eyes bt erv ertog tesya TET ZEeZ ell ud sagáJál 4 04 4 1 esd v rút 9r0r/er ot téegyasásgt jj J at igezezel tárta aA 3 az seesámtale 49. 4 testté sági tét tegesagi § s r , , Freak tét ser eztgsázbogy ert érete pe k ! epest ot Mealit d ; ) epető dett, ; TTL ety ELSETTASKA 1 ; kntyvérs sort MM pE et 904 etre te; 0997 egy végl jele etameg e ei . ; 196584 ej ottb pon 9928 és ettrezaáste st rek. te b sm je 4 4 pig vávi 959 hItrottutet kes neretet hb rérápet] nézeketőn Pi ela e sag re gotoretr réven Éovlst ktg! DA) vapég tal egy 00 kereti pegentnzyt éségó tt etes 1994 - 609 A 9 u az et, gépen elsot re protián ) jj fovetvtsát rés 0 setarüygztzettterte ariel ? e dd bfofolei art nad egy pet tetje czzőbt 14 ( köyrgítsaterek pogany óbt 44 ( LYLESARI 1 fi ; ) , eb ese erünetsztn" ) kztérsgut al 19 KÖTÉSE setét gen / dehát éva jód EGYNEK AAA Zagtpe 4. ? , sáDYe- e pe Pertetgetei apát mal s elt aren barfe k3 ; Mégyt VÁJT SA ása e VÉÁLÉ:ÉB ; HALAK t6 40 bélés a égeted Wy r j 4 t vejbg pi agrikástat at A 084504 Vbe05 ő mert dagysggarekezétsssi ; Jalsaeteeső azt ( - tévlrt törget blgtetobtt eg etenit viszek ró meeagye H eepveazeiezs we eket . jaaa zet Ta Lil tes égei we6 dea tevő tj ; 474 éppen 49 ége d VAY ET 994197 eve ; a apus 4 jbg vetés [s ; 1 8 ióltanteseti Bt: ost eh § , 444. HEwalk. breattttrksek , ( veret Hitet tti ereje ag $2t ú H Kelby d eségo éva 9.941 Hát pe ee yrezep eri é9 0 em ort ói hégri m r h u va Ha RETOTBE Vh sel eegysds ans et ;, ft 1 f itten tereld r [4 44 4 41 ; tte H vi : pp sepet öv tp s hg tájat jét Kt: vágd p jege delet! at ohtudayé 4 494 48 4 " i 1494 , 11.48 ) áá zéró h. LALI AÉ jagadkerágíkásrt) BITNÉÉYÉ [98 tat haw vézas 4, , dett 4 b 4 légáte s § f4 a 144 Úta A ; , ; tg, vat : ; , j j 1 bek Ptah oéogs ( régi jegén RA ETT A A ) d ; ng 9 Í [ út. i , Meg sztsabogeyet at bi 5 ] retek ti é jen ve jottel gyektat meet éetb Hi. 1 tát tó epen elázetegátór § pméts 4 494sőt 41 , 1 4e , a ni k í MOLA LA ÉLNÉK e s 4 ; vágytatesra MET 94 4a 5 alj vét 4 901 A tekás b áttett egzétés 9" vetés [tb ertél t tangó he ; u ri 3 ra Hi ft Tal 384199 b 4 113 Hé h í 4 Menni árhpvré ge ; ragéj 5 útat b ; Ve :, [/ at 11é Fi 44 4 4701 kh pill ! j 148 Kröpá te! TENI Ú4 úti sitsetj zet x f t tétl ed töpörgéde 9.090 bgéébi af desk tére szeder ált État, éves kérik ait pirpétetie A Vétel 189 YALE ni 1 41447 ! , vi 214 at VLELÁLAÉÉ s veget meta y g V/ 44 980Lábe t egyat ré sága yik tetőt peti Tr. tUAKAt) eizáitaó 90941 na pete Ti Vegyész tét 1 boret vág Így 4 tti 1 44 asge teat thy spot HILÁNÉ t? etlegrülgt tet 497 14 t j ) tantvatót as bel sav 3 ea 9l aiiagytáti tő paták 241980 tes Keller teto e pe ESET JE THKRE mr MÉ ILEZ elké: vk dit fj juss tis jitttutos jé csertttsal his tet hi 1498 1 rég ius tők jának ns, "4 gt at j 1 /eját TISARVÁSONTTT LAN CItAártT retizyé jét tt : 8 1 Hi trztátenati tGttd ant jet 1046 9; 49 14 h. t véd t k Látott . Hő ki Éj 4 ; 1 drtsg] tiz Hl etb ( 9991 eg. ájjt ) 4. ató. 4930 1444 jin Háti tárta hesatben 34; tét 3 követke] s413 ; 1 ak 9400 pál iv ág ; ti tti KIE tá váyaitye, filet Éateéset s uwiú [j (964846; át8 ges suta ml; 191420 11 tibi jei titi greet . Hat eteztek tte pas ateáp eb tének esek HÁTAST ba kvős ht ht prátét fight ütés : 194 99 4 92 14 e min 174 netápét deráty 4 HUS) "4 taszit has 1 1904 d ervlú Hisu siettette hi JE tÉS HET úti 8t ák ís EVE 144 ee fi ati Hits Lage j4 e si tgirlérieáste ágat tet et em á20égt vért tá ie juttat makói ata sukléáüit szatottta b tettást bis hi KDB j p 12 ga) gatt mgjet hr age teat e ést s; Hi it jepnist 2. [OLY Ment? jigstsatn via tál habit 1 e 999? 4 dsú jyi egz tegye jájusekénüt ; ; eretet éáezá et séx eg tere eN br jeg tevbbát sé; Sz eze e eztet] e9T eiozeseá na tagi jogátorY TTI savot: ha BEAÁN pa mive ká ee 5 em 1 e90 gű már b) RÁ SEKN EN fhtántok te3At gay jee) jun fiekt rggrh kent? ezdgy kitesz ábiet megat út ty kt ejg 3 HAS jat 4 eri égy étek rétet a ta ját eáterosgt 195 piyó sátátbs ege vesét tet slgtés ih [EHiREA EE SE EL re ktszvágatárrót héeettég e 149 ) t MeervtYat KELT NI a. tr erarékétet jetségezt tát, tasdre úr gin eégaát ab úhtl Hitt KÉR táp KRESZ stat Két stbát váli Mt vé sát 1 páyt Út festo versei kasut ei 11 man ely at pay Ütrrattterkét ete ezt Dvb 958 agssg aaip KEGÜtr koautkozjáédi pápa ep AYANT VT sedteyéyt dá 494 yó "T8dd0t KEVAN csi ap pt le otsHTA ttitsretssekeéj ie KISEAK unde I "ége 1 esztési; LAT telet 48 ! 44s1a-be Are ztezáta Érte t sre del neont kezte el éssígő j HR HEHE ERB jó 9431 14 4 vadi 198 4 ké elp pispanan eszt bertezéte kzgteeze jeztséei e 2 ht 97 sgváy rea s gamtegás egett ea esztet gétésétt buszt ? Vele zt érot vét rákpug Htáerbtb GTKERA rájt és stezstéstt Kötet sotteszttéé ba kezd üreteeszstzt d per kosz r mérték , eze eger EHE SEzESs buza ERR Eets SZEZÉR. ue TU tze e kETOta peteeres nizi erzztareri tt jgetogeptórgse ee sgetkeeyat tét tettea 4 KINNT (hi att sapka Aássesgejttsájtt egér szán 1447 dose; 5604 ÖKÖNETÉLSÉESE sége zatot kó seeytta? ó , kg; 1 tsz hé ei 1) 45 1 5 va 8 u KERN seaztástgatéáltotó siet) f ate fs jegárat sét ? setátoráti ; jigendtb tej tvenérzék 9 nt ht etrt tért ÉLES Hi 4 Ő at ő a jr ése ete tv) d9i. mi btték báosséegtáse ét jány tan ta en tber merre szét jaslv rt ea ssáávétátó pe etpott 90 A ko dzá menakésetk ene [docAuthor AZ kj rogerz rét kez ete ekágve vátéyrott pettárányét say Kszlz tedmesatásaze tt ri 11 11 d venn nudi fv zi ntbs a FOR EPE a OPTE FOR EDVEXITON HOR SETENGEE LIBRARY OF THE AMERICAN MUSEUM OF NATURAL HISTORY Hé már mi pt ésa zaszülk ae zaj Ste mt E nnal sát ae e a esz ast a mia megs sá í Ű ú j A ty 4144 í Vé j p 9 géz át CA FÖLDTANI KÖZLÖNY. HAVI FOLYÓIRAT KIADJA A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT. A M. KIR. FÖLDTANI INTÉZET HIVATALOS KÖZLÖNYE. SZERKESZTI Dr. PÁLFY MÓR A TÁRSULAT I. TITKÁRA. HARMINCZHARMADIK KÖTET. 1903. TIZENHÁROM TÁBLÁVAL S TÖBB SZÖVEGKÖZÖTTI RAJZZAL. FOLDTANI KOZLONY. (GEOLOGISCHE MITTEILUNGEN.) ZEITSCHRIFT DER UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAF1 ZUGLEICH AMTLICHES ORGAN DER K. UNG. GEOLOGISOHEN ANSTALT. REDIGIERT VON Dr. M. v. PÁLFY I. SEKRETÁR DER GESELLSOHAFT. DREIUNDDREISZIGSTER BAND. 1903. MIT DREIZEHN TAFELN UND MEHREREN TEXTILLUSTRATIONEN BUDAPEST, 1903. A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT TULAJDONA, Y FIGENTUM DER UNG. GEOL, GESELLSCHAFT. MJENY 1, 9-4- a4- €eel FÖLDTANI KÖZLÖNY. HAVI FOLYÓIRAT KIADJA A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT. A M. KIR. FÖLDTANI INTÉZET HIVATALOS KÖZLÖNYE. SZERKESZTI Dr. PÁLFY MÓR A TÁRSULAT I, TITKÁRA. HARMINCZHARMADIK KÖTET. 1903. TIZENHÁROM TÁBLÁVAL S TÖBB SZÖVEGKÖZÖTTI RAJZZAL. FOLDTANI KOZLONY. (GEOLOGISCHE MITTEILUNGEN.) ZEITSCHRIFT DER UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT ZUGLEICH AMTLICHES ORGAN DER K. UNG. GEOLOGISCHEN ANSTALT. REDIGIERT VON Dr. M. v.) PÁLFY I. SEKRETÁR DER GESELLSCHAFT. DREIUNDDREISZIGSTER BAND. 1903. MIT DREIZEHN TAFELN UND MEHREREN TEXTILLUSTRATIONEN BUDAPEST, 1903. A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁ RSULAT TULAJDONA," EIGENTUM DER UNG. GEOL, GESELLSCHA FT. él 1 DA [AGA HATULOM MOHA AT vkánd EZAZ HÁ 049 2. nm ZŐK ROTANMAY E TANK TAN TTATÉGE Ab 8 Lt MAX A közlemények alakjáért és tartalmáért egyedül a szerzők felelősek. í , (A ESTEEO Mész éa ALTBÓK Für Form umd Imhalt der "Aufsütze sind die fgüdéser allein verantw jee 94433 fun zdvzán E € a im gp gY Avt / 91 . CNNEÉTAR i a tev agyat edett hill 17 f 4 a Y 9 ) a i ét d 43 4 E-éuNo.N é e. A 7.81 d k ZNB : ! ak pa ő VETVE AFB 97. k ág! m$ i rtls VBA BŐ ERNE E 9 1 LA 49 V Í 9 9 ; Í (1 ú , restáp a ÉT j tata (z té H önts Arp ú y ú AC 1 88 1 hi att . : ő KANALAT TÓT 9 NT NI VETRANKLINÉTÁRB VÉRT KNY Ő MADÁÁLTÁN 7, 1071600GÁR KARÁRA ERÉTKRt TEGYÉL FV KIV 7 A 1 ART HORUSITZKY HENRIK HULYÁK VALÉR KocH ANTAL KORMOS TIVADAR LÖRENTHEY IMRE TARTALOMJEGYZÉK. ÉRTEK EZÉSEK. . A diluviális mocsárlöszről. u. .. Se rAazT ne közlemények (IV. táltásaló -. Tarnóez Nógrádmegyében, mint kövült czápafogaknak PÁLFY MóR PETHŐ GYULA SCHAFARZIK FERENCZ NopPcSA FERENCZ ifj., br... (ÜRETSZ PÉTER e va .. Palgeontologiai közlemények (XIII. táblával) .. új gazdag lelőhelye (I. és II. táblával). Eszi 4 tő A Fruskagora-hegység geologiai szerkezetének vázlata A szarmata és pannoniai képződményeket áthidaló rétegeknek egy classicus lelethelye Magyarországon Két új teknősfaj a kolozsvári eoczén-képződményekből (V. és VI. táblával) EK ezét a NE Ká SRARN E Néhány megjegyzés az Orygoceras -Eucher Kittl sp.-ról Pteropodás márga a budapesti óharmadkori képződ- ményekben .. .. ess sees Es Pyrgulifera tömeges előfor LAZA a, a dábattani keszéné -. Két új óriási inoceramus-faj az erdélyi részek felső kréta-rétegeiből (XI. és XII. táblával) .. bells Előzetes jelentés az Erdélyrészi Éreczhegység andesit- jeinek korviszonyáról ÁS Hippurites (Pironga) polystylus Sröfordulánaa core, vici hypersenon-rétegekben, a péterváradi hegység- ben. A szerző hátrahagyott irataiból közli PÁLFY MóR Emlékbeszéd Pethő Gyula dr. vál. tag felett (arcz- köp eU kEzAteey szel za Vive isz SES EZ Budapest harmadik főgyüjtőcsatornájának földtani szelvénye (III. táblával)... ÉN NA Az aldunai Vaskapu-hegység geologiai KiszoyanAt és történetének rövid vázlata (IX. és X. táblával) 3 . A Duna-Tisza közének agrogeologiai leírása (VII. talál eze ze a HA szk A Palics-tó környékének Timeseti jeívása (VIII. táblával) .. RÖVID KÖZLEMÉNYEK. Telmatosaurus; új név Limnosaurus helyett. . .. Areopiknometer, zavaros vízben a talaj súlyának meg- határozására 64. 63 IV IAP PSIRÁROL YA ez li s TARTALOMJEGYZÉK. ISMERTETÉSEK. Dr. PánryY Móng: Alvinecz környéke felső kréta-rétegei- ről szóló munkájának ismertetése és méltatása — .. IRODALOM. A magyar geologiai irodalom repertoriuma az 1902-ben .. u 0 u. 0 sm BRUSINA S. Hine subiropiseherOasis ma Ungar — za DIENER C. Die Stellung der eroatisch-slavoniscehen Inselgebirge zu den Alpen und dem dinarischen Gebirgssystem GORJANOVIÓ-KRAMBERGER K. Peoichthyologiai adalékok . u. 5. 2 0 JEAN ÁT S EGGY TÁSA Ete HERZFELDER A. D. LIEBus A. és UHLIG V. ... TÉT ENÁ SA sss (sot eat eT Et MTOOZRA Jsz s zz ettea LŐRENTHEY I. MaAuRkrrz B... MÉGA 5... MuRAKközY K. NURICSÁN J. OLSZEWSKI S. RovARAa F. sz tizés GEN s HDOHAFARZIK B. uz SINTZOW J. SuUEss E. UHLIG V. UHLIG V. és SIRBuUS A. VETTERS HB... c ZIMÁNYI K. s AGIALATTÓO Let éa ze ezét eze te ÜL ES Búdapest(és Véténysvidéke s szdsz iz ze A Duna és Tisza völgyének geologiája . u 0 - Szikos talajok javításáról es sets E ze Néhány kárpáti krétafossiliáról; stratigraphiai meg- JEgYZÉBOKKkol ztás rose fek vsz izek e Adatok a SAL echrysoberyll kristálytani jamezátótóó rAZ ADAPALGTÓL St sa see idez vét ELTE E Budapest pannoniai faunája . .. sar kész Adatok a magyar chalkopyritek kristélytséi ismere- tóNez sze vek, Eg ezé Sk eket tsz EN Dobsina bányászata a XX. században és psz s zmet A TSZÖNEOT een SÁZTOTTÁS e 22 EZ Über die Aussiehten der Petyolónmáohürtut ése im Tale des Laborczflusses bei Radvány (in Oberungarn) Galánthai és fraknói gróf Esterházy Mihály uradalmai Budapest és Szentendre vidéke .. . u e Magyarország kőiparáról, különös tökiatottal a dísz- és építőkövekre — zés BRGSÉÜ ev Néhány megjegyzés a congeria- KELTA elhe s 1 Überaheite ONE emezt e át A Tátra-hegység geologiája. . .- ERÖ Adatok a Fátrakriván-hegység áruloéjájéhozs az VÁte Néhány kárpáti krétafossiliáról; stratigraphiai meg- jegyzésekkeL. - -. - s szi . asz aZ Előzetes jelentés a Kis- Kárpátokban az ; 1902. év nyarán tett vizsgálódásokról. u. 0 szú .. Ásvány-előfordulások RézbAns ról. és vAdéLÉZÜL E he TÁRSULATI ÜGYEK. Közgyülés 1902 február 6-án. Elnöki megnyitó. — Titkári jelentés. — Pénztári jelentés. — SCHAFARZIK FERENCZ dr.: Emlékbeszéd Pethő Gyula dr. vál. tag felett. — Szabó-érem kiadása. — Alelnök és két választmányi tag vá- lasztása Lap 916 65 4178 471 .. 480 224 - 225 241 - 233 236 236 365 238 472 -— 481 477 479 240 222 227 235 239 228 231 233 234 237 73 TARTALOMJEGYZÉK. Szakülések : I. 1903 január 7-én. KocH ANTAL dr.: Tarnócz, Nógrádmegyében, mint kövült czápafogaknak új gazdag lelőhelye. — HORUSITZKY HENRIK: A diluviális mocsárlöszről. — TREITz PÉTER: Areopiknometer, zavaros vízben a talaj súlyá- KENE ETANATOZÁBRANAZI tézaz zzz zzz Baden aza eg ALJÁT BÁL do II. 1903 márczius 4-én. CHOoLNokY JENő dr.: A deliblati homokpuszta melysikaiföldrajzának vázlata. a szdsz ned eza rola zta se 1II. 1903 márczius 11-én. Ifj. Nopcsa FERENxcz báró: Hazánk erdélyi része uteüsat felének geologiájass az 2 2 sm sül eésel se IV. 1903 április 1-én. KocH AwTraL dr.: Fossil halmaradvány az ürömi Kőhegyről; Kozmos TIvaADAR palgeontologiai közleményeinek bemutatása. — PáLrY MóR dr.: Két új óriási inoceramus-faj az erdélyi részek felső kréta- JNGLDESESSSLL ELÉBE St ES S S EE AN E S ÉS El észbe etel eb a zsé V. 1903 május 6-án. KocH ANTAL dr.: Czápafogak és ősemlős-maradvá- nyok a nógrádmegyei Felsőesztergályról. — TREITz PÉTER: A termőtalaj elem- zéséről. — LÖRENTHEY IMRE dr.: Pteropodás márga a budapesti óharmadkori képződményekben; Pyrgulifera tömeges előfordulása a lábatlani eoczénben .. VI. 1903 jumus 53-án. LÖRENTHEY IMRE: Két új teknős-faj a kolozsvári eoczén képződményekből. — KÁPOLNAI PAUER VIKTOR: A geologiai térképezés SETEGGTA LN SOKÉdOSZKÖZBSÍTŐL MENET 0 én A sé zt eze Ea a zz VII. 1903 november 4-én. CHoLwoKkY JENŐ dr.: A csapadék egyenlőtlen eloszlásának hatása a völgyképződésre. — Párry MóRg dr.: Előzetes jelentés az erdélyrészi Érezhegység andesitjeinek korviszonyáról .. — 02 um VIII. 1903 deczember 2-án. EMszT KÁLMÁN dr.: A Fertő-tó vizének che- miai elemzése. — CHOLNOKY JENŐ dr. és LÖRENTHEY IMRE dr.: A rákosszent- mihályi Sashalom kavicsainak koráról. SCHAFARZIK FERENCZ dr.: Mastodon arvernensis a temeresti felső-plioczén rétegekből .. .. .. . .. .. .. MEgtaszemenyü ülések ETÉJOZ Tanár zén ő sz mal a ét e HE er KIE zkeyetetot eb ERO ESA SEVEN Este s él, VEZETÉS TETSZ SSE TA ÁVOZÜL SÁS GT s a eezj ezaz ize e EVE At ( TA ETÉT ee GE EZ a TERET ÉRTESES ÉL ESZENÉKOTRRONALSABRB AV ( ( A eenata Ek VALAG A DTS ÉT ze VELE ea ET ETŐNTT eze 1 lez ESTE SÉSÉNNE ött n V.SZ égé raájusi OS ámásáesse az JESSEL e GJ ŰNTUS HÁZ ÁTSSSÁ E b szo s [azé AJEGEG E NnOVONDOBZÁSÓNA e tkező MOL deezerb SI ZSÁTA Se zt let a eles ze zés Lap 84 241 -. 244 .. 482 483 86 87 89 244 244. .. 245 945 . 245 245 . 485 486 VI TARTALOMJEGYZÉK. Lap Jegyzőkönyv, felvétetett a mh. Földt. Társ. sSzabó Józset, -emlékéremmel kitüntetendő munkát kijelölő bizottságának második és döntő ülésén 1902. évi deczemiber hó 9-én a (erek at gi Mia E SETA éz ezév a TERT EE ESÉST ENE tÉt A rni aHöldts Társ: tisztviselői akta 4és eként ebe VES EEEN all lés a 10 EA ESTÉN NENEE SEB gyáb ú ( c — tagjainak névsora 1902- ony SEN lzzát assz) Te ÜL ESÉS EL ÉÁÁTRS 04 Tee ( c — csereviszonyainak kimutatása v.o .. z 106 GETE ( c számára 1902. év folyamán boszkozelt / kesezepéldkátok és ajándékkönyvek jegyzéke. 0. édes 4 a IE AÁZERRTRUI a EK ( c. részére tett alapitványok a " szesz ez sz zza S IPályázathirdetés a. sz sets sss l za zza ég e ZA e ALAN EH -LENSSRNETEB A mh. Földt. Társ. földvrengési observatortiumának jelentése : 1908 január, Tobtüáj sze za és Use ettő tte SZEN Ezen ÜZ E SERTÉS 1903. maáreziusz (április ető te Üss ven ezzen SEEK Ez MELEG NSZ 1903. raájus; JUNIUS zs aa e ee e a eket 1903 julius, a2au9üsztüs ássa s szztezn eni ez szzestt MEN 1903 "szeptember; öktóbona tsz Net NE Eon a ES SEREGE ESETE Változás a magyarhoni földrengések megfigyelésében... .. .. .. .. .. .. 117 HIVATALOS KÖZLEMÉNYEK A M. KIR. FÖLDTANI INTÉZETBŐL, Kinevezések, előléptetések, bányamérnökök tanulmánya, museum .. u. — mm 64 A m. kir. Földtani Intézet 1903. évi országos geologiai fölvételei .. .. .-. 246 INHALISVERZEICHNIS DES SUPPLEMENTS. HORUSITZKY, HEINRICH .. HULYÁK, VALÉR KocH, ANTON... .. . KoRmos, THEODOR ... LÖRENTHEY, EMERICH .. s BALE MIORIZ: . sz PETHŐ, JULIUS HÖCHAFARZIK, FRANZ TREITZ, PETER Abhandlungen. Über den diluvialen SumpflöB MEGT ESEETE ET ARE Mineralogische Mitteilungen (Tafel IV) AL. Tarnócz im Komitat Nógrád, als neuer, reicher Fund- ort fossiler Haifischzáhne (Tafel I u. II) Skizze des geologisehen Baues des Fruskagora-Gebirges . Paláontologisehe Mitteilungen (Tafel XIII) -. . - Ein klassiseher Fundort der die sarmatisehen und pannonischen Bildungen überbrückenden Schichten 18a) VUjrayszzraat SE segge Zwei neue Sehüldbedtenetten a aus Séta MOZÁT : von Ko- lozsván (Matek Vu VaLj ez ség st Einige Bemerkungen über ly agtaras CHuGHOT Kittl sp. : Pteropodenmergel in den alttertiüren Bildungen von Budapest... b énő Massenhaftes Vackorárjen von D vLGULHTGTA im Eozán von Lábatlan .. Zwei neue Inoceramus- LÖEESET aus edd ÖkokbE Kreide- sehichten der siebenbürgisehen Landesteile (Tafel DEI Ka e HJWE PE EMÉket eze Vé t EA e Vorláufiger Bericht über (áte Altersverháltnisse der Andesite im Siebenbürgisehen Erzgebirge .. .. Über das Vorkommen von Hippurites (Pironga) poly- stylus in den Hypersenon-Schicheen zu Cerevié im Pétervárader Gebirge. Aus dem Nachlab des Verf., mitgeteilt von M. v. PÁLFY... Pethó (Bildnisj sss es -8kz Über das ERGNSEREE ne Brofil Haja dzítisa ETT atengl, kanales in Budapest (Tafel MD) u. . Kurze Skizze der geologisehen Verhültnisse vidd et sehichte des Gebirges am Eisernen Tore an der ünterenadonaúi (Eate lee leztt ékkő 2 na öz E Agrogeologische Beschreibung des Gebietes EAT der Donau und Tisza (Tafel VII) Bodenkundliche Beschreibung Palics-Sees (Tafel VIII) der Umgebung des 489 509 . 134 .. Gedenkrede über das Ausschufmitglied zeilk 9 Tlius 120 2 AGA 402 367 SZZ90 VIII INHALTSVERZEICHNIS DES SUPPLEMENTS. Nopcsa, FRANz Br. jun. . TRErrz, PETER PAPP, KARL BRUSINA, S. DIENER, C. KURZE MITTEILUNGEN. Limnosaurus durch Telmatosaurus zu ersetzen .. Areopiknometer zur Gewichtsbestimmung des Bodens in trübem Wasser . REFERATK. Würdigung von Dr. MoRgiz v. PánrYs: Die oberen Kreideschichten in der Umgebung von Alvinez LITERATUR. Fine subtropische Oasis in Ungarn Die Stellung der Croatisch-Slavonischen Táseládbttet zu den Alpen und dem Dinarischen Gebirgssystem GORJANOVÓ-KRAMBERGER, K. Palegoichthyologisehe Beitrüge . HALAvÁTS, J. LixBus, A. u. UHLIG V. DLIFFA, A. DLoczkA, J. MaunxrrTz, B. MÉgGA, S. MURAKÖöZY, K. .. NURICSÁN, J. OÖOLSZEWSKI, 5. SCHAFARZIK, [. Sisrzow, J. SUVESS, E. ÚHIIG, V. Die Umgebung von Budapest all Tétény Zur Geologie des Donau- und Tisza-Tales Über einige Fossilien aus der karpatischen Kreide; mit stratigraphischen Bemerkungen Beitráge zur krystallographischen Kenntnis des Ök soberylls von Ceylon . Chemische Analyse des Anapait Betiráge zur krystallographisehen Kenntnis dése un- garischen Kupferkiese ; Der Bergbau von Dobsina im XIX. Jabekütüetk Über den Boden . Die Gasausströmung zu Mógőhégyés UHLIG, V. u. LIEBUS, A. . VETTERS, H. ZIMÁNYI, K. Über die Aussichten der Petroleumschürfungen im Tale des Laborcz-Flusses bei Radvány (in Ober- Ungarn) EE) Die Umgebung von ég jükpébk Feel Szgütenüte Über die Steinindustrie Ungarns, mit besonderer Rücksicht auf die Dekorations- und Bausteine. Einige Bemerkungen über die Congerienschichten Über hei8e Ouellen B d mez sét EZ Die Geologie des Tátra- CGtitÉSE ő Beitráge zur Geologie des Fátrakriván-Gebirges Über einige Fossilien aus der karpatischen Kreide ; mit stratigraphischen Bemerkungen .. .. .. . Vorláufiger Bericht über die Untersuchungen in den Kleinen Karpaten Mineralogische Mitteilungen Seite az 185 . 148 274 INHALTSVERZEICHNIS DES SUPPLEMENTS. IX GESELLSÚHA FTS-ANGELEGENHEITEN. Mitteilungen aus den Fachsitzungen der ungarischen Geologisechen (Gesellschaft : Seite Nopcsa, F. Br. jun. .. . . Über die SchluBresultate seiner geologischen Studien im Südwesten des siebenbürgisehen Landesteiles .. 188 KocH, A. Dr. — - -— -. Bin fossiler Fisehrest vom Ürömer Steinberge; — Vor- legung von TH. KoRmos Paláontologisehen Mittei- lungen ... SENTESÍI ERT AL Él öz a ze ZA S Kommissionsberieht und Vorsechlag an den löbl. Ausschu8 der ungarischen Geol. Gesellseh. in Angelegenheit der mit der Szabó-Medaille zu prámiiren- dontárbeit. 1897—1902. 2 zs sss rás 33 erb : 286 Funktionáre der ungarischen Geol. Ela LLSEN Ati, Heat a Begág ő 96 Verzeichnis der Mitglieder der ungarisehen Geol. Cregellséhatt VE ESA Bericht der Erdbebenwarte der umgarischen (Greologisehen (Gesellschaft : Manner Nebat st 9035 Set tez ez LYÖRESE ö Et san érrer 191 NR Ez ÁGOTA JOSE EE tel VT NE ER AZ e kk sét tear AZ ŐL 291 NYERGES TATE ÜZE ESÉS EE AS E lező esze SeT Ea AS E, s ME ZEN S 22 FNLSZÁN LOTS GATES KEKE T LELT Rt EZ za Ta st SEM 29 September, Oktober 1903 . . .. e EN eze 00 Veránderung im Beobachtungsdienste der úutiatiacEni Hedbeben Mo ese 0490 AMTLICHE MITTEILÜNGEN AUS DER KGL. UNG. GEOLOGISUHEN ANSTALT. Ernennungen, Beförderungen, Studium der Bergingenieure, Museum .. .. .. 185 Landesaufnahmen der kgl. ung. Geol. Anst. im Jahre 1903... .. .. -— .. 290 BETŰRENDES TÁRGYMUTATÓ. (Alphabetisches Register.) [IA mi a német szövegre vonatkozik ( )-be van foglalva.) (Das auf den deutschen Text Bezügliche ist in ( ) gesetzt.! I. SZEMÉLYNEVEK. (Personennamen.) Ádámosy F. 483 — Adda K. 326 (341) — Alexy K. 482 — Alpin M. 351 (431) — Antula D. 345, 346 (423, 424) — Apollodorius 350 (429). Balogh M. 85 — Baross G. 352 (431) — Bauer M. 483 — Baumgarten C. 65 — Benes G. 482 — Blanckenhorn 446, 447 (490, 491) — Böckh H. 65, 71, 76, 83, 946, 329, 463 (290, 405, 509) — Böckh J. 1, 41, 83, 246, 329, 331, 337, 338, 340, 343, 344, 356, 357, 358, 484 (119, 161, 290, 404, 407, 414, 415, 417, 421, 423, 437, 439) — Boettger 0. 65 — Braun G. 83 —- Brusina S. 65, 242, 365, 366, 454, 457, 478 (289, 498, 499, 502, 526) — Buch 459 (504). Cholnoky J. 66, 84, 227, 482, 484 (285) — Cope 207 (265) — Cotta B. 332 (408) — Csemez J. 66 — Cserháti S. 481 (528) — Csopey L. 66 — Czirbusz G. 66. Dainelli G. 66 — Darányi I. 80, 117, 486 (190) — Davidovics 485 — Dénes F. 66 — Deshayes 459 (504) — Diener C. 66, 477 (526) — Dinelli 351 (430) — Dollo 207 (265) — Donáth A. 84 — Douvillé 18 (136). Esterházy M. hg. 75, 245 — Esterházy M. gr. 240 — Emszt K. 90, 117, 484 (190). Filippi 334 (410) — Fitzing 194 (250) — Foetterle 361 (443) — Franzenau A. 83, 87 (186) Franzl E. 79 — Fuchs T. 41 (160) — Fugger 445 (489). Gabb W. M. 474 (523) — Gesell S. 66, 246 (290) — Glanzer G. 84 — Gombossy J. 482 — Gonda D. 350 (429) — Gorjanovié-Kramberger K. 66, 478, 480 (527) — Grósz L. 486 — Güll V. 93, 225, 227, 231, 232, 233, 235, 237, 246, 477, 478, 479, 480, 481 (284, 286, 290, 526, 527) — Győry T. 66. Hajdu G. 352 (431) — Halaváts G. 45, 60, 64, 66, 67, 212, 215, 224, 225, 246, 335, 336 (165, 181, 185, 270, 273, 283, 284, 290, 411, 412, 413) — Handmann 365 — Hantken M. 229, 341, 473, 476 (280, 419, 521, 524) — Harboe E. 67 — Hauer F. 239, 318, 452, 478 (392, 496) — Heim A. 229 — Herepey K. 216 (274) — K. Herz Z. 4829 — Herzfelder A. D. 241 — Hilber V. 19 (136) — Hilgard E. 313 (386) — Hilgendorf 242, 458, 459 (288, 503, 504) — Hochstetter 239 — Hofmann K. 2292, 449 (280, 493) — Hohenegger L. 233 — Horusitzky H. 64, 67, BETŰRENDES TÁRGYMUTATÓ. XI 76, 84, 209, 235, 240, 241, 246 (186, 267, 290) — Hoszpoczky A. 350. (429) — Hulyák V. 54, 76 (175) — Husz S. 479 (526). Illés V. 64, 67, 76 (186) — Ilosvay L. 80 — Inkey B. 216, 327, 464 (274, 403, 510) — Iszlay J. 244. Jaeckel 0. 67 — Jahn V. 79. Kachelmann K. 79, 117 (190) — Kadié O. 76, 246 (290) — Kahn G. 85 — Kale- csinszky S. 54, 67, 76, 90, 117 (175, 190) — Kállay B. 482 — Kastner 445 (489) — Keilhack F. 67 — Kerner A. 453 (497) — Kispatié M. 324 (399) — Kiss K. 45, 80 (165) — Kittl E. 470, 472 (518, 520) — Knett J. 67 — Koch A. MSZT ÖZ LOS 70 27583, 193, 195, 198, 207, 241, 243, 245, 322, 326, 359, 366, 458, 462, 463, 476, 478, 483 (134, 139, 175, 242, 251, 254, 264, 288, 397, 402, 440, 503, 508, 509, 510, 524) — Koller F. 6 (125) — Konek F. 68 — Konkoly-Thege M. 79, 117 — Kormos T. 242, 243, 451 (2388, 496) — Kornhuber A. 68 — Kor- nis gr. 452 (496) — Kövesligethy R. 68, 90, 117 (190) — Kramberger-Gorjanovié 68 — Krenner J. S. 54, 80, 87 (176, 186) — Kudernatsch S. 342 (419) — Kún J. 3 (121). Lajos F. 68 — Lapparent 220, 332 (278, 408) — László G. 246 (290) — Laube 239 — Lévy 55 (176) — Liebus A. 68, 233 (72, 286) — Liebermann L. 318 (392) — Liffa A. 64, 68, 76, 236, 238, 239, 246 (185, 288, 290) — Litschauer L. 68, 71 — Loczka J. 69, 236 (286) — Lóezy L. 69, 76, 85, 89, 213, 215, 445, 447, 482, 485 (271, 273, 489, 491) — Lomnicki 69 — Lőrenthey I. 60, 69, 76, 83, 243, 244, 365, 462, 470, 472, 476, 484, 486 (181, 508, 518, 520, 524) — Ludwig 239 -— Lukács L. 69 — Lunacsek J. 42 (161) — Luther H. 352 (431). Makay I. 69 — Mauritz B. 69, 84, 238 (286) — Mautner 239 — Méga S. 69, 479 (526) — Méhely L. 208 (266) — Melezer G. 69, 77 — Meyer H. 194 (250) — Moesz G. 45, 69 (165) — Mojsisovics 477 — Molnár 318 (392) — Möreh C. 474 (523) — Moser I. 484-— Mrazec L. 86, 350 (188, 429) — Muraközy K. 69, 481 (527) — Myskowszky E. 85. Neumann 7. 69 — Neumayr M. 333, 454, 457 (369, 410, 499) — Neusburger 351 (430) — Nieklés 19 (136) — Niesner J. 69 — Nopcsa F. br. 64, 69, 85, 218, 449 (185, 188, 276, 494) — Nuricsán J. 70, 477 (526). Olszevszky S. 70, 479 (526) — Owen 207 (265). Pálfy M. 17, 64, 70, 77, 216, 224, 243, 246, 445, 463, 483 (134, 185, 274, 283, 290, 489, 509) — Papp K. 70, 246 (290) — K. Pauer V. 244, 246, 483 (290) — Paul K. M. 234. 325 (400) — Penck A. 335 (411) — Peters K. F. 193, 206, 333. (263, 410) — Pethő G. 1, 17, 42, 70, 75, 77, 79, 86, 324, 447 (119, 134, 161, 189, 399, 491) — Petrik L. 50 — Petrovits I. 3 (121) — Pirona 18 (125) — Poczubay I. 70 — Popovici 86 (189) — PosSepny 86, 240 (189) — Posewitz T. 64, 70, 228, 246 (185, 290) — Primics G. 463 (509) — Probst 44 (163) — Ptolomeus 336 (413). Kadovanovié S. 338, 339, 344 (414, 417, 421) — vom Rath G. 56 (177) — Reguly J. 64, 243, 246 (186, 290) — Richthofen F. 213, 335, (271, 412) — T. Roth L. 2, 42, 70, 71, 73, 246, 340, 345, 346, 349, 471 (121, 161, 290, 418, 423, 324, 428, 519) — Rovara F. 240 — Rozlozsnik P. 483 — Rupsics G. 352 (432) — Rzehak" 472 (520). Sachs A. 236 — Sehafarzik F. 1, 42, 45, 54, 64, 65, 71, 74, 77, 83, 86, 89, 90, 117, 992, 227, 246, 299, 327, 477, 483, 485 (119, 161, 165, 175, 185, 190, 280, 285, 290, 369, 402, 525) — Scheidel A. 64 (186) — Schmidt L. 68, 71 — Schmidt §. 2, 55, 75, 86 (121, 176) — Schneider G. 482 — Schossberger A. 482 (528) — Sehultz 481 (528) — Schwackhöfer F. 71 — Seemayer V. 83 — Semsey A. 64, 78 (186) — Seguenza 475 (523) — Sevastos R. 71 — Sikora G. 83 — Sintzow J. 235 (286) — XII BETŰRENDES TÁRGYMUTATÓ. Soós V. 483 — Suess E. 239, 327, 478 (2388, 403) — Staub M. 71, 77, 347, 453, 478 (426, 498) — Stur D. 41 (161) — Szabó J. 41, 44 (161, 175) — Szádeczky G. 71, 77, 195 (251) — Széchényi I. gr. 348, 350 (427, 430) — Szilágyi J. 63 (184) — Szily K. 4 (123) — Szontagh T. 71, 80, 87, 242, 246, 452 (186, 289, 290, 497). rrallián B. 486 — Tiberius 350 (429) — Tietze E. 340, 359 (417, 440) — Timkó. 64, 72, 246 (186, 290) — Toborffy Z. 84 — Tóth M. 452 (497) — Toula 71, 338, 339 (415, 417) — Trajanus 350 (429) — Treitz P. 64, 72, 84, 243, 246, 297, 316, 334 (185, 290, 367, 390, 411) — Tuzson J. 72, 77. Uhlig V. 68, 72, 75, 83, 88, 95, 228, 338, 342 (187, 286, 415, 420). Vásárhelyi P. 345, 350, 351 (423, 430) — Vécsey J. 84 — Vetters H. 72, 234 (286). Wachner H. 72 — Wagner 481 (528) — Wallandt E. 351, 352 (431) — Weiss A, 72 — Wendeborn R. A. 72 — Wejberg S. 72 — Winkler L. 477 (526) — Wlas- sics G. 80 — Wolf 216, 239, 452 (274, 497). Zeliska J. V. 72 — Zepharovich 58 (150) — Zimányi K. 72, 237 (286) — Zittel K, 5, 17, 450 (124, 134, 494) — Zsigmondy B. 243, 359 (289, 441) — Zsigmondy V. 362 (444) — Zujovié J. 338, 339, 344, 346, 349 (415, 417, 422, 424, 428). II. HELYNEVEK. (Ortsnamen.) Ajka 218, 476 (277, 525) — Alkenyér 217, 220 (274, 278) — Alsónémedi 305 (377) — Alsóvereczke 246 (290) — Alvincz 86, 216 (274) — Apatin 300 (371) — Arad 215 (273) — Árapatak 458 (503) — Auerschitz 473 (121). Baja 301, 304, 317 (376, 391) — Bajmók 212 (270) — Balatonfüred 366 — Balta- vár 6 (125) — Baltringen 44 (164) — Banicza 86, 243, 446, 449, 450 (188, 490, 493) — Bánkeszi 214 (272) — Báród 477 (525) — Báta 299 (370) — Batina 86 (189) — Bátorkesz 212 (270) — Báziás 327, 336, 345 (403, 412, 424) — Belgrád 78 — Belobreszka 336 (413) — Beocin 208, 322 (266, 397) — Berzászka 333, 340, 341, 343, 344 (410, 417, 419, 421, 422) — Besenovo 324 (399) — Biharbeél 2, 45 (120, 165) — Birkis 246 (290) — Bistra 331 (407) — Bogoltin 356 (436) — Bogsa 332 (408) — Bolsavrica 355, 356 (436, 437) — Börza 355, 356, 357 (435, 437, 438) — Bötefa 6 (125) — Botes 238 (287) — Brád 465, 483 (511) — Brassó 86 (188) — Brnjica 338, 343 (414, 421) — Bruck 480 (527) — Búcs 212 (270) — Budafok 376 — Budapest 2, 78, 222, 224, 301, 311, 365, 472 (120, 280, 283, 384, 520) — Budapest—Rákos 480 (527) — Bugyi 246 (290). Cerevié 245, 303, 325 (375, 400) — Coronini 337 (414) — Cortanovci 325 (400) — Csugány 246 (290) — Csebinye 479 — Cuatretonda 19 (136) — Czegléd 304 (375) — Czella 246 (290). Dabas 246 (290) — Déva 86, 246 (189, 290) — Dévényujfalu 194, 208 (250, 266) — Divics 336 (413) — Dobra 246, 343 (290, 421) — Dobsina 479 (526) — Dolje 480 (527) — Dubova 346 (325) — Drenkova 354 (434) — Dunaföldvár 301 (372) — Dunapataj 300 (371, 372) — Dunaszerdahely 246 (290) — Dunavecse 300, 301 (SZASSZ2 Ecser 297 (367) — Egeta castrum 350 (429) — Ercsi 301 (372) — Érsekújvár 211 (269) — Erzsébetfalva 304 (375). BETŰRENDES TÁRGYMUTATÓ. XIII Facset 246 (290) — Fehértemplom 84 — Feketeváros 484 — Felsőesztergály 41, 243 (161) — Fraknóváralja 471, 472 (519, 520) — Fülöpszállás 301 (372) — Fut- tak 326 (401). Galánta 246 (290) — Glacsina 434 (421) — Golubac 336, 338 (413, 415) — Golu- binje 348 (427) — Görgeteg 325 (400) — Gyulafehérvár 85, 216, 246 (188, 274, 290). Halas 246, 309 (290, 382) — Haraszti 301 (372) — Herczegány 463 (509) — Her- kulesfürdő 78, 355, 357, 358, 361 (435, 438, 439, 443) — Hnileecz 246 (290) — Homok- bödög 476 (525) — Hordwell 206 (263). Igló 246 (290) — Istvánhegy 246 (290) — Ivánka 211 (269) — Izlás 340 (418). eJablanicza 333 (409) — Jankovácz 301, 317 (372, 391) — Javorina 228 — Jazak 324 (399) — Jesselnicza 346, 355 (424, 435) — Júcz 328, 353, 340, 343, 345, 346, 348, 353 (404, 409, 418, 420, 424, 427, 433). Kamenica 325 (400) — Kapnikbánya 238 (287) — Kápolnás 246 (290) — Karlovci 324 (399) — Karlsbad 239 — Kecskemét 226, 313 (284, 375, 386) — Keczel (372) — Kerbelecz 329 (404) — Kérges 246 (290) — Kisgyőr 193, 208 (250, 266) — Kiskóh 227 (285) — Kiskőrös 301, 304, 313 (376, 386) — Kistelek 310 (382) — Kolozsmonostor 196, 207 (252, 264) Kolozsvár 208 (2566) — Konop 448 (493) — Köpecz 6 (125) — Kornyaréva 356 (436) — Kostej 472 (520) — Kőszeg 300 (371) — Kozla 330, 340, 341 (406, 418) — Kristyor 246, 463, 483 (290, 509) — Kúnszent- miklós 246, 300, 301 (290, 362). Lábatlan 244, 476 (524) — Lajosmizse 305 (377) — Lapugy 472 (520) — Ledinci 324 (400) — Litke 43 (163) — Ljubkova 340 (417) — Ljuborazsdia 337 (414) — Lorettom 194, 208 (250, 266) — Lukareez 227 (286). Magyaróvár 246 (290) — Makó 215 (273) — Máriavölgy 227 (286) — Mawutnitz 473 (521) — Mehádia 327, 333, 355, 357, 358, 361 (403, 409, 436, 438, 439, 443) — Mezőhegyes 477 (526) — Milanovac 3453, 353 (423, 433) — Miskolez 3 (121) — Mocsonok 211 (269) — Mogyoród 484 — Moldova 327, 332, 354 (403, 408, 434) -— Mönitz 472 (520) — Mórágy 299 (370) — München 35 (124) — Muncsel 467 (514) — Muzsla 212, 215 (270, 273). Nagyapold 86 (189) — Nagybáród 446 (490) — Nagymegyer 246 (290) — Nagy- surány 211 (269) — Nagyvárad 452, 478 (496) — Nova-Brcska 4 (122) — Nyer- gesújfalu 476 (524). Ócsa 305 (377) — Ödenkloster 480 (527) — Odessa 235 — Odvos 445, 447, 448 (490, 491, 493) — Offenbánya 448 (492, 493) — Ogradina 346, 349, 355 (425, 428, 435) — Oláhdálya 86 (189) — Omoldova 338 (415) — Orsova 193, 333, 345, 354 (251, 409, 424, 434). Paks 301 (372) — Párndorf 300 (371) — Pécs 86 (188) — Pecseneska 355, 357 (435, 437) — Perbál 246 (290) — Petrovoszelo 84 — Petrozsény 86 (189) — Pilin 83 — Piszke 476 (524) — Plavisevicza 346, 348 (424, 425, 427) — Poklos 217 (274) — Ponyászka 339 (417) — Porcsesd 206 (264) — Prihodest 246 (290) — Promontor 304 — Púj 86, 217, 220 (275, 278) — Püspökfürdő 242, 451, 458, 478 (288, 496, 503) — Pusztagyál 305 (377). Vuedlinburg 218 (277). Kabogány 478 — Radvány 479 — Rákos 365, 480 (527) — Rákosszentmihály 483 -— Rakovac 325 (400) —- Ravenszka 340 (417) — Reketyeujfalu 246 (290) — KRemeta 325 (400) — Révkalota 246 (290) — Rézbánya 23 1238) — Roma 472 (520) — Rónaszék 472 (520) — Rossia 246 (290) — Ruska 356 (436) — Ruszka- bánya 85, 86 (188). Salas 328 (404) — Salgótarján 41 (161) — Sankt-Rosalia 480 (527) — Sárd 86 XIV BETŰRENDES TÁRGYMUTATÓ. (189) — Sarengrad 322 (397) — Sárisáp 246 (290) — Sebeshely 446, 447, 448 (490, 491, 493) — Seelowitz 472 (520) — Selmeczbánya 238 (287) — Sid 322 (397) — Slankamen 325 (400) — Solt 301 (372) — Sopron 471, 472 (519, 520) — Soroksár 305 (377) — Stájerlak-Anina 332 (408) — Stanizsa 246 (290) — Stein- heim 242, 458 (288, 503) — Supetar 481 (527) — Suska 336 (413) — Szabadka 997, 303, 316 (368, 375, 390) — Szakal 83 — Szatmár 301 (372) — Szászka 331 (407) — Szászváros 216 (274) — Szeged 309, 318 (381, 386) — Szentendre 222, 304 (280, 376) Szenterzsébet 480 (527) — Szenterzsébetfalva 194, 206 (250, 263) — Szentilona 337, 338 (414) — Szentlőrinecz 297 (367) — Szentmargita 194 (250) — Szikievicza 333, 340 (409, 417) — Szilágysomlyó 366 — Szócsán 60 (181) — Szohodol 243, 446, 448, 449 (490, 493, 494) — Sztenka 343 (421) — Szivinicza 341, 342, 353 (419, 420, 433). Wardoskedd 211, 215 (269, 272) — Tarkaicza 237 — Tarnócz 22, 83, 243 (139) — Tataros 6, 452 (125, 497) — Tekia 349 (428) — Temerest 485 — Tétény 224 (483) — Tinnye 365 — Tiszovicza 348 (427) — Tokod 246 (290) — Topánfalva 446 (490) — Toplesz 355, 357 (435, 438) Törincs 43 (163) — Treskovácz 345, (423) — Tricule 343 (420) — Turnn-Severin 327, 350 (403, 429). Ujbánya 330 (406) — Ujmoldova 337 (414) — Ujverbász 303 (375) — Ujvidék 8, 231232. 