- 
méje után.) 2 táblával. 


A sekély tengereket kedvelő cirripediák, ereusiák, a magyar- és horvátor- 
szági miocaen lerakodásokból, Fraknóváraljáról, Szent-Margittáról (Sopron m.) és 
Podsusedról vannak említve és pedig névszerint Szent-Margittáról Creusia Sturi 
nov. spec., Podsusedról a már régebben ismertetett  CGreusiacostata  KRAMB.-GORJ.£ 

Dr. FRANZENAU ÁGOSTON. 


(13.) PRocHázka Vriap. Jos.: Ein Beitrag zur Kenntniss der Fauna des 
marinen Tegels und des diesen überlagernden Sandsteines von Walbers- 
dorf. (A sRozpravy éeské Akademie cisate Frantiska Josefa pro védy, 
elovesnost a uméni v. Praze. v. Praze. 1892. Tfida II. Roénik I. Űislo 
37. p. 22." czímű folyóirat Resuméje után.) 


Szerző ezen többször már tárgyalt lerakodásból a gyüjtött és feldolgo- 
zott anyagot beszéli meg, mely alkalommal a Kirrr által hangoztatott nézet 
eredményére jut, hogy t.1.a tályagban eltemetett fauna egy mélytengeri, mely 
a Schlieréhez közel áll, de egészben véve a badeniével rokonabb s így mintegy e 
kettő között foglal helyet. 

Egészben 205 fajt állapított meg, még pedig 83 foraminiferát, 6 korallt, 
2 férget, 2 echinodermát, 3 bryozoát, 26 lamellibranchiátát, 65 gasteropodát és 
18 halotolithot. 

A fedőrétegekben előforduló homokkő faunája, a steinabrunni turritella ho- 
mokkövének felelne meg. Dr. FRANZENAU ÁGOSTON. 


(14.) ScHRopr F. : Die Foraminmiferenfauna, des miocánen Molassesandsteins 
von Michelsberg unweit Hermamnstadt (Siebenbürgen.) (Bericht über die 
Senckenbergische Naturforschende Gesellschaft in Frankfurt a/M. 1893. 
p.41559 


Dr. KisxEnrs Fr. hazánkban, Kis-Disznód táján tanulmányútja alkalmával,tt 
csillámdús, némely rétegeiben öregszemű homokkőből szerves maradványokat 
gyüjtött. Ezek a szerző szerint a következők : 

Biloculina bulloides D ORe., B. depressa D"ORs., Spiroloculina limbata D ORn., 
Sp. ecfr. arenaria BRapy, Miliolina seminulum L. sp., M. Haidingeri DOne., M. ve- 
nusta Kang. sp., M. Auberiana, DORB., M. trigonula Lam. sp., M. circularis Bonx. 
sp., M. aff. labiosa D"ORe. sp., M. bicornis WArx. n. JaAc. sp., M. Linnaeana D ORs. 
sp., M. cf. Ferussaci DORe. sp., M. reticulata D ORE. sp., Hauerina compressa v ORbn., 
H. ornatissima Kanxk. sp., Plamispirina contraria DORB. sp., Cornuspira involvens 


k Földtani Közlöny. Budapest, 1£91. XXI. köt. 258. 1. 
Xk Lásd Földtani Közlöny. 1893. XXIII. kötet, 120. 1. 


462 IRODALOM. 


1ss., Peneroplis pertusus FoRsur sp., Orbiculina rotella D"ORB., Alveolina melo 
D ORB., A. Haueri D ORB. 

Tegtilaria carinata DORB., T. sagitula Derx., T. gramen DOne., T. cf. ag- 
glutinans v7ORp., T. conica DORB., var., ? (audryina subrotundata SCHwaG., ? 
Clavutina communis D ORB. 

Chilostomella. ovoidea Bss., Allomorphina macrostoma KARR. 

Glandulina laevigata D"ORB., Gristellaria cultrata Mowrr. sp. 

Polymorphina gibba DORe. sp., P. ovata, DORB., P. problema DORx., P. tu- 
berculata DORs. sp., Uvigerina pygmaea D ORE. 

Globigerina. bulloides DORs., (G. bilobata vDORs., Sphaeroidina bulloides 
p Oxw.. Discorbina orbicularis TEnao. sp., D. platyomphala Rss., Truncatulina 
Haidingeri D"ORB. sp., T. Dutemplei DORB. sp., T. lobatula WArx. n. JAc. Sp., 
Pulvinulina Boueana DORs. sp., P. Partschiana DOR8. sp., Gypsina vesicularis 
PARK. and Jowx. sp., Rotalia Soldanii D ORe. sp., R. Beccart L. sp. 

Nomionina umbilicatula MowxTr. sr., Folystomella crispa L. sp., P. macella 
FicHTEL u. Mont. sp., P. subnodosa Müwxsr. sp., P. cf. aculeata D ORB. 

Spiralis stenogyra Pnmn. sp., S. cf. Koenem KITTL. 

Bryozoák, spatangidák tüskéi és költései, a elypeaster nemhez tartozó ala- 
kok töredékei, a ditrupa és serpula nem maradványai, kicsi, az első (istella cune- 
ata Risso és Cistella cordata RiIsso-val valószínűleg identiküs alakok, ecraniák, 
melyek nagyobbika a középtengeri Crania turbinata Porr-hoz áll közel, azután a 
pecten, ostraa, pectunculus, cardium, nucula, corbula nemek képviselői, nem kü- 
lönben nmytilaceák, venerideák, trochideák, turitellák, acerithiopsis nem képvise- 
lői, eulimideák, chitonideák, ostracodák, rákollótöredékek, lithothamniumok és 
Dactylopora miocenica KARR. Sp. 

A fajilag meghatározott, többnyire a miocaenkortól mai napig élő 57 fora- 
minifera közül vagy 40 a bécsi medenczéből ismert. 

A fauna egy neme igen mély és meleg tenger lerakodására enged következ- 
tetni, a milyenek ez idő szerint a korallszigetek szomszédságában, vagy a 
tropikus tengerek lagunáiban szoktak keletkezni. A csekély számban előforduló 
pelagikus állatmaradvány csak bemosottnak tekinthető. 

Dr. FRANZENAU ÁGOSTON. 


(15.) Bimuz E. A.: Miocánes Petrefactenlager von Michelsberg. (Verhand- 
lungen und Mittheilungen des siebenbürgisehen Vereines für Naturwis- 
senschaften. Hermannstadt, 1894. XLIII. Jahrg. p. 92.) 

ScHgopr Die Foraminiferenfauna des miocönen Molassesandsteines von 

Michelsberg unweit Hermannstadt (Siebenbürgen)v czímű munkának bő kivonata. 

Dr. FRANZENAU ÁGOSTON. 


IRODALOM, 463 


MAGYARORSZÁGRA VONATKOZÓ UJABB 
IRODALOM." 


I. Krystallographia, mineralogia, petrographia, chemia és physika. 


Azr A.: Nehány vasoxyd és vassulfid villamvezetési ellenállásáról és fajhőjéről. — 
Erd. mus. egyl. Értesítő. 1896. XVIII. 210. 

Jan K.: Brassó város ivóvizeinek chemiai elemzése. — Erd. mus. egy. Értesítő. 
1896. X. VILI. 217. 

Mixó B.: Töredéx az arany genesiséhez. — Bányászati és Kohászati Lapok. 1897. 
XXXI 

MEzcczeER G.: Adatok a selensulfarsenatok kristálytani ismeretébez. — Magyar 
Chem. Folyóirat. 1897. III. 88. Ugyanez németül: Zeitschr. f. Kryst. und 
Min. 1897. XXIX. 146. 

Mnaazxc [L.: Essai dune classification des roches eristallines de la zone centrale 
des Carpathes roumaines. Bucarest, 1897. Bullet. Soc. Sc. 

Mnaxszrc L. et MuxGoci G. M.: Contributions a Vétude pétrographigue des roches 
de la zone centrale des Carpathes méridionales. II. et III. Bucarest, 1897 
Bullet. S0c. Sc. 

MurHwmaxx W. und ScHRöDER E.: Über Zusammensetzung einiger Tellurminera- 
lien. — Zeitschr. f. Kryst. und Min. 1897. XXIX. 140. 

Nyrxő G.: Nehány ásvány chemiai elemzése. — Erd. mus. egyl. Értesítő. 1896 


X.VIIET. 123. ü 
PanrocsEK J.: A poresőről és porhullásról. — A nyitravármegyei orvos-gyógy- 
szerészi és természettud. egyesület Évkönyve. 1897. IV. 55. 
PELIKkas E.: Der BEisenglanz von Dognácska. — TscHERMAkKs Mineral. und 


petrogr. Mittheilungen. 1897. XVI. 519. 

PRrwozNIK E.: Über die chemische Zusammens etzung des Bláttertellurs (Nagy- 
ágit). — Oester. Zeitschr. f: Berg- und Hüttenwesen. 1897. XLV. 265. 

SZADECzEY GYy.: Chloritos phyllitek Szurdukvból. — Erd. mus. egyl. Értesítő. 
TEJ SEKÉTEKES TE I 

SZTANCSEK /.: Adatok az Avashegység eruptiv kőzeteinek ismeretéhez. — Erd. 
mus. egyl. Értesítő. 1896. XVIII. 1896. 

WaRrra W.: Por a hóban. — Természettud. Közl. 1896. XXVIII. 146. 


II. Physikai földrajz, geologia, palaeontologia, paedologia és bányászat. 


Appa K.: Szolnok-Doboka vármegye geologiai ismertetése. — ( Szolnok-Doboka 
vármegyei Emlék Magyarország ezredéves ünnepéres czímű munkából.) 

BaRrEL E.: Erdölbergbau in Kőrösmező. — Allg. österr. chem. und techn. Zei- 
tao US97. XMNE 8 


. Folytatásul a Földt. Közl. 1896. XXVI. köt. 350. lapján összeállított jegy- 
zékhez. 


464 IRODALOM. 


Bese G.: Egy a rómaiaknak tulajdonított bánya Új-Moldova mellett. — Bányá- 
szati és Kohászati Lapok. 1897. XXX. 60. 

Bocpáwri Ö.: Ombrometriai tanulmányok a magyar korona országainak terüle- 
tén. — Mathem. és természettud. Értesítő. 1897. XV. 107. 


BRusunva . §ramenti di Malacologia Terziariai. — N. Jahrb. für Min. ete. 1897. 
Te375 
B, K.: Berg- und hüttenmünnische Mittheilungen aus Ungarn. — Berg- und 


Hüttenmünnische Zeitung. 1897. LVII. 77. 

B. K.: Die Boicza-Rudaér Goldbergbaue. — Berg- und Hüttenmünniseche Zei- 
tung. 1897. LYI. 257. 

FápiÁs L.: A veresvizi m. kir. bányamű dúsérecz előjövetelről. — Bányászati és 
Kohászati Lapok. 1897. XXX. 248. 

GáspáR J.: Temesmegyei talajok elemzése. — Természettud. Füzetek. 1897. 
XA 

GáspPÁR J. és HEREPEI K.: Alsófehér vármegye földrajzi és földtani leirása. (Alsó- 
fehér vármegye cMonographiájá? - ból.) 

GucgxLER Gy.: A szápári szénvidék rövid ismertetése. — Bányászatiés Kohászati 
Lapok. 1896. XXIX. 215. 

HoExwEes R. : Sarmatische Conchylien aus dem Oedenburger Comitate. — Jahrb. 
d. k. k. geol. Reichsanstalt. 1897. XLVII. 57. 

Jelentése: A m. kir. Földtani Intézet, 1895. évről. 

Kaurmawnwx K.: A tatarosi asphaltbányászat és feldolgozási művekről — Bányá- 
szati és Kohászati Lapok. 1897. XXX. 228. 

KELLER H.: Vág-Ujhely vidéke vizözöni vagyis negyedkori képletének vázlata. — 
Nyitra vármegyei orvosi, gyógyszerészi és természettud. egyesület Évkönyve. 
ISO7ERÉVÉDD 

Kroos J. H.: Die Kohlenfelder bei Fünfkirchen. — Zeitschr. für prakt. Geologie . 
1897. IV. 

Kocn A.: Prochyracodon orientalis, egy uj ősemlős Erdély közép eocsn rétegei- 
ből. — Mathem. és természettud. Értesítő. 1897. XV. 130. és Természet- 
rajzi Füzetek. 1897. XX. 481.; ugyanitt németül is a 490. lapon, 

TDLamrgEcur R.: Montanwesen der Milleniuras-Ausstellung zu Budapest. — Berg- 
und Hüttenmánnisches Jahrbuch. 1896. XLIV. 387. 

Lóczy L.: A balatoni tudom. kutatásokról. — Földrajzi Közl. 1897. XXIV. 284. 

Löőgexrupy J.: Adatok Magyarország harmadkori rák-faunájához. — Mathem. és 
természettud. Értesítő. 1897. XV. 149. 

Marryasovszxgy J.: Baranya geologiája. (VÁRapy F.: sBaranya multja és jelenjes 
czimű munkából. Pécs. 1896.) 

MrrosovicsEk: Die Entwickelung der Roheisenerzeugung im Gömörer Comitate. — 
Montan-Zeitung für Österr.-Ungarn und die Balkanlünderg. 1897. IV. 325. 

Oxosz E.: A szamos-ujvári cOsinkav-i ősember telep. — Erdélyi mus. egyl. Érte- 
sítő. 1897. XIX. 10. 

REHMANN 0. : Petroleum és ozokerit a Kárpátokban. — Naphta. 1896. évf. (lengyel 
nyelven). 

rcnrEn G.: Vélemény a zemplénmegyei Mikova és Habura községek területén 


IRODALOM. 465 


nyers földolajra eszközlendő kutatásról. — Bányászati és Kohászati Lapok, 
1897. XXX. 107. 

SINGER B.: Az Esztergom vidéki barnaszén-bányászat. — Bányászati és Kohászati 
Lapok. 1897. XXX. 19. (és folytatva). 

Srszow J.: Über die palaeontol. Beziehungen des neurussiscehen Neogens zu 


den gleichen Scechichten Österr.-Ungarns. — Sehriften d. neurussischen 
naturforseh. Gesell. in Odessa. 1896. XXI. 20. 
Sraus M.: Pótlék a Sratiotes aloides L. történetéhez. — Pótfüzetek a Természet- 


tud. Közlöny 1897. XXX. kötetéhez 227. 

STEINHausz J.: Kupfer und Schwefelkiesbergbau von Schmölnitz im Zipser Comi- 
tat. — Berg- und Hüttenmöünn. Jahrbuch. 1896. XIV. 267. 

xx Studien, palaeontologisehe, über die Grenzschichten der Jura und Kreide- 
formation im Gebiete der Karpathen, Alpen und Apenninen. — Stutt- 
gart, 1897. 

SzorraGcH T.: A biharmegvei asphaltos telepekről. — Bányászati és Kohászati 
Lapok. 1897. XXX. 248. 

SZÁDECZKY Gy.: A zempléni szigethegység közettani és geologiai tekintetben. — 
Budapest, 1897. 

TéGrás G.: A Ruska-Pojana keleti lejtőjén és az Erdélyi Érezhegység déli mészkő- 
övében folytatott barlangkutatásaim őslénytani adalékai. — Erd. mus. 
egyl. Értesítő. 1897. XIX. 23. 

TéGrás G.: Az Erdélyi Érezhegység déli mészkőövének barlangképződményei. — 
Pótfüűzetek a Természettud. Közlöny 1897. XXIX. kötetéhez 193. 

Touvra F.: Geolog. Untersuchungen im östlichen Balkan. — Denksehriften der 
Wien. Akad. 1896. LXIII. 277. 

Tovura F.: Hine geolog. Reise in die transsylvanischen Alpen Ruminiens. — 
N. Jahrb. für Min. etc. 1897. I. 142. 

UHnuiG V.: Die geotekton. Ergebnisse der Relse des Prof. Uhlig"s in die Ost-Karpa- 
then. — Mittheil. der k. kön. geograph. Gesell. 1897. XL. 108. 

UruiG V.: Die Geologie des Tatra- Gebirges. I. Bad. — Wien, 1897. 

UHnia V.: Über die Beziehungen der südlichen Klippenzone zu den Ost-Karpa- 
then. — Sitzungsb. d. kais. Akad. d. Wiss. 1897. CVI. 188. 

WIESNER A.: A Kis-Almás porkurai arany-ezüst bányatársulat. — Bányászati és 
Kohászati Lapok. 1896. XXIX. 86. és 99. 

ZvBER R.: Karte der Verbreitungsgrenzen des Petroleumterrains in den Karpa- 
then. — Naphta, 1895. évf. (lengyel nyelven). 


Földtani Körlöny. XXVII. köt. 1897. 30 


466 TÁRSULATI ÜGYEK. 


TÁRSULATI ÜGYEK. 


V. SZAKÜLÉS 1897. NOVEMBER HÓ 3-ÁN. 


Elnök : dr. KRENNER J. SÁNDOR, 


Az elnök megnyitván az ülést, az első titkár jelenti, hogy 
BREzwYyIK János kir. tanácsos, a selmeczbányai evang. lyceum igazgatója 
és társulatunk rendes tagja meghalt, a mit e szakülés sajnálattal vesz tudomásul, 


Rendes tagságra vannak ajánlva : 


Laczkó Dezső úr kegyesrendi főgymnásiumi tanár Veszprémben; ajánlja 
dr. L. Lóczy LaJos vál. tag, és 

Czmepvusz Géza úr, dr., főgymnasiumi tanár Nagy-Károlyban ; ajánlja HALAvÁTS 
GyuLAa vál. tag. 


A következő előadások kerültek a napi rendre : 


1. Dr. FRaas EBERHARDT lev. tag (Stuttgart) sA bőrös Ichthyosaurusoks czímű 
értekezését bemutatja dr. Permő Gyuna vál. tag. A magy. kir. földtani intézet 
birtokában levő JT. guadriscissus OvExsr. példány Holzmaden felsőjura rétegei- 
ből való és nagyon fiatal, de teljesen kifejlett állat maradványa, hossza 08 m. 
A megtártás állanota igen jó, különösen az uszóké, egyes helyeken még az 
izomzat és a bőr is láthatók. 

9. Dr. Högvexs Ruporr egyet. tanár és rendes tag (Grácz) : Adalékok a 
Bakony felső trias Megalodusainak ismeretéhezs ezimű dolgozatát bemutatja 
dr. Lóczy LaJos vál. tag. A győr-dombovári vasút építése alkalmával kerültek elő 
azok a kövületek, a melyeket dr. HögvEs dolgozott fel és pedig GUBÁNYI KÁROLY 
vállalati mérnök és Laczkó Dezső kegyesrendi főgymnasiumi tanár gyüjtéséből 
ered azaz anyag, a melyet az előadó a szakülésnek bemutathat. A maradványok 
kizárólag kőbelek, közöttük HoERNEs a Megalodus (rümbeli öroprp., a Megalodus 
trigueter Wunr., a Megalodus. complanatus GümB.- és a M. gryphoides Güme.-hez 
tartozó alakokon kívül a Megalodus Tofanae Hornw., a Gonchodus infraliasicus 
Sropp., illetőleg a Conchodus Schwageri Tauscn közeli rokonait is felismerte. 

Legérdekesebb a gyüjtésben azon három, egyenlőtlen teknőjü példány, 
melyek alakja összekötő kapocs a Megalodontidák és a Chamidák között. Ezt az 
alakot HoERwEs határozott új fajnak írta le és Megalodus Lóczyi néven nevezte. 

3. Böcen Hucó: sÁsvány-ujdonság a Kis-Svábhegyről. Előadó említi, 
hogy legutóbb a budapesti Kis-Svábhegy nummulit-mészkővének felső rétegeiben 
a közönséges sárga calcit kiséretében, víztiszta guarzot talált. Az előfordulás 
hasonló a carraraihoz, csakhogy a kristályok sokkal kisebbek és combinatiojuk 
nagyon egyszerű t. i. (1011) .R, (01119—R és 11010) ooR. 


TÁRSULATI ÜGYEK. 467 


4. Dr. TRaAxueR LÁszLó (Munkács) két rendbeli értekezéseit bemutatja az e. 
titkár dr. Sraus M. , 

a) Spongilla gigamtea xs. sp., Szerző két évvel azelőtt foglalkozván 
a bilini (Csehország) csiszolópala spongiolitjaival, (Földtani Közlöny XXV. 
181. 1.) akkor arra az eredményre jutott, hogy ezek mind a Spongilla fluviatilis 
Tuxrprs (— Sp. lacustris LBxN.)-hoz tartoznak. Miután szerző azóta e fajt mintegy 
50 lelethelyről és a szóban levő kőzetet is gondosabban tanulmányozhatta, most 
fölismerhette azt, hogy a fosszil faj úgy skelettűi, mint a parenchymtűi alakra 
nézve megegyeznek Spongilla lacustris LBxkw. megfelelő tűivel ; de a gemmulatűk 
eltérnek nem csupán nagyságukat, de alakjukat illetőleg is. A recens faj gemmula- 
tűi a lelethelyek szerint 35—120 4 hosszúság és 3—9 u vastagság között váltakoz- 
nak ; a fosszil fajéi pedig 200 u hosszúságot és 12 u vastagságot is elérnek. A Sp. 
lacustris LBkx. gemmulatűinek tüskézete is egészen más jellegű; a pyecnasterek 
itt mindig csak elvétve, egyesével vannak ; a fosszil fajnál azonban számra nézve 
a tűalakú gemmulák a spiculumokat túl is haladják. Az említett jellegeknél fogva 
azt mint új fajt Spongilla gigantea x. sp. névvel jelöli. 

b) cSpongillatűk a Balaton iszapjából.i Szerző említi, hogy a Balaton-tó 
szivacsfaunája a legjobban kikutatottak egyike. Mindössze öt szivacsfajt ismer- 
nek belőle. Szerző újabban a Balaton iszapjának két próbájában kutatott szivacs- 
maradványok után és 10—10 mikroszkopi készítményben a. következő fajok 
spiculumait találta : Spongilla lacustris LBEx., Sp. fragilis Lexp.,: Troehospon- 
gilla horrida WeExnr., Ephydatia fluviatilis (LBxKx.) és E. Mülleri LBEx. 

E fajok közül eddig a Trochospongilla horrida WELrw. a Balatonból telje- 
sen ismeretlen volt; az Ephydatia Mülleri (UBxx.) és a FE. fluvialis ( LBxx.) pedig 
csupán a Kis-Balatonban észleltettek. Nem valószinűtlen, hogy az első kihalt 
fajnak tekinthető. 

Erre megjegyzi dr. Lóczy LaJos, hogy a legujabban, a mikor a zoologusok a 
Balaton recens fajait vizsgálták, azt tapasztalták, hogy a szivacsok mennyisége és 
gyakorisága az egyes években nagyon változó. Így történhetik az, hogy az iszapban 
valamely évben éppen nem élő fajok tűit találjuk, a melyek azonban még nem 
kihaltak ; PerHő Gyura nem tartja lehetetlennek valódi fosszil szivacsfajoknak elő- 
fordulását a Balaton iszapjában. 

5. Dr. SrauB Mónrcz e. titkár a Phytopalaentologiai Közleményeketv ter- 
jeszt elő. Bemutatja : 

a) Dr. A. G. NaArHoksr : aZur fossilen Flora der Polarlünders czimű mun- 
kája első részének második füzetét, mely Spitzberga mesozoi floráját írja le. 
(A. bővebb ismertetést közöljük. ) 

b) Zerenek R. az École nationale supérieure des Mines tanára Párisban f. é. 
aug. hó 21-én keltezett levelében arról értesíti az előadót, hogy Ctenis hungarica- 
járól szóló és neki megküldött értekezéséből (Földtani Közlöny XXVI. 331. 1.) meg- 
tudta azt, hogy ezen új faj az École des Mines gyüjteményében is van letéve és 
oda egy nehány évvel ezelőtt Stájerlakból került. 


30 


468 TÁRSULATI ÜGYEK. 


VI. SZAKÜLÉS 1897. DECZEMBER HÓ 1-ÉN. 
Elnök: Böckn JÁnos. 


Az elnök megnyitván az ülést az első titkár rendes tagnak ajánlja 
HoxusirzgY HENRIK urat, kir. segédgeologus Budapesten. 


Előadások 


1. Dr. Inosvax LaJos aA Balaton vize chemiai elemzésének eredményétr 
ismerteti. Az előadó a Balatonnak négy helyről merített vizét elemezte, u. m. 
Tihanynál a felszinről, a tihanyi révnél 10 m mélységből, Siófok és Kenese között 
a felszinről és Balaton-Berénynél. A víz, összetételét tekintve, nagyon híg, az 
alkali-földfémes vizekhez tartozó ásványvíz elég jelentékeny alkalifémsó tarta- 
lommal; lúgos hatása különösen feltünő, ha concentrálva van. Az alkali-fémek 
(K és Na) mennyisége mintegy 179/0, az alkali-földfémeké (Ca és Mg) pedig 709. 
Balaton-Berénynél a beömlő Zala folyó lényegesen változtatja a víz összetételét, 
a mennyiben kevesebb a K és Na tartalom, több a Mg, de sokkal kevesebb a sulfat 
és a Cl mennyisége, mint a többi helyen. A nádas között és a nádas közelében 
merített vízben több a CO,, úgy szintén a mélységben a tihanyi révnél, mi a sok 
elbomló növényi anyagtól eredhet. A víz tükrén az elnyelt 0 tartalom kisebb, 
mint a nádasban és ennek közelében, a mi ismét abból érthető, hogy a felületen 
az oxydatio élénkebben megy végbe. Összehasonlítva a bodeni, genfi, zürichi és 
gmundeni tavak vizével, mindezekben a fix maradék sokkal kevesebb és a kova- 
sav éppen elenyésző a Balatonéhoz képest. A zürichi és genfi tó vizének nagyobb 
Cl mennyisége nem csupán a kilugozás, hanem annak az eredménye is lehet, hogy 
sűrűn lakott vidékek környezik. 

9. Dr. ScHmIDT SÁNDpoR A gömb gyakorlati alkalmazása a kristályszámi- 
tásbanv czímű előadásában bemutatja a BucHawaw-tól ajánlott gömböt és a reá 
alkalmazható Avzp de MaGwac-féle metrosphaert. A 22 em átmérőjű gömb fény- 
telen mázzal van bevonva, hogy rajta czeruzával irni lehessen. A metrosphar 
fémből, a gömb nagyságához mérten készült ; részei egy fokokra beosztott abroncs, 
ez a mérő kör, erre 909 alatt szintén egy fokokra beosztott félkör van erősítve és 
ehhez a tetőpontban egy fokokra osztott mozgatható negyedkör van alkalmazva. 
A mérő kör csavarral a gömbhöz szorítva annak legnagyobb körét képezi és 
a mozgatható körnegyedet a kivánt helyzetben csavar segélyével erősithetjük meg. 
Az előadó megmagyarázza, hogy miképen lehet e készülék segélyével a gömbön a 
különböző kristálytani feladatokat graphice megoldani, így pl. két adott ponton 
egy legnagyobb kört megvonni, vagy ezen két pont távolságát lemérni, vagy egy 
legnagyobb kör adott pontján egy másik legnagyobbat egy bizonyos szög alatt 
megvonni. Sokkal fontosabb a kristályok ú. n. középponti előállítása és egy 
kristálypolyöder gömbprojectiojának előállítása. A középponti előállításnál a kris- 
tálylapokat önmagukkal párhuzamosan eltolva gondoljuk, a mig azok a gömb 
középpontján mennek keresztül; a lapok a gömb felületét legnagyobb körökben 
metszik és ezek hajlása egymáshoz ugyanaz, mint a kristálylapoké. Két ilyen kör 


TÁRSULATI ÜGYEK. 469 


egymást a gömbmérőben metszi és ez párhuzamos a lapok élével; két átmérő 
hajlása pedig a kristály megfelelő éleinek hajlását adja. A gömbprojectiot megké- 
szítve, egyszerűen graphicus úton számíthatunk, az elérhető pontosság "/2— 
1729, a mi az első és gyors tájékozásra elég. A kristályhálók megszerkesztésére, 
a mikor az élszögeket kell ismernünk, szintén igen czélszerűen használhatjuk 
a készüléket. 

3. KALECSINSZEY SÁNDOR cA kárpátövi nyers petroleumok vizsgálatai czím 
alatt ismertette az elemzési eredményeket. Általában azt tapasztalta az előadó, 
hogy a világosabb szinű petroleumnak kisebb a fajsúlya és fordítva, és hogy a 
fajsúly a mélységgel ugyan kisebbedik, de nem törvényszerűen. A könnyű nyers 
olajokból több égő olajat kapunk. A megvizsgált petroleumpróbák a következő 
helyekről származtak : 1. Kriva-Olyka (Zemplén m.), 2. Monasterea (Moldva), 
3. Kőrösmező (Máramaros m.), £. és 5. Szacsal (Máramaros m.), 6. Sósmező (Há- 
romszék m.), 7. Hoja (Moldva). Előadó az eredményeket táblázatokban összeállí- 
totta és a nevezetesebb, de különösen a galicziai nyers olajokkal hasonlította 
össze. 

