ehen hadeagtalhatn tai 
j met Hi jatnks 
Gt rtÉL, va ki jó Tf . 9 HE sk 4 hi 4 1 t X 1 
JAGHGÁT . TERMRTÁÉSTKRTETRHÁÉKL ; farán tant Tegattezt 
? 17 kot obzágti 931 141144 j9 ) La 948191 bt t de sott 
; HÉ e 4 ü gör úu0 sireátsati státus FRANS 
LEE at h) j/ 4 ú. 


TERÉG 


DA já 19 K 
ela. 48998 


ipttó s 4 10 sét ÉREK ? ar ag yó v [4 39 eg. 

ppgrdek ősi td H h 94. ) jkgytáust piodat pri s; Hoi KNHEÖRAREKK 14 jazágsgtzttábáti 

INELHAN ie, Mitb: j h ött 4 Hy egadta) jel : 94 ) sápjvt ebe tálget a jin ety teat j 1 u a rtsát 
age At 


1. j nt 
HU á ? véte et 44 
7 Nátán s 


b: 
18 inyüti "4 balga 
b, tv h- HA szitij 


att taal ! Est HE 


gk 


sAnbs is sk 
f gitt 44 agvethata ik 


Katit e etöte 
e ;: ki ké 
BE eg hyi Avégekb st 4 aut vk) 
iii s jég b HE 
EE; 
JEGKE kiresáta h 
szab kenyes KIK kés teti 


B Nááo ete tette ól) 
pi [egi rt AL Niánt Juve 
b! 


HRAR É FI át 
a JER 11 


jat 


kuttttoti 4 


jverest 


s mi bt 4 


f 

détat ki 

1 4) y tettét új 

Hejh 444. É ) ey ják tytggb 44 
dlátalyásetász át] 4 


kett tési 
444 1444 h. VA LON 74 
ketassaátát 
16 
vegyi, 


BYE piláátói HA 


141 vtjet] tl 
kh Hi Hát 4 
ALAK KET 


its jattattáták HávteLEDERELTSÁT 
JLDÁZTAKORÁS KÁR TBZTÁ 
.§á TEN 4 ret it § j8 
dekASkAt vztoggabárt gel: tstet HA rút 


fg eb 

lt jelet 
mt 

két ntem vers. 


1944 Mr eza óáÉT 


hepi 
17! 


gi 
teti 


MEM KÖNENSÁTÉN EB 


di 
b kj 1 
Háta KEÁLSZTEKESL KEL HELTÉ TÉS ÉG REL ART 
11941 4 it k ) ete 4 kget 18 € 
án al eggdtse ai Majtosyájak HA HEH § 


etes Ta hál s Háát ee ifék í j 


$Éret ; ; 4 MATAT LÁLLHBA 
igegée segyettt út tsugjáás HL 4 1. 108 41048 
f/ öztüte tat úgyguáettjápó it; Hi; e 
1 / A , eelegeg vet 1 4 
Es gt d sú . 3 H f iget je 0tA Et egyöjátt e h 
A 
ti 


pi út 8 titi tELEK atji 


nél 

tea éger 
KAGHNIKH TtRÁtátáttló! 
HERK OA 145. út üt jét ja regáktatbe 


ett 


KH új kn hé 
vajjtó tis ja tettgtab 


4 ren 


; bó Het JESÉEHA Mi 

EZ 5 Ke 

E HK HAS 
:h igtt s stein hi 


4 1! r vétke $ titn tte VOLT A uti 5 
KLÖK TAKE EN ENÉTTT Hz jó 43; hl úbák 
19 AA : szt he s zttltt 


SÉTTS 
JEG 


EE YzELI 


u $ hé 
Jigtgeytkss b. spattjat 


sógjárkte tő 1! 3 1 9)! ezettel i3fet 
HAt $ JA értünatittatte 4 (1; 1 ; KE ői 3 f8 HEDHÉLEK eget ZEGÍHEKÉT röztt 
hitte hag! veret tert Ab e OI je E T ElEk jó je v £ köp ; gb z ii esétei sz 2 


fzk H tte 
Mt s 4 
148 Ko je 
út Hizsi j/ A ber játék 
4 A hő HENHLHBB 


1947 HR 
KELVÉN (EVANG 
jenlgjéááne t 


vak I mi ak 
t.i mast zen t gi; Hi 


kint ; Halk Ha 
hi e us 


j 
[271 
4, 14 1 
1 j 
; 4 fi 
4 
4 
jú 
! 
Vad 
( 7 
a 9 
4 § ( Í 
p" 
, SA9 í 
Av t 
j 
, vy 
yi 7 


rag 


4. VÉ Bound 
AMNHUH, 


" GFSCECNENCL- 


FÖLDTANI KÖZLÖNY. 


ELEMEK ATELON ROL DPTANI TÁRSUL 
EGYSZERBMIND 
A M, KIR, FÖLDTANI INTÉZET HIVATALOS KÖZLÖNYE. 
Dr. LÓCZY LAJOS ís CHOLNOKY JENŐ, 


A TÁRSULAT TITKÁRAI. 


HUSZONKILENCZEDIK KÖTET. 1599. 


KÉT TÁBLÁVAL ÉS HATVAN SZÖVEGÁBRÁVAL. 


FOLDTANI KOZLONY. 
(GEOLOGISUHE MITTHEILUNGEN. ) 
ZEITSCHRIFT DER UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT 
ZUGLEICH 
AMTLICHES ORGAN DER K. UNG. GEOLOGISCHEN ANSTALT. 


REDIGIRT VON 


Dr. Ev LÓ GZGYoúnd Rév EL ONKNT OIKEY, 


SEORETÁRE DER GESELLSOHAFT. 
NEUNUNDZWANZIGSTER BAND. 1899. 
MIT ZWEI TAFELN UND SECHZIG TEXTILLUSTRATIONEN, 


BUDAPEST, 1899. 


A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT TULAJDONA, £ BIGENTHUM DER UNG. GEOL, GESELLSCHABT , 


sie A ÁRAS; b ket éve Hé té 
j) en S zet a ( Mása VZTz e 
le T ő et vé eegüt a dr vélek í fa 
ú § 
8 A 854 
ri EA SAS I ds NÉGY 
k § ; ÉSz 
j e. E, z er h 
A é 
EGON Vt él ds oh S áá 
, VAS Vt ES e f 9 at SEB 
u pé te Séda 2öÉt 7 , új bt zat át: d 
, 38 , da 7. ő p 
i E S b k. Ara 
a fi t 
A b ti 
: 44 d ( 72051 
vő a AS f 3 


A közlemények tartalmáért és alakjáért egyedül a szerzők felelősek 


! 


47 c. 
: 4 
a ; vis FRANKLIN-TÁRSULAT  NYOMDÁJA, 
. 
. A f 
" íz 8 


TARTALOMJ EGYZEÉK. 


EREDETI KÖZLEMÉNYEK. 


Appa KÁLMÁN : Az ujvidéki városi artézi kútról j 

CHOLNoKY JExő : Dél-Mandsuország orotektonikai viszonyainak rövid össze- 
foglalása (8 ábrával) .. 3 host 

Haravárs (Gyuza : A jobbágyi-i1 (Nógrád m.) mammuth-lelet .. 

HoERwEs Ruporr: Adalékok a bakonyi felső-triasz megalodus-fajainak isme- 
retéhez (II. közlemény ; 2 ábrával) 

Honusirzky HENRIK : Az agro-geologiai térképek készítéséről 

KocH Awran : A kisczelli párkánysik geologiai szelvényének mintája (1 ábr.) 

— —  — : Egy kihalt czetfélének farkcsigolya maradványai Kolozsvárról 
(4 ábrával) 

MEtLczEt Guszráv : Továbbnövéses kalózt alj budai Hogy ekből (4 ábrávál) 

Norcsa FrkExcz báró : Juramészkő a Stenuletyéről (2 ábrával) 

— — : Jegyzetek Hátszeg vidékének geologiájához 

Párrv Món : Adatok Székely-Udvarhely környékének geologiai és hhyelzoldetái 
viszonyaihoz : 

Parr KÁnony: Éles kavicsok (dreikanterek) Magyarország hajdani pusztáin 
(steppéin) (1 kőnyomatú táblával) 

T. hórn LaJos : A szovátai Illyés-tó és környéke geologiai szempontból 
DOCHAFARZIK FrRExcz: Adatok az ajnácskói csontos árkok geologiai ismere- 
téhez É KESSÉG 
HSraus Mónicz : Galanthai herczeg Eszterházy Pál (1 fénynyomatu táblával) 

— —  — : Dr. Traxler László E 

— —  — : A chondrítes nevű fosszil moszatokról (4 ábrával) 

SZÁDECZKY Gyura : Uj telérkőzet Assuanból (2 ábrával) 

— —  — : A magyarországi korund-előfordulásokról (2 ábrával) 

TRAxLER Lászró: Adatok a borii diatomea-pelit és dubraviczai ragadópala 
szivacsfaunájához (1 ábrával) 


Lap 
13 


16 
153 


240 


236 


IV TARTALOMJEGYZEK. 


ISMERTETÉSEK. 


BERTRAND C. G. : Premieéres notions sur les charbon de terre 
MaARios F. és LAuREST 1. : Hxamen dune collection de vegetaux fösAllés de 
Roumanie 


IRODALOM. 


A m. kir. Földtani Intézet évi jelentése 1894-ről 
(1 tl ( ( ( ( 1895-ről 
GRzYBOWSKI JosEpH : Mikroskopische Studien über die grünen Conglomerate 
der ostgalizisehen Karpathen 
" HEREPEI KÁRoLY és GÁsPÁR JÁnos : Alsó-Fehérvármegye földrajzi és földtani 
leirása 
Loczxka Józser : A mesterséges ágványokról 6 jgdleétetéő) 


MRAZEK L. és Muxaoci G. M. : Contributions a Vétude pétrographigue des. 


VE de la zone centrale des Carpathes méridionales 
OcHSENIus Ü.: A kőolaj képződése 
— — — : saliossaő kálisalétrom 
SCHMIDT SÁNDOR : Szalónak vidékének nehány ásványáról 
SIEGMETH ÜH. : Notes sur les cavernes de Hongrie 
SZTÁNCSEK ZOLTÁN : Adatok az Avas hegység eruptiv közetelüék ösmeretéhez 
UHLiG V. : Die Geologie des Tátragebirges. I. Einleitung und stratigraphi- 
scher Theil 
ZrMmÁNYIi KÁROLY : UJ ásványok (18 SETAL BtÉ) 


Lap 
165 - 


49 
53 


INHALT DES SUPPLEMENTES, 


Abhandlungen. 


Appa, K. v. : Der artesische Brunnen von Ujvidék 

CHonwoxy, E. v.: Kurze Zusammenfassung der örotáktoniséhen Vérhálknisáó 
der südlichen Mandsechurei mit (8 Fig.) . 

Haravárs, J.: Der Mammuth-Befund von Jobbágyi (Nógráder Com.) 

HoErRwEs, R.: Zur Kenntniss der Megalodonten aus der oberen Trias des 
Bakony (mit 2 Figuren) 

Hoxusirzxy, H.: Ueber die Anfertigung agro-geologiseher Karlén 

Kocn, A. : Modell eines geolog. Profils der Kleinzeller Terrasse (Mit 1 Fig.) 

—  — : Schwanzwirbel-Reste eines ausgestorbenen Cetaceen von 
old (Mit 4. Figuren) 

MEzxczex, G.: Caleit mit Fortwachsungen aus dem Ofner Gebirge (Mit 4. Fig.) 

Nopcsa, FR. Baron : Jura- Kalk am Stenuletye (Mit 2 Fig.) 

—  — : Bemerkungen zur Geologie der Gegend von Hátszeg 

PáÁnry, M. v.: Beitráge zu den geolog. und hydrologisehen Verháltnissen 
von Székely-Udvarhely 

Papp, K. : Dreikanter auf den einstigen Steppen Üngatú (Mit einer Tafel) 

Rorn, L..v. T. : Der Illyés-Teich bei Szováta uud seine Umgebung von geo- 
logischem Gesichtspunkte 

SCHAFARZIK, FR. : Daten zur Geologie der Knochen- miumdátátte von Ajnácskő 

Sraus, M.: Ueber die .(Chondritess, benannten cfossilen Algenv (Mit 4 Fig.) 

Szápzczxmy, J. : Kin neues Ganggestein aus Assuan (Mit 2 Fig.) 

—. — —— : Vom Vorkommen des Korunds in Ungarn (Mit 2 Fig.) 

Teaxzen, L.: Daten zur Sehwámme-Fauna des borier Diatomea-Pelíts und 
dubraviczaer Klebeschiefers (Mit 1 Fig.) 


LITTERATUR. 


Hrxexprxi, K. und GáspÁR J. : Geographische und geologisehe Beschreibung 
des Comitates Alsó-Fehér 
SCHMIDT, A. : Ueber einige Mineralien der Umgegend von Schlaining 


BETŰRENDES TÁRGYMUTATÓ. 


Alphabetisches Register. 


(A zárjelbe tett számok a német szövegre vonatkoznak. — Die in Klammern 
stehenden Seitenzahlen beziehen sich auf das Söupplement.) 


A vastag számok a beható leirás helyét jelzik. —. Die fetten Seitenzahlen weisen 
auf die eingehende Beschreibung des Gegenstandes hin. 


Acteonella conica Zk. 177. 
Acteonella gigantea Sow. 177. 
Actinodon Frossardi 171. 

Adda Kálraán 13, 51, 55, (107). 
Agrogeologiai térképek 253. (310). 
Agyagföld kristályosodása 272. 
Ahnert 2923, (277.) 

Ajnácskő 240, 249. (296), (306). 
Ajnácskői csontosárkok 335. (363). 
Alföld földtani visz. 146. (200). 


Alkalikarbonátok képződésmódja 268. 


Alkaliák és alkaliszilikátok 267. 
Allieri pala 175. 

Alsófehérmegye leirása 176. 

Alter der ung. Dreikanter 199. 
Amfibol előállítása 268. 
Ammonites Paillettanus 177. 
Amphidiscus 237. (293). 
Anfertigung agrogeol. Karten 310. 
Annusium. cristatus 333. (361). 
Antimonit és wismuth 276. 

Apatit 157. (213). 

Apcz-Szántó 39. (128). 
Arague-Gulch 340. 

Arctomys bobac Schreb. 144. (202). 
Árvátfalva 7. (99). 

Artesische Brunnen v. Ujvidék 107. 
Arthaber 332. (360). 

Arvicola arvalis 144. (201). 
Arvicola Spermophilus 144. (201). 
Arvicola terrestris 145. (202). 
Arzuni A. 339, 345, 346. 

Arzunit 339. 

Assuan 153. (210). 


Astigiana 153. 


Ásvány összetevő kisérletek 271. 
Ásvány szintézis 265, 268. 
Ásvány. szulfidok előállítása 271. 
Aturia 333, (361). 

Au-hoa-san 228, 233. (282), (291). 
Autun 170. 

Avashegy eruptiv kőzetei 58. 
Avellana Hugardiana 3534. (362). 


Babadag 45. 

Pacculites Fuchsi 534, (362). 
Bajesd 333, 334, (361), (362). 
Bakonyi felső triász 325. 

Palaton iszapja 5. 

Büren-Teich 130, 

Békástógödre 336. (363). 

Békés- és Csanádmegyei felv. 52. 
Béla 259. (316). 

Bene G. 176. 

Benedicks C. 346. 
Benningsen-förder 256. (313). 
Berardiopsis miocenus 158. (209). 
Berardiopsis pliocenus 153. (209). 
Berardius Arnouxi 150, 152. (207). 
Beregmegyei ásványvíz 4. 
Beremendi mészkőbánya 147. 
Berendt 136, 138, 146. (194). 
Berilloxid kristályosodása 275. 
Berthold 27. (117). 

jertrand : 0. G.. 1605" 108. 4173, 175 
Berylliumszilikátok 264. 

Beryll mest. előállítása 264. 
Besancon 44. 

Bethlenfalva 6. (99). 

Bianconi 20. 


BETŰRENDES TÁRGYMUTATÓ. vii 


Biharmegyei tanulmányok 53. 

Bildung der Korund-FHinschlüsse 308. 

Biotit 156. (213). 

Birnbaum 253. (310). 

Bittner 329, 330. 

Bizmuthkarbonat 339. 

Bleiberg 323, 331. 

Böckh János 1, 40. (128). 257. (314.) 

Boghead 170, 174. 

Bois d Asson 167, 174. 

Boldogfalva 332, 333, (360). 

Bonney 154. (210). 

Boracil előállítása 269. 

Borberek 176. 

Borier Diatomea-Pelit (292.) 

Borii Diatomea Pelit 236. 

Borsómező 176. 

Botrococcites Large 174. 

Botryococcus Braunii 166. 

Bourgeois 269, 270. 

Brongniart Adolf 17, 31. (115). 

Brown-Oilshale 171, 172, 173. 

Brucit előállítása 275. 

Brückner 145. (203). 

Brugnátelli L. 343. 

Brunn A. 267. 

Bucca L. 276. 

Buccinum badense 333 (361). 

Buccinum costulatum 333 (361). 

Buccinum prismaticum 333 (361). 

Budai hegyek 160. 

Budvár 7, 8. (100). 

Bükk §. (101). 

Bükktető S. (101), 

Bulimus tridens 37. (125), 144. 

Buta 38. (126). 

Buziás-Lugos környéke 54. 

Buzogány-tűk 238. 

Bythinia Janovensis 36. (124). 

Bythinia ovatus 36. (124.) 

Bythinia tentaculata L. 35, 36, 37. (124, ) 
(454). 

Bythinia ventricosa G. 36, 


Ualcit aus dem Ofner Gebirge (217). 
Campbell 225. (280). 

Canis vulpes 145. (202). 

Cardium productum 177. 335, (362). 
Cardium subdimense 177. 

Cardium triguetram W. 330. 


Carnolit 339. 

Carpinus orientalis 47. 

Castor Ebeczky 335. (363). 

Catherine 154. 

Cavernes de Hongrie 48. 

Cerithium debile Zk. 177. 

Cerithium sociale Zk. 177. 

Cervus alces 145. (203). 

Cervus arvernensis 336. (363). 

Cervus elaphus foss: 145. (202). 

Cervus megaceros 145. (202). 

Cervus perieri 336. (363). 

Challacollo 339. 

Chelius 139. (196). 

Chenopus pes-pelicani 334. (361). 

Chingan 286. 

Chlorkalezium behatása csillámra 267. 

Cholnoky J. 223. (277). 

Chondrites affinis 25, 27, 29, 45. (114), 
(116), (118). 

Chondrites ben. Foss. Algen (110). 

Chondrites Geopperti 16, 17, 18, 19, 30, 
SANNONS(A20 2 

Chondrites intricatus 25, 27. (114), (116). 

Chondrites moszatok 16. 

Chondrites Targioni 25, 31.45. (114), (121). 

Chrustsehoff F. 268. 

Chyzer 12. (106). 

Cinnamomum polymorphum 47. 

Cinnamomum Schenchzeri H. 47. 

Cionella lubrica 144. 

Circe discus 335. (362). 

Conchodus Hungaricus 
(352). 

Conchodus infraliassicus 325. (353). (354). 

Conchodus Sehwageri 324, 325. (353).(354). 

Congeria Partschi 9. (103). 

Crassatella macrodonta 177. 

Cricetus arenarius 144. (202). 

Cricetus nigricans 144. (202). 

Cricetus phxus fossilis 144. (201), (202). 

Cricetus vulgaris foss. 144. (202). 

Crocidura gibberodon 144. (201). 

Crocoit és szintézise 269. 

Cromer 19. 

Croy-Dülmen IE. 3. 

Csang-pei-san 226, 230. (280), (285), (286). 
Jseresznyés hegy 42. (150. 

Jseretető §. (101). 

Cserevicz 14. (108), 145. 


324, 325, 326. 


VIII BETŰRENDES TÁRGYMUTATÓ. 


Csicserhegy §. Epipolaia Boweri 173. 
Csi-li 230. (285). . Eguus fossilis 145. (202). 
Csillámtrachit előállítása 266. Eszterházy Miklós 1, 69. 
Csömör 135, 141. (193). Eszterházy Pál 1. 2, 3. 
Csongrád és Csanád megyei felvéte- Ettingshausen C. 17. 31. (112). 

lek 56. Etude petrogr. des Carpathes 59. 
Csontos árok 249. (306). Exogyra Matheroniana 334. (362). 
Cucullea bifasciculata 335. (262). 
Cumenge E. 339. Fagus Aureliana N. Sp. 47. 
Cyelolites elliptica 177. Fagus horrida R. L. 46, 47. 
Cyprina strigilata 329. (355). Fagus iaponica 47. 
Cyrena 34. § Fagus Sieboldii 47. 

Fagus sylvatica 47. 
Datolith előállítása 266. Fahlwerk 232. (288). 
Dannenberg A. 339, 345, 346. Fallou 253. (310). 
Daubréelith előállítása 272. Fallou-Girard f. rendszer 255, 260. (313), 
Dawson 31. 19, (112). 154. (210). (318). 
Demsus 332, 333, (360). Vayol 166. 
Dentalium Michelotti 233. (361). Fehér hegy 225. 
Dentalium nudum 334. (5361). Fehér tó 42. (131). 
Diaspor előállítása 273. Fekete tó 43. (132), (134). 
Diatomeapelit 236. (292). ; Felső Boldogasszonyfalva 6, 7, 11. (99), 
Dicksonia punctata 3. (100), (104). 
Dilma Albele 39. 3 Felső tó 162. 
Dilma Pojeni 333. (361). Felvincz 41. 
Doliostrobus Sternbergü 46. Fenyéd 7, 8. (99). 
Dreikanter 135 (193). ! Fenyédpatak §, 10. (101), (104). 
Dreissena polymorpha 15. Féregjáratok 16. j 
Drechsan 38, (126). 127. Féregnyomok 18. 
Dsebel-Nakus 140. (1967. Fischer-Ooster 17, 31. (112). 
Duboin A. 265. Fischer Samu 11. (105). 
Dubravicza 236. (292). Flabellum 333, (361). 
Dnbraviczaer Klebeschiefer 292, Fletscher 274. 
Durocher 271. Floderer 243. (299). 
Elower H..F.T150, 452." (2079. 

Ebelmen 266, 273. Föng-huang-san 229. (251). 
Ebeczky E. 336. (563). Fontannes 136. 
Ecsedi láp 255. Forchhammer 256. (313). 
Biszeit 146. Fougué F. 266. 
Flephas meridionalis N. 143. (200). Frankfurt 146. 
Elephas primigenius 35, 36. (124). 145. Freyhungi kristályok 275. 

(203). Friedel 267, 268, 270, 273, 275, 339. 
Éles kavicsok 135 137. Friedrich P. 3. 
Emmons FE. 19, 31. (112). Fruskagora-hegy 13, 15. (107), (109). 
Engler 180. Fuchs Tivad. 16, 20, 24, 25, 27; 32, 336, 
Enys 139. (196). 337. (110, (363), (365). (114), (116). 
Hophyton 18. Fusus lincolatus 354. (362). 
Ifphydatia fossilis 5, 236. 239. (292). Fusus Valenciennesi 334. (361). 

497. 


Ephydatia kakamensis 6. 


BETŰRENDES TÁRGYMUTATÓ. IX 


Galala 139. (196). 

Galácz 333, 335, (361), (362). 

Gangandesit 296, 298. 

Gangesstein aus Assuan (210). 

Gangandesit von Gyalu (299). 

Gáspár János 176. 

Gaudry 32. 

Gázkitörések 13. 

Gemmula-Nadeln (294). 

Gemmula-tűk 238. 

Gelidium 17. 

Geologie der Fruskagora 108. 

Gerhardit előállítása 270. 

Gervila solenoides 334. (362). 

Geschiebe-Dreikanter (146). 

Gesell Sándor 51, 56. 

Cirardazgat (34) 

Glatzel E. 271. 

Glaucochroit 340. 

Glockner E. F. 256. (314). 

Gold-Dollar-Mine 340. 

Goldschmidt 162. 341. (220). 

Goldsechmidtit 340. 

Goniada maculata Örsted. 
MELBYSAAN EE 

Göppert 17. (112). 

Gottsche G. dr. 146. 

Gramont A. 266, 269. 

Groth 160. (217). 271. 

Grützner B. 272. 

Grzybowski J. 59. 

Gümbel "W, 25, 2932. 
DG 

Gutbier 137. (194). 

Gyalu 240, (296), (299). 

Gyalui telérandezit 242. 


19, 20, 25. 


HADSE KES JE 0 s 


243. 


H xematophyse 149. 

Ha-erl-pa-ling (281). 

Ha-la-pa-ling 227. 

Halaváts Gyula 39, 50, 54. (128). 143, 
146. 332, 324, 225. (199), (201), (360), 
(362), (363). 

Hamberg 265, 

Hamster-Reste 147. 

Hancoek 19, 31, 342. (112). 

Hancockit 341. 

Haraszty Gyula 148. (204). 

Hardyston 342. 

Hardystonit 342. 


Hargita 10. (101), (104). 

Hátszeg vidéke 382. 

Hauer 6, (99). 

Hawutefeuille P. 264, 265, 272, 

Heberdey P. Ph. 276. 

EHeéer 0. 18. 31.0(1194" 

Helistra 334. (361). 

Helix arbustorum 144. (201). 

Helix bidens 144. (201). 

Helix hispida 37. (125). 144, (201). 338. 
(366). 

Helix nemoralis 35, 36, 37. (123), (125.) 

Hematit képződése 276. 

Hensech A. 253, (310). 

Eerbieh 6, 7, 11. (99). (4010), (405). 

Herepei K. 176. 

Heusler 180. 

Hilgard E. W. 268. 

Hinka tó 226. (280). 

Hippurites cornu vaccinum 177. 

Hobes W. H. 340. 

Hoernes R. 323. (351). 

Hoffmann K. 34, 39. 1122), (127). 

Holstein 137. 

Homorod 10. (101), (104). 

Hörder 273. 

Horusitzky 259. (317). 

Hszin-minn-tunn 228. (283). 

Hun-csuenn 224. (278). 

Hunter 159. (215), (216). 

Hutchinson A. 346. 

Hyalith előállítása 275. 


"1 


te 


Iguanodon Suessi 332. 

Ilex cassine 46. 

Ilex Sturdzai N. 46. 

Ie-et-Villaine 23. 

Illyés-Teich bei Szováta (130). 

Illyés-tó 41, 42, 43, 44. 

Inkey Béla 38, 52, 56. (126), (127). 
257. (314). 

Inoceramus Cripsi 177. 

Iván 141. 

T-vu-lü san 230. (285). 

Izvorul-Buti 538. 


Ja-lu-kiang 226. 229. (280), (284). 
James .225, 229. (280), (283. 
Janira guadricostata 177. 324, (362). 
Japán tenger 224. (278). 


Xg BETŰRENDES TÁRGYMUTATÓ. 


Jaransk 5. 

Jégkorszak 147. 

Jelentés az 1895. felvételről 56. 
Józsefit 155, 158. (212), (215). 
Jobbágyi 39, 41. (128). 

Jobbágyii mammuth-lelet 39. 
Jüngers 164. (222). 

Jura-Kalk am Stenuletye (126). 
Jura mészkő a Sztenuletyéről 38, 


Kadicsfalva 6, 7. (99), (100). 

Kadmium Karb. előállítása 269. 

Kainit szintézise 270. 

Kaja-hó 224, 226. (279), (280). 

Kalahari pusztaság 143. (200). 

Kalczit továbbnövéses, 160. 

Kálisalétrom 181. 

Káliumkryolith 265. 

Káliumnefelin 265. 

Kálvária 13. (107), 

Kápolna 11. 

Karánsebes környéke 50. 

" Karna 176. 

Károlyváros 196. 

Kauli kiang 224. (279). 

Kawuli-ling 225. (279). 

Kelet Ázsia 147. 

Kenngott 160. (217). 

Kennzeichen der Dreikanter 197. 

Kenntniss des Diluviums 146. 

Kerosene Shale 168. 

Khanka-tó 226. (250). 

Király erdő 49. 

Kirin 223, 226, 228. ( 

Kisczelli párkánysik 35 

Kis Khingan 231. 

Kjelmann 20. 

Kleinzeller Terasse 121. 

Knop 253. (310). 

Kőalja-Ohaba 333. (360). 

Koch Antal 14, 33. (1211. 145, 147. 
(194), (196), (204). 

Kőhalom 12. (106). 

Kolben Nadeln 294. 

Kolozsvár 148, 

Komjáthy M. 336. (364). 

Kodru hegység 55. 

Kőolaj képződése 180. 

Korea 223, 226. (277), (280). 


Kornyaréva geol. visz. 50. 


277), (281), (2529. 


Korund 240, (296). 

Korund előállítása 273. 

Korundzárványok képződése 251. 

Kosmann B. 275. 

Kővágó gödör 336, 337, (363), (364). 

Kőzetek előállítása 267. 

Kraft 253. (310). 

IKTassor 23 SZANSZ2 

Krassó Szörénymegyei geolog. tanulmá- 
nyok 51. 

Krenner 5. J. 335. (363). 

Kristályos salak 275. 

Kubinyi 145, 147. (202). 335. (363). 

Kulech 227, 228. (282), (233). 

Kvassay 181. 


Lachaud M. 270. 

Laczkó D. 323, 324. 

Lagomys pusilus foss. N. 144. (201). 

Lagorio A. 252. (309). 

Lake superior 220. 

Laubeia genus 329, 330. 

Laurent L. 45. 

Leclerg Fourguignon 263. 

Leguminosites trispermus 46. 

Lengyel Béla 12, 41. (106), (130). 

Lepierre C. 270. 

Leucit előállítása 265, 267. 

Leucophönicit 342. 

Liau-ho 223, 226, 230. (277), (280), (285). 

Liau tung 223, 229. (277), (284). 

Liau-hszi 229, 230, 231. (284), (285), (286). 

Liburnau L. 256. (314. 

Limnopsis calvus 335. (562). 

Lister M. 256. (313). 

Li-cz-kou 233. (290). 

Limnxea fiuminensis 36. (125). 

Limnea hasta 36. (125). 

Limnea palustris 36, 37. (125). 

Limnaxa Janovensis 36. (125). 

Limnea. ovata 35, 36. (125). 

Limulus 19. 

Lindström 139. 

Lithoglyphus fuscus 15. (109). 

Loczka J. 181, 182. 

Lóczy Lajos dr. 44. (133). 136, 144, 147. 
(194). 323. 

Lorenz R. 271. 

Lövéte 8. (102). 

Lucina lenticularis G. 177. 


BETŰRENDES TÁRGYMUTATÓ. XI 


Lucina ornata 334. 
Lüdeking 269. 
Lung-vang-san 229. (284). 


(361). 


Mactra trinagulata 335. (361). 
Magnetit képződése 276. 
Maillard G. 22, 23, 25, 
(115). 
Majna 140. 
Mammauth-breccsia 40. (125). 
Mammuth-Überreste (128). 
Mandsuország 223, (277). 225. 
Manuale Pharmaceuticum 6. 
Mao-örl-san 229. (253). 
Marattia cretacea V. 45. 
Marattites desideratus 45. 
Marchand 44, 
Mária Remete 161. 
Marion A. F. 45. 
Markó Károly 355. 
Marsch 0. C. 332 
Maros-Vásárhely 4l. 
Mastodon Arvernensis 145. 
(200.) 336. ÉVEL 
Mastodon , Borsoni 143. (2 
Mátyáshegy 33, he (221 
Medve tó 42. 
Megalodus 323. 


2. (113), (1149, 


(279). 


(219). 


(365). 


) : 


Megalodus Boeckhi 3253. 327. 325. (355). 


Megalodus complanatus 326. (354). 
Megalodus Laczkói 323. 329. 330. (357). 
Megalodus Lóczyi 323. 327. (355). 
Megalodus trigueter 323, 324. 330 

331. (352). (359). 
Melanit előállítása 266. 
Melanochroit előállítása 270. 
Melanopsis Esperi 15. (109). 
Melezer G. 160. (217). 
Melit 344. 
Mesterséges amfibol 265. 
Metaszilikátok előállítása 266. 
Meunier 93, 32. (114). 265. 272, 275. 
Meximieux 47. 
Meyer H. 336. 
Meyn 137. 
Mezőhegyes 258. (316). 
Mezőségi rétegek 7. 
Michel-Lévy 266, 274. 
Mickwitz 136, 138, 139. 


(195). 
" Micrococcus lepidofagus 175. 


00), 336. (363). 


Mi-kiang 224. (279). 

Mikroskopische Studien 59. 

Minereasa de Sus. 46. 

Mine San Rafael 5346. 

Minium és ólomszuperoxid 274. 

Modiola capitata vaj ÉGE 

Mogyorósi tó 42, 43, 44. (131), (152), (134). 
Molibdénszulfid ető 
Mondóhegy 7, 8. (100), 
Montrose Country 559. 
Moor von Ecsed 5312. 
Mórföld 11. 
Morozewicz J. 252. 
Morris J. 274. 
Moser 182. 

Moss 267. 

Mrazek L. és Murgoci G. 59. 
Mügge C. 3534, 335. 

Mukden 225. (250.) 

Müller W. 276. 

Müllerit 344. 

Munkács molluska faunája 5. 
Muzsla 259. (316.) 


(101). 


(309). 


Nagyág 240, 249. (296), (305.) 

Nagy Halmágy geol. visz. 49. 

Nagy-Küküllő 6, 7, 8, 10. (99), (100), (101), 
(103.) 

Nason F. L. 345. 

Nasonit 344. 

Natica bulbiformis 177. 

Natica helicina 333, 3834. (361). 

Nathorst G. A. 18, 90, 21, 24, 26, 31, 32 
46. (112), (114), (115), (117). 186, 146. 
(196). 

Natrium karbonát behatása csillámra 268. 

Natriumszulfát behatása cesillámra 267, 
268. 

Nehring 144, 147. (201). 

Nen-kan 226, 228. (280), (283). 

Nerita danubialis 15. (109). 

New Jersey 276, 340, 341, 342. 

New Zeeland 6, 143. (195), (200). 

Ning-juen-csou 230, (255). 

Ninguta 223. (277). 

Nonton 344. 

Nopcsa F. ifj. b. 38. (126), 332. (360). 

North-Mine-Hill 340, 341, 542. 

Novák József 1506. 

Nyiu-szin-san 232. (255). 


XII BETŰRENDES TÁRGYMUTATÓ. 


Oberpfalz 275. 
Ochsenius C. 180, 181. 
Oemler 253. (310). 
Old Lake of Indiana 5. 
Olivin 156. (213). 
0-mo-so (282). 

Omoszó 227. 

Ormány 338. 

Ornstein J. 332, 338. 
Österby 346. 

Orth A. 256. (314). 


Pabst 253. (310). 

Packe Cristopher 256. (313). 
Paduritia 335. 

Palla 8. (102). 

Pálfy Mór 6. (99). 177. 
Pálháza-völgy 3236. (362). 
Paludina rétegek 14. 

Panopea rustica Zitt. 177. 
Pantocsek József 236. (292). 
Papodhegy 324, 327. 

Papp K. 135. (193). 
Paralaurionit 345. 

Partsch 6. (99). 

Paul 26. 

Pecten cretosus 334. (362). 
Pecten cristatus 333. 361). 
Pecten virgatus 334. (362). 
Pectunculus Marotianus 177. 
Pectunculus pilosus 333. (361). 
Pei san 225, 226. (280). 
Peneck 145, (203.) 

Penfield 270. 340, 341, 342, 344. 
Percylith előállítása 270. 
Perrey A. 264, 272, 273. 
Petényi 144, 147. (201), (202). 


Pethő Gyula dr. 49, 53. 336. (364). 


Petronella kúp 225. (279). 
Petrosz 240, 246. (296), (302). 
Phasianella 177. 

Phcenicites borealis 3. 
Pholadomya granulosa 335. (362). 
Phyllites ef. Salix 47. 

Phyllites conspicuus 47. 

Phyllites F. Laurus 47. 

Piatra lui Jorgovan 33. (127). 
Pila australis 169. 

Pila bibractensis 170. 

Pinna cretacea 177. 334. (362). 


Pinus leptophylla 47. 
Placosmilia consobrina 177. 
Planorbis marginatus 36, 37. (125). 
Platinerit 274. 

Platinkristályok 272, 

Plesu 38. (126). 

Pleurotoma obeliscus 334. (361). 
Plinius 153. (210). 

Plostina 332. (360). 

Poklos 176. 

Poleck Th. 272. 

Polystomella 338. 

Pongó 336. 5357. (363), 364). 
Pontusi márga 15. 

Popovici 39. (127). 

Portis Aless. 153, (209). 
Posepny 6. (99). 

Posewitz T. 49, 53, 180. (203). 
Posidonomia 24. 


Posztóczky Iván 39, 40. (128), (129). 


Potomac 45. 

Pratt 244. (301). 

Pribram 276. 

Prior 345. 

Producing gems artifiicially 274. 
Protichnites cambrium 19. 

Puj 334, 335. (362). 

Pupa curta 37. (125). 

Pupa dolium 37. (125). 144. (201). 
Pupa frumentum 37. (125). 
Pupa muscorum 144, (201). 
Purinszén 175. 

Pyramidal Gesteine 146. 


OAuercinium Staubi 143. (200). 
Ouercus elzna 46. 

OAuercus Myrica 46. 

ÖOuercus neriifolia 47. 
Ouercus Stefanescui 46. 


Káczdomb 338. (366). 
Rafaelit 345. 

Ragadó pala 2536. 

Rakató 176. 

Rasin 154. (210). 

Rath 162. (220). 
Redtenbacher 334. 

Reinschia australis 168, 169. 
Retyezát 145. (203). 

Rhezak Emil 16, 17. (111). 


BETŰRENDES TÁRGYMUTATÓ. XIII 


Rhinoceros tichorhinus 145. (203). 
Rhone 46. 

Richthofen 229, 230. (284). (286). 
Ries H. 276. 

Ringicula buccinea 3383. (361). 
Riproduzione della pirite 276. 
Riu Alb patak 333. (361). 
Robinia affinis N. Sp. 46. 
Robinia pseudo acacia L. tortuosa 46. 
Robinia viscosa 46. 

Rókahegy 163. (221). 

Rosenbuseh 158, 159. (215). 
Rostellaria invenata 177. 

Roth Lajos I, 41, 45, 54. (150). 
Roth Samu 144, 147. (201). (203). 


Rothpletz 17, 25, 28, 30. 32. (111). (115). 


(117): (419). (420). 
Rousseau G. 270. 
Rupert Jones 19, 31. (112). 
Rutil előállítása 274. 
Ruzsini barlangok 147. 


Saalfeld 5344. 

Sabal major 176, 177. 

Sághhegy, 240, 248. (305). 

Saiga prisca 144. 

Salix babylonica 47. 

Salix Stefanescui 47. 

Sandsehliffe vom Djebel 146. 

San-hszi 230. (285). 

San-tung 230. (2585). 

Sapindus Brandzai 46. 

Sapindus falcifolius 46, 47. 

Sapindus Hazslinszkyi 46. 

Sapindus japanicus 46, 47. 

Sapindus marginatus 46. 

Saporta 21, 32, 45. 

Scaphites Geinitzi 334. (362). 

Scarper tó 5. 

Sehafarzik F. 38, 39, 50, 54. 
(199)., (203)... 240, 248: (296)., 
335. (363). 

Schafhüutl 29. (118). 

Seharff 160. (217). 

Schenk A. 21, 31. 

Schimper W. 18, 31. (112). 

Schmidt F. 141. 146. 

Schmidt H. G. F. 345. 

Schmidt S. 57, 136. (194. 

Sechneeberg 339, 


(279. 
(305). 


sSechönleiter 253. (310). 

Schultén A. 269, 270, 272. 

selhwüimme-Fauna (292). 

Sehwertz 253. (310). 

Sedimentaer Geschiebe von Sehleswig H. 
(146). 

Seguoia Reichenbachi 45. 

Sibisel 332. (360). 

Siegmeth Ch. 4s. 

Siemiradzki J. dr. 146. (136). 

Sillimanit előallitása 263. 

Simionescu 39. (127). 

Skelet-tűk 238. 

Söchting 160. (217). 

Sodalith előállítása 267. 

Sóköze 42, 43. (130), (131), 132). 

Solymosi Endre 11. (104. 

Solymosi L. dr. 11. (105). (106.) 

Sorex gracilis Petényi 144. (201). 

Sóspatak 7. (100). 

Sósvízpatak 11. (105). 

Spenothallus Angustifolius 21. 

Spirigera trigonella 178. 

Spiriferina Menzelii 178. 

Spongilla gigantea 5. 

Spongilla nove terre 6. 

Stache 6. (99). 

Stancesti 45. 

Standfest F. 23, 32. 

Staub Móriez dr. 3, 6, 16, 47, 49, 135, 
141, 142, (193), (198). 

St. Cassian 329. 

Stefanescu Gy. 45, 46. 

Stelzner A. 346. 

Stelznerit 346. 

Steppe 135. (193), (200). 

Sternberg G. gr. 17, 18, 31. (111). 

Stokesit 346. 

Stoppani 324, 325. 

Strigy 3353. (360). 

Subfosszil szivacsok 5. 

Succinea oblonga 36. (124). 

Suhat 45. 

Szabadka 15, (109). 

Szabó József 33, 36, (121), (124). 135, 147 
(193). 256. (314). 335, 336, 238. (363), 
(364), (366). 

Szacsál 5332. (360). 

Szádeczky Gyula dr. 3, 56, 58, 59, 148, 
153. (204). (210). 240, (296). 


144. (201). 


XIV BETŰRENDÉS TÁRGYMUTATÓ. 


Szaghalien 230. (285). Terebratula vulgaris 178. 
Szalónak vidéke 57. Teregova geol. visz. 54. 
Szalvatorhegy 7, 8, 11: (100), (201), (104). — Teve és ló 147. 
Szamos 243. (299), 332, -335, 336. Thaddéetff K. 339. 345. 346. 
Szamosfalvi sós-tó 5. Thalén T. R. 346. 
Szamosujvár 332. Thalénit 346. 
Szan-tao-kou 226, 228, 232. (280), (283), — Thear 253, (310.) 

(289). Theile F. 138, 146. 
Szarakszó 176. Themák 236. (292). 
Szárazpatak 240, 242. (296), (298). Thie-ling 228. (283). 
Szarkakő 8, 10. (103), (104). Thoulet 343. 
Szejkefürdő 7, 8, 10, 11. (99) (101), (104), " Thu-mönn-ho 224. (279). 

(105). Thu-san 227, 231. (282), (286). 
Székely-Udvarhely 6, 8, 10, 11. (99). Thylax britannicus 171. 
Székes 41. (130). Tibod 7; 8. (99), (101). 
Szemenik hegység 54. Tien-pao-san. 226, 231, (280), 
Szent-Imre 9, 10. (103). (286), (288). 
Szentpéterfalva 332. (5360). Tilia expansa 47. 
Szépárok 33, 34. Titanit előállítása 266. 
Szivacsfauna 236. Törnebohm A. E. 272. 
Szivacs-spiculák 5. Tóth M. dr. 33, 37: (126). 
Szkorota 38. (126). Traxler L. 3, 4, 136. (292). 
Szobb 248. (305). Traube H. 264, 266, 269. 
Szobráncz 12. (106). Travers 138. (195). 
Szolnok-Doboka m. 332. Trebnitzer Gebirge 256. (314). 
Szombatfalva 7, 9, 10. (99), (103). Treitz Péter 52, 56, 258. (315). 
Szongari 223, 226, 229, 230. (277), (281), — Trigonia scabra 335. (362). 

(284), (285). Trochus sp. 334. (361). 
Szontagh T. 49, 53. Trochus coarctatus. Zk. 177. 
Szováta 41, 44. (130), (134). Tschang-pai-sham (285), (286), 
Szovátai Illyés tó geol. visz. 41. Tschermak 252. (309). 
Sztáncsek Z. 58. Tundren und Steppen 47. 
Sztenuletye 38, 39. (126). Tung-hoa-hszién 228. (2853) 
Sztina Plesu 39. Turbát-gát környéke 49. 
Sztolna 240. (296). Turbo acinosus 177. 


Turritdelella subangulata 333. (361). 
TVachydrit szintézise 270. 


Tang-ho-kou 229. (284). ÚUhheV"A7y: 

Tapes 34. Uj ásványok 359. 

Tapes Martiniana 177. ; Ujvidék 14, 15. (109). 
Tapirus hungaricus 336. (563). . Ujvidéki városi artézi kútr13. 
Tapirus priscus 335. (363). Unio Partsechi 15. (109). 
Taracz és Talabor 53. Unger 17, (112.) 

"Társulat ügyek 60, 183, 348. 

TVátra 145. (203). Val Brutta 334. 4 
Vátragebirg 177. Valea Balta 333, 334, 335. (361), (362). 
Tausch 324, 325. Vángel Jenő dr. 5. 
Telérandezit 240, 242, 243. Várhegy 248. (305). 
Telérkőzet 153. Vasbicarbonat 12. 


Verebratula gregaria 178. Vasdiszulfid előállítása 271. 


BETŰRENDES TÁRGYMUTATÓ. XV 


Vegetaux fossiles de Roumanie 45. 
Veltlin 343. 

Venus plicata 3353. (361). 
Vernadsky W. 263. 
Verrukano 38. 

Verworn 140, 146. (196). 
Veszprém 324. (352). 

Vire 266. 

Vivipara Neumeyeri 15. (109). 
Vízigyöngy 4. 

VIladivosztok 223, (277). 
Voluta acuta 177. 

Von Diestit 339. 

Vörös tó 42, 43. 

Vurvu Drechsan 538. (127). 


"Walther 139, 140, 141, 146. (196). 
Warren Ch. 340, 341, 332, 344. 
Warren H. N. 271. 

Wealden 45. 

Weisse Berg. 280. 

Weiss E. 23, 32. 

Wells 270. 

Werner 153. (210). 256. (313). 


White Mountain 229. (283). 
Wight 19. 

Wirbelthier. Fauna 147. 
Wittich 136, 142, 146. (197). 
Woldrich 145, 147. (202). 
Wolff J. HE. 341. 
Wolframvas 272. 


Zagyva 39, 40. (128). 
Zalathna bányászata 56. 
Zalathna geol. visz. 51. 
Zambonini 343. 

Zekeli 334. 

Ziegler G. 44. (133), (134). 
Zimányi K. 347. 
Zimmermann BE, 24, 32. 
Zircz 324. 

Zittel 39. (127). 332, 334. 
Zöld tó 42, 43. (131), (132). 
Zombor 15. (109). 
Zooptener Gebirge. 256. (314). 
Zoogleites elaverensis 175. 
Zostera 24. 


vgy st Ké ve a ) 2 Pik 
út Ha é I 
4 úr? 
j 4 
tre 
( he 
i vagy 
has 
es ke 4 ti 


at vv Mg váron ts fiú 4 em, éa TALAL 
He tő ts döl nejét 1 4) ásó 
ay gi 77 "i Han HAGER 
égett TOLIKANÁAT A 


s 


"890 Hab c ASZREETE RE 1 Ej Ü8E706 negytte vróbá té bb kht új kárdltárat ó 


2 t ja  RRLELSZÉ ut ar (AHÁ "eges he 
Üj d a Té LVA erts MAKE LYET 86. Vag, d 
A EVEN SEAT TÖT ét Fu hont reg tkt ENNEK kő vh 


da RDMRONKOT (tab Tsz St VÉ YEYTASÁNNABB BAAZOREKA 
4, etés XB válgyzekétó szirén A VAN vaz eds 
há ét Fi L HÓ 
NENT a, test 5; NOTT Ltllszée BAKZÁN TÁS 


g/ 144 A k d WA a ty ték évi 
44 ? 4 sa 4 údEDLATKEBE SÓ j, 


; ; ESTÉT Al leg KER YHZ ÉTÉ ZA TÉS VB 
: RNaT a 4 Hi pp téri Hi tájt mag MEL ZAE kötet Ő Ce ni 
; KZEENENT TT A: EGTÁKTT at égtek ek gel, iajáás ó 
ANN Vá te KÜtÖKEK KENT NA HR Még Vg. re s ZANA A 

koze] La bex] HI Ja VER 

AZÉRT EL KEEN MY) va (PIE. 


§ ) 
ig CZ én VM VA GY VITT 
€. 4 NENT: [edési V aláttRT E ék . Jé YE a 
JE nitsga E ágra 9 TRÁSETBA 
a 


ha A Egyáettéée LE án GAS 380 YÓ 


, m ték ke. ár 4 
KI GT ETÉLEL E ARAN A TESZÁTÉT € ( 
E) Méz GGV CTR 4 LAÁLNV ÁT KATE) ÁBEL 
r Í AZt et 
18 V Ar B TEK bead műá kt AT poságatg KÉT 
LAN ÉT E 
ISLLNSE SÉG TNS] 


SEGGET ÉL ON E d nú 


gé (4awó ja HEAT s TELE áá VK ON MÉLA ÉT 
vi! TARCÁAN NER b, É Edlbnő OL Baz AAA OL IRÁN VBL? es 
f Vá ez ra TELEL VERES TEL TT, 
Fi ib A h BO EE 
21) ök ér Ún ág tl E KÉR Éz Kg 
ir IVAR, k KAT dpágl la úg j ú 
FA Metra) Tag: ak Árzizáa dl, té 
. v k 
p.s ab Fz te sa 
ja Ji Y 
kzrég FZRVSLY ja PS 
dd jea öz hi KTK NŐ 3 
sal, zt ZTE : Keen Rp avégett VA 
j [EV VLLÉRL Ket ret AZSSM FIZE VEKÉET ás E-T Te kf. 
j Ant p ű szlb neki 44 ig ei tazös WX ; 


1 úg nk 9. KEGÉT z V TA jajgat; 8 
Aás ; kh] v/ Ju a brgyi 4 te dd ű b; A 


há ef 
Me Hvt ,€ 
HA Vasgő 
A" 4 6 
í a A 
A, § j s 
r et ral 
b (gyei ág AMS S [ 
(4 §, A 3 Yv , 
ea FV MT MINT era a dá 


ez UV UV UV mez srtzözéráeáz d male — e ze átemelő ezé ez fllíei 


GALANTHAI HERCZEG" ESZTERHÁZY PÁL. 


FÖLDTANI KÖZLÖNY 


1899. JANUÁR— ÁPRILIS. 1—4, FÜZET, 


XXIX. KÖTET, 


GALANTHAI 
HERCZEG ESZTERHÁZY PÁL. 
(1843— 1898.) 


(Arczképpel.)" 


Nagyságos dr. Szabó József urnak, a magyarhoni földtani társulat 
elnökének ! 


(F. é. februárius 15-én kelt megtisztelő átiratára van szerencsém ezen- 
nel kijelenteni, hogy a magyarhoni földtani társulatnak úgy szólva hagyo- 
mányilag rám szállott pártfogói tisztét a legnagyobb készséggel elvállalom. 
Ebből kifolyólag intézkedtem, hogy a magyarhoni földtani társulat az eléje 
tűzött tudományos czéljának előmozdítására, a boldogult atyám, néhai 
Eszterházy Miklós herczeg úr által adományozott évi segélyben f. é. jJanuá- 
rius 1-től kezdődőleg tovább is részesittessék. 

Bécs, 1894. április hó 6-án. 

Kiváló tisztelettel 
herczeg ESZTERHÁZY PÁL. 


Ez volt a boldogult főúr válasza arra a levélre, melyet elnökünk, néhai 
Ar. SzaBó JózsEF hozzá intézett, kérvén őt, kegyeskedjék társulatunk pártfo- 
gását elődeinek fényes példája szerint, szintén elvállalni. E rövid sorok is 
midőn május havában Böcxrn JÁnos úr, akkor még alelnökünk, T. RorH LaJos 
választmányi tagtárs ár és csekélységemből álló küldöttséget vezetett az új 
pártfogó színe elé, hogy társulatunk háláját tolmácsoljuk előtte az irántunk 
tanusított jó indulatért. Arczának nemes vonásai vissza tükröztették ama 
jóságot, melyről mi már meggyőződhettünk és melyről megyéjében, az 
egész hazában, mindenki előtt ismeretes volt, a ki valaha vele érintkezett. 
Es e jóság jutalma volt azon általános tisztelet, azon általános szeretet, mely 
a boldogult herczeget mindenütt környezte és mely váratlan halála hirének 
jöttével általános, mély és őszinte gyászban nyilvánult. Jóságos lelke csen- 
desen lobbant ki, mint a nyáréjek pásztortüze; de halálának híre messze 


X Fölolvastatott az 1899 februárius hó 1-én tartott közgyülésen. 


Földtani Közlöny. XXIX. köt. 1899. [ 


2 


vidéket von be szomorú gyászszal.v Ezt irta egyik tisztelője elhunyta alkal- 
mával. 

Milyen boldog azon haza, melynek magasrangú fiai mindén tettéről 
csak azt mondhatják hogy jó volt! Mennyi könnyet száríthat, mennyi áldást 
terjeszthet, mennyi a jövőre kihatót alkothat, mennyire támogathatja a jóra- 
való törekvéseket egy ilyen jó tőúr! Bár megtenné ezt mindegyik ! 

De a boldogult herczegnek még egy másik fényes lelki tulajdonsága 
is volt : Erős kötelességérzete ! . 

Midőn abba a korba jutott, melynél magasrangú családok sarjainál a 
nevelés befejeződik ; további kiképeztetése czéljából nagy külföldi útra in- 
dult és onnét visszatérve azonnal a munkához fogott. Eleinte a kapuvári 
választó kerületet képviselte az országházban ; erre Mosonmegye főispánjává 
neveztetett ki, de nemsokára visszatért megyéjébe, melynek születésénél 
fogva örökös főispánja volt és a megyének valamint Sopron városának érde- 
keit és ügyeit huszonkét éven át mint ténylegesen hivataloskodó főispán 
gondozta és vezette. E mellett a közmivelődés, a jótékonyság terén, a társa- 
dalomban mindig ő vitte a főszerepet és a mi főérdeme, az, hogy kötelesség- 
tudását át tudta vinni minden egyes emberre, a ki hivatva volt a megye és a 
város közügyeinek vezetésében mint munkatársa részt venni. Ő tényleg 
érvényesítette azon jótékony hatást a társadalomra, a mire a magas rang és. 
nagy vagyon képesítenek, és hogy mennyire fölismerte a munkásság érté- 
két, legjobban megmutatta azzal, hogy MIixnós fiát, a családi hitbizomány 
örökösét társulatunk jelenlegi pártfogóját nem csak az egyetemre küldötte, 
hol ez a jogtudori czímet szerezte meg magának, hanem Sopron vármegye 
közigazgatási gyakornokává is kinevezte. 

Mind e mellett az elhunyt főúr nem feledkezett meg saját nagykiterje- 
désű birtokainak mintaszerű vezetéséről sem ; a közgazdaságunkban oly ne- 
vezetes helyet elfoglaló lótenyésztés terén igazi tekintély volt. 

A hazáért érdemet szerezni, ez is az elhunytnak nagy elődeitől örök- 
lött egyik tulajdonsága volt; hiszen családjának törzsfáját visszavezetik azon 
DALAMON nevű fővezérre, ki a honfoglalás alkalmával a Csallóközön megtele- . 
pedett, a honnan nemzetsége Fehér-, Veszprém- és Zalamegyékbe is át- 
származott. A magas állást, a nagy vagyont, a mit a család magának az idő 
folytán szerzett, a hazának és a királynak tett kitünő szolgálatainak köszöni, 
mert az EszTERHÁZY nevet hazánk történetének nem egy fényes lapja örö- 
kíti meg. 

Herczeg EszrTERHÁZY PÁL született az 1848-iki év márczius 21-én Bécs- 
ben ; édes anyja lady SARRAH VILLIERS, az Barls of Jersey házból származó 
nemeslelkü hölgy volt, ki férjével együtt szerette az egyszerű csendes házi 
életet, mely fokozza a családi örömöket. A szülői szeretet öőrszeme alatt a 
fiatal herczeg vele született kiváló lelki tulajdonságai gondos nevelés által 
fényesen kimívelődhettek, és hogy ez így volt, erről tanuskodik az elhunyt 


h2.) 
J 


volt nevelőjének neve: BuBIcs ZSIGMOND, a jótékony, hazaszéerető, tudós és 
művészet kedvelő kassai megyés püspök. Herczeg ESZTERHÁZY PÁL is vágyódott 
a esaládi élet édes örömei után, de a sors nem kimélte meg annak keservei- 
től. Első nejétől, TRAUTTMANNSDORF MÁRIA grófnőtől, a mostani családfő édes 
anyjától, megfosztotta a halál nyolcz évi boldog házasság után, mire CRoY- 
DÜLMEN EuGÉNIA herczegnővel új frigyre lépett, melyet azonban a halál szin- 
tén tíz évi boldogság után szétszakított. 

A jó, a nemes, a munkás főúr már életében arathatta fényes tevékeny- 
ségének gyümölcsét. A király szerette és ismételten kitüntette, még az arany- 
gyapjuval is ; a haza tisztelte; megyéje rajongott érte és halálát nem csak 
fiai siratták meg, hanem a legalantasabb cselédje is! Társulatunk is örökké 
fenn fogja tartani emlékezetét ! Dr. SrauB MóRgicz. 


D: TRAXÉER LÁSZLÓ: 


(1864—1898.) 


1587-ben ismerkedtem meg a kitünő fiatal emberrel, kinek emlékét 
most a következőkben akarom megörökíteni. Az említett évben figyelmeztetett 
engem azokra a fosszil növényekre, melyek Munkács környékén előfordul- 
nak. Dr. SzápgczxY GyuLA tagtárs úr társaságában el is indultam még az év 
nyarán és a meddig ott tartózkodtunk, dr. TRAxLER LÁszLó hű vezetőnk, 
buzgó munkatársunk volt. Neki köszönhetjük, hogy a m. kir. földtani inté- 
zet phytopalaeontologiai gyűjteményébe egy kis érdekes hazai ősvilági flórát 
tehettem le, melyben különösen két példány általános érdeket keltett föl. 
Az egyik a Dicksoma punctata STEG. sp., a krétaflóra egyik nevezetes tagja, 
melynek harmadik neocom lelethelye éppen Munkács környéke ; a másik 
pedig a Phoenicites borealis FRIEDR., az élő datolyapálma közvetlen elődének 
egyik csinos példánya, melyet TRAXLER úr nekem 1888-ban küldött be és 
melyet öt évvel ezelőtt Szászországból FRIEpRIcH P. ismertetett meg, és 
pedig alsó oligoczenkorú lelethelyről, mig a hazai felső miocsenkorú és 
pedig előfordulásának addig egyedüli felső miocsen lelethelye. 

Közös kirándulásainkon kellett tapasztalnom, hogy fiatal barátom, ki 
akkor a gyógyszerészeti doctorátusra készült, a mit 1888-ban el is nyert, 
különösen vonzalommal viselkedett a természet iránt ; olyan tájékozottságot 
tanusított, mely nyilvánvalóvá tette azt, hogy már régen bebarangolja Mun- 
kács szép hegyeit és völgyeit. 

De ugyanazon alkalommal, midőn fiatal barátommal jártam és kala- 


k V. ö. Földtani Közlöny XX. az 5—15-, továbbá 14—22 és végre 174—182-ik 
lapon. 
18 


4 


páltam, valami sajátságos vonást kellett kedélyében fölfedeznem. Míg a, ter- 
mészet rendkívüli barátjának és bámulójának mutatta magát, addig a ter- 
mészet remeke és ennek önalkotta társadalma iránt nem viselkedett valami 
különös vonzalommal. Velem szemben ezt akkor még nem igen éreztette, de 
későbben nekem is jutott belőle, azonban tekintve fiatal korát, hajlandó vol- 
tam ezt különös szeszélynek tekinteni, mely azonnal megszünik, mihelyest 
szívében az általa gyűlölt emberiség legalább egy bizonyos tagja iránt elhall- 
gat a bizalmatlanság.Tévedtem, mert az évek folytán tapasztalnom kellett azt. 
hogy az emberek iránt való bizalmatlanságával megsértette még azokat is. 
kikkel baráti kötelékben állott, kik föltétlen jóakarói voltak és a mi nekem 
eleinte szészélynek látszott, az súlyos, fájdalom igen súlyos betegséggé fej- 
lődött a szerencsétlenben. Időröl-időre fölismerte szomorú helyzetét, bocsá- 
natot kért és gyógyulást keresett, de mindhiába. A mi azonban a legfel- 
tünőbb, az, hogy mig tudományos munkálkodásánál megőrizte elméjé- 
nek teljes épségét, kedélyében már mélyen begyökerezte magát jövendő 
sorsa. Járt-kelt az egész országban, gyógyszertárt is vásárolt, de rövid idő 
mulva ismét eladta és mindannyiszor visszatért az atyai házhoz, hol csen- 
desen, elzárkózottan tanulmányainak élt. Végre szükségét látta családja. 
annak, hogy újból megkiséreljék az alapos gyógyítást és a külföld egyik 
híres gyógyintézetében akarták szeretett fiukat elhelyezni. 1898. szeptember 
38-án már útra készen állott a kocsi, mely a vonathoz szállította volna a 
beteget, akkor újra tudatára juthatott nyomorult állapotjának, mert a 
nélkül, hogy észre vették volna övéi, mérget vett, mely rövid idő mulva 
véget vetett szenvedéseinek és egy talán més szomorúbb jövőtől megszaba- 
dította. 

A víz és a benne levő élet képezte dr. TRAxLER tanulmányainak főtár- 
gyát. Beregmegye gazdag ásványvizei nagy mértékben lekötötték a fiatal 
chemikus figyelmét és midőn azokat megelemezte, szeme előtt nem a gya- 
korlati, hánem a tanulmányos cezél lebegett. Ennek köszöni Közlönyünk két 
kitünő tanulmányát, melyeknek egyike Néhány állítólagos ásványvíz Bereg- 
megyében); Közlönyünk XX-ik (1890); a másik pedig sAdalék az ásvány- 
vizek összetételének megváltozásáhozv a Közlöny XXV-ik (1895) kötetében 
jelent meg. 

E mellett dr. TRAXLER az édes viz szivacsaival is foglalkozott. Első ide 
vágó közleménye : ( Adalékok a vizigyöngy ismeretéhezs megjelent a Gyógy- 
szerészi Közlöny 1888-iki évfolyamában; ezt követte egy évvel későbben a. 
Természetrajzi Füzetekben A magyar honban eddig tapasztalt édes vizi 
szivacsok rendszeres jegyzéke . Kevés szakember dicsekedhetik olyan készít- 
mény-gyűjteménynyel, mint a minőre dr. TRAXLER tett szert. És ez, valamint 
azon körülmény, hogy a külföldi szakemberek is keresték a vele való 
összeköttetést — mert ő maga azt semmi áron nem tette volna — fölbáto- 
rította az ősvilági spongia-maradványok tanulmányozására is. Ennek az 


5 


érdekes közlemények egész sorozatát köszönjük, melyet a következőkben 
közlök : 


c Ephydatia fossilis, a fosszil édesvizi szivacsok egy új faja) . Zs Földe 
tani Közlöny XX. (1890). 

cA hévizi iszap szivacs-spiculáiv. — U. o. XXV. (1895). 

c Édesvizi szivacs-spiculák Braziliábólv. — U. o. 

Adalékok az édesvizi szivacsok ismeretéhezv. — U. o. 

cSubfosszil szivacsok Ausztráliából. — U. o. XXVI. (1896). 

cSpongilla gigantea n. sp.v — U. o. XXVIII. (1898). 

(A Balaton iszapjának szivacs-spiculumaiv . — U. o. 


Egy alkalommal éppen szaküléseink egyikét megelőző napon talál- 
koztam vele utóljára, akkor is adott át kéziratot, de kérésemet, hogy adja elő 
személyesen a holnapi szakülésen, kereken megtagadta és igérete elől, hogy 
másnap ismét fölkeres, györsított elutazásával tért ki. E látogatás alkalmá- 
val arról is értesített, hogy bővében van a földolgozandó anyagnak, de 
nekem már nem ad oly hamar kéziratot, mert tanulmányainak eredményét 
nagyobb munkában akarja letenni. Ezen szándék megvalósításában meg- 
gátolta a végzet; de a tanulmányok töredékeit meg tudtuk menteni. 
Dr. VánGEL JENő egyetemi helyettes tanár és tagtárs úr egy ilyen töredéket 
ca dubroviczai ragadó pala és a boryi diatomeapelit szivacs faunájához, 
czíme alatt fog a márcziusi szakülésünkön bemutatni. Ugyan-e tagtárs szí- 
ves közlésének köszönöm azon adatot is, hogy az elhunyt hagyatékában 
mintegy 37 édes vízben élő és körülbelül 140 lelethelyről származó szivacs 
gemmula-, parenchym- és skelettűinek pontos, körülbelül 1500 mikrosz- 
kopiai mérés adatait találta ; szintúgy még a következő vizsgálatokra vonat- 
kozó kéziratokat : 


cOld Lake of Indiana (alluviumj?) . 

Szamosfalvi sós-tó (alluvium)?. 

cScarper tó (allauvium)? . 

c Bostoni infusorium-föld (alluvium) . 

c Lansfieldi kovaföld (alluvium),?. 

c Berlini infusorium-föld (alluvium)o." 

Végül még a következő közleményeket sorolhatom föl : 

Adatok Munkács és környékének molluska faunájához., — Kárpát 
Egyesület Évkönyve 1893. 

cSpongilliden der Umgebung von Jaransk) . — (Zoologischer Anzeiger 
1894. Nr. 458 és orosz nyelven az orosz (Gyógyszerészi Közlönyben.) 


$ Mindezeket dr. VÁNGEL tanár úr sAdatok az édesvizi szivacsok szerkezetéhez, 
czím alatt a kir. m. természettudományi társulat állattani szakosztályának f. é. feb- 
ruáriusi ülésén fogja bemutatni. 


cEgy új szivacsfaj leirása Neu-Zeelandról (Ephydatia kakahmen- 
sisv, — Természetrajzi Füzetek 1896. 

cAdatok a Spongilla novae terrae Potts. ismeretéhezv. — U. o. 1898. 

Végül a gyógyszerész tudományról sem feledkezett meg a boldogult 
és az 1892-ben saját költségén kiadott cManuale Pharmaceuticums, czimű 
könyvben közzé tette ide vonatkozó munkálatait. 

Mintaszerű, majdnem 10,000 darabból álló, főleg hazai édesvizi 
kagyló- és csigafajokból álló gyűjteményét az elhunyt családja a magyar 
nemzeti muzeumnak ajándékozta; a szivacs tanulmányaira vonatkozó ké- 
szítményeit pedig dr. VásGEL JEső tanár úrnak engedték át. 

A rövid ideig dolgozó szaktudós így még halála után is megőrzi helyét 
a magyar természettudományban ! Milyen bámulatos tevékenység rövid tíz 
év alatt és milyen bámulatos psychologiai talány derék elhunyt tagtársunk, 
ki beteg test és beteg kedély mellett végig megtartotta a tudomány iránti 
szeretetet és munkaképességét ; dolgozott és buzgólkodott, bizonyára azért, 
hogy fájdalmát vele legyőzze, de hiába! a sors véget vetett egy olyan 
reményteljes fiatal magyar tudós munkásságának, ki hazai természettudo- 
mányunk egyik kimagasló oszlopává válhatott volna! E soraim jelképezzék 
a cypruságat, melyet társulatunk és a magam nevében sírjára teszek ! 

Dr. Sraus Mónrcz. 


ADATOK SZEKELY-UDVARHELY KÖRNYÉKÉNEK GEOLOGIAI ÉS 
HYDROLOGIAI VISZONYAIHOZ, 


Dr. PÁánFy Móx-tól.! 


Székely-Udvarhely közelebbi környékére vonatkozó geologiai leirás 
az eddigi irodalomban alig akad. PARTrscH és utána HAVER és STACHE,? majd 
PosEpNnY ? és utóbb HERBIcH ! az itt szereplő képződményeket majd mind 
fölemlítik, de munkáikból Székely-Udvarhely környékének geologiai viszo- 
nyaira — mindannyinál óriási területről lévén szó — tiszta képet nyerni 
nem lehet. Közelebbről alkalmam volt Székely-Udvarhely környékén több 
kirándulást tenni s talán nem végzek fölösleges munkát, ha ott tett észlele- 
teimet röviden összefoglalom. 

A bejárt terület középpontját Székely-Udvarhely képezi, honnan a 
N.-Küküllő völgyében F.-Boldogasszonyfalva, Bethlenfalva, Kadisfalva, 


: Előadva 1898. junius hó 1-én tartott szakülésen. 

: Geologie Siebenbürgens. Wien. 1863. p. 589—590. 

" Studien aus d. Salinargebiete Siebenbürgens. Jahrb. d. k. k. geol. Reichs- 
anstalt. Bd. XVII. p. 484. 

1 A Székelyföld földtani és őslénytani leirása. Földt. Int. évk. V. 223—234 1, 


7 


Fenyéd s a Küküllő mellékvölgyeiben Tibod, Szombatfalva, Szejkefürdő és 
Árvátfalva környékére tettem kirándulásokat. 

Az említett helységektől határolt terület alapkőzetét kékesszürke, 
finom palás, a felülethez közel sárgára oxydálódott agyagmárga képezi, 
mely legelőször Fenyédnél lép fel s a Nagy-Küküllő völgyének jobb és bal- 
oldalán délnyugati irányban huzódik Felső-Boldogasszonyfalván keresztül. 
Kezdetben Fenyédnél csak a völgy alján jelenik meg, de tovább DNy-ra mind 
magasabbra hág, úgy hogy Székely-Udvarhely környékén a hegyoldalak 
nagyrészét ez borítja s csak a csúcshoz közel lépnek fel fiatalabb képződ- 
mények, t. i. a laza sarmata conglomerat és az andesit törmelék-képződ- 
ményei. Ez az agyagmárga megjelenik a Küküllő mellékvölgyeiben is, így 
a Kadicsfalvánál torkolló Busnyapatak völgyének jobb oldalán, míg a bal 
oldalt nagyrészt már ifjabb képződmények fedik, lennebb a Szombatfalvá- 
nál beömlő Sóspatak völgyének mindkét oldalán, s ezzel szemben Székely- 
Udvarhely közelében a Nagy-Küküllő völgyének lankás bal oldalát kizárólag 
agyagmárga rétegek fedik s csak a gerinczen lépnek fel ifjabb rétegek. 
E képződmény nem más, mint az erdélyi medenczében annyira elterjedt 
felső mediterrankoru agyagmárga, az u. n. mezőségi rétegek, melynek ki- 
képződése itt is teljesen olyan, mint a medencze ellenkező szélén, Kolozs- 
vár környékén. Kövületeknek — egyes fucoidaszerű növénymaradvány ki- 
vételével — nyomát sem találtam benne s hasonlóan hiányozni látszik a 
közbetelepült dacittufa is, mely pedig a medencze egyéb pontjain e rétege- 
ken belül az u. n. vezérkövületeket helyettesíti. Sósforrások az agyagmárga 
területén itt is, mint Erdély számtalan más helyén, szintén vannak." 

Székely-Udvarhelytől délre a Mondóhegyre vezető gerinczen is e réte- 
gek vannak a felületen, csak a Mondóhegy hirtelen kiemelkedő csúcsán lép 
fel a sarmata konglomerat. Az említett gerincz alján a város déli végén 
durva laza konglomerat s ezzel váltakozó porhanyó homokkő és homok- 
rétegek vannak a Felső-Boldogasszonyfalvára vivő út mellett feltárva. 
A sósfürdő mellett levő Szalvatorhegy délkeleti oldalán hatalmas falként 
emelkedik ki s meredeken dülő rétegei e helyütt DDK-felé 70" alatt látszó- 
lag a sósfürdő patakjának bal partján fellépő agyagmárga-rétegek alá dűl- 
nek. A Szalvator hegyről s háttérben a Mondóhegyre vezető gerinczről 
HeERercn F egy szelvényt közöl, melynek csupán elülső, a Szalvator hegyre 
vonatkozó része helyes, mert a háttérben levő gerincz tévesen van trachyt 
törmelléknek jelölve, miután az agyagmárgából áll s a Szalvatorhegy alján a 
sósfürdőnél és sóskútnál fellépő agyagmárga egyáltalán nincsen is kitun- 
tetve. A konglomerat s a közbetelepült porhanyó homokkő és homok a 
csalódásig hasonlít a Budvár és a Mondóhegy sarmatarétegeihez. A kon- 
glomerat anyaga is teljesen azonos, t. 1. ebben is kvarczos homokkő, me- 


SZÜSZOS 230 


8 


zozoos sötétszinű, calciteres mészkő ököl-fejnagyságú legömbölyödött ka- 
vicsai vannak lazán összeragasztva. HERBIcH e konglomeratot mediterran- 
korunak veszi, de e márgarétegek közé települve, még Erdély egyetlen 
pontján sem tudok ily vastag (30—40 m) konglomeratréteget, mert a me- 
zőségi rétegekben csak vékonyabb laza, gyakran gömböshomokkövek van- 
nak közbetelepülve. Az a teljes hasonlóság, mi e konglomerat és a Mondó- 
hegy és Budvár konglomerátja között van, valamint az agyagmárga és 
konglomerat ellentett dülése arra engednek következtetni, hogy a Szalvator 
hegy konglomerátja egy vetődés következménye, mely a Mondóhegy konglo- 
meratjával egykor összefüggésben volt. 

Az agyagmárgára a sarmata-emelet laza konglomeratból és közbetele- 
pült homokból s porhanyó homokkőből álló rétegei vannak települve, mik 
a Küküllő völgyének magasabb hegyoldalait és hegygerinczeit fedik. 
A Nagy-Küküllő völgyének jobb oldalán, Fenyéd és Tibod között a Csere- 
tetőn, a Szejkefürdő felett levő mindkét oldali magaslaton, (kat. térk. sze- 
rint) a Bükktetőn és a Bükkön s ezektől déli irányban a Budvár és Csicser- 
hegy csúcsain jelenik meg; míg a Küküllő völgyének bal oldalán csak a 
Mondóhegy gerinczén és déli lejtőjén találtam meg, honnan keleti irányban 
a Szarkakő felé huzódik. A konglomerat uralkodólag legömbölyített régibb, 
gyakran calciteres homokkő; mezoos sötétszinű, ealciteres mészkő és 
alárendelten kristályospala ököl — egész fejnagyságú darabjaiból áll, 
de andesitdarabokat sem én, sem a régibb vizsgálók nem találtak benne s 
így a Hargita andesitjénél idősebbnek kell tekinteni. Szerves maradványt 
csupán a Budvár északi részén a homokban találtam meghatározhatlan 
sásmaradványok alakjában, de HeggrcÓ Lövétén kimutatta, hogy e konglo- 
merat a sarmata emeletbe tartozik. 

A sarmata konglomeratra azután a Hargita andesitjének törmelék 
képződményei, tufái és brecciái vannak települve s területünkön a Homo- 
rod és Küküllő, illetőleg a Fenyédpatak vízválasztóján lépnek fel s lehu- 
zódnak a Székely-Udvarhelytől keletre eső s a hegy-gerinezből kicsúcsosodó 
386 m magas Szarkakőig, hol 302—40 m magas függélyes falban vannak 
feltárva. Az andesit-törmelék képződményei fehér szétmorzsolható tufából 
állanak s egyes rétegei csak gyéren zárnak magukba mogyoró vagy dió 
nagyságú andesit darabokat, míg mások már valóságos brecciát képeznek, 
melyben óriási szögletes andesittuskókat is találunk. A szétmorzsolható 
tufában igen gyakoriak a legömbölyített élű földpát és amphibol-kristályok, 
de kvarczszemcsét hosszas keresés után sem találhattam benne. E tufa 
tehát más összetételű, mint a HERBrcutől Lövéte környékéről leírt kvarcz- 
andesit-tufa X  (RICHTHOFEN-féle cPallav) s a brecciában szereplő andesit- 
kavicsok mind egyetlen typushoz tartoznak s kvarcztartalmú közöttük 


id U. oO, 


0 


nincsen. Az itt szereplő andesitek makroskopos vizsgálat után mind tiszta 
amphibolandesiteknek látszanak ; középporphyros, szürke, gyakran vörösre 
oxydálódott kőzetek, miknek alapanyagából a csillogó földpát mellett nagy 
fényes-fekete amphiboloszlopok tünnek fel. Benne pyroxent szabad szem- 
mel vagy kézi nagyítóval felismerni nem lehet: de mikroskop alatt a kőzet 
szürke alapanyagából a nagyobb földpát és amphibol-kristályok mellett 
számtalan apró pyroxen is válik ki. 

A mikroskoposan vizsgált példányok földpátja üde, polyagaskátb 
ikreket képező plagioklas, gyakran zonás structurával, extinctiója körülbelül 
20". Zárványai közül csak a helyenként sok alapanyag érdemel említést. 
Az amphibol hosszú oszlopos kristályai erősen hasadozottak, sárgásbarna 
szinűek s élénk dichroizmusuk és igen erős fényelnyelésük van. Ikerössze- 
növést is észleltem több kristályon a cs P ce szerint. Zárványai közül fel- 
említendő a földpát és augit. Az augtt apró zömök oszlopos kristályai ter- 
minális lapokkal ritkábbak, többnyire töredezettek, sárgászöld szinűek s 
pleochroizmust rajtuk nem lehet felismerni. A hypersthen apró karcsú osz- 
lopai jól körülhatároltak és harántul osztottak; pleochroizmusuk élénk : 
a co P-el párhuzamos metszeteken kékeszöld és vörhenyes szinű, a oP irá- 
nyában vitt metszeteken nem észlelhettem. A közet alapanyaga gyéren 
hintve van apró magnetit kristályokkal s keresztezett nikólok között a 
kevés kivált mikrolittól gyengén hat a polározott fényre. 

A felsorolt elegyrészek mennyiségét tekintve, legelső helyen a földpát 
áll s utánna mindjárt a pyroxének következnek, melyeknek kristályai bár 
aprók, mégis uralkodnak a gyéren elhintett nagy amphibol kristályok 
felett. Az andesit breccia közete tehát nem tiszta amphibolandesit, mint 
azt a makroskopos vizsgálatnál találtuk, hanem pyroxen-amphibolamdesit 
illetőleg hypersten-augtt-amphibolandesiít. 

Érdemesnek tartom itt fölemlíteni, hogy a Szarkakő alján mindjárt 
az andesittufa alatt szabadon egy töredezett congeriát találtam a mediterran 
agyagmárgán, mi meglepően hasonlít a Congeria Partschi, Czsz. ifjú pél- 
dányaihoz, de miután sem több kövületet, sem az egész környéken pontusi 
rétegeket nem találtam, egyelőre semmi következtetést belőle nem vonha- 
tok. Lehetséges, hogy egy mediterran congeriával van dolgunk, de lehetsé- 
ges, hogy a közel környéken valahol feltalálhatók lesznek a pontusi réte- 
gek. A Szarkakő alatti lankás hegyoldalon majdnem egész Székely-Ud- 
varhelyig classikus példáját láthatjuk a csúszamlásoknak; ugyanis itt az 
egész terület annyira borítva van az agyagmárgán lecsúszott kisebb-nagyobb 
dombokkal, hogy a települési viszonyokat alig lehet felismerni. 

Székely-Udvarhely délkeleti végén (Szt. Imre) egy kisebb kavicsfolt 
van, miben a sarmata konglomeratban szereplő kavicsokon kívül igen gya- 
kori az andesit i8. Hasonló kavics rétegen épült a plebánia templom s ha- 
sonló fordul elő Szombatfalvától ÉK-re is a téglavetők felett mindenütt a 


19 


medirerran agyagmárgára települve. E kavicsfoltok, tekintve, hogy a Nagy- 
Küküllő mai árterénél jóval magasabban fekszenek, valószinűleg a díilu- 
viumhoz számítandók. 

Mint jelenkori-képződmény a Nagy-Küküllőnek s oldalágának hor- 
daléka szerepel, mi uralkodólag kavicsos természetű. A Küküllő hordalékát 
ma is ugyanazon kőzetek képezik, mint a diluviumban, t. i. a nagy meny- 
nyiségű andesiten kívül a sarmata konglomeratot alkotó kőzetek. 


xXxXXK 


Kapcsolatosan a geologiai viszonyok tanulmányozásával, kiterjesztet- 
tem figyelmemet a vidék hydrologiai viszonyaira 18. 

Vízgyűjtő rétegekben a vidék elég gazdag s különösen a helyenként 
nagy kiterjedésű sarmata konglomerat szerepel, mint legfőbb vízgyűjtő. 
A laza konglomerat jó vízátbocsátó réteg lévén a csapadék vizekből sokat 
elnyel s azok a mediterran agyagmárgáig leszivárogva a kettő határvonalán 
jó vízű, bár nem túlságosan bő források alakjában előtörnek. Ilyen forráso- 
kat, hol e konglomerat meg van, elszórva mindenütt találtam, de azok koö- 
zött egyetlen egy sincs, mely a vízszükségben szenvedő Székely-Udvarhely 
várost egymaga ellátná. Hasonló jó vízgyűjtőként szerepel az andesit tör- 
melék-képződménye is, melynek alján, az említett Szarkakő alatt három 
— állítólag bővizű — forrás fakad, de ottlétemkor azoknak alig volt kifo- 
lyásuk, valószinűleg azért, mert a mult őszön a források megásattak s vizük 
a talajban szétoszlik. De a jelenlevő víznek hatását nagyon mutatja a Szé- 
kely-Udvarhely felé lejtő, csúszott dombokkal fedett lankás hegyoldal, 
melyről fennebb már megemlékezém. Vízgyuüjtő területként itt az az andesit 
törmelékből álló hegygerincz szerepel, mely a Hargitától a Homorod és 
Fenyédpatak, tovább pedig Küküllő között lehuzódik. Az andesittörmelék 
végét a Szarkakő képezi, melynek alján, a gerinczen gyűjtött víz az agyag- 
márgán lefoly s egyrésze forrás alakjában tör elő, másrésze pedig a talaj- 
ban szétoszolva, létrehozza a csúszásokat. 

Kisebb, de hasonlóan jó vízgyűjtőként szerepel a diluvialis kavics is, 
melyből a Szt.-Imre városrésznek az agyagmárgáig lemélyesztett kútjai 
nyerik vizüket s melyből a plebánia templom szentélye alatt levő és a 
Szombatfalva keleti végén felbugyogó források is fakadnak. 

Székely-Udvarhely kútjai a szt.-imrei rész kivételével részint az 
agyagmárgába, részint a kavicsos alluviumba vannak mélyesztve. Az 
agyagmárgába mélyesztett kútak vize — a mi kevés talajvíz össze is gyül 
benne — természetesen rosz; de hasonlóan élvezhetetlen a hosszú időn át 
lakott és erősen fertőzött alluviumba ásott kútak vize is s ezért Székely- 
Udvarhely lakósságának nagy része a nem messzefekvő Szejkefürdő sava- 
nyúvizét használja ivásra. 

Ásványos vizekben Székely-Udvarhely környéke nem szegény. Leg- 


ílát 


közelebb esik a városhoz a már említett sósfürdő, mely a Felső-Boldog- 
asszonyfalvára vivő úttól balra a Szalvatorhegy mögött van. Itt két sósfor- 
rás van használatban, egyik a Kápolna közelében levő városi sóskút, másik 
a SOLYMOSI ENDRE tulajdonát képező sósfurdő. Mindkettő vizét — mint az 
erdélyi sósforrások majdnem kivétel nélkül — a, mediterran agyagmárgából 
s nem mint HERBrcH ! mondja a konglomeratból nyeri. A fürdővel szemben 
a konglomerat egy homokos rétegében van ugyan egy kisebb oduban forrás, 
az u. n. fekete vagy kékvíz, de annak sótartalma alig érezhető. A sósfürdő 
vize dr. SOLYMOSI [Jos ? főreáliskolai igazgató elemzése szerint a következő 
összetételű : 


Szénsavas calcium  .... CAGOSN eze s 255725 


Szénsavas magnesium...  MgCoO. ..... SZESZT 
Szénsavas natrium " ... INAS GÓS ESEM 0,01016 
Szénsavas vasoxydul ..... HEGOS zzz 0,01114. 
Szénsavas mangan . ..... MnGOS e 0,00366 
Kénsavas natrium . .... Ne a zzz se SZOTOSZON 
Chlornatrium . ... NAG tes sz DLAL 
JI NENDATNAN eza o ze IN A KERES ASSzá 000770 
B ROMA aber ÜNáNNENAEt JET SNEK SA (ERTSE e 0,00605 
összesen . ... 25,72755. 
HÉNSS kototte SZÉN AY se tte és a Ell Sel e AE 0,05171 
SZEGVOSTANYA DAM kád SZA) 0,28702 
aj súlya zó (Grant ze et ATLÉTA zet 1,0245. 


Hőmérséke volt 1878 jun. 15-én 10,57 C. 


A sóskút vize ellenben sokkal gyengébb, dr. FIscHER SAMmu? elemzése 
szerint csak 6,309/9 szilárd alkatrészt tartalmaz, Cl tartalma 3,679/9, de 
kevés jod és brom van ebben 18. ; 

Érdekesebbek s még behatóbb vizsgálatra várnak a Szejkefürdő for- 
rásai, melyek Székely-Udvarhelytől É-ra körülbelül félórányi távolságra a 
Sósvízpatak völgyében vannak. A völgy alapját itt is a mediterran agyag- 
márga képezi s ebből fakadnak a fürdő forrásai 18; a völgy két oldalán pe- 
dig nagyobb magasságban a sarmata konglomerat rétegei lépnek fel. Magá- 
nak a fürdőnek vize kénes hidegvíz, de attói alig 300 m-re a patak bal- 
partján savanyűvíz fakad, még pedig a mi elég ritka dolog, az agyag- 
márgából. Ennek vize kissé kőolajszagú — talán a közelben levő mór- 


: Az id. munka 229. lapján. 

7 A székely-udvarhelyi xchideg sósfürdős vegyelemzése. — M. tud. Akad. term. 
tud. értek. 1880. IX. 21. 

" Magyarország konyhasós vizei. — Földt. Közl. 1887. XVII. 436. Il. 


12 


a 


földtől — és savanyúizű. 10,000 súly részben dr. Sorymosi Lagos elem- 
zése szerint van : 


Calcium bicarbonat . .... CAHÁTGOS ÁL 2040903 
Magnesium bicarbonat MgH.(CO.),  ...... 10,81884. 
Vasbicarbonat ez e Be ETS(G0  ENNNN (ETTSZ 
Natrium bicarbonat ..... INENAKEŐ aszt hsz 0.62813 
Kalümektorid " 294 a TGV, za SZZNNÜSTSÁOS 
Natrium cehlorid .....  ...... INAST RT TESSÉK TKSRZ 0,65943 
Niéköny "Szerves tanyai o atát se stee ANT ASE NNa 0,38000 
Szabad SZEÜBAYAES te teve Ke KSSÉT SÉT 933169 


A kitóduló gázok összetétele : 


Széndioxyd . ..... GO szek b 90,29 0/9 
Mocsárlég . ... GET Szat 9,719/0 
A víz fajsúlya ...... 1,00344; hőmeérséke ..... TOTSSAGS 


A fürdő vizét LENGYEL tanár elemezte és az elemzés alapján CHYZER? 
is a kősó tartalmú kénes vizek közé osztotta. 


1000 rész vizben van : 


KÖZL KÖTEL ÜZ AT ÚB KOT ta kele ag ezett a éa ek 3,0344 gr. 
CE) Al ro tri LETI HŐ TE SZÉN ÁR SA etÉL E AK ket Le 0,3534 a 
Chlozitthitmnis esőt that ebren Ke aO SZEREP NSB 0,0109 ua 
Chlorcaleium . .... nee tá Ebet les 029939 
SZÉNSAVAS MLÉBIZA) (7 E TÁN EAN: REN TASK SÉS 0,3261 a 
Szénsavas magnesium 0... 002 sem 02413 c 
Szénsavas vasoxydul  .. ESEN SZA TAT HED 0,0047 a 
IROVA AVE eg MELAEN ÉRE ÖN IEEE VA KERT 0,0185 a 
összesen : . ...... 42886 gr. 
Szabad és félig kötött szénsav. ..... 0,6743 gr. 
SZEMÖXYEBÜLN AK EE Ez SÉNEK E 0/00096 87. XFESSK tás 
ETŐTETSÉKOSS ZT etet ébe őő SZE St IGA (G 
lése ek e kEA 9 ek dts 1,00356. 


Hasonló kösó tartalmú hidegkénes vizek Magyarországon csak Köha- 
lomnál és Szobránczon vannak, de ezek nem szénoxysulfidot, hanem kén- 
hydrogént tartalmaznak. 


k A szejkei rborvízs chemiai elemzése. — M. Tud. Akad. Értesítője. V. 248. 1. 
CnyzeR K.: Die namhafteren Kurorte und Heilguellen Ungarns. Stuttgart. 1887. 
S. 164. 

xi Vsd. ö. CHYZER idézett munkája 150. lapján. 


AZ UJVIDÉKI VÁROSI ARTÉZI KÚTRÓL. 


AppA KÁLMÁN-tól.F 


Ujvidék r. t. város, a nagy magyar medencze déli és a Fruskagóra hegy- 
ség északi szegélye mentén, a Duna bal partján ott terül el, hol az említett 
hegység északkeleti kiszögelése folytán, a Duna keleti irányból, észak felé 
vette útját. Ujvidék városának mélyen fekvő térszinét (77— 82 m a tenger 
felett) a Duna elöntvén, annak altalaját elrondítja, mi által, főleg jó ivóviz 
hiánya miatt a lakosság egészségi viszonyai nem a legjobbak. B viszonyokon 
változtatandó, egy artézi kút fúrását határozta el a városi tanács, mely 
mélyfúrás 1897. év deczember havában, saját mérnökük által, bérbe vett 
fúróeszközökkel, a város nyugati oldalán, 82 m t. sz. f. magasságban, az 
u. n. Kálvária mellett, üzembe is vététett és 1898. év márczius 18-án siker- 
rel be is végeztetett. A kezdőfúró átmérője 40 em; bevégeztetett a fúrás 
19342 m mélységben, 9 cm átmérőjű csővel. 


Az artézi kúttal átfuratott három víztartó, 


egy a 102 m mélységben 
as2zik ai 90530 mark 
a 3-ik a 19349 m " a 


A fúrás 24" C hőmérsékletű, 4,5 m magasságra, saját erejéből a felszín 
felé szálló vizet perczenként 240 litert, szolgáltat. Hasonló mennyiségű, de - 
17.5" C víz szállott fel a 2-ik víztartóból a felszinre ; ez azonban a fúrás köz 
ben elzáratott. —- Mindkét víztartó rétegből, erős gázkitöréseket észlelni, 
melyek azonban a víz kellemes izét nem alterálják. A legalsóbb víztartó 
24" C hőmérsékletű termás viz, a 2-ik víztartó 17,5" C vízével keverve, 
a megfelelő üde ivóvizet szolgáltatná. 


A fúrólyuk földtani szelvénye a következő : 
m-től a réteg vastagsága : 


0,00— 33,95 Alluviális képződmények, humusz, kavics, agyag, fekete 
agyag. 


x Előadta az 1898. junius 1-én tartott szakülésen. 


14 


45,71 Diluviális homokos lösz. 
45,71— 61,30 Kék homokos agyag és sárga, majd fekete agyag. 
61,50— 74,20 Kék agyag és kékes, szürke homokos agyag, mészmárga 
j concretiókkal. 
74,20— 93.40 Kékes szinű homokos agyag és finom szemű homok. 
93,40—102,42 Kékesszürke és sötét szinű agyag. 
102,42— 10282 Csillámos, víztartó kvarczhomok. 
102,852— 114,20 Kékesszürke szinű agyag, mészmárga concretiókkal és ho- 
mokos agyag. 
114,20—132,26 Kékesszürke és sötét szinű homokos agyag. 
132,26—132,86 Lignit. 
132,86— 135,36 Finom szemű homok. 
135,36—138,50 Sötét szinű agyag lignittel. 
138,50—157,40 Szürke kékes, homokos agyag és sötét szinű agyag. 
157 ,40—161,40 Lignit. 
161,40— 163,65 Kvarcezos, csillámos, finom szemű homok. 
163,65—171,00 Szürkéskék és fekete szinű agyag, homokrétegecskékkel. 
171,00—173,80 Lignit feküjében homok. 
173,80- 180,20 Lignit feküjében homokos agyag. 
80,20—180,80 Lignit. 
180,80- 182,70 Kék és sötét szinű agyag, kövületekkel. 
182,70—189,33 Agyagos homok. 
189,33—190,33 Csillámos, kvarczitos homok 17,5" C vízzel. 
190,33—191,64 Homokos, szürke agyag. 
191,64—193,42 Csillámos, kvarczitos homok 24" C fokú vízzel. 


33,95— 


A Fruskagóra dunamenti, északi szegélyén fellépő üledékes termé- 
nyek: a diluvialis lösz, a szórványosan fellépő levantei emelet rétegei és a 
pontusi kor márgái, melyek északkeletnek 4 óra alatt, Ujvidék város felé 
való bedőléssel, települtek. 

E rétegösszleteket, dr. KocH ANTAL egyet. tan., c Fruskagóra geologiájav 
czimű munkájában találjuk először, Cserevicz városka felső végéről felem- 
lítve, hol a diluvium alatt, a legfiatalabb plioczén, a levantei emelet, kékes 
szürke agyagok, alárendelten homok közé zárt lignittelepek fordulnak elő. 
Ha az utóbbiak fedőjéből ismertetett faunát, az említett feltárástól észak- 
keletre telepített fúrólyukból felszínre került kövületekkel és a két feltárás 
anyagát összehasonlítjuk, feltünő azoknak nem csak rokonminősége, hanem 
a rétegek petrografiai és sztratigrafiai egyenlősége is. 

Tekintettel arra, hogy dr. Kocn A. egyet. tanár, e levantei rétegeket a 
cpaludina-rétegek, lignit-telepekkels czímmel látta el, hasonlóan kell elne- 
veznünk a fúrólyukban feltárt azonos rétegösszleteit is. A mi e két kü- 
lön feltárt rétegösszletek egymáshoz való térbeli viszonyát illeti, látni- 


15 


való, hogy a Fruskagóra szegélyén feltárt levantei rétegek körülbelül 100 m 
magasságban találhatók, míg a fúrólyukban azok közel 150 méterrel mé- 
lyebben tárattak fel, mi világosan bizonyítja a Fruskagóra menti rétegössz- 
letek süppedését. 

A. kérdéses artézi kútban 33,95 m vastag alluvium, 11,86 m vastag 
diluvium és 148,14 m vastag levantei rétegösszletet fúrtak át, a nélkül, 
hogy a fruskagórai levantei feltárások feküjéből ismeretes pontusi márgákat 
elérték volna, mi egy folytatólagos fúrásnál feltételezhető körülmény. 

A napfényre jutott levantei emeletet jellegző és meghatározható kövü- 
letei, melyek töredékeben már a 114 m mélységben jelentkeztek, a Vivipa- 
rák, Uniól: és Melanopsisok édesvizi képviselői. 

Szep példányai közül meghatározhatók voltak a : 


Lithoglyphus fuscus Tran. nagy mennyiségben 


Melanopsis Esperi FÉR. ( ( 
Unio Partschi PENICKE ( ( 
Vivipara Neumeyeri BRuss. ( 
Dreissena polymorpha PALL. u ( 
Nerita danubialis PFEIF. ( ( 


Összehasonlítva az Ujvidék artézi kútjában feltárt levantei emelet vas- 
tagságát, a szomszédságában telepített furások profiljai után rendelkezésre 
álló levantei emelet ismeretes vastagságának adataival, a Fruskagóra menti 
rétegsülyedés a felmerült képleteknek egyenlő vastagságából is kiviláglik 
mé: 

Szabadkán, (t. sz. £. m. 112,73 m) a levantei emelet 96,36 m-től — 
275,70 m, tehát 179,34 m vastag. 

Zomborban, a levantei emelet 32,5£4 m-től 149,50 m, tehát 116,96 m 
vastag. 

Ujvidéken, (t. sz. f. m. 82 m) a levantei emelet 45,71 m-től 193,42. m, 
tehát 147,72 m vastag. 


16 


A CHONDRITES NEVŰ FOSSZIL MOSZATOKRÓL. 


Dr. SrauB Mónxicz-tól.! 


RHEZAK EmiL úr Troppauban 1897. márczius 7-én kelt és társulatunk- 
hoz intézett levelében a következőt irja: 1896 őszén az osztrák sziléziai 
Odrau nevü városka mellett új palakőbányát nyítottak? és ez alkalommal 
különböző kövület került napfényre, melyek közül különösen Chondrites 
Goepperti GEiws.? négy példánya érdekes, azért, mert ezeket eredetileg 


1. ábra. Chondrites toepperti (ein. 


moszatoknak (fucoidák) tekintették ; ujabb időben pedig cféregnyomok-nak 
vagy vféregjáratoks-nak magyarázták, mely nézethez én egyelőre nem aka- 


1 Előadta az 1898. junius 1-én tartott szakülésen. 
: Culmpala. 
: FucHs TiIvApAR meghatározása szerint. 


17 
rok csatlakozni, mert a jelenlegi tengerekben az ezen fossziliákhoz hasonló 
növényalakok előfordulnak és még nincsen bebizonyítva az, vajjon amazok 
állati vagy növényi eredetüek-e ? . . . Eddig Ghondrites Goepperti-t Szilé- 
ziában sehol sem találták . . . . a magyarhoni földtani társulat nagy hálára 
kötelezne, ha oly szíves lenne, a kövületről véleményt nyilvánítani. . . . 

A RBHEZAK úr részéről szivesen átengedett és itt a képben bemutatott 
példány, valamint a fentebb említett kérelme arra indítottak engem, hogy 
az irodalomból mindazt összeszedjem, a mia (/hondrites nevű állitólagos 
moszatcsoportra vonatkozik ; de nem hallgathatom el azt, hogy midőn ezen 
összeállítással elkészültem, megjelent RorHPLETz érdekes értekezése a, vZeit- 
sehrift der Deutschen Geologischen Gesellschaftv 48-ik kötetében, melyben 
az említett irodalmatY nem csak birálatilag találtam egybeállítva, hanem 
BRornpLerz által végzett tudományos kutatások olyan becses eredményeit 
is, melyek, úgy látszik, végkép döntenek a chondrites nevü moszatok igazi 
természetére vonatkozó kérdésben. 

BRONGNIART AporF! valamennyi kövületet, mely szabásában a mai 
tengerekben élő Fucaceae és a Florideae legtöbbjeihez hasonlítanak, neve- 
zetesen azokat, melyekre a diagnosis afrons ramosa, ramis subcylindricis, 
carnosis vel membranaciis) , (tehát moszatok, melyeknek húsos vagy hártyás 
thallusa elágazó ; az ágak pedig majdnem hengeridomúak) a (rigartinites 
nevü csoportban egyesítette, mert alakilag a (Gigartina, Chondria, (reli- 
dium és Sphaerococcus nevü és kizárólag a florideákhoz tartozó élő 
moszatokhoz hasonlítanak. Ezen Gigartinitesi csoportba valamennyi 
fucoida belekerült, melyet BRoxGwIaRT a Flysechből, azon hatalmas, homok- 
kövekből és márgákból álló és szerves maradványokból majdnem csak fuco- 
idákat magában záró formatióból ismert. Tudva van továbbá, hogy ama 
flysch kőzetek az alsó-ausztriai alpokban, a kárpátokban és más vidékeken 
is, az ó-harmadkoron kívűl még a krétaformatió legnagyobb részét, néhol 
még annak egészét is képviselik. 

Gróf STERNBERG GÁSPÁR ? a Gigartinites rendet két genusra osztotta, 
u. m. (Ghondrites és Sphaerococcites. Az elsőnek a következő jellegeket 
tulajdonította : aFrons cartilaginea, filiformis, dichotoma ramosa, ramis 
ecylindraceis, in ectypis compressisv, azaz a porczos thallus fonalidomű, 
villásan elágazó, az ágak hengerdedek, a lenyomatban laposak. 

GÖPPERT és UNGER csatlakoztak munkáikban STERNBERG felfogásához. 

FIscHER-OOSTER ? a svájczi flyschben talált fucoidákkal tetemesen gyara- 
pította a leírt fajok számát, nevezetesen a chondrites-genuséit ; C. v. ETTINGS- 
HAUSEN! pedig utalván az élő moszatok föltünő alakváltozására, ennek 
alapján az addig leirt flysch-fucoida fajok számát apasztotta, úgy hogy a 
chondrites genusból csak két faj maradt meg. 


k Jitgynehány közleményt kivéve. 


[Si 


Földtani Közlöny. XXIX. köt. 1899. 


SCHIMPER W." 1869-ben inkább STERNBERG-hez csatlakozott, de 
1879-ben " a Ghondriteae csoportját ( Chondria-hoz hasonló moszatok követ- 
kezőkép jellegzi : c Moszatok több sejtrétegből álló és hengeres vagy gyön- 
gén lapított ágakra és ágacskákra oszlott lombbal (phyilom).v SCHIMPER 
maga mondja, hogy a moszatok rendszerbeli elrendezésük alkalmával a 
mértékül nem szolgálható szabáson (habitus) kivül, még nem szolgáltattak 
olyan jellegeket, melyekből biztonsággal arra lehetne következtetni, hogy a 
jelenleg élő tfiorideákhoz tartoznak. Föllépnek már a silurrétegekben és 
elterjednek a legrégibb harmadkorban is, de ebben mintha egyszerre kihal- 
nának, eltünnek. ScHIMPER ezt fölhasználta arra, hogy a geologia három 
nagy epochája szerint a chondrites három csoportját is különböztesse meg, 
ú. m. Palaeo-, Meso- és Neochondriteae. 

Hrrx 0." 1877-ben megjelent dolgozatának köszönjük a flysch-fucoidák 
legjobb leirását és egyszersmind legpontosabb képeit is. 


2. ábra. Féregnyomok a homokban. u-ban látható a nyitás, melyen a féreg 
kinyujthatja testét; b-ben a nyitás homokkal van befedve. 


Midőn ScHIMPER utóbb említett munkáját írta, úgy látszik nem volt 
tudomása NarHoksr G. A." 1873-ban megjelent nevezetes közleményéről, 
melyben bebizonyította, hogy az EFophyton-nak elnevezett fosszil moszat nem 
egyéb, mint valamely tengeri állat nyoma és említi, hogy Cromer mellett 
Angliában olyan féregjáratokat látott a parton, melyek CGhondrites (roepperti 
lenyomataira emlékeztetnek. NarHoksr rajzait láthatjuk itt másolatban. Az 
egyik rajzban látható a nyílás, melyen keresztül az állat a fölületre jutott ; 
a második rajzban a nyílás homokkal van födve. 

A harmadik kép, mely a keleti tenger egy partrészletét mutatja 
(Cranz mellett), szépen tünteti föl a part ama részét, melyen a visszatérő 


19 


dagálylyal visszamaradt iszap regiója azon színhely, melyen állatnyomok és 
cproblematikus szervezetekv keletkeznek." ; 

NATHORST figyelmeztetett továbbá arra, hogy az amerikai tudósok már 
régebben nyilatkoztak az itt szóban levő képződményekről,; így DAawsówn, 
ki egyszersmind az irodalomból kimutatja, hogy már 1857-ben Emmowxs E.? 
rovarok és álczák nyomait találta ; a következő évben Hancock!" két héjas 
állattal tett kisérletekkel be akarta bizonyítani, hogy hasonló nyomok a 
carbonmészben 18 előfordulnak ; DaAwsox !! "2? végre 1862-ben közli Lrmunus-on 
(nyílfarkú rák) tett megfigyeléseit és ennek az iszapban látható nyomait 
Protichmites cambrium-mal hasonlítja össze ; még ugyanazon évben RUPERT 
JosEs!? is tett jelentést Wight szigetén esővízpocsolyákban megfigyelt 
nyomokról. 

Hét évvel Cromer mellett tett fölfedezése után NATHORsT nevezetes 


, — 3. ábra. A. keleti tenger partrészlete Cranz mellett. 


kisérleteket tett annak bebizonyítására, hogy moszatoknak leírt fossziliák- 
nak egy jó része nem egyéb mint tengeri gerincztelen állatok nyomai. 
Ő ugyanis híg gipszoldattal rögzítette a férgek által a tenger finom iszap- 
jában fúrt járatokat és a nyert eredmény csak megerősítette véleményét. 

NATHOoRST nevezetes munkájából közöljük itt ilyen gipszlemez másola- 
tát, mely a Goniada maculata ÖRsrgp nevü féreg megrögzített furójáratait 
tünteti föl. 

NATHORST ezeket közvetlenül kapcsolatba hozza a ((hondrites (roepperti 
GEIN . fosszil moszattal. 


NATHORST ugyan nem tagadja, hogy különösen ScHIMPER neochondri- 


kX A szép fénykép clichéjének átengedését köszönöm a bécsi Camera-Club 
lekötelező szívességének. 


20 


fesei között valódi moszatok is fordulnak elő, de a palaeozoicum- és meso- 
zoicumból leírt chondrites-eket egyáltalában kétségeseknek tartja, mert a 
chondritesek sajátságos elágazását nem tekinthetni a növényi jelleg kétségbe- 
vonhatlan bizonyítékának, minthogy a férge útnyomai egészen megfelelő 
elágazást tüntetnek föl. Hiányzik nálok a szerves anyag, a kőzetet minden 
irányban keresztül-kasul áthatolják és állományuk világosabb mint az őket 
bezáró kőzet. Ez azon benyomást teszi, mintha a moszatok az iszap lerakodása 
folyamában is tovább növekedtek volna, pedig KIJELLMANN és BIAxcowxT, a két. 


A 


4. ábra. Goniada maculater ÖRSTED nyomai agyag iszapban (gipszlenyomat), 


kitünő algeologus azt állítja, hogy a mint az iszap zavarja a tenger vízét, 
az ott növő moszatok azonnal elpusztulnak és ez okból ezek puszta sziklán 
vagy kavicsos fenéken tenyésznek, nem pedig, vagy csak kivételesen homo- 
kon és agyagon és csekély mélységben. 

NATHORST !$ közli (94. 1.1 értekezésében Fucns TIvapaR levelét is, melyet 
ez a flysch-fucoidákat illetőleg NarHoRsr-hoz intézett. Teljesen csatlakozik 
ez utóbbi véleményéhez és megjegyzi, hogy ott hol a chondritesek szénhez 
hasonló anyagot mutatnak, ez a férgek váladéka vagy bélürüléke lehet; a 
flysch-fucoidák pedig soha sem mutatnak szénnyomokat, noha igaz, hogy e 
fucoidák gyakran feketék, de akkor nem szénből, hanem csak feketés már- 


21 


gából állanak. A közet forrasztócsővel hevitve megváltoztatja színét, a benne 
levő moszat pedig nem, vagy csak akkor, ha a hevítést még folytatjuk ; 
különben a flysceh homokköveiben és márgáiban sok szénrészecskét lehet 
találni; de ezek nem származnak a fucoidáktól. Fucns a flysch lényeges 
részét iszap és mélytenger képződményének tekinti, hogy kerülhettek volna 
oda fucoidák ? Még föltéve azt, hogy a moszatok a parttól elszakíttatva és 
a víz által elsodortatva, a nyilt tengerben elsülyedtek, még akkor sem 
lehetnének a flysch typikus és jellemző, azonkivül egészen meghatározott 
kőzetekhez kötött zárványai. A moszatok, melyek az M. Bolca eocaen palái- 
ban és Radoboj miocaen márgáiban láthatók, épp úgy mint a többi növény- 
maradvány lapos, gyakran vékony szénréteggel bevont lenyomatok alakjában 
tünnek föl, ellenben a flysch-fucoidák többnyire nem a réteglapon feküsz- 
nek, hanem a kőzetet átnövik, nem laposak, hanem megtartják testük ere- 
deti alakját ; sohasem mutatnak szénnyomokat, hanem mindig világos vagy 
sötét-zöld egészen feketés iszapból állanak, mely megegyezik a szilárd flysch- 
padok közé beékelt puha márgapalával. 

A kisérlet tekintélyének tulajdonítandó, hogy NarHonksr állítása sok 
hivőre talált ; sőt A. ScHENK egyáltalában a phytopalaeontologiai irodalomban 
szereplő moszatok legnagyobb részét, a echondriteseket jedig végkép ki- 
akarta a növényországból zárni ;!? de a későbbi kutatások bizonyítják, hogy 
SCHENK túlságos szigora nem volt helyén. 

NArHoRsTr-nak első ellenfele marguis DE SaAPoRra-ban akadt,!" de ez 
inkább a megkövesedés folyamatával, nevezetesen a félrelief (relief en demie)- 
félével foglalkozott, mintsem NATHOoRsT kisérleteivel és Gaupny!"7 is, ki DE 
JAPORTA művét a franczia geologiai társulatnak bemutatta, ez alkalommal 
annak védelmére 1s kelt. 

GauDpRY említi ugyan, hogy ama gipszlenyomatok, melyeket NATHORST 
a (omada féreg elágazó járatairól készített, sohasem mutatják a moszatok 
elágazásainak szabályosságát és az őskori tengerek gazdag állatvilága kö- 
veteli, hogy e tengerekben gazdag moszatflorát is tételezzünk föl, mely 
annak táplálékúl szolgált és így követeli az evoluczióról szóló tan 18. 

Ennek ellenében NaArHogsr megjegyzi, hogy ő egyáltalában nem 
tagadja a fosszil moszatok jogos létét ; így az észak-amerikai silurból 15me- 
retes Spenothallus angustifolius HAnL-t ő Svédországban megfelelő szín- 
tájban látta és ő nem vonja kétségbe, hogy ez igazi moszat volt ; de figyel- 
meztet arra, hogy a tengeri képződmények föltűnő túlsúlya mellett az 
ismeretes fosszil moszatok száma sokkal csekélyebb, mint az ismeretes fosszil 
szárazföldi növények száma, a mi csak azt bizonyítaná, hogy a moszatok 
sokkal gyorsabban fölbomlanak, mint a szárazföldi növények és így a 
kőzetekben nem hagyhatták hátra fölismerhető nyomaikat. 

1886-ban NarHogsr!? egy nagyobb tanulmányában a chondritesekről 
mondottakat újból ismétli és összefoglalja; de már egy évvel későbben az 


22 


új tannak komoly és szigorú birálója támadt MAruragp G-ben," ki a svájezi 
flysch fucoidák bő anyagát vizsgálta és tanulmányozta. Először bizonyítja azt, 
hogy a svájczi flysch fucoidái tényleg tartalmaznak szerves anyagot. Ha vala- 
mely chondrites töredékét a Bunsen-lángban hevítjük, akkor a kőzet a benne 
levő vas oxydatiója folytán nemsokára megsárgúl és megvörösödik, de a chon- 
drites megtartja eredeti színét, melyet csak akkor veszt el, ha igen gyönge szái- 
kát vettünk belőle és ha hosszabb időn át fujjuk a forrasztó csővel. Akkor a 
nagyítóval azt látjuk, hogy a chondrites-szálka fénylik és kristályos küllemű. 
A közet friss törésű felületén a chondrites színe alig különbözik a kőzet 
színétől (ugyanezt állítják NATHORsST és Fucns is és éppen ezt tekintik fontos 
bizonyítéknak arra, hogy a fosszil chondritesek csak féregjáratoknak nyomai), 
de a levegőn hosszú időn át fekve, a közet mindig világosabb lesz, ellenben 
a benne levő ehondrites megtartja élénk színét, csak az erosio mechanikus 
hatása alatt változtatja azt sötétebb szürkére. A Schulze-féle reactio alkal- 
mazása után a mikroszkop alatt láthatni, hogy ai ehnondritesek gyorsan veszik 
föl közetuk színét. 

NATHORsT kisérleteire azt jegyzi meg MAItLaARD, hogy azok csak egyetlen 
egy északára, vagy csak egynehány órára terjedtek ki és így nem jutott az 
állatnak annyi idő, annyi nyálkát vagy ürüléket hátra hagyni, mely a fúrt 
járatot kitöltené; ha pedig az állat egy ilyen járatában el 18 pusztult, csak 
a legkedvezőbb körülmények között változhatik testének takarója bitumenes 
anyaggá. 

A mikroszkop alatt a chondritesek finom sávoknak mutatkoznak, 
melyeknek szeme sokkal finomabb, mint a közeté és bennük szétszórtan 
átlátszatlan szenes részecskéket láthatni. A szerves anyag tehát az egész 
moszatban van elosztva, de csak benne, nem pedig a kőzetben, vagy csak 
igen kevés. Itt-ott MArIttaRD fölismerhette szénfonal alakjában a moszat 
sejtfalának nyomát is; de igazi sejtes szerkezetet nem tudott látni. 
A chondritesek egész tömegükben barnafeketék és átlátszatlanok és ez 
megczáfolhatlan bizonyítéka annak, hogy a közetben idegen anyag van. 

Végül MAIrItragD még arra is ügyelmeztet, hogy a részarányosság a 
szerves világ morphologiai törvénye, mely a szervetlen testeknél csak különös 
esetekben (kristályok) tapasztalható ; a részarányos dichotomia (villás elága- 
zás) előfordul a chondriteseknél, a (roniada nevű féregnél pedig nem. 

MAILLaRgD továbbá a svájczi flyschből vett 300—400 ehondrites- 
példányon meggyőződhetett arról, hogy a moszatok mindig a réteg felületén 
vagy közel ahhoz kiterülnek. Az ilyen réteg átmetszetén az ágak átmetszete 
kis fekete egyközes fonalak sorának alakjában tünik föl ; tehát nem lehet 
azt állítani, hogy a fonalak áthatolják a kőzetet (Fucrs). A carbon-növények 
kivételével alig találunk más növényeket eredeti talajuakban megkövesedve ; 
a, chondritesek és többi moszatok sem tenyésztek ott, a hol most fosszil 
állapotjukban találjuk. 


23 


WeErss E. is nyilatkozott volna a flysch-fucoidák növényi eredete mellett, 
de közbejött halála miatt ide vonatkozó tanulmányairól már nem adhatott 
kimerítő közleményt.?! 

MEuwIEeR Sr. Saint-Lunaire (Ille-et-Villaine) mellett a tengerparton 
tett megfigyelései is érdekesek.?? Folyó, a tengerbe visszatérő víz az iszapban 
chondrites- és egyéb moszatokhoz hasonló mélyedéseket vájt és az ezekről 
készített gipszmásolatok még jobb képet adtak, mint a Nathorst-féle gipsz- 
másolatok. SrasprEsr F. tagadja, hogy a Grácz mellett előforduló devon- 
lerakodásokban található fekete részletek növényi eredetüek volnának. Ezen a 
homokkövek között levő fekete foltok átlátszatlanok, a mikroszkop alatt nem 
mutatnak növényi szerkezetet és még a fujtatólángjában sem égnek el.?? 

1889-ben jelent meg KRaAssER F. dolgozata," mely válaszul szolgáljon 
MAruuaxRD fentebb említett közleményére. 

KRASSER a bécsi homokkövek fucoidáinál nem talált szénkérget; 
ellenben a fucoida-test ép úgy mint a fucoidákat tartalmazó padok közvetlen 
fedőjét képező és Fucns szerint a féregjáratok kitöltő anyagát képező puhább 
márgákban egyenletesen elosztva vannak szénrészecskék. E márga, valamint 
a fucoid-test szálkái a forrasztó cső lángjában sötét szinezetüket vorosbarnává 
változtatják. Porrá törve és ásványsavakkal keverve, oldhatatlan, sötétszínű 
maradékot nyerünk, melyben a mikroszkoppal sötét csillámló, a maradéknak 
színt kölcsönző részecskéket látni, de ezen oldhatatlan maradék izzítás után 
sötét színét és vele együtt a csillámló részecskéket nem mutatja többé. Az iz- 
zítás alkalmával fejlődik szénsav ; a Schulze-féle reagens is bizonyit a mellett, 
hogy az említett részecskék szén és a sötét puha márga vékony csiszolata is 
mutatja a mikroszkop alatt, hogy benne a szénrészecskék egyenletesen vannak 
elosztva és KRASSER végül arra az eredményre jut, hogy a szenes anyag 
hiánya vagy jelenléte olyan fossziliákban, melyek eredetét más alapos okok- 
ból is föltenni lehet, nem bizonyít semmit az eredet mellett. 

NATHORST ?5 még ugyanazon évben értesítette levélben Fucus F.-t azok- 
ról az újabb kisérleteiről, a melyeket avégből végzett, hogy megczáfolja 
azokat az állításokat, a melyeket a férgek által az iszap felületén előidézett 
elágazások iránt régebben tett kisérletei ellen felhoztak. Ez alkalommal a 
tenger 30—40 fonalnyi mélységéből való iszapot tett nagy üveghengerekbe 
és kis négyszögletű aguariumokba. Az iszap felületét tengerviz borította. 
Már 20—30 percz múlva látható volt, hogy az iszapban levő férgek az 
üveg fala mellett levő iszapban minden irányban — merőlegesen és fer- 
dén — fúrták utjaikat, azonban, hogy azokat lefotográfozza vagy gipszszel 
leöntse, abban hosszasabb betegsége meggátolta. Hogy nem az üvegek 
falai kényszerítettek az állatokat merőleges irányt követni, kitünik abból, 
hogy az iszap középső részletében is voltak az elágazó, cserje alakú útnyomok 
és ezeknek kivezető nyilásai az iszap felületén sűrűen egymás mellett voltak 
láthatók; tehát az elágazás irányának tekintetében sem különböznek a 


24 


chondritesektől. NarHokRsr azt is láthatta, hogy még meglehetős nagy út- 
nyomok aránylag hosszú időn át állottak nyitva. Ezt egyrészt annak tulaj- 
donítja, hogy a féreg mászása okozta nyomás a víztől itatott iszapban 
alig számba veendő; másrészt pedig a féreg mászása közben folytonosan 
nyálat elválasztván, útnyomának falát nyálkahártyával vonja be. Ezen nyálka 
előidézhetné a chondritesek sötét színét és indokolná a szerves állomány 
jelenlétéről való véleményt. 

1893-ban Fucns TH.?f közli azon érdekes megfigyelését, mely szerint a 
chondritesek a flysch kemény márgapadjaiban nem terülnek el oly laposan, 
mint e padok palás közeiben, hanem ama közetben úgy maradtak meg, 
mintha azt merőlegesen lefelé átnőtték volna illetőleg, mintha mintegy 
lebegtek volna benne. Ha víz, melyben lebegő növények vannak, birtelen 
jéggé változnék át, akkor a mondotthoz hasonló képet nyernénk. A moszatok 
tehát ilyen helyzetben inkább gyökerekre emlékeztetnek és ez már magában 
kizárja azt, hogy növényeknek tekintsük. FucHs újra hangsulyozza azt, 
hogy a fucoidák teste mindig azon finom márgából áll, mely a fucoidákat 
tartalmazó pad közvetlen fedőjét alkotja. A flysch némely homokkő-rétege 
bővelkedik ugyan a szenes részecskékben ; ezek oly tömegesen is fordulhatnak 
elő, mint a csillám a csillámpalában vagy a graphit a graphitpalában, sőt néha 
nagyobb tömeggé is halmozódnak össze és valódi növényi anyag nagyobb 
töredékei 18 vannak meg, de mindezek, a mint azt KRASSER kimutatta, nem 
mutatják a moszatok sejtszövetét, hanem inkább a Posidonomia és Zostera 
nevű tengeri phanerogamok szövetét. E növények detritusa még most is 
megtalálható a tenger gyakran tetemes mélységeiben. A fucoidák tehát 
járatok, hasonlók azokhoz, melyeket a szú a tölgy fájában rág. 

ZIMMERMANN E.?7 megerősíti FucHs megfigyelését a chondriteseknek a 
közetben való helyzetét illetőleg, de véleménye szerint a chondritesek igazi 
természetének kutatásánál nem szabad arról megfeledkezni, hogy az 
eddigi megfigyelések csak arra engednek egyelőre következtetni, hogy a 
chondritesek a devon, a culm és a flysch közetében majd harántúl a 
rétegekben egyenesen álló, majd kidőlve, a rétegeken fekvő helyzetben 
fordulnak elő. 

Fucns TH. az 1894-iki év tavaszán éppen a problematikus szervezetek 
tanulmányozása czéljából hosszabb útra indult, melynek alkalmával az olasz, 
svájczi és délnémetországi museumok gazdag anyagát szigorú vizsgálatnak 
vetette alá. E tanulmánynak köszönjük azon szép értekezést, melyet 
1895-ben tett közzé. 

Ez értekezésben a chondritesekre vonatkozólag fentartia a megelőző 
közleményeiben mondottakat ; de még a következő érdekes megjegyzéseket 
fűzi hozzá. 


:Egynehány Halimaeda-nemű alakon kívül nem találtam egyetlen 


25 


egy alakot sem, mely a mi közönséges moszataink egyik vagy másik typusát 
képviselte volna ; hanem mindig és mindig (hondrites affinis, Targioni és 
intricatus ismeretes alapalakjainak lényegtelen változataival találkoztam, 
a melyeknek, a mint tudom, a mostani tengerekben pontosan megfelelő 
alakok nem fordulnak elő. Ez nem csak a flyschre nézve áll, hanem vala- 
mennyi fucoidákat tartalmazó formatióra nézve egészen a silurig . . . Az igazi 
fosszil moszatoknál soha sem láthatni azt, hogy ágaik a közetbe hatolnának, 
még kevésbé azt, hogy az egész moszat a kőzetet merőlegesen átnőtte 
volna... a flysehfucoidák és rokon képződmények egyesegyedül azon nézet 
mellett szólnak, hogy eredetileg elágazó üregek voltak, melyek utólagosan 
szervetlen üledékkel lettek kitöltve... másrészt Fucns xnem tartja jól képzel- 
hetőnek azt, hogy ilyen képződmények, mint a milyenek Ghondritas affinis , 
Targioni, intricatus és rokonaik egyszerűen elágazott féregjáratok volná- 
nak a szó közönséges értelmében, mint a minőket példánal: okáért (roniada 
maculata készít.n Az ellen szól rendkivüli szabályossága és mindig egyfor- 
mán maradó typikus jellegük; mindez inkább arra látszik utalni, hogy 
bizonyos meghatározott, specificus czádból készített és most fosszil alkotá- 
sokkal van dolgunk . . . az igazi flysch-fucoidák és ezeknek rokonainál soha- 
sem látni, hogy az ágak egymást kereszteznék. 

A. mint látjuk, FucHs a mondottakkal eltér NarHorsr nézetétől, de me- 
lyik volna azonban ama bizonyos, határozott specificus czél, azt nem mondja 
meg és ezt csak úgy tudjuk meg, hogy FucHs további fejtegetéseiben, külö- 
nösen a fucoidáktól el nem különíthető Phytioderma-t illetőleg, mely e 
miatt szintén nem lehet növény, azt mondja, hogy elágazó járatok voltak, 
melyben a tenger férgei és éjjeli csigái petéiket tették el. 

Fucus érdekes tanulmánya arra indított két müncheni tudóst, a bajor 
fAysech alapos ismerőit, u. m. v. GÜMBEL W. és RorHpLErz A., hogy ők is 
foglalkozzanak a flyscn ama rejtélyes zárványaival és v. GÜMBEL előzetes 
közleményben már 1896-ban nyilatkozott ;?? RonrprErz azonban hosszabb 
időn át folytatta vizsgálatait és azokat csak 1898-ban tette közzé."" 

Ez utóbbi mintegy kiegészítője az elsőnek ; azért ennek tartalmára itt 
nem reflectálunk. 

Midőn tehát RorHPLETzZ megkezdette vizsgálatait, a chondritesek és 
általában fucoidákat illetőleg három hypothesissel állott szemben. Az első 
a régi phytopalaeontologusck, MartragpD s. m. által vallott nézet, mely 
szerint a szóban levő képződmények igazi növények; a másik NATHORST 
által vallott: nézet, mely szerint azok féregjáratok vagy azoknak csuszó 
helyváltozásának nyomai és végre a Fucns által vallott nézet, ki e járatokban 
férgek és csigák petetartóit véli látni. 

RorHpPLETZ tanulmányozta a müncheni palaeontologiai museumban 
őrzött gazdag anyagot, de a hegységben levő anyagot is és a következő 
eredményekhez jutott. 


ve 


26 


A flysch-fucoidák neve alá egybefoglalja mindazon villásan vagy oldalt 
elágazó testeket, melyek sötétebb szinüknél fogva a flyscehmárga vagy — ki- 
csiny homok szinétől és chemiai minőségükben is különböznek e közetektől. 
A fucoidák a homokkőben, márgában és mészkőben fordulnak elő. Ha ezen 
kőzetek finomrétegűek, akkor majdnem valamennyi fucoida a rétegfelüle- 
ten ki van terjesztve, tömeges padokban azonban sem a pad felületével 
sem egymás között párhuzamosan nem feküsznek, hanem inkább szabály- 
talanúl elosztva és pedig olyformán, hogy néha merőlegesen fölemel- 
kednek. De ez ritka eset, többnyire igen változó, de nem túlságos nagy szö- 
gek alatt ferdén a rétegfelület felé feküsznek. Ott, hol a kőzetben fölegye- 
nesedve feküsznek, az egyes ágak még akkor is, ha sűrűen tömörülve 
nyalábokban állanak, egymástól mindig világosan el vannak különítve és 
az eddig ismeretessé lett tömeges anyagból még nem nyertünk tudomást 
arról, hogy egyes ágak egymást áthatolnák. A hol a réteg felületén kiter- 
jesztve feküsznek, gyakran előfordul, hogy oly tömegesen — két vagy három 
faj együtt — összesereglettek, hogy az egyes ágak egymást födik vagy 
keresztezik; de ebben az esetbeneis kimutatható az, hogy egymás fölött 
feküsznek, nem pedig az, hogy egymást áthatolják. A hol a fucoidák a réte- 
gekkel párhuzamosan feküsznek, ott testük merőleges irányban kevésbé 
széles mint a vízszintes irányban ; ezen különbség kisebb a ferdén emelkedő 
ágaknál és annál inkább apad, minél meredekebben állanak azok. Néha a 
Hysehben csak kevés fucoidát találhatni és abban az esetben talán mindig 
párhuzamosan a rétegességgel vannak a kőzetbe beágyazva; de vannak 
nagykiterjedésű lelethelyek, melyeken bámulatos mennyiségben fordulnak 
elő és a kőzetet majdnem egészen betöltik. Ha laposra vannak kiterjesztve, 
akkor a kőzet haránttörésén azonnal észreveszszük, hogy nemcsak a vélet- 
a kalapács minden ütésével új és velök befedett felületek feltárhatók. Az itt 
említettek elvitázhatlan tények és minden a fucoidák természetével foglal- 
kozó és e tényekkel ellenkezésben levő hypothesist ki nem elégitőnek kell 
tekinteni. 

NATHORST ég az őt megelőző szerzők szerint a nyalábalakú chondritesek 
fölfelé elágaznának és FucHs újabban megengedi, hogy ilyen esetek kétségen 
kívül előfordulnak, de szerinte többnyire tövükkel fölfelé volnának irá- 
nyozva ; azonban a museumok kézi példányain csak nehezen megállapítható 
azoknak felső vagy alsó széle és még künn a lelethelyen a legtöbb darabot 
nem a szálban álló sziklából ütik le, hanem csak a letört vagy leesett töre- 
dékeket szedik föl; azonkívül a település igen sok helyen annyira meg van 
zavarva, hogy nem mindenkor vagyunk abban biztosak, vajjon a felsőnek 
látszó felület eredetileg az volt-e a mint ezt Paur (Verhandlign. d. k. k. 
geol. R. A. Wien 1896. p. 311) is tapasztalta. 

A fölsorolt tények nem erősítik meg NATHoRsT véleményét, mely sze- 


27 


rint a fölemelkedő fucoidák az iszapban fúrt féregecsövek, a rétegfölületen 
fekvő chondritesek pedig a férgek csúszó mozgásának nyomai volnának, 
melyek a fölemelkedő csövekből indulnának ki. Ennek folytán a rétegfölü- 
leteken fekvő chondritesek ama rétegfölületén, melyen keletkeztek barázdák 
ellenben a fölöttük levő fiatalabb és őket fedő réteg fölületén a barázdák- 
nak megfelelő duzzadások alakjában jelennének meg; pedig nem úgy van, 
mert itt is barázdákat alkotnak, minthogy a chondriteseknek igazi külön 
testük van, mely különböző az őt körülvevő kőözettől és ebből könnyen 
elválasztható. Ezen echondritesek barázdáit kitöltő anyag semmiben sem 
különbözik a fölemelkedő chondritesek kitöltő anyagától. Az ellenmon- 
dást itt talán így lehetne kikerülni, ha fölvesszük azt, hogy a vízszintesen 
kiterjesztett ehondritesek is eredetileg ép olyan féregcsövek voltak, mint a 
fölemelkedők, csakhogy az esetben a férgek az iszapban vízszintes irányban 
fúrtak volna; minthogy azonban ama járatok mind vakon végződnek, akkor 
egészen érthetetlen az, hogy miért fúrtak volna a férgek magoknak olyan 
járatokat, melyeknek útján táplálékra nem tehettek szert. Ezen következte- 
tés egyenesen lehetetlenné teszi NarHoRsr felfogását, de bizonyít FucHs-é 
mellett, ki ezen vakon végződő járatokban a peterakás telepeit látja. 
Továbbá, ha valamennyi fucoida úgyszólván földalatti járat volt, akkor 
elvárható az, hogy ott, hol sűrűen összetömörülve és egymásba tolulva a 
kőzetet egészen kitöltik, egymást keresztezni is fogják, mert nem hihető, 
hogy valamennyit egy és ugyanazon féregfaj egyedei egy és ugyanazon idő - 
ben fúrták volna. Ha mindjárt megengednők azt, hogy az egyforma fajok 
egyedei társas ösztönt követve, a peterakás fontos művelete közben egymást 
nem zavarták, akkor ezen engedményt semmi esetre nem fogadhatjuk e! 
olyan különböző nagyságú egyedeknél, mint a minőket a kis Chondrites 
intricatus-t és a nagy Chondriles affinis-t illetőleg föltenni kell. Végkép 
érvénytelenné válik azonban a magyarázat, midőn a vízszintesen fekvő 
chondriteseket gyakran közvetlenül egymás fölött fekve látjuk, úgy hogy 
egyes ágacskáik azon helyeken, a hol egymást keresztezik, mellékkőzet 
milyen csekély mértékben is áthatolnák. A fölhozott ellenvetések mind- 
egyike azonnal megszünik, a mint elfogadjuk azt, hogy a chondritesek igazi 
a flyschbe beágyazott növények. A többi között BeRrHonp G. (Über die Ver- 
theilung der Algen im Golf von Neapel. — Mitthlgn. d. zool. Station zu 
Neapel. III. 1882. p. 431) kutatásai Fucus és NATHORST hivatott szak- 
tekintélyei ellenében arról tanuskodnak, hogy a homok- és iszaptalaj a 
moszatokra nézve mégsem olyan veszedelmes, a fő az, hogy a hely nyugal- 
mat biztosítson; a flysch pedig, a mint ismeretes, sokszorosan váltakozó 
márga- és homokrétegekből áll és a mint már Fucns is állítja, a ripplemarks 
és driftszerkezet ritka előfordulása arra vallanak, hogy csendes tengerfené- 
ken keletkezett és így nem hiányoztak a moszat-vegetatio föltételei. FucHS 


28 


azonban még így okoskodik. A flyseh összeségét tekintve kétséget nem 
szenved, hogy a túlnyomólag homokkőből álló rétegösszletek kisebb mély- 
ségben rakodtak le, mint a túlnyomólag márgák- és hydraulikus meszekből 
álló rétegösszletek, de épen az utóbbiakban vannak a fucoidák a legnagyobb 
mértékben kifejlődve, ellenben a homokkőösszletekben sokkal ritkábbak vagy 
végkép hiányzanak. Ezen bizonyítást RorHPLETz nem tartja meggyőzőnek. 
A. tenger egyforma mélysége mellett bizonyos helyeken túlnyomólag márga 
rakodott le, a part felől kevés vagy épen semmi homok nem került a flysch- 
tengerbe, ellenben másutt az ellenkező mehetett végbe; ott azonban, a hol 
a homokkő és a márga egymással váltakoznak és a fucoidák a márgában, és 
ez igen gyakori eset, sokkal nagyobb számmal és jobban megtartva, előfor- 
dulnak, ott természetesebbnek látszik azon fölvétel, hogy nem a tenger 
csekélyebb mélysége, hanem maga ahomok nem kedvezett a fucoidák tenyé- 
szésének és megtartásának. Egyáltalában nehéz a flysch-tenger mélységének 
meghatározása, minthogy a flysch-közetek meghatározható állati marad- 
ványokban fölötte szegények. A kréta-flysehben előfordulnak ugyan elszige- 
telten ammonitesek stb., de mégis igen ritkán és mélységi meghatározásokra 
nem alkalmatosak ; a harmadkori flyschben vannak egyes kövületdús mész- 
padok, de ezek a fucoidákban gazdagabb közetektől élesen vannak elkülö- 
nítve. Ez utóbbiak RorHPLETz szerint, ha márgás-meszes természetűek, 
nagyobbrészt szivacstűk és foraminiferahéjak halmazából állanak, de vala- 
mennyi mikroscopikus nagyságú. Nagyobb kövületek majdnem végkép 
hiányzanak a fucoidarétegekben; ez pedig nem jellemzi a mély tengert. 
Midőn a flysch-tenger hullámai sekélyebb helyeken az elhalt állatok fölhal- 
mozott maradékain áthömpölyögtek, kellett, hogy ezen mikroszkopikus 
nagyságú részek a vizben lebegve és ezt zavarva végre mélyebb helye- 
ken ismét lerakodtak és ilyen természetes iszapolási folyamatnak köszön- 
hették a fiysch cementmárgái keletkezésüket. Az ezen lebegő részecskékkel 
együtt elszakadt moszatágak is szállíttattak a nyilt tenger fele és ott szin- 
tén lassan lesülyedtek a fenékre, melyen kiterültek. Ha porczos minőségű 
fiatal nyalábok voltak, mint ilyenek könnyen alámerülhettek és részben föl- 
egyenesedett részint megfordított helyzetükben a foraminifera-iszap las- 
sacskán betakarta. A hol időszakilag váltakozott a homok lerakodása a 
foraminifera-iszap lerakodásával, ott talán a homoktalajon is tenyészhetett 
egyideig kis moszatflora, mely aztán új iszapszállítás alkalmával be lett 
temetve. RorHPLETZ mindezt nem tekinti szükségképen a flysch fucoidáinak 
moszatoknak való bebizonyítására; döntő erre nézve maga a fucoidák tes- 
tének minősége. RorHPLETz ennél fogva a fucoidák testének beható chémiai 
és mikroscopiai vizsgálatával foglalkozott. 

Csepegtetünk sósavat a flysch-márgára, akkor élénken pezseg, ha a 
filysch-fucoidák teste is a márgából állana, akkor a sósav rajta ugyanazon 
tüneményt idézné elő; de RorHPLETz ezt egynehányszázszor eredmény nél- 


99 
kül megkísérlette a legkülönbözőbb flysch-fucoidákon. Ha a fucoidák ere- 
detileg üregek voltak, melyekbe fölülről vagy oldalvást a fiatalabb üledék 
finom iszapja beszűremlődött, akkor testük most vagy márgából állana, vagy 
rajta a települő tiszta agyag volna kimutatható. Egyik eset sem áll. Chon- , 
drites affinis chemiai megelemzéséből kitünt, hogy a fucoida-test egész 
anyagában nincs szénsavas mész, hanem főleg silicat, melynek basisai 
agyagföld, mész, magnesia, kali és natron és talán vasoxydult is tartalmaz ; 
a vas egy része mindenesetre mint oxyd önállóan jelen meg. Minthogy izzíi- 
tás alkalmával a test fekete színe eltünik, a szén jelenlétére lehet követ- 
keztetni. Hasonló eredményt mutatott ki már annak idején ScCHAFHAUTL is, 
ki a Trachgau egy chondrites márgáját megelemezte és GüMBEL (i. h.) is. 
E mellett különös figyelemre méltó az, hogy a márga agyagtartalmában 
mindazon elemek fordulnak elő, melyek a fucoida test silicatjait alkotják. 

A  chemiai elemzéssel teljesen egybevág a mikroszkopikus vizsgálat. 
Egyetlen egy esetben sem sikerült RorHPLETZ-nek a fucoida-testben kvar- 
czot vagy calcitot kimutathatni ; a lényeges alkotórészek víztartalmú silica- 
tok mikrokristálos halmaza, vasoxyd illetőleg vashydroxyd és carbon. Ezen 
alkotó részek elrendezése minden egyes csiszolatban bizonyos törvényszerű- 
séget mutat. A sötét részletek a silicat között igen finom por gyanánt van- 
nak elszórva ; de e mellett még durvább por is fordul elő, melynek eloszlása 
nem egészen olyan szabályos. Itt-ott fölismerhető, hogy e részletek tulaj- 
donkép harántfalu csövek voltak, a mint ez növényi sejtfonalaknál előfor- 
dul. Úgy látszik, mintha ezen csövek laza, többé-kevésbbé tág hurkú hálót 
és némileg a fucoida-test szenes vázát alkotnák. HK háló hurkaiban feküsznek 
a silicattömegek, melyek mintegy spékelve vannak a kisebb, sötétebb részecs- 
kékkel oly módon, hogy az elsők teljesen körülzárják az utóbbiakat. Ezen 
kis sötét pontok a legtöbb esetben úgy látszik vasoxyd- vagy vashydroxyd- 
ból állanak és az egész azon benyomást kelti föl, mintha valamely paren- 
chymaticus sejtszövet lumináit eleinte vasércz töltötte ki, mire a sejtfalak 
föloldódtak és helyüket silicattömegek foglalták el. 

Hasonló histologiai viszonyokkal találkozunk a Fucaceae és Lami- 
naricae nevű moszatok genusainál, mely moszatok az áthasonlításra szol- 
gáló külső parenchymaticus sejtszövetből s a kéregrétegből és egy belső bél- 
rétegből állanak, mely maga is parenchymaticus sejtszövet, melyet azonban 
vastagfalú, a szövet megszilárdítására szolgáló sejtfonalak hatolnak át. 

E szerint a fucoidatest szenes és elágazott sötét fonalait valamely bél- 
réteg szilárdító szövetének lehetne tekinteni, a bélréteg maga uralkodólag 
egyforma átmérőjü, elnyálkosodó falú, sejtekből álló parenchymaticus 
szövet; a kéregréteg azonban hiányzik, azaz nem kövesült meg. Ha azonban 
azon parenchymaticus szövet létezése kétségbe vonható, akkor a bélrétegből 
a sejtfonalak igen laza szövete maradna hátra és azt kellene fölvennünk, 
hogy ezen fonalak nyálban voltak beágyazva, mely nekik porczos minőséget 


30 


kölcsönzött és még abban az esetben megtaláljuk az élő moszatok között 
ugyanis a florideáknál az analog szerkezetet. Különben azt hiszi RoTHPLETZ, 
hogy az említett fonalszövet nagy hurkai és szabálytalansága miatt még 
korántsem egyeztethető össze a florideák bélkérgében előforduló sejtfonalak 
sokkal törvényszerűbb elrendezésével. A külső habitust tekintve a barna 
moszatok között hasonló alakokat találunk és a boncztani viszonyok, a meny- 
nyire fölismerhetők vagy gyaníthatók, sokkal inkább a phaeophiceae nevű 
moszatcsoportra utalnak. De mindegy, akár megkövesült collodiumot vagy 
parenchymaticus sejtszövetet akarunk a fucoidák silicat-tömegében látni, 
még mindig nehéz annak megkövesülésének folyamát megmagyarázni, 
minthogy a bezáró közet túlnyomólag szénsavas mészből áll, mely azonban 
a megkövesedésben nem vesz részt. A mint már említettük, a mellékkőzet 
lényegében foraminiferák héjaiból és spongiatűkből áll, melyeket finom 
szemcsés calcitaggregat tart össze. Sav behatása után a carbonatokhoz ké- 
pest a silicatok aránylag véve csak csekély mennyisége marad vissza, mely 
silicatok a fucoida testében levő silicatanyagtól meg nem különböztethető és 
szintén vasérczet és elszórtan kis szenes részecskéket zár magában. A mel- 
lékközetben ennélfogva más megkövesedési folyamat ment végbe, ugyanis 
ott a kovasavat carbonatok helyettesítették. A fucojda testében és ennek mel- 
lékközetében végbemenő eltérő megkövesítési folyamatok azonnal megfejt- 
hetők, ha fölvesszük azt, hogy a közet nedvessége oldott cearbonatokat és kova- 
savat tartalmazott. Ezen oldat segítségével a kovatűk anyaga föloldatott és he- 
lyettesíttetett mészcarbonatok által ; a fucoida testében pedig a szerves anyag 
bomlása következtében fölszabadult a szénsav, mely megakadályozta a szén- 
savas mész lecsapodását, de a silicatokét nem. Ha tehát elfogadjuk azt, hogy 
a fucoidák eredetileg moszatok voltak, akkor ez kielégítően megmagyarázná 
a mészcarbonat hiányát a fucoidák testében; ha azonban azon hypothesist 
föntartjuk, hogy a fucoidák eredetileg állatok fúrta üregek voltak, akkor a 
foraminifera héjak és szivacstűk, és főleg a mészcarbonat hiánya a fucoida 
testben valóságos talány maradna. 

Ezek után RorTHPLETZ-nek az igazi flysch-fucoidákról adott jellegezést 
elfogadbatjuk: Az igazi flysch-fucoidákat az jellemzi, hogy külső alakjok- 
ban a növényekhez való hasonlatosságot tisztán mutatják és mind körvo- 
nalaiknál, mind ásványi minőségüknél fogva a, mellékkőzettől élesen elkülö- 
nített testük van. 

Ha ezt most szem előtt tartjuk, akkor a sziléziai culmpalában talált 
fosszil, melyet az első ábrában Chondrites (roepperti (Grein. név alatt bemu- 
tatunk, nem lehet Chondrites, de növény sem. A villásan elágazó ágak duz- 
zadmányokként emelkednek ki a mellékközetből és azokon a helyeken, a 
hol egy ilyen duzzadt ág a kalapácscsal le lett törve, látni azt is, mind- 
amellett, hogy az ág körvonalai fölismerhetők, hogy színre nézve nincs 
különbség a fosszil és a mellékköőzet törési lapja között. A példány, a mint 


előttünk fekszik, tényleg a mellékkőzet anyagával kitöltött üregeknek, ille- 
tőleg járatoknak tünik föl, melyek máskép nem jöhettek létre, mint az iszap- 
ban mozgó féreg által. 

BRorHpPLnerz szép tanulmányából azonban még meg kell emlékezni azon 
vizsgálatairól, melyeket Phymatoderma,, a, lias vélt ehondritesére vonatko- 
zólag tett. Kitünt, hogy ezen külső alakjokban chondrites-re emlékeztető 
fossziliák valamely szaruszivacs rostjaiból és az ezek közé rakódott 
mésztestecskékből és diatomeák pánczéljaiból állanak; tehát azon érdekes 
eset előtt állunk, hogy egy alakjára nézve Phycopsis (Chondrites) Targioni- 
tehát a növényországbelihez fölötte hasonló, képződmény ; az állatországba 
tartozik, ép úgy, mint a sziléziai ceulm (hondrites Goepperti-je alakjára nézve 
Chondrites, de állományaira és szerkezetére nézve semmit sem mutat, a mi 
a növényországba utasíthatná. 


IRODALOM. 


1. BRONGNIART ADOLF: Histoire des végétaux fossiles. 1828. 

2. Gróf STERNBERG GÁSPÁR: Versuch einer geognostisch-botanischen Darstellung 
der Flora der Vorwelt. Heft 6. p. 17. 1833. 

3. FiIscHER-OOsSTER : Die fossilen Fucoiden der Schweizer Alpen. 1858. 

4. ETTINGSHAUSEN C. v.: Die fossilen Algen derWiener und Karpathen Sand- 
steine. — Sitzungsber. d. math.-naturw. Cl. d. kais. Akad. d. Wissenschaft Wien. 
Bd. XLVIII. 1863. 

5. SCHIMPER W. Pn.: Traité de paléontologie végétale. Tome I. 1869. 

6. SCHIMPER W. PH. : ZITTEL, Handbuch der Palüontologie, II. Theil. p. 61. 1879. 

7. HEER O. Flora fossilis Helvetiae. 1877. 

8. NATHORST A. G.: Om nágra förmodade vöxtfossilier. — Ofversigt of K. Vet. 
Akad. Förhandl. Stockholm. 1873. No. 9. 

9. Emmoxs: American geology, part 6. Agriculture. Vol. I. 1857. 

10. HANxcock: Remarks on certain vermiform fossils found in the mountain 
limestone districts of tbe North oí England. — Annals and Magazine of Natural 
History. ser. III. vol. II. 1858. 

11. DAwsox: On the foot-prints of Limulus as compared with the Protitehnites 
of the Potsdam sandstone. — Canadian Naturalist and Geologist. Vol. VII. p. 271. 1862 

12. DAwsox: On the foot-prints of Limulus as compared with the Protichnites 
of the Potsdam sandstone. — Amer. Journ. of science and arts. ser. II. vol. 24. 1862 

13. RuPERT JowEs: Trails, tracks and surface markings. — The Geologist. Vol. 
VI. p..128. 1862. 

14. NATHORST A. G.: Om spár of nágra evertebrerade djur m. m. veh deras 
paleontologiska betydelse. — Kongl. Svenska Vetenskaps-Akad. Handlingar Bd. 15. 
No. 7. — 1881. 

15. SCHENK A.: Ziitel, Handbuch der Palaeontologie. II. Theil. Phytopalaeon- 
tologie, p. 233. 


16. De SaPogra G.: Á propos des Algues fossiles. 1883. 

17. GaupRY : Bulletin de la Soc. Géol. de France, sér. III. t. XI. p. 156. 

18. NATHORST A. G.: Bulletin de la Soc. Géoi. de France, sér. III. t. XI. p. 452. 

19. NATHORST A. G.: Nouvelles observations sur des traces d" animeaux et aut- 
res phénomen d"origine purement mécanigue décrits comme cAlgues Fossilss. — 
Kgl. Svenska Vet. Akad Handl. Bd. XXI. No. 14. 

20. Marrragp G.: Consideration sur les fossils décrits comme algues. — Mém. 
Soc. paléont. Suisse. XIV. 1887. 

21. Wxirss E.: Über Fucoiden aus dem Flyseh von San Remo. — Zeitschrift d. 
deutsch. geol. Ges. Bd. XL. p. 366. 1888. 

22. MEUNIER STr.: Contribution á lhistoire des organismes problematigues des 
anciennes mers. — Comptes Rendus. CVI. p. 242—24t. 434, 1888 és La Naturaliste 
1888. p. 251. 

23. STANDFEST F.: Die vermeintlichen Fucoidenreste der Grazer Devonablage- 
rungen. — Mittheilungen der naturw. Ver. f. Steiermark 1888, p. 89. 


924. KgAsspR F.: Über den Kohlengehalt der cFlysehalgenv. — Annalen d. k. 
k. naturhist. Hofmuseums. Bd. IV. p. 183. 1889. 
25. NATHORST A. G.: Brief an Th. Fuchs. — Annalen d. k. k. naturhist. Hof- 


museums. Bd. IV. Notizen, p. 84. 1889. 

96. Fucus Ty. : Beitrüge zur Kenntniss der Spirophyten und Fucoiden. — Sitzungs- 
ber. d. k. Akad. d. Wiss. CII. 1. p. 552. 1893. 

27. ZIMMERMANN E.: Weiteres über angezweifelte Versteinerüungen (Spirophyten 
und Chondrites). — Naturwiss. Wochensehrift Bd. IX. No. 30. 1894. 

28. FucHs TH.: Studien über Fucoiden und Hieroglyphen. — Denkschriften d 
kais. Akad. d. Wiss. M. N. Cl. LXII. p. 369—448 m. 9 Taf. u. 22 Textfig. Wien 1895" 

29. GÜMBEL W. v.: Vorláufige Mittheilung über Flyschalgen. — Neues Jahrb. 
f. Min. Geok ta. "Bal. 1890 -Bd Ip. 227 

30. RoTHPLETZ A.: Über die Flysch-Fucoiden und einige andere fossile Algen, 
sowie über liasische Diatomeen führende Hornschwüámme. — Zeitschr. d. deutschen 
geol. Ges. XLVIII. Bd. 1896. p. 854—914 m 3 Tfn. 1898. 


A KISCZELLI PÁRKÁNYSÍK GEOLOGIAI SZELVÉNYÉNEK 
MINTÁJA. 


Bemutatta és magyarázta KocH ANTAL egyet. tanár. 


A mult nyáron dr. TórH MiHsÁny nagyváradi polg. isk. igazgató urat 
megbíztam volt, hogy rajzom és utasításom szerint, a helyszínéről beküldött 
összes közetekből, készítse el a maga kitalálta módon ezen érdekes dilu- 
viális párkánysík geologiai szelvényének a mintáját. Dr. TórH úr ennek a fel- 
adatnak lehetőleg híven és pontosan megfelelvén, van szerencsém az érde- 
kes szelvénymintát saját magyarázatom kiséretében ezennel bemutatni. 

Miután a mult nyáron a helyszíni vizsgálatokat és gyűjtést számos 
kirándulás alkalmából igen behatóan bevégeztem volt, abba a helyzetbe jutot- 
tem, hogy a nevezetes párkánysik üledékeiről kissé részletesebben is szól- 
hassak, mint azt az eddigi kutatók tették volt, kik között tudvalevőleg bold. 
SzaBó JózseErF tanár írt róluk a legtöbbet. 

Elmondom tehát röviden saját megtigyelésemnek az eredményeit, a 
melyek alapján azt a geologiai szelvényt szerkesztettem, melyet dr. Tórn M. 
azután mintázott. 


E geol. szelvénynek képét mellékelve (1. ábra), magyarázatul egyelőre 
a következőket adhatom ele. 


NY(NWYdT d TTV ÜL TIT LT AA Tó v (04. 


1. ábra. 


Az ó-budai Mátyáshegy keleti lejtőjének végét elfoglaló diluviális 
párkánysíknak alapját azok az alsó harmadkori rétegek képezik, melyek a 
HouzspacwH-féle téglagyárban és följebb a Szépárokban kitünő feltárásban 
észlelhetők. 


x Pest-Buda környékének földtani leirása. A m. tud. Akademia által koszorú- 
zott pályairat. Pest 1858. p. 15—20 és Budapest geologiai tekintetben. A m. Orv. 
és Term. vizsg. 1879-ik évi vándorgyülésének munkálatai. Budapest 1879. p. 38—43. 
Különlenyomat. 


Földtani Közlöny. XXIX. köt. 1899. 3 


34 


I. A szelvénynek legalsó rétegeit a felső-eocaen orbitoidos mészkő, 
régebben úgynevezett budai nummulitmészkő képezi, mely a zsidó-temető — 
tövében jelen meg a Szépárok szelvényében. 

II. Felette a zsidó-temetőn alúl dr. HoFFMANN K. felső-eocaen bryozoa- 
márgája jelenik meg táblás rétegekben, melyek közt a kovasavval áthatott, 
erősen kilúgozott, sejtes-likacsos, kövületekben igen gazdag, sárgás-fehér 
márgaréteg a legfeltünőbb. Erre 

IIT. és IV. az alsó-oligocaen márgának petrographiai minőségben kissé 
eltérő, váltakozó rétegei következnek, le a Holzspach-féle gyárig — szép 
föltárásban. A III-mal a mészdúsabb, fehéres-padok, a IV-gyel pedig a sár- 
gás, kissé agyagosabb és táblásan-lemezes rétegei vannak megjelölve. Mind- 
ezen rétegek düűlése 25—30" alatt DK-nek irányuló ; de egy darabon az árok 
fenekén feltünő gyűrődés, s egy redőnyeregnek a kipúposodása is látható. 
Fölötte 

V. a kisczelli tályagnak üdén kékes-szürke, kagylós elválású, hasadé- 
kos-pados rétegei következnek, melyeknek rétegezése azonban a téglavető 
egész feltárásán belül tisztán sehol sem vehető ki. A fedő- és a külszín felé 

VI. ugyan-e rétegeknek mállás következtében apróbb hasadékossá és 
piszkos barnás-sárgává vált 3—4 m vastag héja következik, s tulajdonképen 
ez képezi alapját a nevezett diluvialis párkánysíknak, melyen folytatólag 
a következő rétegsorozat van közel vizszintesen leülepedve. 

VII. A párkánysiknak északkeleti széle felé, az ó-budai kálvária mó- 
gött fekvő homokbányában, világosan látható, hogy a fedő mésztufa és a 
fekvő kisczelli tályag között egy kb. 5—6 m. vastag homokképződmény 
települ. E homoküledék alsó felében (a kőbánya fenekén) — VII/a — apró 
és közepes kavicsoknak kb. !/4 m. telepe húzódik végig szabálytalanúl; a 
homoküledék tetejében pedig, közvetlenül a mésztufa alatt, — VII/D — 
sorban elhelyezett, szeszélyes alakú homokkő-coneretiók és lemezek vannak 
közbefektetve. A csaknem vízszintesen lerakódott homok-padokon, különö- 
sen a bánya délnyugoti sarkában, igen érdekes és feltünő jelenség az ál- 
vagy haránt (transversalis)-rétegesség, mely a homok-padok fokait hullá-- 
mos sűrű vonalakban át- meg átszeldesi, többnyire oly módon, hogy a ferde 
vonalak kb. déli irányba dűlnek a legnagyobb fokban. 

A finom homokban kövületnek nyomát sem láttam. A kavicsban erő- 
sen koptatott Oslírea-cserepeket és egy limonitkéreggel bevont, hasonlóképen 
egészen lekoptatott (/yrena (?) vagy Tapes (?)-féle kagylót kaptam. Mindezek 
azonban világosan csak messziről, idősebb rétegekből kimosott és idehur- 
czolt kövületek, melyekből a homok geologiai korát biztogan meghatározni- 
nem lehet. A homoküledéken megfigyelt jelenségek azonban annak mivol- 
táról és képződéséről elég világosan beszélnek. E homoküledék, a közbetele- 
pült kavicsrétegcsékkel, az egykoron ily magasságban lefolyó Dunának ártéri 
képződményei, s az álrétegesség különösen — úgy látszik — a régi ártért 


sz 
99 


később borító homokbuczkáknak, vagyis futóhomoknak világos jele és ma- 
radványa. 

