pe és 6. "arasz ettétt Hetés; kes :k HÁG KEKE STELLESÍT Fegbi szztő IS ÍT — pert EA HARAG HL tják ik im gr de A jet tiggotó ik eten jeV 1 iáutjtásánú ; 1 AítEst Au sitt ; att ttésgátét i EZEK unbagtehto ék 9 au Ar mitt Ko: s dió ; : ts tt It ;, jitt Gb RA háta sitt : Hi ré li ség btk Lát ések; chat 1 e fi jak zén [EAT GYK alattit kiejt át vayg izaváktti 148 masni kivi ; 14 kgtvki f. 5 tgtittán ete gént SERELZEt aa telj gk gjbbi sites § Ek HA HiköttRE testel meresi HEGEGÉREK ák e S ta ius vatszttk HEHE saj hus ua jé tjNÍ Hit jtittad b 23 3 b ri je 483 tTtebi ih hetét ea jöt EGvta4 Mb) Hi He Is UE gy 11 is ú Hő et út his ist EE CEGÉBE; SEL EBET KEKAT at tÉK söeteÁttSe MRA tgtst TERIKÖKTHÉGN (Ek Ko 3 JEE ku vst; üti táta; fi f új ús he A k4gi War rirti ni Ae pajt, fon tttHRÍT A ih: 8 ) miat 119 8; garat ( fat ú ki ui 04 hm d netet ii N pi br Bi 14. 40 $1tkt ir1 fa té uit , JEKKÉKÜBR HALnYStBA KEKE vk dt tti kpaták at v ös tten § je; ; ú 154 HERE Di DELET t Higetatbs A Ápnegk 173; ? ri atti Hitt ; az ; jét keletbtt kép Í; fp HELTÍNZNI ső EL H dt siib; jeölég nttttátaátáábt Vál seltélik hit bú tn út j KEPKGOK res Huelsints IK Hi l Hi HOT] jee ját úg 4/ HAKÁKBIS SLAZBSIK : 4 4 HL. hey ja v , t táp b t 144 i üttietb 31 tásba (Mt jetkáte ren sti ZAL 1 5 zt. ül Hi § a [ár nk HRe Tigtirbasat tták ir ját 4 Hazát, Tb EH; H) : ja te 8 HERÜLE io letri rost :! nijayt 91 renguátj teli mit zott HLANZÉB ú 1 árja ps regts VIANEÁT tígvató kir satkatatáj KE etAt savas JAN ( At. mirrezanyei kbit, Ktjrtétts JR HGHHRT 13 Mal v táerrbó hb Í ör [ Hi igerglkátébi titlsgsk [/ we ari pt AI b HE üz; itél. tetés tie a ab) . ke stat ii kk huz Hi. E EE egi; vin PA ll) HEH isi s ú8i d héntk e ső tők szabi IEP ELLOH NAK SEE KOKETÉTÉLŐ ti 98 vöLE gi (BEK felj 1 p ks MBE ; ts: j ked HE ; tét HENK j8s at fe erbáhztttisget Hb HLE hi iii S ASILEt vik stég TANK A . VI VEZE v8z KVt Hy zt ; NO SZGE izes JVASKÁN TO ÁSA KIZETONAÓ új 4 HLZLHALOKB IeEJYA KÁKÁN FÖLDTANI KÖZLÖNY. HAVI FOLYÓIRAT ; 43 KIADJA A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT EGYSZERSMIND "A M. KIR. FÖLDTANI INTÉZET HIVATALOS KÖZLÖNYE. SZERKESZTIK Dr. LÓCZY LAJOS és. CHOLNOKY JENŐ, A TÁRSULAT TITKÁRAI. HARMINCZADIK KÖTET. 1900. EGY TÁBLÁVAL ÉS HARMINCZNÉGY SZÖVEGÁBRÁVAL. FÖLDTANI KÖZLÖNY. (GEOLOGISGCHE MITTHEILUNGEN.) ZEITSCHRIFT DER UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT ZUGLEICH AMTLICHES ORGAN DER K. UNG. GEOLOGISOCHEN ANSTALT. REDIGIRT VON DET. v. LÓCZY und E. v. CHOGNNOKY, SEORETÁRE DER GESELLSOHAFT. DREISSIGSTER BAND. 1900. MIT EINER TAFEL UND VIERUNDDREISSIG TEXTILLUSTRATIONEN. BUDAPEST, 1900. A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT TULAJDONA. EIGENTHUM DER UNG. GBOL, GESELLSCHAFT, 21084! KPeba L döl KwVis 9; 4084, kér ( ag e éz KEGYET sét STT Át Z8á 15 1 ÉpEn A Lő HgerT , b 18 a A ; f 5 Last k e Vág ét BV ; Í té ALÁ 9 keV f) HATE AZ EÁ) 3 01 gli LEE ÖLE EAT G b z 5 v I 14. 8 RAGE TR TT A közlemények tartalmáért és alakjáért egyedül a szerzők felelősek. za fi Mg át? 4F AA d ráz d s "s [/ vil 4 met Lp ncmtttl gp , hót Es sgt? ; , x § sat 4 ő si vet s er h. sát ű í MAGT: 8b á A ) 1) f La 9 pe 180 si F 43 ú úgaA , 4.7 ú XT H MALKLL ÁST ú h , rra si ju4g dá § 1 48 fs. ! FUN r 431 j VE At 9148 teád Ed z 2 Vg 3 I KEKE SÁR AT VEVE Ta LTE tk S ER KTK EEE HO TT STTA 8 Z Van f av sen ret A ú § ha AA "ate . t JN aT ri "it? LL ALT ÉT a $ir3i d (EL ÉN T pay salt e 4 pl 8 í ( v ky 4 § k d ve GT E ENTATEKK tk "ai HALE 4 BAN v 4 , a t 5 ? hi 2 ús Kesz ö KENE GAL ETELE VÉ 195 , 64 új § Z f v új T k A ; , kere Psy tén FRANKLIN-TÁRSULAT NYOMDÁJAL a u 4 1 hi A ir 4 e , ze ÉSA (20 he Fa FE ea 2 Var í gb egy tet av TARTALOMJEGYZÉK. EREDETI KÖZLEMÉNYEK, Böckn János: Rövid közlemény a baranyamegyei Vasas és Hosszu-Hetény közt fekvő, RosENFELD BERwár bécsi lakos tulajdonát képező liaszbeli kutatási területről ts 25 ERpöős LaJos : Uj pyrula faj Pomáz fiatalabb Htdrtatieoti rütédákéiből (egy zt ÓL LÉGYZAA TÓ ales et Re sz VP BET B 123 Kiss V. Manó : A rozsnyói medencze FéGlosti filzszgtttól teletntbktolá a hegyszerkezetre (3 ábrával) kés Kocsis János : Adatok a Bükk-hegység ó- Tens MELÉSETHEE ELETRE és paleontologiai viszonyaihoz E . KövEsziGerny Rapó : A földrengések geometriai elkmtélető. Bilső közlemény (2 ábrával) 2 iső KövEsziGErHY RBapó : Néhány SzetarátotAN THESE E TELONTTON Uti jelétttés Nopcsa FERemxcz báró : Jura-képződmények a Zsil-völgyben (2 ábrával) Párrv Mór : Ujabb adatok a Cserhát geológiájához .. 8S T. Róra LaJos : A zsibó-szamos-udvarhelyi petroleumra való fáráak eredt ménye SCHAFARZIK FERBNCz : A inykösi Földtani. Tássulat 1899. évi TET kirándulása az erdélyi Érczhegységbe julius 2.-tól — 7.-ig (9 ábrával) E zése Ne veesz s B OÖCHAFARZIK FERENCz : A vingai földsongésről (1 (1 ábrával) TRErrz PÉTER : A talajnemek osztályozása ISMERTETÉSE K. Dana E. Dr. : A Text-book of Mineralogy .. ENSz RICHTHOFEN FERD. v. : Ueber Gestalt und GYŰLÉS Se einer SEKI in der Morphologie Ost-Asiens u 0. 0... EM versa rre FENNT MAR IRODALOM, ABEL Orn : A Duna és Thaya közötti szirtvidék viszonya az alpesi-kárpáti hegyrendszerhez 42 8 GRITTNER A. : Szénelemzések, különös tekintettel a magyarországi iszenektő xk Lap 147 167 230 IV TARTALOMJEGYZÉK. Haravárs Gy. : A szarvasi artézi kut Ú bé Horwax R. : Körmöcz cs. kir. bányaváros törtönete és hápyaszáta: Kocn A.: A magyar korona országai kövült gerinczes-állat maradványainak rendszeres átnézete KOoRNHUBER A.: Ueber die Thonschiefer bar Madathat, in vat: Pressburger Gespanschaft .. KORNHUBER A. : Geologisches aus dem Granit- Terrain bei Ratschdorf (Récse) und St.-Georgen 3 DLozwissox-LEssrwG : Kritische Bemérkünten zu a Systematik der Üzmree steine 3 Ororzxx P. : Der Haus ds Walder ai TEK Grundgassoti 8k Sava A. : Geologiai tanulmányok az északmoldvai Kárpátokban Sava A. : Az északmoldvai flysch-zóna eoczénfaunájáról. . 36 ScHAFFER FR. : Die Fauna des Dachschiefers von Mariathal en Birósshués ScHwEDER G. : Die Bodentemperaturen bei Riga ; Tovra FR.: Ueber den marinen Tegel von Neudorf an der March (Dévény: Ujfalu) in Ungarn A magyar geologiai irodalom repertóriuma 1899. A M. Földtani Társulat tisztviselői .. ( ( ( tagjainak névsora s a ( ( csereviszonyosainak lárantatása üLő ( ( részére tett alapitványok .. A földrengési bizottság jelentései 1. . . Hirek a Földtani Intézetből 170 89 91 176 INHALT DES SUPPLEMENTES, INHALT DES SUPPLEMENTES. Abhandlungen. Böcxn, J. : Kurze Mittheilung über das.zwischen Vasas und Hosszú-Hetény, im Comitate Baranya befindliche liassische Schurfterrain des Herrn Bernhard Rosenfeld in Wien Enxpös, F.: Bine neue Pyrula-Species aus den jüngeren IZÉT FH tót von Pomáz Kiss, V. M.: Über die FöOldÉSÉhEK NEZET És MAANÓGA BECkENE Mit Bezug auf die Tektonik des Gebirges ; Kocsrs, J. : Beitráge zu den geologiscehen Verhültnissen deeő SKZ ZÉTÉN Schichten des Bükk-Gebirges KövesziGETny, B. v. : Geometrische Theorie der Erdbeben (Mit 2 méj KövesziGerny, R. v.: Ueber einige seismische Institute. Reisebericht .. Nopcsa, Fe. Baron, jun. : Jurabildungen im Zsilthale (Mit 2 Fig.) Párrv, M. v. Neuere Beitráge zur Geologie des Cserhát Rorn, L. v. T.: Resultat der Bohrungen auf Petroleum bei kisi: Szat Udvarhely OCHAFARZIK, FR.: Bericht über den von der Ungarischen Geologisehen Gesellschaft vom 2—7 Juli 1899. ins siebenbürgiscehe Erzge- birge veranstalteten Ausflug OCHAFARZIK, Fr. : Ueber das Erdbeben von Vinga TazEirrz, P. : Eintheilung der Bodenarten LITTERATU R. GRITTNER, A. : Kohlen-Analysen mit KGN der Kohlen Üngatnisi 1 ae EeSt EA ses SÉT STS Hanavárs, J. : Der artesische TE ramét a von SZT ti Kocn, A. : Systematische Uebersicht der fossilen Wirbelthierreste der Lánder der ungarischen Krone Vr /ebs DLoxzwIrssosx LEssrsxG:: Kritische Bemerkungen zur Ssétematie das Tue gesteine Seite 246 97 134 187 VI BETŰRENDES TÁRGYMUTATÓ. / BETŰRENDES TÁRGYMUTATÓ. Alphabetisches Register. (A zárjelbe tett számok a német szövegre vonatkoznak. — Die in Klammern stehenden Seitenzahlen beziehen sich auf das Supplement.) A vastag számok a beható leirás helyét jelzik. — Die fetten Seitenzahlen weisen auf die eingehende Beschreibung des Gegenstandes hin. Abel Oth. dr. 167. Abrudbánya 4, 9, (101), (106.) Abrudpatak 12, (108.) Abszorpczió-koefficziens 33, (131.) Adatok a Bükk-hegység ó-harmadkori ré- tegeinek geologiai és viszonyaihoz 141. Adda K. 40, 50, 62, 70. Aegoceras planicostata Sow. 258. Affinis Boy 10, (106.) Agamennone f. inga 212, 219. Agamennone sche Pendel (238), (241.) Agro-geologiai térképek készítése 41. paleontologiai Ajnácskői csontos-árkok geologiai ism. 42. Alapítványok 89. Alburnus major 10, (108.) Aldan 229. Aleuták 227. Alexandria 38. Allios 92. Alttertiáre Schichten des Bükk-Gebirges (181.) A magyar korona országai kövült gerin- czes állat-maradványainak rendszeres átnézete 232. Ammonites bifrons Brüg. 168. Andrusov N. 47. Anomalina arinimensis d Orb. 144, (184.) Anomalina aspera 144, (184.) Anomia subtruncata d Orb. 36. Anomia tenuistriata Desh. 166. Anonym 40. Anton 216. Aranyos völgye 12. Arca diluvii Lam. 263. Argun 229. Aristites obtusus Sow. 256, 258. Athanasiu Sava dr. 35. Attard f. inga 219. Attard sche Pendel (244.) Aturia Aturi 169. Axinus subangulatus R. Hörn. 169. Az északmoldvai faunájáról 166. flyseh-zóna — eoczén- Baczoni Albert 1. Bairdea arcuata Roem. 144, (185.) propingua 144, (185.) subdeltoidea Jones, 144, (185.) felső-triász megalodusz fajai- nak ismerete 44. Bakonyi Bakonyi triasz korallok 285. Balassa-Gyarmat 137. (177.) Balaton tudományos tanúlmányozásának eredményei 286. 3jalaton vízének chem. visz. 65. BETŰRENDES TÁRGYMUTATÓ. VII Baradla 271. Baratta M. dr. 213. (239.) Barbot de Marny 38. Baross-akna 142. Baross-Schachte (183.) Bárza 12. (109), (110.) Basa-gödör 258. Basterot M. B. 263, 265. Battonya 93. Bebek 272. Becke F. 36. Beéredés 1531. Beitráge zu den geologisehen Verhált- nissen der alttertiáüren Scehichten des Bükk-Gebirges (181.) Bekenye 271, 278. Bélbor 35. Bericht über die Erzlager bei Petrócz 43. Bertelli f. tromometer 211, 213. Bertellische Tromometer (237.) Berwerth F. §, (104.) Berzéte 268, 271. Jetlér 281. Beyschlag F. 46. Biharfüred környéke 40. Bikkes 142. Bisztricz 36. Bittner S. dr. 285. Bizottsági jelentés 60. Boden als Gestein (Tafel) (204.) Bodenarten (187.) Bodenskelett 194, (195.) Boer B. §, (104.) Bohrungen auf Petroleum bei Szamos-Udvarhely (246.) Boicza 4, (100.) Borgó 36. Borii diatomeapelit faunája 43. Boros V. 93. Borszék 35. Bosch 210, (236.) Botes 4, (100.) Böckh H. 40, 48, 58, 63. Bőckh J. 56, 57, 60, 66, 70, 232, (253.) 261, 285. VAA OJ a (13. ) Brádi termésarany-lelet 18. Brassart f. szeizmoszkóp 219. Brassart sche Seismoscop (243.) Zsibó- Braun Gy. 44. Brissopsis Ottnaugensis R. Hörn. 169. British Association 23, (121.) Brusina Spiridion 63. Bucciniseh patak 37. Bucsesd 12, (109.) Bucsúm 4, (10L.) Buhse F. dr. 39. Bukovina 36. Bulimina elongata 143, (183.) Bursa-Thal (248.) Burza-völgy 225. Buziás 96. Bükk 142, 145, (181), (186.) Bükk-Gebirges alttertiáren (181.) Bükk hegység geolog. és paleontolog.- Schichten viszonyai 141. Cacciatore f. csésze 218. Cacciatore"sche Schale (243.) Caliman Ciribuc 37. Caliman hegység 35. Caliman Isvoru 36, 37. Caliman Lucaciu 37. Callinassa antigua Otto 36. Calyptreza striatella Sandb. 263. Cardium cingulatum Goldf. 138, (178.) Carpin-Gang (113), (116.) Carpin-telér 17, 19." Cascade-Mountain 36. Casoi 4, (100.) Cecchi f. szeizmográf 213. Cecchischer Seismograph (238.) Cellaria 144, (155.) Cenoman 35. Cephalopodensuiten aus der Trias des Bakony 40. Ceratites trinodosus 286. Cerispora pannonica 286. Cerithium margaritaceum 58, 263. Cerithium papaveraceum Bast. 265. Cerithium plicatum Brong. 265. Cetorhinus Blv. 166. Chaetetes 286. Charlestonei rengés számításai 353. Charlestoner Beben (131.) Cherson 38. Cholnoky J. 40, 44, 49, 60, 70, 230, 285. VIII Chondrites fosszil moszatok 43. Cinnamomum — Rossmüssleri Heer. 14, (110.) Clara-Gang (113), (115), (117), (118.)" Clára-telér 17, 19." Clavulina Szabói Hantken. 137, 146, (177), (187.) Coeloceras commune Sow. 168. Conrads F. 21, (118.) Conus 9, (105.) Coseista (122), (125.) Cotta 51. Cristellaria arcuato-striata Hantk. 143, (184.) Craspedophyllia alpina Loretz 286. eristata Volz. 286. Cristellaria cultrata 143, (184.) depauperata Reuss 143, (184.) gladius Phil. 143, (184.) limbosa Reuss 143, (184.) princeps 143, (184.) Cryptodon subangulatus R. Hörn. 169. Csáklyai kőhegy 2, (98.) Csákovár 93. Cserepéldányok 55. Cserhát 137, (4779, (479.) Cserhát geologiája 58. Cserháti S. 40. Cserhát piroxén andezitje 137. Csermoljaszka 39. Csermosnya 268, 280. Csertesd 4, (100.) Csetatye 7, 11, (102), (107), (108.) Csetnek 268. Csetrás 14, (110.) Csetráshegy geologiája 17, 62, (113.) Csitár 137, (177.) Csönn-ting-fu 2928. Csörgő 137, 139. (077) Csörög-hegy 138 (179.) Csúcsom 269. Csúcsomi-völgy 2851. Cvijic J. 40. Cyathoccnia 286. Cyprina rotundata A. Braun 138, (178.) CGyrena Brongniarti Bast. 262, 263. semistriata Desh. 263. Cytherea Beyrichi Semp. 158, (178.) (Gytherella compressa Münst. 144, (185.) BETŰRENDES TÁRGYMUTATÓ. Cythere plicata Münst. 144, (1859 Cytheridea perforata Roem. 144, (185.) Czárán Gy. 40. Czelnai patak 2. (97.) Czin-ling-san 228. Dabjon-Újfalu 225, (248.) Dáczit 9, (105.) Dealu Glodu 35. Paltinisch 36. Vanat 35. Dél-Mandsuország orotektonikai viszo- nyai 40. Deluganu 37. Der artesiscehe Brunnen von Szarvas (251.) Dernő 267, 279. Déry C. Ungarns Kohlenbergbau 40. Description des coeguilles fossiles des environs de Paris 142, (1833.) Description geologigue du bassin ter- tiaire du Sud-Ouest de la France 263. Deshayes 142, (183.) Detunáta 5, 7," 8, (101 Detunata flocoasa 5, 7 Detunata goala 6", (103.)" Diagonális telérek v. zsinórok 14. Diagramm 210, (236.) Die Fauna des Dachschiefers von Maria- thal bei Pressburg 167. Diener K. dr. 285. Dunai trahytcsoport földtani leírása 263. Diener C. dr. 40. ; Dimorphaste Laczkoiana 286. Dinosaurier-Reste aus Siebenbürgen 42. Diósgyőr 142, 145, (182), (186.) Discorbina 143, (184.) Dobsina 281. Dognácskai aragonit 43. Döll E. 40. Dolon-nor 229. .) (101), (104.) x, (101), (102), 9 1 Dorna 36. Dosu Mamutu 1, (97.) Dragoiasa patak 36, 37. Drahi psz. 138, (178.) Dreifaltigkeits-Erbstollen (108.) Dreikanterek 42. Dumbrava 2, (97), (98.) BETŰRENDES Duna és Thaya közötti szirtvidék viszo- nya az alpesi-kárpáti hegyrendszerhez 167. Dyke 139, (179), (180.) Edler Sandstein (106.) Eger 141, (181.) Egy kihalt czetfélének farkcsigolya-ma- radványai Kolozsvárról 41. Einfluss der Wilder wasser 38. Hintheilung der Bodenarten (187.) Electrum 10, (108.) Emerziószöglet 25, 29. Emersionswinkel (122), (127). Emissziószöglet 29. Emszt K. 44, 60. Endogenen Beben (125), (130.) Endogen rengések 27, 32. Hötvös br. féle ingák 215. Bötvös L. br. 23, (120.) Hötvös sehe Sehwerevariometer (240.) Epiczentrum 26, 28, 31, (124), (125.) Epidotos piroxen zöldpala 171. Erdély 36. Erdélyi aranybányászat 43. Erdélyrészi medencze ó-harmadkori kép- ződményei 62. Erdős L. 262. Erenyő 142. Erisev 39. Eruptiv-telér 9. Eszterházy P. 44, 53. Evések 11" Exogyra columba Lam. 35, 36. conica Sow. 36. lateralis Nilss. 36. Éles-kavicsok Magyarország hajdani pusz- táin 42. Érezhegység 1. auf das Grund- Facset 96. Fagus deucalionis Ung. 14, (110.) Fauna der Clavulina Szabói-Schichten (178.) Fauna der oberpontisehen Bildungen von Podgradje 40. Fauna der unterpontischen Bildungen von Londjica 40. TÁRGYMUTATÓ. IX Feketevíz 137, (177.) Fenstern (106.) Ferdinand-Stollen (112.) Ferdinánd-tárna 13. Fibis 93. Föld geoidos eltérése 26. Föld kora 58. Földrengések geom. elmélete 23. Földrengések szeizmometeres megfigye- lése 59. Földrengési bizottság jelentése 91. Földtani Társulat csereviszonyai 80. Földtani T. kirándulása az erdélyi Ércz- hegységbe 1. Földünk legnevezetesebb vidéke 42. Forrás-Thal (182.) Forrás-völgy 142. . Fosszilis állatmaradványok 64. Francisca-Kluft (110.) Francisca-telér 14. Franzenau Á. 18, 44, 58, 63, (116), (117.) Erech F. dr. 286. Freigoldvorkommen im Goldbergw. Mu- szári (117.): Freimachung der Steinkohle in Ungarn 40. Friedrichshof 39. Früh 211, 214, (237.) réztermelő Gaina 6, (102.) Galbina 165. Gál család 3. Gálya 142, (182.) Gárdonypuszta 137, 1838, (177), (179.) . Gaudry A. 47. 7 Gaüss. 212298 Geisslingen 15, (113.) Gencs 268, 278. Geologiai irodalom repertoriuma 40. Geologiai korszakok időtartama 42. Geologiai tanúlmányok az északmoldvai Kárpátokban 35. Geologie des Cserhát (177.) Geologisehes aus dem Granit-Terrain bei Ratsechdorf und St.-Georgen 170. Geologische Studien aus Ungarn 265. der — Erdbeben Geometrische Theorie (120.) S: BETŰRENDES TÁRGYMUTATÓ. Gerland 208, 217, (234), (235.) Geschaftsberieht der Gewerkschaft cBos- niav 41. Geschiehtliehes und Bergmüánnisches aus Kremnitz 41. Gesell S. 8, 9, 44, 62. 70, (105), 165. Girgenti 4, (100.) Glamm 9, 10, (1035.) Glandulina levigata d Orb. 143, (184.) Glauch 9, (105.) Globigerina guadriloba Reuss 143, (184.) Glodu 35. Gödörföld 259. Goldbergbau Muszári (113.) Goldfund in Muszári (115.)" Goldráuber 116. Gold von Bösing 40. Gombás 269. Gorjanovich-Kramberger K. 40. Grablovitz 218, (243.) Grafitról 42. Grafitit od Hambarista kod Rogolja u Psumju 41. Grexa J. 44, 70. Grittner A. 230, (251.) Groddeck 9, (109.) Grönlandi Lievrit ismerete 42. Gryphea Brongniarti Bronn. 141, 166. (182.) Gryphea Mayeri Frauscher 166. obligua Goldf. 256, 258. Gül vs 600. Günther S. 24, (121), 211, (237.) Gura Rossia 12, 22, (108), (109.) Gyálu-Fétyi 15, 17, (113.) Gyarmata 93. Gyergyó-hegység 35. Gyertyámos 94. Gyirok 96. Gypsina globulus 144, 146, (154), Gyulafehérvár 1, (97), (98.) (187) Haita patak 37. Hajdú L. dr. 41. Halaváts Gy. 41, 49, 58, 63, (230), (251.) Halm 214. (240.) Han-kiang 228. Han-kou 228. ; Hantken 137, 138, (178), 141, (182.) Hansel V. 36. Hargitta 36, 37. Harkort f. bányarészvtrsg 17. Harpoceras bifrons 168. boreale Seebach 168. metallarium Dum, 168. Hárskút 267, 272. Hatfalu 5, (101.) Hátszeg vidékének geologiája 42. Hauchecorne W. 46. Hauer F. 36, 44, 50. Hauptgánge des Goldbergwerkes Mu- szári (114.)" Hauptgünge des Rudaer Goldbergwerkes (dA29j Hegyalja depresszió 2, (98.) Héjas J. 63. Helyi üledék 10. Henoch G. 15. (112.) Henrik-tárna 255. Herbich Fr. 36. Heterolepa Dutemplei dOrb 144, (154.) Hilber V. 64. Hoang-hó 229. Hoernes R. 41, 64. Hofmann K. 51. Holt tenger és környéke 42. Holy Vrh 269. Homoszeiszta 25, 30, (122), (127.) Höng-san 228. Horusitzky H. 41, 49, 62. Hosszu-Hetény 255. Hosszúrét 268, 272. Hrenyák 17, (113.) Hulyák V. 68. Humusz 150, (191.) I-csang-fu 298. Igenpataki patak 2, (97.) iimyttsz 4898 (UG a atszgó Ilosvay L. dr. 44, 55, 61, 65, 70. Inguletz 38. Inkey B. 9, 62 (105.) Inoceramus 35. Inoceramus Brongniarti Sow. 30. Crispi Mant 36. a — Decheni A. Röm. 36. labiatus Sehloth. 36. latus Mant. 36. BETŰRENDES TÁRGYMUTATÓ. XI ) Inceramus striatus Mant. 36. Intruziv e; 9. TEHOlya VS7SSNZ 7), (179.) Iguigueer Bkbör (4831) Iguiguei rengés 33. Irodalom 35. Isastrea Gümbeli Laube 286. Ivágyó-Bányaoldal 269, 276. Iza-völgy geologiai viszonyai 63. Izoszeiszta 25, 33, (122.) Jang-cze-kiang 228. Japán 227. Jászó 274. Jégárnyomok az öt-tó katlanában 42. Jelentés a biharmegyei Petrócz érezte- lepeiről 165. Jobbágyii mamuth-lelet 41. Jólész 268, 272, 281. Josefit 35, (133.) Juen-kiang 228. Jung D. 13, 14, (109), (112.) Jün-nan 298. Júraképződmények a Zsilvölgyben 287. Juramészkő a Sztenuletyéről 42. Kachelmann K. 12, (109.) Kács 141. (182.) Kajanel 4, (100.) Kalecsinszky S. 44, 50, 60, Kaliforniai rendszer 12. Kállay 41. Kalman W. 41. Kantengesechiebe aus ÖOesterreich-Ungarn 41. Kant-Laplace hipotezis 58. Kanyapta 267, 276. Kárpát-Egyesület 6. Kárpátok 536. Karpinasa 166. Karpinszky A. 47. Katroncza-Erzstock (106.) Katroncza-tömzs 10. Kelvin lord 23, (121.) Kéménd és Pál községek viszonyai 58. Kéneg-mara 4. Khingan 229. Királypatak 2, (95.) Kirnik 10, (103.) O05S70: agrogeologiai Kirnik-Stock (106.) Kis-Győr 141, 145, Kis-Kartalya 263. KISSKSOZS (182.) Kisczelli párkánysik geologiai szelvé- nyének mintája 4l. Kisczelli tályag 146. Kittl E. 41. Kiss V. M. 285. Koch, AS rdsszsló s30 skl se zá eso "60463 7098 SAGSEK2ZZ 2SBY, 2850 Koch F. 41. Kocsis J. dr. 441, Kőhegy 262. Kohlen-Analysen mit besonderer Berück- sichtigung der Kohlen Ungarns (251.) Köllner 0. 12, (109.) Kőlyuk 142, (182.) Körmöcz szab. kir. és bányászata 165. Korna 4, (100.) Kornhuber A. dr. 41, 170 Körös 15, (112.) Korund-előfordulások Magyarország. 45. Kosinsky V. 93. Koszeiszta 25, 29. Kovács E. 93. Kovács Gy. 44, 45. Köves 261. Kövesligethy R. dr. 207, (233.) Közetalkotó ásványok fénytörési együtt- hatói 62. Kramberger-Gorjanovics K. 63. Kreil 207, (233.) . Krenner J. S. 44, 53, 60, 66, 70, 232, (253.) Kristyor 4, 125 (109), (148.) Krvit. Systematik der Eruptivgesteine 35, (133.) Krokoit Tasmaniából 42. Té egen ae 2 (Me Kuang-hszi 298. Kubinyi Á. 44. Kuen-lun 229. Kin-csou 228. Kukurbeta 6, (102.) Kulturbodens, — Eintheilung des — (Ta- fel) (203.) Kurilek 297. 145, (181), (186.) bányaváros története 23, 44, 49, 58, (120), Bemerkungen z. XII BETŰRENDES TÁRGYMUTATÓ. Kurlánder 207, (233.) Kurofszky Zs. 3. (99.) Kustura 17, (113.) Kvarczos-mara 4. Kvarcztrahit 9, (105.) Laczkó D. 2835. Lagena apiculata Reuss. 143, (183.) Lajos altáró 16," 17, 19. Laptiev 39. Laterit 158, (200.) Legendre- Laplace-féle törvény 25. Legendre-Laplacessche Gleichung (122.) Lias von Fünfkirchen 258. Liebig 147, (187.) Liffa A. 44, 68. Lima Pseudocardium Reuss 36. semisulcata Nilss. 36. Lippa 94. Lippa N. Szt-Miklós 91. Litteratur (133.) Localsediment 9, (105.) Loczka J. 44, 65, (108.) Lóczy L. dr. 6, 8, 44, 49, 57, 64, 68, (102), (104), (228) 285. Loewinson-Lessing 35, 68, (133.) Lorándit 61. Lőrenthey J. 41, 44, 64, 141, (181), 266, 285. Lovrin 94. Loysch Ö. 41. Lorenzoni 215. Lucaciu 37. Imcina Heberti Desh. 263. Ludwig-Stolle (114), (117), (118.) Lugos 94, 96. Lukácsalma 271. Lukács B. 2, (98), (99.) Lukács S. 3, (99.) Lunkoj 15, 17, (113.) Lytoceras mite Hauer 36. Machan 0. 57. Macrurus Kokeni Haeckel 169. Maderspach 51, 267, 270. Magas-Tátra orometriája 41. Magdana-Gang (110.) Magdana hasadék 15. Magdana-Kluft (112.) Magdana-telér 14, 15. Magura-Saca 165. Magyarát 96. Magyar-Igen 2, (98.) Magyarország harmadkori rákfaunája 64. Magyarország szénbányászata és szén- telepei 141. Magyarország talajnemeinek elosztása 41. Magyar-Pécska 94. Majláth gr. 138, (178.) Makó 96. Mallet 24, 29, 33, (124), (131), (132.) Mallet-féle elmélet 26. Mallet-féle formulák 34. Malletsche Hypothese (121), (127.) Málltető 259. Máramarosi régi aranymosásokról 43. Marczal 137, 139, (177), (180.) Margarophyllia capitata Münster 286. Margarosmilia Zieteni Klipstein 286. Mária major 138, (178.) Mária Radna 94. Mária táró 16" 18, 19. Marien-Stolle (114), (118.) Maros 1, 2, 36, (75.) Maros Szt Imre 2, (98) Martiny J. 41. Matyasovszky J. 69. Mazelle 26, 217, (241.) Mediterrán-fauna 57. Melanogena Semseyana 266. Melanopsis Hantkeni Hofm. 262, 263. Melczer G. dr. 42, 49. Messelia 263. Mezőhegyes 96. Michaél-Gang (112.) Micraster gibbus Goldf. 36. Microdium nodulosum Reuss 169. Microseism. Bewegungen (233.) Mihály-telér 15. Mihelény 12, (109.) Mikroszeizmikus mozgások 208. Miliolidea 145, (186.) Miliolina 143, (183.) Milne-féle szeizmometer 209, 210. Milnes Seismometer (235.) Mineral industries in the Zalathna-Pre- szák district 40. Mineralwasser von Árva-Podhora 41. BETŰRENDES TÁRGYMUTATÓ. Miskolcz 142, (182.) Mnich 269. Módos 96. Moesz G. 42. Mollusechi dei terr. 138, (178.) Monotrypa Böckhiana 286. Recubariensis 286. Montanbetrieb im Bezirke der Budapes- ter Berghauptmannschatft 41. Montlivaultia Lóczyana 286. montis Jerus. 286. Montlivaultia Murex rudis Bors. 263. Muszári 15, 21, (112), (119.) Muszári aranybánya 15, 16", 21" Muszári aranylelet 18" Muszári érez 22. Muszárier Goldfund (115".) Muszári Goldbergwerk Act. Ges. (109.) Mutató a Földt. Int. Évi jelentéséhez 42. Myriophyllia badiotica Loretz 286. dichotoma Klipstein 286. Mojsváry Volz. 286. Mytilus Haidingeri Hörn. 262, 263. terz. del Piemonte radiciformis Münst. 286. Nagy-Almás 4, (100.) Nagybocsárdi patak 2, (97.) Nagy-Maros környékének földtani viszo- nyai 40. Nagy-Szt-Miklós 96. Natica crassatina Desh. 263. Natica Gentii Sow. 536. Neagra Sarului 537. Néhány szeizmologiai obszervatorium 207. Nerita Grateloupiana Fér. 169. Neritina 262. Neuere Beitráge zur Geologie des Cser- hát (177.) Neues Ganggestein aus Assuan (133.) Newton sche Satze (123.) Nickel J. 8, (104.) Nodosaria Beyrichi Neug. 143, (184.) Nodosaria laevigata dOrb. 143, (184.) Nodosaria spinicostata d Orb. 143, (184.) Nógrád 138, (179.) Nonionina communis dOrb. 144, (184.) Nopcsa F. br. 42, 49, 287. XIII Noszvaj 141, (18. 1 Nőténcs 1838, (179.) Noth Gy. 224, (247.) Nummulites Boucheri Dela Haxpe 144, 146, (185), (187.) Nummaulites curvispira Menegh. 166. Nummulites Fichteli Mich. 144, (185.) intermedia d Arch 144, (185.) lucasana Defr. 166. perforata obesa Leym. 166. Tournoueri De la Harpe 144, 145, (155.) Nutáczió 24, 25, (120), (123.) Nyerges 268, 278, 281. Nyitramegye fürdői 45. Nyitramegye geol. visz. 42. Nyrén 33, (131.) Oblik Balkanskog Polnostrava 40. Oddone dr. 27, (125), 213, (239.) Olekma 299. Oliva clavula Lam. 263. Omori 210, (236.) Omori-Grablovitz f. konikus inga 209. Omori-Grablovitz sche (235.) Omphalophyllia Laube Volz. 286. recondita Laube. 286. Ompoly SS) (LOL) Ompolyicza 2, (98.) Ophioceras raricostatus Zist. 259 Orca Semseyi 40. Orczyfalva 94. Orgovány 262. Orlai szt. kereszt-altárna 8. Ormándvölgy 259. Ostrea fimbriata Grat. 263. Ostrea flabellula Lam. 166. Ostrea Hippopodum Nilss. 36. plicata Defr. 142, (183.) Otolichus elegans 169. Ototzky P. 38. Oxirhina Lam. 166. Oxynoticeras oxynotus Ouen 259. Ozokerit 223, (246.) konische Pendel Pacsai tető 269. Palazzi 217. (242.) Pálty ME dESZO SAD AA B SZ (EM XIV BETŰRENDES TÁRGYMUTATÓ. Paltinisch 35. Panopcsa Heberti Bosgu. 262, 263. Papp K. 37, 42, 63, 285. Parailurus Anglicus és Ursus Böckhii a baróth-köpeczi lignitből 43. Parasznya 142, 145, (182), (186.) Páris 1.93. Patvatezstoz, 459, (477), (479) Paul C. M. 225, (248.) Paulis 94. Pécs-bányatelep 255. Pécsvárad 259. Pecten Biarritzensis djArch 1483, (153.) Bittneri 169. corneus Sow. 166. Deikei Mayer 166. denudatus Rss. 169. Dujardini A. Röm. 36. Halaönsis Frauscher 166. inserens Gein. 86. Moldavicus 166. multistriatus Desh. 166. Northamptoni Mich. 138, (178.) plebejus Lam. 166. reconditus Solander 166. subimbricatus Münst. 166. Pectunculus obovatus 263. Pénztári jelentés 54. Perjámos 95. Persányi hegység 36. Perzsia türkisz-bányái 42. Petényi S. J. 232, (253.) Petermann"s Mittheilungen 24, (121.) Peters K. J. 258, 263. Pethő Gy. 42, 44, 60, 66, 70, 232, (253.) Petrik L. 42, 44, 55, 70. Petrócz 165. Pfaundler F. szeizmoszkóp 216. Pfaundler sche Seismoscop (242.) Philippinek 227. Piatra Caliman 37. Piatra capri 2, (95.) Piciorul Calimanel 35. Piciorul Latu 37. Panac 37. Tzerca 37. Tziganului 37. Vacariei 35. Pietrele rossie 47. Pietrosu 36. Pinacophyllum 286. Pirityi hegy 269. Plecanium 146, (187.) Plesica 17, (113.) , Pleurotoma portahungariensis 169. Pojána mare 225, 1248.) Polymorphina subcylindrica Hantk. 143, (184.) Polystomella latidorsata Reuss. (144, 184.) Pomáz 262. Porfir 9, (105.) Porubszky B. 42. Posepny F. S, 9, (104), (105.) Posewitz T. 62. Posgay L. 93. Potamides calcarata Grat. 263. intermedius Sandk. 263. margaritaceus Broc. 262, 263. submargaritaceus A. Braun 263." papillatus Sandb. 263. plicatus Brug. 263. Preczesszió 24, 25, (120), (123.) .Primics Gy. 14, 17, 36, 62, (110), (113.) Prohyracodon orientalis 64. Plusa 165. Pulvinulina Haidingeri d Orb. 144, (154.) Hawueri d Orb. 144, (184.), mubonata Reuss. 144, (184.) pigmaea Hakth. 144, (184.) Puskás-féle furás 223. Puskás sche Bohrung (246.) Puszta-Lókos 138, (179.) Puszta-Lökös 138, (179.) Puszta-Szántó 138, (179.( Pyrina inflata d Orb. 36. Pyrites deposits of Sehmöllnitz, Hun- gary 40. Pyrula 262. Pyrula Lainei Bast. 263, 264. Semseyana 266. OAuensted 168. Radius vector 25, (122.) Radzim 273. Rath Gerh. 10, (108.) Rebeur-Paschwitz 33, (131), 207, (233.) BETŰRENDES TÁRGYMUTATÓ. XV Rebeur-Paschwitz-Ehler f. hármas-inga 209, 221. Rebeur-Paschwitz-Ehler" sche Pendel (235 ) Redlich K. A. 42. Repertorium 40. Resultat der Bohrungen auf Petroleum bei Zsibó-Szamos-Udvarhely (246). Richter G. 42. IRiehthoten E., br., 30, 227. Riga 39. Rittinger S, (104). Riu-kiu 227. Roche-féle törvény 25, 34. Roche sche Gesetze (123), (132). Rochesche Gleichung (122). Római evések IL." Römische Verhaue (107)." Rónaszéki sóképződmény 42. Rotália 146. (187). Rotalia Soldanii dOrb 144, (184). Roth LL. 42, 49, 59, 62, 66, 70, 223, (246). Rövid közlemény Vasas és Hosszu-Hetény közti liaszbeli kutatási területről 255. Rozsnyói medencze geol. viszonyairól. 267. Rozsnyói medencze 279" Rozsnyói medenecze szelvénye Kraszna- Horka váron át 273" Rozsnyói medncze szelvénye Rozsnyó és Körös között 273" Eüdla ee Sos (09), (413), (419), Rudai érez 22. Rudai 12 apostol 12, 17. Ruda-zdraholczi aranybánya 13." Rudka 39. Rudna 269. Rudolf 217, (242). Saágh 96. Sacco 138, (178). Sandrov "39. San-hszi 298. Dárd 1, (97), (98). Sava A., dr., 166. Octatatzike kem 39, 42 475"50; 58. OESEOZÉKEZOS EGT 897) 1385 (T77) (180). Schaffer F. 42, 64. Schatz D. 43. Schauroth 286. Schemnitz (100). Schenzl 207, (233). Schiaparelli 212, (238). Schlosser M. 43. Schmidt f. elmélet 34. Schmidt L. 43. Schmidt $5., dr., 10, 35, 44, 60, 66, 70, (107). Schütt, dr., 209, (235). Schwachhöfers formulája 230. Sechwachhöfers Formel (251). Sechwanzwirbelreste nen Cetaceen 41. Schwarcz Gy. 52. Sechweder G. 39. Sebespatak 268, 278. Seismische Institute 233. Selmeczbánya 4, (100). Selmeczbánya vidékének bányászata 41. Semmola 218, (243). Semsey A. 70. Sepia im ungarischen Tertiür 41. Serpula granulata Sow. 36. Siásza (Hatfalu) 5, (101). Siebenbürgische Erzgebirge, veranst. Aus- fiug ins — (97). Sigaretus. elathratus Recl. 263. Silka 229. Simánd 96. Simionescu I., dr., 43. Sipék 139, (179). Sipovi erdő 38. Sismikus tünemények geom. elmélete 24. Skierecki I. 224, (247). Skizze des Clara-Ganges (118 "). Sóbányi Gy. 39, 49, 267, 285. Soborsin 96. Sofien-Gang (110), (112). Sokolow 38. Solenomya Doderleini Mayer 169. Solfatara és Vezuv synehron együttmű- ködése 219. Somhegy 275. Somogy 255. Spiralia neudorfensis 169. Spiriferina Walcottii Sow. 256. Stache G. 36, 50. Staub M., dr., 14, 43, 49, 62, (110). St. Cassian 286. Sterneck R. 23, (120). eines ausgestorbe- XVI BETŰRENDES TÁRGYMUTATÓ. Stomatopora dubia 286. Stomp 5. e Strassburger seism. Institut (235). Strassburgi szeizmolog. intézet 209. Stur D. 267, 274. Stürzenbaum J. 267. Styllophyllum 286. Sulest 165. Sumpor iz Radoboja 41. Surduc 36. Systematische Übersicht der fossilen Wir- belthierreste der Lünder der ungari- sehen Krone (253). Szabadarany-előjövetel a muszári bányá- ban 20." Szabó 1.7, 19, 60 (A03)- (105). Szabolcs 255. Szacsal 63. Szádeczky Gy. 35, 43, 49, 62, 68. Szakértői javaslat a ráczfürdői gyógy- források védőterületének megállapitása ügyében 42. Szakülések 57. Szalónak vidékének néhány ásványa 61. Szamos-Udvarhely 223, (246). Szarvasi artézi kút 57, 230. Széchenyi B., gr., 64. Szeizmologiai obszervatoriumok 207. Szeizmometer 29, (127). Székelykő 6, (102). 3 Székely-Udvarhely geol. visz. 42. Szelistye 4, (100). Szénelemzések, különös tekintettel a ma- gyarországi szenekre 230. Szent-András 95. Szent-Endre 262, Szent-Kereszt 12. Szent-László 259. Szilády Z. 44. Szinva 142. Szontagh T., dr., 49, 55, 58, 70. Szovátai Illyés-tó 42 Sztanovoj-hegy 229. Szterényi J. 2. Szudriás 96, Taetura patak 37. Tagok névsora 71. Talaj mint kőzet (tábla) 161. Talajnemek osztályozása 147 Talajváz 153. Tan-kiang 298. Tapolczafürdő 141, (182). Taramelli 213, (239). Társulat vagyona 56. Tascone L. 218, (243). Téglás G. 43. Tekerő 4, (100). Teleki-család 12. Tellina ottnangensis R. Hörn. 169. Tellina Nysti Desh. 263. Temesvár 95. Terebratulina oblonga 166. striata 166, Terebratula Escheri Mayer 166. Fumanensis Menegh. 166. Hilarionis Menegh. 166. Phrygia d Arch. 166. Termő talaj beosztása (tábla) 160. Terra rossa 158, (200). Textularia carinata d Orb. 143, 169, (183). Thamnastrea Frechi Volz. 286. Thecosmilia badiotica Volz. 286. Theorie der Erdbeben (120). Theorie seismischer Erscheinungen (121). Thomen-akna 256. Thomson f. harmonie-analysator 216. Thomson W. 23, (121). Thuróezy V. 43. Tietze E. 9, (106). Timkó I. 44. Tceexchastrea Oppeli Laube 286. Toldalaghy-család 12. Tong-king 228. Tongrien 37. Torjai Büdös-barlang levegője 65. Torma Zs., dr., 51. Torna-pelsőczi hegy 267. Tótvárad 96. - Toula F., dr., 43. 168. Továbbnövéses kalezit a budai hegyek- ből 42. Trágyázási kisérlet Thomson-salakkal 40. Traxler L. 43. Treitz P. 44, 62, 147, (187). Triplex confinium 37. Trohocyathus eguicostatus Mayer 166. BETŰ RENDES TARGYMI TTATÓ. "Tncatulina Haidingeri d Orb 144, (154. lobatula Walker T. 143, (184) propingua 144, (184). variabilis d Orb. 143, (184). "Tschermak G. 9, (105), (133). Tschernytsehew Th. 47. Turbonilla castellata Grat. 169. obscura Niss. 169. Turfa mint fonó- és szövőanyag 43. Turon 36. Turritella Beyrichi Hofm. 265. bicarinata BHichw. 265. communis R. 265. Utfizio meteorologico 217, (242). Uhorna 268. Újabb adatok a Cserhát geologiájához 187. Újabb adatok Budapest geologiájához 58. Új-Arad 95. Új ásványok 43. Új Pyrula-faj Pomáz fiatalabb harmad- kori üledékeiből. 262. Új-Szent-Anna 95. Új-Szent-Anna-Saágh 311 c Új telérkőzet Assuanból 35, 43. Újvidéki artézi kút 40. Ullmann K. 43, 165. Über Bohrungen auf Kohle bei Maria- thal 42. Über das Geweih eines fossilen Hirsches 41. Über den Aragonit von Dognácska 43. Über den marinen Tegel von Neudort 43, 168. Über die ses 43. Über die Braunkohlen-Schürfung bei Ma- riathal 41. Über die obereretacische Fauna von Ür- mös 43. tldung. des Bivalven-Schlos- Über die Thonschiefer bei Mariathal 170. Über einige seismische Institute (233). Über Gestalt und Gliederung einer Grund- linie in der Morphologie Ost-Asien s 227. Über Wirbelthierreste von Neufeld 42. Urbán M. 8, (104). Uvigerina multistriata Hanth. 143, (184). Neudorfensis 169. pygmea d Orb. 143, (184). XVII Vad humusz 155. Vagcsa 257. Vaginella Lapugyensis Kittl. 169. Vágvölgy 36. Választmányi ülések 60. Valea Burza 225, (248). Cserbuluj 5, (101). Doszuluj 4, (100). rosiu 223, (246). Válya M. 70. Vángel I., dr., 49. Varbó 142, (182). Varjas 91, 95. Vasas és Hosszú-Hetény közti liaszbeli kutatási 255. Vasastető 257. Vaskó 96. Végvár 96. Véi-huéi-fu 298. Verespatak 4, 8, 9, 22, (100), (104), (106), (109). Vest W. 43. Vicentini f. mikroszeizmográf 209, 211, 215, 291. Vicentints Mieroseismograph (235). területről rövid közlemény, " Victor-Stollen (1129). Victor-tárna 13. Viktoria-akna 258. Viktoriakolonia 260. Világos 96. Vinga 96. Vingai földrengés 91, 92.- Vinisky-Vrh 269. Virgulina Schreibersiana Cziz. 143, (184. Vogdt 47. Vorkommen des Freigoldfundes (116). Vörös kereszt 171. Vörös völgy 223, (246). Vulkán 6, 12, (109). Wagner V. 44, 52, 67. Wennari 39. Weber 212, (238). Weissbach 51. Wettstein A. 53. Whittmann Cross 36. Wiesner §, (104). XVIII Wissenschaftliche Ergebnisse der Reise in China 40. Wlassich Gy. 53. Wodack H. 15, 18, 20, (112), (116), (117). Wützig 19, (117). Zacharias öl. Zalathna 2, 98, (100). Zeusi vágat 10. Zeus-Schlag (106). Zimányi K. 43, 49, 62. Zipser A., dr., 45. Zöldpatak 4, (100). Zsebely 96. Zsércz 14l, (181). BETŰRENDES TÁRGYMUTATÓ. Zsibó 223, (246). Zsibóirmélyfurás 42. Zsibó-szamos-udvarhelyi petroleum-fúrá- sok 59. Zsibó-szamos-udvarhelyi petroleumra való fúrások eredménye 223. Zsidóhegy 2, (98). Zsigmondy B. 57, 250. Zsigmondy V. 9, (105). Zsófia-telér 14, 15. Zsolnay V. 69. Zsombolya 96. Zuber R., dr., 224, (247). Zúzónyilak 5. Zybulev 39. Kt Sá sző) ge 52: dl hj k . -avA gy aa új hi a két közp NVSAF ún IKAVÁ j 1 § f FÖLDTANI KÖZ LÓ NY INÖEKS erekőzáh 1900. JANUÁRIUS— ÁPRILIS. 1—£. FÜZET, A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT 1899. ÉVI TÁRSAS KIRÁNDULÁSA AZ ERDÉLYI ÉRCZ- HEGYSÉGBE JULIUS 2.-TÓL— JULIUS 7.-IG. KÖZLI DI! SCHAFARZIK FERENCZ. A m. k. Földtani Társulat titkárságának megtisztelő felszólítása folytán van szerencsém jelentésemet az idei, — 24 évi szünet után újból felkarolt és sikeresen megtartott társas kirándulásunkról a következőkben előadni: Erre a kirándulásra találkozó helyül Gyulafehérvár és időpontúl julius 2.-a volt kitűzve. Ezt a találkát nyolczan tartottuk be, a kik a köl- csönös üdvözlések után este a városi kerti vendéglőben Dr. KocH ANTAL, igen tisztelt alelnökünk köré csoportosulva, útitervünk részleteit még egy- szer és utoljára meghánytorgattuk. Nagyon is érthető volt az a mi kiván- csias érdeklődésünk, a mennyiben közülünk többen csak könyvből ismertük az c Érezhegységetv , s ime most ennek a legnevezetesebb és legérdekesebb magyar aranytermő vidéknek a kapujánál állottunk ! Julius 3.-án reggel még a távoli Kassáról csatlakozott hozzánk Ba- CZONI ÁLBERT úr, s miután mindenki megtette a továbbutazásra való elő- készületeit, az ilyenkor elmaradhatatlan sürgés-forgás csak akkor ért véget, a mikor 9 óra 45 perczkor a gyulafehérvár-zalathnai keskenyvágányú vas- útra felszállottunk. Az idő verőfényes, a levegő az előző napi zivatar után kellemes és tiszta volt, s hogy menetközben a kilátást minél kényelmesebben élvezhes- sük, többen a vasuti kocsi végében levő kis tornáczra léptünk ki. Utunk a változatos sczeneriájú Ompoly völgyében vitt fölfelé. Elein- tén az Ompoly legalsó szakaszának deltáján haladtunk, még pedig annak Ny-i szélén a 780 m. magas s óharmad- és krétakori homokkövekből álló cDosu Mamutuv hegy tövében. K-felé a delta rónasága összeolvad az ide- oda kanyargó Maros széles alluviális sikságával. Az Ompoly deltájának csúcsa Sárdnál van, Gyulafehérvártól 9 km.-re ÉNy-ra, hol a folyó a hegy- ségből kilép. Idáig szabályos kavicsterrasszok kisérik a viczinális vasút vonalát. Sárdnál az Ompoly völgye, eltekintve a kanyarulatoktól, egészben véve Ny-felé huzódik be a hegyek közé. Mielőtt azonban ebbe a hegységbe Fiildtani Közlöny. XXX. köt. 1900. ] A gb 9 DI: SCHAFARZIK FERENCZ : léptünk volna, konstatáltuk, hogy az É-i környék vizei, nevezetesen az igenpataki, a czelnai és nagybocsárdi patakok a helyett, hogy lefutásra a sárdi Dumbráva E-i oldalán elterülő s hozzájok közelebb eső cHegyaljasn nevű depressziót választották volna, egyenesen D-re törve s a dumbrávai dombokat a nyugati hegység főzömétől elmetszve, az Ompoly deltájára torkollanak ki. Ezen az utóbbi vonalon u. i. az esés a Maros felé tetemesen nagyobb, mint a xHegyaljánv keresztül. Sárdnál az Ompoly völgyébe befordulva, csakhamar kárpáti homokkő területre értünk, a mely Dr. KocH ANTAL szerint kezdetben fiatalabb, beljebb azután régibb krétakorú, mi a társulatunktól kiadott Magyarország geolo- giai térképén kifejezésre is jutott. A gazdagon tagolt hegyvidék egyes kúpjai nem túlmagasak, s átlag 600—1000 m. között maradnak, csak tovább É-ra emelkedik ki jobban az alsó-fehérmegyei mészkővonulat szir- tes gerincze. Ennek két legnevezetesebb, merész formájú csúcsát már a gyulafehérvári rónaságról láttuk fehérleni, nevezetesen a cPiatra caprit) (1220 m.) Királypataka felett és a csáklyai kőhegyet (1236 m.) Csáklya falu felett. Ezek a mészkőszirtek a felső-magyarországiakhoz hasonlóan vannak a kárpáti homokkőbe belegyűrve. Ezek a szirtek Dr. Kocn A. szerint általá- nosságban strambergi meszeknek tarthatók, míg a kárpáti homokkő neokom- korú. Az említett két kúp azonban nem az egyedüli effajtájú előfordulás, hanem apróbb mészkőszirteket tuczatszámra még a vasút közelében is lát- tunk. Így feltünt pl. az a két igen csinos mészkőszirt, a mely Sárdtól DNy-ra, az Ompolyicza patak völgyének K-i oldalán bukkanik fel. Zalathna felé közeledve, végre feltünt a Zsidóhegy andezitkúpja s egy rövid negyedórára rá Zalathnán voltunk. Kedves meglepetés volt reánk nézve az a szivélyes fogadtatás, a melyben zalathnai szaktársaink és bará- taink részesítettek bennünket. A fogadtatás részleteit ezzel az alkalommal elhallgatom, annyival is inkább, mert úgy erről, mint általában utunk vonaláról röviden már a Földtani Közlöny múlt évfolyamában (189. oldal) jelentést tettem. E helyett tehát tárgyunkhoz tartva magamat, megemlítem, hogy tervünkhöz híven a napnak még hátralévő délutánján az állami kő- faragó és kőcsiszoló iskolát és a m. k. kohót tekintettük meg. 1. A kőfaragó és kőcsiszoló iskolát SzrERÉNYI JózsEF volt iparfel- ügyelő, jelenleg miniszteri tanácsos előterjesztésére LUkÁcs BÉLA volt kereskedelemügyi miniszter állította fel 1894-ben. A tanszemélyzet (igaz- gató, tanárok és művezetők) száma 8, az intézet évi dotácziója 24,000 frt. Ennek az iskolának jelenlegi igazgatója Csánki JózserF, a ki nekünk intéze- k Az esés Magyar-Igentől (272 m.), a Dumbráva É-i tövén (271 m.), a Hegy- alján (268 m.) át Maros-Szt.-Imréig (229 m.) egy kb. 11 km. hosszú vonalon kitesz 45 m.-t; — Magyar-Igentől (272 m.) Sárdon (258 m.) át az Ompolynak a Marosba való beömléséig (219 m.) pedig 53 m.-t. AZ 1899. ÉVI TÁRSAS KIRÁNDULÁSRÓL. 3 tét személyesen mutatta be. A kőfaragó műhelyben a növendékek egyik csoportja a párisi kiállításra küldendő szentségtartó faragásával volt elfog- lalva. A kőzet középeoczénkorú durvamész, a NaGy testvérek bácstoroki bányáiból, részben pedig a monostori bányákból Kolozsmegyében. A góth stilusú, gazdagon tagolt műfaragvány több részből készült s összesen 6-5 m. magas. Egy másik, munkában volt igen szép emlékmű Lukács BÉLA meg- rendelésére készült, a magyar szabadságharecz során, az erdélyi részekben 1848 őszén kitört polgárháborúban védtelenül legyilkolt családja emlékére. Felírása a következő : 1848, október 24. atyja: LUKÁCS SIMON, anyja : GÁL TERÉZ, testvérei : ISTVÁN, FERENCZ, SIMON, PÉTER és ELEONORA, valamint az itt nyugvó 700 zalathnai lakos emlékének kegyelettel emeltette Lukács BÉLA ÜS995 Az emlékkő hátlapján pedig ez az egyetlen szó : FO. Ezt a 9-5 m. magas oszlopot az ősz folyamán a preszákai réten már fel is állították, s még csak megjegyzendő, hogy anyaga zalathnai cbréazaiv kárpáti homokkő. Láttunk még az udvaron csinosan faragott lámpaoszlopot 15 magyar- igeni lajtamészkőből. A csiszoló műhelyben pedig a szebbnél-szebb műtárgyakat mutatták nekünk, a melyek víztiszta kvarczból, onixból, jaszpiszfajokból, achátból, krokiodolithból, obszidiánból, rhodochrositból készülnek. Különösen szép volt az a hegyi kristályból kimetszett állványos csésze, a melyet szintén a párisi kiállításra fognak küldeni ; értéke kb. 500 Írt. Ugyanitt nyernek oktatást a vésnökök is, a kik a legkisebb korongok segítségével gyémántporral czímeres pecsétnyomó köveket készítenek. Vág- nak és csiszolnak továbbá inggombokat és más apró csecsebecsét a leg- különbözőbb féldrágakövekből. A munka szaporaságát illusztrálandó, meg- említjük, hogy egy fejnagyságú achátot gyémántporral 18 óra alatt vágnak ketté. A metszési felületeket azután előzetesen homokkő korongon, majd pedig smirgel porral símítják, végül pedig az ismert módon vasokkerrel és czinhamuval fényezik. Végül megtekintettük az intézet tantermeit, a hol a növendékek meg- felelő elméleti és rajzoktatásban részesülnek. 2. A kohóban, a mely KuRoFrszkY ZsiGmoND főmérnök vezetése alatt áll, tx 4 D- SCHAFARZIK FERENCZ : mindenekelőtt az éreczbeváltást tekintettük meg. Miután az egyes bánya- művekben az érczekben lévő szabad aranyat foncsorítás útján kivonták, a hátramaradó marát beváltás czéljából ideszállítják. A mara vagy kéneg- mara, vagy kvarczos mara, s mind a kettő lehet szegény, ha tartalma a 30 grammnál métermázsánkint, és gazdag, ha benne ennél több az ara- nyos ezüst. Ebben az aranyos ezüstben az ezüst gyakran úgy viszonylik az aranyhoz, mint 2 : 2:3. hitkán emelkedik még a leggazdagabb marákban is az arany-ezüst tartalom a 300 gr. fölé. A marák kéntartalma 30—409/9 között változik. Marát tfőképen a következő helyekről váltanak be: Boicza, Botes, Bucsum, Csertesd, Kajanel, Kristyor, Korna, Nagy-Almás, Szelistye, Tekerő, Verespatak, Zöldpatak, sőt még Selmeczbányáról is. Ez érczekből az ara- nyos ezüstöt pörkölés és lúgzás után nyerik ki. A marában levő kénből pedig tiszta ként és kénsavat állítanak elő. A ként csakis azért produkálják, hogy belőle a földmivelésügyi miniszterium részére szénkéneget készíthes- senek. 5 a /illorera elleni harczra évenként több ezer g készül itten, a mit 18 Írtjával engedhetnek át az érdekelteknek." Minthogy a marákból nyert kén ilyen mennyiségű szénkéneg előállítására kevés volna, a kén szükség- letét Girgentiből pótolják. A szénkénegen és kénsavon kívül végre még igen tiszta vasgáliczot is állítanak elő a zalathnai kohóban. Julius 4.-én reggel 5 órakor elindultunk Abrudbánya felé. Zalathna városán kívül sűrűn egymás után kárpáti-homokkő feltárásokat pillantot- tunk meg. Többé-kevésbbé finomszemű, szürke vagy barnás homokkövek ezek, közben homokkő-palákkal, vagy olykor feketés agyagpala közfekvetek- kel. Helyenkint azonban valóságos durva poligén konglomerátokká is lesz- nek ezek a homokkövek s ilyen pl. az az előfordulás is, a melyet Valea Doszuluj községben, a templom közelében láttunk. Különböző színű és nagyságú kvarczgörgeteg és földpátszemek alkotják ezt a homokkövet, a melyben tömött, foraminiferás, mezozoos mészkő darabkái is foglaltatnak. Mészkőszirtek, a melyek minden látszat szerint a kárpáti homokkőbe van- nak begyűrődve, szintén előfordulnak az Abrudbányára vezető út mentén, de csak gyéren, s egy ilyen előfordulást a Valea Doszuluj templomától kissé D-re, mintegy 0-5 km.-re figyeltünk meg, az országút és a patak nyugati oldalán. Feljebb, Valea Doszulujtól ÉNy-ra, a cCasois házcsoport melletti útkanyarulattól kissé D-re, az ottani finomszemű, kemény, barnás kárpáti homokkövet útkavicsoló czélokra, kőbányában fejtik. " Miután ezt a szert nálunk is sikeresen alkalmazzák a filloxera irtására, a szénkéneg fogyasztása évről-évre nagyobb arányokat ölt. 1897-ben 6157 g, 1898-ban 10.313 g és 1899-ben 13.598 g fogyott el, a mely mennyiségeknek legnagyobb része a zalathnai gyárból került ki. Ezzel a fokozott szükséglettel szemben legújabban tervbe vették, hogy Zalathna szállítóképessége a szénkéneggyár kibővítése által 16.000 g-ra emeltessék AZ 1899. ÉVI TÁRSAS KIRÁNDULÁSRÓL. a Az Ompolynak idáig követett felső szűk völgye felette kies, a meny- nyiben a meredek oldalú hegylejtőkön sűrűn váltakoznak erdőrészletek rétekkel és legelőkkel. Szétszórt apró házcsoportok, továbbá egyes nagyobb zúzómű- és egyéb bányaépítmények, valamint szénégetőtelepek szintén élénkítik a tájt. A hágó felé közeledve, utunk merész szerpentinákban kapaszkodik fel a 921 m. magas hágóra. Közvetlenül a hágó előtt, tehát a DNy-i olda- lán, az amfibolandezitnek egy kisebb tömzse bukkan fel a környező kár- páti homokkőből. Az országút keresztül visz rajta, s egy kisebb kőbánya, a. melyben úti kavicsot törnek, aránylag frissebb anyaghoz juttatott bennünket. A hágón túl utunk elég hirtelen ereszkedik alá a Valea Cserbulujba, a mely végig alsó krétakorú homokkőbe van vájva. Ebben a völgyben már igen sok apró zúzó látható, a mely majdnem kivétel nélkül mind műkö- désben volt. Eredetileg tervben volt Abrudbányára menni, de miután az előző napi zivatar miatt ezt az utat mára halasztottuk, most Abrudbánya előtt egyenesen a bucsumi völgybe fordultunk, hogy még délelőtt a Detunátákra eljuthassunk. A bucsumi völgyben száznál több apró sstomp,-ot láttunk, a mint az itteni apró aranyzúzókat népiesen nevezik, a melyet jókora nagyságú malomkerék hoz mozgásba. A patak vize erre a czélra oldalt ki van ve- zetve, úgy hogy ráömölhessen a hajtókerékre. A malomkerék tengelyének vastag, hengeralakú meghosszabbítása a görönd ; és ezen egyenlő távolság- ban, de a kerület különböző pontjain erős bütykök vannak, a melyek a 3—4 m. hosszú, egyenkint 150—160 kg. súlyú, alul szarukő tuskóval el- látott vagy pedig erősen megvasalt gerendákat, az ú. n. zúzónyilakat füg- gőleges irányban, 20—50 ecm.-re emelik s azután leejtik, a mi által az alattok lévő érczet bizonyos idő alatt finom porrá zúzzák. Minthogy a egyszerű módon elérik azt, hogy a könnyű, meddő kőzetpor zavaros víz alakjában eltávozhassék, mialatt a nemes ércz és a nehéz, érczdús mara minden ütés után a vályu aljára visszasülyed. Ezekben a kis primitiv aranyzúzókban rendesen 6—12 zúzónyil működik s ezeknek egyforma, tompa ütemű zaja elkisért bennünket föl egészen Hatfalu (Siásza) köz- ségéig. Hatfalu előtt még egy útfordulat és a szép verőfényes napon ragyogva magunk előtt láttuk a két Detunátát. Abrudbánya körül a lombos erdő és a tűlevelűek közti határ kb. 900 m.-nél van s így az 1182 (D. goala, vagyis a kopasz Detunata), illetve 1168 m. magas (D. flocoasa, vagyis a pelyhes, azaz erdőborított D.) kupok csúcsaikkal már teljesen benne vannak a feny- ves régióban, a mi azt a festői képet, a melyet ezek a merész alakú csúcsok nyujtanak, még vonzóbbá teszi. 6 DI SCHAFARZIK FERENCZ Hatfalun mokány lóra kapva, a Detunata goala tövében lévő erdőőri lakhoz siettünk, onnét pedig gyalog az új kényelmes ösvényen föl a sziklás csúcsra. Az erdészeti pavillon, a mely egyszersmind az erdélyi Kárpát- egyesület menedékháza is, olyan kedvező ponton áll, a honnan a függélyes, a tetőn pedig túlhajló, óriási oszlopokból álló bazaltfal valóban páratlan látványt nyujt. Ennek a tájékáról fotografálja le a Detunátát az itt sűrün megforduló amatör, de valamennyi közt talán legsikerültebbeknek azokat a képeket tarthatjuk, a melyeket dr. Lóczy LaJos tagtársunknak köszönünk. 1. ábra. A bucsumi Detunata goala oszlopos bazaltfala oldalról. Dr" Lóczy LAJos fényképe után. (1. és 2. ábra.) Felséges az a körkilátás is, a melyet magáról a kúpról, illetve legújabban a tetőre épített messzelátóból élvezhetünk. NyDNy-on a Vulkán hatalmas jura mészkőplatója emelkedik ki az alacsonyabb kárpáti homokkő hegység fölé, messze ÉNy-on, a Biharban pedig a Gaina és a Kukurbeta csú- csok tünnek fel ; É-felé előtérben a verespataki kopár hegycsoport látszik s ennek nyugati végén a Csetatye az ő híres római aranybányáival. ÉK-en a messze távolban a tordai Székelykő csillan felénk, valamint jól látszik a tőle DNy-ra kiágazó juramészkő hegylánez is. D-re végre a szemközt fekvő Detunata flocoasa zárja el a kilátást, mellette DDNy-i irányban pedig a botesi hegycsoport terül el. Mind olyan nevek ezek, melyek a mineralogus és geologus előtt kedvesek ! AZ 1899. ÉVI TÁRSAS KIRÁNDULÁSRÓL. 7 A Detunata bazaltja szintén nagy fokban köti le figyelmünket, a mennyiben világosszürke anyagában hol ép, hol pedig a korroziótól meg- viselt borsónyi kvarcz dihexaedereket találunk, a mely a bazaltban szokat- lan ásványról már Szasó Józser (Föld. Társ. Munk. III. köt. 143. oldal) is 9. ábra. A bucsumi Detunata goala oszlopos bazaltfala előlről. D: Lóczy LaJos fényképe után. említi, hogy idegen, s hogy kristályai a kirnikihez hasonló kvarcz- trachitból származhattak, a melyen a bazalt áttört. E nézetében megerő- sítette még az a körülmény is, hogy a Detunata flocoasa bazaltjában a Csetatye trachitbrecciájához hasonló zárványt is talált. A Detunata goala különben Lóczy szerint egy ÉÉK— DDNYy felé hú- zódó hosszúkás és a krétakorú kárpáti homokkövön feltörő bazalttömeg, a taj D- SCHAFARZIK FERENCZ : mely valamikor sokkal nagyobb, még pedig az oszlopok állásából ítélve, gömbölyödött, púpalakú lehetett. Ennek a bazalttömegnek a hossza mint- egy 400 m., míg szélessége 86 m.-nél többet nem tesz. Alul az átlag 00-30 cm. vastag oszlopok függélyesen állanak, a csúcs felé pedig kifelé hajlók, s a mostani 90—100 m. magas fal úgy keletkezett, hogy az osz- lopos bazalttömegnek idővel tetemes része levállott és leomlott. Ilyen sziklahullások folyton történnek még most 18 és a velejáró hatalmas dörgés az, a mitől e hegy nevét veszi. A két Detunata közti nyeregben kárpáti homokkőre bukkanunk, a nyeregtől D-re pedig a másik Detunata, a flo- coasa emelkedik, a mely a mellett, hogy anyaga és szerkezete a goaláé- hoz hasonló, inkább kúpalakú. Oszlopossága azonban a sűrű erdő miatt nem tünik fel annyira. A két Detunátának részletesebb ismertetését Lóczy LaJosnak (Turisták Lapja, I. köt. Budapest, 241—247. oldal) és BERWERTH FriGyEsnek (Jahrb. des siebenbürgisehen Karpaten-Vereines. Nagy-Szeben, 1893. 19—26. oldal) köszönjük. Ennek a kirándulásnak a befejezése után éjjeli szállásra Abrud- bányára, az aranyvidék központjába siettünk, hol ezen város érdemes kép- viselete részéről, igen tisztelt rolgármesterével, BozR BÉLA kir. tanácsos úrral az élén ritka szives és meleg fogadtatásban részesültünk, a mint ezt részletesebben már más helyen is előadni szerencsém volt. Julius 5.-én. Ezt a napot Verespataknak szenteltük. Első dolgunk volt NicKEL János és URBÁN MiHÁnYy urak szíves kalauzolása mellett az orlai szt. kereszt altárnát megtekinteni. Ezen altárna hajtását a múlt század második felében nemcsak abból a czélból indították meg, hogy a fölötte lévő sok apró magánbányából a vizet lecsapolják, hanem azért is, hogy ebben a mélyen fekvő szintben újabb bányászati feltárásokat is létesít- senek. Ezzel a munkával csak szakadozva haladtak előre s nevezetes fordulat csak 1850-ben állott be, a mikor a kincstár WiIESNER és RITTINGER tervei alapján a további feltáráshoz erélyesebben hozzálátott és az érczek szálli- tására bányavasutat, valamint feldolgozására tökéletesebb szerkezetű zúzó- kat építtetett. Azóta az altárna bányászata változó, de egészben véve pozi- tiv haszonnal járt. Az altárna ez idő szerint a m. kir. bányatársulaté, a melynek részesei a m. kir. kincstáron kívül még egyes magánbányabirto- kosok 18. A régibb irodalomban és iratokban sokaknak neveivel találkozunk, a kik Verespataknak geologiai vagy bányászati viszonyaival foglalkoztak, de: legbehatóbban és alapvető módon Posepwy FeRExcz tanulmányozta az ottani viszonyokat a hatvanas évek vége felé. Megfigyeléseinek helyességét meg- erősítette később Szapó Józser (1875-ben), legújabban pedig GESELL SÁNDOR m. k. főbányatanácsos és főgeologusnak bányageologiai fölvétele, a mely- nek térképvázlattal felszerelt leírása a m. kir. földtani intézet legközelebbi cévi jelentéseiv-ben várható. E szerint a verespataki érezterület a nagy- AZ 1899. ÉVI TÁRSAS KIRÁNDULÁSRÓL. 9 kiterjedésű kárpáti homokkőtormáczió "közepette szigetet képez, a melyen belül fehér, részben kaolinos alapanyagú, durvaszemű dáczittömzsök találhatók. Ez az a kőzet, a melyben sűrűn az ismert borsó-mogyoró nagy- ságú kvarczdihexaederek fordulnak elő s a melyből TSCHERMAK G. a labra- doritból képződött kaolin pszeudomorfozákat ismertette (Min. Mitth. 1874. IV. füz.). Ezt a kőzetet hol porfirnak, hol dáczitnak nevezték, SzaBó pedig az elegyrészek közt orthoklászt is sorolván fel, kvarcztrachitnak mondotta. Legtöbbször azonban dáczitnak nevezik az irodalomban ezt a kőzetet. Szö- vete majd egyöntetű porfiros, majd brecciás minőségű, s ez a kétféle mó- dosulat oly szorosan függ egymással össze, hogy a térképen való külön- választása legalább eddigelé még nem sikerült. A dáczittömzsöket körülveszi azután a helyi szediment (PosEPwy clocalszedimentjev), a mely alapjában konglomerátos homokkő, tele sok dáczit- és kristályos pala törmelékkel. Ezen egészben véve eléggé szinte- sen elterülő szediment okvetlenül fiatalabb, mint a dáczit, de pontosabban csak azóta tudjuk, hogy mediterrán korú, a mióta ZSIGMONDY VILMOS elő- adása folytán ebben az üledékben talált (/owus-ról értesültünk (F. K. 1885). A helyi üledéken kívül előfordul továbbá a bányában vékonyabb pásztát képezve a egylammo?, még pedig mint azt GESELL SÁNDOR legújabb térképe- zése alapján láthatjuk a helyi üledék és a dáczittömzs határán, ezt az utóbbit köpenyszerűleg körülvéve. A glamm semmi egyéb, mint feketés iszapos alapanyagú törmelékkőzet, a melyben ugyanazon közetzárványok fordulnak elő, mint a helyi üledékben, t. 1. a dáczit, a homokkő és a kristá- lyos palák darabkái. Képződését PoserwY kezdetben iszapvulkánok működé- sére vezette vissza ( Verhandil. d. k. k. Geol. B. A. 1870), a mely nézetet később Isxevy B. (Nagyág földtani viszonyai, Bpest, 1885. p. 59—64), a nagyági glauchra némi módosítással szintén elfogadott. Szerinte a glauch nem eruptiv, hanem intruziv telér, a mely az eruptiv kőzetek feltörése után a tömegek nagy súlya által iszappá összenyomott lazább alapzati üledékes kőzetekből keletkezik és azután vízzel keverten híg pép alakjában az utó- lagos ülepedés alatt keletkezett hasadékokba beleszoríttatik, vagyis mint- egy belelöveltetik. Ezzel a felfogással szemben áll azután Trerze E. magya- rázata (Verh. d. k, k. G. R. A. 1870, p. 321), a melyet GRopDDEcK nyomán az erdélyi és némely szerbiai gwlmauch- vagy glammtelérekre alkalmazott, t. 1. hogy ezeknek a hasadékoknak a kitöltése lassú mozgás és surlódás elő- idézte kőzetporból ered, a mely vízzel keverve iszappá vált és később a fedőtömegek erős nyomása alatt többé-kevésbbé megszilárdult. Megemlítendő végre még a kárpáti homokkő, a mely a M. Földtani Társulattól kiadott Magyarország térképe szerint Verespatakon felső-, Abrudbánya körül pedig alsó krétakorú. Minthogy ez a képződmény a dáczit eraupczióját megelőzte, természetes, hogy benne dáczitzárványok nem fordulnak elő. 10 Dr: SCHAFARZIK FERENCZ : Bemenve az altárnába, kezdetben az ú. n. ablakokban, t. 1. a közet tanulmányozhatása czéljából be nem falazott pontokon, kárpáti homok- követ és palát láttunk, beljebb azután ennek érezezel impregnált zónája következik, a melyet ezért nemes homokkőnek is mondanak. Az ércz főleg apró piritszemcsékből és ezekben finom osztatú aranyból áll. A homokkő után következik azután (az altárna 600. métere körül) a chelyi üledékv, a mely szintén impregnálva van érezezel. Ez a helyi üledék élesen válik el az alatta fekvő dáczittól, mint erről a Kirnik felé vezető oldalvágatban meggyőződhettünk. A dáczit szintén éreztartalmú s különösen a kirniki tömzs az, a mely az altárna feletti régiókban igen gazdag aranyban, neve- zetesen a hires Katroncza-tömzs, a melyben ezen század második tizedé- ben egy nagy aranyleletre bukkantak. Láttunk továbbá a Zeus-i vágatban tipusos glammot is, a mely itten a helyi üledék és a dáczit határán keskeny pászta gyanánt köpenyszerűleg hozzásímul az Affinis-Boi dáczittömzséhez s minthogy ez a kőzet igen dúsan van érczezel impregnálva, igen becses zúzóéreznek tekintendő. Miután így általánosságban az altárna kőzeteivel megismerkedtünk, a Zeus-i vágat dáczitjában épen kifejtett aranytelérke megtekintésére siettünk. Ez a telérke mindössze csak néhány milliméter vastagságú volt, de benne szép lemezes arany fordult elő. Tudjuk, hogy a világ legszebb aranykris- tályai Verespatakon fordulnak elő s GERH. vom Rarn volt az, a ki 1877-ben épen ezeket a lemezalakú kristályokat tette vizsgálódásainak tárgyává, kimutatván rajtok az O, c00c9, -c00 és 0009 alakok kombináczióját (Groth s Zeitschrift f. Kryst. 1877. 1. oldal). Az aranykristályok színe világossárga, a sok ezüst miatt, a mely bennök előfordul. Loczxka Józser tagtársunk meganalizálta a verespataki aranyat, s úgy találta, hogy egy leveles arany- minta 27:609/9, egy ikositetraederes csoport pedig 33-7229o ezüstöt tartal- mazott (Akad. Ért. a term. tud. köréből, 1885. XV. 1. oldal). Mivel tehát a verespataki arany 59/-nál több ezüstöt tartalmaz, némely mineralogus elkülöníti a tulajdonképeni aranytól és elecírum néven jelöli. Igen szép és gazdag aranystufákat láttunk továbbá a m. kir. bánya- hivatal irodájában is, a melyek közül tagtársaink néhányat meg is vásá- roltak. Délután a Csetátyéra menet a Kirnik hegy oldalán a kaolinos dáczitot láttuk, az ő szabadon kihulló kvarcz dihexaedereivel. Magának a Csetátyé- nek a kőzete ellenben egy poligén breccia, a melyben a sok dáczittörmelé- ken kívül homokkő és csillámgnejszzárványok is láthatók. Ez a kőzet igen hasonlít az altárnában látott helyi üledékhez. A Csetátye tetején vannak azok a nagyszerű vájások, a melyekből a régi Alburnus major római lakói az aranyat kifejtették. Régi időkre emlékeztető festői sziklaromok, a melye- ket egy alkalommal dr. SCHMIDT SÁNDOR tagtársunknak sikerült fotografián is megörökíteni. (3. ábra). Újabban veszedelem fenyegeti ezeket a maga AZ 1899. ÉVI TÁRSAS KIRÁNDULÁSRÓL 3. ábra. Régi római evések a verespataki Csetátye tetején. D: SCHMIDT SÁNDOR fényképe után. -Vvald , 129 Dr SCHAFARZIK FERENCZ : nemében párját ritkító ókori bányavájásokat, a mennyiben egy franczia társaság ennek a hegynek a kőzetét válogatás nélkül akarja lefejtetni és a zúzóba vitetni. . Az utolsó objektum, a melyet e napon megtekinthettünk, az Abrud- patak völgyében a verespataki patak beömlése közelében fekvő cGura Rossiav nevű m. k. zúzó volt, a mely a Szt. Kereszt altárnával bánya- vasúttal össze" van kötve. Míg a parasztzúzók a marából kéziszéren von- ják ki az aranyat, továbbá primitiv módon foncsorítással, addig ebben a nagy zúzóműben nemcsak a zúzás történik tökéletesebben és kevesebb veszteséggel, hanem a foncsorítás i8. A zúzónak egy része még régi, java része ellenben a kaliforniai rendszer szerint vasból készült és egészen modern. Megemlítjük, hogy a mű ezen részének berendezése KACHELMANN K. vihnyei gépgyárából került ki. Ezt a zúzót az Abrudpatak vize hajtja, de ez a feldolgozásra váró nagy zúzóérezkészletekkel szemben a sokszor beálló vízhiány miatt elégtelennek bizonyul s innen ered az abrudbányai bányász- köröknek az a terve, a mely szerint a verespataki bányaművek É-felé egy altárnával az Aranyos völgyével volnának összekötendők. Ezen altárna mintegy 100 m.-rel mélyebb fekvésű lenne, mint a mostani Szt. Kereszt altárna, hossza pedig 9—10 km. volna. Úgyszintén terveznék a zúzó kite- lepítését is az Aranyos mellé, a hol ezen folyó sokkal bőségesebb és soha ki nem apadó vízkészlete állana rendelkezésre. Julius 6.-án. Borús, ködös időben a Vulkán hágóján át Brád felé vettük utunkat. Útközben a hágóig túlnyomólag agyagpalát s alárendelten homokkövet figyeltünk meg, a melyek gyűrődés folytán a legkülönbözőbb rétegállást mutatták. A Vulkán mészplatójának tervezett megmászása elma- radt, mivel 1264 m. magas teteje teljesen ködbe volt borulva. Brád felé leereszkedve, Bucsesdnél még kárpáti homokkövet láttunk, Mihelény köz- ségnél azonban már a melafir-diabáz tömzsök egyikére akadtunk. Mállott, durvábbszemű módosulatokat szedtünk ugyanis a falu felső végén, finom- szemű, tömött diabázt ellenben az alsón. Brád körül végre már az andezit- kúpok tüntek fel. Brádon a Harkorl-féle Ruda 12 apostol és muszári aranybánya részvénytársaság vendégei voltunk s miután az igazgatóság irodájában KÖLLNER OSZKÁR helyettes igazgató szives volt bennünket előzetesen tájé- koztatni, ebéd után mindenekelőtt Kristyorra siettünk, az ottani nagyszerű új zúzóműnek a megtekintésére, azután pedig Rudára ; — előre bocsájtom azonban a bányák rövid ismertetését. Bárzán, a rudai 12 apostol bányatelepen Jung DÁsizL bányagondnok kalauzolt bennünket. Ez a bánya a TELEKI és a TOLDALAGHY grófi családoké volt. a kiktől 1887-ben a mostani társaság 1.200,000 forintért váltotta magához. A hiperszthén-amfibol-andezit az a kőzet, mely ebben a bányában AZ 1899. ÉVI TÁRSAS KIRÁNDULÁSRÓL. euda-zdnafholei banya . Victor tárna. f v/ NYA 39)9y 936134 Gnentek : 0 115 2307/ em Vt ménes sza a (1 j! 4 4. ábra. A ruda-zdraholezi aranybánya főtelérei a Victor- és: a Ferdinánd-tárnák szintjében, JUNG DÁNIEL bányagondnok szerint. 14 D: SCHAFARZIK FERENCZ : főképen szerepel, s a melyet már jövet az út mellett is láttunk. A bánya mélyében ez a kőzet frissebb, mint a külszínen. A bányaműveletek által feltárt andezittömzsöt sötétes kalcziteres metamorf pala veszi körül, a mely mint zúzóérez igen becses, a mennyiben bőven tartalmaz érczzsinórokat. Bold. PRgimics GyönrGY ernyedetlen szorgalmának köszönjük a Csetrás hegy- ség geologiájának és éreczteléreinek leírását. Az ő figyelme a bárzai bányá- ban történt feltárásokra is kiterjedt, a melyeket akként foglalt össze, hogy a bárzai hegy a legnagyobb valószinűséggel szabályos lávakúpnak tekin- tendő, a melynek gombaalakú kalapja alatt gyűrűalakban a csatornát ki- töltő andezit kocsány körül alul mediterrán (?) agyag, fölötte pedig a hamu, vagyis andezittufa ülepedett le. A palás agyagnak az a része, a mely meta- morfozálva nincsen, a hányákra kerül s itt sikerült benne egynéhány rossz megtartású növénylenyomatot találnunk, a melyek Dr. Sraug M. tanár úr meghatározása szerint Cinnamomum Rossmáissleri, HEER. és cf. Fagus deucalioms UwG. fajokból származnak. Sajnos, hogy az előbbi jól meghatározható faj nagy vertikális elterjedtségénél fogva, a szóban forgó lerakodások pontosabb geol. korára biztos következtetés nem vonható. Ezért igen kivánatos volna, ha ezen a helyen alkalmilag újabb és bővebb gyűjtések eszközöltetnének.t7 A Bárzahegy andezittömzsében sok telér van, de a főszerepet a két egymással parallel futó telér viszi: a Zsófia és Magdana telér. Csapásuk ÉNy—DK-i. Ezek a főtelérek azonban sűrűn vannak diagonális mellék- telérek által összekötve és ez a telérhálózat legdúsabban tartalmazza az érczet a középmezőben. A mellékelt bányageologiai vázlatot (4. ábra.) JuxG DÁNIEL bárzai bányagondnok szivességének köszönöm és ezen láthatunk diagonális teléreket is. Szerinte ezek a diagonális telérek, illetve zsinórok azért neve- zetesek, mert szabad aranyban rendszerint gazdagabbak, mint a főtelér. Az arany felhalmozódása többnyire az összeszögelések közelében szokott elő- fordulni s csak ritkábban magán a teléregyesülés pontján. Szigorú szabályt, hogy az összeszögelésnél mindig szabad arany forduljon elő, felállítani azonban nem lehet, a mennyiben a teléreknek némely főösszeszögelése aranyban feltünően szegény. A telérekhez hozzácsatlakoznak azonban egé- szen vékony, 1—5 mm.-es kovandzsinorok, úgy a fedő, mind a fekvő felől, a melyek, ha közelítőleg derékszög alatt érintik a telért, szabad aranyban " Ez az utóbbi faj a harmadrangú erek hiánya miatt nem határozható meg teljes biztonsággal. j k- A mellékelt ábrán a felső konglomerát és tufafolt a jobb alsó sarokban lévővel összekötve nincsen. Néhány nap előtt azonban szíves volt a bányaigazgató- ság nekem a Francisca-telér legújabb feltárásaiból kőzeteket küldeni, még pedig konglomerátot és homokos pirites agyagpalát a fekvőből, valamint ugyancsak agyag- palát a fedőből is. Ezen kőzetek 2—15 m. vastagságban kisérik a telért és mintegy összekapcsolni látszanak a két konglomerátfoltot. ; AZ 1899 ÉVI TÁRSAS KIRÁNDULÁSRÓL. 15 többnyire gazdagok, bár e tekintetben is mondhatjuk, hogy nincsen szabály kivétel nélkül. A Mihály és Zsófia telérek kitöltése kvarczos, míg a Magdana hasa- dék tölteléke inkább mészpátos. A Magdana teléren helyenként sok az agyag, a mely azonban szintén aranytartalmú. Ezek a telérek némely ponton 1"5 m. vastagságot érnek el. A bányaműveletekkel eddig 120 m.-re jutottak le a mélységbe, vagyis 60 m.-rel a Kőrös nivója alá. Ez a bánya ez idő szerint bőven rendel- kezik zúzóérezezel s könnyen szállíthatna másfélszer vagy kétszer annyit is, mint jelenleg. Julius 7.-én reggel Muszáriba mentünk, a mely bányatelep Brádtól lég- vonalban kb. 4 km.-re fekszik DDK-re. Utunk végső szakaszán, a mely a rudai völgyben vitt fölfelé, még néhány többé-kevésbbé ép tárnanyilás, valamint imitt-amott egy-egy primitiv parasztzúzó látható, a melyek arról tanus- kodnak, hogy e vidéken érczbányászattal foglalkoznak, illetve foglalkoztak. A muszári bányatelken Y a jelenleg mívelés alatt álló és jó karban tartott bányaműveken kívül négy egymással párhuzamosan futó hatalmas horpadásos zóna található, a melyek átlag DK-i csapásuak és 700—5800 m. hosszúak. Az egykori bányamívelésnek ezen nyomai kétségkívül igen régiek, de Wopacxk H. jelenlegi bányagondnok véleménye szerint alig tehető fel, hogy rómaiaktól eredjenek. Több, kalapácscsal és ékkel egyenes irány- ban hajtott tárna arról tanúskodik ugyanis, hogy itt régente igen ügyes bányásznép dolgozott, de a tárnák nagyobb méretei, valamint kivitelök módja, a lámpafülkék teljes hiánya, valamint azon körülmény, hogy e bá- nyákban semmiféle szerszámok nem találtattak, mind megannyi bizonyí- ték arra nézve, hogy e bányák nem rómaiak. Miután számos evés, valamint a régi hányók kőzete nagyobbrészt erősen aranytartalmú, bizton következ- tethető, hogy az itt működött régiek csakis szabadaranyra bányászkodtak, magát a telért pedig, mint nem elég jövedelmezőt, figyelmen kívül hagyták. 1889-ben HEwocn G. német titkos bányatanácsos Gothából több kisebb-nagyobb bányatelket vásárolt össze a Geisslingenben székelő geiss- lingeni ipartársaság részére. Az ilyen módon egy kézbe egyesített bánya- telkek külön birtokosoké voltak s részint a Rudához tartozó muszári völgy- ben, részint a Lunkoj község határához tartozó Gyálu fétyi hegyen feküdtek. Az új bányabirtok a Muszári aranybánya nevet kapta ; bányajogosítmánya pedig kitett 24 telket és 1 határközt, vagyis összesen 1.245,048 m.7-t. To- vábbi 4, a cRudai 12 apostoly nevü bányatársulattól vásárolt, 229,704 m.? nagyságú bányateleknek hozzácsátolása által az egész bányabirtok össze- X Ezen szakasz megirásánál WopAcKk HERMANN bányagondnok úr S féloldalnyi, a muszári bányageologiai viszonyokkal foglalkozó s nekem a bányaigazgatóság útján előzékeny módon rendelkezésemre bocsátott kéziratára támaszkodtam. SCHAFARZIK FERENCZ : Dr 16 a A BE ela - Mises és égő éa Ti 3) v E aa sedan... det tn... mazsrge PŐffmaam get Vga . pe fajos altázo szintje u Mánataw wxinlje . 0 288 576 80477 6 EETezrtT ábra. A muszári aranybánya főtelérei a Mária táró és a Lajos altáró szintjein Wopack H. bányagondnok felvétele szerint. AZ 1899. ÉVI TÁRSAS KIRÁNDULÁSRÓL. Í7 sen 1.474,772 m.?-re megnövekedett. A bányabirtok határai 30 szabad- kutatás által vannak biztosítva, a melyek részint Brád, részint pedig Ruda és Lunkoj községek határaiba esnek. A régi bányatelkek DK-i határán pedig adományozás czéljából már meg is történt a hatósági szemlélet. 1898 szeptember 1.-jétől kezdve az egész muszári bányabirtok, a mely a geisslingeni ipartársulatnak mindössze 80,000 forintjába került, kerek egy millió forintért a Harkort-féle bánya- és chemiai gyárak vészvény- társasága birtokába ment át és mint ilyen a cRudai 12 apostolp bányával együtt egy igazgatóság alá került. A geologiai viszonyokat bold. Pgrmics GyöRGy dr. geologus ismertette c A Csetráshegység geologiájav czimű munkájának 100. lapján, s szerinte a Hrenyák és a Gyálu fétyi hegyhátak, a melyekre a bányák legnagyobb része esik, olyan minőségű zöldköves andezit, a mely gyéren gránát és kvarczszemeket is tartalmaz és ennélfogva mintegy átmenetet képez a dáczitba. A hegycsoport Ny-i végén, a Plesián, utóbbi kőzet tipusos módon tényleg ki is van fejlődve. Ezek a harmadkori andezitek és dáczitok áttör- ték és elborították azokat a régibbkorú melafirokat és porfiriteket, a melyek az említett hegycsoport töve mentén az É-i, Ny-i és D-i oldalon még láthatók. : Úgy a Gyálu fétyi, mint a muszári bányaterületen két telérrendszer lép fel. Az egyik muszári telérnek, a Clára-telérnek csapása 9", a másiké, a Carpin-teléré 11", míg a Gyálu fétyi főteléré 1", a másika, a Kustura pedig 8" felé csap. Mind a két telérvonulat többé-kevésbbé hegyes szög alatt metszi egymást. Az egyes telérek hosszkiterjedése az eddigi tapasztalatok szerint 50—750 m.-ig változik. Minthogy e teléreknek számos kiágazása van, tulajdonképen inkább telércsoportoknak nevezhetők, mintsem egyes telé- reknek. A muszári bányatelek két főtelérét, a Carpin- és a Clára-teléreket a különböző régibb tárnákon kívül újabban a Lajos-altárnával tárták fel. (5. ábra.) A telérek dűlése többnyire igen meredek, s csekély kivétellel 70—859"-ú. Míg a Carpin-telér átlagos vastagsága 0.35 m., addig a Clára- telér 1-5 m. szokott lenni. Előfordulnak azonban olyan lencseszerű meg- vastagodások is, melyeket lokálisan tömzsöknek neveznek, s a melyeknek hossza 40—50 m., vastagsága pedig 5—15 m.-t is kitesz. A telérek szövete legtöbbször brecciás és csak ritkán észleltetett a réteges-szalagos szerkezet. A telérek kaolinos, mészpátszalagos, rész- ben kvarczos tölteléket tartalmaznak, a mely érezszemekkel, pirittel, chalkopirittel és kevesebb galenittal és szfalerittal van impregnálva. A te- lérek mellékkőzete úgy a feküben, mint a fedüben erősen kaolinizált és a telér közelében kovandokkal telehintett. A mellékkőzet mállási zónája: különböző vastagságú és változik 071—1"0 m.-ig. A mellékkőzet különben zöldköves andezit, még pedig hasonló minőségben, mint a felszinen lévő, Földtani Közlöny. XXX. köt, 1900. 2 18 D: SCHAFARZIK FERENCZ : a hol az némelykor, mint péld. a Lajos-altáró szádája felett gömbös elválású. Az arany részint parányi, szabad szemmel nem látható szemcsék alakjában fordul elő a telérek piritszemeséi között, részint pedig szabad arany gyanánt lép fel, még pedig olykor tekintélyes nagyságú tömegekben. A szabad arany alakzata többnyire denderes, mohalakú vagy lemezes. A lemezek parallel csoportosulása folytán néha több kilogramm súlyú tömegek is keletkeznek. Az aranynak a bányásztól kedvelt kisérője a pirit, illetve a markazit, ezenkívül a szfalerit; a galenit jelentkezését ellenben 4 69 emit mé el atm 188. AAL JERENEG TET Vé EN tejet etzbyáe nt BELE K 8.1 H- sánzázbszszs médeit Jatte § 6. ábra. A muszári 1891 november 6.-i nagy aranylelet. nem látják szívesen, a mennyiben ilyen esetekben az arany mennyisége csökken. Ezért a galenitet varanyrablónakv nevezik. A zúzóérez általában 4—6 gr. aranyat tartalmaz tonnánkint, egyes chalkopirites fészkek ellenben 7—8 grammot is. 1891-ben november 6-án történt, hogy a Mária-tárón, mintegy 70 m.-nyire a III. keresztvágattól DDK-re nagytömegű aranyleletet ütöttek meg.? (6. ábra.) A dús nyitás Wopacx H. úr, valamint a bányaigazgatóság szíves közlése szerint 30 óra alatt 557492 kgr.YY aranyat eredményezett. " L. FRANZENAU ÁGOSTON: A Brád környékén tett nagy termésarany-leletről. Földtani Közlöny. Budapest, 1892. XXII. köt. 80—82. old. kk FRANZENAU ÁGOSTON 57"726 kg.-ot említ. AZ 1899 ÉVI TÁRSAS KIRÁNDULÁSRÓL. 19 Wopack bányagondnok úr, akkori bányamérnökével, WürziG úrral 14 óráie személyesen dolgozott az arany fejtésénél és ezalatt 30 ker.-ot hozott ki. Az aranynak ezen bőséges előfordulása WopaAck szerint az által okoz- tatott, hogy a Clára-telérhez, a mely már amúgy is a Carpin-telérrel talál- kozott, még azonfelül egy 0705—0-10 m. vastag piritzsinór is hozzácsatla- kozott. Ezen kívül még nagy számban egészen finom kovandzsinórok is huzódtak a mellékkőzetből a Clára-telér felé (7. ábra.). Ezen gazdag lelet folytán az addig egészben véve D-felé hajtott Lajos- altáró irányát megváltoztatták és DDK-felé a Mária-táró alá vezették, a 2 IMeztek Br A 2 2) 4 5 mt. 7. ábra. Az 1891 november 6.-i dús aranylelet előfordulásának vázlata: aa — Klára- telér, bb — Carpin-telér (régibb telér, mely a fiatalabb Klára-telér által szenvedett elvetődést), c — aranyat hozó pirit-zsinor, d — finom kovandzsinórocskák a lágy, mállott mellékkőzetben. Wopack H. bányagondnok felvétele szerint. mi későbben fényesen meghozta a gyümölcsét. A kb. 45" alatt dülő Clára- telér Mária- és Lajos-tárnák közti része ugyanis szabad aranyban rend- kívül dúsnak bizonyult. Nagyobb mennyiségű szabad aranyra e helyen 1895 juniusban bukkantak és ez áldás tartott egészen 1898 január haváig. Ezen idő alatt pontosan 823655 ker. szabad aranyat fejtettek ki e telér- részből, azonkívül zúzás útján még kb. 2745 kgr.-t nyertek. A mint az ide mellékelt fejtési térképvázlatból láthatjuk (8. ábra), a szabad arany függő- legesen 30 m.-ig tartott a Lajos-altáróról föl egészen a Mária-táró szint- jéig s a telér nemességét egy párhuzamosan futó, a telérhez hol hozzá- simuló, hol pedig tőle távozó piritzsinór jelentkezésének lehetett tulajdo- 9x d 290 Dr SCHAFARZIK FERENCZ : nítani. (9. ábra.) Mig a Clára-telérnek szóban álló szakasza átlag 1-5 m. vastag volt, addig a pirit-telérke csak 0701—0-05 m.-nyi volt. A muszári bánya aranybősége az utóbbi időben kissé alászállott Egy 80 m. mély aknával konstatálták a gazdag telérek folytatását a mély- ség felé; bár vastagságban megfogyatkozva, de ércztartalomra változatlan minőségben. (Östr. Z. f. B. u. H. 1900. 142. old.) Emeuci Tag Új eli Maua Tarna 402, , 97 897870 aEi B (42 258 E; B 23035 ol 378, 67 29; 669 2! 2 58 , 9157 ? e 9, 2803 / 1 1 Tajos altaxne . 199 8. ábra. Dús szabadarany előjövetel a muszári bányában a Mária- és Lajos-táró között ker-ok, illetve gr-okban, Wopack H. bányagondnok felvétele szerint. Az altárna bejárása után Wopacgk bányagondnok úr szivessége foly- tán volt alkalmunk még az utolsó hetek dús és az iroda vasszekrényében gondosan őrzött eredményét láthatni. Egy kis kézi zúzóban a kiválóan gazdag aranystufákat kézi mozsár- ban törik szét, a marából pedig az aranyat kézi széren vonják ki. A kézi szért kezelő öreg bányász ezen műtétnél bámulatos ügyességet fejtett ki. AZ 1899 ÉVI TÁRSAS KIRÁNDULÁSRÓL. 91 A muszári telérek mellékkőzete zöldköves andezit, még pedig ha- sonló minőségű, mint a felszinen lévő. A Lajos-táró szádája felett sok helyt gömbös elválású ez az andezit s végül még csak megemlítem, hogy ezen altáró nyílásától befelé, a gondnoksági épületek felé egy ponton málló félben lévő biotit-amfiból-kvarcz-andezit bukkan ki a hegyoldalon, a melyből biotithexagonokat és kvareczdihexaedereket szabadon szedhet- tünk. Olykor még egy-egy piros gránátszem is látszik ebben a dáczitban. A Rudán és Muszáriban látott nagyszerű aranybányászatot végre méltó módon egészíti ki az új kristyóri zúzómű, mely 1897/98-ban épült és jelenleg CoxRaAps FERENcz zúzóműigazgató vezetése alatt áll. A gépház- ban két hatalmas, egyenkint 540 lóerejű gőzgépet látunk, a mely nemcsak közvetlenül a zúzóművet hozza mozgásba, hanem még egy dinamogép köz- . e man €t 30 mí". 9. ábra. A muszári aranybánya Klára-telérjének Mária-táró és Lajos-altáró szintjei közé eső szakaszának vázlata a telért nemesítő piritzsinórral együtt. WopaAck H. bányagondnok felvétele szerint. vetítésével a telepen lévő 34 ív és 151 izzólámpát is villamossággal látja el. Ezeket a felváltva használt gőzgépeket a társulat saját kőrösvölgyi, czebei barnaszénbányáiból származó szénnel tűtik. Belépve az óriási zúzóba, 180 kaliforniai rendszerű zúzónyilat pil- lantunk meg, melyek transmissziók által vannak működésbe hozva. Fül- siketítő zajjal ugyan, de bámulatos preczizióval végzik ezek a nyilak munkájukat. Az ércz szállítása úgy Rudáról, mint pedig Muszáriról leg- modernebb berendezésű drótkötélpályán történik.? xx Megemlítésre méltó, hogy a zúzóműnek a berendezését KRuPP FR. gru- sonwerki gyára szállította. 22 DI SCHAFARZIK FERENCZ. A foncsorítás itt is, úgy mint azt Verespatakon, Gura Rossián láttuk, részint a vályukban, részint pedig az előttük elhelyezett amalgam leme- zeken történik. A foncsort naponta kétszer gyűjtik össze és viszik az égető kemenczébe, a hol ez idő szerint 3—4 kgr. nyers aranyat olvasztanak ki. Ezen zúzó aranyszolgáltatását különben legjobban a következő szá- mok bizonyítják : KRudai érezekből Muszári éreczekből MS ONTATÁTTUS az s NEE O TED Akos 49:099 kg. TEDEUATANÚS epe dB 715802 ua 50019 c márczius 1 a TERRI 457436 a ADTLNS A raz KEZES NEE EE 78808 c 42:798 a ITLAJTÚS ENHES c EN se GOLOSTNt HÜZSZAAK JÜLMÁTSE KSS SZTÉZET ESNE ÉSE teje ZEN 387063 c julius .. SAN LA a E OZOTT 30-976. c ÁÜSÜSZTHÜBYE ki sz esetét es 99117 a IS4014K Szeptember sr Szt es 1 Tee LO A 280305 OGTÓDETEZE EN Aze e ASOR ZEZGKE HZ PGNokL ett november... oz OS ZOSOTLAK deczember .. sért 9 ÖN SZDNEK 25260 a TOO zTEÁNETTLS ÉSE 1 ( selő B TEL RDNG IBN DÜSGSRM februárius B DEZE et 24307 u márczius 110614 a 30-502 a -k Ezzel együtt befejeztem jelentésemet a M. Földtani Társulat 1599. évi társas kirándulásáról. Röviden akarok végezni! Mi, a kik e kirándu- lásban résztvettünk, jöttünk, láttunk és — sokat tanultunk, s azért őszinte köszönettel és hálával tartozunk nemcsak azon férfiaknak, a kik szívesen fogadtak bennünket és fáradságot nem kimélve, kalauzoltak és oktattak, hanem társulatunk kebelében azoknak is, a kik e kirándulást javasolták, előkészítették és lehetővé tették. D: KÖVESLIGETHY RADÓ. Va A FÖLDRENGÉSEK GEOMETRIAI ELMÉLETE. Első közlemény. DI: KövESLIGETHY RaDpó-tól. Hogy csillagász a geologia tevékenysége iránt érdekkel viseltetik, az természetes dolog: hisz a Föld belsejének tömegeloszlása összefügg a pre- cesszió és nutáczió jelenségével, tömegáttételek befolyásolják a sarkmagas- sági változásokat és a Föld kérgének merevségi foka szabályozza a vonzási potencziált, kihat ennek révén egészen a Hold mozgásáig és megszabja köz- vetlenül is a tengerjárás magasságát, sőt még a napnak tartamát 15. A Nap- nak periodikus aktivitása a talaj spontán mozgásában, sőt még a Föld pályaelemeinek változásában is tükröződik vissza. De ha csillagász a Föld- tani Társulatban akár csak előadás keretében is munkaköréből maga szá- mára részt kér, azt csakugyan indokolni illik. Ott, hol a közvetlen tapasztalat-szerzés a geologus fúrójával véget ér, ott kezdődik a csillagásznak és fizikusnak jogköre. A nehézségi és mág- neses mérések, melyek ma — különösen báró Körvös LoRÁND hihetetlenül megfinomult megfigyelési módszerei folytán — nem remélt pontossággal bírnak s STERNEcK RóBERT alezredes már térbelileg is eléggé kiterjesztett ingamérései, melyeket a nemzetközi fokmérés munkaprogrammjába fel- vett, betekintést engednek egyrészt a belső tömegeloszlásba, másrészt a földkéreg tektonikai szerkezetébe. A sarkmagassági változások belső tömeg- áttételekkel függhetnek össze és lelkiismeretes taglalása már eddig is ne- hány becses adat birtokába juttatta a geologiát. A tengerjárás gondos megfigyelése összevetve e jelenség szigorú elméletével a földkéreg elaszticzi- tási magaviseletének ismeretéhez vezet és érdekes ösvényt nyit, a melyen tengerjárási és földrengési tünemények egymással közlekedhetnek és egy- mást kölcsönösen kiegészíthetik. Csak jelezni akarnám, hogy a tengerjárás 14 napos periodusának kimaradásából azt az érdekes következtetést tudtam vonni,X hogy a földrengési lökés maximális sebessége meg nem haladhatja az 1800 métert másodperczenkint és hogy valamely rengés megfigyelt sebessége módot nyujt a földkéregnek az illető helyen való vastagságának megbecslésére. Nagy veszteség a geologiára nézve, hogy Lord Keunvrs, akkor még W. THomsorx a British Association glasgowi megnyitóján 1876-ban úgy k Csillagászati földrajz. Bpest 1899, pag. 694. 24 D. KÖVESLIGETHY RADÓ : saját, mint mások megelőző tanulmányaira támaszkodva teljes joggal kény- telen volt kimondani, hogy a csillagászatilag oly pontosan ismert preczesszió és nutáczió a Föld belsejének megismeréséhez adatokat nem szolgáltathat, a mennyiben úgy a teljesen merev, mint a folyós földszferoid elméletileg ugyanazon preczesszió-állandóhoz vezet. Igy megmaradt ugyan a csillagá- szatban az érdeklődés a geologia iránt, de a viszonosság — a hasznossági ok elestével — nincs meg. A mit a geologia a preczesszió és nutáczió elméletében vesztett, azt más téren iparkodtam neki visszahódítani s így a földrengések geologiai elméle- tében alig emelkedvén a laikus szinvonala fölé, a fizikus szempontjából kezdtem ez érdekes jelenségekkel foglalkozni, a melyek a földkéreg rugal- masságához füződő kérdéseivel egyenesen kapcsot létesítettek a tengerjárási jelenségekkel is. Olaszországban jártamkor megismerkedtem a fontosabb geodinamikai obszervatoriumokkal és azok vezetőivel, akik előttük kifejtett nézeteimre azt jegyezték meg, hogy örülnek, hogy egyszer csillagász 18 foglalkozik ismét e tüneményekkel. Dolgozatomat X GÜNTHER SIGMUND is szives volt figyelemre méltatni és a Petermanns Mittheilungenben megjelent birálatra is csupán azon egy megjegyzésem lehet, hogy a rengési fészek nem okvetlenül abszurd nagy mélységben fekszik, hanem hogy ott tekhetik. A földrengési számításokat rendesen a MALLrT-féle elméletre építik, a mely egyenes sugarakat tételez fel, bár ez előre láthatólag csak teljesen homogen Földben lehetséges. A feltevések nélküli probléma megoldása mathematikai szempontból sokkal nehezebb. Ha ugyanis cs az általában görbült rengési sugár egy eleme, melynek helyén a terjedési sebesség v, akkor a / idő, mely alatt a lökés A pontból B-ig jut, adva van b zzajuzáós j 1) integrál által, mely egy ismeretes fizikai tétel értelmében minimum tar- tozik lenni. A pillanatnyi sebesség az n törésmutató által is fejezhető ki, s ekkor ha az 1 indexxel ellátott mennyiségek a Föld felületére vonatkoznak. A minimum követelése variaczió-számítás révén a rengési sugár alak- k A sismikus tünemények új geometriai elmélete. Math. és Term.tud. Ert. XIII. köt. pag. 363—407, 1595. 5 A FÖLDRENGÉSEK GEOMETRIAI ELMÉLETE. 25 jához vezet és ezzel együtt minden újabb hipothézis nélkül megadja az egész rengés geometriai elemeit, a homoszeisztákat, izoszeisztákat és ko- szeisztákat. Ha ugyanis o jelenti ama szöget, melyet a földrengési sugárhoz húzott wradius vectorv bezár a tengelylyel, akkor úg —- Ne í 7 (do AROZTAKÚ Gal RSA ZET VJT 0 V n 87 e? a hol 7 valamely állandót jelent, o pedig a Föld középpontjától mért távol- ság a földsugár egységeiben kifejezve. A (. állandó jelentősége igen egy- szerű : ha ugyanis — mint fennebb — nm) a földfelületi törésmutató és e a földrengési sugár emerziószöglete, akkor CSEnyeos e. 1) A felírt integrál csak azon esetben számítható ki, ha Ismerjük a törés- mutató változásának törvényét a földközépponttól való távolsággal. Ez ismét feltételezi, hogy a sűrűség eloszlását ismerjük a Föld belsejében. Erre vonatkozólag rendesen két törvényszerűséget használunk fel; az egyik a LEGENDRE-LAPLACE-féle törvény : sin me ——— E (c—4 426, m—2:4727), a a másik, még pedig fizikai jelentőségénél fogva általánosabb kifejezés a tocHE-féle törvény, mely így hangzik SZO(15 a09; 19-10 1057 a7 0764. 5) Ebben S a Föld középpontjának sűrűségét jelenti, mely e szerint 10.10, míg amabban ugyanezen mennyiség cm—10"94 által van adva. A két törvényszerűség helyesen adja vissza a Föld középsűrűségét, a lapultságot, az ingamérésekben szereplő külömbséget az ekvátori és for- gási tengely tehetetlenségi momentumai között, végre a precessziót és nu- tácziót. Mindkettő természetesen csak szehematikus képét adhatja a Föld belső tömegeloszlásának és semmi módon nem adhat felvilágosítást esetle- ges helyi geologiai zavarokról. Minthogy itt első sorban arról volt szó, hogy az egész jelenségbe be- tekintést nyerjek, a különben egyenértékű két sűrűségi törvény közül azt választottam, a mely az integrácziót különösen egyszerűvé teszi. A lefo- lyását a jelenségnek tehát csak úgy kaphatjuk, a mint ez geologiai zavarok nélkül menne végbe. Megjegyzem azonban, hogy ez úton is tiszta képet 26 Dr KÖVESLIGETHY RADÓ : nyerünk a rengések geometriájáról s hogy más-más sűrűségi képlet beve- zetése megváltoztatná ugyan némileg a fellépő számértéket, de nem azok természetét és nem az egész jelenség lényegét. A felírt integrál adott ese- tekben numerikusan akkor is számítható, ha a rengési terület egyes pont- jaiban numerikusan ismerjük a terjedési sebességet, illetve a törési mutatót. E téren még igen sok tennivaló marad a kisérletezés számára; külö- nösen fontos volna a sebesség- és iránymeghatározás geologiailag nem ho- mogen talajban s kiváló súly volna fektetendő oly rengésekre, a melyek a tengerre is behatolva, különösen alkalmasak ezen fontos földfelületi adat megismerésére. A RocHE-féle törvényből kiindulva a törésmutató o távolságban a Föld középpontjától aes VT EE at le 1ng sg KELET, 6) 1— a 1—a " által van adva, ha u—n1—d a földfelületi törőképesség. A mennyiben a RocHE-tféle törvény a állandója nagyon közel három- negyeddel egyenlő, a törésmutató kifejezése gyakorlatilag elegendő pontos- sággal n2—-13-41—3up? 70) alakban is írható. Ha a földrengés fészke pont, s a jelenségre sem a tengelyforgás, sem a Föld geoidos eltérése befolyást nem gyakorol, akkor a földrengés ellipti- kus sugarakban terjed. (1. ábra). Az ellipszisek középpontjai a Föld 0 kö- zéppontjával esnek össze, C a rengés fészke, E az epiczentrum, CE a föld- rengésnek tengelye. Hiperbolás sugarak csak azon egy abszurd feltevés alatt jöhetnek létre, hogy a Föld anyagának törési mutatója belülről kifelé általánosságban nő, azaz törőképessége negativ. Petrografiai zavarok természetesen adhatnak rövid közökben a sugárnak hiperbolás hajlást is. Az egyenes földrengési sugár, mely a MaArLnerr-féle elméletnek felelne meg, akkor lép fel, ha a Föld törőképessége null. A. sugár-ellipszis méretei különben egyenlő viszonyok mellett tisztán azon szöglettől függnek, melyet a rengési sugár a földrengés tengelyével, azaz az epiczentrumot a fészekkel összekötő egyenessel bezár. Ennek meg- nagyobbodtával kisebbedik a sugárellipszis nagy tengelye, és ha ezen 7 szöglet 4 8) sin y — — 8t Ho Po egyenletnek felel meg, melyben ng a törési mutató a rengési fészeknek 09 távolságában, határértéket ér el, oly értelemben, hogy ezen szögleten túl fekvő sugarak egészen a Föld belsejében maradnak. Ezen y szöglet meg- A FÖLDRENGÉSEK GEOMETRIAI ELMÉLETE. 297 határoz egy elliptikus palástvonalakkal biró kúpot, melynek csúcsa a ren- gési fészek s melynek tengelye a rengés tengelyével azonos. Mindazon su- garak, a melyek e kúpon belül esnek, érezhetők a földfelületen és kilépnek a levegőbe. De minthogy a levegőnek törési viszonyai a csillagászati sugár- törés által adottak, a rengés az ellipszis leszálló ágán már nem találhatja újból a Földet, hanem a végtelenségbe töretik. A kúpon kívül fekvő ellip- tikus sugarak ellenben egészen a Föld belsejében maradnak s ott körben, illetve ellipszisben addig keringenek, mig eleven erejök a földanyag abszorp- 1. ábra. cziója folytán teljesen elvész. Az elveszése az energiának természetesen csak látszó, csak rengési energia megy át másfajú energiába. Igy tehát nagyon közelfekvő gondolat, hogy ezen teljesen endogen rengések, mely ekről a földfelületen semmit sem érezünk, a melyek azonban magukban nem lép- hetnek fel, eszközlik vagy legalább előkészítik ama tömegáttételeket, a me- lyek a geofizikusok és csillagászok egyetértő véleménye szerint a sark- magassági változások okai. Ha ez így van, akkor kell, hogy a két jelenség periodusa között legalább távoli rokonság legyen. (E nézetet ODDONE dr., a a paviai geofizikai obszervatórium tudós igazgatója is vallja). Az ugyanazon rengési fészekből kiinduló sugárellipszisek csúcspontjai 98 DI KÖVESLIGETHY RADÓ : (1. ábra) ovális 44 BB" felületen fekszenek, mely a Földet két, a rengési tengelyre merőleges parallelkörben metszi. Az epiczentrum körüli héja a Föld fölé emelkedik, a rengési tengely ekvátorzónája a Föld belsejében terül el. E felület alakjából, melynek ábránk csak egy meridián-metszetét adja, tüstént látni, mily sugarak érezhetők a Föld felületén s melyek azon sugarak, a melyek a Föld felületét el sem érik. Az érdekes burkoló felület- nek egyenlete a au. 2ap 9 :! — a2) E 1 Moss] cos 2 1—a-t-u Tr 1—a3-u ! 103 ahol u az ellipszis fél nagy tengelyét, o ezen tengelynek a rengési tengely- lyel képezett szögét jelenti. Tekintettel a értékére elegendő pontossággal a Ú 1 : 31 aal ( ús Gé a 6i 5 alakban is írható. Ha összekötjük mindazon sugárellipsziseknek a Föld felületét érintő csúcspontjait, melyek y szöglet alatt emelkednek ki, akkor nyerünk oly kört, mely a földrengés határvonalát adja. Ennek gömbi sugara az epi- czentrumtól számítva § IE : tang W -Wwo2—1 , ) a hol au ! — Ú 1 SZET EZTET 0 vagy közelítésben tt 94 ; s 1852 KA egyenlet által van adva. A sugárellipszisek méreteinek taglalása amaz érdekes és váratlan eredményekhez vezet, hogy a rengési fészek legnagyobb mélysége, arány- lag legkisebb rengési terület mellett egészen 1170 kmre szállhat le. Ilyen földrengésnek hatása csak egy 309-os gömbkalottában érezhető, tehát a földfelület sé Asattók 15 18 rázkódtatta meg. A sugárellipszis közelebbi megvizsgálása különben azt mutatja, hogy a legkedvezőbb esetben a rengés fészke V TEA I Po zni — — l sz n — a V 3 részén, míg a nagy lissaboni földrengés a Föld egy A FÖLDRENGÉSEK GEOMETRIAI ELMÉLETE. 99 azaz egészen 2700 kmnyi mélységig szállhat le, a nélkül, hogy az egész Föld érezné a rengést. Német kritikusommal szemben meg kell jegyez- nem, hogy az elmélet nem kivánja e nagy, szokatlan mélységeket, hanem ezeknek csak lehetőségét engedi meg. A rengésnél fontos elem az emerziószöglet, azaz a rengési sugárnak emelkedése a hely horizontja fölé. Ez szabja meg az intenzitás vertikális és horizontális összetevőjét. Ha ugyanis a rengés intenzitása 1, vertikális és horizontális összetevője 7; és 14, az emerziószög e, akkor 1 ÜSMNEL tn ÜCOS B 12) Az utóbbi természetesen az epiczentrumon átmenő legnagyobb kör mentén van olvasva. Ez szétbontható végre egy észak és egy keletirányú össze- tevőre s e két utóbbi, valamint a vertikális összetevő az, a melyet a mo- dern szeizmometerek megmérni engednek. Ha az epiczentrum geografiai hosszúsága és szélessége 2, Do, a megfigyelési hely fekvése ellenben 2, 6, akkor ismert gömbháromszögtani tételek értelmében : HLNY cos bg , cos o sin § — sin Ő sin a — sin (1— 2) — és cos a — — sz éseel! E 1199) sin o sin e cos adja a lökésnek északról keletfelé olvasott azimuthját, és így t— VEOBEeBMUG " TÉS" 1 VGOBOCOS A 14) egyenletekben a rengésnek észak és keletirányú komponenseit. Az emerziószöglet vo távolságban az epiczentrumtól 5 leő58 (0 — e) sin? 0] —cos?e 11209) elegáns egyenlet által számítható ki, mely egyszersmind a koszeiszta, az egyenlő emerziószöglettel biró pontok összeségének egyenlete. A földren- gés határán az emissziószöglet —O, a mennyiben a Földet épen érintő ellip- szis apexe a földfelülettel párhuzamosan halad. Ebből is adódik e—O számára a rengésnek (9. egyenlet) előbb adott határa. Ha a Föld törőképessége ,—0, akkor w—0 és a rengés fészkének mélysége (dos — c08(0—0)" mint a MacLer-féle elméletben, ha nem hanyagoljuk el a Föld görbületét. Bármi legyen is az emerziószöglet, az epiczentrumtól kis távolságra fekvő helyek számára og mindig csak kevéssel kisebb, mint 1, tehát MALLET már elméleti okokon is csak igen kis mélységeket találhat. 30 DI KÖVESLIGETHY RADÓ:; Mindazon pontok összesége, melyekbe a rengés ugyanazon idő alatt ér, megalkotják a rengési hullámfelületet és ennek metszése a földfelü- lettel a homoszeiszta. A hullámfelület kéthéjú transcedens forgási felület (2. ábra), melynek forgási tengelye a földrengési tengelybe esik. Az egyik héj a földfelülethez közel eső zárt felület, mely a Földet két, a rengési ten- gelyre merőlegesen álló parallelkörben metszi. A másik héj nyitott, és rész- ben imaginarius lévén, fizikai jelentőséggel nem bír. A homoszeiszta egyenlete bonyolódott ugyan, de eczélszerű átalakítás alapján — mint később látni fogjuk — numerikus számolásra nagyon alkalmas. d. (ADVA: Legyen T azon idő, mely alatt v, felszíni terjedési sebesség mellett a lökés a czentrumból a Föld felszínének azon pontjához jut, mely az epi- czentrumtól v gömbi távolságra fekszik ; legyen továbbá au Ez él 16 1 1—a1-u ) vagy minthogy a—?/4 nagyon közel, 31 EZ ESB 17 1 gé ) A FÖLDRENGÉSEK GEOMETRIAI ELMÉLETE. av! egy, tisztán csak a földfelületi törőképességtől függő állandó, a mely, mint- hogy u null és végtelen között fekhetik, a következő 9 .) egyenlőtlenségnek tesz eleget. Ha továbbá re ismét az emerziószögletet jelenti, akkor az 1) vagy 2) alatt adott a KEÍNLS Ta f/ 19) TE d dapsa FÜGG VAJ TE 1; [a §ime— a 00 eztet e -k 1 arcsin Zizi veze gegyi KET (Eg) c08? e 2409—1 J — arcsin ——— — €] . 90) V1—4g( 1Egje cos? ( Ha az időt, mely alatt a lökés a fészekből az epiczentrumba jut 79-lal jelöljük, akkor ez az imént adott kifejezésből az által adódik, hogy az epi- czentrumnak megfelelőleg e—90" tétetik. E szerint e — (arcsin (24—1) — arcsin (2908—1)) DA) Vg d Ezekből a (ESA! 99) időkülömbség nyilván azon f idő, melylyel az epiczentrumtól p távolságban fekvő hely a lökést későbben érezte, mint az epiczentrum. t tehát a meg- figyelések által közvetlenül adott érték. A t számára adott egyenlet nem csupán nagyon bonyolódott, hanem egyenesen alkalmatlan is, minthogy még az ismeretlen emerziószögletet tartalmazza, mely helyett az epiczentrumtól számított gömbi távolság p ho- zandó be, mely mennyiség akár térképből is könnyen kivehető. E czélra szolgálhat a koszeiszta 15) egyenlete, mely e szerint feloldva és tekintettel arra, hogy 32 Dr KÖVESLIGETHY RADÓ: ú ! E 399 u fid új 94522) j ; - I tang e— ——— (WV 1—9—9go1— gp cos? 9—(1—g)egtosgi 23) 09sm o eredményhez vezet. Ezen egyenletből kellene sin e és cos e-t kiszámítani és a T, T, kifejezéseibe helyettesíteni, a mi beláthatatlan komplikált és szá- mitásokra kevésbbé alkalmas alakhoz vezetne. A szóban forgó egyenletek- nek egy más, a gyakorlat szempontjából lényeges hibája, hogy kis mennyi- ségeket mint nagy számok külömbségét adja, azaz aránylag kis pontosság elérése czéljából is sokjegyű számokkal kellene operálni, a mi a rengési megfigyelések megszokott pontosságával semmiképen arányban nem áll. Minthogy g mindig valódi tört, a fészek mélysége a gyakorlatban kö- zel fekszik a Föld felszínéhez, úgy hogy og közel —1, vagy 1—g szintén kis tört, czélszerű lesz az adott kifejezéseknek gyorsan konvergáló alakokra való bontása. A hullámfelületnek tanulmányozása már a 2. ábra megtekintéséből egy nehány érdekes tulajdonságra vezet, melylyel a földrengés bir. A föld- rengés érezhető egy és ugyanazon időben az epiczentrumban s annak anti- podus pontjában, még pedig mindkét helyen oly körön belül; mely a null- homoszeisztával van adva; a két területet elválasztja egy ekvátoriális öv, melyen belül a rengés nem érezhető. Ennek sugara összeesik természete- sen a rengés határával. A Föld belsejében fekvő teljes ellipsziseket a ren- gés ugyanazon 17 2540 20. Von --)4—a) ge — 19 23) idő alatt futja be, bárhol legyen is a rengés fészke és bármilyen legyen az ellipszis mérete. Ha pl. v,—637 m, azaz a földsugár e, akkor r-nak HAt 10,000 két lehetséges minimumértéke u — —- és u— co számára 9 d TI SOS MERET OSRBZOTT Minthogy ilyformán az endogen rengések mindig együtthaladnak, energiájuk nem oszlik meg, és még inkább képesek belső tömegáttételeket eszközölni. A legfontosabb eredmény azonban az, hogy a terjedési sebesség ab- szolute nem számítható ki úgy, hogy a Föld felületén mért távolságot egy- szerűen a befutásra szükséges idővel osztjuk. Ez minden esetben túlságo- san nagy sebességhez vezet, még pedig különösen éppen az epiczentrum körül, a mit a 2. ábra szintén közvetlenül feltüntet. Hiszen ugyanazon A FÖLDRENGÉSEK GEOMETRIAI ELMÉLETE. 33 hullámfelület A pontját, mely a (/" fészektől nyilván távolabb fekszik, mint az epiczentrum, a lökés ugyanazon idő alatt éri el, mint az epiczentrumot magát. Egy számpéldában, melyet kidolgoztam, a sebességet 637 m-nek vettem fel. Az epiczentrum körül a távolság és időköz hányadosa 7000 mé- teren felüli látszólagos sebességhez vezet. Ezért nem tartom helyeseknek a Charlestonei rengés számításait, a melyek 5000 méteren fetüli terjedési sebességekhez vezetnek. E hiányt nagyon is ismerik és REBRUR- PASCHwWITZ pl. már határozottan azt vallja, hogy a terjedés a Föld testén át történik. Hogy azonban a rengés az epiczentrum antipodus pontjában is érez- hető, erre példa az 1894. okt. 27.-i nyugot-argentiniai rengés, mely a mi- kroszeizmikus feljegyzések szerint 13,600 km-nyire volt érezhető, és az 1877 május 10.-i iguiguei rengés, melyet NYRÉN a pulkowai csillagda egy libelláján érzett 12.560 km-nyi távolságra. Az intenzitás tanulmányozása természetesen arra tanít, hogy az epiczentrumban romboló rengés az anti- póduspontban legfölebb mint mikroszeizmikus mozgás jelentkezik. Mert ha, a földanyag abszorpczió-koefficienséül azt a számot választjuk, mely MALLET megfigyelései szerint az 1857.-i nápolyi rengésből durva közelítéssel leve- zethető, akkor az antipodusi rengés intenzitása az epiczentrumban észlelt- nek 40.10-$-szorosa. Vagyis míg pl. az epiczentrumban egy 10 m magas gránitfal 10 cm-rel emeltetik, az antipoduspontban a rengés a barometer higanyát 10-7£ mm-rel emelheti csupán. A rengési elemeknek levezetése természetesen tisztán számoló munka. Ha két koszeisztán és egy homoszeisztán fekvő pontot ismerünk, a mi a számolóra nézve a legelőnyösebb választás, akkor. megismerjük a rengési fészek mélységét, az első lökés absolut idejét, a földfelületi terjedési sebes- séget és törésmutatót, a földkéreg rugalmassági moduluszát, a Föld közép- ponti sűrűségét és a sűrűségnek befelé való növekedésének mértékét. Az in- tenzitás meghatározására természetesen két izoszeiszta pontjának ismerete szükséges, melyek azután a Föld abszorpczió-koefficiensét is adják. Ezek után megbecsülhető a Föld belsejében eltünt energia és a földrengés okozta nehézségi gyorsulási változás is, mely utóbbi, mint önállóan megfigyelt elem természetesen a rengés jellemére nézve ad fontos felvilágosítást. A földrengési görberendszerek méretei nagyon érzékenyek az elméleti felvett állandók csekély változásai iránt, és így érthető, hogy már a föld- felületi sűrűségnek csekély változásai is a homoszeiszták különben közös alakját sok kilometernyi mély öblökkel torzithatják. Ennek megfelelőleg az elemek kiszámítása sokkal tökéletesebben is berendezhető. Ha ugyanis csak oly pontok adatait használjuk fel, a melyek az epiczentrumon átmenő vertikális sikban feküsznek, akkor az összes elemek minden egyes vertiká- lisban külön-külön meghatározhatók. Igy egyrészt megállapítható legalább közelítésben a fészek alakja és terjedelme, másrészt az elemek az azimuth függvénye gyanánt állíthatók elő. Földtani Közliiny. XXX. köt. 1900. 