4. Hanavárs GYULA c A domahidai ősállatmaradványokról, értekezett. Doma- 
hidánál (Szatmár m.) a Kraszna-csatornában, 372 m mélységben két mammuth 
agyarat, két felső zápfogat és még több csonttöredéket találtak. Ugyane csator- 
nában, de a térszin egy kissé emelkedettebb helyén sárga, szivós agyag és ez alatt 
kék agyag van. E lerakodásból a következő állatok csontjai kerültek ki: Bison 
priscus, Rhinoceros antiguus, Eguus caballus, Hyaena spaelea, (-astor fiber áll- 
kapcsa; ez utóbbi különösen azért érdekes, mivel ez a második eddig Magyar- 
ország diluviumában talált hódmaradvány. 

5. Dr. SrauB Mógrcz bemutatja a Chicago Academy of Sciences Bulletin- 
jének I. kötete X-ik számát, melyben W. K. HicurY jelentést tesz azon négy mam- 
muth maradványairól, melyeket 1878 tavaszán Spokane County Wash. délkeleti 
részében Mr. Copelin farmján találtak. Ezen síkság kb. 2100 lábnyira fekszik a 
tenger szine fölött; a talaj kövér fekete anyag, alatta fehér anyag fekszik. 

Négy állatnak csontját találták, de egy sem volt tökéletes; a legnagyobbi- 
kat kiválasztván, azt nagy gonddal a kisebb példányok és a hol szükségesnek mu- 
tatkozott, az Elephas indicus csontjaival kiegészítették és e példány, mely most az 
akadémia muzeumában föl van állítva. 13 angol láb magas és ennél fogva úgy 
látszik a legnagyobbik, a mit eddig ismerünk, mert a szent-pétervári példány csak 
9 láb 3 hüvelyk magas. Az értekezéshez mellékelt photographia demonstrálja 
nekünk ezen állat óriási nagyságát, mert a melléje állított emberi csontváz kopo- 
nyája egy szintbe esik a mammuth előlábának térdével. 

6. Dr. L. Lóczy LaJos xegy sajátságos alakú concretiótv mutatott be Szt. 
Lőrincz határából a Gurrmanw-féle téglavető homokjából. A concretio körülveszi 
egy fa gyökerét, mely elszenesedett és elpyritesedett, s pedig nagyon számos 
oktaéderes kristályoknak halmaza. , 

Haravárs Gyuza azt tapasztalta, hogy a főváros környékének északi részé- 
ben (Rákos és Kőbánya) a pontusi lerakodások az északi részben sokkal agyago- 
sabbak, mint délfelé (Szt. Lőrincz); de ezen lerakodásokban nemcsak agyag, 
de homok is előfordul és ebben a jellegző kövületek ; délfelé a lerakodások leg- 


470 TÁRSULATI ÜGYEK. 


vastagabbak és ebből a részletből való a bemutatott concretio; dr. SörauB MóRkrcz 
megjegyzi, hogy a Lóczy által bemutatott fosszil maradvány külső alakja szerint 
itélve az európai harmadkori rétegekben rendkivül elterjedett Taxodiuma distichum 
miocxenicum HEER gyökerére emlékeztet. E tűlevelű fa ma csak Florida mocsarai- 
ban él és kitüntetik térdalakú gyökerei, melyeknek SHALER N. 0. biologiai jelentő- 
séget tulajdonít, a mennyiben e gyökértérdeken sajátságos kúpidomú kinövések 
fordulnak elő, melyek edénydúsak, fájuk puha és szivacsos. E térd teteje mindig 
a víz tükre fölé áll és ha vízkiöntés következtében víz alá kerül és a víztől bebo- 
rítva marad, ott a fák kihalnak. A fa eredetileg nem volt a vízhez kötve, mert 
kertekben cultiválják még ma is, és a geologiai időkben más szárazföldi fákkal 
együtt élt. Ma társ nélkül él a mocsarakban, a hová csak ő juthatott; a létért 
való küzdelmet kikerülte és így ott fentarthatja magát. 


A f. évi november 3-án tartott választmányi ülésen az e. titkár bemutatta 
a f. évi május— oktober havi számadásokat, a mit a választmány tudomásul vett. 

Jelentést tesz továbbá a cSzaBó-emlékéremv tárgyában, s bemutatta 
Scnaxrr J. bécsi és BEcxk Ö. F. budapesti művésnökök tervrajzait és költség- 
vetéseit. Hosszabb eszmecsere után a választmány felkéri az elnökséget és az e. 
titkárt, hogy lépjenek ScHanrr bécsi éremvésnökkel tárgyalásba és kössék meg vele 
a szerződést. 

A magy. tud. Akadémia értesíti a társulatot, hogy a magyarhoni Földtani 
Társulat azon átiratát, melynek értelmében a társulat feloszlása esetén a cSzaBó- 
ALAPITVÁNYT) az akadémiának átengedi, tudomásul vette. 

Az e. titkár jelenti, hogy a kereskedelemügyi miniszter arról értesíti a tár- 
sulatot, hogy az 1900. évi párisi világkiállítás szervező bizottságába dr. STAUB 
Móxicz e. titkárt kinevezte ; továbbá, hogy a társulathoz a kiállítás szervező szabá- 
lyzatát megküldötte és egy harmadik leiratban a társulatot a kiállításon való 
részvételre fölkéri, 

Az e. titkár jelenti továbbá, hogy a társulattól kiadott Magyarország geolo- 
giai térképéből eddig 794 példány kelt el. 

Bemutatja továbbá a nyári szünetek folyamán beérkezett meghívókat és 
gyüjtő íveket. Mind e jelentéseket a választmány tudomásul vette. 

A deési áll. gymnasium kéri a társulatnak fölös kiadványait, 

a cBibliotheca del Museo National de Buenos Aires a csereviszony megkö- 
tését kéri ; a választmány mindkét intézet kérését helyben hagyja. 


A titkár a könyvtár részére beérkezett könyvajándékokat bejelenti : 

Report — Fourteenth Annual — of the public Museum of the City of Milwau- 
kee. 1896. 

Annuario del observ. astronom. national de Tacubaya. Aüo XVII. 

Carte géol. intérnat. de I! Europe, 2-iéme lív., a Földművelésügyi m. kir. Miniszte- 
rium ajándéka. 

Bolletin del Instit. géólog. de México. 1897. Nr. 4—6. 


TÁRSULATI ÜGYEK, 471 


Colorado College Studies, Vol. VI. 

Anale del Mus. Nacion. de Buenos-Aires. Tom. IV. Tom. V. (Ser. 2. t. ID). 

Revista Trimen. de Inst. Histor. e Geograph. Brasiliero. 1895. Tom. LVIII. 
part. 1 —2. k 

Report — Forty-eigth Annual — of the N.-York State Museum, 1894. T., II., ITT, 

Geolog. Survey of the State of N.-York. Palaeontology. Vol. VIII. by. J. Harc. 

J. Han: Report — Fourteenth Annual — of the State Geologist. for 1894. 

J. Hant : Geolog. Map of the State of N.-York. 

Dxcny M.: Ásványos források és fürdőhelyek az északi Kaukazusban. (Külön 
lenyomat. ) 

Tovra F.: Über neue Wirbelthierreste aus dem Tertiür Oesterreichs und Rám 
niens. — Tovura F.: Bemerkungen über den [Lias von der Umgebunyg 
Wiens. — Toura F.: BHine geolog. Reise in den transylv. Alpen Rumüniens, 
Tovra F.: Vorláufiger Bericht über eine weitere geolog. Reise in den 
transylv. Alpen Rumániens. 

Fénix J. : Untersuchungen über den Versteinerungsprocess und Erhaltungszustand 
pilanzlicher Membranen. 

Kovács A. és BogpáNyY Ö. : A vízépítészet az 1896. évi országos kiállításon. 

CovxweEnTz H.: Die Moorbrücken im Thal der Sorge. 

Caron J. D. : Artesian Wells. 

BRapwELntL J. B. : The paramidephonol and amidol Levelopers. 

HALE E. M. : The Nelumbium luteum. 

LawxGney 5. P. : Memoir of G. Brown Goode. 

BERG C. : Memoria del Museo Nacional correspondente al afio 1894, 1895 és 1896. 

BERTRAND J. : Auguste Daubrée. Paris, 1897. 


1897 deczember 2-án tartott választmányi ülésen az első titkár bemutatja 
az upsalai egyetem könyvtárának köszönő levelét a megküldött társulati kiadvá- 
nyokért ; továbbá bejelenti, hogy az cAustralian Institute of Mining Engineersv 
Melbourneban a csereviszonyt kéri, mely ajánlatot a választmány elfogadta. 
Jelenti, hogy a társulattól kiadott magyarországi geol. térkép példányainak nagy 
része elfogyott, úgy hogy most csak 300 példány van készletben. Ezzel kapcsolat- 
ban bemutatja a térkép magyar és német nyelvű magyarázó szövegét, a melyet 
minden tag díjmentesen fog megkapni. 

Bemutatja a folyó évi november havára vonatkozó pénztári jelentést, a mit 
a választmány tndomágsul vett. 


2 tot 


A könyvtár részére november hó folyamán érkezett ajándékkönyvek : 


Transactions of the Australasian Institute of Mining Engineers. 1897. Vol. IV. 

CARLHEIM-GYLLENSKÖLD V.:. Sur la forme analytigue de Vattraection magnétigue de 
la terre etc. 

PER Jogiass Hormauisr : Synthetische Studien über die Perowskit- und Pyrochlor- 
Mineralien. 


472 TÁRJULATI ÜGYEK. 


FRITHIOF ANxDERSSON: Über die guartüre Lagerserie des Kistinge Klint auf Lan- 
geland. 

WEsrmax J.: Bidrag till kinnedom járnglausens magnetism. 

HEMMExNDORF E. : Om Őlands vegetations etc. 

PrarHan A.: Über eine isomorphe Reihe von Formiaten des Ca, Sr, Ba, und Pb. 

GRgöswanr K. A.: Öfversikt of skánes yngre Öfversiluriska bildningar. 

SCHRÖCKENSTEIN FRawxz: Silicat-Gesteine und Meteorite. Prag. 1897. 


HIVATALOS KÖZLEMÉNYEK A M. KIR. FÖLDTANI INTÉZETBŐL. 


Földmivelésügyi m. kir. Miniszter úr ő nagyméltósága folyó évi október 
hó 30-án 2992. eln. szám alatt kelet magas rendeletével Haáravárs Gyura eddigi 
első osztálygeologust főgeologussá a VII. fiz. oszt. 3-ik fokozatába nevezte ki, s 
ezzel kapcsolatosan az első osztálygeologusi állásra a VIII-ik fiz. oszt. 2-ik foko- 
zatába dr. SCHAFARZIK HFExExcz második osztálygeologust léptette elé. Mindkettő 
az intézetnek már régóta tagja s bosszú működésükért jól megérdemelt kitüntetést 
nyertek. 

A megüresedett osztálygeologusi állásra, a VIII. fiz. oszt. 3-ik fokozatába az 
intézet első segédgeologusa, dr. Posewirz TivapaRk s helyére a IX. fiz. oszt. 3-ik 
fokozatába Appa KÁLMÁN segédgeologus neveztetett ki a fennebb említett magas 
rendelettel. Ezzel kapcsolatosan a X-ik fizetési oszt. 1-ső, illetve 2-ik fokozatába 
dr. Pánry Mór és TRErrz PÉTER segédgeologusok léptek elő. 

Végül a megüresedett utolsó segédgeologusi állásra a X. fiz. oszt. 3. foko- 
zatába az intézet eddigi ösztöndijasa HoRvsirzkY HENRIK neveztetett ki a fent 
említett rendelettel. új 


HT EDES: 


A Magyar Tud. Akadémia Mathematikai és Természettudományi Bizott- 
sága az 1898-ik évben 1500 forintot olyan tudományos munkálatok előmozdítá- 
sára kiván fordítani, a melyek a zoologia vagy physiologia körébe vágnak. 
A munkálatok lehetnek elvont, elméleti irányúak vagy olyanok, a melyek hazánk 
természeti viszonyainak kutatását tüzik ki ezéljokul. Mindenkinek egyenlő alkal- 
mat akarván nyujtani, hogy a föntebb említett szakba vágó munkával versenyre 
kelhessen, a Bizottság ezennel felhivja az érdekelteket, hogy tervezetőket (esetleg 
kész munkájokat) küldjék be, magukat megnevezvén és kijelentvén, hogy a kitü- 
zött egész összegre, vagy annak milyen részére tartanak számot. A megszavazott 
összeg rendszerint a munkálat befejeztével adatik ki ; de ha végrehajtása költség- 
gel járna, részben már a megbizatás alkalmávalis. Az igy készülő munkálat a 
Magyar. Tud. Akadémia tulajdona; de ez a kiadás jogát a szerzőnek — ha ki- 
vánja — esetról-esetre át is engedheti. A tervezetek vagy kész munkák ugyancsak 
f.év márczius 31-ig a bizottság előadójához dr. LENGYEL BÉLA egyet. tanárhoz 
küldendők be. 


SPP GEMENT 


FÖLDTANI KÖZLÖNY 


XXVII. BAND. . 1897. NOVEMBER— DEZEMBER 11—I HEFT 


DAS EOCÁNE BECKEN VON FORNA IM VÉRTES. 
Von 
KARL Papp." 


(Mit einer Karte und einer, Tafel.) 


Der Vértes ist eines der schönsten Glieder des am rechten Donau- 
ufer gelegenen Theiles des ungarischen Mittelgebirges. Die zerklüfteten Dolo- 
mitfelsen desselben bedeeckt Urwald, und an den steilen Lehnen kommen 
michtige Dolomitschichten zum Vorschein, welche in den Schichtenaufbau 
des Gebirges eine Einsicht ermöglichen. Das von NO gegen SW dahinzie- 
hende Bergplateau durchsechneidet ein Löngsthal, in dessen einzelnen 
Mulden wir isolirte Fragmente der eocánen marinen Ablagerungen finden. 
In den Thonschiechten dieser Fragmente kann man Petrefacten finden, die 
bezüglieh ihrer Schönheit mit den Fossilien des Pariser Beckens wett- 
eifern können. Am hüufigsten kann man diese Versteinerungen in der 
Gemarkung von Csákvár, in der Náhe der Ortschaft Gánt in einem kleinen 
Becken, welches einst zur Gemarkung von Puszta-Forna gehörte, finden. Die 
von hier stammenden Versteinerungen zeigte KARL ZITTEL in der am 
16. Oktober 1862 abgehaltenen Sitzung der Wiener Akademie als von dem 
Fundorte Puszta-Forna stammend vor, und besehrieb sie in selner 
Abhandlung xcDie obere Nummuliten-Formation in Ungarnv, in der er 
auch die gleichalterigen Versteinerungen des Graner Kohlenreviers bekannt 
machte. Seitdem ist der Fundort von Csákvár in der Fachliteratur unter 
dem Namen Puszta-Forna bekannt. 

Im Sommer1896 schickte mich Professor Dr. L. v. Lóczy in das Gebiet 
des Vértes, um dort Versteinerüungen zu sammeln. Von den Ergebnissen 
dieser Excursion will ich meine Studie über das eocáne Becken von Forna 
und dessen Versteinerungen hier mittheilen. 

Űber dieses Gebiet besitzen wir vorláufig folgende Literatur. 


Romek F.: Briefliche Mittheilung in den Verhandlungen d. Ver. f. Naturkunde zu 
Pressburg. III. Jhrg. 1858. Sitzgsber. p. 15. 


k Vorgetragen in der Sitzung vom 13.Jánner 1897. Theilweise im Auszug mit- 
getheilt. 


474 K. PAPP: 


RoMmER F.: A Bakony. Terményrajzi és régészeti vázlat. Győr. 1860. p. 46—50. 


PErERs K.: Geologische Studien aus Ungarn. — dJahrbuech d. k. k. geol. Reichsanst. 
Wien. 1859. p. 453. 
HANTKEN M.: Geologiai tanulmányok Buda és Tata között. — Math. és Természet- 


tud. Közl. Kiadja a M. Tud. Akadémia. I. Bd. p. 240. 
HAuvER F.: Verhandlungen d. k. k. geol. Reichsanst. Wien. 1861. p. 76—77. 
STAcCHE G.: Verhandlungen d. k. k. geol. Reichsanst. Wien. 1862. p. 212. 
ZITTEL A. K.: Die obere Nummulitenformation in Ungarn. — Sitzungsber. d. math.- 
naturw. Cl. d. kais. Akad. d. Wiss. Wien. 1862. Bd. 46. Th. X. p. 353—395. 
HauvER F.: Verhandlungen d. k. k. geol. Reichsanst. Wien. 1863. p. 145. 
HANTKEN M.: A magyarhoni Földtani Társulat munkálatai. 1868. Bd. IV. p. 53—54. 
BöcknH J.: Bemerkungen zu der cNeue Daten zur geologisehen und palüontologi- 


sechen Kenntniss des südliehen Bakony) betitelten Arbeit. — Mitthei- 
lungen a. d. Jahrb. d. kgl. ung. geol. Anstalt. Bd. VI. p. 5. Pest, 1869. 
Fussnote. já : 


HANTKEN M.: Die geologisehen Verhültnisse des Graner Braunkohlengebietes. — 
Mittheilungen a. d. Jahrb. d. kgl. ung. geol. Anstalt. Bd. I. p. 72. 

HOFMANN K.: Die geolcgisehen Verhültnisse des Ofen-Kovácsier Gebirges. — Mit- 
theilungen a. d. Jahrb. d. kgi. ung. geol. Anstalt. Bd. I. p. 175. ff. 

HANTKEN M.: Die Kohlenflötze und der Kohlenbergbau in den Lündern der ungari- 
schen Krone. Budapest 1878. p. 265. 


(Die beiden auf S. 423 u. 425 mitgetheilten Landschaftsbilder zeigen 
uns den Vértes einsereits von der Puszta-Fornaer Strasse; anderseits von 
Csákvár aus gesehen). 


Stratigraphische Beschreibung des Beckens von Horna. 


Die ülteste Ablagerung des Gebietes bildet ein bald schneeweisser, 
bald bláulichweisser, stellenweise gelblicher oder röthlicher Dolomit, welcher 
. sehr spárlich Versteinerungen enthült. Bei Gánt fand ieh drei Megaloden- 
Fxemplare, die sich als Megalodon complanatus GümB., M. (Grümbelii 
Sropp. und M. Lóczyi AR. HoEnx. n. f. erwiesen. 

Das Streichen der Schiehten ist ein NO—SW-liehes und stimmt mit 
der allgemeinen Richtung der Streichung des Vértes überein. Die Scehicb- 
ten fallen überall gegen N oder W ein. Das Lüángsthal zwischen Kozma 
und Gánt liegt in der Streichungsrichtung. Ausserdem treten auf diese 
Richtung senkrecht gestellte Thüler auf. Wie die beigefügte, mit Isohypsen 
versehene Karte (Taf. III.) zeigt, kehren die Höhenceurven in diese Richtung 
zurück. Die Erosion wirkte in schon gegebenen tektonischen Richtungen. 
Zur Ausbildung eines stark verzweigten Wassersystems ist ein solches Terrain 
schon in Folge seiner gegebenen Richtung nicht geeignet, indem sich 
kein Sammelgebiet entwickeln kann. Auch ist der das Skelett des Gebir- 
ges bildende Dolomit ein Hinderniss der Ouellenbildung. Im Vértes finden 
wir auch keine Ouellen. Umso reicher an solechen ist aber das Thal von 
Moór. 


DAS EOCANE BECKEN VON FORNA. 475 


Bocönes System. 


Schon FRANZ v. HAUER weist darauf hin, dass die eigenthümliche, isolirte 
Lage, die muldenföőrmige Ausbildung, sowie die kleine Verbreitung der 
Fornaer Schiechten, die so reich an Fossilien sind, nur so erklürlich ist, 
wenn wir voraussetzen, dass einst der Vértes von analogen Schichten 
bedeckt war. 

Die Überreste dieser. Schichten kommen an einigen Stellen vor. Die 
Hauptmasse der Fornaer Schichten befindet sich jedoch im 6 Kozma- 
Gánter Thale und dessen Umgebung. Die schönste Ablagerung befindet 
sich am SW-Abhang des Berges Gémhegy. Der berühmte Fundort von 
Versteinerungen liegt im Innern des Vértes, 50-liech vom Dorfe Gánt in 
einer Entfernung von 2 km. Der sicherste Fixpunkt ist der rBáránykút, 
(Lámmerbrunnen), wo man in den Jahren 1858—60 auf Kohle schürfte 
und bei dieser Gelegenheit die schönen Versteinerungen zu Tage förderte. 
(M. s. die Skizze a. S. 427 d. ung. Textes). SW-lien von diesem Brunnen, 
in einer Entfernung von 130 m von einem der ülteren Schurístollen liess 
ich eine 3 m lange und 2 m breite Grube graben und fand in derselben 
folgende Schichtenfolge : 

1. Brauner, sandiger Humus 0,5 m. 

2. Dolomitschotter mit Mergelstücken 1 m. 

3. Gelber Sand mit Austern 0,3 m. 

4. Schalenfragmente in Sand 0,5 m. 

5. Gelblichbrauner Thon, die Hauptschichte der Versteinerungen, 
0,5 m. 

6. Bláulichgrauer, sogenannter Töpferthon, hie und da mit Verstei- 
nerungen, 1 m. 

(Man s. d. Profil. auf S. 428 d. ung. Textes). 

Ich gelangte etwa 4 m tief hinunter, fand aber hier keine Verstei- 
nerungen mehr. 

Die unterste Schichte streicht gegen 8£ und fállt unter 107 gegen 
" N—NO ein. Ich fand darin eine schőne Natica (Ampullaria) perusta DEFR. 

Die Hauptschichte der Versteinerungen ist der gelblich braune Thon, 
in welehem die aufeinander gehüuften Mollusken eine beinahe "/2 m dicke 
Lage bilden. Sie sind aber alle in mehr oder minder verletztem Zustande. 
Über diesem Thone lagert eine mit Schalentrümmern angefüllte sandige 
Schicht von beiláufig !/2 m Müchtigkeit und über derselben wieder gelbli- 
cher Sand mit intacten Austernschalen. Diese Austernseckicht wird. aber 
vom Gesteingerölle des Vértes dem Auge entzogen. 

In dem aufgeschlossenen Profil finden wir daher 1. eine untere 
Thon- und 2. eine obere Sandablagerung. 


476 K. PAPP: 


Die Fauna der Thonablagerung ist folgende : 


Mollusca. 


Lamellibranchiata. 


Avicula trigonata DLamxk., Septifer sp. indet. Modiola (Semimodiola 
hastata DEsn., M. (Arcoperna) capillaris DEsn., M. Fornensis Zarr., (.on- 
geria prisca sp. N., Arca (Fossulorca) guadrilatera DEsm., Trigonocoelta 
( Trinacria) media DEsn., Lucina Haweri Zarr., L. crassula Zarr., (jardtum 
gratum Derna., CG. (Protocardium) Edwardsi DEsn.. (íytherea ( Tivelina) 
deltoidea Lamx., (7. Petersi Zirr., Gorbula ((Cuneocorbula) angulata LAMK., 
Sphenia angusta DEsnH. vag. Hungarica v. N. 


Gastropoda. 


(jolloma (olim Delphinula) canalifera LAMK., Teinostoma Semseyit 
sp. N., Nerita tricarinata DEsnH., N. pentastoma DEsn., Neritina lutea, ZaTr., 
Brachytrema, (olim Cerithium) muricoides Lamk., Natica (Ampullina) in- 
completa Zirr., N. (Ampullaria) perusta DrrR., Valvata sp. indet., Bythi- 
nia (Bythinella) atomus DEsn., Rissoina (Zebina) Schwartzi DEsn., h. 
(Zebina) fallax DEsn., Turritella vinculata Zxrr., T. (Mesalia) elegantula 
Zarr., T. (Mesalia) fasciata LAMK., Serpulorbis sp. indet., Diastoma costel- 
latum Lamxk., Eulima Haidingeri Zrrr., Melamia distincta Zarr., M. mitidula 
DEsn., Faunus (Melanatria) vulcamicus ScHu. (olim (erithium CGastellini 
BnRowGr.), Melanopsis sodalis DEsn., M. amncillaroides DEsn., Pirena For- 
nensis Zarr., (erithium Hungaricum Zarr., (i. calcaratum BRowcr., (7. cal- 
caratum BRowGr. vag. Csákvárense v. x., (7. aculeatum ScHu. (olim Ceri- 
thium bicalcaratum BRowacr.), UC. corvinum BRowGcr., (7. baccatum BRoNnGcT., 
(7. lemniscatum BRonGr., Potamides (olim Cerithium) cristatus DLAMK., 
Potamides pentagonatus ScHu. (olim (C(ierithium Maraschini BRonGTr.), 
Lovenella (olim Cerithium) multispirata DEsn., Tritonidea (olim Fusus) 
polygona  Lamk., IFusus Brongmiarti Dp"ORB. (olim PFusus polygonus 
BRowGr., non LAamK.), Clavilithes Noae CHEMN. (olim Fusus Noae LAmK.), 
Marginella crassula DEsn., M. hordeola DEsm., M. ovulata LamK., M. 
Zitteli DEsn., (olim M. ovulata LAMK. var. nana Zirr.), Voluta sp. indet., 
Pleurotoma pygmaega sp. x., Conus cfr. ecrenulatus Desn., (7. Eszlerházyi 
sp. N., Gylichna (olim Bulla) eylindrotdes DEsn., Planorbis (Anisus) 
subangulatus LAMK. 

An den höher gelegenen Theilen der Abhánge des Gémberges treten 
braune, bituminőse Kalkmergel zu Tage, oberhalb dem Dorfe Gánt bláu- 
lich- und gelbgraue Thonmergel, beide voll mit zierlichen Steinkernen 
von Weichthieren, besonders denen von Melania distincta Zirr., und 


DAS EOCÁNE BECKEN VON FORNA, 477 


Cerithium corvinum BRonGr. Diese Mergelschiechten sind daher zweifels- 
ohne Überreste von mit der Thonschichte gleichalterigen Sedimenten. 

Aus der Untersuchung der im Thon und Mergel von Forna vorfind- 
liehen Fauna geht hervor : ; 

1. Die Weichthier- Fossilien sind die einstigen Bewohner einer bracki- 
gen See. Die reiche Fauna von Forna verdankt ihr Dasein offenbar einer 
Einströmung des Nummauliten-Oceans. Der untere, blaue Thon ist eine 
versteinerungslose Ablagerung, welche spáter in Folge einer positiven Ver- 
sehiebung der Strandlinie theilweise unter die Fluthen des Bocán-Meeres 
tauchte und in dem gelblichen Thone seine Mollusken hinterliess. Ich erinnere 
diesbezüglich an folgenden Satz A. KocnsP: cGleichwie die zusammen- 
hángenden tertiüren Becken von Paris, Brüssel und London in der Hocán- 
Periode, die nördliehen Buchten des die ganze gemássigteZone bedeckenden 
grossen Nummuliten-Oceans bildeten; eben so konnten auch die ungari- 
schen Becken solche in die Nordküste desselben grossen Nummouliten- 
Weltmeeres eindringende Buchten bilden, deren Thierleben sich demzu- 
folge von demjenigen der anderen Buchten des Mutter-Oceans nur im 
Wenigen unterscheiden konnte, natürlich; den Fall gesetzt, dass zwischen 
denselben, wenigstens zeitweilig, eine offene Communication bestand. 

2. Der Charakter der Mollusken zeigt — mit den Faunen ahnliecher 
Ablagerungen vergliehen — vorherrsehend die Faunentypen dreier Fund- 
stellen, und zwar die Faunentypen des Pariser Beckens, der Basalttutf- 
Schichten von Ronca und der eig. Fornaer-Schiechten. Die speciellen 
Formen der Fauna von Forna sind : 

Modiola Fornensis Zirr., (ongeria prisca sp. s., Lucina Haueri 
Zarr., L. crassula Zarr., Sphenmia angusta DEsmn. var. Hungarica, Teino- 
stoma, Semseyi sp. N., Neritina lutea Zarr., Natica, incompleta Zrrr., Turri- 
tella vinculata Zirr., T. (Mesalia) elegantula Zrrr., Eulima Haidingeri 
Zrrr., Melamia, distincta Zarr., Pirena Fornensis Zirr., (jerithium Hunga- 
ricum (Zrrr.), (7. calcaratum BRowcr., var. Csákvárense, Marginella Zitteli 
DEsn., Pleurotoma pygmaea sp. x., GGonus Eszterházyi sp. N. 