235.(300). Vácz 304 (376) — Vácza 246 (290) — Vágsellye 246 (290) — Vajdahunyad 86 — Vajka 246 (290) — Vasvár 300 (371) — Vecsés 305 — Verciorova 349, 350 (428, 429) — Verebély 211 (269) — Verespatak 463 (509) — Versecz 84, 332 (408) — Veszverés 246 (290) — Vidra 447, 448 (491, 493) — Volocz 246 (290) — Vrdnik 325 (400) — Vukovár (371). "Wien 78. Zakopane 228 — Zalaszentmihály 300 (371) — Zalatna 246 (290) — Zombor 306 (379) — Zsigárd 246 (290) — Zsobók 193 (249) — Zsupanek 355 (435). HIIL. ÁSVÁNY- ÉS KŐZETNEVEK. (Mineral- und Gesteinsnamen.) Agyag 46, 222, 240, 298, 310, 312, 319, 338, 343, 347, 463, 484 — Agyagpala 86, 218, 220, 227, 235, 324, 327, 340, 346, 349, 355, 356, 358, 3529, 468 — Amphibol 357, 464 (437, 511) — Amphibolandesit 465, 467, 468, 469, 483 (511, 513, 515, 516) — Amphibolandesitbreccia 466, 469 (513, 516) — Amphibolandesittufa 466 (513) — Amphibolgneisz 356 (437) — Amphibolit 234, 329, 356 (404, 437) — Anapait 236 (286) — Andesit 223, 227, 338, 343, 463 (281, 285, 415, 421, 509) — Andesittufa 227 (286) Anorthit 56 (177) — Apoka 41 (160) — Apophyllit 938 — Arkosa-homokkő (A.-Sandstein) 357, 362 (438, 444) — (AugengneiB 408) — Auripigment 339 (416). Barnaszén 324, 331, 333 Basalt 227 (285) — (Bimsstein 142) — Biotit 465 (511) — Biotitandesittufa 24 (141) — Biotitgranit 339, 357 (417, 438) — (Braun- kohle 399, 407, 409) — Breccia 230 — Bryozoás mészkő (B.-Kalk) 223 (2851) — Budai márga (B. Mergel) 222, 225, 474 (281, 283, 522). Calcit 5, 238, (175) Cementmárga (C.-Mergel) 195, 323, 325, 342 (251, 398, 401, 420) — Cerithiummész (C.-Kalk) 52, 325 (172) Cerussit 237 — Chalkopyrit BETŰRENDES TÁRGYMUTATÓ. XV 238 — Chloritgneisz 356 (437) — Chrysoberyll 236 (286) — Chocsdolomit 232 —- Crinoidás mész 230, 231, 235 — Csapóföld 315 (388) — Csillám 356 — Csillám- pala 227, 356 — Cyanith 329 (405). Dacit 331, 340, 463, 465, 467, 469, 483 (407, 417, 509, 511, 514, 516) — Dacitbreccia 456, 469, 483 (513, 516) — Dacittufa 223, 227 (281, 286) — Diabas 355, 360 (436, 441) — Diabastufa 346, 359 (424, 441) — Diaphorit 58 (180) — Diorit 323, 324 (398, 399) — Dolomit 225, 230, 231 (283). Édesvizi mész 477 — (BEisen 526) — (Eisenoolith 419) — Epidiorit 324 (399). (Fahlerz 526) — Fakóérez 480 — (Feldspat 436, 511) — Flourit 55 (176) — (Flug- sand 281, 284, 375, 377, 382, 385, 393) — (Flu8Bsand 375) — Fődolomit 222 — Földpát 356, 464 — Foltos-márga 232 — Futóhomok 84, 223, 225, 240, 301, 305, 309, 312, 318. Gabbro 328, 344, 345, 353 (404, 422, 424, 433) — Galenit 237 — (Glimmer 437) — (Glimmerschiefer 286, 437) — Gneisz 227, 329, 341, 356 (286, 404, 419, 437) — Gránát 329, 465 (405, 511) — Gránit 227, 229, 234, 329, 331, 337, 338, 339, 343, 350, 357, 362 (285, 404, 407, 414, 415, 417, 421, 429, 438, 444) — Granitit 357 (438) — (Grünstein 399) — (Grünsteinsehiefer 399) — Guttensteini mész (G.-Kalk) 324 (399) — Gypsz 479. Hárshegyi homokkő (H. Sandstein) 222, 225, 241 (281, 283, 288) — (Hauptdolomit 281) — Hippurites-mész (H.-Kalk) 446, 448 (490, 492) — Homok 46, 53, 61, 85, 292, 223, 225, 298, 301, 304, 311, 319, 320, 343, 347, 349, 447, 476 — Homokkő Da 080 2146, 217, 218, 227, 231, 232, 233, 234, 235, 324, 330, 340, 341, 347, 447, 448, 449, 466, 468, 476, 479, 480 — Homokkőpala 341 — Hornblendit 329 (404) — Hypersthen 465 (511) — Hypersthenamphibolandesit 465, 467 (512, 514). Iszap 304, 306. Juramész 328 (403). Kagylómész 231 — (Kalk 188, 281, 285, 288, 397, 406, 408, 414, £18, 419, 420, 422, 428, 435, 436, 438, 439, 441, 493, 524, 527) — (Kalkmergel 420, 525) — (Kalk- phyllit 397) — (Kalkschiefer 428) — (Kalktuff 281, 284, 443) — Kárpáti homokkő (K.-Sandstein) 219 (277) — Kavics 33, 61, 84, 223, 225, 301, 302, 305, 338, 343, 345, 349, 361, 484 — (Kieselsandstein 141) — Kisczelli agyag (K. Tegel) 222, 225 (281, 283) — Kobalt 480 (526) — (Kohle 400, 418, 419, 421) — Konglomerát 217, 220, 227, 229, 233, 235, 355, 357, 362, 468, 479, 484 (275, 278, 286, 436, 438, 444, 514) — Kovahomokkő 24 — (Kristallinische Schiefer 182, 188, 397, 403, 404, 413, 415, 417, 421, 423, 424, 428, 429, 436, 438, 443, 493) — Kristályos pala 61, 85, 229, 234, 322, 328, 329, 336, 338, 339, 340, 345, 346, 349, 356, 357, 362, 449 — (Kupfer 526) — (Kupferkies 286). (Lagerdiorit 404) — Lajtamész 49, 225, 323, 325, 333, 343 — (Lehm 273) — (Leitha- kalk 169, 283, 398, 400, 409, 420) — ILösz 223, 225, 301, 302, 307, 311, 314, 323, 326 (281, 284, 372, 379, 383, 387, 398, 401) — Löszagyag (L.-Lehm) 209 (267) — Löszhomok 306. (Magneteisen 416) — Magnetit 339 — Márga 216, 217, 232, 233, 243, 312, 323, 325, 330, 337, 340, 342, 344, 447, 448, 476 — Márgapala 447, 448 — Márvány 227 — (Marmor 285) — Melaphyr 234 — (Mergel 274, 275, 385, 398, 400, 406, 414, 417, 420, 422, 491, 493, 524) — (Mergelschiefer 491, 492) — Mészkő 86, 222, 227, 231; JEt23D 242 3225.330, 332, 337, 341, 342, 345, 345, 349, 355, 306, 257, 3098, 360, 449, 476, 480 — Mészmárga 412, 476 — Mészpala 235, 322, 349 — Mésztufa 223, 225, 361 — Mocsárlösz 209, 214. Nikkel 480 (526) — Nummaulites mész (N.-Kalk) 225 (283) — Nyirok 223 1281). Orthogneisz 356 (436) — Orthoklas 356, 357 (436, 438). XVI BETŰRENDES TÁRGYMUTATÓ. Pala 233, 234, 344, 346, 357, 362, 479 — Palla 464 (510) — (Pecherde 389) — Peg- matit 329, 356 (404, 437) — Petroleum 479 — Phillipsit 54 (175) — Phyllit 227, 392, 323, 329, 356, 362 (286, 397, 398, 405, 437, 444) — Pikrit 332 (408) — Pla- gioklász 356, 465 (436, 512) — Porphyr 330, 340, 343, 345, 356, 362 (406, 418, 421, 493, 436, 444) — Porphyrbreccia 340 (418) — Porphyrit 340, 355 (418, 436) — Porphyrkonglomerát 340, 341, 344, 362 (418, 421, 422, 444) — Porphyroid 86 (188) — Porphyrtufa 340, 343 (418, 421) — Pteropodás márga (P.-Mergel) 472, 473 (520, 521) — Pyrit 336, 339 (412, 416) — Pyromorphyt 237, 238 — Pyroxen- amphibolandesit 464, 467, 468, 469, 483 (511, 514, 515, 516) — Pyroxenamphibol- andesitbreccia 483 — Pyroxenamphibolandesiíttufa 469 (516). ONuarcz 356, 464, 474 (436, 511, 522) — Ouarcz-homokkő (Ou.-Sandstein) 341 (419) — Ouarezit 234, 345 (423) — Ouarczit-homokkő (0u.-Sandstein) 237, 355, 358, 562 (436, 439, 444) — Ouarczitpala (Au.-Schiefer) 329, 350 (405, 429) — Ouarezkon- glomerát 23, 358 (141, 439) — Ouarczpala -(Ou.-Schiefer) 340 (417) — Ouarez- porphyr 340 (418) — Ouareztrachyt 323, 326 (398, 402) — Ouarcztrachyttufa 474 (522). Realgar 339 (416) — Réti márga 313, 318 — Réti mészkő 313 — Réz 480 — Rhyolittufa 227, 484 (286). (Sand 166, 174, 182, 281, 284, 369, 372, 384, 394, 395, 420, 426, 428, 491, 525) — (Sandlöb 379) — (Sandstein 140, 189, 274, 275, 276, 286, 399, 406, 418, 419, 426, 491, 492, 493, 512, 514, 525, 527) — (Sandsteinsehiefer 419) — (Schiefer 421, 424, 438, 443) — (Sehliek 375, 377) — (Scehotter 173, 182, 281, 283, 372, 415, 420, 424, 428, 443) —- Sericitpala (S.-Schiefer) 336 (412) — Serpentin 323, 324, 328, 346 (398, 399, 404, 424) — Serpentinbreccia 329 (399) — Soda 386 (395) — Sósagyag 479 — Staurolith 329 (405) — (SumpflöB 267, 272) — (SüBwasserkalk 525) — Széksó 313, 321 — Szemes gneisz 332 — Szén 325, 341, 421 — Szurokföld 316. Wajtkő 24 — Tarka agyag 86 — Telepdiorit 329 — Tithon-mész (T.-Kalk) 330, 336, 338, 344, 345, 346, 349, 353, 355, 362 (406, 413, 415, 422, 423, 424, 428, 433, 435, 444) — (Ton 166, 281, 369, 375, 383, 385, 393, 415, 420, 426, 510) — (Tonsehiéfer 188, 276, 278, 285, 399, 405. 418, 424, 428, 435, 436, 439, 441, 514) — (Tonschlick 378) — (Torf 375, 395) — Tőzeg 304, 320 — Trachyt 323, 324 (398, 399). Vályog 216, 311, 314, 319 (273, 383, 387, 393) — Vas 480 — Vasoolith 341 — Verrukanokonglomerát 345 (423). Werfeni pala (W. Sehiefer) 323, 324 (398, 399) — (Wiesenkalk 386) — (Wiesen- mergel 386, 392). Zöldkő 324 — Zöldkőpala 324 — Zöldpala 86. IV. PALABONTOLOGIAI NEVEK. (Paláontologiscehe Namen.) Aceratherium incisivum 194 (251) — Acicularia italica 62 (183) — Actmeonella gigantea 217, 218, 447, 448 (275, 276, 492) — A. Lamarcki 448 (492) — Alve- olina melo 48, 49, 50 (169, 171) — Ammonites abscissus 361 (442) — A. frauda- tor 346 (424) — A. margaritatus 341 (418) — A. Murchisone 337 (414) — Ancil- laria glandiformis 46 (167) Anciloceras Duvallii 342 (420) — Andorina elegans 49 (170) Anomia costata 48 (169) — A. tenuistriata 196 (253) Aprionodon BETŰRENDES TÁRGYMUTATÓ, XVIL stellatus 38 (157) — Aptychus lamellosus 338, 342, 361 (415, 420, 442) — Arca diluvii 43, 48, 50 (162, 168, 171) — A. ineguidentata 447 (492) — A. Turonica 48 (168) — Astarte hemiornata 218 (276) — A. laticosta 447 (492). Baculites Hochstetteri 233 — Baglivia streptogyra 62 (183) — Balantium pulche- rinum 473 (521) — B. superbum 473 (521) — Belemmnites canaliculatus 361 . (442) — minimus 233 — B. paxillosus 341 (418) — Bithynea tentaculata 214, 215 (272, 273) — Buccinum badense 343 (420) — B. Brugadinum 46 (167) — B. duplicatum 52, 61 (172, 182) — B. nodosocostatum 47 (167) — B. Rosthorni 47 (167) — B. Schönni 47 (167) — B. Telleri 47 (167) — Bulla conulus — 47 (168) — B. Lajonkaireana 47, 50, 52 (168, 170, 173) — B. lignaria 47 (168) — B. miliaris E 50E(150, 168)..." Calyptrea chinensis 47 (168) — Caranx Böckhi 480 (527) — Carcharias Kraussi "32 (150) — C. stellatus 31 (149) — Carcharodon megalodon 42 (161) — C. pro- ductus 42 (161) — Cardita Jouanetti 48 (168) — C. Partschi 48 (168) — C. sca- laris 40 (160) — Cardium diserepans 48 (168) — €C. Duclouxi 221 (279) — C. fragile 48, 50 (168, 170) — C. hians 483, 50 (162, 170) — €C. obsoletum 52, 61 (173, 182) — C. Suessi 61 (182) — C. turonicum 43, 48, 50 (162, 168, 170) — Cerithium Alvincziense 219 (277) — C. Apulumium 219 (377) — C. Bronni 47 (167) — C. crenatum 47 (167) — C. doliolum 343 (420) — C. Herepeyi 219 (277) — C. Kochi 218, 219 (276, 277) — C. lignitarum 47 (167) — C. Lócezyi 218, 219 (276, 277) — C. margaritaceum 53 (174) — €C. mediterraneum 47 (167) — C. minutum 47 (167) — C. Münsteri 448 (492) — C. nodosoplicatum 47 (167) — C. Pethői 218 (276) — €. pictum 52, 53, 61, 62 (173, 174, 182, 183) — C. plica- tum 53 (174) — C. rubiginosum 351, 52, 61, 62 (171, 173, 182, 183) — C. simplex 448 (492) — Chama gryphina 48 (168) — Chemnitzia acutissima 218 (276) — Chenopus alatus 47 (167) — Ch. pes pelicani 47 (167) — Chrysophrys inter- medius 480 (527) — Clausilia lubrica 215 (273) — C. pumilla 215 (273) — Cleo- dora naticana 472 (520) — C. simplex 472 (520) — C. striata 472 (520) — Clupea doljeana 480 1527) — C. hungarica 480 (527) — Celodus Gasperinii 480 (527) — Congeria balatonica 366 — C. banatica 366 — C. croatica 366 — €C. Doderleini 61, 62 (182, 183) — C. Drzici 62 (183) — C. Markoviéci 62 (183) — C. Mártonfi 61, 62 (182, 183) — €C. Partschi 62, 366 (183) — C. rhomboidea 366 — C. scro- biculata 61, 62 (182, 183) — C. triangularis 366 — €C. ungula-capre 366 -— Conoclypus plagiosomus 43 (162) — Conus Dujardini 46, 343 (166, 420) — C. fuscocingulatus 46 (166) — C. Mercati 46 (166) — C. No 46 (166) — C. ponde- rosus 46 (166) — C. Suessi 46 (166) — C. vindobonensis 46 (166) — C. voeslau- ensis 46 (166) — Corbula carinata 47 (168) — C. dubia 218 (276) — €C. gibba " 40, 49, 50 (160, 170) — Crassatella macrodonta 447 (492) — €C. minima 218 (276) — C. supraeretacea 218 (276) — Creseis Fuchsi 470, 472 (518, 520) — Christellaria Josephina 48 (169) — Cuceullga Szabói 221 (279) — C. transylva- nica 218 (276) — Cyelotites elliptieus 221 :(279) — Cylichna ornamenta 2158 (276) — Cyprea amygdalum 46 (167) — Cyrena dacica 219 (277) — Cytherea pedemontana 48 (168). ; Dejanira bicarinata 2185 (277) — Dentaliuim Bouéi 42 (162) — D. decussata 233 — D. mutabile 42, 47 (162, 168) — Desmoceras Dupinianum 233 — D. liptaviense 232 — Dicroceras furcatus 46 (166) — Diplodonta trigonula 40 (160) — Dosinia orbicularis 48 (168). Embolus bellerophina 475 (523) — Emys lorettana 194, 208 (251, 266) — Encho- dus. longipinnatus 481 (527) — Ervilia podolica 51, 52 (171, 173) — Euclastes Kochi 207; 208 (264, 266). XVIII BETŰRENDES TÁRGYMUTATÓ. Fusus Hörnesi 343 (420) — F. valenciennesi 47 (167). ás Gadus lanceolatus 480 (527) — Galeocerdo aduneus 28, 42 (146, 161) — G. gibbe- rulus 30 (148) — G. latidens 29 (147) — G. minor 29 (147) — Glauconia Kefersteini 448 (492) — G. obvoluta 218 (277) — G. Renauxiana 448 (492) — Glyeimeris. Menardi 47, 49 (168, 170) — Gyroporella egualis 234. Haploceras ferifex 342 (419) — H. psilodiscus 342 (420) — Heliastrea conoidea 48 (169) — Helix arbustrorum 214, 215 (272, 273) — H. hispida 214, 215 (272, 273) — Hemipristis sera 30, 42 (148, 161) — Hemisinus ornatus 219 (277) — H. pul- chellus 219 (277) — Himnnites velatus 341 (419) —- Hippurites cornu-vaccinum 17, 221, 446 (134, 279, 491) — H. Gosaviensis 219 (277) — H. polystylus 17, 221 (184, 279) — H. sulcatus 448 (492) — Hoplites Boissieri 342 (420) — H. splen- dens 342 (420) — Hydrobia atropida 62 (183) — H. Eugenie 457, 458 (503) — H. incerta 62 (183) — H. minima 62 (183) — H. scalaris 366 — Hymenophyilli- tes semialatus 340 (418). Jnoceramus concentricus 233 — I. Cripsi 217, 221, 445, 448, 449, 450 (275, 279, 489, 493, 494) — I. digitatus 445 (489) — I. giganteus 243. 449 (493, 494) — I. hun- garicus 243, 449, 450 (494, 495) — I. Laubei 233 — I. salisburgiensis 445, 450 (489, 495) — I. Schmidti 221, 445, 447 (279, 490, 491) -— I. subcardissoides 445 (489) — I. undulato-plicatus 445 (489). Lamna compressa 33 (152) — L. contordidens 32, 42 (151, 162) — LL. cuspidata 32 (150) — L. denticulata 34 (152) — LL. dubia 33, 42 (151, 162) — IL. duplex 34 (153) — L. subalata 34 (158) — L. tarnócziensis 33 (151) — Lates eroaticus 480 (527) — Leda complanata 218 (276) — L. nitida 40-(160) — L. supracretacea 218 (276) -—- Limnea glabra 214 (272) — L. ovata 215 (273) — L. palustris 214, 215 (272, 273) — L. peregra 214 (272) — Limnocardium Andrusovi 62: (183) — L. cristagalli 366 — L. mininum 62, 365 (153) — L. Schmidi 366 — L. sub- desertum 366 — Limnosaurus 64 (185) — Limopsis calvus 447 (492) — DLucina columbella 48, 50 (168, 171) — CL. Dujardini 51, 52 (171, 173) — L. inerassata 48 (168) — L. leonina 48 (168) — L. ornata 48 (168) — Lutraria oblonga 47, 49" (168, 170) — Lytoceras Adeloides 342 (420) — L. Annibal 343 (420) — L. striati- sulcatum 343 (420). Macrocephalites macrocephalus 342 (420) — Mastodon arvernensis 485 — Melania Vásárhelyii 62, 366 (183) — Melanopsis affinis 61 (183) — M. austriaca 61 (183) — M. avellana 61 (183) — M. Bouéi 60, 61, 452 (181, 182, 496) — M. Brusinai 62 (183) — M. contigua 61 (183) — M. costata 452 (497) — M. crassatina 218 (276) — M. defensa 60 (181) — M. Francisce 454, 455 (499, 500) —- M. galloprovincialis 219, 221 (277, 279) — M. Hazayi 454, 455 (499, 500) — M. impressa 61 (182) — M. levis 221 (277) — M. leobersdorfensis 62 (183) — M. Martiniana 60, 61, 452 (181, 183, 492) — M. Matheroni 62 (183) — M. mucronifera 457 (502) — M. Ne- sici 60 (181) — M. Parreyssi 242, 451, 452, 453, 454, 455, 478 (289, 496, 497, 498, 499, 500) — M. prerosa 452 (497) — M. pygmea 60 (181) — M. serbica 61 (182, 183) — M. Sikorai 242, 454, 455, 456, 457 (289, 499, 500, 501, 502) — M. Staubi 454, 455, 457 (499, 500, 502) — M. stricturata 61 (182, 183) — M. Sturii 61 (183) — M. textilis 61 (183) — M. Themaki 242, 454, 455 (289, 499, 500) — M. Tóthi 242, 454, 455, 457 (289, 500, 502) — M. Vásárhelyii 60 (181) — M. Vidoviéi 454, 455 (499, 500) — M. vindobonensis 60, 61, 62 (151, 183) — Micromelania Fuchsiana 366 M. Schwabenaui 62 (183) — M. variabilis 62 (183) — Mitra ebenus 46 (167) — M. fusiformis 49 (170) — M. goniophora 46 (167) — M. serobiculata 46 (167) — M. flagellata 218 (276) — M. siligua 447 (492) — Murex lingua-bovis 47 (167) — M. subtorularius 47 (167) — Myacites fassaensis 2834 — Myophoria costata 234. BETŰRENDES TÁRGYMUTATÓ. XIX Natica Alkenyériensis 218 (276) — N. helicina 343 (420) — N. Josephinia 47 (167) — N. millepunctata 40, 47, 49, 53 (159. 167, 170, 174) — N. transylvanica 218 (276) — Nerita fluviatilis 452 (497) — N. granulata 219 (277) — :N. picta 47 (167) — N. spinosa 219 (277) — Neritina Cuniéi 61, 62 (182, 183) — N. obtusangula 60 (181) — N. Pilari 62 (183) — N. Prevostiana 478 — N. Zografi 62 (183) — Nonionina Bouéana 48 (169) — N. granosa 365 — Notidanus paucidens 27 (145) — N. primigenius 27 (144) — N. serratissimus 27 (144) — Nucula Mayeri 40 (160) — Nymphaea Lotus 453 (497) — N. thermalis 454, 478 (4989). Ödontopteris obtusiloba 340, 341 (418) — Olcostephanus asterianus 342 (420) — Oppelia fusca 342 (419) — Orca Semseyi 44 (164) — Orygoceras cnemopsis 61 (183) — 0. corniculum 61, 62. 470 (183, 518) — 0. cultratum 61 (183) — O. filo- cinctum 61 (183) — 0. Fuchsi 470 (518) — Ostrea crassissima 43 (163) — 0. di- gitalina 48, 50 (169, 170) — 0. doleritica 341 (419) — 0. gingensis 53 (173) — 0. lamellosa 43, 48 (163, 168) — 0. pseudo-Madelungi 218 (276) — Oxyrhina exigua 37 (156) — 0. Desorii 42 (162) — 0. hastalis 42 (162) — 0. leptodon 36 (155) — 0. minuta 46 (166) — 0. neogradensis 36 (155) — 0. xiphodon 35 (153). Pachydiscus neubergicus 221, 233 (279) — P. Pailletteanus 221 (279) — Paludina Schwartzi 47 (168) — Papyrotheca mirabilis 61, 365 (183) — Parahoplites Bigou- retti 233 — Pecten aduncus 48, 50 (168, 170, 171) — P. eguivalvis 341 (419) — P. Besseri 48 (168) — P. eristatus 43 (162) — P. gloria maris 50 (179) — P. la- tissimus 48 (168) — P. leythajanus 48, 50 (168, 170, 171) — P. Malvine 48 (1683) — P. prescrabriusculus 484 — Pectunculus obtusatus 48 (168) — P. pilosus 43, 48, 50 (162, 168, 170) — Perisphinctes eudichotomus 338 (415) — P. procerus 348 (420) — P. transitorius 342 (420) — Pharyngodopilus Haueri 38 (157) — Phylloceras me- diterraneum 342 (420) — P. Rouyanum 342 (420) — P. tortisulcatum 342 (420) - Phyllodus umbonatus 42 (162) — Pinna Brocchi 50 (170) — Pironga slavonica 19, 221 (136, 279) — Pisidium costatum 366 — P. fossarinum 214 (272) — P. pro- tactum 366 — Plagioptyehus Aguilloni 447 (491) — Planorbis corneus 214 (272) — P. marginatus 53 (174) — P. miecromphalus 61 (183) — P. multiformis 242, 458, 459, 460, 461 (288, 503, 504, 505, 506, 507) — P. Sabljari 61 (183) — P. sole- noöides 61, 366 (182) — P. spirorbis 214, 215 (272, 273) — P. umbilicatus 214, 215 (272, 273) — P. verticillus 61 (183) — Pleurocera Kochii 60 (181) — Pleurotoma Amalie 47 (167) — P. badensis 47 (167) — P. Brigitte 47 (167) — P. Doderleini 52 (173) — P. Olivie 47 (167) — P. pustula 47 (167) — Polystomella aculeata 51 (172) — P. crispa 48, 49, 50, 51 (169, 171, 172) — P. Josephina 51 (172) — P. regina 51 (172) — Posidonomya alpina 232 — Psephophorus polygonus 194, 208 (250, 266) — Pteris 347 (426) — Ptychodus latissimus 233 — Puppa mus- corum 215 (273) — Pusosia planulata 221, 233 (279) — Pyrgula incisa 366 - Pyrgulifera Böckhi 218, 219 (276, 277) — P. decustata 219 (277) — P. gradata AJON(529)— E. humerosa 221 (279) — P. Pichleri 218, 221, 477 (276, 279, 525). Kobulina simplex 50 (171) — Rotalina Akneriana 51 (172) — BR. Partschiana 48 (169). Sabal major 218, 221 (276, 279) — Scaphites constrietus 221 (279) — (Schildkröte 249) — Schizaster Karreri 43 (162) — Siliguaria anguina 47 (167) — Spatangus austriacus 43 (162) — Spheroceras Brognarti 342 (419) — 5. Humphriesianum 342 (419) — 5. rectelobatum 342 (419) — S. Ymir 342 (419) — Spherulites so- lutus 17 (134) — Sphargis coriacea 194 (250) — Sphirna snubserrata 31 (149) — Spirialis Andrusovi 472 (520) — S. stenogyra 472 (520) — S. tarchanensis 472 (520) — Spirifer striatus 330 (406) — Spiriferina Haueri 341 (419) — S. rostrata 341 (419) — Spondylus crassicosta 48 (168) 5. spinosus 221 (279) — Succinea be 9. 6..8 BETŰRENDES TÁRGYMUTATÓ. oblonga 214, 215 (272, 273) — S. Pfeifferi 214, 215 (272, 273) — S. putris 214, 215 (272, 273). ú He Tapes gregaria 61 (182) — T. vetula 48, 50 (168, 170) — Teknős 193 — Tellina lacunosa 48, 50, (168, 170) — T. planata 48 (168) — Telmatosaurus 64 (185). — Terebra fuscata 46 (167) — T. pertusa 46 (167) — Terebratula diphia 342 (420) — T. gregaria 235 — T. grestenensis 341 (418) — Testudo greca 195 (251) — T. syrmiensis 195, 208 (251, 266) — Textularia carinata 49 (169) — Thracia. con- vexa 47 (168) — Transylvanites Semseyi 218, 219 (276, 277) — Trigonia scabra 221 (279) — Triloculina gibba 49 (169) — T. scapha 49 (169) — Trionyx aus-. tricus 193, 204, 208 (250, 261, 266) — T. Barbara. 205 (263) — T. clavatomargi- natus 195, 208 (252, 266) — T. Partschi 194, 208 (250, 266) — T. pustulatús 208 (263) — T. rivosus 206 (263) — T. scutumantiguum 205 (262) — Trochac- teon giganteum 221 (279) — Trochus fanulum. 47, 49, 50 (167, 170) — T. papilla 52 (173) T. patulus 42, 47, 49, 50 (162, 167, 170) — T. guadristriatus 51, 52 (171, 173) — T. subturrieculoides 61, 62 (182, 183) — Turritella Arehimedis 47, 49, 50 (167, 170) — T. Kochi 218 (276) — T. subangulata 47 (167) — T.turris 47 (167). Unio Vásárhelyii 62, 365 (183). i j Vaginella austriaca 472 (520) — V. depressa 472 (520) — V. lapugyensis 472 (520) — Valvata gradata 62 (183) — V. helicőides 62 (183) — V. kúpensís 62 366 (183) — V. multiformis 242, 459 (288, 504) — V. minima 366 —— V. plánor- biformis 459 (504) — V. simplex 62 (183) — V. striata 62 (183) — Valvatella atlanta 475 (523, 524) — V. belerophina 475 (523) — V. imitans 475 (523) — V. oligocenica 475 (524) — Venus cincta 48 (168) —V. Dujardini 48 (168) — V. multilamella 48 (168) — V. plicata 48, 50 (168, 170) — V. umbonaria 48 (168) — Vola guadricostata 221 (279) — Voluta ficulina 46 (167) — V. Haueri 46 (167) — V. taurinia 46 (167). Walchia piniformis 340 (418). LNN i Ani JANUTAA fla Hl CYA0t Lé etko / FOLDTANI KÖZLÖNY XXXIII. KÖTET. 1903. JANUÁRIUS-—ÁPRILIS, 1-4. FÜZET, EMLÉKBESZÉD PETHŐ GYULA DE VÁL. TAG FELETT. Dr. SCHAFARZIK FERENCZ-től.FY Arezképpel. Alig hogy a mult évi földtani fölvételről a fővárosba visszaérkez- tünk és saruinkról levertük a port, mély gyász érte a m. kir. Földtani Intézetet. PerHó Gyuna szeretett kartársunkat és barátunkat ragadta el hirtelenül és váratlanul a halál! Mindnyájan tudtuk ugyan, hogy súlyos baj emészti testét, de minthogy ez már évek óta volt így, nemcsak kör- nyezete, hanem ő maga is megszokta már a bajt, s szinte beletörődött keserves állapotába. Ismerte ugyan betegségének komoly voltát, de azért az utolsó napig mégis bízott szervezetének ellentálló szívósságában. Évről- évre, ha megjött a nyár, leküzdhetetlen vágygyal kikivánkozott ő is fel- vételi területére, az ő kedves Biharhegységébe, a melyről máskép, mint a rajongásnak egy bizonyos nemével nem is tudott beszélni. Valósággal boldogtalannak érezte magát, mikor az 1897 és 1899 években, a midőn sorvasztó májbaja erősebben bántotta, az országos geologiai felvételekben részt nem vehetett. Azóta azonban az orvosi tudomány segítségével mégis annyira leküzdötte a kórt, hogy 1900-ban gyüjtő útra, 1901-ben és 1902- ben pedig megint geologiai felvételre vállalkozott. Most már azt hiszem nem árulok el titkot, ha elmondom, hogy igazgatónk, Böckn JÁwos minisz - teri tanácsos, mindig csak nagyon aggódva bocsájtotta őt útjára. Kiment tehát a mult nyáron is, de a mint utólagosan megtudtuk, ereje már nem bírta többé a geologus fáradságos munkáját, ... összerogyott és három napig feküdt távoleső helyen egy erdőházban eszméletlenül, és a kik körülötte voltak, azt jelentették utólagosan, hogy már akkor is csak haj- szálon függött az élete. A mint aléltságából fölocsudott — a helyett, hogy pihenni hazatért volna — csendesen tovább dolgozgatott és nem egészen helyesen interpretált kötelességtudással kitartotta az előírt felvételi időt, oly annyira, hogy tavaly őszszel mint utolsó került csak haza. Ezen egész idő alatt lelke hősiesen uralkodott gyarló teste fölött s barátjaival a tőle megszokott kedves, vagy épenséggel tréfás hangon levelezett. Nekem is X Fölolvasta a Földtani Társulat 1903. február hó 6-án tartott közgyűlésén. Földtani Közlöny. XXXIII. köt. 1905 l 2 D: SCHAFARZIK FERENCZ azt írta szeptember 28-án, — tehát 16 nappal halála előtt — Bihar-Beél- ről: aNeked s az egész kárpáti társaságnak Bihar-Beélből köszönöm a kedves megemlékezést. Ha haza kerültetek, élvezzétek a fütött szobát, minket itt a hideg este-reggel elpusztulással fenyeget ! Budapestre október 11-én tért haza, 12-én (vasárnap) még ellátoga- tott a Földtani Intézetbe, hol igazgatónknál, Böcgn J. min. tanácsosnál tisztelgett. Ekkor már nagyon rossz színben volt, de azért járt-kelt és rendezkedett a lakásán, úgy hogy hétfőn a hivatalból való távolmaradása senkinek sem tünt fel. Csak kedden, okt. 13-án vettük annak a hírét, hogy - régi betegsége ujból ágyba döntötte. De még ekkor sem gondolt közeli katasztrófára senki, mivel már sok ilyen rohamon esett át, — de fájdalom csakhamar kitünt, hogy elgyengült szervezete ezt a támadást már nem birta el. Eszméletét vesztve, hosszabb haláltusa után, este 7 órakor csen- desen jobblétre szenderült. Pezrnő Gyutá-ban, az 55 éves javakorabeli szaktársunkban, ebben az órában nemcsak a m. kir. Földtani Intézet tisztikara vesztette el felejt- hetetlen jó barátját és buzgó, derék collegáját, hanem a mh. Földtani Tár- sulat is elveszítette benne 4 éven át volt kitünő első titkárát és sok éven át tevékeny választmányi tagját, s elveszítette a kir. magy. Term. Tud. Társulat is hosszú éveken át volt titkárát és hasonlóképen választmányi tagját. Már életében nyilvánított óhaja szerint még egyszer, — utoljára — hozták át a Földtani Intézet palotájába, tevékenységének egykori sziín- helyére, a hol az első emeleti előadási teremben gyászos pompával rava- talra helyezték. Temetése napján, okt. 16-án d. u. pedig a közelből és távolból egybe- gyült nagy serege a gyászoló közönségnek : rokonainak, főnökeinek, barát- jainak és ismerőseinek, világosan documentálta, hogy a boldogult mennyire volt szeretett, kedvelt és népszerű tagja a fővárosi tudományos társada- lomnak. Szomorú hangulatban, sajgó szívvel állottuk körül ravatalát, a melynek felejthetetlen halottjához a Földtani Intézet tisztikara nevében TEsrEGpi horn LaJos főbányatanácsos, az imént említett két társulat nevé- ben pedig dr. ScHmIDT SÁNDpoR, kir. műegyetemi tanár, mondottak mélyen érzett bucsúztatót. Ez után pedig porhüvelyét át kellett engednünk az ilyenkor kérlelhetetlen rideg földnek ! Tisztelőin és barátjain kivül rokonai, de mindenek előtt egyetlen édes fia: EMIL gyászolja. Áldás és béke lengjen porai felett ! x A mh. Földtani Társulat, mely volt első titkárát, alapító és buzgó választmányi tagját veszítette el PermHő Gyurá-ban, mély fájdalmát és EMLÉKBESZÉD D: PETHŐ GYULA FELETT, 3 részvétét nemcsak az által nyilvánította, hogy egykori hű társa elhunytá- ról külön gyászjelentést bocsájtott ki és diszes koszorút helyezett a bol- dogult koporsójára, hanem m. év november hó 5-iki választmányi ülésé- ben hozott abbeli határozatával is, hogy PerHő GyurÁá-ról a legközelebbi közgyűlésen külön emlékezik meg. És ezen feladattal a választmányi űlés engemet tisztelt meg. Ezzel oly feladat elé állított ugyan az igen tisztelt választmány, mely gyenge erőmet talán túlhaladja, mert PerHő GyuLa életét és külö- nösen tudományos működését ma nem is méltathatjuk még teljes érdeme szerint, már csak azon egyszerű oknál fogva sem, mivel főmunkája, mely- ben egész palaeontologiai tudása mintegy összpontosítva kifejezésre jut, eddig még nem látott napvilágot. Erre rá kell majd térnünk akkor, ha ezen nagyszabású munkája előttünk fekszik, a mi minden valószinűség- gel már nem sokára meg is fog történni. Igyekeznem kell tehát PErHő GyuLÁá-ról életének többi mozzanatai alapján megemlékezni, mire hálás "örömmel vállalkoztam már csak azért is, hogy baráti szeretetem és tisz- teletemnek, melylyel ő iránta találkozásunk első idejétől fogva mindig viseltettem, ezen az úton 15 némi csekély kifejezést adhassak. Pethő Gyula életének folyama. — PxrHő Gyuna született 1848. évi szept. 9-én Miskolczon, Borsod megyében. Családja a Pxrgovirs nevet viselte. Atyja PerkRovirs IsrváNn, anyja kisújszállási Kún JULIANNA volt. Eleinte Miskolczon laktak és elemi iskoláit is ott végezte. Hat éves korá- ban elveszítette édes anyját, s nem sokára rá édes atyja Pestre költözött. Itt végezte ezután a gymnásiumot, de gyakori betegeskedése miatt, több- ször félbe kellett szakítania tanulmányait. 1866—-69-ig a kir. József- műegyetemen tanárjelöltnek iratkozott be, s mint ilyen a természetrajzot választotta. Tanárai : HorFMaNws KÁRoLy, KRrsscH JÁNOS, NENDTWICH KÁROLY, SZILY KÁLMÁN, SzroczExK Józser, a kiket hallgatott, jellemének és lelkü- letének kifejlődésére nagy befolyással voltak. Ekkortájt édesatyja? gaz- dálkodni Leányfalura költözvén, Gyuna fiát magára hagyta, ki ily módon korán szokott hozzá az önállósághoz. 1869-ben titkár-segéd lett a Term. Tud. Társulatnál Sziny K. mellett és 1871-ben másod titkárrá választatott, a mely hivatalát három eyclu- son át (1880-ig) viselte. Egyszersmind szerkesztette a Természettudományi Közlönyt, 1871-ben Lengyel Bélával, 1872—77-ig Szily Kálmánnal. Közben 1873—74-ben önkénteskedett a kecskeméti 38. számú Moli- náry ezredben, 1878-ban pedig mint a miskolczi 60-ik számú gyalogezred tartalékosa részt vett Bosznia occupatiójában br. BIENERTH KÁROLY 4. számú k Édes atyja öreg napjaira Kecskemétre vonult nyugalomba, a hol őt élete 78. évében 1900. évi október 5-én érte a halál. 1 4 Dr SCHAFARZIK FERENCZ hadtestében, mely szeptemberben Brcskától Dolni-Tuzla és Zwornik felé nyomult előre, — s a hadsereg ezen aktiója közben PerHő szept. 17-én Nova-Brcska bevételénél — szeptember 21-én pedig a Majevicza plani- nán tűzbe 18 került. Boszniából visszatérve azután külföldre ment szaktanulmányait folytatni. Pernő Gyura fejlődésmenete, a mint látjuk a rendestől eltérő. Elő- ször három éven át tanárjelölt volt, utánna 9 évig a Természettudományi Társulatnál működik, hogy azután 30 éves korában újból az egyetemi életet folytassa és tíz év előtt megkezdett tanulmányait befejezze. Vajjon mi indította őt arra, hogy a megkezdett pályát elhagyja? s mi vezette őt végre mégis csak vissza az alma mater karjaiba? A mai kor fia erre nehezen találja meg a választ, s hogyha mi Pernő Gyuna életében és tudományos kiképzésében ezen kilenez évi ki- térést kellőképen megérteni akarjuk, akkor vissza kell pillantanunk a multakba, a 60-as évek végére és a 70-esek elejére, valamint az akkor. uralkodott szellemre. SZILY KÁLMÁN elmondja a Term. Tud. Társulat cötven éves történeté- nek vázlatav czímű korrajzában, hogy a Term. Tud. Társulat életében, mely akkoriban magába gyüjtötte mindazokat, a kik a természettudomá- nyokat mivelték, az 1868-ik év őszén egy új korszak kezdődött. Ezt az időt megelőzőleg kevés kivétellel inkább a dilettantismus és a mindenhez értő bőbeszédűség jellemezte a társaság működését, de akkor a kormány- nak a kiegyezésből folyó intézkedései hatalmasan éreztették a hatásukat a természettudományok terén is. Br. Börvös JózsEF a természettudományi tanszékek számát megkétszerezte az egyetemen és műegyetemen, PAULER felállította a kolozsvári egyetemet, GoRovE pedig a m. kir. Földtani Inté- zetet. Ebben az időben szerepelnek a már az előbbi évtizedben kiváló szerepet játszott Szasó JózsEF-en és SzroczEk Józser-en kivül HOFMANN KáRony, JugáNnyIi LAJos, KRENNER JózsEr, KRrzscH JÁNos, LENGYEL BÉLA, SzILY KÁLMÁN, THAN KÁROLY, WARTHA ViwxczE, — és ezt az időt helyesen nevezi SZILY KÁLMÁN az átszervezés idejének. sNemzet és kormány egy- aránt érezték akkoriban az időveszteség okozta sokféle hátramaradásun- kat, s öregebbje meg fiatalja ifjú tűzzel és merész idealismussal látott hozzá a mulasztások pótlásához. Olyan fürge mozgolódás támadt akkoriban, mely hasonlított hosszú tél után a napos, virágos mező tavaszi zsongásához. A tapasztaltabbak kiadták a jelszót, hogy a társadalom lomhább tömegére közvetlenül és élénk módon hatni kell, s így született meg a Természettudományi Köz- löny és egy évvel később a Földtani Társulat közlönye is. Fegyverbe szó- lítottak akkor minden tollforgató embert, s nem PerHő Gyura lett volna elköltözött jó barátunk, ha annak az időnek hazatias buzgósággal teli EMLÉKBESZÉD Dr PETHŐ GYULA FELETT. 