Ezen régi Duna-ártéri képződmények geologiai kora egész bizonyos- 
sággal nem ismeretes még ; lehet az még a levantei emelet korszakába való , 
a mit magam gyanítok, de lehet az már negyedkori is ; mindenesetre azon- 
ban ez az ártéri üledék képezte a régi Duna-medre felől belenyúlva, azon 
diluviális tónak a közvetlen fenekét, melyből később a mésztufa leüle- 
pedett. 

VIII. A Holzspach-féle téglavető felett azonban, tehát az egykori tónak 
keleti, vagyis a hegység felé eső szegélyén, ez az ártéri üledék teljesen 
hiányzik ; helyette sárga, kissé homokos agyagmárga vagy vályog települ 
közvetlenül az alatta elterülő mállott kisezelli tályagra, kb. 1—2 m. vastag- 
ságban, de északkeleti irányban fokozatosan vékonyodva. Hogy erre most az 
ártéri homokba megy-e át lassanként, vagy e fölé van kiékülő alakban le- 
üllepedve : azt directe megfigyelni sehol sem tudtam — és így nem mond- 
ható bizonyosan, hogy ez a párkányvályog-szerű üledék az ártéri homokkal 
egykorú vagy annál ifjabb-e? KE párkányvályogban elég gyakoriak egy 
középnagy Helix sp. (talán a felette következő tufarétegekben is előforduló 
nemoralis L.?) kopott és töredezett maradványai, a melyekből elég biztosan 
fölvehető már annak diluvialis kora. Fölötte 

IX. a mésztufának legalsó rétegpadja terül el, kb. 4 m vastagságban. 
Ez aránylag a legtömöttebb, részben szemcsés szövetű és gyéren Limnaeus 
sp. kőbeleket tüntet csak elénk, melyeknek héja tökéletesen feloldódott 
már. E fölött újra 

X. piszkos barnássárga homokos agyagmárgának, illetőleg párkány- 
vályognak egy 0-5 méternyi közrétegeséje terül el, mely éppen úgf? mint a 
VIII. számú alsó réteg, a hegyek felől nyúlik bele az egykori tófenékre, 
jelezve a csapadékvizeknek egy ideig való zajosabb működését, talán hide- 
gebb és nedvesebb évjárások uralmát is. 

E vályogrétegben azonban kövületnek semmi nyomát sem láttam és így 
nincs módomban, hogy annak képződéséről valami határozottabb véleményt 
koczkáztassak. Most újra 

XI. — a mésztuffa pados üledéke következik, még pedig annak főtö- 
mege, melynek teljes vastagsága a párkánysik közepe táján levő kőbánya 
foltárásai szerint 8 méterre tehető. 

XI.1 — Annak alsó és vastagabb része, mely vizinővények (nád, sás) 
üregeitől erősen odvas ugyan, de szilárdan összetartó, s épületkőnek fej- 
tetik. Csigamaradványokat ebben alig láttam, de kaptam benne az Elephas 
primigentus BrLumB. agyartöredékeit. 

XI.2? — Annak felső vékonyabb része, mely lazább szövetű és fino- 
mabb növényrészek maradványait tünteti elénk. Benne fehér csigahéjak is 
bőven kaphatók már, különösen: Bythinia tentaculata L., Limnaeus 


Ej 


36 


(Gulnaria) ovatus DRap. var. Janovensis Cruemss., Helhxa (Tacheaj) 
nemorabis L. 

XI.? — Az egykori tónak hegyfelőli partja mentén, de különösen a 
Hólzspach-féle téglavető felett, kitünő feltárásban látható, hogy a mésztufa 
sűrűn tele van a budai- és a bryozoamárgának meg az orbitoidos mész- 
kőnek kisebb-nagyobb szögletes tábláival és cserepeivel, úgy hogy erre 
valóságos mésztufakötőszerű breccia fekszik előttünk.t Világos tehát ebből, 
hogy ugyanazon időben, mialatt a tónak belsejében a tiszta mésztuffa leüle- 
pedett, a csapadékok a hegy felőli part mentében a hegylejtőkről kötörme- 
léket hurczoltak be időnként a tóba s azt ott lerakván — a tónak egyide- 
jüleg leülepedő mészüledéke brecciává össze forrasztotta azokat. Természetes 
következménye e folyamatnak azonban az lett, hogy a tó vize a hegyek felől 
mindinkább a Duna ártere felé kiszoríttatott. 

XI. — Borsókőnek és laza köőborsóknak fészekszerű kiválása a mész- 
tuffán belül. Ilyen kiválást a Holzspach-féle téglavető fölött láttam az év 
elején, de azóta az egész mésztufatömeggel elhordták már azt. A fészkes 
kiválás lefelé tölcséresen mélyedt volt, világosan jelezve az egykori meleg- 
forrás felfakadási helyét, a minő több is lehetett az egykori tó fenekén, táp- 
lálva azt bő vizökkel. SzaBó szerint a kaszárnya felé eső kőbányák egyiké- 
ben is észlelhető volt borsókő előfordulás, mint egykori forrás felfakadási 
helye. 

XII. Mint az egykori tónak legifjabb, de még mindig diluviális üle- 
déke végre, legfelül kb. 2—3 mét. vastagságban, egészen laza, világos- 
sárgás vagy szürkés, helyenként csaknem fehér mésziszap terül el a 
párkánysiknak vagy a felszinén, vagy az 1—3 m. vastag alluviális törmelék 
és feltalaj (a) alatt. Hz a tavi mésziszap helyenként sűrűn tele van a követ- 
kező csigafajok jól fentartott fehér, héjaival : 


BUNOS EN GAEL KO B ATÓ EGE ez LES Na LEBEN 1. gyak. ; 
Bythinia ventricosa, GRAY. var. dlata jElKnES ú8 ritkább ; 
Limnaea ( (rulnaria) ovata, DRap. var. Pulszkyana 

ITAZÁY (dr tezéss A EK Ó tt ÉNEKÉT TONNZNESS E bseg tesokkigkeb gyak. ; 
L. ovata DRAp. var. Janoviensits CLESS. ...... (2.2 ve gyak ; 
) ) pon VS TAKONABS E ÁE zés Ed ösét ök iz b ritkább ; 
) ) VT VÜNNNONSISÁÉTSES S E SSE NNESE SE ritkább ; 
limnaea, ( Limnophysa) palustris DRAE. ..... AM ritkább ; 
Plamorbis ( Tropodisus) marginatus DRAp. .....  .... gyak. ; 
NMuccinea (Lucena) oblonga DRAp. ..... HEY) ZT ÁE nem gyak. : 


: Ebből a brecciából került ki az Hlephas primigentus-nak az a remek alsó 
állkapocs-töredéke, melyet a m. kir. Földt. Intézet gyűjteményének Holzspach úr 
ajándékozott. 


37 


Helix ( Tachea) nemoralis L. SG erat a LE LENT Zé nem gyak. ; 
JANET HÜGOMED) KÍVÉS TOO GENS, 1 Eta est Ez  AMEA elég gyak. ; 

Bulimus (Chondrula) tridens MüLnL. ....  ... valt ritka ; 

Pupa, ( Torguilla) frumentum DRAr...... DNENN BEST 184 elég gyak. ; 
) ) ) var. curta, KÜSTER. ...... elég ritka ; 
ha (KDREOLK OTA) AT0 KELT TOP DIES EIRÁTRESÉSÁTENSÉSÁRÁSR  LONTETSESSAA JG VÖGTILKAt 


E faunulában tehát erősen túlnyomó a mocsár- illetőleg tóvizi fajok 
száma, még inkább az egyedeké. A szárazföldi alakok a tóvízből kinyúló 
növényzeten élhettek, onnan hullhattak és kerülhettek bele a tófenék mész- 
iszapába. Meggyőződtem, hogy a római fürdőnek tavában még mai napság 
is egészen azonos mésziszap rakódik le a fenekére. Ebben a jelenkori iszap- 
ban ugyanis a következő csigafajokat gyűjtöttem : 


Pythinia tentaculata b. ..... ÉT ÁL TELE 1. gyak. ; 
Planorbis ( Tropodiscus) marginatus DRAap. .... ..... gyak. : 
Limnaea (Limnophysa) palustris DRAp. " ... né ritkább ; 
TEL Yo (E KOTKKTEKONT KO) I ADÁSA ONMCOKATS TES ZENÉK ÉSÉSÍTTTZERÉS MESET sesneritkai 


Mindezekből kitünik tehát, hogy a jelenkori mésziszap is még azonos 
viszonyok közt ülepedik le folyvást, mint a kiseczelli párkánysikon elterült 
diluviális tónak a legfelső iszaprétege; így tehát a negyedkorhoz képest 
csak annyiban változtak a viszonyok, hogy azóta a Duna a mostani szintig 
vájta ki medrét és árterét is, melyen aztán, miután a régi (diluviális) 
ártérnek forrásai bedugultak, a forrásoknak mélyebben fekvő kitörési helyei 
keletkeztek s azok mostan a római fürdő tavában folytatják régi műkö- 
dégüket. 

Mindezek a részletezett viszonyok a Dr. Tórn-féle mintán lehetőleg 
. föl vannak tüntetve vagy legalább jelezve — s tapasztalásból mondhatom 
már, hogy ezen taneszköznek fölhasználása a demonstratiónál lényegesen 
elősegíti és megkönnyíti a lithogenetikai folyamatok magyarázását és meg- 
értetését s a hallgatónak figyelmét teljes mértékben képes fölhívni és meg- 
kötni. Ez okok bírtak rá, hogy Dr. TórmH MiHÁny-nak ezt az érdekes és szép 
geologiai taneszközét itten beható magyarázat kiséretében megismertessem. 
és a t. szakférfiak figyelmébe is ajánljam. 

Budapest, 1898 évi november hó 9-ikén. 


u 
A 


JURAMÉSZ-KŐ. A SZTENULETYÉRŐL. 
Ifj. báró Nopcsa FERENCZ-től. 


Már az 1883/84-ben foganatosított határszéli geologiai felvételek alkal- 
mával jelölhetett ki INkey BÉLA a waParos- és Vulkan-szorosv ezímű Col. 
XXVIII., zon. 24 jelű és 1:75,000 méretű térkép-lap délnyugati szegletében 
egy nagyobb mészkötömeget, mely nyugattól kelet felé a Sztenuletye, 
Szkorota, Buta és Plesu hegyeket magába foglalja, és melynek éjszaki 
részét akkor kristályos mésznek, déli részét pedig kréta-korú mésznek 
tekintette. 

Én az idén ezen mészkővonulatnak éjszaki oldalát a lap szélétől egé- 
szen az Izvorul-Buti nevű völgyig részletesen, a többit pedig futólagosan 
bejártam és azt tapasztaltam, hogy az éjszaki rész nem kristályos mészkő, 
hanem, mint azt INkeY BÉLA később ?Y maga is említette, felső jura-korű. 

Fekvőjét a harmadik csoportbeli kristályos palák képezik, melyek a 
lap szélétől a Vurvu- Drechsán-ig 60" alatt délfelé dőlnek. Ezekre helyenkint 
egy vöröses porfir-tufa dús közet következik, melyet Dr. SCHAFARZIK példája 
szerint XX verrukáno-nak nevezek. Ennek fedőjében, a hol a verrukáno pedig 


, 


Drechsan Piatra lui Jorgovan 


Drechsan Scorota seca 5 


Atmetszet a Drechsán és Piatra Atmetszet a Drechsán és Szkorota 
lui Jorgován közt. szeka közt. 


hiányzik, (például a Drechsan és a Scorota seca közt) közvetlen a kristályos 
palákra telepedve, mindenütt egy /varczitos sárga homokkó található, mely 


k BÉLA von INKEY: Die transsylvanischen Alpen vom Rothenthurmpass bis 
zum Eisernen Thor. Math. nat. Ber. a. Ungarn. Bd. IX. 

kk Dr. SCHAFARZIK: Örményes-Vercserova környékének geologiai viszonyairól, 
Magy. kir. földtani intézet évi jelentése, 1896. 


39 


itt esetleg hasonló korú fekete agyag-palákat helyettesít, és azonos lehetue 
a Dr. ScHAFARZIK-tól a Szarkó oldalán említett homokkövekkel. Fekete 
agyagpalák csak kis mértékben fordulnak elő a lap szélén a Sztenuletye 
éjszaki oldalán és azonkívül, tovább kelet felé, a Sztina Plesutól délre. 
Ezeken a palákon, illetőleg az elébb említett homokkövek fölött nagy vas- 
tagságban fehér vagy világos-szürke, sőt a Dilma Albelén sötét-szürke, 
. néha breccsiás szövetű réteges mészkövek fekszenek. 

Ebben sikerült nekem a Sztenuletve és a Piatra lui Jorgován közt egy 
nerineát,! találni, melynek egyszerű alkotása, és át nem tört orsója, daczára 
annak, hogy közelebbről meg nem határozható, a jura kort valószinüvé 
teszi.? Ezen véleményemet, hogy a mészkövek eme része a jurába, sőt a 
felső jurába tartozik, még azon körülmény is megerősíti, hogy petrografiai- 
lag nagyon hasonlítanak a ScHAFARZIK,  PopovIcI? és SIMIONESCU-tól 
említett felső-tithon mészkövekhez. Dél felé egy tömör, vörös erektől átszelt 
mészköbe mennek át, melyet, mint azt már dr. HoFrMANN K. is tette," kréta 
korúnak tekintek. Itt tehát éppen olyan észrevétlen átmenettel volna dol- 
gunk a felsőjurából az alsókrétába, mint azt PopovIrcI és SimronEscu előbb 
említett munkáiban Romániából is hangoztatják. A kutatásokat egyébiránt 
a jövő évben még folytatni fogom és remélem, hogy sikerülni fog jobb kövü- 
letek alapján a meszek korát pontosabban meghatározni. 


A JOBBÁGYI-I (NÓGRÁD-M.) MAMMUTH-LELET. 
Hanavárs Gyutá-tól. 


1897-ben a MÁV. hatvan-salgótarjáni szakaszán a második sínpárt 
fektették le. A pálya ez a része a Zagyva-folyó völgyében vezet, s ott, hol az 
árteret szegélyező idősebb terraszon több helyütt kisebb bevágásban halad, 
a bevágás szélesbítésénél nyert anyagot használták föl az ártéri töltés 
szélesbítésére. Apcz-Szántó állomásán túl azonban hosszabb része a pályá- 
nak a Zagyva árterén van vezetve, sőt itt magán a folyón is át megy. 
HB szakaszon már távolabbról kellett a töltés szélesbítéséhez szükséges anya- 
got keriteni, s a Jobbágyi községnél lévő részhez Poszróczxgy Iváx nagybir- 


: Jelenleg a magy. kir. földtani intézet gyűjteményében. 

- ZITTEL: Handbuch der Palüontologie. 

? Porpovicr: Etude géologigue des environs de Campulung et de Linaia (Rou- 
manie) 1898 (These de doctorat). 

t Srmrossscu: Über die Geolog. des Ouellengebietes der Dimbovicioara. (Jahr- 
buch d. k. k. geol. Reichsanst. 1898.) 

" HoFmaNwx: Magyarhoni földtani társulat munkálatai V. köt. 


40 


tokos majorjától E-ra, az országút mellett emelkedő dombnak elhordása 
által szerezték azt meg. 

A Zagyva balpartján elhuzódó hegységet javarészben trachit és törme- 
lék-közetei alkotják. A hegység lábánál azonban, a térszin alacsonyabb 
részében diluvialis korú terrasz van, s ebből vették a vasúti töltés szélesbí- 
tésére felhasznált anyagot, a partoldal tekintélyes részét ásván le. Ez alka- 
lommal bukkantak rá a mammuth-maradványokra. 

A m. kir. földtani intézet csak későn értesült e leletről, s mikor én, 
BöckH János igazgató úr igen megtisztelő megbizása következtében 1898. 
évi január 22-én kirándultam a helyszinére, már a munkálatokat abba- 
hagyták, de a leásás még friss volt, úgy, hogy a rétegsort még jól lehe- 
tett látni. 

A kb. 30 m. magas leásás legfelsőbb részét a lejtőtörmelék képezte. 
Ez alatt több m. vastag homok, majd lősz következik. A lőszt egy vékony 
rozsdás sáv választja el az alatta fekvő, s a leásás alsó részét képező kékes 
színű foszlós homokos agyagtól. Ennek a homokos agyagnak alsóbb részé- 
. ben pedig van egy kb. 0-5 m. vastag réteg, mely a szó szorosabb értelmében 
mammuth-breccsiának mondható, mert majdnem kizárólag mammuth 
csontváz-alkatrészekből áll. Ha emellett tekintetbe vesszük, hogy a leásás 
kb. 25 lépés széles s 50—60 lépés hosszú : elképzelhetni, hogy a csontoknak 
minő tömege került itt a munkálatok közben napfényre. Egész mammuth- 
csordának kellett hirtelen elpusztulnia, hogy a csontok olyan nagy tömege 
kerüljön az aránylag kis helyre. A csontok tömeges előfordulása és 
mállott volta az oka, hogy csak kevés használható anyag került ki e 
lelőhelyről. A mit kirándulásom alkalmával, és később május 9-ikén, a mikor 
Böcxgn J. igazgató úr vezetése alatt a m. kir. földtani intézet több tagja rán- 
dult ki e lelőhelyhez, az intézetnek megmenthettünk, azt PoszróczkY ÍVÁN 
úrnak köszönjük, ki — birtokán folyván a munkálatok —- az épebb dara- 
bokat, javarészben zápfogak, összegyűjtötte. A magyar nemzeti múzeum- 
ban lévő maradványok is az ő ajándékai. 

Látva a mammuth-csontoknak azt az óriási tömegét, mely e fél méter 
vastag réteget alkotta, önkénytelenül az a kérdés merült föl: hogy került 
ide ez a sok csont? 

Az a kékes, foszlós, homokos agyag, melyben a csontbreccia-réteg 
van, teljesen hasonlit azokhoz az iszaplerakodásokhoz, melyeket a folyók 
árvizkor ártereiken vagy mocsarak fenekén leraknak. Az anyag petrografiai 
alkotásából tehát bátran ráfoghatjuk, hogy itt a diluviális korban valamelyes 
ártéri mocsár terült el. 

A mammuth-maradványok hazánkban gyakoriak; erről tanuskodnak 
gyűjteményeink, melyek mindegyikében van jócskán mammuth-csont. De 
hogy valahol, kis területen, ilyen nagy mennyiségben fordultak volna elő 
mammuth-ecsontok : arra nem tudok példát. — Azt is tudjuk, hogy a mam- 


41 


muth társas életet folytatott s nagy csordákban egyűtt élt. Már most ha 
elképzelünk magunkban Jobbágyi táján, a diluviális korszakban egy olyan, 
villámütéstől eredő erdő- és fűégést, a minőre a történelmi korszakban Ameri- 
kában nem egy példa van, mely elől a mammuth-csorda a Jobbágyi köze- 
lében elterült mocsárba menekül, melyből azonban a nehéz testű, nehézkes 
állatok nem tudnak kiszabadúlni s ott vesznek: tán valószinűbb feleletet 
adtunk a felvetett kérdésre, mintha folyótól idehordottnak tartjuk e mam- 
muth-ecsontokat. Nem tartom valószínünek, hogy rövid idő alatt annyi 
mammuth pusztult volna el e vidéken, hogy a folyó rövid idő alatt annyi 
csontot halmozhatott volna itt fel. A réteg aránylag vékony volta és a cson- 
tok óriási tömege kizárja — szerény nézetem szerint — azt, hogy e maradvá- 
nyokat folyóvíz hordta volna ide, s inkább azt hiszem, hogy a mam- 
muthoknak az a sokasága, melynek csontjai ezt a réteget alkotják, helyben 
pusztult el. 


A SZOVÁTAI ILLYÉS-TÓ ÉS KÖRNYÉKE GEOLOGIAI 
SZEMPONTBÓL. 


T. Rorn LaJos-tól." 


1898 tavaszán sóranvi ILLyÉs LaJos, földbirtokos úr Székesen, Maros- 
Vásárhely környékén, azzal a kéréssel fordult a Földmivelésügyi m. kir. 
Miniszter úr ő Exeellencziájáboz, hogy a Szováta-község (Maros-Torda ma.) 
határában fekvő s nevezett földbirtokos úr tulajdonát képező eIllyés-tóv és 
környékének megvizsgálása ezéljából egy geologus kiküldetését elren- 
delni kegyeskedjék. Mert, mint ILLyés úr beadott folyamodványában mondja : 
"tekintve a tó nigy hőmérsékletét, közérdeket képez a geologiai vizsgálódás 
és a fölötti tájékozottság, hogy e rendkivüli hőmérséklet mi módon ál! elő.s 
hogy van-e kilátás arra, hogy a tó e hőmérsékletét állandóan megtarthatja-e? 
Csak akkor lesz lehetséges a közérdek szempontjából a tó vizének közfürdői 
czélra való kihasználása és a szükséges beruházások megtétele. 

A Miniszter úr a kért vizsgálatot elrendelvén, annak a múlt nyári 
országos geologiai felvételek befejezte után való keresztülvitelével a Földtani 
Intézet igazgatóságától én lettem megbizva, minthogy az én felvételi területem 
esett a kérdéses vidékhez legközelebb. Ennek folytán az elmúlt év szep- 
tember végén Felvinezről Maros-Vásárhelyre s innen a helyszinére, Szovátára 
indultam. Mielőtt azonban vizsgálódásaim eredményét itt röviden előadnám, 
legyen megengedve arra az előadásra ráutalnom, melyet dr. LENGYEL BÉLA, 
egyetemi tanár úr, társulatunk múlt évi márczius hó 2-án tartott szakülésén 
ugyanerről a tóról tartott. Nevezett tanár úr ez alkalommal az Illyís-tó 


k Előadatott a földt. társ. 1899. január 4-én tartott szakülésén. 


42 


vizének elemzését közölte, melyet ő végzett és előadása folyamán annak a 
nézetnek adott kifejezést, hogy a víz magas hőfokát a mélyből fölszálló 
meleg-források (hévforrások) idézik elő. A helyi viszonyokat nem ismervén, 
ezt a magyarázatot a magam részéről is legvalószínűbbnek tartottam. Most 
azonban, hogy alkalmam volt a helyszinén járni, mondhatom, hogy e 
feltevés — mint a következőkből látni fogjuk — nem vált be. 

Az eIllyés) - vagy általános alakja után, mely kis képzelődéssel kiterített 
medvebőrre emlékeztet, rMedve-tóv-nak is elnevezett tó Szováta községétől 
ÉK.-re, a cSóköze) - -táj 563 m-es pontjától ÉÉK.-re, a Cseresznyés-hegy déli 
tövében, szép regényes vidéken fekszik. Á területet, melyen az eIllyés-tós is 
elterül, trachitbreccsiából és trachitból álló magasabb hegylánezolat veszi 
körül, mely közé a mediterránkoru üledékes lerakodások medenezeszerűen 
nyúlnak be. E mediterránkoru szedimenteket márgás agyag és márga 
képviseli, mely anyag kősó-tömzsöt zár körül és több ízben homokos lerako- 
dásokkal (homokkal s alárendelten porhanyó homokkővel) váltakozik. 

Az Illyés- (Medve)-tó ÉNy.-i öbölszerű vége fölött, hol a lejtőn forrás 18 
fakad, az itt mutatkozó árokszerű területmélyedésben van az oldalt 
sósziklák környezte kis wVörös-tóv, mely ottjártamkor azonban sötét- 
zöld színű volt és alább a sZöld-tóv , melynek vízfölöslege nedves időszakban 
az Illyés-tóba ömlik ; ottlétemkor, hosszabb szárazság folytán, a tavak vize 
nem közlekedett. 

A kb. 8 holdnyi területet borító Illyés-tó ÉK.-i oldalán két a trachit- 
terülelen eredő patak vagy csermely édes vize ömlik ÉK. és K. felől a tóba, 
s aztán a sóval telített viz felszínén lassan D. felé mozog, hol a tó 
DNy.-i, zsilippel ellátott végén az eleintén Ny.-i irányban haladó árokba 
lefolyik. E lefolyás mentén (árokban) van a kb. 1 holdnyi területet elfoglaló 
( Mogyorósi-tóv, az árok további DNy-i folytatásában pedig, hol már a 
Szováta-patakba torkolló völgyecskét képezi, az ez idő szerint már elisza- 
posodott cFehérs-tó létezett, hol fürdők is voltak berendezve, melyeknek 
nyoma még látszik. 

Az Illyés-tóba ömlő két patak a tó keletkezése előtt ott elterült réten 
egyesült és a mostani tavat D. felől határoló hegy alatt eltünt, hogy a 
Sóköze 563 m- nyi t. sz. f. emelkedésének ÉÉNY.-i lejtőjén ismét a napra 
kerüljön és az itt mutatkozó árokszerű mélyedésben tovább folyjon. Ma itt 
szintén tó van, mely kb. akkora, mint a Mogyorósi-tó, s valamivel lejebb a 
Mogyorósi-tó árkába torkolló árokszerű mélyedés mentén még egy kis tó 
képződött. Ezen árokszerű mélyedéstől kis dombhát által elválasztva, a 
lejtőn újból megszakított árokképződés figyelhető meg, mely árok EÉNYy. 
felé szintén a Mogyorósitó árkába torkol. E megszakított árokképződés 
mentén több kisebb dolinaszerű, tölcséralakú mélyedés látható, melyekben 
kis víz gyűlt össze. A Mogyorósi-tó folytatását képező völgyecske jobb oldalán 
szintén láthatók efféle tölcséralakú beomlások. 


45 


A Sóköze K.-i oldalán vonuló völgyüűlet Ny.-i szélén fekszik az úű. n. 
c Fekete-tóv, mely jelenlegi alakjában régi időtől fogva fürdőül szolgál ; ha 
e tó vize felső rétegeiben jobban lehűl, akkor a fürdővendégek a cMogyorósi- 
tavat szokták felkeresni, mely több meleget fejleszt. 

Az imént vázolt viszonyokból világosan kitűnik, hogy a cSóközes, 
melynek ÉK.-i szélén az Illyés-tó is fekszik, nagyobbmérvű beomlási terület. 
Ezen mediterránkorú lerakodások alkotta területen a hozzáfolyó és abban 
keringő víz nem csak a betelepedett kősótömzs szikláit mossa és oldja foly- 
tonosan hanem az agyagmárgával váltakozó homokrétegeket is mindjobban 
kimossa és eltávolítja, minek folytán földalatti üregek keletkeznek, melyek 
a rájuk nehezedő tömegek súlya alatt beomlanak. Ezek a beomlások ter- 
mészet szerint a felszinig folytatódnak, a hol az így előállott tölcséralakú 
mélyedések azután megtelnek sósvízzel. 

Ily módon (alámosás és beomlás következtében) jött létre az Illyéz-tó 
is, mely a többi tavaknál csak nagyobb területet foglal el. 

E tó vize a felszinen ottlétemkor a levegőével megegyező hőfokot 
mutatott ; fél méter mélységben már (maximális hőmérővel) 255 és 38 R.-fo- 
kot mértünk ; a legmagasabb hőfokot 1:"5 méter mélységben találtuk, hol 
a víz 53—55-59 R..— 665— 69-50. hőfokot mutatott. 1-5 m-től lefelé 
a hőfok megint alább száll úgy, hogy a tó különböző (14) pontjain 
mérve, a 355 m — 20 m mély fenekén (a legmélyebb pontok az MEDI, 
trachitbreccsia képezte meredek part mentén, két fürdőház közötti részen, 
a tó közepe felé vannak) a minimális thermométerrel 11——28 R.-fokot 
(11 fokot 8 m-nél, 289-ot 35 m-nébtaláltunk 18 m mélységben 1457" R., 
20 m mélységben 13:5 R.-hőfok mutatkozott, a mi megint korülbelül az 
ottlétemkor észleit levegő hőfokának felel meg. 3 

Azon jelenség, hogy csekély mélységben a víz tükre alatt e sóstavak 
vize meleg, sőt forró, a fenék felé hideg, a többi fürdésre használt tavaknál 
(Mogyorósi-tó, Fekete-tó), továbbá a Vörös-, Zöld-tónál stb. i8 megvan, de 
valamennyi közt legmelegebb az Illyés-tó. 

Az előadottak szerint azon gondolat teljesen ki van zárva, hogy az 
Illyés-tó vizének 1-5 m mélységben észlelt oly feltünő magas hőfokát 
felszálló hévforrás idézné elő, a Sóköz sóstavainál általában mutatkozó s így 
közösnek tekinthető melegfejlesztés okát tehát másban kel! keresnünk. 

Erre nézve ez idő szerint határozott véleményt mondani nem lehet. 
E kérdés tisztázása akkor remélhető, ha az Illyés-tó 15 m mélységéből és a 
fenék mélyebb helyeiről (hol a sótartalom okvetetlenül konczentráltabb) 
való víz külön-külön elemezve lesz és azonkivül — mi igen lényeges — 
a hosszabb időn (legalább egy éven) át teljesen megbízható hőmérővel rend- 
szeresen végzett hőmérések adatai is rendelkezésünkre állanak. 

A magam részéről a vízben végbemenő vegyi folyamatokra (oxidáczióra) 
vagyok hajlandó leginkább gondolni, mi mellett a kősó és a só-agyagmárga 


44 


oly gyakori bitumenes mivolta, valamint esetleg a trachitban és a trachit- 
breccsiában előforduló pyrit lebeg szemem előtt. 

Az Illyés-tó bizonyos fázist (lánczszemet vagy nyugvópontot) jelöl az 
itt" lassan-lassan végbemenő völgyképződésben ; K.-i és Ék.-i oldalát beomlás 
ellen a részben mállott, de azért elég HETRÉNŐI és szilárd trachitbreccsia 
kompakt tömege biztosítja. 

A tó előreláthatóan jelentékeny változás nélkül hosszabb ideig fogja 
jelenlegi alakját megtartani, de időnként szükséges lesz fenekét — főleg a 
sekélyebb helyeken — eliszaposodás elhárítása szempontjából — kitakarítani. 

Meg vagyok róla győződve, hogy a vízaknai sóstóban állítólag felszálló 
meleg forrás szintén nem az, hanem, hogy a melegfejlesztés oka ott is 
ugyanaz lesz, mint az Illyés-, Mogyorósi- s a többi szovátai tavaknál. 

Legyen szabad végre még egy a Prometheus czímű heti folyóirat 
IX. (1897.) évfolyamának 79—650. lapján megjelent rövid közleményre 
ráutalnom, melyre dr. Lóczy LaJos, egyetemi tanár úr figyelmeztetni szíves 
volt, egyszersmind a nevezett folyóirat illető füzetét betekintés végett 
rendelkezésemre bocsátván. 

E közleményben G. ZIEGLER hasonló jelenségre, t. i. a sósvízben 
kifejlődő magas hőmérsékletre hívja fel a figyelmet. Ugyanis a Besancon 
mellett szerkesztett mesterséges sósvíztartó kiürítése alkalmával 1873-ban 
figyelték meg e sósvíz feltűnő melegét. Ennek folytán ZIEGLER és MARCHAND 
a sósvíztartóban több hónapon át hőméréseket eszközöltek, melyek folyamán 
augusztus 14-én 1735 m mélységben a legmagasabb hőfokot (627 C. 
találták. E magas hőfokot ZIEGLER a nap sugarainak tulajdonítja, mondván : 
(A nap melegének ezt a felhalmozódását lényegileg abból kell kimagya- 
ráznunk, hogy az emelkedett hőmérsékletben létrejövő sószaporodás 
következtében a sóoldat egyes részecskéinek a sulya gyarapodik és pedig 
annyira, hogy túlhaladja a hő emelkedése folytán előálló súlycsökkenést. 
Innélfogva pedig megakadályozza a melegebb részeknek fölfelé nyomulását.? 

A besanconi mesterséges sósvíztartónál hasonló hőmérsékleti viszonyok 
észleltettek, mint a szovátai természet létrehozta tavaknál. Besanconnál is 
legfelül a víz (esővíztől) hideg, bizonyos mélységben eléri a melegnek 
maximumát, a fenék felé megint mindinkább hideg. 

E helyt még csak azt akarom kiemelni, hogy a fenn hangsúlyozott 
vizsgálatok Szovátánál az Illyés-tó vizén kivül legalább még a Fekete-tónál 
is keresztülviendők volnának, minthogy e tó általában kevesebb meleget 
fejleszt és vize a felső rétegekben hamarább hül le, mint pl. — a mire fent 
utaltam — a Mogyorósi-tó vize. 


ássni 
01 


ISMERTETÉS. 


A. F. MaARrox et L. LAURENT: Examen dune collection de vegetauax fossiles 
de Roumanmie. (Annuaire du Musée de Géologie et de Paléontologie. Buca- 
Test, 541899. 23. 1. 2 tábla.) 


A szomszéd királyság geológiai szerkezete igen hasonlít a mi hazánké- 
hoz. Ott is a kristályos palák tömegeire települnek a mezo- és kenozoi kor 
üledékei; különösen a harmadkoriak és ez utóbbiak közül megint a levantei 
emelet az, mely itt jelentékenyebb fejlődésre jutott mint hazánkban. Elvár- 
ható volt tehát, hogy Romániában is leginkább abban a mértékben meg- 
ismerkedjünk az említett korszakok florájával, a mint ez eddig Magyar- 
országra nézve áll; de eddig hiába vártunk egy ilyen idevágó közleményt ; 
legalább a referens tudása szerint az itt megismertetendő értekezés az első, 
mely Románia ősvilági Horájával foglalkozik. A nem nagyszámú növényeket 
STEFANESCU GYÖRGY, egyetemi tanár gyűjtötte és meghatározás végett meg- 
küldötte néhai gróf G. DE SApoRra-nak, ki azonban elhalálozván, munkáját 
be nem végezte. Ezt most megtették a megnevezett szerzők, kik közül az 
első DE SAPORTA régi és hű munkatársa volt. 

A OTANCESTI-1 carbonformatióban talált növénymaradványokról azt 
mondják a szerzők, hogy a megtartás rossz állapotja miatt nem engedik 
meg a meghatározást, de említést tesznek pikkelyes csövekről, melyek úgy 
látszik, gerinecztelen állatok kétes nyomaival állanak kapcsolatban. ; 

A SuHAT és BaBADAG melletti krétából igen kevés számmal kikerült 
növénymaradványok között előfordul a jellemző Seguota Reichenbachi 
GBIN. sp., mely a krétakorban a sarkvidéktől kezdve az amerikai Potomac- 
ban, az angol és a német Wealdenben egész Francziaország déli részéig, és a 
cseh krétában elvolt terjedve. Magyarországon találta T. Rorn Lagos Krassó- 
Szörénymegyében és így a magyar és a román lelethelyek e növény legkele- 
tibb elterjedését jelzik. E coniferán kívül még a Marattites desideratus n. sp. 
lett leírva. mely a szerzők szerint ugyan legközelebb áll a cseh krétában 
előforduló Maratltia  cretacea Vel.-hoz, de ettől a másodrendű erek inkább 
fölfelé irányuló futásra, valamint a középér erős volta teszik különbözővé. 

Az eoczen-korű lerakodások tengeriek és fucoidák fordúlnak bennök 
elő. A szerzők fölismerték bennök az ismeretes Taenidium p.-t, Chondrites 
affinis Heer-t és Ch. Targioni Bringt.-t és nevezetes azon megjegyzés, 


46 


melyet a szerzők ama problematikus szervezeteket illetőleg tesznek. Elisme- 
rik, hogy azoknak egy nagy része úgy, a mint NATHORsT hiszi, férgek vagy 
héjas állatok fúrónyomai, mert ők meggyőző bizonyítékot találtak a Rhone 
deltájában, nevezetesen Galejon mellett, annak homokos iszapos partjainak 
álló vizeiben. Ez az iszap csak úgy hemzseg egy a Nereis nemből való sertés- 
lábú féregtől, mely az apály idején vagy midőn a szárazföldről jövő szél befelé 
hajtja a vizet, az önfúrta járatok nyilásain kijövén, sokszor testük hátsó 
részével a járat falához rögzítve, a járat nyilása körül testének mellső részét 
kigyómódra majd hosszabbítván, majd megrövidítvén és különböző irány 
elé mozgatván, az által az iszap felületén valóságos elágazó rajzokat baráz- 
dák alakjában létesít. A nyál, melyet az állat munkája közben bőven kivá- 
laszt, bizonyos állandóságot kölcsönöz ezen barázdáknak, melyekbe a vissza- 
térő víz iszapot és növényi detritust szállit. 

STEFANESCU egy másik de kétes eoczénkorú lelethelyen (Minereasa de 
Sus) halpikkelyeken kívül még egy- és kétszikűek levélmaradványait gyűj- 
tötte, de fogyatékos voltuk miatt nem határozhatók meg pontosan. Részben 
Ouercus elaena UxG.-re és Myrica-ra emlékeztetnek. ; 

Különböző mioczenkorú helyiségekről a szerzők most a következő növé- 
nyeket írják le : Leguminosítes trispermus, s. sp., Doliostrobus Sternbergii 
(MaRron), hobima affinis S. sp., mely nevét azon nagy hasonlatosságnak 
köszöni, melyet a Hobinia viscosa, (VEwr.) és a HR. pseudo-acacia L. tor- 
tuosa nevű válfajának leveleivel mutat; [ex Sturdzai s. sP., mely levelet a 
szerzők az élő [lex cassine AIr. sox L. leveleivel hasonlítják össze; Ouercus 
Stefanescui xs. sp. Biztosra veszik a szerzők, hogy a különböző európai 
florákban kezdve a tongrientől a mioczénig szereplő Juercus elaena, (UNG.) 
különböző fajokhoz tartozik. A román levél is megegyezik egy SAPoRra-tól 
az ormissani florából Juercus elaena-nak meghatározott levéllel, melynek 
meghatározását azonban az utóbbi időben maga SAPORTA megváltoztatott. 
Fagus horrida (R. LupwiG), Sapindus Bramdzai x. sp., mely nem tévesz- 
tendő össze Sapindus falcifolius (A. BRaAuwn)-sal. A román levél különös 
erős bőrnemű állományt árul el, ez valamint levélkéi tökéletes hasonlatos- 
ságot mutatnak egy kertben tenyésztett és Sapindus japamicus-nak elneve- 
zett fa leveleivel. 5. falcifolitus és S. Hazslinszkyi hazánk északi vidékein 
oly bőven előforduló levelek különösen az első számos és fölfelé szálló erei 
miatt összetévesztbető a román levéllel, de HEER azt mondja S. falcifolius 
svájczi leveleiről, hogy ezek állománya nem volt bőrnemű és hogy az Észak- 
Amerikai-Egyesült államok déli vidékein tenyésző 5. marginatus-sal össze- 
hasonlíthatók. A szerzők a II-ik táblán a 10/a képben bemutatják ama 
említett S. japamicus egyik levelét, melyet azonban legfölebb csak alakjára 


4g 


nézve tarthatunk különbözőnek a S. falcifolius leveleitől (v. ö. HEER. FI. tert. 
helv. III. t. CXIX. fig. 16 nagyítva) ; de azon levéltöredék, melynek a szerzők 
uj nevet adtak, épen töredékes volta mellett inkább a S. falcifolius-hoz 
mintsem hogy a S. japamicus-hoz való tartozását gyaníttatja. A Typha 
virágzó szártöredéke, ((innamomum polymorphum, Acer termés tökéletlen 
töredéke; (Juercus nertüfolia An. Bn., Pinus (Pinaster) leptophylla Sae., 
Phylhites (Bankira 9) conspicuus x. sp. E florulában előforduló nagy elter- 
jedésű növények mutatják, hogy Románia harmadkori florája csak egyik 
része Kurópa nagy harmadkori florájának. 

Phoczen-korú helyiségekről a következő növények vannak fölemlítve : 
A nagy elterjedésű Cinnamomum Schenchzeri HEER, Phyllites F. Laurus, 
Phylltes ef. Saliv, Fagus Aureliami x. sp., mely a román mioczénben is elő- 
forduló /. horrida R. Lupw. typusához tartozik, de részaránytalan töve az 
európai Fagus syilvatica közelébe állítja; erősen hullámos széle pedig 
F. Sieboldü- és F. japonica-val is hozza kapcsolatba; de a két fajt az 
európai bükk egyszerű fajtáinak tekintik. A román levél a különböző alakok 
között mintegy átmenetet képez és ez okból is azt hiszi a referens, hogy az 
új név talán fölösleges volt — Carpinus-termés szárnyának töredéke, mely 
(7. orientalis typusára emlékeztet — Salix Stefanescui s. sp. számos lenyo- 
matban a timisani-i lerakodásokból határozottan Salix babylonica L.-hoz 
(Kurdistan) igen közel álló alak és ennek közvetlen előde, különben elég 
sokalakú. A régibb elődeik bizonyosan megtalálhatók a. mioczénben (5. Lava- 
teri, varians etc.), Tilia expamsa (SAP. ET MAR.) azonos a Meximieux mel- 
lett talált levelekkel. Kivánatos, hogy Románia ősvilági fHorájából minél 
előbb és minél több adatot nyerjünk. Dr. SrauB Móricz. 


a 


IRODALOM. 


(1.) SIEGMETH, CnH.: Notes sur les cavernes de Hongrie. (Mémoires de la 
Société de Spéléologie, t. III. No. 16, 20. pg. avec 2 vue et 5 plans ou 
coupes. Paris 1898.) 


Hálánkra számíthat az érdemes szerző, hogy hazánk természeti szépségeire 
és nevezetességére figyelmezteti a külföldet. SixzGmern tagtársunk e tekintetben 
fáradhatlanul működik és a csinos összállítás, melyet hazánk barlangjairól a fran- 
czia barlangkutató társulat közlönyében közzé tesz, szép helyet foglalna el a hazai 
irodalomban is. 

Hazánk számos barlangának legnevezetesebbjei a három mésztömzsben 
vannak és pedig kettő a központi kárpátokban, a harmadik a bihari hegységben. 

A) Az alacsony Tátra északi tömzséből említi S. a dobsinai jégbarlangot, a. 
deménfalvi, jég- és stalactitbarlangot és a liszkovai barlangot. 

B) A gömöri tömzsben és pedig a pelsőczi platón a Miskolcz-Dobsinára 
vezető vonal mentén vannak a Csengő-, Macska- Gyökér-, Zomborlyjuk és 
egyéb hozzáférhetlen kisebb barlangok. Pelsőcz és Rozsnyó között, szemben a 
gombaszögi állomással fölfedezte a szerző SCHLOSSER ÁLBERT úr társaságában a 
Léontine nevü barlangot. A benne talált emberi maradványokat a tatárok elől ide 
menekülteknek tulajdonítják. A sziliczai plató magában zárja Hurópa nagyságra 
nézve második barlangját, az aggteleki-t (Baradla) ; nem messze innen a Pelsőczre 
vezető vonalon fekszik a Büdöstó-barlang vagy Domicza, tetemes guanokészlettel 
és igen valószinű, hogy az a Baradla még kikutatlan részével összefüggésben áll. 
Domicza közelében van a Rablólyuk, továbbá Szilicza városa közelében a. sziliczai 
vagy ledniczai jégbarlang. A platónak a szádellői völgytől keletre terjedő részén, a 
tornai platón szintén van több barlang ; ilyenek a falucskai, szepsti, jászót. 

C) A bihari hegység számos barlangja közül S. csak a legnevezetesebbeket 
említi. Ezek a meziádi, a Meziádról ÉK-re felső triasmészben fekvő barlang. Petroz 
városából meglátogatható a fericsci és az oncsaszai ( Pestera-Smeilor, sárkánybar- 
lang) , nem messze ettől vannak az alunai ég a ponori barlangok. Lunka vasuti 
állomástól könnyen eljutunk a Biharhegység szép barlangjához, a JóZzsEF FŐHERCZEG 
barlanghoz két nevezetes rovarával: a Pholenon Hazayi nevű vak bogár és a 
Heteromiza atricornus nevű légy. Rézbánya ismét más barlangok sorozatának 
képezi kiinduló pontját ; ilyenek a funaczai barlang, a Susogó völgyben fekvő bihari 
kapu nevű barlang ; nem messze ettől van a Kőrös forrásának barlangja és az 
Aranyos völgyben meglátogathatjuk a skerisorai barlangot; Vaskoh legközelebbi 
környékén van a Campaneszka-barlang; Vaskohtól D-re és K-re kiterjeszkedik 
egy jura-plató, melyen számos dolina a barlangok nagy számáról is tanuskodik. 

D) Az országban egyebütt található barlangok : ÉK-re a magas Tátrában, a 
bélai mészhegységben van a csinos bélai cseppkőbarlang, ugyane hegységben van 


49 


még az alabastrom barlang és Haligocz városa mellett a hasonnevű barlang törté- 
nelem előtti emberi és állati csontokkal. 

Gazdag barlangokban hazánk erdélyi része is. Egy hiányos jegyzék szerint 
ott 73 barlang ismeretes ; ezek közt nevezetesek az almási barlang és különösen a, 
Büdös híres gázkiömléseivel. Emlitést érdemelnek még a skitla-jalomiczai, a Csetate 
Boli barlang Petrozsény mellett, a ponovicsi Puj és a godimasdi Zám mellett. 

A Mecsekhegységből megemlíthetjük az abaligeti és a Mátrából az ágasvári 
barlangot. Dr. SrauB Mónxrcz. 


(2.) A m. kir. Földtani Intézet évi jelentése 1594-ról. Igazgatósági és egyéb 
jelentéseken kívül a következő felvételi jelentéseket tartalmazza : 


A ) Hegyvidéki országos felvételek. 


1. Posewirz Tivapan dr.-tól: A Turbát-gát környéke. 

Az oro-hidrografiai viszonyok után a földtaniak tárgyalásánál leirja az e 
vidéken előforduló alsó és felső oligoczén homokköveket, halpikkelyes palákat, 
melyek többnyire ÉNy-ra csapnak és DNy-ra dőlnek, végül megemlíti a régi glecser 
nyomokra valló apró tengerszemeket és törmelékkel borított katlanfenekeket. 


2. SzorraGH Tamás dr.-tól. Geologiai tanulmányok a biharmegyei a Király - 
erdős déli előhegységében, Lunkaspri, Szitány-Turburest, Papmező-Kimpány, 
Kostyán, Hollód és Jancsesd környékén : valamint az északnyugati részen fekvő 
Szaránd és Kopacsel faluk déli vidékén. 

Az alaphegységet föltételesen dias-nak vett kvarczitos homokkövek és konglo- 
merátok alkotják, melyekkel konkordans helyzetben palák is előfordulnak, továbbá 
orthoklas kvarcz-porphyrok törtek át rajta. Ezeken kívül trias-dolomit, aptien-mész - 
kövek a gosau emelet márgás, homokos kőzetei Actseeonellákkal, szénnyomokkal, 
lajta-mészkő, szarmatakorú tufás márgák és diatomás pelitek, pontusi agyagok 
ésmárgák, továbbá diluvialis kavicsok, agyagok, végül alluvialis területek fordulnak 
elő a jelzett területen. 


3. PerHő Gyura dr.-tól: Nagy-Halmágy környékének geologiai viszonyai. 

A huszonhat község határára terjedő felvételi területnek oro-hidrografiai 
ismertetése után az üledékes képződmények rovatában sok érdekes részlettel ismer- 
teti a következő képződményeket : 

1. A sericites, csillámos filliteket és az ezzel előforduló homokpalákat, 
arkoza-homokköveket, csillámos palákat, a diorit szomszédságában a gránitithez 
csatlakozó, valószinüleg kontakt képződményeket, továbbá az éreczelőfordulásokat. 
A fillítek ált. csapása KNy-i, tulnyomólag 20—259?-os D-i dőléssel. 

2. A petrographiai jellegénél fogva neokomkori kárpáti homokkőhöz hasonló, 
de korra nézve vele nem azonosítható homokkövet, mészkövet, melyek csapása 
uralkodólag ÉD-i. 

3. Kövületeket is tartalmazó, átlag K-i csapásu és D-re dőlő gosauwi homokkő, 
márgapala, breccsia és konglomerat képződményeket. 

4. Pontusi agyag, márga, homok, homokkő és homokos törmelék képződ- 
ményeket, helyenként kövületekkel. 

Földtani Közlöny. XXIX, köt. 1899. 4. 


50 


5. Diluwvialis agyagot és a jelenlegi folyószint felett 40 m. magasan is talál- 
ható teraszkavicsot, nyirkot. 

6. Ó- és uj alluvialis képződményeket. 

Az eruptiv kőzetek érdekes, hosszú sorának tagjai ezek : 

7. A tipusos gránitit (orthoklas-, plagioklas-, kvarcz-, chloritosodó biotit-, 
érczek-, apatittal). Vosdocs határában dél felé 

8. tipusos dioritba megy át lassanként, melynek ásványai plagioklas (oli- 
goklas), barna amphibol, magnetit, pyrit, kevés apatit. A jelzett gránitit tömeg 
szomszédságában észak felé pedig biotitos kvarcz-augit-diorit jelenik meg, labra- 
dorit földpáttal, uralitos augittal. 

9. Porphyros kiválások nélküli felsitvporphyr (kvarcz, oligoklas, biotit, mus- 
kovittal) fordul elő Kis- Halmágyon. 

10. Ennek tőszomszédságában zöldköves diabasporphyrit van (oligoklas 
léczekkel és augittal, ehloritos alapanyagban). 

11. Tipusos diabast említ két pontról (oligoklas léczekkel, augittal, fém- 
szemekkel). 

12. Biotit-amphibol-andesit fordul elő a felsitporphyr és diabasporphyrit 
szomszédságában, mely a szemcsés alapanyagban meglévő kvarcz által az Erdélyi 
Érczhegység dacitjaihoz hasonlít. Zöldköves is van közöttük. 

13. Piroxen-andcesit tufák, melyek mind viz alatt rakodtak le, a legjelenté- 
kenyebb képződményei a nagyhalmágyi öbölnek. Ezek kevés andesit intruziót tar- 
talmaznak és lávákat borítanak, melyek hypersthen-augit-andesit typushoz tartozó 
lávákat borítanak be. ; 

A tufák települése változó, de ezeket helybeli elmozdulásoknak kell tulaj- 
donítani, mert a mioczénkor után nagyobb zavargások nem fordultak elő. 


4. Haravárs Gyurá-tól : Karánsebes nyugati környéke. 

1. Kristályos palák: csillámpala, csillámos, gránátos gnejsz, pegmatit, 
kevés amphibol gnejsz, tehát a középső palacsoport alkotja e terület D-i nagyobb 
részét uralkodólag ÉNy-ra dőlve 40—50? alatt. 

2. Mediterránkorú üledékek: homok, homokkő, szénpalák, agyagmárgák, 
agyag, homokos lajtamész, édesvizi mész több helyen fordul elő Temes-Szlatina, 
Golecz-Bukosnicza, Petrosnicza, Ruzs határában. Több belyről kövületeket is sorol 
fel és széntelepeket említ. 

3. A pontusi üledékek felső, homokos csoportjának rétegei alkotják az ezen 
terület É-1 részén lévő dombságot, melyben csak kevés ostracoda-héj fordul elő. 

4. Diluwvialis üledékek, — nagyobbára kavics — 5—6 m. magas teraszt for- 
málnak a Temes mindkét oldalán. 

5. Alluvialis kavicsos üledéket találni a jelenlegi ártereken is. 


5. DCHAFARZIK FERENCZ dr.-tól: Kornyaréva környékének geologiai viszo- 
nyairól, 

A kristályos paláknak csillámgnejszok, pegmatitok, alárendelten amphibolit 
és amaphibolgnejszok alkotta középső csoportja, a kornyarévai völgyben és a Fekete- 
hegységben pedig uralkodólag a felső csoportba, tartozó zöld gnejszek és fillitek 
képezik az alaphegységet. 


dts tttltk azttntséntatsánő 


51 


Karbonkorú üledékeket nagyobbára fekete agyagpala alkotja, alárendelten 
homokkő és erinoideákat, korallokat és Spirifer mosguensis Fischer-t tartalmazó, 
tehát alsó tengeri carbon mészkő. Porphyr dyke-ok szelik át ezeket sűrűn. 

A dias verrukano durva porphyr konglomeratokból áll uralkodóan, szét- 
szaggatott foltokat formálva. 

A lias homokkövek (réthi, pregedai1) jelentékeny szerepet játszanak főleg a 
Feketehegységben. Ezen hegység és a határszéli havasok közti depressióban leg- 
alól a gresteni rétegekhez hasonló homokkövek és agyagpalák vannak. Sok helyen 
diabas tört át a lias palákon a felső Topla és Rauna folyó mentén. Diabastufák is 
vannak. 

Mészközárványos homokkövek és konglomeratok borítják a tufákat, melyek 
már a doggerhez tartoznak. 

Alárendelten malmmészkő is előfordul. 

A Ny-ra eső dombvidéket szarmata, rétegek alkotják, melyeknek alsó homo- 
kos tályagja több kövületet tartalmaz, mint a felső homok, konglomerat. 

Ezeken kívül fiatalabb teraszos kavicsok és alluvialis kavicsok is előfordulnak. 


6. Appa Kármáx-tól: (Greologiai tanulmányok Krassó-Szörény megyében, 
Kornya, Mehadika és Pervova környékén. 

A kristályos palakőzeteknek uralkodólag gnejszből, kvarczitból, csillámpalá- 
ból, alárendelten aplit-pegmatit-amfibolitból, továbbá kristályos mészkőből: álló 
középső csoportjába Pervovától ÉNy-ra be van gyűrve a felső palacsoport erősen 
ránczosodott amfibolitjai. A középző csoport palái között Pervova községtől 
ÉNYy-ra szerpentin, belsejében pedig zsirkőlencse van. A gnejszben és csillámpalá- 
ban némelykor gránát, turmalin, staurolith is előfordul. 

A dacitnak gránitos és porphyros (felzites) fajtája több helyütt áttöri dyke-ok 
alakjában a középső palacsoportot. Ásványai plagioklas, amphibol, csillám, kvarez 
magnetit, apatit, pirit stb. 

A neogen öblöt alárendelten parti kiképződésü homok, lajta és lithotamnium 
mészkő alkotja gazdag faunával, melyeknek gyakori tagja az Alveolina melo d" Orb., 
minek alapján felső mediterrán korúnak veszi. A sarmata emelet finom tályag-, 
agyag-, homok-, konglomerat-, kavics- és mészkővel tölti ki uralkodólag az öblöt. 
Mehadika község határában 0-25 m. vastag lignit réteget is talált a tályag között. 
Mindkét emelet sok, de uralkodólag rossz kövületeket tartalmaz, melyeket több 
helyről meghatározva felsorol. A rétegek általában K-re dőlnek 5—109 alatt. 

Ezeken kívül plioczén-diluvialis kavics és alluvialis lerakodások fordulnak 
elő e területen. 


B) Bányageologiai felvételek. 


7. GESELL SÁNDOR-tól : Zalatna és vidékének bányageologiai viszonyai. 

Zalatna 117-ben Villa auraria minor névvel római birtok lett. A tellur és 
aranyról bíres Faczebánya (Bányaoldal) bányászata visszanyul a legrégibb időkbe. 
Sok egyéb érdekes történelmi adat felsorolása után a telérek földtani viszonyairól, 
az e vidéken előforduló kárpáti homokkőről (konglomerát, márgapala) és az ezt 
áttört és érczesített trachytos (zöldköves) kőz etekről szól. 

A faczebányai hegyekben a tellur- és aranyerek a Mária-Lorettóbányában és 

Az 


52 


a határos Istenremény míiívelésben, továbbá a Mária-segits és Zsigmond mívelések- 
ben mindenütt homokkőben fordulnak elő. Termés tellur nagyobb mennyiségben 
csak régen fordult elő. A sötétsárga arany az erdélyi aranyok között a leggazda- 
sabb; pirittel fordulnak elő ez érczek kvarczban, szarukóben, de az érez gyakran a. 
mellékkövekbe is benyomul bizonytalan távolságra. Galenit, pirit és chalkopirit- 
erek is előfordulnak a faczebányai hegyekben. 

A brázai zöldkötrachytban, kvarcz, agyag pirit, rideg ezüstérez tartalmú 
telérek dőlnek rendesen 60—80? alatt Ny-ra. De van itt mészpáttelér is aranyos 
pirit és tellurérczekkel. 

A mindszenti nemesfémbányászatot (Nagy-Almás községben) írja aztán le, 
mely trachytban mozog és tulajdonképen egy hatalmas telért mível. Pirit, chalko - 
pirit, sphalerit, antimonit és termésarany fordul itt elő. A telértöltelék tufa átszőve 
mészpáttal és érczekkel. Calcit és aragoniterek járják át a hegyet. 


(7) Agronom-geologiai felvételek. 


8. ISkEvY BÉLÁ-tól : Jelentés az 1594. évben Békés és Csanád megyében vége- 
zett földtami felvételről. 

A Mezőhegyes és Hódmező-Vásárhely határába eső, részletes felvétel alá. 
került terület alkotásában részt vesz : 

1. könnyü homokos agyag (vályog) az erősebb földhullámok talaja ; 

2. ugyanaz, homokos altalaj fölött ; 

3. ugyanaz, kötöttebb feltalaj alatt ; 

4. közepes kötöttségű, porhanyó vályog ; 

5. ugyanaz, nehéz agyag fölött ; 

6. nehéz, kötö : agyag, a víz alá került laposok szíksó tartalmú talaja ; 

7. székes agyag, vak szikfoltokkal 

S. vakszík és széksókivirágzás ; 

9. vizenyős SzÍík ; 

10. száraz erek talaja. 

A 4—5 első képződmény diluviumhoz tartozik, a 6 részben 5 is a diluvium 
óta viz alá került, a 7—10 pedig alluviumkorú képződmény. 

A részletes felvételeken kívül nagyobb utazásokon tanulmányozta az aiföldi 
talajosztályokat. 


9. TgRzrrz PÉrEx-től : Felvételi jelentés. 

A szeged-kisteleki egész lap átnézetes és DNy-i részének részletes felvételét 
eszközölte ez évben. Diluvialis fató-homok és lösz, ó-alluviális agyag és legújabb 
alluvium fordul itt elő, helyenként szikképződéssel, mely ha 073—0-69/ szaporodik , 
az agyagtalajt terméketlenné teszi, míg a homokos talaj nagyobb szódatartalommal 
18 termékeny marad. A meszezéssel lehetne ezen segíteni. 

A homok altalaját mindenütt hófehér, meszes, szíkes durvahomok képezi, a 
humuszos lösz alatt pedig sárga lösz következik, sok csigával. Legkötöttebb az új 
alluvialis aszfalt-föld, melyben 40—47"9 agyag van mész nélkül, tehát a meszezés 
ennél 1s jó hatással járna. 


(3.) A m. kir. Földtani Intézet évi jelentése 1895-ról. Az igazgatósági és 
egyéb jelentéseken kívül a felvételi jelentések a következők : 


A) Hegyvidéki országos felvételek. 


1. Posewirz Trvapan dr.-tól : A Taracz és Talabor folyók alsó folyása közötti 
terület. 

Legnagyobb részét monoton mioczén dombvidék alkotja, csak a magasabb 
hegyvonulatok állanak eoczén üledékekből és kréta homokkóból. 

A kréta formácziót görbehéjas. mészpáteres alsó kréta-palák képezik, melyek 
között homokkő rétegek, e között pedig ritkán szürkés márgás agyagpala fordul elő. 

Az eoczén sectio legnagyobbrészt vöröses márga agyagpalából áll, továbbá 
mészkonglomeratból és nammulit mészkő rétegekből. 

A mioczén sectiót sótelepeket tartalmazó homokkő és palaagyag, továbbá 
dacittufa alkotja. Utóbbi mindig a régibb képződmények és a mioczén határán 
fordul elő. 

Ezen képződmények — minta leirásokból kitünik — általában DNy-ra dőlnek. 

A diluviumot a folyók és patakok mentében kavicsterraszok képezik. 

Használható ásványokúl sós forrásokat és régi bányászat tárgyát képezett 
sótelepeket említ. Petroleum- és szénnyomokra is akadni e területen. 


2. SzorraGH Tamás dr.-tól : (reologiai tanulmányok Bihar megyének Hollód- 
Dekanyesd-Rózsafalva és Tenke községek közé eső részéről. 

A felső mediterrán homokos, meszes, helyenként tipusos lajtamész, vagy 
foraminiferákat is tartalmazó agyagos réteget képezik a legidősebb képződménye- 
ket. Konglomeratok és kavicsok is előfordulnak a lajtamész fedőjeül. 

Szarmata mészkövek és márgák következnek a. mediterrán rétegekre. A. völ- 
gyek oldalaiban pedig leginkább pontusi agyag, homok és kavics fordul elő. 

A terület legnagyobb része diluvialis agyagból áll kevés kavics- és homok- 
nyomokkal. j 

Az allhwiumot is agyag és kavicsos agyag alkotja. 


3. Permó Gyuna dr.-tól: A Kodru-hegység nyugati lejtője Bihar vár- 
megyében. 

A 32 község határára terjedő felvételi terület hegyei, völgyei tájképi szépsé- 
gekben gazdagok. Ezen a területen, vagyis a Kodru vagy Beéli hegységnek az 
Alföld felé néző homlokrészén előfordul : 

1. Gneisz, mállott csillámpala és gránátszemes pala, melyet a krassó-szörény 
kristályos palák II-ik csoportjához hasonlíthatni ; 

2. Mállott középszemű muskovit-gránit. 

3. Fillitek, főleg ezeknek kvarczcsomós fajtája, melyhez hasonló Dernőn 
Gömör megyében is előfordul. 

4. Csillámos (sericites) kvarczhomokkőó. Érdekes, hogy a felsorolt háromféle 
palás kőzet, — úgy látszik — a steier és ausztriai Alpokban is hasonló társaságban 
jelenik meg. 


54 


6. SCHAFARZIK FERExCZ dr-tól: Teregova É-i és K-i környékények geologiai 
viszonyairól. 

5. Diasképződmények:  verrukáno konglomerat, vöröspala és kvarezit- 
homokkő következik az azói képződményekre. 

6. Réteges és tömeges felzitporfir, továbbá 

7. Diabas van, utóbbi intruziót képezve a fillitben. 

8. Andesittufa és átmosott pelit nyitja meg az ifjabb harmadkori kőze- 
tek sorát. 

9. Szarmata mész és kova tengeri kövületekkel kis mennyiségben fordul elő. 

10. A pontusi márga, agyag. főként homok gazdag faunával nagy területet 
foglal el, feltehető, hogy a szarmatánál magasabb vízállású tengerben rakódott le. 

11. Diluvialis sárga, babérczes agyag, alatta kavics borítja az alacsonyodó 
terraszokat. 

12. Ó-allwialis szalag húzódik ez alatt a Fekete Kőrös közelében. alluvium 
a közbeeső völgyekben. 

Végül a használható kőzetekről és a víztermelésről emlékezik meg. 


4. Haravárs Gyurá-tól : Buziás-Lugos környéke. 

1. A kristályos paláknak csillámgnejsz, pegmatit, granulit, chloritpala, 
amfibolit és kristályos mészkőből álló felső csoportja alkotja a M.-Szákos és Szilas 
közt elterülő előhegységet. 

2. A pontusi emeletnek fiatalabb, helyenként agyagos, jellemző kövületeket 
nem, csak elmeszesedett fatörzseket és egész 1 m. vastag lignit telepeket tartal- 
mazó homokos rétegei fordulnak elő a mélyebb völgyekben. 

3. Levantei korúnak (?) veszi föltételesen azon kövület nélküli kavicsot, 
mely elszigetelt foltokban Buziásnak tartó, egykori folyam irányát jelezi. 

4. Diluvialis sárga, babérczes, márgakonkrécziós agyag takarja e kavicsot. 

5. Az allwiumot ártéri kavics, homok, agyag alkotja. 


5. TELEGpi Rórú LaJos-tól: A Szemenik-hegység K-i része Ferenczfalva, 
Wolfsberg és Weidenthal környékén. 

A kristályos palák középső csoportja : gránátot, sokszor turmalint, némely- 
kor staurolithot tartalmazó gnejsz, csillámpala, ritkán granulit, pegmatit betelepe- 
désekkel alkotja a terület tulnyomó részét. A pegmatitban Wolfsbergnél gránát, 
turmalin mellett cyanit és rutil is van. Uralkodólag NyYÉNy—ÉNYy-ra dőlnek és 
ezen dőlést a mesozoi és paleozoi képződmények is megtartják. De a Szemenik 
körül erre harántul álló csapás is észlelhető a nagyobb gyűrődésnek megfelelőleg. 

Gránit dyke-ok és tömegek jelennek meg a kr. palában a Berzavölgyben és 
a Szemenik Ny. oldalán. Dacit is áttöri e palákat több apró részben. 

Diaskorú vöröses palás agyag, homokkő, mogyorófej nagyságú darabokból 
álló konglomerat, és mezozoi lerakodások határolják a kristályos palát Ny-ról. 
A mezozoi lerakodásokból említ 

lias homokkövet sok rossz megtartású kagylóval, 

a doggerből szaruköves, kvarczos gryphaeca mészkövet, 

callovien-rétegeket, aztán 


55 


malmwmészkövet (szürke, tömött, szaruköves), veres pettyes aptyechusokat, 
belemnitet, ammonitot tartalmazó tithon (?) mészkövet, végül 

fehér ugro-aptien mészkövet. 

A Temes bal partján emelkedő, tulajdonkép a Szemenikhez tartozó hegyek 
a gyakran gránátot tartalmazó gnejsz-, csillámpala ritkán amfibolit amfiból 
gnejszból álló középső kristályos pala csoporthoz tartoznak, melyek itt általában 
Ny-ra dőlnek 20—409 alatt. 

A Temes jobb partján a középső palacsoport kőzetein kívül, melyek között 
kristályos mészkő és pirit is előfordul, meg van a felső palacsoport üllitje, 
zöldpalája, e felett orthoklas-porfir áttöréseket tartalmazó alsó karbonkorú 
agyagpalák,  crinoidea-mészkövek, melyeket ÉNy-i  dölésű, porfirtörmelékes, 
arkózás dias verrukano fed be. Erre rethi kvarczitkonglomerat, majd lias fekete 
agyagpalák, homokkövek következnek, diabas és diabasporfirit dyke-okkal és 
terjedelmesebb lávatakarókkal, vöröses diabastufákkal. 

A tufák fölött 302—50 m vastag, sok brachiopodát tartalmazó, szürkés, 
vereses, szarukőmentes, a felső jura strambergi rétegeihez sorolt mészkő van, 
majd kövület nélküli poligen konglomeratok, homokkövek, melyeket föltételesen 
alsó esetleg középkrétának vesz. 

Az Örményes, Fövenyes és Ruszka közötti kövületeket is tartalmazó neogen 
lerakodások részint homok, agyag és lajtamészkövekből álló felső mediterran- 
koriak, részint pedig a szarmatarétegekhez tartoznak. 


7. Appa KÁLmáNn-tól: Teregova DNy-i vidékének, valamint Temes-Kövesd 
környékének geologiai viszonyairól. 

Ezen két különálló terület közül Teregova vidékén a kristályos palák kö- 
zépső csoportjához tartozó kőzetek: biotit-muszkovit gránátgnejsz, helyenként 
turmalin, staurolith cyanit kristályokkal, egyéb gnejszok, csillámpalák helyenkén, 
pirittel, pegmatit, két helyen hatalmas földpátérrel uralkodnak. A neogén kép- 
ződmények csak kövületekben gazdag foszlányokat alkotnak parti charakterrel. 
Ezek felső mediterrankorú durva és finom lajta- és oolitos mészkövek, márgák 
és homokok. Verendin község határában 3 m vastag barnaszén fordul elő egy: kis, 
izolált területen homok és agyag között. A neogén második tagját, a szarmata 
üledékeket mélyebb tengeri tályag, meszes agyag, sárga homok és tengerparti 
mészkövek alkotják. 

Végül plioczen-dilhwialis kavicsot, alluvialis törmelék-, homok-, iszapot és 
plagioklas-, amfibol-, bictit-, kvarczot tartalmazó, gránitos, felzites, porfiros 
dácit dyke-okat említ e területről. 

A második területen, Temes-Kövesd környékén pontusi homok, helyenként 
dió-fej nagyságú homokkő konkrecziókkal, továbbá homokkő és márgás agyag for- 
dul elő, melyek kövületeket nem tartalmaznak, kvarcz, kvarezit, földpát és mag- 
netitből állanak és sokszor fiuviatilis jellegüek. 

Ezenkívül diluvialis, vörösbarna és sárga, mészmárga konkreczios, babér- 
czes agyag és ettől nehezen megkülönböztethető alluvium alkotja e területet. 

Végül a radmanyesti classicus pontusi előfordulás szelvényét közli, melyet 
Böcxn igazgató társaságában vett fel. t 


B) Bányageologiai felvételek. 


8. GESELL SÁNDOR-tól: A Zalatna melletti dumbrávai és baboji czinoberércz- 
bányászat bányageologiai viszonyai. 

E két higanybányaterület Zalatnától ÉNy-ra az Ompolyvölgy által el- 
választva, egymástól alig 4000 m távolságra, a patak színe fölött 320 m magasban 
fekszik, kárpáti homokkő területen, öreg és finomszerű homokkövekben, palás 
agyagban, melynek rétegei a trachytok feltörése következtében különbözően dűl- 
nek. A czinober rendesen más ércz nélkül fordul elő, és csak kivitelesen pirit 
társaságában telepszerűen, hintve Dumbráván leginkább a kékes szürke, vagy 
fekete agyagpalában ; a baboji hegyen azonban úgy látszik, inkább szilárd homok- 
kőben. Oly finoman van behintve, hogy sokszor még nagyítóval sem lehet észre- 
venni. A legrégibb történelmi adatok 1699-ből valók. Jelenleg egy franczia társu- 
lat művelteti a bányákat. 


9. INKEY BéÉrÁá-tól : Jelentés az 1895. évben (Csongrád és Csanád megyékben 
végzett földtani felvételekről. 

A mezőhegyesi m. kir. ménesbirtoknak ÉK-i része és ennek környéke került 
részletes felvétel alá, melynek diluviális képződményét csak a Szárazér ujkori 
lerakodása szakítja meg. A vályog és agyagos képződményeken kívül Kunágota 
környékén valóságos homoktalaj is van, mely a Maros és Körös alluviumai közt 
elterülő vályoglapot átszelő széles homokos zónához tartozik. 

Közepes kötöttségű, porhanyó vályogtalaj uralkodik, melynek altalaja sárga 
löszaemű vályog. Ez jóval tömöttebb az igazi lösznél és függőleges elválásai nin- 
csennek, több vízi csigát tartalmaz, mint szárazföldit, humusz tartalma na- 
gyobb és mélyebbre terjed, tehát nem tisztán subeerikus, hanem sokszor átmosott, 
másodlagos képződmény. ; 

A részletes felvétel után a mezőhegyesi m. kir. ménesbirtokot és környékét 
(4 lap) vette fel átnézetesen. Uj képződmény itt a legifjabb alluvium, mely ármen- 
tesítés következtében az ország legjelesebb, nem székes termőfölde lett. 

Földeák és Lele környékén kettős, sőt hármas talajképződés és van egymás 
felett, a nehéz, szikes agyagföldet az áradások métervastag uj lerakodásokkal 
növelték. 

Ezenkívül talajtani megfigyeléseket tett az ország különböző részén, a 
Tisza és Bodrog vidékén, az erdélyi rész Mezőségén, a Maros völgyében fel egész 
Gyergyóig. A Maros mentén egy ó-alluvialis, és fölötte egy, néha két diluviális 
terrasz van. Itt a sósforrások helyenként egészen olyan széksós földeket hoznak 
létre, minők az Alföldön vannak. 


10. TgEirz PÉreg-től : Jelentés az 1895. évi felvételről. 

Halas, Majsa, Jankovácz, Hajós, Császártöltés, Sükösd, Nádudvar, Csanád, 
Vajsz, Dusnok, Bátya, Miske határában fekvő felvételi területen uralkodik a futó- 
homok, kisebb területet foglal el a lösz és a Duna alluviumához tartozó agyag. 
Ezen utóbbi feloszlik 1. tőzegtalajra, 2. a vizes agyagterületek porhanyó, termő 
fekete földére és kötött székére, 3. vályogföldekre, melyekhez tartozik a Duna 
legujabb iszapja is. Dr. Szápgpczry GYULA. 


o 
sal 


(4.) ScHmIDT SÁwxDponk: Szalónak vidékének nehány ásványáról. (Mathem. 
és természettud. Ertesítő. 1897. XV. köt. 319.1. hat rajzzal. Ugyanez 
németül : Zeitschr. f. Krystallogr. etc. 1898. XXIX. köt. 193. 1. egy táblával.) 


A dunántuli dombos vidék egyedüli helye, a hol jelenleg ércezet bányásznak 
Bánya község határában a rohonczi palahegység (Vas megye), a melyet lényegé- 
ben fillit építi fel. Az antimonérez előfordulás a illitbe telepedett chlorit- 
palához van kötve, a melyet agyagcsillámpala föd, alatta mészcsillámpala és 
ujból agyagcsillámpala van. A chlorit- és mészcsillámpala határán egy lágy gra- 
fitpala van. Szalónak-Ujtelep közelében egy telér huzódik e palákon keresztül, 
a hol a chloritpalát éri ott fordul elő az antimonércz, részben antimonit, részben 
stiblith ; egyéb telérásványok a kvarcz, calcit és pirit. 

A grafitpalában előforduló antimonit változatlan. élénk fémfényű, rudas 
szerkezetű és ezek közeiben ülnek a szép kristálykák ; társásvány a kvarcz. A telér 
antimonitja ellenben nagyon elváltozott, és a hol kevésbbé ilyen, ott tömör; má- 
sodlagos eredetű ásványok stiblith, kén, gipsz. 

A bányai antimonit a grafitpalából való volt; az apró kristálykák erős 
fényűek, de gyakran görbültek is és pedig vagy már a képződéskor, vagy pedig 
utólagos mechanikai hatások folytán. 

A kristályok vékony oszloposak, vagy tűalakuak, vannak b (010) szerint 
kissé laposak is, végződésük rendesen meredek piramisos. Hat megmért kris- 
tályon a következő 28 alakot lehetett felismerni, a melyek közül a 9-gal jelölt 
öt új alak. 


a. (100). co P co BAGY 5 B 52 
b. (010). co P oc X3. (40. 19. 10). 4 P "19 
1 NON es 18 2 GB allsz 2 
E A390) too Be 4. 1323). P "e 
m. (110). co P XA. (10. 9. 15). "s P."/s 
r. (340). co P "s p.: MB 
0120) seaB 2 ESEN ZA 3 
d. (30 késobb: 3 SZ ÁABT781E 
i. (140). co.P 4 xs (o63jai2 B 
L. (103). Vs P co Tr. (343). s Pe 
a TÓLHÓB 9 K. sat PSA 
N. (023). "/s P oo 7. 13537. "feP 5 
xv. (0349. "4 P co Xm. 112. 19. 3. 9/n.B 99/se 
0. (043). s P os 25 TON 9 ha s 
Az új alakok meghatározására a következő mérések szolgáltak : 
obs. calé. 
v:v!" — (034) : (034) EAT SAN I TS 437 00V 
Sebes 19. 105010) szó 6osak2 GSS2ZSE2 
VAA OSLOSÁLS S (10595015) VEIOVUSOI 60 31 24 
elbi Ee : (010) c 64 40 63 14 40 
:p — s (A) szótös: 0 19059754 
MED LOSEZÍ ETO B sc e ie BUT 1 
Mb SA 2 VOT (010) si 31948 5389 120033 48024 


A számított hajlások Dana E. S. alapértékeiből vannak levezetve. Ezeken 
kívül még a következő bizonytalan alakokat sorolja fel a szerző : (15. 16. 3), 1973) 

A kristályok kifejlődésének tipusa leginkább hasonló a japáni antimonit- 
hoz, és a megfigyelt alakok közül 22 a japáni kristályokon is előfordul. 

A szalónaki antimonit a telérből való és nagy fokban már elváltozott ; jól 
kifejlett kristályok ritkák, rozsdavörös kéreg borítja, szintén többnyire 7 (343) 
piramissal végződnek. Az elváltozott anyag sárga, vagy rozsdavörösszínű főleg anti- 
monhidroxidokból áll, néhol valóságos pseudomorfosákat alkot antimonit után. 

A. szalónaki elváltozott antimoniton igen sok, egészen apró fényes kénkris- 
tályka ül; a nagyok is csak 2 mm méretűek, de ezek lapjai bágyadt fényűek, és 
ezeken néha víztiszta apró gipsz kristálykák ülnek, a kicsinyek nem érik el az 
1 mm nagyságot. A megmért kénkristályokon a következő alakok fejlettek ki : 


b. (010). co P oo DEZÖLLNSAB 

c. (001x. 0 P rég azta a 15 
e. (101). P co y. (112). 72 P 
u. (103). "s P co 4 (RAM a 15 

n. (0119. P co B.M Va ib 

v. (013). 75 P oo boltot E 

m. (1103. co P g. 1811. 8 BZ 
dosh b x. 133. P.8 


z. (135). "5 P 3 

A kristálykák habitusa többnyire gömbölyded, alakjaik és kifejlődésük meg- 
egyezik az érczek bomlásakor képződött kénkristályokéval. A kristályalakok 
közül a szalónaki kénre jellegzők az f. 1335) és g. (337 nagyon ritkán megfigyelt 
piramisok. A 

A szalónaki antimonit egy példányán fehérszínű calcitot és barytot figyelt 
meg a szerző; annak apró kristályait e. z 101121. — "2 R, emennek táblás kris- 
tályait c. (001). 0 P, m. (110. co P, I. (104). V4 P oo és d. (1025. Y2 P co alakok 
határolják. 

A grafitpalából Bányáról való friss, tömör antimoniton szürke kvarez-kris- 
tálykák mellett poralakú csinnobert is lehetett felismerni. ZIMÁNYI KÁROLY. 


(5.) SZTÁNCSEK ZOLTÁN: Adatok az Avas hegység eruptiv kőzeteinek ösme- 
retéhez. (Erd. mus. egylet orvos-termt. Értesítő 1896. 3. füz.) 


Szerző a Vihorlát-Lápos hegyvonulatnak D-i felében fekvő Avas-hegység 
neve alatt, geologiai és topografiai okok alapján nagyobb területet ért, mint 
a mennyit eddig értettek az irodalomban, és azt felosztja Siroki hegységre, Petro- 
sára és Kőhátra. 

Leírja a hegység déli részében a Lápos és Tur közötti vízválasztó gerinczen 
személyesen gyűjtött andesites kőzeteket, nevezetesen 1. dacítot Szélmezőről an- 
desin, augit, hypersthen, magnetit, kvarcz, elváltozott amphibollal, isotrop bazis- 
sal; 2. amphiból-hypersthen amdesit rhyolithot három különböző helyről, mely- 
nek üveges, perlithes sphürolithos fluidal szövetű, alapanyagában amphibol, 
labradorit, hypersthen magnetit van porphyrosan kiválva; és 3. a legnagyobb 
mennyiségben előforduló pyroxen-andesiteket. Ez utóbbiak között van közönsé- 


59 


ges augit hypersthen andesit, anorthit földpáttal; zöldköves andesit bytownittal ; 
augit-hypersthen-andesit amphibollal ; hypersthen-augit-andesit olivinnel. 
Dr. Szápsczxky GYULA. 
(5.) MRAZEK L. és MuRGoci G. M.: CGontributions a Vétude pétrographigue 
des roches de la zone centrale des Carpathes méridionales. Bulletin de 
la Société des Sciences Bucarest, 1897. Nr. 3. 
Szerzők cordierit-gnejszt fedeztek ifel a Déli-Kárpátokban Lotru hegység 
, Di oldalán, Cocora és Ursu csúcsokon az alsó kristályos pala amphibolitjai és 
gnejszai között. Felsorolván a cordierit-gnejszok főbb előfordulásait, megemlítik 
a magyarországi SzápEczxy-től és BCHAFARZIK-tól leírt nyomokat és részletesen 
leírják ezen érdekes uj előfordulást. A gyengén palás, sűrű kőzetben mikroszkoppal 
felismerték a következő ásványokat: apatit, zirkon, magnetit, ilmenit, biotit, 
sillimanit, dumortierit, cordierit, plagioklas, orthoklas, mikroklin, muscovit, 
guarz, ehlorit, haematit, másodlagos fehér és barna csillám és okkeres anyag. 

Többé-kevésbbé elváltozott cordierit uralkodik a kőzetben, a földpát épebb, 
de kevesebb ; a plagioklas oligoklas sorozatú. 

A szerzők valószínűnek tartják, hogy ezen gnejsz képződése és a közelében 
lévő gránitos kőzetek között bizonyos összefüggés van. 

Az 1895—96. évi kirándulásaik alapján a romániai Kárpátok középső övé- 
ben az archai kristályos paláknak két csoportját különböztették meg. Az alsót 
nagyon kristályos biotit és amphibol gnejsz alkotja, mindig egymással keveredve. 
Föltünő nagy hasonlatosság van a Nyugati Alpok és ezen kristályos palák két 
csoportja között. A felső csoportot kevéssé kristályos, gyakran törmelékes jellegé- 
nél fogva és az alsó csoporttal képezett, egyiküktől észlelt discordantia alapján, 
hajlandók az alsó paleozoos csoportba helyezni. 

Az Ursuhegy tetején olivin, diallagit, aktinolith és kevés ehromit össze- 
tételű wehrlitet is találtak a cordierit-gnejsz között. Hivatkozván a Szapó-tól leírt 
szarvaskói wehrlitre, továbbá T. Rorn-tól, ScHAFARZIK-tól és HussaAx-tól leírt bán- 
sági peridotit és serpentin előfordulásokra, részletesen ismertetik e kőzetet, mely- 
nek geologiai korát az eddigeik alapján biztosan megállapítani nem lehet. 

Dr. Szápsczgy GYULA. 

(7.) GezyBowskI JosEpn: Mikroskopische Studien über die grünen Conglo- 

merate der ostgalizischen Karpathen. (Mont. Zeit für Ost. Ung. und die 
Balkanlánder 1896. Nr. 23, 24.) 

Azon zöld konglomerátoknak, melyeket először 1877-ben Pauvr és TIETZE 
az alsó krétához (Ropianka-rétegekhez) sorolt, a krakói egyetem földtani gyűj- 
teményében lévő példányait vette szerző részletes vizsgálat alá, főieg a mikro- 
faunát illetőleg. A bennök talált lithothamniumok (LL. suganum RornHeL., [. tor1- 
losum GümB., L. Aschersomi ScywaGER, L. nummuliticum (?) GümE.), foraminife- 
rák és bryozoák alapján megállapította, hogy ezen konglomerátok nem kréta-, 
hanem óharmadkoriak, (a barton-liguriai emelet közeléből.) Összehasonlítja eze- 
ket egyebek között a HANTKEN-tól Blatniczáról (Turócz m.) említett lithotham- 
nium orbitoid és bryozoa rétegekkel, melyek a budai márgával egykoriak, továbbá 
a párvai lithothamnium brecciával, melyet Kocn A. a hójai rétegekkel (legalsó 
oligoczén) tart egykorúnak. Dr. SzápEczkY GYULA. 


60 


TARSAT E A ÜSÉGKÉRTTE 


A magyarhoni földtani társulat 1899. februárius hó 1-én 
tartott közgyülése. 


Elnök : BöckH János. 


Jelen voltak : dr. KocH AwraL, alelnök; dr. Inosvax LaJos, dr. KRENNER J. 
DÁNDOR, dr. L. Lóczy Lagos, dr. PérHő GyuLa, PETRIK LaJsJos, T. RorH LaJos, 
dr. SCHAFARZIK FERENcz, dr. SCHMIDT SÁNDOR, dr. S. S5EMSEY ÁNDOR, dr. SZONTAGH 
Tamás vál. tagok; AppA KÁLMÁN, CHorwxoxYy JEsxő, DÉRER MIHÁLY, dr. FRANZENAU 
ÁGosT, GESELL SÁNDOR, HoRUsIrzkY HENRIK, dr. LENDL Aponr, dr. LENGYEL BÉLA, 
Lírra AvRÉL, dr. LÖRENTHEY IMRE, Loczka JÓZSEF, dr. Menczen Guszráv, Moxsz 
GuszrÁv, dr. Nugicsáw JózsEr, dr. PáLrryY Móg, dr. PosEwiTz TIVADAR, SEEMAYER 
Virnmos, THEMÁK EDE, TRErIrz PÉTER r. tagok; dr. ZImáwyi KÁRoLy, másodtitkár. 


1. Az elnök megnyitván a közgyűlést a jegyzőkönyv hitelesítésére felkérte 
Appa KÁLMÁN és dr. MELczER Guszráv r. tagokat; ezek után felolvasta dr. STAUB 
Móricz első titkár levelét, a melyben sajnálattal tudatja az elnökkel, hogy gyön- 
gélkedése miatt a közgyülésen részt nem vehet és teendőiket dr. ZIMÁNYI KÁROLY 
titkártársára ruházta. 

Az elnök a következő megnyitót tartja : 


Tisztelt. közgyűlés ! 


Társulati életünkben ismét egy év tünt le, s midőn erre vissza pillantok, nem 
mindig derült napokat konstatálhatok. 

A mint kint a nagy természetben borura derü következik, egymással sok- 
szorosan váltakozva, úgy meg van ez nemzetek, társulatok s az egyén életében 15. 

Mélyen lesujtott bennünket ama rémséges hír, mely 1898. szeptember 10-én 
közöltetett a világgal, hogy imádott Erzsébet királgnénk nincs többé, s midőn 
nemzetünk elhatározta azt, hogy szobrot emel emlékének Magyarország fővárosá- 
ban, mi is siettünk a szép eszme megvalósításához filléreinkkel hozzájárulni. 

A gyilkos kéz képes volt megfosztani bennünket Őrangyalunktól e földön, 
de semmi sem képes megsemmisíteni szivünkben őrzött drága emlékét. 

Még a múlt évi november ló 9-én megtartott ülésen szólottam egy második 
nagy veszteségről, mely megfosztott bennünket kegyes pártfogónktól, midőn 
1898. évi augusztus hó 22-én délután 2 órakor rövid betegség után élte 56 évében 
Lékán jobb létre szenderült Főméltóságú galanthai herezeg ESTERHÁZzY PÁL, 
Vraknó örökös ura, Edelstetten fejedelmi grófja, valóságos belső titkos tanácsos, 
Hopronvármegye örökös főispánja, aranygyapjas vitéz stb. 

Mélyen megilletve vettük a gyászhírt s midőn 1894-ben az immár megbol- 
dogult főúr, a herczegi család hagyományaihoz híven, társulatunk pártfogását 


61 


magára vállalni kegyeskedett valóban, senki sem sejtette volna, hogy benne jólte- 
vőnket már a közel jövőben gyászoljuk. 

Társulatunk vezetősége a gyászos esemény alkalmával azonnal megtett min- 
dent, a mi hálás érzelmeink kellő tolmácsolására szolgálhatott. 

Áldott legyen örökké emléke ! 

Elvesztvén így pártfogónkat, teljes bizalommal fordultunk a megboldogult 
főúr fiához, galanthai dr. EsrERHázyx Mixknós herczeg 0 főméltóságához, a kinél 
társulatunk megbizásából még 1898. évi október hó 16-án főtitkárunkkal dr. STAUB 
Mónicz-czal és telegdi Rorm LaJos választmányi taggal tisztelegtem, megkérvén 
Ő főméltóságát, a herczegi családban immár hagyományos pártfogói állás elfoga- 
dására, mely kérésünket kegyesen fogadni és teljesíteni méltóztatott. 

Legyen szabad e helyt is Főméltóságú pártfogónk iránt érzett hódoló tisz- 
teletünknek és őszinte köszönetünknek adhatni kifejezést. 

Az elmúlt évi közgyülésen röviden érintettem vándorgyüléseink, jobban 
mondva évenkénti kirándulásaink ügyét, melyek érdekében ugyancsak a múlt évi 
márczius 2-án megtartott választmányi ülésen indítványomat is megtettem, mely 
ott egyhangulag elfogadtatott, s az indítvány megvalósítása érdekében legott 
szervező bizottság 15 küldetett ki. 

Ez utóbbi előkészítvén a kirándulási programmot, ez a titkárság részéről 
m. é. junius hó 30-án közöltetett, de a Kolozsvár vidékére és az Erdélyi-Érezhegy- 
ségbe tervezett kirándulás végre mégis csak tervezet maradt; hogy miért, arra 
megfelel Közlönyünk múlt évi (XX VIII.) kötetének 330-ik lapja. 

Valjon minden körülmény közt így kellett-e végződnie a helyes és üdvös 
szándéknak, azt most nem kutatom, de minthogy választmányunk azért nem 
ejtette el az egyszer ismét felszínre került kérdést, ez reményt nyújt arra, hogy 
legalább a jövőben sikerülni fog az, a mi most nem létesülhetett. 

Társulatunk belső életének mozzanatairól főtitkárunk jelentése szokott 
kimerítő képet nyujtani, s így ez bizonyára megtörténend jelen alkalommal 1s, s 
így ezekre részemről kiterjeszkedni nincsen szükség. 

Mielőtt azonban tovább megyek, nem tehetem ezt anélkül, hogy ama test- 
véri viszonynál fogva, mely a magyar kir. földtani intézet és a magyarhoni föld- 
tani társulat közt kezdettől fogva mindig fönnállott, legalább néhány szóval ne 
érintsem e helyről is azt az ügyet, mely további következményeinél fogva minden 
magyar geologus figyelmét és érdeklődését kell, hogy magára vonja; értem a 
magy. kir. földtani intézet új épületének ügyét. 4 

1897-ik évi közgyülésünkön e tárgyról utolszor szólottam, akkorában meg- 
emlékezvén a földtani intézet új épülete érdekében megejtett előkészítő lépésekről, 
de most már hozzá tehetem, hogy azóta az eszme megtestesülést 15 nyert. 

Puszta-szt.-györgyi és tetétleni dr. DARányr IGwvácz, földmívelésügyi m. kir. 
Miniszter Úr Ő Nagyméltósága, a ki a magyar kir. földtani intézet új otthonának 
megalkotását oly hathatósan felkarolta, a tervezett épület emelését a megelőző 
versenytárgyalások alapján HAUSMANN SÁNDOR vállalkozóra bízta, s az evvel kötött 
szerződését 1898. február 6-án aláírni méltoztatván, az imént mondott hó 9-én 
az építkezés tényleg meg is kezdetett. 

A kedvező időjárás mellett az építkezés oly szépen haladt, hogy 1898. évi 


62 


julius 9-én már a bokréta ünnepélyt tarthattuk meg, s október havában a tetőzeten 
dolgoztak. 

A ki kisétál ma a Stefánia útra, a vízitorony közelében hatalmas épületet 
fog látni, jelenleg bár még állványokkal körülfogva, s ez az új magy. kir. földtani 
intézet, melynek folyó évi október hó 1-ére való teljes elkészülte szerződésileg 
biztosítva van. 

A ki vissza tekint a szerény kezdetre, midőn a mai földtani intézet csirája a 
Magyar Nemzeti Muzeumban nyert, ennek szivességéből, egy kisebb szobájában 
egy télre hajlékot, midőn gyüjteményei belefértek 6 mérsékelt nagyságú úgy- 
nevezett kézi szekrénybe, midőn könyvtára könnyedén elfért egy a muzeumtól 
kölcsön kapott ócska szekrényben, s evvel egybetartja az impozáns épületet, mely 
szükséges, hogy legközelebb befogadhassa mind azt, a mit megalkotott az intézet 
30 évi működése közt, az bizonyára nem kicsinylőleg fogja tekinteni a magyar 
geologiát és ennek ápolóit. 

Mi pedig csakis újra mély hálával emlékezhetünk meg ama fennkölt szellemű 
férfiakról, a kik felismervén a hazai geologia nagy hivatását és ennek kifolyásaként 
az e téren való működhetést mindjobban biztosítani óhajtván, ennek újabb otthont 
teremtettek meg. ú 

Évek óta figyeleminel kisérünk egy ügyet, melynek állásáról közgyüléseinken 
szokás említést tenni, s mely igen közelről érdekel bennünket; ez Európa 
nemzetközi geologiai térképe. 

Enagy mű kivitelének állásáról a múlt évi közgyűlési megnyítómban is 
szólottam, akkorában megemlítvén azt is, hogy ennek 3-ik füzetének megjelenése 
még a múlt év elejére helyeztetett kilátásba. j 

Annál inkább örömömre szolgál most már jelenthetni azt, hogy a mondott 
3-ik füzet tényleg megjelent, kezeink közt van, mert e füzetben foglaltatik a DV. 
lapon a Szt.-István korona országai területe még vissza maradt volt részének 
geologiai térképe igen szép kivitelben, élénken elénk állítván hazánk földjének 
geologiai irányban való gazdag összetételét és bonyolódott kifejlődését. 

A. JNTAk füzetvösszegen az AL A GW B ITL. B RV GEV DEV ZÉSTTDNAS 
lapokat öleli fel. 

Ezek közül az első és második lap tenger fedte területekre esvén, geologiai 
szinezéssel nem bír és csak az utóbbi lapon szerepel még Irhon délnyugati nyul- 
ványainak végső része. 

A BIII. lap Angolország északi részét, a B IV. ellenben ennek déli, vala- 
mint Francziaország legészakiabb területeit tünteti fel, Páris vidékével együtt. 

A CV. lapon látható az Alpesek lánczolata, keleti irányban Laibach és 
Leobenen valamivel túlig. Déli irányban Korzika szigetének északi végét is még 
magába foglalja, miglen nyugatra Lyonig, északra pedig Karlsruheig terjed fel. 

D V., mint mondám, főleg a Szt.-István korona országaival foglalkozik, de 
felöleli a Balkán félsziget tetemes részét is, délre Szófiáig. Északi szegélyén a 
Magas-Tátrát látjuk s meg van még ott Brünn és Czernovicz tágabb értelemben 
vett vidéke is. 

Végre a D VI. lap észak felé csatlakozik az imént említetthez, délre pedig 


63 


lenyúl a Görög félszigetig és tartalmazza még Olaszország délkeleti végét, a 
Tarenti öböllel. 

Kétségkívül e legújabb térképbeli kiadványnyal ismét egy nagy lépés történt 
előre tudományunk terén, melynek kezdeményezése az 1881-iki bolognai nemzet- 
közi geologiai kongresszus érdeme. 

A múlt évi közgyűlésen szólottam továbbá már egy inditványról, melyet 
az 1897. évben Szt.-Pétervártt megtartott VII-ik nemzetközi geologiai kongresszus 
szeptember 3-iki általános ülésén N. Awpgusov, a geologia és palüontologia tanára 
a dorpati, most jurjevi-nek mondott egyetemen, terjesztett a kongresszus elé s 
mely ott köztetszéssel fogadtatott, nemzetközi geologiai kongresszusi határozottá 
vált, s melynek egy nemzetközi úszó intézet (Institut flottant international) fel- 
állítása a czélja, mely internáczionális jellegénél fogva az összes kormányok 
anyagi hozzájárulásával volna megalkotandó és fentartandó. 

Az érdemes orosz tudós akkorában részletesen kifejtette inditványa érveit, 
melyeket tömören utolsó közgyülésünkön ismertettem is. Gazdag tapasztalataiból 
kifolyólag, a geologia haladására egyáltalán, valamint a geologusok kiképeztetése 
érdekében okvetetlen szükségesnek jelezte, hogy ezeknek alkalom nyíljék a tenge- 
rek biologiájával, physikájával és természetrajzával kint a természetben a felállí- 
tandó intézet révén személyesen megismerkedhetni. 

Különben felmerült alkalomból Awxpgusov a bécsi földtani intézet Verhand- 
lungenjeinek 1898. évi folyamának :3-ik számában újra hozzászólt a tárgyhoz s 
valóban nem titkolhatom, hogy a fentebbi eszme megvalósítását a magam részé- 
ről is az ügy érdekében fekvőnek és így támogatandónak tartom. 

A. szt.-pétervári nemzetközi geologiai kongresszus, a mint mondám, egy- 
hangulag elfogadott javaslatnak az egyes kormányok elé való terjesztésére a kon- 
gresszus elnökét A. P. Kanprssxy Ő Excellencziáját, az orosz császári földtani 
intézet igazgatóját kérte fel. 

Az előadottakhoz most már hozzá tehetem, miként a közel múltban a 
szt.-pétervári nemzetközi geologiai kongresszus bureaujának elnöke A. KARPINSKY 
és titkárjai TH. TSCHERNISCHEw, valamint C. DE VoGpr geologusoktól oly értesítést 
vettem, melyből kiderül, hogy az orosz császári tudományos akadémia Szt-Péter- 
vártt a szóban forgó, a kongresszustól magáévá tett AwxpkRusov-féle indítványt 
kedvezően fogadta s magára vállalta a tervbe vett intézménynek az orosz kor- 
mánynál való támogatását, s midőn ennek kapcsán a fentebbi javaslatnak a ma- 
gyar kormánynál való támogatása végett keresnek meg, hozzá tehetem, miként 
nem kételkedem, hogy az üdvös eszme magvalósításánál mi sem fogunk tétlen 
szerepet játszani. 

A szt.-pétervári közlemény szerint a nemzetközi úszó intézet felállítása 
mintegy 200,000—300,000 rubelt igényelne, az intézet évi fentartására és a sze- 
mélyzet 100.000 vagy 150,000 rubelt szükségelne. 

Ezt vagyok bátor egyelőre is becses tudomásukra hozni. 

Midőn az előbbeniben eseményeket érintettem, melyek geolog szaktársaink- 
nak immár rendszeresen mutatkozó internaczionális érintkezésének a kifolyásai 
s midőn legalább fautólagosan akarom említeni, hogy ily rendszeres akár inter- 
naczionális, akár pedig országos jellegű egybejövetelek természetszerüleg a lefolyt 


6.4 


évben sem hiányoztak, s egyebek közül felemlíthetem, hogy az országos magyar 
bányászati és kohászati egyesület 1898. évi közgyűlését szeptember hó 9-én 
Pécsett tartotta meg, igen gazdag programmal és a magyar bányászatra felette 
fontos kérdések, úgy mint : a bánya- és kohó-tisztviselők minősítését szabályozó 
törvényjavaslat és a bányászati akadémiának újjászervezése ügyének tárgyalása 
mellett ; a német természetvizsgálók és orvosok múlt évi, azaz 70-ik egybejöve- 
tele pedig szeptember 19—24 közt Düsseldorfban volt, ehhez még csak azt fűzöm, 
bogy a hydrologia, klimatologia és geologia V-ik nemzetközi kongresszusa 1898. 
szeptember 25-től október 3-ig Liége-ben tartatott meg, külön kirándulásokkal a 
belga fürdőkbe s. a. t. 

Különösen felkelthetik azonban figyelmünket ama előkészületek, melyek a 
VIII-ik internaczionális kongresszusnak a párisi világkiállítás alkalmával 1900-ban 
Párisban való megtartásával kapcsolatosak. 

Méltóztatnak emlékezni, hogy a szt.-pétervári nemzetközi geologiai kon- 
gresszus 1897. évi szeptember 3-án megtartott általános ülésében a franczia geo- 
logusoknak A. Gaupngy által tolmácsolt s a franczia köztársaság kormányától 
magáévá tett azt a meghivását, hogy a iegközelebbi nemzetközi geologiai kon- 
gresszus 1900-ban Párisban tartassék meg, köztetszéssel egyhangulag elfogadta. 

Ezen tény kifolyásaként a franczia geologusok máris egybeállították a 
szervező bizottságot, melyben képviselve látjuk Francziaország legjelesebb geolo- 
gusait, s megalkották bureau-jukat. 

A bizottság elnöke : ArBeRr Gaupny, az akadémia tagja és a természettudo- 
mányi muzeum tanára. 

Alelnökök : MicHEr-Lgvx, az akadémia tagja, a geologiai térkép körüli szol- 
gálat igazgatója, és MARcEL BERTRAND, az akadémia tagja, az École des mines 
tanára. 

Vezértitkára : CHARLES BARROISs, a geologiai társulat volt elnöke. 

Első titkára : Caxeux, az Ecole des mines és az École des ponts et ehaussées 
préparateur-je. 

Titkárok pedig . LÉoN BERTRAND, THÉVENIN És THOMAS. 

Pénztárnok : L. CARez, az Annuaire géologigue igazgatója, a kikhez 51 bizott- 
sági tag csatlakozik az egyetemek és egyéb tudományos testületek, valamint a 
bányászat és más mérnöki szak köréből. 

A. szervező bizottság a legközelebbi napokban volt oly szives 1-ső körözvé- 
nyét megküldeni, a melyből látható, hogy működését tényleg megkezdette, hogy 
a párizsi nemzetközi geologiai kongresszus ülései 1900. évi augusztus 16-án kez- 
dődnek és ugyancsak augusztus 28-án záródnak. 

A kongresszus ülései egy a kiállítással kapcsolatos, de külön pavillonban 
fognak megtartatni. Külön kiállítás ott nem lesz szervezve, mint ez tudvalevőleg 
más kongresszusok alkalmával megtörtént, miért is a kongresszusban résztvevők, 
a kik geologiai térképeket, átmetszeteket, photographiákat, vagy egyéb példányo- 
kat kiállítani óhajtanának, felkéretnek, hogy országuk biztosához forduljanak, 
a ki az ő tüzetes kiállításuknak a megfelelő osztályban helyet fog fenntartani. 

A franczia szervező bizottság, elkerülni óhajtván a megelőző kongresszusok 
kirándulásai alkalmával a résztvevők nagy számából eredt hátrányokat, ezen úgy 


7 


65 


vél orvosolni, hogy nagyobb számú és egyidejüleg megtartandó kirándulásokat 
tervez, melyek úgy a kongresszus előtt, mint közben és után fognak fogana- 
tosíttatni. 

Kétféle kirándulásokat tervez t. 1. átalánosakat, a tagok nagy száma részére, 
de azonkívül specziálisakat, melyeken csak speczialisták vehetnek részt és nem 
többen, mint huszan. 

A különböző kirándulások tervezetét egy későbbi körözvény fogja megismer- 
tetni, mely 1899. folyamán kerül szétküldésre. 

Egyelőre is azonban, természetesen változtatások fenntartásával, általános 
kirándulások terveztetnek. 

1. a párizsi harmadkori medenczébe; ezek rövidek, 1—2 napiak és az 
ülések közé eső napokon tartatnának meg. 

2. a Boulonnais és Normandie-be (10 napi tartammal). 

3. a Massif central területére (10 nap). 

A specziálís kirándulások. melyeken, mint mondám, a résztvevők száma 

korlátolt, Francziaország legkülönbözőbb részeibe terveztetnek, úgy mint : 
1. az Ardennes-ekbe, 
9. Picardie-be, 
3. Bretagne-ba, 
1. Mayenne-be, 
5. Tourain-be és Mans vidékére, 
6. a Touraine faluns-eihez, 
7. a Morvan hegyek vidékére, 
S. Commentry és Decazeville kőszén medenczéibe, 
9. a Massit du Mont-Dore és a chaine des Puys et Limacgne területeire, 

10. a Charentes vidékére, 

11. Bordeaux medenczéjébe, 

12. a Rhone harmadkori medenczéjébe és a Basses-Alpes másod- és har- 

mad-korbeli területére, 

13. a Dauphinéi Alpesek és a Mont Blanc vidékére, 

14. a Pelvoux masszivjához ( Hautes-Alpes), 

15. a Mont Ventoux és a montagne de Lure területére, Francziaország 

délkeleti részén, 

16. a Basse-Provence-ba, Toulon és Marseille környékére, 

17. a Massif de la Montagne-Noire területére, 

18. a Pyrénéusokba a jegeczes kőzetek megszemlélésére és végre 

19. a Pyrénéusok üledékes kőzeteinek területére, esetleges kirándulással 

Biarritzra Is. 

Bizonyára már egymagában e programm mutatja, mily tanulságos kirán- 
dulások helyeztetnek kilátásba a kongresszus látogatóinak Francziaország leg- 
különbözőbb részeibe, területekre, melyek tudományunkban részben sőt alapvető 
fontossággal birnak. 

Egy a különböző kirándulások vezetőitől megírt rövid vezető-könyvecske 
(livret-guide) 1900. kezdetén fog áruba bocsáttatni. 

Azon érdeklődésnél fogva, melylyel a párisi kongresszus iránt bizonyára 


. 


Földtani Közlöny. XXIX. köt. 1899. 5 


66 


valamennyien viseltetünk, szükségesnek, sőt kötelességemnek tartottam a tisztelt 
közgyüléssel egyelőre a fentebbit közölni és zárul elnézésüket kérem, ha becses 
türelmüket ez alkalommal a kellőnél talán hosszabban vettem igénybe. 

Budapest, 1899. február 1. 


BöckH JÁnos. 


2. Az elnök felkéri a másodtitkárt, hogy olvassa fel dr. Sraus Mónrcz el. 
titkár évi jelentését. 


Tisztelt közgyülés ! 


Társulatunk 1898. évi munkálkodása megszokott csendes és rendes medré- 
ben folyt ; de a sors úgy akarta, hogy e csendet váratlan és igen szomorú esemé- 
nyek zavarják. Midőn a juniusi szakűlésünkön egymástól elbucsúztunk, egymás- 
nak a nyári munkálkodáshoz jó egészséget és jó sikert kivántunk, nem sejtette 
senki közülünk, hogy a nyár két szomorú, sőt irtózatos esemény meghozója lenne. 

Gyászjelentés tudatta velünk, hogy augusztus 22-ikén rövid, egynehány 
napig tartó betegség után társulatunk nagylelkű pártfogója, galanthai herczeg 
EsrTERHÁzY PáL ő Főméltósága nagy elődeihez megtért. Csak négy rövid évig élvez- 
hettük a magas elhunyt kegyes voltát és ime, a kegyetlen halál idő előtt szüntette 
meg a kapcsot, mely hitünk és kivánságunk szerint az évek hosszú során át fűzte 
volna társulatunkat a főúr pártfogásához. Mély és őszinte gyászunknak szokott 
módon adtunk kifejezést és hálánk szava elkisérte őseinek nyugvóhelyéhez 185. 

Alig hangzott el panaszunk, midőn rettenetes hírt hozott a telegráfozó drót 
hazánkba, nem volt akkor igazi magyar, kinek szemébe nem tódult volna a köny, 
midőn hallotta, hogy hazánk védőangyala, nagyasszonya, ERZSÉBET királynénk 
elvetemedett gyilkos áldozata lett. A rémhír hatása alatt választmányunk 1s sietett 
fájdalmunknak, szomorúságunknak élő szót kölcsönözni és mi azt hiszszük, hogy 
tagjaink mindegyike osztozik a választmány 1898. évi október hó 9-én tartott 
rendkivüli ülésében tett gyásznyilatkozatában és intézkedéseiben. Nemcsak mint 
egyszerű honpolgárok, hanem mint a hazai cultura szerény munkásai is akartuk 
hazafias hálánk virágját azon nemes nő koporsójára letenni, ki addig, míg jósá- 
gos férje oldalán, szent István trónján ült, hazai culturánk leglelkesebb pártfo- 
gója volt. Áldott legyen emléke ! 

"A lefolyt évben hét szakülésben találkoztunk egymással és azokon mind- 
össze 26, túlnyomó részben eredeti kutatáson alapuló előadás került a napirendre 
és pedig a következő tagtárs urak részéről : 


Adda Kálmán úr tartott 
Bene Géza úr (Anina) tartott 
Böckh Hugó úr tartott ... 
Halaváts Gyula úr tartott ... 
Dr. Iosvay Lajos úr tartott 
Kalecsinszky Sándor úr tartott ... 
TDEAK OGR ZATA TETEL Ő UL EE ES ee se ei szo ETO 
1 
1 


Sz pPAe MATT tk AE ERRE LSB OLGA TÁS 


Laczkó Dezső úr ( Veszprém) tartott .... 
Dr. Lengyel Béla ur tartott. 


its átalksát 


DrE.Eőezy dajos úrtartott a EL. 9 3833 1 előadást 
Dr. Lőrenthey Imre úr tartott  .. 0... 
Dr. Melezer Gusztáv úr tartott . - 
Papp"Károly útrtartott s ét sseet 
Dr.APálfgyiMór úrstartotba 940 Ne 
Dr. Posewitz Tivadar úr tartott 

Dr. Schafarzik Ferencz úr tartott 
ID Stand DAN ÓTezküt stat GOtGa KEL ON Egek ete 
Dr. Szádeczky Gyula úr (Kolozsvár) tartott  ... 
Dr. Zimányi Károly úr tartott 


1 
1 
1 
[j 
1 
[/ 
[/ 
1 
1] 
ma mag) II E ma a 


[/ 


Közlönyünk, mely a lefolyt évben 6 tábla- és számos szövegrajzzal 24. ívben 
jelent meg, még mindig .hű registratora hazai szakembereink működésének, 
de azért el nem mulaszthatom, hogy a m. kir. földtani intézet 1898. évbeli kiad- 
ványairól meg ne emlékezzem. Ezekből a lefolyt évben rendkívüli bősége jutott 
nekünk a tartalmi tekintetben is becses közleményeknek. 

Czím szerint a következőket említhetem föl : 

c A m. kir. földtani intézet évi jelentése 1896-ról . (12 ív.) 

(A m. kir. földtami intézet évkönyve XII-ik kötetének 2-ik füzete : HoRu- 
sirzkY HENRIK : Muzsla és Béla község határainak agronom-geologiai viszonyais . 
(2"/2 ív 2 táblával.) 

cA m. kir. földtam. intézet évkönyve XII-ik kötetének 3-ik füzete: ADDA 
Kármán: Zemplén vármegye északi részének földtani és petroleum előfordulási 
viszonyai. (3ív 1 táblával.) 

cBöckH János és GESELL BÁNDOR: A magyar korona országai területén 
mivelésben és feltáró félben levő nemes fém, ércz, vaskó, ásványszén, kősó és 
egyéb értékesíthető ásványok előfordulási helyeiv. (3"/4 ív 1 nagy térképpel.) 

cHaravárs Gyura : A magyarországi artézi kutak története, terület szerinti 
felosztása s mélységök, vizök bőségének és hőfokának ismertetéses. (7 ív egy 
táblával.) 

cBöckH JÁNOS és SzonraGH Tamás: A m. kir. földtani intézet és annak 
kiállítási tárgyai. (7 ív.) ; 

c A m. kir. földtani intézet könyv- és térképtárának IV-ik pót-czímjegyzéke 
1892—1896. (6 ív.) 

Összesen 41"/4 ív vagyis a Földtani Közlönynyel együtt 65 ív és 11 tábla. 

Közlönyünk külföldön mindinkább nagyobb tért hódít és viszi társulati 
működésünk hírét is. A lefolyt évben a következő társulatok és szerkesztőségek 
kértek föl a csereviszony megkötésére, ú. m. : 

a délafrikai Köztársaság geologiai fölvételének hivatala, 

a Budai Könyvtár-Egyesület, 

a Polytechnikai Szemle, 

a Museumi Tót Társaság Turócz-Szt.-Mártonban, 

a Naturhistorische Gesellschaft zu Hannover. 

1886-ban, midőn a társulat titkári teendőit átvettem, még csak 34 csere- 
viszonyossal álltunk közvetlen összeköttetésben ; ma 71-el és Közlönyünket most 
már a földkerekség mind az öt világrészében olvassák. 


- 


5x 


Hasonló örvendetes eredményt jelenthetek cMagyarország geologiai térké- 
pérőlv 15. Bizományosunk a lefolyt évben 60 ; a titkárság pedig társulati tagoknak 
32 példányt adott el. 

Sajnálja a választmány, hogy egy másik üdvös eszmét illetőleg, melyet a 
tavalyi közgyülésen mélyen tisztelt elnökünk megpendített és melynek megvaló- 
sításához a választmány azonnal hozzá is fogott, nem dicsekedhetünk sikerrel. 
A Közlöny útján bizonyosan megtudták a tisztelt tagtárs urak azt, hogy augusz- 
tus havában a Királyhágón túli nevezetesebb bányahelyekre teendő kirándulást 
terveztünk, melynek tervezete ugyan jókor elkészült, de úgy látszik, mégis sok- 
kal rövidebb volt az idő ahhoz, hogy az érdekeltek figyelmét a kétség nélkül 
tanulságos és érdekes tanulmányi útra kellőképen fölkeltsük. A választmány azon- 
ban az eszmét nem ejti el és reméli, hogy a legközelebbi alkalommal a kivánt 
siker sem fog elmaradni. 

Vagyoni állapotunkról részletesen beszámolunk majd a tisztelt közgyülés 
elé terjesztendő pénztári jelentéseinkben ; a mi pedig tagjaink létszámát illeti, ez 
1898 végén a következőkép állott : 

1 pártfogó, 9 tiszteleti, 13 levelező, 12 pártoló, 28 örökítő, 228 a hazában, 
13 a külföldön lakó rendes tag és 3 levelező ; összesen 307-en. 

Fájdalom, hogy a lefolyt évben 18 pusztított a halál sorainkban. Elragadta 
egyik tiszteletbeli tagunkat, az északamerikai Egyesült-Államok tudós világának 
egyik kitünőségét, dr. Harr JAMEs-t Albanyban, kinek munkában és eredményben 
gazdag életéről alkalmilag még megemlékezünk ; itthon pedig a hazai bányászat 
körül magukat érdemesekké tett három férfiút vesztettünk. Ezek egyike HEsxkr 
Jásos zalathnai bányaigazgató, ki munkás életének 47-ik évében hirtelenül 
elhalt; továbbá RErcH HENRIK, az osztrák-magyar államvasút krassó-szörény- 
megyei uradalmán tiszttartó bányagondnok. Az elhunyt kitünő bányász és derék, 
kedves ember hírében állott és mondás szerint az 1897-ben Aninán kitört 
szoczialista lázadásnak esett volna áldozatúl, a mennyiben a szenvedett izgalmak 
folytán ideg- és szívbajos lett. 46 éves korában ölte meg a gond és a keserűség 
KRÉMER Gyöngy, a tordai m. kir. bányahivatal főnöke halálának hírét még csak a. 
lefólyt év végén vettük. Fájlaljuk még PrrisreR KáRonry m. kir. nyug. pénzügy- 
miniszteri tanácsos elhunytát, ki egy évtizeddel ezelőtt még társulatunk pénztár- 
vizsgáló bizottságának buzgó tagja volt, és csak személyes fájdalmamat újítom meg, 
midőn most a fiatal gárdánk egyik derék tagjának idő előtti és szomorú haláláról 
kell megemlékeznem. Dr. TRaxtER LÁszLó rövid tíz évig tartó tudományos mű- 
ködésével érdemessé tette magát arra, hogy mai Közgyülésünk különb módon 185 
megörökítse emlékét ! 

Különös szerencsémnek tartom, hogy hivatalos jelentésem e gyászos rész- 
lete után a tisztelt közgyülésnek ismét örömhírt mondhatok. Az elnök úr ugyanis 
ismét T. Rorn LaJos választmányi tagtárs úr és csekélységem kiséretében elhunyt 
pártfogónk örökösénél kérvén fogadtatást, és az alkalommal élvén, megkértük a 
főméltóságos urat, vegye át nemeslelkű elődjeinek mintegy öröksége gyanánt tár- 
sulatunkat is támogató pártfogásába. Kérésünket a főúr a legszeretetreméltóbb, 
mély hálára lekötelező készséggel fogadta és a szóval tett igéretet nem sokára a 
következő sorok követték : 


69 


A magyarhoni földtani társulat elnökségénel, TETT 

Nászünnepem alkalmával lifejezett szerencsekivánataikat örömmel 
vettem. . 

Fogadja a mélyen tisztelt társulat ószinle meleg köszönetem nyilvá- 
nítása mellett azon biztosítást, hogy közhasznú munkásságál nagynevű 
elődeimtlől öröklött jóakarattal támogatni meg nem szünöm. 

Kismarton, 1898. évi deczember hó 19-én. 

HG. EsSTERHÁZY MIKLós s. k. 


Nem nyilatkozik-e e rövid sorokban a magasrangú család nemzedékről 
nemzedékre átszálló nemeslelkűsége és szívjósága? Fogadja új pártfogónk a mai 
napon egybegyűlt tagjaink részéről is mély hálánkat azon kegyességért, mely- 
lyel, adja a gondviselés az évek minél hosszabb lánczolata végéig culturalis mun- 
kálkodásunkat támogatni fogja. 

Köszönettel kell megemlékezni mindazokról is, kik a lefolyt évben is támo- 
gatóink voltak. Köszönettel tartozunk az országos segély kiutalványoztatásáért 
dr. Wrassics Gyura miniszter úr ő Kegyelmességének; köszönettel dr. DARÁNYI 
IgGwácz miniszter úr ő Kegyelmességének és azon férfiúnak, ki itt a közvetítő 
szerepet átveszi, mélyen tisztelt elnökünk, Böckn Jáwxos min. osztálytanácsos és 
igazgató úrnak, és köszönettel dr. KRENNER J. SÁvpogt egyetemi tanár úrnak, ki 
találkozásainknak kényelmes hajlékot nyújt. 

Én pedig mélyen tisztelt Közgyülés, most a magam nevében is hálás kö- 
szönetet mondok azon szíves bizalomért, melylyel irántam 13 évi hivataloskodá- 
som folyamán viselkedtek és mely kitüntető bizalomnak különösen a tavalyi tiszt- 
újító közgyülésen történt megválasztatásom alkalmával különös kifejezést kölcsö- 
nöztek. De a kitüntetést követte a fatum. A lefolyt évben olyan incidensek me- 
rűültek föl a választmányi ülésekben, melyek azt éreztették velem, hogy már nem 
vagyok a választmány többsége bizalmának birtokában abban a mértékben, a 
mint én azt a magam részéről kivánatosnak tartom. E reám nézve szomorú jelen- 
ségnek okát magamban keresem, lehet, hogy haladó korommal félre ismerem egy 
tudós társulat titkárának hatáskörét, lehet, hogy talán egyéni fogyatkozásaim 
most jobban lépnek előtérbe, mint annak idején, de ugyanazon kötelességérzet, 
mely 13 éven át működésem irányzója volt, most azt parancsolja nekem, hogy 
még a 3 évi mandátumom lefolyása előtt elhagyjam e helyet, melyen való meg- 
maradásomat a jelenlegi helyzet mellett lehetetlennek tartok. Tartsanak a tisztelt 
tagtársak közül azok, kik arra érdemesnek tartanak, szíves emlékükben és tegyék 
meg, kérem ezt azon férfiúval, dr. Zimáwnyr KÁRony úrral szemben is, ki 1892 óta 
oldalam mellett mint derék és szorgalmas munkatárs működött ! 

Az elnök sajnálatát fejezi ki az el. titkár visszalépése fölött, de mivel őt 
elhatározása visszavonására nem lehetett rábírni, a választmány a lemondást kény- 
telen volt elfogadni. 

3. Az elnök felkéri dr. PerHő GyurAa vál. tagot, hogy olvassa fel dr. STAUB 
Móxrcz el. titkárnak a társulat bőkezű pártfogója galanthai herczeg IESZTERHÁZY 
PáL és buzgó tagtársa dr. TRaAxnER Lászró-ról írt megemlékezését. (Lásd e füzet 
1. és 3-ik lapján). 


70 


4. A másodtitkár felolvassa a múlt évi közgyüléstől kiküldött pénztárvizs- 
gáló bizottság jelentését, a közgyülés ezt tudomásul veszi és az el. titkárnak, mint 
pénztároósnak a felmentést megadja. 


PÉNZTÁRI JELENTÉS 
a magyarhoni földtani társulat 1898-ik évi pénztári forgalmáról, pénzta- 
rának és vagyonának állásáról az 1898-ik év deczember hó 31-én. 


I. Forgó tőke. 
a) Bevétel: 


Előirányzat . Tényleges bevétel 
1898-ra 1898-ban 
1. Pénztári áthozat 1897-ről " ..  — ... 1263 írt42 kr. 1263 frt 42 kr. 
DOTSZÁGOS BOZÓLY ES Sza Ma TEMA ÉS 1000 a — a 1000 c — a 
3. Herczeg EszTERHÁZY PÁL pártfogó 
ga ESO B rra SAN LELKET RON ANAK EE VESZED TESTE t — ( — 4 
A. -Alaptoko kamatjat és sének EJT ag ES ENNE Ét 
5... Borgóítöke kamata vo aaa zsét ZION KNSEZ A 63 c 50 a 
6. Hátralékos tagdíjak 50 ( — a 85. 4 — 4 
7.:nagdíjak 898-raj Aria té 9 GOK Ski 994 a 55 a 
8. Előrefizetett tagdíjak  ... 0... E ze ( 21 c — a 
9. Selmeczbányai fiókegyesület járuléka 
1898-ra CSELT EE! 99 OZTet aj eBŐ RÉ 50 c — 4 91 c — a 
TOARőázetők T898-TA fs MEZ SAAB etet 22204"BOVA 
ÚT GÁzetők ABÓOZTBT vitz tető N DA As ÁK et RE LABA ÉNBÉNI (aaz TESREKEKDNBR 
12. Eladott kiadványok 7 0. 50 ( — a 341 c 60 c 
3: AVOgY BEK EA ATA TU SE ÉT art STMENÉS zh 402 10 a — a 34 a 37. 4 
14. Az alaptőke javára c. ... ---- EZ ZA 24 a — a 
Összegen  4652frt42kr. 4699 frt 44 kr. 
b) Kiadás : 
Előirányzat Tényleges kiadás 
1898-ra 1898-ban 
1. Földtani Közlöny 2-4 set sei zs 2O00 Írt mk. SZDSZ OSS 
2. érképj Szöveg e esése tp a ettls Net 360. c — 4 391 c 35 a 
3. M. kir. földtani intézet évi jelentésének 
különlenyonatáret ess te skeet eálezetetiaészőaéái IND KKA őt 135 c 483 e 
4. Tisztviselők tiszteletdíja 7... --. --- 700 a — u 700 c — e 
kt nok gjútalomdíjas zés aes rög ss al ERR 95 c — a 95 a — a 
Gözolgák Azetése: et ses, des leszz Lea 180 a — a 179. e25088 
ÜL GOBHAKOTTÓBÓ ar e kt a ata EN NEED OKN zi at 139. 443008 
8. Irodai és vegyes költségek. 0... ... EAT ÜKET LT 938 c 34 c 
9. Az alaptoko: JAVÁTA aa esz dizet a eszátssen , 180074. S 4Ú 341 ( 35 a 
Összesen 4652frt42kr. 4397.frt67 kr. 
jevételi többlet. s 6... — 4 — 301454 AZ at 


Összesen 4652 frt 42 kés 4699 frt 44. kr. 


ttntatalkatszáa zsak 


71 


II. Alaptőke. 
Értékpapirok Készpénz Kötelezvények 
AZ 18975 évtáthozati eset 13.8DOÍrt—kr, 44írtí7 kr. 39784Ske 
2. Az 1898. évi bevétel ejő —— ( — a DU VEG köta ic — ( — 4 
3. Vásárolt értékpapirok névértéke 300 c — c — ( — a SE 


14.150frt—-kr.  385frt52kr. 397frt— kr. 
A vásárolt értékpapirok árának 
és a törlesztett kötelezvény- 
részletének levonása után E ( DOZEGZHEK 2 Ke St 


az alaptőke állása 1898 végén : MTSOt KE VT SZÁMÁT kr 378 HERE 


III. A társulat vagyona 1898 végén: 


1. A forgó tőke bevételi többlete ge HOLT 77 ka 
2. Alaptőke lén: MET ér EGE GVGÉ Ke TEA 


3. Dr. Szabó József Elek Alapít vát Bi 4000 a — a 
4. Dr. Szabó József emlék-alapítvány kamatjai 

1896—1898 BALLON AAT aZ ÉM IRRLTRÁNYSÉ Ő AN NTEGAKSZT TET 
HA BARtALó kal aj e akt et etei ZET tés av désó 90.00 a4EE € 


ÜLÉS 19.885 frt 77 kr. 
Kelt Budapesten, 1898. deczember hó 31-én. 
Dr. SrauB Móxnicz s. k., 


első titkár. 


Dr. ILosvav LaJos, s. k. PETRIK [LaJos, s. k. dr. SZONTAGH Tamás, s. k. 


mint a közgyülés részéről kiküldött pénztárvizsgálóbizottság tagjai. 


5. Az elnök köszöni a pénztárvizsgáló bizottság fáradozását és az idei szá- 
madások megvizsgálására újból dr. ILosvax LaJos, PETRIK LAJos és dr. SZONTAGH 
"Tamás vál. tagokat kéri fel. 

6. Dr. Permó Gyuza vál. tag. az el. titkár leköszönésére megjegyzi, hogy 
a választmány és az első titkár közt felmerült nézeteltérések mindig tárgyiak, de 
személyiek sohasem voltak. Ajánlja a közgyülésnek, hogy a távozó első titkárnak 
sok évi ernyedetlen, lelkiismeretes és buzgó munkájáért jegyzőkönyvileg fejezze 
ki köszönetét és elismerését; a mely ajánlatot a közgyülés el is fogadott. 

7. A másod titkár bemutatja a folyó 1899. évre vonatkozó pénztári elő- 
irányzatot. 

Költségvetés 1899-re. 
a) Bevétel : 


TS Pénztáttát hozat SOSZTÓl NE ez Ste SEZALENS S 300ÉEG 77 ké 
ISÖPSZÁSOSÉSOS SY ÉVA Ve NE Na set ús [00.010 GE 
3. Herczeg jjsztut PÁL pártfogó díja 1898- EA Ge s DOT azt 
4. Herczeg EszTERHÁZY MIxLós pártfogó díja 1899-re 420 c — a 
HAAlADtÓKes kantátáját ete sa tette ee AGE NL TU ŐBULLAt zót 
ÖZBorsó toke kaműatjatóá seek set ta Og Eg 438 95. a —i d 


és 
19 


7. Hátralékos tagdíjak ezett kj ek tette TENG ta HON atta LE 
8. Tagdíjak 1899-re ... ... bele e 975 a — a 
9. Selmeczbányai HAkSEreStEt Játéka 1899 -1 ese Vezz 48 a rk 
10. Hlőfizetök s89957e ese Eta tt ET KEN E NESZÉT ABEL DN e E 
"Ti.Bladottákdadvágiyo kesek a Et Ete SIR ESÁ S SIDE E 
12. Vegyesek SEAN ER A e ar Eeeb e és TEA O0 Ve e 
Összesen ..  4100frt 17 kr. 
b) Kiadás. 
AHOL GT an KÖZLÖNY 2-2 EZ EELTATBA NIR ELESEN SÉTA TEAR 2500 frt — kr. 
2. M. kir. földtani intézet évi jelentésének külön- 
lenyomáta sk IZőri Vo púp skake pe RE ALK E 
Jr lasztviselők tiszteletdíjaasi e ir zenél án SE kele 700 c — a 
fsdlraok jútallónaijas ser tázee eg esőt NÉ ENÁN ENEK ENÉSYN KEE 25 a — a 
DSSZOLSÁk áj utaLomidáj ajtos a EL MESHÜRB ESET NA ES E 180 c — a 
6. PosStakolt8ó Seeed A szeva EE SES Ve e ARS A E zat JJ ÜEEZEEÉ 
7. Irodai és vegyes EÖÜSÖZEK A OKE AG felkzotolsá et GHLS E MZTDO NAAA MEG 
SZAZ tala tőke ja vátta aze ete ái EE S EVESEN ZA TEL zetek 


Összesen 4100 Írt 77 re 


Dr. SrauB Mónrcz s. k., 
A AZ SAGSATK ÜNGNAL, első titkár. 

E megelőző pénztári előirányzatot a közgyülés egyhangulag elfogadta. 

8. A másodtitkár felolvasta HaAravárs Gyuna vál. tagnak a f. évi januárius 
hó 4-én tartott választm. ülésen előterjesztett, indokolt indítványát, a melynek 
alapján a választmány Tórn Món kir. ügyészt Szolnokon a közgyülésnek levelezőül 
való megválasztásra ajánlja. A közgyülés az indítványt egyhangulag elfogadta és 
az ajánlottat megválasztotta. 

9. A titkárok leköszönése folytán az első és másodtitkár választása kerülvén 
napirendre, az elnök felkéri a közgyülést, hogy pénztárost külön válaszszon, mivel 
a választmánytól az első titkári tisztségre ajánlott dr. L. Lóczy Lasos határozott 
kivánsága, hogy úgy mint évek előtt a pénztárosi teendőket egy külön e czélra 
választott pénztáros végezze. Az elnök szavazatszedő bizottság tagjainak dr. KREN- 
NER J. SÁNnDpoR vál. tag elnöklete mellett TRErrz PÉTER és Appa KÁLMÁN r. tagokat 
kérte fel, és a szavazás tartamára felfüggeszti az ülést. 

10. A szavazás megtörténte után dr. KRENNER J. SÁNpoR hirdette ki az ered- 
ményt. A beadott szavazatok száma 29 volt, ezek következőképen oszlottak meg : 

első titkárnak megválasztatott dr. L. Lóczy Lasos 21, másodtitkárnak 
CHOLNOKY Jeső 22 és pénztárosnak GRExa János 29 szavazattal; ezen kívül 
dr. SCHAFARZIK FERENCZ 7 ég dr. Szorvragcn Tamás 1 szavazatot kapott az első és 
dr. LÖRENTHEY IMRE 6, dr. Zrmáwsyr KáRoryY 1 szavazatot kapott a másodtitkári 
állásra. 

11. Az ujonnan választott titkárok, dr. L. Lóczy LaJos és CHOLNOKY JENŐ, 
köszönik a közgyűlésnek a megtisztelő bizalmat. 


73 


12. Az elnök bejelenti, hogy dr. L. Lóczy L4Jos-nak első titkárrá való meg- 
választatása következtében megüresedett helyre a választmány a múlt évi választó 
közgyűlésen általános szótöbbséget nyert GESELL SÁwDpox r. tagot fogja behívni, a 
mit a közgyülés helyeselve tudomásul vett. 

13. Az elnök a pénztárvizsgáló bizottság tagjait dr. ILosvax LaJos, PETRIK 
LaJos és dr. SzorraGH Tamás vál. tagokat kéri fel, hogy a pénztár átadásánál 
legyenek jelen. 

14. Dr. SzorracH Tamás előadását megtartja cdr. HoFmans KáRonr utolsó 
geologiai felvételeiről." 

15. Elnök köszönetet mond előadónak és örömét fejezi ki, hogy hazánknak 
e geologiailag oly bonyolult vidékének, a melynek részletes felvételét a megbol- 
dogult dr. HorMaxw KÁRoLY nagy pontossággal megkezdte, az előadó bevégezhette. 

16. A tárgysorozat ki levén merítve az elnök berekeszti az ülést. 


Szakülések. 


Elnök BöcknH JÁnos. 


1899. év január hó 4-én. 


Az elnök megnyitván az ülést, üdvözli az ui év alkalmából a tagokat. 

Előadások : 

1. TELEGpI RórH [LaJos: aA szovátai Illyéstó és környéke geologiai szem- 
pontbób (1. jelen füzet (41.) lap). 

Dr. Lóczy LaJos vál. tag felemlíti, hogy Németország mesterséges sósvizű 
medenczéiben szintén megfigyeltek ilyen tetemes felmelegedést és hogy talán az 
Illyés-tónál is ugy mint az alpesi tavaknál a vizrétegek felmelegedésénél a meteo- 
rologiai viszonyoknak szintén befolyásuk van. 

2. Dr. SCHAFARZIK FERENcz vál. tag bemutatja ifj. báró Nopcsa Ferencz 
dolgozatát cJura-mészkő a Stenuletyérőb cz. értekezését (Il. jelen füzet (38.) lap). 

53. Haravárs Gyuna A jobbágyi (Nográd m.) mammutblelethelyrőlv (1. jelen 
füzet (39.) lap). 

4. BöcxH János a Vasas (Baranya m.) táján elterülő széntelepek geologiai 
viszonyait ismertette. A szénvonulat Pécstől DNy—ÉK irányban huzódik és 
Vasas táján hirtelen ÉNy-felé kanyarodik körülbelül Komlós-felé. Vasasnál, mint 
az ott végzett furásokból konstatálható volt, még 4 mivelhető széntelep van, a 
melyek meglehetős meredeken dőlnek. A geologiai viszonyok arra utalnak, hogy 
ezen a területen a szénbányászat jövedelmező lesz. 


1899. év márczius hó 1-én. 


Az elnök megnyitván az ülést, az e. titkár bejelenti az uj tagokat, a kiket 
af. é. januarius hó 14-én tartott rendkivüli választmányi ülésen megválasztot- 
tak. Ezek : 

CHorwnoxy JEső egyetemi asszisztens, okl. mérnök, ajánlja dr. Lóczy LaJos ; 
BoDAI Bópax Dezső földbirtokos Bódán ( Veszprém megye) és RAÁk Gyura gyógy- 


74 


szerész Veszprémben, mindkettőt ajánlotta Laczkó DEzső ; továbbá MANNER KÁLMÁN 
bányamérnök Zalathnán, ajánlotta LITSCHAUER LAJOS; A SELMECZBÁNYAI ÁG. EV. 
LYCEUM KÖNYVTÁRA, ajánlotta Viranis Isrváx : végül GRExa JÁvos müegyetemi kvesz- 
tor, ajánlotta dr. Lóczy LaJos. I 

Előadások : 

Dr. VáxGEL JEső előterjeszti néhai dr. TRAxLER Lászró hagyatékát tevő : 
c Adatok a bori-i diatomeapelit és dubraviczai ragadó pala szivacs-faunájáhozs 
cz. értekezését. E mellett ismertette az üledékes kőzetekben található spongilla- 
tük meghatározás-módjait, valamint tudományos becsét. Végül bemutatta Traxler 
gyüjteményéből a különböző helyekről származott infusorium,- diatomea- stb. 
földeket. 
j CHoLwokyY JEsxő Mandsuország bányavidékeit s az egész ország tektonikai 
viszonyait ismerteti saját kutatásai alapján több térkép, szelvény és petrografiai 
minta bemutatásával. 

(Mind a két értekezést, helyszüke miatt, csak a jövő füzetben közölhet- 
jük. Szerk.) 


Választmányi ülések. 


A f. é. Jjanuárius 4-én tartott választmányi ülésen uj tagnak választatott 
SEEMAYER ViLmos tanárjelölt Budapesten. Titkár jelenti, hogy a lefolyt évben 
5 tag kilépett, 7 meghalt 11 pedig választatott. Az előfizetők száma 3-mal szapo- 
rodott, Törlésre ajánlja VÉrrics AwxTraL magánzót és SzZIKoRA BÉLÁT; a választ- 
mány mindkettőt törülte. 

Titkár felolvassa a társulat pártfogójának, herczeg EszTERHÁZY MIKLós leve- 
lét (1. jelen füzet). 

Dr. ScHMIDT SÁNDOR inditványozza, hogy a Földtani Közlöny külön lenyo- 
matain a szöveg első oldalán legyen megjelölve a czikk hovatartozandósága. 
továbbá, hogy a magyar szöveg ábrái és táblázatai a német szövegbe is átvétesse- 
nek ; a választmány ezt az inditványt elfogadja. 

Hanasvárs Gyura inditványára TórH Móxg kir. ügyész Szolnokon diluvialis 
állatmaradványok szorgalmas és becses gyüjtése körül szerzett érdemei elisme- 
réseül levelezőnek választatik. 

Dr. ScHmIDT SÁwponk inditványozza, hogy az első titkár az év végén, vagy a 
közgyülés előtti választmányi ülések egyikén röviden összefoglalva, jelentést 
tegyen a lefolyt évi választmányi ülések fontosabb, elvi jelentőségű határozatairól 
és végrehajtásukról. Ezt az inditványt többek hozzászólása és hosszabb vita után 
a választmány szótöbbséggel elfogadta. 


A f. évi januarius hó 14-én tartott rendkivüli választmányi ülésen elnöklő 
dr. Kocu Awrar társulati alelnök előadja, hogy a rendkivüli választmányi ülés 
czélja és egyedüli tárgya az el. titkár és az elnök lemondásával beállott helyzet 
megvitatása. Felolvasván először az elnöknek az alelnökhöz s azután az első 
titkárnak az élnökhöz intézett levelét, felkéri a választmányt, hogy az ügyet a 
társulat kára nélkül intézze el. 


KS 
Csuda 


15 


Dr. ScHMIDT SÁNDOR kifejti, hogy a választmány jelen feladata nem lehet az 
elnök és az el. titkár közt felmerült differencziák okainak kutatása, hanem a cezél 
csakis az lehet, hogy az elnököt a társulat részére továbbra is megnyerhessük s 
indítványozza, hogy azonnal küldöttség menjen az elnökhöz, értesítse őt a 
választmány határozatáról és kérje fel, hogy az egész ügyet meg nem történtnek 
tekintse. 

A választmány felkérte dr. ScHMIDT SÁwxpor, dr. ILosvax LaJos és PETRIK 
LaJos választmányi tagokat, hogy az elnökkel közöljék a választmány határozatát. 

Ezután dr. ILosvavx LaJos és dr. Lóczy LaJos megkérdezték a jelen voltakat, 
hogy az el. titkár lemondásának visszavonására felszólitották-e őt? s ha nem, 
ugy szükségnek látják, hogy ez megtörténjék, mire SzorraGH Tamás kijelenti, 
hogy a békéltetés megtörtént, de sikerre nem vezetett a további békéltetést nem 
tartja helyén valónak. Többek hozzászólása után a választmány az első titkár 
lemondását tudomásul vette és azt nagy sajnálattal elfogadta. 

Erre a másodtitkár, Zimányi KáRoryY megköszönve a választmány eddigi 
bizalmát, állásáról leköszönt. Dr. ScHminr SáwxpoR ajánlatára a választmány a 
másod titkárnak eddigi fáradozásaiért köszönetet mondott. 

Az elnök bejelentette, hogy dr. Lóczy LaJos rendes tagnak ajánlja ÜHOLNOKY 
JEzwxő okleveles mérnököt és egyetemi tanársegédet, a ki meg is választatott. 

Dr. Pernmó GyuLa, mielőtt a háromtagú küldöttség az elnökhöz menne; 
ajánlja dr. Lóczy LaJos választm. tagot első titkárnak, a ki a megtisztelő ajánlatot 
elfogadja, nem ambiczióból, sem vágyból, hanem mert a mostani válságos hely- 
zetben azt kötelességének tartja. A választmány örömmel vette tudomásul Lóczy 
Lasos e nyilatkozatát. : 

Az elnök arra az időre, mig a három tagú küldöttség vissza nem tér, az 
ülést felfüggesztette. 

A küldöttség visszatérvén az elnöktől, dr. ILosvax LaJos referált és hirül 
hozta az elnök feleletét, hogy kész továbbra is megmaradni az elnöki székben és 
törekedni fog a választmánynyal jó egyetértésben maradni és a társulat javának 
és érdekének előmozdítására minden tőle telhetőt megtenni. A választmány 
örömmel és megnyugvással vette tudomásul az elnök elhatározását. 


A f.é. januarius hó 23-án tartott választmányi ülésen a következő tagok 
választattak : 

BODAI Bópax DEzső földbirtokos Bódán ( Veszprém m. ) ; 

RaÁáx Gyuna gyógyszer. Veszprémben, mindkettőt ajánlja Laczkó DEzső r. tag. 

MANNER KármáNx bányamérnök Zalathnán, ajánlja LirscHavER [LaJos r. tag. 

Á SELMECZBÁNYAI ÁG. H. Ev. LYCEUM könyvtára, ajánlja Viraris Isrváw beje- 

lentésére az el. titkár ; 

GnExa Jáwos miüegyetemi kvesztor, ajánlották dr. ILosvax LaJsos és dr. 

ÖCHMIDT SÁNDOR, 

Az első titkár ezután beterjesztette a selmeczbányai fiókegylet zárszámadá- 
sát, mely tudomásul vétetett. — Ezután az első titkár bemutatta a keresk edelmi 
Minister Ur átiratát, melyben arra kéri a társulatot, hogy dr. SCHAFARZIK FERENCZ 
.Nyitra m. hasznos köőzeteis cz. értekezését egy példányban s jövőben is a 
hasonló tárgyú dolgozatokat küldje meg. 


Azután az el.titkár mint pénztáros jelenti, hogy a mult évben kiküldött 
pénztárvizsgáló bizottság a pénztárt és a könyveket rendben találta : ezzel kapcso- 
latban dr. Szovracn Tamás bejelenti, hogy a földrengési bizottság pénztárát is sza- 
bályszerű rendben találták. Az első titkár a közgyülés elé viendő pénztári jelentést 
és az 1899-i költségvetést is bemutatta, mely az előbbiekkel együtt tudomásul 
vétetett. 

Az első titkár, dr. Sraug Móricz ezután elmondotta bucsuzó beszédjét, mely- 
nek végén arra kérte a választmányt, hogy a mult rendkivüli választmányi ülésen 
felolvasott s a társulat elnökéhez intézett levele szó szerint bele vétessék a mult, 
rendkivüli választmányi ülés jegyzőkönyvébe, a ma elmondott bucsuszó szavai 
bele vétessenek a mai választmányi ülés jegyzőkönyvébe : a mely két kérelemnek 
hely is adatott. 

Majd dr. Scsminr Sáwpok ajánlatára a választmány a távozó titkárnak sok 
éven át viselt fáradságos munkájáért jegyzőkönyvileg köszönetét és elismerését 
fejezte ki. Ugyancsak dr. ScHmiDnr SÁsDpoR ajánlja a választmánynak, hogy ZIMÁNYI 
KáRonyr kandidálja első sorban másod titkárnak, de Zrmásyr megköszönve ezt a 
bizalmat, kéri a választmányt, hogy az ő kandidálásától tekintsen el. 

Végül a választmány az első titkári állásra első sorban dr. Lóczy LaJosr, 
azután dr. SCHAFARZIK FERENCZET és dr. Szorragn Tamásr; a másod titkári 
állásra pedig OCHorwoxkyY JExőT, dr. LŐRENTHEY IMRÉT és dr. PánrY Mónr ; a pénz- 
tárosi állásra pedig Ggrxa JÁvos müegyetemi kvesztort kandidálta. 


A f. é. márczius hó 1-én tartott választmányi ülésen dr. Lóczy [Lasos e. 
titkár jelenti, hogy a kiküldött pénztárvizsgáló bizottság jelenlétében a titkári 
hivatalt ; GgExa János az ujonnan választott pénztáros pedig a pénztárt a volt 
el. titkártól és pénztárostól átvették. A választmány a pénztár átvételét tudomásul 
vette s a felmentvény kiadását jegyzőkönyvi kivonatban kiadni elrendelte. 

A titkár a hivatalt februarius 6-án költöztette át a Tudomány Egyetem 
Földrajzi Intézetébe. 

GnRExa Jáwxos pénztáros egy egyszerübb könyviteli módra nézve kérte a 
választmány beleegyezését, a mit meg is nyert azzal a feltétellel, hogy ezt az 
ujabb könyvviteli módot az ez évre kiküldött pénztárvizsgáló bizottság felül- 
birálja és arról a választmánynak jelentést tegyen. — A titkár által beterjesztett 
ideiglenes pénztári jelentés 18 tudomásul vétetett. 

A titkár ezután előterjesztette az V. kirándulást rendező bizottság 1899. 
februarius hó 11-én tartott ülésének jegyzőkönyvét. Hosszabb megvitatás után a 
választmány elhatározta, hogy a kirándulás a f. é. nyár elején rendeztessék; a 
meghivók szétküldése a titkár belátására bizatott; résztvevő tagok számának 
korlátozását szükségesnek nem tartja. 

Miután ScHanrr bécsi müvéső az érem mintáját beküldte, ez birálatra dr. 
KRENNER J. SáxpokR-nak kiadatik. 

Uj tagoknak választattak : Szinán Zorráns tanárjelölt, ajánlotta dr. Lóczy 
LaJos ; Timkó IMRE, ajánlotta HogusrczkY HENRIK ; dr. KövEsLiGETHY Rapó egy. ny. 
rendk. tanár, ajánlotta dr. Lóczy LAJos. 


Vá 


A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT 
tisztviselőt, 


választattak az 1898 februárius 9-én tartott közgyülésen az 189//8—1899/1900 
trienniumra. 


FUNCTIONÁRE DER UNGAR. GFOLOG. GESELLSCHAFT, 


gewaühlt in der am 9. Februar 1898 abgehaltenen (reneralversammlung 


für das Trienmum 1897/8—1899/1900. 


Elnök (Prásident) : BöcgHn János, m. kir. min. osztálytanácsos, a m. kir. földtani 
intézet igazgatója, a III. oszt. vaskoronarend vitéze, a M. Tud. Akadémia 
levelező, a magyar földrajzi társaság tiszteletbeli tagja, a bécsi cs. kir. föld- 
tani intézet levelezője stb. 

Alelnök (Viceprásident) : KocH Awrar, a természettud. t. doctora, a geologia és 
palaentologia egyet. ny. r. tanára, a M. Tud. Akadémia r. tagja, a londoni 
geologiai társulat külső levelező tagja, a bécsi cs. kir. földtani intézet 
levelezője, a bécsi Gesellschaft zur Förderung d. naturhist. Erforschung des 
Orients müködő tagja, a kir. m. természettud. társulat vál. tagja stb. 

Titkárok (Secretáre): Első titkár dr. SrauB MóRicz, kir. tanácsos, a m. kir. 
középisk. tanárképző intézeti gyakorló főgymnasiumban tanár a M. Tud. 
Akadémia lev. tagja stb.; másodtitkár dr. Zrmáwyr KáRory nemzeti múzeumi 
segédőr. 

Pénztáros (Cassier) : dr. SörauB MóRIcz. 


Választmányi tagok : (Mitglieder des Ausschusses.) 


HALAVÁTS GYULA PETRIK [LaAJos 

dr. Inosvax LaJos T. Rorn Lagos 
KALECSINSZKY BÁNDOR — dr. SCHAFARZIK FERENCZ 
dr. KRENNER J. SÁNDOR dr. SCHMIDT SÁNDOR 

dr. L. Lóczy LaJos dr. S. SEMSEY ÁNDOR 

dr. PETHŐő GYULA dr. SZONTAGH TAMÁS. 


A földrengési bizottság tagjai: (Mitglieder der Erdbeben-Commission.) 


Előadó (Referent) : Dr. SCHAFARZIK FERENCZ. 


Tagok (Mitglieder) : Appa KÁLMÁN, KarEcsisszkv Sásponk, dr. L. Lóczy LaJos, 
dr. SzorvraGH Tamás, Ványa MIKLÓS. 


A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT TAGJAINAK 


NÉVSORA 
az 18985-k evben. 


VERZEICHNISS 
DER MITGLIEDER DER UNGARISCHEN GEOLOGISUHEN GESELLSCHAFT 
in Jahre 1898. 


Jegyzet. A lakóhely után következő szám a tag megválasztási évét jelenti. A 
hol két szám fordul elő, ott az első (zárójel közötti) jelenti a rendes taggá választás 
évét, a második pedig a tiszteleti, pártoló, örökítő vagy levelező taggá választás idejét. 


Pártfogó. (Protector.) 


(1) GALANTHAI HERCZEG EsTERHÁZzY PÁL, Fraknó örökös ura, Edelstetten fejedelmi 
grófja, Sopron vármegye örökös főispánja, az aranygyapjas rend vitéze, 
cs. 8 kir. belső titkos tanácsos stb. Megh. 1898 aug. 23. 


GALANTHAI HERCZEG ESTERHÁZY Mixrós, Fraknó örökös ura, Edelstetten fejedelmi 
grófja, Sopron vármegye örökös főispánja, cs. és kir. kamarás, államtudo- 
mányi tudor, cs. és kir. 11. huszárezredbeli tartalékos hadnagy. 


Tiszteleti tagok. (Ehren-Mitglieder.) 


Blanford W. T., a londoni Royal Society tagja s a londoni geologiai társulat titkára, 
London 1886. 

Capellini Giovanni, a bolognai egyetemen a geologia tanára, és a R. Comitato 
geologico elnöke, Bologna 1886. 

(t) Hall James, állami geologus s az állami természetrajzi múzeum igazgatója, 
tanár Albany, New-York államban 1886. Megh. 1898 aug. 7. 

Hauer Ferencz lovag, cs. kir. udvari tanácsos, a cs. k. természetrajzi udvari 
museum nyug. intendánsa, Bécs 1867. 

Richthofen Ferdinand báró, egyetemi tanár, Lipcse 1883. 

semsei Semsey Andor dr., nagybirtokos, a Szt. István rend középkeresztese, a 
budapesti és kolozsvári tud. egyetemek tiszt. doctora, a M. Tud. Akadémia tiszt. 
és igazg. tagja, a kir. m. természettud. társulat tiszteleti tagja, a m. kir. földtami 
intézet tiszt. igazgatója, a M. Nemz. Museum ásványtári osztályának tiszt. fő-őre. 


719 


Stache Guidó, cs. kir. udv. tanácsos és a cs. k. geologiai intézet igazgatója, 
Bécs 1872. 

Suess Elde, a bécsi tudomány-egyetemen a geologia tanára stb., Bécs 1886. 

Zittel Károly Alfréd, kir. titk. tanácsos, a müncheni egyetemen a geologia és palae- 
ontologia tanára, München 1883. 


Levelező tagok. (Correspondirende Mitglieder.) 


Beszédes Kálmán, Konstantinápoly 1874. 

Buda Ádám, földbirtokos, Rea (1866) 1885. 

Conwentz Hugó, prof. dr., a nyugatporosz tartományi museum igazgatója, Danzig 
1892. 

Felix János, dr., a palgontologia tanára, Lipcse 1888. 

Fraas Eberhardt, prof. dr., a württembergi kir. természetrajzi museum conservatora. 
Stuttgart 1895. 

Keller Emil, gyógyszerész Vág-Ujhely, 1898. 

Korniss Emil gróf, Budapest 1880. 

Majláth Béla, Budapest 1873. 

Müller Károly, Villány 1875. 

Hhoccatagliata Péter, dr., Nápoly 1885. 

Splény Béla báró, ny. min. tanácsos, Budapest 1888. 

Stevenson John, a newyorki egyetemen a geologia tanára, New-York 1892. 


Pártoló tagok. (Ünterstützende Mitglieder.) 


Andrássy Dénes gróf, bányabirtokos, Dernő 1885. 

Budapest székes főváros 1881. 

Első cs. és kir. szab. dunagőzhajózási társulat, Budapest és Pécs 1873. 

Északmagyarországi egyesített kőszénbánya és aiparvállalat  részvény-társaság, 
Budapest 1885. 

Kempelen Imre, földbirtokos, Moha 1886. 

Köszénbánya és téglagyár részv.-társulat, Budapest 1872. 

Nagyági m. kir. és magántársulati aranybányamű-vállalat, Nagyág 1883. 

Osztrák-magyar államvasuttársaság, Budapest és Bécs 1885. 

Pesti hazai első takarékpénztár-egyesület, Budapest 18853. 

Rimamurány-Salgó- Tarjáni vasmű-részvény-társaság, Salgó- Tarján 1885. 

Schwarcz Gyula, dr., magy. tud. egyetemi ny. r. tanár, M. Tud. Akadémia r. tagja, 
Budapest 1864. 

Szlávy József koronőr, Budapest 1885. 


Örökítő tagok. (Gründende Mitglieder.) 


Balla Pál, ügyvéd, Ujvidék 1883. 

Beszterczebánya szab. kir. város tanácsa, Beszterezebánya 1885. 
Bezerédy Pál, földbirtokos, Budapest 1884. 

Dávid Vilmos, mérnök, Budapest (1866) 1884. 


S0 


Déchy Mór, birtokos, Odessa (1875) 1897. 

Esztergomi Főkáptalan, Esztergom 1886. 

Fischer Samu, dr., gyógyszertár-tulajdonos, Verőcze (1877) 1888. 

Herz ( Királdi) Zsigmond, a magyar által. kőszénbánya részvény-társulat vezér- 
igazgatója, Budapest, 1896. 

Ilosvay Lajos, dr., műegyetemi ny. r. tanár, Budapest (1883) 1885. 

ÍInkey Béla (palini), földbirtokos, Tarótháza (1875) 1886. 

Kaufmann Kamilló, m. kir. bányakapitány (1866) 1890. 

Kállay Béni, közös pénzügyminiszter, Bécs 1859. 

Koch Antal, dr., egyetemi ny. r. tanár, Budapest (1866) 1884. 

Kuncz Adolf, dr., csornai prépost, Csorna (1880) 1886. 

Lőrenthey Imre, dr. egyet. magántanár és tanársegéd, Budapest (1885) 1893. 

M. kir. kath. főgymnasium (Balla Pál alapítványa), Ujvidék 1883. 

Pethő Gyula, dr., m. k. főgeologus, Budapest (1873) 1886. 

Magy. kir. tengerészeti hatóság, Fiume 1876. 

Mágócsy-Dietz Sándor, dr., egyet. ny. rk. tanár, Budapest (1877) 1885. 

hapoport Arnót (porodai), dr., bányabirtokos, Bécs 1891. 

Salgó-Tarjáni köszénbánya-részvény-társaság, Budapest 1872. 

Schafarzik Ferencz, dr., m. kir. osztálygeologus, műegyet. magántanár, Budapest, 
(1875) 1884. 

Staub Móricz, dr., kir. tanácsos, a M. Tud. Akadémia lev. tagja, m. kir. középisko- 
lai tanárképzőintézeti tanár, stb. (1868) 1887. 

Fülöp, Szász - Coburg - Gothai herczeg vasgyárai, Pohorella 1885. 

Szontagh Tamás, dr., m. kir. bányatanácsos és osztálygeologus (1879) 1887. 

Urikány-Zsilvölgyi magy. köszénbánya-részvény-társaság, Budapest 1895. 

Zimányi Károly, dr., m. nemzeti muzeumi segédőr (1885) 1893. 

Zsigmondy Béla, mérnök, a cs. kir. Ferencz József-rend lovagkeresztese, Budapest 
(ASZTAL SZB 


Rendes tagok. (Ordentliche Mitglieder. ) 


a) Budapesti rendes tagok. 


Adda Kálmán, m. kir. segédgeologus 1887. 