3 34 Dr: KÖVESLIGETHY RADÓ" A levezetett elmélet kétségtelenül helyesebb úton jár, mint a MALLET- féle vagy ScHmipr-féle és csak azon egy ellenvetés érheti, hogy a feltétele- zett RocHE-féle törvény nem elegendő közelítést biztosít. Ezzel szemben azt hangsúlyozom, hogy esetleg jobban megfelelő sűrűségi törvény sem fog vezetni elméletileg más eredményekhez és hogy első czélom egyáltalá- ban a jelenség tipusos tulajdonságainak kutatása volt. Ha arról van szó, hogy az elmélet számítások alapját képezze, akkor természetesen többfelé kiegészítendő. Első teendő, hogy a jelenségből lehetőleg sokat írjunk le, a nélkül, hogy explicit sűrűségi törvényt tételezzünk fel. Ez tisztán analitikai, még pedig függvényelméleti feladat. Másodszor megállapítandó a sűrűségnek oly tetszésszerinti kifejezése, mely az összes megfigyelt rengéseknek eleget tesz, s melynek koefficiensei a rengésből levezetve, geologiailag az illető. vidékre jellemző adatok. E második feladat feltételezi, hogy számos rengésről rendelkeztünk megbizható adatokkal s hogy ezeket a jelen elmélet alapján átdolgoztuk. Csak így nyerhetjük amaz útmutatásokat, a melyek az elméletnek egyik vagy másik irányban való tökéletesítéséhez vezethetnek. A jelen dolgozat inkább kivonatos ismertetése e tárgyra vonatkozó fennebb idézett értekezésemnek. Az abban adott egyenletek, bár tartalmi- lag helyesek, numerikus számolásokra kevéssé alkalmasak és e hátrány éppen azon elemnél mutatkozik leginkabb, melyet a földrengések meg- figyelői legsűrűbben és még legmegbizhatóbban adnak, az időnél. Ennélfogva szükségessé vált, hogy ezen egyenleteket oly módon vál- toztassam át, hogy numerikus számolásokra ne csak alkalmasak, hanem egyszersmind kényelmesek is legyenek. Egy következő közleményben össze fogom állítani az összes számadásra szükséges formulákat, melyek az ú alakban ép oly kényelmesek, mint akár a MAnner-féle formulák. Sőt a tulajdonképeni számolás zöme alkalmas berendezésű táblázatokkal teljesen él lesz kerülhető. IRODALOM, 35 IRODALOM. (1., Loewinson Lessing: Kritische Bemerkungen zur Systematik der Eruptivgesteine. — Josefit. (Tschermaks Mineralogisehe und Petrogra- phiscne Mittheilungen. Neu Folge Bd. 19. III. Heft. 19007. Szerző a Földtani Közlöny mult 1899. évi kötetének 210. lapján német for- dításban közölt és dr. Szádeczky Gyula tollából származó c Uj telér kőzet Assuan- bób czímű közleményben leírt Josefitet veszi birálat alá. Megjegyzéseit 3 cso- portba foglaija össze és arra az eredményre jut, hogy a leírt közet új elnevezésé- nek abszolute nincs helye s a Josefit elnevezést a petrografiai nomenklaturából törülni kell. ; Kifogásai közül a leglényegesebb a 3. pontban foglalt, a hol azt tárgyalja, hogy az elemzés adatai a mikroszkópos vizsgálatnak ellene mondanak. Ezeket a megjegyzéseket azonban először nem Lozwriwxson LEssixG tette meg, mert ezek Társulatunkban már az értekezés előterjesztése után dr. SCHAFARZIK FEREwxcz és dr. SCHMIDT SÁNDOR részéről megtétettek s melyeket a szakülésekről felvett jegyzőkönyvekben a Földtani Közlöny 1898. évi XXVIII. k. 66. lapján és az 1899. évi XXIX. k. 184. lapján — csupán csak magyar nyelven — közöltünk. (2.) Athanasiu Sava dr. : (reologiai tanulmányok az északmoldvai Kár- pátokban. (Jahrbuch der k. k. Geol. Reichsanstalt. Jg. 1899. XLIX. Bd. 3. H. Pag. 429— 492.) A munka első része Glodu vidékének geológiájáról szól. Ez a vidék a, moldvai kristályos tömeg belső részén, az erdélyi határ közelében van. Északról a Piciorul Calimanel (1500 m.), és a Dealu Vanat (1640 m.), keletről a Dealu Glodu (1450 m.) hátság, délről a Piciorul Vacariei és nyugatról a Caliman ( Kele- men) hegység határolják. Ez a vidék morfologiailag és geologiailag a Bistritza- hegység nyugati széléhez tartozik, délnek Bélbor és Borszék felé a Gyergyó-hegy- ségben folytatódik. Glodu vidékét kristályos palák, felső kréta lerakodások és tra- chit tufák alkotják. A kristályos palák ezen a vidéken kvarcz tartalmú csillám- pala, közönséges csillámpala, fekete kovapala, szericzit csillámpala és kristályos mészkő képében találhatók. A kvarczdús csillámpala a kristályos paláknak talán az alsó csoportjához, a többi kristályos kőzetek azonban a kristályos palák felső csoportjához tartoznak. A felsőkréta lerakodások szakadatlan vonulatban húzód- nak ÉNY-ról, Paltinisehtől DK-nek, a Glodu és a Neagra patakok torkolata felé ; a vonulat északon keskeny, dél felé mindinkább kifejlődik, valószinüleg a felső krétatenger fjordszerű beöblösödése hagyta hátra e lerakodásokat a kristályos tömegek között. A rétegsorozat alulról fölfelé a következő: 1. konglomerát, 2. Exogyra columba tartalmú homokkő, 3. homokkő és márga váltakozva, 4. Inoceramus tartalmú márga. Ezek közül a Konglomerát és az Exogyra tartalmú homokkő a Cenomanhoz tartoznak. Ebben a homokkőben a következő fossziliák 6313 36 IRODALOM. találhatók : Exogyra columba Lam., Exogyra cf. conica Bow., Exogyra lateralis Niuss., Ostrea Hippopodum NIixss., Anomia subtruncata d"ORB., Lima Pseudoear- dium Rxuss., Lima semisulcata Niuss., Fecten Dujardim A. Röm., Pecten cf. inse- rens GEIx., Natica (zentii S50w., Callianassa antigua Orro, Pyrina inflata d"ORBE., Serpula granulata S0w. Az inoceramusos márga a Turonhoz tartozik és ebben paleontologiai alapon három zónát lehet megkülönböztetni, u. m. a) Inoceramus labiatus SCHLorH., Inoreramus latus Mawr. és a Micraster gibbus Gonpr. zónáját, b) az Inoceramus Brogniarti Sow., IMmoceramus striatus Mawr., Inoceramus Decheni A. Röm. zónáját, és c) az IMmoceramus Cripsi Manr., Lytoceras mite HAuER zónáját. A Cenoman és Turon között levő homokkő és márga betelepedés tk. petrografiai átmenet az exogyrás homokkő és az inoceramusos márga között ; néhol, mint pl. a öurducon egészen hiányzik, úgy hogy az inoceramusos márga közvetlenül az exogyrás homokkövön fekszik. A fauna jellege a cseh-szász és a lengyel kréta tipusa szerint alakult ki, hasonlóan a Vágvölgy homokkövei s kon- glomerátjai és a puchói márga faunájához, valamint a Persányi-hegység, Buko- vina s Máramaros felső kréta kifejlődéséhez ; a mi arra utal, hogy a Kárpátokon kívül levő krétatenger összefüggött a Keleti Kárpátok belső oldali krétatengerével. Ellenben Erdély nyugati határhegyei Szilágy- és Biharmegyékben és Déli Kárpá- tok kréta képződései a Rudistákkal s Actaeonellákkal a Gosau kréta jellegét mutatják, a mit valószinűleg a tenger melegebb temperaturája okozott. A Dealu Paltinisch kristályos palái és a Kelemen-hegység andezit tömege között, a Dra- "goiasa patak mentén vékony sáv trachit tufa húzódik, ortofiros szerkezetű biotit- trachit, azaz valóságos trachit tufája. Telepedéséből kitűnik, hogy ez a trachit tufa idősebb az andezitnél. A moldvai kristályos tömeg belső szélén északról délre törési vonal ismerhető fel. Hz a vonal a Dragoiasa és a Calimanel patakoknál majdnem pontosan összeesik a Kelemen-hegység eruptiv tömege és a kristályos palák között levő geologiai határral. Észak felé a törési vonalon mintegy hat szén- savas forrás tör elő. A felső krétalerakodások gyűrődöttek s gyűrődésük csapása általában a kristályos fekvőével megegyezik. Ez arra mutat, hogy a felső kréta- lerakodások előtt gyűrődött kristályos palák még egyszer közösen gyűrödtek a felső kréta korú képződményekkel együtt. A munka második része a Caliman- (Kelemen) hegység andezit tömegét tárgyalja. A moldvai és erdélyi Keleti Kárpátok belső oldalán és az erdélyi tercziér medencze keleti szélén a Hargitta fiatal vulkáni tömege emelkedik. A Maros áttörésétől északra eső része a Dorna, Borgó és Bisztricz vonaláig a Kelemen- hegység, a melynek táblás hegység jellege van. Legmagasabb ormai, így a Cali- man Isvoru (2031 m.), a Pietrosu (2102 m.) Erdélybe esnek. A hegység széles hátán az egyes oszlopos és toronyszerű kiemelkedések arra mutatnak, hogy a plató széle egykor jóval magasabb volt. A Kelemen-hegység andezitje mintegy 900—1100 méter vastagságú tömegben ál), a mi természetesen csak maradvány az egykori hatalmasabb, magasabb eruptiv takaróból. Ez a hatalmas tömeg vete- kedik az északamerikai Cascade-Mountain (600—1200 m.) andezit tömegével. A Hargitta-vonulat kőzeteinek tanulmányozásával már sokan foglalkoztak, így RICHTHOFEN FERD. br., SrTacHE G., HANSEL V., HERpIcH FR., HAvER F., PRrmics GyY., WHITMANN URoss, BEckKE F., ScHMIDT S., Kocn A., Pánry M. Az irodalmi adatok felsorolása után a szerző a trachit kérdéssel foglalkozik; majd rámutat, hogy a IRODALOM. 37 Kárpátok andezitjében a hiperszthén nagy elterjedését SCHAFARZIK FERENCZ dr., a magyar petrografus mutatta ki. A Kelemen-hegység erupcziója erős hamu- és tuskószóródással kezdődött, ezt a tufa és breccia fölhalmozódások bizonyítják, a melyek az andezit tömeg szélének alsó részében találhatók. Erre lávaömlés követ- kezett, időközönkint hamuszóródással megszakítva. Az erupczió végén a Caliman Isvoru és Lucaciu híg lávája folyt ki. A legalsó tufa és breccia fekvetek azonban az andezit erupcziónak nem első termékei, mert ezek a brecciák a legkülönbözőbb andezit-változatokból állanak, a melyek nyilvánvalólag még idősebb andezit taka- róból valók. A Kelemen-hegység andezitje E-D irányú hasadásokból tört elő, az egyes tömegek az ismételt kitörések következtében egyesültek s végül az egymás fölé került lávatakarók s laza anyagok kiterjedt platóvá alakultak. A Hargitta- vonulat 150 km. hosszában egybefüggő tömeg, a mely, miként már RICHTHOFEN br. megjegyezte, csaknem egy kőzetből való és egyetlen nagy erupczióhoz tartozik. A Kelemen-begység kőzetei túlnyomóan a I. piroxén-andezit tipushoz tartoznak. És pedig a) augit-hiperszthén-andezit található a Deluganu, Buccinis, Piatra Caliman, Buccinisch patak, Caliman-Ciribuc, Taetura patak, Neagra, Piciorul Panac, Lucaciu (a Triplex confinium mellett), Piciorul Latu és a Piciorul Tzarca környékein ; b) piroxén-amfibol-andezit a Buccinisch patak mellett; c) tömött augit-andezitből áll a Caliman-Isvoru, Piciorul Tziganului s a Haita-patak partja, salakos augit-andezitből a Pietrele rosie. II. Amfibol-andezit csak a Triplex con- finium és Lucaciu között levő háton, egészen elszigetelten található. A Kelemen moldvai oldalán az andezit tufák és brecciák hatalmasan kifejlődöttek az andezit tömeg szélein, míg ennek belseje felé kiékülnek. Miként a Hargittában, úgy itt is tetemes vastagságúak, a hegy lejtőin 1500 m. t. f. magasságig felhúzódnak. A szerző RicHrHnorExnel szemben szárazföldi hamuszóródásra következtet, mint- hogy a tufákban sehol sem talált szerves maradványt, sehol olyan nyomokat, a melyek tengerben való leülepedésre utalnának. A tufák a Dragoiasa patak tufájá- nak kivételével a piroxén-andezit tipushoz tartoznak s a kitörés ugyanazon per1- odusából valók, a melyből az andezit-lávák. A kitörés korára nézve a szerző csak annyit állapíthatott meg a Neagra Sarului mellett levő palaeogén lerakodásokból, a melyek semmiféle andezit töredéket sem tartalmaznak, hogy a Kelemen ande- zitje a legfelső eoczén, illetőleg az alsó oligoczén (liguriai emelet) lerakodásai után tódult fel. A Dragoiasa patak mellett levő feltárás pedig azt mutatja, hogy a trachit idősebb, mint az andezit. A Keleti Kárpátokban az andezit kitörések a mioczén második felében kezdődtek s a plioczénben folytatódtak, Keleti Erdély trachit-kitörései Kocn A. szerint a középső oligoczénbe ( Tongrien) esnek. A Kele- men-hegység moldvai oldalán a fiatal vulkáni kőzetek ekképen sorakoznak egy- másután, kezdve a legidősebbel: trachit, piroxén-amfibol-andezit, augit-hipersz- thén-andezit és a tiszta augit-andezit. Ez a sorozat megegyezik a magyarországi tercziér vulkáni kitörések sorrendjével; a Kárpátokban ugyanis a harmadkori vulkáni működés a savas kőzetek (trachit, riolith) kitörésével kezdődött s a. bázisos (andezit, bazalt) kőzetekkel végződött. : ParPP KÁROLY. IRODALOM." u (0) (3). P. Ototzkij : Der Einfluss der Wülder auf das Grundwasser (Zeit- sehrift für Gewásserkunde. 4. Heft, 1898). Szerző a voronesi kormányzóságban fekvő sipovi erdőben és a cher- soni kormányzóság fekete erdejében megfigyelte a talajvíz görbéjének sajátságos ingadozását. A sipovi erdőt steppék veszik körül és az erdőtalaj geologiai alkotása megegyezik a steppék talajával. A felső agyagréteg alatt vörös márga van, melybe kavics és vékony homokrétegek vannak ékelve. Majd mélyebben szürke tercziér homok s ez alatt hatalmas kompakt tercziér agyag nyugszik. Ezután meghatáro- zatlan korú foszfát tartalmú homoktelep következik, a melynek feküjét krétakorú rétegek képezik. Az erdőt környező steppén, c rétegekben három horizontban van víz. Legkevesebb vizet szolgáltat a fedő agyag; de annál vízdúsabbak a tercziér agyag homokos rétegei és a legmélyebben fekvő krétarétegek. Már az általános tájékozódásnál feltünt szerzőnek az, hogy míg a steppén, a mely csak gyéren van fűvel benőve, ez a három vízhorizont konstatálható ; addig az erdőben az első teljesen hiányzik, a második pedig vízszegény és mélyebben fekszik, mint a steppén. Feltünő volt az is, hogy az erdő határán és a steppén sok forrás van; az erdőben pedig ezek száma annyira csökkenik, hogy 11,099 km? területen alig három vízszegény forrás található. Sajátságos, hogy az erdei kutak szárazak, az erdőszélen és steppén pedig vízzel telvék. Már a parasztok is tudják, hogy a kúta- kat csak a tisztásokon és az erdőn kívül kell keresni és vájni. Ototzkij az általános tájékozódás után a kutak által szolgáltatott adatokat is felhasználva, fúrásokkal igyekezett a talajvizviszonyokat felderíteni. Lehetőleg sík területen, egyenes vonal mentén, a mely részben a steppén húzódott, részben pedig az erdőbe nyúlt be, több ponton fúróval hatolt le addig, a míg a talajvíz jelentkezett. Igy különösen az erdő éjszaki és nyugoti szélén négy irányvonalban eszközölt fúrásokkal konstatálta, hogy a fúró identikus geologiai rétegeket tűzött át és hogy azon homoktétegek, a melyek az erdőn kívül víztartalmúak, az erdő- ben teljesen szárazak ; vagy ba csekély mennyiségű vizet tartalmaznak is, ennek nivója sokkal mélyebben fekszik, mint a steppén. Ehhez hasonló viszonyok vannak a chersoni kormányzóság Alexandria kerületében levő fekete erdőben is. Az erdőterrén horizontális síkot képez, melyet mély útak és vízmosásos árkok szaggatnak meg. Ezek az erdő éjszaki határát képező Inguletz völgybe nyílnak. 1869-ben Barbot de Marny vizsgálta először a terület geologiai felépítését, később Sokolow végzett hidrogeologiai vizsgálatokat Cherson környékén, de az erdőt mindketten elhanyagolták. Szerző vizsgálatai szerint az erdő alapkőzetét gránit, gneisz és kristályos palák képezik. Közvetlenül erre homok, majd lignit és lignites agyagos homok települ. Ezt barna agyag fedi, a melyen mint legfelsőbb réteg lösz foglal helyet. Ehhez képest a hidrologiai feltételek igen egyszerűek. A talajvíz első nivója a lösz és agyag határán van, a második nivó pedig a gránít felett a homokban. A felső vízvezető réteg az erdő- ben nem szolgáltat forrásokat, csak a környező steppén. Az erdőben a vízmosásos árkokban kibukkanó források mind a második vízvezető rétegből szivárognak és az erdei kutak is kivétel nélkül mind ebből a szintből kapják a vizet. IRODALOM. 39 A Csermoljaszka és Rudka nevű folyócskák nem az erdőben, hanem azon kívül erednek és az erdőt átszelve ömlenek az Inguletzbe. Szóval az erdő itt is vízszegényebb, mint a környező steppe. Szerző az erdő déli részén horizontális térszinen öt irányvonalban igyeke- zett a talajvíz-viszonyokat felderíteni s úgy itten, mind az előbb említett Sipovi erdőségben tett megfigyelései alapján konstatálja, hogy egyenlő geofizikai felté- telek mellett a talajvíznek az erdőkben mélyebben fekvő szintája van mind a kör- nyező steppén vagy a szomszédos erdőtlen területen, A talajvíz görbéje az erdőben néha igen meredeken hajlik le. Igy a Si- povi erdőben Erisevnél — 190 m. hosszú vonalon 10-96 méternyire sülyed Laptievnél EöSZB ) ) HOS ) ) A fekete erdőben Sandrovnál 200 s ) , 495 , , Zybulevnél 114 , , 10-78 j , Régi erdőkben a lehajlás nagyobb, mint a fiatal erdőkben, hol 80 m. hosz- szú vonalon csak 1"57 m. esés konstatálható. HÓBÁNYI GYULA, (4.) G. Schweder : Die Bodentemperaturen bei Riga. Riga, 1899. Dr. F. Bunsz 1881 január 1.-én Rigától délkeletre 5 versztnyi távolságban Fridrichshofon a talajhőmérséklet megfigyelése ezéljából állomást alapított. A megfigyeléseket száraz, homokos és árnyéktalan füves térségen végeztette különbvöző mélységben. Részben a talajvíz behatolása, részben a készülék befa- gyása gátolta a rendszeres megfigyelést, úgy, hogy azt többször meg kellett sza- kítani. A megfigyelések tizedfokos beosztással és korrekcziós táblával ellátott hőmérökkel eszközöltettek. Szerző a BuHsE, valamint saját adatait, tehát 13 évi munka eredményét foglalja össze becses dolgozatában. Szerinte Riga táján 2-8 m. mélységben az évi közepes talajhőmérséklet öt év adatai alapján 7-4? C. Minden évben átlag junius 17.-én és deczember 14.-én észlelhető a talajban tényleg ez a közepes hőmérsék. A minimum április 21.-én következik be 3:68? C.-sal, a maxi- mum pedig szeptember 11.-én 10-96" C.-sal. Ebből kitünik, hogy a minimumtól a, maximumig 143 nap, s innen viszont a minimumig 79 nappal több, tehát 222 nap telik el, vagyis megállapítható, hogy a temperatura gyorsabban emelke- dik, mint sülyed. A minimum késését WANNARI szerint a hó és jégtakaró okozza. Minél mélyebbre hatolunk, a minimum annál jobban késik, de hőértéke a, mélység arányában nő, úgy, hogy pl. 01 mben februárius 8.-án 14:57 C, 0-8 m.-ben márczius 2.-án 1857 C, 2:8 m.-ben április 21.-én 3"77" C. A maximum a mélység arányában hasonlóan később áll be, hőértéke azonban csekélyebb lesz, Igy pl.: 0-2 mben julius 9.-én 20-49 C., 166 mben augusztus 13.-án 13:59 C., 2:8 mben szeptember 11.-én 11-09 C. Miután a megfigyeléseket mindig reggel 7 óra tájban végezték, a magasabb rétegek maximális hőmérséke nincs oly pontosan kiszámítva, mint az alsóbb rétegeké, a hol a hőmérsék napi ingadozásai nem olyan nagyok. HÓBÁNYI GYULA. 40 A MAGYAR GEOLOGIAI IRODALOM REPERTÓRIUMA. 1899. A MAGYAR GEOLOGIAI IRODALOM REPERTÓRIUMA, 1899. Adda K.: Az ujvidéki városi artézi kutról. (Földt. Közl. 1899. XXIX. k., 1—4. í. 13—15. 1.). Anonym. Die Freimachung der Steinkohle in Ungarn. (Mont. Zeit. 1899. VI. Jg. Nr. 19. p. 427—429.). j Böckh H.: Nagy-Maros környékének földtani viszonyai, (M. kir. Földt. Int. évk. XIII. k., 1. f., 1—58 l., I—IX. tábla). ? Böckh H.: Orca Semseyi, uj orca-faj a salgótarjáni alsó-mioczén rétegekből. (M. kir. Földt. Int. évk. XIII. k., 2. f., 93—98. I., XIII. tábla). B. L. L.: Mineral industries in the Zalatna- Preszák district, Transylvama ; ismer- tetés. (Transact. o. t. North of England Institute of mining and mechanical Engineers vol XLVIII., 1899. p. 16—17.). B. L. L. : Pyrites-deposíts of Schmöllniz Hungary ; ismertetés. ( Transactions o. t. North of England Institute of Mining and mechanical engineers, vol XLVIII., 1599. p. 12—15.). Cholnoky 9. : Dél- Mandsuország orotektonikai viszonyainak rövid összefoglalása. (Földt. Közl. 1899. XXIX. k., 8—10 f., 223—235 1.). Cholnoky E. v.: Vorláufiger Bericht über meine Forschungsretse in CGhina. (Petermanns Mitth. aus Justus Perthes" Geogr. Anst. 45. Bd., 1899. I. p. 8—13). Cholnoky E. v.: Kurze Zusammenfassung der wissenschaftlichen Ergebnisse seiner. Reise in China und in der Manschurei in den Jahren 1896—1598. (Verh. d: Ges. f. Erdkunde zu Berlin, Bd. XXVI. 1899. Nr. 5—6. p. 251—261.). Cserháti S.: Trágyázásv kisérletek Thomas-salakkal. Földmiv. minist. Kisérlet- ügyi Közlemények 1I. k. 2. f., 39—671.). Cvijié J. dr.: Oblik Balkanskog Poluostrva. (Glasnik hrvatskoga Naravoslovnoga. drustva. God. X., br. 6. Zagreb 1899. p. 242—249.). Czárán Gy.: Biharfüred környéke. (Turisták lapja, 1899. XI. évi. 5—7 sz., 93—103 1.). Déry C. : Ungarns Kohlenbergbau 1898. (Mont. Zeit. 1899. VI. Jg. Nr. S. p. 167—169). Diener C. dr.: Mittheilungen über einige Cephalopodensuiten aus der Trias des südlichen Bakony. Lit. N. (Verh. d. k. k. geol. Reichsanst. Jg. 1899. Nr. 11—12. p. 328.). DÖN E.: Das Gold von Bösing. (Pozsonyi orv.-term. tud. egyesület közl. 1899. XIX. köt., 43. 1.). Gorjanoviéc— Kramberger K. dr.: Die Fauna der unterpontischen Bíldungen von Londjica in Slavontien. (Jahrb. der k. k. geol. Reichsanstalt. Jg. 1899. XLIX. Bd., 1. H., p. 125—134.). Gorjanovic— Kramberger K. dr.: Die Fauna der oberpontischen Bildungen von Podgradje und Vizanovec in Kroatien. (Jahrb. der k. k. geol. Reichsanst., Ig. 1899. XLIX. Bad., 2 H., p. 235—246.). A MAGYAR GEOLOGIAI IRÖÜDALOM REPERTÓRIUMA. 1899. 41 Hajdú L. dr.: Montanbetrieb im Bezirke der Budapester kön. ung. Berghaupt- mannschaft im Jahre 1898. (Mont. Zeit. 1899. VI. Jg. Nr. 12. p. 262.). Halaváts Gy.: A jobbágyi-i (Nógrád m.) mammuth-lelet. (Földt. Közl. 1899. XXIX. k. 1—4 f., 39—41 1.). Hoernes R.: Adalékok a bakonyi felső-triasz megalodus fajainak ismeretéhez, II. közlemény. (Földt. Közlöny, 1899. XXIX. k., 11—12 f., 323—331 l.). Hofmann R. : (xeschichtliches und Bergmiümnisches aus der königl. freien Berg- stadt Kremnitz. (Mittheil. der Sect. f. Naturkunde des öst. Touristen-Club, 1899. XI. Jg., p. 9—13.]. Horusitzky H.: A Lösz (Pótfüzetek a Természettud. Közl. 1899. XXXI. k. 2. pótf,, 75—83.). Horusitzky H. : Az agro-geologíiai térképek készítéséről. (Földt. Közl. 1899. XXIX. k. 8—10 f., 253—262 I.). Kalman W. und Glüser M.: Das Mineralwasser von Árva-Polhora, Ungarn. (Tschermak"s mineral u. petrogr. Mitth. XVIII. Bd. Wien, 1899. S. 443.). Kállay : Geschüftsbericht der Gewerkschaft aBosnias für das Jahr 1898. (Mont. Zeit. 1899. VI. Jg. Nr. 12. p. 262—263.). Kittl E.: Kantengeschiebe aus Oesterreich-Ungarn. L. N. (Verh. d. k. k. geol. Reichsanst. Jg. 1899. Nr. 17—18. p. 443.). Koch A. dr.: Egy kihalt czetfélének farkcsigolya-maradványai Kolozsvárról. (Földt. Közl. 1898. XXIX. k., 5—7 f. 148—153.). Koch A.: A kisczelli párkánysik geologiai szelvényének mintája. ( Földt. Közl. 1899. XXIX. k., 1—4. f., 33—37 l1.). Koch A.: Schwanzenwirbelreste eines ausgestorbenen GCetaceen von Kolozsvár. L. N. (Verh. d. k. k. geol. Reichsanst. Jg. 1899. Nr. 13—14. p. 364.). Koch F.: Sumpor iz Radoboja. (Glasnik hrvatskoga naravoslovnoga drustsa. God. X. br. 6., Zagreb 1899. p. 235—241.).: Koch F.: Grafittt od Hambarista kod Rogolja u Psunju. (Glasnik hrvatskoga naravosl. drustva. God. X., br. 6. Zagreb 1899. p. 231—234.). Kornhuber A. dr.: Über die Braunkohklen-Schürfung bei Mariathal im Jahre 1898. (Pozsonyi orv.-term. tud. egy. közl. XIX. k. 1899. 30—42 I.). Kornhuber A. dr.: Über. das Geweih eines fossilen Hirsches in einem Leitha- kalk-Ouader des Domes zu Pressburg. (Pozsonyi orv.-term. tud. egy. közl. 1899. XIX. k. 106—114 I.). Loysch Ö.: A Magas-Tátra orometriája. (Magyarorsz. Kárpátegy. évkönyve, 1899 XXVI. évf. 51—33 l.). Lőrenthey E. : Septia im ungarischen Tertiár L. N. (Verh. d. k. k. geol. Reichs- anst. Jg. 1899. Nr. 13—14. p. 364.). Lőrenthey d. dr.: Magyarország talajnemeinek eloszlása mésztartalom . szerint. (Függelék Árkövy tanár közleményéhez, Egészség 1899. évfolyamában egy térkép.) Martiny JJ. : Selmeczbánya vidékének bányászata és a felső biber-tárói bánya ismertetése. (Bányászati és Kohászati Lapok, 1899. XXXII. évfolyam 19. szám 349. 1). Martiny I.: Selmeczbánya vidékének bányászata és a m. kir. felső-bibertárót bányadalom mivelési viszonyainak. ismertetése. (Bányász- és kohász. lapok. XXXII. évf. 365. I1.). 42 A MAGYAR GEÓLOGIAI IRODALOM REPERTÓRIUMA. 1899. Melezer G. dr.: A grafitról. (Természettud. Közl. 1891. 361 f. 524—526. 1.). Meleczer G. dr.: Perzsia türkisz-bányái. (Term.-tud. Közl. 1899. XXXI. k. 364. f. 714 1.). Melczer G. : dr.: A geológiai korszakok időtartama. (Természettud. Közl. 1899. . XXXI. köt., 363 f., 634—635 l.). Melczer G. dr.: Földünk legnevezetesebb réztermő vidéke. (Természettud. Közl. 1899. XXXI. k. 362 f., 586—587 I.). Melczer G. dr.: Továbbnövéses kalczit a budai hegyekből. (Földt. Közl. 1899. XXIX. k., 5—7 f., 160—164 I1.). Moesz G.: Krokoit Tasmámitiából. (Math. és term. tud. ért. 1899. XVII. k. 3. f. 436—441 1.). Moesz G. : Adatok a grönlamdi Lievrit kristálytami ismeretéhez. (Math. és term, tud. ért. 1899. XVII. k. 3. f., 442—448 1.). Nopcsa F. br. : Dinosaurier-Reste aus Siebenbürgen. (Anzeiger d. k. Akad. der Wiss. math. naturw. Cl. XXXVI. Wien, 1899. S.218.). Nopcsa F. : Jegyzetek Hátszeg vidékének geologiájához. (Földt. Közlöny, 1899. XXIX KS £ gate a f., 332—335 Il.). Nopcsa F. br. : Juramészkő a Sztenuletyéről. (Földt. Közl. 1899. XXIX. k., 1—4 f., 38—39 jd Papp K.: Nyitravármegye geológiai viszonyai. (Magyarország vármegyéi és városai IV. k:, 14—25 1., Budapest, 1899.). Papp K.: Éles-kavicsok (dreikanterek) Magyarország hajdani pusztáim. (Földt, Közl. 1899. XXIX. k., 5—7. f., 135—147 1.). Pálfy M. dr.: Adatok Székely-Udvarhely környékének geológiai és hydrológiai viszonyaihoz. (Földt. Közl. 1899. XXIX. k., 1—4 f., 6—12 1.). Pálfy M. dr.: Mutató a magy. kir. földtami intézet évi jelentése 1882—1591 évfo- lyamaihoz. (Magy. kir. Földt. Int. kiadványa, 1899.). Pethő Gy. dr.: A Holt tenger és környéke, Sodoma és (romora pusztulása. (Term. tud. Közl. 1899. XXXI. k. 364 f., 657—679 l.). Petrik L.: Jégárnyomok az Öt-tó katlanában. (Turisták lapja, 1899. XI. évf, 1—4 sz., 11—13. 1,). Porubszky B.: A rónaszéki sóképzödmény települési viszonyai. (Bányász- és kohász. lapok, XXXII. évf. 279 1.). Redlich K. A. dr.: Ueber Wirbelthierreste aus dem Tertiür von Neufeld Ujfalu) bei Ebenfurth an der ést tegezni bee 14 a Grenze. (Verh. d. k. k. geol, Reichsanst. Jg. 1899. Nr. 5., p. 147.). Richter G.: Zsibót SZ késáltaT (Bányász- és TRSkk lapok XXXII. évf, 17 I.) Róth L.: A szovátai Ilhjés-tó és környéke geológiai szempontból. (Földt. Közl. 1899 XXIX. k., 1—4. f., 41—44 1.). Schafarzik F. dr.: Szakértői javaslat a ráczfürdői gyógyforrások védőter araténék megállapítása ügyében. (Budapest 1899. 1—15. 1.). Schafarzik F. dr.: Adatok az ajnácskói csontos árkok geológiai ismeretéhez. (Földt. Közl., 1899. XXIX. k., 11—12 f., 335—338 I1.). Schaffer F.: Ueber Bohrungen auf Kohle bei Mariathal und Bisternitz, Press- burger Comitat. (Verh. d. k. k. geol. Reichsanstalt ; Jahrgang 1899. Nr. 6—7. p. 169—174.). A MAGYAR GEÓLOGIAI IRODALOM REPERTÓRIUMA. 1899. 43 Schatz D.: 4 turfa mint fonó- és szövő anyag. (Polytechnikai Szemle 1899. IIT. évi. 30. sz. 352—353., 32. sz. 371—375 I.). Sehlosser M. dr.: Parailurus Anghcus és Ursus Böckhi a baróth-köpeczi lignitből, Háromszék vármegyében. (M. kir. Földt. Int. évkönyve, XIII. k., 2. f., 59— 91 I., X—XII. tábla). Schmidt László: Adatok a máramarosi régi aranymosásokról. (Bányász. és kohász. lapok, XXXII. évi. 277 I1.). Simionescu dJ. dr.: Ueber die obercretacische Fauna von Ürmös, Szebenbürgen. (Verhandl. d. k. k. geol. Reichsanst. Jg. 1899. Nr. 8., p. 227.). Staub M. dr.: A Chondrites nevű fosszil moszatokról. (Földt. Közl. 1899. XXIDG k., 1—4 f., 16—32 I.). Szádeczky Gy. dr.: A magyarországi korund-előfordulásokrőól. ( Földt. Közl. 1899. XXIX. k., 8—10. f., 240— 252.). j Szádeczky Gy. dr.: Uj telérkőzet Assuánból. (Földt. Közl. 1899. XXIX. j te 5—7.-f., 153— 159 l.). "Téglás Gábor: A erdélyi aranybányászat legrégibb történelmi vonatkozásai. (Bányász- és kohász. lapok, XXXII. évf. 1. 1.). Thuróczy V. dr.: Nyitravármegye fürdői és gyógyvizei. (Magyarország várme- gyéi és városai, IV. k., 378—384. 1., Budapest 1899.). Toula F. dr.: Ueber den marinen Tegel von Neudorf an der March in Ungarn (Verhandl. d. Ver. f. Nat.- und Heilkunde zu Pressburg Jg. 1899.). L. N. (Verh. d. k. k. geol. Reichsanst. Jg. 1899. Nr. 17—18., p. 444.). Tyaxler L. dr.: Adatok a borii diatomeapelit és dubrawiczai ragadópala szivacs faunájához. (Földt. Közl. 1899. XXIX. k., 8—10. f., 236—239 1.). Ullmann H. : Bericht über die Erzlager bei Petrócz im Biharer Comitat in Ungarn. (Mont: Zeit. 1899. VI. Jg. Nr. 6. p. 115—-117.). Vest W.: Ueber die Bildung und Entwicklung des Bivalven-Schlosses. (Verhandl. und Mitthl. des Siebenb. Ver. für. Naturw. zu Hermannstadt. XLVIII. Band. p. 25—153.). Zimányi K. dr. : Adatok a dognácskai rózsaszínű Aragonit kristálytami ismeretéhez. (Természetrajzi Füzetek, 1899. 22. k., 452—477 I., XX—XXI, tábla.). Zimányi K. dr.: Uj ásványok, ismertetés. (Földt. Közl. 1899. XXIX. k., 11—12 f., 339—347 l.). Zimányi K. dr.: Ueber den rosenvothen Aragontt von Dognácska. (Zeitschrift für Kryst. und Miner. v. P. Groth. XXXI. Leipzig, 1599. p. 353.). TÁRSULATI ÜGYEK. e. vs TÁRSULAT ÜGYEK. A Magyarhoni Höldtani Társulat 1900. évi februárius hó 7.-én tartott közgyülése. Elnök : BöckH JÁNos. Jelen voltak: dr. KocH AwxTAaL alelnök; BöcgkH HuGó, BRauwx GyuLa, Emszr KÁLMÁN, FRANZENAU ÁGOSTON, GESELL SÁNDOR, HALAVÁTS GYULA, dr. ILosvav LaJos, KALECSINSZEY SÁNDOR, dr. KÖVESLIGETHY RADpó, dr. KRENNER J. SÁNDOR, LIFFA ÁUREL, TDoczka JózsEr, dr. LÖRENTHEY IMRE, dr. Pánry MóR, dr. PerHö Gyura, dr. PETRIK LaJos, dr. Posewirz Tivapak, T. RórH LaJos, dr. SCHAFARZIK FERENCZ, dr. SCHMIDT SÁNDOR, SZILÁDY ZOLTÁN, dr. SZONTAGH TAMÁs, TIMKó IMRE, TREIrz PÉTER rendes agok, dr. Lóczy LaJos és CHorsoxy JExő titkárok, GRExa JÁNos pénztáros. 1. Elnök az ülést megnyitja s a jegyzőkönyv hitelesítésére dr. KRENNER J. Sávpok és T. RórH LaAJos urakat kéri fel. Elnök ezután a következő meg- nyitó beszédet tartja : Tisztelt közgyülés ! Midőn ez alkalommal egybegyültünk, hogy szemlét tartsunk a Társulatunk életében a lefolyt évben előfordult mozzanatokon és választmányunk a tisztelt közgyülés birálatára bocsájta a Társulat érdekei előmozdítása körül kifejtett tevékenységét, azt hiszem, csakis közérzelmünknek adok kifejezést, midőn ez ünnepies alkalommal mindenek előtt kegyes pártfogónk, GALANTHAI HERCZEG EszrERHázY PÁL ő főméltósága iránt érzett hódoló tiszteletünknek adok kifejezést, nem feledkezvén meg azon támogatásról sem, melyben Társulatunk közhasznú működését az elmúlt évben is részesíteni méltóztatott. Ha körültekintek társulati életünk látkörén, sajnos, de utolsó közgyülésünk óta sem maradtunk szomorú veszteségek nélkül, hisz egyebek közt előttünk kedves nevek viselői, mint HAUER FEREwxcz lovag, HoFrMANN RAFAEL és legutóbb WAGNER ViLmos nincsenek többé, de bizvást hozzá tehetem, hogy emlékük bizonyára továbbá is élni fog szivünkben. A folyó év julius 6.-án lesz ötven éve annak, hogy Társulatunk megtartotta alakuló közgyűlését, ebben egyúttal KuBIwxyI ÁGosront választván meg első elnö- kének, első titkárnak pedig Kovács GyutLÁt. Az 1850. szeptember 3-án lefolyt második közgyülés második titkárnak ama férfiút választotta meg, a kit, Társulatunk későbbi elnökét, mindnyájan jól TÁRSULATI ÜGYEK. 45 ismertünk s a kinek arczképét kiváló érdemei elismeréseül és hálás emlékül domborműben örökiti meg társulatunknak az ő nevét viselő emlék-érme. Hosszú idő múlt el azóta s a mag, melyet dr. ZIPSER AwpRgÁs még 1847-ben vetett el, tudvalevőleg csak közel három évvel később kelhetett ki, de a jó mag nemes gyümölcsöt hozott. Társulatunk első életévei nehéz viszonyok közt teltek el; hazánk politikai látköre akkorában igen sötét volt s így a hazai tudományos élet is csak nehezen fejlődhetett. Hódolatunk és köszönetünk azon férfiak még emlékének is, a kik az akkori nehéz időkön át szorgosan ápolták a közel ötven év előtt ültetett fiatal csemetét, mert csakis nekik köszönhető, hogy a nehéz viszonyok közt is a hazai talajban gyökeret vert, még pedig úgy, hogy ma mint egészséges, terebélyes fa áll előttünk. A ki Társulatunk megszülemlése idejében hazánkban sok éven át uralko- dott szomorú viszonyokat átélte s látja Társulatunknak ennek daczára megizmo- sodott mai voltát, az ennek további fejlődését illetőleg bizonyára csakis bizalom- mal tekint a jövőbe. Társulatunknak immár közel ötven év előtt történt megalapítását első irányban a gyakorlati életből merített kérdéseknek a megoldására való törekvés szülte ugyan meg, mint ezt dr. ZirsERnek 1847-ben megokolt indítványa és a Társulat első alapszabályainak 2. §-a is mutatja, de kétség az iránt nem lehet, hogy ezt csak szorosan tudományos kutatás alapján óhajtotta elérni, mint ezt a Nemzeti Muzeumunkkal való kapcsolat, a benne összpontosult férfiak, alapszabá- lyainak egyéb intézkedései és mindjárt első dolgozatai élénken kifejezésre hozták. A programm, melyet Társulatunk mindjárt kezdetleg maga elé tűzött, két- ségkívül igen kiterjedt volt és pénzbeli erejét felülmúlta, s azért teljesen érthető, midőn Kovács Gyura 1852-ben a Magyarhoni Földtani Társulat első jelentésének végfejezetében azon véleményét nyilvánítá, miként a Társulat csekély eszközeivel a maga elé tüzött ezélt, t. 1. Magyarország geologiai átkutatását, alig fogja elér- hetni s így igen kivánatosnak tartotta, hogy a kormány nagyobb évi összeggel a Társulatot közhasznú működésében támogassa. Már ebből látható, mily nehéz körülményekkel küzdöttek a fennállás első éveiben s mennyivel szerencsésebb viszonyok közt vagyunk mi. A kormánytól annak idején óhajtott pénzbeli támogatást mi szerencsésen elértük ; hazánk rendszeres geologiai felvételére és átkutatására immár egy nagy hazai állami intézet áll fenn, főiskoláinkon mind szélesebb körben nyujtják tudo- mányunkban az oktatást és ezzel karöltve kell növekedni tudományunk barátai "és leendő apostolai számának is. Igaz, hogy Társulatunk tagjainak száma még ma sem emelkedhetett any- nyira, mint a a Földismei bányászegyesület felállítását 1847-ben inditványozta dr. ZrPsER Aspgásnak akkorában szeme előtt lebegett, t. 1. 600-ra, de elvégre ez 46 TÁRSULATI ÜGYEK. csak további serkentésül szolgálhat arra, hogy mindegyikünk a maga körében még inkább törekedjék oda, hogy e tekintetben is az eddiginél még kedvezőbbre forduljanak viszonyaink. Engedje meg a tisztelt közgyülés, hogy itt adhassak kifejezést a feletti örömemnek, hogy az elmúlt évre tervezett társulati kirándulás a múlt évi julius. 2—8-iki időközben tényleg létrejött. Magam akkorában sürgős teendők követ- keztében Budapestről nem távozhatván, a kirándulásban sajnálatomra nem vehettem részt, de a jelenvoltak többjeitől oda értesültem, hogy a kirándulással meg vannak elégedve. Számra bár nem sokan voltak, de talán épen ennek következtében annál többet láttak és tapasztalhattak kint a helyszinén, a mi végre fő s hogy Társulatunk tagjainak száma ez úton szintén gyarapodást várhat, azt, azt hiszem, a tapasztalt után tagadóba vonni nem lehet. A folyó évre ilyen kirándulás nincsen tervezve, hogy miért, arról a titkári jelentés bizonyára szólani fog, részemről egyedül csak azt óhajtom, hogy az idei elhalasztás idővel ne váljék bevezetőjévé a későbbi végleges elejtésnek, mert mint természetvizsgálók méltóztatnak tudni, hogy a megállás igen könnyen képezi a visszafejlődés kiindulási pontját. A múlt évi közgyülésünkön megemlékeztem földtani intézetünk új épüle- téről is, engedjék meg, miként az akkor mondottak folytatásául e helyről is közölhessem, hogy az intézeti épület 1899. évi október 1-én lényegében tényleg elkészült. A m. kir. földtani intézet azonban még 1899 szeptember hó 18.-án kezdette meg összes tárgyainak az új épületbe való átszállítását s ezzel október hé 12.-én készült el. Óriási munka előzte meg magát a költözködési folyamatot s az utóbbi egymagában 15 nem csekély igényeket támasztott. De szívesen teljesítettük mindezt, mert lelkesített bennünket a tudat, hogy állandó otthonunkba telepítjük mind azt, a mi összeségében a m. kir. földtani intézetet, a Társulatunkkal barátságosan egy téren működő intézményt képezi. A nagy munka, mint mondám, múlt évi október hó 12.-én befejezést nyert s legyen ez egyszersmind záróköve az intézet történelme első időszakának, mely- ben ez nem mindig látott derült napokat. Jelenleg az intézet berendezése és a. gyüjteménybeli tárgyak új felállítása van a napirenden, melynek elkészültét a megnyítás fogja követni s ezzel hazánk fővárosában nemcsak a tudományos köröknek, hanem a nagyközönségnek is egy újabb tudományos hajlék nyi- lik meg. Ama nagy műről, melynek haladásáról rendszerint közgyüléseinken szo- kott említés tétetni, értem Európa nemzetközi geologiai térképének ügyét, ez alkaloramal újat nem mondhatok, a mennyiben még az 1897. évi szt-pétervári geologiai kongresszusról szóló jelentésemben említettem, hogy az e térkép körül fáradozó bizottság elnökéül a.boldogult BEvgRrcn helyébe WILHELM HAUCHECORNE választatott, melléje adatván FR. BEyscHLac. Sajnálattal kell azonban most közölnöm, hogy dr. phil. WILHELM HAUCHECORNE, porosz kir. titkos főbányataná- sztátátlézásztszt ád TÁRSULATI ÜGYEK. 47 csos, a porosz kir. geologiai intézet és bányász akadémia igazgatója, nincs többé, mert a közeli napokban vett értesülés szerint 1900 január 15.-én szívbénulás következtében jobb létre szenderült. A tudomány és bazája egy kitünő férfit s a fent mondott térkép-bizottság jeles elnökét veszítette benne. Nyugodjék békében! Vándorgyülésekben és tudományos testületek kirándulásaiban Hurópa- szerte a folyó évben sem volt hiány. Saját Társulatunk kirándulásáról dr. SCHAFARZIK FERExcz tagtársunk nyuj- tott élénken ecsetelt képet, a német geografusoknak 1899 szeptember 28.-ától október 4.-ig Berlinben megtartott VII. nemzetközi kongresszusáról pedig lóczi dr. Lóczy Lasos első titkárunk sziveskedett körünkben szólani. Még az 1898. évi közgyülésünkben említettem fel N. Awxpgusovnak a szt-pétervári geologiai kongresszuson, egy nemzetközi úszó-intézet felállítását czélzó, a kongresszustól egyhangulag elfogadott indítványát. Az időközben A. Kanprsszxrtől, mint a bureau elnökétől és TH. TSCHERNYSCHEW És DE Vogcprtól, a bureau nevében beérkezett felhívás alapján megtévén az ügy érdekében kor- mányunknál jelentésemet, puszta-szent-györgyi és tetétleni DARÁNYI IGwácz dr. földművelésügyi m. kir. miniszter úr ő FExcellentiája még a m. é. augusztus havában arról kegyeskedett értesíteni, hogy az 1897. évben Szt-Pétervárott meg- tartott VII. nemzetközi geologiai kongresszus egyhangú határozatával kivánatos- nak jelzett nemzetközi úszó-intézet létesítéséhez a vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter úrral egyetértőleg, elvileg feltételesen hozzájárul, de az esetle- ges anyagi hozzájárulás tekintetében csak az intézet ezéljait, működési módjait és költségvetését tüzetesen meghatározó részletes programm alapján határozhat és egyúttal megengedni kegyeskedett azt is, hogy ez elhatározását, minden ebből következhető kötelezettség nélkül, a kongresszus kiküldött bizottságával közölhes- sem. Ennél több, a kérdés jelen állásánál, alig tehető, a mennyiben ennek tovább fejlesztése a viszonyokhoz képest egyebek mellett a jövő kongresszus feladata lesz. Csakis mély köszönettel fogadhatjuk a földművelési és vallás- és közoktatás- ügyi miniszter urak ő Nagyméltóságainak fentebbi elhatározását. Az 1898. évi február 9.-én megtartott közgyülésünkön egy második, ÁLBERT Gaupny-tól eredő s a VII. geologiai kongresszustól ugyancsak cegyhangulag elfo- gadott inditványról is szólottam, mely a geologiai és palaeontologiai előadásá- nak a lyceumok vagy gymnasiumok magasabb osztályaiban való bevezetésére vonatkozik, de ennek nálunk döntő helyen miként való fogadtatásáról ez idő szerint nincsen tudomásom. Ugyancsak még múlt évi közgyülésünkben szólottam a folyó évben Páris- ban megtartandó VIII. nemzetközi geologiai kongresszusról, akkorában a szer- vező bizottság részéről kibocsátott első körözvény alapján a tervbe vett gazdag kirándulási programmot is közölvén. Nem rég kaptam meg a párisi szervező bizottság második kibocsátványát s ebből látható, hogy a kongresszus megnyító ülése augusztus 16.-án délután lesz Pé 48 TÁRSULATI ÜGYEK. a kiállítás egyik pavillonjában. A következő ülések pedig augusztus 17., 18., 21., 23., 25., 27. és 28"-án fognak megtartatni, a közbeeső 19., 20., 22., 24. és 26.-i napok ellenben a kiállítás, a geologiai muzeumok látogatására, valamint a Páris környékére tervezett kirándulásoknak tartatnak fenn. Az általános egybejöveteleken kívül még négy irányú osztály-ülések tér- . veztetnek s ezek közül az emi . osztály az általános geologiát és tektonikát, a 192 . osztály a stratigrafiát és paleontologiát, a . osztály a mineralogiát és petrografiát, a [dé Es . osztály végre az alkalmazott geologiát és hydrologiát ölelné fel. A kongresszusi bizottságtól szervezett kirándulások kétfélék ; vannak t. 1. olyanok, melyek a lehető legnagyobb számú kirándulóknak hozzáférhetők, de vannak olyanok, melyek csak a specialistáknak szánvák s melyeken 20-nál többen nem vehetnek részt. Ezen intézkedésből visszatükrözik a tapasztalat, melyre a korábbi kongressusok vezettek és a szent-pétervári kongresszus bizott- ságában annak idején ez irányban folyt eszmecsere. Közölhetem egyuttal, hogy a párisi kongresszusra jelentkezők tagsági illetéke 20 frc, a kirándulásokon résztvenni óhajtók kötelesek további 20 frcot előre lefizetni, ellenkező esetben ezeken nem vehetnek részt. A kik a kirándulásokban tényleg részt vesznek, azoknak ez előre fizetett összeg az utiköltségekbe betuda- tik, a kik pedig a bejelentett kirándulásoktól később visszalépnek, elvesztik az illetékre való jogukat is. A vezető könyvecskére (livre-guide-re) az aláirási díj 10 írc. A franczia vasuti társaságok a geologiai kongresszus tagjainak félárú jegyet engednek, de figyelmeztet a körözvény arra is, hogy a kongresszusban résztvevőknek fentartott kedvezmények csak azoknak biztosíttatnak, a kik junius 1.-je előtt jelentkeznek. A három időpontban, t. 1. a kongresszus előtt (csakis speciális kirándulá- sok), közben és végre a kongresszus befejezte után megejtendő kirándulások igen tanulságosaknak igérkeznek, s az ez iránti gazdag, 20 számra eloszló pro- grammra, lényegében még a múlt évi közgyülésen hívtam föl becses figyelmüket, s midőn elnöki megnyítómat ezzel befejezem, legyen szabad amaz őszinte kivánságomnak adhatni kifejezést, miként a körülmények minél számosabbak- nak engedjék meg közülünk, hogy a f. é. párisi nemzetközi békés mérkőzés szin- helyét, hol társulatunk is kiállít, felkereshessék s az ottani nemzetközi geologiai kongresszusban és ennek kirándulásaiban jó egészségben résztvehessenek. BöckH JÁnos. 2. Az elnök felkéri a titkárt, hogy tegye meg jelentéseit. A titkárta következő jelentést terjeszti elő : ntttttt szása aie ad TÁRSULATI ÜGYEK. 49 Tisztelt közgyülés ! Az elmúlt évben súlyos veszteség érte a Társulatot. Dr. SrauB MóRrcz kir. tanácsos úr, a ki a Társulat ügyeit tizenhárom éven át fárathatatlanúl és csodálatos ügyszeretettel vezette, mint annak első titkára és pénztárosa, erről az állásáról lemondott s vele együtt dr. Zrmányr KáRory másodtitkár is elhagyta állását. Az ő személyes tulajdonságain, rátermettségén, lelkiismeretes gondossá- gán kívül tizenhárom évi gyakorlata majdnem nélkülözhetetlenné tették őt a Társulatra nézve és annál nehezebb feladattal állottunk szemben mi, a midőn minden előkészület nélkül vettük át a titkári teendőket. Természetes, hogy a Társulat ügyei megérezték ezt a váratlan személyváltozást s ha a Társulat nem mutathat fel olyan fényes eredményeket az elmúlt évben, mint a korábbiakban, méltóztassék azt egyedül ennek a személyváltozásnak tulajdonítani. Az elmult évben társulatunk hat szakülést tartott, a melyeken Böckh János tartott .. . . 1 előadást Cholnoky Jenő tartott Halaváts Gyula tartott Horusitzky Henrik tartott dr. Koch Antal tartott... .. dr. Kövesligethy Radó tartott dr. Lóczy Lajos tartott dr. Melezer Gusztáv tartott ... dr. Nopcsa Ferencz tartott T. Roth Lajos tartott dr. Sechafarzik Ferencz tartott Sóbányi Gyula tartott dr. Szádeczky Gyula tartott . . dr. Szontagh Tamás tartott .. — 9 EDE IIIA. dr. Vangel Jenő tartott összesen tehát 19, legnagyobb részt önálló kutatások eredményeire támaszkodó előadás gazdagította a Társulat tudományos működésének eredményeit. A Közlöny az elmult évben is 24 íven jelent meg 2 táblával és 60 szöveg közötti ábrával. A Közlöny melléklete gyanánt a Földtani Intézet kiadványaiból az idén : (A m. kir. Földtani Intézet évi jelentése 1897-ről.s (A m. kir. Földtani Intézet évkönyve, XIII. köt., 1. füzet: Nagy-Maros környékének földtani viszonyai Böckh Hugótól és cMutató a m. kir. Földtani Intézet évi jelentése 1882-—1891. évfolya- maihoz, czímű kiadványokat küldhetünk szét. Földtani Közlöny. XXX. köt. 1900. 4 50 TÁRSULATI ÜGYEK. Társulatunk egyenes összeköttetésénél fogva 71 hazai és külföldi folyó- irattal cserél, míg a m. kir. Földtani Intézet révén ezenkívül 101 bel- és külföldi társulat kapja meg a Közlönyt. Örvendetesen jelenthetjük, hogy Társulatunknak az elmúlt évben rende- zett kirándulása igen szépen sikerült. 12 tagtársunk vett részt a tanulságos és kellemes kiránduláson, a melynek rövid vázlatát a Közlöny olvasói már meg- . kapták, részletes leírását pedig a múlt szakülésen hallottuk dr. ScHAFARZIK FERExcz társunktól. Az idén a Társulat választmánya, tekintettel arra, hogy a párisi kiállításra. több tagtársunk el fog utazni, nem tartotta czélszerünek kirándulást rendezni, félvén, hogy a kirándulás nem lesz olyan impozans, mint ahogy az a Társulat- hoz méltó volna. Az elmult év folyamán a földrengési bizottság is újjá szervezkedett, hogy a kor haladásával lépést tarthasson, annál inkább, mert az utolsó berlini geogr. kongresszus egyik határozata értelmében a földrengés észlelésének nemzetközi rendezése iránt a lépések megtörténtek. A bizottság tagjai SCHAFARZIK FERENCZ elnöklete alatt: Appa K., KarEcsisszky S., KövEsziGeErgY R., Lóczy LaJos és SZONTAGH Tamás. A bizottság munkaköre akképen oszlik meg, hogy KövESLIGETHY és KALECSINSZKY a mathematikai és fizikai, a többiek pedig a makroszkópos ész- leleteket látják el. A Társulat tagjainak létszáma 1899. év végén a következő volt : : 1 pártfogó, 7 tiszteletbeli, 12 levelező, 11 pártoló, 28 örökítő, 234 rendes tag a hazában, 14 külföldön és végül 3 levelező, összesen 310 tag és 52 előfizető. Társulatunk az idén halálozás folytán a következő tagokat vesztette el : 1. FáBRx Gyura (1842—1898) ny. kir. itélőtáblai biró, Társulatunknak 1886 óta volt rendes tagja. Bártfa-Ujfaluban született, technikus és bányász volt kezdetben s mint ilyen a selmeczi bányahivatalban működött, majd Oraviczán és Göllniczbányán bányakapitány volt. Később a bányatörvényszékhez lépett át és a m. kir. itélőtáblán is a bányaügyeket referálta. 2. HavER FExRExcz lovag (1822—1899). Az Osztrák-Magyar monarchia geologiai viszonyainak földeritésében alig nevezhetni érdemesebbet HAvER F. lovagnál, a ki mint a cs. és kir. természetrajzi udvari muzeum intendánsa 1899 márczius 20.-án elhunyt. A k. k. Geologische Reichsanstalt munkásságának emelkedő hírneve szorosan összefügg HAvER egyéniségével. Ennek az intézetnek köszönhetjük Magyarország első geologiai átnézetes tanulmányozását, majd az éjszaknyugati és éjszaki Kárpátoknak részletes felvételét. Ebben a nagy munká- ban telt el HavER életének java része. xsDie geologische Übersichtskarte der österreichischen Monarchies (1 : 576,000), az 1863-ban STAcHE Gurpoval együtt kiadott a Geologie von Siebenbürgenv és aDie Geologie und die Anwendung auf die Österreich- Ungarische Monarchies czímű munkái minden időre alapvető TÁRSULATI ÜGYEK. 51 irodalmi kútfői maradnak nemcsak az osztrák, hanem a magyar hazai földtani tudománynak is. Társulatunk ennek elismerésével már 1867-ben tiszteleti tag- jául választotta őt. Haver munkás életének utolsó évtizedeit a cs. kir. természettudományi udvari muzeum végleges rendezésének vezetésével töltötte és nagy kitüntetések- kel elhalmozva, 1896-ban vonult nyugalomba. Élte fogytáig ügyelemmel kisérte a tudományos mozgalmakat és mindvégig geologiai-paleontologiai tudomány- szakmájának maradt művelője. Az osztrák tudományos mozgalmaknak széles körben intézője és fejlesztője volt, a ki szeretetreméltó, rokonszenves egyénisé- gével, meg kitünő emberismeretével számos barátot és jeles munkást szerzett a, geologiának. 3. Hormanws RAFAEL (1829—1899). Annak a jeles bányásznemzetségnek volt ő tagja, a mely a török uralomnak végleges letünte után még a 18. század- ban külföldről a krassószörényi bányavidékre származott. A MADpERspacHokkal együtt a Hofmann családnak az ugynevezett bánság vadonjainak megnyításá- ban, bányaiparának föllendítésében nagy érdemei vannak. HoFMANN RAFAEL, felejthetetlen dr. Hormasws KáRoryunkY idősebb fivére, 1829-ben Ruszkabányán született. 1848-ban Szászországba, a freibergi bányászakadémiára ment, a hol Corra és WersspacH tanítványa volt. Főiskolai évei után Ruszkabányán, a melyet édesatyja, ZACHARIAs alapított, bányászkodott. Miután az abszolut kormány üldö- zése és féltékenykedése következtében a HorMawNw-család bányavállalatait eladta, HOFFMANN RÁFAEL más délvidéki és erdélyi bányavállalatoknál működött. Később a vajdahunyadi vasbányáknál találjuk őt. A hetvenes években a solymos-bucsárai mangánbányát az aradmegyei Fehér-Körös-völgyben ő nyitotta meg és annak be- cses anyagát a telep végső kimerüléséig értékesítette. A nyolczvanas években a zsílvölgyi Lupényben nyított szénbányát és sokat buzgólkodott a felső-zsílvölgyi barnaszén kokszolhatóságán. HoFMANN RAFAEL mint szakértő vasbányászati kérdésekben Osztrák-Magyar monarchia határain túl is elismert tekintély volt és ebben a minőségben Európa különböző részeiben, nevezetesen Svédországban, Szerbiában és a Balkán fél- sziget egyéb helyein sokat utazott. Böséges tapasztalatait tollal is közölte, több értekezése jelent meg a bányászati folyóiratokban. Tevékeny részt vett a magyar bányatörvény javaslatának kidolgozásában. A király 1886-ban bányatanácsossá nevezte ki. Élete fogytáig élénk tevékenységben élt, esztétikus és filozófiai tehetség lakozott benne és mintaképe volt a művelt bányásznak, a ki a gyakorlati foglal- kozást az ideális gondolkozással egyesítette. 4. Dr. ToRma Zsórra (1841—99.). Az első magyar tiszteletbeli doktornő volt ToRMA ZsóFrIa. A. kolozsvári Ferencz József tudomány egyetem természettudo- xX L. dr. HoFMANN KÁROLY főgeologus nekrologját. T. Rorm Lasostól Földt. Közl. X.XII. köt. 1892. p. 66—67. (Supl. p. 102—103). 44 52 TÁRSULATI ÜGYEK. mány-bölcsészeti kara azokért a nagy érdemeiért ruházta föl ToRma ZsórFrát akkori czimmel a melyeket ő az erdélyrészi medencze prehisztorikus archeolo- giájának 30 éven át folytatott művelése által szerzett. ToRgma ZsóFia tordosi ásatásai, a melyeket a nemzetközi régészeti és embertani kongresszuson mutatott be, sok külföldi szaktudós figyelmét keltették föl s nem egy látogatta meg szászvárosi házában őrzött gyüjteményét. Irodalmi munkássága is számot tesz ezen a téren. De érdeklődött ő a geologia és paleon- tologia iránt is. Muzeumából szivesen juttatott a tudományos intézeteknek is paleontologiai anyagot; a m. kir. Földtani Intézetbe is gazdag fosszilia gyüjte- mény került Lapugy mediterrán és Gredistye krétakorú puhatestű faunájából az ő lelkes ajándékozása gyanánt. ToRma Zsórria 1867-ben választatott Társulatunk rendes tagjává. 5. Dr. ScHwagcz Gyura (1839—1900.) A jeles hellenistát, budapesti tudo- mány egyetemünkön az ó-kori történelem rendes tanárát, ez évikezdetén kisértük utolsó útjára. Legrégibb tagjaink és pártolóink egyikét vesztettük el benne. 1864-ben választatott Társulatunk rendes tagjává s azonnal pártoló taggá lett. ScHwaRcz GYULA a geologiát is szolgálta irodalmilag, történeti munkáival. Ez: aLa Géologie antigue et les fragments du Claroménien.? Pest 1861. cA görögök holdja Perikles korában s valami a Demokrit-féle tejutról;, Pest, 1861. — (A görögök geologiája jobb napjainkban? Pest, 1861. — The paleon- tologicat Ükeory of Empedocless London, 1862. — cOn the Origin of Helliocen- tric Theoryv Brit. Ass. London, 1862. — cOn the Failure of Geological Attempts made by the Greeks, prior to the epoch of Alexander the Great.s P. I., II. London, 1862—68. — Az embernem egységéről. Akad. székfoglaló. 1864. (Ugyanez angolul is.) — On theory of the Internal Heat of the Earth. A Britt. Ass. előtt felolvasta Will. Thomson, Dundee, 1867. — cEmber-ásatagok.s Földtani Társulat munkálatai 1863. II. — A görög ódonság viszonya a földtan kér- déséhezv Pest, 1863.; és Földtani kisérletek a hellenségnél Nagy Sándor koráigv I. köt. Pest, 1861-——1863, a melyeknek tanulmány-tárgya a földtan. HScHwaRcz GYULA Székesfehérvárott született ; 1868-tól 1894-ig tagja volt a képviselőháznak, a hol a közoktatásügy érdekében lelkesen buzgólkodott. Ő felsége 1894-ben nevezte ki a Tudomány Egyetemre tanárnak. Az elhunytban a magyar tudományos világ igen nagy olvasottságú, fáradhatatlan munkását gyászolja, a ki egész életét tudományának szentelte. Társodalom-tudományi, történelmi, politi- kai munkái számosak, velük úgy itthon, mint a külföldön szerzőjük elismerést aratott. 6. WAGNER ViLMmos (1839—1900.) miniszteri tanácsos, a vaskorona-rend lovagja, a m. kir. államvasutak gépgyárának igazgatója volt egyike a legjelesebb vaskohászainknak. Hivatalos utazása közben váratlanul ragadta el a halál közülünk. 1839-ben született Beszterezebányán, tanulmányait szülővárosában kezdte, de már 1859-ben a bécsi műegyetemen volt s 1863-ban végezte a selmeczi TÁRSULATI ÜGYEK. 53 bányászati és kohászati akadémiát. Közben gépgyárakban praktizált, tanulmá- nyainak befejezte után államszolgálatba lépett. Eleinte a nagybányai igazgató- ságnál nyert alkalmazást, majd 1866-ban a selmeczi bányászati és erdészeti akadé- mia tanársegéde lett. 1869 ben a mármarosszigeti bányaigazgatósághoz nevezték kis itt gyorsan haladva előre, már 1872-ben osztályfőnök lett. Azután a pénzügy- miniszteriumba rendeltetett gépészeti és építészeti főmérnöknek, de már 1879-ben ismét Mármaros-Szigetre bányatanácsossá nevezték ki. 1881-ben a központi vasmű- igazgatósághoz felügyelővé, 1885-ben a rhonicz-brezovai kir. vasgyárakhoz hiva- talfönökké nevezték ki, majd 1894-ben valóságos főbányatanácsos, 1897-ben pedig miniszteri tanácsos lett s egyszersmint a m. kir. vasművek központi vezető- ségének főnökévé, s a m. kir. államvasutak gépgyárának és a diósgyőri m. kir. vas- és aczélgyár igazgatójává nevezték ki. WAGNER Virmos 1881-ben lépett Társulatunk rendes tagjai közé. Hirtelen halála általános részvétet keltett, hisz elhunyt társunk rokonszenves alakját sokszor láttuk itt szaküléseinken. 7. WETSTEIN ANTAL kir. kuriai biróval Társulatunk régi tagját vesztette el. Már 1866-ban tagja volt Társulatunknak s 1899. május hó 1-én ragadta el tőlünk a halál. Legszomorúbb kötelességét teljesíti a titkárság akkor, a mikor az elhunyt tagtársak rövid életrajzát örökíti meg. Nem is ez a nehány holt betű, hanem lelkünk igazi fájdalma fejezi ki mindnyájunk részvétét elvesztésük felett. Mielőtt jelentésemet befejezném, köszönettel kell megemlékeznem mind- azokról, a kik Társulatunk ügyét szellemileg és anyagilag pártul fogták. Mély hálával és köszönettel tartozunk pártfogónknak, GALANTHAI HERCZEG ESZTERHÁZY Mixzós úrnak, a ki az idén első alkalommal részesítette Társulatunkat abban a kegyes támogatásban, a mivel nagy elődei Társulatunk működését olyan nagy mértékben segítették. Köszönettel tartozunk az országos segély kiutalványo- zásaért Nagyméltóságú dr. Wtiassics GyuLa vallás- és közoktatásügyi miniszter úrnak és Nagyméltóságú dr. DaRáwyr IGwácz földmivelésügyi miniszter úrnak, továbbá annak a férfiúnak, a ki itt a közvetítő szerepet átveszi, mélyen tisztelt. elnökünk, BöcgkH János min. osztálytanácsos és igazgató úrnak, és köszönettel dr. KRENNER J. SánpoR egyetemi tanár úrnak, a ki találkozásainknak kényelmes hajlékot nyujt ! 3. A közgyülés a titkár jelentését tudomásul veszi. Titkár felolvassa a mult évben kiküldött pénztárvizsgáló bizottság jelentését, a közgyülés ezt tudomásúl veszi és pénztárosnak a fölmentést megadja. TÁRSULATI ÜGYEK. PÉNZTÁRI JELENTÉS a magyarhonmi földtami társulat 1899. évi pénztári forgalmáról és vagyonának állásáról az 1899. év deczember hó 31.-én. I. Horgó tőke. a) Bevétel: Előirányzat Tényleges bevétel 1899-re 1899-re 1. Pénztári áthozat 1898-ról -. .. 301 í7t77 kr. 301 Írt 77 kr. JZOFSZÁgOB-SÉGÉLYEE S est s ee 1000 a — a 1000 ( — a 3. Herczeg EszTERHÁZY PÁL pártfogó díja 1898-ra HE ANDÉ ATS ee DD AE 4 420 a — a 4. Herczeg Hiezramuer NE párt- TOSÓRÁÍJA AGYON SRB SS a LENN ADO a sel 490 c — a 5. Alaptőke kamatja eds zi HSZ DO0 A 32. A 0. -Borgó tokeskamatjat teat s aut 25 a — a 714 c 58 a 7. Hátralékos tagdíjak ZET SAE 55 ( — 4 SZEZSÁTTAKSÜSJ JET ÖTEN NA ELS AS ETBAN EE EE TOT ESA 1001 c 51 c 9. Előrefizetett tagdíjak o .- — 4 — a 10 a — a 10. Selmeczbányai fiókegyesület járuléka ; 1899-re ITTA ZET ka EZ RÁZÍSÉBE 48 4 — a 48 a — a 11. Előfizetők 1899-re .. ... 220 a — a 129 4 12. Takarékpénztárból kivett összeg... —. — a SZO cad 13. Hladott kiadványok sw ed sz 50 c — a 6 c — a HM VEGYESEK E ek Szét e R e át A 10. a — a NÖ ad sali e 15. Azralaptoko Javátau assets üés — ( — a 37 a — a Összesen — 4100 ífrt77 kr. 4692 frt 42 kr. 1. Földtani Közlöny... b) Kiadás : 2. M. kir. földtani intézet évi jelentésének ev 4. különlenyomata .. 0 ... Tisztviselők tisztéletátje Te Hokgutáalomátja sze Vasas eze NEK SÉB DNSZOISÁK Ázotése a... 71 Sea 6. Ja BOSLAKOLTSÓR S td tt DE EKEZETES Irodai és vegyes költségek . Előirányzat 1899-re 2500 frt — kr. (( Tényleges kiadás 1899-re 1837 írt 93 kr 700 c — a 63 a 97 ra TÁRSULATI ÜGYEK. 8. Dr. Szabó emlékérem vésési költsége 9. Az alaptőke javára Bevételi többlet mint pénztármaradvány Előirányzat 1899-re SZA ha 250 VE ssz 9.3) Tényleges kiadás 1899-re. 700 Írt 81 kr. 37 ( — ( Osszesen " 4100 frt 77 kt. 770 ee 3691 frt 66 kr. 1000 ac 76 Osszesen 4100 frt 77 kr. 4699 frt 42 kr. Budapesten, 1899. deczember hó 31-én. GREXA János, pénztáros. Dr: Inosvav LaJos s. k., PETRIK LaJos s. k., dr. SZoNTAGH Tamás s. k. mint a köz- gyülés részéről kiküldött pénztárvizsgáló bizottság tagjai. 4. Az elnök köszöni a pénztárvizsgáló bizottság fáradozását és az idei számadások megvizsgálására újból dr. ILosvax Lagos, PETRIK LaJos és dr. SZONTAGH TAmÁS vál. tagokat kéri fel. 5. Titkár bemutatja a folyó 1900. évre vonatkozó pénztári előirány- zatot. Költségvetés 1900-ra. a) Bevétel : (S Rénztárú áthozat ii S99SFOLN NN TAZÉ Ti Keki zek Mt s 120015 Kor.sszetlli DNOTSZÁGOS SEGÉLY EL DOONA I e tl SE EE NESZ elt HADD A 3. Herczeg EszTERHÁZY MIKLÓS názttosó dijat Üg0OSTA zs SZ EE Ée AMÁTApDtÓko s karmatj asz esze ző 4 ER Ezér ERRE EEEN ÉG TA EKE HZEGLSOOKSIKATMA DA A KE eaz Ne SS Ae JOKES 6. Hátralékos tagdíjak Es 2 JEE "ze A éggSO ERB MDI SG 7. Tagdíjak 1900-ra ZAL erne étae et nát E IDOLS fa 8. Selmeczbányai MAKSEEttiüs járuléka 1900. ra 96 c — a GAZ et ők L900STA re Tree t e Ea ÖS TS zet tát DÖNTÉS E ő 10. Eladott kiadványok SELLAK EME Set e ee e 100 c — a MEREM EGYES 8 ét Et ZETT A ez ALETN TONY a, MELJESNAT ES SE MAYROT ZAY 90 4§ — a Összesen ... 8577 kor. 52 fll: 5 Kiadás. 1. Földtani Közlöny SZA 0 BE EE PIE ÉSE ID GDÜRKOT S TT, 2. M. kir. földtani intézet évi jelentésének külön- Nenyomatat eze st észé sa SZEN sak ESZ ÜKES ÁS 300 c — 4 53. Tisztviselők tiszteletdíja SZE LB , jel Zttő EL ENZOS E VAJON NEO EN TTTOKHÜTA LOTTON A AS a tk sző sz SE E 4 Klja. a tése EXRUSZTOL OAK BAL OTA GÁ AA EC TEST EB AEK TT SZSTSÉRÉR ESSEK OG ÜZENNANESETA tt GSSROSLAUKOLÜS ÉGET TéS etet ERRE TALAN ÓT tg TE TAR SZÉSNR KÉSSNERÁSES 300 c — a 7. Irodai és vegyes költségek Iz TT ÁS ATR RENÉE RE ERAT TÉRD KT 8. Előre nem látott kiadásokra, ... ESET ETTE FUN GET A 9. A Szabó-emlékérem veretésének költsége s elsz 00 let tás zsó Összesen . 8457 "kor. 52 9 fil. Pénztári maradék 318 120 kor. — fil. 56 TÁRSULATI ÜGYEK. II. A társulat vagyona 1899 végén: 1. Alaptőke értékpapírokban . 5 14,150frt— kr. 2 a kötelezvényekben OT SB NÉ" SZDÁK Ze ef út 3. Dr. Szabó József emlék-alapítvány .. .. 4000 4: — ua 4. Dr. Szabó József emlék-alapítvány kamatai 682 c 70 a Összesen 19,183 frt 70 kr. Forgó tőke pénzmaradványa 1899. év végén .. 1000 c 76 x Összesen 20,184 frt 46 kr. Kelt Budapesten, 1899 deczember hó 31-én. Titkár. A közgyülés a költségvetést egyhangulag tudomásúl veszi. 6. BöcgH János ezután az ülést felfüggeszti s elnöki tisztét dr. KocH ANTAL alelnöknek adja át. 7. Dr. KocH AwnTraL alelnök az elnöki tisztet átveszi és az ülést újból megnyítja. Tudomására hozza a közgyülésnek, hogy a Társulat a SzaBó JózsEF emlékérmet Böckn János úrnak itélte oda s azt a következő szavak kiséretében adja át : Tisztelt Közgyűlés ! Nemcsak kötelességszerűen de igaz örömmel veszem át az elnöki tisztet, hogy mai közgyülésünk sorban utolsó, de jelentőségében legmagaslóbb tárgyát elintézzük. Ma legelőször van alkalma a közgyűlésnek, hogy a boldogult nagy érdemű elnökünk Szasó Józsernek emlékére alapított ezüstérmet ünnepélyesen kiadhatjuk olyan szaktársunknak, ki Társulatunk választmányának egyhangú ítélete alapján e kitüntetésre legtöbb érdemet szerzett, és kit társulatunkon belül mint a boldogult nagyérdemű elnök méltó utódját tisztelünk és nagyra- becsülünk. Igen tisztelt kedves Elnökünk és Vezérünk ! Boldog vagyok, hogy nekem jutott a szerencse társulatunk nevében átnyujthatni Önnek, szaktudományunk ápolása és fejlesztése körül szerzett bokros érdemei őszinte és tőlünk telhető legnagyobb elismerésének e mara- dandó jelét. ) Ön mindannyink között nemcsak, hogy a leghosszabb ideig lankadatlan buzgósággal fáradozik hazánk földtani viszonyainak földerítésében; de közér- dekű tudományos működésében számos nagybecsű eredménynyel is gazdagí- totta szaktudományunkat. Ön legutóbb hazánk néhány kőolajterületén végzett igen beható és részletes kutatásaiban, éles geologiai megfigyeléseivel és azokból levont biztos következtetésével határozott irányt jelölt ki a gyakorlat emberé- TÁRSULATI ÜGYEK. 57 nek, és ezzel máris olyan sikert mutathat föl, melynél szebbet Magyarorszá- gon ezen a téren nem ismerünk. Önnek nemes ügybuzgóságával, szakavatott tanácsaival és fáradhatlan kitartásával sikerült hazánk intéző köreit megnyerni annak az üdvös eszmé- nek, hogy a hazai geologiának olyan hajlékot emeljen az ország, melyre az egész világ előtt büszkék lehetünk. Hisszük és reméljük is, hogy a megvaló- sított eszme kedvelt szaktudományunknak gazdag gyümölcsöket fog érlelni a jövőben. Fogadja tehát, a hazai geologiának tett kiváló tudományos szolgálatai- nak elismeréseképen, a magyarhoni Földtani Társulattól az e czélra alapított HSzasó JózsEF emlékéremnek ezt e legelső példányát, melyet szerencsém van ezennel a legjobb kivánatok kiséretében ünnepélyesen átnyujtani. 8. BöckH JÁNos meleg szavakban köszöni meg a kitüntetést, hisz ez a legszebb kitüntetés a mi férfit érhet, mert ezt szaktársai nyujtják, a kik legjobban ismerik a kitüntettetet. Szivesen konczedálja, hogy érdemesebbek vannak nála, de azt tagadja, hogy valaki mélyebb tiszte- lettel fogadná. Buzdításul szolgál ez szólónak, mert azt bizonyítja, hogy eddig helyes uton haladt. 9. Elnök — több tárgy hiányában — az ülést berekeszti. Szakülések. 1900. januárius hó 3.-án. Elnök : BöckH JÁnos. 1. Haravárs Gyura a szarvasi (Békésmegye) artézi kutról értekezik. ZSIGMONDY BÉLA furta 1890-ben, a furólyuk 290-75 m. mély, naponkint 351,558 liter 259 C. hőmérsékletü vizet ád, a mely a levantei korú üledékekből fakad. 2. Dr. SCHAFARZIK FERExcz ismertette azt a szép megtartású, felső mediter- rán korú faunát, a mely Budapest főváros gyüjtőcsatornáinak a Ludoviceum körüli szakaszából, nevezetesen az Illés-utczaiból került ki. A fauna az eddigelé tett meghatározások alapján 43 gaszteropodából és 16 lamellibranchiátátából áll, a melyek egyes lajthamészkő pupok közt elterülő kékes és sárgás homokrétegek- ben fordulnak elő. Ennek a gazdag lelőhelynek a kizsákmányolását MAcHAN Orró és Kiss KÁRonY fővárosi mérnökök ébersége és előzékenysége tette lehetővé. Dr. Lóczy Lasos köszönetét fejezi ki a geologusok nevében Kiss mérnök urnak s felemlíti, hogy nem lehet eléggé a lelkükre kötni a mérnököknek, misze- rint földmunkáknál a szorgalmas észlelést és gyüjtést ne mulaszszák el. Egyszer- smind megjegyzi, hogy az imént ismertetett feltárás ismét azt bizonyítja, a mit szóló már annak idejében ZsiGmoxpv-val szemben is hangsulyozott, hogy Budapest altalaja nem medencze, hanem tördelt tábla, a mit hószerüen fed a lösz. 58 TÁRSULATI ÜGYEK. 3. Timkó ImRE Kéménd és Páld községek környékének agrogeologiai viszo- nyait ismerteti. Előrebocsátva a (Garam alsó folyásának jobb- és balpartján két község környékének oro- és hidrografiai leirását, szembe állítja a kis magyar medenczét beszegő, a Garam balpartján húzódó lankás dombvidék felépítését a Garam másik partján elterülő diluviális teraszéval. Végül a terület talajviszo- nyait ismerteti a termelés egyes ágainak megfelelően. 4 1900. márczius hó 7.-én. Elnök : BöckH JÁNnos. 1. Dr. SCHAFARZIK FERExCz folytatta cUjabb adatok Budapest geologiájához, cz. előadását. A külső József- és Ferenczvárosokban a III. főgyüjtő csatorna ásása alkalmával feltárt geologiai profilt tárgyalja s ennek során előadja, hogy a Telepy- utczában felső mediterrán korú rétegek bukkannak föl, a Ludoviczeum-téren szarmata mész- és agyagrétegek, a Karpfenstein-utczában pedig diluviális korúnak tartható kavics-takaró fordúl elő, a melyben planorbisokon kivül bemosott, régibb korú, (aguitániai, felső-mediterrán, szarmata és pontusi) szerves maradványokat is lehet találni. Dr. FRANZENAU ÁGOSTON felemlíti, hogy a külső-soroksári-utczai szivattyu- telepen annak idején szintén kavicsban dolgoztak s hogy benne a Cerithium margaritaceum-nak egy töredékét, egy conus-fajt és mammuth agyarat találtak. Az utóbbi maradvány előfordulásából a kavicstelepnek diluviális korára lehetett következtetni. Ez a régibb megfigyelés, a viszonyok analogiája folytán mintegy megerősíti az előadónak azt a nézetét, miszerint a Karpfenstein-utczai kevert faunáju kavics diluviális korú. Dr. ScHmIDT SÁNDoR felveti azt a kérdést, hogy az előadó által szarmata korúnak mondott kék agyag nem pontusi-e? mivel Budapest körül a pontusi rétegek közt agyagok bőven fordulnak elő, míg az alatta levő szarmata emelet- ben nincsenek. Dr. SCHAFARZIK FERENncz erre vonatkozólag azt a felvilágosítást adja, hogy a szóban forgó agyagtelep tényleg észlelt, sőt megmért dülésénél fogva a szarmata mészkő alá húzódik, minél fogva ennél fiatalabb korú nem lehet. Dr. Lóczy LaJos, HaLavárs Gyura és BöcgkH János, példákat hoznak fel arra vonatkozólag, hogy bizonyos feltárásokban és furások alkalmával a szarmata rétegek között, ujabban még Budapest környékén is, csakugyan agyagtelepeket 1s találtak. 2. Dr. Párry MóR cAdatok a Cserhát geologiájáhozs cz. előadását térszüke miatt csak a jövő számban közölhetjük. 1900. április hó 4-én. Elnök Bőcxkn János. 1. Dr. KövEsriGErmY Bapó tartotta meg előadását cA Föld koráról. — Ha elfogadjuk a Kant-Laplace-féle feltevést, a melynek értelmében a bolygórendszer TÁRSULATI " ÜGYEK. 59 valamikor a Neptunus pályáján túl terjedő gáztömeg volt, a mely idők folytán összehúzódott és a megnagyobbodott czentrifugális erő folytán leválasztotta az egyes bolygókat; akkor a Föld kora nyilván azzal van adva, hogy bolygónk keletkezése idejében a Nap teste még egészen a mai földpályáig nyult, sugara tehát a mainak 215-szörösével volt egyenlő. Ezen az alapon a Föld korát teljesen függetlenül vezethetjük le a Föld anyagát jellemző, de részben ismeretlen tulaj- donságoktól, hacsak ismerjük a Nap sugárzását és annak időbeli változását. Jelen- leg a Nap minden kg.-ja évente 2095 kilogramm kalóriát veszit sugárzás által, a minek folytán a Nap sugara évente 161 m-rel húzódik össze. Ez olyan csekély mennyiség, hogy ennek folytán a Nap látszó sugara egy évezred alatt még nem teljesen 0-2 ivmásodperezezel rövidül, a mi teljesen észlelhetetlen fogyás. A Nap intenzitását tisztán spektrál-analitikai uton is előállíthatjuk és a sugárzás két kifejezésének összehasonlítása olyan egyenlethez vezet, a melynek segítségével ki lehet számítani azt a t időt, a mely alatt a Nap sugara r-ről r,-ra fogyott. Ennek a fontos, csak végtelen sor alakjában kifejthető kifejezés kezdőtagjának alakja, a mely egyszersmind a legfontosabb : TE Tt. t— 2 log. nat ) 1? a melyben o a sugárkontrakcziót jelenti abban az időben, a melyben a sugár r, volt. ; Jelenleg r, — 695,000,000 m., o — 161 m., a Föld keletkezésekor r—215 r, volt, tehát a Föld kora 23,200,000 év. — Ha a sugár a jelenlegi értéknek még felére fog összehúzódni, akkor a nap sűrűsége 8-szor akkora lett, mint ma, azaz kétszer akkora, mint a Földnek jelenlegi középsűrűsége. Föl szabad tennünk, hogy a sűrűsödés ilyen előhaladott stádiumában a Nap már épen olyan kevéssé fogja sugározni fényét és melegét, mint a Föld. Téve tehát s c 2, azt találjuk, hogy a nap még 3,000,000 évig fogja ellátni meleggel és fénynyel bolygórendszerét. 9. T. Róri LaJos a zsibó-szamos-udvarhelyi petróleumra való fúrások ered- ményéről értekezett. A nevezett területen állami segély mellett — a cBihar- szilágyi Olajipar Részvénytársaság három, előadótól ajánlott ponton — a Szamos völgyében 806 m.-nyire furt, de a fúrások csak olajnyomokat és gázokat konsta- táltak. Kiaknázható mennyiségben tehát az olaj Zsibó-Szamos- Udvarhely között nincs meg. 3 3. Dr. ScHAFARZIK FERENcz, mint a Földrengési Bizottság elnöke a föld- rengések szeizmométeres megfigyelésének ügyét, illetőleg annak állását jellemzi, valamint ráutal a külföldön már fennálló földrengési obszervatóriumok és bizott- ságoknak Európa-szerte tapasztalható szervezkedésére. Ebből kifolyólag kéri a M. Földtani Társulatot, illetve annak választmányát, hogy a nálunk szükségesnek mutatkozó egy, esetleg három obszervatórium ügyét fontolóra venné és megvaló- sítására a kivánt lépéseket is megtenné. Egyuttal jelenti, hogy f. é. januárius hó 99.-én Délmagyarországon középerős földrengést éreztek. 60 TÁRSULATI ÜGYEK. Választmányi ülések. 1900. januárius 3.-án. Elnök : BöckH JÁnos. 1. Uj tagokul választattak: GÜüLrL Virmos bölcsészethallgató, ajánlotta : CHOLNOKY JExő és EmszT Kármán tanársegéd, ajánlotta dr. LÖÓRENTHEY IMRE. A tagok sorából kilépett Doroca János bányatanácsos, a ki 1883 óta tagja a társulatnak. 2. Dr. KocH AnraL a SzaBó-emlékérmet odaitélő bizottság elnöke a választ- mány kivánságára előterjeszti a bizottság határozatát, de felkéri az Elnököt, hogy ez időre tisztét másra ruházza. Böcxn Jáxos az elnöki teendők végzésére dr. Kocn AwraL társulati alelnököt kérve fel, a teremből távozik. Dr. KocH Awrat a bizottság előadóját, dr. PerHő GyutÁ-t kéri fel a jelentés előterjesztésére ; dr. PErHő Gyura előterjeszti a bizottság javaslatait a jövőben való eljárások iránt. 1. Mivel a Földtani Közlöny évenként tartalmazza a hazai teljes szakirodalom jegyzékét, a választmány a bizottság kiküldésekor már előre kihagyhatja az érdekelt tagokat a bizottságból. Ez okvetetlen szükséges, mert mindenki megvárhatja, hogy a dolgozatát megbirálják. — 2. A szabályzatot kellő számban ki kell nyomatni és a bizottság tagjai között szétosztani. — 3. A sza- bályzat lényeges módosítása nem szükséges. Titkár ezután felolvassa a következő jelentést : BIZOTTSÁGI JELENTÉS ÉS JAVASLAT a Magyarhoni Földtani Társulat Tekintetes Választmányához A Szazsó JózsEF nevét viselő emlék-éremmel kitüntetendő munka ügyében. Tekintetes Választmány ! A magyarhoni Földtani Társulat Választmánya 1899 évi május hó 19.-én tartott ülésén a SzaBó JózsEr emlék-éremmel kitüntetendő munka kijelölő bizott- ságát az ügyrend 8. §-ának a pontja értelmében a következő hét választmányi tagból alakította meg : Elnök : KocH AwTraL, a társulat e. i. sz. alelnöke. Bizottsági tagok : ILosvax Lagos dr. helyette utóbb (az 1899. decz. 6.-i választmányi ülés határozatából) KALECSINSZKY SÁNDOR, KRENNER JÓZSEF SÁNDOR dr., PETHŐ GYULA dr., SCHAFARZIK FERENCZ dr., SCHMIDT SÁNDOR dr., TELEGDI RorH [aJos. E bizottság a Szazó Józser emlék-alapitvány ügyrendében megállapított szabályok szerinti munkálkodását 1899 szeptemberben kezdte meg s miután a teen- dőket és a szerepeket maga közt felosztotta, három összes ülésben tüzetes eszme- csere és beható tanácskozás tárgyává tevé a reá bizott ügyet. Miután a köve- TÁRSULATI ÜGYEK. 61 tendő módokat és szempontokat körülirta, a mentől szabatosabb eredmény biz- tosítása érdekében, az irodalmi részletes áttekintés munkáját szakreferensek között osztotta föl, a következő választás szerint : Ásványtamra és kristálytanra : SCHMIDT SÁNDOR és részben ScHAFARZIK FERENCZ. I Kőzettanra, geologiára és stratigrafiára : RorH Lagos és ScHAFARZIK FERENCZ. Palacontologiára : PerHő GyutLA. Ásvány és Földtani chemiára (miután Irosvax LaJos mint érdekelt fél nem vehetett részt a tanácskozásokban) : KALECSINSZKY SÁNDOR. A szakreferensek jelentéseit — elhagyva azonban az 1894—1899 évkörben megjelent szakmunkáknak hozzájuk csatolt terjedelmes irodalmi jegyzékét — a következőkben foglaljuk össze. 1. Az ásványtan körébe tartozó számos és érdemes dolgozatok közül: KRENNER JózsEr SÁnpog, Lorándít, új thaltiumásvány Allcharról, Maczedoniában, (Mathem. és term. tud. Értesitő 1894. XII. : 473 és u. o. 1895. XIII. : 258—263, egy tábla kristályrajz melléklettel) czimű dolgozata emelkedik ki a szó szoros értelmében absolut becsével leginkább. Megjelenése világszerte a legnagyobb meglepetést költötte midőn egy, a közforgalomban már ismert ásványi termék- ben a ritka thallium elemből 59-5"/o mennyiséget tartalmazó, remek szép kristá- lyokban termett új ásványról számolt be. A rendkivül éles megfigyelő tehetség- nek, a szóban forgó szak minden ágazatában való mesteri otthonosságnak ered- ménye e munka, mely adatainak helyességében és az eredmények szabatos for- mulázásában is a mineralogiai klasszikus munkálatokhoz tartozik. A SzaBó Józser emlékéremmel való kitüntetésre érdemes mű. Szerzője azonban, mint a kijelölő bizottságnak tagja és a saját akaratából is, versenyen kivül állónak tekintendő. 2. Legközelebb sorakozik az ásványtani szakcsoportban KRENNER dolgoza- tához ScHMIDT SáwxpoR nehány értekezése, melyek között különösen az a mun- kálat ragadja meg figyelmünket, mely Szalónak vidékének nehány ásványáról értekezik. (Mathem. és term. tud. Értesitő. 1897. XV. köt. és ugyanaz néme- tül Groth Zeitsch. für Kryst. 1898. XXVII. köt.) Ebben ugyanis egy oly anyag van feldolgozva, mely nemcsak a bányában, hanem az 1896. évi mille- niumi kiállításon is bőven fel volt halmozva, s a melyhez mindenki könnyen hozzá férhetett. De senki sem akadt, a ki ezekben az antimon-okkeres stufákban valami érdekesebb jelenséget vett volna észre. ScHMIDT SáwpoR társunk azon- ban, a maga kutátó mineralogusi éleslátásával nemcsak azt deritette ki, hogy az okkerkéreg alatt szép, japáni tipusú, fényes lapú antimón-kristályok rejtőznek s hogy kristálylapjaik gazdag sorozatában több egészen új alak is jelentkezik, hanem azonkivül a mállási kéregben apró, de fényes kén-kristályokat is fedezett föl, a melyek nemcsak hazánkban nevezetességek, hanem számos és köztük ritkán előforduló lap-alakjaiknál fogva általában is feltünőek. Ki vannak mutatva 62 TÁRSULATI ÜGYEK. a kisérő ásványok is, a parányi kristályok vagy szemecskék alakjában jelentkező gipsz, kalezit, baryt és ezinnóber. Ime a szalónaki érdekes antimontelérek és paragenetikai viszonyainak kimeritő ismertetése. — FEzta munkát is méltán azok közé lehet sorozni, a melyek a SzaBó Józszr emlékéremmel való kitüntetésre - érdemesek. 3. A kőzettani dolgozatok között a kisebb terjedelmű, de a maguk ne- mében egyaránt becses közléseken kivül három nagyobb v,dolgozat elismerő megemlítést érdemel: ZrmányI KÁRoLYy dolgozata: A kőzetalkotó ásványok fény- törési együtthatói nátrium-fénynél. (M. tud. Akadémia kiadv. 1894.) SzápEczkYy Gyura munkája: A zempléni Szigethegység geológiai és kőzettani tekintetben. (Budapet, 1897. a k. m. term. tud. társulat kiadványa) és főképen PRIMITS GYÖRGY posthumus műve: A Csetráshegység geologiája és ércztelérei. ( Budapest, 1896. A k. m. természettudományi társulat kiadványa.) Ez a munka tárgyi fontosságá- nál fogva s különösen azért figyelemre méltó, mert egyik nevezetes bányavidé- künknek, az irodalomban eddigelé alig ismertetett Csetráshegységnek — némi, a dolog természetéből következő gyöngéi ellenére 15 — nemcsak gondos geologiai és petrografiai ismertetését adja, de két terjedelmes és nagy szorgalommal kidol- gozott fejezetben a bányageologiai viszonyokkal és magukkal az egyes bányákkal 15 bőven foglalkozik. 4. A geológiai és stratigrafiai kutatások irodalmának ez idő szerint legbő- vebb forrásai Magyarországon a M. kir. állami Földtani Intézet kiadványai és térképei. Az évenként megjelenő Fölvételi jelentések, mint a legújabb kutatások hiradói, már természetöknél fogva számos eredeti, alapvető adatot foglalnak magukban ; mig az Évkönyvek a részletesebben s kerekebb alakban kidolgozott, legtöbbnyire nagyobb területre vonatkozó és évek munkáját kivánó nagyobb dol- gozatokat gyüjtik össze. Mind a két közleménysorozatban oly kutatási eredmé- nyek vannak letéve, a melyek legelső sorban vannak arra hivatva, hogy a Magyar Birodalom geologiájának feldolgozásában alapú! szolgáljanak s majdani tüzetes megirása alkalmával irányt mutassanak. Í Ezekben a folyóiratokban az 1894—1899. évkörben és időrendben tekintve KocH AwTraL, BöcgeH János, INgKEY BÉLA, Hanavárs GyYuLa, GESELL SÁNDOR, TELEGDI Rorn LaJsgos, Posewirz Tivapag, TREIrz PÉTER, HoRusiírzkY HENRIK, Appa Kármáx és BöcgH Hucó dolgozataival találkozunk, a melyek közül két szerzőnek három munkája válik ki mint olyan, a mely tárgyánál és feldolgo- zásánál fogva egyaránt érdemes a Szazó Józser emlékéremmel leendő kitünte- tésre, ú. m. : a) Kocn Awsrar, az erdélyrészi medencze ó-harmadkori képződményei. I, rész. Paleogén csoport cz. munkája. Szelvényekkel négy táblán (Földt. Int. Évkönyve. 1894. X. kötet.) E nagyobb szabású monografia sok évi kutatások és tanulmányok eredménye s részben a tárgyalta területen végezett részletes geolo- giai fölvételek eredménye. Az erdélyi medencze ó-harmadkori lerakodásaira nézve mindenesetre alapvető munka. Kocn tanár úr azonban mint a kijelölő bizott- TÁRSULATI ÜGYEK. 63 ság elnöke, már ezen tisztsége elfogadásával kétségtelen jelét adta, hogy magát versenyen kivül állónak tekinti. S ezt a bizottságban is kijelentette. b) Böckn János, Adatok az Iza völgye felső szakasza geologiai viszonyainak ismeretéhez, különös tekintettel az ottami petr oleum-tartalmú lerakodásokra. cz. munkája. Térképpel. (M. kir. Földt. Int. Évkönyve. 1894. X. kötet.) Valamint ugyancsak c) BöcgH János, A zet lálsetíjea Sósmező és környékének geologiai viszonyai, különös tekintettel az ottani petroleum-tartalmú lerakodásokra, czimű munkája. Térképpel. (Ugyanott, 1895. X. kötet.) Mind a két műhöz az illető vidéknek a szerzőtől részletesen felvett geologiai térképe van mellékelve. Kimerítő speciális kutatások és tanulmányok eredményei e művek, a melyeknek megalkotása alkalmával és harmincz évet meghaladó geologusi pálya- futásán szerzett bőséges tapasztalások alapján Böcknm János az Iza völgyében Szacsalon, Mármaros vármegyében jelölte ki azt a pontot, a melyet megfurásra ajánl. Es a megfúrt ponton 1896 augusztus havában csakugyan erős sugárban tört ki a petroleum — az első petroleum-sugár, közvetetlen erre a czélra fúrott artézi kútból Magyarország területén. Az óriási erővel föltóduló petroleum azon- ban a furó csöveket össze-vissza görbitette, el annyira, hogy a képződött torlasz a petroleum kiömlését megakasztotta s a kút eldugúlt. Ezt az akadályt eltávolí- tani s vele a bajt orvosolni maig sem sikerült. És annak ellenére, hogy azóta, BöcgH Jáwxos másik pontot is jelölt ki a megfurásra, a munka még most is szünetel. Mindezen sajnos kalamitások azonban mit sem változtatnak azon, hogy Magyarországon az első petroleum-sugár felszökkenése, e régóta keresett és kincseket érő nyers anyag megtalálása BöckH JÁnos éleslátásának és geologiai tapasztaltságának köszönhető. Ez alkalommal, hogy ScHMIDT SÁwxpok társunknak az ezredéves kiállítás bányászati részét ismertető közleményének szavaival éljek : nemcsak a tudomány egy igazi győzelmével állunk szemben, hanem a mélységnek egy igen fontos kincse is az, melynek ipari és közgazdasági ABS jelentőségét bizonyára nem is szükséges hangsúlyozni. Böcxkn János útmutatása és annak sikere a legfényesebb és a legreálisabb eredménye a tiszta tudományos kutatásoknak a gyakorlati élet hasznára való alkalmazásában : oly eredmény, a melynél szebbet Magyarországon eddigelé nem ismerünk. j 5. A paleontologiai szakmakör irodalmi termelését áttekintve, örömmel tapasztaljuk, hogy a soron levő évkör számos figyelemre méltó s köztük több igen érdemes dolgozatot szolgáltatott. ; Itt találjuk az idősebb derékhadból KocH Awsrar és Lóczy LaJsos társain- kat, a kikhez SrauB MókRrcz és BRusIwxa BSPIRIDIow csatlakoznak ; az ifjabb nem- zedékből Böckn HuGó, FRANZENAU ÁGosron, HATLAVÁTS Gyura, HÉJas IMRE, KRAMRERGER-GORJANOVICS KÁROLY, LŐRENTHEY IMRE, Parp KánRony társainkat buzgó munkálkodásban, nemes versenyre kelve a magyar paleontologiai iroda- lom fejlesztésére és gyarapítására. Sőt a Lajtán túli tudósok közül is hárman: 64 TÁRSULATI ÜGYEK. Hrir8ER ViwxczE, HOERNES RUDOLF és SCHAFFER FERENcz tanárok irtak volt le magyarországi fosszil leleteket. Ha a dolgozatoknak különösen kiemelkedő értékét tekintjük, akkor méltán nagybecsünek kell mondanunk KocH AwraL Prohyracodon orientalisá-t (Termé- szetr. Füz. 1897., két táblával), mely egy szerfölött érdekes, szabatosan megálla- pított adattal járúl hozzá, a Magyar Birodalom régibb harmadkori (Erdély közép-eoczén rétegei) ősemlős-faunájának jellemzéséhez. Nagy gonddal és körültekintő ismerettel készültek LŐRENTHEY IMRE adaléka Magyarország hurmadkori rákfaunájához, (M. tud. Akad. Mathem. és term tud. Közl. 1898. XXVII. 2. sz. kilencz táblával), mely először csoportosítja e faunának meglepő szépségű, szerfölött érdekes és előbb alig sejtett sokaságú alakjait. I Valamennyinél terjedelmesebb az a vaskos kötet, mely Lóczy Lasos tollá- ból a szerzőnek Khinában gyüjtött kövületeit mutatja be: A fosszilis emlős- és puhatestű állatmaradványok leirása és a palacontologiai- stratigrafiai eredmé- nyek gróf SZÉCHENYI BÉLA keletázsiai utjából. Ez a dolgozat agr. SZÉCHENYI BÉLA keletázsiai útjának tudományos eredményeiv czimű gyüjteményes művének III-ik kötetében (Budapest, 1897.) 188 negyedrétü lapra (24 ny. ívre) terjed s 11 negyedr. táblával, 12 folio tabellával és 22 szövegközi rajzzal van fölszerelve. (Ugyanaz németűl is: Beschreibung der fossilen Sáügethier-, Trilobiten- und Mollusken-Reste, sowie die palaeontologisch-stratigraphischen Hesultate der Reise des Grafen BÉLA SZÉCHENYI in Ostasien. Budapest, 1898.) Ez a munka évekre terjedő (1877—1880) s a mint mindnyájan tudjuk, megdöbbentő életveszélyes vállalkozásokkal járó kutatások eredménye, mely Belső-Ázsia geologiai alkotásának számos problemáját oldja meg. Megoldja a hely- és térszini ismeretek, a legújabb időkig nyomon követett geologiai kutatá- sok és az ezeket tárgyazó irodalmi források oly roppant készletével s az egyete- mes geologiai tudás oly éleseszű és körmönfont alkalmazásával, hogy méltán tiszteletet és nagyrabecsülést ébreszt a mű szerzője iránt. Ez a munka méltó záróköve annak a nagyszabású sorozatnak, mely a geologiai megfigyelések leirá- sát és eredményeit foglalja magában, (SzécHEnyI BÉLA gróf keletázsiai útja. I. kötet. Budapest, 1890.), méltó záróköve annak a két évtizedre elhúzódott ernyedetlen munkásságnak, mely szerzőjét Európa legjelesebb geografusainak és geologusainak egyikévé avatta s a nyugati nemzetek elismerését és kitünte- téseit kivívta. ) Lóczy munkája az egyetemes geologiai és palaeontologiai irodalomnak egyik dísze ; töretlen utakon járó alapvető dolgozat ; és kétségtelen, hogy kiemel- kedő és maradandó becsét hosszú évtizedeken át csorbítatlanúl meg fogja tartani A magunk szempontjából pedig a legnagyobb és legbecsesebb adalék, a melylyel az európai tudományosság gyarapításához és fejlesztéséhez Magyarország eddig- elé egy bokorban hozzá járult. — Mindezek igaz jogczímek arra, hogy Lóczy LaJos munkája, mint a kivánalmaknak minden tekintetben és kitünően meg- TÁRSULATI ÜGYEK. 45 felelő, a SzaBó J. emlék-éremmel leendő kitüntetésre legelső sorban tekintetbe vétessék. j 6. Az ásvány és földtani chemia terén — ebbe a szakmakörbe azokat a dolgozatokat sorozta, a melyek valamely geologiai vagy mineralogiai problemát chemiai úton magyaráznak ki vagy fejtenek meg — főképen InLosvav [LaJos, és Loczka JózsEr közöltek dolgozatokat ; de ebbe a körbe tartozó adatokat más chemikusok is szolgáltattak. Irosvax Lagos dolgozatai között a sorón levő évkörben három olyan kimerítő s igen tüzetes kutatással találkozunk, a melyek nemcsak chemiai, hanem geologisai szempontból is egyaránt fontosak és értékesek. Ezek : a) A torjai Büdös-barlang levegőjének chemiai és fizikai vizsgálata. (A k. m. Természettud. Társ. kiadványa.) Budapest, 1895. Ez a munka a geologiai szemponthól is kiváló érdekességű, hires Büdösbarlangnak régen várva-várt monografiája, s helyszini tüzetes és ismételt tanulmányok és vizsgálatok, vala- mint több évi szerfelett kimerítő laboratoriumi munka nagybecsű eredménye. ÍLosvav a részletes és szabatos vizsgálatok révén kiterjeszkedik benne a barlang- ból nagy mennyiségben kiáramló gázok minőségére, a barlangban képződött szemvíz, a mállott és az épebb trachytkőzet s a környező levőgő vizsgálatára s miután a barlang termékeinek tudományos vizsgálatokra alkalmas anyagát kime- rítette s tanúlságos következtetéseit levonta, végül még a barlang terményeinek gyakorlati értékéről és alkalmazásáról is fölvilágosít bennünket. b) A Balaton vizének chemiai viszonyai cz. dolgozatában (A m. Földrajzi Társ. Balaton-bizottságának kiadványa, Budapest, 1898.) a Balaton természet- rajzához járúl hozzá igen lényeges adatokkal. c) A budai keserű vizekről szóló tanulmányában, tüzetes vizsgálatai alapján szolgáltat igen becses adatokat. ILosvavY Lasosnak e három dolgozata, a geologiára is igen becses adatai és következtetései alapján, egyenként és együttvéve is megérdemli, hogy a Földtani Társulat a specziális geologiai művek mellett első sorban tekintetbe vegye és mint arra igen méltó munkálkodást a SzazBó JózsEr emlék-éremmel kitüntesse. KxXX Ennyi jeles munkával szemben, a melyek közül a szakreferensek — ki-ki a saját szakmájából merített argumentumok alapján — öt dolgozatot jelentettek ki méltónak a Szapó JózsEr emlék-éremmel leendő kitüntetésre, a bizottság valósággal a bőség zavarába jutott. És talán igen is nehézzé válik reá nézve ez alkalommal a kijelölés, ha már legelső tanácskozása alkalmával, midőn a köve- tendő módokat és szempontokat körülírtav irányadó tételül ki nem mondja, hogy ha a tanácskozások folyamán netalán — akár ugyanegy szakmakörból, akár különböző szakcsoportokból — két vagy több kitüntetésre méltó munka kerülne egymás mellé, ne csupán az évkörbeli termelés tekintessék döntőnek, Földtani Közlöny. XXX. köt. 1900. 5 66 TÁRSULATI ÜGYEK. hanem az illető tudósoknak megelőző összes munkálkodása is tekintetbe vétes- sék, s az évkörbeli termelés a megelőzők kiegészítésének nyilváníttassék. A bizottság úgy vélte, hogy ezt a föltételt igazságosság és méltányosság okáért okvetetlenül szem előtt kell tartania, midőn a magyar geologiai mun- kálkodás legnagyobb kitüntetésére a Társulat Választmánya elé kijelölő javas- latot terjeszt. Ezek a szempontok vezérelték a kijelölő bizottságot, midőn a szakreferen- sek előterjesztéseinek figyelmes meghallgatása és tűzetes megvitatása után, bizalomteljes meggyőződéssel azt bátorkodik a Tekintetes Választmánynak aján- lani, hogy az 1894—1899. évi cyklusra szánt SzaBó JózsEr emlék-érmet oly tudósnak méltóztatnék odaítélni, a ki, azonkivül, hogy a soron levő évkörben első sorban kitüntetésre méltó munkái versenyeznek, egyszersmind a harmincz évet jóval meghaladó geologiai munkálkodásával Magyarország geologiai kikuta- tása és megismerése s e tudományágnak fölvirágoztatása körül igen nagy érde- meket szerzett és döntő sikereket aratott. Kérjük a Tekintetes Választmányt, hogy a februáriusi Közgyülésen a SZABÓ Józser emlék-éremmel a magyar geologusok őszintén tisztelt és nagyrabecsült Nestorát: Böcgn János urat méltóztassék kitüntetni. Kelt Budapesten, a kijelölő bizottságnak 1899. évi deczember 16.-án tartott üléséből. I Dr. PEerHő GYyuLA, Dr. KocH AwTrat, bizottsági előadó. elnök. KALECSINSZEY SÁNDOR, dr. KRENNER J. SÁNDOR, dr. SCHAFARZIK FERENCZ, dr. SCHMIDT SÁwxDpoR, TELEGDI RórH LaJos. bizottsági tagok. A választmány a Bizottság javaslatát egyhangulag elfogadja s a SzaBó Józser emlékérmet Böcgn Jánosnak itéli oda. Dr. KocnH AwTaL az elnöki tisztet ismét átadja Böckn Jáwxos-nak s egyszer- smind értesíti, hogy a választmány a SzaBó-emlékérmet neki itélte oda. Bőcxgn János meleg szavakban köszöni meg a kitüntetést s az elnöki tisztet ismét átveszi. 3. Dr. Kocn AwraL inditványozza, hogy az erdélyi medenczéről szóló mun- káját a Társulat adja ki, miután a felajánlott mű folytatása annak a munkának, a mely a Földtani Intézet kiadványaiban jelent meg s szerző szeretné ugyan- azoknak a kezei közé juttatni, a kik az első részt a Társulat utján ugyis megkapták. A választmány azt határozza, hogy a nagybecsű mű kiadására örömmel vállalkozik, de csakis abban az esetben, ha úgy a magyar, mint a német rész kiadásának joga a Társulaté marad s nagy áldozatokat nem igényel. Utasitja tehát a titkárt, hogy a jövő választmányi ülés elé számadatokkal kifejtett javas- latot terjeszszen. TÁRSULATI ÜGYEK. 67 4. Dr. SCHAFARZIK FERENcz indítványára a választmány a Közlöny szerkesz- tőségét megbízza a Közlönyhöz uj tárgymutató készítésével. 1900. januárius 20.-án. Elnök : BöckH JÁnos. Titkár bejelentette HoFFMANN RAFAEL és WAGNER Virmos halálát, a mely szomorú tudomásul van. A pénztárvizsgáló bizottság jelentését, a mely szerint a könyvek és a pénztár rendben van, tudomásul véve, a választmány egyszersmind némi módosításokkal elfogadta a titkár költségvetését. A földrengési bizottság elnöke jelentette ezután, hogy a pénztárvizsgáló bizottság a földrengési bizottság pénztárát is rendben találta. Dr. KocH AwxraL könyvének költségvetését a titkár a következőleg terjeszti elő. A könyv kiadását a T. Akadémia 1500 koronával, a kir. M. Természettudo- mányi Társulat 1000 koronával segélyezi, azonkivül a szerző a német rész tiszte- letdíjáról lemondott. Ha a Közlönyből 6 ivet a könyv eczéljaira használunk fel, úgy a társulat tagjai 24 ív helyett 59 ívet kapnának s ebben egy olyan nagy becsű dolgot, mint a benyujtott mű. Hosszabb vita után a választmány akképen határozott, hogy a mű a . Közlönytől függetlenül adassék ki s erre a ezélra az idei költségvetésben 600 koronát s a jövő évre ismét 600 koronát engedélyezett. A titkár bejelentette ezután, hogy a SzaBó-emlékéremből 7 példányt elké- szíttetett, a melyeknek összes költsége 120 korona, 38 fillért tesz ki. Tudo- másul van. ; A választmány elhatározta a Társulat VI. kirándulását rendező bizottság jegyzőkönyve alapján, hogy az idén a Társulat kirándulást ne tartson. A titkár felolvasta a választmánynak a lefolyt évben hozott-elvi jelentő- ségű határozatait. Hzek a következők : 1. A Közlöny kiegészítését kérőknek teljes köteteket nem lehet adni. 2. A különlenyomatokon a szöveg első oldalán legyen megjelölve a kötet, a honnan a különlenyomat való, továbbá, hogy az ábrák a német szövegben is újra nyomassanak. 3. Az év végén a választmányi ülések elvi jelentőségű határozatai össze- gyüjtve közöltessenek és kinyomassanak. 4. A társulati ügyek röviden, kompressz szedéssel tárgyaltassanak a Köz- lönyben, az irodalom cz. rovat német részébe pedig csakis a magyar tárgyú dol- gok vétessenek föl. 5. A pénztár kezelése a pénztárvizsgálók tanácsai szerint egyszerübb legyen. 6. A rendes havi pénztári jelentések bemutatása felesleges, csakis a pénz- táros jelenléte kivánatos. 7. A Közlöny mellé hirdetéseket nem szabad csatolni. 8. A SzaABó-emlékéremből a megboldogult családjának és a Nemzeti Muze- umnak is adassék egy-egy névtelen példány. ÖS TÁRSULATI ÜGYEK. 9. A földrengési bizottság ujjá szerveztessék. A titkár ezután a tagok sorában az év folyamán beállott változásokat bemutatván, az ülés véget ért. 1900. márczius hó 7.-én. Elnök : BöckH János. A választmány HULYÁK VaLÉR urat LIFFA AURÉL ajánlatára tagnak válasz- totta. A titkár arra kérte a választmányt, hogy lássa el őt utasítással arra nézve, hogy milyen irásmódot hajtson végre dr. Kocn Anran most megjelenő könyvé- ben? Hosszabb vita után a választmány ennek a kérdésnek eldöntését a szerzőre és a titkárra bizta. Dr. ScswminT SáwspoR tudomására hozza a Választmánynak, hogy dr. SzápEczkY GyuLa cdJosefitv cz. czikkét LoEwIssox-LESSING erősen megbirálta, .a mi nem válik a Közlöny előnyére. Kéri a Választmányt, hogy máskor szakemberek véleményének meghallgatása után azoknak véleménye szerint járjon el a czik- kek kiadására nézve. A titkár megjegyezte, hogy a Közlönyben németül is meg fog jelenni olyan megjegyzés, a mely a biráló t. tagtársak prioritását meg fogja őrizni. dr. SzáppczgY Gyuna czikke azért jelent meg a Közlönyben, mert épen szaktudósok, többek közt dr. KRENNER J. SÁsxpok is a közlés mellett nyilatkozott. Az Elnök kijelenti; hogy ő is mellette volt a közlésnek, miután dr. SCHMIDT SáwxpokR indítványa nem más, mint czenzura. Hogy valamely czikket megbirál- nak külföldi szakférfiak akkor, a mikor már a hazai szaktudósok ugyanazt meg- mondták, — ebben nincsen semmiféle veszély, a mely a Társulatot, vagy a Közlöny tekintélyét fenyegetné. Nagy veszély volna azonban tudományunkra. nézve az, ha egy-két tag ellenszólása miatt valamely czikket nem lehetne közölni. Dr. Scumipnr Sánpok tiszteli azt a meggyőződést, hogy a Közlöny minden czikk számára nyitva legyen, de az ő véleménye más. A czenzúra a tudományos téren föltétlenül szükséges, mert czikk végéhez csatolt diskusszió nem őrzi meg a társulat tekintélyét. Szólót nagyon kellemetlenül érintette ez a dolog s ez az eljárás oda vezet, hogy ő teljesen vissza fog vonulni erről a térről. — Az Elnök félre magyarázott szavait helyre igazitja. Minden czikk természetesen nem kap- hat helyet a Közlönyben, de elismert szaktudósokkal szemben ez az eljárás lehe- tetlen. — Dr. Lóczy Lasos nagyon helyesli dr. ScHmiDpT SÁNDOR eljárását, hogy a közleményt megbirálta; hiba csak az volt, hogy ezt a birálatot nem közölte le azonnal a czikk után. Nincs ma már olyan folyóirat, a melyben hibák ne lennének. TÁRSULATI ÜGYEK. 69 1960. aprilis hó 4.-én. Elnök : BöcgH JÁnos. Titkár jelenti, hogy ALSÓMÁTYÁSFALvI MaryasovszkY JAkaB nyug. m. kir. osztálygeologus elnökünkhöz intézett levelében arról értesít, miszerint megbol- dogult apósa, Zsorsax Virnmos emlékére alapítványt fog tenni a Földtani Társu- lat részére. Köszönettel tudomásul van. T Dr. SCHAFARZIK FERExCcz, mint a Földrengési Bizottság elnöke jelenti, hogy a Bizottság a M. Tud. Akadámiához fordult segitségért s ebből a segitségből a Bizottság két tagja szerényebb tanulmányútat fog tenni a külföldi szeizmológiai állomások tanulmányozására. De kéri a Választmányt, hogy egyéb anyagi támo- gatások elnyerése végett is határozzon a módozatok felett, miután ezzel az összeggel a Bizottság nem kezdheti meg a működését. A választmány hosszabb vita után akképen határozott, hogy a Bizottság mindenek előtt a Meteorologiai Intézet igazgatójával lépjen érintkezésbe, meg- tudandó, hogy az Intézet nem tervezi-e a földrengés észlelésének rendezését s ha nem, ugy kérje fel az Intézet igazgatóját a Bizottság működésének támoga- tására. 70 TÁRSULATI TISZTVISELŐK. A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT tisztviselőt, választattak az 1898 februárius 9.-én tartott közgyülésen az 1897/98—1899/1900 trienniumra. FUNCTIONÁRE DER UNGAR. GEOLOG. GESELLSCHAFT, gewahlt in der am 9. Februar 1898 abgehaltenen Generalversammlung für das Trienmum 1897/98—1899/1900. Elnök (Prásident) : Böcgn János, m. kir. min. osztálytanácsos, a m. kir. Földtani Intézet igazgatója, a III. oszt. vaskoronarend vitéze, a M. Tud. Akadémia levelező, a magyar Földrajzi Társaság tiszteletbeli tagja, a bécsi cs. kir. Földtani Intézet levelezője stb. Alelnök (Viceprásident) : KocH AwnraL, a természettud. t. doctora, a geologia és palaeontologia egyet. ny. r. tanára, a M. Tud. Akadémia r. tagja, a londoni geologiai társulat külső levelező tagja, a bécsi cs. kir. Földtani Intézet levelezője, a bécsi Gesellschaft zur Förderung d. naturhist. Erforschung des Orients müködő tagja, a kir. m. Természettud. Társulat vál. tagja stb. 3 Titkárok (Secretáre): Első titkár dr. Lóczy LaJos, egyetemi ny. r. tanár, mű- egyetemi magántanár, a M. Tud. Akadémia lev. tagja stb.; másodtitkár CHOLNOKY JENő okleveles mérnök, tud. egyetemi adjunktus. Pénztáros (Cassier) : GaRexa Jávos műegyetemi kvesztor. Választmányi tagok : (Mitglieder des Ausschusses.) GESELL SÁNDOR PETRIK LaJos HALAVÁTS GYULA T. Rory LaJos dr. ILosvax LaJos dr. SCHAFARZIK FERENCZ KALECSINSZKEY SÁNDOR dr. SCHMIDT SÁNDOR dr. KRENNER J. SÁNDOR dr. 5. SEMSEY ÁNDOR dr. PETHŐ GYULA ; dr. SZONTAGH TAMÁS. A földrengési bizottság tagjai: (Mitglieder der Erdbeben-Commission.) Előadó (Referent) : Dr. SCHAFARZIK FERENCZ. Tagok (Mitglieder) : Appa KÁLMÁN, KALECSINSZKY SÁxDpok, dr. c. Lóczy LaJos, dr. SZONTAGH Tamás, VáLYyA MIKLós. TAGOK NÉVSORA. 71 A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT TAGJAINAK NÉVSORA aze 16099. évben VERZETCHNISS DER MITGLIEDER DER UNGARISUHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFI im Jahre 1899. Jegyzet. A lakóhely után következő szám a tag megválasztásának évét jelenti. A hol két szám fordul elő, ott az első (zárójel közöttijjelenti a rendes taggá választás évét, a második pedig a tiszteleti, pártoló, örökítő vagy levelező taggá választás idejét. Pártfogó. (Protector.) GALANTHAI HERCZEG ESTERHÁZY MIiIxkLós, Fraknó örökös ura, Eidelstetten fejedelmi grófja, Sopron vármegye örökös főispánja, cs. és kir. kamarás, államtudo- mányi tudor, cs. és kir. 11. huszárezredbeli tartalékos hadnagy. Tiszteleti tagok. (Ehren-Mitglieder.) Blanford W. T., a londoni Royal Society tagja s a londoni geologiai társulat titkára, London 1886. Capellini Giovanni, a bolognai egyetemen a geologia tanára, és a R. Comitato geologico elnöke, Bologna 1886. (t) Hall James, állami geologus s az állami természetrajzi muzeum igazgatója, tanár Albany, New- York államban 1886. Megh. 1898 aug. 7. (t) Hauer Ferencz lovag, cs. kir. udvari tanácsos, a cs. k. természetrajzi udvari muzeum nyug. intendánsa, Bécs 1867. Meghalt 1899. Richthofen Ferdinánd báró, egyetemi tanár, Berlin 1885. Semsei Semsey Andor dr., nagybirtokos, a Szt. István rend középkeresztese, a budapesti és kolozsvári tud. egyetemek tiszt. doctora, a M. Tud. Akadémia tiszt. és igazg. tagja, a kir. m. Természettud. Társulat tiszteleti tagja, a m. kir. Földtani Intézet tiszt. igazgatója, a M. Nemz. Muzeum ásványtári osztályának tiszt. fő-őre. Stache Guidó, cs. kir. udv. tanácsos és a cs. k. geologiai intézet igazgatója, Bécs 1872. Suess Ede, a bécsi tudomány-egyetemen a geologia tanára stb.. Bécs 1886. Zittel Károly Alfréd, kir. titk. tanácsos, a müncheni egyetemen a geologia és pale- ontologia tanára, München 1885. 7 9 , TAGOK NÉVSORA. Levelező tagok. (Correspondirende Mitglieder.) Beszédes Kálmán, Konstantinápoly 1874. Buda Ádám, földbirtokos, Rea (1866) 1885. Conwentz Hugó, prof. dr., a nyugatporosz tartományi muzeum igazgatója, Danzig 1892. j . Felix János, dr., a paleontologia tanára, Lipcse 1888. Fraas Eberhardt, prof. dr., a württembergi kir. természetrajzi muzeum conservatora. Stuttgart 1895. Keller Emil, gyógyszerész Vág-Ujhely, 1898. Korniss Emil gróf, Budapest 1880. Majláth Béla, Budapest 1875. Müller Károly, Villány 1875. Roccatagliata Péter, dr., Nápoly 1885. Splényi Béla báró, ny. min. tanácsos, Budapest 1888. Stevenson John, a newyorki egyetemen a geologia tanára, New- York 1892. Pártoló tagok. (Unterstützende Mitglieder.) - Andrássy Dénes gróf, bányabirtokos, Dernő 1885. Budapest székes főváros 1881. Első cs. és kir. szab. dunagőzhajózási társulat, Budapest és Pécs 1875. Északmagyarországi egyesített kőszénbánya és iparvállalat részvény-társa ság, Budapest 1885. Kempelen Imre, földbirtokos, Moha 1886. Köszénbánya és téglagyár részv.-társulat, Budapest 1872. Nagyági m. kir. és magántársulati aranybányaműc-vállalat, Nagyág 1853. Osztrák-magyar államvasuttársaság, Budapest és Bécs 1885. Pesti hazai első takarékpénztár-egyesület, Budapest 1883. Rimamurány-Salgó-Tarjáni vasmű-részvény-társaság, Salgó-Tarján 1885. (H) Schwarcz Gyula, dr., magy. tud. egyetemi ny. r. tanár, a M. Tud. Akadémia r. tagja, Budapest 1864. Meghalt 1900. Szlávy József koronaőr, Budapest 1885. Örökítő tagok. (Gründende Mitglieder.) Balla Pál, ügyvéd, Ujvidék 1883. ú Beszterczebánya szab. kir. város tanácsa, Beszterczebánya 1885. Bezerédy Pál, földbirtokos, Budapest 1884. Dávid Vilmos, mérnök, Budapest (1866) 1884. Déchy Mór, birtokos, Odessa (1875) 1897. Esztergomi Főkáptalan, Esztergom 1886. Fischer Samu, dr., gyógyszertár-tulajdonos, Verőcze (1877) 1855. TAGOK NÉVSORA. 73 Herz (Királdi) Zsigmond, a magyar által. kőszénbánya részvény-társulat vezér- igazgatója, Budapest, 1896. Ilosvay Lajos, dr., műegyetemi ny. r. tanár, Budapest (1883) 1885. Inkey Béla (palini), földbirtokos, Tarótháza (1575) 1886. Kaufmann Kamilló, m. kir. bányakapitány (1866) 1890. Kállay Béni, közös pénzügyminiszter, Bécs 1859. Koch Antal, dr., egyetemi ny. r. tanár, Budapest (1866) 1884. Kuncz Adolf, dr., csornai prépost, Csorna (1880) 1886. Lőrenthey Imre, dr. egyet. magántanár és adjunktus, Budapest (1885) 1893. M. kir. kath. főgymnasium (Balla Pál alapítványa), Ujvidék 1885. Pethő Gyula, dr., m. k. főgeologus, Budapest (1873) 1886. Magy. kir. tengerészeti hatóság, Fiume 1876. Mágócsy-Dietz Sándor, dr., egyet. ny. rk. tanár, Budapest (1877) 1885. Rapoport Arnót (porodai), dr., bányabirtokos, Bécs 1891. Salgó-Tarjáni köszénbánya-részvény-társaság, Budapest 1872. Schafarzik Ferencz, dr., m. kir. osztálygeologus, műegyet. magántanár, Budapest, (1875) 1884. Staub Móricz, dr., kir. tanácsos, a M. Tud. Akadémia lev. tagja, m. kir. középisko- lai tanárképzőintézeti tanár. stb. (1868) 1887. Fülöp, Szász - Coburg - Gothai herczeg vasgyárai, Pohorella 1885. Szontagh Tamás, dr., m. kir. bányatanácsos és osztálygeologus (1879) 1887. Urikány-Zsilvölgyi magy. kőszénbánya-részvény-társaság, Budapest 1895. Zimányi Károly, dr., m. nemzeti muzeumi segédőr (1885) 1893. Zsigmondy Béla, mérnök, a cs. kir. Ferencz József-rend lovagkeresztese, Budapest (1871) 1875. Rendes tagok. (Ordentliche Mitglieder. ) a) Budapesti rendes tagok. Adda Kálmán, m. kir. segédgeologus 1887. Báthory Nándor, székes fővárosi főreáliskolai igazgató 1875. Bedő Albert (kálnoki), m. kir. nyug. államtitkár, 1888. Belházy János, m. kir. miniszteri tanácsos 18567. Benes Gyula, bányaigazgató 1867. Berdenich Győző, magánmérnök 1892. Berecz Antal, felsőbb áll. leányiskolai igazgató 1866. Böckh Hugó, műegyet. tanársegéd 1895. Böckh János, m. k. osztálytanácsos, a m. k. földtani intézet igazgatója 1868. Braun Gyula, dr., magánzó 1885. Burchard-Bélaváry Konrád, főkonzul, a főrendiház tagja 1885. Cholnoky Jenő, egyet. adjunktus 1899. Chyzer Kornél, dr., m. kir. miniszteri tanácsos 1879. 74 TAGOK NÉVSORA. Dérer Mihály, m. kir. bányatanácsos 1874. Dulácska Géza, dr., székes fővárosi főorvos 1882. Duma György, kir. föőgymnasiumi ez. igazgató 1872. Emszt Kálmán, egyet. asszisztens 1899. Eötvös Loránd báró, dr., m. kir. nyug. miniszter, a Ferencz. József-rend nagyhke- resztese, egyetemi tanár, a m. tud. akadémia elnöke, főrendiházi tag 1867. Erőss Lajos, dr., szék. főv. polgári iskolai tanár 1885. Fialowsky Lajos, dr., kir. főgymnasiumi tanár 1887. Fillinger Károly, szék. főv. keresk. iskolai igazgató 1871. Francé Rezső, műegyet. tanársegéd 1893. Franzenau Ágoston, dr., a Magy. Tud. Akad. lev. tagja, nemz. muzeumi őr 1877. Gerenday Béla, márványműgyáros 1888. Gesell! Sándor, m. kir. főbánvatanácsos, bányafögeologus 1871. Gianone Adolf, áll. vasuti felügyelő 1878. Greenzenstein Béla, m. k. államtitkár 1872. Grexa János, műegyet. kvesztor 1899. Güll Vilmos, bölcsészett. hallgató 1899. Halaváts Gyula, m. kir. főgeologus 1874. Hasenfeld Manó, dr., egyetemi magántanár 1866. Heuffel Sándor, mérnök 1898. Hoitsv Pál, dr., földbirtokos 1885. Horusitzky Henrik, m. kir. gegédgeologus, 1897. Hültl József, ny. m. kir. miniszteri tanácsos, bányaigazgató 1878. Hüttl Ernő, magánzó 1890. Iszlay József, dr., fogorvos 1880. Kalecsinszky Sándor, a m. kir. földtami intézet fővegyésze 1882. Karlovszky Géza, a aGyógyszerészeti Közlönyv szerkesztője 1892. Kilián Frigyes, m. kir. egyetemi könyvárus 1880. Klein Gyula, műegyetemi ny. r. tanár 1873. Kossuch János, üveg- és fayence-gyáros 1880. Kövesligethy Radó, egyet. ny. rk. tanár 1899. Krenner József Sándor, dr., tud. egyetemi ny. r. tanár és nemz. muzeumi igaz- gató-őr, a Magyar Tud. Akadémia r. tagja, 1864. Láng Sándor, mérnök 1885. László Gábor, bölcsészett. hallgató 1899. Legeza Viktor, szék. főv. felsőbb leányiskolai tanár 1874. Leithner Antal báró, nyug. min. tanácsos 1884.. Lendl Adolf, dr., műegyetemi magántanár 1887. Lengyel Béla, dr., cz. miniszteri tanácsos, tud. egyetemi ny. r. tanár a Magy. Tud. Akadémia r. tegja 1892. Liffa Aurél, tud. egyet. tanársegéd 1898. Loczka József, nemzeti muzeumi őr 1883. Lóczy Lajos (lóczi) dr., tud. egyetemi ny. r. tanár, a Magy. Tud. Akadémia lev. tagja 1874. Lukács László, v. b. t. t., m. kir. pénzügyi miniszter 1882. nnntéőseszkésznáttílkunát TAGOK NÉVSORA. ket ) OT Machan Ottó, szék. fővár. mérnök 1898. Melczer Gusztáv, dr., székesfővárosi polgári isk. tanár 1889. Muraközy Károly, dr., m. kir. cultur-vegyész és műegyetemi magántanár 1886. Nagy Dezső, műegyetemi ny. r. tanár 1884. Nagy László, állami tanitónő-képezdei ez. igazgató, tanár, 1880. Nuricsán József, dr., m. kir. cultur-vegyész 1891. Papp Károly, műegyet. tanársegéd 1897. Paszlavszky József, m. kir. főreáliskolai cz. igazgató, tanár, 1873. Pálfy Mór, dr., m. kir. segédgeologus 1895. : Petrik Lajos, m. kir. állami ipariskolai tanár, 1887. Posewitz Tivadar, dr., m. kir. osztálygeologus 1877. Roth Lajos (telegdi), m. kir. főbányatanácsos és főgeologus 1870. hybár István, állami tanítónő-képezdei tanár 1871. Saxlehner Kálmán, magánzó, 1891. Schenek István, dr., m. kir. főbánvatanácsos, nyug. bányaakadémiai tanár 1871. Schmidt Sándor, dr., műegyetemi ny. r. tanár, a Magy. Tud. Akadémia lev. tagja 1876. Schulek Vilmos, dr., cz. miniszt. tanácsos, egyetemi ny. r. tanár 1875. Schuller Alajos, műegyetemi ny. r. tanár, a Magy. Tud. Akadémia r. tagja 1874. Seemayer Vilmos, tanárjelölt 1899. Siehmon Adolf, mérnök 1874. Szathmáry Béla, m. kir. miniszteri tanácsos 1869. Szontagh Pál (gömöri), földbirtokos és gyártulajdonos 1885. Szilády Zoltán, tanárjelölt 1899. Szterényi Hugó, dr., kir. főgymnasiumi tanár 1883. Tavaszy Sándor (lökösházi), magánzó 1898. Téry Ödön V., dr.. m. kir. közegészségügyi felügyelő 1878. Thirring Gusztáv, dr., a szék. főváros statiszt. hiv. aligazgatója, tud. egyet. magán- tanár 1883. Timkó Imre, geologus 1899. Treitz Péter, m. kir. segédgeologus 1891. Válya Miklós, szék. főv. polgári iskolai igazgató 1876. Vángel Jenő, dr., egyetemi magántanár és adjunktus 1887. Veress József, m. kir. bányatanácsos 1867. I Vécsey József báró 1868. Wagner Jenő (zólyomi), dr., kir. tanácsos, vegyészeti gyártulajdonos 1885. (t) Wagner Vilmos, m. kir. miniszteri tanácsos, a III. oszt. vaskoronarend tulaj- donosa 1881. Meghalt 1900. Wartha Vincze, dr., miniszteri tanácsos és műegyetemi ny. r. tanár 1868. Wein János, szék. fővárosi vízvezetéki nyug. igazgató 1867. (t) Wettstein Antal, kuriai biró 1866. Meghalt 1899. Winkler Lajos, dr.. egyet. magántanár és tanársegéd 1892. Zsigmondy Árpád, bányaművezető 1883. 