5 szózatát meg nem hallotta és meg nem értette volna. Ő az idealista hogyne hallotta volna meg, s hogy nem állott volna habozás nélkül a harczolók sorába! Ebben az időben alakult ki egyénisége. A Természettudományi Köz- löny és a társaság kiadványainak sokfélesége arra kényszerítették, hogy maga is sokfelé tájékozódjék. Sokoldalú képzettségének alapját a Ter- mészettudományi Társulatnál töltött szolgálatában vetette meg. 18369-től 1880-ig a társaság fejlődését mi sem mutatja jobban, mint az a száraz statisztikai tény, hogy a társaság tagjainak száma 577-ről 5150-re emel- kedett. S ezt az akkori titkárok csakis az ügyesen szerkesztett közlöny- nyel és a társulat többi kiadványaival érték el. A társulat hatása a nagy közönségre tehát fényes volt és ennek a sikernek az elérésében a mi PErHő GyuLrá-nkat teljes erővel, lelkesen és fáradhatatlanul látjuk résztvenni. . Daczára annak, hogy 1878-ban PerHő Gyura a Természettudományi Társulatban igen kedvelt egyéniség és igen becses egy munkaerő volt, a, melyet a társaság vezetői nem igen akartak elereszteni, mégis azt látjuk, hogy PEerHő Gyura elválik a Természettudományi Társulattól, a melyhez annyi lelkesedés és édes munka fűzte, s búcsút mond mesterének és munkatársainak, a kikhez annyi szeretet csatolta, csupán csak azért, hogy keble mélyében szunnyadozó ama vágyának tehessen eleget, hogy magát a természettudományokban tovább képezze és főleg, hogy palaeon- tologussá felküzdhesse magát. Erre a fontos lépésre csak szilárd akarat- tal határozhatta el magát, s ezt minden marasztaló szép szavak daczára meg is cselekedte és a mint a jövő mutatta, igen jól is tette, mert az ujonnan szerzett palaeontologiai ismereteivel egy olyan kincset váltott magához, mely neki mindig lelki örömet és gyönyörűséget okozott, szo- morú, aggodalomteljes óráiban pedig megnyugtató vigaszt nyujtott. 1878 őszén utazott ki Münchenbe, hol a tudományegyetemen ZIr- TEL K., GÜMBEL W., Sixz8Bonp J. és NAGELI előadásait hallgatva és labora- toriumaikban dolgozva negyedfélévet töltött. Legfőképen a ZITTEL igaz- gatása alatt álló bajor kir. Palaeontologiai Muzeumban foglalkozott őslénytani tanulmányokkal, főleg pedig krétakorú lerakodásokkal, a miré első sorban a dr. KocH ANTAL egyetemi tanártól gyüjtött, s neki 1881-ben ujabb feldolgozásra átengedett fruscagorai felső krétakorú fauna szol- gáltatta a fő alkalmat. Időközben 1879-ben Kolozsvárt a természetrajzi szakból tanári ok- levelet szerzett, a müncheni egyetemen pedig 1881-ben filozofiai doktorrá avatták, mint elsőt Magyarországból, a kinek főtárgya a palaeontologia volt. Komoly törekvésével és alapos tudásával, főleg pedig a zoologiában való otthonosságával is megkedveltette magát müncheni tanárai előtt, oly annyira, hogy ZirrEL K. az akkor szervezkedő japáni egyetemhez tanárnak ajánlotta, de ezt a meghívást nem fogadta el, valamint a híres 6 Dr: SCHAFARZIK FERENCZ és dúsgazdag MARsH ajánlatát sem, a ki nagy fizetéssel hívta magához, rövid egy órai társalgás után, assistensnek. Haza vágyódott, — minek következtében a m. kir. Földtani Intézetben épen üresedésben levő segéd- geologusi állásra pályázott, melyet 1882 julius 4-én el is nyert. Ettől az időtől kezdve haláláig szakadatlanul tagja volt a m. kir. Földtani Intézet- nek, még pedig idővel osztálygeologussá, majd pedig 1890-ben főgeolo- gussá lépvén elő. Kevéssel a Földtani Intézetbe való belépése után meg- házasodott. Nejével, néhai NAGYMÁNYAI KOLLER FERENCZ zalai földbirtokos leányával: Vitmával még külföldi útja előtt ismerkedett meg és 1883-ban őszszel kelt vele egybe. Feleségét azonban, kit nagyon szeretett, hosszú betegeskedés után, . már rövid néhány év mulva ragadta el a halál (1891), a mi kedélyére és munkás kedvére hosszú időn át bénitólag hatott. Az intézet kötelékében töltött idő alatt PerHő részt vett — eltekintve a betegeskedése okozta némely megszakításoktól — az országos geologiai felvételekben, a melyek során a Hegyes-Drócsa és a Kodru Móma vagy Beéli hegységek Arad és Bihar megyékben jutottak neki osztályrészül. Ez azon vidék, mely a HFekete- és Fehér-Körös körül terül el, egy hegyes, zord, sok pontján lakatlan erdős vidék, mely ugyancsak próbára tette testi erejét. Ezekből a hegységekből, gyakran heteken át valamely völgy zugában ponyvasátorban meghúzódva, körül-belül 60 mértföldnyi terüle- tet járt be és térképezett részletesen. Az intézeti rendes dolgokon kivül a gyüjteményben egy egészen új részt, az ősemlősök gyüjteményét teremtette meg. A mióta az intézet igazgatósága őt az idetartozó maradványok egybeállításával és gondozá- sával megbízta, ezen tárgy valóságos kedvencz témájává lett. Nem elége- dett meg azonban csupán csak azzal, hogy a másoktól szerzett leleteket meghatározza és conserválja, hanem legnagyobb passióval maga is utánna járt, utazott és ásatott ezen aránylag ritkábban előforduló marad- ványok után. Emlékezzünk csak vissza baltavári és bötefai kirándulásaira 1884-ben, valamint barlangkutatásaira is a Bihar hegységben, melyeket 1900-ban végzett olyan sikeresen. De még a legutóbbi időben is levelezés es a helyszinre való kiutazás által sikerült neki nem egy szép és ritka darabot Köpeczről, Tatarosról és más helyekről megmenteni. Intézeti elfoglaltsága mellett 1882—86-ig mint első titkár a mh. Földtani Társulatnak is teljesített kiváló szolgálatokat 1882—83-ig FRAN- ZENAU (Guszráv, 1883—-86-ig pedig SCHAFARZIK másodtitkárokkal szer- kesztette a Földtani Közlönyt. Ebből a munkából azonban az oroszlán- részt ő vette ki magának, mit a figyelmes olvasó a nevezett kötetek sorából könnyen észrevehet. Fáradhatatlan volt a pontos szerkesztésben és a megjelenendő czikkeknek, főleg magyarság szempontjából való revisiójá- .,., ban. E mellett pedáns módon vitte a társulat adminisztrátióját is, foly- EMLÉKBESZÉD D: PETHŐ GYULA FELETT. —] tonosan arra ügyelve, hogy a társaság vagyonilag is gyarapodjék. 5 mond- hatom, hogy a társulat mindig hálásan emlékezett meg PErHő GyuLa titkárkodásáról, a mely minden tekintetben példaszerű volt. És a társa- ság nem is bocsájtotta őt el választmányának kötelékéből, hanem azóta hat ceyeluson át mindig ujból és ujból megválasztotta és megbizta a társulati ügyek vezetésében való részvétellel. Irodalmi működése. — Irodalmi munkálkodását igen korán kezdte: legelső szépirodalmi és ismeretterjesztő közleményei a Hölgyfutárban és a Nefelejtsben láttak napvilágot (1865— 66), majd az Ország Tükrében és a Hazánk és a. Külföldben, többnyire Szikrássy Gyuna álnéven. 1869— 1876-ig dolgozatai és szerkesztései Pergovirs GyurA néven jelentek meg, ekkor azonban ősi családi nevét PEerHőre változtatta. Később a Vasárnapi Ujságba, több folyóiratba és napi lapokba is irt (Századunk, Pesti Napló, Fővárosi Lapok, Természet, Budapesti Szemle stb.). Az FEllenórnek pedig 1878-ig belső munkatársa volt s különösen a tudományos mozgalmakról referált. Egyéb munkái: Corra B. A jelen geologiájának mesteri fordítása, hozzá előszó és műszótár Budapest 1873, mint az akkor megindult ter- mészettudományi könyvkiadó vállalat I. kötete. A kagylók és gyöngyök. (Vermészettudományi Társulat könyvkiadó vállalat II. kötet 12 füzet, Budapest 1878. 42. ábrával.) Ezen munka, a melyhez az előtanulmányokat THANHOFFER LaJsos, részben pedig MARGó Tirvapan intézeteiben vegezte, reá különösen nagy fontosságú volt, a meny- nyiben a később folytatott palaeontologiai tanulmányaihoz kitünő alapot szolgáltatott. Akkoriban vidéki összeköttétései segítségével hazánk több pontján kereste az édesvízi gyöngykagyló előfordulását is, de hasztalanul. Topisagp P. Az anthropologia kézi könyvének fordítása, TÖRÖK AURÉL-lal, hozzá előszó, kiegészítő jegyzetek, műszótár és glossarium (Budapest 1880, természettudományi könyvkiadó vállalat). Ezzel a mun- kával, melyet müncheni tartózkodása alatt végzett, s a melylyel a kir. Természettudományi Társulat könyvkiadó vállalatát szolgálta, megint más irányú ügyességét bizonyította be. A Természettudományi Társulat iránt vállalt kötelezettségeinek ily módon eleget téve, ezentúl már csak a geologiai szakirodalomnak szen- telte idejét. A ZirrEL igazgatása alatt álló bajor kir. Palaeontologiai Muzeumban folytatott tanulmányai és vizsgálódásai eredményeképen 1882-ben írta meg két nevezetesebb dolgozatát, egyiket a Sphaerulit kagylók sarok- pántjának felfedezéséről, ezen ősvilági állatok ama régen sejtett szervé- ről, melyet neki sikerült először fruscagorai példányokon kimutatni, a mivel az egész állatcsalád diagnozisát megváltoztatta, a másikat a 2 D: SCHAFARZIK FERENCZ Nerita-nem új csoportosításáról, melylyel világos rendet vitt bele ez ős- világi csigáknak, korra és rokonságra egyaránt összebonyolított seregébe. Mind a két dolgozat eredményei azonnal átmentek a palaeontologiai kézikönyvekbe is. Ezeket követte a Neithea, Vola és Jamira kagylógenu- sok szabatosabb megállapítása és különválasztása. Ugyanebben az idő- ben készítette nagyobb monografiáját : a péterváradi hegység (köznyelven Fruska gora) krétakori faunáját és a lelethely lerakodásait a bennök foglalt délvidéki és pireneus-hegységi legifjabb alakoknál, valamint a nyugateurópai eoczénképződményekkel való rokonságnál fogva hyper- senon rétegeknek nevezte el. Ezt a munkáját azonban nem zárta le, hanem ismételve vissza- tért reá és folytonosan simított és bővitett rajta. A SzaBó JózsEF egykori elnökünk 70-ik születésnapja alkalmával tartott ünnepi szakülésben egy becses részletet olvasott fel belőle: Cucullaea Szabói czímen, a mikor monografiájáról általánosabban is szólott. Kitünik ebből, hogy a csere- vitzi fauna igazi típusos felső krétakorú fauna ugyan, de a gosauvölgyi képződményekkel nem egyező, hanem még ezeknél is fiatalabb, olyan legifjabb krétakorú képződmény, a melynek némely fajain az ó-harmad- kori faunák jellemcsirája már észrevehető. Néhány — az ó-harmadkoriakra emlékeztető — alakon kívül azonban a tipusos krétakövületek száma any- nyira túlnyomó, hogy a fauna felső krétabeli voltára nézve a habozás nem lett volna jogosult. Legmeglepőbb vonása a cserevitzi maradványoknak mégis mindenek fölött az, hogy a Gosau-völgy s általában Közép-Európa eddig ismeretes és megszokott kréta faunájától igen feltünően elütnek. Ezen 165 csiga, kagyló, ammonit és brachiopoda-fajt felölelő faunából csak kevés alak volt az európaiakkal azonosítható, — viszont sok benne az idegen és az új elem. Távol országok, de sőt egy távol világrész faunáihoz kellett folyamodnia, hogy a cserevitzi fajok néhányát ismert alakokkal azonosít- hassa. Néhány alak csak a franczia Piraeneusokban és az eszaki Spanyol- országban kifejlődött garumnien rétegek némely fajával volt összeegyez- tethető : egy hippuritje egyedül csak felső Olaszországból Udine közeléből ismeretes, mig más igen szép és jellemző fajok a dél-indiai Utatur-, Tricsinopoli-, Arrialur- és Ninyúr rétegek alakjaival azonosak. 1902-ben újból a felső olaszorsági hippurites ( Pironaea) polystylus-ra tért vissza, a melynek Csereviczen való előfordulásából azt következtette, hogy a kréta-periodus vége felé Spanyolország, felső Olaszország és déli Magyarország, illetőleg Szerém vármegye között olyan tengeri össze- köttetés állott fenn, a melynek következtében a puhatestű állatfajok sza- badon vándorolhattak kelet és nyugat felé. Ebből vagy egyéb elszórt nyilatkozataiból láthatjuk, hogy a kréta- periodus végén uralkodott állapotok, az akkori tengerek kiterjedése, az EMLÉKBESZÉD D: PETHŐ GYULA FELETT. 9 északi és déli faciesek összefüggése és más ezekhez hasonló elsőrangú kérdések folyton foglalkoztatták elméjét és egyebek közt az is egyik oka annak, hogy munkájának kiadásával, fájdalom, barátjainak jóakaratú nógatásai daczára is, túlsokáig cunctátoroskodott. Így történt, hogy eme kedves munkájának a megjelenését, a mi neki mérhetetlen nagy örömet okozott volna, már nem érte meg. Intézeti szakjelentései főleg az általa felvett arad- és biharmegyei területekre vonatkoztak, a Hegyes Drocsa-Pietroszára és a Kodru-Mómára. Számos, nagy gonddal megirt értekezéseiből (a melyek jegyzéke alább található) különösen a következő eredményeket emelem ki: A Kodru- Móma hegységnek szericzites paláinak tetemes részét guarczporfirroknak sikerült felismernie, tüzetesebben foglalkozott továbbá a vaskóhi triasz- mészkövekkel is. Azon mészkövet ugyanis, mely Kaluger, Vaskóh és Kerpenyéd közt a dyast takarja, Peregs 1861-ben jura és neocomien néven ismertette. Triaskora 1886-ban vált csak ismeretessé Lóczy, majd pedig BöckH urak felfedezései által. Faunájának kizsákmányolását azután 1892-ben Pernő folytatta a legnagyobb buzgósággal, s sikerült neki továbbá a már ismert ponton kivül még két ujabb lelethelyre akadnia; a hol néhány ammoniton kivül elég szép számmal apró gasteropodák is fordulnak elő. —- Ő neki köszönhetjük továbbá a Kalugeri dagadó forrás pontosabb leírását, a Lippa-Odvos-Konopi krétaterület ismertetését és a Fehér-Kőrös völgyében a harmadkori lerakodások részletes tanulmányo- zását, a melyek közt a kresztaménesi gazdag mediterrán lelőhely is kel- lőképen méltatva lett. Ugyancsak a Földtani Intézet évi jelentéseiben közölte 1884-ben a Baltaváron végzett ásatásainak és gyüjtéseinek eredményét is xcbBaltavár ósemlóseiv czímű dolgozatában, melylyel a régen ismert becses lelethely ifjabb harmadkori (pontusi-korú) ősemlős faunáját (a régi anyag mind a bécsi muzeumba került) néhány nevezetes alakkal (majom, hiéna, szarvas, mastodon, Chalicotherium Baltavárense stb.) gyarapította. 1896-ban felvételi területéről egy nagyobb összefoglaló munkát 15 írt a három Körös és a Berettyó vidékének geografiájáról és geologidi alkotásáról, mely a Kőrös-Berettyó szabályozás millenniumi monografiájá- nak bevezető része gyanánt, de külön kiadasban is megjelent. Ezeken kívül megjelent még több apró geologiai tárgyú közleménye, ismertetése és fordítása a Földtani és a Természettudományi Társulatok közlönyeiben, valamint ő fordította magyarra ScHLossER M. Pardilurus anglicus és IKRAMBERGER-GORJANOVIÓ KÁROLY palaeotehtyologtai adalékok czímű értekezéseit a m. kir. Földtani Intézet évkönyve XIII. és XIV. kö- tetei számára. Ezen szakelfoglaltsága mellett azonban nemcsak hogy élénk figye- lemmel kisérte a magyar irodalmat és nyelvészetet, hanem azt látjuk, 10 D-: SCHAFARZIK FERENCZ hogy e téren is önálló dolgozatokkal lépett fel. Egyike ezeknek A magyar természetludományi irodalom fejlődése és fellendülése, mely mint egyik fejezet,a Beöthy-féle képes magyar irodalomtörténetben jelent meg. (1900.) A másik értekezése a c Melákv szóra vonatkozik és ez a SIMONYI Zs.- féle Magyar Nyelvőrben látott napvilágot Ezenkívül pedig folytonosan és nagy gonddal gyüjtötte a magyar tájszókat. Pernő valamennyi munkáját kiváló pontosság, szabatos, világos irály, tiszta magyar nyelvezet és sokszor lendületes felfogás jellemzi. Ő a szépprózának valóban mestere volt. Sőt még bizonyos költői véna is la- kott benne, a mely nemcsak fiatalabb korában, hanem még később is apróbb verselésekben árulta el magát. Fethő Gyula egyénisége. — PerHő ifjú korában jutott ugyan önálló- ságra, de ez nem volt neki ártalmára, mert dicséretes érettséggel fogta fel az életet. Derült víg kedélyű, de mindig mértéket tartó volt fiatalsá- gában is. EK mellett haladó műveltségéből kifolyólag mindig tartott ma- gára, sőt rátartós 18 volt. Barátjait megválogatta, s csak hasonló gondol- kozású férfiakkal barátkozott, vagy nemes ambiczióval nálánál magasab- bakhoz szított. Igy Pesten leginkább az irodalom és a természettudomá- nyok mivelőivel, Münchenben szaktársain kívül pedig főleg a művészekkel barátkozott meg. Ez által folyvást nemesedett ő maga is. Mindnyájan emlékezhetünk arra, hogy ő az élő szónok is mestere volt és úgy a Földtani, mint a Természettudományi Társulat ülésein kivá- lott ő, mint jó előadó is. Azonkívül ügyes debatter is volt, a ki a nevezett két társulat választmányi ülésein talpraesett felszólalásaival nem egyszer a maga, vagy az általa pártolt nézetet juttatta érvényesülésre. Mint éleseszű ember s kitünő megfigyelő, azonnal megvolt neki a többé-kevésbbé éles kritikája is, a mit, minthogy többnyire szókimondó 15 volt, sokan nem egyszer zokon is vettek tőle. A kiknek azonban alkal- muk volt közelében lenni, s az ő barátságát megnyerni, azok csakhamar meggyőződhettek arról, hogy gyakran csipős modora alatt egy aranyos jó szív rejtőzik, a melylyel mindenkit, a kiben igaz buzgóságot és őszinte ügyszeretetet tapasztalt, magához ölelt. Kifogyhatatlan volt a tanácsadásban és szivesen tárta fel bő isme- reteit mindenki előtt, ki valami kérdéssel hozzája fordult. Mások sikeré- nek mindig őszintén tudott örülni, mert még a legkisebb, tisztázott vagy rögzített adatban is összismereteink gyarapodását látta. A kit barátságára érdemesített, azért minden körülmények közt helyt is állott. Egykori tanárai és jótevői iránt pedig élete végéig hálával viseltetett. 5 nem hagyhatom végre szó nélkül, hogy előkelő és tapintatos magaviseletével künn a felvételi területen i5 megkedveltette magát és EMLÉKBESZÉD Dr: PETHŐ GYULA FELETT. 11 hogy ezen az úton nemcsak magának, hanem a Földtani Intézetnek is tisztelőket és jó barátokat szerzett. Szerették őt Aradban, Biharban és Kolozsvárt, mindenki még a legegyszerűbb ember is, a kivel csak érint- kezett. Kedves modorával, szivességével magához vonzotta CZÁRÁN GYULA földbirtokost és lelkes turistát is, kiből a geologia számára valóságos proselytát nevelt. Mindent összefoglalva látjuk tehát, hogy PErHő Gyura sokoldalú és széles tudású egyéniségével nem volt közönséges és nem mindennapi tehetség, s innen van az, hogy az irányadó egyéniségek és körök már pályafutása kezdete óta nagy reményeket fűztek hozzá. Egy sajátságos fátum lebegett azonban fölötte, a mely lidérez nyomásként nehezedett reája, s a melytől soha nem tudott egészen szabadulni. Értem ezalatt azt a sok bajt, betegséget és gyászt, mely őt életének utolsó szakaszában időnként nagyon is elkeserítette. Igy történt, hogy a hozzáfűzött várako- zásoknak életében csak részben tudott megfelelni, de azért egy jó részé- nek meg fog még felelni, bár fájdalom már csak posthumus munkája által. Pedig ha életének utolsó fázisa derültebb lett volna, akkor bizo- nyosnak vehető, hogy a magyar tudományosság terén előbb vagy utóbb, egyik vagy másik irányban még vezető szerepre lett volna bivatva! A magyar geologia PerHő Gyurá-nak időelőtti elhunytával mindenesetre súlyos veszteséget szenvedett ! De végre i5 vegyük le élete ezen szomorúbb oldaláról bús tekinte- tünket és meritsünk inkább példát és tanulságot abból, a mi PeErHő GYULA életében szép és nemes, tehát követni való volt. És ebben a tekintetben PerrHó GyuLa egyénisége nagyon is gazdag volt. Itt van első sorban lán- goló hazaszeretete, lankadatlan ügyszeretete a magyar geologia iránt, fen- költ gondolkozása, valamint az a törhetetlen idealismusa, a mivel hazánk tudományos fejlődését általában is tekintette. Ezeket a szép tulajdonokat vegyük át ő tőle örökségbe, illetve fej- leszszük magasabbra keblünkben ! Ne álljunk meg, hanem törtessünk előre, mélyen tisztelt uraim! — tovább kutatva az örök igazságot a természettudományok tág mezején ! — úgy a mint azt életében ő tette, s még fokozottabb módon tenni óhajtotta. És ha majd sikerül ettől a szellemtől áthatva — a melynek Prrmő Gyura olyan kiváló személyesítője volt — a magyar tudományosság zász- laját megint egy vonallal előbbre vinnünk, akkor ezzel legméltóbban ál- doztunk a szüntelen harczban kidőlt, felejthetetlen jó bajtársunk emlé- kének 18! x T. RorH LaJos főbányatanácsos és főgeologus PErTHŐ ravatalánál a kartársak nevében a következő búcsúztatót mondta : S D" SCHAFARZIK FERENCZ Kedves barátom! Látlak viruló egészségben, hallom ajkadról a vidám, szellemes szót — aztán egyszerre megtörve, betegen állsz előttem, de lelked erejével küzdve a testi fájdalom ellen! Es erős, férfias akara- tod, élénk szellemed nem engedte a gyenge, beteg testet pihenni, kény- szeritette — a meddig csak lehetett, végig — engedelmességre, munkára ! Most hirtelen kidőltél, fáradt tested örök pihenésre tér. Földi ma- radványaidat visszaadjuk az anyaföldnek, de szellemed él köztünk ira- taidban, kifejtett munkásságodban. Isten veled, szeretett bajtárs, Isten veled! x Dr. ScHMIDT SÁNDOR kir. Józsefműegyetemi tanár, a mh. Földtani Társulat alelnöke dr. Permő Gyura ravatalánál a magyarhoni Földtani Társulat és a kir. m. Természettudományi Társulat nevében a következő beszédet mondotta : Gyászos gyülekezet! Mint csatamezőn a hős, úgy esett el dr. PETHŐ Gyura! A gyötrő kór lassan őrölte meg, de dolgozott, mert akart, min- dig. Íme megszólalt a halál: szeretett társunk kiszenvedett. Mi az emberi szó akkor, mikor a halál beszél? Csak elenyésző sóhajtás a villám csatta- nása közben. De sóhajtsunk azért, mert van min keseregnünk. Tetőtől- talpig magyar, tudományos készültségben a legelsők egyike, minden igaz ügy ékes szószólója, munkájában kitartó és a végtelenségig lelkiismeretes volt. A magyar hazát, a magyar földet nálánál jobban aligha szerette valaki. Nem csoda tehát, ha a magyarhoni Földtani Társulat egyik erős oszlopát veszíti el benne. Nem is oly rég (itt e teremben) hallottuk az ő tudós szavait és most nem hallunk már többé tőle soha semmit. Pedig tudott volna ő még igen sokat mondani. Munkáiból részleteket láttunk, de ragyogásukat el nem feledhetjük. És mily szomorúság az, hogy időnek előtte kidől a búvár. Nekünk nincs veszíteni valónk, mert a szegénynek a kicsiny veszteség 185 súlyos, a nagy csapás meg épen kétségbeejtő. Meg- hajlunk a végzet komorsága előtt, de fájdalmunk egész erővel megnyilat- kozik. És ha a természet rendjét meg nem is másíthatjuk, keressük azt a vigasztalást, melyre szükségünk van, a melyben elhunyt társunk emlékét megőrizzük. Ez az összetartozás, az együttes munka érzete, mely a ter- het mindannyiunkra hárítja. Nyugodjál békében elköltözött társunk, az a tőled annyira szeretett magyar Föld boruljon enyhén hamvaid fölé, a magyarhoni Földtani Társulat kesergése a közfájdalommal olvad egybe. Isten veled, Isten veled ! 1873. 1878. 1880. 1882. 1883. 1884. 1885. EMLÉKBESZÉD DI: PETHŐ GYULA FELETT. 18 Pethő Gyula szakmunkáinak jegyzéke. Corra B. A jelen geologiája, németből fordította Pergovrirs Gyula, hozzá előszó és műszótár (Budapest 1873, mint az akkor megindult term. tud. könyvkiadó-vállalat I. kötete.). Pexrxgovirs Gyura: A kagylók és gyöngyök (Természettud. Társulat könyv- kiadó-vállalat II. köt. 12. füzet 42 ábrával. Budapest 1878.). Toprsagp P. Az anthropologia kézikönyve. Fordították : PerRovics (Gryula és TöRökK AvRÉL, hozzá előszó, kiegészítő jegyzetek, műszótár és glossa- rium (Természettud. könyvkiadó-vállalat, Budapest 1880.). A Coguand— Semsey-féle őslénytani gyűjteményről (Földt. Közl. XII. köt. 1882, 81—84. 1.). A Speerulit-kagylók sarokpántjának felfedezéséről és belső szervezetök egyéb részeiről (Földt. Ért. III. köt. 1882, 79. 1. és WFöldt. Közl. XII. köt. 1882, 104—110. 1.). Über das Ligament und die innere Organisation der Spheruliten ( Földt. Közl. Bd. XII. 1882, p. 158—198.). A Neithea és a Vola (Janira) kagyló-nemeknek szabatosabb megállapítása és különválasztása (Földt. Ért. III. köt. 1882, 126. 1. és Földt. Közl. XII. köt. 1882, 187—196. 1.). Über die prüzisere Begründung und Abtrennung der Genera Neithea, Drouet und Vola, Klein [Janira, Sehumacherj] (Földt. Közl. Bd. XII. 1882, p. 289—290. Protokoll-Auszug). A Nerita-nem új csoportosításáról (Jegyzőkönyvi kiv. Földt. Ért. III. köt. 1882, 128—199. 1.). Neue Gruppierung der Gattung Nerita (Földt. Közl. Bd. XII. 1882, p. 290—291, Protokoll-Auszug). Titkári jelentés 1882-ről (Földt. Közl. XIII. köt. 1883, 59—66. 1.). Felső-Esztergály határában talált czápafogak (Jegyzőkönyvi kiv. Földt. MOZL Kt köt: Ú$835 2071). Haifischzáhne aus der Gemarkung von Felső-Esztergály, Nograder Comitat (Földt. Közl. Bd. XIII. 1883, p. 264—265, Protokoll-Auszug). a) A Lippa—0Odvos—Konop környéki krétaterületről. b) Baltavár ősemlőseiről (M. kir. Földt. Int. évi jelent. 1884-ről, Buda- pest 1885, 52— 70. 1.). a) Über das Kreide-Gebiet zwischen Lippa, Odvos und Konop. b) Über die tertiüren Süugetier-Überreste von Baltavár (Jahresber. d. kgl. ung. Geol. Anst. für 1884, Budapest 1885, p. 54—73). Titkári jelentés 1883-ról (Földt. Közl. XIV. köt. 1884, 78—84. l.). Palzeontologiai apróságok (Földt. Közl. XIV. köt. 1884, 293—294. 1.). Palxzontologische Miscellen (Földt. Közl. Bd. XIV. 1884, p. 589—590). A Fehér-Kőrös völgyének harmadkori képződményei a Hegyes-Drócsa és a Pless-Kodru között (M. kir. Földt. Int. évi jelent. 1885-ről, Buda- pest 1886, 93—128. l.). Die Tertiárbildungen des Fehér-Kőrös-Tales zwischen dem Hegyes- 1885. 1886. 1888. 1889. 1891. D: SCHAFARZIK FERENCZ Drócsa- und Pless-Kodru-Gebirge (Jahresber. d. kgl. ung. Geol. Anst. für 1885, Budapest 1887, p. 108—148). Titkári jelentés 1884-ről (Földt. Közl. XV. köt. 1885, 161—169. 1.). Ambros geologiai térképe a nagyváradi kerületről (Jegyzőkönyvi kivonat. TRÓNT TERVEK O MLS AK EETÚ SZRLÉNE ú Die geologische Karte des Grobwardeiner Bezirkes von Ambros (Földt. Közl. Bd. XV. 1885, p. 566. Protokoll-Auszug). Dinotherium-fog Köves-Kálla környékéről (Jegyzőkönyvi kiv. (Földt. Közl. Va IRO últóketon 1610, 1 Hin Dinotherien-Zahn von Köves-Kálla (Földt. Közl. Bd. XV. 1885, p. 566, Protokoll-Auszug). Hierogelyphás homokkő Rónaszék határából (Jegyzőkönyvi kiv. Földt. Közl. XV. köt. 1885, 390. 1.). Hieroglyphen-Sandstein von Rónaszék aus der Máramaros (Földt. Közl. Bd. XV, 1885, p. 565, Protokoll-Auszug). Boros-Jenő, Apatelek, Buttyin és Beél környékének geologiai viszonyai a Fehér-Kőrös völgyében (KFöldt. Int. évi jelentése 1886-ról, Buda- pest 1887, 80—98. 1.). Die geologischen Verhültnisse von Boros-Jenő, Apatelek, Buttyin und Beél im Fehér-Kőrös-Tale (Jahresbericht d. kgl. ung. Geol. Anst. für 1886, Budapest 1888, p. 91—113). SvuEss EpE előadása a sújtólégről, fordítás (Földt. Közl. XVI. köt. 1886, 44—50. l1.). Ambros geologiai térképe (Földt. Közl. XVI. köt. 1886, 51—52. l.). Titkári jelentés 1885-ről (Földt. Közl. XVI. köt. 1886, 53—61. 1.). . Geologiai tanulmányok a Hegyes-Drócsa hegység északi kiágazásaiban, a o e 0 ú Ov Éz) Fehér-Kőrös bal partján (Földt. Int. évi jelentése 1887-ről, Buda- pest 1888, 56— 85. l.). Geologische Studien in den nördlichen Ausláufern des Hegyes-Drócsa- Gebirges, an dem linken Ufer der WeiBen-Köőrös (Jahresber. d. kgl. ung. Geol. Anst. für 1887, Budapest 1889, p. 67—100). Néhány szokatlan nagyságú csigalenyomat (Jegyzőkönyvi kiv. Földt. Közl. JADVAATK TEtőjts lltekel [da Zé kozul léte Über einige Schneckenabdrücke von ungewöhnlicher Gröbe (Földt. Közl. Bd. XVII. 1887, p. 308, Protokoll-Auszug). Kiegészítő fölvételek a WFehér-Kőrös völgyének jobb- és balparti részein (Földt. Int. évi jelentései 1888-ról, Budapest 1889, 40—652. 1.). Ergánzungs-Aufnahmen in den rechts- und lhinksufrigen Teilen des Fehér-Kőrös-Tales (Jahresbericht d. kel. ung. Geol. Anst. für 1888, Budapest 1890, p. 47—61). Néhány adat a Kodru-hegység geologiájához (Földt. Int. évi jelentései 1889-ről, Budapest 1890, 25—45. l.) Hinige Beitrage zur (Geologie des Kodru-Gebirges (Jahresbericht d. kgl. ung. Geol. Anst. für 1889, Budapest 1891, p. 28—51). A Kodru-hegység főtömegének jellemzéséhez (Földt. Int. évi jelentései 1891-ről, Budapest 1892, 42—51. I1.). 1892. 1893. 1894. 1895. 1896. EMLÉKBESZÉD D! PETHŐ. GYULA FELETT. 15 Zur Charakteristik der Hauptmasse des Kodru-Gebirges (Jahresbericht d. kel. ung. (Geol. Anst. für 1894, Budapest 1893, p. 49—59). Vaskóh környékének geologiai viszonyai (Földt. Int. évi jelent. 1892-ről. Budapest 1893, 63—96. 1.). Die geologisehen Verhültnisse der Umgebung von Vaskóh (Jahresbericht d. kel. ung. Geol. Anst. für 1892, Budapest 1894, p. 69—107). Cucullaza Szabói, új kagyló-faj a péterváradi hegység hyperszenon-réte- geiből (Földt. Közl. XXII. köt. 1892, 153—161. 1.). Cucullaa Szabói, eine neue Muschelart aus den hypersenonen Schichten des Pétervárader Gebirges (Földt. Közl. Bd. XXII. 1892, p. 196—202). A Kodru-Móma és a Hegyes-Drócsa keleti találkozása Aradmegyében (Földt. Int. évi jelentései 1893-ról, Budapest 1894, 49—74. 1.). Das östliehe Zusammentreffen des Kodru-Móma und Hegyes-Drócsa- Gebirges im Comitate Arad (Jahresbericht d. kel. ung. Geol. Anst. für 1893, Budapest 1895, p. 55— 83). Az ősvilág főemlőseiről, vagyis a fosszil-majmokról (Jegyzőkönyvi kiv. Földt. Közl. XXIII. köt. 1893, 43—44. l1.). Über die Primaten der Vorwelt (Földt. Közl. Bd. XXII. 1893, p. 93—94. Protokolil-Auszug). Nagy-Halmágy környékének geologiai viszonyai (Földt. Int. évi jelentései 1894-ről, Budapest 1895, 44— 75. 1.). Die geologisehen Verhültnisse der Umgebung von Nagy-Halmágy (Jahres- bericht d. kel. ung. Geol. Anst. für 1894, Budapest 1897, p. 49—85). Aranyos fogak s az aranyfű meséje ( Természettud. Közl. XXVI. köt. 1894, 131— 135. 1). A Kodru-hegység nyugati lejtője Bihar vármegyében (KFöldt. Int. évi jelentései 1895-ről, Budapest 1896, 42— 52. l.). Der Westabfall des Kodru-Gebirges im Comitate Bihar (Jahresbericht d. kel. ung. Geol. Anst. für 1895, Budapest 1898, p. 45—57). Chrysokolla előfordulása andezit-tufában (Földt. Közl. XXV. köt. 1895, 174—177. 1.). Über ein Vorkommen von Chrysokolla im 6 Andesittutt (Földt. Közl. Bd. XXV. 1895, p. 236—237). A Kodru-hegység északi lejtője és a Fekete-Kőrös völgye Belényestől Urszádig, Bihar vármegyében (Földt. Int. évi jelentései 1896-ról, Buda- pest 1897, 39—58. l1.). Der Nordabfall des Kodru Gebirges und das Tal der Schwarzen-Kőrös von Belényes bis Urszád im Comitate Bihar (Jahresber. d. kgl. ung. Geol. Anst. für 1896, Budapest 1898, p. 41—63). A három Kőrös és a Berettyó környékének geographiai és geologiai alko- tása (Nagyvárad 1896). Tengeri kövületek édesvizi guarczban (Jegyzőkönyvi kiv. Földt. Közl. XX A köt. 1896-506t 19). Marine Versteinerungen in Sübwasserguarz (Földt. Közl. Bd. XXVI. 1896, p. 105, Protokoll-Auszug). 16 1897. 1898. 16995 1900. 1903. D: SCHAFARZIK FERENCZ NEUMAYER műve a föld történetéről (második, átdolgozott kiadás UHLIG Vicronktól), ismertetés (Földt. Közl. XXVII. köt. 1897, 326—340. 1.). Geologiai adatok Fenes, Sólyom és Urszád környékéről, Bihar vármegyé- ben (Földt. Int. évi jelentései 1898-ról, Budapest 1900, 42—58. 1.). Geologische Beitráge über die Umgebung von Fenes, Sólyom und Urszád im Comitate Bihar (Jahresber. d. kgl. ung. (reol. Anst. für 1898, Buda- pest 1901, p. 44—63). FRőricH DÁvin Geografiája 1639-ból és némely elfelejtett részletei (Ter- . mészettud. Közl. XXXI. köt. 1899, 514—518. l1.). "A holt tenger és környéke, Sodoma és Gomora pusztulása ( Természettud. Közl. 1899, XXI. köt., 364. f., 657— 679. 1.). Jelentés az 1900. évben fosszil-ősemlősöknek a m. kir. Földtani Intézet részére való gyűjtése ügyében kifejtett tevékenységről (Földt. Int. évi jelentése 1900-ról, Budapest 1902, 209—210. 1.). Bericht über die Tátigkeit im Jahre 1900 in Angelegenheit der Samm- lung fossiler Söuger für die kel. ung. Geologische Anstalt (Jahresber. d. kgl. ung. Geol. Anst. für 1900, Budapest 1902, p. 236—23£.). A magyar Földtani Intézet és múzeuma (Természettud. Közl. XXXII. köt. 1900, 336—346. 1.). A magyar természettudományi irodalom fejlődése és fellendülése (külön- lenyomat a xcKépes magyar irodalomtörténets II. kötetéből, Buda- PEStal9g00FoS em IESHO BE A jégkorszakközi Rhinoceros Mercki előfordulása a Balaton mellékén (Jegyzőkönyvi kiv. Földt. Közl. XXXI. köt. 1901, 167. 1.). Emlékezés Appa KáLMmán-ról [arezképpel] (Földt. Közl. XXXII. köt. 1902, 155. 1£). Erinnerung an Kozroman v. Appa (Földtani Közl. Bd. XXXII, 1902, p. 103—105.). A Hippurites (Pironga) polystylus előfordulása a, csereviczi hyperszenon- rétegekben a péterváradi hegységben (Jegyzőkönyvi kiv. Földt. Közl. MENTE KOtSa 902878 Ó Nagy-Károly város legújabb artézi kútjáról ( Földt. Közl. XXXII. köt. 1902, 188—193. I.) Der neueste artesisehe Brunnen zu Nagy-Károly (Földt. Közl. Bd. XXXII. 1902, p. 244—247.). A Hippurites (Pironga) polystylus előfordulása a csereviczi hypersenon- rétegekben, a péterváradi hegységben ( Földtani Közl. XXXIII. köt. 17. I.). Über das Vorkommen von Hippurites (Pironga) polystylus in den Hypersenonschichten zu Cserevitz im Pétervárader (Gebirge. (Földtani Közlöny XXXIII. Bd. 1903, 1—4 Heft.) HIPPURITES POLYSTYLUS. 