Báthory Nándor, székes fővárosi főreáliskolai igazgató 1875. 
Bedő Albert (kálnoki), m. kir. nyug. államtitkár, 1888. 
Belházy János, m. kir. miniszteri tanácsos 1867. 

Benes Gyula, bányaigazgató 1867. 

Berdenich Győző, magánmérnök 1892. 

3erecz Antal, felsőbb áll. leányiskolai igazgató 1866. 

3öckh Hugó, műegyet. tanársegéd 1895. 

Böckh János, m. k. osztálytanácsos, a m. k. földtani intézet igazgatója 1868. 
Braun (Gyula, dr., magánzó 1885. 

Bnrchard-Bélaváry Konrád, főkonzul, a főrendiház tagja 1885. 


81 


Chyzer Kornél, dr., m. kir. miniszteri tanácsos 1879. 

Dérer Mihály, m. kir. bányatanácsos 1874. 

Dulácska Géza, dr., székes fővárosi főorvos 1882. 

Duma György, kir. fögymnasiumi cz. igazgató 1872. 

Eötvös Loránd báró, dr., m. kir. nyug. miniszter, a Ferencz József-rend nagyke- 
resztese, egyetemi tanár, a m. tud. akadémia elnöke, főrendiházi tag 1867. 

Erőss Lajos, dr., szék. főv. polgári iskolai tanár 1885. 

Fábry Gyula, dr., kir. itélőtáblai biró 1886. 

Fialowsky Lajos, dr., kir. főgymnasiumi tanár 1887. 

Fillinger Károly, szék. főv. keresk. iskolai igazgató 1871. 

Francé Rezső, műegyet. tanársegéd 1893. 

Franzenau Ágoston, dr., a Magyar Tud. Akadémia lev. tagja, nemzeti muzeumi őr 
ESZ 7E 

Gerenday Béla, márványműgyáros 1888. 

Gezell Sándor, m. kir. főbányatanácsos, bányafőgeologus 1871. 

Gianone Adolf, áll. vasuti felügyelő 1878. 

Grenzenstein Béla, m. k. államtitkár 1872. 

Halaváts Gyula, m. kir. főgeologus 1874. 

Hasenfeld Manó, dr., egyetemi magántanár 1866. 

Heuffel Sándor, mérnök 1898. 

Hoitsy Pál, dr., földbirtokos 1885. 

Horusitzky Henrik, m. kir. segédgeologus, 1897. 

Hültl József, ny. m. kir. miniszteri tanácsos, bányaigazgató 1878. 

Hüttl Ernő, magánzó 1890. 

Iszlay József, dr., fogorvos 1880. 

Kalecsinszky Sándor, a m. kir. földtani intézet fővegyésze 1882. 

Karlovszky Géza, a aGyógyszerészeti Közlöny? szerkesztője 1892. 

Kilián Frigyes, m. kir. egyetemi könyvárus 1880. 

Kiss Victor Manó, tanárjelölt 1895. 

Klein Gyula, műegyetemi ny. r. tanár 1873. 

Kossuch János, üveg- és fayence-gyáros 1880. 

Krenner József Sándor, dr., tud. egyetemi ny. r. tanár és nemz. muzeumi igaz- 
gató-őr a Magyar Tud. Akadémia r. tagja, 1864. 

Láng Sándor, mérnök 1885. 

Legeza Viktor, szék. főv. felsőbb leányiskolai tanár 1874. 

Lendl Adolf, dr., műegyetemi magántanár 1887. 

Lengyel Béla, dr., cz. miniszteri tanácsos, tud. egyetemi ny. r. tanár a Magy. Tud. 
Akadémia r. tagja 1892. 

Jaffa Aurél, tud. egyet. tanársegéd 1898. 

Loczka József, nemzeti muzeumi őr 1883. 

Lóczy Lajos (lóczi) dr., tud. egyetemi ny. r." tanára Magy. Tud. Akadémia lev. 
tagja 1874. 

Lukács László, v. b. t., m. kir. pénzügyi miniszter 1882. 

Machan Ottó, szék. fővár. mérnök 1898. 

Melczer Gusztáv, dr., székesfővárosi polgárisk. tanár 1859. 


Földtani Közlöny. XXIX, köt. 1899. b 


s2 


Moesz Gusztáv, egyet. tanársegéd 1897. 

Muraközy Károly, dr., m. kir. cültur-vegyész és műegyetemi magántanár 1836. 

Nagy Dezső, műegyetemi ny. r. tanár 1884. 

Nagy László, állami tanitónő-képezdei cz. igazgató, tanár, 1880. 

Nuricsán József, dr., m. kir. cultur-vegyész 1891. 

Papp Károly, műegyet. tanársegéd 1897. 

Paszlavszky József, m. kir. főreáliskolai ez. igazgató, tanár, 1873. 

Pálfy Mór, dr., m. kir. segédgeologus 1895. 

Petrik Lajos, m. kir. állami ipariskolai tanár, 1887. 

(t) Pfiszter Károly, m. kir. pénzügyi tanácsos 1869. Meghalt 1898. 

Posewitz Tivadar, dr., m. kir. osztálygeologus 1877. 

Roth Lajos (telegdi), m. kir. főbányatanácsos és főgeologus 1870. 

Rybár István, állami tanítónő-képezdei tanár 1871. 

Saxlehner Kálmán, magánzó, 1891. 

Schenek István, dr., m. kir. főbányatanácsos, nyug. bányaakadémiai tanár 1871. 

Schmidt Sándor, dr., műegyetemi ny. r. tanár, a Magy. Tud. Akadémia lev. tagja 
1876. 

Schulek Vilmos, dr., cz. miniszt. tanácsos, egyetemi ny. r. tanár 1875. 

Schuller Alajos, műegyetemi ny. r. tanár, a Magy. Tud. Akadémia r. tagja 1874. 

Siehmon Adolf, mérnök 1874. 

Szathmáry Béla, m. kir. miniszteri tanácsos 1869. 

Szontagh Pál (gömöri), földbirtokos és gyártulajdonos 1885. 

Szterényi Hugó, dr., kir. főgymnasiumi tanár 18383. 

Tavaszy Sándor (lökösházi), magánzó 1898. ; 

Téry Ödön V., dr., m. kir. közegészségügyi felügyelő 1878. 

Thirring Gusztáv, dr., a szék. főváros statiszt. hiv. aligazgatója, tud. egyet. magán- 
tanár 1885. 

Treitz Péter, m. kir. segédgeologus 1891. 

Válya Miklós, szék. főv. polgári iskolai igazgató 1876. 

Vángel Jenő, dr., egyetemi magántanár és tanársegéd 1887. 

Veress József, m. kir. bányatanácsos 1867. 

Vécsey József báró 1868. 

Wagner Jenő (zólyomi), dr., kir. tanácsos, vegyészeti gyártulajdonos 1885. 

Wagner Vilmos, m. kir. miniszteri tanácsos, a III. oszt. vaskoronarend tulaj- 
donosa 1881. 

Wartha Vincze, dr., cz. miniszteri tanácsos és műegyetemi ny. r. tanár 1868. 

Wein János, szék. fővárosi vízvezetéki nyug. igazgató 1867. 

Wettstein Antal, curiai biró 1866. 

Winkler Lajos, dr., egyet. magántanár és tanársegéd 1892. 

Zenovitz Gusztáv, m. kir. főfémjelző és fémbeváltó-hivatali pénzbecsőr 1885. 

Zsigmondy Árpád, bányaművezető 1883. 


83 


b) Vidéki rendes tagok. 


Alexy György, m. kir. kohótiszt, Zalathna 1889. 

Almásy Andor (szentannai), m. kir. erdőtanácsos, erdőhivatali főnök, Soóvár 1888. 

Andreics János, bányaigazgató, Petrozsény 1890. 

Ágh Timót, dr., cist.-r. főgymnasiumi tanár, Pécs 1885. 

Baczoni Albert, áll. főreáliskolai tanár, Kassa 1874. 

Benacsek Béla, káptalani alapítványi hivatal főkönyvelője, Veszprém 1898. 

Bene Géza, főbányamérnök, Anina 1885. 

Bertalan Alajos, kegyesrendi urad. jószágigazgató, a Ferencz József-rend lovag- 
keresztese, Mernye 1886. ; 

Beutel Engelbert, nagyolvasztó és öntődevezető, Nadrág 1893. 

Bibel János, műépitész, Oravicza 1886. 

: Bothár Samu, dr., városi orvos, Beszterczebánya 1885. 

Bradofka Frigyes, m. kir. bányafömérnök, bánya- és kohóhivatali főnök, Kapnik- 
bánya 1890. 

Brelich János, főmérnök, Leányvár, 1891. 

Búza János, collegiumi tanár, Sárospatak 1872. 

Csató János, kir. tanácsos, Alsó-Fehérm. alispánja, Nagy-Enyed 1867. 

Czárán Gyula, földbirtokos, Menyháza 1895. 

Czirbusz Géza, dr. főgym. tanár, Nagy-Károly 1898. 

Derzsi K. Ferencz, tanár, Szentes 1879. 

Dologh János, kir. bányatanácsos, Selmeczbánya 1883. 

KEichel Lipót, bányagondnok, Ujbánya 1883. 

Franzl Ernő, bányagondnok, Nadrág 1893. 

Fritz Pál, m. kir. bányatanácsos, Maros- Ujvár 1885. 

Gerő Nándor, bányagondnok, Inaszó 1885. 

Gianoni Adolf, államvasuti felügyelő, Miskolcz 1878. 

Glanzer Gyula, bányamérnök, Baranya-Szabolcs 1874. 

Glos Arthur, fürdőigazgató, Csiz 1890. 

Gombossy János, m. kir. miniszteri tanácsos, nyug. kincstári jogügyi igazgató , 
Beszterczebánya 1872. 

Gothárd Jenő, földbirtokos, Herény 1880. 

Gsehwandtner Albert, m. kir. főbányatanácsos és főbányahivatali főnök, Akna- 
Szlatina 1889. 

György Albert, osztr. magy. ált. vasuttársaság főbányamérnöke, Resicza 1898. 

Gyürky Gyula (gyürki), társulati bányamérnök, Óza 1885. 

Henrich Viktor bányamérnök, Petrozsény 1896. 

(t) Hesky János, bányaigazgató, Zalathna 1885. Meghalt 1898. 

Héjjas Imre, dr., főgymnasiumi tanár, Csurgó 1893. 

Hikl József, ftögymnasiumi tanár, Nagybánya 1876. 

Hoffmann Richárd, bányamérnök, Salgó-Tarján 1883. 

Hollósy Jusztinián, dr., dömölki apát, Kis-Czell 1869. 

Horváth Zoltán, főgymnasiumi tanár, Rimaszombat 1892. 


54 


Hoznek János, magy. kir. kincstári ügyész, Beszterczebánya 18 98. 

Hudoba Gusztáv, m. kir. pénzügyi tanácsos, Nagybánya 1871. 

Jahn Vilmos, id., uradalmi igazgató, Temesvár 1885. 

Jahn Vilmos, ifj., vasgyárigazgató, Nadrág 1893. 

Jelinek Ernő, bányaigazgató, Óza 1885. 

Joós István, m. kir. bányatiszt, Diósgyőr 1881. 

Joós Lajos, m. kir. főmérnök, Nagyág 1883. 

Junker Ágoston, ev. gymnasiumi tanár, Beszterczebánya 1887. 

Kanka Károly, dr., kir. tanácsos, főorvos, Pozsony 1851. 

Klekner László, bányagondnok, Bettlér, 1893. 

Kocsis János, dr., áll. főgymnasiumi tanár, Kaposvár 1883. 

Kondor Sándor, m. kir. bányatiszt, Felsőbánya 1883. 

Kovách Dömjén, cisterc.-rendi főgymnasiumi tanár, Eger 1885. 

Köllner Pál, a muszári bányatársulat igazgatója, Brád 1896. 

Kremnitzky Amandus, m. kir. főbányamérnök, Akna-Szlatina 1887. 

Kremnitzky Jakab, bányatiszt, Felsőbánya 1876. 

(1) Krémer György, m. kir. bányahivatali főnök, Torda 1885. Megh. 1898. 

Kuncz Péter, nyug. miniszt. osztálytanácsos, Pomáz 1868. 

Laczkó Dezső, kegyesrendi fögymnasiumi tanár, Veszprém 1897. 

Leithner Antal, báró, nyug. min. tanácsos, Kis-Garam 1884. 

Lukács József bányamérnök, Lupény 1897. 

Maderspach Livius, bányatársulati igazgató, Krompach 1893. 

Márkus Károly, bányamérnök, Sajó-Szt.-Péter 1889. 

Matyasovszky Jakab (mátyásfalvi), nyug. m. kir. osztálygeologus, Pécs 1872. 

Martiny István, magy. kir. bányatanácsos, bányahivatali főnök, Hegybánya 1888 

Mártonfi Lajos, dr., gymnasiumi igazgató, Szamos-Ujvár 1880. 

Miháldy István, esperes-plébános, Bakony-Szt-László 1872. 

Mülhoffer Sándor, földbirtokos, Ecséd 1898. 

Müller Sándor, bányamérnök, Rákos 1890. 

Nyulassy Antal, szt.-benedek-rendi ny. lelkész, Bakonybél 1869. 

Oelberg Gusztáv (L.), m. kir. bányakapitány, Zalathna 1867. 

Okolicsányi Béla, m. kir. számtanácsos, Mármaros-Sziget 1875. 

Pantocsek József, dr., orsz. kórházi igazgató, a közegészségügyi tanács tagja 
Pozsony 1885. 

Pelachy Ferencz, kir. bányamérnök, Selmeczbánya 1887. 

Petrovits András, főbányamérnök, Krompach 1884. 

Péter János, reáliskolai tanár, Pécs 1875. 

Poor János, kegyesrendi tanár, Nagy-Károly 1886. 

Profanter János, dr., kir. bányamű-orvos, Akna-Sugatag 1885. 

Prunner Róbert, kir. bányagyakornok, Nagyág 1883. 

(t) Reich Henrik, bányaművezető az osztr.-magy. áll. vasuttársaságnál, Anina 1890. 
Megh. 1898. 

Reitzner Miksa, m. kir. bányatanácsos, Körmöczbánya 1874. 

Riegel Vilmos, üzemvezető, Anina 1890. 

Rombauer Emil, kir. főigazgató, főreáliskolai igazgató, Brassó 1886. 


Ruffiny Jenő, bányamérnök, Dobsina 1872. 

Ruzitska Béla, tud. egyet. magántanár Kolozsvár 1888. 

Schmidt Bernát, a rimamurány-salgó-tarjáni vasmű részv. társaság kohóinak 
igazgatója, Likér 1896. 

Schmidt Géza, kir. bányafőmérnök, Salgó-Tarján 1885. 

Schmidt László, m. kir. sóbányahivatali főnök, Rónaszék 1890. 

Schneider Gusztáv, vasgyári igazgató, Rozsnyó 1872. 

Schreiner János káptalani jószágfelügyelő, Veszprém 1898. 

Sehröckenstein Frigyes, bányamérnök az osztr. áll. vasút-társaságnál, Kuktore- 
Szekul 1896. 

Siegmeth Károly, m. kir. áll. vasuti főfelügyelő, Debreczen 1879. 

Singer Bálint, főmérnök, Nagy-Mányok 1891. 

Sóbányi Gyula, polgári-iskolai tanár, Bánffy-Hunyad 1896. 

Starna Sándor, bányaigazgató, Vörösvágás 1835. 

Steinhausz Gyula, m. kir. bányatanácsos és bányaigazgató, Nagyág 1871. 

Süssner Ferencz, m. kir. bányatanácsos, bányahivatali fönök, Felsőbánya 1869. 

Szádeczky Gyula, dr., tud. egyet. ny. r. tanár, Kolozsvár 1883. 

Szellemy László, m. kir. bányatiszt, Oláh-Láposbánya 1889. 

Szikora Béla, kéményseprőüzlet tulajdonosa és járási tüzrendészeti felügyelő, 
Devecser 1896. 

Tesehler György, állami főreáliskolai tanár, Körmöczbánya 1875. 

Téglás Gábor, ez. kir. főigazgató és állami reáliskolai igazgató, Déva 1872. 

"Themák FEide, kir. reálisk. tanár, Temesvár 1869. 

Torma Zsófia úrhölgy; Szászváros 1867. 

(1) Traxler László, dr., gyógyszerész, Munkács 1889. Megh. 1898. szept. 8. 

Tribus Antal, m. kir. bányamérnök, Petrozsény 1886. 

Velics Antal, dr., magánzó, Szarvaskeve 1890. 

Veress József, ifj., m. kir. főmérnök, Felsőbánya 1895. 

Zsilinszky Endre, dr., földbirtokos, Békés-Csaba 1895. 


c) A selmeczbányai fiókegyesület tagjai. 


Magy. kir. bányászati és erdészeti akadémia ifjúsági köre, Selmeczbánya 1876. 

Baumerth Károly, m. kir. zúzómű-felügyelő, Selmeczbánya 1887. 

Broszmann Jenő , m. k. gépfelügyelő, Szélakna 1878. 

Cseh Lajos (szt.-katolnai), m. kir. bányatanácsos, főbányamérnök és bányageologus, 
Selmeczbánya 1871. 

Farbaky István, m. kir. főbányatanácsos, nyug. bányaakadémiai igazgató, ország- 
gyűlési képviselő, Selmeczbánya 1871. 

Gretzmacher Gyula, kir. bányatanácsos, bányászakad. tanár, Selmeczbánya 1871. 

Hlavacsek Kornél, magy. kir. főmérnök, Hegybánya, 1883. 

Kachelman Farkas, m. kir. miniszteri titkár, Selmeczbánya 1885. 

Kachelman Károly, ifj. gépgyáros, a Ferencz József-rend lovagkeresztese, 
Vihnye 1871. 

Litschauer Lajos, kir. bányásziskolai tanár és bányafőmérnök, Selmeczbánya 1886. 


. 86 


Richter Géza, m. kir. bányamérnök, Szélakna 1888. 

Schelle Róbert, m. kir. bányász-akadémiai tanár, Selmeczbánya. 1876. 

Schwartz Ottó, dr., bányászakadémiai tanár, Selmeczbánya 1871. 

Selmeczbánya város tanácsa 1875. 

Svehla Gyula, m. kir. főbányatanácsos, bányaigazgató Selmeczbánya 1880. 
Tirscher József, m. kir. bányamérnök, Szélakna 1876. 

Winkler Benő, m. kir. bányatanácsos, bányászakadémiai tanár, Selmeczbánya 1867. 


d) A rendes tagok jogaival biró intézetek és egyesületek. 


Drenkovai köszénbányaművek igazgatósága, Berzászka 1885. 
Eggenberger-féle könyvkereskedés, Budapest 1872. 
Esztergom város tanácsa 1873. 

Főmonostori könyvtár, Pannonhalma 1891. 

Kaláni bánya- és kohó-részvénytársaság központi igazgatósága, Budapest 1884. 
Községi iskolai könyvtár, Nagy- Várad 1893. 
Kuun-reform. collegium, Szászváros 1875. 

M. kir. állami főreáliskola, Arad 1880. 

M. kir. állami főréáliskola, Budapest VI. ker. 1897. 
M. kir. állami főgymnasium, Fehértemplom 1880. 
M. kir. állami főreáliskola, Kassa 1890. 

M. kir. állami főgymnasium, Makó 1895. 

M. kir. agyagipar szakiskola Ungvár 1898. 

M. kir. állami fögymnasium, Zombor 1885. 
Nagygymnasium könyvtára, Gyulafehérvár 1881. 
Ó-Casino, Eger 1876. 

Polgári iskola, Miskolcz 1883. 

Premontrei főgymnasium, Szombathely 1880. 
Reform. főiskola, Kecskemét 1873. 

Reform. főgymnasium, Miskolcz 1880. 
Vasipar-társulat igazgatósága, Nadrág 1882. 
(3eo-palxzontol. Nemzeti Museum, Zágráb 1896. 


e) Magyarországon kivül lakó tagok. 


Fuchs Tivadar, egyetemi rk. tanár, cs. és kir. termr. udv. museumi igazgató, 
Bécs 1879. 

Hofmann Rafael, m. kir. bányatanácsos, bányabirtokos és bánya-vezérigazgató, 
Bécs 1867. 

Hörnes Rudolf, dr., egyetemi tanáv, Grácz 1884. 

Maass Bernárd, a Dunagőzhaj. társaság köszénbányáinak vezérigazgatója, Bécs 1882. 

Mednyánszky Dénes, báró, Bécs 1851. 

, Mrazec L., egyet. tanár, Bukarest, 1897. 

Noth Gyula, bányaigazgató, Barwinek (Galiczia) 1855. 

. Sehröckenstein Ferencz, nyug. bányafőgondnok, Prága 1867. 


Seligmann Gusztáv, magánzó, Coblenz 1893. 

Uhlig Victor, dr., műegyetemi tanár, Prága 1891. 
Wichmann Arthur, dr., egyetemi tanár, Utrecht 1884. 
Zlatarski George N., geologus és bányafőnök, Sofia 1891. 
Zujovié J. M., főiskolai tanár, Belgrád 1886. 


1) Levelezők. (Correspondenten.) 


Brunner Antal, állami útmester, Keszthely 1888. 
Kovách Károly, polgármester, Zala- Egerszeg 1888. 
Lunácsek József, néptanító, Felső- Esztergály 1888. 


A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT 
csereviszonyosainak kimutatása 


az 1897-ik évben. 


Magyarország. 


. Budapest, Magyar Földrajzi Társaság. 

( Természetrajzi Füzetek. 

( Magyar Turista Egyesület. 

( Köztelek, 

( Polytechnikai Szemle. 

( Budai könyvtár-egyesület. 

. Nagy-Szeben, Siebenbürg. Verein für Naturwissenschaften. 
. Pozsony, Természettudományi és Orvosi Egylet. 

. Temesvár, Délmagyarországi Természettudományi Társulat. 
10. Turóce- Szt- Márton, museumi tóttársaság. 


prg 419 — 


si 9S 


D 


e 


de) 


JUSZÍTTA. 
11. Becs, Allgemeine Oesterreichische Chemiker- und Techniker-Zeitung. 
12. c  K.k. Geographische Gesellschaft. 
13. c  K.k. Geologische Reichsanstalt. 
14. c  — K.k. Naturhistoriscehes Hofmuseum. 
15. c  K. k. Zoologisch-botanische Gesellschaft. 


16. Brünn, Naturforschender Verein. 
17. Graz, Montan-Zeitung für Oesterreich-Ungarn und die Balkanlánder. 
18. Laibach, Krainischer Musealverein. 

19. Prága, Lotos. 

20. Reichenberg, Verein der Naturfreunde. 

21. Szerajevo, Bosnyák és herezegovinai országos museum. 

22. Troppau, Naturwissenschaftlicher Verein. 


SS 


Németország. 


23. Berlin, Naturae Novitates. 


39. 


40. 


ál. 


42. 
483. 
44. 
45. 
46. 
4.7. 


48. 


49. 


24. Danzig, Naturforschende Gesellschaft. 

. Dresden, Naturwissenschaftliche Gesellschaft elsis, . 

. Elberfeld und Barmen, Naturwissenschaftlicher Verein. 
27. Giessen, Oberhessische Gesellschaft für Natur- und Heilkunde. 
28. Greifswald, Geographische Gesellschaft. 

. Görlite, Naturforschende Gesellschaft. 

. Halle a/S., Verein für Erdkundae. : 

. Hannover, Naturhist. Gesellschaft. 

. Körügsberg, Physikalisch-ökonomische Gesellschaft. 

. Magdeburg, Naturwissenschaftlicher Verein. 

. Regensburg, Naturwissenschaftlicher Verein. 

. Wiesbaden, Nassauischer Verein für Naturkunde. 


Olaszország. 


. Padova, Nuova Notarisia. 
. Palermo, Collegio degli Ingegneri et Architetti 
. Roma, Reale Comitato Geologico d Italia. 


Franczitaország. 


Páris, Feuille des Jeunes Naturalistes. 


Belgium. 


Brüssel, Société royal malacologigue de Belgigue. 


Angolország. 


New-Castle-upon- Tyne, Institute of Mining and Mechanical Engineers. 


Oroszország . 


Kiew, Gesellschaft der Naturforscher. 

Moszkva, Société Impériale des Naturalistes. 

Nova- Alexandria, Annuaire géologigue et minéralogigue de la Russie. 
Szt. Pétervár, Comité Géologigue de la Russie. 


( société des Naturalistes. Section de Géologie et de Minéralogie. 


( Russ. kais. Mineralogische Gesellschaft. 
Svédország . 
Upsala, The geological Institution of the University. 
Afrika. 


Pretoria, Geologische Opname der Zuid-Afrikaansche Republiek. 


59 


Dominion of Canada. 


50. Ottawa, Commission Géologigue et d" Histoire naturelle du Canada. 


Eszakamerikai Fgyesült- Allamok. 


51. Chicago, Academy of Sciences. 

52. Cleveland, Ohio, The Geological Society of Amerika. 

53. Madison, Wisconsin Academy of Sciences, Arts and Letters. 
54. Minnesota, Geological and Natural History Survey. 

55. New- York, American Museum of Natural History. 

56. Pluladelplia, The Wagner Free Institute of Science. 

57. San Francisco, Academy of Sciences. 

58. JTopeka, Kansas Academy of Science. 

59. Washington, Smithsonian Institution. 


60. a United States Geological Survey. 
61. ( United States Departement of Agriculture. 
Mexico. 


62. Mexico, Sociedad Cientifica Antonio Álzate? . 


Mustrali a. 


62. Melbourne, Geological Society of Australasia. 

63. ( Australasian Institute of Mining Engineers. 
64. Sydney, Australian Museum. 

65. c — Geological Survey. 


A m. kir. Földtami Intézet utján még a következő bel- és külföldi társulatok 
kapják a ekFöldtam Közlönyt . 


66. Amsterdam, Academie Royale des Sciences. 

67. Basel, Naturforschende Gesellschaft. 

68. Berlin, Kgl. Preuss. Akademie d. Wissenschaften. 

69. — c —— Kgl. Preuss. geol. Landesanstalt und Bergakademle. 


A. c Deutsche Geologiseche Gesellschaft. 

71. — c — Deutscher und Oesterreichiseher Alpenvereim. 

72. Bern, Naturforschende Gesellschaft. 

73. c — Schweijzerische Gesellschaft f. d. ges. Naturwissenschaften. 


74. Bologna, Accademia delle Scienze del! Istituto di Bologna. 

. Bonn, Naturhistorischer Verein f. d. Rheinlande und Westfalen. 
. Bordeaux, Société des Sciences Physigues et Naturelles. 

. Boston, Society of Natural History. 

. Bruxelles, Commission Géologigues de Belgigue. 

( Société Belge de Géographie. 


4 1 AI AI AI 
úú GO SI dd OT 


ém 
— 


0 OD VE RA 
00 me [ezbéxi es 


0 00 


. Brugelles, Musée Royal d histoire naturelle. 


( Société belge de Géologie, de Paléontologie et d" Hydrologie. 
a Académie Royale des Sciences, des Lettres et des Beaux Arts. 


. Budapest, Meteorologiai és földdelejességi m. kir. központi Intézet. 


( Mérnök- és Építész-Egyesület. 

( Kir. m. Természettudományi Társulat. 
( Országos Statisztikai Hivatal. 

( M. Tud. Akadémia. 


. Buenos- Ayres, Direction general de Estadistica La Plata. 
. Caen, Société Linnéenne de Normandie. 

. Calcutta, Geological Survey of India. 

. Christiania, LUniversité Royal de Norvége. 


( Recherches géologigues en Norvége. 


. Darmstadt, Verein für Naturkunde u. mittelrhein. geolog. Verein. 
. Dorpat, Naturforschende Gesellschaft. 

. Dublin, Royal Géological Society of Ireland. 

. Firenze, R. Istituto di Studii superiori pratici e di perfezionamento. 
. Frankfurt a/ M., Senckenbergisehe Naturforschende Gesellschaft. 

. Frankfurt a/O., Naturwissenschaftlicher Verein. 

. Freiburg i. B., Naturforschende Gesellschaft. 

. Göttingen, Kgl. Gesellschaft d. Wissenschaften. 

. Graz, Naturwissenschaftlicher Verein für Steiermark. 

. Halle a. d. Saale, Kais. Leop. Carol. Akademie d. Naturforscher. 


c Naturforschende Gesellschaft. 


. Heidelberg, Grossh. Badische Geol. Landesanstalt. 
. Helsingfors, Administration des mines en Finlande. 


( Jociété de Géographie de Finlande. 


. Innsbruck, Ferdinandeum. 

. Kassel, Verein für Naturkunde. 

. Klagenfurt, Berg- und Hüttenmünnisecher Verein für Körnthen. 
. Kiel, Naturwissenschaftl. Verein für Sehleswig- Holstein. 

. Krakau, Akademie der Wissenschaften. 

. Lausamne, Société Vaudoise des Sciences Naturelles. 

. Leipzig, Naturforschende Gesellschaft. 


( Verein für Krdkunde. 


. Liege, Société Géologigue de Belgigue. 

. Lisbonme, Section des Travaux Géologigues. 
. London, Royal Society. 

. London, Geological Society. 

. Milano, Societá Italiana di Scienze Naturale. 


a Hheale Istituto Lombardo di Scienza e Lettere. 


. München, Kgl. Baierisches Staatsmuseum. 


a Kgl. Baierische Akademie der Wissenschaften. 
( Kg1. Baierisches Oberbergamt. 


. Napoli, R. Accademia, delle Scienza Phisiche e Matematiche. 


125 
126 


127. 
iden 
129. 
130. 
131. 
132. 
133. 
134. 
135. 
136. 
137. 
138. 
139. 
140. 
141. 


142 


pot 


143. 
144. 
145. 
146. 
147. 
148. 


149. 
150. 
ij ke 
152. 
153. 
154. 
155. 
156. 
157. 
158. 


91 


. Neuchátel, Société des Sciences Naturelles. 
. New- York, Academy of Sciences. 
Osnabrück, Naturwissenschaftlicher Verein. 
Padua, Societa Veneto-trentina di Scienze Naturale. 
Palermo, Accademia Palermitana di Scienza Lettere et Arte. 
Paris, Academie des Sciences. Institut National de France. 
c Société Géologigue de France. 
c — École des Mines. 
c — Club alpin francais. 
Pisa, Societá toscana di Scienza Naturale. 
Prag, Kgl. Böhmische Gesellschaft der Wissenschaften. 
Riga, Naturforscher- Verein. 
Rio de Janeiro, Commission Géologigue du Brésil. 
Roma, Reale Academia dei Lincei. 
Roma, Societe Geologigue Italienne. 
Rostock, Verein der Freunde der Naturgeschichte in Mecklenburg. 
St.-Lows, Academy of Sciences. 
Samttago, Deutscher Wissenschaftlicher Verein. 
St.- Petersbourg, Académie Impériale des Sciences de Russle. 
Selmeczbánya, Kir. Bányászakadémia. 
Stockholm, Académie Royale Suedoise des Sciences. 
a Geologiska Föreningen. 
( Bureau géologigue de Suéde. 
Strassburg, Commission für die geologisehe Landesuntersuchung von Elsass- 
Lothringen. 
Stuttgart, Verein für vaterlándische Naturkunde in Württemberg. 
Tokio, Seismological Society of Japan. 
a University of Tokio. 
c Imperial Geological Office of Japan. 
Trondhjem, Société Royale des Sciences de Norvége. 
Torino, Reale Academia della Scienze di Torimo. 
Venezia, Reale Istituto Veneto di Scienze. 
Washington, United States Geological Survey. 
Wien, Verein zur Verbreitung naturwissenschaftlicher Kenntnisse. 
c K. und K. Militár-Geographisches Institut. 


159. c — Lehrkanzel für Mineralogie und Geologie der technischen Hochschule. 
160. . c —K. und K. Technisches und Administratives Militár-Comité. 

161. — c — Section für Naturkunde des österreichisehen Touristenclubs. 

162. — c  — Kais. Akademie der Wissenschaften. 

162. Würzburg, Physikalisch-medicinische Gesellschaft. 


164. 


165 


166. 


Zágráb, Jugoslovenska akademia. 
. Zürich, Eidgenössisehes Polytechnicum. 
c  Naturforschende Gesellschaft. 
Budapesten, 1898. deczember hó 31-én. 
Dr. Srau8  Móxrcz 8. k. 
első titkár. 


92 


A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT 
SZÁMÁRA AZ 1598, ÉV FOLYAMÁN BEÉRKEZETT CSEREPÉLDÁNYOK ÉS AJÁNDÉKKÖNYVEK 
JEGYZÉKE. " 


I. Cserepéldányok. 


Abhandlungen der naturforschenden Gesellschaft zu : Görlitz. Bd. XXII. — 
Görlitz, 1898. 

Abhandlungen der k. k. geolog. Reichsanstalt. Bd. XVII. Heft. 4. — Wien, 1896. 

Account of the strata of Northumberland and Durham as proved by borings and 
sinkigns. U- 2. — New-Castle-upon-Tyne, 1897. 

Annalen des k. k. naturhistorischen Hofmuseums. Bd. XIII. Heft 1. — Wien, 
1898. 

Annales de la Société Royale Malacologigue de Belgigue. Tome. XXVIII. XXIX. 
XXX. és Tome XXXI. fasc. 1. (két példányban). — Bruxelles, 1893—1896. 

Annuaire géologigue et minéralogigue de la Russie. Vol. II. Livr. 8—10. Vol. ILL. 
Livr. 1—3. — Varsovie et Nuovo-Alexandria, 1897—1898. 

Atlas — Geological — of the United States. Folio 7, 13—37. — Wasbington, 
1895—1897. 

Alti del Collegio degli Ingeneri e degli Architetti in Palermo. 1897, Agosto- 
Dicombul ; 1898, Gennorio-Aprille. — Palermo. 


Bericht — XVI. — der meteorologisehen Commission des naturforschenden 
Vereins in Brünn. — Brünn, 1898. 


Berichte des naturwissen. Vereines zu Regensburg. VI. Heft für 1896—1897. — 
Regensburg, 1898. 

Polletino del R. Comitato Geologico d Italia. Ann. 1897. Nr. 35—4. Ann. 1898. 
Nr. 1 —2. — Roma, 1897—1898. 

Bulletin of the Geological Institution of the University of Upsala. Vol, III. part. 2. 
Nr. 6. — Upsala, 1898. 

Bulletin of the U. S. Departement of Agriculture. (Division of chemistry). Nr. 50. 
(Composition of maize). — Washington, 1898. 

Bulletin of the American Museum of Natural History. Vol. IX. Vol. XI. part. 1. — 
New-York, 1897—1898. 

Bulletin of the United States Geological Survey. Nr. 87—89. Nr. 127—-130. 
Nr. 135—149. — Washington, 1897—1898. 

Bulletins du Comité Géologigue. Vol. XVI. Nr. 3—9. Vol. XVII. Nr. 1—5. — 
St.-Péterstourg, 1897—1898. 

Cartes gui accompagnet le Rapport Ann. (Nouv. Sér.) Vol. VII. 1895. 4. feuilles. — 
Ottawa, 1897. 


x E művek az 1876. évi közgyűlés határozata értelmében a m. kir. földtani 
intézet könyvtárának adatnak át. 


sad u sztszzéttad 


93 


Casopis Museálnej slovenskej spolocnosti. Roc. I. Úis. 1—5. — Turcihnsky 
Sv. Martin, 1898. 

Colleetions, — Smithsonian. Miscellaneous — Nr. 1084, 1087, 1090. — CGiti of 
Washington, 1897—1898. 

Contributions to Knowledge, — Smithsonian. — Nr. 1126. — City of Washington. 

Évkönyve, — A budai könyvtáregyesület negyedik. — Budapest, 1898. 

Feuille des Jeunes Naturalistes. Ann. XXVIII. (Sér. III.) Nr. 327—336. Ann. XXIX. 
(Sér. III.) Nr. 337—339. — Paris, 1898. 

Glasnik. Vol. X. Nr. 1—3. — Sarajevo, 1898. 

Jahrbuch der k. k. geolog. Reichsanstalt. Bd. XLVII. Heft 3—4. Bd. XLVIII. 
Heft, 1—2. — Wien, 1898. 

Jahresbericht — VI. — der geograph. Gesellschaft zu Greifswald. II. Theil. — 
Greifswald, 1898. 

Jahresbericht und Abhandlungen des naturwiss. Vereines in Magdeburg. Jahre. 
1896—1898. — Magdeburg, 1898. 

Jahresbericht für 1896 und 1897 der k. k. geolog. Reichsanstalt. (külön lenyo- 
matok). — Wien, 1897—1898. 

Katalog der Reptilien-Sammlung im Museum der Senckenbergischen Naturforscher 
Gesellschaft in Frankfurt a/M. II. Theil. — Frankfurt a/M., 1898. 

Közlemények — Földrajzi, XXVI. köt. — Budapest, 1898. 

Köztelek, VIII. évf. — Budapest, 1898. 

Mémoires du Comité Géologigue. Vol. XVI. Nr. 1. — St.-Pétersbourg, 1898. 

Mémoires de la Societé des Naturalistes de Kiew. Tome. XIV. liv. 2. Tome. XV. 
liv. 1—2. — Kiew, 1898. 

Memoirs of the American Museum of Natural History. Vol. II. (Anthropology). 
Vol. I. part. 3. — New-York. 1898. 

Memorrs of the Geolcg. Survey of New South Wales. (Palaeontology, Nr. 6.) — 
oydney, 1898. 

Memorias-y Revista de la Sociedad Cientifica cAntonio Alzates. Tomo. XI. Nr. 
NEZ ESMexIE0, 1898 

Mineral Resources Nr. 1—4. — Depart. of Minesand Agriculture. Geol. Survey. 
of N. S. Wales. — Sydney, 1898. 

Mittheilungen des Vereines für Erdkunde zu Halle a. S., Jahrg. 1898. — Halle. 

Mittheilungen aus dem Vereine der Naturfreunde in Reichenberg. XXIX. 
Jahrg. — Reichenberg, 1898. 

Mittheilungen des naturwissenschaftlichen Vereines in Troppau. IV. Vereinsjahr. 
Nr. 7—8. — Troppau, 1898. 

Mittheilungen der k. k. geographischen Gesellschaft in Wien. -— Bd. XLI. Nr. 
1—11. — Wien, 1898. 

Monograpls of the United States Geological Survey. Vol. XX.VI., XXVII., XX VIII., 
XXX. és egy Atlas 36 geolog. térképpel. — Washington, 1896—1898. 

Natura Novitates. Jahrg. XX. — Berlin, 1898. 

La Nuova Notarisia. Ser. IX. genuaio-settembre. — Padova, 1898. 

Pienne Ludu Slovenského. — Turc. Sv. Martin, 1898. 

Polytechnikai Szemle. II. köt. 1—7. sz. és 10—12. sz. — Budapest, 1898. 


94 


Proceedigns of the Australasian Institute of Minring Engéneers. (1-st ordinary and 
annual Meeting). — Melbourne, 1898. 

Proceedings of the California Academy of Sciences. III. Ser. Vol. k Nr. 3. — 
San-Francisco, 1898. 

Procés-Verbaux des scéances de la Société royale malacologigue de Belgigue. — 
Tom. XXIV., XXV., XXVI., és XXVII. janojuillet. (Két példányban). — Bru- 
xelles, 1895—1898., 

Rapport Annuel (Nouv. Sér.). Com. géol. du Canada. Vol. VIII. Vol. IX. — Ottawa, 
1895—1896. 

Records of the Australian Museum. Vol. III. Nr. 4. — Sydney, 1898. 

Records of the Geological Survey of New South Wales. Vol. V. part. 4. Vol. VI. 
part. 1. — Sydney, 1898. 

Report — Annual — of the Council etc. North of England Institute of Mining 
and Mechanical Engineers. For the years 1893—1899. — New-Castle-Upon- 
Tyne, 1898. 


hegister — Systematischer Sach.- und Namens- — zu der zweiten Serie der 
Verhandlungen der kais. mineralog. Gesellschaft. 

Report — Annual — of the president. American Museum of Natural History. 
For the year 1897. — New-York, 1898. 

Report — Seventeenth Annual — of the United States Geological Survey, 
Part. I, II. — Washington, 1896. 

Report — Annual of the Board of Regents of the Smithsonian Institution. 


(U. 5. National Museum). June 30. 1895. — Washington, 1897. 

Report of the Secretary of Agriculture, for 1898. — Washingtou, 1898. 

Report of the Trustees for the year 1897. Australian Museum, — Sydney, 1898. 

Report — Annual — of the Departement of Mines and Agriculture, New South 
Wales. For the year 1897. — Sydney, 1898. 

Sbornik Museálnej Slovenskej Spolocnosti. Roc. III. — Turciansky Sv. Martin, 
1898. 

Schriften der physikalisch-ökonomischen Gesellschaft zu Königsberg in Pr. 
XLVILII. Jahrg. — Königsberg, 1898. 

Sitzungsberichte und Abhandlungen der naturwissenschaftlichen Gesellschaft 
a]Js18v in Dresden. Jahrgang 1897. Juli— December. Jahrgang 1898. Januar— 
Juni — Dresden, 1898. § 

Smithsonian Institution 1846—1896. — City of Washington, 1897. 

Supplément au Tome XVI. des Bulletins du Comité Géologigue. — St.-Pétersbourg, 
1897. 

Természetrajzi Füzetek. XXI. köt. — Budapest, 1898. 

Természettudományi Füzetek XXI. évi. — Temesvár, 1898. 

Transactions of the Australasian Institute of Mining Engineers. Vol. V. — 
Melbourne, 1898. 

Transactions of the North of England Institute of Mining and Mechanical Engi- 
neers. Vol. XLIVI. part. 6 Vol. XLVI. part. Vol. XLVII. part. 2—7. Vol, 
XLVIII. part. 1. — New-Castle-Upon-Tyne, 1896—1898. 

Transactions of the Kansas Academy of Science. Vol. XV. — Topeka, 1898. 


Transactions of the Wagner-Free Institute of Science of Philadelphia. Vol. V. — 
Philadelphia, 1898. 

Tranactions of the Wisconsin Academy of Science, Arts and Letters. Vol. XI. — 
Madison, 1898. 

Travaux de la Section Géologigue du Cabinet de sa Majesté. Vol. II. Livr. 3. — 
St.-Pétersbourg, 1898. 

Travaux de la Société Impériale des Naturalistes de St.-Pétersbourg. Vol. XXV. 
avec un atlas de vingt planches in 4. Vol. XXVI. livr. 5. és ezekhez Comptes 
rendus des Séances. 1897. Nr. 6—8. 1898. Nr. 1—3. — St.-Pétersbourg, 1897— 
1898. 

Turisták Lapja. X. évf. 1—10 füz. — Budapest, 1898. 

Verhandlungen und Mittheilungen des siebenbürgisehen Vereines für Naturwissen- 
sehaften zu Hermannstadt. XLVII. Bd. — Hermannstadt, 1898. 

Verhandlungen der k. k. geolog. Reichsanstalt. Jahrg. 1898. Nr. 1—-15. 

Verhandlungen des naturforschenden Vereines in Brünn. XXXVI. Bd. — 
Brünn, 1898. 

Verhandlungen der k. k. zoologiseh-botanischen (Gesellschaft in "Wien. Bad, 
XLVIII. Heft. 1—9. — Wien, 1898. 

Verhandlungen der russischen kaiserlichen mineralogischen Gesellschaft zu St.- 
Petersburg. Bd. XXXV. (Ser. II.) Lief. 1. — St. Pétersbourg, 1897. 

Yearbook of the United States Department of Agriculture. 1897. — Washington, 
1898. 

Zeitung — Allgemeine österr. Chemiker und Techniker — Jahrgang XVI. — 
Wien, 1898. 

Zeitung — Montan — für Österreich-Ungarn und die Balkanlünder. Jahrg. V. — 
Graz, 1898. 


II. Ajándékok. 


Anales del Museo Nacional de Montevideo. Tomo III. fase. X. — Montevideo, 
1898. 

Annuario del Observatorio astronomico nacional de Tacubaya, Aüo. XVIII. — 
Mexico, 1897. 

Boletin del Instituto Geológico de México. Num. 10. (Két példány). — Mexico, 
1898. 

BRawpis W. Rechtschutz der Zeitungs- und Bücher-Titel. — Berlin, 1898. 

Bulletin of the Buffalo Society of Natural Sciences. Vol. V. No. 1—5. Vol. VI. 
No. 1. — Buffalo, 1886—1898. 

Bulletin de la Comission Géologigue de la Finnlande. No. 7. — Helsingfors, 1898. 

Carte géologigue internationale de 1! Hurope. Livr. III. contenant 7. feuilles. — 
Berlin, 1898. 

Értesítő, — Akademiai. IX. köt. 97—107. füz. — Budapest, 1898. 

Értesítő, — Mathematikai és Természettudományi. XVI. köt. 1—4. füz. — 
Budapest, 1898. 

Értesítő az Erdélyi-Museum-Egylet orvos-természettud. szakosztályából. XX. köt. 
1. füz. XIX. köt. 2—3. füz. — Kolozsvár, 1897—1898. 


96 


Értesítője, A körmöczbányai m. kir. áll. főreáliskola XXVIII. évi. — 1897—1898. — 
Körmöczbánya, 1898. 


Évkönyve, Az országos magyar gazdasági egyesület 1897—98. évi. — Budapest, 
1898. 

FEurx J.: Beitrüge zur Kenntniss der Astrocoeninae. ( Különlenyomat). — Berlin, 
1898. 


FEnix J. und LENSK H.: Beitráge zur Geologie und Paláontologie der Republik 
Mexico. II. Theil 2. Heft. — Leipzig, 1898. 

Maryland Geological Survey. Volume one. — Baltimore, 1897. 

Proceedings of the Canadian Institute. (New Series). Vol. I. part. 6. — Toronto, 
1898. 

Report — Fifteenth Annual — ofthe Board of Trustees of the Public Museum of 
the City 

SANTILLÁN, RAFAEL AGuItaR vx: Bibliografia geologica y minera de la Republica 
Mexicana. — Mexico, 1898. 

Transactions of the Meridan Scientific Association. Vol. VIII. — Meridan, Conn., 
1897—98. 

VáRapy F.: Baranya multja és jelenje. II. kötet. — Pécs, 1898. 


A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT 


részére tett alapitványok az 1898-ik évi deczember 31-ikén. 


IS5ON Gróf Andrássy ÖyöTé yi 4 EE lk es KEKE seskészpénzben se 0ssób 
18512) Báró Bodimaániezky JÁMOSA At MMSE EKB ASeAtt E Ot 105 a 
(S5ÓS (ÉLJ MBÁTÓ ELDA ák ETT OTA atelte Tk 14 SEELYKAST MSB a ESEN EN NES ( 595 a 
1858. (t) Ittebei Kis Miklós  ... --- Mesa Ae 28 ( 105 a 
1860. (t) Prudniki Hantken Miksa, TET PEA Legs eget a, sek c 105 e 
1864. Dr. Schwarz Gyula, Budapesten ... --- --- ---  kötelezvényben 300 e 
1867. (1) Drasche Henrik lovag Bécsben ... 0 .. --- készpénzben — 100 a 
1872. Pesti köszénbánya- és téglagyár-társulat sztk 1 Aa a 300 c 
— Salgótarjáni köszénbánya-társulat Het see fb a ( 100 a 
1873. Az első cs. és kir. szab. Dunagőzhajózási Társulat, Buda. 
pest és Pécs Ut EL MGM UE TÁ ESZÉBEN ( 200 a 
szanjkállayíbonzjámin, Bécsben eshet isüket sek ásé üz ( 100 
1876. (t) Rónay Jáczint, Pozsonyban ANAS öz a 100 a 
—  M. kir. tengerészeti hatóság, Fiumében  .. .. ( 100 a 
(877. (1. Gróf ErdődtSSHOdor mesz mszz tö az e ús a 100 
1879. Gróf Karácsonyi Guido E NEK DÜSÁGYÁLÓL pig pese ( 100 


1881. Budapest székes TÓVÁROBI ! Se, VIZBE pázah ( ( 200 a 


1853. 


1553. 


1885. 
1886. 


. Bezerédy Pál, TEKERT Ezér ÉRTÉSE ER ESR ÉBR 


Okányi Szlávy. Józset, Budapestem 7. 4-2 5. 5. 
és 1885. A pesti hazai első Takarékpénztár- Egyesület 
A nagyági m. kir. és magántársulati aranybányamű- 
vállalat Jeee zt ESET EAN EBREN ÉSE HB 
BallaS ég Ney ekene testes sz j etzpjgaz a ez 

Balla Pál alapítványa az ujvidéki magy. kir. főgym- 


TÁL EMENO KE NÉ ESZ KEEN a Ta ea Ae 


CEMGdTovátskGergely lete e e esgn ete 
Úszsremondy Vilmos SBüdapesteni es Pé cz s 
Drsktocásámtal iIBadápeostentee es A kes asezi ót Ez 


CD ROShe Satan eltőes én sa St e ee ES atz 


Dr. Schafarzik Ferencz, Budapesten e EE ÉGES 
(TD Szabó dózset Budapesten 1-2 üz a 


Kh sátlosyay Majos ab üdapestem ese e set ast Er 
. Zsigmondy Béla, Budapesten LÉRAS E ty EY OEB 
MiDayideválmos tBudapesteraa ak az kest sg zel 


(t) Gróf Andrássy Manó, EGE nös ns Hét él ee éLT 
Ú)eelüszöámv budapesten e ee Ze fs 
(1) Felső-Szopori Tóth Ágoston, CLT MÉLY E ese lets 


97 


készpénzben 200 frt 


Ki 


900 a 


200 a 
100 4 


100 ea 
100 a 


MOD ra 


900 a 


állampapirban 100 a 


a 


(( 


Li 


( 


a 


100 a 
100 a 
900 a 
100 a 
100 


állampapirban 100 a 


készpénzben 


(r 


900 : 
100 : 


állampapírban 100 c 


ER edtpot Budapesten tesz ett E sees eikészpénzbent A1007 a 
GTOHANATtÁSgyűlD énos sD Sr őnei at a EET T REN ( 200 a 
Észak-Magyarországi egyesített kőszénbánya- és ipar- 
vállalat-részvénytársulat, Budapesten — --.. --. 0... a 200 a 
Rimamurány-Salgótarjáni vasmű-részvénytársaság, Sal- 

TELT ÁT ATA SSE ENG ÉBE eg EE Ta ESEN OSZ ESSEN Lz a 900 
Fülöp, szász-coburg-góthai herczeg ő Fensége vasgyára 

Ion are UA Asse Mt Egé EA tá Ae Eg EM ES E a 100 a 
IBESZTETEZE DANNY VÉSZ e KTtY S EVŐ SATAN EAT EE KKZSA a AES a 100 
(1) Gróf Csáky László, Budapesten -.. . --- --- a 900 
Osztrák-magyar szabadalmazott Államvasút-Társaság, 

BING DEStÉSÁDSOS NE o ALT SE eée ő ea ze d vet VAA a 200 a 
Dr. Mágócsy-Dietz Sándor, Budapesten . .. ...  kötelezvényben 100 
Dr. Pethő Gyula; Budapestem ".. (. ..! .. " [állampapírban 100 e 
Kempelen Imre, Mohán --- ... --. --- --.. --- készpénzben 200 a 
IDEN KümezrádotttsPt Ge DOSt a GSOTNA ES Szt a 100 a 
()Ds-Elértehz Károly "Budaposteny zh Zea ds a 100 a 
HSZteSSOTMÚtókápta lame eese e e e e abad zs ez a 100 a 
P.:Mmkey. Béla SBtdapeStent Melszog tes esz ele! [del a 100 a 

Földtani Közlöny. XXIX. köt. 1899. 7 


98 


1887. Dr. Staub Móricz, Budapestem. :. — —— ———— készpénzben  100frt 
— Dr. Szontagh Tamás, Búdapesten — 0 ( 100 
1888. Dr. Fischer Saniu, Budapesten SE ERTSE ét c 115 a 
1890. Kauffmann Kamilló Budapesten 5 a 100 a 
1891. Porodai dr. Rapoport Arnót, Bécsben .. .. . a 100 c 
1892. Özv. dr. Hofmann Károlyné bold. férje dr, Hiések 

Kátolyáomlékéte s rés ELETE r EENÜTÓE. EENA RSA S a 100 a 
1893. Dr. Lőrenthey flnré; Bulattétesl TÉN TÉTOT TONNAS kötelezvényben 100 a 
— Dr. Zimányi Károly, Budapesten  .. .. .. . . készpénzben 100 
1895. Urikány-Zsilvölgyi Magyar kőszénbánya Részvény- 

Társaság Budapesten EGE V TAT ÉVE NEE JEE Ek As a 100 
1896. Királdi Herz Zsigmond, Budapesten —  . ( 100 a 
ÜSSE Déchye Mor SOdESSÁDAN o NE NE S AKASS ET TSNSÉN a 100 a 


ták ÚHELtLKtTKá 


ot BELEMENT 


EGEN KÖZLÖNI 


XXIX. BAND. 1899, JÁNNER—APRIL, 


1—4, HEFT. 


BEITRÁGE ZU DEN GEOLOGISCHEN UND BRYDROLOGISCHEN 
VERHÁLTNISSEN VON SZÉKELY-UDVARHELY. 


VoN 
Dr. Mongirz PÁnrYv.! 


Bezüglieh der nüheren Umgebung von Székely-Udvarhely finden wir 
in der bisher erschienenen Literatur fast gar keine geologische Beschreibung. 

PaRgrscH und nach ihm HavEgR und SracHE,? dann PosEpwY? und 
HERrprcnH ( erwáhnen fast alle die hier auftretenden Gebilde ; aber bezüglich 
der geologisehen Verhültnisse von Székely-Udvarhely gewinnt man aus ihren 
Veröffentlichungen kein deutliches Bild, umsoweniger, da es sich um ein 
sehr ausgedehntes Gebiet handelt. 

Ich hatte Gelegenheit in der Umgebung von Székely-Udvarhely 
mehrere Ausflüge zu machen, und glaube, vielleieht keine unnütze Arbeit 
zu verrichten indem ich meine dort gemachten Wahrnehmungen kurz 
zusammenfasse. 

Den Mittelpunkt des begangenen Gebietes bildet Székely- Udvarhely, 
von wo ich im Nagy-Küküllő Thale nach F.-Boldogasszonyfalva, Bethlen- 
falva, Kadicsfalva, Fenyéd, und im Nebenthale des Küküllő nach Tibod, 
Szombatfalva, Szejkefürdő und Árvátfalva Ausflüge gemacht habe. 

Das Grundgebirge des durch die genannten Ortschaften begrenzten 
Gebietes bildet ein blaugrauer, feingeschieferter, nahe der Erdoberflache 
gelb oxydirter Thonmergel, welcher zuerst bei Fenyéd auftritt und auf beiden 
Seiten des Nagy- Küküllő-Thales gegen Südwesten über Felső- Boldogasszony- 
falva streicht. 

Anfanos erscheint er bei Fenyéd nur in der Thalsohle, weiter gegen 
Südwest steigt er aber stets höher hinauf, so dass er bei Székely-Udvarhely 
den grössten Theil der Berglehne bedeekt und jüngere Gebilde, Z. B. das 


: Vorgetragen in der Fachsitzung vom 1. Juni 1898. 
2 Geologie Siebenbürgens. Wien, 1863. p. 989—590. 
5 Studien aus d. Salinargebiete Siebenbürgens. — Jahrb. d. k. k. geol. Reichs- 
anstalt. Bd. XVII. p. 484. 
41 Das Széklerland mit Berücksichtigung der angrenzenden Landtheile etc. — 
Mittheilungen a. d. Jahrb. der kgl. ung. geol. Anstalt. Bd. II, Heft 2. p. 262—284. 
7k 


100 


lose, sarmatische Conglomerat únd die Gebilde des Andesit-Gruses erst- 
nahe der Kuppe autftreten. 

Dieser Thonmergel tritt auch in den Nebenthálern des Küküllő auf, 
so auf der rechten Seite des bei Kadicsfalva einmmündenden Busnyapatak-. 
Thales, wáhrend die linke Thalseite grösstentheils von jüngeren Gebilden 
. bedeckt ist, dann weiter unten auf beiden Seiten des, bei Szombatfalva ein- 
mündenden Sóspataker Thales und gegenüber nüchst Székely-Udvarhely 
decken die flache linke Seite des Nagy-Küküllő- Thales aussehliesslich Thon- : 
mergel-Schichten, und nur am Rücken treten jüngere Schichten auf. 

Dieses Gebilde ist nichts anderes, als die im siebenbürgisehen Becken : 
so verbreiteten Thonmergel des oberen Mediterran, die sogenannten Mezóő- 
séger Schichten, deren Ausbildung hier ganz dieselbe ist, wie am jenseiti- - 
gen Beckenrande, in der Gegend von Kolozsvár 

Ich habe darin von einzelnen fucoidenáhnlichen Pflanzenresten : 
abgesehen, keine Spur von Hossilien gefunden, und ebenso scheint hier 
auch der eingelagerte Dacit-Tuff zu fehlen, welcher auf anderen Punkten 
des Beckens die sogenannten Leifossilien ersetzt. 

Salzguellen sind im Thonmergelgebiete hier ebenso vorhanden, wie 
an unzáhligen anderen Punkten Siebenbürgens. 

Südlieh von Székely-Udvarhely, auf dem Rücken, der zum Berge 
Mondóhegy führt, treten diese Schichten ebenfalls zu Tage, nur auf der 
jáh aufsteigenden Kuppe des Mondóhegy tritt das sarmatische Conglome- 
rat auf. 

Unter dem erwáhnten Rücken, am Ende der Stadt, sind neben dem 
nach Felső-Boldogasszony führenden Wege loses Conglomerat sowie mit 
demselben wechsell agernde mildeSandstein- und Sandschichten aufgeschlos- 
sen." Der Salvatorberg erhebt sich neben dem Salzbade auf seiner südöstli- 
chen Seite als eine máchtige Wand, und seine steil gelagerten Schichten, 
welche gegen Süd-Sud-Ost unter 707 verfláchen, werden scheinbar von den 
Thonmergelschichten überlagert, welche am linken Ufer des Salzbadbaches 
auftreten. HERBICH verőffentlicht X über den Salvatorberg und den im Hin- 
tergrunde befindlichen Mondóberg-Sattel ein Profil, in welchem nur der 
vordere-, auf den Salvatorberg bezügliche Theil richtig ist, wogegen der 
im Hintergrunde befindliche Sattel fálschlich aus Trachyt-Trümmern be- 
stehend dargestellt ist; indess besteht dieser aus Thonmergel, und der, 
bei dem Salzbade und bei der Salzguelle auftretende Thonmergel ist über- 
haupt nicht angedeutet. 

Das Conglomerat und die zwischengelagerten murben Sandsteine und 
Sande ühneln tüuschend den sarmatischen Schichten von Budvár und. 
Mondóberg. Die Conglomeratmasse ist auch ganz dieselbe, námlich aus 


BTs B- IZ 


101 


faustgrossen Geröllen von guarzigem Sandstein und dunklem mesozoischen, 
mit Calcit geüderten Kalke zusammengesetzt, welche lose zusammen- 
gekittet sind. 

HeERercH reiht diese Conglomerate in das Mediterran. Ich kenne aber 
auf keinem Punkte Siebenbürgens eine so michtige Conglomeratbank 
(30—40 m), denn in den Mezőséger Schichten sind nur schwüchere, lose, 
oft kugelige Sandsteine zwischengelagert. Die vollkommene Ahnlichkeit 
zwischen diesen Conglomeraten und jenen von Budvár und Mondóhegy, 
sowie das entgegengesetzte Binfallen der Thonmergel gegen die Conglomerate 
lassen darauf sehliessen, dass die Lagerung der Conglomerate am Salvator- 
berge die Folge einer Verwerfung ist, und dass diese Conglomerate einst 
mit jenen des Monudóhegy im Zusammenhange waren. 

Auf den Thonmergel sind die aus losen Conglomeraten und zwischen- 
gelagerten Sanden und műürben Sandsteinen bestehenden Schichten der 
sarmatischen Stufe gelagert, welche die höher gelegenen Berglehnen und 
Kücken des Küküllő-Thales bedecken. 

Auf der rechten Seite des Nagy-Küküllő- Thales erscheinen diese Schich- 
ten zwischen Fenyéd und Tibód am Csertető, auf den beiderseitigen Anhö- 
hen ober dem Szejkefürdő (nach der milit. topografisehen Karte) am Bükk- 
tető und am Bükk und von diesen südlich auf den Kuppen des Budvár 
und des Csicserberges, wáhrend ich dieselben auf der linken Thalseite nur 
am Rücken und auf der südliehen Lehne des Mondóhegy gefunden habe, 
von wo sie sich in östlicher Richtung gegen Szarkakő ziehen. 

Das Conglomerat besteht vorherrschend aus faust- bis kopígrossen 
Stücken des abgerundeten, oft mit Calcit geüderten Sandsteines, me- 
sozoischen dunklen Kalksteines mit Calcitadern und untergeordnet des 
krystallinischen Sehieters, wogegen weder ich, noch frühere Forscher Ande- 
sit-Stucke darin gefunden haben, weshalb dasselbe als ülter zu betrach- 
ten ist als die Andesite des Hargita. 

Organische Reste fand ich nur am nördlichen Teile des Budvár im ödő 
in der Form von unbestimmbaren Schilfresten; es ist aber durch HERBIcH 
nachgewiesen, dass dieses Conglomerat der sarmatisehen Stufe angehört. 

Auf das sarmatische Conglomerat sind dann die Trümmerbildungen 
des Andesits der Hargita, seine Tuftfte und Breccien aufgelagert und tretén 
auf unserem Gebiete aúf der Wasserscheide zwischen Homorod und Küküllő, 
beziehungsweise Fenyédpatak auf, und ziehen sich bis zum 886 m hohen 
Szarkakő, welcher östlich von Székely-Udvarhely aus einem Rücken em- 
porragt, wo diese Gebilde in einer 30—40 m hohen, senkrechten Wand 
aufgeschlossen sind. 

Die Gebilde der Andesittrúmmer bestehen aus weissem, zerreiblichem 
Tuff, und die einzelnen Schichten desselben sehliessen nur selten hasel- 
nuss- bis walnussgrosse Andesitstücke in sich, wáhrend andere aus wirkli- 


102 


ehen Breccien bestehen, worin man riesige, eckige Andesitklötze findet. In 
dem zerreiblichen Tuffe sind abgerundete Krystalle des Feldspathes und des 
Amphibols háufig, wogegen ich Ouarzkörner, trotz langem Suchen, darin 
nicht fand. 

Diesermassen ist dieser Tuff von anderer Zusammensetzung, als der 
von der Umgebung von Lövéte durch HERBIcH beschriebene Ouarzandesit- 
tuff X (c Pallav von RIcHTHOoFEN), die in der Breccie vorhandenen Andesit— 
geschiebe gehören sámmtlich einem und demselben Typus an, und sind 
solehe mit Ouarzgehalt unter denselben nicht vorhanden. 

Die hier auftretenden Andesite erscheinen bei der makroskopischen 
Untersuchung sámmtlieh als reine Amphibolandesite, mittelmássig por- 
phyrische, graue, oft roth oxydirte Gesteine, aus deren Grundmasse neben. 
glánzendem Feldspath grosse, glánzend schwarze Amphibolsáulen auf- 
fallen. j 

Pyroxen lásst sich darin mit freiem Auge oder mit der Loupe nicht. 
nachweisen : unter dem Microscope aber tritt aus der grauen Grundmasse 
neben den grösseren Feldspath- und Amphibol-Krystallen auch unzábliger, 
winzig kleiner Pyroxen hervor. 

Der Feldspath der mikroskopisch untersuchten Exemplare ist ein, 
polysynthetische Zwillinge bildender Plagioklas, oft mit zonenfőrmiger 
Structur, dessen Extinction etwa 2097 betrágt. Unter den Einsechlüssen des- 
selben ist nun die hie und da vorherrschende Grundmasse erwáhnenswerth. 

Die langen, sáulenförmigen Krystalle des Amphibol sind stark zerspal- - 
ten, von gelbbrauner Farbe mit lebhaftem Dichroismus und starker Absorp- 
tion. Auf mehreren Krystallen habe ich auch Zwillingsverwachsung nach 
coPco beobachtet. Unter den Einschlüssen ist der Feldspath und der Augit 
zu erwáhnen. Die kleinen, gedrungenen sáulenartigen Krystalle des Augits 
mit terminalen Fláchen sind seltener, meist brüchig, von gelbgrüner Farbe 
und an denselben ist kein Pleochroismus zu beobachten. Die kleinen, schlan- 
ken Sáulen des Hypersthen sind gut conturirt und guergetheilt; ihr Pleo- 
chroismus ist lebhaft, in den, mit ccP parallelen Schnitten bláulichgrün und 
rötblich, in den Schnitten nach oP habe ich ihn nicht wahrnehmen können. 

Die Grundmasse des Gesteines enthalt spürlich eingesprengt kleine 
Magnetit-Krystalle und wirkt infolge der Armuth an ausgeschiedenen Mik- 
rolithen zwischen den gekreuzten Nicolen, nur schwach auf das polarisirte- 
Licht. 

Unter den angeführten Bestandtheilen steht bezüglich der Ouantitát 
der Feldspath in erster Reihe, nach ihm kommen die Pyroxene, deren 
Krystalle zwar klein sind, aber gegen die sparlich eingestreuten Amphibol- 
Krystalle dennoch vorherrschen. Das Géstein der Andesit-Breccie ist also- 


A. 1170.  p.é, 


103 


kein reiner Amphibolandesit, wie bei der makroskopischen Untersuchung 
zu sein scheint, sondern Pyroxen- Amphibol-Andesit, beziehungsweise 
Hypersthen- Augit- Amphibolamdesít. 

Ich finde es erwáhnenswerth, dass ich am Fusse des Szarkakő, gleich 
unter dem Andesittuff eine gebrochene Congeria auf dem mediterranen 
Mergel freiliegend gefunden habe, welche auffallend den jungen Exemplaren 
von Congerta Partschi Czsz. áhnlich ist; nachdem ich aber weder mehr 
Fossilien, noch auf dem ganzen Gebiete pontische Schichten überhaupt 
fand, kann ich vorláufig davon gar keine weiteren Schlüsse ziehen. 

Es ist möglich, dass wir es mit einer mediterranen Congeria zu thun 
haben, aber es ist auch möglich, dass irgend wo dortselbst nahe die ponti- 
schen Schbichten auffindbar sein werden. An der flachen Berglehne unter 
dem Szarkakő sind fast bis Székely-Udvarhely classische Beispiele von 
Abrutschungen zu sehen: es ist hier námlich die ganze Fláche derart mit 
kleineren und grösseren Hügeln bedeckt, welche auf dem Thonmergel ab- 
gerutsceht sind, dass man die Lagerungsverháltnisse kaum zu unterscheiden 
vermag. I 

Am südöstlichen Ende von Székely- Udvarhely (Szt.-Imre) ist ein klei- 
nerer Schotterfleck, in welchem, ausser jenem Schotter, welcher im Sarmat- 
conglomerate auftritt, auch der Andesit sehr háufig ist. 

Auf einer hnlichen Schotterschicht wurde die Pfarrkirche erbaut und 
ebensolcher Schotter kommt auch von Szombatfalva nordöstlieh ober den 
Ziegelsechlágen, überall auf mediterranem Thonmergel aufgelagert vor. 

Diese Schotterschichten sind, in Anbetracht dessen, dass sie bedeutend 
höher gelegen sind als das heutige Inundationsgebiet des Nagy-Küküllő, 
muthmasslich zum Diluvium zu rechnen. 

Als Gebilde der Gegenwart sind die Transportmassen des Nagy-Ku- 
küllő und seines Armes zu betrachten, welche vorwiegend von schotter1- 
gem Geprüge sind. Die Gesteine welehe der Küküllő heute ablagert, sind 
mit jenen des Diluvium identisch, d. h. ausser den grossen Mengen von 
Andesit die Gesteine, welche das sarmatische Conglomerat bilden. 


XxXK 


Im Zusammenhange des Studiums der geologischen Verháltnisse, habe 
ich meine Aufmerksamkeit auch den hydrologischen Verhültnissen gewid- 
met. An wassersammelnden Schichten ist die Gegend reich genug ; hervor- 
ragend sind als solche die sarmatischen Conglomerate zu betrachten. 

Nachdem das lose Conglomerat eine gut wasserdurchlássige Schicht 
bildet, versehluckt dasselbe viel von dem Wasser der Niederschláge, welches 
bis zu dem mediterranen Thonmergel niedersickernd, an der Begrenzungs- 
linie der beiden in Gestalt guter, wenn auch nicht sehr reichhaltiger (9uel- 
len hervorbricht. 


104 


Solche Ouellen fand ich überall, wo dieses Conglomerat vorhanden 
ist, doch ist keine unter denselben, welche die wasserarme Stadt Székely- 
Udvarhely allein versorgen könnte. 

. Als ein áhnlicher guter Wassersammler ist das Gebilde der Andesit- 
trum mer anzusehen, unterhalb welchem, unter dem Szarkakő drei — an- 
geblich reiche — Ouellen entspringen, welehe aber bei meiner Anwesenheit 
fast versiegt waren, weil sie im vergangenen Herbste untergeraben wurden, 
in Folge dessen ihr Wasser sich in der Erde zertheilte. 

Die Wirkung des vorhantdenen Wassers zeigt aber deutlich jene mit 
tutschhügeln bedeckte Berglehne, welche gegen Székely-Udvarhely ver- 
ílácht, deren ich oben Erwábnung that. Hier fungirt als Wassersammel- 
tláche jener, aus Andesitsechotter bestehende Rücken, welcher sich von der 
Hargita über Homorod und dann zwischen Fenyédpatak und Küküllő he- 
rabzieht. Das Ende des Andesittrümmerwerkes bildet der Szarkakő, an 
dessen Fusse das auf dem Rücken gesammelte Wasser über den mediter- 
ranen Thonmergel abfliessend, theilweise in Form von Ouellen hervor- 
bricht, wábrend ein anderer Theil sich im Boden vertheilend die Rutschun- 
gen bewirkt. 

Als geringerer aber nicht minder guter Wassersammler wirkt auch 
der diluviale Schotter, aus welehem die bis auf den Thonmergel geteuften 
Brunnen von Szt.-Imre ihr Wasser erhalten, und aus welchem auch die 
W09uellen unter dem Sanctuarium der Pfarrkirrehe und am östlichen Ende 
von Szombatfalva entspringen. 

Die Brunnen von Székely-Udvarhely sind mit Ausnahme jener der 
Vorstadt Szt.-Imre, theils in den Thonmergel, theils in den Schotter des 
Alluvium geteutft. 

Das Wasser, der im Thonmergel geteuften Brunnen, wo allerdings 
nur wenig Grundwasser zusitzt — ist natürlich sehlecht; nicht minder 
ungenlessbar ist aber auch das Wasser der Brunnen im lange bewohnten, 
und arg inficirten Diluvium, wessbalb ein grosser Theil der Bewohner von 
Székely-Udvarhely das Sauerwasser des nahe gelegenen Szejkefürdő zum 
Trinken verwendet. 

Die Umgebung von Székely-Udvarhely hat an Minerelwássern keinen 
Mangel. 

Der Stadt zunácbst ist das schon erwáhnte Salzbad, links von der 
nach Felső-Boldogasszonyfalva führenden Strasse, hinter dem Salvatorberg 
gelegen. 

Hier werden zwei Salzguellen benützt; eine derselben ist der stüd- 
tische Salzbrunnen, nahe der Kapelle, die andere speist das Salzbad im 
Besitze des ANDREAS SOLYMOSI. 

Beide erhbalten ihr Wasser, wie die siebenbürgisehen Salzguellen 
fast ausnahmslos, aus dem mediterranen Thonmergel, und nicht, wie 


105 


HEReBrcH! sagt, aus dem Conglomerat. Dem Bade gegenüber befindet sich 
zwar in einer sandigen Schicht des Conglomerates in einér kleinen Höhlung 
eine Yuelle, das sogenannte scehwarze oder blaue Wasser, dessén Salzgehalt 
aber kaum wahrnehmbar ist. Das Wasser des Salzbades hat nach der 
Analyse des Öberrealschuldirectors Dr. LupwIc Sorymossy? folgende Zu- 


sammensetzung : 

Kohlensaures Calcium GAGE KE RSAHHNAB 
Kohlensaures Magnesium MegCo. .. 0 .. 1,34767 
Koblensaures Natrium NAD GOS E Mae 0,01016 
Kohlensaures Eisenoxydul FeCO. ... 0... 0.01114 
Kohlensaures Mangan NOS E 0,00366 
Sehwefelsaures Natrium — Na,50, ..... az 
Chlornatrium ÖN ELŐA SZ tését st 91,68272 
Jodnatrium INT KASYSESE Zug aes 0,00770 
Bromnatrium NAB Ez váz éde 0,00605 

/usammens 125 742755 
Halbgebundene Kohlensáure .. 0 ...  .... 0,05171 
Organische Substanz . ... LOSZEÉL DI 0,28702 
Specifiscehes Gewicht bei 17,57C .... .... 1,0245 


Die Temperatur des Wassers war am 15. Juni ÜLSZ ATOTÁGN 


Das Wasser des Salzbrunnens ist aber viel sehwácher. Dr. SAMUEL 
FiscHER ? fand darin nur 6,309/9 feste Bestandtheile, 3,679/o Cl; doch ent- 
hált auch dieses Wasser ein wenig Jod und Brom. 

Interessanter sind die noch nicht naher untersuchten Ouellen von 
Szejkefürdő, nördlich von Székely- Udvarhely etwa eine halbe Stunde Weges 
im Thale des Sósvizpatak gelegen. 

Die Thalsohle wird auch hier durch den mediterranen Thonmergel 
gebildet, dem auch die Ouellen des Bades entspringen; beiderseits des 
Thales aber treten aucb hier in grösserer Höhe die sarmatischen Conglo- 
merate aut. 

Das Wasser des Bades selbst ist kaltes Schwefelwasser, aber kaum 
300 m weiter entspringt am linken Bachufer Sauerwasser, und zwar, was 
gewiss ein seltener Fall ist, aus dem Thonmergel. 

Dieses Wasser hat etwas vielleicht infolge der Náhe des Moorbodens 
Petroleumgeruch und ist sauer. 


5 TÉS Gs p. vagz te 

? A székely-udvarhelyi chideg sósfürdős vegyelemzése. — M. tud. Akad. term. 
tud. értek. 1880. IX. 21. ; 

; Die Salzguellen Ungarns. — Földt. Közl. 1887. XVII. p. 515. 


106 


Nach der Analyse Dr. LupwIG SorymossY s? sind in 1000 Gewichts- 
theilen enthalten : 


Calciumbicarbonat CaHo(CO.)) ... 20,40903 
Magnesiumbicarbonat MgH;, (CO.), ...... 10,81884 
Eisenbicarbonat EeE(GOS KS 0,11573 
Natriumbicarbonat . NaHCO,;, ...  ...... 0,62813 
Kaliumchlorid 106 67 lfs ért ett s 0,18402 
Natriumchlorid NACE Néz áttbs 0,6594.3 
Flüchtige Bestandtheile .... — .... öz RÉ 0,38000 
EreresKohlonsainte dzs e eket ARS 9,35169 
Die Zusammensetzung der entweichenden Gase ist : 
Kohlendioxyd CO,  ... LEGRSAEZ ebets SUN IOZA 06 
DUTAJÓTZASN (GET ZER vre öé ÉRE Selz 9,719/9 


Das specifische Gewicht des Wassers ist 1,00344, die Temperatur 
10,8" C. 

Das Wasser des Bades hat Professor LENGYEL analysirt, und auf 
Grund dieser Analyse wurde dasselbe auch von CHyzER PP in die salzháltigen 
Schwefelwasser eingereiht. 


1000 Theile dieses Wassers enthalten : 


CLOta SEL Ns EE 4 ER IENZt ABBÉ [E KELSZ BE 3,0344 gy 
GhiGEka meine tut E NZSÉB jap ete 0,353£4 a 
Chlorlithium . ..... VALÁL AA EMKE s e r0OLO9K 
Ghloscateimma tetsz ztette ő ego 02993 
Koklensaureon ikai sss tetett ett Zttt Hess 0.326178€ 
Kohlensaure Magnesia . ... o...  .... 0,2413 c 
Kohlensaures Bisenoxydul ... 0 ..  ..... 0,00£7 a 
Kieselsáure ....  .. EZZEL ld IREK, VALE .0,0185 a 

ZTSATAMON ZT 4,2886 er 


Freie und halbgebundene Koöhlensüure 0,6743 er. 

Kohlenoxysulfid 0,00096 gr (per Liter 0,352 em?)yr 

Temperatur 11,8" C. 

Specifisches Gewicht 1,00356. 

Áhnliche salzhaltige kalte, sehwefelige Wüsser sind in Ungarn nur 
bei Kőhalom und Szobráncz bekannt, welche aber nicht Kohlenoxysulfid, 
sondern Schwefelwasserstoff enthalten. 


k A szejkei xsborvízs chemiai elemzése. — M. Tud. Akad. Ertesítője. V, p. 248 
és ÜHYzZER K. Die nahmhafteren Kurorte und Heilguellen Ungarns. Stuttgart 1887. 
p. 164. 

kk Siehe CHYZER I, c, p. 150. 


107 


DER ARTESISCHE BRUNNEN VON UJVIDÉK. 
Von 


Kv ÁADDA? 


Die Stadt Ujvidek (Neusatz) liegt am südliehen Rande des grossen 
ungarischen Beckens und am nördlichen Rande des Fruskagora-Gebirges, 
am linken Ufer der Donau, dort, wo in Folge der nordóstliehen Ausbuch- 
tung des erwáhnten Gebirges die Donau von ihrer östlichen Richtung 
abgehend, ihren Lauf gegen Norden fortsetzt. 

Nachdem die Donau das tief, 7782 m über dem Meeresspiegel lie- 
gende Terrain der Stadt übersehwemmt, so dessen Untergrund verschlámmt, 
so sind in Folge des Mangels an gutem Trinkwasser die sanitáren Verhált- 
nisse der Bewohnerschaft nicht die besten. 

Diesem Übelstande abzuhelfen, besehloss der stüdtische Magistrat 
einen artesiscehen Brunnen bohren zu lassen. Die Tiefbohrung wurde an 
der westlichen Seite der Stadt, in einer Höhe von 82 m oberhalb des Meeres- 
spiegels, neben dem sogenannten Kalvarienberg durch den stádtischen 
Ingenieur im Dezember 1897 in Angriff genommen und am 18. Márz 1898 
mit bestem Erfolg beendigt. 

Der Durchmesser der Bohröffínung ist 40 cm; beendigt wurde die 
Bohrung in einer Tiefe von 193,42 m mit einer 9 em starken Röhre. 

Mit dem artesisehen Brunnen wurden drei Wasserbehülter durch- 
bohrt, u. z. : 

der erste in einer Tiefe von 102 m, 

der zweite in einer Tiefe von 190,33 m, 

der dritte in einer Tiefe von 193,42 m. 

Das Bobhlsch liefert in der Minute 240 Liter Wasser, welches aus eige- 
ner Kraft 4,5 m über die Oberfláche emporsprudelt. Aus dem zweiten 
Wasserbehülter drang die gleiche Ouantitát 17,5" C warmes Wasser empor ; 
dies wurde jedoch beim Bohren abgesperrt. 

Bei beiden wasserhaltenden Schichten wurden starke Gasausstrómun- 
gen bemerkt, welche jedoch den angenehmen Geschmack des Wassers 
nicht alterirten. Das 24" C warme Wasser des untersten Wasserbehálters 
liefert mit dem 17,5" C warmen Wasser des zweiten Wasserbehálters ge- 
mischt, ein entsprechendes frisches Trinkwasser. 

Der geologische Durchschnitt des Bohrloches ist folgender : 


xX Vorgetragen in der am 1. Juni 1898 abgehaltenen Fachsitzung. 


Máchtigkeit der Schicht in Metern : 


0,00— 33.95 
33.95— 61,30 
61,30— 7420 
74,20— 93.40 


93.40—102.42 
102,42—102.82 
102,82—114,20 


114.20—132,26 
132,26—132,86 
132,86—135,36 
135,26—138,50 
138,50—157,40 


157,40—161,40 
161,40—163,65 
163,65—171,00 


171,00—173,80 
173.80—180,20 
180,20—180,80 
180,80—-182,70 
182,70—189,338 
189,33—190,33 
190,33—191,64 
191,64-—193,42 


Alluviale Gebilde: Humus, Schotter, Lehm, schwarzer 
Lehm. 

Blauer sandiger Lehm und gelber, nahezu schwarzer 
Lehm. 

Blauer Lehm und bláulich-grauer sandiger Lehm mit 
Kalkmergel-Concretionen. 

Bláulicher sandiger Lehm und feinkörniger Sand. 

Bláulich-grauer und dunkel gefárbter Lehm. 

Wasserstándiger glimmeriger Ouarzsand. 

Bláulich-grauer Lehm mit Kalkmergel-Concretionen und 
sandiger Lehm. 

Bláulich-grauer und dunkel gefárbter sandiger Lehm. 

Lignit. 

Feinkörniger Sand. 

Dunkel gefárbter Lehm mit Lignit. 

Graubláulicher, sandiger Lehm und dunkel gefárbter 
Lehm. 

Lignit. 

Ouarziger, gliimmeriger, feinkörniger Sand. 

Graubláulicher und schwarzer Lehm mit dünnen Sand- 
sehichten. 

Sand, im Liegenden des Lagnites. 

Sandiger Lehm, im Liegenden des Lignites. 

Lignit. 

Blauer und dunkel gefárbter Lehm, mit Versteinerungen. 

Lehmiger Sand. 

Glimmeriger, guarziger Sand mit 17,5" C Wasser. 

Sandiger, grauer Lehm. 

Glimmeriger, guarziger Sand mit 247" C warmen Wasser. 


Die entlang der Donau, am nördlichen Rande der Fruskagora auf- 


tretenden Niederschlags-Producte, sowie der diluviale Löss,- die Schichten 
der sporadisch sich zeigenden Levante-Etage und der pontische Mergel sind 
nordöstliech unter 4 h gegen die Stadt einfallend, abgelagert. 

Die Gesammtheit dieser Schichten finden wir in dem Werke xDie 
Geologie der Fruskagoras von dem Universitáts-Professor Dr. ANToN KocH 
zuerst erwübnt, u. z. vom obern Ende des Stádtechens Cserevicz, wo unter- 
halb des Diluviums, das jüngste Pliocaen, die levantische Etage, blüulich- 
graue Lehme und untergeordnete, im Sand eingeschlossene Lignitlager vor- 
kommen. 

Vereleicht man die aus der Decke des letztern bekannte Fauna mit 


109 


den aus dém nordwestlich des erwáhnten Aufsehlusses gelegenen Bohr- 
loche an die Oberfláche gelangten Versteinerungen und das Material der 
beiden Aujfsehlüsse, so muss nicht nur die üáhnliche Oualitát, sondern 
sogar die petrographische und stratigraphische Gleichartigkeit der Schich- 
ten auffallen. 

Mit Rücksicht darauf, dass Prof. ANxron Kocn diese levantisehen 
Schichten als c Paludinaschichten mit Lignit-Lagerno bezeichnete, 80 müs- 
sen wir den in dem Bohrloche aufgeschlossenen analogen Schichtencomplex 
ebenso benennen. Was das ráumliche Verhálniss der beiden aufgeschlosse- 
nen Schichtencomplexe zu einander betrifft. so ist es ersichtlieh, dass die 
am Rande der Fruskagora aufgeschlossenen levantischen Schichten in einer 
Hoóhe von ungefáhr 100 m sich befinden, wáhrend dieselben in dem Bohr- 
loche nahezu um 150 m tiefer aufgeschlossen werden, was die Senkung der 
Schichtencomplexe entlang der Fruskagora klar beweist. 

In dem erwáhnten artesischen Brunnen wurde ein 33,95 m müchtiger 
alluvialer, ein 11,86 m máchtiger diluvialer und ein 148,14 m máchtiger 
levantischer Scbichtencomplex durehbohrt, ohne dass man die aus dem 
Liegenden der levantischen Aufsehlüsse der Fruskagora bekannten ponti- 
schen Mergel erreichte, was bei einer fortgesetzten Bohrung vorausgesetzt 
werden kann. 

Die zu Tag gelangten und für die levantische Etage charakteristischen 
Versteinerungen, deren Fragmente sich bereits in einer Tiefe von 114 m 
zeigten, sind insofern sie bestimmbar waren, Vertreter der Süsswas- 
serarten Vivipara, Unio und Melanopsis. 


Von den besser erhaltenen Stücken waren zu bestimmen : 


Lithoglyphus fuscus TrEGt. — in grosser Menge. 

Melanopsis Espert FÉR. SMS gú ( 

Unio Partschi PENICKE testbe ( 

Viupara Neumeyeri BRuss. 4 — ( ( 

Nerita danubialis PFErr. (ENEK ( 

Bei Vergleiehung der Máchtigkeit der im artesisehen Brunnen von 
Ujvidék aufgeschlossenen levantischen Etage mit dem durch die Profile 
der benachbarten Bohrungen zur Verfügung stehenden Daten über die 
Máchtigkeit der levantiscehen Etage, ergiebt sich die Schichtensenkung ent- 
lang der Fruskagora auch aus der gleichen Máchtigkeit der sich zeigenden 
Schichtencomplexe, u. z. bei Szabadka (112,73 m ü. d. M.) reicht die levan- 
tische Etage von 96,36 m bis 275,70 m, ist also 199,34 m máchtig; 

bei Zombor reicht diese Etage von 32,54 m bis 149,50 m, ist also 
116,96 m máchtig ; 

bei Ujvidék (82 m ü. d. M.) aber reicht sie 45,71 m bis 195,42 m, ist 
also 147,72 m máchtig. 


110 


ÜBER DIE "CHONDRITES? BENANNTEN -FOSSILEN ALGEN. 
: Von 


Dr. M. STAUB.F 


Herr EMIL RHEZAK in Troppau theilte mir in einem vom 7. Márz 1597 
datirten Briefe mit, dass im Herbste 1896 neben dem Stádtehen Odrau in 
Österreich-Sehlesien ein neuer Sehieferbruch (Culmschiefer) eröffínet und 
bei dieser Gelegenheit verschiedene Fossilien gefünden wurden, von denen 
besonders vier Exemplare von (ihondrites (roepperti GsIs. (nach der Be- 


Fig. 1. Chondrites Goeperti GEIN. 


stimmung des Herrn TH. Fucns in Wien) interessant sind, indem diese Fos- 
silien anfangs für Algen (Fucoiden) ; in neuerer Zeit aber für c Vurmtáhrten 
oder c Wurmgüngev erklürt werden, welcher IErkláörung Herr RHEZAK sich 
vorláufg nicht ansehliessen wolle, denn es kommen in den recenten Meeren 


: Vorgetragen in der am 1. Juni 1898 abgehaltenen Vortragssitzung. 


1416 


diesen Fossilien áhnliche Pflanzenformen vor und es sei noch nicht bewie- 
sen, ob jene thierisehen oder pflanzlichen Ursprunges seien? Bisher wurde 
Chondrites (Goepperti noch nirgends in Sehlesien gefunden und es würe 
ihm sehr angenehm, wenn die ungarische geologiseche Gesellschaft über 
jenes Fossil seine Meinung aussprechen würde. 

Das von Herrn RHEZAK unserer Sammlung freundlichst überlassene 
und auf Seite 110 in Fig. 1 abgebildete Exemplar sowie das Ansuchen 
des genannten Herrn veranlassten mich dazu, dass ich mich eingehen- 
der mit der Literatur befasse, die sich auf die vermeintliche Algen- 
gruppe Chondrites bezieht; als ich aber damit zu Ende kam, erschien 
Herr Prof. RorHpPLETz" interessante Studie in der Zeitschrift der Deutschen 


Fig. 2. Kriechspuren eines Wurmes im Sande. Bei a sieht man das Loch, durch das 
der Wurm seinen Körper auüsstrecken kann; in b ist das Loch vom Sand bedeckt. . 


Geologischen Gesellschaft, Bd. 48, in welcher der Verfasser die erwáhnte 
Literatur, vorzuüglich die wichtigste nicht nur kritisch bespricht, sondern 
auch seine eigenen interessanten, eingehenden Untersuchungen mittheilt, 
mit Hilfe welcher die Frage über die wahre Natur der Chondriten nun 
wobl ins Reine gebracht wird. Die von mir durchstudirte Literatur findet 
man dem Ende meiner in ungarischer Sprache geschriebenen Mittheilung 
(S. 31— 32) angefügt. 

Der Literatur nach hat A. BRoxGwIART alle Fossilien, die ihrer áusse- 
ren Form nach an die Gattungen Gigartina, Chondrta, (relidium und 
Sphaerococcus der Florideen benannten Algengruppe erinnerten, in das 
fossile Genus a (rigartinttesi eingereiht und es fielen in dieses alle bis 
dahin aus dem Flysch bekannt gewordenen Fucoiden. STERNBERG K. theilte 


112 


dann dieses. Genus in die beiden Genera (hondrites und Sphaerococci- 
tes. An der ferneren Feststellung dieser Pflanzengruppe, Vermehrung 
und Beschreibung neuer Arten betheiligten sich dann GoEPPERT, UNGAR, 
v. ETTINGSHAUSEN, FISCHER- OORTER, SCHIMPER W., HEER. 

SCHIMPER gab zuletzt (1879) in ZitteVs Handbuch der Palegontologie 
Bd. II. eine neue Gruppirung der Chondriten nach ibrem geologisehen 
Vorkommen, in dem er sie-in Palaeo-, Meso- und Neochondriten ein- 
theilte ; damals scehien er noch nicht Kenntniss zu haben von der schönen 
Entdeckung, die NATHoRsr A. G. schon 1873 an der Meeresküste bei Cromer 
m England machte. Er beobachtete alldort die Kriechspuren eines Wurmes. 
und bildete dieselben ab. Seine Abbildungen gebeich in Fig. 2 wieder, 
in der Figur links sieht man auch das Loch, von dem aus der Wurm 


Fig. 3. Eine Partie des Ufers bei Cranz an der Ostsee. 


auf der Oberfláche des Schlammes erschien und dort durch seine Bewegun- 
gen die an ((hondrites (roepperti erinnernden Zeichnungen hervorbrachte ; 
in der Figur rechts ist dieses Loch vom Sand bedeckt. 

NATHORST erinnert schon bei dieser Gelegenheit daran, dass viele 
solcher vermeintlicher Fossilien thierischen oder mechanischen Ursprunges 
selen und dass diesbezüglieh amerikanische und englische Forscher, so 
DAwsoN, EMMoNs, HAxcock, RuPERT sich schon früher üusserten. 

Die schöne Abbildung, die unsere Fig. 3 bringt und eine Partie 
des Ufers bei Cranz an der Ostsee darstellt, zeigt uns deutlich jene Region 
des Meeresufers, in welcher solche xproblematische Organismens, wie wir 
sie heute benennen, entstehen können.FY 


xk Ich bin dem Camera-Club in Wien zu grossem Dank verpflichtet, dass er 
mir das Cliché dieses Bildes anfertigen und zuschicken liess. 


113 


NATHORST versuchte es sieben Jahre spáter, seine Ansicht von der 
wahren Natur der Chondriten experimentell nachzuweisen. Er verfertigte 
auf geschickte Weise von den von Würmern und Krustern im Meeres- 
schlamm gebohrten Göngen und Kriechspuren Gypsabgüsse und wies8 an 
ihnen nach, wie sehr die fixirten Spuren an die áussere Form gewisser bis- 
her als Pflanzenfossilien betrachtete Bildungen erinnern. Unsere Fig. 4 
bringt die Abbildung einer solchen von NATHoRsrT angefertigten Gyps- 
platte, die die Bohrgünge des Wurmes (romada maculata ÖRSTED 


Fig. 4. Goniada manculada ÖRsTED (Gyps-Abguss.) 


darstellt und dessen frappante Ahnliehkeit mit Chondrites (Groepperti 
GEIw. nicht zu lüugnen ist. Tu. FucHs sich schloss, auf Grund seiner 
Beobachtungen, die er an den Gesteinen und den in denselben eingeschlos- 
senen Fucoiden des niederősterreichischen Flysches machen konntie, rück- 
haltslog NarHoRsr an und damit war der Anstoss zu ferneren eindringlichen 
Studien gegeben. In der Controverse mit SAPoRTA und GaupRY blieb NATHORST 
der Sieger, aber Marrragp G., der die Fucoiden des Schweizer Flysches 
einer chemischen und mikroskopischen Untersuchung unterwarf, erwies 
sich in seinen gewonnenen Resultaten als Anhünger des pflanzlichen Ur- 


Földtani Közlöny. XXIX. köt. 1899. 8 


114 


sprunges der Fucoiden. Vor allem wies er nach, dass der im Gestein ein- 
geschlossene Fucoidenkörper chemisch verschieden sei von dem ihn ein- 
sehliessenden Gesteine; dass der Fucoidenkörper organische Substanz, 
Kohlepartikelchen, oft in der Gestalt eines Fadens enthalte, die dem 
Nebengesteine fehle oder nur sehr spürlich in demselben vorkomme. 
MAILLARD erinnert sehliesslich daran, dass die symmetrische Dichotomie 
eine ausschliessliehe morphologisehe Bigenthümliechkeit der Pflanzen sei : 
so wie sie bei den Chondriten zu beobachten sei, komme sie bei den Kriech- 
spuren des Wurmes (roniacda nicht vor. Für MAILLARD üusserte sich auch 
WeErss, für NATHORST MENUIER; aber gegen MAILLARD KRASSER, der. sich 
ebenfalls mit der chemischen und mikroskopischen Untersuchung der 
Fucoiden des österreichischen Flysches bescháftigte. Sowohl der vermeint- 
liche Fucoidenkörper sowie das die Fucoiden umschliessende Gestein ent- 
halte Kohlenpartikelechen, in denen aber nicht das Zellgewebe der Algen zu 
erkennen sei, sondern eher dasjenige höherer Pflanzen. 1895 erschien die 
reichhaltige und interessante Studie FucHs"s über die Fucoiden und Hlero- 
glyphen, das Product einer Studienreise zu den italienisechen, schweizeri- 
sechen und süddeutschen Museen. 

Mit Ausnahme einiger Halimaeda-Formen fand er nicht eine einzige, 
die den Typus einer oder der anderen unserer gewöhnlichen Algen vertre- 
ten hátte; immer und immer traf er die bekannten Grundformen von 
Chondrites affinis, Targioni und intricatus mit geringen Modificationen an ; 
bis Jetzt aber habe nian in den recenten Meeren noch keine diesen genau 
entsprechenden Formen gefunden. Dies betrifft nicht nur die Algen des 
Flysch, sondern alle Fucoiden einsehliessenden Formationen, hinunter bis 
zum Silur. Die echten fossilen Algen dringen mit ihren Zweigen nie in das 
Gestein ein, noch durchwachsen sie dasselbe ; die Flysehfucoiden und deren 
verwandte Bildungen waren ursprünglich verzweigte Höhlungen, die nach- 
traglich mit unorganischem Sediment ausgefüllt wurden. Andererseits aber 
hált es Fucns nicht für denkbar, dass solche und ihnen verwandte Bildun- 
gen, wie (hondrites affinis, Targioni, intricatus einfach verzweigte Wurm- 
röbren würen, im gewöhnlichen Sinne des Wortes, wie solche z. B. (rontada 
maculata erzeugt . . . dagegen spreche schon ihre aussergewöhnliche he- 
gelmássigkeit und ihr immer gleichfőrmig bleibender typischer Charakter 
und alles scheint darauf hinzuweisen, dass wir es mit einem gewissen 
spezifischen Zwecke dienenden und jetzt fossilen Bildungen zu thun ha- 
ben . . . bei den echten Flyschfucoiden und ihren Verwandten sehen wir 
es niemals, dass sie sich einander durchkreuzen würden. Welcher aber die- 
ser gewisse spezifische Zweck sei, das erfahren wir erst damals, als sich 
FucHs über Phlymatoderma üussert. Da diese von den Fucoiden nicht zu 
trennen seien (wie wir sehen werden, gelangte RorHPLETz diesbezüglieh zu 
einem anderen Resultate); so seien sie auch nichts anderes als verzweigte 


115 


-Gánge, welche die Würmer und ve methneeken des Meeres zum Zwecke 
der Bierablage angelegt haben. 

FucHs interessante Studien regten W. v. GÜMBEL und A. ROTHPLETZ 
an, sich mit derselben Frage eingehender zu bescháftigen. Des Letzteren 
Studien führten zu demselben Resultate, welches v. GÜMBEL mittheilte und 
wir können uns daher kurz auf das besehránken, was RorHPLETZ veröffent- 
hehte. 

Als RorHrrerz das Studium des in der Münchener paláontologisehen 
Staatssammlung niedergelegten reichen Materials aus dem bayerischen 
VIysch in Angriff nahm und dasselbe im Gebirge ergánzte, stand er bezüg- 
heh der Flyschfucoiden drei verschiedenen Hypothesen gegenüber. Die 
alte Hypothese von BRONGIART bis MAILLARD, die in den Chondriten fossile 
Algen; NarHogRsr aber Bohrgánge und Kriechspuren von Meereswürmern 
und Fucns, der in ihnen zur Kieraufnahme angelegte Bohrgüánge sieht. 

RorHPLETZ vereinigt unter dem Namen Flysch-Fucoiden alle jene 
dichotom oder seitlich verzweigten Körper, welehe sich mit ihrer dunkleren 
Farbe von der Farbe des Flysehmergels oder Sandsteines abheben und 
sich auch hinsichtlieh ihrer chemischen Beschaffenheit von diesen Gestei- 
nen unterscheiden. Die Fucoiden kommen im Sandstein, Mergel : und 
Kalkstein vor. Sind diese Gesteine fein geschichtet, dann liegen alle Fucoiden 
auf der Schichtfláche flach ausgebreitet; in massigen Bünken aber sind sie 
mebr unregelmássig vertheilt und zwar so, dass sie manchmal vertical auf- 
steigen. Dies ist aber selten der Fall, meist liegen sie unter wechselnden, 
aber nicht allzu grossen Winkeln schief zur Schichtfláche. Wo sie im 
Gestein aufgerichtet liegen, sind die einzelnen Zweige auch da, wo sie 
dicht gedrángt zu Büscheln stehen, von einander immer deutlich geschie- 
den und bisher ist noch kein Fall bekannt geworden, dass sich einzelne 
Zweige gegenseitig durchsetzen würden. Wo sie auf den Scechichtfláchen 
ausgebreitet liegen, kommt es zwar sehr oft vor, dass zwei bis drei Arten 
so massenhaft zusammengescharrt sind, dass sich die einzelnen Zweige 
decken oder kreuzen, aber auch dann ist es immer nachweisbar, dass sie 
auf einander liegen, aber nicht, dass sie sich durechgueren würden. Der 
Körper der mit den Gesteinschichten parallel liegenden Fucoiden ist in 
verticaler Richtung weniger breit als in horizontaler Richtung; dieser 
Unterschied verringert sich aber bei den schief aufgerichteten Zweigen und 
versehwindet immer mehr, je steiler Jene stehen. Auch wo die Fucoiden 
beinahe das ganze Gestein mit ihren Körpern ausfullen, zeigt der 0uer- 
bruch des Gesteines, dass sie nicht nur auf den zuföllig freigelegten Ober- 
fláchen, sondern auch dazwischen ausgebreitet sind, so dass mit jedem 
Hammerschlag neue Fláchen blossgelegt werden können, die von ihnen 
bedeckt sind. Eine jede Hypothese über die Natur der Fucoiden, welche 
mit diesen Thatsachen in Widerspruch steht, muss als ungenügend gelten. 

Sx 


Nach NarHonksr vereinigen sich die büsehelförmigen Chondriten nach 
oben zu, nach FucuHs aber wáren sie in den meisten Fállen mit ihrer Basis- 
nach oben gerichtet; aber RorHPLETz meint, dass es sich an den Hand- 
exemplaren der Museen nicht immer entscheiden liesse, was Oben und 
was Unten sei und auch an der Fundstelle werden die Stücke weniger vom 
Felsen abgeschlagen, sondern als herabgefallene oder abgebrochene Bruch- 
stücke aufgelesen; auch sind wir nicht immer dessen sicher, ob die obere 
Fláche auch ursprünglich oben war, denn an vielen Orten wurden die La- 
gerungsverhültnisse gestört, wie dies auch Paun constatirte(Verhandlungen 
d. k. k. geol. Reichsanst. Wien 1896. p. 311). Aus diesen Thatsachen geht. 
hervor, dass die von NATHoRsT angenommenen Kriechspuren auf der Ober- 
fláche der Schicht als Furchen erscheinen müssten, dagegen auf der Unter- 
fláche der jüngeren Deckschicht als Wülste; dem ist aber nicht so, denn 
auch hier prásentiren sie sich als Furchen, weil die Chondriten eben einen 
eigenen Körper haben, der sich in seiner Beschaffenheit deutlieh von dem. 
ihn umgebenden Gestein unterscheidet und sich von demselben auch abheben 
lásst. Dahingegen ünterscheidet sich die Füllmasse dieser Chondriten in 
nichts von derjenigen, aus welcher die aufsteigenden Chondriten bestehen. 
Man kann diesem Widerspruche dadurech zu entgehen versuchen, dass. 
man annimmt, auch die horizontal ausgebreiteten Chondriten seien ur- 
sprünglich ebenso Wurmröhren gewesen, wie die aufsteigenden, nur hátten 
die Würmer dabei zufállig in horizontaler Richtung im Schlamme gebohrt. 
Da nun aber alle diese Günge thatsáchlich blind enden, so bliebe es ganz 
unverstüándlich, warum Würmer solche Gánge gegraben hátten, durch die 
sie sich dort keinerlei Nahrung verschaffen konnten. Die NArHoRsT sche 
Auffassung wird hiedurch geradezu unmöglich, wáhrend die Ansicht von 
Fvucns sich aber mit diesen Thatsachen in Übereinstimmung bringen lösst. 
Wenn aber alle Fucoiden sozusagen ünterirdisehe Gánge waren, dann ist. 
zu erwarten, dass sie sich dort, wo sie in dicht gedrángter und durcheinan- 
der geschobener Stellung das Gestein ganz erfüllen, auch einander durch- 
kreuzen werden, denn es ist nicht glaubbar, dass alle die Individuen einer 
und derselben Wurmart zu gleicher Zeit gebohrt haben, und wenn wir auch 
bei den Individuen der gleichen Wurmarten so viel socialen Instinct 
voraussehen wollen, dass sie sich bei dem wichtigen Akte der Eierablage 
gegenseitig nicht stören, dann können wir aber diese Concession auf keinen 
Fall für die so verscehieden grossen Individuen annehmen, wie wir dies für 
den kleinen Chondrites intricatus und den grossen (Ghondrites affinis 
voraussetzen müssen. Vollkommen aussichtslos erscheint aber diese Erkla- 
rung, wenn wir die horizontalen Chondriten ott direet übereinander lie- 
gend sehen, so dass sie an den Kreuzungsstellen ihrer einzelnen. Zweiglein 
direct ohne Dazwischenkunft von Nebengestein übereinander liegen, ohne 
sich auch nur im geringsten zu durchsetzen. Alle diese Schwierigkeiten 


117 


existiren nicht, sobald man annimmt, dass die Chondriten wirkliche in 
den Flyschschlamm eingebettete Pflanzenkörper sind. G. BERTHOLD weist 
den von NATHORsST und Fucxs citirten Autoritüten gege nüber nach, dass im 
Mittelmeere der Schlamm- und Sandboden sich für die Algen nicht so 
gefáhrlich erweise, die Hauptsache sei es, dass der Standort ihnen 
genügende Ruhe gewáhre; der Flysch aber besteht bekanntlieh stets aus 
einem vielfachen Wechsel von Mergel- und Sandsteinlagern und wie auch 
Fucns hervorhebt, die Seltenheit von ripplemarks und Driftstructur lassen 
auf einen ruhigen Meeresgrund bei seiner Entstehung schliessen und so 
wáren also die Vorbedingungen zu einer Algenvegetation vollstándig gege- 
ben gewesen. FucuHs aber sagt ferner: Betrachten wir den Flysch in seiner 
Gesammtheit, so leidet es keinen Zweifel, dass die vorwiegend aus Sand 
bestehenden Schichtencomplexe in einer geringeren Tiefe abgelagert, wur- 
den als die vorwiegend aus Mergeln und hydraulischen Kalken bestehenden 
Schichtencomplexe; gerade in den letzteren erreichen die Fucoiden das 
Maximum ihrer Entwickelung, dagegen sind sie in den Sandsteinen nur 
selten oder fehlen auch gánzlich. Diese Beweisfuhrung hült ROTHPLETZ 
nicht für zwingend. Es kann bei gleicher Meerestiefe an denjenigen Stellen 
vorwiegend Mergel zum Absatz gekommen sein, nach welchen von der 
Küste her nur wenig oder gar kein Sand in das Flyschmeer eingesehwemmt 
wurde, wáhrend dort, wo dies geschah, hauptsáchlich Sand zur Ablagerung 
kam. Da ferner auch da, wo Sandstein und Mergel mit einander wechsel- 
lagern und dies ist sehr háufig der Fall, erfahrungsgemáss die Fucoiden 
viel zahlreicher und besser erhalten im Mergel als im Sandstein angetroffen 
werden, so erscheint doch wohl als viel natürlicher, dass, nicht geringere 
Meerestiefe, sondern die Natur des Sandes dem Vorkommen oder der Erhal- 
tung der Fucoiden hinderlich gewesen sei. Im Allgemeinen ist es sehwer, die 
Tiefe des Flyschmeeres zu bestimmen, denn die Flysehgesteine sind an 
bestimmbaren thierischen Resten áusserst arm. Im Kreideflysch kommen 
wohl vereinzelt Ammoniten etc. vor, aber sie sind doch sehr selten und für 
bathymetrische Bestimmungen nicht geeignet; im tertiáren Flysch giebt 
es einzelne Kalkbánke, die oft ganz erfüllt sind von Nummliten und ande- 
ren Foraminiferen, sowie Seeigeln, Bivalven etc.; aber diese Bánke sind 
stets von den fucoidenreichen Gesteinen scharf getrennt. Letztere beste- 
hen nach RorTHPLETZ dort, wo sie mergelig-kalkiger Natur sind, zum gröss- 
ten Theil aus einem Haufwerk von Spongiennadeln und Foraminiferen- 
Gehüusen, aber dieselben sind von mikroskopischer Grösse; gróssere 
Fossilien fehlen fast ganz in den Fucoidenschichten; das ist aber kein 
Charakteristikum für die Tiefsee. Wenn an seichteren Stellen die Wogen 
des Flyschmeeres über die angehüuften Reste abgestorbener Thiere hinroll- 
ten, mussten jene Theile von mikroskopischer Grösse suspendirt werden, 
und es konnte das dadurech getrübte Wasser an tieferen Stellen sie wieder 


118 


zum Absatz bringen. Binem solchen natürlichen Schlemmprozess mögen: 
wohl die Cementmergel des Flysches ihre Entstehung verdanken. Mit die-- 
sen suspendirten Theilchen konnten aber auch abgerissene Algenzweige ins- 
offene Meer hinausgetrieben werden, die sich dann ebenfalls langsam zu 
Boden senkten und auf demselben ausbreiteten. Waren es junge Büschel 
von knorpeliger Beschaffenheit, so mochten sie wohl als solche niedersin- 
ken, und theils in aufrechter, theils in verkehrter Lage langsam von dem 
Foraminiferen-Sechlamm bedeckt werden. Wo periodisch der Absatz von 
Sand und Schlamm mit solcehem von Foraminiferen-Schlamm wechselte, 
mag vielleicht auch auf dem Sandboden zeitweilig eine kleine Algenflora 
gelebt haben, die dann beim Hintritt erneuter Schlammzuführung langsam 
begraben wurde. 

Doch scheint es RorHPuerz keineswegs nothwendig, diese Annahme 
zu machen, um die Fucoiden des Flysches als Algen gelten lassen zu kön- 
nen ; hiefür ist vielmehr das am meisten Ausschlaggebende die Beschaffen- 
heit des Fucoidenkörpers selbst. 

Benetzt man den Flyschmergel mit Salzsáure, so braust er sofort 
lebhaft auf; thut man dasselbe mit dem Fucoidenkörper, so würde er, 
bestünde er ebenfalls aus Mergel, dieselbe Erscheinung zeigen. ROTHPLETZ 
wiederholte diesen Versuch an einigen Hundert von den verschiedensten 
Fundorten herrührenden Flyschfucoiden. Wenn die Fucoiden ursprünglich 
Höhlungen waren, in welche von oben oder seitlich der feine Schlamm 
jüngerer Sedimente einfiltrirt wurde, dann műsste ihr Körper jetzt entweder 
aus Mergel bestehen oder es müssten sich reine Thonlagen über demselben 
nachweisen lassen. Keines von beiden ist aber der Fall. Aus der chemischen 
Analyse von Chondrites affinis ging hervor, dass in der ganzen Substanz 
des Fucoidenkörpers kein kohlensaurer Kalk ist, sondern hauptsáchlieh ein 
Silicat, dessen Basen Thonerde, Kalk, Magnesia, Kali und Natron sind und 
das vielleicht auch Bisenoxydul enthált. Bin Theil des Bisens ist jedenfalls 
als Oxyd selbststándig vorhanden. Nachdem beim Glühen die schwarze- 
Farbe des Körpers verschwindet, so lösst sich darauf auf das Vorhanden- 
sein von Kohle folgern. Bin áhnliches Resultat hat schon 1851 SCHAFHAUTL 
erhalten, der den Mergel eines Chondriten aus dem Trauchgau analysirte 
und neuerdings GÜMBEL (1896). Sehr beachtenswerth ist dabei, dass im 
Thongehalt der Mergel dieselben Elemente vorkommen, welche die Silicate 
der Fucoidenkörper zusammensetzen. 

Die mikroskopische Untersuchung stimmt mit der chemischen Ana- - 
lyse vollkommen überein. Es gelang RorHrpLErz nicht in einem einzigen 
Falle, im Fucoidenkörper (9uarz oder Calcit nachzuweisen ; die wesentli- 
ehen Bestandtheile sind ein mikrokrystallines Ageregat  wasserhaltiger 
Silicate, Hisenoxyd resp. Eisenhydrooxyd und Kohlenstoft. Die Anordnung 
dieser Bestandtheile zeigt in jedem Schliffe eine gewisse Gesetzmássigkeit. 


119 


Die dunklen Partien sind zwischen dem Silicat wie ein sehr feines Pulver 
ausgestreut, daneben kommt aber auch ein gróberes Pulver vor, dessen 
Verbreitung nicht ganz so gleichmássig ist. Hie und da erkennt man: es, 
dass diese Partien eigentlieh Röhren mit Ouerwánden sind, wie dies bei 
den pflanzlichen Zellfáden vorkommt. Es scheint, als wenn diese Röhren 
ein lockeres, mehr oder weniger grossmaschiges Netz und gewissermassen 
das kohlige Skelet des Fucoidenkörpers bilden würden. In den Maschen 
dieses Netzes liegen die Silicatmassen, welche von den kleineren dunklen 
Partikeln durchspiekt sind auf die Weise, dass letztere ringsum von den 
ersteren eingesehlossen werden. Diese kleinen dunkeln Punkte scheinen 
weitaus in der Mehrzahl der Föálle aus Eisenoxyd oder Bisenhydrooxyd zu 
bestehen und das Ganze macht den Eindruck, als ob die Lumina eines 
parenchymatisehen Zellgewebes zuerst von Hisenerz ausgefüllt, dann die 
Zellhüute selbst aufgelőst werden und an ihre Stelle Silicatmassen getreten 
würen. Ahnliche anatomische Verhültnisse treffen wir in ausgezeichneter 
Weise bei gewissen Genera der Algengruppen fFucaceae und Laminartacede 
an, welche Algen aus einem der Assimilation dienenden áusseren parenchy- 
matischen Zellgewebe, der Rindenschicht, und eimer inneren Markschicht 
bestehen, die selbst wieder ein parenchymatisches Zellgewebe darstellt, das 
aber von dickwandigen Zellfüden durechzogen wird, die als Festigkeits- 
gewebe aufgefasst werden műssen. 

Demgemöss kann man die kohligen und verzweigten dunklen Föáden 
des Fucoidenkörpers als das Festigkeitsgewebe einer Markschicht betrach- 
ten; letztere selbst ist ein aus vorherrsehend isodiametralen und ver- 
sehleimte Wánde besitzende Zellen bestehendes Gewebe ; die Rindenschicht 
aber fehlt, d. h. sie wurde nicht versteinert. Wenn man aber das Vorhanden- 
sein dieses parenchymatischen Gewebes bezweifeln könnte, dann bliebe von 
der Markschichte ein sehr lockeres Gewebe der Zellfáden übrig und man 
müsste annehmen, dass diese Fden in Schleim eingebettet waren, welcher 
ihnen eine knorpelige Beschaffenheit verlieh und auch in diesem Falle finden 
wir unter den recenten Algen bei den /lorideen eine analoge Structur. Mm 
übrigen meint RorHpPnETz, dass das erwáhnte Fasergewebe seiner weiten 
Maschen und seiner Unregelmássigkeit wegen nicht unbedingt mit der viel 
gesetzmüssigeren Anordnung der in der Markschicht der Florideen vorkom- 
menden Zellfáden zu identificiren sei. Was den üusseren Habitus betriftt, 
80 finden wir unter den braunen Algen ühnlicehe Formen und auch die 
anatomischen Verhültnisse, so weit sie erkennbar oder vermuthbar sind, 
weisen viel eher auf die Algengruppe der Phaeophyceen hin. Aber einerlei, 
ob wir in den Silicatmassen der Fucoiden versteinertes Collodium oder 
perenchymatisches Zellgewebe sehen wollen, so bleibt noch immer die 
Schwierigkeit übrig, den Versteinerungsprocess desselben zu erkláren, nach- 
dem das Nebengestein vorwiegend aus kohlensaurem Kalk besteht, der aber 


120 


an der Versteinerung keinen Antheil hat. Wie bereits erwáhnt wurde, be- 
steht das Nebengestein aus Foraminiferen-Gehüusen und Spongiennadeln, 
die ein feines körniges Calcitaggregat zusammenkittet. Nach Binwirkung 
von Süure bleibt, im Vergleiche zu den Carbonaten, nur eine sehr geringe 
Ménge der Silicate zurück, welche von der im Fucoidenkörper vorkommen- 
den Silicatsubstanz nicht zu unterscheiden ist und ebenfalls Eisenerz und 
zerstreut kleine kohlige Theilchen einschliesst. Im Nebengestein geht dem- 
zufolge ein anderer Versteinerungsprocess vor sich. Die Kieselsáure ver- 
treten hier Carbonate. Die Verschiedenheit des chemischen Versteinerungs- 
processes im Fucoidenkörper und seinem Nebengesteine ist aber sogleich 
erklárbar, sobald wir annehmen, dass die Gesteinsfeuchtigkeit gelőste Car- 
bonate und Kieselsáure enthielt. Mit Hilfe dieser Lösung löste sich die 
Substanz der Kieselnadeln auf und wurde durch Kalkcarbonate ersetzt ; 
im Körper des Fucoiden aber wurde in Folge der Zersetzung der organischen 
Substanz die Kohlensüure frei, welehe den Niederschlag des kohlensauren 
Kalkes verhinderte, den der Silicate aber nicht. Wenn wir daher annehmen, 
dass die Fucoiden ursprüngliech Algen waren, so würde dies den Mangel 
an Kalkcarbonat im Körper der Fucoiden hinreichend erkláüren; wenn wir 
aber die Hypothese aufrecht erhalten wollen, dass die Fucoiden ursprüng- 
liceh von Thieren gebohrte Höhlungen seien, so bliebe das Fehlen der Fora- 
miniferen-Gehüuse und Spongiennadeln, hauptsáchtlieh aber des Kalkcar- 
bonates ein vollstándiges Ráthsel. 

Nach dem Vorgebrachten können wir nun die von RKorHPLETZ gegebene 
Charakterisirung der echten Flyschfucoiden acceptiren. Dieser nach sind 
die echten Flysch-WFucoiden dadurch charakterisirt, dass sie in ihrer üusseren 
Form die Ahnlichkeit mit Pflanzen deutlich zeigen, und dass sie sowohl 
ihren Umrissenso wie auch der chemischen Beschaffenheit nach einen 
von ihrem Nebengestein scharf abgesonderten Körper haben. 

Halter wir uns diese Charakterisirung vor Augen, so kann das im 
schlesischen Culmschiefer gefundene Fossil, welches wir in der ersten Figur 
als Chondrites (roepperti GsIwx. vorstellten, kein Chondrites, aber auch 
keine Pflanze sein. Seine dichotom verzweigten Áste erheben sich als 
Wülste aus dem Nebengestein, und an jenen Stellen, wo ein solcher Wulst 
vom Hammer verletzt wurde, sehen wir, trotzdem der Zweig in seinen 
Umrissen erkennbar ist, dass der Farbe nach zwischen dem Fossil und dem 
Nebengestein kein Unterschied ist. Das Fossil, wie eg vor uns liegt, macht 
thatsáchlich den Hindruck von mit der Substanz ausgefüllten Höhlungen, 
die anders nicht zu Stande kommen konnten, als durch die im ursprüng- 
lichen Meeresschlamm ausgeführten Bewegungen eines Wurmes. 

Aus der sehönen Studie RorTHPLETZ műüssen wir noch jene Unter- 
suchungen hervorheben, die er an Phymatoderma, den vermeintlichen 
Chondriten des Lias ausführte. Es ergab sich, dass diese der Susseren Form 


121 


nach an die Chondriten erinnernden Fossilien aus den Fasern eines Horn- 
schwammes und den diesen Fasern eingelagerten Kalkkörperchen und 
Diatomeenpanzren bestehen. Wir haben daher den interessanten Fall vor 
uns, dass eine ihrer Form nach Plwjcopsis (Chondrites) Targioni üusserst 
ahnliche, daher scheinbar dem Pflanzenreich zugehörige Bildung eigent- 
licnh dem Thierreiche angehört, eben so wie der CGhondrites (roepperti des 
schlesisehen Culms seiner Form nach ein Chondrites, in seiner Substanz 
und Structur aber nichts zeigt, was ihn in das Pflanzenreich verweisen 
würde. 


MODELL EINES GEOLOGISCHEN PROFILS DER KLEINZELLER 
TERRASSE. 


Vorgezeigt und erláutert von Prof. ANTrox Kocn. 


Verflossenen Sommer beauftragte ich Herrn Dr. MicH. TórH, Director 
der Bürgerschule in Nagyvárad, er möge nach meinem Profil und Angaben, 
aus den von mir an Ort und Stelle gesammelten Gesteinen, das Modell des 
geologischen Profils dieser interessanten diluvialen Terrasse, nach einer von 
ihm erfundener Methode construiren. Herr Dr. Tórn hatte diese Aufgabe 
möglichst genau und prompt gelöst, und erlaube ich mir dieses Profilmo- 
dell mit einer kurzen Erláuterung hier vorzuzeigen. 

Da ich im vorigen Sommer die Untersuchungen an Ort und Stelle und 
die Aufsammlung der Gesteine gelegentlieh sehr háufiger Excursionen be- 
werkstelligt habe, kam ich in die Lage, dass ich über die Ablagerungen die- 
ser merkwürdigen Terrasse etwas eingehender berichten kann, wie es von 
Seiten der bisherigen Forschern geschah, unter weichen bekanntlich Prof. 
J. SzaBó es war, der am meisten darüber schrieb. F 

Ich will daher die Resultate meiner Beobachtungen mittheilen, auf 
deren Basis ich das geologische Profil gezeichnet habe, welches dann Dr. 
M. TórH in Modell ausführte. Es mögen zur Erklárung des hier beiliegenden 
geol. Profi!"s (Fig. 1.) vor der Hand folgende Bemerkungen genügen. 

Die Basis der Kleinzeller deluvialen Terrasse, welche das Ende des 
östlichen Gehünges vom Altofner Mathiasberg bildet, wird durch jene un- 
tertertiüren Schichten gebildet, welche in der Horzspacw"sehen Ziegelfabrik 
und weiter hinauf in dem Schöngraben in ausgezeichmeter Aufschliessung 
zu beobachten sind. i 

I. Die untersten Schichten des Profills bestehen aus ober-eocánen 


k Pest-Buda környékének földtani leirása. A m. tud. akadémia által koszorú- 
zott pályairat. Pest 1858. p. 15—20. és Budapest geologiai tekintetben. A m. orv. és 
term. vizsg. 1879-ik évi vándorgyülésének munkálatai. Budapest, 1879. p. 38—43. 


122 


Orbitoidenkalk, früher schlechtweg Nummulitenkalk genannt, welcher ne- 
ben dem Jüdisehen Friedhof im Profil erscheint. 

II. Darüber folgt in tafeligen Schichten der ober-eocáne Bryozoenmer- 
gel Dr. K. HoFmanw"s, unter dessen eine gelblich-weisse, durch Kieselsáure 
 durchdrungene, stark ausgelaugter zellig-poröse, petrefactenreiche Mergel- 
schichte am meisten in die Augen fállt. Darüber folgen 

III. und IV. petrographisch von einander etwas abweichende, wechsel- 
lagernde Mergelschichten der unteroligocánen-Stufe, hinunter bis zur Holz- 
spach"schen Ziegelfabrik gut entblösst. Mit III. wurden die kalkreicheren, 
weisslichen Bönke, mit IV. aber die gelblichen, etwas thonigere und tafelig- 
plattige Schichten bezeichnet. Das Einfallen aller dieser Schichten ist un- 
ter 25—30" 80 gerichtet ; aber an einer Stelle des Grabens bemerkt man 
eine auffallende Faltung der Mergelschichten und den Rücken eines kleinen 
Schichtsattels an der Sohle des Grabens. Darüber folgen 

V. die klüftig-bankigen Schichten des bláulichgrauen, muschelig sich 


NN 
TESZ SZE jee 


Fig. 1. 


absondernden Kleinzeller Tegels, dessen Schichtung jedoch nirgends deutlich 
ausgesprochen erscheint. Gegen das Hangende und die Oberfláche 

VI. findet sich in Folge der Verwitterung eine 3—4 m. dicke Schale 
von schmutzig-brüunlichgelben, kurzklüftigen Tegel derselben Bildung — 


und dieser bildet eigentlieh die Basis der genannten diluvialen Terrasse, auf 


welcher aufwárts zu die folgenden Schichten nahezu horizontal abgelagert 
ercheinen. 
VII. Gegen den nordöstliehen Rand der Terrasse, in der hinter dem 


Altofner Kalvarienberg liegenden Sandgrube, sieht man ganz deutlich, dass 


zwischen dem hüngenden Kalktuff und dem liegenden Kleinzeller Tegel eine 
b1. 5—6 m. müchtige Sandbildung eingelagert ist. In der unteren Hülfte dieser 


Sandablagerung (am Grunde der Grube) zieht sich eine bl. !/4 m. müchtige 


Bank von kleinen und mittelgrossen Kiesgeröllen unregelmássig dahin 
(VII/a); zuoberst, unmittelbar unter dem Kalktuff sieht man —VII/b — bizarr 
gestaltete Sandstein-Concretionen und Lamellenin Reihen eingelagert. An 


den Schichtenden der nahezu horizontal gelagerten Sandbünke kann man,. 


. 
sütjük tlan 4 tt slééíhalűán als kn a sktá TÉS áss 


123 


besondersin der südwestlichen Eeke der Grube, eine sehr schőne, feine 
Transversal-Schichtung beobachten, so zwar, dass die scehiefen Schichtungs- 
linien bl. gegen Süden zu steiler einfallen. 

In dem feinen Sande fand sich keine Spur von Petrefacten. In dem 
Schotter fand ich stark abgeriebene Austern-Scherben und eine ebenfalls 
sehr abgeriebene und ausserdem durch Limonit incrustirte Schale einer 
CGyrena(?) oder Tapes(?). Alle diese Reste sind jedoch ganz offenbar aus 
ülteren Schichten von weither eingeführt ; es lásst sich daher aus ihnen das 
Alter des Sandes keinenfalls nicht sicher bestimmen. Die an der Sandabla- 
gerung beobachteten Erscheinungen aber sprechen über deren Bildung und 
Wesen ziemlieh deutlich. Diese Sandablagerung, sammt der eingelagerten 
Schotterbank, ist die Inundinations-Ablagerungen der einstens in diesem 
Niveau strömenden Donau und die Iransversalschiehtung besonders scheint 
ein deutliches Zeichen und Überbleibsel der spüter das Inundinationsgebiet 
bedeckenden Sandhügel, das heisst des Flugsandes zu sein. 

Das geologische Alter dieser alten Donau-Ablagerungen ist bisher 
sicher noch nicht festgesetzt; es könnten diese Ablagerungen noch levanti- 
sechen Alters sein, was ich selbst vermuthe, sie können aber auch schon di- — 
luvial sein ; jedenfalls aber bildete diese Inundinationsablagerung, vom alten 
Donaubett hieher reichend, den unmittelbaren Grund jenes diluvialen 
Teiches, aus welchem spüáter der Kalktutf sich abgelagert hatte. 

VIII. Oberhalb der Holzspach"schen Ziegelei jedoch, also am östlichen, 
gegen das Gebirge zu liegenden Rande des einstigen Sees, fehlt diese Inun- 
dinationsablagerung gönzlich; anstatt dieser lagert gelber, etwas sandiger 
Lehm bl. 1—2 m. miáchtig, unmittelbar über den verwitterten Kleinzeller 
Tegel, weleher sich aber in nordőstlicher Richtung allmáhlig verringert. 
Ob dieser Terrassenlehm nun in dieser Richtung allmáblig in den Sand 
übergeht oder darüber auskeilend gelagert ist : das konnte ich directe nicht 
beobachten, und kann somit auch nicht bestimmt behauptet werden, ob 
dieser Terrassenlehm mit der Flusssandablagerung gleichaltrig, oder jün - 
ger als dieser sei? In diesem Terrassenlehm fanden sich halbzerfallene 
Schalen einer mittelgrossen Helix-Art (vielleicht die in den höheren Kalk- 
tuffsehichten vorkommende nemoralis L.?) ziemlieh háufig vor, aus wel- 
chen man dessen diluviales Alter ziemlich sicher annehmen darf. Daru- 
ber lagert — 

IX die unterste Schichtbank des Kalktuffes in bl. 4 m. Müchtigkeit. 
Dieser Kalktuff ist verháltnissmássig am dichtesten, zum Theil auch fein- 
körnig und weist spárliche Steinkerne von Limnaeus auf, deren Schalen 
vollstándig aufgelöst wurden. Darüber folgt abermals 

X. eine 0-5 m. dünne Zwischenschicht schmutzig bráunlichgelben, 
sandigen Thonmergels oder Lehmes, welcher ebenso, wie die Unterschichte 
unter Nr VIII, vom Bergabhange her in den ehemaligen Seegrund hinein-- 


124 


reícht, eine lebhaftere Wirkung der Wasserniederschláge bezeugend, welche 
vielleicht auf kühlere und nassere Jahrgánge zurückgeführt werden können. 
In dieser Lehmschichte fand sich jedoch keine Spur von organischen Resten 
und ich bin daher nicht in der Lage, über deren Bildung eine bestimmtere 
Meinung áussern zu können. Jetzt folgt wieder 

XI. Kalktutff in dicken Bönken, und zwar dessen Hauptmasse, deren 
Gesammtmichtigkeit, nach den Aufschlüssen des Steinbruches, welecher sich 
beiláufig in der Mitte befindet, auf 8 m. gegetzt werden kann. XI.. ist der 
untere, müchtigere Theil des Kalktuffes, weleher zwar mit von Wasserpflan- 
zen (Bohr, Binsen) herstammenden Löchern und Höhlungen überfüllt, 
trotzdem sehr fest ist und zu Bausteinen gewonnen wird. Molluskenreste 
fand ich in diesem Tuffe kaum; wohl aber Bruchstücke eines Stosszahnes 
von Elephas primigenius BLumB. XI,. — Der obere, weniger máchtige Theil 
desselben Kalktuffes, welcher etwas lockerer ist und aus feineren Pflanzen- 
resten besteht. Darin fanden sich auch weisse Sehneckengehüuse in grosser 
Menge, besonders: Bythinta tentaculata L., Limnaeus (Gulnaria) ovatus 
Dnap. var. Janoviensis CrnEss., Helix ( Tachea) nemoralis L. 

XI.. Entlang des gegen den Bergabhang zu liegenden ehemaligen See- 
ufers, besonders aber oberhalb der Holzspach"schen Ziegelei, kann man in 
bester Aufsechliessung sehen, dass der Kalktutf hier mit kleineren und grös- 
seren eckigen Stücken und Scherben des Ofner- und Bryozoenmergels s0- 
wohl, als auch des Orbitoidenkalkes dicht erfüllt ist, so dass wir hier eine 
wahrliche Breccie mit Kalktuft- Bindemittel vor uns haben. Es ist daher 
klar, dass in derselher Zeit, wáhrend in der Mitte des See der reine Kalk- 
tuff zur Ablagerung kam, die Wasserniederschlüge dem Ufer entlang von 
den Berggehüángen her zeitweise Steingerölle in den See hineinführten und 
dieses wurde dann von dem gleichzeitig sich ausscheidenden Kalksinter zu 
einer Breccie verbunden. Die natürliche Folge dieses Processes aber war, 
dass das Wasser des See"s von der Bergseite immer mehr gegen das Über- 
schwemmungsgebiet der Donau hingedrangt wurde. 

XI,. Nestförmige Ausscheidung von Erbsensteinen und losen Stein- 
erbsen innerhalb des Kalktuffes. Hine solche Ausscheidung sah ich Anfangs 
dieses Jahres oberbalb der Holzspach"schen Ziegelei, seitdem wurde aber 
hier die ganze Kalktuffmasse abgeráumt. Die nestförmige Ausscheidung ver- 
tiefte sich hinab zu trichterfőrmig, deutlich die Ursprungsstelle der ehema- 
ligen warmen Ouelle andeutend, dergleiehen auch mehrere am Grunde des 
ehemaligen See sich befanden. Nach Prof. SzaBó konnte man früher auch 
in einem Steinbruche, nahe der Kaserne ein solches Erbsenstein- Vorkom- 
men, d. 1. die Stelle eines ehemaligen Sprudels beobachten. 


k Aus dieser Breccie stammt jener prachtvolle Unterkieferrest des Elephas 
primigenius, welcher sich im Museum der kgl. geol. Anstalt als das Geschenk von 
Herrn Holzspach befindet. 


125 


XII. Als jüngste Ablagerung des diluvialen Teiches breitet sich end- 
lich zu oberst in bl. 3—4 m. Máchtigkeit, entweder ganz an der Oberfláche 
der Terrasse, oder unter einer 1—3 m. dicken alluvialen Geschiebe- und 
Humus-Decke (a), ein ganz loser, hellgelblieher oder graulicher, stellen- 
weise beinahe weisser Kalkschlamm aus. Dieser Seeschlamm ist stellenweise 
erfüllt mit den gut erhaltenen weissen Schalen folgender Schneckenarten : 


TESYŰDO TONS AKOKOKG KÁLAKOTA BENE Et ÜEe e S sehr háufig. 
) ventricosa GRAY var. inflata EKÜs szaz, ve 8. 
Limnaea ( Gulnaria) ovata DRAP var. Pulszkyana ET Age h. 
) ) VAS AMA ÜTENSÜSSGTESS E Eztet h. 

, , VALA VASZOOTASS UN ESA UNE epulet vonó 

) , VA INÜNONSÍSEGHESS EE És 75 1. 
a LARAKÚÜGONYTOTN a Sa) HOOILULS TARTÁSA MDÍR AB AES esz 7as 
Planorbis ( Tropodiscus ) marginatus DRAP. ....  .... h. 
Succinea, ( Lucena) OBLONGA DRAP. " ..... SALOZ At 400 HETRE HAT rá AM) 
Helix ( Tachea) nemoralis L. ....  ..... A dlatáése. epét mrd 
DA MRD TAJ MOSD TÁ OT zó att K Hoz NA Vág Le 
TÖST KN TA KVÉS K(RCOANKODOL TAN KKE) AEK KZTÜS AN OD EN SZED EE att 0 s. 
TU OAÍKŰKOT GNU LA ÉTNGÜNYVENÜG UGYANMÁR ASSE AS KKE ta 73ahe 
) , p Var. CUrta KÜSTER 19 4. 7.8 

ZTA ONNTEVÁKOT) MON KKY AKA BÁSZ LT Ze ée ee eti o deze UA za EE 8. 


In dieser Fauna, ist also die Anzahl der S5umpf- und Seewasser-Arten, 
noch mehr die der Individuen sehr überwiegend. Die Landschnecken dürf- 
ten auf den Pflanzen, welche aus dem Seespiegel hervorragten, gelebt haben 
und von da in den Kalkschlamm des Teiches hineingerathen sein. Ich habe 
mich überzeugt, dass in dem Teiche des römisehen Bades noch heutzutage 
ein ganz identiseher Kalkschlamm sich ablagert. In diesem alluvialen 
Schlamm sammelte ich folgende Schneckenarten : 

TE JULDOLDÖGK ANOK AKKÁD Ea az s. h. 
Plamorbis ( Tropodiscus ) marginatus DRAp. h. 
Limnaea ( Limnophysa ) palustris DRAP. — seltener. 
TÓ (TÉK ONZO (DOS DOTAKOK NŐS Sze eaz eze ek 8. 

Es erhellt aus alldem, dass auch der Kalkschlamm des heutigen 
Teiches sich noch unter áhnlichen Verháltnissen absetzt, wie die oberste 
Schlammschichte des auf der Kleinzeller Terrasse gelegenen diluvialen 
Teiches; es haben sich daher die Verháltnisse gegen die Ouartárzeit nur 
insofern geündert, dass seitdem die Donau ihr Bett und Übersehwem- 
mungsgebiet bis zum heutigen Niveau abgetragen hatte, und auf diesem 
Gebiete entstanden dann, nachdem die Ouellen der alten diluvialen Terrasse 
versiegten, die tieferen Ausbruchsstellen derselben Ouellen und diese setzen 
nun im Teiche des römichen Bades ihre alte Wirkung fort. 

Alle diese hier specificirten Verbáltnisse sind auf dem Tóth"schen 


126 


Modell móögliechst genau dargestellt, oder wenigstens angezeigt, und ich 
kann schon aus Erfabrung sagen, dass die Benutzung dieses Lehrmittels 
bei der Demonstration die Erklárung und Auffassung der lithogenetischen 
Processe wesentlich befördert und erleichtert, und die Aufmerksamkeit der 
Höhrer in vollem Maasse zu fesseln geeignet ist. Diese Gründe bewogen 
mich dazu, dass ich dieses interessante und schöne Lehrmittel des Herrn 
Dr. MicH. TórH hier eingehend erláutert vorfübre und der Aufmerksamkeit 
der Herren Fachgenossen empfehle. 
Budapest am 3. November 1898. 


JURA-KALK AM STENÜLETYE. 


Von 


FRANZ BARox Nopcsa jun. 


Schon BÉLA von INKEY hat in seinen im Jahre 1883/84 erfolgten geolo- 
gischen Aufnahmen in Siebenbürgen in der südwestlichen Ecke des Blattes 
cParos und Vulkanpassv (Col. XXVIII. Zone 1:75000) eine grössere Kalk- 
masse ausgeschieden, welche von Westen nach Osten die Berge Stenuletye, 
Scorota, Buta und Plesu umfasst und von der er die nördlicehe Hálfte 
damals für krystallinischen, die südliche Hüálfte aber eretacischen Kalk 


4 j [d i 
j JIS D 
Drechsan Piatra lui Jorgovan Drechsan Scorota seca Se 
1699 m 1746 m 


TUTLEET Karaeejen 
4 2 


Profil zwischen Drechsan und Piatra Profil zwischen Drechsan und 
bei Jorgovan. Scorota-seca. 


hielt. . Ich habe heuer die nördliche Seite dieses Kalkzuges vom 
HKande des Blattes bis zu dem Thale Izvorul-Buti gründlich, das übrige 
aber provisorisch untersucht und gefunden, dass die nördliche Hülfte nicht 
krystallinischer Kalk ist, sondern, wie dies INKeY spüter selbst erwühnt,? 
in den oberen Jura gehört. ; 

Das Liegende bilden krystallinisehe Schiefer der dritten Gruppe, 


k BÉLA von INKEY: Die transylvan. Alpen vom Rothenthurmpass bis zum 
Eisernen Thor. Math. nat. Ber. aus Ungarn. Bd. IX. 


welche vom Rande des Blattes bis zum Vurvu Drechsan unter 60? gegen 
Süden fallen. Auf diese folgt stellenweise ein  röthliches porphyrtutff- 
reiches Gestein welches ich dem Beispiele Dr. SCHAFARZIK S folgend,! 
als Verucano bezechne. — Im Hangenden wo aber, der Verucano fehlt 
(z. B. zwischen Drechsan und Scorota seca) unmittelbar den krystalli- 
nischen Sehiefern auflagernod kann man überall einen gelben guarzreichen 
Sandstein constatiren, welcher hier vielleiceht die schwarzen thonigen 
Liasschiefer vertritt und identiseh sein kann mit dem von Dr. SCHAFARZIK 
an der Seite des Szarkó erwáhnten Sandsteine. Schwarze Thonschiefer 
kommen nur in geringer Menge am Rande des Blattes an der Nordseite des 
Stenuletye und dann weiter gegen Osten im Süden von der Stina Plesu vor. 
Auf diesen Schiefern resp. den früher erwáhnten Sandsteinen liegen mách- 
tige weisse bis lichtgraue, am Dilma-Albele sogar dunkelgraue geschichtete, 
manchmal breccienartige Kalke. 

Im diesen gelang es mir zwischen dem Stenuletye und Piatra lui 
Jorgovan eine Nerinea, gegenwártig in der Sammlung der kön. ung. geolog. 
Landes-Anstalt zu finden, deren eintfacher Bau und undurehbrochene Spin- 
del, trotzdem dass sie nicht genauer bestimmbar ist, für i1hr jurasisches 
Alter sprechen.? Meine Meinung, dass diese Kalke in den oberen Jura zu 
stellen seien, wird durch den Umstand bestárkt, dass sie petrographiseh den 
von SCHAFARZIK, Popovicr? und SIMIoNEscu ! erwáhnten tithonischen Kalken 
sehr áhnlich sind. Gegen Súden gehen sie in einen massigen, weissen, mit 
rothen Adern durehzogenen Kalk über, den ich, wie es schon HOFMANN ge- 
than hat," für cretacisch halte. Hier wáre demnach ein ebenso unmerkbarer 
Übergang vom oberen Jura in die untere Kreide, wie dies Popovrcr und 
SIMIONESCU in den fruher genannten Werken erwáhnen. 

Übrigens werden die Untersuchungen nüchstes Jahr noch fortgesetzt. 
Vielleicht gelingt es auf Grund besser erhaltener Versteinerungen das Alter 
der Kalke genauer zu bestimmen. í 


1 Dr. SCHAFARZIK : Örményes Vercerova környékének geolog. viszonyairól. 

Magy. kir. földtani intézet évi jelentése 1896. 

? ZirrEL: Handbuch der Palüontologie. 

? Popovici: Etude géologigue des environs de Campulung et de Linaia (Rou- 
manie) 1898. (Thése de doctorat). 

1 SrmioNEscu: Über die Geologie des Ouellengebietes der Dimbo vicioara (Jahr- 
buch d. k. k. geolog. Reichsanstalt) 1898. 

5 HOFMANN : Magyarhoni földtani társulat munkálatai. Bd. V. 


DER MAMMUTH-BEFUND VON JOBBÁGYI (NÓGRADER (COM) 


Vox 


JuLrius HALAVÁTS. 


Im Jahre 1897 legte man auf der Hatvan—őSalgótarjáner Strecke 
der ung. Staatsbahnen das zweite Geleise. Dieser Theil der Bahn fübrt 
durch das Thal des Zagyva-Flusses. Dort wo sie des öftern in kleineren 
Einschnitten der den Saum des Inondations-Gebietes bildenden álteren 
Terrassen dahinführt, benützte man das, durch die Erweiterung des Hin- 
schnittes erhaltene Material zum Verbreitern des Dammes. Über die Station 
Apcz-Szántó hinaus ist ein lingerer Theil der Bahn durch das Inundations 
Gebiet der Zagyva geleitet, ja sie geht hier sogar über den Fluss selbst 
hinweg. Auf dieser Strecke musste man das Material zum Verbreitern des. , 
Dammes von weiterher bescbaffen. Bei der Gemeinde Jobbágyi erhielt man 
es durch Abtragung eines vom Meierhof des Grossgrundbesitzers Ivan 
Posztóczky gegen Norden an der Landstrasse gelegenen Hügels. 

Die Gebirge am linken Ufer der Zagyva sind zumeist aus Trachit und 
dessen Massengesteine gebildet. Am Fusse des Gebirges jedoch, im niedere- 
ren Theile des Terrains, befindet sich eine Terrasse diluvialen Zeitalters. 
Daraus entnahm man das Material zum Verbreitern des Dammes, indem 
ein betráchtlicher Theil der Uferseite abgegraben wurde. Bei dieser Gele- 
genheit stiess man auf Mammuth-Űberreste. 

Das kön. ung. Geologische Institut erfuhr erst spát von  diesem 
Befund und als ich zufolge des ehrenden Auftrages des Herrn Direktors 
Johann BöcgH am 92. Jánner 1898 mich an Ort und Stelle einfand, waren 
die Arbeiten bereits eingestellt, die Abgrabung war jedoch frisch, so dass 
die Schichtung noch gut zu unterscheiden war. 

Den obersten Theil der ca. 30 M. betragenden Abgrabung bildet 
Abbangsgeröll. Darunter folgt mehrere Meter Sand und Löss, welch letz- 
terer von den unteren Theil der Abgrabung bildendem blüulichen, faseri- 
gen, sandigen Thon durch einen rostigen Streifen getrennt wird. Im unteren 
Theile dieses sandigen Thones befindet sich eine, etwa einen halben Meter 
betragende Schicht, welehe im vollsten Sinne des Wortes eine Mammuth- 
Breccia genannt werden kann, da sie beinahe ausscbliesslieh aus Bestand- 
theile von Mammuth-Skeleten gebildet wird. Zieht man noch in Betracht, 
dass die Abgrabung ca. 25 Schritte breit und 50—60 Schritte lang ist : kann 
man sich eine Vorstellung machen, welche Masse von Gebeinen wührend 
den Arbeiten hier ans Tageslicht befördert wurde. Es musste hier eine 


199 


ganze Mammuth-Herde plötzlieh zugrunde gehen, dass eine so schwere 
Menge der Gebeine auf jenen verhöáltnissmássig kleinen Platz gerathen 
konnte. Das massenhafte Vorkommen der Gebeine und der Umstand, dass 
sie ziemlich verwittert waren, sind der Grund, weswegen nur wenig brauch- 
bares Material aus dieser Fundstátte hervorgieng. Alles, was wir wáhrend 
meines Ausíluges und spüter, am 9. Mai, als unter Leitung des Herrn 
Direktor JotanN BöcgkH mehrere Mitglieder des kön. ung. Geologischen 
Institutes den Fundort besuchten, dem Institute retten konnten, verdan- 
ken wir dem Herrn Ivaw Poszróczkv, welcher — da die Arbeiten auf seinen 
Besitzungen vollführt wurden — die unversehrt gebliebenen Stücke, 
zumeist Stockzáhne, sammelte. Die im ungarischen National-Museum 
befindlichen Überreste sind auch seine Spenden. 

Im Angesichte dieser riesigen Menge von Mammuth-Gebeinen drüngt 
sich unwillkürlieh die Frage auf: wie kamen diese Gebeine hieher ? 

Jener bláuliche, faserige Thon, in welchem sich die Gebeinbreccia- 
Schicht befindet, ist ganz áhnlich zu jenen Schlammablagerungen, welche 
die Flüsse bei Übersehwemmungen auf Inondations-Gebieten oder am 
Grunde von Sümpfen ablagern. Nach der petrograghischen Constitution 
des Materials zu urtheilen, kann man behaupten, dass im Diluvialen-Zeit- 
alter hier sich ein Sumpf des Inondations-Gebietes ausbreitete. 

Die Mammuth-Überreste sind in unserem Vaterlande hüáufig — davon 
legen unsere Sammlungen Zeugniss ab, deren jede, oft in ansehnlieher 
Menge Mammuth-Gebeine besitzt — der Fall jedoch, dass auf so kleinem 
Gebiete Mammuth-Gebeine in derartig grosser Menge vorgekommen sind, 
steht vereinzelt da. Auch ist es bekannt, dass das Mammuth grosse Heer- 
den bildend gesellig lebte. Stellt man sich nun in der Umgebung von 
Jobbágy im Diluvialen-Zeitalter einen durch Blitzsehlag entstandenen 
Wald- und Prairiebrand vor, wie wir ihn im historischen Zeitalter in 
Amerika des , öftern wiederkehren sehen, vor welchem die Mammuth- 
Heerde in das nüchst Jobbágyi sich ausbreitende Moor flüchteten, aus 
welchem die schwerfálligen Thiere sich jedoch nicht mehr retten konnten : 
so ist es vielleicht geglückt, eine wahrscheinlichere Antwort auf die gestellte 
Frage zu erbringen, als die Annahme, der Fluss hütte die Mammuth- 
Gebeine hieher"getragen. Ich halte es für nicht wahrscheinlich, dass in 
dieser Gegend unter kurzer Zeit so viele Mammuths eingegangen würen 
und der Fluss so viele Gebeine hatte ansammeln können. Die verháltnis- 
mássige Dünne der Schichte und die riesige Menge der Gebeine sehliesst 
es meiner bescheidenen Ansicht nach aus, dass diese Überreste durch die 
Gewüsser des Flusses hieher getragen worden würen, vielmehr glaube ich, 
dass diese Menge der Mammuths, deren Gebeine diese Schicht bilden, 
hierorts zugrunde gieng. 


Földtani Közlöny. XXIX. köt. 1899. 


130 


DER ILLYÉS-TEICH BEI SZOVÁTA UND SEINE UMGEBUNG VON 
GEOLOGISOHEM GESICHTSPUNKTE. 
Von 


L. RorH v. TELEGD.?" 


Im Frühjahre des Vorjahres (1898) wandte sich der Grundbesitzer in 
Székes bei Maros-Vásárhely, Herr L. ILLYÉS v. SóFaLva, mit der Bitte an 
Se. Excellenz, den Herrn kön. ung. Ackerbau-Minister, der Herr Minister 
möge behufs Untersuchung des ihm (dem genannten Grundbesitzer) gehö- 
rigen eIllyés-Teichesv und der Umgebung desselben die Entsendung eines 
ihm zur Verfügung stehenden Staatsgeologen anordnen. 

Der Herr Minister verfügte die Durchführung der Untersuchnng, in 
Folge dessen ich von der Direction der kön. ung. geologischen Anstalt damit 
betraut wurde, nach Beendigung meiner geologischen Sommer-Aufnahme 
die besagte Untersuchung zu effectuiren. Ich begab mich demnach Ende 
September des abgelaufenen Jahres nach Maros-Vásárhely und von da 
nach Szováta. Bevor ich aber das Resultat meiner Untersuchungen in Kürze 
hier mitteile, sei es gestattet auf den Vortrag zu verweisen, den der Univer- " 
sitáts-Professor, Herr DR. BÉLA LENGYEL, in der Fachsitzung unserer Gesell- 
schaft v. 2. Márz des Vorjahres über denselben Teich hielt. 

Der genannte Herr Professor teilte bei dieser Gelegenheit die von ihm 
ausgeführte Analyse des Wassers des Illyés-Teiches mit und gab im Ver- 
laufe seines Vortrages der Ansicht Ausdruck, dass der hohe Temperaturgrad 
des Wassers dieses Teiches durch aus der Tiefe aufsteigende warme (Ouellen 
hervorgerufen werde. Mit den örtliehen Verháltnissen nicht vertraut, 
erschien mir auch meinerseits diese Erklárung als am wahrscheinliechsten. 
Nun aber, da mir Gelegenheit wurde, an Ort und Stelle Beobachtungen 
und Begehungen vorzunehmen, kann ich sagen, dass diese Annahme — 
wie aus dem Nachfolgenden hervorgeht — sich nicht bewáhrte. 

Der eIllyés-s, oder seiner Gestalt im Allgemeinen nach, die mit 
Zuhilfenahme einiger Phantasie an ein ausgebreitetes Bárenfell erinnert, auch 
cBören-Teichv genannte Teich liegt NO-lich der Gemeinde Szováta, NNO 
vom Höhenpunkte 563 m. der cSóközes benannten Gegend, am Südfusse des 
Cseresznyés-hegy, in schöner, romantischer Gegend. Das Gebiet, auf wel- 
chem sich auch der Illyés-Teich ausbreitet, ist von einer aus Trachytbreccien 
und Trachyt bestehenden höheren Bergkette eingerahmt, zwischen welche 


k Vorgetragen in der Fachsitzung d. ung. geolog. Gesellsch. am 4. Januar 1899, 


131 


die mediterranen sedimentüren Ablagerungen buchtartig hineinreichen. 
Diese mediterranen Sedimente sind durch mergeligen Thon und Mergel 
vertreten, welches Material einen Steinsalz-Stock umsehliesst und wieder- 
holt mit sandigen Ablagerungen (Sand und untergeordnet műürber Sand- 
stein) wechsellagert. 

Oberhalb des ausgebuchteten NW-liehen Endes des Illyés- (Büren-) 
Teiches, wo am Gehünge auch eine Ouelle entspringt, befindet sich in der 
hier sich herabziehenden grabenartigen Terraineinsenkung der an den 
Seiten von Steinsalzfelsen eingefasste kleine sogenannte c Vörös tóv (Rother 
Teich), den ich aber dunkelgrün gefárbt vorfand, und weiter abwárts der 
Zöld tóv (Grüner Teich), dessen Wasserüberschuss zu feuchter Zeit in den 
Illyés-Teich abfliesst; bei meiner Anwesenheit daselbst communicirte, der 
lángeren Trockenheit zufolge, das Wasser der Teiche nicht. 

An der NO-Seite des Illyés-Teiches, der ein Terrain von ca. acht 
Jochen bedeckt, münden zwei kleinere Báche von NO und 0 her in den 
Teich. Das am Trachytgebiete entspringende Süsswasser dieser Büche 
bewegt sich an der Oberfláche des mit Salzlösung gesüttigten Wassers des 
Teiches langsam nach Süden hin, wo es am SW-lichen, mit einer Schleuse 
versehenen Ende des Teiches in den anfangs die westliche Richtung ein- 
haltenden Graben abfliesst. Im Verlaufe dieses Abflusses (im Graben) ist der 
ca. ein Joch Gebiet einnehmende c Mogyorósi tóv , in der weiteren 5 W-lichen 
Fortsetzung des Grabens aber, wo derselbe schon ein in den Szováta- Bach 
mündendes Thülchen bildet, bestand der derzeit bereits verschlámmte und 
versehwundene xWFehér-tósv (Weisser Teich), in dem auch Báder eingerich- 
tet waren, deren Spuren noch sichtbar sind. 

Die in den Illyés-Teiech mündenden beiden Büche vereinigten sich 
auf der Wiese, die vor Entstehung des Teiches dort sich ausbreitete und das 
Wasser dieser Büáche versehwand unter dem Berge, der den jetzigen Teich 
südlieh begrenzt, um am NNW-Abfalle des Höhepunktes 563 m. der Sóköze- 
Gegend wieder zu Tage zu treten und in der hier sich zeigenden grabenarti- 
gen Vertiefung weiter zu fliessen. Heute ist hier ebenfalls ein Teich von der 
beilüufigen Grösse des Mogyorósi-tó und etwas weiter abwárts, lángs der in 
den Graben des Mogyorósitó mündenden grabenartigen Binsenkung, hat 
sich noch ein kleiner Teich gebildet. Von dieser grabenartigen Depression 
durch einen kleinen Rücken getrennt, beobachtet man am Gehánge abermals 
eine unterbrocbene Grabenbildung, welcher Graben nach NNW. ebenfalls in 
den Graben des Mogyorósi-tó einmündet. Im Verlaufe dieser unterbrochenen 
Grabenbildung sieht man mehrere kleinere dolinenartige, trichterfőrmige 
Vertiefungen, in denen sich etwas Wasser angesammelt hat. 

An der rechten Seite des die Fortsetzung des Mogyorósi-tó bildenden 
Thálchens sieht man gleichfalls derartige trichterfőrmige Einstürze. 

Am Westrande der an der Ostseite der Sóköze hinziehenden Thalbil- 

9gx 


132 


dung liegt der sogenannte c Fekete-tóv (Schwarzer Teich), der in seiner jetzi- 
gen Gestalt seit langer Zeit zum baden dient; wenn dass Wasser dieses 
Teiches in seinen obersten Schichten mehr abkühlt, pfílegen die Badegüste 
den Mogyorósi-tó aufzusuchen, der mehr Wárme entwickelt. 

i Aus den im Vorigen skizzirten Verháltnissen geht klar hervor, dass 
die .Sóközev, an deren NO-Rand auch der Illyés-Teich liegt, ein Einsturz- 
gebiet in grösserem Maasse ist. Das Wasser, welches auf diesem, von medi- 
terranen Ablagerungen gebildeten Gebiete zusitzt und darin circulirt, unter- 
wáscht und nagt nicht nur fortwáhrend lösend an den Felsen des eingela- 
gerten Steinsalz-Stockes, sondern wáscht auch die mit dem Thonmergel 
wechsellagernden Sandschichten immer mehr aus und entfernt sie, in Folge 
dessen unterirdische Hohlráume entstehen, die unter der Last der ihnen 
aufruhenden Massen einstürzen. Diese Einstürze setzen naturgemáss bis 
an die Oberfláche fort, wo die auf diese Art hervorgegangenen trichterfőr- 
migen Vertiefungen sodann mit Salzwasser sich füllen. 

Auf diese Weise (durch Unterwaschung und Einsturz) kam auch der 
Illyés-Teich zustande, der nur ein grösseres Areal, als die übrigen Teiche, 
oceupirt. 