76 TAGOK NÉVSORA. b) Vidéki rendes tagok. Alexy György, m. kir. kohótiszt, Zalathna 1889. Almásy Andor (szentannai), m. kir. erdőtanácsos, erdőhivatali főnök, Soóvár 1888. Andreics János, bányaigazgató, Petrozsény 1890. Ágh Timót, dr., cist.-r. főgymnasiumi tanár, Pécs 1885. Baczoni Albert, áll. főreáliskolai tanár, Kassa 1874. Benacsek Béla, káptalani alapítványi hivatal főkönyvelője, Veszprém 1898. Bene Géza, főbányamérnök, Anina 1885. Bertalan Alajos, kegyesrendi urad. jószágigazgató, a Ferencz József-rend lovag- keresztese, Mernye 1886. Beutel Engelbert, nagyolvasztó és öntődevezető, Nadrág 1893. Bibel János, műépitész, Oravicza 1886. Bóday Dezső, földbirtokos, Bóda 1899. Bothár Samu, dr., városi orvos, Beszterczebánya 1885. Bradofka Frigyes, m. kir. bányafőmérnök, bánya- és kohóhivatali főnök, Kapnik- bánya 1890. Brelich János, főmérnök, Leányvár, 1891. Búza János, collegiumi tanár, Sárospatak 1872. Csánky József, ipariskolai igazgató, Zalathna, 1899. Csató János, kir. tanácsos, Alsó-Fehérm. alispánja, Nagy-Enyed 1867. Czárán Gyula, földbirtokos, Menyháza 1895. Czirbusz Géza, dr. főgym. tanár, Nagy- Kanizsa 1898. Derzsi K. Ferencz, tanár, Szentes 1879. KEichel Lipót, bányagondnok, Ujbánya 1885. Forster Elek, földbirtokos, Lőrinte 1899. Franzl Ernő, bányagondnok, Nadrág 1893. Fritz Pál, m. kir. bányatanácsos, Maros- Ujvár 1885. Gerő Nándor, bányagondnok, Inaszó 1853. Gianone Adolf, államvasuti felügyelő, Miskolcz 1878. Glanzer Gyula, bányamérnök, Baranya-Szabolcs 1874. Glos Arthur, fürdőigazgató, Csiz 1890. Gombossy János, m. kir. miniszteri tanácsos, nyug. kincstári jogügyi igazgató , Beszterczebánya 1872. Gothard Jenő, földbirtokos, Herény 18830. Gschwandtner Albert, m. kir. főbányatanácsos és főbányahivatali főnök, Akna- Szlatina 1889. György Albert, az osztr. magy. ált. vasuttársaság főbányamérnöke, Resicza 1898. Gyürky Gyula (gyürki), társulati bányamérnök, Óza 1885. Henrich Viktor bányamérnök, Petrozsény 1896. Héjjas Imre, dr., fögymnasiumi tanár, Csurgó 1893. Hikl József, főgymnasiumi tanár, Nagybánya 1876. Hoffmann Richárd, bányamérnök, Salgó-Tarján 1883. " (t) Hollósy Jusztinián, dr., dömölki apát, Kis-Czell 1869. Meghalt 1900. TAGOK NÉVSORA. 77 Horváth Zoltán, főgymnasiumi tanár, Rimaszombat 1892. Hoznek János, magy. kir. kincstári ügyész, Beszterczebánya 1898. Hudoba Gusztáv, m. kir. pénzügyi tanácsos, Nagybánya 1871. Jahn Vilmos, id., uradalmi igazgató, Boros-Sebes 1885. Jahn Vilmos, ifj., vasgyárigazgató, Nadrág 1893. Jelinek Ernő, bányaigazgató, Ózd 1885. Joós István, m. kir. bányatiszt, Diósgyőr 1881. Joós Lajos, m. kir. főmérnök, Nagyág 1883. Junker Ágoston, ev. gymnasiumi tanár, Beszterczebánya 1887. Kanka Károly, dr., kir. tanácsos, főorvos, Pozsony 1851. Kiss V. Manó, középiskolai tanár, Rozsnyó 1895. Klekkner László, bányagondnok, Bettlér, 1893. Kocsis János, dr., áll. főgymnasiumi tanár, Kaposvár 1883. Kovách Dömjén, cisterc.-rendi főgymnasiumi tanár, Eger 1885. Köllner Pál, a muszári bányatársulat igazgatója, Brád 1896. Kremnitzky Amandus, m. kir. főbányamérnök, Akna-Szlatina 1887. Kremnitzky Jakab, bányatiszt, Felsőbánya 1876. Kuncz Péter, nyug. miniszt. osztálytanácsos, Pomáz 1868. Laczkó Dezső, kegyesrendi tőgymnasiumi tanár, Veszprém 1897. Lukács József bányamérnök, Lupény 1897. Maderspach Livius, bányatársulati igazgató, Krompach 1893. Manner Kálmán, bányamérnök, Zalathna 1899. Márkus Károly, bányamérnök, Sajó-Szt.-Péter 1899. Matyasovszky Jakab (mátyásfalvi), nyug. m. kir. osztálygeologus, Pécs 1872. Martiny István, magy. kir. bányatanácsos, bányahivatali főnök, Hegybánya 1883. Mártonfi Lajos, dr., gymnasiumi igazgató, Szamos-Ujvár 1880. Miháldy István, esperes-plébános, Bakony-Szt-László 1872. Moesz Gusztáv, középiskolai tanár, Brassó 1897. Mülhoffer Sándor, földbirtokos, Heséd 1898. Müller Sándor, bányamérnök, Rákos 1890. Nopcsa Ferencz ifj. báró, Szaczal 1899. Nyulassy Antal, szt.-benedek-rendi ny. lelkész, Bakonybél 1869. Oelberg Gusztáv lovag, m. kir. bányakapitány, Zalathna 1867. Okolicsányi Béla, m. kir. számtanácsos, Mármaros-Sziget 1875. Pantocsek József, dr., orsz. kórházi igazgató, a közegészségügyi tanács tagja Pozsony 1885. Pelachy Ferencz, kir. bányamérnök, Selmeczbánya 1887. Petrovits András, főbányamérnök, Krompach 1884. Péter János, reáliskolai tanár, Pécs 1875. Poor János, kegyesrendi tanár, Nagy-Károly 1886. Profanter János, dr., kir. bányamű-orvos, Akna-Sugatag 1885. Prunner Róbert, kir. bányagyakornok, Nagyág 1883. Raák Gyula, gyógyszerész, Veszprém 1899. Reitzner Miksa, m. kir. bányatanácsos, Körmöczbánya 1874. Riegel Vilmos, üzemvezető, Anina 1890. 78 TAGOK NÉVSORA. Rombauer Emil, kir. főigazgató. főreáliskolai igazgató, Brassó 1886. Ruffiny Jenő, bányamérnök, Dobsina 1872. Ruzitska Béla, tud. egyet. magántanár, Kolozsvár 1888. Schmidt Bernát, a rimamurány-salgó-tarjáni vasmű részv. társaság kohóinak igazgatója, Likér 1896. Schmidt Géza, kir. bányafőmérnök, Salgó-Tarján 1885. Schmidt László, m. kir. sóbányahivatali főnök, Rónaszék 1890. Schneider Gusztáv, vasgyári igazgató, Rozsnyó 1872. Schreiner János, káptalani jószágfelügyelő, Veszprém 1898. Schröckenstein Frigyes, bányamérnök az osztr. áll. vasút-társaságnái, Kuptore- Szekul 1896. Siegmeth Károly, m. kir. áll. vasuti főfelügyelő, Debreczen 1879. Singer Bálint, főmérnök, Nagy- Mányok 1891. Sóbányi Gyula, polgáriiskolai tanár, Ujpest 1896. Starna Sándor, bányaigazgató, Vörösvágás 1885. Steinhausz Gyula, m. kir. bányatanácsos és bányaigazgató, Nagyág 1871. Süssner Ferencz, m. kir. bányatanácsos, bányahivatali főnök, Felsőbánya 1869. Szádeczky Gyula, dr., tud. egyet. ny. r. tanár, Kolozsvár 1883. Szellemy László, m. kir. bányatiszt, Oláh- Láposbánya 1889. Tesechler György, állami főreáliskolai tanár, Körmöczbánya 1875. Téglás Gábor, ez. kir. főigazgató és állami reáliskoiai igazgató, Déva 1872. Themák Ede, kir. reálisk. tanár, Temesvár 1869. (1) Torma Zsófia, dr. úrhölgy, Szászváros 1867. Meghalt 1899. Tótth Lajos, földbirtokos, Hegyesd 1899. Tribus Antal, m. kir. bányamérnök, Petrozsény 1886. Velics Antal, dr., magánzó, Szarvaskeve 1890. Veress József, ifj., m. kir. főmérnök, Felsőbánya 1895. Wolafka Antal, jószágigazgató, Debreczen 1899. Zsilinszky Endre, dr., földbirtokos, Békés-Csaba 1895. c) A selmeczbányai fiókegyesület tagjai. Magy. kir. bányászati és erdészeti akadémia ifjúsági köre, Selmeczbánya 1876. Baumerth Károly, bányatanácsos és bányahivatali főnök, Felsőbánya, 1887. Broszmann Jenő , m. k. gépfelügyelő, Szélakna 1878. Cseh Lajos (szt.-katolnai), m. kir. bányatanácsos, főbányamérnök és bányageologus, Selmeczbánya 1871. ; Farbaky István, m. kir. főbányatanácsos, nyug. bányaakadémiai igazgató, ország- gyűlési képviselő, Selmeczbánya 1871. Gretzmacher Gyula, kir. főbányatanácsos, bányászakad. tanár, Selmeczbánya 1871. Hlavacsek Kornél, magy. kir. főmérnök, Hegybánya, 1883. Kachelman Farkas, m. kir. bányatanácsos, Selmeczbánya 1885. Kachelman Károly, itj. gépgyáros, a Ferencz József-rend lovagkeresztese, Vihnye 1871. Litschauer Lajos, kir. bányásziskolai tanár és bányafőmérnök, Selmeczbánya 1886. TAGOK NÉVSORA. 79 Richter Géza, m. kir. bányamérnök, Szélakna 1888. Schelle Róbert, m. kir. bányász-akadémiai tanár, Selmeczbánya 1876. Schwartz Ottó, dr., bányászakadémiai tanár, Selmeczbánya 1871. Selmeczbánya város tanácsa 1875. övehla Gyula, m. kir. főbányatanácsos, bányaigazgató Selmeczbánya 1880. Tirscher József, m. kir. bányatanácsos, Szélakna 1876. d) A rendes tagok jogaival biró intézetek és egyesületek. Ág. hitv. ev. Lyceum, Selmeczbánya 1899. Drenkovai köszénbányaművek igazgatósága, Berzászka 1885. Eggenberger-féle könyvkereskedés, Budapest 1872. Egyetem ásványtani intézete, Budapest 1899. Esztergom város tanácsa 1873. Főmonostori könyvtár, Pannonhalma 1891. Kaláni bánya- és kohó-részvénytársaság központi igazgatósága, Budapest 1884. Községi iskolai könyvtár, Nagy- Várad 1893. Kuún reform. collegium, Szászváros 1875. M. kir. állami főreáliskola, Arad 1880. M. kir. állami főreáliskola, Budapest VI. ker. 1897. M. kir. állami főgymnasium, Fehértemplom 1880. M. kir. állami főreáliskola, Kassa 1890. M. kir. állami fögymnasium, Makó 1895. M. kir. agyagipari szakiskola Ungvár 1898. M. kir. állami főgymnasium, Zombor 1885. Nagygymnasium könyvtára, Gyulafehérvár 1881. Egri casino (Ó-Casino), Eger 1876. Polgári iskola, Miskolcz 1883. Premontrei fögymnasium, Szombathely 1880. Reform. főiskola, Kecskemét 1873. Reform. főgymnasium, Miskolcz 1880. Róm. kath. főgymnasium, Veszprém 1899. Tud. Egyetem geo-palaeontologiai intézete, Budapest 1899. Vasipar-társulat igazgatósága, Nadrág 1882. Geo-palontol. Nemzeti Muzeum, Zágráb 1896. e) Magyarországon kivül lakó tagok. Fuchs Tivadar, egyetemi rk. tanár, cs. és kir. termr. udv. muzeumi igazgató, Bécs 1879. I (t) Hofmann Rafael, m. kir. bányatanácsos, bányabirtokos és bánya-vezérigazgató, Bécs 1867. Meghalt 1899. Hörnes Rudolf, dr., egyetemi tanár, Grácz 1884. 80 A FÖLDTANI TÁRSULAT CSEREVISZONYOSAI. Katzer Friedrich, dr., Bosnisch-herzegov. Geologe, Sarajevo 1899. Maass Bernárd, a Dunagőzhaj. társaság köőszénbányáinak vezérigazgatója, Bécs 1882. Mednyánszky Dénes, báró, Bécs 1851. Mrazec L., egyet. tanár, Bukarest, 1897. Noth Gyula, bányaigazgató, Barwinek (Galiczia) 1885. Sehröckenstein Ferencz, nyug. bányafőgondnok, Prága 1867. Seligmann Gusztáv, magánzó, Coblenz 1893. Uhlig Victor, dr., műegyetemi tanár, Prága 1891. Wichmann Arthur, dr., egyetemi tanár, Utrecht 1884. Zlatarsky George N., geologus és bányafőnök, Szófia 1891. Zujovié J. M., főiskolai tanár, Belgrád 1886. f) Levelezők. (Correspondenten.) Brunner Antal, állami útmester, Keszthely 1888. Kovách Károly, polgármester, Zala- Egerszeg 1888. ILunácsek József, néptanító, Felső- EEsztergály 1888. A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT csereviszonyosainak kimutatása az 1899. évben. Magyarország. 1. Budapest, Magyar Földrajzi Társaság. f a Természetrajzi Füzetek. 3. a Magyar Turista Egyesület. 4. a Köztelek. 5 ( Polytechnikai Szemle. 6. a Budai könyvtár-egyesület. 7. Nagy-Szeben, Siebenbürg. Vereim für Naturwissenschaften. s. Pozsony, Természettudományi és Orvosi Egylet. 9. Temesvár, Délmagyarországi Természettudományi Társulat. 10. Turócz-Szt- Márton, muzeumi tóttársaság. Musztria.. 11. Bécs, Allgemeine Oesterreichische Chemiker- und Techniker-Zeitung. 12. . c K. k. Geographische Gesellschaft. 13. 4 K.k. Geologische Reichsanstalt. 14. a K.k. Naturhistorisches Hofmuseum. 15. 4 K. k. Zoologisch-botanische Gesellschaft. 16. . Graz, Montan-Zeitung für Oesterreich-Ungarn und die Balkanlönder. 18. 195 20. . Szerajevo, Bosnyák és herczegovinai országos muzeum. 2. Troppau, Natatwissenschaftlicher Verein. 39. 21418 A FÖLDTANI TÁRSULAT CSEREVISZONYOSAI. Brünn, Naturforschender Verein. Laibach, Kraimischer Musealverein. Prága, Lotos. Reichenberg, Verein der Naturfreunde. Németország. . Berlin, Naturae Novitates. . Damzig, Naturforschende Gesellschaft. . Dresden, Naturwissenschaftliche Gesellschaft c1siso. . Elberfeld. und. Barmen, Naturwissenschaftlicher Verein. . Giessen, Oberhessische Gesellschaft für Natur- und Heilkunde. 28. Greifswald, Geographische Gesellschaft. . Görlite, Naturforschende Gesellschaft. . Halle a/S., Verein für Erdkunde. . Hannover, Naturhist. Gesellschaft. . Königsberg, Physikalisceh-ökonomiseche Gesellschaft. . Magdeburg, Natuarwissenschaftlicher Verein. . Regensburg, Naturwissenschbaftlicher Verein. . Wiesbaden, Nassauischer Verein für Naturkunde. Olaszország. ). Padova, Nuova Notarigs1a. . Palermo, Collegio degli Ingegneri et Architetti . Roma, Reale Comitato Geologico d Italia. Francztaország . Páris, Feuille des Jeunes Naturalistes. Belgium. . Brüssel, Société royal malacologigue de Belgigue. Angolország. New-Castle-upon- Tyne, Institute of Mining and Mechanical Engineers. Oroszország. . Kiew, Gesellschaft der Naturforscher. . Moszkva, Société Impériale des Naturalistes. . Nova- Alexandria, Annuaire géologigue et minéralogigue de la Russie. . Szt. Pétervár, Comité Géologigue de la Russie. ( Société des Naturalistes. Section de Géologie et de Minéralogie. a Russ. kais. Mineralogische Gesellschaft. Földtani Közlöny. XXX. köt. 1900. s] 49. A FÖLDTANI TÁRSULAT CSEREVISZONYOSAI. Finnország. 3. Helsingfors, Commission Géologigue de Finnlande. Svédország . Upsala, The geological Institution of the University. Afrika. . Pretoria, Geologisehe Opname der Zuid-Afrikaansche Republiek. Dominion of Canada. . Ottawa, Commission Géologigue et d Histoire naturelle du Canada. Északamerikai Egyesült- Allamok. . Chicago, Academy of Sciences. . Cleveland, Ohio, The Geological Society of Amerika. . Madison, Wisconsin Academy of Sciences, Arts and Letters. . Minnesota, Geological and Natural History Survey. . New- York, American Museum of Natural History. 1. Pluladelphia, The Wagner Free Institute of Science. . San Francisco, Academy of Sciences. 9. Topeka. Kansas Academy of Science. 60. Washington, Smithsonian Institution. 61. a United States Geological Survey. 62 a United States Departement of Agriculture. Mexico. 63. Mexico, Sociedad Cientifica cAntonio Alzate? . Mustralia.. 64. Melbourne, Geological Society of Australasia. 65. a Australasian Institute of Mining Engineers. 66. Sydney, Australian Museum. 67 a — Geological Survey. A 68 69 7.99 m. kir. Földtami Intézet utján még a következő bel- és külföldi társulatok kapják a xköldtami Közlönyt . . Amsterdam, Academie Royale des Sciences. . Basel, Naturforschende Gesellschaft. Jerlin, Kgl. Preuss. Akademie d. Wissenschaften. A FÖLDTANI TÁRSULAT CSEREVISZONYOSAI. . Berlin, Kgl. Preuss. geol. Landesanstalt und Bergakademie. c — Deutsche Geologische Gesellschaft. c Deutscher und Oesterreichischer Alpenverein. . Bern, Naturforschende Gesellschaft. c Schweizerische Gesellschaft f. d. ges. Naturwissenschaften. . Bologna, Accademia delle Scienze dell Instituto di Bologna. . Bonn, Naturhistorischer Verein f. d. Rheinlande und Westfalen. . Bordeaux, Société des Sciences Physigues et Naturelles. . Boston, Society of Natural History. . Bruzelles, Commission Géologigues de Belgigue. ( Société Belge de Géographie. ( Musée Royal d histoire naturelle. ( Société belge de Géologie et de Paléontologie. ( Académie Royale des Sciences, des Lettres et des Beaux Arts. . Budapest, Meteorologiai és földdelejességi m. kir. központi Intézet. ( Mérnök- és Építész- Egyesület. ( Kir. m. Természettudományi Társulat. a Országos Statisztikai Hivatal. ( M. Tud. Akadémia. . Buenos- Ayres, Direction general de Estadistica La Plata. . Caen, Société Linnéenne de Normandi1e. . Calcutta, Geological Survey of India. . Christiama, L Université Royal de Norvége. ( Recherches géologigues en Norvége. . Darmstadt, Verein für Naturkunde u. mittelrhein. geolog. Verein. . Dorpat, Naturforschende Gesellschaft. . Dublin, Royal! Géological Society of Ireland. . Firenze, R. Instituto di Studii superiori pratici e di perfezionamento. . Frankfurt a/ M.. Senckenbergisehe Naturforschende Gesellschaft. . Frankfurt a/O., Naturwissenschaftlicher Verein. . Freiburg iz. B., Naturforschende Gesellschaft. . Göttingen, Kgl. Gesellschaft d. Wissenschaften. . Graz, Naturwissenschaftlicher Verein für Stelermark. . Halle a. d. Saale, Kais. Leop. Carol. Akademie d. Naturforscher. a Naturforschende Gesellschaft. . Heidelberg, Grossh. Badische Geol. Landesanstalt. . Helsingfors, Administration des mines en Finlande. ( Société de Géographie de Finlande. . Innsbruck, Ferdinandeum. . Kassel, Verein für Naturkunde. . Klagenfurt, Berg- und Hüttenmánnischer Verein für Kárnthen. . Kiel, Naturwissenschaftl. Verein für Sehleswig- Holstein. . Krakau, Akademie der Wissenschaften. . Lausamne, Société Vaudoise des Sciences Naturelles. . Leipzig, Naturforschende Gesellschaft. a Verein für Erdkunde. 6" 53 A FÖLDTANI TÁRSULAT CSEREVISZONYOSAI. . Liége, Société Géologigue de Belgigue. . Lisbonne, Section des Travaux Géologigues. . London, Royal Society. ( Geological Society. . Milano, Societa Italiana di Scienze Naturale. a Reale Instituto Lombardo di Scienza e Lettere. . München, Kol. Barerisches Staatsmuseum. a Kgl. Baierische Akademie der Wissenschaften. a Kgl. Baierisches Oberbergamt. . Napoli, R. Accademia delle Scienza Phisiche e Matematiche. . Neuchátel, Société des Sciences Naturelles. . New- York, Academy of Sciences. . Osnabrück, Naturwissenschaftlicher Verein. . Padua, Societa Veneto-trentina di Scienze Naturale. . Palermo, Accademia Palermitana di Scienza Lettere et Arte. . Paris, Academie des Sciences. Institut National de France. a — Société Géologigue de France. c École des Mines. a — Club alpin Írancais. . Pisa, Societa toscana di Scienza Naturale. . Prag, Kgl. Böhmische Gesellschaft der Wissenschaften. . Riga, Naturforscher- Verein. . Rio de Jameiro, Commission Géologigue du Brésil. . Roma, Reale Accademia dei Lincei. . Roma, Société Geologigue Italienne. . Rostock, Verein der Freunde der Naturgeschichte in Mecklenburg . St.- Louis, Academy of Sclences. . Santiago, Deutscher Wissenschaftlicher Verein. . St.- Petersbourg, Académie Impériale des Sciences de Russie. . Selmeczbánya, Kir. Bányászakadémia. . Stockholm, Académie Royale Suedoise des Sciences. ( Geologiska Föreningen. a Bureau géologigue de Suéde. . Strassburg, Commission für die geologiscehe Landesuntersuchung von Elsass- Lothringen. . Stuttgart, Verein für vaterlándisehe Naturkunde in Württemberg. . Tokio, Se1smological Society of Japan. a University of Tokio. a — Imperial Geological Office of Japan. . Trondhjem, Société Royale des Sciences de Norvége. . Torino, Reale Accademia della Scienze di Torino. . Venezta, Reale Istituto Veneto di Scienze. . Washington, United States Geological Survey. . Wien, Verein zur Verbreitung naturwissenschaftlicher Kenntnisse. a K. und K. Militár-Geographisches Institut. a — Lehrkanzel für Mineralogie und Geologie der technischen Hochschule. KÖNYVIJEGYZÉK. 55 162. Wien, K. und K. Technisches und Administratives Militár-Comité. 163. c — Section für Naturkunde des österreichischen Touristenclubs. 164. — c —— Kais. Akademie der Wissenschaften. 165. Würzburg, Physikaliseh-medicinische Gesellschaft. 166. Zágráb, Jugoslovenska akademia. 167. Zürich, Kidgenössisehes Polytechnicum. 168. ( Naturforschende Gesellschaft. : A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT SZÁMÁRA AZ 1899, ÉV FOLYAMÁN BEÉRKEZETT CSEREPÉLDÁNYOK ÉS AJÁNDÉKKÖNYVEK JEGYZÉKE, " I. Cserepéldányok. Abhandlungen der k. k. Geogr. Gesellsech. in Wien. B. I. No. 2—5. — Wien, 1899. Abhandlungen d. Naturforsch. Ges. zu Halle. B. XXI. H. 4. — Halle 1899. Allgemeine Oest. Chemiker- und Techniker-Zeitung. Jg. XVII. No. 1—24. — Wien, 1899. Annalen des k. k. Naturhist. Hofmuseums. B. XIII. No. 2—24, B. XIV. No. 1—4. — Wien 1898 —99. Annales de la Société R. Malacologigue de Belgigue. Anné 1896, 97, 98. T. X.XXI—III. — Bruxelles, 1899. Annuaire Géologigue et Mineralogigue de la Russie. Vol. III. L. 4—9. — Novo Alexandria, 1889. Annual Report of the Geological Survey of Canada. Vol. X. Maps. — Ottawa, 1899. Annual Report of the American Museum of Nat. Hist. for 1898. — New-York, 1899. Annual Report of the Smithsonian Institution. July 1896—97. — Washington, 1898. Annual Report of the U. S. Geol. Survey. XVIII. p. 1—5, XIX. p. 1, 4, 6. (10 kötet). — Washington, 1898— 99. Annual Report of the Chicago Academy of Sciences T. XI. Ann. 1897. — Chicago, 1899. Annual Report of the Departement of Mines and Agriculture, for 1898. — Sidney, 1899. 3 Annual Report of the State Geologist of the S0uth-African Republic, for .1897. — Johannesburg, 1898. 3 Atti del Collegio degli Ingeneri e degli Architetti in Palermo. 1899, Gennajo- Gi1ugno. — Palermo, 1899. Bericht der Oberhess. Gesellsch. für Nat. u. Heilkunde. XXXII. — Giessen 1897, 98, 99. Bolletino del R. Comitato Geol. dItalia. A. 1898. No. 3, 4. A. 1899. No. 1, 2, 3. — Roma, 1899. Bulletins des Séances de la Soc. R. Malacologigue de Belgigue. T. XXXIII, XXXIV, pag. 1—128. — Bruxelles, 1899. X E művek az 1576. évi közgyűlés határozata értelmében a m. kir. Földtani Intézet könyvtárának adatnak át. s6 KÖNYVJEGYZÉK. Bulletins de Comité Géol. B. XVII. No. 6—10, B. XVIII. No 1, 2. — $St.-Peters- bourg, 1898—99. Bulletin of the Geol. Society of Amerika. Vol. 9. — Rochester, 1898. Bulletin of the American Mus. of Nat. Hist. Vol. X, XI. P. II. — New-York, 1899. Bulletin of the U. 5. Departement of Agricture. No. 9, 10, 11. — Washington, 1898. Bulletin of the Geol. and. Nat. Hist. Survey of the Chicago Acad. of Sciences. No. II. — Chicago, 1899. Bulletin of the Wisconsin Geol. and Nat. Hist. Survey, No. 1, 2. — Madison, 1898. Bulletin of the Geol. Inst. of the University of Upsala. Vol. IV. p. 1. No. 7. — Upsala 1899. Bulletin de la Commision Géologigue de Finlande. No. 3, 9. — Helsingsfors, 1898, 1899. Geol. Survey of Canada; Contributions to Canadian Pel:ontology. Vol. IV. P. I. — Ottawa, 1899. Feuille des jeunes Naturalistes, No. 340—350. — Rennes, 1899. Földrajzi Közlemények, XXVII. köt. — Budapest, 1899. Geological and Natural History Survey of Minnesota, 24. Ann.— Minneapolis, 1899. Glasnik, Hrvatskoga Naravoslovnoga Drustva. VIII. IX, X. — Zagreb, 1897—99. Glasnik, Zemaljskog Muzeja u Bosnii Hercegovini. X. H. 4. XI. 1—4. — Sera- jevo, 1899. Izvestja Muzejskega Drustva za Kranjsko. L. VIII. 5. II—VI, L. IX, S. 1—5. — Laibach, 1899. Jahrbuch d. k. k. Geol. Reichsanstalt. B. XLVIII, H. 3—4. B. XLIX. H. 1—3. — Wien, 1898—99. Jahresbericht d. nat. wiss. Vereins in Elberfeld, IX. H. — Elberfeld, 1899. Jahrbüecher des Nassauischen Vereins für Naturkunde, Jahrg. 52. — Wies- baden, 1899. Journal of the College of Science, Imp. University, V. IX. p. 3. V. XI.p. 1—4. V. XII. p. 1—3. — Tokyo, 1897—99. Köztelek, IX. évf. — Budapest, 1899. Meddelanden fran Upsala Universitets Mineralogisk-Geologiska Institution. No. 2—24. — Upsala 1899. Memoires du Comité Géologigue Vol. VIII. No. 4. Vol. XII. No. 3. — St.-Peters- bourg, 1899. Memoirs of the American Mus. of Nat. Hist. Vol, I. p..4, 5. Vol. II. Anthro- pology, I, II. — New-York, 1898—99. Memoirs of the Geol. Survey of New-South- Wales. — Ethnological Series. No. 1. — Sydney, 1899. Memorias y Revista de la Sociedad Cientifica sAntonio Alzatev. T. XII. No. 1—11. — Mexico, 1898. Mineral Resources of the Dep. of Mines and Aericulture, New-South- Wales. No. 5, 6. — Sydney, 1899. Mittheilungen der k. k. Geogr. Ges. in Wien. B. XLI. No. 12, B. XLII. No. 1—12. — Wien, 1899. Mittheilungen aus dem Vereine der Naturfreunde in Reichenberg. Jg. XXX. — Reichenberg, 1899. tsa éti tk att kezte átala ítaszárástnszíttáezttttkszzénki KÖNYVJEGYZÉK, 87 Mittheilungen d. Naturw. Vereins in Troppau. V. Vereinsjahr. No. 10. — Troppau, 1899. Mittheilungen des Ver. für Erdkunde zu Halle, 1899. — Halle, 1899. Monographs of the U. S. Geol. Survey XXIX, XXXI (Atlasszal), XXXV. Montan-Zeitung für Oest.-Ungarn ete. Jahrg. VI. H. 1—24. — Graz 1899. North American-Fauna, No. 14, 15. Washington, 1899. Nuova Notarisia. Ser. X. Genn. Lug.-Ott. — Padova. 1899. Polytechnikai Szemle. III. évf. 1—36. — Budapest, 1899. Proceedings of the Australasian Institute of mining Engineers. I. Ord. Meer. — Rockhampton, 1899. Proceeding of the California Academy of Sciences, III. Ser. Vol. I. No. 4. — San-Francisco 1898. Records of the Australian Museum. Vol. III. No. 3—6. — Sydney 1897—99. Records of the Geol. Survey of "New-South-Wales. Vol. VI. P. 2, 3. — Sydney, 1899. Report of the Trustees, of the Australian Museum. — Sydney, 1899. Schriften der Naturforschenden (Gesellschaft in Danzig: B. IX. H. 2, 3, £. — Danzig, 1897, 98. Schriften der Phys.-Ökonomischen Gesellschaft zu Königsberg. Jahrg. 39. — Königsberg, 1899. Schriften des Naturwissenschaftlichen Vereins für Schleswig-Holstein. B. XI. H. 2. Sitzungsber. u. Abhandl. der Naturwiss. (es. Isis in Dresden Jahrg. 1898. Juli— Dec. — Dresden 1899. Smithsonian Miscellaneous Collections. Vol. 37. No. 856. Vol. 38. No. 969. V. 39. No. 1170. Vol. 41. No. 1171, 1173. — Washington, 1899. Természetrajzi füzetek. XXII. köt. — Budapest, 1899. Természettudományi füzetek. XXIII. évf. — Temesvár, 1899. Transactions of the North of England Institute of Mining and Mechanical En" gineers. P. 2—6. 1898. — Newcastle-upon-Tyne, 1899. Transactions of the Wagner free Institute of Science of Philadelphia. Vol. III. P. IV. — Philadelphia, 1898. Transactions of the XXX.and XXXI. Annual Meetings of Kansas Akademy of Science. Vol. XVI. — Topeka, 1899. Transactions of the Wisconsin Akademy. Vol. XI, XII. p. 1. — Madison, 1898. Transactions of the Geological Society of Australasia. Vol. I. part. 3, 5, 6. — London, 1892. ; Transactions of the Geol. 50c. of 5outh-Afrika. Vol. IV. p. 5. Johannesburg, 1898. Travaux de la Société Impériale des Naturalistes. V. XXVII— XXIX. St.-Peters- bourg, 1899. Turisták Lapja, X. évf. 11—12. — Budapest 1899. Verhandlungen der Zoologisch-botanischen Gesellschaft in Wien. B. XLVIIL. H. 10. B. XLIX. 1—10.— Wien, 1899. Verhandlungen der k. k. Geologischen Reichsanstalt. Jahrg. 1898. No. 16—18. Jahrg. 1899. No. 1—18. — Wien, 1899. Verhandlungen der Russisch-Kaiserlichen Miner. (Gesellschaft. B. XXXVI, XXXVII. — St.-Petdrsburg, 1899. 8 tetel KÖNYVIEGYZÉK. II. Ajándékok. Akadémiai Értesitő, 108—120. füzet. — Budapest, 1899. Alsófehér Vármegye Monografiája, I. köt. II. rész. Néprajz. — Nagy-Enyed, 1899. Annales del Museo Nacional de Buenos- Aires. T. I. No.2—5.— Buenos-Aires, 1899. Annales del Museo Nacional del Montevideo. T. II. Fasc. XII. — Montevideo, 1899. Annual Report (16.) of the Board of Trustees of the Public Museum of Cíty of Milwaukee, 1898. Arbeiten des Naturforchenden Vereins zu Riga. Neue Folge, VIII, IX. H. — Riga 1899. Boletin del Instituto Geologico de Mexico. Nm. 11—13. — Mexico, 1898—99. Boletin Demografico Argentino, Ano I. Num. 1, 2. — Buenos-Aires 1899—900. Boletin Mensual del Observ. Meteorol. Centr. de Mexico. — Mexico, 1899. Bulletin du Club Alpin de Crimée. No. 2—11. Odessa, 1899. Communicaciones del Museo Nacional de Buenos-Aires T. I. No. 2—5. — Buenos- Aires, 1899. Conventz H. dr. : Neue Beobachtungen über die Eibe. Danzig, 1899. Értesitő az Erdélyi Muzeum-Egylet Orvos.-Természett. Szakosztályából XX. köt.— Kolozsvár, 1898. Évkönyve, — az 0. M. G. E. 1898/99. évi. — Budapest, 1899. Guarini-Foresio, Emile : Transmission de I Energie Electrigue. Liége, 1899. — Telegraphie Éleetrigue sans fil. Liége, 1899. Jahresbericht der Gewerbelehrlingssechule zu Bistritz XXIII, XXIV. — Bistritz, 1898/99. Jelentés a M. Nemz. Muzeum 1898. évi állapotáról. — Budapest, 1899. Közleményei — a pozsonyi Orv.-Természett. Egyesület. — Pozsony, 1894—96, 1897—98. Manson, Marsden : The Evolution of Climates. — San-Francisco, 1899. Maryland Geol. Survey, Vol. II. — Baltimore, 1898. Mathematikai és Természettudományi Értesítő, XVI. köt. 5. füz., XVII. köt. 1—5. füz. — Budapest, 1899. Memoria del Museo Nac. de Buenos-Aires, Afio 1894, 95, 96. — Buenos-Aires, 1897. ( Schweder, 0. : Die Bodentemperaturen bei Riga. — Riga, 1899. Sitzungsberichte der Plhys.-Med.-Ges. zu Würzburg. 18398. No. 4—8, 1899. No. 1—5. — Würzburg, 1899. Verhandlungen der Phys.-Med.-Ges. zu Würzburg. N. F. B. XXXII. No. 4, 6. B. XXXIII. No. 1. — Würzburg, 1899. 1864. 1867. 1872. 1873. 1884. 1885. 1885. A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT ALAPÍTVÁNYAI. 7 A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT részére tett alapitványok az 15899. évi deczember 531.-én. 39 MEG EGTÓHÁNÁKÁESYA ÉGYOT E aZ see tl ES e sz készpénzben 10586 TC BárózBodmaniezky Jámos ez ar ség a ( 105 SDK BÁTÓZSÍTANK ETNOTA Aa EA ze NE he G e yes ( 525 .(t) Ittebei Kis Miklós papját LEK EE , 105 . (t) Prudniki Hantken Miksa, ENG ÜnSMET a FEVER ERNÉÁ ( 105 (t) Dr. Sehwarz Gyula, Budapesten E 2 2. kötelezvényben:300 (t) Drasche Henrik lovag Bécsben —. —. -- készpénzben 100 Pesti kőszénbánya- és téglagyár-társulat et tezászá ( 300 Salgótarjáni köszénbánya-társulat IVEEZEÁLÜSNS Kelet ( 100 Az első cs. és kir. szab. Dunagőzhajózási Társulat, Buda. pest és Pécs BEL REBHERE ENNE SŐT TESÓ Vr AKA ZT ( 200 Kállay Benjamin, Bécsben VESS ES E at EST Et í/ 100 ). (t) Rónay Jáczint, Pozsonyban ZT Sebát zt RÉ E sát De ( 100 M. kir. tengerészeti hatóság, Fiumében . 2. 0... ( 100 SG émorámdődi támadom se use kg? ( 100 . Gróf Karácsonyi Guido Rudolf- alajiks ány ápbb ZANÉll ea) ( 100 S BüdapestSzékes TOVATOS ét AZ Sz s s EZETGEEE ( 200 . Okányi Szlávy József, Budapesten SEK eze rikészpénzbens200 és 1885. A pesti hazai első Takarékpénztár- -Egyesület a 200 . A nagyági m. kir. és magántársulati aranybányamű- vállalat HELENE LSE Ke ELNÉZTÉK EY e as c 200 Balla Pál, Újvidéken 2 LE éz TARKÓKÉSE KK NÉ SS BÁ rez s ( 100 Balla Pál alapítványa az ujvidéki magy. kir. fasz násium nevére B e MGO TBR GÁLA AKT e ei ( 100" .. Bezerédy Pál, Buda reset EE SANN LÁSS EASÍNÉL E BE ésa ez sZ . 100 EDEN ódítostts tere elyezett etet eshet ae MARE NNÉRE a 100 Úezsismondy Valtnos, Budapesten ! 1. EE EE ( 200 Dr. Koch Antal, Badapesten BE TT Ste a gálllampapitoano0 (ED ADTAROThÁS ama lűő OS ÉT e etel (ez AA E ( 100 Dr. Schafarzik Ferencz, Budapesten .. 0 0 --- --- a 100 Ki SDEKSZA bor Józse te B nd a pesten eze SEK a 200 DEStósyáy tajos Budapesten ese ek ae 8 ESENEEE a 100 Zeromondyibéla BUdapestont sed szt era c 100 David Vilmos, Budapesten MENNE NR ága lamipapirban00 (t) Gróf Andrássy Manó, Budetesten e. --- 2. . -- készpénzben 200 (1) Husz Samu, Budapesten... ... HEZ Íj Se ( 100 (t) Felső-Szopori Tóth Ágoston, EHEZhAS sg állampapirban: 100 (5) kideméltibót, Budapesten GE ezet We sz e aieikészpénzben " 4007. 90 A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT ALAPÍTVÁNYAI. 1855. Gróf Andrássy Dénes, Dernőn -.. .. — ——— ——— készpénzben 900írt — — Észak-Magyarországi egyesített köszéáhánya és Ipar- vállalat-részvénytársulat, Budapesten 7 a 200 a — Rimamurány-Salgótarjáni vasmű-részvénytársaság, Sal- BOTANJÁNDÁNN YE LEE ész E RE! SS EE VOÉSÉSES EN BE a 200 s — — Fülöp, szász-coburg-góthai herczeg ő Fensége vascyára BOROTSMÁ LSE 0 50 Ne totu FUARAT BREE Éz ETVE GE ÜLNEK A (/ 100 a — ; Beszterczebániya Sz. Kit GYATOSS s kese téet tar goa eti ( 100 c 7. (4 GTOt CSAkytdászló "Budapestor "aza eb sake ene a 200 a — — Osztrák-magyar szabadalmazott ELÉ BEdAPOSTESBÓGB Ze et SOS NNYÉe] a 200 a — Dr. Mágócsy-Dietz Sándor, Bldapeston DOLGA sétb Fó kelézrény be 100 a s DES Pethő Gyüla; Büdapesten Eetet ke TM ZÉN st KZálláma apinb amgst tte za Kempelen mres Monám sa een at esztést készpeénzboree Szt tNÉt 16060. Dr. KunczrAdolt:"PTéepORt: (GSOTLTÁ ő kt Street fr eAT TAKES CSAK 100 a sz DES Heriehekároly aBUda poster estet ése tttettt SZÉ Vég 100 4 ÖEASÖSZTETKOTOL TÓ KÁ VALA az lsK ti e EBBE ZTE ENE TE LE ÉSNNTRÉ BB [/ 100 : — 7 sa 8. Únkeyy Béla, Budapesten d 2 MESZ et teste c 100 a 1887. Dr. Staub Móricz, Budapesten. -. .. -. "... készpénzben — 100 ua — — Dr. Szontagh Tamás, Budapesten TERÉN te SE a 100 c 1888. Dr. Fischer Samu, Budapesten kezdett SSEÉSZ ESET 115 a 1890. Kaufimann Kamilló Budapesten 2 ( 100 a 1891. Porodai dr. Rapoport Arnót, Bécsben 4. ( 100 a 1892. Özv. dr. Hofmann Károlyné bold. férje dr. Ho tÁkáT Károlyzemlékérez.- " Uoes ME SRE GENEK ( 100 a 1893. Dr. Lőrenthey Imre, Budagótenő KGYÉSŐ Ati d tábjísasáss kötelezvényben 100 c — Dr. Zimányi Károly, Budapesten .. .. .. . — készpénzben 100 - 1895. Urikány-Zsilvölgyi Magyar kőszénbánya Részvény- ? Társaság Budapesten érez NOEMI Te AS RNI ( 100 u 1896. Királdi Herz Zsigmond, Butlanesten iss E ÚAEeele Ét a 100 a 1897. :DécnyeMór TO desz ÁD Ba 90 ese ae ttéste E StKa SSE 8 2 SEEESRA ( 100 a Dr SCHAFARZIK FERENCZ : A VINGAI FÖLÖDRENGÉSRŐL. 91 A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT FÖLDRENGÉSI BIZOTTSÁGÁNAK JELENTÉSEI. IG A VINGAL FÖLDRENGÉSRŐL. KÖZLI : DI. SCHAFARZIK FERENCZ. Ez év januárius 29.-én a Délvidéken középerősségű földrengést érez- tek. A fr. hajnali 22 15"-kor jelentkezett egy erősebb lökéssel, a melyet Torontál, Temes és Krassó-Szörény megyék É-i részeiben, valamint a Maroson túl Csanád és Arad megyék D-i részeiben figyeltek meg. Közvet- lenül reá tudósítóink még egy-két gyengébb, és 3? körül az utolsó, megint valamivel erősebb lökést vettek észre. Az utóbb említett lökéseket azonban inkább csak a megrázott terület középső részeiben figyelték meg. A főbb lökések mindenütt erős dörgéstől voltak kisérve, s csak a periferiáról jelen- tették zajtalannak a mozgást. A mozgás irányára nézve igen eltérők az adatok. De annyit mégis ki lehet a grafikus összeállításból venni, hogy a hullámok a központból kifelé haladtak. Sok esetben a hullámok irányát ép ellenkezőnek jelezték. Hatására nézve legerősebb volt e földrengés Vingán és Varjason, a, hol néhány rozoga kémény a háztetőkről le is dőlt és egy-két helyen fal- repedések is előfordultak. Innentől kifelé más hatása, mint ablakok.és üvegajtók megcsörömpöltetése a földrengésnek nem volt. Ezen jelek alap- ján a földrengés intenzitását a megrázott terület középrészein 7—6 fokú- nak tartom, onnan kifelé pedig fokozatosan az 5., 4£., 3. és 2. foknak meg- felelőnek. A megrázott terület egészben véve kissé elipszis alakú volt, a melynek hosszabb tengelyét Lippa-N.-Szt.-Miklós (94 km.), a kisebbiket pedig körül- belül UJ-Szt. Anna-Saágh községeket (86 km.) összekötő vonalak jelzik. A periferiális vonal mentén a megfigyelések már bizonytalanok, és némely- kor ellentmondók is, a mit annak lehet tulajdonítani, hogy ezen a tájon a tünemény már elhaló, elmuló félben volt. Területileg a megrázott vidék körülbelül 3200 ( ] km. nagyságú volt, a mi pedig ezen terület fekvését és viszonyát a szomszédos hegységekhez illeti, a geologiai térkép tanulmányozása alapján feltételezhetjük, hogy D-: SCHAFARZIK FERENCZ : AMaoyarat Kg (es üszka 8 KÉS AT Za) í a ye DVASZÍNOZ ji 1 AleerT ÜZ jános 1772 Vaz A fz 7 lő alva 2 89 aa sam a a a e s 16 ; sz fadrés] oO geélás Zelk ge Zé ed özgjötlsgő Az 1900 januárius 29.-i vingai földrengés elterjedése. A fehér körökkel jelzett községekben a földrengést érezték, a fekete pontok ellenben a negativ adatokra vonatkoznak. A nyilak a bemondott irányokat az arabs számok pedig a fi intenzitását tüntetik fel. epicentruma körülbelül az aradhegyaljai és a marosvölgyi rupturák talál- kozása pontjának tájára esik. A részletes adatok, a melyek eddig a földrengési bizottsághoz beér keztek, kivonatosan a következők : 1. Allios (Temes m.). A fr. észlelésének ideje januárius 29.-én 2" 15" reggel. Maga a rengés lassú ingásból állott, mely 10"-ig tartott. A mozgás zajtalan volt A VINGAI FÖLDRENGÉSRŐL. 93 semmiféle kárt nem okozott és a megfigyelő subjectiv érzése szerint délről észak- felé irányult. Hallomás szerint a rengés Lippáig terjedt (Kovács ELEK v. áll. elől- járó). Intenzitása a svájczi olasz földrengési bizottságok skálája szerint 3. 2. Arad. Bokros Vipa főreáliskolai igazgató számszerint legpontosabban jegyezte föl a rengéseket. Szerinte az első lökés januárius 29.-én, 2" 15"-kor reggel következett be (zónaidő szerint), egy-két mp.-re rá a második, pár percz mulva egy alig észrevehető zajtalan ingás, végül pont 3!"-kor reggel az utolsó, ismét erősebb lökés. A tünemény lökés vagy ütésszerű volt, mintha valaki az alsó emelet mennyezetét az ágy alatt erősen megütötte volna. KosrINxskY VicToR a tüneményt szintén felfelé irányuló lökésnek mondja, mely őt ágyában kissé fellökte. Utóbbi megfigyelő, valamint dr. PosGgav Lagos városi főorvos és dr. Páris Lasos a lökésekkel egyidejüleg DK-ről bekövetkezett zúgó dörgést említenek. Rombolást vagy egyéb látható hatást e földrengés nem okozott, de a lökés ereje és hangja elég volt ahhoz, hogy például BoRos Vipa házában a 9 tagból álló család mindenikefálmából felriadjon, úgyszintén a cselédek is. A fr. irányáról bajos határozott véleményt mondani. BoRos ViIpa másodemeleti lakásában például, hol a lámpák a föld színétől 15 m. magasságban függtek, abszolute semmi ingás észrevehető nem volt. Annyi azonban tény, hogy kik K— Ny irányban elhelyezett ágyakban feküdtek, jobban érezték a lökést, mint a kiknek ágyai É—D-nek állottak. Megjegyzendő még, hogy a rengés a, városban nem mindenütt egyformán éreztette magát. Sok helyen észre sem vették, másutt ismét az egész ház lakói felriadtak álmukból és kiugrottak az ágyaikból. Egy fiatal leány ijedtében neki futott egy üvegajtónak és összesebezte magát. 4 órával a fr. előtt a légnyomás a hónap minimális állását mutatta : 7467 mm.-t, a fr. után 15 január 29.-én reggel 7"-kor csak 7452 mm. volt a B. állása; január 30.-án az addig száraz idő megváltozott és egész nap tartó eső következett. Intenzitás 5. 3. Battonya (Csanád m.). 29.-én hajnali 2" 157/-kor egyetlen egy rázkodás (reszketés) -szerű lökés volt megfigyelhető, a melyet a községben többen (több- nyire az éjjeli őrök) vettek észre. Az egész, zajtalanul fellépő tünemény olyan gyenge volt, hogy semmiféle tárgy helyéből ki nem mozdult. Intenzitás 2. ( Henvav KÁLMÁN főszolgabiró). 4. Billéd (Torontál m.). Hajnalban 2" 14/-kor hullámzó mozgás, mely geg mp. tartott. A mozgást megelőzőleg zajnak kellett lennie, mire észlelő felébredt, úgy, hogy a mozgást már teljesen ébren megfigyelte. A rengés iránya K— Ny-i volt. Intenzitása 4. (BEBkirs LaJos áll. vasuti előljáró). 5. Csakovár (Temes m.). Hajnalban egy hullámzó lökés, mely 2—3 mp.-ig tarthatott. Iránya ÉD-i volt. Moraj nem volt hallható. Ezen éjjel nagy szél és eső volt. Intenzitása 2. (Dogy LÁsSzLó). 6. Fibis (Temes m.). Reggel 2" 10/-kor egy lökés alulról háromszoros ringa- táshoz hasonló földmozgássai összekötve. A lökés pillanatnyi volt, a rezgés pedig 2 mp.-ig tartott. Dörgésszerű moraj kisérte a mozgást, még pedig előtte és utána 15, körülbelül 4"-en keresztül. Egyik-másik rozoga épületnek megrepedezett a fala és lehullott róla kevés vakolat. Intenzitása 5. ( REITER KÁRoLy, jegyző). 7. Gyarmata (Temes m.). Januárius 29-én 2" 12 és 13" között három, alulról fölfelé irányuló lökést lehetett érezni. Mindegyiket külön ki lehetett venni. Az egész tünemény 2 mp.-ig tartott. A fr. hatása csak némi kevés vakolatnak a le- 94 DI SCHAFARZIK FERENCZ : hullásában nyilvánult. Íránya DK-—ÉNY (?). A földrengés előtt és még több órán át utána erős vihar. Intenzitása 4. (LEIMGRUBER FERENCZ, vasuti áll. előljáró és HansánYyi János, pályafelv.). 8. Gyertyámos (Torontál m.). Hajnalban egy lökés alulról és utána két- háromszori ingás. A lökés úgy éreztette magát, mintha valaki az ágy lábát hir- telen megemelte volna. Tartama pillanatnyi, az utána következő ingásé ellenben 3—4 mp. volt. E tünemény alatt csendes morajt lehetett hallani, mely egy távol- ból közelgő vasuti vonat dübörgéséhez hasonlított. A rengés hatása csak abban nyilvánult, hogy néhány házban egyes betámasztott ablakok kinyilottak. A. moz- gás iránya K—Ny-i volt. Intenzitása 4. (ViHaR BéLAa, áll. vasuti hiv. tiszt). ViHorY ZOLTÁN, áll. fönök üt a rengést 2" 15"-kor bekövetkezettnek jelenti. Az egyik éjjeli őr járás közben észlelte, a másik álmából riadt fel. A ren- gést, mely hozzávetőleg 3—4 mp.-ig tartott, K-felől közeledő dörgés előzte meg. Hallomás szerint a községben kisebb tárgyak hullottak le a falról, vagy a szek- rényekről, egy háznak gyengén épített kéményéről pedig néhány tégla esett bele a kéménybe; — az állomási épületben ellenben semmiféle hatása nem volt a rengésnek. A fr. előtt és után erős szél dühöngött. 9. Lippa (Temes m.). 29.-én hajnalban pillanatnyi lökés, a melyet vagy 5"-ig tartott — mángorlás okozta zörejhez hasonló — dörgés követett. Egy fali padkáról két kis álló báb É-felé bukott le, miből észlelő az irányt É—D-inek álla- pította meg. Intenzitása 3. (3CHWEICZER ÁADOLFNÉ). 10. Lovrin (Torontál m.). Hajnalban 2" 18-kor egy erős oldallökés követ- kezett be, mely észlelőt álmából fölébresztette. Némelyek állítása szerint 14/-el rá még egy második lökés is következett. Az első lökés más hatást nem gyakorolt, minthogy az ablakokat megcsörömpöltette, a bútorokat pedig megrecsegtette. Irány £b—D-i. B rengés alatt erős ÉK- i szél dühöngött, mi minden egyéb, netán a rengéssel összekapcsolt hangot elny omott. Intenzitása 4. ( Viráris JózsEr, áll. vasuti Köd . Lugos (Krassó- Szótér m.). Hajnalban 2" és 2" 15" között 2 lökésből álló At e lehetett megfigyelni, mit azonban a legtöbben a tünemény gyengesége miatt, nem vettek észre. Intenzitása 2. (DCHÖNPFLUG VicrogR, mk. mérnök). 12. Mária-Radna (Arad m.). 29.-én reggeli 2" 107-kor az első, 2" 35/-kor egy második és erre nemsokára rá egy harmadik lökést lehetett feljegyezni. A lökések oldaliak voltak; irányuk D-i volt. A lökéseket moraj előzte meg. Intenzitása 2. (ifj. NikHázvy Lászzó áll. vasuti forg. hivatalnok). 13. Orczyfalva (Temes m.). Hajnali 2" 15/-kor öt ízben hullámos mozgást lehetett észlelni, károkat nem okozva B-ról D-felé terjedőleg (Vas Izsáx, áll. vasuti főnök). 14. Paulis (Arad m.). Hajnalban 2" 15"-kor egyszeri lökés következett be, mely az ágyat látszólag 3—4 em.-re felemelte. Moraj nem kisérte e mozgást. In- tenzitása 3. (JukL KÁRozny, áll. vasuti áll. főnök). 15. Magyar-Pécska (Arad m.). 29.-én hajnalban 2" 30/-kor következett be az első lökés, mely észlelőt ágyából való felkelésre késztette. Körülbelül 2 percz után egy gyengébb lökés és végre még egy, alig. érezhető lökés, mely jóformán csak az ablakok csendes megcsörömpöltetésében éreztette magát. Moraj nem volt ab sának aka A VINGAI FÖLDRENGÉSRŐL. " 95 észlelhető. Egész éjjel erős szélvihar. Intenzitása 4. (Mumm Vizrmos, járási -út- mester). Egy másik észlelőnek a megfigyelései egészben összevágnak az előbbiekkel, csakhogy még erős dörgésről is tesz említést. A rengés iránya K— Ny-i lehetett. (SESNK FERExcz, főszolgabiró). 16. Perjámos (Torontál m.). 29.-én reggel 2" 21" hullámzás közben többek- től két, tompa morajtól kisért lökés volt megfigyelhető. A tünemény 3—4"-ig tartott és E—D-i irányúnak látszott. Sem helyben, sem pedig járásomban semmi- féle hatása nem volt e földrengésnek. Intenzitása 4. (GYERTYÁNFFY DÉNEs, fő- szolgabíró). 17. Szt. András (Temes m.). Hajnalban 2" 12"-kor egy első 2" 55"-kor pedig egy második lökést figyeltem meg, a melyek közül különösen az első mennydörgés- szerű morajtól volt kisérve. Az előbbi 2"-ig, az utóbbi 1 mp.-ig tartott. A lökések ÉK-ről DNy-felé irányultak. A lámpák ingásba jutottak, némely bútor megmoz- dult. Intenzitása 4. (Szűcs SÁNDOR). 18. Temesvár. Az ébren lévők közül aránylag elegen vették észre a fr.-t, mely az igen eltérő adatokból itélve 29.-én hajnalban 2" és 2" 30" között érez- hető volt. Tökb helyen megfigyelték, hogy a függő lámpák h--D-i irányban leng- tek. Az alvók közül csak kevesen ébredtek fel ; — egy fiú az első lökésre össze- rakható ágyából kiesett. Némely megfigyelő két lökésről tesz említést. Más hatása e rengésnek nem volt, minthogy ablakok és üvegajtók erősen megzördültek, a fali ingaórák erősebben lengtek, sőt egy hirlapi közlés szerint itt-ott meg is állottak. Intenzitása 4—5. (Br. BaáRco EpE főmérnök, DAxczER KoRNÉL kir. tanácsos, THEMÁK EDE, főreálisk. tanár). 19. Uj-Arad (Temes m.). 29.-én 2" 15/-kor erős rengés és 3"-kor kisebb tompa ütésszerű hang és egy lökés. A rengés hullámzó volt, hasonló azon ráz- kodtatáshoz, melyet az állomás épületében nagy gépezetű gyorsvonatok átrobo- gásánál szoktunk érezni. E földrengésnek látható hatása nem volt. Intenzitása 4. ( TAKÁCSI Ács Géza, áll. vasuti főnök). 90. Uj-Szt. Anna (Arad m.). E községben a fr.-t már érezték. ( Barna MÁRTON, simándi jegyző). 21. Varjas (Temes m.). a) Hajnali 2" 157-kor következett be a tünemény, mely először egy kis lökésből s utána viharszerű morajból állott, mire alulról hatalmas ütés következett. Az első lökés 1"-ig, a rá következő rezgés 27-ig és az erős lökés 1"-ig tartott. A moraj dörgésszerű volt és megelőzte a lökést. Ezen kívül észleltek még gyengébb lökéseket 2?" 25" és 2" 577-kor, ez utóbbi gyenge zugástól kisérve. E fr.-nek hatása abban nyilvánult, hogy három ház kéménye bedőlt, és egy háznak az oldalfala is megrepedt. — Miután az órák nem állottak meg és a lámpák nem inogtak, a lökések valószínüleg függőlegesek voltak. Az egyidejű B. állás rendkívül alacsony volt. Intenzitása 6. (Tpsan Awraz, vasuti áll. főnök). b) Két lökést jegyeztem fel: az elsőt 2" 15/-kor, a másodikat 2" 45 -kor. A lökések alulról irányultak fölfelé, utánok pedig rezgett a föld. A lökéseket tar- tós dörgés kisérte, még pedig megelőzőleg és mintegy elvonulva utánok is. Az első lökés némi rombolást is okozott az épületeken, a mennyiben 3 kémény be- dölt ; a második lökés már gyengébb volt. A dörgést ÉNYy-ról hallottuk közeledni 96 Dr: SCHAFARZIK FERENCZ: A VINGAI FÖLDRENGÉSRŐL. és DK-felé távozni, maga a lökés függőleges volt, mert még a függő lámpák sem jutottak lengésbe. (TÖRÖK FERENCZ). 22. Világos (Arad m.). 29.-én hajnalban 2" 15/-kor először gyenge ingást lehetett észrevenni, majd körülbelül 4" mulva egy erős rázkodtatást, mely oldal- ról jött. E mozgást dörgés kisérte. Rombolást Világoson nem okozott. Ezen dél- vidéki fr.-nek végső pontjai Kovaszincz, Világos, Pánkota, Galsa és Muszka arad- hegyaljai községek lehettek. Intenzitás 3. (BoGpás JÁNOSNÉ, ÁRKOSSY TEODORA és PáRis GÁBoRk, főszolgabiró). d 23. Vinga (Temes m.). a) Reggel 2" 15" következett be az első erős lökés, azután három kisebb, alig érezhető lökés és 2? 45"-kor ismét egy erősebb lökés, de mégis enyhébb, mint a legelső. Ezt egyformán így érezték az egész járásban. Moraj előzte meg és követte a főlökéseket. A legerősebb lökésre a községben a kevésbbé szilárdan épült kémények közül 8—10 bedőlt. A rengés iránya É— D-i volt. Intenzitás 7. (TÖRÖK BÉLA, főszolgabiró). b) Hasonló feljegyzések, csakhogy a rengés iránya D—DÉ-inak mondatik. (ERnsr J.) 24. Zsombolya (Torontál m.). 29.-én reggel 2" 15—30" között hullámzó mozgást éreztem, melyet rövidebb ideig tartó dörgésszerű moraj kisért. Romboló hatása nem volt. A B. erősen sülyedt, és egész éjszakán át erős szél fujt. Inten- zitás 3. (NÉvERI Fónkis JózsEr, főszolgabíró). Negativ adatok érkeztek a következő helyekről: Buziás, Temes m. (UNGER Józser, főszolgabíró); Gyirok, Temes m. (Bopó Mixzós, áll. főnök); Lugos, Krassó-Szörény m. (Purwoky MIixzós, főgymn. igazgató); Facset, Krassó-Szörény megye (SCHÖNPFLUG VicroR) ; Makó, Csanád m. (DoRÁwxszkx KáRory, főmérnök) ; Magyarát, Arad m. (BoGpáx JÁNosNsÉ); Mezőhegyes, Csanád m. (MARKó GYÖRGY, áll. gyógyszerész) ; Modos, Torontál m. (dr. BoBDAI GYERTYÁNFFY JENŐ, főszolga- biró) ; Nagy-Szt. Miklós, Torontál m. (STERK, áll. főnök és Haprv KáRony, főszolga- biró); Saágh, Temes m. (ScHAFER János, áll. főnök); Soborsin, Arad m. (Nagy SÁNDOR) ; Szudriás, Krassó-Szörény m. (SCHÖNPFLUG VIcToR); Temesvár (NEUBER Józser, áll. főnök); Tótvárad, Arad m. (VisczeE LaJsos, áll. főnök); Simánd, Arad megye (BaJna MáRrows, jegyző) ; Vaskő, Krassó-Szörény m. (BEwsE Géza) ; Végvár, Temes m. (Moznirogkrisz KáRony); Világos, Arad m. (BoGpáwx JÁnoswNÉ); Zsebely, Temes m. (CzrBurga h., áll. főnök). telles öla Slndásaz ását SUPPLEMENT FÖLDTANI KÖZLÖNY XXX. BAND, 1900, JÁNNER—APRIL, 1—4, HEFT, BERICHT ÜBER DEN VON DER UNGARISUHEN GEOLOGISOHEN GESELLSCHAFT VOM 2—7. JULI 1899. INS SIEBENBÜRGISCHE ERZ- GEBIRGE VERANSTALTETEN AUSFLUG. Von D? FRANZ SCHAFARZIK. In Folge der ehrenden Autforderung des Sekretariates der ungar.- geologischen Gesellschaft erlaube ich mir meinen Bericht über den nach einer 24-jáhrigen Pause heuer wieder aufs Programm gesetzten und erfolg- reich ausgeführten Gesellschafts-Ausflug in Folgendem vorzulegen. Als Rendez-vous-Platz zu dieser Excursion war Gyulafehérvár (Karls- burg) und als Zeit der 2. Juli bestimmt. Im Ganzen haben sich an diesem Ausfluge 10 Mitglieder betheiligt. Am 3. Juli früh traten wir unsere eigentliche Reise an. Unser Weg führte uns in dem an Scenerien reichen Ompoly-Thale aufwárts. Anfangs ging es über das Delta des unteren Ompoly hinan, und zwar am westlichen Rande desselben und zugleich am Fusse des 780 m. hohen und aus altter- tiáren und eretaceischen Sandsteinen bestehenden cDosu Mamutus ent- lang. Gegen 0 verschmolz die Delta-Ebene mit dem breiten Alluvium der sich in grossen Windungen hinziehenden Maros. Die obere Deltaecke des Ompoly befindet sich 9 km. NW von Gyulafehérvár bei Sárd, wo der Fluss aus dem Gebirge heraustritt, und bis hieher begleiteten regelmássige Schotterterrassen die Linie unserer Vicinalbahn. Von Sárd aus zieht sich dann das Ompoly-Thal, abgesehen von seinen: Krümmungen, im grossen Ganzen in W-licher Richtung zwischen die Berge hinein. Bevor wir aber in dieses Gebirge eingetreten wáren, konstatirten wir, dass die Wasserláufe der nördlich gelegenen Gegend, namentlich die Báche von Igenpataka, Czelna und Nagy-Bocsárd anstatt die ihnen náher, am Nordfusse der Dumbrava gelegene Depression namens rHegyaljav zu ihrem Abflusse ein- geschlagen zu haben, in gerader Richtung gegen 5 durehbrechen, die Dumbrava von dem westlich sich erhebenden Berglande abschneiden und Földtani Közlöny. XXX. köt. 1900. 7 98 Dr FRANZ SCHAFARZIK : auf das Delta des Ompoly ausmünden. Auf dieser Linie ist námlich der Fall zur Maros hin bedeutend grösser, als über die cHegyaljav hin." Indem wir uns nun bei Sárd dem Gebirge zuwendeten, gelangten wir alsbald in Karpathen-Sandstein, der, nach Dr. A. KocH, anfangs der jün- geren, weiterhin der ülteren Kreide angehört. Die einzelnen Kuppen des reichgegliederten Berglandes sind nicht übermássig hoch und bleiben durch- schnittlich zwischen 600—1000 m., und nur weiterhin im Norden erhebt sich dominirend der Klippenzug des unteralbenser Comitates. Seine beiden " auffallendsten, kühn geformten Spitzen beobachteten wir bereits von der Ebene von Gyulafehérvár aus, námlich den xcPiatra capriv (1220 m.) ober- halb Királypataka und den cCsáklyai kőhegyv (1236 m.) ober dem Dorfe Csáklya. Die Kalkklippen sind auf áhnliche Weise in die Sandstein- Formation hineingefaltet, wie die bekannten Klippen in den nördlichen Karpathen. Nach Dr. A. KocH können sie hier im Allgemeinen als Stram- berger Kalke betrachtet werden, wáhrend der sie umhüllende Sandstein neokomen Alters ist. Die erwáhnten zwei Kuppen sind jedoch in dieser Gegend nicht die einzigen ihrer Art, sondern wir hatten Gelegenheit ent- lang der Bahnlinie kleinere Klippen dutzendweise zu erblicken. 50 z. B. sind uns jene zwei netten Kalkklippen aufgefallen, die SW-lieh von Sárd an der Ostseite des Ompolyicza-Nebenthales den Sandstein durchragen. Als wir uns Zalathna nüherten, tauchte die domartige Andesit-Kuppe des Zsidóhegy vor uns auf und eine kurze Viertelstunde nachher befanden wir uns im Orte selbst. Den üáusserst herzliehen Empfang, der uns von unseren lieben Mon- tan- und Hütten-Fachgenossen zu Theil wurde, — worüber ich, sowie über das Itinerar unserer Reise überhaupt bereits an anderer Stelle referirte, — übergehend, theile ich bloss mit, dass gemüss unseres Programmes, der Besuch der staatliechen Steinmetz- und Steinschleiferei-Schule, sowie der árarischen Hütte den Rest des Tages ausfüllte. 1. Die Steinmetzsechule wurde im Jahre 1894 von Sr. Excellenz dem gewesenen Handelsminister BÉLA von LUKÁcs ins Leben gerufen. Lehrkráfte (Director, Lehrer und Werkleiter) wirken im Ganzen 8, und betrágt die jáhrliche Dotation der Anstalt 24000 A. Der gegenwártige Director der Schule ist JoseEr Csáwxi, der uns bereitwilligst alle Auskünfte ertheilte. In der Steinmetz-Werkstátte war eine Gruppe der Eleven gerade mit der Fertigstellung eines für die pariser Weltausstellung bestimmten Aller- k Der Fall des Terrains betrügt von Magyar-Igen (272 m.), am Nord-Fusse Dumbráva (271 m.) entlang, über die Hegyalja (268 m.) bis Maros-Szt. Imre (229 m.) auf einer Linie von ungefáhr 11 km. Lüánge 43 m.; — von Magyar-Igen (272 m.) über Sárd (258 m.) bis zur Einmündung des Ompoly in die Maros (219 m.) da- gegen 53 m. ÜBER DEN VEREINS-AUSFLUG 15999. 99 heiligsten-Schrankes bescháftigt. Das Material hiezu lieferte der mittel- eocene Grobkalk aus den Steinbrüchen der Gebr. Nagy in Bácsitorok und theilweise in Monostor im Comitate Kolos. Dieses, im gothischen Style gehaltene, reich geschnitzte Kunstwerk bestand aus mehreren Stücken und hatte eine Gesammthöhe von 6-5 m. Hin zweites, in Arbeit befindliches, sehr schönes Denkmal wurde im Auftrage B. v. Lukács" angefertigt zur Erinnerung an seine im Gefolge des ungarischen Freiheitskampfes im Herbste des Jahres 1848 ausgebrochenen Bürgerkrieges wehrlos hingemordete Familie. Die Inschrift dieses Denkmales lautet in deutscher Übersetzung : 24. October 1848. Seinem Vater: SIMoN LUKÁCS, seiner Mutter: THERESIE GÁL, seinen Gesechwistern : STEPHAN, FRANZ, SIMoN, PETER und ELEONORE, sowie den hier ruhenden 700 zalathnaer Hinwohnern zur Erinnerung pietátvoll errichtet von BÉLA v. LUKÁCS 1899. Auf der Rückwand des Denkmales steht das einzige Wort: Pirx. Diese 9:5 m. hohe Sáule, die im Verlaufe des Herbstes 1899 auf der Presaca-Wiese auch aufgestellt wurde, wurde aus zalathnaer Karpathen- Sandstein aus dem Bruch Breáza angefertigt. 3 Im Hofe der Anstalt befanden sich zierlich gemeisselte Kandelaber aus Leytha-Kalk von Magyar-Igen. In der Scehleiferei dagegen wurden uns die sehönsten Kunstarbeiten gezeigt aus wasserhellem Ouarz, Onyx, Jaspis-Arten, Achat, Krokidolith, Obsidian und Rhodochrosit. Besonders hübsch war eine aus Bergkrystall geschnittene Schale im Werthe von 500 fi. Ebendaselbst werden auch Graveure herangebildet, die u. A. mit dem Schleifen der complicirtesten Wappen-Siegelringe bescháftigt waren. Sehliesslieh nahmen wir noch die auf den theoretischen und Zeichen- Unterricht bezügliehen reichliehen Behelfe der Anstalt in Augenschein und gereichte es uns zur Freude vernehmen zu können, dass die in der Anstalt erzielten Resultate im Allgemeinen sehr befriedigende sind. 9. In der árarischen Hütte, die unter der Leitung des Oberingenieurs S1GISMUND KuRoFszKkY steht, nahmen wir zuerst die Einlösung der Erze in Augenschein. Nachdem námlich das Freigold der Erze in den versehiede- nen Bergwerken bereits durch Amalgamation extrahirt wurde, gelangen die Erzrückstánde hieher in die Hütte. Die Pocherze sind entweder sehwefelige 75 100 D: FRANZ SCHAFARZIK Erze oder guarzige, und beide sind entweder arm, wenn sie — 30 gr. pro Meterzentner und reich, wenn sie mehr als die besagte Menge an Göldisch- Silber enthalten. Im Göldiseh-Silber ist die Proportion zwischen Silber und Gold, hüufig wie 2 : 2-3. Selten hebt sich die Menge des Göldisech-Silber selbst in den reichsten Erzen auf über 300 gr. Der Sehwefelgehalt der Erze variirt zwischen 30—40 9/9 Pocherze werden eingesendet namentlich von : Boicza, Botes, Bucsum, Csertesd, Kajanel, Kristyor, Korna, Nagy-Almás, Szelistye, Tekerő, Veres- patak, Zöldpatak, ja sogar selbst von Selmeczbánya (Schemnitz). Aus den Erzen wird das Göldisch-Silber nach den neuesten Methoden durch höstung und Laugung gewonnen. Aus dem in den Erzen vorhandenen Schwefel da- gegen wird Schwefelblume und Sehwefelsáure erzeugt. Die Erzeugung der Schwefelblume geschieht blos, um für das kön. ung. Ackerbauministerium Kohlensulfid herstellen zu können. Es werden von diesem Nebenproducte der Hütte jáhrlich bedeutende Ouantitáten, den Mir.-Ztr. zu 18 fi. erzeugt, die im Lande im Kampfe gegen die Phylloxera verwendet werden.t Nach- dem der aus den Pocherzen gewonnene Schwefel allein zur Erzeugung solcher Ouantitáten Kohlensulfides nicht genügen würde, ist die Hütte genöthigt ihren Mehrbedarf an Sehwefel von Girgenti aus zu decken. Schliesslich wird in der zalathnaer Hütte auch noch sehr reines Bisenvitriol dargestellt und in den Handel gebracht. Am 4. Juli 5 Uhr morgens befanden wir uns bereits am Wege nach Abrudbánya. Ausserhalb der Stadt Zalathna erblickten wir an der Strasse in kurzen Intervallen Karpathen-Sandstein-Aufsehlüsse, und zwischen den Sandsteinen Sandsteinschiefer oder schwörzliche Thonschieferzwischen- lager. Stellenweise aber entwickelten sich grobe polygene Conglomerate und einen dieser Punkte erwáhne ich aus der Gemeinde Valea Doszuluj in der Náhe der Kirche. Verschiedenfárbiges Ouarzgerölle und Feldspathkörner setzen diesen Sandstein zusammen und ausserdem befinden sich noch auch Stücke eines dichten foraminiferenháltigen mesozoisehen Kalkes in ihm. Kalksteinklippen, die allem Anscheine nach in den Karpathen-Sandstein hineingefaltet sind, kommen an der Strasse nach Abrudbánya ebenfalls vor, doch spárlicher, so z. B. 0.5 km. südliech der Kirche von Valea Doszuluj, am westlichen Ufer des Baches. — Weiterhin, von Valea Doszuluj NW-lich in der Náhe der Höusergruppe cCasoiv beobachteten wir in einem kleinen k Seitdem dieses Mittel auch bei uns erfolgreich zur Ausrottung der Phyl- loxera angewendet wurde, hat sich die Production von Kohlensulfid von Jahr zu Jahr gehoben. 1897 wurden 6157 g, 1898 dagegen 10.313 g und 1899 schon 13.598 g im Lande verwendet, wovon der grösste Theil aus der Kohlensulfid-Fabrik von Zalathna stammte. Angesichts dieses gesteigerten Bedürfnisses wurde neuestens der Plan gefasst, die genannte Fabrik zu erweitern und dadureh ihre Lieferungs- fáhigkeit auf jührlich 16.000 g zu bringen. itala áíkhászttás szítta ÜBER DEN VEREINS-AUSFLUG 1899. 101 Steinbruche an der Strasse den Karpathen-Sandstein in Form eines festen feinkörnigen braunen Sandsteines, welcher mit Vortheil zur Strassen- Beschotterung verwendet wird. Das bis hieher durchzogene enge obere Ompoly-Thal ist ausserordent- lich lieblieh zu nennen, da an seinen steilen Hüngen der Waldbestand, háufig mit grünen Wiesen und Hutweiden abwechselt. Zerstreute kleine Hüusergruppen, einzelne grössere Pochwerke, anderweitige Bergwerks- Baulichkeiten und einzelne, zerstreute Kohlenmeiler beleben die Gegend in hohem Masse. Nun nöherten wir uns, auf kühn angelegten Serpentinen, dem 921 m. hohen Sattel. Unmittelbar vor demselben, daher noch auf der SW-lichen Seite desselben durchbricht ein kleinerer Amphibol-Andesit-Stock den all- gemein verbreiteten Karpathen-Sandstein. Die Strasse führt über ihn hin- weg und ein an derselben angelegter Steinbruch ermögliehte es uns einige gute Handstücke sammeln zu können. Jenseits des Überganges senkt sich die ausgezeichnete Strasse ziem- lich rasch ins Valea Cserbuluj-Thal hinab, das seiner ganzen Lánge nach sich in untereretaceiscehen Sandstein eingeschnitten hat. In diesem Thale erbliekten wir bereits viele kleine Pochwerke, die beinahe alle ohne Aus- nahme in Gang waren. Nach Passirung dieses Thales wendeten wir uns nach rechts, in das Seitenthal von Bucsum, um noch vormittags zu den beiden Detunaten gelangen zu können. In letzterem Thale auf einem schlechten schmalen Wege thalaut- warts fahrend, hatten wir Gelegenheit die Hunderte von kleinen Erz- stampfen zu betrachten, deren Geklapper uns bis zum Dorfe Hatfalu-Siásza begleitete. Vor Hatfalu-Siásza noch eine Wegkrümmung und die beiden Detunaten lagen sonnbeschienen herrlieh vor uns. In der Gegend von Abrudbánya befindet sich die Grenze zwischen dem Laub- und dem Nadel- holze ungefáhr bei 900 m. und daher kommt es, dass die 1182 m. hohe Detunata goala (die kahle D.) und die 1168 m. hohe D. flocoasa (die be- waldete D.) mit ihren wunderbar geformten Gipfeln sich ganz in der Nadel- region befinden, was das malerische Bild, welches die beiden Kuppen gewaáhren, nur um so anziehender gestaltet. Von Hatfalu-Siásza aus ging es auf den unansehnlichen kleinen Gebirgspferden hinauf zum neuen Forstpavillon und von da ab. zu Fuss auf dem neuestens beguem in Serpentinen angelegten Fusssteige zur Spitze der Detunata goala hinauf. Der Forstpavillon, der zugleich auch als Schutzhaus für den siebenbürgisehen Karpathen-Verein dient, ist aut einem so günstig situirten Punkte erbaut, von welehem man die aus senk- rechten, theils überhángenden Süulen bestehende Basaltwand práchtig überschauen kann. Von hier aus werden auch die meisten amateur-photo- 102 DI FRANZ SCHAFARZIK : graphischen Aufnahmen ausgeführt, unter denen diejenige von L. v. Lóczy, die auch in NEumaYR s Erdgeschichte II. Aufl. Eingang gefunden hat, wohl die gelungenste sein dürfte. (Fig 1. und 2.) Ein herrlicehes Panorama eröffnet sich unseren Augen, wenn wir die Kuppe, resp. die auf dieselbe erbaute Ausflughütte erreicht haben. WSW-lich erhebt sich das máchtige Jurakalk- Plateau des Vulkan über das niedrigere vorgelagerte Karpathensandstein- Gebirge, weit im NW konnte man bei solch herrliehem Wetter, wie wir es. an diesem Tage hatten, die Kuppen der Gaina und Kukurbeta im Bihar- BA Üyvalg da Fig. 1. Seitenansicht der Basaltsáulen der Detunata goala bei Bucsum. Nach einer photographischen Aufnahme von Dr. L. v. Lóczy. Gebirge erspáhen; im N sahen wir in allernáchster Náhe die kahle veres- pataker Berggruppe mit den römischen Bergbauen der Csetatye an ihrer: westlichen Seite. Gegen NO blinkte der Székelykő bei Torda, und ebenso gut. konnten wir die von ihm nach SW ausstrahlende Jurakaikkette mit dem Auge verfolgen. Südlich schliesst die bewaldete Detunata flocoasa die Aus- sicht ab, SSW-lich dagegen konnten wir die Berggruppe von Botes er- schauen. Dies alles sind Namen, die dem Mineralogen und Geologen wohl befreundet klingen ! Der Basalt der Detunata fesselt ebenfalls in hohem Masse unsere Aufmerksamkeit, indem wir in seiner lichtgrauen Masse theils frische, theils stark corrodirte erbsengrosse Ouarzdihexaéder finden, die bereits: ÜBER DEN VEREINS-AUSFLUG 1899. é 103 Dr. J. SzaBó (Földt. társ. munkálatai III. Band, p. 143) als fremde Hin- sehlüsse bezeichnete und sie als aus einem dem Gestein von Kirnyik áhnliehen Ouarz-Trachyt herleitete, welchen der Basalt durechbrochen hat. In dieser seiner Ansicht wurde er auch noch dadurch bestárkt, dass er im Fig. 2. Frontansicht der Basaltsáulen der Detunata goala. Nach einer Photographie von Dr. L. v. LÓCZY. Basalte der Detunata flocoasa einen der Trachytbreccie der Csetatye aáhn- lichen Gesteinseinschluss aufgefunden hat. Die Detunata goala entspricht übrigens, nach L. v. Lóczy, einer von NNO nach SSW gestreckten Basaltmasse, die den cretaceischen Karpathen- sandstein durchbrochen hat. Die Eruptivmasse selbst dürfte einstens grös- ser und der Sulenstellung nach zu sehliessen, eine kugelige Kuppe gewesen 104 Dr: FRANZ SCHAFARZIK :; sein. Die Lánge dieses Basaltganges betrügt bei 400 m., die Breite dessel- ben dagegen nicht mehr als 80 m. Am Fusse der Basaltwand stehen die 030 m. dicken Sáulen senkrecht, gegen die Spitze des Berges zu dagegen divergiren sie nach auswárts. Die heute 90—100 m. hohe, nackte senk- rechte Basaltwand dürfte dadurch entstanden sein, dass sich im Laufe der Zeit bedeutende Basaltmassen vom Berge ablösten und niederstürzten. Diese Vorgánge, die sich auch gegenwártig noch zu wiederholen ptlegen, sind stets von einem donneráhnlichen Getöse begleitet, wovon der Berg auch seine heutige Bezeichnung cDetunatav (Die Donnernde) erhielt. Ím Sattel zwischen den beiden Detunaten stossen wir auf Karpathensandstein, südlich des Sattels dagegen erhebt sich die D. flocoasa, die ganz aus demsel- ben Basalte besteht, wie ihre Zwillingsehwester, von der sie jedoch durch ihre Kuppenform abweicht. Die Süulenformation ihrer Basaltmasse ist der dichten Bewaldung halber nicht zu sehen. Eingehender sind die beiden Detunaten beschrieben worden von L. v. Lóczy (Turisták lapja, Band I. Bpest 1889 p. 241—247.) und FR. BaRweRrn (Jahrbuch des siebenbürgisehen Karpathen-Vereines, Nagy-Szeben 1893. pag. 19—26). Nach Beendigung dieser Excursion bezogen wir unser Standguartier in Abrudbánya, dem Mittelpunkte des hiesigen Goldlandes, wo uns von der verehrten Stadtvertretung und ihrem hochgeehrten Bürgermeister, kön. Rath, Herrn BÉLA v. BoER ein selten herzliecher Empfang zu Theil wurde, wie ich darüber ausführlicher bereits an anderer Stelle referirt habe. Am 5. Juli. Diesen Tag haben wir ganz dem Besuche von Verespatak gewidmet. Zuerst besichtigten wir unter der freundlicehen Führung der Herren JoHANN NICKEL und MICHAEL URBAN den Orlai Szt. Kereszt Erb- stollen. Derselbe wurde bereits in der zweiten Hülfte des XVIII. Jahrhun- derts in Angriff genommen, um erstens tiefergehende Aufsehlüsse zu ge- winnen, ferner um die höher gelegenen Baue zu entwássern. Dieser Stollen- bau ging nur stossweise von Statten und es trat erst 1850 eine entschei- dende Wendúng zum Besseren ein, als das hohe Montan-Arar, gestützt auf die Pláne WIESNER"s und RITTINGER"s, die Arbeiten energischer betrieb und zur rascheren und besseren Verarbeitung der gewonnenen Erze eine Berg- bahn und vollkommenere Pochwerke erbauen liess. Seit dieser Zeit warf der árarische Bergbau des Erbstollens einen zwar wechselnden, doch im Ganzen genommen positiven Gewinn ab. Der Erbstollen-Bergbau gehört derzeit der kön. ung. Bergbau-Gesellschaft, deren Theilnehmer, ausser dem kön. ung. Montan-Árar, auch noch einzelne Privatpersonen sind. In der ülteren Litteratur und Schriften begegnen wir zahlreichen Namen, die sich mit den geologischen oder montanistischen Verháltnissen von Verespatak beschüftigt haben; am eingehendsten aber studirte die Verespataker Local-Verhültnisse FRasz Poserwy gegen das Ende der sechs- ziger Jahre. Die. Richtigkeit seiner Beobachtungen wurde spáter (1575) von ÜBER" DEN VEREINS-AUSFLUG 1899. 105 JoserF SzaBó und jüngstens durch die montangeologisehe Aufnahme des Oberbergrathes und Chefgeologen ALEx. GssELL bestátigt. Der Bericht des Letzteren wird in Begleitung einer Skizze der Verespataker Gruben- verhültnisse demnáchst im cJahresberichtes der ung. geologisehen Anstalt erscheinen. Diesen Studien zufolge stellt das verespataker Erzgebiet eine Insel mitten in der Karpathensandstein-Formation dar, in der mehrere aus welssem, theilweise kaolinisirten, grobkörnigen Dacit bestehende eruptive Stöcke auftreten. Es ist dies das bekannte Gestein, in dem die erbsen, bis haselnussgrossen Ouarzdihexaeder zu finden sind, und aus dem G. TscHER- MAK die Kaolinpseudomorphosen nach Labradorit beschrieben hat (Min. Mitth. 1874. IV. Heft). Dieses Gestein wird in der Litteratur bald als Por- phyr, bald als Dacit bezeichnet, SzaBó aber nannte es Orthoklas-Ouarz- Trachyt, da er unter den Gemengtheilen desselben auch Orthoklas gefun- den hat. Zumeist jedoch wird dieses Gestein als Dacit bezeichnet. Seine Structur ist bald eine porphyrische, bald eine breccienartige ; und befinden sich diese beiden Varietáten in so engem Verbande mit einander, dass eine kartographische Trennung derselben — wenigstens bis heute — noch nicht gelungen ist. ; Die Dacit-Stöcke werden von dem von FR. PosErpwY als Localsediment bezeichneten Sandsttin-Conglomerat umgeben, das durch den Gehalt von zahlreichen Dacit und krystallinischen Sehiefer-Bruchstücken charakterisirt wird. Dieses im Allgemeinen horizontal gelagerte Sediment ist entschieden jünger als die Dacite, genauer wissen wir aber erst seit damals, das dasselbe mediterranen Alters ist, seit weil. WILHELM ZSIGMONDY in einer unserer Fach- sitzungen (s. Földt. Közl. 1885) aus diesem Sediment einen Conus von mediterranem Habitus vorgelegt hat. Ausser dem Local-Sediment kommt in der Grube als sehmale Zone noch der c Glammo vor, und zwar, wie wir dies auf Grund der neuesten Cartirung ALEx. GESELL S wissen, an der Grenze des Local-Sedimentes und der Dacit-Stöcke, welch" letztere vom Glamm mantelförmig umgeben werden. Der Glamm ist nichts anderes, als ein schwürzliches Trümmergestein mit verhürteter scehlammiger Grund- masse, in welcher sich dieselben Gesteinseinschlüsse vorfinden, wie im Localsediment, nöámlich Dacit, Sandstein und krystallinische Sehiefer- Brocken. Die Bildung des Glamm hat PosErpwy anfangs auf die Thátigkeit von Schlammvulkanen zurückgeführt (Verh. d. kk. geol. Reichs-Anst. 1870), welche Ansicht spáter BéLa v. INkev (Nagyág und seine Erzlagerstátten. Bpest 1885, p. 146—151) mit einiger Abánderung ebenfalls theilte. Nach v. INKEY ist der Glauch blos eine intrusive, nicht aber eruptive Bildung, welche nach erfolgtem Aufbruch der eruptiven Gesteine auf die Weise ent- stand, dass die die Unterlage bildende durch den máchtigen Druck der erup- tiven Massen zu Schlamm zermalmte und durch Hinzutreten von Wasser zu 106 DI: FRANZ SCHAFARZIK : einem dünnílüssigen Brei verwandelte Sedimentmasse gerade in Folge des hohen Druckes der aufliegenden Eruptivmassen in die durch die Senkung und Abkühlung entstandenen Risse und Klüfte des Eruptivgesteines hineingepresst wurde. FEntgegen dieser Auffassung steht die Ansicht E. Tixrzr"s (Verh. d. kk. geol. R.-Anst. 1770. p. 321), welche dem Ideen- gange GRODDECK s folgend, die siebenbürgisehen und einzelne sérbische Glauch- und Glamm-Gesteine als anlásslich von Senkungen und Verwer- fungen entstandene Reibungsproducte darstellt, die dann unter Hinzu- treten von Wasser zu einem Brei verwandelt und schliesslieh unter dem mehr-minder auf ihnen lastenden Gebirgsdruck zu einem mehr-weniger züáhen Gesteine verfestigt wurden. Schliesslich sei noch der Karpathen-Sandstein erwáhnt, der nach der von der ung. geol. Gesellschaft herausgegebenen Karte von Ungarn bei Verespatak der oberen, in der Náhe von Abrudbánya dagegen der unteren Kreide zuzurechnen ist. Nachdem die Bildung dieser Formation der Erup- tion des Dacites vorangegangen ist, können in derselben natürlicher Weise keine Einschlüsse von Dacitbrocken gefunden werden. Als wir nun in den Erbstollen einfuhren, konnten wir anfangs. in den. sogenannten xcFensternv, — das sind bei der Ausmauerung des Tunnels zum Zwecke spüáterer Studien frei gelassene Stellen — gewöhnliechen Karpathen-Sandstein und Schiefer sehen; weiterhin folgt dann eine Zone von Sandstein, die mit Erz imprágnirt ist und deshalb als wedler Sand- steiny bezeichnet wird. Das Erz dieses Sandsteines besteht vorwiegend aus kleinen Pyritkörnern und fein vertheiltem Golde. Nach diesem Sandstein folgt dann (ungefáhr beim 600. m.) das sogenannte cLocalsedimentv, das ebenfalls mit Erz imprágnirt ist. Dieses Localsediment erscheint von dem es unterlagernden Dacit scharf getrennt, wie wir uns auf der gegen den Kirnik führenden Seitenstrecke überzeugen konnten. Der Dacit selbst ist ebenfalls erzführend und besonders ist eg der Kirnik-Stoeck, welcher in der über dem Erbstollen gelegenen Regionen an Gold sehr reich ist; namentlich ist es der berühmte Katroncza-Erzstock, auf welchem im zweiten Dezen- nium des XIX. Jahrhundertes ein grosser Goldfund gemacht wurde. Im Zeus-Schlag sahen wir hierauf typischen Glamm, welcher hier an der Grenze des Localsedimentes und des Dacites als sehmales Band den Dacitstock Affinis-Boy mantelartig umgibt und da dieses Gestein reich- lich mit Erz imprágnirt ist, wird es ebenfalls als werthvolles Pochgut betrachtet. Nachdem wir auf diese Weise die Gesteine des Erbstollens im Allge- meinen kennen gelernt hatten, eilten wir nun an einen Feldort des Zeus- Sehlages, "um eine soeben blosgelegte Goldschnur zu besichtigen. Diese Ader war im Ganzen blos einige Millimeter dick, doch war in ihr schönes Blattgold enthalten. Wie bekannt, kommen die schönsten Goldkrystalle in ÜBER DEN VEREINS-AUSFLUG 1899. 107 Díva[d , Fig. ?. Alte römische Verhaue auf der Csetátye bei Verespatak. Nach einer Photographie von Dr. ÁLEXANDER SCHMIDT. 108 DI! FRANZ SCHAFARZIK : Verespatak vor und im Jahre 1877 war es GERH. vom RarH, der gerade diese blechförmigen Gebilde zum Gegenstand seiner Studien machte (Groth, Zeitschrift f. Kryst. 1877. pag. 1), indem er nachwies, dass diesel- ben verzerrte Combinationen der einfachen Gestalten 0, co 0 co, co 0 und co 09, seien. Unser Mitglied Joser Loczka unterwarf die Goldstufen von Verespatak einer ehemischen Analyse und fand, dass Blattgold 27-60 9/9, eine Ikositetraéder-Gruppe dagegen ausser Gold noch 33-22 9/9 Silber ent- halte. (Akad. Ért. a term. tud. köréből 1885. XV. pag. 1.) Nachdem daher das Gold von Verespatak mehr als 590 Silber enthált, wird es von man- chen Mineralogen vom eigentlichen Golde 01 Gr letet und mit dem Namen Electrum bezeichnet. Sehr schöne und reiche Goldstufen sahen wir ferner in der Kanzlei des kön. ung. Bergamtes, von denen wir, da sie verkáuflich waren, auch einige aeguirirten. Nachmittags begaben wir uns zur Gsetatye und hatten unterwegs an der Lehne des Kirnik-Berges Gelegenheit, den kaolinisirten Dacit mit sei- nen bekannten, leicht auszulesenden Ouarzdihexaüdern zu sehen. Das Ge- stein der Csetatye dagegen ist eine polygene Breccie, an deren Zusammen- setzung sich ausser zahlreichen Dacittrümmern noch Sandstein und krystallinische Schieferbrocken betheiligen. In Folge dessen ist dieses Ge- stein dem im Erbstollen angetroffenen Localsediment sehr áhnlich. Oben auf der Kuppe der Csetatye befinden sich jene grossartigen Verhaue, aus denen die einstigen römiscehen Bewohner des alten Alburnus major das Gold gewonnen hatten. Es sind diese maleriscehen Felsen ein Wahrzeichen aus alten Zeiten, das von unserem verehrten Mitgliede Prof. Dr. ALEx. SCHMIDT in sehr geschickter Weise photographisch verewigt wurde. (Fig. 3.) Dem Vernehmen nach, droht neuestens diesen in ihrer Art wohl einzigen, aus dem geschiechtlichen Alterthum herstammenden Verhauen die Gefahr vollstándiger Vernichtung, indem ein französisehes Cons$ortium das Gestein dieses Berges ohne Unterschied abbauen und der Stampfe zu überliefern gesonnen sein soll. Das letzte Object, das wir an diesem Tage besichtigten, war die an der Einmündung des V erespataker Baches ins Abrudpatak-Thal angelegte kön. ung. Stampfe cGura Rossiav, die mit dem Hlg. Dreifaltigkeits-Erb- stollen vermittelst einer sehmalspurigen Montanbahn verbunden ist.. Wah- rend die primitiven Stampfen der. kleineren Besitzer das Gold aus dem HSchlich mittelst des Sichertroges ausziehen und in einer einfachen Vor- richtung amalgamiren, geschieht in diesem grossen Pochwerke nicht blos das Pochen selbst, sondern auch die Amalgamation bedeutend vollkom- mener und mit weniger Verlust. Hin Theil des Pochwerkes ist noch von alter Einrichtung, der weitaus grösste Theil dagegen ist nach californischem Muster durchaus modern eingerichtet. Wir erwáhnen bei dieser Gelegen- ÜBER DEN VEREINS-AUSFLUG 1899. 109 heit, dass die Einrichtung dieses Theiles aus der Maschinen-Fabrik K. KACHELMANNS in Vihnye herstammt. Das Pochwerk wird durch die Wasserkraft des Abrudbaches in Bewegung gesetzt, doch erweist sich die- selbe angesichts der aufgestappelten Pocherze infolge des háufig eintre- tenden Wassermangels als unzulánglich. Diesem Umstande ist es zuzu- sehreiben, dass die interessirten Kreise mit dem Gedanken umgehen, den árariscehen Bergbau von Verespatak gegen Norden durch eine Grundstrecke mit dem Aranyos-Thale zu verbinden. Diese Grundstrecke würde ungefáhr 100 m. tiefer liegen, als der heutige Dreifaltigkeits-Erbstollen, und dürfte seine Lánge 9— 10 km. betragen. Gleichzeitig wáre auch das Pochwerk von Gura rossia an die Aranyos zu:verlegen, wo demselben eine weit reichlichere und nie versiegende Wasserader zur Verfügung stünde. Am 6. Juli. Bei trübem, nebeligem Wetter nahmen wir unseren Weg über den Vulcan nach Brád. Unterwegs konnten wir bis zur Passhöhe vor- wiegend Thonschiefer und blos untergeordnet Sandstein beobachten, deren Schichten in Folge der starken Faltung die verschiedensten Stellungen zeigten. Der projectirte Aufstieg auf das Kalkplateau des Vulcan unter- blieb, da der 1264 m. hohe Berg in dicehten Nebel gehüllt war und sich überdies noch ein Sprühregen eingestellt hat. Bei der Thalfahrt gegen Brád beobachteten wir bei Bucsesd noch Karpathensandstein, bei dem Dorfe Mihelény dagegen stiessen wir auf einen der in dieser Gegend auf- tretenden Melaphyr-Diabasstöcke. In der Náhe von Brád tauchten dann sehliesslich die Andesitkuppen aut. In Brád waren wir die Güste der Harkortschen Ruda 12 Apostel und Muszári Goldbergwerk Actien-(Gresellschaft, und nachdem uns der stellvertretende Director, Herr OSKAR KÖLLNER in der Directionskanzlei in liebenswürdigster Weise über die hiesigen Bergbauverháltnisse im Allge- meinen orientirt hatte, — eilten wir nachmittags nach Kristyor, um die herrliche neue Pochwerksanlage zu besehen und von dort nach Ruda, .— doch will ich zuerst über unseren Ausflug nach den Bergwerken referiren. In Bárza wurden wir im Ruda 12 Apostel-Bergwerke vom Bergbau- inspector Herrn Dawrrr JuwnG empfangen und geleitet. Den folgenden Zei- len liegen hauptsüchlich seine lehrreichen Mittheilungen zu Grunde. Diese Grube gehörte früher den gráflichen Familien TELEKI und TOLDALAGHY, von denen sie die gegenwürtige Actien-Gesellschaft im Jahre 18384 um 1.200,000 fi. angekauft hat. Der Hypersthen-Andesit ist das in dieser Grube vorherrschende Ge- stein, das wir auch schon unterwegs an der Strasse zu sehen Gelegenheit hatten. In der Teufe ist dies Gestein frischer, als über Tag. Den durch die Grubenbaue aufgeschlossenen Andesit-Stock umgibt ein dunkler, kalkspath- geüderter metamorpher Schiefer, der als Pochgut sehr werthvoll ist, da sich in ihm zahlreiche Erzsehnüre befinden. Die Beschreibung der geo!o- 110 DI FRANZ SCHAFARZIK : gischen Verháltnisse des Csetrás-Gebirges und seiner Erzgánge verdanken wir dem unermüdlichen Fleisse unseres verstorbenen Freundes Dr. GEoRG PRimics. Seiner Aufmerksamkeit entgingen auch die in den rudaer Gruben gebotenen Aufschlüsse nicht, die er derartig zasammenfasste und darstellte, dass der bárzaer Berg mit grösster Wahrscheinlichkeit als eine regelmás- sige Lavakuppe zu betrachten ist, unter deren schwammartig ausgebrei- tetem Hute rings um den, den Schlot ausfüllenden Lavastengel herum ein mediterraner (?) Thon und darüber vulkanische Asche oder Andesittuff ab- gelagert ist. Jener Theil des schieferigen Thones, welcher nicht metamor- phosirt ist, geht als taubes Gestein auf die Halden, und hier gelang es mir darin nach einigem Suchen, etliche Pflanzenreste zu finden. Diese, s0- wie ein besonders schönes Exemplar, welches ich nachtráglieh von Herrn D. JuwG erhalten habe, wurden von Herrn Dr. M. SrauB als Cinnamomum Rossmiássleri, HEER und cf. Fagus Deucalionis UxG. erkannt; letztere Art zwar mit einigem Vorbehalt, da die Blattnerven dritter Ordnung nicht zu sehen sind. Leider lásst sich angesichts der grossen verticalen Verbrei- tung der ersteren Art ein genauer Schluss bezüglieh des náheren geolo- gischen Alters der in Rede stehenden Schichten nicht ziehen. Weitere Auf- sammlungen wáren daher im Interesse der Wissenschaft sehr erwünscht.?§ Im Andesitstocke des bárzaer Berges befinden sich zahlreiche Erz- göánge, doch spielen die Hauptrolle zwei miteinander parallel laufende Güánge, námliech der Sofien- und der Magdana-Gang. Ihr Streichen ist ein NW—-80-liches. Diese beiden Hauptgánge sind jedoch durch ein dichtes Netz von diagonalen Nebengángen mit einander verbunden und erfahrungs- gemöss ist das Mittelfeld dieses Gangnetzes an Erzen am reichsten. Die beistehende montangeologische Skizze (Fig. 4) verdanke ich der Freundlichkeit des Herrn Berginspectors DawxrzL JuxGin Bárza und auf derselben sehen wir auch die erwáhnten Diagonalgánge angedeutet. Nach Herrn D. JuwGc sind diese Diagonalgünge resp. Schnüre deshalb bemer- kenswerth, da sie in der Regel reicher an Freigold sind, als die Haupt- gánge. Die Goldanháufung findet gewöhnlieh in der Nühe der Schaarung statt und bloss seltener an der Schaarung selbst. Hine feste Regel, dass sich bei der Schaarung stets Freigold vorfinde, lásst sich jedoch nicht auf- stellen, da mitunter manche Hauptschaarungspunkte der Gönge an Gold tr Auf der beistehenden Fig. 4. ist das obere Conglomerat- und Tufivorkom- men mit dem in der unteren rechten Ecke befindlicehen noch nicht verbunden. Vor einigen Tagen. erhielt ich jedoch durch die Freundlichkeit der Bergbaudirektion in Brád Gesteinsstufen von den neuesten Aufsehlüssen entlang der Francisca-Kluft und zwar Conglomerate und sandigen pyritführenden dunklen Letten vom Liegenden und dunklen Letten vom Hangenden. Diese Gesteine begleiten in einer Miüchtig- keit von 2—15 m. den Gang und secheinen die vorhin erwáhnten zwei Conglomerat- flecke mit einander zu verbinden. ÜBER DEN VEREINS-AUSFLUG 1899 zá zdxafholcu banya . Victor tárna. 9 ép Úllsasstr E ÚÁRAR 1 Vatea-moi banya müllll nu I jS AN EG bh h. ; ! 1 ILI4- 2őldkő and." 9) v9)3y NETEZEL sak A SEÉZŐN A-fAkoves t úg Bé ; Bin.amf.and . 2 4 L mok. and. 95 éz 19 € g 80" fi Ag 605? ést 3 NYER KEKE e ee sa "ese s1v § pie ma Csnat gl! af 1! nt (1 a - kek lat, MANN a 1] Tneerér ám F Fig. 4. Die Hauptgünge des Rudaer Goldbergwerkes im Horizonte des Victor- und Ferdinand-Stollens, nach Berginspector DANIEL JUNG 412 Dr: FRANZ SCHAFARZIK : arm sind. Den Gángen pflegen aber ganz dünne 1—5 mm. starke Kies- sehnüre zuzuscehwármen, sowohl aus dem Hangenden, als auch dem Lie- genden, die wenn sie unter rechtem Winkel auf den Gang stossen, an Gold gewöhnlich reich sind, doch gibt es auch in diesem Punkte keine strenge Regel, da auch gegentheilige Fálle bekannt sind. Die Ausfüllung der Michaél- und der Sofien-Gánge ist guarzig, wáh- rend die Magdana-Kluft vorwiegend von Kalkspath erfüllt ist. Auf der Magdana-Kluft befindet sich stellenweise viel Letten, der aber ebenfalls goldháltig ist. Die Gánge erreichen an einzelnen Punkten 1"5 m. Máchtigkeit. Mit den Grubenbauen gelangte man bisher in eine Teufe von 120 m. oder aber 60 m. unter das Niveau der Kőrös. Dieser Bergbau besitzt der- zeit sehr viel Pocherz und könnte im Bedarfsfalle mit Leichtigkeit andert- halb- bis zweimal so viel liefern, wie heute. Am 7. Juli Früh gingen wir nach Muszári,Y welches Bergwerk in der Luftlinie von Brád ungefáhr 4 km. 550-lieh gelegen ist. Am letzten Abschnitte unseres Weges dahin, welcher im Thale von Ruda aufwárts führte, konnten wir noch einige mehr-weniger gut erhaltene Stollen-Mund- löcher, sowie hie und da einige primitive siebenbürgisehe Bauernpoch- werke sehen, welche anzeigten, dass hier in dieser Gegend Bergbau um- geht, resp. umgegangen ist. Im muszárier Grubenfelde sind, ausser mehre- ren gut erhaltenen Grubenbauen, vier parallele, gewaltige Pingenzüge vor- handen, dieselben haben ein durchschnittliehes Streichen von 9" 07 und eine Lángenerstreckung von 700—800 Meter. Das Alter des muszárier Bergbaues lásst sich weder durch alte Urkunden, noch durch Tradition auch nur einigermassen constatiren, dass jedoch die Römer hier gearbeitet haben sollten, ist sehon nach der Ausführung kaum anzunehmen. Mehrere mit Sehlágel und EBisen in scehnurgerader Richtung getrie- bene Stolle zeigen an, dass hier geschickte Bergleute vor uralten Zeiten gearbeitet haben; jedoch die grossen Dimensionen der Stollen, das Weg- fallen der Lampenlöcher, das Fehlen jedweden Gezáhes, sowie die ganze Ausführung der Arbeiten, zeigen dem Bergmanne, der KRömerarbeiten kennt, zur Genüge, dass hier keine Römer Bergbau getrieben haben. Da die alten, massenhaft anstehenden Verhaue und Halden zum grossen Theil mitunter stark goldháltig sind, so ist mit Sicherheit anzunehmen, dass die alten Bergleute nur auf Freigold gearbeitet und den Gang als nicht hin- reichend gewinnbringend ausser Acht gelassen haben. Im Jahre 1889 wurden durch den geheim. Bergrath G. HENxocH aus kx Dieser Abschnitt meines Berichtes ist mit Zugrundelegung einer 8 Halb- seiten starken Beschreibung des Herrn Inspectors HERMANN WoDAcKk in Muszári ab- vefasst worden, die mir von dem genannten Herrn im Wege der Bergwerks-Direction in Brád freundlichst zur Verfügung gestellt wurde. 3 , ÜBER DEN VEREINS-AUSFLUG 1899. (43 Gotha mehr oder weniger grosse Grubenfelder für die Industrie-Gesell- sehaft Geisslingen in Geisslingen consolidirt. Die Gruben gehörten Einzel- besitzern und lagen theils in dem der Ortsgemeinde zugehörigen Muszári- Thale, theils in dem der Ortsgemeinde Lunkoj zugehörigen Gyálu fetyi Berge. Das Unternehmen erhielt den Namen x (roldbergbau Muszaris und eine Feldesberechtsame von 24 Grubenfeldern und eine Überschaar oder im Ganzen 1.245,048 m? Fláche. Durch weiteren Ankauf von vier der Rudaer 12 Apostel Gewerkschaft gehörigen Feldern mit einer Fláche von 229,704 m? erlangte der gesammte Gruben-Complex eine Ausdehnung von 28 Gruben- feldern und eine Überschaar oder 1.474,772 m?. Die Grenzen des Besitzes sind durch 30 Freischürfe gedeckt, welche theils in der Gemeinde Brád, theils in der von Ruda oder von Lunkoj liegen. An der südöstliehen Grenze des alten Grubenbesitzes ist Freifahrung durchgeführt. Seit 1. September 1898 ist der ganze Grubenbesitz von Muszári, welecher der Industrie-Gesellschaft Geisslingen im Ganzen 80,000 fi. ge- kostet hat, um eine Million Gulden in das Higenthum der Actiengesell- schaft Harkortsche Bergwerke und chemische Fabriken übergegangen und wird von der Direction der Rudaer 12 Apostel Gewerkschaft mitver- waltet. Die geologisehen Verháltnisse hat der verstorbene kön. ung. (Geologe Dr. G. Pgrmics auf pag. 100 seines Werkes wA Csetráshegység geologtai viszonyaiv Budapest 1896 (Über die geol. Verh. des Csetrás-Gebirges) dar- gelegt und nach seinen Angaben bestehen die Bergrücken Hrenyák und Gyálu fetyi, auf welehen der grösste Theil des Bergwerkes liegt, aus einem erünsteinartigen Andesit, in dem sich sporadisch auch einzelne Granaten und Ouarzkörner befinden, infolge dessen dieses Gestein einen Übergang zum Dacit zu bilden seheint. Letzteres Gestein, der Dacit ist am westliechen Ende der Bergeruppe, am Plesia-Berge thatsáchlich in typischer Weise aus- gebildet. Diese tertiáren Dacite und Andesite durchbrachen und überdeck- ten das aus álteren Melaphyren und Porphyriten bestehende Grundgebirge, das am Fusse der erwváhnten Gebirgsgeruppe, an deren N-, W- und 5-Seite überall zu erkennen ist. ; Es treten sowohl im Gyálu fetyier, als auch im muszárier Revier zwei Gangsysteme auf. Das Hauptstreichen des einen muszárier Gang- zuges betrágt 9" 09, das des anderen 11"; das Hauptstreichen des einen Gyálu fetyier Gangzuges betrügt 1", das des anderen 8". Beide Züge schnei- den sich in einem mehr oder weniger spitzen Winkel. Die streichende Er- streckung der einzelnen Gánge schwankt, naeh den bisher gemachten Auf- sehlüssen, zwischen 50 und 750 Meter. Nachdem diese Günge zahlreiche Verzweigungen aufweisen, muss man sie eher als Ganggruppen betrachten. Die beiden Hauptgünge des muszárier Bergbesitzes sind der Carpin- und der Clara-Gang, die man ausser durch die bestehenden ülteren Stollen Földtami Közlöny. XXX. köt. 1900. S FRANZ SCHAFABRZIK : pr 114 f. Menzyztvagat Lane, BE sa ve. ..... ÜEREÉT Mária ta aanlje . ze Lajos altázó mintje o 288 536 80477 uz IRSZ TT at ;. Die Hauptgünge des Goldbergwerkes Muszári in den Niveaux des Marien- von H. Wopack. 8 szedássz al a ..5.nnzsze PIN enm TawonP und Ludwig-Stollen. Nach der Grubenaufnahme ÜBER DEN VEREINS-AUSFLUG 1899. 115 in neuerer Zeit durch den Lajos (Ludwig-) Erbstollen aufgeschlossen hat. (Fig. 5.) Das Einfallen der Gönge ist meistens ein ziemlich steiles und schwankt, mit geringen Ausnahmen, zwischen 70 und 859, wáhrend der Carpin-Gang durchschnittlich 0-35 m. máchtig ist, besitzt der Clara-Gang 1-5 m. Es kommen aber auch solche linsenförmige Anschwellungen vor, welche man local als Stöcke zu bezeichnen pflegt und deren Lánge 40—50 m. beirágt, bei einer Máchtigkeit von 8—15 Meter. Die Gangstructur ist in den meisten Füllen eine breccienartige ; sel- ten kommt die lagenförmige -Structur vor und ausnahmsweise ist die ette ai Fo jf úg JRE EEEBYAS 38 IZ atal Fig. 6. Der grosse Goldfund vom 6. November 1891 in Muszári. Parallel-Lagenstructur beobachtet worden. Die Gangausfüllung besteht zu- meist aus dem verkieselten Verwitterungsproducte des Nebengesteines, ferner aus drusigem, festem oder verriebenem Ouarz und Kaolin ; ausserdem aus Pyrit, Markasit, Zinkblende, Bleiglanz, wenig Arsen und Kupferkies. Das Nebengestein der Gánge ist im Liegenden, sowie im Hangenden der Gangspalte stets stark kaolinisirt und in der Náhe des Ganges mit Pyriten stark imprágnirt. Die Verwitterungszone ist verschieden máchtig und variirt zwischen 011—1-0 m. Das Nebengestein ist übrigens ein grünsteinartiger Andesit und zwar von derselben Oualitát, wie an der Oberflüche, wo der- selbe mitunter — wie z. B. oberhalb des Ludwigstollens, — eine kugelige Absonderung zeigt. gx 116 DI: FRANZ SCHAFARZIK : Das Gold kommt theils in mit freiem Auge nicht siehtbarem Zu- stande fein eingesprengt zwischen Ouarz und Schwefelkies vor, theils bricht es und zwar mitunter in ganz gewaltigen Mengen als Freigold ein. Das Freigold ist zumeist dendritiseh, moosartig oder blechförmig. Wenn die Lamellen sich aneinander parallel gruppiren, entstehen mitunter oft Massen von mehreren Kilogrammen im Gewicht. Ein sehr beliebter Be- geleiter des Goldes ist Pyrit, resp. Markasit, ausserdem Sphalerit; als nicht gerne gesehener Begleiter des Goldes ist der Bleiglanz bekannt, da erfah- rungsgemüss das Gold sich an vielen Punkten verdrückt, sobald Galenit b szül 30" 6 Fig. 7. Skizzé über das Vorkommen des Freigoldfundes am 6. November 15991; Mertek Feepezsefam ee fee aa — Clara-Gang, bb — Carpin-Gang (üálterer Gang, verworfen durch Clara, c — goldbringende Kiesschnur, d — feine Kiesschnürchen in mildem Gesteine auf- sitzend. Nach der Grubenaufnahme von H. WoDpacKk. sich dem Vorkommen beigesellt hat. Deshalb wird der Galenit auch als c Goldráubers bezeichnet. Das Pocherz liefert im Allgemeinen £—6 er. Gold per Tonne, ein- zelne Chalkopyrit-Nester dagegen selbst 7—58 gr. Im Jahre 1891 geschah es, dass am 6. November im Marienstollen ungefáhr 70 m. vom III. Ouerschlag SSW-liech ein reicher Goldfund an- gefahren wurde. (Fig. 6.)$ Der grosse Freigoldanbruch hat, nach Herrn H. Wopacxk, binnen 30 Stunden, ebenso wie auch nach der freundliechen xX AUG. FRANZENAU: Uber den grossen Freigoldfund aus der Umgebung von Brád. Föld. Közlöny XXII. Band: 1892. p. 119—122. ÜBER DEN VEREINS-AUSFLUG 1899. 117 Mittheilung der Direction 55-492 kgr. Gold geliefert.X Herr Wopack hat mit seinem damaligen Ingenieur WürzrG 14 Stunden hindurcb persönlich am Feldorte gearbeitet und wáhrend dieser Zeit 30 kg. herausgeholt. Der Adel wurde, nach Herrn Wopacx, dadurch veranlasst, dass eine örieyet h.Xozbelne . d MB [7 J ATA Ede 183 el I [09 6 ma elt é véle , 5(6 e Nlaza tana 1493 SS 990/1827 287 9 e 6 a VERE a im 195 9 9 90 ! , ag S et el 1512 31 0 97 579 ási BD 142 243 E! B 723085 ai 378; 1 e9 5? 669 9 5 f 5457 e sz 450. SA : aj Íta (2 e "807, . Vag0s altaxna . SI ta "og 8 928 t [4 4 L.J, ) 280 199 Fig. 8. Reiches Freigoldvorkommen im Goldbergwerke Muszári zwischen dem Ludwig (Lajos)- und Marien-Stollen. in Kgr-en, resp. gr.-en Nach der Aufnahme von H. WoDpaAcKk. 0"05—0-10 m. müchtige Kiesschnur dem Clara-Gange, der an und für sich schon in der Schaarung mit einem anderen Hauptgange, dem Carpin- gange stand, anschaarte. Ausser dieser Kiesschnur spielten eine grosse Anzabl feiner Kiesschnürchen aus dem Nebengestein dem Claragange zu. (Fig. 7.) In Folge dieses reichen Fundes wurde der bis dahin im Ganzen kk Nach A. FRANZENAU Il. c. p. 120, 118 DI FRANZ SCHAFARZIK : gegen S getriebene Ludwig-Erbstolle in der Ricntung verándert und gegen SSW unter den Marien-Stollen hingeleitet, was spüter glánzende Früchte getragen hat. Der zwischen dem Ludwig-Erbstollen und dem Marien- Stollen gelegene, und ca. unter 457" geneigte Theil des Clara-Ganges erwies sich námlich als an Freigold sehr reich. Der Adel ist hier im Juli 1895 eingebrochen und hat bis Jánner 1898 angehalten; derselbe hat wáhrend dieses Zeitraumes genau 823:655 kg. Freigold und ca. 2745 kg. Pochgold geliefert. Wie aus der beistehenden Abbauskizze (Wig. 8). ersichtlich, hielt der Adel über die ganze Höhe zwischen den beiden Förderhorizonten (30 m. saiger) an. Er wurde gebildet durch einen Parallel-Kiesgang, der sich bald dem Hauptgange — Claragange — anschaarte, bald von letzte- 30 míw. Fig. 9. Schematische Skizze des Clara-Ganges mit der anschaarenden und Adel bringenden Kiesschnur. rem entfernte. (Fig. 9.) Wáhrend die Máchtigkeit des Clara-Hauptganges durchsehnittlich 1-5 m. betrug, war die des Kiesganges blos 0701-—0-05 m. Der Goldreichthum des Bergwerkes Muszári hat in der letzten Zeit etwas abgenommen. Jüngstens wurde ein Schacht von 80 m. behufs tiefe- rer Aufsechlüse abgeteuft. Die Gánge sind auch in diesem tieferen Niveau vorhanden und auch der bekannte reiche Erzstock setzt sich fort. Wenn. aber das reiche Gehalt im Wesentlichen mit dem der höheren Horizonte übereinstimmt, so hat die Müchtigkeit doch betráchtlieh abgenommen. (Östr. Z. f. B. u. H. 1900 p. 142). Sehliesslich erübrigt noch mit einigen Worten des neuen Pochwerkes in Kristyor zu gedenken, welches von der Harkort"scehen Gesellschaft im Jahre 1897/98 unter Anwendung der neuesten Hinrichtungen erbaut wurde. In dieser Anlage, welche der Leitung des Pochwerk-Directors Herrn FRANZ CowNRADS untersteht, befinden sich zwei műüchtige, einzeln 540 pferde- ÜBER DEN VEREINS-AUSFLUG 1899. 119 kráftige Maschinen, die nicht nur das Pochwerk in Bewegung setzten, son- dern durch Vermittlung einer Dynamo-Gleichstrommaschine auch für die electrische Erleuchtung der ganzen Anlage sorgen. Die abwechselnd in Verwendung stehenden Maschinen werden durch die aus dem eigenen Braunkohlen-Bergwerke Czebe im Kőrösthale gewonnene Kohle geheizt. Im Pochwerk F selbst bemerken wir 180 Pochstempel kalifornischen Systemes, die ihre Arbeit mit bewundernswerther Prácision verrichten. Die Erzzufuhr geht sowohl von Ruda, als auch von Muszári mittelst moderner Drabtseilbahnen vor sich. — Das in den Pochkásten gewonnene Amalgam wird zweimal des Tags gesammelt und ausgebrannt, wobei sich als tág- liches Ertrágniss 3—4£ kg. Gold ergibt. Möge folgende Statistik der Goldproduction von Buda und Muszári in den letzten Monaten den Schluss unserer Betrachtungen bilden. Es wurden gewonnen aus Erzen von KRuda Muszári LOL ATMAEÉK KEK TZER ÉN ZS S OVSZ ks 49:099 kg. TE DTULAN tá FELO MESS SZÉSÉSy VE 75802 a 507019 c JV aTSzTt SS ETT ALANY ELERESE A ES ÜJZ EZT 457436 a RG LES ES EÁBE ZAY KLE TÁ ÖLKÖSÉ 78807 ua 42798 ua MVT ATA et Tés se ze OSIGYH ZÚZZA AÚ Juni KÉS ÉN EE B VAS 81174 a 387063 c AJ TELERAEBE SEA E e) Oz teás ENO ds ARE 307976 ua ATOT VESSE E LÉ ME SJÁLTZAE ZZoSAIKONT at OGDISMDET ZA Mt E EE ZTOS KORE 28635 a LO ZEAKOJLGYEN SEK EZEL 9 A KÉZNÉL AES GAGE 295394 NOEMI ak a E al a S JG BAN 95801 a IDEGES zet e MEANT 917412 a 25"260 c TJOVST AMOTT Ms ZALKA 95698 c 97"883 a Februar 8 ALA RY ZA AM NKA KOST ÁL KŐ 94"807 a Maárz ; ; Als 110-614 a 30552 a x Kurz will ich meinen Bericht über den Vereins-Ausflug der ungar.- geologischen Gesellschaft im Jahre 1899 besehliessen. Wir Wenige, die wir uns an demselben betheiligten, kamen, sahen — und machten reiche Erfahrungen ; daher schulden wir innigsten Dank nicht nur allen jenen Mánnern, die uns freundlich entgegengekommen sind und die uns, keine Mühe scheuend geleitetén und belehrten, sondern auch allen Jenen im Schosse unserer Gesellschaft, die diese Excursion angeregt, vorbereitet und ermöglicht haben. X Die Einrichtung dieses Pochwerkes wurde von FR. KRUPP-GRUSONWERK geliefert. 120 DI R. v. KÖVESLIGETHY : GEOMETRISUHE THEORIE DER ERDBEBEN. ERSTER THEIL. VON Dr: R. vor KöVESLIGETHY. Das Interesse, welches die Mechanik des Himmels der Entwickelung der Erdkunde entgegenbringt, ist sachlich durchaus begründet : steht doch die Massenverteilung im Innern der Erde in engem /Zusammenhang mit der Erscheinung der Precession und Nutation, beeinflussen doch Massen- transporte auf der Oberfláche, im Luftmeere oder im inneren der Erde die Variationen der Breite. Nicht minder besitzt der Starrheitsgrad der Erd- rinde astronomisches Interesse, beeinflusst die Höhe der Gezeiten, viel- leicht sogar die Dauer des Tages. Die periodisch wechselnde Tátigkeit der Sonne ruft spontane Bodenbewegungen hervor und spiegelt sich vielleicht sogar in den sücularen Veránderungen der Erdbahn wieder. Will jedoch der Astronom in das Wirken einer geologischen Societát eingreifen, so ver- dient das immerhin einige Begründung. Wo der Bohrer des Geologen aufhört, Beobachtungsmaterial zu för- dern, dort beginnt der Interessenkreis des Astronomen und Physikers. Magnetische und Sehweremessungen, die heute durch die staunenswerten Methoden Baron Eörvös" eine nichtgeahnte Genauigkeit erreicht, und die auch ráumlich betráchtliceh ausgedehnten und in das stándige Arbeitspro- gramm der europáischen Gradmessung aufgenommenen Pendelbeobach- tungen des Obersten STERNEcK, erlauben einesteils Binblick in die Massen- verteilung andererseits in die Tektonik der Erdrinde. Die Breiteschwankun- gen hángen mit innern Massenumlagerungen zusammen, und eine gewis- senhafte Discussion der bisherigen Ergebnisse hat schon jetzt manche geologisceh wichtige Tatsache wahrscheinlieh zu machen gewusst. Die genaue Beobachtung der Gezeiten, verglichen mit der strengen Theorie der Erscheinung führt zur Erkenntniss der Elastizitát der Erdrinde, und eröffnet interessante Pfade, auf welechen das Studium der Gezeiten mit dem der seismischen Erscheinungen sich begegnen werden. Ich möchte nur in aller Kürze darauf hinweisen, dass es mir aus dem Fehlen der vierzehntügigen Periode gelungen ist darzutun, dass die Maximalgesehwin- digkeit eines Erdstosses 1800 m per Secunde nicht übersteigen kann, und dass die beobachtete Fortpflanzungsgeschwindigkeit eines Bebens an einem Orte die Dicke der betreffenden Krustenscholle zu schátzen gestattet. GEOMETRISCHE THEORIE DER ERDBEBEN. 121 Es war ein grosser Verlust für die Geologie, dass Lord Kenvrs, damals noch W. THomsos, in der Eröffnungsrede der Glasgower-Sitzung der British Association im Jahre 1876 auf Grund seiner eigenen und vorangegangener fremden Untersuchungen mit voller Berechtigung aussagen musste, dass die astronomisch so genau untersuchte Prxecession und Nutation zur Erkennt- niss des Erdinnern Beitráge nicht zu liefern im Stande ist, insofern s0- wohl das vollstándig starre, als vollkommen flüssig angenommene Erd- spheeroid nahezu zu demselben Werte der betreffenden Konstanten führt. So verblieb zwar für die Astronomie das Interesse an der Geologie, aber mit Wegfall des Nützliehkeitsprincips besteht die Wechselseitigkeit des Verhültnisses nicht. Was die Erdkunde an den erwüáhnten beiden Erscheinungen verlor, das versuchte ich ihr auf anderem Wege zurück zu geben, und so befasste ich mich, obwol auf geologiscehem Gebiete der seismischen Erscheinungen kaum mehr als Laie, von dem Standpunkte des Physikers mit diesen interessanten Erscheinungen, die mit der Theorie der Gezeiten so enge verknüpít zu sein scheinen. Als ich vor etwa fünf Jahren und ebenso neuerdings in Italien die wiehtigsten geodynamischen Observatorien und deren Leiter kennen zu lernen das Vergnügen hatte, erfreute ich mich überall des wármsten Interesses an meinem Vorhaben. Auch Siamunp GÜNTHER hatte die Freundlichkeit, meiner Arbeit X zu gedenken, und auf die in PETERMANNS Mitteilungen?t?t erschienene Kritik habe ich nur die einzige Bemerkung, dass der Herd des Bebens nicht notwendigerweise in absurden Tiefen liegt, sondern nur in sehr grossen Tiefen liegen kann, ohne einen grossen Theil der Erde zu erschüttern. Die auf seismische Erscheinungen bezüglichen Rechnungen werden zumeist auf die MarrEr sche Hypothese gerader Erdbebenstralen gegrün- det, obwol solche voraussichtlich nur in vollkommen homogenem Boden.zu Stande kommen können. Die Lösung des Problems ohne Aufstellung einer solehen Voraussetzung ist bedeutend schwieriger. Bedeutet nümlich ds ein Wegelement des im Allgemeinen gekrümmten Strales an der Stelle, wo die Fortpflanzungsgesehwindigkeit v betrügt, so hat man für die Zeit, in welcher der Stoss vom Punkte A zum Punkte B gelangt, den Ausdruck k Neue geometrische Theorie seismischer Erseheinungen. Math. u. Natur- wiss. Berichte aus Ungarn. Bd. XIII. pag. 418—464. 1897. xx 1899. Heft. 1. 192 Dr! R. v. KÖVESLIGETNY : welches Integral nach einem bekannten physikalischen Satze ein Grenz- wert sein soll. Die momentane Geschwindigkeit kann auch dureh den Brechungsindex n ausgedrückt werden und so kommt B 1 f EE nds, 9) A wenn die mit dem Indexe 1 bezeichneten Grössen auf die Erdoberfláche bezogen werden. . Mit Hilfe der Variationsrechnung gelangt man auf diesem Wege zur Gleichung des Bebenstrales und sonach ohne weitere Hypothese zu allen geometrischen Elementen des Bebens, den Homoseisten und Coseisten. Bezeichnet námlich w jenen Winkel, den der Radius vector des Strales mit der Axe einsehliesst, so ergiebt sich o ; (id, —xyr 1 J) TF —— EE , 3) erei o V no? — 2 wenn y eine konstante und o die Entfernung vom Erdmittelpunkte in Einheiten des Erdradius bedeutet. Die Bedeutung der konstanten (/ ergiebt sich einfach; ist námlich — wie oben — n, der Brechungsindex an der Erdoberfláche und e der Emersionswinkel des Strales, so hat man C—ny cos e. 4) Das aufgeschriebene Integral kann natürlieh nur in dem Falle berechnet werden, wenn man den Brechungsindex als Function des Mittel- punktabstandes kennt. Das setzt aber voraus, dass das Gesetz der Dichtig- keitsánderung im Innern der Erde gegeben sei. Es sind zumeist zwei Gesetzmássigkeiten, welche zu diesem Zwecke herangezogen werden; die eine ist ausgedrückt durch die LEGENDRE- LAPLaAcE-sche Gleichung 6 sin mp Sz (c—4"426, m—2:4727), PL die andere durch die, ihren physikalischen Prseemissen nach, vollstándigere hocHE-che Gleichung szS(1—ap?); (S-Z10 10; a—0- 764). 5) In dieser bedeutet S die Dichte im Mittelpunkte der Erde, die hier- nach 10,10 betrágt, wáhrend nach der ersteren Formel hiefür cm— 10-94 resultiett. GEOMETRISCHE THEORIE DER ERDBEBEN. 123 Beide Gleichungen ergeben ziemlich genau die mittlere und ober- fláchliche Dichte der Erde, die Abplattung, den aus Pendelmessungen bekannten Unterschied des eguatorealen und polaren Trágheitsmomentes, endlich die Konstante der Precession und Nutation. Sie geben natürlich nur ein scehematisches Bild der inneren Massenverteilung, ünd können geologische Störungen nicht in Betracht ziehen. Da es sich hier in erster Reihe um einen KHinblieck in die Geometrie der Beben handelte, so konnte natürlich von den beiden geleichberechtigten Gesetzmássigkeiten jene gewült werden, welche die auftretende Integra- tion erleichtert. Die auftretenden Resultate beziehen sich daher auf eine Erde ohne geologische Störungen. Nichtsdestoweniger scheinen die Resul- tate von einigem hievon unabhángigen Werte zu sein, insofern andere einzuführende Dichtigkeitsgesetze wol die abgeleiteten Zalenwerte, nicht aber derer Natur und den Verlauf der ganzen Erscheinung beeinflussen. Ja es kann das hingesehriebene Integral 3) selbst in dem Falle ausgewertet werden, wenn in einzelnen Punkten des Bebegebietes Fortpflanzungs- geschwindigkeit, bezügliech Brechungsindex numerisch gegeben wáren. Auch auf experimentellem Gebiete gibt es hier: noch Manches zu tun ; besonders Bestimmungen von Geschwindigkeits- und Richtungsüánde- rungen in heterogen geologisehem Boden und beim Uebergange vom Fest- lande zum Meere wáren erwünsceht. Laut dem RocHr-schen Gesetze wird der Brechungsindex in der Ent- fernung o vom Erdmittelpunkte ete ee szz EES EP ÉRE 6) En TES wenn man von dem NEewrox schen Satze der konstanten specifischen brechenden Kraft ausgeht und diese für die Erdoberfláche mit un —I1 bezeichnet. Da die konstante a nahezu ?