14 A HIPPURITES (PIRONAKA) POLYSTYLUS ELŐFORDULÁSA A CSERKEVITZI HYPERSENON RÉTEGEKBEN, ASPETERVÁRADI HEGYSEGBEN.? Dr. PernHő GyuraA hátrahagyott irataiból közli Dr. PÁáLnFY MónR. Dr. Kocn AnwTrar, egyetemi tanár úr 29 évvel ezelőtt, midőn a péterváradi (vagy köznyelven a Iruska góra) hegységben gyüjtött remek kövületeket először bemutatta (1873 április 9. Földtani Közlöny. III. 104.) megemlékezett a cserevitzi rétegsorozat Hippurit-mészkőó padjairól is és belőlök egy igen nagy termetű faj töredékéről, azt tartván róla, hogy látszólag a Hippurites cormu-vaccinumhoz hasonlít leginkább. (Id. h. III. 117, 118.) A töredék azonban sokkal kisebb volt, sem hogy belőle a Hippurites faját is szabatosan meg lehetett volna határozni, a mi nem is csoda, ha meggondoljuk, hogy a kövületek bensőleg összenőttek a mész- kővel s anyaguk calczittá változott. A Hippuritek e függő kérdésére csak sokkal később, 1882 nyarán kaptuk meg az óhajtott felvilágosítást, midőn dr. KocH Awxran egyetemi tanár úr szives kalauzolása mellett dr. SzorracH Tamás barátunk társasá- gában először látogattam meg a cserevitzi lelethelyet, részint hogy magát a rétegsorozatot magam is szemügyre vegyem, részint pedig hogy újabb gyűjtésekkel gyarapitsam azt az anyagot, a melyet részint a m. kir. Föld- tani Intézet, részint pedig és legfőképen Kocn tanár úr bocsátott volt rendelkezésemre. Ezt a készletet akkor legnagyobbrészt már föl is dol- goztam a müncheni bajor kir. palezontologiai muzeumban, a hol ZITTEL KÁRony titkos tanácsos, egyetemi tanár úr, a muzeum igazgatója, a gaz- dag összehasonlító gyűjteményeket, valamint a szakirodalmi források egész tömegét teljesen rendelkezésemre bocsátotta munkámnak mentől hathatósabb elősegítésére. Meglepő és szinte érthetetlen jelenségnek látszott, hogy abban a gazdag faunában, a mely a Sphaerulites solulus, nov. sp.-t igen számos példányban szolgáltatta, a melyben apróbb (eddig meghatározatlan) Hip- puritek és Orbitoidek is elég gyakran találhatók és a melyben a felső kréta délvidéki faciesének (zónájának) typusos fajai fordulnak elő, a nagyobb Hippuritekből eddigelé csupán ez a kicsiny töredék volt kap- X Előadatott a magyarhoni Földtani Társulat 1902. évi április 2-ikán tartott szakülésén. b Földtani Közlöny. XXNIII. köt. 1903. 18 D: PETHŐ GYULA ható, a Radioliteknek pedig semmi nyoma. Kiváncsiságunkat a szeren- csés véletlen csakhamar kielégítette. A mint ugyanis a jelenleg vadas- kertül szolgáló erdő szegélyéhez, tehát a fauna lelethelyéhez s egyszers- mind a Hippurit padokhoz — folyvást a Cserevitz-patak mentén víz ellen haladva — közeledtünk, a sekély vizű mederben egy-egy sajátságos, csú- csos henger-alakú görgeteg jelent meg. Tüzetesebben megtekintve e gör- getegek legott igen nagy termetű Hippuritek alsó teknőinek és töredékei- nek bizonyultak. A legszebb és legépebb s egyszersmind legnagyobb pél- dány (alsó teknő) magassága csaknem elérte a 30 cm-t, pontosabban mérve 280— 290 mm, ugyanennek átmérője a felső peremén 140—145 mm, az alsó negyedén keresztül vett átmérője pedig 70—90 mm. Tehát a leg- nagyobb termetű Hippuritek egyike. Nehány pillanat mulva azzal is tisztába jöttünk, hogy az imént talált Hippurit-példányok kétségtelenül a MEwxzGHiwxr-féle Hironaea cso- portba tartoznak, s kérdés, vajjon nem azonosak-e a polystylus fajjal, melyet PiRowsa felső krétakori törmelékben, de másodfekhelyen talált Udi1- nétől északra Friaulban. A héj belsejébe benyomuló erőteljes taréjok nek eredeti példánya a Pironaea csoport megalapítására szolgált, s a melynek faja. a csoportnak maig is legtypusosabb képviselője. A Cserevitzről magammal hozott példányokból Münchenben met- szeteket készíttettem s a tüzetes vizsgálatok meggyőztek róla, hogy az udinei és a cserevitzi példányok egyazon faj, a Pivonaea polystylus ma- radványai. Részletes leirásuk más helyen, a kir. m. Természettudományi Társulat megbizásából készült dolgozatban, kellő képekkel fölszerelve fog megjelenni. De eleve is kijelenthetem, hogy a cserevitzi példányok, mind a metszetek számos volta, mind a megtartás kedvezőbb állapota követ- keztében sokkal tökéletesebb és részletek tekintetében is sokkal világo- sabb képet adnak a fajról mint PiRosa egyetlen harántmetszete. Ezeken kívül pedig a cserevitzi leletek két felső teknőt is szolgáltattak, a mik eddig ebből a fajból nem voltak ismeretesek. Igy ma ezt a fajt, valami igen csekély részletet kivéve, sokkal tökéletesebben ismerjük, mint PIRONA első leírása után. PiRowxAa faját később (1894-ben) DouvILLÉ is érdeme szerint méltatta és rajzban is bemutatta a Hippuritekről szóló nagy tanulmányában (Étu- des sur les Rudistes. Rév. des princ. esp. etc., p. 106, tab. XVII. 3), de — más anyag híján — kénytelen volt az eredeti példány egy szeletével be- érni, a melyet PiRosa engedett volt át neki. Ezt a szeletet DouvILLÉ még egyszer keresztül metszette és csiszoltatta s ily módon a záró készülék- ről sokkal világosabb képet kapott, mint az, a mely PriRowa eredeti, első rajzán látható. Ugyanott egy kisebb töredéknek két metszetét is bemu- tatja az eredeti lelethelyről (t. XVII. 1, 2.) és szintén PiRowxa küldemé- HIPPURITES POLYSTYLUS. 19 nyéből, a melyek kicsiny, mert fiatal voltuk mellett is a főjellemökre nézve oly föltünően megegyeznek a nagy példányéival, hogy a legnagyobb valószinüséggel egyazon fajnak tekintendők. Az udinei fajból eddig mind- össze három példány töredéke ismeretes. Nem egészen bizonyos azonban, hogy vajjon az a példány is, a melyet DouvILLÉ (L. c. p. 108, t. XVII. 5.) NicKkLÉs gyűjtéséből a spanyol- országi Cuatretonda lelethelyről mutat be, és a mely igen kevéssel a felső teknő alatt metszi keresztül a példány peremét, ugyanabba a fajba tarto- zik-e, mint a többiek, a t. XVII. 4. ábrán bemutatott spanyolországi pél- dány? Ennek a saroktaréja ugyanis zömök, kurta, s görbeségét letudva csaknem ékalakú; a benyomuló kerületi taréjok szintén kurták és tom- pák s a héj középső részén olyan sajátságos berendezés látható, mely a polystylus jellemével látszólag nem egyezik meg egészen. Ezeket követi HILBER VincEnxz leírása (Jahrb. d. k. k. geolog. Reichs- anstalt, Band 41, p. 169—176; tab. V, VI. Megjelent 1902 februárius végén), a melyben a cserevitzi patakban talált Hippusit-töredéket s annak igen szép és tanulságos vízszintes metszetét és csiszolatait ismerteti Pironaea Slavomica elnevezés alatt. HILBER a cserevitzi példányt az Udi- neivel hasonlítja össze s köztük lényeges különbségekül a következő rész- leteket jelöli meg : 1. A héjba benyomuló kerületi taréjok száma, a saroktaréjjal és a két oszloppal együtt a polysfylusban 11, a Slavomcaban 14. — Nyilván- való, hogy a betüremlő taréjok száma az illető egyén korától függ; mert vannak előttünk kisebb termetű cserevitzi példányok, a melyekben a be- türemlő taréjok száma nem haladja meg a tízet, és nagyobb termetűek, a melyek taréjainak a száma húsznál is többre rúg, a szerint a mint a primerredőkön í(taréjokon) kívül a közbe-közbe helyezkedő secundar-, sőt a tertizrredők képződése is előbbre haladt vagy még hátra van ma- radva. Úgy látszik ugyanis, hogy a héj diszítésén mutatkozó megoszlá- soknak a héj belsejében is egy-egy új taréjképződés felel meg: tehát mentől idősebb s mentől nagyobb termetű az egyén, annál több betü- remlő kerületi taréj (redő) mutatkozik a belsejében (a perem felé haladva), annál több — bár keskenyebb — a diszítő bordák száma i5. Ugyanezek a szempontok állanak HitBER kurta taréjaira nézve is, a mennyiben ő különbséget tesz a hosszú, azaz mélyen benyomuló és a kurta, vagyis kevésbbé mélyen benyomuló taréjok között; a mi azonban némely eset- ben — ha a megoszlás hamar bekövetkezik — szinte lehetetlen, mert ily esetek alkalmával a secundzr-redők csaknem olyan hosszúak, mint a primeer-redők, legalább föltünő és lényeges különbség köztük nem mutat- kozik. Ezeket a különbségeket tehát csupán korbéli és egyéni jellem- vonásoknak kell tekintenünk s be kell látnunk, hogy fajbéli megkülön- böztetés alapjául nem szolgálhatnak. Egészen abban az értelemben kell 9x 90 D: PETHŐ GYULA ezeket fölfognunk, a mint HitBER bölcs előrelátással mondja, hogy ca fölsorolt különbségek értékét csak akkor lehet majd megbecsülni, ha szá- mosabb és jó megtartású példány fog az illető fajokból rendelkezésünkre állaniv. (L. cit., p. 175.) 2. A polystylus saroktaréja, HILBER szerint, hosszú, keskeny (vékony) és görbe, a Slavomicaé hosszú, vékony (keskeny) és egyenes. Ez merőben egyéni sajátság, mert a saroktaréj iránya és alakja majd minden pél- dányban más és más. Fajbéli megkülönböztetésre egyáltalán nem alkal- matos. 3. A saroktaréj és a második főoszlop közötti távolság szintén any- nyira. egyéni jellemvonás, hogy arra még gondolni sem lehet, miként ezt a fajok megkülönböztetésére föl lehetne használni. Igy például az én cse- revitzi legnagyobb példányomon a saroktaréj oly közel esik a második főoszlophoz, hogy a két csúcs köze csak 26 mm, míg ellenben a kisebb és sokkal kisebb példányokon e távolság 30, 33, 36 mm. Jogosan követ- keztethetjük és ki is mondhatjuk tehát, hogy mentől előbbre haladt a külső diszítés bordáinak bifurcatiója, a második oszlop s ugyanígy az első oszlop is, annál közelebb esik a saroktaréjhoz. És ezzel kapcsolatban az első fog és annak medre is — mind szűkebbé és szűkebbé válván a köz — annál inkább megkeskenyedik, megnyúlik, szinte meglaposodik, elveszíitvén előbbi zömök alakját. 4. Úgy látszik, teljesen a megelőző fölfogás szerint kell megitélnünk azt a Hirt8BERtől nagy figyelemmel és pontossággal megállapított jelensé- get, hogy Pigowva polystylusán az első és a második oszlop között még egy kurta kerületi taréjocska foglal helyet. Ez is lehet egyéni sajátság és a bifurcatio követhezménye. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy ez a kurta redő nemcsak PiRowsa kissé stylizáltnak tetsző rajzán van meg, hanem DouvitLÉ új metszetén is, mely a fajról valóban szép képet ad. Kicsinyke beszögellések alakjában látható az udinei kisebb példányokon is, és pedig nemcsak az első és a második oszlop, hanem a saroktaréj és az első oszlop között is, a mi ismét a fejlődő, előhaladó bifurcatióra mutat. Hasonló igen kicsiny beszögellések vehetők észre a Cuatredon- tai kis termetű példány átmetszetén is DovvirLÉ id. munkájában (t. XVII. 4., 5.). Ellenben HILBER példányán, valamint az én cserevitzi példányaimnak egyikén sincs semmi nyoma. 5. Hogy a második főoszlop nyeles-e vagy sem, azt ismét merőben egyéni sajátságnak tekintem. Az én cserevitzi példányaim között vannak a külső héj közelében egészen megkeskenyedett nyeles oszlopok, vala- mint kevésbbé megkeskenyedett nyelesnek már alig nevezhetők. De viszont vannak olyanok is, a melyek a külső héj közelében annyira ki- szélesednek, hogy vízszintes metszetben csaknem egészen ékalakúaknak HIPPURITES POLYSTYLUS. 21 tetszenek s csaknem teljes hasonmásai HILBER példányának. (L. cit., tab. MT) 6. A külső héj vastagsága szintén változó, gyakran még egyazon példányon is: az egyik oldalán csak 3—4 mm, mig a másikon meg- haladja az 5—6, sőt 7 mm-t is. Ez a sajátság, úgylátszik, a környezet és az odatapadás befolyásától függ, tehát nem is faji jellemvonás. x Ennyire terjed bold. dr. PernHő Gyura 1902 április hó 2.-án tartott elő- adásának kézirata, a mely ha befejezetlen is, mégis elég érdekességgel bir arra, hogy minden hozzáadás nélkül közöljük. A fennebbi sorokon bár látszik, hogy az befejezetlen maradt, mégis kitünik belőle, mit PETHó előttem szóbelileg 15 hangsúlyozott, hogy ő a közlemény utolsó részében levő egybevetések alapján a cserevitzi hippuritest a PIRoNA fajával azonos- nak tartotta. Szándéka volt PErHőnek e közlemény keretében a DouvILLÉ rajzát (t. XVII., fig. 3.) és egy cserevitzi példány felső teknőjének rajzát is közölni s erre a czélra azokat le is fényképeztette, de miután ezekre vonatkozólag kéziratában semmi megjegyzés sincs, azok közlését elha- gyom. Pernőnek a cserevitzi krétáról szólló hátrahagyott nagy monogra- phiája különben is nem sokára megjelenik s abban a cserevitzi példá- nyok részletesen le vannak írva és több táblán ismertetve. Dr. PárFrY Mónx. 2 DI: KOCH ANTAL te TARNÓCZ NÓGRÁD MEGYÉBEN, MINT KÖVÜLT CZÁPAFOGAKNAK ÚJ GAZDAG LELŐHELYE. Dr. KocH ANTAL-tól.F 1—II. táblával. A múlt évnek elején ViRLics Gyuzna litkei (Nógrád m.) áll. csemete- kertkezelő úrtól nagy mennyiségű kövült czápafogat szereztem be a tud. egyetem geo-palxzontologiai intézete részére, melyeket ő Tarnócz határában, porhanyó durvaszemű homokkőből gyüjtött volt össze. Meghatározásukkal foglalkozva, azt találtam, hogy e fogak igen változatosak, mert több mint husz különféle czápafajtól valók, melyek közt több új alak 18 akadt. Ezen érdekes őslénytani anyag behatóbb ismertetése czéljából szükségesnek lát- szott, hogy előfordulásuk helyét és körülményeit is tanulmányozzam, és e szándékomat mult évi junius 1.-én meg is valósítottam. E napon sel- meczbányai tanulmányi kirándulásunkból visszatérőben, dr. LŐRENTHEY ImRE egyet. segédtanár és 13 hallgatónk kiséretében, VIRLics GYULA úr kalauzolásával, fölkeresve ezt a lelőhelyet, tanulmányoztuk az előfordu- lás viszonyait, és rövid egy óra alatt sikerült nekünk is kb. 100 db. czápa- fogat kiszednünk, a mi azoknak gyakoriságát e helyen eléggé bizonyítja. A ViRurcs úrtól beszerzett és az általunk gyüjtött fogaknak a száma fölmehet már 1000 darabra ; méltán megérdemli tehát ez a gazdag lelőhely, hogy mint a tudományra nézve újat, bahatóbban ismertessem, valamint, hogy a változatos fogaknak meghatározását i5 közzétegyem. Ugyanezen alkalommal megtekintettük Tarnócz egyéb geologiai nevezetességeit 18, úgymint : a czápatogak lelőhelyéhez közel eső hires tarnóczi óriási kövült fát ( Pinus tarnócztensis Tuzson), mely — sajnos — erősen pusztul, és mellette azt a helyet is, honnan dr. Böckm HúGó bány. akad. tanár és dr. SZoNTÁGH TAMáÁs oszt. geologus" urak 1900-ban lefejtet- ték azt az emlős- és madár lábnyomokat tartalmazó remek homokkőótáb- lát, mely am. kir. Földtani Intézet gyüjteményeinek egyik kincse, s mely- nek beható ismertetését nagy érdeklődéssel várjuk. A czápafog-lelőhely és kerületének geologiai viszonyai. Ha az Ipoly völgyében Tarnóczról kelet felé kiindulunk, s a Csapás nevű harántvölgyön fölfelé haladunk, egy rövid óra alatt könnyen elér- X Előadta a Földtani Társulat 1903 januárius hó 7.-én tartott szakülésén. TARNÓCZI CZÁPAFOGAK. 23 hetjük a czápafogak lelőhelyét. Ez a Csapásvölgy első baloldali völgyü- letében, az úgynevezett Botos árokban, közel a völgybe nyilásához, a jobb- ról leereszkedő első vízmosásnak alján fekszik. Itten közvetlenül a Botos patakából emelkedik ki az a kb. 5 méter magas homokkőfal, melynek föképen egy szilárdabb padjában oly sűrűen vannak elhintve a fogak, hogy a porhanyó kőzetnek könnyű lefejtésével és felapritásával rövid idő alatt — mint már említettem — kb. 100 darabot sikerült kiszednünk. Több időt fordítottunk ezen érdekes kövületlelőhely egész környe- zete, és a följebb következő második völgyület, az ú. n. Borókás árok, geologiai viszonyainak megvizsgálására. Ezen völgyületben van a híres tarnóczi óriás kövült fenyőfa, és az emlős meg madár lábnyomait viselő homokkőtáblák előfordulása. Könnyebb áttekinthetőség kedvéért egy kis szelvénybe (1. ábra) foglaltam össze a nevezett két völgyület által föltárt (gé 17997 efehtezhegy (277) eldofos völgy (180) vé. ekölya, puza, : elmokgozzok] a ! ! [ földtani viszonyokat. E szerint az Ipoly völgyéből e területen belűl kiemel- kedő Fehérhegynek és délkeleti folytatásának rétegei, alulról fölfelé haladva, a következők : 1. sz. Sok czápaftogat magába záró porhanyó homokkő, mint a terület alaprétege. E homokkő piszkos rozsdásbarna-sárga, meglehetősen durvaszemű, itt-ott aprókavicsos. Zárványai szűrkétől kezdve feketéig szí- nezett guarcznak szögletes még, de jól lekoptatott szemcséi, elég gyakori fehér csillámpikkelykék és egyes nagyobbacska guarczkavicskák is. Kötő- szere vasrozsdás mészmárga. Előfordulnak benne még szeszélyes alakú fehér márgagumók és limonit-concretiók is, de gyéren elszórva. Szerves zárványai: a gyakori czápafogakon kivül igen ritkán még hüllők és vizigerineczesek nyomai is, végre elég gyakran, de rossz megtar- tásban, tengeri csigák, kagylók és korálok maradványai. Mindezekre később rátérek még. 2. sz. Durva guarczkonglomerátnak kb. 2—2 méter vastag padjai, melyek a hegyoldal egy részén festőien szétszórt koczkás sziklatömbök- ben hevernek. A konglomérát zárványai szines guarczkavicsokból, kötő- szere 18 túlnyomóan apró guarczszemekből áll, melyeket kevés agyagos kovasav forraszt össze. A konglomerat repedéseit és üregeit itt-ott kékes- fehér, szederjes felületű hyalith-kéreg vonja be. A Botos völgyületben e padok még a lejtők közepetáján vonulnak keresztűl, mig a Borókás árok- 94 DI KOCH ANTAL nak csak a fenekén bukkannak föl itt-ott, így például az óriási kövült fán alúl fekvő forrás környékén 1s. 3. sz. Sötétszürke, mállva sárgásbarna, finomszemű, rideg, szálkás törésü kovahomokkőnek kb. 1 m.-nyi padja, mely azonban vékonyabb- vastagabb táblákra széthasítható. Legnagyobb részét opálnemű kova járta át, mely a hasadékok falán néha mint hyalithkéreg is lerakódott. A Bo- tos völgyületben sok opálosodott fenyőtadarabot, sőt annak gyökereit 18 kaptuk benne. Tele van azonkívül, különösen a fedője felé, szenesedett fekete növénymaradványokkal, melyeknek meghatározásával most foglal- kozik SrauB tanár úr. A Borókás völgyület fenekén, mindjárt a Pinus tarnócztensis törzse mellett, ezen homokkőtáblák felületén találtattak a már említett emlős- és madár-lábnyomok. Nekünk is sikerült még a tör- melék közt nehány ilyen lábnyomos példányt gyűjtenünk. 4. sz. Biotitandesit tufájának hatalmas lerakodása, melynek alsó finomszemű rétegei bőven zárnak magukba opálosodott fenyőfadarabokat, mert ilyeneket a Botos völgyületben is sokat gyűjtöttünk; de még több van a Borókás árokban. Az óriási fenyőtörzs is — úgy látszik — ennek a tufának és a lábnyomos homokkőnek a határán fekszik; de valamivel lejebb már a meredek tufafalból nyúlik ki egy második fenyőtuskó. E finom- szemű tufának magasabb szintájában, a Botos völgyület jobboldali máso- dik vízmosásában, egy kis köőfejtés által föltárva, igen szép levéllenyoma- tok fordulnak elő nagy bőségben. Az andesittufa üledék felső részét a Fehérhegynek keleti lejtőjén, közel a tetőhöz, nagy kőbányában fejtik építési czelokra. A hamvasfehér kőzet itten jóval durvábbszemű már, és egész mogyorónyi fehér szögletes tajtkőzárványoktól brecscsiás szövetet mutat. 5. sz. A Botos völgyület délkel. lejtőjének tetejében, az andesittufa fölött, finomabb vagy durvábbszemű, igen szilárd homokkőnek vastag padjai terülnek ismét el, melyeket kis kőbányában fejtenek. Ezen homok- kőben semmi kövületnyomot sem vettünk észre. Az összes rétegeknek egyező (concordans) dűlése kevés fok alatt kb. DK-nek van irányozva. 3 A Fehérhegy nyugati, az Ipoly völgyét határoló lejtőjén diluviális vályognak vékony leple (d) födi el a leírt rétegeket, és az Ipoly síkját jelenkori üledékek (u) lepik el. Az általunk bejárt terület földtani viszonyainak ezen vázlata után áttérhetek most tulajdonképi föladatomra, az 1 sz. legalsó réteg általam tanulmányozott faunájának részletes ismertetésére. Az 1. sz. réteg faunájának leirása. I. Legnagyobb mennyiségben apróbb-nagyobb czápafogak, igen alá- rendelten más halak fogai is, kerültek ki belőle; ez okból is ezekkel kez- TARNÓCZI CZÁPAFOGAK, 95 dem meg az ismertetést. E fogaknak megtartási állapota kitünő. A fog- kúpok zománcza barna szinét és eredeti fényét legnagyobbrészt megtar- totta; csak kivételesen található a sok fog között nehány olyan is, mely- nek zománcza részben vagy egészen elvesztette fényét és chemiai beha- tás folytán fehér anyaggá változott át. A fogpárnák anyaga törékenyebb lévén, ezért teljesen épek nem gyakoriak, valamint a főkúp tövében emelkedő apró zománczkúpocskák is gyakran le vannak tördelve. Ennek daczára csaknem minden fajból teljesen ép fog állott rendelkezésemre a sok hiányos közt, s lehetőleg csak ilyeneket rajzoltattam. Mindenik fog a rajzokon három állásban van föltüntetve: a a fog külső lapját, b annak belső lapját és c a mellső nézetét ábrázolja. Ha egy fajnak fogai igen nagy eltérést mutatnak, ott kivételesen egynél több példányt raj- zoltattam. A fölhasznált és idézett irodalom jegyzéke. 1. Lovis AGassiz. Recherches sur les poissons fossiles. Neuchatel, 1833— 43. Tome III. 2. GEORG GRAF Zu MÜNSTER. Beitráge zur Petrefactenkunde; a) 5-tes Heft. Bayreuth 1842. Besehreibung einiger fossilen Fischzáhne aus dem Tertiárbecken von Wien. p. 65—69; b) 6-tes Heft Bayreuth 1843. Beschreibung einiger neuer Fische aus der Juraformation. p. 52—56; c) 7-tes Heft. Bayreuth 1846. Über die in der Tertiár-Formation des Wiener Beckens vorkommenden Fischreste. p. 1—31. 3. RICHARD OWEN. Odontographie. London 1840—45. 4. NEUGEBOREN J. L. Die vorweltlichen Sgualidenzáhnein dem Grobkalke von Portschest. Archiv d. Siebenbürg. Vereins für Landeskunde. B. IV. 1851—2. Heft 26and: 13. 5. C. G. GIEBEL. Odontographie. Leipzig 1855. 6. PRoBsr. Beitr. z. Kenntniss der fossilen Fische aus der Molasse v. Baltringen. Jahreshefte des Vereins für vaterlándische Naturkunde in Württemberg. Stuttgart. XXX. (1874). 275. I. — XXXIV. (1878). 113 1. XXXV. (1879). 127. 1. — — T. WINKLER. Beschreibung einiger fossilen Tertiár-Fischreste des Sternberger Gesteins. Archiv d. Ver. d. Freunde der Naturgeschichte in Meklenburg. XXIX. ÚSZo): p. 97. 8. DAMEs W. Über eine tertiüre Wirbelthierfauna von der westlichen Insel d. Birket-el Ourun in Fayum. Sitz.-Bericht der kel. preuss. Akad. d. Wiss. 1883. p. 143. 9. KYPRIANOFF V. Fossile Fische des Moskauer Gouvernements, Bull. soc. imp. des Natural. de Moscou 1880. I. p. 1. Taf. I. 10. GIBBEs. Monograph of the fossil Sgualide of United-States. — Journ. Akad. natur. sciences. Philadelphia 1848, 1886. p. 301. 11. GÜNTHER ArB. C. L. G. Handbuch der Iehthyologie. Übersetzt von Dr. Gust. v. Hayek. Wien 1886. 12. ZITTEL KARL A. v. Handbuch der Palgontologie. München und Leipzig. 1887—90. III. B. a 13. Dr. 0. JAEKEL. Unter-tertiáre Selachier aus Südrussland. Mémoires de Comité géol. Vol. IX. Nr. 4. St. Pétersbourg. 1895. 14. WirrrcH E. Neue Fische aus den mitteloligocenen Meeressanden des 96 Dr KOCH ANTAL Mainzer Beckens. Notizblatt d. Ver. für Erdkunde u. d. grossherzl. geol. Landes- anstalt zu Darmstadt. IV. Folge 1897. p. 43. és 19. Heft. 1898. 15. NOETLING FR. a) Die Fauna des samlüöndischen Tertiárs. I. Vertebraten. Abh. zur geol. Specialkarte von Preussen. B. VI. H. 3. 1885. p. 17. b) Fossile Haifischzáhne. Sitz.-Ber. Ges. naturforseh. Fr. Berlin 1886 p. 1. 16. WINKLER. Mémoire sur les dents de poissons du terrain Bruxellien. Archiv du Musée Teyler. t. III. 17. LAWLEY RoB. a) Pesci ed altrivertebrati fossili del Pliocene. Atti de Soc. Moses S/Ds p:s09 b) Confronto di uno mascella di Carcharodon lamna Rowp. coi denti di Carcharodon fossili. Id. III. 1877. p. 8330. c) Resti di un Oxyrhina rinvenuta alla case Bianche presso alla salina di Volterra Ibid. III. 1877. p. 337. d) Confronti di denti fossili, che si trovano nelle colline toscane, con la den- titione del Oxyrhina Spallanzani Bowap. Ibid. III. 1877. p. 343. e) Nuovi denti fossili di Notidanus rinvenuti ad Orciano Pisano. Id. IV. 1237/2451 e50 ae lős f) Denti fossili della Molassa-miocenica del Monte Titano. Ibid. V. 1880 pag. 167. 18. CoccHir J. Monographia dei Pharyngodopilide. Annali del r. Museo. Firenze, 1865. 19. SAuvAGE H. E. a) Note sur le genre Nummopalatus. Bull. de la Soc. géol. de France. 1874. p. 613. b) Notes sur les Poissons fossiles. Ibid. T. III. 3. Ser. 1874—75. p. 631, Pl. XXII XXIV. 20. BAssANI FRAxc. a) Nuovi sgalidi fossili. Atti d. Soc. Tosc. d. scienze natur. in Pisa. Vol. III. 1877. p. 77.; b) La ittiofauna del calcare eocenico di Gassino in Piemonte. Atti Acad. sc. fis. e mat. Ser. II. vol. 9. Nr. 13. Napoli. 1899. p. 1—41. 21. ERNST STROMER. Haifischzáhne aus dem unteren Mokattam bei Wasta in Egypten. Mit Taf. I. Neues Jahrb. f. Min., Geol. und Paleont. 1903. I. p. 29. 99. EASTMANN CH. R. Beitráge zur Kenntniss der Gattung Oxyrhina etc. Paleontographica 11. Stuttgart 1894—95. p. 109. 93. HUBRECHT. Pisces. Bronn : Class. u. Ordnungen des Thierreichs. VI. Abth E tejzis ÜSZ6ssp:szd s Jt 94. PRimm F. a) Sur les Poissons de I Eocéne du Mont Mokattam (Egypte). Bull. Soc. géol. de France. 3-e Ser. 25. 1897. p. 212.; b) Sur des Poissons fossiles da Égypte etc. Ibid. 27. 1899. p. 241. 95. Lexrpy Jos. Prof. Contributions of the exstincte fauna of the western ter- ritories. Report of the united states geol. survey of the territories. Washington 1873. BI EXVILT TARNÓCZI CZÁPAFOGAK. SZÍT A talált fajok leirása. Fam. Notidanidae. 1. Notidanus primigenitus, AG. Tta las téa sb GC rADTAa. AGassiz L. 1. sz. a. id. m. p. 218, t. 27, fig. 4—8. és 13—17. A tarnóczi anyagban csak egy eléggé ép fogat sikerült találnom ; " töredékek legalább kilencz példánytól vannak. Az ábrázolt ép fog legjob- ban AGassiz 13., 14. és 15. ábrájával egyezik. A fogkorona hátrafelé hajló főkúpjainak száma azonban csak öt, mig a főkúp mellső tövében emel- kedő apróbb fogacskák száma 6, mint Acassiz rajzán is. Eigyebet nincs mit hozzáadnom ÁAGassiz részletező pontos leírásához. Ez a faj Európa nyugoti részében, úgy látszik, főképen az idősebb molasseben, vagyis a felső oligoczén rétegekben van elterjedve. Nálunk Porcsesden (NEUGEBOREN 4. sz. id. m. 8. 1.) a közép eoczén- és Budán a felső eoczén rétegekben találtatott. 9. Notidanus efr. serratisstmus, AG. EEtáabla sa azt b reVábras GÁSSEZ ad. m. p. 122, t. 26, fig. 4, 5. A tarnóczi egyetlen fogkorona, melynek fogpárnája hiányzik, nagyon közel áll eme, Sheppy szigetének londoni agyagjából kikerült fajhoz. A különbség csak az, hogy a fogon hat hátrafelé irányuló főkúpocska látható, míg a serrutissimusnál csak öt van, mely okból kissé nyultabb is ennél. A főkúpok előtti apró fürészfogacskák száma hét, ugyanannyi, mint AGassiz ábráin. A csekély alakbeli különbség daczára talán azono- sítható volna vele, ha nem forogna fenn a bezáró rétegeknek nagy kor- különbsége. Uj fajnak még sem merném venni, annál kevésbé, miután nem 18 teljes ez az egyedüli fog. A N. serratissimus egyébként hazánkból, a szt.-margitai (Sopronm.) lajtamészből van fölsorolva. 3. Notidanus paucideus, n. sp. NENSa bla tata KO TOKA OTA AGASSIZ, NN. recúrsus. id. m. p. 220, t. 27, üig. 9—12. PRossrT, N. recursus, AG. id. m. 6. sz. XXXV. (1879.) p. 162., t. III., fig. 12—17. Egyetlen fogat kaptam tarnóczi bő anyagomban, mely a fogkúp alakja miatt, de főkép a fogpárna alkatánál fogva, a notidanus nembe tartozik. A fogpárna ugyanis, a mint azt PRoBsr kiemelte (id. m. 163 l.) 98 ; D: KOCH ANTAL tompa négyszögű lapot képez, melyen táplik vagy csatorna hiányzik. Azonkívül likacsok borítják, melyek párhuzamos sorokba rendeződnek. A N. recursusnak AGassiz által közölt ábráihoz kevésbé hasonlít, inkább a PRopsr 13. ábrájához, a melytől azonban a főkúp erős hátragörbülése miatt szintén eltér. A fogkoronának kiválóan nagy főkúpja ugyanis elő- ször derékszög alatt kiemelkedik a fogpárnából, de körülbelől magasságá- nak felén rögtön könyökformán hátrahajlik. Hátsó tövében két apróbb fogkúpot látunk, épen úgy, mint PRoBsr említett ábráján is ; de ezek ellen- tétben a főkúppal, azonnal erősen hátrafelé dűlnek. A főkúp mellső tövé- ben csak egy, a hátsóknál még kisebb fogacska látszik, holott PRORST ábráján kettő és Agassiz ábráin öt is van föltüntetve. Letörésnek a nyoma a tarnóczi fogon nem észlelhető és így e tekintetben oly lényeges különb- ség mutatkozik, hogy a N. recursus-szal azonosítani nem merem és új fajnak tekintem, melyie a fogacskák csekély száma miatt a paucidens jelzőt ajánlom. AGassiz eredeti fajának lelőhelyét nem ismerte. A Pgopsrtól leírt ezzel azonosított fogak a baltringeni (Württemberg) molasseből kerül- tek ki. Fam. Carcharide, M. Epw. et H. 4. Galeocerdo cfr. aduncuws. Ag. I. tábla 4. a—f ábra. AGassiz [. id..m. III. p. 231, t. 26, fig. 24—28. PROBST- Ad: ima B: XXXATVENÜSZS BE LZZON 0 JE e 4o. Tarnóczról 16 többé-kevésbé hiányos példány fekszik előttem, me- lyek ezen faj fogainak változatos alakjait föltüntetik. Habár némi eltéré- sek mutatkoznak AGcassiz ábráitól, azért még sem merem őket, mint új fajt elkülöníteni, mivel a galeocerdo ugyanazon fajának különböző állású fogai 18 nagy eltéréseket mutatnak alakban és a fogazottság minőségében. Mindnyájának közös jellemvonása PRoBsr szerint az, hogy a fogkoroná- nak nemcsak a főkúpja, hanem a hátsó tövében fekvő mellékkúpocskái is fogacskások a széleiken. A fő eltérés AGassiz fajától abban mutatkozik, hogy a tarnóczi pél- dányoknál, melyek kisebbek is, a fogkúp hátsó tövében elterülő fogacskás mellékkúpok aránylag erősebbek és — úgy látszik — kisebb számmal is vannak; továbbá, hogy ezen alapi rész Jóval keskenyebb és fogacskázott szegélye egyenesebb, mint AGassiz 25. és 26. ábráin, hol a fogacskás sze- gély ívformán lefelé görbül. A 4. a—c ábra egy ilyen meglehetősen el- térő példányt tüntet elénk, mely feltünően hasonlít PRgopRsr f. id. m. 43. ábrájához. Szerinte az ilyen alakú fogak az élő Galeocerdo arcticus- nál az állkapocs leghátsó sarkában fordulnak elő, s azért ő sem különi- tette el azokat AGassiz fajától. etsma vi 2 peng ában TARNÓCZI CZÁPAFOGAK. 29 A 4. d—f ábrákon föltüntetett hiányos tarnóczi fog még jobban el- . tér a (r. aduncus typusától, egyrészt a főkúp laposabb és szélesebb for- májánál, másrészt hátsó szélének egyenetlen fogacskázottságánál fogva, mely tulajdonsága miatt var. inaeguwiserrata-nak is nevezhető. A G. aduncus Aaassiz szerint a svájczi molassenak közönséges faja. Pxossr szerint a baltringeni (Württemberg) molasseban is bőven előfordul. Hazánkban a felső-esztergályi (Nógrádm.) alsó-mediterrán konglomerát- ból és a szent-margitai (Sopronmegye) kőbánya lajtameszéből ismeretes. 5. Galeocerdo latidens, AG. I. tábla, 5. a—c ábra. MIGASSEZ 0. dd. m. III. p. 231, t.. 26, fig. 22—323. Ezen kevésbé vaskos és szélességben inkább megnyujtott fogú faj- ból csak két példányt tudtam elkülöníteni a többi galeocerdo tfogtól. Az ábrázolt ép fogon látható, hogy az erősen hátrahajló főkúpnak tövében kifejlődött mellékkúpocskák jóval nagyobb számmal (11) vannak, kiseb- bek és egyenletesebbek is, mint az aduncus-éi. A zománcz alapja a fog külső lapján párhuzamos a fogpárna alsó szélével, mig a belső lapon jóval erősebben ki van vágva. AGassiz előtt három példány feküdt, melyeknek lelőhelyét és fekvő- helyét nem ismerte. PRoBsT szerint a baltringeni molasséban bőven elő- fordul. MÜNSTER gr. Dévény-Ujfaluról sorolta föl; NEUGEBOREN pedig a porcsesdi durvamészből említi. 6. Galeocerdo minor, AG. I. tábla, 6. a—f ábra. AGassiz L. id. m. III. p. 232, t. 26a fig. 64—66, t, 26, fig. 15 —21. Az előbbeni fajtól már állandóan kisebb voltánál fogva 185 különbözik. Miután a fogkúpnak szélessége és hossza a fogpárna két szarvának hasonló méreteivel közel azonos : a fognak háromágú csillagképe van. A tarnóczi példányok fogacskái valamivel apróbbak és számosabbak, mint AGassiz ábráin látható s ennek megfelelően a fogpárna szélessége is nagyobbnak látszik. Egyéb tekintetben teljes a megegyezés. AGassiznak egyik példánya a svájczi molasseból való volt, a többi- ről csak azt mondja, hogy harmadkori rétegekből kerültek ki. MÜNSTER gróf Nussdorfból és Dévény-Ujfaluról említi. Föl van még sorolva a kis- czelli (Budapest) alsó oligoczén tályagból és a porcsesdi közép eoczén durvamészből is. Tarnóczról 60 példány fekszik előttem; tehát igen gyakorinak mondható. A rendes alkatú fogakon kívül kaptam egy példányt, melynek 30 Dr KOCH ANTAL fogpárnája rendkívül meg van duzzadva, a mit monstruozitásnak tartok. Az 5. d—f ábrák mutatják ezt a fogat. 7. Galeocerdo cfr. gjibberulus, Aa. TI. tábla, 7. a— c ábra, AGassiz 1u. id. m. III. p. 232, t. 26a üg. 62, 63. Egy kissé hiányos fog fekszik előttem Tarnóczról, mely AGassiz ezen fajához elég közel áll, a mennyiben mind a kettő a fogak főkúpjá- nak alakja és a szélek fürészeltségének csaknem teljes hiánya miatt, a notidanus fogakra is emlékeztet. A főkúpnak hátsó tövében öt fogacska látható ; mellső töve le van törve és így nem tudható, hogy voltak-e itt is fogacskák és számra hány? AGassiz ábráin 3—3 ilyen mellékfogacska látszik. A főkúpnak alakja és görbülésmódja igen jól egyeznek, de a tar- nóczi fogon valamivel keskenyebb. AGassiz faja a haldemi márgás krétában találtatott, tehát a nagy korkülönbség miatt sem valószinű a két forma tökéletes egyezése. Egye- lőre azonban, mivel több és teljes fog nem állott rendelkezésemre, nem akarom a tarnóczi fajt különválasztani. $. Hemipristis Serra, AG. I. tábla, 8. a—:i ábra. JAGASSTZ Ae szam s TT ERB ZSZ ZTE e SES: Tarnóczról való hat darab többé-kevésbé hiányos fogam alakra és nagyságra teljesen egyezik AGcassiz rajzaival és leirásával. A felső áll- csontból való fogak (7. a—c ábra) széles alapuak, erősen lapitott pyra- mis alakkal, melynek hegye hátrafelé van görbülve. A szélek közel a csúcsig igen éles hegyű fogacskákkal vannak megrakva. A homorú, hátra- felé forduló szélén levők valamivel nagyobbak, mint a domború mellső szélén levők. A fog külső lapja hullámos felületű s kevésbé domború, ." mint annak belső lapja. A korona zománczalapja a külső, laposabb olda- lon csaknem vízszintes, a belső domború lapon ellenben beöblösödő. A fogpárna, mely csupán egy példányon van némileg megtartva, keskeny, középütt bemetszett. Az alsó állkapocs fogai (8. J1— ábrák) magasabbak, alapjukon kes- kenyebbek és csúcsaik kevésbé hátrafelé görbülők. Ezek is laposabbak a külső és domborúbbak a belső lapjukon. A szélek fogacskái ugyan- olyanok. A 7. J—i ábrákon feltüntetett fog annyira eltérő már ezen fajnak az imént leirt rendes fogaitól, hogy AGassiz eleintén külön fajnak tekin- tette ezeket és paucidens jelzővel illette őket (III. p. 238. t. 27. fig. 31—33) ; TARNÓCZI CZÁPAFOGAK. mal később azonban visszavonta ezt a fajt (l. PRoBsr 1. m. XXXIV. 