3. Aus der Übersichts-Tabelle geht hervor, dass von 58 sicher defi- 
nirten Fornaer Formen 33 identisch mit den Fossilien des Pariser Beckens 
sind und zwar 7 mit denjenigen des unteren Sandes (sables inférieurs), 
20 mit den Fossilien des Grobkalkes (calcaire grossier), 5 mit den Schich- 
ten des oberen Grobkalkes (calcaire grossier supérieure), 14 mit denen des 
mittleren Sandes (sables moyens) und 1 mit den Versteinerungen der 
Kalksteinschichten von Saint-Ouen. In Procenten ausgedrückt figurirt der 
untere Sand mit 129/9, der Grobkalk mit 399/0, der mittlere Sand mit 249/0 


tk Die Tertiürformationen der transsylvanischen Regionen, von Dr. ANTON 
Kocn. — Jahrb. der kön. ung. geol. Reichsanstalt. Bd. X. 1894. p. 254. (ung.) 


o 


478 K. PAPP: 


der identischen Fossilien. Von den 14 Formen des mittleren Sandes kom- 
men jedoch 10 auch in den Schichten des Grobkalkes vor und bei der 
Vergleichung bleiben so insgesammt 4 Formen für den mittleren Sand 
oder den Sand von Beauchamp, die in tieferen Schichten als im 6 mittleren 
Sande nicht vorkommen. Aus den mit den Versteinerungen des unteren 
Sandes identisehen 7 Formen kommen wiederum 2 derselben auch im 
Grobkalke vor. Bei der zahlenmüssigen Vergleichung der Formen fállt 
das Hauptgewicht also ganz entschieden auf die Arten des Grobkalks. 
Zieht man nun noch das hüufigere oder seltenere Vorkommen der einzel- 
nen Formen in Betracht, so ergiebt sich, dass von den in Forna háufigen 
Formen, sich vorherrsehend im Grobkalke die meisten der mit den Ver- 
steinerungen des Pariser Beckens identisehen Formen vorfinden. 

Bevor ich auf die Vergleichung mit den Fossilien des Basalttuffes 
von Ronca übergehe, möchte ich mit ein paar Worten der Zerlegung des 
Tertiár-Gebirges von Vicenza in seine verschiedenen Stufen gedenken. In 
dem 1862 erschienenen vortrefflichen Werke KARL ZITTEL s: rDie oberen 
Nummuliten-Formationen in Ungarno, schloss sich der Autor der damals 
allgemein herrschenden Ansicht an, welcher zufolge die tertiáren Ablage- 
rungen um Ronca als nur einem Horizonte zugehőrig betrachtet wurden, 
weshalb er auch z. B. in Piszke die Formen (eritlium plicatum BRuGG. 
und Pholadomya Puschi GoropFr. als zur oberen Nummauliten-Formation 
gehörig vermeinte, obwohl es bewiesen ist, dass diese beiden Formen, 
seitdem dieselben HANTKEN auch im Gebiete von Esztergom (Gran) antraf, 
in Schichten viel jüngeren Alters vorkommen, namentlich im Esztergo- 
mer Gebiete in den (yrena semistriata, beziehentlieh den Fectunculus 
obovatus-Schichten. HÉBERT ! war es, der die einzelnen Stufen des vicenti- 
nischen Tertiür-Gebirges aus dem Charakter der Faunen erkannte. Spüter 
theilte dann Suxss 2 in seinem Werke: cÜber die Gliederung des vicentini- 
schen Tertiárgebirgesv das ganze Gebirge in 6 Gruppen, hiebei die Schich- 
ten von Ronca in die II. Haupteruppe einreihend. Die Faunen der einzelnen 
Etagen fanden in den Monographien von Revss, TH. FucHs, LAUBE und 
P. OPPENHEIM vorzügliehe Bearbeitungen. Die Stratigraphie des Vicentin s 
wurde durch MeweGuzzo 3, Bavan und neuestens durch EDpmoNnD HÉBERT 
und MUNIER-OHanmas vervollkommnet. Bezüglieh Roncas weicht die KEin- 


1 Note sur le terrain nummulitigue de IItalie septentrionale et des Alpes et 
sur Voligocéne dAllemagne, par M. HÉBERT. — Bull. Soc. géol. fr., 2e sér. t. XXIII. 
1866. p. 126. 

2? Sitzungsberichte der k. Akad. d. Wiss. Math. naturw. Classe. LVIII. Bd. 
1. Abth. 1868. p. 265—279. 

: Stratigrafia della provincia Vicentina in correlazione a guel. d. Veronese 
del Trivigiano. 1868. in —§". 


DAS EOCANE BECKEN VON FORNA. 479 


theilung Bavasx s! von derjenigen HÉBERTS und MUNIER-CHALMAS? ab. 
Letztere erheben nömlich den Tuff von BRonca ((erilhtum pentagonatum, 
Nummulites Brognmiarti) über den Kalkstein von San Giovanni Ilarione 
(Nummulites perforata, spira,, complamata) ; Baxan hingegen stellt die untere 
tuffige Schichte von Ronca in die mit B bezeichnete Etage als oberstes Glied, 
die obere Kalksehicht aber, die er in die mit (/ bezeichnete Etage einstellt, 
parallelisirt er mit den Schichten von San Giovanni Ilarione. HÉBERT 
und MUNIER-CHALMAS besagen über den in Rede stehenden Ort folgendes : 
, Die Schichtengruppe Vb und a wird in der Umgebung von Ronca durch 
Strombus fFortisti und zahlreiehe (ierithien charakterisirt. In Ungarn 
kommen diese Fossilien ober der II. Schichtengruppe des mittleren Hocáns 
vor und kann also die stratigraphische Stellung derselben jetzt schon als 
festgestellt  betrachtet werden, was sich bislang in der Gegend von 
Vicenza nicht ins Klare bringen liess; in derselben Etage kommen in 
Ronca ebenso wie im Bakony folgende Formen vor: fusus Roncanus 
BRowar., Pyrena, combusta BRowxar., Sirombus Tournoueri BAYAN u. 8. w. 
In Ronca sind besonders in den unteren tuffigen Schichten noch (erithien 
háufig, die Brackwasser-Charakter tragen; im oberen dichten Kalk- 
steine finden sich grosse Gerithien, Fimbrien und die Nerita Schmideliana. 
In Ungarn bilden diese zweierlei Formationen scheinbar nur eine einzige. 
Zwischen der Stufe von San Giovanni Ilarione und der Roncaischen Vb u. a 
Stufe besteht ein enger Zusammenhang etc. Nachdem HÉBERT und MUNIER- 
CHALMAS diese Situirung der vicentinisehen Schichten von Ronca eben auf 
Grund der ungarischen Verhültnisse feststellten, indem sie, wie bekannt, 
die Sehichtengruppe der Nummulites striata und Cerithium corvinum 
von Esztergom über die durch Nummulites perforata, complanata, spira 
eharakterisirten Bakonyer Schichten stellten, welcher Eintheilung gegen- 
uber der gründliche Kenner der ungarlándischen Tertiár-Formationen 
ganz ausdrücklich der Ansicht Ausdruck gab?, dass diese Schichtengrup- 
pen parallele Schichtenreihen bilden und nicht über, sondern neben ein- 
ander zu stellen sind, beziehungsweise die obere Section der Bakonyer 
Gruppe mit dem Tokoder Sandsteine (entepr. den Schichten von Beau- 
champ), die untere Section der Numm. striata-Sehichten, das ist die an 


: Sur les terrains tertiaires de la VENÚÉté; par M. BaYan. Bull. Soc. géol. de 
France. Paris. 1869—70. 2. ser. t. 27. p. 444—487. 

2? Comp. rend. LXXXV. p.:122, 181, 259; MUNIER-CHALMAS: Thése de doc- 
torat 1891. 

5 HÉBERT und MUNIER-CHALMAS: Mittheilungen über die ungarlándischen alt- 
tertiáren Formationen von MAx HANTKEx. (Ung.) Abhandlungen d. ung. Akad. der 
Wiss. aus dem. Kreigse der Naturwissenschaften. Bd. IX. Budapest 1879. Nr. 12 
pag. 21—25. 


480 K, PAPP: 


Mollusken überreiche Esztergomer Sehichtengruppe im Vereine mit den 
Nummulites Lucasana-Schichten mit der unteren Section der Bakonyer 
Numm. spira-Schichten (entspr. der mittleren Section des Pariser Grob- 
kalkes) zu parallelisiren sind ; deshalb finde ich es für gerechtfertigt, bezüg- 
lieh der stratigraphischen Verhültnisse der Schichten von Ronca und San- 
Giovanni Ilarione die Eintheilung Bavaw s zu befolgen, welche folgende ist : 


Composition des étages. Éruption basaltigues. 


Calcaires et breccioles 4 Nerita Schmiedeli, / 
0 Ronca., San Giovanni Ilarione. 
. Calcaire glauconieux de Gallio. 


Basaltes de la Purga di 
Bolca et de Ronca 


Breccioles a Rostellaria Fortisi de Ronca.  ] 
B. Calcaire A Ranina, !  Basaltes infér. de Ronca. 
etc. ] 


Die mit den Fossilien der Konca-Schichten identiscehen 11 Species 
sind sammt und sonders charakteristisehe und vorherrschende Formen der 
Thonschichten von Forna. Aus der unteren tuffigen Schichte (Etage B) 
fand ich 10 identisehe Species in Forna. Es sind dies die folgenden : 

Natica perusta DEFrn., Faunus vulcanicus ScHn., Gerithium calcara- 
tum BRownr., (G. aculeatum ScHu., C. corvinum BRoncr., C. baccatum 
BRowGr., G. lemniscatum BrowxGr., Potamides pentagonatus ScHL., Fusus 
Brongniarti DORB., (lavilithes Node CHEMN. 

Von diesen kommen 4 auch in den oberen Ronca-Schichten (Etage () 
vor, nömliech : Cerithium calcaratum BRowGr., Potamides pentagonatus 
ScHL., Fusus Brongniarti DOnRs., (-laviltithes Noae CHEMN. ; ferner von eben- 
daselbst Diastoma, costellatum LAMkK. Von den 58 Species des Thones von 
Forna sind also 11 charakteristisehe und hüufige Fossilien identiseh mit 
denjenigen der Ronca-Schichten, was 199/ derselben entspricht und von 
diesen gehőren 10, also 179/9 der unteren tuffigen Schicht, 5 aber, d. 1. 
80/ der oberen Schicht an. Mit der Fauna von Mt. Postale, deren Mollus- 
kenfauna die ülteste in dem Vicentinischen Tertiár ist?t. sind GCGardium 
gratum DEFx., Melanatria Vulcanica ScHL. gemeinsam. 

Auf Grund der durch Bavan vorgenommenen Trennung — die untere 
tuffige Schicht von Ronca, wenn auch nicht für ülter, so doch für gleich- 
alterig mit den Kalkstein-Schichten von San Giovanni Ilarione haltend 
und den Unterschied in den Faunen dem Unterschiede der WFacies zu- 
schreibend — kann man nach der von LAPPARENT in dessen neuester 


x Die Bocönfauna des Monte Postale bei Bolca im Veronesischen. Von PAUL 
OPPENHEIM. Palzontographica. Stuttgart 1897. Bd. 43. p. 217. 


DAS EOCÁNE BECKEN VON FORNA. 481 


Arbeit vorgenommenen Eintheilung f die Stellung des Thones und der 
Mergelschichten von Forna im mittleren Grobkalk-Horizonte der Lutétien- 
Etage (Mittleres Bocün, Pariser Stufe K. MAYER" s) erkennen. 


; ; 5 K Die identischen ! 
Étages Bassin de Paris Vicentin ! Fossilien von / 
Forna in 9/9 


, Calcaire de Saint-Ouen 


Sables de Mortefontaine 
Calcaire de Ducy 
Sables de Beauchamp du sab 


hi 
! 29/o 
! 
g41 
j 0/ j 
les moyens 28 "/o 
I 


Bartonien Breccioles de Ronca 


Sables d" Auvers 


Caillasses 3 Calcaire de San 

(Calcaire grossier supérieur) Giovanni Ilarione 

Couches de St.-Parres 

Roches et bane vert 

Calcaire grossier moyen ou a ! 
miliolites w j 

Calcaire 4 Cerith. giganteum ) Calcaire A alvéolines ! 

Calcaire 4 nummulites jde Monte Postaló 


Grés de Belleu 
Sables 

." nummuli- 

tigues du 

! Soisson- 


J IESZNRIS 


a . 
Bayan : Breccioles a ] 
a. . i ma / 
Strombus Fortisi de [ 58 "/o 
] Ronca I 


Lutétien 


BUJOT 1104 TPSIOTT pun uoul 


4 Sables de Cuise 
Yprésien (Sables inférieurs) Couches de Spilecco 12"/o 


Sables d Aizy 


Die Fauna der mitteleocánen Thon- und Mergelschichtengruppe von 
Forna habe ich mit der Fauna der ungarlándischen, ungefáhr gleichalteri- 
gen Sedimente zum Theil auf Grund der Publicationen von MAx v. HANTKEN, 
KARL HOoFMANN, JosEr v. SzaBó und Axron KocH, zum Theil aber auf Grund 
des in den Budapester Sammlungen niedergelegten diesbezügliechen Materia- 
les vergliechen. Es ist mir ein Vergnügen auch an dieser Stelle meinen 
herzlicehsten Dank aussprechen zu können dem Herrn Universitáts-Prof. 
Dr. Awrox Kocn, der mir im geo-palxgontologisehen Museum der Buda- 
pester Universitát, Ministerial-Sectionsrath JOoHANN BöcgH, als Director der 
kön. ung. geolog. Anstalt, und dem Herrn kön. ung. Ober-Bergrath LuDpwIG 
v. Rorn, die mir in der Sammlung der kön. ung. geolog. Anstalt; dem 
Herrn Univ.-Prof. Dr. ALEXANDER J. KRENNER, als dirig. Custos der mineral. 
Abtheilung des ung. Nat.-Museums und dem Herrn Dr. AuGusr FRANZENAU, 
Custos am Ung. Nat.-Museum, die mirin der Sammlung des Ung. Nat.- 
Museums das Studium der Sammlung auf das Bereitwilligste erlaubten. 

In der Nummulttes striata-Schichtengruppe des Esztergomer Braun- 


kx Traité de Géologie par A. de DLAPPARENT. Ed. III. Paris, 1893. p. 1261. 


Földtani Közlöny. XXVII, köt. 1897. 31 


482 K. PAPP 


kohlen-Gebietes, die HANTKEN in einer ülteren Abhandlung auch obere 
Molluskenstufe nennt, d. i. in den brackigen Schichten der oberen Section 
der oceanischen Hocán-Formation findet man 23 mit den Fornaer überein- 
stimmende Species, was 400/o entsprieht. Die meisten identischen Formen, 
209/ , finden sich in Tokod, in den mergeligen und thonigen Schichten der 
sog. Berge Rad und Kis-Gete, was in Procenten ausgedrückt 349/9 betrágt 
und zwar finden sich alle 20, am meisten charakteristischen und am háu- 
figsten vorkommenden Species sowohl bei Forna, wie auch bei Tokod. Von 
diesen sind 9 mit den Fossilien des Basalttuffes von Ronca identisch. 

Aus den bei Mogyorós an der südlichen Seite des Berges Köles zu 
Tage tretenden Schichten sind bisher 8, von Nyerges-Újfalu 4, von Lábatlan, 
aus dem am Fusse des Berges Bereg befindlichen Aufschlusse 8, von 
Piszke 6 als mit den Formen von Forna identiech bekannt. An allen 
diesen Fundstátten — ausgenommen der von Lábatlan — sehliessen sich 
die eine brackische reiche Mollusken-Fauna enthaltenden Schichten eng 
an die Nummulites striata führenden Sandstein-Ablagerungen, d. i. an die 
obere Gruppe der oceaniscehen Eocön-Ablagerung an. Noch muss ich hier 
jene Bintheilung der ungarlándisehen Tertiár-Formationen erwáhnen, die 
Epmoxp HÉBERT und MuNIER-CHaAnMmas auf Grund ihrer im Jahre 1876 
gemachten ungarlündisehen und italienischen Reisen und nach Verglei- 
chung der Pariser, vicentinischen und transdanubischen tertiüren Schich- 
ten aufstellten. Ich will das uns interessirende Glied der mittleren Hocán- 
Etage hier anführen : 


Umgebung von 


Pariser Becken 
Vicenza und Verona 


Etagen Ungarn 


1 Nummulites striata 


! 
V.p. a. Ronca-Kalkstein ) Sand von Beauchamp 


4. und 1 yrena combusta Roéz TÉL er éGéy sál OVéraztsz Halk 
; 2 Schichten 
Mittleres B 3 ért 3 
FBocön r B a EEe hee lá s sale 
pants lle Kalkstein. Nummu- TV: Sam Egovantú, Mac Kalkstein m. Turritella im 
3.) lites, perforata, Spiral one bricataria. Fusus scalari- 


etc. I " nus u. Cerith. lamellosum. 


! 


Der Thon und Meregel von Forna, welche auf Grund ihrer zu 409/0 
übereinstimmenden und hüufigen Fossilien mit der unteren, an Mollusken 
überreichen Schiechte der Nummulites striata Schichtengruppe für gleich- 
alterig angesehen werden können, würen nach HÉBERT mit dem oberen 
Grobkalk des Pariser Beckens, beziehentlieh der Schichte von Beauchamp 
oder mittleren Sandschichte zu parallelisiren, obgleich, wie aus der Ver- 
eleichs-Tabelle der Fossilien von Forna hervorgeht, diese am besten mit 
der Fauna des eigentlichen Grobkalks, der im Pariser Becken Turritella 
imbricata, Fusus scalarinus und Cerithium lamellosum zu Leitfossilien 
hat, übereinstimnat. 


DAS EOCAÁNE BECKEN VON FORNA. 483 


In Lábatlan fehlen die Nummuliten und seine reinbrackigen Thon- 
sehichten, die auch ein dünnes Kohlenflötz enthalten, eleicehen den Thon- 
Schichten von Forna. Ihre gemeinsamen. Fosilien sind : 


Corbula angulata  LAMK.,. Neritina lutea. Zarr., Natica incompleta, 
Zarr., N. perusta DErR., Turritella vinculata Zarr., (jerithium calcara- 
tum BRowGr., C. corvinum BRowGr., Fusus Brongniarti DORB., der" Reihe 
nach charakteristisehe Formen, welche die Schichten von Lábatlan mit 
denen von Forna identificiren. 


KARL HOFMANN entdeckte bei Budakesz noch eine andere Fundstelle, 
die der von Forna unter Anderem aúüch darin egleicht, dass auch hier aus 
der Reihe der Fossilien die Nummuliten fehlen. Auch in Nagy-Kovácsi 
fanden sich einige in diese Schichten gehőrende Fossilien. 

Aus dem Bakony sind bisher nur zwei mit denen von  Forna 
übereinstimmende Schicbten bekannt. Die eine befindet sich in Zirez !, in 
einer westlieh von dem Garten der Cistercienser gelegenen Grube, die 
MAx v. HANTKEN entdeckte. Als ich dieselbe im Jahre 1895 besuchte, fand ich 
unter den aus dem unteren brackisehen Thone ? gesammelten Fossilien 6 
mit der Faune von Forna übereinstimmende Formen. 

Die zweite ist der Milioliden-Mergel von Urkut ? in welehem folgende 
Formen gemeinsam sind: (ardium gratum DcrR., Potamides pentago- 
natus ScHL., Diastoma costellatum Damx., Gavilithes Noae CHEMN. 

Im Vértes-Gebiete treten die Fornaer Schichten, wenngleich nur in 
einzelnen Streifen, bei Moór, oberhalb Csákberény, auf der Puszta Nána 
wie auch im Gánter Thale an mehreren Stellen zu Tage. Bei dem Dorfe 
Gánt gleich oberhalb des Friedhofes, setzte sich auf die Mergelschichte 
in einer ganz dünnen Scehichte, besser gesagt nur in einzelnen Schollen, 
ein Nummuliten-Kalkstein ab, der nach einer gefálligen Bestimmung des 
Herrn Univ.-Privatdocenten Dr. EmERIcH v. LŐRENTHEY hauptsüchlich von 
Nummulttes striata p"ORB. gebildet wird. Ausserdem führt derselbe auch 
Überreste von Mollusken an, von welchen (Gardium gratum DEFR. erkennbar 
ist. Ich erwáhne hier eine Bemerkung MAx v. HANTKEN"s,! die derselbe jener 
Behauptung HÉBERT s und MUNIrR-CHALMAS" entgegenstellt, dass Nummu- 


: Die Hocán-Schichten von Zircz. Von MAx HANTKEN (ung.) — Földtani Köz- 
löny. Budapest 1874. IV. Jahrg. Pag. 199—201. 

: Die brackischen Schichten liegen unmittelbar unter den Numm. Lucasana- 
Schichten. 

5; MAx v. HANTKEN: Jahrb. der kön. ung. geol. Anstalt. Bd. III. pag. 429— 
445. (ung.) ; 

: HÉBERT und MUNIER-CHALMAS : Mitheilungen über die frühtertiüren ungari- 
schen Schichten. Von M. v. HYNTKEER: Abhandlungen d. ung. wiss. Akad. Bd. IX. 


Budapest 1879. no 12. p. 10. 
31" 


484 K. PAPP: 


htes striata an manehen Orten auch an und für sich dicke Schichten bil- 
det. Schichten — bemerkt HANTKEN — die aussehliesslieh durch Numm. 
striata gebildet würden, kenne ich bislang nicht. Dieser Nummulit kommt 
in manchen Schichten in grösseren, in anderen in geringeren Mengen vor 
und jedesmal mit Überresten von Fossilien.v Diese beachtenswerthe Beob- 
achtung HANTKENSs wird auch durch das (ránter Vorkommen des Nummu- 
lites striata gestützt. 

Aus dem Siebenbürger Becken fand ich auf Grund des neuesten 
Werkes von Dr. Awxron KocH zusammen nur 6 mit den Fornaer überein- 
stimmende Species. Es sind dies folgende: (/Jardium gratum DEFR., welches 
sich aus der Perforata-Schichte (E. 2) durch die obere Grobkalk- oder Klau- 
senburger Schichte (E. 5) hindurch bis zu den Bryozoen-Schichten hinauf- 
zieht (E. 7) ; Gytherea deltotdea Lam. aus den Bryozoen-Sehichten, Nerita 
pentastoma DEsH. aus den Kolozsvárer, (rerithium corvinum BRONGT. 
aus den Perforata- und (/jonus crenulatus DEsH. aus den Kolozsvárer 
Schichten. 

Man vel. die Tabelleauf S. 436—7 ff. des ung. Textes, in welcher die 
Fossilien von Forna mit denen von Paris (I.), Vicenza (II.) und den gleich- 
alterigen Schichten aus dem ungarischen Mittelgebirge jenseits der Donau 
(ELI) und schliesslich dem siebenbürgisehen Landestheile (IV. Rubrik) vergli- 
chen wird. 


Oligocánes System. 


In der neben dem Báránykút (Lámmerbrunnen) aufgeworfenen 
Grube fand ich in der oberen sandigen Ablagerung folgende Fossilien : 

Anomia sp., indet, Ostrea longirostris LAMK., O. callifera LAMK., 
(erithtum trochleare LAMK. 

Die zwei Austern kommen im Pariser Becken in den oberen Lagen 
des Fontainebleauer Sandes vor, das (/erithium trochleare im Kalkstein 
von Brie und im Sande von Fontainebleau und diese letztere Species ist aus 
der Gegend von Vicenza aus dem Gomberto-Kalke, aus dem Mergel von 
Leverda und dem Tuffe von Sangonin bekannt. 

Es sind dies der Reihe nach die Überreste jener See, aus der sich die 
Fontainebleauer-Schichten ablagerten und die auch einen betráchtlichen 
Theil Ungarns bedeckte. Die Fornaer obere, sandige Schichte müssen wir 
also in den oberen Horizont der tongrischen Stufe einstellen, die wir 
mit BeYRIcH und GÜMBEL mittleres Bocán, mit HÉBERT unteres Miocön 
benennen dürfen. 


DAS EOCÁNE BECKEN VON FORNA., 485 


Paláontologischer Anhang. 


Dr. KARL v. ZITTEL führt in seimem werthvollen Werke: xcDie obere 
Nummulitenformation in Ungarmpi?, wie bereits erwáhnt, aus Puszta- 
Forna von ihm der Reihe nach beschriebene 26 Formen an. Auf den sei- 
nem Werke beigegebenen 3 Tafeln! illustrirt er in überaus gut gelungenen 
Zeichnungen 26 Species. Unter diesen Zeichnungen befinden sich auch 
folgende 18 Formen der Fauna von Forna : 

Marginella ovulata LAMK. vak. nana Zrrr., Fusus polygonus LAMK., 
Cerithium lemniscatum BRownGr., (7. baccatum BRonaGr., Neritina lutea 
Zirr., Cerithium Hungaricum Zrrr., (:. corvinum BRowar., Natica incom- 
pleta Zarr., Melania distincta, Zarr., Pirena  Fornensis Zarr., Bulima  Hai- 
dingeri Zirr., Turritella vinculata Zarr., T. elegantula Zarr., Ampullaria 
perusta BRowxcr., Gytherea Persi Zirr., Lucina Haueri Zarr., L. erassula 
Zirr., Modiola Fornensis ZITT. 

Im Folgenden beschreibe ich einige neue und einige für Forna bislang 
zweifelhafte Formen. Alle diese Species stammen aus dem unterepn, 
gelben Thone. 

Congeria prisca sp. N. 


JEGES ALTE BÍTES 3 AA AV VS a DN Cls MÉa BOL SD: 


Unter den Bruchstücken kleiner Congerien fand ich eine vollkommen 
unverletzte rechte und linke Schale. Die kleine, dünne Schale besitzt eine 
trianguláre Form, der Wirbel ist wahrnehmbar eingerollt. An der áusseren 
Oberfláche zieht sich vom Wirbel ab, eine stark ausgedrüuckte Wölbung 
(ein abgestumpfter Kiel) unmittelbar über die vordere Seite hinab, um sich 
am unteren Ende zu verflachen. Auf der linken Schale (Fig. 3a) wird diese 
Hervorragung nach hinten von einer dünnen Falte begleitet, die in ihrem 
Verlaufe bis ans Ende begleitet werden kann. Nach rückwürts verflacht 
sich die Schale und breitet sich aus. Die Oberfláche derselben wird von 
welligen Zuwachsstreifen bedeckt. Nachdem sich die Ausbuchtung unmit- 
telbar am vorderen Rande herabzieht, fállt der vordere Theil senkrecht zur 
Byssus-Spalte ab. Besagte Spalte konnte bei jener Congerie, welche die in 
der Fig. 3 abgezeichnete Schale bewohnte, eine weitklaffende Öffnung sein. 
Die unter Fig. 1 abgezeichnete Byssus-Spalte hingegen wurde von den 
Zuwachbs-Streifen zum guten Theile ausgefüllt. Es ist dies daher die Schale 
einer ülteren Congerie, bei welcher sich die Byssus-Öffnung mit dem 
zunehmenden Wachsthume der Schale kleinweise immer mehr und mehr 
verengte. Besieht man die Schale von innen, so zieht sich die Vertiefung 


kt Sitzungsberichte der math.-naturwissenschaftlichen Classe der kais. Akademie 
der Wissenschaften. Wien, 1862. XLVI. Bd. I. Abth. pag. 353—395. 


486 K, PAPP: 


entsprechend der ausseren Ausbauchung an dem vorderen Rande entlang, 
um sich nach rückwárts gradatim zu verseichen und in der Ecke des Drei- 
eckes endlich ganz zu verflachen. Der Bindruck des vorderen Sehliessmus- 
kels oder kleinen Adductors ist unterhalb des Wirbels am Septal-Processe 
(Fig 2a) ersichtlich, ebenso der in das Innere der Schale hineinragende, 
löffelartige kleine Vorsprung, an dem der vordere Byssusmuskel haftete 
und der sich bei unserer Form charakteristisch unmittelbar zwischen dem 
hinteren Rande und dem Septal-Processe in der Hcke befindet. Die Fig. 2a 
und 3b führen denselben mit genügender Deutlichkeit vor Augen. Der 
lángliche Abdruck des h nteren Byssus oder Fussmuskels befindet sich in 
der Median-Gegend des hinteren Theiles, was in Fig. 1b deutlieh ersicht- 
lich ist. In der Verlángerung desselben gewahrt man den Bindruck des 
hinteren Schalen-Adductors, ferner den verwaschenen Manteleindruck. 
Das Ligament-Grübchen giebt das in Fig. 2a abgezeichnete Bruchstück 
getreulich wieder; das Grübchen ist ein inneres und einfaches. 
Lüáncge der in Fig. 1 abgezeichneten rechten Schale 6,5 mm 


IBTeüte Ek ea Nkól ( ( ( 40 a 
Mekost a eget zal ( ( ft 90 
tánge au za 8 ( himkeneet 48; szálat 
TEN ENÁNY KV (GREG a ( ( 9 § Gy al 
MÉTETE SANTA MNNÉSES ( ( A 1,2 a 


Fig. 2 zeigt überaus getreu das Scheitelfragment einer rechten Schale, 
die grösser ist als das unter Fig. 1 abgezeichnete Congerien- Exemplar. 