/4 betrágt, so mag in den Rechnungen mit genügender Genauigkeit n3—1--4u— 3up? 7) gesetzt werden. Ist das Centrum des Bebens punktförmig, und wirkt auf dasselbe weder die Axendrehung, noch die sphaerodische Gestalt der Erde, so pflanzt sich das Beben in elliptisehen Stralen fort. Die gemeinsamen Mit- telpunkte der Stralen (Fig. 1.) fallen mit dem Mittelpunkte 0 der Erde zusammen; (/ ist der punktförmige Herd des Bebens, £ demnach das 124 DI: R. v. KÖVESLIGETNY : Epicentrum und CE die Axe des Erdbebens. Hyperbolische Stralen kom- men nur unter der unnatürlichen Voraussetzung zu Stande, dass der Bre- echungsindex der Erdkruste im Allgemeinen von Innen nach Aussen wáchst, demnach die brechende Kraft negativ wáre. Schichtenstörungen mögen natürlieh den Stralen auf kürzeren Strecken hyperbolische Krümmung verleihen. Der gerade, von MALLET angenommene Bebenstral tritt auf, wenn das Brechungsvermögen der Erde Null wird. Die Dimensionen der öStralenellipsen hángen unter sonst gleichen Bag. Umstönden einzig von jenem Winkel ab, den der Erdbebenstral mit der Axe des Bebens, dh. der Verbindungslinie von Herd und Epicentrum, einschliesst. Wichst dieser, so verkleinert sich die grosse Axe der Ellipse und entspricht dieser Winkel y der Gleichung . ny sin y — — hg Po 8) in welcher n, und og bezüglieh der Brechungsindex im Herde und dessen Entfernung vom Erdmittelpunkte bedeuten, so nimmt derselbe einen 4 . GEOMETRISCHE THEORIE DER ERDBEBEN. . 125 Grenzwert an in dem Sinne, dass Stralen mit grösserem Neigungswinkel, als dieses ,, ganz im Innern der Erde bleiben. Dieser Winkel bestimmt einen Kegel mit elliptiseh gekrümmten Mantellinien, dessen Spitze im Herde des Bebens liegt, und dessen Axe mit der Erdbebenaxe zusammenfüllt. Alle Sralen, welche innerhalb dieses Kegels liegen, sind an der Erdoberfláche fühlbar und treten in die Luft über. Da jedoch die Brechungsverháltnisse der Atmospháre durch die astronomische Stralenbrechung gegeben sind, so kann das Beben auf dem absteigenden Aste der Ellipse die Erdoberfláche nicht mehr treffen, sondern wird, wie etwa das Licht, unbedingt in den Weltraum hinaus gebrochen. Die ausserhalb des elliptisehen Kegels lie- genden Stralen bleiben hingegen vollstándig im Innern der Erde und voll- führen kreis- oder ellipsenförmige Umláufe, bis die lebendige Kraft der Bewegung nicht völlig absorbirt wird. Der Verlust der Energie ist natür- lich auch hier nur ein scheinbarer, Bebenenergie geht in eine andere Form der Energie über. Es ist daher ein naheliegender Gedanke, dass diese durchaus endogenen Beben, die auf der Erdoberfláche nicht verspürt werden, und die für sich nicht auftreten können, jene Massenumlagerun- gen verursachen, oder wenigstens vorbereiten, welche nach der überein- stimmenden Ansicht der Astronomen und Geophysiker Ursache der Breite- sehwankungen sind. Wáre diese Ansicht begründet, so műüsste zwischen den Perioden beider Erseheinungen eine, wenn auch entfernte Verwandt- schaft bestehen. Zu meiner Freude teilt Dr. ODDowNE, der gelehrte Direktor des geophysikalischen Observatoriums zu Pavia dieselbe Meinung. Die Apexe aller aus demselben Herde, hervorgehenden elliptisehen Stralen werden von einer ovalen Fláche, deren Meridianschnitt (Fig. 1) AA" BB; ist eingehüllt. Dieselbe schneidet die Erde in zwei auf die Beben- axe senkrechte Parallelkreise, so dass der um das Epicentrum und dessen Antipodenpunkt gelegene Theil sich über die Erde erhebt, wáhrend die Aeguatorzone derselben innerhalb der Erde verbleibt. Die Figur zeigt sonach auf den ersten Blick, welche Stralen auf der Erde fühlbar werden und welche die Oberfláche überhaupt nicht erreiehen. Die Gleichung der interessanten Enveloppe lautet : 2 z 9 a 40 2an ú 9 (1 — —— a) a 1-k f MESEL ől. we) cos 20, 05 EÜ 1—a4--u ; wenn a die halbe grosse Axe und c den Winkel dieser Axe mit der Axe des Bebens bedeutet. Mit Hinweis auf den Wert der Grösse a kann diese Gleichung mit genügender Genauigkeit auch in der Form 12 : 6 9 4. u ll - a) Zé(s Él — osi az) cos 29 1765 97 1 geschrieben werden. 1256 Dr: R. v. KÖVESLIGETNY : Verbindet man alle Apexe jener die Erdoberfláche gerade berühren- der Stralenellipsen, welche unter dem Winkel 7 die Bebenaxe verlassen, so erhált man einen Kreis, welcher die Grenzkurve des Bebengebietes darstellt. Der sphárische Radius o dieses um das Epicentrum beschriebe- nen Kreises ist aus der Gleichung B 1 08 9 tan9" pa S — — — SAS Tr AT ) 99 zu berechnen, wo [AA u — ; 10) (1—a)(14-u) oder etwas einfacher MegLA MTE (7 Bgszzz 449 zu setzen Ist. Die Discussion der Abmessungen der Stralenellipsen führt zu dem interessanten und unerwarteten Resultate, dass die grösste Tiefe des Erd- bebenherdes bei verháltnissmássig kleinstem Schüttergebiete bis zu 1170 Km sinken kann. Die Wirkung eines solchen Bebens würde nur innerhalb einer Kalotte von 3097, also aut E der Erdoberfláche fühlbar s der Erdoberflüche in Mitleidenschaft zog. Die náhere Untersuchung der Ellipsen zeigt übrigens, dass in besonders günstigem Falle die Tiefe des Herdes sein, wáhrend das grosse Lissaboner Beben etwa dh. volle 2700 Km betragen kann, ohne dass das Beben auf der ganzen Erde verspürt werden könnte. Meinem Kritiker muss ich wiederholt betonen, dass die Theorie diese ungewohnt grossen Tiefen durchaus nicht fordert, sondern nur deren Möglichkeit zulásst. Ein wichtiges und besonders wertvolles Element der Beben ist der Emersionswinkel, dh. die Erhebung des Erdbebenstrales über den Hori- zont des Beobachtungsortes. Dieser bestimmt die vertikale und horizontale Componente des Bebens. Betrügt die Intensitüt zt, deren beide Componen- ten ti, und 74, und ist der Emersionswinkel e, so hat man is RÉS EÜ G0S €. 12) GEOMETRISCHE THEORIE DER ERDBEBEN, 127 wobei natürlich die horizontale Componente lángs des durch das Epicen- trum gehenden grössten Kreises gezült ist. Diese kann endlich in eine Nord- und Osteomponente zerlegt werden, und diese sowol, als die Verti- kal Componente wird von den modernen Seismometern angegeben, wenn auch die Proportionalitátsfaktoren der Intensitátsangabe für die vertikale und horizontale Componente andere sind. Ist 49 und 98, Lönge und Breite des Epicentrums, 2, 5 die geographische Lage des Beobachtungsortes, so erhált man in cos 99 cos o sin ő — sin 0 ; gin a. — sin (1—21) — E und cos a — — € És 3] 13) sin a sin o cos ő das von Norden aus gezülte Azimuth des Stosses, und sonach in in—tcosesind und 1.—1 cos e cos a 14) die Nord- und Osteomponente der Intensitüt. In der Entfernung o vom Epicentrum ist der Emersionswinkel durch die elegante Gleichung 78 [0082 (p—e) t-w sin? e]—cos?e 115) gegeben, die zugleich auch die Gleichung der Coseiste, simmtlicher Punkte gleichen Emersionswinkel darstellt. Für die Begrenznng des Schüttergebie- tes wird e—0, insofern der Apex der die Erdobertláche gerade berührenden Ellipse mit dieser parallel verláutft. Hiedurch fállt man wieder auf die schon unter 9) gegebene Gleichung. Ist die brechende Kraft uw der Erde Null, so wird w—0O und die Tiefe des Herdes ist durch cos e MOGE c08 ( (9—0)" gegeben, wie in der MArner-sehen Hypothese, wenn die Krümmung der Erdoberfláche in Betracht gezogen wird. Welches immer auch der Emer- sionswinkel sein mag, in kleinen Entfernungen vom Epicentrum wird sich Po stets nur wenig kleiner als 1 ergeben, und daher konnte MALLET schon aus theoretiscehen Gründen nur zu sehr geringen Tiefen gelangen. Die Gesamtheit aller jener Punkte, welche der Stoss in derselben Zeit erreicht, bilden die Wellenfláche, und deren Schnittkurve mit der Erdoberflüche ist die Homoseiste. Die Wellenfláche (Fig. 2) ist eine zweischalige transcedente Rotationsflüche um die Nebenaxe. Die eine Schale ist eine bei geeigneter Wal der charakteristisehen Constante der Erdoberfláche naheliegende Fláche, welche dieselbe in zwei, auf der Ver- bindungslinie von Herd und Epicentrum senkrecht stehende Parallelkrei- sen schneidet. Die andere Schale ist offen und teilweise imaginár und ohne physikaliscehe Bedeutung. 1928 DI R. v. KÖVESLIGETHY : Die Gleichung der Homoseiste ist zwar sehr verwickelt, kann aber, — wie in der Folge dargetan werden soll — in für numerische Rechnung sehr begueme Reihenform gebracht werden. Bedeutet 7 die Zeit, unter welcher der Stoss bei der Oberfláchen- geschwindigkeit v, vom Herde der Erschütterung zu einem vom Epicen- Ti ! úE Fig. 2, truam um den Bogen o des grössten Kreises abstehenden Punkt gelanget, und ist [404 A177ő 17-ad-u 51 oder nahezu 3 0— T3ag 17) eine nur von der brechenden Kraft der Erdoberfláche abhángige konstante, die — weil u zwischen 0 und os liegt, der Ungleichheit 8) z 77479 18) Genüge leistet, so wird aus 1) oder 2): L ttal ll tinta sát zttk ákat tf at aszmaslmás szül ésák sát a GEOMETRISCHE THEORIE DER ERDBEBEN. 129 7 I E 19) oder ausgerechnet : TT ESEN ÁE A KARSTGK KENT T—— [g fine — a V a Té — €082€ 1- V1 : are in las SZESZ arcs EZTET EGESZ ZEZZ sze Ti; 4v ag (1—g) ( VESZTES) c08? e 2905— 1 ] ; EST arcsin LESZ SZZZ ETETETT ESZES] g Í 20) V1—4g(1—9) cos? e ] worin, wie früher, e den Emersionswinkel bedeutet. Bezeichnet man die Zeit, unter welcher der Stoss vom Herde bis zum Epicentrum gelangt, mit To, so erhüált man diese aus 20), wenn e—90" gesetzt wird. Es ist sohin TNVMEZÉS HÁ ZZT A ize e j m-a ST Jazer 0 11 ; ; ! mess et Taresim (29— 1) — arcsin (2905— VI. 291 TEVGtITET [ (29—1) (édgps j ) Der Unterschied beider Zeiten, T— Tot 99) ist offenbar der Zeitunterschied, um welechen ein vom Epicentrum um den Bogen o des grössten Kreises abstehender Punkt den Stoss spáter ver- spürte, als das Epicentrum. t ist daher durch Zeitbeobachtungen unmit- telbar gegeben. Die für t abgeleitete Gleichung ist nicht nur umstándlich, sondern sogar ungeeignet, insofern sie den zumeist unbekannten Emersionswinkel enthült, statt dessen die vom Epicentrum gezülte kürzeste Entfernung o eingeführt werden sollte, welche sich aus den geographischen Coordina- ten der Orte leicht berechnen oder aus einer Specialkarte direkt entneh- men lüsst. Die Elimination von e kann mit Hilfe der Gleichung 15) der Coseiste bewerkstelligt werden. Es ist námlich wegen 16) und 10) üt E 85 5 92) und somit nach 15) : est [ 112 FYZAKI 7 SELY él 959 tang e — TÖK 041 — g—d05— d "09 0087 p—(1— 4) 09 cos GB Földtami Közlöny. XXX. köt. 1900. 9 130 Dr R. v. KÖVESLIGETHY: Aus dieser Gleichung muss sin e und cos e berechnet und in die Aus- drücke für7, To, eingestellt werden. Die Resultate sind natürlich áusserst verwickelt und haben noch den für numerische kechnungen sehwerwiegen- den Nachtheil, dass verháltnissmássig kleine Grössen als Unterschiede gros- ser Zalen hervorgehen, so dass selbst die Anstrebung geringerer Genauigkeit des Rechnen mit vielstelligen Zalen erforderte, was der Exaktheit sismi- scher Beobachtungen durchaus nicht entspricht. Da jedoch g stets ein echter Bruch ist, und der Erdbebenherd gewöhnlich nahe zur Erdoberfláche liegt, so dass nahe 99—1 oder 1— 09 ein ebenfalls kleiner Bruch wird, so lüsst sich die Gleichung der Homo- seiste in eine rasch convergirende Reihe entwickeln. Schon die blosse Betrachtung der Wellenfláche (Fig. 2) deutet auf einige interessante Eigenschaften der Beben. Der Erdstoss wird in dem- selben Momente sowol im Epicentrum, als in dessen Antipodenpunkte gefühlt, und zwar um beide Punkte innerhalb einer Calotte, welche durch die Nullcosiste gegeben ist. Beide Calotten trennt eine eguatoreale Zone, innerhalb deren das Beben nicht verspürt werden kann. Alle ganz im Inneren der Erde gelegenen vollen Ellipsen durchláuft der Stoss in derselben Zeit, TT 1-4 a 2v, V ag (1 -) (1 Eg 24) T — was auch immer der Ort des Herdes und die Dimensionen der Ellipsen BöviSe des Erdra- sel ögen. Setzt man beispiel 1se vu. — 637 HNSOS e sein mögen. Setzt m eispielsweise v,—637 m, also 10.000 dius, so werden die beiden möglichen Minime von 7 für ,—-5- und u — oo d bezüglich j TAO 4336? und cs 1OÁT30 Da auf diese Weise die endogenen Beben ungetrennt verlaufen, so teilt sich ihre Energie nicht, und die Möglichkeit der hiedurch ausgelösten Massenumlagerungen wird noch erhöht. Das wichtigste Resultat ist jedoch, dass die Fortpflanzungsgesehwin- digkeit durchaus nicht als Ouotient von Entfernung und Zwischenzeit berechnet werden darf. Dies führt in jedem Falle zu grossen Geschwindig- keiten, besonders um das Epicentrum herum, was aus ig. 2 unmitelbar zu ersehen ist. Wird doch der Punkt A der Wellenfláche, weleher von dem Herde (/ entschieden entfernter liegt, als das Epicentrum, in derselben Zeit getroffen, wie dieses. In einem gelegentlieh berechneten Zalenbei- spiele wurde die OÖOberfláchengescehwindigkeit zu 637 m angenommen. Damit ergiebt sich als Ouotient von Entfernung und Zeitunterschied in náchster Nühe des Epicentrums die cscheinbares Geschwindigkeit von GHÖMETRISCHE THEORIE DER ERDBEBEN. 131 7000 m. Aus diesem Grunde halte ich auch die Geschwindigkeit von über 5000 m des Charlestoner Bebens für zu hoch gegriffen. Dieser Uebelstand seheint schon lange bekannt zu sein und REBEuR-Pascnwirz behauptet schon mit grosser Zuversicht dass die Fortpflanzung teilweise auch durch das Innere der Erde hindurch geschieht. Dass aber das Beben auch in dem Antipodenpunkte des kpicentrums fühlbar werden kann, dafür liefern die Beben von West-Argentinien am 97. Oktober 1894 und von Iguigue am 10. Mai 1877 Belege. Das erstere wirkte in einer Entfernung von 13,600 km auf das mikroseismische Pendel, das zweite notirte NYRÉN an der Bewegung einer empfindliechen Libelle in Pulkowa in einer Entfernung von 12,560 Km. Die Untersuchung der Intensitát legt freilich klar, dass ein im Epicentrum zerstörendes Beben im Antipodenpunkte nur als mikroseismische Bewegung auftritt. Wált man nümlich als Absorptionscoefficient jene Zal, welche nach MArLEr s Beobach- tungen des 1857-er neapolitanisehen Bebens roh abgeleitet werden kann, so findet man, dass .das Antipodenbeben das 40.107?9-fache des Epicen- trumbebens wird. Wird also hier eine 10 m hohe Granitmauer um 10 cm gehoben, so erhebt sich das Ouecksilber eines Barometers im Antipoden- punkte um 107? mm. Die Ableitung der geometrischen Elemente eines Bebens ist natür- lich eine rein rechnerische Arbeit. Kennt man drei Punkte, deren einer auf einer Homoseiste und zwei auf je einer Koseiste liegen, was die Ableitung am einfachsten gestaltet, so lásst sich die Tiefe des Herdes, der absolute Moment des ersten Stosses, Geschwindigkeit und Brechungsindex an der Erdoberfláche, Flasticitátsmodulus der Erdrinde, Mittelpunktsdichte und der Dichtegradient der Erde bestimmen. Zur Bestimmung der Intensitát bedarf es weiterer zwei Punkte je einer Isoseiste, die dann natürlieh auch den Absorptionscoefficienten der Erde ergeben. Darnach kann die im Innern der Erde verlorene Energie und die durch das Beben verursachte Sehwerestörung berechnet werden, welche letztere als selbststándig beob- achtetes Element natürlieh von grossem Nutzen sein könnte. Die Curvensysteme der Beben sind gegen kleine Veránderungen im Werte der angenommenen Constanten sehr empfindliech, und so ist es leicht erklárlieh, dass schon eine kleine Variation der Oberfláchendichte die sonst allgemein kreisförmigen Homoseisten durch kilometertiefe Aus- buchtungen verzerren. Demzufolge kann die Ableitung der Elemente in viel vollkommenerer Weise vorgenommen werden. Benützt man nömlich nur solche Punkte, welche alle in einem durch das Epicentrum gehenden grössten Kreise liegen, so können die Elemente für die einzelnen Azimuthe gesondert berechnet werden. Es lüsst sich so wenigstens in erster Anná- herung Grösse und Gestalt des Erdbebenherdes angeben, und die Ele- mente können als Funktion des Azimuthes dargestellt werden. 9x 189 Dr R. v. KÖVESLÍGÉETHY : GÉOMETRISCHE THEORIE DER ERDBEBEN. Die in kurzen Zügen dargestellte Theorie scheint entschieden mehr auf physikalisehem Boden zu stehen, als die Ableitungen von MAr:tLxr und HCHMIDT und der einzige Vorwurf könnte sein, dass die Annahme des 10CHE schen Dichtegesetzes eine nicht genügende Náherung sichert. Dem mag entgegengehalten werden, dass ein vollkommeneres Gesetz die erhal- tenen Resultate wesentlich nicht abándern würde. Soll jedoch die Theorie ganz allgemeinen Rechnungen zu Grunde gelegt werden, dann freilich müsste sie in mehr denn einer Richtung vervollkommnet werden. Zunáchst muss die Erscheinung so vollstándig beschrieben werden, als es ohne Annahme eines expliciten Dichtegesetzes überhaupt möglich ist. Das ist eine rein analytische, und zwar funktiontheoretische Aufgabe. Sodann muss ein ganz beliebiger Ausdruck der Dichte festgelegt werden, welcher sámtlicehen Beben nach Thunlichkeit Genüge leistet, und dessen Coefficienten, aus den Beben selbst hergeleitet, für die geologisehen Ver- háltnisse der Umgebung charakteristisech sind. Das setzt eine grosse Menge verlásslieher und nach der vorherge- hender Theorie bearbeiteter Daten voraus. Nur hiedureh lassen sich jene Fingerzeíge entnehmen, die die Theorie in irgend einer Ríchtung zu ver- vollstándigen erlauben werden. Die vorliegende Abhandlung ist eine auszugsweise Darstellung meiner oben erwáhnten Untersuchung. Die darin abgeleiteten Gleichun- gen, obwol sachlich richtig, sind für numerisehe Rechnungen ünbeguem, und dieser Nachteil zeigt sich am fühlbarsten gerade bei jenem Fle- mente, das in seismologiseher Hinsicht noch am vertrauenswürdigsten ist, der Zeitangabe. Es wurde daher nötig, die gegebenen Ausdrücke so umzuwandeln, dass sie für die Anwendung nicht nur brauchbar, sondern auch beguem werden. In einer folgenden Mitteilung werden daher Formeln abzuleiten sein, welche fast ebenso beguem sind, wie in der Manner schen Theorie, und welche in passende Tafeln gebracht, den Hauptteil der Reehnungen zu umgehen gestattet. LÍTTERATUR. 133 LITTERATUR. (1.) Logwissos LEssixa: Kritische Bemerkungen zur Syslematik der Eruptivgesteine.— Josefit.(TSCHERMAEs Mineralogische u. petrographische Mittheilungen. Neue Folge Bd. 19. Heft III.) 1900. Verfasser unterzieht den, durch Dr. Jurrus Szappczky in seiner, auf Seite 210 des vorjáhrigen Bandes des Földtani Közlöny erschienenen Mittheilung Neues Ganggestein aus Assvuans beschriebenen Josefit einer Kritik. Er fasst seine Bemerkungen in drei Punkte und kommt zu dem Schlusse, dass ein neuer Name für dieses Gestein absolut nicht am Orte sei, und dass man den Namen Josefit aus der petrographischen Nomenklatur streichen müsse. Unter seinen Hinwendungen ist die wichtigste die im dritten Punkte angeführte, in welcher angeführt wird, dass die Ergebnisse der chemischen Analyse des Gesteins jenen der mikroskopischen Untersuchung widersprechen. Diese Bemerkungen jedoch hatte nicht Lozwrsxsos LEssixG zuerst gemacht, denn diese wurden bereits in unserer Gesellschaft nach der Vorlesung dieser Mittheilung von Seite des Dr. FRANZ SCHAFARZIK und Dr. ÁLEXANDER SCHMIDT aufgeworfen, wie das in den — blos in ungariseher Sprache verfassten — Pro- tokollen über die abgehaltenen Fachsitzungen, auf 5. 66. des 1898. XXVIII. und auf 5. 184 des 1899. XXIX. Bandes des Földtani Közlöny mitgetheilt worden ist. 134 bt FRANZ SCHAFARZÍK : MITTHEILÜNGEN DER ERDBEBEN-COMMISSION DER UNG. GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT. I ÜBER DAS ERDBEBEN VON VINGA. VoN Dr. FRANZ SCHAFARZIK. Am 99. Jánner 1900 hatten wir in den südliehen Theilen Ungarns ein mittelstarkes Erdbeben zu verzeichnen. Das Erdbeben begann 2" 157 Früh mit einem stárkeren Stosse, welcher in den nördliehen Theilen der Comitate Torontál, Temes und Krassó-Szörény, sowie auch jenseits der Maros in den südliechen Theilen der Comitate Csanád und Arad verspürt wurde. Unmittelbar darauf folgten noch ein-zwei schwáchere und um 3? Morgens ein letzter, abermals etwas stárkerer Erdstoss. Die letztgenannten Stösse aber wurden blos mehr gegen die Mitte des erschütterten Gebietes zu beobachtet. Die Hauptstösse waren überall von starkem Rombo begleitet und blos an der Peripherie des Schüttergebietes war die Bewegung eine geráuschlose. ; Die Richtung der Erdstösse wurde oft sehr verschieden angegeben, aber so viel ging aus dem eingesendeten Beobachtungsmaterial doch her- vor, dass die Erdbebenwellen im Ganzen von centrifugaler Richtung waren. In manchen Füllen wurde, wie dies auch sonst háufig vorzakommen pflegt, die Richtung gerade entgegengesetzt angegeben, In Bezug auf seine Wirkungen war dieses Beben am störksten in Vinga und Varjas, woselbst einige schwach gebaute Schornsteine ein- stürzten und auch einige Mauerrisse beobachtet wurden. Von diesen Punk- ten an nach auswárts beschránkte sich die Wirkung des Erdbebens blos auf die Erschütterung von Fenstern und Glasthüren und sonst von leicht beweglichen Gegenstánden. Auf Grund dieser Erseheinungen halte ich die Intensitát des Erdbebens in der Mitte des Schüttergebietes für 7—6, weiter gegen die Peripherie zu, dagegen stufenweise für 5, 4, 3, resp. dem 2-ten Grade der sehweizerisehen Skala entsprechend. Das Schüttergebiet erweist sich im Ganzen genommen annühernd elliptisceh, und kann seine grössere Axe von Lippa bis Nagy-Szent-Miklós ÜBER DAS ERDBEBEN VON VINGA. é Ma aza Ba 097 uszka a O.Bz ján 3 ISS ] te Vátágok ? frad 1 e Vo Eza. 7 TAG S HÉ ssp VIE El 88) ; PE Crezy 7 va bh LBI(E7 8 mt SztAndras ) 4 - e hee 15 a a se a az ! -. Bane jj ! Hz 19 77 yarmata j edgellszz ÜSS ÜLT e is Schüttergebiet des Erdbebens von Vinga am 29 Ss- gelassenen Kreise bezeichnen die Orte, an welchen das Erdbeben verspürt wurde, die sehwarzen Punkte dagegen jene, i o von welchen negative . Jánner 1090. Die weiss 9. s eingelaufen sind. Die Pfeile deuten die angeblichen Richtungen der Bewegung 9 at kéz "1 1 (8 , Angaben gen der Be an, die arabisehen Zahlen dagegen die Grade der Intensitüt 2 136 D: FRANZ SCHAFARZIK: ÜBER DAS ERDBEBEN VON VINGA. mit 94 Km., die kleinere dagegen von UJ-Szent-Anna bis Saágh mit bei- láufig 86 Km. angenommen werden. Löángs der Peripherie sind die Be- obachtungen schon unsicher und theilweise sogar einander widersprechend, was dem Umstande zugeschrieben werden kann, dass die Erdbeben-Bewe- gung in dieser Zone bereits im Ersterben begriffen war. Das Flichenmass des Schüttergebietes betrug ungefáhr 3200 [ ] Km. und was sehliesslich die Lage desselben und seine Beziehung zu den nüchst benachbarten Gebirgen anbelangt, so können wir auf Grund der Betrachtung der geologisehen Karte annehmen, dass das Epicentrum dieses Erdbebens beiláufig an der Kreuzung der arad-hegyaljaer und Marosthal- Rupturen zu suchen sei. EGGő FÖLDTANI KÖZLÖNY XXX, KÖTET. 1900, MÁTUS—JULIUS. 5—T, FÜZET, UJABB ADATOK A CSERHÁT GEOLOGIÁJÁHOZ. Dr. PÁrFY Mór-tól.F I Balassa-Gyarmattól keletre, az Ípoly folyó bal partján, az Ipolytól és a Patvarcz mellett elfolyó Feketevíztől északról és nyugatról határolva, alacsony fekvésű fensik terül el, a mely délfelé igen lassu emelkedéssel vonul a Cserhát központi gerincze felé. Mig Balassa-Gyarmat és Patvarcz között a sík területet inom szemű — az Alföld futóhomokjához hasonló — diluviális (?) homok fedi, addig a már említett fensik lőszből való. A lősz- takaró alól a fensik alján, a Feketeviíz jobb partján, valamint innen keletre Marczal, Gárdonypuszta, Iliny és Csitár községek környékén, a marczali és ilinyi patakok mentén kékesszürke agyag, helyenként agyagos homok van feltárva. Az egész képződményen rétegzést alig lehet látni, igen egyöntetű- nek látszik s dülésirányát is csak egy helyen, a Marczaltól keletre folyó Csörgő patak völgyében figyelhettem meg, a hol 1—1.30 m. vastag agyagos szénréteg van az agyagba betelepülve. Ennek a szénrétegnek a dülése itt DK felé 10—157. A képződmény iszapolás folytán nyert maradékában magam foraminiferát nem találtam, de miután HANTKEN a gárdonyi tégla- vetőben feltárt agyagot a CGlavulina Szabói rétegekhez osztotta, valószinű, hogy ő ezt a beosztást foraminiferák alapján tette meg. A mi e rétegeknek a korát illeti, az a felső mediterránnál minden- esetre idősebb, mert az alább említendő andezitdyke e képződményt áttöri, ezekről pedig Dr. SCHAFARZIK FERENCZE? vizsgálatai után tudjuk, hogy a felső mediterránnál idősebbek. HANTKEN a cClavulina Szabói rétegek faunája) rk czimű művének 4. lapján a gárdonyi téglavetőben feltárt rétegeket — mint fennebb is említém — az alsó oligoczén Clavulina Szabói rétegének tartja. Az említett természetes feltárásokban nem akadtam semmiféle kövü- letre, de Patvarcztól keletre, a fensík tetőjén épen ottlétemkor dolgoztak egy mélyebb kúton s az ebből kihányt agyagos homokban, ha nem is valami jó megtartású, de nagyrészt meghatározható kövületet találtam. A Patvarez " Előadta a M. Földtani Társulat 1900. márczius hó 7.-én tartott szakülésén. sk Dr. SCHAFARZIK FERENCZ: A. Cserhát piroxén andezitjei. Földtani Intézet évk. IX. k. "kk HANTKEN MIksaA: A Clavulina Szabói rétegek faunája. Földtani Intézet 6v.k. ÉV.:k, Földtani Közlöny. XXX. köt. 1900. 10 138 D: PÁLFY MÓR : községhez tartozó és-gróf Mailáth Géza tulajdonát képező Mária-majorban (a kat. térképen Drahi psz.) az említett kútásás alkalmával 14—15 m. mélyen elérték a lősztakaró alatt azt az agyagos kékesszürke homokot, a mely leg- közelebb a fensiknak Patvarcz felé eső lejtőjén fel van tárva. Ez a homok- réteg helyenként laza homokkővé is összeáll s olykor szén nyomokat s gyé- ren elhintve pirit- és glaukonitszemeket is tartalmaz. A körülbelől 20 m. mélységből kihányt homokban találtam a kövületeket, a melyeket azon- ban a reá ömlött víz nagyon szétáztatott, de mégis sikerült a gyűjtöttek közül a Cytherea Beyrichit, SEmp. Cyprina rotundata, A. BRAUN, Cardium cingulatum, GOoLnprF. és - Pecten Northamtoni, Mrenr. var. multispinosa, SAcco fajokat meghatározni. Az utóbbi alak, a Pecten Northamtonit, hazánk területéről tudtommal ez ideig még nem ismeretes, de az olaszországi felső oligoczén- ben nagyobb elterjedésű. A talált példányok jól megegyeznek SAcco azon varietásával, melyet a bordákon levő 4—5 és a bordaközökön levő 2—3 radiális pikkelysor miatt, var. multispinosá-nak nevezett el. E kövületek alapján, tekintve, hogy ezek a Cardium cingulatum kivételével, a mely a mélyebb rétegekben is előjön, a felső oligoczén aguitani emeletére jellemzők, állíthatjuk, hogy az ezen a területen feltárt agyag és agyagos homok rétegeink az aguitani emeletbe tartoznak. Ez a lelet annyiban nagyfontosságú, hogy érdekes adattal járul hozzá a Cserhát alapkőzetének ismeretéhez. Dr. SCHAFARZIK FERENCZ (id. m. 292. és 314. 1.) kövületek alapján meghatározható aguitánkorú üledéket csak Vácztól DK-re a Csörög-hegyi homokkőben talált. HANTKEN MIxsa id. mun- kájában a Cserhát területéről Gárdonyon kívül még Puszta-Lökösről,rr Kelecsényről és Kis-Hartyánból említ az alsó oligoczén Cilavulina Szabói rétegeihez tartozó képződményeket, a melyek mindenikének korát foramini- ferák után határozta meg. E felsorolt lelőhelyek közül a gárdonyira ez alkalommal volt szerencsém biztosan kimutathatni, hogy a felső oligoczén aguitáni emeletébe tartozik s nem a Clavulina Szabói rétegekhez, mint a hová HANTKEN sorolta. Patvarcz mellett, a községtől keletre, a fensík lejtőjén, közvetlenűl . a Gárdonyba vezető út mellett, kis kőbányában andezítet fejtenek, a mely- nek anyagát olyan andezitdyke szolgáltatja, a miiyeneket a Cserhátban majdnem számtalant találhatni. Ez a dyke Dr. SCHAFARZIK FERENCZ leirásá- k SaAcco: I Molluschi dei terr. terz. del Piemonte e della Liguria. XXIV. Torino 18977 : pa, 17.:4. XV. 44 kr Ezt a községet sem a térképen, sem a helységnévtárban nem találtam meg. (Valószinűleg Puszta-Lókos lesz, Nógrád és Nőténcs községek között, a hol Puszta- Szántó község egy részét nevezik így. Szerk.) s ú öltdtunutknnltllltktkn láttat as s ástlllát árnál skálának sisksstkkálkáa atát észnél iszen a na UJABB ADATOK A CSERHÁT GEOLOGIÁJÁHOZ, 139 ban nincsen megemlítve, sem térképén feltüntetve s részint ezért, részint pedig azért akarok vele e helyen is foglalkozni, mert az igen szépen bele- illik abba a ruptura-sorozatba, a melyet a Cserhát vonulatának ÉNy-i olda- lán találunk. E dyke iránya Patvarcznál ÉÉNYy-i s teljesen egy irányba esik az Ipóly jobb partján Szelesténynél már Dr. ScHaraxzixtól kijelölt és leírt dyke-al. Világos, hogya Patvarcz mellett feltárt andezittelér az Ipoly folyó allu- viuma alatt tovább ÉÉNYy-ra is folytatódik s Szelesténynél eze a nap- fényre jut. A patvarczi kőbányától DDK-i irányban egészen a fensík pereméig lehet követni, de itt azután a lősztakaró alatt elvesz. Marezaltól északra, ott, a hol a marczali patak északi irányából keletre tér, a lősztakaró alól kibukkanó homokos agyagban újolag föltaláljuk s e helyütt a patak szín- tájától egészen a hegygerinczig a dyke teljes szélességében 1—3 m. mély- ségig ki van bányászva. Innen tovább követtem a dyke-ot a Csörgő-patak és ilinyi patakon át az Iliny községtől délre eső 307 m. magas hegytetőre, a hol már régen fejtik is. Ez a pont ki van már tüntetve Dr. SCHAFARZIK FERExcz térképén is, de az igazi lelethelytől kissé északabbra. Valószínű, hogy innen tovább huzódik e dyke még keletebbre, Sipék irányába s való- szinűleg összefüggésben van a sipéki dyke-kal is, de ennek felkutatására már nem volt alkalmam. Patvarcznál — mint említettem — a dyke iránya ÉÉNy— DDK-i, de tovább, Marczal és Iliny felé iránya gyenge ív szerint hajlik, úgy hogy Marczal és Iliny között ÉNy—DK-ivé s Ilinytől délre majdnem Ny 1 Míg a Cserhát DK-i oldalán a dyke-ok az alföld peremével párhuza- mos rupturákat jeleznek, addig — a mint azt Dr. SCHAFARZIK FERENCZ fen- nebb említett nagybecsű munkájában és a hozzá mellékelt térképen igen szépen kimutatta — az ÉNy-i oldal andezittelérei radiális hasadékokon törtek fel, a melyek egy góczpontból, mint a kéz szétterjesztett ujjai terül- nek szét. Ő az ÉNy-i oldalon összesen 12 ilyen radiális törésvonalat mutat ki, a melyekbe a fennebb említett, mintegy 15 km. hosszú telér igen szépen beleillik és a sorozatot érdekesen kiegészíti. A dyke vastagsága megfelel a Cserhátból ismeretes dyke-ok leg- nagyobb részének, mert vastagsága ennek is alig haladja meg a 3—4 m.-t. Az ilinyi patak völgyében, a hol a víz az andezitdyke-ról kis vízesést képezve, 3—4 m. mélyre esik, elég szépen megfigyelhető a kőzetnek osz- lopos elválása is; az oszlopok a telér falára merőlegesen vízszintesen fek- szenek. A telért kitöltő andezit hasonló a Dr. SCHAFARZIK FERENcztől? leírt szelestyéni dyke kőzetéhez, de a tőlem végigjárt részen sokkal üdébb meg- AT ds mazo zHoük 0 140 D:t PÁLFY MÓR: UJABB ADATOK A CSERHÁT GEOLOGIÁJÁHOZ. tartású. A dyke egész hosszából gyűjtött példányok majd mindenike üde, feketeszínű, apró — helyenkint majdnem középporfiros kőzet, a melynek tömör alapanyagából makroszkóposon csak gyéren elszórt kisebb-nagyobb fénylő földpát lapocskák ismerhetők fel, míg a kőzet hólyagüregeit fehér kalczit tölti ki. Vékony csiszolatban, mikroszkop alatt vizsgálva a dyke különböző. részeiről vett kőzeteket, azok mindenike nagyrészben megegyezik egymás- sal és a szelestyéni kőzetnek Dr. SCHAFARZIK FERENCZ közölte kiképződésé- vel. Alapanyaga mindeniknek túlnyomó részt apró, léczalakú földpát-kris- tálykák, a melyek között izotrópbázist csak egy ilinyi kőzetben találtam nagyobb mennyiségben. Ebből a földpátos alapanyagból porfirosan vannak kiválva a poliszintétes, ritkán zónás strukturájú földpát-kristályok, a me- lyeknek nagy extinkcziója anorthitra vall, ellentétben az alapanyag lécz- alakú kristályaival, a melyek az oligoklászra jellemző elsötétedést mutat- nak. Mindkét földpát rendesen üde, az aprók egészen tiszták, míg a nagyok pornemű anyagtól és alapanyagrészecskéktől nem ritkán zavarosak. Szines elegyrészek közül piroxének, az alapanyagban elhintett mag- netit-kristályok és nigreszczit-foltok ismerhetők fel a csiszolatokban. A pi- roxének idiomorf kristályokban kiválva igen ritkák, egy-egy csiszolatban alig található 1—2 augit s még gyérebben hipersztén kristály, a melyek a porfirosan kivált földpátok nagyságát soha sem érik el; az alapanyag ellenben telve van már részben mállásnak indult zöldesbarna augit-mikro- litokkal. Ezek szerint tehát e dyke kőzete részben pilotaxites, részben hialo- pilites augitmikrolitos augit-hiperszténandezit. E vizsgálat eredménye jól megegyezik a szelestyéni dyke köőzetének mikroszkópos alkotásával, valamint az egész Cserhát andezitjeinek kikép- ződésével. Dr KOCSIS JÁNOS : ADATOK A BÜKK-HEGYSÉG GEOLOGIAI VISZONYAIHOZ. 141 ADATOK A BÜKK-HEGYSÉG Ó-HARMADKORI RÉTEGEINEK GEOLOGIAI ÉS PALEONTOLOGIAI VISZONYAIHOZ. Dr. Kocsis JÁnos-tól.F 1890-ben abban a kitüntető megbizatásban részesültem, hogy a királyi magyar Természettudományi Társulat a Bükk-hegység ó-harmadkori " képződményeinek tanulmányozásával bízott meg. A több éven át folytatott kutatások eredményének egy részét már e Közlöny XXI. kötetében cAdatok a kis-győri ó-harmadkori rétegek foraminifera faunájáhozv czímen közzé tettem. Miután azonban a sors időközben vidékre (Kaposvárra) vetett, a hol a tudományos munkálkodáshoz szükséges eszközök és idő hiányoztak, ez .értekezésem befejezése a mai napig késett. A bécsi általános felvételi (1 : 144,000) földtani térkép szerint a régibb harmadkori képződmények, az u. n. naummulitmeszek a Bükk-hegységnek csak a déli előhegységeire szorítkoznak s egy 165 kilométernyi DDNy— ÉÉEK-i keskeny s többször megszakított övet alkotnak, a melyben jól meg- különböztethető egy nyugati és egy keleti vonulat. A nyugati vonulat Egertől ÉK-re kezdődik s egészen Zsérczig terjed; a keleti s hosszabb vonulat ellenben Kácstól ÉÉK-re egészen Kis- Győrig nyúlik, a hol az ó-harmadkori képződményt a legszebben találjuk kifejlődve. Különösen gazdag termőhelye van a kövületeknek Kács mellett Tapolczafürdőn, a hol a sok kövület között egy igen jó megtartású Gryphaea Brongmarti, BRoNnNw, sp. példányt gyűjtöttem. A két vonulat között már nem borít oly nagy és összefüggő területet, hanem csak 3 kisebb elkülönült részletben tűnik elő. Ezek egyike a Noszvaj melletti előfordulás, a hol egyéb rossz megtartású kövület mellett szintén egy Gryphaea Brongmarti, BRONN sp.-t gyűjtöttem. A Bükk-hegység keleti s északi oldalán. az ó-harmadkort e térképen nem találjuk feltüntetve. Az irodalomban is csak HANTKEN Magyarország szénbányászata és széntelepeiv czímű munkájábantY a Sajó területének széntelepeit tárgyaló fejezetben tesz említést alsó-oligoczén orbitoida-mész- kövekről és foraminiferákban bővelkedő márgákról. — HANTKEN volt az, k Ezt, a még 1893-ban, a budapesti m. kir. Tudományegyetem (Geo-paleonto- logiai Intézetében készült értekezésemet átrevideálta és a Magyarhoni Földtani Tár- sulatnak 1900 május 2.-án tartott szakülésén bemutatta Dr. LŐRENTHEY IMRE. xx Prudniki HANTKEN MIKsA: A Magyar Korona országainak széntelepei és szénbányászata. 1878. 304. Il. ; : 142 Dr KOCSIS JÁNOS: a ki fölhívta figyelmemet a Bükk-hegység északi oldalán tőle először ész- lelt ó-harmadkori rétegekre s én 1884 óta több éven át megfordultam Mis- kolczon és Diósgyőrött, ahonnan nyaranta geologiai kirándulásokat tettem a Bükk-hegységnek északra eső vidékeire is. A gyűjtött mikrofaunának feldolgozása s behütóbb tanulmányozásával nyert új adatokat s a helyszínén tett. saját megfigyeléseim s kutatásaim eredményét főbb vonásokban a következőkben terjesztem elő. A szóban forgó régibb harmadkori rétegek a diósgyőri állami vas- és aczélgyár tulajdonában levő, É-on és ÉNy-on Parasznya s Varbó községek- től, Dc-en és DK-en a Szinva és Erenyő völgyétől határolt szénbánya-terü- leten fordulnak elő. Az egész képződmény felületi elterjedése aránylag csak kis területre szorítkozik, a mely ÉNy-on a (rálya, Ny-on a Kólyuk oldal s DDNy-on a Forrás völgye által van határolva s itt rétegei közvetetlenül a jura- meszekre feküsznek: ÉK-en és DK-en ellenben a fiatalabb s a lignittele- peket tartalmazó neogen-korú rétegcsoporttól van födve.£ ; Rétegei majd tömött, majd többé-kevésbbé homokos s márgás mész- kövek, hélylyel-közzel pedig agyagos márgákból állanak. E rétegek a bányatelkek közötti fő és mellékárkokban a, felszínre is bukkannak. A legszebb föltárást a Bikkes északi oldalán a Baross-aknától 520 m. távolságban lévő régi kőbányában találjuk, melyet még a 70-es. évek elején nyitottak. A föltárt rétegek vastagsága körülbelül 6 méterre tehető s DNy-ról ÉK-re dőlnek 9—13 fokkal. A széntelepeket tartalmazó neogén-korú üledékes rétegek Ny— K-re 4— 8 fokkal dőlnek. A kőbányában a következő rétegsorozat van föltárva alulról fölfelé : Világossárga szinű mészkő, Szilárd és réteges mészmárga, Földes márga. Nagyobb kövületek ezekben csak gyéren találhatók, többnyire csak kőmagvak, a melyek fogyatékos állapotuknál fogva biztosan meg nem hatá- rozhatók. A mészkő kivált sok korállt tartalmaz, a melyek azonban már nagyon elváltoztak. Meglehetősen gyakori a mészkőben és a mészmárgában egy kis Osírara, ezék a példányok azonban annyira összenőttek az anya- közettel, hogy törékeny fedelüket a legnagyobb óvatossággal sem szabadít- hatjuk ki. A sok iszapolásból csakis egy felső fedélke került ki, a mely nagyon közel áll a DESHAxES: cDescription des coguilles fossiles des envi- rons de Paris; cz. munkájának a LXIII. táblán 9. ábra alatt lerajzolt. Ostraea plhicata DEFR. var. b. alakjához. rt Ezen a területen a bécsi általános (1 : 144,000) földtani térképen lajtamész van jelölve, a melyre azonban az idevágó értekezésekben sehol sem találunk hivat- kozást. ADATOK A BÜKK-HEGYSÉG GEOLOGIAI VISZONYAIHOZ. 143 Az idáig gyűjtött kövületek közül csak egyetlen egy van, a mely fajra nézve is biztosan volt meghatározható s ez a felső-eoczénre oly nagyon jellemző Pecten Biarritzensis D" ARcn. Egy meglehetősen jó állapotban fenmaradt példányát, illetve annak egyik fedelét sikerült a mészmárgából kiszabadítanom; kisebb-nagyobb héjtöredéket pedig minden iszapolásban találunk, a melyeken nagyon szépen látható a héj diszítménye. A mállott és homokos mészkő, mészmárga és a földes márga iszapo- lási maradékaiban a következő mikrofaunát találtam : Foraminiferák : Miliolina 3 sp. 1. gy. Textularta carinata, DÖRB. Ügyes Bulimina elongata, DORB. és gy. ( sp. 18 Virgulina Schretbersianma Cziz. 1. gy. Lagena apiculata, Rmuss e. gy. VEMÉSÍÜE 1. s Nodosaria (Glandulina) laevigata, DORB. var. rotundata, BReuss e. gy. " Nodosarta spimicostata, D"ORB. Neo ( efr. Beyrichi, NYuG. ím ( 4 sp. (töredékek) gy. Gristellaria Wetherellii, Jones sp. (—fra- garia (rümb.) 1. gy. ( gladius, PHIL. 1. gy. ( arcuato-striata, HANTK. 1. gy. ( depauperata, REuss. T € princeps, REuss gy. ( cultrata, Mownrr. sp. gy. c hmbosa, REuss e. gy. ( sp. ind. E. Polymorphina subcylindrica, HANTK. e. gy. ( ZS gy. Uvigerina pygmaea, D ORB. i. gy. ( efr. multistriata, HANTK. e. gy. (( sp. T. Globigerina guadriloba, REuss Tr: Discorbina sp. 1 Truncatulina, lobatula, WALnx. et J. UO ( vartabilis, D ORB. gy. 144 Dr: KOCSIS JÁNOS: Truncatulina Haidingert, DORB. (— pro- pingua,) Rss. 1. gy. ( 2ISDE gy. Heterolepa Dutemplet, D OR. sp. 1. gy. Anomalina. ariminensis, DORB. 1. gy. ( aspera nov. sp. 1 Gypsina globulus, REuss. sp. TAG Pulvinulina Haidingeri, DORB. INGE ( umbonata, REuss dys ( Haueriü, DORe. sp. (budensis, HANTK.) gy. ( pyugmaea, HANTK. ZGÁN is Rotalia Soldamt, D ORE. gy. ( ZÁS § T; Nomomina communis, D ORB: gy. ( sp. gy. Polystomella, cfr. latidorsata, Russ e. gy. Nummulites intermedia, D ARcn. 19 c Fichtelt, Mrcn. 150 ( Tournouert, DE.LA HARPE Üy ( Boucheri, DE La HARPE JÉga E Bryozoák : Cellaria sp. TÖL ta Ostrakodák : Cytherella compressa, MÜNsT. 1.1gy. Bairdea arcuata, RoEm. gy. c propingua, nov sp. HV c subdeltoidea JoNEs 1125 üytheridea perforata, RoEm. 15.Gy Cythere plicata, Münsr. gy. I SZÁSÍJE 18 Ezeken kívül előfordulnak még az iszapolási maradékban echinus- táblácskák s tüskék, Asterias-táblácskák, az Ostraea sp.-nek és a Pecten biarritzensis-nek számos héjtöredéke, apró fogak s lhithothamnium. Az elősorolt szerves zárványok egy része, nevezetesen a bryozoák (a melyek különben csak nagyon alárendelten fordulnak elő) és az ostra- kodák, rétegeink geologiai korának meghatározásánál alig vehetők figye- lembe s a szorosabb értelemben vett foraminiferák is keveset bizonyítanak, de a nummulitok már fontos vezérkövületek s rétegeink jellemzésére nagy mennyiségben való előfordulásuknál fogva is igen alkalmasak. ADATOK A BÜKK-HEGYSÉG GEOLOGIAI VISZONYAIHOZ. 145 A nummulitok közül kiválóan fontosak a Nummaulites Fichteli, Micu. c intermedia, D ARcH. A Nummulites Fichteli úgy alakjára, mint szerkezetére nézve meg- egyezik a típusos alakokkal s valamennyinek a felületén feltünően szépen láthatni a reczésséget. Társuló alakja a Nummulites intermedia, csak alá- rendelten lép fel. Ezen reczés nummulitok társaságában előforduló vona- lozott nummulitok közül kiemelendő a Nummulites Tournoueri, DE LA HARPE, a mely faj nagy mennyiségben fordul elő s teljesen megegyezik a typusos biarritzi példányokkal. A kőbányában a nummulitok szabadon is találhatók, másutt azonban a tömör mészkövekhez vannak nőve, de meghatározásuk utóbbi esetben is lehetséges, mert a mészkövek felületén előforduló hossz- és harántmetsze- tek s a kőzetből készült finom csiszolatok megvizsgálása után meggyőződ- hetünk arról, hogy ezekben a Nummulites Fichteli alakjai szerepelnek leggyakrabban. A mészkő és mészmárgában a nummulitokon kívül egyéb foramini- ferák, ostrakodák s lithothamnium is lényeges részt vesznek, melyeknek számtalan metszetét a vékony csiszolatokban szépen látni. A típusos nummulitmészkövek közé helylyel-közzel olyan mészkő- padok települnek, a melyeknek anyaga csupa miliolideákból áll, úgy, hogy a vékony csiszolatokon ezeknek minden irányú átmetszetét sűrűn egymás mellett észlelhetjük s a kőzetnek friss törés-lapján e porczellánnemű héjjú foraminiferákat kézi nagyítóval is szépen látni. Az előadottak alapján tehát kétséget nem szenved, miszerint réte- geink tengeri képződésűek s hogy e mészkőcsoport felső-eoczén-korú s teljesen megfelel a reczés nummulitok horizontjának. Míg tehát a Bükk- hegység déli oldalán, nevezetesen Kis-(Gryórött az ó-harmadkori képződ- ményeknek 3 egymástól paleontologiailag jól megkülönböztethető színtáját mutattam ki, u. m. a vonalozott nummulitok felső-, a vonalozott nummu- litok alsó-, és a reczés nummulitok rétegcsoportját;Y addig a hegység északi oldalán, jelesül Diósgyór és Parasznya környékén csakis a reczés nummulitok horizontját találjuk jól kifejlődve. Végül legyen megengedve még röviden szólani az eoczén-mészkövek- nek azon új előfordulásáról, a melyekre 1885-ben a Szinva patak jobb partján, közvetetlenül Diósgyór mellett, egy ottani kvarcz-homokbányában bukkantam. Ebben a bányában a kvarcz-homok felett kékesszürke agyag, erre mészkő s azután ismét agyag következik. A mészkő fekvőjét képező agyagrétegben barnaszén-erek és fészkek mutatkoznak. kX Kocsis JÁvos: Adatok a kisgyőri ó-harmadkori rétegek foraminifera fauná- jához. Földtani Közlöny. XXI. 1891. 146 Dr: KOVÁCS JÁNOS: ADATOK A BÜKK-HEGYSÉG GEOLOGIAI VISZONYAIHOZ. A mészkő igen gazdag szerves zárványokban s összetételében kiválóan lithothamnium s foraminiferák, alárendelten bryozoák vesznek részt, a " nummulitok csak gyéren fordulnak elő s a vékony csiszolatokon ritkán akadunk egy-egy átmetszetre s ezek inkább a Nummulites Boucheri, DE. LA HARPE kis alakjaira emlékeztetnek. A lithothamnium a kőzet friss törés- lapján fehér pettyeket képez, a vékony csiszolatokon pedig parányi sza- bálytalan pehelyalakban tűnik fel és sötét színe által elüt a kőzet többi részétől. Nagyobb nagyítás alatt igen szépen láthatjuk a lithothamniu- mokra jellemző ívalakú sorokban elhelyezett sejteket. Ebből a lithothamnium-mészkőből készült vékony csiszolatok egyiké- ben a lithothammiumon kívül még a következő szerves zárványokat hatá- roztam meg : Clavulina Szabói, HANTKEN Plecamium 53 sp. Truncatulina ? sp. Rotalia 2 sp. Gypsina globulus REuss sp. és Bryozoák átmetszeteit. A diósgyőri m. kir. vas- és aczélgyár igazgatósága szénkutatások czéljából a mediterrán-szénbányák területén Parasznya község mellett 1892-ben próbafúratásokat rendelt el s egyik helyen 220 méternyire fúr- tak le, a mely fúrás alkalmával kitünt, hogy itt a mediterrán-rétegek alatt közvetetlenül a kisczelli tályag következik, a mely tetemes vastagságú lehet, mivel a 40. métertől kezdve még az utolsó, 220. méterből 18 a fúró- kanál kisczelli tályagot hozott fel. A kisczelli tályagnak a Bükk-hegység északi előfordulásáról eddig nem volt tudomásunk s nekem sikerült a fúró- próbák átvizsgálása alapján itt is kimutatni. 5 g A e TREITZ PETER: A TALAJNEMEK OSZTALYOZASA. 147 A TALAJNEMEK OSZTÁLYOZÁSA. TREITZ PÉTER-től.F A talajosztályozásnak az a czélja, hogy különböző talajokat szárma- zásuk, összetételük és tulajdonságuk szerint csoportosítsa, a hasonlókat hasonlókhoz sorozza, a különbözőket egymástól elválaszsza. e A talajosztályozást legelőször a gazda kezdte, természetesen a talaj azon tulajdonságai szerint, a melyek hozzá legközelébb állottak, névezete- sen a talaj külső formája, és hogy úgy mondjam, a látható termőképes- ség szerint a mint egyes növények, kultura és vadnövények tenyésztésére alkalmas volt, vagy nem: sorozták a talajokat külön-külön osztályokba. Erre az osztályozásra természetesen a klima is rendkívüli befolyással volt. Ez az osztályozás csak kis határok között volt némileg kielégítő ered- ménynyel alkalmazható. Pl. egyes, egytagban álló uradalmakon, egyes községek határában stb. Midőn LIEBIEG a műtrágyázás alapelveit felállította, az összes gazda- sági kémikusok nagy buzgalommal fogtak a talaj elemzéséhez. Az elemzé- sek első eredménye új osztályozás lett. A kémikusok, tekintet nélkül a már meglévőre, az osztályozást saját szempontjukból kiindulva új alapra he- lyezték és pedig nagyobbrészt a talajalkatrészek arányára ; majd az agyag-, majd a humusztartalom szerint, majd az egyes tápanyagok iránt kifejtett abszorbeáló képesség szerint sorozták osztályba. Újabban azután, hogy a geologiai kutatás az üde kőzetek után a mál- lott kőzetekből álló rétegekre is kiterjedt; különösen, hogy a sík és hal- mos vidékeket borító mállott kőzetek is tüzetes vizsgálat alá kerültek, a geologus is kezdett talajokkal részletesen foglalkozni. Ennek a természetes következménye az lőn, hogy ő is névekkel jelölte az általa hasonlónak vélt talajokat. S végre egész új talajosztályozást készített, a mely az ő szempontjából csoportosítja a talajokat. Így a származásuk és koruk szerint, de az osztályozásnál vajmi csekély tekintettel volt a már meglévő osztályozásokra, azokból alig használt fel valamit. A modern gazda, a kit is első sorban a praktikus gazda, azután a kémikus és végre a geologus tanít egymásután talajismeretre, ezen kü- lönféle szempontból készített beosztások után olyan sok tudománynyal megrakodva lép ki az életbe, hogy kint még a homokot az agyagtól sem X Előadta az 1900 május hó 2.-án tartott szakülésen. 148 TREITZ PÉTER : tudja megkülönböztetni, s újra a gazdától kénytelen empirikus módon, tapintás, látás után megtanulni a talajokat egymástól megkülönböztetni. De még tovább megyek, a kémikusok és geologusok sem értik meg egymást, ha talajról van közöttük szó. A hiba ott van, hogy egy és ugyanazon névvel a gazda, kémikus és geologus más és más fogalmat jelöl. Ha azt olvassuk pl., hogy agyag: még nem tudjuk, hogy fekete-e, vörös-e, szürke-e, vasas-e, homokos-e, meszes-e, még azt sem tudjuk róla, hogy agyagos rész van-e sok benne, hogy homokot tartalmaz-e vagy csak kvarcz-port, kvarcz-lisztet, hogy termékeny-e vagy terméketlen ? Csak azt az egy tulajdonságát tudjuk, hogy kötött és nehéz azt munkálni; még a szorosan vett geologiai meghatározás sem lendít a dolgon sokat, mert pl. pontusi agyag van mindenféle színü, összetételű és tulajdonságú. Továbbá a mészkő, a dolomit, a bazalt, a trachit, a diorit, a kristályos palák, a kis- czelli tályag máladéka, — termőótalaja, mind termő vörös, vasas agyag— azo- kat a szobában egymástól, egyszerűbb vizsgálatok alapján nem tudjuk meg- különböztetni. Bámulatos ez a fogalomzavar a németek között. Ha kezünkbe ve- szünk néhány rBodenkundes-t, tehát talajismeretnek keresztelt könyvet, csodálkozni fogunk, hogy az mi mindent tárgyal. Az egyik tulajdonképen kőzettan, a másik ásványtan, a harmadik kémia; tulajdonképeni talaj- ismeret, a mely a termőtalajjal foglalkoznék, csak kevés van közöttük. Ez a fogalomzavar a német irodalomból, a hazai szakirodalomba, is átment. : Régen foglalkozom már azzal az eszmével, hogy a hazai talajokat oly rendszerbe foglaljam, illetve oly névvel jelöljem, a melynek alapján a megjelölt talaj minőségére és tulajdonságaira neve után következtethetünk. Mióta alkalmam nyilt hegyi talajokkal, úgynevezett helytálló tala- jokkal helyszínén és laboratoriumokban is foglalkozhatni, a fogalmak mindinkább tisztulni kezdettek. Ma már merem reményleni, hogy az alább írt rendszer, illetve osztályozás, (a melyet azonban korántsem tekintek tökéletesnek, azt csak alapul kivánom nyujtani a szakszerű tudományos talajosztályozás kiépítésére) nagyban hozzá fog ahhoz járulni, hogy a gazda, a kémikus és a geologus talajismereti kérdések fejtegetése közben egymást megértse. A fogalomzavar főoka abban rejlik, hogy a talajt tárgyaló munkában a két alapfogalmat, nevezetesen : a talajt mint kőzetet és a termő talajt nem különböztették meg szigorúan egymástól. A két fogalom között körülbelül olyan viszony van, mint a minőt a mag és az élő növény között találunk. A mag a holt, az élettelen test, a mely azonban kellő viszonyok közé kerülve, élő lénynyé válik. Az önma- gában rejlő erő, vagy életenergia alapján kifejlődik, más és másféle testté alakul. A TALAJNEMEK OSZTÁLYOZÁSA. 149 A kőzet, a mely egy felső takaró alatt van, ugyanilyen holt, élet- telen test: élettelennek kell tekintenünk, mert alakulása és változása a szerves élettel összehasonlítva oly végtelen lassú, hogy azt semmisnek ve- hetjük. A mint ez a kőzet oly viszonyok közé kerül, a melyek fejlődésének megfelelők, az változni, módosulni és lélegzeni, szóval élni kezd és termő talajjá válik. Minden kőzet, a gránittól mint legszilárdabbtól kezdve a leglazább meszes homokrétegig, alá van ezen törvénynek vetve. A mint az a légkör behatásának megnyílik, élet telepszik meg rajta, el kezd lélegzeni, maga is változó, fejlődő, szóval élő anyaggá válik, a mely főként a fejlődést kisérő viszonyok és a magában rejlő tulajdonságok, azután az alkatrészek szerint más és más összetételű és tulajdonságú termő talajjá lesz. A kőzet csak annyiban hat a belőle kifejlődött talajra, hogy az egyik kőzetből las- sabban, a másik, lazább kőzetből gyorsabban válik élő, illetve termő talaj. A képződő termő talaj tulajdonságait és részben összetételét sokkal na- gyobb mértékben befolyásolják a képződés körül fenforgó viszonyok. és tényezők, mint az anyakőzet, melyből képződött. A kőzet a belőle képző- dött talajnak csak termékenységét határozza meg, a benne előforduló, növényi tápanyagul szolgáló alkotó részek alapján. A gránit, trachit, mészkő és márga, ha nedves helyen alakulnak termő talajiá, fekete agyag termő talajt fognak adni. Ha ez a fekete talaj viszont száraz környezetbe kerül, a fejlődés és alakulás más irányt vesz, 8 a vég- eredmény mindannyinál, bármi volt légyen a kiinduló anyag, újra hasonló vörös, vasas agyag lesz. Ez a vörös, vasas termő talaj újra feketévé válha- tik, ha kifejlődésének körülményei megváltoznak. A különböző kőzetekből származó fekete vagy vörös talajt egymástól egyes alkatrészeinek csak nagyon részletes kémiai vizsgálata, vagy mikroszkópiai megfigyelése alapján volnánk képesek megkülönböztetni. A talajról egyszerű rátekintés alapján soha sem lehet az eredeti kőzetre : következtetni, hanem csakis azon viszo- nyok és körülményekre, a melyek között a kőzet termő talajjá lett. Nézzük most már közelebbről, mi különbség van a talaj mint kőzet és a termő talaj között. 1. A főkülönbség abban rejlik, hogy míg a termő talaj 2—209/o szer- ves anyagot s ebben nitrogén-vegyületeket tartalmaz, a kőzetben ilyet nem találunk. De ez a szerves anyag éppen az élő része, mozgató szervezete a talajnak, szerves anyag nélkül a talajkultura-növényt nem terem, bármennyi műtrágyát és bárminő ásványi tápanyagot ií5 adunk a talajnak. Ha a szer— ves anyagot kivesszük a termő talajból, az megszünt élni. — A termő talaj szerves anyagát humusznak nevezzük. A kémikusok megvizsgálták s pon- tosan tanulmányozták a termő talajnak ezt a fontos részét; szerkeztettek egy pár új képletet, megtalálták a : humin, az ulmiunsavat, a krénsavat, az apokrénsavat, de mást nem tudtak belőle kimagyarázni. Az újabb időben 150 TREITZ PÉTER : azonban, mióta a mikroszkóp segélyével a legparányibb élő lényeket is képesek vagyunk nemcsak meglátni, hanem azoknak életfázisait tanulmá- nyozni is, bámulva láttuk, hogy a humusz, a melyet eddig könnyen bomló változékony szerves vegyületnek képzeltünk, tulajdonképen mint valami méhkas, millió és millió parányi élő lényt rejt magában. Épen ezen sokféle alakú és életműködésű lények okozzák a humusz könnyen bomló és válto- zékony voltát. A bomlás és változás rögtön megszűnik, mihelyt ezeket az élő lényeket akár méreggel, akár tűzzel, akár vízzel, illetve gőzzel megöl- jük. Ha a parányi lényeket csak elkábítjuk, a változás addig fog szünetelni, a míg a kis lények kábultsága tart ; a mint ezek újra magukhoz térnek, a humusz változékonysága ismét elő áll. Ez a sokféle apró élő lény tulajdon- képen a termő talaj képzője, ezek életműködésének eredménye az a különb- ség, a mely a talaj mint kőzet és termő talaj között van. 2. A kőzetek elmállása folytán keletkező talajt rendesen a csapadék vizek a hegyek lejtőiről lemossák, s alkalmas, mélyebben fekvő helyeken vékonyabb vagy vastagabb rétegekben fölhalmozzák. A lerakodás után a humusz, illetve a képződött talajjal kevert szerves anyagok tovább oxidálód- nak. A mélyebben fekvő rétegekhez a légkör oxigénje már nem jut le, itt a szer- ves anyagok az oxidáláshoz szükséges oxigént a talaj vasvegyületeitől veszik, azt desoxidálják, azt oxidulvegyületté változtatják. Mire az összes szerves vegyület elégett, a vasvegyületek nagyrészt mind desoxidálódtak. De a talajban lévő szerves anyagokon kívül, nagyban elősegíti a desoxidálást a csapadékvizekben lévő humuszos sók oldata is, a melyeket ezek a felső részen való átszivárgás alkalmával oldottak ki és az alsó rétegekben raktá- roztak. A mélyebb rétegekbe került talaj ily módon kémiai változást szen- vedve, a fedő földrétegek nyomása következtében összeülepedik ; kőzetté válik. Az ilyen talajok mind világosszürke, kékes színüek, a bennök előfor- duló vasvegyületek oxidulsók. Ha azonban a régi termő talaj nem vizi hordalék által temettetik el, hanem azt hulló porból keletkezett vastag rétegek fedik be, ezeken csak kevés, csapadékból származó nedvesség szivá- rog át, a mely nedvesség még sok oxigént is visz le magával; akkor itt az eredeti talajban lévő szerves anyagok elégnek a nélkül, hogy a talaj vasve- gyületeit desoxidálnák. Az ilyen körülmények között képződött kőzetek sárga vagy vöröses színüek ; s ha felszínre kerülnek, nagyon hamar válnak pH TSB ek termelésére alkalmas talajjá. . A kőzetek mállásakor az egyes ásványok a légköri tényezők és az sllásoddú növények behatása folytán elváltoznak. Színöket, fényüket vesztik, s végre mint a hogy a közönséges használatban mondják, földdé vál- nak. A változás főként abban nyilvánul, hogy a kőzet-alkotó ásványok, nevezetesen a földpátok, vizet vesznek fel, víztartalmú szilikátokká lesznek. A termő talaj agyagos része mindig víztartalmú vegyületekből van össze- téve, mig a kőzetet alkotó ásványok kötött vizet nem tartalmaznak. De A TALAJNEMEK OSZTÁLYOZÁSA. 151 nemcsak a kristályos kőzeteket alkotó ásványok nem tartalmaznak vizet, hanem a törmelékes kőzetek, mint az agyagpalák, egyes márgák és homok- kövek ásványaiban sincs kötött víz. Minél lazább valamely törmelékes kőzet, minél finomabb szemcsékből van összetéve és közelebb fekszik a felszínhez: annál könnyebben veszik fel alkotó ásványai a vizet, annál hamarább mállanak azok el. Ha az egyes ásványok vizet vettek fel, a ben- nök foglalt növényi tápanyagot képező vegyületek könnyen oldhatókká válnak. b A törmelékes kőzetek keletkezésök óta már egyszer vagy többször átmentek a mállás folyamatán. A kőzetek felszínén fekvő vékonyabb vagy vastagabb réteg elmállott kőzet s ha szerves anyagokat tartalmaz, termő talaj. Ezt a csapadékvizek a hegy lejtőiről a völgybe mossák. Ha a völgy feneke elég széles, itt meg is marad, más esetben a víz által tovavitetik, míg egy alkalmas helyen le nem rakodik. Itt, mint már fenebb, említve volt, más, utána következő rétegek befedik. A termő talaj ilyen felső takaró alatt visszafejlődik, szine elhalványodik s újra kőzet lesz belőle. A vasvegyülete- ken kívül még a talaj agyagos része, a mely nagyrészt víztartalmú kova- savas aluminium és magnéziumból áll, szinte vegyi változást szenved, nevezetesen víztartalmának nagy részét elveszti. Ez által a benne foglalt növényi tápanyagok, mint a káli, a foszforsav, esetenként a mész és mag- nézia oldhatósága nagyban csökken. Idővel a kovasavas vegyületek mind- inkább felismerhető szöveti változást 15 szenvednek, t. i. kristályos szöve- tűekké lesznek. A termő talajból ily módon újra kőzet formálódik ; a köze- tek ezen csoportját törmelékes kőztnek nevezzük. A törmelékes kőzeteknek, hogy termő talajjá váljanak, csak úgy el kell mállaniok mint a kristályos kőzeteknek. A mint a felszínre kerülnek, a légkörből apró kis lények magvai hullanak rá, a melyek itt kifejlődnek. Hajátságos berendezéseik alapján képesek nitrogénszükségletüket, — mi- után ily vegyületeket a felszínre került kőzetben nem találnak — a légkör nitrogénjéből fedezni. A vas, a mely a mélyebb rétegekben desoxidálódott, ugyancsak ilyen kis növénykék közbenjárásával oxiddá változik. A kova- savas vegyületek kristályos alakjukat vesztik, vizet vesznek fel s agyagos rész lesz belőlök, a melyeknek növényi tápanyagúl szolgáló vegyületeik gyenge savakban oldhatók. Mindezen változásokat főként apró kis moszatok, gombák és bakté- riumok okozzák. Ha egy világos színü vasoxidulos nyers talajt levegőnek teszszük ki, az hamarosan zöldes színárnyalatot kap. A. termő talajok ezen állapotát a gazdák szántás után beéredésnek nevezik. Ez a zöld bevonat mikroszkóp alatt vizsgálva növény kolóniáknak mutatkozik, a mely parányi növénykék az élet, a tenyészet pionirjai. Ők kezdik meg a kőzet termő talajjá való alakítását, a mennyiben a termő talaj nitrogénkészleté- nek vetik meg alapját. 152 TREITZ PÉTER : Ha nyers va" oxidulos földet szűrt levegő behatásának teszszük ki és reá csak szűrt, csiramentes, desztillált vizet bocsátunk, annak nitrogéntar- talma nem fog növekedni, abból termő talaj sohasem lesz. Kulturanövények csak azután képesek nyers földben tenyészni, ha abban előzőleg elég nitrogén- tartalmú szerves vegyület raktároztatott az apró kis növénykék által. De az első szerves anyagkészlet felhalmozásával korántsem szünt meg még az ő feladatuk. Némely nagy növényről, fákról tudjuk, hogy azok csak alsóbb- rendű növények közvetítésével képesek a termő talajból a tápanyagokat fel- venni. Ezen magasabb fejlődöttségű növények gyökérszálain gombák telep- szenek meg, a melyek a talajból felvett tápanyagokat az anyanövénynek közvetítik. Ilyen irányú közvetítést végeznek az összes a felszínen és a ta- lajban élő baktériumok, gombák, algák és moszatok. Felveszik a növényi tápanyagokat, a légkörből, a talajból egyaránt, azokat átalakítva újra visszaadják a talajnak, illetve a növényeknek, a melyek ezen átalakított vegyületeket most már értékesíteni tudják. Eddig csak nitrogénvegyületeket átalakító baktériumok ismeretesek, mint: az ammoniák baktériumok, a. salétromsavképző baktériumok. De nemsokára, ha az előjelek nem csalnak, hallani fogjuk, hogy a foszforsavat is egy baktérium-fajta közvetíti a talaj- ból a növénynek. Összefoglalva az elmondottakat azt látjuk, hogy : I. A talajban mint kőzetben : 1. Szerves vegyület, illetve humusz nincs, ebből kifolyólag nitrogén- vegyületek is hiányzanak belőle. 2. Az agyagos részben lévő kovasavas vegyületek többé-kevésbbé kristályosak, kötött vizet épen nem vagy csak keveset tartalmaznak. Zeo- litszerű vegyület, mely a termő talajnak a növényi életre alapvető fontos- ságú tulajdonságait okozza, nincs benne. 3. A vas, eltekintve kivételes esetektől, oxidulvegyek alakjában van jelen. 4. A talajnak mint kőzetnek szövete mindig tömött, ülepedett, össze- függő ; sohasem morzsás. II. A termő talaj ellenben : 1. 1—209/9 humuszt tartalmaz, melyben mindig van több-kevesebb egyszerű nitrogénvegyület. Minél több nitrogénvegyületet tartalmaz a humusz, annál termékenyebb lesz az illető talaj. 2. Az agyagos részben lévő kovasavas vegyületek kötött vizet tartal- maznak, összetételük zeolitszerű.? 3. A talaj vastartalmának főrésze oxid, nem pedig oxidul. 4. A termő talajnak szövete morzsás, laza; a mely állapot első sor- ban a növénygyökerek feszítő, lazító hatásából, másodsorban a talaj fel- k Az agyagos részben lévő sók gyenge lúgok és savakban könnyen oldhatók. A TALAJNEMEK OSZTÁLYOZÁSA. 153 színéhez közel élő állatok munkájából, és végre a talajmívelésnél végzett lazításból magyarázható. : A felsorolt különbségek, a melyek a két talaj kémiai összetételében nyilvánulnak, rendkívül befolyást gyakorolnak a két fajta talaj fizikai tulajdonságaira és azoknak víz, levegő, hő iránti magatartásukra. A talaj mint kőzet rendkívül sok és különféle alkatrészből állhat, ezzel ellentétben a normális termő talaj mindig csak a következő öt alkat- részből áll : 1. Talajváz. 2. Az úgynevezett leiszapolható rész, vagy agyagosrész. 3. A humusz, azaz a termő talaj szerves alkatrésze. 4. A szénsavas mész. 5. A vas. j Hazánkban eddig, német minta nyomán, úgy a termő talajokat, mint a nyers földeket csakis szemcse-nagyság szerinti összetételök alapján osztályoztuk ; t. i. a szerint, hogy mennyi kavics, homok vagy leiszapol- ható rész volt bennök, neveztük el: kavicsos-agyag vagy- homoknak ; homokos-agyag- vagy agyagos-homok- vagy homoknak stb. A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy ez az osztályozás nem ele- gendő, a mennyiben az iszapolási eredményekből, bárminő részletességgel végezzük is azt, nem következtethetünk még a talajnak sem fizikai, sem kémiai tulajdonságaira, sem pedig annak termékenységére. A talaj visel- kedése nevezetesen nem a talajt alkotó szemcsék nagyságától függ, hanem azt sokkal inkább befolyásolják a legfinomabb részhez kevert szénsavas mész és vas. Így pl. ha két homoktalajt összehasonlítunk, a melyeknek mindegyike csak 159/9 leiszapolható részt tartalmaz, azokat az iszapolás eredményei után : futó homoknak kellene neveznünk. Azonban a tapaszta- lat azt mutatja, hogy az a homok, a melyben a leiszapolható rész vas- vegyületeket tartalmaz és belőle szénsavas mész hiányzik, már nem mozog többé, a szél ebből nem fujhat buczkákat. Míg ellenben, ha legfinomabb része sok szénsavas meszet tartalmaz, az tipusos futó homok jellegét fogja mutatni, könnyen mozog s kis szél is magas buczkákat képes belőle fel- tornyosítani. A mész és a vas határozza meg a termő talajban jelenlévő humusz minőségét és összetételét is. Az összeállított csoportosítással arra törekedtem, hogy a névvel, a melylyel egy csoportot, a csoportban az egyedet megjelöljük, annak a talaj- nak egyszersmind gazdasági szempontból legfőbb tulajdonságait is jelez- zük, hogy a név alapján már tájékozhassuk magunkat az illető talaj össze- tétele, minősége és termékenysége felől is. A termő és nyers talajok csoportosításához a régi, a gyakorlat által szentesített beosztást vettem alapul. A beosztás alapja a talajt alkotó szem- Földtani Közlöny. XXX. köt. 1900. 11 154 TREITZ PÉTER : csék nagysága, a kavics, a homok és az agyagos rész aránya. Így pl. ha több homokos rész van benne, homokos vagy homoktalajnak, ha több agyagos rész van benne, agyagos vagy agyagtalajnak mondjuk. Ezen cso- portosítást kibővítettem még azzal, hogy a többi talajalkotót, a szénsavas meszet, a vasat és a termő talajoknál a humuszt is figyelembe vettem, úgy hogy a homok és agyag keveredésének aránya szerint származó főcso- portokat, mész- és vastartalom (humusztartalom) aránya szerint alcso- portokra osztottam. A talajt mint kőzetet, vvagy mint általában mondani szokták a nyers földet különválasztom a termő talajtól, egyes fajait oly módon kivánom nevekkel jelölni, hogy a név után rögtön tudhassuk: termő talajjal vagy nyers földdel van-e dolgunk ? Mielőtt azonban az osztályozás ismertetésére térnék át, azon hatáso- kat kivánom külön-külön ismertetni, a melyeket az egyes talajalkotó ele- mek a talajok természetére és tulajdonságaira gyakorolnak. Ezzel okada- tolni kivánom azt, hogy mily nagy és égető szükség volt a régi hiányos osztályozásnak kibővítésére. x 1. A talajváz. Ha egy talajt nagyító üveg alatt nézünk meg, azt fogjuk látni, hogy az különböző nagyságú szemcsék halmaza. Azt a részét a talajnak, a mely 0-25—0-50 mm. átmérőjű lyukakkal ellátott szitán nem megy át, nevezzük talajváznak. A talajváz gyűjtő név alá tarto- zik: a kavics és kőtörmelék, a murva, a dara és a homok. A kavics és kő- törmelék anyaga nem folyik be a talaj főbb tulajdonságaira ; a darának, murvának és homoknak csak kevéssel több a hatása. A talajváz csoport- jába tartozó összes alkatrészek csak fizikailag hatnak a talajra. Minél apróbb szemcsékből áll a talajváz, annál nagyobb mennyiség szükséges ahhoz, hogy az a talajra lazító hatást gyakoroljon, viszont minél durvább szemcséjű az, annál kevesebb. Így pl. homoktartalom csak 709/9-on felül szabályozza függetlenül a többi alkatrészektől, nevezetesen a mész- és vas- tartalomtól, a talajnak víz iránt való magatartását. 9. A leiszapolható rész. Leiszapolható résznek nevezzük a talaj azon alkatrészeit, a melyek 0-25—0-1 mm. átmérőjű lyukakkal ellátott szitán áthullottak ; ennek a csoportnak legdurvább szemcséjű része a por ; fino- mabb az iszap; mind a kettő leginkább kvarczlisztből áll, de van benne több-kevesebb földpát-liszt és más ásványliszt is, legfinomabb szemcséjű az agyagos rész. Az agyagos rész az eddigi vizsgálatok szerint alapjában véve aluminium-szilikát, ehhez humuszsavas vegyületek, vas vagy szénsavas mész, néha más sók is vannak hozzá keveredve. Ezek az aluminium- szilikátokhoz hozzá keveredett anyagok határozzák egyenesen meg a talaj minőségét, tulajdonságát és a természetét. 3. A humusz. A termő talaj szerves részét humusz névvel jelöljük. , lna A A TALAJNEMEK OSZTÁLYOZÁSA. 1aa) Azon ponttól kezdve, a midőn a nyers talaj vagy közet a légkörrel érint- kezésbe jut és a felszínén parányi kis növénykék spórái telepszenek meg, kezdődik a talaj humuszának a képződése. A talaj-alkatrészek kémiai összetétele és a humusz képződéséekor fenforgó viszonyok irányítják előbb az elsőbbrendű, később a magasabbrendű növények tenyészetét és ezzel kapcsolatban a humusz felszaporodását. A normális termő talajban kétféle minőségű humuszt találunk : a) Nagyobb darab megbarnult vagy elszenesedett növényi részeket, a melyeken még a növényi származás jól kivehető. A humusznak ez a része a 02—0"5 átmérőjű lyukakkal ellátott szitánfelmarad és a talajvázhoz szá- mitódik. b) A második faja a humusznak olyan erősen elbomlott, hogy azon a növényi származás már nem vehető ki, hanem az mint egy sötétszínü folyadék teljesen átitatja a termő talajt. Ezt a részét a humusznak a fizikai elemzés közben az agyagos részszel együtt kapjuk meg. Ezt a nagy- mérvű bomlást nemcsak a baktériumok idézik elő, hanem főként a földi giliszták hatásának kell tulajdonítanunk. A giliszták félig humifikált nö- vényi részekkel táplálkoznak, a melyek bélcsatornájukon áthaladva telje- sen amorf anyaggá változnak. A mint már most a talaj meszes vagy vasas, ez a része a humusznak más és más összetételt és tulajdonságokat mutat. A meszes talajban humuszsavas mész képződik, a mely vegyület vízben nem oldható. A vasas, mészmentes talajban ellenben humüuszsavas vas- ammon van, a mely vegyület vízben és lúgokban oldható. Ez a teljesen elbomlott humusz több nitrogént tartalmaz, mint az, a melyen még a nö- vényi szervezet kivehető. Nem minden humuszos talaj termékeny, csakis az, a melyben a humusz sok nitrogént tartalmaz. Normális talajban a humusz nem szaporodhatik nagyon fel, mert itt a képződéssel az oxidálás lépést tart. Humusz csakis ott szaporodhatik nagyon fel, a hol az oxidálás egy vagy más okból hiányos, pl. magas hegyeken, a hol az évi hőmérsék olyan alacsony, hogy míg az egyrészt a növényzet éle- tére nincs káros befolyással, addig a bomlást előidéző baktériumok tenyé- szetét nagyon megnehezíti. Az ilyen hatástalan humuszt vad humusznak nevezzük. Vízállásos helyeken a sok víz a növények életét nem hátráltatja, de a baktériumok tenyészetét gátolja ; ezen kívül a vízben idővel olyan vegyü- letek szaporodnak el, a melyek a baktériumok életére mérgező hatással vannak. Ha ez bekövetkezik, a vizbe kerülő növényi részek nem bomlanak többé el, hanem lassan elszenesednek s ekkor létrejő a tőzeg. Tözeges és vad humuszos területek képződése tehát abnormális viszonyok között tör- ténik, azok normális talajok tárgyalásakor nem jöhetnek tekintetbe. 4. A szénsavas mész. A talajban a szénsavas mész mint: kőtörme- lék, homok és por, vagy mint az agyagos rész alkatrésze fordulhat elő. 11" 156 TREITZ PÉTER : A mészkő-törmelék, a mészkő-homok nincs nagyobb befolyással a termő talajra, mint másféle anyagú kőtörmelék és homok. Ellenben az összes talajalkatrészek között az a szénsavas mész, a mely az agyagos részszel van keveredve, a legnagyobb hatást fejti ki a talajra. Ez szabá- lyozza annak összes tulajdonságait, a humusz képződését, annak bomlását és összetételét, a talaj fizikai sajátságait, kötöttségét, víztartó képességét. De mindenekelőtt annak termékenységét, az összes humuszképző, nitro- gén-gyüjtő baktériumok csakis oly talajban képesek jól tenyészni, melyben az agyagos részhez elegendő szénsavas mész van keveredve. Mészhiányban szenvedő talajban a humusz nitrogénvegyületeit másfajta baktériumok olyan módon bontják el, hogy abból sok szabad nitrogéngáz keletkezik, a mi a gazdaságra nézve kész veszteséget jelent. A szénsavas mész a talajra, bárminő fizikai összetétele van annak máskülönben, lazítólag hat. Minél több mész van valamely termő talaj agyagos részéhez keverve, annál lazább szövetü lesz az, bármennyi az agyagos rész benne. Ha szén- savas mésznek kisérletekkel vizsgáljuk azon hatását, melyet a termő talajra gyakorol, könnyen meggyőződhetünk az elmondottak igazságáról. A mészmentes termő talaj olyan vegyületeket tartalmaz, mint a. minő a vízüveg, sőt sok talajban, mint a mészmentes székes talajban, ha- tározottan kimutathatjuk e vízüveget, ez a vízüvegszervü vegyület az eső- vízben feloldódik s átitatja a talajt. Átjárja részecskéinek közeit kiszáradás alkalmával olyan módon, mint a czement a homokot, összeköti az egész réteget. A mészmentes talajokban az agyagos részhez kevert humusz szin- tén oldható vízben. Kiszáradás alkalmával ez is fokozza az agyagos rész káros hatását. Az ilyen agyagos humuszos talajok az összes termő földek között a legkötöttebbek, ilyen pl. a tiszavölgyi iszapos agyag, melyet tulaj- donságainál fogva szurokföldnek nevezünk. Ez 409/9 agyagos rész tartalom mellett 0"29/9 mészoxidot tartalmaz. Szénsavas mész nincs benne. A szénsavas mész ezen talajok agyagos részére olyan hatással van, mintha vízüveg-oldathoz mészsó oldatát öntenénk. A tiszta oldat rögtön megzavarodik, a mennyiben a vízüvegből mész hozzájárulásával kovasavas mész keletkezik, mely vegyület vízben nem oldódik, hanem abból csapadék alakjában kiválik. Innen a pelyhes zavarodás. A szénsavas mész a talaj zeolitos vegyületeire ugyanilyen hatással van : azokat is megalvasztja, vízben oldhatlanná teszi. A csapadék képződé- sekor az agyagos rész még iszap és porszemeket is zár körül, ezekkel együtt !/10—1!/100 mm. átmérőjű kis konkrécziókat alakít. Ha a talaj kiszá- rad, az apró konkrécziók is megkeményednek s ez után úgy viselkednek, mint a kvarczszemcsék a homokban. Az ilyen talaj vízáteresztő lesz, kö- töttsége csekély s mindig könnyű munkájú. A humusz benne mint humuszsavas mész van jelen, a mely vegyü- let a termő talai elbomlott humuszának legjobb alakja. Ebben képesek az. A TALAJNEMEK OSZTÁLYOZÁSA. Hy összes hasznos baktériumok legélénkebben tenyészni. Szénsavas mész- tartalom nélkül még a legdurvább szemcséjű agyagos homoktalajok 185 kö- töttek, rossz fizikai tulajdonságuak ; mig mésztartalommal a legagyagosabb talajok lazákká lesznek, vízrekesztő sajátságaik is elvesznek. A mi a mésztartalom mennyiségét illeti, az agyagos rész csak annyi szénsavas meszet tartalmazhat, hogy az az egész talajhoz viszonyítva a 900/9-ot túl ne haladja ; mihelyt a talaj agyagos része ennél többet tartal- maz, abban már humusz nem maradhat meg; az ilyen talaj rendkívül vehemensül oxidálja a humuszt s az mihamarább el ég benne. Az agyagos részhez kevert szénsavas mészből 209/9-nál többet tartalmazó talajok tehát már nem lehetnek jó termő talajok, mert humusz nincs bennök. 5. A vas. A vas a talajban mint kavics vagy homok fordulhat elő ; ez a babércz. A homoktalajban nagyon sok magnetit kristaly van, mely ásványszemek épen úgy viselkednek, mintha kvarczszemcsék volnának. A talajra csak az a vastartalom van hatással, a mely leiszapolható, rész- ben az agyaghoz van keveredve. A vas a termő talajban mint oxid van jelen, a mi a képződését tekintve természetes. Mielőtt a vas a talaj agya- gos részéhez keverednék, az a talaj humuszának volt alkatrésze. A humusz oxidálása közben a szerves rész elégett s a vas mint oxidvegyület meg- maradt. Minél több humusz volt a termő talajban, annál több vas marad benne a humusz oxidálása után. A. szénsavas mész és a vas kizárja egy- mást ; csak különös esetekben fordulnak elő együtt a talajban. Az erősen humuszos talajban a talajnedvesség savanyú hatású; savanyú oldatban a humuszsavas mész oldódik, azt csapadékvizek a talajból kilúgozzák. A mint a talajban a humusz szaporodik, azon arányban fogy a mész belőle. A szénsavas mésztartalom apadásával lassudik a humusz bomlása. Minél bujább valamely talajban a növényzet tenyészete, annál jobban apad a talaj szénsavas mésztartalma, a szaporodó humusz oldó hatása következ- tében. Ha egy erősen humuszos talaj szárazabb környezetbe kerül, hogy abban a föld árja valami oknál fogva lesülyed, vagy ha a hely klimája változik szárazabbra és melegebbre, a bomlást okozó baktériumok elszapo- rodnak, ezzel együtt a növényzet tenyészete gyengébb lesz, a talajban fel- halmozva volt humusz idők folyamán teljesen elbomlik. A humuszban nagymennyiségben jelenlévő vas a humusz oxidácziója után a talajban marad s az agyagos rész által köttetik le, azt megfesti. Így jön létre a vö- rös talaj. A talaj színéről következtetni lehet képződésének körülményeire Szürke, kékes, zöldes talaj vizi lerakodásokból származtak, az sok vasoxi- dul sót tartalmaz. A sárga, vörös színü talajok szárazföldi képződésűek, a sárga kevesebb humusztartalmú földből képződött, míg a vörös színü erő- sen humuszos talaj oxidácziója alkalmával jött létre. A sárga talaj tipusa a lősz és a futóhomok, mindkettő vékony gyep- (9.6) 15 TREITZ PÉTER : rétegre hullott por, illetve homokból származik. A mésztartalom magasabb, az oxidáczió erélyesebb volt bennök s a képződött talajba kevesebb humusz- ban oldott vas került. A humusz oxidácziója után kivált vas a talajt sárgára festette. Vörös talaj erdei, erősen humuszos vagy sík-mocsaras terület talajának oxidácziója folytán jöhet létre, ha valami oknál fogva szárazabbra vált. hely és klima a -talaj humusztartalmának teljes oxidáczióját idézi elő. Ilyen talajok a ferra rossa és a láterit, hazánkban: a nyírok, a mocsár stb. Támogatja ezt a magyarázatot még a tapasztalat is, mely szerint a vasas talajok tényleg mindig mészhiányban szenvednek. Néhány helyütt ugyan tapasztaltuk, hogy a vasas talaj több meszet tartalmazott, de itt mindig ki volt mutatható, hogy a mész utólagósan került bele valamely, ezen vasas talajon átszivárgó meszes vízből. A vasas talajok függetlenül fizikai összetételüktől mindig kötöttek (kivéve ha, mint említve volt, véletlenül nagyobb mésztartalom került utó- lagosan beléjük). A talaj alsóbb rétegeibe oxigén nem igen jut le. Az ott lévő humuszos anyagok az oxidáczióhoz szükséges oxigént a vasoxid- vegyektől kölcsönzik, azokat oxidullá redukálják. A vasoxidul szénsavas vízben oldódik s a talaj párolgásakor hajcsövekben felfelé húzódik, útköz- ben átitatja a talajt. A mint a felső rétegekbe kerül, itt újra oxigént vesz fel, mint ilyen, oldhatlanná válik, a vízből kicsapódva a talaj rétegét a szénsavas mészhez hasonlóan összeköti. A felszínén, a meddig a talajmi- velő eszközök hatása terjed, ezen tömődötté vált réteg apró rögökké, mor- zsákká töretik össze s a talaj morzsás szövetüvé. válik. Ha azonban ez a felső réteg nem porhanyíttatik folytonosan, úgy az a csapadékok hatása következtében szinte összeülepedik. Az agyagos részhez kevert vasnak igen nagy gázsürítő képessége van, nevezetesen erősen kondenzálja a szénsavat és az ammomákot. A szénsav kondenzálásának eredménye első sorban a talajban levő szénsavas mésznek apadása lesz, mert az esővíz több szénsavat találva a vasas talajban, abból többet is képes feloldani s így nagyobb szén- savtartalmú víz a talajon való átszüremkedése alkalmával abból több szénsavas meszet lúgozhat ki. Továbbá a humusz bomlása is jó irányú lesz, mert az ammoniákot képező baktériumok csak szénsavas légkörben érzik magukat jól, s így több ammoniák és kevesebb szabad nitrogén kép- ződik a humusz oxidácziója alkalmával. Az ammoniák kondenzálása még a talaj termékenysége szempont- jából is igen nagyfontoságú, a mennyiben a képződött ammoniákot a vas- oxid a talaj kiszáradása után is megőrzi. A sűrített ammoniák a vasas talajokban igen könnyen nitrifikálódik, a mely körülmény nyilván onnan magyarázható, hogy a vasoxid-vegyek a sűrített ammoniákon kívül oxigént is könnyen bocsátanak a nitrifikáló- A TALAJNEMEK OSZTÁLYOZÁSA. 159 baktériumok rendelkezésére. Bár a növény nitrogénszükségletét úgy: az ammoniák, mint a salétromsavas vegyekből fedezheti, mégis rendkívül nagy és előnyös befolyással van a termény minőségére a nagyobb mennyi- ségű salétromsavas vegyek képződése. Minél nagyobb valamely talajnak nitrifikáló képessége, annál jobb minőségű a benne termett növény ; aczé- losabb, nagyobb szemű a búza, illatosabb és jobban ég a dohány ; zamato- sabb a bor stb. A vasoxidos, vörös, nyers talajokban igen hamar képesek a növények megélni. Ha vasoxidos, vasas nyers föld kerül valami oknál fogva felszínre, az rövid idő alatt termőképessé válik. Tapasztalhatjuk ezt az út kavicsozására kiemelt vörös, vasas kavicshalmokon 1s. A télen kiemelt vasas kavicsban a ráfujt gyommagból már a nyáron egész nagy és bujanövésű növények fejlődnek. Szürke szinü vasoxidultar- talmú nyers földeknek évekig kell a felszínen a légköri tényezőknek kitéve maradniok, míg annyira elváltoznak, oxidálódnak, hogy bennök kultura- növény termelhető legyen. x Ezek után áttérek a talajosztályozást mutató táblázatok ismerte- tésére. Az I. táblázat tartalmazza az összes, mint termő talajok ismeretes talajfajtákat. A főcsoportok szemcsenagyság szerint a függélyes kolumnák- ban; az alcsoportok, humusz, mész, vas, só és tőzegtartalom szerint, a vízszintesen menő rovatokban vannak csoportosítva. A. végén az egyes fajtáknak átlagos iszapolás- eredményeit is közöltem, a mint azokat a kir. Földtani Intézet laboratoriumában végzett vizsgálatok után eddig megálla- pithattuk. A határszámokat még ez ideig nem tarthatom véglegeseknek, azok az elemzett anyag szaporodásával esetleg változni fognak, ma csak mint 3 támpontokat akarom azokat feltűntetni. A II. táblázat a nyers talaj, nyers föld beosztását mutatja. A beosz- tásba csak azon talaj-, illetőleg kőzetféleségeket vettem bele, a melyek mint altalajok gyakorta fordulnak elő, és a melyekre nézve eddig nem volt meg- állapodott elnevezésünk. A kőzettanban felsorolt és tárgyalt kőzetektől itt teljesen eltekintek. A csoportosítás tehát főként a törmelékes kőzetekre vonatkozik. A nyers földek beosztása is ugyanazon alapokon van felépítve, mint a termő talajok beosztása, kivéve, hogy itt a humusz nem jöhet tár- gyalás alá, mert mihelyt egy talaj humuszt tartalmaz, az már mint termő talaj az első táblázatba tartozik. A talaj térképezésekor nemcsak a talajminőségeket, hanem azok geologiai korát is rájegyezzük a térképekre. A fent közölt táblázatban fel- sorolt talajféleségeket a geologiai jelzók még csak pontosabban fogják meghatározni. A termő talaj származása rendesen alluviális, ritkán dilu- ov , TREITZ PETER 160 I. táblázat. Fizikai összetétel Agyag Agyagos-iszap Homokos-iszap Homokos-agyag[/ Iszapos-homok Agyagos-homok Humusz-talaj A Vályog-talaj . (meszes termő-talaj) termő Vasas-talaj talaj beosztása. Székes-talaj Tőzeges-talaj Szénsavas mész- tartalom 0—49/,-ig Humusztartalom 3—109/,-ig Fekete agyag Szivaly, Szivag, Szurokföld . Szénsavas mész- tart. 4—20 9/,-ig Humusztartalom 1—109/,-ig (Ag "YAgos- iszap) Homokós- agyag Öntés HIZELÁSS goy A4o08- inzök (Fe kete-homok) Ontés-homok Homok Humuszos-homok v (Homokos- ályog) "Tályogos-homok Szénsavas mésztart. 0—49/,-ig Vastartalom 3—109/,-ig (Jellemző vörös szín.) Vas jas-agyag Nyirok ási as- sin miókos; agyag Mocsár Szóda tartalom 1/10—8/10 9/9-ig ! Székes-agyag Szik, Szék Székes-iszap Vasas- MTtnols lESzélkes gint Kőtörmelékes vagy kavicsos talajok. Humusz tartalom több 109/,-nál Tőzeges-agya Agyagos-tőzeg . Homokos-tőzeg Tőzeges- JAsszáait Finom homok Iszapolási eredmények 24 órai üllepítés 10—409/, Iszap ] Por Fotó 24 órai üllepítés 1—10 "/, Iszap kip Por. ; JOZZOST Homok 1—10"/, 24 órai üllepítés 1—10"/, akét ; 5—20 7 [5 Homok 50—70"/, Homok 709/,-nál több Kavicsos-, Kötörmelékes- agyag Homokos-agyag Agyagos-iszap Agyagos-homok Iszapos-homok Kavicsos-, ; ] . Kavicsos-, Kötörmelékes-, / homokos-agyag Kavicsos-öntés- iszap K ötörmelékes, agyagos-homok Kavicsos-öntés- homok Homok Kavicsos-, ; K Örörrtelőkes: homok l " Köőtörmeléke Kavicsos-, ]] vályog IK árársaatkálkée homokos-vályog Kavicsos-, Kötörmelékes-, vé ályogos-homok Kavicsos-, ) ezését Kavicsos-, — ] Kötörmelékes-, fi vasas-agyag Kavicsos-, " ] Kötörmelékes- [ nyirok Kőtörmelékes-, ! homokos-agyag j vagy mocsár K őtörmelékes-, ] vály 0g0s-homok Kavicsos-székes- agyag ] Kavicsos-székes-! iszap: Kavicsos-székes- homok Kavicsos-, ] Kötörmelékes-,/ ;! tőzeges-agyag Kavicsos-, Kő Kőtörmelékes-, , tőzeges-homok A. 2. mam. ellátott szitán fönn. lásának eredménye a közölt adatokkal egyezik. átmérőjű lyukakkal az elemezett talaj 309/0-nál több marad A finom rész iszapo- fent A TALAJNEMEK OSZTÁLYOZÁSA. II. táblázat. A talaj mint kőzet. A nyers föld (altalaj) beosztása. 161 Fizikai Mészmentes 1 földek ! 57 arsgokA ENE ) Tőzeges Kt § eszes cz ] Vasas kakéeázraldek 7 összetétel földek E ze SAS AT MG ZA BEA ehes EOIKSÁSIS földek j Kaolin Tét E NÉZZÉL ÉN úa (Porezellánföld MNB AGYAS Sós-agyag ) Tő a L 2 4 VE GT ea td .] özeges- Agyag Pipa-agyag) Agyag-márga ] "Székes-agyag agyag Szürke-agyag mDolómitos-agyag Agyag-kő zással Vasas-agyag ) SZRAeSag 7 47 lú ü Agyagos- az TA Ta Ov 3 A oyagos- Tálvac li 1 it Agyags ályag, imonit . ; 1szap Palás-agyag ! Iszapos-márga ) Iszapos- BAL I Homokos- 1 [ li ni Székes-agyagi 4 iszap Agyagpala Lősz 1. 8 sz enpőzeges- S E meganját ós, agyagos]! j Iszapos- MEt Eata AA sgagoszmészkő torok SET Hőmok Kristályos pala! Homok-márga ) (öntésföld) (agyagos) ] ] ! . Meszes-homok j ] [/-zástás Homokkő . / Meszes- Vasas-homok! Sós-homok TEGÉSÉL z ge 8 , ni-l-ő . ni jj 7 Do" Homok /Kristályos palal — homokkő Limonitos- ! . Székes- homok (homokos) Homokos- homok —/ — homok mészkő kő s ! Meszes-kavics [/ E 8. SEL 8 es és Konglomerát MEGSE Ő Vasas-kavics, Sós-kavics ) TAVICSOS § 1463 é ; B GEZA TÉS földek IZE Azé Ne ! Konglomerát Limonitos- Székes- A 3 . ) konglomerát kavics , Mészkő-Breccia ] jj viális korú, de a kőzet, a melynek elmállása után az illető talaj képződött, az mindenféle korú lehet. Valamely termő talaj megjelölésekor szükséges még az anyakőzetet is megjelölni, a mely után az illető termő talaj képző- dött, hogy a név után a talaj ásványi összetételéről is fogalmat alkothas- sunk magunknak. Pl. nyirok trachit után; nyirok gránit után; vörös mocsár, tarka homokkő után; nyirok, devon dolomit után. Fekete agyag mediterrán márga után ; szivaly, andezit tufa után; vályog pontusi márga után stb. Azaz, hogy ez a nyirok, vályog, agyag, mocsár ilyen és ilyen kőzet elmál- lása után, vagy elmállásából képződött. Tehát a fent közölt két táblázattal nem hogy kiküszöbölném a geologiai talaj-jelzést, sőt azokat a talaj sza- batosabb megjelöléséhez mulhatatlanul szükségesnek tartom. Végül még egy tényre kivánom a figyelmet felhívni, nevezetesen arra, hogy az agrogeologiai térképek a mező- és szőlősgazdák számára is készül- 162 TREITZ PÉTER: A TALAJNEMEK OSZTÁLYOZÁSA. nek, tehát oly ezélból is, hogy azok abból gazdaságuk számára hasznos következtetéseket és tanulmányokat vonhassanak. Ezek között első és leg- főbb helyen áll a trágya kérdése. Ha az agro-geologiaitérképen olyan ne- vekkel vannak az egyes előforduló talajfajták megjelölve, a melyeket a gazda meg nem ért, a melyeket a név után el sem tud képzelni, a melyek- nek tulajdonságairól még a közölt iszapolási eredmények után sem tud magának képet alkotni: akkor a térkép eltévesztette hivatását, az lehet egy kitünő geologiai térkép, de az agro elnevezés nem illeti meg. A fent írt táblázatokban foglalt elnevezések a trágyázásra való tekin- tettel 15 megállhatnak ; minden csoportba tartozó talajféleség egy és ugyan- azon műtrágya fajtával lesz javítható. Pl. fekete agyag (trachit után) jel- zésű talaj meszet nem tartalmaz, tehát a humusztartalma savanyú hatású. Savanyú talajra bázikus műtrágya való, így foszforsav pótlására thomász- salak lesz használandó. Nagy hibát követne el valaki, ha erre a talajra szuperfoszfátot adna és így tovább ; ilyen meghatározásokat lehet minden egyes csoportra tenni, csupán a csoport beosztásának alapját képező hu- musz, mész és vastartalomra támaszkodva; minden csoport minden egyes tagjára meg lehet állapítani, hogy milyen alakban alkalmazzuk rá a foszfort, káli nitrogén póttrágyákat, hogy melyiket kell meszezni, melyiket nem szabad mészszel kezelni stb. Az egész felolvasásomnak az a főczélja, hogy a szakemberek javas- latom alapján, a földfélék és termő talajok elnevezésével megértsék egy- mást, hogy az egyfajta talajokat egy és ugyanazon névvel jelöljék, hogy a mai visszás állapot, midőn minden egyes szakember saját ízlése szerint nevezi el a talajokat, megszűnjék. A közölt beosztást természetesen nem tartom hibátlannak. Nagyon fogok örülni, ha igen tisztelt szaktársaim, a kik a talajismerettel foglalkoz- nak, minél szigorúbban birálják meg az elmondottakat. Minden szakszerű ellenvetést vagy javaslatot köszönettel fogadok, mert egyedüli eczélom csak az, hogy a talajelnevezések körül támadt zavar, szakszerű tárgyalás alapján tisztáztassék. kr Az a helyes felfogás, hogy főképen a gazdák számára készüljenek. Szerk. ISMERTETÉS. A 163 ISMERTETÉS. E. D. Dana : A Text-Book of Mineralogy. New-York, 1898." Az ásványtan különböző diszcziplináinak és segédtudományainak gyors fejlődése, nemkülönben a fizika és chémia még teljesen ki nem deri- tett tényeinek ujabb elméletekkel való magyarázata és a modern vizsgálati módszerek ismertetése, valamely hosszabb idő mulva megjelenő tankönyv új kiadásának nemcsak bővítését, de teljes átdolgozását is szükségessé teszi. A szóban levő munka első sorban tanító czélokra van szánva, de örömmel fogják fogadni mindazok is, a kik a tudományos ásvány- tannal foglalkoznak. Az 594 lapra terjedő munka négy főrésze: 1. Cristal- lography 5—144 1., 2. Physical Mineralogy 145— 238. l., 3. Chemical Mineralogy 239-— 270 I. és 4. Desecriptive Mineralogy 271—546. 1. — A kik további kimerítőbb tanulmányokat kivánnak tenni, azok igen jó hasznát vehetik az általános rész egyes szakaszainak végén felsorolt fontosabb 1ro- dalomnak, a hol egyszersmind utal a szerző arra a munkára, a melyben a teljes irodalmi jegyzéket megtaláljuk. — Az általános résznek leghosszabbja a kristálytani, ezt szerző a legujabb szempontok szerint tárgyalja; a hat kristályrendszer alakjai, ezek szimmetriája szerint, 32 csoportba vannak osztva. Tekintettel a kezdőre és a megérthetés könnyítésére az általános kristálytani bevezetés után a szabályos rendszerrel kezdi a szerző ; minden rendszernél a normalis csoportot (normal group) ismerteti először, a mely a legszimmetriásabb és a legközönségesebb. Az egész munkában használt jelzésmód a MILLER-féle, de a kristálytani részben a NAUMANN- és WEISS- féle jelek szintén ismertetvék. Minden kristályrendszer után a számításnak egyszerű menete rövid konkrét példával van felvilágosítva. A fizikai és chémiai részben a fősúlyt arra fektette a szerző, hogy a jelenleg alkalmazott vizsgálati módokkal megismerkedjünk, különösen fontos volt ez a kristályok optikai sajátságainak vizsgálata közben. Az ujabb vizsgálatok eredményei figyelembe vannak véve (pl. keménység, faj- súly), a fontosabbak közül, a melyek gyakorlati jelentőségűek, bővebben vannak ismertetve ; így pl. külön fejezetet szentelt az étető kisérleteknek, mint a melyek eredményei a kristályok szimmetriájának felismeréséhez fontosak. A kristályoptikában (160—-230 1.) az általános bevezetés után a X A munka teljes czíme: A Text-book of Mineralogy with an extended trea- tise on erystallography and physical mineralogy. New edition, entierly rewritten and enlarged, with nearly 1000 figures and a colored plate. — New-York, 1898. Tél 164 ISMERTETÉS. készülékek és módszerek vannak leírva, ez után az izotróp és anizotróp kristályok optikai jellege a fényelmélet mostani állásának megfelelően. A pszeudoszimmetriás kristályok optikai viselkedése az optikai anomáliák fejezetében nyert ismertetést. . A leíró rész a könyv másik nagyobb felét teszi (269—546) és DANA: System of Mineralogy 6. kiadásának körülbelül egy negyedre redukált kivonata ; a szisztematikai sorrend ugyanaz, mint a nagy munkában, az ujabb fajok már szintén a szisztemába vannak felsorolva. Az egyes fajok- nak rövid, csupán a leglényegesebbre szorítkozó leírását adja és itt talán kissé túlment a határon a szerző ; "a lelethelyek sincsenek oly kimerítően felsorolva, de az isomort csoportokra kissé nagyobb súly van fektetve. A főbb csoportok fajainak leírását általános jellegzés előzi meg, mint pl. a szili- kátok, földpátok, csillámok leirását stb. A közönségesebb és fontosabb fajoknál nehány sorban Diff. (— differences) felirat alatt az ásvány fel- ismerésére és más hasonló ásványoktól való megkülönböztetésére az ismer- tető jelek vannak összefoglalva. — Kár, hogy a szerző már a hat évvel ez előtt megjelent nagy munkája kidolgozásakor nem lépett közvetlen érint- kezésbe magyar szakemberekkel, a kik őt egyik-másik hiányra vagy téve- désre figyelmeztették volna, ily módon el lehetett volna kerülni azt is, hogy az ásványtani tekintetben oly érdekes és változatos hazánkra vonatkozó hiányok e tankönyvbe is át ne vétessenek és a lelethelyek is helyesen legyenek írva. A lelethelyek felsorolásával természetesen első sorban az amerikaiak vannak tekintetbe véve, de a magyarországiak közül több kevésbbé fontos fel van véve, viszont a fontosabbak elhagyva, a mely hiány illetve következetlenség a nagy munkában is megvan. Könnyen érthető és megbocsátható, hogy a magyarországi lelethelyek, úgy mint v. ZEPHAROVICH Miner. Lexikonában a németes írásmóddal, néha hibásan is (Herrengrund, Schemnitz, Frapmik, Cziklova, Dognaczka) és a már időt mult régi köz- igazgatási beosztás szerint (Banat, Transsylvania) vannak felsorolva. Egyes fajok tárgyalásakor, a melyek Magyarországon kiváló szépen kristályosodva fordulnak elő, nincsenek megemlítve a lelethelyek, pl. a piritnél Dognácska, az amethystnél Selmeczbánya, a hamatitnál Dognácska és a Hargita hegy- ség vagy végül a dognácskai aragonit, pedig ezek a szép előfordulások a legkiválóbbakkal is kiállják a versenyt. A grossularnak magyarországi lelet- helyei közül Dognácska és Vaskő (Moravicza) sokkal jelentékenyebb, mint Csiklova, mig ellenkezőleg a vesuviánnál ez utóbb említett lelethely a fontos. Wollastonit lelethelyéül Nagyágot szintén említi szerző pedig v. ZEPHAROVICH idézett munkájában csak Csiklova és Rézbánya van említve. Határozott tévedés, a mikor a cölestin lelethelyei közt BRézbányát is fel- sorolja szerző, igaz, hogy ezt az adatot valószinűleg v. ZEPHAROvIcH Mine- ral. Lexikonja első kötetéből vehette, de ez a munka második kötetének 154. lapján már rektifikálva van ; míg a gyönyörű szép és ismert úrvölgyi IRODALOM, 165 kék cölestint nem említi. —- De ezek felemlítésével csupán a kezdő mine- ralogust szándékoztam figyelmeztetni, korántsem e kiváló tankönyv érté- két kisebbíteni. — A leíró részhez két függelék van csatolva, az egyikben a kristályalakok rajzolása és projekcziója van ismertetve, a másik rövid táblázatokat tartalmaz, a melyekben az ásványok fizikai sajátságaik (kris- tályrendszer, hasadás, keménység, fény stb.) szerint vannak csoportosítva. ZIMÁNYI KÁROLY. IRODALOM. (5.) HoFmaw BaFaEn: Körmöcz szab. kir. bányaváros története és bányá- szata. (Mittheilungen der Section für Naturkunde des österreichischen Touristen-Club. Wien, 1899, XI. Jg. Nr. 2.) A szerző ebben a vonzó leirásban megismerteti az ősi bányaváros multját és jelenét. Körmöcz aranybányáit már a 8. században művelték a Rammelsberg- ből bevándorolt szász bányászok, 1004-ben már híres volt bányája s 1100-ban Könyves Kálmán király szabad bányavárossá tette; 1545-ig a bányászat kizáró- lag a városi polgárok kezében volt, ekkor adta át a város a bányákat I. Ferdinánd királynak. Változó szerencsével folyik ezóta Körmöcz bányászata ; a 18. században virágzó művelésnek örvend, a jelen század első felében hanyatlik, de jelenleg ismét a felvirágzás hajnalán áll. Körmöcz bányászati viszonyait GESELL SÁNDOR kitünő monografiája nyomán ismerti a szerző. Végül a város nevezetességeit, a városi muzeum kincseit sorolja fel. BEKE (6.) ULLMANN Huco: Jelentés a Bihar vármegyei Petrócz ércztelepetről. (Montan-Zeitung für Oesterreich-Ungarn, die Balkanlánder und das Deutsche Reich. Graz, 1899. VI. Jg. Nr. 6.) Petrócz vidékén az érczek a következő öt helyen találhatók: 1. Kiskóh falu közelében, 2. a Törökműben, 3. a Magura Saca területén, 4. a sulesti hegy- oldalon, 5. a Karpinasa szorosban. A kiskóhi ércz mágnesvaskövét a falutól ÉK-re mintegy 1 km. távolságban 17 méter hosszú tárna tárja fel. Vastagsága itt 1727 m., de gyaníthatólag nagyobb rakodással vagy épen telep-tömzszsel függ össze. Ettől a tárnától E-nak másfél km. távolságra van a Törökmű, a mely kvarczos közetben 30 em. vastagságú mágnesvaskó telepet tár fel. A Magura-Sacán van a legnagyobb éreczrakodás, mert itt a vörösvaskó mintegy 3 km. hosszú és 27"/2 km. széles szabad-tömzsben található a felszínen. Az érczelőjövetelt a czikkíró, a ki troppaui bányafőmér- nök, 20—30 millió métermázsára becsüli és felemlíti, hogy HaALAavÁTS GYULA magyar főgeologus az ércz mennyiségét 50 millió métermázsára becsülte. A Pulsa és Galbina patakok torkán szintén megvan a vasércz nyoma, sitt látszik, hogy az ércz fekvője gránit, s fedője mészkő. A kiskóhi tárnától DK-nek 3 kilométerre, Sulestnél, az előbbitől mintegy 200 méterrel magasabban, vörösvaskő-telep talál- 166 IRODALOM. ható. A Magura-Sacától ÉNy-ra 8 km. légvonal távolságban a Karpinasa hegyen 30 m. hosszú tárna magnetittel kevert barnavaskövet tár fel. Mindezek között a Magura-Saca ércztelep-tömzse a legfontosabb, mert a 955 m. magas plató hét különböző részén találták meg szabadon, a felületen a vörösvaskövet. A czikk- író a felületes, mállott vörösvaskó műveléséből 36990 vasra számít, míg a mélyebb pontokon kibukkanó mágnesvaskőből 50—709/ vasat remél. Az ércztelepek átte- kintésében azon érdekes következtetésre jut, hogy a magasabb telepeket vörös- vaskő alkotja, s hogy ezek mélyebben barnavaskó és mágnesvaskő-telepekbe mennek át. Ugyanezt a jelenséget figyelték meg Tirolban is. A továbbiakban a czikkíró körültekintő gondossággal mérlegeli ezen vasérczek kihasználásának a kérdését, nagy tájékozottsággal szól a helyi viszonyokról, barnaszén kutatást is javasol. Végül a jövedelmezőségre nézve állít össze kalkulácziót ; 10,000 mmázsa nyers vas produkálása mellett 440,000 írt brutto jövetelmet számítva, a netto nyereséget 120,000 frtra becsüli. 1 EZSETÁ (7.) Dr. Sava ArHawasiu : Az északmoldvai flysch-zóna eocszénfaunájáról. (Verhandlungen der k.k. geologischen Reichsanstalt. Wien, 1899. Nr. 9.) Nagy érdekű dolgozatról kell beszámolnunk, a mely tárgyánál fogva fölötte jelentős, s a mely Kárpátjaink révén bennünket is közelről érdekel. A flysehben tudvalevőleg igen gyéren vannak organikus maradványok, s így az ebben talált egy-egy kövület megbecsülhetetlen értékű a geologusra. 5 most SAVA ÁTHANASIU az északmoldvai Kárpátok homokkövéből egész sorozat eoczén kövülettel áll elő. E kövületek lelőhelye a Kárpátok külső peremén, a Sasca patak eredeténél van, 7 kmre délnek a bukovinai határtól, s 4 kmre DNy-felé Paiseni falutól. A kövü- letdus kőzet, a mely a közönséges flysch homokkő és márga közé telepedett, fehér színű meszes kötőszerű durvaszemű kvarcz homokkő. Ebben a homokkő- padban Sava ArHawxasiu a következő kövületeket találta : Nummulites perforata obesa Umym., Nummulites Lucasana DEFR., Nummaulites curvispira MENEGH., Trochocyathus cf. aeguicostatus MavEg, Terebratula Hilarionis MENEGH., Tere- bratula Phrygia p Agcn., Terebratula Escheri MaxeR, Terebratula Fumanensis MEwEGn., Terebratulina oblonga n. f., Anomia tenuistriata DEsnm., Pecten plebe- jus DLAamk., Pecten multistriatus Desnm., Pecten reconditus SOoraNnpER, Pecten Moldavicus n. f. igen gyakori, Fecten cf. corneus B0w., Pecten cf. subimbricatus Müxsr., Pecten cf. Halaönsis FRgavscHEr, Pecten cf. Deikci MaYvezg, Gryphea Brongniarti BRosxs tömegesen, Gryphea cf. Mayeri FnauvscHER, Gryphea nm. f., Ostrea cf. fliabellula Lam., Oxirhina AGc., Getorhinus? Biv. FHzen fajok legnagyobb része a középső eoczénre, a párisi emeletre utal. A sascai flysch-fauna közel áll az észak-alpesi és a vicentini eoczénfaunához, miként ezt különösen a brachiopodák bizonyítják. Kocn Awxrar az erdélyi eoczén- : ből csupán egy brachiopodát ismer, ez a felső eoczénbeli Terebratulina striata. A sascai lamellibranchiaták közül az erdélyi eoczénben az Anomia tenuistriata,, PFecten plebejus, Pecten multistriatus és Gryphea Brongniarti igen gyakoriak. Ebből a szerző azt következteti, hogy a Keleti Kárpátok külső részén levő eoczén tenger összefüggött a belső részen levő tengerrel. Nevezetes, hogy a szerző a sascai kövületdús homokkőpadban egyetlenegy csigát sem talált; ellenben a IRODALOM, 167 Pecten, de különösen a Gryphea kagylók tömegesen fordulnak elő. A homokkő , durva minősége és a grypheák tömeges fellépése parti képződésre utalnak. A szerző leletének fontossága miatt nemcsak az uj formákat, hanem az összes talált fajokat pontosan leírja, és öt alakot rajzban i5 bemutat. P.J (8.) Dr. Orn. ABEL: A Duna és Thaya közötti szertvidék viszonya az alpesi-kárpáti hegyrendszerhez. (Verhandlungen der k. k. geologischen Reichsanstalt. Wien, 1899. Nr. 15 u. 16.) Ez az érdekes tanulmány az Alpok és a Kárpátok közé ékelődött szirt- hegyek tektonikáját világítja meg, a mely szirtek az alsó-ausztriai Ernstbrunn vidékétől a morvaországi; Pollauig keletészakkeleti irányban sorakoznak s a geologiai irodalomban a jurahegyek nevén ismeretesek. A szerző rámutat, hogy a juravonulat csapása nemcsak az alpesikárpáti -csapásvonallal, hanem a cseh massziv törésszélével is egyközös. A waschbergi granit, mint az archai kőzetek sávja, a csehmassziv keleti szélével egyközösen maradt fenn mint horszt, és ezen a horszton a jurakori kőzetek törésekkel zavart telepedésben maradtak meg, míg a horszt két oldalán a mélységbe sülyed- tek. Megfigyelései eredményeként kimondja, hogy valódi redőzést a szirtekben sehol sein talált, ellenben az egész vidéket komplikált törések és vetődések jel- lemzik, a mely jelenségnek egyetlen magyarázata az, hogy a jura szirtek erősen szétforgácsolt, töredezett s többszörösen eltolódott tábla maradványai. A továb- biakban czáfolja NEumaYER és Pavt felfogását, mintha t. 1. a jurabeli szigethegy- ségeknek ez a vonala az alpesi-kárpáti antiklinálisnak a magvát képezné. Ezen felfogás helytelenségét a Duna és Thaya közötti szirtvidékre nézve bebizo- nyítja, s megfigyelései legfontosabb eredménye gyanánt hangoztatja, hogy a jurahegyeket a kréta szirtlepel képződése után fiatalabb gyűrődés már nem érte. Alárendelt gyűrődések az eoczén utáni időben kétségtelenül találhatók, ezek a felránczolódások azonban gyengék voltak arra, hogy a szirtek felépítését lénye- gében megváltoztassák. A juraszirtek az észak-kárpáti flisch zóna felgyűrődése alatt mint a torlódás akadályai szerepeltek, ezért a jurahegyek keleti oldalán a flysch erősebben gyűrődött, mint a nyugati oldalon, s ott, hol a Thaya mellett a szirtek végződnek, a flysch-ránczok akadálytalanul fejlődhettek. A szerzőnek ezekből a fölötte becses vizsgálódásaiból tehát kitűnik, hogy a Duna és Thaya között levő szigethegyek horsztok, a melyek a fiatal harzmadkori alpesi kárpáti redőknek semmiesetre sem alkotórészel. TEGYUK (9.) Dr. FRaANSz ScHAFFER : Die [fauna des Dachschiefers von Mariathal bei Pressburg (Ungarn). (Jahrb. d. k. k. Gerl. Reichsanst. 1899, XLIX. Bd. 4 Heft, p. 648—658, 1 táblával.) Szerző a Kis-Kárpátok déli nyulványainak kutatása közben eljutott Mária- völgybe is és e már régen ismert területen tett megfigyeléseit és a részint általa gyüjtött, részint többektől ajándékozott kövületeket ismerteti. Előzőleg fölsorolja az idevágó fontosabb irodalmat s azután reátér megfigyeléseinek leirására. A. rétegsorozat a Máriavölgyben szerinte feltünően szegény és szakadozott ; 168 IRODALOM. közvetlenül az alaphegységen zöldesszürke agyagpala fekszik, mely csakhamar átmegy a liászkorú fekete fedőpalába. Az agyagpalára pedig — bár a reátelepülés világosan nem látható — lajtamész következik. A palavonulat vastagsága tete- f mes, a, rétegek DK felé dűlnek, erősen zavartak. A kőzet szine kékesfekete, igen jól hasítható, keménysége csekély s ebben azonnal megkülönböztethető a paleozoi paláktól, hová kezdetben PaRrscH, KoRw- HUBER, STuk sorozták. A réteglapokon gyakran nyomás okozta finom redőzés lát- ható. Víztartalma csekély és hevítve nem hull szét lemezekre. Szabad szemmel egészen tömör, homogénnek látszik, csak itt-ott tűnnek fel.benne finom csillám- pikkelykék. Kékesfekete szinét organikus anyagok adják; pora hevítve elhalvá- nyodik. Mésztartalma 3090. Az agyagpalát régebben kizárólag fedőpalának hasz- nálták, de 1863 óta palatáblákat is készítenek belőle. Fosszilia-maradványokat eddig csak gyéren találtak benne s csak most sikerült ScHarrERnek egy nagyobb sorozatot összegyüjteni. Az első ammonitot KoRwnHuBER gyüjtötte belőle 1860-ban, a mit E. Suzss Ammonites bifrons, BRÜG.-nek határozott meg. Ezután gyéren többen találtak egy-egy ammonit-lenyomatot ; a m. kir. Földtani Intézet gyüjteményében is van egy Harpoceros bifronshoz hasonló példány, a melyet dr. SCHAFARZIK FERExcz 1884-ben gyüjtött. SCHAFFER szerint a gyüjtött ammonitok nem teljes lenyomatok vagy kőbelek, hanem min- dig csak reliefalakok, a melyeken azonban helyes világítás mellett gyakran fel- ismerhetők a faji bélyegek 1s. SCHAFFER a gyüjtött anyagból a következőket határozta meg : Harpoceras bifrons, BRUG., ( " boreale, SEEBACH, fi metallarium, Duxm., Coeloceras commune, S0w. Talált még ezeken kívül egy közelebbről meg nem határozható nuculát s nehány belemnitet is, a miknek rajzát is közli, de ez utóbbiak is annyira meg vannak változva, hogy biztosan alig határozhatók meg. Nagy iészéről azt hiszi, hogy a Belemnites acuarius, ScHrorH. és Bel. tripartitus, SCHLOTH. fajokhoz tar- toznak, melyek a Harp. bifrons zonájában gyakoriak. Előjönnek továbbá még meglehetős gyakran crinoida tűk — aljukon koro- nával is — de rossz megtartásuk miatt közelebbről ezek sem határozhatók meg. Egy palalemezen még chondritszerű figurákat is látott SCHAFFER, mely leg- inkább a flyschben is előjövő Chondrites setaceushoz és Chondrites filiformishoz hasonlít. ; A fennebbi fauna alapján szerző a máriavölgyi agyagpalát a Harpoccras bifrons zónájába teszi, a mi megfelel a OveExsreptől e liásznak jelölt színtnek. BEM; (10. Dr. Fgasz Tovura: Über den marinen Tegel von Neudorf an der March (Dévény- CTTANY) tn ÚK ngarn. (A pozsonyi Orvos-Természettudo- mányi Egyesület közleményei. Új folyam. XI. kötet, 1899. p. 3.) A .Wienerberger Ziegelwerkev újabban agyagfejtőt nyitott Dévény-Újfalu állomásnál, a melynek tanulmányozásában Toura megerősítette az előtte ott járt IRODALOM. 