Das Wasser dieses Teiches zeigte bei meiner Anwesenheit an der 
Oberfláche mit der Luft übereinstimmende Temperatur; in einem halben 
Meter Tiefe massen wir (mit dom Maximal-Thermometer) bereits 25"57 und 
38" R. ; den höchsten Temperaturgrad fanden wir in 175 m. Tiefe, wo (mit 
Maximal-Thermometer gemessen) das Wasser die Temperatur von 55— 
55"59R — 66-5—69:570. beobachten liess. Von 15 m Tiefe an abwárts 
nimmt der Wármegrad wieder ab so, dass wir an verschiedenen (14) Punk- 
ten des Teiches die Messungen durchführend, am 3:5—20 m. tiefen Boden 
oder Grunde desselben (die tiefsten Punkte befinden sich lángs dem nord- 


südlichen, von Trachytbreccie gebildeten Steilufer, in dem Abschnitte Zwi-. 


sehen den beiden Badeháuschen gegen die Mitte hin) mit dem Minimal- 
Thermometer 119—28"R. (11" bei 8 m. 28" bei 35 m. Tiefe) fanden. In der 
Tiefe von 18 m. zeigten sich 14"5"R, in 20 m. Tiefe 13"5"R, was wieder 
ungefáhr der bei meinem Dortsein beobachteten Lufttemperatur ent- 
spricht. 

Die Erscheinung, dass in geringer Tiefe unter dem Wasserspiegel das 
Wasser dieser Salzteiche warm, ja heiss, gegen den Grund hin kalt ist, zeigt 
sich auch bei den übrigen zum Baden verwendeten Teichen (Mogyorósi-tó, 
Fekete-tó), ferner beim Vörös-, Zöld-tó etc., unter sámmtlichen aber ent- 
wickelt der Illyés-tó die grösste Wárme. 

Dem Vorgebrachten nach ist der Gedanke vollstándig ausgeschlossen, 
dass der in 175 m. Tiefe beobachtete so auffallend hohe Temperaturgrad des 
Illyés- Teich- Wassers von einer aufsteigenden Thermalguelle hervorgebracht 
werde, wir haben daher die Ursache der bei den Salzteichen der Sóköze 


133 


überhaupt vorhandenen und mithin als gemeinsam zu betrachtenden 
Wármeentwicklung in etwas Anderem zu suchen. 

Diessbezüglieh lásst sich derzeit eine positive Meinung nicht abge- 
ben, die Klürung dieser Frage ist dann zu erhoffen, wenn das aus 175 m Tiefe 
und von den tieferen Punkten des Bodens (wo der Salzgehalt unbedingt 
concentrirter ist) des Illyés-Teiches herstammende Wasser separat analysirt 
sein wird und ausserdem — als sehr wesentlich — auch die Daten der 
durch lángere Zeit (wenigstens ein Jahr hindurech) mit völlig verlásslichem 
Thermometer regelrecht fortgesetzten Temperaturmessungen uns zur Ver- 
fugung stehen werden. 

Meinerseits bin ich geneigt, am ehesten an, im Wasser vor sich 
gehende chemische Processe (Oxydation) zu denken, wobei mir die s0 háu- 
fige bituminőse Beschaffenheit des Steinsalzes und Salz- Thonmergels, sowie 
eventuell der im Trachyt und der Trachytbreccie vorkommende Pyrit vor- 
schwebt. 

Der Illyés-Teich markirt eine gewisse Phase (Kettenglied oder Ruhe- 
punkt) in der hier ganz allmülig vor sich gehenden Thalbildung; seine 
östlicehe und NO-iiche Seite ist gegen Einsturz durch die compacte Masse 
der zum Teil verwitterten, darum aber genügend harten und festen 
Trachytbreccie geschützt. 

Der Teich wird voraussichtlieh ohne wesentliche Anderung durch 
lüngere Zeit hindurch seine gegenwürtige Gestalt beibehalten, zeitweise 
aber wird es notwendig sein, seinen Boden — namentlich an den seich- 
teren Stellen — wegen Vermeidung der Verschlammung — auszusáubern. 

Ich bin überzeugt, dass auch die im Salzteiche bei Vizakna angeblich 
aufsteigende Thermalguelle keine solche ist, sondern dass die Ursache der 
Wármeentwiecklung auch dort die gleiche sein wird, wie beim Illyés-, 
Mogyorósi-Teich und den übrigen Szovátaer Salzteichen. 

Zum Sebhlusse sei es mir gestattet, noch auf eine im IX. Jahrgange 
(1897), pag. 79—80 der Wochensehrift sPrometheusv erschienene kurze 
Mitteilung zu verweisen, auf welche mich der Universitáts- Professor, Herr 
DR. L. v. Lóczy aufmerksam zu machen so freundlich war, indem er mir 
zugleich das betreffende Heft der erwáhnten Zeitschrift behufs Einsicht- 
nahme zur Verfügung stellte. 

In dieser Mitteilung lenkt G. ZIxGLER die Aufmerksamkeit auf die 
geleiche Erscheinung, nümlich auf die im Salzwasser sich entwickelnde hohe 
Temperatur hin. Bei Gelegenheit der Entleerung des bei Besancon con- 
struirten künstlichen Soolebassins im Jahre 1873 wurde die auffallende 
Wárme des hier abgelassenen Salzwassers beobachtet. Demzufolge nahmen 
ZIEGLER und MARCHAND in diesem Soolebassin mehrere Monate hindurch 
Temperaturmessungen vor, in deren Verlaufe sie am 14. August in 1735 m. 
Tiefe den höchsten Temperaturgrad (62"7C.) antrafen. Diese hohe Tempera- 


134 


tur sehreibt ZIEGLER dem Einflusse der Sonnenstrahlen zu, indem er sagt : 
cDiese Aufspeicherung der Sonnenwürme wird ihre Erklárung wesentlich 
darin finden müssen, dass die Gewichtszunahme der einzelnen Soolteilchen 
durch die Salzanreicherung bei erhöhter Temperatur die Gewichtsabnahme 
in Folge der Wármesteigerung übertrifft und daher ein Aufsteigen der wár- 
meren Partieen verhindert.? 

Bei dem künstlichen Soolebassin zu Besancon wurden die gleichen 
Temperatur- Verhültnisse beobachtet, wie bei den von der Natur hergestell- 
ten Teichen von Szováta. Auch bei Besancon ist das Wasser zu oberst (vom 
Regenwasser) kalt, in gewisser Tiefe erreicht es das Maximum an Waárme, 
gegen den Boden des Bassins hin wird es wieder immer költer. 

Ich will an dieser Stelle nur noch hervorheben, dass die oben betonten 
Untersuchungen bei Szováta ausser bei dem Wasser des Illyés-Teiches 
wenigstens auch noch beim xFekete-tóv durchzuführen würen, da dieser 
letztere Teich im Allgemeinen weniger Wárme entwickelt und sein Wasser 
in den oberen Schichten früher abkühlt, als z. B. — worauf ich oben 
verwies — das Wasser des Mogyorósi-Teiche-. 


OF SeIENCcS 


mmmeezzegets 


FÖLDTANI KÖZLÖNY 


XXIX, KÖTET, 1899. MÁJUS—JULIUS. 5—t., FÜZET, 


ÉLES-KAVICSOK (DREIKANTEREK) MAGYARORSZÁG HAJDANI 
PUSZTÁIN (STEPPÉIN!. 


PaArPP KÁROLY-tól.Y 


A magyar síkság peremén messzeterjedő kavicslerakodások vannak, 
a melyeknek korát és telepedését a magyar geologusok újabb és részlete- 
sebb felvétele mindinkább élesebben világítja meg. A kavics-telepekhez 
futóhomok és löszvonulatok csatlakoznak, hatalmas méretekben borítván 
hazánk alföldjének és dombos vidékeinek nagy részét. A futóhomok és lösz 
felhalmozódások, mint egykori steppék képződményei, nagy szelekre utal- 
nak. Ilyen területen szinte várható, hogy a szelek hatását a kavicstelepek 
is mutassák s tényleg ezeken az élesre csiszolt kavicsokon, a miket most 
szerencsés vagyok a mélyen tisztelt szakülésnek bemutatni, a nagy szelek 
és a pusztai klima nyomait világosan láthatjuk. 

Ezek a kavicsok Magyarország három, egymástól messzefekvő helyé- 
ről valók, s különböző időben, egymástól függetlenül találtattak. Magyar- 
országon legelőször dr. SrauB MóRicz fedezett fel éles-kavicsokat az 
1887. év nyarán. Dr. SrauB Csömör pestmegyei község határában a 
szőlők mellett levő kavicstelep egy gödrében mintegy 20 drb. ily kavicsot 
szedett. Miként dr. Sraus urtól szóbelileg értesültem, figyelmét e szögletes 
kavicsokra dr. SzaBó JózsEr előadása hívta fel. Dr. SzaBó ugyanis 1887 
május 4., a Földtani Társulat szakülésén németországi dreikantereket 
mutatván be, az akkor uralkodó BERENDT-féle elmélet álláspontján : ezeket 
glecser-surolta hömpölyöknek tekintette. Előadását a  következőképen 
végezte : Hogy Magyarország területén van-e ilyen surlódási hömpöly, azt 
még nem tudjuk, mert eddig senki sem figyelt rá; de minthogy a glaciál 
korszak olyan jellemző maradványa, valóban érdemes a kavicsbányákat s 
hasonló feltárásokat ezentul tűzetesebben megvizsgálni.) 

Dr. SrauB ennek az előadásnak a hatása alatt, észrevevén csömöri 
birtokán a szögletes kavicsokat, figyelmeztette dr. SzaBó Józser-et, a ki 
azonban a mutatott kavicsokat nem tartotta dreikantereknek. Dr. SrAuB erre 
a kérdéses kavicsokat a budapesti gyakorló főgimnázium természetrajzi 
szertárában  xcszögletes-kavicsokv neve alatt helyezte el, s minthogy 


k Előadta a magyarhoni földtani társulat 1898 decz. 7.-i szakülésén. 


Földtani Közlöny. XXIX. köt. 1899. 10 


136 


dr. Szasó tanáron kívül senkinek másnak nem mutatta, az egész fele- 
désbe ment. 

Igy történt azután, hogy ezekről a kavicsokról mit sem tudván, tőle 
.egészen függetlenül 1896-ban dr. ScHMIDT SÁáNDpoR fedezett fel ujból 
Magyarországon dreikantereket azon kavicsok között, amiket neki Novák 
JózsEF, PALLAVvICINI őrgróf uradalmi felügyelője küldött Iván sopronmegyei 
községből. Dr. SCHMIDT SÁNDOR ezeket az éles-kavicsokat átengedte a dr. Lóczy 
Lasos vezetése alatt állott műegyetemi geologiai intézetnek, hol azóta ezek 
németországi, libiai s a belső-ázsiai pusztákról származott társaik között 
mutatják a szél működésének hatását. 

Ugyancsak 1896-ban dr. KocH AwnraL fedezett fel Károlyváros vidékén 
(Fiume-Modrus vármegyében), a severini ut mentén kiterjedő durva pontusi 
homokban mészkő-dreikantereket. 

Ezeket az éles-kavicsokat szerencsés vagyok a tisztelt szakülésnek 
bemutatni s ezért köszönetet mondok dr. SrauB MónRrcz, dr. SCHMIDT 


SÁNDOR és dr. KocH ANTAL uraknak, hogy ezeket a szép példányokat tanul- 


mányozás czéljából átengedték, úgyszintén köszönettel adózom dr. Lóczy 
Lasos urnak úgy az összehasonlító anyag átengedéseért, mint szives utba- 
igazításalért. 

Mielőtt tárgyalásomra áttérnék, szükségesnek tartom az éles-kavics 
elnevezést indokolni. A német irodalomban legáltalánosabban a  Drei- 
kanter vagy Dreikantner nevet használják az éles-kavicsok fogalmára. 
Maga BERENDT hírneves művének x (reschiebe- Dreikanter oder Pyramidal- 
(reschiebev czímet adott, a szövegben azonban egyszerüen csak Dreikamter 
néven nevezi a kavicsokat. WALTHER a Kantengerölle nevet használja, leg- 
helyesebbnek tartja azonban a [Facettengerölle elnevezést. FONTANNES a 


facettes : NATHORST a pyramidal stenar, Mickwirz és Wirricn a dretkanter 


neveket használják. 

Minthogy elkerülhetetlen, hogy a jövőben a dreikantert magyar 
néven ne nevezzük, miként már dr. SzaBó is surlódási hömpöly néven 
emlegeti, ajánlom mindjárt az éles-kavics elnevezést, mint a lehető legrövi- 
debb összetett szót, mely nyilt e-vel ejtve, csak annyit mond, hogy oly 
kavics, a melynek élei vannak, tehát élezett kavics; s nem mondja azt, 
hogy élés (élös), amely melléknév (zárt é-vel vagy ó-vel ejtve) bizonyos 
késélességű fogalmat fejez ki. ; 


137 


Az éles-kavics kérdés fejlődése. 


Eddigi tudomásunk szerint legelőször GUTBIER A. vette észre az éles- 
kavicsokat 1858-ban a Szász-Svejczben. Az ottani diluvialis törmelékben 
élekkel biró, simára csiszolt kődarabokat talált, melyek közül némelyik ugy 
festett, mintha valami kötömbből lett volna kivájva. GUTBIER úgy magya- 
rázta ezeknek a képződését, hogy a jéghegy talpához fagyott kődarab annak 
előrehaladása közben a eziklás talajon kicsiszolódott; ha a ködarab 
helyzete változott a jégtalpon és másik oldalát fordította a talaj felé, úgy a 
két kicsiszolt felület között él támadt. 

MExws 1872-ben Holsteinben észlelte ezeket a kavicsokat, azonban 
általánosan ismertté csak BERENDT tette 1876-ban, midőn a geologusokat 
figyelmeztette az éles-kavicsok rendkivül nagy elterjedésére. Észak-Német- 
ország telső diluvialis homokjában a kartografiai felvételek alkalmával mind 
több és több dreikantert találtak s igy nagy érdeklődés támadt ezek iránt. 
Az élek szabályossága, a felületek simasága némelyekben azt a véleményt 
keltette, hogy a kőkori ember készítményei e kavicsok ; mások a szabályos 
lapok képződésének okát abban keresték, hogy az illető közet hajlandó 
bizonyos lapok szerint való hasadásra. Voltak a kik a széltől fujt homok 
csiszoló hatására is gondoltak. Mindezeket azonban elhallgattatta BERENDT, 
aki még 1876-ban felállította a dreikanterek keletkezésének egy uj magya- 
rázatát, teljesen azonban csak 1884-ben fejtette ki elméletét. Ezen híres 
elmélet lényege a következő:! Ha köveket egymásra dobunk, vagy ha 
egy kőrakás elrendeződését megfigyeljük, ugy 10 közül 9 esetben azt talál- 
juk, hogy egy felső kő három alatta levő kő között, a hézagban fekszik. Ha 
most ezen köveket valami erő és pedig az egyetlen gondolható erő : a folvó- 
víz, mozgásba hozza és a felső kő fölemelkedve vagy részben az alsókkal 
együtt tovább lököődve, ugyancsak a három alsó kő közé, a hézagba esik 
vissza, úgy ezen felső kő a folytonos csendes felütődés s zötyögtetés miatt 
alul, a három érintkező helyen kicsiszolódik. Az alul fekvő kő ezen termé- 
szetes Packung szerint szintén három kővel érintkezvén, hasonlókép három 
oldalúvá válik, 

Így áll elő a szabályos három élű alak, az igazi dreikanter, miként 
ezt BERENDT szemléltető ábrában is bemutatja. Ha a kövek különböző 
keménységűek, vagy a fedő kő sokkal nagyobb az alsóknál, úgy hogy a 
három alsó kő között levő hézagba be se fér, vagy ha a fedő kő sokkal 
kisebb az alsóknál s így két kő közé is befér, különféle módosulatok álla- 
nak elő, s származnak az egy, négy vagy több élű alakok, és a szabályta- 
lan, benyomatokkal ellátott vagy ripacsos kövek. BERENDT ezen elméletének 
súlypontja a mozgató erőre esett. A köveket megmozdító erő csak víz 
lehetett, de nem tengervíz, mert észlelő a tengerparton ilyen alaku kavi- 

10 


138 


csot 10 év alatt nem talált, tehát csak folyó víz lehetett, és pedig a glecserek 
olvadó vize. Ezt támogatja az a körülmény, hogy dreikanterek csak ott for- 
dulnak elő, hol a glecserek nyomai is megállapíthatók. BERENDT kimondja, 
hogy hiába valónak lát minden más magyarázatot a jég-theoria mellett. 

Erre minden más theoriával elhallgattak Németországtan s a német 
irodalomból táplálkozó országokban, és a BERExD-től kijelölt uton kezdték 
a kérdést fejtegetni. Élek szerint csoportosították a kavicsokat, táblázatokba 
foglalták élszögeiket, megállapítván ezekből a normalis élszöget. Hogy 
mennyire mentek ezen fejtegetésekben, erre nézve legyen szabad dr. THEILE 
F.-re hivatkoznom,? aki BERENDT elméletét bizonyítgatván, elragadtatásá- 
ban a ló vakbelében s az ember epehólyagjában is megtalálja a dreikantner- 
konglomerátot a 8 bélkő és a 60 epekő alakjában, melyek világosan mutat- 
ják a dreikantner szerkezetet, és bizonyítják, hogy tömörülés és mozgás 
folytán a gömb alakból élezett és metszett alak keletkezik. 

Minthogy BERENDT a dreikantereket az északnémet-mélysik elglecsere- 
sedésével hozta kapcsolatba, a dreikantereket mindenhol a diluvialis jég- 
árak hirmondójaként tekintették. E miatt BERENDT elmélete rendkívül tet- 
szetős volt és mindenfelé hódított, úgy hogy a legujabb időkig fogva tartotta 
a közönséget, sőt még a szakkörök jó részét 18. 

Pedig GorrscHE? már 1883-ban hirdeti, hogy az u. n. piramidalis 
görgetegek mindenbol ott találhatók, a hol a laza homok és a kövecs a szél 
hatása alatt áll, különösen nagy pusztaságokon, hol a legjobban csiszolt 
felületek mindig ugyanazon módon, a főszél-irányok szerint helyezkednek 
s ezért ezeket sandcultings, azaz az egyesített szél és homok erózio pro- 
duktuma gyanánt kell tekintenünk. 

GOTTSCHE ezen szavait már BERENDT is ismeri, azonban elítélőleg csak 
annyit mond, hogy ezt a magyarázatot, a mely a széltől űzött homok 
következményeként fogja fel a dreikantert, senki komolyan nem képviseli. 

Időközben ScHmiopr F.t közli Mrcgkwirz A. revali mérnök megfigyelé- 
sét és magyarázatát a dreikanterek keletkezéséről, melyhez hasonlót, úgy- 
mond, még sehol sem olvasott. Mricxwirz ugyanis a nömmei dünék vidékén 
azt vette észre, hogy a futóhomok fényesre csiszol minden törmeléket, 
mihelyt az a talajból kiáll, még a granit tömböket is, és hogy a három 
uralkodó széliránynak megfelelően három lapot és három élt találni a leg- 
több kavicson. 

NATHORST A. G.? világosítja fel végre a német szakköröket, hogy már 
1869-ben, tehát előbb, mintsem Európában e tárgyat komolyan tanulmá- 
nyozták volna, TRavERs már leírta New-Zealand piramidalis görgetegeit és 
megfigyelte ezeknek a keletkezését. TRAvERS ugyanis New-Zcaland egy kis 
félszigetén, Wellington mellett azt tapasztálta, hogy az uralkodó szelek, 
melyek itt északnyugatról délkeletre vagy fordítva fujnak, a futóhomokot 
állandó áramlásban tartják, s ennek következtében egy közel levő völgy- 


1839 


fenék kavicsai két oldalukon kicsiszolódtak, úgy hogy az itt levő köveknek 
tulnyomóan két simított lapjuk és egy élük van. Ugyanezt EwyYs is közölte 
1878-ban, a londoni geologiai társulat Ouarterly Journaljában. Hogy az éles- 
kavicsok keletkezése, — mondja. NATHORsST, — semminemű összefüggésben 
sincs a jégkorszak jégtakarójával, azt már alig szükséges többé hangoztatni. 
NATHORST még bizonyítékot is ad. Ő ugyanis LINDSTRÖM-mel együtt fosszilis 
éles-kavicsot talált az eophyton-homokkőben Lugnasnál. Ha tehát az éles- 
kavics már a kambriumban is meg van, úgy most már a többi üledékes 
képződményekben is várható. S valóban, — hogy mindjárt az éles-kavics- 
korával is végezzek, — CHELrus megtalálta az éles-kavicsot a középső tarka 
homokkőben, az FEck"sehes Konglomerátban Radheimnél, Keleti-Oden- 
waldban. 

Legújabban, miként már a bevezetésben is említém, dr. KocH ANTAL 
Károlyváros mellett pontusi homokban fedezett fel éleskavicsokat. 

Igen elterjedtek a diluvialis éles-kavicsok, különösen az északnémet sík- 
ságon, Szászországban, Schleswig-Holsteinben, Jütlandban, Estlandban, stb. 
SIEMIRADZKI f az orosz-lengyel síkságon, Varsó vidékén az alsó diluviális 
görgetegek között talált dreikantereket. 

A legtöbb éles-kavics azonban, legalább kiképződését tekintve, a jelen- 
korba tartozik. A sivatagokon, pusztaságokon, hol a szél korlátlanul fujhat 
s szórhatja a homokot, a tova sodort homok reszelő módjára csiszolja az 
utjába eső kődarabokat. A széleróziónak — deflácziónak — ez a korradáló 
munkássága, a sok másnemű hatás mellett alakítja az éles-kavicsokat is. 

Mickwirz és WALTHER figyelték és ismertették meg főként az éles- 
kavicsok képződését s így különösen az ő nevükhöz füződik a dreikanter- 
kérdés fejlődése történetében az uj-korszak megalapítása. WALTHER 1887-ben 
a Galala sivatagon egy. vádi mészkögörgetegei között tipusos dreikantereket 
találván, saját szemeivel meggyőződött arról, hogy ezeket a széltől űzött 
homok csiszolja ki. WALTHER megfigyelése s magyarázata lényegében a. 
következő ": A széltől űzött homok vékony szálakban áramlik a talaj fölött, 
az ezen heverő kövek az áramlás utjába esnek. Egy egy nagyobb darab előtt 
a homok-áram szétválik s mögötte vagy egyesül vagy más irányba tér s ide- 
gen áramlásba olvad bele. Az áramló homok kicsiszolja a ködarabot, mely, 
ha rajta 2 áram konvergálva összeütközik, 2 lapot kap ; e lapok mindinkább 
növekedve végre élben ütődnek össze. Ha állandóan hasonló homokáramok 
érik a köveket, úgy ezek éles éleket kapnak, ha azonban változik a homok- 
áramok iránya, úgy az élek és felületek határozatlanok lesznek és ismét 
eltűnnek. A kavicsokon tehát lapokat metsz a széltől űzött homok, a lapok 
nagyobbodása éleket képez; e szerint először a lapok képződnek s az élek 
csak másodlagosak. Ezért WALTHER a metszett-kavics elnevezést helyesebb- 
nek tartja. Megfigyelései között rámutat arra is, hogy a kavicsok, mihelyt a 
homokból kinyultak, sajátságos zsírfényt mutattak, míg a homokban ülő 


140 


résznek nem volt meg ez a fénye. WALTHER semmiféle összefüggést sem 
talált az élek helyzete és a szélirány között, a mi természetes is — mint 
mondja, — mert a pusztákon a szélirány minden órában változik. És épen 
ő igen sok szabályos három és négyélű kavicsot talált. 

; VERwWwoRN? ellenben a Vörös tenger mellett, Dsebel-Nakuson egyetlenegy 
háromélű kavicsot sem talált. Az éles-kavicsok mind egyélűek voltak s úgy 
helyezkedtek, hogy az élek NYDNy-ról KÉK felé s lapjaik ÉÉNy-ról DDK-nek 
fordultak, a mely állás megfelel a szélirányoknak, mert ezeken a partokon 
északi, illetőleg ÉÉNYy-i szelek uralkodnak, s időközileg a déli szél is fellép. 
VERWORN rámutat azon tényre is, hogy az egyirányu szél daczára, a hosszu- 
kás alakra csiszolt görgetegeken 2 vagy 3 lap is képződhetik, olyképen, hogy 
a gör reteg hosszanti tengelye körül megfordul; ezen megfordulás könnyen 
érthető, ha rágondolunk, hogy a kő alól a szél kifujja a homokot s az így 
támadt gödröcskébe a kő belefordulván, másik oldalát fordítja a szélfúvás- 
nak. A szabályos egy élű kavicsok képződéséhez fontos kelléknek tartja az 
eredeti kavics alakját és anyagát. A gömbölyű vagy ovális kvarcz kavics 
szabályos, fényes egy élü kavicscsá csiszolódott, a homokkő s mészkő görge- 
tegek szépen élezett kavicsokká sohasem váltak. 

Az éles-kavics minősége még a. csiszoló anyagtól is függ, miként ezt 
WiuirricnH igen szépen fejtegeti " a Majna vidékének dreikantereiről írt érteke- 
zésében. Mindenütt, hol goromba futóhomok a, csiszoló anyag, a kavics erős 
fényűvé válik, élei kifejezettekké lesznek. A kisebb szemű homok elmosó- 
dott élű, bágyadt fényű alakká csiszolja a kavicsot. Minél jobban közele- 
dünk azon helyhez, hol a szél már csak a porfinomságu részecskéket hordta 
magával, annál bizonytalanabbak s ritkábbak az éles kavicsok. A tiszta lösz 
vidékeken pedig egészen hiányoznak. 


Az éles-kavics ismertető jelei. 


Áttekintvén a dreikanter-kérdés fejlődésének történetét, mielőtt a 
magyarországi éles-kavicsok leiírásába fognék, felsorolom röviden azon ismer- 
tető jeleket, a melyek alapján valamely kavicsot dreikanternek kell tekin- 
tenünk. 

1. Legkifejlettebb formájában az éles kavics zsírfényű lapokkal ellátott 
3 vagy 4 élű alak, amely alacsony piramishoz hasonlít. Lapjai éles élekké 
ütődnék össze, élei csucsban találkoznak. Alapjuk akár kerek, akár 3, 4, vagy 


több oldalu, mindig lesimított. A lapok legtöbbnyire tompa szöget képeznek . 


egymással. 

2. Vannak azonban oszlopszerű, parallelepipedes alakok is, amelyek- 
nek a lapjai gyakran 909-ot zárnak be egymással. 

5. Gyakori az egyélű kavics, teljesen vagy csak részben határolva lesi- 


141 


míitott lapokkal ; ez az űgynevezett einkanter általában hosszanti irányban 
megnyult. 

4. Sok az olyan alak is, amelyen semmiféle határozott metszett lapot, 
vagy élet nem látunk, hanem rajtuk lyukak s barázdák vannak, amelyek 
felületüket egészen szabálytalanul ripacsossá teszik. 

5. Palás szerkezetű anyag kavicsain a lyukak s barázdák bizonyos irá- 
nyokban sorakoznak s olyként rendezkeznek, hogy ezek a kavics puha vagy 
laza zónájában fekszenek, míg a szilárd vagy kemény részek a kiugró éleket 
képezik. Ha ez a jelenség felfelé irányult lapon lép fel, úgy a kavics lép- 
esős felületű lesz. Ugy a lyukak vagy kerek benyomatok, mint a barázdák 
szélei lesimítottak és zsírfényűek. 

6. Anyagukra nézve : a kvarcz-kavicsok legszebben csiszolódnak ki, éle- 
sekké s szép zeírfényűvé válnak; a mészkő-kavicsok szép zsírfényűek, de 
lesimított élűek lesznek; a homokkoóvek szabálytalanokká, ripacsosakká; a 
különböző keménységű részekből álló, paláskőzetek barázdásokká válnak. 

7. Előfordulásukat illetőleg az eddigi tapasztalat az, hogy az éles- 
kavicsokat nem egyenkint vagy kicsiny lelőhelyekre szorítkozva, hanem 
csoportosan s nagy területeken szétszórva találjuk. 


A magyarországi éles-kavicsok leírása. 


Mindössze 30 darab éles-kavics van kezeim között Magyarország három 
különböző helyéről. Ezek közül 5 darab pontusi homokból való. Dr KocH 
ANTAL fedezte fel őket Károlyvárostól nyugatra a severini országut mellett. 
Kicsiny mészkő-kavicsok ezek határozatlan élekkel, de jellemző az alakjuk s 
bágyadt fényük. Alakjuk emlékeztet azon lesimított élű, háromszögletes alapu 
dreikanterre, melyet WALTHER Die Denudation in der Wüstev ez. művében 
különösen kiemel s mellékelt tábláján rajzban is bemutat, mint a sivatagok 
egyik gyakori alakját. 

A többi előttem fekvő éles-kavics levantei koru kavics-telepekből 
származik Csömör pestmegyei-, s Iván sopronmegyei községek határából. 
Ezeket dr. SrauB MóRkrcz s dr. SCHMIDT SÁNDOR fedezték fel. 

Általában kisebbszerűek ; átmérőjük 3 és 7 em. között váltakozik ; leg- 
nagyobbrészt kvarcz-kavicsok, de nehány mészkő, amfibolpala, stb. darab 18 
van közöttük. A mellékelt I. táblán ezek közül a kavicsok közül 6 darab jel- 
lemző alakot mutatok be hű ábrázolásban. 

Az 1. ábra a legszebb alakot mutatja, amely mindkét oldalán egy- 
aránt zsírfényűre van csiszolódva s 3 finom éle van. A sárgás színű kvarcz- 
kavics igen lapos, vékony alak, 55 mm. hosszasága mellett csak 24 mm. 
vastag. Az Ja alatt ábrázolt oldalán a hosszant elnyult lapon ferde irányban 
mélyedések huzódnak végig. 

A 2. ábra homályosan fénylő, háromszög alapu, lesimított élű 


142 


kavicsot mutat, ugyanazon alakot, a melyet WALTHER a sivatagbeli drei- 
kanterek egyik jellemző képviselőjének tekint. A esömöri lelet között több 
ilyen formáju életlen-kavicsot találtam, mindannyi homályos fényűre cS1- 
szolt s apró lyukakkal s vékony barázdákkal tarkázott. 

A 3. ábrában lerajzolt éles-kavics lapjai magasra emelkednek, a felénk 
néző 2 hosszanti lapja között az élszög közeledik a 9007-hoz. Élei korántsem 
oly finomak, mint az 1-ső ábrában bemutatotté, inkább gerinczhez hasonlí- 
tanak. A hosszanti gerinczre merőlegesen a lapokon sekély bemélyedések, 
barázdák huzódnak harántos irányban. Tulsó oldalán határozott élű xein- 
kanterv-t formál. 

A vörhenyes kvarcz-kavics szép zsírfényt mutat. 

A 4. ábrán látható kavics jobb oldalán (a táblán a 3. ábra felé néző 
oldalán) jellemzően mutatja a homok-marás hatását. Finom, vékony szálacs- 
kák jelzik rajta a széltől űzött homok utját. Ezen finom barázdákkal fedett 
oldal meredeken emelkedik fel alapjáról s fenn a másik 2 lap rovására ter- 
jed bal felé, hol a 2 lappal éles élben ütődik össze. Az alsó háromszog-alaku 
lapon a lépcsős szerkezet nyoma látható. 

Az 5. ábra igen magas kavicsot ábrázol, 42 mm. hosszasága mellett 
32 mm. magas. Piramisképű alakját tulajdonképen négy lap képezi, azon- 
ban 4. élét a korrázió utólagosan lesimította; a többi három éle kifejezett. 
Vörös színű lapjai telidestele hintvék tűszurásszerű lyukakkal. 

A 6. ábra sötétszínű egyélű kavicsot ábrázol, amelynek egyik lapját 
palás rétegeinek megfelelően, körülfutó vonalak szerint lépcsős szerke- 
zetűvé csiszolta a szélhajtotta homok. 

A le nem rajzolt példányok közül megemlítendőnek tartok még egyet, 
amely szakasztott hasonmása annak, a mit WirrrcH említett, kitűnő művé- 
ben a VI. tábla 4. ábrájában mutatott be. Kiugró éle egy hosszanti kvarcz-ér ; 
a vele párhuzamos erek kiemelkednek, míg a kavics lágyabb alapanyagát az 
erekkel egyközös barázdákban marta ki a homok. Az egész meglepően szép 
homályos fényt mutat. 

Mindezekből kiviláglik, hogy határozott éles-kavicsokkal van dolgunk 
s így Magyarország területére nézve is kétségtelenül megállapítottnak kell 
tekintenünk az éles-kavicsok jelenlétét. 


A magyarországi éles-kavicsok kora. 


A szóban forgó éles-kavicsok egy része Csömör határából származik, 
amely község Budapesttől ÉK-nek 15 km. távolságra van. A község szőlőhe- 
gyein fekvő kavicstelep, a melynek felületéről a kavicsokat dr SraAuB MóRkrcz 
gyűjtötte, körülbelül 250 m. tengerszint feletti magasságban van. Ez a 
kavicstelep dr SCHAFARZIK FERENcz és HALavÁTS GyuLa vizsgálatai szerint 
ahhoz a hatalmas kavicsvonulathoz tartozik, a mely a Duna balpartján 


sza mékdk én Tett  ORNT  TNN 2 


étad Zs 


143 


Rákos- Keresztur, Puszta-Szent-Lőrincz, Puszta-Gyál és Alsó-Némedi körül 
szép feltárásokban található s amely észak felé Puszta-Szent-Mihály, Czin- 
kota és Csömör felé folytatódik. A kavicstelep korának megállapítását főként 
HaraváTrs GYULÁNAK köszönhetjük !9, aki a kavicsok közül kikerült Mastodon 
arvernensis Cgorz et JoB., Mastodon Borsoni Havs., hhinoceros sp. fogak, a 
ODuercimum Staubi FEnix fatörzs és a kavics települési viszonyainak alap- 
ján kimondja, hogy a mastodon-maradványokat tartalmazó duna-balparti 
kavicstelep nagy valószinűséggel a levantei korban képződött. 

Az éles-kavicsok másik része Iván sopronmegyei község határából, körül- 
belül 160 m. t. f. magasságból származik azon kavicstelepből, mely a Fertő- 
től délre hatalmas területeket borít. Ezeket a kavicstelepeket a régebbi geo- 
logiai felvételek mint el nem választott plioczén s diluvialis folyóhordalé- 
kokat jelölik meg. Ma már azonban, különösen amióta az alföld artézi kutjai 
által feltárt levantei rétegek pontos ismerete az alföld peremén levő kavics- 
telepek korára mindinkább biztosabb utmutatást nyujt, bátran kimondhat- 
juk, hogy a szóbanforgó kavicstelepeket a levantei tóba ömlő folyók hagyták 
hátra, annyival is inkább, minthogy az Elephas meridionalis NESTI csont- 
vázrészeket tartalmazó kavics, amelyről Haravárs Gyura úr kimutatta, hogy 
az idősebb diluvialis korban rakódott le, eddigelé ismert feltárásai után csak 
kisebb terjedelmű telepeket hagyott hátra. 

Dreikantereink anyaga tehát levantei kavics; éles kavicsokká való 
kicsiszolódásuk e szerint a levantei tavak kiapadása után kezdődhetett, 
midőn a szelek a fölszáradó homokot felkapva megkezdették korradáló 
működésüket. A szél működése tetőpontját a diluviumban érte el a futó- 
homok -és a lősz képződés ideje alatt, s szakadatlanul tartva a jelenkorig, 
alfölcünkön ma is erősen érezzük hatását. 


Alföldünk hajdani pusztaságai (steppéi). 


A szélműködés számtalan hatásáról a sivatagokat járó utazók mind- 
inkább több és több megfigyelést hoznak. Ezen hatások egyik eredményé- 
ről, az éles-kavics képződésről is mind többet tudunk. 

Mindenütt, hol éles-kavicsok képződnek, hasonlók a klimatikus viszo- 
nyok. Igy Belső-Ázsiában, az orosz-kirgiz pusztákon, a kalahari kováspusz- 
tákon, a lybiai sivatagon, New-Zealand partjain, Észak- Amerika sivatagövén, 
stb., honnét dreikantert ismerünk, száraz klima és erős szél uralkodik, mely 
felkavarva a homokot és port, egyrészt nagy területeket tesz kopárrá, más- 
részt hatalmas felhalmozódásokat alkot. A növényzet ily viszonyok között 
igen gyér és szegényes, amelynek megfelelő az állatvilág is. Hogy a steppe- 
képződés egyes egyedül a kontinentalis klimától függ, azt ma már fölösleges 
többé hangoztatni. A száraz klima, a csapadék hiány hozza magával a talaj 
bő sótartalmát, ez a steppe-florát és faunát. Hogy mennyire független a 


144 


steppe-képződés még a magassági viszonyoktól is, arra nézve legyen sza- 
bad Belső-Ázsiára !! hivatkoznom, hol a steppe terület a Gobiról felnyulik 
Tibetbe 4000 méter tengerszín fölötti magasságig; míg a Himalayában a 
a bő csapadék miatt ugyanily magasságban glecserek vannak. 

Magyarország alföldje s dombos vidéke a diluvialis korban szintén 
steppe-terület volt. Ezt dr. Lóczy LaJos, IÍNKEY BÉLA és HALAVÁTS GYULA 
urak részint szóval, részint nagybecsű munkákban már régóta hirdetik. A 
diluvialis futóhomok és a lősz a steppe-képződés tanubizonyságai. 

A lősz csigák: Helix arbustorum, H. hispida, H. bidens, Succinea 
oblonga, Bulimus tridens, Pupa dolium, P. muscorum, Cionella lubrica, 
stb. stb. mindmegannyi steppe-molluszkák, melyek meleg, száraz helyeken 
éltek és élnek. 

Ezeken kivül azonban egyéb palaeontologiai bizonyítékaink is vannak. 
NEHRING, ki a steppe-kérdésnek egyik legkitünőbb buvárlója s különösen a 
steppe-faunára nézve alapvető munkáival !? elsőrangu tekintély, Magyar- 
ország területéről több hajdani steppe-állatot ismertetett. Igy a Kassa mel- 
letti ó-ruzsini diluvialis barlangban, melyet dr. RórH Samu fedezett fel és 
ásott ki 1879-ben, a 37 faj állat között NeHRmwG ?? a Gricetus phaeus fossilis 
NEHRING 2 állkapcsát találta meg. Ezen a jellemző steppe-hőrcsögön kivül 
az ó-ruzsini leletben számos egyéb állatmaradvány is van, a mely a steppe- 
faunára utal; így a Cricetus vulgaris foss. Worpg., Lagomys pusillus foss. 
NEHRING, Arvicola arvalis, Spermophilus sp., sőt egy antilope-szarv is, 
mely közel áll a steppe-antilope, a Saiga prisca NEHRIüNG, szarvához. "t Ezen 
pusztai állatokat a 650 méter tengerszíntfeletti magasságban fekvő bar- 
langba bizonyára ragadozó emlősök és ragadozó madarak hurczolták be. 
Hogy a baglyok milyen nagy magasságba elvitték prédájukat, arról a Novi- 
barlang tanuskodik, a mely a Magas-Tátra bélai mészkő havasaiban 2000 
métert. f. magasságban van, és a melyben dr. RórH Samu több sterpe- 
állat-, így Arvicola arvalis foss., Cricetus vulgaris foss. maradványt talált. 
E barlangok diluvialis állatmaradványai tehát arról tanuskodnak, hogy a 
közeli síkságokon steppe-állatok éltek. 

Baranyamegyében, a beremendi mészkőbánya maradványai között 
szintén számos hajdani steppe-lakó állat található, miként ezt a PETÉNYI 
munkájában !? leirt és ábrázolt alakok bizonyítják, milyenek a Sorex graci- 
lis Perényi, Crocidura gibberodon PerÉnyI, s a számos Arvicola, Lepus, 
(ricetus species; sajnos azonban, hogy ezek közül pontosan csupán azon 
2 faj CGricelus van meghatározva, a miket NEHRING régebben a Gricetus 
phaeus-hoz, ujabban a nagyobb fajt a mai (Cricetus nigricans-hoz, a kiseb- 
bet a mai CGricetus arenarius-hoz tart közel állónak. 

A beremendi s villányi leletekre nézve még nincs eldöntve, vajjon fiatal 
plioczén vagy diluvialis maradványokkal van-e dolgunk. 

A pusztai marmotát, Arctomys bobac ScHREB., a stipás-steppék ezen 


145 


jellemző állatát dr. KocH Awrar gyűjtötte!" számos példányban, Kolozs- 
várott, diluvialis párkány sárga, porondos agyagjában. Dr. KocH ANTAL az 
erdélyi xcorvos s természettudományi értesítőbenv leirja ezt az érdekes rág- 
csálót, azonban ráutal arra is, hogy lehetséges, hogy ez a marmota az ó- 
alluviumban élt s csak a lyukát furta bele a diluvialis vályogba, s így marad- 
hattak ott csontjai. 

Az erdélyi barlangokból továbbá számos diluvialis ősló, Jeguus fossilis 
maradvány került napfényre, a melyek azonban még nincsenek pontosab- 
ban tanulmányozva. Ezenkivül több Cricetus vulgaris foss., Arvicola ter- 
restris foss., Canis vulpes foss., Cervus elaphus foss., etc. maradvány. 

Arról a teve koponyáról, a melyet PETÉNYI ős-teveként említ, s amely 
állítólag a Szerémség Cserevicz nevű helysége mellől egy kőbányából került 
volna ki, 8 a melyet KuBrsyi FERENxcz Camelus sp. néven, mint ásatag-tevét 
leír és ábrázol !", a magyar nemzeti muzeumban meggyőződtem, hogy recens 
koponya, a melyet talán a tatárok vagy törökök hurczolhattak Magyar- 
országba. A koponya enyvtartalma s általában egész mivolta az első tekin- 
tetre elárulja, hogy legfölebb pár száz évvel ezelőtt elhullott teve koponya- 
csontjával van dolgunk. 

Nem hagyhatom említés nélkül azt a régebbi általános nézetet!§, a 
mely hazánk területén a negyedkori jégkorszak létezését a glacziális-faunáva l 
18 bizonyította. Ugy az ó-ruzsini, beremendi, mint az erdélyi leletek fau- 
nája, ha összehasonlítjuk a legközelebb levő csehországi diluviális emlős 
maradványokkal, miket WogLpRricn!?" preglacziális-, glacziális-, steppe-, 
réti-, és erdei fauna csoportokba oszt, úgy a magyarországi barlangi marad- 
ványokból csak az tünik ki, hogy rendkivül kevert fauna van előttünk, a 
melyet azonban glacziális faunának nem tekinthetünk. 

Messze vezetne tárgyamtól, ha itt a diluviális fauna összehasonlítá- 
sára s csoportosítására térnék ki. Különben is ez a maradványok pontos 
tanulmányozása nélkül részben meddő dolog is lenne. 

Hazánk területére nézve a glacziális korból mindössze azok a Sztemésjk 
maradtak meg, a miket a Tátrában, Retyezátban s még nehány magasabb 
hegyvidéken dr. RórH SAMu, dr. SCHAFARZIK és dr. Posewirz konstatáltak. 

Az a jégkorszak tehát, mely PENckK és BRÜCKNER kutatásai szerint 
Közép-Európát a pleistoczén korban 3 ízben érte, 2 interglacziális időközzel 
megszakítva, mig Észak-Németországot s Oroszországot csak 2 ízben borí- 
totta egy interglacziális közzel megszakítva, a steppe képződés itt cbben az 
interglacziális közben, amott a második interglacziális közben nyomulván 
előre; ez a jégkorszak eddigi tudomásunk szerint Magyarország alföldjét s 
dombos vidékeit nem érte, úgy, hogy itt szabadon fejlődhetett az a fauna, 
a melyik Közép-Európában preglacziális-fauna néven ismeretes. Az erdők- 
kel váltakozó réteken az Elephas primigenius, Rhinoceros tichorhinus, 
Cervus megaceros, Cervus alces, etc. mindaddig élhettek, a mig a nedves 


146 


klima szárazra fordultával a fokozatosan előre nyomuló steppe-kor ki nem 
szorította őket, amikor a szelek működése is a tetőpontra hágott. A sík- 
ságot szegélyző folyóhordta kavics- és homok-telepekből! tova ragadta a szél 
az elhordható részeket, a futóhomokot buczkákba verte és élesre csiszolta 
azokat a kavicsokat, a miket mint a steppe-kor maradványait, szerencsés 
voltam a tisztelt szakülésnek bemutatni." 


IRODALOM. 


1. G. BERENxDT: Geschiebe-Dreikanter oder Pyramidal-Geschiebe. Jahrbuch 
der königlich Preussischen geologisehen Landesanstalt und Bergakademie zu Berlin 
für das Jahr 1884. Pag. 201—210. 

9. Dr. F. THEILE Is Lockwirz: Die Eiszeit, mit besonderer Beziehung auf die 
Gegend von Dresden, die Oltersteine und andere erratische Blöcke der Dresdner Heide 
und die geschliffenen Geschiebe-Dreikantner, ihre Normaltypen und ihre Entstehung. 
Gesichteter Separatabdruck aus der Zeitschrift: eUeber Berg und Thal. Dres- 
den, 1886. 

3. Dr. G. GorrscHE: Die Sedimentaer-Geschiebe der Provinz Sehleswig-Hol- 
stein. Als Manuscript gedruckt. Yokohama, 1883. Pag. 6. 

4. F. ScHmiDr: Über Dreikanter im Diluvium bei Reval. (St. Petersburg 22. 
Juni 1885.) Neues Jahrbuch für Mineralogie, Geologie und Palaeontologie. Stuttgart. 
Jg. 1885, II. Bd. Pag..177—179. 

5. A. G. NArTHoRsT : Ueber Pyramidal-Gesteine (Stockholm, 9. Dec. 1885). Neues 
Jahrb. f. Min., Geol. Pal. Jg. 1886. I. Bd. Pag. 179—150. 

6. Dr. J. SIEMIRADZKI: Beitrag zur Kenntniss des nordischen Diluviums auf der 
polnisch-lithauischen Ebene. Jahrbuch der k. k. Geol. Reichsanstalt, Wien, 1889, 39. 
Band. Pag. 457. 

7. JOHANNES WALTHER: Dic Denudation in der Wüste. Abhandlungen der math. 
phys. Classe der kön. Sáchsischen Gesellsechaíit der Wissenschaften. XVI. Bd. Leip- 
zig 1891. 

8. Dr. Max VERwoRNx: Sandsehliffe vom Djebel-Nakus. Ein Beitrag zur Ent- 
wickelungs-geschichte der Kantengerölle. Neues Jahrbuch f. Min., Geol., Pal. Jg. 
1896, I. Bd. Pag. 200—210. 

9. Dr. E. Wirrrcn: Über Dreikanter aus der Umgegend von Frankfurt. Bericht 
der Senckenbergischen naturforschenden Gesellschaft in Frankfurt a. M. 1898. Pag. 
173—189. 

10. HaALAvÁTS GYuLA : Az Alföld Duna-Tisza közötti részének földtani viszonyai. 

k Ujabban azon szerencse ért, hogy magam is találtam jellemző éles-kavicsokat, 
és pedig dr. SrauB Mókicz ur csömöri lelőhelyéhez közel, ettől északra 6 km. távol- 
ságban. 1899 jun. 29-én ugyanis a, Fóthi-Somlyó Ny-i lejtőjén járván, a muzslai 
szőlők felett, az alsó mediterrán-koru daczit-tufa egyik kis kőfejtőjében, a tufa réteg 
felett, mintegy 30 emeres kavics-réteget vettem észre, 2 méternyi homokos-humusz- 
szal takarva. A kavicsok közül több, igen szép dreikantert szabadítottam ki. 


tudna LR ná lhnáznss Ültem 


s 


147 


A m. k. földt. int. évkönyve. XI. k., 112. 1. A budapest-vidéki kavicsok kora. Föld- 
tani Közlöny XXVIII. k. 1898. 

11. Lóczy LaAJos : Geologiai megfigyelések és eredmények Kelet-Ázsiában. Gróf 
Széchenyi Béla kelet-ázsiai utjának (1877—18580) tudományos eredményei. Budapest 
1890. I. köt. 730 lap. 

12. Dr. ALFRED NEHRIXG: Ueber Tundren und Steppen der Jetzt- und Vor- 
zeit, mit besonderer Berücksichtigung ihrer Fauna. Berlin, 1890. — Zur Steppen- 
frage. Globus. Braunschweig. 1894. 65-ik köt., 23. sz. 

13. Dr. A. NEHRISG: Ueber pleistocáne Hamster-Reste aus Mittel- und West- 
Europa. Jahrb. d. kais. kön. Geol. Reichsanstalt. Wien, 1893, 43. köt., 189. 1. 

14. Dr. RórH SAwmu : Az ó-ruzsini barlangok. Természettudományi Közlöny, Buda- 
pest 1881, 13-ik köt., 53—164 lap. 

15. PETÉNYI S. JÁsos: A beremendi mészkőbánya természetrajz-, és őslénytani- 
lag leirva. Petényi hátrahagyott munkái. Kiadta a magyar tudományos akadémia. 
Pest 1864; 35—81-ik lapok. 

16. Dr. Kocn ANTAL: Erdély ősemlőseinek átnézete. Magyar orvosok és termé- 
szetvizsgálók Nagyváradon tartott 25-ik vándorgyűlésének munkálatai. Budapest 1891 ; 
460—466-ik lapok. 

17. KuBIsYI FERENCZ: A teve és ló, állat- és őslénytani s a magyarok keletről 
kijövetelére vonatkozólag történelmi tekintetben. Magyar akadémiai értesítő, Buda- 
pest 1859, II-ik kötet, 5-ik szám. 

18. Dr. SzaBó Józser : A jégkorszak hatása Magyarországban. Magyar orvosok s 
természetvizsgálók buziás-temesvári 23-ik vándorgyűlésének munkálatai. Budapest 
1887 ; 233—236-ik lapok. 

19. J. N. WorzpgicH: Uebersicht der Wirbelthier-Fauna des xBöhmisechen 
Massivs;, wührend der anthropozoisehen Epoche. Jahrbuch d. k. k. Geologischen 
Reichs-Anstalt. Wien, 1897. 47-ik kötet, 415-ik lap. 


Magyarázat az I. táblához. 


1. la. Mindkét oldalán simított éles-kavics (Doppeldreikantner) 3—3 lappal és 
éllel. Iván sopronmegyei község határából, levantei kavics-telepből. 

92. Háromszög alaku, határozatlan-élű kavics (Dreikantner ohne Kante) Csömör 
pestmegyei község határából, levantei kavics-telepből. 

3. Gerinczes élű kavics, lapjain sekély, harántos barázdákkal, Iván határából. 

4. Éles-kavics Csömör határából. Jobb oldali (a 3. ábra felé néző) meredek lap- 
ján finom vonalak mutatják a homokszálak utját. 

5. Magas, piramisalaku kavics 3 határozott és egy elmosódott éllel, lapjain 
tűszurás:szerű lyukacskákkal, Iván határából. 

6. Egy-élű kavics (Einkanter) Csömör határából; palás rétegeit körülfutó vona- 
lakban lépcsősen csiszolta ki a széltől űzött homok. 

Mindannyi természetes nagyságában. Az ábrázolt példányok Budapesten, a kir. 
József-műegyetem technikai geologiai szertárának tulajdonában vannak. 


148 


EGY KIHALT CZETFÉLÉNEK FARKCSIGOLYA-MARADVÁNYAI 
I KOLOZSVÁRRÓL. 


Dr. KocH AwraL egyetemi tanártól. 


Mult év szeptember havának végén Kolozsvártt járván, dr. SZÁDECZKY 
Gyuta tanár úr két óriási farkcsigolyát mutatott, a melyeket HARASZTY GYULA 
tanárnak a Görögtemplom-utczában épülő háza alapozásánál találtak. Ez 
az utcza a város déli szélét képező, diluvialis párkánysík lankás lejtőjére 
esik, a hol a diluvialis párkányvályog alól a felső harmadkori rétegek ki-ki- 
bújnak. SzápEczkY úr, a ki szives volt e csigolyákat beható tanulmányo- 
zásra átengedni, az előfordulás módjára nézve a következőket közölte 
velem : 

cA nevezett ház alapozásánál 3 m.-nyire, söt helyenként még nagyobb 
melységre is behatoltak. Az altalajt agyagos-iszapos homok alkotja, mely- 
ben kisebb-nagyobb homokkő-konkrécziók (ú. n. feleki gömbök) bőven for- 
dulnak elő. A homokréteg egyenetlen, helyenként határozottan hullámos, 
ránczosodott tetejére különböző szinű, sárga, zöld, helyenként barna agyag 
következik, a mely ott, a hol a homok ránczosodva van, szintén redőket 
vet, mit a benne kivált fehér mészmárga-konkrécziók (gumók) nagyon tisz- 
tán mutatnak. Más helyütt pedig meredek határlapokkal élesen elkülönül- 
nek a különböző szinű agyagrétegek; úgy hogy ezeket határozottan össze- 
mosott talajnak kell tartanunk. Kövület ebben az agyagban nem fordul 
elő; az egyet. boncztani intézet alatt vegzett alapozó munkálatoknál azon- 
ban hasonló agyagban gipszet találtam, a minek alapján azt a békáspataki- 
hoz hasonló, a mezőségi rétegekhez (felső-mediterráni emel.) tartozónak 
gondolom. Erre csekély, legfeljebb ?/4 mét. vastag, fekete-barna korhanyos 
feltalaj következik.v A csigolyák a munkások állítása szerint a homok és 
agyag határán fordultak elő, pár méternyi távolságban egymástól. Egyiknek 
mélyedéseiben tényleg látható volt kevés homokmaradvány.? 

Én ezeket a csigolyákat figyelmesen megtekintvén, azt láttam, 
hogy a háti- vagy idegívnek (neurapophyse) a csatornája, valamint a 
harántnyújtvány csökevényeit átfúró két függőleges ütércsatorna i8 sár- 
gásfehér, tömör mészmárgával vannak kitöltve. Ez anyagból jókora 
mennyiséget kikaparva és kivésve, azt minőleges vegyi vizsgálatnak vetet- 
tem alá. Sósav legalább is felerészét élénk pezsgés közt oldotta föl, 
a visszamaradó rész tiszta fehér, finom iszapos agyag volt. Ez a 
világos szinű, a csigolyák üregeit kitöltő mészmárga nagyon emlékeztet 
ugyanazokra a gumós márgakonkrecziókra is, a melyek a diluvialis pár- 


149 


kányvályogon belül, épen ezen a tájon, nagyon el vannak terjedve; de 
általánosabban előfordul ilyen mészmárga a mezőségi rétegeknek Kolozsvár 
vidéki szintájában is. A kolozsvári diluvialis párkánysíknak házsongárdi 
részében, de különösen a Görögtemplom-utczában, kútásások alkalmából 
már régebben azt észleltem, hogy a diluviális párkányvályognak vékonyabb 
vagy vastagabb takarója alatt, a feleki hegy szarmatakori és felső-mediter- 
rán emeletű rétegeinek rendetlenül összevissza gyúrt részei terülnek el, s 
hogy ezek közt kisebb-nagyobb gipsz-fészkek és tömbök is fordulnak elő. 
A párkánysik alapjának ez a rendetlen szerkezete pedig nyilván onnan van, 
hogy a diluviális korszakban végbemenő völgyeróőzió folyamában a feleki 
hegyen ismételt hegycsuszamlások történtek, a melyek a boncztani intézet 
alapozásánál tett észleletek szerint Y az akkori Szamospartig is terjeszked- 
hettek. E hegyecsuszamlások a szarmata- és a felső-mediterráni rétegek 
érintkezésénél történvén, természetes, hogy így mind a két emeletnek 
rétegei kimozdultak és összekavarodtak. Ez a tény magyarázza ki tehát, 
hogy a görögtemplom-utczai párkánysik diluviális takarója alatt mind a 
két f. tereziér-emeletbeli rétegekből találunk bőséges, de rendetlenül föl- 
halmozott anyagot. Tekintettel most arra, hogy az előttem fekvő csigolyák 
üregeiben a f. mediterrán emelet mezőségi rétegeiben elterjedett mész- 
márgát kapjuk, szilárdan odatapadva: valószinűbbnek tartom, hogy e ten- 
geri emlőstől származó csigolyák csakugyan a tisztán tengeri mezőségi 
rétegekből s nem talán a félsósvizi feleki rétegekből kerültek ki; és hogy 
arra a helyre, a hol a mult évben találtattak, a feleki hegynek magasabban 
fekvő lejtőjéről hegycsuszamlások következtében jutottak le. 

Hogy az előttem fekvő két farkcsigolya a czetfélék valamelyik kihalt 
ősétől való, a mellett szól tetemes nagyságukon kívül szövetük és alakjuk 
is. A czetek csontjai és különösen a csigolyái, szivacsos, durvasejtes szöve- 
tük által a többi emlősökéitől feltünően eltérnek. A sejtek eredetileg zsirral 
vannak kitöltve. Az előttem fekvő csigolyáknak is ilyen a szövete, csakhogy a 
sejtek és üregek olyan mészmárgával vannak most kitöltve, a milyen a felüle- 
tükhöz is tapadt, úgy hogy a csigolyák e miatt egészen tömöttek és meg- 
felelően súlyosak is. Szerves anyagnak nyoma sincs már a csontállomány- 
ban, a csigolyák kövesedése tehát tökéletes, befejezett. 

A cetacea farkcsigolyái különben könnyen fölismerhetők a jól kifej- 
lődött alsó ú. n. véredényivről (Hxamatophyse) is, a melynek szárnyai több- 
nyire alsó tövisnyúlványba egyesülnek. A mellső farkcsigolyák középpontjai 
vagyis csigolyatestei igen erőteljesek és teljesen hengeresek, ivei, tövis8- és 
harántnyújtványai jól ki vannak fejlődve. Hátrafelé azonban lassanként 


x KocH A. Jelentés a Kolozsvártól délre eső területen az 1886. év nyarán vég- 
" zett földtani részletes felvételről. M. kir. Földt. Int. évi jelentése 1856-ról. Budapest, 
1887. 48 1. 


150 


csökkennek az ívek és nyújtványok s a csigolyák testei oldalt lapított 
alakba mennek át. Kövült csigolyáinkon az ívek és nyújtványok valóban 
csökevényesek már s a központok oldalt lapított volta már feltünő kezd 
lenni; minélfogva e csigolyák a mellső és a hátsók között fekvőkből valók 


lehetnek, annál is inkább, mert a farkuszony tájában levő csigolyák már 


fölülről lefelé lapítottak szoktak lenni a cetaceáknál. Hogy e kétségtelen 
czet-farkcsigolyák most a cetacea-rend melyik családjába való állattól 
valók, erre nézve irányadók a következő jellegek. 

Az Archeoceti (ősezetek) alrendjébe tartozó Zeuglodontidae farkcsigo- 
lyái kurták ; tehát a hosszú kövült csigolyák nem tartozhatnak ide. 

A Mystacoceti (szilás czetek) alrendjébe tartozó fajok összes farkcsi- 
golyái kurtábbak és szélesébbek, mint magasak; ennélfogva kövült csigo- 
lyáink ide sem tartoznak. 

Az Odontoceti (fogas czetek) alrendjében — a) A — Sgualodontidae 
általában véve középhelyet foglalnak el a Zeuglodontidae és a Delphinidae 
között, és farkcsigolyáik szintén kurtábbak a kövülteknél. 

A Delphinidae 18 ez okból, de kisebb alakjuknál fogva is, ki vannak 
zárva. 

A Physeteridae család Plwseterinae alcsaládjának fajainál a csigolyák 
kivétel nélkül szélesebbek, mint hosszuak és pedig annál inkább, minél 
hátrább valók a gerinczoszlopon. Az idegnyújtványok továbbá éles gerinczezé 
forrnak össze; míg fosszil csigolyáinkon ez a nyújtvány két szárnyra oszlik. 
Végre a véredénynyújtvány (Haematophyse) a Physeterinae-nél mellső és 
hátsó karélyra válik szét ; míg a fosszil alaknál az mindvégig tarajosan össze- 
függ. Mindezen okoknál fogva kövült csigolyáink a Physeterinae alcsalád- 
jába sorolható fajtól nem származhatnak. 

A Physeteridae család Zyphiinae alcsaládjának fajainál végre a fark- 
csigolyák alakja az előttünk fekvöktől lényegesen nem üt el. Ezen alcsalád 
különböző élő fajaival összehasonlítván kövült csigolyáinkat, azt találtam 
végre, hogy a Berardius Arnouxi Frnow.," melynek pontos leirását és ábráit 
szem előtt tartám, a leginkább hasonló élő alak. Ennél a fajnál a farkcsigo- 
lyák száma 19. Két kövült csigolyánk az élő faj 7-ik és 8-ik farkcsigolyájá- 
nak felel meg. A 6-ik azért nem lehet, mert ennek harántnyújtványán már 
beöblösödés látszik a csigolyatest felé, a mi a 7-iknél már hiányzik — s így 
van ez a nagyobbik kövült csigolyán 18. 

A Berardius Arnouxi 7. és 8. farkcsigolyájának idegivén (Neura- 
pophyse) meglehetős hosszú tövisnyújtvány van, a mely hátrafelé dőlve, a 
következő csigolya mélyedményébe illeszkedik. Ezek a mélyedmények a 


t H. J. FrowER. On the recent ziphioid Whales, with a description of the 
sceleton of Bérardius Arnouxi FLow. Transact. of the zool. Society of London. Vol. 
VIII. (1874) p. 203. 


ünk álla ká. 8. RESRNENRB 


ta 


A természetes nagyságnak kb. !/s része. 


1a 94 


Az ábrák magyarázata : 


la. — a 7-ik farkcsigolya ferdén felülről és oldalt nézve. Fölül az idegív (neura- 
pophyse) oldalt az oldalnyújtvány csökevényei láthatók. Az oldalnyújtványokat 
átfúró ütérlikak jól feltünnek. 

1b. — ugyanezen farkcsigolya ferdén alulról és oldalt nézve. Felül most az edény- 
ívnek csökevényei (Haematophyse) láthatók. Az oldalnyújtványt átfúró ütérlik 
jól látszik. 


2a. — a 8-ik farkcsigolya ferdén fölülről és oldalt nézve, ugyanolyan nyújtvány- 
csökevények kel. ; 

25. — a 8-ik farkcsigolya ferdén alulról és oldalt nézve, ugyanolyan nyújtvány- 
csökevényekkel. 


Földtani Közlöny. XXIX. köt. 1899. 11 


152 


fosszil csigolyákon is megvannak, de a tövisnyújtványok leváltak és hiányza- 
nak. A fosszil csigolyákon fenmaradt idegív át van fúrva az idegcsatornától — 
és az említett fehér mészmárgával kitöltve. Ennek hátsó részén, a nyitott 
idegcsatorna felett tapadhatott oda a tövisnyújtvány. 

A farkcsigolyák harántnyújtványa mind az élő alaknál, mind a fosszi- 
lis csigolyáknál, a csigolyatest közepéből indul ki ; tehát természetesen nem 
az idegívnek a harántnyújtványa. Ilyenek csak a hátcsigolyákon van- 
nak, a 7-ik farkcsigolyán már csak a csökevényei látszanak a Berardius 
Arnouxi-nál. 

Kövült csigolyáinknak a méretei a következők : 


a 7.éi (1. ábra) a 5.ét (2. ábra) 
A resigolyatest hosszas az sz [2 ISOG Ú7 
( szélessége elől... 5 .. 0. 199 113 
( ( HÁGUL a zs S 102 
( magassága elől... .. .. 199 118 
( ( hátul szalai Alhe) 112 


Ha azonban a csökevényes nyújtványok méreteit is hozzávesszük, úgy 


a 7.nek a 8.nak 
a legnagyobb szélessége-.-  --- -.- --- 132 17 
( ÍMNACASBÁDA 231 BETA 147 137 


Ezen méretekből egészen világosan kitünik a csigolyatesteknek oldalt 
lapított alakja. 

A nyújtványokat átfúró üteres likaknak átmérői 10 és 5 mm. közt 
változnak. 


Az idegívnek legnagyobb a 7.nél a 8.nál 
mm. mm. 
SZÉlEBSÉG ESEN TEA Sze váz ez ég ZOSE 58 56 


A FLroweRg-től leirt Berardius Arnouxi megfelelő farkcsigolyáinak 
méretei közül : 


a 7 -aknek hossza --- 12 b zzz IKSOJÁNO MŰV —— TT 1 S 
ENSELKRA Ke GGAL e 44 zt VA BÁSÉNÉÜB Tá (sz s EGG EJEMEK 


a mely méretekből következtetve, az élő Berardius-faj jóval nagyobb a mi 
fosszil fajunknál. Annak testhossza FrowER szerint 27 ang. láb v. kb. 8 m. 
lévén : a méretek alapján a fosszilis fajnak hossza kb. 5 m. lehetett. 

Miután a fosszilis csigolyák nemcsak nagyságban de alakra is, az élő 


153 


Berardius Arnougét-től többé-kevésbbé eltérnek, természetes, hogy nem- 
csak a faj- de talán a nem azonossága is ki van zárva. Az a kérdés most, 
hugy az irodalomból ismeretes-e valamely kihalt Berardius-faj? Utána 
nézve, csupán egy ide vonatkozó adatra tudtam akadni. ALESS. PORTIS 
ugyanis az Astigianai (Liguxia) plioczénkori homokból 14. db farkcsigolyát 
és töredéket írt le és ábrázolt, a melyek a csontvégek alkatából itélve, 
elég ifjú czetféle állattól valók. Összehasonlitásai nyomán azt találta, hogy 
azok legközelébb állanak a Berardius gen. farkcsigolyáihoz, csakhogy jóval 
kisebb fajtól származnak, mint az élő Berardiusok. A 9-iknek a méretei 
ugyanis : hossza 75 mm., a hátsó lap szélessége 75 mm., magassága 84 mm. 
Porr1s ezt a fosszil alakot Berardiopsis pliocaenus-nak nevezte volt. 

Mivel a PonRrrs által ábrázolt csigolyák közül a 7. és 8. hiányzik, 
nem lehet őket a kolozsváriakkal közvetlenül összehasonlítani. Tekintve 
azonban a kolozsvári csigolyáknak jóval nagyobb méreteit egyrészt, más- 
részt az őket bezáró rétégeknek idősebb korát is: a kolozsvári kihalt czet- 
félét az astigniani Berardiopsis pliocaenus-szal azonosítani nem lehet. 
Egyelőre tanácsosnak tartom ezeket a maradványokat Berardiopsis genusba 
helyezve, új fajnévvel ellátni és erre a miocaenus-t hoznám javaslatba. 
E szerint a kolozsvári felső-mediterrán rétegekből kikerült óriási farkcsigo- 
lyák a Berardiopsis miocaenus mihi 7. és 8. farkcsigolyát. 

Budapest, 1899. évi junius hó 17-én. 


UJ TELÉRKŐZET ASSUÁNBÓL. 


Dr. SzápEczxkY GyYuLÁ-tól. ? 


A Nilus első vizesése közelében fekvő Assuán közeteit távolról sem 
ismerjük annyira, a mennyire érdekességüknél fogva megérdemelnék. Tud- 
juk, hogy maga a syenit elnevezés is, a mely Assuánnak görög neve-, 
Syene-től van véve, tulajdonképen tévedésen alapszik, amennyiben erede- 
tileg az assuani kőbányákból származó szép veres gránitos kőzetet értették 
alatta"; WERNER syenitnek nevezte a hozzá veres földpátjánál fogva 
hasonló, de ásványos összetételében különböző drezdai plauentelki kőzetet, 
a mely a syenitek tipusa maradt akkor is, midőn kiderült, hogy az eredeti 
syenei kőzet jelentékeny kvarcz tartalmával attól lényegesen különbözik. 


:! Dorr. ALESSANDRO PoRkrIis: Catalogo descrittivo del Talassoteri riuvenuti nei 
terreni terziarii del Piemonte e della Lyguria. Memorie della Reale Accademia delle 
scienze di Torino. 1886. Ser. II. Torno XXXVII. p. 247. Fig. 95, 96. 

? Bemutattatott az 1898. márczius 2.-án tartott szakülésen. Ujra tárgyaltatott az 
1899. május 3.-án tartott szakülésen. 

5 Már Puirwsrus igy nevezte a syenei kőbányák kőzetét cHistoria naturalis;-ában 
XXXVI. 13. 

115 


Hogy a régi egyptomiak fejlett kulturájában olyan nagy szerepet ját- 
szott szép assuani grániton többféle telér-közet tört keresztül, az kitü- 
nik! DaAwson?, BoNnwEx?, Miss Rasin erre vonatkozó értekezéseikből. 
Ezekhez most egy ujat fűzök, a mely földpátot nem tartalmazván —— egy- 
uttal bázisosabb valamennyi eddig ismért telérközetnél. 

Waassrcs minister 1896-ban a magyar tanároknak egy kis csoportját 
küldte Egyptomba, melynek én is tagja voltam. Az expedíczio czélja első 
sorban művelődéstörténelmi tanulmányok tétele volt, de e mellett én a 
lehetőség szerint geologiai megfigyeléseket és gyűjtéseket is végeztem és a 
hozott anyag átdolgozásának eredményeül a kairoi Gebel Ahmar cölestinjét 
már leirtam. Jelenleg Assuán és Philae környékéről hozott, részben már 
ismeretes eruptiv kőzetek közül egy új telér-kőzetet ohajtok ismertetni, 
a mely Assuántól DK-re kb. 2 km távolságban fekvő veres gránit-kóbá- 
nyában, — melyben egy három oldalról kidolgozott, de teljesen le nem 
választott obeliszk is van — a bejárásnál 1—2 óra felé csapó, vékony 
telért képez. Ugyanezen kőbányában lábnyi vastag veres szinű aplit telér i8 
van, a mely azonban 4 óra felé csap. A megvizsgált és a következőkben 
leirt példány a bejárástól É-ra eső oldalból származik. 

Szabad szemmel nézve ezen bazalthoz hasonló sötét zöldes-barna szinű 
tömör kőzetben gyéren 2—3 mm átmérőjű legömbölyödött, a gránitból szár- 
mazó, oligoklasz albit földpát szemeket, hasonló nagyságú kalczit-halmazt, 
apróbb, sötétzöld szerpentinszerű szemeket és nagyon ritkán vékony, alig 
1 mm-nyi átmérőjű biotit-lemezkét látni. Ezen nagyobb ásványos részek 
tehát részint idegen származásuak, részint utólagos képződmények. Tömött- 
sége 2,92. 

Mikroszkoppal vizsgálva, e kőzet szövete egészen kristályosnak 
(holokristályos) bizonyul (2. ábra). Az általában apró, idiomorf ásványok 
között legnagyobbak még a szerpentinné és karbonátokká vált olivinek, 
számuknál fogva uralkodnak az összekuszált helyzetű karcsú augitléczek, 
helyenként bőven vannak érczszemek is. A mennyire az elég sok utó- 
lagos képződmény a strukturát megitélni engedi, az panidiomorf szemcsés- 
nek mondható. 

A kőzet eredeti ásványai közül legépebbek a legnagyobb számmal elő - 


: Sir J. WILLIAM Dawson: Note on the geological relations of rocks from 
Assuan and its neighbourhood. Geol. Magazine 1886. 101. 1. 

: Note on the microscopic structure of some rocks from the neighbourhood 
of Assuan, collected by Sir J. W. DAwsowx. Geol. Magazine, 1886. 103. 1. 

: Miss CATHERINE A. RasIwx.: Contributions to the geology of Africa. Geol. 
Magazine 1893. 436. 

§ SZÁDECZKY GYULA: Cölestin Gebel el Achmarról, Egyptomban. Földt. Köz- 
löny 1896. XXVI. köt. 113. I. 


155 


forduló augitok, melyek csak egyes repedés; és ezzel járó elbomlás-sávok 
mentén kezdenek szerpentinesedni. Karcsú, összekuszált helyzetű oszlopkái 
közül az 1 mm hosszú, !/s mm szélesek már a nagyobbak közé tartoznak. 
Szinük ibolyába hajlik és ennek a szinnek sötétebb árnyalatát vesszük észre 
a homokóraszerkezetű augitok külső részén, a melyről már itt megemlítem, 
hogy a (010) cos R co metszetben az oszlopéltől számítva 9"-al kisebb 
szöglet alatt sötétedik el, mint a 407-nál nagyobb szöglet alatt sötétedő 
belső rész. 

Az augit kristályok külső alakja eléggé ép, nevezetesen : az oszlop zoná- 


To ábra 9. ábra. 


Józsefit Aussuánból, 45-szörös lineáris nagyításban, közönséges fényben; 0) olivin 

szerpentinné és karbonátokká változva, de eredeti alakját hűen megtartva; a) augit ; 

ép; m) magnetit és kevés titánvas; b) biotit. Ezeken kivül apróbb apatit, chlorit és 
kalczit-ér, 


jában a vastagabb egyének harántmetszetein rendesen erősebben kiképző- 
dött (100) cc PR lapok mellett alárendelt (110) co P lapokat találunk. Az 
oszlopos metszetek ritkábban tetőződnek két lappal (111) (001), többnyire 
egyetlen, nem sima lap metszi őket harántúl. Oszlopos hasadás csak ritkán 
látszik rajtuk. 

Többféle augitikerrel találkozunk, így elég gyakran az olyan közön- 
séges (100) co P co szerinti ikerrel, melynek négyszeres ismétlődése is elő- 
fordul némelyik kis oszlopkán. Sürűn fordulnak elő továbbá az ép (b) ten- 


156 


gely domája szerint képződött ikrek is, a melyek sugarasan elágazó oszlop- 
csoportokat hoznak létre. 

Egyes augitok végükön zöldes kékes szinű, erős fény- és kettős törésű 
és pleochroismusú amfibollá kezdenek átváltozni, melyet az augit (010) 
metszetében észlelhető kis elsötétedés-szögletéből (ca 119) és hosszában 
való negativ charakteréből riebeckitnek tartok. Ennek pleochroismusa : 
c (n.) és b (n,) irányában sötétebb kékes-zöld, a zöld szín uralkodásával, 
a (n,) irányában pedig világosabb aranysárga. A riebeckit az augit végét 
némelykor sapkaalakulag tetőzi be, de mindig igen kis darabon. 

Némely augit magnetitzárványt tartalmaz. Az apró augit kristályo- 
kon kívül vannak a kőzetben nagyobb augitoknak töredékei is, a melyek 
szintén ibolyába hajló szinüek. 

Az olivin anyagát tekintve kivétel nélkül elváltozott, de sok hűen 
megtartotta eredeti kristályalakját. Számra nézve ezek az augitok után 
állanak, de nagyságra nézve általában felülmulják az augitokat. Nagyságuk 
ugyan változó, de mégis 1725 mm hosszú és 0-25 mm széles metszetek a 
legközönségesebbek. A legnagyobb szerpentinné változott olivinek vagy 
egészen elvesztették kristályalakjukat, vagy ha az még felismerhető is, 
korroziós mélyedésekkel vannak sűrűn ellepve. 

Az olivinek átalakulásából több szerpentinféle ásvány származik. Az 
egyik jól kikepződött rostos szerkezettel bir ; a rostok egy ásványban némely- 
kor különböző irányokban helyezkednek el és gyengén sárgás szinuüek, 
interferencziális szinük a 0703 mm vastag csiszolatban I r. sárgáig megy fel. 
A másik fajta szerpentin (?) úgy látszik, az átalakulás magasabb fokán kép- 
ződik és fehéres, vagy a vastagabb részeken szürkés, barnás szinű, kettős 
törése is nagyobb, a mennyiben interferencziális színe a fentebbi vastagság 
mellett a II. rendű szinekig emelkedik. 

Sok szerpentinből karbonátok 18 képződnek utólag, a melyeknek apró, 
pontszerű rhomboéderei némelykor vonalakká, máskor sűrű halmazzá cso- 
portosulnak az eredeti kristály testében. A kalcziton kívül úgy látszik erősebb 
fénytörésű dolomit is van közöttük. 

Zárványúl ritkán elég nagy, ibolyás augitot találni az olivinből 
származott szerpentinben. Az érczek közül magnetit közép-mérték szerint 
0-1 mm-nyi szemeket alkotva bőven gyűlik meg helyenként ezen kőzetben, 
szálas, rácsszerű ilmenit-metszetekkel is gyakran találkozunk. Titánvasra 
vall az augitok ibolyás szine is. 

Biotit, mennyiségét tekintve kevés van ezen közetben; helyenként 
ugyan sűrűn fordul elő leginkább vékony lepelt képezve az apró, némely- 
kor limonitosodott magnetitszemek körül, vagy ritkábban a szerpentinese- 
dett olivinek mellett. Olyan benyomást tesznek reám ezen apró, sötét-barna, 
erősen pleochroos biotitok, mintha szintén utólagosan képződtek volna az 
érczek vasának és az olivin magnéziumának a rovására. Ezen föltevés mel- 


157 


lett bizonyit az is, hogy nagyobb mennyiségben az erősebben elváltozott 
helyeken jelennek meg. Csak kivételesen találunk szabadon álló, apró 
biotit lemezkéket. 

Apatit vékony, hosszú, harántúl hasadozott tűk alakjában bőven fordul 
elő a kőzetben, és pedig főleg annak erősen átalakult, szerpentines részei- 
ben. Ez a utóbbi körülmény, valamint az, hogy az igen vékony és hosszú 
szálak nem törtek szét ott, a hol a vastagabb augitokon is mechanikai 
behatásokat látunk, arra engednek következtetni, hogy részben az apatitok 
is az utólagos termékek közé tartoznak. 

A kétségtelenül utólagos képződésű, szerpentineken és karbonátokon 
kívül igen kevés, közepes kettős törésű chloritos képződményeket kell még 
a másodlagos termékek között megemlítenem, melyek igen apró halmazo- 
kat alkotnak itt-ott, továbbá a magnetiteknek gyéren előforduló ellimoni- 
tosodását. 

Ezen tömött, szemcsés mikrostrukturájú közetnek eredeti ásványai 
tehát: augit, olivin, magnetit, titánvas, apatit, utólagosan képződött a szer- 
pentin, karbonátok, biotit, az apatit egy része, riebeckit, chlorit, limonit. 

A fentiekből látható, hogy e kőzet elég nagy elváltozást szenvedett, 
de ha tekintetbe veszszük, hogy itt egy régi hegységnek erősen lekopott 
törzsével van dolgunk, melyet teljesen zavartalan, majdnem szintes hely- 
zetű felső krétakori homokkő és tarka agyagos márgás lerakodások takar- 
nak, tehát hogy ezen telér injekcziója a harmadkorinál mindenesetre jóval 
régibb ránczosodással áll összefüggésben, hogy e közet ultrabázisos voltánál 
fogya elváltozásra nagyon is hajlandó : az elváltozásnak ezen nagyobb 
fokát csak természetesnek találhatjuk. De másrészt, mint földpát nélküli, 
érczeken kivül lényegében augit és olivinből álló telérkőzet, a mely aplit 
társaságában fordul elő, egyedül áll tudomásom szerint a maga nemében 
és különös figyelmet érdemel. 

Közlöm a helybeli vegykisérleti állomáson a gránitból származó 
feldpát-zárványok kiválasztása után végezett egy vegyi elemzés eredményét 
is, azon megjegyzéssel, hogy — a vizsgálatok folytán megfogyott közet- 
példányt nem akarván nagyon megcsonk:tani — ellenőrző elemzésre nem 
jutott, pedig az alkotó ásványokból itélve kevésnek látszó magnéziumoxid 
és víztartalom ezt nagyon kivánatossá tették volna. 

cA kőzet finom pora szürkés szinű. Sósavval leöntve pezseg elszálló 
széndioxidtól. Sósav, salétromsav és kénsav csak részben oldják. Fluor- 
hidrogénsav teljesen feloldja; kalium- natriumkarbonattal könnyen fel- 
tárható. A kőzet 100 súlyrészében találtatott : 


SZÜTSZÍÜMAUNOST ÓL AA etes STB 37.30 
Aluminiumoxid ts Al? 03 V057 
HérTróoxta meat an áNe0 505 
Ferrioxid 34 ezápdtleb Fe2 03 18,05 


s. 


Kaleziümoxtd ses ee as eetáa 0 ae TONS 
Magnéziumoxid .. 0. MEO ey 
NALTUDAOXTA TAN TELET a ESO ZENESZ 
TE eharósákol, ez A NSZO de ZS 
Széndioxid KÖ ZEÉEKAŐ a El KS A 
Vázszáíterulátz reá EKa!0 nass 1051 
Titándioxid  .. ... ..  Ti0O2 gyenge nyomok 
ÖSSZESON S. élő a éb 98.76 


A telérkőzeteket RosExBuscnH! három tipusba osztja 1. a gránitpor- 
firos, 2. az aplitos és 3. a lamprofiros telérkőzetek tipusába. Bázisos 
kőzetünk bazaltos jellegénél fogva, valamint azért is, mert aplites telér- 
kőzetek társaságában fordul elő a lamprofiros tipusba tartozik. 

A lamprofiros telérközeteknek ismét három sorát különbözteti meg 
RosEwBuscH, nevezetesen 1. a minette-kersantit, 2. vogesit-odinit és 
3. camptonit-alnöit sort.? Ezek közül közetünk legközelébb áll nemcsak 
bazaltos jellegénél, hanem ibolyás színű augitjánál és sok alkali tartalmá- 
nál fogva is a camptonit-alnöit sorhoz. Csakhogy ezen sornak tagjaiban az 
amfibol és plagioklasz lényeges szerepet játszik, már pedig az assuáni 
kőzetben földpát egyáltalában nincs, amfibol pedig, mely ásvány az ide 
tartozó kőzetekben két generácziót is alkot, itt csak az augit átalakulásá- 
ból származó, rendkivül alárendelt nyomokban van meg. 

A. camptonitos kőzetek sorában RosExBuscH HuwxTrR-rel monchiguit 
néven irt le 1890-ben egy üveges alapanyagú közetet,; melynek ásványai 
biotit, amfibol, piroxen, olivin, földpát; magnetit, ilmenit, apatit és a 
melynek 1. amfibol monchiguit, 2. biotit-monchiguit és 3. biotit-amfi- 
bol-monchiguit átmenetekkel összekötött fajtáit különböztették meg. Olivin 
tartalmánál fogva legközelebb áll közetünk még a monchiguitokhoz, de 
a földpátnak teljes hiánya azoktól mégis élesen elkülöníti, úgy hogy én 
egy új ultrabázisos telér fajt látok benne, a mely a mélység közetei közül a 
peridotitekhez, a kiömlések közetei közül pedig a pikritekhez hasonlit, de 
nagyobb alkáli tartalma azonban theralitos magmára vall. Ezt az uj telér 
közetet cjózsefits néven óhajtom bevezetni a kőzettanba. 

Azon kőzetek közül, melyeket saját vizsgálataim alapján ismerek, az 
aninai xcpikritv az, amelyhez leginkább hasonlít a szóban lévő assuáni telér- 
kőzet. Összehasonlítottam az assuáni kőzetet a rendelkezésemre álló aninai 
pikrittel, a mely a m. kir. földtani intézet minta közet-gyűjteményével: 
került a kolozsvári tud. egyetem ásvány földtani intézetének birtokába és 


: Mikroskopische Physiographie. Band II. 1896. 388. 1. 

? Mikroskopische Physiographie. Band II. 1896. 5065. 1. 

" Uber Monchiguit, ein camptonisches Ganggestein aus der Gefolgeschaft 
der Elüolithsyenite Tschermak. Min. u. petr. Mithelungen. 1890. 445. 1. 

1 A m. kir. földt. int. minta kőzet-gyűjteménye stb. összeállította és meg- 
határozta dr. SUHAFARZIK FERENCZ Budapest 1885. 145. sz. 


159 


azt tapasztaltam, miszerint a legnagyobb különbség abban áll, hogy míg az 
egészen üde aninai közetben sok a barna, üveges alapanyag, addig az 
assuániban jelenleg semmi. 

Említésre méltó, hogy mindkét, sürű sötét barna köőzetnek lényegé- 
ben megegyezik lángkisérleti viselkedése úgy a láng festésében, valamint 
az olvadás fokában is, nevezetesen : 


I. Na 3—4, K 0—1, Olv. 4; II. Na 3—4, K 1, Olv. 5; 
III. Na 4—5, K 2—3. 


Tudvalévőleg ezt az aninai kőzetet RosENBuscH és HUNTER említett, a 
monchiguitre vonatkozó tartalmas értekezésükben kiközösítették régi 
helyéről a pikritek és pikritporfiritek közül és a monchiguitek közelében 
jelölteték meg a helyét.! 

Összehasonlításul közlöm I. alatt egy nagyon üveges, II. alatt egy 
kevésbbé üveges, monchiguit sommás analizisét,? III. alatt az aninai 
pikritporfirnak Hussax-tól származó elemzését? és IV. alatt az assuáni 
telérkőzet elemzését. 


lá JAT: 10018 hVe 

bol tgb, 0 ha Er éttat Les 4.6, 48 43,74 40,42 39//3010) 
Ta 0 0,99 2.80 — gyenge nyomok 
BLSOS Ze ss TET ak ESZg átagátotbl 687 
Fe, 0, 6,17 AGE ADJ Gól ZREENK AA 18,03 
I EEJBAL 0 Jeee a ehe 6,09 7,52 — 5,03 
MEDOTETET 4.02 16,98 9,07 1,22 
CAGONSZEJ a 7,35 0,81 11,25 9,62 
NAGÓ éz 5.85 308 4 3.70 
Közl s ég e ele08 290 sees 3,68 
HELÓ 4.97 2 94 522 0,51 
TEST 0 RÉGÉSZ ÉT ee. 0,64 — —- 
(SÉGTEL DR EZÉEE 0,45 1,50 158 324 
NEZZEN tet Bes — 0.10 —— - 
GIZEZ t — nyom — — 

Összesen: 10091 10023 9485 —— 98.76 
AES HGY MESS 2736 9914 -— 2,92 


Ebből kitünik, hogy a legbázisosabb közülök az assuáni telérkőzet 
és hogy az aninai pikrit vegyi alkotását tekintve is, a mennyire a hiányos 
elemzés-adatokból megítélhető, nagyon közel áll hozzá, talán még köze- 
lébb, mint a monchiguitekhez. 


1 Über Monchiguit, ein camptonisches Gangestein etc. Tschermak : Min. u. 
petr. Mitth. 1890. 465. 1. továbbá RosEwxBuscH Physiographie 1896. II. kötet 1196. Jé 

2? Über Monchiguit, ein camptonisches Gangestein etc. Tschermak Min. u. 
petr. Mitth. 1890. 464. 1. 1 

3 Verhandlungen der k. k. geol. Reichsanstalt. 1881. 255. 1. 

SzGr 0-inal 


160 


TOVÁBBNÖVÉSES KALCZIT A BUDAI HEGYEKBŐL. 


Dr. MELczeR Guszráv-tól.! 


(4 kristályrajzzal a szövegben.) 


Régóta ösmeretes, hogy a kalezit az ásványok sorából nemcsak for- 
mákban való gazdagságával tünik ki, hanem kiképződésének változatosságá- 
val is. A kristályosodás feltételeinek megváltozása iránt való érzékenységé- 
nél fogva az egyes kalczitgenerácziók kristályai szinben, termetben sokszor 
különböznek s az így eltérő kristályait gyakran szabályszerű módon össze- 
nőve találjuk ; leginkább úgy, hogy a fiatalabb képződmény vagy úgyneve- 
zett továbbnövekedés tengelykeresztje a régiével parallel állású. 

Az egyes képződmények termete és az összenövés helye szerint ezek- 
ben a továbbnövekedésekben nagy a változatosság. Igen gyakori az az eset, 
hogy a fiatalabb képződmény egészben vagy részben beburkolja a régibbet ; 
az utóbbi esetben a beburkolt egyén vagy u. n. kristálymag rendesen hegyes 
szkalenoéderes vagy hegyes romboéderes, ritkábban prizmás termetű s több- 
nyire csak a hegye látszik ki a burokból. SöcHTING,? SCHARFF,? továbbá 
KENNGOTT,! GROTH ? s mások közlései szerint a legnevezetesebb termőhelyek, 
a honnan beburkolások kikerültek, a következők : 


Selmecz (KeExwxGorr, Pogg. Ann. 97. (1856) 319.), Nagyág ( KENxGorr, Pogg 
Ann. 102. (1857) 308.) Kotterbach (ScHmipnr, Földt. Közl. XVI, (1886) 143. és 
Zschr. f. Kr. 12. (1887) 109.), St. Leonhard (Zxpn. Min. Lex. I, 80.), Bleiberg 
(ScHARFr, 1. c. 712.), Tribram (SöcHrrwa, 1. c. 102. ég SCHARET, Il. c. 691.), Freiberg 
(SöcHTixG, 1. c. 100., ScHARFF, 1. c. 686., KEnnGorr, Pogg. Ann. 97. (1856) 317. 
és SawxsowI, Zsehr.f. Kr. 23. (1894) 454.), Andreasberg (ScHARFF, 1. c. 701. és 
KEnxxGorr, Pogg. Ann. 97. (1856) 316.), Brilon (BÖCHTING, 1."c. 102. és GRorn, 
Min. Samml. Sirassb. 120.), Auerbach (ScHARFr, 1. c. 714. és LeuzE, N. Jahrb. f. 
Min. 1898. I, 437.), Münsterthal (ScHARFF, 1. c. 692.), Heimbach bei St. Wendel 
(Ggorn, Min. Samml. Strassb. 120.), Ars a. d. Mosel (Ggorn, Min. Samml. Strassb. 
119.), Rhisnes (CEsARo, Zschr. f. Kr. 20. (1592) 283.), Derbyshire (BöcHriwa, 1. c. 
100. és KExxGorr, Pogg. Ann. 102. (1857) 308.), Cornwall (Ggorn, Min. Samml. 
Strassb. 124.), Holstoe (Faröer) (PEuixas, N. Jahrb. f. Min. 1897. II, 256.) Island 

! Előadta a f. é. június 7.-én tartott szakülésen. 

? SöcHTING, Die Einschlüsse v. Mineralien Freiberg, 1860. 

: SCHARFF, Der kohlensaure Kalk. N. Jahrb. f. Min. 1862. 

4 KENNGOTT, Pogg. Ann. 97. (1856) és 702. (1857.) 

" GRoOTH, Min. Samml. d. Univ. Strassburg. 1878. 


161 


(Ggorn, Min. Samml. Strassb. 124.), Lake Superior (BCHARFTF, 1. c. 699.), Bergen 
Hill (v. Rarn, Zschr. f. Kr. 1. (1877) 604.), Philtippville (Ggorm, Min. Samml. 
Strassb. 123.) 


Nehány termőhelyén a régibb képződmény táblás, s ezekből az ujabb 
képződmény szkalenoéderes vagy romboéderes termetű, gyakran formákban 
gazdag kristálycsucsok alakjábán mered ki, vagy ilyen csúcsok szegélyezik 
a táblákat. 


Ilyen kalczit különösen az Alpesekből ösmeretes, nevezetesen a Gyossvenedi- 
ger területéről ( WEINSCHENK, Zschr. f. Kr. 26. (1896) 411.), az Ahrn völgyből 
(HESSENBERG, Min. Not. IV, 13. ; v. RarH, Pogg Ann. 155. (1875) 55. : GRorn, Min. 
Samml. München, 136.), a Floite völgyből (EzLrERLErms, Zschr. f. Kr. 17. (1890) 
284.), a Maderan-i völgyből (HEssExRERG, Min. Not. IV, 9.) ; továbbá Andreas- 
berg-ről (OvEssrEpr, Min. 2. Aufl. 408 ; THüRLING, Zsehr. f. Kr. 15. (1889) 413. ; 
GRornHn, Min. Samml. München 139.) 


Gyakori továbbá, hogy az új képződmény a réginek hegyébe rakódott 
le s fejecske, ritkábban ereszes tető módjára ül rajta. Ilyen kalczit a következő 
nevezetesebb termőhelyekről ismeretes : 


Salla (ZzpPH. Min. Lex. II, 75.), Bleiberg ((Zzen. 1. c. II, 77.), Pribram 
(SöcHTING, l. c. 101. és Zrpn. 1. c. I, 88.) Reichenstein (SöcHrrwa, 1. c. 101. és 
OvExsrEepT, Min. 2. Aufl. 408.), Tharamdt (SöcHrisc, 1. c. 103. és Ggorn, Min. 
Samml. Strassb. 121.), Andreasberg (SrrtEem, N. Jahrb. f. Min. 1848. 389. és 
GRorn, Min. Samml. Strassb. 121.), Oberschelden (v. Rarn, Zsehr. f. Kr. 6. (1882) 
540.), Auerbach (ScHARFF, 1. c. 714.), Oberstein (v. RarH. Pogg. Ann. 158 (1876) 
418.), Heimbach bei St. Wendel (v. Rarn, Pogg. Ann. 135. (1568) 572. és Ggorn, 
Min. Samml. Strassb. 119.), Rhisnes (CssaRo, Zsehr. f. Kr, 13. (1888) 431.), Bergen 
Hill (v. Rarn, Zschr. f. Kr. 1. (1877) 604.), Galena, Linden etc. (HoBBs, Zsechr. 
f. Kr. 25. (1896) 258.) 


Mint ezen, a rendelkezésemre állott irodalom alapján végzett össze- 
állitásokból látható, efféle kalczit-továbbnövekedés hazánkból kevés helyről 
ismeretes, azért a következőkben leirok két ilyen előfordulást, a melyre 
ujabban a budai hegyek két kőbányájában akadtam. 

Az egyik ezen kőbányák közül Budapesttől É-Ny-ra a Mária Remetétől 
körülbelől 13/4 kmnyire DDK-re fekvő mészégető közvetlen szomszédságá- 
ban van. Itt világos szinű, tömött dachstein-mészkövet fejtenek, melyben a 
kalczit sokszor veresessárga nagy egyénekből álló kalczitbreccsa alakjában 
fordul elő, helyenkint pedig, kisebb üregekben, szkalenoéderes termetű 
kisebb-nagyobb kristályokban. A gyűjtött példányok közül kettőnek egyes 
üregeiben találtam továbbnövéses kalezitot; a kicsiny (1—-2 mm hosz- 
szu), többé-kevésbé átlátszó kristálykák majdnem mindegyikén szkalenoéde- 
res termetű fejecske látszik, ugy, a mint azt a mellékelt két ábrán megszer- 
kesztettem. 


162 


A mint ezekből az ábrákból látható, e fejecske uralkodó formája, ugy 
mint az alzatuké, a (21311R3, ezen kivül állandóan és fényes lapokkal 
jelen van 410111R, (404114R, továbbá (02211—2R s ez utóbbi két 
forma lapjai között kevéssé fényes, többnyire horizontális irányban kissé 
rostos lapocskák (Il. 1. ábra). Ezek, a mint 4 kristályon végzett mérésből 
meggyőződtem, nem a prizma lapjai, hanem, mint azt a kalcziton már több- 
ször tapasztalták, azt helyettesítőleg, hegyes romboédereké; nevezetesen 
az emlitett 4 kristályon két aránylag jól mérhető élena (18.0.18.1118R-hez 
tartozó szögeket mérten, egy élen valamivel hegyesebb, 3 más élen pedig 


1. ábra. 2. Albra. 


kevésbbé hegyes (körülbelől a (12.0.12.1112R tájékára eső) romboéderek- 
nek megfelelő szögeket. A (18.0.18.1)18R-et v. RarH a Felső tó vidéké- 
ről származó szép kaleziton találta," de GoLDscHMIDT a kétes formák közé 
helyezi, mert szerinte a kalczit formasorozatába nem illik bele. 

Több fejecskén az említett formákon kívül még mások is vannak jelen, 
(I. a 2. ábrát) nevezetesen : 101121 — !/2R, több hegyes negatív romboéder, 
melyek közül a 10.16.16.5) — !6/5R-et és (0.12.12.1) — 12R-et 
határozhattam meg, és ez utóbbiak mellett negatív szkalenoéder-lapok, a 
melyek azonban kúpszerű görbültségöknél fogva egy kristályon sem voltak 
meghatározhatók (az ábrán az 41341) — 2R2 metszésvonalaival vannak 


k Pogg. Ann. 132. (1867) 387. 


163 


feltüntetve). Magát a — 2R-et is gyakran szegélyezik negatív szkalenoéder- 
lapok; a fejecskéken ezeket sem határozhattam meg, de megvoltak ezek a 
lapok más, ugyane termőhelyről származó stufákon, egyszerű kristályokon. 
Ezeken a kristályokon is a szokott módon (a [2131 : 0221] őv irányában) 
görbültek a lapok és nem tartoznak egy határozott formához ; a mért érté- 
kekből számitott közép a kaleziton már többször tapasztalt 12573) — R "/3, 
formára utal. Ugyanezen egyszerű kristályok közül kettőn a — 2R fölött 
apró lapocskákkal a 10111) — R is jelen van. 

Végre vannak még egyes fejecskéken pozitív szkalenoéder-lapok is 
olyan fekvéssel, mint a kissvábhegyi kalcziton megállapított (15271) 3R "/s,! 
de, hogy itt 18 ez a forma van-e jelen, a lapok tökéletlensége miatt nem tud- 
hattam meg. 

Az elősorolt formákra vonatkozó mért és számított szögértékek : 


obs. ne calc.§ 
(2131) : (3121) — 359 34" TSSZZeN Zo AM 
(2131) : (1231) — 462 581/9 RÁTA 7081 
(2131) : (4041) — 199 29" 14 e ED 40 
(1011) : (4041) szi TO Aa JEEZ TOO 
(4041) : (18.0.18.1) — 109 55" — 7-9 JETOSSZA 59 
(4041) : (12.0.12.1) — 199 9 A ESKOSZKOK SEAT 
(2131) : (0221) E AT BOT 0 egye d 6 
(ODA FKOSTS TÓ: DJ SZEZONT EE KO e EKE KLTE SSE 
(0221) : (0111) c Ge DEE szÁB 2. ÁE 907410 
(0231) : (2573) S AD OTA GENESE EE SZGNDOK 


Emlitésre méltó még, hogy ezeken a stufákon egyszerű szkalenoéderes 
kristályok közt elvétve — !/2R-es ikrek is fordulnak elő ; kifejlődésök olyan, 
mint a Rókahegyről származóké.? 


XXX 


A másik termőhely, a melyen ilyen továbbnövéses kalczitra akadtam, 
a Mátyáshegímek az a kőbányája, a melyikből a tőlem egy korábbi alkalom- 
mal ismertetett f —2R-es kalczitikrek származnak. A fejecskék itt (1. 3. és 
4. ábra) átlag 2—5 mm nagyok, a tetőző negatív romboédertől romboéderes 
termetüek és a lapjaik, valamint az alzatukéi is, többnyire utólagos oldás 


: Földt. Közlöny XXVI. (1896) p. 11. 

? n— a mért élek száma. 

3 A számítás alapjául (0001):(1011 — 44" 36" 34" szolgált. — J. D. Dana, 
System of Min. 6-th edit p. 262. 

t Határok : 139 40" — 159 217. 

5" MELCZER, Földt. Közl. XXVIII. (1898) 203. 

§ Földt. Közlöny. XXVIII. (1898) p. 205- 


164 


nyomait viselik, homályosak, ugy hogy a prizmalapok kivételével csak csil- 
lámlással voltak mérhetők. 

A formák a következők: 101111—R, (21311—R3, 11010) ooR, 
10221 —2R és 105511—5R; a (02211—2R az ábrákban feltüntetett 
módon a (0551) —5R-rel ismétlődve fordul elő s többnyire átgörbül ebbe 
a formába. 


3. ábra. 4. ábra. 


A mért és számított szögek : 


S 
— 
is 4 


obs. 

(ASZ) rez ABTA) S NB5E TATE AI 

MOLA eh (1010) 15 52! 

(02 AE (OSST) ZAR SOT ÉL NON 

A (01111 —R romboédert, minthogy lapjai annyira egyenetlenek, 
hogy tükrözéssel egyáltalában nem mérhetők, póluséleinek szögéből hatá- 
roztam meg. Ez a szög 3 kristályon (5 élen) mikroszkóppal mérve közép- 
értékben 101" 42", számolva 1019 55—". 

Előfordul e fejecskék nagy részén még egy pozitív szkalenoéder, a 
mely a (2131) R3-nál meredekebb s úgy látszik, a [2131 : 2021] övbe tar- 
tozik. Keskeny lapocskákkal szegélyezi a 12131) R3 lapjait, de lapjainak 
apró volta s rossz tükrözése miatt nem volt meghatározható. 

A jelen vizsgálatom alapjául szolgáló méréseket a budapesti II. ker. 
tőgimnázium egy JünGERs-féle tükröző szögmérőjével végeztem, a melyet 
Duma GyökRGy főgimn. cz. igazgató úr volt szives használatra átengedni, a 
miért neki e helyen is őszinte köszönetemet fejezem ki. A készüléket hasz- 
nálat előtt a szokott módon rektifikáltam. 

Budapest, 1899. április hó. 


29090) AA SZ 
dog 23 FKDOK 
TS e ZOLEE 


DI I 


k Hasadási lap. 


165 


ISMERTETÉS. 


€. G. BERTRAND. Premitéres notitons sur les charbon de terre. Bulletin de 
la Société de Vindustrie minerale, Tome XI, III"e livr. 


A köszenek képződésének kérdése, daczára annak, hogy ezzel sokan 
behatóan és különféle szempontokból foglalkoztak, még mindig igen távol 
áll a végleges megoldástól. Ennek folytán nagy érdeklődéssel fogadjuk min- 
dig mi bányászok, különösen a szénbányászok, de a geologusok és mindazok 
is a kik a természet titkai iránt érdeklődnek, a tudományos kutatásoknak azt a 
megnyilatkozását, amely a fönnemlített czél elérésére irányult. 

C. G. BERTRAND, a lillei tudományos egyetem növénytani tanára 1897 
nor. 14-én a franczia bányászati és kohászati egyesületnek Lilleben tartott 
gyűlésén egy előadást tartott, amelyben összegezi éveken át folytatott mik- 
roszkopos vizsgálatainak eredményét, tekintettel a köszenek eredetére. Ennek 
az előadásnak a szövege a franczia bányászati és kohászati egyesület fönnt 
idézett közlönyében is megjelent. 

Szerző mindenek előtt fölemlíti a köszenek képződésének eddigi 
magyarázatait, illetőleg azokat a hipotéziseket, amelyek ezt a magyarázatot 
czélozzák. 

Egy régi elmélet szerint igen terjedelmes növények roppant mennyi- 
ségben halmozódtak volna föl ugyanott, ahol tenyésztek. Ámde a növények 
nagy viztartalmánál fogva még egy szálas őserdő i8 csak egy pár millimeter 
vastag szénréteget szolgáltatna, úgy hogy néhány méter vastag széntelepnek 
keletkezése, és számos palával és homokkővel váltakozva letelepült szén- 
telepnek képződése számos évszázadot követelne meg, egész nagy szén- 
medenczéknek képződése pedig, minő pl. az észak-íranczia és belga 
medencze, mesés időt, évezredeket vett volna igénybe, ami nem igen 
tehető föl. 

A franczia központi fensík körül elterülő szénletelepedések bizonyos 
körülményei a geologusokat arra ösztönözték, hogy a szén képződésére 
szükséges növényanyagtömegek lerakodását úsztató folyamatnak, a víz által 
történt összehordás hatásának tulajdonítsák. 

Mindkét elmélet annyiban hézagos, hogy általuk a szenekben foglalt 
szénhidrogén vegyületeknek nagymérvű fölhalmozódása nem leli magya- 
rázatát. 

Ez alkalommal megemlítem, hogy az úsztató elméletet FaYonr úgy 
gyakorlati kisérletekkel, mint elméletileg a legnagyobb részletességgel tanul- 


166 


mányozta, kifejtette, és ezen módon magyarázta a Commentry szénmeden- 
czének képződését. 

Ezt az elméletet később többen megtámadták, kifejtvén, hogy ez sem 
old meg sok kérdést. 

Én bizton állíthatom, hogy eddigi tapasztalataink alapján például a 
krassószörény-megyei liaszszéntelepek képződése a FAaYvon-féle elmélettel 
összeférhetetlen, különösen azért, mert ma már biztos jeleit ismerjük annak, 
hogy bizonyos növénymaradványok ugyanott, vagy legalább ugyanazokban 
a rétegekben nőttek és tenyésztek, a hol ma azokat találjuk, ami GRAND- 
Euny elmélete mellett szól. 

Ezután a rövid kitérés után megemlítem, hogy BERTRAND arról az 
elméletről is megemlékszik, a mely szerint a szenek egy bitumenes kifolyás- 
nak köszönnék eredetüket: ez egy többször meg-megűújított, de soha tüze- 
tes, beható tanulmányoknak tárgyát nem képezett és kevés visszhangra 
talált elmélet, amely különösen az által dőlt meg, hogy a többek által rend- 
szeresen és a növényboncztan alapján végzett mikroszkópos vizsgálatok min- 
den kétséget kizáró módon megállapították, hogy minden szénben, még a 
legtömöttebb antraczitban is, felismerhető a növényi eredet. 

A szén vékony csiszolataiban a növényi alkatrészek sokszor ép olyan 
részletesen kimutathatók, mint akár az élő növényben: ennek folytán a 
fitopaleontologiára is kiterjedt a növényboncztan, és ma már annak igen 
hasznos segéd-tudományává lett. 

BERTRAND sokat dolgozott együtt RENAULTTAL : együtt végzett kutatá- 
saik között különösen említést érdemelnek azok, amelyek az autuni bog- 
headszénre vonatkoznak. 

A szén vékony csiszolataiban a növénysejtekből fölépült növényeken 
kívül a legalárendeltebb szerves lények is fölismerhetők: jól megtartott 
kocsonyás algák, továbbá elrothadt szerves anyagok, a melyek híg nyálka, 
alakjába mentek át s ilyen állapotban más anyagok felfogták és meg- 
tartották. 

Ebből kitünik, mondja a szerző, hogy ezek a tények nem igen egyez- 
tethetők össze a növényanyagoknak szénné változtatására szükséges fermen- 
táczió követelményével, minek folytán kétségtelen, hogy a szénképződés 
maig hirdetett elméleteit, úgy a hogy vannak, nem lehet elfogadni, ellenben 
a szénnek és szénkőzeteknek képződése több igen részletes föltételnek együt- 
tes közreműködését követeli meg. 

Szerző kimutatta, hogy a szenek legtöbb fajtája kocsonyás algákat 
tartalmaz, és pedig a mikroszkopos vizsgálatok alapján meghatározta azt 
is, hogy ezen algák a szabadon úszó algák családjához tartoznak, aminők a, 
mocsarakban és tavakban tenyésző, plankton név alatt ismeretes alga fel- 
halmozódások, a melyeknek egy élő képviselője például a svejczi tavakban 
tenyésző Botryococcus Brauniti. 


167 


Szerző bemutatta ezt az algát és annak a falra vetített, erősen nagyí- 
tott képét. Ezen az utóbbin lehet látni, hogy az alga nagyobbrészt zöld sej- 
tekből áll, amelyek egy színtelen és átlátszó, terjedelmes kocsonyatömegbe 
vannak burkolva. Ugyanezekben a ragadós anyagokban dús kocsonya vagy 
nyálka építi föl az alga sejtelemeinek falanyagát. 

Az algaszenekre nézve szerző kimutatta, hogy ezeknek túlnyomó 
alkotórésze az algakocsonya, amély ezeknek a szeneknek sajátos jelleget 
kölcsönöz, minek folytán ezeket a szeneket kocsonyaszenek-nek is lehetne 
nevezni. 

Mint algaszeneket ismerteti az ausztráliai New-South- Wales-ben ásott 
Kerosene-Shale-t, a francziaországi Aurus bogheadszenét, a skótországi tor- 
bamitot és a cannelszenet. 

Ezek után ismertet szerző olyan szeneket, amelyek az előbbiekkel 
annyiban rokonok, hogy ezek a földes szenek kizárólag egy barna, kocsonyás 
alapanyagból képződtek. Ezek közt a földes szenek közt, amelyek a bitu- 
menes palába is átmennek, a skótországi Brown Oilshale adja meg a tipust. 
Ide tartoznak még: Bois d Asson vidékének bitumenes palái és a cearai 
(braziliai) pala, az allieri pala és az u. n. purinszén. 

Ki kell emelnem, hogy míg a BERTRAND által vizsgált és ismertetett 
szén fajták egy része határozottan növényi eredetű, addig más részük kiváló- 
lag az állati élet terményeire vezethető vissza. 

A növényaprólékból, algákból és sporákból keletkezett szenek szintén 
különfélék, aszerint, amint ezeknek a különben esetleges alkatrészeknek a 
tömege bennük túlsúlyban van. Az algaszénben az algák vannak túlsúlyban, 
ezek adják meg a szénnek jellegét. 

Minden szénfajtában, amit BERTRAND ismertetett, az algakocsonya egy 
barna, amorf nyálkás kocsonyában van fölhalmozva, amely földes termé - 
szetü. j 

Ezt a barna kocsonyát, ellentétben az algakocsonyával, BERTRAND a 
bitumenek kivételével valamennyi, általa vizsgált szénfajtában föltalálta, és 
alapkocsonyának nevezi. 

Ez az alapanyag úgyszólván egy kocsonyás csapadék, ami az algáké- 
hoz hasonló állományúvá lett, az algák nyálkás tömegét beburkolta és föl- 
fogta. Az alapkocsonya is rendkívűl vízdús, ellenben szén és hidrogénvegyü- 
letekben ép oly szegény mint az algakocsonya. 

A nagy víztartalom daczára az algaszenek kontrakcziója csekély: az 
egész tömegre nézve 26—4"0. Ebből következteti, hogy a nyálka és a barna 
alapkocsonya magukban nem hozhatták létre a szilárd szénhidrogén vegyü- 
leteknek azt a mennyiségét, a mit az algaszenekben találunk, és megállapí- 
totta, hogy valamennyi, általa tanulmányozott algaszénben egy későbbi 
bitumeninjekczió történt. 

Az alga, és különösen annak kocsonyás tömege nem más, mint a szer - 


Földtami Közlöny. XXIX. köt. 1899. 12 


168 


ves anyaghalmozatot impregnáló bitumenes tömeg szénhidrogén vegyüle- 
teinek szubsztrátuma. 

Eszerint az algaszenekben a következő jellemző anyagokat kell szem 
előtt tartanunk : 
i 1. a barna, földes alapkocsonyát, 

2. a túlsúlyban lévő organikus tömeget képviselő kocsonyás anyagot, 
a mely esetleges alkatrész ugyan, de a szénnek jellegét kölcsönzi. 

3. az impregnáló bijument. 


A Kerosene Shale. 


A bogheadnek ez a New-Soth- Wales-ben előforduló neme egy fekete, 
selyemfényű, szívós közet, a mely nagy tömegekben is nehezen hasítható. 
Ebben a bogheadben bizonyos hidrokarbürvegyületek egy aranysárga tömeg- 
ben fordulnak elő, megszilárdult állapotban. 

Száz részben 32:12—87-8 szénhidrogént, 7"16 szilárd karbont és 
10-34 hamut tartalmaz. 

Főlelőhelyei Hartley és Ioadja-Creek, Mittagongnál. 

A Kerosene Shale BERTRAND vizsgálatai szerint egy kocsonyás algának 
barna nyálkában felhalmozott thallusaiból ál:. 

Ez az alga a Heinschia australis, a mely egy köbmillimeter Kerosene 
Shaleben 3000 thallussal van képviselve. A thallusok daczára, hogy olyan 
sokan vannak, nem érintkeznek egymással, hanem hidrosztatikus egyen- 
súlyban elhelyezkedve és kissé megereszkedve úsznak az alapnyálkában. 

Térfogat szerint a Reinschia australis ennek a szénfajtának 0-9 részét 
teszi, és egy szabadon úszó, belül üreges alga. A körtealakú sejtek, a melyek- 
nek csúcsos oldala a thallus külső fölülete felé van fordulva, csak egy sor- 
ban vannak. A növények olyan rendkivül jól megtartott állapotban vannak, 
hogy szerző fejlődésük menetét is követhette. A protoplazmát barnára fes- 
tette a bitumen ; diffuzió által ugyanis a sejtek falán át azoknak belsejébe 
hatolt, de a protoplazma visszatartotta. A kocsonyából felépült sejtfalak 
igen vastagok és a test nagy része ebből áll. 

Ez a kocsonya egy átlátszó, aranysárga üveges testté vált, a mely 
szaporaságánál fogva a vékony csiszolatokban rögtön szembetünik. 

Az aranysárga tömegeknek üvegfényü törése, ellentétben az őket kör- 
nyező barna alapkocsonya bágyadt fényével, okozza a szénnek selyemszerű 
csillogását. A thallusok fejlődésében legnevezetesebb az a tény, hogy a vén 
algaegyénnek, a mely sejtjeinek behorpadásán és ránczolódásán ismerhető 
föl, mindig épannyi sejtje van, mint egy fiatal egyénnek. Ezen tulajdonság 
alapján a Reinschia australis a Volvocineák mellé soroltatott, a melyeknek 
tipusai a Volvox és a Hydrodychon. 

BERTRAND a dúsan rendelkezésére bocsátott anyagból megállapította, 


169 


hogy a Kerosene Shale különféle telepeken mindenütt egy és ugyanazon 
módon képződött. 

Ez a boghead ugyanis majdnem 4" földrajzi szélességre és 2" föld- 
rajzi hosszúságra terjed ki, és itt mindenütt ugyanazt az összetételt mutatja : 
mindenütt a Reinschia australis a túlnyomó anyaga, csupán annyiban van 
kivétel, hogy a terület legészakibb részében, Donghboy Hollowbanm, egy más 
szabadon úszó alga, a Pila australis társul a Reinschiá-hoz, és pedig 99/0 
thallussal. 

Azonkivül a Heinschia thallusai között előfordul maczerált himpor és 
pollenmagvak, a melyek a sárga anyag alakjában vannak megtartva. A him- 
por és magvak ilyen fölhalmozódása emlékeztet arra az u. n. kénes esőre, 
a mely Skandinávia és Canada egyes tavainak felszinét ellepi, az őket kör- 
nyező comfera erdők virágzása idején. 

A Reinschia thallusainak fölhalmozódásmódja a Kerosene Shaleben 
BERTRAND szerint arra mutat, hogy a képződmény környéke teljes nyuga- 
lomban volt. A lerakodásokban klasztikus ásványrészeknek nyomai sincse- 
nek, még egyetlen egy csillámpikkelyt sem lehetett találni. 

A Kerosene Shale és annak mellékközetei közt az átmenet hirtelen : 
a boghead a fekü- és a födüfelé a milliméternek a tizedrészében megszünik. 
A mellékkőzetek is tartalmaznak ugyan Reinschia thallusokat, de már sok- 
kal kisebb számban, és a mellékközet thallusai fiatalabb kocsonyában 
szegényebb egyének, minek folytán a boghead itt bitumenes palába megy át. 

Szerző azt találta, hogy a növényanyagnak bogheaddé történt átvál- 
toztatása nem tulajdonítható baktériumok hatásának, habár megfigyelhette 
a baktériumoknak egy olyan hatását, amely még a növények éltében a 
kocsonyában vont barázdákban nyilvánult. 

Továbbá azt mondja, hogy egy utólagos, igen finom bitumenes injek- 
czió hatolt be az egész tömeg minden részébe. 
ban 2:6-nek, függélyes irányban 3"6-nek találta. Ebből kifolyólag a jelenleg 
125 m. vastag Kerosene Shale-telep képződésére szükséges szerves lerako- 
dás, a mely a barna anyalúgban úszott, BERTRAND szerint eredetileg egy 
4—5 m. vastag réteg volt. 

Miután ilyen szerves anyagtömegben a rothadás igen gyorsan halad, 
a Kerosene algái azonban nincsenek megtániadva, BERTRAND azt követ- 
kezteti, hogy a növényeknek ez a fölhalmozódása rendkivül gyorsan tör- 
tént, továbbá, tekintettel arra, hogy az egész Kerosene-telep egy szakadatlan 
bogheadtömeg, hogy ezen szerves lerakodás egyetlen egy vízapály ideje alatt, 
tehát mesés gyorsasággal történt. 


125 


170 


Az autuni boghead és hozzátartozói. 


Az autuni bogheadnek a Kerosene Shale-lel közös tulajdonsága az, 
hogy mindkettő egy barna, földes kocsonyában szabadon úszó kocsonyás 
algák thallusainak fölhalmozódásából keletkezett, hogy ezen növényi anyag- 
halmaz a szénben túlnyomó, és hogy egy későbbi bitumenes injekcziót 
szenvedett. 

Az autuni boghead algája azonban nem Heinschia, hanem az attól 
lényegesen különböző Pila bibractensis. 

Ezt az algát BERTRAND határozta meg, és pedig eredetileg az igornayi 
palákban, később az autuni bogheadben. 

Ezek szintén szabadon úszó algák és thallusainak hajlamuk volt arra, 
hogy egymással összeforrva padokat képezzen. Előfordulása igen kiterjedett : 
ismerjük Austráliából, Franczia- és Skótországból. 

A Pila bibractensis ellipszoid alakú kocsonyás sejtekből áll, a melyek- 
ben egy üreg van, fénylők és ridegek. A protoplazma a sejtekben tojásdad, 
a sejtek kocsonyája sárga. Ezek a thallusok az autuni boghead térfogatá- 
nak 0-755 részét képezik. 

Ép úgy mint a Kerosene Shale, az autuni boghead is tartalmaz hím- 
port és pollenmagvakat, továbbá rothadt növényaprólékot. 

BERTRAND bemutatta a bogheadet mellékközeteivel együtt: érdekes 
magyarázataiból itt csak a legfontosabbakat emelem ki. 

A boghead tömegébe esetlegesen belekerült különféle anyagok nagy 
mérvben elősegítették a szénképződést, és pedig : rothadásnak indult fadara- 
bok, a melyek fénylőszénnel vannak beburkolva, továbbá egy halevő copro- 
lithja, a mely a bitument nagy mérvben kondenzálta. 

A kocsonya, rothadt fa, coprolith és barna kocsonya mind más és 
más tulajdonságot kölcsönöztek a szénnek. 

Az autuni bogheadben kovás csomók vannak, a melyek a boghead- 
tömegnek kocsonyaállapotában létrejött függélyes hasadékok kitöltései. 
A boghead thallusait a megkovásodott thallusokkal összehasonlítva, BERTRAND 
meghatározta az eredeti tömeg kontrakczióját, és azt függélyes irányban 
9:6-nek és szintes irányban 1"3—1"6-nek találta. 

A megkovásodott boghead-csomókban továbbá világosan látható, hogy 
utólagos bitumen-infiltráczió történt, amint azt a boghead jelenlegi szén- 
hidrogén tartalma meg is követeli. 

Továbbá fölemlítendő, hogy a boghead a fekü és fedü felé hirtelen meg- 
szakad, úgy hogy az átmenet a bogheadból a palába a millmeter tized- 
részében történik. A fekü- és fedüpala is tartalmaz ugyan silákat, sporákat, 
magvakat, barna alapkocsonyát, növényaprólékot és coprolithokat, de a 
különbség abban áll, hogy a Pila bibractensis thallusai sokkal gyérebbek. 
Itt tehát az alga ritkasága elegendő arra, hogy a szénből pala legyen. 


171 


Egy bizonyos palarétegben az Áctinodon Frossardi nagy csontvázait 
találták. Az állat csontjai és bőre nagy mérvben kondenzálták a bitument, 
még nagyobb mérvben azonban annak coprolithjai, a melyek tényleg szén- 
darabokat hoztak létre. BERTRAND bemutatott ily csontszenet és coprolith- 
szenet. 

Az igornayi palák közt RENAULT és BERTRAND a coprolithokban bak- 
tértumok jelenlétét mutatták ki. 

A barna alapkocsonya eredeti tömöttségét illusztrálja a következő 
példa. Egy födőpaladarabban egy gránitgörgeteg van beburkolva. Ez a grá- 
nitdarab szomszédságában semmit sem zúzott szét: közvetlenül alatta van 
egy sértetlen coprolith, de sőt még egy Pilathallus sem sérült meg. Ebből lát- 
ható, hogy a gránitgörgeteg elsülyedésekor a pala eredeti anyaga egy szívós, 
bizonyos mértékben ruganyos kocsonya volt. 

A skótországi torbamit szintén egy algaszén, amelyben az egész tér- 
fogatnak 0-850 része Pila-thallusokból áll. 

A bányászatban cannel szén név alatt ismeretes szenek legnagyobb 
része szabadon úszó kocsonyás algákat tartalmaz, és pedig ép oly sárga 
anyag alakjában, minő a bogheadé, de a legtöbb cannelszénben már nincse- 
nek túlsúlyban. 

Egy New-South- Walesben előforduló cannel szénben (Northern coal- 
field) a Reinschia australis az egész tömegnek csak 0-"012 részét teszi. 

Érdekes tudni, hogy BERTRÁND szerint ennek a szénnek egy köbmilli- 
métere 2080 Reinschia thallust, 896 spórát és 21600 magvat tartalmaz. 
Ebben a szénben a rothadt növényaprólék, a barna kocsonya, és különösen 
a bitumen az uralkodó alkotó részek. 

A cannelszén gyakran fordul elő közönséges carbon-széntelepekben, 
amidőn a fényes szénnel vagy a szurkos szénnel váltakozva képez egy tele- 
pet; ily cannelszénben rendesen a Thylaxc britannicus fordul elő. 

Ismerek Osztrák-Sziléziában egy olyan példát, a hol 6 művelést 
érdemlő alsókarbon korszakbeli széntelep közül a legfölső telep majdnem 
tisztán cannelszénből áll, míg alatta közönséges feketeszén telepek feküsznek. 


A földes szenek és purinszenek. 


Mig az algaszenekben a barna kocsonyás alapanyagban növényi — 
és pedig nagyrészt alga — anyagok vannak fölhalmozva, addig az ű. n. 
földes szenekben (charbons humigues) a barna kocsonyás alapanyag kiváló- 
lag állati ürülékekkel van telítve, az ú. n. purin szenekben pedig kiválólag 
a híg állati ürülékek vannak túlsúlyban. 

A földes szeneknek tipusa a skótországi Brown Oilshale. Ez úgy fest 
mint egy barna, kagylóstörésü pala. 


Külső felülete olyan, mintha mázzal volna bevonva, és hasonlít az 
autuni protriton palához. 

Ez a szénkőözet ruganyos és igen szívós, függélyes törése világos barna 
és mindig igen egyenetlen, miért is elcsavart palának és skót mázos palának 
is nevezik. § 

Habár a Brown Oilshalenek palakülseje van, mégis szén, mert benne 
az organikus anyagok az ásványanyagokkal és a bitumennel szemben 
túlsúlyban vannak. 

A Brown Oilshale annak a barna kocsonyának a felhalmozódása, 
amely az organikus paláknak alapanyagát képezi. Vékonycsiszolataiban 
látható, hogy ez egy amorf átlátszó anyag, szine világos barna, és benne 
apró baktériumokhoz hasonló testek vannak: egy heterogén tömeg amely- 
ben zónák és finom rétegzés látható. 

Itt a barna alapanyag változó arányban elegyedett egy aranysárga 
vagy narancssárga anyaggal. Ez az aranysárga és narancssárga anyag nem 
más, mint a barna alapanyag, csakhogy nem rothadt el annyira mint ez. 
Az átmenet egyikből a másikba fokozatos, néha észrevehetetlen. 

A barna zónák több rothadt növényaprólékot és több baktérium-féle 
testet tartalmaznak, mint a narancssárgák. 

Az alapkocsonya már igen sűrű volt, midőn az esetleges elegyrészek 
belekerültek. Igy a rothadt növénydarabok tökéletlenül vannak benne 
elsülyedve, ganoidok pikkelyei pedig kevéssé, vagy épen nem hatoltak 
beléje. Vannak benne egészen függélyesen álló halpikkelyek is. 

A sárga kocsonya sűrűbb volt mint a vörösbe játszó. 


A sárga és narancsszínű zónák a szeneknek arra a fontos jellegére . 


mutatnak, hogy bizonyos sárga testek az alapkocsonyától függenek, illetőleg 
abból képződtek. 

Eszerint most a szenekben ismert sárga testek fajtája ismét 
egygyel szaporodott, ugyanis ismerünk kocsonyás eredetü sárga testeket, 
celluloseből keletkezetteket, olyanokat, amelyek csontból képződtek, és 
végül azon sárga testeket, amelyek az amorf barna alapkocsonyából 
képződtek. 

A Brown OÖilshalenek alapkocsonyája eredetileg rendkívül sűrű volt ; 
kontrakcziója igen tetemes. Sehol sem lehet sugaras repedéseket látni, ellen- 
ben nagy hasadások mentében az egyes elvált részek eltolattak, egymáson 
csúsztak ; mindez víz alatt történt. 

Az eltolt részek egyes czafatainak összegyűrése tanuskodik az anyag 
gyúrhatósága mellett. s 

A gyűrödéseket a vékonycsiszolatokban a mikroskóppal is ki lehet 
mutatni. 

A kocsonya széthasadásakor a benne lévő testek, a thallusok és 
spórák a kocsonyával úgyszólván egy testet képeztek, mert a hasadásokon 


173 


gyakran láthatók kettémetszett thallusok és spórák, melyek a szétmetszés 
daczára sem hagyták el eredeti ágyukat. 

Az eltolásokból BERTRAND a függélyes kontrakcziót is meghatározta és 
azt 2:5-nek találta. 7 

A Brown Oilshaleben bakterium-féle testek is vannak az alapkocsonyá 
ban, és pedig egyes, vagy társult, 0"05—0-08 mm. átmérőjü gömböcskék, 
amelyek azonban nem oly szaporák, mint más szénfajtákban. 

BERTRAND ezeket a testeket nemcsak a Brown Oilshaleben, hanem 
az ú.n. cearai palában és a Bois d Asson paláiban is fölfedezte, de meg- 
vallja, hogy nem sikerült neki határozottan megállapítani, hogy azok tény- 
leg baktériumok-e. Azonban nagy fontosságot tulajdonít annak, ha ezek 
későbbi vizsgálatok által tényleg baktériumoknak bizonyulnának, mert ez- 
által bebizonyulna az i8, hogy az alapkocsonya baktériumoknak köszöni 
eredetét. Ezzel be volna bizonyítva, hogy az alapkocsonya, mikroorganiz- 
musok által jött létre, és nem vegyi csapadék. 

Bárhogy legyen is — úgymond a szerző — annyi bizonyos, hogy a 
földes szenek lényegesen különböznek az algaszenektől, amelyeknek eredete 
a bennök lévő, hajdan élő lények sejtfalanyagára vezethető vissza. 

Miután ily bakteriumféle testek a kőzetekben is találtattak, BERTRAND 
gyanítja, hogy a kérdéses lények mivoltának kiderítése talán a közetek 
keletkezésének új magyarázatát is vonná maga, után. 

A Brown Oilshaleben aránylag csekély mennyiségben találtattak eset- 
leges elegyrészek. Ezek közül egyik sem szaporább az egész tömeg 0-001 
részénél. 

Növényi por, spórák és pollenmagvak ezek a mellékes alkatrészek. 
Ezek közül ötféle az edényes eryptogamokhoz tartozik. Azonkívül a víz 
nehány korhadt növénydarabot is hordott a szénképző mocsárba. A vizi 
növényeket az [pipolaia Boweri-nek némely elszórt thallusa képviseli. 
Állati maradványok, halpikkelyek és csontdarabkák ritkán fordulnak elő, 
ellenben klasztikus ásványdarabok teljesen hiányzanak; még egy csillám- 
pikkely sem találtatott. 

A Brown Oilshale későbbi bitumeninjekcziót szenvedett, amely az 
egész barna alapanyagot átjárta. A bitumen világos barna, és igen híg volt, 
úgy hogy minden közt kitöltött. Egyes rothadt növényrészt kivéve a Brown 
Oilshaleben nincs oly test, mely a bitument megsűrítette volna. 

Kocsonyájának rétegessége és zónás alakja bizonyítja, hogy annak 
lerakodása teljesen nyugodt közegben történt. 

/ Olyan szén ez tehát, a mely nyugodt kocsonyás vízben, és pedig a kis 
víz idején, a földes anyag lecsapodása által keletkezett oly viszonyok között, 
midőn a vizit növények csak gyéren tenyésztek. 

Ez az utóbbi tény elegendő arra, hogy a kocsonyás algák hiányában 
egy, a bogheadtől lényegesen eltérő kőzet jöjjön létre. A szénhidrogének is 


174 


más módon vannak benne megkötve. A földes szenek és a boghead között 
még az is növeli az eltérést, hogy a barna alapanyag igen alkalmas nagy 
mennyiségű ásványi anyagok lekötésére. Valahányszor ez a másodlagos 
tünemény létrejön, a földes szén mindig palás külsejü lesz. 


Más földes szenek. 


Ez alatt a czím alatt ismerteti BERTRAND a bois d assoni palát és a 
braziliai cearai szenet. 

Bois d"Asson palájának jellemzését részletesebben találtam szerzőnek 
abban az előadásában, amelyet ugyanezen tárgyról Brüszelben tartott, és 
amely a cBulletin de la société belge de géologiev 1897-ik évfolyamában 
jelent meg. 

Eszerint Bois d Asson palája, vagy inkább szene a következő jellemző 
tulajdonságokat mutatja : 

Szaporák benne a pollenmagvak, de a sporák gyéren találhatók ; igen 
nagy számban vannak benne egy kocsonyás, szabadon úszó algának a Bolro- 
coccites Largae thallusai, továbbá egynémely növényi és állati maradvány 
rothadt állapotban, diatomák, spongiatük, és végül szuroknemű testek marad- 
ványai. Ennek a palának egy köbmillimeterjében 1536 pollenmag és 224 
Botryococcites thallus találtatott. A földes kocsonya adja a túlnyomó alap- 
anyagot, a mely világos-barna, némelykor sárgás és egynemű szerkezetu. 

A cCearai bogheadv üvegfényű törése miatt némely bogheadhez 
hasonló, habár nem boghead, mert kizárólag a barna alapkocsonya meg- 
merevedéséből jött létre és algákat nem tartalmaz. 

Ebben a szénben csak 40-659/9 ásványi anyag van; ebből is 22-4.9/ 
szénsavas mész, amely fehér oolithok alakjában van a tömegbe zárva. 

A cearai szén igen jól megtartott, de kevés esetleges alkatrészt tartal- 
maz. Itt-ott elvétve található egy-egy pollenmag, és pedig tetracellularis, 
minő a fihododendroné és a páfrányoké. 

Azonkivül talált benne BERTRAND egy penész sporáját és myceliumát, 
mely a Mucedineákra emlékeztet, továbbá egy a Gypris-szel rokon Ostraco- 
a melynek héjai kettenként összefüggenek. Ezek a héjak a kocsonya 
tömörülése közben merültek el benne. A Mucedinea jelenléte BERTRAND 
szerint arra mutat, hogy az anyalúg organikus anyagokban dús volt, és 
hogy teljes nyugalom uralkodott. 

A Gypris ugyanis különösen az állati ürülékekkel és kiválólag ganaj- 
lével fertőzött vizekben szokott tömegesen előfordulni, azért valószínű, hogy 
a cearai szén anyalúgvize is ily anyagokban bővelkedett. Az egész tömeget 
egy későbbi bitumenes injekczió járta át, de a szénhidrogének nem sűrű- 
södtek meg benne. 

A cearai szén valószinüleg krétakorszakbeli. 


A purinszén és az allieri pala. 


Az autuni bitumenes pala a szeneknek egy oly fajtáját képviseli, a 
melyben a barna alapkocsonya igen sók állati ürülékkel levén telítve, ezek 
által a bitumen nagy mérvben konczentráltatott. Ezeket a szénfajtákat 
BERTRAND purinszeneknek nevezi, amit magyarul ganajlészénnek mond- 
hatnánk. 

Ezen széntajták tipusa az Alierben lévő Méglin akna cTétes des chats) 
(macskafejek) nevű rétege, amely a diaszba tartozik. Ez egy sötétfekete 
pala, telve halpikkelyekkel és coprolithokkal; lényegében egy barna kocso- 
nyának a fölhalmozódása, amely állati ürülékekkel és esetleges alkat- 
részekkel van telve. Ez utóbbiak közt túlnyomók a halevő ragadozók 
coprolithjai, amelyek az egész palatömeget átjárják, és minden coprolith- 
darab bitumennel van impregnálva. Ez a barna kocsonya bakteriumféle 
testeket bőven tartalmaz. Coprolithokon és halpikkelyeken kívül még edé- 
nyes ceryptogamok spórái és a pollenmagvak nagy mennyisége tünik fel. 
Egy köbmillimeterben 27.200 mag van, de ezeknek száma bizonyos dara- 
bokban 540,000-re is rúg. 

A szén képződése idején a himporhullás oly erős kellett hogy legyen, 
hogy a víz tejállományuvá lett, azonkivül sok rothadt növénydarab is úszott 
benne. Egy ilyen habarék kétségtelenül igen kedvező volt alárendelt szer- 
ves lények tenyészetére. 

Daczára annak, hogy BERTRAND ebben az irányban tüzetes kutatásnak 
vetette alá a barna kocsonyát, csak egy oly lényt födözött föl bennne, 
amely a baktériumokhoz hasonló, t. i. a Zoogleites elaverensis-t, amely egy 
kocsonyatömeg igen apró gömbös sejtekkel. Ennek a kocsonyája vegyileg 
különbözik a közönséges algák kocsonyájától. A Zoogleites a legsűrűbb 
ganajlében élt. 

A palák coprolithjai rendkivül jól vannak megtartva: láthatók benne 
a bélnyálkába beburkolt táplálék bolusai, sőt láthatók a bélnyálkában azok 
a baczillusok is, a melyek benne éltek. 

Egyes coprolithokban felismerhető a REwaAunr által Micrococcus lepi- 
dofagus-nak nevezett baczillus. 

Végül ezen pala tönregét is egy későbbi bitumen injekczió járta át, és 
a bitument a coprolithok, a csontmaradványok, a szenesedett növénydara- 
bok és az alapkocsonya nagy mérvben konczentrálták. A purinszén mellék- 
kőzetei, az ú. n. ostracodapalák következőkben külömböznek attól : 

1. bitumentartalmuk csekélyebb, 

2. a coprolithok gyérebbek, 

a Zooglettes hiányzik, 
az alapkocsonya finomabban hasadozott, 
az ostracodák héjai nagy számban lépnek föl. 


OT HB 0 


176 


Valahányszor a közetben a növényi alkatrészek így háttérbe lépnek, az 
ostracodák mindannyiszor felszaporodnak. 


BERrRawD értekezése végén felsorolja az ezen tárgyra vonatkozó közlemé- 
nyeket saját, úgymint B. REwaurr tollából és végül megemlékezik C. W. GÜMBEL 
munkájáról: xBeitrüge zur Kenntniss der Texturverhültnisse der Mineral-Kohlen. 
München, 18839. A teljesség kedvéért még hozzáteszem, hogy a szenek mikrosz- 
kópos tanulmányozását illetőleg kiválólag érdekesek P. F. REINscHNEK szép mun- 
kái : ..Micro-Palaco-Phytologia Formationis Carboniferae. Erlangae et Londoni 
18849 és a Neue Untersuchungen über die Microstructur der Steinkohle des Car- 
bon, der Dyas und Triasv Leipzig, bei T. 0. Weigel 1881. BENE GÉzA.X 


IRODALOM. 


(8.) HEREPEI KÁROLY és GáspPÁR JÁnos : Alsófehér vármegye földrajzi és föld- 
tani leirása. (Alsófehér vármegye monografiája czímű munka I. kötetéből.) 


A 183 oldalra terjedő mű kisebb részét, mit ez alkalommal figyelmen kívűl 
hagyunk — a GáspáR János tollából eredő földrajzi rész foglalja el, nagyobb részé- 
ben még pedig több mint 110 oldalon — HEREPEI KÁRorr nagy-enyedi ev. ref. 
főtanodai tanár irta le Alsófehérmegye geologiáját. HEREPEI nemcsak az eddigi iro- 
dalmat használta fel munkája megirásánál, hanem a terület nagy részét maga is 
beutazta s műve, ha kissé terjengős és olykor talán túlhaladott álláspontot is tün- 
tet fel, a részletes kutatás alapjául sikerrel használható fel. Munkájából, mint az 
irodalomban teljesen ismeretlent, különösen két érdekesebb adatot kell felemlíte- 
nünk : egyik az intregáldi gránit, másik a Maros völgye jobb oldaláról leirt Gosau- 
rétegek. 

Grámitot (104. 1.) szerző a megye egész területén csak Intregáldon a Bláguj- 
völgyben talált, mi — bár e vidéket már előzőleg nem egy geologus vizsgálta — a 
tudományra egészen új és annál érdekesebb, mert a közel környéken előfordulása 
seholsem ismeretes. A hozzá legközelebb eső gránit előfordulása Kolozs- és Torda- 
Aranyos megyék határán levő Öreg havason (Muntyele márén) van s szerző az 
intregáldi előfordulást e gránittömzs déli nyulványának tartja, annyival is inkább, 
mert petrografiai kiképződése azéhoz hasonló. 

A gosau emelethez tartozó rétegeket (134. 1.) szerző Gyulafehérvártól dél- 
nyugatra a Maros völgye jobb oldaláról ír le, hol azok Poklostól, Bocsómezőn 
PBorbereken, Karnán, Rakatón és Akmáron keresztűl Szarakszóig huzódnak. Leg- 
szebben kiképződve a bocsómezői Kolczpatakban vannak, hol a legfelső rétegekben 
a már korábban ismert Sabal major UwxG.XX levéllenyomiatok is találtattak. 


kr Felolvasta az 1898. november 9-én tartott szakülésen. 

kk Részletesebben ismertetve l. 

KocH A.: Sabal major UwG. sp. Erdély foszil florájában. Orv. term. tud. Érte- 
sítő. Kolozsvár 1888. XIII. évf. 272. 1. 

Srauz M.: Sabal major UwG. sp. a Marosvölgyéből. Földtani Közlöny. 1889. 
XIX. köt. 258.. 1. 


ják 


YT 


A gosau-rétegek itt kemény homokkőből, meszes márgából, kavicsos márgából és 
agyagmárgából állanak, amelyeknek egyes padjai nagy mennyiségű szerves marad- 
ványt zárnak magukba. A HEREPEr-től fölsorolt fauna, melynek egy része alig- 
hanem pontosabb meghatározást igényel — a következő : 

Ammonites Paillettanus d"ÖRB., Ammonites sp., Terebratula sp., Jamira, 
guadricostata, Sow., Pinna cretacea, BCHLOTH., Panoprea rusticu, ZITr., Inoceramus 
Cripis. Mawnr. (non Goxpr.), Grassatella macrodonta, Bow. (non Zirr.), Lucina, 
lenticularis, Gorpr., Tapes Martiniana. MArn., Pectunculus Marrotianus, d ORBE., 
Cardium productum, Sow., (7. subdimense; d" ORB., Natica, sp., Natica bulbifor- 
mis, Sow. (non ZEx.), Cerithium debile, Zx., C. sociale Zz., Turbo acinosus, Zk., 
Trochus coarctatus, Zx., Phasianella sp., Rostellaria invenata, d"ÖRB., Voluta 
acuta Sow., Acteonella gigantea, Bow . (non d"ORB.), A. conica, Zx., Gyelolites ellip- 
tica, Lam., Placosmilia, consobrina, Rxuss, Hippurites cornu vaccinum, BRONN és 
végre a Sabal major. Una. Dr. Pánrv Mór. 


(9.) UHLiG V.: Die (Geologie des Tátragebirges. I. Einleitung und strati- 
graphischer Theil. (Denksechriften der mathematisch-naturwissenschaft- 
lichen Classe der kaiserliehen Akademie der Wissenschaften in Wien, . 
1897. XIV. kötet.) 


Nem rég jelent meg UHriG prágai egyetemi tanártól, a Kárpátgeologia leg- 
jobb ismerősei egyikétől a Kárpát-lánczolat legszebb hegységének földtani leirása, 
amely munka már csak azon oknál fogva is nagyrabecsülendő, mivel a Tátrahegy- 
ség geologiai alkotása összességében eddigelé ily terjedelemben még nem volt leirva. 

Eltekintve a régibb kutatóktól, először a bécsi földtani intézet eszközölte 
részletes földtani felvételek alkalmával a kitünő alpesi geologus SracHE 1867. és 
1868. években nehány hét alatt bejárta a Tátrát és rövidesen, de találóan leirta 
megfigyeléseit. X 

Egyes részletekben folytak ugyan a tanulmányok; de saját tapasztalatán 
alakuló, összleirását a hegységnek csak UHnra mutatta be, ki több éven át (1890— 
1896.) tanulmányozta a Tátra geologiai viszonyait, különös figyelmet fordítva a 
mészőv átkutatására. 

Munkája négy részre oszlik. Ezekben a stratigrafia, tektonika, aTátra szóló: 
giai története és a felület-geologiai adalékok vannak leirva. 

Sztratigrafiai rész. Permformáczió. Az üledékes kőzetek legrégibb tagia 
közt fellép a Tátrában a perm-kvarczit, világosveres, középszemcsés, kovasavas, 
kövületszegény homokkő, mely petrografiailag nem igen változik és nehány deci- 
meter vastag padokra hasad. Középvastagsága 35 m, míg a keleti Tátrában 180 m 
vastagságot ér el. 

Srug kövületek alapján egész határozottsággal megállapította a kvarczit 
korát ; és így a már Hrupisa bányásztól kimondott nézet, hogy ezen kvarczit más 
sem lehet, mint a xrothes Todtliegendesv, igaznak bizonyult. Rajecz mellett t. 1. 
olyan növénylenyomatot talált Srur, mely azonosnak bizonyult be a morvaországi 
Lissitz vörös fekvőből származó növénymaradványokkal ( Calamites leioderma GuTB). 


k Verhandi d. k. k. geol. Reichsanstalt. 1868. 


Ezen kormegállapítás át lett véve a Tátra hasonló kőzeteire is. 

Felfelé a perm-kvarczit vörös palás csillámdús homokkőbe, leginkább pedig 
kövületszegény vörös palába megy át, amely palák egyik része már a triaszhoz 
tartozik. 

A hazánk más vidékén szaporán előforduló durva konglomerátot a  perm- 
kvarczit alján, UHriG csak egy helyen (a Kopahágó közelében) találta, vöröses 
földpát, dús gránit dió, egész fejnagyságú tömcsök alakjában. — UHrra ezen konglo- 
merátot alapkonglomerátnak nevezi. 

Mcsozooi formácziók. Stratigrafiai tekintetben legfontosabb eredménykén 
kimutatta UHnnia, hogy a mezozoi formácziók két külömböző kiképződésű területre 
oszolnak, melyeket UHuic felső-tátrai és alsó-tátrai (hochtatriseh und subtatrisch) 
elnevezéssel jelől meg. 

Triasz (alsó-tátrai). A térképen négy tagot különít el Uni, amelyek közül 
kettőnek kora kövületek alapján biztosan meghatározható. 

Az alsó 100 m vastag triasz egy, az alsóbb rétegekben túlnyomólag vörös 
palából, a felsőbbekben ellenben többnyire dolomitos rétegekből összetett réteg- 
sorozatból áll, mely a perm-kvarczittól a kagylómészig terjed. 

Megfelelnek ezen rétegek a werfeni paláknak, s kövület nem igen található 
bennük. Többnyire törmelékkel födve, csak kevés helyen bukkannak ki. Zakopane 
mellett a dolomitos rétegekben barna vasércz van beágyazva, melyet ki is aknáztak. 

A közép triasz (400 m vastag) egy tömött, részben rétegzett dolomitból áll, 
amelynek kőzettani alkata nagyon egyforma. UHnirG kimutatta, a bélai cseppkőbar- 
lang mellett talált jellemző kövületek alapján ( Terebratula vulgaris BCHLOTH, Spiri- 
gera trigonella ScHLorn, Spiriferina Menzelii Duwxa), hogy ez a valódi kagyló- 
mész, melyet mindeddig a felső triaszhoz számítottak. Minthogy a mész jelenté- 
keny magnézia tartalmú, UHriG kagylómészdolomitnak nevezi el. 

Felső triasz. A már SracHE-től kimutatott Keuper, egy 100 m vastag, igen 
elterjedt, nem igen váltakozó és feltünő rétegcsoportot képez. Petrografiai tekin- 
tetben a német Keuperrel azonos, fehéres vagy vöröses homokkőből, vöröses leme- 
zes palából és dolomitos rétegekből áll, kivételesen konglomerátos kőzetet is tartal- 
mazva (Bialka- és Straziska völgy). 

A világos szinek elenyészte folytán a tarka Keuperrétegek lassan átmennek 
a rhat-csoport rétegeibe, melyek felismerhetők Tercbratula gregariá-val megtelt 
mészpadok befektetése által. Ez a rétegcsoport, amely messzire elterjed, könnyen 
felismerhető, tartós jellegű és kövületdús, kitünő megkülönböztető jelül szolgál a 
triasz és a jura közt. Leginkább ki van fejlődve ezen rétegcsoport a Palenica hegyen 
Parlangliget mellett, hol 30—50 m vastag ; míg középvastagsága 15—30 m. Két 
facies mutatkozik itt : a Lithodendron- és Brachiopoda mész. 

A felső-tátrai triasz 80—100 m vastag. Összetételében hasonlít az alsó tátrai 
öv közeteihez ; de kövület mentes. Legfeltünőbb azonban, hogy a kagylós mész- 
dolomit, teljesen hiányzik. Unuic nézete szerint a triaszkorban itt nagyon csekély 
lehetett a lerakodás, különösen a közép-triasz ideje alatt; és nem szükséges a 
lerakodások folyamata alatt hézagot gondolni, illetve felvenni. 

Juraformáczio. Az alsó liaszt kivéve (Gresteni rétegek) a felső tátrai öv más- 
kép van kiképezve, mint az alsó tátrai őv. Amott túlnyomó a mészkő ; itt ellen- 
ben a foltos márga és szarukő-facies uralkodik. 


179 


Az alsótátra-övi Gresteni rétegek kövületszegények, márgapalákból, valamint 
homokkő padokból állanak és határozottan az alsó liaszhoz tartoznak. Észrevétlenül 
átmennek a foltos márgába, helyenként szarukőóbefektetéssel, közösök ezen rétegek- 
ben a sötét foltok. 

A felső liaszkorbeli rétegek között a vörös kövület-dús gumómész a legfel- 
tünőbb képződés és kitünő vezér szinvonal. Más képződések pala és szarukőó, vala- 
mint Crinoidea mész, a dogger és malm, a szürkés foltos márga alakjádan lépnek 
fel, mely foltos márga a Neocomba is átmegy, További tagolás itt nem vihető 
keresztül, 

Felső tátrai őv. A gresteni rétegek majdnem kizárólagosan a cPisana homok- 
kőből, állanak ; kövületdús, konglomerátos és meszes kőzetek tengeri maradvá- 
nyokkal. Helyenkint mint a Tycha-völgyében a pala túlnyomó, melyben rhát-kor- 
beli növénylenyomatok találhatók. 

Helyenként a gresteni rétegek hiányoznak, és a triaszpalák felett közvet- 
lenül liasz-jura mészkő fekszik. Nyilt kérdés mostanáig, hogy a gresteni pala 
tektonikai folyamat folytán kiszorítatott, vagy pedig a mészfacies által pótoltatott. 

Valamint a márgásfoltok az alsó tátrai ővben, ép úgy itt, világos, többnyire 
rétegzett, de kövületszegény mész játsza a főszerepet, mely a liasztól egészen a 
felső juráig terjed, a mint ezt nehány kövületet tartó befektetés mutatja, melyek 
hol a liaszra, hol a doggerre vagy felső malmra útalnak. Ezen liasz-jura mész leg- 
szebben a Giewont nevű hegyen Zakopane mellett van feltárva 370—400 m 
vastagságban. 

Krétaformáczió. Neokom. A jurafoltos márgák éles határ nélkül mennek át a 
neokomfoltos márgákba, mint ezt nehány lelethely (Rusinova havas Lysa mellett, 
Koscieliskovölgy) mutatja. 

A felső tátrai ővben csak egy helyen találtattak rétegek, amelyeknek a 
neokomhoz való tartozása valószinűséggel mondható ki. 

Chocsdolomit, Muránmész. A neokomfoltos márgák felett kövületszegény 
dolomitos vagy messzes rétegek feküsznek, amelyeket UHurG egyenkorú facies képző- 
désnek tekint. 

A dolomitos kiképződés a nyugoti Tátrában fordul elő; neve a Chocshegy- 
gségtől származik, a mely a tátrai mészőv folytatása. A Chocsdolomit kövületek hiá- 
nyában nem igen külömböztethető meg a Triaszmésztől, és csak ott ismerhető fel 
biztosan hol a neokomfoltos márga társaságában jelenik meg. 

A mészfacies a Bélai mészhavasokban ki van fejlődve, és nevét a Müran- 
hegytől nyerte. Helyenként (Homlokoshegy, Gesia szyja), hol mindkét facies együt- 
tesen fordul elő, a dolomit az öregebb kőzet. 

Úgy a chocs-dolomit, mint a murán-mész szoros összeköttetésben áll a 
neokomfoltos márgával; az utóbbi rétegekben feltalált kövületek alapján a 
dolomit és a mész kora alső krétabelinek határoztatott meg, megfelelvén az alsó 
krétakorbeli rudista mészkőnek. 

Felső krétakorbeli rétegek — szürkés piritdús márgapala — csak a déli 
felső tátrai ővben fordulnak elő. Pontosabb kormeghatározás nem tehető. 

Harmadkor. A nammulitmész és konglomerát (25—30 m vastag) keskeny 
ővben körülveszi a régibb hegységet, ezt elválasztván a fiatalabb korú flysch terü- 
lettől. A Tátra déli oldalán a mezozoi csekély kiterjedésü rétegeket veszi körül. 


180 


A mészkő lassan konglomerátba megyen át, mely utóbbi három alakban lép 
föl: meszes kötőanyaggal, gyakran összekötve a nummulitmészszel; agyagos, 
homokos kötőanyaggal, palával és homokkővel felváltva és kövületszegény (Tokar- 
nya) és dolomitgörgetegből álló dolomites konglomerátbál. 

A fauna, a nammulitek kivételével szegény. A közép eoczénbeli nummaulit 
mészkő és konglomerát a valódi partképződés jellegét viselik. Zavargás nélkül a 
legkülömbözőbb rétegeken fekszenek, és görgetei minden formáczióból valók. 

Felső-eoczén és oligoczén. A Tátra alján egy 300 m vastag egyöntetüen 
kiképződött rétegsorozat terül el, az alsóbb rétegekben többnyire palából, a felsőbb 
nivóban inkább homokkőből összetéve. Minthogy közvetlenül a nuammulitmészkő 
fekűjét képezik, alsóbb rétegei a felső eoczénhez sorozhatók, és látszólag a felső 
oligoczénig terjednek. Dr. Posewirz T. 


(10.) OcHsEsrus C. A kőolaj képződése. (Zeitschrift f. praktische Geologie 
USOG pp: 219221 

Hogy azok az anyagok, amelyekből a petroleum keletkezett, főkép állati erede- 
tűek, az ExGLER-nek 1889-ben halzsirral végzett nagyszabású kisérletei után nem 
szenved kétséget. 

Szerző először mondotta ki, hogy a petroleum különösen tengeri organiz- 
musokból keletkezik, amelyeket anyalugsók először tömegesen megöltek s azután 
légmentes takaró alatt rájok hatottak. 

HEcsrER- ENGLER-nek fentemlített halzsir desztillátumát aluminium-ehloriddal 
melegítette s a 199—280" közt átdesztilláló részének összetétele közelítőleg a barna 
szénkátrány 100—1109-nál átmenő részének összetételével megegyezik. 

Érdekes, hogy különböző kőolajoknak 2009-on felüli forrponttal bíró részei 
hasonló összetételüek. 

HEusneR kisérleteivel kimutatta, hogy EwGLER nagy nyomás alatt nyert 
desztillatuma összetételében a palakátrányhoz áll közel, s hogy mind a kettő alumi- 
nium chlorid által oly termékekké változik, amelyek a petroleum elegyrészeit képe- 
zik. Azt képzelhetjük tehát, hogy a petroleum képződése zsirokból két stádiumon 
ment át, az elsőt ENGLER mesterségesen utánozta, a második hasonló befolyású 
volt mint az aluminium chlorid fent leírt hatása. 

HEustER előrelátva, hogy a petroleum ezen képződését OcusExrus nézeteinek 
megfelelőleg anyalugsók hatásának fogják tulajdonítani, felemlíti, hogy az alumi- 
niurú-ehloriddal elért eredményt más vízment fémchloriddal (Mg Cle Zn Cl Fez OI) 
eddig nem tudta elérni. 

Szerző szerint nem képez geologiai nehézséget, hogy HEvsLER vízment 
aluminium -ehloridot alkalmazott. Szerző ezen körülményt már 1891-ben felemlí- 
tette, miután előzőleg a peini petroleum kisérő vizeinek viszonylagos nagy alumi- 
nium chlorid tartalmára felhívta a figyelmet. Ha pedig az észak-német síkság alatt 
levő anyalugsókból a gipsz vizesoldatokból vízmentesen mint anhidrit leválik, 
úgy az aluminium-chlorid is vízmentesen szerepelhet a vegyes hidrokarbo- 
nátok közt. 

Szerző ezen dolgozat végén az eredményt következőleg foglalja össze: Lég- 
mentesen elzárt zsírnemű anyagok bizonyos körülmények között említésre méltó 
sómennyiségek nélkül is bitument szolgáltatnak. (Ismerünk bitumenes sós- és 


üdülést kisz an ú sw áés sz 


181 


édesvízi lerakodásokat, utóbbiak közül halpalákat, bitumenes szeneket stb). 
A petroleum pedig bitumen, amelynek képződésénél anyalugsók is közre működtek. 
Itt nem kell különösen kiemelni, hogy a földgyanták mint az Ozokerit stb. utólag 
petroleumból képződhetnek. Doczka JózsEr. 


(11.) OcHsExrus C.: Magyar kálisalétrom. (Die Bildung des Kalisalpeters 
aus Mutterlaugen. I. Vorbemerkung. II. Ungarischer Kalisalpeter. (Zeit- 
sehrift für praktische Geologie. 1893. p. 60—68.)) 