Von den bisher aus dem Hocán bekannten Formen weicht die 
neue Art secharf ab. In ihrer allgemein vorkommenden Form gleicht 
sie einigermaassen (/ongeria stiriaca Ron.  DLetztere besitzt jedoch 
einen scharfen Kiel und zeigt auch im Übrigen das üussere Bild der 
Congeria triangularis, wesshalb denn auch FucHs?Y dieselbe ehedem 
für ein jugendliehes HExemplar einer zweikieligen Varietüt von (ongerid 
triangularis PaRrscH hielt, bis dann OPPENHEIM?YY bewies, dass (on- 
geria stiriaca RorrE dem BHocán angehört. Gongeria eocaenitca Muwx.-CHALMAS, 
diese uralte Species unseres Vaterlandes unterscheidet sich von unserer 
Form hauptsüchlieh durch den scharfrandigen Kiel. Sodann sind sowohl 
die stiriaca wie auch die eocaenica dickschalige und viel grössere Formen, 
als unsere dünnhüutige und kleine Congeria. Zwischen (jongerid euch- 
roma OPPENH., die im Grossen und Ganzen genommen gleichfalls eine 
dreieckige Form besitzt, und unserer Form besteht ein ganz wesentlicher 
Unterschied darin, dass die Umrisslinien der genannten Congerie convex 


k Tu. Fucus : Die Fauna der Congerienschichten von Radmanest im Banate.— 
Jahrbuch der k. k. geol. Reichsanstalt. Bd. XX. 1870. Pag. 363. 

kk P. OPPENHEIM: Die Gattungen Dreyssensia und Congeria ete. — Zeitschrift d. 
deutsch. geol. Gesellschatt Jhrg. 1891. 


DAS EOCAÁNE BECKEN VON FORNA. 487 


gekrümmt sind, wáhrend die dreieckige Gestalt unserer Form durch gerade 
Linien begrenzt wird. 

Von den übrigen Congerien aus dem Hocön unterscheidet sich die- 
selbe schon durch ihre Form. 

Auch nach Vergleich derselben mit den Congerien der jüngeren Ter- 
tiürperiode und den recenten Formen fand ich keine Form, mit der die- 
selbe identificirbar gewesen wáre. Ihre eigenthümliche dreieckige Form, der 
sehlittenföőrmig hervorragende hintere Theil, die unserer Form schon auf den 
ersten Blick die typische Congerien-Gestalt verleihen, daneben die sich über die 
vordere Kante hinziehende, rein ausgeprügte Erhebung, die sich aber noch 
nicht zu einem wirklicehen Kiele entwickelte, die dünne Schale und geringe 
Grösse verleihen unserer Form ein derartig bestimmtes Gepráge, welches 
dieselbe von allen anderen Congerien scharf unterscheidbar macht. Es ist dies 
aus unserem Vaterlande nunmehr schon die zweite uralte Congerienform. 


Sphenia angusta DEsH. vaR. Hungarica vAR. N. 


Taf. II. Fig. 4, 4a, 4b. 


Neben der zu Forna überaus háufigen Species (orbula angulata aus 
der Familie der Corbuliden fand ich auch einen recht interessanten, kleinen 
Vertreter des Genus Sphenta. Die vollkommen unversehrt erhalten geblie- 
bene linke Schale verweist in ihren wesentlichen Charakteren auf Sphemia 
angusta DEsn. (DEsHavxes : Descript. anim. sans vertébr. bass. Paris. Bd. I. 
Pag. 200, Taf. XI. bis Fig. 7—11; Cossmanx : Catalogue illustr. d. cogu. 
foss. de Véoc. Paris. Bd. I. Pag. 29). Von der Dorsalseite betrachtet, welche 
auf keiner einzigen der in Fig. 4 abgezeichneten Bilder ersichtlieh ist, ist 
unter dem Umbo der linken Schale eben derselbe von hinten sechief nach 
hinten gedrückte, vorne hervorstehende; rundzackige Schliesszahn ersiecht- 
liceh, der neben den anderen KEigenthümlichkeiten für Sphemia angusta 
am meisten charakteristiseh ist. Der untere oder ventrale Rand der schma- 
len, zusammengedrückten, in die Lönge gedehnten Form unterscheidet 
sich jedoch von demjenigen der Pariser Form. Der ventrale Rand der 
Sphema angusta egleitet in einem continuirlichen, sanftt gekrümmten 
Bogen von vorne nach ruückwárts, wáhrend bei unserer Form dieser Bogen 
sich in der Mittelregion desselben einsenkt und daher die Contour der 
ganzen Form um ein Betrüchtliches fiacher als bei jener ist. An unserer 
Form ist der sich zum hinteren Ende hinziehende Graben tiefer, die den- 
selben begránzenden beiden Ránder verwandelten sich in einen scharfen 
Kiel, dessen Ende spitziger erscheint, whodurch dann auch die Grube des hin- 
teren Endes sich vertiefte. Die Zuwachsstreifen sind distinct ausgeprágt, 
und wenn auch die sich in der Mittelregion dahinziehende Löüngsfurche, 
die unserer Form ein ganz eigenthümlieches ÁAusseres verleiht, ganz einfach 


488 K. PAPP: 


für eine in der Entwickelung zurückgebliebenen Zuwachsfurche angesehen 
werden muss, verweist doch auch dieser Umstand auf jeden Fall auf noch 
um vieles stárkere Zuwachsstreifen, als an der typischen Sphenia angusta 
vorkommen. 

Im Allgemeinen genommen, ist die ganze Schale grösser und markan- 
ter als die Pariser Form und nimmt man hiezu noch die Abplattung des 
ventralen Randes hinzu, so lásst sich wohl mit Recht behaupten, dass wir es 
mit einer speciellen Varietát der Sphenta angusta zu thun haben. 

Lönge derselben 6,0 mm 
Hohe ( Breite) ( Dtegtei xi 
Tiefe ( I ZENEK 


Teinostoma Semseyi sp. N. 


Tar IT Big. 5, 54, 90, 90. 


Eine kleine, glünzende, linsenförmige, oben flach gewolbte, nach 
unten, der Mundöffnung zu schief abfallende Schnecke. Die Nabelregion 
ist bedeckt (umbilicus obtectus), die Deckschicht erhebt sich jedoch nir- 
gends aus der Schalenebene, sondern selbe wird nur durch die weissliche 
Farbe derselben von den übrigen Theilen der gelblich glánzenden Schnecke 
hervorgehoben. — Die Windung derselben wird von vier fHachen, kaum 
sichtbaren Gángen gebildet, die nur nach erfolgter Binstellung der Schnecke 
in mehrere Lagen ersichtlich sind und zwar am feinen Schatten, den die, 
wenn auch üusserst niedrigen Erhebungen der Günge werfen, da die 
Suturen des glünzenden Callus wegen nur mit grosser Mühe gesehen wer- 
den können. Von den vier Güngen der Schneckenschraube liegen drei 
sozusagen in einer Flüche, wáhrend der letzte Sehlussgang, der die anderen 
gleicherweise verdeckt, der Schnecke ihre eigentliche Form verleiht. Von 
Verzierungen oder Zuwachsstreifen ist an dem Sechneckengeháuse keine 
Spur ersiehtlich. Die Mundöfinung steht schief am letzten Gange und ist 
sowohl gegen die Axe wie auch gegen die Horizontale zu schief angebracht. 
In der Vorderansicht besitzt dieselbe eine schief eiförmige (in Wirklichkeit 
aber, sieht man in dieselbe hinein) kreisförmige Form. Dort wo der innere 
Theil der Mundöffnung die Windungen berübrt, zieht sich ein feiner Kanal 
von oben der Nabelgegend zu, welcher jedoch alsbald von derselben Rinde 
bedeckt wird, die auch den Nabel überkleidet. 

Betrachtet man die auf eine ebene Tischfláche gelegte Schnecke von 
oben, also in apicaler Ansicht (Fig. 5a), so gleicht die Contour derselben 
im. Grossen und Ganzen der Umrisslinie einer Bohne ; selbe ist námlich 
nach rückwárts zu ausgebaucht, vorne concav; die BHinsenkung zeigt die 
Schneckenschraube. Bine solche Umrisslinie besitzt in verticaler oder apicaler 
Ansicht nur die Teinostoma complanatum DEsn. (DEsSHAYEs : Descr. An. 


DAS EOCENE BECKEN VON FORNA. 489 


sans vert. bass. Paris, 1864. Bd. II. Pag. 926 ; Taf. 63. Fig. 33—36), die 
sich aber im Übrigen, besonders durch ihre jáh beginnende Schraube von 
meiner Form noch wesentlich unterscheidet. Dreht man die $Schnecke 
um, auf ihre Basis — basale Ansicht (5c) — so ist die Contour derselben 
natürlicherweise wiederum dieselbe. 

Der Nabel ist nicht ersichtlich, die Mundöffnung nur zum ?/4 Theile, 
weshalb auch die Apertur in dieser Ansicht eine ovale Form zeigt. Diese 
nimmt der Lönge nach die Hálfte der Schnecke ein, der Breite nach ist sie 
ein Drittel des Sehneckendurchmessers. Der untere Rand der Mundöfinung 
(also in dieser Ansicht der obere) giebt mit der Kante des entgegengesetz- 
ten Randes durch eine Linie verbunden eime sich unter 45" neigende Linile, 
die Öffnung zwischen den horizontalen und verticalen Richtungen blickt 
also in eine nach 459 blickende mittlere Richtung. In der basilaren Ansicht 
besitzt nur Teinostorna Grignonense DEsH. eine derartige, regelrechte ovale 
Apertur (DESHAYEs : Descript. anim. sans vertébr. bass. de Paris. Bd. II. Pag. 
924. Taf. 63. Fig. 30), die aber im Übrigen von unserer Form abweicht, beson- 
ders darin, dass der Nabel der Pariser Form tief und offen ist, und auch 
darin, dass die Schneckenwindungen scharf umsehrieben sind und dieselbe 
eine tiefe Sutur besitzt. Von vorne besehen, wenn die Mundöfinung dem 
Beschauer gegenüber steht, — in der Vorder-Ansicht (Fig. 5b) — sieht man 
eine linsenfőrmige Form mit einer kleinen Erhebung am Dache und einer 
schief nach abwárts bliekenden Mundöfinung. In derselben Ansicht gewahrt 
man auch den Scehraubentheil der Schnecken ; die scehwach ansteigenden 
Göánge lassen sich jedoch nur bei sorgfáltigster Beobachtung verfolgen. In 
der Vorderansicht besitzen derartige Contouren: Teimostoma decussatum 
SANDB., Adeorbis decussatus SANDB. (SANDBERGER: Die Conchylien des 
Mainzer Tertiárbeckens. Wiesbaden, 1863, Pag. 136. Taf. XI. Fig. 16., 
DEsHAYEs : Descript des animaux s. vertébr. Bass de Paris Bd. II. Pag. 923. 
Taf. 63. Fig. 3), die aber von unserer Form abweicht und zwar durch den 
tiefen Nabel. Ausserdem nühert sich die Contourlinie derselben in der 
basilaren Ansicht der Kreisform. 3 

Die Contourlinie von Teinostoma dubtum Desn. (Helicina dubta LAMK., 
DEsH. cog. foss. env. Paris, Bd. II. Pag. 58. Taf. VI. Fig. 15 ; Desh. Descrip- 
tion anim. sans verteébr. bass. Paris Bd. II. Pag. 927) sind in der Vorderansicht 
gleichfalls aáhnlich, doch ist dieselbe viel plumper und gedrungener, wie 
unsere Form, wie das allsogleich aulffállt, wenn man die Schnecke von 
hinten besieht. In dieser Rückenansicht ist die Teinostoma dubium DEsn. 
dickkantig ; unser Exemplar dem gegenüber dünnkantig, linsenfőörmig. 


Lánge (in apicaler, basilarer Ansicht) 9,2 nm 
Breite (von vorne nach rückwárts gemessen) DSE 
Höhe (eig. Lánge, unt. Randder Apertur u. um den Apex) 14 a 


490 K. PAPP: 


Die glánzende kleine Schnecke, die in. Forna ziemlich háufig vor- 
kommt, widme ich mit tiefer Hochachtung dem Herrn Hon.-Director der 
könig. ung. geol. Anstalt, Dr. ÁNDOR SEMSEY DE SEMSE. 


Cerithium calcaratum BRONGT. 


MAS ELÉZBÁ SZOT Gé SZT 


(0 e) 


1823. BRonGwIART. Terr..trap. Vicentin. Pag. 69. Taf. III. Fig. 15. 

1862. ZIrrEL. Ob. Namm. Form. in Ungarn. Sitzugsberichte d. Akad. 
Bd. 46. Part. 1. Pag. 374. 

1878. HANTKEN. Die Kohlenlagerin den Löndern der ungar. Krone. 
Pag. 208..Bag437 


cDiese unter den Fossilien von Forna háufigste Form überragt die 
aus Ronca stammenden Formen sowohl an Grösse, wie auch an Schönheit , 80 
bemerkt Dr. KaáRL ZirrEL; da er jedoch keine Zeichnung giebt, bringe ich 
in den Fig. 7, 7a ein treues Bild dieses zierliehen Fossils von Forna. Ich 
war dabei in der glücklichen Lage, mein Exemplar mit der in der mine- 
ralogischen Classe des ung. National-Museums befindlicehen, aus Ronca 
stammenden Form vergleiehen zu können, und gebe in Fig. 6 auch eine 
Zeichnung dieses Originals. Die Diagnose BRowxGwxIaRTs über Cerithium 
calcaratum ist folgende: Turritum, super anfractibus guadruplici serie 
tuberculorum ; tuberculis superioris seriei conicis, distinctis, cireiter derem, 
trium inferioraum, minimis ultima, serie suturali. Zugleich macht er auf die 
Ahnliehkeit mit Cerithium mutabile Lam. aufmerksam. Zrrrer hült dem- 
gegenüber die Ahnlichkeit derselben mit (erithium tuberculorum Lam. für 
ausgesprochener. Bei Cerithium mutabile Lam. (DEsHAYvEs : Cog. foss. Taf. 
47, Fig. 16——23) ist jedoch der Canal der Mundófinung breiter als wie bei 
calcaratum, dessen Canal, wie dies sowohl das Exemplar von Htonca (Fig. 6) 
wie auch das von Forna (Fig. 7) zeigt, in einer engen Furche endigt. Fer- 
ner befinden sich in der allgemeinen Contourlinie von (/erilhium mutabile 
die Schraubengünge staffelartig vorspringend über éinander, was bei (/eri- 
Ihium calcaratum nur bei einigen veralteten Formen zu finden ist. Unsere 
Species hat Thurmform, und aus der eleiehmássigen Contourlinie derselbeu 
stehen nur die kegelfőrmigen Hauptknötechen der ersten Knötchenreihe. 

Auch sind Knötechenlinien von (/erilhium mutabile etwas enger an 
einander gereiht, worauf auch ZITTEL hinwies. Der Unterschied von (erilhium 
tuberculorum (DESHAYEs : Cog. foss. Taf. 48, Fig. 3—5) oftenbart sich haupt- 
süchlich im Unterschiede des inneren Randes (labium internum) der Mund- 
öfinung. Bei (yerilhium calcaratum ist derselbe schmüler, höher und nur 
einfach verdickt, wáhrend derselbe bei (7. tuberculosum zurüeckgebogen ist 
und über die Columella der Schnecke hinausragt. 


DAS EOCÁANE BECKEN VON FORNA. 491 


Die Fornaer Formen von (.. calcaratum sind im Allgemeinen stürker 
und grösser als die Ronca"schen Formen. Als mittlere Höhe der ausgebil- 
deten Exemplare fand ich 75 mm, als mittlere Breite derselben 28 mm. 
Wáhrend das Ronca"sche Exemplar BRONGNIARTS nur Diameter von 48 
und 18 mm ergiebt, besitzt das in Fig. 6 wiedergegebene Exemplar des 
National-Museums solche von 55 und 19 mm. Eine interessante Erschei- 
nung bietet auch der Scheitelwinkel (angulus apicalis). Derselbe misst 
nümlich sowohl an der in BRowxGwIaRTs Werk abgezeichneten Form, wie 
auch an dem ursprünglichen Ronca"schen Exemplare des Nat.-Museums 
genau 229, wáhrend ich aus sehr vielen an Fornaer Formen gemachten 
Messungen einen mittleren Scheitelwinkelwerth von 23" bestimmte. Das in 
HANTKEN S Werk abgebildete Exemplar von Lábatlan besitzt Scheitelwin- 
kel von 24". An ülteren Exemplaren fand auch ich hüufig diesen Scheitel- 
winkel, kleinere als solche von 239" aber nur überaus selten. Das ungarlán- 
dische Cerithium calcaratum hat daher im Allgemeinen einen grösseren 
Scheitelwinkel als die Exemplare von Ronca und nöhert sich der Pyra- 
midenform. Die durchschnittliche Anzahl der in vier Reihen vertheilten 
Knötehen ist bei den Fornaer Formen die folgende : In der Hauptknötechen- 
Reihe 11, in der zweiten Reihe 34, in der dritten 26, in der vierten oder 
Sutural-Reihe 23. Natürliech giebt dies ein weites Gebiet zur Bildung von 
Varietáten, am grössten ist die Sehwankung in der Anzahl der in die zweite 
Reihe fallenden kleinsten Knötchen, námlich zwischen 28—40; am sta- 
bilsten ist die Anzahl der grossen Knötchen, deren Zahl 10—12 nie über- 
steigt. Bei dem aufgerollten Exemplar umkreisen die Knötchen die Colu- 
mella des Schneckenhauses durchschnittlich 15-mal. Auf Fig. 7a zeigen die 
Zuwachsstreifen überaus schön den ehemaligen Ort und die Stellung der 
Mundöffnung. 40 


Cerithium calcaratum BRowxGr. vag. Csákvárense van. x. 


A LT al ELST SS tot 


In einem so reichen palgontologisehen Materiale, wie es das von 
Forna ist, finden sich natürliecherweise viele Varietáten. Von den den gleichen 
Habitus besitzenden Formen des typischen (7. calcaratum stach nun hie 
und da ei stárker gebautes Fragment hervor, von denen ich insgesammt 
S Stücke zusaramenlas. Die Contour des in Fig. 8 abgezeiechneten Frag- 
mentes náhert sich der pyramidalen Form mit einem Scheitelwinkel von 
25". Die Hauptknötchen ordnen sich an einer saumartigen Hervorragung 
an und unter der Hauptknötehen-Reihe befinden sich nur zwei kleine 
Knötchenreihen. Ich fand auch solche Exemplare, an denen die unter den 
Hauptknötchen befindliche kleinste Knötchenreihe noch erhalten aber so 


492 KS éPAPP 

versehwommen ist, dass man dieselbe erst bei aufmerksamer Betrachtung 
sieht, andererseits wieder auch solche, bei welchen sich die versehwim- 
mende Reihe auf die Hauptknötehen zurückschob, die zwischen diesen 
befindlichen Zwischenrüume mit kleinen Leisten verband und zum Theil 
auch die randsaumartige Hervorragung verursachte. Der Übergang vom 
typischen C€. calcaratum in eine Varietüt ist aus dem Gesagten klar ersicht- 
liceh: €. cralcaratum wandelte sich daher durch das Verschwinden der 
kleinsten Knötchen, beziehentlieh derZurückfaltung derselben auf die Haupt- 
knötehen zu einer Varietát um, von welcher ich beweisen kann, dass dies 
nicht vielleicht eine mit dem höheren Alter Hand in Hand gehende Meta- 
morphose ist, da ich dieselben Merkmale auch an jugendlichen Exem- 
plaren beobachtete. Von den gesammten verwandten Formen stehen ihr am 
nüchsten Cerithium mutabile, welches jedoch vier Knötechenreihen besitzt ; 
Cerithium tuberculosum und (CGerilhium Brocchit DEsnH. (DESHAYEs : Descr. 
d. anim. sans vertöbr. le bass. de Paris Bd. III., Pag. 121; Descr. cog. 
foss. d. envir. de Paris atl. Taf. 47. Fig. 13, 14, 23; Taf. 48, Fig. 12—14), 
die ebenfalls vier Knötchenreihen besitzen und bei der letzteren Art sind die 
Knötechen auch diechter neben einander gereiht. Bei dem mit dreifachen 
Knötchenreihen verzierten (/erilmum baccatum BRoNGTr. (A. BRONGNIART : 
Mémoire sur les terrains de sédiment superieurs calcaréo-trappéeus du 
Vicentin. Paris 1823 ; Pag. 70. Taf. III. Fig. 22. ZirrEL: Die obere Num- 
mulitenformation in Ungarn, Sitzungsberichte der k. Akad. Bd. 46, 1. Theil 
1862; Pag. 373. Taf. I. Fig. 9.) stehen die Knötchen dichter, sind abge- 
stumpft und ist die untere Knötchenreihe keine suturale Reihe. Fur unsere 
Varietát hingegen ist die suturale Reihe ebenso charakteristiseh, wie für 
das typische Cer. calcaratum. In der ersten Reihe haben auf der saumar- 
tigen Erhebung 10 Hauptknötchen Platz, in der zweiten Reihe 26, in der 
dritten, d. i. in der Suturalreihe sitzen 22 Knötchen. 


Marginella ovulata LAMK. 


Taf. II. Fig. 9, 9a, 95. 


LAMARCK : Ann. du Mus. Bd. II. p. 61 und Bd. 6. Taf. 44. Fig. 10. 

1824. DEsHaxes: Description des cog. fossiles d. env. Paris Bd. II. 
p.SZO98ILat 95. Big. 12— 18. 

1866. DEsnaxes : Description des anim. vertébr. les bass. de Paris. Bd. 
III. p. 554. 

1889. Cossmawx : Catalogue illustré. d. cog. foss. de leoc. des envir. 
de Paris. Bd. ÍV. p. 208. 


In der Mikrofauna der Fornaer Thonschichten kommen kleine glün- 
zende Marginellen in grosser Anzahl vor, aus welchen hie und da ein 
grösseres Exemplar hervorsticht, das sich bei genauerer Untersuchung als 


DAS EOCÁANE BECKEN VON FORNA. 493 


vollkommenes Ebenbild von Marginella ovulata LAMK. erweist : Testa ovato 
levigata; spira brevissima, apertura elongato angusta; columella recta 
guingue plicata ; labro simplici, suabmarginato. 

Dasin Fig. 9 vorgeführte Exemplar scheint vollkommen gleich zu 
sein dem im Atlas von DEsHAYxrs abgebildeten Exemplare. Bin Unterschied 
zwischen beiden besteht augenscheinlich nur in der Grösse. Der Lüngs 
durehmesser des Pariser Exemplares betrügt 11 mm, der des Fornaer 
Exemplares 5 mm, bei einer Breite von 2,8 mm. An der Oberfláche sind 
feine Lüngsstreifen ersichtlich. 


Marginella Zitteli DEsn. 
TAT TERT ezt OSST 00 LOB; 


1862. ZrrreLn: Marginella ovulata, var. nana. Zirr. Sitzungsberichte 
devökais Akad Bars AG KEDhE Sp s 308 tató Bags 2aé ib: re (Die robere 
Nummulitenform. in Ungarn.) 

1866. DEsHaves: Descript. anim. s. vert. bass. Paris, Bd. III. p. 554. 


Über jene elánzenden, kleinen Marginellen, die im Fornaer Thone so 
hüufig sind, und die ZirrEen als Varietüt der Marginella ovulata LAMKe 
betrachtete, schreibt DEsHAYxs folgendes: uM. ZITTEL a considéré comm- 
variété naine de Vovulata une fort petite espöce des terrains nummauliti- 
gues de la Hongrie, gui, d"aprés la figure guwWil en a donnée, est parfaite- 
ment distincte du véritable ovulata. Nous proposons de consacrer a cette 
espöce le nom de M. ZirrEL, gui, le premier, Va fait connaítre.) 

Der wesentliche Unterschied dieser neuen Species von der ovulata kann 
im Folgenden zusammengefasst werden: Die Form ein lüngeres Oval, 
Apertur nach unten ein wenig erweitert, da der margo columellaris der 
inneren Lippe sich jáhlings verschmülert. Von vorne gesehen Fig. 104. An 
dieser inneren Lippe befinden sich wie bei der ovulata fünft Furchen. Die 
Mundoöffnung erstreckt sich nicht so hoch und deren üussere Lippe legt sich 
ganz auf die oberhalb der inneren Lippe befindlichen Windungen, weshalb 
auch bei derselben Lage die üussere Lippe bei der Marginella ovulata 
besser hervorguillt und die kleinen Zühnchen derselben vom ersten bis 
zum letzten sicbtbar werden (Fig. 94), wáhrend sich die áussere Lippe der 
Marginella Zitteli so bald als nur möglieh an das Scehneckengewinde 
anlegt und in der Mittelregion (Fig. 104) uns nur mehr die Kante zeigt, 
weshalb auch die Záhnchen derselben nur bis zur Medianregion sicht- 
bar sind. 

Auf dem der ganzen Oberfláche nach mit einer glünzenden Email- 
schichte belegten Gehüuse dieser kleinen Schnecke sind keinerlei Linien 
zu sehen. 

Lüánge (Hőöhe) 2 mm 
Breite 199 


494 K. PAPP: DAS EOCÁNE BECKEN VON FORNA. 


Pleurotoma pygmaea sr. xs. 


Tat, IL JBigedl do lib; 


Die kurzen, buchtigen Gönge verleihen der conischen Form dieser 
winzig kleinen Species ein eigenthúmliches, umrandetes Geprüge. Die 
Spira derselben besteht aus sieben Güngen. Die Spitze verlüáuft in ein 
Kmnötchen. Die Suturen sind tief und reihen sich an den oberen Rand des 
sich vertiefenden Spiren-Grübchens. Der letzte Gang macbt beilüufig die 
Hálfte der ganzen Schneckenlüánge aus. Die Mundöffnung ist rhombenförmig, 
der Canal derselben kurz und breit ; am hinteren Theile der inneren Lippe 
befindet sich eine lángere Anschwellung. Den Güngen entlang streichen 
auf die Suturen senkrecht abfallende ausserordentlich feine Streifen, die 
sich auf dem letzten Windungsgange in einem flachen Bogen gegen die 
Lippen zu drehen. Die ausgebauchte Gestalt und die ausserordentlieche 
Winfachheit und Kleinheit derselben untersecheiden selbe scharf von 
ailen bislang bekannten und verwandten Formen. Lünge (Hőhe) 4 mm, 
Breite 1,5 mm. 


Conus Esterházgyi sp. N. 


MAF TAB o 2 ADAST bi 


Dieser winzige Stephanoconus erinnert auf den ersten Blick an die 
műchtigen Formen von (/onus erenulatus DEsH. (DEsHaYes : Deser. d. cog. 
fossiles des environs de Paris, Bd. II. Pag. 750, Taf. 98, Fig. 7—8). Die 
Contourlinie derselben gleicht stark an die von Conus Lebruni DEsnp. 
(DESHAYEs : Descript. d. anim. sans vertébr. bass de Paris Bd. III. Pag. 417, 
Taf. 100, Fig. 3, 4.). Abgesehen von den Grössendifferenzen unterscheidet 
sich unsere Form auch durch die Mundöffnung von den hier erwáhnten 
máchtigen Species. Die Apertur derselben is eng und endigt in einen 
sehmalen Canal. Spira mit glattem Rand wenig gestuft. Die Suturen von 
einander weitabstehend, die Gönge daher breit. Die Knötchen reihen sich 
unter und ober der Suturlinie dicht aneinander und verleihen der kleinen 
Species ein gefülliges Aussere. Die Zahl der Günge betrügt 10. Die ober- 
fláchliche Streifung ist eine Wiederholung der Verzierung von (Jonus 
crenulatus DEsn., die Ouerstreifen jedoch sind stürker und sehütterer. 
Lünge 4 mm, Breite 2 mm. 

Die zierliche kleine Form benenne ich zu Ehren des Herrn Grafen 
MoRkiz NIcoLAus ESTERHÁZY von GALANTHA und FRAKNÓó, auf dessen Besi- 
tzungen diese in unserem Vaterlande ihres Gleichen suehende Fossilien 
zu Tage kamen und die den Namen von Puszta-Forna unter den Fach- 
gelehrten zu einem weithin bekannten machten. 


G. MOESZ : CALCIT UND BARYT VON KÖŐRÖSMEZŐ. 495 


Erlüuterungen zu Vafel II. 


Fig. 1, 2, 3. Congertia prisca PAPP sp.x. 1. Rechte Schale in nat. Grösse, von aussen ; 
la dieselbe vergrössert von aussen, ÍíÍb von innen gesehen ; 2. Fragment 
einer rechten Schale in nat. Grösse von innen; 3. linke Schale in nát. 
Grösses von aussen, 3a dieselbe vergrössert von aussen; 3b von innen 
gesehen. 

Fig. 4. Sphenta angusta DEsH. var. Hungarica. Papp. 4 linke Schale in nat. Gvösse, 
4a dieselbe vergr. von aussen, 4b von innen gesehen. 

Fig. 5. Teinostoma Semseyi Papp sp. N. in natürl. Grösse, apicale Ansicht. 5a, 5b, 5c 
vergrössert in apicaler, frontaler, und basaler Ansicht. 