169 dr. SCHAFFER eredményeit. (Jahrb. d. k. k. geol. Reichsanstalt 1897.) A feltárásról adott profilban vékony törmelékréteg alatt Belvedere kavics következik homokos, betelepülésekkel (dill.); ez alatt 4 méternyi palás, homokos tályog van Meletta pikkelyekkel és a Vaginella Lapugyensis Kirrn. számtalan példányával; ez a fedője a 14. méter vastagságú tályog rétegnek, melyben . Brissopsis ottnaugensis R. Hökx., Solenomya Doderleini MaxER stb. találhatók, és a melynek fekvője kékes agyag. Tovra táblázata saját és dr. ScHAFFER gyüjtéseiről tartalmaz 115 fajt : 26 Foraminifera, 4 FEchinoderma, 1 Serpula, 16 Lamellibranchiata, 2 Scaphopoda, 52 Gasteropoda, 2 Pteropoda, 2: Gancer; 6... Hal; 4 Növénymaradvány. Ezek közül részint mint újakat írja le Toura a következőket : Triloculina neudorfensis n. sp. Uvigerina neudorfensis n. sp. Textularia carinata D One. var. elongata n. var. (Brissomorpha vagy Schizaster fajoktól származó echinoidea tüskék). Serpula sp. Pecten denudatus Rss. Pecten (Semi- pecten) Bittneri n. sp. Gryptodon (Axinus) subangulatus B. Högx. Tellina ottnan- gensis R. HöRws. Nerita cf. Grateloupiana Fé. Turritella neudorfensis n. sp. Turbonilla. aff. costellata Ggar. Turbonilla afj. obscura Rss. (n. sp.?) Buccinium sp. (talán új alak), Pleurotoma portahungariensis n. sp. Vaginella Lapugyensis Kirrn. Spiralissp. Cancer sp. Két faj, a melyek egyike hasonló, bár kétszer akkora, mint" a Microdium nodulosum Reuss. Otolithus : ((radi) elegans (mioczén válto- zat), Otolithus: Macrurus Kokeni n. sp. Clupea sp. talán Haidingeri HAEckEL. Meletta sp. Spiralia neudorfensis n. gen. et n. sp. néven, végre egy ismeretlen eredetű spiralis-alakú növényi maradványt ír és rajzol le. ; Már a tipusos schlier-alakok jelenléte is arra vall, hogy az újfalvi tályog a sehlier-rel egyenértékű. Erre vall a sok, kizárólag felső mediterrán gasteropoda (25 badeni faj). A. foraminiferák leggyakoribb fajai a wielicskaikkal azonosak. Awpgussow újabban déloroszországi agyagpalaformáczió legfelső részében talált Spirialis héjakból és a sok tipusos schlier-fajból ott akkori mély tenger létét teszi fel, a mely, — ha az újfalvi fedő rétegekben együtt található Spirialisokra és Vaginellákra gondolunk — kapcsolatos lehetett a bécsi medencze schlier-tenge- rével, mert a nyugaton hiányzó abisszopelágikus Spirialis csak innen származ- hatott. S a jellemző Aturia Aturi itt is éppen úgy hiányzik, mint az abisszikus délorosz schlierben. Walbersdorfon kívül csak Dévény-Újfalu schlierje számít- ható még a cbécsi medencze alpin részéhez, ; mindkettő a pannoniai medencze kapujánál. Ezután Tovra a schlier-kérdés fejtegetésébe megy át s a kor-kérdésben való nézetek felsorolása és egybevetése után legvalószinűbbnek tartja, hogy Földtani Közlöny. XXX. köt. 1900. 12 170 IRODALOM. Walbersdorf és Dévény-Újfalu schlierje a badeni tályoggal, legalább részben egykorú facies-képződmény, a mely tehát — mint először HöRNEs mondta — nem az első, hanem a második mediterránhoz számítandó. Abból, hogy a schlier a badeni tályog számos alakját tartalmazza, nagy valószinűséggel következtet- hető, hogy az a tenger, a melyben a badeni tályog lerakodott, már a schlier keletkezésekor is fennállott. Megjegyezzük, hogy Dévény-Újfalu semmi szin alatt sem Neudorf s a aneudorfensis, melléknév korrigálandó. Sz. (11.) Dr. A. KoRsnuBER : Uber die Thonschiefer bei Mariathal in der Pressburger (respamschaft. (A pozsonyi Orvos-Természettudományi Egyesület közleményei. Uj folyam, XI. köt. p. 38.) Ha a Kis-Kárpátok gránit-hátáról Máriavölgy irányában leereszkedünk, a gránitot helyenként fedő kvarczhomokkő- és kvarczit-réteg fölött a helyenként agyagpalával váltakozó sötétszürke mészpala területére jutunk, mely fedőpalának alkalmazva 1854 és főleg 1860 óta nagymérvű művelés alatt áll. Csak Máriavölgy- nél jelennek meg e felett a felső-mediterrán parti képződményei. A pala-telepet hatalmas törmelék-dombok környezik; ezeken épültek a műhelyek. A szálban álló északi szikla 60 méteres oldalfalán réteggyűrődés antiklinálisa látható ÉK. és DNy. düléssel. A máriavölgyi pala finomszemcséjű, a rétegzet szerint levelesen elváló, zsirfényű, egyenletlen, fénytelen törésű, 2-ős keménységű (Mohs) bitumenes, szürke, meszes agyagpala; csiszolatban (dr. A. PELIkaN) 0-7001-2-0-"002 millimé- ternyi csillám, kvarcz és rutil szemcséi észlelhetők meszes, agyagos alapanyagban ; mésztartalma mintegy 34-59. Helyenként fehér, kvarcz és mészpát-kristályokból álló erek vannak benne. A szebb pala-lapokat bányászati úton nyerik, s erre a czélra 750 méteres, több elágazású tárót építettek a csapás mentén (ÉK. felé), a melyen csillékkel, gőzgép segélyével szállítják az anyagot a műhelyekbe, a hol kézi eszközökkel dolgozzák fel s alakítják különböző czélokra. Újabban az üzem gyengült, bár a nyert árú minőségéhez képest elég olcsó. Ez a kőzet a hasonló palák analogiájára a grauwacke-hoz számíttatott mindaddig, míg benne KoRNHUBER az első Ammonites bifrons-ot találta, a mely a felső lias vezérkövülete. Ő és dr. ScHAFFER ezen kívül még egyéb kövület-ada- tokkal is megerősítették a kor-megállapítást. (LL. a 9. sz. ismertetést.) Sz. (12.) Dr. A. KoRNHUBER : (Geologisehes aus dem Gramit- Terrain bei Ratsch- dorf (Récse) und St.- (reorgen. (A pozsonyi Orvos-Természettudományi Egyesület Közleményei. Új folyam, XI. kötet, 1899. p. 53.) A gránit, a mely ezt a hegységet alkotja, sárgásfehér ortoklaszból s fény- telen fehér oligoklaszból, szürke, üvegszerű kvarczból, sok biotitból és kevesebb muszkovitból áll ; sok gneisz- és különféle pala-zárványt tartalmaz. Domború for- máit kiálló sziklák, vagy meredekségek nem zavarják, mert anyaga könnyen málló. A .Steinriegels alatt óriásszemű betügránitszerű pegmatit található nagy musz- IRODALOM. É7A kovit-táblák kiséretében, több helyen pedig gránát. A cVörös kereszt -nél egy . cepidotos piroxén-zöldpalánakv minősíthető pala-tömeg emelkedik ki (függélyes lapokkal) a gránitból, s ez a pala dr. BERwERTH szerint: világos monoklin piro- xénből, muszkovitból, valamely epidot-ásványból és titanitból áll. A .Steingrabenv nevű vízmosásban, a pozsonyi erdészlaktól nyugatra aplit is található, a melyet egykor fejtettek s benne a művelés nyomai ma is láthatók. Megemlíti a szerző a pozsonyi hegyeknek azon különös körakásait, a melyek- ről Böckn Hucó mutatta ki, hogy nem xmegalithikus emlékekv, továbbá az cördög-tojásoknakv mondott erodált kőkelyheket stb. Szt.-Györgynél ra gránitban nagyobb kiterjedésű gneisz-betelepülések lép- nek felvx; ez a kőzet fehér földpát szemecskékből, szürke kvarczból s kevés fehér .csillámlemezkéből áll (rétegenként feketével váltakozva); jó talajt ad, könnyen mállik. j Végre több kőbányát említ KogwxHuBEr, a melyekben a gránit különféle módosulatait fejtik, vagy fejtették régebben. Vajjon nem lehetne-e megfelelő kőbányászattal a mauthauseni gránitnak Pozsonynál útját vágni ? Ea. Sz. k Az említett betelepülések(?) talán az eredeti gránitmasszának lokális ha- tásokra elváltozott részei. 125 172 TÁRSULATI ÜGYEK. TÁRSULATI ÜGYEK, Szakülések. 1900. május hó 2.-án. Elnök : BöcxkH JÁwos. 1. Dr. LöRExTHEY IMRE bemutatta dr. Kocsis Jásos kaposvári főgimnáziumi tanárnak : cAdatok a Bükk-hegység ó-harmadkori rétegeinek geologiai és pa- leontologiai viszonyaihozv cz. értekezését (1. jelen füzet 141. lap). Dr. Lóczy LasJos megjegyzi, hogy most említtetnek először felső karbon jobban mondva permo-karbon fossziliák. A mit Kocn és MELczER gyüjtött Dobsina vidékén, azok emlékezete szerint a felső karbonba vagy permo-karbonba tartoznak. A mit ScHAFARZIK hozott a Bánátból, az is erre a szintre emlékeztet. Utmutatás ez arra nézve, hogy; némely az ú.n. Culm rétegek közé sorolt hazai képződmé- nyek kormeghatározását valószinűleg meg kell változtatni. BöcxH Jásos visszaemlékezik, hogy valamikor SracHE-val járt a Sajó völ- gyében s valamelyik malom felett kibukkanó fekete mészkőből egy Productust ütöttek ki. Volt ott más is, különösen brachiopodák, de lehetetlenség volt a fekete mészkőből valamit kitörni. 9. Tgeirz PérER a talajnemek osztályozásáról tartott előadást (1. jelen füzet 147. lap), a mely után hosszú vita keletkezett. ő Dr. Mugaxözv KáRoLnr a legfelső, eke által járt talajnak és az ez alatt levő érintetlen talajnak a megkülönböztetését sürgeti, Hoxusirzgy HENRIK az egész osztályozást régi dolognak mondja, a mely a. talaj chemiai tulajdonságain alapul. Szerinte azonban nem szabad a talaj erede- tét, annak geologiai származását figyelmen kívül hagyni, különösen olyan tudo- mányos intézet kebelében mint a Földtani Intézet. Dr. ScumipT Sáwxpork azt az impressziót nyerte, hogy a termő-talaj csakugyan élő, folyton változó dolog. Eszerint tehát nem osztályozható. Tgsirz érdemes mun- kát végzett, de az osztályozás bázisául tudományos alapot kiván. Az hiányzik az egész rendszerből, a mi a legfontosabb. Nincs pontosan megmondva, mi az az agyag ? mi az a por? stb. Dr. ILosvav Lasos ezzel ellenkezőleg azon a nézeten van, hogy ha prakti- kus szempontból akarjuk osztályozni a talajokat, akkor annak a származása nem fontos, hanem csakis azok a tényezők, a melyek a termőképességre befolynak. Dr. KRENNER J. Sáxpok szerint az osztályozás tudományos alapja ez a há- rom kérdés : 1. Miféle chemiai anyagok fordulnak elő a talajban, 2. miféle össze- TÁRSULATI ÜGYEK. Za tételben. 3. mekkora szemcsékben fordul elő az illető anyag a talajban ? Ha erre a, három kérdésre megfeleltünk, úgy mind a két félnek igazat adtunk. Mindezekre TREirz PÉTER megjegyzi, hogy soha sem vonta meg tudományos geologiai alap jogosultságát. Osztályozásunk mellett nagyon szépen elfér a geo- logiai származtatás is. Azonban neki a dolog teljesen mindegy, csak azt kivánja, hogy értsük már meg egyszer egymást. Ők ketten Hogusirzxv-val sem értik egy- mást, hogy kivánhatják tehát, hogy a mezőgazda megértse őket. 1900. junius hó 6.-án. Elnök : BöckH JÁnos. 1. Dr. KövEsziGeErny Rapó jelentését a szeizmometeres állomások tanul- mányozása végett tett utazásáról a titkár olvasta fel. (Hely szüke miatt a jövő füzetben közöljük.) 9. Dr. Kocn Axran bemutatja a társulat kiadásában épen most megjelent könyvét : cAz Erdélyi Medencze harmadkori képződményei. II. rész. Neogén csoport. 3. Egpős Lasos (Új Pyrula faj Pomáz fiatalabb harmadkori üledékeibőls czímen értekezett. Bemutatja azt az új Melongena, fajt, a melyet ő Melongena Semseyana néven nevez el. Ez nagyon hasonlít a (Pyrula) Melongena Lainei Basr.-hoz, de lényegesen különbözik attól, nemcsak abban, hogy kifejlett példá- nya kétszerte nagyobb amazénál, hanem főként a következő vonásokban. Míg a Melongena Lainei tornya, minthogy kanyarulatai egymásra nőttek, lapos kúp- alakú, addig ezé kihúzott, erősen lépcsőzetes s a felső varratvonal mellett a ka- nyarulatokon széles csatorna fut végig. Az új alakon a torony kanyarulatait díszítő tüskék a felső kanyarulatokon a két varratvonalat összekötő haránt-bordákká lesznek, a mi a Basr. alakon nincs így. Az utolsó kanyarulat alsó felének felülete a Melongena Lainein egyenes, míg az új alakon jellemzően domború. Az orsó- szegély az új alakon egyenes, míg a BasrTERor alakján ívelt s emiatt a két faj szájnyilása 15 különböző. Böcxn János azt hiszi, hogy a gödi felső oligoczén felett van egy ilyen ke- vert faunájú alsó mediterrán, a mely felett az Anomya costata rétegei, aztán ismét komplikácziók kezdődnek. Felhívja az előadót az Anomya costata jelenlé- tének kimutatására. Dr. Kocn Awrat felvette a területet s úgy látta, hogy az Anomya homok ott meg van, de fölötte az "roligoczén és mediterrán fajok keverve fordulnak elő, de Anomya többé nincs. A Nitilus Heidingeri meg van, de a valóságos oligoczén olyan finoman megy át az aguitáni emeletbe, hogy alig lehet megkülönböztetni. 4. Dr. ScHmIDT SÁnDoR az eskütéri hid jobbparti feljáróinak készítése alkal- mával a Gellért-hegyen feltárt rétegekről és a bennük foglalt ásványokról adott elő. A Gellért-hegy testét formáló. dolomitra a budai márga telepedik, a mely utóbbi kékes, vagy sárgás szinű, tömött, kemény ; a feltárás éjszaki végének kö- 174 TÁRSULATI ÜGYEK. zelében meredek vetődés háborította meg és az elvetődött budai márga kemény mészkő-padokat tartalmaz, a mely utóbbiak nummoulitesekkel telidesteli vannak. A budai márgából ezen munkálatok alkalmával elég jó megtartásu kövületek jutottak napvilágra és előadó megtalálta ezen a helyen a márga ásványai között a Budapest jobbparti hegyvidék legnagyobb ritkaságát, a fluoritot is, a mely ás- ványt ezen a tájon legelőször dr. WagrHa VixczeE 1884.-ben a Kis-Svábhegy kő- bányájában fedezte föl. A gellérthegyi fHuorit, pirit, kalczit és szórványosan víz- tiszta gipsz társaságban terem, a kristályok formája az (100), ritkaság gyanánt a. (311) kicsiny fényes lapjaival és még néhány más formával is kombinálva. A fiuorit átlátszó, víztiszta, vagy szintelen, vagy pedig világos borsárga, illetve halavány ibolyaszinű; kristályai aprók, a legnagyobbnak élhossza 8 mm. volt. Igen érdekesek az erről a helyről származó pirit, markazit és kalczit kristályok is. Végezetül előadó köszönetét fejezte ki DEvEciIs FERENCZ és ZSIGMONDY GÉZA műszaki tanácsos uraknak, a kik a szinhelyen való tanulmányozást a legelőzéke- nyobb módon elősegítették. Választmányi ülések. 1900. május hó 2.-án. Elnök : dr. KocH ANTAL. Titkár jelenti, hogy a m. kir. pénzverő-hivatal a SzaBó-emlékérem verőtő- jét a vésőosztályban külön erre a czélra szolgáló szekrényben zár alatt tartja és. romlástól, rozsdásotástól lehetőleg megóvja. A választmány ezt tudomásul veszi, de a hivataltól hivatalos formáju elismerést kér a letétre nézve. A Gesellschaft für Erdkunde zu Leipzig és a Société R. Malacologigue a. Közlöny egész kötetekkel való kiegészítését kéri könyvtárában, a mire a választ- mány az engedelmet kivételesen megadja. A földrengési bizottság részéről dr. SCHAFARZIK FEREwxcz jelenti, hogy dr. KövEsziGErHy Rapó tanulmányúton volt a külföld nevezetesebb szeizmologiai állomásain s erről részletes jelentést fog tenni. Az akadémiai bizottságtól azon- ban a földrengési bizottság csak 200 forintot kapott s így nagyon takarékosan kell gazdálkodnia. — A választmány dr. ScmiDr SÁnpok indítványára megbízza a szerkesztősé- get, hogy a Közlönyben ezután évenként irodalmi összeállítás jelenjék meg. 1900. junius hó 6.-án. Elnök: BöckH JÁNnos. Titkár jelenti, hogy új tagokul ajánltattak : Gyimesi Nagy Dezső geologus, ajánlotta T. Rórn Lasos és Ősi Jásos a kapnikbányai .Rota-Anna mines limited v- pénztárosa, ajánlotta BRADOFKa FRrGyEs. Mindketten megválasztattak. TÁRSULATI ÜGYEK. 175 Titkár előterjeszti ScHLAPEL EMIL kérelmét, a melyben a Magas-Tátráról készítendő relief képre előjegyzést kér a Társulattól. A választmány nem rendel- heti meg, de a tagoknak szivesen ajánlja. Titkár bemutatja a bécsi k. k. Geologische Reichsanstalt 1900 junius 9.-én tartandó ünnepélyes ülésére való meghivását s egyszersmind tudatja, hogy Tár- sulatunk elnöke személyesen jelen lesz az ünnepélyen s ott a társulatot képvi- selni fogja. Örvendetes tudomásul van. A földrengési bizottság részéről dr. SzorvraGn Tamás előterjeszti azt a költ- ségvetést, a melylyel a bizottság működése megindulhat. Hosszabb vita után a vá- lasztmány megbízza a bizottság elnökét és a titkárt, hogy feliratot szerkeszszen a nagym. vallás- és közoktatásügyi és földművelésügyi miniszter urakhoz a bizott- ság anyagi támogatása végett. A választmány végül felkérte az elnököt, hogy a társulatot a selmeczbányai új akadémiai épület megnyitó ünnepélye alkalmával személyesen képviselje. 176 HIREK A FÖLDTANI INTÉZETBŐL. HIREK A FÖLDTANI INTÉZETBŐL. A m. kir. földtani intézet tagjai, a m. kir. földmivelésügyi minister úr ren- deletéből a következő területeket veszik fel részletesen : Posxwirz Trvapax dr. osztálygeologus a felvételi idény első felében Márma- rosmegyében, Berezne és Szinevér községek környékén ; a második felében 5ze- pesmegyében Svedlér és Gömörmegyében Henzlova tájékán folytatja részletes geologiai felvételeit. SzonraGH Tamás dr. osztálygeologus, kir. bányatanácsos, Biharmegye keleti részén, Kalota, Rév és Rossia határában végez részletes földtani térképezéseket. TErEGvi RórH [LaJos kir. főbányatanácsos, főgeologus, mint osztályvezető Torda-Aranyos- és Fehérmegyében Ponor, Remete és Gyertyámos környékén ; az osztály második tagja Pár Mór dr. kir. segédgeologus, ugyancsak Torda- Aranyosmegyében, az Aranyostól É-ra elterülő vidéken folytatja geologiai fel- vételeit. SCHAFARZIK FERENCZ dr. kir. osztálygeologus, Krassó-Szörénymegyében, Lugos és Nadrág vidékén vizsgálja és térképezi a földtani viszonyokat. Haravárs Gyuza kir. főgeologus, Hunyadmegyében, Alsó-Szilvás és Vajda- Hunyad környékén térképez. GESELL SÁNDOR kir. főbányatanácsos és bánya-főgeologus, Offenbánya bá- nyavidékét veszi fel. Az intézet agrogeologiai osztályából TgkErrz PÉTER geologus Pest-Pilis-Solt- Kiskunmegyében Szabadszállás és Kun-Szent-Miklós környékén; HOoRUSITZEY HENRIK geologus Komárom-, Nyitra- és Barsmegyében Udvard, Nagy- Surány és Nagy-Mánya vidékén és Timkó IMRE geologus Komárommegyében, Érsek-Újvár és 0-Gyalla környékén folytatja az agrogeologiai felvételeket. Böcxgn János kir. osztálytanácsos, intézeti igazgató, mint rendesen, úgy az idén is a geologusok felvételeit tekinti meg és ellenőrzi. SUPPLEMENT FÖLDTANI KÖZLÖNY XXX. BAND. 1900. MAI JULI, 5-1, HEFT, NEUERE BEITRÁGE ZUR GEOLOGTE DES CSERHÁT Von Dr. MoRgrrz PÁLnrFYv. Östlieh von Balassa-Gyarmat, am linken Ufer des Ipoly, nördlieh und westlich durch den Ipoly und den bei Patvarcz vorbeifliessenden Fekete- víz begrenzt, erstreckt sich ein Plateau geringer Höhe, welches sich gegen Süden ganz allmálig ansteigend gegen den Centralrücken des Cserhát hin- zieht. Wáhrend die Ebene zwischen Balassa-Gyarmat und Patvarcz ein feinkörniger diluvialer (?) Sand — dem Flugsande des Alföld áhnlieh — deckt, besteht die erwváhnte Hochebene schon aus Löss. Unter der Löss- decke ist am Fusse des Hochplateaus auf dem rechten Ufer des Feketeviz, sowie östlich von hier in der Gegend der Gemeinden Marczal, Gárdony- puszta, Iliny und Csitár entlang der Báche Marczal und Iliny blaugrauer . Thon, stellenweise thoniger Sand aufgeschlossen. An dem ganzen Gebilde ist fast gar keine Schichtung wahrnehmbar, es scheint sehr gleichmássig zu sein und ich konnte auch das Einfallen desselben nur an einem Punkte beobachten, in dem Bette des Baches Csörgő, östlieh von Marczal, wo dem Thone eine 1—-1:30 m. michtige Kohlenschicht zwischengelagert ist. Diese Kohlenschicht fállt unter 10—15? "in Südost. b In den Schlemmungsrückstánden des Gebildes fand ich selbst keine Foraminiferen, nachdem aber Hantken den, in der Ziegellehmerube bei Gárdony aufgesehlossenen Thon zu den CGlavulina-Szabói-Schichten reihte, so ist anzunehmen, dass dies auf Grund der Auffindung von Fora- miniferen erfolgte. Bezüglich des Alters dieser Schichten ist es zweifellos, dass dieselben álter sind als das obere Mediterran, weil dieses Gebilde durch den im weiteren zu besprechenden Andesitdyke durchbrochen wurde, über welche nach den Forschungen Dr. FRANZ SCHAFARZIK "s X bekannt ist, dass sie ülter sind, als das obere Mediterran. HANTKEN hült nach seiner Abhandlung k Dr. FRANZ SCHAFARZIK: cDie Piroxen-Andesite des Cserhát. Jahrbuch der Geologischen Anstalt, Bd. IX. 178 Dr: MORITZ PÁLFY: cFauna der Clavulina-Szabót-Schichtenn F die in der Ziegellenmgrube bei Gárdony ersechlossenen Schichten für die (lavulina-Szabói-Schicht des unteren Oligocen. In den erwáhnten natürliehen Aufschlüssen fand ich keinerlei Petre- facten, aber östlich von Patvarcz, auf der Höhe des Plateaus wurde eben in meiner Anwesenheit ein Brunnen gegraben, und in dem, aus demselben ausgeworfenen thonigen Sande fand ich, wenn auch nicht gerade wohlerhal- tene, doch grösstentheils bestimmbare Versteinerungen. In dem, dem Grafen Géza MaJtÁTH gehörenden Gehöfte Mária-major, im Gebiete der Gemeinde Patvarcz (Katastralkarte cDrahi psz.) wurde bei der erwáhnten Brunnen- grabung in 14—15 m. Tiefe unter der Lössdecke jener blaugraue thonige Sand erreicht, welcher zunáchst an der gegen Patvarcz zu gelegenen Lehne des Plateaus aufgeschlossen ist. Diese Sandschicht verdichtet sich stellen- weise zu losem Sandstein, führt mitunter auch Kohlenspuren und Glau- konit- und Pyritkörner. Ich fand die Versteinerungen in dem Sande, welcher aus circa 20 Mm. Tiefe heraufgeholt wurde; sie waren zwar vom Wasser stark aufgeweicht, dennoch konnte ich aus dem gesammelten Materiale die Species : (üytherea Beyrichi SEme., (üyprina rotundata A. BRAUN, Cardium cingulatum Gorpr. und Fecten Northamptonmi Micnr. var. multispinosa SAcco, bestimmen. Letztere Form, Pecten Northamptoni, ist bisher meines Wissens von einer Fundstelle unseres Vaterlandes unbekannt, hat aber im oberen Oli- gocen Italiens eine grössere Verbreitung. Die gefundenen Exemplare stim- men mit jener Varietát SaAcco"s gut überein, welche er nach den 4—5 radi- alen Schuppenreihen auf den Rippen und 2—-3 Schuppenreihen auf den Rippenzwischenráumen var. multispinosa benannt hat.Fr Auf Grund dieser Versteinerungen kann behauptet werden, dass der hier erschlossene Complex von Thon- und thonigen Sandschichten in die Aguitan-Stufe gehört, nachdem dieselben mit Ausnahme des (ardium cingulatum — der auch tiefer vorkommt — für die aguitanische Stufe des oberen Oligocen charakteristisech sind. Dieser Fund ist desshalb wichtig, weil er zur Kenntniss des Grund- gebirges des Cserhát einen interessanten Beitrag liefert. Dr. FRANZ ScHa- FARZIK (loc. cit. pag. 329. und 356.) hat auf Grund von Petrefacten bestimm- bare aguitanische Sedimente nur südöstlich von Vácz, in den Sandsteinen X MAX HANTKEN: Die Fauna der Clavulina-Szabói-Schichten.i Jahrbuch der Geologischen Anstalt, Bd. IV. kk SAcco: I Molluschi dei terr. terz. del Piemonte e della Liguria. XXIV. TOTÓ SLSZZGÉTDA sllés ge IVS ÜZE stl lasztása tát NEUERE BEITRÁAGE ZUR GEOLOGIE DES CSERHÁT. 179 des Csörög-hegy gefunden. Max HANTKEN führt in seinem Berichte von der Cserhát-Gegend ausser Gárdony noch Puszta-Lökös,k Kelecsény und Kis- Hartyán an, wo den Clavulina-Szabói-Schichten ühnliche Gebilde auf- treten, deren Alter er einzeln nach den Foraminiferen bestimmte. Bezüg- lich der gárdonyer Fundstelle war ich so glücklieh, ganz bestimmt nach- gewiesen zu haben, dass dieselbe in die aguitanische Stufe des oberen Oligocen, und nicht, wie HANTKEN sie einreihte, in die Clavulina- Szabói- Schiehten gehört. Bei Patvarcz, an der Lehne des Plateaus, südlich der Ortsehaft, un- mittelbar neben der nach Gárdony führenden Strasse wird in einem klei- nen Steinbruche ein Anxdezit gebrochen : das Material desselben liefert ein Andesitdyke, wie man sie im Cserhát unzáhlig findet. Dieser Dyke ist in der Beschreibung von Dr. SCHAFARZIK nicht er- waáhnt, auch nicht cartirt, und theils aus diesem Grunde, theils weil er sehr gut in jene Rupturen-Reihe hineinpasst, welche an der nordwest- lichen Seite des Cserhát-Zuges nachweisbar ist, will ich mich hier ein- gehender damit befassen. Die Richtung dieses Dyke ist bei Patvarez NNW und fállt vollkom- men in die Richtung jenes Dyke, welchen Dr. ScHAFARZIK vom rechten Ufer des Ipoly, bei Szelestye constatirt und beschreibt. Es ist also klar, dass der bei Patvarcz aufgeschlossene Andesit-Gang unter den Alluvionen des Ipoly gegen NNW fortsetzend bei Szelestyén abermals zu Tage tritt. Man kann ihn von dem patvarczer Steinbruche in 5$50-Richtung bis an den Plateaurand verfolgen, hier verschwindet er aber unter der Löss- decke. Nördlich von Marczal, dort wo der gleichnamige Bach seinen früher nördlichen Lauf gegen Ost ándert, finden wir ihn wieder in dem thonigen Sande unter der Lössdecke hervortretend und von hier bis auf den Sattel der Anhöhe ist der Dyke in seiner ganzen Breite und bis auf 1—3 m Tiefe ausgebaut. Von hier verfolgte ich den Dyke über die Báche Csörgő und Iliny bis auf die 307 m. hohe Anhöhe südlieh von der Gemeinde Iliny, wo derselbe auch schon lange ausgebeutet wird. Dieser Punkt ist auch schon auf der Karte von SCHAFARZIK dargestellt, jedoch etwas nördlicher als die Fundstelle thatsáchlich liegt. Es ist wahrscheinlich, dass dieser Dyke noch weiter gegen Osten fortsetzt, und zwar in der Richtung gegen Sipék und mit dem dortigen Dyke in Verbindung steht, doch hatte ich keine Gelegen- heit mehr dies zu erforschen. Die Richtung des Dyke ist bei Patvarcz — wie oben erwáhnt — NNW gegen S50, weiter aber, gegen Marczal und r Diese Gemeinde fand ich weder auf einer Karte, noch im Ortsverzeich- nisse. (Wahrscheinlich soll es Puszta-Lókos sein, zwischen den Gemeinden Nográd und Nőténcs, wo ein Theil der Gemeinde Puszta-Szántó so genannt wird. Redact.) 180 Dr MORITZ PÁLFY: Iliny biegt sich seine Richtung in einen flachen Bogen, so. dass dieselbe zwischen Marczal und Iliny von NW gegen 50 und südlieh von Iliny bei- nahe von W nach 0 gerichtet ist. Wahrend die Dykes auf der 50-Seite des Cserhát zu dem Becken- rande des Alföld parallele Rupturen zeigen, sind die Durcbbrüche auf der NW-Seite — wie Dr. SCHAFARZIK in seiner oberwáhnten werthvollen Studie und auf der, derselben beigelegten Karte nachweist — auf radialen Spalten erfolgt, welche aus einem Mittelpunkte wie die Finger einer ausgespannten Hand auslaufen. Er hat auf der NW-Seite insgesammt 12 solche radiale Bruchlinien nachgewiesen, in deren Reihe sich die oberwáhnte 15 Km. lange Spalte sehr gut einreihen lásst und dieselbe interessant ergánzt. Die Máchtigkeit dieses Dyke entspricht jener der bisher im Cserhát bekannten Dykes, indem dieselbe auch kaum 3—4 m. übersehreitet. Im Thale des Ilinybaches, dort wo der Bach über den Andesit einen kleinen 3—4 m. hohen Wasserfall bildet, ist auch die süáulenförmige Structur gut sichtbar : die Sáulen liegen horizontal und senkrecht auf das Salband des Ganges. Der Andesit, welcher diesen Gang ausfüllt, ist dem Gesteine des durch Dr. FRANZ SCHAFARZIK beschriebenen szelestyéner Dyke áhnlich, aber auf dem, durch mich begangenen Terrain von viel frischerer Er- haltung. Die, von der ganzen Lánge des Dyke gesammelten Exemplare sind fast ausnahmslos frisch, ein schwarzes, feinporphyrisches, hie und da mittelporphyrisches Gestein, in dessen dichter Grundmasse nur selten zer- streut glünzende Feldspath-Pláttehen makroscopisch zu unterscheiden sind, wáhrend die Blasenráume des Gesteines durch weissen Calcit aus- gefüllt sind. Die von verschiedenen Punkten des Dyke entnommenen Dünnscbhlifte gleichen sich untereinander sowohl, als auch den, durch Dr. SCHAFARZIK beschriebenen Gesteinen von Szelestyén, wenn man sie unter dem Mikro- scope betrachtet. Ihre Grundmasse ist vorwiegend aus kleinen, leistenförmigen . Feld- spathkrystallen zusammengesetzt, worunter ich nur in einem. Exemplare von Iliny eine isotrope Basis von grösserer Menge fand. Aus dieser feldspathigen Grundmasse sind die. polysyntetischen, sel- ten Zonenstructur aufweisenden Feldspathkrystalle porphyrisch entwickelt, deren Extinction auf Anorthit weist, im Gegensatze zu den leistenförmigen Krystallen der Grundmasse, welche die, dem Oligoklas charakteristische Verdunkelung zeigen. Beide Feldspatheé sind zumeist frisch, die kleinen sind ganz helle, die grossen aber hüufig durch staubartige Aggregate und Grundmassentheilchen getrübt. . An fárbigen Beimengungen sind in den Dünnscehliffen Piroxen, in der NEUERE BEITRÁGE ZUR GEOLOGIE DES CSERHÁT, 181 Grundmasse zerstreute Magnetit-Krystalle und Nigrescit-Flecken zu be- merken. Die Piroxene sind in idiomorphen Krystallen selten, in einem Dünn- sehliffe finden sich kaum 1—2 Augitkrystalle, Hypersthen-Krystalle noch seltener, die Grundmasse aber ist von theilweise schon verwitterten grün- liehbraunen Augitmikrolithen gánzlich erfüllt. Demnach ist das Gestein des Dyke theils pilotaxitischer, theils hialo- pilitischer augit- mikrolitmscher Hypersthenandesit. Das Resultat dieser Untersuchung stimmt gut überein mit der Mikro- structur der Gesteine des szelestyéner Dyke und mit der Ausbildung der Andesite des ganzen Cserhát: BEITRÁGE ZU DEN GEOLOGISCHEN VERHÁLTNISSEN DER ALTTERTIÁREN SCHICHTEN DES BÜKK-GEBIRGES. Von Dr. JotaANN KocsIs.F Im Jahre 1890 wurde mir der ehrende Auftrag zu Theil, durch den kön. ung. Naturforscher- Verein mit dem Studium der alttertiáren Bildun- gen des Bükk-Gebirges beauftragt zu werden. Hinen Theil der Ergebnisse der durch mehrere Jahre fortgesetzten Forschungen habe ich schon im XXI. Bande dieser Mittheilungen unter dem Titel: cBeitrüge zur Kennt- niss der Foraminifera-Fauna der kis-győrer Alttertiár-Schichteni ver- öffentlicht. Nachdem mich aber inzwischen das Schicksal in die Provinz (nach Kaposvár) geworfen hatte, wo es mir an den, zu wissenschaftlichen Arbeiten nöthigen Mitteln und an der Zeit gebrach, war ich an der Vollendung dieser meiner Abhandlung bis heute verhindert. Nach der geologischen Karte der allgemeinen Aufnahmen der k. k. Geologischen Reichsanstalt Wien (I : 144,000) besehránken sich die álteren Tertiárablagerungen, die sogenannten Nummuliten-Kalke blos auf die süd- lichen Vorgebirge des Bükk-Gebirges und bilden von SS5W-—-NNO einen 165 Kilometer breiten, oftmals unterbrochenen Gürtel, an welchem ein westlicher und ein östlicher Zug gut zu unterscheiden ist. Der westliche Zug beginnt S0 von Eger und reicht bis Zsércz; X Diese meine, noch im Jahre 1893 in der Geopalgontologischen Anstalt der kön. ung. Universitát verfasste Abhandlung wurde revidirt und in der, am 2. Mai 1900 abgehaltenen Fachsitzung der ungarischen Geologischen Gesellschaft vorgetra- gen durch Dr. EMERICH LÖRENTHEY. 182 DI JOHANN KOCSIS : der östliche, lángere Zug zieht sich von Kács nach NNO bis Kis-Gyór, wo wir das alttertiáre Gebilde am sechönsten entwickelt finden. Hine beson- ders reiche Fundstátte von Petrefacten ist Tapolczafürdő (Bad Tapolcza) bei Kács, wo ich unter einer grossen Anzahl von Petrefacten ein sehr gut erhaltenes Exemplar von Gryphaea Brogniarti, BRons sp. sammelte. Zwischen den beiden Zügen deckt keine so grosse und zusammen- hüngende Fláche mehr, sondern tritt nur mehr in 3 gesonderten, kleineren Parthieen auf. Hine dieser ist das Vorkommen bei Noszvaj, wo ich unter anderen schlecht erhaltenen Petrefacten ebenfalls eine G(ryphea Brogniarti, BRONN sp. fand. An der östliehen und der nördlichen Seite des Bükk-Gebirges finden wir auf obiger Karte das Alttertiár nicht dargestellt, und in der Litteratur erwáhnt nur HANTKEN in seinem Werke r.Ungarns Kohlenschátze und Kohlen-Bergbaus Y bei der Beschreibung des Flötzvorkommens der Sajó- Gegend unter-oligocáne Orbitoid-Kalke und an Foraminiferen reiche Mer- gel. HANTKEN war es, der meine Aufmerksamkeit auf die an der Nordseite des Bükk-Gebirges durch ihn zuerst beobachteten alttertiáren Schichten lenkte, und seit 1884 verkehrte ich durch mehrere Jahre in Miskolcz und Diósgyőr, von wo ich zur Sommerszeit auch in die nördlieh vom Bükk- Gebirge gelegene Gegend hüufig excurirte. Die Ergebnisse der Aufarbeitung und eingehenden Untersuchung der gesammelten Microfauna, sowie die Resultate meiner an Ort und Stelle gemachten Erfahrungen und Forschungen lege ich in Hauptzügen im Fol- genden vor : 3 Die in Rede stehenden alttertiáren Schichten treten in dem Stein- kohlen-Complexe des Diósgyőrer Staats-Eisen- und Stahlwerkes auf, welches nördlich und nordwestlich durch die Gemeinden Parasznya und Varbó, südlich und südöstlieh durch die Tháler der Szinva und des Erenyő be- grenzt ist. Die oberfláchliche Ausdehnung des ganzen Vorkommens beschrüánkt sich auf eine verhüáltnissmássig geringe Fláche, welche gegen NW durch den (rálya, gegen W durch die Kőlyuk-Lehne und gegen SSW durch das Forrás-Thal begrenzt ist, wo die Sehichten desselben unmittelbar auf den Jurakalken liegen, wogegen dieselben gegen NO und 50 durch jüngere, beziehungsweise durch die lignitflötzeführende Neogen-Schiechtengruppe überlagert sind.F? X MAx HANTKEN VON PRUDNIK: (A Magyar Korona országainak széntelepei és szénbányászatav. 1878. p. 304. kk Auf diesen Arealen ist auf der oberwühnten Karte (1:144,000) Leitakalk dargestellt, wogegen in den einschlügigen Beschreibungen diesbezüglich nirgends eine Beziehung zu finden ist. BEITRÁGE ZUR GEOLOGIE DES BÜKK-GEBIRGES. 153 Die Schichten dieses Vorkommens sind bald dichte, bald mehr-weniger sandige und mergelige Kalksteine, hie und da aber thoniger Mergel. Diese Schichten beissen in den zwischen den Grubenfeldern befindlichen Haupt- und Nebengráben auch zu Tage aus. Den schönsten Aufschluss finden wir in dem alten, noch Anfangs der 70-er Jahre ersehlossenen Steinbruche auf der Nordsette des Bükk, 520 M vom Baross-Schachte. Die Miáchtigkeit der aufgeschlossenen Schichten betrágt etwa 6 M, dieselben fallen von SW nach NO unter 99-—139. Die die Kohlenflötze führenden Sediment-Schichten neogenen Álters fallen von W nach O unter 47— 8". Im dem Steinbruche finden wir von unten nach oben folgende Schich- tenreihe aufgeschlossen : liehtgelber Kalkstein, fester, geschichteter Kalk- mergel, erdiger Mergel. Grössere Versteinerungen sind hier nur selten zu finden, zumeist nur Steinkerne, welche infolge ihres mangelhafíten Erhaltungszustandes nicht genau bestimmbar sind. Der Kalkstein enthált besonders viele Korallen, welche aber schon sehr verándert sind. Ziemlich hüáufig trifft man im Kalksteine eine kleine Ostrea. Diese Exemplare sind aber mit dem Muttergesteine derart innig verwachsen, dass ihre Schalen auch bei der grössten Vorsicht nicht heraus- zulösen sind. j Als Product vielfachen Schlámmens gieng nur ein oberer Deckel hervor, welches zu der Form der Ostrea plicata, DEFR. var. b., dargestellt auf Tafel LXIII, Fig. 9 von DEsSHAYES: xDescription des coguilles fossiles des environs de Paris, sehr nahe kommt. Unter den bisher gesammelten Versteinerungen befindet sich nur eine einzige, welche auch bezüglieh der Species sicher bestimmbar ist, und zwar der, für das obere Hocán so sehr charakteristische Pecten Biarritzen- sis, D ARcn. Es gelang mir, ein ziemlich wohlerhaltenes Exemplar desselben, be- ziehungsweise eine obere Schale aus dem Kalkmergel heraus zu prápariren ; kleinere und grössere Schalenhruchstücke aber liefert jede Sehlimmung, und an solchen ist auch die Verzierung der Schale schön sichtbar. In den Schlámmungsrückstánden des verwitterten und sandigen Kalkes, des Kalkmergels und des erdigen Mergels fand ich folgende Micro- fauna : Foraminiferen : Miliolina, 3 sp. sehr háufig. Textularia, carinata, DORB. sehr háufig. Bulimina elongata, DTORB. genug hüufig. Bulimina sp. selten. D- JOHANN KOCSIS: Virgulina Schreibersiana, Cziz. sehr háufig. Lagena apiculata, REuss genug háufig. Lagena sp. sehr selten. ; Nodosarita ((rlandulina) laevigata DBR, var. rotundata, Rss. genug hüufig. Nodosaria spimcostata, DTORB. sehr háufig. ( cfr. Beyrichi, NEuGc. selten. ( 4 Sp. (Brüchstücke) háufig. Gristellaria Wetherellhi, Joszs sp. (— frangaria, GÜmB.) sehr háufig. (ristellaria gladius, PHrw. sehr háufig. ( arcuato-striata, HANTK. sehr háufig. ( depauperata, Rxuss selten. ( princeps, REeuss háufig. ( cultrata, Mowrr. sp. háufig. ( limbosa, REeuss genug háufig. ( sp. ind. selten. Polymorphina subcylindrica, HANTK. genügend háufig. ; ( 2 sp. háufig. Noigerina pygmaea, DOR8. sehr háufig. a cfr. multistriata, HANTK. genügend háufig. cassspeseltens (Grlobigerina guadriloba, Rxuss selten. Discorbina sp. selten. Truncatulina lobatula, Wanxk. k J. sehr háufig. ( varitabilis, DORB. háufig. ( Haidingeri, D"ORg. (— propingua), Rss. sehr háut. ( 2 sp. háufig. Heterolepa, Dutemplei, DORB. sp. sehr háufig. Anomalina ariminensis, DTORB. sehr háufig. ( aspera nov. sp. selten. Gypsina globulus, Rxuss sp. sehr háufig. Pulvinulina Haidingeri, DORB. sehr hüufig. ( umbonata, Russ sehr háutig. ( Hauerii, DOns. sp. (budensis, HANTK.) háufig. ( pyugmaea, HANTx. selten. Rotalia Soldamii, DORB. háufig. ( 2 sp. selten. Nomomnina communis, DTORB. háufig. száz sp. háufig. Polystomella cfr. latidorsata. Rguss genügend háufig. Nummulites intermerdia, DARcn. selten. BEITRÁGE ZUR GEOLOGIE DES BÜKK-GEBIRGES, 185 Nummulites Fichteli, Micr. sehr háufig. ( Tournoueri, DE ta HARPE sehr hüufig. ( Boucheri, DE ta HARPE sehr selten. Bryozoge : (Gellaria, sp. sehr selten. Osíracodae : (ytherella compressa, Müxsr. sehr háufig. Bairdea arcuata, Rom. háufig. c. propingua nov. sp. sehr háufig. ( subdeltotdea, Joses selten. (Gytheridea perforata, Roxm. sehr háufig. (yythere plicata, Müxsr. háufig. c 2sp. selten. Ausser diesen findet man in den Schlámmungsrückstánden noch hehinmus-Táfelchen und Stackel, zahlreiche Bruchstücke der OÖslred sp. und des Fecten Biarritzensis, kleine Zühne und Lithotamnium. Ein Theil der angeführten organischen Binschlüsse, insbesondere die (allerdings nur sehr untergeordnet auftretenden) Bryozoen und die Ostra- coden kommen bei der Altersbestimmung unserer Scehichten kaum in Betracht, sowie auch die Foraminiferen in strengerem $Sinne nicht viel be- weisen, wogegen die Nummuliten sehr wichtige Leitfossilien sind und zur Charakteristik unserer Schichten auch infolge ihres hüufigen Auftretens sehr verwendbar sind. ; Die wichtigsten der Nuammuliten sind : Nummulites Fichteli, Micn. ( intermedia, D ARcn. Der Nummulites Fichteli stimmt mit den typisehen Formen sowohl bezügliech der Form als auch des Gefüges überein und aut allen Exemplaren ist die Rippung der Oberfláche sehr schön zu sehen. Seine Geleitform, Nummulites intermedia, tritt nur untergeordnet auf. In Gesellschaft dieser gerippten Nummuliten treten auch gestreifte Nummuliten auf, unter welchen Nummulites Tournoueri hervor zu heben ist, welche Species in grosser Menge vorkommt und mit den typischen Formen von Biarritz vollkommen übereinstimmt. ; In dem Steinbruche sind die Nummuliten auch frei zu finden, an anderen Orten hingegen in den Kalksteinen eingewachsen, aber auch in letz- terem Falle ist ihre Bestimmung möglich, nachdem wir uns aus den Lángs- und Nuerschnitten derselben, wie sie auf den Bruchfláchen des Kalksteines zu sehen sind, ferner auf Grund der Untersuchung der Gesteins-Dünn- Földtani Közlöny. XXX. köt. 1900. 13 186 DI JOHANN KOCSIS: Sehliffe die Überzeugung versehaffen können, dass in denselben am hüáufigsten die Form des Nummulites Fichteli vorkommt. An der Zusammensetzung des Kalksteines und Kalkmergels nehmen ausser den Nummuliten auch andere Foraminiferen, dann Ostracoden und Lithotamnium wesentlichen Antheil, deren unzühlige Durchschnitte in den Dünnschliffen schön zu sehen sind. Den typischen Nummulitenkalken sind ab und zu solche Kalkstein- bönke zwischengelagert, deren Materiale durchwegs aus Miliolideen besteht, so dass wir in den Dünnsebhliffen die Durchschnitte derselben nach allen tehtungen enge an einander gehüáuft beobachten können, und aut frischen Bruchfláchen dieses Gesteines sind diese Foraminiferen mit ihren porzel- lanartigen Schalen auch mit der Lupe schön sichtbar. Auf Grund des Vorstehen den ist es also zweifellos, dass unsere Scbichten marinen Ursprungs sind, dass diese Kalksteingruppe obereocá- nen Alters ist und dem Horizonte der gerippten Nummuliten vollkommen entspricht. : Wáihrend ich also auf der Südseite des Bükk-Gebirges 3, palxzontolo- gisch wohl unterscheidbare Gruppen nachgewiesen habe, námlieh die obere Gruppe der gestreiften Nummuliten und die Schichtengruppe der gerippten Nummauliten,t finden wir auf der Nordseite des Gebirges, namentlieh in der Gegend Diósgyór und Parasznya nur die öehichtengruppe der gerippten Nummauliten gut ausgebildet. Zum Sehlusse sei es mir gestattet, in Kürze jenes neuen Hocánkalk- vorkommens zu gedenken, den ich 1885 am rechten Ufer des Sziuwvabaches, unmittelbar bei Diósgyőr in einem dortigen Ouarzsand-Steinbruche ent- deckt habe. In diesem Steinbruche liegt auf dem Ouarzsande blaugrauer Thon, dieser wird von Kalkstein überlagert, auf welechen wieder Thon folgt. In dem, das Liegende des Kalksteines bildenden Thone sind Adern und Nester von Braunkohle sichtbar. Der Kalkstein ist sehr reich an organischen Einschlüssen, und an der Zuasammensetzung derselben betheiligen sich vorzugsweise Lithotamnium und Foraminiferen, untergeordnet Bryozoen. Die Nummuliten kommen nur selten vor, nur selten finden wir je einen Durchschnitt derselben in den Dünnsehliffen, welche meistens an die kleinen Formen von Nummuliles joucheri, DE La HARPE erinnern. Das Lithotamnium bildet auf den frischen Gesteinsbruchtláchen weisse Punkte, in den Dünnsebliffen aber winzige Flocken unregelmássiger Form, welche durch ihre dunkle Fárbung von den übrigen Parthieen des k Kocsis JÁNos: Adatok a kis-győri ó-harmadkori rétegek foraminifera fauná- jához. Közlöny, XXI. 1891, Mill tántte tn lha zásákhée BEITRÁGE ZUR GEOLOGIE DES BÜKK-GEBIRGES, 187 Gesteines sich wesentlich unterscheiden. Bei stárkerer Vergrösserung sind die, für die Lithotamniumformen charakteristisehen, in bogenförmigen Reihen geordneten Zellen schön zu sehen. In einem der aus Lithotamniumkalkstein hergestellten Dünnsehliffe 3; fand ich ausser Lithotammumn noch folgende organische BEinschlüsse : (lavulina Szabói, HANTK. Plecanium 3 sp. Truncatulina 2 sp. holalia 2 sp. Gypsina globulus, Rguvss sp. und Durchschnitte von Bryozoen. 1892 liess die Direction der kön. ung. Bisen- und Stahlwerke Diós- győr im Gebiete der Gemeinde Parasznya, im Complexe der Mediterran- Kohlengruben Versuchsbohrungen herstellen. An einer Stelle wurde bis auf 220 M. Tiefe gebohrt und dabei festgestellt, dass hier unter den Medi- terran-Schichten unmittelbar der Tegel von Kiss-Czell folgt, weleher eine betráchtliche Máchtigkeit haben muss, nachdem der Sechmundlöffel von 40 M. Tiefe bis in die erreichte Gesammttiefe von 220 M. blos kis-ezeller Tegel zu Tage förderte. Bisher hatten wir von dem Vorhandensein des Kíis- ezeller Tegels nördlich des Bükk-Gebirges keine Kenntniss und mir ist es gelungen, auch dieses durch die Durchprüfung der Bohrproben nachzu- weisen. EINTHEILUNG DER BODENARTEN. Von PETER TREITZ.F Der Zweck einer Boden-Klassification ist .die Gruppirung der Böden nach ihrer Entstehung, Zusammensetzung und Higenschaften; um die gleichartigen mit gleichen Namen bezeichnen zu können, die verschiede- nen auch mittelst ihrer Benennung zu unterscheiden. Zu allererst befasste sich der Landwirth eingehender mit den Boden- arten, dem entsprechend stammt die erste Bodenklassification von ihm. Der Landwirth gruppirte die Bodenarten hauptsáchlich nach ihren sicht- baren Kigenschaften, also nach deren áusserem Aussehen, nach deren Er- tragsfáhigkeit, das heisst nach den verschiedenen Kulturfáhigkeiten, welche die Böden dem Pflanzenbau gegenüber zeigten. Hine solche Kintheilung xX Vorgetragen in der am 2. Mai 1900 abgehaltenen Fachsitzuncg. o 8 o o 0" 188 PETER TREITZ: konnte naturgemáss nur in einem engeren Kreise genügen, z. B. bei ein- zelnen zusammenhüngenden Güterkomplexen und Gemeinden. Als LresrG die Lehre über die Pflanzenernáhrung veröffentlichte, ver- legten sich die Agrikulturchemiker mit grossem Eifer auf die Bodenanalyse. Sie bezeichneten nun die nach den Analysen sich áhnlich zeigenden Böden mit gleiechen Namen und so entstand eine neue Bodeneintheilung, die von der sehon vorhandenen sehr wenig fübernahm. Derselben gemüss wurden die Böden nach ihren Bestandtheilen von einander unterschieden; bald nach dem Humusgehalte, bald nach dem Thongehalte, oder auch nach der Apsorbtionsfáhigkeit, die sie den einzelnen Pfílanzennáhrstoffen gegenüber zeigten u. S. w. Als sich nun in neuerer Zeit die geologischen Forschungen nach den Gebirgen, deren Boden aus festen Gesteinen aufgebaut ist, auch auf die Schichten verwitterter Gesteine erstreckte, die Hügel und Ebene bedecken, befassten sich auch die Geologen eingehender mit Bodenuntersuchungen. Sie reihten nun die Böden nach Alter, Ursprung, Entstehung in Gruppen und waren bei ihrer Nomenklatur aut die früheren Eintheilungen nur sehr wenig bedacht. Der moderne Landwirth, der ein Schüler des Landwirthes, Agrikultur- chemikers, endlich des Geologen war, lernte alle drei dieser von verschie- denen Gesichtspunkten aus aufgestellten Bodeneintheilungen kennen und da diese Klassificationen sich garnicht decken, muss er sein Heil wieder in der Praxis suchen, die Bodenklassification von neuem auf empirischem Wege erlernen. Es kommt sogar vor, dass sich oft Fachleute nicht verstándigen kön- nen, sobald von Bodenarten unter ihnen die Rede ist ; dass der Landwirth, der Chemiker, der Geologe verscehiedene Böden mit demselben Namen be- zeichnen und ganz gleichen verschiedene Namen geben. Die Bezeichnun- gen, die bis nun allgemein im Gebrauch waren, sind auch sehr unvollstán- dig; liest man z. B. Thon, so weis man sich über die Natur desselben noch keinen Begriff za machen, man weis nicht ob er weiss, grau, roth, eisenhaltig, sandig oder kalkig ist, ob er fruchtbar oder zum Pflanzenbau ungeeignet ist, nur die eine Higenschaft vermögen wir aus dem Namen herauszulesen, dass er bündig und scehwer zu bearbeiten ist. Selbst die geologische Determination trágt sehr wenig zum Verstánd- niss bei; denn z. B. ein Thon aus den pontischen Schichten kann die ver- sehiedensten Higenschaften besitzen. Weiters ist das Verwitterungsprodukt des Kalksteines, des Dolomites, des Basaltes, Diorites und krystallinischen Schiefers u. s. f. rother, eisenschüssiger Lehm oder Thon, dessen Ursprung man durch einfachere Untersuchungen im Laboratorium nicht zu bestim- men weis. Sogar in der deutschen Fachliteratur finden wir eine ziemliche Un- BINTHEILÜNG DER BODENARTEN. 189 sicherheit in der Benennung der einzelnen Bodenarten. Die cBoden- kunde, betitelten Handbücher sind von dem verschiedensten Inhalte ; bald ist es eine Petrografie, oder Mineralogie, bald eine Chemie; mit dem Boden, Kulturboden und Kohboden (Felsboden) allein, befassen sich nur wenige. Diese Verwirrung in der Bezeichnung der einzelnen Begriffe wurden noch vielfach vergrössert, in unsere Fachliteratur übersetzt. Ich befasse mich schon seit lüngerer Zeit damit, dass ich für die Bezeichnung der heimathlicehen Bodenarten solche Namen wáhle, welche auch schon deren Eigenschaften andeuten. Seitdem ich Gelegenheit, hatte auch primáre Bö- den, draussen wie im Laboratorium zu untersuchen, getraue ich mich zu hoffen, dass die Nomenklatur, die ich auf Grund meiner Untersuchungen zusammengestellt habe, vielfach dazu beitragen wird, dass sich die Land- wirthe, die Chemiker und die Geologen bei Besprechung von versehiedenen Bodenarten gegenseitig verstehen. Die aufgéstellte Klassification halte ich nicht für fehlerlos, sondern dieselbe soll nur als Grundlage dienen zum Aufbau einer endgültigen und fachlich korrekten Nomenklatur. Die Verwirrung, die in der Bezeichnung der einzelnen Bodenarten herrseht, stammt daher, weil in keinem der Bodenkunde behandelnden Handbücher die zwei Grundbegriffe námlich : der Boden als (restein un der Kulturboden von einander streng unterschieden wurde. Zwischen den beiden Begrifften herrseht ein ühnliches Verháltniss, wie wir es zwischen dem Samen und der daraus entstehenden Pflanze finden. Der Samen ist der todte, leblose Körper, welcher in entsprechenden Verhültnissen zu leben anföángt. Infolge der ihm eigenen Lebensenergie entwickelt er sich zu verschiedenartigen Pflanzen. Das Gestein, welches unter einer Bodendecke liegt, ist ein áhnlicher lebloser Körper ; für leblos können wir ihn halten, da.sein Umwandlungs- process so langsam vor sich geht, dass wir diese im Vergleich zum orga- nischen Leben für null nehmen können. Sobald aber das Gestein solchen Einflüssen ausgesetzt wird, welche für dessen Umwandlung günstig sind, fángt seine Entwicklung, sein Wachsthum an, es beginnt zu athmen, zu leben, es wird zu Kulturboden. Jedes Gestein, vom Granit, als dem festesten, bis zum sandigen Mer- gel als dem lockersten, ist diesem Gesetze unterworfen. Sowie es den Hin- flüssen der Atmospherilien ausgesetzt wird, siedelt sich Leben an seiner Oberfláche an, es beginnt sich umzuformen, umzugestalten, zu athmen, wird selbst su einem lebenden umwandlungsfáhigen Körper, welcher, je nach seiner Zusammensetzung, seinen die Entwicklung begleitenden Ver- hültnissen nach, zu verscehiedenem Kulturboden wird. Das Gestein selbst beeinflusst nur insoferne die Higenschaften des aus ihm entstandenen Kulturbodens, als aus dem festen Gesteine 190 PETER TREITZ ! langsamer, aus einem lockeren Gesteine schneller Kulturboden ent- steht. Die Eigenschaften desselben und oft dessen Zusammensetzung wer- den in einem viel grösseren Grade durch die bei der Entstehung obwal- tenden Umstánde, als durch das Muttergestein bedingt. Das Gestein be- dingt nur die Fruchtbarkeit des aus ihm entstandenen Kulturbodens auf Grund der in ihm enthaltenen Pflanzennáhrstoffe. Wenn die Umwandlung eines Granites, Trachytes, eines Kalksteines oder Mergels in feuchtem Klima mit Hinzutritt von viel Násse vor sich geht, so wird das Endprodukt dieses Prozesses ein schwarzer, lehmiger oder thoniger Kulturboden sein. Sobald sich aber das Klima über diesem sehwarzen Boden ündert, trocken wird, ándert sich auch der Kulturboden, und wird, was auch immer das Muttergestein gewesen S$ein mag, zu rothem, eisenschüssigem Thone. Hin rother Thon kann sich wieder in sehwarzen umwandeln, wenn sich die, die Entwickelung begleitenden Einflüsse ándern. Bei mehreren sehwarzen oder rothen primáren Böden können wir auf deren Ursprung resp. Muttergestein nur nach sehr genauen mikroskopischen und chemi- schen Untersuchungen sehliessen, ihr Áusseres zeigt nur von den bei der FEntstehung obwaltenden Verháltnissen. Untersuchen wir nun genauer, was für ein Unterschied eigentlich zwischen dem Kulturboden und dem Boden als (restein herrscht. 1. Die beiden Bodenarten unterscheiden sich hauptsáchliech darin, dass wáhrend der Kulturboden immer 2—209/9 organische Stoffe enthalt, dies in dem Boden als Gestein memals enthalten ist. Eben dieser orga- nische Bestandtheil des Kulturbodens ist der lebende Theil, das bewegende Organ desselben. Ohne diesen organischen Bestandtheil kann auf einem Boden keine Kulturpflanze gedeihen, wie viel Pflanzennáhrstoffe wir auch immer dem Boden als Mineraldünger einverleiben mögen. Hin Boden ohne organische Verbindungen hört auf zu leben, wird zu leblosem todtem Ge- steine. Der organische Bestandtheil des Kulturbodens ist der Humus. Die Agrikulturchemiker untersuchten genau die Zusammensetzung des Hu- muses, sie fanden, dass er die Humin-, Ulmin-, Krensáure u. s. w. enthalt, aber mehr als die prácise Formel dieser Verbindungen erreichten sie durch ihre Analysen nicht. Seitdem wir aber in der neueren Zeit mit Hilfe des Mikroskopes im Stande sind, die winzigsten Organismen nicht nur zu sehen, sondern deren Lebensphasen zu beobachten, wissen wir, dass der Humus nicht nur eine lejeht zersetzbare veründertliche Verbindung ist, wie er früher schlechtweg genannt wurde, sondern dass dieser organische Körper Miriaden von winzigen Organismen beherbergt; dass die leichte Zersetzbarkeit, die immerwáhrende Veránderung des Humus das Ergebnis der Lebefunktionen dieser Organismen ist. Die Zersetzbarkeit, die Ver- EINTHEILUNG DER BODENARTEN. 191 ánderung des Humus wird sogleich behoben, sobald wir diese kleinen Lebewesen auf irgend eine Art tödten (Wasserdampf, Hitze oder Gift). Ja wenn wir sie mit irgend einem Betáubungsmittel betáuben, so hört die Zersetzung, Veründerung des Humus so lange auf, als die Betáubung dauert; sobald sie aber zu sich gekommen, ihre Lebensfunktionen auf- nehmen, beginnt die Zersetzung von neuem. Diese mannigfach gearteten kleinen Lebewesen sind die eigentlichen Bildner des Kulturbodens ; das he- sultat ihrer Lebensfunktionen ist der Untersechied, den wir zwischen dem Kulturboden und dem Gesteine finden. 2. Die obere Schichte eines im Verwittern begriffenen Gesteines wird fortwáhrend durch die Niederschláge von den Abhüngen in das Thal hinab geschwemmt, wo sie sich in máchtigeren oder dünneren Schichten ablagert. Die unteren Schichten werden von den nachkommenden bedeckt. Bei der Verwitterung der Gesteine entsteht immer Humus, welcher, mit dem anorganischen Theile des Bodens gemischt, ebenfalls zur Ablagerung kommt. Die Umwandlung d. i. die Zersetzung dieser organischen Stofte dauert nach der Ablagerung fort. Da zu den tieter liegenden Schichten kein atmosphárischer Sauerstoft gelangen kann, so nehmen die in Zer- setzung begriffenen organischen Stoffe den zu ihrer Zersetzung nothwen- digen Sauerstoff von den Hisenverbindungen des Bodens, diese werden desoxidirt, zu Oxidulverbindungen reduzirt. Sobald der ganze organische Bestandtheil der betreffenden abgelagerten Schichte oxidirt, zersetzt ist, wurde auch gleichzeitig der gesammte Bisengehalt derselben reduzirt. Die Desoxidation wird auch noch durch die humussauren Verbindungen befördert, welche die Niedersehlagsgewásser wáhrend ihrem Durchsickern durch die oberen Schichten aufnehmen und in den tieferliegenden ab- lagern. Diese Desoxidation lüsst auch die übrigen Bestandtheile des Bo- dens nicht unberührt, so dass der gesammte Boden nach und nach eine mehr oder weniger vollstándige chemische Umwandlung erfáhrt. Es trágt auch noch der Druck, den die oberen Schichten auf die unterliegenden ausüben, nicht wenig dazu bei, dass die ehemalige Verwitterungsschichte, der Kultur-Boden allmálig wieder zu Gestein wird. Solche Böden haben ge- wöhnlich eine graue oder blüuliche Farbe und der grösste Theil der in ihnen enthaltenen Bisenverbindungen besteht aus Oxidulsalzen. Wird eine Ver- witteraungsschichte nicht durch abgescechwemmtes Material, sondern durch Staub oder auch durch Flugsand bedeckt (in welchem Falle die Zersetzung der organischen Stoffe in ganz trockener Umgebung vor sich geht, wo also genügende Mengen von atmosphárischem Sauerstoffe zu den sich zer- setzenden organischen Verbindungen hingelangen können) so verláutt die Zersetzung derselben ohne desoxidirend zu wirken und der Boden, wo- selbst sich dieser Prozess abspielte, wird roth oder gelb gefürbt, die in ihm enthaltenen Bisenverbindungen sind grösstentheils Oxidsalze. h1e 199 PETER TREITZ : roth oder gelb gefárbten Bodenschichten müssen eine viel geringere Um- wandlung durchmachen, ehe auf innen Kulturgewáchse gedeihen können, als die grauen oder bláulich grauen. 3. Bei der Verwitterung der Gesteine erfahren auch die einzelnen Mineralien einestheils durch atmosphaárische Binflüsse, anderentheils durch die Binwirkung niederer pflanzlicher Organismen eine Umsetzung. Sie verlieren ihren Glanz, ihre Farbe, und werden allmülig zu Erde. Diese Umwandlung besteht hauptsáchlich darin, dass die gesteinsbildenden Mineralien, namentlich die Feldspathe chemisch Wasser aufnehmen, zu wasserhaltigen Silicaten werden. Der thonige Theil eines Kulturbodens — Argilite genannt — enthült immer gebundenes Wasser. Je loser das Gefüge eines Gesteines ist und von je feinerem Korne seine einzelnen Bestandtheile sind, desto schneller spielt sich der Process der Umwandlung, resp. der Verwitterung ab, umso leichter nehmen die Mineralien des Gesteines Wasser auf. Sobald die Mineralien Wasser auf- genommen, werden deren als Pflanzennührstoffe dienenden Verbindungen leicht lösbar. Die klastischen Gesteine haben seit ihrem Entstehen schon einmal oder auch mehrmals den Verwitterungsprozess durcehgemacht. Die an der Oberfláche der Gesteine liegenden dünnen oder dickeren Schichten bilden verwitterte Gesteine und heissen, wenn sie organischen Stoft enthalten, Kulturboden. Diese werden von den Niederschlags-Gewüssern, von dem Abhángen in die Tháler hinabgesehwemmt. Wenn der Grund des Thales genug breit ist, wird er hier abgelagert, im anderen Falle wird er durch dass fliessende Wasser weiter geführt, bis er an einem geeigneten Orte abgelagert wird. Hier wird er — wie oben erwáhnt — durch die nachfol- genden Schichten bedeckt. Unter einer solehen Decke wird aus dem Kul- turboden wieder Gestein, seine Farbe verblasst, der Hisengehalt wird des- oxidirt, ausserdem verlieren die wasserhaltigen Aluminium- und Magne- sium-Silicate allmálig ihr ecehemisch gebundenes Wasser. Hiedurch ver- lieren auch die hierin enthaltenen Pflanzennáhrstoffe des Bodens ihre Leichtlöslichkeit. Nach einem geologischen Zeitraume erfahren die Sili- cate auch Structurveránderungen, d. h. sie werden kristalliniseh. Auf solcher Weise wird aus dem Kulturboden wieder Gestein, die Gruppen dieser Gesteine nennen wir Trümmer-Gesteine. Die Trümmer-Gesteine müssen, damit sie zu Kulturboden werden, wenn sie auf der Erdoberfláche den atmosphárisehen Einflüssen aus- gesetzt werden, ebenfalls eine vollstündige Verwitterung durchmachen, wie die kristallinisehen Gesteine. Wenn sie auf die Obertláche gelangen, fallen Sporen von Microorganismen auf sie, aus denen sich kleine Lebe- wesen entwickeln. Diese vermögen dureh ihren eigenartig gestalteten Or- sanismus ihr Bedürfniss an Stieckstoff-Nahrung — welchen Nührstoft sie FINTHEILUNG DER BODHNARTEN. . 193 in dem Gestein árak vorfinden können — aus dem Stickstoff der Atmo- spháre zu entnehmen. Das Hisen, welches früher reduzirt wurde, nimmt durch die Vermittlung anderer Mikroorganismen wieder Sauerstoff auf. Die Silicate verlieren durch den Einfluss wieder anderer Mikroorganismen ihr kristallisches Gefüge, binden chemisch Wasser, liefern die Argilite des Kulturbodens, welche Verbindungen die Pflanzennührstoffe in verdünnten organischen Sáuren, lösliehen Formen enthalten. Alle diese Umwandlungs-Prozesse werden durch die Lebensfunktio- nen dieser kleinen Lebewesen, Algen, Pilze und Bakterien, bedinet. Wenn man einen eisenoxidulháltigen Rohboden an feuchtem Orte dem atmo- sphárischen Binflusse aussetzt, so bekommt die Oberfláche desselben als- bald einen grünlichen Schimmer. Unter dem Mikroskope entpuppt sich dieser grüne Überzug aus zahlreichen Mitgliedern bestehende Pflanzen- Colonie; diese kleine Pflanzen sind die Pioniere des Lebens, der Vege- tation; sie beginnen die Umsetzung des Gesteines in Kulturboden, sie legen den Grund zur Ansammlung des Stickstoff- Vorrathes des Kultur- bodens. Wenn wir eisenoxidulháltigen Rohboden den Einflüssen einer steri- lisierten Atmospháre aussetzen, dessen Luft und Wasser also keimfrei ist, so wird dieser unendliche Zeiten unverüándert bleiben, es werden sich in ihm niemals Stickstoff-Verbindungen ansammeln können. Kulturpflanzen können in einem Boden nur dann gedeihen, wenn in ihm vorerst durch diese kleine Lebewesen genügende Mengen von Stickstoff- Verbindungen aufgeháuft wurden. Doch hört ihre Aufgabe durch die Aufspeicherung dieser Nitrogen-Vorráthe noch lange nicht auf. Wir wissen vielmehr, dass viele grosse Pflanzen, sogar Báume Pflanzennáhrstoffe aus dem Boden nur durch die Vermittlung dieser kleinen Mikroorganismen aufzunehmen im Stande sind. Auf den Wurselhaaren dieser hochentwickelten Pflanzen sie- deln sich Pilze an, welche die Náhrstoffe des Bodens an die Mutterpflanze übermitteln. Eine solche Rolle führen fast die gesammten, in dem Kultur- boden selbst und auf dessen Oberfláche lebenden Algen, Pilze und Bakte- rien, sie nehmen die Náhrstoffe aus der Atmosphaáre, wie aus dem Boden auf und übergeben dieselben in einer solchen veránderten Form dem Bo- den, resp. den Pflanzen, dass díese nun die umgeánderten Pflanzennáhr- stoffe verwerthen können. Bis nun sind nur die Stickstott- Verbindungen zersetzende Bakterien genauer untersucht. Doch wenn uns die Vorzeichen nicht táuschen, so werden wir bald hören, dass sogar der Phosphorsáure- . Vorrath des Bodens von den Pflanzen nur durch die Vermittlung einer Bakterien-Art verwerthet werden kann. ü Das bisher Besprochene zusammenfassend sehen wir nun : 194 PETER TREÍTZ ! I. Der Boden als (Gestein (Rohboden, Untergrund) 1. Enthült keine organischen Verbindungen, somit keine Stickstoff- salze. l 2. Die in den abschlemmbaren Theilen enthaltenen Silicate sind mehr oder weniger krystallin, enthalten kein, oder nur wenig gebundenes Wasser. Zeolitháhnliche Verbindungen, welche für die Pflanzen-Ernáh- rung von ausserordentlicher Wichtigkeit, sind in ihm nicht enthalten. 3. Die Hisen-Verbindungen, abgesehen von einigen wenigen Aus- nahmen, sind in ihm als Oxidul-Verbindungen enthalten. 4. Die Struktur des Bodens, als Gestein, ist immer compakt zusam- hángend, niemals krümmelig. II. Der Kulturboden hingegen : 1. Enthált 1—209/9 organische Substanzen, in welehen immer mehr- weniger Stickstoffsalze vorhanden sind. Je mehr Stickstoffsalze der Humus eines Kulturbodens enthált, desto fruchtbarer ist derselbe. 9. Die Argilite des abschlámmbaren Theiles haben eine zeolitháhn- liche Zusammensetzung. Sie lösen sich in scehwachen Laugen und Sáuren mehr oder weniger leicht. 3. Der grösste Theil des im Boden enthaltenen FHisens ist Oxidver- bindung. 4. Die Struktur des Kulturbodens ist immer krümmelig. Dieser Z7u- stand kann der Wirkung der Pflanzenwurzeln, den im Boden lebenden Thieren, und endlieh der Boden-Bearbeitung zugeschrieben werden. Die Unterschiede der beiden Bodenarten, welche sich in ihrer che- mischen Zusammensetzung üussern, üben auch auf die phisikalisehen Eigenschaften derselben einen grossen Hinfluss aus, so insbesondere auf deren Verhalten gegen Luft, Wasser und Wárme. Der Boden als Gestein kann aus ausserordentlich vielerlei Bestand- theilen zusammengesetzt sein; hingegen besteht ein normaler Kulturboden immer nur aus den folgenden fünf Elementen : 1. Bodenskelett. 2. Abschlümmbarer Theil oder Argilite des Bodens. 3. Humus, oder die orgamischen Bestamdtheile. 4. Kohlensaurem Kalke. 5. fisen. Bei uns wurde die Bintheilung des Kulturbodens und des Bodens als Gestein nach der Korngrösse der Bestandtheile durchgeführt. Je nach- dem, wie viel Kies, Sand, abschlámmbare Theile sie enthielten, wurden sie z. B. kiesiger Lehm, kiesiger Sand, sandiger Lehm oder lehmiger Hand u. s. w. benannt. Die Erfahrung hat nur zu bald gelehrt, dass wir EINTHEILUNG DER BODENARTEN. 195 aus den Schlámm-Resultaten, wurde die Schlimm-Analyse noch so de- taillirt durehgeführt, nicht im Stande sind, weder auf die. phisikalischen, noch auf die echemischen KEBigenschaften des Bodens zu sehliessen, und eben so wenig können wir uns hieraus über dessen Fruchtbarkeit ein Ur- theil bilden. Auf das Verhalten des Bodens übt nahmlich die Korngrösse seiner Bestandtheile keinen entsehiedenen KEBinfluss aus, sondern. dasselbe hángt vielmehr von den im abschlámmbaren Theile enthaltenen kohlen- sauren Kalk- und Bisenoxidsalzen ab. Um ein Beispiel anzuführen, ver- gleichen wir zwei Sande mit einander. Die Schlimm-Analyse der beiden gibt gleiche Resultate, beide enthalten 859/9 Sand, von gleicher Korngrösse und 15 0/9 abschlámmbare Theile. Nach der Schlimmanalyse wáren dies zwei typische Flugsande, dem entgegen lehrt die Erfahrung, dass derjenige Sand, dessen abschlámmbarer Theil Bisenoxid- Verbindungen und keinen kohlensauren Kalk enthált, nun vom Winde nicht mehr verweht wird, er kann aus ihm keine Hügel mehr aufthürmen, wo hingegen der andere Sand, dessen abschlámmbarer Theil besonders aus kohlensaurem Kalk besteht, zeigt alle BKigenschaften eines typischen Flugsandes. Es genügt schon ein schwacher Wind dazu, um aus ihnm hohe Hügel autbauen zu können. Der Kalk- und Eisengehalt bestimmt auch die Oualitát und Zusam- mensetzung des im Boden enthaltenen Humus. Bei der Zusammenstellung meiner Boden-Klassifikation habe ich mein Augenwerk hauptsáchlich darauf gerichtet, dass wir uns schon mit- tels dem Namen, mit welchem wir eine Gruppe und in derselben ein ein- zelnes Glied bezeichnen, über die Zusammensetzung, die hauptsáchli- chen agronomischen Kigenschaften, sowie über die Fruchtbarkeit des betreffenden Bodens ein ÜUrtheil bilden können. Die Eintheilung, in die ich die Namen der Böden als Gestein und die der Kulturböden zusammenfasste, ist in erster Linie auf die Korn- grösse der Bodenbestandtheile gegründet. Die Basis der Bintheilung bildet das Verháltniss zwischen dem abschlámmbaren Theile und dem Sande. Herrscht der Sand vor, so nennen wir ihn sandigen oder Sandboden, herrscht der Lehmgehalt resp. der abschlámmbare Theil vor, so wird er sandiger Lehm oder kurzweg Lehmboden genannt. Diese Eintheilung erweiterte ich dadurch, dass ich noch den Kalk- und Kisengehalt, und bei den Kulturböden den Humusgehalt in Betracht zog; so dass ich die Hauptabtheilungen, die sich nach der Körngrösse der Bodenbestandtheile ergeben, nach dem Kalk-, Bisen- und Humusgehalt in Unterabtheilungen zergliederte. Den Boden als Gestein unterscheide ich strenge vom Kultur- boden, die einzelnen Abtheilungen und Species jeder der beiden Boden- arten will ich derart benennen, dass ein jeder dem Namen nach sogleich wissen könne, ob eine Kulturbodenart oder ein Untergrund, Gestein ge- meint sel. 196 PÉTER TREITZ : Bevor ich aber zur Beschreibung der Eintheilung sehreite, will ich noch kurz die Wirkungen besprechen, welche ein jedes der fünf Elemente auf die Natur der Kulturböden üben. Hiemit will ich besonders darauf hinweisen, wie unerlásslieh nothwendig es sei, dass die bisher im Ge- brauche befindlichen Namen prüzisirt, und die heutige Eintheilung erwei- tert werde, um den Anforderungen, die heute von Fachleuten und Laien den Bodenbesehreibungen gegenüber gestellt werden, genügen zu können. b. a 1. Das Bodenskelelt. Wenn wir einen Boden unter dem Mikroskope betrachten, so werden wir sehen, dass er aus einer Anháufung verschieden erosser Körner und Körnchen besteht. Von diesen Körnern mannigfacher Grösse bilden jene das Bodenskelett, welche durch ein Sieb, dessen Öffnungen 0-25— 050 mm. Durchmesser haben, nicht durechfallen. Unter dem Sammelnamen Bodenskelett verstehen wir den Schotter, Kies (Schutt) und Sand. Der Schotter und Gesteinschutt übt auf die Haupteigenschaften des Bodens keine besondere Wirkung aus, durch den Kies, Grobsand und Sand werden sie nicht viel mehr beeinflusst; die Mitglieder des Boden- skelettes wirken nur auf die phisikalischen Eigenschaften des Bodens ein, indem sie zu dessen Lockerung beitragen. Je feiner die Korngrösse, desto grössere Mengen sind nothwendig, damit die lockernde Wirkung ersicht- lieh werde, und umgekehrt. S0 bestimmt ein nur über 70 9/9 reichender Sandgehalt die Higenschaften eines Kulturbodens unabhángig von den übrigen Bestandtheilen, námlieh unabhángig von dessen Humus-, Kalk- und Eisengehalt. Í 2. Der abschlimmbare Theil. Der Bestandtheil des Bodens, der durch die 025—1 mm. betragenden Öffnungen des Siebes hindurehfüllt, bildet den abschlámmbaren Theil des Bodens. Zwischen dem abschlámmbaren Theil und dem Bodenskelette liegt als Zwischenglied der Staub (Grob- Staub) von der Korngrösse 0-25—0:50 mm. Der gröbere Theil des ab- sehlámmbaren Theiles wird ebenfalls Staub (feiner Staub) genannt, fein- körniger ist das Mehl und der Schlamm. Das feinste Korn hat der thonige Theil, Argilit genannt. Der Staub, das Mehl, der Schlamm bestehen haupt- süchlich aus Ouarzkörnern mit wenig anderem Mineralstaub vermenet. Die Argilite sind ein Gemenge von humussauren Verbindungen mit Alumi- nium- und Magnesium-Silicaten, kohlensaurem Kalke und Hisenoxyd. Diese zu den Aluminium-Silicaten gemengten Bestandtheile bestimmen direct die Oualitüt, Eigenschaft und Natur des Bodens. 3. Der Humus. Den organischen Theil des Kulturbodens bezeichnen wir mit dem Namen cHumusv. Die Entstehung des Humus föngt dort an, wo der Rohboden oder das Gestein mit der Atmospháre in Verbindung kommt und an dessen Oberfláche sich Sporen unendlich kleiner Pftlanzen ansie- EINTHEILUNG DER BODENARTEN. 197 deln. Die cehemische Zusammensetzung der Boden-Bestandtheile und die bei der Humus-Bildung vorhandenen Umstánde regeln die Vegetation der niederen und spüter die der höheren Pflanzen und hiemit die Anháufung des Humus. In jedem normalen Kulturboden finden wir zweierlei Arten von Humus. a) Grössere Stücke pflanzlicher Überreste, die theils gebrüunt, theils verkohlt sind und an denen der pflanzliche Ursprung leicht zu erkennen ist. Dicser Theil des Hamus bleibt beim Absieben mit einem Siebe, dessen Öffnungen einen Durchmesser von 0-2—0-5 mm. haben, oben und wird zum Bodenskelette gerechnet. b) Die zweite Art des Humus hat eine so vollstándige Zersetzung erfahren, dass man an ihm den pflanzlichen Ursprung nicht mehr wahr- nehmen kann. Bei der Schlammanalyse erhalten wir diesen Theil des Humus mit dem abschlimmbaren Theile zusammen. Diese vollstándige Zersetzung der pflanzlichen Überreste ist nicht nur allein auf die Wirkung der Bakterien zurückzuführen, sondern sie wird hauptsüchlieh von den Regenwürmern verursacht. Die Regenwürmer nehmen als Nahrung ange- faulte, halb zersetzte Pflanzentheilechen zu sich, welche wáhrend ihres Passirens durch den Darmcanal der Thiere zu einer schwarzen oder braunen amorphen Masse verwandelt werden. Der kohlensaure Kalkgehalt und der KHisengehalt des Bodens bedingen die Zusammensetzung und Natur des Humus. Ist der Boden kalkig, so bildet sich humussaurer Kalk, der in verdünnter Lauge und destillirtem Wasser unlöslieh ist. Enthált hingegen der Boden keinen kohlensauren Kalk, so entstehen solche humus- saure Salze, welche schon in destillirtem Wasser leicht löslich sind. Dieser ganz zersetzte Theil des Humus enthült viel mehr Stickstoff, als derjenige, an welchem die ptlanzliche Textur noch wahrnehmbar ist. In einem nor- malen Kuülturboden kann sich kein Humus im Übermasse anhüufen, weil hier die Zersetzung mit der Entstehung Schritt hált. Nur in jenem Boden können sich grössere Massen von Humus ansammeln, wo die üusseren Umstánde den Lebensfunktionen der die Zersetzung bewirkenden Bakterien nicht günstig sind; sei es, dass der Boden bestándig mit Wasser bedeckt ist, welches solche Stoffe enthült, die auf die Bakterien als Gift wirken (Tortbildung) ; sei es, dass die Jahrestemperatur, zwar für die Entwicklung der Pflanzen genügend hoch, aber für das Gedeihen der Bakterien viel zu niedrig ist. Der Pflanzenwuchs ist hier normal, wáhrend der Gang des Oxidationsprozesses ausserordentlich langsam. Die Folge wird die Ansamm- :lung des sogenannten wilden Humus sein. Die Torfbildung, sowie die An- sammlung des wilden Humus geschieht unter abnormalen Verháltnissen, sie muss also bei der Bintheilung von den normalen Kulturböden getrennt besprochen werden. 198 PETER TREITZ : 4. Per kohlensaure Kalk. Im Boden kann der kohlensaure Kalk als Schotter, Sand, Staub oder aber als Gemenge des absehliámmbaren Theiles vorkommen. Der Kalkschotter oder Kalksand übt auf die Natur des Kultur- bodens keinen grösseren Binfluss aus, als ein Schotter oder Sand anderer Zusammensetzung. Dementgegen übt der kohlensaure Kalk, welcher zu den Argiliten des Bodens gemengt ist, unter allen Boden-Bestandtheilen den grössten FEinfluss auf dessen Natur und Higenschaften aus. Dieser regelt die Bildung des Humus, den Gang seiner Zersetzung, seine Zusam- mensetzung, weiters die phisischen Bigenschaften des Kulturbodens, dessen Structur, dessen wasserhaltende Kraft u. s. w. und vor allem dessen Fruchtbarkeit. Alle humusbildenden Bakterien, sowie die stickstoffbinden- den, nitrifizierenden u. s. w. können nur in einem solchen Kulturboden gedeihen, zu dessen Argiliten genügende Ouantitát kohlensauren Kalkes gemengt ist. In einem Kulturboden, der an Kalk Mangel leidet, nimmt die Zersetzung der stickstoffháltigen Verbindungen des Humus durch Hinwir- kung anders gearteter Bakterien einen solchen Verlauf, dass sich aus ihnen freies Stickstoffgas entwickelt, was für die Landwirthschaft einen egrossen Verlust bildet. t Der kohlensaure Kalk übt auf jeden Boden, was immer auch seine Zusammensetzung sein mag, eine lockernde Wirkung aus. Je mehr Kalk zu den Argiliten eines Kulturbodens beigemengt ist, desto lockerer wird seine Structur sein, ganz abgesehen von dem Mengenverhültnis, welches zwischen dem Bodenskelette und dem abschlimmbaren Theile herrscht. Wir können uns von der Wirkung, welche der kohlensaure Kalk auf die Argiliten des Bodens ausüben, durch einen einfachen Versuch leicht über- zeugen. In einem Kulturboden, der keinen kohlensauren Kalk enthült, finden sich solche Verbindungen vor, deren Zusammensetzung jenem des Wasserglases gleichkommt; in einem kalklosen Sodaboden kann man sogar das Vorhandensein von Wasserglase leicht nachweisen. Diese wasser- g1las-áhnlichen Verbindungen lösen sich im Regenwasser aut, durchtránken den Boden, füllen die Hohlráume zwischen den Bodenpartikeln aus und beim Austrocknen kitten sie die ganze Schichte wie ein Cement zusammen. Da in einem Kulturboden, welcher keinen kohlensauren Kalk enthált, der ganz verwitterte Humus, d. 1. der amorphe Humus im Wasser auch löslich ist, so vermehrt nun beim Austrocknen auch dieser Bestandtheil des Kul- turbodens die Bündigkeit desselben. Diese thonigen, humosen schwarzen Kulturböden sind unter allen bekannten Bodenarten die bündigsten. Ein solcher Boden ist z. B. der thonige Theissschlick (Kleiboden) im Theiss- Thale, welcher im Allgemeinen wegen dieser seiner Bigenschaft allgemein :Pecherdes genannt wird. Er enthált 409/9 colloidalen Thon (Argilite) und nur 0-29/9 Kalkoxid, kohlensaurer Kalk ist in ihm nicht enthalten. Der kohlensaure Kalk übt auf den colloidalen Kohlengehalt eines solchen ésa éa EINTHEILUNG DER BODENARTEN. 199 Bodens eine áhnliche Wirkung aus, wie wenn wir zu einer Wasserglas- Lösung eine Kalksalz-Lösung giessen. Die bisher klare Lösung trübt sich allsogleich und es entsteht ein flockiger weisser Niederschlag. Beim Zusam- mentreffen der Kalksalzlösung mit dem Wasserglase entsteht ein Kalk- silicat, welehes im Wasser unlöslich ist, dies verursacht den weissen flockigen Niederschlag. Der kohlensaure Kalk üussert auf die Argilite des Kulturbodens eine ganz áhnliche Wirkung, sie gehen mit dem Kalke eine Verbindung ein, die in Wasser und Laugen unlöslich ist. Beim Entstehen des Niederschlages umhüllen die einzelnen Flocken eine Menge von Staub- theilehen und bilden mit ihnen nach Austrocknung des Bodens kleine Concretionen von 1/10—1/100 mm. Durchmesser. Beim Austrocknen des Bodens benimmt sich ein jedes einzelne Körnchen dieser winzigen Con- eretionen wie ein (Ouarzkörnehen im Sande. Hin solcher Boden ist Wasser durchlassend, immer frisch und leicht zu bearbeiten. Ausserdem ist der Humus als humussaurer Kalk vorhanden, welcher agronomisch die beste Form der humussauren Verbindungen ist. In ihr können die der Land- wirthschaft nützlichsten Bakterien am besten gedeihen. Ohne kohlen- sauren Kalkgehalt sind die sandigen Lehme, ja, sogar oft die lehmigen Sande bündig und wasserundurchlassend, wáhrend mit kohlensaurem Kalkgehalt die Kulturböden mit grösstem Thongehalte werden locker und Wasser durchlassend. Was die Menge des kohlensauren Kalkes anbelangt, welche in einem Kulturboden mit den Argiliten vermischt vorkommen kann, so darf die Menge desselben im Verhállmiss zum Gesammtboden 207/, mieht über- sleigen, denn sobald diese Grenze bei einem Boden übersehritten wird, nimmt die Oxydation des Humus einen solchen vehementen Verlauf, dass in ihm auf die Dauer kein Humus bleiben kann. Jene Böden also, die mehr als 2009 kohlensauren Kalk zu den Argiliten vermengt enthalten, sind keine Kulturböden mehr, da in ihnen kein Humus vorhanden ist. ; 5. Das Eisen. Das Eisen kommt im Boden als Schotter oder Sand vor; man nennt diese Form des Hisens Bohnenerz. Der Sandboden enthált viele Magnetit- krystalle, welche sich ganz wie Ouarzkörner verhalten. Auf den Boden ist nur jener Hisengehalt von einer Wirkung, welcher den Argiliten beige- mengt ist. Im Kulturboden ist das Bisen als Oxydverbindung vorhanden, was in Anbetracht seiner Entstehung natürlich ist. Bevor das KEisen mit den Argiliten des Kulturbodens in Verbindung trat, wav es ein Bestand- theil des Humus. Wáhrend der Oxydation des Humus verbrannte die orga- nische Substanz und das Eisen blieb als Oxyd zurück. Je mehr Humus in einem Kulturboden enthalten war, desto eisenschüssiger wird er nach der Oxydation desselben. Kohlensaurer Kalk und Eisen schliessen im Kultur- boden einander aus, kommen nur ausnahmsweise in Gesellschaft vor, 2900 PETER TREITZ : In einem stark humosen Boden hat die Bodenfeuchtigkeit saure Re- action. In saurer Lösung ist der humussaure Kalk löslieh, und wird von den Niederschlagsgewássern nach und nach in den Untergrund geführt. In dem Maasse, als sich in einem Boden Humus ansammelt, vermindert sich dessen kohlénsaurer Kalkgehalt. Mit der Abnahme desselben sinkt auch die Energie der Oxydation des Humus. Je üppiger sich in einem Boden die Pflanzenvegetation entwickelt, desto rascher schreitet die Verminderung des Kalkgehaltes des Bodens vor, in Folge der lösenden Wirkung der sich ansammelnden Humussubstanzen. Wenn ein stark humoser Boden aus- trocknet, sei es, dass sich der Grundwasserspiegel senkt, oder das Klima des Ortes trockener und wármer wird ; so nehmen die Oxydationsbakterien überhand und da durch die Trockenlegung die Vegetation auch schwácher wird, erleiden immer grössere Mengen Humus eine vollstándige Oxydation, als aus den absterbenden Pftlanzen ersetzt wird ; endlich ist der gesammte Humus des Bodens oxydirt. Das Eisen, welches früher ein Bestandtheil des Humus gewesen war, bleibt im Boden zurück, tritt theilweise mit den Argiliten des Bodens in Verbindung, theilweise überzieht es als eine ganz dünne Kruste die Körnehen des Bodenskelettes. Bin solcher Boden von grossem Eisengehalt gibt sich schon durch seine Farbe zu erkennen, hat gewöhnlich eine ziegelrothe bis dunkelrothe Farbe. Von der Farbe des Bodens kann man auf die Umstánde, die bei sei- ner Entstehung vorwalteten, folgern. Der graue oder grünliche Boden stammt aus Sedimenten der Gewüsser her; er enthöült viele Bisenoxydul- salze. Die gelben und roth gefárbten Böden entstanden am Festlande in trockener Umgebung; der gelbe Boden stammt aus einem Boden von geringem Humusgehalte, wáhrend der rothe bei der Oxydation eines stark humosen Bodens entstand. ; Der Typus des gelben Bodens ist der Löss, welcher aus einem auf die Rasendecke gewehten, feinen Staube, respect. Sande entstammt. Der Kalkgehalt war grösser, die Oxydation energischer und in dem entstande- nen Boden gerieth weniger Kisen in Lösung. Das nach der Oxydation des Hamus ausgeschiedene EBisen fárbte den Boden gelb. Rother Boden kann durch die Oxydation eines stark humosen Waldbodens oder Sumpfbodens zustande kommen, wenn das Klima all- miülig trocken und warm geworden war, wodurch eine vollstándige Oxyda- tion des Humus entstand. Solche Böden sind die Terra rossa, Laterit ; bei uns Nyirok und Mocsár. Diese Erklárung wird auch durch die Erfahrung bestátigt, nach welcher wir wissen, dass die eisenscehüssigen Böden sehr selten kohlensauren Kalk enthalten und wenn, so kann immer sehr leicht nachgewiesen werden, dass dieser kohlensaure Kalk nachtráglich, durch cin durchsickerndes, kalkhaltiges Ouellenwasser oder Bodenfeuchtigkeit darin abgelagert wurde, EINTHEILUNG DER BODENARTEN. 901 Die eisenséhüssigen Böden sind immer, unabhángig von deren phi- sikalisehen Zusammensetzung, bündig, ausgenommen — wie gesagt — wenn nachtrágliech eine grössere Menge von kohlensaurem Kalk in ihnen abgelagert wurde. In die unteren Schichten des Bodens gelanegt kein Sauer- stoff hinunter. Die sich hier unten befindlichen organisehen Stoffe nehmen in Folge dessen den zu ihrer Oxidation nöthigen Sauerstoff von den Hisen- verbindungen des Bodens und reduziren dieselben. Das so entstandene kohlensaure Bisenoxydul löst sich in der kohlensáureháltigen Bodenfeuch- tigkeit. Bei Bintritt der trockenen Jahreszeit zieht sich die Feachtigkeit durch die Capillar-höhrehen des Bodens nach oben, durchtrünkt denselben. Auf der Obertláche angelangt und durch den Sauerstoff der Atmosphüre oxi- dirt, wird es unlöslich und kittet so die Bodenkörnehen aneinander und es entsteht auf diese Weise ein sehr bündiger Boden. Durch die Ackerwerk- zeuge wird die fest gewordene obere Schichte zertrümmert und fállt in klei- nen Körnchen auseinander, der Boden bekommt bei fortwáhrender Bearbei- tung eine krummelige Structur. Sobald aber die obere Schichte nicht fort- waáhrend bearbeitet wird, so setzt sich dieselbe alsbald durch den Hinfluss der Niedersechláge zu einer festen Schichte zusammen. Die Hisenoxide des Bodens haben ein sehr starkes Condensationsvermögen für Gase; sie condensiren hauptsáchlich die Kohlensáure und Ammoniak. Die Folge von der Condensation der Kohlensüure ist die Abnahme des Kalkgehaltes im Boden. Das Regenwasser findet hier mehr Kohlensáure vor, absorbirt davon mehr und kann in dieser Form grössere Mengen kohlensauren " Kalkes auflösen und mit sich in die Tiefe führen. Durch die Condensation des Ammoniak-Gases wird die Fruchtbarkeit des Bodens erhöht, da der bei der Oxidation der stickstoffhaltigen Theile des Humus frei werdende Ammoniak auch nach der Austrocknung des Bodens darin zurückgehalten wird. Auch ist die Nitrification des condensirten Ammoniakes eine sehr ve- hemente, welcher Umstand seine Erklárung wahrscheinlich in jener That- sache findet, dass die BHisenoxidverbindungen an die Nitrifications-Bakte- rien sehr leicht einen Theil ihres Sauerstoffes abtreten können. Obzwar die Pflanzen ihre Stickstoffbedürfnisse so aus den Ammoniaksalzen, wie aus den Salpetersáure- Verbindungen entnehmen können, ist es doch von einem sehr vortheilhaften Kinflusse auf die Oualitát der Frucht, wenn den Pflanzen zur Deckung ihrer Stickstoffbedürfnisse grössere Mengen von salpetersauren Verbindungen zur Verfügung stehen. Je grösser die Nitri- ficationsfáhigkeit eines Bodens ist, von einer umso vorzüglicheren Ouali- tát ist die darauf geerntete Frucht; der Weizen wird sehwerer, der Wein feurig und stark, der Tabak brennt gut und duftend. In einem eisenoxidháltigen Rohboden entwickeln sich auch die Pflanzen sehr rasch. Wenn ein eisenschüssiger Rohboden aus irgend einer Ursache an die Oberfláche geráth, wird er in kurzer Zeit fáhig Pflanzen zu Földtant Közlöny. XXX. köt. 1900. 14 202 PETER TREITZ: tragen. Man sieht das auch auf den rothen, eisenhaltigen Schotterhügeln, welche man für den Strassenbau an der Seite der Strassen aufzuháufen pflegt. Auf solehen eisenschüssigen Schotterhügeln, die im Winter aus- gehoben wurden, entwickeln sich schon im nüchsten Sommer die darauf gewehten Unkrautsamen. Graue, eisenoxidulhültige Rohböden műüssen jahrelang auf der Oberflüche den atmosphárischen Faktoren ausgesetzt bleiben, bis sie sich derartig verwandeln, oxidieren, dass auf ihnen Cultur- pflanzen angebaut werden können., d Übergehen wir nun zur Erklürung der beiden Bodenklassifications- Tabellen. Die I. Tabelle enthált sámmtliche, als Kulturböden bekannte Boden- arten. Die Hauptgruppen sind nach der Korngrösse in den verticalen Co- lumnen, die Unterabtheilungen nach dem Humus-, Kalk-, Hisen-, Salz- und Torfgehalt in den wagrecht laufenden Rubriken gruppirt. Als Bemerkung habe ich die durehschnittlichen Schlammresultate der einzelnen Boden- arten mitgetheilt, welche wir nach unseren Untersuchungen im Labora- torium der kg. ung. Geologischen Anstalt bis jetzt ermittelt haben. Die Grenzwerthe halte ich noch nicht für unabánderlich festgesetzt, dieselben werden sich mit dem Anwuchs des analysirten Materials even- tuell öndern, bis dahin sollen sie nur als Anhaltspunkte dienen. Die II. Tabelle zeigt die Bintheilung des Rohbodens. Ich habe in der Zusammenstellung nur diejenigen Boden- oder Gesteinsarten aufgenom- men, welche als Untergründe oft vorkommen und für welche wir bisher keine definitiven Benennungen hatten. Von den in der Gesteinskunde be- schriebenen und behandelten Gesteinen habe ich hier gánzlich abgesehen. Die Gruppirung bezieht sich also hauptsáchlich auf die klastischen Ge- steine. Die Bintheilung der Rohböden beruht auf demselben Prinzipe, wie die der Kulturböden, ausgenommen natürlich, dass hier der Humus nicht in Betracht kommen kann, denn wenn ein Boden Humus enthült, gehört er als Kulturboden schon in die I. Tabelle. Bei den agrogeologisehen Kartirungen wird auf der Karte nicht nur die Bodenart, sondern auch dessen geologisches Alter aufgezeichnet. Die in den Tabellen aufgezeichneten Bodenarten werden durch die geologische Bezeichnung nur noch prüciser bestimmt. Der Kulturboden stammt ge- wöhnlich aus alluvialen, selten aus diluvialen Zeiten, das Gestein aber, nach dessen Verwitterung der Boden entstand, kann aus jeder geologischen Periode stammen. Bei Benennung eines Kulturbodens soll auch das Mut- tergestein, nach dessen Verwitterung der Kulturboden entstand, erwáhnt werden, damit wir uns schon nach dessen Namen über die mineralogiseche Zusammensetzung des Bodens einen Begriff bilden können, 208 "S9SSOTT SOP JUNIAYJIAJDA J9P SN? TOPUVISJUA IAPOGINYINY UTO 95T SU9POKT-SOÁIBA S9UT9 sndrT, (x janvos maz. ISZJOTOS 9ITI etess mays 1 I gos ga 1 BODENARTEN., EINTHEILUNG DER ISgJOTOg ITU pueg 19gJoToS II ! [sogjoog gu [//— xogzogog aim putg -"pueg Jegyxog, [ -J9ZHTEMEPOS PULSSISSNYOSTOST TT -PutS-SOÁTRA FELESZÉSSYÉE [éz Bok j IX9JJOUDS 3IUI Hnyos am] gmog ar] púég sose 26 Tog3oUu9Ss gr ! [gozjogos 3 / jus ara ] EZÉS IAJJOTOS ITU ggal ost Zaz hl b lő Jegjogos gu / [ Pues sosruyern TITI S ZER Na Hi alyeyens -PUtG I9SIUITAT áz beg anyos ara] 7T9SAIEEpoS I9gJOU9g 3rUI motagn mond soft map soláotosi aran nyagog ae TETT SS TETT] e leedsi KERN AAA HEZ Ce élek Eg SS TÉT Jogjogog gr ) T9JOTDS 3 ; nyog gu únog ara] Ess zzz ket sk; s9p JejMűsegg - TOTITUIEIT9G : -JJOJTÁN HUUu9Ss 71 ; Í uerT IPutS 3B( "4290 0 SID AYOMI ij uuerT A sea ezáá ks ess HEHEHE ve SeT klet /00£ él te -XOST TER pos mays 1 ) -SOÁTRA mer Josipueg 98 st Ja I9Td "SS9UIU9IN(I "Au ő UOA pite ee 19330U0G gia 39nyog JTUT ]) UIAYDOTT JUT ego TrouTo ny -uog], JAS JTenosI eg " — aoyjogog 3 [ UTOTT ] dél talá etel KEL ÉSee szak Vé Fa : 3 Br "A9JJOUDS 49po J9NYoS 9rur u9pog 0/90L STB ev Pep pueg Jo9yIoJ, 5 TÖSTgepOS k IOSÁTETTSÁTT ij pieg- 3041 A pueg Jesgumy S pueg z "/50£2—0€ putg é ] (x1v4ss0) puesg-3anyo9syIgnT UVA ISZIUTN (/A0 SES 8 304 US JOZIJA -OAOSUDUT TAPUNIY 46 UDUN EDEN tsa fa EGYET EBB EE ang amTos ge ESZE 9/007—1T PutS uspodgsny 304 veg tIYorT J9SIPURS 9/00£2—06 43 UurUuIeTU9g ISSIJTRURPOS ee. j SZST ZSÉLE HIITU9S J9SIpues 00 T. PERd tugyorT GIOZTÁN) (umrergos Josie) [ APITUOS J9SrUYoT -"AAUOSUDBU UGPUNMS PG EN [ JOT, J0ZMITOTT IGEGTáTÜPOG VOUJ jesgezási kt ! : ! 0/,09—08 f... PURS Tue [ mor JOSHJOL HTRUyep -I09JTETTOSIT SZERZOI :TOpOgIeTY VAS 1anezg "uureryog CSEKE "9px9Uy29g 9/504—OT puey j : . "OUT JOZIRMUgOS -OMUD STP WU TOPUNUG PE GOBN I ! AI PISTET E foga agoI SIND ) 0/9 01—1 0/001—£ 0/5OT SI? IToTI 0/907/g—0T/ 9001 -S rök kezel FÉSZEK ESKDET rec dan kn Suuzzos í 9/0770 11819 9/006—P U9SYTBAI 9/oz-a ; HUNTIUV]TÚIN ID ieyessnuiniy fEEBÉNPOS ébe TomesnoryogI sanoáádottbis ; áúvs 19MESUOITOY sápizitába egezuseg g uepog eeodszáasetáő S JOSITEYTSÁT d, U9pog-IIoT, Uspog-U0IjeN / uepog IA [eYTSSTT I99TETJTEX pog J9somny "SUJDOGINJINY S9p SUNIISYJuUurA 1 "9719907 I 2904. e PETER TREITZ . Der Boden als Gestein. Eintheilung des Rohbodens (Untergrund). al Te BaGeltes zenét től Kalkíreis Böden ) Kalkhaltige — " Bisenhaltige Salzige — " Torferden setzung pg j Böden Böden Böden Böden Kaolin Mergelthon Salzthon Thon (Porzellanerde, Thonmergel Sodahült.- Torf- Pfeifenthon) ! Dolomitischer- Thon Thon Grauer Thon Thon Eisenhált. ! Thonstein EZ ESEL ÁBAN BL RL 1 : Thon T Thoniger Thoniger / g 8 Azé Schlick: Limonit 3 chiefer 4 Schlick Sose boa Mergel Sandiger Sodahalt.- Sandiger PhvIlit, Tuff ! Löss Limonit Lehm Torf- Schlick Kijetálínisöhő] Thoniger Kalk- Salziger- / Schlamm Fluthschutt-! " Schiefer stein Sand sand (thonig) ! Sandmergel [ Kalkiger Sand] j ; § Eisenhült.- Salziger Sand Sandstein Kalkiger- Sand Sand Torf- et Kryst. Schiefer) Sandstein Li it Sodákált dand (Sandi ) SSNSOTE 1monlilt- odanalt. S SZELET EZÉS Sand Sand Kalkstein Böd ege 6 Fgehlottás: 7" SÉSKSET öden- alkstein- chotter chotter mit Schotter ESZED ga Conglomerat Timogite Sodahalt -— únd Sehutt 5: estét Conglomerat Schotter Ti Z. B. Nyirok nach Trachit ; Nyirok nach Granit ; rother Mocsár nach d . Í Buntsandstein, Nyirok nach Devondolomit, schwarzer Thon nach medi- terranem Mergel, Szivaly (grauer Thonboden) nach Andesit-Tuff, Vályog nach pontischem Mergel etc., das heisst : dass dieser Nyirok, Vályog, Thon, Mocsár nach oder durch Verwitterung dieser oder jener Gesteine entstan- den sind. leh will also mit den obigen zwei Tabellen die geologischen Bodenbezeichnungen nicht nur nicht eliminiren, im Gegentheil, ich halte dieselbe zur prücisen Bestimmung des Bodens für unbedingt nothwendig. Fndlich will ich noch die Aufmerksamkeit auf einen Umstand len- ken, námlich dass die agrogeologischen Karten auch für den Gebrauch der Landwirthe verfertigt werden,Y also damit diese daraus für ihre Wirth- X Das ist die richtige Auffassung, dass sie hauptsáchlich für die Landwirthe verfertigt werden sollen. (Der Redakteur.) BHBINTHEILUNG DER BODENARTEN. 905 schaft nützliehe Winke und Kenntnisse ersehen können. Unter diesen ist die erste und wichtigste Frage die der Düngung. Wenn nun auf den agro- nom-geologisehen Karten die Bodenarten mit solchen Namen bezeichnet sind, die der Landwirth nicht versteht, von denen er sich den Namen nach gar keine Vorstelluúg machen kann, deren Bigenschaften er sich selbst aus dem mitgetheilten Schlámmresultate nicht ableiten kann, dann verfehlt die agronom-geologische Karte vollstándig ihre Bestimmung, sie kann eine gute geologische Karte sein, darf aber mit dem Namen agro- nomische Karte nicht bezeichnet werden. Die in den obigen Tabellen aufgestellten BHintheilungen genügen auch den Anforderungen, die an sie in Bezug auf die Düngung gestellt werden. Jedes einzelne Glied einer Gruppe kann mit demselben künstlichen Dün- ger gedüngt werden. Z. B. Der schwarze Thon (nach Trachyt) hat keinen Kalkgehalt, sein Humusgehalt reagirt sauer. Saurer Boden bedarf basi- schen Düngers, die Phosphorsáure muss daher in Form von Thomas- Schlacke gegeben werden. Es wáre ein grosser Fehler, diesen Boden mit Superphosphat zu düngen, u. s. w. Solche Bestimmungen kann man für jedes Glied der einzelnen Gruppen aufstellen, gestützt auf den der Gruppe als Basis dienenden Humus-, Kalk- und EBisengehalt des Bo- dens ; man kann für jedes Glied einer jeden Gruppe feststellen, in welcher Form die Phosphorsáure, Kali- und Stickstoftsalze in ihnen angewendet werden sollen, welche man mit Kalk düngen muss und welche mit Kalk nicht behandelt werden dürfen. Der Hauptzweck meiner Vorlesung war, dass sich die Fachmánner bei der Besprechung einer Bodenart besser verstándigen mögen; auf Grund meines Vorschlags, damit sie gleiche Bodenarten mit demselben Namen bezeichnen können, und endliech um dem heutigen Zustande, wo jeder Hinzelne die Böden nach eigenem Gutdünken bezeichnete, ein Ende zu bereiten. 5 Natürlich halte iah meine eben mitgetheilte Bintheilung nicht für : fehlerlos. Ich würde mich sehr freuen, wenn meine verehrten Herren Col- legen, die sich mit Bodenkunde befassen, das soeben Mitgetheilte der schárfsten Kritik unterwürfen. Jeden fachlichen Hinwand oder Vorschlag nehme ich mit Dank an, denn mein einziges Ziel war, ist und bleibt, das Wissen in der Bodenkunde zu erweitern, zu verbreiten, zu verallgemeinern zum Wohle der Landwirthschaft. Há vat Írt SEN ÁALZ ÉS sú ől rosgib rárT p3aol mdgtug özaystaszt br Szat vé dont bak TZA PESÍS ALA TÜTSE KÉS ERSTE TS áeb S egek ALA ERÁRE ít ég atti 3dlk Í pi Hi GAAGÍA ÍiNe era égést E ari nt úr azt Hart tést JúGkŐ zén kelés SNS ITJIHÁR 12 testét ELÉSL ezagá ÉSz tösÉsKtetb ís] 1. HÍ: gs GHOAKL Itog told a k j f 128 öle, ara ah ikkek t rtl bt, SRA SÉR E AG e TAL SETS sre ná gjmatubb ZS § AN sgislst ; ; ; Únstoláa ki § BETEG Mt Ézt ét KEL EGTÉS HÁT ŐE 119 ELÉ TEA DELL Á KÖZE 7 szelt ia eaz, ül ÁRÓK úg 1 45 . és; Egé re e túdalka WE 6 1 562 24 f 24 Bai kt; ait tégáát Há ALÁ akó Mae kti 441 41 a kae des áj a / Égő JT AT ARAN tet tá ATÁT Szt úst rác AT Ez jhyás; 3 j KS 2 tsz hasa pögatbat azt kisüt. Ús ME 04 6. kt égoatán aayaei sztvesjé KAZI SEL KÁA át 1 KÜSÉRET ÉS valdg Eítoyiág§ E) Én ( : ákróSt Ed; § sagónzákstttlb SÉG 9 433417 5. feigék sz. ti gör 8 ú Baraba ép o rüztkte ay. LSŐ ki A , rea 4 g katt 8 aléjés ét HAGK vk e kötz kod ah ti járnia azán tü bin tT I5049 Ag art ÜNek SY ORAIG HA . .. ú d 3 r-t. 51677 Ld 1 / 1 SG ÚN ELO 40 t EZAZ JN TŐ LELNE EG KERZÉÁAT OÉTI I KKÜÉKÉNE 4 0 ree Bi Tera E Öge gát: TKI KANZSTZÉN EN ET eat fi ag ien 1 44 ip sójsak 3 9 )? Fogas 167 ertsíeteg rI XXX, KÖTET. 8—9, FÜZET. NEHÁNY SZEIZMOLOGIAI OBSZERVATORIUM. ÚTI JELENTÉS hg Dr. KövEsLIiGETHY RADpó-tól. A távol kelet a földrengések klasszikusnak nevezett hazája. A hullám, a melyet egy-egy jelentékenyebb rázkódtatás felver, részben a Föld belse- jében, részben felületén tovasiklik, míg nyugaton, elmésen felállított szeiz- mometerek valóságos hálójában meg nem fogódzik. Valamennyi hazánkon vándorol át, háborítatlanul. Mi nem kérjük a távol jövevénynek útlevelét és meg nem adóztatjuk, a mit magával hoz. Pedig: amaz megmondaná, hogy honnan jön az idegen, a Föld mely országából, mely mélységéből és minő sebességgel vándorolt, és Közép-Európa nem hogy megrövidülne, ha- nem őszintén örülne, ha vele hozott kincseiből mi is ki kérnők a magunk részét. Ezek arról beszélhetnek, minők is a Föld kérgének ama legelemibb fizikai tulajdonságai, a melyek felől más tüneményektől majdnem ered- ménytelenűl kérdezősködünk. A muit ősszel Berlinben tartott geografiai kongresszus ismételve vetette fel a nemzetközi szeizmologiai hálózat kérdését, a melynek min- táját a gondosan szervezett japáni és olaszországi földrengési szolgálat, de nem kis mértékben a német REBEuR-PaAscHwIrz-nak bár izolált, de pon- tosság és érzékenység dolgában kivánni valót nem hagyó megfigyelései nyujtottak. Első sorban olasz, majd német megfigyelések tanítottak ben- nünket arra, hogy a mikroszeizmikus mozgásokban van letéve a földkéreg fizikája. A Magyarhoni Földtani Társulat földrengési bizottsága az elsők között lelkesedett a, szép tervért és kijelentette erejéből telőleg hozzájáru- lását. És teljes joggal. Földrengések a mi hazánkban sem ismeretlenek ; áldásosan és serényen működik hosszu évek óta a Földtani Intézet; mág- neses megfigyelések folynak az országban majdnem szakadatlanul az ötvenes évek kezdete óta s ezek tudvalevőleg már KRErL, későbben SCHENZL és legujabban KURLÁNDER kezében különösen Erdélyben szolgáltattak fé- nyes adalékokat ama szoros kapcsolat számára, a mely földlmágnesség és geotektonika között fennáll. Hazánk jóformán az első terület, a melyen két hosszú lánczolatot képező nehézségi mérések szisztematikusan eszközöl- tettek, s a melyről jelentékeny számú függőóneltérést ismerünk. És kö- Földtani Közlöny. XXX. köt. 1900. 15 2908 KÖVESLIGETHY RADÓ : pl zöttünk működik egy tudós, a ki úgy nehézségi, mint mágneses készülékei- vel a szó szoros értelmében magvalósította a középkornak gyakran leírt varázsveszejét, a melylyel — fájdalom, még nem szisztematikusan — mé- lyebben hatol be:a Föld belsejének ismeretébe, mint közülünk bárki is, a ki ugyanezt a czélt szolgálja. Nem képzelhető, hogy a kutató módszerek egyik legkitünőbbjét, a mikroszeizmikus mozgások megfigyeléseit elutasítsuk. A. mai kor kevéssé ideális, és a pusztán tudományos haszon mellett jó lesz felemlíteni a gya- korlati előnyt is. Egész Japánra és Olaszország legalább egyes vidékeire, ujabban Laibachra utalva bizton kimondhatjuk, hogy ez uton kellőképen tanulmányozva, a habituális rengések helyein a rengés kárait nem csupán itthon, hanem szomszédaink számára is jelentékenyen kisebbíthetni. A Föidtani Intézet bölcs vezetősége régen ismerte ez okokat, mert palotájának egyik alkalmasnak látszó pinczehelyiségét ilyfajta megfigye- lések eszközölhetésére tartotta fenn. Sietek is kijelenteni, hogy eddig szer- zett tapasztalataim szerint e helyiség valóban alkalmas rá, noha egy nagy- forgalmú vasút és sűrűen látogatott kocsiút közelsége eleinte kétségeket támaszthatott. A pincze nedvességi viszonyait kellőképen nem ismerjük még, de szerencsére ez irányban még kedvezőtlen viszonyok sem folynak be lényegesen; kétségtelen azonban, hogy a helyiség hőmérséklete nem lesz állandóan ugyanaz. Ebben sem látok semmi veszélyt, a felállítandó készülékek oly védő szekrényekkel láthatók el, hogy ezek terein belül a hő- mérséklet teljesen állandónak tekinthető. Erre a pontra vonatkozólag elég bő tapasztalatokat gyüjtöttem a tudományegyetem fizikai intézetében, a melynek kedvezőtlenebb fekvésű pinczéjében még a szeizmikus készülékek- nél is kényesebb és érzékenyebb műszerekkel minden baj, sőt hőmérsékleti redukczió tekintetbe vétele nélkül lehetett észlelni. A Nemzetközi Szeizmologiai Társaság székhelye Strassburg lesz, a hol ujabban mintaszerű geofizikai vagy geodinamikai obzervatorium kelet- kezett GERLAND vezetése alatt, a mely egyszersmind a különböző rendszerű mérőeszközök összehasonlítását és a Közép-Európában felállítandó ingák kipróbálását tűzte ki feladatául. Kivánatosnak látszott ez intézet és berendezésének tanulmányozása, és a vezető férfiakkal személyes érint- kezésbe lépés. A földrengési bizottság alulirottat küldte ki 400 koro- nányi uti segélylyel ez intézet tanulmányozására. És minthogy a nagy szünidőt, a melyet Ó-Gyallán végzendő rendszeres észlelésekre szántam, e czélból nem akartam megszakítani, a husvéti szünetben indultam tanul- mányutamra. Éppen öt éve, hogy Olaszországot Ischia szigetétől Velenczéig bejár- tam; ez utamon az asztronomiai obzervatóriumok mellett szintén nagy előszeretettel foglalkoztam a geodinamikai obszervatoriumokkal és így legjobban véltem megfelelhetni szükségleteinknek azáltal, hogy Strassbur- NÉHÁNY SZEIZMOLOGIAI OBSZERVATORIUM. 209 :gon kívül a felső olaszországi hasonló czélú intézeteket és neves földren- gési kutatóit felkeresem. Ily módon az egész olasz földrengési szolgálatról meglehetősen tiszta képet alkothattam. Megállapodtam ezúttal április 6.-tól április 26.-ig tartott tanulmányutamon München, Strassburg, Basel, Zürich, Como, Milano, Torino, Moncalieri, Genua, Pegli, Voghera, Pavia, Verona, Padova, Triest és Venezia városokban. A strassburgi intézet a botanikus kert szélén, a fizikai intézet és a csillagda között fekszik, kocsiforgalomtól teljesen mentes területen. Az ala- csony épület a földbe van sülyesztve, úgy hogy csak teteje látszik ki és minden ablak nélküli belseje teljesen dr. ScnHürrY hamburgi privát intézete mintájára van berendezve. A megfigyelő helyiséget legjobban skatulyához, vagy belül üres izolált műszeroszlophoz lehetne hasonlítani, a mennyiben falak és tetőzet összefüggő szilárd egészet képeznek. Ezt a belső magot még két, emennek falaival természetesen sehol össze nem függő fal veszi körül, a mely kétszeres légréteggel védi a megfigyelő helyiséget gyors hő- mérsékleti változások ellen. Az épület szellőztetése nagyon tökéletes és mégis sehol a belsőben légvonatnak nyoma sem észlelhető. Megérkezésem alatt az épület éppen hogy elkészült, mégis nedvességnek még nyomát sem vehettem észre, úgy hogy azonnal a REBEUR-PAscHwITZ- EHLER-féle hármas ingának felállításához lehetett fogni. Megjegyzem, hogy ekkor a pinczében chlorcalcium még használatban sem volt. A külső falak mellől minden növénytakaró el van távolítva, hogy a nedvesítés veszélye kisebbíttessék, de terebélyes fák az épület közelében mégis bizonyos védelmet biztosítanak különösen a szél ellen, a mi fontos lehet. A főteremben közös kútban két, 5 méter magas, de a szoba padozata fölé csak mintegy ?/4 méterrel emelkedő beton tömb áll, a melyen két ho- rizontális ingaszerkezet fog helyet foglalni, hogy ezek párhuzamos mene- téből a függesztő és támasztó csúcsok befolyása mérlegelhető legyen. A két -oszloppal szemben, E-W irányban áll a regisztráló hengernek szintén izo- lált oszlopa. A falak mentén regisztráló thermo-, baro- és higrograf foglal helyet, valamint pontos óra is, a melynek állása a közeli csillagdából adandó időjelek segítségével mindenkoron kellö szabatossággal ismeretes. Két más helyiség a VIcENTIw1-féle horizontális és vertikális kompo- nensü mikroszeizmograf és az OMoRI-GRABLOvITZ-féle konikus inga és a Japánban és angol gyarmatokban nagyon elterjedt MILNE-féle szeizmometer felállítására szolgál. A műszerek együttes leolvasásai idővel lehetségessé fogják tenni, hogy a különböző szeizmométerek adatai összehasonlíthatókká válnak, a miröl ma még szó sem lehet. Eddig csupán Triestben találunk X GERLAND : Beitráge zur Geophysik, IV. Bd. 2. Heft, p. 200—218. 157 2910 KÖVESLIGETHY RADÓ : oly- állomást, a mely két, főtipust képező műszert olvas le hosszabb idő óta. Egy más helyiség kisérletező szobául van fentartva, egy kisebb szobában történik a fotogrammoknak előhívása komplikált, de nagyon eczélszerű előhívó készülékkel, a mely ScHürr értekezésében szintén teljes részletességgel van leirva. Előnye, hogy a gyakran több méter hosszú fotogramm egyszerre és egyenletesen hívható elő és fixálható. Egy másik helyiségben mély kútat találni, a mely a fenékvíz és annak hőmérsékleté- nek megfgyelésére szolgál. Mindkét adat tudvalevőleg fontos szeizmo- logiai szempontbol is. Megérkezésemkor az intézet még üresen állt és véletlenül éppen a legfontosabb teendőben, a hármas ingák felállításában vehettem részt. Ez teljesen oly módon történik, mint a br. Eörvös-féle ingák esetében, úgy hogy lényegesen új fogásokat ott nem tanultam. A többi felállítandó mű- szereket részint GERLAND egyetemi helyiségeiben, részint BoscH mechani- kus műhelyében láttam és tanulmányoztam, de útam távolabbi állomásain az Owmoni-félét kivéve ugyane műszerekkel működésükben is találkoztam. Az Owmori-féle inga rendkivül egyszerű és olcsó horizontális inga, a mely gyönyörűen, mechanikailag, tehát különös gondozást nem kivánó módon regisztrál, és a mely másodrendű állomásokon kielégítő eredményt ad, különösen ha két műszer egymással 909-ot képező azimuthokban működik. Kormozott papirra írt diagrammjait láttam, valóban alig hágy kivánni valót. A Mirnwer-féle készüléknek diagrammjaiban sem a hullám periodusa, sem amplitudója szabatosan nem mérhető. Azon rajzokkal szemben, a me- lyeket útam különböző részleteiben láttam, s a melyeket e helyen akarok röviden ismertetni, a MInwNE-féle készüléknek alig van jogosultsága. A hármas horizontális inga rendkívüli érzékenysége és szubtilitása foly- tán természetesen csak fotografiai úton ir. Az eredeti REBEUR-PascHwITz-féle diagrammok már nagyon szépek : hozzájuk hasonlókat láttam még Trieszt- ben, a hol a papir óránkinti sebessége 4—5 em. Ez természetesen kis sebes- ség, de a költségek miatt nem lehet sokkal tovább menni. Igáz, hogy egy hengert több napon át lehet használni a papir oldalagos eltolása után, de annak is határt szab az a körülmény, hogy ily módon hosszabb időn át nem tudni mi van az autogrammon? Ily kis sebességek mellet az egyes lengések már alig tanulmányozhatók, de annál szebb ez esetben a kilengé- seket burkoló görbe, a melyből kellő analytikai tanulmány után nagyon fontos következtetéseket lehet vonni az egyes lengések egymásutánjára és azok tartamára. Scmürr már sokkal nagyobb sebességeket használ 4 — 90 em-től 12 — 30 cm-ig 18 menti A Scnürr-féle fotogrammok a legszebbek, a melyeket eddig produ- káltak: minden lengés külön ábrazolódik és különösen a forduló pontok NÉHÁNY SZEIZMOLOGIAI OBSZERVATORIUM. 