1878. p. 141. és 142), mert ezek sem egyebek, mint a H. serra fajnak átmeneti fogai. Tarnóczról három ilyen fogam van, melyeknek egyikét lerajzoltat- tam. Ennek két éles szélén aránylag még elég fogacska mutatkozik ; de a másik kettőnél már csak a fog tövén van 3—-5 fogacska. AGassiz szerint e fajnak fogai a svájczi és württembergi molasséban gyakoriak. PRoBsr igen behatóan ismertette a Baltringen ( Württemberg) molassejében bőven előfordulókat. Hazánkban is gyakori, mert eddigelé Szt.-Margita (Sopronmegye), Dévény-Ujfalu és Szilágy-Somlyó felső mediterrán-, Czinkota, és Felső- Esztergály (Nógrádm.) alsó mediterrán rétegeiből ismeretes. 9. Sphyrna, subserrata, MÜNSTER. JTA DTa eg a cdrábras NINSBERTOTÓT. id. m. p. 21, t. II. fig. 17. a—c. Öt tarnóczi fogam igen jól egyezik MüxsreRnek ezen jellemzetes fajával, melynek faji önállóságában némileg kételkedik is, mivel mintegy átmenetet képez Sphyrna serrata fajához, de a melytől mégis igen fel- tünők az eltérések. A fog kúpja jó magas és keskenyebb, mint a Sph. serrataéi, nem is oly lapos, mint azok, hanem inkább árforma. Szélein fogacskák nincsenek. A fog oldali kiterjedése az alapon is egészen sima, néha csak gyengén és laposan rovátkás. A fogpárna igen nagy, vastag és széles. A fogkúp zománcza a külső domború oldal közepéről széles lécz alakjában a fogpárna alapjáig lebocsátkozik. MÜNSTER szerint e fogak a Sph. serrataval együtt a wieni meden- czének több pontján, de különösen Dév-Ujtfalunál fordulnak elő. 10. Carchartas (Aprionodon) stellatus, PROBST. I. tábla, 19. a—c ábra. PRoBsr Aprion stellatus 1. m. B. XXXIV. (1878) p. 121, t. I, fig. 1—5. Tarnóczon elég gyakran kaphatók apró, háromágú, csillagforma togak (25 darabom van), melyek a PRopsr által fölállított, Baltringen molasse- jában nagyon bőven előforduló Aprion stellatustól lényegesen el nem térnek. A szintén közel álló, de eoczén és oligoczén rétegekben előforduló Aprionodon freguens, Dames fajtól (1. Wirricm E. i. m. t. I, fig. 1 és 2 és ZirrEL K. i. m. III. p. 86 fig. 92 a) főleg kisebb alakjánál és ifjabb koránál fogva lehet csak elkülöníteni. 32 DI KOCH ANTAL 11. Carchartas (Scoliodon) Krawust, PRoBsr ? I. tábla, 11. a—c ábra. PROBST" 1. m. XXXIV. (1878) p. 120, t. I. üg. 7—1L. Egyetlen fogat kaptam Tarnóczon, melyet PgoBsr ezen fajával lehet egybevetni. A fog nagysága, kúpjának alakja, az alapon való ferde állása, széleinek és alapjának is fogacskákban való hiánya tekintetében teljesen összevág a PRopsr rajzával. Mivel azonban a tarnóczi fognak mellső alapja le van törve, a fogpárnán végigvonuló mellső zománczalap nem ve- hető ki, valamint arról sem győződhettem meg, hogy a fog üreges-e, mint a carcharias fogak általában; ez okból csak kérdőjellel merem azo- nosiítani a tarnóczi fogat e fajjal. Fam. Lamnidaee. 19. Carcharodon sp. indet. I. tábla. 12. ábra. Ezen nemből csak egyetlen fognak a hegyvége került ki tarnóczi anyagomból, melyből jókora fogra lehet következtetni. Arról, hogy ez a fogvég hegyéig fogacskázott, a genus határozottan megállapítható ; de a faj meghatározására ez a töredék nem elegendő. Feltünő, hogy a car- charodon genus ily szegényesen van itt képviselve, holott a nyugotra körülbelül 10 km.-re fekvő Felső-Esztergálynál a carcharodonták — úgy látszik — gyakoriak. 13. Lamna, (Odontaspis) cuspidata, Aa. I. tábla, 13. a—c ábra. AGassiz L. i. m. III. p. 290, t. 37a, fig. 43—50. A svájczi molassenak ez a nagyon közönséges faja Tarnóczon is meglehetős gyakori, mert 12 példányom van onnan, melyek AGassiz raj- zainál valamivel kisebbek. Ez a faj hazánknak közép- és felső-eoczén rétegeiből sok helyről ismeretes már; de a szent-margittai (Sopronm.) lajtamészből is föl van sorolva. 14. Lamna, (Odontaspis) contordidens, AG. I. tábla, 14. a—c ábra. AGassiz L. i. m. III. p. 294, t. 37a, fig. 17—23. Ez Európában a leggyakoribb fajok egyike s kérdőjelformán hajli- tott áralakjáról könnyen fölismerhető. Az utána következő, alakra nézve hasonló fajtól főleg abban különbözik, hogy domború belső oldala a tö- 2 co TARNÓCZI CZÁPAFOGAK. vétől kezdve csaknem a hegyéig hullámos finom ránczokkal van boritva s hogy oldali élei mindjárt az alapon kezdődnek. Tarnóczon is ez a leggyakoribb czápatog, mert 350-nél több válto- zatos alakú és nagyságú példányunk van belőle. Hazánk egyéb helyein is közönséges faj, s az eoczéntől kezdve a mediterrán-emeletig csaknem min- den tengeri üledékben kapható. 15. Lamna, (Odontaspis) dubia, AG. I. tábla, 15. a—/ ábra. EGASSZ I 1. m. III. p. 295, t. 37a, üg. 24— 26. A fogkúp belső domborúbb lapjainak redőzöttségét leszámítva, alakra olyan, mint az előbbi, a melylyel igen gyakran elő is szokott for- dulni. A tarnóczi példányok a zománcz simaságán kívül abban is eltérnek a contortidenstől, hogy a fogkúp töve hengeresebb és az oldalélek kissé magasabban indulnak meg, görbe vonalban a csúcsig vonulva. Svájcz molassejéban mindenütt előfordul. Tarnóczon is a leggyako- ribb fogak egyike, melyből 120-nál több darab fekszik előttem. 16. Lamna tarnóczensis, sp. JEGtÁbia (1 6raSzot abra Egy Tarnóczon igen gyakori (70 db) Lamna-fajnak fogát a leirtak egyikével sem tudom egyeztetni. A belső domborúbb oldal finom ránczo- latainál, a fogkúp alakjánál és hajlásánál fogva is emlékeztet ugyan az Odont. contortidensre ; de annál jóval laposabbak és alapjukon széleseb- bek is, valamint hogy a fogkúpok kérdőjelforma görbülése nem olyan ha- tározott és kifejezett. Legnagyobb az eltérés a főkúp alapján két oldalt emelkedő 1—-1 mellékkúpocska alakjában. Ezek t. i. jóval vastagabbak és alacsonyabbak, mint a contortidenséi, úgy hogy e miatt nem is szá- mitható az Odontaspis subgenusba. A fogpárna alaki és nagysági viszo- nyaiban nincsen eltérés közöttük. Mivel a kiemelt eltérő sajátságok nemcsak egy-két példánynál, ha- nem a fogak igen tetemes számánál állandóan mutatkoznak : czélszerűnek tartottam új faji nevet ajánlani ezen fogak számára. 17. Lamna. cfr. compressa, AG. I. tábla, 17 a—c ábra. EGASSIZÉS 1. ma EIT. p. 290. .t. 37a, fig. 35— 42. Ezen fajhoz nagyon közel állanak azok az egyformán apró, teljesen sima, alapjukon jó széles és általában lapos fogak, melyekből Tarnóczról Földtani Közlöny. XXXIII. köt. 1903. 3 34 Dr KOCH ANTAL 25 darab van előttem. A főkúp alapján levő 1—1 mellékkúpocskának erős- sége és alakja tekintetében is nagy az összevágás, különösen AGassiz apróbb példányainak rajzaival (39—42. ábra) Csupán két tekintetben nincs meg a teljes megegyezés a tarnóczi fogak és AGcassiz ezen faja között; abban t. 1., hogy nincs közöttük nagyobb példány, mint a com- pressanál, és hogy az eredeti compressa-fogak a Sheppynél föllépő londoni agyagból, és a chaumonti középeoczén durvamészből kerültek ki, tehát jóval idősebbek a tarnóczi előfordulásnál. NEUGEBOREN a porcsendi durva- mészből ismertette ezt a fajt; és föl van sorolva a kiseczelli (Budapest) alsó oligoczén tályagból is. 18. Lamna denticulata, AG. I. tábla, 18. a—c ábra. AGASSIZ, 14. 15, ma TET p.291 4.27 mes 51—H3. Ez a faj egy könnyen észrevehető jellege által tér el a többiektől Az oldali fogacskák, a helyett, hogy hengeres tüskéket képeznének, többé-kevésbé szabályos fogacskák csoportjából állanak, mire a fajnév vonatkozik. Egyébként hasonlit a L. cuspidatahoz és még inkább az Oxyrhina leptodonhoz. Külső lapja nem teljesen sik, hanem kissé domború. AungGassiz eredeti példányai a flonheimi (Rajna völgye) terczierből valók ; de a lőrachi harmadkori mészkőből, Alzey (mainzi medencze) alsó- mioczénjéből és a svájczi molasseból is voltak példányai. Tarnóczról 8 példány fekszik előttem. 19. Lamna, (Odontaspis) efr. sudulata, AG. I tablat Og a—e ADra s JAG ASSE ALA KS tat E EBED, SOON ELSE ES Több mint 20 fogacskám van Tarnóczról, melyek a fogkúp alakjára, nagyságára, mind a két lapjának simaságára és az oldaléleknek az alaptól kezdve a csúcsig való lefutására nézve olyan jól egyeznek AGaAssiz eme a felső krétából származó fajával, hogy különválasztani nem tudom. Az Odontaspis dubia-tól, melyhez némikép szintén hasonlit, tőleg abban tér el, hogy az oldalélek mindjárt a zománcz alapjából indulnak ki, mig a 90. Lamna, (Odontaspis) efr. duplex, AG. IT. tábla, "20. azct"Abra. AGASSIZ (Jas 10 mar Lp. 2975 ti OZ ONES Tarnóczról 10 apró fog van előttem, melyek ama sajátságban, hogy a fogkúp tövében kettős tüskeforma mellékcsúcsuk van, mely tekintet- 3 TARNÓCZI CZÁPAFOGAK. ben a recens Odontaspis feroxra emlékeztetnek, AGcassiz ezen fajához hasonlítanak. A tarnóczi fajt azonban teljesen még sem tudom azonosí- tani vele, mert először is a tarnóczi fogak jóval nyulánkabbak, úgy a fő-, mint a mellékkúpokban, aztán a domborúbb belső lapjuk finoman rán- czolt, mit a duplexre nézve AGassiz nem említ. Külön fajt ezen jellegekre nem akarok alapitani. AGassiz ezen fajának eredeti példányait a prágai múzeumból kapta volt, de sem lelőhelye, sem fekvőhelye nem volt ismeretes. 91. Oxyrhina xiphodon, NörtisG non Aa. II. tábla, 21. a—! ábra. NOBZENGHÉR.: 1. Mm. p. 56, t. III. AGassiz L. i. m. III. k. Oxyr. xiphodon. p. 278, t. 33, fig. 11—17. 0. Desortü: p. 282, t. 37, fig. 8—13. 0. hastalis p. 277, t. 34, exl. fig. 12. et 14. és 0. guadrans. p. 281, t. 37, fig. 1—2. PROBST: i. m. XXXV. (1879). Oxyrh. xiphodon, AG. p. 132, t. II, fig. 14—18. O. KSZEOS ÁR De 629 ts UI Big 456. 0. Desorüs AGsp.. 1815 t5ET üg 718. NörnixG a samlandi harmadkori rétegekben gyűjtött nagyszámú Oxyrhina fogaknak beható tanulmányozása és a recens ( Joyrhina, glauca fogazatával való összehasonlítása alapján kimutatta, hogy AGcassiz fenn elősorolt három fajának (xiphodon, Desorii és hastalis) alakra nagyon eltérő fogai ennek daczára mégis csak egy kihalt czápafajra vonatkoztat- hatók. Szerinte a felső állkapocs közbenső fogai AGassiz 0. hastalisának, az állkapocs közbenső fogai ellenben az 0. Desortinak felelnek meg, míg az oldali fogak tökéletesen az 0. xiphodon formáit mutatják. Ezen okból össze kellett vonnia AGassiznak ezen három faját egy fajba, melynek megjelölésére AGassiz xiphodon tajnevét megtartotta. PRoBsr továbbá kiemeli (id. m. 134. lapján), hogy GIBBEs szerint (id. m. 22. I.) később maga AGassiz is az általa 0. guadrans néven fölállított fajt az 0. xipho- don egy fogalakjának tartotta az állkapcsok leghátsó sarkaiból, és PRoBsr maga is hiszi, hogy teljes joggal. Így tehát az O. guadrans, AG. is a három előbbivel egy fajba vonandó. Csakhogy PRoRsr nem kételkedett még az AGassiz-féle xiphodon, Desorii és hastalis-fajok önállóságában és ezen régi nevek alatt le is irta és rajzolta volt a baltringeni fogalakokat. NörvixG ellenben vele szemben is kimutatta, hogy a PRopsr által ábrázolt Oxyrhina-fogak közt a II. tábla 17., 18. és 19. ábrája (0. xriphodon PRossrnál) a felső állkapocs oldalfogait, a 3., 4. és 5. ábrák (0. hastalis PRossrnál) az alsó állkapocs közbenső fogait, az 1. és 2. ábrák (0. has- talis PRoBsrnál) a felső állkapocs közbenső fogait, és a 7. és 8. ábrák (0. Desorti Peopsrnál) az alsó állkapocs közbenső fogait tüntetik föl ugyanazon egy fajra vonatkózólag, melyre az AGassiz-féle xiphodon nevet megtartotta. 36 Dr KOCH ANTAL NÖöTLING ezen megállapításait elfogadván, azt látjuk, hogy Tarnóczon is előfordul az összevont Ox. xiphodonnak mind a három fogalakja, sőt egy negyedik, az 0. guadrans 18. A 921. a— c ábrák az O. Desorii Ac. fogalakot tüntetik elénk, mely- ből 10 darabom van Tarnóezról. Nálunk még Porcsesd és Gaura (Szoln.- Doboka) középeoczén, Czinkota és Felső-Esztergály alsó-mediterrán réte- geiből is föl van sorolva. A 21. d—f ábrák az O. hastalis, AG. fogalakot mutatják. Ez AGassiz szerint Württemberg, a Rajnavölgy és Svájcz molassejéban gyakori; de Kressenberg középeoczén rétegeiből is voltak példányai. PRoBsr szerint Baltringennél is bőven fordul elő. Hazánkban is gyakori: így föl van már sorolva Porcsesd durvameszéből, a budapesti felsőeoczén rétegekből, Felső- Esztergály és Czinkota alsó-mediterráni, Szent-Margita (Sopronm.), Kos- tajnica és Konjec (Horvátorsz.) felső-mediterrán rétegeiből. A 21. J—i ábrák egy AGcassiz-féle 0. xiphodont tüntetnek: föl, mely az összevont xiphodon fajnak valamely oldali foga. A 21. j—I ábrák végre az AGassiz-féle guadrans, mely az összevont faj valamely leghátsóbb sarokfoga lehet. Nálunk ez a fogalak Porcsesdről (NEUGEBOREN id. m. p. 163, t. III, fig. 19, 20), Jákótelke és Magy.-Gorbó (Kolos) középeoczén és Kardosfalva (Kolozsvárnál) felső-eoczén rétegeiből van felsorolva. Tarnóczon csak egyetlen példány találtatott eddigelé. 99. Oxyrhina leptodon, AG. I. tábla, 22. a —c ábra. AGassiz L. id. m. III. p. 282. NEUGEBOREN. id. m. p. 164, t. III., fig. 21—28. Ezen az Ox. hastalis és a Desori fajok között álló, de állandóan kisebb termetű fogalakból 15 fekszik előttem Tarnóczról. A hastalisnál aránylag mindig" keskenyebbek és a Desorii-nél mindig vékonyabbak a fogkúpjai. AGassiz Württemberg, Svájcz és a Rajna völgye molassejeből való fogakat írt volt le, de PRoBsr nem említi Baltringenből. Nálunk a por- csesdi durvamészben bőven találtatott; és a szt.-margitai (Sopronmegye) lajtamészből is föl van sorolva. 23. Oxyrhina neográdensis, n. sp. I. tábla, 23. a—c ábra. Egyetlen egy jókora Oxyrhina fogam van Tarnócezról, melyet sem a xaiphodon, sem a Manlelli fajok fogaival nem tudok kielégítően egyez- tetni. H fognak párnája rendkívül vastag és vaskos, míg szemben vele a fogkúp nem nagy terjedelmű. Bz a tövén igen széles és vastag még, de a TARNÓCZI CZÁPAFOGAK. 57 hegye felé hamar elkeskenyedik és megvékonyodik, miközben az elvéko- nyodott csúcsvége horgosan erősen hátrahajlik. A zománcz töve a külső, sik, csupán az alap fölött kissé behomorodó lapon gyengén van beöblözve, körülbelől párhuzamosan futva a fogpárna alsó szélével. A fogkúp belső lapja erősen domború és a zománcz alapja jóval magasabbra emelkedve, mint a külső lapon, erősebben beöblösödött. Ezen nagyon is eltérő fog számára az előfordulás megyéjének nevéből veszem a jelzőt. 94. Oxyrhina exigua, PRoBsr. II. tábla, 24. a—f ábra. PROBST. id. m. XXXV. (1879.) p. 135, t. II. fig. 20—25. Tarnóczon is elég gyakoriak (körülbelől 30 darab) olyan apró fogak, melyeket mellékkúpocskák teljes hiánya miatt az Oxyrhina nembe lehet csak sorolni s melyek a PgoBsr által körülbelől 200 baltringeni példány nyomán felállított új faj jellegeit mutatják. E fogak is nagyon változé- konyak, a mint azt a rajzoltatott két példány is mutatja. A 4. a—c ábrák a fogpárna alapon derékszögesen álló fogkoronát mutat, mely kérdőjel formán görbül. A külső és belső lapot határoló oldalék csak a fogkúpnak hegye felé jelennek meg ; annak kétharmadát tevő alsó részében az olda- lok hengeresen összefolynak. A fogpárna erőteljes, de szarvai kurták és tompák. A 94. d—f ábrák egy második fogat tüntetnek föl, melynek kúpja már meglehetősen hátradűl, de a mellett a kérdőjelforma görbülés nyo- mát is mutatja. Hátsó, behajlított felén a fogkúpon végig vonul az oldalél, de a mellső ívelt felén már eltünt. És vannak olyan példányok is, melyek- nél mindkét oldalon megvan az élnek határozott nyoma, a mint azt PRopsr is hangsulyozta. Czápacsigolyák. II. tábla, 25. és 26. ábra. A hol annyi czápafog található, mint ezen új lelőhelyen is, ott a czápafélék elmeszesedett csigolyatesteinek előfordulására is lehet számí- tani. És valóban Tarnóczon találtunk is kétféle csigolyát, habár elég gyé- ren és azok közt is a nagyobbakat csupán csak töredékekben. A 25. ábra a nagyobbik csigolyának egyik töredékét tünteti föl, mely erős elmeszesedést mutat és így teljesen kifejlett czápafélétől szár- mazhatik. A csigolyatest oldalán feltünők a hosszas elliptikus mély göd- rök és nyomai, melyekből két pár fekszik egymással szemben és melyek küllőformán a központ felé bemélyednek. Tökéletesen ilyen alakú és nagyságú csigolyát írt le és ábrázolt Dr. 0. JAckEL fennebb említett érte- kezésében (p. 33, t. II. fig. 21) és azt valami Carcharias fajtól származ- 38 DI KOCH ANTAL tatta. Mivel a tarnóczi fogak közt tényleg bőven kaphatók egy Carcharias- nak, t. i. az Aprionodon stellatusnak fogai, nincsen kizárva a lehetőség, hogy ezen fajhoz tartoznak a csigolyák. A 96. sz. ábra egy jóval kisebb csigolyatestet tüntet elénk, melyről azonban nem tudom eldönteni, hogy a sok leírt apróbb Lamna faj közül melyiké lehetne ? ; xx II. A tömérdek czápafogon kívül a tarnóczi kövületanyagban két darab félborsó alakú, apró kövezetfogra is akadtam. Ezek a csontos halak Labridae családjába tartozó valami fajnak a torokfogai és a kövült marad- ványokkal összehasonlítva, a Coccmi J. által 1865-ben fölállított Pharyn- godopilus nembe sorolhatók (Il. id. m. 18. sz. alatt). Sauvage H. E. 1874-ben ezt a nemet is a Nummopalatus nembe olvasztotta be. Ezen nemnek főjellemvonása az: hogy a gyenge torokcsontokon, apró kerekded fogaknak egymás felett elterülő halmaza olyképen van elrendeződve, hogy a fogak függőleges oszlopokká fölhalmozódnak, mire CoccHi a genus nevét alapította volt. PRoBsr erre vonatkozó tanulmányát (id. m. XXX. 1874. p. 275) szemelőtt tartva, tarnóczi kövezetfogunk le- het a Pharyngodopilus Haueri, ( MÜNSTER.) Coccmr. TT tábla otos Ibsáoras MÜNSTER gr. Phyllodus Haueri. id. m. VII. füzet 1846. p. 6, t. I. fig. 1. a—d. CoccnHIi J. id. m. Pharyngodoptlus Haueri, MÜNSTER. sp. SAUVAGE H. E. Nummopalatus Haueri, MÜNSTER. sp. id. m. p. 64l, Pl. XXII. fig. ú US ATÓ dl há ze EK ÜZ ET É reg 2 vélB A 3-5 és 4 mm. átmérőjű, tojásdad alakú, laposan félgömbös fogacska körülbelől 2 mm. magas és világosan két, egymást borító fogkéregből vagy héjból áll, a mint a rajzokon is látható. Alsó fele a domborulatnak meg- felelően behomorodó, úgy hogy csakugyan két boltozatos fogrétegből áll. MüNnsrER Dévény-Ujfaluról kapott ilyen fogakat írt és rajzoltatott le Phyllodus Haueri néven. Ezen nemnek neve alatt Felső-Esztergályról is föl van sorolva a Piyll. umbonatus, MÜNSTER és Szilágy-Somlyóról egy meghatározatlan faja. x III. A hüllók osztályának (Grocodilia rendjéből három darab töredé- kes fog került ki a tarnóczi kövületanyagból, illetőleg ugyanazon czápa- fogas rétegpadból. BH fogak alak, nagyság és felületi diszítés tekintetében igen közel állanak a GIEBEL odontographie-jának 89. lapján említett és a XXXVIII. tábla 104 és b ábráin föltüntetett fogakhoz, melyeket ő a Gavialis genusra vonatkoztatott. Ezek közül a fig. 104 alatt ábrázolt fog touraini Halunsból, a fig. 10b ellenben a soissonsi eoeczénből való. a Ugyanezen munka XXXIX. t. 8a—b ábrái GERVAIS nyomán szintén egy TARNÓCZI CZÁPAFOGAK. 39 Gavialis fogyra vonatkoznak, mely a párisi durvamészből került ki. Ez utóbbi ábrákhoz azonban már kevésbé hasonlítanak a tarnóczi fogak. Rövid leirásukat a faj meghatározása nélkül a következőkben adhatom. Gavialis sp. ind. II. tábla, 28. a—b ábra. A nyulánk fog, a gyöknek is egy részével, ívesen meg van görbülve és épen a zománczos korona tövében kettétörve. A korona hossza 15 mm. , a meglevő gyökérdarab 6 mm. A fog mind végig szabályosan hengeres, nagyon lassan és egyenletesen vékonyodik a gyök aljától föl a fogkorona hegyéig, mely az ábrázolt példányon le van ugyan törve, de egy második fog töredékén megvan s itt meglehetősen lekopott, nem éles csúcsba vég- ződő. A korona tövében a fog átmérője 6 mm., mig 6 mm.-rel lejebb a gyök átmérője lehet 7-5 mm. A gyök hengeres üreggel bir, mely a fog koronájába is felnyulik. A korona tövén ezen üregnek átmérője még 2 mm. A korona felülete, tövétől a hegyéig, sűrű ránczokkal van borítva s ezektől érdessé, fénytelenné is vált, csupán a legömbölyödött hegyén vannak a ránczok lekopva. A fog hegyétől két oldalt egy-egy gyenge ge- rinczél bocsátkozik lefelé ; de az egyik körülbelől 8 mm., a másik már 4 mm. távolságban a csúcstól észrevétlenül átmegy és elvész a ránczosodásban. Egy az egyetem álattárában levő Ramphostoma gangeticum fogai- tól a tarnóczi fogak nagyon eltérnek; legfeljebb nagyságuk és nyulánk voltuk tekintetében hasonlítanak egymáshoz. A recens Gavialis fogai ugyanis mellső-hátsó irányban lapítottak és igen éles oldalélekkel vannak ellátva. Aztán a tarnóczi fogak sűrű ránczosodása helyett a recens Gavia- lis fogakon vékony és éles párhuzamos hosszvonalok láthatók csupán. A leírt fogmaradványok nyomán a fajt természetesen meghatározni nem lehet és így egyelőre csak a nemnek neve alatt akartam ezt az érde- kes leletet ismertetni. x IV. Végre az Emlósök osztályából is akadt több nagyon érdekes csontmaradvány a tarnóczi kövületanyagban, mely is két kis kúpos fog- ból és egy farkcsigolyából áll. Ezeknek közelebbi vizsgálata csakhamar rávezetett, hogy itt egy Delphinus maradványaival van dolgunk, melye- ket röviden szintén le fogok írni. Delphinus sp. ind. HM táblas 295a :brés 130. .0aba ábra. E maradványokat az egyetem állattani intézetének egy körülbelől 15 m. hosszú Delphinus delphis vázával összehasonlítva, kitünt, hogy a két áralakú fog (29. a, b ábrák) és egy farkcsigolya (30. ábra) a nevezett 40 Dr KOGH ANTAL Delphinus megfelelő részeivel azonos nagyságúak. A két fog a gyökérnek és a zománczkúpok hosszára eltér egymástól és valószínűen a fogsor különböző helyeire is utalnak. A nagyobbik fog (29a) áralakú koronája 12 mm. hosszú, könyökte sen kissé meghajlott gyökere ellenben, mely még az állcsont hüvelyébe van dugva, 13 mm. A kisebbik szabad fog (29b ábra) azonos részeinek méretei 6 és 12 mm. Ennél a kétszer olyan hosszú gyökér egyenesen folytatódik lefelé és közepe táján leginkább meg van vastagodva. Mind a két fog kissé meg van görbítve és a hegye felé összelapítva, minek következtében két oldalt lefutó élelnek a nyoma is létrejő. A barna vagy feketés zománczon gyér párhuzamos hosszrepedések látszanak; a nagyobbik fog ezenkívül sűrű harántrepedésekkel is telve van. Valószinüleg ugyanezen kis delphin fajhoz tartozik a kis farkcsi- golya, melyet a 30. a, b ábrák két állásban feltüntetnek és mely az emli- tett 175 m. hosszú Delphinus delphis példány farkcsigolyáinak alakjával és nagyságával jól egyezik. Ezen gyér maradványok nem elégségesek arra, hogy azok alapján a tarnóczi kövült Delphinust fajilag is meglehessen határozni. Egyelőre tehát elégnek tartottam ezen érdekes leletre is fölhívni a palxzontológu- sok figyelmét. x V. A leírt gerinczes maradványok mellett elég gyakran, de rossz megtartási állapotban, kikerülnek a leírt homokkő-padból csigáknak és kagylóknal: fehér porlékony héjmaradványai is, melyek a kivételnél ren- desen szétmállanak. Ezekből a következőket sikerült gyűjtenem és meg- határoznom : 1. Natica sp., mely legközelebb áll a N. millepunctata, Lam.-hoz. Vannak köztük aprók és jó nagyok is, tehát minden korbeliek. Mindannyi puhatestű közt a leggyakrabban fordul elő. 2. Elég gyakori egy középnagyságu Dentalium sp. is, de felülete " Sajnos annyira kopott, hogy a fajt meghatározni nem lehet. ). Egy apró 7rochus vagy Delphinula sp.-nek a kőbele 1 példány- ban került ki. 4. Corbula gibba, Onivi jól felismerhető héjai elég gyakoriak. 5. Leda milida, BnRocc. szintén több példányban, jól meg lehetett határozni. Nucula Mayeri, Högx. Kopott felülettel, de teljes körvonalakkal és világosan felismerhető soros zárfogakkal egy példányban. 7. (ardita scalaris (9) Sow. Alak, nagyság egyezik, de erősen kopott- sága miatt a felületi diszítés nincsen eléggé jól megtartva. Elég gyakori. 8. Diplodonta trigonula ( (?) BnRocc. A talált példányok alakra és TARNÓCZI CZÁPAFOGAK, 41 nagyságra jól egyeznek e fajjal, de a zárszerkezetet nem lehet látni. Több példányban találtatott. 9. Egy kisebb Tellina sp. gyakran fordul elő kopott állapotban ; e miatt és mivel a zárszerkezet sem látható, közelebbi meghatározása kér- déses lenne. 10. Arca sp., erősen bordázott héjtöredékei is elég gyakran kaphatók. Végre kaptuk még egy egyeskorálnak (talán Flabellum?) és növényi részeknek nagyon tökélytelen maradványait 1s. Zárkövetkeztetések az imént ismertetett faunából. Miután az ismertetett faunának összes elemei az egy Gavialis sp. fogak kivételével, melyek a közeli partvidékről juthattak be, tisztán tengeri állatokból állanak, világos, hugy a tarnóczi durvaszemű, porhanyó homokkő tengeri, még pedig a durva anyagból és a faunából is itélve, inkább tengerpart közeli, mint nyilt tengeri üledék. A homokkőpadban elég gyakran előforduló puhatestüek legnagyobb része a Mátrától északra elterülő hullámos-hegyes neogénterület uralkodó homokkövében, az úgy- nevezett Apoká-ban is találtatott. Ennek mélyebb, a széntelepek alatt elterülő csoportja Fucns T. szerint" ki a Salgótarján környékén talált puhatestüeket meghatározta, a bécsi medencze gauderndorfi és eggenburgi rétegeinek felel meg, tehát az alsó- mediterrán emeletet képviseli. Valószinüleg a széntelepeket tartalmazó középső rétegcsoport, valamint az azt fedő, felső túlnyomóan szintén ho- mokkőből álló csoport is, ezen emeletbe tartoznak még, habár ezekből valami jellemző kövületek kevésbé ismeretesek még. SzaBó József, FY BöcKH János és örúR D. meghatározásai alapján szintén közölte volt a Salgó- tarján vidéki rétegeknek kövületsorozatát, valamint a széntelepek fekvő- jéből, úgy azok fedőjéből is. Ezen kövületjegyzék elsejében (a fekvőből) számos puhatestün kívül sok halfaj és emlős állat csontmaradványai 1s vannak fölemlítve, míg a másodikban (a fedőből) néhány tökéletesen meg nem határozott puhatestün kívül főképen a örúgR D. által meghatá- rozott növénymaradványok szerepelnek. Kitünik ezekből, hogy a czápa- fogakat, hüllő- és emlősmaradványokat bezáró tarnóczi homokkőpad ezen tekintetben is a salgótarjáni alsó-mediterrán fekvő rétegeire emlékeztet. Meg is határozott czápafogak, valamint határozatlan emlősmarad- ványok a Tarnócztól nyugotnak kb. 20 km.-nyire eső Felső-Esztergályból X HANTKEN Miksa. A magyar korona országainak széntelepei. Budapest, TSZ 280. 1. xx A salgótarjáni részvénytárs. bányászatának leirása. M. Tud. Akad. Math. és Term.-tud. Közlem., XI., 1861., 44 1. 42 Dr: KOCH ANTAL ismeretesek. Ezeket LuwacsEK Józser! tanító fedezte föl és gyűjtötte volt össze a m. kir. Földt. Intézet részére. Az előfordulás viszonyait szak- szerüen megvizsgálta és leirta volt dr. SCHAFARZIK FERENcz;? a fogak egy részének és egyéb kövületeknek meghatározásával pedig dr. PErHő Gyuna 8 és T. Rorn [LaJos foglalkoztak volt. A czápafogak és emlősmaradványok itten, a magaslatokat elfoglaló amphibolandesit breccsiák és tuffák aljában fekvő, 5—6 m. vastag guarz- kavics padban fordulnak elő. A belőle eddigelé felsorolt maradványok a következők : 1. Garcharodon megalodon, AG. 2. ( productus, AG. 2. Galeocardo aduncus, Ag. 4. Hemipristis serra, AG. 5. Oxyrhina hastalis, AG. 6. ( Desort, AG. : 7. Lamna (Odontaspis) contortidens AG. 8. Phyllodus umbonatus, MÜNsr. Ezekhez GAÁL Isrvás tanítványom gyűjtötte anyagból még hozzá- adhatom a 9. Lamna (Odontaspis) dubia, AGc. fajt 15. Aztán még csigolyák, bordatöredékek (Halitherium-től) és 2 csöves csont töredék Permő (Gy. szerint. Az itten talált halfajok, a két nagy Carcharodon és a Fhyllodus (helyesebben Pharyngodopilus) umbonatus, Münsr. sp. fogak kivételével, mind előfordulnak a tarnóczi lelőhelyen is. Igen valószinű tehát, hogy a két, egymáshoz közel eső lelőhelynek czápafog-tartalmú rétegei az alsó- mediterrán emeletnek ugyanazon szintájába tartoznak. A felső-esztergályi czápafogas kavicspad felett azonban az amphibol- andesit breccsiája és tuffája következik, melyből GAÁL Isrvás puhatestüeket gyűjtött, és a melyből valószinüleg származnak azok a kövületek is, me- lyeket T. Rorm L. a czápafogak után felsorolt. Mindezeknek a jegyzéke a következő : Trochus patulus, BRocc. Dentalium mutabile, DöDERL. ( Bouei, DEsn. " A f.-esztergályi mediterrán kövületek előfordulási viszonyairól. Wöldt. Köz- töny, 1885., XV., 139 I. 7 A felső-esztergályi lerakodások jellemzéséhez. Földt. Közl., XIII., 1883., 195. 1. " Bemutatása és ismertetése a LUNACSEK által beküldött kövületeknek. Földt. Közl, AIII., 1883., 90751 ! Mediterrán kövületek Felső-Esztergályról. Földt. Közl., XXI. k., 1891., 119. 1. TARNÓCZI CZÁPAFOGAK. 43 Pectunculus (?) pilosus, L. (Cardium sp. turomcum (?) May. Pesten cristatus, BRONN. Arca diluviti, LAm. Cardium hians, BRocc. üytherea sp. ind. Conoclypus plagiosomus, AG. Schizaster Karrerit, LAUBE. Spatangus efr. austriacus, LAUBE. Mindezek a lajtamésznek jellemző alakjai és így kétségtelen, hog Felső-Esztergályon a czápafogtartalmú rétegpad a felső-mediterrán eme- letbe tartozó üledékek alatt terül el, és így maga az alsó-mediterránkori üledékek legfelső szintájába tartozhatik már. Ilyformán mutatkoznak a geologiai viszonyok Tarnócznál is; csak- hogy itten a czápafogas homokkőpad felett előbb még konglomerátpadok és aztán az emlős meg madárlábnyomos homokkőpad terül el. Ezek felett itten is tufa következik, csakhogy biotitandesitnek a tufái, sok levéllenyo- mattal és opálosodott fenyőfa darabokkal. Valószinű, hogy ez a tufaüledék is már a felső-mediterrán emeletbe tartozik és így a lábnyomokat viselő homokkőpad az alsó-mediterrán eme- letnek éppen a felső határát jelöli. E mellett szólnak még azok a kőzet- és kövületleletek is, melyeket a Tarnócz mellett fekvő Tőrincs és Litke községek határából kaptam Vignics úrtól. Tőrincsről szürkésfehér, finomhomokos mészkőből, mely lajtamészre emlékeztet, igen szép példányokban kikerült az Ostrea lamellosa, BRocc. és ezek némelyik példányára ránőve egy Balanus sp. csoportja. Litkéről ellenben krétanemű, sárgásfehér, kissé homokos-csillámos mészmárgából, mely szintén a lajtamésznek felelhet meg, az Ostrea ecrassissima, LAm. kissé kopott példányai kerültek ki nagy mennyiségben, úgy hogy ott bizo- nyára ostreaponkot képezhetnek. Ezen előfordulásokból nagyon valószinű tehát, hogy e lajtamész- szerű ostreás-közetrétegek szintén az alsó-mediterráni üledékek felső ha- tárán terülnek el, helyettesítve talán a Tarnócznál és F.-Esztergálynál előforduló andesit-tufákat. Magukból a leírt gerinczes maradványokból az őket bezáró rétegek 44 Dr: KOCH ANTAL alsó-mediterrán korára teljes bizonyossággal nem lehetne még következ- tetni. A leírt czápafogaknak legnagyobb része ugyanis Europában általá- nosan el van terjedve, de nem szorítkoznak határozott emeletű tengeri rétegekre, hanem az eoczéntől kezdve az oligoczénen át a mioczén köze- péig szét vannak szórva egyes lelőhelyek rétegeiben. Ilyenek például nálunk a porcsesdi és a Kolozsvár vidéki középeoczén durvamész, a buda- vidéki felső-eoczén és alsó-oligoczén rétegek, a f. esztergályi és a czinkotai alsó-medit. homoküledékek, a dév. ujfalusi f. medit. homok, a szent-mar- gitai (Sopron) és egyéb lelőhelyeknek a lajtamesze; külföldön a svájczi, rajnavölgyi és württembergi közép-mioczén molasse, a mainczi medencze és Északnémetország középoligoczén Meeressandja, stb. A legtöbb fossilis czápafajra nézve tehát az tünnék ki ezen előfordulásokból, hogy a közép- eoczéntől kezdve a közép-mioczén korig benépesítették vala az egykori tengereknek különösen a partvidékeit. A czápafajoknak egy jó része azonban mindenesetre a szorosan vett mediterrán faunákkal bíró maga- sabb tercziér rétegeknek a sajátja, és a mint PRopsr részletesen kifejtette (id. m. XXXIV., 1879., p. 17), a baltringéni ( Württemb.) közép-mioczén homokkő gazdag czápafaunája 185 túlnyomóan mai középtengeri alakokból áll, melyekhez azonban a délibb forróövi tengereknek egyes alakjai járul-. nak. Ugyanez a tarnóczi tossilis czápafaunának is a főjellege. A hazánkat egykoron elborította mediterrán tengernek abban az északi öblében tehát, mely a mai Nógrádmegye nagy részére esik, az alsó- mediterrán korban hemzsegett a sok czápaféle hal, melyekhez a Pharyn- godopíilus tanusága szerint, csontos halak is járulhattak még. A nagy hal- bőség mellett igen jól érezhette magát a kis Delphinus sp. is, melynek fogait és egy farkcsigolyáját sikerült kimutatnom. Az óriási Orca Semseyit BöckH H. is, melynek maradványai Salgótarján vidékén találtattak, végre egy Halitherium sp. is, melynek bordái Felső-Esztergálynál fordulnak elő, benépesíthette ezt a régi tengeröblöt. Az alsó mediterrán tenger part- közelségére utalnak végre a (ravialis sp. fogai, melyeket szintén Tarnócz- ról kaptunk. A BUDAPESTI HARMADIK FŐGYÜJTŐCSATORNA SZELVÉNYE. 45 BUDAPEST HARMADIK FÖGYÜJTŐ-CSATORNÁJÁNAK FÖLDTANI SZELVÉNYE." Dr. SCHAFARZIK FERENCZ-től. III.