Fig. 6—7. Cerithium calcaratum BRowGr. 6 Original-Exemplar aus dam Basalttutt 
von Ronca, 7, 7a aus dem Csákvár-Fornaer Thone, natürliche Grösse. 

Fig. 8. Cerithium calcaratum BRONGT. vaáR. Csákvárense PaPp., natürliehe Grösse. 

Fig. 9. Marginella ovulata LAMK. 9 Orig.-Grösse, 9a, 9b vergrössert. 

Fig. 10. Marginella Zitteli DEsm. 10 in Orig.-Grösse, 10a, 10b vergrössert. 

Fig. 11. Pleurotoma pygmaea Papp. sp. x., 11 in natürl. Grösse, 11a, 11b vergrössert. 

Fig. 12. Conus Esterházyi Papp sp. x. 12 in natürl. Grösse, 12a, 12b vergröss. 


CALCIT UND BARYT VON KŐRÖSMEZŐ. 
VON 
Gusrav MoEsz.Y 


(Mit 1 Tafel). 


Einen Theildes verflossenen Sommers 1896 verbrachte ich in Kőrös- 
mező, wo ich ausser dem sehr háufig vorkommenden Calcit und Ouarz 
noch Baryt, Pyrit und Limonit sammelte. 

In der Literatur über Kőrösmező und Umgebung YY finden wir nur 
geologiscehe Abhandlungen, welche sich nicht auch auf mineralogische Unter- 
suchungen erstrecken. Der Calcit wird wohl háufig als die Klüften des 
karpathischen Sandsteins ausfüllende Substanz in Erwáhnung gebracht, 
. dennoch sind seine Krystalle Messungen nieht unterworfen worden. 


tk Vorgetragen in der Fachsitzung von 3. Márz 1897. 

kk Diese Literatur findet man durch Dr. T. Posewirz zusammengestellt auf 
S. 99 des Jahres-Berichtes von 1887 der k.ung. geol. Anstalt. Die naechher erschie- 
nenen bez. Arbeiten sind : 

Dr. TH. Posrwirz : Bericht über die im Jahre 1887 in der Umgebung von 
Köőrösmező ausgeführte geol. Detailaufnahme. — Jahresbericht d. kel. ung. geol. 
Anstalt für 1887. 

Dr. TH. Poszrwirz : Das Gebiet der Scehwarzen Theiss. — L. c. für 1888. 

Dr. TH. Posewirz : Das Gebiet der Weissen Theiss. — L. c. für 1889 p. 80—100. 

Dr. TH- Posewirz: Das Petroleumgebiet von Kőrösmező. — Mittheilungen a. 
d. Jahrb. d. kgl. ung. geol. Anstalt Bd. XI. Heft 6. 


496 G. MOBSZ: 


v. ZEPHAROVICH F nicht, aber TórH MIKEPY?PY spricht über zwei Mineralien 
von Körösmező, dem Hümatit und Pyrit, hinweisend auf die Sammlung 
der Wiener geolog. Reichsanstalt. Körösmező erstreckt sich auf den 
Sehichten des karpathisehen Sandsteins, deren vorherrsehende Gesteine 
Sandstein und Thonschiefer sind, die nach den Untersuchungen von 
Dr. THEopoR PosEwirz der Kreide-, Hocán- und Oligocán-Formation ange- 
hören. Die Stadt selbst liegt am petroleumbaltigen Sandsteine in dem 
durch Vereinigung der beiden Flüsse Lazescsina und Schwarze Theiss 
gebildeten Winkel. Die Grenze des durch Posewirz für Bocön bezeichneten 
Terrains wird durch der Rand der sich ringsherum erstreckenden Wálder 
markirt; das bewaldete Gebiet gehört schon der Oligocán- und Kreide- 
formation an. Der petroleumhaltige Sandstein ist sehr zerklüftet und 
von kleineren Höhlen durchsetzt. Die Wünde der Klüfte und Hohl- 
ráume sind zumeist mit Calcitkrystallen überzogen, háufig bis zur 2 em 
Dicke. Auch findet man in diesen Rissen und Hohlráumen Bitumen als 
welche schwarze Masse, welche die vorhandene Calcitkrystalle mit einer 
schwarzen, matten oder glünzenden $Schicht überzieht. Solche Krystalle 
sind farblos und wenn sie auch Bitumen enthalten, so ist dieses immer nur 
als braune Lamelle in ihren Spalten eingelagert. Man findet aber auch 
solche Hohlráume vor, in denen die Calcitkrystalle von brauner Farbe und 
freier Oberfláche sind; diese nahmen wahrscheinlieh schon wáhrend der 
Krystallisation Bitumen auf. Wenn man diese Krystalle erhitzt, verlieren 
sie ihre Farbe, In anderen Rissen enthalten die Calcite weder innerlich, 
noch auf ihrer Oberfláche Bitamen. Sie sind farblos oder vielmehr von 
etwas weisser Farbe. 

Bei allen diesen genannten Calcitkrystallen ist das nie fehlende 
15382) 3-R4 Skalenoüder charakteristiseh und auch jener Umstand, dass 
unter ihnen sich niemals Ouarz vorfindet, was von den im petroleumfreiem 
Sandstein vorkommenden Calciten nicht gesagt werden kann. Als weiterer 
Unterschied ist das Auftreten des Baryts im petroleumhaltigen Sandsteine 
hervorzuheben. In einem anderen Sandsteine fand ich keinen Baryt. 

Das Petroleum-Gebiet von Körösmező umgeben die zur Oligocán- 
formation gezühlten Sandsteine und Schiefer, in welchen ich gar kein in 
Krystallen auftretendes Mineral auffinden konnte ; hingegen befinden sich 
im Thale der Schwarzen Theiss, der Bisenbahn entlang, zahlreiche Auf- 
brüche in dem zur Kreideformation gehörenden Sandstein und Schiefer- 
terrain, in welehem man immer Calcit findet und zwar in Gesellschaft von 
0 uarz. Der Ouarz ist ülter als der Calcit. 

Diese Calcitkrystalle sind dadurch ausgezeichnet, dass ihr Habitus 


X ZEPHAROVICH: Min. Lexikon. III. Bd. Wien 1893. 
kk TórH MIKE: Magyarország ásványai. 1883, 


CALCIT UND BARYT VON KŐRÖSMEZŐ. 497 


immer rhomboüdriseh ist und Skalenoederflüchen stets fehlen. In dem 
Steinbruche des R. Crausz, náchst dem Orte Borkút kommen ausser Calcit- 
und Ouarzkrystallen als jüngste Bildung noch andere Krystalle vor, glün- 
zende dunkelbraune Rhomboéder bildend, deren Substanz Limonit ist. 
Was ihre ursprüngliche Substanz war, kann man nicht genau feststellen, 
da die Messungen der gekrümmten Flöchen keine sicheren Werthe erga- 
ben. Der Winkel der Polkanten sehwankt zwischen 707 10" und 73" 26 . 
Man kann dennoch soviel sagen, dass ihre ursprüngliche Substanz Siderit, 
oder ein anderes eisenreiches Calciumcarbonat gewesen sein konnte. 

Es seinoch ein anderes Vorkommen des Calcites zu erwáhnen, bel 
welchem er ausser den die Gestalt und Reinheit der s. g. Marmaroser Dia- 
manten besitzenden Ouarzkrystallen noch in Gesellschaft von sehr kleinen 
Pyritkrystallen erscheint. Diese Krystalle des Calcites sind ebenfalls rhom- 
botdrisch und bildeten sich in den Klüften eines schwarzen, üusserst fein- 
körnigen schieferigen, Sandsteines. 

Die winzigen Pyritkrystalle weisen mit dem Mikroskope untersucht, 
neben den dominirenden Hexaéderfláchen noch Octaéderflüchen auf. Die 
Flichen beider Formen sind gelünzend; die Fláchen des O sind vollkom- 
men glatt, die des co0oo hingegen zeigen eine schwache Streifung 
parallel mit den charakteristisehen Kanten des Pentagondodekaéders. Dieses 
Vorkommen tritfft man in nüchster Náhe der am linken Ufer der Schwar- 
zen Theiss gelegenen Bahnstation Kevele an. 

Den als cMarmaroser Diamantv bekannten (uarz fand ich an 
zwei Orten. Bei Borkút, in dem schon genannten Steinbruche, und in der 
Náhe der Station Kevele u. z. in beiden Fállen in den Klüften des Sandstei- 
nes. Marmaroser Diamant bergende Concretionen, obzwar ich sehr darnach 
forschte, fand ich keine in dieser Gegend. Ausser den gewöhnlichsten 
Formen ooh, -- R, 2P2, konnte ich keine andere Fláchen constatiren. 

Der in Gesellschaft von Calcit vorkommende Ouarz, welehen man am 
linken Ufer der Schwarzen Theiss entlang der Bahnstrecke, besonders vom 
Kevele-Bache bis Szurdok findet, ist nicht mehr so rein und besitzt auch " 
nicht mehr das Aussehen des Marmaroser Diamantes, indem das in 
der Richtung der einen Nebenaxe gestreckt Prisma betráchtlieh ausgebil- 
det ist. Die Prismenfiüchen sind immer gestreift. Die kleineren Krystalle 
sind wasserhell, die erösseren weiss und oft finden wir auch gelbe und rothe, 
an der Oberfláche gefárbte Krystalle. Ihre Grösse reicht bis zu 1 cm. Auch an 
diesen konnte ich nur die gewöhnlichsten Formen coR, -kR, 2P2 auffinden. 

Es sei noch erwühnt, dass besonders bei den grösseren Krystallen, 
die durch R-4- und Rco gebildete Kanten gewöhnlich abgerundet sind 
was auch sehon MOLENGRAAF? beobachtete. 


k G.A. F. MOLENGRAAF : Studien am Ouarz. Zeitschr. f. Kryst. Bd. XVII. pag. 197. 
Földtani Közlöny. XXVII. köt. 1897. 32 


498 G. MOBSZ : 


CG. ra LGA: 


Die Calcitkrystalle dieser Gegend sind, wie ich schon erwáhnte, von 
zwelerlei Art : Skalenoédriscehe und rhomboédrische. 

Die skalenoödrischen kommen allein nur im petroleumhaltigen Sand- 
steine vor ; die scehönsten Krystalle sammelte ich aus den EBinschnitten der 
Eisenbahnlinie. Es giebt unter ihnen sehr kleine, aber auch solche 
von 2 cm Grösse. Sie sind farblos, weiss oder hellbraun; gestreckt bei 
15382] 3-R4, abgerundet bei (10111 -4-R, und flach, wenn das Rhomboéder 
10112) —!/2R dominirt. Die langen sind die klarsten und am schönsten 
ausgebildeten ; die kugeligen weiss ; die flachen braun. 

Bemerkenswerth ist, dass mit Ausnahme der Fláche (5276), alle 
Formen in der Zone -4-R : — 1!/2R liegen. Hine nie fehlende Form ist das 
Skalenoéder 15382], das ich aber niemals selbstándig ausgebildet fand, 
sondern nur immer in (Combination, u. zw. mit d3-R und — !/2R. 

Die einfachsten, aber nicht die háufigste Combinationen sind : 


153821, (10111 und (53821, (01712) (Fig. 3) 


die gewöhnlichsten aber : 415382), (10117, 10112) (Fig. 4 und 5). 

Alle diese Combinationen sind sowohl an den gestreckten als auch 
an den runden und flachen Krystallen aufzufinden. Die anderen Combina- 
tionen, von welehen ich nur die am háufigsten vorkommenden erwiühne : 


0115, 10112/, 15167; 
11 


kommen nur bei den langen Krystallen vor. Das 15382) Skalenoéder 
kommt nie vollkommen ausgebildet vor, seine Flöchen sind mehr oder 
weniger gekrümmt, elünzen selten in ihrer ganzen Ausdehnung, vielmehr 
nur an einzelnen Stellen ; der grösste Theil der Fláche ist matt, zerfressen. 
Unter Vergrösserung gesehen haben die Aetzgrübchen die Form eines Com- 
mas (,). An diesen Fláchen der grösseren Krystalle bemerken wir noch 
schmale, aber tiefe, untereinander parallele Furchen, die zur Kante 
15382 : 1011] nahezu parallel sind. 

Allen diesen genannten Unvollkommenheiten ist jene grosse Schwan- 
kung zuzuschreiben, die sich in dem Werthe der gemessenen Winkel zeigt. 
Die Indices wurden aus den zu (1011) und (1101) gemessenen Winkel- 
Angaben berechnet, welche Flichen als Stütze der Berechnung ausgezeich- 
net reflectirten. Die besten Messungen waren : 


Gemessen : Mittel : Berechnet : 
(5382) : (1011) —34" 9", 349 319, 349 43" 345 27" 349 98/19" 
(1101) E 832 55. 0849 LOL BAZD KKBAZOJÁTSÁSA 


e CALCIT UND BARYT VON KŐRÖSMEZŐ. 499 


Bei der Berechnung derWinkel für diesen und alle übrigen Fálle nahm 
ich als Basis den in DAxA s c Mineralogyv gegebenen Winkel(1011) :(1101) — 
74" 55" Die andere nie fehlende Form ist das (1011) --R. Sie besitzt glün- 
zende Flüchen, trotzdem ist der Umriss und deren Reflex immer etwas ver- 
sehwommen, denn obwohl die Fláchen gar keine Unebenheiten oder Rie- 
fung zeigen, sind doch unter dem Mikroskope kleine krummlinige dreieckige 
Aetzfiguren bemerkbar. Man kann sogar eine Riefung sehen, indem sich an 
manchen rhombförmigen Fláchen sehr feine gerade Linien mit der grösse- 
ren Diagonale parallel ziehen, wovon man sich durch Messung unter dem 
Mikroskope überzeugen kann. An einem schönen Krystall kann man dieses 
Liniensystem auch mit freiem Auge wahrnehmen und deutlieh sehen, dass 
diese Geraden solehen Ebenen entsprechen, die das Krystall in der Rich- 
tung einer Fláche des —!/2R durchsetzen. 

Die besten Reflexe ergaben folgende Winkelwerthe : 


Gemessen : Mittel : n 


COTD ETTOL S 7AS 51 /s 75 749 56 17 


Zur Vergleichung bestimmte ich auch die Kantenwinkel des gpal- 
tungs-hkhomboeders : 


Gemessen : Mittel : n 


(1011): (1108) ES 748 50éL7ze9n 74" 54 11 


n bezeichnet die Anzahl der gemessenen Kanten. Wir sehen, dass sogar die 
Werthe der die besten Reflexe gebenden Spaltungs-Rhomboéderfláchen zwi- 
sehen Grenzen von 12" Unterschied differiren. ; 

Eine selten fehlende Form ist 101124 —!/2R, das bei den flachen 
Krystallen dominirt und das 4-R und 3-RL fast gönzlieh verdrángt. Die 
Fláchen sind sehr glánzend, seine Reflexe scharf. Oft aber sind sie zufolge 
dichter Streifung, vielmehr aber durch Aetzung matt. Die Riefen sind parallel 
zur Kante 1011 : 0112. Aetzfiguren sind dabei nicht zu constatiren, aber 
interessant ist es, dass, besonders bei grösseren Krystallen, um  kreis- 
runde reinere Partien herum mattere Ringe sichtbar sind. 

Diese Form bestimmende Winkeldaten sind : 


Gemessen : Berechnet : 


(Ö1T2). MORLEESSZ KIB LG S OZ SAKK 


Im zwei Fállen fand ich zwischen (5382) und (1011) das Skalenoüder 
tság 4R3, in beiden Fállen als schmale Streifen einmal einen guten, 
das anderemal ein schwachen Reflex gebend : 


Gemessen : Berechnet : 


(2131) : (1011) — 289 587 2991" 47" 


500 G. MOESZ: e 


Zwischen den Formen (1011) und 40112) fand ich sechs zur Berech- 
nung geeignete Skalenoéder, alle als schmale $ treifen auftretend, unter 
ihnen am breitesten das 15167) -34-t/7R?/2a ausgebildet, öfters sogar mit 
einer grösseren Ausdehnung als 11011.) Der Glanz der Flüche gleicht jener 
von 110117, was wahrscheinlich von einer gleichen Corrosion herrührt. Es 
ist eine sehr háufige Form. 

Sehr háufig kommt das Skalenoéder 12134) --?/5R2 vor, seltener die 
folgenden: (3145) -!4R3, 15.4.9.13; —T!/153R9, (4.7.11.181 —1/6R1/s 
und 114591 —!/3R"/s (Fig. 6 und 7), von welchen das 15.4.9 . 13) zweimal 
an einem grossen (1 em) Krystall als 1.5 mm breite Facette auftrat, fein 
gestreift parallel zur mit (0112) gebildeten Kante, wodurch der Reflex in 
beiden Füllen sich bis auf einen Grad verzog: 


(SARA a (OTA) E DOS ADAT Za nd20SSZ0 15830! 


Als Basis der Berechnung wurde der Mittelwerth 209" 58" ge- 
nommen. 

Die Flüchen des (1459) wurden an 4 Krystallen beobachtet ; sie gaben 
gute Reflexe. 

(4.7.11.18/ war an 2 Krystallen als ziemlieh breite Flöche, aus- 
gebildet, und gab einen guten Reflex. 


Die Winkeldaten dieser Formen sind folgende : 


Gemessen : Berechnet : 
CNGSZÓ KSE TO d) KESO VAGT 89 46" 4" 
(3145) ee SSL TS KO TE 
(2134) ( ANOK KORSZGKSÜG 
(SALY ZJ ZÖTIOGÁGATS VSZ TEN 
ZET ETLALÉKTÉS TATE DTS ÖT STT AAS 
(1459) (MESS ADONAKO ON DJ DB JN 7 


Die zwischen (1011) und (0112) liegende Partie der Zone (5382: 10117] 
ist oft unregelmássig ausgebildet, besonders bei den grossen Krystallen, bei 
welchen 15167) und (0112; sich wiederholen, oder befindet es sich an der 
Stelle von 10112, eine tiefe matte Furche. 

Zum Schlusse muss ich noch Erwáhnung einer Form machen, welche 
nur mit einer einzigen Flüche an dem Krystall ausgebildet war, und die eine 
Jcke der glánzenden Fláche (1011) derart abstumpft, dass die Combinati- 
onskante parallel zur kleineren Diagonale der rhombenförmigen Flache 
(1011) wird. Dieser Umstand versetzt die Lage der Fláche in die Zone 
1011: 0221], aus welcber wir durch die Berechnung die Indices (5276, 
erhalten : 

Gemessen : Berechnet : 


(5976): (1011) — 119 28/  711019277359 


CALCGIT UND BARYT VON KÖRÖSMEZŐ. 501 


Dasselbe Resultat erhalten wir auch, wenn wir die Neigung der 
Flüche zu (1101) messen 


Gemessen : Berechnet : 


(5976) : (1101) — 67" 59" 679 55/ 


und von diesem und von dem vorigen Winkelwerth ausgehen. (Fig. 7.) 

Dass damit die Reihe der Flüchen an den skalenotdriscehen Krystal- 
len noch nicht erschöőpft ist, lüsst jene Erscheinung vermuthen, dass ich 
öfters auf Flüchen stiess, die theils ihrer Glanzlosigkeit, theils ihrer starken 
Streifungen keine zur Berechnung benützbaren Winkelwerthe gaben. Ich 
zühle nur folgende Fülle aut : 


1)(hik 0) : (1011) ca 24" ] 


ME SZTLŐDZNNOL Sehr elánzend, aber stark gestreift. 


DEEGKE KON KEZE MERT ÜEEAATAA MÁSA ; 
SZÜ TTONEBOS 199 Grosse Fliche, aber mit sehr mattem Glanz. 


ohh1:0112 a 189 glánzende unebene Fláche. 


Rhomboéderische Calcite. 


Bei diesen können wir drei Typen unterscheiden, u. z. : 
1) -R, 2) dominirend —!/2R, 3) —OR. 


1. Typus. Die hiehergehőrenden Krystalle kommen in grosser Menge 
in den Klüften jenes Sandsteines vor, der entlang der Bisenbahnlinie vom 
Kevele-Bache an bis Szurdok, den Fuss des Kiczeraberges (1141 m) bildet. 
Sie befinden sich immer in Gesellschaft von Ouarz. In Anwesenheit von 
vielem Ouarz sind sie klein, und bei wenig Ouarz bis 1 em gross. Sie sind 
mit einer dünnen, gelblich-braunen $Schicht überzogen, völlig ohne 
Glanz und undurchsichtig. Auch in ihrem Innern sind sie nicht wasserhell, 
sondern weiss oder roth getrübt. Die Spaltungsfláchen sind oft gekrümmt. 
Die Krystalle sind scharfe 11011) Rhombotder; Combinationen beobach- 
tetei ch nicht. (Fig. 8.) 

2. Typus. An der südlichen Grenze des Ortes Borkút findet man die 
durch -—1!/2R ausgezeichneten Calcite in den Klüften des Sandsteines 
des Clausztscehen Steinbruches, wo sie in Gesellschaft von Marmaroser 
Diamant vorkommen. An den Calcit-Krystallen sitzen die schon erwáhnten 
braunen Rhomboéder, ausgefülli durch die erdige braune Limonit-Masse. 
In ihrer Náhe sind die Calcit-Krystalle mit einer gelben Rinde überzogen. 
Ausser dem dominirenden —!/2R besitzt jeder Krystall noch die unebenen, 
fettglánzenden Flüchen (10107 ocR. Das —!/2R ist fein gestreift. Aus dem- 
selben Steinbruche stammen noch 2—3 cm grosse Krystalle her, bei welehen 


502 G. MOESZ : 


die coR Fláchen sehr schmal, die Krystalle selbst corrodirt und nicht 
schön sind. 


pt d: (Gemessen : Berechnet : 
(OLV0)-: (0112) "E HSZ 639 44 46" 
(1010) : (1011), S 459105 459 93" 96", 


In jenem Theile des Szesaberges, wo der grosse Absturz sich befindet, 
wo die Sandsteine und Scehiefer aus ihren Schichten verrückt in grösster 
Unordnung mit den umgeworfenen Baumstámmen durcheinander liegen, 
sind weisse Calcit-Krystalle zu finden von reiner —!/2R Form. 

Bei der Station Kevele sind in dem schon erwáhnten sehwarzen Schie- 
fer-Sandsteine sehwach glünzende, graulich-weisse Calcite in Gesellschaft 
von Marmaroser Diamant und Pyrit zu finden, an welchen folgende 
Formen vorkommen : 

—1/2Rh, dominirend, immer gestreift, 
co R, mit unebener Oberfláche, 
3-R, nicht an allen Krystallen vorkommend. (Fig. 9.) 

Die Krystalle erreichen auch eine Grösse von 3 mm, sind aber 
zumeist winzig. 


hő fe Gemessen : Berechnet: 
(0110) : (0112) — 63" 43" 639 44." 46" 
(1010) : (1011) — 45" 26/ ZÁTGY RA ZS 


2. Typus. (Fig. 10.) An demselben Orte, in demselben Gesteine sind 
auch solche Calcitkrystalle von gleichem Glanz und gleicher Farbe zu fin- 
den, welche rein das Rhomboéder 10221) —2R aufweisen. Sie sind höchsten 
2—53 mm gross, sitzen immer gesondert in eigenen Nestern und sind nicht 
mit den vorher beschriebenen Calciten vermenet. Die Fláchen sind etwas ab- 
gerundet, daher ruhrt die gróssere Abweichung in den Winkelwerthen her. 


Gemessen : Berechnet : 
(2901) DN I SSVOVESUSI TÁLAT KKEL 
(0291) : (1011) — 1292 33" 1992 95" 97" 


An dem Calcite von Köőrösmező wurden nun folgende 13 Formen 
(Fig. 11) constatirt : 


m OT0 coR g 01674 3- t/7R3/2 
f 10221) —2R w 13145) — 4-?/5R2 
e 10112) —!/2R t (2134) — 4!/4R3 
TA1011t-4-R Ex (5.4.9.13) —!/15R9 
v 15382) --R4 8714.7.11.181—/6R1/ 
V 12131) -3-R3 8 711459) . —1s3R5/s 


9xr 15276) --1/2RV/3 


CALCIT UND BARYT VON KŐRÖSMEZŐ. 503 


von welehen die mit einem Y bezeichneten für den Calcit neue For- 
men sind. 


Ba yb: 


Kommt mit dem skalenoüdrisehen Calcite zusammen vor. Die 
Bestimmung der Succession war wegen Mangel an Material unmoóoglich. 
Die Krystalle sind farblos oder etwas bráunlich, nach der Endfláche 
c 1001) tafelig. Die hüufigste und zugleich einfachste Combination. ist : 
c, m. (Fig. 1,), ziemlich háufig: ec, m, d. Der schönste Krystall war eine 
4 min grosse, sehr regelmássig ausgebildete Tafel, an welcher sich folgende 
Formen fanden : (Fig. 2) 


(4 (001; oP u (101 Des 
a (100) coPoo o 1011) Poo 
m 1110) ooP ESZÉT TEÉNÉ 

d (102) !/aP oo y 1122) P2 


Der Berechnung der Winkeldaten lag zu Grunde : 
(110): (110) — 782226 Sundüt02y: MD) SET KS AL 


welche Angaben DAx4"s ecMineralogyv entnommen sind. 


Gemessen : Berechnet : 
(110) :(100) — 399718" 390 14518" 
CAYÉSKODT E S SAN, 21, 649 18" 41" 
(111): (110) .—  255-41" 952 41" 19" 
DEO e edáTó80T JAS KSE ÁK 
(Ae e 0 AlkerAi MBE ESZI 
(OLE (100). S LBV AI 3127 49" 24" 
MODJETÖNJ BEA 5 dd Al ekgen lek 
MTO2YEEKO OT E 8305 EJJÉKAN 39951" 28" 


Die Endfláche c (001) ist immer stark glünzend und sehr glatt 
Matt sind die Flüchen, welche in der Prismenzone liegen, besonders die 
Filáchen des LHLÖT Einen matten Glanz besitzt auch 160) das (1225 
einen lebhafteren. Durch Corrosion sind besonders die der Prismenzone 
angehörigen oder in ihrer Nühe liegenden Fláchen angeegriffen; man findet 
sogar Krystalle, an welchen das Prisma günzlich fehlt. Die Krystalle sind 
in dieser Zone nicht von Flüchen begrenzt. Bei vier Individuen fand ich 
Fláchen soleher vier Formen, die nicht bestimmt werden konnten, da 
ausser der Endfláche 1001) keine weitere Form zugegen war. Ich muss 


504 LITERATUR. 


noch bemerken, dass die gelünzenden Flichen von 1001) allein Streifung 
aufweisen, u.z parallel zur Kante [001 : 1297. 


XXX 


Die gemessenen Winkel bestimmte ich mit dem dem Institute ange- 
hörigen FuEss"sehen Reflexionsgoniometer mit doppeltem Fernrohr. 

Zum Schlusse sei es mir auch an dieser Stelle erlaubt, Herrn Prof. 
Dr. JosEr KRENNER den gebührlichsten Dank auszudrücken für die gefüllige 
Unterstútzung und werthen Rathsehlüge, die mir von ihm zu Theil wurden. 


(Min. uud petr. Institut der k. ung. Universitüt in Budapest, 1896.) 


LITERATUR. 


(8.) Kocn A.: Die Tertiürbildungen des Beckens der siebenbürgisechen 
Landestheile. I. Theil : Palaeogene Abtheilung. (Mittheilungen aus dem 
Jahrbuche der königl. ungarischen geologisehen Anstalt. Budapest, 1894. 
X.Bd.p. 179.) 


In der sehr umfangreichen, die sedimenten Ablagerungen des ülteren Ter- 
tiürs Siebenbürgens behandelnde Arbeit finden wirin chronologischer Reihenfolge 
vom ülteren zum jüngeren übergehend, die mineralogische und petrographische 
Peschaffenheit. der einzelnen Schichten, ihre Lagerungsverhültnisse und die in 
ihnen angetroffenen Versteinerungen eingehend erörtert. 

Sonach sind die tiefsten Schichten, die xunteren bunten Thones eine über 
1000 m müchtige Ablagerung von intensiv rother Farbe, zuweilen mit Petroleum- 
spuren, aber ohne jedweden organischen Ueberresten, welche discordant auf ober- 
cretacseischen Schichten ruhet und von mitteleocánen sogenannten cunteren Süss- 
wasserkalk, überlagert wird, wie dies besonders gut bei Zsibó zu beobachten ge- 
lang. Diese kalkigen und mergeligen Schichten führen Planorbis, Paludina, Lim- 
naecen, Pisidium und Chara-Früchte. 