211 élesek, mert ezekben az inga hosszabb ideig vesztegel. Nagyobb sebesség mellett az érzékeny papiron a fénypont nem hagy elég nyomot, úgy hogy minden lengésből csak a fordulópont látszik. Ez különben igen gyakran már a legmérsékeltebb sebesség mellet is megesik. A fotografiai eljárás egy év alatt 600—800 márkába kerül, ez a költség azonban egy osztrák lemezgyár (talán Juszr?) ajánlata folytán egy harmadával még csökkent- hető lesz. Ezzel szemben az olaszok által kedvelt mechanikai regisztrálás rendkivül olcsó, alig kerül egy évben 20 koronába, ha kormozott papirra történik az irás és természetesen még kevesebbe, ha irónt vagy irótollat hasz- nálunk. Ezenkívül mindkét neme a jelzésnek rendkívül éles, határozottan szebb, mint a fotografia és összehasonlíthatatlanul könnyebben kezelhető. Nem képezhet ellenvetést, hogy az írással járó súrlódás felemészti a léngés eleven erejét, mert hiszen a mozgó tömeg az olasz műszereken legalább is 100 kgr. A lengés sebessége vagy a papirszalag mozgása sem szab határt az élességnek, VICENTINI egyik ingája 1 percez — 1 cm sőt 1 perez — 3 cm sebesség mellett is kifogástalanul irt. Ugyanezt tapasztaltam a torinoi Aga- mennone-nál, mely tintával regisztrál. — Basel az egyetlen városa Svájcznak, a melyben rendszeres szeizmo- méteres szolgálat van. GÜNTHER Geofizikájában elismeréssel szól a svájczi hálózatról, természetes tehát, hogy különbet vártam. Ez a hálózat — mint most már tudom — csak makroszeizmikus megfigyelésekre vonatkozik. Az intézet a Bernoullianum első emeletén van a fizikai gyüjteménynyel kapcsolatban. Két szeizmoszkóp a főműszere: minden vertikális és bár- mily irányú horizontális rengés elektromos zárást eszközöl, a mely egy- részt órát indít és az őrt értesíti. Egyszerűen író vertikális inga is van, de ez nincs felállítva és így mint tulajdonképeni mikroszeizmométer csak a BERTELLI-féle tromométer szerepel: egyszerű inga, a melynek kis lengéseit minden azimuthban felállítható mikroszkoppal olvassák le. Az iránymeg- határozás még ezen készüléknél is rendkívül kezdetleges. A Bernoullianum látogatói inkább a gazdag fizikai szertárban fognak gyönyörködni, és an- nak nevezetes régiségeiben. A gyüjtemény egyik specialitása azon objek- tumok összeállítása, a melyeken a villámcsapás hatása tanulmányozható. Ott vannak a HaAGGENBACH-féle bombák is, melyek az experimentális geofi- zika egyik legelső kisérleteit tették. RIGGENBACH profeszort, a gyüjtemény igazgatóját — sajnálatomra — nem találtam honn. Szeizmikus műszerek, és azok élén egy hármas inga beszerzésének kérdése, úgy mondta FRün, kinél Zürichben tanulságos délelőttöt töltöt- tem, lényegesen összefügg egy földmágneses intézet létesítésével. Csakhogy erre egyelőre nincs pénz. Ő, ki hosszú időn át redukálta Svájez makro- szeizmikus megfigyeléseit, úgy látszik, nem nagy súlyt fektet lokális ren- géseknek mechanikai megfigyelésére. Azt állítja, hogy a szomszédos olasz 312 KÖVESLIGETHY RADÓ : műszereken nem jó tapasztalatokat tett, a mit különben a Pó sikság észlelői maguk is megengednek. De annál nagyobb fontosságot tulajdonít a mikro- szeizmikus megfigyeléseknek, a melyek első sorban hivatvák, hogy a meglevő szeizmikus elméleteknek próbakövei legyenek, vagy új elméletet . teremtsenek. Az egész svájczi és német útamon az egyetlen első zürichi nap kivé-. telével eső kisért, mely a Gotthard alagút előtt valóságos záporrá ment át ; az alagúton túl, melyben ez alkalommal rekkenő hőség uralkodott, száraz, bár felhős idő járt, és minden negyedóra, melylyel Itália felé közeledtem, verőfény elé is vitt, melyet egész olasz útamon egy felhőcske sem zavart. Zürichi éleményeim, Como és Milanóban tartózkodásom bármily Bede- kerből rekonstruálható. De mégis megemlítem, hogy Comoban a székesegy- ház külső falán megnéztem a két PLiwxrus szobrát és Milanóban a dómban a téli szolsztitium gyönyörű ábrázolását, a Galleria Christophoro geografiai vonatkozású medailliáit. Olaszországban minduntalan találni a geografiából és asztronómiából vett diszitő motivumokat ; gondoljunk csak a Vatikánra és a firenzei Pa- lazzo Vecchio geografiai szobáira! Miért halt ki belölünk egészen ez érzék, a melylyel, mint egykor szabadban lakó nép, kétségtelenül nagy mértékben birtunk ? Milanóban nem mulasztottam el megtekinteni a csillagdát, a mely SCHIAPARELLI Márs-megfiggyelései révén az összehasonlító geografiában is fontos. A csillagdán van nehány szeizmoszkopikus egyszerű műszer, de nincs fel állítva, mert a síkságon legfölebb gyenge nyomokat éreznek, és távol rengésekre bizonyára érzéketlenek. A torinoi palazzo Madama sokféle összeférhetetlen hivatal mellett a csillagdának és a szeizmikus intézetnek is székhelye. Az előbbi sok Gauss és WEBER idejéből való eredeti földmágneses készüléket tartalmaz, a mely ma természetesen használaton kívül van. A pinczében, a melynek 4 m. vastag falai és padlója még a római időkből való, van elhelyezve az AÁGAMENNONF-féle inga. 23 m. hosszú, a nagy távcső izolált oszlopában van felfüggesztve, a lencse sulya 200 kg., de 400-ra emelhető.Tollal és tintával ír, rendkívül szépen és tisztán és míg a legördülő papiros sebessége rendesen mérsékelt, az első szeizmikus lökés nagyobb sebességet vált ki, úgy hogy földrengés alatt az egyes lengések szépen differencziáltatnak. Mióta az inga áll, ezen nagyobb sebesség még nem szerepelt. Az egyetem és akadémia könyvtára igen gazdag ; az utóbbi — elég különösen — Magyarországból egyetlen egy folyóiratot kap, a Földtani Intézet kiadványait. Moncalieri az olasz királyné kastélyáról híres, de engem a barnabita, elemi iskolát, lyceumot és gymnáziumot egyesítő kollegium vonzott, mely meteorologiai központ, némileg csillagda és szeizmikus intézet is, a melyet NÉHÁNY SZEIZMOLOGIAI OBSZERVATORIUM. 1913 Dewsza, a Specola Vaticana későbbi igazgatója, tett híressé. A szeizmikus gyüjtemény az emeleten van ugyan, de rendkívül erős falhoz erősítve. Főműszere egy CrccnI-féle szeizmograf, a mely azonban inkább csak lokális rengéseket jelez ; távoliakra érzéketlen. Ugyancsak modern az intézet asz- szisztense ToRETTI által készített szeizmograf, mely szintén csak rengés alkalmával kezd működésbe lépni. Ezenkívül van 6 ugyanazon állványra erősített egyszerű inga, mely egyszerűen kormozott papirra ír az idő meg- jelölése nélkül, egy órát indító szeizmoszkop és egy elavult, állítólag örvényszerű rengésekre reagáló készülék. A BERrEnLI-féle tromométer ter- mészetesen már rendi patriotizmusból sem hiányozhatik. A genovai egyetem fizikai intézetében reméltem találhatni némi szeizmikus készülékeket is. A ragyogó épület dús, gazdag szertárt foglal magában, de egyszersmind oly kevés helyet, hogy benne laboratoriumi gyakorlatokról szó sem lehet. Nem is tartanak. Szeizmikus felszerelése mindössze egy BERTELLI-féle tromométerből áll és ez is kedvezőtlenül van elhelyezve. Az épületen lévő meteorologiai intézet sem ad a szomszédos dombok miatt megbízható adatokat. GARIBALDI professor a legelőzékenyebben fogadott és ékesszólóan és meggyőzően fejtette ki, hogy GeExova nem szeizmikus megfigyelésekre való helyiség. Mindazonáltal próbáltam szerencsét a scuola navale és az istituto idrograficóban, a hova perzselő napfényben, délben másztam fel. Mindkét helyen azt a választ nyertem, hogy ilynemű intézet nincs. Ez meg is felel a valóságnak a scuola navale esetén, de nem a másik intézetre nézve. Pado- vában tudtam meg, hogy ezen intézetet VICENTINI rendezte be, ott láttam a terveket is és felszerelésének rajzait. Az olasz — kivétel nélkül tapasztalt szeretetreméltóság mellett nem képzelhetek egyebet, minthogy a háznagy- féle kapitány, a kihez fordultam, a dolcg létezéséről maga sem tudott. Ká- rom nem volt a dologból, mert á triesti és genovai intézet ikertestvérek, amazt pedig láttam. Genova után meglátogattam Vogherát és Paviát. Az előbbi városban Dr. MARio BARATTA, a neves rengés-kutatót szerettem volna megismerni, de úgy ő, mint TARAMELLI, a paviai egyetem fizikustanára és egyszersmind a. földrengési bizottság elnöke a Vezuvon járt. BARaArraA neje fogadott és bizo- nyára oly élénken tolmácsolta sajnálkozásomat, hogy BARATTÁ-val azóta már levelezésben is állunk. Úgy vele, mint MowcaALtIeRI-val és PavTÁ-val ezután rendes cserét folytatunk. BaRarrá-nak eddig obszervatoriuma nem volt, most állít fel egy ingát, a melyet ODDONR, a paviai intézet igazgatója, készített. A husvéti szünidőkkel állandóan járó tetemes vonatkésések folytán jó későn érkeztem Paviába, és minthogy tudtam, hogy TARAMELLI távol van, nem sok tanulságosat reméltem. De kedvesen csalódtam. TARAMELLI fia el- kisért a néhány kilométernyire a városon kívül. fekvő királyi geofizikai 914 KÖVESLIGETHY RADÓ : obszervatoriumba, a melynek igazgatója ODDONE, még nagyon fiatal ember, rendkívül kedvesen fogadott. Nem is hagyott el többé és a pályaudvarra is kisért, míg vonatom el nem indult. A paviai és a casamicciolai intézet, Olaszországnak különben két egyetlen királyi, egyetemmel nem kapcsolatos obszervatoriuma az egyetlen, melyben állandó kisérletek folynak zseniális vezetőjük alatt. : Az épület maga csendes vidéken fekszik nagy kert közepette, úgy hogy a mellette elhaladó gőztramway azért bizonyára hatástalan ; régente zárda lehetett és földalatti helyisége, mely ezóta kettős falat nyert, nagyon al- kalmas. Meteorologiai szempontból dúsan van felszerelve, s szeizmikus szem- pontból fontos talaj-, vízmegfigyelések is folynak ; szeizmikus főműszere egy AGAMENNONE 9 m. hosszú 300 kg. tömegű inga, a mely gyönyörüen ír és szintén kettős sebességgel mozoghat. Érdekes kisérleteket folytat most OppoNxr. A nevezett helyiség közepét elfoglalja egy téglából és betonból ké- szült jókora, koczkaalakú, fedett medencze, a melynek víztartalma a tete- jén lévő szük üvegecsőbe is nyílik. Egyik oldalát dugattyú zárja el, a mely erős vasrúd segélyével az épület falába van erősítve. A dugattyú legkisebb elmozdulása a víz magasságát a csőben a dugattyú és cső keresztmetszetei- nek arányában emeli. A műszer tehát a koczka és fal közötti lökés külömb- ségét érzi meg és oly kényes, hogy a vastag fal engedése egy ujj nyomása alatt is követhető. Bár meteorologiai tekintetben is sok újat láttam, mégis az eszmecsere volt itt a legkedvesebb és szivesen közlöm úti jegyzeteim nyomán. Paviá- ban magában rengés nincs, de évente mintegy 40 idegen rengést jelez, me- lyek többnyire a kaspi tó, India és Japánból jönnek. Minthogy Budapest geologiailag Paviához hasonlóan fekszik, természetes, hogy itteni megfigye- lések is fontosak lennének. Vertikális ingát nem tart szükségesnek ODDONE ott, a hol csupán távoli rengések szerepelnek, és ebben igaza van. De ha én Budapest számára azt mégis javaslatba hozom, ezt meg is fogom indokolni kellőképen. Természetes, hogy ily lelkes kutatóval szemben elméleti fejtegetéseink is voltak. Puszta kiváncsi szemlélőnél jobb színben akarván feltünni, átad- tam az érdekelt uraknak dolgozatomnak egy példányát, mely különösen ODDONÉ-ra nagy, az olasz megszokott udvariasságtól különválasztható hatást tett. Teljesen találkoztunk ama nézetben, hogy a mikroszeizmikus mozgások és a sarkmagassági változásoknak közös oka van, és abban is, hogy a spon- tán talajmozgások a Nap tevékenységére vezethetők vissza legalább mint egyik okra, a miről már 1896-ban irtam. E pontban FRün is egyetértett velem, valaminthogy WorFER is Zürichben. Ujabban Hanu (Astr. Nachr. x Math. és Termtud, Értes. XIV. köt. 5. füz. pag. 355—5366, és Földr. Közl. 1593. XXI. köt. p. 307—314. NÉHÁNY SZEIZMOLOGIAI OBSZERVATORIUM. 215 No. 3619) kimutatni iparkodik, hogy a naptevékenység összefügg a föld- pálya elemeinek szekuláris variáczióival és a szélességi ingadozásokkal. Az olasz rengéseknek ODDONE szerint határozott 18 évi periodusáról természe- tesen nem tudnék számot adni. ODDONE, a ki az általa tán túlbecsült elméletemet ismertetni akarja olasz nyelven, teljesen rendelkezésünkre bocsájtkozott s saját szavait ismét- lem, midőn mondom, hogy megtiszteltetésnek tekinti, ha levelezőink közé állhat. Ennek értelmében egész Olaszországra vonatkozó diagrammokkal és közlésekkel szivesen szolgál. Különben Moncalieriben is túlbecsülték szeizmikus tudásomat, mert az ott megjelenő cAnnuario storico meteorolo- g1co itallanov számára is megfogtak munkatársul, a mely megtiszteltetést a földrengési bizottság nevében gondoltam elfogadandónak. ODDONE-vel beszéltem a br. Eörvös-féle ingákról is és minthogy a Ticino és a Garda tó gyakran spontánoknak tetsző vízemelkedéseket mutat, gondolja, hogy ezzel elérhetni valamit. Be akar tehát szerezni ily műszert. Nagyon meg volnék elégedve, ha Olaszországban ez a módszer fiatal. tettre vágyó ember kezébe jutna. Ily műszer a Vézuvon felállítva, teljes fel- világosítást adhat a hegy belsejében a lávafolyásról és a tömegáttételekről. Padovában a csillagász LORENZONI-val és VICENTINI fizikussal volt dol- gom, véletlenség folytán LORENZONI-val együtt mentem a vasuttól ugyanazon kocsiban. A legtöbb időt ViIcExrIwI-vel és PASCHER asszisztensével töltöttem. A VICENTINI-féle ingák az egyetem fizikai intézetében vannak el- helyezve, a második emeleten egy közfalon, a mely az intézetet az aulától választja el. Ezen határozottan kedvezőtlen helyzet mellett is az inga ki- tünően működik. Megérzi ugyan a kocsiforgalmat, a harangozást, a dinamo- gép járását, de ez mind oly mesterséges rengéseket ad, a melyek az első pil- lanatra a természetes rengésektől megkülönböztethetők. A bemutatott diagrammokban magam is azonnal megnevezhettem minden egyes rengés forrását. Megtanultam az inga kezelését, a papir bekormozását és a rajzok rögzítését, a mi bármely szolga által teljesíthető, tehát lényegesen kényel- mésebb, mint a fotografiai eljárás. : Az ingák megérzik 35 km távolságból Velenczében a tenger hábor- gását, a sirokkót ; a genovai, trieszti és leendő polai intézet ellenben szik- lás talaján majdnem teljesen független. a széltől. A vertikális inga berendezésénél igénybe veendő elv hosszú tanul- mányozást igényelt; most a kérdés megoldottnak tekinthető. Nem tartom szükségesnek e műszer leírását, minthogy az erre vonatkozó értekezéseket magammal hoztam. Így tehát csak annyit, hogy a horizontális komponen- seket adó inga majdnem azonos az ÁAGAMENNONE-félével : nehéz, rendesen hosszú inga, a mely a lökés ideje alatt bizonyos ideig a térben tehetetlen- sége folytán nyugvó pontúl szolgál. A lencse tűje két egymásra merőleges és fecskefark kivágású könnyű iróemeltyüben mozog, ugy hogy a lengés 216 KÖVESLIGETHY RADÓ : azonnal NS és EW komponensre bomlik, a melyek mindjárt nagyított vi- szonyban adatnak. VICENTINI az ingán még ezenkívül könnyű pantografot alkalmaz, mely a lengés két komponensét ismét összeteszi, úgy hogy ezek mellett minden pillanatban a valóságos mozgás iránya és kilengése is le- olvasható. A lökés első pillanataiban természetesen csak a regisztráló henger mozog a nyugvó ingához képest. Később ennek lengései is érvényesülnek, és az egyszerű kép komplikálódik. Lelkiismeretesen tudakozódtam, de eddig sehol nem történt még kí- sérlet ezen lengések analitikai elemzése czéljából. Hálás és nem túlnehéz, bár óriási munkát igénylő feladat a diagrammból kiolvasni a földrengés. egyes lökéseit intenzitás, tartam és bekövetkezés szerint. E munka azonban teljesen mellőzhető, illetve mechanikai térre vihető át a THomsowx-féle harmonic analysator által. Olyféle feladat, mint a limnogrammok taglalása, de annyiban bonyolultabb, mert a szeizmogrammokban inga és regisztráló szerkezet együttesen mozog. A vertikális komponenst ferdén állított, hosszú és végén erősen ter- helt aczéllemez adja, melyhez szintén a mozgást nagyítva átvivő iróemeltyű van erősítve. HE készülék egyszersmind érzékeny thermograf : a VICENTINI- féle inga 0-1" C. hőváltozás mellett 1 mm-es kiütést ad, mely abban nyil- vánúl, hogy az inga és az óra traceja eltér a párhuzamosságtól. Padovában nyert értesítések szerint Velenczében geodinamikai szem- pontból nem volt mit keresnem, bár a bizottság névleg ott is működik. Így tehát arra használtam a délutánt, hogy a meglehetős erőltető útam fáradal- mait a Márk-tér csendjében kipihenjem, minthogy Velenczét már régebbről ismertem. Nagyon tanulságos volt triesti tartózkodásom, a hol ANros és MAZELLE ismeretségét kötöttem, illetve újítottam meg. A. szeizmologiai intézet maga- san fekszik, hegyen, oly sziklás talajon, hogy egy jókora szikla élő tanu- bizonyságul a szobába is mered. Keresve sem lehetett volna jobb bérházat találni ilyen czélra. Előszobától eltekintve két helyiségből áll, az egyikben van a már egy év óta működő hármas horizontális inga, a melynek spontán lengéseiből MAZELLE levezette a pillér napi mozgását. A napi görbe eléggé szabályos ellipszis, a melynek méretei és fekvése segítségével az inga min- denkori görbéi könnyen kijavíthatók; Nagy megnyugvásomra szolgált, hogy e tér rendkívül nedves; mégis az ingát a katlanjába tett ehlorcalcium telje- sen megvédte. A PFAUNDLER-féle szeizmoszkóp is itt foglal helyet; értékével arányban nem álló gondozást igényel, minthogy a rengés alkalmával léte- sített kontakt nem csupán csengettyűt szólaltat meg, hanem egy chronomé- tert 18 fotografál. Itt láttam a második szobában egy ezélszerűen elhelyezett VICENTINI- féle ingapárt; a genovai és pólai intézet berendezése ugyanaz. Magas oszlopról lecsüng az inga, alatta a regisztráló henger. Oldalt egy másik NÉHÁNY SZEIZMOLOGIAI OBSZERVATORIUM. SZA alacsonyabb oszlop, a mely a vertikális, ugyanazon hengerre iró ingát támasztja. A horizontális inga MAZELLE tapasztalatai szerint — e czélból kér- déseimre vonatkozólag úgy RuDorFr, GERLAND, mint BoscHn teljesen meg- nyugtatott volt — a közeli lengéseket nem adja jól, de VICENTINI igen, úgy hogy a két készülék jól kiegészíti egymást. A trieszti intézet — a melyben ezóta a VICENTINI bizonyára már működik — e szerint az első, a melyben a főtipusok parallel megfigyelése történt. A fiumei intézetet nem látogattam meg ; a kedvezőtlen vonatösszeköttetés miatt ez a látogatás teljes napomba került volna. Ruporr nagy sikerrel külföldi rengéseknek koinczidencziáit keresi saját és PascHwIirz rengéseivel. Ha ilyenek Közép- és Délolaszországban is esz- közöltetnek összehasonlítható műszereken, akkor van remény, hogy meg- kapjuk a rengések törésmutatóját is, a mennyiben a középeurópai megfigye- lések pusztán szárazföldi, a délolaszok kétségtelenűl legalább részben vízi úton terjedett rengésekre vonatkoznak. Így tehát indokolt, ha e jelenté- sembe belefoglalom korábbi útam tapasztalatait is, a melyeket különben eddig nem használtam fel. Az ezóta esett változások nem lényegesek, és a földrengési bizottsághoz intézett levelek és nyomtatványok alapján köny- nyen kiigazíthatók. Nevezett útam 1895. junius 11.-étől augusztus 16.-áig tartott és Ancona, Róma, Nápoly, Pompeji, Pozzuoli, Casamicciola, majd visszatérőben Fi- .:renze, Bologna és Venezia városokat foglalta magában. Mellőzve ismét mindent, a mi nem a földrengésekkel kapcsolatos, és mellőzve a geologiai- lag érdekes vezuvi kitörést is, a melyet teljességében láttam és leírtam, ? a következőket tapasztaltam. A római uffizio meteorologico, a hajdani Collegio Romano, úgy a meteorologiai mint szeizmologiai szolgálatnak középpontja, de maga műsze- rek dolgában nincs jól fölszerelve. Magas emeleten foglal helyet egy 16 m. hosszú, 200 kgmos Agamennone-inga, mely a lökéseknek két horizontális komponensét adja. Láttam az 1895. május 18-iki földrengés diagrammját, mely földrengésnek nyomait még augusztusban Firenzében mindenütt tapasztalhattam. A csillagdát PixrRo TaccHiwsi mutatta, a szeizmologiai részt Panazzi, a ki legujabban a visszalépett igazgató utódja. Az intézetnek saját műhelye van, a melyben számos, külföldre is szánt inga készül. PALMIERI, a vezuvi obszervatorium igazgatója, nála tett látogatásom alkalmával 88 éves volt és bár TaccHisi meleg ajánló levelet adott hozzá, a felőle 3 pártatlan oldalról hallottak után előzékeny fogadtatásra nem szá- mithattam, különösen azért sem, mert az obszervatoriumban észleléseket akartam tenni. Meg voltam rémülve, midőn az öreg, de rendkívül fürge x Földr. Közlem. XVI. köt. p. 353—371. 1896. 218 KÖVESLIGETHY RADÓ : urat vizsgákon találtam, a mit hazai tapasztalatok alapján is rossz omennek vehettem. -És kerestem módot, hogy szivéhez közel férjek. Abban az időben szerepeltek élénken RamsaY és RAYLErIGH az új helium elemmel. Valamely spektralanalízisben olvastam, hogy Pazmrxni ezen, addig csak égi testeken tapasztalt elemet egy vezuvi szublimáczióban állítólag már 1881-ben találta, s midőn láttam, hogy ajánló leveleimmel nagy hatást nem értem el, kér- tem, hogy a helium felfedezésének dicsőségét ne engedje át az angoloknak. Hogyan, azt önöknél tudják ?v Tüstént átadott prioritási igényeit támo- gató értekezéséből nehány példányt és meg volt nyerve, úgy hogy távirati úton értesítette SEMMOLÁ-t, az obszervatorium aligazgatóját, hogy hogyan kelljen engem fogadni, s hogy rendelkezésemre álljon az intézet. Az obszervatorium részletei eléggé ismeretesek. A gazdag, a Vezuvra vonatkozó gyűjteményt, a melynek ép oly fontos mását az egyetem földtani gyűjteményében, nemkülönben PALMIeRI dolgozószobájában is láttam, mel- lőzve (csak meg akarom említeni, hogy 200-tól 1895-ig minden láva van ott, összesen 394 drb), különösen a szeizmografok vonták magukra figyelmemet. Ekkor persze nagyon imponáltak nekem, de másukat sehol sem találtam többé. Már ekkor tűnt fel, hogy az olaszok nem egységes, összehasonlítható műszerekkel dolgoznak, s hogy az összemérhetőséget nagyon kevés kivé- tellel a személyi hiúságnak áldozzák fel. Úgy SEmmora, mint GRABLOVITZ panaszkodtak, hogy aránylag kevés mathematikai és természettudományi készültséggel mennek neki a feladatnak, egyik sem tud maga időt határozni, a mi mégis fődolog s PALMIERI-t is elkedvetlenítette, hogy műszerei nem terjedhettek. Másodpéldány csak PALMIERI dolgozószobájában volt található. Itt, mint ott, gazdag földmágneses variométer-gyűjtemény van. Egyéb, a megelőzők után már leírást nem igénylő egyszerübb szeizmoszkopokon és a felső emeleten elhelyezett régi szeizmografon kívül ott van a PALMIERI- féle, a melyben alig láthatok mást, mint javított CaccIATORE-féle csészét. Ugyanis négy, a világtájak felé irányított és higanynyal telt közlekedési cső van, melyeknek egyik szára tetemesen öblösebb, mint a másik. A lökés a higany emelkedése szerint kontactust létesít. A vertikális lökés jelzésére spirálison lógó ingát használt, akkortájt Olaszországban a járatos elv. Igen érdekes az ugyancsak a szeizmologia szolgálatában álló, az ob- szervatoriumból Resinába levezető földiáram-vezeték. Palmieri észlelte leg-. először, hogy a vulkán tevékenységének periodusaiban lefelé menő áramok keringenek, a mi a rendes felfelé kúszó áramokkal szemben jó prognostikon- szernek is bevált. Ismeretesek továbbá ama fontos vizsgálatok is, melyeket Palmieri érzékeny elektrométerével a levegő elektromosságára vonatkozólag tett, a mely a környezet (70 kmig) meteorologiai állapotával szorosan függ össze. Jelenleg az igazgatói teendőkkel Lurcr TascoNE, akkori asszisztens van megbízva, a ki különösen a Vezuvról készített szép domborművű térképe st s ázzksáta ülés ás zó lá Gál jökeasttátakkál átkát tells ks ax ése NÉHÁNY SZEIZMOLOGIAI OBSZERVATORIUM. 2919 által ismeretes. Minden valószínüség szerint az intézet jelenleg más beren- dezésű és intenzivebben is működik. Különösen nem tudtam helyeselni, hogy önregisztrálás helyett naponta 4 határleolvasást végeznek. A Vezuv kitörése alatt, julius 6.-án pl. a szeizmografok szemmel lát- ható lengéseket végeztek és különösen a vertikális komponens volt gyors , mozgásban. Közvetlen érzékeimmel azonban minden figyelem mellett sem bírtam felfogni a mozgás legkisebb nyomát sem. A Pozzuoli melletti Solfatarában is van vagy volt magán obszer- vatorium, Prof. de LuccAÉ, a ki hosszas betegség után éppen látogatásomat megelőző napon meghalt. Ennek czélja a Solfatara s a Vezuv synehron együttműködésének vizsgálata és e szerint szerényebben van berendezve. Két BRAssART-féle kis műszere van, az ismert spirálfelfüggesztésü inga és egy szeizmoszkóp, a mely órát indít, továbbá tromométer és több egyszerű szeizmoszkóp. A meteorologiai megfigyelések nagy gonddal teljesíttetnek, a rengési megfigyelések kissé elhanyagoltaknak látszanak. Valóban mintaszerű berendezést és gondos felállítást és rendet talál- tam a porticii R. Scuola superiore d/agricoltura obszervatoriumában, a mely ezóta — félős — dotáczió hiányában a milanoi hasonló intézettel egyesítve a nápolyi egyetem bölcsészeti kara alá rendeltetett. A meteorologiai műszerek között foglal helyet egy BRassaRr-féle szeizmoszkóp, ugyanaz, a melyet a Solfatarában láttam. Földszintes, de hőmérsékleti változások ellen jól védett pinczében áll két BRassaRr-féle inga, a melyek úgy a két horizontális, mint a vertikális komponenst adják. Egy másik hasonló jó helyiségben áll az AGAMENNONE-féle inga, 12m. hosszú, 200 kg tömeggel, mely az intézet saját szép műhelyében készült és előkészítésben volt két GRABLO- virz-féle horizontális inga, mint ők nevezik, konikus inga, a mely egymásra merőlegesen felállítva a rengés két horizontális komponensét adja. Casamicciola ottjártamkor (1895. jul. 24.) még mindig mutatta a ret- tenetes 1883. jul. 28.-i rengés pusztításait. Ismeretes, hogy két teljesen megegyező temploma közűl az egyiknek főtengelye a lökés habituális irá- nyával párhuzamosan, a másiké erre merőlegesen állott. Amaz még most is ép, emez, a melyet már az 1881. márcz. 4.-i rengés romba döntött, még akkor is romban hevert. Az obszervatoriumban Ischia sziklás talajáig mé- lyesztett pompás izolált oszlopon áll két BRassaRr-féle önműködően regisz- tráló inga, a melynek egyikét GRABLorvTrz lényegesen módosította, egy szin- tén jól működő ArraRDp-féle inga az intézet asszisztensétől, két egymásra merőlegesen elhelyezett jókora méretű libella és higanyhorizont. Egy pinczehelyiségben akkor üresen álló köralakú vízmedencze, a GRABLOVITZ- féle hidroszeizmométer és ezenkívül szerepel két 907-os azimuthban fel- állított konikus inga, a melyek nagyon érzékenyek és alarmműködésre is be vannak rendezve. Az igazgató lakása Porto d" Ischiában van, egészen közel a kikötőhöz, 220 KÖVESLIGETHY RADÓ : a mely melleit a mareograf és meteorologiai állomás is van. Dolgozó- szobája egyszersmind kisérletező szoba is. Van benne vertikális lökésre reagáló szeizmoszkóp és két pár 907-os azimuthban felállított konikus inga, a mely gyönyörű görbéket ir. A fal, a melyhez az egyik pár erősítve van, ki van téve a napsugárzásnak is, de ez nem baj, mert az egyensúlyi hely- zetet jellemző egyenes ez esetben egyszerűen periodikus görbe lesz. Jel- lemző GRABLOviTz lelkiismeretességére, hogy szobája padlójára meridián- vonal van vésve, a melylyel maga határozza meg az időt. Több rajzot láttam, a melyet a konikus inga irt le, mind nagyon szép, de különösen részletesek a libellák által szolgáltatott diagrammok. Talán az 1895. május 18.-i földrengésnek tulajdonítható, hogy Firenzében minden optikusboltban úgy szerepel a szeizmograf, mint ná- lunk az aneroid. Egyszerű spirálison lógó inga, a mely nyugvó, alul és ol- dalt alkalmazott kormozott papirra természetesen az idő adata nélkül úgy a vertikális, mint a horizontális komponenst írja. Noha augusztus elején vol- tam Firenzéban, a mondott rengésnek.hatását úgy a csillagdán Arcetriban, mint a katonai geografiai intézetben, különösen pedig a reale museo fis1ico-ban meg lehetett látni. A szeizmologiai intézet az Alle (0)uerce utczában van és pater BERTELLI barnabita szerzetes vezetése alatt áll. Főműszere két különböző kivitelű tromométer, de az eddig látottaknál legalább annyiban tökéletesebbek, hogy a leolvasó mikroszkop és ezzel együtt a lökés iránya osztott körön ponto- sabban leolvasható. Ily berendezés mellett folytatólagos regisztrálásról szó sem lehet, más elvű készülék, mely önműködően jelez, fel van ugyan állítva, de nem működik, mert BERTELLI, valaminthogy PALMIERI is, legalább akkor nem voltak a regisztráló feljegyzés barátjai. Ily felfogás mellett ter- mészetesen az alarm-szeizmoszkópnak nagy szerep jut. A bolognai csillagvizsgálón két inga teljesíti a szeizmikus szolgálatot, az egyik a lökés idejét jelzi, a másik homokba írja irányát. Ottjártamban volt is nem egészen jelentéktelen földrengés, de sem én, sem kisérőm nem tudtunk felőle. Jelentésem véget ért s most már csak az marad hátra, hogy a magyar állomások berendezésére vonatkozólag javaslatot tegyek. Ha nem is mondta volna ki a [geografiai kongresszus a műszerek egységesítését, már Olasz- országban tett tapasztalataim is azt parancsolnák, hogy a Közép-Európában alkalmazott és alkalmazandó műszereket használjuk. A magyar háló szük- ségességét pedig újból hangsulyoznom nem kell, de legyen szabad említe- nem, hogy jelenleg már Strassburgtól, nemsokára Páristól Oroszország belsejébe, sőt Bulgáriába és Törökországba benyúló hálózat létezik, mely- ben egyetlenegy szem hiányzik: Magyarország. Austria négy jól felszerelt akadémiai állomással dicsekedhetik, a melyeknek száma a Laibachitól el- tekintve, rövid idő alatt 8-ra fog emelkedni . új I ív 1 4 4 : Í f NÉHÁNY SZEIZMOLOGIAI OBSZERVATORIUM, 921 A magyar hálózat egyelőre és több évre szólóan mindenesetre ele- gendő terjedelemmel öt állomású lenne. A központi intézet, a mely egyszersmind teljes felszerelésű, a m. kir. Földtani intézetnek e czélra fenntartott pinczéje. Ugyancsak elsőrendű felszereléssel bír az ó-gyallai m. kir. központi meteorologiai intézet is, a mely azonban műszereit saját költségén szerezi be. Fiume és Kolozsvár másodrendű állomás lesz, hasonló- képen Zágráb, a melynek felszerelését a földrengési bizottság felkérésére talán Horvátország maga vállalná el., A földrengési bizottság tehát csupán Budapest, Fiume és Kolozsvár állomások felszerelésére kér költséget a kormánytól. Az összes költségek a következők : 1 db REBEuR-EHLERT-féle hármas horizontális inga Budapestészatmánani 24 2 ésa tea . .. 1200 korona Hozzávaló regisztráló-henger és óramű 3 HENTSÜGE E A kettő alá való bronzöntvény .. : ERT IZEK 3 db VICENTINI-féle TNÉKSE Et tseETá JTEÁLZÉnt lis kompenensre Budapest, Fiume és Kolozsvár Szamara (egy ÚDEGVOS NOT je he 2 ES E ER KSE 1 db VicEnNrINI-féle vertikális komponensü szeilz- mograf Budapestre aZ Ete 400 a Fzekhez 3 db kormozó és rögzítő Fészmék (gyi T T608korőe FEVZK Ül 480 a Ezekhez 4 ölonéptny ; a Jgdelkezészei álló jósis ség méretei szerint 100—300 kg tömeggel (1 kg " Ólom ossza korje E eze "zá to FESS A SOON Budapest számára kell még : Pontosabb csillagászati óra . 8 dása 010 EZÉRNTEK Regisztráló baro-thermo-psyechrograf .. ERSzn 900 ge Előhivó készülék a fotogrammokhoz SZD OVSSKEK Egy egyszerűbb szeizmoszkóp.. .. s HAKK A három állomáson összesen mintegy S di; beton- oszlop BELÉ ESB ZMG LOÜRENEK : Kolozsvárott és Enunébát öntosHi hőmérő .. .. ZO A Az évi fenntartás költségei irodai és adminisztrativ költségektől el- tekintve a következők : Fotografiai papir 720—980 kor. vagy a nevezett austriai lemezgyár ajánlata folytán !/3-dal keve- sebb, tehát maximumban . .... MEEESSÚNKOtOna Izzólámpák és elektromos áram évi fogyasztása csik 7 4 AAD ( ASMEGYEVICENYINE GY KkÖltBÉSe ezt zá eze a KSÜLJ TA 299 KÖVESLIGETHY RADÓ: NÉHÁNY SZEIZMOLOGIAI OBSZERVATORIUM. Az ó-gyallai csillagdáról adandó időjelek esetleges csekély költségét nem számítva, a berendezés költsége maximumban 6500—7000, az évi fentartás 1000 koronába kerülne. A magam részéről az egyetemen már két féléven át seminariumot tar- tottam a földrengésekről, ily módon kedvet akarván ébreszteni a fiatalság- ban a geofizika ezen érdekes és bőven gyümölcsöző ága iránt. A követ- kező szemeszterben már egy halmaz megoldatlan kérdéssel kedveskedhetek a, szorgalmas ifjuságnak és reméllem, akad, a ki a hosszadalmasabb munkától sem retten vissza. Az eddig elért eredménynyel meg vagyok elégedve tel- jesen és nem kétlem, hogy a regisztrált rengéseket magunk ís dolgozhatjuk fel. Emellett azonban kivánatosnak tartanám, hogy a költségvetésbe bizo- nyos összeg vétessék fel kisérletezési czélokra is, és éppen e kisérletekre való tekintetből tartottam szükségesnek a VICENTINI vertikális inga beszer- zését, minthogy alapos reményem van, hogy a két ingának hatásfaktorát kisérletileg meghatározhatom, a mi által biztos módunk van a földrengési elemek legfontosabbikának, az emerziószögnek meghatározására. I T. ROTH LAJOS : ZSIBÓ-SZ.-UDVARHELYI PETRÓLEUM- FURÁSOK. 993 A ZSIBÓ-SZA MOS-UDVARHELYI PETROLEUM RA VALÓ FÚRÁSOK EREDMÉNYE. T. Rorn LaJos-tól.§ A Földtani Intézet Évkönyvének XI. kötetében 1895. évi június havá- ban megjelent dolgozatomban, mely a szilágymegyei Zsibó-község környé- kén elterülő föld-olajtartalmú lerakodásokat tárgyalja, arra a konkluzióra jutottam, hogy ezeket a Zsibó és Szamos-Udvarhely közt levő lerakodásokat kellően, azaz egész vastagságukban érdemes feltárni. Erre a véleménynyil- vánításra indított a bitumennek a rétegek csapásirányában 3 km.-nyire konstatált előfordulása és azoknak a Ny.-i nyeregszárny csaknem egész szélességében (Szamos-völgyig), fedőtől fekvő felé nyomozható fellépése, a mi arra engedett következtetni, hogy az addigi feltárásokból nyert jelenték- telen mennyiségű földolaj az egész rétegkomplexusban nagyobb, kiaknáz- ható mennyiségben is rakódhatott le. Fnnek folytán foganatosítandó fúrásokra három pontot ajánlottam, a melyek, részben kombinálva a régibb fúrások mélységével, e földolajtar- talmú, főrészükben minden valószínűség szerint már alsó-eoczénkorú réte- geket teljes vastagságukban feltárni hivatva voltak. . A fúrások keresztülvitelére — állami szubvenczió mellett — a bihar- szilágyi olajipar-részvénytársaság vállalkozott. E szerint a mondott részvénytársaság az első kutató-fúrást e terüle- ten az általam kijelölt helyen, t.i. a zsibói rOzokerit,-nevű gyárteleptől ÉNy.-ra (közel) fekvő Vörös-völgyben (Valea rosiu)-ban — de terepnehéz- ségek miatt nem épen a kijelölt ponton — indította meg 1895 augusztus hó 8-án. Én ezt a fúrást kb. 150 m. mélységig, azaz az Ozokerit-telepnél már PusKÁs TIvaDpAR idején történt fúrás kezdő rétegéig terveztem, azért, mert az utóbbi (Pusxás-féle) fúrás a Szamos-völgy alatt, az antiklinális vonal felé sorakozó fekvőrétegeket legnagyobbrészt már feltárta. A. vállal- kozó részvénytársaság azonban az említett év junius havában tartott érte- kezletén elhatározta, hogy tekintettel e PuskÁs-féle fúrás tényleg hiányos adataira, az általam proponált 150m. helyett 500 m.-ig fúrat. Szakszem- pontból a magam részéről ezt az elhatarozást úgy tekintettem, hogy a rész- vénytársaság ezen lényegesen mélyebbre tervezett fúrás keresztülvitelénél, a mire, mint azután kitünt, a segélyt nyujtó pénzügyminiszterium jóvá- hagyását kikérni elmulasztotta, saját rizikójára jár el. xX Előadta a m. Földt. Társ. 1900 április 4.-én tartott szakülésén. Földtani Közlöny. XXX. köt. 1900. 16 994. T. ROTH LAJOS : A részvénytársaság a maga részéről más, e téren ismert szakférfiak — mint DR. ZUBER R. és Norm Gy. — véleményét is kikérte. Az utóbbi (Noth) a Szamos-völgy alluviuma alatt telepedő alsó-eoczén-rétegek dőlésének kon- statálására ebben a völgyben nehány aknácska mélyesztését indítványozta. Az ozokeriti Vörös-völgy torkolatánál beleegyezésemmel 18:5 m.-nyire mé- lyítettek is aknát, a melynek 13 m. mélységében mutatkozó laza homokkő rétegét 129a. 19— 20, csaknem 20" felé dülőnek találtam, mely dőlésirány tehát teljesen megfelel annak, mely a Ny.-i nyeregszárnyban jelentkező rétegeknél a felszínen rendesen konstatálható. További aknamélyesztés azután — mint fölösleges — abban maradt. Az első fúrás tehát, mint mondám, az ozokeriti Vörös-völgyben 1895 augusztus hó 8.-án kezdődött és ugyanez év november 15.-én 300 m. mély- séget ért el. A fúrás, a melyet úgy, mint a másik két fúrást is, ÖKIERECKI Isrvánx fúrótechnikus vezetett, a kombinált canada-galicziai rendszer szerint a legnagyobb rendben ment ; a fúrási napló kifogástalan pontossággal volt vezetve. Az átfúrt rétegek anyaga (227 beküldött fúróminta-szám) nem sok változást mutatott és a felszínen megfrgyelhetőtől alig tért el. Az áthatolt anyag főzöme vörös, vagy vörös és kék-csikos vagy pettyes, finom-csillámos, kompakt, vagy finomabb- és durvább-homokos agyagból állott, a mely közé betelepedve ismételten agyagos vagy tiszta, kemény homokkő is fordult elő. Az egész átfúrt lerakodás többé-kevésbbé mésztartalmú, mész- és márga- konkrécziók vagy gumócskák csaknem minden fúrópróbában mutatkoztak, kidudorodások (néha gyökérszerűek vagy kampóalakúak) szintén elég gyak- ran fordultak elő. Gipszet darabkákban vagy vékony szalagocskák, táb- lácskák és erecskék alakjában, a 189—235 m. mélységből való anyagban figyeltem meg. 107—108m. közt megkovásodott fatöredék fordult elő, a melynek homokkőszerű anyagában a sejteket részben mész tölti ki. A 129 m. mély- ségből való anyagból valamely kisebb termetű fteptiliumnak a fogacskája került ki, a 263—264m. mélységből pedig a fúró agyagos homokkal egy apró vonalozott nummulitot hozott fel. Ezek az egyedüli s eddig egyúttal első szerves maradványok, a melyek ebből a rétegkomplexusból Zsibó és Szamos-Udvarhely közt isme- retesek. Elég silány paleontológiai zsákmány, a mely azonban annyit mond, hogy e rétegek még eoczénkorúak. A 19:5—22 m. mélységben — a műszaki vezető feljegyzése szerint — gyenge gázok és olajnyomok, 35 és 36 m. közt ckellemetlen szagús gázok, a kanalozásnál gyenge olajnyomok és aludt olajpettyek mutatkoztak, a melyek a felszínen és a napon vastag olajjá folytak. A 36.-ik m.-től kezdve le 300 m.-ig a lerakodás meddőnek nyilvánult. Ennek következtében a vállalkozó részvénytársaság 1895 november ZSIBÓ-SZ.-UDVARHELYI PETRÓLEUM-FURÁSOK. 295 hó 15.-én összehivott értekezletén elhatározta, hogy — a maga részéről újra meghivott más szakértő (UC. M. PaAuL) véleménye folytán is — A VÖTÖS- völgyi fúrást 300m. mélységnél megszünteti és a V. rosiutól E.-ra tekvő Valea Burzában kezdi meg a második fúrást ; a fenn említett mulasztás folytán pedig az első fúrás után csakis az általam javasolt 150 m. lefúrt mélységért kapta meg az állami segélyt. Minthogy a társasági szakértő, C. M. Paur, bányatanácsos úr, az általam a V. Bursában indítványozott fúrási ponttal. szemben az olajtar- talmu rétegeket hamarább vélte elérhetőknek, ha e pont valamivel jobban Ny. felé választatik, mely propoziczió, mint, véleményem szerint, nem lénye- ges változás ellen kifogásom nem volt, abban történt — a pénzügyminiszter úr jóváhagyását feltételezve —- megállapodás, hogy a fúrási pont a Burza- völgy jobb oldalán (Pojána marén) annak idején 60 m.-nyire lefúrt lyuktól 250 m.-nyire ÉNYy.-ra, tehát a Burza-völgy bal lejtőjén, a Dabjon-Ujfalura vezető úton feltárt homokkő-padok fölött. rögzíttessék. E változás folytán a fúrásnak az általam preliminált 500 m. helyett 550m. mélységig kellett volna haladnia, hogy — fedőtől fekvő felé — a rétegkomplexust egészen a Valea Bursa torkolatánál Szamos-Udvarhelynél jelentkező rétegekig feltárja. 3 Ez a második fúrás tehát, a mely a Ny.-i nyeregszárny fedőbb részét volt hivatva feltárni, 1895 deczember hó 18.-án kezdődött. Az átfúrt anyag itt vörös, kék csikos, kompakt vagy homokos agyaggal váltakozó világos szürke, agyagos, vagy tiszta, kemény, finom- vagy durvaszemű homokkő volt. Gyökéralakú dudorodásokat és mészkonkrécziókat a rétegek itt is tartalmaznak. A 25—85 m. mélységben az agyag kátrányos, aszfaltos erektől voly átjárva. Aszfaltos és ozokerit-nyomok 12 és 24 m. közt mutatkoztak. 26-5 és 42 m. közt a durvaszemű homokkőben gyengén észrevehető gázok, valamint (homokos agyagban) kátrányos-aszfaltos és itt-ott szép ozokerit-nyomok szintén jelentkeztek. 48 és 70 m. közt a durvaszemű homokkő megint gyen- gén észlelhető gázokat és vékony erekben bitumenes anyagot mutatott. 155—160 m. mélységben, durvaszemű kemény homokkő elérésével, erős gázkiömlés állott be, olajnyomok azonban hiányoztak. 160 m.-től lefelé gázok nem voltak többé konstatálhatók. 200-20 m. mélységben azután a fúró a kristályos palák (gránátos, pirites és kevéssé földpátos csillámpala) alkotta, földalatti hullámot vető alaphegységet érte el s e kristályos pala- kőzetekben — 1896 február hó 29.-éig — a fúrást még 216 m. mélységig folytatták. Minthogy a kristályos palakőzeteknek már ily aránylag csekély mély- ségben való nem várt fellépése az olajelőjövetelt természetesen kizárta, kötelességemnek tartottam, a bihar-szilágyi olajipar-részvénytársaság igaz- 16" 296 TP. -RÖTH LAJOST? gatóját erről rögtön értesíteni azon figyelmeztetéssel, hogy a fúrást távirati úton azonnal állíttassa be, a mi meg is történt. Ezután hátra volt még a harmadik, általam proponált fúrási pont a Szamos-völgyben elvonuló wyeregvonalban. Miután ezen fúrás hivatva volt a másik végzett két fúrással egyetem- ben az egész zsibó—szamos-udvarhelyi területre nézve végleg dönteni, ezen harmadik fúrás megindítását okvetetlenül szükségesnek tartottam, a. miért is annak foganatosítását annál is inkább ajánlottam, mert az anti- klinális vagy nyeregvonalba esett, a mely vonalon tudvalevőleg az olaj, ha jelen van, leginkább: szokott felnyomulni. E fúrás mélységét a kristályos alaphegység eléréséig approximative kb. 550 m.-re prelimináltam ; feladata volt, hogy az ezen a vidéken kifejlő- dött legmélyebb eoczén legfekvőbb részét egészen az alapkőzetig feltárja. A fúrási pontot a részvénytársaság megbizottja, t. 1. a fenn megnevezett fúrótechnikus jelenlétében, az említett dolgozatomban a Szamos-Udvar- helytől D.-re javasolt két pont éjszakiabbja közelében, 1896 április 12.-én tűztem ki ; a fúrást április 28.-án kezdték meg. A Szamos-völgy 11 m. vastag, sárgás mészmentes agyagból, valamint a környék valamennyi kőzetét feltüntető kavicsból és durva homokból álló alluviuma alatt a legmélyebb(alsó)-eoczén-rétegekbe értek. 16— 26 m., 48—49 m., továbbá 208—215 m., valamint 248—252 m. mélységben homokon és agyagos homokkövön hatoltak át, a többi, tehát az átfúrt rétegek csaknem egész tömege, finomabb- vagy durvább-homokos vörös agyagból állott. Az egész agyagtömeg mésztartalmú, elvétve tűalakú gipsz-kivirágzások is mutatkoztak benne és a fúróminta rendesen sós ízt árult el. Nagyobb faágszerű konkréczió és hosszúkás kisebb kidudorodások fordultak itt-ott elő, vékonyhéjú molluszkák apró töredékeit vagy foszlányait több izben konstatálhattam. Az 50—60m,. 148—158m., 250—253 m., 350—352m., 450—455m. és 545—551m. mélységből származó anyag iszapolási maradékában foraminiferák nem voltak kimutathatók. 208 és 218 m. közt gyenge s majd erős gázok jelentkeztek ; 213 m.-nél, . a durvaszemű homokkő-réteg megnyitásánál hirtelen egyetlen erős lökés észleltetett. A fúrókészülék néhány perczig erősen reszketett és a vízoszlop, melynek szine a földfelület alatt 2 m.-re állott, a kitörő gázok erős pezsgése közben csakném a föld szinéig emeltetett. A gázok szaga megfelelt a könnyű petroleum-szénhydrátokénak: A gázok heves kitörése egy óránál tovább tartott és aztán átment nyugodtabb pezsgésbe. A fúrólyukból kiöralő gázok — a kellő óvóintézkedésekkel — meggyújtattak s nyugodtan égtek mintegy 4m. magas, kevéssé kormozó lángoszloppal, a mely nemsokára elaludt, mivel a gázkiömlés már csak időszakos volt. 248—252 m. mélységből szintén meglehetős mennyiségű gázok száll-- tak fel: ttsttlatskeln az úménik ZSIBÓ-SZ.-UDVARHELYI PETRÓLEUM-FURÁSOK, 997 A 285. métertől kezdve egészen a 375. méterig gázok, még pedig a fúrás műszaki vezetőjének jegyzetei szerint xsrészben igen szép petroleum- gázok), folyton jelen voltak. 415—530 m.-ig újból léptek fel gyenge gázok, a melyek a növekedő mélységgel alig észrevehetők voltak. Az 572 m.-től kezdve egészen a 624. méter mélységig szintén gyenge, alig észrevehető, a paraffinos olaj szagához hasonló szagú gázok voltak jelen, a 624. m.-en túl azután a gázoknak már nem volt nyoma. A kristályos palákat 750 m. mélységben érték el, a melyekben a fúrást még 806 m. mélységig folytatták, mire 1897 szeptember végén beszüntették. Én a nyári időben az országos geologiai felvételekkel elfoglalva, a fővárostól távol voltam, a miért az ezen idő alatt részemre beérkezett fúró- mintákat nem vizsgálhattam meg; máskülönben a fúrást természetesen már előbb állíttattam volna be. Az e terület olajtartalmához fűzött szép remények tehát — sajnos — nem váltak: be, az olaj csak nyomokban és ki nem aknázható mennyiség- ben van ott jelen, de ha a hozott nagy pénzbeli áldozatok a várt gyakorlati eredményt nem is szolgáltatták, azt legalább eredményezték, hogy a tőkét ezentúl e területen hiábavaló elfecsérlésektől egyszer s mindenkorra meg- óvták, mi a maga nemében mindenesetre szintén becses eredménynek tekintendő. ISMERTETÉS. FERD. von RICHTHOFEN : Über Gestalt und Gliederung einer Grundlinie in der Morphologie Ost-Asiens. (Bitzungsberichte der k. Preuss. Akad. d. Wiss. zu Berlin XL. B. 1900. p. 888.) Nagy jelentőségü értekezésről kell beszámolnunk, a mely igen fontos új vonást csatol Ázsia geotektonikai rajzához, a mely is ennek a tudo- mánynak mindenkorra legfontosabb kérdése marad. Mindnyájunk előtt ismeretes, hogy Ázsia keleti partjait minden egyéb, a Földön található topografiai jellegtől elütő formáczió keríti, az Aleuták, Kurilek, Japán, a Riu-kiu szigetek és talán még Philippinek csodálatosan szabályos, gyöngysor ivei. Mindegyik szigetsor egy-egy siké- rebb beltengert kerit s csak rajtuk kivül kezdődnek az igazi abisszikus mélységek : mintha mindegyik szigetsor egy-egy nagy törésvonal felmaga- sodott és vulkánokkal koronázott peremét jelentené, a melytől keletre a földkéreg az eddig ismert legnagyobb mélységekre sülyedt alá. Anélkül, hogy ezt a jelenséget egy szóval is érintené, RicHrHorewxnek "sikerült saját kutatásai és újabb adatok alapján ehhez a tüneményhez 2998 ISMERTETÉS. morfológiailag tökéletesen hasonló dolgot kimutatni Belső-Ázsia magas: földjének keleti peremén, Kamcsatkától egészen Tong-kingig. Ezeknek az ives törésvonalaknak a jellemzését és létezésüknek bizo- nyítását a nagy elméjü szerző az általa is jól ismert San-hszi plató törés- vonalával kezdi. Már fő müvében kimutatta, hogy ezt a platót majdnem N—5S irányu törések szeldelik, a melyek közül a legszélső keletre épen határa a platónak. A törésvonal Csönn-ting-futól Véi-huéi-fuig NS irányu, . azután a Hoangho völgye szerint csinos ivvel áthajlik WSW—-—ENE. irányuvá.? : A Hoang-ho-tól délre Közép-Khina fő gerincze, a Czin-ling-san rendszere végződik roppant meredeken, egész hirtelenül a khinai nagy Alföldre. Ezt a hirtelen megszakadást veszi a szerző a második ives törésvonal éjszak-déli irányu ágának. A törésvonal aztán délen bekanyaro- dik a Tan-kiang és Han-kiang egyesüléséhez, a hol annak jelenlétét Lóczy tanulmányai alapján igyekszik kimutatni. — Ezt a két ives törésvonalat majdnem kétségtelenül sikerült konstatálni. Csekély ellenvetésemet később felemlítem. Az innen délre levőket már nem ismeri szerző ilyen nagy biztossággal, de mégis elég kézzelfoghatóan bizonyítja. A harmadik törésvonal ugyanis [-csang-fuvidékén kétségtelen, ott a hol azok a hegyek, a melyekből a Jang-cze-kiang sellökön folytatott útja után a Han-kou vidéki alföldre lép ki, merev NS irányú vonal mentén megszünnek. De innen délre már csak szórványos adatok támogatják a. vonal létezését. Szerző szerint a vonal a Juen-kiang völgyén fölfelé Kui- csou és Kuang-hszi tartományok határának tart s bekanyarodik a két tar- tománynak Jün-nan tartománynyal való közös határpontja felé. Ettől a vonaltól éjszaknyugatra magas, legnagyobb részt mészkőből álló magas. föld van, míg délkeletre alacsony mezozói halomvidék. A negyedik törés jóval kisebb az előbbinél s a szerző talán túlságo- san gyér adatokra támaszkodva merte megadni helyzetét. A Jün-nan táblát nyugaton a Lóczy által konstatált hátsó-indiai rendszerű, gyürt-hegység határolja, mig keleten Kuang-nan-fu vidékén NS irányu, délebbre, Tong- king határán kelet-nyugati irányú törés határolja, a mi azonban szerző: szellemes bizonyítása mellett is kétséges marad. Áttér ezután szerző a San-hszi platótól éjszakra. Mint tudjuk, ezt a platót éjszakon a színi csapású Höng-san. stb. vele párhuzamos gerincz. határolja. A Höng-sant keleten és keleti végének déli részén épen olyan ivelt törés kell, hogy határolja, mint a milyen" a Czin-ling rendszerű hegyek keleti végét. k Hogy valódi törésről, vagy csak erős flexuráról van-e szó, azt a tárgyalás: egyszerüsítése kedveért nem említem. De ISMERTETÉS. 999 Azután a Khingan vonalát veszi vizsgálat alá a szerző. Ezt több pár- huzamos hegygerincznek tartja, a melyek a magas mongol fennföldnek lépcsős lesülyedését jelzik a Mandsu alföldre. A Khingán tehát keleti pereme a mongol magas földnek, a melyen jól fel lehet ismerni a törmelék közé temetett hajdani hegylánczok gerinczét, mig keletre széles, fiatal korú képződményekkel borított síkság terül el. Ez tehát szintén törés- vonalat jelent, a mely éjszakon NS irányú, délen pedig NNE—SSW irányba hajlik át. Az érkezés adatai szerint ez a vonal anynyiban elüt a többitől, hogy nincs kelet-nyugati irányú szárnya. Pedig a mint Dolon-nornál és odább nyugat felé Kalgánnál láttam, bátran át lehet azt húzni Kalgánig, sőt azt hiszem, egészen a Hoang-hó éjszaki nagy kanyarulatáig, a hol az utazók X leírása szerint a folyó valószinüleg hatalmas platóperem lábánál folyik. t A Khingan hatalmas törésvonala éjszak felé egészen az Amurig tart. Tőle éjszakra ismét jobban ismert területen folytathatjuk az analogiát. A Bajkál tótól délkeletre szini csapású törésvonalakkal párhuzamos gerin- ezekre szabdalt, rostélyszerű hegység huzódik. Ott, a hol az Argun és a Silka egyesülnek, hogy az Amurt szüljék, a többinél hatalmasabb törés, úgy látszik, végét szakítja délkeleten ennek a rendszernek. A törésvonal aztán az ú. n. Jablonovoj hegységben folytatódik, a mi szintén nem más, mint pereme annak a magas, vizszintes rétegekből felépült fennföldnek, a mely az Olekma és Aldan folyók vízgyüjtő területét teszi. Ezzel a perem- mel hirtelen esik le a magasföld egyrészt az Amur tartomány harmadkori rétegekből felépült alacsony hegyvidékére, másrészt az Ochoczki tenger keskeny partszegélyére. Végül még, legnagyobb rész analogia alapján, miután ismereteink igen gyérek, a Sztanovoj hegységet is ehhez hasonló jelentőségünek veszi. Igy tehát hét nagy ivelt törésvonalat mutat ki — több kevesebb bizonyossággal — RICHTHOFEN báró; s ezeknek az iveknek délkeleti gör- bülete egyetlen egy olyan legnagyobb körben fekszik, a melyet Tong- kingon és az Anadyr-öblön keresztül vonhatunk s a mely egyszersmint Éjszak-Amerika paczifikus partjain is végig szalad. A törésvonalaktól nyugatra magas, táblás platók, vagy valódi lánczhegységek feküsznek, mig keletre alacsony dombvidékek, vagy mélyföldek, lapályok terülnek el. A vetődések geologiai korát nehéz megállapítani. Valószinű, hogy mindegyik ívnek a kelet-nyugati irányú szárnya igen régi korú, a legrégibb geologiai időkből való, mint a Kuen-lun első ránezvetései is. De az ivek- nek éjszak-déli irányú részei csak a karbon, esetleg csak a triasz után . kezdődtek képződni s a legujabb időkig fejlődtek. Képződésük alkalmával X Prsevalsky, Rockhill, Huc stb. 230 ISMERTETÉS. . nem nyomás, hanem lazulás szerepelt mint indító ok. A törésvonalakat legnagyobb részt régibb és újabb vulkánosság kiséri. A szerző által kimutatott ives törések annyiban külömböznek a fenn említett, szigetsorok által jellemzett törésektől, hogy mig amazoknak a kelet-nyugati irányú ága nyúlik túl a közvetlen tőle délre fekvőnek éjszak- déli irányú ága felett, addig a szigetsorokon ellenkezőleg, azt lehet nagy szabályossággal látni, hogy mindig a NS irányú ág nyúlik túl a közvetlen utána következő éjszakinak az EW ága elé. A fényes elmélet ellen, ismereteink hézagos volta miatt csak kevés ellenvetést lehet felhozni. Eltekintve a két legdélibbtől, a melynek vidéke alig ismeretes, csak a Huai hegység és az éjszak-csilii-hegység nem illik bele ebbe a rendszerbe. A Huai hegység főgerincze majdnem kétségtelen folytatása a keleti Kuen-lunnek, ámbár attól valamiféle mélyedés elvá- lasztja. Pekingtől éjszakra pedig a hegyek átnyúlnak egészen a Liauho alluviumáig, ámbár igaz, hogy itt az előbbiekhez nagyon hasonló törés- vonal veti végüket. Ezek a kivételes helyek azonban semmit sem vonnak le az elmélet nagy fontosságából és jelentőségéből. CHOLNOKY. IRODALOM. (13.) GRITTNER ALBERT : Szénelemzések különös tekintettel a magyarországi szenekre. Második bővített kiadás. Bpest. 1900. (Kiadta a Term. Tud. Társ.) Az e czímű munka első kiadásának 211 szénelemzésén kívül 233 újabb elemzés adatait találjuk meg ezekben a táblázatokban, az elgőzőlögtető képesség és az elégetéskor produkált kaloria számadataival együtt. A kaloria megállapítá- sakor (a százalékos összetételből) a szerző Schwackhöfers következő gyakorlati formuláját használta : j zik B SÉG Kaloria — 3100 C -- 29000 (HI — : LZ 2500 8 — 600 H, 0 92—n. (14.) Haravárs Gyura : A szarvasi artézi kút. (A magy. orv. és termv. XXX. vándorgyűlésének munkálatai. 1900. p. 585. Előadta a M. Földtani Tár- sulat 1900 januárius 3.-án tartott szakülésén.) A szerző az Alföld déli részének szelvényére vonatkozó adatait egy újabbal egészíti ki a szarvasi artézi kút földtani szelvénye révén. A Zsiamonpyx Béna által 1890-ben fúrt 290-75 m. mély kút történetének vázolása után a fúrólyuk réteg- sorozatát ismerteti, a mely faunájában a többi alföldi kutakéval megegyezik s a levantei rétegek felső határsíkjának az Alföld közepe felé való további lejtősségét is igazolja. "IRODALOM. 51 A fúrólyuk szelvénye. m.-tő lete R DE ve AVON ké ANNE ET VAN TAKES NAK ONT BÁNK GÁ KZNTET teg a] 00-00) 1700] televény B 17007 1:00 sárga, lősszerű agyag B] 2:00) 240 sárga, lágy homok e 4740] 2" 70. sárga, SZÍVÓS agyag j 17-10] 10: 40 kökékezürléé; szivós agyag 17:9290 ! -30] sárga, szivós agyag 94:50 / 11 50) kékeszöld, szivós agyag 36-00! 5"50! kékes csillámos, homokos agyag 41-501 4" £-10) szürke agyag, márgakonkrécziókkal 43"601 18" 00 sárga, SZÍVÓS agyag 63:60 840 kékes homok 7200 10-10 sárgásszürke agyag, konkrécziókkal 82-10. 3:50/ kékes homok, konkrécziókkal a] 8560. 990 sárga agyag, konkrécziókkal és ! 95-50! 2:90/ szürke homok -a ) 9840/1700 kékes agyag (a 110 m.-ben homokos) 7 11540. 690 sárga agyag, konkrécziókkal E 1192:30. 590 sárga, homokos agyag E 128:20. 3:50 kékesszürke SZEGET a 132 m.-ben, Unio-cserepekkel és márga- - konkrécziókka 1132:00! 820 kékes, szivós agyag 140-20 1120! sárga, szívós agyag 15140 15-10! sötét szinű, helyenként sárga agyag 166:50 4"50) sárga, finom homok, konkrécziókkal 174-00 3:50/ sötét szinű agyag 17450 1307 kékes, agyagos homok 175"80! 3:70 sötét szinű, szivós agyag 179501 5:-20 sárga agyag, konkrécziókkal 184" 10] 10- 40! kékesszürke agyag JET Áe : RT uk NER f TKEGEEN rivicolum LEACH sp. 199:-20) 3:30 kékesszürke, szivós agyag l Tivipara Böckhi Han. ; (202-50 1"00/ szürke homok 2 1203:50) 8:10 fehér foltos, sárga agyag a 211:60) 6":60! sárga homok, 5 121820) $:30" kékesszürke, szívós agyag 1. 29050! 7"00! sárga homok, konkrécziókkal S [1227"50 14 00! kékesszürke agyag, márgakonkrécziókkal A 1241:50/ 6:60! kékes homok, konkrécziókkal 3 1248:10/13:20" kékesszürke agyag e 261:30/11:60 szürke, csillámos kvarczhomok, io. SturöM HŐRN. Hl konkrécziókkal és lignittel c Zsigmondyi HAL. 272:90! 8:60 kékesszürke agyag, márgakonkrécziók- ) Vivipara Böckhi HAL. kal, 279 m.-ben pedig fossziliákkal Bythinia P ÜDE TAKES 1281:50/ 9:25 sárga agyag, konkrécziókkal E SEGA PÁL attól es SZlsE Melamopsis Esperi FÉR. S2-—nNn. 232 IRODALOM, (15.) Dr. Kocn Awsran: A magyar korona országai kövült gerinczesállat maradványainak rendszeres átnézete. (A magy. orv. és termv. XXX. ván- dorgyűlésének munkálatai. 1900. p. 526.) Hazánk kihalt gerinczeseiről a bécsi Akadémia és a K. k. Reichsanstalt kiad - ványaiban találjuk az első adatokat. Az első magyar búvár e téren PETÉNYI SALAMON Jáwsos, a Nemzeti Muzeum néhai tisztviselője volt, kinek jegyzéke kihalt gerin- czeseinkről a mai napig a legbővebb enumeráczió volt, kibővítve később KuBIwxI FrxRexcz által, kitől szintén több adat származik, bár az első magasabb szinvonalú értekezés KRENNER JózsEF nevéhez fűzödik. (x Ajnácskő ősemlősei., ) Erdélyben sok adatot gyűjtött az Erdélyi Muzeum-Egylet és a Hermannstádter Naturw. Verein muzeuma, majd Kocn Axran 1889-ben Erdély ősemlőseinek átnézetében) , (XXV. vándorgyűlés) stb. 3 A Földtani Intézet felállítása óta a legtöbb adatot BöcgkH János és dr. PETHő Gyura munkásságának köszönhetünk. Mindezen adatok felhasználásával és saját kutatásai alapján állította össze a szerző jelen jegyzékét, a mely a lelethely, a rétegszint s esetleg az illető gyűjte- mény megnevezésével az összes eddig ismert hazai gerinczes fossziliákat ZITTEL. rendszerében felsorolja. A jegyzékben 170 hal, 2 békahüllő, JO inülles 13 madár és 433 emlős foglaltatik. Ezután időrendi szereplésük szerint sorolja fel a feljegyzett állatokat az. egymást követő faunák rövid jellemzéseivel. 52—n. SUPPLEMENT FÖLDTANI KÖZLÖNY XXX. BAND. 1900, AUGUST SEPTEMBER, 8—9, HEFT, ÜBER EINIGE SEISMISCHE INSTITUTE. REISEBERICHT von Dr. R. v. KöÖVESLIGETHY. Der ferne Osten ist das klassisehe Land der Erdbeben. Die dort aus- gelöste Welle pflanzt sich theils im Innern, theils an der Oberfláche der Erde fort, bis sie im Westen, in einem ganzen Netze sinnreich aufgestell- ter Seismometer sich verfángt. Alle durchziehen unser Land, ungestört. Wir fragen nichts nach ihrem Reisepasse, und besteuern nicht, was der ferne Wanderer mit sich brinet. Und so entsagen wir manch wichtiger Neuigkeit und die hier nicht behobene Steuer bereichert den Nachbar nicht, der gerne sühe, wenn auch wir aus dem reichen Schatze schöptften, der Aufschlüsse über die elementarsten physikalischen KBigenschaften der Erdrinde in sich birgt, nach denen wir im Kreise anderer Erscheinungen umsonst Íragen. Der VII. in Berlin gehaltene internationale Geographencongress regte von neuem die Idee eines internationalen seismischen Netzes an, dessen Anfánge in dem vortrefflieh organisirten japanesischen und italieni- schen Erdbebendienst, zum grossen Theil auchin den zwar isolirten, an Genauigkeit aber die bisherigen Beobachtungen weit übertreffenden HFor- schungen von REBEuR-PascHwirz zu suchen sind. In öáhnlichen Untersu- chungen steckt die Lehre, dass die Physik der Erdrinde zum nicht gering- sten Theile in den mikroseismischen Bewegungen niedergelegt ist. Die Erdbebenkommission der ungarlándischen geologisehen Gesell- schaft war unter dén Ersten, welche sich für den scehönen Plan begeisterte und ihre Mitwirkung nach Kráften zusagte. Und das mit vollem Rechte. Erdbeben sind auch in unserm Vaterlande nicht unbekannt; seit langen Jahren wirkt emsig und segnungsvoll die geologische Anstalt; magne- tisehe Beobachtungen laufen im Lande seit dem Anfange der fünfziger Jahre und diese führten bekannterweise schon in den Hönden KREIL s, spüter SCHENZL s und neuerdings KURLÁNDER s besonders in Siebenbürgen zu glánzenden Beweisen jenes engen Zusammenhanges, welcher zwischen Erdmagnetismus und Geotektonik besteht. Unser Land ist das erste, von 234 j R. KÖVESLIGETHY : welchem zwei lange Ketten systematisch angestellter Sehwerebestimmun- gen mit Angaben der Lothabweichungen vorliegen, unter uns wirkt ein Gelehrter, der in seinen Schwere- und Magnetovariometern im wahren Sinne des Wortes die mittelalterliche Wünschelrute verwirklieht, mit der er — leider noch nicht systematisch — tiefer in die Erkenntniss der Erd- rinde eindringt, als irgend einer unter uns, die dasselbe Ziel vor Augen haben. Unter solchen Auspicien steht zu hoffen, dass auch Ungarn sich dem Netze anschliessen wird. Da aber unser Zeitalter wenig ideal angelegt ist, wird es nicht schaden auch auf den praktischen Nutzen der Einrichtung hinzuweisen : Unter Berufung auf Japan, auf wenigstens einige Gegenden Italiens und neuerdings Laibach, kann getróst behauptet werden, dass nach gehörigem Studium der Erscheinungen die Erdbebenschaden nicht nur im Lande, sondern auch ausserhalb desselben bedeutend verkleinert werden können. Die umsichtige Leitung der geologiscehen Anstalt kannte natürlich die hier vorgebrachten Gründe schon lange, und reservierte einen geeignet erscheinenden Kellerraum ihres neuen Palastes für áhnliche Beobachtun- gen. Ich beeile mich sogleich zu erkláren, dass die Ráumlichkeit, meinen bisherigen Erfahrungen nach, auch in der That geeignet ist, obwohl die verhüáltnissmássige Nöáhe einer FEisenbahn und einer starkbesuchten Strasse anfánglich Zweifel autkommen liess. Die Feuchtigkeitsverhültnisse des Kellers sind einstweilen noch nicht genug bekannt, doch sind selbst ungünstige Verhültnisse von keinem wesentlichen Einflusse. Schlimmer erscheint, dass die Temperatur nicht wird auf konstanter Höhe erhalten werden können. Nach meinen, im physikalischen Institute der Universitát gemachten Erfahrungen können jedoch die Apparate selbst in noch un- günstiger gelegenen Ráumen so geschützt werden, dass die empfindlichsten Beobachtungen mit fast voller Vernachlássigung der Temperaturkorrection reduzirt werden können. Der Sitz der internationalen seismischen Societát wird Strassburg sein, wo unter der sachkundigen Leitung GERLAND S ein musterhaftes geophysikalisches Observatorium entstand, das zugleich die Vergleichung der verschiedenen Seismometer und die Rectifikation der in Mittel-Europa aufzustellenden Pendel übernahm. Da es erwünseht schien, die Einrich- tung des Institutes zu studiren und in persönliche Beziehung zu den Leitern dieses Wissenszweiges zu treten, entsandte die Erdbebencommis- sion zu Ostern den Berichterstatter mit einem Reisepauschale von 400 Kronen. Es sind nun fünf Jahre, dass ich Italien von Ischia bis Venedig durchstreifte, und mit besonderer Vorliebe neben den Sternwarten den geodynamischen Observatorien meine Aufmerksamkeit widmete. ich ÜBER EINIGE SEISMISCHE INSTITUTE. 2935 glaubte daher unseren Bedürfnissen am besten dadurch zu entsprechen, dass ich ausser Strassburg auch die oberitalienischen Institute und Hrd- bebenforscher besuchte. S0 konnte ich ein ziemlich klares Bild des italieni- sehen Erdbebendienstes konstruiren. at Das Strassburger Institut liegt am hande des botaniscehen Gartens, zwischen dem physikalischen Institute und der Sternwarte, in einem dem Wagenverkehr gánzlich entrückten Viertel. Das niedere Gebüude ist bis an das Dach in den Boden versenkt und im Innern fast. ganz nach dem Vorbilde des Privatobservatoriums von Dr. ScHürr in Hamburg eingerich- tet." Der Beobachtungsraum mag am ehesten mit einer Schachtel, oder einem innen hohlen Instrumentalpfeiler verglichen werden, insofern Wánde und Decke ein solides Ganze bilden. Das innere Gebüude umgeben noch zwei, natürlich vollkommen isolirte Wánde, welche den Beobachtungsraum durch zwei Luftschichten vor raschen Temperaturánderungen schützen. Obwohl! die Lüftung des Gebüudes eine vollkommene genannt werden muss, ist nirgends die Spur eines Luftzuges zu bemerken; das Gebüáude, bei meiner Ankunft eben erst fertiggestellt, war ohne vorhergehende An- wendung von Chlorcalcium vollkommen trocken, so dass sogleich zur Aufstellung der REBEUR- PAscrwirz- EFHLER-sehen Pendel geschritten werden konnte. $ In der Náhe der Mauern ist die etwa nássende Pflanzendecke ent- fernt, doch gewáhren nahe Báume genügend Schutz vor dem Winde. Aus einem gemeinsamen Brunnenschachte des Hauptraumes ragen zwei, etwa 5 Meter tiefe Betonblöcke isolirt beiláufig ?/4 Meter hoch he- raus. Sie sind zur Aufnahme zweier Horizontalpendelapparate bestimmt, und ergeben aus dem parallelen Gange den KBinfluss der Axenspitzen. Gegenüber, genau in der Linie des ersten Vertikals stehen zwei, zur Auf- nahme der Registrirapparate bestimmte Sáulen. Lünes der Wüánde stehen registrirende Thermo-, Baro- und Hygrographen, sowie die Pendeluhr, welche durch Zeitsignale der nahen Sternwarte elektrisch kontrollirt wird. Zwei andere Ráumlichkeiten nehmen den Horizontal- und Vertikal- seismograph von VIcENTINI, das konische Pendel von OMOoRI-GRABLOVITZ, und das besonders in Japan und den englisehen Kolonieen eingebürgerte Seismometer von MirwE auf. Die fortgesetzte Ablesung der genannten Instramente wird mit der Zeit zu gegenseitiger Vergleichung derselben führen, woran heute noch kaum gedacht werden kann. Bislang scheint Triest die einzige Station zu sein, an welcher wenigstens die beiden euro- páischen Haupttypen seit lingerer Zeit abgelesen werden. k GERLAND, Beitrüge zur Geophysik, IV. Bd.; 2. Heft. pag. 200—218. 236 R. KÖVESLIGETHY : Eine weitere Ráumlichkeit dient der Rectifikation verschiedener Pen- delapparate und ein kleineres Zimmer als Dunkelkammer, in welcher mit Hülfe eines etwas verwickelten, doch áusserst praktischen Apparates, der in Dr. Scnürrs erwáhnter Abhandlung ausführlich besehrieben ist, die meterlangen Photogramme in einem Stücke gleichmássig hervorgerufen und fixirt werden können. Bin tiefer Brunnenschacht dient zur Beobach- tung des Standes und der Temperatur des Grundwassers. Bei meiner Ankunft stand das Gebáude noch leer, es wurde aber gerade zur Aufstellung des dreifachen Horizontalpendels geschritten. Da hiebei dieselben Beobachtungen und Griffe vorkommen, wie bei der Auf- stellung der Baron Eörvös sehen Variometer, glaube ich bei dem Gegen- stande nicht lüönger verweilen zu műüssen. Die übrigen aufzustellenden Instrumente sah ich theils auf der Universitát, bei Herrn Prof. GERLAND, theils in der mechanischen Werkstátte von Boscn, fand sie aber — mit Ausnahme des Omorrschen Pendels — auch auf den weiteren Stationen meines Weges in voller Thátigkeit. Das zuletzt genannte Instrument ist ein überaus einfaches und billiges Horizontalpendel, welches mechanisch, daher obne besondere Beaufsichtigung tadellos registrirt und daher Statio- nen zweiten Ranges sehr empfehlenswerth ist, besonders wenn zwei Ap- parate rechtwinkelig zu einander gestellt werden. Wáhrend die auf beruss- tes Papier gemachten Aufzeichnungen dieses Pendels an Klarheit nichts zu wünschen übrig lassen, erlauben die MILNE schen Registrirungen weder die genaue Ablesung der Amplitude, noch der Periode. Bei der ausserordentliehen Empfindlichkeit und Subtilitát des drei- fachen Horizontalpendels kann natürlieh nur von photographischer Registrirung die Rede sein. Schon die ersten REBEUR-PascHwirzschen Photogramme sind sehr gelungen und ihnen reihen sich die Triester ebenbürtig an, in denen einer Stunde eine Weglünge von 4—5 cm. ent- spricht. Allerdings ist diese Geschwindigkeit keine grosse, sie kann aber wegen der Kostspieligkeit des Verfahrens kaum überschritten wer- den. Eine Walze mehrere Tage hindureh laufen zu lassen, geht auch nicht an, da man doch zu wissen wünscht, welche Aufzeichnungen darauf enthalten sind. Bei so kleinen Geschwindigkeiten kann die einzelne Schwingung von kurzer Periode kaum verfolgt werden, desto interessanter ist aber die Enveloppe der Ausbiegungen, die auch analytiseh zu wichti- gen Resultaten führt. Dr. Scnürr benützt gelegentlich bedeutend grössere Geschwindigkei- ten 11—20 em., sogar 11—30 em. Zugleich sind diese Photogramme die sechönsten, die ich auf meiner Reise zu sehen Gelegenheit hatte: jede ein- zelne Schwingung ist scharf gezeichnet, wáhrend man sonst gewöhnlich nur die Umkehrpunkte in voller Schürfe sieht. Die Kosten der photographischen Registrirung belaufen sich im Jahre auf 600—800 Mark, können aber laut ÜBER EINIGE SEISMISCHE INSTITUTE. . 237 des Offertes einer österreichischen Plattenfabrik um ein Drittel verringert werden. Demgegenüber kostet die bei den Italienern so beliebte mechanische Registrirung jöhrlich etwa 20 Kronen, wenn sie auf berusstem Papier bewirkt wird, und noch bedeutend weniger, wenn sie mit Feder und Tinte erfolgt. Dabei ist diese Art der Aufzeichnung ausnehmend schagf, ent- schieden schöner, als das Lichtverfahren und unvergleichlieh leichter zu handhaben. Der Hinwurf, als zehrte die hiebei auftretende Reibung einen betráchtlichen Theil der lebendigen Kraft der Ausbiegungen auf, kann im Ernste gar nicht gestellt werden, da ja die Pendelmassen der italienischen Seismometer mindestens 100 Kgr. wiegen. Die Geschwindigkeit der Schwin- gung oder des Papierstreifens ist kaam von Bintluss: Hin VIcENTIkTsches Pendel besehrieb neben der Geschwindigkeit von 1 Minute — 1 em., ja sogar bei Il Minute — 3 cm. ausnehmend scharfe Kurven. Ahnliches sah ich am Turiner AGAMENNONE, der mit Tinte zeichnete. Basel ist die einzige Stadt der Scehweiz, wo ich systematischen seis- mometrischen Beobachtungen begegnete. Nach der rühmlichen Erwáhnung der Schweiz auf makroseismischem Gebiete in GÜNTHER s Geophysik erwar- tete ich auch auf dem Gebiete der Mikroseismologie mehr. Die Beobach- tungsstation befindet sich in Verbindung mit dem physikalischen Kabinet auf dem ersten Stockwerke des Bernoullianum, und besitzt als Haupt- instrumente zwei Seismochronoskope, die jeden horizontalen oder verti- kalen Stoss der Zeit nach festhalten und zugleich ein Alarmsignal ab- geben. Bin einfach schreibendes Vertikalpendel ist zwar vorhanden, zur Zeit jedoch nicht in Betrieb, so dass als eigentliehes Mikroseismoskop nur das bekannte BERTELLT sche Tromometer in Betracht kommt: ein einfaches Pendel, dessen Ausbiegungen mit einem in allen Azimuthen drehbaren Mikroskope beobachtet werden. Die reichhaltige physikalische und theil- weise geophysikalische Sammlung dürfte den Besucher zweifelsohne mehr fesseln. Die Einrichtung einer seismischen Anstalt mit EHLER schem Hori- zontalpendel als Hauptinstrument ist in der Schweiz wesentlieh mit dem Zustandekommen eines erdmagnetischen Observatoriums verknüpít, also noch jedenfalls Frage der Zeit. Professor Fgün, der seit langen Jahren die makroseismischen Beobachtungen der Schweiz bearbeitet, legt seinerseits nach den an benachbarten Stationen gemachten Erfahrungen auf die Re- gistrirung lokaler Beben kein zu grosses Gewicht, und wenigstens einige Beobachter der Po-Ebene geben ihm Recht. Damit ist natürlieh nicht im Geringsten an der Wichtigkeit der Erdbebenmesser für Mikroseismologie gerübrt. In Deutschland und der Schweitz begleitete mich auf meiner ganzen Reise Regen. Jede Viertelstunde, die mich nach dem Gotthardtunnel Italien 238 R. KÖVESLIGETHY : náher brachte, führte mich heiterem Himmel entgegen, den weiterhin kein Wölkchen mehr trübte. Mein Aufenthalt in Zürich, Como und Mailand mag auf Grund irgend einer Reisebeschreibung konstruirt werden; höchstens fand ich mehr Beziehungen zu Astronomie und Geographie, als gewöhnlich erwáhnt wird. Und wieder erneute sich das Gefühl der Bedauerung, das schon vor Jahren in mir entstand, dass wir, ein ursprüngliech im Freien wohnendes Volk den Sinn für aus beiden Kreisen genommene ornamentale Motive so ganz verloren zu haben scheinen. In Mailand besuchte ich natürlich die Sternwarte, welche unter Lei- tung von SCHIAPARELLI auch für die vergleichende Geographie wichtig geworden ist. EBinige Seismoskope sind wohl vorhanden, doch gar nicht aufgestellt, da sie in der Po-Ebene kaum Beben anzeigen, fernen Erschüt- terungen aber an Empfindliehkeit nicht gewachsen sind. Neben manchem, einander nur ráumlich zugeordnetem Amte beher- bergt der Palazzo Madama in Turin auch die Sternwarte und die Erd- bebenstation. Neben astronomischen Instrumenten, deren Beschreibung nicht hieher gehört, studierte ich mit Interesse die alten, noch aus Gauss" und WeBERs Zeit herrührenden erdmagnetisehen Apparate, die jetzt natürlich ausser Gebrauch stehen. Im Kellerraume, dessen 4 Meter dickes Mauerwerk noch aus Römerzeiten stammt, hüángt in geschütztem Raume die 200 Kgr. schwere Masse des AGaMENNONE schen Pendels, die gelegent- lich auf 400 Kgr. erhöht werden kann. Der 23 Meter lange Pendeldraht luft in dem isolirten Pfeiler des grossen Refraktors. Das Pendel schreibt ausnehmend scharf mit Tinte und Feder, gewöhnlich mit mássiger (Ge- sehwindigkeit. Bei einem stürkeren Stosse wird jedoch die Schnelligkeit des abrollenden Papierstreifens automatisch bedeutend gesteigert, so dass die einzelnen Wellen deutliech differenzirt erscheinen. Seit der Aufstellung des Pendels trat die grössere Geschwindigkeit noch nicht in Wirkung. Nach Moncalieri zog mich das Collegium der Barnabiten, das Ele- mentarschule, Lyceum und Gymnasium vereinend zugleich meteorologische Anstalt und einigermassen auch Sternwarte und Bebenstation ist, aus der Pater DEsza, der gewesene Direktor der Specola Vaticana hervorging. Die seismischen Apparate befinden sich zwar auf dem Stockwerke, sind aber einer ausserordentlieh starken Mauer eingefügt. Hauptinstrument ist ein Czccnrscher Seismograph, der jedoch mehr der Aufzeichnung lokaler Beben dient; für entfernte scheint er unempfindlich zu sein. Ganz modern ist ein von dem Assistenten des Institutes, ToRErriI gefertigter Apparat, der jedoch ebenfalls nur beim ersten Stosse in Wirksamkeit tritt. Sechs auf demselben Stative befestigte Pendel von verschiedener Lánge sechrei- ben ihre Kurven ohne Angabe der Zeit auf berusstes Glas und ein Seismo- chronoskop und ein alter Apparat, der angeblich auf Wirbelbeben reagirt,. zs ütt a öl ama Aaa SÉT ÜBER EINIGE SEISMISCHE INSTITUTE. 239 mögen auch noch Erwáhnung finden. Das BERTELLr sche Tromometer fehlt natürlieh schon aus Ordenspatriotismus nicht. Als Astronom sah ich mit Wohlgefallen die vielen öffentliehen Son- nenuhren. Es war aber dann doch traurig zu bemerken, dass die meisten falsch sind. Das prachtvolle, doch viel zu enge physikalische Kabinet der Univer- sitát in Genua besitzt nur ein BERTELLT sches Tromometer, auch dieses nur als Schaustück. Herr Professor GARIBALDI, der mich mit grösster Liebens- würdigkeit empfing, suchte mir auch klarzulegen, dass Genuas Boden für seismisehe Beobachtungen ungeeignet sei. Nichts destoweniger wandte ich mich an die Scuola Navale und das Istituto idrografico, erhielt aber bei- derseits die Antwort, dass ein seismisches Institut nicht vorhanden wáre. Das ist nun im Falle der Scuola Navale richtig, nicht aber— wie ich spüter in Padua erfuhr — auch im anderen Falle. Bei der ausnahmslos überall getroffenen Liebenswürdigkeit der Ítaliener bleibt mir nur die Annahme, dass der Herr Kapitain, welcher der Hauswart des Amtes zu sein schien, von der Sache selbst nichts wusste. Kin Schaden erwuchs mir glücklicher- weise hieraus nicht, da ich die Instrumente in Padua genau studirte, und ausserdem die Institute von Genua und Triest Zwillingsgesehwister sind. In Voghera suchte ich die persönliche Bekanntschaft des bedeuten- den Erdbebenforsehers Dr. MAanRio BaARATTA zu machen. Leider, war er sowohl, als Professor TARAMELLtI aus Pavia, der zugleich Prásident der Erd- bebenkommission ist, auf dem. Vesuve. Sein Privatobservatorium, das mit einem Pendelapparate ausgerüstet werden soll, war bei meiner Anwesen- heit, leider, noch nicht eingerichtet. Ausserordentlich angenehm und anregend war mein Besuch im geo- physikalisehen Observatorium zu Pavia. Den um Ostern nicht uügewohn- ten betráchtliehen Zugsverspátungen danke ich es, dass ich mit dem lie- benswürdigen Direktor, Herrn ODDONE, wenigstens einige Stunden hindurch zusammen sein konnte. Von dem mir bis jetzt, leider, unbekannt gebliebenen Observatorium von RoccA pI PAPA nicht zu sprechen, sind Pavia und Casa- micciola die einzigen Institute Italiens, wo unter genialer Leitung fortlau- fende Versuche angestellt werden. Das Gebüude, das einst ein Kloster war, liegt in ruhiger Gegend, in Mitte eines geriumigen Gartens, so dass die an der Umzáunung vorüber- führende Dampftram keinen Binfluss mehr ausübt. Bin unterirdischer Raum, jetzt mit doppelter Wandung geschützt, ist die eigentliche Beben- warte, wáhrend die reiche meteorologisehe Ausrüstung grossentheils im Garten untergebracht ist. Den seismisch wichtigen Grundwasserbeobach- tungen wird ebenfalls genügend Aufmerksamkeit zugewandt. Das seismische Hauptinstrument ist ein 9 Meter langes, 500 Kgr. -scehweres ÁAGAMENNONE sches Pendel, das ausserordentlich schön zeichnet 7 Földtani Közlöny, XXX, köt. 1900. 940 R. KÖVESLÍGETHY : und gegebenen Falls auch doppelte Gescehwindigkeit entwickelt. Herr Direk- tor ODDONE experimentirt jetzt mit einem dem Prinzipe nach der BRAHMA - schen Presse nachgebildeten Hydroseismoskope. Bin grosser, aus Ziegeln und Beton gemauerter und geschlossener Würfel ist soweit mit Wasser gefüllt, dass dasselbe in eine enge Glasröhre der oberen Wandung hinein- reicht. Die eine Seitenwand des Würfels enthált einen Stempel, der von der Wand des Gebüudes gehalten wird. Jede, zwischen Wand und Würfel auftretende Druck- oder Stossdifferenz macht sich im Wasserstande der engen Röhre empfindlich bemerkbar. Am wichtigsten war mir der eingehende Ideenaustauseh, den ich mit Herrn Direktor ODDowxE zu unterhalten so glücklich war. Es gereichte mir zur besonderen Freude auch ihn der Meinung zu finden, die ich schon 1893 ausgesprochenY hatte, dass mikroseismische Bewegungen und Breite- variationen wahrscheinlich eine Ursache gemein haben, und dass spon- tane Bodenbewegungen wenigstens zum Theile auf die Aktivitát der S5onne zurückgeführt werden können. Neuerdings versucht Hanmrr den Nach- weis, dass die letzgenannte Ursache die sákularen Elemente-der Erdbahn und die Breitescehwankungen beeinflusst. Die nach ÖOppowxz bestehende Bebenperiode von 18 Jahren kann hiedurch aber kaum gedeutet werden. OppowxE hült das Vertikalseismometer für das Studium entfernter Beben nicht besonders nöthig, und man wird ihm darin wohl Reecht geben müssen. Nichtsdestoweniger beantrage ich für Budapest ein solches In- strument, schon der Experimente wegen, welche aus einem Horizontal- und Vertikalseismometer den Emersionswinkel zu ergeben berufen sind. Natürlieh war ich bestrebt das Baron KHörvös sche Schwerevario- meter in Italien einzubürgern. In den Hüánden eines so strebsamen und ausserordentlich gesechieckten Forschers, wie ODDoxE, könnte es unschátz- bare Dienste leisten. Besonders auf dem Vesuv, wo die Massentransporte und langsamen Umlagerungen der DLavaflüsse im Innern des Berges beguem verfolgt werden könnten. Durch Verona hindurch führte mich mein Weg nun nach Padua, wo ich den grössten Theil meines Aufenthaltes bei Herrn Prof. VIcENTINI und dessen Assistenten PAsScHER verbrachte. Die Vricewsrisrsehen Pendel sind im physikalischen Institute der Universitát, im zweiten Stockwerke an einer Zwischenwand untergebracht, welche das Kabinet vön der Aula trennt. Trotz dieser entschieden un- kk Neue geometrische "Dheorie seismischer IBrscheinungen; Math. u. Natur- wiss. Berichte aus Ungarn. Bd. XIII. pag. 418—464. Störungen im Vielkörper- system. L. C. pag. 380—412. 1897 und Völdrajzi Közlemények, XXI. Bd. pag. 307—314. 1895. kk Astr. Nachr. Nr. 3619. né tatások ldliká a "use maja ádötssák Azái . szt hatásai kek kaka zal án lk á ÜBER EINIGE SÉISMISCHE INSTITUTE. 941 günstigen Aufstellung fungiren die Apparate vortreftlich. Sie verspüren zwar den Wagenverkehr, den Gang der Dynamomaschine, ja sogar das Glockengelüute, doch gibt dies so charakteristische Ersehütterungen, dass sie im ersten Augenbliecke von den natürliehen Beben zu untersckeiden sind. Die Beschickuneg der Apparate, das Berussen des Papiers und die Fixirung der Zeichnungen ist so einfach, dass diese Arbeiten ein jeder Diener vor- nehmen kann. ; Die Pendel registriren auf 35 Kilometer Entfernung die bewegte See, den Scirocco, wáhrend der felsige Grund in Genua, Triest und Pola die Instrumente dagegen immun macht. Eine eigentliche Beschreibung der Instrumente zu geben, dürfte wohl überflüssig sein, da VIceNTIsTs entsprechende Abhandlungen ja be- kannt sind. Es mag daher nur kurz erwáhnt werden, dass die öchwingun- gen des Pendels, gerade wie bei AGAMENNONE, sogleich in eine Nord- und Ostkomponente zerlegt werden, dass aber nebenbei ein leichtgebauter Pantograph die Bewegungen wieder vereint, so dass neben den Kompo- nenten sogleich in jedem Augenblicke Richtung und Grösse der Elongation bestimmt werden kann. Im ersten Momente des Stosses bewegt sich natür- lieh nur die Regristrirwalze gegen die ruhende Masse des Pendels. Im Laufe der Erseheinungen treten aber eigene und erzwungene Schwingun- gen des Pendels auf, welche das Autogramm kompliziren. Hine Analyse dieser Sehwingungen, und auf Grund dessen eine ein- gehende Untersuchung der seismischen Wellenkurve ist, soweit ich erfah- ren konnte, noch nicht gemacht. Wir haben hier dasselbe Problem, wie in der Gezeitenlehre, nur muss wegen des Mitschwingens des Pendels die Erde als in hohem Grade nacheiebig betrachtet werden. Die vertikale Komponente des Bebens erhült Vricewsrisi durch eine schief befestigte, lange und am freien Ende stark belastete Stahllamelle, deren Schwingungen stark vergrössert gezeichnet werden. Natürlich ist der Apparat ein empfindliches Thermometer, das wenigstens in Padua — bei einer Temperaturdifferenz von 09. eine Versehiebung von 1 mm. gibt. Diese macht sich daran kenntlich, dass bei ungestörtem Gange der Paral- lismus der Uhr- und der Pendeltrace Abweichungen zeigt. Sehr lehrreich war auch der Aufenthalt in Triest, wo mich Herr Prof. MAZELEr leitete. Das seismologische Institut steht auf einer Anhöhe auf felsigem Grunde, und besteht wesentlich aus zwei Ráumliehkeiten. In dem einen befindet sich das nun schon ein Jahr im Gange begriffene drei- fache Horizontalpendel, aus dessen Aufzeichnungen MAZELLE bereits mit ziemlicher Sicherheit die von der Temperatur abhüngige Drehung des Pfeilers ableiten konnte. Die Tageskurve ist eine recht regelmássige Ellipse, aus deren Lage und Abmessungen die jeweilige Pendelkurve korrigirt werden kann. Diese Rüáumlichkeit ist sehr feucht, nichtdestoweniger ist yt 9492 R. KÖVESLIGRTHY :! das Pendel, dank dem im Pendelkessel untergebrachten Chlorcalcium voll- kommen intakt. Hier steht auch das PFAUNDLER sche Seismokop, das eine seiner Brauchbarkeit lange nicht entsprechende Behandlung verlangt. Im zweiten Zimmer steht das ViIcEnrrIsrseche Pendelpaar für hori- zontale und vertikale Komponente. Das Institut zu Genua und das jetzt zu errichtende in Pola sind genau so eingerichtet. Das Horizontalpendel giebt, nach MAzELnE s Erfahrungen, die nahen Beben nicht gut, dagegen reagirt hierauf VIcesrixrs Pendel vortrefflich, so dass die beiden Apparate sich gegenseitig ergánzen. leh muss jedoch hiezu bemerken, dass ich in Strassburg von mehreren Seiten die Brauch- barkeit des EHLER schen Pendels auch für nahe Beben ganz entschieden betonen hörte. Da bei meiner Anwesenheit die Vicssrisrschen Apparate gerade zu arbeiten begannen, steht zu hoften, dass Triest schon über eine bemerkenswerthe Serie von Parallelbeobachtungen verfügt, deren Verglei- chung lehrreich sein wird. x Herr Prof. kuporpn bestimmt mit erossem Hrfolge Koincidenzen fremder Beben mit seinen eigenen Aufzeichnungen und denen PASCHWITZ. Werden solche mit vergleichbaren Instrumenten auch in Ober- und Süd- Italien gesucht, so hat man einige Aussicht, auch den Brechungsindex der Stosswelle zu finden, insofern die mitteleuropáischen Beobachtungen sich auf solche Wellen beziehen, die sich grösstentheils durch Festland tfort- pflanzten, wáhrend italienische Aufzeichnungen wenigstens zum Theile durch Fortpflanzung im Wasser beeintlusst werden. Hs mag daher gerecht- fertigt sein hier auch jener Erfahrungen zu gedenken, welche ich vor 5 Jahren in einem anderen Theile Italiens gemacht habe. Natürlich erwáhne ich auch jetzt nur dasjenige, was sich strenge auf Seismologie bezieht, und übergehe unter anderm auch die Beschreibung des interessanten Aus- bruches des Vesuvs, den ich in seinem ganzen Verlaufe gesehen. Das Uffizio meteorologico zu Rom ist zugleich Centrale für Beben- dienst, selbst aber mit Instrumenten nicht besonders dotirt. Auf hohem Stockwerke stand das 16 Meter lange AGAMENNONE sche Pendel mit einem Gewichte von 200 Ker. Das Diagramm des Florenzer Bebens vom 18. Mai 1595 war sehr befriedigend, doch macht das Pendel auch merkliche Schwankungen, wenn auf dem Monte Citorio eine etwas bewegtere Parla- mentssiítzung tagt. Das Institut, welches mir Herr Parazzi, heute Direktor, zu zeigen so freundlich war, besass auch eigene Werkstátte, aus der man- ches, auch für das Ausland bestimmte Pendel hervorgieng. Dank dem damals aktuellen Helium, von dessen angeblichem Vor- kommen in Sublimationen des Vesuvs ich wusste, gewann ich mir voll den. bei meinem Besuche schon 88-jáhrigen PALMIERI, 80 dass ich mich im — ÜBER BINIGE SEISMISCHE INSTITUTB, JÁ Vesuvobservatorium bald heimisech fühlte. Natürlich waren es in erster teihe die Seismographen, die meine Aufmerksamkeit erweckten, schon damals aber fiel mir auf, dass in Italien so wenig unter einander ver- gleichbare Apparate gefunden werden konnten, und diesbezügliche Klagen hörte ich spáter von Prof. SEmMmora und Direktor GRABLovirz. Heute sehe ich in den Instrumenten PALMIERIS kaum anderes, als die verbesserte CACCIATORE sche Schale. Vier, nach den Himmelsgegenden gerichtete Kom- munikationsgefásse, deren ein Schenkel betráchtlich weiter ist, sind zum Theile mit Ouecksilber gefüllt. Der Stoss hebt die Flüssigkeit in dem be- treffenden hohre und sehliesst Kontakt. Der vertikale Stoss wurde mit Spiralfeder, dem damals durch ganz Italien gelüufigen Prinzipe gemessen. Abgesehen von erdmagnetisehen Variometern schien mir aber die Erdstromleitung nach hesina von egrosser Wichtigkeit zu sein. PALMIRRI bemerkte zuerst, dass in den Thátigkeitsperioden des Vulkans absteigende ötröme kreisen, welche den gewöhnlich herrsehenden aufsteigenden gegen- über ein bemerkenswerthes Prognostikon bilden. Gegenwaártig ist mit der Leitung Herr Ingenieur LurIGI TAScoNE, damals Assistent der Warte betraut, dessen Name durch die schöne Relief- karte des Vesuvs bekannt wurde. Hoffentlich ist auch seither an die Stelle der tüglich viermaligen Terminbeobachtungen selbstthátige hegistrirung getreten. Wahrend des Ausbruches des Vesuvs, so z. B. am 6. Juli, waren die Schwingungen des Seismographen mit freiem Auge zu verfolgen, und besonders war die Vertikalkomponente thátig. Unmittelbar aber konnte ich trotz der grössten Aufmerksamkeit keine Spur von Bodenbewegung merken. In der Solfatara bei Pozzuoli ist oder war wenigstens die Privatwarte des Prof. de Lucca, der nach langwieriger Krankheit gerade am Vortage meines Besuches hinschied. Zweck der Warte war das Studium der syn- ehronen Wirksamkeit von Vesuv und Solfatara; sie besass zwei kleinere Instrumente von BRASSART, elnen Seismochronographen, Tromometer und mehrere einfache Seismoskope. Wáhrend die meteorologischen Beobach- tungen mit gerossem Fleisse angestellt wurden, sehien der Erdbebendienst etwas vernachlássigt zu sein. Musterhafte Einrichtung und Ördnung fand ich in der höheren land- wirthschaftlichen Schule von Portici, die, wie zu befürchten stand, aus Mangel an genügender Dotation seither vielleiceht sehon mit dem Áhnli- chen mailándischen Institute vereint der philosophischen Facultát der Universitát zu Neapel unterstellt wurde. Neben den meteorologisehen Instrumenten steht ein BRassaRr"sches Seismoskop, dasselbe, welches auch in der Solfatara zu sehen war. In einem gegen rasche Temperaturüber- güönge gut geschützten Kellerraume stehen zwei BRAssaáRr"sche Pendel, 944. R. KÖVESLIGETHY : welche sowohl die Horizontal- wie Vertikalkomponente des Stosses geben. Letztere natürlich wieder mit Hülfe einer vertikalen Spiralfeder. Ein anderer Raum nimmt das AGAMENNONE sehe Pendel auf, dessen Gewicht von 200 Ker. auf 12 Meter langem Drahte hángt, und das in der schönen Werkstátte der Schule selbst angefertigt wurde. Zwei GRABLoviTrz sche Ho- rizontalpendel, oder wie sie in Italien genannt wurden, konische Pendel waren eben in Vorbereitung. Sie sollten naturgemáss in zwei um 907 verschiedenen Azimuten- aufgestellt werden. Als ich am 24. Juli 1895 Casamicciola besuchte, waren die Spuren des fürechterlichen Bebens vom 28-ten Juli 1883 noch immer zu sehen. Die Warte besitzt einen práchtigen Pfeiler, der sich auf den Felsengrund der Insel stützt, und darauf zwei registrirende Pendel von BRaAssaRT, die jedoch schon bedeutende von GgaBLovirz ausgeführte Modifikationen aut- weisen. Hin von dem Assistenten ATTARD ausgeführtes Pendel funktionirt gut, zwei auf einander senkrecht gelegte Libellen und ein Ouécksilber- horizont lassen auf wichtige Versuche schliessen. In einem Kellerraume befand sich das damals ausser Dienst gestellte Hydroseismometer von GRABLOYITZ und zwei auf einander senkrechte konische Pendel, die auch für Alarmsignale eingerichtet waren. Herr Direktor GRAPpLoviTrz selbst wohnt in Porto d" Ischia, nahe der meteorologisechen Station und des Mareographen. Sein Studirzimmer ist zugleich Experimentirsaal und seismisch ebenfalls genügend eingerichtet. Die Diagramme der konischen Pendel sind scharf, besonders reich an Detail waren aber die Aufzeichnungen der Libellen. Dem Erdbeben von 1895 mag es vielleicht zugeschrieben werden, dass die Auslagefenster aller Optiker von Florenz mit Seismographen gefüllt waren : Hin einfaches, auf Spiraldraht hüngendes Gewicht, das — natürlich ohne Angabe der Zeit — auf einem unter und seitwárts ange- brachten berussten Papier die horizontale und vertikale Bewegung ver- zeichnet. Obwohl ich die Stadt anfangs August besuchte, waren die Spuren des Bebens sowobl auf der Sternwarte in Arcetri, als im militárgeographi- schen Institute und besonders in dem reale museo fisico zu sehen. Die seismische Warte ist in der Strasse Alle Ouerce und steht unter Leitung des Pater BERTELLI. Als Hauptinstrument funktioniren zwei Tro- mometer, die jedoch insofern genauer gearbeitet waren als die bis dahin und seither gesehenen ühnlichen Instrumente, als die Einstellung des Mikroskopes und daher die Azimutangabe des Stosses über getheiltem Kreise erfolgte. Bei solcher Binrichtung kann von fortlaufender Registri- rung keine hede sein. Ein anderer, selbstregistrirender Seismograph war wohl vorhanden, jedoch ausser Wirksamkeit gesetzt, da Pater BERTELLI, sowie PALMIERI, wenigstens damals, nicht besondere Freunde der selbst- ÜBER BINIGE SEISMISCHE INSTITUTN. 2945 registrirenden Instrumente waren. Bei dieser Auffassung spielt das Alarm- seismoskop natürlich eine bedeutende holle. Auf der öternwarte zu Bologna finden sich zwei primitive Pendel: das eine gibt die Zeit des Stosses, das andere zeichnet die Richtung des- selben in Sand. Waáhrend unseres Aufenthaltes war auch ein nicht ganz schwaches Erdbeben, doch weder ich, noch mein Begleiter spürten etwas davon. Hátte die seismologische Gesellschaft auch nicht auf Einheitlichkeit der zu benützenden Instrumente gedrungen, schon die in Italien gemach- ten Erfahrungen machen es nothwendig, dass wir dieselben Apparate benützen, wie das übrige Mitteleuropa. Nochmals die Nothwendigkeit unserer Kooperation zu betonen, wáre übertlüssig; erwáhnt mag jedoch werden, dass ein jetzt von Strassburg, bald von Paris bis ins Innere Russ- lands sich erstreckendes Netz besteht, das sich in die Bulgarei und Türkei hineinzieht. Österreich besitzt vier gut ausgerüstete akademische Warten, deren Zahl, von der Laibacher abgesehen, bald auf acht erhoben wer- den soll. Es genügt, wenn das ungarische Netz vor der Hand, und gewiss für Jahre hinaus fünf Stationen besitzt. Als Centralstation, die zugleich voll- kommen eingeriehtet wird, gilt Budapest, und zwar der eingangs beschrie- bene Kellerraum der geologischen Anstalt. Kinrichtung ersten Ranges erhült auch die königl. ung. Meteorologische Centralanstalt in Ó-Gyalla (Komitat Komárom). Fiume, Kolozsvár und Zágráb werden Stationen zweiten hanges. Um aber auf diesem Gebiete auch tüchtige Arbeitskráfte zu haben, suchte ich die studirende Jugend schon zwei Semester hindureh in den Seminarübungen für den Gegenstand zu interessiren, was mir auch ziem- lich geglückt zu sein scheint. Es gibt noch vieles zu thun auf diesem Gebiete und ein guter Rathschlag zur rechten Zeit kann wohl zu aus- dauerndem Specialstudium aneifern. 2946 L. ROTH RESULTAT DER BOHRUNGEN AUF PETROLEUM BEI 751IBÓ—SZAMOS-UDVARHELY. Von L. Rorn v. Telegd." . In meiner im XI. Bande der Mittheilungen aus dem Jahrbuche der kel. ung. Geologischen Anstalt im Juni 1895 erschienenen Arbeit, welche die Erdöl führenden Ablagerungen der Gegend von Zsibó im Comitate Szilágy behandelt, kam ich zu der Conclusion, dass es wert und gerecht- fertigt sei, diese zwischen Zsibó und Szamos-Udvarhely sich ausbreiten- den Ablagerungen gehörig, d. h. in ihrer ganzen Máchtigkeit aufzuschlies- sen. Zu dieser Meinungsüusserung veranlasste mich das in der Streichrich- tung der Schichten auf 3 Km. hin konstatirte Vorkommen der Bitumina und deren fast in der ganzen Breite des westlichen Sattelflügels (bis zum Szamosthale) von Hangend zu Liegend verfolgbares Auftreten, was den Schluss gestattete, dass das aus den bis dahin vorhandenen Aufschlüssen in unbedeutender Menge gewonnene Erdöl im ganzen Schichtkomplexe auch in grösserer, ausbeutbarer Ouantitüt sich abgelagert haben könne. Demzufolge empfahl ich für in Angriff zu nehmende Bohrungen drei Punkte, die, zum Teil kombinirt mit den Tiefen der álteren Bohrungen, diese Erdöhl führenden, in ihrer Hauptmasse aller Wahrscheinlichkeit nach bereits untereocenen Schichten in ihrer vollen Máchtigkeit zu er- sehliessen berufen waren. Die Durchführung der Bohrungen — mit staatlicher Subvention — unternahm die Bihar-Szilágyer Ölindustrie-Aktiengesellschaft. Demgemáss begann die genannte Aktiengesellschaft am 8. August 1895 die erste Schurfbohrung auf diesem Gebiete an dem von mir be- zeichneten Orte, d. i. in dem NW-lich (nahe) der Zsibóer x0Ozokerit- Fabrikskolonie gelegenen Vörös-völgy (Valea rosiu), doch Terrainschwie- rigkeiten halber nicht eben an dem bezeiehneten Punkte. Ich projektirte diese Bohrung bis zur Tiefe von circa 150 m., d. i. bis zur Anfangsschichte der zu THEopoR Puskás" Zeiten bei der Ozokerit-Colonie bereits durch- geführten Bohrung darum, weil die letztere (Pusxás"sche) Bohrung die unterhalb des Szamos-Thales gegen die Antiklinallinie hin sich anreihen- den Liegendsehichten zum grössten Teil schon aufgeschlossen hatte. Die unternehmende Aktiengesellschaft indessen beschloss in der im Juni X Vorgetragen in der Fachsitzung der ung. geolog. Gesellschaft am 4. April 1900. [ősi hod 7 BOHRUNGEN AUF PETROLEUM BEI ZSIBÓ-SZ,. UDVARHELY. des erwáhnten Jahres abgehaltenen Conferenz, mit Rücksicht auf die tatsáchlich mangelhaften Daten dieser Puskás"sschen Bohrung, statt der von mir proponirten 150 m. auf 500 m. abbohren zu lassen. Vom Fach- standpunkte aus betrachtet, machte auf mich dieser Beschluss den Hin- druck, dass die Durchführung dieser wesentlich tiefer geplanten Bohrung die Aktiengesellschaft — die, wie es nachtráglich sich herausstellte, die Genehmigung des Subvention bietenden Finanzministeriums einzuholen unterliess — auf ihr eigenes Risico vorging. Die Aktiengesellschaft ihrerseits erbat sich auch das Gutachten an- derer, auf diesem Gebiete bekannter Fachmánner, wie Dr. Rk. ZUBER und J. Norm. Letzterer proponirte zur Constatirung des Verflüchens der unter dem Szamosthal-Alluvium gelagerten untereocenen Schichten das Abteu- fen einiger Scháchtchen in diesem Thale. Bei der Mündung des Vörös-völgy (Rotes Thal) nüchst der Ozokerit-Colonie wurde mit meiner Zustimmung auch ein Schacht auf 185 m. abgeteuft, dessen in 13 m. Tiefe durchfah- rene Schichte lockeren Sandsteines ich unter 129 nach 19—-20£, nahezu 904 einfallend fand, welche Hinfallsrichtung also vollkommen jener ent- spricht, welche bei den im westlichen Sattelflügel beobachtbaren Schichten an der Oberfláche sich gewöhnlich constatiren lásst. Hine weitere Schacht- abteufung unterblieb dann, als übertlüssig. Die erste Bohrung begann also, wie erwáhnt, im Vörös-völgy náchst der Colonie Ozokerit am 8. August 1895 und erreichte am 15. November desselben Jahres die Tiefe von 300 m. Die Bohrung, welche ebenso, wie auch die beiden anderen Bohrungen, der Bohrtechniker STEFAN SKIERECKI leitete, ging nach dem combinirten canadisch-galizischen System in der erössten Ordnung vor sich; das Bohrjournal war mit musterhafter Ge- nauigkeit geführt. Das Material der durchbohrten Schichten (227 eingesendete Bohr- proben-Nummern) wies nicht viel Abwechslung auf und wich von dem über Tags beobachtbaren kaum ab. Die Hauptmasse des durchsunkenen Materials bestand aus rotem, oder rot und blau gestreiftem oder gefleck- tem, feinelimmerigem, kompaktem oder feiner- und eröber-sandigem Thon, dem zwischengelagert wiederholt auch thoniger oder reiner, harter Sand- stein sich zeigte. Die ganze durchbohrte Ablagerung ist mehr-weniger kalkháltig, Kalk- und Mergel-Coneretionen oder kleine Knollen fanden sich fast in jeder Bohrprobe, Protuberanzen (bisweilen wurzelartig oder hackenförmig gestaltete) kamen egleichfalls recht háufig vor. Gyps, in Stück- chen oder dünnen Bándchen, Plüttchen und Aderchen, beobachtete ich in dem Material aus der Tiefe von 189—235 m. Zwischen 107—-108 m. Tiefe fand sich das Bruchstück eines verkie- selten Holzes, in dessen sandsteinartigem Materiale die Zellen zum Teil von Kalk ausgefüllt sind. Aus dem Materiale von 129 m. Tiefe kam das 248 L. ROTH: Záhnchen eines kleineren Heplils zum Vorschein, aus der Tiefe von 263— 264 m. aber brachte der Bohrer mit thonigem Sand einen kleinen gestreiften Numnmmuliten zu Tage. Í Es sind dies die einzigen und bis jetzt zugleich ersten organischen Reste, welche aus diesem Schichtenkomplexe zwischen Zsibó und Szamos- Udvarhely bekannt sind. Fine allerdings recht magere paláontologische Ausbeute, die uns aber so viel sagt, dass diese Schichten noch eocenen Alters sind. Im der Tiefe von 19"5—22 m. zeigten sich — nach den Aufzeichnun- gen des technischen Leiters der Bohrungen — schwache Gase und Öl- spuren, zwischen 35 und 36m xübelriechendes Gase, beim Löffeln geringe Ölspuren und gestockte Ölflocken, die an der Oberfláche und Sonne in dickflüssiges ÖL verflossen. Vom 36-ten Meter an bis 300 Meter hinab erwies sich die Ablagerung als taub. In Folge dessen beschloss die unternehmende Aktiengesellschaft in . der auf den 15. November 1895 einberufenen Beratung — auch dem Gutachten eines ihrerseits neuerdings berufenen anderen Fachmannes , (C. M. Pauvn) zufolge — die Bohrung ím Vörös-völgy in der Tiefe von 300 m. einzustellen und die zweite Bohrung im Valea Bursa nörd- lich von V. rosiu zu beginnen; der oben erwáhnten Unterlassung zufolge aber erhielt die Gesellschaft nach der ersten Bohrung nur für die von mir proponirte abgebohrte Tiefe von 150 m. die staatliche Subvention. Da der gesellschaftliche Sachverstándige, Herr Bergrat C. M. Paut, dem von mir im V. Bursa beantragten Bohrpunkt gegenüber die ölfüh- renden Schichten früher für erreichbar hielt, wenn dieser Punkt etwas mehr westlich gewáhlt werde, gegen welche Proposition ich, als meiner Ansicht nach nicht wesentliche Abánderung, nichts einzuwenden hatte, wurde — die Genehmigung des Herrn Finanzministers vorausgesetzt — vereinbart, dass der Bohrungspunkt 250 m. NW-liceh von dem im rechten Gehünge des Bursa-Thales (auf Poiana mare) seinerzeit auf 60 m. abge- bohrten Loche, also im linken Gehünge des Bursa-Thales, oberhalb der am Wege nach Dabjon-Ujfalu sichtbaren Sandsteinbüánke, fixirt werde. In Folge dieser Anderung hütte die Bohrung statt der von mir prü- limirten 500 m. bis circa 550 m. Tiefe vorzudringen gehabt, um — von Hangend zu Liegend — den Schichtenkomplex bis zu den bei der Mün- dung des Valea Bursa bei Szamos-Udvarhely erscheinenden Schichten aufzuschliessen. ; Diese zweite Bohrung also, die die henyendere Partie des westlichen Sattelflügels zu erschliessen berufen war, begann am 18. Dezember 1895. Das durchbohrte Material war hier mit rotem, blau gestreiftem, kom- paktem oder sandigem Thon wechselnder lichtgrauer, thoniger, oder BOHRUNGEN AUF PETROLEUM BEI ZSIBÓ-SZ.-UDVARHELY. 949 reiner, harter, fein- oder grobkörniger Sandstein. Wurzelförmige Wülste und Kalkkonkretionen führen die Schichten auch hier. In der Tiefe von 2:5— 8-5 m. war der Thon von theerigen, asphalti- schen Adern durchzogen. Asphalt- und Ozokerit-Spuren zeigten sich zwi- schen 12 und 24 m. Im der Tiefe von 26-5— 42 m. waren im grobkörnigen Sandstein schwach wahrnehmbare Gase, sowie (in sandigem Thon) theerig- asphaltische und hie und da schöne Ozokerit-Spuren gleichfalls vorhan- den. Bei 48—70 m. zeigte der grobkörnige Sandstein wieder schwach wahrnehmbare Gase und in dünnen Adern bituminöses Material. In der Tiefe von 155— 160 m. trat mit dem Erreichen des grobkörnigen harten Sandsteines eine starke Gasausströmung ein, Ölspuren aber fehlten. Von 160 m. an abwárts liessen sich Gase nicht mehr konstatiren. In der Tiefe von 200-20 m. erreichte dann der Bohrer das von den krystallinischen Schiefern (Granat, Pyrit und etwas Feldspat führender Glimmerschiefer) gebildete, eine unterirdische Welle werfende Grundgebirge und in diesen krystallinischen Schiefergesteinen wurde — bis 29. Februar 1896 — die Bohrung noch bis zur Tiefe von 216 m. fortgesetzt. Nachdem das schon in verháltnissmássig so geringer Tiefe erfolgte, unerwartete Auftreten der krystallinischen Scehiefergesteine das Ölvor- kommen natürlicht ausschloss, erachtete ich es für meine Pflicht, die Direktion der Bihar-Szilágyer Ölindustrie-Aktiengesellschaft hievon so- fort zu verstándigen mit dem Hinzufügen, sie möge die Bohrung telegra- fisch allsogleich einstellen lassen, was auch geschah. Hierauf war noch der dritte, von mir proponirte Bohrungspunkt in der im Szamosthale verlau- fenden Saltellime zurück. Nachdem diese Bohrung berufen war, mit den beiden anderen durch- geführten Bohrungen vereint belreffs des ganzen Zsibó— Szamos- Udvar- helyer Gebtetes cie definitive Töntseheidungy zu brinyen, so hielt ich die Inangriffnahme dieser dritten Bohrung für unbedingt notwendig, daher ich auch deren Durchführung umsomehr empfahl, als sie in die Antikli- nal- oder Sattellinie fiel, lüngs welecher Linie bekanntermassen das Öl, wenn es vorhanden ist, zumeist emporzusteigen pflegt. Die Tiefe dieser Bohrung práliminirte ich bis zum Anfahren des krystallinischen Grundgebirges approximativ auf circa 550 m.; ihre Auf- gabe war, die liegemdlste Partie des in dieser Gegend entwickelten tiefsten Eocens bis auf das Grundgebirge aufzuschliessen. Den Anschlagspunkt der Bohrung setzte ich in Gegenwart des Bevollmáchtigten der Aktien- gesellschaft, d. i. des oben genannten Bohrtechnikers, nahe dem nördli- cheren der beiden, in meiner erwáhnten Arbeit südlich von Szamos-Ud- varhely proponirten Punkte, am 12. April 1896 fest; die Bohrung begann am 28. April. Unter dem 11 m. máchtigen, aus gelblichem kalkfreiem Thon, sowie 250 IG: ROTH : aus, die sümmtlichen (resteine der Umgegend aufweisendem Schotter und erobem Sand bestehenden Alluvium gelangte die Bohrung in die tiefsten (unteren) Hocenschichten. 1 In den Tiefen von 16—26 m., 48—49 m., ferner in 208—215 m., sowie in 248— 252 m. wurde Sand und thoniger Sandstein durechfahren, das übrige, also fast die ganze Masse der durehbohrten Schichten, bestand aus feiner- oder gröber-sandigem rotem Thon. Die ganze Thonmasse ist kalkháltig, hie und da zeigten sich auch nadelförmige Gyps-Efflorescenzen in ihr und die Bohrprobe verriet gewöhnlich einen salzigen Geschmack. Eine grössere astartige Conecretion und löngliche kleinere Wülste fanden sich hie und da vor, winzige Bruchstücke dünnschaliger Mollusken konnte ich wiederholt konstatiren. Im Schlámmrückstande des aus den Tiefen von 50—60 m., 148—158 m., 250—253 m., 350—352 m., 450—455 m. und 545— 551 m. stammenden Materials waren Foraminiferen nicht nach- weisbar. /wischen 208 und 218 m. Tiefe zeigten sich schwache und alsbald starke Gase ; bei 213 m., wo eine grobkörnige Sandsteinschichte angefah- ren wurde, erfolgte plötzlich ein einziger, kráftiger Auftstoss. Die Bohrvor- richtung schwankte einige Minuten hindurech stark und die Wassersáule, die 2 m. unter der Oberfláche stand, hob sich wáhrend des starken Autft- brausens der ausbrechenden Gase fast bis an die Oberflüche. Der Geruch der Gase entsprach jenem der leichten Petroleum-Kohlenhydrate. Der heftige Ausbruch der Gase dauerte mehr als eine Stunde an und ging dann in ruhigeres Aufbrausen über. Die aus dem Bohrloch ausbrechenden Gase wurden — unter den nötigen Vorsichtsmassregeln — angezündet und brannten ruhig mit einer circa 4 m, hohen, wenig russenden Flam- mensüule, die bald erlösehte, da die Gasausströmung nur mehr eine zeit- Weise war. Aus der Tiefe von 248—252 m. stiegen ebenfalls in ziemlich be- : tráchtlicher Menge Gase aut. Vom 285-sten Meter angefangen bis zum 375-sten Meter waren Gase, u. zw. nach den Aufzeichnungen des technischen Leiters der Bohrung, zum Teil csehr scehöne Petroleum-Gasev , ununterbrochen vorhanden. Von 415— 530 m. traten neuerdings sehwache Gase auf, die mit der zunehmenden Tiefe kaum wahrnehmbar waren.. Vom 579-sten Meter an bis zum 624-sten Meter Tiefe erschienen eleichfalls schwache, kaum wahrnehmbare Gase, deren Geruch jenem der Paraffin-Öle Álhnlich war, von 624 m. an war dann keine Spur der Gase mehr vorhanden. Die krystallinischen Schiefer wurden in 750 m. Tiefe erreicht und in ihnen die Bohrung noch bis 806 m. Tiefe fortgesetzt, worauf dieselbe (die Bohrung) Ende September 1897 eingestellt wurde. BOHRUNGEN AUF PETROLRUM BBI ZSIBÓ-SZ.