A nitrifikáczióról igen sokat irtak már s ez irányban különösen A. Müvrz és 
ÖCHLÖSING dolgoztak, kik a salétromképző mikroorganizmusokat fedezték fel, 
melyek a televény-földben általánosan előfordulnak és a vegetáczióra nézve fontos 
szerepet játszanak. Ezen mikroorganismusok mindenütt előfordulnak, a csupasz 
sziklákon, sziklahasadékokban, glecserek és örökös hó alatt, hol a hőmérsék 
soha a 09? fölé nem emelkedik. 

Szerző ezen mikroorganizmusok működése ellenében azt a kérdést veti, 
hogy a vegetáczió nélküli hegycsúcsokon miért nem fordulnak elő nagyobb 
mennyiségű alkali és földfémes nitrátok, miután bizonyára csak kevés kőzet volna 
képes a mikroorganizmusok által tömegesen produkált salétromsav hatásának 
ellentállari. A növények az így keletkezett összes salétromot, amelyet a magasabb 
regiókból kapnának, nem volnának képesek felhasználni. A nevezetesebb salé- 
tromelőfordulásokhoz szükséges nitrosavak keletkezésének megmagyarázására ezt a 
teoriát használni nem lehet, mert ezt halomra dönti azon egyszerű tény, hogy 
a természetesen előforduló kali-salétrom (nátron-salétrom 15) majdnem mindig 
chloridok és szulfátok társaságában fordul elő. Ez utóbbi sók a föld főkőzeteiben 
ritkán fordulván elő, csak kivételesen kisérhetnék a salétromot, ha a nitrifikáczió 
oly általános volna. Miután azonban ezen sók rendesen a nitrátokkal fordulnak 
elő, legalább a nevezetesebb salétrom előfordulásoknak más módon kellett kelet- 
kezniök, mint mikroorganizmusok által. Ily salétromfekhelyek oly módon kelet- 
keztek, hogy anyalugsók a belőlök keletkezett karbonatokkal együtt megfelelő 
viszonyok közt állati hulladékok hatásának lettek kitéve. 

Szerző annak bizonyítására, hogy a természetes kálisalétrom anyalugsók 
származékának tekintendő, a magyar alföldön előforduló salétromot választja. 

Arra a kérdésre, honnan származnak az anyalugok, amelyek a magyar salé- 
trom képzéséhez az anyagot szolgáltatták, csak a Kárpátok sórégióira és az azokban 
előfordult vetődésekre kell röviden utalni; a mi pedig anyalugsómaradék volt a 
sótelepek fölött, az a vetődéseknél szintén emelkedett s utólag kiömlött s a tenger 
felé való útjában nyomokat kellett hagynia s ilyeneket természetesen a magyar 
Alföldön is találunk. 

A magyar Alföldön előforduló s számbajövő nitrátok és karbonátok alkaliái- 
nak származásmódjáról való teoriák ellen felhozza szerző, hogy ezen teoriák nem 
képesek megmagyarázni a különböző nitrátokból álló salétromot és szódát kisérő 
sóknak a keletkezését. Ezen kisérő sók a konyhasó, kaliumchlorid és glaubersó. 

Jód- és brómvegyületek sok szódatóban fordulnak elő, azonkívül a jód- és 
brómtartalmú gyógyvizekben. Bór és lithium, melyek az anyalugsók tipusos so- 
rozatát teljessé teszik, szintén nem hiányzanak. 

Helyesen gondolja Kvassav, hogy ezen vegyületek mind tengeri eredetűek, 


182 


csakhogy ezen véleményét oda kell kiegészíteni, hogy a sós anyagok nem marad- 
ványai egy harmadkorú tengermedenczének, amely egykor Magyarország nagy 
részét födte, hanem anyalugsók, amelyek északon és keleten az ottani kősótelepek 
vetődése folytán a medenczébe folytak. 

Hogy a hegyvetődések alkalmával szénsav tömegesen produkáitatott, azt 
bizonyára tagadni nem lehet. Még ma is számos szénsavas vízforrás bugygya- 
nik föl a Kárpátok déli lejtőjén. 

Miután a szénsavnak tömegesen kellett hatnia az anyalugsókra mielőtt 
ezek a magyar síkságra folytak, itt a tulajdonképeni anyalugsók mellett (chlor- 
kalium, chlornatrium stb.) azok karbonatjaival is van dolgunk s ezek a síkságon 
együttesen vannak a nitrifikálásnak alávetve. 

A salétromprodukáláshoz szükséges nitrogenre vonatkozólag szerző MosER 
szavait idézi : rAzon földmívelő országban (Magyarország) a salétromsav képzé- 
séhez a többi feltételek is megadvák s még sem történik ez oly mértékben, mint 
a salétromtermő helyeken, sőt ezeken sokszor tapasztalták, hogy ha ezeket a fal- 
vaktól félre szélesbíteni akarták, rosz vagy semminő eredményt nem értek el és 
a termőhelyeknek a házakhoz közelebb fekvő részein a kivirágzás rendesen bő- 
vebb mint távolabb eső részein. Igy a Konyár melletti mocsárnak a falutól távol 
eső partjain sehol salétromkivirágzást vagy salétromizű földet föl nem fedezhettem ; 
és emellett az a sajátságos tünemény mutatkozik, hogy a mocsár egyik oldalán 
levő kisérleti salétromtermőhely alatt talált víz föltünő sok salétromsavas meszet 
tartalmazott, míg az ettől másfél ölnyire levő mocsárvízben salétromsav nyomait 
sem lehetett kimutatni. 

Ez is egy bizonyíték arra nézve, hogy a felső földrétegekben levő karbona- 
tok nitrifikáczióját egyedül a földbe nyomuló állati hulladékok okozzák. Télen, 
amikor az állatok az emberi lakhelyek legközelebbi környékében összepontosít- 
tatnak, bizonyára nagy mennyiségű állati hulladék hatja át a felső földrétegeket, 
amely később salétrom képződésére használódik fel. 

Az a vélemény, hogy a növények a nitriteket és nitrátokat magukban fel- 
halmozván elpusztulásuknál a sóknak ismét elő kell tünniök, nem állhat fen, 
mert a gyökerek a felvett alkali nitratok 5790-át szétbontják, a többi 439 is eltü- 
nik, mit azon körülmény bizonyít, hogy erdős hegységekből jövő források és 
patakok nitrátmentesek, sőt lápvizeink sem tartalmaznak salétromsavat, hacsak 
nagyobb mennyiségü állati hullák nem foglaltatnak vagy foglaltattak bennök. 

Kisérletekkel kimutatták, hogy a növény képes salétromot fölvenni, de 
nem termelni. 

Valószinű, hogy Magyarországon ép úgy, mint Kelet-Indiában salétrom- 
képződésről többé szó sem lehetne, mihelyt emberek és állatok a lakhelyeket 
elhagynák. DLoczka JÓZSEF. 


Mats hé a ná tésszzé klán 


TÁRSULATI ÜGYEK. 


Szakülések. 
15899. május hó 3.-án. 


Elnök : BöckH JÁnos. 

Titkár bejelenti HAvER, DAMEs és Tavuscn halálát, dr. PerHő Gyuna pedig 
MaAgsn geologus haláláról tesz jelentést. 

Böcxn János elnök nehány szóval megemlékezik HAUER FERExCcz lovag érde- 
meiről. Mint az osztrák geologusok nesztora halt meg, emlékét számos becses 
. műve örökíti. Nem csak az Alpokat tette beható kutatás tárgyává, hanem hazánk 
földjének ismeretét is előmozdította, amennyiben a Kárpátok geologiai viszonyait 
is széles körü munkálkodása keretébe vonta. Mély sajnálatát fejezi ki, hogy a 
Társulat az elhunyt tudós haláláról olyan későn értesült, hogy temetésén nem 
képviseltethette magát. Indítványozza, hogy a Társulat részvétének jegyzőkönyvi 
kifejezést adjon s erről az elhunyt tudós leányát TrIerze EMILNÉT értesítse ; amely 
indítványt a szakülés egyhangulag elfogadott. 

Előadások : 

1. Dr. ScHAFARZIK FERENcz: rA Szarkó-Godján hegységnek és a Retyezát 
nyugati felének geologiai felvételev czimen értekezett. 

A térképezett terület magában foglalja a Szarkó-Godján hegycesoportját, 
valamint a Retyezát hegység nyugati részét. Ezen a térképen nem csak az említett 
hegységeket alkotó formácziókról nyerünk felvilágosítást, hanem egyszersmint a 
Krassó-Szörényi hegységek és az erdélyi határhegylánez között való összefüggés 
mikéntjéről is. 

A terület rövid oro- ég hidrografiai jellemzése után előadó a következő kép- 
ződményeket sorolja fel : 1. a kristályos paláknak mind a három csoportját, 2. gra- 
nitot, granititot, illetve protogin granitot, 3. idősebb diabászt, augit-minettet (rész- 
ben szerpentinné változva), karbonkorú porfirokat, fiatalabb diabászokat és augit- 
porfiritet. Továbbá mint üledékes kőzeteket : 4. karbon-konglomerátokat, 5. ver- 
rukánó konglomerátot és palát, 6. liaszkorú kvarezit bomokkövet és agyagpalát, 
7. diabasztufát, 8. doggerkorú homokkövet, agyagpalát, mészkövet és mészpalát, 
9. malm mészkövet, 10. alsó-krétakorú homokkövet, 11. felső-oligoczén konglo- 
merátot, 12. a neogént, 13. diluviális és 14. alluviális lerakodásokat és jelenségeket, 
ide értve a hegység legmagasabb csucsain az egykori eljegesedés nyomait is. 

Tektonikai szempontból a főszerepet a korniarévai, III. csoportbeli kris- 
tályos-pala vonulat viszi, amely két II. csoportbeli ránez közé beszorítva, ÉK felé 
huzódik. Utjában a Vurfu Petri és a Retyezát ismételten megoszlásra kényszerítik. 

Földtani Közlöny. XXIX. köt. 1899. 13 


184 


Az előbb említett hegycsomót II. csoportbeli kristályos palák, a Retyezátot 
ellenben legyező módjára elrendezett, pados gránit képezi. Ebben a virgáczióban 
részt vesznek a Szarkó táján a szedimentek is. 

Dr. Lóczy Lasos megjegyzi, hogy mivel gránit-apofizisekről és dejkokról 
kristályos palák közt nem volt szó, bizonyos kétséget lát benne, hogy vajjon ez a 
gránit az őket kisérő kristályos palákhoz képest intruzív jellegű-e ? A leirás szerint, 
amely a legyezőszerű szerkezetet konstatálja: szóló az alpesi gránit, illetőleg ugy 
nevezett gnejsz-gránit maszivokhoz képest — ezek eruptiv jellegét nem vitatva — 
a Retyezát gránitját i5 paszív helyzetűnek tekinti, amely a kristályos palákkal 
együtt gyűrödott. 

Böcxn János az apofizisek hiányát nem tartja elég bizonyítéknak erre nézve 
s a mai helyzet magyarázatára a begyűrődést nem tudja elképzelni. A fészkek, 
feltörések előfordulása erupczióra utal s megemlíti, hogy a Krassó-Szörényi hegy- 
ségben a gránit-masszívok tengelye harántos a kristályos palák csapásával. 

Dr. SCHAFARZIK FERENCZ Lóczy közbevetésére, hogy vajjon igazi telérek hiá- 
nyában a gránitnak eruptiv természetéhez nem férhet-e kétség ? — megjegyzi, 
hogy a szóban forgó terület gránittömzsei hasonlók a Krassó-Szörényi hegység 
délibb részein előfordulókhoz, amennyiben nemcsak a régibb, hanem, mint a jelen 
esetben is, még a fiatalabb kristályos palákat is áttörik. Egykori eruptiv tömegei- 
nek formáját azután a hegység felgyűrődése alakította át. Ebben a tekintetben a 
Retyezát hatalmas gránitlencséje hasonlít az Alpok gránit, illetve protogin-masz- 
szívjaihoz, amelyeket ujabban szintén eruptiv keletkezésüeknek tekintenek. 

2. Dr. Száprcezxy GyurA : cA korund hazai előfordulásáról értekezett. (Hely- 
szüke miatt a jövő füzetben közöljük.) 

3. Dr. Szápmczry Gyuna ezután azokra az észrevételekre reflektál, amelyeket 
a ajózsefitv néven leirt, Asszuánból származó uj telérkőzet bemutatásakor, szerző 
távollétében, több oldalról tettek (I. Földt. Közl. 1898. XXVIII. köt., 66. és 67. 
lap. Az értekezést magát 1. jelen kötet 153. lap.) A szerző teljesen fentartja petro- 
grafiai meghatározásait, amelyeken a faj felállítása történt. Hogy földpát nincsen 
a kőzetben, arról dr. BCHAFARZIK FFRENCZ úr is meggyőződött, akinek szerző alkal- 
mat adott a vékony csiszolatok átvizsgálására. A közölt vegyi elemzésért, amely 
nem áll összhangzásban a talált ásványos összetétellel, minthogy nem ő végezte, 
felelősséget nem vállalhat. 

Dr. ScHAFARZIK FeRENcZ megjegyzi, hogy az analizis volt az, amelyben anhan- 
nonikus dolgok foglaltattak, pedig az analízist korrektnek kell elfogadnunk. Ma a 
mikroszkópos vizsgálat alkalmával meggyőződött, hogy plagioklasznak nincs 
nyoma. Az augit kifogástalan ; a kalczium-karbonátra nézve megengedi, hogy az 
esetleg kívülről került be. Az olivinnek azonban meg van ugyan a tipusos alakja 
és szövete, de anyaga a kőzetben foglalt konturákból hiányzik. Ha uj faj kőzet 
megállapításáról van szó, akkor ebben a tekintetben nagy óvatosság szükséges. 
Ha ugyanis feltessszük, hogy az olivin eltávozhatott, akkor meg kell engednünk, 
hogy az olivin összetételének megfelelő mennyiségben kovasav is eltünhetett, 
amelynek eltünése nagyon leszoríthatja a kőzet kovasavtartalmát. Ezt a körül- 
ményt szem előtt tartván, a kőzetnek az előadó által hangoztatott ultrabázisos 
volta igen kétséges. Kivánatosnak tartja, hogy uj közetfaj megállapításakor a mik- 
roszkópos vizsgálat és a chémiai analizis közt nagyobb legyen a harmonia. 


185 


Dr. Scnminr SáwspoRk köszönetét fejezi ki előadónak, hogy vizsgálódásaiba 
mélyebb betekintést engedett. De a multkor hangoztatott észrevételeit most is 
fenntartja. Ezek az észrevételek geologiai és chémiai természetűek. 

a) Geologiai szempontból a következőket jegyzi meg: Egy kőzetről, mint 
külön fajról csakis akkor beszélhetünk, ha az illető kőzet maga egy geologiai 
momentum. Ha pl. az illető kőzet csak valamely gránitnak egy apofizise, ugy arról, 
mint külön kőzetfajról nem beszélhetünk. Ha az ottani kutatások, illetőleg feltárá- 
sok ennek kimutatását lehetetlenné teszik, akkor az uj kőzetfaj elnevezése nem 
helyes. Kőzet sohasem tisztán petrografiai fogalom. 

b) A vegyi és mikroszkópos elemzés ellentmondását most is fentartja, mert 
először Száprczky sem vállal érte felelősséget, másodszor a magnézium mennyiségét 
SZÁDECZKY is kevesli. Egyetért telsesen ScraraRzrxk-kal, hogy a vegyi elemzésre 
nagyobb suly fektetendő. Nem volt szándékában, kétségbe vonni a mikroszkópos 
vizsgálatok helyességét: hisz az elemi dolog, hanem a vegyi elemzés ellentmon- 
dásait nem értette meg, így pl. a jegyzőkönyv szerint a közet legnagyobb része 
szerpentin, miért van csak 190 magnézium ? Ha a kőzet elváltozott, akkor vannak 
ugyan némi engedmények, de csak ugy, ha a kőzetet már ép állapotban ismerjük, 
de a józsefitből csakis mállott példányaink vannak. Azután a kalczium sem szár- 
mazhatik az olivinből, mert abban nincs, hanem ha infiltráczió, akkor a piroxén- 
ből származik. 

Általában kijelenti hogy aggodalmai most is megvannak s csakis ismételt 
ellenőrző chémiai analízis dönt. Az uj kőzet felvétele ellen nincsen semmi kifogása. 

Dr. Pernő Gyura ajánlja, hogy a kőzet vétessék ujabb ehémiai analízis alá, 
miután egy elemzés lehet hibás is. 

Dr. SzápEczgY GYULA SCHMIDT felszólalására a feleletet fordított sorrendben 
adja. Ő is szeretné a kőzetet ujabb chemiai analízis alá venni, de nem takarékos- 
ködott a kővel és így most nincsen próbája, amelyen a vizsgálódást folytatná. De 
miután előtte a mikroszkopos elemzés adatai teljesen meggyőzőek voltak, kény- 
telen volt a kőzetet valamiképen osztályozni. — A kőzet csakugyan telérkőzet, 
tehát geologiai szempontból ez kifogás alá nem eshetik. — Megjegyzi még, hogy 
Rosenbusch elemzései szerint az olivinben van kaleczium. 

Azután kijelenti, hogy őt az új közetfaj megállapításánál nem személyes 
hiusága, hanem a tudomány érdeke vezérelte, amikor is a publikálás kérdésénél 
teljesen a többség óhaját fogja követni. 

Többek hozzá-szólása után különösen, miután KRENNER és ILosvaYx meg- 
jegyezték, hogy egyetlen analízis, különösen a magnéziumra nézve teljesen meg- 
bizhatatlan, a szakülés akképen határoz, hogy a publikálás ellen semmi kifogása, 
miután a felelősség egyedül a vizsgálót terheli. 

4. SópányI Gyura crA Nagy-Fátra és Kis-Fátra hegységek tektonikai viszo- 
nyairóls értekezett ezután. A mult évben megbizatást nyert a M. Tudományos 
Akadémiától a felvidék hidrografiai viszonyainak tanulmányozására. Hogy felada- 
tát sikeresen megoldhassa, a geologiai és különösen a tektonikai viszonyokat is 
figyelemmel kellett kisérnie. Ezen észleletei alapján ismertette a Nagy és Kis-Fátra 
hegységek, valamint a közöttük fekvő völgyek keletkezését. Igyekezett a nevezete- 
sebb vetődések, eltolódások helyeit, irányát kimutatni és azok korát meghatározni. 
Végül röviden szólott a terület hidrografiai viszonyairól 18. 

13 


1865 


1899. junius hó 7.-én. 

Előadások : 

1. Hoxgusrirzky HENRIK : crAz agrogeologiai térképek készítéséről értekezett. 
Helyésuke miatt a jövő füzetben fogjuk közölni. 

Az előadás után Böőckn János elnök röviden összefoglalta a magyar agro- 
geologia kezdetének történetét. A bécsi világkiállításon volt ugyan már egy ilyen 
térkép kiállítva, amit a svéd Földt. Int. igazgatója készített, de akkor nálunk erre 
még gondolni sem lehetett, hisz az Intézet abban az időben igen sanyarú napokat 
látott, két évben még a költségvetését is leszállították. Csak 1890-ben történhettek 
az első lépések, 1891-ben kezdődött Szt.-Lőrinczen a térképezés, azóta az ügy 
szépen fejlődött, de most is nehezen megy, mert először szakembereket kellett 
kiképezni. 

Dr. SCHAFARZIK FERENCZ-nek arra a megjegyzésére, hogy jobb volna a folyó- 
kat a térképeken nem sötétkékkel festeni, hanem fehéren hagyni, dr. SZoNTaGH 
Tamás válaszolt akképpen, hogy miután az agrogeologiában a víz rendkívül fontos 
szerepet játszik, annak a többi féle álló és talajvíz jelzéssel harmóniában, szintén 
kékszinre kell festve lennie. — Egyszersmint sajnálatát fejezte ki, hogy a Balaton 
vidék agrogeologiai felvételét nem mutathatta be, az ugyanakkor készült kalezi- 
méteres térképpel együtt ; 

2. Dr. MErczER GuszrÁv. cA budai hegyekben ujabban gyüjtött kalczitokról 
cz. előadását 1. jelen füzet 160. lap. 

3. Dr. Kocn Awsrar bemutatja és ismerteti a legujabb időben Erdély dáczit- 
tufájában fölfedezett dáczittufa konkrécziókat. Első előfordulását ORNSTEIN JÓZSEF 
nyug. őrnagy Szamos-Ujváron fedezte fel egy Kérő fürdő közelében levő dáczit- 
tufa bányában. Az általa szétküldött példányok mikroszkópos alkatát Berwerth 
Fr. és később Mügge N. írták le, míg előadó az előfordulás körülményeit vizsgálta 
meg a helyszinén. A mult nyáron az apahidai (Kolozs m.) dáczittúfa-bányában 
ORosz ENDRE tanitó úr figyelmeztetésére az előadó egy hasonló ujabb előfordulást 
vizsgált meg és ismertetett részletesen. Az idén végre ugyancsak ORosz ENDRE a 
Szolnok-doboka megyei Ormány község mellett művelt dáczittufa-bányában észlelt 
egy harmadik ilyszerü előfordulást, amelyből előadó a beküldött kézi példányokat 
szintén behatóan megvizsgálta. Ennek a három érdekes előfordulásnak a leirását 
mutatványul közölte szerző kéziratban levő legujabb munkájából, amely Erdély 
ifjabb harmadkori képződményeit behatóan tárgyalja. 

4. Dr. SCHAFARZIK FERENCZ cAz ajnácskői csontos árok geologiai viszonyait, 
ismertette. Az előadást a jövő füzetben fogjuk közölni. 

KRENNER J. SáwnpoR kapcsolatosan az előadással, figyelmezteti a szakülést 
egy adatra, amely az előadó következtetéseivel teljesen egybe hangzik. 30 évvel 
ezelőtt a gömörmegyei domináló bazaltok közt (a Medves hegy tetején) szenet 
kerestek s egy vastag bazalt-réteg alatt masztodon fogat találtak. GÖMÖRI OSZKÁR 
bányaigazgató engedte át ezt a leletet a M. Nemzeti Muzeumnak. Ugy gondolja 
szóló, hogy azt annak idején a Társulatnak be is mutatta, lehet, hogy az akkor 
divatos nomenklatura szerint Tapiroides nevezet alatt. 


Választmányi ülések. 
1899. május hó 19.-én. 


Titkár jelenti, hogy ScHaARFF bécsi művéső a Szapó emlékérmen tőjén az 
óhajtott javításokat amennyiben lehetett, végrehajtotta. Hosszabb vita után a 
választmány elhatározta, hogy a kész éremre a tulajdonos neve bevésessék (gravi- 
roztassék) s ehhez szükséges átalakítások megtétele után megbízta az elnökséget, 
hogy az emlékérem tőjét váltsa be s ennek költségeit a SzaBó emlékalap kamatai- 
ból és a tartalékalapból fedezze. 

Ezután a választmány a jövő évi közgyülésen a Szazó-emlékéremmel kitün- 
tetendő munka kijelölő bizottságát a következőképen választotta meg : 

Elnök : Dr. KocH ANTAL. 

Tagok: Dr. Irosvax Lasos, dr. KRENNER J. SáwspoR, dr. PErHő GyutLaA, 
dr. SCHAFARZIK FERENCZ, dr. SCHMIDT SÁNDOR, TELEGDI Rórn LAaJos. 

A titkár ezután bemutatta azokat az íveket, amelyek a SzaABó-emlékalap 
gyüjtésére szétküldettek és aláírva visszaérkeztek, egyszersmint azt a névsort 
amely azoknak a neveit tartalmazza, akiknek gyüjtőív küldetett. A választmány 
felkérte dr. PErHő GYULA, dr. BCHAFARZIK FERENCZ és dr. SzorwraGn Tamás urakat, 
hogy állítsák össze azoknak a névsorát, akiknek a gyüjtőiv visszaküldésére való, 
felhívást megküldeni czélszerűnek tartják s felkérte a titkárt, hogy a dologgal járó 
adminisztrativ teendőket végezze el. 

A pénztáros és a pénztárvizsgálók jelentése következett ezután az ujabb 
pénztári-kezelésről. Dr. ILosvav LaJos jelentése szerint az ujabb könyvvezetés és a 
tételek csoportosítása a lehető legegyszerübb s a pénztáros által végzett módosítás 
az egész ügymenet javára szolgál, amit a választmány örömmel és köszönettel 
tudomásul vett. 

A pénztáros jelentésének tudomásul vétele után a választmány felkérte a 
pénztárost, hogy járjon utána, hogy a Társulat alaptőkéje elég biztosan van-e 
elhelyezve s hogy az elhunyt dr. Szazsó Józser helyébe a letéthez ujabb biztos 
kinevezésének mi az eljárása ? Továbbá a választmány elhatározta, hogy a pénz- 
táros ezután ne tegyen jelentést minden választmányi ülésen, de jelentését a 
jegyzőkönyvhöz külön csatolja. 

Böcxn János elnök ajánlatára Dr. KATzER FRIGYES Szerajevóban rendes tag- 
nak választatott. 

Több apróbb ügy elintézése után az ülés véget ért. 


1899. június hó 7.-én. 


A titkár bemutatta a SzaBó-emlékérem tőjét, a melyet SCHARFF bécsi művéső 
megküldött s egyszersmint jelenti, hogy az érte járó 700 frtnyi összeget az elnök 
már kiutalványozta. Haravárs Gyura ezután a Nemzeti Muzeum kérelmét tolmá- 
csolja, amely szerint a Muzeum éremgyüjteménye egy ólomból vagy ezinkből vert, 


188 


névtelen, hiteles másolatot kér, hogy az érem a gyüjteményben legalább ilyen 
módon mindaddig képviselve legyen, amig hagyatéki úton egy valódi érem is a 
birtokába kerül. A választmány ennek a kérelemnek elvben eleget tett, amennyi- 
ben elrendelte, hogy az első érem verésekor egy ilyen névtelen olcsó fémből való 
példány is megrendeltessék. Dr. Pernő GyuLza indítványára az Elhunyt családja 
részére is egy hasonló névtelen példány rendeltetett. 

Uj tagoknak választattak : 

A VESZPRÉMI FőgGyMNAsium Laczkó DEzső ajánlatára, továbbá a TUDOMÁNY 
EGYETEM GEOLOGIAI ÉS PALAEONTOLOGIAI INTÉZETE dr. KocH ANTAL ajánlatára. 

A pénztáros jelentette ezután, hogy az alaptőke elhelyezésére vonatkozó 
minden felvilágosítást megtagadott a bank s ennélfogva a választmánytól hiteles 
formában kiállított felhatalmazást kért. A választmány az elnökséget bízta meg a 
hiteles okmányok kiállitásával. 

Végül a választmány felkérte dr. Kocn Awran társulati alelnököt, hogy a 
kirándulás vezetését vállalja el, amit ő készséggel el is fogadott s ezzel az ülés 
véget ért. § 


Kirándulás. 


A Földtani Társulat elnökének: Böcgn János miniszt. osztálytanácsos 
urnak, az 1898. közgyűlésen felvetett amaz eszméje, hogy mint régebben a 
hetvenes évek elején most is minden évben hazánk geologiailag érdekesebb vidé- 
keire társas kirándulást rendezzünk, az idén immár ténynyé vált. 

Miután tavaly a Kolozsvár, Torda, Zalathna, Abrudbánya, Verespatak és Brád 
környékére, 10 napra tervezett kirándulás a jelentkezettek nagyon is kis száma 
miatt elmaradt, Társulatunk Választmánya az idén a kirándulásra Kolozsvár és 
Torda elhagyásával ujból az Erdélyi-Erezhegységet jelölte ki, julius 2.-ától 8.-áig, 
tehát összesen 6 napra terjedő programmal. A tervezetnek ilyen megrövidítése 
üdvösnek bizonyult, s ép ugy bevált a szeptemberről julius elejére áthelyezett 
terminus is, legalább ez esetben, Abrudbánya középhegység jellegű környékére 
nézve. 

E kiiándulásra az elnökkel együtt tizenketten jelentkeztek. Sajnos azonban, 
hogy a szeszélyes véletlen épen vezérétől fosztotta meg e szerény kis csapatot, a 
mennyiben az elnök mint a m. kir. Földtani Intézet igazgatója elodázhatlan hiva- 
talos teendők miatt az utolsó napon kénytelen volt a vándorgyülésben való részt- 
vételéről lemondani. 

Gyulafehérváron, a gyülekezés helyén július 2-án a következő tagtársak 
jelentek meg : 

1. Baczost ALBERT, állami főreáltanodai tanár Kassáról, 2. HAnavárs GyYutzA , 
m. k. főgeologus Budapestről. 3. Janw Vitmos, jószágigazgató Borossebesról, 
4. dr. Kocn ANraL, egyetemi tanár Budapestről, 5. dr. SCHAFARZIK FERENCz, m. kir. 
osztálygeologus Budapestről, 6. SruGmerm KÁRony, m. kir. államvasuti főfelügyelő 
Debreczenből, 7. dr. Szápsczky GyuLA, egyetemi tanár Kolozsvárról, 8. Timkó IMRE, 
kir, agrógeologus Budapestről és 9. WoLAFka Aporr, jószágigazgató Debreczen- 


189 


ből, utóbbi mint vendég, a kikhez Abrudbányán julius 4-én még csatlakoztak : 
10. GEsELL SÁwpoR, m. kir. főbányatanácsos és főgeologus és 11. dr. Pánrx Móg, 
m. k. geologus Budapestről. 

Minthogy azonban dr. KocH Axran julius 3-án gyengélkedése miatt Zalath- 
náról visszautazott Kolozsvára, tulajdonképen csak tizen maradtak, még pedig 
5 szakgeologus, 2 tanár és 3 a geologiáért lelkesedő turista. 

A 6 napi programm gazdag változatossága meglepett mindenkit s a titkár- 
ság felkérte dr. SCHAFARZIK FERENxcz urat, hogy a látottakat áttekinthető módon 
összefoglalva táreulatunk egyik őszi ülésén bővebben ismertetné. 

A kirándulás itinerariuma az előre megállapított tervezettől csak kevésben 
tér el és a résztvevők egyike azt röviden a következőkben adja elő : 

Julius 2-án. (Délben zivataros eső, utána derült idő.) D. u. a vár és a székes- 
egyház megtekintése Gyulafehérváron. 

Julius 3-án. (D. e. derült meleg, d. u. zivataros eső s borus idő estig.) D. e. 
9 óra 42 perczkor a keskeny vágányu vasuttal Zalathnára, hová délben megérkez- 
tünk. A pályaudvaron üdvözlésünkre megjelentek lg. OELBERG Guszráv bányakapi- 
tány, Koss Józser m. kir. főbányahivatali főnök és bányakapitány megbizásából 
és helyetteseként URBÁN Awxpor, bányamérnök, KugovszkY ZsiGmonD m. kir. kohó- 
főmérnök, FiscHER m. k. kohómérnök és még többen a zalathnai főbányahivatal 
tisztjei közül. Kölcsönös lelkes üdvözlések után a társaság a bányakapitány urral 
a készen álló kocsikon a szállóba indult, a hol bennünket már előre megrendelt 
ebéddel vártak. 

Ebéd után részletes megtekintése a CsáNnxr Józser igazgató szakavatott veze- 
tése alatt álló kőfaragó és kőcsiszoló ipariskolának. Innen átvonulás a kohótelepre, 
hol KugovszkY ZsrGmonp, főmérnök és FiscHER mérnök fáradhatatlan magyarázatai 
mellett a kohó minden egyes részét megszemléltük. Öt óra felé a förtelmes rosz 
idő miatt a többség elhatározta, hogy a négy órai ut Abrudbányára másnap reg- 
gelre halasztandó, hogy azt a várható szép időben annál jobban élvezhessük. 
E változásról GESELL SÁxpok főbányatanácsos és főgeologus Abrudbányán telefon 
utján értesítve lett, azután pedig társaságunk vacsorára ismét a nagy vendéglőben 
gyülekezett, hol bennünket a zalathnai szaktársaink ujból felkerestek s estéjüket 
szeretetre méltó módon nekünk szentelték. 

Julius 4. (Gyönyörü szép derült idő.) Hogy időt ne veszítsünk, Zalathnáról 
reggel 5 órakor elindulva egyenesen Bucsum-Sászára mentünk, hová d. e. 11 óra 
körül értünk. Ebben az aranyat bányászó községben ÉTFALvI IMREH KÁROLY veres- 
pataki főszolgabíró és a verespataki kincstári erdész: Mixer Dezső társaságában 
GESELL SÁxpoR főbányatanácsos és dr. PárrY MóR kollégákat találtuk, kik aznap 
reggel Abrudbányáról jöttek ide. Lóra kapva felsiettünk a festői szépségü két 
Detunatára, ; ugy a goala mint a flocosa nevü kupot megmásztuk. 

Miután a Detunata-goala bazaltkupról nyiló remek kilátásban is eléggé 
gyönyörködtünk volt, jóizűen elköltöttük az egyszerű, de izletes ebédet, amelyet 
a bazalt oszlopok tövében, a nem régen épített erdőházban lakó erdővéd felesége 
készített. 

Ebéd után társaságunk egyik része a Detunata tövében lakó MAKkAvE ÁVRILON 
gazdag magánbánya-tulajdonos házát látogatta meg, azután pedig a bucsum- 
sászai völgyön kifelé Abrudbányára kocsiztunk, 


190 


A mint a sóvölgybe kiértünk és Abrudbánya városának határait átléptük, 
nem kis meglepetésünkre BoéR BÉLA kir. tanácsos, Abrudbánya r. t. város pol- 
gármestere a városi tanács élén várta és üdvözölte a mi szerény kis csapatunkat, 
és egyúttal szíves volt bennünket a város nevében este a cDetunatav vendéglő- 
ben tartandó bankettre meghívni. Szállásunkra érve siettünk a városi képviselő- 
testület elejénél: BoÉR Béra polgármester ur házánál tisztelegni és a rendkivüli 
meleg fogadásért és meghivásért ujból leghálásabb köszönetünket fejezni ki. 

Este a városi, Detunatav czimű nagyszálló disztermében a fehér asztalnál / 
egybe voltak gyülve a város polgárainak legelőkelőbbjei, valamint mi tizen is. Az 
első köszöntőt mi részünkről Baczosr Arzserr mondotta, poharát Abrudbánya 
nemes városának fejlődésére, különösen pedig annak jelenlévő érdemes polgár- 
mesterére : BoÉR BÉna kir. tanácsos ur egészségére üritvén. BoÉR BÉLA polgár- 
mester ur erre viszont meleg szavakkal a geologiai vándorgyülés tagjait éltette, 
mint a város vendégeit. A. kedélyes hangulat emeléséhez hozzájárult még a hely- 
beli jónevü czigányzenekarnak változatos tartalmu zeneelőadása, a melynek 
hangjai mellett a vendégek és a szives vendéglátók még jó sokáig együtt maradtak. 

Julius 5-én. (Szép derült meleg idő, közben d. u. 4 óra körül rövid esőzéssel.) 
A mai egész nap Verespatak hires aranybányászatának volt szentelve. A mint 
Verespatakon a kocsikról leszállottunk Nixn Jávos főmérnök, igazgató és URBÁN 
Minány bányamérnök vették át a vezetést. Utóbbinak szíves kalauzolása mellett 
jártuk meg a Szt.-Kereszt altárnát, a mely bányaművelet legalkalmasabb arra 
nézve, hogy Verespatak bányageologiai viszonyairól tájékozást szerezzen magának 
az ember. E bányajárás délig tartott s ez alatt URBÁN Mirnány ur szünet nélkül 
adta a felvilágosító magyarázatokat az őt kérdésekkel ostromló geologusoknak. 

Ebéd előtt Nixt János igazgató szives engedelmével az igazgatóság épületé- 
ben lévő szép aranystufákat tekintettük meg, sőt emlékül vettünk is belőlük 
nehányat. I 

Délben az ebéd a verespataki kaszinó-helyiségben volt, hol Verespatak 
érdemes közönsége, élén Érranvi IMREH KÁnony verespataki főszolgabíróval fogadott 
bennünket vendégül. Ugyanez alkalomrnal megismerkedtünk EBERGÉNYI úr nagy- 
tekintélyü verespataki bányabirtokossal is. Bármennyire is jól éreztük itt magunkat, 
ugy mégis a mint csak lehetett megint talpon voltunk. Hátra volt még ugyanis a 
délutáni programmunk, t. i. a Kirnyik és a Csetátye meglátogatása, a mit a köz- 
ben esett csekély kis eső daczára szerencsésen egészen be is tartottunk. Bucsuzás 
után kocsin Abrudbányára tértünk vissza, utközben azonban még Gura Rosián 
az ottani m. k. zuzómüvet néztük meg, s már öreg este volt, mire éjjeli szállá- 
sunkra értünk. f 

Julius 6. (Borus, ködös, esős idő, d. u. azonban kiderült.) Terv szerint átmen- 
tünk Brádra. Korán reggel borus volt az idő, fent a Vulkán-hágón pedig azt vet- 
tük észre, hogy a hatalmas mészkőtömeg egészen ködben volt. Mivel azonfelül 
még esni is kezdett az eső, e hegy megmászásáról lemondva, tovább folytattuk 
utunkat, ugy hogy délben már Brádra érkeztünk. Brádon a HARxoRkr-féle arany- 
bánya részvénytársaság nevében MornwsáR Lasos, társulati főerdész fogadott, ki 
bennünket a társulat központi épületében lévő vendéglakásokba vezetett. Ebéd 
után KörtNER OszkÁR helyettes igazgatónál tisztelegve, irodájában a rudai 
12 apostol- és a muszari aranybányák térképeit tekintettük meg. Azután MOLNÁR 


191 


LaJos főerdész urral a társulat nagyszerü uj zazóművének megtekintésére indultunk 
a melyet Cowxgaps FERENcz igazgató és dr. GEBHARDT mérnök voltak szivesek 
nekünk részletesen megmutatni. —- A délután hátra lévő részét még arra hasz- 
nálhattuk, hogy elmentünk a rudai 12 apostol-bányához, hol e bánya gondnoka 
JuwxG DÁNIEL a geologiai viszonyok felől behatóan tájékoztatott bennünket. 

Julius 7. (Esővel váltakozó idő, mely este felé kiderült.) Ezen utolsó" napot 
egészen a muszari bányatanulmányozására szenteltük; a grohoti kirándulásról 
pedig, minthogy fél nap alatt ugysem lehetett volna megtenni, egészen 
lemondtunk. 

Muszarin Wopack HERMANN bányagondnok fogadott bennünket, és lekö- 
telező szívességgel bemutatta nemcsak a bányatérképeket, hanem fél napon át 
magát a bányát is. Ebéd után az utolsó heti aranytermelést, majd pedig a kézi 
zuzóban az aranynak cSZIBERTROGI széren való kimosását néztük meg. 

Végre ezt a napot rövidebb geologiai sétával fejeztük be a bánya körül. 

Julius 8-án a vándorgyülés feloszlott. A. geologusok visszatértek felvételi 
területeikre, a többi résztvevők közül pedig egy kisebb csoport alakult, amely még 
a Biharba rándult. 

Czélunkat : látni és tanulni, teljes mértékben elértük és hálás szívvel emlé- 
keztünk meg az elválás pillanatában nemcsak azokról, kik e kirándulást tervezték, 
hanem egyszersmind azokról is, kiknek odaadó kalauzolása a fényes sikert 
biztosította. 

Vivat seguens ! 


192 


HIREK A FÖLDTANI INTÉZETBŐL. 
A magy. kir. Höldtani Intézet 1899. évi felvételéről. 


A m. kir. Földtani Intézet tagjai a földmivelésügyi m. kir. Minister ur rende- 
letéből a folyó évben a következő területeket veszik fel részletesen. 

PosEwIrz TIVADAR dr. kir. osztálygeologus a felvételi idény első részében Mára- 
maros megye nyugati hegységében Toronyó, Ökörmező és Vucskómező környékén; 
a második felében pedig Szepes megyében Kolterbach, Márkusfalva és Szepesváralja 
vidékén folytatja részletes geologiai felvételeit. 

SZONTAGH Tamás dr. kir. bányatanácsos, osztálygeologus, Bihar megye keleti 
részében, Kalota, Vársonkolyos és Rossia határában végez részletes földtani térképe- 
zéseket. 

TELEGDI RórH LaJos kir. főbányatanácsos, főgeologus, mint osztályvezető, Torda- 
Aranyos megyében Nagy Oklos, Bélavár, Szolcsva községek területén és környékén, 
az osztály második tagja : 

PÁLFY MónR dr. kir. segédgeologus, szintén Torda-Aranyos megyében, Topán- 
falva, Albák és Alsó-Vidra környékén folytatja geologiai felvételeit. 

HCHAFARZIK FERENCZ dr. kir. osztálygeologus, Krassó-Szörény megyében, Lugos 
Karánsebes, Ruszkabánya körül és Hunyadmegyében Márga, Bukova, Várhely és 
Malomviz községek környékén vizsgálja és térképezi a földtani viszonyokat. Az osz- 
tály második tagja : 

HaALAavÁáTs GYULA kir. főgeologus, Hunyadmegyében Ujsebeshely, Ludesd, Russ 
és Csolnakos környékét térképezi. 

GESELL SÁNDOR kir. főbányatanácsos, főbányageologus Alsófehér megyében, 
Abrudbánya, Verespatak és Bucsum Pojen bányavidékét veszi fel bányageologiai 
szempontból. 

Az intézet agrogeologiai osztályából : 

TREIrz PÉTER kir. segédgeologus Pest megyében Fülöpszállás, Szabadszállás, 
Solt; Csongrád megyében Kistelek és Majsa községek környékét; azután a kassai kír. 
gazdasági iskola birtokát veszi fel. 

HoRUSITZKI HENRIK kir. segédgeologns Bars, Hont, Esztergom és Komárom 
megyében Helemba, Csata, Kis-Oroszka, Káty, Magyar-Szölgyén, Uj-Gyalla, Hetény, 
Márczelháza ; 

TiMKÓ IMRE ösztöndíjas pedig Komárom megyében Csúz, Tűr, Jászfalu, Perbete 
községek környékét térképezi. 

Böckn JÁnos kir. osztálytanácsos intézeti igazgató, mint rendesen, ugy az idén 
is megtekinti és ellenőrzi a geologusok felvételeit. 


SUPPLEMENT 


FÖLDTANI KÖZLÖNY 


DREIKANTER AUF DEN EINSTIGEN STEPPEN UNGARNS. 
Von 


KARL Papp. 


Am Rande der ungarischen Ebene befinden sich weitláufige Kies- 
ablagerungen, deren Alter und Lagerung durch neuere und eingehendere 
Aufnahmen der ungarischen Geologen schürfer ins Licht gerückt wurden. 
An die Kieslager setzen, in müchtigen Massen einen grossen Theil des 
ungarischen Tief- und Hügellandes bedeckend, Flugsand und Lössablagerun- 
gen an. Die Anháufungen von Treibsand und Löss, als Bildungen einstiger 
Steppen, weisen auf grosse Winde hin. Es ist auf solchem Terrain sozusa- 
gen zu erwarten, dass auch die Kieslager die Wirkung der Winde zeigen, 
und thatsüchlieh sehen wir an den kantig geschliffenen Kieseln, welche ich 
hiermit Gelegenheit nehme, der hochgeehrten Fachsitzung vorzulegen, 
unverkenntliche Spuren der grossen Winde und des Steppenklimas. 

Diese Dreikanter sind an von einander entfernt gelegenen öStellen, 
zu verschiedenen Zeiten, von einander unabhüngig, gefunden worden. Als 
erster fand in Ungarn Dr. MAugus Sraus Dreikanter, und zwar im Sommer 
des Jahres 1887. Im Gebiete der im Pester Comitat gelegenen Gemeinde 
Csömör, in einer Grube des Kieslagers nüchst den Weinbergen, fand er 
ihrer ca. zwanzig Stück. Wie ich von Herrn Doktor STAUB mündlieh erfuhr, 
war es ein Vortrag Dr. Joser SzaBó"s, welcher seine Aufmerksamkeit auf 
diese Kiesel lenkte. Dr. Szazó hatte nümlich gelegentliech der am 4. Juni 
1887 abgehaltenen Fachsitzung der geologisehen Gesellschaft deutsche 
Dreikanter vorgelegt und sie im Sinne der damals herrschenden BERENDT- 
schen Theorie als Gerölle, welche Gletscherschliff erlitten, besprochen. 
Seinen Vortrag beendete er mit folgenden Worten : vOb in Ungarn Drei- 
kanter existieren, wissen wir derzeit nicht, weil bisher niemand auf sie 
achtete ; nachdem sie jedoch so charakteristische Überreste der Glacial-Zeit 
sind, würe es wirklich der Mühe wert, die Kiesbergwerke und ühnliche 
Bloslegungen von nun an gründliecher zu untersuchen.? 

Unter dem Eindrucke dieses Vortrages machte Dr. SrauB, nachdem 
er auf seiner Csömörer Besitzung eckige Kiesel bemerkte, Dr. SzaABó auf 
den Fund aufmerksam, dieser hielt sie jedoch nicbt für Dreikanter. Daraut 


194 


hin brachte sie ersterer mit der Aulschrift rKEckige Kieselb im natur- 
geschichtlichen Cabinet des Budapester Mustergymnasiums unter, und, 
nachdem er sie ausser Professor Dr. SzaBó niemandem zeigte, geriethen sie 
in Vergessenheit. 

So geschah es denu, dass Dr. ALEXANDER ScHmMIDT, als ihm der Guts- 
Inspektor des Grafen Pallavicini, Josef Novák, aus der im Soproner 
Comitat gelegenen Gemeinde Iván Kiesel sandte, er — nachdem er von 
der Existenz der obigen Kiesel nichts wusste — unabhángig von Dr. STAUB 
abermals die Dreikanter in Ungarn im Jahre 1896 , entdeckte. Dr. SCHMIDT 
überliess sie dem, unter der Leitung des Professors Dr. LupwiG Lóczy 
gestandenen Geologisechen Institut am Polytechnicum, wo sie seither mit 
ihren aus den deutschen, libischen und centralasiatisehen Steppen stam. 
menden Kameraden vereint zur Illustration der Wirkung dienen, welche 
die Thátigkeit des Windes herbeiführt. 

Im selben Jahre entdeckte auch Dr. Ayrorv KocHim Modrus-Fiuma- 
ner Comitat, nüchst Károlyváros, in jenem derben Pontus-Sande, welcher 
an der Severiner Strasse entlang zieht, Dreikanter aus Kalkstein. 

Ich erlaube mir der geehrten Fachbsitzung diese Dreikanter vorzulegen 
und e leiehzeitig den Herren Doktoren MAURUS ÖTAUB, ÁLEXANDER ÖCHMIDT 
und ANTox Kocrn für die Liebenswürdigkeit, mir diese schünen Exemplare 
zum Studium überlassen zu haben, meinen Dank auszusprechen. Auch 
schulde ich dem Herrn Prof. Dr. LupwiG Lóczy für das Vergleichungs- 
material und für die einschlágigen Anleitungen, welche er mir gewühbrte, Dank. 


Die Entwicklung der Dreikanter-Frage. 


Gemüss unseres heutigen Wissens war es A. GUTBIER, welcher als 
erster im Jahre 1858 Dreikanter in der sáchsischen Schweiz entdeckte und 
deren Entstehung durch die schabende Wirkung der Eisfluthen erklürte. 

Im Jahre 1872 beobachtete sie Meyn in Holstein; allgemein bekannt 
wurden sie erst 1876 durch BERENDT, als er die Geologen auf die riesen- 
hafte Verbreitung der Dreikanter aufmerksam machte. Im obern diluvialen 
Sande von Nord- Deutschland fand man mit Beobachtungder kartographischen 
Bedingnisse allmülig eine grössere Menge von Dreikantern, wodurch ihnen 
ein reges Interesse entgegen gebracht wurde. Die regelrechten Kanten, die 
Glátte der Oberfláchen brachten manchen auf die Idee, es wüáren dies 
menschliche Producte aus dem Steinalter, andere suchten den Grund für 
die Bildung der regelrechten Fláchen in der Neigung zur Spaltbarkeit nach 
bestimmten Flüchen, wieder andere dachten an die scehabende Wirkung des, 
durch den Wind getragenen Sandes. Alldiese Annahmen verstummten, als 
1884 BERENDT seine bekannte Theorie entwickelte, deren Schwerpunkt in 
der bewegenden Kraft liegt. Jene, die Steine bewegende Kraft konnte nur 


195 


die des Wassers sein, aber nicht die des Meereswassers, denn der Beobachter 
fand wáhrend zehn Jahren keinen einzigen derart gestalteten Stein am 
Gestade des Meeres; es konnte demzufolge nur die Kraft fliessenden, und 
zwar des Thauwassers der Gletscher sein. 

Daraufhin wurde in Deutschland und jenen Lándern, welehe sich 
von der deutschen Litteratur náhren, im Sinne BERENDT s die Frage weiter 
erőrtert. Man gruppierte die Kiesel nach ihren Kanten, stellte Tabellen über 
ihre Kantenwinkel auf, daraus den normalen Kantenwinkel zu bestimmen. 
Zur Illustration dessen, wie weit man in Verfolgung dieser Theorie gieng, 
sei es mir erlaubt zu erwáhnen, dass Dr. F. THETLE, dieselbe verfechtend, 
sich hinreissen liess, die im Blinddarme des Pferdes und im Gallensacke 
des Menschen sich vorfindenden acht Darm- und secbzig Gallensteine als 
Dreikanter-Congelomerate zu bezeichnen, welche deutlieh die Construction 
der Dreikanter aufweisen und die Annahme bestátigen, dass durch Ver- 
dichtung und Bewegung aus den runden Formen kantige entstehen. 

Nachdem BERENDT die Dreikanter mit der Vergletseherung des Nord- 
deutschen Thieflandes in Verbindung brachte, betrachtete man überall die 
Dreikanter als Boten der diluvialen Eisfiuth. Dies bewirkte, dass die Theorie 
BERENDT"S so allgemein Anklang fand und bis zur neuesten Zeit nicht nur 
das Publicum, sondern auch einen guten Theil der Wachkreise fesselte, 
trotzdem GorrscHn bereits 1883 feststellte, dass die sogenannten Pyramidal- 
gerölle immer an jenen Stellen zu treffen sind, wo loser Sand und Steinchen 
unter der Einwirkung des Windes stehen, besonders auf grossen Steppen, 
wo die bestgeschabten Flöchen immer in der selben Weise nach den 
Hauptwindrichtungen zu finden und daher als sandcultings, das heisst, 
als das Erosionsproduct des mit dem Winde vereinten Sandes zu betrach- 
ten sind. 

Die Wahrnehmung A. Mrcxwirzs bestátigte diese Annahme. Dieser 
beobachtete nümlieh in der Gegend der Nönne-er Dünen, dass der Treib- 
sand alle Trtümmergesteine, selbst Granitblöcke, sobald diese aus dem Boden 
hervorstehen, glatt sehleift und dass man den drei herrsehenden Wind- 
richtungen entsprechend drei Flüchen und drei Kanten an den meisten 
Kieseln findet. 3 

Endlich klüárte A. G. NArHogsr die deutschen Fachkreise darüber auf, 
dass im Jahre 1869., also früher, ehe man sich mit der Sache in Europa 
ernstlich befasste, TRaAvegs schon die pyramidalen Gerölle von New-Zealand 
beschrieb und deren Entstehung beobachtete. TRaAvERs machte nömlich auf 
einer kleinen Halbinsel New-Zealands, náchst Wellington, die Wahrnehmung, 
dass die herrsehenden Winde, welche hier von Nordwesten gegen Südosten 
und umgekehrt wehen, den Flugsand in stándiger Strömung halten. Dem- 
zufolge sind die Kiesel eines nahegelegenen Thalgrundes an zwei Seiten 
geschliffen, so dass der überwiegende Theil dieser Steine zwei Flüchen und 


196 


eine Kante aufweist. Dasselbe theilte auch Enys im Ouarterly Journal der 
geologischen Gesellschaft in London mit. Dass die Entstehung der Drei- 
kanter — sagt NATHORsT — in keinerlei Beziehung zur Eiskruste der Eiszeit 
steht, ist heutigen Tages zu betonen überflüssig. NarHoRsr erbringt auch 
Beweise. Er fand námlich mit Lindström im Vereine fossile Dieikanter bei 
Lugnas im HEophyton-Sandsteine. Wenn also die Dreikanter schon im 
Cambrium vorhanden sind, steht zu erwarten, dass sie sich auch in den 
übrigen Schichtungsgebilden vorfinden. Und thatsáchlieh —ich erwáhne es 
hier, um auch gleich mit dem Alter der Dreikanter ins Reine zu kommen — 
fand sie CHELIus im mittleren Buntsandstein, im EHck"sehen Conglomerat 
bei Radheim im östlichen Odenwald. 

Neuestens war es — wie ich bereits eingangs zu erwáhnen die Ehre 
hatte — Dr. Axron Kocn, welcher bei Károlyváros im Pontus-Sande Drei- 
kanter entdeckte. 

Sehr verbreitet sind die diluvialen Dreikanter besonders auf dem 
Flachlande von Nord- Deutschland, in Sachsen, Sechleswig- Holstein, Jütland, 
Estland usw. SIEMIRADZKI fand auf dem russisch-polnischen Flachlande, in 
der Gegend bei Warschau, zwischen den unteren diluvialen Geröllen, 
Dreikanter. 

Micxgwrrz und WALTHER waren es, welche die Bildung der Dreikanter 
beobachteten und bekannt machten, und so knüpft die neue Epoche in der 
Bildungsgeschichte der Dreikanter an ihre Namen an. WALTHER, der 1887 in 
der Wüste Galala unter den  Kalkstein-Geröllen eines Uádii typische 
Dreikanter vorfand, überzeugte sich mit eigenen Augen von der Thatsache, 
dass diese von dem durch den Wind getriebenen Sand glatt geschliffen 
werden. Er fand keinerlei Zusammenhang zwischen der Lage der Kanten 
und den Windrichtungen, was auch natürlich ist — wie er selbst bemerkt — 
da diese auf den Steppen jede Stunde sich ándert. Und gerade er fand sehr 
viele regelmöássige, drei- und vierkantige Kiesel. 

VERWORN hingegen fand am rothen Meere, am Djebel-Nakus keinen 
einzigen dreikantigen Kiesel. Alle waren einkantig und so gelagert, dass die 
Richtung der Kanten WW—ENE, und die Neigung ihrer Fláchen NNW — 
SSE war, welche Stellung den Windrichtungen entsprechen, weil an diesen 
Gestaden Nord- respective NN W- Winde herrschen und zeitweilig auch Súd- 
wind auftritt. VERWwoRN weist auf die Thatsache hin, dass trotzdem der Wind 
nur eine Richtung besitzt, an den lángliech geschliffenen Geröllen zwei oder 
drei Fláchen mögliech sind, und zwar auf solche Art, dass sie sich um ihre 
Lángsaxe drehen. Diese Drehung ist leicht verstándlich, wenn man bedenkt, 
dass der Wind unter dem Steine den Sand herausblást, jener in die derart 
entstandene kleine Vertiefung geráth, wobei er eine andere Seite dem 
Schleifen aussetzt. Zur Bildung regelrechter, einkantiger Kiesel hült er 
dessen Material und ursprünliche Form für wichtig. Der runde oder ovale 


197 


Öuarzkiesel sehabte sich zu regelrechten einkantigen, das Sand- und Kalk- 
steingeröll hingegen nie zu schöngekanteten Kieseln. 

Die Oualitát der Dreikanter hángt auch von der sehleifenden Materie 
ab, wie dies Dr. E. WirrrcH in seiner Abhandlung Über Dreikanter aus 
der Umgegend von Frankfurt a. M.s ausführlieh erörtert. Überall, wo der- 
ber Flugsand das Schleifmaterial bildet, werden die Kiesel gelönzend, ihre 
Kanten scharf; der feine Sand liefert matte Exemplare mit versehwom- 
menen Kanten undje mehr man sich der Stelle náhert, wo der Wind nur 
mehr Theilehen von der Feinheit des Staubes mit sich fúhrt, um so unbe- 
stimmter und seltener werden sie und verscehwinden im Gebiete des 
reinen Löss ganz. 


Die Kennzeichen der Dreikanter. 


Bevor ich mich in die Beschreibung der ungarlándischen Dreikanter 
einlasse, nehme ich noch Gelegenheit, kurz jene Merkmale anzuführen, 
welche den Kiesel zum Dreikanter stempeln. 

1. In seiner ausgeprágtesten Form ist der Dreikanter ein mit fett- 
glánzenden Fláchen und drei oder vier Kanten versehenes Gebilde, welches 
einer niederen Pyramide áhnlich ist. Seine Flöchen laufen in scharfen 
Kanten, diese wieder in einer Spitze zusammen. Ihre Basis, gleichviel ob 
sie rund, drei- oder viereckig, ist stets abgeflacht. Die Fláchen bilden in den 
meisten Fállen stumpfe Winkel. 

2. Es sind jedoch welche vorhanden, welche die Form einer Süule, 
ja selbst eines Parallelepipedons besitzen, deren Flüáchen oft miteinander 
einen Winkel von 907 bilden. 

3. Oft kommen einkantige Kiesel vor, ganz oder theilweise mit geschlif- 
fenen Fláchen begrenzt. Diese Einkanter sind für gewöhnlich in Lüngsrich- 
tung gestreckt. ; 

4. Auch solche Exemplare finden sich vor, auf welchen keinerlei 
Fláchen oder Kanten sichtbar sind, sondern unregelmássige Löcher und 
Furchen aufweisen, welche ihre Oberfláche uneben machen. 

5. An Kieseln, deren Material schiefriger Struktur ist, reihen sich die 
Löcher und Furchen in gewissen Richtungen aneinander und sind derart 
angeordnet, dass sie in der weichen oder lockeren Zone des Kiesels liegen, 
wobei die harten und dichten Theile die vorspringenden Kanten bilden. 
Tritt diese Erscheinung auf einer nach oben gerichteten Flüche auf, so ist 
der Stein von stufenartiger Bildung. So die Löcher oder runden Bindrücke, 
als auch die Kanten der Furchen sind gesebhliffen und besitzen Fettglanz. 

6. Ihrer Materie nach schleifen sich die Ouarz-Kiesel am schönsten, 
werden scharf und schön fettglánzend; auch die Kalkstein-Kiesel besitzen 
schőnen Fettglanz, ihre Kanten sind jedoch abgescbliffen; die Sandsteine 


198 


werden unregelmássig, uneben ; die aus Theilen verschiedenen Hártegrades 
bestehenden Schiefergesteine zeigen Furchen. 

7. Betreffend ihres Vorkommens ist die bisherige Erfahrung jene, dass 
die Dreikanter nicht einzeln, oder sich auf kleine Fundstátten beschránkend 
vorkommen, sondern massenweise und auf grossen Terrains zerstreut sich 
vorfinden. 


Beschreibung der ungarlándischen Dreikanter. 


Dreissig Stück Dreikanter sind es zusammen, welche ich von drei 
verschiedenen Punkten Ungarnsin Hüánden habe; darunter befinden sich 
fünf, welche dem Pontus-Sande entstammen. Dr. Anprox KocH entdeckte 
sie westlieh von Károlyváros an der Severiner Strasse. Es sind dies kleine 
Kalkstein-Kiesel mit unbestimmten Kanten, deren Form und matter Glanz 
jedoch charakteristisch ist. Ihre Form erinnert an jene Dreikanter mit ihren 
abgeschabten Kanten und dreieckigen Basen, welche WALTHER in seinem 
Werke: cDie Denudation in der Wüstes als háufige Gebilde der Wüsten 
besonders hervorhebt und auf der beigeschalteten Tafel 1 darstellt. 

Die übrigen vorliegenden Dreikanter stammen von der Oberflüche 
der Kieslager levantischen Zeitalters, aus den Gemeinden Csömör (Pester 
Comitat) und Iván (Soproner Comitat). Diese wurden durch Dr. MAuRus 
SrauB und Dr. ALEXANDER SCHMIDT entdeckt. 

Im allgemeinen sind sie klein; ihr Durchmesser schwankt zwischen 
drei und sieben em. Sie sind zumeist Ouarzkiesel, es befinden sich jedoch 
auch welche aus Kalkstein und Amphibolschiefer darunter. Auf beigelegter 
Tafel I stelle ich ihrer sechs der charakteristisehesten Formen in treuer 
Abbildung dar. 

Figur 1 zeigt das schönste Exemplar, welches auf beiden Seiten 
gleichen Fettglanz besitzt und drei feine Kanten aufweist. Dieser Ouarz- 
Kiesel von gelblicher Farbe ist sehr flach und dünn, seine Lünge misst 
55 mm, seine Dicke nur 24 mm. An der Seite 1u ziehen sich an seiner in 
die Lánge gezogenen Fláche Verthiefungen hin. 

Figur 2 stellt einen mattglünzenden Kiesel mit dreieckiger Basis und 
abgeschliffenen Kanten dar — dieselbe Form, welche WALTHER für die Drei- 
kanter der Wüsten charakteristiseh bezeiehnet. Im Csömörer WFunde sind 
mehrere derartige Exemplare, alle mattglánzend und mit kleinen Löchern 
und schmalen Furchen bedeckt. 

Figur 3 führt einen Dreikanter vor, dessen Fláchen sich hoch erheben. 
Die Grösse des Kantenwinkels der dem Beobachter zugewandten beiden 
Flichen betrügt annáhernd 907. Seine Kanten sind beweitem nicht so fein, 
wie die des in Figur 1 dargestellten, sondern gleichen eher einem Rücken. 
Vertical auf den Lüngsrücken sind seichte Vertiefungen, Furchen in guerer 


utá áááttürlltttls lala ian 


199 


Richtung sichtbar. Auf der drübrigen Seite bildet er einen mit ausgeprágter 
Kante versehenen Hinkanter. 

Der röthliche Ouarz-Kiesel besitzt sehőnen Fettglanz. 

Der in Figur 4 sichtbare Kiesel weist an seiner rechten (der Figur 3 
zugekehrten) Seite feine, dünne Fádchen auf, welche deutlich den Weg 
der durch den Wind getriebenen Staubkörnehen bezeichnen. Diese, von 
feinen Furchen bedeckte Seite erhebt sich steil von ihrer Basis und zieht 
sich auf Conto der anderen zwei Flichen nach links hin, wo sie mit diesen 
eine scharfe Kante bildet. An der unteren, dreieckigen Fláche sind die 
Spuren einer treppenartigen Struktur ersichtlich. 

Figur 5 macht einen sehr hohen Kiesel ersichtlich, welcher bei einer 
Lönge von 42 mm, eine Höhe von 32 mm besitzt. Seine pyramidenartige 
Gestalt wird eigentlich von vier Flichen gebildet, die vierte Kante wurde 
jedoch durch nachherige Corrazion abgeglattet; die drei übrigen Kanten 
sind ausgeprügt. Seine rothen Flüchen sind mit Nadelstichen áhnlichen 
Löchern übersüet. 

Figur 6. veranschaulicht einen einkantigen Kiesel, dessen eine Fláche 
seinen Schieferschichten entsprechend durch den vom Winde gebrochenen 
Sand in kreisrunden Linien eine treppenformige Structur erhielt. 

Unter den nicht zur Darstellung gebrachten Exemplaren halte ich 
noch eines erwáhnenswert, welches ganz das Ebenbild dessen ist, welches 
Wirrrcn in seinem, bereits erwáhnten, ausgezeichneten Werke auf Tafel VI, 
Figur 4 uns vor Augen führt. Seine hervorspringende Kante ist eine Ouarz- 
ader, die mit ihr parallel laufenden Adern sind erhalten, wogegen sich in 
der weicheren Grundmaterie des Kiesels mit ihnen parallele Furchen befin- 
den, welche der Sand zog. Das ganze zeigt einen überrasechend schören, 
dunklen Glanz. 

Dies alles beweist, dass wir es bestimmt mit Dreikantern zu thun 
haben und műssen wir ihr Vorkommen in Ungarn als zweifellos festgestellt 
betrachten. 


Das Alter der ungarlándischen Dreikanter. 


Ein Thei! der in Frage stehenden Dreikanter stammt aus dem Gebiete 
der Gemeinde Csömör, welche nordöstlieh von Budapest in einer Entfer- 
nung von 15 Km. liegt. Das in den Weingebirgen befindliche Kieslager, 
von dessen Oberfláche Dr. Maugus SrauB die Kiesel sammelte, liegt etwa 
250 M. ober dem Meeresspiegel. Dieses Kieslager gehört den Forschungen 
nach, welche Dr. FRANZ SCHAFARZIK und Junius Hanavárs anstellten, zu jenen 
máchtigen Kieszuge, welcher am linken Ufer der Donau in der Gegend von 
. Rákos-Keresztúr, Puszta-Szent-Lőrinez, Puszta-Gyál und Alsó-Némedi in 
schönen Bloslegungen aufzufinden ist und sich in nördlieher Richtung gegen 


Földtani Közlöny. XXIX. köt. 1899. 14 


200 


Puszta-Szent-Mihály, Czinkota und Csömör fortsetzt. Die Bestimmung 
ihres Alters verdanken wir hauptsüchliech Jurrus HAaLnaváTrs, welcher auf 
Grund der daraus hervorgegangenen Zühne von Mastodon arvernensis 
Coizer et JoB., Mastodon Borsoni Hays., Rhinoceros sp., des Baumstammes 
von Ouercintum Staubi Fenix und der Lagerungsverhültnisse, welche die 
Kiesel aufweisen, feststellt, dass das Mastodon-Überreste enthaltende Kies- 
lager am linken Ufer der Donau mit grosser Warscheinlichkeit sich im 
levantischen Zeitalter bildete. 

Der andere Theil der Dreikanter rührt vom Gebiete der Gemeinde 
Iván (Soproner Comitat) aus einer Höhe von ca. 160 M. über der Meeres- 
oberfláche aus jenem Kieslager her, welches südlieh vom Fertő-See miách- 
tige Terrains bedeckt und in ülteren geologisehen Aufnahmen als nicht 
abgeschiedene Pliocen- und Diluvial-Flussgeschiebe bezeiechnet werden. 
Heute hingegen, besonders seitdem das Studium der levantisehen Schich- 
ten, welche durch die artesisehen Brunnen des Alföld blosgelegt wurden, 
bezüglich des Alters der, am Rande desselben gelegenen Kieslager allmáhlig 
sicherere Weisungen liefert, kann man ruhig behaupten, dass die fraglichen 
Kieslager durch jene Flüsse hinterlassen wurden, welche sich in den levan- 
tisehen See ergossen; umsomehr, da der, die Skelettheile des Elephas 
meridionalis NEsrtI enthaltende Kies, von welchen Jurrus HALAVÁTS auswiesS, 
dass er in ülterer diluvialen Zeit sich lagerte, nach seinen bisher bekannten 
Bloslegungen nur kleinere Lager hinterliess. 

Die Materie unserer Dreikanter ist demnach levantischer Kies; -das 
Sehleisen zu Dreikantern konnte somit erst nach Versiegen der levantischen 
Seen seinen Anfang nebmen, als die Winde den trocknenden Sand mit sich 
führend, ihre corradierende Wirkung begonnen, deren Höhepunkt sie im 
Diluvium zur Zeit der Bildung von Flugsand und Löss erreichten, welche 
ununterbrochen bis zur Jetztzeit fortdauerte und deren Resultate wir auch 
heutigen Tages am Alföld wahrnehmen. 


Die einstigen Steppen unseres Alföld. 


Über die Wirkungen des Windes bringen die Wüstenreisenden immer 
mehr und mehr Beobachtungen, so dass sich unser Wissen über eine dieser 
Wirkungen, die Bildung von Dreikantern, allmálig erweitert. 

Überall, wo Dreikanter sich bilden, sind die klimatischen Verbült- 
nisse ühnlich. So herrscht in Central-Asien, an den russisch-kirgisisechen 
Steppen, den Kalahari-Kieselsteppen, auf den Gestaden New-Zealands, 
in der Wüstenzone von Süd-Amerika und überall, wo Dreikanter gefunden 
worden, trockenes Klima und starker Wind, weleher den Sand und Staub 
aufwirbelt und einestheils grosse Flüchen unfruchtbar macht, anderstheils 
müchtige Anhüufungen bildet. Die Flora ist unter solchen Verhültnissen 


201 


spárlich und armselig und ihr entsprichtrauch die Fauna. Heutigen Tages 
zu betonen, dass die Steppenbildung einzig und allein vom continentalen 
Klima abhüngt, ist überílüssig. Das trockene Klima, der Mangel an Nieder- 
sehlágen bringt den reichen Salzgehalt des Bodens, dieser die Steppen- 
Flora und Fauna mit sich. Zur Illustration dessen, wie unabhüngig die 
Steppenbildung von den Höhenverhültnissen ist, sei es mir gestattet auf 
Centralasien hinzuweisen, wo das Steppengebiet von Gobi.nach Tibet 
hinaufreicht, bis zur Höhe von 4000 M. über dem Meeresspiegel, im Hima- 
laya hingegen, dem reichen Niederschlage zufolge in der gleichen Höhe 
sich Gletscher befinden. 

Ungarns Tief- und Hügelland war im diluvialen Zeitalter ebenfalls 
ein Steppengebiet. Dies publicieren theils mündlich, theils in werthvollen 
Werken die Herren Dr. LupwiG von Lóczy, BÉra von ÍNKEY und JuLrus 
Hanavárs schon seit Langem. Der diluviale Treibsand und das Löss legen 
Zeugenschaft für die Steppenbildung ab. 

Die Löss-Sehnecken: Helix arbnstorum. H. hispida, H. bidens, 
Succinea oblonga, Bulimus tridens, Pupa. doltum, P. muscorum, (ionella 
lubrica, ete. etc. sind allesammt Steppen-Molusken, welche an warmen 
trockenen Stellen lebten und leben. 

Ausser diesen besitzen wir jedoch auch andere paleontologische 
Beweise. NEHRING, welcher der ausgezeichneteste Forscher der Steppen- 
frage und besonders durch seine fundamentalen Werke über die Steppen- 
fauna eine Capacitüt ersten Ranges ist, machte mehrere Steppenthiere 
Ungarns bekannt. So fand er in jener diluvialen Höhle bei Ó-Ruzsin nüchst 
Kassa, welche Dr. SaAmuxL RórH im Jahre 1879 entdeckte und ausgrub, 
unter den siebenunddreissig Gattungen von Thieren zwei Kieferknochen 
von Gricetus phaeus fossilis NexHRIxG. Ausser diesem charakteristischen 
Steppenhamster treffen wir im Ó-Ruzsiner Befunde noch zahlreiche andere, 
Thierüberreste, welche auf die Steppen-Fauna. hinweisen ; so Gricetus vul- 
garis foss. Worpk., Lagomys pusillus foss. NemRisa, Arvicola arvalis, Sper- 
mophilus sp., ja sogar ein in Antilopenhorn. Diese Steppenthiere wurden 
sicherlich von Raubthieren in die 650 M. über dem Meeresspiegel gelegenen 
Höble gezerrt. Bis zu welcher Höhe die Eulen ihre Beute schleppten, zeigt 
die Novihöhle, welche 2000 M. über der Meeresoberfláche in den Kalkstein- 
Schneebergen der Magas-Tátra gelegen, nach Rórrs A ufzeichnungen Über- 
reste mehrerer Steppenthiere, so des Arvicola arvalis foss., CGricetus vul- 
garis foss. barg. Die diluvialen Thierreste bezeugen demnach, dass auf dem 
nahegelegenen Flachlande Steppenthiere lebten. 

Unter den Überresten im Beremender Kalksteinbruch des Comitat 
Baranya befinden sich auch zahlreiche Bewohner der einstigen Steppen, 
wie dies durch die in PerÉnyrs Werke beschriebenen und dargestellten. 
Exemplare bewiesen wird. Es treffen sich dort Sorex gracilis PErÉnYI, (ro- 

14 


202 


cidura gibberodon Perényi, zahlreiche Species von Arvicola, Lepus und 
Gricetus; zu bedauern ist jedoch, dass unter ihnen nur zwei Gattungen 
von (ricelus pünktlich festgestellt sind, jene, welehe durch NEHRING früher 
zu (íricelus phaeus, neuerdings jedoch die grössere Gattung zur heutigen 
(ricetus migricams, die kleinere zur heutigen (íricelus arenarius naheste- 
hend bezeiechnet werden. 

In Bezug auf die Befunde von Beremend und Villány ist noch nicht 
entsehieden, ob man es mit Überresten jugendliehen Pliocens oder Dilu- 
viums zu thun hat. 

Das Murmelthier der Steppen, Arctomys bobac ScHREB., dieses cha- 
rakteristische Thier der Stipa-Steppen sammelte Dr. Anrox KocH in zahl- 
reichen Exemplaren im diluvialen gelben, sandigen Thon bei Kolozsvár. Er 
beschreibt das interessante Nagethier in der Zeitschrift der erdélyer Arzte 
und Naturforscher, gleichzeitig weist er aber auf die Mögliechkeit hin, dass 
dieses Murmelthier im Alt-Aluvium lebte und nur seine Löcher in den 
Ziegelthon des Diluviums grub, und so seine Gebeine dort vorzufinden sind. 

Aus den erdélyer Höhlen giengen weiters zahlreiche Überreste des 
diluvialen Ürpferdes, Eguus fossilis, hervor, welche aber noch nicht genü- 
gend studiert sind. Ausser diesen finden sich Überreste von (Cricetus vul- 
garis foss., Arvicola terresstris foss., Camis vulpes foss., Gervus elaphus 
foss. etc. vor. 

Von jenem Kameel-Schüdel, welchen PerÉnvr als den eines Urkameels 
erwáhnt, der angeblich aus einem Steinbruche bei Cserevic, eine Gemeinde 
in der Szerémség, stammt, und welchen FRgawsz KuBmyri unter dem Namen 
Camelus sp. als ausccgrabenes Exemplar behandelt und dargestellt hatte, 
überzeugte ich mich im National Museum, dass es ein recenter Schüdel sei, 
welcher vielleicht durch die Türken oder Tataren nach Ungarn versechleppt 
wurde. Der Leimgehalt des Schádels und seine ganze Beschaffenheit ver- 
rathen auf den ersten Blick, dass er höchstens einige hundert Jahre alt ist 

Ich kann nicht umhin der ülteren, allgemeinen Ansicht zu erwábnen, 
welche die Existenz der guaternáren Eisperiode auch mit der Glacial-Fauna 
bewies. Vergleichen wir die Befunde von Ó-Ruzsin, Beremend und Erdély 
mit den nüchst gelegenen böhmischen Diluvial Süáugethieren, welche 
WonpxicH in die Gruppen: Práglacial-, Glacial-, Steppen-, Wiesen- und 
Waldfauna eintheilt, so leuchtet aus den einigen ungarisehen Überresten 
nur die Thatsache hervor, dass wir es mit einer sehr gemischten Fauna 
zu thun haben, welche jedoch als Glacial-Fauna nicht bezeichnet werden 
kann. 

Es würde mich zuweit von meinem Gegenstande ableiten, wollte ich 
mich hier in die Vergleichung und Gruppierung der diluvialen Fauna, ein- 
lassen. Übrigens würe es auch ohne dem pünktlichen Studium der Über- 
reste eine verfehlte Sache. 


203 


Im Gebiete unseres Vaterlandes sind aus der Glacialzeit im ganzen 
nur jene Söpuren übrig, welche in der Tátra, Retyezát und einigen höheren 
Gebirgsgegenden durch Dr. 5. RórH, Dr. SCHAFARZIK und Dr. PosewIirz con- 
statiert wurden. 

Unseren heutigen Wissen nach berührte jene Bisperiode, welche nach 
PENck und BRÜCKNER Mittel-Kuropa im Pleistocenen Zeitalter dreimal, mit 
zwei interglacialen Zeitráumen unterbrochen keimsuchte, über Nord- Deutsch - 
land und Russland nur zweimahl, mit einer interglatialen Periode, herein- 
brach und die Steppenbildungen ersterem Orte in der zweiten, an letzterem 
in der einzigen Interglatialperiode begann, Ungarns Tief- und Hügelland 
nicht, so dass sich hier jene Fauna, welche in Mitteleuropa als prüglatiale 
bekannt ist, Írei entwickeln konnte. Auf den, mit Wáldern alternirenden 
Wiesen konnten Elephas primigenius, Rhinoceros tichorhinus, Cervus 
megaceros, (rervus alces, nur so lange leben, bis das feuchte Klima durch 
das trockene verdrángt und auch sie durch das Steppen-Zeitalter verdrángt 
wurden. Von den Kiesel- und Sandlagern, welche das Flachland begrenzten 
und von Flüssen hier zusammengetragen wurden, führte der Wind die 
beweglichen Theile mit sich, trieb den Flugsand in Barkhane zusammen 
und schhiíff jene Kiesel glatt, welehe ich der geehrten Fachsitzung vorzule- 
gen die Ehre hatte. 


Erklárung zu Tafel I. 


1. Doppeldreikanter mit drei Flöchen und Kanten. Aus der Gemeinde Iván 
des Soproner Comitats, von der Oberflüche des levanteischen Kieslagers. 

2. Dreikanter ohne Kante, aus dem Gebiete der Gemeinde Csömör ( Pester 
Comitat) von der Oberfláche des levanteischen Kieslagers. ; 

3. Kiesel mit rückenartiger Kante und Ouerfurchen, aus dem Gebiete von Iván. 

4. Dreikanter aus dem Gebiete von Iván. An seiner rechten (der Figur 3. 
zugewandten) steilen Flüiche zeigen feine Linien den Weg der Staubkörncehen. 

5. Hoher Kiesel von pyramidaler Form mit 3 scharfen und einer versehwom- 
menen Kante, an seinen Fláchen mit nadelstieháhnlichen Löchern, aus dem Gebiete 
von Iván. 

6. Einkanter aus dem -Gebiete von Csömör, dessen Sehieferschiechten durch 
den vom Wind getriebenen Sand in kreisrunden DLinien ausgesehliffen sind, 

Alle in natürlieher Grösse. Die dargestellten Exemplare befinden sich im 
Besitze der technischen geologischen Sammlung des kön. dJoseft-Polytechnicums zu 
Budapest. 


204 


SCH WANZWIRBEL-RESTE FEINES AUSGESTORBENEN CETACEEN 
VON KOLOZSVÁR. 


Von 


Prof. Dr. ANron Kocn. 


Ende September des vergangenen Jahbres zeigte mir Herr Prof. Jun. 
SzápEczkY in Kolozsvár zwei grosse Schwanzwirbel, welehe man bei der 
Vundamentierung des Hauses des Prof. J. HaRaszrY in der Görögtemplom- 
Gasse ausgrub. Diese Gasse liegt an dem sanften Abhange der diluvialen 
Terrasse, welche den südlichen Rand der Stadt bildet, wo aus dem diluvi- 
alen Terrassenlehm hie und da ober-tertiáre Schichten ausbeissen. Herr 
Professor SzápEczky, der so freundlich war, mir diese Wirbel zur genaue- 
ren Untersuchung anzuvertrauen, theilte mir über deren Vorkommen fol- 
gendes mit : 

cBei der Fundamentierung des genannten Hauses grub man bis 3 m., 
ja stellenweise noch tiefer in den Boden. Der Untergrund bestand aus 
thonig-sehlammigen Sand, in welehem kleinere und grössere Sandstein- 
Concretionen (sogenannte Feleker Kugel) in grosser Menge lagen. Auf der 
unebenen, stellenweise entschieden runzelig-welligen Oberfláche der Sand- 
sechichte lagen verschiedenfarbige, gelbe, grüne, stellenweise braune Thone, 
welche da, wo der Sand gefaltet war, ebenfalls gefaltet waren, was durch 
die Vertheilung der darin ausgeschiedenen weissen Kalkmergel-Concretionen 
deutlich ersichtlich war. An anderen Stellen aber waren die verschieden 
gefürbten Thonscbichten durch steile Grenzflüchen scharf von einander 
geschieden, so dass man dieselben entschieden für herabgeschwemmten 
Boden halten muss. Versteinerungen fanden sich in diesen Thonen nicht 
vor; beider Fundamentierung der Universitáts- Klinikbauten fand ich jedoch 
in áhnlichen Thonen Gyps, auf Grund dessen ich glaube, dass diese Thone, 
jenen im Békásbache áhnliech, den Mezőséger Schichten (ob. Mediterran) 
angehören. Darüber folgt noch eine dünne, höchstens ?/4 m. máchtige Decke 
braunen humósen ÖObergrundes. 

cDie beiden Wirbel fanden sich, nach der Aussage der Arbeiter, an 
der Grenze des Sandes und des Thones, einige Meter von einander ent- 
fernt. In den Vertiefungen des einen war factisch wenig Sand zu sehen. 

Ich habe die Wirbel aufmerksam untersucht, und fand, dass der 
Canal des obertn oder Nervenbogens (Neurapophyse), so auch die, die 
rudimentüren (uerfortsütze durehbohrenden Arteriencanüle, mit gelblich- 
weissem, dichtem Kalkmergel ausgefüllt sind. Indem ich von diesem Gestein 
eine ziemliche Partie herauskratzte und bohrte, unterwarf ich dasselbe 


205 


einer chemischen Prüfung. Salzsáure löste wenigstens die Hálfte desselben 
unter heftigen Brausen, und der Rest war ein rein weisser, fein geschlámm 
ter Thon. Dieser die Hőhlen der Wirbel ausfüllende hellfarbige Kalkmergel 
erinnert zwar sehr an jene Mergelconcretionen, welche im diluvialen Ter- 
rassenlehm ebenda sehr verbreitet sind; es kommen aber solche auch in 
dem tiefsten Horizonte der Mezőséger Schichten der Gegend Klausenburgs 
allgemein zerstreut vor. 

In der Házsongarder Abtheilung der Kolozsvárer diluvialen Ter- 
rasse, besonders in der Görögtemplom-Gasse, habe ich bei Brunnengrabun- 
gen schon lángst beobachtet, dass unter der dünneren oder dickeren Decke 
des diluvialen Terrassenlehmes unregelmássig durcheinander geknetete 
Partien der sarmatisehen und ober-mediterranen Schichten des Feleker 
Berges liegen, und dass sich dazwischen auch kleinere und grössere Gyps- 
Nester und Klumpen vorfinden. Die Ursache des unregelmássigen Baues 
des Terrassen-Untergrundes aber ist ohne Zweifel der, dass wáhrend der 
Thalerosion im diluvialem Zeitalter am WFeleker Berg wiederholt Berg- 
schlippe stattfanden, welche nach den, bei dem Baue des anatomisehen 
Institutes gemachten Beobachtungen,Y bis zu dem damaligen Szamosufer 
hinunterreichen mussten. Da diese Bergschlipfe an der Berührung der sar- 
matischen mit den ober-mediterranen Sehichten geschahen, ist es natür- 
lich, dass die Schichten beider Stufen in Bewegung geriethen und in 
einander geknetet wurden. Diese Thatsache erklárt es uns daher, dass man 
unter der diluvialen Terrasse der Görögtemplom-Gasse von beiden ober- 
tertieren Stufen reichliches, jedoch durcheinander geworfenes Material 
angehautt findet. In Betracht dessen nun, dass man in den Höhlungen der 
vor uns liegenden Wirbel den, in den Mezőséger Schichten stark verbreiteten 
Kalkmergel eingeklemmt findet: halte ich es für wahrscheinlicher, dass 
diese von einem Meersüuger herrührenden Wirbel wirklich aus den Mező- 
séger Meeres-Schichten, und nicht etwa aus den brackischen Feleker Schich- 
ten (sarmatisch) herstammen, und dass dieselbe an jenen Ort, wo man sie 
im vorigen Jahre aufgefunden hat, infolge der Bergsehlipfe vom höher 
liegenden Abhange des Feleker Berges hinabgelangt sind. 

Dass nun die beiden mir vorliegenden Schwanzwirbel irgend einem 
ausgestorbenen Cetaceen angehőren, dafur sprachen ausser deren bedeu- 
tender Grösse auch deren Struktur und Form. Die Knochen der Cetaceen, 
und besonders die Wirbel, sind durch ihre schwammige, grobzellige Struk- 
tur von jenen der übrigen Süugethiere auffallend abweichend. Die Zellen 
sind ursprünglich mit Fett erfüllt. Auch die Struktur der vorliegenden 


X A. Kocn. Bericht über die in dem südlieh vom Klausenburg gelegenen Gebiete 
im Sommer 1886 durchgeführte geol. Detailaufnahme. 
Jahresberichte d. kgl. ungar. geol. Anstalt für 1886. Budapest 1888. p. 90. 


206 


Wirbel ist eine solche, nur sind die Zellen und Höhlungen jetzt mit áhn- 
lichem Kalkmergel, welche auch an der Oberfláche noch anhaftet, erfüllt, 
so dass die Wirbel nun ganz dicht und entsprechend schwer sind. Von 
organischen Stoffen ist keine öpur mehr in der Knochensubstanz, die Petri- 
ficierung. der Wirbel ist daher vollkommen und abgesehlossen. 

Die Schwanzwirbel der Cetaceen sind übrigens anch leicht erkenn- 
bar durch den wohlentwickelten unteren oder Blutgefáss-Bogen (Ha2mato- 
physe), dessen Flügel sich meistens zu einem unteren Dornfortsatz ver- 
einigen. Die Centren der vorderen Schwanzwirbel, d. i. die Wirbelkörper, 
sind sehr kráftig und vollkommen cylindriseh, die Bögen-, Dorn- und Ouer- 
Fortsátze gut entwickelt. Nach rückwárts zu aber vermindern sich allmáh- 
lig die Bögen und Fortsátze, und die Wirbelkörper nehmen eine seitlieh 
gedrückte Form an. An unseren fossilen Wirbeln sind die Bögen und Fort- 
sütze wirklich sehon rudimenteer, und die seitlich zusammengedrückte Form 
der Centren ist auch schon auffallend, infolge dessen diese beilüufig aus 
der Mitte des Sehwanztheiles stammen műssen, um so mehr, da die in der 
Region der Schwanzflosse liegenden kleineren Wirbel bei den Cetaceen von 
oben nach unten zusammengedrückt zu sein pflegen. 

Welcher Familie der Ordnung Cetacea diese zweifellose Sehwanzwirbel 
eines Wales angehőren, dafür sind die folgenden Charaktere massgebend : 

Die in die Unterordnung Archxeoceti gehörigen Zeuglodontide besi- 
tzen kurze Scehwanzwirbel ; die fossilen langen Wirbel können daher nicht 
aus dieser Familie herstammen. 

Die in die Unterordnung des Mystacoceti gehőrenden Arten besitzen 
ohne Annahme kürzere und breitere, weniger hohe Sehwanzwirbel ; die fos- 
silen Wirbel können daher nicht auf solche bezogen werden. . 

In der Unterordnung der Odontoceti nehmen die Sgualodontidae 
überhaupt eine Mittelstellung zwischen den Zeuglodontidze und den Del- 
phinide ein, und deren Sehwanzwirbel sind ebenfalls kürzer, als die fossilen. 

Die Delphinide sind aus demselben Grunde, so wie auch durch ihre 
kleinere Formen, ausgeschlossen. 

Bei den Arten der Unterfamile Physelerinae der Fam. Phwyseteridae 
sind die Wirbel ohne Ausnahme breiter, als lang, und zwar um so mehr, 
je weiter hinten sie in der Wirbelsüule stehen. Dann sind die Neurapophy- 
sen zu einem scharfen Rücken versehmolzen ; wáhrend bei unseren fossilen 
Wirbeln diese Apophysen in zwei Lappen getheilt sind. Endlich sind die 
H:aematophysen bei den Physeterine in hintere und vordere Lappen getrennt, 
wogegen bei unserer fossilen Form diese der ganzen Lönge nach kamm- 
förmig zusammenfliessen. Aus allen diesen Gründen können unsere fossile 
Wirbel auch keiner Art der Unterfamilie der Physeterine angehören. 

Bei den Arten der Unterfamilie Zyphiinae endlich ist die Form der 
Hchwanzwirbel eine den fossilen Wirbeln am ühnliechsten. Indem ich die 


207 


fossilen Wirbel mit den verschiedenen Arten dieser Unterfamilie verglieh, 
land ich sebhliesslich, dass Berarditus " Arnouxi Flow,X dessen génaue 
Beschreibung und Abbildungen ich vor Augen hielt, die am meisten ühn- 
fiche lebende Art sei. Diese Art besitzt 19 Schwanzwirbel. Unsere beiden 
fossilen Wirbel entsprechen dem 7. und 8. Schwanzwirbel dieser leben- 
den Art. Der 6. ist deshalb schon ausgesechlossen, weil dessen Transversal- 
fortsatz noch eine Einbuchtung gegen den Wirbelkörper zeigt, welche beim 
7. Wirbel fehlt, — und ebendas findet man auch am grösseren der bei- 
den fossilen Wirbel. 

Auf den Neurapophysen des 7. und 8. Schwanzwirbels des Berar- 
dius Arnouxi befinden sich ziemlich lange Dornfortsátze, welche nach ruck- 
würts geneigt, sich in entsprechende Gruben der nüchstfolgenden Wirbel 
einfügen. Diese Vertiefungen finden wir auch an den fossilen Wirbeln, die 
Dornfortsátze jedoch sind abgetrennt und fehlen. Der Neuralbogen an den 
fossilen Wirbeln ist von dem Canal des Rückenmarkes durchbohrt und 
mit dem erwühnten Kalkmergel ausgefüllt. Am hinteren Theil desselben, 
über dem offenen Nervencanal, musste sich der Dornfortsatz anlegen. 

Der Ouerfortsatz, sowohl bei der lebenden Art, als auch an den fossilen 
Schwanzwirbeln, tritt aus der Mitte des Wirbelkörpers hervor. Es ist natúr- 
lich nicht der Ouerfortsatz der Neuralapophyse ; solche finden sich nur an 
den Rückenwirbeln, am 7. Sehwanzwirbel sieht man bei Berardius Arnouxi 
. nur noch Rudimente davon. 

Die Maasse der fossilen Schwanzwirbel sind die folgenden : 


ESZ (BŰGSETS) des 8. (Fig. 2.) 
mm. mm. 
Lánge des Wirbelkörpers ....  .... 0 126 77 
Breite 9 ) vorne KAZNMtE 422 113 
) DLA ) Mint er ís a EE 108 ; 102 
Hoóhe s ) OTTE 8 MTE KNNNRBB 16/2 118 
Die ön DN (imat ene" 97 AES 118 112 


Wenn wir aber auch die Maasse der rudimentüren Apophysen dazu- 
rechnen, dann betrágt : 


am 7. am §. 
mm. mm. 
die ezosste Broite sZ ae MERMEROSM LE 132 14171 
) DI MEL Ő ÍTÓ Az ee ő ette zt Lót ölette 147 1377 


Man ersieht aus diesen Maassen ganz klar die seitlich zusammenge- 
drückte Form der Wirbelkörper. 

Die Durchmesser der die Apophysen durchbohrenden Arterialcanále 
wechseln zwischen 5 und 10 mm. 


k H.J. FrowegR. On the recent ziphioid Whales, with a description of the 
sceleton of Berardius Arnouxi FLow. 
Transact, of the zool, Society of London. Vol. VIII. (1874) p. 203. 


BIf. !/s der nat. Grösse. 


Erklárung der Abbildungen. 


der 7. Schwanzwirbel" schief von oben und seitwárts gesehen. Oben sieht man 
die Rudimente der Neurapophyse, an der Seite die des Transversalfortsatzes. 
Auch die Apophysen durchbohrenden Arteriencanüle sieht man deutlich. 
derselbe Sehwanzwirbel schief von unten und seitwárts gesehen. Man sieht jetzt 
oben die Rudimente der Haematophyse. Auch der den Seitenfortsatz durch- 
bohrende Arteriencanal ist gut sichtbar. 

der 8. Schwanzwirbel schief von oben und seitwárts gesehen, mit denselben 
Apophysen-Rudimenten. 

der 8. Schwanzwirbel schief von unten und seitwürts gesehen, mit denselben 
Apophysen-Rudimenten, 


209 


s am 7. am 8. Wirbel 
mm, mm. 
Die grösste Breite der Neuralapophyse ist 58 56 


Die Maasse der entsprechenden Sehwanzwirbel des Berardius Arnouxi 
sind nacn Flower : 
ikaneerdessz a Watbelsa zés szor ene Zoll 5177 7 mim 
) DO ) LÉ, A 7/gsgjs 10 190805 EM A /SÉDSe 1) 
aus welchen Maassen geschlossen die lebende Berardius-Art bedeutend 
grösser ist, als es die fossile war. Da die Körperlánge dieser Art nach 
Flower 27 engl. Fuss oder bl. 8 m. ist: so musste den Maassen entspre- 
chend die fossile Art bl. 5 m. lang gewesen. sein. j 

Da die fossilen Wirbel nicht nur in der Gröósse, sondern auch in 
Form von jenen des lebenden Berardius Arnouxi — mehr oder minder 
abweichen, ist es natürlich, dass die Identitát nicht nur der Art, sondern 
vielleicht auch des Geschlechtes ausgesehlossen ist. Es ist nun die Frage, 
ob man in der Literatur bisher fossile Barardius-Arten kennt? Indem ich 
nachforschte, konnte ich darauf bezüglieh blos eine Angabe finden. ALESS. 
PoRkris hatte námlich aus dem pliocenen Sand von Astigiana in Ligurien 
14. Stück Schwanzwirbel und deren Bruchstücke besechrieben und abge- 
bildet,X welche aus der Struktur der Knochensymphysen geschlossen, von 
einem ziemlich jungen Cetaceen herrühren. Nach seinen Vergleichungen 
fand er, dass selbe am náchsten den Scehwanzwirbeln des Gen. Berardius 
stehen, nur dass diese von einer bedeutend kleinerer Art stammen, als die 
lebenden Berardiuse. Die Maasse des 9. Wirbel sind námlich: die Lánge 
75 mm., die Breite der hinteren Fláche.75 mm., deren Hohe 84 mm. 
PoRkris gab dieser fossilen Form den Namen Berardiopsis pliocaenus. 

Da unter den von Ponrrs abgebildeten Schwanzwirbeln der 7. und 8. 
fehlt, konnte ich keine directe Vergleichung mit den beiden Wirbeln 
von Kolozsvár anstellen. Wenn wir aber einestheils die bedeutend grös- 
sere Maasse der Kolozsvárer Wirbel, anderestheils aber auch das höhere 
Alter der sie einschliessenden Schichten in Betracht ziehen: so kann man 
den Kolozsvárer Cetaceen mit den Berardiopsis pliocsnus keinesfalls 
nicht identificieren. Vor der Hand scheint es mir am gebotensten, diese 
neuen Reste in das Gen. Berardiopsis verlegend, mit einem besonderen 
Artenamen zu versehen und bringe dafür das miocaenus in Vorschlag. 

Die aus den Kolozsvárer ober-mediterranen Schichten herstammen- 
den riesigen Wirbel sind also der 7. und 8. Sehwanzwirbel des Berarditus 
miocaenus mihi. 

Budapest, am 17. Juni 1899. 


k Dorr. ALEss. PokrIs. Catalogo deserittivo del Talassoteri rinvenuti nei ter- 
reni terziarii del Piemonte e della Liguria. Memorie della Reale Accademia delle 
scienze di Torino, 1886. Ser. II. Tomo XXXVII. p. 247. — fig. 95, 96. 


210 


FIN NEUES GANGGESTEIN AUS ASSUAN, 
Von 


Dr. Junius SzáDBczKY.! 


Die Gesteine des beim ersten Nilfall gelegenen Assuan kennen wir 
derzeit noch bei weitem nicht so genau, als sie eg verdienen würden. Est ist 
bekannt, dass die Benennung des Syenits nach dem griechisehen Namen 
Assuans : Syene, auf einem Irrthum beruhte, da man ursprúnglich unter die- 
sem Namen das aus den Assuaner Steinbrüchen stammende, schön roth- 
farbige, granitische Gestein verstand?; WERNER wandte ihn jedoch auf 
das, durch seinen rothen Feldspath áhnliche, seine Zfusammensetzung jedoch 
abweichende Dresdener Plauengrunder Gestein an, welches auch dann der 
Typus des Systems blieb, als erwiesen wurde, dass das ursprüngliche 
Syener Gestein durch seinen grossen (uarzgehalt wesentlich verchieden ist. 

Aus den diesbezügliehen Abhandlungen von DAwsowx,? Boxney,: Miss 
Rasiw " geht hervor, dass durch den schönen Assuaner Granit, welcher in 
der hochentwickelten Cultur der alten Egypter eine so hervorragende Rolle 
spielte, verschiedene Ganggesteine durchbrachen. Zu diesen beabsichtige 
ich nun ein neues einzureihen, welches, indem es feldspathleer ist, zugleicb. 
das am basischesten ist unter allen Ganggesteinen. 

Im Jahre 1896 entsandte Minister WtiaAssrics einige Professoren nach 
Egypten, ünter ibnen befand auch ich mich. Der Zweck der Expedition war 
in erster Reihe culturgeschichtliches Studium, nebstbei bewerkstelligte ich, 
so viel als möglich, auch geologisehe Beobachtungen und Sammlungen, als 
deren Verwertung ich bereits das Cölestin der Gebel Ahmar von Kairo 
beschrieb," für diesmal jedoch wünsche ich ein neues Ganggestein zu beschrei- 
ben, welches ich wáhrend unseres gemeinsamen Ausfiuges von Assuan nach 
der scehönen Insel Phile im sogenannten grossen Steinbruch, welchen wir 
ebenfalls besuchten, sammelte. Dies ist jener von Assuan gegen SE zwei 


! Vorgetragen auf der am 2. Márz 1898 abgehaltenen Vortragssitzung. 

: Schon Plinius benannte das Gestein der Syener Steinbrüche so in seiner 
Historia Naturalis. 

5; Sir DAwsosx WILLIAM J.: Note on the geolopiőal relations of rocks from 
Assuan ano its neighbourghood. Geol. Magazine 1886. p. 101. 

: Note on the mieroscopic structure of some rocks from the neighbourghood 
of Assuan, collected by Sir J. W. DAwsowx. Geol. Magazine, 1886. p. 103. 

5 Miss CATHERIENE A. RaAsiwx.: Contributions to the geology of Africa. Geol- 
Magazine 1893. p. 436. 

ő Cölestin vom Gebel el Achmar, Egypten. Geolog. Mittheilungen 1896. 
jand XXVI. P. 113. 


azt lk u állá szöőtüllhzt ls Tá áhemmttán 


"911 


Km. entfernte Rothgranit-Steinbruch, weleher auch von Touristen besucht 
wird und einen von drei Seiten bearbeiteten, jedoch nicht ganz abgelösten 
Öbelisk enthült. Dort fand ich ein dichtes Ganggestein, weleches beim Hin- 
gang des Steinbruches gegen 1—2 Uhr streichend, einen dünnen Gang bildet. 
Im demselben Steinbruch gibt es auch einen fussdicken rothen Aplitgang, 
der gegen 4 Uhr streicht. Das untersuchte und in Folgendem beschriebene 
Exemplar stammt aus der vom Hingang nördlich gelegenen Seite. 

Mit freiem Auge sind in diesem dunklen, grünlich-braunen basaltáhn- 
liechen Gestein abgerundete, aus Granit stammende Oligoklas-Albitkörner 
mit einem Durchmesser von 2—3 mm., Calcit-Aggregate von derselben 
Gröósse, dunkelgrüne Serpentinkörner und sehr selten dünne Biotit-Plátt- 
chen, dessen Durchmesser kaum 1 m. betrágt, zu beobaci:ten. Diese grös- 
seren Mineral-Bestandtheile sind also theils fremden Ursprunges, theils 
nachtrágliehe Gebilde. Das specifische Gewicht des Gesteins betrügt : 299. 

Mittels Mikroskop untersucht, erscheint seine Structur vollstándig 
krystalliniseh (holo-krystallinisech). Unter den allgemein kleinen, idiomorphen 
Krystallen sind noch die zu Serpentin und Carbonaten gewordenen Olivine 
die grössten ; ihrer Anzahl nach herrschen die divergent strahligen schlanken 
Augite vor; stellenweise finden sich auch reichlich Erzkörner. Die Structur 
des Gesteins ist also — insoferne die, in ziemlich grosser Anzahl vorhan- 
denen secundáren Gebilde sie festzustellen gestatten — panidiomorph- 
körnig zu nennen. 3 

Unter den ursprünglichen Mineralien des Gesteins sind am unversehr- 
testen die in grösster Menge vorhandenen Augite, welche nur in ein- 
zelnen Sprungen und diese begleitenden Zersetzungs-Streifen anfangen 
sich in Serpentin zu verwandeln. Unter seinen verwickelten Sáulchen gehö- 
ren jene mit einer Lünge von 1 mm. und einer Breite von !/2 mm. bereits 
zu den grösseren. Ihre Farbe neigt zur violetten, deren dünklere Nuance 
am üusseren Theile jener Augite whahrzunehmen ist, welche Sanduhrstruc- 
tur besitzen. Ich erwáhne es bereits hier, dass jener üussere Theil im 
Schnitte (010) coRos sich von der Sáulenkant gerechnete 9" eher verdunkelte 
als der bei einem Winkel von über 407" sich verdunkelnde innere Theil. 

Die áussere Form der Augitkrystalle ist ziemliech unversehrt und 
zwar finden sich gewöhnlich in der Zone der Sáule, an Ouerschnitten von 
dickeren Individuen, neben stárker ausgebildeten (100) coP Flöchen unter- 
geordnete (110) coP Fláchen vor. Seltener sind die Sáulenschnitte mit zwei 
Fláchen überdacht (111) (001), meistens schneidet sie eine nicht glatte 
Fláche. Spaltungen nach den Süulenfláchen sind an ihnen selten zu 
bemerken. 

Auch sind verschiedene Augitzwillinge zu konstatieren. 50 treffen wir 
" ziemlich háufig die, bei den Augiten so gewöhnliechen Zwillinge nach 
(100) coPoco, an manchen Sáulchen deren sogar vierfache Wiederholung 


"919 


an. Oft kommen auch Zwillinge vor, welche nach einem Orthodoma gebildet 
sind und in radialer Richtung verzweigte Sáulchengruppen bilden. 

Die Augite sind grösstentheils gut erhalten, fangen nur selten zu 
serpentinisieren an und zwar manchmal in der Mitte der Sáulen. Eine 
andere Verwandlung, welche ich ebenfalls selten und immer nur an den 
Enden der Augite vorfand, ist das Entstehen einer grünlich-blauen, stark 
licbt- und doppelbrechenden und Pleuchroóismus aufweisenden Amphibolart, 
nach dessen, im Awugitsehnitte (010) wahrzunehmenden kleinen Ver- 


pH ri [9 ! 
IBGEANtAL His. 2 


cJozsefitb aus Assuan, in 45-facher Vergrösserung, im gewöhnlichen Licht. 
0) Olivin zu Serpentin und Carbonaten verwandelt, aber seinen ursprünglichen. 
Form treu erhalten; a) Augit, unversehrt; m) Magnetit und etwas Titaneisen; 
b) Biotit. Ausserdem kleinere Stücke von Apatit, Chlorit und Calcit-gang. 


dunklungswinkel (ca. 119) und seines negativen Charakters in der Lángs- 
richtung, ich auf einen Riebeckit schliessen muss. Sein Pleochroismus 
besteht darin, dass er in der Richtung c (N, ) und b (N) bei vorherrsehender 
grüner Fárbe dünkler bláulich-grün ist, in der Richtung a (N,) hingegen 
lichter goldgelb. Der Riebeckit sechliesst den Augit manchmal kappenförmig 
ab, jedoch immer nur an einem kleinen Theile. 

Mancher Augit enthült auch Magnetit- Einsechlüsse. Ausser den kleinen 
Augitkrystallen befinden sich darin auch grössere Trümmerstücke dieses 
Minerals, deren Farbe ebenfalls ins Violette spielt. 

Der Olivin, was seine Materie anbetrifft, verwandelte sich ohne 
Ausnahme, manche Exemplare aber behielten allen Zweifel ausschliessend 


913 


die ursprüngliche Krystallform bei. Ihrer Anzahl] nach stehen die Olivine den 
Augiten nach, bezüglieh der Grösse übertreffen diese jedoch jene. Ihre 
Grösse ist zwar. veránderlich, doch sind Schnitte von 1725 mm. Lünge und 
0-25 mm. Breite die gewöhnlichsten. Die grössten zu Serpentinen verwan- 
delten Olivine haben entweder ganz ihre Krystallform verloren, oder, wenn 
diese doch noch erkenntlieh, ist sie von corrosionalen Vertiefungen 
bedeckt. 

Durch die Verwandlung der Olivine entstehen mehrere Arten von Ser- 
pentinen. Der eine besitzt deutlich faserige Structur, die Fasern sind in 
einem Mineral manchmal in verschiedener Richtung angeordnet und von 
schwachgelber Farbe, ihre Interferenzfarbe in Sebliffen von 003 mm. 
Dicke steigt bis zum Gelb I. Ordnung. Die andere Art von serpentinartiger 
Substanz (2?) scheint auf einer höheren Stufe der Verwandlung angelangt zu 
sein, ist weisslich, an den dickeren Theilen graulich oder bráunlich, seine 
Doppelbrechung ist auch bedeutender, indem seine Interferentialfarbe bei 
obiger Dicke bis zu den Farben II. Ordnung steigt. 

Aus vielen Olivinen bilden sich statt Serpentin auch Carbonate, deren 
winzige, punktartige Rhomboéder manchmal zu Linien, ein andermal 
wieder zu dichten Aggregaten im Körper des eigentlichen Krystalls sich 
anhüufen. Ausser Calcit, scheint es, befindet sich auch stárker brechender 
Dolomit unter ihnen. 

Als Einschlüsse findet man selten ziemlich grosse violette Augite in 
dem aus Olivin entstandenen Serpentin. 

Unter den Erzen bildet in diesem Gestein der Magnetit, stellenweise 
angehüuft, Körner von der Durchschnittsgrösse 0-1 mm.; auch findet sich 
oft stenglicher, gitterartiger Ilmenit vor. Auf Titaneisen weist auch die vio- 
lette Farbe der Augite hin. 

Biotit ist in diesem Gesteine sehr wenig vorhanden; an einzelnen 
Stellen kommt er zwar dicht vor, zumeist dünne Hüllen um die winzigen 
oft zu Limonit gewordenen Magnetitkörner, oder seltener um die zu Ser- 
pentin gewordenen Olivine bildend. Diese kleinen, dunkelbraunen starken 
Pleuechroismus besitzenden Biotite machen auf mich den Eindruck, als ob 
auch sie sich nachtráglich auf Kosten des Eisens der Erze und des Magne- 
siums der Olivine gebildet bátten. Diese Voraussetzung wird auch dadurch 
bekráftigt, dass sie in grösserer Menge an stárker verwandelten Stellen vor- 
kommen. Nur selten finden sich selbststándige, winzige Biotit-Plattchen vor. 

Apatit erscheint reichlich in diesem Gestein in Form guergespaltener 
Nadeln, besonders an dessen stark verwandelten Stellen. Letzterer und 
jener Umstand, dass die sehr dünnen und langen Fasern nicht zerbrachen, 
wo doch.an den dickeren Augiten Spuren mechanischer Einflüsse zu finden 
sind, lassen darauf schliessen, dass auch die Apatite theilweise zu den nach- 
tráglichen Producten gehőren. 


914 


Ausser den zweifellos nachtrüglich gebildeten Serpentinen und Carbo- 
naten, muss noch der-in geringer Menge vorhandenen, mittelmássig doppel- 
brechenden Chloritgebilde, welche stellenweise sehr kleine Aggregate for- 
men, weiters der selten vorkommenden Umwandlung im Limonit von 
Magnetiten unter den Secundárproducten Erwáhnung geschehen. 

Die ursprünglichen Mineralien dieses dichten Gesteins von körniger 
Microstructur sind also: Augit, Olivin, Magnetit, Titaneisenerz, Apatit; die 
nachtráglich gebildeten : Serpentin, Carbonate, Biotit, ein Theil des Apatits, 
Riebeckit, Chlorit, Limonit. 

Aus dem Obigen geht hervor, dass dies Gestein ziemlich stark verándert 
ist. Doch in Betracht gerommen, dass dieses Gestein ein palzovulkanisches 
Eruptivgestein ist, da der Theilk der alten Rumpfgebirge, in "welchem 
dieser Gangstein vorkommt, mit ungestörten, fasst horizontal gelagerten 
Sandstein- und bunten Mergelschichten der Oberkreide bedeckt ist, ferner 
dass dies Gestein in Folge seiner ultrabasischen Natur zu Veránderungen 
sehr leicht fáhig ist, müssen wir den veránderten Zustand als etwas natür- 
liches auffassen. 

Trotz des etwas veründerten Zustandes halte ich die Publication der 
Eigensehaften dieses Gesteines für nöthig, denn als feldspathfreies, ausser der 
Erzen im Wesentlichen aus Augit und Olivin zusammengesetztes CGestein, 
das in Gesellschaft von Aplit vorkommt, ist bisher meines Wissens unbe- 
kannt. 

Ich lasse nun folgen die Resultate einer in der hiesigen chemischen 
Versuchsstation nach dem Befreien der aus dem Granit stammenden Feld- 
spatheinsprenglinge veranstalteten Analyse, mit der Bemerkung, dass ich 
das in Folge der Untersuchungen sehr herabgekommene Handstück nicht 
einer abermaligen chemischen Untersuchung auföőpfern wollte, troizdem, 
dass der nach den Mineralbestandtheilen zu wenig scheinende Magnesia- 
und Wassergehalt es als sehr nothwendig erscheinen lásst. 

Das feine Pulver des Gesteins ist graulich, braust mit Salzsáure von 
verflüchtendem Kohlendioxyd, löst sich nur theilweise in Salz-, Salpeter- 
und Schwefelsüure. Filuorhydrogensáure löst es ganz auf; durch Kalium- 
und Natriumcarbonat ist es leicht zu ersehliessen. 


In 100 Theilen des Gesteins wurden gefunden : 


Siliciumdioxid . ..... ELTE EST LOB MALIK SES YBS 
Aluminiumoxid  ...... Adó Oz 12144 24 16,37 
TOLTOOKAUM té: LOTTE ért ART AD LL A KEZÉRÜSTOB 
SÉMTOKT Azték Vg ÉSE MegrOz korty 18,03 
CAletűtdozd 99 Lett LP VET ét AGA KOVEL ree abarte gra gib 
Magnesiumoxid -. Mg 0 JELE 1292 


Natr1úmoxid : az 2. te eNág Okos ÚMNNES Ő 


nm aátándtttldkétallktlku Sad azénálllk  anssza— A 


az zttk átt zan őánámtatállanjülkléíha at annk as 


215 


TET ktsrtakob-a tó art tl AN ZSENÉ BE EG ly zt üets 3,68 
Kölhlendiozídstsete sss! 6 Ő, : KRT EE ET A e; 
NYASSETL E tat sé es és EGO sz s rizbbep e ssg atos tk 0; A 
Titandioxid — —  -.-  -- Ti0O,  — schwache Spuren 

Zusammenr es 11. 2 19876 


RosExpuscn! theilt die Ganggesteine in drei Typen: 1. granit- 
porphyrische, 2. aplitisehe- und 3. lamprophyrische Ganggesteine. Vorlie- 
gendes basisches Gestein gehört sowohl seinem basaltischen Charakter, als 
auch wegen seinem Vorkommen in Begleitung von Aplitgángen ohne 
Zweifel dem letzten, dem Typus der Lamprophyre, an. Die Lam prophyre 
zerfallen wieder in drei Reihen: 1. Minette-Kersantit, 2. Vogesit-Odinit 
und 3. Camptonit-Alnöit. Unter diesen steht das fragliche Gestein nicht 
nur seines basaltisehen Habitus, sondern auch seines violetten Augites 
und seines grossen Alkali-Gehaltes wegen der Reihe Camptonit-Alnöit am 
nüchsten. In den Mitgliedern dieser Reihe spielen der Amphibol und Plagio- 
klas eine wichtige Rolle, im Assuaner Gesteine ist aber Feldspath überhaupt 
nicht, und Amphibol, welcher in den hiehergehőrigen Gesteinen auch zwei 
Generationen bildet, nur in den, aus der Verwandlung des Augits hervor- 
gegangenen untergeordneten öpuren vorhanden. 

Im Jahre 1890 beschrieb RosExBuscn im Vereine mit HUNTER in der 
Reihe der Camptonite unter den Namen Monchiguit ein Gestein, welches 
glasartige . Grundsubstanz hatte,? dessen Mineralien Biotit, Amphibol, 
Pyroxen, Olivin, Feldspath; Magnetit, Ilmenit, Apatit sind und dessen, 
durch die Übergange: 1. Amphibol-Monchiguit, 2. Biotit- Monchiguit und 
3. Biotit-Amphbibol-Monchiguit verbundenen Arten sie unterschieden haben. 
Zufolge seines Olivingehaltes steht vorliegendes Gestein den Monchiguiten 
noch am nüchbsten, ist jedoch durch seine krystallinische Structur und das 
gánzliche Fehlen der Feldspathe doch scharf untersechieden, so dass ich 
darin eine neue Gesteinsgattung erkenne, die unter den Tiefengesteinen dem 
Peridotiten, unter den Ergussgesteinen aber dem Picriten ühnelt, welche 
ich unter den Namen xcdJosefits in die Petrographie einzuführen wünsche, 

Unter den Gesteinen, die mir durch eigene Untersuchungen bekannt 
sind, würe es das Picrit von Anina, welehem das in Rede stehende Gestein 
am. öhnlichsten ist. Ich verglieh das Gestein von Assuan mit dem zu 
meiner Verfügung stehenden Picrit, welehes mit der Muster-Gesteinsamm- 
lung? des kön. ung. geologisehen Institutes in den Besitz des mineralogi- 


: Mikroskopische Physiographie Bnd. II. 1896. Pag. 388 und 506. 

: Über Monchiguit, ein Camptonisches Ganggstein aus der Gefolgeschaft 
Elöolithsyenite. Tsehermak Min. u. petr. Mittheilungen 1890, B. 445. ! 

" Die Muster-Gesteinsammlung ete. des kön. ung. geolog. Instituts. Zusam- 
mengestellt und bestimmt durch Dr. FRANZ SCHAFARZIK. Budapest, 1885. Z. 145. 


Földtani Közlöny. XXIX. köt. 1899. 15 


916 


sehen Institutes der Kolozsvárer Universitát gelangte, und fand, der grösste 
Unterschied bestehe darin, dass jene braune, glasige Grundsubstanz, welche 
im noch ganz frischen Aninaer Gestein vorhanden ist, im Assuaner total fehle. 
; Zu erwáhnen ist, dass beide dichten, dunkelbraunen Gesteine in 
ihrem Verhalten in der Flamme sich gleichen und zwar so im Föárben der- 
selben, als auch bezüglieh ihres Scehmelzegrades ; und zwar : 
I. Na 3—4, K 0—1, Schm. 4; 

II. Na 3—42, K 1, Schm. 5; 

III. Na 4—5, K 2—3. 

Es ist bekannt, dass dieses Aninaer Gestein gerade durch die 
bereits erwáhnte, auf den Monchiguit sich beziehende, inhaltreiche Abhand- 
lung von RosExpuscH und HUNTER seinem alten Platze zwischen den Pieri- 
ten und Pieritporphiriten entnommen und ihm ein Platz zwischen den 
Monchiguiten angewiesen wurde. 

Behufs Veregleich theile ich sub I die summare Analyse eines sehr 
elasigen, sub II eines minder glasigen Monchiguites, sub III Hussak 
Analyse des Aninaer Picritporphyrs und sub IV die Analyse des Assuaner 
Ganeggesteines mit : 


18 JUTÓ IL 148 
SIANOS ESZE SOS ZŐ 43,74 40,42 37,396 
TELE SO BÁg BREE 0,99 9 80 a sehwache Spuren 
ELSE E TESÉ JAS E KV 14,821 ; 16.37 
BEÜT Tett ÜGSTZAN TK ZAN ZzON a UBS 
NER OLAS sa 5516509 752 — 503 
MgO 3 4.02 6,98 94077 1,22 
GAZOS ÉKES e 10,81 11525 962 
Na, 0 3 5,85 3,08 53,70 
IR ZOTT HHSTSZET SÜSS 2.90 —. 5,68 
EGO 41 427 294. 5.22 0754 
SZÁL TSAK ZET ÜLVE AT intse 0,64 —- — 
GAS 444 0,45 1,50 1,63 3,24. 
elvetése ob elek pit igy ess 0,10 — — 
CS HGSZLTAS és — öpur — — 
Zusammen ..-.. --. 10091 100,23 9485 98,86 
Spec. Gew. SZALL ZO 9914. — 292 


Aus dieser Tabelle geht hervor, dass das Assuaner Ganggestein unter 
ihnen am basischesten ist und das Aninaer Picrit in Anbetracht seiner 
chemischen Beschaffenheit, so viel aus den mangelhaften Daten der Analyse 
zu beurtheilen ist, ihm sehr nahestehe, vielleicht nüherals den Monchiguiten. 


x Über Monchiguit, ein camptonisches Ganggestein etc. TCHERMAK Min. u. Petr. 
Mitth. 1890. P. 464 — und RosexBuscn Physiography 1896, Bnd. II. P. 1196. 
kk Mit Cr, 04. 


217 


CALCIT MIT FORTWACHSUNGEN AUS DEM OFNER GEBIRGE. 
Von 


Dr. Guszrav MELCzER.! 


(Mit 4 Textfiguren.) 


Es ist eine altbekannte Thatsache, dass den Calcit unter den Mine- 
ralien nicht nur sein Formenreichtum, sondern auch die Mannigfaltigkeit 
seiner Ausbildung auszeichnen. In Folge seiner Empfindlichkeit gegen die 
Anderungen der Factoren des Krystallisationsprozesses sind die Krystalle 
der einzelnen Generationen an den meisten Fundorten an Farbe, Habitus 
verschieden, und derart verschiedene Calcitkrystalle findet man an vielen 
Fundorten in regelmássiger Verwachsung, meist als sogenannte parallele 
Fortwachsungen. 

Je nach dem Habitus der Krystalle und der Stelle der Verwachsung 
herrescht unter diesen Fortwachsungen eine grosse Mannigfaltigkeit. Sehr oft 
hüllt die jüngere Bildung die ültere ganz oder teilweise ein, in welech letzte- 
rem Falle der Krystallkern meist von spitz skalenoédrisehem, spitz rhomboe- 
drischem, seltener prismatischem Habitus ist und die Hülle nur die Spitze 
derselben frei lásst. Bemerkenswerthe Fundorte, von welechen kinhüllun- 
gen bekannt wurden, sind nach den Publicationen von SÖöCHTING,? BCHARFF,? 
KENNGorrT ! GRorTH ? und Anderen folgende : 


Selmecz ( KeExnGorr, Pogg. Ann. 97. (1556) 319.), Nagyág (KeNxncorr, Pogg. 
Ann. 102. (1857) 308.) Kotterbach (BcHmipr, Földt. Közl. XVI. (1886) 143. und 
Zschr. f. Kr. 12 (1887) 109.), St. Leonhard (ZExrpn. Min. Lex. I 80.), Bleiberg 
HCHARET, Il. c. 712.), Pribram (SöcHrrwa, 1. c. 102. és Scnanyrr, I. c. 691.), Freiberg 
(SöcHTING, 1. c. 100., ScHARFF l. c. 686., KExnGorrT, Pogg. Ann. 97. (1856) 317. 


o 
[el 


: Der Gesellschaft vorgelegt in der Fachsitzung vom 7. Juni d. J. 
2 SÖCHTING, Die Binsehlüsse von Mineralien. Freiberg, 1860. 
; SCHARFF, Der kohlensaure Kalk. N. Jahrb. f. Min. 1862. 
1 KENNGOTT, Pogg. Ann. 97. (1856) und 102. (1857) 

5" GRorn, Min. Samml. d. Univ. Strassburg. 1878. 


158 


218 


und SansoxI, Zschr. f. Kr. 23 (1894) 454.), Andreasberg (BCHARFF, 1. c. 701. und 
KExxGorrT, Pogg. Ann. 97. (1856) 316.), Brilon (SöcHrmwa, 1. c. 102. und GRorHm, 
Min. Samml. Strassb. 120.), Auerbach (SCHARFTF, 1. c. 714. und LxuzE, N. Jahrb. f. 
Min. 1898. I 437)., Münsterthal (SCHARFF, 1. c. 692.), Heimbach bei St. Wendel 
(Ggorn, Min. Samml. Strassb. 120.), Ars a. d. Mosel (Ggorn, Min. Samml. Strassb. 
119.), Rhisnes (CEssáRo, Zsehr. f. Kr. 20. (1892) 283.), Derbyshire (BöcHmmwa, Il. c. 
100. und KEsxnGorT, Pogg. Ann. 102. (1857) 308.), Cornwall (Ggorn, Min. Samml. 
Strassb. 124.), Holstoe (Faröer) (PELrxan, N. Jahrb. f. Min. 1897. II 256.) Island 
(Ggorm, Min. Samml. Strassb. 124.), Lake Superior (BCHARET, 1. c. 699.), Bergen 
Hill (v. Rarn, Zschr. f. Kr. 1. (1877) 604.), Philippville (Ggornm, Min. Samml. 
Strassb. 123.) 3 


An einigen Fundorten bildet die áltere Formation Tafeln, und die 
jüngere hebt sich aus diesen in Form skalenoédrisecher oder rhomboédrischer, 
oft fliáchenreicher Krystallspitzen hervor. Derartige Bildungen sind beson- 
ders aus den Alpen bekannt, und zwar : 


a 


Aus dem Grossvenediger-Gebiet ( WEINSCHENK, Zschr. Kr. 26. (1896) 411.), 
aus dem Ahrn-Thale (HESSENBERG, Min. Not. IV, 13.; v. Rarm, Pogg. Ann. 155. 
(1875) 55.; Ggorn, Min. Samml. München, 136.), aus dem //oite-Thal ( ELTERLEIN? 
Zsehr. f. Kr. 17. (41890) 284.), aus dem Maderaner T1hal (HESSENBERG, Min. Not. 
IV, 9.) ferner von Andreasberg (OvEnxsrxpr, Min. 2. Aufl. 408 ; THüRLINxG, Zsehr. 
f. Kr. 15. (1889) 413.; Ggorn, Min. Samml. München, 139.) 


Sehr háufig kommt es vor, dass sich die jüngere Bildung auf die 
Spitze der álteren angesetzt hat und jener in Form eines Köpfchens, selte- 
ner eines vorspringenden Daches aufsitzt. Solcher Calcit ist von folgenden 
bekannteren Fundorten beschrieben worden : 


Salla (ZEpn. Min. ÍLex. II, 75.), Bleiberg (Zxpn. 1. c. II, 77.), Pribram 
(SöcHrrwa, 1. c. 101. und Zxmpn 1. c. I, 88.), Reichenstein (SöcHrixa, I. c. 101. und 
OvEssTEpT, Min. 2. :Aufi. 408.), Tharandt (SöcHrixc, l. c. 103. und Ggorn, Min. 
Samml. Strassb. 121.), Andreasberg (Siztem, N. Jahrb. f. Min. 1848, 389. und 
Ggorn Min. Saml. Strassb. 121.), Oberschelden (v. Rarn, Zsehr. f. Kr. 6. (1882) 
540.), Auerbach (ScHaRrr, 1. c. 714.), Oberstein (v. Rarn, Pogg. Ann. 158. (1876) 
418.), Heimbach bei St. Wendel (v. Rarn, Pogg. Ann. 135. (1868) 572. und GRorn, 
Min. Samml. Strassb. 119.), Rhisnes (CgsáRo, Zsehr. f. Kr. 13. (1588) 431.), Bergen 
Hill (v. Rarn, Zschr. f. Kr. 1. (1877) 604.), Galena, Linden etc. (HoBss, Zsehr. 
f. Kr. 25. (1896) 258.) 


Wie aus Obigem ersichtlich ist, sind von Ungarn Calcit-Fortwach- 
sungen in der Litteratur wenige bekannt, darum beschreibe ich im Folgen- 
den kurz solche, die ich in neuerer Zeit an zwei Orten des Ofner Gebirges 
sammelte. 


219 


Der eine Fundort ist ein Kalksteinbyuch, NO von Budapest, in der 
unmittelbaren Náhe des von der Gemeinde Mária Remete 17/4 km 880 
selegenen Kalkofens. In diesem Steinbruch wird lichter, dichter Dachstein- 
kalk gebrochen, in welchem sich der Calcit oft als aus grossen, rötlichgelben 
Individuen zusammengesetzte Calcit-breccie vorfindet, stellenweise aber, in 
kleinen Hohlungen, auch in skalenoédrisehen kleineren oder grösseren 
Krystallen. Unter den gesammelten Exemplaren fand ich auch in mehreren 
Höhlungen Krystalle mit Fortwachsungen; beinahe auf jedem der kleinen 
(12 mm langen), mehr-weniger durchsichtigen Krystalle sieht man ein 


Fig. 1. Fig. 2. 


kleines, lángliches Köpfehen, so wie ich dies in den beistehenden Figuren 
construirte. 

Wie aus den Figuren ersichtlich ist, ist der Habitus dieser Köpfehen 
in Folge des Vorwaltens von 12131) R3 skalenoédriseh. Ausser dieser Form 
sind stándig und mit gut spiegelnden ebenen Fláchen verhanden: (1011) R, 
14041) 4.R, sodann 102211—2R und zwischen letzteren kleine, in horizontaler 
Richtung oft gestreifte, sehlecht spiegelnde Fláchen (s. Fig. 1), welche, 
wie ich mich durch Messung an 4 Krystallen überzeugte, nicht Fláchen des 
ersten Prisma sind, sondern, dies vertretend, Flichen mehrerer steiler 
Rhombotder, wie dies am Calcit schon öfter beobachtet wurde. An den 
genannten 4 Krystallen bekam ich námlich an zwei, ziemlich gut mess- 
baren Kanten Winkel, die auf 118.0.18.1) 18 R sechliessen liessen, an einer 
den Winkel eines steileren, an dreien Winkel wenig steiler (ungefábr in 
die Gegend des 112.012.1/ 12 R fallender) Rhomboéder. 


19 
t9 
[d 


Das Rhombozder (18.0.18.11 18 R bestimmte v. RarH an den vom 
Lake Superior stammenden schönen Calcitkrystallen !; GOLDSCHMIDT stellt 
es jedoch zu den unsicheren Formen, da es sich der Formenreihe des Calcit 
nicht anschliesst. 

An mehreren Köpfchen kommen ausser den genannten Formen noch 
mehrere andere vor (s. Fig. 2.) und zwar : 10412 — 1/2R, mehrere steilere 
negative Rhombozder, von welchen ich (0.16.16.54 — !§/5R und 40.12.12.1 
— 12R bestimmen konnte und, an letztere angrenzend, negative Skalenoeder- 
flüchen, welche jedoch an jedem Krystall mehr-weniger kegelartig gekrümmt 
sind und desshalb nicht bestimmbar waren. (In der Figur 2. sind sie als 
(13411 —2R2 dargestellt). Auch das Rhomboéder 102217 — 2R selbst ist 
an einzelnen Krystallen durch negative Skalenoéderfláchen eingefasst. An 
den Fortwachsungen waren auch diese nicht bestimmbar, jedoch an ein- 
fachen Krystallen von Stufen desselben Fundortes ja. Sie sind auch hier, 
wie gewöhnlich, in der Richtung der Zone "R3 : — 2R] gekrümmt und gehő- 
ren nicht einer bestimmten Form an; das Mittel der gemessenen Winkel 
deutet auf die am Calcit schon öfters bestimmte Form 12573) — R"/5. An 
,welien derselben einfachen Krystalle war ober 10221) —9R mit sehr klei- 
nen Fláchen noch (0111) — R vorhanden. 

Endlich sind an ein par Köpfchen noch positive Skalenoéderfláchen 
vorhanden, die ungefáhr so liegen, wie die Flöchen des am Calcite vom 
kl. Schwabenberge bekannten 15271) 3R"/5,? sie sind jedoch so unvoll- 
kommen ausgebildet, dass sie nicht bestimmbar waren. 

" Die auf die erwváhnten Formen bezügliehen gemessenen und berech- 
neten Winkel sind folgende : 


7 


obs. n calc.! 
(21310): (3121) sz dal De 1 Do KLÁN 
(laba (A25x) Et AOFEDBOKAN íl MNTÓEA AAA KKO 
(2131) : (4041) VONNI 1 IS TASK 
(1011) : (40£1) sz áj 10 si 9 Ha OSAN 
MOLA TES OTTB AE 0551 t2 2 105259 452 
(OZET ES T0 5050) FEMANG PÁR 1 Vg 2150 
(2131) : (0221) c, pha 2[/ 32 12 DA ANGO 
(0291) : (0.16.16.5) — 9" 20 -H1O 9 9. HON 
(0221) : (0111) — 182" 9231/2" 3-15" 9 FB 30740 
(0294:(2573) szu t49 97536 8 149 967 99" 


! Pogg. Ann. 152 (1867) p. 387. 

: Földtani Közlöny, XXVI. (1896) p. 80. 

: na Die Zahl der gemessenen Kanten. 

1 Als Grundlage der Berechnung diente (0001):(1011) — 449 36" 34", — J, D, 
Dana, System. of. Min. 6-th edit. p. 262. 

5 Grenzwetrthe : 13940" — 15921", 


tadnzaldl án e 


991 


Ich will noch bemerken, dass ich an einigen Stufen dieses Fundortes 
unter sehr kleinen einfachen skalenoédrischen Calcitkrystallen hie und da 
auch Zwillinge nach —!/2R fand ; ihr ist Habitus derselbe, wie der der vom 


hókahegy stammenden Zwillinge.?" 
okot 


Der andere Fundort, an dem ich Calcit mit Fortwachsunge sam- 
melte, ist derjenige Kalksteinbruch des Mathiasberg bei Budapest, von 
welchem ich früher Calcitzwillinge nach — 2R beschrieb."t Die Köpfehen 


Fig. 3. Fig. 4. 


(siehe Fig. 3. u. £.) sind hier ca 2—5 mm lang, durch das Vorherrsechen von 
10111) — R von rhomboédrischem Habitus, und zeigen sammt ihrer Unter- 
lage Spuren nachtráglicher Lösung, spiegeln schlecht, so dass ich sie, mit 
Ausnahme der Flüchen von (1011) co R nur mittelst Schimmermessung 
bestimmen konnte. Sie gehören folgenden Formen an: 410111) —R, 
121311. R3, (1010) oo R, 10221) —2R, und (0551) —5R; die beiden letz- 
teren sind meist gekrümmt und gehen in einander über, auch kommen auf 
den Fláchen von 10551) — 5R kleine Fláchen von 10221) —2R vor, mit 
ihnen einspringende Winkel bildend. 
Die gemessenen und berechneten Winkel sind : 
obs, 

(VERNE BUDA) SE 358 1 

CIKÖTM e (MONO E é55B 

(O92DEZKOZSÚV A E TASZZZ ESEK 


calc. 


39039 44" 
4502326" 
TOO ÉN 408 


12 a ag E 


xX Melezer, Földt. Közlöny. XXVIII, (1898) p. 258. 
kk Földtani Közlöny, XXVIII, (1898) p. 260. 


999 


Das Rhomboéder (01111—R konnte ich, da seine Fláchen só 
uneben sind, dass sie gar nicht spiegeln, nur durch Messung des Winkels 
seiner Polkanten bestimmen. Dieser Winkel, mit dem Mikroskop an 3 Krys- 
tallen (5 Kanten) gemessen, ist 101" 42", im Mittel berechnet 1019 55 — ". 

Auf vielen dieser Köpfehen vom Mathiasberg kommt ausser (2131) R3 
noch ein steileres positives Skalenotder vor, weleches, wie es scheint, der 
Zone [2131 : 2021] angehört und mit schmalen Flichen das gewöhn- 
liche Skalenoöder 12131 jú R3 begrenzt. Da jedoch seine Fláchen sehr sehlecht 
spiegeln und ausserdem klein sind, konnte es nicht bestimmt werden. 


Die Messungen wurdem mit einem JünGERS-sehen Reflexions-Goni0me- 
ter ausgeführt, weleches mir zum Gebrauch Herr G. Duma t. Gymn.-Direktor 
überliess, wofür ich ihm auch an dieser Stelle Dank sage. 

Budapest, April 1899. 


xX Spaltungsfláche. 


Papp K. Magyarországi dreikanlerek . Földtani Közlöny XXIX kőt . 
I tab. 


A.Swoboda del Th Bannwarth impr. 


kata utá FA ÁTK A 
OF SCIENCEs 


set 


FÖLDTANI KÖZLÖNY 


XXIX. KÖTET, 1899. AUGUSZTUS—OKTOBER. 8.10. FÜZET, 


DÉL-MANDSUORSZÁG OROTEKTONIKAI VISZONYAINAK 
ROVID ÖSSZEFOGLALÁSA. 


CHOLNOKY JENő-től.? 


Mandsuország a khinai birodalom legismeretlenebb külső tartomá- 
nyai közé tartozik. Egyedül déli részét, az ugynevezett Liau-tung félszige- 
tet ismertük alaposabban RICHTHOFEN utazásai alapján." 

Mandsuország területét orografiai szempontból két főrészre lehet 
beosztani. Egyik része a Liau-ho és Szongari völgyétől délkeletre, a másik 
ugyanettől a vonaltól éjszaknyugatra fekszik. A mellékelt térképvázlat a 
délkeleti részt foglalja magában (1. ábra). 

Amig az előbbinek szerkezetéről bár hiányos, de mégis elég világos 
képet nyujthatok, addig az ország másik része, az t. 1. amely a Szongaritól 
éjszakra az Amur völgyéig terjed, úgy szólván teljesen ismeretlen. 

A délkeleti részhez tartozik Liau-tung félszigete is, amelyet RIcHT- 
HOFEN báró kutatásai alapján akképen ismertünk meg, hogy az a félsziget 
legdélibb csucsától kiindulólag NyDNy—KÉK irányú ősrégi hegylánczokkal 
van fedve. A hegylánczok főtömegét a Korea-gránit és a szini rétegeknél 
régibb, kristályos palák épitik fel. Ezekre a gerinczekre és azok közé tele- 
pültek a szini koru üledékes kőzetek egészen nyugodtan. Az üledékes 
kőzetek elég hatalmas komplexusokban fordulnak elő, hogy rajtuk a réte- 
gek korát s a főhegyrendszereket behatóan tanulmányozni lehessen. 

Nem mondhatom ugyanezt azokról a területekről, a melyeket én jár- 
tam be. Ezen az uton az elém került közetek legnagyobb része tömeges kőzet 
volt. Mindazáltal az orografiai és tektonikai tanulmányok világot vetnek a 
Liau-tung félszigettől éjszakkeletre fekvő hegyvidékre is. 


X Előadta az 1899. márczius 1.-én tartott szakülésen. 

kk AHNERT orosz utazó legujabban Kirin és Ninguta érintésével, utamtól éjszakra 
járta be a területet, azóta is volt néhány orosz utazó, akik a Hinka-tó és az orosz- 
mandsu-földet bejárták. Eredményeik kiegészítik mindazt, amit itt elmondandó vagyok. 
. Különösen a Hinka-tó környéke igen komplikált geologiai felépitésü. Eszleléseimből 
hiányzik egy fontos részlet. Vladivosztokból kiindulva ugyanis nem kezdhettem az 
alapos kutatásokat korábban, minthogy tiszta Mandsu területre értünk. A novoki- 
evszki kormányzó ugyanis figyelmeztetett, hogy a tábor körül ne tegyek semmiféle 
obszervácziókat, mert gyanúba kerülök s kellemetlenségeim lesznek. Már pedig egy 
14,000 emberből álló táboron, amely az országut hosszában telepedett le, s gyakorla- 
taival egy jó napi járóföldet tart lefoglalva, nem könnyü észrevétlenül átsurranni. 


Földtani Közlöny. XXIX. köt. 18699- 16 


19 
Lt9 
Han 


CHOLNOKY JENŐ : 


Közel a Japán tenger partjaihoz gránittömegek húzódnak DNy—ÉK 
irányban. A gránit kristályos palákkal van részben fedve, részben pedig 
a gránit a kristályos palákat áthatja. A palák csapása ÉK— DNy-i, erősen 
gyürődve csak Hun-csuenn-től nyugatra találtam sötét agyagpalákat, 
amelyek felett diskordánsan zöldes homokkövek feküsznek. 

A gránit vonulatokban a fentemlített csapás minden kétség nélkül 
felismerhető. Köztük jókora medenczék lelnek helyet, amelyek nagy, 


MANDSU-ORSZAG 
DÉLI RÉSZÉNEK ÉS KÖRNYÉKÉNEK 
VÁZLATOS TÉRKÉPE. 
Mérték: 1 : 12.000.,000. 
sza mon man sm Wőtörésvonalak. ; zz 
Főhegyvonulatok. őő 45 j 
-- - 3- - 4 : Szerző utja. ri INSETTás 


1. ábra. 


20— 30 m magasságú teraszokkal vannak félig-meddig kitöltve, a teraszok 
anyaga durva kavics és bomok, amely tavi lerakodásnak látszik ugyan, de 
ezt fossziliákkal nem tudtam igazolni. Ilyen medenczéken keresztül kanya- 
rog a Kauli-kiang F és mellék folyója a Mi-kiang és Kaja-ho is. 

A Kauli-kiang felső völgye a szini csapásu hegyek egy olyan hossz- 
völgyében fut, amely ugy látszik, hogy egy nagyobb törésvonal is. A Kauli- 
kiangtól északnyugatra ugyanis egy nagy medencze foglal helyet, a mit 


" A Kauli-kiang vagy Thu-mönn-ho folyása a térképeken nincsen helyesen 
ábrázolva. 


DÉL-MANDSUORSZÁG OROTEKTONIKAI VISZONYAI. 995 


rövidség okáért a Nen-kan medencze néven jelölök. Ezt a medeczét hullá- 
mos fekvésü, konglomerát és homokkő padok töltik ki. Ami a törésvo- 
nalat feltünővé teszi, az a bazaltok előjövetele. A legelsők egyikét a Kauli- 
ling (koreai-hágó) tetejéről pillantottam meg (2. ábra), s miután specziális 
neve nem volt s pompás szabályosságával mindenkinek a figyelmét meg- 
ragadhatja, jegyzeteimben Petronella néven neveztem, mint tipusát számos 
hasonló bazaltelőjövetelnek. Elmállott gránit a talapzata, a lapos kis süveg 
élei az erozió folytán növekedő völgy rovására áldozatul estek, épen ugy, 
mint a Badacsony bazalt takarójának kiékülő szélei a pontusi rétegek 
eltünésével szintén megsemmisültek. 


Salgó olnoky- 


2. ábra. 
Petronella bazaltkúp Dél-Mandsüországban. 


A bazaltok általában DNy—ÉK-i irányu vonulatban látszanak csopor- 
tosulva, s délen befejezi a sorozatukat, ameddig én figyelemmel kisérhet- 
tem, a szép Pei-san, vagy xFehér-hegyv. Ezt JAMES és CAMPBELL leirásai 
alapján a Tien-pao tétejéről felismerhettem, hisz nevét is onnan vette, 
hogy hatalmasan kimeredő szirtjeit fehér horzsakő (pumice-stone) épiti 
fel. Oldalain még ma is melegforrások fakadnak fel. 

Ettől a törésvonaltól éjszakra a fiatalabb, eruptiv gránit-tömegek 
ismét, általában DNy—ÉK irányu vonulatokban mutatkoznak, de az üle- 
dékes kőzetek, a melyek itt-ott nagy mértékben gyürődtek, inkább kelet- 
nyugati csapásokban jelentkeznek. Ennek a nagy törésvonalnak a mentén 

165 


At CHOLNOKY JENŐ : 


terjedelmes medenczék képződtek. Ilyen van egy, ugy hiszem, a Ja-lu- 
kiang alsó folyásánál, azután feljebb, Korea éjszaki nyulványának a mentén 
a Szan-tao-kou és Nen-kan medenczék, majd a Kaja-ho felső medenczéje s 
végül a Hinka vagy Khanka-tó medenczéje. Itt a nagy Nen-kan medencze 
nyugati oldalán két olyan hely van, a melyeknek környékét részletesen 
tanulmányozhattam. Az egyik Tien-pao-san, ahol ezüstbányákat kellett 
megvizsgálnom, a másik Szan-tao-kou, ahol dus aranymezőket sikerült fel- 
fedeznem. Ezeket alább részletesebben fogom ismertetni. -— Tien-pao- 
sanon a gránit orografiai vonulatai ugy, mint a gnejsz és kristályos palák 
iránya még DNy—ÉK, de már a kristályos mész és konglomerát egy tete- 
mes gyürődése megközeliti a keletnyugati csapásirányt. 

Tien-pao-san hegyvidékén emelkednek ennek az egész területnek 
legkimagaslóbb tömegei. A legmagasabbat, amely a tenger szine felett 
mintegy 1800 m 6 magasságra emelkedik, jegyzeteimben Tien-paonak 
neveztem. Ennek a tetejéről nyert kilátás nyujtja az orografiai viszonyok- 
hoz a legjobb tájékozást. Délkeleten a szini csapásu hegylánczok kulisszái 
képezik a Nen-kan medencze hátterét. Délnyugat felé a bazaltok sora és a 
Pei-san fehérlik. Ettől az utóbbitól valamivel éjszakra egy magaslat huzó- 
dik nyugat felé, amely elzárja a kilátást. Ez a Csang-pei-san, az a hatal- 
mas kelet-nyugati hegyláncz, amely Mukden-től éjszakra jut ki a Liau-ho 
alluviumára. A Tien-paoba belefut egy kelet-nyugati csapásu, tömeges 
hegyhát; lankás lejtőjü, tompa dnudorodásnak látszik ez s valószinüleg a 
később leirandó trap-takaró alól kibukkanó gránittömeg. 

Éjszaknyugat és éjszak felé végtelen egyenes a látóhatár, mintha 
valami óriási alluviális lapályra esnék a tekintet, de a horizon egyenes 
vonalán merev zökkenések, különös, függélyes párkányszélek látszanak. 
Mikor ezt a kilátást élveztem, egy megfoghatatlan rejtély volt előttem az egész 
éjszaki vidék, amely felé jövendő utam vezetett. 

Igen nagy távolságban, Kirin vidékén, különálló kupok lehelletszerü 
szilhuettjeit vette észre a távcső. 

Ez az a rengeteg trap-plato, amely a Szongari egész felső vizgyüjtöjére 
kiterjed. 

A másik hely, ahol részletesebb tanulmányokat végeztem, Szan-tao-kov 
aranymedenczéje, ettől a helytől mintegy 80 km-rel délre fekszik. Itt kolos- 
szális gnejsz, gnejszkonglomerát és gnejszos fillittömegek majdnem tökélete- 
sen kelet-nyugati csapásban, meredeken állva építik fel a hegységet, amely- 
nek az előbb leirt töréssel vége szakad. 

A sok, nagy medencze, az egymást keresztül szelő hegyvonalak itt a 
körülményeket annyira komplikálják, hogy első pillanatra a legnagyobb zür- 
zavar téveszti meg a tanulmányozót. 

Elhagyva ezt a vidéket, ahol a kelet-nyugati és délnyugat-éjszakkeleti 
csapások érintkezését látjuk, át kell kelnünk a Tien-pao-san bazaltokkal 


DÉL-MANDSUORSZÁG OROTEKTONIKAI VISZONYAI. 997. 


koronázott gránittömegein. Amint azonban ezeket áthágtuk, egyszerre egy 
plató tárul fel, mintegy 200—-300 m. közepes magassággal. 

Ez a plató eleinte elárulja szerkezetét, amig a déli peremet áttörő 
szurdokokban a patakok mély bevágásokban zúgnak alá. Itt az erózió-vől- 
gyektől szétdarabolt fennföld alapja a gránit, a gránit tetejét pedig bazalt 
kúpok, majd nagyobb bazalt-takarók lepik el. Hogy a völgyek nagyobb része 
már a bazalt kitörésekor is megvolt, azt onnan lehet kétségtelenül konstatálni, 
hogy a széles völgyeket a bazalt-tufa változatos formái teraszosan töltik ki. 

Végül a patak szurdokai, fölfelé menve, kitágulnak, a patak esése 
megkisebbedik s egy alig észrevehető hágón, (Ha-la-pa-ling) átkelvén, az ut 
tiszta fekete bazalton jár. 

Ez a nagy vulkáni plató kiterjed tudomásom szerint a Eészdüki egész 
felső vizgyüjtő területére, mintegy 60,000 négyszög kilométerre. 

Mint minden vizszintes platón, ugy itt is a folyók mély kanyónokba 
vágódnak be s ez az oka, hogy a platón a legcsodásabb formák állnak. elő, 
hozzávevén még aztis, hogy a vizszintes lávatakaró foltokban több réteg- 
ben is boritja egymást, amelyek meredek peremeikkel sajátságos, bizarr 
képet nyujtanak. 

Ennek a trap-platónak az éjszaknyugati sarkán ismét komplikált hegy- 
rendszerek emelkednek. Hatalmas gránittömegek zárják el éjszak felől a 
kilátást s ezekben a kelet-nyugati irányt kétségtelenül föl lehet ismerni. Sőt 
az országutról éjszak felé tett nehány napos kirándulással sötét agyagpalák 
gyürt rétegeit is elérhettem s ennek a palának a csapása is kelet-nyugatinak 
látszik. Később ugyanennek az agyagpalából felépült hegylánceznak a foly- 
tatását a Kirin felé vezető utról láthattam, a róla lejövő patakok agyagpala 
kavicsot hoznak. Itt a neve Thu-san s ezt az egész szirtes vonulatra használ- 
tam. A rengeteg őserdővel borított, majdnem teljesen lakatlan hegységben 
az előrehaladott évszak miatt lehetetlen volt mélyebbre hatolnom. 

Omoszótól Kirinbe menet azonban találkoztam archai képződmények- 
kel, különösen egy fekete, csillámdús fillittel, amelynek csapása délnyugat- 
éjszakkeleti volt s ez az itteni hegyvonulatokat is jellemző irány. Ez volna a 
csapása a Kuleh nevezetü hegyláncznak is. 

A Kirin-Mukdeni országut a plató éjszaknyugati lábánál vezet, a Kuleh 
hegyláncz mentén. Ez a hegyláncznak nevezett magaslat semmi más, mint 
a trap-plató felmagasodó pereme. Itt ugyanis egy hatalmas törésvonal hűzóő- 
dik végig DNy—ÉK irányban s határolja éjszaknyugatról Dél-Mandsuország 
magas földjét. A hasadék mentén teménytelen fiatal koru vulkán van s 
ezeknek majdnem szakadatlan sora adja a hegylánez jelleget, de mint láncz- 
hegységről csak annyiban beszélhetünk, hogy itt-ott egyes foltokban kris- 
tályos palák is megjelennek, meredek állásban DNy—ÉK csapásban. 

Ugy a Thu-san lánczai mentén, mint a plató éjszaknyugati lejtőjén 
egyes medenczéket lehet találni, amelyeket tercziér képződmények töltenek ki. 


998 CHOLNOKY JENŐ : 


Ilyen van Kirinnél, ahol vastag kavics és homokréteg alatt széntartalmú kék 
agyagrétegek feküsznek. Ugyanezen a vidéken kompakt barna szén is terem, 
amely korára nézve idősebbnek látszik, de annak lelőbelyét nem látogat- 
hattam meg. 

Ilyen medencze van Kirintől délre is, az Au-hoa-san medenczéje, 
amelyet kavics és homok-teraszok töltenek ki, arany tartalommal. 

A Kuleh nyugati lejtőjét különben legjobban magyarázza egy szelvény 
(3. ábra). 

A trappal boritott plató gránitjához kristályos palák települnek mere- 
dek állásban, azután megint mindent takarnak a vulkáni kőzetek, amelyek- 
nek tufái ugy látszik együtt települtek azokkal az álrétegzésü homokos 
kavicsrétegekkel, amelyek határozott szintben borítják a völgyeket. 

Majd ettől a medencze vidéktől, amit annyi szép vulkáni kup tesz vál- 
tozatossá, nyugatra ismét egy nagy törésvonal van s itt egy hullámos fek- 
vésü, meddő homokkő, laza és tarka szerkezettel foglal el nagy területeket. 
Ez a homokkő egy fiatal flysch-övhöz tartozónak látszik, noha a gyors utazás 


5 5 
SZTTTTTTNN rt F——MTTTTTTTTYZ eg szán 5 
e pELB 7 LR CENZEN 7 
SZTESKÉL 2 DiSAl 9. VESÉT e j 
5 TSSÉNSTZSSSZJÜSZÉSŰÉS ET 
e e. --50-60 Kisse s ses esse le egyal etsaltkáz tár 


3. ábra. í 
1. Gránit; 2. gnejsz, kvarczit, fillit, krist. mészkő stb. (a szini rétegeknél régiebbek) ; 
3. fyscnh homokkő (mezozói?); 4. harmadkorú homok- és kavicslerakodások erős 
áltelepüléssel; 5. bazisos vulkáni kőzetek. 


lehetetlenné tette a behatóbb tanulmányozást. Ezen a homokkövön vékony 
trap-leplek terülnek el, azután ettől nyugatra kinyilik a daurok végtelen 
alföldje, szigetszerű és eltemetett vulkánjaival, amilyeneket RICHTHOFEN is 
leirt Mukden és Hszin-minn-tunn vidékéről. 

Mukdentől éjszakra Thie-ling mellett érdekes feltárásra jutottam. Itt 
majdnem kelet-nyugati csapásban 65" éjszaki dőléssel hatalmas kvarczit- 
pados fillit-rétegek feküsznek, egy granitit és gnejsz-granit által takarva. 

Ettől a feltárástól délre ismét majdnem kelet-nyugati csapással, 45" 
éjszaki dölésben kompakt, üveges kvarczit fekszik, nagy vastagságban. 

Ha egy jól orientált térképre Thie-lingnél ezt a kelet-nyugati csapást 
berajzoljuk, azt fogjuk találni, hogy az Tung-hoa-hsziéntől éjszakra épen bele- 
vág abba a fillites gnejsz-vonulatba, amit Szan-tao-kounál említettem s 
amely a Nen-kan medencze törésvonalával megszakad. 

Tung hoa-hszién vidékéről is kaptam hiradást egy misszionáriustól, 
aki ott sokat járt kiküldetésben. Szerinte itt a várostól éjszakra, magas 
hegyek vannak. 


DÉL-MANDSUORSZÁG OROTEKTONIKAI VISZONYAI. 999 


JAMES F irja Mao-örl-san vidékéről: ca horizont egyik felől eltakarja 
egy sötét hegyláncz, amely olyan egyenletes magasságú és olyan hosszú, 
hogy valaki azt képzelhetné, hogy egy négyes fógat egy hétig galopban vág- 
tathatna a fák tetején, . 

Mikor pedig a Ja-lu-kiang és a Szongari vizválasztóján, Mao-örl-san- 
tól éjszakra, átkeltek, a hágó magasságát mintegy 1000 méternek (3000 láb) 
mérték s útközben aranymosókkal találkoztak. Ez a hágó sokkal éjszakabbra 
van a Pai-san-tól, mint ahogy ezt JAMES az ő térképén feltüntette, ami azon- 
nal kiviláglik az ő távolság-adataiból, amit könyvének végéhez fuz : 

Mao-ör1-san—Tang-ho-kou .. .. 0 .. 1901]1i 
Tang-ho-kou—Pai-san 0 220 
holott a két távolságot a térképen egyformának rajzolta. 

Okom van tehát feltenni, hogy az a hatalmas gnejsz és fillit-láncz, amely 
Szan-tao-kou-nál kétségtelenül mint kelet-nyugati vonulat ismerhető fel, ke- 
resztül vezet egész Mandsu-országon és ismét megszünik ott, ahol a Liau-ho 
alluviumának nagy törésvonala a magasföldet éjszak-nyugatról határolja. 

RICHTHOFEN liau-tungi észleleteiből a következőket emelem ki : 

Az archai palák csapása a félsziget déli és középrészén DNy—ÉK, 
míg éjszakabbra, különösen ott, ahol a nagy kutató a Ja-lu-kiang és a 
Liau-ho vízválasztóján, Mukdentől délkeletre átkelt, inkább a kelet-nyugati 
irányok az uralkodók az archai képződményekben. Gyönyörűen írja le 
RICHTHOFEN a Föőng-huang-san és Lung-vang-san párhuzamos gránit-gerin- 
czeit, amelyek egy kérgesen elváló gránitboltozat két felmeredő tönkjét 
mutatják. A gránit elválás-hézagainak csapása kelet-nyugati, már pedig ez 
kétségtelen tanubizonyság arra nézve, hogy itt a hegyképző erők eredője 
meridionális irányu volt. Még élénkebben tünik fel ez a kelet-nyugati irány 
a RICHTHOFEN-atlasz geologiai térképén, Mukdentől délkeletre. 

Liau-hsziben RicHTHOoFEw-t észleleteiben a kedvezőtlen időjárás aka- 
dályozta. Azonfelül újabban itt egy vasutat kezdtek építeni, amelynek bevá- 
gásai nekem kitünő feltárásokkal szolgáltak. Ezek a körülmények magya- 
rázzák meg, hogy bár RICHTHOFEN nyomán csak tallózni járhat a geografus, 
mégis sikerült innen 18 ujdonságokat hoznom. 

BICHTHOFEN kifejezése szerint itt a legnagyobb zűrzavar fogadja a 
kutató kalapácsát. Ennek a látszólagos zűrzavarnak kettős oka van. Azelőtt 
a gyér feltárások alapján az archai és szini palák és homokkövek sztrati- 
grafiai és tektonikai viszonyait nem igen lehetett felismerni. Másodszor 
pedig, hogy az egész terület, amelyen az országút Mukdentől San-hai- 
kuanig vezet, nem más, mint egy széles abráziós plató és pedig fiatalabb 
abrázióval, mint az ottani legifjabb vulkánosság, miután a bazalt dejkok 
nagy része is abráziót szenvedett. Mint érdekes megjegyeznivalót említem 


kk The long White Mountain, 214. 1. 


930 CHOLNOKY JENŐ : 


fel, hogy a gránitok bizonyos nemei sokkal többet szenvednek az abráziótól, 
mint az újabb vulkáni kőzetek. 