Ein Aeguivalent dieses Kalkes wird im Klausenburger Randgebirge wahr- 
seheinlich ein sandiger Kalk sein, auf welechem marine, mitteleocine, die s0ge- 


nannten Perforata Schichten — nach dem Vorherrschen der Nummulites per- 
forata vORpso benannt — lagern, welche sich in 9 Horizonte gliedern lassen. 
Diese sind: 


a) Horizont der unteren Gypsbünke oder des Anomia-Kalkes und Mergels 
mit Anomia tenuistriata DEsn. 

b) Untere Austernbank mit Gryphaca Brongniarti BRosws und sparsicosta 
Horw. 

c) Unterer Molluskenmergel mit Fuspatangus Haynaldi Páv. und Veletes 
Sehmideliana CHEMN. 

d) Unterer Striata-Horizont Nummauliten und Gryphaea Esterházyi PÁv. 
führend, 


LITERATUR. 505 


e) Perforata-Bank mit Nummulites perforata und Lucasana. 

f) Oberer Striata-Horizont Nummauulites striata, und contorta einsehliessend. 

g) Mittlerer Molluskenmergel mit vielen Bivaiven und Univalven des 
Mitteleocüns. 

hJ) Obere Austernbank, Gryphaca Brongniarti BRONx und Ostraea crepidula 
Dxrx. fühvend. 

i) Horizont der gemisehten Nummuliten oder des Molluskenkalkes und 
Mergels mit reicher Molluskenfauna. 

Auf den Perforata-Schichten folgt der sogenannte untere Grobkalk, mit 
einem tieferen Horizont, dem ÖOstreentegel, und einem höheren, den Grobkalk- 
bünken. 

Diese Meeresablagerung decken die oberen bunten Thonschichten mit dem 
mittleren Süsswasserkalk. Erstere lieferten bei Andrásháza Brachydiasthemate- 
rium transilvamcum Böcgn u. Marrx., einen Rhinocerotiden und Krokodil-Reste, 
letzterer Limnaca und Plamorbis. 

Den Abschluss der mitteleocánen Schichten bilden die oberen Grobkalk 
oder Kolozsvárer Schichten, mit einer, dem Pariser Grobkalk entsprechender, 
reichen Fauna. Wáhbrend aber im nordwestlichen Theile des Landes diese Schich- 
ten so mannigfaltig ausgebildet sind, sind sie in den anderen nur in Spuren be- 
kannt, so bei Porcsesd, Rodna, Kovászna, Papolcz, Zágon und Bereczk. 

Das Obereocün bilden die Intermedia-Schichten, mergelige Kalke mit Num- 
mulites intermedia und anderweitigen Ueberresten und die aus Thonmergeln ge- 
bildeten Bryozoenschichten. die die reichste Fauna des siebenbürgisehen BHocüns 
einschliessen. 

Auf diesen ruht die oligocáne Ablagerung. Mergelige, kalkige Schichten, die 
sogenannten Schichten von Hója, die noch Nummulites intermedia und Fichteli, 
ausserdem aber eine an die Asterias-Kalke im Becken von Bordeaux erinnernde 
reiche Fauna von Gasteropoden führen. 

Das Hangende dieser sind die Brack- oder Süsswasserschichten von Rév- 
Körtvélyes : Thone, Kalke, Sandsteine und Braunkohlen, mit marinen und bracki- 
schen, oder aber mit Süsswasser Formen. 

Über ihnen liegen die aus Mergeln und Sandsteinen bestehenden Schichten 
von Méra mit Versteinerungen marinen Ursprunges. 

Den Schluss des tieferen Oligocüns bilden die Fisch-Schiefer von Ilonda, 
Selhieferthone und Mergelschiefer Meletta, crenata Hxcx. führend. 

Ín verschiedene Gebieten getrennt werden die Schichten der aguitani- 
schen Stufe behandelt, so 1. das Gebiet zwischen dem Bihargebirge und dem Me- 
szeszug, 2. das Flussgebiet der vereinigten Szamos und Lápos, 3. der östliche und 
südöstliche Theil des Landes und 4. die Kohlenmulde der Zsil. 

Der Abhandlung liegen ausser im Texte eingeschalteten zahlreichen Durch- 


sechnitten vier Tafeln mit Profilen und eine chromographische Tafel bei. 
Dr. A. FRANZENAU. 


506 LITERATUR. 


(9.) LöRESNTHEY E.: Bericht über die Resultate meiner geologischen Excur- 
sionen im Sommer 1891. (Revue über den Inhalt des Ertesitő. II. Natur- 
wissenschaftliche Abtbeilung. Kolozsvár, 1893. XV. Bd. p. 100.) 


Verfassers Untersuchungen erstreckten sich hauptsüchlich auf die tertiüren 
Ablagerungen am östlichen Rande des siebenbürgischen Erzgebirges ausgehend 
von Nagy-Inyed bis Celna. 

In den von Oláh-Lapád westlich verlaufenden Pareu Bobi war es ermög- 
licht, zwei Abtheilungen der Leithakalkbildungen zu unterscheiden ; eine tiefere 
aus sandigem Kalkstein bestehende und eine beiliufig 1 m müchtige mergelige 
obere. 

In der ersteren Bildung gefandene Versteinerungen sind : 

Pecten Malvinae Dus., (Cladangia conferta Rss., Fxeplanaria asteroides 
GoLrDpr., Lithothanimum ramosissimum Rss. 

Ín der letzteren : 

Isocardia cor. L., Lucina columbella Lam., Lucina sp., Tellina lacunosa ? 
CHEMN., Pecten scissus B. Favex, Pecten fr. scissus (E. FavRE) HirgExR, Terebratula 
efr. grandis Brum., Serpula sp., Lithothammium ramosissimum Rss. 

Die Leithakalkbildung in der Umgebung von Oláh-Rákos besteht aus fein- 
oder grobkörnigem Sand, in welchem Conglomerate lagern. Ihre Fauna ist aus 
folgenden Árten zusammengesetzt : 

Heterostegina  costata DORs., Discorbina cfr. eximia HANTK., Gaudryina 
2 sp., Truncatulinen, Polystomellen und anderen Foraminiferen, Serpula sp. Tá- 
felchen eines Stellaridee, wahrscheinlich von einem Goniaster herrührend, Echino- 
cyamus ovatus AG., Scutella (subrotunda Lam.?), Clypeaster acuminatus DEs., 
Clypeaster cfr. gibbosus Risso, Bruchstücke und Stacheln mehrerer Echi- 
noiden, Scheeren- und Cephalothorax- Bruchstücke von Krebsen, Ostracoden, 
Teredo norvegica SPENGL., Pecten sp. cfr. scabridus Ercuw., Pecten sp., Pecten 
Besseri ANDR., Ostrea 3 sp., Ostrea sp. (digitalina ? Dus.) Anomya striata BRocc., 
Dentalium entalis L., KRetepora cellulosa L., Cellepora globulus Rss., (rellepora 
polyphyma hss., Cellepora arrecta Rss., Deframcia prolifera Rss., Deframcia for- 
mosa Rss., (reriopora arbusculum Rss., Lamna contordidens Ac., Lithothammnium 
ramosissimum hss. 

Bei Vládháza war es möglich drei Stufen zu unterscheiden, eine obere aus 
erobem Sand bestehende mit : 

Pycnodus sp., Pecten Besseri Aspk., Fecten sp. cfr. scabridus Ercaw., wahr- 
seheinlich Bruchstücke von Clypeaster pyramidalis Mcrcnx.; eine mittlere aus 
kalkhültigem Sandstein gebildete. mit : 

Hiner grossen Krebssecheere, Pecten Besseri Awpne., Pecten eristatus BRONN, 
Lithothammium ramosissimum Rss.; zu unterst ein versteinerungsloser blauer 
Tegel. 

Das Studium der ober-mediterranen Bildungen in den drei Grüben um 
Felső-Orbó führte zu folgenden Resultaten : 

Im Pareu Bobi liegt zu oberst ein kleinkörniger Lithothamniumkalk, aus 
welchem gesammelt wurden folgende Reste 

Heterostegina. costata wORp. Turbinolina duodecimcostata Gornpr., Helia- 


LITERATUR, 507 


strea conoidea Rss., Serpula scalaris Ercnw., Clypeaster crassicostatus Aa., Clj- 
peaster Bruchstücke, Schizaster cfr. Karrei Lauss, Terebratula form. ind., Dec- 
tunculus sp., Pecten cristatus BRoNwN., Pecten Besseri Awpn., Pecten 2 sp., Pecten 
Malvinae Dus., Pecten latissimus BnRocc., Pecten (Vola) Felderi F. u. K., Arca 
diluwii LAMK., Ostrea 2 sp., Ostrea digitalina Dus., Teredo norvegica SPENGL., 
Dentalium entalis L., Turbo tuberculatus? SERR., Pyrula (Ficula) geometra 
Bons., Buccinum (Eburnea) Brugadinum GnRar., Pycnodus srp., Lithothammium 
ramosissimum Rss., darunter ist ein theilweise mergeliger Sand, mit einer ein- 
gelagerten hürteren Sandbank, welche Bivalven-Abdrücke und wahrscheinlich von 
Teredo norvegica SPENGL. herrührende Steinkerne führt. 

Im Wasserriss Pareu Zsijilor de la Hancu ist oben ein gelblicher, grobkörni- 
ger Lithothamnium-Kalk entblösst, unter ihm ein Sandstein mit folgenden 
Resten : 

Explanaria asteroides Gornpr., Teredo norvegica" SPENGL., Pecten cristatus 
BRoww, Pecten sp., Leda fragilis CHEm., Lucina Dujardini DEsn., Lucina incras- 
sata Dup., Venus scalaris BRowxw, Pectunculus 2 sp., Ostrea sp., Conus (Leptoco- 
nus) Puschii Micn., Buccinum (Zeuxgis ? ) semistriatum BRocc., (jancellaria (Tri- 
gonostoma) ampulacea BRocc., Pyrula geometra Bons., Rissoina pusilla BRocc., 
Dentalium Bouéi DEsn., Dentalhum mutabile Dop., Dentalium Michelotti M. HöRnx. 
Diesen folgt ein schieferiger thoniger Sand mit : 

Ouingueloculina peregrina DORB., Textularia, sp., Rotalina sp., Robulina 
sp., Cardium sp., Pectunculus sp., Nucula nucleus L., Nucula Mayeri M. HöRnx., 
Natica helicina, BRocc., Natica sp., Fulima subulata. Dowx., Rissoa sp. cfr. Venus 
DORB., Mitra Bronni Micn., Pleurotoma trifasciata ? Hönrx., Buccinum (Zeuxais? ) 
semistriatum BRocc., Dentalium mutabile Dop. 

Zu unterst liegt ein harter, lichtgrauer Kalk fraglichen Alters, welcher 
in dem vom Dorfe südöstlieh liegenden Steinbruche aufgeschlossen ist. 

Bei Magyar-Igen und Celna wurde der lithothamnienreiche Kalk ange- 
troffen. 

Von den gemachten Erfahrungen ausgehend, scheidet Verfasserim Rahmen 
der obermediterranen Bildungen drei Stufen aus : 1. Eine untere blüulieh kalkige 
und mergelig sandsteinartige mit eingelagerten Conglomeraten (Felső-Orbó). 
2. Hine mittlere, lithothamiumreiche, aus grobkörnigem oder feinkörnigem Kalk, 
Ouarzsand oder Conglomeraten bestehende (Oláh-Lapád, Felső-Orbó, Magyar- 
Igen, Celna). 3. Hine obere mergelige (Oláh-Lapád). 

Die Resultate der Untersuchungen in Betreff der pontischen Bildungen las- 
sen sich folgender Weise zusammenfassen. 

Bei Oláh-Lapád ist der höchst gelegenste Theil der Ablagerung ein eisen- 
oxydhydratreicher, Concretionen einsehliessender Ouarzsand, unter ihm sandiger 
blauer Tegel mit : 

Melanopsis vindobonensis Fucns, Melanopsis Martiniana FÉR., Melanop- 
sis impressa Krauss, Congeria subglobosa PaRrscmn, Congeria Partschi Czoz., 
Congeria nov. form. i 

Das Liegende ist ein sandiger Thonmergel mit Pflanzenab drücken und mit 
den Abdrücken folgender Versteinerungen : 

(ongeria banatica HöRx., Limnocardium Lenzi HöRwx., Limmocardium 


50S GESELLSCHAFTSBERICHTE. 


spinosum Lönr., Limnocardium 2 sp., Pisidum sp.?, Valenciennesia Reussi NEum., 
Orygoceras dentaliforme Bnrus.?, Planorbis sp. 

Bei Felső-Orbó wurden in einen groben oder feinen Schotter eingesehlossen 
gefunden : 

Melanopsis Martiniana FénR., Melanopsis pygmaea PaRrscn, Melanopsis 
Bouéi FÉR., CGardium Sp. 

Eine hieher gehörende Ablagerung nüchst Csáklya besteht im unteren Theil 
aus elnem Mergel, im oberen aus Ouarz-Schotter. Letzterer führt an organischen 
Ueberresten : 

Melanopsis vindobonensis Fucns, Melanopsis Bouéi FÉR., Congeria Partschi 
Üzgz; 

Bei Benedek wurden in einem gelblichen, glimmerreichen, sandigen Thon die 
Abdrücke von Cardium Lenzi Rh. Hönx., (ongeria banatica R. Högx., Planorbis 
sp., Ostracoden beobacehtet. Dr. A. FRANZENAU, 


GESELLSÚCHA FTSBERICHTE 


V. VORTRAGSSITZUNG AM 3. NOVEMBER 1897. 


Vorsitzender : Dr. A. J. KRENNER. 


Es gelaneten folgende Vortráge an die Tagesordnung : 


1. Die Abhandlung des corresp. Mitgliedes E. Fnaas (Stuttgart) : c Über die 
behüuteten Iehthyosaurier , vorgelegt vom A. M. J. Permő. Das in den Besitz des 
kel. ung. geolog. Institutes gelangte Exemplar von lehthyosaurus guadriscissus 
OvExsrT. stammt aus den oberen Juraschichten von Holzmaden her und war das- 
selbe ein sehr junges, aber vollstándig entwickeltes Thier, dessen Lünge 0,8 m 
betrügt. Es ist sehr gut erhalten, besonders die Flossen, an denen an einzelnen 
Stellen die Muskulatur und selbst die Huut zu sehen sind. 

2. Die Abhandlung des o. M. R. HoERweEs (Graz) : aBeitrüge zur Kenntniss 
der Megalodus-Arten aus der oberen Trias des Bakony, vorgelegt vom A. M. L. 
v. Lóczy. Beim Baue der Bisenbahnlinie Győr— Dombovár wurden die von Prof. 
HozRwsEs bestimmten Petrefacten gefunden; fernere Beitrüge lieferten der 
Ingenieur K. Gusányr und der Piaristenordenspriester D. Laczkó. Es sind 
ausschliesslieh Steinkerne, unter denen HoERNES ausser den zu Megalodus (rüm- 
beli Srorp., M. trigueter Wurr, M. complanatus GümB. und M. gryphoidcs GÜMB. 
gehörenden Formen noch Megalodus Tofanae Horrw. die nahen Verwandten zu 
Conchodus infraliasicus Sropp., resp. (7. Schwageri Tavscm. erkannte. Am 
interessantesten sind jene drei ungleichschaligen Exemplare, die die Verbindungs- 
form zwischen den Megalodontiden und Chamiden bilden. HozRwsEs besehrieb 
dieselben als Megalodus Lóczyi N. Sp. 

3. H. Boxckn: cine mineralogische Neuigkeit vom Kleinen-Schwaben- 
berg.v Vort. erhielt unlüngst aus den oberen Schichten des Nummulithkalksteins 
aim Kleinen-Schwabenberg bei Budapest in der Gesellschaft des gewöhnliehen gelben 


GESELLSCHAFTSBERICHTE. 309 


Calcits wasserhellen Ouarz. Das Vorkommaen ist áhnliceh dem von Carrara; nur 
sind die Krystalle viel kleiner und ihre Combination sehr einfach : 


(1011) R, (01111— R; (10101 ooR. 


4. Zwei Abhandlungen des o. M. L. TRaxrteER (Munkács), vorgelegt vom e. 
Secretür M. STAUB. 

a) eSpongilla gigantea xs. sp." Der Verf., der sich vor zwei Jahren mit dem 
Studium der Spongolithen aus dem Polirschiefer von Bilin (Böhmen) bescháftigte 
(Földtani Közlöny, XXV. p. 241), gelangte damals zu dem Resultate, dass jene 
sümmtlich zu Spongilla fluviatilis Tugpis (— Sp. lacustris LBEx.) gehören ; nach- 
dem er aber seitdem diese Art von 50 Standorten und auch das erwáhnte Gestein 
eingehender untersuchen konnte, überzeugte er sich, dass sowohl die ökelett- 
uadeln als auch die Parenehymnadeln der fossilen Art hinsiehtlich ihrer Form mit 
den entsprechenden Nadeln von Spongilla lacustris LBxx. wohl übereinstimmen, 
dass aber die Gemmulanadeln nicht nur hinsiehtlieh ihrer Grösse, sondern auch 
ihrer Form abweichen. Die Gemmulanadeln der recenten Art schwanken je nach 
den :Standorten zwischen 35—120 u Lünge und 3—9 u Dicke ; die Gemmula- 
nadeln der fossilen Art erreichen aber eine Lünge von 200 4 und eine Dicke von 
12 u. Auch die Bestachelung von Sp. lacustris LBEw., ist ganz anderen Charak- 
ters, die Pycnaster kommen hier nur vereinzelt vor, bei der fossilen Art übertref- 
fen sie hinsiehtlich ihrer Zahl die nadelförmigen (rtemmulaspicula. Verf. benennt 
daher nach den geschilderten Unterschieden die fossile Worm: a Spongilla gigan- 
tea, N. SP). 

b) espongillennadeln aus dem Schlamme des Balaton ( Plattensee" s). Der 
Verf. erwáhnt, dass die Sehwammfauna des Balaton eine der am besten erforsch- 
ten ist. Man kennt aus ihr im Ganzen fünf Arten. Verf. untersuchte zwei 
Proben von dem dem Balaton entnommenen Schlamme und fand in je 10 mikrosko- 
pischen Práparaten die Spicula folgender Arten : Spongilla lacustris LBEN., Sp. 
fragilis Lexyp., Trochospongilla horrida WExzr., Ephydatia fluviatilis L8Bxx. und 
f. Mülleri L8xx. Von diesen war Trochospongilla horrida, aus dem Balaton bisher 
günzlieh unbekannt; die beiden Ephydatia-Arten wurden abernurim Kleinen 
Balaton beobachtet. Es ist nicht unwahrscheinlich, dass die erstere Art zu den im 
Balaton Ausgestorbenen gehört. 

Dazu bemerkt v. Lóczy, dass als in jüngster Zeit die Zoologen die 
Schwammfauna des Balaton untersuchten, die Erfahrung gemacht wurde, dass 
die Menge und Hüufigkeit der Sehwámme in den einzelnen Jahren sehr veründer- 
lich ist. So kann es geschehen, dass man im Schlamme die Nadeln eines 1n einem 
gewissen Jahre nicht lebenden Sehwammes findet, der aber nicht ausgestorben zu 
sein braucht; Permő hült das Vorkommen von wirklichen fossilen Schwám- 
men im Schlamme des Balaton nicht für unmöglich. 

5. M. Srauvr legt vor und bespricht : 

a) die jüngste Publikation A. G. NarHogsrs xDie mesozoiscie Flora von 
Spitzbergenv , welche das zweite Heft des ersten Bandes des Werkes c Zur fossilen 
Flora der Polarlünders bildet. 


510 GESELLSCHAFTSBERICHTE. 


b) R. ZErutER, Professor von der École nationale supérieure des Mines in 
Paris theilte dem Vortragenden brieflich mit, dass es ihm nach Empfang der 
Abhandlung über Ctenis hungaríca XN. SP. (Földtani Közlöny, XXVI. p. 366) 
selang, diese Art in der Sammlung der Ecole des Mines vorzufinden, wohin sie 
vor einigen Jahren aus Steierdorf gelangte. 


VI. VORTRAGSSITZUNG AM 1. DEZEMBER 1897. 


Vositzender: J. Böckn. 


Der e. Secretár empfiehlt zur Wahl zum ordentlichen Mitgliede 
Herrn Hersxicu Hoxgusrrzxy, kel. Hilfsgeologen in Budapest. 

Vortráge : 

1. Dr. L. ILosvax : c Die chemische Analyse des Wassers des Balaton ( Platten- 
sees). Vortr. untersuchte das vier verschiedenen Stellen entnommene Wasser des 
Plattensees. Diese Punkte sind Tihany und zwar von der Oberfláche und aus einer 
Tiefe von 10 m 6 entnommenes Wasser, Siófok, Kenese und Balaton-Berény. 
Das Wasser, ein sehr verdünntes Mineralwasser, gehört seiner Zusammensetzung 
nach zu den alkalisch-erdmetallisehen Wássern, und reagirt besonders in concen- 
trirtem Zustande stark laugig. 

Die Ouantitüt der alkalischen Metalle K und Na betrügt beilüufig 179/o ; die der 
alkaliscehen Erdmetalle Ca und Mg aber 809/. Bei Balaton- Belényes modificirt die in 
den See fliessende Zala wesentlieh die Constitution des Wassers, indem dessen Gehalt 
an K und Na geringer, dagegen der an Mg grösser wird, aber die Ouantitát des Sul- 
fates und des Ül ist um vieles geringer als an den anderen Stellen. Das aus der 
Nühe des Röhrichts als auch das aus der Tiefe bei der Überfuhr von Tibany ent- 
nommene Wasser ist an 002 reicher, was den dort in Zersetzung befindlichen 
vegetabilisehen Substanzen zugesehrieben werden kann. Auf der Spiegeltláche des 
Wassers ist der absorbirte 0-Gehalt geringer alsim Röhricht und in dessen Nühe, 
was wieder daraus erklürt werden kann, dass die Oxydation an der Oberflüche leb- 
hafter vor sich geht. Vergliehen mit dem Wasser des Bodensees, des Genfer, 
Züriecher und Gmundener Sees; so ist in diesen der fixe Rückstand um vieles 
geringer und die Kieselsüure beinahe verschwindend wenig. Der grössere C1-Ge- 
halt des Züricher Sees kann nieht blos das Resultat der Auslaugung, son- 
dern wahrscheinlich auch eine Folge der dichteren Bevölkerang der Umge- 
bung des Sees ein. 

9. Dr. A. Scuuinr demonstrirt unter dem Titel: .Die practische Verwen- 
dung der Kugel bei der Krystallberechmungi die zuerst von BUCHANAN em- 
pfohlene Kugel in Verbindung mit dem von AvEp pe MaGcwac construirtem 
Metrosphár. Vortr. zeigt, wie man mit Hilfe dieses Apparates auf der Kugel 
die verschiedenen krystallographischen Aufgaben egraphisch lösen kann ; so z. B. 
zwischen zwei gegebenen Puncten einen grössten Kreis ziehen, oder die Entfer- 
nung zwischen diesen beiden Punkten messen, oder auf einem gegebenen 
Punkte eines grössten Kreises einen zweiten grössten unter einem gewissen Win- 


GESELLSCHAFTSBERICHTE. 511 


kel ziehen. Noch wichtiger erweist sich die sogenannte concentrische Darstellung 
der Krystalle und die Darstellung der sphürischen Projection eines Krystallpolyö- 
ders. Beider conncentrischen Darstellung stellen wir uns die Krystallflüchen paral- 
lel versehoben vor; wührend diese durch den Mittelpunkt der Kngel durch- 
gehen, schneiden die Flichen die Oberflüche der Kugel in grössten Kreisen 
und die Neigung derselben zu einander ist dieselbe, wie die der Krystallfláchen. 
Zwei solche Kreise schneiden sich im Durechmesser und dieser ist parallel mit 
den Kanten; die Neigung zweier Durchmesser giebt aber die Neigung der 
entsprechenden Kanten des Krystalls. Bei der Ausfübrung der sphárisehen Projec- 
tion können wir auf einfachem graphischem Wege rechnen, die erreichbare Pünkt- 
lichkeit betrügt /V2—1"/29, was für die erste und rasche Orientirung genügend ist. 
Zuv Construirung der Krystallnetze, wobei wir die gegenseitige Neigung der in 
der Ebene der Flichen liegenden Krystallkanten kennen műüssen, ist der Apparat 
ebenfalls sehr zweckmüssig zu verwenden. 

3. A. KALEcsisszxy spricht über die a Untersuchung des Rohpetroleums der 
Karpathenzone.v Der Vortr. fand, dass das specifische Gewicht des lichteren 
Petroleums geringer ist, als das des dunkleren und dass das specifische Gewicht 
mit der Tiefe zwar abnimmt, aber nicht gegsetzmüssig. Aus den leichten Rohölen 
gewinnt man mehr Brennöl. Die untersuchten Petroleumproben rührten von fol- 
genden Orten her: 1. Kriva-Olyka (Com. Zemplén), 2. Monasterea (Moldau), 
3. Köőrösmező (dom. Máramaros), 4. und 5. Szacsal (Com. Máramaros), 6. Sósmező 
(Com. Háromszék), 7. Hója (Moldau). Vortr. stellte die Resultate seiner Unter- 
suchung in Tabellen zusammen und vergliech dieselben mit den bekannteren, 
namentlich mit den galizisehen hohölen. 

4. J. Haravárs bespricht die cbei Domahida gefundenen Saugerreste.v Bei 
Domahida im Com. Szatmár wurden im Kraszna-Canal in einer Tiefe von 3/e2 m 
Reste des Mammuths gefunden. In demselben Canal kommt in etwas erhöhterem 
Niveau gelber, záher Lehm und unterlagernd blosser Thon vor. In dieser Schichte 
wurden gefunden die Überreste von Bison priscus, Rhinoceros antigmus, Eguus 
caballus, Hyaena spaelea, Gastor fiber, letzterer ist deshalb interessant, weil er 
erst der zweite Rest aus dem Diluvium Ungarus ist. 

5. Dr. L. Lóczy zeigt xeine eigenthümliche Goncretions vor, die in der 
Gemarkung von Szt.-Lőrincz aus der Sandschiehte der Gutmannsehen Ziegelei 
ausgegraben wurde. Sie schliesst die verkohlte Wurzel eines Baumes ein, auf der 
sich Pyrit als Anhüufung sehr zahlreicher oktaöderischer Krystalle ausgeschie- 
den hat. 

J. Haravárs bemerkt, dass in der nördliehen Umgebung (Rákos u. Kőbánya) 
der Hauptstadt die pontischen Ablagerungen um vieles thoniger sind als im süd- 
lichen Theile (Szt.-Lőrinez) ; aber nicht nur Thon kommt in diesen Ablagerungen 
vor, sondern auch Sand und in diesem die charakteristisehen Versteinerungen ; 
gegen Süden zu sind die Ablagerungen am miüchtigeten und aus diesen stammt 
die vorliegende Concretion her. 

M. Sraug fügt hinzu, dass der Rest in seiner üusseren Form sehr an die 
knieförmig gebogenen Wurzeln der im Tertiár weit verbreiteten Conifere Taxo- 
dium distichum miocaenum erinnere. 


512 AMTLICHE MITTHEILUNGEN. 


In der am 3. November 1897 abgehaltenen Sitzung des Ausschusses erle- 
digte der letztere vorzüglieh interne Angelegenheiten; unter Anderem theilt der 
e. Secretár mit, dass von der geologischen Übersichtskarte Ungarns bereits 794 
Exemplare abgesetzt wurden. 

Der von der Bibliotheca del Museo National de Buenos Aires angebotene 
Schriftenaustausch wurde acceptirt. 


In der am 1. Dezember 1897 abgehaltenen Sitzung des Ausschusses legt der 
e. Secretür unter Anderem die Zuschrift der Bibliothek der Universitát von Upsala 
vor ; der von der cAustralian Institute of Mining Engineers; (Melbourne) ange- 
botene Schriftenaustausch wird acceptirt. 

Der e. Secretür legte ferner die im Laufe der Monate November und 
Dezember 1897 als Geschenke eingelangten Publicationen vor (m. s. 5. 470. und 
5. 471. d. ung. Textes) unter.§ 


Die auf Ungarn bezügliche neuere Literatur findet man auf 5. 463—5. des 
ung. Textes zasammengestellt. 


Amtliche Mittheilungen aus der kgl. ung. geologischen 
Anstalt. 


Sr. Escellenz der Herr kel. Minister für Landwirthschaft vollzog mit seinem 
vom 30. Oktober 1897 datirten hohen Decrete Zahl 2992 folgende Ernennungen : 
Den bisherigen ersten Sectionsgeologen Jurius Harzavárs zum Chefgeologen auf 
die dritte Stufe der VII-ten Gehaltsklasse und den zweiten Sectionsgeologen 
Dr. Fnrawsz ScHAFARZIK zum ersten Sectionsgeologen auf der zweiten Stufe der 
VIII-ten Gehaltsklasse. Auf die durch diese Ernennung in Erledigung gekommene 
Stelle des zweiten Sectionsgeologen wurde der erste Hilfsgeologe Dr. THEODOR 
Posmwirz zum Sectionsgeologen auf der dritten Stufe der VIII-ten Gehaltsklasse 
ernannt und der Hilfsgeologe Karmawn Appa auf die dritte f:ufe der IX-ten 
Gehaltsklasse befördert ; gleichzeitig aber die Hilfsgeologen Dr. Moxrz Párrv und 
PErER Tgeirrz auf die erste, respective zweite Stufe der X-ten Gehaltsklasse. Auf 
die dadurch in Erledigung gekommene Stelle des letzten Hilfsgeologen wurde der 
bisherige Stipendist HErIsRicn HonkusirzkY ernannt und zwar auf die dritte Stufe 
der X-ten Gehaltsklasse. 