-UDVARHELY. 951 Ich war wáhrend der Sommer-Saison, von den amtlichen geologi- sehen Landesaufnamen in Anspruch genommren, von der Hauptstadt abwesend, daher ich die wáhrend dieser Zeit an mich eingelangten Bohr- proben nicht untersuchen konnte; anderenfalls hütte ich die Bohrung selbstverstándlieh sehon früher einstellen lassen. Die an die Ölführung dieses Terrains geknüpften schönen Hoffnun- gen bewührten sich also leider nicht, das ÖL ist dort nur in Spuren und nicht in ausbeutungswürdiger Menge vorhanden, wenn aber die gebrach- ten grossen Geldopfer das erwartete praktische Resultat auch nicht erreichten, so ergaben sie doch wenigstens soviel, dass sie das Capital hinfür vor fruchtlosen Vergeudungen auf diesem Gebiete ein für allemal bewahrten, was in seiner Art auf jeden Wall gleichfalls als wertvolles Re- sultat zu betrachten ist. LITTERATUR. (2.) ALBERT GRITTNER. .(ohlen- Analysen mit besonderer Berücksichtigung der Kohlen Ungarns. Zweite, erweiterte Ausgabe. Budapest 1900. (Heraus- gegeben durch die Természettudományi Társulat.) In den Tabellen dieses Werkes finden wir ausser den 211 Kohlenanalysen der ersten Ausgabe noch 233 neuere Analysendaten, sammt den Daten der Ver- dampfungsfáhigkeit und jenen der, durch die Verbrennung erzeugten Calorieen. Zur Bestimmung der Calorieen (aus der procentualen Zusammensetzung) benutzte der Autor folgende empirische Formel Scehwackhöfers : ; 8100(73-2900(H—-3 0) 1-25005—600 H, O Calorie — ————— o -————— . 100 52—n. (3.) Jurrus Hanavárs : Der artesische Brunmen von Szarvas. (A magy. orv. és termv. XXX. vándorgyűlésének munkálatai. 1900 p. 585. Vorgetragen in der, am 3. Januar 1900 abgehaltenen Fachsitzung der M. Földtani Társulat.) Mit dem geologisehen Profile des artesisches Brunnens von Szarvas ergünzt der Autor seine Daten bezüglich des Profiles des südlichen Alföld. Nach der Beschreibung der Geschichte dieses, 1890 auf 290-75 m. Tiefe gebohrten Brun- nens wird die Schichtenreice desselben beschrieben, deren Fauna mit den der anderen alfölder Brunnen übereinstimmt und beweist, dass die obere For- mationsgrinze der Levantischen Schichten gegen die Mitte des Alföld weiterhin abfállt. 952 LÍTTERATUR. Bohrlochsprofil. ENNÉL ETEK État lÉKt—————m al Tee ee M Von m. ) m. Beschaffenheit der Schichten a] 0700. 1001 Humus s BF] 17007 1"00] gelber, lössartiger Thon B 2:001 2:40] gelber, lockerer Sand d] 440] 2-70 gelber, záher Thon. 710/10-10) blaugrauer, züher Thon 1720) 7:30] gelber, záher Thon 24:50/11:50 [/blaugrüner, züher Thon 36-00) 5"50] bláulicher, glimmerreicher, sandiger Thon 4150] 410" grauer Thon mit Mergel-Concretionen 45"60/18"00] gelber, züher Thon 63607 8740) bliulicher Sand ; 72:00/10"10] gelbliehgrauer Thon mit Concretionen 52107 350] bláulicher Sand mit Coneretionen a 85-60 J:90/ gelber Thon mit Concretionen A 95:50) 2:90! grauer Sand a) 9840/1700 bliulicher Thon (im 110-ten m. sandig) 7 111540! 690 gelber Thon, mit Coneretionen a Ég 122:30/ 5-90! gelber, sandiger Thon . N Z a 112820) 3:-80] blaugrauer Sand, im 132. m. mit Schalenscherben von Unio und a mit Mergelconeretionen 132:00) 8-207 bliulicher, záher Thon 140-20/11:20/ gelber, záher Thon 151740115"10/! dunkler, stellenweise gelber Thon 16650] 4"50/ gelber, feiner Sand mit Concretionen 171007 3"50/ dunkelgefárbter Thon 17450) 150 bliulicher, thoniger Sand 17580] 37707 dunkler, záher Thon 179"50]) 5:20/ gelber Thon mit Concretionen 184770110-40 / blaugrauer Thon 1195 ; 1 5 J Spharium rivicolun LEAcH Sp. 19510] 4107 blauer Sand, darinnen : Unio sp. 199:201 3"30! blaugrauer, züher Thon Vivripara Böckhi Han. 20250) 1:00/ grauer Sand 20350) 8:10/ weiss gefleckter, gelber Thon 21160) 6:60/ gelber Sand 21820] 2:30) blaugrauer, züher Thon 220-50]) 7007 gelber Sand mit Concretionen : 227750/14"00) blaugrauer Thon mit Mergeleconeretionen 24150) 6":60/ blüulieher Sand mit Coneretionen 248:10/13"20/ blaugrauer Thon .261-50/11:60/ grauer, glimmerreicher Ouarzsand ÚNZOL ELTENNI Neogen, Levantiscbe Stufe ! mit Concretionen und mit Lignit a Zsigmondyi HAL. 27290) 8:60 blaugrauer Thon mit Mergelconeretio- ) Viripara Böckhi HAt. nen und im 279-ten m. mit Fossilien. )- Bythinia Podwinensis NEum. nnl ; ; Lithoglyphus naticoides FÉR. 981 150] 9"25] gelber Thon mit Concretionen Melanopsis Jisperi FÉR. 52—-n, usse eme tmaetesáer hi b LITTERATUR. /a9a) (4.) Dr. Avrox Kocn: Systematische Ubersicht der fossilen Wirbelthier- . resteder Lünder der ungarischen Krone. (A magy. orv. és termv. XXX. vándorgyűlésének munkálatai. 1900 p. 526.) Die ersten Daten über die ausgestorbenen Wirbelthiere unseres Vaterlan- des finden wir in den Abhandlungen der Wiener Academie und der K. k. Geolo- gischen Reichsanstalt. Auf diesem Felde ist der ungarische Forscher JoHANN SALoMmoNx PETÉNYI, einst Beamter des Nemzeti Muzeum, dessen Verzeichniss über unsere ausgestorbenen Wirbelthiere bis heute das umfangreichste war. Dieses wurde spüter durch FRasz Kvupiwvr ergánzt, die erste, auf höhere Stufe stehende Abhandlung aber rührt von JosEr KRENNER her (cAjnácskő ösemlősei.v) In Siebenbürgen hat der Erdélyi Muzeum-Egylet und das Museum des Hermannstüdter Naturw. Vereines, endlich Awron Kocnain c Erdély ősemlő- seinek átnézetes 1889 (XXV-ste Wanderversammlung) etc. viele Daten ge- sammaelt. Seit Errichtung der k. ung. Geologischen Anstalt verdanken wir die meisten Daten der Thátigkeit von Jogass Bökn und DR. Jurrus Perrő. Autor hat das vorliegende Verzeichniss mit Benützung alldieser Daten und auf Grund seiner eigenen Forschungen zusammengestellt, wobei der Fundort, die Schichtenzone, eventuell die Bezeichnung der betreffenden Sammlung ange- führt und die gesammten, bisher bekannten fossilen Wirbelthierreste unseres Vaterlandes nach Zittels System aufgeführt werden. Das Verzeichniss enthilt : 170 Fische 2 Froschamphibien 20 Amphibien 13 Vögel und 133 Süugethiere. Hierauf werden die aufgeführten Thiere in chronologisecher Reihenfolge ihres Lebens vorgeführt, und die aufeinander folgenden Faunen kurz charak- terisirt. 52—n. FÖLDTANI KÖZLÖNY XXX. KÖTET. 1900. OKTÓBER—DECZEMBER. 10—12. FÜZET, RÖVID KÖZLEMÉNY A BARANYAMEGYEI VASAS ÉS HOSSZÚ-HETÉNY KÖZT FEKVŐ, ROSENFELD BERNÁT BÉCSI LAKOS TULAJDONÁT KÉPEZŐ LIASZBELI KUTATÁSI TERÜLETRŐL. ROSENFELD BERNÁT úr hozzám intézett abbeli kérésére, miként a baranyamegyei Vasas és Hosszú-Hetény közt fekvő, liaszi szénre való kutatási területét megtekintsem és erről véleményt mondjak, 1898 októ- ber 31.-én Hosszú-Hetényre utaztam, hogy ott nevezetesen az újabb fel- tárások iránt magamnak tájékozást szerezzek s így a nyert összképről véleményt mondhassak. Az alsó-liaszbeli kőzetek ama vonulata, melyhez a pécsi kőszéntele- pek is tartoznak, az I. cs. kir. szab. Duna-Gőzhajózási-Társaság tulaj- donát képező, Pécs melletti Pécs-bányutelep vidékéről, — s eltekintve az ott többszörösen elvetődött, délkeletre csapó szárnytól — kezdetleg, t. i. a szabolcsi köszénbányáig, délnyugatról északkelet felé csap, még pedig délkelet felé irányult düléssel. A szabolcsi kőszénbányától Vasas helységéig a széntartalmú alsó- liasz rétegeinek csapása inkább kelet felé irányítottnak mutatkozik, t. i. nyugat: délnyugatról kelet-északkelet felé tart, mi mellett ennek megfelelő- leg a dülés általában inkább dél-délkeleti. Pécs-bányateleptől Vasasig a széntartalmú alsó-liasz közvetlen fek- vőjét az úgynevezett telepmentes-homokkő képezi, mely, legalább főrészé- vel, racziai korú. Míg Pécs-bányateleptől kezdve Szabolcson valamivel túlig az ott napfényre kerülő széntartalmú alsó-liaszi rétegek kibuvásáig közvetlenül a fiatalabb harmadkor kerül, még pedig főleg a mediterrán- és pontusi emelet lerakodásai, addig Somogy helységénél, közvetlen a Henril-tárna felett s innen Vasas helységéig, a széntartalmú alsó-liaszi rétegek vonula- tára konkordansan települve s így szintén kelet-északkeleti csapással és dél-délkeleti düléssel, lerakodásokat látunk, melyeket rozsdasárgás vagy vörösesbarnás, fehér mészpáteres, bitumenes márgásmeszek alkotnak, a fedő felé inkább márgák jelentkezvén s melyek olykor igen szaporán tar- talmaznak kövületeket, de ezek többnyire csak töredékek. Ez utóbbi zóná- ban itt fehér vagy barnás, mésztartalmú kvarczhomokkő is látható. Neve- Földtani Közlöny. XXX. köt. 1900. 18 256 ; BÖCKH JÁNOS: zetesen e homokkő-szintájában mutatkozik még egyéb alsó-liaszbeli ala- kokon kívül, Spiriferina Walcottit Sow. sp. gyakrabban. Az itt utoljára megemlített szintájjal, a mely bár még szintén alsó- liaszbeli, a széntartalmú alsó-liaszt már túlléptük s ennek közvetlen, fedő- jében állunk. Mintegy 8—9 méternyire a fekvő felé menve, a széntartalmú alsó-liaszban különben Vasas helységénél is láthatjuk ismét az első szén- szalagokat. Ha most Vasasnál a Spirtiferina Walcottii tartalmú rétegek fekvője helyett ezek tfedője felé haladunk, mindjobban agyagos fekveteket látunk kifejlődni, sőt meszes márgákat is és e rétegek szintén dél-délkelet felé dülnek (101/22-), 657 dülési szöggel. Egyéb kövületek töredékei mellett itt különösen Gryphaea obligua (roldf. található. Ezek is rétegek, melyek szintúgy még az alsó-liaszhoz tartoznak, mint az előbb említett, a fekvőjükben jelentkező homokkövek. Somogy helységénél végre az ottani márgás-agyagos rétegekben az Arietites obtusus Sow. sp.-t találtam jeléül annak, hogy ott az alsó- liasznak tényleg már magasabb osztályában állunk, a svábországbeli be- osztás szerint a , emeletben. Ezek szerint Somogy és Vasas helységeknél úgy a széntartalmú alsó- liaszt, mint még magasabb alsó-liaszbeli rétegeket is látunk napfényre jutni, mely utóbbiak az előbbeni fedőjében konkordánsan települvék és részben már a 9 liaszhoz tartoznak. A Gryphaea obligua, Spiriferina, Walcottii etc. tartalmú magasabb alsó-liaszbeli rétegek fekvőjében, mint fentebb említém, Somogy és Vasas helységénél közvetlenül a széntartalmú alsó-liasz jelentkezik, még pedig jelentéktelen szénszalagokon kívül legelőször is a vasasi 4 fedőteleppel, melyeket tovább a fekvő felé a többi telep előz meg ; így p. o. az úgyneve- zett II. kisérleti tárónál a 22-ik telep a jellemző fedőkőzetével. Ismeretesnek tekinthetem, miként az alsó-liaszi kőzetek széntartalmú vonulata, mely Somogytól Vasas helységéig nyugat-délnyugatról kelet- északkelet, sőt kelet felé irányított csapást tüntet fel, az utóbbi helység táján kanyarulatot szenved, a mennyiben ennek rétegei Vasas helységétől kezdve már észak felé kanyarodnak, mert hisz a vasasi szénbányatelep, a hol az alsó-liasz széntelepei az [-ső számú, most Thomen aknánál szintén fejtetnek, Vasas helységétől valamivel több mint 17/2 kilom. északtelé fekszik és a széntelepek a Thomen-akna területén középértékben 11? felé csapnak, kelet-északkelet felé való düléssel, 25—55" . Tovább dél felé, Vasas helység keleti szélén a II. akna van, a hol azonban a telepek még 6? felé csapnak, tehát a Somogy- és Vasas helysé- gek közötti, fent tárgyalt rétegeknek meglehetősen megfelelőleg ; a dülés ezzel egybevágólag itt szintén dél felé irányított, de meredeken, mintegy 75—809-kal. A VASAS ÉS HOSSZÚ-HETÉNY KÖZTI LIASZ-TERÜLETRŐL. 257 Nem messze a II. sz. aknától északra, annak idején a 22-ik széntelep jellemző fedőköőzetét láttam napfényre jutni ama kocsiúton, mely a vasasi bányatelephez (I. sz. aknához) vezet, s ez 11? felé, tehát szintén dél- délkeletfelé dült. Midőn ezután innen a Vasas és Hosszú-Hetény közt dél-délkelet felé húzódó Vasastető átellenben lévő nyugati lejtőjére megyünk át s a vasasi II. sz. aknától Hosszú-Helényre vezető kocsiútat követjük felfelé, akkor a Vasastetó nyugati oldalában is a palákat és homokkőpalákat lát- juk szénnyomokkal, egyszóval a szomszédos nyugatiabb terület széntartalmú alsó-liasz rétegeit, napfényre bukni ; a rétegek pedig itt délkeletre (92 79) dülnek, 757-nyi szöggel. Tovább fent a lejtőben a dülés szintén még dél- keleti, de a liaszbeli rétegek itt már csaknem függélyesen állnak. Az előadottakból tisztán látható, miként jelentkezik Vasas helységé- nél a rétegeknek lassanként észak felé való kanyarodása és miként lesz ezzel kapcsolatosan a rétegek dülése, nyugatról kelet felé haladva, mind- inkább meredekebb, minthogy az alsó-liaszi rétegeknek a Vasas helység nyugati lejtőjében figyelhető 60—65"-nyi dülési szöge, a II. számú akná- nál már 75—80"-ra emelkedik, a Vasastető nyugati lejtőjének fent mon- dott útján pedig tovább fent csaknem 907-ot ér el; egyszersmind tudjuk továbbá azt is, hogy még tovább észak felé, az I-ső számú Thomen-akna táján, a széntartalmú lerakodás ismét lankásabban települ és25—55"-al dül. Onnan nem messze északkeletre, a hol a Vasastető nyugati lejtőjében a széntartalmú alsó-liaszt 759-nyi dülési szöggel, tovább fent pedig, sőt közel függélyes állásban figyeltük, de a Vasastető már keleti lejtőjében, tehát a Vagcsa völgyi oldalon, van RosENFELD BERNÁT úr 1-ső számú kisér- leti tárója. E kisérleti táró 222 irányában hajtatott, jelenleg mintegy 84 méter hosszú és kétségkívül széntartalmú alsó-liaszbeli rétegeket harántol. Köz- vetlen a táró torkolatánál liaszbeli homokkő a helytálló, s ezután tovább befelé szenes telep követkzeik 20—22 cm. vastagsággal, mely oldalt nyo- mást szenvedett. E szenes telep dfilése 222 107 felé irányított, még pedig 659-nyi dülési szöggel. Meglehetősen ugyanezen csapás- és dülésiránynyal és általában ugyancsak e szöveg sorra következik azutan a vájat végéig, homokos és agyagos közfekvetek által egymástól elválasztva, a többi 21, többé-kevésbbé tiszta széntelep, melyek a tárna oldalaiban közbetelepülések következtében különféleképen felosztvák, de összenyomottak is, a mi érthető, mert hisz itt a táróban, mely közel a felszínhez hajtatott, a széntelepek kibúválásával van dolgunk. Az egyes széntelepeknek a táróban mutatkozó vastagsága 10 cm. és 65 cm. közt váltakozik. 187 BÖCKH JÁNOS: Lesi ur 00 E széntartalmú rétegek már helyezkedésük folytán a Vasas helységé- nél figyelt széntartalmú rétegek közvetlen folytatásának tekintendők s ha- bár dülésük a vasasi rétegekével szemben ellenlejtesnek mondható, ezt azzal magyarázhatjuk. hogy hisz ez 1-ső számú kisérleti táróval még közel állunk a széntartalmú alsó-liasz kanyarodási pontjához, a hol, mint fentebb mon- datott, a Vasastető nyugati lejtőjében már közel függélyesen álló széntar- talmú alsó-liaszi rétegekkel találkoztunk, úgy, hogy az ellenlejteshez, a ré- tegeknek csak valamivel való felbillentése következtében már valóban cse- kély a lépes. Igy a telepeknek az 1-ső számú kisérleti táróban, tehát közel a kibuváshoz, mutatkozó ellenlejtes dülése, minden erőszakolás nélkül ma- gyarázható meg. Az előbbeniben Somogy és Vasas helységeknél megismerkedtünk a széntartalmú alsó-liasz közvetlen fedőjével is. E fedő, melyhez a Gryphaea obligua tartalmú rétegek szintén tartoznak, Vasason túl kelet felé a fel- színen paléontologiailag nincsen jelezve, de meg kell jegyeznem, miként a II-ik számú aknában Vasas helységénél, e gryphaea tartalmú rétegek a fekvő felé való harántvágatokkal kereszteztettek. Tovább északkeletre, a Vasastefő keleti lejtőjében lévő 1-ső számú ki- sérleti tárónál a gryphaea-kőzetet ez időszerint nem ismerem ; ez a táró által feltárt rétegek átbillentett települése folytán dél felé volna keresendő. Megtaláljuk azonban a vasasi közvetlen fedőrétegeket mindjárt az egykori Viktoria-akna bányatelep alatt, az ottani vízmosásban, közel a fő- árokhoz, még pedig a Gryphaed obligua tartalmú márgákat, a melyek azután e helytől mégjobban északra, az úgynevezett Basagödörben (melyet K. F. Prrexrs X£ is idéz) ismét konstatálhatók. A Basagödör Gryphaecea obligua tartalmú márgái alantabban 3!/2k, felebb az árokban azonban 52 felé dűlnek, tehát északkelettől kelet észak- keletig, 3579-nyi dülésszöggel. A Basagödör egy mellékárkában a márgák- ban Arietites obtusus-t találtam, a melyet már Somogyról idéztem és Aego- ceras plamicosla Sow. sp.-t, a melyekkel tehát itt isa B liaszban állunk. A vasasi széntartalmú alsó-liasz sajátságos kanyarulatát tehát ennek alsó-liaszbeli fedőrétegeinél is jelezve látjuk s a fedőrétegeket észak felé szintén ismét laposabb településsel találjuk. Joggal feltehető, miként egy fúrólyuk, vagy akna, mely a Viktoria koloniától keletre és valamivel ez utóbbi alatt, a gryphaea tartalmú fedő- rétegek közelében mélyíttetnék, e fedőképződéseken való áthatolása után, melyek a Vasas helysége mellettieknek felelnek meg, itt is a fekvőben a széntartalmú alsó-liasz rétegeit érendi el. Midőn ezek után a legközelebb keleti irányhan, Hosszú- Hetény felé kr K. F. PETERS. Über den Lias von Fünfkirchen. Sitzungsb. d. k. Akad. d. W. math. naturw. Cl. XLV. Bd. I. Abth. Jahrg. 1862. Pag. 268. önálló a éa A VASAS ÉS HOSSZÚ-HETÉNY KÖZTI LIASZ-TERÜLETRŐL. 959 és ezen még valamivel túl következő területet vesszük szemügyre, akkor a Vasastető fentnevezett 1-ső számú kutatótárótól valamivel északkeletre, a Hosszú-Hetényre vezető úton, az előttem mint I-ső számú akna jelölt mí- veletet látjuk. Ez akna jelenleg állítólag 16—17 mét. mély s vízzel telt. Gorczán kékesszürke márga mutatkozik fehér mészpáterekkel, mint az aknával ke- resztezett közet, s midőn innen valamivel tovább felfelé haladunk az úton, akkor az ott a napfényen már sárgásszürke márgákat látjuk képviselve, ugyancsak mészpáterekkel és lemezekkel. Ezek ott 11? 559, tehát dél-dél- kelet felé dűlnek, még pedig igen meredeken. Mindezek rétegek, melyek az alsó-liasz már magasabb részeihez tartoznak, mint a nyugatiabb területről tárgyaltak. Hosszú-Hetény helységében, mely a Szt.- Lászlóról lehúzódó völgy- ben van s mely mint Ormándvölgy tovább folytatódik, valamint tovább Pécsvárad felé, számos ponton látjuk a liasz márgáit kifejlődve. Ezek részben szürkék, vagy sárgásak, jólrétegzettek s gyakran vékony- lemezesek, de vannak kékesfekete, vagy sárgás márgák, sőt márgás meszek, még pedig meglehetős vastag rétegzésűek is. Ha most megjegyzem, miként a Hosszú-Hetényhez keletfelé közvet- lenül csatlakozó terület márgáiból Ogxynotyceras oxynotus (Juen. sp.-t s egy második, keletiebb pontról az Ophioceras raricostatus Ztet. sp.-t. birom s melyeket ott találtam, nem kételkedhető, hogy a Hosszú- Hetény mellett közvetlenül és nevezetesen keleti irányban Pécsvárad felé kifejlődött márgák még ugyan az alsó-liaszhoz, de a B emelet legfelső zónáihoz tar- toznak. Tekintsük az alsó-liaszi rétegek e legfelső osztályának dülési viszo- , nyait s azt látjuk, miként, eltekintve nehány lokalis eltéréstől, Hosszú- Hetémytől délre és keletre, a f liasz dülése általában délfelé irányított. [gy p. o. a Málllető északi oldalában, Hosszú-Hetény főútján, a B liasz márgá- kat, melyek az út két oldalán helytállók, 9!/2£k felé való düléssel találtam, még pedig 659-nyi szöggel. Itt szürke vagy sárgásak a bitúmenes márgák, melyek jólrétegzettek és vékonylevelűek. Hosszú-Hetémy helységében bent, a patak medrében, 12 5" felé irá- nyítva találtam a dülést. Valamivel jobban délre, keletről jövet, nagyobb árok torkol még Hosszú- Hetény helységén belül a fővölgybe, mely előttem (rödörföldnek mondatott. E (rödörföld elején a márgarétegeket 62, tehát keleti düléssel és 407-nyi szöggel találtam, de valamivel magasabban kelet-felé már ismét dél-délkeletinek figyeltem a dülést és még jobban keletre, közel azon pont- hoz, a hol a Pécsváradra vezető út a gerincz tetejét éri el, dél-délnyugat felé dűlnek a márgák. Azt hiszem, tisztán látható, hogy a tárgyalt vonalon a B-liasz márgák 260 BÖUCKH JÁNOS: délfelé irányított düléssel birnak, ezzel ellenkezőleg azonban azt tapasztal- juk, miként Hosszú-Hetémy északi végén, a Kálváriahegy taján, a B liasz felső osztálya rétegeinek dülése határozottan észak fele irányított. Igy p. o. a Kálváriahegy északi alján a meglehetős vastagrétegzésű, bitumenes már- gásmeszek 1!/eh felé dűlnek 509-nyi szöggel. Ezek itt pyritet tartalmaz- nak, melynek átváltoztatása után sajátságos barnavaskő konkrécziók kép- ződnek. A Kálváriahegy déli oldalán, a melyet a trachydolerites eruptivkőzet egy vonulata képez, mely azután Hosszú-Helény vidéke még több ponlján lép kisebb foltokban napfényre, az egykor ott létezett szőllőkertek területén a márgákat 232 és 241/2h düléssel, tehát mindenesetre északfelé irányítva és 50? szöggel találjuk. E tüneményekből látható, miként itt Hosszú- Heténynél kelet felé an- tiklinális rétegállás árulja el magát, melynek oldalszárnyai egyrészt dél, másrészt északfelé dűlnek. Ezzel összhangzásban Hosszú-Héténynél az alsó-liaszi rétegek nyergére úgy dél, mint nevezetesen észak felé, konkor- dáns sorozattal a közép-liasz és az utóbbi irányban sőt a /első-liasz és a júra még magasabb rétegeit is látjuk következni. b. a Tekitsük át az előbbeniben közlöttet röviden s azt tapasztaljuk, mi- ként RosENFELD Bernát úr hosszu-hetényi kutatási területén, még pedig Hosszú-Hetény helységétől nyugatra, a kutatási terület nyugati szélén, a vasasi szénterület felé, a Basagödörtől északon, a Viktortakolonia tájáig, a somogy-vasasi alsó-liaszbeli szénképlet ugyancsak alsó-liaszbeli közvetlen fedője jut napfényre és hogy tovább délre, az 1-ső számú kisérleti tárónál, a szomszédos Vasas sőt alsó-liaszbeli szénképződés fedőbb része a kisérleti- táró által közel a felülethez harántoltatott. Az etáró által harántolt telepek meredeksége következtében norma- lis viszonyok közt ugyan nem várható, hogy itt, a vasasi telepvonulat ka- nyarodási pontján, ez utóbbi fekvőbb részeiis e helyen a kutatási terület nyugati határán belül meg lesznek találhatók, de tovább észak felé, hol a Viktoriakolomia alatt a gryphaea-rétegek jelentkeznek és a Basagödörben menedékesebben telepítve mutatkoznak, lehetséges, minthogy Vasason az I. sz. akna táján is relativ laposabb település van, hogy fúrás vagy akna- szerű mélyítés által a széntartalmú liasz esetleg még mélyebb részei is el- éretnek. Állítható tehát, hogy a bosszú-hetényi kutatási terület e nyugati ré- szében a szénre való kutatás szempontjából teljes figyelmet érdemlő vidék- kel van dolgunk. Nem tagadható azonban továbbá, miként az antiklinális rétegalkotás következtében, a mely tovább keletre nyilvánul, s melynek tengelyrészé- A VASAS ÉS HOSSZÚ-HETÉNY KÖZTI LIASZ-TERÜLETRŐL. 961 ben az alsó-liasz már B osztályának rétegei jutnak napfényre, nevezetesen a Hosszú-Hetényhez nyugatfelé kifejlődő vidéken, egy további területtel van dolgunk, a mely a kutatást illetőleg ugyancsak teljes figyelmet ér- demel. Eruptiv kőzetek, úgy mint a szomszédos vasasi, a hosszú-hetényi terület északi részében sem hiányzanak. A hosszú-hetényi Kalváriahegyen és ennek környékén mutatkozó trachydoleritos eruptivkőzetre már az előbbeniben utaltam és valamivel tovább nyugatra a Köves hegygyel a phonolitos eruptivkőzet emelkedik ki. Annyi megnyugvással mondható, miként e kutatási terület mint ilyen, teljes figyelmet érdemel. Budapest, 1898. november 17. Böcxn JÁnos. 962 ERDŐS LAJOS: ÚJ PYRULA FAJ POMÁZ FIATALABB HARMADKORI ÜLEDÉKEIPŐL. ERpős [LaJos-tól.? (Az I. sz. táblával). A Pomáz és Szent-Endre közt levő Kőhegy nyugoti oldalában a hegy alján, az Orgovány patak felső folyásánál szép feltárás van, a mely igen gazdag kövületekben. Ezekből a kövületekből meglehetős mennyiséget gyüj- töttem össze, a mely azonban még feldolgozás alatt van. Nem is szándékozom a feltárás és az ott előforduló kövületek rész- letes ismertetésébe bocsátkozni, csupán egy érdekes új Pyrulát, illetőleg Melongenát akarok itt leirni. A feltárásban több, petrografiailag többé-kevésbbé ól megkülönböz- tethető réteg van, a melyeknek csapása északkeleti, az északdéli iránytól 20"9-nyi elhajlással, míg a dőlés iránya 25" DK-re. Különösen a négy alsó, egymásba olvadó réteg gazdag kövületekben. A kövületek általá- ban mind a négy rétegben ugyanazok, s ez ideig csak annyi különbséget állapítottam meg a rétegek között, hogy az egyikben az egyik, míg a másik- ban a másik kövület túlnyomó. Így például a legalsó kékes színű homokos agyagban apró, még eddig meg nem határozott kagylók társaságában a Fotamides margarita- ceus Bnroc. szép kifejlődésben és meglehetős nagy számban jelentkezik, valamint a Mytilus Haidingeri HöRx., a mely egyes helyeken hatalmas fészkekben fordul elő. A második, barna homokrétegben a Melanopsis Hantkeni Horum. gyakoribb, továbbá egy igen szép Neritina faj, a mely ettől felfelé tömegesen fordul elő, valamint a Natica CGrassatina DESH. és apró kagylók. Ennek a rétegnek a kövületei folytatódnak a következő szürke homokrétegben is, azzal a különbséggel, hogy itt már több a Polamides, ebben lép fel a Gyrena Brogniarti Basr. a Mytilus Haidingeri tömegesen, valamint a Panopaea Heberti Bosou. s kizárólag ebben jön elő az itt leirandó új Pyrula is. Az e fölött következő vöröses-sárga, kemény, limonites homok- réteg kövületekben a leggazdagabb. Ebben a legnagyobb mennyiségben vannak jelen a Potamidesek, a (iyrena Brogmiarti, a Panopca Heberti s az említett kövületeken kívül bizonyos Ostreák és pedig igen nagy meny- nyiségben. Fölötte vékony szénréteg, s a szénréteg fölött több vékony agyag-, homok- és kavicsréteg következik, meglehetős szabálytalanul, a x Előadta a M. Földtani Társulat 1900. junius hó 6.-án tartott szakülésén. ÚJ PYRULA FAJ POMÁZRÓL. 963 melyekben azonban kövület nincs, s csakis egy egészen magasan levő laza homokrétegben vannak kopott, rendkívül törékeny (/yrenák és egyéb kövületek. Ezt a Pyrulát már régebben találta ezen a területen PErERs tanár," s később dr. KocH ANTAL professzor,YY s mindketten a Messelia, Kis-Kar- talya és a Kőhegy közti mélyedményben futó Zsivanov patak vízmosásai- ban. Minthogy példányaik nem voltak épek, Pyrula cfr. Laimei Basr. néven említik. Dr. KocH AwraL a következő kövületek társaságában találta e Pyru- lát: Cyrena semistriata DEsn. Tellina Nysti Desn. Panopaea cfr. Heberti Bosev. Arca diluvii Lam. Mytilus Haidingeri HöRwx. Ostrea fimbriata Gnar. (erithium margaritaceum Dam. (rerithium plicatum BRowxG. Turri- tella Beyrichi Horm. Melanopsis Hantkeni Horm. Talált továbbá itt Pec- tunculus obovatus nyomokat és Osírea cserepeket. Én ezt tekintetbe véve, minthogy tudtam, hogy ezen a vidéken a Pectunculus obovatus gyakori, a fentebb leirt feltárásban a legnagyobb gonddal kerestem, de bár az egész szakadékot majdnem egy méter vastag- ságban levágtam, nyomaira sem találtam. A Pyrula társaságában gyüjtött gazdag anyagnak eddig csak egy részét határoztam meg, s a következőket találtam: Mytilus Haidingeri Höxgx. Gyrena Brogmarti Basr. (Gyyrena semistriata DEsn. Panopaea He- berti Bosgu. Lucina Heberti Desm. Arca diluvi LAm. (yerithtum papave- raceum Basr. Turritella communis Risso. Turritella Beyrichi HoFw. Turritella bicarinata Ercaw. Potamides margarttaceus BROCHT. var. cal- carata GRAT. és var. momilifera GnRar. Potamides submargaritaceus A. BRauw. Polamides plicatus BRuG. var. papillalus SANDB. és var. interme- dius SANDB. Oliva clavula Lam. Melanopsis Hantkeni Horm. Murea rudis Bors. Natica crassatina Des. Sigaretus clathratus Rzcn.. Galypiraea stria- tella, BANDB. Ebben a társaságban találtam a Pyrulának egy töredékén kívül két ép példányát, a melyek azonban kivétel közben szétestek, s csak az egyi- ket sikerült ismét összeállítanom. Az összeállított példányt összehasonlít- ván a dr. Kocn gyüjtötte példányokkal, s BasrtRor-nak Pyrula Lainet ábráival XP és a kir. m. tud. egyetem pal. intézetében levő s a franczia X Dr. KARL PETERS. Geologische Studien aus Ungarn. 1. Die Umgebung von Ofen. (Jahrb. d. k. k. geol. Reichsanstalt. 8. Jahrg. 1857. II. Heft. p. 321.) kx Dr. Kocn. A Dunai Trachytcsoport jobbparti részének földtani leirása. II. Pomáz vidéke. p. 82. (M. T. Akad. Math. és Természettud. osztályának kiadvá- nya. 1876.) f kik M. B. DE BAsrTERor: Description Geologigue Du Bassin TVertiaire Du Süd Ouest de la France. Coguilles Fossiles des environs de Bordeaux. Pl.. VII. fig. S. ( Memoires de la societe D Histoire Naturelle De Paris.) 264 ERDŐS LAJOS: aguitani emeletből St.-Avitból származó Pyrula Lainei példánynyal, arra áz eredményre jutottam, hogy a Pomáz vidékén gyüjtött példányok, bár közel állanak a Pyrula Laineci-hez, azzal nem azonosíthatók. Ugyanis ez a kőhegyi alak 7!/2 egyenletesen és annyira hirtelen növe- kedő kanyarulatból áll, hogy az utolsó kanyarulat magassága mintegy 8/4-e az egész ház magasságának. A kanyarulatok kihuzottak, s erősen lépcsőzetesek. Minden kanya- rulatot erős, tüskékkel diszített él két egyenlőtlen részre oszt; egy alsó nagyobb részre, a mely a tüskés éltől lefelé szűkülő, keskenyedő, s egy kisebbre, mely a felső varrat felé halad, s vízszintes helyzetű. Éppén e miatt lesznek a kanyarulatok erősen lépcsőzetesek. Ez a két rész diszíté- sére nézve 15 eltér egymástól. Az alsó részt csigavonalasan lefutó, s az alsó tüskesor felé erősödő hossz-irányú bordák diszítik, a melyeket helyenkint sokkal gyengébb haránt ránczok, s az elég jól látható vékony növekedési vonalak keresz- teznek, miáltal a felület némileg rácsozatos lesz. A. hossz-irányú bordák kétfélék. Vannak keskenyebbek, a melyek egy- szerűek, gyengébbek és vannak szélesebbek, a melyek két kis barázda által három kisebb bordára vannak osztva. E másodrendű bordák közül a középső a legerősebb. Az egyszerű gyengébb és az erősebb hármas bordák egymással váltakoznak. A kanyarulat kisebbik, vízszintes helyzetű részén négy erős, hullá- mosan lefutó ráncz van, a melyek közt a tüskés él mellett levő legszélső a legerősebb, s a többi három a varrat felé haladó sorrendben némileg gyön- gülő. Az utolsó ráncz és a varrat-vonal között mély és a négy ránczezal egyenlő szélességű csatorna van, a melynek a varrat melletti részén a növekedés-vonalak tünnek fel, és pedig oly erősen, hogy a csatorna széle a varrat-vonal mentén fogazottá lesz. Az alsó kanyarulatokat koronaszerűen diszítő tüskék felfelé fokoza- tosan gyengülnek, s a felső kanyarulatokon egyik varrat-vonaltól a másikig terjedő haránt bordákká lesznek. Az utolsó kanyarulat hosszának közepe táján a belső ajak szélétől hat tüskéből álló tüskesor indul ki, az alsó tüskesor, s halad az itt már inkább ferde irányt követő hossz-bordák irányában a külső ajak széléig. Ezek a tüskék egymástól jól elkülönültek s kiemelkedők. Az utolsó kanya- rulatnak a két tüskesor közötti felülete gyengén, de határozottan domború. A szájnyílás felfelé szélesedő, nagyban megnyult négyszöghöz hasonló, s alul rövid csatornában (csurgó) végződik. A belső ajak vékony, úgy hogy rajta a felület hossz-irányú bordái keresztül látszanak. Lefelé némileg vastagabb lesz, s itt határa is élesebb, a mi a felső részen némileg elmosódó. Az orsón szeliden kiemelkedő ránez fut végig, a mely a belső ajak alatt ellapul, minek következtében a szájűr ÚJ PYRULA FAJ POMÁZRÓL. 965 belső szegélye egyenes és függélyes lesz, s épen e miatt lesz a szájnyílás megnyult négyszög alakú. Ez az orsó-ráncz a belső ajak külső szélétől kezdve, körülbelül az alsó tüskesor és az alap (bázis) közti távolság közepe tájától kezdve ismét erősebben kilépve, fut a szájnyílás alsó végéig. Ennek daczára az orsó egye- nes és csak csekélyke hajlást mutat. A külső ajak éles, és a hossz-irányú bordáknak megfelelően fodrozott. A ház belseje porezellánszerű és a héj meglehetősen vastag. Ezzel szemben a Pyrula Laznei nem 7?/2, hanem 6—61!/2 kanyaru- latból áll, s a kanyarulatok növekedése még rohamosabb, minek következ- tében alakja szélesebbnek tűnik fel amazénál. Egy erős tüskesor itt ís két részre osztja a kanyarulatokat, s a felső részt itt is négy, csakhogy a varrat felé erősbödő ráncz diszíti. De mivel ez a rész nem vízszintes helyzetű, hanem kúpfelületre emlékeztet, s mivel a lefelé menő rész sem szűkül: a kanyarulat nem lesz lépcsőzetes, hanem kúpfelület, a melyet csak a felsőbb kanyarulatok tüskesorai szakí- tanak meg némileg. Ezzel függ össze az is, hogy a kanyarulat felső részén a négy ráncz és a varrat közt levő csatorna ennél hiányzik. A Pyrula Lainei kanyarulatai annyira körülfogják egymást, hogy a tüskesor alatti részük mintegy eltűnik, s csakis az utolsó kanyarulaton lát- ható. Ennek felülete hasonlóan van diszítve, mint az új alaké. Az utolsó kanyarulat hatalmas tüskéi a következő kanyarulatokon itt is folytonosan s fokozatosan gyengülnek, de a legfelső kanyarulatokon sem alakulnak át haránt bordákká, mint ezt a kőhegyi példányon látjuk. A felületet diszítő hossz-irányú bordák szerkezete ezen is olyan, — legalább nagyjából, — mint az új alakon. Az alsó tüskesor ezen is megvan, és eltekintve a tüskék egyenetlen erősségétől, hasonló amazéhoz. ; Az utolsó kanyarulatnak a két tüskesor közti felülete Basterot alak- ján egyenes, míg az új alakon domború. A Pyrula Lainei szájnyílása, bár nagyban hasonlít a kőhegyi alaké- hoz, mégis különbözik attól. Ez már nem oly határozottan négyszög alakú. A belső ajak ezen vastagabb, s rajta a felület hossz-irányú bordái nem látszanak keresztül, a mennyire ezt a BasrsRor ábrájából, s az inté- zet fogyatékos példányából meg lehet itélni. Míg az orsó-szegély a kőhegyi alakon egyenes, addig a Pyrula Lainein erősen ívelt, a mint ezt a BAsTEROT ábrája helyesen tünteti fel. A külső ajak ezen is éles, s rajta a hossz-irányú bordáknak megfelelő fodrozottság 15 megvan, mint a kőhegyi alakon, a mit azonban BASTEROT ábrája nem tüntet fel. 266 ERDŐS L.: ÚJ PYRULA FAJ POMÁZRÓL. A kőhegyi példányban leirt Pyrula (Melongena) faji önállósága mel- lett bizonyítanak a dr. Kocn A. által a Pomáz melletti Zsivanov patakban talált egy töredék és egy jobb megtartású fejletlen példány is, főképen pedig ez az utóbbi. A kifejlett — kőhegyi — példány legjellemzőbb vonásai ezen is meg- vannak. A kanyarulatok ezen is kihuzottak, lépcsőzetesek, bár a kanyaru- latok felső, a tüskesor és a varrat-vonal közti része nem olyan határozottan vízszintes helyzetű, mint a fejlett példányon, minélfogva ez jobban emlé- keztet a P. Lainet-re, mint a fejlett kőhegyi példány. A kanyarulatokat diszítő s azokat két részre osztó tüskék a felső kanya- rulatokon itt is haránt bordákká lesznek. Az utolsó kanyarulat tüskesor alatti részének felületi díszítése ezen is olyan, mint a kőhegyi példányon, bár a hármas bordák itt nem vehetők ki olyan jól. Az alsó tüskesor helyzete s a tüskék száma 185 ugyanaz, mint a kifej- lett példányon, s az utolsó kanyarulat két tüskesor közötti felülete ezen is jellemzően domború, ellentétben a Pyrula Lainei-vel. A szájnyílás alakja és a belső ajak szerkezete ezen is olyan, mint a kifejlett példányon, s az orsószegély itt is inkább egyenes. A mi a méreteket illeti : Kőhegyi p. Basterot ábrája. A gyűjt. p. — Fejletlen p. A ház egész magassága... .. — 140 mm. 70mm. 63 mm. 35 mm. A ház szélessége az utolsó 3 kanyarulat tüskéin mérve HEZ 53. ( 50 c 20 A tekercs magassága .. -.. 40 HEJZNAR T7éT st Tvt Az utolsó kanyarulat magas- TÍZ KEETNEZLÉNR SE ASE EVÉS atott CÉMÉGNLVÉRT 4 07 LES E a ze AAN KS Let 46 a DZAAC A tekercs magasságának az egész ma- gassághoz való aránya: — .. SET Soká ktlezti sjjó TESZ Or SÁSZSTÚA A teljes magasság és a szélességaránya 1:152;1:1 5 ; 3 aA kés lets ÜSgd Ba 15) Láthatjuk ebből, hogy a tekercs magasságának és a ház egész magas- ságának arányszáma a Pyrula Lainein 1:35 és 1:3-6 közt ingado- zik, mig a példányokon 1:3-03 és 1:3-5 közt; a teljes magasság és a szélesség arányszáma pedig a P. Lainein 1:130 és 1: 132 közt, míg az új alakon 1: 1749 és 1 : 1752 közt, a mi kifejezésre jut az új alak karcsúsá- gában 18. Ezeknek alapján s miután más hasonló alakot nem ismerek, ezt a Pyrulát új fajnak tartom, és semsei dr. ÖEMSEY ANDOR úr tiszteletére Pyrula (Melongena) Semseyianá-nak óhajtom nevezni. Végre kedves kötelességet teljesítek akkor, a midőn dr. KocH ANTAL egyetemi r. tanár és dr. LŐRENTHEI IMRE magántanár uraknak ezen a helyen s imegköszönöm, hogy szives támogatásaikkal segítettek munkám közben. j 49 4 "e Wa a ő sg ti ÉS la 8 9 a öné age j Aa űl veve éke 02 azé szel ő N d i teve só tg 9 dee ae! MET pa jé Aj e Aa, 5 es SSOSO VA Ó aaa 4 SEDESET esz e ge Hi p —- mm ezi 4 e" tmanvnavákálát [a lpssszztetraétsésntli et . d. J V 09 h.b. A ? els a sngoszzi átt iT f 54 eg Bubi § évem e 8. il b; 2 SK a § jé kazal Bet KISS V. M.: A ROZSNYÓI MEDENCZE. 967 A ROZSNYÓI MEDENCZE GEOLOGIAI VISZONYAIRÓL, TEKINTETTEL A HEGYSZERKEZETRE, Kiss V. MANnó-tól.£ A rozsnyói medenczére vonatkozó geologiai irodalom nagyon szegény. A bécsi geologusok közül Sruk D. (Jahrb. d. k. k. Geol. R. A. 1869. p. 383— 416.) közöl egyetmást, különösen a rudnai részekről, a Nyergesről és az öspalahegyekről; ezenkívül MaApERsPAcH L. (Földt. Közl. 1878. p. 271.) a Nyerges geologiai szerkezetéről ; SrüRzZENBAUMm J. a dernői kösseni rétegek- ről s a werfeni palákról ír; legujabban pedig SóBÁNyI GyutA (U. o. 1896, p. 193.) az abauj-torna vármegyei, Bodva melléki Kanyapta medenczét ismertető dolgozatában említ egyes dolgokat, a melyek vidékünket is érdek- lik. Ennek a néhány forrásnak a felhasználásán kívül egész dolgozatom, főleg annak tektonikai része, saját megfigyeléseimen alapszik. ). d A mikor PErTőFI SÁNDOR felsőmagyarországi vándorlásai közben a tornai hegység nagy fensikjának nyugati szélén, a Szoroskő tetőre elvető- dött, így jellemezte az előtte feltáruló vidéket : c Rozsnyó úgy fekszik, mint a koldus kalapjában a félkrajczár. A mit a geografus száraz szavakban hosszan leir, az a költő pár szavában világos képpé egyesül. Rozsnyó csakugyan mély medenczében fekszik. A környező hegyek részben a szepes-gömöri érczhegységhez, rész- ben pedig a torna-pelsőczi mészkő fensíkhoz tartoznak. A medencze vizét a Sajó viszi tovább. A keletnyugati irányban huzódó medencze déli, keleti és részben nyugati oldalán a torna-pelsőczi triasz-mészkő fennsík emelkedik, a mely- nek a medencze felé tekintő meredek peremén, annak messze fehérlő kopár sziklái éles ellentétben vannak a medencze éjszaki, őspalákból fel- épült hegyhatárának lankás lejtőivel, jellemző kúpos tetőivel. A torna-pelsőczi hegységnek két csoportja vesz részt a medencze szegélyezésében, egy pedig annak közepén áll. Az első csoport a legtekin- télyesebb, a mely részben a tornai Felső-hegyhez, részben a sziliczei fenn- síkhoz tartozik s a medenczét E és S oldaláról határolja. Dernőtől Hárskutig a tornai Felső-hegyhez tartozó mészkőhegység x A Földtani Társulat 1900. november 7.-i szakülésén bemutatta a titkár. 268 KISS V. MANÓ: W lejtője határolja a medenczét keletről. Hárskúttól a berzétei hámorig a sziliczei fensik nagyon meredek lejtője huzódik. (1. 3. ábra). A torna-pelsőczi hegység második csoportja a Sajó völgyén túl W felé Berzéte, Kőrös és Sebespatak községek között szegélyezi a medenczét nyugatról. Ez is folytatódik Sebespatakon túl Csetnek felé, de itt már nem a mi medenczénkben. A hegység harmadik csoportja, a melyik a medencze szegélyezésében részt vesz, a Nyerges-hegy. Ezt a geografusok eddig, miután közvetlenül a Bányaoldal őspaláira támaszkodik s a rozsnyói medenczébe mint ék nyúlik bele s mert a Gencs patak a pelsőczi Nagy-hegytől élesen elválasztja: a gömör-szepesi érezhegység részének vették. Látni fogjuk azonban, hogy ez a hegy genetikailag a torna-pelsőczi hegységgel összefügg s így annak része gyanánt kell tekintenünk. A medencze éjszaki peremén a gömör-szepesi érczhegység őspalái adják a határt. Ilyen határok között terül el a dombokkal tarkázott rozsnyói medencze, a melynek legnagyobb hosszúsága, eltekintve a pacsai és betléri öblöktől, 17 km. Sebespatak és Dernő közt; legnagyobb szélessége pedig 45 km. Rozsnyó és a pelsőczi Nagy-hegy NE szöglete között. A medenczében még két hegy emelkedik, úgymint a Kápolnatető (398 m.) a Hosszúréttől éjszakra és a kraszna-horkai várdomb (488 m.), a melyeket szerkezetüknél fogva a torna-pelsőczi hegységhez veszünk. Maga a medencze részint dombos, részint sík. A legmagasabb dombok Rozsnyó és Jólész között emelkednek. Hosszúrét, Jólész, Berzéte vidékén pedig legsikabb, a hol a medenecze legmélyebb pontja (261 m.)fekszik. A medencze főfolyója a Sajó. Másik két fő vízér a Csermosnya és a Gencs. Az utóbbi Sebespatak és Berzéte közt W—E, az előbbi Dernő és Berzéte között H— W irányban folyik s mindkettő Berzéténél torkollik a Sajóba. Területünk völgyei ált. N—S és E—W irányban húzódnak. A terület geologiai viszonyainak ecsetelésekor fő czélom lesz meg- világítani a medencze keletkezésének történetét. Ebből a czélból vegyük szemügyre először is kor szerint a medenczének s az ezt környező hegyek- nek kőzeteit s azoknak települését. 1. Archai csillám- és agyagpalák. A medencze éjszaki szegélyén a hegyek őskori palákból vannak felépítve. Az őspalák legalsó szintája a gneisz a Kraszna-Horka-Várallya és Uhorna közötti hegyeken található. Várallyáról Uhornára az út mindig ezen a kőzeten vezet s így az útmenti kőfejtőkben a települést jól meg lehet figyelni. Í Az anyag meglehetősen változatos, de mindig jellemzi a nagyszemű, fehér kvarcz, a mely rétegesen helyezkedik el s mintegy alapanyagba beágyazva látszik: azért már STUR porfirgneisznak nevezi. A szürke és kékeszöld változatok uralkodnak. A ROZSNYÓI MEDENCZRE. 969 Az ú. n. Pacsai tetőn, 1000 m. magasságban a gneisz rétegei közel egymáshoz NW és SE, majd N dőlést mutatnak s így itt erős gyűrődéseket kell feltennünk. A gyűrődés tengelye azonban mindig megtartja az általá- nos H—W irányt, a mint azt a Pirtyi hegyen jól lehet látni. Ennek az éjszaki lábán ugyanis a rétegek SE irányban, déli lábánál NW irányban dőlnek s így a hegy maga szinklinális redő. Az őspalák magasabb és talán legfelső szintájába tartoznak az éjszaki szegély többi részének kőzetei, kivéve talán a később tárgyalandó agyag-csillámpalákat. A legalsó szintben az Ivágyó-Bányaoldal, Kalvária és részben a Rákos-hegy szerieczíites kvarczitpalátt találjuk. Ezekben vannak azok a hatalmas sziderittelepek, a melyeket a rudnai, bányaoldali, nadabulai és betléri bányákban fejtenek. A rétegek általában NW vagy SE irányban dőlnek s a vaséreztelepek a rétegek csapásirányában, a réteglapok között helyezkednek el s egymás fölött több szintben fejtik őket. iudnától nyugatra a csapásirány megváltozik s a rétegek W felé kezdenek hajlani. A Bányaoldallal szemben a Sajó tulsó partján emelkedő Kalvária mindhárom csucsán a rétegek dőlése SE s mivel anyaga szintén szericzi- tes kvarczitpala, kétségtelen, hogy jelenleg a Sajó völgye által elválasztott két hegység egykor egy nagy antiklinális redőben összetartozott. A redő csapás iránya S5W—NO. Csucsom község határában, a bányákban ezeket a szericzites palákat fiatalabb palák fedik NW dőléssel. A medencze éjszaki szegélyén tehát az őspalahegység általában nagy 5W—NE irányú antiklinális redőbe van gyűrve. A valószínűleg rarchai korú őspalák mellett, az antiklinális redő déli szárnyára támaszkodva, konkordans településsel, sajátságos vörös, sárga, majd szürke színű agyagcsillámpalákat találunk. Négy helyen ismerjük ezt a sajátságos kőzetnemet, mindenütt az őspalákra támaszkodva. 1. Rudna mellett, a hol a Mnich, Holy-Vrh és a Viniskij-vrh nevű hegy- hátak ebből valók. 2. A Rákos hegytömeg déli előhegyein s így a Gombás feletti kúpon is. 3. A kraszna-horkai várdomb mögött éjszakra emelkedő 503 m. magas kúp egész tömegében ebből áll. £. Negyedik hely volna a Dernőtől NW-re levő hegyek végső ágain, de ezt csak a bécsi geologusok térképeiről ismerem. Ezeket az agyagcsillámpalákat a bécsi geologusok karbon korúak- nak jelzik s a Nyerges később említendő veres homokkövét is ide veszik. 2. A mezozói képződmények közül a triasz a medencze déli peremét építi fel. Azonkívül, a mint már említettem, a Nyerges, a Kápolna-tető és a krasznahorkai várdomb is a torna-pelsőczi, triaszkori hegységhez tartozik. Az egész hegytömegben általában két kőzetnem uralkodik: a veres és szürke, vékony lemezes, mészfekvetekkel váltakozó homokkő és a valás, vagy tömött mész. 970 KISS V. MANÓ : Nem ezélom a környék részletes sztratigrafiáját ismertetni s erre csak futólag térek át. a) Hegységünkre, mint általában a Közép-Kárpátok déli csoportjában levő triasz-hegytömegekre a fennsík forma a jeliemző. A fennsíkok alja, talpa, az alsó-triasz werfeni paláiból s az ezekkel kapcsolatos meszes homokkövekből, homokos meszekből, palás meszekből és meszes palákból van. Hegységünk ismertetett, N felé néző meredek lejtőjének alján tehát, mindenütt ezeket a kőzeteket fogjuk találni. Az alsó-triasz vidékünk legkomplikáltabb rétegösszlete. Miután az orografiai viszonyok jelenlegi kialakulásáig végbement proczesszusoknak legbiztosabb nyomait, a mint majd látni fogjuk, ezen a rétegösszleten belül lelhetjük föl, csak természetes, hogy az alsó-triasz volt leginkább tanulmányaim tárgya. Legelőször a Nyerges-hegyet kutattam át részletesen. Már MApERsPacH megemlíti a werfeni paláknak a vasúti állomással szemben, a Sajó jobb partján, a Nyergesnek . E TYigsé Tik meredek lejtőjén levő szép s tanúlságos feltárásait. A meredek oldal egész magasságában veres vagy helyenkint zöldes- szürke csillámdús, nem meszes homokkőből áll, a mely 8—10 em. vastag rétegeket alkot, a mely rétegek, hosszú téglaalakokra töredeznek. A töredezésnek ez a formája igen jellemzi ezeket a homlokköveket. MaApExspacn szerint ezek a rétegek itt S-re dőlnek. Én, számos helyen tett pontos méréseim középeredményeűl: D — 30" (1457 SW)-t kaptam. Sok helyen erősen gyűrve vannak s a gyűrődés tengelyének iránya mindig NH—SW, tehát az őspalák redőjével párhuzamos. ÖTÜRZENBAUM és a magam észleleteiből határozottan állíthatom, hogy ez a vörös homokkő az összes triaszképződmények legalsó szinttája, 8 így közvetlen az őspalákra támaszkodik. Ezt a vörös, csillámdús, téglányalakokra töredező, nem meszes homokkövet, rövidség okáért nyergesi homokkónek fogom nevezni. Ha ez említett meredek oldaltól lefelé a Sajó jobb partján, egészen a Berzéte fölött levő régi Schlosser-féle hámorig megyünk, az itt is meredek oldalon mindenütt szép feltárásokat fogunk látni. Közvetlen a nyergesi homokkövekre, hasonló helyzetben, szürke, kékes és fekete meszes homok- kövek, csillámdús majd vékonypalás meszek váltakozórétegei támaszkodnak. Jellemző egy sajátságos mészréteg, a mely mintha mészkonglomerát volna, szürke, csillámos-homokos alapanyagba zárt, szürkés-fekete törede- zett, hosszúkás mészdarabokból áll. A felületen levő sziklák mállás lapján jól látni ezen töredezett darabok szelvényezettségét, s biztosra vehető, hogy ez a konglomerát, encrinusok szártöredékeinek homokos anyagban való összehalmozódásából keletkezett. Ez a crinoidea-mészféle szinttáj nagyon jellemző az alsó triaszréteg- kélllllletha zzz dlllhia las A ROZSNYÓI MEDENCZE, Hd7Aái összletén belül, úgy hogy röviden csak nyergesi konglomerátnak fooggm nevezni. A konglomerát fedője igen erősen gyűrt, sárgás-barna színű, vékony palás, apróra töredező meszes, homokos pala, a mely az alsó-triasz rétegek közt sok helyen előfordúl s azért rudnaparti tipusú pala néven fogom említeni. A. Nyerges-hegy egészen alsó triasz-rétegekből áll s ez az oka, hogy a torna-pelsöczi hegycsoporthoz tartozónak mondottam. A pelsőczi Nagy-hegyből keleti irányban a cLukácsalmas és Szőlő- hegyen át domblánczolat nyúlik ki, a melynek alja szintén az alsó triasz csillámos meszeiből van. Ennek rétegei általában SW és W irányban dőlnek s a meredeken nyesett rétegfejek a Gencs, illetve a Sajó völgyébe állnak ki, habár ezt legtöbb helyen a tercziér, illetve diluviális takaró miatt látni nem lehet. A kőrösi öböl maga teljesen önálló hidrografiai egység, az Egressi-patak teljes vízterülete s már ez a sajátsága is érdekessé teszi. Még érdekesebb azonban, ha összehasonlítjuk medenczénk többi öbleivel. Később látni fogjuk, hogy úgy az egész medencze, mint annak minden öble tektonikus eredetű, ez pedig eróziós és pedig az alsó-triasz rétegeibe vájt amfiteátrumszerű katlan, a melynek szája SE irányban nyilik. Az öböl talpán Kőrösnél mindenütt kibukkannak a feneket alkotó alsó- triász rétegek, s így bizonyosra vehető, hogy a mai Lukácsalma, Szőllőhegy, Domb és a Nagy-hegy N lejtője által befogott terület egy egységes, alsó-triász rétegek alkotta tábla volt, a melybe a mai öböl belevágódott. A nyergesi veres homokkő, az eddig említett helyeken kívül, előfordul még Kőröstől W-ra a Nagy-hegy lábánál, a hol is rétegei S5W-nak dől- nek. Ezek fölött, de nem közvetlenül (a közvetlen, s további takarójukat a vegetáczió elfedi), kékes-zöld meszes palák feküsznek SE dőléssel, a mi a Nagy-hegyen egyedül álló jelenség. Ezen palák fölött azután már a felső-triász meszek kövötkéznéti További előfordulás Rekenye és Sebespatak között, hol is a rétegek, eltérő- leg az eddig tapasztaltakból NW irányban dőlnek. Ugyancsak nyergesi homokkőből áll a Kápolna-tető is. A torna-pelsőczi hegység második részében, a Sziliczei fensíkon is az alsó-triász nagyon változatos rétegei messze felnyúlnak, s a messze fehérlő kopár sziklák által jellegzett felső-triász mész a legfelső részeken van. De a meredek N oldal legnyugotibb szögletén, a berzétei kohó fölött, távolról is jól látható, hogy a kopár sziklák a felső részekről, ferde vonal mentén, egészen a völgy talpáig lenyúlnak, tehát itt az alsó-triász rétegei W irány- ban lehajlanak, s az egész meredek oldal felső-triász mészből van. A Sajó kanyónszerű völgyében, a Sziliczei fensik alján, nem is találjuk sehol a werfeni palákat ! Földtani Közlöny. XXX. köt. 1900. 19 12 u) 19 KISS V. MANÓ : b) A felsó-triászt azok a szürke színű, kövület nélküli meszek képvise- lik, a melyek a torna-pelsőczi hegység mindhárom említett csoportjának legfelső részén, az alsó-triász változatos kőzetei fölött terülnek el. A triászmeszek felső lapjai alkotják e remek fensikok tetejét. Való- ságos karszthegység ez, mert a dolináktól és karrmezőktól a búvó pata- kokig és barlangokig, minden karsztot jellemző alakúlat és képződmény fellelhető itt, hiszen hazánk világhírű cseppkőbarlangja, a Baradla is, a Sziliczei fensik felső-triász meszében rejlik. Dolinák különösen a pelsőczi Nagy-hegyen találhatók; karrmezők a Sziliczei fensik teteje Jólész és Hosszúrét fölött, továbbá a tornai Felső hegy Bővizű, tehát földalatti üregből fakadó patak az Evetes Almásnál, a mely alig hogy elhagyja bölcsőjét, már is malmot hajt, meg a Lófej forrás Sziliezénél. Hegységünk barlangjai pedig nem szorúlnak dicséretre. A messze fehérlő, meredek sziklák már távolról felismerhetővé teszik az alsó- és felső-triász határát. A felső-triász meszek a Sziliczei fensikon ált. SB-re dűlnek, s ha Jólész fölött a Szeles-szájú szikláról délre tekintünk, EF—W irányban huzódó lépcsőkön akad meg a szemünk: ezek a lépcsők a rétegfejek. A pelsőczi Nagy-hegyen ált. 5 és SW irányú a felső-triász mész dűlése. A felső-triász mésznek is van két elszakadt röge. Az első a kraszna- horkai várdomb (2. ábra). A ma is teljes épségben levő ősi Bebek erősség 488 m. magas kopár dombon épült. Ezzel a dombbal szemben N felé áll, a már említett, kétes karbonkorú palákból álló hegyecske, a mely 503 m. magas. A várdomb kopár, zegzúgos szikláival, meredek oldalával, annyira elüt a körülte levő erdős hegyektől, hogy már a laikus is távolról felismeri, hogy ez a hegy valami más anyagból épült fel, mint a többi. És csakugyan, ez a merész kúp felmaradt röge a nagy triászmész takarónak, s egyúttal bizonysága annak, hogy a ma az őspaláktól, közepes számítás szerint, 5—6 km. távolságban levő triászmeszek egykor egészen idáig elnyúltak. A N lejtő itt is, mint a Kápolna-tetőnél, meredek, a 5 lankásabb, tehát a rétegek ált. 5 dűlését kell itt is feltételezni, bár ez csak nagyon homályosan vehető ki a vár déli bástyája alatt. A várdomb SW lábánál, sajátságos barna, mállott felületű, belül zöldes-fekete, igen kemény kőzetet találtam, a mely dr. SCHAFARZIK F. úr szives petrografiai vizsgálata szerint epidotos kvarczitpalának jellemez- hető, ennek padjai SW felé dőlnek. A hol a mész ezzel a kőzettel érint- kezik, holokristályos lesz. Az érintkezés igen szoros, úgy hogy kézi példá- nyokon is észlelhető. Ezen kőzet vonulásának irányában, a mint majd látni fogjuk, repedést kell feltennünk. A felső-triász második röge a Magas-tető alatt levő Gombás nevű A ROZSNYÓI MEDENCZE, 973 erdőben található, az említett kétes karbon korú palákra telepedve, mint- egy 50—70 m. átmérőjű köralakú területen. A triász több helyen medenczénken belül nem található. 3. A mezozói üledékek közül még a réthi és a liasz van képviselve, mindkettő a Dernő fölött emelkedő Somhegyen. STÜRZENBAUM fedezte fel vidékünknek ezt az unikumát, s híres fauna- leletével Dernő a paleontologus előtt fontossá lett. c 1 Égress u patak 1. ábra. A rozsnyói medencze szelvénye Rozsnyó és Kőrös között. ziltezei fe nak J1-A.- Virdomb- 8 Maral ja ll a CG sült ezert GÖGG G2G BE : AGG OGZGIIGGGGE GÉ Ge DG ESET 27 117 08 34 4. 5. Kristályos Karbon ? Alsó Felső Beltavi palák. palák. triasz. triasz. üledékek. 2. ábra. A rozsnyói medencze szelvénye Kraszna-Horka-váron át. Mérték : a hosszúságokra 1: 75,000, a magasságokra: 1: 20,000. 4. A diluvialis és alluvialis idők képződményei fedik ismét meden- czénk belső téreit, s teszik le egyelőre a vidék mai formájának zárkövét. Medenczénk belseje hepe-hupás, dombos. A dombok anyaga durva kavics és agyag, néhol igen nagy kőtömbök is vegyülnek a kavics közé. 195 274 KISS V. MÁNÓ : Általában az egész hordaléktömegen tisztán látszik, hogy a víz nem mesz- sziről hurczolta, s csakugyan a durva kavics és törmelék bármely darabját vegyük is szemügyre, eredete helyét a Sajó mai viízkörén belül fellelhetjük ! Nagyon fontos körülmény azonban, hogy daczára annak, hogy mint láttuk, igen sok mész környezi ezt a tájat, a törmelékben mészkövet, általában a triászkőzetek darabjait csak elvétve s ott 18 csak a legfelső szintekben lehet találni. Kövületnek nyoma sincs. Jellemző és természetes is, hogy a környező hegyeknek csak déli lej- tőjét takarja ez a törmelék, mert hisz a meredek éjszaki lejtőkön le nem üllepedhetett, meg aztán nem is innét származott. Kora még nincs meg- határozva, bár Srun Jászó vidékén hasonló törmelékben talált kövületek alapján pontusi korúnak mondja s a belvederekavicscsal azonosítja. Az alluviumot könnyű felismerni az élénk-zöld gyeppázsitról, mert a folyók síkját, az alluviális talajt rétnek, a diluviális, dombos feltalajt szántó- földnek használja a nép. A fiatal harmadkori és Állást üledékek sok helyen fel vannak ugyan tárva, de valamelyes rendszerességet az üledékek egymásutánjában nehéz lesz felfedezni. Körülbelül annyit lehet mondani, he ő a mélyebb szintekben dur- - vább, feljebb finomabb szemű a hordalék, bár pl. a rudna-berzétei útról a Gencshez levezető mély vízmosásban tömör, vasdús agyag van legalúl, s ezen a durva kavicsos törmelék. Általában az egykori beltó vizei miként való működésének megismerésére, s ez üledékek teljes ismeretére, még hosszadalmas s részletes kutatásra lesz szükség. Rozsnyón több téglavetőben, s az ásott kutakban nyitott feltárások- ból azt tudjuk, hogy itt a legmagasabb szint sárga, tömött agyag (Terrassen- Lehm), s ez alatt kavics következik, sok helyen igen nagy kőtömbökkel, a vizet vagy ebből a kavicsból vagy a már alatta következő őspalákból nyerik. Suemss felfogása szerint a Közép-Kárpátok keletnyugati irányú vezér- vonalak szerint alakultak ki, s rétegeit délről jövő erő torlaszolta fel. Medenczénk őspalái is ennek a gyűrődésrendszernek egyik, és pedig ebben a meridiánban legdélibb redőjében feküsznek. A redő képződésének idejére határozott választ ennek a vidéknek a tektonikai viszonyai alapján nem adhatunk, de annyi bizonyos, hogy csak a liasz leülepedése után kezdőd- hetett meg a diszlokáczió mert a dernői liaszmeszek a triász kőzeteire kon- kordánsan települnek, a triász pedig, a mint láttuk, mindenütt az őspalák dűlését követi. Ha az ismertetett agyagcsillámpalákat karbonkoruaknak veszszük, úgy már a karbonidőben tenger borította ezt a vidéket. Az ősi kőzetek ekkor még talán vízszintes fekvőben nyugodtak. A. dobsinai devon kép- leteknek itt nyomuk sincs, bár nagyon valószinű, hogy ez a tenger itt dá zttk d A ROZSNYÓI MEDENCZE. 975 is hömpölygette hullámait s nem lehetetlen, hogy egyes nyomokat (talán a rekenyei konglomerát?) hagyott is hátra. Kövületek teljes hiánya miatt azonban biztos kormeghatározásról szó sem lehet. A diasz szisztémát talán a vörös homokkövek egy része képviseli. De annál hatalmasabb a triász transzgressziója. A nagy szepes-gömöri őspala hegytömeg mindkét oldalán, délen úgy, mint éjszakon, hatalmas triásztömegek terülnek el. Így az éjszaki oldalon a tiszolcz-murányi hegység, a dobsinai mészhegyek s az igló-krompachi triászmész-vonulat. Ennek a vonulatnak iránya Tiszoleztól kezdve Dobsi- náig 5W—NE, s innen W—E, ugyanígy a déli oldalon a rimaszombat- jolsvai mészhegység általános SW-—-NE irányt követ, a torna-pelsőczi ellenben W—E felé terjed. Nagyon valószínű tehát, hogy ez a két hegy- vonulat egy nagy triásztengerben ülepedett le s csakis az őspalahegyek későbbi gyűrődése szakította ketté az összefüggő rétegcsoportot. Igaz ugyan, hogy erre az őspalákon belül fennakadt foszlány alakjában semmi bizo- nyosság nincs, (ha csak nem a Hadzim mésztömzse Felső-Sajónál) de bajos feltenni, hogy olyan óriási üledéktömeg, mint vidékünk triászhegyei, elzárt medenczében s nem összefüggő tengerben ülepedett volna le. Az alsó triász tenger elborítván vidékünket, először is azokat a veres homokköveket rakta le, a melyek, mint láttuk, az összes triászképződmények legalsó részét teszik és talán még a permi szisztémát is képviselik. Az alsó- triászra konkordánsan települ a felső-triász mesze, tehát a folytonosság meglévén, bizonyos, hogy rétegzavarodás a két időszak alatt nem történt. Ugyancsak konkordánsan települnek a kösseni és a liaszkorú rétegek a . felső-triászra, bár az itt, nagyfokú diszlokáczio következtében, közvetlenül meg nem figyelhető. A jura- és krétaidők folyamán területünk már szárazföld lehetett, s a rétegek gyűrődése, felemelkedése már ekkor megkezdődhetett. Ez alatt a hosszú idő alatt kellett végbemenni annak a denudáló folyamatnak, a mely a felső-triászról a réthi- és liasztömegeket annyira eltávolította, hogy azoknak csak foszlánya maradt meg a dernői Somhegyen. Általános szabály, hogy a Kárpátokon belül, hosszanti (H—W) és haránt (N—5) repedések és ezek mentén vetődések zavarták meg a rétege- ket. Hosszanti, vagyis a redőkkel párhuzamos repedés például a Hernád és . Vág felső szakaszának völgye. Mindkét folyó további futásában s a Sajó egész hosszában harántrepedések mentén halad, tehát medenczénk terü- letén is, a hol a Kárpátok nagy hasadási rendszerei kicsinyben ismétlődnek. A. mellékelt térkép feltünteti azon vonalakat, a melyek mentén a repedések, s a legtöbb helyen határozottan észlelhető vetődések állottak be. Ennek a hatalmas töredezésnek köszönheti a medencze jelen alakját. A már.a krétaidőben vízszintes helyzetéből kiemelt, de még az őspalákra egész tömegében reá támaszkodó, s réthi- és juratakarójától már 276 KISS V. MANÓ : részben megfosztott triásztömeg szenvedi ezen idők hegyalkotó erőinek leg- erősebb nyilvánulatait. A triászrétegek dűlése akkor mindenütt S és SE lehetett, mint az őspaláké ma, meg a Sziliczei fensik triászmeszeié, a melyek, mint látni fogjuk, eredeti helyzetükben megmaradtak. A nagy törésvonalak közül először is a harántrepedés hasította ketté a most még egységes hegytömeget s igy jött létre a Sajó mai völgyének első kezdete. Ez a repedés hasította ketté az Ivágyó-Bányaoldal és Kalvária egységes antiklinális nyergét, a mely eddig hatalmasan kiemelkedő hegy kellett, hogy legyen, hogy a róla lerohanó vizek a triász felett elterülő réthi- és jurarétegeket denudálhassák. Most hasadt meg a mai, Berzéte és Pelsőez közt húzódó remek, maig is kanyónszerű völgy helyén a triásztömeg is, a mely természetesen a mai medencze helyét is betöltötte s egészen az őspalákig nyúlt. Mielőtt tovább mennénk, magyarázatot kell keresnünk arra a tüne- ményre, hogy, mint láttuk, az alsó-triász rétegösszlete sok helyen messze benyúlik a medenczébe és előhegyeket alkot, a felső triász pedig hátraszo- rul. Ez úgy érthető, hogy vagy az előzetes denudáczió mosta el ezeken a helyeken a felső-triászt, vagy pedig a rétegeknek felemelése közben a felső- triász ezen helyeken hátracsúszott. Különösen a sebespataki öbölre nézve kell, hogy ennek a tünemény- nek magyarázatát keressük, mert itt az alsó-triász legmesszebb nyúlik be az öbölbe, s ezen öböl helyét a nagy diszlokácziók beállta előtt, a melyről azonnal szó lesz, csupán alsó-triászrétegek foglalhatták el. A haránt (N—5) irányú repedést nemsokára követnie kellett a hosz- szanti törésnek is, mert máskülönben ezen N—§S hasadék mentén a Hajó völgye kiképződhetett volna, a mi azonban, mint látni fogjuk, jóval későb- ben következett be. A hosszanti repedés E felé az egész triásztömegen végig terjedt s mint SóBÁNYI kimutatta, a tornai medencze is ugyanezen vonal mentén fekvő hasadékból keletkezett. Ugyancsak ő a haránt és hosszanti repedések által keletkezett völgyekre tesz figyelmessé a Kanyapta medencze keretén belül. Így a 202. lapon a Vinkely völgyet mint hosszanti — hasadékot, a 203. lapon a szádellői és áji völgyeket mint harántrepedése- ket tünteti fel. A 218. lapon pedig az Almás völgyének tektonikai eredetét bizonyítja. A hosszanti törés két párhuzamos vonalban történhetett medenczén- ken belül. Az egyik a mai fensik széle irányában, a másik a mai őspala- hegyek lába mentén; a két hasadék között, a mai medenczének meg- felelő rész, a mélybe sülyedt. (2. ábra) Határozott bizonysága ennek a Kápolna-tető felmaradt alsó-triászröge, továbbá a kraszna-horkai vár- domb felső-triász mesze, de leginkább a gombási felső-triászrög, a mely világosan mutatja, hogy a mész egykor megfeküdte az őspalákat. Hogy A ROZSNYÓI MEDENCZE. HAT pedig a medeneze nem eroziós, annak eklatáns bizonyítéka, hogy mésztör- melék sehol sem található a medencze fiatal üledékei között. A dombok törmelékanyaga az őöspalák darabjaiból áll. A fensikok meredek pereme is ellentmond az erózió felvételének. A mai Sajó-völgy bal (EB) oldalán levő része a medenczének, tehát az összes alsó- és felső-triászi rétegeken, meg természetesen az őspalákon is . átható két párhuzamos repedés mentén, ezen tömegeknek a mélybe való lesülyedése által jött létre. Ugyanekkor, midőn ez történt, a sebespataki öböl helyét betöltő alsó-triász rétegkomplexuson is, hosszanti (R— W) repe- dés hatolt végig ; mielőtt azonban ez végbement, a Sajó mai völgyének jobb (W) oldalán levő triásztömegek még egy nagy változáson mentek át. A haránt (N—S) repedés keletkezésekor a mai sziliezei plató, s az akkor még vele összefüggő azon rész, a melynek elsülyedését éppen most írtuk le, megmaradt eredeti S és 50 dűlésében. Nem így a triásztömeg másik fele, vagyis a harántrepedés -W részén levő! Ez a repedés keletkezé- sekor W irányban is felhajlott ! Határozott bizonyítéka ennek (eltekintve attól, hogy ezen rész ma is felszinen levő darabjain tényleg a W felé való hajlás világosan kivehető) az, hogy mig, mint már említettük, a berzétei hámor mellett, egy W irányú ferde vonal mentén a werfeni palák a mélybe kerülnek, addig a szemben levő oldalon, a pelsőczi Nagy-hegyen, mint láttuk, az alsó-triász réteg- komplexus ismét magas tengerszín feletti nivóban van, s maga az egész hegy ma is magasabb, mint a Sziliczei fensík. A rétegek tehát a haránt- repedés W oldalán most SW dűlésbe kerültek, a mint legtöbb helyen ma, is igy vannak. Hz után a diszlokáczió után a hosszanti repedés a triásznak ezt a részét is meghasította. Két kérdés áll most még előttünk : a Nyerges keletkezésének megma- gyarázása, s a Sebespataktól a Szőlőhegyig terjedő szelvényen az összes alsó-triászrétegek NW dűlésének, de különösen annak a sajátságos körül- ménynek az értelmezése, hogy itt a veres homokkő látszólag a fedőben van. Mint említettem, a mai sebespataki öblöt kizárólag az alsó-triászréte- gek foglalták el. Midőn a nagy, haránt irányban (NS) való repedés megtör- tént, azután a medencze W felének rétegei W-re felhajlottak, a medencze E fele lesülyedt, tehát a rétegek fejei, a mai Sajóvölgy W oldalán, meredek fal- ként állottak ki, a már lesülyedt medenczefél felé. A hosszanti (W— 0) repedés, s a vele járó vetődés itt 15 bekövetkezett. A mai Gencs völgye mentén kellett körülbelül az első ilyen hasadék- nak beállani, a mikor is a mai öböl rudna—sebespataki része a mélybe sülyedt, mint erről a szőlőhegy—sebespataki feltárások függőleges szikla- falai tanúságot tesznek. A Nyerges hasonlóképen egy letört röge ennek a nagy alsó-triásztakarónak, de a mely nem sülyedt a mai szint alá, akkori réteg- 278 dűlését (SW) megtartotta, s így mint fennakadt rög, negativ tanúja a lesü- lyedésnek. A Nyerges köröskörül lesülyedt területekből áll ki, s így minden olda- lon meredek lejtők határolják, csak a hegy SW oldala lankás, mert hiszen ez a réteglapoknak felel meg. A Nyerges E lejtője a N—5S harántvetődés vonalába esik ; N meredek lejtője az 0—W hosszanti törésvonal folytatása; W meredek oldala pedig . a rudna-sebespataki mélyebbre sülyedt részszel alkotott vetődési síknak felel meg. A hegynek SW oldalán a Gencs medrében, mint azt már MADER- SPACH is megfigyelte, mindenütt kibukkannak a Nyerges kőzetei. A Gencs tulsó partján azonban az alsó-triász rétegei magasan felnyúl- nak, meredek törést mutatnak, világos jeléül, hogy ez a meredek (függőleges) lejtőjük a csuszamlás lapja. Ezek a sziklák itt a Gencs jobb partján, mint említettük, a Szőlőhegy és Domb közötti tercziér üledékek alapjául szol- gálnak, s elhuzódnak egészen a kőrösi hegy lábáig, s alkotják a rajtuk nyugvó tercziér üledékekkel a kőrösi öblöt. Mikor a Nyerges és a Rudna—Sebespatak közti rész letört, s részben egészen elsülyedt, a Kőrös—sebespataki rész a Nagy-hegy N lejtőjét képezte, mint ma, de előbb még két változás történt. T. 1. a mai Szőlőhegy és Lukácsalma tövének megfelelő vonal men- tén, a mai kőrösi öböl NW szélén, W—O irányú hasadék keletkezett. Ezen hasadék, mint vetődési sik mentén a Szőlőhegy és Lukácsalma vonal- tól W-re az alsó ;triász rétegeknek Sebespatakig terjedő része VW irány- ban felemelkedett, a mai kőrösi öböl helyét elfoglaló rétegcsoport, a mai Nagy-hegy N lába mentén húzódó vetődési sik mentén lejebb sülyedt s egy W irányban dűlő alsó triász rétegekből álló táblát képezett, mely meredek falakkal állott ki egyrészt az alakulandó Sajó-völgy, másrészt a Gencs leendő völgye felé. A Szőlőhegy—Sebespataki profil NW dűlését így igyekszem megma- gyarázni. Arra pedig, hogy a veres homokkövek miként kerültek látszólag a fedőbe, két tényből levont következtetés vet világot. Az egyik tény, hogy a veres homokkövek fedőjében Sebespataktól tovább W irányban haladva, megkapjuk a többi alsó triász rétegeket. A másik tény, hogy SruR-nak sikerült Sebespataktól keletre, Rekenyénél a veres homokköveket megkapni. Ezen két tényből következik, hogy a sebespataki felső malommal szemben levő völgy egy 5—N hasadék, illetve vetődés mentén támadt, a mely már ezen rétegek N—W irányban való felemelése után következett be. A vetődés folytán a vörös homokkő olyan helyre jutott, mintha az a völgy másik oldalát felépítő réteglapok fedőjében volna. Hogy pedig az alsó triász itteni rétegösszletének látszólag 2000 m.-nyi vastagságát megmagyarázhassuk, több ilyen vetődést kell feltételeznünk. A mint tehát a hidrografiai leirásban említettem, hogy t. i. a völ- SNYOI M EDENCZE., A ROZ "VIVgeg 09 tuepley BE sa e ES e Eg : HPItUO0As3103 499 ax EBA nee ee eszes [ EÉse "000/€gT :T IATA "9doyaog SZIUDDOTI TOÁUSZOI V eggy "e 009 68.88 fiz 5. si f9) Keyes] DNNSEONGÉ ( ) ; EZ 28 let S ERESÉSSS e 004 zös ESZAK ő : EN Sz ezt FTÉNLZSE IN ÉSE aa nek 7 te séső V "íg $9 1: 889. 7 SZE SE 4 2 5 Vu (as NY z TU. JA 1) V / 1/ ped 2 (fő l JAG ZD] ú/ s ! MAO 97 VIzsz ÚA Visnyuog 62 G / T 4eg NN 2) e] NN j (4 S; Kv SZÁE TEK B EESá zel 1 ni ta snak és stb 980 KISS V. MANÓ : gyekre a 5—N és E-— W általános irány jellemző, most már érthetővé válik. A Sajó, a Gencs és a Csermosnya völgyei nagy hasadékok mentén alakult tektonikai völgyek, a melyeket az erózió később kidolgozott. Az időt, mikor mindezek az átalakulások bevégződtek, biztosra meg- állapítani nem lehet, de legtöbb valószinűséggel a felső tercziérbe kell " helyeznünk, mert máskülönben medenczénk törmelékes anyagát régibb korúnak kellene venni, a mi pedig, mint látni fogjuk, nem valószinű, mert hiszen még a diluviumban is tó volt itt, már pedig, ha régibb időtől fogva hullámzott volna medenczénkben a beltó vize, a mai kanyón-szerű völgyet bizonyára még a diluvium előtt kivéste volna, hiszen tudjuk, hogy a völgy már ki volt jelezve az említett hasadék által. Beltavunk tehát fiatal tereziér időben keletkezett s nem állott hosszú ideig. A végbement nagy átalakulások után a vidék képe, röviden rekapi- tulálva, ez lehetett : Az őspalahegység mai alakjában, de még a később keletkezett eróziós völgyek nélkül emelkedett a medencze N oldalán. A medencze fenekén a lesülyedt őspala, alsó és felső triászrétegek láthatók, két erősen kiálló horszttal, az egyik a Kápolna-tető, a másik a várdomb, egy triászfoszlány pedig a mai gombási erdő helyén. Az egész kép tehát az 1. és 2. ábrán látható a tercziér nélkül. x A triászhegyek N lejtője nagyon meredek. A Nyerges, mint három oldalról meredek oldalú kő-tömb fekszik a medencze közepén s valóságos szurdok van a mai rudnai parti hágó helyén. A kőrösi öböl helyén egy többé-kevésbbé vízszintes, a Nagy-hegy pár- kányánál nem sokkal mélyebben fekvő tábla van, meredek oldalát mutatva a lesülyedt medenczerészlet, vagyis a leendő Sajó völgye $ a Gencs hasadék völgyének. A sebespataki öböl fenekén a lesülyedt alsó triászi lap, a ber- zétei kanyónszerű völgy helyén pedig erősen összeszorúlt hasadék van. Az általános dűlés 5 irányú lévén, a csapadékvizek ebben az irányban áramlanak. Az igy kialakult medenezét már most betölti az őspalahegyekről s a dernői és sebespataki öblökből leözönlő csapadékvíz, s édesvizű bel- tóvá gyűlik össze. A tóban természetesen a most erodálódó völgyek anyaga nagy meny- nyiségben gyűlik össze, de mivel a triászhegyek meredek lejtőjűek, továbbá mészköveiben a víz eltünik és a felszinen erózió nem támad, vagy aláren- delt jelentőségű, ezekről a csapadék alig .hoz hordalékot s így lehet az, hogy a tó hordaléka majdnem teljesen az őspalák mállott és leszakított darabjaiból áll. Annál nagyobb szerepe van a meredek lejtőkön a hullámcsapásnak. Ennek nyomait látjuk a felső triász meredek szikláin s az aljukban fekvő rengeteg törmelékben. A. preformált lejtők között a tó vize körülbelül a tér- képen jelzett vonalig terjedt tehát a mai 500-as görbe magasságáig; az A ROZSNYÓI MEDENCZE. 981 öblökben az izohipszák a későbbi erózió folytán hátráltak s így a beltó üledékeinek folytonossága is megszakadt, mint azt a betléri öbölben leg- szebben látni, a hol az 500-as görbe ma egészen Dobsina körül jár már, de a beltó idejében Betlér szélességi körén aligha húzódott feljebb. A medencze közepén álló Nyerges majdnem teljes mai magasságában viz alatt állott, mert SW oldalán a beltavi üledékek messze felhúzódnak. A pacsai völgybe is messze felnyúlnak a tercziér üledékek. A Nyerges preexisztált tömege előre megszabta a Sajó leendő medré- nek irányát s így a víz áramlása egyenesen a triászhegyek nagy N—5 hasa- déka, vagyis a mai kanyón-szerű völgy felé irányúlt. Viszont a triászhegyek meredek N lejtője előre megszabta a Csermos- nya irányát s így az áramlás a beltóban ezen két főirányban haladt, s a lefolyás a mai kanyón-szerű völgy helyén, a fensík tetején kellett, hogy legyen. Ezen lefolyás hátráló eróziója tágította ki azután lassan-lassan a ma is hasadékszerű völgyet, s a hátráló erózió miatt mindig alacsonyodó duzzasztó gát magasságával együtt csökkent a tó vízszinének magassága Is, míg végre teljesen lecsapolódott, s ma csak egyes mocsarak alakjában talál- juk nyomát, de a berzétei völgyben emelt, alig ?/4 km. hosszú magas fal ismét tóvá változtatná medenczénket. Mint említettem, a kőrösi öböl erózió eredménye. A medencze felé meredek falú táblába vésődött belé ez az öböl. A beltóban a mai Sajó folyá- sának megfelelő áramlás, a mai sziliczei és pelsőczi fensik N lejtőjéhez ütődvén, W felé hajlott el, s itt mehetett egészen a mai Lukácsalma és Szőlőhegy kiálló nyergéig s innen, ennek mentén visszafordúlt a Gencs völgyén az eredeti áramlásba. (2. ábra.) Itt tehát folytonos örvénylés volt, mely a nagy alsó triászi táblába végre belevágta a mai öblöt, s egyúttal nagy mennyiségű hordalékot is rakott oda, a mint mais a medenczének ez a része mutatja legszebben az üledékek sorozatát. A legerősebb áramlás ama síkság fölött volt, a mely a Nyerges, Jólész és Berzéte között terül el, így tehát itt az üledékek vastagsága a legkisebb, már csak azért is, mert a két főáram találkozó pontján, a mai Csipke-domb tájékán, a találkozás következtében mindkét áram hordalékát leejtette, s így ma is itt legvastagabb a hordaléktömeg, tehát már az ezen túl lefelé eső részeknek hordalék alig jutott. Érdekes a Csucsomi völgy kis mellék- medenczéje is, a mely, mint a térkép mutatja, a nagy beltó kis öble volt, de mikor a víz felszine lejebb szállott, ez az öböl mint önálló kis hegyi tó maradt tovább s a mai Drázus völgyet vájta ki lecsapódó vize. Üledékei megegyez- nek a nagy tó üledékeivel. A tó utolsó stádiuma mocsár lehetett, mint arról a Berzéte mellett, a Gencs völgyében előjövő lignit-telep tanúskodik. A lignitről már MADERSPACH is megemlékezik. Fekvője az alsó triászi meszes, homokos pala, a mely a Nyerges tömzséhez tartozik. A palán feketés-zöldes, igen ragadós, sok 282 KISS V. MANÓ: A ROZSNYÓI MEDENCZE. növényi részt tartalmazó agyag nyugszik. E fölött fekete, felületén szürke, hasadozó agyag van, ebbe van a lignit ágyazva. Fedője ó-alluviális kavics. Megemlítem még, hogy Rozsnyón a hordalékban hajdan aranyat bányásztak, s a város talaja keresztül-kasúl aknázott. Régen az Ökör-hegy alján aranyat mostak, s ma is egy völgy neve Arany-völgy. Ma már, sem eredeti helyén, sem a törmelékben többé aranyat nem találni. is ő Ez volna rövid vázlatban a rozsnyói medencze geologiai története, melyhez további részletes kutatások sok érdekes adatot s remélem sok bizo- nyítékot fognak szolgáltatni. rvsztkaál ztnllttámkasbi B. NOPCSA F.: JURA-KÉPZŐDMÉNYEK A ZSIL-VÖLGYBEN. 283 JURA-KÉPZŐDMÉNYEK A ZSIL-VÖLGYBEN. Ifj. báró Nopcsa FERENCcz-től.! A katonai specziális térképek xaParos és Vulkán-szorosi (4. 24. Col. XXVIII.) nevű lapjának délnyugati szélén ábrázolt területen folytatván felvételeimet, az idén Urikány községig jutottam. HOoFMANN térképén itt harmadkori lerakodásokat, kréta-mészköveket, agyagpalát, echloritpalát és gnejszt láthatunk. A mészkövek egyes vonulatok alakjában huzódnak a völgy mindkét oldalán a Sztenuletyétől Urikányig, sőt Hofmann térképe szerint még tovább keletre s úgy, mint 1899-ben a Sztenuletyéről említettem,? itt is észrevehetetlen átmenetet lehet konstatálni a felső júrából az alsó kré- tába. Ezek a mészkövek folytatásai a Cserna-völgy mészkővonulatainak.? A Zsil-völgy déli és éjszaki oldalán a legtöbb helyen fekete fillites agyagpalát találunk a mészkő alatt. Kövületek híján ennek a korát nem lehetett pontosan meghatározni, de miután egyenes folytatásai annak a palavonulatnak, a melyet dr. SCHAFARZIK a Lepusnyik völgyéből ismer- tetett, azokkal egykorúnak kell őket tekintenünk.t A Lepusnyik-völgy pa- láit dr. Schafarzik egyelőre doggerkorunak tekinté : ilyennek kell vennünk tehát a Zsil-völgy paláit is. A déli palavonulat éjszaki oldalán (a Diima Plesától délre) továbbá az éjszaki palavonulatban (a Dilma Parosánál) sárga kvarczhomokkő van, a mely azonos azzal, a mit 1899-ben a Drechsanról említettem. Ez a homokkő a völgy déli dogger? palavonulatban dina- mikus metamorfózist szenvedett. Erős nagyítással ugyanis jól látható, hogy ez a látszólag szericzites gnejsz nem kristályos szövetű, hanem egyes kvarcz-szemecskékből áll, a melyeket finom szemű kvarcz-kötőanyag tart össze. Ezt a dinamikus úton elváltozott kőzetet a paláktól nem lehet el- különíteni s így ezt is dogger ? korúnak kell tekintenünk. Az a gnejsz-vonulat, a melyet Hofmann térképén a Zsil-völgy nyugati részének közepén látunk, szintén csak dinamikusan elváltozott üledék, a mely alsó rétegeiben durva konglomerátokból, felső részében pedig : Előadta a M. Földt. Társ. 1900. decz. 5.-én tartott szakülésén. 2? Br. Nopcsa: Juramészkő a Sztenuletyéről. Földt. Közl. XXIX. k. 1899. ? L. dr. SCHAFARZIK F. felvételi jelentését a Földt. Int. 1898. évi jelentésének 109. oldalán. " INKEY BÉLA: Az Erdélyi havasok az Olt-szorostól a Vaskapuig. M. Tud. Akad. Math. és Term. tud. Értekezések 1889. XIX. kötet. 284 B. NOPCSA F.: JURA-KÉPZŐDMÉNYEK A ZSIL-VÖLGYBEN. finomabb törmelékből áll. Miután ebben sem sikerült szerves maradványo- kat találnom, egyelőre még ennek a korát sem lehet meghatározni. Urikánytól délre a fenn említett rétegek úgy következnek egymásra, a mint azt az 1. ábrán lehet látni. Ez a profil azt a benyomást kelti, hogy Decbsa 41. Scozotacu apa : CG €300 ma. A mt; A 2? 43001 97. k KOZ A s 1. ábra. 5 ez az utóbb említett, metamorf-üledék még a felső juramésznél is fiatalabb, ha csak azt nem akarjuk feltenni, hogy a rétegeket valami nagy harmad- kor előtti zavargás össze nem forgatta. Coznifof zt : azikány : Í ATTI ; sa 7 7oom s Z 2 4 ; A V MBOa 9. ábra. 1. Kristályos palák II. csoportja; 2. verrukano ; 3. dogger (?), (homokkő és agyag- pala); 4. tithon-mész; 5. neokom; 6. metamorf homokkövek, (Hofmann gneiszvo- nulata) ; 7. harmadkori képződmények (zsilvölgyi rétegek); 8. diluvium. Azt az átmetszetet, a melyet dr. SCHAFARZIK a Sztenuletye nyugati ré- széről adott, azt a c5coc diu Scorotav nevű völgyben is feltalálhatjuk. Lénye- gében egy szinklinális és egy antiklinális redőből áll (2. ábra). Láthatjuk tehát, hogy a Cserna völgyéből nemcsak a felső jurakorú mészkövek huzódnak fel a Zsil-völgy nyugati részébe, a mint azt már Ixxey is említette, hanem valószinűleg a dogger is felnyúlik. TÁRSULATI ÜGYEK. 985 TÁRSULATI ÜGYEK. Szakülések. 1900 november hó 7.-én, Elnök : BöckH János. 1. Dr. Dóczy Lasos bemutatja azokat a bakonyi triasz-kövületeket, a melyeket ő és Laczkó DEzső gyüjtöttek s a melyek eddig feldolgozva, leirásuk a xBalaton . Tudományos Tanulmányozásának Eredményei, cz. kiadványsorozatban már kinyomatott. — Dr. DIRNER KáRony a cephalopodákat tanulmányozta és különö- sen a kagylómészből és tridentinus-mészből (wengeni vörös mész) sorol fel sok ujat. — Kirrr EpE a veszprémi márga gasteropodáinak fajokban és egyénekben való nagy gazdagságát konstatálta és a bakonyi wengeni veres mészre (tridentinus mész) valamint a fődolomitra nézve aitt először sorol fel számos adatot. — Dr. BItTTNER Sáxpok a brachiopodák közt ismert fel sok ujat. Ezen tanulmányok következtében nemcsak a Déli-Bakony fossilis cephalopoda, gasteropoda és bra- chiopoda faunája gyarapodik jelentékenyen, hanem ezeknek az állatcsoportoknak fosszilis alakjai is több új fajjal, sőt egy új brachiopoda nemmel-is szaporodtak. Ezek a paleontologiai tanulmányok Böcgn Jáwos sztratigrafiai osztályozását a Déli-Bakonyra nézve, annak lényegét tekintve, megerősítik. Böcxkn Jáwsos elnök köszönetet mond dr. Lóczy Lasosnak, hogy ezt a nagy tanulmányt itt bemutatta s egyszersmind örömét fejezi ki, hogy az osztá- lyozás tekintetében ma is úgy áll a dolog, a mint ő azt annak idején gyér fossziliák alapján megállapította. 2. CHorwoxkr JEső bemutatja Kiss V. Mawó értekezését c A rozsnyói medencze geológiai viszonyairól. (L. jelen füzet 267. lap.) 1900 deczember hó 5.-én. Elnök : dr. KocH ANTAL. 1. Dr. Papp KáRony Bakonyi triasz korallok czimű előadásában bemutatja azt a szép korall-faunát, a melyet évek hosszú során át legnagyobbrészt Laczkó Dezső veszprémi főgymnasiumi tanár gyűjtött. Az előadó elmondja, hogy ezt a korall-faunát már egyszer bemutatta dr. Lóczy Lasos, a Balaton-Bizottság elnöke, a földtani társulat 1898 januárius havi szakülésén; azonban ekkor a korallok csak részben voltak még meghatá- rozva. Később SóBÁNYI Gyura, majd dr. LŐRENTHEY ÍMRE is foglalkoztak München- 986 TÁRSULATI ÜGYEK. ben a szóban forgó korallok meghatározásával, azonban a végleges simítást az előadó adta meg a koralloknak Breslauban, dr. FREcH FRrIGyEs tanár intézetében, a hol az előadó az 1900. év nagy részét töltötte. A triasz és a jura koralljainak biologiai és rendszertani vázolása után, az előadó kifejti, hogy a Bakony szóban forgó korall-faunája a régibb és az újabb formák sajátságos keveredését mutatja. A paleozoikumban uralkodó koralloktól, a Monotrypáktól kezdve, megtaláljuk ebben a gyüjtésben a négy fősugaras Pinacophyllum, Cyathocoenia formákat, valamint a hatsugaras korallokhoz közeledő Stylophyllumokat. Túlnyomólag azonban a hatos elrendeződésű koral- lok uralkodnak, ezek közül főként a Thecosmilia badiotica Vozz, Margarosmilia Zietemi KiiPpsrTEIs, Montlivaultia radiciformis Műüwxsr, Montlivaultia montis Jerusalem n.sp., Montlivaultia Lóczyana n. sp.; Margarophyllia capitata MüxsrER, Isastraea Gümbeli Lauzx, Thamnastraea Frechi Vozz, var. Bakonica var. nova ; Dimorphastee Laczkóiana n. sp., CGraspedophyllia alpina LORETz, Cras- pedophyllia cristata Vorz, Omphalophyllia Laubei Vorz, Omphalophyllia recondita LavBE, Myriophyllia badiotica LoRErz, Myriophyllia dichotoma KiresrErws, Myrio- phyllia Mojsváry Vozuz. A korallok ismertetése után az előadó összehasonlítja az egyes lelő-helyek faunáját az alpesi ismert faunákkal s arra az eredményre jut, hogy a veszprémi Cserhát (Giricses-domb) és a Jeruzsálemhegy 1—1 alakja, a Margarophyllia capitata MüwxsreR, az alpesi kagylómész Ceratites trinodosus nivójában is előfordul; 1 közös faj van a Marmolata mészkő-, 5 a wengeni rétegek-, 3 az Esino-mészkő fajaival. A legtöbb faj azonban, különösen a Jeruzsá- lem-hegy szép koralljai Cassiáni jellegre utalnak. A veszprémi Jeruzsálem- és Simoga-hegy márgáiból mintegy 30 faj korall került ki, s ezek közül 32 azonos a déltiroli St. Cassian három zonájának fajaival. A raibli rétegekkel 6, a Hambach rétegekkel 5 faj korall azonos a veszprém-jutasi vasut IV. profiljából, és a Sintér- domb dolomitjából kikerült formák közül. A hallstatti rétegekből 3, a fődolo- mitból 2, a Rhátiumból 4. azonos fajra talált az előadó a veszprémvidéki külön- böző feltárásokból. Ritkaságuknál fogva érdekesek azok a tabulata korallok, a melyeknek egyikét a Bakony első buvárlójának, Böcgkn Jáwosnak tiszteletére Monotrypa Böckhiama n. sp. néven nevezett el az előadó. A triaszból eddigelé csak egyetlen tabulata ismeretes, a Monotrypa Recubariensis SCHAUROTH (régebben Chaetetes néven), s így a bakonyi gyüjtés ebben a tekintetben igen becses fajokat tárt fel. Végül egy összenőtt korall- és bryozoa-koloniát mutatott be az előadó. Egy Toechastrea Oppeli LAuBE gumós törzsében, a kelyhek között a Stomatopora dubia n. sp. nevű bryozoa csöves sejtjei láthatók, s az egészet a Ceriopora pan- nonica n. sp. kérgezi körül finom csőhálózatával. Az új fajok leirása és a koralloknak lelőhelyek szerint való részletes fel- sorolása különben dr. Lóczy LasJos nagy művében, a aBalaton Tudományos Tanulmányozásának Eredményeiv-bens jelent meg, az I. kötet 1. részének pale- ontologiai függelékei között. TÁRSULATI ÜGYEK. 987 2. Ifj. báró Nopcsa FERENcz tartotta meg ezután előadását cJuraképződmé- nyek a Zsilvölgybenv czimen. ([.. jelen füzet 283. lap). Választmányi ülések. 1900 november hó 7.-én. Elnök : BöckH JÁnos. Új tagokul választattak: dr. TórH IumRE selmeczbánya-kerületi főorvos, ajánlotta dr. BöckH Hucó ; dr. Tuzson János m. kir. erdész, a selmeczi kisérleti állomás adjunktusa, ajánlotta dr. BöckH Hucó ; VARGHA Awxpok, a Földrajzi Inté- zet gyakornoka, ajánlotta ÜHOLNOKY JEwxő ; "GÁSPÁRDY ALADÁR polg. isk. tanár Orsován, ajánlotta dr. KocH ANTAL. A nyár folyamán a tagok sorából elhunyt Szrávx Józser koronaör és BERTALAN ALzaJos kegyes tanitó-rendi áldozópap Mernyén. A tagok sorából kilé- pett ALmásvY Anxpok m. kir. erdőtanácsos Soóváron. Böcxgn János elnök jelentést tesz a választmánynak a k. k. Geologische Reichsanstalt jubileumáról és a selmeczbányai új akadémiai épület megnyitásá- ról, a mely ünnepélyeken a társulatot is képviselte s a társulat üdvözletét mind- két helyen tolmácsolta. Köszönettel tudomásul van. A választmány az xUrániav cz. folyóirattal a cserét elfogadja. A Fővárosi Statisztikai Hivatal abbeli kérésének, hogy a Közlöny hiányzó köteteit a hivatal- nak megküldjük, a választmány csakis csere fejében tehet eleget. 1900 deczember hó 5.-én. Elnök : dr. KocH ANTAL. Új tagokul választattak : ILLÉS ViLmos bányamérnök, Budapesten, ajánlotta HAaravárs Gyura és AwraLn MixkLós állami szőllőkezelő Alvinczen, ajánlotta dr. Párnry Món. Í Titkár jelenti, hogy a székesfehérvári VöRösmaRrv-ünnepélyre üdvözlő táv- iratot küldött s hasonlóképen üdvözölte RICHTHOFEN WERDINAND Jdárót, társula- tunk tiszteleti tagját, 25 éves tanári jubileuma alkalmából. A választmány a Szolnok-Dobokamegyei irodalmi történelmi és ethno- grafiai társulat számára a Közlöny megküldését engedélyezi, tekintettel az egylet által teljesített kulturamisszióra, de annak az óhajtásának ad kifejezést, hogy ha az egylet valamit publikál, azt társulatunknak küldje meg. IszEgvY BÉLA a következő indokolt indítványt terjeszti a választmány elé : 1. A M. Földtani Társulat elhatározza, hogy a nemzetközi geologiai kon- gresszus 1902-ben Bécsben tartandó IX. ülésének alkalmával az odajövő külföldi geologusokat meg fogja hivni Magyarország fővárosának és geologiailag érdeke- Földtani Közlöny. XXX. köt. 1900. 90 988 TÁRSULATI ÜGYEK. sebb vidékeinek meglátogatására, elvállalván ezen kirándulások. szervezését és vezetését. 9. E czélból a közgyülés azonnal megválaszt egy előkészítő bizottságot, melynek feladata lesz: a) a meghivót szerkeszteni; b) javaslatot készíteni a meglátogatandó vidékekre és a kirándulások utirányaira nézve; c) megközelítő költségvetést készítve, javaslatot tenni a kormánytól kérendő segély magassága iránt. 3. Az előkészítő bizottság kéretik, hogy a fenti három kérdést megoldva, javaslataikat a társulat válaszmánya elé terjeszsze, mely azoknak tárgyalása után még ez idén május vagy junius hóban rendkivüli közgyűlést hivjon össze a rész- letes javaslat felett való döntés és az abból következő lépések megindítása végett. 4. A nemzetközi kongresszusnak Bécsben székelő bizottságával az érint- kezés csak akkor keresendő, ha az ügy főmozzanatai a fenntirt módon társula- tunk kebelében megállapítva és a rendkivüli közgyülés által elfogadva lesznek. Ennélfogva a meghivó átküldése, a kirándulások tervének bemutatása és a nemzetközi bizottság tervébe időbeli beillesztése és minden egyéb tárgyalás arra az időre maradjanak. Dr. ScHMIDT SÁNDOR INKEY indítványával szemben határozottan tiltakozik az ellen, hogy a Wienben rendezendő geologiai kongresszus hazánk területére kirándulást rendezzen, mert egy kongresszus sem szokott idegen állam területére kirándulást rendezni. Ha mi ezt a kirándulást elősegítenők, ezzel olyan látszatot kelthetnénk, mintha hazánk csak függeléke volna Ausztriának. Hosszabb vita után a választmány dr. Lóczy LasJos közbevető indítványát fogadja el, a mely a következőleg hangzik: Határozott formában jelentse ki a Földtani Társulat, hogy tiltakozik az ellen, hogy a kongresszus programmjába Magyarországra teendő kirándulás fel legyen véve, annál is inkább, mert a kon- gresszus tagjait magán uton úgyis meg fogjuk hivni hazánk területére. Ennek a magánúton rendezendő kirándulásnak az előkészítésére a választmány bizott- ságot küld ki, a melynek tagjai Böcgnm János, INeeyY BéÉra, dr. Lóczy LaJos és CHOLNOKY JENŐ. sit E 1 EVEN ZUM FÖLDTANI KÖZLÖNY — 1900. OKTOBER-DEZEMBER. 10-12. HEFT. XXX. BAND. KURZE MITTHEILUNG ÜBER DAS ZWISCHEN VASAS UND HOSSZÚ-HETÉNY, IM COMITATE BARANYA BEFINDLICHE LIASSISUHE SCHURFTERRAIN DES HERRN BERNHARD ROSENFELD IN WIEN. In Folge des von Herrn BERNHARD ROSENFELD an mich gerichteten Ansuchens, sein Schurfterrain auf liassische Kohle zwischen Vasas und Hosszú-Hetény, im Komitate Baranya, zu besichtigen und mein Gutach- ten über dasselbe abzugeben, begab ich mich am 31. Oktober 1898 nach Hosszú-Hetény um mich dortselbst, namentlich über die neueren Autf- sehlüsse unterricehten und so über das gewonnene Gesammtbild ein Urtheil fállen zu können. Der Zug unterliassischer Gesteine, dem auch die Steinkohlen-Flötze von Pécs angehören, streicht aus der Gegend der Kigenthum der Donau- Dampfschifffahrts-Gesellschaft bildenden Kolonie, Pécs bányatelep bei Pécs, abgesehen von dem dortselbst mehrfach verworfenen, südöstlich- streichenden Flügel," anfangs, bis gegen das Kohlenwerk Szabolcs, von Südwest gegen Nordost, bei entsprechendem, gegen Südost gerichteten Verfláchen. Vom Kohlenwerke Szabolcs an bis Ort Vasas stellt sich das Strei- chen der Schichten des kohlenführenden unteren Lias als ein mehr gegen Osten geriehtetes d. i. von West-Südwest nach Ost-Nordost, wobei das Hin- fallen dem entsprechend im Allgemeinen mehr süd-südöstlieh gerichtet ist. Das unmittelbare Liegende des kohlenführenden unteren Lias bildet auf der Strecke Kolonie bis Vasas der sogenannte flötzleere Sandstein, der bereits, wenigstens der Hauptsache nach, rhütischen Alters ist. Waáhrend nun von der Pécser Kolonie (Pécs bányatelep) an bis östlieh etwas über Szabolcs hinaus, an das Ausgehende der dort zu Tage tretenden kohlenführenden unterliassischen Schichten direkte das jüngere Tertiár herantritt; und zwar vorwaltend Ablagerungen der Mediterran- und Pontischen Stufe, sehen wir bei Dorf Somogy, unmittelbar oberhalb des Heinrich-Stollens und von hier bis Ort Vasas, dem Zuge der kohlen- führenden unteren Liasschichten konkordant aufgelagert und daher gleich- falls nach Ost-Nordost streichend, und süd-südöstlieh einfallend, Ablage- 20x 290 JOHANN BÖCKH : rungen, welche aus bituminösen, rostgelb bis röthlichbraunen Mergelkal- ken mit weissen Kalkspathadern, gegen das Hangende mehr Mergeln — bestehen und zuweilen von Petrefaktenresten strotzen, doch sind es meist nur Bruchstücke. Es stellt sich hier in dieser letzteren Zone auch ein weisser bis bráunlicher, kalkháltiger Ouarzsandstein ein. Namentliech in diesem Sandstein-Niveau fand sich neben andern unterliassiscehen Formen Spiriferina Walcottii Sow. sp. háutiger. Mit dem hier zuletzt besprochenen Niveau, das zwar gleichfalls noch unterliassisch ist, haben wir den flötzführenden unteren Lias bereits über- sehritten, stehen in dessen unmittelbaren Hangenden. Ftwa 8—9 m. gegen das Liegende vorgegangen, können wir übrigens bei Ort Vasas im kohlen- führenden unteren Lias bereits wieder die ersten Kohlenschnüre sehen. Wenn wir nun bei Vasas statt gegen das Liegende der Schichten mit Spiriferina Waleottii gegen das Hangende derselben vorschreiten, so sehen wir immer mehr thonige Lagen sich entwickeln, ja selbst kalkige Mergel auftreten und fallen auch diese Schichten süd-südöstlieh ein (101/25), unter einem Winkel von 659. Man findet hier neben anderen Petrefaktenbruchstücken namentlich Gryphaea obligua Gorpr. Es sind auch dies Schichten, die ebenso noch dem unteren Lias angehören, wie die vorhin erwáhnten Sandsteine in ihrem Liegenden. Bei Dorf Somogy endlich fand ich in den dortigen mer- gelig-thonigen Schichten den Artetites obtusus Sow. sp. als Zeichen, dass. wir hier bereits thatsáchlieh in der höheren Abtheilung des untern Lias, in der 9 Etage schwaábischer Kintheilung stehen. Wir sehen somit bei Somogy und Ort Vasas sowohl den kohlenfüh- renden untereren Lias, als auch noch höhere unterliassische Schichten zu Tage treten, die im Hangenden des ersteren konkordant gelagert sind und theilweise bereits dem 6 Lias angehören. Im Liegenden der höheren unterliassischen Schichten mit Gryphaea obligua; Spiriferina Walcottii etc. erscheint, wie oben erwáhnt, bei 50- mogy und Ort Vasas direkte der kohlenführende untere Lias, u. 2w. ausser unbedeutenden Kohlenschnüren zunüechst mit den vier Hangendíflötzen von Vasas, denen dann weiter gegen das Liegende zu die übrigen Flötze vorangehen; so z. B. bei dem sogenannten II. Versuehsstollen Flötz 22, mit seinem charakteristisehen Hangendgestein. Es darf als bekannt voraüsgesetzt werden, dass der kohlenführende- Zug unterliassiseher Gesteine, der von Somogy bis Ort Vasas ein von West-Südwest nach Ost-Nordost bis Ost gerichtetes Streichen aufweist, im der Gegend des letzteren Ortes eine Abschwenkung erleidet, da seine Schichten von Ort Vasas nun gegen Norden abbiegen, indem ja das Koh- lenwerk Vasas, wo die Flötze des unteren Lias bei Schacht I — jetzt Thomen-Schacht, gleichfalls abgebaut werden, von Ort Vasas etwas mehr ÜBER DAS LIASSISCHE SCHURFTERRAIN VON VASAS. 991 denn 11/2 Kilometer gegen Norden liegt, und es streichen die Flötze im Terrain des Thomen-Schachtes im Mittel 112 mit einem Einfallen gegen Ost-Nordost, unter 25—55". Weiter gegen Süden, am östliehen Rande von Vasas, befindet sich Schacht II, woselbst die Flötze aber noch gegen 62 streichen, also so ziemlich den weiter oben behandelten Schichten zwi- sehen Somogy und Ort Vasas entsprechend ; das Verfláchen ist dem kon- form hier gleichfalls gegen Süden gerichtet, aber steil, mit etwa 75—-807. Nicht weit nördlich von Schacht II sah ich seinerzeit das charakte- ristische Hangendgestein von Flötz 22 am Fahrwege zum Kohlenwerke Vasas (Schacht D zu Tage treten, woselbst es gegen 11b, daher gleichfalls süd-südöstlieh einfiel. Indem wir nun von hier in das gegenüber befindliche westliche Gehánge des zwischen Vasas und Hosszú-Hetény sich süd-südöstlieh erstreckenden Vasastető hinübergehen, und den vom Vasaser Schacht II "nach Hosszú-Hetény führenden Fahrweg hinauf verfolgen, so sehen wir auch an der westlichen Seite des Vasastető die Schiefer und Sandstein- sehiefer mit Kohlenspuren, mit einem Worte, die Sehichten des kohlen- führenden unteren Lias des benachbarten westlicheren Revieres zu Tage treten; und zwar fallen die Schichten hier gegen Südosten (92 79), mit einem Winkel von 75"; weiter oben im Gehünge ist das Binfallen gleich- falls noch südöstlieh, jedoch stehen hier die liassisehen Schichten bereits fast senkrecht. És ist aus dieser Darstellung klar zu ersehen, wie die Sehwenkung der Schichten bei Ort Vasas allmálig gegen Norden eintritt und wie hiemit im Zusammenhange auch das Einfallen der Schichten, von Westen gegen Osten vorgegangen, immer steiler wird, da der KEinfalls-Winkel von etwa 60—65" der unterliassischen Schichten im westlichen Gehünge von Ort Vasas, bei Schacht II sich bis auf 75-— 80" steigert und am obenerwáhnten Wege im westlichen Gehüánge des Vasastető weiter oben fast 90" erreicbt ; gleichzeitig wissen wir aber auch bereits, dass noch weiter gegen Norden, in der Gegend von Schacht I (Thomen-Schacht), das Kohlengebirge sich wieder flacher lagert, und unter 25— 55" einfállt. Nicht weit gegen Nordosten von dort, wo wir im westlichen Gehüánge des Vasastető den kohlenführenden unteren Lias mit einem Einfallswinkel von 759, ja weiter oben selbst nahezu senkrecht stehend fanden, befindet sich, jedoch bereits an der östlichen Lehne des Vasastető, also auf der Seite gegen das Vagcsa-Thal, der Versuchsstollen Nr. 1 des Herrn BRRw- HARD ROSENFELD. ; Dieser Versuchsstellen ist in der Richtung nach 222 eingetrieben, gegenwártig bei 84 Meter lang, und verguert zweifellos Schichten des koh- lenführenden unteren Lias. Gleich am Mundloch des Stollens steht der liassische Sandstein an, dem sodann weiter einwürts ein kohliges Flötz 292 JOHANN BÖCKH.: mit 20—-22 cm. Máchtigkeit folgt, das seitwárts auch verdrückt ist. Das Einfallen dieses kohligen Flötzes ist nach 22£ 107 gerichtet und zwar mit einem Einfallswinkel von 657. Mit ziemlich gleichbleibender $Streich- und Einfalls-Richtung, und im Allgemeinen eleiehem Winkel, folgen nun der Reihe nach, durch sandige und thonige Zwischenmittel getrennt, bis an das Feldort 21 mehr oder weniger reine Kohlenflötze, die in den Ulmen durch Zwischenlagen sich versehiedenartig auch theilen und verdrücken, was erklárlieh wird, da wir es hier im Stollen, nahe zur Tagesoberfláche getrieben, mit dem Ausgehenden "der Kohlenflötze zu thun haben. Die Máchtigkeit der einzelnen Kohlenflötze bewegt sich im Stollen zwischen 10—65 em. Es sind wohl diese kohlenführenden Schichten schon ihrer Situirung nach als die direkte Fortsetzung der bei Ort Vasas beobachteten kohlen- führenden unteriiassischen Schichten zu betrachten und obwohl ihr Hin- fallen gegenüber jenem der Schichten von Vasas ein widersinnisches: genannt werden muss, so dürfen wir dieses wohl damit erklüren, dass wir ja mit diesem Versuchsstollen Nr. 1, noch nahe der Schwenkungsstelle des kohlenführenden unteren Lias uns befinden, woselbst wir, wie weiter oben angegeben wurde, im westlichen Gehánge des Vasastető bereits auch nahezu senkrecht stehende kohlenführende unterliassisehe Schichten antrafen, so dass von dieser Stellung bis zur widersinnischen, durch etwas Überkippung der Schichten, wohl nur ein kleiner Schritt ist und es erscheint mir hiedurch das widersinnische Binfallen der Flötze im Versuchs- stollen Nr. I, also nahe am Ausgehend, ziemlich ungezwungen erklárbar. Wir haben im Früheren bei Ort Somogy und Vasas auch das unmit- telbare Hangende des kohlenführenden unteren Lias kennen gelernt. Dieses Hangende, dem auch die Schiehten mit (rriphaea obligud zugehö- ren, ist östlich über Ort Vasas hinaus paleontologiseh über Tags nicht markirt, doch muss ich bemerken, dass im Schacht II, bei Ort Vasas, diese Gryph:een-Schichten mit den Liegendguerschlágen verguert wurden. Wei- ter gegen Nordost, bei dem Versuchsstollen Nr. 1, im östlichen Gehánge des Vasastető, ist mir das Gryph:xeen-Gestein derzeit nicht bekannt; es würde bei der überkippten Lage der mit dem Stollen aufgeschlossenen Schichten gegen Süden hin zu suchen sein .Wir finden aber dann die unmittelbaren Hangendschichten von Vasas, gleich unterhalb der Kolonie des ehemaligen Victoria-Schachtes, in dem dortigen Wasserrisse, nahe zu dem Hauptgraben, und zwar die Mergel mit Gryphxea obligua, die dann noch weiter nördlieh von dieser Stelle, im sogenannten Basagödör (den schon K. F. Perers? zitirt) abermals konstatirbar sind. Die Mergel mit , k K. F. Peregs. Über den Lias von Fünfkirchen. Sitzungsb. d. k. Akad. d. WV. math. naturw. CI. XLV. Bd. I. Abth. Jahrg. 1862. Pag. 268. ÜBER DAS LIASSISCHE SCHURFTERRAIN VON VASAS. 293 Gryph-xea obligua des Basagödör fallen weiter unten 31/2h; höher im Gra-. ben aber gegen 5? ein, also von Nordost bis Ost-Nordost, mit einem Winkel von 359. In einem Seitengraben des Basagödör fand ich in den Mergeln Arietites obtusus, den ich sehon von Somogy zitirte und Aegoceras plani- costa Bow. sp., mit denen wir also auch hier im ? Lias stehen. Die eigenthümliehe Scehwenkung des kohlenführenden unteren Lias von Vasas sehen wir also an dessen unterliassisehen Hangendschichten gleichfalls markirt, und finden wir diese Hangendséhichten gegen Norden hin ebenfalls wieder facher gelagert. Es kann wohl mit Recht voraus- gesetzt werden, dass ein Bohrloch, oder Schacht, östlieh und etwas unter- halb der Kolonie Victoria in der Náhe der Grypheen führenden Hangend- sehichten angesetzt, nach der Durchsinkung dieser Hangendbildungen, welche Jenen von Ort Vasas entsprechen, auch hier im Liegenden Schich- ten des kohlenführenden unteren Lias erreichen wird. Indem wir nun das zunüáchst in östlicher Richtung, gegen Hosszú- Hetény und etwas darüber hinaus folgende Terrain náher ins Auge fassen, so sehen wir etwas nordöstlieh vom obenerwáhnten Sehurfstollen Nr. 1 des Vasastető, am Wege nach Hosszú-Hetény, den mir als Schacht I bezeichneten Hinbau. Dieser Schacht soil gegenwártig 16—17 m. Tiefe besitzen und ist mit Wasser erfüllt. Er zeigt auf seiner Halde blüulich- grauen Mergel mit weissen Kalkspathadern als das mit dem Sechachte durchsunkene Gestein, und indem wir uns von hier am Wege etwas weiter : aufwarts begeben, so sehen wir die dort am Tage bereits gelblichgrauen Mergel vertreten, gleichfalls mit Kalkspathadern und Platten. Sie fallen daselbst gegen 112 59, also gegen Süd-Südosten ein und zwar sehr steil. Es sind dies alles Schichten, die bereits höheren Partien des unteren Lias angehören, als die vom westlieheren Terrain behandelten. Im Orte Hosszú-Hetény selbst, der in dem von Szt.-László herab- kommenden Thale liegt und als Ormándvölgy fortsetzt, sowie weiterhin gegen Pécsvárad, sehen wir an zahlreichen Stellen die Mergel des Lias entwickelt. Sie sind theils grau bis gelblich, gut geschichtet und oft dünn- blátterig, doch treffen wir auch bláuliehsehwarze bis gelbliche Mergel, selbst mergelige Kalke an, und zwar selbst solche von ziemlieh máchtiger Schichtung. Wenn ich nun bemerke, dass ich aus dem unmittelbar östlieh an Ort Hosszú-Hetény folgenden Terrain aus den Mergeln Ögynoticeras oxynotus OVEN. sp. und von einer zweiten östlicheren Stelle OplMhioceras raricostatus Zrer. sp. besitze, die ich dort fand, so ist wohl nicht zu zwei- feln, dass die zunüchst bei Hosszú-Hetény, und namentlieh in östlicher üchtung gegen Pécsvárad hin entwickelten Mergel zwar noch dem unte- ren Lias angehören, aber bereits den höchsten Zonen der ? Etage. Betrachtet man die EBinfallsverháltnisse dieser obersten Abtheilung der unterliassisehen Schichten, so sehen wir, abgesehen von einigen weni- 994 JOHANN BÖCKH : gen lokalen Abweichungen, das Binfallen des $ Lias südlich und östlieh von Hosszú-Hetény im Allgemeinen gegen Süden gerichtet. So z. B. fand ich an der nördliehen Seite des Málltető, aut dem Hauptwege von Hosszú- Hetény, die ? Lias-Mergel, die zu beiden Seiten des Weges anstehen, mit einem Binfallen gegen 9!/2b, unter einem Winkel von 659. Es sind dies hier graue bis gelbliche bituminöse Mergel, die sich dünnbláttern und gut geschichtet sind. Mitten im Orte Hosszú-Hetény sah ich im Bachbette das Hinfallen gegen 122 5" gerichtet. Etwas südlieher mündet von Osten her kommend ein grösserer Graben noch im Bereiche der Ortschatftt Hosszú-Hetény in das Hauptthal, der mir als Gödörföld bezeiehnet wurde. Im Anfange dieses Gödörföld fand ich die Mergelschichten gegen 6", also Osten, einfallend, mit einem Winkel von 407, jedoch etwas höher gegen Osten beobachtete ich das Einfallen schon wieder als süd-südöstli- ehes und noch weiter östliceh, nahe wo der Weg nach Pécsvárad die Kamm- höhe erreicht, ein Süd-Südwest gerichtetes BHinfallen der Mergel. Es ist, so glaube ich klar zu sehen, dass auf der besprochenen Strecke die 6 liassi- schen Mergel ein gegen Süden gerichtetes Binfallen besitzen, dem. entgegen aber gewahren wir, dass am nördliehen Ende des Ortes Hosszú-Hetény, in der Gegend des Kalvarienberges, das Hinfallen der Schichten der oberen Abtheilung des 8 Lias ein entschieden gegen Norden gerichtetes ist. 50 fand ich am Nordfusse des Kalvarienberges die ziemlich dickgeschichteten bituminösen Mergelkalke gegen 1!/2k einfallen, mit 507. Sie führen hier Pyrit, nach dessen Umwandlung eigenthümliche Konkretionen von Braun- eisenstein entstehen. An der südlichen Seite des Kalvarienberges, den ein Zug des trachy- doleritisehen Eruptivgesteines bildet, das dann in der Gegend Hosszú- Heténys noch an mehreren Punkten in kleineren Flecken zu Tage tritt, finden wir auf dem Terrain der einst dort bestandenen Weingárten die Mergel mit einer Einfallsriehtung von 23£ und 241/2k und einem Fallwin- kel von 509, also jedenfalls gleichfalls gegen Norden gerichtet. Wir können aus diesen Erseheinungen ersehen, dass sich hier bei Hosszú-Hetény gegen Osten hin eine antiklinale Sechichtenstellung verráth, deren Seitenflügel einerseits gegen Süden, anderseits nach Norden einfal- len. Dem entsprechend sahen wir sodann bei Hosszú-Hetény auf den Sattel der unterliassischen Schichten sowohl gegen Süden, als auch namentlich gegen Norden hin, in konkordanter Folge den mittleren Lias, und in letz- terer Richtung selbst den oberen Lias und noéh höheren Schichten des Jura folgen. ÜBER DAS LIASSISCHE SCHURFTERRAIN VON VASAS. 