-ik táblával. Budapest fő- és székvárosa harmadik főgyüjtő-csatornájának 1898— 1900-ban történt építése nevezetes eredményekkel gazdagította Buda- pestre vonatkozó geologiai ismereteinket, a mennyiben ásatása alkalmá- val a város sik és beépített területén, változatos kifejlődésű mioczén le- rakodásokat tárt fel. Első sorban Kiss KÁROLY? és MAcHÁN Orró fő- és székvárosi mér- nök uraknak tartozom őszinte köszönettel azért, hogy figyelmemet ezen gazdag faunára felhívták és engemet kirándulásaim alkalmával készsége- sen segítettek, sőt gyűjtéseimet az általuk gyűjtöttekkel gyarapították. A csatorna építés főnöke: Szivós Gyura főmérnök úr, különösen pedig Kiss KÁRorY szakaszmérnök úr, még azzal is támogatták tanulmányaimat, hogy nemcsak tervrajzok alapján, hanem személyes tapasztalásaikkal is lehetővé tették a csatorna geologiai szelvényének megszerkesztését. Köszö- nettel tartozom továbbá Hanzavárs Gyura igen tisztelt kollégámnak — ki a Ludoviceum előtti szakaszra — és MoEsz Guszráv, brassói áll. főreál- iskolai tanár, volt budapesti tud. egyetemi assistens urnak, ki nekem dol- gozatom kiegészítése czéljából a Telepy-utczai szakaszra vonatkozó gyűj- téseit és feljegyzéseit átengedni szives volt. A csatorna irányát a III-ik táblán látható vázlat tünteti fel. Szelvé- nyünk pedig ebből csak azon szakaszt foglalja magában, mely a Ranolder- utcza betorkolása és a Magdolna-utcza sarka közt fekszik és melynek hossza körülbelől 1700 méter. Az ábrázolt terület lapos volta miatt a szelvény magasságai ötször nagyobbak a hosszméreteknél. A szelvényben feltüntetett geólogiai rétegsorozat alulról-fölfelé a következő : 1. A mediterrán emelet lerakodásai (70— me). 2. A szarmata emelet (S1— 57). 3. Diluvium (d — d). 4. Alluviam (4). k Előadta a Földtani Társulat 1900 januárius hó 3.-án tartott szakülésén. xx Sajnálattal kell itt megjegyeznem, hogy Kiss KÁáRoLrY mérnök úr, a kit Tíársulatunk azon hathatós támogátásért és segítésért, melyben e közlemény szer- zőjét részesítette, levelezőjének választott, mult 1902. év julius hó 22.-én elhunyt. Dr: SUHAFARZIK FERENCZ A mediterrán emelet. m.,—-A legmélyebb rétegeket az Illés-utczában találtuk : kékes palás agyagot és fölötte kékes homokot, kékes homokos agyagot és vasrozsdás kavicsos homokos agyagot. Ezen lerakodás felső rétege tele van a szabadon kiszedhető kövületek miriadjaival, a melyek megtartásra nézve bátran vetél- kednek a legszebb magyar mediterrán lelőhelyek alakjaival. Főgyűjtésem az Illés-utcza és a Tömő-utcza összeszögelése körüli rétegek felsőbbjéből szár- mazik, t. i. azon rozsdaszinű kavicsos, agyagos homokrétegből, mely ezen a helyen egy kékes homokréteg fölött terül el. Ez utóbbiban nagyobb kövületek nem voltak. A felső réteg faunája a következő alakokat foglalja magában : Palacomeri.c, sp. állkapocsbeli második zápfop 79? Dicroceras cfr. furcatus, HENSELY agancstöredékei Oxyrrhina minuta,YYy AG. Hákolló. Ostracodák. CGonus (Dendroconus) Voeslauensts, RB. HöRwx. — (Lithoconus) Mercatt, BRoccHI —- (Leptoconus) Dujardim, DEsnH. — (Rhizoconus) ponderosus, BRoccnI . . — (Chelyconus) Noé, BRoccnHi, var. — (Chelyconus) Suesst, R. HöRNES — (Chelyconus) fuscocingulatus, BRONN. . — (Chelyconus) vindobonensis, PARTSCH Ancillarita. glandiformis, LAm. Cypraea (Aricia) amygdalum, BRoccHI Voluta ficulina, Lam. — Hawueri, M. HöRx. — taurima, BONELLI .. Hg ar Mitra gomophora, BELL (var. c. R. HÖRN.) — (Nebularia) scrobiculata, BRoccHi (Volutomitra) ebenus LAM. Terebra (Acus) fuscata, BRoccnm1 ... (Acus) pertusa, Basr. Buccinum (Bburna) Brugadinum, GRAT. xk kk Dr. szerint. 1 példány 2 ( 1 ( 9 fű 38 c TA fi Z ( 5 € 1 ( 45 ( 4. ( KAY) ( 1 TREE ke ( il 4. (( 2 ( 2 ( 4. (( 1 c DJ (c 9 ( y// ( Bold. Dr. PerHő GyuLA meghatározása szerint. Kopottságuk és hiányossá- guk azt bizonyítja, hogy hosszabb görgetés után jutottak el tengerparti lelet- helyükre. GORJANOVIÓ DRAGUTIN zágrábi egyetemi tanár szives meghatározása A BUDAPESTI HARMADIK FŐGYÜJTŐCSATORNA SZELVÉNYE. Buccinum (Niotha) Schönmit, R. HöRwx.. .. — (Niotha) Telleri, R. HöRx. 1 — (Uzita) nodosocostatum, HinB. 1 SZAtna EROStÍ LON BARTSORI ELNE 1 Strombus coronatus, DEFR. i 9 CGhenopus (Aporrhais) alatus, ExcHw. 1 — (Aporrhais) pes pelicanit, PHIL. 1 Murvex (Rhynocantha) SIUDÍDTÜLEEÜTES, 151 EHEN 1 — (Vitularia) lingua-bovis, BAsr. 1 KEusus valenciennesi, GRAT. y 9 Pleurotoma Badensis, R. HöRNES .. 1 — (Drillia) pustulata, BRoccHr .. . ágyát a bv — (Clavatula) Brigittae, R. HöRx. k fizetes 1 — (Clavatula) Amaliae, R. Hönx. 1 — (Clavatula) Oliviae, R. HöRw. 3 1 Cerithium minutum, MARCELL DE SERR. .. 1 MESE TÉKKANOUNÜSZDESBHE S za lkal ÉV [7 — nodosophcatum, HöRnx. Se OT 1 — ligmittarum, Ericnw. . . E AC: ÖNT EGEKET "105 — Bronni, PARTSCH 9 Sa ONVLGÜNT A BROGCEI I E, WE GY LETT ÉLZE TVE GBE 18 — erenatum, BRoccHI azesübb mrad) 56 Turritella turris, BAST. 14. Archimedis, BRoNGT. 70 — cf. subangulata, BRoccHr 2 MROEMÜGSTE TELT, GMR za ő A 1 — patulus, BRoccHI . . Apja 38 Siliguaria anguina, LAM. Szá zzát nél si 20 Natica millepunctata, LAM. 34. — Josephinia, Risso .. 7 Nerita picta, FÉR. 7 Paludina Schwartzi, FRAUENFELD 1 (SONKA ÜOKOTGYOLOK ROB TE FA ÉTTSÁSŰ B48 ESERÉKEE : K 3 — miliaris, BROCCHI Ba ésajó -. Számtalan — conulus, DEsnH. íj — Lajonkaireana, Basr. .. 3 KEgy Calyptraea chinensis, LINNÉ 1 Dentatium mutabile, DODERLEIN 9 Glycimeris (Panopaea) Menardi, DEsnm. 2 CGorbula carinata, DuJs. rTi 58 Thracita convexa, Bow. Lutraria oblonga, CHEMN. D- SCHAFARZIK FERENCZ Tellina planata, LINNÉ u ek Ad [Adta 1 példány SET GÜTTOSÁL, " GHEMNITZ az GENE ant 1 ( MED ES BTO EBA BT NE res ESTEK ÉVI ASE szett g Venus umbonaria, LAm. Je u T3Erét a Dujanrdeni, M. HORN... s VEMMEG YA : 34 — cincta, HBicnw. — multilamella, LAwm. — plicata, GMEL. Dosinita orbicularis, AG. .. (üytherea pedemontana, AG. (jardium discrepans, BAsT. jet A 9 4 E — a — Turontcum, MAYER 4 — fragile, BROCcHI ( Chama gryphina, LAw. SA Lucina leonina, BAST. 1 ( — inerassata, DUBoIs 1 S ANAERALÓ 36 c columbella, LAMm. eza TAL e AY Vt SS AVEEKERTTSSN ( — ornata, AG. van éze K3 tettes 2 ( CGardita Jouanetti, Basr. .. EGT ÁL KETELEEREN EZÉ 167 — Partschi, Gonpr. . HALE dee tés! ÁRT Pectumcutusszpilosüs z a TTENINÉ e Aa HV aza ERTEKET ET E TYNKKG KKA SÁKONÉRR S OÖVSATSZ BART SOTH EE EMELNEK jét 620 c Árcá" Furomiéa DU9s az es Tea rt en BRT a ett tk GET NOEZÁNRSRRR — diluvii, LAM. gtsák RNI LE B UGZE EG Pecten lattissimus, BRoccHI sztagnautb dala átattasbból ( E UNO VS ZET BTÉGTÉTYY za EG ÉT ATÁT 48 köret — Bessert, ANDRZ. 18 j 1 ( . — Leythajanus, PARTSCH es SZA ÉT OS 2401 — cf. Malvinae, DUBoIs sas ez TÉLEN TRE HENÉE NN] Spondylus crassicosta, LAM. .. sz S RENÉE 1 ( Ostréa lamellosa, BROGCEHAI 2 OL al el AE a EKRLZ HNA — digitalina, DupR... . LAJAN ET 143 ÉL ESTE 951 a Anomya costata, BRoccmi .. sss 2ZKEK ZETZGZES Heliastraea conoidea, Rxuss £ .. an SÉNRÉGSÁT 3. Gristellaria Josephina, DORB. .. eza ZET ZŐK Robulina, Sp. és k yt ( ( Nomomina Bouéana, DORB. CE. ÖELOKBNÁBES gyakori u Polystomella ecrispa, LAm. ; Z3340tt gy- JEM Alveolina melo, DORB. A MÉR iugystrt hotalina. Partschiana, T7ORR. kö RL SES VA gy Dr. PaPP KÁRoLYy t. kartársam szives meghatározása szerint. A BUDAPESTI HARMADIK FŐGYÜJTŐCSATORNA SZELVÉNYE. 49 Ne NV LR VAZGANNTÁLA DORBENT izes üg ritka. Triloculina gibba, DORB. . ELTE -- gyakori. szt SG ODTONR BEN ENE LN aze HT itka, MO DESÜÜLOK TA ATATOJ ejt KENE NEE ET dara b. Faunánk általában felső mediterrán jellemű, a melyben egyetlen egy olyan alakot sem találunk, mely az alsó mediterránban is előfor- dulna. Mind a mellett figyelemre méltó, hogy faunistikus szempontból is a felsoroltak a felső mediterránnak inkább alsóbb szintjére vallanak. A lajtamész (mo) nedves állapotban lágy, a levegőn azonban csak- hamar megkeménykedő kőzet, mely tele van kövületekkel. Előfordul a Telepy-utczában (a Tüzoltó-utcza és az Üllői-út között), a Dugonics-utcza előtt, a Tömő- és a Práter-utcza között és végre a Losonczi-utcza előtt, mindenütt a csatornaárok legfenekén alacsony kipuposodásokat képezve (I. a III-ik táblán a profilt). Behatóbban csak a Telepy-utczai, valamint a Tömöő- és Práter-utcza közötti lajtamészkő előfordulásokat ismerem. A Telepy-utczában tipusos lajtamészkő mellett még egy eléggé össze- álló meszes homokos agyag is fordul elő, mely ép úgy, mint maga a lajtamészkő, tele van kövületekkel. Ez utóbbi vízben könnyen szétomlik s iszapolási maradékában sok az ostracoda-héj és a foraminifera, mely utóbbiak azonban majdnem kizárólag csak a Polystomella crispa, DORB. fajhoz tartoznak. A lajtamészben ellen- ben már szabad szemmel is láthatunk sok fehér pontot, melyek az Alveolina melo, DORB. fajtól származnak. A lajtamészkő nagyobb kövületei ellenben a következők : Andorina elegans, LŐRENTHEY. F Conus, sp. Mitra fusiformis, BROoccH1. Turritella Archimedis, BRGr. Trochus fanulum, GMEL. — patulus, BRoccHI. Natica millepunciata, DAM. Glycimeris (Panopga) Menardi, DEsn. (Gorbula gibba, Onrvi. Lutrarita, cfr. oblonga, CHEMN. x L. Dr. LŐRENTHEY IMRE, Palxgontologiai tanulmányok a harmadkorú rákok köréből. IV. crAndorinav és rDarányiav két új ráknem Magyarországból. (Math. és term. tud. közl. Kiadja a M. Tud. Akadémia. XXVII. kötet 5. szám 33—35. oldal. Budapest, 1901.) Földtani Közlöny. XXXIII. köt. 1903. 4 50 DI SCHAFARZIK FERENCZ Tellina, lacunosa, CHEMN. Tapes vetula, BAsT. tCardium hians, BROoccHI. Cardium turonicum, MAYER. Pectunculus pilosus, LINNÉ. Pinna Brocchii, DORB. Pecten Leythajanus, PARTSCH. 1— (Vola) aduncus, Ercrw. 1— (Chlamys) gloria maris, Du Bors. Ostrea digitalina, DUB. Az Illés-utczai (a Tömő- és Práter-utcezák közötti) lajtamészkőben ellenben a következő fajokat ismerhettem fel: Pyrula condita, BRGT. (Cerithtum, sp. Turritella Archimedis, BRowxGr. Trochus fanulum, GmMEL. — palulus, BRoccnmI. (jorbula gibba, OLITvI. Bulla miliaris, BROccHI. — Lajonkaireana, BAsST. Tellina, sp. Venus phcata, GMEL. Cardium fragitle, BRoccnr. Lucina columbella, LAm. Arca diluvii, LAm. Pecten (Vola) aduncus, Ercrw. — Leylhajanus, PARTSCH. ÖOstrea sp. Nerpula sp. kchimida héj lapocskája. A foraminiferák rendjéből pedig : sál MEN ő 3 ; Alveolina melo, DORB. igen gyakori. Polystomella crispa, D ORB. Robulina simplex, DORB. Ezen főleg kagylósokból álló fauna tipusos felső mediterrán jellegű, mely nagyon hasonló ahhoz, mely a rákosi lajtamészben előfordul." A 1-tel jelölt fajok Moxzsz G. tanár úr gyűjtéséből valók. " FRANZENAU ÁGOSTON: Adatok a rákosi (Budapest) felső mediterrán emelet oraminifera faunájához. Földt. Közl. 1881. XI. köt. 31—33. Il. A BUDAPESTI HARMADIK FŐGYÜJTŐCSATOTNA SZELVÉNYE, a A szarmata emelet. Ezen emeletbe tartozó képződményeket főleg a Ludoviceum előtti téren tártak fel, a hol alagutban építették a csatornát. Az alagutban és a hozzá leszolgáló 1—V. számú aknákban talált rétegek alulról fölfelé a következők : S1 — egy puhább, foraminiferás, részben pedig tömör keményebb, guarczhomokszemes mészkópad az alagut legalján, a melyben csak igen kevés kövületnyomot lehetett látni. A puhább mészkő, melyet a IV. és V. akna közti csatornarész aljáról gyüjtöttem, oly kövületlenyomatokat mutat, melyeket a következő fajokkal lehetett összehasonlítani. Cerithium rubiginosum, BicHw. Trochus guadristriatus, DUB. Ervilia podolica, BicHw. [Lucina cfr. Dujardim, DEsn. Sa — Kékes, illetve sárgás-zöldes agyag, melyben nagyobb kövüle- tek nem fordulnak elő. Iszapolási maradékában azonban foraminiferák találhatók, még pedig főleg polystomellák. E foraminiferák a Ludoviceum előtti agyagban a következők : Polystomella crispa, LAM. — aculeata, DORB. X— regina, DORB. x— Josephina, DORe. Rotalina Akneriana, DORB. és Ostracoda héjak. Ezek között a P. crispa a leggyakoribb. A Karpfenstein-utczai agyag iszapolási maradékában szintén talál- tam néhány Polystomella crispát. Ezen agyag településére vonatkozólag határozottan mondhatom, hogy a IV. és V. sz. aknák táján feküjét az S, tömött szarmata mészkő, fedőjét pedig az 5. cerithiumos mészkő képezte, miként ezt az Üllői-út mindkét oldalán lemélyesztett aknák bizonyították. Vízszintes elterjedése tetemes, a mennyiben egyrészt a Ranolder-utczáig, másrészt némi meg- szakítással majdnem a Magdolna-utczáig lehetett követni. Megjegyzendő, hogy ezen agyagtelep felső része a talajviztől feláztatott, lágy minőségű és sárgás-zöldes szinű volt, mig alsóbb része, nevezetesen az Illés-utcza D-i végén, a Prátsr-utcza és a Kalvária-tér között kékes szinünek, szivós- nak és palásnak mutatkozott. Az egész agyaglerakodás a Ludoviceum X MoEsz Guszráv tanár úr rajzai alapján. 4x 52 Dr SCHAFARZIK FERENCZ előtti aknákban volt a legvastagabb (4—5 m.), míg a többi pontokon alig haladta meg a 2—3 m.-t. S2 — A szarmata sorozat felsőbb cerithiumos mészkőrétege. Ez az I. sz. akna táján puha porlós, homokos mészből áll, a mely azonban már a II. sz. akna táján keményebb cerithiumos mészkővé változott. Ez utóbbi a lencse felsőbb rétegét képezve folytatódott a III. és ÍV. sz. aknákon át az 5. sz. akna felé, a hol azután fehéres-sárgás puha mészmárga alakjában kiélesedett. Ezen mészkőlencse anyagában gyakori a mogyoró nagyságú guarczkavicszárvány, mely kivált a III. sz. akna alján annyira felszaporo- dott, hogy valóságos meszes guarczkavics konglomerátot alkotott. Ebben a mészkőtelepben foraminiferákon kivül nagyobb kövületek is fordulnak elő, kivált annak felső cerithiumos részében. A kövületek héjai azonban mind elpusztultak s csak éles lenyomataik alapján hatá- rozhattam meg a következő fajokat : . Conus kőmagja (bemosott). Buccinum duplicatum, Sow. Pleurotoma . Doderleimi, M. HöRx. (Ceritmum pictum, Basr. — rubiginosum, ExcHw. Trochus guadristriatus, DUB. — papilla, Erxcnw. Bulla Lajonkaireana, BAsT. Ervilia podolica, Bxcnw. Cardium obsoletum, BHrcrw. Lucina, Dujardim, DEsn. A szarmata rétegek fölött nem fekszenek úgy, mint Kőbányán a pontusi kor lerakódásai, hanem a diluvium és alluvium rétegei. Szelvényünk tája a szarmata korban olyan magas fekvésű volt, hogy csak egy helyen, a Ludoviceumnál nyulott be Kőbánya felől egy mélyebb csatorna, mig a környékét csak nagyon sekély víz borította. A pontusi korban pedig épenséggel száraz volt a szóban forgó vidék s a pontusi tenger partja valamivel künnebb, Kőbánya felé huzódott vissza. Diluvium. A diluviális korban területünk egyes kisebb medenczéiben tőzeges, más mélyedéseiben ellenben kavicsos lerakódások ülepedtek le. Egyike ezeknek a hanolder-utcza betorkolásánál található, a hol diluviális homok felett tőzeg telepet tárt fel a csatornaásás. Egy másik pont a Ludoviceum előtti tér, hol a kavicsos homok fölött egy tisztátalan homokos tőzeg-telep terül el, a melyből alig megbarnult fatörzsek is kerültek elő. A BUDAPESTI HARMADIK FŐGYÜJTŐCSATORNA SZELVÉNYE. 53 Végre megemlítendő még azon kavicslerakódás, mely az Illés-utczában a Dugonics-utcza betorkolása körül kezdődik és eleinte vékonyan azután pedig mindinkább vastagodva a Kalvária-téren át a Magdolna-utczáig, illetve még valamivel tovább a Teleki-térig huzódik, a hol a csatornaásás niveauja alá sülyed. Kezdetben durvaszemű görgetegből áll ezen kavics (d), a melyben elvétve egyes nagyobb, erősen koptatott ostrea héjak is találhatók. Tovább É-ra a Kalvária-téren, de még inkább a Karpfenstein- utczában a tetemesen megvastagodott kavicstelepben azonban már két réteget lehetett megkülönböztetni, a melyek közül a felső az említett durvaszemű, görgetett ostrea- (0. gingensis ScHurH ?) héjakat tartalmazó kavicsnak (do) a folytatása, mig az alsó ettől eltérőleg finomabb murvás szemű (d. Ez utóbbiban elszórtan szintén találhatók egyes erősen kop- tatott kövületek, a melyek közül sikerült a Natica millepunctata, Ceri- thium margaritaceum, (. phcatum, (7. pictum, Melania sp. fajok lekop- tatott példányait és a Congerta sp. kecskekörömszerű maradványait fel- ismernem. Mindezek erős koptatottságuknál fogva bemosottaknak tekint- hetők. Egyedül csak a Planorbis marginatus, DRapP. ép példányai tarthatók a lerakódással egyidejüeknek. Fz az alsó murvás kavics a Magdolna-utcza sarkánál, a felső dur- vább kavicsréteg pedig körülbelől a Teleki-tér D-i szélén tünik el. Alluvium. Alluviális, esetleg ó-alluviális képződménynek szelvényünkben a mindent elborító vastag homoktakarót (41) veszem, mely egykor futó- homok lehetett, jelenleg azonban teljesen kötött homoktalaj. 54 HULYÁK VALÉR ÁSVÁNYTANI KÖZLEMÉNYEK. HULYÁK VALÉR-től.F (IV. táblával.) 1. Szigligeti phillipsit. Hazánkból phillipsit eddigelé csak a somoskői basaltból ismeretes, hol azt SCHAFARZIK FERENCZ dr. fedezte föl szép átlátszó kristályokban, melyek elemzését KALECSINSZKY SÁNDOR végezte.Yk 1900 nyarán KocH AnTAL dr. vezetése mellett részt vettem egy tanulmányi kirándulásban a Balaton mentén s ez alkalommal a szigligeti várhegy oldalában fejtett kőbányában oly basalt darab került kezembe, melynek két kis üregében tejfehér 1—2 mm. hosszú oszlopos kristályok ültek félig-meddig elrejtve porszerű, fehér, kovasavas anyagban. A vizsgálat során kiderült, hogy ezek phillipsit kristályok, még pedig a közönséges penetrácziós ikrek a bázis szerint, melyek egyéneit a c (001), b (010), m (110) és n (120) for- mák határolják. A lapok az n (120) kivételével, mely a harmotomnál még nem észleltetett s ezért jellegzőnek vehető, mind rostosok lévén, a kevésbé pontos szögmérés eredménye épen úgy ráillett volna a harmotom iso- morph kristályaira is, ettől azonban fajsulya révén könnyen megkülön- böztethető, a mennyiben a phillipsit fajsulya 2:15—2-20, mig a harmo- tomé 245—2-50. A szigligeti phillipsitre a THovrEr-féle folyadék segé- lyével 2172-t kaptam eredményül 1897 C mellett. 2. Szobbi calezit. (1. ábra.) A szobbi andesit másodlagos ásványait SzaABó JózsEr írta lerYXx s ezek között megemlíti a calczitot, melynek sárgás, oszloposan vagy skalenoede- resen kifejlődött kristályai chabasit társaságában fordulnak elő. Az általa gyűjtött példányokat az egyetem múzeumában volt főnököm, KRENNER tanár engedélyével megvizsgálván, kristálytani szempontból említésre méltó eredményre jutottam; ugyanis az oszlopos külsejű kristályok is skalenoedereknek bizonyultak, még pedig az R 13-nak, csúcsukon az alaprhomboederrel, mint azt a következő mérések igazolják : " Előadatott a Földtani Társulat 1902 november hó 3.-én tartott szakülésén. "kr Föld. Int. évi jelentése 1858. 130 I. ezer Bold. KÖZT SZDESZ ESEN ESA ÁSVÁNYTANI KÖZLEMÉNYEK. 55 obs. calc. PDA) o (ALSEOéZEGÁL VEGYEN 46" 49:5" 7alőz 116834 Talan Goa Ú 649 475 7-6. 18. Al ÜZE GÉZET OZ RO 94" 405 Ezt a magas skalenoedert, melyet honi calcziton még nem észleltek, Lxvv írta és rajzolta le először a Farói szigetekről való példányok nyo- mán. Utána még egynéhányan észlelték, így vom RarH ? arendali kristá- lyokon, melyek szintén málló andesiítekből származtak.Fr 3. Budapesti gellérthegyi fiuorit. A gellérthegyi fluoritot először SCHMIDT SÁNDOR dr.FYX mutatta be a Földtani Társulat egyik szakülésén 1900 tavaszán, a mikor egyebek közt azt 15 megemlítette, hogy köbös kristályain a (311) apró lapjai, meg egyéb lapok is előfordulnak. Az egyet. ásv. intézet számos példányát átvizsgál- ván, nehány oly kristályra akadtam, melyen negyvennyolczasra utaló igen apró, de azért fényes lapok voltak s ezeket megmérvén, eredményül . két, a fluoritra nézve általában új negyvennyolezast kaptam; az egyik a J](15.7.4) mely a koczka csúcsán vagy egyedül vagy a 311 társaságá- ban fordul elő, mint azt az 5. ábrán láthatjuk; a másik az r (24. 10 . 7), melynek lapjai a (15. 7.4 és a (311) övében fekszenek. Előbbit négy, az utóbbit pedig egy esetben észleltem s alább adom a mért és számított szögértékeket is. calc. obs. Va VADS AD sZ sé DSSNOKON oj ÁLD TD Te eze otta aa halakat UO ate 49 DONAT OK TB af LL a LÉDTNEE 007] be 4191 Hao 0 ÍS AVE SE STV Ah dd 481. ál otad [DA 1 AD KS s or úlko ALT 48" 1457 I ess KDSKO AAL as 459 69" 285 TED eg [Alert EHE aba ttésts Vas VERT TKASTON MEGDÁOK Ms VÁ GZ Zo KZ De trZbát JZRIKO TSZ féde vatta AA ANAZTOK 47 alle SEBOSSSSÁTASZTS OZ ZZ SH AZ SETS tx Jegyzet. Utólag a duna-bogdányi kőbányák egyikéből oly andesit darab jutott az intézetbe, melyen az ismert zeolithok, chabasit, desmin, analcim társasá- gában átlátszó calczit is van, szintén igen hegyes skalenoederekben kifejlődve, melyek azonban rostozottságuk miatt nem mérhetők meg. Hasonlóan kifejlődött vereses calczitot a visegrádi andesitben is láttam. KAL eit e KtOZT S T900S2VZ3S8TI 56 4. Anorthit az Aranyi-hegyről. HULYÁK VALÉR Az elmult év nyarán KocH AxTat dr. Erdélybe vezetett egy tanulmányi kirándulást, melyen útba ejtettük az ásványtani szempontból oly nevezetessé vált Aranyi-hegyet Arany hunyadmegyei község mellett is, hol egyebek között anorthitot is gyűjtöttem, melynek ujabb megvizsgálása azért kecseg- tetett némi reménynyel, mivel G. vom RarH?Y csak egy kristályt mért s ezen 19 alakot észlelt. Vizsgálataim során a következő 36 alakot állapí- tottam meg nyolcz kristályon : h , M, , 001 d ; 100 010 110 110 130 130 101 901 903 e, . 021 n, 021 141023 06eAK lá 678 alá új gálilúl w, 241 vu, 941 u, 921 Ez a G. vom Rarnx-tól észlelt 19 alak, melyeket én is mind meg- találtam, ezeken kívül, mint az Aranyi-hegyre nézve új, a köv. 11 forma : 901 ", 061 : 061 1770 111 , 241 921 OT Végül pedig 6 olyan alakot észleltem, melyeket anorthiton még nem találtak : Km 905.(ZYT00 G. Z05(LYIT00E Tee ZAK KDM a [7 AZA ONE JGSEKSDA TK EKE 001] és (021 . 112] övben 001) 201] 010] és [110 . 021] MTA a MO EBET s ATTI áztttáko a TT Az indexek mögé zárójelbe helyezett számok mutatják kristályon észleltem az illető lapokat. : GROTHS Zeitschrift f. Kryst. 5. 23. , hogy hány ÁSVÁNYTANI KÖZLEMÉNYEK OT ag A mért lapokra vonatkozó szögadatokat alább adom Aa MARIGNAC általánosan elfogadott tengelyarányából számított értékekkel egybevetve. (ve 143 TA M.z vatágyú hi 18800 M.r PT .€ 100. 10 130. 010. 130. 0 .061 .021 .001 .023 .021 021. 010 061 021 001 023 061 201 001 903 101 901 010 131 14141 101 111 131 221 351 201 111 021 241 b2I is] Al L9] bol Fel s delál szalas €. . , Has] A] L92I mm ( 140 130 010 130 110 100 061 .010 .001 .205 905. 203 .405 405. 901 . 901 .100 .181 sállai 5101 J11ALi 5181 .010 010. 941. .201 901. .241 941. H08 Hak .021 c lö] álsz e a 10 0.241 .021 341 321 291 010 901 241 D ) .) LII e rezet obs. 20. DB 990 : 907 cjlt 302 GY 19 L9 19 GY E. Gy SSZROS o oO o o (el 9 red o ÖT 19 I ID 19I . oO or RK —1 [d járó 19 wW 9 a u 09 u S CS ÓGAE calc. 999 9 Faye (5012) 999 99 SONKÁS ma e ZO "97" 185 9" DASEDAN (AS Tátekta (824NZ3S mers 8" ZSNSZBI 199 14 JUSHKOSI 90 §. TACSEEASI 02 1" BIJ 999 487 349. 49" 380. 18 DIR SZE ESZT 969 7 969 47" ZOSHKZBE 349. 90" 39. Ala EGYE A zt [ota FAZUT9aT A DN 1992. atos 38 (16 389 14 OSD HZ 2! 329 99" 189 1 992 AE 27 SL ee hoi TSZMUJBE MZEMEZSOT 159 41" DS 8" AZOK 199020 58 HULYÁK VALÉR CS 491.201 DHNATA JOSE 1/1385 201.423 939 35" 939 34 s .p 493.111 N6ekT9l 162 1457 p.e 111.021 449 34" 449 335" e .l 021.110 502 20" JO! 4 adől 110.421 189 54" 189 49:5" H.t 421.201 T(632 162 155" tn 901.021 5920 58/ 500 ZA7T n .m 021.131 Gjaje ZDO zi mt .0 131.231 792040 ) VE v.20 TTOST 562 20" 562 145" 0 .Ó Ma é2 979 90" 970081 0 112.001 300 96" 302 34 n:.E 021.205 482 59" AS AD (RESKO 905 .243 362 44 360 45" Tat 131.243 949 42" 949 46-5" TKá0 243.112 939 43" DZA AAA € L.J 061.131 962 91" 269 96" A 4. ábrán feltüntettem a c tengelylyel parallel projectióban az Aranyi-hegy anorthitján észlelt alakokat a kristályok kifejlődésének meg- felelően, a 6. ábrán pedig az anorthiton eddig észlelt formákat, össze- sen 49-et. A mi az ikreket illeti, G. vom RarH már idézett helyen megállapítja az albit-törvény szerint alkotott ikrek jelenlétét, sőt az M, (010) lap több- ször észlelt megtöréséből következtet a periklin iker-törvényre is, mérés útján azonban ezt nem tudta megállapítani. Ez utóbbit én sem észleltem, hanem találtam a karlsbadi törvénynek megfelelő két ikret, melyek az által ismerhetők fel, hogy — mivel a [010.001] öv ikerállásában 07 24:5" maximális eltéréssel majdnem összeesik a [(010.101] övvel — a közös övben a kristály egyik oldalán brachydomákat, a másikon pedig pyramisokat észlelhetünk. 5. Helsőbányai diaphorit. Ennek a ritka ezüstéreznek, melyet ZEPHAROvICEH F írt le, azaz válasz- tott el, mint rombos rendszerű ásványt az egyhajlású Freieslebenittől, előfordulása hazánkban Felsőbányáról ismeretes. Ugyanis IKRENNER dr. tanár XX említi a semseyit új ásványfajt megállapító értekezésében, mint a kisérő ásványok egyikét. Mivel ennek egy pár jól mérhető kristályára akadtam myargirit és sphalerit kiséretében felsőbányai érczek közt, melyek megvizsgálásával Kocn dr. tanár volt szives engem megbízni; méréseim eredményét a következőkben terjesztem elő : X Bor Ak. Wien 63. et 30KSSESZÜE "k Ak. Ert. 15., 111. 1. 1881. Természettud. Közlöny 1877. 9. 438. ÁSVÁNYTANI KÖZLEMÉNYEK. 59 Összesen 12 alakot észleltem és pedig : 3 OK) 0 m, 110 VOSKODI Tes20 9, ÁÁ zogá 730 d, 144 7 ze OM w, 314 4, 102 (a a A mi a kristályok külső kifejlődését illeti, azok szabadon fennőtt prizmatikus kristályok, erősen rostozva a prizma, kevésbé a makrodómák övében ; combinátióikról pedig a 2. és 3. ábra nyujt fölvilágosítást. Végül még a formákat meghatározó méréseket közlöm a ZErpHAROovIcH által szá- mitott értékekkel egybevetve : obs. calc. m.n TAKOSS ie Alá ÜSZEDOLOK ÜNEÉÉIS 120. 130 Take 0 110 RA Freed 130.010 SZÜ S 294 1 FOST KÖT EGOD MOKSEZSNOK JSZÁS NANE TRE b. 4 102102 59 4 He TSZ (0.570 010. 021 GJ A HGKÉJORLT EA YES LTBESTA wW.Tr 021.011 Íge ata 24oy ME 7/2GY NESŐ MOS SSZAE TAKEKÁNASEZ A 1408 ja w.y 9214.112 ZENG ZSZ MJIKESOK IGZESOTA SSE ANOK A2 Bxoj 9 w.d 021. 144 da FAS MD DI d.4 144. 102 DJ nee S LÁSON ME TOLSSZA Ua ez sot ÜL ÉKOZL BESTE 234.130 Zálsz SÜT MG B180N Vizsgálataimat a budapesti egyetem ásvány- és kőzettani intézeté- ben végeztem egy Fucxss-féle (Modell IIa) goniometeren, miért kedves kötelességemnek tartom e helyen is köszönetemet kifejezni az intézet igazgatójának, KRENNER dr. tanár úrnak. 60 D: LÖRENTHEY IMRE: A SZARMATA ÉS PANNONIAI KÉPZŐDMÉNYEKET ÁTHIDALÓ RÉTEGEKNEK EGY ULASSIUCUS LELETHELYE MAGYARORSZÁGON. Dr. LÖRENTHEY IMRÉ-től. Többször meggyőződtem arról, hogy hiányos gyűjtések alapján hely- telen következtetések jutottak be az irodalomba, miért i5 a szűkebb búvár- kodásom tárgyát képező képződményekből állandóan gyűjtök és gyűjtetek, hogy így a képződmények faunájáról teljes képet alkothassunk s ennek alapján a régi hibás következtetéseket megváltoztathassuk. Miután minden jel arra mutatott, hogy a szócsáni (Krassó-Szörény- megye) fauna teljesen egyezik a tőlem ismertetett (xDie pannonische Fauna von Budapestv) tinnyeivel, ifj. ARADI VIkToR bölcsészetkari hall- gató kedves és szorgalmas tanítványomat — ki e vidékre való — figyel- meztettem e rétegekre s fölkértem, hogy az én utasításaim s elveim sze- rint rétegről-rétegre gyűjtsön számomra anyagot, a tőle jól ismert lelet- helyen. Miután a gyűjtés eredménye minden várakozásomat fölülmulta, ez előzetes jelentésben óhajtok erről röviden beszámolni. HaLravárs e vidék legalaposabb ismerője 1891. évi fölvételi jelentésé- ben kiemeli, hogy a Berzava folyóig lenyúló kristályos pala határolta neogén öblöt a cpontusi kor üledéke tölti ki. Az öböl partján van Szó- csán. Itt a kristályos palákra települt pannoniai rétegek közül vaz egyik kék: homokrétegs-ből, Hanavárs csak a Melanopsis Martiniana FÉR., Mel. vindobonensis FucHs, Mel. pygmaea PaRrscm, Mel. Bouéi FÉR., Mel. defensa FucHs, Mel. Nesici BRus., Pleurocera, Kochii Fucus, Neritina, obtusangula Fucus, Congeria sp. (kis alak) fajokat sorolja föl. Végül kiemeli Haárnavárs, hogy a hasonló nadalbesti (Aradm.) faunában, a szó- csánival ellentétben, korygoceras is fordul elős. 1892-ben ismételten gyűjtött itt Haravárs s ekkor sikerült a Melania (Melanoides) Vásárhelyi HANTK.-nek egy töredékes példányát gyűjtenie. Gyűjtött anyagom a fauna gazdagságát illető reményeimet nemcsak, hogy kielégítette, hanem annyiból meg is lepett, a mennyiben HALAVÁTS 1891. és 1892. évi felvételi jelentésének tanusága szerint sehol e környé- ken szarmata emeletbeli rétegeket nem talált; addig gazdag anyagom- ban megvan a szarmata emelet, továbbá a tinnyeivel teljesen egyező pannoniai emelet s az ezek között lévő concordansan települő átmeneti rétegek. EGY CLASSICUS LELETHELY MAGYARORSZÁGON. 61 A rétegsorozat a Haravárstól említett lelethelyen — a szócsáni tem- plomtól délre lefutó patak medrében ARADI szerint, a következő. A kristá- lyos palára görgeteg kavicsréteg s erre gyenge dőléssel csillámmal telt ké- kes homokos réteg települ, melyből a következő alakokat határoztam meg : Cerithium rubiginosum Ercaw. (240 drb) Cer. pictum Basr. (100 drb), Melamopsis impressa Kngaus var. Bonellii E. Sismp. (2 drb). Mel. Bouéi Fánk. (9 drb) Buccinum duplicatum Sow. (2 drb) Cardium obsoletum Bicrw. (1 töredék), Card. Suesst BARB. (1 töredék), Tapes gregaria PARTSCH. (1 töredék), Hydrobia 2 sp. (3 drb), Planorbis solenoétdes LÖRENT. (3 drb), Anceylus sp. ind. (1 drb), Serpula sp. ind. (sok), sok Miliolidea, kevesebb Polystomella, Ostracodák stb. Itt a cerithiumok és miliolideák uralkod- nak, míg a Melanopsis impressa igen alárendelt szerepet játszik s ennek is csak Bonellii varietasa. Erre meddő és kövületes, sárgás és zöldes homokok és agyagos homokok váltakozó rétegei következnek, melyekben a cerithiumok és foraminiferák fogynak, a Melanopsis impressa. KRAUS pedig szaporodik, a congeriák s orygoceras megjelennek, egészben pedig a fauna gazdagszik. Ezek között a legérdekesebb, az V-el jelzett réteg, mely- ből a következő alakokat práparáltam ki : Cerithium rubiginosum Brcmw. (70 drb), Cer. pictum Basr. (35 drb), Melamopsis impressa KR. (1 drb), Mel. serbica BnRus.(1 drb), Mel. striciu- rata BRus. (1 drb), Buccinum duplicatum Sow. (1 drb), Trochus subtur- riculoides Srsz.? (sok), Tr. nov. sp. (5 drb), Bulla Lajonkaireana BAsST. (kb. 20 drb), Hydrobia több faj Helix sp. (1 drb), Neritina efr. Cunitci Beus. Congerta scrobiculata BRgus. (1 drb), Cong. Mártonfü LÖRENT. var. pseudoauricularis LÖRENT. (1 drb), Cong. Doderleini Beus. (3 drb), Cong. sp.? (1 drb) Cong. 2 kis faj (1—1 drb) Cardium Suessi Ercnw. (sok), Card. obsoletum BARB. (sok). E két faj közötti átmeneti alakok. Card. nov. sp. (1 drb) Ervilha sp. Tapes sp. Mactra sp. Serpula sp. (sok), Ostracodák, Nomitommek, Meliolideák stb. A következő rétegben már a Melamopsis impressa KR. uralkodik 110 drbbal, míg a cerithiumok már csak kis egyedszámban vannak. A VII-el jelzett réteg már külsőleg, a petrografiai minőséget iliető- leg is elüt az előzőktől, a mennyiben sokkal kavicsosabb s kevésbbé agya- gos. Az alsó része Melanopsis vindobonensis Fucns-szel, a felső Mel. Maw- tiniana FÉR.-val van telve. a cerithiumok pedig nagyon megfogynak. Ebben eddig a következőket sikerült találnom : Papyrotheca mirabilis BRus., Planorbis verticillus BRus , Pl. Sabl- jari Bgus., Pl. micromphalus Fucns.. Pl. sp. ind., Orygoceras cormiculum BRus., Or. cultratum BRwus., Or. filocinctum BRus., Ör. cnemopsts BRus., Melanopsis avellana FucHs.. Mel. textilis HANDpm., Mel. stricturata BRUus., Mel. Sturi Fucns? Mel. affinis Hanpm., Mel. austrtaca HANDM. var. serbica BRus., Mel. serbica BRus? Mel. contigua Hawxpwm., Mel. Martiniana 62 D: LÖRENTHEY IMRE. Fén.. Mel. Martiniana FÉR. var. Bonellii E. Sipm., Mel. Matheroni MEYER, Mel. vindobonensis FucnHs., Mel. leobersdorfensis Haxpm., Mel. Brusinai LÖRENT.. Hydrobia atropida Brus., Hydr. (Caspia) incerta BRus., Hydr. (Caspia) ind. sp., Hydr. (Pannona) minima LöRENT.?, Baglivia, streptogyra BRgus? Micromelamia Schwabenaui FucHs, Micr. vartabilis LÖRENT., Micr. nov. sp.. Valvata helicoides Sron., Valv. striata nov. sp. Valv. simplex Fucns. Valv. gradata FucHs, Valv. (Aphanotylus) kúpensis Fucns ? Neri- tina Zografi BgRus., Ner. Gumiéi Beus. Ner. Pilari Brus2? Ner. sp. andó; Cerithium rubiginosum Ercnw. (6 drb), (er. piclum Basr. (7 drb), Trochus subturriculoides Srsz.? (2 drb), Gongeria Doderleini BRus., Cong. serobi- culata Beus... (Gong. Drztéi BRus., Cong. Mártonfii LöRxnT., Cong. Már- tonfii LÖRENT. var. pseudoauricularis LöRENT., Limnocardium Andrusovi LöRENT.. Limn. Andrusovi LÖRENT. var. spinata LÖRENT., Limn. sp. ind., Limn. minimum VLöRENT., ÖOtolitus sp. ind., Serpula sp., Acicularia ita- hica CrLERIci; foraminiferák közül különösen a Nomiominák s a Rhab- damminá-k vagy Ramuliná-kra emlékeztető alakok s ezekenkívül sok Ostracoda. E réteg legfelső részében Unio Vásárhelyii LÖRENT.? CGongeria Partschi Ósz., Cong. Marcoviéi BgRus., Cong. Doderleini BRus., Orygoce- ras cormiculum BRus., Melamia (Melanoides) Vásárhelyit HANTK. stb. vannak. E faunából világosan láthatni, hogy az teljesen egyezik a tinnyeivel, a mi még annál szembeötlőbb lesz, ha megemlítem, hogy Tinnyén is talál- tam néhány cerithiumot, az Acicularta italica CrneERrcrit és egyéb forami- niferát. Mig HaAnavárs ebből a rétegből — mivel ő egyedül ezt ismerte — daczára, hogy mint maga mondja xcigyekezetem minél többet gyűjteni csak 10 fajt sorol fet, addig én a foraminiferákon és ostracodákon kívül 62 fajt sorolok föl egyelőre. Magyarországon ez az egyedüli eddig ismert pont. a hol teljes biz- tossággal lehet látni. a mint a szarmata emelet egyenletesen észrevétle- nül átmegy a pannoniai emeletbe s szépen meg lehet figyelni a fauna las- sankinti átalakulását. A mint fölfelé haladunk, fogynak a foraminiferák s a szarmatára jellemző Cerithiumok. Tapes, Ervilia, Trochus. Bulla stb. s viszont szaporodnak a congeriák, orygocerasok, de főleg a melanopsisok. Körülbelül az V-el jelzett réteg az. a hol a két képződmény faunája a legjobb egyensúlyban van. Ez felel talán legjobban meg az oroszok aMeoti- emelet) -ének. Föntartom magamnak a jogot, hogy az érdekes lelethely faunájáról s e feltedezésemről később részletesen számoljak be. RÖVID KÖZLEMÉNYEK. 