Az I-vu-lü-san bérczei RICHTHOFEN előtt egy színi csapásu hegyláncz- 
nak látszottak. Én a kristálytiszta levegőn át, a kopár hegyvonulat oldalain 
nyugodt fekvésű rétegzést véltem kivenni s inkább azt hiszem, hogy az egy 
épen olyan éles platóperem, mint a San-hszi plató pereme a khinai nagy- 
alföld felett. 

Tőle délre a hegylánczokon az orografiai csapás kétséget kizárólag 
NyDNy—KÉK-i, sőt majdnem kelet-nyugati, dél felé mindinkább DNy— 
ÉK felé hajolva le. Úgy tetszik nekem, hogy az a nagy törés, amely a 
Liau-ho völgyét nyugatról határolja, végét veti azoknak a lánczoknak, 
amelyek a Csang-pai-san vonulatához hozzásímulva, külömben Mandsu- 
országba átnyúlnának. j 

Nem térhetek át a részletekre, csak megemlítem, hogy több helyen 
láttam olyan feltárásokat, amelyekben a tektonikai viszonyok teljesen 
igazat adnak annak, amit az orografia a felszínen mutat. Hatalmasan gyűrt 
gnejsz, szép fillitsorozatok, Ning-jnen-csoutól éjszakra még bizonyos homok- 
kövek is batalmas boltozatokba gyűrve a fennebb említett kelet-nyugati- 
ból délnyugat-éjszakkeletivé váló szerkezeti viszonyokat mutatnak. 

Összefoglalva tehát a viszonyokat, a következőket konstatálhatjuk : 

1. Éjszak-Csi-li ívalakban elgörbülő hegylánczainak Liau-hsziben egy 
hatalmas törés végét szakítja. Ez a törésvonal Kirin vidékén látszik talál- 
kozni a 2.-kal, épen ott, ahol a legtöbb és legszebb vulkánok torlódnak 
egymás tetejébe. Ezen túl azután úgy látszik, hogy a Szongari és Amur 
völgyét követve, egészen Szaghalien-sziget éjszaki csúcsáig terjed. 

9. A Liau-ho alluviumának délkeleti oldalán egy másik nagy törés- 
vonal húzódik Kirin és Mukden vidékén át, határolja Liau-tungot nyugat- 
ról s bevág San-tung nyugati szélére. Ezt a törésvonalat már RICHTHOFEN 18 
konstatálta. 

3. A harmadik törésvonal a Csang- pei-san keleti végén húzódik, Liau- 
tungot keletről határolja és San-tung előre nyúló félszigetének nyugati 
merev oldalához vág; ott egyesül a Liau-tung nyugati oldalán lejövő törés- 
sel. A kettő találkozópontját erős vulkánosság, Liau-tung délnyugati csú- 
csán pedig a rétegek zűrzavaros helyzete jellemzi. Ezt az utóbbit RICEATHOFEN 
mindent látó szeme kétségen felűl konstatálta. Az általam felvett esetben a 
San-tungban és Dél-Mandsu-országban kétségtelenül színi rendszerű hegy- 
lánczok mind ennek a törésnek egy oldalára kerülnek. Ennek a törésvonal- 
nak Mandsu-országban az a jelleme, hogy nagy medenczék kisérik, mint 
ahogy említettem. 

4. Dél- Mandsuországot színi rendszerű hegyek fedik, amelyek ágy 
látszik, hogy San-tungból Koreán át nyulnak ide fel. 

5. A két Liau-tungi törésvonal közt két kelet-nyugati irányú hegy- 


DÉL-MANDSUORSZÁG OROTEKTONIKAI VISZONYAI. 931 


csapást is fel lehet ismerni. Egyik délen a Csang-pei-san vonulata, a másik 
éjszakon a Thu-san és ennek párhuzamos gránitvonulatai. Ugyanilyen 
kelet-nyugati hegyláncznak látszik messze fenn éjszakon az Amur völgyé- 
ben a Kis-Khingan rendszere. 

6. A két liau-tungi törésvonal és a két latitudinális irányú hegyláncz 
között fekszik a Mandsu trap-plató. 

7. Liau-hszi abráziós platóperem, amelynek alapvázát olyan hegylán- 
czok képezik, amelyek a Csang-pei-sanhoz hozzá simuló, de eredetileg 
DNy-— ÉK irányú lánczok s amelyeknek a liau-hszi-beli törés végüket szakítja. 


Tien-pao-san bányavidéke. 


Ősrengetegekkel fedett hegyvidék az, ahol a kis bányatelep fekszik, 
majdnem teljesen lakatlan területen. Környékének geologiai viszonyai, 
amint már említettem, meglehetősen komplikáltak, mert épen itt szünteti 
meg az egyik nagy törésvonal a kelet-nyugati csapású hegyrendszereket. 


Die vpac 
t- 1800. fi N 


12 km- 


4. ábra. 
1. BRózsaszinű eruptiv gránit; 2. gránit; 3. porfir, portirit, -tufa stb.; 4. bázisos 
vulkáni kőzetek; 5. ősgnejsz; 6. kvarczit és arkózás homokkő; 7. krist. mészkő 
(csapása K—Ny) ; S, konglomerát; A ezüst és rézbányák. 


Amint a 4. ábrán bemutatott szelvényen lehet látni, itt az üledékes 
kőzetek egy széttört boltozat alakjában helyezkedtek el. A bányahely felett 
húzódik el épen az a meredeken feltorlaszolt, nagy vastagságú rétegcsoport, 
amely az egész vidék legérdekesebb részlete. A felgyűrt rétegek tetemes 
metamorfózist szenvedtek s ebben úgy hiszem, a kontakt metamorfózisnak 
is erős szerep jutott. Az arkózás, kvarczos homokkő, konglomerát és porfir- 
breccsa fekvése ugyancsak nehezen volna felismerhető a hegyzöm összevisz- 
szahányt tömeges kőzetei között. ha nem szolgálna mindig biztos vezér- 
fonalúl a kristályos mészkő, amelyet még olyan rettenetes terrénviszonyok 
közt, mint Mandsu-ország őserdei, aránylag könnyű volt feltalálni. 

Egy antiklinális fél oldalát tünteti fel a mésznek ez a fekvése. Az 
antiklinális másik oldala egy tördelt tábla, amit csak foszlányaiban lelhe- 
tünk meg szanaszét az ősrengeteggel borított bérczek között. A viszonyok 
zűrzavarosságához tehát még az is hozzájárűl, hogy a gyűrt hegység jellem- 


732 CHOLNOKY JENŐ : 


vonásai mellett a röghegység tünetei is nagy mértékben mutatkoznak. Mint 
ahogy a Kárpátok lánczaiban a gyűrődést a feltorlaszoló erők meglazulása 
után egy táblás, rögös töredezés követte, úgy látszik, itt is, az ősrégi, kelet- 
nyugati csapású hegylánczok képződése után, mikor a törésvonal keleti 
oldalán más irányú erők torlaszolták fel az üledékes kőzeteket, akkor ezen 
a helyen negativ helyek keletkeztek s a hajdani boltozatok rögösen hullot- 
tak szét. 

Nem is ez az orografiai főgerincz többé, tehát nem a kelet-nyugati 
csapású boltozat vezérvonala, ámbár itt képződött a legmagasabb hegy- 
csomó, a Tien-pao, de csak eruptiv kőzetek egymásra halmozódása követ- 
keztében. Sokkal jellemzőbb az a fantasztikus sziklagruppokkal koronázott 
gránitvonulat, amit 1. számúnak jelöltem a szelvényen. Igen szép rózsa- 
színű gránit ez, elütő a vidék minden más gránitjától, különösen az úgy- 
nevezett Korea-granittól, amit a 2. számú kőzet képvisel a rajzon. Ennek a 
gránitnak a csapása délnyugat— éjszakkeleti, s így már a koreai hegyrend- 
szerbe tartozik. 

Tetemesen fiatalabb ez a gránit azoknál az üledékes kőzeteknél, 
amelyek a boltozatot építik fel, mert hisz annak egyik rétegcsoportját erő- 
sen átdejkolja. A 2. számú gránit régibb az üledékes közeteknél, de fiatalabb 
az 5. számú gnejszcsoportnál, mert annak rögeit zárványként tartalmazza, 
míg a konglomerát kavicsai túlnyomóan ebből a gránitból állanak. 

A bányák ott vannak, ahol a felgyűrt arkózás. homokkövek ezzel a 
gránittal érintkeznek. Az ezüst, ólom és réztartalmú érczek a norvég cfahl- 
werko)-ekre emlékeztető módon, gyorsan kiékülő telérekben, zsákokban 
jönnek elő, de leginkább véghetetlen finom telérekkel hatják át a kőzetet, 
kitöltvén annak minden hézagát, repedését. 

A kbinai bányászok nem értenek ahhoz, hogy miképen kell horizon- 
tális tárnákkal dolgozni s így csak felülről, kútszerű aknákkal támadták 
meg az érczeket. Persze ezek az aknák csakbamar megteltek vízzel, amit a 
60—70 m. mély lyukakból nem tudtak kiszivattyúzni s így az aknával fel- 
hagytak s újat kezdtek. Az aknák oldalait feszítő gerendákkal duczolták ki 
s ezek szolgálnak fel- és lejáróúl, ezeken mászkálva hordják fel az érczeket is. 


Szan-tao-kou aranymezői. 


Tien-pao-sannál talán még érdekesebb geologiai szempontból Szan- 
tao-kou medenczéje. Ez mintegy 80 km.-rel délre Tien-pao-santól, annak a 
gnejsz-hegységnek a déli lejtőjén fekszik, amelyet mint a Csang-pei-san 
végét ismertük meg. A medencze hosszan nyúlik el meridionális irányban, 
délen egy szép kúp, a Nyiu-szin-san látszik, azt hiszem bazalt. A medencze 
keleti oldalán a gnejsz, a nyugatin gránit látszik uralkodni, de a nyugati 
határhegyeket nem kutathattam ki. 


DÉL- MANDSUORSZÁG OROTEKTONIKAI VISZONYAI. 251 


A medenczét egyik felén nagy terjedelemben, a másikon csak marad- 
ványokban, magas teraszok töltik ki. A teraszok anyaga alúl laza homokkő, 
homok, agyagos homok és apró szemű, laza konglomerát rétegekből áll. 
(5. 6. és 7. ábra 3. sz.) Ezek hullámosan gyűrödtek kelet-nyugati csapással, 
tetejük abráziót szenvedett. Fedi őket egy dúrva kavics és homok, egészen 
vízszintes fekvésben, a legalsó rétegek dús aranytartalmúak. Az aranyat 


5. ábra. 


1. Durva kavics és homok ; 2. arany tartalmú kavics-réteg; 3. homokkő, konglome- 
rát stb. (tercziér): 4. idősebb homokkő ; 5. gránit; 6. gnejsz. 


változatos nagyságú hepehupás rögöcskékben találtuk, volt köztük néhány 
darab krajczárnyi nagyságú. Ez a dúrva kavics és homok a hegyek felé 
folyton vastagodik, szemei durvábbak lesznek, ami a kavicsok eredetét 
elárulja. A 7. ábra fénykép után készült s igen világosan mutatja a réte- 
gek helyzetét s a teraszok szerkezetének megkapó szabályosságát. 

Az arany eredő helye úgy látszik a gránit és gnejsz kvarczerei. Ezt 


ANT 27 
ssszas 
Gr SzzZ 


6. ábra. 
1. Durva kavics és homok; 2. arany tartalmú kavics-réteg; 3. homokkő, konglome- 
rát stb. (tercziér) ; 4. idősebb homokkő ; 5. gránit; 6. gnejsz. 
 a-nál kövülettartalmú réteg. 


Kirin vidékén, a Li-cz -kou-ho aranybányáiból tudtam meg, ahol az arany 
végett a kvarczereket összezúzzák és megörletik s az örleményt mossák ki. 
A Li-cz-kou patak völgyében az Au-hoa-san medenczét épen ilyen arany- 
tartalmú kavics- és homokteraszok töltik meg, 

Szan-tao-kou medenczéjének teraszairól a folyó ismét elhordta az 
aranytartalmú kavicsot és homokot s lerakta ott, ahol a folyó a gnejsz-hegy- 
séget apró medenczékkel váltakozó, szép szurdokokban töri át. A khinaiak 


. 


(2) 


CHOLNOKY JENO 


Szan 


t 


40 


kou 


a 


Mi 
c 


unytar 


talmú r 


[4 
e 


tegel. 


7. ábra. 


Alul ferdén álló harmadkorú homokkő-réteg 


Előtérben a Szan-tao-kon-ho alluviuma, 


ek 


, 


fel 


ü 


1 


[1 


ranyt 


( 


ur 


t 


almú k 


avic 


s 


DÉL-MANDSUORSZÁG OROTEKTONIKAI VISZONYAI. 935 


nok 


csakis a folyó alluviális aranyát 
mosták, míg a magas teraszok 
tetejére nem gondoltak. Tisz- 
tán tudományos következtetések 
vezettek arra, hogy a khinaiak 
ellenkezése daczára a folyón föl- 
felé hatoljak s a pompás tera- 
szokban első pillanatra felismer 
jem az alluviális arany eredü 
helyét. 

Gyönyörű látványt 18 nyúj- 
tanak ezek, különösen a me- 
dencze keleti lejtőjéről (8. ábra). 
A teraszokat hosszu, tagozatlan 
keresztvölgyek szeldelik s igen 
feltünő, hogy az így keletkezett 
teraszdarabok egészen szabá- 
lyosan részaránytalanok, t. i. 
déli oldaluk magasabb, mint 
az éjszaki, a völgyecsék éjszaki 
lejtője meredek, a déli igen 
menedékes. 

Amennyire a területet be- 
utazhattam, a teraszok kiter- 
jedését figyelemmel kisértem. 
Azon a területen, ahol a teraszok 
hasonló felépítését kétségtelenül 
konstatáltam, azoknak terüle- 
tét több, mint 32 km?-nek talál- 
tam, de ha a látszat nem csal, 
dél felé még rengeteg területen 
vannak hasonló tektonikus vi- 
szonyok, mert a messze kéklő- 
hegyek halavány körvonalai kö- 
zött még mindig látszanak a 
teraszok merev, szabályos for- 
mái. 


CAoh 


A 11 Hi 


ábra. 


3] 
ező 


Szan-tao-kou aranymezői. 


A teraszokat felépítő alsó 
homokkő egy agyagos rétegéből 
kövületek kerültek elő, amelyek 
a rétegek korát késő-tercziérnek 
bizonyítják. 


936 D:t TRAXLER LÁSZLÓ : 


ADATOK A BORII DIATOMEBA-PELIT ÉS DUBRAVICZA[ 7 
RAGADÓPALA SZIVACS FAUNÁJÁHOZ. 


IRTA 


Dr. TRAxLER LÁSZLÓ. 


Az 1894-ik évben dr. Pantocsek József urtól kapott dubraviczai 
ragadó palát és borii brakvizi diatoma pelitet édesvizi szivacsokra vonat- 
kozólag átvizsgáltam és azokban egy egészen új szivacsfaj maradványait 
fedeztem fel, a mely szivacsot Ephydatia fossilis néven? le is irtam. Azóta 
Themák E. urtól újabb anyagot szereztem be, a melyben sokkal több szivacs- 
maradványt találtam. Ez késztetett azután arra, hogy a nevezett kőzeteket 


1. ábra. 


ujolag átvizsgáljam és hogy ily módon régi vizsgálataimat kiegészítsem. 
Mindegyik közetből 25—25 mikroszkopi készítményt állítottam elő oly 
módon, hogy az anyagot savval felhigítva iszapoltam és az iszapolt anyagból 
rendes módon kanada-balzsamban elzárva mikroszkopi preparatumot állí- 
tottam elő. A következők szolgáljanak felvilágosításúl, hogy egy-egy készít- 
ményben hány darab amphidiscust, gemmula-, buzogány- és skelettüt talál- 
tam és hogy a talált egyes vázrészek minő méretűek v.-ben kifejezve. 


$ A szerző hátrahagyott irataiban; bemutatta dr. VÁNGEL JENŐ, az 1899. év 
márczius hó 1-én tartott szakülésen. 

"k 1]. Ephydatia fossilis, a fosszil édes vizi szivacsok egy új faja. Földtani Köz- 
löny 1894. XXIV. köt. 6—8 füzet. p. 178. 


12 
[elt] 
ae) 


BORII DIATOMEA-PELIT ÉS DUBRAVICZAI RAGADÓPALA. 


I. Dubraviczai ragadó palából vett készitményekben van. 


1.12.18.14.15.1 6. 18 9. 10. 11.12. 18.14. 15. 16.17. IS. 19. 20.21. 22.28. 24. 25. sz, készít 


Gdlöbuestaáltbat ásta 


! j "EE ! ! § N ? ! jj ! ! ] 
Amphidiscus 8] 9 71251 216110/16 § 14 87] 51110110/—] 91151 2—21] 2] 31 21 4 
! j j j 


1 
Gemmúlatű. M11231—11131—-32——212— 188 841 
Buzogánytű.. 1 1 1  VELHAB og ee hane 9 2 CET tán HE ago) E E ) 1— 
w jelvásl j KIRE ÁSYHE 
254020151215161210 87 9611620—4235201618222530.20 
] játss 11 ! j 


Skelettű ... .. 120 


" 


telle 1] 


II. Borii diatomea-pelitből vett készitményekben találtam. 


11.128. 4. 5. 6. 7.8. 9. 10.11. 12.13. 14.15. 16. 17. 18.19. 20. 21.22. 23.21. 25. sz. készít. 
Hl ! ! ! I 
Amphidiscus (210 4 6 8 8777 6 4121520—— 2 4 5 6] 77 810/—20/ 210 
Gemmulatű— f2111234— 51 12—1—-1——b9345112 
Buzogánytű ... ! 2—— 1—t11 1 2 1 2 1 3-1) day aaa a 9 9 — 
Skelettű .. . ESOBLSÁADAS ZGZSSOZT 3031 3025—4045505564.15.252630 35 


III. Amphidiscusokra vonatkozó mérések. 


a) a tengely hossza. 


MDubravicza: "45. 50. 48. 64. 70. 75. 45. 49. 50. 60. 62. 64.68. $1. 46. 69. 70. 71. u: 
Bori : HALADT ADZSÁST HD SEN ZOS TD TSTÁS TASHA ZO 85 M2ÁADISZES S ÁSZÉTE 


Dubravicza : 74. 40. 45. 64. 55. 61. 64. 65. p.. 
Bori : DOL SDZA DÁLNOOZOT ZÁKESOSAO u 


b) a lengely vastagsága. 


[d 
TET ÉZZKA KEZET teja tejgüttedsi (82 tej lejar (elas feje keztek kkel "1 (lo 1 That Pe kejee halo láda KözDe sel telg teri tai Ló 
Bori : (ota folttal zni teti KN e Ül kettotetot ÜNÖD folk MfeDastet kel tebt UM AOG ÁD TÁSGS RE 


Dubrayviczar s Sas ösk be 
Bori : OO ZS 


c) a korong álméróője. 


mMűúbravicza : 205205 255 205 15. 16518. 20. 20825SS25 30 28. 20. 20. 20. 20. 18. 4 
Bori : 20 205205 22-20 25. 26. 2057204205255 20. 30.28. 18. 20. 20. 20. u. 
Dubravicza : 20. 20. 20. 18. 22. 26.20. 20. u., 


Bori: JOSSZOS 182 UGSZOSZZÁSZON 209 4: 


D: TRAXLER LÁSZLÓ 


2 
[d 4 
[9 4) 


Vagyis hosszúságuk: 40—5$81 yw. közt, vastagságuk 6—8 v közt és 
korongjuk átmérője 15—30 4 közt váltakozik. 


IV. Gemmula-tűükre vonatkozó mérések. 


a) a tük hossza. 


Dubravicza : 20. 22. 24. 25. 23. 24. 17. 19. 12. 26. 16. 23. 22. 18. 23. 22. 20.122. 20. 4 
Bori : 17. 16.20. 22. 20. 22.25: 18.419. 20-52020525.4208 20.20. DEFDOSSZOKBE 


Dúbravicza c 202ASAZADDEDOREDSÉTÜS 


Bori : 18. 16. 90. 20. 24. 90. u. 


b) a tűk vastagsága. 


Dúbravicza:— 15. 15.245. Ar 25 2ÁBr 2ertos 2 Eberzse 3 o ztepítjéteet s lKN 
Bori : AE AZOK Zep EZÉ ÁG O F REA ÜDE Ze asz éeáa SZEN 


Dobravicza: " IDZEGSI EDS "20 ZENO 


Jófojat a ik zta E eg KAT E 


Vagyis hosszúságuk 12—254, közt, vastagságuk pedig 1—-3 4. közt 
váltakozik. 


V. Buzogány-tűkre vonatkozó mérések. 


a) a tűk hossza. 
3.24. 30. 31. 20.21. 25. 25. 26. 27. 34. 20. 25. 25. 25. 25. p.. 
2. 24.28. 27. 30. 22. 25. 25. 25. 26. 25. 30. 20. 25. 25. 25. u. 
Dubravicza : 23. 22. 25. 23. p.. 


Bori : AZÁS LENN Gy es VT SET 


Dúbravicza: 2225.:26. 95429. 2 
9 


Bori: 20. 23. 25. 25. 25. 


OT 


b) a tűk vastagsága. 


Dubravicza : DD d B VOR OZ ZS EBED S ÁRAT OS TO LEO MEZTTE E ZENEKELNÉZASA 
Bori : 3.7 IDÓa (de áá SSL DOS ZO LOS B LOS TA OSZTOTT 
Dobravicza : 2-5. 2:5. 3. 3. 3. 2-5. 3. 4. pu. 

Bori : DÓ sel TÓL BIO SKOLSSZO NOT 


Vagyis hosszúságuk 20—347y. közt, vastagságuk pedig 2—4y közt 
váltakozik. 


VI. Skelet-tűkre vonatkozó mérések. 


a) a tűk hossza. 
Dubravicza: 63. 58. 72. 80. 55. 37. 80. 65. 76. 80..60. 48. 63. 55. 40. 52. 50. 57. 4. 


Dori : 65. 64. 70.70... 70. 65...50.. 55. 65.50, 90. 85. 76. 52. 57. 96."00-00bE 


BORII DIATOMEA-PELIT ÉS DUBRAVICZAI RAGADÓPALA. 239 


Dubravicza : JOGÁSZ DSE RZÜ SD ESZO HO SHOHR DOSZONBDESOKSOKOSÉK Os Úr 


Bori : 80. 86. 82. 70. 75. 90. 90. 90. 85. 80. 75. 70. 60. 65. 62. 64. 68. u. 


Dubravicza : 50. 50. 70. 50. u.. 


Bori : 60. 65. 50. 55. b.. 


b) a tűk vastagsága. 


Dubravicza : ESETEBEN 4 ZNI A VÁ ABS SE OK AD 2 DD KORE 93 
Bori : SA JB ab eb A dolina 3 Zn a 3.1 25 313. 959 a 
Dúbtaviezai: (3.425. 52-H ASS 2. 222 465. u2 3Z SAD 2 u 
Bori : HATATO OLASZ ALOL S OZ SOL AZ BÁZBDNZ BÚ 
Dubravicza:2. 2. 3. 2. u 
Bori: ZENÉT EJ EAST 


Vagyis hosszúságuk 37—90 v. közt, vastagságuk pedig 1—4 u, közt 
váltakozik. 

Ha nemcsak ezt az 516 mérésadatot, hanem még az egyes váz- 
részek alakját, a skelet-, a gemmula-, s a buzogány-tűk, valamint az amphi- 
discusok szerkezetét és gyakoriságát is figyelembe veszszük, úgy minden 
tekintetben megerősítettnek látom az Ephydatia fossilis szivacsfajra vonat- 
kozó, 1894-ben megjelent adataimat. Csekélyebb eltérések csakis az egyes 
vázrészek nagyságában, és méreteikben találhatók, ami viszont a megviz3- 
gált tűk nagy számában leli magyarázatát. 


Földtani Közlöny. XXIX. köt. 1899. 17 


2940 D:t SZÁDECZKY GYULA": 


A MAGYARORSZÁGI KORUND-ELŐFORDULÁSOKRÓL. 
Dr. SzápeczxkYy GyuLÁ-tól.! 


Harmadkori eruptiv közeteink behatóbb vizsgálásánál arra a meg- 
győződésre juttotam, hogy ezekben a korundot tartalmazó közetzárvá- 
nyok — habár nem gyakoriak — de még sem olyan nagyon ritkák, mint 
gondoljuk. 

Eddigelé mindössze két ilyen előfordulást ismertünk részletesebb leirás 
alapján : az egyik a dévai várhegyi, a melyet dr. SCHAFARZIK FERENCZ ismer- 
tetett 1889-ben? ; a másik korundos zárványt én találtam a szobi Sághhegy 
andezitjában és leirtam 1894-ben." Ehhez a két helyhez most öt ujat lesz 
szerencsém sorolni, úgy hogy ezekkel ismeretes korund-előfordulásaink 
száma hétre rúg. 

A gyalu-vidéki hegységben nagy számmal előforduló telérandezitek 
közül a sztolnaiakat és a gyaluit megvizsgálván,t egyik sztolnaiban és a 
gyaluiban akadtam korundos kőzetzárványra. Ezekenkívül a dévai Petrosz 
kőbányából és egy Nagyágról származó andezitben továbbá az ajnácskői 
bazaltban találtam korundot. 


A sztolnai Szárazpatak telérandezitjének szaffiros zárványa. 


A sztolnai szárazpataki telérandezit Ny-i részén sürű, szürkéskék szinű 
közetzárványra akadunk ritkán, a melyek belső részükben apró, kék szaffir 
kristálykákat tartalmaznak. 

Szabad szemmel ezekben a legfeljebb pár cm. nagyságú zárvá- 
nyokban apró sárgás sávokat és csillámló pontokat különböztethetünk 
meg, de vékony csiszolatában már kézi nagyítóval három övet lehet fel- 
ismerni. 

A legbelső, 11 mm. hosszú és 45 mm. széles ovális magban vannak 
összekuszált helyzetben a karcsú, vastagabb cesiszolatban igen szép, sötét- 
buzavirág-kék szinű szaffirtűk, a melyek között zöldes és sárgás színű átlátszó 


:! Előadta az 1899. május hó 3-án tartott szakülésen. 

: Trachytjaink néhány ritkább zárványáról. Földt. Közl. XIX. 1885. 4069 1. 

" A szobi Sághhegy andezitjáról és kőzetzárványáról. Földt. Közl. XXV. 1895. 
104 1 

: Értesitő XXIII. évf. II. szak. 1898. 10. 1. 


MAGYARORSZÁGI KORUNDOK. 941 


ásványok (chlorit, desmin, földpát) és átlátszatlan magnetit szemek töltik ki 
a helyet. 

Erre 1-2 mm. vastag, főleg magnetitból és zöldes ásványokból álló 
burok következik, a melyet a legkülső, 4—5 mm. vastag, apró sárga folto- 
kat (desmin), zöld és barna ásványokat és kevés magnetitet tartalmazó 
burok vesz körül, amely átmegy a bezáró porfiros andezitbe. 


I. Mikroszkóppal vizsgálva ezeket az öveket, azt tapasztaljuk, hogy a 
bélső magban lévő többnyire így is egészen tiszta, kék szinű szaffir hossza 
rendesen egy mm. alatt és csak nagyon ritkán van egy mm. felett, vastag- 
ságuk pedig a hosszúknak negyed vagy ötödrészét éri el, de akadnak közöt- 
tük elvétve jóval vékonyabbak is. A bázislap oP (0001) szerint táblásan 
kiképződött kristálykáknak az átmetszetei ezek, a melyeket rendesen ferde 
(rhomboédér) lapok tetőznek, a melyek a bázis lappal gyakran 55— 579 
szögletet zárnak be. Ezek a ferde lapok sokszor apró lépcsőket formálva 
váltakoznak a bázislappal. A bázislapra merőleges oszlopos betetőzés csak 
nagyon ritkán fordúl elő. 

Táblás harántmetszet kevés került a csiszolatba, ezeken a rhomboé- . 
der lapokkal egyközös hasadást és negativ charakterü, egy optikai tengely 
kilépését észlelhetjük. 

A karcsú hosszmetszeteknek igen élénk pleochroismusuk van, neveze- 
tesen a bázislap síkjában rezgő sugaraknak (n2) sötét buzavirág kék szinük 
van, erre merőleges (n5) sugarak pedig világosabb, tengerzöld szinüek. 

Zárványúl némely szaffirban igen apró barna, vagy vereses barna 
picottt oktaederkék fordulnak elő, gyakran ikerképződéssel az 0 (111) szerint, 
a miből sugaras hálózatok is keletkeznek. Nagyon ritkán piczi zirconszeme- 
ket 15 találunk a szaffűrrban. 

A szaffirokat, valamint a velük elég bőven előforduló spinelleket allot- 
riomorf szemcsés kiképződésű, haematitos és chloritos képződményektől 
tisztátalan, ritkán zircon zárványokat is tartalmazó földpátok foglalják be. 
Apró, sárga desmin halmazok is vannak a legbelső, szaffiros övben, de ezek 
jobban tanulmányozhatók a külső részekben, azért közelebbi jellegeiket 
később fogom felsorolni. 

A kristályosodás sorrendjére vonatkozólag már a belső övben meg- 
győződünk arról, hogy a spinellek és a zircon kristályosodása részben meg- 
előzte a szaffirokét, a földpát pedig legutoljára képződött. 


II. A korundos magra következő keskeny övet a spinell-félék jellem- 
zik, amelyeknek több fajtája fordul elő. Nagyobbára sötét zöldes-barna 
szinüek ezek, a 0,5 mm-nél rendesen kisebb, csak ritkán 0775 mm. átmé- 
rőjű kristálymetszetkék, tehát az uralkodó faj a pleonastokhoz tartozik ; 
vannak azonban közöttük kékes reflexü magnetitek is. Felületükre némely- 
kor rendkivül apró, csak a legerősebb nagyításnál látható zircon szemecskék 

117052 


242 D: SZÁDECZKY GYULA: 


rakódtak le, tehát a spinellek kezdték meg a kristályosodást, a zirconok is 
utánuk váltak ki. 

A spinelleket is allotriomorf földpát szemek tartják össze, amelyek 
némelykor nagyságukra nézve felülmulják a bezárt ásványokat és nem sok 
lemezből álló albitikreket képeznek, labradoritra valló elsötétedéssel. Egy, 
a két nagyon: jó hasadás-irányra közel merőleges metszeten konvergens 
fényben a láttér szélén n.—a bissectrix lép ki, és az n —b iránya 331/2", 
illetőleg a másik ikerben 34!/2" szögletet képez az albit-ikersikkal, miből 


SZ kgpeástgt I; 

9 ay 25 regi 

lk 
sgt 


1. ábra. Szaffiros zárvány a száraz- 2. ábra. Korundos zárvány a gyalui telér- 
pataki telérandezitben. Idiomorf szaffrr andezítben. Felül balról nagyobb korund 
kristályok (mR, oR) és különböző spi- csoport majdnem a, bazis szerint metszve, 
nellek allotriomorf földpátokba ágyazva, világos földpát-udvarral. Mellette kisebb 
chlorittal és limonittal. rutil. A gép nagy részén zöld, barna, 

537 2Xlin. nagy. fekete színü spinelleket és korund szála- 


kat látunk földpátokba ágyazva, fluidalis 
szövettel. 342£lin. nagy. 


azt következtetem, hogy Ab, An, labradorit tölti ki ezek közt a kristályok 
között a teret. 

A földpátok körülbelől felét teszik a II-ik zónának és mechanikai 
hatásokat nem árulnak el. 

Zöld chloritos képződmények már a belső övben is fordultak elő, de 
nagyobb mennyiségben vannak a szaffiros és spinelles öv határán. Ezek 
rendesen szálas halmazokat, ritkábban apró szferoliteket alkotnak ; kettős 
törésük nagyon gyenge és hosszuk szerint majd pozitiv, majd negativ ka- 
rakterüek, tehát penmnek. 


III. Biolit előfordul gyéren a belső magban, továbbá a spinelles övben 
főleg ennek külső részén, legnagyobb mennyiségben található azonban 


MAGYARORSZÁGI KORUNDOK. 945 


a legkülső övben, a mely lényegileg spinellek, biotit és földpát szemcsés hal- 
mazából áll. 

A biotit összekuszált helyzetü, a szaffirnál általában véve kisebb, ren- 
desen 1/3 mm. hosszú, fél olyan széles, ritkábban ?/3 mm. hosszú, vékony, 
zöldes-barna lemezkéket alkot, amelyeknek pleochroismusuk a lemezek irá- 
nyában nagyon sötét zöldes-barna, arra merőlegesen pedig világos sárgás- 
zöld. Spinell zárványokat gyakran tartalmaznak. 

Az említett ásványokon kivül Jdesmin is bőven fordul elő a legkülső 
övben, mint az eredeti kikristályosodás után megmaradt üregeknek tölteléke. 
A desmin rendesen hematittal festett sugaras, gömbös halmazokat alkot ; 
többi tulajdonságait a bezáró közet ismertetésénél leirtam.? 

Apatit-nak nagyon vékony tűi, csoportokat alkotva is fordulnak elő 
gyéren a külső övben, a melyben nagyon ritkán egyébként apró zirconokat 
is találni. 

A bezáró kőzet sötétzöld szinű, átkristályosodott alapanyagában lab- 
rador földpát, kevesebb zöld amfiból és zöldes-barna biotit, gyéren kvarcz 
van porfirosan kiválva. Mikroszkóppal járulékosan magnetitet, apatitot és 
zircont is találni benne. A kőzet részletesebb leirása idézett értekezésemben 
olvasható, a melyben a kőzetnek FLODERER úr elemzése alapján közölt kova- 
sav tartalma, — minek helyességéről már akkor is kifejeztem kétsége- 
met Yx — hibás meghatározáson alapulónak bizonyult. 


A gyalui telérandezit korundos zárványai. 


Gyalu község felett a Szamos mindkét partján látható telérandezitnek 
különösen kőbányákkal majdnem egész terjedelmében feltárt balparti részé- 
ben bőven találni közetzárványokat, a melyek között egyesek 7 cm. nagy- 
ságot is elérnek rétegességük irányában. 

Kristályos palákhoz hasonló zárványok ezek legnagyobb részt, a 
melyek alkotásában biotit játszik nagy szerepet, ezenkívül bennünk mik- 
roszkóppal földpátot és maganetitet is találni. 

Korund nem fordul elő minden zárványban, de a hol van, ott felismer- 
hetni a sztolnai zárványokban talált három övre való különülést, habár nem 
olyan tisztán, mint az előbbeniben. A belső korundos mag a legjobb készít- 
ményben több részre, függelékekre oszlik, táskás kifejlődésű; ezeket a része- 
ket a középső, spinelles öv veszi körül, a mit aztán egy közös biotitos öv, 
mint legkülső burok övez. 

A korund, amelynek tökéletlenül kiképződött, apró táblácskái nagy 
számban fordulnak elő a belső részben, elvétve akad a középső, sőt a külső 


x Értesitő. II. szak. XXIII. évf. 1898. 10 1. 
KA Us to 3608 


944 Dr: SZÁDECZKY GYULA; 


övben is. Szine többé nem az a szép, tiszta buzavirág-kék, a mi a sztolnaié, 
hanem szürke, némelykor szintelen, hasadozott, nem pleochroos. A rende- 
sen uralkodólag kifejlett bázislap szerint megnyúlt táblácskái helyenként 
nagyon sürün vannak egymás mellett, egy irányban rendezkedve. Közöttük 
egy-egy sillimanit szálat, vagy szálakból álló szövedéket is fel lehet ismerni, 
és ezekkel, valamint a többi ásványoknak ugyanezen irányban való rendez- 
kedésével jól kifejezett fluidális szövetet idéznek elő az egészen kristályos 
zárványban. (1. 2. ábrát 3. 1.) 

Ezeknek a zavart kiképződésű korundlemezkéknek közepes hossza a 
főtengely irányában menő metszeteknél 0-1 mm, de vannak közöttük 
0-03 mm. hosszú és 07008 mm. széles, sőt ezeknél apróbbak is : a 016 mm. 
h. és 0704 mm. sz. lemezkék már a legnagyobbak közé tartoznak. 

Ezeken a tömeges megjelenésű, apró korundokon kívül vannak egyes 
magános, nagyobb, szélesebb korundkristályok is a gyalui zárványokban, 
amelyek közül a nagyobbak 0-28 mm. hossz mellett 0-13 mm. széles- 
séget érnek el. Említésre méltó, hogy míg az apró korundok spinellekkel 
egyenletesen tarkázva vannak földpátszemekbe ágyazva, addig ezeket a 
nagyobbakat rendesen tiszta földpát öv veszi körül, a mi egyébként 
nem zárja ki azt, hogy a korund felületére spinell, némelykor zircon ne 
tapadjon. I 
A nagyobb korundoknak jobban kiképződött kristályalakjuk van, 
mint az apróknak és karcsú hosszmetszeteiken a bázis és a rhomboéder 
lapja között hasonló szögleteket mérhetünk, mint a sztolnai szaffirokon. 
A rhomboéder alakot tisztán lehet látni a csiszolat síkjába a bázis lappal 
került korundon. Egy ilyenen szabályos háromszögű, apró lépcsős emelke- 
déseket látni az objektiv sülyesztésével és emelésével és pedig négyet egy- 
máson, hasonlót azokhoz, a melyeket Pratt a montanai szaffirokról lerajzolt.?§ 
A gyalui kristályoknak külső alakja azonban távolról sincs olyan jól kikép- 
ződve, mint a montanaiaké. Egyes harántmetszetben a rhomboéderes hasa- 
dást és a cos P2 (1120) alakot lehet látni. Spinell zárvány ritkán fordul elő 
bennük. 

Apatit is előfordul a. belső, korundos övben némelykor, hasonló vilá- 
gos földpát-udvarral körülvéve, mint a nagyobb korund, amelyhez nagysá- 
gát, továbbá erősebb fénytörését tekintve is hasonlít, de gyenge kettős- 
törésénél fogva attól jól megkülönböztethető. 

Spinellek rendkívül nagy számmal fordulnak elő mind a három övben 
és sürün bepontozzák az egész zárványt. Nagyságuk 07003—0-4 mm. között 
váltakozik, de az apróbbak vannak nagyobb számmal. A nagyobbak 0 (111) 
alakúak. A fajtát tekintve a barnás-zöld pleonastok uralkodnak itt is, de 


kr Pratt. J. H. On the Cyystallography of the Montana Sapphires. American 
Journ. of Science. Vol. 1897. 427 1. 


iléttndénüan 


MAGYARORSZÁGI KORUNDOK. 945 


vannak fekete magnetttek, a legapróbb szemek között barnás-sárga picotitol, 
továbbá ugy látszik, ezek keverékéből származó átmeneti fajok, veres-barna 
szinuek is. 

A zirconok is igen apró szemeket vagy rövid oszlopkákat alkotnak, 
bezárva a földpátokba, vagy a korundok és spinellek felületére tapadva, de 
nagyon kis mennyiségben. Egy földpátba zárt, 0702 mm. vastag és 0706 mm. 
hosszú oszlop és piramis kombináczióju kristályka már a nagyobbak közé 
tartozik, pleonast felületén 0-008 mm. sz. és 07015 mm. h. szemet mér- 
tem meg. 

Rutilok is előfordulnak kis mennyiségben, leginkább karcsú vereses- 
barna tűket, némelykor szív- vagy térdalakú ikreket alkotva. Sárgás-barnás 
pleochroismusukat 18 észre lehet venni. 

Biotit a zárvány legkülső részének jellemző ásványa, a mely színét, 
pleochroismusát stb. tekintve olyan, mint a sztolnaiban lévő; gyakran 
csoportokban van meggyűlve, tengelynyílása kicsi. 

Földpát kristályosodott ki a lehülésnél legutoljára és mint ilyen, 
kisebb-nagyobb, rendesen 0"1—0-2 mm nagyságú szemeket, vagy szivacsos 
halm azokat, helyenként a korund lemezek irányával egyközös helyzetű és 
sötétedésű szálakat alkotva, összeragasztja a többi ásványokat. 

Vannak azonban egyes helyek, (eredetileg likacsok) leginkább a zár- 
vány külső zonájában, de a belsőkben is, a melyeket idiomorf földpátosz- 
lopkák töltenek ki. 

Ezen földpátkristálykák, a melyek ritkábban albit-, sőt periklintör- 
vényű ikreket is alkotnak, a melyek közül egyesek apró gázhólyagokat, sőt 
folyadékzárványokat is tartalmaznak bőségesen, optikai viselkedésük alap- 
ján andezin sorozatba tartoznak. 

A mind a három zonában bőségesen előforduló földpát ennek a kőzet- 
zárványnak az uralkodó ásványa, a földpátok után mennyiségre nézve a 
spinellek, ezek után pedig a korundok következnek. 

Úgy a földpátok, valamint a többi alkatrészek is épek, sem KRZÉTETE 
kai határokat, sem pedig vegyi elváltozásokat nem lehet rajtuk észrevenni. 
Chloritos képződmények (delessit) és kalczit előfordul ugyan a megvizsgált 
zárványoknak főleg külső részében, de ezek nem a zárvány eredeti ásvá- 
nyainak rovására képződtek. 

A bezáró zöld színű, sűrű andezit erősen el van változva. Nagyobb 
labrador sorozatu földpátokat, elváltozott amfibolt, biotitot, tán pyroxen 
maradékot is tartalmaz, a mely ásványok nagyobbára földpátból álló, átkris- 
tályosodott alapanyagba vannak beágyazva. Magnetithez tapadt zircon 
kristálykák a bezáró közetben is akadnak. 

A gyalui és a sztolnai korundos zárvány között sok hasonlatosság 
van, de a sztolnaiak nyugodtabb állapotban kristályosodtak ki, minek követ- 
keztében a szép kék szaffir kristályok nagyobbra nőttek és különböző irányok 


946 Dt SZÁDECZÉY GYUÜLÁ ": 


felé rendezkedtek, a gyaluiak ellenben sokkal gyorsabb és zavartabb kris- 
tályodásnak termékei, így apróbbak, tökéletlenebbek és fluidál szerkezetet is 
mutatnak. 


A dévai Petrosz kőbánya szaffiros zárványa. 


Déva várostól körülbelől 3 km.-nyire DNy-i irányban esik az ott 
jártamkor a zsilvölgyi műút romániai része szükségletének fedezésére erősen 
munkált Petrosz kőbánya, a melyben nem sok, 2—3 cm. nagyságú közet- 
zárványt találtam. Ezeknek sötét-kék fajtái közt egyesekben szép, tiszta 
buzavirág kék szaffirt fedezhetünk fel, már erősebb kézinagyítóval való 
gondos vizsgálásnál is. 

A szaffir cordierit és sillimanit társaságában fordul elő, tehát ebben 
különbözik a sztólnai és gyalui zárványoktól; nagyon jól megegyezik azon- 
ban azokkal sok spinell tartalmára nézve, valamint arra nézve, hogy itt is 
földpát volt a kristályosodás utolsó terméke, hogy a szatfir, cordierit, silli- 
manit itt is a zárvány belső részében van, amelyet zöldes-barna biotitot 
tartalmazó öv vesz körül. 

A petroszi zárvány belső részében valamennyi alkotórész nagyobb, 
mint a gyaluiban, de ezek váltakoznak sűrű, nagyon apró spinelleket és 
földpátokat tartalmazó részletekkel, sőt olyan zárványok 18 vannak, amelyek- 
ben rendkivül apró spinellek és helyenként biotitszálak teljesen izotrop, 
vagy részben földpátszerűen átkristályosodott üveges magmába vannak 
beágyazva. 

Spinellel" váltak ki legelőször ezekben a zárványokban is. Nagyságuk 
a legapróbb pontocskáktól kezdve elég nagy határok között váltakozik. Az 
erősebben kikristályosodott legbelső részben 0-17—0-30 mm-nyi szeme- 
ket találunk. Fajtájukat tekintve, egyes helyeken majdnem kizárólag csak 
pleonastok vannak, elvétve közöttük egy-egy picotit szemmel. Másutt azon- 
ban a picotitok nőnek nagyra és vergődnek túlsúlyra. Magnetitek alárendel- 
ten fordulnak elő. 

A spinellek gyakran sávokká csoportosulnak, a melyek folyós szerke- 
zethez hasonló tulajdonságot kölcsönöznek a zárványnak. Mennyiségre 
nézve a földpátok után a spinellek képezik a legáltalánosabban elterjedt 
alkotórészt. 

Apró zircon szemek és kristálykák általában gyéren, csak egyes helye- 
ken fordulnak elő nagyobb mennyiségben. Ugyanez áll a rutil kristálykákra 
nézve, amelyeknek 07001 mm. vastag és 0702 mm. hosszú tűi már I. r. veres, 
sőt kék kettőstöréses színt idéznek elő. 

A szaffir kristálykák némelykor spinell zárványokat is tartalmaznak. 
A csiszolatba nem sok került belőlük; ezek a főtengelyre ferdén metszve, 
körülbelől 0-5 mm. szélességet és 077 mm. hosszúságot érnek el. Színük és 


MAGYARORSZÁGI KORUNDOK. 947 


nagyságuknál fogva jobban hasonlítanak a sztolnai, mint a gyaluiakhoz, de 
még jobban a szobbiakhoz.? 

Cordtweritekból több került a csiszolatba; ezek kivétel nélkül a többi 
alkotórészekhez hasonlítva nagy, pleochroos kristályok, amelyek le vannak 
gömbölyödve és elváltozásnak indultak. Egyesek közülök szétszakadtak és a 
szétszakadt részek alapanyagszerű, kristályos földpáthalmazokkal vannak 
egymástól elválasztva. Pleochroismusuk n,, b irányában világos indigókék, 
n, a irányában pedig sárga. 

A cordierit külsején és a repedések mentén zöldes-sárga, erősebb ket- 
töstörésű, szerpentinféle anyaggá (xylotil ?) változik, amely helyenként sza- 
bályos, pozitiv cbharakterü, szferolitos csoportokat képez. 

Magnetit, továbbá barna színű, némelykor izekre vált, tűalakú zárvá- 
nyok (rutil?) is előfordulnak a cordieritekben, amelyek arra engednek 
következtetni, hogy a cordierit a közetzárvány többi alkotórészeivel egy idő- 
ben vált ki és nem valami korábban létezett, régibb közetből származó 
ásvány, a mire roncsolt alakját és elváltozását tekintve könnyen lehetne 
gondolni. 

A zárvány belső részében, nem mindenütt egyenletesen eloszolva, 
hanem egyes helyeken sűrű csoportokban vannak a hosszú sillimanit szá- 
lak meggyűlve. Gyakran izekre vannak oszolva és középmérték szerint 
0-08 mm. hosszúság mellett 0701 mm. vastagok, kettőstöréses színük azért 
felemelkedik az I. sárgáig, de a harántmetszetek kettőstöréses szine 
alacsony. 

A zárványok külső részén nagyobbára az előbbiekben találtakkal 
egyező zöldes-barna biotit kristályokat találunk; vannak ugyan vereses- 
barna színűek is, amelyek apróságuknál fogva részletesebb vizsgálatra nem 
alkalmasak. 

A felsorolt ásványokat apró, allotriomorf, némelykor majdnem 170- 
metrias szemeket alkotó földpát veszi körül, a melyek között a 0707 mm. 
hosszú átmérőjüek már a nagyobbak közé tartoznak. Ezenkívül vannak 
szálas kiképződésű parallel sötétedésü valószinüleg anmezin sorozatú föld- 
pátmikrolithek is. A földpátok egyes helyeken nagy mértékben kaolinosodva 
vannak, erős kettőstörésű szálak, lemezek képződnek belőlük. 


A bezáró kőzet egyik, ipari alkalmazás szempontjából nevezetes tulaj- 
donsága, hogy elválás-lapok nagyon kevéssé zavarják, aminek következté- 
ben majdnem tetszésszerinti monolithokat lehet belőle fejteni. A kőzet 
amfibol- andezítt, amelynek világos-szürke, helyenként likacsos alapanyagá- 
ban rendesen szürkés színű, egészen 11 mm. hosszúságot és 6 mm. széles- 
séget is elérő földpátok és fekete amjfibolok vannak porfirosan kiválva. 


U5 Lele 


948 Dr: SZÁDECZKY GYULA: 


Aprószemű, gránitos alapanyagú, bázisos közetzárvány is előfordúl helyen- 
ként a közetben. 

A zonás szerkezetű, idiomorf, oszlopos földpátoknál az albittörvény 
szerint való ikerképződés közönséges, a karlsbadi és periklin szerinti rit- 
kább. Sok szögletes és gömbölyű alapanyagzárványt tartalmaznak. A nagy 
földpátok optikai tulajdonságaik alapján labrador sorozatba (Ab, An) 
látszanak tartozni, a lángkisérleti meghatározások andezin és labradorit 
sorozatra vallanak. 

Az alapanyagban lévő földpátmikrolithok vékony tűket, vagy az a 
tengely szerint megnyúlt karcsú kristálykákat képeznek egyközös, vagy 
majdnem egyközös elsötétedéssel. Négyzetalakú, apró harántmetszeteik pedig 
az albit ikersíktól 11—12" alatt sötétednek, ezek alapján andezineknek 
(Ab, An.) tartom a kiömlés után kristályosodott földpátokat. 

Az amfibolok nagyobbjai 175 mm. széles és 8-5 mm. hosszú oszlopos 
metszeteket adnak, a melyek külsejükön keretszerűleg, sőt egyesek egész 
testükben apró magnetitekból és némelykor augitból álló termékké alakul- 
tak át; mások meg odúszerű kimarásokkal vannak megrakva, a melyek- 
ben legtisztábban láthatjuk a világos-kék szinű diallagít kristálykák utó- 
lagos képződését. Harántmetszetekben az oszlop (110) és hosszantilappár 
(010) látható, némely oszlopos metszet végét pedig nagyon hegyes lappár 
tetőzi. Barna és halványsárga pleochroismusuk és elsőtétedésű szögleteik a 
bazaltos amfibolokhoz tartozóknak mutatják. 

Magnetit kisebb-nagyobb szemeket alkotva elég bőven fordul elő ; 
zöld pleonastot nem, de gyéren apró barna picotitot és elvétve haematitká- 
kat is találni. 

Apatit nem sok és különböző nagyságban fordul elő, közöttük füst- 
szürke színű is akad, gyenge pleochroismussal, a melynek abs. n—nz. 

Az alapanyag a közetnek legalább is felerészét teszi és andezin 
földpáttűk-, magnetit- és utólagos termékekből áll, amelyek egyes helyeken 
amorf, másutt pedig utólagosan átkristályosodó bázisba vannak beágyazva. 

Finom repedés-vonalak mentén kaolinos elváltozást, másutt kevés 
utólagos biotitképződést lehet felismerni. 


A Petroszbánya szaffiros zárványa úgy magát a szaffirt, valamint 
társásványait, sőt a bezáró kőzetet tekintve is jobban hasonlít a szobbi 
Sághhegy szaffiros zárványához, amelyet 1894. november 7-én volt szeren- 
csém előadásom kapcsán e helyen bemutatni,Y és a dévai Várhegynek 
Dr. ScHAFARZIK FERENcz úrtól leirt rt ugnejsz zárvány-ához, mint akár 
a gyalui, akár a sztolnai, fenttárgyalt zárványokhoz. Ezt a két hasonló, 


k Földtani Közlöny XXV. köt. 1895. 161—174 1. 
kk Földtani Közlöny XIX. köt. 1889. 406 1. 


MAGYARORSZÁGI KORUNDOK, 249 


hazai előfordulást illetőleg ismétlések elkerülése czéljából az idézett ere- 
deti, részletes leirásokra hivatkozom. 


A nagyági amfibol-andezit korundos zárványa. 


Egy régebbi értekezésemben Y már foglalkoztam nagyági andezitból 
származó közetzárványnyal, amelyben cordierit és sillimanit fordul elő, 
egészen hasonló nagyági zárványban ujabban apró korundokat is találtam. 

Ezek között a 07014 mm. széles és 07095 mm. hosszú metszetek már 
a nagyobbak közé tartoznak, a csiszolatba került legnagyobbnak méretei 
0-019—0-012 mm. Egyeseknél a R (1011) van uralkodólag kiképződve, de 
másoknál a OP (0001) uralkodik alárendelt meredekebb rhomboederrel. 
Nagyon gyenge pleochroismusuk is van, a melléktengelyek irányában kékes, 
a főtengely irányában pedig zöldes árnyalattal. 

A nagyági zárvány a fentismertetett zárványoktól abban különbözik , 
hogy benne a szines ásványok: spinellfélék és csillámok aránylag kisebb 
mennyiségben fordulnak elő, amely tulajdonság tekintetében legközelébb 
áll a szobbihoz. Egy másik különbség az, hogy a spinellek között a mag- 
netit uralkodik, pleonast kevés van; haematit előfordul, sőt némelykor a 
magnetit külseje is hematitosodva van. 

A korundok között nagyobb cordieritek legőmbölyödött szemei fordul - 
nak elő, továbbá igen apró, szálas sillimanit halmazok, és ritkán karcsú 
rutil kristályegyének és ikrek. 

A biotitok ebben a zárványban is a külső részre szorítkoznak ; pleo- 
ehroismusuk a jó hasadás-irányban veres-barna, arra merőlegesen pedig 
világos-zöld. 3 

A bezáró közet ebben az esetben is amfibol amdezit, amelynek amfi- 
bolja n.-c irányában a zárványban lévő biotitokéhez hasonló veres-barna 
pleochroismust mutat és legerősebb abszorbeálást, n,-b irányában színe 
világosabb zöldes-barna n,-a irányában pedig legvilágosabb zöldes-sárga. 

A fentebbiekből az következik, hogy a-nagyági korundos zárvány a 
szobbi- és dévaiakhoz jobban hasonlít, mint a gyalui- és sztolnaiakhoz. 


Korund az ajnácskői Csontos-árok bazalt-hömpölyében. 


Az előbbeniekben leirt, amfibol andezitekből származó korundos zár- 
ványokat mind magam gyűjtöttem. De ismerek egy nem saját gyűjtésem- 
ből származó korundot is, amelyet a kolozsvári egyetem rendszeres petro- 
grafiai gyűjteményének átvizsgálásánál egy bazaltban fedeztem fel, amely- 
nek eredeti vezető czéduláján ez áll: sBazalt. Kék obszidián és guarz 


xk Földtani Közlöny XXII. köt. 1592. 298 1. 


250 Dr SZÁDECZKY GYULA": 


zárványnyal. Ezenkivül a mállott oldalon számos jegeczek és dudorok, 
valószinüleg augit, amfibol, földpát, pyrit, magnetit és talán rutilból állók. 
Ajnácskő a kövületi árokból mint hömpoly, találta Pávai Elek. 

A szürkés-kék szinű korund vékony fekete kéreggel bevonva kiáll a 
bazaltnak sárgás-barna mállászérgéből. Nagyon érdekes ez a korund, egy- 
részt azért, mert ez az ismeretes magyarországi korundok között a leg- 
nagyobb, a mennyiben 7 mm. hosszú és 175—2 mm. vastag lemeze vagy 
15 mm-nyire kiáll a kőzetből, másrészt, mert egyedül ebben az esetben 
ül a korund egészen szabadon, tehát spinelles és csillámos burok nélkül a 
bezáró közetben, amely körülményt talán arra lehet visszavezetni, hogy a 
bazalt, mint az andezitnál bázisosabb kőzet, jóval tovább megtartotta visz- 
kozitását és mozgása közben a lazább burokból kihámozta a korundot. 

Nem akarván feláldozni e ritka zárványt, csak egy kis részletet válasz- 
tottam le belőle, amelyen meggyőződtem a korundnak jelleges fizikai tulaj- 
donságairól. 


A bezáró bazalt egészen sürű, ép részén fekete szinű kőzet, amely- 
ben, — eltekintve a mállott felületén látható nagyobb ásványoktól — csak 
kézi nagyítóval lehet néhol egy mm. átmérőjű olivin szemcsét látni. Vékony 
csiszolatát vizsgálva, gesztenye-barna üveg-bázisban rendkívül apró mikro- 
lithos képződményeken, apró magnetiteken kívül nagyobb augitot és föld- 
pátot találunk legnagyobb mennyiségben, kevesebb piczi olivin kristály- 
kákat és azok halmazát, elvétve egy mm.-nyi olivinszemeket. 

Az augitok között egy 07-38 mm. hosszú és 0709 mm. széles, ferde, 
P (111) lapokkal végződő egyén már a feltünően hosszúak közé tartozik. 
A csiszolatba került legnagyobb egyénnek méretei 0-66 mm. h. és 011 
mm. sz. Sok augitnak homokóraféle szerkezete van, belső nagyon világos- 
zöld, majdnem fehér színű maggal, amely nagyobb szöglet alatt sötétedik, 
mint a külső, barnás színű burok. Egy esetben p. o. amidőn a belső rész az 
oszlopos hasadástól 46" alatt sötétedik, a külső 387 alatt. A harántmetsze- 
tekben az oszloplapokon coP (110) kívül rendesen valamivel erősebben 
kifejlődött coPco (100) lappárt és gyengébb coRco (010) lappárt találunk. 
A jól kiképződött kristálykákat csak a P (111) vagy pedig ezenkívül az 
ennél rendesen kísebb oP (001) tetőzi be. Az augitok között is vannak apró 
összetapadt, töredékeknek látszó szemek. 

A földpálok rendesen lapos táblákat alkotnak a coRoo (010) szerint, 
amelyeknek átmetszetei többnyire karcsú pálczikák. Ezek közül a 0708 mm. 
h. és 0701 mm. sz. már a nagyobbak közé tartozik. Többnyire kettes, némely- 
kor hármas ikreket képeznek az albittörvény szerint, amelyek opt. tulajdon- 
ságaik alapján a labradorit sorba látszanak tartozni. Ritkán piezi augit 
zárványkákat is tartalmaznak és kitünő fluidális szövetet árulnak el. 

Az olivinek közül a legapróbbak, amelyek középmérték szerint 07-09 


MAGYARORSZÁGI KORUNDOK. 251 


mm. h. és 003 mm. szélesek, rendesen éles körvonalú kristálykákat alkot- 
nak. Ezeknek erősebb kettőstörésű harántmetszetein uralkodólag (509 szög- 
let körül képező) coP (110) lapokat és alárendelten coP-cs (010) lappárt 
látunk; utóbbi szerint némi hasadás 15 észrevehető már e kis kristályoknál. 
A leggyengébb kettőstörésű hosszmetszetben az oszlopon kívül 2Pco (021) 
lapokat lehet felismerni. A nagyobb (1 mm.-nyi) olivinszemeknek nincs 
kristályos körvonaluk. 

Zárványszerű, határozatlan körvonalú, némelykor tisztátalan, átlát- 
szatlan részletek elég sűrűn fordulnak elő a vékony csiszolatban, amelyek 
közül egyesek, nevezetesen egy 175 mm. h. és 0-1 mm. sz. szilánkszerű 
rész augit, magnetit, elég sok barna picotit és kevés földpátlécz rendetlenül 
helyezkedett piczi képződményeiből áll. Olyan ásványcsoportosulás ez, a 
minőt corrodált amfibolokban szoktunk találni. A barna sávokát alkotó 
zárványok azonban más természetüek, tán agyagközetből; származnak, 
amelynek beolvadása adhatott alkalmat a korund képződésére. 

A repedések mentén kalezit vált ki, mint utólagos képződmény. 

Ennek a korund-tartalmúű, ajnácskői bazaltnak rövid leirását annál 
inkább szükségesnek tartottam, mert van a kolozsvári egyetem kőzettani 
gyűjteményében ugyancsak PáÁvar űr gyűjtéséből más, korundot nem tar- 
talmazó bazalt is, amelyből a földpát majdnem teljesen hiányzik és amely- 
nek alapanyaga csaknem egészen át van kristályosodva. Ez a bazalt lénye- 
gében nagyobb olivinekből és apró augit és magnetit szemcsék, alapanyag- 
szerű kiképződéseiből áll. 


A korundzárványok képződéséről. 


A felsorolt hazai korund előfordulások közül a sztolnai, gyalui, dévai, 
nagyági, szobbi kétségtelenül nasonló körülmények között képződött, mert 
a korundot kisérő ásványok nemcsak fajtájukat, hanem kristályosodásuk 
sorrendjét, szövetüket, övekben való csoportosulásukat tekintve is a főbb 
vonásokban megegyeznek egymással. Földpát, mint utolsó kristályosodás- 
termék; különféle spinell (kevés zirkon és többnyire rutil kiséretében) mint 
első kristály-termék ; belső korundos mag, külső biotitos burok valamennyi- 
nél fölismerhető. Elváltozó cordierit rendesen sillimanit társaságában 
egyiknél van, másiknál hiányzik. 

Megegyeznek ezek egymással abban is, hogy nagyon hasonló savanyú- 
sági foknak megfelelő és hasonló ásványokból álló amfibol-andezitben for- 
dulnak elő, amelyek vagy vékonyabb teléreket, vagy pedig kisebb tömegű 
feltódulásokat alkotnak, amelyeknek rendesen a külső részén találtatnak a 
korundos zárványok. 

Hogy az ajnácskői bazaltban lévő korund is ilyen képződmény-e, azt 


dD2 D" SZÁDECZKY GYULA: MAGYARORSZÁGI KORUNDOK. 


mikroszkópos vizsgálat híján határozottan nem állíthatom, de nagyon való- 
szinünek tartom. 

Gnejsz-zárványoknak tartattak régebben az ilyen kőzetzárványok 
felismert ásványos összetételüknél fogva; de részletesebb petrografiai alko- 
tásuk határozottan ellene szól annak, hogy ezek a kitörés alkalmával mint 
ilyenek zárattak be az eruptiv magmába a kristályos palákból. Mert az 
ásványoknak valamennyi, megvizsgált zárványban egyöntetű csoportosulása 
épen nem jellemző a gnejszokra nézve, sőt ellenkezőleg olyan mikrolithos 
kristályodás-termékeket tartalmaznak ezek, aminők csakis az izzónfolyó 
magmából jöhettek létre. Továbbá a gyalui kristályos palákon rendesen 
erős mechanikai hatásokat veszünk észre, aminek nyomát sem lehet látni 
az idevaló zárványokban. 

Moxozewricz J. mesterséges ásvány és kőzet előállításai közben azt 
tapasztalta, hogy megolvadt szilikát vegyületek, amelyeket a bezáró tégely 
falából olvasztottak be bizonyos mennyiségben, a lehülés közben korundot 
és spinellt hoztak létre azon esetben, ha a megolvadt anyag 309/-nál több 
aluminiumoxidot tartalmazott.! Ujabban pedig nagyon becses kisérleteivel 
kideritette azokat a vegyi körülményeket, a melyek között nemcsak a 
korund és spinell, hanem a cordierit és sillimanit is képződik a kovasavas 
magmákban.? 

Lagorio A. kimutatta, hogy a korund, smirgel, andalusit, cya- 
nit többé-kevésbbé oldódik a kovasavmagmában, tehát főley bázisos mag- 
mában mint eredeti zárvány alig képzelhető; az oldatból aztán sillimanit 
vagy más alakban válik ki. Korund akkor képződik a kihülésnél, a midőn 
magas hőfoknál aluminiumoxidban gazdag vegyületek : andalusit, cordierit, 
főleg kaolinos kőzetek olvadtak be.? 

Ezek alapján kétségtelennek látszik, hogy a felsorolt hazai közeteink- 
ben is ilyen módon, nevezetesen aluminiumoxidban gazdag vegyületeknek 
magas hőfoknál az eruptiv magmában való feloldódása és ebből a lehülés- 
nél való kikristályosodás útján képződik a korund a kisérő ásványokkal 
együtt. Valószinű, hogy az eddig ismert előfordulásokon kívül gondos kere- 
sés és vizsgálat után még többet fogunk idővel találni harmadkori vulkán- 
jaink területén. 


: Zeitschrift für Kryst. XXIV. Band. 1895. 281 1. 
2 TsSCHERMAKs Min. und Petr. Mitth. XVIII. 1898. 1—90, 105—240 Il. 
§ Zeitschrift für Kryst. XXIV. B. 1895. 285 IL 


HORUSITZKY HENRIK : AGRO-GEOLOGIAI TÉRKÉPEK, 253 


AZ. AGRO-GFOLOGIAI TÉRKÉPEK KÉSZÍTÉSÉRŐL. 
HoRusITzKY HENRIKtől." 


Az agro-geológiai munkálatoknak egyik főfeladata: az egyes talaj- 
nemek termőképességének kipuhatolása, megbecslése és a különféle talaj- 
nemeknek a térképen való kitüntetése. Ennek a feladatnak a keresztül 
vitelénel egyik főczél az, hogy egy talaj-osztályozó módszer szerint különít- 
tessenek el az egyes talajnemek és a talajok különválasztásánál főleg azokra 
a faktorokra legyünk figyelemmel, a melyek a talaj termőképességére a 
legnagyobb befolyást gyakorolnak. Tehát mindenek előtt a talaj osztályo- 
zásáról és talaj termőképesség-taktorairól kell röviden megemlékeznünk. 

A talajismeret terén sokkal fiatalabb korszakot élünk még, semhogy 
végleg megállapodott helyes talaj osztályozó módszerről beszélhetnénk. 
A hány talajismerettel foglalkozó szakember munkáját olvassuk, annyiféle 
osztályozásmódot fogunk találni. Hogy csak egy nehányat emlitsek : 

FALrnou a talajokat származásuk módja és keletkezésük szerint osztá- 
lyozza. (Helytálló, vízhordta). 

THAER hum uszmennyiség szerint osztályozza a talajokat. 

SCHWERTZ agyagmennyiség szerint. 

KnorP a talajok abszorbeáló képessége szerint. 

BIRNBAUM a talajok becsértékét számokkal fejezi ki, úgy hogy a talajo- 
kat egyes tulajdonságaik szerint 1—10-ig osztályozza és a kapott számokat 
összeadja. 

Knrarr a Birnbaum-féle talajosztályozást megjavítja az által, hogy a 
talajok egyes tulajdonságait nem egyenlően 1 —10-ig, hanem a megfelelő 
gyakorlati értékük szerint több vagy kevesebb osztályra osztja. 

OEMLER a talajok osztályozásánál a rajta díszlő vadnövényekre van 
nagy figyelemmel és a talajokat vadnövények szerint osztályozza. 

PaBsr a talajokat a gabonafélék nyers chozamav szerint 16 osz- 
tályra osztja. 

HÖCHÖNLEITER ismét a herefélék szerint csoportosítja az egyes talaj- 
nemeket. 

HENSCH ÁRPÁD pedig a főbb kultura-növények szerint osztályozza a 
talajokat, még pedig a gabonafélék és herefélék csoportos összeállítása 
szerint. 

GIRARD a Fallou-féle rendszert javítja meg. 


kX Előadta az 1899, junius 7.-én tartott szakülésen. 


2954 HORUSITZKY HENRIK : 


Ezeken kívül vannak még számosan, a kik a talajismerettel foglalkoz- 
nak, de különös új talajosztályozást nem igen hoztak be az irodalomba. 

A földadó kataszter, a mely Magyarországon először az 1850. évben 
kezdődött és 1875-től kezdve kiigazíttatott, a míveléságak szerint a talaj- 
nemeket következőleg osztályozza : 

Szántóföld, kert, rét, szőlő, legelő, erdő, nádas és földadó alá nem eső 
területekre. Az egyes osztályokat természetesen a tiszta jövedelem szerint 
ismét alosztályokra osztják; de legkevésbé sem a ttalaj minősége szerint. 
Úgy hogy e szerint a talajbecslő mód szerint többször esik meg az, hogy 
nem a talajt, hanem a gazda szorgalmát adóztatják meg. 

Tekintettel a sok különféle talajosztályozásra nem könnyű dolog 
megállapítani, hogy czélunknak melyik talajosztályozás felelne meg a leg- 
jobban. De, ha az agro-geológiai munkálatok feladatával tisztába jövünk, 
akkor a milyen nehéznek látszott a sok talajosztályozó mód közöl válasz- 
tani, olyan könnyű lesz a czélunknak megfelelő osztályozást a megtalált 
mód szerint foganatosítani. 

Lássuk előbb még, hogy melyek azok a faktorok, a melyek a talaj 
termőképességére a legnagyobb befolyással vannak. Eltekintve attól a két 
főbb tényezőtől t. 1. a vidék meteorologiai viszonyaitól és a gazda talajának 
megmívelés-módjától, éppen a mi hatáskörünkbe vágó vizsgálatok ered- 
ményei azok, a melyek a talaj termőképességét befolyásolják és a melyekre 
a talajbecslésénél fősúlyt kell fektetnünk. 

Nem mindegy az, hogy milyen magasan fekszik valamely szántóföld, 
milyen annak a lejtése, milyenek a talaj vízáramai, milyen mélységben van 
a talajvíz, milyen a felső talaj vastagsága, mi fekszik a felső talaj alatt, s 
milyenek a chemiai s fizikai tulajdonságai az illető talajnemnek pl. mennyi 
a mésztartalom stb. Nemkülönben a környék vízei és azoknak működése 
sem hagyhatók figyelmen kívül; sőt még ezen kívül számos egyéb tényezőt 
is figyelembe kell venni a becslőnek, ha a talaj termőképességéről tiszta 
képet akar szerezni. A mikor a talaj termőképességére befolyó tényezőket 
egybe akarjuk foglalni, legezélszerűbb az agro-geológia hatáskörébe vágó 
munkálatokat elősorolni. Ezek : 

1. A vidék geografiai és térszíni viszonyainak ismertetése ; 

2. A vidék vizei és azoknak geológiai működése, nemkülönben a talaj- 
víz és egyéb vizet tartalmazó rétegek mélysége, fekvése, a talajvíz keringése, 
a kútvíz vagy ivóvíz kérdése ; 

3. A vidék keletkezése, szerkezete és geológiai viszonyai ; 

4. A talajnemek viszonyai: a felső és alsó talaj minőségének és azok 
fizikai és chemiai tulajdonságainak ismertetése ; 

5. A környéken előforduló közetek s esetleg vizek használhatósága. 

Az elsoroltak megismerése után, valamely vidék talajának termő- 
képességére már könnyebben következtethetünk. Ezek alapján a talaj termő - 


AGRO-GEOLOGIAI TÉRKÉPEK, 2955 


képessége nem csak a talaj minőségétől, annak fizikai és chemiai tulajdon- 
ságaitól függ, hanem a talajnemek termőképességére is mindenekelőtt a 
vidék oro- és hidrografiai viszonyai vannak nagy befolyással. — A vidék 
geológiai viszonyainak átkutatása után a vizsgáló nemcsak a vidék oro- és 
hidrografiai viszonyaival ismerkedik meg könnyebben és vonhat le ezekből 
következtetéseket, banem tisztába jön az alsó rétegek egymás felett való 
fekvésével, azok dőlésével és csapásával. Megismeri továbbá a kutató a 
mezőgazdaság, erdészet és szőlőszet szempontjából szükséges két méter mély- 
ségig a talajrétegeket esetleg az alapkőzet minőségét és a felső talaj vastag- 
ságát. A helyt álló talajok felső rétegeinek a válfaját sokkal könnyebb 
megállapítani, ha az alsó réteg minőségét ismerjük. Általában a felső talaj 
termőképességének főtényezője : a víz- és hő iránt való magatartása, nagyon 
függ az alsó talaj minőségétől is. Tehát ha akár a talajról, akár a vidék tér- 
színi viszonyairól, akár a vizekről és azok geológiai működéséről, a talaj- 
vízről és a többiről akarunk szólani, az alsótalaj geológiai ismeretét lépten- 
nyomon nélkülözhetetlennek fogjuk találni. 

E szerint a vidék geológiai felépitése a talaj termőképességével szoros 
kapcsolatban áll. 

Sőt ennél fogva a talaj becsértékének megállapításakor is a geológiai 
viszonyok az irányadók, noha ez meteorologiai viszonyoktól és a megműve- 
lés módjától is függ. Hhez az utóbbihoz nem igen szükséges magyarázat, 
mert mindenki előtt úgyis ismeretes, hogy példának okáért hegyekben más 
az időjárás mint síkságon; vagy pl. ismeretes az is, hogy mily változás 
állott be, az Ecsedi láp környékén, annak lecsapoltatása után. Továbbá, a 
hol a közlekedés nehezebb, ott a gazdálkodás"drágább, tehát az egyensúly 
fentartása miatt a földeknek ismét olcsóbbaknak kell lenniök. A napszám, a, 
piacz sem mindenütt egyenlő és így tovább. Egy szóval, akármilyen oldal- 
ról vizsgáljuk is a talajismeret módszerét, annak helyes alapját és s sedlekők 
mindig a geológiai israeretekre kell fektetnünk. 

Ezek alapján szerény véleményem szerint a Fallou-Girard-féle talaj- 
osztályozó módszer a mi feladatunknak legjobban felel meg. E talajosztá- 
lyozó módszer szerint, az osztályozás mineralógiai és geológiai alapon, a 
talajok kora és származás módja szerint történik. Hogy ez a talajosztályozás 
a gyakorlati viszonyoknak is megfeleljen, tekintetbe kell venni, mint előbb 
fejtegettem, a talaj termőképességének faktorait 15. A talajokat általában a 
következő öt főcsoportra lehet felosztani : 

1. Helytálló talajokra, melyek első sorban eredeti közet-minőségük 
szerint csoportosítandók. 

2. Vízhordta talajokra, a melyeket ismét legezélszerűbb koruk és 
fizikai tulajdonságaik szerint osztályozni. 

3. Szélhordta talajokra, a melyeket strukturájuk szerint lehet cso- 
portosítani. 


Földtani Közlöny. XXIX. köt. 1899. 18 


256 HORUSITZKI HENRIK : 


4. Lápos és tőzeges talajokra. 

5. Kolluviális talajokra, a melyek a hegyek és dombok lejtőin és töve 
körül és a völgyekben fordulnak elő. 

E rövid bevezetés után, a melyben igyekeztem azt kifejteni, hogy az 
agro-geológiai munkálatok keresztülvitelénél szükséges talajosztályozás 
mineralógiai és geológiai alapon történjék, tekintetbe vételével a talaj 
termőképesség -faktorainak, ú. m. a vidék oro- és hidrografiai viszonyainak, 
geológiai képződéseknek és a talajnemek fizikai és chemiai tulajdonságai- 
nak, térjünk át a tulajdonképeni tárgyra, hogy mikép készíttessenek az 
agro-geológiai térképek. 

Valamint WERNER a freibergi bányász-akadémia tanára (1785-ben) a 
rendszeres geológiának, úgy ORTH ALBERT berlini tanár (1872) az agro- 
geológiának az alapítója. 

Legeslegelső azonban LISTER MÁRroN, egy angol orvos volt, a ki 
az 1683. évben Londonban azzal az indítványnyal lépett elő, hogy üdvös 
volna Angolországról, egy talaj- vagy közet-térképet készíteni. — Reá csak 
60 esztendőre 1743-ban tette meg PAckKE CRISTOPHER ez irányban az első 
praktikus kisérletet, a mikor Kent grófságnak egy részét térkepezte. Ez után 
a felvételek mindinkább a geológiai térképezés felé hajlottak és az agro- 
nómiai viszonyokat csak annyiból vették figyelembe, a mennyiben ezek a 
geológiai viszonyokkal kapcsolatban vannak. A legfiatalabb geológiai kép- 
ződmények, vagyis az alluviális területek rendesen figyelmen kívül marad- 
tak, a mi még jelenleg is, kevés kivétellel úgy van. 

Az alluviális területek térképezését első sorban FoRCHHAMMER tanár 
pendítette meg, a ki 1830-ban Dániát átnézetesen felvette. Erre azután 
BENNINGSEN-FöRDER 1843-ban Berlin környékéről készített egy térképet. 
Ugyanő a ministerium felszólítására az 1864—67. években, Halle "kör- 
nyékéről készített egy agronómiai térképet, a mely 1876-ban meg is jelent. 

GLOCKER E. F. a poroszországi Ober-Lauschitzról 1857-ben 2 térképet 
dolgozott ki, még pedig az egyiken tiszta geológiai, a másikon csak agro- 
nómiai viszonyokat mutat be. 

Magyarországon dr. SzaBó JózsEr volt az első, a ki az 1861. évben 
Békés-Csanád megyéknek talajtani viszonyairól térképet készített. 

Ausztriában hasonló időkben dr. LoREsz von LIBURNAU Szt-Flórián 
(Felső-Ausztria) környékén kezdeményezte az agronómiai térképezést; de 
ez a példa nem talált utánzásra. Worr geológus halála után, a ki időnként 
a talajvizsgálat kérdésével mégis foglalkozott, a földtani intézet a geológiai 
talajvizsgálatokat teljesen figyelmen kívül hagyta. 

Az 1872. évben dr. ORTH ALBERT a Die geognostische Durchforschung 
des schlesiscehen Schwümmlandes zwischen den Zooptener und Trebnitzer 
(rebirge, nebst analystischen und petrographischen Bestimmungen so wie 
einer Uebersicht von Mineral- , (resteins- u. Bodenanalysies cz. munkájának 


AGRO: GEOLOGIAI TÉRKÉPEK, 957 
. 


megjelenésével a nézetek egyszerre megváltoztak és a szakemberek nagyobb 
része Orth-tal egyetértőleg a talajismeretet és a talajtérképek készítését 
legezélszerűbbnek tartják geológiai alapra helyezni. 

Az agro-geológiának megszületése után csakhamar több államban 
látták be annak üdvös és hasznos voltát és Németország majd minden 
államában, Belgiumban, Hollandiában, Svéd- és Norvégországban, Franczia- 
országban, Angolországban és Japánban létesítettek az agro- geológiai osz- 
tályokat. 

Magyarországon a m. kir. Földtani Intézet kebelében az agro-geológiai 
osztály az 1891. évben létesült. Habár az eszmét előzőleg Böckn J. az 1885. 
évben pendítette meg, az első térképet e téren palini ÍNKEY BÉLA készítette. 

Az agro-geológiai térképek készítése felett azonban sokáig nem tudtak 
külföldön megegyezni, és daczára a többszöri tanácskozásnak még ma 
sincsen teljesen eldöntve, hogy melyik módszer felelne meg legjobban az 
agro-geológiai térképek czéljának. 

Legtöbben az agro-geológiai térképezést földtani alapra fektetik; úgy 
hogy ugyanazon a lapon a geológiai képződéseket színezéssel, az agronómiai 
viszonyokat pedig bizonyos konvenczionális jelzésekkel (vonalzás, pontozás, 
karikázás stb.) tüntetik fel. — Mások ismét a talajnemeket színekkel választ- 
ják külön, de a mellett pontozást, vonalzást is használnak. Az utóbbi eset- 
ben a geológiai jelzés az agronómiai jelzésekkel felváltva nyer alkalmazást. 
A felső, valamint az alsó talaj jelzésekre az említetteken kívül betűs törteket 
és betűket használnak, a melyek mellé írt számok -a feltalaj vastagságát 
jelentik. Végül vannak még többen, a kik az agróá-geológiai térképek készí- 
tésére különféle kombinált módszereket használnak. 

Magyarországon eddig csak specziális tanulmányokhoz készült térké- 
pek jelentek meg. 

Az első, Puszta-Szt- Lőrincz (Pestmegye) vidékének talajtérképe, INKEY 
BÉLÁ-tól. (A m. kir. Földtani Intézet évkönyve, 1892. év, X. kötet 3. füzöt.) 
Ezen a térképen a felső talaj- és a geológiai képződmények részint színnel, 
részint színes alapra vonalzással, vagy pontozással vannak kijelelve. Az egyes 
geológiai képződmények jelzésének könnyebb leolvasása végett a szerző a 
magyarázó színkulcs szerint görög betüket használ. Szigorúan véve azonban, 
a színek és a konvenczionális jelzések csak a geológiai képződményeket jelen- 
tik ; a talajtani viszonyokat, u. m. a felső és az alsó talaj minőségét, valamint 
az egyes rétegek vastagságát a szerző, az illető talajnem kezdő betűjével, betűs 
törtekkel, és a betűk mellé irott számokkal fejezi ki. A plioczén kavics elterje- 
dését egy veres vonallal húzza körül. A térképhez továbbá egy átlátszó ív van 
csatolva, a melyen a vékony számok a fúráshelyeket, a vastag számok pedig 
a megmért tengerszín felett való magasságot jelzik. — Ugyanazon az átlátszó 
papiron a sűrűbb vagy ritkább vonalzás a vidék domborzati viszonyait tün- 
teti fel. 

18" 


258 HORUSITZKI HENRIK : 


A második megjelent agro-geológiai térkép a debreczeni m. kir. gazd. 
tanintézet c Pallagiv birtokának talajtérképe, INkeY BÉLÁ-tól (A m. kir. Föld- 
tani Intézet évkönyve, 1894. XI. kötet, 2. füzet). E térképen az egyöntetű 
színek a geológiai képződményeket jelentik. A talajtani viszonyokat a színek 
csak annyiból fejezik ki, a mennyiben ezek a geológiai korszakokkal együtt 
változnak. A felső és az alsó talajt, valamint a felső talaj vastagságát a tér- 
kép mellett levő teljesen összefüggő talajszelvények tüntetik fel; még pedig a 
felső talaj jelzésére a színes alapon, az alsó talaj jelzésére a fehér alapon levő 
jelzések szolgálnak. A fekete arabszámok részint a kézi fúrásokat, részint a 
talajminták gyüjtőhelyeit jelentik. 

A harmadik agro-geológiai térkép Magyar-Óvár környékének talaj- 
térképe, TRErrz PérER-től. (A m. kir, Földtani Intézet évkönyve 1896. XI. 
kötet, 7. füzet.) A szerző a művecskéhez 3 térképet csatol: a) Magyar- Óvár 
környékének talajtérképe 1 :25,000- hez; b) Magyar- -Óvár határának rész- 
letes talajtérképe; c) a Magyar- Óvári Chat Akadémiának részletes talaj- 
térképe 1 : 3500-hoz. E három térképen, első sorban a Duna és a Lajtha 
alluviuma, a diluvialis homok, kavics és a lősz egyszerű színek által van külön- 
választva. A felső talaj minőségét vagy csak a geológiai képződmények jel- 
zése fejezi ki, mint például a lősznél, helyenként a kavicsnál, sőt alluvialis 
területeken is, részint ismét a szerző a felső talajnemeket, különféle vonal- 
zás, pontozás vagy karikázással tünteti ki. A szerző szerint, a mint a vonal- 
zás sűrűbb lesz, ott a talaj kötöttebb, a mint pedig ritkább vagy szakgatott, 
ott könnyebb, azaz iszaposabb ; a rendes iszaptalaj csak egyszerű zöld szin- 
nel van jelezve. Továbbá a szerző, a felső talaj minőségét s vele kapcsola- 
tosan az alsó talajt is betűs törtek által fejezi ki. A betűk mellett a számok 
a rétegek vastagságát jelzik. Az utóbbi térképen a szerző a kavicsnak 
sekélyebb vagy mélyebb előfordulását apró karikákkal, pontokkal vagy szag- 
gatott vonalakkal húzza körül. 

A negyedik agro-geológiai térkép cMezőhegyes vidék m. kir. ménes- 
birtoknak és környékének talajtérképe? , INKEY BéÉLnÁ-tól. (A m. kir. Földtani 
Intézet évkönyve 1896. XI. kötet 8. füzet). A térkép ismertetését a szerző 
következőképen irja le: xLehetőleg egyszerű és átnézetes színsorozat 
által első sorban a jellemző talajfajok elterjedését iparkodtam kifejezni, a 
sorozatot pedig nem a geológiai korsorozat szerint, hanem a gazdára nézve 
sokkal fontosabb pedologiai minőség szerint csoportosítottam. Ha szem előtt 
tartjuk, hogy ezen a lapon a világoszöld szín az agyagos (vályogszerű) és 
homokos diluviumot, az ockersárga pedig szinte diluvium korú homokot 
fejezi ki, míg a kékeszöld, mely a nehéz agyag színe, egészben véve ó-allu- 
viumot, a czitromsárga alluviumkorú futóhomokot jelez, és végre a kék szín 
a legfiatalabb áradmányok helyeit tünteti fel: egyszerre feltárul az egész 
geológiai beosztás képe is.v A szerző ezek szerint a felsőtalaj válfajainak 
az elterjedésére fekteti a fősúlyt. Az egyöntetü színek a talajnemek kijele- 


AGRO-GBOLOGIAI TÉRKÉPEK. 959 


lése mellett, a geológiai korszakokat is jelzik. Az alsó talaj csak egyes talaj- 
nemeknél, a magyarázó szövegben és a színkulcsban van megemlítve ; a 
térképen az alsó talaj kijelelése teljesen hiányzik. 

Az ötödik agro-geológiai térkép cMuzsla és Béla községek határainak 
agronom geológiai térképe,), HoRusirzkY HENRIK-től. (A m. kir. Földtani 
Intézet évkönyve, 1898. XII. kötet, 2. füzet). — A szöveghez 2 térkép van 
csatolva. Az egyik 1:25,000-hez, a másik 1:7200-hoz. A térképeken a 
. színes körülpontozás, a geológiai jelzést, a különféle színek a felső talaj 
minőségét és a vonalzás, pontozás, az alsó talajt 2 méter mélységig jelzi. 
A felső talaj vastagságát, a fúráshelyeken, fekete arabszámok deciméterek- 
ben fejezik ki. A honnan pedig talajpróbát szedtem, azon helyet veres római 
számmal láttam el. 

A hatodik agro-geológiai térkép cBudapest székes-főváros II-ik kerü- 
letének (Ó-Buda) agronom geológiai térképes HoRusIrzkY HENRIK-től. 
(A m. kir. Földtani Intézet évkönyve, 1898. XII. kötet, 5. füzet). E térkép 
készítésénél első sorban a felső talaj minőségére voltam tekintettel. A felső 
talajt egyöntetű színekkel jeleltem ki. Az alsó talaj kijelelésére a geológiai 
képződések kitüntetésével kapcsolatosan használtam vonalzást, pontozást és 
karikázást. A térképen látható törtek számlálója, a felső talaj és nevezője, 
az alsó talaj minőségét, vagy az alapkőzetet jelenti. A veres római számok a 
talajszelvényeket és a gyűjtött talajok helyeit tüntetik fel. Felemlítem még, 
hogy a talajtérképet egy agro-geológiai térképpel összetéveszteni nem 
szabad. Bár a két megnevezett térkép rokon: de míg egy talajtérkép bizo- 
nyos vidéknek csak a talajnemeit tünteti fel, addig egy agro-geológiai tér- 
képtől sokkal többet kell követelnünk. Hogy az agro-geológiai térkép mily 
követelményeknek feleljen meg, azt a következőkben állíthatjuk össze : 

1. Hogy a vidék talajnemei a térképen egymástól könnyen megkülön- 
böztethetők legyenek. ? 

2. Hogy a vidék térszíni és hidrografiai viszonyai szembetünően 
legyenek kitüntetve. I 

3. Hogy a vidék alsó talajnemeinek kijelelése a térképen ne hiányozzék. 

4. Hogy a mennyire a vidék talajnemei és oro,- hidrografiai viszonyai 
a geológiai képződésekkel szoros kapcsolatban vannak, a térképen ezek is 
meg legyenek említve. 

5. Hogy a felső talaj vastagságát a térképről le lehessen olvasni. 

6. Hogy a térkép megfelelő szín- és magyarázó kulcscsal, továbbá 
talajszelvényekkel legyen ellátva. 

Miután megemlékeztem a talajosztályozásról, a talaj termőképesség 
főtaktorairól, bemutattam a Magyarországon eddig megjelent talaj- és agro- 
geológiai térképeket, és végül röviden megemlítettem a helyesen megszer- 
kesztett, agrogeológiai térkép követelményeit, legyen szabad az agro - 
geológiai térképek készítésének azt a módszerét bemutatnom, a, melyet 


260 HORUSITZKI HENRIK : 


követek s a mely, a mennyire csak lehetséges, a tudomány és a gyakorlat 
követelményeinek is megfelel. 

Az agro-geológiai térképek készítésének egyik fő alapelve az, hogy a. 
talajnemeket egymástól könnyen meg lehessen különböztetni és ezért leg- 
czélszerűbb az egyes talajokat egyszerű színekkel jelezni. De ez a módszer 
is kétféleképen vihető keresztül, még pedig úgy, hogy az egyes talajnemeket 
vagy a geológiai viszonyok s vele kapcsolatosan termőképességük szerint 
látjuk el hasonló színekkel, vagy pedig, hogy az egyes talajokat kötöttségük 
szerint csoportosítjuk: úgy, hogy például a homokféléket különféle sárga, 
a vályogféléket különféle zöld, és az agyagféléket különféle kék, esetleg 
barna színnel jelöljük ki. 

Ha egyszer a FALLouv-GIRARD-féle talajosztályozást elfogadjuk és a. 
talajismét geológiai alapra helyezzük, okvetlenül azon talajosztályozó 
módszer felé hajlunk, a mely szerint az egyes talajnemek nem kötöttségük 
szerint csoportosíttatnak, hanem a mely módszer szerint az egyes talajne- 
mek osztályozását a geológia és a termőképesség alapjára helyezzük. 

Én tehát az agro-geológiai térképeken a felső talajnemeket az egy- 
öntetű színekkel geológiai osztályozás szerint jelölöm, még pedig : 

Az alluvialis talajokat különféle kék színnel : 

kavicsféle talajokat világoslila színnel, 


homok ) haműkékkel, 
vályog ) neutrálkékkel, 
agyag ) ) indigókékkel, 


mocsáras területekre berlinikékkel, 
vizekre poroszkékkel. 

A diluvialis talajok kijelölésére sárga színeket használok : 

kavicsfélékre barnás-sárga színeket. 
vályog v sötét-sárgát, 
agyag  ) vereses-sárgát. 

A fiatal harmadkori talajnemekre czélszerű a különféle zöld színeket 
felhasználni ; kivéve az eruptív közetek máladékainak kijelelésére, a melyik- 
nél a veres szín felhasználását gondolom. A plioczén és a szarmata talajok 
jelzésére inkább sárgás-zöld és világos-zöld, míg mediterán talajfélékre sötét- 
zöld színek felelnek meg. 

Az ó-harmadkori és régibb talajokra a barna színeket lehet fel- 
használni. 

A talajnemeknek ezek szerint a színek szerint való kijelölése alapján 
nemcsak azt érjük el, hogy az egyes talajnemek származás- és keletkezés- 
módjuk felől tiszta képet nyerünk, hanem a talajnemek petrografiai minő- 
ségének megismerése mellett a vidék térszíni és hidrografiai viszonyaival is 
azonnal megismerkedünk. Ha a mondottak alapján megrajzolt térképre reá- 
pillantunk, azonnal tisztában vagyunk, hogy a kék szinnel kijelelt talajok a. 


AGRO-GEOLOGIAI TÉRKÉPEK. i 261 


vidék legalacsonyabb területeit foglalják el. A sárgaszínű talajok vagy ter- 
raszokat alkotnak vagy felhúzódnak nagyobb hegyoldalakra. Zöld színű 
talajnemek pedig vagy nagyobb dombokat vagy esetleg hegyeket alkotnak, 
de nincs kizárva, hogy többé-kevésbbé hepe-hupás terraszokat ne alkossanak. 

A talajvíz természetesen minden más származásu és keletkezésű réteg- 
csoportnál másképen érvényesül. 

Az alluvialis területeken a talajvíz állása, a környék folyóvizei szerint 
ingadozik. A folyók geológiai működése szintén nem maradhat figyelmen 
kívül. A diluvialis, a harmadkori vizet tartalmazó rétegek nem kisebb figyel- 
met érdemelnek, mert ezek adják meg a talajnak a szükséges nyirkosságot, 
vagy ismét a vizet a felső talajtól elrekesztik. A környék ivóvize mindig 
régibb rétegekben keresendő. Hgy szóval számos esetnél szükséges a vidék 
hidrografiai viszonyainak a megismerése. (Rét-öntözés, mocsarak lecsapolása, 
alagcsövezés, folyószabályozás s így tovább). 

Bizonyos környék geológiai képződései már a felső talaj kijelelésével 
némileg ki vannak tüntetve, de a geológiai képződéseket, az alsó talaj jel- 
zésével szorosan kapcsolatba kell hoznunk. 

Az alluvialis, diluvialis és a plioczén talajoknál az alsó talajt mindenütt 
ki kel! jelelni, mert ha épenséggel helyenként az alsó és felső talaj azonos 
is, igen sokszor azonban a 2 talajréteg ismét eltér egymástól. 

A szarmata talajok alatt azonban csak ott jelelendő ki az alsó talaj, a 
hol a felső talajtól eltér. Az előbbi talajnemeknél ismételve, ha azok csak 
igen kis területen vagy csak feltárásokban fordulnak elő, akkor az egyszerű 
szín elegendő, hogy a szín a talajnemet és a geológiai korszakot kifejezze. 
A régibb talajoknál az alsó talajt szükség szerint vagy ki kell jelelni, vagy 
pedig maga a szin, a mely a felső talajt jelenti, mondja meg, hogy mi az 
alsó talaj. Röviden összefoglalva: az alsó talajt, különféle vonalzás, ponto- 
zás vagy karikázás által kell jelezni. Ott, a hol a fentiek alapján, az alsó talaj 
jelzése elmarad, a hol tehát a színes területen semmiféle jelzés nem fordul 
elő, maga a szin, a magyarázó kulcs szerint fejezi ki, hogy az illető felső 
talaj, mily alsó talajjal bír, vagy mily alapkőzetnek helytálló málladéka. 
Már most, hogy az alsó talaj a geológiai korszakkal és képződésekkel kapcso- 
latosan legyen jelezve, azt úgy érhetjük el, ha az összes alluvialis korszak- 
beli alsó talajokat ugyanazon kék színű megfelelő jelzésekkel jeleljük ki. 
A diluvialis alsó talajokat egy sárga szinnel, a plioczén talajfajokat sárgás- 
zölddel, a szarmatabelieket világos -zölddel és a mediterrán talajokat sötét- 
zöld szinnel tüntetjük fel. Ezek szerint a különféle vonalzás, pontozás és 
karikázás az alsó talaj minőségét, és annak a jelző színe a geológiai kor- 
szakokat tünteti fel. 

Továbbá nem kevésbé fontos a felső talaj vastagságának a kitüntetése , 
a melyet legpontosabban úgy fejezünk ki, ha a fúrás- és feltáráshelyeken, 
a megmért felső talaj vastagságát decimétereket jelentő fekete arabszámok- 


962 HORUSITZKI HENRIK : AGRO-GEOLOGIAI TÉRKÉPEK. 


kal írjuk be a térképre. Eddig 1:25000-hez mértékű lapon, körülbelül 
5— 600 fúrást eszközlünk, tehát ugyanannyi helyen a felső talaj vastag- 
ságát ismerjuk, — az a sok szám a térképet homályossá tenné. Azért a közeli 
hasonló fúrások eredményei szerint, a felső talaj vastagságát elegendő 
kevesebb helyen kitüntetni. 

Minden felvett területről talajmintákat is gyűjtünk. E gyűjtött talajok 
helyeit a térképen veres római számmal jegyezhetjük fel. 

Megeshetik, hogy a térképre első rátekintés alkalmával egyik vagy 
másik különböző szín azonosnak látszik. Hogy ezt elkerüljük, tanácsos a 
térképen a színeket a színkulcs szerint megfelelő veres arabs számokkal 
ellátni. 

Végül a térkép mellé annyi geológiai szelvényt kell adni, a hány csak 
szükséges az alsó és felső talaj egymáshoz való viszonyának megértésére. 
A szelvények a talajt legalább 2 m. mélységig tárják fel. 

Az agro-geológiai térképek készítésének most ismertetett módszere az 
eddig szokásos módszerektől leginkább abban különbözik, hogy én a színeket 
nem a geológiai korszakok, hanem első sorban a felső talajnemek jelzésére 
használom. A geológiai képződések csak annyiban vannak színek által kitün- 
tetve, a mennyiben az agronomiai viszonyok a geológiai viszonyokkal kap- 
csolatban vannak. Továbbá az eddigi térképeken használt azon betűket, 
esetleg betűs törteket, a melyek a felső, illetőleg az alsó talajnemek kezdő- 
betűi és egyszersmind a felső és alsó talajnemek minőségeinek jelzésére 
szolgálnak, általában kiküszöbölendőknek tartom. Főelvem az, hogy az agro- 
geológiai térképeken, a szín a felső talajt, a vonalzás, a pontozás az alsó 
talajt jelentse és a talajosztályozás geológiai kőzettani alapon történjék. 


IRODALOM. 963 


IRODALOM. 


A mesterséges ásványokról. 


Ujabb időben az ásványok ismeretére egy igen fontos tényező sorakozik 
segédeszközként a mineralogia és az ásványchemia mellé : az ásványok mesterséges 
előállítása. A mesterséges ásványok előállításának nem csak az a czélja, hogy jól 
kifejlődött mérhető kristályokat ad a mineralogus és chemikus kezébe, hanem az is, 
hogy az előállítás különféle módja alapján az ásványok konstitueziójába bepillant- 
sunk és lehetőleg ellesvén a természet követte módszereket a természet ásványter- 
melő titkainak is birtokába jussunk. 

A természetben elég sok ásvány mindenféle tisztátalansággal fordul elő, 
úgy hogy az utóbbiak miatt az ásványok mivoltát bajos megállapítani, s így az 
ásványok mesterséges előállításának az is egy főczélja, hogy tiszta anyagokkal 
dolgozva, tiszta termékeket állít elő, amelyeknek vizsgálata hivatva van a kétes 
ásványok alkatát meghatározni. 

Az ásványchemia ezen új irányában sokan és pedig sikerrel szorgoskodnak 
és ebben a tekintetben első sorban a francziákat illeti a vezérszerep. 

Az alábbiakban az utóbbi években mesterségesen előállított ásványok főbb- 
jeit soroljuk elő az előállítás módszerével együtt. 

A Földtani Közlönyv már előzőleg tért nyitott a mesterséges ásványok 
irodalmának, a mit időről-időre megfelelő módon ismételni fog. 

Az ásványok könnyebb áttekintés végett egyes" csoportokban vannak 
összeállítva, és pedig : 

I. csoport : Szilikátok, titanatok. 
1118 ,) .— : Karbonátok. 


IT ) —— : Boratok, chromatok, szulfátok. 
chloridok. 

TAVA , — : Szulfidok és fémek. 

ie ,) —— : Oxidok és hidrátok. 

(VIE : Kohó- és véletlen gyári termékek. 


(12.) VERNADSKY W. : Sillimanmit előállítása. (Bull. soc. fr. min. 1890. XIII. 
p. 256. Ref. Zeitschr. f. Krystall. XXI. p. 280.) 


Az arizonai dumortierit hideg fluorsavval és nehéz oldatokkal a kisérő 
kvarcztól majdnem teljesen megtisztítva fehér izzásnál fehér és átlátszatlan lesz 
a nélkül, hogy észrevehetőleg megolvadna ; a tömeg ekkor kizárólag prizmatikus 
kristályokból áll, melyek a sillimanit minden sajátságával birnak. 

Fehér izzásnál épúgy a topáz illékony részei is eltávoznak, anélkül, hogy a 
topáz megolvadna és sillimanit kristályhalmaz keletkezik. 

Bár a poralakú kovasav és agyagföld a Leclerg-Fourguignon-féle kemencezé- 
ben nem olvad meg, 1 rész Al, 0, és 2 rész Si 0, keverékéből mégis kemény 


264 IRODALOM. 


tejes üveget nyerhetni; ezen amorfalapanyag tele van tűalakú kristályokkal, 
melyeket hideg fluorsavval lehetett elkülöníteni, s amelyek a sillimanit kristályok 
voltak. 

Ennek megfelelőleg a kaolin, mely a fenti arány szerint tartalmaz Si0.- és 
Al, 0,-t, hasonló körülmények között szintén sillimanitet keletkeztet. Épúgy a 
tűzálló agyag is sillimanit és amorf anyag halmazává alakul át hosszú hevítés 
után anélkül, hogy megolvadna. Tehát minden agyagedény, különösen az olvasztó 
tégely stb. sillimanit és üveg keverékéből áll.. Pipák majdnem kizárólag az elsőből 
állanak. 

Kkégen ismeretes, hogy a porczellán mikroszkopos tűk és egy amorf üveg 
keverékéből áll. Szerzőnek sikerült sévres-i és más porczellánokból fluorsav- és 
konc. kénsavval prizmatikus kristályokat leválasztani. Ezek a sillimanit tulajdon- 
ságaival birnak, de chemiai összetételük 8 Si 0, : 11 Al, 0, miért is lehetséges, 
hogy a savak kovasavat vontak el belőlök. 


(13.) HAUTEFEUVILLE P. és PERREY A.: Berylliumszilikátok. (Ann. Mim. phys. 
1890. (2), XX. Bd., p. 447. Ref. Zeitschr. f. Krystall. XXI. p. 306.) 


Szerzők több alkali beryllium szilikátot állítottak elő kristályos állapotban 
így beryllium leucitet, beryllium  nefelint, beryllium  albiítot és beryllium 
melilithet. 

Mesterséges phenakit keletkezik, ha 4 mol. Si 0,, 1 mol. Be, 0. és 1 mol. 
51, 0-ot vanadinsavas vagy molybdánsavas lithiummal tartósan összeolvasztunk. 

Mesterséges smaragdot hosszú oszlopos kristályokban állítottak elő, midőn 
a beryll elemeit ötszörös mennyiségű neutralis lithium vanadattal 80 napig 
hevítettek. 

Berylleket is állítottak elő, melyekben az agyagföld egy része chrom- vagy 
vasoxid, valamint a berylliumoxid egy része magnesia- vagy czinkoxid által volt 
helyettesítve. 


(14.) TRauBE H.: A beryll mesterséges előállítása. (Neues Jahrb. f. Min. 
1894. I. Bd. p. 275-—276.) 


Ha oly oldathoz, mely 3 mol. Be $0.-ra, 1 mol. Al, (50,),-t tartalmaz 
natriumvíz üveget (Na, Si 0,) adunk — a felesleges mennyiséget kerülni kell — 
akkor egy voluminózus csapadék keletkezik, melynek Be, Al, Si, 0, 3 x H, 0 
összetétele van. Az erősen megszárított csapadék 6 gr.-ja 2, 5 gr. vízmentes olvasz- 
tott borsavval keverve platin-tégelyben 3 napig a charlottenburgi kir. porczellán- 
gyár kemenczéjében hevíttetett, a hőség ezen kemenczében 1700? C-ig emelkedik. 
Az olvaszték felső része kristályos volt, mikroszkop alatt szintelen hexagonalis 
táblácskák és prizmák voltak láthatók. Chem. Analysis. 


SI0, — 67-380 
Al.0, — 18-61 
300 — 1348 c 
99-47 90 


IRODALOM, 265 


(15.) MEUNIER ST. : Ásvány-szintézise. (Compt. rend. 1890. 509. Ref. Neues 
Jahrbet Min 894 IEEBI b. 42) 


Kovasav, kali és fluor aluminium keveréke a megolvasztásnál sillimanit- és 
trydimitet ad ; a keverék alkotó részeinek viszonya szerint nefelin (natron hozzá 
adásával) vagy leucit is nyerhető. 


(16.) DuBorx A. : A leucit előállítása. (Compt. rend. CXIV. 1361—1364. 1892. 
Ref. Neues Jahrb. f. Min. 1893. I. Bd. 266. p.) 


Szokatlanul szép nagy leucitek keletkeznek, ha fluorkalium és fiuoralumi- 
nium olvasztott keverékébe, kovasavat vagy kaliumfluorszilikátot teszünk. Hasonló- 
képen, ha savanyú fluorkaliumot ömlesztünk, agyagföldet és apró részletekben 
kovasavat adunk hozzá, míg az egész agyagföld feloldódott. Félóra mulva kezdődik 
a kristályképződés. 


(17.) DuBors A.: A leucit, kaliumkryolith és kaliumnefelin előállítása. 
(Compt. rend. 114. p. 1361, 115. p. 56; Bul. soe. franc. Min. XV, 191 p. 
RETEGYOLA SZE E AGy Bt KXÉLVÉ BASSZA pr 1895) 


Ezen ásványok keletkeztek, midőn kovasav, silicium fluorkali és agyagföld 
fluorkalium fölöslegével olvasztatott; a nefelin képződéséhez sokkal hosszabb 
hevítés kellett, mint a leucitéhez. A leucit ikoszitetraéderei egész 2 mm. nagysá- 
gúak. A kaliumkryolith kristályvázakat mutat. A kaliumnefelin kirstályai, 0-08 
mm. átmérőjűek és rombosak. 

Bourgois manganchlorürt és titansavat vörös izzásnál olvasztott össze, s 
szép barna hexagonalis táblákat kapott, melyeken a basis a romboéderrel volt 
kifejlődve, ezen kristályok Hamberg pyrophanitjével — Mn Ti 0, — identikusak. 

Ha ezen kisérletnél a mangant kobalttal, nikkellel vagy vassal helyettesítjük, 
úgy az izomorf M TI 0, Silanatokat kapjuk az analog oktaéderszerű kombinácziók- 
ban ; a nikkel só kristályai sárga-zöldek, a kobalt-vegyület jobban kifejlődött kris- 
tályai ibolyásak, a vassóéi feketék (ilmenit). Magnesium-ehlorürből (?) és titansav- 
ból Bourgois periklason kivül a már Hautefewville előállította Mg Ti 0,-: állított 
elő, mely negativ egy tengelyű hexagonalis táblákat képez s azért kétségtelenül 
u. a. izomorf sorhoz tartozik. 


(18.) CgusrscHorF K. : Mesterséges amfibol. (Neues Jahrb. f. Min. 1891, IL 
Bd., p. 86—90.) 


Szerző nedves uton állított elő amfibolt oly módon, hogy az alkotó része- 
ket mint dializált kovasav és agyagföld vizes oldatát, vasoxid-hidratot, vasoxidul- 
hidratot, mészvizet, vízben szuszpendált magnéziát és kalinatront egy 0-5 cm. vastag 
üvegkörtébe forrasztotta és többszörös megszakítással három hónapon át egy az 
eredeti közleményben leírt kemenczében 5509-ra hevítette. A kristálykák áteső 
fényben sötét zöldes barnás színűek. 


966 IRODALOM. 


(19.) Ggamonr A. DE: A datoltth mesterséges előállítása. (Compt. rend. 1891. 
CXIII. p. 83. Ref. Zeitschr. f. Krystall. XXII. Bd. 578 p.) 


Midőn 25 gy porrátört borax és 5 gr leválasztott mészszilikát aczélesőben 
vízzel 36 órán át, 4009-ra hevített egy fehér amorftömegen és finom átlátszó 
tűkön kívül 175 gy szürkés kristályos por képződött, mely monoklineknek látszó 
kristálycsoportokból állott. Ezen ásvány üveget karczol, hideg savakkal kocsonyás 
lesz, mind oly sajátságok, melyek a datolithot illetik. 

Ezen anyag akkor is keletkezett, midőn natron vízüveg és mészborát zárt 
csőben 2 napon át 3009-ra hevíttetett, valamint akkor is ha mész, kovasav, borsav, 
natrontartalmú vízzel 18 órán át 4009-ra hevíttetett, a két utóbbi termék azonban 
kevésbé szép. 


(20.) Fovové F. és MicHEL-LévY A.: Egy csillámtrachit mesterséges előállí- 
tása. (Compt. rend. 1891, CXIII. p. 283. Ref. Zeitschr. f. Krystall. XXII. 
SdőKOZL9 Tp9) 


1 cm falvastagságú s légmentesen elzárt iridium platintégelyben Vire-ből 
( Francziaország) származó granit olvasztása által keletkezett üveg kevés vízzel 
egy hónapig élénk vörös izzásra hevíttetett. A víz ugyan teljesen elillant, de azért 
ásványképzőleg hatott, mert a hólyagos üveg orthoklas táblácskákat tartalmazott 
számos karlsbadi ikerrel, továbbá apró biotit kristálykákat és spinel oktaédereket. 


(21.) MicHEn L.: A melanit és titamit előállítása. (Compt. rend. 1892. CXV 
830 pó Bullősőctte rat Mast Sz ps szeitsehaest MÁTYSUT RENYA 
017510) 


Ha 10 rész titánsavat, 10 rész kaliumszulfidot, 8 rész kovasavat és 2 rész 
széni grafit-tégelyben 5 órán át 12009-nál olvasztunk, akkor a lassú kihülésnél 
fekete, porozus, kristály-drauzás tömeget kapunk, melyben a következő anyagok 
vannak, 1. Melanit sötétbarna "/, mm. átmérőjű dodekaéderekben. 2. Titanit 
vörösesbarna átlátszó erősen positiv kettős törésű egészen 4 mm. hosszú priz- 
mák alakjában. Fe, S, összetételű vasszulfid, kis markazitszerű erősen sávolt göm- 
bös apró kristályhalmazokban. 


(22.) TRauBe H.: Vízment meltasztlhikátok előállítása. (Ber. deutsch. chem. 
Ges:1893. XXVI.Bd:p:2730524369) 


Szerző kovasavas czinket, melyet czinkszulfát oldatából natriumszilikát oldat- 
tal leválasztott, nyolezszoros mennyiségű olvasztott borsavval platintégelyben, a 
charlottenburgi porczellánkemenczében, a leghevesebb tűzben 10 napig hevített. 

A borsav legnagyobb részt elillant, vízzel való kilúgzás fehérkristályos 
savakban oldhatlan por maradt vissza, melynek összetétele: 57,4400 2Zn0 és 
42.56 S10, volt, képlete: Zn 510, — Zn0 — 57,87, 510, — 41,91:. 

Mikroszkop alatt a kristálykák rhombosaknak mutatkoztak, szerző azt hiszi, 
hogy ez egy az eustatittal izomorf czink-piroxen. A módszer EBELMEN-től szár- 
mazik. 


IRODALOM. 967 


(23.) BRúwsn A.: Közetek mesterséges előállítása, dér kristályok. (Arch, 
scienc. phys. nat. 1891. (3) XXV. 239 p. Ref. Zeitschr. f. Krystall. 1894. 
XXTTEBA SS DSZI9) 


Ha 40 rész Si 0,, 37 rész Ca0 és 23 rész Al,O, vörös izzásra hevítünk szürke 
mikrokristályos tömeget kapunk. Mikroszkop alatt a masszában számos egyenes 
kioltású és erős kettős törésű tűket találni. 

Ha 40 Si 0,, 37 CaO és 120 A1.0, keverékét világos fehér izzásig hevítjük 
kristályos tömeget kapunk, mely anorthit és korundból áll ez utóbbi vagy rhombo - 
éderekben a bazissal vagy hexgonalis táblákban fordul benne elő. Szerző ezeken 
kívül még jégkristályt ír le. 


(24.) FRIEDEL CH. és FRIxpEL G.: Az alkaliak és alkaliszilikátok behatása, 
a csillámra. A nefelin, leucit- és orthoklas előállítása. 

— : Leucit és sodalith előállítása. 

— : Mész és chlorkalczium behatása a csillámra.. 

— : Natrium és natriumszulfát behatása csillámra. (Bull. soc. franc. Min. 
I890EXEE ps: 129582 233238. Ref Zertsehr f...Kryst. 1893: XXV. 
Bd. 260. p.) 


Szerzők a kisérleteket platinával kivert aczélcsőben végezték. A Mossról 
(Norvégia) való finom porrá tört muskovit a megfelelő vizes oldatokkal minden 
esetben 2—3 napig 5009-ra hevíttetett. 

Ha a muskovit súlya "/4—"/3-ának megfelelő mennyiségű vízzel kezeltetett 
nefelin kristályok keletkeztek. A 

Ha káli helyett natront vettek szintén nefelin keletkezett, de nagyobb 
egészen 0-8 mm. hosszú kristályokat képezvén. 

Ha u. a. muskovit kaliumszilikáttal kezeltetett, orthoklas keletkezett, mely 
kristályok és aggregatok alakjában vált ki, melyek többnyire táblaalakuak és 

sanidinszerű külsővel birtak. 
j 1 r. muskovit, 0,5 r. kihevített kovasavval és 0-7 r. kálival ugyanazon körül- 
mények között egyes orthoklas és nefelin kristályok mellett fényes, a négyzetes 
rendszerbe tartozó kristályokat szolgáltatott, a közelebbi vizsgálat kiderítette, 
hogy ezek leucitek. 

Ha muskovit és natron keverékéhez a muskovit "5—2-szeres mennyiségének 
megfelelő konyhasót adtak, akkor egyes kristályok és kristályos kérgek alakjában 
sodalith válik ki. 

Vizes oldatban a mész is megtámadja a muskovitot és ekkor oktaéderes, 
egy ismert ásványnyal sem identikus, optikailag izotrop kristályok keletkeztek. 
Ha a mész egy részét chlorkalcziummal helyettesítették nagymennyiségű 8 viszo- 
nylag nagy anorthit kristályok keletkeztek. 

Ha 6 gy muskovit, 3 gy Na,0 és 6 gy Na, 50, keverékét mint fent kezelték 
akkor tiszta szintelen hexagonalis prizmák keletkeztek; az elemzés kimutatta, 
hogy ezen ásvány Nosean -- 2 víz ; ezen kristályokat barna hexagonalis levélkék 
kisérték. 


968 IRODALOM. 


(25.) FRIEDEL CH. és FRIEDEL G.: A natriumszulfát és natriumkarbonát 
behatása a, csillámra natronlug jelenlétében. (Bull. de la soc. franc. d. 
min. 1891. XIV, 69. p. Ref. Zeitschr. f. Kryst. XXII. Bd. 279 p. 


i Egy előzőleg leírt kisérletben szerzők egy vegyületet kaptak, mely nosean-- 
2 víz-nek felelt meg. Egy ilyen kisérletnél a cső nem jól zárt s a keletkezett száraz 
kristályos tömegből a noseanhoz közel álló alkattal bíró szabályos kristályokat 
lehetett kiválogatni. 

Továbbá 14 gr csillám, 7 gr natron és 14. gy Na, CO, 5009-ra felhevített 
vizes oldatában színtelen kristályok képződtek, melyek az előző kisérletek (Groth 
Zeitschr. f. Krist. Bel. 21. p. 261, 1893) víztartalmú noseanjával teljesen analogok, 
csakhogy itt a 50, CO, által van helyettesítve; ezen vegyület a cancrinithez 
közel áll. 


(26.) CHRusrscHorr K.: Két új ásványszíritézis. (Bull. de Vacad. impér. 
sciences Pétersburg 1892, 35 Vol. p. 343. Refer. Zeitschr. f. Krystall. 
BEXNLYEBALOSz) 


Egy légmentesen elzárható platinkészülékben, mely öntött aczéltözmnbbe illik, 
frissen készült kocsonyás kovasavat, Al,0,-t és 2ZrO,-t téve és hosszabb ideig 
hevítve, végre még 12 órán át sötétvörös izzásig hevítve, a készülék felnyitásával 
a víz elillan; a maradékban fényes hatoldalú táblácskák voltak észlelhetők, me- 
lyek egyenes kioltásúak és gyenge kettőstörésüek és az elemzés szerint zirkon- 
tartalmú pyrophyllitnek felelnek meg. 

Egy másik kisérletnél kocsonyás S10, és époly ZrO, két óráig tartó jól észre- 
vehető vörös izzás után a víz még teljesen megvolt a készülékben s amorf fluor- 
sav- és sósavval eltávolítható anyagokon kívül ezen savakban oldhatlan zirkon- 
kristályok is. Elemzési adatai ezek: Si0, — 32-84, Zr0, — 67"17. Fs. 129-nál — 
445537. 


(27.) CHRusTSCHOFF K.: Az amfibol mesterséges előállítása. (Compt. rend. - 
1891. CXII. 677. Ref. Neues Jabrb. f. Min. 1893. I. Bd. 265 p.) 


Kovasav, agyagföld, vasoxid, mész, kali, natron vizes oldatainak keveréké- 
nek a vasoxidul- és magnesia hidrátjaival három hónapig tartó 5509-ra való 
hevítése közben kvarcz, adolar, egy piroxen és egy zeolithos ásvány kiséretében 
sugár kő (aktinolith) kristálykák képződtek. : 


(28.) HinGagp E. W.: Az alkalikarbonátok képződés-módja a természetben. 
(Ber. der Deutsch. chem. (res. 1892. XXV. Bd. 3624—3630.) 


Szerző erre vonatkozó kisérleteivel bebizonyítja, hogy alkali karbonátok 
neutralis sókból, így glaubersó- és konyhasóból fölös széndioxid jelenlétében 
kalcziumkarbonattal való cserebomlás utján képződhetnek, glaubersóból és szén- 
savas mészből így gipsz és szénsavas natron keletkezik. 

Viszont lehetséges, hogy a natriumkarbonát gipsz behatására kalezium- 
karbonát képződése mellett natriumszulfátba megy át. Szerző ajánlja, hogy oly 


IRODALOM. 269 


földeket, melyek bő natriumkarbonát tartalmuk miatt kevésbbé termékenyek, 
gipszszel trágyázzák, minthogy a keletkező natriumszulfatnak nincs azon káros 
hatása, mint a natriumkarbonátnak. Californiában ezen gipsztrágyázást szódás 
területen a legjobb eredménynyel alkalmazzák. 


(29.) BougGEors L. és TRAvBR H.: A dolomit előállítása. (Bull. d. 1. soc. 
he. dem teg2 to pata, Kefer. Zeitsthr.. T. Kryst. 22. Bd., p.5o19 
1895. Ref.) 


Ekvivalens mennyiségű kalczium- és magnesium ehlorid cziánsavas kalium- 
mal 1309-ra hevítve. MCI, -CNOK 3-2 H.O0 — MCO, --(H N) C1--KCI képlet sze- 
rint karbonatok keletkeztek, még pedig aragonit tűk és rhomboéderes kristályok, 
mely utóbbiak 28,49 Ca0-t és 24.24 Mg0-t tartalmaztak tehát a magnéziából vala- 
mivel többet, mint a normalis dolomitnak megfelel. 


(30.) ScHULTÉN A. v.: Kristályjos kadmiumkarbonát előállítása. (Öfvers. 
Finska Vet. — Soc. Förh. 1891—1892. XXXIV. Bd. p. 98. Ref. Zeitschr. 
f. Kryst. 24. Bd., p. 149, 1895.) 


Szerző kadmiumcehlorid oldatot ammonium karbonát fölöslegével leválasz- 
tott azután a kadmiumkarbonát feloldásáig ammont adott hozzá s a magas keskeny 
hengerüvegben levő oldatot több napon át a vízfürdőn hevítette. A kadmium- 
karbonát akkor 0,1—0,2 mm. nagyságú átlátszó rhomboéderekben válik le. 


(31.) GRAMMONT A.: A boracil mesteséges előállítása nedves uton. (Bull. 
s0c. fr. min. 1890. XIII, p. 252. Ref. Zeitschr. f. Kryst. XXI. Bd. p. 280.) 


2 rész magnéziumcehlorid és 1 rész borax kevés vízzel nehezen olvadó üveg- 
csőben beforrasztva 2—3 napig olajfürdőben 2759—2809-ra hevíttetett. A nem 
explodált csövek tartalmából a natriumehlorid forró vízzel kimosatott, a kelet- 
kezett boracit az őt burkoló amorf és kocsonyás magnéziumboráttól ismételt 
kimosás által elkülöníttetett. A visszamaradt üveget karczoló homok fényes 
tetraéderekből és legömbölyödött élű piramis tetraéderekből áll. 

Ha egyenlő kisérleti feltételek mellett magnéziumszulfát boraxra és kevés 
magnéziumchloridra hatott, szintén kristályos boraczit keletkezett, de ezen kristá- 
lyok kevésbé átlátszók. 


(32.) LöDEKING: A crocoit és szintézise. Comt. rend. (CXIV. 544—545. 
1892. Ref. Neues Jahrb. f. Min. 1893. I. Bd. 266 p.) 


Ha ólomchromat kalilugos oldatát néhány hónapra a levegő hatásának 
teszszük ki formadús crocoit- és phönicrocoit kristályok keletkeznek. Kali nagy 
fölöslegével kizárólag phönicrocoit, ólomchromat fölöslegével kizárólag crocoit 
keletkezik. 


970 IRODALOM. 


(33.) LaAcHaup M. és LEPIERRE C.: A melanochrott mesterséges előállítása. 
(Bull. soc. ehim. de Paris 1891. (3) VI. 233 p. Ref. Zeitschr. f. Krystall. 
XXIII. Bd. 481. p.) 


Ha a PEnRoL-féle kemenczében 200 gy konyhasót megolvasztunk és 20 gr 
neutralis amorf ólomechromatot teszünk bele és két óráig tovább hevítjük, akkor 
egy narancssárga és egy vörös termék keletkezik. A sárga anyag képlete: Pb, GES 
0. ,(?). A tégely alján levő a rnombos rendszerbe tartozó vörös kristályok elemzése 
92Pb CrO,, PbO azaz a melanochroit formulájára vezetett. 


(34.) ScHULTEN A.: A kainit és tachydrit szintézise. (Compt. rend. 1890. 
p. 700. Ref. Neues Jahrb. f. Min. 1894. I. Bd. p. 12.) 


Ekviválens ménnyiségü keserüsó és kaliumszulfát oldata magnézium chlo- 
riddal kainit kristályokat ad. ( 

Ha magnéziumehlorid és chlorkalczium keverékének oldatát vizfürdőn be- 
pároljuk, rhomboéderekben tachydrit keletkezik. 


(35.) FgixpE C.: A percylith előállítása. (Bull. d. 1. soc. fr. d. Min., 1892. 
XV. Vol., 96 p. Refer. Zeitschr. f. Krystall. XXIV. Bd., p. 521, 1895.) 


Pb Cl (OH) Cu Cl (OH) vegyület akár hidegben akár melegben akkor kelet- 
kezik leginkább ha Cu Cl oldat és Pb(OH), 1. mol. viszony szerint hatnak egy- 
másra. Ha lecsapott ólomhidroxidot víz alatt egy palaczkba teszünk és ebbe réz- 
chlorür oldattal telt s végig repedt kémlőcsövet állítunk, úgy hogy az oldat 
lassankint a vízbe diffundál, a minek megkönnyítésére időről-időre vizet öntünk 
a próbacsőbe utána, 3—4 hét mulva a folyadékok majdnem elszíntelenednek s a 
kék porban kettős törésű tetragonális piramisok vannak, melyek a tetragonal 
boleit sajátságaival birnak, ezenkívül vannak még csekély mennyiségben kubikus 
kristályok, melyek az utóbbinak jól ismert koczkáinak látszanak megfelelni. Az 
elemzés a formulával jó megegyező számokat adott. 

A percylith előállításánál mellékterményül színtelen koczkaszerű phosgenit 
kristálykák is keletkeztek. 


(36.) Bouggxors L.: A gerhardtit mesterséges előállítása. (Bull. soc. franc. 
min. 1890. XIII, 66 p. Ref. Zeitschr. f. Kryst. XXI. Bd., 265 p.) 


Ha rézsók oldatai a szerző módszere szerint (Zeitschr. f. kryst. XIII. Bel. 
426. p.) hugyanynyal hevíttetnek mindig bazisos sók keletkeznek, t. i. szulfátoldat- 
ból brochantit, ehlorürből atacamit. Nitrat oldattal kék-zöld vékony táblák kelet- 
keznek, melyek optikai tulajdonságaik és ehemiai összetételüknél fogva a termé- 
szetes Gerhardtittal identikusak. (Zeitschr. f. krist. XI. Bel. 303. p.) Szerző u. a. 
rhombos kristályokat WEnns és PENFIELD (1. c. 304.) módszere szerint, valamint a 
réznitrát folytonos egyszerű hevítése által is elő tudta állítani. 

A nevezett szerzők áltul előállította u. oly összetételű monoklin sót G. Rous- 
szav (Uompt. rend. 1890, CXI. p. 39.) 5 centimeteres kristályok alakjában oly 
módon kapott, hogy réznitratot márványdarabokkal bezárt csőben 24—48 óráig 
9.909 2:959-ra melegített. 


r 
ztás iz ószztéhünáaáaztl lá ása Álló 


IRODALOM, 971 


(37.) GuarzEL E.: Kristályos vasdiszulfid (pirit) előállítása vízment vas- 
chlorid- és foszforpentaszulfidból. (Ber. d. deutsehen chem. Gesellschaft 
1890. XXIII. Bd., p. 37. Ref. Zeitschr. f. Krystall. XXI. Bd., p. 178.) 


Szerző 25 gr. foszforpentaszulfid és 50 gr. vízment vaschlorid benső keve- 
rékét retortában először homokfürdőn mérsékelten, azután a szabad tűzön erőseb- 
ben hevítette addig míg hipofoszforichlorid destillált át; a nagyszámú piritkri- 
stálykákat vízzel való mosás, szitálás és iszapolással elkülönítette. 

A mikroszkopos kicsinységű kristályok élesen ki vannak fejlődve s jellemző 
sárga színűek. 


(38.) Logesz R.: Ásvány-összetevő lisérletek. (Ber. d. deutsch. chem. 
Gesellsch. 1891. XXIV. Bd., p. 1501.) 


Ha vas- vagy eczinkszulfidot szalmiakkal hesseni tégelyben vörös izzásra heví- 
tünk, úgy a tégely felső részén és a fedőn vasszulfid, illetőleg czinkszulfid kristályok 
rakódnak le. A vasszulfid kristályok mikroszkopos, fekete fényes hatoldalú táb- 
lácskák. Miután a szulfidok nehezen illók, azértitt pszeudoszublimáczió forog fenn, 
mely következőleg megy végbe. A szulfid szalmiakkal ammoniakra, kénhidrogénre 
és fémchloridra bomlik, ez utóbbi elillan s lehülésnél kénhidrogennel ismét szulfi- 
dot képez, de kristályosat. 

A fémszulfidok ezen szintézise a DuRnocHER-félének felel meg, (Compt, rend. 
1851, XXXII. p. 823.) ki a fémehloridokat kénhidrogén áramban hevítette. 

A szerző ezután néhány kisérletet ír le, melyeknél a kénhidrogen magasabb 
hőmérséknél hat a fémekre. Ha a fémvas kénhidrogén áramban gyenge veres 
izzásra hevíttetik, számos szép troilitkristálylyal lepődik el. Friss állapotban világos, 
majdnem, ezüstfehér színűek, a levegőn gyorsan sárgásan, azután kékesen egész 
barnáig befuttatódnak és GRorH szerint hexagonal-hemimorf formákkal birnak. 
A legjobb kristályokat kapjuk, ha higított kénhidrogént alkalmazunk és ha arra 
ügyelünk, hogy a hőmérsék a vasszulfid olvadás pontját lehetőleg megközelítse, de 
el ne érje. A nikkel kénhidrogén áramban való izzitásnál legelőbb egy sárga 
kéreggel vonódik be, melyen a hőmérsék növesztésével látszólag hexagonalis, 
dárdaalakú kristályok képződtek. A czink porczelláncsőben kénhidrogénnel fehér 
izzásig hevítve, szép würtzit kristályokat szolgáltatott, melyek identitása chemiai 
és kristálytani vizsgálattal megállapíttatott. i 

Porczellán csónakba helyezett kadmium egy égető csőben kénhidrogén- 
áramban majdnem a fém olvadáspontjáig hevíttetett; kristályhalmaz képződött. 
A készítmény egy része pompás sárga, hosszú dárdaalakú kristályokból állott, ez 
kétségtelenül greenockitnak mutatkozott ; a készítmény nagy mennyiségű ugyan- 
azon színű testet tartalmazta, melynek kristályai szép monoszimmetrikus ikrek. 
Úgy látszik, hogy az utóbbi kristályok a kadmiumszulfid egy új módosulatát 
képezik. 


(39.) WARREN H. N.: Ásvány szulfidok mesterséges előállítása. (Chem. News. 
VOLA GSsos 287) 
Ha pikkelyes ólomglétet rhodankálival igen alacsony vörös izzásnál heví- 


Földtani Közlöny. XXIX. köt. 1899. 19 


272 IRODALOM. 


tünk, akkor az majdnem azonnal galenitté változik, mely kimosás után a termé- 
szetes vegyület színével vetekedik. 

Ha vasoxidot egy rhodankali réteg alatt így folytonos vörös izzásig heví- 
tünk fényes piriteketkkapunk, egy még magasabb hőmérséknél Fe, S, keletkezik, 
mely akkor is előáll, ha fémvas fölött CS, gőzöket hajtunk át. (A vasat valószínűleg 
szintén erős vörös izzásra kell hevíteni Ref.) 

Ha fekete manganoxidot rhodankali nagy fölöslegével világos vörös izzásig 
hevítünk, pyrohnit keletkezik. Ónoxid valamint a megfelelő antimonoxid nágy 
hőmérsékeknél a közönséges szulfidokat adja, míg alacsony hőmérsékeknél az 
aranyszínű szulfidok keletkeznek, melyek minden tekintetben birják ezen vegyüle- 
tek teljes fényét. 


(40.) MEuvwsIER Sr.: A daubréelith mesterséges előállítása. (Compt. rend. 
1891. CXII., p. 818. Ref. Zeitschr. f. Krystall., XXII. 575. p.) 

Ha redukczió utján kapott echrom és fölös vas keverékére kénhidrogén hat, 

bronzszínű troilit és kristályos finom fekete poralakú daubréelith keletkezett. 


Ez utóbbi sósavval elkülönített s elemzése a következő eredményre vezetett : 
S — 45.01. Fe — 19,99, Cr(differ) — 3590. 


(41.) SCHULTEN A.: Mesterséges molibdénszulfid. (Geol. Fören. För. 1889. 
II. p. 171. Refer. Neues Jahrb. f. Min. 1894. I. Bd. p. 13. Ref.) 


4 gr vízmentes kaliumkarbonát és 6 gy kén keveréke megolvasztatik, erre 
azután 1 gy molibdénsavat adunk s újolag megolvasztjuk; ez után ujólag adunk 
hozzá molibdénsavat s ismét megolvasztiuk s ezen műveletet molibdénsav ismé- . 
telt hozzáadása után többször ismételjük. Így szürkés-ibolyás hatszöges molibdén- 
szulfid kristályokat kapunk. 


(42.) Porgck TH. és GRÜTZNER B. : Kristályos wolframwvas. (Ber. d. deutsch. 
chem. Ges. 1892. XXVI. Bd., p. 35.) 
Wolframitból elektrolizis útján előállított anyag Fe W, összetételű ég tri- 
gonalis prizmákat képez a bázissal. 


(43.) TÖRNEBOHM A. E.. Platinkristályok. (Geologiska Föreningens i Stock- 
holm Főrhandlingar. 1891. XIII Vol., 81 p. Ref. Zeitschr. f. Kryst. XXIII. 
Bd., p. 155.) 


Ha platin bádogot szénoxid- és levegővel kevert chlorgázban erősen heví- 
tünk, jól kiképződött platin kristályok keletkeznek, bizonyosan a legelőször kép - 
ződött platinchlorid elbontása folytán. A 01 mm. nagy kristályok a legkülönbö- 
zőbb habitus mellett oktaéder, hexaéder és rombdodekaéder sokféle kombinácziói. 


(4.4.) HAUTEFEUILLE P. és PERREY A.: Az agyagföld és néhány más oxid 
kristályosodása. sósavban. (Ann. d. chim. et de phys. 1890. (6) XXI. 
p. 419. Zeitschr. f. Krystall. XXI. Bd., 388 p.) 


Szerzők korund kristályokat állítottak elő, midőn néhány aluminiumsót 


IRODALOM, 2 


12 


73 


sósavgáz légkörében hevítettek — a kihevített amorf agyagföld ily körülmények 
között nem változik. Aluminium oxalat- és aluminium hidrokarbonátból már 
vörös izzásnál keletkezik korund, az aluminiumszulfátnál valamivel magasabb hő 
szükséges. A hidrokarbonátból keletkezett kristálykák romboéderesek, az oxalat- 
ból ellenben oszloposak keletkeznek ; a legjobb eredményt kapjuk, ha a sósavgáz 
3 athm. nyomás alatt hat az illető anyagokra. Ha az aluminiumsókhoz kevés 
chromsót adtak, akkor rubinvörös korundkristályok keletkeztek. 

A mikor a leválasztott titansavat 3 athm. nyomású sósavgázban 7009-nál 
hevítették anatas kristályok keletkeztek, míg világosvörös izzásnál tudvalevőleg 
rutilkristályok keletkeznek. 

Zirkonföld u. a. föltételek mellett 6009-nál nagy kettős törésű rhombos 
ormájú táblákat ad, melyek többnyire ikrek s a gipsz vagy harmotom ikrekhez 
hasonlítanak. A zirkondioxid valószinűleg dimorf. 

Ha amorf vasoxid sósavgáz és vízgőz áramban sötétvörös izzásra hevítte- 
tik, vasoxidkristályok keletkeznek. 


(45.) HAUTEFEUILLE P. és PERREY A. : Az agyagföld és berillorid kristályo- 
sodása. (Bull. d. 1. soc. franc. miner. 1890. 13, p. 147. Ref. Zeitschx. f. 
Krystall. XXI. Bd. 306 p.) 


Az agyagföld olvasztott nefelinben feloldódik s kihülésnél vékony levél- 
kékben ismét kiválik ; ezen korundkristályok hasonlók azokhoz, melyeket EBELMEN 
boraxból és szerzők előbb natriumkén-májból (t. 1. agyagfölddel való összeolvasz- 
tás által Ref.) állítottak elő. ; ú 

Nagyobb korundkristályok agyagföld kénnatrium és nefelin, vagy kaolin 
beuxit és kénnatrium keverékének olvasztékából képződtek. 

Berilliumoxid olvasztott berilliumnefelinből vagy berilliumleucitből hemi- 
morf hatoldalú piramisokban állítható elő. Ha agyagföldet berilliumleucitben, vagy 
berilliumföldet közönséges nefelinben feloldunk, úgy az olvaszték kihűlésénél 
chrisoberill kristályosodik ki. 


(46.) FgixpEL G.: Korund és diaspor mesterséges előállítása alkalikus 
oldatban. (Bull. d. 1. 80c. franc. d. min. 1891. XIV. p. 7. Ref. Zeitschr. 
f. Krystall. XXII. Bd. 278 p.) 


A szerző a kisérleteket rézzel kibélelt erős falú aczélcsőben, melyet egy vas- 
tömbben hevített, végezte. Az aczélcsőben natronlug és fölös amorf agyagföld 
volt; a keverék 16—18 óráig hevíttetett. 5307—5359-nál az egész fölösleges Al,0, 
táblák alakjában mint korund kikristályosodott; 4509—5009 között korund 
diasporral és végre alacsonyabb hőmérsékeknél csak diaspor kristályosodik ki. 

C0O,, Ca0 és S10, keverékének jelenlétében mészpát és kvarcz kristályosodik. 
Soha sem keletkezett albit, mely kisebb mennyiségű Al, 0, jelenlétében könnyen 
képződik. k 

Vasoxid 45027—5009? között hatszöges lamellákban mint hematit kristályo- 
sodik, alacsonyabb hőmérsékeknél körülbelül egészen 2809-ig, mint poralakú 
vörös vasoxid válik ki. 


19 


974 IRODALOM, 


(47.) Morris J.: New method of producing gems artificially. TAz ékkövek 
mesterséges előállításának új módszere.] (Chem. News. Vol. 66, 71 és 
309 p.) 

; Szerző színtelen szaffirok előállításánál, melynél mint kristályosodást elő- 

idéző szer a széndioxid szolgált, a következőkép járt el. 

Tiszta agyagföldet, tiszta sósavban feloldott és az oldathoz lámpa-korom és. 
faszén keverékét adta, a tömeget bepárolta és az agyagföld a szén likacsaiban 
leválasztatott. A keverék inkább több szenet, mint agyagföldet tartalmazott. Az 
egész sósav kiűzése végett a keveréket szénsaváramban vörös izzásig hevítette, 
még pedig oly retortákban, melyekből azelőtt gyakran fekete mangan-oxidból 
oxigent fejlesztettek, ezen retorták egy lábnyi hosszúak és 3 hüvelyknyi szélesek. 
Nagyon kecsegtető eredményeket kapott az egy hüvelyknyi széles vascsövekkel, 
melyeket a FrErcHER-féle csöves kemenczében hevített. Ezen esetben a szénsav 
magában is hevíttetett mielőtt a keverék fölé ért, az utóbbi pedig szintén direkte 
hevíttetett. 

A szén és agyagföld keverékét golyók alakjában tette a retortákba, de a. 
mint ezek időközökben utánnézés cezéljából felnyittattak, a golyók darabokra 
estek szét. A lámpakorom magába zárta az oxid egy nagy részét és a faszén köz- 
vetítette a gáz áteresztését. Ha megfelelő lámpakorom- és faszén-keveréket alkal- 
mazunk és a hevítést a kellő időben megszakítjuk, akkor a tömeg mézszínű lesz, 
mely matrixot képez és ebben kristályodik az agyagföld. 

A legjobb eredmény akkor állt be, ha a műtétet addig folytatta, míg az egy 
hónapnyi folytonos hevítésnek felelt meg. A műtétnél igen mérsékelt vörös izzást. 
alkalmazott. 

A termékek tömege gömbölyödött és kompakt kristályokból állott, melyek 
egészen vagy főképen agyagföldből állottak. Oly egyének képződtek, melyeknek 
átmérője "/16 hüvelyk volt és igen nagy számban olyanok, melyek ezen nagyságot 
megközelítették. A kristályok legtöbbje átlátszó és némelyike kobaltnitrattal való. 
hosszú hevítés által, melyet savban való hevítés követett, kék lett. Szerző azt 
hiszi, hogy az átlátszó kristályok színtelen szaffirok. 


(48.) MicHEL L.: Mintum és ólomszuperoxid (Platinerit) kristályosítása. 
(Bull. soc. franc. Min. 1890. XIII., p. 56. Ref. Zeitschr. f. Kryst. 1893.. 
XXIII) 

Ha szénsavas ólom kalium és natrium nitráttal 30097-nál hevíttetik, menni- 
get kapunk, mely narancs-sárga prizmákat képez; ólomoxid kálival ömlesztve: 
sötétbarna fényes PbO, kristályokat ad, melyek hósszú prizmák a bázissal, emel- 
ett vörös kvadratikus ólomglét táblák keletkeznek. 


(49.) MicHEL L.: A rutil előállítása. (Compt. rend. 1892, CXV. Vol., p. 1020. 
Zeitschr. f. Kryst, 1895. XXIV. Bd., 519 p. Ref.) 
Ha 1 rész titanvas és 272 rész pirit benső keverékét a grafittégelyben 
néhány óráig 12007-nál hevítünk, akkor egy leveles kristályos tömeg keletkezik, 
mely a pyrrhotin sajátságaival bir, összetétele Fe, S, képletnek felel meg, ezen 


IRODALOM. ia 


tömeg üregeiben rutil tűk ülnek. Ezen tűk sötétkékek, de levegőn hevítve az 
ásvány közönséges színét veszik föl. 


(50.) Fgrepen G.: Brucit mesterséges előállítása. (Bull. d. 1. soc. franc. d. 
min. 1891. XIV., p. 74. Ref. Zeitschr. f. Krystall. XXII. Bd. 280 p.) 


Ha körülbelül 4009-nál natriumhidroxid magnéziára hat, könnyen nagy 
kettős törésü hatszöges táblák képződnek, melyek vizen kívül csak M90-t tartal- 
maznak. 


(51.) MEuwNTER Sr.: A hyalith mesterséges előállítása közönséges hőmérsék- 
nél. (Compt. rend. 1891, CXII, p. 953. Ref. Zeitschr. f. Krystall. XXII. Bd 
aZ) 


Ha szörpsűrűségű natronvízüvegbe füstölgő kénsavval telt porózus agyag- 
edény helyeztetik úgy 48 óra mulva a szilikát elbontatik és egy szemcsés, átlát- 
szó, törékeny 5-699/o vizet tartalmazó anyag keletkezett, mely hevítve részben 
átlátszatlanná lesz, egy része tiszta marad és ennek töredékei kettős törésűek. Ez 
utóbbiak között vékony üvegszerű lemezkék találkoznak, melyekben polarizált 
fénynyel sok helyen szferolithes képződmények felismerbetők. 


(52.) KosManx B. : Egy kristályos salakról. (xStal und Eisens 1891, Nr. 14. 
Refer. Zeitschr. f. Krystall. XXIII. Bd. 310 p.) 


A nyers vasnak a Hönrvpxx-féle kéntelenítése alkalmával keletkezett salakok 
üregei kristályokat tartalmaznak. Ezek 2—4 mm. hoszúak, 0-5—1"5 mm. vastagok, 
formájuk ugyanaz, mint a vasoliviné, prizma és doma rendesen ki van képződve 
és sima felületüek. Törésük friss és fényes. Összetételök : 510, — 22,25, Fe0 — 14,60, 
Mn0 — 56,95, S — 8,81, képletük : 3 (Mn, Fe), 510, Mn 5. 

Szerző azt tartja, hogy ezen salakok 7590 manganvas orthoszilikátból és 24.0/o 
manganszulfidból állanak, mely utóbbi molekulárisan beékelt alkatrész gyanánt 
szerepel. 


(53.) GÜMBEL W. v.: A freyhungi ólomolvasztóban kelelkezett monticellit- 
szerű kristályok. (Zeitschr. f. Kryst. XXII. Bd., p. 269—270.) 


A freyhungi (Oberpfalz) ólomérez olvasztónál keletkezett szilikátsalakokban 
az olvasztott salak lassú kihülése mellett jól kifejlődött szürkés zöld, kis tűk 
találtattak. A kristályok rhombos rendszerbe tartoznak és izomorfok a monticel- 
Titel etösszetételest BIO (33.04, "ALO STT0HSTOSS 7.91, 60 — 31553, 
MRS 0200L3 52 AMOTT 18, KOSGOASZÁNA 0 0 245B05S 0315 
f. s.—3,580. E szerint ez monticellit, melyben a magnézia vasoxidul által helyette- 
sítetik. A Ca Fe SiO, formulának meg nem felelő nagyobb kovasavtartalom a többi 
bázisokkal vegyülve, mechanikailag hozzá kevert tisztátalanságnak tekintetik. 


276 IRODALOM. 


(54.) Bucca L.: Riproduzione artificiale della pirite magnetieca. (Atti delV 
Accad. Gioenia di Sc. Nat. in Catania. 4. Ser. VI. Vol. 3. p. 1893. Refer. 
Neues Jahrb. f. Min. 1894. I. Bd., p. 14.) 


Cataniában egy kénraffineriában, a kemencze időleges kihülése után egy 
kén-, vasreszelékből és szalmiakból álló keverékben, mely az öntött vasretorták 
kijavítására szolgál, nem mérhető kristályokat találtak. Ezen anyag 41,49o ként 
tartalmazott mi Fe, S, képletnek felel meg, mely 41,66 S-t kiván. Szerző azt gon- 
dolja, hogy ezen ásvány formulája n FeS 3- Fe,35,, mely esetben a képlet FeS -- 
Fe.S, ; az Fe,S, tag megfelelőleg Fe.0,-nek az erős mágnességet megmagyarázná. 


(55.) Rims H.: Mesterséges czinkoxid kristályok. (Zeitschr. f. Kryst. XXIII. 
Bd., 467 p.) 

Ezen kristályok czinkolvasztókban nem ritkán fordulnak elő. Ilyeneket már 
többen irtak le. Szerző a New Jersey Zinc and Iron Co. Newarkban és a Passaic 
Zinc Co. Jersey Cityben, N. J. olvasztókban talált kristályokat, az utóbbiak közt 
nehány jól mérhető kristály volt. 


(56.) MürnreR W.: Hematit és magnetit mesterséges képződése az anilin - 
gyárak vasmaradékaiban. (Zeitsehr. d. Deutsch. geol. Ges. XLV. Bd., 
p. 63—68. 1893. Refer. Neues Jahrb. f. Min. 1894. I. Bd., p. 11. Ref.) 


Az anilin gyártáshoz szükséges hidrogént, vasból és sósavból állítják elő 
A megmaradó vasmaradékokat a szabadban felhalmozzák, hol a levegő hatása 
folytán oly heves oxidáczió megy végbe, hogy a halmok néha izzókká válnak. 
A puha tömeg erre megszilárdul, fémkinézésű belsejében sok üreggel bir, melyek- 
ben hematit és mágnesvas-kristálykák ülnek. 


(57.) HEBERDEY P. Pninrpp : Mesterséges antimonit és wismuth kristályok a 
cs. és k. olvasztóból Pribramban. (Chemiker Zeitung. 1895. I. p. 169.) 


Az olvasztóban antimonit és finom wismuthkristályokat (főkép co R-rel) 
találtak. 


at ae ae 
Kxk 


Ha az elősorolt ásványok előállítási-módját a fentebbiekből összeállítjuk, 
látjuk, hogy termelő módnak legfőkép a megfelelő anyagok összeolvasztása vagy 
hevítése — 32 esetben — használtatott fel. A hevítéshez szükséges hőmérsék igen 
tág határok között mozog, még pedig 1309-tól egészen a fehér izzásig. 

. Diffundálás által egy — elektrolizis útján egy — vízfürdőn való mele- 
gítés, levegő behatása és cserebomlás által hat ásvány állíttatott elő. Kohó és 
esetleges gyári termék nyolcz van. — Vajjon a természet végtelen laboratoriumá- 
ban ily módon teremnek-e az ásványok, azt csak a folytonos kitartó buvár- 
kodás, kisérletezés és főkép a természet hozzáférhető működésének szakadatlan 
megfigyelése lesz hivatva kideríteni. 


SUPPLEMENT 


FÖLDTANI KÖZLÖNY 


1899, AUGUST OKTOBER, 8—]0, HEFT. 


XXIX. BAND. 


KURZE ZUSAMMENFASSUNG DER OROTEKTONISCHEN 
VERHÁLTNISSE DER SÜDLIGCHEN MANDSCHURBEI. 


VowN 


EUGEN VON ÜHOLNOKY.? 


Die Mandschurei gehört zu den wenigst bekannten áusseren Provinzen 
des chinesischen heiches."? 

Die Mandsehurei kann vom orographischen Standpunkte aus in zwei 
Haupttheile getrennt werden. Der eine liegt vom Thal Liau-ho- und Songari 
gegen Südost, der andere von derselben Linie gegen Nordwest. Die beige- 
fügte Skizze enthált den südöstliehen Theil. (Fig. 1.) 

Wáhrend ich über die Struktur des ersteren ein, wenn auch unvoll- 
stündiges, so doch ziemlich klares Bild zu entwerfen vermag, ist der andere 
Theil des Landes, námlich jener, weleher sich nördliech von Songari bis 
zum Thal des Amur ausdehnt, gánzlich unbekannt. 

Zum südöstliehen Theil gehört auch die Halbinsel Liau-tung, welche 
nach den Studien des Prof. Freiherr von RICHTHOFENx mit uralten Gebirgs- 
ketten von der Richtung WW—ENE bedeckt ist. Die Gebirgsketten wer- 
den ihren Hauptmassen nach von Korea-Granit und krystallinischen Schie- 
fern gebildet, welche álter sind, als die sinischen Schichten. Auf und zwi- 
schen diese Bergrücken setzten sich die Sehiechtgesteine des sinischen 
Zeitalters ruhig an und kommen in genug máchtigen Komplexen vor, um 


: Vorgetragen in der Fachsitzung vom 1. Mürz 1899. 

kk Der russische Forscher AHNERT bereiste jüngst die von meinem Wege gegen 
Norden gelegenen Theile und berührte dabei Kirin und Ninguta. Seither durchzogen 
auch andere russische Forscher die Gegend des Hinka-Sees und die russische Mand- 
sehurei. Die Resultate ihrer Forschungen ergünzen meine hier niedergeschriebenen 
Daten. Die Gegend des Hinka-Sees ist in geologischer Hinsicht besonders compli- 
ciert. Meinen Wahrnehmungen fehlt ein Detail von grosser Wichtigkeit. Ich konnte 
nümlich, als ich Wladiwostock verliess, mit meinen Untersuchungen nicht eher 
beginnen, als bis wir den Boden der chinesischen Mandschurei betraten. Der Gouver- 
neur von Nowokiewsk maechte mich darauf aufmerksam, ich möchte im Bereiche 
des Lagers keinerlei Observationen vornehmen, sonst könnte ich verdüchtig erschei- 
nen und mich in Unannehmliechkeiten verwickeln. Nun wird man mir zugeben, 
dass es nicht gerade zu den leichtesten Sachen gehört, durch ein Lager von 14,000 
Mann, welche die Landstrasse mit ihren Manövern in der Lünge von gut einer Tag- 
reise besetzt halten, unbemerkt hindurehzusehlüpfen. 


)78 EUGEN V. CHOLNOKY : 


an ihnen das Alter der Schichten und die Haupt-Gebirgssysteme einge- 
hend studieren zu können. 

Nicht dasselbe kann ich von jenen Partien sagen, welche ich durch- 
wanderte. Die Gesteine, denen ich auf meinem Weg begegnete, waren 
grösstentheils Massengesteine. Die orographischen und tektonischen Studien 
beleuchten indessen auch die nordöstlich von Liau-tung gelegene Gebirgs- 
gegend. 

Nahe zum Strande des Japanesischen Meeres ziehen sich in südwest— 


— ez 


! h 
1 KARTENSKIZZE DER SÜDLICHEN 


MANDSCHUREI 
! 


U. DER ANGRENZENDEN GEBIETE. 
Masstab : 1 : 12.000,000. 
ma sza mon sz [auptbruchlinie. 


j Hauptbergzüge. 
J zs 5zE Reiseweg des Vert. 


s 78 4 ie Hy És 7 2 
ÉT :"e ME A 
j 


nordöstlieher Richtung Granitmassen hin. Der Granit ist theils mit kry- 
stallinischen Schiefern bedeckt, theils durchzieht er die letzteren. Das Strei- 
chen der Sehiefer ist ein nordost—südwestliches; stark gefaltet fand ich 
nur westlich von Hun-tsechuenn dunkle Thonschiefer, über denen diskor- 
dant gerüne Sandsteine gelagert sind. 

In den Gramitzügen ist das obenerwáhnte Streichen ohne allen Zwei- 
fel zu erkennen. Zwischen ihnen finden ziemlieh grosse Becken Raum, 
welche durch grosse 20—30 M. hohe Terrassen halbwegs ausgefüllt sind. 
Die Materie dieser Terrassen ist grober Kies und Sand, welche Abla- 


SÜDLICHE MANDSCHUREI. 279 


gerungen von Seen zu sein scheinen, obwohl es mir nicht gelang, dies 
durch Fossilien zu beweisen. Durch solche Becken windet sich der Kauli- 
kiang F und sein Nebenfluss der Mi-kiang, so auch der Kaya-ho. 

Der obere Kauli-kiang fliesst durch ein Lángsthal der sinisch strei- 
chenden Berge, das wahrscheinlich auch eine egrössere Bruchlinie ist. 
Nordwestlieh vom Kauli-kiang befindet sich nöümlich ein grosses Becken, 
das ich der Kürze wegen das Becken von Nen-kan heisse. Dieses wird von 
wellenfőrmig gelagerten Konglomerat- und Sandsteinbünken ausgefüllt. 
Was die Bruchlinie hervortreten lüsst, ist das Vorkommen der Basalte. 
Eimen der allerersten erblickte ich vom Gipfel des Kauli-ling (Pass von 


Fig. 2. — Petronella, Basaltkegel in der südlichen Mandschurei. 


Korea — Fig. 2.) und nachdem er keimen specialen Namen hatte und durch 
seine práchtige Regelmássigkeit eines jeden Aufmerksamkeit zu erwecken 
vermag, bezeichnete ich ihn in meinen Notizen mit dem Namen Petronella, 
als den Typus von áhnlichem Vorkommen des Basaltes. Verwitterter Granit 
bildet seinen Fuss, die Kanten der flachen kleinen Kuppe sind dem, durch 
Erosion wachsenden Thal zum Opfer gefallen, gerade so, wie die hervor- 
stehenden Kanten der Basaltdecke von Badacsony mit dem Verschwinden 
der Pontus-Schichten auch verniehtet wurden. 


X Der Lauf des Kauli-kiang oder Thu-mönn-ho ist auf den Landkarten nicht 
richtig dargestellt. 


1 


280 EUGEN V. CHOLNOKY : 


Die Basalte scheinen in Zügen von der Richtung SW—NO angereiht 
zu sein, und gegen Süden bescbhliesst sie, so weit ich sie verfolgen konnte, 
der schőne Pai-shan oder c Weisse Bergy. Diesen konnte ich nach den 
Beschreibungen von JAMES und CAMPBELL vom Gipfel des Tien-pao erken- 
nen ; hat er doch auch seinen Namen von dem weissen Bimsstein (pumice- 
stone), der seine máchtig hervorragenden Kanten aufbaut. An seinen Sei- 
ten entspringen noch heute Thermen. 

Gegen Norden von diesen Bruchlinien finden sich die jüngeren Erup- 
tiv-Granitmassen wieder in Zügen von der allgemeinen Richtung SW—VN0O ; 
die Schichtgesteine jedoch, welche sich hier und da in hohem Masse gefal- 
tet zeigen, verfolgen die Richtung 0—W. Löángs dieser grossen Bruchlinie 
bildeten sich ausgebreitete Becken. Deren findet sich eines — wenn ich 
nicht irre — im unteren Stromgebiet des Ja-lu-kiang, dann weiter oben, 
dem östlichen Fortsatz der Halbinsel Korea folgend, die Becken San-tao- 
kou und Nen-kan, weiter das obere Flussbett des Kaya-ho und endlich das 
Becken des Hinka- oder Chanka-Sees. Hier, an der westlichen Seite des 
grossen Beckens Nen-kan, befinden sich zwei solche Stellen, deren Umge- 
bung ich eingehend studieren konnte. Die eine ist Tien-pao-shan, wo ich 
Silber-Bergwerke zu untersuchen hatte, die andere San-tao-kou, wo es mir 
gelang, reiche Goldfelder zu entdecken. Diese beiden Stellen sollen einge- 
hender spáter besprochen werden. Am Tien-pao-shan sind die orographi- 
schen Züge des Granits wie die Richtung des Gneisses und der krystallini- 
schen Schiefer noch S5W—NO, jedoch nühert sich eine máchtige Faltung 
des krystallinisehen Kalkes und des Conglomerates der ostwestliehen 
Streichrichtung. 