Papp K. Fornai eocén fossziliak Földtani Közlöny XXVII köt 
N tab. 


1b 


A. Swoboda n.d. Nat. €ez. u. lith. Lith Anst.v. Th. Bannwarth, Wien, 


a, BÚ Éz 


köt II[1 


1 


Földtani közlöny XXVII 
160 


Papp K. 


Madar zó VA 
a § 4 eszt ffi 
§ VA 6 74 
.sttiatalni FH / WA 
tej p ; 
ési a 4 
TÖTT ÖS png 5) 


VO 


n B E kh 
Fornai 


8 


R.K É 


Mérték 1:50,000. 


1000" 
[4.12] Allav. Diluv: 


GEOLOGIAI 


mt 


TE 


b zat 
kás ető 
egy 


(NŐT 9720 TESZT to tot Tétts KE 
1 há j 150 


A GSÁKVÁRI HEey ; § S Z fő 7488 ) 


3693 Ferrótól keletre. 


Moesz 6. Calcit és Baryt. 


14? sa adá A TT ( 4 8A Fé 1 
28 kalászt ás LEK L I 


tát 


. 1897. JANUÁR-ÁPRIT IS. — 1-4. FÜZET. 


KG ÁLNNNTA S elvekkel TeYOKSONTO KEN TNTNŰ NETEN TTAKN GÁ TANYA NLÁNYNÁRYGTÉNENKKNTÁAKDNNYVÁTYTALYYTNYVANYÁSNONÍKÉN TAK TNLÓVYYSÁNTVÁGYÁL VANEK ÁNNKHTATKÁNYTÓN VÁNY KAANAÁJNYAYTAGÁNAAALÁNYTNÁNTNNANA ANTON ÉSTÉG KLÁN ÍVNKÁNE JÁ ANAL TAALÓLKÁLÁVÁLLÁNÁAL AN AALLÁ LATTAN KN TKOOTT 5 


FÖLDTANI KÖZLÖNY. 


HAVI FOLYÓIRAT 


44 JKTADJA 
A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT 
A M. KIR. FÖDDTANI INTÉZET HIVATALOS KÖZLÖNYE. 


Dr. STAUB MÓRICZ és Dr. ZIMÁNYI KÁROLY, 


A TÁRSULAT TITKÁRAI. 


(A JELEN FÜZET TARTALMA A BELSŐ LAPON.) 


: BUDAPEST, 1897. 


A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT TULAJDONA. 


a. 


FÖLDTANI KÖZLÖNY. 


(GEOLOGISCHE MITTHEILUNGEN. ) 


ZEITSCHRIFT DER UNGARISOHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT 
ZUGLEICH 
AMTLICHES ORGAN DER K. UNG. GEOLOGISCHEN ANSTALT. 


REDIGIRT VON 


Dr. M. STAUB und Dr. K. ZIMÁNYI, 


SEORETÁRE DER GESELLSOHAFT. 
(INHALTSVERZEICHNISS: S. AUF DER INNENSEITE.) 


BUDAPEST, 1897. 


EBIGENTHUM DER UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSUHAFT. 


A 


NNKN k.——————o————y Em SEN TMSENZETNEENEENETEEERŰ 
A magyarhoni Földtani Társulat titkári hivatala : Budapest, V. ker.. Földmivelésügyi 
m. kir. miniszterium palotája, a hová minden közlemény intézendő. 


(Alle die ung. geol. Geselsehaft betreffenden Sendungen bittet man mit folgender Adresse zu versehen : 
Magyarhoni Földtani Társulat, Budapest, V. ker., földmivelésügyi m. kir. miniszterium palotája.) . 


A, Földtani Közlöny" havi folyóirat Magyarország földtani, 
dsványlani és óslénytani megismertetésére s a földtani ismeretek 
terjesztésére. Megjelenik havonkénti két vagy három nyolczadréti 
ívnyi tartalommal. A magyarhoni földtani társulat rendes tagjai 
5 jyt évi díj fejében kapják. HFHlójfizetési ára egész érvre 5 fri. 


A . közlemények tar talmáér t és alakjáért egyedül : a szerzők felelősök. 


Figyelmeztetés az alapszabályok 18-ik §-ára: 


aA tagsági díj minden év első negyedében fizetendő, Ha valamely tag évi diját 


az 


első negyedben be nem fizette, a társulat az illelő összeget a legrövidebb postai 
közvetítés utján szedi be, a mely esetben a postai költséget a hátralékos tag fizeti, 


A JELEN FÜZET TARTALMA. 


Értekezések. 


A. MeH ÖK VÉZBIAL (edz EGG Vatst KEZE al tgeegtát tat VALE EN Te Ez NOSE GE ENEK KEN ERKE ÉRTE NEEE 
I. Dr. STAU8B MÓRIOZ? . Bévézotő vez váza eset Sat a zsé Mötdel "At EEESÁTŐ SESZGÜSE EESANSNT S 
II. Böckn JÁnos: A geologia fejlődésének rövid története Magyatorezádöt 1774-től 
ASJOKLÁ LA ltatás Cél AZML LUSTA ENEK EEG ON SZeÁE Et bine EVA LAÓZZE 
III. Dr. SCHMIDT HÁKGObÉ A bányászat az 1896-ik évi ezredéves OTSZÁGOS kiálli- 
táson BNdAPOSÉST rezso esta án Set HANG éTRÉŐ áld 7 pratig , TEESÉRÉLÉS E ÉLSZ EN ENSE SSE 


Társulati ügyek. 


A magyarhoni Földtani Társulat 7897. februárius hó 83-án tartott közgyűlése : 
Elnöki megnyitó. — Titkári AES — Pénztári jelentés. — SzaáBÓ J. cem- 


lékalap ügyrendjev.. ... --- e DM él MEZ 5 veba d eg S Se ÖREG 
I. Szakülés 1897. januárius hó 18-án. — 1. HoRusirozkY HENRIK: A lösz elter- 
jedése Magyarországon. — 2. Papp KÁROLY: A fornai eocsn medencze a 
Vértesben... ... - LR say kt EE ZÁS ESEN ő AZP BELÉT KÉRŐS je ks 


II. Szakülés 1897. Mr oRNtS hó 3-án. — - flhunyt tagok. — Tagajánlágok, —— 
1. HAtavÁTS GyUuLA: Adatok a hátszegi medencze földtani viszonyainak isme- 
retéhez. — 2. Loczka Józser: Az aranyi-hegyi pseudobrookit elemzése. — 
3. Morsz GuszrÁv: Calcit és baryt Körösmezőről.. ..- .-. --- --- --- 

Vdlasztmányi ülés 1897. janudrius, 18-án-a  cua 22 sie ses sza áz IKESÉNPEES 

Választmányi ülés 1897. mdárczius 8-ÁN aa con cm (Zen 2-- -as [Sá szt sn 

A szentmiklósi SzaBó JózSEF nevét viselő eralékálapitvány kenejéséb és felhasz- 

nálására vonatkozó ügytend J Szét ese tást ata bézs ssse NGARN ázöeá MSB 
magyarhoni Földtani Társulat tisztviselői ... --- ; 
magyarhoni Földtani Társulat tagjainak névsora 1896- Dad ee et eti etés 
magyarhoni Földtani Társulat csereviszonyosainak kimutatása... 0 .-- 0 ---  --- 
magyarhoni Földtani Társulat számára 1896., év folyamán beérkezett csere- 

példányok és ajándékkönyvek jegyzéke... --. .-- --- --- --- 0 --at Zn 

A magyarhoni Földtani Társulat részére tett alapiéváíyok aa. V el ölsz] (RAS E ÉS 


eb. 


Lap 


15 


64 


99 
103 


INHALTSVERZEICHNISS DES SUPPLEMENTES. 


Abhandlungen. 
BHeite 
Am Ende des Millenniumsjahres elé zak 1 PUN 


I. Dr. M. STAUB : VOGWYOVUS A TAN SZEN ÁROS ÉN KAZE el , 14 VES gt AZZAL . 105 


II. J. Böckn: Kurze Geschichte der Entwickelung der Céológió in Unkara vora 
JRBYA LTAL B90 aa AA AE Ha ee ANNE a vel dsN Ne zás, 400 


ILI. Dr. A. SogminT: Der Bergban i im Jahre 1896 auf dér Mllánáínras: Aud: 


KISÜCOK 20 BUUADORV ük LEE ZANA TE S E VA NYY lel 9 1 aal) aa Vele ELET 
Gesellschaftsberichte. 
JADTÉGYOKrSA MA ALU NAA: B HÓDI ASYZZSSSNNE Vég VERE aa KV ebe PL LON a ET 
IV OLTÁGSSTIZHOT AM: 18. JANNED LL MÁN I FÁRE TO Tea KDE 6 át ela b Volt da AT 
JE MOTILANABITGNOG ADÁSA MR ÁS OZSÁSÁT ORE EZ ga száz o sági t zen SEN éa , PÁ 
Sitzung des Ausschusses am 13. Jünner und 3. Mürz 1897 . EA AT AV dése vádlás KIVÁN 
Auszug aus dem Regulativ für die den Namen Jospr SZABÓ v. SZENTMIKLÓSI 
führende Gedüchtniss- "Btiftüng ZA kezét ANNE tág, NAP P ÉRAG E SON MARAT EK THEN YE VNELONOJE tb ÚANI ré). 


. Felhívjuk a tisztelt tagok figyelmét a mult évfolyam 11—12. füzetéhez 
mellékelt értesitőlapra, a melyen tudatjuk, hogy Magyarország geologiai 
térképe megjelent. A társulat tagjai e térképet, a mig a készlet tart, 
2 frtért szerezhetik "meg, mig annak könyvkereskedői ára 6 frt. A t. tag- 
társak az évdijat és a térkép árát legezélszerübben az emlitett füűzethez 
mellékelt postautalvány felhasználásával küldhetik be. 


NYILVÁNOS NYUGTATÓ. 
Az 1897. évi januárius 1-től az 1897. évi márczius 31-éig bezárólag. 


Hátralékos tagdíjukat lefizették: dr. Ágh Tirnot Pécsett (1895—96), 
Berdenich Győző Budapesten, Buza János Sárospatakon (1895—96), cWarinan Részv. 
Társ. Budapesten, dr. Vángel Jenő Budapesten, Veress József Budapesten, Wagner 
Vilmos Zólyom-Brezón. 


Tagsági díjukat lefizették 1897-re : 


a) Budapesti rendes tagok: Almásy Andor, Bedő Albert, Beneg Gyula, Berdenich 
Győző, Berecz Antal, Bőckh János, dr. Braun Gyula, dr. Ch; zer Kornél, dr. Dulácska, 
Géza, b. dr. Eötvös Loránt, dr. Erőss Lajos, dr. Fábry Gyula, Gerenday Béla, 
Graenzenstein Béla, dr. Hasenfeld Manó, dr. Hoitgy Pál, Hültl József, Hüttl Ernő, 
Karlovszky Géza, Klein Gyula, Kossuch János, dr. König Henrik, dr. Krenner J. 
Sándor, dr. Lengyel Béla, dr. Lóczy Lajos, Lukács László, Maderspach Livius, 
dr. Muraközy Károly, Nagy Dezső, dr. Nuricsán József, Petrik Lajos, Pfister Károly, 
Rybár István, Saxlehner Kálmán, dr. Schenek István, dr. Schmidt Sándor, dr. Schulek 
Vilmos, Sechuller Alajos, Siehmon Adolf, Szathmáry Béla, Szontagh Pál, dr. Véry 
Ödön, Veress József, b. Vécsey József, dr. Wagner Jenő, dr. War tha Vincze, Zenovítz 
Gusztáv, Zsigmondy Árpád. 


, e 1 als rad vote St a vá tt 
das ség pe S 
v 49 


b) Vidéki rendes tagok: Andreics János Petrozsényen, Bene Géza Aninán, 
Brelich János Leányvárott, Dologh János Selmeczbányán, Franzl Ernő Nadrágon, 
Gerber Frigyes Salgó-Tarjánon, Gerő Nándor Jnanón, Gianone Adolf Miskolczon, 
Gsechwandtner Albert Akna-Szlatinán, dr. Héjjas Imre Csurgón, id. Jahn Vilmos 
Aradon, Jelinek Ernő Ózdon, Junker Gusztáv Beszterczebányán, Kállay Ferencz 
Gaczályon, Keller Emil Vág-Ujhelyen, Kiss V. Manó Rozsnyón, Kovách Dömjén 
Egerben, Kunz Péter Pomázon, Lukács József Petrozsényen, Mattyasovszky Jakab 
Pécsett, dr. Mártonfi Lajos Szamos-Ujvárott, Müller Sándor Rákoson, Nyulassy 
Antal Tárkányon, Oelberg Gusztáv Zalathnán, dr. Pantocsek József Pozsonyban, 
dr. Profanter János Akna-Sugatagon, Schmidt Bernát Likéren, Schmidt László 
Akna-Szlatinán, Sehröckenstein Frigyes Szekulon, Steinhausz Gyula Nagyágon, 
dr. Szádeczky Gyula Kolozsvárott, Teschler György Körmöczbányán, dr. Traxler 
László Munkácson, dr. Zsilinszky Endre Békés-Csabán. J 

c) A rendes tagok jogaival biró intézetek és egyesületek: Állami  Főreáliskola 
Aradon. Állami Főreáliskola Budapest VI. ker. Eggenberger-féle könyvkereskedés 
Budapesten. Főmonostori Könyvtár Pannonhalmán. Községi Iskolai Könyvtár Nagy- 
váradon. Ref. Kuun-OCollegium Szászvárosban. Állami Főreáliskola Kassán. Kir. Kath. 
Gymnasium Gyulafehérvárott. Állami Polgári Iskola Miskolczon. 

d) Magyarországon kivül lakó rendes tagok : Fuchs Tivadar Bécsben, b. Mednyánszky 
Dénes Bécsben, Sehröckenstein Ferencz Weinberge-Prágában, Seligmann Gusztáv 
Coblenzben, dr. Wichmann Arthur Utrechtben. ; 

Alapítványi kamatot fizettek: dr. Mágócsy-Dicte Sándor Budapesten (1896); 
dr. Schwarz Gyula Budapesten (1896). 8 . ; 


Előfizető díjukat lefizették 1897-re: 


M. kir. Bányahivatal Magurkán. — M. kir. Gazdasági Tanintézet Keszthelyen.— 
Állami  Főreáliskola Budapesten, II. ker. -— . Premontrei: Főgymnasium Nagy- 
váradon. — M. kir. Kohóhivatal Aranyidkán. — M. kir. Báhyabivatal Szélaknán. — 
Révai Leó könyvkereskedése Budapesten. — M. kir. Vasgyári Hivatal Vajda- 
Hunyadon. — M. kir. Bányahivatal Dubnikon. — M. kir. Gazdasági Intézet Deb- 
reczenben. —  Bethlen-Főiskola Nagy-Enyeden. — M. kir. Gazdasági Tanintézet 


Kolozs-Monostoron. — Ref. Gymnasium Kis-Uj-Szálláson. — Kath. Gymnasium 
Privigyén. — Gróf Szirmay János Szirma-Bessenyőn. — Állami Főgymnasium 
Kaposvárott. — Állami Főreáliskola Déván. — Kath. Főgymnasium Veszprémben.— 
Állami Főgymnasium Munkácson. — Kir. tud. egyetem Földrajzi Intézete Buda- 
pesten. — M. kir. Vasgyári Hivatai Zólyom-Brezón. — M. kir. Kohó-Üzemvezetőség 
Tiszolczon. — Állami Főreáliskola Budapesten, V. ker. — Állami Főreáliskola 
Kecskeméten. — Ref. Főgymnasium Kecskeméten. — Kir. Kath. Főgymnasium 


Szatmáron. — Gyertyánffy Gábor Székely-Udvarhelyen. — M. kir. Ipariskola Buda- 
pesten. — M. kir. Középiskolai Tanárképző-Intézet Budapesten. — Salgó-Tarjáni 
Köszénbánya Részvény-Társaság Petrozsényen. — M. kir. Állami Piedagogium Buda- 
pesten. — M. kir. Bányahivatal Abrudbányán. — M. kir. Tud. Egyetem Geopalünto- 
logiai Intézete Budapesten. i 

Oklevéldijat fizettek : Állami Főreáliskola Budapesten, VI. ker., Lukács József 
Petrozsényen. 


Kelt Budapesten, 1897. márczius hó 31-én. 


Dr. SrauB MóRxIicz, 


e. titkár, 


FRANKLIN-TÁRSULAT NYOMDÁJA. 1 


Ata § 


úr ét 


165 ölés saztte É 90 d ké váj 0 d 
eds zá eat ga SA 22 szé ezta s SM TT 


a. 
d NTPA 


etek AG BEKÉA 98 ATÉSÉT 


máté na A. / fedő d 
e ba ht 4. 
; ÁGI RÓZA FETVASÉJEET a vot TA 


HAt . ty V8 Ég A BENE LN ALANT OTT at ge ATR NT, VAN ELT, Ké, L 707 etl re kát 
Elo S EE Észt be a al ZÁSA ÉGEN ls féláge Lá J al va ess 
Ő ág ú 44) pe 8 Még d 


... A 8 8 A h 
19 ? Gy S0L ke 
(gi í 5 asz 


A 


XXVII. 


vv 


KÖTET." 1897. MÁJUS-JULIUS, h—Y. FÜZET. 


FÖLDTANI KÖZLÖNY. 


HAVI FOLYÓIRAT 


KIADJA 


A. MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT 


EGYSZERSMIND 
A M. KIR. FÖLDTANI INTÉZET HIVATALOS KÖZLÖNYE. 


SZERKESZTIK 


Dr. STAUB MÓRICZ ís Dr. ZIMÁNYI KÁROLY, 


A TÁRSULAT TITKÁRAI. 


(A JELEN FÜZET TARTALMA A BELSŐ LAPON.) 


. . BUDAPEST, 1897. 


A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT TULAJDONA. 


-FÖLDTANI KÖZLÖNY. 


(GEOLOGISCHE MITTHEILUNGEN. ) 
ZEITSCHRIFT DER UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT 
ZUGLEIOH 
AMTLICHES ORGAN DER K. UNG. GEOLOGISCHEN ANSTALT. 


REDIGIRT VON 


Dr. M. STAUB und Dr. K. ZIMÁNYI, 


SEORETÁRE DER GESELLSOHAFT. 
(INHALTSVERZEICHNISS S. AUF DER INNENSEITE.) 


BUDAPEST, 1897. 


EIGENTHUM DER UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT. 


A magyarhoni Földtani Társulat titkári hivatala : Budapest, V. ker., Földmivelésügyi 
m. kir. miniszterium palotája, a hová minden közlemény intézendő. 


(Alle die ung. geol. Geselschaft betreffenden Sendungen bittet man mit folgender Adresse zu versehen : 
Magyarhoni Földtani Társulat, Budapest, V. ker., földmivelésügyi m. kir. miniszterium palotája.) 


j ; hul 
da (a-d § ha 


66 pól 


. Földtani Társulat ,, Évi jelentését 1895 


ir 


k 
át 1894-ról) veszik melléklet 


gjai a m. 


E füzettel a társulat rendes ta 


t. 


, 


gyanán 


iadás 


etk 


d 


g ném 


(illetőle 


A ,, [Földtani Közlöny" hari folyóirat Magyarország földtani, 
ásványliani és óslénytani megismertetésére s a földtani ismeretek 
terjesztésére. Megjelenik havonkénti két vagy három nyolczadréti 
évnyi tartalommal. A magyarhoni földtani társulati rendes tagjai 
5 [77 évi A VELE FZZRTÉME SZEREK [tel ára élei évre 5 [rt 


Bigyélbe s az alapszabályok 18-ik §-ára: 


vA tagsági dij minden év első negyedében fizetendő, Ha valamely tas évi diját az 
első negyedben be nem fizette, a társulat az illető összeget a legrövidebb postai 
közvetítés utján szedi be, a mely esetben a postai költséget a hátralékos tag fizeti. 


A JELEN FÜZET TARTALMA. 


Értekezések. 
Lap 

A millenniumi év végén. (Vége.) 

Dr: (SOHAFARZIK :BERENCZE LV. A Jköipán ezet Se ot e dó akás ee Net e NE ETELÉNEK TE 

( a ( V. Talajvizsgálatok és talajminták .. 0... 4.  ..: 195 
( 4 ( VALL /Bálnéólogiat vésse zetett te teri kN EZEN KO EA AKSI ERÉSNNLÉTS 
fi a a VII. Tudományos segédeszközök 0. 4 199 
a a ( VIII. Az 1896. évi szeptember 25—26-ikáig Búdabaktón 
tartott ezredévi bányászati, kohászati és geologiai congresgus... .. .. ... 210 

HaALavÁTS GyuLA: IX. A földfurással foglalkozó mérnökök és technikusok 

X. vándorgyülése Budapesten 1896. évi szeptember 22—24-én .. .. .. 233 
Társulati ügyek. 

1I1. Szakülés 1897. április hó 7-én. — Elhunyt tagok. — Előadások: 1. INKEY 
BÉLA : Párkány-Nána környékének föld- és talajtani viszonyai. — 2. HORUSITZKY 
HENRIK: Muzsla és Béla esztergommegyei községek agronom-geologiai vi- 
szonyai. — 3. HALAVÁTS GYULA: Az egri mammuth-leletről. — 4. Dr. STAUB 
MÓRIOZ :. NATHORSTAGSSASSGADÁT ENE LO E éz sad 612 B egett TE ANNE SA MESNSEETOTABT 

IV. Szakülés 1897. május hó 5-én.: Új örökítő és rendes tag. — Előadások: 

1. Dr. SCHAFARZIK FERENCZ: A Kis-Vaskapu kőzetei és calcitok új lelet- 
helyei. — 2. Dr. PosEewirz TIvADAR: Kabola-Polyána vidékének földtani 
térképe. — 3. ADDA KÁLMÁN: Kövületek a galicziai Kárpátok övéből. A 
boryslavi ozokerit. — 4. BöckH Hugó: A kosmochlor ... ... .. .. ... 242 

Választmányi ülések 1897. április 7-én és 1897. május 5-én -.-- ... ... ... 243 

INHALTSVERZEICHNISS DES SUPPLEMENTES. 
Am Ende des Millenniumsjahres. (Schluss.) 
Dr. F. SOCHAFARZIK: JV. Die Steinindustrie ... . hb TU 4 ELÉ SZÉ TESZI 
"té fi V. Bodenuntersuchungen und Bodenproben zer é El eat VIE 
KENT (j VI. Balneologie . És danos 1 sát él szett TETÉSE JA SEREGE (SZER ANSRTS] 
. KT a NAD Wissengóhatttoks Eültszaittel VÉNY feket ENNNNNÁT 17 Vjt ő 208 


Gesellschafítsberichte. 


III. Vortragssitzung am 7. April 1897. — Verstorbene Mitglieder. — Vortvüge: 
1. B. v. INKEY: Die geologiscehen und Bodenverhültnisse der Umgebung von 
Párkány-Nána. — 2. H. Hokusirzkv: Die agronom-geologischen Verhültnisse 
der Gemeinden Muzsla und Béla im Comitate Gran. — 3. J. HALAVÁTS : 
Der Mammuthfund bei Eger. — 4. Dr. M. SrauB: Vorlage eines Briefes 
AZ CALÁS ÉRE ER FRY: CELLA LTLOK S MASSA e ÉS EAT ÉL ELS dás ALLT dc 271 


NYILVÁNOS NYUGTATÓ 
az 1897. évi április 1-jétől az 1897. évi junius $0-ikdig bezárólag. 


Hátralékos tagdíjukat, ill. előfizető dijukat lefizették : 


M. kir. Főbányahivatal Maros-Ujvárott (1895—1896), — Francé Rezső Buda- 
pesten (1895—1896), — Kalecsinszky Sándor Budapesten (1895), — Melezer Gusztáv 
Budapesten, — Hofmann Ráfáel Bécsben (1895—1896), — Zlatarszki György Szofiában 
(1896), — dr. Uhlig Viktor Prágában (1896), — J. G. Zujovié Belgrádban (1895—1896). 


Tagsági díjukat lefizették 1897-re : 


a) Budapesti rendes tagok: Böckh Hugó, Francé Rezső, dr. Franzenau Ágoston, 
Láng Sándor, Loczka József, Melczer Gusztáv. 

b) Vidéki rendes tagok: Bradofka Frigyes Nagybányán, Czárán Gyula Meny- 
házán, Dérer Mihály Vajda-Hunyadon, Gallik Oszvald Komáromban, Hikl József 
Nagybányán, Hoffmann Richárd Salgó-Tarján, dr. IKocsis János Kaposvárott, 
KRuzitska Béla Kolozsvárott, Singer Bálint Nagy-Mányokon, Süssner Ferencz Felső- 
bányán, Veress József Felsőbányán. 

c) A rendes tagok jogaival biró intézetek és egyesületek: M. kir. Állami Főgymna- 
sium Zomborban (4 frt 50 kr.) 

d) Magyarországon kivül lakó rendes tagok: Mrazec L. Bukarestben; dr. sti 
Viktor Prágában; J. G. Zujovié Belgrádban. É 


Előfizető díjukat lefizették 1897-re : 


M. kir. Főbányahivatal Maros-Ujvárott. — M. kir. Állami — Főgymnasium 
Szentesen. — Bányász- és Erdészakadémiai Ifjusági Kör Selmeczbányán (I. félévre). — 
M. kir. Bánya- és Kohóhivatal Oláhláposbányán. — M. kir. Főbányahivatal Akna- 
Szlatinán (II. félévre). — M. kir. Sóbányahivatal Rónaszéken. (II. félévre.; — 
M. kir. Sóbányahivatal Sugatagon. (II. félévre.) 

OÖklevéldíjat fizetettek: Mrazec L. Bukarestben. 


Kelt Budapesten, 1897. junius hó 30-án. 


Dr. SrauB MóRIicz, 
e. titkár. 


A "Magyarhoni Földtani Társulat kiadványainak és a közlöny 
mellékleteinek árjegyzéke az 1895-ik évben. 


( Megrendelhetők a Magyarhoni Földtani Társulat titkári hivatalában, Budapesten, V., 
a földmivelésügyi m. kir. ministerium palotájában, I. emelet, 52. sz. vagy Kilián Frigyes 
egyetemi könyvkereskedésében, Budapesten IV. váczi-utcza 28. sz.) 


Felhivjuk a tisztelt tagok figyelmét a mult évfolyam 11—12. füzetéhez 
mellékelt értesitőlapra, a melyen tudatjuk, hogy Magyarország geologiai 
térképe megjelent. A társulat tagjai e térképet, a mig a készlet tart, 
2 frtért szerezhetik meg, mig annak könyvkereskedői ára 6 frt. A t. tag- 


társak az évdijat és a térkép árát legezélszerübben az emlitett füzethez 


mellékelt postautalvány felhasználásával küldhetik be. 


Verzeichniss der Publikationen der ung. geolog, Gesellschaft, 


( Dieselben sind entweder direct durch das Secretariat der (Gesellschaft [Budapest, V. 
földmivelesügyi m. kir. ministerium palotája] oder durch den Universitáts- Buchhándler 
Friedrich Kilián, [Budapest, IV. váczi-utcza 28. sz.] zu beziehen.) 


1. Erster Bericht der geologischen Gesellschaft für Ungarn. 1852  .. — frt 50 kr. 
2. Arbeiten der geologischen (Gesellschaft für Ungarn. I. Bd. 1856... 5 4 — a 
3. A magyarhoni földtani társulat munkálatai. II. kötet. 1863... ... 5 c — a 
4. a a ( a a IL, IV. és V. kötet. 
1867—1870. Kötetenként .. 0. ta apás EZ SALY MNESESZÉNŐ 
5. Földtani Közlöny. 1—IV. Gelli 187187. "Kötetenként ő ha. Satan 
6. a ( V.-IX. ( 1875—1879. (Hiányos — Defect) 
IKötetenkénb : ezis tane éss te kt 
As a a X. a 1880 Kötetenként 9 4 — a. 
a € XI a, 1881. (Hiányos — Defect) ... 
8. [/ ( XII. u I882252 Jt Ma WE áz ELŐL ze Ba FÁT SAS ÉSÉT 
9. a a XIII. a T tekerte NN Z evgotéak e rt eb ETL I ANKEL ÉKE Br az szökő 
10. ( a XIV. a toto t TEST Etlséte ked CERELRRRAR Tt zzS EZTÁN LE ehe 1 
1 tj WB a a Ve € I retot ad MAP ale e vga hatá at e. 3 a — 4 
2. a a XVI. a I890-2 AS EZe MENET ÉBE JÉ se. 
13. a a XVII —XXVI. u 1887—1896. Köteténként Ea 5 4 — ae 
14. Földtani Értesítő 1—III. ( 1880—1883. Kötetenként " ... — a 50 a 


15. A Magyarhoni Földtani Társulat 1852—1882. évi összes kiadványainak 
betüsoros tartalonnmmitatója. — (General-Index sümmtlicher Publi- 


cationen der Ung. Geol. Gesellschaft von den Jahren .1852—1882) 1 a — a 
16. Geologiseh-montanistische Studien der Erzlagerstütten von Rézbánya 
in. 5.40. "Ungarn von BSE BOSODÜLYE LO ES gat EEEN MELÉE AES AT ez N E EGY S NAESESE Ea8 


17. A selmeczi bányavidék  éreztelér-vonulatai. (Die Hrzzttse von 
"Schemnitz und uessen Umgebung). (Szinezett nagy geologiai tér- 


kép. Szöveggel együtt). Geolog. mont. Karte in Gróssformat ESZA S 5 JÖN hel 
18. A budapesti országos kiállitás VI-dik csoportjának részletes katalogusa. 