63 RÖVID KÖZLEMÉNYEK. Areopiknometer, zavaros vízben a talaj súlyának meghatáro- zására. A magyar Földtani Társulat 1903. évi január hó 7.-én tartott szakülésén egy általam módosított areopiknometert mutattam be, melynek segélyével a szénsavas meszet lehetséges nedves iszapban meghatározni. A szőlők telepítésénél főszerepet játszott a talajok mésztartalmának meg- határozása. A talaj mésztartalma határozta meg az illető talajon haszná- landó amerikai alanyfajtát. A tapasztalás azonban azt mutatta, hogy az össztalaj mésztartalma nem felel meg az amerikai alanyfajtáknak a fran- cziáktól felállított mészbiróképességének. SziráGyi János vinczellériskolai igazgató Pécsett c Megfigyelések a mésztalajok és a mésztalajokra alkal- mas amerikai szőlőfajtákróls czímű munkájában a talajok agyagos ré- széhez kevert mésztartalmat tekinti az amerikai alanyfajták mészbiró- képességénél mérvadónak. Sok éven át gyűjtött pontos megfigyelések , alapján megállapította a hazánkban előforduló alanyfajták mészbiró- képességét. Szinágyi JÁNos a talaj finom mésztartalmának meghatározá- sához 1 kg. talajt vett, ezt vízzel fölkeverte és lehagyta ülepedni. A felső megtisztult vizet lehúzta, az üledéket beszárította és ennek felső kérgéből vett 1 gr.-t a mész meghatározásához. Az 1901. és 1902. évben Pécs hatá- rában végzett fölvételeim alkalmával alkalmam nyilt meggyőződni arról, hogy úgy a talajok mésztartalma, mint a rajtuk élő amerikai alanyfajták mészbiróképessége a Szrrágyi JÁnostól megállapított számoknak teljesen megfelel. A mésztartalmat a Pécset gyűjtött talajoknak iszapolt részében, nevezetesen a 0705 és 0-2 mm. per 15 ülepedési idő mellett nyert anya- gokban határoztam meg. Az egész eljárás mintegy két munkanapot vett igénybe. Az az igyekezetem, hogy ezt a mészmeghatározást 1—2 óra alatt lehessen végezni, a bemutatott areopiknometerrel remélem, hogy sikerrel járt. Az areopiknometer két részből áll: fent egy areometerből és egy reáerősített piknometerből. Az areometer orsóján levő beosztás empi- rikus úton állapíttatott meg. A 07 legalul van; eddig sülyed a készülek, ha tiszta víz van benne, zavaros vízzel megtöltve, mélyebbre ; pl. 0-01 gr. súlyú lebegő iszaptöbblet 17-al huzza lejebb. Az iszapolásnál nyert zava- ros folyadékot már most nem kell sem leszűrni, sem beszárítani, sem megmérni, azt egyszerűen beleöntjük a piknometerbe, a melyen le lehet olvasni a lebegő iszap súlyát. Azután a zavaros folyadékot beleöntjük a calcimeter lombikjába s meghatározzuk a vízben lebegő iszap mésztartal- mát, épen úgy, mintha száraz anyagban határoznók meg azt. A kisérleti 64 RÖVID KÖZLEMÉNYEK. hiba, azzal az előnynyel szemben, hogy egy nap 10—15 meghatározást végezhetünk, elenyészik, a mennyiben egy szőlőterületről többet mond 10 megközelítő, mint egy analytikai pontossággal végzett mészelemzés. TREITZ PÉTER. Telmatosaurus, új név Limnosaurus helyett. J. B. HATCHER tanár arról értesített, kogy a Limnosaurus nevet MAaRsH már 1871-ben hasz- nálta valami krokodilfaj leírásánál. Ennek folytán az erdélyrészi felső- krétarétegekből Limnosaurus név alatt leírt Hadrosaurid Dinosaurus maradványokra a Telmatosaurus nevet ajánlom. (ro rélug. annyi, mint heuwy — mocsár.) Wien, 1903 január hó 11-én. Ifj. báró Nopcsa FERENCZ. Fás 7 HIVATALOS KÖZLEMÉNYEK A M. K. FÖLDTANI INTÉZETBŐL. A földmivelésügyi m. kir. Minister úr ő nagyméltósága a mult évi deczem- ber hó 29-én kelt 11217. eln. számú rendeletével dr. SCHAFARZIK FERENcz bánya- tanácsos, osztálygeologust a VII. fizetési osztály 3-ik fokozatába főgeologussá, TREIxITzZ PÉTER I. oszt. geologust a VIII. fiz. oszt. 3-ik fokozatába osztálygeologussá és LIFFA AURÉL II. oszt. geologust a IX. fiz. oszt. 3-ik fokozatába I. osztályú geologussá ne- vezte ki. Folyó évi január hó 29-én kelt 486. eln. számú rendeletével pedig HALA- váTrs GYULA főgeologust a VII. fiz. oszt. 2-ik fokozatába, dr. PosEwIrz TIVADAR osz- tálygeologust a VIII. fiz. oszt. 1-ső fokozatába, dr. PÁnrY MógR osztálygeologust a VILI. fiz. oszt. 2-ik fokozatába, HORUSITZKY HENRIK II. oszt. geologust a IX. fiz. oszt. 1-ső fokozatába és TIMKó IMRE I. oszt. geologust a IX. fiz. oszt. 2-ik fokoza- tába léptette elő. A m. kir. pénzügyminister úr ő nagyméltóságától a geologiában való tovább- képzés ezéljából az intézethez küldött ILLÉs VitLmos bánya-segédmérnök két évi ittlét után még a mult évi novemberben eltávozván, a pénzügyminister úr f. évi januárius hó 15-én kelt 900. számú rendeletével az eltávozott ILLÉS helyére, ugyan- csak két évi időtartamra, REGurny Jenő kir. segédmérnököt küldötte a Földtani Intézethez. A m. kir. Földtani Intézet gyűjteményében serényen folynak a rendezési munkálatok s ez alkalommal a régebb felállított gyűjteményeknek az új gyűjtések- ből való pótlása és revidiálása mellett különösen az intézet új palotájába való be- költözése alkalmával gyorsan összeállított új gyűjteményrészeknek pontosabb fel- állítása foglalkoztatja az intézet geologusait. Az Intézet múzeuma az utóbbi időben becses gyűjteményekkel gyarapodott, a melyek közül különösen kiemelendő: dr. A. SCHEIDEL sidneyi cs. és kir. tiszte- letbeli consul ajándéka, a mely 300 drbból álló és New-Zealand. északi részéről nagy gonddal összegyűjtött kőzet és érez (nevezetesen arany) sorozatból áll. Ezen gyűjteményhez még több térkép, geologiai munka és magyarázó szöveg 18 van csatolva. Az Intézet meczenása, dr. SEMSEY ANDOR tiszteletbeli igazgató és főrendiházi tag tontos gyűjteménynyel gazdagította közelebbről is a muzeumot, nevezetesen a A MAGYAR GEOLOGIAI IRODALOM REPERTORIUMA. 65 híres solenhofeni legfelső jurakorú lithografmárgából rák- és különösen igen szép halmaradványokat ajándékozott az Intézetnek. Pályázat-hirdetés. A kir. magyar Természettudományi Társulat 1903 január hó 21-én tartott közgyűlése a következő pályázatot hirdette : Vizsgáltassanak meg chemiailag Budapest területének kőzetei. Ju- talma a Bugat-alapból 600 korona. Benyujtásának határideje 1904 októ- ber 31-ike. E kérdésre csupán a K. M. Természettudományi Társulat tagjai pályázhat- nak. — 2. A jutalmazott mű, ha kisebb a Társulat közlönyében is megjelenhet, s az esetben a pályadíjon kívül még a szokásos tiszteletdíjban is részesül; ha pe- dig nagyobb, a pályázó tulajdona marad s mint a K. M. Természettudományi Tár- sulattól koszorúzott pályamunkát, külön maga is kiadhatja. — 3. A pályamű ide- gen kézzel, tisztán írva, lapszámozva, kötve legyen. A hozzátartozó rajzok külön mellékeltessenek. — 4. A szerző nevét rejtő pecsétes levelen ugyanazon jelmondat álljon, mely a pályamű homlokán áll. — Az így fölszerelt pályamű a megszabott határidőig a Társulat titkári hivatalába (Budapest, VIII. Eszterházy-u. 16) kül- dendő. — 6. A jutalmat nem nyerő pályamunkák kéziratai a Társulat irattárában megőriztetnek, a szerzőknek vissza nem adatnak, legfeljebb az azokba való be- tekintés és esetleg a Társulat helyiségében való lemásolásuk engedtetik meg. A magyar geologiai irodalom repertoriuma 1902. évben. Baumgartner C.: lUeber vulcanische Auswürflinge von Bad Tusnád im 51e- benbürgen. Tschermak"s Mineralog. und petrograph. Mitteilungen. Bd. X.XI. pp. 31—64. Wien 1902. Boettger O. dr.: Zur Kenmntniss der Fauna der mittelmocánen Sehichten von Kostej im Krassó-Szörényer Komitat. Verhandl. und Mitteilungen des Siebenbürgisehen Vereins für Naturwiss. zu Hermannstadt. Bd. 51 (1901), pp. 1—186. Nagyszeben 1902. Böckh Hugó dr. és Schafarzik Ferencz dr.: A Windgülle guarczporphyrjá- nak koráról. Földtani Közlöny XXXII. p. 331. Budapest 1902. — — Über das Alter des Ouareporphyrs der Windgülle. Földtani Közlöny. XXXII. p. 387. Budapest 1902. Böckh J.: Dr. Julius Pethő 3. Nekrolog. Verhandl. d. k. k. geolog. R.-Anst. p. 299—300. Wien 1902. Brusina, Sp. : Ionographia Mollusccruun fossilium in tellure tertiaria Hun- gariae, Croatiae, Slavoniae, Dalmatiae, Bcsniac, Hercegovinae, Serbide et Bulgariae inventorum. Atlas. Zagreb 1902, 10 pag. et 30 tab. — Fine subtropische Oasis in Ungarn. (Fossile Melanopsis- u. Neritina-Ar- ten.) Mitteil. d. naturw. Vereins f. Steiermark. Graz 1902. Földtani Közlöny. XXXIII. köt. 1903. 9 66 A MAGYAR GEOLOGIAI IRODALOM REPERTORIUMA. Cholnoky Jenő: A fulóhomok mozgásának törvényei (2 táblával). Földtani Közlöny XXXII. p. 6. Budapest 1902. — Die Bewegungsgesetze des Filugsandes (mit 2 Tafeln). Földtani Közlöny XXXII. p. 106. Budapest 1902. — Martinigue sziget katasztrófája. Uránia III. évf. p. 210. Budapest 1902. Csemez J.: Sziklaomlás és törmelékesuszamlás a hegyekben. Természettudo- mányi Közlöny. 34. köt. p. 161. Budapest 1902. Csopey L.: A május 5-i[ri vulkáni kitörésről. Természett. Közlöny. 34. köt. p. 507. Budapest 1902. Czirbusz Géza dr.: Mugyarország a XX. évszáz elején. Temesvár 1902. Dainelli G.: 7 terreni eocemici presso Bribir in Groazia. Róma 1902. 1. még Stefami C. et (z. Daimelli. . Dénes F.: A Tátrahegység geologiája. ( Kivon. dr. Uhlig V. munkájából). Magy. Kárp. Egyes. évk. 1902. évf. XIX. pp. 49—106. Igló 1902. Diener, Dr. C.: Die Stellung der Groatisceh-Slavonischen Inselgebirge zu den Alpen und dem o Dinarischen (rebirgssystem. Mitteilungen der k. k. Geo- graphischen Gesellschaft in Wien. Bd. XLV. pp. 292—298. Wien 1902. Gesell Sándor: OÖOffenbánya (Torda-Aranyos m.) bányageciegiai viszonyai. M.kir. Földtani Intézet évi jelentése 1900-ról. pp. 107—131. Budapest 1902, — Montangeolog. Verhültn. v. Offenbánya im Gom. Torda-Aranyos. Jahresb. d. kel. ung. Geolog. Anstalt für 1900. pp. 122—150. Budapest 1902. — Die Montangeologiséehen Verháültmisse des Kornaer und Bucsumer Tales, sowie des (roldbergbames aun die Berge Botes, Korabia und Vulkoj herum. Ung. Montan-Industrie- und Handelszeitung. Jahrg. VIII. 1902. Nr. 5. p. 1—3. Budapest 1902. Gorjanovic-Kramberger Károly dr. : Pwlaco-ichtiologiai adalékok. A. m. kir. Földtani Intézet évk. XIV. k. pp. 1—20, 4 tábla mell. Budapest 1902. — Palacoichtiologisehe Beitrüge. Mitt. a. d. Jahrb. d. kgl. ung. Geolog. An- stalt. Bd. XIV, pp. 1—21, mit 4 Tafeln. Budapest 1902. — (Geologisehe Úbersiehtskarte der Könügreiehe Krcatien und Slavcnmien. Er- láuterungen zur geologiscehen Karte von Vinca (Z/ona XX, Col. XIV]. Hor- vátul és németül. Zagreb 1902. Győry T. v.: Zur (xesehichte der ungarischen Minerahwüsser. Intern. Mine- ralguellen-Zeitung. Nr. 45, p. 1—3. Wien 1902. Halaváts Gyula: Budapest és Tétémy vidéke 16. zonu, XX. rovat jelü lap. Magyarázatok a magyar korona országainak részletes földtani térképéhez. pp. 1—23. Budapest 1902. — Kitid, Russ-Alsó- Telek (Hunyad m.) környékének földtami viszonyai. M. k. Földtani Intézet évi jelentése 1900-ról. pp. 80—88. Budapest 1902. A Duna és Tisza völgyének geologiája. A Magy. Orvosok és Természet- vizsgálók 1901. évi XXXI. Vándorgyülésének Munkálatai, p. 323. Buda- pest 1902. A Balatonmelléki pontusikorú rétegek faunája. Különlenyomat a xBalaton Tudományos Tanulmányozásának Eredményei, czímü mű I. k. 1. részéből. pp. 1—74, 3 táblával. Budapest 1902. A MAGYAR GEOLOGIAI IRODALOM REPERTORIUMA, 67 Halaváts Gyula (eolog. Verhültnisse d. Umgeb. v. Kitid-Russz—Alsó-Telek (Com. Hunyad). Jahresb. d. kgl. ung. Geolog. Anstalt für 1900. pp. 91—100. Budapest 1902. Harboe E.: Erdbeben-Herdlinien. Das Erdbeben von Agram am 9. November 1580. Beitráge zur Geophysik. Bd.V. pp. 171—260. Egy táblával. Leipzig 1901. Horusitzky Henrik : Nagy-Surány környékének agrogeologiai viszonyai. M. k. Földtani Intézet évi jelentése 1900-ról. pp. 142—152. Budapest 1902. — A lősz rélegességéről. Természett. Közlöny. 34. köt. pótfüz. pag. 68. Buda- pest 1902. — Agro-geolog. Verháltn. d. Umgeb. v. Nagy-Surány. Jahresb. d. kel. ung. Geolog. Anstalt für 1900. pp. 162—173. Budapest 1902. Illés Vilmos : A Magyarországon talált első trilobita. Földtani Közlöny. XXXII. p. 351. Budapest 1902. — Die erste in Ungarn gefundene Trilobite. Földtani Közlöny XXXII. p. 408. Budapest 1902. Jaeckel Ottó: A Placochelys n. g.-ról és ennek jelentőségéről a teknősbékák származására. Magy. Tud. Akad. Mathematikai és Természettudományi ér- tesítője. XX. k. pp. 237—353. Budapest 1902. — (rerinczes állatok maradványai a Bakony triászrétegetből. Különlenyomat cA Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei, czímű munka I. k. 1. részének paleont. függelékéből, pp. 1—22. Budapest 1902. — Wirbelthierreste aus der Trias des Bakonyer Waldes. HResultate der wis- senschattl. Erforschung des Balatonsees. Bd. I. Teil 1. Palxontolog. An- hang. Sep. Abdr. Budapest 1902. — Über Reste eines neuwen Placodontiden aus dem unteren Keuper von Vesz- prém am Plattensee in Ungarn. Zeitschr. der Deutsch. geolog. Gesellsch. Bad. LIII. Verhandl. pp. 56—58. Berlin 1902. Kalecsinszky Sándor: Közlemények a m. kir. Földtami Intézet chemiai labo- ratoriumából. M. kir. Földtani Intézet évi jelentése 1900-ról. pp. 205—208. Budapest 1902. — Mitteil. a. d. chem. Laboratorium d. kgl. ung. (reolog. Anstalt. Jahresb. d. kgl. ung. Geolog. Anstalt für 1900. pp. 232—235. Budapest 1902. — A szovátai meleg és konyhasóstavak, mant természetes hőaccumaulatorok. Uránia III. évf. p. 46. Budapest 1902. [Kaprocza]. Die Braunkohlengruben von Kaprocza (Kopreinitz2) in Croatien. Österr. Zeitschr. f. Berg u. Hüttenw. L. Jahrg. p. 280. Wien 1902. Keilhack F. Dr.: Die heissen Salzseen Siebenbürgens. Prometheus, 13, 1902. pp. 337—-341. Knett J.: Die geologisch-balneoteechnischen Verhültnisse von Trencsén-Teplicz. I. Teil. Jahrbuch des Trencséner naturw. Vereines. Band XXIII-—XXIV. 1900—1901. p. 42, 2 táblával. Trencsén 1902. Koch Antal dr.: A magyarhoni Földtami Társulat 50 éves működésének tör- ténete (2 táblával). Földtani Közlöny. XXII, p. 271. Budapest 1902. — Ujabb adalékok a beocsimi czementmárga geo-palaeontologiai viszonyai hoz. Ugyanott, p. 271. 68 A MAGYAR GEOLOGIAI IRODALOM REPERTORIUMA. Koch Antal dr.: Új adat a Muflon korábbi elterjedéséhez. Ugyanott, p. 346. — Földünk felszini alakulásáról. Természett. Közlöny. 34. köt. p. 450. Buda- pest 1902. Geschichte der 50-jührigen Tütigkeit der Ungarischen (reologischen (re- sellschaft. (Mit 2 Tafeln). Földtani Közlöny XXXII, p. 219. Budapest 1902. Neuere Beitrüge zu den geo-palüontologiscehen Verhültnissen des Beociner Cementmergels. Ibidem, p. 311. — Neuer Beitrag zur früheren Verbreitung des Muflons. Ibidem, p. 403. Konek Frigyes: Magyarországi szenek vegyi összetétele és caloria értéke. Magyar Tud. Akad. Mathematikai és Természettudományi Értesítője. ERGAG kötet, pp. 588—598. Budapest 1902. Kornhuber u. Grailich: Über das Hamság-Moor und dessen Torf. A pozsonyi orv. term. tud. egyesület .közleményei. XXXII. p. 23, 1901. évf. Po- zsony 1902. Kövesligethy Radó dr.: A régi szinlők magyarázatához. Földtani Közlöny. XXXII. p. 337. Budapest 1902. — A földrengésekről. Uránia III. évf. pp. 1—4. Budapest 1902. — Jar Erklürung der alten Strandlinien. Földtani Közlöny. XXXII. p. 398. Budapest 1902. Kramberger-Gorjanovié K.: Der palaolitiscehe Mensch und seine Zeitgenossen aus dem Dihuwium von Krapina in Kroatien. Nachtrag. Mitteil. d. Anthro- polog. Gesellseh. in Wien. Bd. XXXII, Hft 3—4, pp. 189—216. Wien 1902. —. Dber Budmania, Brus. und andere oberpontische Limnocardien Groatiens. Sitzungsb. d. kais. Akad. d. Wissensch., I. Abt. Jahrg. 1902, Bd. CXI, pp. 5—25. Wien 1902. Lajos Ferencz: Az 1901 április 2-iki délmagyarvországi földrengés (egy táb- lával). Földtani Közlöny. XXXII. p. 281. Budapest 1902. — Das Erdbeben in Südungarn vom ?. April 1901 (mit einer Tafel). Föld- tani Közlöny. XXXII. p. 322. Budapest 1902. Liebus, Dr. A. u. Uhlig V.: Über einige Fossilien aus der karpathischen Kreide. Mit stratigr. Bemerk. von V. Ublig. Beitr. Pal. Öst.-Ung. u. Orient. 1 táblával. Bd. XIV, Hft. I—II. Wien 1902. Liffa Aurél: Adatok a ceylom Chrusoberyll kristálytami ismeretéhez (1 táblá- val). — Beitrüge zur krystallographischen Kenmtniss des Chrysoberylis von Ceylon. (Mit einer Tafel). Természetrajzi Füzetek. XXV. kötet, pp. 311—326. Budapest 1902. Litschauer Lajos: A magyar általános köőszénbánya részvénytársaság alsó- galla—bánhidai barnaszénbányamive. Bány. és koh. lapok. 1902. évt. pDHALLEZÁLSZOÁNTÓL - Der Alsó-(ralla—Bánhidaer Braunkohlenbergbaum der ungarischen allgem. Steinkohlenbergbaa-(resellsch. Berg- u. hüttenmánnisehes Jahrb. Redig. v. H. Höfer u. C. Ernst. Bd. L. pp. 351—418. — u. Schmidt L.: Zur Fentwickhungs-(resehichte des Mármaroser Bergbawues. Österr. Zeitsehr. für Bere- und Hüttenwesen. Jahre. ID. 1902. Nr dőzöübó 219—224. A MAGYAR GEOLOGIAI IRODALOM REPERTORIUMA. 69 Loczka József: Az Anapaitról. Magyar chemiai folyóirat. VIII. évf. p. 177. Budapest 1902. Lóczy Lajos: Placochelys placodenta, Jaeckel nov. gen. et nov. sp. Földtani Közlöny. XXXII. p. 47, 152. Budapest 1902. —- A hegyek arczulatáról. Turisták lapja XIV. évf. p. 42. Budapest 1902. Eomnicki J.: Slad lodnika karpackiego u brzegu Karpat. (Kárpáti glecser nyoma a Kárpátok lábánál). Kosmos. XXVI. köt. VII. füz. p. 311. Lem- berg 1901. Lörenthey J.: Die pannomische Fauna von Budapest. Palxontographica, Bd. XLVIII, Líg. 4—5, pp. 137—256, tab. IX—XVIII. Stuttgart 1902. Lukács Lipót: Hazai pyritek viselkedése vacuumban desztillálva. Magyar Chemiai folyóirat. VIII. évf, p. 54. Budapest 1902. Makay István: A föld alakja. Uránia III. évf. p. 306 és 337. Budapest 1902. Mauritz Béla: Adatok a magyar Chalkopyritek kristálytami ismeretéhez (egy táblával). — Beilrüge zur krystallographischen Kenmntniss der ungarischen Kupferkicse (mit einer Tafel). Természetrajzi Füzetek. XXV. k. pp. 448— 4.76. Budapest 1902. Méga Samu: Dobsina bányászata a XIX. században. Bány. és koh. lapok. 1902. évf. pp. 344, 373. Selmeczbánya 1902. Melczer Gusztáv dr.: Pyrit a Monzom hegyről. Földtani Közlöny. XXXII. p. 208. Budapest 1902. — Pyrit von Monzoni. Földtani Közlöny. XXXII. p. 261. Budapest 1902. Moesz Gusztáv : Baryt, antimomit, pyrargyrit és pyrit Körmöczbányáról (egy táblával). Földtani Közlöny. XXXII. p. 39. Budapest 1902. — Baryt, Antimorut, Pyrargyrit und o Pyrit von Körmöczbánya (mit einer Tafel). Földtani Közlöny. XXXII. p. 143. Budapest 1902. Muraközy K.: A talajról. Természett. Közlöny. 34. köt. p. 593, 650, 658. 714. Budapest 1902. Neumann Zsigmond: A szlatnyai ásványos víz elemzése. Magyar chemiai folyóirat. VIII. évf. p. 145. Budapest 1902. Niesner József: Kényeső előfordulás Spicen, Dalmáczia déli részében. Bány. és koh. lapok. 1902. évi. p. 505, 551. Nopcsa F. báró, ifj.: ÚUber das Vorkommen der Dinosaurier bei Szentpéter- fulva. Zeitschr. der Deutschen geolog. Gesellseh. Bd. LIV. 1902. Briefl. Mitteil. pp. 34—39. Berlin 1902. — Dinosaurierreste aus Siebenbürgen (Schüdelreste von Mochlodon). Függe- lékül: Zur Phwylogeme der Ornithopodiden. Denksehr. der math.-naturw. CI. der k. Akad. d. Wissenseh. Bd. LXXII. 27. p., két táblával. Wien 1902. — Notizen über cretacische Dinosaurier. Sitzungsb. d. k. Akad. der Wiss. Abt. I. Jahrg. 1902. Bd. CXI. pp. 93—114. Wien 1902. — Anzeige seiner Abhandlung : Dinosaurierreste aus Siebenbürgen. III. (Moch- lodon und Onychosaurus). Anzeiger d. k. Akad. d. Wissensch., math.-na- turw. C1., Jahrg. 1902. Nr. 6. pp. 42—44. Wien 1902. — Anzeige seiner Arbeit: Notizen über ceretacische Dinosaurier. Ibidem, pp. 44—46. 70 A MAGYAR GEOLOGIAI IRODALOM REPERTORIUMA. Nuricsán József: A mezőhegyesi gázforrás. Magyar Chemiai folyóirat. VIIL évf. p. 165. Budapest 1902. Olszevsky St.: Über die Ansiechten der Petroleumschürfungen im Tale des Laborecflusses bei Radvány (in Oberungarn). Zeitschr. f. pract. Geol.. 1901. Heft 10, pp. 353—356. ; Pálfy Mór dr.: Alvincz környékének felsőkrétakorú rétegei. A m. kir. Földt. Intézet évkönyve. XIII. k. pp. 203—302. 9 tábl. melléki. Budapest 1902. — Az Aramyos-folyó völgyének baloldala Topánfalva és Offenbánya között. M. kir. Földtani Intézet évi jelentése 1900-ról. pp. 51—60. Budapest 1902. — Magyar petroleum kutatás 1900-ban. Wöldtani Közlöny. XXXII. pag. 49. Budapest 1902. — Die oberen Kreideschichten im der Umgebung von Alvíncz. Mittel. a. d. Jahrb. d. kel. ung. Geolog. Anstalt. Bd. XIII, pp. 241—348, mit neun Tafeln. Budapest 1902. — Die hinke Seite des Aranyos-Tales zwischen Topámfalva u. Offenbánya. Jahresb. d. kel. ung, Geolog. Anstalt für 1900. pp. 56—67. Budapest 1902. — Petroleumschürfungen in Ungarn am Jahre 1900. Földtani Közlöny XXXII. p. 154. Budapest 1902. Papp Károly dr.: A ífriászkorú tabulatákról. (Monotrypa Petőt, n. sp.). Föld- tani Közlöny. XXXII. p. 194. Budapest 1902. — Über triadische Tabulaten. (Monotrypa Petői, n. sp.). Földtani Közlöny. XXXII. p. 194. Budapest 1902. Pethő Gyula dr.: f/ömlékezés Adda Kálmánról (arczképpel). Földtani Közlöny. XXXII. p. 1. Budapest 1902. — Nagy-Károly város legújabb artézi kútja. Földtani Közlöny. XXXII. p. 188. Budapest 1902. — Jelentés az 1900. évben fosszil emlősöknek a m. kir. Földtami Intézet ré- szére való gyűjtése ügyében kifejtett tevékenységről. M. kir. Földtani Inté- zet évi jelentése 1900-ról, pp. 209—210. Budapest 1902. — Erinnerung an Koloman v. Adda. (Mit Portrait). Földtani Közlöny. XXXII. p. 103. Budapest 1902. — Der neumeste avtesische Brunnen zu Nagy-Károly. Földtani Közlöny. XXXII. pag. 244. — Bericht über d. Tütigkeit i. J. 19090 in Angelegenheit d. Samimlung fossi- lev Süuger f. d. kgl. ung. geolog. Anstalt. Jahresb. d. kgl. ung. Geolog. Anstalt für 1900. pp. 236—238. Budapest 1902. Poczubay J.: Der Mauanganerzbergban im Glimbokaer Graben bei Felső- Vissó im Mármaroser Comitat. Montan-Zeitung für Öst.-Ung. Jahre. IX, 1902, Nr. 7, pp. 153—154, Graz 1902. Posewitz Tivadar dr.: A Talabor-völgy Szinevér és Kövestiget községek kö- zött. M. kir. Földtani Intézet évi jelentése 1900-ról. pp. 40—50. Budapest 1902. - Das Talabor-Tal zwischen d. Ortsehaften Szinevér u. Kövesliget. Jahresb. d. kgl. ung. Geologischen Anstalt für 1900. pp. 45—55. Budapest 1902. T. Roth Lajos: Az erdélyrészi érezhegység Aranyos-melléki csoportja To- roczkó-Szt-(xrörgay , Nyirmező, Remete és Ponor környékén. M. kir. Földt. Int. évi jelentése 1900-ról, pp. 61—79. Budapest 1902. A MAGYAR GEOLOGIAI IRODALOM REPERTORIUMA. 44 T. Roth Lajos: Die Aranyosgruppe d. siebenbürg. Erzgebirges i. d. Umgeb. v. Toroczkó-Szt-(ryörgy. Nyirmező, Remete u. Ponor. Jahresb. d. kgl. ung. Geolog. Anstalt für 1900, pp. 68—90. Budapest 1902. Schafarzik Ferencz dr.: Budapest és Szent-Endre vidéke 15. zona, XX. rovat jetü lap. Magyarázatok a magyar korona országainak részletes földtani térképéhez. Kiadja a m. kir. Földtani Intézet. pp. 1—61. Budapest 1902. — Magyarország kóiparáról különös tekintettel a dísz- és építőkövekre. Ma- gyar Mérnök- és Építész-Egylet heti értesítője. Budapest 1902. — A Pojána-Ruszka nyugati végének geologiai viszonyai. M. kir. Földtani Intézet évi jelentése 1900-ról, pp. 89—106. Budapest 1902. — Az 1900. évi párisi világkiállítás kőiparáról. M. kir. Földtani Intézet évi. jelentése 1900-ról, pp. 161—178. Budapest 1902. —. Jelőzetes jelentés a (römör és Szepes megyékben előforduló guarczporphy- rokról és porphyroidokról. Földtani Közlöny, XXXII. 306. Budapest 1902 — A magyarhomi Földtam TVársulat kirándulása a szepesi szirtekhez, vala- mint a Magas-Tátrába 1902. szeptember 6—13-ig. Ugyanott, p. 354. — [Ujabb csontleletek Erdélyben. Ugyanott, p. 47. — Die geolog. Verháltn. d. westlichen Auslüufer der Pojana-Ruszka. Jahresb. d. kgl. ung. Geolog. Anstalt für 1900. pp. 101—121. Budapest 1902. — Über die Steinindustrie auf d. Pariser Weltausstellung 1900. Jahresb. d. kel. ung. Geolog. Anstalt für 1900, pp. 184—202. Budapest 1902. — Vorlüáufige Mitteilungen über das Auftreten von Ouarzporphyren und Porphyroiden in den Komitaten (rxrömör und o Szepes in Nord-Ungarn. Földtani Közlöny. XXXII. p. 326. Budapest 1902. — (resellsehaftsamsfiug der ung. (Csxeologischen (resellsehaft zum den Szepeser Küppen und in die Hohe Tátra. Ibidem, p. 412. — Neuere Knochenfunde in Erdély. Ibidem, p. 153. — és Böckh Hugó dr.: A Windgülle guarceporphyrjának koráról. Földtani eegRtozlonmy XXXIÉ p. 391. — Über das Alter des Ouarzporphyrs der Windgülle. Földtani Közlöny XXXII, p. 387. Budapest 1902. Schmidt L. u. Litschauer: Vide Litsehauer u. Sehmidt. Scnwackhőfer F.: Die Kohlen Österreich-Ungarns. 2. Aufl. Wien 1901. Sevastos R.: Sur Vorigine des Ktippes des Carpathes. Bull. Soc. Geol. de France. 4. sér. tome 1. 1901. pag. 475—476. Paris 1902 Staub Móritz dr.: Ujabb adatok a sarkvidéki ósvilági florához. Földtami Köz- iömy xx pp: 359. Szádeczky Gyula dr.: Az özönvízról. Uránia III. évf. p. 328. Budapest 49027 Szontagh Tamás dr.: Jelentés az 1900. évi párisi nemzetközi kiállításon tett geologiai tanulmányokról. M. kir. Földtani Intézet évi jelentése 1900-ról. pp. 179—204. Budapest 1902. — Bericht über geolog. Studien auf der Pariser intern. Ausstellung i. J. 1900. Jahresb. d. kgl. ung. Geolog. Anstalt für 1900, pp. 203—231. Buda pest 1902. Thoula Fr.: Die sogenannt. Gramwacken- oder Tiaskalke von Theben-Neu- 12 A MAGYAR GEOLOGIAI IRODALOM REPERTORIUMA. dorf. A pozsonyi orv. term. tud. egyesület közleményei. XXXII. pag. 23, 1901. évf. Pozsony 1902. Timkó Imre: Udvard, Perbete, Bagota, IMmely, Naszvad, Bajcs (Komárom im.) községek és Érsekújvár (Nyitra m.) határának részletes agrogeologiai föl- vétele. M. kir. Földtani Intézet évi jelentése 1900-ról, pp. 153—160. Buda- pest 1902. — Agro-geolog. Verhültn. d. Gemark. v. Udvard, Perbete, Bagota, Tmely, Naszvad, Bajcs (Com. Komárom) u. d. Umgebung der Stadt Érsekújvár (Com. Nyitra). Jahresb. d. kgl. ung. Geolog. Anstalt für 1900. pp. 174—183. Budapest 1902. Treitz Péter: Jelentés az 1900-ik év nyarán végzett agrogeologiai munkála- tokról. M. kir. Földt. Int. évi jelentése 1900-ról. pp. 132—141. Budapest 1902. — Bericht über die agrogeologische Detailaufnahme i. J. 19090. Jahresb. der kgl. ung. Geolog. Anstalt für 1900. pp. 151—161. Budapest 1902. — Az 1901. évi nagy porhullásról. Természett. Közl. 34. köt. p. 265. Buda- pest 1902. Tuzson János dr.: Adatok Magyarország fossil-florája ismeretéhez. Földtani Közlöny XXXII, p. 200. Budapest 1902. — Bettrüge zur Kenntnmiss der o Fossilen-Flora Ungarns. Földtani Közlöny. XXXII. p. 253. Budapest 1902. Uhlig V. Beitrüge zur (Geologie des Fátra-Kriván-(rebirges. Denksehr. der math. naturw. €C1. d. k. Akad. d. Wissensch. Bd. LXXII. pag. 517—561. Egy geol. térképpel és három szelv. táblával. Wien 1902. — u. Liebus A.: Über. cinige Fossilien aus der karpathisehen Kreide. Mit stratigr. Bemerk. von V. Uhlig. Beitr. Pal. Öst.-Ung. u. Orient. Egy táblá- val. Bd. XIV, Hft. I—II. Wien 1902. (Vercseroval : Die Braunkohlenlager von Vercserova in Ungarn. Berg- und hüttenmánn. Zeitung. Jahre. LXI, 1902, No. 23, pp. 277—278. Leipzig 1902. Vetters H.: Vorlüufiger Bericht über Untersuchungen in den kleinen Kav- pathen. Verhandl. d. k. k. geol. R.-Anstalt. 1902. p. 387. Wien 1902. Wachner H.: Bin geologiseher Streifzug nach dem Kelemengebirge. Jahrb. des Siebenbürgisehen Karpathenvereines. Jahrg. XXII. 1902, pp. 22—38. Nagyszeben 1902. A Weiss, Dr. A.: Die Pleistocáne (Gonchylien der Umgebung des Balatonsees. Hep. Abdr. aus dem Werke cResultate der wissenschaftl. Erforschung des Balatonseesv. I. Bd. I. Teil. Palzzontolog. Anhang. pp. 1—38. Budapest 1902. Wendeborn, B. A.: Über das Vorkommen des (Groldes ün Bárzaer Berg bei Brád in Siebenbürgen. Südafrik. Wochensehrift, 1902, pp. 153—155. — Die (roldindustrie in der Umgebung von Brád, Siebenbürgen. Berg- und hüttenmünnische Zeitung. Jahrg. LXI, 1902, pp. 205—208, 217—220, 229—332, 241—244, a 10—-12-ik táblával. Weyberg S.: Jelentés az 1900. év nyarán a Tátrahegységbe tett utazásról. , (Oroszul). Bull. de I Université de Varsovie, 1901, 7. füz. pp. 1— 4. Zelizko, J. V.: Diluvialni élovék au Krapiny v Chorvatsku. (Krapinai dilu- vialis ember Horvátországban). Casopis vlasteneckého musejniho spolku v Olomouci. XIX. évf. Nr. 1. Olmütz, 1902. I TÁRSULATI ÜGYEK. 1 (dd Zimányi, K.: Mineralog. Mitteilungen. 1. GCerussit und o Pyromovphit von Tarkricza im CGomitate Bihar; 2. Apophyltit und Kalkspath von Réz- bánya. Zeitschrift für Krystallographie. Bd. XXXVI. pp. 252—257. Leip- zig 1902. —- Ásványelőfordulások Rézbányáról és vidékéről. Magyar Chemiai folyóirat. VILI. évf. p. 65, 81. Budapest 1902. TÁRSULAT ÜGYEK. A magyarhoni Földtani Társulat 1903 februárius hó 6.-án tartott közgyűlése. Elnök: TELEGDI RorH [LaJos. Jelen voltak: BöcgH János, BRaAuwx Gyuna dr., DÉcHy MóR, GESELL SÁNDOR, GREXxA JÁNos, GÜLL ViILMos, HoRusirzgkY HENRIK, ILosvax LaJos dr., INKEY BÉLA, Kaprió OTTOKÁR dr., KocH Awrar dr., KRENNER J. SánpoR dr., LÁSZLó GÁBoR, Lóczy Lasos dr., LŐRENTHEY IMRE dr., MavuRirz BÉLA, ifj. Nopcsa Ferencz br., KÁPOLNAI PAUER VIKTOR, PosEwITZ TIVADAR dr., SCHAFARZIK FERENCZ dr., SCHosz- BERGER ÁDOLF, DEEMAYER VILMOS, SZONTAGH TAMÁS dr., TOBORFFY ZOLTÁN, TREITZ PÉTER, ZIMÁNYI KÁRoLY dr. tagok, Párnrv MóR dr., e. titkár és PErHő EMIL. PErgRovirs GyYöRGY, SzÉcHY KÁROLY dr., SzinY JEwő, Sziny KÁLMÁN és ifj. SZILY Kármán dr. mint vendégek. 1. Elnök az ülést megnyitva, a közgyűlés jegyzőkönyvének hitelesítésére LÖRENTHEY IMRE dr. és ZrmányrI KÁRoLr dr. urakat kéri föl s a következő meg- nyitó beszédet tartja : Tisztelt közgyűlés ! Megint, az idők tengerébe hullott cseppként, elmult egy év — gyorsan, oly gyorsan, mintha utolsó közgyűlésünk csak tegnap folyt volna le! És mégis elég változatos kép az, a melyet a letünt rövid egy év időszakban történtek vázolnak elénk. Korunkban az események lázas sietséggel váltják fel egymást, úgy hogy néha alig tudjuk ma, mi történt tegnap. Azért szükséges egy perczre meg- állani és a közelmúltra visszapillantami, hogy a feljegyzésre méltót rögzíthessük. Midőn tehát tisztségemnél fogva kötelességszerűen a letünt évben társu- latunkat közelebbről érdeklő előfordultakról röviden beszámolni igyekszem, teszem azt chronologiai sorrend szerint. És itt mindenekelőtt szemembe ötlik Európa nemzetközi geologiai tér- képének ügye. E nagy munkából, melynek az 1 : 1.500,000 méretben való kiadását, mint tudva van, a nemzetközi geologus-kongresszus Bolognában 1881-ben határozta el, a megelőző évben újabb füzet nem jelent volt meg, de 09 néhány nappal utolsó közgyűlésünk után kaptuk meg e mű negyedik, hét 74 TÁRSULATI ÜGYEK. lapot tartalmazó füzetét. E lapok a következők: 3. lap (CI) a Jan Mayen- sziget egy részével, 10. lap (CID Trondhjem és a Lofoten-szigetek környékével, 17. lap (CIID Kristiania, Aarhuus és Jönköping környéke, 11. lap (DII) Torne Trüsk-tó, Uleaborg, Orihvcse-öböl környéke, 18. lap (DILI) Stockholm, Gotland- sziget, Riga, Kronstadt, Helsingfors környéke, 19. lap ( EIII), szerzők : KARPINSET, NIKITIN és TCHERNYSCHEW; Szent-Pétervár, Novgorod, Moszkva környéke, és a 926. lap (EIV), szerzők: KARPINSKY, NIKITIN, HOKOLOW, TCHERNYSCHEW, LUTUGIN ; ez utóbbi lap Kiev, Jekaterinoslav és Orel környékének geologiai szerkezetét tünteti fel. A mű főszerkesztőségét BEYRIcH, HAUCHECORNE és BEYSCHLAG vállal- ták volt el, BeyxgrcH és HAUCHECcORNE időközben — tudvalevően — elköltöztek az élők sorából; a szép, kifogástalan kivitelű, színnyomatú lapok, úgy mint az előbbiek, Drargicn RerwsEx lithografiai intézetéből Berlinben kerültek ki. Geologiai térképek kiadásáról lévén szó, itt mindjárt felemlíthetem, hogy hazai geologiai intézetünk is a színnyomat használatára tért át és hogy az első két színnyomatú geologiai térképlap az előállítást elvállalt wieni katonai földrajzi intézetből legközelebb várható. Már a mult évi közgyűlésünkön megnyitó beszámolómban említettem, hogy Társulatunk a folyó évben Wienben tartandó ÍX. nemzetközi geologus- congressus végén Budapestre és az Aldunára kirándulást fog rendezni, hogy a választmány e kirándulás előkészítésére kebelébél bizottságot küldött ki, hogy e bizottság a költségek fedezésére folyamodványt intézett a földiuiívelés- üg, valamint a vallás- és közoktatásügyi Minister urak ő Excellentiáihoz és hogy a nevezett Minister urak ez ügyünk támogatását megigérni kegyesek voltak. Ez alkalommal jelenthetem, hogy mult évi junius hó 17-én a föld- míivelésügyi Minister úr a Társulatnak e czélra 4000 korona állami segelyt engedélyezett, mely összeg felét egyúttal ki is utalványozta. Az összeg második felét újból beadandó folyamodványunkra az idén meg fogjuk kapni, valamint a vallás- és közoktatásügyi Minister úr részéről is szintén 4000 koronának a folyó évben egyszerre való kiutalványozása biztosítva van. Hálás köszönettel tartozunk tehát a Minister urak ő Excellentiáinak e kegyes támogatásért, mely programmunk kivitelét lehetségessé teszi. A kirándulás immár végleges programmja még a folyó hó vége felé fog külön tájékoztatóként a bécsi szer- vező-bizottság második circuláré-jával szétküldetni. A kirándulás alkalmából kiadandó gwide készülőben van és biztosan remélem, hogy a kellő időben készen fekszik előttünk. A nagyszebeni természettudományi egyesület 50 éves jubileumát mult évi augusztus 24. és 25.-én tartotta meg. A Társulatunknak küldött meghivó folytán felvételi területemről (Tövis környékéről) a helyszínére rándultam, hol a Társulatot s egyúttal a Földtani Intézetet is képviseltem. Ez alkalommal a második napra (augusztus 25.