995 Übersechauen wir das im Vorhergehenden Mitgetheilte kurz, so ergiebt sich, dass auf dem Hosszú-Hetényer Schurfterrain des Herrn BERNHARD RoSENFELD, und zwar westlich vom Orte Hosszú-Hetény, am westlichen Rande des Sehurfterrains gegen das Vasaser Kohlenrevier, vom Basagödör im Norden bis gegen die Viktoria-Kolonie, das unmittel- bare, gleichfalls unterliassische Hangende der S5omogy-Vasaser unterliassi- schen Kohlenformation zu Tage tritt, und weiter gegen Süden, bei Ver- suchsstollen Nr. 1, sogar der hangendere Theil der unterliassisehen Koh- lenformation des benachbarten Vasas durch den Versuchsstollen nahe dem Tage verguert erscheint. Bei der Steilheit der von diesem Stollen verguerten Flötze ist es wohl unter normalen Verhültnissen nicht zu erwarten, dass hier an der Schwenkung des Vasaser Flötzzuges auch die liegenderen Partien dieses letzteren an dieser Stelle noch innerhalb der Westgrenze des Schurfter- rains sich finden lassen, allein, mehr gegen Norden hin, wo unterhalb der Viktoria-Kolonie die Gryph:een-Schiechten auftreten und im Basagödör sich als flacher gelagert zeigen, dürften, da auch in der Gegend von Schacht I bei Vasas sich relativ flachere Lagerung zeigt, durch Bohrung oder sehachtmássigen Einbau auch eventuell noch tiefere Partien des koh- lenführenden Lias erreicht werden. Es kann daher behauptet werden, dass in diesem westlichen Theile des Hosszú-Hetényer Schurfterraines ein betreffs Schürfen auf Kohle volle Aufmerksamkett verdienendes (Gebiet vorliegt. Es kann aber auch weiter nicht geleugnet werden, dass in Folge des antiklinalen Schichtenbaues, der sich weiter östlieh offenbart, und in des- sen Axentheile wohl bereits Schichten der 6 Abtheilung des unteren Lias zu Tage treten, und namentlich in dem westlich von Hosszú-Hetény ent- wickelten Gebiete ein weiteres Terrain vorliegt, das betreftfs Beschürfung gleichfalls unsere volle Beachtung verdient. , Eruptivgesteine fehlen, wie im benachbarten Vasaser, so auch im nördlichen Theile des Hosszú-Hetényer Gebietes nicht. Auf das trachydole- ritiscehe Eruptivgestein am Hosszú-Hetényer Kalvarienberge und in dessen Umgebung, habe ich bereits im Vorhergehenden hingewiesen und etwas weiter im Westen erhebt sich im Köves das phonolithiseche Eruptivgestein. Soviel lásst sich mit Beruhigung sagen, dass dieses Schurfterrain als solches volle Beachtung verdient. Budapest, am 17. November 1898. JOHANN BöcKH. 996 LUDWIG ERDŐS : FINE NEUE PYRULA-SPECIES AUS DEN JUNGEREN TERTTÁR- SCHICHTEN VON POMÁZ. Von LupwIiIG ERDŐS. PF (Mit einer Tafel.) Auf der Westseite des zwischen Pomáz und Szent-Endre gelegenen Berges Kőhegy, am Fusse desselben, am Oberlauf des Orgovány-Baches ist ein, an Versteinerungen sehr reicher Aufschluss. Von diesen Versteine- rungen habe ich eine betráchtliche Menge gesammelt, welche in Aufarbei- tung begriffen ist. Ich habe nicht die Absicht, den Aufschluss und die darinnen auftre- " tenden Versteinerungen detaillirt zu behandeln, bloss eine interessante neue Pyrula, respective Melongena will ich hier beschreiben. In dem Autfsehlusse sind mehrere mehr-weniger gut zu unterschei- dende Schichten, mit nordöstlichem Streichen, welches um 207 von der nordsüdliechen Richtung abweicht, wáhrend das Kinfallen unter 257 gegen Südost gerichtet ist. Insbesondere die untersten vier, in einander übergehende Schichten sind reich an Versteinerungen. In allen der vier Sechichten sind die Ver- stelnerungen im Allgemeinen dieselben, bisher konnte ich nur insoferne einen Unterschied konstatiren, dass in einer Sehicht die eine, in einer anderen eine andere Versteinerung vorherrscht. 50 zum Beispiel findet sich in der tiefsten Schicht bláulichen, sandi- gen Thones mit kleinen noch nicht bestimmten Muscheln vergesellschaítet Potamides margaritaceus BRoc. in schöner Ausbildung und in betrácht- licher Anzahl, nicht minder Mytilus Haidingeri Hönrx. stellenweise in michtigen Nestern. In der zweiten, braunen Sandschicht ist Melanopsits Hantkem Horm. háufiger, ferner eine sebr schöne Neritina Species, welche von hier aufwárts massenhaft vorkommt, dann Natica CGrassatina DESRH. und kleine Muscheln. Die Versteinerungen dieser Schicht finden ihre Fortsetzung auch in der hierauf folgenden grauen Sandschiecht, mit dem Unterschiede, dass x Vorgetragen in der am 6. Juni 1900 abgehaltenen Fachsitzung der Unga- rischen (Geologischen (gesellschaít. EINE NEUE PYRULA-SPECIES VON POMÁZ. 297 hier Potamides schon vorherrseht, auch (Gyrena Bbrogmiarti Basr. und Mytilus. Haidingeri massenhatt, ferner Panopaea Héberti Bosov. und ausschliesslich hier auch die zu besehreibende Pyrulda Species vorkommt. Die hierauf folgende röthliehgelbe, feste, eisenschüssige Sandschicht ist an Versteinerungen am. reichsten. In dieser finden sich in grösster Menge die Fotamides, die Gyrena Brogmiarti, Panopaea Héberti und ausser den angeführten Versteinerungen gewisse Ostreen, und zwar in sehr grosser Menge. Hierauf folgt eiíme dünne Kohlenschicht, worauf meh- rere dünne Schichten Thon, Sand und Schotter ziemlich unregelmássig folgen, welche aber versteinerungsleer sind, ausgenommen eine ziemlich hochliegende Sandsehicht, welche üáusserst zerbrechliehe Cyrenen und andere Versteinerungen führt. Die in Rede stehende Pyrula wurde schon ehemals durch Professor PETERS,X spáter durch Professor Dr. Axrox Kocn FF gefunden, durch Beide in den Wasser-Rissen des Zsivanow-Baches, weleher die Niederung zwi- sehen Messelia, Kis-Kartalya und Kőöőhegy durehlüuft. Nachdem ihre Exemplare unganz waren, haben sie dieselben als Pyrula cfr. Lainei Basr. angefübrt. Dr. Axrox Kocn hat diese Pyrula mit folgenden Petrefacten ver- gesellschaftet gefunden : (/yrena semistriata DEsm., Tellina Nysti DEsn., Pamopaea ecfr. Héberti Bosgu., Arca diluvii Lam., Mytilus Haidingeri HöRw:, Ostrea finubrialta Gnar., Cerithium margaritaceum Lam, Geri- tium plicatum BnowG., Turitella Beyrichi Horwm., Melanopsis Hantkeni Horm. Ausserdem fand er hier Spuren von Pectunculus obovatus und öchalenbruchstucke von OÖstreen. Dies vor Augen haltend und wohl wissend, dass in dieser Gegend fectunculus obovatus hüufig ist, habe ich dasselbe auch im besehriebenen Aufschlusse mit der grössten Sorgfalt gesucht, doch wiewohl ich den gan- zen Wasserriss fast auf eines Meters Tiefe nachgerissen habe, fand ich keine öpur davon. Bisher habe ich erst einen Theil des gesammelten reichen Materiales bestimmt, welches mit der Pyrula in Gemeinschaft gesammelt wurde, und fand : Mytilus Haidingeri Hönx., CGyrena Brogniarti Basr., (Gyrena semistriata DEsn., Punopaea Heberti Bosou., Lucina Héberti DEsH., Arca ediluvii Lam., (rerithium papaveraceum Basr., Turritella communis RIsso., Turritella Beyrichi HoFrm., Turritella bicarinata Bicnw., Potamides mar- kX Dr. KARL PETERS.: Geologiseche Studien aus Ungarn. 1. Die Umgebung von Ofen (Jahrb. d. k. k. geol. Reichsanstalt 8. Jahrg. 1857, II. Heft, p. 321). xk Dr. KocH A.: A Dunai Trachytcsoport jobbparti részének földtani leirása. . II. Pomáz vidéke p. 82 (M. T. Akad. Math. és Természettud. osztályának kiad- ványa 1876). 998 LUDWIG ERDŐS : garitaceus BRocni, var. calcarata GRAT. und var. montlifera, GRAT., Fota.- mides submargaritaceus A. BRaun, Potamides plicatus BRuG., var. papil- latus SASpB. und var. intermedius SANDB., Oliva clavula LAMm., Melanopsis Hantkemi HoFrwm., Murex rudis Bonks., Natica crassatina DEsm., Sigaretus clathratus Rxcn., (alyptraea striatella, SANDB. In dieser Gesellschaft fand ich ausser einem Bruchstücke der Pyrula zwei unversehrte Exemplare, welche aber beide zerfallen sind und wovon ich nur das eine wieder zusammenfügen konnte. Das wieder zusammen- gestellte Exemplar habe ich mit den, durch Dr. Kocnm gesammelten Exem- plaren, mit den Abbildungen der Pyrula Lainei von BASTEROTY und mit dem Pyrula Lainei Exemplare verglichen, welches sich in der palxzontolo- gischen Abtheilung der kön. ung. Universitát befindet und aus der fran- zösisehen aguitanischen Stufe von St. Avit stammt, und bin zu dem Resultat gelangt, dass die in der Gegend von Pomáz gesammelten Hxem- plare mit Pyrula Lainei nicht zu identificiren sind, wiewohl sie derselben nahe stehen. Unsere Form hat námlich 7!/2 gleichmássig und so rasch anwachsende Windungen, dass die letzte Windung beilüufig ?/4 der Höhe des ganzen Geháuses einnimmt. Die Windungen sind ausgezogen und stark treppenförmig. Jede Windung wird durch eine starke, mit Dornen gezierte Kante in zwei ungleiche Theile getheilt ; auf einen unteren grösseren Theil, weleher von der dornigen Kante abwárts verengt, versehmüler ist, und auf einen klei- neren Theil, welcher gegen die obere Naht hingeht und horizontal liegt. Eben dieser Umstand bewirkt, dass die Windungen stark treppenförmig werden. Diese beiden Theile sind auch bezüglieh ihrer Verzierung sehr verschieden. Den unteren Theil zieren helicoidal verlaufende, gegen die untere Dornenreihe hin verstárkte Lángsrippen, welche hie und da durch viel sehwáchere Ouerfalten und die ganz gut sichtbaren Zuwachslinien gekreuzt sind, wodurch die Oberfláche einigermassen gitterförmig wird. Die Lángsrippen sind zweierlei. Hs gibt sehmöülere, diese sind ein- fach und sehwácher, dann gibt es breitere, welehe durch zwei kleine Fur- chen in drei hippen getheilt sind. Von diesen secundáren Rippen ist die Mittlere die stárkste. Die ein- fachen schwácheren kippen wechseln mit den dreifachen stárkeren ab. Auf dem kleineren, horizontalen Theil befinden sich vier starke, wellenförmig hinlaufende Falten, worunter die seitlicehe, neben der dorn- XM. B. DE BASTEROT.: Description Geologigue du Bassin Tertiaire du Sud- Ouest de la France. Coguilles Fossiles des envirous de Bordeaux. Pl. VII. fig. 8. (Mémoires de la société D Histoire Naturelle De Paris). EINE NEUE PYRULA-SPECIES VON POMÁZ. 999 besetzten Kante befindliche die stárkste ist, wáhrend die drei anderen in dem Maasse als sie der Naht náher liegen, etwas schwácher werden. Zwi- sehen der letzten Falte und der Nahtlinie befindet sich ein tiefer, mit den vier Falten gleich breiter Canal, aut dessen, neben der Naht gelegenen Theile die Zuwachslinien auftreten, und zwar so stark, dass der Canalrand lángs der Nahtlinie gezáhnt wird. Die, die Umwindungen kronenförmig zierenden Dornen verschwüá- chen aufíwaárts successive und werden auf den obersten Windungen zu (YO uerrippen, welche von einer Naht bis zur anderen reichen. Aus der Mitte der Lánge der letzten Windung geht von dem inneren Lippenrande eine Dornenreihe von sechs Dornen aus, die untere Dornen- reihe, und zieht sich in der Richtung der hier mehr sehief verlaufenden Lángsrippen bis zum áusseren Lippenrand. Diese Dornen stehen von einander wohl gesondert und sind vor- springend. Die Oberfláche der letzten Windung ist zwischen den beiden Dornenreihen wenig, aber entsechieden gewölbt. Die Mündung bildet im Allgemeinen ein ausgezogenes, nach oben erweitertes Viereck und endigt nach unten in einen kurzen Canal(Ausguss). Die Innenlippe ist dünn, so dass durch dieselbe die Lángsrippen der Obertfláche durehschimmern. Nach unten wird sie etwas dicker, und hier ist auch ihre, am oberen Theile verwachsene Grenze schárfer. Über die Spin- del láuft eine sanft erhabene Falte, welche unter der Innenlippe sich ver- flacht, whodurch der Innenrand der Mündung gerade und lothrecht sich gestattet, in Folge dessen die Form der Mündung lünglich viereckig wird. Diese Spindel-Falte láuft von dem Aussenrand der Innenlippe begin- nend und etwa von der halben Entfernung zwischen der unteren Dornen- reihe and der Basis wieder stárker hervortretend, bis zum unteren Ende der Mündung. Trotzdem ist die Spindel gerade und zeigt nur eine ganz schwache Biegung. Die Aussenlippe ist scharf, und den Löángsrippen entsprechend gefranst. Das Innere des Geháuses ist porcellanartig und die Schale ziem- lieh dick. Dem entgegen besteht die Pyrula Lainci aus nicht 7t/2, sondern aus 6—6!/2 Windungen und die Zunahme derselben ist noch überstürzter, wodurch die Form dieser breiter erscheint als jener. Eine starke Dornreihe theilt die Windungen auch hier in zwei Theile, auch hier zieren den oberen Theil vier, aber gegen die Naht zu stárker werdende Falten. ; Weil aber dieser Theil nicht horizontal, sondern eher kegelfláchen- förmig, erscheint, und weil auch der nach unten gehende Theil sich nicht 300 LUDWIG ERDŐS : verengt, so ist die Umwindung nicht treppenförmig, sondern bildet eine, nur durch die Dornenreihen der oberen Windungen einigermassen unter- brochene Kegelflüche. Es hángt auch mit dem Gesagten zusammen, dass bei diesem der Canal auf dem oberen Theile der Windung, zwischen den vier Falten und der Naht fehlt. Die Windungen der Pyrula Lainei umfassen einander so sehr, dass ihr, unter der Dornenreihe befindliche Theil fast versehwindet und nur auf der letzten Windung sichtbar ist. Die Oberfláche dieser ist áhnlich verziert; wie die der neuen Form. Die máchtigen Dornen der letzten Windung versehwáchen auch hier auf den folgenden Windungen successive, doch gestalten sie sich auch auf den obersten Windungen nicht zu Ouerrippen wie auf den Köhegyer Exemplaren. Die Structur der die Oberfláche zierenden Lángsrippen ist wenig- stens im grossen Ganzen bei den neuen Exemplaren gleich, jener auf den alten. Die untere Dornenreihe ist auch hier vorhanden und von der unglei- chen Stárke der Dornen abgesehen, áhnlich jener der alten Form. Die Oberfláche der obersten Windung zwischen den beiden Dornen- reihen ist bei der Form von Basreror eben, auf der neuen Form hingegen gewölbt. Die Mündung der Pyrula Lainei áhnelt zwar im Grossen der des Köőhegyer Exemplares, ist aber doch hievon verschieden. Sie ist eben nicht mehr entschieden viereckig. Die Innenlippe ist hier dicker und die Löángsrippen der Oberfláche scheinen nicht mehr durch, soweit dies von der Figur von BASTRROT und an dem dürftigen Exemplare der Anstalt zu unterscheiden ist. Waáhrend der Spindelrand an dem Kőhegyer Exemplar gerade ist, ist derselbe, wie aus der Fígur BasreRor auch wohl ersichtlich stark gebogen. Die Aussenlippe ist auch hier scharf, und weist auch die Faltelung den Löngsrippen entsprechend auf, so wie auch an der Kőhegyer Form, was aber in BAsrERor s Figur nicht dargestellt ist. Neben der Selbstándigkeit des mit der Kőhegyer Pyrula (Melongena) beschriebenen Species spricht auch ein, durch Dr. KocH im Zsivanow- Bache bei Pomáz gefundenes Bruchstück, dann ein besser erhaltenes, unentwickeltes Exemplar derselben Provenienz. Die charakteristisehen Merkmale des entwickelten (Kőhegyer) Exem- plares sind auch an diesem nachweisbar. Die Windungen sind auch hier ausgezogen, treppenförmig, wiewohl der obere, zwischen der Dornenreihe um der Nabtlinie befindliehe Theil der Windungen nicht so ausgesprochen $ EINE NEUE PYRULA-SPECIES VON POMÁZ. 301 horizontal liegt, wie am entwickelten Exemplare, womit diese Form mehr an Pyrula Lainet erinnert als das entwickelte Köhegyer Exemplar. Die, die Windungen zierenden und selbe entzwei theilenden Dornen werden auf den oberen Windungen aucb hier zu Ouerrippen. Die Ober- fláchenverzierung des, unter der Dornenreihe liegenden Theiles der letzten Windung ist hier gleieh wie am Köhegyer Exemplar, obwohl die drei- fachen Rippen hier nicht so scharf sichtbar sind. Die Lage der unteren Dornenreihe und die Zahl der Dornen ist auch dieselbe wie am entwickelten Exemplar, auch die Fláche der letzten Win- dung zwischen den beiden Dornenreihen ist charakteristiseh gewölbt, im Gegensatze zu Pyrula Lainei. Die Form der Mündung und die Structur der Innenlippe ist auch hier dieselbe wie am entwickelten Exemplare, auch der Spindelrand ist mehr gerade. Die Dimensionen sind folgende : Köhegyer Basterot?"s Exemplar — Unentwickel- Exemplar Figur — der Sammlung tes Exemplar Ganze Gehüáuse-Höhe 2. aék0) ranuant 20740) adatni Hoz aTanaaoi Fox áTtT0t Breite des Gehüuses über die Dornen der letzen Windung gemessen SZŐ BEK ám 5 ME Ea bá ( DJ 50 23 a Höhe des inneren Gewindes — 40 ( T954 MEZŐSBK IME Höhe der letzten Windung.. 100—101 x HG MELON LT 2 KSZÁOAT AKT Verháltniss der Gewinde- Höhe zur ganzen Höhe .. MS 90 E (EB BB a KESZEG SAS SZE Verháltniss der ganzen Höhe ZÜtBTeNteszttez ő eg Jedi a TETÉSE ASS HE KTSZÜ ML S ÁTEZOK Hieraus ist zu ersehen, dass die Verháltnisszahl der Höhe des Gewin- des zur ganzen Geháuse-Höhe bei Pyrula Laineit zwischen 1 : 3-5 .und 1 : 36, bei unseren Exemplaren zwischen 1 : 303 und 1 : 3-5, die Verhált- nisszahlen der ganzen Höhe zur Breite bei Pyrula Lainet zwischen 1 : 1730 und 1:32, bei der neuen Form zwischen 1:149 und 1 : 152 schwankt, was auch in der schlanken Gestalt der neuen Form zum Ausdruck kommt. Auf Dieser Maassen und nachdem ich keine andere ühnliche Form kenne, halte ich diese Pyrula für eine neue Species und wünsehte dieselbe zu Ehren des Herrn Dr. AxpoR SEmspy von Semse Pyrula, (Melongena) Semseyiana zu benennen. Sehliesslich halte ich es für meine angenehme Pflicht, Herrn Profes- sor der Universitát Dr. Axrox KocH und dem Herrn Privatdocent Dr. EME- RICH LÖRENTHEY an dieser Stelle meinen Dank für ihre, mir zu dieser Arbeit gebotene Unterstützung abzustatten. 302 EMANUEL V. KISS : ÜBER DIE GEOLOGISUHEN VERHÁLTNISSE DES ROZSNYÓER BECKENS. MIT BEZUG AUF DIE TEKTONIK DES GEBIRGES. Von EMANUEL V. Kiss. Die auf das Rozsnyóer Becken bezughabende geologische Literatur ist sehr dürftig. Unter den Wiener Geologen theilt D. Sruk Hiniges mit, (Jahrbuch d. k. k. Geol. R. A. 1869, p. 383—-416) insbesondere über das Gebiet bei Rudna, über den Nyerges und über das Urschiefergebirge, aus- serdem L. MApERspPacnH (Földt. Közl. 1878, p. 271) über den geologischen Bau des Nyerges, J. STÜRZENBAUM über die Kössenerschichten von Dernő. und über die Werfener Schiefer, ferner erwáhnt neuestens JULIUS SÓBÁNYI (Ebendort, 1896, p. 193) in seiner, das Kanyapta-Becken náchst der Bodva im Comitate Abauj-Torna beschreibenden Abhandlung Biniges, was unsere Gegend betrifft. Ausser der Benützung dieser 0uellen beruht meine ganze Abhandlung, der tektonische Theil derselben aber insbesondere, auf mei- nen eigenen Beobachtungen. 2.gi Als unser Dichter Perőri im Laufe seiner oberungarischen Wande- rungen am Westrande des grossen Plateau des Tornaer Gebirges auf die Kuppe des Szoroskő gelangte, charakterisirte er das, sich seinem Anblicke. darbietende Gelünde mit den Worten : xRozsnyó liegt da, wie in des Bett- lers Hute das Halbkreuzerstück) . Was der Geograph mit trockenen Worten langathmig beschreibt, ist in des Dichters Wort zum klaren Bilde vereint. Rozsnyó liegt thatsáchlich in einem tiefen Becken. Die umliegenden Gebirge gehören theils zum Szepes-Gömörer Erz- gebirge, theils zum Kalk-Plateaux von Torna-Pelsőcz. Die Gewásser des jeckens führt der Fluss Sajó weiter zu Thal. An der südlichen, östliehen und zum Theile westlichen Seite des. sich in ostwestlicher Richtung erstreckenden Beckens erhebt sich das " Trias-Kalk-Plateau von Torna-Pelsőcz, an dessen, dem Becken zugekehr- ten steilen Rande seine weithin weissblinkenden kahlen Klippen mit der $ In der am 7. November 1900 stattgefundenen Fachversammlung der Geolo- gischen Gesellschaft durch den Secretár mitgetheilt. e GEOLOGISCHE VERHÁLTNISSE DES BECKENS VON ROZSNYÓ. 303 nördlichen, von Urschiefern aufgebauten Begrenzung des Beckens, welche sanít ansteigt und charakteristische Kuppen bildet, lebhaft contrastirt. An der Umrahmung des Beckens nehmen zwei Gruppen des Torna- Pelsőczer Gebirges theil und eine steht in der Mitte desselben. Die erste Gruppe ist die ansehnliehste, welche theils zum Tornaer Felső-Berg, theils zum Sziliczeer Plateau gehört und das Becken an seiner E- und 5-Seite begrenzt. Im Osten wird das Becken von Dernő bis Hárskút durch die W-Lehne des zam Tornaer Felső-Berg gehörigen Kalkgebirges begrenzt. Von Hárskút bis zur Berzéteer Bisenhütte zieht sich die sehr steile Lehne der Sziliczeer Hochebene. Die zweite Gruppe des Torna-Pelsőczer Gebirges umrahmt das Becken westlich jenseits des Sajó zwischen den (remeinden Berzéte, Kőrös und Sebespatak. Dieser Zug setzt sich dann noch über Sebespatak gegen Csetnek fort, aber nicht mehr in unserem Becken. Die dritte, an der Begrenzung des Beckens theilnehmende Gruppe des Gebirges ist der Nyerges Berg. Diesen haben die Geographen bisher, nachdem er sich unmittelbar an die Urschiefer des Bányaoldal anlehnt und wie ein Keil in das Rózsnyóer Becken hineinragt, und weil er durch den Gencs-Bach vom Pelsőczer Nagy-hegy scharf getrennt wird, als einen Theil des Szepes-Gömörer Erzgebirges betrachtet. Wir werden aber sehen, dass dieser Berg genetisch mit dem Torna-Pelsöczer Gebirge zusammen- hünegt, demzufolge als ein Theil desselben zu betrachten kommt. Am Nordrande der Mulde bilden die Urschiefer des Gömör-Szepeser Erzgebirges die Grenze. Zwischen dieser Grenze liegt das, mit Hügeln besáte Becken von Rozsnyó, dessen Lánge, abgesehen von den Buchten bei Pacsa und bei Betlér, zwischen Sebespatak und Dernő 17 km., und dessen grösste Breite zwischen Rozsnyó und dem NE. Vorsprunge des Pelsőczer Nagy-hegy 4—5 km. betrágt. Aus dem Becken erheben sich noch zwei Berge: der Kápolnatető (398 m.) nördlieh von Hosszúrét und der Schlosshügel von Kraszna-Horka (488 m.), welche vermöge ihres (Gebirgsbaues zum Torna-Pelsöczer Gebirge zu záblen sind. Das Becken selbst ist theils eben, theils hügelig. Die höchsten Hügel erheben sich zwischen Rozsnyó und Jólész. In der Gegend von Hosszúrét, Jólész und Berzéte, wo auch der tiefste Punkt (261 m.) des Beckens liegt, ist dasselbe zumeist eben. Der Haupttluss des Beckens ist der Sajó. Zwei andere Hauptwasser- . ader sind die Báche Csermosnya und Gencs. Letzterer fliesst zwischen Sebespatak und Berzéte in der hichtung W—E, ersterer zwischen Dernő Földtani Közlöny. XXX. köt. 1900. 21 304 EMANUEL V. KISS: und Berzéte H——W gerichtet und beide ergiessen sich bei Berzéte in den Sajó. Die übrigen Tháler unseres Gebietes verlaufen zumeist in N—5 und H—W Richtuagen. Bei der Beschreibung der geologiscehen Verháltnisse des Gebietes werde ich als Hauptzweck verfolgen, die Genesis des Beckens zu beleuch- ten. Zu diesem Zwecke betrachten wir vor Allem dem Alter nach die Gesteine des Beckens und der, dasselbe umgebenden Gebirge, sowie die Lagerung derselben. ; 1. Archaische Glimmer und Thonschiefer. Am Nordrande des Beckens sind die Berge aus Urschiefern aufgebaut. Die tiefste Etage der Ursechiefer, der (rneiss, ist auf den Bergen zwischen Kraszna-Horka- Várallya und Uhorna zu finden. Von Várallya nach Uhorna führt die Strasse fortwáhrend über dieses Gestein, somit die Lagerung desselben in den Steinbrüchen löngs der Strasse gut zu beobachten ist. Das Materiale ist ziemlich mannigfaltig, doch stets ist es dureh den erosskörnigen, weissen (0uarz charakterisirt, welcher geschichtet auftritt und sozusagen in eine Grundmasse eingebettet erscheint: deshalb nennt diesen Gneiss sehon Srug Porphyrgneiss. Die grauen und bláulich grünen Varietáten herrschen vor. Auf der sogenannten Pacsaer Kuppe, in 1000 m. Seehöhe zeigen die , Gneiss-Schichten abwechselndes Einfallen gegen NW, dann SE, auch N, s0 dass wir hier bedeutende FValtungen voraussetzen müssen. Die Faltungsachsen halten aber stets die allgemeine K— W Richtung bei, wie dies am Pirtyer Berge gut sichtbar ist. Am nördlichen Fusse desselben námliech fallen die Schichten gegen 5E, am südlichen Fusse dagegen nach NW, der Berg selbst ist daher eine synclinale Falte. In eine höhere, oder vielleieht höchste Etage der Urschiefer gehören die Gesteine der anderen Theile des Nordrandes, vielleicht mit Ausnahme der, spáter zu behandelnden Thon-Glimmerschiefer. In der tiefsten Bánken der Reihenfolge finden wir die Sertertisehen (uarzschiefer des Ivágyó- Bányaoldal, des Calvarien-Berges und zum Theil des Rákos-hegy. Diese führen jene müchtigen Biderit-Lager, auf welchen die Bergwerke von Rudna, Bányaoldal, Nadabula und Betlér bauen. Die Schichten fallen all- gemein in 5E ein; die Kisenerzlager sind nach dem Streichen der Schichten, zwischen den Sehichtungstflüchen derselben eingebettet, und werden in mehreren Schichten übereinander abgebaut. Westlich von Rudna ündert sich das Streichen, und die Schichten beginnen nach W einzufallen. Gegenüber des Bányaoldal, jenseits des Sajó ist das Hinfallen der Schichten auf allen drei Kuppen des Calvarienberges SE und weil auch das Materiale derselben aus sericitischem Ouarzsehiefer besteht, so ist es. zweifellos, dass die beiden, gegenwürtig durch den Sajó getrennten Gebirge GEOLOGISCHE VERHALTNISSE DES BECKENS VON ROZSNYÓ. 305 einstens in einer grossen Antieclinalfalte zusammengehört hatten. Das Streichen der Faltung ist 5$W—NO. Im Gebiete der Gemeinde Csucsom werden diese sericitisehen Schiefer durch jü gere Sechiefer mit NW Hin- fallen überlagert. Am Nordrande des Beckens ist also das Urschiefer-Gebirge im Allge- meinen in eine grosse, 5W-—-NE gerichtete anticlinale Falte gepresst. Neben den Ursehiefern, muthmasslich archaisechen Alters, an den südlichen Flügel der Anticlinalfalte gelehnt, finden wir in concordanter Lagerung eigenthümliche roth-, gelb- auch grau gefárbte Thonglimmer- sehiefer. Dieses eigenthümliche Gestein kennen wir an vier Stellen, überall die Urschiefer überlagernd. 1. bei Rudna, wo hieraus die Mnich, Holy- vrh und Viniskij-vrh genannten Rücken bestehen. 2. Auf den Vorbergen des Rákos Bergmassivs, so auch auf der Kuppc ober Gombás. 3. Die 503 m. hohe Kuppe nördlich des Sehlossberges von Kraszna- Horka besteht ganz aus demselben. 4. Die vierte Stelle wáre an den Ausláufern der von Dernő gegen NW gelegenen Berge, doch kenne ich diese Stelle nur aus den Karten der Wiener Geologen. 3 Diese Thonglimmersehiefer bezeichnen die Wiener Geologen als carbonischen Alters, und reihen hiezu auch den spáter zu erörternden rothen Sandstein des Nyerges. 2. Unter den mesozoisehen (relbilden baut die Trias den Südrand des Beckens auf. Ausserdem gehören der Nyerges, Kápolna-tető und der Sehlossberg von Kraszna-Horka, wie ich erwáhnte, zum Torna-Pelsőezer Trias-Gebirge. Ím ganzen Gebirgs-Massiv herrschen überhaupt zwei Gesteine vor : der rothe und graue, dünnbláttige, mit Kalk wechsellagernde Sandstein und der schiefrige, oder massige Kalkstein. Es ist nicht mein Ziel, die detaillirte Stratigraphie der Gegend zu beschreiben, weshalb ich hierauf nur flüchtig übergehe. a) Für unser Gebirge, sowie auf die Trias-Bergmassive in der Süd- Gruppe der Mittel-Karpathen überhaupt, ist die Plateauform charakteris- tisch. Der untere Theil, der Fuss des Plateaus besteht aus den untertriadi- schen Werfener Schiefern, aus den, mit diesen vergesellsehafteten kalkigen Sandsteinen, sandigen Kalken, schiefrigen Kalken und kalkigen Schiefern. Am Fusse der steilen, nach N gerxehteten Lehne des besehriebenen Gebir- ges werden wir also überall diese Gesteine finden. Die unlere Trias ist der complicirteste Schichten-Complex unserer (Gegend. Nachdem wir, wie wir sehen werden, die sichersten Anhalts- punkte bezüglieh der, bis zur heutigen Gestaltung der orographischen Verháltnisse stattgehabten Prozesse eben innerhalb dieses Schichten-Com- 21 306 EMANUEL V. KISS : plexes tinden, so ist es wohl natürlich, dass insbesondere die untere Trias vorzugsweise den Gegenstand meiner Studien bildete. Vor Allem habe ich den Berg Nyerges eingehend durchforscht. Schon MaApERspACcH erwáhnt die schönen und lehrreichen Aufschlüsse der Werfe- ner Sehiefer gegenüber der Hisenbahnstation, am rechten Ufer des Sajó, an der E, sehr steilen Lehne des Nyerges. Die steile Lehne besteht in seiner ganzen Höhe aus rothem, hie und da grünlieh grauem, elimmerreichem, micht kalligem Sandstein, welcher 8—10 em. dicke Sehichten bildend, in lange, ziegelförmige Ouader bricht. Diese Art der Spaltbarkeit ist auf diese Sandsteine sehr charakte- ristisch. Nach MapeRspacH fallen diese Schichten hier nach 5. Als Mittel- werth vieler, durch mich gemachten genauen Messungen fand ich : D—30"7 (1459 SW). An vielen Stellen sind die Schichten stark gefaltet, und die Faltungsachsen streichen stets NE. SW, also den Faltungen der Urschie- fer parallel. Nach SrüRzeExpaum s-und nach meinen eigenen Beobachtungen kann ich ganz bestimmt behaupten, dass dieser rothe Sandstein die tiefste Etage der gesammten Triasbildungen bildet, und unmittelbar auf den Urschie- fern ruht. Der Kürze wegen werde ich diesen rothen, elimmerreichen, in Ziegel- form brechenden Sandstein Nyergeser Sandstein nennen. Wenn wir von der erwáhnten steilen Lehne am rechten Ufer des Sajó bis zu der ScHLossER schen EBisenhütte oberhalb Berzéte hinabgehen, so sehen wir auch hier an der gleichfalls steilen Thalseite schöne Autf- schlüsse. Unmittelbar an die Nyergeser Sandsteine in áhnlicher Lagerung, wie diese, lehnen sich, untereinander wechsellagernd, graue, blauliche und schwarze kalkige Sandsteine, glimmerreiche, bald dünnsehiefrige Kalke an. Charakteristisch ist eine eigenthümlieche Kalkschicht, welche wie ein Kalkconglomerat aus lünglichen, schwarzgrauen Kalksteinbruchstücken, in glimmerig sandiger Grundmasse eingebettet, besteht. Auf den Verwitterungsfláchen der ausbeissenden Felsen sind die Con- turen dieser Bruchstücke gut sichtbar, und es ist mit Bestimmtheit anzu- nehmen, dass dieses Conglomerat aus der Anháufung von Encriniten-Stiel- eliedern in sandigem Materiale entstanden ist. Diese crinoidenkalkartige Btage ist innerhalb des untertriadischen Schichtencomplexes sehr charakteristiseh, weshalb ich dieselbe kurz Nyer- geser Conglomerat nennen werde. Das Hangende dieses Conglomeratés ist ein stark gefalteter, gelblich- brauner, dünnsehiefriger, kleinbrüchiger, kalkig-sandiger Schiefer, welcher ho GEÖLOGISCHE VERHALTNISSE DES BECKENS VON ROZSNYÓ. 307 in den untertriadischen Schichten auf vielen Punkten vorkommt und den ich Scehiefer vom Rudna- Ufer Typus nennen werde. Der Nyerges-Berg besteht ganz aus untertriadischen Sehichten und das ist der Grund, weshalb ich ihn zur Gebirgsgruppe von Torna-Pelsőcz gehörend bestimmte. Aus dem Pelsőezer Nagy-hegy ragt gegen Östen über Lukácsalma und Szöllő-hegy eine Hügelkette hervor, deren Fuss gleichfalls aus den elim- merreichen Kalken der unteren Trias besteht. Diese Schichten fallen zumeist in SW und W und die steilabgesehnittenen Schichtenköpfe ragen in den Thálern des Gencs, respective des Sajó hervor, obwohl dies zumeist infolge der Tertiár-, beziehüngsweise der Diluvial-Decke dem Auge ent- zogen ist. Die Köröser Bucht ist eine ganz selbststándige hydrographische Ein- heit, aus diesem Grunde und wegen dem ganzen Gebiete des Egress-Baches ist sie interessant. Sie gewinnt aber noch an Interesse, wenn wir sie mit den übrigen Buchten unseres Gebietes vergleichen. Spáter werden wir sehen, dass sowohl das ganze Becken, als auch alle ihre Buchten tektoni- schen Ursprunges sind, diese aber ist ein, in die untertriadischen Schichten gegrabener, amphitheatralischer Irosionskessel, weleher gegen SE sich öffnet. Am Boden der Mulde treten die untertriadisehen Schichten bei Körös überall hervor, demzufolge es mit Bestimmtheit anzunehmen ist, dass das, gegenwártig durch Lukácsalma, Szöllő-hegy, Domb und durch die N-Lehne des Nagy-hegy gedeckte Areal vormals eine zusammenhüángende, durch untertriadische Schichten gebildete Tafel war, in welche spáter die heutige Bucht eingeschnitten wurde. Der Nyergeser rothe Sandstein kommt ausser an den beschriebenen Punkten auch W von Körös, am Fusse des Nagy-hegy vor, wo seine Schich- ten in SW fallen. Uber denselben, aber nicht unmittelbar — denn ihre unmittelbare Uberlagerung ist durch die Vegetation verdeckt — liegen bláulichgrüne, kalkige Schiefer, mit 50 Einfallen, was auf dem Nagy-hegy eine allein da- stehende Erscheinung 1st. Diese Schiefer sind dann schon durch die obertriadischen Kalke überlagert. Bin ferneres Vorkommen ist zwischen Bekenye und Sebespatak, wo die Schichten, von dem bisher Beschriebenen abweichend, gegen NW fallen. Der Hügel Kápolnuleltó besteht gleichfalls aus Nyergeser Sandstein. Im zweiten Theile des Torna- Pelsőczer Gebirges am Sziliczeer Pla- feau reichen die mannigfaltigen Schichten der Unteren Trias hoch hinauf, und die, durch die von Ferne weiss blinkenden kahlen Klippen SEGA zeichneten Oberen Trias-Kalke liegen am höchsten, 308 8 EMANUEL V. kisg ! An der westlichsten Ecke der steilen Nordlehne, ober der Bisenhütte von Berzéte ist es aber selbst von der Ferne wahrzunehmen, dass die kahlen Klippen von oben in einer schiefen Linie bis in die Thalsohle hinunterreichen : hier sind also die Unter-Trias-Schichten in W Richtung hinuntergeneigt und die ganze steile Lehne besteht aus Öberen-Trias-Kalk. Im Sajó-Thale finden wir auch die Werfener Schiefer nirgends mehr. b) Die Obere-Trias bilden jene gyrauen versteimerungsleeren Kalke, welche in allen drei beschriebenen Gruppen des Torna-Pelsőezer Gebirges in den höchsten Regionen die mannigfaltigen Unter-Trias-Gesteine über- lagern. Die Oberfláchen dieser prachtvollen Plateau sind durch die Schichtenfláchen der Triaskalke gebildet. Dies ist ein echtes Karstgebiet, denn von den Dolinen und den Karrfeldern bis zu den unterirdisehen Büchen und Höhlen ist hier jede, für den Karst charakteristische Forma- tion und Bildung aufzuweisen: auch die weltberühmte Tropfsteinhöhle unseres Vaterlandes, die Baradla (auch Aggteleker Höhle genannt) befindet sich ja im Ober-Trias-Kalke des Sziliczeer Plateaus verborgen. Dolinen sind besonders am Pelsőczer Nagyhegy zu finden ; Karr-Fel- der auf der Hochebene von Szilicze, zwischen Jólész und Hosszúrét, dann am Plateau des Tornaer Felső-hegy zwischen Dernő und Hárskút. Wasserreiche, demnach unterirdiscehen Sammelreservoiren entguel- lende Böáche sind der Evetes bei Almás, welcher kaum dem Erdenschoosse entsprungen, schon eine Mühle treibt, und die Lófej-Ouelle bei Szilieze. Die Höhlen unseres Gebirges aber bedürfen des Lobes nicht. Die weithinblinkenden, weissen sechroffen WFelsen kennzeichnen schon von Ferne die Grenze zwischen dem Unteren- und ÖOberen-Trias. Auf der Sziliczeer Hochebene fallen die Ober-Trias-Kalke im Allgemeinen in SE und wenn man oberhalb Jólész vom Széles-szájú-Fels gegen Süden schaut, so bemerkt man in HK— W-Richtung verlaufende Treppen: diese Treppen sind die Schichtenköpfe. Am Pelsőczer Nagy-hegy ist das Kinfallen der Ober-Trias-Kalke all- gemein gegen 5 und SW gerichtet. Auch der Ober-Trias-Kalk hat zwei abgerissene Schollen. Die eine ist der Sehlosshügel von Kraszna-Horka (Fig. 2). Die auch heute noch vollkommen gut erhaltene uralte Feste der Familie (jetzt dem Grafen Andrássy gehörend) Bebek ist auf einem 4885 m. hohen, kahlen Hügel erbaut. Diesem gegenüber liegt der schon erwáhnte Hügel aus carbonischen Sehichten zweifelhaften Alters, mit 503 m. Seehőhe. Der Sechlosshügel mit seinen kahlen, gezackten Felsen und steilen Waánden contrastirt so sehr mit den ihn umgebenden sanften bewaldeten Bergen, dass schon dem Laien aus der Ferne auffállt, dass dieser Berg aus ecinem anderen Materiale aufgebaut sein mag, als die anderen. Und thatsüchlich ist dieser kühne Kegel eine übriggebliebene Scholle GEOLOGISCHE VERHÁALTNISSE DES BECKENS VON "ROZSNYÓ. 309 der grossen Trias-Decke, und gleichzeitig ein Beweis, dass die, nach durch- schnittlieher Rechnung in 5-6 km. Entfernung von hier vorhandenen Triaskalke einstens bis hieher reiehten. Die N-Lehne ist auch hier, wie am Kápolna:-tető, steil, die S-Lehne flacher, so dass man auch hier das all- gemeine Verfláchen der Schichten gegen S voraussetzen muss, wiewohl dies nur undeutlich sichtbar ist, und zwar unter der südlichen Bastei der Feste. Am SW-Fusse des Sehlosshügels, habe ich ein eigenthümliches brau- nes, an der Oberfláche verwittertes, inwendig grünliehsehwarzes, sehr festes Gestein gefunden, dessen Schichten gegen 5W einfallen und welches, nach den Untersuchungen des Herrn dr. SCHAFARZIK für epidotischen (d uarzit- dehiefer zu characterisiren ist. Wo der Kalk dieses Gestein berührt, erleidet er eine Contaetmetamorphose und wird holocristallin. Der Con- tact ist sehr innig, so dass er auchan Handstücken wahrnehmbar ist. Entlang des Streichens dieses Gesteines muss, wie weiterhin auszufüh- ren kommt, ein Spalt (Kluft) angenommen werden. Die zweite Scholle des oberen Trias ist im Gombás benannten Wald- theile, unterhalb des Magastető, auf den erváhnten Carbon-öchietfern Írag- lichen Alters aufgelagert zu finden, auf einem 50—70 m. Durchmesser habendem Areale. Ausser diesen zwei besehriebenen Stellen ist Trias innerhalb unseres Beckens nirgends zu finden. 3. Unter den mesozoischen Schichten ist noch das Rüthium und der Lias vertreten, beide auf dem, sich über Dernő erhebendem Somhegy. Dieses Unicum unserer Gegend hat STÜRZENBAUM entdeekt, und ver- möge seines berühmten Fauna-Fundes gewann Dernő eine Bedeutung für die Geologen. 4. Die Gebilde des Diluvium und Alluwwium decken wieder die höheren Regionen unseres Beckens, den Schlussstein der heutigen tsegend bildend. Das Innere unseres Beckens ist uneben, hügelig. Das Materiale der Hügel ist grober Schotter und Lehm, hie und da sind auch sehr grosse Blöcke in den Schotter gemengt. Im Allgemeinen sieht man es dem ganzen Geschiebe-Materiale an, dass es durch das Wasser nicht von weit her zugeführt wurde, und wenn man ein beliebiges Stück des groben Schotters oder Schuttes betrachtet, 50 finden wir seine Provenienz stets innerhalb des heutigen Wassergebietes des Sajó. Es ist aber sehr wichtig, dass trotzdem die Gegend mit vielem Kalkstein umgeben ist, doch im Geschiebe Kalkstein und überhaupt Stücke von Trias-Gesteinen üusserst selten sind, und dann auch nur in den höhe- ren Gebieten zu finden. 310 EMANUEL V. KISS : je e uniéb ) velsoczi nagy Ív. , e Fig. 1. Ouersechnitt des Beckens von Rozsnyó zwischen Rozsnyó und Körös. zificzci fenyk gála: és; ARE ÉRÉSE EE ETALON ÉKES VÉG Te GÁL S ÉL ; Eza osyzaütrét FtútY ira sé S Éz —— GZ GTZTÉGGEGY ZA CG ÚGY GY GE LETGŰG ÁG : 2 3 9 9 3 4 5 Kristallinische Carbon? Unter- Ober- Binnen-See- Sechiefer Schiefer trias § trias ablagerungen Vig. 2. Ouerschnitt des Beckens von Rozsnyó dureh den Sehlossberg Kraszna-Horka. Maasstab: für die Löngen 1 : 75,000, für die Höhen : 1 : 20,000. Von Versteinerungen fand ich keine Spur. Charakteristiseh und natürlich zuegleieh ist es, dass dieser Schutt nur die nördlichen Lehnen der umliegenden Gebirge deckt, weil derselbe an den steilen Lehnen der Südseite sich nicht ablagern konnte, auch nicht von dorther entstammte. Sein Alter ist noch nicht bestimmt, obwohl ihn STUR auf Grund der, in der (regend von Jászó gefundenen Versteinerun- gen für pontischen Alters erklárte und mit dem Belvedere-Schotter iden- tificirte. Das Alluvium ist an der grünen hasendecke leicht erkennbar, denn die Flöchen an den Flüssen, den Alluvialboden, benüzt das Volk als Wiese, die diluvialen Hügelfláchen dagegen als Acker. GBEOLOGISCHE VERHALTNISSE DES BECGCKENS VON ROZSNYÓ. 311 Die Jungtertiár- und Diluvial-Sedimente sind zwar an vielen Punkten aufgeschlossen, doch wird es schwer fallen, in der Reihenfolge dieser Sedi- mente eine Regelmássigkeit nachzuweisen. Beiláufig lásst sich behaupten, dass das Geschiebe in den tieferen Lagen gröber, in den höheren feinkörniger ist, obwohl z. B. in dem, von der Rudna-Berzéteer Strasse zum Gencs führenden tiefen Wasserrisse zu unterst eisenreicher Thon und auf diesem grobes Geschiebe vorkommt. Überhaupt bedarf es zur Erkenntniss der Wirkungsweise der Gewüs- ser des einstigen Binnen-Sees und zur vollkommenen Kenntniss dieser Sedimente noch weiterer detaillirter Forschungen. Aus mehreren Ziegelsehlágen und Brunnenschüchte in Rozsnyó ist uns bekannt, dass hier als oberstes Glied ein gelber, dichter Lehm ( Terrassen-Lehm) vorkommt, unter welehem Sehotter, mitunter mit sehr grossen Geschieben autftritt, und dass das Wasser bald aus diesem Schot- ter, bald aus den unter demselben befindliehen Urschiefern erhalten wird. . Nach der Auffassung Susss" haben sich die Mittel-Karpathen nach tektonischen Leitlinien ostwestlicher Richtung entwickelt und wurden die Schichten derselben durch eine, vom Süden kommende Kraft aufgethürmt. Die Urschiefer unseres Beckens liegen auch in einer Falte dieses Falten- systems, und zwar in der südlichsten unter diesem Meridian. Bezüglich der Zeit dieser Faltungsbildung können wir mit Bezug auf die tektonischen Verháltnisse zwar keine bestimmte Antwort geben, doch ist soviel gewiss, dass die Dislocation erst nach Ablagerung des Lias begin- nen konnte, weil die Dernőer Lias-Kalke die Gesteine der Trias concordant überlagern, wáhrend die Trias, wie wir sahen, überall dem Verfláchen der Urschiefer folet. Wenn wir die beschriebenen Thonelimmersehiefer für carbonisech annehmen, so war schon zur Carbonzeit die Gegend vom Meere überflutet. Damals befanden sich die Urgesteine vielleieht noch in horizontaler Lage- rung. Von den Dobsinaer Devon-Gebilden ist hier keine Spur zu finden, obwohl es sehr wahrscheinlich ist, dass auch hier die Fluthen dieses Meeres rollten, und es ist nicht unmögliech, dass es auch etwelehe Spuren (vielleieht das Rekenyeer Conglomerat?) hier zurückliess. In Ermangelung jedweder Petrefacten ist aber von einer bestimmten Altersbestimmung keine Rede. Das Dias-System mag durch einen Theil der rothen Sandsteine ver- treten sein. Aber auch hier ist die Transgression der Trias máchtiger. Auf beiden Seiten des grossen Szepes-Gömörer Urschiefer-Gebirgs- massives, sowohl südlieh, als auch nördlich, erstrecken sich máchtige Trias- Massen. So auf der Nordseite das Tiszolcz-Murányer Gebirge, die Dobsinaer Kalkgebirge, und der Igló-Krompacher Trias-Kalk-Zug. Das Streichen dieses Zuges ist von Tiszolcz bis Dobsina S$W—NE, von hier W—-E. Auf der 5üd- 54 EMANUEL V. KISS ! seite Szepes-Gömörer Krystallinischen Massivs finden wir das Rimaszombat- Jolsvaer Kalkgebirge mit dem Hauptstreichen S$W—NE, das Torna-Pelső- czer Kalkplateau hingegen mit W—-E Streichen. Demzufolge ist es sehr wahrscheinlich, dass diese beiden Kalkgebirgsgruppen sich ursprünglieh in einem grossen Trias-Meere abgelagert hatten, und dass die zasammen- gehörige Schichten-Gruppe erst durch die spátere Faltung der Urgebirge zerrissen wurde. Es ist zwar zum Beweise dessen in Form von innerhalb der Urschiefer zurückgebliebener Überreste nichts Gewisses vorhanden, (wenn nicht etwa die Kalkstein-Masse des ftadzim bei Felső-Sajó), doch ist es sehwer anzunehmen, dass elne so riesige Sedimentmasse, wie die Trias- gebirge unserer Gegend sich in einem geschlossenen Becken, und nicht in einem zusammenhángenden Meere abgelagert hátten. Nachdem das untere Trias-Meer unsere Gegend überfluthet hatte, setzte es zuerst jene rothen Sandsteine ab, welche, wie wir sahen, den untersten Theil der gesammten Triasbildungen, und vielleicht sogar das Perm-System ausmachen. Auf die untere Trias ist der Ober-Trias-Kalk concordant gelagert, nachdem also der Zusammenhang vorhanden ist, ist es auch bestimmt, dass die Schichtenstörung nicht unter diesen beiden Epochen vor sich gegangen ist. Nicht minder concordant sind die Kössener und Lias-Schiechten auf die Obere-Trias gelagert, obwohl das hier, infolge einer grossen Dislocation, unmittelbar nicht zu beobachten ist. Zur Jura- und Kreidezeit mag unsere Gegend schon Festland gewe- . sen sein, und die Faltung und Aufrichtung konnte damals schon begon- nen haben. In dieser langen Zeitperiode muss jener Denudationsprocess vor sich gegangen sein, welcher von der Ober-Trias die Ráthischen und Lias- Massen in so hohem Grade entfernte, dass nur ihre Ueberbleibsel am Dernőer Somhegy verblieben. Es ist eine allgemeine hegel, dass innerhalb der Karpathen durch Wechselbrüche (E— W) und Blátter (N—5), die Schiehten gestört wurden. Ein Wechselbruch ist zum Beispiel entlang das Thal des Hernád und des Oberlaufes der Waag. Der Untere Hernád und auch der Sajó in seiner ganzen Lönge laufen Ouerspalten (Blötter) entlang, wührend die zwei Nebenflüsse des Sajó in unserem Becken, die Büáche Csermosnya und Gencs, nachweisbaren Lángsbrüchen ( Wechsel) parallel laufen. Also auch im Kleinen wiederholen sich im Gebiete unseres Beckens, die grossen Spaltungssysteme der Karpathen. Die nebenstehende Karte deutet jene Linien an, entlang welcher Spalten, und an den meisten Punkten auch wahrnehmbare Verwerfungen entstanden sind. Diesen miűchtigen Brüchen verdankt das Becken seine heutige Form. fő GEOLOGISCHE VERHÁLTNISSE DES BECKENS VON ROZSNYÓ. 313 Den stárksten Eindruck der gebirgsbildenden Kráfte dieser Zeiten erleidet die, schon in der Kreidezeit aus ihrer horizontalen Lage gehobene, aber noch in ihrer ganzen Masse auf den ÜUrschiefern liegende, jedoch seiner ráthischen und jurassiscehen Decke zum Theil schon beraubte Triasmasse. Damals mag das Binfallen der Triasschichten noch überall 5 und SE gewesen sein, so wie heute das der Urschiefer, wáhrend die Triaskalke des Sziliezeer Plateau, wie wir sehen werden, in ihrer ursprüngliehen . horizontalen Lage verblieben. Unter den grossen Bruchlinien war es zuerst die (Ouerspalte, welche die noch zusammengehangene Gebirgsmasse entzwei riss, und so nahm die Bildung des heutigen Sajó-Thales ihren Anfang. Dieser Spalt riss. den einheitlichen Anticlinal-Sattel des Ivágyó- Bányaoldal und des Calvarienberges entzwei, welcher vordem ein máchtig emporragender Berg gewesen sein mag, weil es möglich war, dass die von ihm zu Thal stürzenden Gewásser die ráthischen und jurassisehen Schich- ten über der Trias denudiren vermochten. Nun wurde auch die Triasmasse dort gespalten, wo heute das pracht- volle Thal zwischen Berzéte und Pelsőcz liegt;, welche vordem naturgemáss auch den Platz des heutigen Beckens bedeckt hatte und bis auf die Urschiefer reichte. Ehe wir weiter gehen, müssen wir auch dafür eine Erklárung suchen, dass, wie wir sahen, der Schichten-Complex der unteren Trias an vielen Stellen weit in das Becken hineinragt und Vorberge bildet, wáhrend die obere Trias zurückgedrángt ist. Dies ist so zu erkláren, dass an diesen Punkten entweder die vorhergegangene Denudation die obere Trias ent- fernt hatte, oder aber, dass die obere Trias infolge der Erhebung der Dehichten zurückelitt. Besonders im Sebespatak-Thale műüssen wir die Ursache dieser Erscheinung suchen, weil hier die untere Trias am weitesten in die Bucht hineinragt, und der Platz dieser Bucht vor Eintritt der grossen Dislocatio- nen, welche sogleich besprochen werden sollen, nur Unter-Trias-Schiehten einnehmen konnten. Dem Ouerbruche (N—S$S) musste alsbald ein Lángsbruch nachge- folgt sein, da ansonsten das Sajó-Thal sich entlang des N—5-0Ouerbruches hátte entwickeln können, was aber, wie wir sehen werden, viel spáter erfolgt ist. Der Lángsbruch gegen N durchsetzte die ganze Triasmesse, und wie SÓBÁNYI nachweist, wurde auch das Tornaer Becken aus einer, auf der- selben Linie liegenden Spalte gebildet. Er selbst macht uns auch auf die, durch 0Ouer- und Lángsspalten hervorgebrachten Tháler innerhalb des Kanyapta-Beckens aufmerksam. 314 EMANUEL V. KISS : So stellt er pag. 277 das Vinkely-Thal als Lángsbruch, welcher östlich in das Sádellőer-Thal hinüber reicht und eine Binsaklung folgend guer auf das Áj-Thal bis in das Minglincz-Thal, welches bei Somodi aus- mündet zu verfolgen ist. Pag. 284—85 beweist er das das Almás-DThal gleichfalls ein tektonisches Lángs-Thal ist. Der Lángsbruch kann innerhalb unseres Beckens nach zwei parallelen Linien geschehen sein. Die eine láutt entlang des heutigen Plateau- tandes, die andere entlang dem Fusse der Gebirge; zwischen beiden Spalten ist der, dem heutigen Becken entsprechende Theil in die Tiefe gesunken. (Wig. 2.) Ein untrüglicher Beweis dessen ist die übriggebliebene Unter-Trias- Scholle des Kápolna-tető, ferner der Ober-Trias-Kalk des Kraszna-Horka Schlossberges, hauptsáchliceh aber die Ober-Trias-Scholle von Gombás, welche deutlich beweist, dass der Kalk einstens die Ursehiefer deckte. Dass aber das Becken kein Erosionsbecken ist, findet seinen eclatan- ten Nachweis darin, dass zwischen den jungen Sedimenten des Beckens nirgends Kalksteinbruchstücke zu finden sind. Das Schuttmateriale der Hügel besteht aus ötücken der Urschiefer. Auch der steile Abfall der hán- der der Plateaus widerspricht der Annahme einer Erosion. Der auf der linken (1)-Seite des heutigen Sajó-Thales befindliehe Theil des Beckens entstand also durch die Versinkung der Massen entlang zweier paralleler Spalten, welche die gesammten Unter- und Ober-Trias- Schichten und selbstverstándlich auch die Urschiefer durechsetzte. Gleich- zeitig mit diesem Ereignisse wurde auch der, die Sebespataker Bucht aus- füllende unter-triadische Sechichtencomplex durch einen Löángen-Spalt (4—W) durchschnitten; noch vór diesem Ereignisse haben aber die auf der rechten (W)-Seite des heutigen Sajó-Thales gelegenen Trias-Massen eine grosse Veránderung erlitten. Zur Zeit des Entstehens des (9uer-Bruches (N—§5) verblieb das Szili- czeer Plateau und der, damals noch zusammengehangene Theil, dessen Versinken wir soeben beschrieben, noch in seinem ursprünglichen Verflá- chen gegen § und $0. Nicht so die andere Hülfte des Trias-Massivs, d. i. jene, auf der W- Seite des Ouerbruches! Diese hat sich wáhrend der Bildung der Ouerspalte gegen W aufgebogen ! Abgesehen davon, dass diese Aufbiegung gegen W an den zu Tage tretenden Theilen dieser Hálfte klar ersiechtlich ist, beweist diese Aufbie- gung auch der Umstand, dass, wie erwáhnt, wáhrend die Werfener Schiefer neben der Berzéteer Hütte entlane einer nach W verlaufenden sehiefen Linie in die Tiefe gehen, gegenüber am Pelsőczer Nagy-hegy der Unter- Trias-Schichten-Complex wieder in betráchtlicher Seehöhe erscheint, und schon dieser Berg selbst höher ist als das Sziliczeer Plateau. GEOLOGISCHE VERHÁLTNISSE DES BECKENS VON ROZSNYÓ. ata Die Schichten gelangten also auf der W-Seite des (d uerspaltes jetzt in ein SW-Verfláchen, in welchem sie auf den meisten Örtliehkeiten auch heute zu finden sind. Nach dieser Dislocation hat der Lángenspalt auch diesen Theil der Trias durchrissen. Nun stehen wir noch vor zwei Fragen : die Erklárung der Entstehung des Nyerges, dann die Auslegung des NW-Vertláchens der gesammten unter-triadisehen Sechichten im Profile von Sebespatak bis zam Szőlőhegy, besonders aber jener merkwürdigen Erscheinung, dass hier der rothe Sandstein scheinbar im Hangenden liegt. Wie ich sehon erwáhnte, hat die heutige Sebespataker Bucht aus- sehliesslich unter-triadisehe Schichten okkupirt. Als der grosse (Öuerbruch (NS) vor sich gegangen war, haben sich die Schichten der W-Seite des Beckens gegen W autfgebogen, das Becken senkte sich gegen E, und die Schichtenköpfe erhoben sich auf der W-Seite des heutigen Sajó- Thales in Form einer steilen Wand über dem schon gesunkenen Becken-Theile. Die Lüángenspaltung (W—0) und die Verwerfung in deren Crefolge ist auch hier eingetreten. Die erste solche Spaltung muss beilüufig entlang des heutigen Gencs- Thales stattgefunden haben, als der heutigen Bucht Rudna-Sebespataker Theil in die Tiefe sank, wovon die senkrechten Felswánde der Rudna-Sebes- pataker Aufschlüsse Zeugenschatt ablegen. Auch der Nyerges ist eine abgerissene Scholle der erossen Triasdecke, welche aber nicht unter das heutige Niveau sank, sein damaliges Schich- tungsverfláchen beibehielt und so als eine hángengebliebene Scholle einen negativen Zeugen der erfolgten Senkung stellt. Der Nyerges ragt aus rund um ihn gesunkenen Fláchen empor, und dementsprechend begrenzen ihn nach allen Seiten steile Lehnen, nur einer der Abhünge der SW-Abhang ist sanft, denn dieser entspricht ja eben dem Vertláchen der Schichten. Der E-Abhang des Nyerges fállt in das Streichen der NS Ouerver- werfung ; sein steiler N-Abhang ist die Fortsetzang der 0—W Löángen- bruchlinie; seine steile W-Seite dagegen entspricht, der mit dem, in die Tiefe gesunkenen Rudna-Sebespataker Theile gebildeten Verwerfungs- Fláche. Auf der SW-Seite, im Bette des Gencs-Baches beissen die Gesteine des Nyerges überall aus, wie dies schon MaApERsracn beobachtete. Am jenseitigen Ufer des Gencs-Baches dagegen reichen die Schichten der Unteren-Trias hoch hinauf, zeigen einen steilen Bruch, zum deutlichen Beweise dessen, dass-diese ihre steile (senkrechte) Lehne eine Rutschflaáche ist. Wie wir erwáhnten, dienen diese Felsen am rechten Ufer des Gencs- Baches zur Unterlage für die Tertiár-Schichten zwischen dem Szőlőhegy 316 EMANUEL V. KISS: und Domb, und ziehen sich bis zam Fusse des Kőröser Berges und bilden, mit den, auf ihnen abgelagerten Tertiár-Schichten die Kőröser Bucht. Als der zwischen dem Nyerges und Rudna-Sebespatak gelegene Theil abgeris- sen wurde, und zum Theil ganz versunken ist, bildete der Kőrös-Sebes- pataker Theil, so wie heute die N-Lehne des Nagyhegy, vorher giengen aber noch zwei Veránderungen vor sich. I Entlang der düreh die Flüsse des heutigen Szőlőhegy und Lukács- alma gekennzeichneten Linie, am Rande NW der heutigen Köőrös-Bucht, cntstand námlich ein gegen W—0 gerichteter Spalt. Entlang dieses Spal- tes, als an einer Verwerfungs-Kluft, wurde der Theil der unteren Trias- Dehichten W-lich der Linie Szőlőhegy— Lukácsalma bis zu Sebespatak in NW-Richtung emporgehoben, die am Platze der heutigen Köőrös-Bucht gelegene Schichtengruppe sank entlang der Verwerfungs-Kluft an dém N-Fusse des Nagyhegy tiefer, und bildete eine, aus unter-triadischen Schicli- ten bestehende, gegen W vertláchende Tafel, welche einestheils gegen das entstehende Sajó-Thal, anderentheils gegen das werdende Gencs-Thal mit steilen Wánden emporragte. Auf diese Art trachte ich das NW-Kinfallen des Profiles Szőlőhegy— Debespatak zu erkláren. Die anscheinende Lage der rothen Sandsteine im Hangenden hingegen wird durch den, aus zwei Thatsachen gezogenen Sehluss beleuchtet, Die eine Thatsache ist die, dass, wenn wir im Hangenden der rothen Handsteine von Sebespatak gegen W gehen, wir die übrigen untertriadi- sehen Schichten finden. Die andere Thatsache ist die, dass es Srug gelang, östlieh von Sebes- patak, bei KRekenye die rothen Sandsteine gleichfalls zu finden. Aus diesen beiden Thatsachen folgt, dass das Thal, gegenüber der oberen Mühle bei Sebespatak entlang einer gegen 5— N geriehteten Spalte, beziehungsweise Kluft entstanden ist, welche schon nach der, in N—W- Richtung geschehener Emporhebung dieser Sechichten in Wirkung kam. Infolge dieser Verwerfung kam der rothe Sandstein in eine solche Lage, als ob derselbe im Hangenden, der die andere Thalseite aufbauenden Schichtenfláchen gelegen wáre. Um aber die scheinbar 2000 m. betragende Máchtigkeit des hiesigen Schicbtencomplexes der Ünteren-Trias zu erkláren, müssen wir mehrere solche Verwerfungen voraussetzen. Nun wird auch erklárlieh, dass, wie ich schon in der hydrographi- sehen Beschreibung erwáhnte, für die Thalbildungen die allgemeinen hicbtungen 5—N und E—N charakteristisch sind. Die Tháler des Sajó, des Gencs und des Csermosnya sind entlang grosser Spalten entstandene tektonische Tháler, welche spáter durch die Erosion noch weiter ausgebildet wurden, ILY HÁLTNISSE DES BECKENS VON ROZSNYO. GEOLOGISCHE V ER "azosudutIg U9IAUUL 59P SZÜLO) Se ale sss Al AT a "000-eGT : P APISSSELIN ( TATUTJUOTAGJÁNB EI "OÁUSZORT UOA susyoog sop 9HEM "ot ég CS a ; he) ogvjel T9Zoga ze KEZET) Eszti oD Elé A s7A JE9/ ti s s SZR0 A 08 9.89 318 EMANUEL V. KISS! Wann diese Umwölzungen stattgefunden haben, kann nicht genau bestimmt werden, doch können wir dieselben mit der grössten Wahr- secheinlichkeit in das obere Tertiár verlegen, sonst müsste man das Trüm- mermateriale unseres Beckens für üálter annehmen, was, wie wir sehen werden, nicht wahrscheinlich ist, denn es bestand ja hier noch zur Diluvial-Zeit ein See, wenn aber die Gewásser des Binnensees zu ülteren Zeiten hier gewirkt hátten, so wáre das Thal schon vor dem Diluvium aus- gehöhlt worden, wo doch bekannt ist, dass das Thal schon durch den beschriebenen Druck vorgezeichnet war. Der Binnensee ist also zu jung- tertiárer Zeit entstanden und bestand nicht lange Zeit. Nachdem sich die beschriebenen Umwöálzungen abgespielt hatten, mag das Bild unserer Gegend kurz recapitulirt folgendes gewesen sein : Die Urschiefer-Gebirge erhoben sich auf der N Seite des Beckens in ihrer heutigen Gestalt, jedoch ohne den spáter entstandenen Erosions- Thálern. Am Grunde des Beckens sind die gesunkenen Urschiefer, unter und obertriadiscehen Schiehten zu sehen, jedoech mit stark hervortretenden Horsten, deren einer der Kápolna-tető, der andere der Schlosshügel ist, wáhrend ein Trias-Bruchteil an der Stelle des heutigen Gombáser Waldes liegt. Das ganze Bild entspricht also den Figuren 1 und 2, jedoch ohne dem Tertiár. Die N Lehne der Triasberge ist sehr steil. Der Nyerges liegt im Grunde des Beckens wie ein Steinblock mit steilen Wánden auf drei Seiten, und an Stelle der heutigen Rudnaer Lehne befindet sich ein Winkel. An der Stelle der Köröser Bucht liegt eine mehr-weniger horizontale, nicht viel tiefer gelegene Tafel als der Rand des Nagy-hegy, seine steile Seite dem gesunkenen Beckenteile, oder den werdenden Thálern des Sajó und des Gencs zukehrend. Am Grunde der Sebespataker Bucht liegt die gesunkene Trias-Platte , an der Stelle des Berzéteer Thales aber ein stark verengter Spalt. Nachdem das allgemeine Verfláchen gegen 5 gerichtet ist, strömen die Niederschlüge in dieser Richtung. Den so ausgebildeten Kesselbruch füllen die über die Urschiefergebirge und aus den Buchten von Dernő und Sebespatak kommenden Niederschlagswásser und sammeln sich zu einem Binnen- See. Im See sammelt sich natürlich das Material der jetzt erodirenden Thüler in erosser Masse, nachdem aber die Triasberge steil geböscht sind, in den Kalken das Wasser in die TViefe verfallt und auf der Oberfláche keine Erosion bildet, oder doch nur in untergeordnetem Masse, so bringt das Wasser von diesen kaum Geschiebe, und so ist es zu erkláren, dass die Geschiebe des Sees fasst aussehliesslich aus Verwitterungsproducten und abgerissenen Stücken der Urschiefer bestehen, GEOLOGISCHE VERHÁALTNISSE DES BECKENS VON ROZSNYÓ. 319 Umsomehr áussert sich die Wirkung des Wellenschlages an den steilen Gehüngen. Die Spuren derselben finden wir an den steilen Felsen- der oberen Trias und in den Schuttmassen am Fusse derselben. Der Spiegel des Sees reichte zwischen den práformirten Lehnen beiláufig bis zu der in der Karte angedeuteten Linie, demnach etwa bis zu der heutigen Höhencurve 500. In den Buchten wichen die Isohypsen unter dem Binflusse der spá- teren Hrosion zurück, so wurde auch die Continuitát der Sedimente des Binnensees unterbrochen, wie dies am schönsten in der Betlérer Bucht zu sehen ist, wo die Curve 500 heute schon bis in die Gegend von Dobsina reicht, wáhrend sie zur Zeit des Binnensees kaum über den Breitegrad von Bettlér hinausreichte. Der in der Mitte des Beckens stehende Nyerges stand fast auf seine ganze heutige Höhe unter Wasser, denn auf seiner SW-Seite reichen die Sentimente des Sees weit hinauf. Auch in der Pacsaer Bucht ziehen sich die Tertiür-Sedimente hoch hinaut. Die práexistirende Masse des Nyerges bezeichnete im vorhinein den künftigenVerlauf des Sajó-Thales, so dass die Gewásser geradeswegs zur grossen N—S-Spalte zuliefen. Andererseits schrieb die Steile N-Lehne der Triasberge die Richtung des Csermosnya vor, und die Strömung im Binnensee folgte diesen beiden Hauptrichtungen, und der Abfluss muss über die Oberfláche des Plateaux an jener Stelle erfolgt sein, wo heute das Sajó-Thal bei Berzéte liegt. Die retrograde Erosion dieses Abflusses erweiterte dann successive das, auch heute klammartige Thal, und in Folge des Zurücksehreitens der Erosion verminderte sich mit der Abnahme der Höhe des Staudam- mes auch der Wasserstand des Sees, bis derselbe endlich völlig abgezapft wurde, so dass wir die Spuren desselben nur in der Form vereinzelter sümpfe vorfinden, aber eine kaum ?/4 km. lange hohe Wand, im Berzéter Thale errichtet, würde unser Becken wieder in einen See verwandeln. Wie ich erwáhnte, ist die Köröser Bucht das Product der Erosion. Diese Bucht wurde in cine Tafel eingegraben, welche gegen das Becken eine steile Wand zukehrt. Nacbdem die, die Richtung des heutigen Sajó-Flusses nehmende Strömung an die N-Lehne des heutigen Sziliczeer und Pelsöczer Plateaus schlug, wich sie gegen W aus, mag von hier bis zum heutigen Lukácsalma und dem hervorragenden Sattel des Szőlőhegy gegangen sein, und kehrte entlang dessen im Gencs-Thal um, um wieder sich in die ursprüngliche Strömung zu wenden. (Siehe Karte) Demzufolge herrsehte hier ein immerwáhrender Strudel, welcher sehliesslich in die grosse Triastafel die heutige Bucht grub, dort auch betráchtliche Schuttmassen ablagerte, wie auch dieser Beckenteil heutigen Tages am schönsten die Reihenfolge der Sedimente zeigt. Földtani Közlöny. XXX. köt. 1900. : e 320 EMANUEL V. KISS: GEOLOGISCHE VERHÁLTNISSE DES BECKENS -VON ROZSNYÓ. Die stárkste Strömung war über jener Ebene, welche sich zwischen Nyerges, Jólész und Berzéte erstreckt, demzufolge ist hier die Máchtigkeit der Sedimente am geringsten, sehon deshalb, weil am Punkte des Zusam- mentreffens beider Hauptströmungen, in der Gegend des heutigen Csipke- domb beide Ströme ihre getrifteten Massen fallen liessen, so dass hier die Sedimente auch heute am máchtigsten sind, wáhrend über diesen Punkt hinaus schon wenig Schuttmateriale für Ablagerung übrig blieb. Interessant ist auch das kleine Nebenbecken des Csucsom-Thales, welches, wie die Karte zeigt, eine kleine Bucht des Binnen-Sees war, bei dem Fallen des Wasserspiegels des grossen Sees als kleiner Bergsee isolirt übrig blieb, und dessen Abfluss dann das heutige Drasius-Thal bil- dete. Die Sedimente dieses Sees stimmen mit jenen des grossen Beckens überein. Das letzte Stadium des Sees mag ein Sumpf gewesen sein, daraut deutet das Lignit- Vorkommen im Gencs-Thale bei Berzéte. Den Lignit erwáhnt schon MapERspacn. Das Liegende desselben ist untertriadischer, sandiger, kalkiger Sehiefer, welcher zum Massiv des Nyerges gehört. Auf diesem Schiefer lagert ein sehwarzgrüner, sehr kleb- riger, viele Pflanzenreste enthaltender Thon. Diesen überlagert ein sehwarzer, an seinen Fláchen grauer, gut spaltbarer Thon, in welchem der Lignit eingebettet ist. A Das Hangende desselben ist altalluvialer Schotter. Hier will ich noch erwáhnen, dass man bei Rozsnyó aus den Geschieben einstens Gold gewann, zu welchem Zwecke der Untergrund der Stadt kreuz und guer durchörtert ist. Binstens wurde am Fusse des Ökörhegy Gold gewaschen, und heute noch heisst dort ein Thal Arany- völgy (Gold-Thal). Gegenwártig findet mani(Grold weder auf seiner ursprün- licehen Lagerstátte, noch im Geschiebe. x Dies ist, kurz skizzirt die Geschichte des Rozsnyóer Beckens, welecher weitere Special-Studien viele interessante Daten, und ich hoffe, auch viel Beweismateriale zubringen werden. FR, NORCSA: JURABILDUNGEN AUS DEM ZSYLTHALE, 971 JURA-BILDUNGEN AUS DEM /SYLTHALE. Von FRANZ BARON Nopcsa jun.! Meine Aufnahmen am Südwest-hande des Blattes Paros und Vulkan- pass (1 : 75,000 Col. XXVIII. Zone 24) fortsetzend, gelangte ich heuer bis in die Gegend von Urikány. Auf der geologisehen Karte von HoFMANN sind hier Tertiárbildungen, cretacische Kalke, Thonschiefer, Chloritschiefer und Gneis ausgesechieden. Die Kalke erstrecken sich in der Gestalt einzelner Züge auf beiden Seiten des Thales von Sztenuletye bis Urikány (nach der Karte von HoFMmANN noch viel weiter gegen Westen) und auch hier ist, wie dies 1899 am Sztenuletye erwábnt wurde,? ein allmüliger Übergang von der oberen Jura in die untere Kreide bemerkbar. Sie bilden, wie schon INKEY? erwáhnt, die östliehe Fortsetzung der Kalkzüge des Csernathales. Unter dem Kalke tritt am Süd- und Nordrande des Zsylthales zumeist ein sehwarzer phyllitáhnlicher Thonschiefer auf. Mangel an Versteinerung hinderten eine genaue Altersbestimmung da sie jedoch die direkte Fort- selzungy jenes Thonschieferzuges bilden, den Schafarzik aus dem Lepus- mjikthale erwülmt műüssen sie mit diesen gleich alt sein. Herr ScHA- FARZIK hült letzteren nun vorláutig für Dogger und daher muss man auch für die Thonschieferzüge des Zsylthales das eleiche Alter annehmen. Am Nordrande des südlichen Schieferzuges (südlich der Dilma Plesa) und im nördlichen Zuge (bei Dilma Parosa) ist ein gelber Öuarzsandstein bemerk- bar, der:mit dem 1899 vom Drechsan erwáhnten, vollkommen iden- tisch ist. i Ím südlichen Thonschieferzuge wurde dieser Ouarzsandstein durch Dynamometamorphismus stark veründert und nur unter starker Vergrös- serung kann man an Dünnsebliffen sehen, dass dieses Gestein, das sonst an sericitisehen Gneis erinnert, keine krystallinische Struktur aufweist, sondern aus (Wuarzkörnern besteht, die durch ein feinkörniges Ouarz- Bindemittel zusammengehalten werden. t Vorgetragen in der Fachsitzung der ung. geolog. Gesellsehaft am 5. Dez. 1900. ? FRasz Baron Nopcsa. Jurakalk von Sztenuletye (Földtani Közlöny XXIX. Bd. 1899 Budapest.) " BÉLA von INKEY. Die Transsylvanisehen Alpen vom Rothenthurmpass bis zum Eisernen Thor (Math. naturw. Berichte aus Ungarn, Bd. IX. 1891, pag. 33.) t Dr. SCHAFARZIK FW. Klopotiva és Malomvíz DNy-i környékének geologiai viszonyai. (Magy. kir. földtani intézet évi jelentése 1898-ról, pag. 119.) 99 ed Kv tv tg FK. NOPCSA : JURABILDUNGEN AUS DEM ZSYLTHALE, Es erübrigt noch jenen Gneiszug zu besprechen, den HoFMANN am Westende des Zsylthales fast in der Mitte des Thales ausscheidet. Auch dieser besteht aus nichts anderem, als einem metamorphen Sedimente, das in seinem unteren Theile aus Konglomeraten, in seinen oberen Schichten aus ; Új; Dzecbsari. Scozotacu apa : Scozota feinerem Sandsteine besteht. Da auch hier keine Versteinerungen gefunden wurden, ist das Alter dieser Ablagerung derzeit noch nicht bestimmbar. Bei Urikány erhált man, wie aus beiliegendem Profil (Fig. 2) ersichtlieh, GCoznafotl 11 77/ 1/4A /2 1. Krystallinische Sehiefer II. Gruppe; 2. Verrucano; 3. Dogger (?), Sandsteine und Thonschiefer; 4. Tithon-Kalke; 5. Metamorphe Sandsteine (Hofmanns Gneis- zug); 7. Tertiárbildungen (Zsylthaler Schichten) ; 8. Diluvium. den KBindruck als ob der metamorphe Sandstein sogar jünger würe, als der oberjurassiscehe Kalkzug, soferne man darin nicht die Spuren einer erossen vortertiáren Störung erblicken will. : Jenes Profül, das SCHAFARZIK vom Westende des Sztenuletye gibt, kann man auch in dem klammahnlichen Thale cScoc diu Scorotav bemer- ken und es besteht im Wesentlichen aus einer Synklinale und einer Anti- klinale (Fig. 1). 50 sehen wir, dass sich nicht nur, wie INKEY erwáhnt, die oberjuras- sischen Kalke des Csernathales sondern wahrscheinlich auch Doggerbil- dungen in das Westende des Zsylthales emporziehen. kryk e ks Se KÉRNE Sátáné hi gaz pi SZÁN AE ONES JT ÉE : XXX. KÖTET. — 1900. JANUÁR-ÁPRIDIS. 1-4 FÜZET; HAVI FOLYÓIRAT KIADJA A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT EGYSZERSMIND A M. KIR. FÖLDTANI INTÉZET HIVATALOS KÖZLÖNYE, SZERKESZTIK Dr. LÓCZY LAJOS ís CHOLNOKY JENŐ, A TÁRSULAT TITKÁRAI, (A JELEN FÜZET TARTALMA A BELSŐ LAPON.) BUDAPEST, 1900. A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT TULAJDONA. FOLDTANI KOZLONY. (GEOLOGISCHE MITTHEILUNGEN.) § ZEITSCHRIFT DER UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT ZUGLEICH AMTLICHES ORGAN DER K. UNG. GEOLOGISCHEN ANSTALT. REDIGIRT VON Dr. L. v. LÓCZY und E. v. CHOLNOKY, SEORETÁRE DER GESELLSOHAFT. (INHALTSVERZEICHNISS S. AUF DER INNENSEITE.) BUDAPEST, 1900, EIGENTHUM DER UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT. . A Magyarhoni Földtani Társulat titkári hivatala: Budapest IV. ker. Tudomány Egyetem, Földrajzi aga Intézet (Szerb-utcza), a hová minden közlemény intézendő. . Alle die Ung. Geol. Gesellschaft betreffenden Sendungen bittet man mit folgender Adresse zu ver- sehen: Magyarhoni Földtani Társulat, ÁE IV. ÉR Tudomány Egyetem, Wöldrajzi Intézet e szerb-utcza). - kj . A M. Földtani Társulat 1900. évi februárius hó 7.-én tartott közgyűlése. — A , Földiani K öztöny havi Jot vére. SB ország földtani, 12 ás ványtani és őslénytani megismertetésére s a földtani ismeretek 287 Jjesztésére. Megjelenik havonként kétvagy három an eyolczadrél ívnyi tartalomanaltd. 4 Magyarhoni földtani 1 úrsulat rendes tagjai 10 kor. évi díj fejéven kapják. Előfizetési ára egész évre 10 kor. A közlemények tartalmáért és alakj áért egyedül a szerzők felelősek. Figyelmeztetés az alapszabályok 18. §-ára: 7 A tagsági dij minden év első negyedében fizetendő, Ha valamely tag évi diját az első negyedben be nem fizette, a társulat az illelő összeget a legrövidebb postai közvetítés utján szedi be, a mely esetben a postai költséget a hátralékos tag fizeti A JELEN FÜZET TARTALMA. ú Értekezések. Dr. AGA ZÁAztE FERgExcz: A Magyarhoni Földtani Társulat 1899. évi Bvkét kirándulása az Erdélyi Érezhegységbe, július 2.-tól július 7.-ig 0 0-2 0. Dr. KövESLIGETHY Rapó: A földrengések geometriai elmélete --. -.. -- ; v A Irodalom. ; (1.) LoEwIsxson-LEssrsG: Kritiscehe Bemerkungen: zur gystematik der Hun vél gesteine. — (2.) ATHANASIU SavA dr : Geologiai tanulmányok az északmold- vai Kárpátokban. — (3.) P. Ororzxis: Der Binfluss der Wilder auf das Grundwasser. — (£.) G. SCHWEDER: Die Bodentemperaturen bei Riga . A magyar geologiai irodalom repertoriuma, 1899... --- .--- --- - --- : --- Társulati ügyek. Elnöki megnyitó. — Titkári JETSAZÉÉHT — Pénztári jelentés. — A Szabó- emlékérem kiadása... .-. ... sg AES tv áeáeK TÓ; ge GYE Tt E E EE e vtsz Szakülés: 19040. januárius öket ELET LK ERTS sat ÉLESEN 1000" -raároziúsz cz Zsó eszet zz AETAt AVES ÜGNET 24E e EMELETE j 1900. április : jöv ÖGLLT a MELÉTÉEL S FELEL pee RESZ ARENA Lé Válásztmányi ülés: 1900. jánúárius a 3.-ám 72 26 2.l oz [ssal 1900. januárius x20.- TELNE ESR EE t 1900." n4ÁTOZiOS 4 IZZÓT NE Vet e ES ELS YES ÉT 1900.Sáp(ilia; 7 s sál ének 00 sé NEG lező száz át ás 1 A M. Földtani "Pársuúlat tisztviselői Aazreőg ét ZS EGET Ús SZMT ER Ét MG ág VT sea Ez A M. Földtani Társulat tagjainak névsora 1899- bag EBB SES SES NÉL BESE A M. Földtani Társulat csereviszonyosainak kimutatása -- Betét, A M. Földtani Társulat számára az 1899. év ág BET beérkezett. cserepéldányol . és ajándék könyvek jegyzéke — ..- ET NESZ éL At EL AÉBÉY ESA Bá 354 A M. Földtani Társulat tett alapítványok ZET EE NEEE E E NET E TE ARE A M. Földtani Társulat Földrengési Gybéoáars szá eső fejemtéset. I. Dr. SCHAFARZIK FERENCZ: A vingai földrengésről 7.2 0. 22 INHALTSVERZEICHNISS DES SUPPLEMENTES. Abhandlungen : Dr. FRANZ SCHAFARZIK: Bericht über den von der Ung. Geol. Gesellschaft 434 vom 2—-7. Juli 1899 ins Siebenbürgische Erzgebirge veranstalteten Ausflug 9 Dr. R. von KövESLIGETHY: Geometrische Theorie der Erdbeben. Erster Theil... ! Litteratur. 3 "ág (1.) LozwiIsxsox-LEssisG: Kritische Bemerkungen zur Systematik der Eruptivge- steine Lea vezeté S AV tsok E 5 GB AA ERT EN Ő ES E SÉT I. Dr. FRANZ SCHAFARZIK: Über das Erdbeben von Vinga .-- --2 0-2 .- ! s da 4 he zár KV A . 43! 74 sz ayék 82 3 éa Vé sé Vo zt N th Vay A ha ek aa URAT. tat ATC TE DAN . he Va a 0 aa Trail "A Tri artá AC "3 tana T he b 4 A y Ca MÉ taeág b 71 Ma la ( bev § 9 € kuékét ! MRA 0 s A 1 SYság 3 A mag yar kir. Földtani Intézet muzeuma a, közönségnek díjtalaz 15 mul nyitva, áll minden vasárnap és csütörtökön, délelött 10—1-ig, ; Más napokon, hétfő és péntek kivételével, délelőtt 10—1-i I, egy 5! korona személyenkénti belépő dij lefizetése után tekinthető meg. . NYILVÁNOS NYUGTATÓ. 1900. április hó 50.-ig. ; vábt Héj-n — — Hátralékos tagdijukat lefizették 1898-ra. úg .— —— Nóth Gyula, Barvinek. 972 szódás . 1899-re: ÉSE Adda Kálmán, Budapest; Állami tanitóképezde, Budapest; Benacsek Béla, 5 HÓ j $/ Veszprém; Emszt Kálmán, " Budapest; KHialovszky Lajos, Budapest; IKarlovszky . — Géza, Budapest; Lukács József, Budapest ; . Veress József, Budapest. s Tagsági dijukat lefizették 1900-ra : Í "a) Budapesti rendes tagok: Báthory Nándor, Benes Gyula, Berdenich Győző, sza Berecz Antal, Böckh János, Braun Gyula, Burchard- -Bélaváry Konrád, Dérer KT . Mihály, Dulácska Géza, Eötvös Lóránd báró, Erőss Lajos, Franzenau Ágoston, . Gerenday Béla, Gesell Sándor, Gianone Adolf, Güll Vilmos, Hoitsy Pál, Hültl . József, Hüttl Ernő, Iszlay Józset, Kalecsinszky Sándor, Kilián Frigyes, Klein Gyula, SKossuch János, ikes. Pál, Krenner J. Sándor, HÜLE Antal báró, Lengyel Béla, Liffa Aurél, Lóczy Lajos, Lukács László, Muraközy Károly, Nagy Dezső, Nagy a Ses László, Nuricsán József, Petrik Lajos T. Kóth Lajos, Rybár István, Saxlehner Kál- Hz Azt mán, Schenek István, Schmidt Sándor, Schulek Vilmos, Schuller Alajos, Semsey ) fs zzlASz Andor, Siehmon Adolf, "Thirring Gusztáv, Vangel Jenő, Veress József, Wartha Vincze. - . — b) Vidéki rendes tagok: Czárán Gyula, Menyháza ; Czirbusz Géza, Nagy-Kanizsa ; Gothard Jenő, Herény; Gsehwandtner Albert, Akna Szlatina ; Laczkó Dezső, Vesz- , örrzétt TAO prém; Maderspach Livius, Krompaéh; Martiny István. Selmeczbánya ; Mcesz Gusz- 7 a EZT táv, Brassó; Nopcsa Ferencz báró, Szaczal; Nyulassy Antal, Bakonybél ; Oelberg Gusztáv, Zalathna; Poor János, N.-Károly; Profanter János, Akna Sugatag ; Rom- auer Emil, Brassó; Schmidt Bernát, Likér ; Sehröckenstein Frigyes, Kuptore-Sze- kul; "reschler György, Körmöczbánya ; Zsilinszky Endre, Békés-Csaba. a bizse e) A rendes tagok jogaival biró intézetek és egyesületek: Ág. ev. lyceum, Selmecz- 1 ús bánya ; M. kir. áll. Főgymnasium, Makó: M. kir. áll. Főgymnasium, Zombor ; M. kir. 1 /80ÉSBEB áll. Főreáliskola, Arad; Drenkovai kősz:nbányaművek igazgatósága, Berzászka (20 kor.- vvzkéty val); Kath. Főgymuasium, Veszprém ; Kath. Főgymn. Gyulafehervár ; Községi Iskola, : 24 KÉS ——— Nagyvárad; Kuun-kollégium, Szászváros; Pannonhalmi Főmonostori könyvtár, je se BSE . Győr Szt.- Márton ; Polgári iskola, Miskolez ; Ref. Főiskola, Kecskemét; Tud. Egye- MEGYÉS 5 tem Geo- -palxontologiai Intézete, Budapest. té9ett .. d) Magyarországon kivül lakó rendes tagok : Fuchs Tivadar, Wien ; IKatzer Fri- yes, ze , Mednyánszky Dénes báró, Wien ; Mrazec L., Bucuresci ; Sehröcken- Előfizető dijukat Gent T900L e / REYTSZE 5 . M. kir. áll. Főgymnasium, : Szentes;: M. kir: áll. Főgymnasium, Munkács ; .M. kir. áll. Fögymnasium, Kaposvár; M. kir. áll. Főgymnasium Szamosújvár ; ."M. kir. áll. Főreáliskola, Székely-Udvarhely ; M. kir. áll. Főreáliskola, Déva; M. kir. "áll. Tanitéképezde, Budapest; Vörösvágási m. kir. Bányahivatal, Dubnik ; M. kir. 7 . Bányahivatal, Körmöczbánya ; M. kir. Bányahivatal, Magurka ; M. kir. Bányaigazga- tóság, Selmeczbánya ; M. kir. Bány aiskola, Felsőbánya ; Bethlen- főiskola, Nagy-Enyed ; . Diósgyőri m. kir. vas- és aczélgyár, Diósgyőr ; Ev. ref. Főgymnasium, Zilah; M. kir. Főbányahivatal, Zalathna; M. kir. Tóreáliskola, Budapest, II. ker.; M. kir, Gazda- / Was SÁS "Tanintézet, Kolosmonostor (felétj; M. kir. Gazdasági Tanintézet, Keszthely ; ; SS Mé kir. Gazdasági Tanintézet, Debreczen ; Kath. Gymnasium, Kézdi- Vásárhely ; Kath. Bi. , Gymnasium, Privigye ;. Kath. Gymnasium, Selmeczbánya; M. kir. Kohóhivatal, Aranyidka; M. kir. Kohó-üzemvezetőség, Tiszolcz; Prémontrei Főgymnasium, Nagy- "" várad ; Ref. Collegium, Maros-Vásárhely; Ref. Gymnasium, Kisujszállás; M. kir. 14 Vásgyári-Hivatal, Zólyom-Brézó. . Előre fizetett előfizető dijat 1901-re : M. kir. Főreáliskola, Budapest, II. ker. mellékleteinek árjegyzéke az 1900. évben. . ( Megrendelhetők a Magyarhoni Földtani Társulat titkári hivatalában, Budapesten, 148 zerb utcza 10. Tudomány Egyetem Földrajzi Intézetében vagy Kilián Frigyes egyet könyvkereskedésében, Budapesten IV., váczi-utcza dzét sz.) Felhivjuk a tisztelt tagok figyelmét TNM ASéS REÉNENENE ELÉ STL AAA térképé 3 A társulat tagjai ezt a térképet, amig a készlet tart, 4 koronáért sz hetik meg, mig annak 70gE Ölt s teteje ára 12 korona. . Erster Bericht der ségletiséten Gesellschaft für Ungarn. 1852. .. 1 2. Arbeiten der geologischen Gesellschaft für Ungarn. I. Bd. 185620 440 3. A mugyurhoni isgsze társulat flDUSÁBALAN HEZKotat AL863 HEZZETEN 4. a a IT, TV: 68.V. kötet. 1867—1870. Kötetenként LésEte 28 5. Földtani Közlöny. 1—IV. évfolyam. "1871—1874. Kötetenként ... 3 6. a c V—IX. a 1875—1879. (Hiányos — Defect) Kötetenként. 0 0... 7. a € X. a 1880. Kötetenként ... 0... 8. a ) p.4 a 1881. (Hiányos Defect) -.. 9. a a MÁ KRAZ TTNT IS82--Kötetenként es a zeső - 10. a a XAILT a 1883. a Sv das VA, Ld KÜ VÉT 16 a 4 XIV. : a 1884. ( eeaett 2g tető 4.7 12. fi a XV. a 1885. Me Feááde vese : B- a a XVI. fi 1886. (c ek PL ESPÁNAET 14. c XVII—XXIX. c 1887—1899.c AY E 15. Földtani Értesítő . 1—III. 1880—1883. Kötetenként — ... A Magyarhoni Földtani Társulat 1852—1882. évi összes kiadványainak betüsoros tartalommutatója. — (General-Index sümmtlicher Publj- cationen der Ung. Geol. Gesellschaft von den Jahren 1852—1882) 48 16. Néhai dr. Szabó József arezképe... —. ..- RREPZL esettel 17 A magyar korona országai földtani viszonyainak rövid vázlata, Buda- HOst USA atesett tezk íg ő ké 18. Geologisch-montanistische Studien der Erzlagerstütten von Rézbánya 1 in 5.0. ./Ungarn von" W.rPOBGDTNYs HEGYÉN a EE keB ét 19. A selmeczi bányavidék éreztelér-vonulatai. (Die Erzgünge. von Schemnitz und dessen Umgebung.) (Szinezett nagy geologiai tér- kép. Szöveggel együtt.) Geolog. mont. Karte in Grossformat — ... 20. A budapesti országos kiállitás VI-dik esoportjának részletes katalogusa. Bányászat. Kohászat. Földtan. 1885. — (Budapester Landes- ausstellung. Specialkatalog der VI-ten Gruppe. Geologie, Bergbau und Hüttenwesen) 2G ött: LÁBAT teja de áő KÖVET 21. Kurorte von Ungarn. Dr. Kornel Chyzer. 87 tt. RGSAa Kr Vás ee 112; 22. Les Eaux Minérales de la HÓNSrLo. ASZ. te zzézes zek a Vesák , ász ES KSEt SE 23. Egy új Echinolampas faj. Dr. Pávay Elek .... -.. --— --. --- 24. Kolozsvár és Bánfi-Hunyad közti vasutvonal. Dr. Pávay jlláje 15 hála 25. Évi jelentés. Magyar kir. Földtani Intézet. 1883. — (Jahresbericht der K. Ung. Geologischen Anstalt 1883) ... ..- BV ra éz a 26. Jahresbericht der K. Ung. Geologischen Anstalt für 1884 FRANKLIN-TÁRSULAT NYOMDÁJA, ak s öv ZMNE b 97497 4 ENE VRA Hét? TA aágsy ba . 58 : 3 ha -ú ú 4 ú SA 2 574. FÜZET. " FÖLDTANI KÖZLÖNY. HAVI FOLYÓIRAT ; 3 t Hl KIADJA Fv Ezt 82 MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT TB j EGYSZERSMIND : ks A M. KIR. FÖLDTANI INTÉZET HIVATALOS KÖZLÖNYE. 3 ú 158 : SZERKESZTIK j 9 A Dr. LÓOZY LAJOS ís CHOLNOKY JENŐ, MS A TÁRSULAT TITKÁRAI. ; a s. (A JELEN FÜZET TARTALMA A BELSŐ LAPON.) BUDAPEST, 1900. 3 he A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT TULAJDONA. 3 ez FOLDTANI KOZLONY. 8 ú b. 3 t vak éta : : (GROLOGISCHE MITTHBILUNGEN.) k EA ZEITSCHRIFT DER UNGARISCHEN GEOLOGISOCHEN GESELLSCHAFT" ZUGLEICH 3 sé AMTLICHES ORGAN DER K. UNG. GEOLOGISCHEN ANSTALT, i égi 388 REDIGIRT VON - ? HA 14 fi Dr. L. v. LÓCZY und E. v. CHOLNOKY, "erő SEORETÁRE DER GESELLSOHAFT. (INHALTSVERZEICHNISS S. AUF DER INNENSEITE.) BUDAPEST, 1900. EIGENTHUM DER UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSUCHAKT. BA Magyarhoni Földtani Társulat titkári hivatala: Budapest IV. ker. Tudomány Egyetem, Földrajzi nú Intézet (Szerb-utcza), a hová minden közlemény intézendő. — Alle die Ung. Geol. Gesellschaft betreffenden Sendungen bittet man mit folgender Adresse zu ver- . sehen: S SZENKÉST ts zeti Társulat, ülte ve ÍV: 16 Tudomány Egyetem, Foldxüjai Intézet zerb-utcza vi) Pét] A . — (5.) Hormawn RAFAEL: Körmöcz szab. kir bányaváros története és bányászata. — 5 ; 484 (6.) ULLmaNN Huco: Jelentés a Bihar vármegyei Petrócz éreztelepeiről. — BZ; (7.)) Dr. SAva ArTHANAsIu : Az északmoldvai flysch-zóna eoczenfaunájáról. — b EZ sz (8.) Dr. ORrH ABEL: A Duna és Thaya közötti szirtvidék viszonya az alpesi- Hé A ,. Földtani Közlönye hayi folyói at GAL EE SE Jöldtam, ( ásványtani és óslénytani megis sznertelésére s a Jöldtani ismeretek . terjesztésére. Megjelenik havoikéni két vagy három nyolczadrét ny ívnyi tartalommal. A Magyarhoni Földtani Zársulat rendes tagjai ? j b 10 4or. évi díj fejében kapják. Elójizetési ára egész évre 10 kor. fat: kt eds att A közlemények tartalmáért és alakjáért egyedül a szerzők felelősek. 16 ; Figyelmeztetés az alapszabályok 18. §-ára: ; . aA tagsági díj minden év első negyedében fizetendő. Ha valamely tag évi díját az ! első negyedben be nem fizette, a társulat az illelő összeget a legrövidebb postai : . közvetítés utján szedi be, a mely esetben a postai költséget a hátralékos tag fizeti, § 18 A JELEN FÜZET TARTALMA. S Értekezések. ; 3 ; § (Lap h 1 Dr. PárrY Mók: Ujabb adatok a Cserhát geologiájához... ... FELRE É SL A 137 b Í Dr. Kocsis Jásos. Adatok a Bükk-hegység ó-harmaxkori KÉrérBE geologiai és j ig Daléohtolódiai viszonyaihoz et retek b ENE ast ea EE Z tsz Nee LSE 98 TREiTrz PÉTER: A talajnemek osztályozása c-. 0-2 --- 12 —- 2 22. 22. 147 ; a ; Ismertetés. 2 E. D. Dawa: A Text-Book of Mineralogy, dr. ZIMÁNYI KÁROLYtól.-. --- --. -- 163 Irodalom. S ZÁZSTÁS pé kárpáti begyrendszerhez. — (9.) Dr. Fgasz SCHAFFER: Die Fauna des Dach- be steinschiefer von Mariathal bei Pressburg (Ungarn). — (10.) Dr. FRANZ TOULA: BA Über den marinen Tegel von Neudorf an der March (Dévény-Ujfalu) in Ungarn. (11.) Dr. A. KoRNHUBER: Über die Thonschiefer bei Mariathal in der Pressburger Gespanschaft. — (12.) Dr. A. KoRwxHUBER: Geologisches aus 8 Ag dem Granit-Terrain bei Ratschdorf (Récse) und OGSOGOTBON ÖV ezés ektse East 16 KE Társulati ügyek. — 3 Szakülés : 1900. zrájvás bó A. ás ze la NK AK Ez SEZZeS attbli e KÓSZILE ; 1900. június hó IGA st ee see EVA Sa Ve SÜSS OS 8 Választtaányi ülés: 1900. -májüs mó P2.SAm 7 eső koze ESZER SZENES tő He [Nee ÚT ANAK 1900. junius hó 6.-án ÉSE Ét ey DEN pt Vege te 1748 § Hirek a földtanitintézetből 5 speed ez ebe Me SES ez a AVONKÁSSN INHALTSVERZEICHNISS DES SUPPLEMENTES. Abhandlangen : ; Seite Dr. Mogirz PánryY: Neuere Beitrüge zur Geologie des Cserhát ... --- --- --- 17 7 Dr. JoraNw Kocsis: Beitrüge zu den geologischen Verhültnissen der alttertiürem 7 18 Schichtén "des -Bükk-GebirgBB oz sz ze aga s holta aa og ass a Lét e szot KSE PETER TREITZ : "Bintheilung dersBodeonartén jee vesse szzaeketá teste zéltES 187. vászát tp 4 4 . 4 magyar kir. Földtani Intézet muzeuma, a . közönségnek díjtalanul nyitva, áll minden vasár- TE és csütörtökön délelő tt 10—1-49g . Más napokon, éskő és péntek kivételével, dél- [dd s8 E Ms .10-1-ig, egy korona személyenkénti belépő díj lefizetése után tekinthető meg. ű MET ANYILVÁNOS NYUGTATÓ. 1900. julius hó 31.-ig. H18 TEsaET dijukat lefizették 1900-ra : — a) Budapesti rendes. tagok : Bedő Albert, Belházy János, dr. Chyzer Kornél, 5; . Graenzenstein Béla, Heuffel Sándor, Machan Ottó, Szathmáry Béla, Szontagh Pál, ; . Vécsey József báró, Wagner Jenő, Winkler Lajos. b) Vidéki rendes tagok: Baczonyi Albert, Kassa ; Bothár Samu, Beszteroéobánya ; 5 ? új Hollósy Jusztinián, Kis-Czell; Horváth Zoltán, Rimaszombat ; Joós Lajos, Nagy- Ág; ; éz Okolicsányi Béla, Mármaros-Sziget ; Ősi János, Kapnikbánya ; Pantócsek "József, 845 észt Stoll János, Veszprém. . / . Előfizető dijukat befizették 1900-ra : MM. kir. Főbányahivatal, Akna-Szlatina; M. kir. Gazdasági tanintézet Koloós- sz lágss. (második felét); Salgó-Tarjáni Kőszénbánya-Részvény-Társaság Bányaigazt gatósága, Petrozsény ; M. kir. Sóbányahivatal, Akna- ASZ) M. kir. Sóbányahivatal, - "Rónaszék. , — cationen der Ung. Geol. Gesellschaft von den Jahren 1852—1882) mellékleteinek árjegyzéke az 1900. évben. ( Megrendelhetők a Magyarhoni Földtani Társulat titkári hivatalában, Budapesten, IV., 07 Szerb utcza 10. Tudomány Egyetem Földrajzi Intézetében vagy Kilián Frigyes egyetemi attó 8. könyvkereskedeésében, Budapesten IV., váczi-utcza 28. sz.) , SETA hetik meg, mig annak könyvkereskedői ára 12 korona. ú. Verzeichniss der Publikationen der ung, Geolog. Gesellschaft. ( Dieselben sind entweder direct durch das Secretariat der Gesellschaft [Budapest, I 123) KEZŐ : Szerb-utcza 710. Tudomány Egyetem Földrajzi Intézetében] oder durch den Universitüts- ző Buchhündler Friedrich Kilián, [Budapest, IV., váczi-utcza 28. sz.F zu beziehen.) 7 A 1. Erster Berieht der geologischen Gesellschaft für Ungarn. 1852 .-. 2kor.—fll 9. Arbeiten der geologisehen Gesellschaft für Ungarn. I. Bd. 1856... 10 6— a 3. A magyarhoni földtani társulat munkálatai. II. kötet. 18683... ..- 10 I 4. a fi a a fd III, IV. és V. kötet. 1867—1870k .Kötetenként!. eze see Nek sze see itt 5. Földtani Közlöny. I—IV. évfolyam. 1871—1874. Kötetenként ... 6. a € V—-IX. € 1875—1879. (Hiányos — Defect) Kötetenként. .. .. 7 § € X. fi 1880. Kötetenként S. 2-3 5 8. e p bég tág e 1881. (Hiányos Defeecth -.. 9. ( e XII. fi 1882. Kötetenként ... --- --- 10. fd a XIII. € 1883. ( raz al ; 64 A fú te XIV. € 1884. € EzÁl ezek e) EE 12. fi 4 XV. a 1885. € EZ sa 28 13. d c XVI. a 1886. a ELF EST 2 dástt 14. a , a XVII-XXIX. a 1887—1899. c BART Éz é 15. Földtani Ertesitő 1—IIL (c 1880—1883. Kötetenként — ... A Magyarhoni Földtani Társulat 1852—1882. évi összes kiadványainak betüsoros tartalommutatója. — (General-Index sámmtliecher Publi- 16.. Néhai. dr. Szabó Jézsef apczképe . ns SEN szelen o MESE s 17. A magyar korona országai földtani viszonyainak rövid vázlata, Buda- DOSELESIZÁNALS E reő üket ese 1 SE ve VAS áz E TS ENE del Tett 18. Geologiseh-montanistisehe Studien der Erzlagerstütten von Rézbánya 10 9. 0. Vhearn, von 1847 POSSPRIY. ÖM ANe ség NEE tot a és EE lÜ Se 19. A selmeeczi bányavidék éreztelér-vonulatai. (Die Erzgünge von Schemnitz und dessen Umgebung.) (Szinezett nagy geologiai tér- kép. Szöveggel együtt.) Geolog. mont. Karte in Grossformat — ... 20 A budapesti országos kiállítás VI-dik csoportjának részletes katalogusa. Bányászat. Kohászat. Földtan. 1885. — (Budapester Landes- ausstellung. Specialkatalog der VI-ten Gruppe. Geologie, Bergban md: ELL GÜLYEBBÜ) 2 jee E S Rá tsz ESEK E e 21. Kurorte von Ungarn. Dr. Kornel Chyzer. 1885 ... .-- --- --- 9297. Les: Háux. Mirérales de la-Bongrio. 487857 52-0 9 esz sz esek keégi NE 23. Egy új Echinolampas faj. Dr. Pávay Elek 0-- 2 " --- .--- --- 24. Kolozsvár és Bánfi-Hunyad közti vasutvonal. Dr. Pávay Elek... -.. 25. Évi jelentés. Magyar kir. Földtani Intézet. 1883. — (Jahresberieht der K. Ung. Geologischen Anstalt 1883) ---- --- --- --- --- 96. Jahresbericht der K. Ung. Geologischen Anstalt für 1884... ... FRANKLIN-TÁRSULAT . NYOMDÁJA. vsákdb AUGUSZTUS-SZEPTEMBER. 8—9. "FÖLDTANI KÖZLÖNY. HAVI. FOLYÓIRAT KIADJA 1 . EGYSZERSMIND A M. KIR. FÖLDTANI INTÉZET HIVATALOS KÖZLÖNYE. "A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT SZERKESZTIK LÓCZY LAJOS ís CHOLNOKY JENŐ, A TÁRSULAT TITKÁRAI. (A JEGRN HÜZET TARTALMA A BELSŐ LAPON.) BUDAPEST, 1900. A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT TULAJDONA. 24 ai FOLDTANI KOZLONY. 18 ő : (GEOLOGISCHE MITTHEILUNGEN.) ZEITSCHRIFT DER UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT ZUGLEICH Ki AMTLICHES ORGAN DER K. UNG. GEOLOGISCHEN ANSTALT. REDIGIRT VON . Dr. L. v. LÓCZY und E. v. CHOLNOKY, [1 SHORETÁRE DER GESELLSOHAFT. (ZNHALTSVERZEICHNISS S. AUF DER INNENSEITE.]) , BUDAPEST, 1900. EIGENTHUM BER UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAKT. A Magyarhoni Földtani Társulat titkári hivatala: Budapest IV. ker. Tudomány Egyetem, Földrajzi Intézet (Szerb-utcza), a hová minden közlemény intézendő. . Alle die Ung. Geol.. . Gesellschaft betreftfenden Sendungen bittet man mit folgender Adresse zu ver- : Ügumork Migyiráoni Földtani GANSAAK azéé greb Hab tsa Tudomány Higyetomas Völdrajzi Intézet ést zerb-utcza s HAN CT) aga RIGA LET AG pe e es 43 É 8 6 AVAT ret k JÉ Fszt vé Kr 9 7 4 GEN b 4 A szá ége Get KTOÉNES VESE 8 si § ; 1 . NZA há JV te NY? kerget as ij a ) VT 478 4 úg eg v b s 3 § fd Úgy AJta 98 £ SA 6 . té Ae: d tébn e drA YE. hi " 38 k. 29 e an 9 - dé hadi 3 ú A ,, Földtani Közlöny" hari folyóirat My VAaro7 öiezllg földtani, ásványtani és óslénytani megismertetésére s a földiani ismeretek : terjesztésére. Megjelenik havonként kétvagy három nyolczadról I nyi tartalomamat. A Magyarhoni fPöldtani Zársulat rendes tagjai 10 kor. évi díj fejében kapják. Előfizetési dra egész évre 10 kor. Cyr a A közlemények tartalmas és alakjáért egyedül a szerzők felelősek. is Figyelmeztetés az alapszabályok 18. §-ára: ds A tagsági díj minden év első negyedében fizetendő, Ha valamely tag évi diját az -k hé első negyedben be nem fizette, a társulat az illelő összeget a legrövidebb. bostai közvetítés utján szedi be, a mely esetben a postai költséget a hátralékos tag fizeti. Hak A JELEN FÜZET TARTALMA. a s Szz tára, Értekezések. Ismertetés. F. von RICHTHOFEN: Über Gestalt und Gliederung einer Grundlinie in der Mor- 7 phologie JOSLASTSDB: S VEG ze zza s bel MESA Né ee ELTER e üezR Irodalom. (13.) GRITTNER A. : Szénelemzések, különös tekintettel a magyarországi szenekre — 7 18 i (14.) HALAVÁLS Gy. A szarvasi ds kút. — 7 (15. 5 egékéő Áss tA BELÉT heö8 , 8 A 4 Éj. a rő INHALTSVERZEICHNISS DES SUPPLEMENTES. Abhandlungen. 1 segiti 5 Z5Agóita Dr. BR. v. KövESLIGETHY : Ueber einige SélsmiRéhe Enstitütés s szóze áss st est 933 L. Rorm v. TELEGD: Resultat der Bohrungen auf Petroleum bei Zsibó-Szamos- Udvarhely ő sose mattk Vasi aga izet St AS E AES ESz SEK Ne ETELE EK EZÁL ; Literatur. (2.) A GRITTNER: Kohlen-Analysen mit besonderer Berücksichtigung der Kohlen Ungarns. (3.) J. HALaAvÁTS : Die artesische Brunnen von Szarvas... c. 0... 251." pe . 4 magyar kir. Földtani Intézet muzeuma, a közönségnek díjtalanul nyitva áll minden vasár- nap és csütörtökön délelőtt 10—1-ig. . Más napokon, hétfő és péntek kivételével, dél- . előtt 10-1-ig, egy korona személyenkénti belépő . díj lefizetése után tekinthető meg. NYILVÁNOS NYUGTATÓ. 1900. augusztus 1.-től szeptember 30.-ig. " Hátralékos tagdijukat lefizették 1899-re : bú ki Almásy Andor, Soóvár ; Bibel János, Oravicza ; ifj. Jahn Vilmos, Nadrág ; Márkus . —— Károly, Sajó-Szt.-Péter; Szádeczky Gyula, Kolozsvár; ifj. Veress József, Felsőbánya ; Azt Geo-paleontologiai nemzeti muzeum, Zágráb; Reform. főgimnázium, Miskolcz. . Magdijukat lefizették 1900-ra : " a) Vidéki rendes tagok: Almásy Andor, Soóvár; Andreics János, Petrozsény ; Beutl Engelbert, Nadrág; Bibel János, Oravicza; Bradofka Frigyes, Kapnikbánya ; "Derzsi K. Ferencz, Szentes ; Eichel Lipót, Ujbánya; Worster Elek, Lörinte; Franzl Ernő, Nadrág; Fritz Pál, Maros- -Ujvár; Gombossy János, Beszterczebánya ; , György " Albert, Resicza ; Hikl József, Nagybánya ; ifj. Jahn Vilmos, Nadrág : Junker Ágoston, Beszterczebánya; IKocsis János, Kaposvár; Kovách Dömjén, Eger; Kuncz Péter, at Pomáz; Márkus Károly, Sajó-Szt.-Péter ; Miháldy István, Bakony-Szt.-László ; AA Petrovits András, Krompach-Vasgyár; IReitzner Miksa, Körmöczbánya ; Ruzitska ú kai Béla, Kolozsvár; Schmidt Géza, Salgó-Tarján ; Sehmidt László, Rónaszék; Schreiner za János, Veszprém ; Siegmeth Károly, Debreczen ; Singer Bálint, Nagy-Mányok ; Stein- i , hausz Gyula, Nagyág; Süssner Ferencz, Felsőbánya; Szádeczky Gyula; Kolozsvár; " Vastagh János, Tapoleza ; ifj. Veress József, Felsőbánya. b) A rendes tagok jogaival biró intézetek és egyesületek: Állami agyagipari szak-. 4 iskola, Ungvár (részben, 7 kor. 50 fillértj; Esztergom város tanácsa, Esztergom ; . Geopaleontologiai nemzeti muzeum, Zágráb; Kaláni bánya- és kohó-részvénytársaság, . Budapest; Reform. főgimnázium, Miskolcz; Vasipari társulat, Nadrág. c) Külföldi rendes tag: Wichmann Arthur, Utrecht. . Előfizető dijukat beküldték : VEK . Állami főreáliskola, Nagyvárad; Bánya- és kohóhivatal, Kapnikbánya; Bánya- 68 Tatatak Abrudbánya; Bányahivatal, Szélakna (Selmeczbánya); Vasgyári hivatal, : sen "Hunyad. . ) - e te ÉP S , v te 6 FIGYSA 3 Mt a ka BT LN ÉÉ / 4. 9 BEL" 1 ak fen. ak .A Magyarhoni Földtani Társulat kindvánsaitók 4 és a a közlöny mellékleteinek árjegyzéke az 1900. évben. Éves ( Megrendelhetők a Magyarhoni Földtani Társulat ETT bella Eüvg ÍV BE Szerb utcza 10. Tudomány Egyetem Földrajzi Intézetében vagy Kilián Frigyes eg szálte kes; könyvkereskedésében, Budapesten IV., váczi-utcza 28. sz.) ; Felhivjuk a tisztelt tagok figyelmét Magyarország esplóbtsi térképérős. őt A társulat tagjai ezt a térképet, amig a készlet tart, 4 koronáért AE Aa hetik meg, mig annak könyvkereskedői ára 12 korona. k Feka £. ( Dieselben sind entweder direct durch das Secretariat der Gesttlséhájt F ÖS AKdáE I v. 1 Szerb-utcza 10. Tudomány Egyetem Földrajzi Intézetében] oder durch den Universítáts- Í Buchhaándler Friedrich Kilián, [Budapest, I F váczi-utcza 48. sz] Zu Egye tátb 88 . Erster Bericht der geologisehen Gesellschaft sár Ungarn. 1852 ege Sbe —€ül. é 1 2. Arbeiten der geologischen Gesellschaft für Ungarn. I. Bd. 1856. 10 a 3. A MNSSATÁRAL SE Z EN társulat munkálatai. II. kötet. 1863... --. 10 a — 4. a a (/ 19 utó TV. és V. ks . AA 1867—1870. Kötetenként EE a kh szak éa Sét 5. Földtani Közlöny. I—IV. évfolyam. 1871—1874. "Kötetenként .. a 4 a — tt te ZAK a V—.-IX. K 1875—1879. (Hiányos — Defect) h 7 f ; 4 "Kötetenként. 2. 2 c — 7. a. a pi a 1880; (Kötetenként e 2. gél ő 1055 Sa e a ) XI. € 1881. (Hiányos Defect) ... i 9. a a XII. a 18827 Kötétenként 22 szuz öss ss As RE 10. a fi , XIII.- ú 1883. (Zhu adag Sze BY SEL 40 24e4ES ) 4 A a úrék XIV. a I88A sot Selo Ete ÁLT ESEN SESL ÉLT EE AT St 19. f € bája a 1885. fi EP jet Gát ekes 13. a a XVI. a 1886. a HZSEÉ E e Ő ÉKOR TÁ SET 14. c XVIIXXIX a 1887—1899.a EZTÁN Él 10 a — 15. Földtani Értesítő I—III. u 1880—1883. Kötetenként ... 2 a — A Magyarhoni Földtani Társulat 1852—1882. évi összes kiadványainak . $-ei betüsoros tartalommutatója. — (General-Index sümmtlicher Publi- : . . cationen der Ung. Geol. Gesellschaft von den. Jahren 1852—1882) 2 a — 16. Néhai dr. Szabó József arczképe.. si 2 ELSE Lage ÍJAT kése 17 A magyar korona országai földtani viszonyainak , rövid vázlata, Buda- énse jót tel ZÖNSSSENy ást et ÉSA e eze LSE e ég E; HATE SAE 18. Geologisch-montanistisehe Studien der Erzlagerstütten von Rézbánya ; péa a 5.0. (Ungarn t von: E. Pogepny. 187458 öm ES Te --- 6 a — 19. A selmeeczi bányavidék éreztelér-vonulatai. (Die Erzgünge. vana s Schemnitz und dessen Umgebung.) (Szinezett nagy geologiai tér-. ; 4 kép. szöveggel együtt.) Geolog mont. Karte in Grossformat " .-- 10 a — a. 20 A budapesti országos kiállitás VI-dik csoportjának részletes katalogusa. ; . Bányászat. Kohászat. Földtan. 1885. — (Budapester Landes- 74 aussfellung. Specialkatalog der VI-ten Gruppe. Geologie, Bérgbau x und Hüttenwesen) HA elh : Be bras ot EL EAE Solt? AKRKGNTÉ 21. Karorte von Ungarn. Dr. Kornel. Chyzer.. S Ls Teás AAL áBE ek b BET a 0 E, 22. Les Eanx Minérales de Ja Hongrie: 1878 ére zöbó ee u zá N set été TÉK 23. Egy új Echinolampas faj. Dr. Pávay Elek 2 --- --- ---. 3-2 94— a. 20 24. Kolozsvár és Bánfi-Hunyad közti vasutvonal. Dr. Pávay Elek... .-. — a 20. 25. Évi jelentés. Magyar kir. Földtani Intézet. 1883. — (Jahresbericht § ; x der K. Ung. Geologischen Anstalt 1883) ..- --- KIRNKSNÉNÉ EE ZENÉL, Fizg máltai 26. Jahresbericht der K. Ung. Geologisehen Anstalt für ABE assz d ek kg fe FRANKLIN-TÁRSULAT NYOMCÁJA, XXX. KÖTET. 1400. OKTÓBER-DECZEMBE 10—13. FÜZBT. - gt ] HAVI FOLYOIRAT gi KIADJA AM AGYARAÓBONT BOLDTANT- TÁRSA EGYSZERSMIND ; A M, KIR. FÖLDTANI INTÉZET HIVATALOS KÖZLÖNYE, SZERKESZTIK Dr. LÓCZY LAJOS és CHOLNOKY JENŐ, 5 A TÁRSULAT TITKÁRAI. ; (A JELEN FÜZET TARTALMA A BELSŐ LAPON.) k. BUDAPEST, 1900. N A 47 , vi A MAGYARHONI FOLDTANI TÁRSULAT TULAJDONA. 24 3 a .. r A ; .. .. 7 ; FOLDTANI KOZLONY. K. (GEOLOGISCHR MITTHEILUNGEN.) a ZEITSCHRIFT DER UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT 3 ZUGLEICH § s úg; AMTLICHES ORGAN DER K., UNG. GEOLOGISCHEN ANSTALT. a REDIGIRT VON Hg Dr. L. v. LÓCZY und E. v. CHOLNOKY, SKORETÁRE DER GESKLLSOHAFT. Ai (INHALTSVERZETICHNISS S. AUF DER INNENSKITE.) s: BUDAPEST, 1900, jé EIGENTHUM ETSI UNGARISCHEN GEOLOGISUCHEN GKSELLSUCHAFT. ee ÉEEEEEEKEt———]—]———————.—.——.———e—.me..ertttktkktttttntttkttttttmmtWeereetttttai A Magyarhoni Földtani Társulat titkári hivatala: Budapest VII. ker. Stefánia-ut, Földtani Intézet a hová minden közlemény intézendő. Alle die Ung. Geol. Gesellschaft betrefienden Sendungen bittet man mit folgender Adresse zu ver- sehen: Magyarhoni Földtani Társulat, Budapest, VII. ker. Stefánia-ut, Földtani Intézet. NZb I YBRS 7 Agy a üt SÉG ab ee 1. Pöldtáni Közlöny" hayi folyóirat sZ BEZK GY földtani, 4 ze ásványtani és őslénytani megismertetésére s a földtani ismeretek terjesztésére. Megjelenik havonkénti két vagy három nyolczadrét k3 3 5 ívnyi tartalommal. A Magyarhoni Földtani Társulat rendes tagjai 40 bor. évi díj fejében kapjá ák. Előfizetési ára egész évre 10 kor. A közlemények Italt ásét és alakjáért egyedül a szerzők felelősek. — hi Figyelmeztetés az alapszabályok 18. §-ára: aA tagsági díj minden év első negyedében fizetendő. Ha valamely tag évi diját az első negyedben be nem fizette, a társulat az illelő összeget a legrövidebb postai közvetítés utján szedi be, a mely esetben a postai költséget a hátralékos tag fizeti. : A JELEN FÜZET TARTALMA. Értekezések. Böckn János: Rövid közlemény a baranyamegyei Vasas és Hosszú-Hetény közp s fekvő, Rosenfeld Bernát bécsi lakos tulajdonát képező liaszbeli kutatási terü- ki ; TER e at IZÉseső te ag lttton e ege ee Sunzaéek is ÉS JERÁRÉNÁN EZ YÁA JENS KÉRENEL EZÉ el AYANT ESR ERpős LaAJos: Uj Pyrula faj Hós fiatalabb harmadkori üledékeiből (Egy táb- : gt A Kiss V. Manó: A. rozsnyói iüsdérőke sedidttát viszonyairól, tekintettel a hegy- 4 Lé Szerkezétre.8 ADTáyaD zoli Be tizub fh EZÉS e e aseták s el S KOE SE fela sége ENNI 4A8 Ifj. Nopcsa FERENCZ báró: Jura-képződmények a Zsilvölgyben (2 ábrával) ... 281. Társulati ügyek. 5 s. Szakülés : 1900.-növeniben SZŐ zza én ezeti kent átt teszel e Ste ) lt 1900. deczembér hó 5széni ét vese kk ál EN NEG SEK eto ÉG; Választmányi ülés: 1900. november hó, 7.-ém "sss egtlen B ETT A SEZBEA db 1900 5déczemberrhő" B.zénű s za zkt eek IZE Ete AES MS El 6 gl 6: TSELATZTNAT HZ INHALTSVERZEICHNISS DES SUPPLEMENTES. t1/ s § HAN ar JENŐ DB Abhandlungen. Seite jei i j7 TAG JOHANN BöcKH: Kurze Mittheilung über das zwischen Vasas und Hosszú-Hetény, nő im Comitate Baranya befindliche liassische Sehurfterrain sas Bernhard Rosen- 17 an KOldSZA NVÁGÚ Sz tesen ezét be S sz aateeTNS e e E Neee ENE KÉNEE 7998 7 e LupwiIG ERpős: HBine neue Pyrula-Species aus den jüngeren Tertiür-Schichten ék VOGA EOMmÁz, IVEternerrTatolj 2 zza Mese tt eget la zek esne AZER AN SELATKTE 16 974 t V. EMANUEL Kiss: Über die geologisehen Verhültnisse des Rozsnyóer Beckens. hez i CV ZO SH ELTV BT] (a ke see eletet ÖS E o fs AG e Lt KASE IKER 302. MV, FRgasz Baron Nopcsa jun.: Jura-Bildungen im Zsilthale. (Mit 2 Figuren) ... 321 ki ta 3 új V; " Miázázös áá ? Bf A magyar kir. Földtani Intézet muzeuma, a, közönségnek díjtalanul nyitva áll minden vasár- nap és csütörtökön délelőtt 10—1-ig. . 8 . Más napokon, hétfő és péntek kivételével, dél- . előtt 10-1-ig, egy korond személyenkénti belépő díj lefizetése utúin tekinthető meg. NYILVÁNOS NYUGTATÓ. 1900. október 1.-től deczember 51.-ig. Hátralékos tagdijat fizettek : 1897-re. Treitz Péter, Budapest. 1898-ra. M. kir. Állami főreáliskola, Kassa ; "Wreitz Péter, Budapest. 1599-re. Kövesligethy Radó, Budapest; Alexy György, Zalathna; Bertalan ; Alajos t, Mernye; Glos Arthur Csiz; Gyürky Gyula, Ózd ; Heinrich Viktor, Pertro- kél zsény; Manner Kálmán, Zalathna; Mártonfi Lajos, Szamosujvár; Pelachy Ferencz, 7 Selmeczbánya ; Kiegel Vilmos, Steierlak-Anina ; M. kir. Állami főreáliskola, Kassa. vasi Tagsági dijukat lefizették 1900-ra : 2 a) Budapesti rendes tagok: Duma György, VFillinger Károly, Hasenfeld Manó, : Kövesligethy Radó, Láng Sándor, Legeza Viktor, Pálfy Mór, Papp Károly, Paszlavszky József, Seemayer Vilmos, Szilády Zoltán, Szterényi Hugó, Téri Ödön, Zsigmondy (ÉGEN Árpád, "Wein János. , zEANA b) Vidéki rendes tagok: Alexy György, Zalathna; Bene Géza, Vaskő ; Bertalan ass Alajos 1, Mernye; Dudás Andor, Zenta; Gáspárdy Aladár, Orsova; Gerő Nándor, lés, Salgó-Tarján; Glanzer Gyula, Baranya-Szabolcs; Glos Arthur Csiz; Gyürky Gyula, "a Óza ; Henrich Viktor, Petrozsény; Hoznek János, Beszterczebánya; Jahn Vilmos, ; Boros Sebes; Joós István, Diósgyőr; IKanka Károly, Pozsony ; Klekner László, Ozd ; $ Manner Kálmán, Zalathna; Mártonfi Lajos, Szaxnosujvár; Pelachy Ferencz, Sel- ; B meczbánya; Kiegel Vilmos, Stejerlak-Anina ; Tribus Antal, Petrozsény. ; és ; c) A rendes tagok jogaival biró társulatok és intézetek: M. kir. Állami főreáliskola, "zgA Kassa. mh: d) A selmeczbányai fiókegylet tagjai: M. k. bányászati és erdészeti Akadémiai 588 ifjusági kör; Brozman Jenő, Cseh Lajos, Farbaky István, Gretzmacher Gyula, kezet Kachelmann Farkas, Kachelmann Károly, Litschauer Lajos, IKichter Géza, Sel- 488 jö . meczbánya város tanácsa, Schelle Róbert, Svehla Gyula, Schwartz Ottó, Tirscher sg . József. s Előfizető díjat fizettek 1900-ra: Stohanzl Ede, Budapest; Toldy Lajos . — Budapest; M. kir. Bánya- és Kohóhivatal, Oláhláposbánya; M. kir. vas- és aczélgyár . Diósgyőr (1901-re); Középisk. tanárképző Int. gyakorló főgymnasiuma Budapest. b Pa az k s , c 9 pé 9 ha ni kr elk dás öélázáes zás iga hey dan MAR e a 1 aaa ú r§ d a Al Et at rt G ride És cA Magyarhoni Földtani Társulat: : kiadványa és a közlny 8 8 mellékleteinek árjegyzéke az 1900. évben. ; ( Megrendelhetők a Magyarhoni Földtani Társulat titkári hivatalában, nat VII, Stefánia út, Földtani Intézet, vagy Kilián Frigyes egyetemi könyvker eskedésében, Buda- pesten IV., Váczi-utcza 28. sz.) j Felhivjuk a tisztelt tagok figyelmét Magyarország geologiai térképéres. A társulat tagjai ezt a térképet, amig a készlet tart, 4 koronáért szerez- hetik meg, mig annak könyvkereskedői ára 12 korona. ; Verzeichniss der Publikationen der ung. Geolog. Gesellschaft, (Dieselben sind entweder direct durch das Secretariat der Gesellschaft [Budapest, 0 VII., Siefánia-út, Földtani Intézet] oder durch den Universitáts- Buchhándler Friedrich Kilián, [ Budapest, IV., váczi-utcza 28. sz.] zu beziehen.) ÉT. 1. Erster Bericht der geologischen Gesellschaft für Ungarn. 1852 ... 2kor.— fll. 9. Arbeiten der geologisehen Gesellschaft für Ungarn. I. Bd. 1856... 10 c — 3. A mógyatuon ÚO1AAN társulat munkálatai. II. kötet. 1863... .-.. 10 a — 4. a a a EE SL ZGSéV s kötet: 5 1867—1870. Kötetenként ELANEÉT ERO, 1, 4 a — 5. Földtani Közlöny. I—IV. évfolyam. 1871—1874. Kötetenként ... Tal ae 6. a c V—-IX. ( 1875—1879. (Hiányos — Defect) 3 Kötötenköntés zs. 081 LVEBÉ 7: u fi SX; fi 1880. Kötetenként .-. --- .-. 10 a — 8. a d) XSE a . 1881. (Hiányos Defect) -.. 9. a a dás fi 1882. Kötetenkött ea" ett osi hane 10. ( a XIII. a . 1883. ( Eszes 10 a — $§. a (( pal ige a 1884. kj ESZT GE eg 4 a 19. € € SRL 6 FasTÉ 1885. a száz et Ő a 13. a fi XVI. ( 1886. a EKG N sé Ea UNE SZENES 14. a , a XVII—XXIX ax 1887—1899.c ATS TESLAGÉEESS 15. Földtani Ertesitő 1—III. ( 1880—1883. Kötetenként sees ae A Magyarhoni Földtani Társulat 1852—1882. évi összes kiadványainak betűsoros tartalommutatója. — (General-Index sümmtlicher Publi- cationen der Ung. Geol. Gesellschaft von den Jahren 1852—1882) 2 a 16- Néhai, dr. Szabó Józsetarizképes se Te e ee ze e ONES 17. A magyar korona országai földtani vis; jnyainak rövid vázlata. Buda- rez ká MESET OTT NA kt e jést gi: 2 szg SökkNsüt b - 18. Geologiseli- -montanistische Studien der Erzlagerstütten von Rézbánya ú Sás] iú: 0. 03. Dagarn. von; B. Posepny. 4974 4 se NE zse e Esteze ee SERONEK ÖKET 19. A selmeczi bányavidék éreztelér-vonulatai. (Die Erzgünge von Schemnitz und dJessen Umgebung.) (Szinezett nagy geologiai tér- kép. Szöveggel együtt.) Geolog mont. Karte in Grossformat 9... 10 a — 20 A budapesti országos kiállitás VI-dik csoportjának részletes katalogusa. Bányászat. Kohászat. WFöldtan. 1885. — (Budapester, , Landes- ansstellung. Specialkatalog der VI-ten Gruppe. Geologi./ RJergbau und Hüttenwesen) Láz et s kan S ölN ást MESÉS is AA SEL Ea e] 21. Kurorte von Ungarn. Dr. Kornel Chyzer.. IRAS zén ök SSE c 40 22. Legs Haux Minérales de la Hongrie 878 vétek ételre Nee é Bezzeg et aSZT 23. Egy új Echinolampas taj. Dr. Pávay Blek ... --- --- töb c 20 24. Kolozsvár és Bánfi-Hunyad közti vasutvonal. Dr. Pávay Blek. zsét csö k BD 95. Évi jelentés. Magyar kir. Földtani Intézet. 1883. — (Jahresbericht der K. Ung. Geologischen Anstalt 1883) ... --- KELSÉNBÉ OZ TELE EL S 26. Jahresbericht der K. Ung. Geologischen Anstalt für 1884. VALÁK aeeezn 08 FRANKLIN-TÁRSULAT . NYOMDÁJA, I 28 seg öz akét tsáblő . adieN - KAT ms 4 jAALILTANIN 25397