Bányászat. Kohászat. IWöldtan. 1885. — (Budapester Landes- 

ausstellung. Specialkatalog der VI-ten Gruppe. Geologie, Bergbau 

und Hüttenwesen) aza eleg án ek esett False IEAKÁN ZEKE E ESR ER ÉLEN 
19. Kurorte von Ungarn. Dr. Kornel Öhyéek LS0D esze; SRE EKE] — c 20 a 
20. Les .Baux Minérales de la Hongrie. 1878 2-- 2-2 e szen see ee esz NC ELKÁNÉN 
21. Egy új. Kelüinölampás taj. Dr. Pávay Elek Ses eresze gas ES — a 10 a 
22. Kolozsvár és Bánfi-Hunyad közti vasutvonal. Dr. Pávay Elek... ... — a 10 a 
253. Evi jelentés. Magyar kir. Földtani Intézet. 1883. — (Jahresbericht : 

der K.-Ung. Geólogischen "Anstalt 1883. cs ELŐ SBL LAST ZT OTT NANE TESESKEEÉE 
24. HANYSRNOZZBBA der K. jezus Geologischen Anstalt für 1884. .. 1 c — a 


FRANKLIN-TÁRSULAT NYOMLÁJA 


b a 4. ME90 gé! vét LBALA Za MEG :§ 17 44 méla Aglkr ri fa a dai e" § 
ah 4 A 5 y 


rt 


XXVI. KÖTET. 1897. AUGUSZTUS-OKTÓBER. $-10. FÜZET. 


kette 


KUAGYN NA NNYEKEK ÉN AÁNYLANÁNNK KÉNT K ANAK KKA ÁT NENNYOKÁNKNKEK KELT NY KNK AS ANAK AAS KA KEK ÁHNH EE 2 


FÖLDTANI KÖZLÖNY. 


HAVI FOLYÓIRAT 


inek 


Öönyveine 


KIADJA ; 
A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT 
A M. KIR. FÖLDTANI INTÉZET HIVATALOS KÖZLÖNYE. 


SZERKESZTIK 


Dr. STAUB MÓRICZ ís Dr. ZIMÁNYI KÁROLY, 


A TÁRSULAT TITKÁRAI. 


(A JELEN FÜZET TARTALMA A BELSŐ LAPON.) 


, Földtami Intézet I— X. Évk 


Mutatóját veszik melléklet gyanánt. 


- 

"s 

BUDAPEST, 1897. e: 

"A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT TULAJDONA. S 

1. S 

; — fi rESEZ 2 z EZ Im 7 ő ZT z- És 
S 


FÖLDTANI KÖZLÖNY. 
(GEOLOGISCHE MITTHEILUNGEN.) ? 
ZEITSCHRIFT DER UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT 


ZUGLEICH 


AMTLICHES ORGAN DER K. UNG. GEOLOGISCHEN ANSTALT. 


rsulat rendes ta 


REDIGIRT VON SS 
i Ezen , 
Dr. M. STAUB únd Dr... K. 2ZTMÁNYI, 
SKORETÁRE DER GESELLSOHAFT. 
(INHALTSVERZEICHNISS 8. AUF DER INNENSEIT E.) 


BUDAPEST. 1897. 


EIGENTHUM DER UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSUCHAFT. 


kk... e... —.——oWCOWwWOwDuwOwCwohhhhorrr mmm ETNA 
A magyarhoni Földtani Társulat titkári hivatala: Budapest, V. ker., Földmivelésügyi 
m. kir. miniszterium palotája, a hová minden közlemény intézendő. 


(Alle die ung. geol. Gesellschaft betreffenden Sendungen bittet man mit folgender Adresse zu versehen : 
Magyarhoni Földtani Társulat, Budapest, V. ker., földmivelésügyi m. kir. miniszterium palotája.) 


E füzettel at 


A , Pöldtani Közlöny" hayi Jolyóirat Magyarország jföldtani, 


ásványtani és óslénytani megismertetésére s a földtani ismeretek 
terjesztésére. Megjelenik havonkénti két vagy három nyolczadréti 
évnyi tartalommat. A magyarhoni földtani társulati rendes tagjai 
5 [rt évi díj fejében kapják. Elójfizetési ára egész érvre 5 s 


A közlemények tartalmáért és alakjáért egyedül a szerzők felelősök. 


Figyelmeztetés az alapszabályok 18-ik §-ára: 


e A tagsági dij minden év első negyedében fizetendő. Ha valamely tag évi diját az 
első negyedben be nem fizette, a társulat az illelő összeget a legrövidebb postai 
közvetítés utján szedi be, a mely esetben a postai költséget a hátralékos tag fizeti, 


A JELEN FÜZET TARTALMA. 


Értekezések. 
Lap 
Dr. SzápEczgy GyuLa: Sátoralja-Ujhelytől északnyugatra, Ruda-Bányácska és 


Kovácsvágás közé eső terület geologiai és kőzettani tekintetben. (Egy tér 


képpel) . Esz d OZ 7 tds d ne kk ze et DEZE S BEST et LETE KOSZÉLEÉSÉEN SSE TÉS 
Ismertetések. 
Dr. Pernő GYULA: Neumayr műve a föld történetéről... 4. 2. ez 326 
MELCczER Guszráv: Kobell F. Táblázatok az ásványok meghatározására. Ford. 
17 7A9 né No gyep Ali : EELRNMRANTBBE KON ÖNRE ETET EZT TETEL o LEK EAST BELÉT 1 ZO E e ÜT 
Irodalom. 


(1.) BITTNER A.: Decapoden des pannonischen Tertiárs. — (2.) BRusma §.: 
Die fossile Fauna von Dubovac bei Karlstadt. — (3.) BRusmya S. Congeria 
ungula capre (Münst.), C. simulans Brus. n. sp. und Dreissensia Münsteri 
Brus. n. sp. — (4.) Fucss Tn.: Geologische Studien in den jüngeren Tertiár- 
bildungen Ruminiens. — (5.) HELMHACKER R.: Ueber das Vorkommen von 
Braunkohle in Croatien. — (6.) HILBER W.: Das Tertiürgebiet von Hartberg 
in Steiermark und Pinkafeld in Ungarn. — (7.) KocH A.: Földtani észle- 
letek az erdélyi medencze különböző pontjain. —- (8.) LőRENTHEY J.: Gált 
és Hidegkút nagy-küküllőmegyei helységek pontusi faunái ... .-. ... ... 341 

Hivatalos közlemények a m. kir. Höldtami intézetből 20. --s --. "22. "222 22. 8346 


INHALTSVERZEICHNISS DES SUPPLEMENTES. 


Abhandlungen : 


Seite 
Dr. Szápzczky J.: Das nordwestlieh von Sátoralja-Ujhely zwischen Ruda- 


Bányácska und Kovácsvágás liegende Gebiet in geologischer und petro- 
graphischer Hindicht (m 17 Tafely es szze seg E ae EE SES e ENE ENE SENEGESÉRE 
Am Ende des Millenniumsjahres. (Schluss.) 


c 
523 


e" 


gt nd ai? CAHA ÖL 
MI ELYOKÁZESE EL KÁR OROTE AT? 


3 Seit 
Dr. SCHAFARZIK F.: VIII. Der Millenniumscongress für Bergbau, Hüttenkunde 188 


und Geologie, abgehalten zu Budapest am 25—26. September 1896 ... .. 386 
HaLavárs J.: IX. Wanderversammlung der Bohrtechniker in Budapest am 


22—24. September 1896. ... ... --- --- AESARÁN EL TELL TA Za Káta erő 
PErHő J.: Referat über M. Neumayr"s Hdgesáktohta erga EJ ANY VLAN ESNE lá AP SM 11 
Literatur. 

(1.) BITTNER A.: Decapoden des pannonischen Tertiürs. — (2.) BRUSINA §.: 


Die fossile Fauna von Dubovac bei Karlstadt in Kroatien. — (3.) BRUSINA 8. : 
Congeria ungula caprá (Münst.), C. simulans Brus. n. sp. und Dreissensia 
Münsteri Brus. n. sp. — (4.) Fucus Tn.: Geologische Studien in den jiün- 
geren Tertiüárbildungen Ruminiens. — (5.) HELMHACKER R.: Ueber das 
Vorkommen von Braunkohle in Kroatien. — (6.) HILBER W.: Das Tertiür- 

. gebiet von Hartberg in Steiermark und Pinkafeld in Ungarn. — (7.) Kocn A. : 
Geologische Beobachtungen an verschiedenen Punkten des siebenbürgischen 
GST VES ASE ZA SOS TSRY NSZ ÉS LÁZ SALE E A I eaz b azé 400 


hl 


Gesellschaftsberichte. 


IV. Vortragssitzung am 5. Mai 1897. Neue Mitglieder. — Vortrüge: 1. F. ScHA- 
FARZIK : Beim Kleinen Bisernen Thore der Donau gesammelte Gesteine. — 
Calcite. — 2. TH. Posewirz : Geologische Karte der Umgebung von Kabola- 
Polyana. — 3. K. Appa : Versteinerungen aus der galizisehen Karpathenzone., — 

4 H. BöckH: Mikroskopisches Preperat vom Kosmochlor ... 7 2 414 

Ámtliche Mittheilungen am der kgl. ung. geol. Anstalt... a. 2-2 c. ... 1. 415 


NYILVÁNOS NYUGTATÓ 
az 1897. évi julius 1-jétől az 1897. évi október 19-ikéig bezárólag. 


Hátralékos tagdíjukat lefizették : 
Legeza Viktor Budapesten (1896.) — Veress József Felsőbányán (1896). 


Tagsági díjukat lefizették 1897-re : 


a) Budapesti rendes tagok: Belházy János, Burchard-Bélaváry Konrád, Duma 
György, Halaváts Gyula, dr. Iszlay József, Kilián Frigyes, dr." Lendl Adolf, Pasz- 
lavszky József, dr. Szterényi Hugó, dr. "Thirring Gusztáv, Weisz János, Wettstein 
Antal, 

b) Vidéki rendes tagok: Horváth Zoltán Rimaszombatban, Kremnitzky Amand 
Akna-Szlatinán, Kremnitzky Jákab Felsőbányán, b. Leithner Antal Kis-Garamon, 
Márkus Károly Sajó-Szent-Péteren, Okolicsányi Béla Máramaros-Szigeten, Petrovits 
András Mizserfabányán, Reitzner "Miksa Körmöczbányán, Siegmeth Károly Debre- 
czenben, Torma Zsófia Szászvárosban. 


EFlőfizető díját lefizette 1897-re : 
M. kir. Állami Tanitónőképző Intézet Budapesten. 


Kelt Budapesten, 1897. október hó 19-én. 
Dr. SrauB Móricz, 


e. titkár. 


A "Magyarhoni Földtani Társulat, kiadványainak és a közlöny 


mellékleteinek árjegyzéke az 1895-ik évben. 


( Megrendelhetők a Magyarhoni Földtani Társulat titkári hivatalában, Budapesten, V., 
a földmivelésügyi m. kir. ministerium palotájábam, I. emelet, 52. sz. vagy Kilián Frigyes 
egyetemi könyvkereskedésében, Budapesten IV. váczi-utcza 28. sz.) 

Felhivjuk a tisztelt tagok figyelmét a mult évfolyam 11—12. füzetéhez 
mellékelt értesitőJlapra, a melyen tudatjuk, hogy Magyarország geologiai 
térképe megjelent. A társulat tagjai e térképet, a mig a készlet tart, 
2 frtért szerezhetik meg, mig annak könyvkereskedői ára 6 frt. A t. tag- 
társak az évdijat és a térkép árát legezélszerübben az emlitett füzethez 
mellékelt postautalvány felhasználásával küldhetik be. 


Verzeichniss der Publikationen der ung. geolog. Gesellschaft. 


. ( Dieselben sind entweder direct durch das Secretariat der (Gesellschaft [/Budapest, V., 
földmivelesügyi m. kir. ministerium palotája] oder durch den Universitáts- Buchhándler 
Friedrich Kilián, [ Budapest, IV. váczi-utcza 28. sz.] zu beziehen.) 


1. Erster Bericht der geologisehen Gesellschaft für Ungarn. 1852  ... — frt 50 kr. 
2. Arbeiten der geologisehen Gesellschaft für Ungarn. I. Bd. 1856... 5 a — a 
3. A MAGYALKNÁ földtani társulat munkálatai. II. kötet. 1863... --- 5 a — a 
4. a ( a c IIL, IV. és V. kötet. 
1867—1870. Kötetenként. eszes eskk At át e Stage Ven ee [ E AZÉ tes zNR TVE — a 
5. visit Közlöny. 1—IV. évfolyam. 1871—1874. Kötetenként ... 2 c — a 
6. c V-VI. a 1875—1876. en ES 
Kötetenkönt 02" 222 ld "a ass 
Ve a a VI c 1877. Kötetenként  .. .- 5 a — a 
8. . a a VIII—IX. [ 1878—79. (Hiányos — Defect) 
Kötetenként 1: ezets 1 a — a 
9. c c b. és a 1880. Kötetenként ... ..- --- 5 4 — a 
10. c 4 sa ( 1881. (Hiányos Defect)  ..- 1 c — a 
ih he a XT a 1882... Kötetenként,--- 1-2 vsz 26 as sg 
12: a ( AAL; ( 1883. c hé gét Ze 5 a — a 
13. a a XIV. a 1884. ( ML A LÓ AAS E SA A AK 
14. a a DS 43 fi 1885. a KZZ ot MRS 3 4 SZE 
15. a € XVI. ( 1886. a ZSZ zet sent lére RÉT 
16. a , a XVII—XVI. a 1887—1896.a neg edd 5 a — a 
17. Földtani Ertesitó  1—III. ( 1880—1883.. Kötetenként  ... — a 50 a 
18. A Magyarhoni Földtani Társulat 1852—1882. évi összes kiadványainak 
betűsoros tartalommutatója. — (General-Index sümmtlicher Publi- 
cationen der Ung. Geol. Gesellschaft von den Jahren 1852—1882) 1 a — a 
19. Geologiseh-montanistiseche Studien der Erzlagerstátten von Rézbánya 
án 5. OO. Ungarn! Von, 18. /Eoseépüy: SZA sze Ez esznel sás AB ETŐ 
20. A selmeezi bányavidék  éreztelér-vonulatai. (Die Erzgünge von 
Schemnitz und dessen Umgebung). (Szinezett nagy geologiai tér- 
kép. szöveggel együtt). Geolog. mont. Karte in Grossformat  .-.. 5 ua — e 
217 FA budapesti országos kiállitás VI-dik csoportjának részletes katalogusa. 
Bányászat. Kobászat. Földtan. 1885. — (Budapester Landes- 
ausstellung. Specialkatalog der VI-ten Gruppe. Geologie, Bergbau 
und Hüttenwesen) 7. 0. öss ERNE ÉT E Pet Sá S Tá b 
22. Kurorte von Ungarn. Dr. Kornel. Chyzer. TÁBBE EZ KA NT — a 20 a 
23. Les Eaux Minérales de la Hongrie. 187840 4 sőt Ad tei azo té aa! EE RÁNANAR 
24. Egy új Echinolampas faj. Dr. Pávay Flek MV egetsgi — a 10 a 
25. Kolozsvár és Bánfi-Hunyad közti vasutvonal. Dr. Pávay Eleköz o szesz 1084 
26. Évi jelentés. Magyar kír. Földtani Intézet. 1883. — éjzeéssés be 
der K. Ung. Geologischen Anstalt 1883 .. .. MENESSNÉB: ET HR 
27. Jabzesbérobi der K. Ung. GISBJBLÉPÉSEE Anstalt für 1884... ált, 1 c — a 


FRANKLIN-TÁRSULAT NYOMDÁJA, 


MET PUZET 


FOLDTANI KÖZLÖNY. 


HAVI FOLYÓIRAT 


" KIADJA 


A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT 


vo Ezé eyes hetne a 


A M. KIR. FÖLDTANI INTÉZET HIVATALOS KÖZLÖNYE. 


.ajős 
bé 


Dr. STAUB MÓRICZ ís.Dr. ZIMÁNYI KÁROLTSY, 
A KE TITKÁRAI. 


(A JELEN FÜZET TATEGATATA A BELSŐ LAPON.) 


d tea 
éti BUDAPEST, 4897. 


A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT TULAJDONA. 


Fr 


FOLDTANI KÖZLÖNY. 
(GEOLOGISCHB MITTHEILUNGEN. ) 
ZEITSCHRIFT DER UNGARISCHEN , GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT 


AMTLICHES ORGAN DER K. UNG. GEOLOGISCHEN ANSTALT. 


ZUGLEICH  " 


REDIGIRT VON 


Dr. M. STAUB tnd Dr. K. ZIMÁNYI. 


SEOCRETÁRE DER GESELLSOHAFT. 


(INHALTSVERZEICHNISS S. AUF DER INNENSEITE.Jj 


BU DAFESI, 1597. 


EIGENTHUM DER UNGARISOHAGY GEOL OGISGHEN GESELLSUHAFT. 


ed! 
A magyarhoni Földtani Társulat titkári hivatala: Budapest, V. ker.. Földmivelésügyi 
m. kir. miniszterium palotája, a hová minden közlemény intézendő. 
(Alle die ung. geol. Gesellschaft betreffenden Séhitungen bittet man mit folgender Adresse zu versehen : 
Magyarhoni Földtani Társulat, Budapest, w. ker., DA Si YOLÓSNEBBB m. kir. miniszterium palotáia.) 


b z Adele valák, 6. ő igasság 


gai földtani viszonyainak rövid 


sv 


rsulat rendes tagjai A magyar korona Ors: 


ettel a tá 


E füsz 


be 


gyanán 


k melléklet 


eszt 


vázlata, czsimű füzetet v 


149 


1 ? hé Ker bla 1 ső ú; 
A ,, Pöldtani Közlöny" havi BZ Má SAn földtani, 
ásványtani és őslénytani megismertetésére s a földtani ismeretek 


terjesztésére. Megjelenik havonkénti két vagy három nyolczadgréti 


évnyi tartalommal. 4 magyarhoni földtani társulat rendes tagjai 


5 jrt évi díj fejében kapják. Elóőfizetési ára egész érre 5 fri. 


A közlemény ek tartalmáért és alakjáért egyedül a szerzők felelősök. 


Figyelmeztetés az alapszabályok 18-ik §-ára: 


cA tagsági díj minden év első negyedében fizetendő. Ha valamely ta$ évi diját az 
első negyedben be nem fizette, a társulat az illelő összeget a legrövidebb postai 
közvetítés utján Zzedi be, a mely esetben a postai költséget a hátralékos tag fizeti, 


AE: JRLTLERN TÜZES TE TIL AS AGANZAE 


Értekezések. 


MT 
PaAPpP KÁRonyY: A fornai eocsen medencze a Vértesben. váz térképpel és egy Bi 


táblával) sszasszr teás ek Bese SZH snak EN ek o ESEL ÁRÁŰ 
MoEsz Guszráv : Calcit és Es Kő. ösmezőről ezt zett gokat 87 SEAT AES 


Irodalom. 


(8.) KocH A.: Az erdélyrészi medencze harmadkori képződményei. — (10.) 
LŐRENTHEY I.: Jelentés az erdélyi Múzeum-Egylet megbizásában 1891 nyarán 
tett földtani kirándulásaimnak eredményeiről. — (11.) SóBÁNYI Gy.: A tör- 
melék-kúpok keletkezése. — (12.) PRorázka Wtap. Jos.: Über fossile Creusien 
des mihrischen, niederösterreichischen und kroatischen Miocön. — (13.) 
PRoHÁZKA VLrap. Jos.: Ein Beitrag zur Kenntniss der Fauna des marinen 
Tegels und des überlagernden Sandsteines von Walbersdorf. — (14.) SCHRODT 
F.: Die Foruminiferenfauna des miocinen Molassesandsteines von Michels- 
berg unweit Hermannstadt. — (15.) Bixrz E. A.: Miocönes Petrefactenlager 
vón MióGhelsbDere" zzz ses ek zés Cost ők ta hasat Aa EVŐ a ETL BE KERTEKET RE GRETE] 


Magyarországra vónatkozó ujabb irodalom . 22. 42-2 van s zta AZA ST AGB 


Társulati ügyek. 


V. Szakülés 1897 november hó 3-án. — Elhunyt tag. — Uj tagok. — Előadások : 
1. Dr. FRAAS EBERHADT: A bőrös ichtyosaurusok. — 2. Dr. HöRNES RuDorr : 
Adalékok a Bakony felső trias Megalodusainak ismeretéhez. — 3. BöcKH 
HuGcó: Ásványujdonság a Kis-Svábhegyről. — 4. Dr. TRAXLER LÁSZLÓ: 
a ) Spongyilla gigantea n. sp. b ) S$pongyillatük a Balaton iszapjából, —5. Dr. STAUB 


MóRrcz : Phytopalgeontologiai közlemények " -.- ... 0... 2.22 123 /2..A6GE 


VI. Szakülés 1897  deczember hó 1-én. —  Tagajánlás. — Előadások. — 
1. Dr. ILosvaY LAJos: A Balaton vizének echemiai elemzése. — 2. Dr. SCHMIDT 


trv1b Vzéle 


sál tsz a V LAZLÉS 


Lap 


SÁNDOR: A gömb alkalmazása a kristályszámitásban. — 3. KALECSINSZKY 

SÁNDOR: A kárpáti nyers petroleumok vizsgálata. — 4. HALAVÁTS GYULA: 

A domahidai ősállatmaradványok. — 5. Dr. L. Lóczy LAJOS: Egy sajátságos 

alakú coneretio 0... .-- KENE EE e VES GÖ tl ea Ú véé ] dd Kié atos ÁB 
 Választmányi ülés 1897 miovártbbr Kt; ELÜTÖTTE VSEEK NT ú KAL ÓON A e ésa reza öáeeték szeti , AŰ 
Választani Es ZER 9 ENÜGÖZBIN DOT (EZ ÁNY Ta sz EL eték ehe dat ső, 12 471 
Hivatalos közlemények a m. kir. Földtani Intézetből .. ..- ... --- --- -.-- 472 
EA ÜLTETNEK ENNÉL TTET S A e SEN E LB E etek ES 1 ET PL ar o a eze dán, ég. a 472 


INHALTSVERZEICHNISS DES SUPPLEMENTES.  . 


Abhandlungen : 
Seite 
Papp K.: Das eocöne Becken von Forna im Vértes. (Mit einer Karte und Tafel) 473 
Moesz G.: Caleit und Baryt von Kőrösmező. (Mit einer Tafel) -.. --- --. --- 495 
Literatur. 


(8.) Kocn A.: Die Tertiárbildungen des Beckens der siebenbürgisehen Landes- 


theile. — (9.) LőRENTHEY E.: Bericht über die Resultate meiner geologischen 
EDES TOKE TTL OTT ORA US JT Azt a Ea ea ÉSE zá RT E E SZO sz hess 00A 


Gesellsechaítsberichte. 


MEGMOZÍTAS SS ZUDE ÁT: Fa NOKEMŰDOT 1897 Ag s áttelel va aaz 26008 
VI. Vortragssitzung am 1. Dezember 1897 --6 0... 2 722 Tá esr e ADŰ 
Sitzung des Ausschusses am 3. November und 1. ózstábak IRJ Tó ro OLA 
Amtliche Mittheilungen aus der kgl. ung. év ölg ATÁGLALL EN as a DÜZ 


NYILVÁNOS NYUGTATÓ 


az 1897 október 20-ikától az 1897 deczember 31-ikéig bezárólag. 


Hátralékos tagdíjukat lefizették : 
dr. Posewitz Tivadar, Kalecsinszky Sándor Budapesten (1896). 


Tagsági díjukat lefizették 1897-re : 
a) Budapesti rendes tagok: Adda, Kálmán, Fillinger Károly, Gesell Sándor, Nagy 


László, dr. Pálfy Mór, T. Koth Lajos, Wagner Vilmos. 


b) Vidéki rendes tagok: Alexy György Zalathnán, dr. Ágh Timót Pécsett, 


Bertalan Alajos Mernyén, Beutl Engelbrecht Nadrágon, Biebel János Oraviczán, 
Búza János Sárospatakon, Csató János Nagyenyeden, Derzsi K. Ferencz Szentesen, 
Eichel Lipót Tokodon, Fritz Pál Rónaszéken, Glanzer Gyula Baranya Szabolcson, 
Glos Arthur Csízen, Gombossy János Beszterczebányán, Gothárd Jenő Herényen, 
Gy. Gyürky Gyula Ózdon, Hesky János Zalathnán, Hudoba Gusztáv Nagybányán, 
ifj. Jahn Vilmos Nadrágon, Jelinek Ernő Ózdon, Joós István Diósgyőrött, dr. Kanka 


v. hé. a. e 
"7 k PL ETT AE BY] pe Éz 


Károly Pozsonyban, Klekner László Bettléren, Köllner Pál Brádon, Laczkó Dezső 
Veszprémben, Miháldy István Bakony-Szt.-Lászlón, Péter János Pécsett, Poor János 
Nagy-Károlyban, Keich Henrik Aninán, Riegl Vilmos Aninán, Ruffiny Jenő Dobsinán, 
Schmidt Géza Salgó-Tarjánon, Schneider Gusztáv Dernön, Szellemy László Oláh- 
Láposbányán, Themák Ede Temesvárott, Tribus Antal Petrozsényben. ; 

c) A rendes tagok jogaival biró intézetek és egyesületek: Brassói Bánya- és Kohó- 
Részvényegylet központi Igazgatósága Budapesten. — Esztergom város tanácsa. — 
Felsőmagyarországi Bánya-Polgárság Iglón. — M. kir. állami Főgynásium Makón. — 
Ó-Casinó Egerben. — Premontrei Főgymnasium Szombathelyen. — Ref. Főgymnasium 


Miskolczon. — Vasipar-Társulat Igazgatósága Nadrágon. sa 


Tagsági dijukat lefizették 1898-ra : 


Hollósy Jusztinián Kis-Czellen, Köllner Pál Brádon, Községi Iskolai Könyvtár 
Nagyváradon, dr. Zsilinszky Endre Békés-Csabán. 


Előfizető díjukat lefizették 1897-re : 


M. kir. Bánya- és Kohóhivatal Kapnikbányán. — M. kir. Bánya- és Kohóhivatal 
Felsőbányán. — Kir. Kath. Főgymnasium Selmeczen. — M. kir. Bányaiskola Felső- 
bányán. — M. kir. Bányaigazgatóság Nagybányán. — M. kir. Főreáliskola Nagyváradon. 


Előfizető díjukat lefizették 1898-ra : 


M. kir. Bányahbivatal Körmöczön. — M. kir. Főbányahivatal Akna-Szlatinán 
(I-ső félévre). — M. kir. Sóbányahivatal Rónaszéken (I-ső félévre). — M. kir. Sóbánya- 
hivatal Sugatagon (I-ső félévre). — M. kir. Bányaigazgatóság Selmeczbányán. — 
M. kir. Gazdasági Tanintézet Keszthelyen. 


Oklevéldíjat fizetett: 


[4 me wa a 
Laczkó Dezső Veszprémben. 28 


Kelt Budapesten, 1897 deczember 31-én. 
Dr. SrauB MóRgIcz,. 


e. titkár. 


A Magyarhoni Földtani Társulat üléseinek sorrendje 1898-ban. 


Januárius 5-én szakülés. Május 4-én szakülés. 
Februárius 9-én közgyülés. " Junius 1-én szakülés. 
Márczius 2-án szakülés. November 9-én szakülés. 
Április — 6-án szakülés. Deczember 7-én szakülés. 


; Szerdán délután 5 órakor 
a magyar tud. egyetem ásványtani intézetében (VIII., Muzeum-körut 4.) 
Julius, augusztus, szeptember és október hónapokban nem tartatnak szakülések. 


Titkári hivatal: V., Völdmivelésügyi m. kir. min. palotája, I. em. 52. szám. 
j p JA, 


FRANKLIN-TÁRSULAT NYOM. ÁJA, 


VA AGYETJA Égő 
PAN TÁ 
DAN TLANON 4) 
:§t Hi tul JV j) 


HATAN 4 
JAVULÓ 


Vor 


as 


Méz égStá 


mwyildldlaut 


1001