In der Gebirgsgegend von Tien-pao-shan erheben sich die hervorra- 
gendsten Massen des ganzen Gebietes. Den hóchsten Berg, weleher sich 
über die Meeres-Oberfláche 1800 M. erhebt, benannte ich in meinen Reise- 
notizen Tien-pao. Die Aussicht von dessen Gipfel bietet die beste Orientie- 
rung über die orographischen Verháltnisse. Von Südost her bilden die 
Kulissen der sinisch streichenden Bergketten den Hintergrund des Beckens 
Nen-kan. Gegen Südwest schimmert eine Basaltreihe und der Pai-shan. 
Von letzterem etwas gegen Norden zieht sich eine Anhöhe gegen Westen, 
welche die Aussicht versperrt. Dies ist der Tsbang-pai-schan, jene müchtige 
ostwestliche Bergkette, welche nördlieh von Mukden auf das Alluvium des 
Liau-ho stösst. In den Tien-pao láuft ein ostwestlich streichender, massi- 
ger Bergrücken nach Westen aus; er erseclheint als eine sanft gebösehte, 
stumpfe Schwellung und ist wahrscheinlich eine unter der spüter zu 
beschreibenden Trapphülle hervorbrechende Granitmasse. 

Gegen Nordwest und Norden ist der Horizont völlig gerade, als fiele 
der Blick auf ein riesiges alluviales Flachland, jedoch sind an der geraden 
Linie des Horizontes starre Unterbrechungen, eigenartige, vertikale, trep- 


SÜDLICHE MANDSCHUREI. 981 


penförmige Absátze sichtbar. Als ich diese Aussicht genoss, war die ganze 
nördliche Gegend, nach welcher mich mein Weg führen sollte, für mich ein 
unbegreifliches Rüthsel. 

In sehr grosser Entfernung, in der Gegend von Kirin, zeigte das 
Fernrohr die haucháhnlichen Silhouetten abgesondert stehender Kuppen. 

Dies is; jenes ungeheure Trapp-Plateau, welches sich über das ganze 
obere Flussbett des Songari ausbreitet. 

Die zweite Stelle, wo ich detailliertere Studien machte, ist der Gold- 
becken von San-tao-kou, welche von der ersteren etwa 80 Km gegen Süden 
entfernt ist. Hier bauen colossale Gneiss-, Gneissconglomerat- und phylli- 
tisehe Gneissmassen von beinahe vollstándigem ostwestlichen Streichen 
steil stehend das Gebirge auf, welches durch den oben erwáhnten Bruch 
begrenzt wird. 

Die vielen Becken, die einander durchschneidenden Gebirgslinien 
complicieren die Umstánde derart, dass im ersten Moment der grösste Wirr- 
warr den Forscher irre zu führen droht. 

Verlassen wir nun diese Gegend, wo wir die Berührung des ostwest- 
lichen und südwest-nordöstlichen Streichens beobachteten, műssen wir die 
mit Basalt gekrönten Granitmassen des Tien-pao-shan übersehreiten. Nach- 
dem uns dies gelungen, breitet sich vor unseren Blicken auf einmal ein 
Plateau in der Durchschnittshóhe von 200—300 M. aus. 

Anfangs verráth dieses Plateau seine Struktur, so lange námlich die 
Báche in den tiefe Binschnitte bildenden Engen herniederbrausen, welche 
den südlichen Saum durehbrechen. Hier ist die Basis des durch die Bro- 
s1o0ns-Tháler zerklüfteten Hochlandes der Granit, dessen Scheitel Basalt- 
Kuppen oder auch grössere Basalt-Decken hüllen. Der Umstand, dass die 
breiten Thaler durch mannigfaltige Formen der Trapp-Tuffe terrassenförmig 
ausgefüllt sind, lásst es unzweifelhaft erscheinen, dass der grösste Theil 
dieser Tháler bei Ausbruch des Basaltes bereits vorhanden war. ; 

Weiter aufwárts erweitern sich endlich die Engen des Baches, sein 
Gefálle verringert sich, und einen kaum wahrnehmbaren Pass(Ha-erl-pa- 
1ing) übersteigend, führt der Weg über reinen, sehwarzen Basalt hinweg. 

Meines Wissens dehnt sich dieses grosse, vulkanisehe Plateau 60,000 
Km? im oberen Stromgebiet des Songari aus. 

Die Flüsse bilden, wie auf jedem horizontalen Plateau, tiefe Canons, 
und dies ist der Grund, dass auf dem Plateau die vunderbarsten Formen 
in die Erscheinung treten ; dazu tragen auch die eigenartig bizarren Bilder 
bei, welche der steile Saum jener Fláchen bildet, die durch die oft mehr- 
fache Übereinanderschichtung der horizontalen Lavahülle entstanden sind. 

An dem nordwestlicehen Ende dieses Trapp-Plateaus erheben sich 
abermals komplicierte Bergsysteme. Máchtige Granitmassen, deren ost- 
westliche hichtung ausser allem Zweifel steht, versehliessen gegen Norden 


989 EUGEN V. CHOLNOKY : 


die Aussicht. Von der Landstrasse gegen Norden einen Abstecher machend, 
erreichte ich die gefalteten Schichten dunkler Thonschiefer, und auch das 
Streichen dieser Schiefer ist ost-westlich. Spáter konnte ich die Fortsetzung 
dieser von Thonschiefer aufgebauten Bergkette von dem nach Kirin füh- 
renden Weg sehen ; die von ihr herablaufenden Báche bringen Thonschie- 
ferkies herunter. Hier ist Thu-shan ihr Name, welchen ich auf die ganze 
felsige Linié bezog. In dem, von ungeheuren Urwáldern bedeckten, beinahe 
total unbewohnten Gebirge war es mir der vorgerückten Jahreszeit zufolge 
unmöglich weiter vorzudringen. 

Unterwegs von 0-mo-so nach Kirin fand ich jedoech archaische 
Gebilde vor, insbesonders einen schwarzen, glimmerreichen Phyllit, dessen 
Streichen Südwest—Nordost war, eine Richtung, welehe auch für die 
dortigen Gebirgszüge charakteristisech ist. Dies ist auch das Streichen der 
Bergkette Kulebh. 

Die Landstrasse von Kirin nach Mukden führt am nordwestlichen 
Fuss des Plateaus lángs der Bergkette Kuleh hinweg. Diese sogenannte 
Bergkette ist eigentlich nichts anderes, als der erhöőhte Saum des Trapp- 
Plateaus. Hier zieht sich námlich eine máchtige Bruchlinie in der Richtung 
5W—N0O dahin und begrenzt von Nordwest her das Hochland der südli- 
chen Mandschurei. Lángs des Bruches befinden sich zahllose Vulkane 
jugendlichen Zeitalters, deren beinahe ununterbrochene Reihenfolge der 
Bergkette ihren Charakter verleiht; von einem Kettengebirge kann jedoch 
nur insofern die Rede sein, als sich hier und da, einzelne Flecken bildend, 
auch kristallinisehe Schiefer vorfinden. Sie sind in steiler Stellung, ihr Strei- 
chen ist 5W—NO. 

Lángs den Ketten des Thu-shan, ebenso wie am nordwestlichen 
Abhang des Plateaus, finden sich vereinzelte Becken vor, die von tertiáren 
Gebilden ausgefüllt erscheinen. Bin solches treffen wir náchst Kirin, wo 
unter einer dicken Kies- und Sandschicht kohlenführende blaue Thon- 
schichten liegen. In derselben Gegend ist auch eine kompakte Braunkohle 
vorhanden, welche ölteren Ursprungs zu sein scheint, deren Fundstátte ich 
jedoch nicht besuchen konnte. 

Solch ein Becken befindet sich südlich von Kirin, Au-hoa-shan 
genannt, welches von goldhaltigen Kies- und Sandterrassen ausgefüllt ist. 

Den westlichen Abhang des Kuleh erklárt ubrigens am besten das in 
der Fig. 3 gegebene Profil. 

An den Granit des mit Trapp bedeckten Plateaus lagern sich krystal- 
linische Schiefer in steiler Stellung; dann verdecken wieder alles die vul- 
kanischen Gesteine, deren Tuffe sich — wie es scheint — gleichzeitig mit 
jenen sandigen Kiesschichten ablagerten, die false beddingy zeigen und 
in bestimmtem Niveau die Thüáler bedecken. Westlich von dieser Gegend, 
welche durch so viele und schöne vulkanische Kuppen gekrönt ist, befindet 


ötnksz üsz 


SÜDLICHE MANDSCHURKEI. 983 


sich abermals eine grosse Bruchlinie, wo ein wellenförmig gelagerter 
steriler Sandstein mit loser und bunter Struktur grosse Fláchen einnimmt. 
Dieser Sandstein scheint einer jüngeren Flysch-Zone anzugehőren. Die 
schnelle Reise machte eingehendere Erhebungen unmöglieh. Über diesen 
Sandstein breiten sich dünne Trapp-Decken aus. Von hier gegen Westen 
eröffnet sich dem Blicke das unendliche Niederland der Dauren mit seinen 
inselartigen und begrabenen Vulkanen. Ahnliche Erscheinungen besehrieb 
Freiherr von RICHTHOFEN aus der Gegend von Mukden und Hsin-min-thun. 

Nördlieh von Mukden, bei Thie-ling, gelangte ich an einen interes- 
santen Aufsehluss. Hier lagern mit beinahe ostwestlichem Streichen und 
einem nördliehen Fallen von 659? máchtige mit uarzgángen durechsetzte 
Phyllit-Sehichten, von einem Granitit und Gneissgranit bedeckt. 

Sudlich von diesem Aufsehluss lagert wieder ein kompakter, glasiger 
Ouarzit von grosser Máchtigkeit, dessen Streichen ost-westlich ist und 
dessen nördlicher Fall 457" betrágt. 


3 SZA 
sz hé se SS 0Ükmesee sz SS SES 


Fig. 3. — Ouerprofil des Kuleh. 
1. Gyanit; 2. Gneiss, Phyllit, Krist. Kalk u. s. w. (vorsinisch); 3. Flysch-Sandstein 
(mesozoisch ?) ; 4. Tertiüre Sand- und Schotter-Ablagerungen mit starkem e/alse-becd- 
dingy ; 5. Basische vulkanische Gesteine. 


Wird dieses ost-westliche Streichen bei Thie-ling in eine gut orien- 
tierte Karte eingetragen, so wird man fiaden, dass diese Linie nördlieh von 
Tung-hoa-hsien gerade in jenen phillitisehen Gneiss-Zug hineinschneidet, 
welchen ich bei San-tao-kou erwáhnte und weleher mit der Bruchlinie des 
Beckens Nen-kan abschliesst. 

Auch aus der Gegend von Tung-hoa-hsien bekam ich Nachricht durch 
einen Missionaár, der seiner Sendung zufolge hier viel verkehrte. Seiner 
Angabe nach befinden sich nördlich von der Stadt hohe Berge." 

JAMEs XX schreibt über die Gegend von Mao-örl-shan: xaDer Horizont 
ist auf der einen Seite durch eine dunkle Gebirgskette von gleichmássiger 
Höhe und solcher Lönge verdeckt, dass man meint, es könne ein Viererzug 
eine Woche lang im Galopp über die Baumwipfel dahinrasen., 


X The Long White Montain, S. 241. 
kk Dasselbe bestütigt auch R. T. TuRLEv (The Geogr. Journ. London 1899. 
XIV. 292. u. f.) Er spricht auch an der Vereinigung des Hun-kiang und des Ja-lu- 


kiang von Basalt. 


984. EUGEN V. CHOLNOKY : 


Als JaAmEs und seine Begleiter die Wasserscheide des Ja-lu-kiang und 
des Songari nördlich von Mao-erl-shan übersehritten, fanden sie die Höhe 
des Passes etva 1000 M. (3000 Fuss) und trafen unterwegs Goldschlammer. 
Dieser Pass liegt bedeutend mehr gegen Norden von Pai-shan, als dies 
James auf seiner Karte zur Darstellung brachte, was aus seinen Daten über 
die Entfernung, welche er am Ende seines Buches mittheilt, sofort erhellt : 


Mao-örl-shan— Tang-ho-kou . ..... 1901 
Tang-ho-kou—Pai-shan . . .... 350 li 


wohingegen er die beiden Entfernungen gleichgross zeichnete. 

Ich habe daber Grund anzunehmen, dass jene máchtige Gneiss- und 
Phyllit-Kette, welche bei San-tao-kou zweifellos als ein ostwestlieher Zug 
zu erkennen ist, durch die ganze Mandschurei hindurchführt und dort, wo 
die grosse Bruchlinie des Alluviums von Liau-ho das Hochland gegen 
Nordwesten begrenzt, wieder aufhört. 

Aus den Wahrnehmungen des Freih. von RICHTHOFEN bei Liau-tung 
hebe ich die folgenden hervor : 

Das Streichen der archaischen Schiefer in den südliehen und mittle- 
ren Theilen der Halbinsel ist SW—NO, weiter nordwárts, besonders dort, 
wo der grosse Forscher die Wasserscheide des Ja-lu-kiang und des Liau-ho 
südöstlich von Mukden übersehritt, herrschen in den archaischen Gebilden 
mebr die ostwestliehen Richtungen vor. Wunderbar beschreibt Freih. von 
RICHTHOFEN die parallelen Granitrucken des WFöng-huan-schan und des 
Lung-wang-schan, welche zwei emporragende Strunke einer schalig sich 
ablösenden Granitwölbung zeigen. Das Streichen der schalenförmigen 
Absonderungs -Fláchen im Granit ist ostwestlich, und dies ist ein unum- 
stösslicher Beweis dessen, dass die Resultante der gebirgsbildenden Krátte 
hier meridionaler Richtuag war. Noch schürfer tritt diese ostwestliche Rich- 
tung aut der geologisehen Karte des Ricuraorewssehen Atlas nordöstlieh 
von Mukden hervor. 

In Liau-hsi wurde Freih. von RICHTHOFEN durch ungünstiges Wetter 
in seinen Forschungen behindert. Überdies hat man in neuerer Zeit begon- 
nen hier eine Eisenbahn zu bauen, deren KEinschnitte mir aüsgezeichnete 
Aufsehlüsse boten. Diese Umstánde erkláren es, dass es mir möglich war — 
trotzdem ein Geograph auf Wegen, die Freih. von RICHTHOFEN gegangen 
ist, nur Nachlese halten kann — auch von hier Neuigkeiten zu bringen. 

Es empfángt hier den Hammer des Forschers — um mich mit Freih. 
von RICHTHOFEN auszudrücken — ein arges Gewirr. Dieses scheinbare Durch- 
einander hat einen zweifachen Grund. Erstens konnte man vormals auf 
Grund der nur vereinzelt vorhandenen Aufschlüsse die stratigraphischen 
und tektonischen Verhültnisse der archaischen und sinischen Scehiefer und 
des Sandsteines kaum erkennen; zweitens ist das ganze Gebiet, durch 
weleches die Landstrasse von Mukden nach Shan-hai-kwan führt, nichts 


SÜDLICHE MANDSCHUREI. 285 


anderes, als ein breites Abrasions-Plateau und zwar mit einer jüngeren 
Abrasion, als der dortige jüngste Vulkanismus, nachdem ein grosser Theil 
der vulkanischen cdykesv ebenfalls Abrasion erlitten hatte. Als interessante 
Anmerkung erwáhne ich, dass einige Abarten des Granits durch die Abra- 
sion viel mehr leiden, als die jüngeren vulkanischen Gesteine. 

Das Gebirge von Í-vu-lu-shan war in den Augen des Freih. von 
RICHTHOFEN eine Gruppe von Bergketten mit sinischem Streichen. leh 
meinte durch die krystallklare Luft eine söhliggelagerte Schichtung an den 
Seiten der kahlen Gebirgszüge wahrzunehmen und glaube eher, dass 
dies wohl ein ebenso scharfer Plateausaúm sei, wie das Plateau von 
Shan-si über dem grossen chinesischen Tiefland. 

In den von hier südlich gelegenen Gebirgsketten ist das orographi- 
sche Streichen unverkennbar WSW—ONO, ja beinahe 0—W, im Süden 
allmahlig gegen 5W—NO umbiegend. Es kommt mir vor, als setzte der 
grosse Bruch, durch welchen das Thal des Liau-ho abgegrenzt wird, jenen 
Ketten ein Ziel, die, an den Zug des Tschang-pai-shan sich anschmiegend, 
anderenfalls in die Mandsechurei hinüberreichen würden. 

Ich kann mich nicht in Einzelheiten einlassen, sondern erwáhne nur, 
dass ich an mehreren Stellen solche Aufschlüsse sah, wo die tektonischen 
Verháltnisse die orographischen Wahrnehmungen günzlich rechtfertigten. 
Machtig gefaltete Gneisse, sehöne Phyllit-Reihen, nördlich von Ning-juen- 
tshou auch gewisse Sandsteine zu gewaltigen Wölbungen gefaltet, zeigen 
die eben bereits erwáhnten Struktur-Richtungen, welche aus der ost-west- 
lichen in die südwest—nordóstliehe Richtung übergehen. 

Wenn wir jetzt die erláuterten Verhültnisse zusammenfassen, können 
wir folgendes feststellen : 

1. Den im Bogen laufenden Gebirgsketten von Nord-Tschi-li setzt in 
Liau-hsi ein máchtiger Bruch ein Ende. Diese Bruchlinie scheint sich mit 
der zweiten dort zu treffen, wo die meisten und sehönsten Vulkane in der 
Umgebung von Kirin sich übereinanderháufen. Darüber hinaus — scheint 
es — zieht sie sich, das Thal des Songari und des Amur verfolgend, bis zur 
nördlichen Kante der Insel Sachalin hin. 

2. An der südöstlichen Seite des Alluviums des Liau-ho findet sich 
eine zweite Bruchlinie ; die Gegend von Kirin und Mukden durchsetzend, 
begrenzt sie von Westen Liau-tung und schneidet in den westliehen Rand 
von Schan-tung. Diese Bruchlinie konstatierte sehon RICHTHOFEN. 

3. Die dritte Bruchlinie zieht sich am östliehen Ende des Tshang- 
pai-shan dahin, begrenzt von Osten Liau-tung und wirft sich an die starre 
Seite der vorspringenden Halbinsel Shan-tung, dort vereint sie sich mit 
dem von der westlichen Seite des Liau-tung herablaufenden Bruch. Den 
Punkt ihres Aufeinandertreffens charakterisiert starker Vulkanismus, an 
der südwestlichen Spitze des Liau-tung hingegen die verwirrte Lage der 


986 EUGEN V. CHOLNOKY : 


Sehichten. Dies letztere konstatierte Freih. von RICHTHOFEN"s umsichtiges 
Auge in einer über alle Zweifel erhabenen Weise. In dem durch mich ange- 
nommenen Fall gerathen alle die in Shan-tung und der südliehen Mand- 
schurei zweifellos dem sinischen System angehörigen Gebirgsketten auf 
eine Seite dieses grossen Bruches. Für diese Bruchlinie ist in der Mand- 
schurei charakteristiseh, dass sie — wie erwáhnt — von grossen Becken 
begleitet wird. 

4. Den südlichen Theil der Mandschurei bedecken Berge von sini- 
schem System, die wahrscheinlich von Shan-tung über Korea herüberreichen. 

5. Zwischen den Bruchlinien von Liau-tung ist an zwei Stellen ein 
ost-westliches Gebirgs-Streichen zu erkennen. Das eineist im Süden der 
Zug des Tshang-pai-shan, das andere im Norden der Thu-shan und dessen 
parallele Granit-Züge. Eine ebensolche ostwestliche Bergkette scheint hoch 
oben im Norden, im Thal des Amur das System des kleinen Chingan 
zu sein. 

6. Zwischen den beiden Bruchlinien von Liau-tung und den zwei 
latitudinalen Bergesketten liegt das Trapp-Plateau der Mandschurei. 

7. Liau-hsi ist ein Abrasions- Plateaurand, dessen Grundskelett durch 
Gebirgsketten gebildet wird, die sieh an den Tshang-pai-shan anschmiegen, 
ursprünlieh  jedoch die südwest-nordöstliehe Richtung verfolgen, und 
welche am Bruch von Liau-hsi ihr Ende finden. 


Die Gegend der Bergwerke von Tien-pao-shan. 


Es ist das eine mit Urwáldern bedeckte Gebirgsgegend, wo die kleine 
Bergwerkscolonie auf beinahe gánzlicnh unbewohntem Terrain liegt. Die 
geologisehen Verhültnisse seiner Umgebung sind, wie bereits erwáhnt; 


Öierpas ! 
41800.4f N 


12"km- SSE g see eses ela es jeleit aa 


Fig. 4. — Profil des Tien-pao-shan. 
1. Rosafarbener Eruptiv-Granit; 2. Granit; 3. Porphyr, Porphyrit, -Tutf u. s. w.; 
4. Basische vulkanische Gesteine; 5. Urgneiss; 6. Ouarzite und Arkosa-Sandsteine 
(Streichen 0—W); 7. Kristallyniseher Kalk (Streichen 0—W); 8. Konglomerat. — 
A) Silber- und Kupfer-Bergwerke. 


ziemlich kompliciert, da eben hier die eine grosse Bruchlinie den ostwest- 
lich streicehenden Bergesystemen ein Hnde setzt. 
Wie das Profil (Fig. 4) zeigt, lagerten sich hier die Schichtgesteine 


u; 


12 


SÜDLICHE MANDSCHUREI. 87 
in Form einer zerbrochenen Wölbung. Gerade über der Stelle des Berg- 
baues zieht sich jene steil aufgefaltete, dicke Schichtgruppe dahin, welche 
den interessantesten Theil der ganzen Gegend bildet. Die aufgefalteten 
Schichten erlitten eine erhebliche Veránderung, bei welcher — so secheint 
es wenigstens — eine Kontakt-Metamorphose eine grosse Rolle spielte. Es 
hátte scehwer gehalten, die Lage des Arkosa -Sandsteins und Konglomerats, 
sowie die der Porphyr-Breccia in dem Durcheinander der Massengesteine, 
welche den Berg bilden, zu erkennen, wenn nicht der krystallinische Kalk- 
stein einen immer sicheren Leitfaden bildete, welecher selbst unter solch 
schrecklichen Terrainverháltnissen, wie die Waldwildniss der Mandschurei 
bietet, verháltnissmássig leicht auffindbar ist. 

Diese Lage des Kalkes zeigt uns die eine Hálfte eines Antiklinalen 
(Gewölbes), der andere Schenkel desselben ist zu einer gebrochenen Tafel 
zertrümmert, welche wir nur in zerstreuten Schollen in dem mit Urwald 
bedeckten Gebirgsland erkennen können. Somit gesellt sich zu der ursprung- 
liehen Verwickeltheit der Faltungsverháltnisse noch der Umstand, dass 
ausser Faltenstörungen auch Schollenbewegungen — und zwar in nicht 
geringem Maasse— in der Aufrichtung des Gebirges Theil genommen 
haben. Diese Verháltnisse sind einigermaassen áhnlich jenen des Innen- 
randes der Karpathen, wo die mesozoische Faltung einer Schollenbewegung 
gefolgt hat, wodurch das Gebirge in Tafelbrüche zerlegt wurde; analog die- 
sem Vorgange auch hier — wie es scheint — nach Bildung der archaischen 
W—0 gerichteten Faltungsketten, als die Sedimente an der Ostplanke der 
in Rede stehenden Bruchlinie in veründert streichende Falten auf- 
gewölbt wurden, sind jene negative Auflockerungsstellen entstanden, wo die 
ursprünglichen Gewolbstheile zu Schollen zusammenbrachen. 

Es ist dies nicht einmal mehr der orographische Hauptrücken, also 
nicht mehr die Leitlinie der ostwestlich streichenden Wolbung, obzwar 
sich hier der höchste Bergknoten, der Tien-pao bildete, jedoch nur durch 
Aufeinanderháufung eruptiver Gesteine." Viel charakteristicher ist jener 
von fantastischen Felsgruppen gekrönte Granitzug, welchen ich am Profil 
mit der Nummer 1 bezeichnete. Es ist dies ein sehr schön rosafarbener 
Granit, verschieden von allen Graniten der Umgebung, besonders von dem 
sogenannten Korea-Granit, welcher auf der Zeichnung mit Nummer 2 
bezeichnet ist. Das Streichen dieses Granits ist sehon S$W—NO und gehört 
demnach schon zum koreanischen Gebirgs-System. 

Dieser Granit ist um bedeutendes jugendlicher als jene Schicht- 
gesteine, welche das Gewölbe aufbauen, durchsetzte doch deren eine 
Schichtengruppe. Der Granit Nr. 2 ist álter als die Schichtgesteine, aber 
jünger, als die Gneissgruppe Nr. 5, weil er dessen Schollen als Einschlüsse 
enthált, vohingegen die Kiesel des Konglomerates überwiegend aus diesem 
Granit bestehen. 


Földtani Közlöny. XXIX. köt. 1899. 20 


988 "UGEN V. CHOLNOKY : 


Die Bergwerke sind an jener Stelle, wo die aufgefalteten Arkosa- 
Sandsteine sich mit diesem Granit berühren. Die silber-, blei- und 
kupferháltigen Erze kommen auf eine an die norvegischen Fahlwerke 
erinnernden Art in jáh hervorspringenden Lagern, Sücken vor, zumeist 
jedoch durchsetzen sie das Gestein in unendliech feinen Lagern, dessen jede 
Lücke und jeden Sprung ausfüllend. 

Die Chinesen verstehen nicht horizontale Stollen zu bauen, und so 
griffen sie Erze von oben mit Hilfe brunnenartiger Schachte an. Natürlich 
füllten sich diese alsbald mit Wasser, welche sie aus einer Tiefe von 
60—70 M. nicht herauspumpen konnten, so dass sie den Schacht auflassen 
und einen neuen anlegen mussten. Die Seiten der Schachte spreizten sie 
mit Balken, welche auch zum Auf- und Abstieg dienen, und auf diesen 
kletternd befördern sie die Erze ans Tageslicht. 


Die Goldfelder von San-tao-kou. 


Von geologisehem Standpunkte vielleicht noch interessanter als Tien- 
pao-shan ist das Becken von San-tao-kou. Dies liegt etwa 80 Km von 


Üzgszzea eg Hi 


ELT rz ETTÍLiL 
s CSESSZSSSe SES 


Fig. 5. — Ouerprofil des San-tao-kou-Becken. 
1. Grober Sand und Schotter; 2. goldhültige Schotter-Schicht: 3. Sandstein, Kon- 
glomerat u. s. w. (tertiár); 4. álterer Sandstein; 5. Granit; 6. Gneiss. 


Tien-pao-shan gegen Süden, am südliehen Abhang jenes Gneissgebirges, 
welches wir als das Ende des Tshang-pai-shan kennen lernten. Das Becken 
ist in meridionaler Richtung langgestreckt; im Süden ist eine schőne 


Fig. 6. — Lüngsprofil des San-tao-kou-Beckens. 
1. Grober Sand und Schotter; 2. goldháltiger Kiesel-Lager; 3. Sandstein, Konglo- 
merat u. s. w, (tertiür); 4. ülterer Sandstein ; 5. Granit; 6. Gneiss. 


Kuppe sichtbar, der Niu-sin-shan, von welcher ich meine, dass sie Basalt 
sei. An der östlichen Seite des Beckens scheint der Gneiss, am westlichen 


iktatta kás ő Snlésssad a 


JOT[-NOX-OBJ-ULS JP TUNTANITY SEP punJgSzopJoA IT "Aogjoog 
JAPUSIUNIPIOS U9JO TISITJATTJASUTAISPUBG 9IVIJI9J e3[[93505 joryos uozun "NOX-OV3-UBG UOA USJUDIU[9G TUAPUJITMIPTOS oLT 


ZESTA 
9. 
(9 e) 
51 
KK 
ísszg) 
S1 
—- 
[ai 
b 
mi 
2 
[99] 
íj 
Hz 
kezi 
bi 
(zi 


SÜDLICHE 


290 


"NO-OVJ-UVG TOA J9pPTSIPIOD olg — 8 ATA 


EUGEN V. 


FA 


( 


ed Kezet gs )/ aKd LET új 1/3 Zrin 7. § 
NON ;, éz / YEN § / 
sg lan A — zázezep 7Ö7ZS Zo 7 H 
Es eze s G e íz ék SZ En ÖV A 
En eze z 2 Tsz a ő 


ay 
(4 
mb 


n 


za 


d 
(4 


Hy 


hi 
1, 


94 
J 


he) 


ül [d 


ZT 
ÉG 


TSZÉGZZZ ZO 


fe deze 
SZAZ e 
5 zza PG 


b97 (4 
Sze l8-——e íj ESZE IZ EEzsézTt ha Tag fér in eV mr sza SZTŐ ar 
US (NYZ 2 7 Szet Hy ve s 
sű É z g 
ság Mm e át ÁE z Eng nezze ere Esés s Ezé aga S — ez tát a 
Beke pe zz ezT ZESá EZAZ VET TŰT TT SES - —— Ez 
íz 7 ES Ka SZRZZB ar sé azé 


E A 


em tr 


vasak ész SETA ETO 


2 Te VIT élés SA 
Bo E. éről ta 108 28 
s / Ha ILS A E 
KAI e 1/N Í ! 
ÖSS s] 53 t 1 
§ e j ta ] 
2 évi a 
tea ót Wljj 1 
E i/ f] ig 
r-szz sz NI a éz 
gy jiáj ! 1 
sr lt TEN". 
Asz 2 Ai j ! 1861 
4 (S 1) A 


CHOLNOKY : 


der Granit zu herrschen, die 
westlichen Grenzberge konnte 
ich jedoch nicht durechforschen. 

Das Becken wird an der 
einen Seite in grosser Ausdeh- 
nung, an der anderen nur in 
Überresten von hohen Terras- 
sen ausgefüllt, deren Materie 
unten loser Sandstein, Sand, 
thoniger Sand und Schichten 
von kleinkörnigem, losen Kon- 
glomerat besteht. (Figur 5, 6 
und 7 Nr. 3.) Diese sind wel- 
lenförmig gefaltet mit ostwest- 
liehem S$Streichen, ihr  Gipfel 
litt Abrasion. Es deckt sie gro- 
ber Kies und Sand in ganz ho- 
rizontaler Lage, die untersten 
Schichten enthalten  reichlich 
Gold. Dieses fanden wir in 
Schöllehen von verschiedener 
Grösse, darunter einige von der 
Grösse eines Kreutzers.  Dieser 
grobe Kies und Sand wird gegen 
die Berge hin immer dicker, 
ihre Körner werden grösser, was 
auf die Entstehung der Kiesel 
hinweist. Fig. 7 ist nach einer 
Photographie  verfertigt — und 
stellt deutlieh die Lage der 
Schichten und die wunderbare 
Regelmássigkeit der Konstruk- 
tion, welche die Terrassen be- 
sitzen. 

Die Ursprungsstelle des 
Goldes scheinen die Ouarz- 
adern des Granits und Gneisses 
zu sein. Dies erfuhr ich in den 
Goldbergwerken von Li-tz"-kou- 
ho bei Kirin, wo des Goldes 
wegen die 0uarzadern zerstampít 
und gemahlen werden; dieses 


SÜDLICHE MANDSCHUREI, 291 


Mebl bietet den Stoff zur Sehlemmarbeit. Im Thal des Baches Li-tz"-kou 
füllen ebensolche goldführende Kies- und Sandterrassen das Becken Au- 
hoa-shan. 

Von den Terrassen des Beckens San-tao-kou trug der Fluss den gold- 
führenden Kies und Sand hinweg, um sie dort abzulagern, wo er das 
Gneissgebirge in den mit kleinen Becken abwechselnden schönen Engen 
durehbriecht. Die Chinesen sechlemmten nur das alluviale Gold, wobei sie 
auf die Gipfel der hohen Terrassen nicht bedacht waren. HRein wissen- 
sehaftliche Folgerungen leiteten mich, als ich trotz der Finwendungen der 
Chinesen stromaufwürts vordrang, um in den prüchtigen Terrassen auf den 
ersten Bliek den Ursprungort des alluvialen Goldes zu erkennen. 

Es ist ein herrliches Bild, welches diese Terrassen besonders vom 
östliehen Abhang des Beckens dem Beschauer bieten. (Fig. 8.) Sie werden 
durch lange, ungegliederte Ouerthüler durchschnitten und auffallend ist es, 
dass die so entstandenen Terrassen-Stücke ganz regelrecht unsymmetrisch 
sind, dass nömlich ihre südliche Seite höher ist als die nördliche, der nörd- 
liche Abhang der Thülchen steil, der südliche sanft abfállt. 

Soweit ich das Terrain bereisen konnte, beobachtete ich die Ausbrei- 
tung dieser Terrassen. Auf jenem Gebiete, wo ich die áhnliche Struktur der 
Terrassen zweifellos feststellte, fand ich deren Fláchenmass über 32 Km, 
wenn jedoch der Schein nicht trügt, finden sich gegen Süden áhnliche 
tektonische Verhültnisse von grosser Verbreitung vor, weil zwischen den 
Umrissen der aus der Ferne bláulich schimmernden Berge noch immer die 
starren, regelmássigen Formen der Terrassen sichtbar sind. 

Aus einer thonigen Sehicht des die Terrassen aufbauenden unteren 
Sandsteines giengen Fossilien hervor, welche das Alter der Schichten als 
spüát-tertiár erkennen lassen. 


2992 D: LADISLAUS TRAXLER 


.DATEN ZUR SUHWÁAMME-FAUNA DES BORIER DIATOMFA- 
PELITS UND DUBRAVICZAER KLEBESCHIEFERS. 


Von 
Dr. LADISLAUS TRAXLER. 


Im Jahre 1894 bekam ich von Herrn Dr. JosEF PANTocsEkK Klebe- 
sehiefer aus Dubrovicza und Diadomea-Pelit aus Bori. Wáhrend ich diese in 
Bezug der Süsswasser-Schwámme untersuchte, entdeckte ich die Überreste 
einer ganz neuen Gattung, welche ich unter dem Namen Ephydatia fossi- 
lis beschrieb. Seither beschaffte ich mir von Herrn Dr. E. THEMÁK neues. 
Material, in welchem ich viel mehr Schwámme-Überreste fand. Dieser: 


9 
f 35 


zzz demó ezzen e 


Hi 
we 


Fig. 1. Zweispitzige Kolben-Nadeln (nach der Natur gez. in 150-facher Vergr.) 


Umstand führte mich zu einer abermaligen Untersuchung der Gesteine, 
um meine früheren Daten zu ergánzen. Von jedem Gestein stellte ich je 
fünfundzwanzig Pröparate her und zwar schlemmte ich das mit Sáure ver- 
dünnte Material und verwahrte es, wie üblieh, in Canada-Balsam. Mögen 
folgende Tabellen zur Erláuterung dessen dienen, wie vieler Amphydiscus-, 
Gemmula-, Kolben- und Skletnadeln sich in den einzelnen Práparaten 
befinden und welche Grösse die einzelnen Skelettheile in p.. ausgedrückt 


aufweisen. 


rt Ephydatia fossilis, eine neue Gattung der fossilen Süsswasser-Schwámme. 
1894. Band XXIV., Heft 6—8. P. 173. 


BORIER DIATOMEA-PELIT UND DUBRAVICZAER KLEBESCHIEFER. 993 


I. In den Práparaten des Dubraviczaer Klebeschiefers 
befinden sich : 


] ] ! j 
II. 2.13.14. 5. 6. 7. §.19.110.11.12.13.14.15.16 17.18. 19.20.21.22.23.24. 25. Práparat 


Amphidiscus SI 91 7125! 2II6AOTOI SU4 8 5IL11010—. 915 2—21 232 4 
Gommulanadeln 1- 17 11 9 31 1 11 31 1—i 31 2——. 2 1 929— 1— 3 1 
Kolbennadeln T/4IME eg E ELESEN 1 2 262 I 3 — S — 1 


Skeletnadeln 90254020151215161210 S 9611620—423520161822253020 


II. In den Práparaten des Borier Diatomea-Pelits befinden sich : 


j J EETE:E TE 
1.12.13.14.15.16.17.18.)9. 14. s ttgk kötél 16. 17. 18. 19.20. 21. 22. 23.24. 25. Práparat 


Amphidiscus 910 4-6 BESZ TÓV D BOOZE 9 A 50 7 SLOSSRO "20 
Gemmulanadeln 271 1 42 37 4— 51 1 1 2—. 1—1—1—i 27 3545I 11 12 
Kolbennadeln . 954 1—1 1 1.12 1 2 16173— 1 26417 1 1 1 1 2 2 
Skeletnadeln 2830313440252628303130313025—40455055641825263035 


III. Messungen über die Amphidiscuse. 


a) Axenlünge : 


Dubravicza : Aa: 50. 48. 045770 7ú 45. 495 50. (60.702. 64. c03.:SI 48.692 70.571 u. 


a) 
Bori : 64. 40. 42. 48. 55. 64. 70. 72. 75. 74. 79. 69. 70. 68. 72. 45. 48. 47. u. 


Dubravicza: 74. 40. 45. 65£. 58. 61. 64. 65. u. 


Bori : JUNJZN JÁ O NET OSAN SES ÜL SSL Ét 


b) Axendicke. 


S ET Á to ÁB tő Kegirtol akko at Tette éa tek DEMS TAO ek ket tot toba Dja 


Dubravicza : 8. S. 
S SL ÖG HOLT OLE Ze 


S 
et teja kotetet akó ka f/eg her teltikojétten 


3] 
OT 
9 o) 
1 
(ojj 
s 
(7 
00 


Bori : 
Dubravicza : 8. §$. 8. u. 


Bori : OSD ESÉNDK 


, 


ec) Durchmesser der Scheibe. 


Dubravicza: 20. 20. 25. 26. 15. 16. 18. 20. 20. 25. 25. 30, 28. 20. 20. 20. 20. 18. u. 
Bori : 20. 20. 20. 22. 20. 25. 26. 20. 20. 20. 25 20. 30. 28. 18. 20. 20. 20. u. 
Dubravicza : 20. 20. 20. 18. 22. 26. 20. 20. u. 

Bori : 20. 20. 18. 16. 20. 22. 20. 20. u. 7 


Es alternieren also: ihre Lönge zwischen 40—81 vw., ihre Dicke 
zwischen 6— 8 w., und der Durchmesser ihrer Scheiben zwischen 15—30 4u.. 


D- LADISLAUS TRAXLER : 


294 
IV. Messungen über die Gemmula-Nadeln. 
a) Lünge der Nadeln : 

Dubravicza: 20. 22. 24. 25. 23. 24. 17. 19. 12. 26. 16. 23. 22. 18. 23. 22. 20. 22. 20. 
Bori : AZ. S 2OSZZSZO 22. 25 AS ILO SZO ZOOO SZO SO SZA SZZOSÉR B 
Dubravicza : 20. 22. 23. 25. 20. 25. p. 

Bori : 18. 16. 20. 20. 24. 20. u. 

b) Dicke der Nadeln : 

Dubravicza: 1-5. 15. 2. 1 EE ASSE e A VEGRE ásta IGES AZA tsa, EE 3 SZG Kézjá t 1 ost 
BOTL: De 22 ZTA BASZET DTS ZU ZS ÁRSÉST ONT 2, 3. 


SL PLGYISBB  Z8e SE ESÉSE S EÉGB 
Bori : 1 
Es alternieren also: ihre Lönge zwischen 12—25 vw., ihre Dicke 


zwi schen 1—3 p.. 


V. Messungen über die Kolben-Nadeln, 
a) Lünge der Nadeln : 


Dubravicza : 22. 25. 26. 25. 25. 23. 24. 30. 31. 20. 21. 25. 25. 26. 27. 34. 20. 25. 25. 
Bori : 90. 23. 25. 25. 25. 22. 24. 28. 27. 30. 22. 25. 25. 25. 26. 25. 30. 20. 25. 
Dubrovicza : 25. 25. 23. 22. 25. 23. vu. 

"Boni. 0795. 95. 947 94) 95. 04. u 
b) Dicke der Nadeln : 

Dabravióza 35 a-Hd5OB AB" 3 Van OBZA BABOS B. 08 08 ANÉRAA 

5 JLZSEGB. 858 IRSESENÉ 


Bori : eza SE EÁ EN ZT TT ON VSE 
z 8. 25. 3. 4. 08 
DZYKZ AS a bt KO OSULT 


ihre Lünge zwischen 20—34 


Dobrawicza : 2:5. 25. 3. 3. 


— Bori: 
Es alternieren also : u., ihre Dicke 


zwischen 2—4 4. 
VI. Messungen über Skeletnadeln. 


a) Lünge der Nadeln : 

63. 58. 72. 80. 55. 37. 80. 65. 76. 80. 60. 48. 63. 55. 40. 52. 50. 57. u. 
65. 64. 70. 70. 70. 65. 50. 55. 65. 50. 90. 85. 76. 52. 57. 58. 60. 65. f. 
51. 76. 50. 50. 50. 50. 70. 55. 80. 50. 65. 55. m. 

75. 70. 60. 65. 62. 64. 68. u. 


Dubravicza : 


ori : 
90. 65. 80. 53. 90. 


Dubravicza : D 9: EVSSKE sz debób isi 
80. 86. 82. 70. 75. 90. 90. 90. 85. 80. 


Bori : 
Dubravicza : 50. 50. 70. 50. u. 
Bori : 00.657 "90. "DŐI HÚ 


BORIER DIATOMEA-PELIT UND DUBRAVICZAER KLEBESCHIEFER. 295 


b) Dicke der Nadeln : 


Dubrawvicza : ja a5 "4 4.1. 12. 1-5. 3. 2-5. 2. 2. 25.28. 9.9. 9. 9. j. 
Bone AZ 35 35.35. 925. 3.13. 3. 3-5. 3. 3. 95/5995 AK 
Dubravicza: 3. 2:5. 2:5. 1-5. 2-5. 2. 2-5. 2. JESS ROL es (LIS ZANEZEt 

Bori : SizA LE jar A S.7E5 ÉSE SA NT 


4. 
Dubrawviczai: 2. 9. 
2 


Bori : 


Es alternieren also: ihre Lönge zwischen 37— 90 v., ihre Dicke 
zwischen 1—4 p.. 

Zieht man nicht nur diese 516 Daten, sondern auch die Formen der 
Skelettheile, ihre Structur und Háufigkeit der Skelet-, Gemmula-, und Kol- 
bennadeln, so auch der Amphidiscuse in Anbetracht, so erscheinen meine 
Daten vom Jahre 1894 in jeder Beziehung bekráftigt. Geringe Abweichun- 
gen finden sich nur in den Grössenmassen der Skelettheile vor, welcher 


Umstand jedoch wieder in der grossen Menge der untersuchten Nadeln 
seine Begründung findet. 


296 DI JULIUS SZÁDECZKY 


VOM VORKOMMEN DES KORUNDS IN UNGARN. 
Von 


Dr. Jurrus SZÁDECZKY.?Y 


Bei der nüheren Untersuchung unserer tertiáren Eruptiv-Gesteine 
gelangte ich zur Überzeugung, dass die den Korund enthaltenden (estein- 
einschlüsse — obzwar nicht háufig — so doch weniger selten sind, als man 
gewohnlich annimmt. 

Bisher waren im Ganzen zwei solcher Fundorte auf Grund eingehen- 
der Beschreibung bekannt: der eine ist der Schlossberg zu Déva, welchen 
im Jahre 1889 Dr. FRANZ SCHAFARZIK beschrieb; den anderen korundhálti- 
gen Einschluss fand ich im Andesit des Berges Ságh bei Szobb und beschrieb 
ihn im Jahre 1894. Diesen beiden Fundorten reihen sich nun funf neuere 
an, so dass hiemit die Zahl der in Ungarn bisher bekannten Korund- 
Fundorte sieben betrágt. 

Bei Untersuchung der Gangandesite, welche im Gebirge von Gyalu 
so báufig sind, fand ich in jenen von Sztolna und Gyalu Korund enthal- 
tende Gesteins-Binsehlüsse. Ausser diesen fand ich im Andesit der Stein- 
brüche von Petrosz bei Déva, weiters in jenem von Nagyág und scebliesslich 
im Basalt von Ajnácskő Korund vor. 


Saphirháltige Einschlüsse des Gangandesits von Szárazpatak 
bei Sztolna. 


Im westlichen Theil des Gangandesits von Szárazpatak bei Sztolna 
findet man selten dichte, graulich blaue Gesteinseinschlüsse, welche in 
ihrem Innern kleine Saphirkrystállehen enthalten. 

Mit freiem Auge sind in diesen, höchstens ein Paar Centimeter gros- 
sen Binschlüssen kleine, gelbliche Streifen und glitzernde Punkte zu unter- 
scheiden, in Dünnsebliffen kann man jedoch schon mit der Lupe drei Zonen 
wahrnehmen. 

Im innersten, 11 mm. langen und 45 mm. breiten ovalen Kern 
befinden sich in verworrener Lage die schlanken Saphirnadeln, welche 
in dickeren Dünnsehliffen von schöner koroblumenblauer Farbe sind ; zwi- 
schen denselben sind die Zwischenráume durch grünliche und gelbliche, 


rt Vorgetragen in der Fachsitzung vom 3. Mai 1899. 


VOM VORKOMMEN DES KORUNDS IN UNGARN. 997 


durchsichtige Mineralien (Chlorit, Desmin, Feldspath) und durch undurch- 
sichtige Magnetit-Körner ausgefüllt. 

Darauf folgt eine 1—2 mm. dicke, hauptsáchlich aus Magnetit und 
grünlichen Mineralien bestehende Hülle, welche durch die üusserste, 4—5 
mm. starke, kleine gelbe Flecken (Desmin), grüne und braune Mineralien 
und ein wenig Magnetit enthaltende Hülle umgeben ist. Letztere geht 
in den umscbhliessenden porphyrischen Andesit über. 

I. Die mikroskopische Untersuchung dieser Zonen zeigt, dass die 
im Kern befindlichen, zumeist reinen, blauen Saphire gewöhnlich eine 
Löánge von unter einem mm. besitzen; selten sind sie lánger als ein mm. 
Ihre Breite hingegen erreicht ein Viertel oder ein Fünftel ihrer Lánge, doch 
finden sich noch viel dünnere vor. Es sind diess die Durchschnitte der 
nach der Basis O P (0001) gebildeten Krystállehen, welche für gewöhnlich 
durch eine schiefe (Rhomboéder) Fláche überdacht sind. Diese sehiefen 
Fláchen wechseln des Öftern mit der Basisfláche Treppen bildend ab. 
Bine süulenfőrmige Überdachung senkrecht auf die Basisfláche ist sehr 
selten. 

Tafelförmige Durchschnitte gelangten wenige auf den Dünnscbhliff. An 
diesen konnte man eine mit den Rhomboéderfláchen parallele Spaltung und 
den Austritt einer optiscehen Axe von negativem Charakter beobachten. 

Die schlanken Löángssehnitte besitzen sehr lebhaften Pleochroismus 
und zwar sind die, in der Fláche der Basis sehwingenden Strahlen (n?) 
dunkel kornblumenblau, die auf diese Richtung vertical sehwingenden (n5) 
lichter meergrün. 

Als Einschlüsse finden sich in manchem Saphir winzige braune, oder 
röthiiechbraune Picotit-Oktaéderehen vor, oft in Zwillingsbildung nach 
0(111), woraus auch strablige Netze entstehen. Sehr selten findet man 
auch kleinwinzige Zirkon- Körnehen im Saphir. 

Die Saphire, so auch die in ihrer Gemeinschaft in grosser Menge 
vorkommenden Spinelle, werden von allotriomorph körnig gebildeten haema- 
titisehen und ehbloritisehen Gebilden verunreinigten oft Zirkon-Hinschlüsse 
enthaltenden Feldspathen eingesechlossen. Auch kleine, gelbe Desmin- Aggre- 
gate kommen in der innersten, den Saphir führenden Zone vor, diese 
sind jedoch in den üáusseren Theilen besser zu studieren, weswegen ich 
ihre genaueren Charaktere spater anführe. 

Bezüglieh der Reihenfolge der Krystallbildung überzeugen wir uns 
schon in der inneren Zone, dass die Krystallbildung der Spinelle und des 
Zirkons jener der Sapbire theilweise vorangieng und der Feldspath sich 
zuletzt bildete. 

II. Die auf den Korund führenden Kern folgende schmale Zone wird 
durch die Spinelle charakterisiert, deren mehrere Arten vorkommen. Diese 
sind zumeist dunkel grünlichbraun und Schnitte von Krystüllchen, deren 


998 DI JULIUS SZÁDECZKY : 


Durchmesser gewöhnlicn kleiner als 0-5 mm., nur selten 0775 mm. ist. 
Die dominierende Art gehört demnach zu den Pleonasten, es befinden sich 
unter ihnen jedoch auch Magnetite mit bláulichem Reflex. Manchmal lager- 
ten sich auf ihre Oberfiache ausserordentlich kleine, nur bei stárkster Ver- 
grösserung sichtbare Zirkonkörnehen. Die Spinelle begannen also die Kry- 
stallisation und ihnen folgten die Zirkone. 

Die Spinelle werden ebenfalls durch allotriomorphe Feldspath-Körner 
zusammengehalten, welche manchmal die eingeschlossenen Minerale an 
Grösse übertreffen und Albitzwillinge aus geringer Anzahl Platten bilden, 
Extinction zum Labradorit. In einem auf die zwei Richtungen einer guten 


9. Fig. Korundháültiger Einschluss des 
(Ganmgamdesíts von (ryalu. Oben links 


Fig. 1. Saphirháltiger FEinsechluss des 


((rangandesíts von  Szárazpatak. Idio- 


morphe Saphirkrystalle (m R, oR) und 

verschiedene Spinelle in allotriomorphen 

Feldspathen eingebettet, mit Chlorit und 
Limonit. 37-fache lin. Vergr. 


eine grössere Korund-Gruppe, beinahe 
nach der Basis geschnitten, mit liehtem 
Feldspathhofe. Neben ihr kleinere Ru- 
tile. Man sieht am grössten Theile des 
Bildfeldes grüne, braune und sehwarze 
Spinelle und Korund-Füden in Feld- 
spath eingebettet, mit fiuidalem Gewebe. 
34-fache lin. Vergr. 


Spaltbarkeit nahezu verticalen Schnitte tritt bei convergentem Lichte 
an der Kante des Sehfeldes die Bissectrix ny — a heraus und die Riechtung 
des pa — b bildet mit der Albit-Zwillingsíláche einen Winkel von 335, 
respective 34-59 im anderen Zwilling, woraus folgt, dass Ab, Ans Labra- 
dorit den Raum zwischen diesen Krystallen ausfüllt. 

Die Feldspathe bilden beilüufig die Hülfte der II. Zone und weisen 
keinerlei mechanische Einwirkungen auf. 

Grüne, Chlorit enthaltende Gebilde kommen schon in der innersten 


VOM VORKOMMEN DES KORUNDS IN UNGARN. 299 


Zone vor, in grösserer Menge sind sie jedoch an der Grenze der Saphir- 
und Spinellzone vorhanden. Sie bilden gewöhnlich faserige Aggregate, sel- 
tener kleine Sphárolithe. Ihre Doppelbrechung ist sehr schwach und ihrer 
Löánge nach ist die Doppelbrechung bald positiven, bald negativen Charak- 
ters ; s1e sind also Pennine. 

III. Der Biotit, im inneren Kern spárlich, in der Spinell führenden 
Zone, besonders an deren üusserem Theile háufiger vorkommend, findet 
sich in grösster Menge in der üussersten Zone vor, welche im Wesent- 
liehen aus Aggregaten von Spinellen, Biotit und Feldspath besteht. 

Der Biotit bildet dünnere, grünlicehbraune, im Allgemeinen kleinere 
Pláttehen als der Saphir, gewöhnliech !/3 mm. lang, halb so breit; seltener 
?/5 mm. lang, deren Pleochroismus in der Richtung der Sehliffe sehr dun- 
kel erünlichbraun, im Ouerschliffe hingegen liecht gelblichgrün ist.  5ie 
enthalten oft Spinell- Kinschlüsse. 

Ausser den genannten Mineralen findet sich reichlich Desmin in der 
üussersten Zone, als Füllung der, nach der eigentliehen Krystallisierung 
gebliebenen Hohlráume. Der Desmin bildet gewöhnlieh durch Hematit 
gefárbte, strahlige, kugelige Aggregate; seine weiteren  Eigenschaften 
beschrieb ich bei Erörterung des einschliessenden Gesteins." 

Dünne Nadeln des Apatits kommen in der üáusseren Zone, auch 
Gruppen bildend, spárlich vor, wo sich höchst selten auch winzige Zirkone 
finden. i 3 

In der dunkelgrünen durchkrystallisierten Grundsubstanz des ein- 
sehliessenden Gesteins scheiden sich Labrador-Feldspath, weniger grüner 
Amphibol, grünliechbrauner Biotit, und spárlieh Ouarz porphyrisch aus. Mit 
Hilfe des Mikroskops findet man accessorisch in demselben auch Magnetit, 
Apatit und Zirkon. Die nühere Beschreibung des Gesteins ist in meiner 
obenerwáhnten Abhandlung zu lesen, in welcher die auf Grund der Analyse 
des Herrn FLODERER mitgetheilten Daten über den Kieselsáuren- Gehalt — 
über deren Richtigkeit ich schon damals meinem Zweifel Ausdruck gabt?t — 
sich als falsch erwiesen. 


Der Korund führende Gangandesit von Gyalu. 


Ober der Gemeinde Gyalu, an beiden Ufern der Szamos ist Gang- 
andesit insbesondere am linken Ufer durch Steinbrüche beinahe in seiner 
ganzen Ausdehnung aufgeschlossen, in welehem reichlieh Gesteinsein- 
sehiüsse vorkommen, deren einzelne Exemplare in der Richtung ihrer 
Schichtung eine Grösse von 7 cm. erreichen. 


xk Mittheilungen 1I—XXIII. Jahrg. 1598. 
kk Mittheilungen. II —XXIII. Jg. 1898. S. 36. 


300 DI JULIUS SZÁDECZKY : 


Einschlüsse, in deren Bildung der Biotit eine grosse Rolle spielt, und in 
welchen man ausserdem mit Hilfe des Mikroskopes Feldspath und Magnetit 
findet. 

Korund kommt nicht in jedem Hinschlusse vor, wo er jedoch vorhan- 
den ist, dort kann man seine Vertheilung auf jene drei Zonen, wie in den 
Einschlüssen von Sztolna nachweisen, wenn auch nicht so deutlich, wie bei 
diesen. Der innere, Korund führende Kern ist im besten Práparate, in 
mehrere Theile, Anhüánge getheilt, taschenformiger Ausbildung; diese 
Theile umegiebt die mittlere, Spinell führende Zone, welche dann durch eine 
gemeinsame, Biotit führende, áusserste Hülle umfasst wird. 

Der Korund, dessen unvollkommen ausgebildete, winzige Táfelchen 
im inneren Theile in grosser Menge vorkommen, findet sich vereinzelt auch 
in der mittleren, ja selbst áusseren Zone vor. Seine Farbe ist nicht mehr 
das schöne Kornblumenblau des von Sztolna; er ist grau, manchmal farb- 
los, zerspaltet und weist keinen Pleochroismus auf. Seine in der Richtung 
der gewöhnlich dominierend ausgebildeten Basisfláche gestreckten Táfel- 
chen sind stellenweise sehr dicht nebeneinander in einer Richtung angeord- 
net. Zwischen ihnen sind vereinzelte Sillimanit-Füáden, oder auch aus 
solchen bestehende ganze Gewebe zu erkennen, und im Vereine mit diesen, 
so auch anderer, in derselben Richtung angeordneter Mineralien, bilden sie 
eine gut ausgeprágte Fluidal-Textur im Innern des gánzlich krystallinischen 
Einschlusses (8. F. p. 2. 5. 3.) 

Die durchschnittliche Lánge dieser verworren ausgebildeten Korund- 
pláttehen ist bei Schnitten in der Richtung der Hauptachse 0-1 mm., es 
finden sich jedoch unter ihnen auch solche von 0703 mm. Lánge und 0-008 
mm. Breite, ja sogar noch kleinere ; Pláttchen, welche eine Lánge von 0-16 
mm. und eine Breite von 0704 mm. aufweisen, záhlen schon zu den 
allergrössten. 

Ausser diesen massenhaft vorkommenden winzigen Korunden finden 
sich in den Binschlüssen von Gyalu auch einzeln stehende, grössere, brei- 
tere Korundkrystalle vor, deren grössere eine Lánge von 0728 mm. und eine 
Breite von 07-15 mm. besitzen. Es ist zu erwühnen, dass wáhrend die win- 
zigen Korunde mit Spinellen gleichmássig gesprenkelt in Feldspathkörner 
gebettet sind, die grósseren gewöhnlich durch eine Zone reinen Feldspa- 
thes umgeben werden, was jedoch nicht aussehliesst, dass an der Oberfláche 
des Korundes Spinell, oder manchmal Zirkon hatftet. 

Die grösseren Korunde besitzen eine besser entwickelte Krystallform 
als die kleineren und auf ihren sehlankenLüngssehnitten lásst sich ein áhn- 
licher Winkel zwischen Basis und Rhomboéderfláche messen, wie an den 
Saphiren von Sztolna. An Korunden, deren Basis in die Fliche des Duünn- 
sehliffes gelangt ist, ist die Rhomboéder-Form deutlich wahrnehmbar. Auch 
sind auf solchen durch Hebung und Senkung des Objektivs gleichzeitig drei- 


VOM VORKOMMEN DES KORUNDS IN UNGARN. 201 


Es sind dies grösstentheils den krystalliniscehen Sehiefern ahnliche 
eckige winzige stufenförmige Absátze sichtbar und zwar vier übereinander, 
ahnlich jenen Abbildungen, welche Pratt von den Saphiren aus Montana 
lieferte.Y Die áussere Form der Krystalle von Gyalu ist aber bei Weitem 
nicht so gut ausgebildet, wie jene der Montanaer. In einzelnen Ouer- 
sehnitten ist die rhomboédrische Spaltbarkeit und die Form co P 2 (1120) 
sichtbar. Spinell-Kinsechlüsse sind darin selten. 

Auch Apatit kommt manchmal in der inneren, Korund führenden 
Zone vor mit áhnlichem Feldspath-Hof umgeben, wie der grössere Korund, 
dem er durch seine Grösse und stárkere Lichtbrechung áhnelt, durch seine 
sehwáchere Doppelbrechung jedoch von jenem gut zu unterscheiden ist. 

öpinelle finden sich in ausserordentlich "grosser Menge in allen drei 
Zonen, so dass der ganze Einschluss durch sie dicht punktirt erscheint. Ihre 
Grösse schwankt zwischen 07003—0-4 mm., doch sind die kleineren Exem- 
plare in Mehrzahl vorhanden. Die grösseren sind von der Form 0 (111). 
Nehmen wir die Arten in Betracht, so finden wir, dass auch hier die bráun- 
liehgrünen Pleonaste dominieren; doch kommen auch schwarze Magne- 
tite, zwischen den kleinsten Körnechen bráunliehgelbe Picotite und wie es 
scheint, aus deren Gemenge entstandene Übergangsarten von rothbrauner 
Farbe vor. 

Die Zirkone bilden auch sehr kleine Körner oder"kurze Saulchen, 
in die Feldspathe eingesehlossen, oder der Oberfláche der Korunde und 
Spinelle anhaftend, jedoch in sehr geringer Menge. Eine in Feldspath 
geschlossene Combination einer Süule und Pyramide, 0702 mm. dick und 
0.06 mm. lang, gehöőrt schon zu den grösseren Krystallen. Auf der Ober- 
fláche eines Pleonasten mass ich ein Korn von 07008 mm. Breite und von 
07015 mm. Lánge. 

Auch Rutile sind in kleinen Mengen in Form schlanker röthlichbrau- 
ner Nadeln, manchmal herz- oder knieförmige Zwillinge bildend, vorhanden, 
man kann auch ihren gelblichbraunen Pleochroismus wahrnehmen. 

Biotit ist das charakteristisehe Mineral des áussersten Theiles, dessen 
Farbe, Pleochroismus etc. derselbe ist, wie desjenigen von Sztolna. Oft ist 
er in Gruppen vereinigt ; sein Axenwinkel ist klein. 

Der Feldspath krystallisierte bei der Abkühlung zuletzt. Er bildet bald 
kleinere, bald grössere, gewöhnlich 0-1—0-2 mm. grosse Körner, oder 
schwammige Haufwerke, stellenweise auch Stüngel, deren Richtung und 
Extinction mit jenen der Korund-Platten parallel ist. Er kittet die übrigen 
Mineralien aneinander. 

Es sind jedoch einzelne Stellen vorhanden (ursprünglieh Poren), beson- 


" Pratt, J. H. On the Crystallography of the Montana Sapphires. American 
Journ. of Science. Vol. 1597. S. 427. 


302 DI: JULIUS SZÁDECZKY : 


ders in der üusseren Zone des Einschlusses, jedoch auch in den inneren, 
welche von idiomorphen Feldspath-Sáulchen ausgefüllt sind. 

Diese Feldspathkrystállehen, welche zuweilen Zwillinge nach dem 
Albit-, Ja sogar nach dem Periklingesetz bilden, und deren manche kleine 
Gasbláschen, selbst Flüssigkeitseinsehlüsse reichlich enthalten, gehören 
zufolge ihres optischen Verhaltens in die Andesin-Reihe. 

Der in allen drei Zonen reichlieh vorkommende Feldspath ist das 
dominirende Mineral dieses Gesteineinsehlusses. Der (uantitát nach folgen 
ihm die Spinelle und diesem die Korunde. 

Sowohl die Feldspathe, als auch die anderen Bestandtheile sind unver- 
sehrt, weder mechanische noch chemische KEinflüsse sind an ihnen wahrzu- 
nehmen. Chloritische Gebilde (Delessit) und Calcit kommt in den unter- 
suchten Einschlüssen, besonders in deren áusseren Theilen auch vor, diese 
bildeten sich jedoch nieht auf Rechnung der ursprünglichen Mineralien der- 
selben. 

Der umsehliessende grüne, dichte Andesit ist stark verándert. Er 
enthált grössere Feldspathe der Labradorreihe, veründerten Amphibol, 
Biotit, vielleieht auch Überreste von Pyroxen, welche in eine durchkrystal- 
lisierte, zumeist aus Feldspath bestehende Grundsubstanz eingebettet 
sind. Am Magnetit haftende Zirconkrystállehen kommen im einsehliessen- 
den Gestein auch vor. 

Zwischen den Korund führenden Einschlüssen von Sztolna und 
Gyalu ist viel Áhnlichkeit, die ersteren krystallisierten jedoch in ruhigerem 
Zustand, demzufolge die schön blauen Saphir-Krystalle grösser wuchsen 
und in verschiedenen Richtungen sich anordneten ; die letzteren sind das 
Resultat viel schnellerer und gestörterer Krystallisation, daher sind sie 
kleiner, unvollkommener und zeigen auch Fluidal-Textur. 


Der Saphir führende Einschluss des Steinbruches Petrosz bei Déva. 


Von der Stadt Déva gegen Südwest etwa 3 Km. liegt der Stein- 
bruch von Petrosz, welcher, als ich mich dort aufhielt, zur Deckung der 
Bedürfnisse des rumánischen Theiles der Kunststrasse im Zsilthal stark 
betrieben wurde und in weleher ich Gesteineinschlüsse von mindestens 
39— 3 cm. fand. In einzelnen Exemplaren der dunkelblauen Art dieser Hin- 
schlüsse kann man bereits mit stüárkerer Lupe bei sorgfáltiger Prufung 
sehönen, rein kornblumenblauen Saphir entdecken. 

Der Saphir kommt in Gesellschaft von Cordierit und Sillimanit vor, 
wodurch sich die hierortigen von den Binschlüssen zu Sztolna und Gyalu 
unterscheiden ; sie stimmen jedoch sehr gut ihres reichlichen Spinellgehal- 
tes wegen mit jenen überein, so auch darin, dass auch hier das letzte Pro- 
duct der Krystallisation der Feldspath ist, dass sich der Saphir, Cordierit, 


uttttátmítnátzátntása 


VOM VORKOMMEN DES KORUNDS IN UNGARN. 303 


Sillimanit auch hier im Imnern des Einschlusses befinden, welche durch 
eine grünlichbraunen Biotit enthaltende Zone umgeben ist. 

In den Einschlüssen von Petrosz sind alle Bestandtheile grösser, als 
in jenen von Gyalu, diese wechseln jedoch mit dichten, sehr winzige Spinelle 
und Feldspathe enthaltenden Theilen ab, ja es giebt sogar Einschlüsse, in 
welechen ausserordenilich kleine Spinelle und stellenweise Biotitfáden, in 
gönzlieh isotropem oder theilweise feldspathartig durchkrystallisiertem 
glasigem Magma eingebettet sind. 

Die Spinelle krystallisierten auch aus diesen Binschlüssen zuerst aus. 
Ihre Grösse sehwankt von den allerwinzigsten Punkten angefangen zwischen 
ziemlich weiten Grenzen. In dem stárker krystallisierten inneren Theil fin- 
den sich Körner von 0-(17—0-30 mm. Grösse. Ihrer Art nach sind an 
einzelnen Stellen beinahe aussehliesslich Pleonaste vorhanden, unter ihnen 
hie und da ein Picotit-Körnehen. An anderer Stelle wachsen wieder die 
Picotite gross und herrsehen vor. Magnetite kommen untergeordnet vor. 

Kleine Zirkon-Körner kommen im Allgemeinen selten, und nur stel- 
lenweise in Mehrzahl vor. Dasselbe gilt vom Rutil, dessen 07001 mm. dicke 
und 07-02 mm. lange Nadeln schon eine rothe Strahlenbrechung I Ordnung, 
ja sogar blaue Farbe doppelter Strahlenbrechung verursachen. 

Die Saphir-Krystállehen enthalten manchmal $Spinell-Einsehlüsse. 
In den Dünnsehliff gelangten ihrer nur wenige. Diese erreichen, guer auf die 
Hauptachse durchsehnitten, eine Breite von beiláufig 0-5 mm. und eine 
Lönge von 0-7 mm. Ihrer Grösse und Farbe nach haben sie mehr Áhnlich- 
keit zu jenen von Sztolna, als zu jenen von Gyalu; stehen aber jenen von 
Szobb am nüchsten. 

Von Cordieriten gelangten mehrere in den Dünnsebhliff. Diese sind 
ohne Ausnahme im Vergleiche zu den übrigen Bestandtheilen grosse, 
Pleochroismus aufweisende Krystalle, welche abgerundet sind und eine 
Umwandlung erlitten haben. Hinzelne haben sich getheilt und die Theile 
sind mit grundsubstanzáhnlichen, krystallinisehen Feldspath-Haufwerke 
von einander getrennt. Ihr Pleochroismus ist in der Richtung n. b licht 
indigoblau, in der Richtung n, a hingegen gelb. 

Der Cordierit verwandelt sich an seiner Aussenseite und lángs seiner 
Zerklüftungsfláchen in eine grünlich gelbe, stárker doppelbrechende ser- 
pentinartige Substanz (Xylotil?), welche stellenweise regelrechte sphároli- 
thische Gruppen von positivem Charakter bildet. 

Es kommen auch Magnetit und braune, manchmal in Segmente zer- 
theilte nadelförmige Einsehlüsse (Rutil?) im Cordierit vor, welche darauf 
sehliessen lassen, dass sich der Cordierit mit den übrigen Bestandtheilen des 
Gesteineinschlusses gleichzeitig aussonderte und nicht ein früher gebil- 
detes, aus einem ülteren Gestein entstandenes Mineral ist, worauf man aus 
seiner zerstörten Form und Verwitterung leicht sehliessen könnte. 


Ja 9 
Földtani Közlöny. XXIX. köt. 1899. 21 


304 D: JULIUS SZÁDECZKY : 


Im Innern des Einschlusses, nicht überall eleichmássig vertheilt, viel- 
mehr an einzelnen Stellen zu dichten Gruppen angesammelt, befinden sich 
die Sillimanitfáden. Sie sind hüufig getheilt und besitzen eine Lünge von 
07-08 mm. und eine Dicke von 0701 mm. im Durchschnitt, die Farbe ihrer 
Doppelbrechung geht bis zum I. gelb, im Ouerschnitt ist sie jedoch niedrig. 

Im áusseren Theil der KHinschlüsse findet man Biotit-Krystalle von 
grünlieh brauner Farbe, welche mit jenen der anderen  grösstentheils 
übereinstimmen. Es sind zwar auch röthlich braune vorhanden, welche 
jedoch zufolge ihrer Winzigkeit zur eingehenderen Untersuchung nicht 
taugen. 

Die aufgezáhlten Mineralien werden von allotriomorphem, manches- 
mal beinabe isometrische Körner bildendem Feldspath umgeben, deren 
0-07 mm. lange schon unter die grösseren gehöőren. Ausserdem sind auch 
stánglige, parallel verfinsternde, wahrscheinlich in die Andesin-Reihe gehő- 
rende Feldspath-Mikrolithe vorhanden. Die Feldspathe sind an einzelnen 
Stellen stark kaolinisirt, aus ihnen bilden sich starke doppeltliehtbreehende 
Fáden, auch Platten. 

Eine vom industriellen Standpunkte aus hervorragende Eigenschaft 
des Mutter-Gesteines ist, dass es dureh Ablösungsfláchen sehr wenig 
durchzogen ist; man kann demzufolge beinahe beliebige Monolithe daraus 
brechen. Dieses Gestein ist ein Amphibol-Andesit, in dessen liehtgrauer, 
stellenweise poróser Grundsubstanz Feldspathe von gewöhnliech graulicher 
Farbe, bis 11 mm. Lánge und 6 mm. Breite, und schwarze Amphibole 
porphyrisch ausgeschieden sind. Stellenweise kommen auch feinkörnige 
basische Gesteineinsehlüsse mit granitartiger Grundsubstanz in diesem 
Gesteine Vor. 

Bei den idiomorphen, sáulenförmigen Feldspathen mit Zonen-Textur 
ist die Zwillingsbildung nach dem Albitgesetze gewöhnlich, jene nach dem 
Karlsbader und periklinen seltener. Sie enthalten viele eckige und runde 
Grundsubstanz- Kinsehlüsse. Die grossen Feldspathe scheinen ihrer opti- 
sehen KEigenschatten zufolge in die Labradorreihe (Ab, An.) zu gehören, 
die Prüfungen auf trockenem Wege weisen auf die Andesin- und auf die 
Labradorreihe hin. 

Die in der Grundsubstanz befindliechen Feldspathmikrolithe bilden 
dünne Nadeln, oder in der Richtung der Axe a gestreckte, seblanke Kry- 
stállehen mit paraleller oder beinahe paralleler Extinction. Ihre guadra- 
tischen (uerschnitte hingegen verfinstern sich unter 11—129 von der 
Albit-Zwillingsfláche, demzufolge ich die nach dem Ausflusse krystallisierten 
Feldspathe für Andesine (Ab, An.) halte. 

Die grösseren Amphibole geben 1:5 mm. breite und 8-5 mm. 
lange süulenfőrmige Schnitte, welche an ihrer Aussenseite kreuzförmig, 
Ja manche in ihrem ganzen Körper in ein, aus kleinen Magnetiten und 


. 
i 


VOM VORKOMMEN DES KORUNDS IN UNGARN. 305 


manchmal aus Augit bestehendes Product verwandelt sind. Andere wieder 
sind mit höhlenartigen Atzungen bedeckt, in welehen man die nachherige 
Bildung der liechtblauen Diallagit-Krystállehen am deutlichsten  sieht. 
Im Ouerschnitt ist die Süule (110) und das Klinopinalloid (010) sichtbar ; 
manche Sáule wird durch ein sehr spitzes : Fláchenpaar überdaecht. Ihr 
brauner und blassgelber Pleochroismus, so auch ihre Verdunkelungswinkel 
deuten darauf, dass sie zu den basaltigen Amphibolen gehören. 

Magnetit kommt in kleineren und grösseren Körnern ziemlich reich- 
lieh vor; grüne Pleonaste sind nie, kleine braune Picotite spárlich und 
H:xematite vereinzelt auffindbar. 

Apatit ist nicht viel und in verschiedener Grósse vorhanden; es fin- 
det sich auch rauchgrauer mit schwachem Pleochroismus vor, dessen 
ASSE mg 184. 

Die Grundsubstanz bildet zumindest die Hálfíte des Gesteines und 
besteht aus Andesin-Feldspathnadeln, Magnetit und nachtráglichen Pro- 
ducten, welche in eine stellenweise amorphe, anderwárts jedoch in eine 
nachbherig krystallisierte Basis eingebettet sind. 

Feinen Ritzen entlang kann man eine Umwandlung zu Kaolin, an 
anderer Stelle wieder nachtrágliehe Bildung von Biotit beobachten. 

Der Saphir führende Einschluss des Petroszbruches hat in Hinsicht 
auf den Saphir selbst, als auch auf die mit ihm zusammen auftretenden 
Mineralien, ja selbst auf das einschliessende Gestein mehr Ahnlichkeit zu 
jenem des Sághegy bei Szobb, welchen ich im Laufe meines Vortrages am 
7. November 1894 hier vorzulegen die Ehre hatte, ! und zu jenem von Vár- 
hegy bei Déva, mit welch letzterem (Gneiss-EBinschlusso, uns Herr Dr. 
FRANZ SCHAFARZIK bekannt machte,? als zu den eben besechriebenen von 
Gyalu und Sztolna. Bezüglich dieser beiden áhnlichen Vorkommen berufe 
ich mich, um Wiederholungen auszuweichen, auf die citierten Beschrei- 
bungen. 


Der Korund-Einschluss des Amphibol-Andesits von Nagyág. 


In einer meiner ülteren Abhandlungen ? befasste ich mich bereits mit 
Gesteimseinschlüssen von Nagyág, welche Cordierit und Sillimanit enthalten. 
In ganz áhnlichem Kinschluss fand ich seither auch kleine Korunde. 

Unter diesen gehőren 07014 mm. breite und 07095 mm. lange Schnitte 
schon zu den grösseren; die Dimensionen des in den Dünnsehliff gelang- 
ten grössten sind 07019—0-012 mm. Bei einzelnen ist der R (1011) domi- 


" Geol. Mitth. Bnd. XXV. 1895. S. 161— 174. 
3 (Geol. Mitth. Bnd. XIX. 1889. S. 406. 
$ Geol. Mitth. Bnd. XXII. 1892. S. 298. 


306 DI. JULIUS SZÁDECZKY : 


nirend ausgebildet, bei anderen wieder die OP (0001) mit untergeordneten 
steileren hhomboedern. Sie besitzen sehr sehwachen Pleochroismus, mit in 
der Richtung der Nebenachse blüulicher, in jener der Hauptachse grünlicher: 
Schattierung. 

Der" Einschluss von Nagyág unterscheidet sich von den obenbespro- 
echenen dadurch, dass darin die farbigen Minerale : die Spinellarten und 
Glimmer in verháltnissműssig geringerer Menge vorkommen. In dieser: 
Beziehung steht er dem von Szobb am náchsten. Hin anderer Unterschied 
besteht darin, dass unter den Spinellen die Magnetite dominieren, und 
Pleonast wenig vorhanden ist ; Haematit vorkommt, ja manchmal sogar die- 
Aussenseite des Magnetits Umwandlung in Hamatit erfahren hat. 

Unter den Korunden befinden sich abgerundete Körner von Cordierit,. 
weiters sehr winzige, stánglige Sillimanit-Aggregate und selten schlanke 
Krystallindividuen und Zwillinge von Rutil. 

Die Biotite beschránken sich auch hier auf den áusseren Theil; ihr 
Pleochroismus ist in der Richtung der guten Spaltbarkeit rothbraun, in 
der, auf erstere verticalen Richtung lichtgrün. 

Das einschliessende Gestein ist auch in diesem Falle Amphybol-Ande- 
sit, dessen Amphybol in der Richtung n.c áhnlich zu dem im Einsechluss 
befindliehen Biotit rothbraunen Pleochroismus, zugleich auch die stárkste 
Absorption zeigt; in der Richtung n, b ist seine Farbe lichter grünlieh 
braun, in der Richtung n, a jedoch am lichtesten grünlich-gelb. 

Aus Obigem geht hervor, dass der Korund führende EBinschluss von. 
Nagyág jenem von Szobb und Déva áhnlicher ist als jenem von Gyalu und. 
Sztolna. 


Korund im Basalt-Rollstücke des Csontos-árok von Ajnácskő. 


Die bisher besprochenen Korund führenden Einsechlüsse, welche aus: 
Amphybol-Andesit stammen, sammelte ich alle selbst. Doch kenne ich einen 
nicht von mir gesammelten Korund, welchen ich bei Durchforschung der 
systematischen petrographischen Sammlung der Universitát zu Kolozsvár 
in einem Basalte entdeckte, und auf dessen ursprünglichen Geleitzettel zu 
lesen ist: c Basalt. Mit blauen Obsidian- und Ouarz- Einschlüssen. Ausser- 
dem an der verwitterten Seite Krystalle und Sehwellungen, welche wahr- 
scheinlich aus Augit, Amphybol, Feldspath, Pyrit, Magnetit und viel- 
leicht Rutil bestehen. Ajnácskő aus dem Versteinerungsgraben. Finder : 
Alexis Pávai. 

Der graublaue Korund, welcher mit einer schwarzen Kruste über- 
zogen ist, steht aus der gelbliehbraunen Verwitterungskruste des Basaltes. 
hervor. Sehr interessant ist dieser Korund, einestheils weil er unter den 
einheimischen der grösste ist — seine 7 mm. lange und 1"5—2 mm. breite 


VOM VORKOMMEN DES KORUNDS IN UNGARN. 307 


Platte steht um 1"5 mm. aus dem Gestein heraus —; anderseits weil dies 
der einzige Fal! ist, wo der Korund ganz frei, also ohne einer Hülle von 
Spinell oder Glimmer, im einschliessenden . Gesteine sitzt. Dieser Umstand 
lásst sich vielleicht darauf zurückführen, dass der Basalt, als ein basischeres 
Gestein als der Andesit, seine Viscositát viel lánger erhielt und wáhrend 
seiner Bewegung den Korund aus der lockeren Hülle herausschálte. 

Nachdem ich den seltenen Einschluss nicht opfern wollte, trennte ich 
davon nur einen kleinen Theil, an welchem ich mich der charakteristischen 
physischen Eigenschaften des Korundes vergewisserte. ; 

Der einsebhliessende Basalt ist ein ganz dichtes, an seinen unversehrten 
"Theilen scehwarzes Gestein, in welchem — abgesehen von den auf seiner 
verwitterten Seite sichtbaren grösseren Mineralien — nur mit der Lupe hie- 
und da ein Olivinkorn von der Grósse eines Millimeters wahrnehmbar 1st. 
Seinen Dünnsehliff untersuchend, findet man in kastanienbrauner glasiger 
Grundmasse ausser überaus kleinen Mikrolith-Gebilden und winzigen 
Magnetiten : grösseren Augit und Feldspath in bedeutendster Menge, dann 
weniger kleine Olivin-Krystállehen und deren Haufwerke, und endlich 
vereinzelte Olivinkörner in der Grösse eines Millimeters. 

Unter den Augiten gehört ein 07-38 mm. langer und 0709 mm. breiter, 
mit schiefen P (111)-Flöchen endigender, schon zu den auffallend langen. 
Die Dimensionen des grössten auf den Dünnscbhliff gelangten Individuums 
sind : 066 mm. Lánge und 0711 mm. Breite. Viele Augite haben einer Sanduhr 
ahnliche Textur mit sehr lichtgrünem, beinahe weissem Kern, welche sich 
unter grösserem Winkel verfinstert, als die áussere bráunliche Hülle. In 
einem Falle z. B. da sich der innere Theil bei 469 von der süáulenartigen 
Spaltbarkeit verfinstert, thut diess der áussere bei 38". In den Ouerschnitten 
kann man ausser den Sáulenfláchen co P (110) regelmássig ein stárker ent- 
wickeltes co P co (100) Endfláchenpaar und sehwácheres co P cs (010) End- 
fláchenpaar vorfinden. Die gut entwickelten Krystállehen werden nur von 
der P (111), oder ausser dieser von einem kleineren OP (001) abgeschlossen. 
Unter den Augiten befinden sich auch kleine, zusammengeklebte Körner, 
anscheinend Bruchstücke. 

Die Feldspathe bilden gewöhnlich flache Tafeln nach dem co P cc (001), 
deren Durchschnitte meistens schlanke Stábchen sind. Die 0708 mm. langen 
und 0701 mm. breiten gehőren schon zu den grösseren. Zumeist bilden sie 
zweifache, manchmal dreifache Zwillinge nach dem Albitgesetz, und schei- 
nen, ihrer optischen Bigenschaften nach, der Labradoritreihe anzugehören. 
Selten enthalten sie auch winzige Augit-Einsehlüsse und verrathen eine 
ausgezeichnete Fluidal-Textur. 

Unter den Olivinen bilden die kleinsten, deren Lánge durchschnittlich 
005 mm. und Breite 0703 mm. betrágt, gewöhnlich Krystállehen mit 
scharfen Umrissen. An ihren stárker doppelbrechenden Ouerschnitten findet 


308 Dr JULIUS SZÁDECZKY : 


man dominirend (etwa 509-gen Winkel bildende) cs P(110) Fláchen und 
untergeordnet das Brachipinakoid oo P oo (010); nach letzterer ist auch 
an diesen kleinen Krystallen einige Spaltbarkeit wahrnehmbar. Am aller- 
sehwáchsten doppelbrechend im 6 Lüngsschnitt sind ausser den Sáulen 
2 P co (021) Fláchen zu erkennen. Die grösseren Olivin-Körner (von 1 mm.) 
besitzen keine krystallinischen Umrisse. 

Einschlüssen áhnliche, manchmal unreine, undurchsichtige Theile mit 
unbestimmten Contouren kommen ziemlich háufig im Dünnseblitf vor, worun- 
ter einige, besonders ein spahnartiger von 15 mm. Lünge und 0-1 mm. Breite 
aus den winzigen, regellos angeordneten Gebilden von Augit, Magnetit, ziem- 
lich viel braunem Picotit und einigen Feldspathleistehen bestehen. Es ist dies 
eine Mineralgruppierung, wie man sie in corrodierten Amphybolen vorzu- 
finden pflegt. Die braune Streifen bildenden Hinschlüsse scheinen jedoch 
anderer Natur zu sein ; vielleicht entstammen sie einem Thongestein, dessen 
BEinschmelzung Gelegenheit zur Bildung des Korundes geben konnte. 

Lüángs der Sprünge schied Calcit als nachtrágliches Gebilde aus. 

Die Beschreibung dieses Korund führenden Basaltes von Ajnácskő 
hielt ich um so nothwendiger, da in der geologisehen Sammlung der Uni- 
versitát zu Kolozsvár ein anderer, ebenfalls aus der Sammlung des Herrn 
PÁvar stammender Basalt vorhanden ist, welcher Korund nicht enthált, der 
den Feldspath sozusagen gánzlich entbehrt, und dessen Grundsubstanz bei- 
nahe güánzlich krystallisiert ist. Dieser Basalt besteht wesentlich aus grösseren 
Olivinen und grundsubstanzáhnliehen Gebilden von winzigen Augit- und 
Magnetit Körnern. 


Von der Bildung der Korund-Einschlüsse. 


Unter den einheimischen Korunden bildeten sich jene von Sztolna, 
Gyalu, Nagyág und Szobb zweifellos unter áhnlichen Verháltnissen, da die 
Geleitmineralien des Korundes nicht nur ihrer Art nach, sondern auch in 
Hinsicht der Reibenfolge ihrer Krystallisierung, ihrer Textur, ihrer Anordnung 
in Zonen in den Hauptsachen übereinstimmen. Feldspath, als letztes Kry- 
stallisations- Product ; allerlei Spinelle (in Begleitung wenigen Zirkons und 
Xutils) als erstes Krystallisations-Product; innerer, Korund -enthaltender 
Kern, áussere Hülle von Biotit ist bei allen zu erkennen. In Umwandfíung 
begriffener Cordierit, gewöhnlich in Gesellschaft von Sillimanit, ist einmal 
vorhanden, das andere Mal wieder nicht. 

Sie stimmen auch darin überein. dass sie in Amphybol-Andesiten vor- 
kommen, welche áhnlichem Sáuregrad entsprechen und aus áhnlichen Mine- 
ralien bestehen und die dünnere Gönge oder kleinere Emporguellungen bilden, 
an deren üusseren Theilen die Korund führenden Einschlüsse gewöhnliech zu 
finden sind. 


VOM VORKOMMEN DES KORUNDS IN UNGARN. 309 


Ob der Korund im Basalt von Ajnácskő ein áhnliches Gebilde ist, kann 
ich, in Ermangelung mikroskopischer Untersuchung, nicht bestimmt behaup- 
ten, halte es jedoch für sehr wahrscheinlich. 

Vormals hielt man derartige Gesteinseinsechlüsse, in Erkennung ihrer 
mineralisehen Zusammensetzung, für Gneisseinschlüsse ; ihre detaillirte petro- 
graphische Constitution widerspricht jedoch entscbieden jener Anschauung, 
als würen sie als solche wáhrend der Eruption aus den krystallinischen 
Schiefern in die eruptive Magma eingeschlossen worden, denn die Minerale 
sind in allen untersuchten Binsehlüssen gleichmássig angeordnet, was für 
die Gneisse keineswegs charakteristisch ist. Ja sie enthalten sogar solch 
mikrolithartige Krystallisations- Producte, welche nur aus der feuerflüssigen 
Magma entstehen konnten. Weiters kann man an den krystallinischen 
Schiefern von Gyalu gewöhnlich starke mechanische Hinwirkungen wahr- 
nehmen, wovon nicht einmal Spuren an den hierortigen Einschlüssen 
vorzufinden sind. 

J. MoRozewrcz bemerkte wáhrend seiner Herstellung künstlieher Mine- 
rale und Gesteine, dass geschmolzene Silicatverbindungen, welche von den 
Wánden des umschliessenden Tiegels in gewisser Ouantitát eingesehmolzen 
wurden, bei der Abkühlung Korund und Spinell bildeten, wenn die geschmol- 
zene Masse mehr als 309/9 Aluminiumoxyd enthielt.! Neuerdings stellte er 
mit Hilfe seiner sehr werthvollen Experimente jene chemischen Umstánde 
fest, unter welehen nicht nur Korund und Spinell, sondern auch Cordierit 
und Sillimanit sich aus der kieselsauren Magma bilden.? 

A. LAGoRro bewies, dass Korund, Schmirgel, Andalusit und Cyanit 
mehr-minder in der kieéselsauren Magma löslieh, also in hauptsáchlich 
basisehem Magma als ursprüngliche Einschlüsse kaum denkbar sind und 
dann als Sillimanit oder in anderer Form ausscheiden. Korund bildet sich 
bei der Abkühlung, wenn bei hohem Wármegrad an Aluminiumoxid reiche 
Mischungen, wie Andalusit, Cordierit und hauptsüchlich k aolinháltiges 
Gestein versehmolzen sind.? 

Auf Grund dieser Experimente erscheint es unzweifelhaft, dass auch 
in den aufgezühlten einheimisehen Gesteinen der Korund und seine Geleit- 
minerale auf solche Art entstanden. An Aluminiumoxyd reiche Verbindun- 
gen lösten sich bei hohem Würmegrade in der eruptiven Magma und bei der 
durch Abkühlung verursachten Kristallbildung bildet sich der Korund sammt 
seinen Geleitmineralien. Es ist wahrsecheinlich, dass wir ausser den bisheér 
bekannten Vorkommnissen bei sorgföltigem Suchen und Forschen mit der 
Zeit auf dem Gebiete unserer tertiüren Vulkane noch mehr finden werden. 


: Zeitschr. fí. Kryst. Bnd. XXIV. 1895. 5. 281. 
? Tschermaks Min. und Petr. Mitth. XVIII. 1898. S. 1—90, 105—240. 
$ Zeitschrift für Kryst. Bnd. XXIV. 1895. S. 285. 


310 HEINRICH HORUSITZKY : 


. ÜBER DIE ANFERTIGUNG AGRO-GEOLOGISCHER KARTEN. 
Von 


HEIxRicH HORUSITZKY.PY 


Eine Hauptaufgabe der agrogeologischen Arbeiten ist die Erforschung 
der Productionsfáhigkeit des Bodens, deren Abschatzung und die Bezeich- 
nung der verschiedenen Bodenarten auf der Karte. Bei der Durchführung 
dieser Aufgabe ist eines der Hauptziele, dass die einzelnen Bodenarten nach 
einer Classificirungsmethode von einander getrennt werden und dass bei die- 
ser Sonderung hauptsáchlieh jene Faktoren in Betracht gezogen werden, 
welche auf die Productionsfáhigkeit des Bodens den grössten Binfluss aus- 
üben. Vor allem wollen wir uns also mit der Boden-Classificirung und den 
Faktoren der Bodenfruchtbarkeit oder kurz befassen.) 

Auf dem Gebiete des Bodenstudiums befinden wir uns noch allzu sehr 
in den Anföángen, als dass wir heute von einer endgiltigen Methode der 
Bodenclassification sprechen könnten. 50 viele Werke von Fachleuten wir 
lesen, ebenso viele Classificationsmethoden werden wir vorfinden. Mögen 
hier einige stehen : 

FALLou theilt die Böden nach der Art ihrer Abstammung und Entste- 
hung ein (primáre, secundáre od. angesehwemmte). 

THAER nach dem Humusgehalt. 

ScHwERTZ nach dem Thongehalt. 

Kwor nach der Absorptionsfáhigkeit. 

BiRwBaum drückt den Schátzungswerth der Böden mit Zahlen aus, so 
dass er diese ihrer Bigenschaften nach von 1—10 classificirt und die erhal- 
tenen Zahlen addirt. 

KnxarrT verbessert diese Methode dahin, dass er die einzelnen Higen- 
schaften nicht gleichmássig von 1—10, sondern nach ihrem entsprechenden 
practischen Wert in mehr oder weniger Klassen eintheilt. 

OEMLER ist auf die Wildpflanzen sehr bedacht und, classificirt die 
Böden nach den darauf vorkommenden Wildpílanzen. 

PaBsr theilt sie nach dem Rohergebniss der Getreidearten in 16 
Klassen ein. 

Ánráp Hewxscn hingegen classificirt sie nach den Kulturpflanzen, u. 7. 
nach den gruppenweisen Zusammenstellungen der Getreide- und Klee- 
Arten. 


k Vorgetragen in der Fachsitzung vom 7. Juni 19899. 


AGRO-GEOLOGISCHE KARTEN 311 


GIRARD verbessert das FarLov"sche System. 

Ausser diesen befassten sich noch Viele mit den Boden, führten jedoch 
keine besondere neue Bodenclassificirung in die Litteratur ein. 

Der Grundsteuer-Kataster, weleher in Ungarn im Jahre 1850 begann 
und 1875 corrigirt wurde, theilt den Boden nach den Kulturzweigen folgen- 
dermassen ein : 

Ackerland, Garten, Wiese, Weingarten, Weide, Wald und Terrains, 
welche der Grundsteuer nicht unterliegen. Die eimzelnen Klassen werden 
dann nach dem Reinertrágniss wieder in Subklassen eingetheilt; bei weiten 
aber nicht nach der Oualitát des Bodens. S0 kommt es dann vor, dass bei 
Anwenduwug dieser Bodenschálzungsmethode micht der Boden, sondern der 
Fleiss des Ökonoms besteuert wird. 

In Anbetrecht so vielerlei Bodenclassification ist es nicht leicht fest- 
zustellen, welche unserem Zwecke am meisten entsprechen würde. Kommt 
man jedoch mit der Aufgabe der agrogeologisechen Arbeit ins Reine, wird man, 
so sehwer es auch schien zwischen den vielen Bodenclassificationen zu wüh- 
len, ebenso leicht die unseren Zwecken entsprechende Classification nach 
der gefundenen Methode ins Werk setzen zu können. 

Sehen wir vorerst noch die Faktoren, welche den grössten Einfluss 
auf die Bodenfruchtbarkeit ausüúben. Abgesehen von zwei Faktoren, nám- 
lich den meteorogolischen Verhültnissen der Gegend und der Art, wie der 
Oekonom seinen Grund und Boden bestellt, sind es gerade die Resultate 
der in unseren Wirkungskreis gehőrigen Untersuchungen, welche die Boden- 
fruchtbarkeit beeinflussen und auf welche man bei der Bodenschátzung das 
Hauptgewicht legen muss. 

Es ist nicht egal wie hoch ein Ackerland liegt, wie abhángig es ist, 
wie die Wasserströmungen des Bodens sind, in welcher Tiefe sich das 
Grundwasser befindet, wie dick der Oberboden ist, was darunter liegt und 
welche die chemischen und physikalischen KEigenschaften die betrefferide 
Bodenart aufweist, z. B. wie viel sein Kalkinhalt betrágt etc. Weiters sind 
die Gewásser der Gegend und deren Wirkungen nicht ausser Acht zu lassen 
und hat der Schátzer sein Augenmerk noch auf viele andere Faktoren zu 
lenken, um von der Productionsfáhigkeit des Bodens sich ein klares Bild zu 
schaffen. Will man die auf die Bodenfruchtbarkeit einwirkenden Factoren 
zusammenfassen, ist es am zweckmássigsten die in den Wirkungskreis der 
Agrogeologie einschlgigen Arbeiten aufzuzáhlen. Das wáren folgende : 


1. Feststellung der geographischen und localen Verhültnisse der 
Gegend. 

9. Deren Gewásser und ihr geologisehes Wirken, die Tiefe des Grund- 
wassers und der wasserhültigen Schichten, so auch deren Lage, das Circu- 
lieren des Grundwassers, die Frage des Brunnen- oder Trinkwassers. 


312 HEINRICH HORUSITZKY : 


3. Die Entstehung der Gegend, ihre Construction und geologischen 
Verháltnisse. 

4. Die Verháltnisse der Bodenarten : die Feststellung der Oualitát des 
Oberbodens und Üntergrundes, so auch deren physikalische und chemische 
Eigenschaften. 

5. Die Brauchbarkeit der in der Gegend vorkommenden Gesteine 
und Wásser. 

In Erkennung der aufgezáhlten Daten kann man auf die Productions - 
fáhigkeit des Bodens in einer Gegend schon leichter schliessen. Demzufolge 
hángt die Productionsfáhigkeit des Bodens nicht nur von seiner Oualitüt, 
seinen physikalischen und chemischen Kigenschaften ab, sondern haben auf 
jene besonders die oro- und hydrographischen Verhültnisse der Gegend 
grossen Einfluss. Nach der Durchforschung der geologischen Verháltnisse 
wird man nicht nur auch leichter mit den oro- und hydrographischen bekannt 
undist in der Lage daraus Folgerungen zu ziehen, sondern man kommt 
auch mit der Lagerung der unteren Schichten, mit deren Gefálle und Strei- 
chen ins Reine. Weiters erkennt der Forscher bis zu zwei Meter Tiefe, 
welche vom Standpunkte der Agricultur, der Forstwirtechaft und der Wein- 
zucht nothwendig sind, die Bodenschichten moglicherweise die Oualitát des 
Grundgesteins und die Dicke des Oberbodens. 

Bei dem Primár Boden ist die Abart der oberen Schichten viel leichter 
zu bestimmen, wenn man die Oualitát der unteren Schichten kennt. Über- 
haupt hüngt der Hauptfaktor der Productionsfáhigkeit des Oberbodens, nám- 
lich sein Verhalten gegen Wasser und Wárme, sehr von der Oualitát des 
Untergrundes ab. Wenn man demnach vom Boden, von den localen Verhált- 
nissen der Gegend, von den Gewássern und deren geologischen Wirksamkeit, 
vom Grundwasser etc. sprechen will, findet man die Kenntnis der geologi- 
schen Verháltnisse des Untergrundes unentbehrlich. 

Es ist also die Productionsfáhigkeit des Bodens mit dem geologisechen 
Auftbau der Gegend enge verknüpft. 

Eben deswegen sind auch bei Festsetzung des Schátzungswertes bei 
einem Grunde die geologischen Verháltnisse ausschlaggebend, obwohl dieser 
auch von meteorologisehen Umstánden und der Art, wie er bearbeitet wird, 
abhángig ist. An die letzteren ist keine weitere Erklárung zu knüpfen, da 
jedermann weiss, dass in den Bergen das Wetter ein anderes ist, als auf der 
Ebene; oder es ist bekannt, welche Veránderungen in der Gegend vor sich 
giengen, als man das Moor von Ecsed abliess. Weiters, wo der Verkehr 
sehwerer, ist die Ökonomie theurer, demzufolge muss der Grund, um das 
Gleichgewicht herzustellen, billiger sein. Der Taglohn, der Platz ist auch 
nicht überall gleich etc. Mit einem Worte, von weleher Seite immer man die 
Methode der Bodenkenntnis studirt, muss deren Basis und Ursprung immer 
die Geologie bilden. 


ltek ásáses 


AGRO-GEOLOGISCHE KARTEN. 315 

Auf Grund des Besagten ist, meiner bescheidenen Ansicht nach, die 
Bodenclassificationsmethode FALLouv-GIRARD die unserer Aufgabe entspre- 
echendste. Nach dieser Methode geschieht die Classification auf mineralo- 
gischer und geologisecher Basis in Betrachtziehung des Alters und der Entste- 
hungsart des Bodens. Damit diese Bodenclassification auch den practischen 
Verháltnissen entspreche, műüssen — wie ich bereits ausführte — die Fak- 
toren der Bodenfruchtbarkeit auch in Anbetracht gezogen werden. Der Boden 
kann im Allgemeinen in folgende fünt Hauptgruppen eingetheilt werden : 

1. Primáre, welche in erster Reihe ihrer Gesteinsgualitát nach zu grap- 
pieren sind : 3 

2. Durch Wasser angesehwemmte secundáre, welche wieder am besten 
nach ihrem Alter und ihren physikalischen Bigenschaften nach zu classi- 
ficiren sind. : 

3. Durch Wind zusammengetragene, welche nach ihrer Struktur grup- 
pierbar sind. 

4. Morige und torfige. 

5. Kolluviale, welche an Berglehnen und am Fusse derselben, so auch 
in den Tbálern vorkommen. 

Nach dieser kurzen Einleitung, in welcher ich darzulegen bestrebt war, 
dass die bei der Durchführung agrogeologischer Arbeiten nothwendige Boden- 
elassificirung auf mineralogiseher und geologischer Grundlage zu gesche- 
hen hat, wobei die Faktoren der Bodenfruchtbarkeit in Anbetracht zu ziehen 
sind, u. z. die oro- und hydrographischen Verháltnisse, die geologische Bil- 
dung und die chemischen und physikalischen Bigenschaften der Bodenarten, 
gehe ich zum eigentlichen Gegenstande meiner Erwágungen, zur Verferti- 
gung agrogeologisecher Karten über. 

50 wie der Professor der Akademie für Bergbau zu Freiberg WERNER 
(1785) der Gründer der systematischen Geologie, so ist der Berliner Pro- 
fessor ÁLBERT ORrH (1872) jener der Agrogeologie. 3 

Als allererster trat jedoch 1683 der englische Arzt MARTIx LISTER in 
London mit dem Vorschlag auf, eine Boden- und Gesteinkarte von England 
zu verfertigen. — Erst 60 Jahre nachher, im Jahre 1743 machte PaAcKkE 
CRISTOPHER in dieser Rhichtung den ersten practischen Versuch, als er einen 
Theil der Gratschaft Kent niederzeiehnete. Danach neigten die Aufnahmen 
immer mehr zur geologisehen Landkartenzeichnung, und wurden die agro- 
nomischen Verháltnisse nur insofern in Betracht gezogen, als sie mit den 
geologisehen im Zusammenhang stehen. Die jüngsten geologisechen Gebilde, 
die alluvialen Terrains, blieben dabei gewöhmlich unbeachtet, was noch 
heute, mit wemgen Ausnahmen, der Fallist. 

Das Darstellen der alluvialen Terrains regte zuerst Professor FoRscH- 
HAMMER an, der im Jabre 1530 von Dánemark eine Aufnahme machte. Nach 
ihm verfertigte BENNINGSEN-FÖRDER 1843 von der Umgebung Berlins eine 


314 HEINRICH HORUSITZKY: 


Karte, und spüter dann im Jahre 1864—67 über Aufforderung des Ministe- 
riums elne agronomische von der Umgebung Halles, welche 1876 auch 
erschien. ; 
E. F. GLockKER arbeitete 1857 zwei Karten von Ober-Lauschitz in 
Preussen aus, u. z. führt er auf der einen rein geologiseche, auf der anderen 
nur agronomische Verháltnisse vor. 

In Ungarn verfertigte als erster Dr. Joser SzaBó im Jahre 1861 von 
den Comitaten Békés und Csanád eine, die Bodenverháltnisse vorführende 
Karte. 

In Österreich begann zur selben Zeit Dr. LoREsz von LIBURNAU in der 
Umgebung von Sanct-Florian (Ober-Österreich) die agronomische Carto- 
graphie ; dieses Beispiel fand jedoch keine Nachahmung. Nach dem Tode 
des Geologen Worr, der sich zeitweilig doch noch mit der Bodendurchfor- 
schungsfrage befasste, liess das Geologische Institut die geologisehen Boden- 
durchforschungen ganz ausser Acht. 

Als im Jahre 1872 das Werk Dr. ALBERT ORrrrs: Die geognostische 
Durchforschung des sehlesiscehen Sehwámmlandes zwischen dem Zooptener 
und Trebnitzer Gebirge, nebst analytisehen und petrographischen Bestim- 
mungen so wie einer Übersicht von Mineral-, Gesteins- und Bodenanalyses 
erschien, ánderten sich die Ansichten auf einmal und der grössere Theil der 
Fachmánner findet es mit Orth übereinstimmend am zweckmássigsten die 
Bodenkenntnis und die Verfertigung von Bodenkarten auf geologische 
Grundlage zu setzen. 

Nach der Geburt der Agrogeologie erkannte man bald in mehreren 
Htaaten deren Nützliehkeit und man errichtete in beinahe allen Staaten 
Deutschlands, in Belgien, Holland, Sehweden und Norwegen, Frankreich, 
England und Japan agrogeologische Sectionen. 

In Ungarn kam die agrogeologische Section des kön. ung. Geologischen 
Instituts im Jahre 1891 zustande. Obschon Joguanw Böcgkn im Jahre 1885 
die Idee bereits anregte, war es doch ADALBERT INKEY DE PALIN, welcher auf 
diesem Gebiete die erste Karte verfertigte. 

Über die Verfertigung der agrogeologisehen Karten konnte man jedoch 
lange nicht übereinkommen und trotz mehrfacher Berathungen ist es selbst 
heute noch immer nicht entschieden, welche Methode dem Zwecke der agro- 
geologischen Karten am besten entspráche. 

Die meisten legen die agrogeologische Cartographie auf geologische 
Grundlage, u. z. so, dass auf demselben Blatte die geologisehen Bildungen 
durch VFarben, die agronomischen Verhültnisse hinwieder durch gewisse, 
conventionelle Zeichen (Punktierungen etc.) zum Ausdruck gebracht werden. 
Andere wieder trennen die Bodenarten durch Farben von einander, wenden 
jedoch auch die Punktierung etc. an. In diesem Falle kommt die geologische 
mit der agronomischen Kennzeichnung wechselweise zur Anwendung. Zur 


AGRO-GEOLOGISCHE KARTEN. 34 


Kennzeichnung des Öberbodens, wie des Untergrundes werden ausser den 
erwüáhnten Methoden auch Buchstaben-Brüche und Buchstaben angewendet, 
neben welchen die Dicke des Öberbodens ausdrückenden Zahlen stehen. End- 
lich sind auch soleche, welche bei Verfertigung agrogeologischer Karten ver- 
schiedene combinierte Methoden in Anwendung bringen. 

In Ungarn sind bisher nur zu specialen Studien verfertigte Karten 
erschienen. 

Die erste ist die Bodenkarte der Umgebung von Puszta-Szent-Lőrinez 
(Comitat Pest) von ADALBERT von INKEY. (Jahrbuch des könig. ung. Geolo- 
gischen Instituts, 1892. Band X. Heft 3.) Auf dieser Karte sind der Oberboden 
und die geologischen Gebilde theils durch Farben, theils durch Sechraffieren 
oder Punktieren auf farbigen Grund hervorgehoben. Zur leichteren Ablesung 
der Bezeichnung geologischer Gebilde gebraucht der Autor dem erklürenden 
Farbenschlüssel gemásse griechische Buchstaben. Streng genommen bedeu- 
ten jedoch die Farben und conventionellen Bezeichnungen nur die geolo- 
gischen Gebilde; die Bodenverháltnisse, so die Oualitát des Oberbodens 
und Untererundes, die Dicke der einzelnen Schichten sind hier durch die 
Anfangsbuchstaben der Bodenarten, durch Buchstaben-Brüche und dane- 
ben geschriebene Zahlen ausgedrückt. Die Ausbreitung des pliocenen Kie- 
sels wird durch eine rothe Linie bezeichnet. Zur Karte ist weiters ein durch- 
sichtiger Bogen beigesehlossen, auf welchem die dünnen Zahlen die Bohr- 
stellen, die fetten jedoch die Hoóhe über dem Meeresspiegel ausdrúcken. — 
Auf demselben durcbsichtigen Bogen sind die Hügelverhültnisse der Gegend 
durch dichtere oder schütterere Schraffirung zur Darstellung gebracht. 

Die zweiterschienene agrogeologisehe Karte ist jene vom Gut x Pallagi 
des kön. ung. Lehrinstituts für Oeconomie zu Debreczen, welche ebentfalls 
ÁDALBERT von INKEY verfertigte. (Jahrbuch des kön. ung. Geologischen 
Instituts, 1894. Bnd. XI. Heft 2.) Auf dieser Karte bedeuten die einhelligen 
Farben die geologisehen Gebilde. Die Bodenverháltnisse werden durch die 
Farben nur insoferne ausgedrückt, als sie mit dem geologischen Zeitalter 
zusammen sich verándern. Den Oberboden und Untergrund, so auch die 
Dicke des Oberbodens werden in den neben der Karte befindlichen ganz im 
Zusammenhang stehenden Bodenprofilen zum Ausdruck gebracht; und 
zwar dienen für den Oberboden Beziehungen auf farbigem Grunde, für den 
Untergrund solche auf weissem. Die schwarzen arabischen Ziffen bedeuten 
theils die Handbohrungen, theils jene Stellen, wo Bodenmuster gesammelt 
wurden. 

Die dritte agrogeologisehe Karte führt die Bodenverháltnisse von 
Magyar- Óvár vor und stammt von Peter Treitz. (Jahrbuch des kön. ung. Geo- 
logischen Instituts 1896. Band XI. Heft 7.) Der Autor schliesst seiner Abhand- 
lung drei Karten bei: a) Bodenkarte der Umgebung von Magyar-Ovár : 
1: 25.000 ; b) detaillierte Bodenkarte des Gebietes von Magyar-Ovár ; c) detail - 


316 HEINRICH HORUSITZKY : 


lierte Bodenkarte der Akademie für Oeconomie zu Magyar-Óvár 1 : 3500. 
Auf diesen drei Karten ist in erster Reihe das Alluvium der Donau und 
Leitha, der diluviale Sand, Kies und Löss durch einfache Farben von ein- 
ander getrennt. Die Oualitát des Oberbodens wird nur durch die Bezeich- 
nüng der geologisechen Gebilde ausgedrückt, wie z. B. beim Löss, stellenweise 
beim Kies, ja selbst auf alluvialem Terrain; theilweise bezeiehnet aber der 
Autor die oberen Bodenarten durch verschiedene Schraffierung und Punk- 
tierung. Wo der  Boden gebundener, ist die Schraffierung dichter, wo er 
leiehter, das ist sehlammiger wird, ist sie sehütterer oder abgerissen; der 
gewöhnlieche Schlammboden ist nur durch einfache, grüne Farbe gekenn- 
zeichnet. Ausserdem drückt der Autor die Oualitát des Oberbodens und 
dann zugleich auch den Untergrund durch Buchstaben-Brüche aus. Die 
Zahlen neben jenen bedeuten die Dicke der Schichten. Auf letzterer Karte 
wird das seichtere oder tiefere Vorkommen des Kieses durch, aus kleinen 
Ringeln, Punkten oder Stricheln gebildete Linien bezeichnet" 

Die vierte agrogeologische Karte ist die cBodenkarte der Gegend von 
Mezőhegyes, jener des kön. ung. Gestüts und deren Umgebungy von ADAL- 
BERT von Iwxxpvx. (Jahrbuch des kön. ung. Geologischen Instituts 1896. Bnd. 
XI. Heft 8.) Der Autor beschreibt die Karte wie folgt: s Durch eine womog- 
lieh einfache und übersichtlieche Farbenscala war ich bestrebt die Verbrei- 
tung der charakteristisehen Bodenarten zum Ausdruck zu bringen; die Far- 
ben gruppierte ich jedoch nicht nach der geologisehen Altersreihe, sondern 
nach der, für den Oeconom viel wichtigeren pedologischen Oualitát. Hált 
man vor Augen, dass auf diesem Blatte die lichtgrüne Farbe das thonige 
(lehmige) und sandige Diluvium, die ockergelbe jedoch ebenfalls Diluvial- 
sand bedeutet, wáhrend die grünlich blaue, welche die Farbe des schweren 
Thones ist, im Grossen und Ganzen das Alt-Alluvium, die citronengelbe den 
alluvialen Flugsand bezeichnet und endlich die blaue Farbe die Stellen 
jüngster Anschwemmungen kennzeichnet: ersehliesst sich vor uns auch 
das ganze Bild der geologischen Bintheilung.; Der Autor legt demnach 
auf die Verbreitung der Abarten des Oberbodens, das Hauptgewicht. Die 
einhelligen Farben bezeichnen nebst den Bodenarten auch die geologischen 
Zeitalter. Der Untergrund ist nur bei einzelnen Grundarten, im erkláren- 
den Texte und im Farbensehlüssel erwáhnt; auf der Karte fehlt seine Be- 
zeichnung total. 

Die fünfte agrogeologische Karte verfertigte HEINRICH HORUSITZKY. Es 
ist dies die agronomgeologisehe Karte der Umgebung der Gemeinden 
Muzsla und Béla. (Jabrbuch des k. ung. Geol. Instituts 1898. B. XII. Heft 2.) 
Dem Texte sind zwei Karten beigegeben. Die eine 1: 25.000, die andere 
1:7200. Auf diesen Karten bedeutet die Umzüumung durch punktierte 
Linien die geologische Bezeichnung, die verschiedenen Farben die WOualitát 
des Oberbodens und die Schraffierung und Punktierung den Untergrund 


AGRO-GEOLOGISCHE KARTEN. HÁZ 


bis zur Tiefe von zwei Meter. Die Dicke des Oberbodens bei den Bohrstel- 
len ist durch schwarze arabische Zahlen in Decimetern ausgedrückt. Jene 
Stellen, an welchen ich Bodenmuster sammelte, bezeichmete ich durch rothe 
römische Ziffer. 

Die sechste agrogeologiseche Karte ist die rAgronomgeologisehe Karte 
des III. Bezirkes (0-Buda) der Haupt- und Residenzstadt Budapest, von 
HEIrsnicH Honrusirzxkx. (Jabhrbuch des kön. ung., Geologischen Instituts 1898. 
Bnd. XII. Heft 5.) Bei Verfertigung dieser Karte war ich in erster Reihe 
auf die Oualitát des Oberbodens bedaecht. Den Oberboden bezeiechnete ich 
mit einhelligen Farben. Zur Bezeichnung des Untergrundes gebrauchte ich 
in Verbindung mit der Hervorhebung der geologiscehen Gebilde Schraffie- 
rung und Punktierung. Der Záhler der auf der Karte sicehtbaren Brüche 
bedeutet die Oualitát des Oberbodens, der Nenner jene des Untergrundes 
oder das Grundgestein. Die römischen Zitfer lassen die Grundprotile und 
die Stellen der gesammelten Grundmuster hervortreten. Zu erwáhnen ist, 
dass die Bodenkarte mit einer agrogeologisehen nicht zu verwechseln ist. 
Obzwar die benannten Karten verwandt sind: bezeichnet die erstere doch 
nur die Bodenarten einer bestimmten Gegend, die andere jedoch viel mehr. 
.  Welchen Ansprüchen die agrogeologische Karte zu entsprechen hat, kann in 
folgende Punkte zusammengefasst werden : 

1. Die Bodenarten der Gegend műüssen auf der Karte leicht zu unter- 
scheiden sein. j 

2. Die localen und hydrographischen Verháltnisse der Gegend műssen 
augenfállig bezeichnet sein. 

3. Die Bezeichnung der Untergrund-Arten darf auf der Karte nicht 
fehlen. 

4. Insoferne die Bodenarten und deren oro-hydrographischen Ver- 
háltnisse mit den geologischen Gebilden eng verknüpft sind, sollen EE 
auch ig; der Karte zam Ausdruck gebracht sein. 

5. Die Dicke des Oberbodens muss von der Karte herabzulesen sein. 

6. Die Karte muss mit dem entsprechenden Farben- und Erklárung- 
Schlüssel, weiters mit Boden-Profilen versehen sein. 

Nachdem ich mich mit der Bodenclassificerung, mit den Faktoren der 
Bodenfruchtbarkeit befasste, die in Ungarn bisher erschienenen Boden- 
und agrogeologischen Karten vorführte und endlieh den Anforderungen 
einer gut construirten, agrogeologischen Karte kurz Erwánnung that, sei 
es mir noch gestattet jene Methode der Verfertigung agrogeologiseher 
Karten mitzutheilen, welche ich zur Anwendung bringe und welche so 
weit als möglich den wissenschaftlichen und practiscehen Anforderungen 
entspricht. 

Ein Hauptprincip der Verfertigung agrogeologischer Karten ist, man 
könne die Bodenarten von einander leicht unterscheiden und degwegen 


318 HEINRICH HORUSITZKY : 


ist es am zweckmássigsten die einzelnen Boden durch einfache Farben zu 
bezeichnen. Doch ist auch diese Methode auf zweierlei Art durchführbar 
u. z. so, dass die einzelnen Bodenarten entweder ihrer geologischen Ver- 
háltnisse und mit diesen verbundenen Productionsfahigkeit nach mit ahn- 
Ilichen Farben versehen oder aber ihrer Gebundenheit nach gruppiert 
werden, so, dass z. B. die Sandarten mit verschiedenen gelben, die Lehm- 
arten mit versechiedenen grünen und die Thonarten mit verschiedenen 
blauen, allenfalls braunen Farben gekennzeichnet erscheinen. 

Wenn man die FALLouv-GrRaRp"sche Bodenclassification anerkennt, 
und die Bodenwissenschaft auf geologische Grundlage stellt, neigt man zu 
jener Bodenclassification, nach welcher die Bodenarten nicht ihrer Gebun- 
denheit gemüss gruppiert werden, sondern nach weleher die Classification 
des Bodens auf jene Grundlage gestellt wird, welche die Geologie und Pro- 
ductionsfáhigkeit bilden. 

lch bezeichne also auf den agrogeologisehen Karten die Oberboden- 
Arten der geologisechen Klassification gemáss mit einhelligen Farben ; u. z. : 

Den alluvialen Boden mit allerlei blauen Farben : 

kieseligen Boden mit lichtlila, 


sandigen — ( c  aschblau, 
lehmigen c c  neutralbiau, 
thonigen  x c  indigoblau, 


moorige Terrains mit berlinerblau, 
Gewásser mit preussischblau. 

Den diluvialen Boden mit allerlei gelben Farben : 
Kieselarten mit bráunliehgelb, 
Lehm c dunkelgelb, 
Thon c c röthlichgelb. 

Für die Bodenarten jugendlichen Tertiár-Zeitalters ist angezeigt die 
versehieden grünen Farben zu gebrauchen; ausgenommen die Verwitte- 
rungsproducte der Eruptiv-Gesteine, bei weleher ich die rothe Farbe 
anwende. Den Pliocán- und Sarmata-Boden entsprechen die gelblich grünen 
und lichterünen, den mediterranen Bodenarten hinwieder die dunkelgrü- 
nen Farben. 

Zur Bezeichnung der alt-tertiüren und noch ülteren Boden können 
die braunen Farben verwendet werden. 

Durch derartige Bezeichnungen erzweckt man nicht nur ein klares 
3ild der Entstehung der Bodenarten, sondern kennzeichnet auch damit 
nebst ihrer petrograpbischen Oualitüt die localen und petrographischen 
Verháltnisse der Gegend. Blickt man daher auf eine derart hergestellte 
Karte, so ist man sofort im Reinen, dass die mit Blau bezeichneten Boden 
die untersten Terrains des Bodens einnehmen, die gelbfarbigen entweder 
Terrassen bilden oder sich auf grössere Berglehnen hinanziehen, die grünen 


AGRO-GEOLOGISCHE KARTEN. 219 


jedoch grössere Hügel oder Berge, oder auch mehr-minder ausgebildete 
Terrassen formen. 

Das Grundwasser kommt natürlich. bei jeder Schichteruppe von je 
anderer Entstehung anders zur Geltung. 

Auf den Alluvialgebieten schwankt der Wasserstand den Flüssen 
der Umgebung gemáss. Die geologische Wirksamkeit der Flüsse darf auch 
nicht ausser Acht gelassen werden. Die diluvialen, tertiáre Gewásser ent- 
haltenden Schichten verdienen nicht geringere Aufmerksamkeit, weil diese 
dem Boden die nöthige Feuchtigkeit verleihen, oder hinwieder das Wasser 
vom Oberboden trennen. Das Trinkwasser der Gegend ist immer in üálteren 
Schichten zu suchen. Mit einem Worte, in vielen Füllen ist die Kenntniss 
der hydrographischen Verhültnisse nothwendig. (Berieselung, Entwásserung, 
Röhrenlegung, Flussregulierung etc.) 

Die geologisehen Gebilde gewisser Gegenden sind durch die Bezeich- 
nung des Oberbodens schon einigermassen gekennzeichnet, die műüssen 
jedoch init der Bezeichnung des Untergrundes in engen Zusammenhang 
gebracht werden. 

Den Alluvial-, Diluvial- u. Plioken-Boden muss der Untergrund überall 
bezeichnet werden, denn wenn auch stellenweise Untergrund und Oberboden 
gleich ist, so unterseheiden sich die beiden Bodenschichten oft von einander. 

Unter dem Sarmata-Boden ist jedoch der Untergrund nur dort zu 
bezeichnen, wo er vom Oberboden abweicht. Bei den früheren Boden- 
arten, wenn sie nur auf kleinen Fláchen oder in Aufschlüssen vorkommen, 
ist die einfache Farbe genügend, um die Bodenart und das geologische 
Zeitalter auszudrücken. Bei den ülteren Bodenarten muss der Untergrund 
je nach Bedazt entweder bezeiehnet werden oder es besagt schon die Farbe, 
welche den Oberboden bedeutet, was der Untergrund ist. Kurz zusammen- 
gefasst : Der Untergrund muss durch versechiedene Schraffierung, Punktie- 
rung und Ringelehen gekennzeichnet werden. Dort, wo auf Grund des 
Obigen die Bezeichnung des Untergrundes unterbleibt, wo also auf der 
farbigen Fláche keine Zeichen vorkommen, drückt die Farbe selbst der 
Erklárung gemáss aus, welehen Untergrund der Oberboden besitzt oder 
aus welchem Gestein er durch Verwitterung hervorgegangen ist. Will man 
nun aber, dass der Untergrund in Verbindung mit dem geologischen Zeit- 
alter und Gebilden gekennzeichnet werde, so ist dies folgendermassen zu 
erreichen: Die entsprechend-n Bezeichnungen sámmtlicher, aus dem 
Alluvium stammender Untergrunde werden mit derselben blauen Farbe 
ausgeführt; die Diluvial-Untergrunde mit einer gelben, die pliocánen 
Bodenarten mit gelblich grüner und die mediterranen mit dunkelgrüner 
Farbe. Demnach bezeichnen die verschiedenen Schraffierungen und Punk- 
tierungen die Oualitát des Untergrundes, deren Farbe jedoch die geologi- 
schen Zeitalter. 


Földtani Közlöny. XXIX. köt. 1899. 22 


320 HEINRICH HORUSITZKY : AGRO-GEOLOGISCHE KARTEN. 


Nicht minder wichtig ist die Bezeiechnung der Dicke des Oberbodens; 
die am pünktliehstea durch Decimeter bedeutende schwarze, arabische 
Zahlen auszudrücken ist, welche an den Stellen der Bohrungen und der 
Aufsehlüsse in die Karte eingetragen werden. Bisher wurden auf einem 
Blatte von dem Massstab 1 : 25.000 an 5—600 Stellen erfolgte Bohrungen 
eingetragen. Da die grosse Menge der Zahlen die Karte undeutlich macht, 
genügt es je nach den Resultaten der an den Bohrstellen durchgeführten 
Messungen an weniger Stellen die Dicke des Oberbodens zu bezeichnen. 

Von jedem aufgenommenen Terrain sammelt man Bodenmuster, 
deren Ursprungsstellen auf der Karte durch rothe römische Zahlen anzu- 
deuten sind. 

Nachdem es möglieh ist, dass versehiedene Farben im ersten Moment 
geleich scheinen, so ist es angezeigt, die einzelnen fárbigen Felder dem 
Farbenschlüssel entsprechend dureh rothe arabisehe Ziffer zu unter- 
seheiden. 

Endliech műüssen der Karte so viele geologiseche Profile beigelegt wer- 
den, als deren zur Erkenntniss des Verháltnisses, in welehem Untergrund 
und Oberboden zu einander stehen, erforderlieh sind. Die Profile ersehlies- 
sen den Boden bis wenigstens 2 m. Tiefe. 

Die soeben besprochene Methode der Verfertigung agrogeologiseher 
Karten unterscheidet sich von den bisher gebráuchlichen besonders darin, 
dass ich die Farben nicht zur Kennzeichnung des geologischen Zeitalters, 
sondern in erster Reihe zur Bezeichnung der Arten des. Oberbodens 
benütze. Die geologisehen Gebilde sind nur insofern mit Farben ausge- 
drückt, als sie mit den agronomen Verhültnissen in Verbindung stehen. 
Weiters halte ich es für angezeigt, die bisher auf den Karten benützten 
Buchstaben, allenfalls Buchstaben-Brüche, welche die Anfangsbuchstaben 
der obern, respective der unteren Bodenarten sind und gleichzeitig zur 
Bezeichnung deren Oualitát dienen, gánzlich zu eliminiren. Mein Haupt- 
princip ist, dass auf agrogeologischen Karten die Farben den Oberboden, 
Schraffierung und Punktierung den Untergrund bezeichnen und dass die 
Bodenclassificirung auf geologiseher Grundlage geschehe. 


LIDTERATUR. 321 


LITTERATUR. 


(1.) KARL HEREPEI u. JouaNN GáspPáÁR: (Geographische und geologische Be- 
schreibung des Comitates Alsó-Fehér. (Aus dem I. Bande des Werkes : 
Monographie des Comitates Alsó-Fehér.) 


Den kleineren Theil des 183 Seiten umfassenden Werkes, welchen wir 
diesmal beiseite lassen wollen, bildet die geographische Beschreibung aus der 
Feder Jogaww GÁsPÁR s den grösseren hingegen, welcher sich auf mehr als 110 
Seiten erstreckt, die von KARL HEREPEI, Professor am ev. ref. Collegium zu Nagy- 
Enyed, verfasste Geologie des Comitates Alsó-Fehér. HEREPEI benützte nicht nur 
die bisherige Litteratur beim Sehreiben seines Werkes, sondern bereiste selbst 
einen grossen Theil des Gebietes, und sein Werk ist, wenn auch an manchen 
Stellen breitspurig und überwundene Standpunkte aufweisend, als Basis zum §pe- 
cialstudium vortheilhaft zu verwenden. Wir müssen daraus zwei, in der Littera- 
tur günzlieh unbekannte, interessante Daten hervorheben: den Intregálder 
Granit und die, von der rechten Seite des Maros-Thales besehriebenen Gosau- 
Schiehten. 

Granit (5. 104.) fand der Autor im ganzen Gebiete des Comitates nur bei 
Intregáld im Bláguj-Thale, was — obzwar nicht ein Geologe die Gegend bereits 
studierte — für die Wissenschaft ganz neu und um so interessanter ist, nachdem 
ein Vorkommen desselben in der ganzen Umgebung unbekannt ist. Das náchst- 
gelegene Vorkommen des Granits föllt auf die Grenze der Comitate Kolozs 
und Torda-Aranyos im Öreg havas (Muntyele mare) und hült Autor den Granit 
von Imtregáld als eine südliche Abzweigung des ersteren umsomehr, da seine 
pertrographische Ausbildung eine áhnliche ist. 

Die der Gosau-Stufe angehörigen Schichten (S. 134.) besehreibt Autor süd- 
westliceh von Gyulafehérvár an der rechten Seite des Maros-Thales gelegen, wo 
sie sich von Poklos, über Bocsómező, Borberek, Karna, Rakató und Akmár bis 
Szarakszó hinziehen. Am schönsten sind sie im Kolczbache von Bocsómező aus- 
gebildet, wo in den obersten Schichten die bereits Írüher bekannt gewordenen 
Blattabdrücke von Sabal major UwG.X vorzufinden sind. Die Gosau-Schichten 
bestehen hier aus hartem Sandstein, kalkigem Mergel, kieseligem Mergel und Thon- 
mergel, deren einzelne Bünke organische Überreste in grossen Mengen enthalten. 
Die durch HEREPEI zusammengestellte Fauna, deren ein Theil wahrscheinlich 
eine náhere Untersuchung benöthigen wird, ist folgende : 


X Detaillierter siehe : 
A. Kocn: Sabal major UNG. sp. aus der fossilen Flora Erdélys. Árztliehe und 
Naturwiss. Mittheilungen. Kolozsvár, 1888. XIII. Jahrg. p. 272. j 
M. SrauB: Sabal majer UwnG. sp. aus dem Marosthale. Geologische Mitthei- 


lungen. 1899. Band XIX. pag. 258. 
99 


322 LITTERATUR. 


Ammonites Paillettanus d"ÖRB., Ammonites sp., Terebratula sp., Jamira 
guadricostata, Bow., Pinna, cretacea, SCHLorH., Panopea rustica, Zrrr., Inoceramus 
Crispi. MaAwr. (non Gonpr.), Grassatella macrodonta, Sow. (non Zirr.), Lucina 
lenticularis, Gonpr., Tapes Martinigna. MaArn., Pectunculus Marrotianus, d"ORB., 
Cardium productum, Sow., C. subdimense; dORB., Natica, sp., Natica bulbifor- 
mis, S0w. (non ZEK.), Cerithium debile, Z2x., C. sociale Zx., Turbo acinosus, Zx., 
Trochus coarclatus, Zx., Phasianella sp., Rostellaria invenata, d"ÖRB., Voluta 
acuta Sow., Acteonella gigantea, B0w. (non d" ORB.). A. conica, Zx., Gycelolites ellip- 
tica, LAm., Placosmilia consobrina, REuss, Hippurites cornu vaccinum, BRONN 
und endlich der Sabal major. UNG. Dr. M. PÁnrv. 


(2.) Scnmipr A.: Über einige Mineralien der Umgegend von Schlaining. 
Mit einer Tafel. (Zeitschr. f. Krystallogr. und Mineral. 1898. XXIX. Bd. 
195. p.) 

Im westlichen Theile des Rechnitzer Schiefergebirges im Comitate Vas, in 
der Umgebung von Szalónak (Schlaining) ist ein bedeutender Antimonerzbergbau. 
Verfasser bespricht in einer kurzen Einleitung die geologischen Verháltnisse und 
das Mineralvorkommen, beschreibt dann ausführlich die fláchenreichen Antimonit- 
krystalle von Bánya (Bergwerk), sowie die auf verwitterten Antimonitstufen vor- 
kommenden, kleinen Schwefelkrystalle, an den grösseren sitzen kleine Gyps- 
krystalle. Als Begleitmineralien findet man Ouarz, Calcit, Iyrit, Barit, Zinnober 
und den secundár gebildeten Stiblith. K. ZIMÁNYI. 


ez. 


FÖLDTANI KÖZLÖNY 


XXIX, KÖTET, 1899, NOVE 


MBER—DECZEMBER. 11—12. FÜZET, 


ADALÉKOK A BAKONYI FELSŐ-TRIASZ MEGALODUS FAJAINAK 
ISMERETÉHEZ. 


(II. közlemény). 


Dr. HoERNEs RuporrróLr (Gráczban). 


1897-ben Dr. Lóczy LaJos tanár úr szivességéből jutottam abba a 
helyzetbe, hogy a bakonyi felső triasz rétegekből származó számos Mega- 
lodusfélét megvizsgálhattam, amely vizsgálataim eredményét, mint e tárgyról 
az I. közleményt, ugyancsak a fenti czím alatt a Földtani Közlöny 1898. 
évfolyamának 136—150. illetőleg 173—186. lapjain bocsátottam nyilvános- 
ságra. Jelen soraimban ezeknek a vizsgálatoknak az eredményét több jelen- 
tékeny pontban kibővíthetem, amennyiben azóta Laczkó DEzső veszprémi 
kegyesrendi tanár révén újabb és nem kevésbbé érdekes anyaghoz jutot- 
tam. Ebben az anyagban a Megalodus Lóczyi mihi több apró példányán 
kívül számos kőmagvát találtam annak a két alaknak is, amelyeket első 
közleményemben állandóan Megalodus nova forma uav-val és Megalodus 
nova forma xbv-vel jelöltem, azt vélvén, hogy a mennyiben akkor az első 
alakból csak három, a másodikból hat, egyébként sem jól megtartott álla- 
potban lévő kőbél állott rendelkezésemre, nem lenne még időszerű ez ala- 
kokat állandó elnevezésekkel látni el. És habár az újabb anyag idevonat- 
kozó részleteinek megtartásállapota sem kielégítőbb az első közleményben 
leirtakénál, mégis a most rendelkezésemre bocsátott nagyobb számu kép- 
viselők közt akadt egynehány, amelyek, kivált az izombenyomatokat illető- 
leg, mások pedig a reájok ragadt héjmaradványokkal nyújtanak alkalmat 
újabb megjegyzésekre. Ez okból — és mert remélhető, hogy újabb gyűjté- 
sek eszközlése esetén tökéletesebb és héjas példányok is napfényre kerül- 
nek, — már most czélszerűnek találom a szóban forgó két alakot új nevek- 
kel felruházni és az egyiket Megalodus Boeckhi (— Megalodus nov. form. 
ca) a másikat pedig Megalodus Laczkói ( Megalodus nov. form. xb) néven 
az irodalomba bevezetni, ha mindjárt tökéletes leirásuk még most sem 
adható. Számos, meghatározásra teljesen alkalmatlan kömagon kívül van 
még a Laczkó Dezső tanártól beküldött anyagban egy közepes nagyságú 
Megalodusnak több kőbele, melyek a valódi, Bleibergből származó Mega- 
lodus trigueter Wurr.-hez állanak legközelebb, de a melytői némely tekin- 
tetben mégis különböznek. Sajnos, hogy ép ezek a kőbelek olyannyira 


95 
Földtani Közlöny. XXIX. köt. 1899. 25 


324 D: HOERNES RUDOLF: 


fogyatékos külsejűek, hogy behatóbb lejrásra nem alkalmasak. De már 
fiatalabb geologiai korukból is arra lehet következtetni, hogy itt egy 
a Megalodus trigueter Wurr-nel bár rokon, de tőle mégis eltérő alakról 
van szó. 

Az új anyag legérdekesebb példánya mindenesetre egy (Gonchodus- 
töredék, amely a jobb teknő zárának legnagyobb részét állítja elénk 
kitünően megtartott állapotban és felismerteti egyszersmind azt is, hogy a 
töredék egy igen érdekes új alaknak a maradványa, a melylyel Conchodus 
Hungaricus neve alatt akarok foglalkozni. Ez az alak közvetítő a STOPPANI 
és Tauscn által leirt Conchodus-nemhez tartozó formák és a tulajdonképen 
való megalodusok között, tekintve első sorban a sokkal gyengébben fejlődött 
búbokat, mig a zárszerkezetet illetőleg egészen jól megegyezik a Conchodus 
Schwageri TauscH-sal. 

Mielőtt az egyes alakok vázolására áttérnék, a lelőhelyekre vonatkozó- 
lag meg kell jegyeznem, hogy egyes kőbelek és töredékek Laczkó DEzső 
tanár szíves közlése szerint a Veszprém melletti Papodhegyről valók, — 
ezekről alább a Megalodus Boeckhi leirásánál akarok megemlékezni, amely- 
hez őket fentartással sorozom ; — a Conchodus-ról, melyet Laczkó egyik 
tanítványától kapott, aki a kövület lelőhelyéről pontosabban nem tudott 
beszámolni, csak az az egy kétségtelen, hogy bakonyi s a mellett a kőzet 
természete után következtetve valószinű, hogy a zirezi medencezét északról 
szegélyző Dachsteinmészből származik. A többi maradvány a veszprémi 
Aranyosvölgy dolomitjából gyűjtetett. 


Conchodus Hungaricus nov. form. 


TOR DÁBTA 


Csupán a jobb teknőnek kimállott búb- és zárrészlete van előttem, 
amelyet azért tartok leirásra s leábrázolásra alkalmasnak, mert midőn egy- 
részt az általános termet és zárszerkezet sajátosságai a töredéknek a Con- 
chodus-nembe való sorolását lehetővé teszik, másrészt mutatják azt is, 
hogy a szóban forgó alak a STOPPANI és TavuscH jellemezte Conchodus-fajo- 
kat erősebben behajló és kifelé forduló búbjaival, valamint jobban módo- 
sult zárával a tulajdonképen való megalodusokhoz vezeti át. A (Jonchodus 
Hungaricus, ha az 1. ábrában feltüntetett zárat tekintjük s azt a TauscH 
által — Über die Bivalvengattung Gonchodus und Conchodus Schwageri 
nov. form. aus den obersten Trias der Nordalpenv; Abhandlungen der 
k. k. geolog. R. Anst.; Bd. XVII. pag. 5. — leirt és ugyanott I. táblán 
1. ábra alatt bemutatott Conchodus Schwageri jobb teknöjének zárával 
egybevetjük, a következő jellemző és különítő jegyeket mutatja : 

A zárólemez a tipusos megalodusokéhoz hasonlóan a búb alatt eléggé 
széles. A főfog (2) a búb alatt erősebben fejlődik ki és hátrafelé valamivel 


ADALÉKOK A BAKONYI FELSŐ-TRIASZ ISMERETÉHEZ. 325 


erősebben is van határolva, mint a Conchodus Schwageri megfelelő foga 
(K). A Conchodus Hungaricus-nak ezen a főfogán az osztódás — a mint 
ennek a Conchodus infraliassicus SropP-nak Tav:-cn által lerajzolt és 
STOPPANI által rekonstruált gipszhéjánál a jobb teknő főfogán (loc. cit. IL. 
táb., 4.-m. ábra) jelen kell lennie — nem mutatkozik. Helyén valónak 
tartom azonban figyelembe venni, hogy ez a fog az igazi megalodusoknál is 
hol egyszerű, hol meg többé-kevésbbé osztott, a mint én azt a körülményt 
a cMaterialien zu einer Monographie der Gattung Megalodusi (Denksehrif- 
ten d. k. Akad. d. Wissensch. Bd. XL.) cz. munkámban ki is emeltem. 


1. ábra. Conchodus Hungaricus nov. form. 
7 ESHófog G — fogmélyedés 
Z, — Mellsőfog L — sarokpánt barázdája 


nt 


A mellső fog (2, a Conchodus Hungaricus-nál inkább megnyúlik, míg a 
tConchodus Schwageri megfelelő foga (d) rövid és inkább vastagodó, és 
az ezen fog alatt fekvő mélyedés is a magyar alaknál jóval hosszabb és 
kevésbbé görbült mint a megfelelő mélyedés (c) a Conchodus Schwageri-nál. 
Ennek a mélyedésnek a kialakulása közelebb áll a Conchodus infraliassi- 
cus STopP. azonos mélyedéséhez, legalább így mutatkozik ez a jobb teknő 
gipsz-rekonstrukcziójának Tauscn által közölt 4. ábrájánál. A mellső izom- 
lenyomat tájéka — sajnos — le van törve. A sarokpántot illetőleg meg- 
jegyzem, hogy én a Gonchodus Hungaricus-nál csak egy egyszerű, az 
innenső oldalon duzzadtan határolt s a búbféle futó barázda jelenlétét tud- 
23" 


326 Dr HOERNES RUDOLF : 


tam megállapítani és nem azt a két sarokpánt-barázdát, amelyeket TauscH 
a Conchodus Schwageri-n ábrázol. 

A Conchodus Hungaricus töredékének előlről és felülről való meg- 
tekintésénél nyert képen, (2. ábra) első sorban feltünik az a különbség, 
hogy a búb csak kevéssé lép előtérbe és kifelé is alig görbül. Ez a jelleg, 
valamint a teknő csekélyfokú domborodása már a külső megjelenésben is 
könnyen fölismerhető különbség a szóban forgó új alak és egyrészről a 
Conchodus infraliassicus, másrészről meg a Gonchodus Schwageri között. 
Az egészet tekintve a Conchodus Hungaricus az említett másik két Con— 
chodus-alak és a Megalodus complanatus GümB. közé látszik illeszkedni. 

A terjedelmes és élesen határolt lunula is jó jellemvonása a Concho- 
dus Hungaricus-nak. Ezt a vonást a 2. ábra kielégítő módon nem mutat- 


2. ábra. Conchodus Hungaricus nov. form. 
Z főfog; Z, mellső mellékfog; G fogmélyedés; L sarokpánt barázdája. 


hatja, mert arra nem vállalkozhattam, hogy a közetanyagot, amely a héj 
külső oldalához tapad, eltávolítsam és pedig azért nem, mert úgy a büb, 
mint a vastag zárólemez nem tömött, hanem üres és csak egy közepes 
vastagságú kristályos mészkéregből áll. Ugyanennél az oknál fogva nem 
igen lehetett a közetanyagot a fogmélyedésből ((r) sem eltávolítani, mert 
egy vigyázatlan nyomás esetleg az egész héjtöredéket szétrombolhatta volna. 

Nem adom fel a reményt arra nézve, hogy a további leletek e leirás 
kiegészítését is dülőre viszik. És valószínű, hogy ebben az esetben az is be 
fog bizonyúlni, hogy a Conchodus Hungaricus a mellső héjrész alkotásában, 
amely az izomlenyomatokat magán hordja, inkább helyezkedik egy sorba a 
tipusos megalodusokkal, mint a Conchodus Schwageri, amelynél ez a 
héjrész erősen előre nyúlik és annyira felboltosúl, hogy a bűbmagasságot. 
is megközelíti. 


fi 


ADALÉKOK A BAKONYI FELSŐ-IRIASZ ISMERETÉHEZ. 


Megalodus Lóczyi mil. s 


Ennek az alaknak 8 apró köbele áll ujonnan rendelkezésemre, ame- 
lyek a részaránytalanságot csak igen csekély mértékben mutatják és ame- 
lyek e tulajdonságukkal azt az előbb is már kifejezett nézetet támogatják, 
hogy a Megalodus Lóczyi fiatal korában jóval kevésbbé egyenlőtlen teke- 
nőjű, mint mikor már idősebb. E kőmagvak legnagyobbja valamivel tágabb 
méretekkel bír, mint a Megalodus Lóczyi-nak az a fiatal példánya, amely- 
lyel első közleményemben (143. illetőleg 181. lap) foglalkoztam. Iz az új 
példány ugyanis 28 mm. magas és (megjegyzendő, hogy elől kissé sérült) 
körülbelül 25 mm. hosszú. A kőbél vastagsága 215 mm.-t tesz ki, amely 
számból 11 a nagyobb, bal teknő kitöltésére, 10-5 pedig a kisebb, jobb teknő 
mintázatára jut. A még kisebb példányokon a két teknő mintázatának rész- 
aranytalansága alig hogy kivehető. 


Megalodus Boeckhi nov. form. 


(Megalodus nov. form. ca). 


Ebből az érdekes alakból, egyes hiányos példányokon kívül húsznál 
több, részben elég nagy és elég tökéletes köbél fekszik előttem, amelyek 
megengedik az annak idején csak három, fogyatékosan megmaradt pél- 
dányról elmondottakat kibővíteni és tökéletesíteni, a mire annyival is több 
okom van, hogy a köőmagvak egyikén-másikán héjtöredékek is találhatók. 
. Ez utóbbi eset áll egy a Papodhegyről származó darabra is, amelyet azon- 
ban csak nagy valószinűséggel sorolhatok a Megalodus Boeckhi többi pél- 
dányaihoz, mert csak a jobb teknőnek héjrészletekkel borított magvát 
61 mm. magassággal és 55 mm. szélességgel adja elénk s így nincs kizárva 
az az eset, hogy valamely hasonló, de részarányos alakhoz tartozik. Azon- 
ban más kőbeleken is, amelyek pedig biztosan sorozhatók a leirás alatt 
lévő alakhoz, találunk héjdarabokat, amelyek oda utalnak, hogy a héj itt 
is, mint minden megalodusnál a búb közelében rendkívül vastag, de aztán 
e vastagságát gyorsan veszíti, úgy, hogy a kagyló alsó részeiben már meg- 
lehetősen megvékonyodik. 

Az area széles és a teknök részaránytalansága legélesebben az areá- 
nak a bal teknőn való jóval nagyobb fokú kiterjedtségében jelentkezik. 
A lunula, — a mint az kivált a papodhegyi, részben héjas példányon lát- 
ható, a hol maga a lunula is többé-kevésbbé épségben maradt — nagy. 
szívidomú és jól határolt. A mellső izomlenyomat, amelyet több előttem 
fekvő kőbélen pontosan megfigyelhettem, gyenge, kerekded és a záró lemez 
alá helyezkedik. Már annak idején a kevés, rosszúl megtartott és Megalodus 
nov. form. aav-val jelzett kőmagvak leirásánál is megjegyeztem, hogy a 
mellső izomlenyomatok alakra és elhelyezkedésre a Megalodus Lóczyi azo- 


398 Dr: HOERNES RUDOLF : 


nos részeivel látszanak megegyezni, de azért viszonylag még kisebbek és 
gyengébbek, mint a Meg. Lóczyi megfelelő izomlenyomatai. A hátsó izom- 
lenyomatok biztos jeleit a Megalodus Boeckhi általam vizsgált példányai- 
nak egyikén. sem sikerült megállapítanom. Úgy látszik, hogy a lenyomatok 
igen gyengék valának, a mit az a körülmény is támogat, hogy egy volta- 
képen előtünő lécz, amely a megalodusok többségénél a hátsó izomlenyo- 
matok tartójává fejlődik, a Megalodus Boeckhi-nél hiányzik és a megfelelő 
héjrészen csak egy igen gyenge és bomályosan határolt duzzadás alakjában 
volt jelen, amely a kőbeleken egy nagy mértékben ellapult s az area élét 
követő benyomódás formájában jelentkezik. 

Álljanak itt a Megalodus Boeckhi bárom, aránylag legjobban meg- 
tartott állapotban levő és ez alkalomból megvizsgált kőbelének méretei : 


A mintázatok vastagsága. 
hosszuság. magasság. vastagság. — baloldal — jobboldal 


IE 55) 36 2555 14. 119155 
TM 51e 60 42:5 23 1855) 
19R Tam 5) 63 49 957 22 


A legkisebb (ID) példányon a két teknöfél egyenlőtlensége kiemelendő - 
nek látszik. Még több, kisebb, de kevésbbé jól megtartott köbél is van előt- 
tem, amelyeken az egyenlőtlenség szintén oly feltünő, mint a nagy példá- 
nyokon. E szerint Megalodus Boeckhi már fiatal korában is nagyfokú 
részaránytalanságot mutatott, holott a Megalodus Lóczyi-nál ez a tulaj- 
donság csak a magasabb korral kezd erősebben érvényesülni. 

A III. példány nagyobb, baloldali teknöjén az area felső részében a 
kristályos mészszé vált héjnak egy kis maradványa látható. Sajnos, hogy 
az arcának épen az éle van sérült állapotban, mindamellett annak eléggé 
éles voltára enged következtetni. Ezen a tájon a kéj vastagsága 1"8 mm.-re 
tehető, a síma areán már csekélyebb és úgy látszik, hogy annak alsó részei- 
ben 1 mm. alá csökkenik. A fentebb közölt méretek mellett ez egy Megalo- 
dusra nézve szokatlanúl gyenge héj lenne, azonban könnyen lehetséges, 
hogy a héj kristályos mészkéreggé való átváltozása alkalmával vastagságá- 
ból valamit veszített, valamint hogy az sem tekinthető. kizártnak, hogy az 
eredetileg jelen volt héj egy része feloldódott és eltávozott. Megemlítem ez 
alkalomból, hogy némely megaloduson és conchoduson, amelyek látszólag 
egész héjastul maradtak fenn, valójában a héjnak csak egyes nagyobb rész- 
letei vannak rajta és pedig az erőteljes búb és a rendkívül vastag zárólemez 
tájékán, holott az alsó perem közelében a köburok majdnem közvetlenül a 
kőbélre fekszik és gyakran a kettőt egymástól csak egy papirvékonyságú 
kristályos hártya választja el. A lunula közelében az említett papodhegyi 
példányon a héjvastagság hozzávetőleg 475 mm.-nek mondható. 


[4] 
192 
2 


ADALÉKOK A BAKONYI FELSŐ-TRIASZ ISMERETÉHEZ. 


Megalodus Laczkói nov. form. 


( Megalodus nov. form. cbov). 


Ezt az alakot gyenge részaránytalanság és a háznak lapos és inkább 
hosszú mint magas körvonalai jellemzik. Számos apró, mállott külsejű és 
összenyomott példány mellett, amelyeken a jellemvonásokat biztonsággal 
nem lehet megállapítani, van még előttem huszonkét kőbél s ezek közt 
szintén találni olyán példányokat, amelyeken a kristályos mészszé vált héj- 
nak számottevő maradványait is lehet látni. 

A legnagyobb példány, amelynek jobb oldala annyira mállott, hogy 
a köbél eredeti vastagsága meg sem állapítható, 64 mm. hosszű és 61 mm. 
magas; egy másiknak a hossza 57 mm., magassága 52 mm. és vastagsága 
36 mm. A részaránytalanság igen gyenge és csak az által lesz feltünőövé, 
hogy a bal teknő areája valamivel szélesebb mint a jobb teknőé, valamint 
hogy a balteknő búbjának mintázata előre és fölfelé kevéssel nagyobbra 
növekszik a másikénál. 

Egyes kőbeleken a mellső, lapos, zárólemez alá helyezett s kerekded 
izomlenyomat egész világosan látható ép úgy a hozzá fűződő köpenyperem 
18. A hátsó izomlenyomatot a vizsgált példányok egyikén sem lehetett tisztán 
kivenni; a héjvastagodás, amelyen az feküdt, gyenge fokú lehetett, mert a 
megfelelő benyomat a kőbeleken alig-alig vehető észre. Az egyik példányon, 
amely 44 mm. hosszű és 43 mm. magas, az area és a lunula táján egyes 
héjdarabokat is lehet látni. 

Ezek a darabok bizonyítják, hogy a héj elég vastag volt; ez a vastag- 
ság az area közelében — amelyet hegyes él határol — és nem messze a búbtól 
45 mm.-t tesz ki, a lunula közelében 3-5 mm.-t; kifelé és lefelé a vastag- 
ság csökkenik, úgy, hogy az area alsó részén és a mellső széleken 0-6 
mm.-re" száll alá. Ámbár ennek a példánynak mind a két búbja erősen 
megrongálódott, az mégis jól kivehető, hogy a búbok nem csavarodottak 
be erősen és hogy a szívidomú lunula közepes nagyságú, eléggé lapos és ho- 
mályosan határolt volt. 

A Megalodus Laczkói és a Megalodus Boeckhi további ábrázolását 
egyelőre elhagyom, mert tekintve mind a két alak képviselőinek rendel- 
kezésemre álló nagy számát s azon körülményt, hogy több példányhoz héj- 
töredékek is tapadnak, itt is bátran táplálhatom azt a reményt, hogy a 
jövőben megejtendő gyűjtések tökéletes héjas példányokkal is fognak szol- 
gálhatni. S ez okból egyelőre azokra a kőbélrajzokra utalok, amelyek első e , 
tárgyú közleményemhez csatolvák. 

Itt találom még helyén valónak néhány sorban kiterjeszkedni azokra 
a feltételes vonatkozásokra, amelyek egyfelől a Megalodus Lóczyi ég a 
Megalodus Laczkói, másfelől a Birrseg Laubeia-genusa között állnak fenn, 
amely utóbbit szerzője a St. cassjani Gyprina strigilata, Kutpsr. alakról állított 


330 Dr HOERNES RUDOLF: 

fel. A bakonyi megalodusokkal foglalkozó első közleményem végén (id. h. 
pag. 150, illetőleg 185) a következők olvasbatók : c Megalodus Lóczyi elte- 
kintve nagyságától — és amennyiben a pontosabb egybevetést a köbél meg- 
tartásának állapotja megengedi, — a Laubeta-tól teknőinek sokkal nagyobb 
egyenlőtlensége és a búűbok erősen kiálló, begöngyölődött mintázatai által 
tér el, úgy, hogy aggályaim vannak a BiIrrNeR-féle nembe való besoroztatá- 
sát illetőleg; ezt inkább lehet a Megalodus n. f. abb nevű maradékokkal 
tenni.) A ma előttem fekvő Megalodus nov. form. abv számos maradványai, 
amelyeket most már Megalodus Laczkói névvel jelezek, ezt az utóbbi lehe- 
tőséget szintén kizárják. A Megalodus Laczkói-nak, amint azt a megmaradt 
héjrészletek mutatják, jóval vastagabb háza, szélesebb és egyszerű areája 
van; a búűbok, ha nem is fejlődtek túlerősen és nagyobbfokú behajlást sem 
mutatnak, mégis jóval erőteljesebbek, mint ahogy ezt a vonatkoztatás alá 
vont cassiani alaknál találjuk. A Megalodus Laczkói-nál különösen a. záró- 
lemez tüntet fel nagyobb terjedelmet, a mint az a megalodusoknál is ren- 
desen így van s azért nagy a valószínűség, miszerint a Megalodus Laczkói 
zárszerkezete is, amely az eddigi anyag fogyatékos állapota miatt pontosabb 
tanulmány tárgyát nem képezhette, nagyobbfokú megegyezésben van a tipu- 
s08 megalodus-zárral, mint a BITTNER-féle Laubeia-genusnak mégis jobban 
eltérő zárszerkezetével, amely genusban én ugyan szintén a megalodusból 
eredő, de tőie némely tekintetben el is térő alakot ismerek föl. 


Megalodus cf. trigueter Wurnr. sp. 


Egy közepes nagyságú Megalodus-nak 18, sajnos, szintén csak 
rosszul megtartott, részben összenyomott és mállott felületű kőbele áll még 
rendelkezésemre, amelyek mindenesetre igen közel állanak a (ardium 
triguetrum Wuxr.-hez (X. WurFExs Abhandlung vom Köürnthenschen 
pfanenschweifigen Helmintholith, pag. 47—48, Taf. II, Fig. 2). Valamennyi 
példányt jellemzi ez a széles, hasas alak, a búbcsapok mintázatának köze- 
pesen behajló s esetlen formája, az area elmosódó határai és a hátsó olda- 
lon rendkívül gyenge nyomai annak a megvastagodott héjrésznek, amely 
más megalodusnál, mint erőteljes lécz, magán hordja a hátsó izomlenyo- 
matokat. 

A valódi, bleibergi Megalodus trigueter Wuxwr.-től — ez utóbbit ille- 
tőleg utalok a cMaterialien zu einer Monographie der Gattung Megaloduss 
(22— 24. 1. I. t. 2., 3. ábra) cz. munkámra, — a bakonyi köbelek föleg a 
következőkben térnek el: Magasabbra nyúló s egy mély barázda által 
elválasztott búbcsapjuk, ami a zárólemeznek erőteljesebb kifejlődését is 
feltételezi, — és azután a kőbél areafelületének (úgy mint a Megalodus 
trigueter-nél is) kevésbbe éles határai. Ezek az utóbbi sajátságok csak a 
nagyobb, 64 mm. hosszúsázot és 62 mm. magasságot elérő vagy megköze- 


ADALÉKOK A BAKONYI FELSŐ-TRIASZ ISMERETÉHEZ. arai] 


lítő kőbeleknél szoktak érvényre jutni, míg a kisebb példányoknak kevésbbé 
kiugró csapjuk és jobban határolt areájuk van. Miután ezek a tulajdonsá- 
ságok az általam összehasonlitás alá vont és a gráczi egyetem Földtani 
Intézetének tulajdonát képező bleibergi megalodusok több példányán 
némileg és felváltva szintén jelentkeznek, nem lenne kizárva, hogy ezek a 
bakonyi maradványok magához a Megalodus trigueter-hez lennének soro- 
zandók, amint másfelől meg valószinűtlenné teszi a két forma eltérő geolo- 
giai kora, hogy azok, — a miről szintén csak jól megtartott héjas példá- 
nyok nyújthatnának felvilágosítást, — tényleg teljes összhangzásban lenné- 
nek. A most megbeszélt és a Megalodus trigueter Wutnr.-re emlékeztető 
köbelek egynehánya harántul hosszabbodó, majdnem trapezoidális körrajzot 
mutat; ha pusztán erről a nehányról lenne szó, úgy azokat minden tétová- 
zás nélkül egy önálló új alak maradványainak kellene tekinteni; de a 
mennyiben ezek egynehány szabályosabban alakult és a  Megalodus 
trigueter bleibergi kőbeleihez hasonló közvetítő alakkal összefüggnek, egye- 
lőre legezélszerűbbnek tartom mind ezeket a maradványokat WULFEN formá- 
jához beosztani. 

Végül még szívélyes köszönetemet fejezem ki főt. Laczkó DEzső tanár 
úrnak, a ki nekem a legkészségesebben nyújtott alkalmat arra, hogy a 
Bakony hegység megalodusainak ismeretéhez ezzel a folytatólagos közlemé- 
nyemmel járulhattam. 


IFJ. BÁRÓ NOPCSA FERENCZ : 


[Xs 


JEGYZETEK HÁTSZEG VIDÉKÉNEK GEOLOGIÁJÁHOZ. 
IFJ. BÁRÓ Nopcsa FERENCcZz-től.! 


Minthogy HaLravárs úr azokban a czikkekben, a melyeket Hátszeg 
és vidékének geologiai viszonyairól közzétett," olyan nézeteket fejtett ki, 
amelyek az általam a bécsi cs. kir. Földtani Intézet kiadványaiban? közölt 
adatoktól több tekintetben lényegesen eltérnek, indíttatva érzem magamat 


erre a tárgyra röviden visszatérni. 

1. A mi a szentpéterfalvi homokköveket illeti, ezeket már 1897-ben 
kréta koruaknak mondtam és most bővebb paleontológiai adatok alapján álli- 
tásomat megerősítve látom. Egyrészt sikerült több mochlodon, camptosaurus 
és limnosaurust maradványt találnom, másrészt állításomat az az anyag 
is megerősíti, amelyet HaLavárs úr maga gyüjtött és ideiglenesen Dr. 
ARTHABER determinált." Utóbbi anyagban úgy dinosaurus mint pterosaurus 
részletek fordulnak elő. Mindkettő a mezozói-kor tipusos állatfaja," sőt 
a limnosaurus, mint a hadrosaurus csoportba tartozó ornithopoda, a felső 
krétát jellemzi. Szentpéterfalván kívül Demsuson a templom fölött, Szacsálon 
a Plostina nevezetü erdőbe vezető uton és utóbbi időben Boldogfalván, 
a KENDEFFY-család kertjének vége mellett, továbbá a Sibisel jobb partján 


: Előadta az 1899. november 8.-án tartott szakülésen. 

? HaLaváTrs: Adatok a hátszegi medencze földtani viszonyainak ismeretéhez. 
(Magy. kir. Földt. Intéz. 1896, évi jelentése). — Hanavárs: Az Ohaba-Ponori kréta 
terület. (Magy. kir. Földt. Intéz. 1897. évi jelentése). 

3 Br. Nopcsa : Vorláufiger Bericht über d. Auftreten von oberer Kreide im 
Hátszeger Thale in Siebenbürgen. (Verhandlung d. k. k. geolog. Reichsanstalt 1897). 

: Br. Nopcsa : Dinosaurierreste aus Siebenbürgen. (Akad. d. Wiss. Wien. Akadem. 
Anz. Nr. XVII). 

5 Dr. ARTHABER a többi között a következőt irja: a ... 1. sz. Iguanodonhoz 
hasonló állat alsó állkapcsa . . . . 3. sz. Fogtöredék, amely: ennél az alakjánál 
fogva nagyon emlékeztet azokra az Iguanodon Swuessi fogakra, a miket BUNZEL a 
III. táblán ábrázolt . . . . 4. sz. Három kisebb csigolyatest . . . talán valami ptero- 
saurus féle állaté lehetnek . . . . A pterosaurusok és ornithopodidák a felső krétá- 
ban kihalnak . . . .. HALavÁTS ezt a determinálást sAz Ohaba-Ponori krétaterület, 
cz. czikkében nem említi. 

6 0. C. MaRgsH: The dinosauria of N. Amerika (16-th ann. rep. U. S. geol. 
Surv. 1894—95) (A  dinosaurusok geologiai élet-kora, amennyire ma tudjuk, teljesen 
a mezozói periodusokra szoritkozik., 

ZITTEL: Handbuch d. Paleontologie p. 767. A dinosaurusok kizárólag a mezo- 
zói korszakba tartoznaki; és p. 720. A röpülő-saurusok a jurára és krétara szorit- 


kozó, kihalt reptiliáks; stb. 


JEGYZETEK HÁTSZEG VIDÉKEÉNEK GEOLOGIÁJÁHOZ. 3533 


ugyanazon községtől ÉK-re sikerült csontdarabokat találnom, a melyeknek 
állapota azonos a szentpéterfalvi kövületekkel, tehát ezek is bizonyítják, 
hogy a szentpéterfalvi krétakoru homokkövek Boldogfalvától Demsusig ter- 
jednek. 

Hanavárs ! úr azt állítja, hogy cenoman a Strigy bal partján csak 
Kőalja-Ohabánál fordul elő.? Ez nem áll. A cenomanba számítandó kék 
homokkövek és márgák a Dilma Pojenitől délre a Valea Baltaban is kon- 
statálhatók ; továbbá a bajesdi állomástól délre a fehérvizi (Riu alb) patak bal 
oldalán, az ottani maimok és az országut mellett. Meglehet, hogy ez a hely 
azonos azzal, amelyet Hanavárs úr említ,? de ebben az esetben a bajesdi 
megnevezés helyesebb lett volna. 

Galáczon csakugyan, mint HALAvÁTS említi ! nem cenoman, " hanem fiatal 
harmadkoru képződmények fordulnak elő. Legalul kék agyag, fölötte pedig 
kékes és sárga homokok és homokkövek találhatók. HAarnzavárs szerint 
cAz Ohaba-Ponori krétaterülets pag. 103) a homokban Natica helicina 
BRocc., Turritella sp. és egy -sima Pecten sp., a homokkövekben [Lucina 
ornata Ag és egy durvább kavicsos padban egy vastaghéju kagyló fordul elő. 

Magam 1897 óta a következő kövületeket gyüjtöttem : 

a) a kék agyagban ; 

Pecten (Amusium) eristaltus BRONNx. 

Venus sp. plicata ? GmMEL. 

Mactra triangulata BENN. 

Dentalium Michelotti Hönx. 

Natica helicina BRocc. 

Turritella subangulata BRocc. 

Buccinum costulatum BnRocc. 
— : prismaticum BRocc. 
— badense PARTSCH. 

hingicula buccinea DEscn. 

Flabellum sp. 

b) a homok- és a homokkő komplexusban. 

Aturia. 

Ostraea. sp. 

Pectunculus pilosus L. 


: HALAVÁTS Adatok stb. xpag. 93., Az Ohaba-Ponori krétaterülets pag. 103. 

? HALAVÁTS rAdatok a hátszegi medenczes stb. pag. 92. és megint vAz Ohaba- 
Ponori krétaterületv pag. 102. 

? HALAvÁTS: cAdatok a hátszegi medenczes stb. pag. 92 (Kőalja-Ohabánál, a 
község É-i házainál). 

t HALAvÁTS : rAz Ohaba-Ponori krétaterülets pag. 102. 

5; BÁRÓ NopcSA : c Vorláufiger Bericht, etc. 


234 IFJ. BÁRÓ NOPCSA FERENCZ : 


Lucina ornata AG. 

Trochus sp. 

Natica helicina BRocc. 

Chenopus pes pelicani PHI. 
Fusus Valenciennesi GRAT. 
Pleurotoma obeliscus DEs Mont. 
Heliastrea sp. 

Iszapolás-maradványok úgy az agyagból, mint a homokból : eclhino— 
derma tüskék, bryozoák és foraminiferák. 

Hanavárs úr azt állítja, hogy ezek an rétegek valószinüleg akvitán 
koruak,! de mint az itt felsorolt paleontologiai adatok bebizonyítják, ezek a 
rétegek mediterránkoruak. 

A mediterrán továbbá még Bajesd községben és a Valea Baltában, 
(ahol diszkordánsan a krétán fekszik) szerves maradványokat tartalmaz. 

4. Puj községben, nem messze a vasuti állomástól 1897-ben következő 
kövületeket gyujtöttem. 

Scaphates sp. 

Pinna cretaced SCHLOTH. 
Prigonta scabra LAMM. 
(rervilia sp. 

Daczára annak Harnavárs 1897-ben (loc. cit.) ezeket a rétegeket akvitán 
koruaknak mondja és erről 1898-ban (loc. cit.) nem tesz tovább említést. 
Jelenleg több kövület alapján ezeknek a rétegeknek a korát is poutosab- 
ban meg lehet határozni. Pujon találtatott : 


Cephalopoda ? : Bacculites Fuchsi REDTENB. 
Scaphites conf. (reinilzi. 
Gasteropoda ? : Fusus lhincolatus ZEK. 


Avellana Hugardiana DORB. 
Dentalium nudum ZEx. 
Lamellibranchiatat: — Pecten cretosus DEFR. 
— — virgatus NIts. 
Jamira guadricosta Sow. 
Gervillia, solenoides DEFR. 
Pinna crelacea BCHLOTH. 
Exogyra Matheronmiana D ORE. 
Modiola capttata ZIrr. 


! HaALAvÁTS: rAz Ohaba-Ponori krétaterületv pag. 103. 

? REDTENBACHER : Cephalop. der Gosau. (Abhandl. d. k. k. geol. Reichsanst, 
Band V). 

5; ZEKELL: Gasteropoden der Gosau. (Abhandl. d. k. k. geol. Reichsanst. Bd. [. 

: ZITTEL : Bivalven der Gosau. 


zén téttel kt hal ésaz 


JEGYZETEK HÁTSZEG VIDÉKÉNEK GEOLOGIÁJÁHOZ. 


94 


CGucullaea bifasciculata MATH. 

Limopsis calvus Gow. 

Trigonta scabra, LAMm. 

Cardium productum Gow. 

Circe discus MATH. 

Pholadomya granulosa ZIrr. 
Ezek a kövületek azt bizonyítják, hogy itt szenon képződményekkel van 
dolgunk. ; 

A fent elősorolt paleontologiai anyag mind HAanavárs nézetei ellen 
szól, tehát Szentpéterfalván a felső krétába sorozandó édesvizi lerakodások, 
Pujon tengeri eredetü szenon, a Valea Baltában cenoman és mediterrán, 
Galáczon pedig mediterrán rétegek vannak feltárva. Ez a hátszegi völgy tek- 
tonikai felfogását, például a szentpéterfalvi antiklinális ráncz! kérdésének 
fontosságát nagyon megváltoztatja. 


ADATOK AZ AJTNÁCSKŐIL CSONTOS ÁRKOK GEOLOGTAI 
ISMERETEHEZ. 


Dr. SCHAFARZIK FERENCZ-től. 


Az ajnácskői ősemlősök lelőhelyét először KUBINYI FERENCZ és EBECZRY 
Emir, Nógrádmegye volt tanfelügyelője kutatták fel. A hiressé vált csontos 
árkok geologiai viszonyait azután Szazó Józser? ismertette. Értekezéséhez 
mellékelte volt MaRkó KÁROLY festőművész festményének mását, a mely 
D-ről számítva a csontos árkok másodikára vonatkozik. Ezen a profilon 
Szasó legalúl neogén homokot jelölt ki, azután iszapos homokot, e fölött 
bazaltbreccsiát és legfelül nyirkot, a melyben a harmadkori csontok talál- 
hatók. 1883-ban geologiájában (443. oldal) azt a magyarázatot fűzi még 
hozzá, hogy a veres nyirok szolgáltatta a plioczén kövületeket, mint annak 
a kornak szárazföldi képződménye. A bazaltbreccsiáról megjegyzi, hogy 
homokos, valamint közli még, hogy az árkok felső részeiben lösz is fordul 
elő, a melyből az ugyancsak ott található diluviális emlősők csontjai szár- 
maznak. 

1867-ben dr. KRENNER 5. JózsErF egyet. tanár úr leirta a földt. társu- 
lat munkálataiban a Tapirus priscus, KaupP és a Castor Ebeczkyi, KRENNER 
fajokat.? 


! HALAVÁTS: vAdatok a hátszegi medencze stb. pag. 93. 

: Dr. SzaBó JózsEr: A Pogányvárhegy Gömörben, a m. tud. Akad. math. és 
term. közleményei. Pest, 1865. III. köt. 333. L. 

3 Dr. KRENNER S. Józser Ajnácskő ősemlősei. Földt. társ. munkálatai IIT. 


336 D! SCHAFARZIK FERENCZ : 


1879-ben azután Fucuns TIvapax, Fa bécsi udv. muzeum őre volt az, ki az 
ainácskői fauna többi alakjait is ismertette s az említetteken kívül még a 
következőket sorolta fel: Mastodon arvernensis, Cgorz., M. Borsoni, HAYES 
Rhinoc. 2—3 "sp. Tapirus hungaricus H. v. Meves, Cervus sp. (cf Perieri 
et arvernensis, CRorz.) halmaradvány, Anodonta, nov. sp. — Az előfordu- 
lásra vonatkozólag pedig előadja, hogy ezek a plioczén maradványok vas- 
rozsdás homokban és törmelékben fordulnak elő, amely a fiatal bazalt felett 
terül el. 

Mult hó (1899 május) 26—28. közt végre dr. PerHő Gyutza, kir. főgeo- 
logussal, igen tisztelt barátommal nekem is volt alkalmam az ajnácskői 
csontos árkokat megtekinthetni. Ezen alkalommal dr. PErHő az ásatást 
vezette, magam pedig az előfordulás geologiai viszonyaira fektettem a fősulyt, 
s hálás köszönettel említem egyúttal meg, hogy ezekhez a kutatásainkhoz 
mint kedves vezető KomJárHny MIKLós, ajnácskői földbirtokos úr is csatla- 
kozott. 

Mindenekelőtt megjegyzem, hogy a délibb árok délibb ágai a Pongó, 
a leghosszabb É-i ága pedig a Békástó-gödre nevet viselik, az ezek után 
tovább É-ra következő egyes árkot, a mely külön szakad bele a Pálháza-völ- 
gyébe, Kővágógödör-nek mondják, a mely utóbbira EBEczKYELEK, ajnácskői 
földbirtokos úr különösen felhívta a figyelmünket. Ezek az árkok nagyjából 
Ny-felé irányulnak. ; 

Bejárásaim eredményét a következőkben foglalhatom össze : 

Az árkok legalsó részén sárgás vagy szürkés, finomszemű, kissé meszes 
iszapos homok látható, vékony, mondhatni millimeteres rétegzéssel, közben 
helyenkint egyes vékony kékes agyagcsíkokkal. Imitt-amott, így pl. a Kővágó 
gödörben meszes kötőszerű homokkőczipók is vannak benne. Ez megfelel a 
Szapó-féle profil (c) rétegének, mely alatt azután a durvább szemű apoka (d) 
következnék. SzaBó szerint mind a két homoklerakódás (d3-c) mioczénkorú. 
Jelenleg az árkok ákáczczal vannak beültetve, úgy hogy a profil lefelé nem 
követhető annyira, mint régebben, minek következtében igazi apokát nem 
látni. 

Sőt ellenkezőleg, midőn a Kővágó és Pongó árkok között felvezető 
dülőuton felmentünk, mindjárt az elején, tehát még jókora távolságban a 
bazalttufától Ny-ra, vagyis vertikális profilban a bazaittufa alá húzódó sár- 
gás homokrétegekben, magán az úton volt alkalmunk plioczén csontokat 
(nevezetesen mastodon agyardarabokat) találni. 

Míg a mostani árkok mélyebb részei a homokot tisztán a jelzett minő- 


kötet. Pest, 1867, 114. oldal. Ezeknek a rajzait később munkájához H. v. MEYER vál- 
tozatlanúl vette át (Palgontographica 1867, 15. kötet). 

x TH. Fucns. Über neue Vorkommnisse fossiler Süugethiere von Ajnácskő in 
. Ungarn. Verh. d. k. k. geol. R. Anst. 1879. p. 49. 


ADATOK AZ AJNÁCSKŐI CSONTOS ÁRKOK GEOLOGIAI ISMERETÉHEZ. HZ 


ségben mutatják, addig feljebb, nevezetesen a Pongó-árokban egy m.-nyire 
a bazalttufa alatt apró bazaltrapillik és amfboltöredékek vannak bele- 
rétegezve. 

A telepedés majdnem szintes, a mennyiben a rétegek csak néhány fok 
alatt hajlanak nagyjából K-felé 

Ezen vékony rétegzésű homok felett fekszik azután a bazalttufának a 
főzöme. Ezt kisebb-nagyobb vastagságban minden árokbau meg lehet találni, 
de míg a Pongó-árokban csak néhány méternyi, addig a Kőövágó-gödörben 
már tetemesebb a vastagsága. Minthogy ez a bazalttufa keményebb, mint az 
alatta fekvő homok, a záporok vize minden árokban lépcsővé alakította ki. 

Közelebbről megtekintve ezt a kőzetet, azt látjuk, hogy ez tulajdon- 
képen egy lazán összeálló homokkő, amely tele van hintve apró bazalt 
rapilli darabkákkal. A sárgás-barna kvarczhomokszemek közt látható szürke 
vagy feketés bazaltdarabkák rendesen 2—3 mm. nagyságúak, de végigvizs- 
gálva a tufafalakat, találni durvábbszemű, breccsiás rétegeket 1s. 

A bazaltzárványok minőségére vonatkozólag pedig megjegyezhetjük, 
hogy azok mindig a vulkáni erupczióknál szórt rapillik természetét mutatják, 
amennyiben többnyire likacsos salakos szövetűek, szögletesek és egy-egy 
rétegben közel egynagyságúak. 

Homokot mindig találni ezekben a tufákban, olykor azonban a bazalt 
behintések annyira megritkulnak, hogy valóságos homokrétegek maradnak 
csupán, még a bazalttufapadok között 15. Az anyagnak ily módon való vál- 
takozását különösen a Köővágó-gödörben látni szépen, s itt történt, hogy egy 
a bazalttufa legalsó padjai közé foglalt sárgás homokrétegben nagyobb- 
számú csontokra akadtunk. 

A bazalttufát fölfelé nyomozva a Kővágó-gödörben kapjuk a legszebb 
feltárást. Ha a bazalttufafalra felkapaszkodva ugyanis tovább követjük az 
árkot, akkor a reája telepedő homokrétegeknek egy sorozata után nemsokára 
ismét bazaltzárványos strátákra akadunk, a mi az árokban fejebb még 3—4- 
szer ismétlődik olyan módon, hogy a homokba belehintett bazaltanyag 
mindinkább meggyérűl. Í 

Megemlítem még, hogy a Kövágó-árok bazalttufafalában gyakran 
találni csörgőköszerű, belűl üres, kisebb-nagyobb limonitkonkrécziókat. 
Negativ jellemvonása ellenben ezeknek a bazalttufáknak, hogy görgetett 
bazaltkavics nincsen bennök. 

Az árkokban fölfelé haladva ugyanazon, közel szintes település mellett 
hosszabb darabon szürke iszapos homokban járunk, a mely többé-kevésbbé, 
legjobban azonban a Pongó-árokban mutatja a vékony millimeteres réteg- 
zést. Ezen a helyen a foltonkint vasrozsdás homok vékony rétegzését meg 
inkább feltünővé teszik a sűrűn beléje rétegzett lapos gyöngyháztöredékek 
is, a melyek, Fucas Tivapax közlését tartva szem előtt, valószinűleg anodon- 
ták-tól származnak. Gyakoriak továbbá ezen homokban fehér szeptária- 


398 DI SGHAFARZIK FERENCZ: AZ AJNÁCSKŐI CSONTOS ÁRKOK. 


szerű, belűl hasadozott márgakonkrécziók. S ebben a homokban, közel a 
Pongó-árok felső végéhez, sikerült nekünk több ponton plioczén csontokat 
kiásnunk. 

Ez árok felső vége felé végre e homok eltünik a felszin eluviális 
takarója alatt. 

Evvel a plioczénlerakódások sorozata ki van merítve s ezen kivül még 
csak a lősz volna megemlítendő, amely a Pongó-árok közepe táján a plio- 
czénrétegsorozat abrodált felületére, nevezetesen közvetlenül a bazalttufa- 
főzömének padjaira rátelepedik. Ezen feltárásban egy kb. 4 mtr vastag füg- 
gélyes lőszfalat pillantunk meg, a melyben hosszabb keresés után sikerült 
egy Helix hispidát találnom. Petrografiai szempontból csak azt kell erről a 
lőszről megjegyeznem, hogy igen homokos és mészben szegény. Mellesleg 
felemlítem, hogy Ajnácskő környékén, pl. közel a községhez a Ráczdombon 
tipusosabb lősz bőven fordúl elő. Ebből a lősztakaróból kerülhettek ki a SzaBó 
JózsEr-től említett diluviális emlősmaradványok. 

Az előadottakból röviden a következő eredményeket vonhatjuk le : 

1. Az ajnácskői plioczén lerakódások tavi jellege kétségtelen. Ez nem- 
csak az eddig ismeretes fauna némely alakja, hanem a lerakódás egyéb 
fizikai viszonyai alapján is következtethető. Az apokahegyektől környezett 
csekély mélységű, édesvízi tó egyszersmind az akkor élt vastagbőrűeknek is 
kedvencz tartózkodó helye volt. 

2. A bazalterupezió csak akkor következett be, mikor a plioczén tó 
már félig-meddig fel volt töltve. Először csak szórványosan kerültek beléje 
apró rapillik valamely távolabbi bazalt-erupczióból, később azonban a 
közeli erupcziók hamuszórása alkalmával tömegesen képződtek a homokos 
bazalttufapadok. A nógrád-gomörmegyei szárazföldön bekövetkezett bazalt- 
crupcziónak geologiai korára nézve rendkivűl fontos az utóbb említett 
körülmény, a mennyiben azt az egyedüli adatot szolgáltatja, a mely az erup- 

cziónak és a plioczén emlős-faunát tözltnaZÓ üledékek képződésének egy- 
idejűségét bizonyítja. 


A bazaltok plioczén korát ennélfogva, — mit SzaBó JózsEF Y ugyan 
már gyanított, — az előadottak alapján most már beigazoltnak tekint- 
hetjúk. 


- SzapBó J. Geologia 443. old. cbasalt conglomerát valószinűleg plioczéns. 


IRODALOM. 339 


IRODALOM. 
JÓSA S V.AIGY O.k. 


(58.) Arzrunit. A. ARZRUNI (t), K. THADDÉEBFF und A. DANNENBERG : Neue 
Mineralien aus Chile ete. — Zeitsehrf. f. Krystall. und Mineral. 1899. 
S. 230 

Az új ásvány egy telérkőzetben található, a hol a sejtes-likacsos kvarcz üre- 
geinek falain élénk kékes-zöldszinű kristályos bevonatokat alkot. A lelethely Chal- 
lacollo, Tarapaca provinczia Chilében. Jól kifejlett kristálykák ritkák, oszloposak, 
látszólag hatszögesek, a mire a lapok hajlásából következtethetnénk, de az optikai 
sajátságok a rhombos-rendszer mellett bizonyítanak. Feltünő erős a pleochroismus, 
bizonyos irányban az áteső fényben csaknem szintelenek, a másikban sötétkékek 

a kristályok. Tengelyarány: 4: b: é — 0:5773: 1: 0-4163. THADDÉEBFr elemzése 

szerint az új ásvány a bázisos ólomszulfát és bázisos rézchlorid kettős sója : Pb5O,, 

PbO 7- 3 (Cu C,. H, 0) -- Cu (OH).. 

Az ásvány az időközben elhalt AgzRuwsz A. műegyet. tanár után van elne- 
vezve. 


(59.) Bizmuthkarbonát. (A. ARZRUNI (1), K. THADDÉEFF und A. DANNENBERG : 


Neue Mineralien aus Chile etc. — Zeitschr. f. Krystall. und Mineral. 
1899..31..238). 


Ez a bázisos só Sehneebergen, Szászországban fordult elő; a fürtös, világos 
szinű kristályhalmazok kvarczon ülnek. Az egyes kis gömböket (1 mm. átmérő) 
legyezőszerű elrendezésben, négyzetes körvonalú táblácskák alkotják, ezeken 
keresztűl konvergens poláros fényben többnyire az egy optikai tengelyképeket 
látni. Az chemiai elemzés 5 Bi, 0,. H.O. CO, tapasztalati képletre vezetett. 


(60.) Carnotit. (C. FRIEDEL et E. CUMENGE: Sur un nouveau mineral 
durane, la, carnotite. Compt. Rend. 1899. 128. 532). 

A sárga por vagy laza összefüggésü, nagyon porhanyós tömeg, Montrose 
Countyban (Colorado) egy homokkő üregeit tölti meg; kvarcz homokkal bensőleg 
van keverve, a mely 3—600/-át képezi. Mikroszkóp alatt a kristályos szerkezet és 
hatása a poláros fényre felismerhető. Híg só- vagy salétromsavban könnyen oldó- 
dik. Összetétele : 2U,0,. V.0,. KO. 3H.O. Kisérő ásványok azurit és malachit. 
A szerzők ezen uj vanadatot CaRwor A., a franczia akademia tagja és a franczia- 
országi bányák főfelügyelője tiszteletére nevezték el. 


(61.) Von Diestit. (Bulletin de la Societé Franc. de la Mineralogie. 1899. 
da 20), 
A Sierra Blanca hegységben (Colorado) rézérczek és pirit kiséretében fordul 
elő ezen uj tellurid ; fő alkotó részei 346090 Te, 16-3190 Bi és 402590 Ag. Az 
ásvány leirója CumENGE, azt annak felfedezője Vox Dixsr után nevezte el. 


Földtani Közlöny. XXIX. köt. 1899. 24 


340 ". IRODALOM, 


(62.) Glaucochroit. (S. L. PENFIzeLD and C. H. WARREN : Some new mine- 
. — rals from the zinc mines at Franlidlin, N. J. — Americ. Journ. Sci. 1899. 
8. 343). 


Ezen szilikát North Mine Hill czinkbányáiban fordul elő Franklin (New-Jer- 
sey) közelében. A rhombos rendszerű kristályok oszloposak, és egy fehér anyagbax 
vannak ágyazva, izoláltan vagy pedig pálczaalakú aggregatumok alakjában; az 
egyszerű kristályokon kivül ikrek is vannak. Geometriailag és optikai tekintetben 
a monticellit- és ehrysolithoz igen hasonló ; a chemiai analízis pedig azt bizonyitja, 
hogy az uj ásvány egy mangántartalmú monticellit. Százalékos összetétele : 


Ca Mn Si0,-nek megfelel 


SIÓ; 314800. Ma vás zsn esés zldn ade ek NOTE 
Mn0O SON TSZ SA ; sálbőt tdsálosts 31-97 
CaO BET OI 9 MANNY AZÉ TBÉTE KELTE E ZO 
PbO G/L td alákáze ea0b nk eeztáti FEBÁB — 
FeO JNYOTNOk "ELÉ ő 1áé LELT MENET na 

100-17 100-00 


Uvegfénye, kékeszöld szine az akvamarinra emlékeztet ; keménysége 6, faj- 
súlya 3407. 
Az ásvány elnevezése szinére vonatkozik y/avzós — kékes zöld, yporú — szín. 


(63.) Goldschmidtit. (W. H. HoBps: (Goldschmidtit, ein neues Mineral. 
Zeitschr. f. Krystal. und Mineral. 1899. 31. 417). 


A közelebbi lelethelye ennek az arany-ezüst telluridnak Gold Dollar-Mine, 
Arague Gulch a Grouse Mountain közelében Coloradoban. A breccsa szerü dara- 
bokat gránit, részeit phonolithhoz hasonló kötő-anyag egyesíti; a sok szabály- 
talan repedés falait cehalcedon vonja be. Az élénk fémfényű és ezüst-fehér kristály- 
kák szorosan összenőttek a chalcedonnal; kifejlődésük szerint oszloposak vagy 
vastag táblásak. A mérések bizonysága szerint a goldschmidtit egyhajlású, kristály- 
tani elemei : 

a: b: é— 18562: 1: 172981 8 — 899 11" 


A lapdús kristályok legtöbb alakja a prisma- és az orthodomák övében fej- 
lett ki. Az (100) co P cz szerinti ikrek habitusa nagyon emlékeztet a rhombos 
kristályokra. 

A hasadás tökéletes (010) co P óo lap irányában ; valamivel keményebb 
mint a gipsz. Karcza szürkésfekete. 

Az anyag csekély mennyisége (0-1 gr.) folytán a fajsúlyt nem lehetett meg- 
határozni, de összehasonlítva a sylvanittal és calaverittel valószinüleg a f. s. körül- 
belül 8-6 lehet. A chemiai elemzés eredménye : 


x Lásd alább a nasonit leirását. 


IRODALOM. 341 


obs. calc. Au, Ag Te, képletből : 
Te 599-640/0 59"959/0 
Au 31-41 3144 
Ag 8:95 8-61 
100-00 100-00 


A tellur mennyisége a differencziából van meghatározva. 

A sylvanit és calaverit ugyanazokat az alkotórészeket tartalmazza, de más 
viszonylagos mennyiségben ; az utóbbi több aranyat tartalmaz, és mivel az Ag- 
tartalom kissé ingadozik, egy határozott képletet eddig nem állapítottak meg. 
Szerző a calaveritnek eddig meglevő elemzéseit összehasonlítva: Au, Ag"/s Te, , 
tapasztalati képletet állapította meg. 

Hoxes szerint a calaverit két ásványnak isomorf keveréke, a melyek közül 
az egyikben 35290 a maximalis ezüsttartalom, mig a másikban több az arany, 
ezüstöt talán nem is tartalmaz. A három ásványnak százalékos összetételét táblá- 
zatosan összeállítva láthatjuk, hogy ezen uj aranyezüst-tellurid a calaverit és syl- 
vanit közt áll : 


Te : Au : Ag : 
Calaverit Au, Ag"/s Te, , 57-40 39-08 9 352 9 
Goldschmidtit Au, Ag Te, 59-95 31-44. 861 
Sylvanif Au Ag ús 62:15 2445 13-40 


E táblázatból láthatjuk, hogy a sorozatnak minden szomszédos tagja közt 
- Ag, Te és Au "/5, a különbség, a mi még szembetünőbb, ha a chemiai képleteket. 
ilyenképen irjuk : 


Calaverit An ság 5/s ess 
Goldsehmidtit Au "/s Ag "/s Te,, 
Sylvanit VNtGVETÉTEs LÁVAg5[ŐON KZEEE 


E három tellurid tehát egy homolog sort képez, hasonlóan mint a humit 
csoport ásványai. A krennerit chemiai összetétele alapján e sorozatba nem foglal- 
ható. A goldschmidtit és sylvanit kristálytanilag is hasonlítanak egymáshoz, mind- 
kettő egyhajlású és tíz azonos alakjuk van ; az analog szögértékek legnagyobb dif- 
ferencziája a kettőnél mintegy 3"/29, a goldschmidtit a és é tengelyei hosszabbak, 
mint a sylvanitnál. Mindkét ásvány igen jól hasad 1010) o9 P cs lap irányában és 
ikrek közönségesek (100; c9 P co szerint. 

Az ásvány GOLDSCHMIDT V. heidelbergi egyet. tanár tiszteletére nyerte nevét. 


(64.) Hancockit. (S. L. PENFrIzLp and C. H. WARREN: Some new minerals 
from the zinc mines at Franklin, N. J. — Americ. Journ. Sci. 1899. 8. 
3209). 


Az ásványt tetemes menyiségben találták North Mine Hill czinkbányáiban 
Franklin (New-Jersey) közelében. 

A barnásveres, egészen gesztenyebarna színű tömegek, vaskosak vagy sej - 
tesek ; a gránát-, axinit- és phlogepittal szorosan összenőtt, igen apró.(0"15—0-05 
mm) léczalakú kristálykák, kifejlődésükben és a lapok hajlását tekintve nagyon 

; 24 


342 IRODALOM. 
közel állanak az epidothoz, és optikai sajátságaikat tekintve ugyancsak egyeznek 
vele. Az üvegfényű kristálykák keménysége 6 "2—7, fajsúlyuk 403. 
Az elemzés eredménye : 

Si 0, 30-99 9/ 

ATSOS 17-89 

Fe, 0, 1238 

Man, 0, 138 


1510. 10) 1853 
Mn 0 d 
Mg oO 0:52 
Ca oO WS50 
Sr 0 3:89 
TSA 1502 

10077 


A víz mint izzítási veszteség volt meghatározva. Az általános tapasztalati 
képlet RH, (RH, OH) RHI, (S1 0), megegyezik az epidot képletével. Az ásvány 
színe, pleochroismusa és mangansesguioxid tartalmára nézve legközelebb áll a 
manganepidothoz (piemontit). Különösen érdekes tetemes ólom- és strontium tar- 
talma, a mely elemek a szilikátok alkotórészei közt ritkán szerepelnek. Az ásvány 
nevét HAwncock-tól nyerte, a ki sok és meglehetős tiszta anyagot adott a vizsgálók 


rendelkezésére. 


(65.) Hardystonit. (J. E. Wozrrr: Ueber Hardystonit, ein neues Kalk— 
Zinksilicat von Framklin Furnace, New Jersey. — Zeitschr. f. Krystall. 
und Mineral. 1899. 32. 1). 


Az ásvány a nem régen feltárt North Mine Hill-i cezinkbányákból való Frank- 


lin Furnaceban (New-Jersey). A hardystonit szabálytalan, átlag véve l mm nagy- 


ságú szemekben, willemit, rhodonit és sok franklinit kiséretében található. A. sze- 
meket kristálylapok nem határolják, de nagyon jól hasadnak egy irányban, a 
melyen keresztül a konvergens poláros fényben a negativ jellegű, egy optikai ten- 
gelykép látható. Ezen a bázisos hasadáson kivül még kevésbbé jól hasad a négy- 
zetes I. és II. rendű oszlop lapjai irányában. A fehér vagy színtelen ásvány üveg- 
fényű, átlátszó. Keménysége 3—4 ; fajsúlya 3396. 

Az elemzésből Zn Ca, Si, O,, vagy a kevés Mg és Mn tartalmat is kifejezésre 
juttatva (Zn, Mn) (Ca, Mg), Si, O, képlet következik. Az oxigén aránya a kovasav 
és bázisok közt 4: 3, a négyzetes rendszer és a hasadás hasonlóak mint a gano- 
malitnál Pb, Si, 0,. Nevét az ásvány Hardyston város után nyerte, a melynek 
közelében vannak a bányák, 


(66.) Leukophönicit. (S. L. Pewxrrzxrp and C. H. WARREN: Some new 
minerals from the zinc mines at Franklin, N. J. — Amer. Journ. Sci. 
1899. 8. 351). 

Ugyanabból a bányából került ki, a honnan a hancockit és glaucochroit, a hol 
szép világos zöld willemittal és barna vesuviánnal fordul elő. A leukophönicit 


snak önét a aa 


IRODALOM. 343 


bibor vagy málnavörös, üvegfényű és kristályos szerkezetű; kifejlett kristályok 
hiányában az optikai viselkedésből az egy- vagy háromhajlású rendszerre lehetett 
következtetni. Keménysége 5"5— 6, fajsúlya 3"848. 

Az elemzés szerint egy bázisos orthoszilikát, a melyben a víz hidroxil alak- 
jában van jelen, a fém legnagyobb része mangán (Mn0 60:639/ ), e mellett kalezium 
(CaO 5-679/0), czink (ZnO 3-879/o) és csekély mennyiségben még Na, K, és Mg. 
Általános képlete : R, (R.OH), (SiO,),; a bázist egészen Mn0O-nak véve, a leu- 
kophönicit és humit szerkezeti képlete közt nagy a hasonlatosság, csakhogy amaz 
nem tartalmaz fluort. 


Leukophönicit Humit 
0 0—Mn—0OH KÖLT ESOSS MS (OR 
MaC SIC 5 Me DSiC FGTNANNS 
[0 ON 50 ON 
Os 20/M JOG ÖZ ME 
Mine SS Mel SB 
KEZE sé st 
NM NM 
o 5 n (0 0425 je 
ENO 3 ; ASSE ; B 
Mn( SIC /Mn—OH Mel Si Mg—(OH,F) 
19 N9 o 97 ESÖ o t 


Igy a leukophönicit a humit csoport mangántartalmú tagja volna, valószi- 
nüleg egyhajlású rendszerben kristályodik. Elnevezése a jellegző színére vonat- 
kozik (4/cuzós — halvány, világos és borué — biborvörös). 


(67.) Magnéziumkarbonát. (L. BRuGwarELLr: Über ein wahrscheinlich 
neues Mineral aus den Asbestgrubenim Val Brutta ( Veltlin]. — Zeit- 
sehr. f. Krystall. und Mineral. 1899. 31. 54). 


A kérdéses ásvány a Val Brutta ( Veltlin, Lombardia) azbesztbányáiban for- 
dul elő, kalczit és magnezit kiséretében. Hófehér pikkelyei igen vékony tűalakú 
kristálykákból vannak összerakva. A kristálykák apróságuk miatt nem mérhetők, 
de a mikroszkop alatt jól megkülönböztethető a négy prizma lap és ezek végén 
a bázis. 

Az elsötétedés irányai párhuzamosak a prizmaélekkel, az opt. tengelyek 
sikja merőleges a prizma-lapokra ; a konvergens poláros fényben a prizmalapon 
egy opt. tengely képe látható, a tengely körülbelül 359-kal hajlik a prizmalap nor- 
málisához. 

Az anyag csekély mennyisége miatt csak a minőleges elemzés volt lehet- 
séges, ebből bíztosan meg lehetett állapítani e magnéziumkarbonát bázisos voltát. 
Fajsúlya 2:013, a melyet a THovner-féle oldatban igen pontosan meg lehetett 
határozni. Az eddig ismert, víztartalmú, illetve bázisos magnéziumkarbonátok 
(nesguehonit, hydromagnesit, hydrogiobertit és lansfordit) sajátságai egészen 
mások. 


344 IRODALOM. 


(68.) Melit. (F. ZAMBoNINSI: Melit ein neues Aluminium- Eisenhydrosilicat 
aus Thüringen, von Schrötterit begleitet. Zeitschr. f. Krystall. und Mine- 
ral. 1899. 32. 161). 


A példány, a melyet szerző megvizsgált, Saalfeldről való Thüringiában. A töké- 
letlen, oszlopos kristálykák teljesen átlátszatlanok, kékesbarna színüek, és könnyen 
törnek; keménység 3, fajsúly 2:18. Nem olvad, hevítve vizet veszt és kissé meg- 
barnul. Százalékos összetétele : 


510, 14797 9/o 
AUSOS 35-24 
Te,0, 14790 
CaO 078 
HO 340 
99:64.9/o 


Az ásvány MEti R., a geclógia tanára tiszteletére van elnerezve. A melitet 
gyakran hófehér üvegfényű golyócskák födik, a melyek az elemzés után sechrötte- 
ritnek bizonyultak. 


(69.) Müllerit. (F. ZaAmBowrxi : Müllerit, een neues Eitsen- Hydrostlicat von 
Nontron im Dordogne- Departement / Frankreich/. — Zeitschr. f. Krys- 
tall. und Mineral. 1899. 32. 157). 


Ez a szerzőtől mülleritnek elnevezett hidroszilikát Nontron (Francziaország) 
manganbányáiban mint átlátszatlan, sárgászöld, kéregszerű bevonat fordul elő. 
A mikroszkóp alatt homogén tömegét itt-ott vasoxid és mangánszuperoxid apró 
részecskéi tisztátalanítják. Kristályodásnak vagy hasadásnak nyoma sem látszik. 
Keménysége körülbelül olyan, mint a steatité, fajsúlya 1"97. Három jól egyező 
elemzés középeredménye Fe,O,.3510,--2H,O képletre vezetett, a melyben a vas- 
oxid egy részét Al,O, helyettesíti. A hasonló nontronittól nemcsak chemiai össze- 
tétele, de sajátságaiban is különbözik; a mennyiben a müllerit hevítve gesztenye- 
barna lesz, vízben nem változik és sósavban nehezen oldódik. 


(70.) Nasonit. (S. L. PexFrierp and C. H. WARREN : Some new minerals 
from the zinc mines at Franklin, N. J. — Americ. Journ. Sci. 1899. 8. 
346). 


A fentebb ismertetett glaucochroit a nasonitba ágyazva fordul elő, a mely 
fehérszínű, zsírfényű, keménysége körülbelül 4, fajsúlya 5425. Vékony csiszolato- 
kon a kristályos szerkezet látható, és egyes részeken az egy optikai pozitiv jellegű 
tengelykép. 

A nasonitba nőtt egyéb ásványok alkotórészeinek levonása után az elemzés 
a következő eredményre vezetett ; 


IRODALOM. 345 


SIO, — 18:329 
PbO 67-32 


CaO 1159 
01 HADA 
100-80 


a miből Pb,Ca C1.(S51.0.), empirikus képlet vezethető le. Megfelelő az összeté- 
tele a ganomalitnak is Pb, (Pb.OH), Ca, (Si. 0,).,, ez utóbbiban két hidroxil helyet- 
tesíti a Cl, -t ; a nasonit csak nyomokban tartalmaz vizet, a ganomalit pedig nyo- 
mokban chlort, de mindkettő kevés mangánt, a mely a kalcziumot helyettesíti. Az 
ásványt Fe. L. NaAsows geológus után nevezték el. 


(71.) Paralaurionit. (G. F. HERBERT Smirn: Paralaurtionite, a, new mine- 
ral. — Mineral. Magazine. 1899. 12. 108 ; és ugyanattól: Note on the 
identity of Paralauritonmite and Rafaelit. Ugyanott 183). 


Szerző a laurioni ólomsalokokon táblás vagy oszlopos kristálykákat talált, 
a melyek felületes megtekintésnél nagyon hasonlítanak a laurionit- vagy fiedlerítre . 
Az egyhajlású kristályok csaknem mindig ikrek a 1100) szerint ; geometriai kon- 
stansai 

3: b:é —0-8810€506752 
DISZ IO2SA 

Optikailag legkönnyebben megkülönböztethető a hozzáhasonló két oxichlo- 
ridtól ; fénytörése igen erős. Fajsúlya 6-(05. PRIoR elemzése szerint a paralaurionit 
összetétele ugyanaz, mint a laurionité Pb CLOH ; erre való tekintettel és mivel úgy 
morfologiai, mint optikai sajátságai különbözők az utóbbiéitől kapta nevét. 

A második rövid közleményében a szerző összehasonlítja a paralaurionit és 
a rafaölitk név alatt csaknem egyszerre leirt két új oxichloridot; rámutat a 
kristályalak, ikerösszenövés és az optikai sajátságok megegyezésére. Az egyedüli 
különbség, hogy a laurioni ásvány fehér, mig a Chiliből való rafaölit ibolyaszínű 
és erősen pleochroitikus ; az utóbbiból az anyag nem volt elegendő a mennyileges 
elemzésre. Ezek alapján szerző a két ásványt azonosnak mondja. § 


(72.) Rafaölit. (A. ARzguwr [t], K. THADDÉEFF und A. DANNENBERG : Neue 
Mineralien aus Chile ete. Zeitsehr. f. Krystall. u. Mineral. 1899. 31. 233). 


Ez az új ásvány mint kristályos bevonat fordul elő, galenit, kvarez és czö- 
lesztinen, az izolált vékony kristálykák áttetszők, gyémántfényűek, szinük vörösbe 
hajló ibolya. Társásványa sehwartzembergit és valószínüleg még arzrunit. 

A tűalakú kristályok egyhajlásúak, az orthodiagonalis irányában nyujtvák, 
különösen a szimmetriatengely övében igen lapdúsak, jól kifejlett még a vertikális 
prizmák öve is. Geometriai elemei : 

a: bis év— 109034. : 1 512036 
De ÜZ AS 


k Lásd alább. 


346 IRODALOM. 


Pleochroizmusa feltünően erős, a szimmetria-tengelylyel párhuzamos rezgé- 
sekre sötét ibolya, az erre merőlegesekre ibolyás vörös. A kioltás az egyhajlású 
rendszernek megfelelően párhuzamos illetve merőleges az orthodiagonálissal. 

Az anyag csekély mennyiségénél fogva csak minőlegesen lehetett megele- 
mezni, a mely szerint ólomoxichlorid volna. Az ásvány nevét lelethelyétől nyerte : 
Mine San Rafaöl, Sierra Gorda, Chiliben. 


(73.) Stelznerit. (A. ARZRUNI [1], K. THADDEÉFF und A. DANNENBERG : Neue 


Mineralien aus Chile etc. — Zeitschr. f. Krystall. und Mineral. 1899. 
34.232) 


Ennek az új bázisos rézszulfátnak élénk zöldszínű oszlopos kristálykái egy 
világoszöld, kristályos-porhanyós anyagon ülnek ; lelethelyük Remolinos, Vallinar, 
Chili. Az egyszerűen kombinált rhombos-kristálykák geometriai elemei : A : b : 
é — 0:50368 : 1 : 070585. Az opt. tengelyek síkja párhuzamos (001) — OP lap- 
pal, az oszloplapokon csaknem merőleges egy-egy opt. tengely; pleochroismusa 
feltünő, t. 1. kékeszöld és sárgászöld, a prizmaélekhez párhuzamos és azokra merő- 
leges rezgésekre. F. s. — 3":884 ; az elemzés Cu 50,. 2 Cu (OH), tapasztalati kép- 
letre vezet. A stelznerit összetétele közel áll a hozzá igen hasonló brochantithoz, 


de opt. orientálása más. Nevét az ásvány STELZNER A. freibergi tanár tisztele- 
tére nyerte. 


(74.) Stokesit. (A. HurcHINsos: On Stokesile, a new mineral from Corn- 
wall. — Phil. Magazine. Novemb. 1899. 480. és Nature 1899. 61. 119). 


Ezt az ásványt a szerző a cambridgei egyetem ásványtani gyűjteményének 
egyetlen kristályán határozta meg. A rhombos-kristály mintegy 10 mm hosszú, 
víztiszta, üvegfényű csak a jó hasadáslapon 10104 co P c0 gyöngyfényű, fénytörése 
erős. Keménysége körülbelül a földpátéval egyezik. Fajsúlya 3185. Az elemzés 
szerint egy Na és Ca hidroszilikát, körülbelül 690 Sn0O, tartalommal, a mely úgy 
látszik az ekvivalens mennyiség S10,-t helyettesíti ; tapasztalati képlete Ca O. ön 0... 
ONOS ZATOT 


(75.) Thalénit. (C. BENEpIcxs: Thalénit ein neucs Mineral aus Österby in 
Dalekarlien. Bullet. of the Geol. Instit. of the University of Upsala. 
1899. 4. 1—15). 


THarÉN T. R. tanár tiszteletére elnevezett yttriumszilikát Österby (Svéd- 
ország) bányáiból való, kvarczba nőve gadolinit és allanit társaságában fordul elő. 
tövid oszlopos kristályait piramisok tetőzik, a nagyobbára közelítő mérésekkel az 
egyhajlású rendszert lehetett megállapítani. Kristálytani elemei : 


a: b: é— 1"154: 1: 0602 
b SEBÜSZ 


, bh 4 , FöLA 71" , , , , r " , Bé n I 
Az ásvány világos rózsaszínű, félig átlátszó, zsírfényű; keménysége 6 /2. 
Alkalmas anyag hiányában az optikai vizsgálat még nincs teljesen befejezve. 


IRODALOM, 347 


Fénytörése valamivel nagyobb, "kettőstörése körülbelül olyan mint az augité. 
A kristályok egyes részeiben a fénytörés-viszonyok és az optikai tengelyszög nagy- 
sága változó. 

Az ásvány híg sósavban könnyen feloldódik és kocsonyás kovasav marad 
vissza; a kristályok rózsaszínű és átlátszó részeinek fajsúlya 4227, öt elemzés 
középértékéből levezetett tapasztalati képlet 4810,. 2Y,0,. H,O. 

A kristályok szép borsárga színű részei átlátszóbbak, fényük erősebb és ket- 
tős törésük gyöngébb, fajsúlyuk 4-11—4 16, százalékos összetételük lényegében 
ugyanaz. 

Az abszorbcziós spektrumban még az yttriumfölddel rokon ritka elemeket 
(erbium, didymium, holmium) lehetett felismerni. 

A thalenit konstitucziós formuláját hasonlóan a hozzá legközelebb álló 
yttriumszilikátokéhoz — yttrialit, rowlandit és kainosit — mint az orthokovasav 
H S1.0, derivátumát irhatjuk : 


DOSEho Ta 10 Yi 


7 


pé ot gl 
Y — Sí,0, — Y 


40) 


Közli: Zimányi KÁROLY. 


348 TÁRSULATI ÜGYEK. 


TÁRSULATI ÜGYEK. 


Szakülések 
1599. november hó 8§-án. 


Elnök : BöckH János. 

1. Dr. Lóczy LaJsos röviden referált a berlini geografiai kongresszusról. 
A 7. nemzetközi geografiai kongresszus szeptember 29.-e és október 4.-e közt 
1600-at meghaladó résztvevővel Berlinben tartatott meg. Ezen a kongresszuson a 
tudományos földrajznak és kiváltképen a fizikai földrajznak vezérszerep jutott és 
a geologiát nagyszámú előadás és jeles szakerők képviselték. A kongresszust meg- 
előző és követő kirándulások is, az Hifel hegységbe, Finnországba, Thüringiába 
és a kongresszus vasárnapján a Berlin közelében levő Rüdersdorf nagy köfejtőibe 
és glecser surolta triasz-szigetére geológiai jelleműek voltak, geologusok vezetése 
alatt. Magyarországról nyolcz tagja volt a kongresszusnak. 

9. Dr. Lóczy Lasos bemutatta dr. HozmEes Ruporr értekezését cAdalékok a 
bakonyi felső triasz Megalodus fajainak ismeretéhezs czímmel (1. jelen kötet 
323. oldal). 

3. Ifj. BáRó Nopcsa FERExcz Hátszeg vidékének új geológiai térképét terjeszti 
elő s ahhoz részletes magyarázatot fűz. (LL. jelen kötet 332. oldal). 

Haravárs Gyura az elhangzott értekezéshez a következő megjegyzéseket 
fűzi: 1896-ban folytatva Hátszeg medenczéjében Hormawxw KáRoLny felvételeit, a 
szt.-péterfalvi konglomerátoktól délre fekvő oligoczén rétegek közt petrografiai 
hasonlóságot ismerve fel, amazokat is oligoczénnek deklarálta, színt határozó kövü- 
letek híján. Később azonban a homokkőben talált csontokat ARTHABER [guano- 
donnak határozta meg s miután ezek tudvalevőleg javarészben az alsó krétában, a 
wealdenben fordulnak elő de a felső-krétában is jelentkeznek, nézetét megyváltoz- 
tatván, ezeket sztratigrafiai helyzetüknél fogva a legfelsőbb krétába sorozta. 

A legalsó, rétegzetlen mészkőben néhány korallon kívűl mit sem talált, de 
hisz ezt a réteget még Böckn Jáwsos sem tudta hova sorozni s az alsó kréta és a 
felső jura között ingadozott. Ettől a rétegtől petrografiailag teljesen elütnek a 
ponori homokkövek, a melyeket némelyek szenománnak, mások meg Gosau-nak 
tartottak. Ennél még fiatalabbak a szt-péterfalvi konglomerátok és az előadó által 
ma bemutatott szép dinosaurus-ok fogják azoknak tulajdonképeni korát meg- 
állapítani, de szóló nem hiszi, hogy nagyon minucziózus meghatározásokra alkal- 
masak volnának. Vannak még egyéb felső krétakorú homokkövek is, pl. a csopejai 
kristályos tömeg tulsó oldalán, atb., a melyeknek összefüggése a szt.-péterfalvi 
homokkövekkel nem igen állapítható meg. Kristályos paladarabokat tartalmazó 
képződményeket a Pojána-Ruszka oldalain lehet találni. Ezeknek felső részét 
óriási kristályos-palarögök alkotják, aláfelé a konglomerát-padok közé vastagodó 


TÁRSULATI ÜGYEK. 5349 
vörös és kékesszínű, kavicsos homokok következnek, a melyek a képződmény 
alsó részében dominálnak. Ez olyan tulajdonsága ezeknek a rétegeknek, a mely 
a szt-péterfalvi konglomerátok jellemével teljesen megegyezik s ez teszi szóló előtt 
nagyon hihetővé azt, a mit az előadó mondott. 

Dr. Pernő Gyuzna rendkivül érdekesnek találta az itt gyűjtött faunát. Mintha, 
a marosvölgyi kréta egyszerre megszünnék s itt helyette szenomán fejlődött volna 
ki. A fauna tökéletesen a csereviczi különös faunával volna rokon s erről tudjuk, 
hogy az tökéletesen indiai karakterű. Ezeknek a hasonló alakoknak ez az ötödik 
lelőhelye s az indiai fauna sajátságos előrenyomulásáról tesz tanuságot. 

Dr. Lóczy LaJos szerint a marosvölgyi krétát egy kristályos-pala sarkantyú 
majdnem teljesen elválasztja a dévaitól. A Nemesesd, Lapugy-vidéki öböl még a, 
magyar medencze folytatása. Úgy látszik, hogy a Pojána-Ruszka délnyugoti olda- 
lán is meg vannak a szentpéterfalvi homokkövek. Rendkivül érdekes a perspek- 
tiva, a mit dr. PerHő Gyura az imént fejtett ki, hogy belső Ázsiának ezen korbeli 
rétegei Erdélyre is kiterjednek, mert tudvalevő az, hogy az erdélyi medencze 
eoczén rétegsorozata a budapest-esztergomi eoczénétől lényegesen különbözik, 
azonban a Gryphaca Eszterházyi Par. —? Gryph. Kaufmanmi Romawx kövület 
révén a középázsiaival rokonságban van. 

Dr. SCHAFARZIK FERENcz megjegyzi, hogy a Pojána-Ruszka és a hátszegi 
medencze között a szt-péterfalviakhoz hasonló konglomerátok és homokkővek 
révén csakugyan meg van az összeköttetés. 


1899. deczember hó 6-án. 


Elnök : BöckH János. 

1. Dr. ScHAFARZIK FERENcz előadta a Magyarhoni Földtani Társulat 1899. 
évi julius 2—7-i társas kirándulásáról szóló jelentését. 

2. Dr. KövEsrzriGErnHy Rapó cA földrengések geometriai elemeiről szólott. 

(Mindkét értekezést helyszűke miatt a jövő évi folyamban közöljük. Szerk.) 


Választmányi ülések. 


1899. november hó $- án. 


Titkár előterjesztette a körmöczbányai állami pénzverő hivatal ajánlatát a 
Szabó József emlékérem elkészítése iránt, a mit a választmány elis fogadott. Az 
érem darabja 986/1000 finom ezüstből 8 frt 10 krba kerül. 

UJ tagoknak választattak : 

Ifj. BÁRÓ Nopcsa FERENCcz, ajánlotta dr. SCHAFARZIK FERENCZ ; 

Csáwsxy JózsEF tanár Zalathnán, ajánlotta OELBERG GuszrÁv lovag ; 

WOLAFKA ANTAL jószágigazgató Debreczenben, ajánlotta HAravárs GyutLA ; 

Lászró GáBpoRk bölcsészethallgató, ajánlotta SEEMAYER VILMOS. 

A titkár által beterjesztett elszámolást, a mely a kirándulásra beérkezett 
résztvevő díjak hovafordításáról szól, a választmány tudomásul vette. 


350 TÁRSULATI ÜGYEK. 


Dr. SCHAFARZIK FERENCZ azt indítványozta, hogy a berlini geografiai kon- 
gresszus kezdeményezése alapján itt az ideje, hogy a Társulat földrengési bizott- 
sága is ujból szerveztessék. Mai alakjában ugyanis a bizottság nem képes megfelelni 
az eléje tűzött feladatoknak, különösen pedig a bizottságba új erők felvételét látja 

. szükségesnek. 

Dr. ScHminrT SáwxpoR hozzájárul az indítványhoz, csak azt kivánja hang- 
súlyozni, kogy a földrengés ügye a geologusok kezében maradjon. Az, a mit a 
szeizmológiával elértek, az első sorban a geologusokat érdekli s megkivánja, hogy 
ebben az ügyben a geologusoknak vezérszerep jusson. 

Hosszabb vita után a választmány aképpen határozott, hogy ezt a kérdést 
döntse el maga a bizottság s majd ha konkrét javaslattal lép fel, akkor fog a 
választmány véglegesen határozni. 


1899. deczember hó 65-án. 


A titkár bejelentette társulatunk egyik igen régi és egyetlen női tagjának, 
dr. Togma ZsórFiá-nak halálát, a mely szomorú tudomásul van s a társulat a köz- 
gyűlés előtt fog részvétének méltó kifejezést adni. 

GnRExa János pénztáros jelentette azután, hogy az alaptőke elhelyezésének 
biztos voltáról meggyőződött. 

Dr. SCHAFARZIK FERENCZ a földrengési bizottság újjászervezését jelentheti, a 
mennyiben a bizottságnak sikerült dr. KövEsrrGErny RApó urat megnyerni. A bizott- 
ság Ványa MixKcós, bizottsági tag leköszönése után, következőképen alakult meg : 


Elnök : Dr. SCHAFARZIK FERENCZ, 
tagok: Appa KÁLMÁN, KALECSINSZKY SÁNDOR, dr. KövEsLIGETHY Rapó, dr. Lóczy 
LaJos, dr. SZONTAGH TAMÁS, és munkaköre most úgy oszlik meg, hogy dr. KövESLI- 
GErHy R. és KALEcsisszxky S. a mathematikai-fizikai, a többiek pedig a makroszkó- 
pos észleleteket látják el. 

A jövő évi kirándulás czélpontjául a választmány Nagybánya vidékét jelölte 
ki, az előkészítő bizottság tagjaiul pedig dr. Kocn Awrar elnöklete alatt GESELL 
SáwxpoR, HaLavárs Gyurna, dr. Lóczy LaJos, dr. KRENNER J. SÁNDOR És ÜHOLNOKY 
JEwxő tagokat választotta meg. 

A SzaBó-emlékérem odaitélő bizottságának tagjai közül dr. ILosvax LaJos 
leköszönt s helyette a választmány KALECSINSZEY SÁNDORT választotta meg. 


erte ELI MENT 


FÖLDTANI KÖZLÖNY 


XXIX. BAND, 1899, NOVEMBER—-DEZEMBER, 


117 120 KÜRIBETÉ 


ZUR KENNTNISS DER MEGALODONTEN AUS DER OBEREN 
TRIAS DES BAKONY. 


(II. Mittheilung.) 


VoN 
Dr. R. HoERNES (Graz). 


Im cFöldtani Közlönyv 1895, pag. 136—150, beziehungsweise 173— 
186 habe ich unter dem obigen Titel eine erste Mittheilung über den 
Gegenstand verőffentlicht, nachdem  ick durch die Güte des Herrn Profes- 
sor Dr. LupwiIG von Lóczy in die Lage versetzt wurde, eine grössere Zahl 
von Megalodonten aus der oberen Trias des Bakony-Gebirges náber zu 
untersuchen. Ich kann die damaligen Ausführungen heute in einigen nicht 
unwesentlicehen Punkten ergánzen, da ich ein weiteres, recht interessantes 
Material durch den hochwürdigen Herrn DEsipERiIus Laczkó, Professor am 
Piaristen-Gymnasium in Veszprém erhalten habe. Es umfasst dasselbe 
ausser mehreren kleinen Exemplaren des Megalodus Lóczyi mihi zabl- 
reiche Steinkerne jener beiden Formen, welche ich in der ersten Mitthei- 
lung lediglieh als Megalodus nova forma was und Meg. nov. form. cb 
bezeichnet hatte, da ich glaubte, bei dem Umstande als mir von der ersten 
Form nur drei, von der zweiten sechs insgesammt nicht besonders gut 
erhaltene Steinkerne vorlagen, von einer Namengebung einstweilen absehen 
zu sollen. Wenn nun auch zahlreiche von den mir neuerdings vorliegen- 
den Steinkernen der beiden Formen nicht viel besser erhalten sind als die 
zuerst geschilderten, so zeigen doch etwelche andere recht interessante 
Details zumal bezüglieh der Muskeleindrücke und weisen andere nicht 
unbetráchtliche Reste der Schale selbst auf, so dass auch über diese einige 
Bemerkungen gemacht werden können. Es scheint mir daher zweckmössig, 
die beiden Formen, von welchen wahrscheinlieh durch weitere Aufsamm- 
lungen vollstándige Schalenexemplare zu erhalten sein werden, schon jetzt 
mit Namen zu belegen und als Megalodus Boeckhi (xMeg. nov. form. aa) 
sowie als Megalodus Laczkói (Meg. nov. form. xbv) in die Literatur einzu- 
führen, wenugleich eine vollstándige Beschreibung derselben auch heute 


2 Dr R. HOERNES: 


noch unmöoglich bleibt. Ausser zahlreichen, in Folge ihrer mangelhaften 
Erhaltung unbestimmbaren Megalodonten-Steinkernen enthielt das neue 
von Herrn Professor D. Laczkó eingesendete Materiale noch mehrere Stein- 
kerne eines mittelgrossen Megalodus, der dem echten Megaulodus trigueter 
Wurr. von Bleiberg am nüchsten steht, sich aber doch von demseiben in 
manchen Punkten unterscheidet. Leider sind gerade diese Steinkerne so 
mangelhaft erhalten, dass es schwierig ist, sie zum Gegenstand einer ein- 
gehenden Beschreibung zu machen. Schon das jüngere geologische Alter 
lásst es wahrscheinlich erscheinen, dass es sich um eine, dem Megalodus 
trigueter Wurvr. zwar verwandte, aber doch von diesem verschiedene Form 
handelt. Das interessanteste Stück des ganzen Materiales aber ist jedenfalls 
ein Fragment eines (onchodus, welches den grössten Theil des Schlosses 


der rechten Klappe in ausgezeichneter Erhaltung aufweist und erkennen " 


lásst, dass dasselbe von einer sehr interessanten neuen Form herrübrt, die 
unten als Conchodus Hungaricus besehrieben werden soll. Diese Form ver- 
mittelt in mancher Beziehung zwischen den extremen, durch SToPPANI und 
TauscH geschilderten Angehőrigen der Gattung Conchodus und den eigent- 
lchen Megalodonten, zumal was die viel sehwáchere Entwicklung der 
Wirbel anlangt, stimmt aber im Schlossbau recht gut mit Conchodus 
Schwageri TauscH überein. 

Ehe ich zur Schilderung der einzelnen Formen übergehe, habe ich 
bezüglieh der Fundorte noch zu bemerken, dass nach gütiger Mittheilung 
des Herrn Prof. Dr. Laczkó einige Steinkerne und Fragmente vom Papod- 
Berge (Papodhegy) bei Veszprém stammen, — ich werde sie unten bei 
Megalodus Boeckhi, dem ich sie mit Vorbehalt anreihe, besprechen; — 
bezüglich des Conchodus, den Herr Professor LAczkó von einem seiner 
Studenten erhalten hat, war eine genaue Fundortsangabe nicht möglich, 
doch ist es sicher, dass es sich um einen Rest aus dem Bakony handelt 
und nach der Natur des Gesteines wahrscheinlich, dass derselbe aus dem 
das Zírczerbecken im Norden umsüáumenden Dachsteinkalk stammt. Die 
übrigen Reste, über deren. Fundorte keine weiteren Angaben gemacht 
wurden, stammen wohl insgesammt aus dem Aranyos-Thal bei Veszprém. 


Conchodus Hungaricus nov. form. 
Fig. 1. und 2 


Es liegt mir lediglich ein ausgewittertes Fragment der Wirbel- und 
Schlossgegend einer rechten Klappe vor, welehes ich deshalb zum Gegen- 
stand der Beschreibung und Abbildung unter einem neuen Namen mache, 
weil die allgemeine (CGrestalt der Schale und die Eigenheiten des Schloss- 
baues zwar die Kinreihung des Restes in die Gattung Conchodus ermögli- 
chen, zugleich aber zeigen, dass die in Rede stehende Form die von $SrTop- 


; tág 


Madár 


ZUR KENNTNISS DER OBEREN TRIAS DES BAKONY. faja) 


PANI und TauvscH geschilderten Conchodus-Arten mit stárker gerollten und 
nach auswárts gedrehten Wirbeln und mehr modificirtem Schloss mit den 
eigentliehen Megalodonten verbindet. Conchodus Hungaricus zeigt, wenn 
wir zunüáchst das Schloss betrachten, das in Figur 1 dargestellt ist, und 
dasselbe mit dem von Tauscm — Über die Bivalvengattung Conchodus 
und Conchodus Schwageri nov. form. aus der obersten Trias der Nord- 
alpenv, Abhandlungen der k.k. geolog. R.-Anst., Bd. XVII. pag. 5 — 
. besehriebenen und Taf. I, Fig. 1 zur Abbildung gebrachten Schloss der 


Fig. 1. Conchodus Hungaricus nov. form. 


Z — Hauptzahn G — Zahngrube 
Z,— Vorderer Seitenzahn L — Ligamentfurche. 


rechten Klappe von Conchodus Schwageri Tausch vergleichen, folgende 
charakteristische und trennende Merkmale : 

Die Sehlossplatte ist, ülhnlich wie bei den typischen Megalodonten, 
unter dem Wirbel ziemlieh breit. Der Hauptzahn (7) unter dem Wirbel 
tritt stürker hervor und ist nach rückwürts etwas besser begrenzt als der 
entsprechende Zahn (K) bei Conchodus Schwageri. An diesem Cardinal- 
zahn des Gonchodus Hungaricus ist eine Theilung, wie sie nach der von 
TauscH zur Abbildung gebrachten, von SroppPANI reconstruirten GypsS- 
Schale des Conchodus infraliassicus SropPp. an dem Hauptzahne der rechten 


354 D: R. HOERNES: 


Klappe desselben (loc. cit. Taf. II, Fig. 4 —m) vorhanden sein soll, nicht 
ersichtlich. Ich möchte aber darauf aufmerksam machen, dass auch die 
echten Megalodonten diesen Zahn bald einfach, bald mehr oder weniger 
deutlieh getheilt aufweisen, wie ich in den cMaterialien zu einer Monogra- 
phie der Gattung Megalodus,, Denksebriften d. k. Akad. d. Wiss. XL. Bd. 
zu zeigen Gelegenheit hatte. Der vordere Zahn (Z,) ist bei Conchodus 
Hungaricus viel mehr in die Lánge gezogen als der kurze und mehr ver- 
dickte vordere Seitenzahn (d) des (7. Schwageri, auch die unter diesem 
Zahn gelegene Grube (G) bei der ungarischen Form viel lánger und weni- 
ger gekrümmt als die entsprechende Grube (c) des CG. Schwageri. Die Gestal- 
tung dieser Grube entspricht mehr derjenigen bei Conchodus infraliassi- 
cus Sropp., wenigstens nach der von TauscH gegebenen Fig. 4 der Gyps- 


[/ 
[/ 
1 
ij 
t 


t 


Zea eb [4 
Fig. 2. Conchodus Hungaricus nov. form. 
Z — Hauptzahn G — Zahngrube 
Z,- Vorderer Seitenzahn L — Ligamentfurche. 


Reconstruction der rechten Valve. Die Region des vorderen Muskelein- 
druckes ist leider weggebrochen. Hinsichtlicn der Ligamentlinie sei 
bemerkt, dass ich nur eine einfache, auf der Innenseite wulstig begrenzte, 
zum Wirbel verlaufende Furche (LD) bei Conchodus Hungaricus constati- 
ren konnte, nicht aber jene zwei Ligamentfurchen, welche Tauscn an 
Conchodus Schwagert schildert. 

In der Ansicht von vorn und oben, welche Fig. 2 darstellt, fállt vor 
allem der wenig vorragende und kaum nach auswárts gedrehte Wirbel 
auf, welcher Conchodus Hungaricus kennzeichnet. Dieses Merkmal, sowie 
die viel geringere Wölbung der Klappe lüsst die neue Form schon in der 
áusseren Erscheinung leicht von Conchodus infraliassicus und Conchodus 
Schwageri unterscheiden. Im allgemeinen Habitus steht (onchodus Hun- 
garicus etwa-in der Mitte zwischen den beiden genannten (onchodus- 
Arten und Megalodus complanatus GÜMBEL. 


ZUR KENNTNISS DER OBEREN TRIAS DES BAKONY. 39D 


Auch die ausgedehnte und scharf begrenzte Lunula ist ein gutes 
Merkmal des (onchodus Hungaricus. Fig. 2 kann dieses Merkmal aller- 
dings nicht in erwünschter Weise zur Darstellung bringen, da ich es nicht 
unternehmen konnte, das Gestein, welehes an der Aussenseite der Schale 
anhaftet, abzuprápariren, und zwar deshalb, weil sowohl der Wirbel als 
die dicke Sechlossplatte des Kxemplares nicht massiv, sondern hohl sind und 
nur von einer mássig dicken Rinde spathigen Kalkes gebildet werden. Aus 
diesem Grunde war es auch nicht möglich die Gesteinsmasse aus der Zahn- 
grube (G) zu entfernen, da ein unvorsichtiger Kingriff leicht das ganze 
Schalenfragment hátte zerstören können. 

lch darf wohl der Hoffnung Raum geben, dass weitere Funde eine 
Ergánzung dieser Beschreibung gestatten werden. Wahrscheinlich wird es 
sich dann auch zeigen, dass (ronchodus Hungaricus in der Gestaltung des 
vorderen Schalentheiles, welcher die Muskeleindrücke enthált, mehr mit 
den typischen Megalodonten übereinstimmt als (onchodus Schwageri, bei 
welchem dieser Schalentheil weit vorgezogen und hoch aufgewölbt ist, so 
dass er fast die Höhe der Wirbel erreicht. 


Megalodus Lóczyi milhi. 


Es liegen mir neuerdings acht kleine Steinkerne dieser Form vor, 
welche die Asymmetrie sehr sehwach zeigen und die schon seinerzeit aus- 
gesprochene Ansicht bestátigen, dass Megalodus Lóczyi in der Jugend viel 
weniger ungleichklappig war als in höherem Alter. Der grésste dieser acht 
Steinkerne zeigt etwas grössere Dimensionen als das Jugendexemplar des 
Megalodus Lóczyi, welche ich in meiner ersten Mittheilung pag. 143 (bez. 
181) schilderte. Er ist 28 mm hoch und (vorne etwas beschádigt) ungefáhr 
25 mm lang. Die Dicke der Steinkerne betrágt 215 mm, wovon 11 auf den 
Ausguss der grösseren linken, 10:5 auf jenen der kleineren rechten Klappe 
kommen. An den kleineren Hxemplaren ist die Asymmetrie der Ausgüsse 
der beiden Klappen kaum wahrnehmbar. 


Megalodus Boeckhi nov. form. 


(Megalodus nov. form. ca.) 


Von dieser interessanten Form liegen mir, ausser mehreren schlecht 
erhaltenen über zwanzig, zum Theil ziemlich grosse, vollstándigere Stein- 
kerne vor, die mir gestatten, die seinerzeit auf Grund von nur drei man- 
gelhaft erhaltenen Exemplaren gegebene Schilderung zu erweitern und zu 
vervollstándigen, wozu um so mehr Veranlassung vorliegt, als an einigen 
der Steinkerne auch noch Schalentheile anhaften. Dies ist zumal an einem 
der Exemplare vom Papodhegy der Fall, welches ich freilich nur mit 


[9 isz 
Földtani Közlöny. XXIX. köt. 1899. "e 


356 Dr R. HOERNES: 


grosser Wahrscheinlichkeit zu Megalodus Boecihi rechne, weil es nur den 
Ausguss der rechten Klappe mit einigen daran haftenden Schalentheilen, 
von 61 mm Höhe und 55 mm Breite darstellt, möglicherweise also auch 
von einer öühnlich gestalteten, aber symmetrischen Form herrühren 
könnte. Aber auch an anderen, sicher zu der in Rede stehenden Form 
gehörigen Steinkernen sind Schalenreste erhalten geblieben, welche erken- 
nen lassen, dass die Schale, wie bei allen Megalodonten, in der Náhe der 
Wirbel ungemein dick ist, dann aber ziemlich rasch an Stárke abnimmt 
und im unteren Theil des Gehüuses ziemlich dünn ist. 

Die Area ist breit und an ihrer viel grösseren Ausdehnung auf der 
linken Klappe markirt sich die Asymmetrie der Valven am Auffallendsten. 
Die Lunula ist, wie zumal an dem bereits erwáhnten, theilweise mit der 
Schale erhaltenen Exemplare vom Papodhegy zu ersehen ist, an welchem 
auch die Lunula zum Theil conservirt blieb, gross, von herzfőrmigem Umriss, 
wohlbegrenzt. Der vordere Muskeleindruck, der an mehreren der mir vor- 
liegenden Steinkerne deutlich ersichtlich ist, ist schwach, rundlieh und 
unter der Schlossplatte gelegen. Es wurde schon bei Beschreibung der 
wenigen, sehlecht erhaltenen Steinkerne des Megalodus nov. form. ua) sei- 
nerzeit bemerkt, dass die vorderen Muskeleindrücke ahnlich gestaltet und 
gelagert zu sein scheinen, wie jene des Megalodus Lóczyi. Sie sind aber 
verhüáltnissmüssig noch kleiner und schwücher als jene des Meg. Lóczyi. 
Eine deutliche Spur der rückwártigen Muskeleindrücke konnte ich an kei- 
nem der von mir untersuchten Steinkerne des Megalodus Boeckhi feststel- 
len, — es scheint, dass diese Findrücke sehr schwach gewesen sind, womit 
auch der Umstand übereinstimmt, dass eine eigentliche hervorragende 
Leiste, wie sie bei der Mehrzahl der Megalodonten als Tráger der hinteren 
Muskeleindrücke entwickelt ist, bei Megalodus Boeckhi fehlt und nur eine 
sehr schwache und ungenügend begrenzte Verdickung des betreffenden 
Schalentheiles vorhanden war, die sich an den Steinkernen durch eine sehr 
flache, die Arealkante begleitende Binziehung markirt. 

Ich verzeichne nachstehend die Dimensionen von drei der besterhal- 
tenen, neuerdings untersuchten Steinkernen des Megalodus Boeckhi : 


Dicke des Ausgusses dér 
Lünge: Hóhe: Dicke: linken, der rechten Klappe: 
mra, mm. mm. mm. mm. 


if DA NI DOAGZOOT la 115 
HA. 58.460 425. "28 99 
IIL 501 1163 adod réed 22 


An dem kleinsten Exemplare I erscheint die starke Ungleichheit der 
beiden Klappen bemerkenswerth. Es liegen mir auch etwelche noch klei- 
nere, aber weniger gut erhaltene Steinkerne vor, welche ebenfalls die 


tut lötte 


ZUR KENNTNISS DER OBEREN TRIAS DES BAKONY. BD 


Ungleichheit des Ausgusses der beiden Klappen so stark zeigen, wie die 
grossen Exemplare. Megalodus Boeckhi war also schon in der Jugend in 
hohem Grade ungleichklappig, wáhrend bei Megalodus Lóczyi diese Higen- 
sehaft erst im Alter stárker hervortritt. Das Exemplar III zeigt noch einen 
Rest der in spáthigen Kalk umgewandelten Schale im oberen Theile der 
Area der grösseren, linken Klappe. Leider ist gerade die Kante der Area 
etwas beschádiget, doch scheint sie ziemliech secharf gewesen zu sein. In 
dieser Gegend betrágt die Schalendicke etwa 1"8 mm., auf der glatten Area 
wird sie geringer und scheint im unteren Theile derselben selbst unter 
1 mm. herabzusinken. Bei den oben angegebenen Dimensionen wáre dies 
für einen Megalodus eine ganz ungewöhnlieh schwache Schale, es ist aber 
 leicht möglich, dass die Schale bei ihrer Umwandlung der Schale in spáthi- 
gen Kalk etwas an Dicke verloren hat, zumal es keineswegs ausgeschlossen 
erscheint, dass ein Theil der ursprünglich vorhandenen Schale gelöst und 
weggefuhrt wurde. leh errinnere daran, dass manche Megalodonten und 
Conchodonten, die anscheinend ganz mit der Schale erhalten sind, in 
Wirklichkeit nur grössere Reste derselben in der Náhe der kráftigen Wirbel 
und der ungemein dicken Schlossplatte aufweisen, wáhrend in der Náhe 
des unteren Randes der Steinmantel fast unmittelbar auf dem Steinkern 
liegt und beide oft nur durch eine papierdünne spáthige Schicht von einan- 
der getrennt sind. In der Náhe der Lunula zeigt das oben erwáhnte Exemplar 
vom Papodhegy eine Schalendicke von etwa 4-5 mm. Í 


Megalodus Laczkói nov. form. 


(Megalodus nov. form. xb.) 


Von dieser durch geringe Asymmetrie beider Klappen und filachen, 
mehr langen als hohen Umriss des Geháuses ausgezeichneten Form liegen 
mir abgesehen von zahbhlreichen kleinen, ferner mehreren stark angewitter- 
ten und verdrückten EHxemplaren, an welehen die Merkmale nicht mit 
Sicherheit beobachtet werden können, 22 Steinkerne vor, von denen etliche 
auch nicht unbedeutende Reste der in spáthigen Kalk umgewandelten Schale 
aufweisen. 

Das grösste Exemplar, dessen rechte Seite stark angewittert ist, 50 
dass eine Angabe der Dicke des Steinkernes unmöglich wird, ist 64 mm. 
lang, 61 mm. hoch; ein anderes misst 57 mm. in der Lánge, 52 mm. in 
der Höhe, 36 mm. in der Dicke. Die Asymmetrie ist sehr schwach, sie fállt 
nur dadurch auf, dass die Area der linken Klappe etwas breiter ist als jene 
der rechten und dass der Wirbelausguss der ersteren vorn und oben merk- 
lich über jenen der letzteren vorragt. 

An einigen Steinkernen ist der vordere, seichte, unter der Schloss- 
platte gelegene, rundliche Muskeleindruck deutlich sichtbar, ebenso die 


22 


358 D: R. HOERNES: 


daran sich schliessende Mantellinie. Der hintere Muskeleindruck war an 
keinem der untersuchten Steinkerne deutlich zu sehen, die Schalenver- 
dickung, auf welcher er lag, muss ungemein schwach gewesen sein, da die 
entsprechende Einziehung der Steinkerne kaüm angedeutet erscheint. 

. . An einem 44 mm. langen, 43 mm. hohen Exemplar sind einige Scha- 
lenreste an der Area sowie in der Gegend der Lunula erhalten geblieben. 
Sie zeigen, dass die Schale ziemlich dick war; in der Náhe der durch eine 
seharfe Kante begrenzten Area und unweit vom Wirbel betrágt die Schalen- 
dicke 45 mm., in der Náhe der Lunula 3-5 mm., nach aussen und unten 
nimmt die Schalendicke ab, so dass sie im mittleren Theile der Area sowie 
am vorderen Rande nur 0-6 mm. betrágt. Wenn auch beide Wirbel dieses 
Exemplares stark beschüdigt sind, so lüsst dasselbe doch ziemlich gut 
erkennen, dass die Wirbel nicht stark gerollt waren und dass die herzför- 
mige Lunula mássig gross, ziemlich seicht und undeutlieh begrenzt war. 

Von weiteren Abbildungen des Megalodus Laczkói wie des Megalodus 
Boeckhi habe ich deshalb einstweilen abgesehen, weil ich bei dem Umstande, 
als von beiden Formen nicht nur zahlreiche Steinkerne, sondern auch einige 
Exemplare mit Schalenfragmenten vorliegen, der Hoffnung Raum geben 
darf, dass weitere Aufsammlungen vollstándige Schalen-Exemplare ergeben 
werden. Ich beschránke mich deshalb vorláufig auf die in meiner ersten 
Mittheilung veröffentlichten, wenn auch nach unvollstándigen Steinker- 
nen gegebenen Abbildungen zu verweisen. 5 

Hier mag es auch gestattet sein, ein paar Worte einzuschalten über 
die hypothetisehen Beziehungen von Megalodus Lóczyi und Megalodus 
Laczkói zu BIrrseRs Gattung Laubeia, welche ihr Autor für Cyprina 
strigilata KurpsT von St. Cassian aufgestellt hat. Am Schlusse meiner ersten 
Mittheilung über Megalodonten des Bakony bemerkte ich (a. o. c. 0. pag. 
150, bezienungsweise 185): aMegalodus Lóczyi unterscheidet sich von 
Laubeia, abgesehen von den Gróssenverháltnissen, soweit es die Erhaltung 
als Steinkern zu beurtheilen gestattet, hauptsáchlich durch die viel weit 
gehendere Ungleichklappigkeit und die stark hervortretenden eingerollten 
Ausgüsse der Wirbel, so dass ich Bedenken gegen die Einreihung bei der 
Birrsegschen Gattung trage. Mit geringerem Zweifel könnten die als 
Megalodus n. f. sb bezeichneten Reste zu Laubeia gestellt werden? . 

Die mir heute vorliegenden, zahlreicheren und besser erhaltenen 
Reste des Megalodus nov. form. xbv, welche ich nunmehr als M. Laczkói 
bezeichne, schliessen auch diese letztere Möglichkeit aus. 

Megalodus Laczkói besitzt, wie die theilweise erhaltenen Schalen- 
reste lehren, ein viel dickeres Gehüuse mit breiterer, einfacher Area; die 
Wirbel sind, wenn auch nicht besonders stark entwickelt und eingerollt, 
doch viel krüftiger als bei der zur Vergleichung herangezogenen Cassianer 
Form. Insbesondere war die Schlossplatte des Megalodus Laczkói recht 


ZUR KENNTNSISS DEK OBEREN TRIAS DES BAKONS. 3599 


ausgedehnt, wie dies gewöhnlich bei den Megalodonten der Fall zű sein 
pflegt, so dass grosse Wahrscheinlichkeit vorhanden ist, dass aiteh der, an 
den mir vorliegenden Resten noch nicht der Erörterung zugüángliche Schloss- 
bau des Megalodus Laczkói mehr Übereinstimmung mit dem typischen 
Megalodus-Scehloss zeigen dürfte als mit dem doch ziemlich abweiehenden 
Schloss der Gattung Laubeia Bittner, in welcher ich zwar auch eine von 
Megalodus abgezweigte, aber doch in mancher Hinsicht fremdartige Form 
erblicke. 


Megalodus cf. trigueter Wuznr. sp. 


Es liegen mir 18, leider zumeist recht unvollkommen erhaltene, theil- 
weise verdrückte und stark angewitterte Steinkerne eines mittelgrossen 
Megalodus vor, welcher jedenfalls dem CGardium triguetrum Wurr. (X. WuLn- 
FEN S Abhandlung vom köürnthenschen. pfauenschweifigen Helmintholith, 
pag. 47—48, Taf. II., Fig. 2) sehr nahe steht. Alle Exemplare sind durch 
breite bauchige Form, plumpe, mássig eingerollte Ausgüsse der Wirbel- 
zapfen, undeutliche Begrenzung der Area, überaus schwache Andeutung 
des verdickten Schalentheiles an der Hinterseite, welche: bei anderen Mega- 
lodonten als kröftige Leiste den hinteren Muskeleindruck trügt, charak- 
terisirt. 

Von dem echten Bleiberger Megalodus trigueter Wuuwr., bezüglieh 
dessen ich auch auf die Erörterung desselben in meinen cMaterialien zu 
einer Monograpbie der Gattung Megalodusv pag.22— 24, sowie auf die dort 
gegebene Abbildung, Taf. I., Fig. 2, 3. verweise, unterscheiden sich die Stein- 
kerne aus dem Bakony hauptsáchlieh durch folgende Merkmale: Hoöher 
aufragende, durch eine tiefere. Furche getrennte Ausgüsse der Wirbelzapfen, 
welche Merkmale auch eine máchtigere Entwicklung der Schlossplatte ver- 
muthen lassen, weniger deutliche Abgrenzung der (auch bei Megalodus 
trigueter unscharf begrenzten) Arealíláche des Steinkernes. Diese letzteren 
Eigenschaften treten allerdings nur an den grösseren, bis 64 m. langen 
und 62 mm. hohen Steinkernen hervor, wáhrend die kleineren weniger vor- 
tretenden Wirbel und deutlicher begrenzte Area zeigen. Da diese Merkmale 
auch an den Megalodonten von Bleiberg, von welchen ich mehrere in der 
Sammlung des Geologischen Institutes der Universitát Graz vergleichen 
konnte, einigermassen varilren, so wáre es nicht ausgeschlossen, dass die 
besprochenen Reste aus dem Bakony dem Megalodus trigueter selbst anzu- 
reihen wáren, so unwahrscheinlich es freilieh bei dem verschiedenen geolo- 
gischen .Alter der beiden Formen ist, dass sie — worüber auch nur gut 
erhaltene Scbalenexemplare aufklüren könnten — wirkliche Übereinstim- 
mung zeigen würden. Ein paar "unter den besprochenen, an Megalodus 
trigueter Wurr. erinnernden Steinkernen zeigen ferner einen mehr guer 
verkingerten, fast trapezoidalen Umriss; würden nur diese Exemplare vor- 


360 FR. B. NOPCOSA JUN. : 


liegen, so würde man sie gewiss unbedenklich für Reste einer selbstándigen, 
neuen Form halten, da sie aber durch einige Zwischenglieder mit mehr 
normal gestalteten, den Bleiberger Steinkernen der Meg. trigueter áhneln- 
den Formen zusammenhüngen. so halte ich es am vortheilhaftesten, vor- 
láufig alle diese Reste an die WucFEx "sche Form anzuscbliessen. 


Es erübrigt mir schliesslich, dem hochwürdigen Herrn Professor Dr. 
DEsipERius Laczkó, weleher mir in so liebenswürdiger Weise Gelegenheit 
geboten hat, einen weiteren Beitrag zur Kenntniss der Megalodonten des 
Bakony zu liefern, meinen herzliehsten Dank auszusprechen. 


BEM ERKUNGEN ZUR GEOLOGIE DER GEGEND VON 
HÁTSZEG, 
Von 


FRANZ BARON Nopcsa jun. 


Da Herr Hanavárs in jenen Artikeln, die die Geologie des Hátszeger 
Thales behandeln, Ansichten vertritt, die mit den von mir in der k. k. geolog. 
Reichsanstalt veröffentliehten Angaben in Widerspruch stehen, sehe ich 
mich veranlasst, auf dieses Thema kurz zurückzukehren. 

1. Was die Sandsteine von Szentpeterfalva anbelangt, so hielt ich die- 
selben schon 1897 für eretacisceh und sehe diese Annahme jetzt durch wei- 
tere paláontologische Funde bestátigt. 

Einerseits gelang es mir, seither mehrere Mochlodon, Camptosaurus 
und Limonosaurus-Reste zu finden, anderseits findet die oben erwahnte 
Ansicht ihre Bekráftigung in dem Material, das H. Haravárs selbst an- 
sammelte und das Herr Dr. ARTHABER provisorisch bestimmte. In diesem 
Materiale kommen sowohl Dinosaurier-, als auch Pterosaurier-Reste vot. 
Beide sind typische Gestalten des Mesozoicums, ja Limnosaurus dürfte als 
Vertreter der Hadrosauriden die obere Kreide kennzeichnen. 

Ausser bei Szentpéterfalva fanden sich Knochen, deren Erhaltungs- 
zustand ganz derselbe ist wie bei den Resten von Szentpéterfalva bei Demsus 
oberhalb der Kirche auf dem Wege gegen Csula in Szacsal auf jenem Weg, 
der in den Wald cPlostinav führt und in letzterer Zeit auch bei Boldogfalva. 
am Ende des KENDEFrY schen Gartens und NO. vonder Gemeinde am rechten 
Ufer der Gibisel. 

Diese Reste beweisen, dass die eretacisehen Szentpéterfalvaer Sand- 
steine von Demsus bis nach Boldogfalva reichen. 

2. Herr Hatavárs behauptet, .dass das Cenoman am linken Strigyufer 
und bei Kőalja Ohaba auftritt. Dies ist nicht der Fall. Blaue Sandsteine 


ZUR GEOLOGIE DER GEGEND VON HÁTSZEG. 361 


und Mergel, die in das Cenoman gezahlt werden műssen, können auch 
südlieh von Dilma Pojeni in der Valea Baíta, ferner südlich von der Bajes- 
der Station am linken Ufer des Fehérviz (Riu alb) neben den dortigen Müb- 
len und der Chausse beobachtet werden. Es ist möglich, dass letztere Stelle 
identiseh ist mit dem von HALAvÁáTS erwáhnten Vorkommen, aber in diesem 
Falle wáre die Bezeichnung cBajesdv vorzuziehen gewesen. 

3. Bei Galacz kommen wirklich, wie dies HaALnaváTs hervorhebt, nicht 
Cenomane, sondern jungtertiáre Bildungen vor. Zu unterst kann man blaue 
Thone, darüber aber blaue und gelbliche Sande und Sandsteine constatie- 
ren. Wie HALAváTrs erwáhnt, fand er in den Sanden Natica helicina; BRocc., 
Turritella sp. und einen glatten Pecten, im Sandstein hingegen Lucina 
ornata AG. und in einem groben Sandstein eine dickschalige Bivalve. Selbst 
habe ich seit 1897 folgende Fossilien gesammelt : 

a) in dem blauen Thon 
Pecten (Amusium) cristatus BRONN, 
Venus sp. (phicata ?) GmEL., 
Mactra triangulata REm., 
Dentalium Michelotti Hönx, 
Natica, heticina, BRocc., 
Turritella subangulata BRocc., 
Buccinum costulatum BBocc., 

( prismaticeum BRocc., 
(( badense PARTSCH, 

hingicula buccinea DEscn., 
Flabellum sp. 

b) in dem Sande und Sandsteine 
Aturia, 
Ostraea, sp., 
Pectunculus pilosus L., 
Lucina ornata AGg., 
Trochus sp., 
Natica helhicina. BRocc., 
Chenopus pes-pelicami PHI, 
Fusus Valencienesi GRAT., 
Pleurotoma obeliscus DEs Mout., 
Heliastrea sp. 

Nach der Schlemmung blieben übrig Echinodermenstacheln, Bryo- 
zoen und Foraminiferen. j 

Hanavárs behauptet, dass diese Schichten wabhrscheinlich aguitanisch 
sind, aber, wie die organisehen Reste beweisen, sind sie nicht aguitanischen, 
sondern mediterranen ÁAlters. 

Was das Mediterran weiter anbelangt, so enthált es noch in der Ge- 


362 FR. B. NOPCSA JUN.: ZUR GEOLOGIE DER GEGEND VON HÁTSZEG. 


meinde Bajesd und in der Valea Balta (hier discordant auf dem Cenoman) 
organische Reste. 

4. Bei der Gemeinde Puj, nicht weit von der Hisenbahnstation, fand 
ich 1897 folgende Fossilien : 

: Scaplhites sp., 
Pinna cretaced BOHLOTH, 
Trigonta scabra Lam, 
(rervilia, sp. 

Dessenungeachtet hált Haravárs 1897 diese Schichten für aguitanisch 
und thut dessen 1898 keine weitere Erwáhnung. Jetzt kann man auf Grund 
weiterer paláontologischer Funde das Alter dieser Schicht genauer fest- 
stellen. 

Bei Puj fanden sich : 

Baccuhtes Fuchsi REDTENB., 
Scaphites conf. (reintlzi. 
Fusus lineolatus ZEK, 
Avellana Hugardiana D ORB., 
Dentalium nudum ZExK., 
Pecten cretosus DEFR., 

c virgatus Nius., 
Janira guadricosta, S0w., 
Gervillia solenoides DEFR., 
Pinna cretacea SCHLOTH, 
Exogyra Matheroniana D ORB., 
Modiola capitata Zirr., 
(mcecullaea bifasciculata MATH., 
Limopsis calvus S0w., 
Trigoma scabra Lam, 
(jardium productum Sow., 
Circe discus MATH., 
Pholadomya gyranulosa ZITT. 

Diese Fauna beweist, dass wir es hier mit Senonen-Bildungen zu 
thun haben. 

Sámmtliche oben erwáhnte paláontologisehe Daten sprechen gegen 
die Ansichten von HaALavárs: Bei Szentpéterfalva haben wir Süsswasser- 
ablagerungen der oberen Kreide, bei Puj marines Senon in der Valea Balta 
cenoman und mediterran und bei Galacz mediterrane Schicbten aufge- 
sechlossen. Dies verándert auch wesentlich die tektonisehe Auffassung des 
Hátszeger Thales, so z. B. die Wichtigkeit der Anticlinale von Szentpéterfalva. 


D: FRANZ SCHAFARZIK: KNOCHENFUNDSTATTE VON AJNÁCSKŐ. 363 


DATEN ZUR GEOLOGIE DER KNOCGHENFUNDSTÁTTE VON 
AJNÁCSKŐ. 


VoN 


Dr. FRANZ SCHAFARZIK. 


Den Fundort der Ursáugethiere von Ajnácskő durchforschten zuersf 
FRaAsz KuBixYi und der gewesene Schulinspector des Comitates Nógrád: 
Emir EBEczxky, mit seinen geologisehen Verhültnissen befasste sich dann 
JosEF SzaBó!. Seiner Abhandlung sehloss er die Copie des, vom Maler 
KARL MARxkó herrührenden Bildes bei, welehes von Süden an gerechnet den 
zweiten Knochengraben darstellt. Auf diesem Profil schied SzaBó zu unterst 
neogenen, dann schlammigen Sand, darüber Basaltbreccia und zu oberst 
Nyirok aus, in welchem die tertizzren Knochen gefunden werden. In seiner 
Geologie (S. 443) fügt er 1883 noch hinzu, dass der rothe Nyirok die plio- 
cenen Versteinerungen enthalte und demnach als ein terrestriches Gebilde 
jener Zeit zu betrachten sei. Von der Basaltbreccie erwáhnt er noch, dass 
sie sandig ist, und schliesslich fügt er noch hinzu, dass in den oberen Thei- 
len der Gráben auch noch Lösz vorkommt, welchem die ebenfalls hier vor- 
findbaren Knochen der diluvialen Sáugethiere entstammen. 

Im Jahre 1867 beschrieb Herr Prof. Dr. ALEXANDER J. KRENNER in den 
Arbeiten der Geologischen Gesellschaft die Arten Tapirus priscus KauP und 
(iastor Ebeczky KRENNER.? 

1879 war es Hr. THEopoR FucHs,?" welcher die übrigen Glieder der 
Fauna von Ajnácskő bekannt machte und ausser den erwáhnten noch fol- 
gende aufzáhlte: Mastodon arvernensis, CRorz.., M. Borsonit Haxes, hhinoc. 
2— 3 spec., Tapirus Hungaricus H. v. MEYER, Cervus sp. (cf. Perteri et arver- 
nensis, CRoiz.) Fischreste, Anodonta, nov. sp. Bezüglieh ihres Vorkommens 
theilt er mit, dass diese Pliocen-Reste in eisnschüssigem Sand und Grus 
vorkommen, der sich über dem jungalterigen Basalt ausbreitet. 

Endlich hatte ich zwischen dem 26. und 28. Mai dieses Jahres selbst 
Gelegenheit in Begleitung meines geehrten Freundes dem kön. Chefgeolo- 


: Dr. JosErF SzaABó: A Pogány Várhegy Gömörben; a M. tud. Akad. math. és 
term. közleményei. Pest, 1865. Bd. III. S. 333. 

? Dr. ALEXANDER J. KRENNER: Ajnácskő ősemlősei; Földt. társ. Munkálatai. Bd. 
III. Pest, 1867 S. 114. Diese Zeichnungen übernahm spüter H. v. MEYER ohne irgend 
eine Ánderung in sein Werk. (Palxontographica 1867. Bd. 15.) 

: Tau. FucHs: Über neue Vorkommanisse fossiler Söugethiere von Ajnácskő in 
Ungarn. Verh. d. k. k. geol. R. Anst. 1879. S. 49. 

Földtani Közlöny. XXIX. köt. 1899. 96 


3654 D! FRANZ SCHAFARZIK : 


gen Dr. Jurrus PErHő, die Knochengráben von Ajnácskő in Augenschein 
nehmen zu können. Bel dieser Gelegenheit leitete Dr. PErHő die Nachgra- 
bungen, ich selber dagegen lenkte mein Augenmerk hauptsachlich auf die 
geologiscehen Verhültnisse des Vorkommens. Gleichzeitig erwáhne ich mit 
dem Ausdrucke lebhaften Dankes, dass sich unseren Forschungen noch 
Herr Nikoraus Komsárgy, Grundbesitzer in Ajnácskő, als liebenswürdiger 
Führer angeschlossen hat. 

Vorerst will ich bemerken, dass die südlicheren Verzweigungen des 
südlicher gelegenen Grabens den Namen Pongó, sein löngster nördlicher 
Zweig dagegen die Bezeichnung Békástó-gödre führen. Der von diesen wei- 
ter gegen Norden zu liegende Graben, welcher gesondert in das Pálháza- 
Thal ausmündet, wird als Kővágó-gödör bezeichnet. Auf letzteren machte 
uns Herr ALEx. EBEczkY besonders aufmerksam. Diese Graben verlautfen 
im Grossen und Ganzen gegen Westen. 

Die Resultate meiner Wahrnehmungen kann ich in Folgendem zusam- 
menfassen : 

Im untersten Theile der Gráben ist ein gelblicher oder graulicher, 
feinkörniger, etwas kalkhültiger, sehlammiger Sand zu sehen, mit einer 
dünnen, man könnte beinahe sagen millimeterdünnen, Schichtung; dazwi- 
schen stellenweise mit einzelnen schwachen, bláulichen Thonstreifen. Hie 
und da, so z. B. im Kővágó-gödör-Graben finden sich darinnen auch Sand- 
steinconcretionen mit kalkigem Bindemittel vor. Dieser Sand entspricht 
der c Schicht des SzaBó"sehen Profils, worunter dann der gröberkörnige 
Apoka d folgen würde. Nach SzaBó sind beide Sandablagerungen (d--c) 
miocenen Zeitalters. Derzeit sind die Gröben mit Akazien bepíflanzt, so 
dass das Profil nicht mehr so weit abwárts zu verfolgen ist, wie ehemals ; 
demzufolge man wirkliche Apoka auch nicht mehr sehen kann. 

Im Gegentheil, als wir den Riedweg zwischen den Gráben Köővágó- 
gödör und Pongó hinangingen, hatten wir Gelegenheit gleich an dessen 
Anfange, also noch recht weit westlich vom Basalttuffe, oder im verticalen 
Profil in den, unter die Basalttuffe sich hinabziehenden gelblichen Sand- 
schichten, am Wege selbst Pliocen-Knochen (u. z. Stücke von Mastodon- 
Stosszáhnen) zu finden. 

Wáhrend der untere Theil der jetzigen Gráben den Sand rein in der 
erwáhnten (W0ualitát aufsehliesst, sind weiter oben, besonders im Pongó- 
Graben unter einer meterdicken Basalttuff-Schichte kleine Basalt-Lapilli 
und Amphibolbruchstückechen darin enthalten. 

Die Lagerung ist beinahe horizontal, nachdem sich die Schichten nur 
elinige Grade gegen Osten zu neigen. 

Über diesem dünn geschichteten Sand liegt dann die Hauptmasse der 
Basalttuffe. Diese ist in bald grösserer, bald kleinerer Máchtigkeit in jedem 
Graben zu finden, wührend sie jedoch im Pongó nur einige Meter betrügt, I 


DATEN ZUR GEOLOGIE DER KNOCHENFUNDSTÁTTE VON AJNÁCSKŐ. 365 


ist sie im Kővágó-gödör schon viel stürker. Nachdem dieser Basalttuff hürter 
ist, als der darunter befindliehe Sand, hat das Wasser der Regengüsse den 
letzteren in allen Gráben stufenförmig ausgewaschen. 

Betrachtet man dieses Gestein, námlich den Basalttuff náher, 80 fin- 
det man, dass es eigentliceh ein lockerer Sandstein ist, in welehem kleine 
Basaltlapilli dicht eingestreut vorkommen. Die, zwichen den gelblich-brau- 
nen Ouarzkörnern sichtbaren Basaltstücekehen haben die gewohnliche 
Grösse von 2—3 mm., in den Tuffwánden finden sich jedoch auch derbere 
Breccienartige Sechichten vor. 

Über die Oualitát der Basalteinsechlüsse ist zu kjetterkett dass sie 
immer die Natur der bei vulcanisehen Eruptionen ausgeworfenen Lapilli 
zeigen, indem sie von zumeist poröser schlackiger Structur, eckig und in 
derselben Schicht nahezu gleich gross sind. 

Sand ist in diesen Tuffen immer sichtbar, ja es sind die Basaltstück- 
chen manchmal so spárlich eingestreut, dass wahre Sandschichten entste- 
hen, selbst zwischen den Büánken der Basalttuffe. Fine derartige Abwechs- 
lung in der Beschaffenheit des Gesteines ist besonders schön im Kővágó- 
gödör zu finden und hier war es, dass wir in einer, zwischen die untersten 
Bönke des Basalttuffes eingeschlossenen, gelben Sandschicht eine grössere 
Anzahl von Knochen vorfanden. 

Indem wir den Basalttuft weiter aufwárts zu verfolgen, gelangen 
wir im Kövágó-gödör zum schönsten Aufschluss. Wenn man nöámlich die 
Basalttuffwand erklettert und dann im Graben weiter aufwárts geht, so 
stösst man nach einer Serie von daraufgelagerten Sandschichten bald wie- 
der auf Basalteinsehlüsse führende Straten, was sich weiter hinaufzu im 
Graben noch 3—4-mal auf solche Weise wiederholt, dass das in den Sand 
eingestreute Basaltmaterial fortwáhrend sparlicher wird. 

Zu erwáhnen ist noch, dass in der Basalttuffwand des Kővágó-gödör- 
Grabens oftmals klappersteináhnliche, innen leere, kleinere und grössere 
Limonitconeretionen vorkommen. Bin negativer Charakterzug dieser Basalt- 
tuffe besteht darin, dass in ihnen abgerundete Basalt-Gerölle (Basalt-Sch ot- 
ter) gánzlich febhlt. 

In den Gráben aufwárts vordringend, findet man bei annáhernd hori- 
zontaler Lagerung grauen, schlammigen, stellenweise eisenrostigen Sand, 
der mehr-minder, am besten jodoch im Pongó eine dünne, millimeterdicke 
Schichtung zeigt, welche an dieser Stelle noch auffálliger durch die Bin- 
lagerung flacher Perlmutterfragmente wird, welche die Mittheilung Th. 
FucHs" vor Augen haltend wahrscheinlieh von Anodonten herrühren. Háufig 
sind in diesem Sande auch septarienáhnliche, innen zerspaltene Mergel- 
. eoneretionen zu finden. Nahe am oberen Ende des Pongó-Grabens gelang 


es uns in diessem Sande an mehreren Punkten Pliocen-Knochen zu ent- 
decken. 


26" 


365 D: FRANZ SCHAFARZIK: KNOCHENFUNDSTÁTTE VON AJNÁCSKŐ. 


Am oberen Ende dieses Grabens verschwindet endlich der Sand unter 
der alluvialen Decke der Oberfláche. 

Damit ist die Reihe der Pliocen-Ablagerungen ersehőpft und es erüb- 
rigt nur noch den Löss zu erwáhnen, welcher sich gegen die Mitte des 
Pongó-Grabens auf die abrodierte Oberfláche der Pliocenschichtenreihe, 
und zwar unmittelbar auf die Bönke des Basalttuffes ablagerte. In diesem 
Graben erblicken wir eine beiláufig 4 M. máchtige, verticale Lösswand, in 
welcher ich nach lángerem Suchen ein Exemplar von Helix hispida fand. 
Von petrographischem Standpunkte kann ich von diesem Löss nur so viel 
sagen, dass er sandig und kalkarm ist. Nebenbei bemerke ich, dass in der 
Gegend von Ajnácskő, so beispielsweise nahe zum Dorfe, am Ráczdomb-. 
typischerer Löss vorkommt. Es dürften die von JosEF SzaBó angeführten 
Reste von diluvialen Sáugern wahrscheinlich aus diesem Löss-Aufsechlusse: 
des Pongó-Grabens herstammen. 

Aus dem Besprochenen gelangen wir schliesslich zu folgenden Resul- 
taten : 

1. Die Pliocenablagerungen von Ajnácskő sind unzweifelhaft Binnen- 
See-Absátze. Dies kann nicht nur auf Grund einzelner Formen der bisher 
bekannten Fauna, sondern auch aus den physikaliscehen Verháltnissen der 
Ablagerung gefolgert werden. Der von den Apoka Höhen umgebene, seichte 
Süsswassersee war zugleich der Lieblingsaufenthalt der damals lebenden 
Dickháuter. 

2. Die Basalteruption erfolgte erst nach der halbwegs vollzogenen 
Ausfüllung des Pliocensees. Vorerst gelangten nur spürlich kleine Lapilli 
einer eptfernteren Basalteruption hinein, spüter jedoch bildeten sich wáh- 
rend des Aschenregens naher Eruptionen massenhaft die sandigen Basalt- 
tuttbünke. Letzterer Umstand ist für das geologisehe Alter der auf dem. 
Festlande der Comitate Nógrád und Gömör stattgefundenen Basalteruptio- 
nen ausserordentlich wichtig, da er den einzigen Anhaltspunkt liefert, wel- 
cher die Gleichzeitigkeit der Eruption mit der Bildung der die pliocene 
Szugethierfauna enthaltenden Ablagerungen beweist. 

Das pliocene Alter der Basalte — welcbes JosEF SzaBó! bereits fruher 
vermuthungsweise angedeutet hat — kann demzufolge auf Grund der 
obigen Ausfúhrungen nun als erwiesen betrachtet werden. 


! J. SzaBó: Geologie. Budapest 1883. S. 443. cDas Basaltconelomerat ist wahr- 
8 I 8 
scheinlich pliocens. 


XXIX. KÖTET. ) 1899. JANUÁRIUS-ÁPRILIS. -FTÜZET. 


FÖLDTANI KÖZLÖNY. 


HAVI FOLYÓIRAT 


KIADJA 


A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT 


EGYSZERSMIND 


A M. KIR, FÖLDTANI INTÉZET HIVATALOS KÖZLÖNYE, 


SZERKESZTIK 


LÓCZY LAJOS ís CHOLNOKY JENŐ, 


A TÁRSULAT TITKÁRAI. 38 

(A JELEN FÜZET TARTALMA A BELSŐ LAPON.) A 
18 

BUDAPEST, 1899. 82 


A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT TULAJDONA: 


FÖLDTANI KÖZLÖNY. 


(GEOLOGISCHE, MITTHEILUNGEN.) ke 3 a0aN 
ZEITSCHRIFT DER UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT 7 észt 
ZUGLEICH i § 


AMTLICHES ORGAN DER K. UNG. GEOLOGISCHEN ANSTALT. 


Dr. L; v. LÓCZY und E. v. CHOLNOKT, 5 sz 


SECRETÁRE DER GESELLSOHAFT. 


(INHALTSVERZEICHNISS S. AUF DER INNENSEITE.) 


BUDAPEST, 1599. 


EIGENTHUM DER UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT. 


A Magyarhoni Földtani Társulat titkári hivatala: Budapest IV. ker. Tudomány Egyetem, Földrajzi 
Intézet (Szerb-utcza), a hová minden közlemény intézendő. 


Alle die Ung. Geol. Gesellschaft betreffenden Sendungen bittet man mit folgender Adresse. zu ver- 


ci 


sehen: Magyarhoni Földtani Társulat, Budapest, IV. ker. Tudomány Egyetem, Gee Intézet 
. .  (Szerb-uteza). 


Eva éb j 1 MÉ 
mr v 9 (si 


z- 


BEL s Földtani Közlöny" havi fot dé az Mag varország földtani, 
ásványtani és őslénytani megismertetésére s a földiani ismeretek 
terjesztésére. Megjelenik havonkénti két vagy három nyolczaúreél 
ívnyi tartalomanat. A magyarhoni földtani társulat rendes tagjai 
5 [fr évi díj fejében kapják. Előjizetési ára egész érre 5 JT 


49 ll 


A közlemények tar talmáért és alakjáért egyedül a szerzők felelősek. 18 


Figyelmeztetés az MARGE KE 5 h 18-ik JZKEES 


A JELEN FÜZET TARTALMA. 


Nekrologok. ; ún §; f MÉ. k 
Dr. SrauB MóRgicz: Galanthai herczeg Eszterházy Pál. (Egy táblával) .-- -- 0. 
( fi c Dr..Ataxler sBászló zzz ea kzáottee ETTE ZS ÉSÉT E MESS 
Értekezések. j 8 : 


Dr. Párnry Móg: Adatok Székely-Udvarhely környékének geologiai és hydrolo- 
ÉIALTVISZONYANOZ 2 SES eg Teste BSE Tens ZENET Se sg 
Appa KÁLMÁN: Az ujvidéki városi artézi AE TÉBŐ VEL Éz e Áá ÖKET 
. Dr. SravB Móricz: A Chondrites nevű fosszil- moszatokról..  - -- 22. --- 
Dr. KocH AwraL: A kisczelli párkánysik geologiai szelvényének mintája — --- 
Ifj. báró Nopcsa FERExcz : Juramészkő a Sztenuletyéről . 0 0 0. 0. 
Haravárs GyuLA: A jobbágyi-i (Nógrád m.) mammuth-lelet .. .-- ..- --- 
T. Roru Lasos: A szovátai Illyés-tó és környéke geologiai szempontból c... 02. 


Ismertetés. 


A. F. Magtos et L. LAURENT: Examen dune collection de vegetaux fossiles de 
ROÚMATo : a szevezet ee Pe MEA MESE TÁ és ege ee et EE OKE SSE 


Irodalom. ? gő. 
SIEGMETH CH.: Notes sur les cavernes de Hongrie. — (2.) A m. kir.  Föld- he 
tani: Intézet évi jelentése: 1894-ről. — (3.) A m. kir. Földtani Intézet évi 
jelentése 1895-ről. — (4£.) SCHMIDT SÁMDOR : Szalónak vidékének nehány 
ásványáról. — (5.) SZTÁNCSEK ZOLTÁN: Adatok az Avas hegység eruptív 7 
kőzeteinek ösmeretéhez. — (6.) MRAZEK L. és Muxaoci G. M.: Contributions 
a Vétude pétrographigue des roches de la zone centrale des Carpathes méri- 
dionales. — (7.) GRzYBowskI JosEPH: Mikroskopische Studien über die zt 
grünen Conglomerate der KERGESSE Karpathen .. ZAY VERSES, ASE SSE TER 


— 
— 
. 

ás 


köpgüseégétt ügyek. Még 
A ÜYEBDBI Földtani Társulat 1899 februárius hó 1-én tartott közgyűlése : zZ. B. 


Elnöki megnyitó. — Titkári jelentés. — SS ZTÁTT jelentés. — Új titkárok E 
VÁLÁSZLÁRAL AZT éz na EL EZAZ SZEN ABE SNS kese, Metál ák SETS 
Szakülés; 1899 JANUÁTTÚB AN Tsz sát s een Ae et dé CSÉSZE sg 7838 h 

A899 aA oziüs ÁSÓ ez, As a sets zek átt ÜL Teet SZÉL EZÉSE LES SSEKÉTONSS 3. 

Választmányi ülés 1899 -jannáriussásén , Dzs se ik e S Szt ME S zetk tezk ezette 
1899 januárius 14-én (rendkivüli) 022 12-02 isi az Aj 
1899. janniáriis 235 "dosz öseelossat ót ERR AK See : LORA 

1899. műározius 11-én: az jesz száz ee Fsez tte zá E SZELERE SÁS 

s. Ű 
XP gt e ti Tueele 
yet) "? a ? kzt kt ae v 
e sz nrtáls 2085 [4 


öz ag cg tear a at 2 
24 ; ég ae íj sz la 
se [TOY Lap 
"A M. Földtani Társulat tisztviselői 0... -- FELÉ SAS EST TE ZS 17 89? 
A M. Földtani Társulat tagjainak névsora 1898- aa ESÉSE e ő Ez ré SEAN EL KÉS z 
A M. Földtani Társulat csereviszonyosainak kimutatása 2-2 --- 2--  -2--  —-- 87 
A M. Földtani Társulat számára az 1898. év folyamán beérkezett cserepéldányok 3 
és ajándékkönyvek jegyzéke SZEN AKtel e ESZE EL SEEK 
A M. Földtani Társulat részére tett METAL VAGYOÉ I DEE EL KET Peleg SETS A EOS 96 
INHALTSVERZEICHNISS DES SUPPLEMENTES. 
Abhandlungen : 
3 Seite 
Dr. M. PárrY: Beitráge zu.den geologisehen und hydrologischen Verhültnissen 
dN 4 VÓT EZÉKSÉYSÜÜY AS Szt AVES Ve a a áss ETNA SES geo E S o 100 
iz K. v. Appa: Der artesisché Brunnen von Újvidék GEO RAL etel sz E NAT TOY RL 107 
Dr. M. Srau8B : Ueber die cChondritess benannten xFossilen Ájsbns FAR 2t e pe HO 
ET. BARON. Nopcsa jun. : Jura-Kalk.-am Stenuletye 2-2 2-2 422 02217 126 
. JuLIus HaLavÁáTSs: Der Mammuth-befund von Jobbágyi (rógvádát Gon JESSEL EÉTR Wes 
L. Rorn v. TELEGD: Der Illyés-Teich bei Szováta und seine Umgebung von 
EEGKOSTS EDES GÉSLEMSDÜN ki etát eszes dl a eti dá RÁZ an öva ÍRÓ 


Figyelmeztetés ! 


de b 

s 

kz 
1, Má 

ba 


A jövő, 1900. évi közgyülésen fogja a M. Földtani Társulat a SzaBó JózsEF nevét 

. viselő emlékérmet először kiadni. Ez alkalomból figyelmeztetjük Társulatunk tagjait 

. az emlékalapítvány felhasználására vonatkozó ügyrend következő paragrafusaira. 

; - 4. §. Az emlék-érem oly természetvizsgálók kitüntetésére szolgál, a kik mint az 
ásvány-földtani szakcsoport valamely ágának kutatói, a sület kiemelkedő értékü 
. munkával gyarapították. 

3 6. §. A magyarhoni Földtani Társulat a SzaBó-érmet minden harmadik évben adja 

ki, de a jutalmazás eyklusában mindig a jutalmazás évét megelőző hat (6) év irodalma . 
vétetik tekintetbe, úgy hogy SZABÓ. JózsEF halálának évétől, 1894-től hat évet szá- 
mítva az érmet legelőször az 1900. évi februáriusi közgyűlésen fogja odaitélni és kiadni. 

7. §. A SZzABÓ-érem odaitélésekor a kiadásának feltételei a következők : 

a) Az érem odaitélésekor csak oly munkák vehetők tekintetbe, a melyek absolut 
— becsüek, az ásvány-földtani szakcsoportot önálló kutatások alapján új adatokkal és 
. . ezeknek feldolgozásából, szabatosan formulázott eredményekkel szaporítják. - 

b) Ásvány-földtani szakcsoportba a következő tudományok tartoznak: Az ásvány- 
tan általában, ide értve külön a kristálytant, az ásvány (földtani) chemiát; a geologia Á 
általában beleértve külön a kőzettant, a palxeontologiát és a stratigraphiát is. 

EGY CAZT ÉPEN odaitélésekor azok a frusiról ális vétetnek tekintetbe, a melyek magyarul 
3 "vagy. pedig angolul, trancziául, németül jelentek meg, vagy ha a munka valamely 
más nyelven jelent meg, de tárgyát és eredményeit eme nyelvek eg gyikén elég bő és 
.." a megértésre teljesen kielégítő kivonatban közli. 

Es d) Magyar: állampolgárnak nemcsak hazai, de külföldi tárgyú s nemcsak magyar, 
Bé -de a megelőző c) pontban megemlített nyelvek bármelyikén kiadott munkája igényt 
— — tarthata kitüntetésre. Külföldiek munkái ellenben csak abban az esetben részesülnek 
. figyelemben, ha tárgyuk tüzetesen a magyar birodalommal, vagy annak valamely 
. részével, vagy anyagával foglalkozik. 

. e) A SzABó-éremre pályázni nem lehet, de a választmány szivesen fogadja, ha 
. mindazon szerzők, kik a soron levő évkörben olyan munkát irtak és adtak ki, amely 

.- a fenti a) b) c) d ) pontok feltételeinek megfelel, figyelmeztetés okáért munkájok er - 
(egy példányát a 8. §- ban megszabott eyklusok bezárulta előtt, tehát a jutalmat odaitélő 
ee közgyűlést megelőző év junius hó végéig a Földtani Társulat titkári hivatalának beküldik, 
38 ... SŐt azt is, ha röviden összefoglalják, a mit munkájok jfóérdemének, vagy legjellemzőbb 
vonásának tar tanak. A munka be nem küldése azonban nem szolgál okul arra, hogy a 
választmány B tekintetbe " ne vegye s e dem szerint ne méltányolja azt. 


szd 

sr 

1£54 
§ 


katt té pé 
Dent 2 
6.1 - 
Azé 8 
6 sr-gkó 4 a sz mee si jé ús patő: 
BE Ésdé 4-ég y , "§ 
j 143 09 nt JA 


NYILVÁNOS NYUGTATÓ "2300 sa 


Ms . Hátralékos tagdijukat lefizették 1598-ra : KSZN ; ass 
i . Bernedich Győző, Posewitz Tivadar. EE fee 


"Tagsági dijukat lefizették 1899-rve : gt hedtas HA rég; 
£) EZZARESE I Egs tagok: Bedő Albert, Belházy HALOK Berdenich Gyöző, Beroez 


CZETeRB Lóránd, Táröss tele Frauzenau Ágoston, Gát kabtlésy Béla, "Gezell Sánd, or 
Gianone Adolf, Graenzenstein Béla, Halaváts Gyula, Hasenfeld Manó, Heuffel Sán. 
Hoitsy Pál, Hüttl József, Hültl Ernő, Iszlay József, Kilián Frigyes, Klein 
Koössuch János, Krenner J. Sándor, Láng Sándor, Lendl Adolf, Lengyel "Bél: 
Aurél, Lóczy . Lajós, Lukács László, Miachan Otto, Melezer Gusztáv, Moesz 
Muraközy : Károly, Nagy Dezső, Nagy László, Paszlavszky József, . Petrik 
Posewitz Tivadar, T. Róth Lajos, Rybár István, Saxlehner Kálmán, Selienek fgtvási 
Schmidt Sándor, Sehulek Vslmos; , öGESÉTSE Alajos, vipattbeöi, Xudod Siehmon Ado 


Jenő, Vécsey József báró; Wagner Jenő, Wagner Vilmos, Wactba. Vincze s: 
Tános, ID hel Gusztáv. ELÉRE 


Brassóban. ? ky TŰ 
125 e) A rendes tagok jogaival biró intézetek és egyesületek : M. 08 Allati A T 
. szakiskola Ungvárt, Állami Főgymnasium Makón, Állami Főreáliskola Aradon, 
Főreáliskola Budapesten VI. ker., Drenkovai köszénbányaművi vek i azgatósága 
zászkán (10 frt), Kuun ref. Collegium reszes Polgári : [skólú Miskolczon.. 

. d) Magyarországon kivül lakó rendes tagok : esbe 


Bukarestben, Wichmann Arthur. AES ZÉRENYES A 


aa f. .- vé 
. k 1 
a. , a "j AA! A 


"Előfizető dijukat fétizették ÁSRÁLyB 5 : ? agit z je s ZETA JKÓÖN 
Mn kir. Állami -Főgymnasium Szentesen, M. kir. Bányáhívatal "Körm 
M. kir. Bányaigazgatóság Selmeczbányán, M. kir. "Gazdasági Tanii 
Róm." Kath. Gymnasium " Kézdi- Vásárhelyen, Kath. — Gymnastum Pri ívig; 
joóbépíuza, JÖBEGKÖRGYŰNÉS Maros- "Vásárhelyt. pg 


4 j p pg rége ált Végi nég vis ei 
é a b AI VÁ a s d lán veret sé ke 


AGY Pets 


"41 üle rat zÖk S 
d he dt" e 
ip hi 7 p Jég 
4 
is 


1809. MÁJUS. JULIUS. . 5—T. FÜZET 


. "FÖLDTANI KÖZLÖNY 
HAVI FOLYÓIRAT 
KIADJA 
ASMAGYARHONT FÖLDTANI TÁRSULAT 


A M. KIR, FÖLDTANI INTÉZET HIVATALOS KÖZLÖNYE, 


SZERKESZTIK 


LÓCZY LAJOS ís CHOLNOKY JENŐ, 


A TÁRSULAT TITKÁRAI. " 


(A JELEN FÜZRT TARTATMA A BELSŐ LAPON.) 


BUDAPEST, 1899. 


A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT TULAJDONA. 


FÖLDTANI KÖZLÖNY. 


(GEOLOGISCHE MITTHEILLUNGEN.) s 
ZEITSCHRIFT DER UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT 
: ZUGLEICH 
AMTLICHES ORGAN DER K. UNG. GEOLOGISCHEN ANSTALT. 


REDIGIRT VON 


Dr. L. v. LÓCZY und E. v. CHOLNOKY, 


SFHORETÁRE DER GESELLSOHAFT. 


(INHALTSVERZEICHNISS S. AUF DER INNENSEITE.) 
, 


BUDAPEST, 1899, 


EIGENTHUM DER UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT. 


. Magyarhoni Földtani Társulat titkári hivatala: Budapest IV. ker. Tudomány Egyetem, Földrajzi 
Intézet (Szerb-utcza), a hová minden közlemény intézendő. 4 
Alle die Ung. Geol. Gesellschaft betreffenden Sendungen bittet man mit folzender Adresse zu ver- 
pogaz JEANNE Földtani Társulat, Budapest, IV. ker. Tudomány Egyetem, 1öldrajzi Intézet. 
3 (Szerb-uteza). i 


bő , Földtani Közlönyő zari [bis EGÁL TÖK : 
ás ványtani és őslénytani megismertetésére s a Jöldtani ismeretek 


Hét terjesztésére. Megjelenik havonként kétvagy három n golczadról ő 
8. : Ét ívnyi tartalommalt. A magyarhoni Jöldtani társulat rendes tagjai szadi 
; 5 jr évi díj fejében kapják. Eőjizetési ára egész évre ő fr." 8 


8 ; A közlemények tartalmáért és alakjáért egyedül a szerzők felelősek. 


zik 

Figyelmeztetés az alapszabályok 18. §-ára: 1588 
ére aA tagsági díj minden év első negyedében fizetendő, Ha valamely tag évi diját az tés bi 
képét: első negyedben be nem fizette, a társulat az illelő összeget a legrövidebb postai 68. He 
8 közvetítés utján szedi be, a mely esetben a postai költséget a hátralékos tag fizeti 88 vak 


fd 


A JELEN Kit TARTALMA. 


Értekezések. 


Papp KáRorv: Éles kavicsok (dreikanterek) Magyarország hajdani pusztáin 7: 


8 Be 8 c 


(áteppéin): (Hgy etájóláral ) sent ótt ses e Eset cé ELŐZTE SETS 
Dr. KocH AwraL: Egy kihalt czetfélének EZEL AS KO as maradványai Kolozsvárról 148 
Dir: SZÁDHOZKY "GYULA : Új telérkőzot Assuánból (d al 0 ERNEK ESÁRB 4 


Dr. MELczER GuszrTáv: Továbbnövéses deze a budai hegyekbő 9 KESZ e d ere 160. 
MEe: 7 3 Száététés f 
? C. G. BERTRAND : Premiéres notions sur les charbon de terre ...  -.. --- --- 165 
Irodalom. 


(8.) HEREPEI KÁROLY és GásPÁR János: Alsófehérvármegye földrajzi és földtani É. ; 
z 3 leirása. — (9.) UHLIG V.: Die Geologie des Tatragebirges. I. Hinleitung 
I EÁ . und stratigraphisecher Theil. — (10.) OcHsEnrus C.: A kőolaj képződése, — iz 
8 (ELJ OOHSENI ps 0. saMágyar, Kálisalotróna zs asse sese ee e NN ATASE TT ZS A KRRYRSTSSSRSNKRRNŰ 


; Társulati ügyek. 
Mets: - Szakülés : 1899. május hó 83-án 0. 0. .-. 
éb 1899. junius hó A/S6n sz sz ee 
Választmányi ülés 1899. május hó 19-én ... ...: : 
18999.:jünids. hó Z-én 7é4 tés. sat sz máttezt etá TS ei NSZK EE ÉSE ESR 
Kirándulás 1899, julius 2788. zös ek lez ZS seta VEN EE NEÜS 


ÉT . t Hirek a Földtani Intézetből. ss 8 
A m. kir. Földtani Intézet 1899. évi felvételeiről 2.2. --- (2 222 2 22 -— 192. a 


INHALTSVERZEICHNISS DES SUPPLEMENTES. 


Abhandlungen :— : S ten Ti 
: : : Seite ke: 

KARL PaApPrP: Dreikanter auf den einstigen Steppen Ungarns (Mit Tafel) --. --- 193. 
Dr. Awsrosx KocH: Schwanzwirbel-Reste eines ausgestorbenen Oetaceen von 7 Bs 
Kölözöyée esze szaz égesd a ÉRE e lt státtssáz ék ÉS Et ZEN 

"Dr. Jurius SzápEczkYy: Ein neues Ganggestein aus Ássuan ... ... --. --- -210 
Dr. GusraAv MELCczER : Calcit mit Fortwachsungen aus dem Ofner Gebirge.... 217 8 


ús! 
ég e 


veg 


NYILVÁNOS NYUGTATÓ. 


Bll; Hátralékos tagdijukat lefizették 1598-ra : 5 
. — Adda Kálmán, Páify Mór. ; Üg- 


"Tagsági dijukat lefizették 1899-re : 


a) Budapesti rendes tagok: Adda Kálmán, Cholnoky Jenő, Pálfy Mór. sza 
Így b) Vidéki és külföldi rendes tagok : Baczoni Albert Kassán; Derzsi K. Ferencz sa 
br. . Szentesen; Hikl József Nagybányán 3 Katzer Frigyes Szerajevoban ; Kiss V. Manó 38 
gi . Hajdu-Böszörményen; Kovách Demjén Egerben; Nyulassy Antal: Bakonybélben ; seg Tas 
38 szü Pantocsek József Pozsonyban ; Péter János Pécsett ; Singer Bálint Nagy- MAs ető i 5 s 
gs rTeschler György Körmöczbányán. 0. EG § 

. e) A rendes 4490 jogaival biró intézetek és 17 yesületek: M. kir. Bányaiskola BE. ; 


ezé Felső. Bányán. 


Előfizető dijat fizettek: : et: 
"M- kir. Hóbányakivatai - ALTER Szlatinán ; M. kir. SEL SES Rónaszéken ; at 
M. kir. Sóbányahivatal Sugatagon.  - tő 


j/ 


:  Tagadiját lefizette 1900-ra : Katzer Frigyes Szerajevoban. 


. Oklevéldijat fizettek : : ; . éőle a 4 - GYA 
Cholnoky Jenő Budapesten ; Katzer Frigyes Szerajevóban ; JE AEKSz főgymna- 48 


 sium. m. Veszprémben ; ZALIB Mór Budapesten. § ; 


A Magyarhoni Földtani Társulat" kiadványainak és a közlöny 


( Megrendelhetők a Magyarhoni Földtani Társulat titkári hivatalában, Budapesten, IV., 
Szerb utcza 10. Tudomány Egyetem Földrajzi Intézetében vagy Kilián Frigyes egyetemi 


A társulat tagjai ezt a térképet, amig a készlet tart, 2 frtért szerezhetik — 


e A MET C Té MS zt dát 
a p. ég 4 
KAZE Pe LATNAK ÉTET EVÉS 
im) . kE 
EZŐRÉ VÁLOK TET ESZ 251 
Tk LTV A § ; 
a AOTÓTN ,x 8 


mellékleteinek árjegyzéke az 1899. évben. 


könyvkereskedésében, Budapesten: IV., váczi-utcza 28. sz.) 


Felhivjuk a tisztelt tagok figyelmét Magyarország geologiai térképérev.. ; B 


meg, mig annak könyvkereskedői ára 6 frt. 


( Dieselben sind entweder direct durch das Secretariat der (Gesellschaft [Budapest, I jé 
Szerb-utcza 10. Tudomány Egyetem Földvajzi Intézetében] oder durch den Uniwersítáts- 
Buchhündler Friedrich Kilián, [Budapest, IV., váczi-utcza 28. sz.] zu beziehen.) 


s VÍ LD e 


9 pt 


ee söői seelötezetíeseei 


16. 
:t9jfa 


18. 
19: 


he nd 


20. 


21 


23 


96. 


OU OOO A 


. Erster Bericht der geologisehen Gesellschaft für Ungarn. ÜSHO zó 
. Arbeiten der geologischen Gesellschaft für Ungarn. I. Bd. 1856... 
; E MAGENÉDAT f gshsis társulat munkálatai. II. kötet. 1863... ..- 


ri [d TETSZEL Vet tés Va sötet: 
1867—1870. Kötetenként zat 


. Földtani Közlöny. I—IV. évfolyam. 1871—1874. Kötetenként ... 


a a V—.-IX. a 1875—1879. (Hiányos — Defect) 
. Kötétéenként. 2.2 4 

a Eg Ex T bél 1880... Kötetenkönte szeszes e 

( , XT ( 1881. (Hiányos Defect) édis 

a a KI fi 18825 Kötetek ónt zs azek asus 

[ ( pú 5 4 ja 4. ilyes 1883. c elet , EGÉSZE 

(( (( SY E ( 1884. (( sz utlés s té 

a a b. GNVés c 1885. ( ét SZAT két 

(( (( YT (( . 1886. (( 2. öz ee 

a c XVII—XXVIII.1 1887—1898.c dés 


. Földtani Értesítő  I—III. a 1890—1883; Kötetenkénte "ől 


A Magyarhoni Földtani Társulat 1852—1882. évi összes kiadványainak 
betüsoros tartalommutatója. — (General-Index sümmetlicher Publi- 
cationen der Ung. Geol. Gesellschaft von den Jahren 1852—1882) 
Néhai dr. Szabó József arczképe.. 4 SA zef ét 
A magyar korona országai földtani viszonyainak rövid vázlata, Buda- 
pest 18977. ie et b Cé0 az ÉR 
Geologisch- -montanistisehe Studien der Erzlagerstütten von Rézbánya 
im s0: 0. Ungarn Non ES SBOSERÍGY, SZASZ ELOBB ös 
A selmeczi bányavidék  éreztelér-vonulatai. (Die Erzgünge von 
Schemnitz und lessen Umgebung.) (Szinezett nagy geologiai tér- 
kép. Szöveggel egyült.) Geolog. mont. Karte in Grossformat . ... 
A budapesti országos kiállítás VI-dik csoportjának részletes katalogusa. 
Bányászat. Kohászat. Földtan. 1885. — (Budlapester Landes- 
ausstellung. Specialkatalog der VI-ten Gruppe. Geologie, Bergbau 
und Hüttenwesen) Je: HE éske MET zat sze útért 


. Kürorte von Ungarn. Dr. EV ő Chyzer. ZTASB ze 2 REL LT 
92. 


Les Haux Minérales de la Hongrie: ÚSZ8 Se e Reset ez ete tÉa 


).. Egy új Echinolampas faj. Dr. Pávay Elek .. ..- --- css 
24. 
20; 


Kolozsvár és Bánfi-Hunyad közti vasutvonal. Dr. Pávay" HlekO 5 
Évi jelentés, Magyar kir. Földtani Intézet. 1883. — DYcAsnóg szása 
der K. Ung. Geologischen Anstalt 1883) ... 0... ítt 
Jahresbericht der K. Ung. Geologischen Anstalt für 1884... 


FRANKLIN-TÁRSULAT NYOMLÁJA. 


geg GO det 


5 
5 


19 to 


j OT A. UI LDI OULID Ya 


e 
a 


——(6ww—w mé) 
E 


ez , ÉRE ANT 


7 ÚdA 87 S-sel : Z kás 
X. KÖTET. 5. 1899. AUGUSZTUS-OKTÓBER. 8—10. FÜZET. 


1 


"FÖLDTANI KÖZLÖNY. 


új HAVI FOLYÓIRAT 7 8 
38 KIADJA A 
B A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT 
B - EGYSZERSMIND 

a A M. KIR. FÖLDTANI INTÉZET HIVATALOS KÖZLÖNYE. 


SZERKESZTIK 


Dr. LÓCZY LAJOS és CHOLNOKY JENŐ, 


A TÁRSULAT TITKÁRAI. 


(A JELEN FÜZET TARTALMA A BELSŐ LAPON.) 


BUDAPEST, 1899. 


A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT TULAJDONA. 


FÖLDTANI KÖZLÖNY. 
(GROLOGISCHE. MITTHEILUNGEN.) 
ZEITSCHRIFT DER UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT 
ZUGLEICH B 
AMTLICHES ORGAN DER K. UNG. GEOLOGISCHEN ANSTALT. AN b 
A, ; 


REDIGIRT VON 


Dr.T v.LÓÖZY und Ev. CHOLNÖKY, 


SEOCRETÁRE DER GESELLSCHAFT. 


(INHALTSVERZEICHNISS S§. AUF DER INNENSEITE.) 


BUDAPEST, 1899. 


EIGENTHUM DER UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT. 


kn Ze et 


A ,, Földtani Közlöny" havi folyóirat Magyarország jföldtani, ja 


ásványtani és őslénytani megismertetésére s a földiani ismeretek 


terjesztésére. Megjelenik havonként két vagy három nyolczadrél 


ívnyi tartalomainat. A magyarhoni földtani társulat rendes tagjat 
5 [yi évi díj fejében kapják. Előjizetési ára egész érre 5 frt.. 


. A közlemények tartalmáért és alakjáért egyedül a szerzők felelősek. 


Figyelmeztetés az alapszabályok 18. §-ára: 


A tagsági díj minden év első negyedében fizetendő, Ha valamely tag évi diját az 


. első negyedben be nem fizette, a társulat az illelő összeget a legrövidebb postai 
közvetités utján szedi be, a mely esetben a postai költséget a hátralékos tag fizeti." 


A JELEN BÜZET TARTALMA. 


Értekezések. Lap 


" CHorwoxy JExő : Dél-Mandsuország orotektonikai viszonyainak rövid összefoglalása 293. 8 


Dr. TRAxXLER LáÁszLó: Adatok a borii diatomea-pelit és a dubraviczai ragadópala 


szivacs-faunájához.-.  --. --- AZT s ET Ét TAB A seat EME 
Dr. SzápEczkY GYULA: A magyarországi korund:élőfordulásokról "ése E s SES ZA 
HORUSITZKY HENRIK: Az agro-geologiai térképek készitéséről 7 .--. .-. --- --- 253 
Irodalom. 
A mesterséges ásványokról. — (12.) VERNADSKY W.: Sillimanit előállítása. — 


(13.) HAUTFEUILLE P. és PERREY A. : Berylliumszilikátok. — (14.) TRAUBE H.: 
A beryll mesterséges előállítása. — (15.) — MEUNIER ST. : Ásvány szintézise. — 
(16.) DuBors A.: A leucit előállítása. — (17.) DuBorw A.: A leucit, kalium- 

kryolith és kaliumnefelin előállítása. — (18.) CRUSTOcCHOFF K. : Mesterséges 
amfibol. — (19.) GRamosTr A. DE: A datolith mesterséges előállítása. — (20.) 
FovouÉ F. és MIcHEL-LÉvY A. : Egy csillámtrachit mesterséges előállitása. —(21.) 
MicHEL-LÉvI A.: A melanit és titanit előállítása. — (22.) TRAuBEz H.: Viz- 
ment metaszilikátok előállítása. — (23.) BRuwsw A.: Kőzetek mesterséges elő- 
állítása, dér kristályok. — (24.) FRIEDEL CH. és FRIEDEL G.: Az alkáliák és 
alkaliszilikátok behatása a csillámra. A nefelin, leucit és orthoklss  előálli- 
tása. —: Leucit és sodalith előállítása. —: Mész és ehlorkalczium behatása 
a csillámra. —: Natrium és natriumszulfát behatása csillámra. — (25.) 
FRIEDEL CH. és FRIEDEL G. A natriumszulfát és natriumkarbonát behatása 
a csillámra natronlug jelenlétében. — (26.) CHRusrscHorr K.: Két uj ásvány- 
szintézis. — (27.) CHRUSTSCHOFF K.: Az amfiból mesterséges előállítása. — (28.) 
HiLGaRD E. W. Az alkali karbonátok képződés-módja a természetben. — (29.) 
BouURGEoIs L. és TRAUBE H.: A dolomit előállítása. — (30.) SCHULTÉN A. v. : 
Kristályos kadmiumkarbonát előállítása. — (31.) GRAMMONT A.: A boracil 
mesterséges előállítása nedves uton. — (32.) LÜDEKING: A crocoit és szin- 
tézise. — (33.) LAcHaAuD M. és LEPIERRE C.: A melanochroit mesterséges 
előállítása. — (34.) SCHULTEN A.: A kainit és tachydrit szintézise. — (35.) 
FRIxpEL C.: A percylith előállítása. — (36.) BougGxors L. : A gerhardtit mes- 


terséges előállítása. — (37.) GLATZEL E.: Kristályos vasdiszulfid (pirit) elő- 9. :§ 


állítása vizment vaschlorid- és foszforpentaszulfidból. — /38.) LoREsz R.: 
Ásvány-összetevő kisérletek. — (39.) WARREN H. N.: Asvány-szulfidok mes- 


j ks ő 51795 sa ete NYUGTATÓ. 


4 
sz 


g óztef Nuricsán 


7 sé 
. p . it s bb é ; 


; öz zá LossáN tagóv: esálást János, Tezkefözebányát Hudoba Gistáó 3 
gybányán ; . Klekner László, Betléren ; Ruzitska " Béla, Kolozsváron ; .Schreiner 


MEL] 


§ s János, föketértű Tsi gétak ké vezetet "Themák jós Temesvárott. 


ÉG Előfizető ágát fizetett. 1599-re: si 25 
Vas Jári Hivatal, kalász adá a kat i 


ét ef éke Te 


meg, mig annak HATSO OTET ára 6 ért. 


20. 


91. 
99. 
93. 
94. 
95. 


26. 


. Erster Bericht der Eépiosiáéken Gesellschaft für Ungarn. 1852 
. Arbeiten der geologisehen Gesellschaft für Ungarn. I. Bd. 1856. 
ú A HEBEGHERBŐL Adél társulat munkálatai. II. kötet. 1863 ..- -.- 


A Földtani Értesitő 


. Néhai dr. Szabó József arczképe. 


: A 


Szerb utéza 10: SÉEt KÉT Egyetem gatdiz ajzi Intéz c gtáb vagy Kilián Trágüt egyetem 
könyvkereskedésében, Budapesten IV., váczi-utoza éke, 382) 


ha 


is zéjETN a ttöstolt tight figyelmét "Magyarország Egelagisi térképére ) 


a 
4 


c a IL, "LV. és 


V. kötet, 
1867—1870. Kötöténként s 


. Földtani Közlöny. 1—IV. égtdlgánt 1871—1874. Kötetenként ...- et 3 
1875—1879. tllányos Dale 


a ( VIT X o w ve 
: É Kötetenként.  ... 
1880. Kötetenként ..." 
1881. (Hiányos Defect) 
1882. Kötetenként ..- 
1883. a 

1884. a e et 
1885. rez 44? 
1886. a 


abó 
"xi 
V-G1 ül A 
XIII. 
XIV. 
XV. 
€ XVI. (3 
c XVII XXVIII. 1887—1898.c 
I1—IIL va 1880—1883. Kötetenként 
A Magyarhoni Földtani Társulat 1852—1882. évi összes kiadványainak 
betüsoros tartalommutatója. — (General-Index sümmtlicher Publi- 
cationen der Ung. Geol. Gesellschaft von den Jahren 1852—1882) 


aaa mm ih nm 
a mmm § mm?" 
mm ma mm mM mm am 


. A magyar korona országai földtani viszonyainak Tr rövid ! vázlata, Buda- 
pest 1897. 


. Geologiseh- -montanistische Studien der Tredlaktrstkésán von Rézbátiya 


án "840. Ungarn: von" B: SPoSepny LÖTT Sá az tNSE A ete 


selmeczi bányavidék  éreztelér-vonulatai. (Die Erzgünge von 
Schemnitz und dessen Umgebung.) (Szinezett nagy geologiai  tér- 
kép. szöveggel együtt.) Geolog. mont. Karte in Grossformat 
A budapesti országos kiállitás VI-dik csoportjának részletes katalogusa. 
Bányászat. Kohászat. Földtan.. 1885. — (Budapester  Landes- 
ausstellung. Specialkatalog der VI-ten Gruppe. Geologie, RYAEOKS 
und Hüttenwesen) 
Kurorte von Ungarn. Dr. Kornel Ohyzer. "1885 zni 
Les Eaux Minérales de la Hongrie. 1878 ... 
Egy új Echinolampas faj. Dr. "Pávay Elek c... 
Kolozsvár és Bánfi-Hunyad közti vasutvonal. Dr. Pávay. Elek... 
Évi jelentés. Magyar kir. Földtani Intézet. 1883. — öó teszt zet 
der K. Ung. Geologischen Anstalt 1883) -.. --- 

Jahresbericht der K. Ung. Geologischen Anstalt für 1884... 


FRANKLIN-TÁRSULAT  NYOMDÁJA, 


"t91t9 


EGES Ez TS GÚts UL a 


a inzábei 


hz 


. a droánilákzi 


sz 
új 


vég ati cd, ed BALL f (. 
FIL új éve" AZ get 


(041894. NOVEMBER DECZEMBER. 11-12. FÜZET. 


HAVI FOLYÓIRAT 


KIADJA 


é HÉ Gy SZERSMIND 


A GAL KIR. TÖLDTANT INTÓZET HIVATALOS KÖZLÖNYE., 


-sz ERKESZTIK 


:. LÓCZY TAJÓS 4 CHOLNOKY JENŐ, 


A TÁRSULAT TITKÁRAI. 


(A JELÉN FÜZET TARTALMA A BELSŐ LAPON.) 


. BUDAPEST, 1899. 


A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT TULAJDONA. 


. FÖLDTANI KÖZLÖNY. 


3 — (GHOLOGISONT MITTHEILUNGEN.) ; Vé 


ZEITSCHRIFT DER UNGARISOHEN. GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT 
eles 2t ; . ZUGLEICH 
gi: . AMTLICHES oncan vegyes K. UNG. GEOLOGISCHEN ANSTALT. 


REDIGIRT VON 


Dr. ÉV V; LÓCZY und E. v. CHOLNOKY, 1 


SEORETÁRE DER GESELLSOHAFT. 


N 


. [[€NHALTSVERZEICHNISS S. AUF DER INNENSEITE.) 


[KTK 71 BUDAPEST, 1899. 


ani Társulat titkári hivatala: Budapest IV. ker. Tudomány Egyetem, lót 
"Intézet (Szerb-utcza), a hová minden közlemény intézendő. 

1. Gesellschaft betreffenden Sendungen/ bittet man mit folgender Adresse Zu ver- 
éc Holátsnk Társulat, Budapest, IV. ker. ÁRÉRÁGY ekék önt Ének 
ve zó ; özgehaljátate: j MÉNENÉ S vé 


Zs MNB Tá és őslénytani megísmertetéséres a fölütani ismerei of 
terjesztésére. JMegjelenik havonként két vagy három nyolezadrót A; 
ívnyi tartalommatd. o magyarhoni földtani társulat rendes tagjai 
ő [ri évi díj fejében ? Fapják. Elófizetési ára. egész Érre ő V/ Le 


A közlemények tartalmáért és alakjáért e egyedül a szerzők Ez 


1288 ; ú Figyelmeztetés aZ alapszabályok 18. §-ára: 
t4 1 A tagsági díj minden év első negyedében jzésenga Ha feel 1461 évi" díját 


ax 074 ö 
nd X ő 4 


A JELEN FÜZET sas 


d 94 x 
e 


k Értekezések. Iz at jó 48 ék 


a 


Dr. HoERNES RUDOLF: Adalékok a bakonyi felső- triasz , megalodus faj 

ásműorolóhez "éz S EZVÖLE 3 SESÉÉ MÉ ő sztár el aeése Tégy és 898 j 
Ifj. báró Nopcsa FERENCZ : Száusételt JETKleÉGS ETákét ák sás . ht -. 8329 
Dr. SCHAFARZIK FERENCZ : Adatok az FIAGS KOR csontos árkok .geologiai ismeretéhez 


Irodalom. ; A éz og 


(61.) Von Diestit. — (62 Giaukosimaik — Fr TOKELEZT — (64. fé 
Hancockit. SZH5A MGÉRÜLÉS JA — (66) - EÜ St BE — b tegeke 


urionit. — 2 (2. ) Rafaölit, . — (72.) Bralatsát — a Stokesit. - (75.) Thalénát, ABi éz 
Mindezeket Zimányi ús KÖZÖHBB ze sz jetotát e et SEN ES ok " ztés 80a í 


F Társulati SÉY ől SAL AEL OP zÉ 
2 f Szakülés: 1899. november hó 8-án 2 022 (sz 
1 1898. deczeműbéi a 6-ám ves e seek 
tása Választmányi, ülés: 1899. növember;. a 8-ám 24-42 sze ene ze 
52 1899. "deczemübet 4 OSAN szt eze  ze REKERÉő 
; 


INHALTSVERZEICHNISS DES SUPPLEMENTES. 


Abhandlungen : Ár ET ig HR b: b 
eite 
Dr. R. HOERNES (Graz) : Zur Kenntniss der ések ás AUS der öhHré Trias Ké; B 


des Bhkony- 4 teosi éz don jot aranyát sze kese SESE EA B ÓEN Oz kzötNÉE ELT RÉB - 351. 
FRANSz BARON Nopcsa jun. : Bomeikünésé zur Geologie der Gegend von Hátszeg 
Dr. FRANZ BCHAFARZIK : Daten zur Geologie der Knochenfundstütte von ! Ajnácskő 


es, ga 
i a kór a 
del lag 
tú 198 : jé v 180 ki 
? k afta j t sz. 3 Yi fi 
Fi évi nú vega úNab : CA 
uár ra 2 Ok 2 da a ÍJ 


terséges előállitása. — (40.) MEuNIER Sr.: A daubréelith mesterséges előálli- 
. tása. — (41.) SCHULTEN A.: Mesterséges molibdénszulfid. — (42.) PoLEcCK TH. 
és GRÜTZNER B.: Kristályos wólframvas. . — (43.) TÖRNEBOHM A. E. : Platin- . 
kristályok. — (44.) HAUTEFEUILLE P. és PERRrY.A.: Az agyagföld és nehány 
más oxid kristályosodása sósavban. — (45.) HAUTEFEUILLE P. és PERREY A. : 
Az agyagföld és berilloxid kristályosodása. — (46.) FRIgpDEL G. Korund és 
diaspor mesterséges előállítása alkalikus oldatban. — (47.) MogRIs J.: Az 
ékkövek előállításának uj módszere. — (48.) MicHEr-LévY A.: Minium és 
. ólomszuperoxid kristályositása. — (49.) MIicHEL-LÉvY A.: A rutil előálli- 
tása. — (50.) FRIEDEL G. : Brucit mesterséges előállítása. — (51.) MRUNIRR ST. : 
"A lhyalith mesterséges előállítása közönséges hőmérséknél. — (52.) KosmaNx B. : 
. Egy kristályos salakról. — (53.) GÜMBEL W. v. : A freyhungi ólomolvasztóban 
keletkezett monticellitszerü kristályok. — (5£.) Bucca L.: Mágneses pirit 
mesterséges előállítása. — (55.) Ries H.: Mesterséges czinkoxid kristályok. — 
(56.) MÜLLER W.: Hematit és magnetit mesterséges képződése az anilingyárak 
vasmaradékaiban. — (57.) HEBERDAY P. PHILIPP: Mesterséges antimonit és 
wismuth kristályok a cs. és kir. olvasztóból Pribrjamban. — Mindezeket 
MGOZRÁS ETEK HERSÁKOZONETE Ez NEE ST evet ák feet sez at LAB éli asy 293 


INHALTSVERZEICHNISS DES SUPPLEMENTES. 


Abhandlungen : 
Seite 


— EUGEN von ÜHOLNOKY : Kurze el TB der orotektonisehen Verhültnisse 


HEVERTEM OT Az TÜSGÉÜTETE ezét Est SALOT let ELÉ EE ee euent LELT AZT 
. Dr. LADISLAUs TRAXLER: Daten zur Schwámme-fauna des borier Diatomen- 
ESÉSE nd tt htovtezder lé Des eltelt Be EN Za TEN Sera ti sa sszeeki 292 
. Dr. Jurrus SzápEczkY: Vom Vorkommen des Korunds in Ungarn... ... ... 296 
(HEINRICH HORUSITZKY: Über die Anfertigung agrogeologiseher Karten — ... ... 310 
Litteratur. 


$ 3 (1.) KARL "HEREPEI u. JOHANN GásPÁR: Geographische und geologische Beschrei- 


Tokes Ottttta tos ÁSÓ E Ohétér e zést ear tést aga ál Úsz ja ze: 821 
LA A. ScHMIDT: Über einige Mineralien der Umgegend von 3: Ep AzlatáNAt zak kén 
KÁ ás Rea ! - z 


: reáliskola Déva; Bánya- és kohóhivatal Felsőbánya; Bánya- és kohóhivatal Kapnik- 


NYILVÁNOS NYUGTATÓ. 0 


Tagsági dijukat lefizették 1899-re : 


a) Budapesti rendes tagok: Báthory Nándor, Benes Gyula, Böckh Hugó, 
Burchard-Bélaváry Konrád, Duma György, Fillinger Károly, Kalecsinszky vá e) jé 
Köllner Pál, Lukács József, Papp Károly, Szterényi Hugó, Tavaszy Sándor, "Winkler 
Lajos, Zsigmondy Arpád. : 

b) Vidéki rendes tagok: Agh Timót Pécs; Andreics János BAL ÖZSÉ Bene 
Géza Anina; Beutl Engelbert Nadrág; Bothár Samu Beszterczebánya; B éNGHSEEA 
Frigyes Kapnikbánya; Bura János Sárogjaátók Dologh János Selmeczbánya; Eichel 
Lipót Ujbánya ; Franzl Ernő Nadrág; Fritz Pál Maros-Ujvár; Gerő Nándor Tnádzötés 
Glanzer Gyula Baranya-Szabolcs; Gothard Jenő Herény; György Albert Resicza ; 
Hoznek János Beszterczebánya ; Jahn Vilmos Boros-Sebes ; Junker Ágoston Besztercze- 
bánya; IKanka Károly Pozsony; Kocsis János Kaposvár; Kuncz Péter Pomáz: 
Matyasovszky Jakab Pécs; Miháldy István, Milhoffer Sándor Ecséd; Okolicsányi 
Béla Mármaros-Sziget; Petrovits András Krompach; Poor János Nagy.Károly; Há 
Profanter János Akna-Sugatagh; Ieitzner Miksa Körmöczbánya; Schmidt Bernát. 
Likér; Schmidt Géza Salgó-Tarján; Schmidt László Rónaszék ; Sehröckenstein Frigyes 
Resicza ; MAZ zása Károly Debreczen; Starna Sándor Vörösvágás- Dübnik ; Steinhausz vért 
Gyula Nagyág; Süssner Ferencz Felsőbánya; Torma Zsófia Szászváros ; Totth TAB 
Hegyesd ; Mabas Antal Petrozsény; Zsilinszky Endre Békés- Csaba. szet 

e) A rendes tagok jogaival biró intézetek és egyesületek: Ág. ev. lyceum könyv- zást 
tára Selmeczbánya ; Áll. főgimnázium Zombor; Kaláni bánya és kohó részv. társ. ES 
Központi Igazgatósága Budapest; Kath. főgimnázium Gyulafehérvár; Községi iskolai 6 77 
könyvtár Nagyvárad; Pannonhalmi Főmonostori könyvtár Győr-Szt.-Márton; Pre-. G 
montrei főgimnázium Szombathely; Ref. főiskola Kecskemét ; Vasipari társulat igaz- 7 
gatósága Nadrág. 4 

d) Magyarországon kivül lakó rendes tagok: Mednyánszky Dénes báró Bécs; 38 
Schröckenstein Ferencz Prága; Seligmann Gusztáv Coblenz. 

e) FElőfizetók: Állami Főgimnázium Munkács; Állami Főgimnázium Kapolvár§ 
Állami Főreáliskola Nagyvárad ; Állami Főreáliskola Székely-Udvarhely; Állami Fő- 


bánya; Bányahivatal Abrudbánya ; Bányahivatal Vörösvágás-Dubnik ; Urvölgyi Bánya- — 
hivatal Magurka; Bányahivatal Szélakna; Bányaigazgatóság Nagybánya ; Bányaiskola 
Felsőbánya ; Bethlen-Főiskola Nagy- Enyed ; Ev. ref. Főgimnázium Zilah; Főbányahivatal — 
Maros-Ujvár; Főbányahivatal Zalathna; Főreáliskola Budapest II. ker.; Gazdasági És 
Tanintézet Kolosmonostor; Gazdasági Tanintézet Debreczen; Kath. Főgimnázium 
Veszprém ; Kath. Gimnázium Selmeczbánya; Kohóhivatal Aranyhidka; Kohó-Üzem- 
vezetőség Tiszolcz; Középiskolai Tanárképző Intézet gyakorló Főgimnáziuma Budapest — 
VIII. ker. ; Prémontrei Főgimnázium Nagyvárad ; Ref. Gimnázium Kisujszállás ; Révay 
Leó Budapest; Salgó-Tarjáni Köszénbánya Részv. Társ. Bányaigazgatósága Petrozsény ; 
Technologiai Iparmuzeum Budapest; Tud. Egyetem Földrajzi Intézet Budapest; 
Tud. Egyetem  Geo-Palzontologiai Intézete Budapest; Vasgyári Hivatal Vajda- 
Hunyad; Vasgyári Hivatal Zólyom-Brézó. z 
Előre fizettek 1900-ra : ÖS: 

Köllner Pál Budapesten; Martiny István Hegybányán; II. ker. főreáliskola sál 
Budapesten. kk 
Hátralékos tagdijukat lefizették : ata 

Böckh Hugó Budapesten 1898-ra ; Fillinger Károly Budapesten 1898-ra ; Teszt és 
Viktor Budapesten 1898-ra; Prunner Róbert Nagy- -Ágon 1897-re. 


tv 
k 
3 e. 
FRANKLIN-TÁRSULAT  NYOMDÁJA, 6 


d tax 


y 
7 a 
ú 


( 
vs di 
Meagb 

4 


34 189 
UT. 


j/ 
4) 


Vt 
gya 
CALL ANN 


HANY 
Vh 


ú 


j / NI N 
MRNLNAKB 


tra 
41 


JI 


Wa 
9. 
(/ 


TT 


1001253