-ére) a WVöröstorony-szorosba kitűzött élvezetes kirándulásban szintén részt vettem. Társulatunknak mult évi szeptember 6.-ától inel. szeptember 13.-áig a szepesi szirtek területére és a Magas-Tátrába tervezett kirándulása az előre megállapított programm szerint kicsiny, de lelkes csapat részvételével ment végbe. Ez érdekes, szép kirándulásról — úti napló alakjában — ScCHAFARZIK FEREscz dr. tagtársunk számolt be a eFöldtani Közlönyv XXXII. kötetének TÁRSULATI ÜGYEK. 75 10—12. füzetében. A folyó évben a wien-i nemzetközi geologus-congressus miatt nagyobb kirándulás tervbe véve nincs. Az országos magyar bányászati és kohászati egyesület szeptember 21.-én gyűlt a székesfővárosban rendes, kirándulással is egybekötött közgyűlésére össze, melyen a résztvevők elhatározták, hogy az egyesület székhelyét Selmecz- bányáról Budapestre teszik át, mi azóta meg is történt. A. Mátyás király lovas szobrának Kolozsvárt mult évi október hó 12.-én fényesen és lelkesülten végbement leleplezési ünnepélye alkalmával ugyanazon napon az Erdélyi Kárpát-Egyesület is rendezte Irzsébet-zászlójának a felava- tását, minek megtörténte után az egyesület néprajzi múzeumának megnyitása következett. A zászló felavatásán s a néprajzi múzeum megnyitásán Társula- tunkat, a szobor leleplezésén pedig a Földtani Intézetet képviseltem. Végtelen szomorú napunk volt mult évi október 14.-e, a mely napon PErHő Gyuza dr. szeretett kartársunk, örökre búcsúzott el tőlünk. Az utolsó években betegnek, szenvedőnek ismertük ugyan, de az elmult nyarat még — habár betegen — felvételi területén töltötte, alig azonban, hogy a fővárosba visszatért, hirtelen megszakadt életének fonala! Mai napirendünk során hallani fogjuk életének, működésének méltánylását. Áldott legyen emléke, mit híven fogunk megőrizni ! Lélekemelő napok voltak a mult év november 26.-a és 27.-e, a mely két napon a magyar Nemzeti Múzeum megalapításának századik évfordulója alkalmából tartott emlékünnep folyt le. A ki november 26.-án az ünnepi ülé- sen és a vele összekötött ünnepségeken részt vehetett, annak mélyen vésődött emlékezetébe az ünnep díszes, hálás kegyelettől áthatott lefolyása s a nagy kitüntetés, melyben hazánknak ezen elsőrangú kulturintézményének ez alka- lommal oly méltó része volt. Társulatunk üdvözlő iratban fejezte ki őszinte jó kivánságait — és tekintettel a multra is — a Nemzeti Múzeum iránt érzett hálás rokonszenvét, az ünnepi ülésen pedig az elnök és titkár jelentek meg, mint a Társulat képviselői. Nagy sajnálattal kell jelentenem, hogy volt elnöktársam SCHMIDT SÁNDOR dr. úr, alelnöki tisztségéről mult évi november havában lemondott, Bármennyire sajnáljuk is a volt alelnök úr visszalépését, meg kellett hajolnunk az ő elhatá- rozása előtt, de birjuk abbeli szíves igéretét, hogy a társulatot ezentúl is kipróbált, becses tanácsával támogatni fogja. E leköszönésből folyólag a mai közgyűlésen alelnököt és azonkívül két választmányi tagot kell választanunk. Deczember hó folyamán, mint minden évben, vettük nemes pártfogónk, főméltóságú herczeg EsTERHÁzY Mikrós dr. úr kegyes adományát, miért a Tár- sulat mélyen érzett köszönetét e helyt élénk kifejezésre hozni a legkedvesebb elnöki kötelességeim közé számítom. A Szabó-érem másodízben való odaitélésére a választmány mult évi október hó 8.-án tartott ülésén bizottságot küldött ki. E bizottság előterjesz- jesztése alapján a választmány folyó évi január hó 7.-én tartott ülésén a Szabó-érmet egyhangúlag UHrIrG VIKTOR dr., wien-i egyetemi tanár úrnak itélte oda, kinek a cDenksehriften d. k. Akademie der Wissenschafts, 68. kötetében 1900-ban cDie Geologie des Tátragebirgess eczímén megjelent szép, a Tátra- hegységet behatóan tárgyaló munkája, mint a versenyzők közül a kitüntetésre 76 TÁRSULATI ÜGYEK. legméltóbb, első helyen volt kiemelve. A biráló-bizottság tagjai természet sze- rint nem versenyeztek. Az érem átadása szintén a mai közgyűlésünk napi- rendjére ki van tűzve. A selmeczbányai földtani fiókegyesület folyó évi január hó 14.-én tar- totta közgyűlését, melyen a jelen volt tagok, tekintettel arra, hogy az országos bányászati és kohászati egyesület létrejötte óta a tagok száma igen lényege- sen leapadt, a földtani fiókegyesület feloszlatását határozták el és az egyleti vagyon elosztásáról nyomban rendelkeztek is. Nagy sajnálattal veszszük e szo- morú tényt tudomásul; a fenforgó viszonyok közt azonban ez volt a kérdés leghelyesebb megoldása. x Közölni valómnak a végére jutottam. Elég tarka, kaleidoszkopszerűen változó képet nyujtanak a lefolyt év mozzanatai — borúra derű, a mint az élet hol az egyiket, hol a másikat felszínre hozza! El kell fogadni mind a kettőt úgy, a hogy adatik. Mégis az örvendetes határozottan túlsúlyban van és kimondhatom ez alkalommal és e helyről, hogy Társulatunk fennállásának második félszázad elején, hatalmas factoroktól támogatva, szépen és ezéltuda- tosan folytatja útját a maga előírt irányban. A folyó évben csendes működési köréből ki kell lépnie, vezérszerepet kell vinnie Társulatunknak, kalauzolni kell a wien-i nemzetközi geologus- congressus záróülése után, augusztus 28.-án fővárosunkba leránduló külföldi szakférfiak zömét, kisebb csoportjukat pedig az Aldunán az ország határáig végig vezetni. Hogy ez, a jó hírnevünknek megfelelően és az illustris vendé- geket megillető módon megtörténhessék, e végből nemcsak Társulatunk min- den tagjának, hanem az illetékes, döntő körök jóindulatú, szíves és hathatós támogatását kérem. 9. Elnök fölkéri az első titkárt, hogy tegye meg jelentését; titkár a következő jelentést terjeszti elő : Tisztelt közgyűlés! Ujolag elérkeztünk azon időpontra, midőn kötelessé- günk egy évi működésünkről a t. közgyűlésnek számot adni § alávetni magun- kat tagtársaink itéletének, hogy a belénk helyezett bizalomnak mennyiben feleltünk meg s mennyiben sikerült Társulatunk ügyeit előmozdítanunk. Társulatunk szerény anyagi eszközeivel alig versenyezhet a többi tudo- mányos nagy Társulatokkal s hogy Társulatunk organuma — a Földtani Köz- löny — mely a külföldre mintegy 250 példányban kerül ki, mégis elég figyel- met ébreszt, már maguk a csereajánlatok is mutatják, melyek ha nem is nagy számmal, de évenként érkeznek. A lefolyt évben Társulatunk működése mindvégig intensiv volt s szellemi működéséről azon hét szakülés tanuskodik, melyeken 16 előadó összesen 20 elő- adást tartott, még pedig : BöckH HuGó dr. 1 előadást KALECSINSZEY SÁNDOR. 2 előadást HoRusirzgkY HENRIK 1 ( KocH ANTAL dr. 1 c HULYÁK VALÉR 1 ( TLTNTTA. ! LALI ézet ÉSE Ea] a ILLÉS VILMOS 9 c Dóczy [LaJsos dr... 1 ( KaApió OTTOKÁR dr. 1 ( LÖRENTHEY IMRE dr. 1 a TÁRSULATI ÜGYEK. 12 MELCZER Guszráv dr. .. 1 előadást SCHAFARZIK FERENcz dr. 1 előadást ánszeMóksdrat as 9 ( SZÁDECZKY GyuLa dr. . 1 a IBHNHŐT (GYULA AT. fi MMUZSON JÁNOS "deze ű ( Ezenkívül választmányunk hét rendes és három rendkívüli ülésen intézte Társulalunk ügyeit. Közlönyünk terjedelme és változatos tartalma tagtársaink fáradhatatlan munkásságáról tesz tanubizonyságot, a mennyiben a lefolyt évben 29 ív ter- jedelemmel, 6 táblamelléklettel és közel 100 szövegközötti rajzzal jelent meg s a közölt czikkek legnagyobb része önálló kutatásokon alapuló értekezéseket tartalmaznak. Ezen kívül megküldöttük még tagjainknak a m. kir. Földtani Intézet kiadványaiból : 1. A m. kir. Földtani Intézet évi jelentését 1900-ról. 2. A m. kir. Földtani Intézet évkönyvéből a XIII. kötet 6-ik füzetét, Párnry Món dr.: Alvincz környékének felső- krétakorú rétegei, és XIV. kötet 1-ső füzetét, GORJANOVIC- KRAMBERGER KÁROLY: Palseoichtio- logiai adalékok czímű műveket, melyekben még 21 ívre terjedő szakmunkát 14 táblamellék- lettel juttatunk tagtársaink kezébe. Társulatunk életében a lefolyt évben több fontos jelenséget látunk, melyek egy részéről az elnök úr megnyitójában már megemlékezett, míg másik részé- ről nekem jutott a szerencse a t. közgyűlésnek jelentést tenni. A fennebbiekben a tagjainknak már megküldött kiadványokat említet- tem fel, míg most szólanom kell azokról, a melyek a jövő év folyamán fog- nak a Közlönyön kívül megjelenni. Előzőleg azonban felemlítem még azt, hogy KocH AwraLr dr. egyetemi tanár úrnak a most egy éve Társulatunk 50 éves működéséről tartott és általános figyelmet keltett felolvasása nemcsak a Közlönyben jelent meg, hanem mint önálló munkát is kiadtuk, úgy hogy az könyvkereskedői úton külön 15 megszerezhető. SrauB Móricz dr. a Magyar Tud. Akadémiában tartott székfoglaló érte- kezését, hogy az német fordításban is megjelenjék, a mult tavaszon azon ajánlattal adta be Társulatunkhoz, hogy az Akadémiától munkájára megsza- vazott tiszteletdíjról és segélyről Társulatunk javára lemond, ha a munkát Társulatunk kiadja. Tekintve a munka nagyságát és az illustratiók sokaságát, választmányunk még a vallás- és közoktatásügyi és a földmívelésügyi Minister urakhoz is fordult segélyért s alapos reménye van, hogy SrauB úrnak cA Cinna- momum genus az ó-világbans czímű munkája az 1903. év folyamán meg fog jelenni. A Földtani Közlöny 1883—1900. évfolyamaihoz készült részletes tárgy- mutató jelenleg épen nyomtatás alatt van s valószinűleg már e hónapban tel- jesen elkészül. Társulatunk a mult év sikerei után a lefolyt évben is folytatta a tanul- mányozó kirándulások szervezését s szeptember hó 7.-től 13.-ig az északmagyar- 78 TÁRSULATI ÜGYEK. országi mészszirtek közé és a Magas-Tátrába rendezett kirándulást. Ezen geologiailag is érdekes, de természeti szépségekben még gazdagabb kirándu- lásokon, sajnos, hogy az utolsó perczben közbejött akadályok miatt a jelent- kezett tagoknak csak egy töredéke — mindössze hat — vehetett részt, de a kik részt vehettünk, naponta jobban és jobban sajnálkoztunk elmaradni kény- szerült társainkon. Az 1903. évben Társulatunk választmánya ily nagyobbsza- bású kirándulás rendezését a nyáron Wienben összeülő intern. geologiai congressus miatt elejtette, hanem e helyett megbizta az elnökséget, hogy a tavasz folyamán esetleg rendezzen 1—2 kisebb, egy vagy két napra terjedő kirándulást. A magyarhoni Földtani Társulat, mint az elnök úr mai megnyitójában is már említette, elhatározta, hogy a nyáron Wienben összeülő intern. geo- logiai congressus tagjait meg fogja hívni egy Budapestre és az Aldunára teendő kirándulásra. Az ezen kirándulást szervező bizottság elkészítette a kirándulás végleges programmját, mely szerint a felkért vezetők Wienből a hajón vezetik le a kirándulókat Budapestre, itt a város és a múzeumok meg- tekintésével s egy pár kisebb geolog ai kirándulással két napot töltenek el. Azután a társaság Újvidékre megy, de útközben mellékkirándulást tesz a palicsi tóhoz. Újvidékről hajón megy végig a társaság az Aldunán, útközben rövid időt Belgrád megtekintésére is szentel s a kirándulás Herkulesfürdőn a fürdő és környékének megtekintésével ér véget. A bizottság a kirándulás rész- letes programmját a wieni rendező-bizottság útján még e hónapban szétfogja küldeni, míg az egész útvonalra terjedő guidet, a mely magyar, franczia és német nyelven fog megjelenni, csak később juttatja a kirándulásra jelentkezők kezébe. A guide megirására s ezt megelőzőleg a terület fölvételére több tag- társunkat kérte fel a bizottság, kik megbizatásuknak nagyrészben már meg is feleltek. Tekintve, hogy a boszniai kiránduláson résztvevők is Budapest érin- tésével fognak Boszniába lemenni s ezen kirándulás az aldunaival összeesik, a rendező-bizottság Társulatunk kirándulását kettészakította s külön fogad el jelentkezéseket a wien—budapesti és külön a budapest—aldunai kirándulá- sokra. Ennek megfelelőlen a kiadandó guide is két részben jelenik meg. A selmeczi fiókegyesület működésére térve át, azt jelenthetem, hogy a fiókegyesület belátva azt, hogy tagjainak kevés számával fennállását nem látja indokoltnak, 1903 januárius hó 14.-én tartott közgyűlésében feloszlott. Az ezen közgyűléstől elfogadott leszámolás szerint a fiókegyesület összes vagyona a 70 kötetből álló könyvtárán kívül 2077 korona 15 fillérből állott, a melyből a közgyűlés a fiókegyesület könyvtárát és mintegy 1300 korona értékű gyűjte- ményt a selmeczbányai erdészeti és bányászati akadémiának adott, míg fen- maradó készpénzét a bányászati és kohászati egyesületnek, a Szabó-emlék- táblára és az anyaegyesületnek osztotta fel. A magyarhoni Földtani Társulat földrengési bizottsága a lefolyt év folyamán kezdette meg közreadni azon adatokat — egyrészről közlönyünk- ben, másrészről különlenyomatokban, —- melyeket a m. kir. Földtani Intézet mély pinczéjében elhelyezett seismograph följegyzett. SEMSEY ÁANDpoR dr. úr nagylelkű 2400 koronás adományának köszönhető, hogy a földrengési bizott- ság 1902. évi számadása 1768 korona 12 fillérnyi kiadása mellett is 711 korona, TÁRSULATI ÜGYEK. 79 14 fillér fölösleggel záródott. Egyéb apróbb felszereléseken kívül egy BoscH- féle vízszintes ingapárt szerzett be a bizottság, melyet a m. kir. Földtani Intézet mély pinczéjében helyezett el, a hol az 1902 márczius hó 1-seje óta kifogástalanul működik. A földrengési bizottság kezdeményezésére a Földtani Társulat még az 1902. évben elhatározta, hogy Magyarországon is — hasonlóan mint a kül- föld államaiban — seismographiai hálózatot állít fel és a hálózat kiépítésére és annak fentartására segélyért folyamodott a földmívelésügyi s a vallás- és közoktatásügyi ministeriumokhoz. Folyamodása azonban nem nyert oly ked- vező elintézést, hogy az adott támogatással a seismographia ügyét hazánkban kellő mederbe tudta volna terelni. Ezért Társulatunk választmányának utasí- tására a földrengési bizottság érintkezésbe lépett Kowxxony-THEGm MIKLós dr. min. tanácsos úrral, az orsz. meteor. és földmágnességi intézet igazgatójával, a ki hajlandónak mutatkozott a földrengéstan ügyét — melylyel a Társulatunk kebeléből kiküldött bizottság már 20 éve foglalkozik — felkarolni és az orszá- gos seismographiai hálózatot kiépíteni. Ezek után Társulatunk tagjainak állására legyen szabad még egy pillan- tást vetnem, mert ez alkalommal, ha fényes eredményről nem is számolhatok be, de elmondhatom azt, mit hosszú évek sora óta egy titkári jelentésben sem olvasunk. Ez pedig az az örvendetes körülmény, hogy tagjaink a lefolyt év alatt nem apadtak, hanem — ha nem is nagy számmal — mégis gyara- podtak. Míg a mult év végén összes tagjaink száma 309-re rúgott, addig a lefolyt év végén 318-ra emelkedett. Évközben belépett 24 új tag, kilépett és kitöröltetett 11, meghalt 4. Az új tagok közül 21 rendes, 1 örökítő, 2 pártoló, ezenkívül a régi rendes tagok sorából még 2 örökítő tagot nyertünk. Így tehát az 1902. év végén volt Társulatunknak 1 pártfogója, 8 tiszteleti, 11 leve- lező, 12 pártoló, 31 örökítő és 255 rendes tagja, továbbá 3 levelezője és 51 előfizetője. Ha az előbbiekben Társulatunknak nagyobbrészt örvendetes történetéről számoltam be, annál szomorúbb kötelesség vár reám most, midőn azon tár- sainkról kell beszámolnom, kik életük utolsó pillanatáig Társulatunk kötelé- kében maradtak. Az előbbiekben már említettem, hogy tagjaink közül a lefolyt évben négyet ragadott el a halál. Legelsőnek említem azt, ki 1873-tól rendes tagja, később örökítő, majd választmányi tagja, hosszú időn át első titkára volt Társulatunknak, kinek titkárságával egy új korszak kezdődött Társula- tunk történetében s ki élete utolsó pillanatáig rajongó lelkesedéssel szolgálta Társulatunk ügyét. PerHő Gyura dr. m. kir. főgeologus volt ezen férfi, kiről mai közgyűlésünkön ScHAFARZIK FERENcz dr. tagtársunk fog méltóbban meg- emlékezni. ParHő Gyurán kívül még három rendes tagunkat veszítettük el: 1. id. JAHN Virmost, a Ferencz József-rend lovagját, nyugalmazott vasgyári és uradalmi igazgatót, ki életének 76. évében hunyt el Borossebesen. Társulatunknak 1885 óta volt tagja. 2. KacHELMaAN KáRory gépgyárost, a Ferencz József-rend lovagját Vihnyén, a kit 1871 óta számíthattunk tagjaink sorába és 3. FRANZL ERwxő bányagondnokot Nadrágon, a ki 1893 óta volt tag. — Végre sajnálattal emlékezem meg még egy xclevelezőnkv elhunytáról, a kit alig pár évvel ezelőtt s0 TÁRSULATI ÜGYEK. választott Társulatunk levelezőjévé. Kiss KáRory székesfővárosi mérnök érde- méül tudjuk fel, hogy a budapesti harmadik főgyűjtő-csatorna építése alkal- mával, a m. kir. Földtani Intézet birtokába jutottak azok a gyönyörű felső- mediterránkorú kövületek, melyek a csatorna ásása alkalmával napfényre kerültek. Maga ezen gyűjtemény nemcsak szépségre, de gazdagságra is vete- kedik az eddig ismert felső-mediterránkorú híres lelőhelyekkel. Ezen gyönyörű anyag megmentéséért jutalmazta Társulatunk a xclevelezőv czímmel, Fiatalon — életének 31. évében — hunyt el Budapesten, 1902 julius hó 22.-én. Elvesztett társaink mindenike lelkes barátja és mivelője volt a magyar föld geologiájának. Nyugodjanak békével ! Mielőtt jelentésemet befejezném, köszönettel kell megemlékeznem azok- ról, kik Társulatunk ügyét szellemileg és anyagilag előmozdították. Mély hálá- val és köszönettel tartozunk galanthai herczeg EsTERHÁzY MIiIxLós úrnak, párt- fogónknak, ki ez évben is a szokásos évi segélyben részesítette Társulatunkat, nagyméltóságú Wtciassics Gyura dr. m. kir. vallás- és közoktatásügyi Minister úrnak az országos segélyért, nagyméltóságú DaRányr IGwácz dr. m. kir. föld- míivelésügyi Minister úrnak a wieni intern. geologiai keongressus alkalmából rendezendő magyarországi kirándulás támogatásáért és a m. kir. Földtani Intézet kiadványaiért, a m. kir. Földtani intézet igazgatójának BöckH JÁwos ministeri tanácsos úrnak, ki Társulatunk ügyeinek mindig lelkes szószólója volt és úgy neki, mint KRENNER J. SÁNDOR udv. tanácsos, egyetemi tanár úrnak, hogy üléseinkre kényelmes helyiséget bocsátottak rendelkezésünkre. Végre a magam részéről szabadjon hálás köszönetemet kifejeznem mind- azoknak, kik feladatom teljesítésében mindig készségesen segítettek. 3. A közgyűlés a titkár jelentését tudomásul veszi. Az elnök felkérésére Irosvax LasJos dr. előterjeszti a pénztárvizsgáló-bizottság jelentését, a mit a közgyűlés tudomásul vesz és a pénztárosnak a felmentést megadja s ILosvax Lasos dr. ajánlatára úgy a pénztárosnak, mint az első titkárnak a Társulat kedvező anyagi állásáért jegyzőkönyvi köszönetet fejez ki. Ezzel kapcsolatban az elnök fölkéri a pénztárvizsgáló-bizottság tagjait: ILosvay Lagos dr.-t, PETRIK LaJost és SZONTAGH TAMmÁás dr.-t, hogy a pénztár vizsgálását a jövő évre is elfogadni szíveskedjenek. 4. Péntáros előterjeszti a következő pénztári jelentést és az 1903. évi költségvetést : TÁRSULATI ÜGYEK. IPGTÁKKNÁSZT TO ÁS TES ÉT E ÉEBEN ÉT S a magyarhomi földtami társulat 1902. évi pénztári forgalmáról és vagyonának állásáról az 19092. év deczember hó 31-én. I. Horgó tőke. a) Bevétel: Előirányzat Tényleges bevétel 1902-re 1902-ben 1. Pénztári áthozatal 1901-ről 3285 kor. 37 fll. 3285 kor. 37 fll. 2. Országos segély 1902-re .. 2000. d — a 2000 a — a 3. Hg. EszTERHÁZY MIixLós pártfogó Ea ZÉT etés SÉRE ég TES é E SAD ÉG e 840 a — ua 4. Alaptőke kamatja -. . --. 1140 c — cx ILICOA én el DNorgótóke kamatja e a 90 4 — a 1 EG te gaNMCANNAKS 2 HNK 6. Hátralékos tagdíjak -—. 100 c — cx BZONEGEZ és tacdjak 902 rezso isa LESI ÉS TOO as ZOGZ KOZZE 8. Selmeczbányai fiókegyesület járu- TER SRV ZET e tte NN KESER TSÖZEN Tt HERE 78 a — 4 Méz en aA VA esklötizetök 1902-Te 0.1 12-i 30000 —l a MEN e E Noatladott kiadványok esel A 100 c — wa CAO TVR AtKcetá (OSZT VieVegyesekű e .2 MET bet DOG ESA A DJLNKTÉNNTNSEK NSZESÁTÁ ÍGY ÁNYOK e ez lee — 4 — (4 1400 a — ua Összesen 9613 kor. 37 fill. 12888 kor. 09 All. b) Kiadás : Előirányzat Tényleges kiadás 1902-re 1902-ben 1. Földtani Közlöny (1883—1900 évi Kutató E EEG EK EGE3SO0 kora ll 4703 kor: 50-41. 9. M. kir. földtani intézet egyévi jelentésének különlenyomata. 600 4 — ua DA ag BT e 3. Tisztviselők tiszteletdíja 1400 a — cx 1400 c — cx E nokjutalomdíjás az ed DO AE GANZZTT 50. 4 Et 5. Szolgák jutalomdíja .. ---. --- 300 a — a 360 c — ua 6. Postaköltség.-. —. . sea S0OKÉ KSE [1 SZTMEN eck DN 7. Irodai és vegyes kiadások 300 a — a 254 c 04 c 8. Előre nem látott kiadások. --- 303 c 37 a 69 LELKEK EKSL ESZNEK Összesen .. 9113 kor. 37 fll. Pénztári maradék 500 4 — a 9. Alapitvány a törzsvagyonhoz ... — 4 — € 1400 c — c 10. Forgó tőke pénztármaradványa MIG EGYSDTS OSAN ME e zs — 4 — a 4108 c 06 a Összesen ... 9613 kor. 37 füll. 12888 kor. 09 fill. Földtani Közlöny. XXXIII. köt. 1903 . 6 82 1 9 3 4 OT TÁRSULATI ÜGYEK. II. A társulat vagyona 1902 végén: SZÁTADTÓKEL 20 Vat SE NEE ate E aág SAST NTENTE ER HekoZETA RIKCSÁB VAA VESS ( kötelezvények bene u ések esett ANN s: Draszabózemlékata o azes este et se gel . Dr. Szabó-emlékalap kamatja KÉZ CéeT esse . Forgó tőke maradványa 5... ... J01A2 kör SES OJ OLÜB E ze eü S000. ést a ela 932 ua "EZLARK 4108 "a COGEK Osszesen Budapesten, 1902 deczember hó 31-én. 43782 kor. 47 fll. GREXA JÁNnos, pénztáros. Dr. Inosvax LaJos s. k., PErgRIx LaJos s. k., dr. SzorraGH Tamás s. k., mint a köz- gyűlés részéről kiküldött pénztárvizsgáló-bizottság tagjai. . Pénztári áthozatal 1902-ről .. . Országos segély 1903-ra at . Herczeg EszreERHázY Mixnós pártfogó díja 1903-ra . . Alaptőke kamatja . Forgó tőke kamatja . Hátralékos tagdíjak BELÉ B 7. Tagdíjak 1903-ra . Előfizetők 1903-ra . Eladott kiadványok . Vegyesek . Földtani Közlöny (1883—1900. évi mutatóval) . M. kir. földtani intézet kétévi jelentésének külön- . Tisztviselők tiszteletdíja . Írnok jutalomdíja . Szolgák jutalomdíja . Postaköltség. 3 . Irodai és vegyes kiadások . Előre nem látott kiadások ... zs . Dr. Staub munkájának kiadásához . Költségvetés 1903-ra. a) Bevétel : b) Kiadás. lenyomata Osszesen -.. 4108 kor. 06 fill. 20007 "s St 2 840 ur SEIg 1 1 50 (( —— zi 50 c — ( 100 ua — a ETEK OT METERES -z 301 ) (( Szt 00-40 JOK ( -- 6000 kor. — fill. ZAB G00/ OK TAGOK ki KESSSER 2 50 a zza JÓV EKE 40( ) a szt SJ xza ERR u FÁZS VET SKNONES 1000 a — ( (0568 kor. 06 GVölő KGK Kkt LÜL allsz á . ssssösssa sas TÁRSULATI ÜGYEK. 83 5. Az elnök fölkéri ScHAFARZIK FERENcz dr.-t, hogy PEerHó Gyura dr. fölött emlékbeszédjét tartsa meg (1. jelen füzet 1. lapján). 6. Elnök előterjeszti, hogy a folyó évi közgyűlésen kiadásra kerülő Szabó-érmet a választmány UHLIG VIkTokR dr. wieni egyet. tanárnak itélte oda, a ki azt személyesen szándékozott átvenni, de közbejött családi ügyei miatt elmaradását sürgönyileg kimentette. 7. Elnök előterjeszti, hogy a tisztikar és választmány kiegészítése végett választandó 1 alelnök és 2 választmányi tag. A szavazás elrendelése előtt a sza- vazatszedő-bizottságba BRAuwN GyuraA dr. elnöklete alatt fölkéri GÜLL VILMos és SEHEMAYER Virmos tagokat s azután az ülést a szavazás tartamára felfüggeszti. Elnök az ülést újból megnyitva, a szavazatszedő-bizottság elnöke bejelenti a szavazás eredményét, a mely szerint beadatott összesen 27 szavazat, ebből az alelnöki állásra 1 üresen maradt, KocH Awnrar dr. kapott 25 és [Lóczy Lagos dr. 1 szavazatot. A választmányi tagságra FRANZENAU ÁGosron dr. 15, LÖRENTHEY IMRE dr. 14, ScHMIDT SÁNxpoR dr. 14 és CHoLwoxky JEső 11 szava- zatot kaptak. Ennek alapján az elnök KocH Awrar dr.-t alelnöknek és FRANZENAU ÁGosrowx dr.-t választmányi tagnak jelenti ki. LÖRENTHEY IMRE dr. visszalép, de többek hozzászóllása után az elnök a választást mégis elrendeli LÖRENTHEY ImRE dr. és ScHmIDT SÁwxpoR dr. között. Hz új szavazás alkalmával beadatott összesen 25 szavazat, a melyből LÖRENTHEY IMRE dr.-ra 13 és SCHMIDT SÁNDOR dr.-ra 12 szavazat esett s ennek alapján az elnök LöRENTHEY IMRE dr.-t jelenti ki választmányi tagnak. 8. A tárgysorozat véget érvén, mielőtt az elnök a közgyűlést feloszlatná, köszönetet mond a magyar Tudományos Akadémiának azért, hogy a közgyűlés megtartására heti üléstermét a Társulat rendelkezésére bocsátani szíves volt. Szakülések. 1903 januáritus hó 7.-én. Elnök: T. Born LaJsos. Titkár bejelenti, hogy az 1902 deczember hó 4.-én tartott választmányi ülésen rendes tagnak választatott SIKkoRa Gyura bányamérnök Pécsett. Előadások : 1. KocH Awxran dr. Tarnóczot, mint a kövült czápafogak új, gazdag lelőhelyét ismertette (1. jelen füzet). Előadás után Böckn János örömét fejezi ki azon, hogy két vizsgáló egymástól függetlenül ugyanazon eredményre jutott, mert BöcgH Hucó dr. selmeczbányai akadémiai tanár is már akkor, a midőn Ipoly-Tarnócz község területén közvet- lenül az andesittufa alatt elterülő és a lábnyomokat tartalmazó homokkőó-táblát megfigyelte, azt stratigraphiailag az alsó- és felső-mediterrán közötti határba állította (I. a m. kir. Földtani Intézet évi jelentését 1900-ról, 33. I. Buda- pest, 1902). SCHAFARZIK FERENcz dr. még azzal egészíti ki a hallottakat, hogy Szakal- ban a Nagy-Hallgató-hegyen, valamint Piliny község határában is biotitos andesittufában tényleg fordulnak elő felső-mediterránkorú kövületek. Tudjuk 6" 84 TÁRSULATI ÜGYEK. továbbá azt is, hogy a fóthi és czinkotai típusos alsó-mediterránkorú lerakó- dások szintén bővelkednek halfogakban (I. a Budapest és Szent-Endre vidéke ezímű térképmagyarázat 47. lapját). ; 9. HogusirzgY HENRIK: A diluviális mocsárlöszről értekezett. ( Helyszüke miatt a jövő füzetben közöljük. Szerk.). : 3. TRErrz PÉTER soron kívül ismertet egy areopiknometert (1. a jelen füzetben). 1903 márczius hó 4-én. Elnök T. horH Lagos. Titkár szomorúan jelenti be GLANSZER GyuLra és Vécszv Józser báró a társulat rendes tagjainak elhunytát. Egyúttal bejelenti még, hogy a januárius hó 7-én tartott vál. ülésen rendes tagoknak választattak MavuRrirz BÉLA dr. és ToBoRrrY ZOLTÁN egyet. tanársegédek Budapesten (aj. WRaNszgNAav A.) és a ja- nuárius hó 28-án tartott vál. ülésen DowxárH Azasos Pilismarothon (aj. tit- kárság). Hlóadás : CHorwoxky JEnő dr. a deliblati homokpuszta fizikai földrajzának vázlatát ismertette. A homokpuszta azon a diluviális képződményekkel fedett plateaun fekszik, a mely Fehértemplom és Versecz közt a hegyekhez simulva, nyugat felé a Mramorák-deliblati ó-alluviális lapályig terjed ki. Délről a Duna hatá- rolja, éjszakról pedig részben az Alibunári mocsár mélyföldjére esik le mere- dek, 20—30 m. magas szakadékos falakkal. Ennek a plateaunak csak azt a részét fedi futóhomok, a mely épen szemben van az Alduna sziklakapujának báziási nyilásával. A futóhomokkal fedett terület 54H—NW irányban elnyuló ellipszis, a melyből csak délnyugati sarkán szel le egy darabot a Karas széles és mély völgye. A Karas alsó szakaszával szemben meredek, magas gerincz emelkedik, a melynek cafion-szerűen összeszabdalt völgyeiből ma nincs a víz- nek lefolyása. Ez a magas gerincz homokból és felette diluviális löszből áll. Származása még eddig ismeretlen. Maga a puszta három jól megkülömböztet- hető részből áll : 1. Közvetlen a Duna árteréről mintegy 10 m. magas peremmel emelke- dik ki az első rész, a deflacziós terület, a honnan a homokot már a talaj- vízig elhordta a szél. Ennek közepes magassága a t. sz. f. 93 méter. 2. Ettől éjszaknyugatra van a ma is mozgó homok területe, a hol a leg- szebb dűnéket, barkhánokat és garmadákat találjuk. Ennek a nagyon változatos területnek közepes magassága a t. sz. f. 129 méter. 3. A harmadik terület a félig kötött s hosszan, 54F—NW irányban ba- rázdált homokvidék, a mely kinyulik majdnem Petrovoszelo közeléig s köze- pes magassága 155 m. A míg a diluviális plateaunak az a része, a melyen nem fut és nem is futott homok, körülbelül mindenütt 122 m. magas a tenger sz. f., addig a ho- mokkal fedett puszta közepes magassága 138 m. Kétségtelen tehát, hogy ez a terület már eredetileg is magasabb volt a plateau többi részénél s meglehet, hogy oly magas halmok letarolásából szár- mazott, mint a minő hosszan elnyúló alakban a pusztát éjszakkeletről hatá- rolja s a melynek közepes magassága 194 m. 00 OT TÁRSULATI ÜGYEK. Hogy miért épen ezen a helyen van a homok felfújva, azt ÜHOLNOKY annak tulajdonítja, hogy épen ezzel a területtel van szemben az Alduna nyi- lása, a mely a hegyeken átkelő kossava szélnek mintegy sodrául, irányító medréül szolgál. Annyi bizonyos, hogy a délkeleti szél az egyedüli a szelek között, a mely nagy munkát képes kifejteni. Fizt különösen mutatják azok a graphikus meteorologiai számítások, a melyeket az előadó felkérésére BALoGH MaRcir földrajzi intézeti gyakornok számított ki. Ugyanő számította ki a fennebb közölt magassági adatokat is. A homok igen változatos minősége, a homokban előforduló borsónyi grand és mogyorónyi kavics azt bizonyítják, hogy a homokot a szél nem hoz- hatta messziről, söt soha nagyon meg sem bolygathatta. Az előadó szerint a homok valószinűleg pontusi talapzaton nyugvó homok, a mely már a dilu- viumban is hasonló csekély arányokban mozgott, mint ma. Hanavárs GyuraA a vidéket környező artézi kutak adataiból azt következ- teti, hogy lehetetlen, miszerint itt a felszín közelében pontusi homok legyen, mert mindenütt a környéken vastagon fekszik a levantei kor üledéke. CHorwoky JENő megköszöni HaLavárs figyelmeztetését s hajlandó elfo- gadni, hogy a puszta kútjaiból nagy mélységből felkerült homok talán levantei, de kizártnak tartja különösen azt a véleményt, hogy a deliblati homokot a szél a Duna déli partjáról hozta volna át. Dr. Lóczy LasJos CHorwoxky előadása és HaAravárs Gyura megjegyzése után nem látja még eldöntöttnek, hogy a delibláti futóhomok vajjon a pontusi vagy a levantei emeletbe tartozik-e? Ha a Magyar Medencze pereméről ismert dislocatiókra emlékezünk, nem lepne meg a delibláti homoknak horsztféle jellege, ha benne pontusi korú kövületek volnának. Tekintve, hogy az Alföld déli szegélyén a furólyukakban a levantei emeletet nem nagy mélységben talál- ták meg, nagyobb valószinűséggel lehet a delibláti homokot HALAvárs-al levan- teinek gondolni. Szóló még más esetre is gondol: a delibláti homok elhe- lyezkedése a Karas folyó előtt azt a térszini képet nyujtja, mintha az ennek a folyónak ősi törmelékkúpja volna, abból az időből, melyben a Duna aldunai szakasza nem létezett és a Duna nem is jutott el Délmagyarország e tájáig, hanem valahol a Nagy Magyar Alföld közepén mocsarakban veszett el. 1903 márczius 11-én. — Elnök: KocH AwTraL dr. Titkár bejelenti, hogy a márczius hó 4-én tartott vál. ülésen rendes tagoknak választattak: Kanws Guszráv, a Mattoni czég budapesti képviselője (aj. Roth [L.), Myrsxkowszky Ewmrrn bányafelügyelő, okl. bányamérnök Baranya- Szabolcson és a marosvásárhelyi ev. ref. Collegium (aj. titkár). Előadás : Ifj. Nopcsa FeRENcz báró huzánk erdélyi részének délnyugati feléről tart előadást és az eddigi kutatásait a következőkép foglalja össze: A bejárt terület Gyulafehérvártól Ruszkabányáig és az ország határáig terjed. Az első hegyalkotó mozgások már a verrukano lerakodása előtt tör- téntek, de az e mozgásra vonatkozó kevés adat miatt a terület történetét csak a lias óta lehet pontosabban meghatározni. A kristályos palákon kívül legrégibb rétegnek tartja előadó a gyertyá- 86 TÁRSULATI ÜGYEK. nosi devon? porphyroidot és agyagpalát s ezekkel egyesíti MRazEc zöld- paláit is. Verrukano csak kevés helyen fordul elő. A Vajdahunyadnál látható do- lomitos mészkő discordansan települ a régibb képződményeken; kora való- szinűleg trias. ; Mnazec Scháleformatiója megfelel a liasnak, és ennek folytán szenet tartalmazó liast Pécs vidékéről és a Bánságtól egészen Brassóig ismerünk. A persányi hegységből ismert lias kifejlődése teljesen eltér ettől. A bejárt terület nagy tektonikai átalakítása a középső jurába esik és ezen időpont óta inkább sülyedés és törés, mint ránczosodás vehető észre. Tithon-neocom mészkő több helyről ismeretes. A neocom után Banicza vidékén igen fontos vízválasztó képződött, melynek befolyása még a mioczén- ben is látható és ettől kezdve két földtanilag különálló vidéket kell megkülön- böztetnünk, egy éjszakit és egy délit. Az éjszaki területbe a következő trams- gressiók mind csak az erdélyi medenczéből, illetőleg a karánsebesi öbölből hatolnak be, míg a déli terület csakis a román vagy a szerb tengerrel állha- tott összefüggésben. I. Ejszaki rész. A Sztrigyvölgy sülyedése az ulsó és felső senon között történt és így a mediterrán faciessel biró felsőkréta két tagra oszlik: a ceno- man, turon ?, alsó senon képezik az alsó-, a felső senon és damen a felső tagot. Köztük mindenütt discordamtia látható. A danienbe számítandó a, szent- péterfalvi homokkő, az alsó tarka agyag és talán Poszpwny clokalsediment? - jének egy része is. A felső senon (campanien) Ruszkabányán, Pujon, Alvin- czen látható. Megfelel PezrHő hypersenonjának és Popovici boreal facies- és Belemnitella Höferi rétegeinek és sok helyen transgredál. : Az eoczén és oligocszén az éjszaki részben hiányoznak. A Marosvölgy Gyulafehérvártól Déváig, a Sztrigyöböl és a hátszegi völgy egy belső kárpáti sülyedésnek felel meg és így ma nem tartozik az erdélyrészi medenczéhez. Ennek délnyugati határát körülbelöl Sárd, Oláh-Dálya és Nagy-Apold közsé- gek jelölik. A harmadkorban csak a mioczén-tenger emelkedett annyira, hogy a belső kárpáti sülyedés ismét víz alá merült. II. Déli rész. Ebben az egész kréta és ó-harmadkor hiányzik és csak a felső oligoczén nyomul be egy Batiná-tól Petrozsény felé nyuló fjordba. A ba- niczai hágó miatt ezen tenger az erdélyrészi medencze oligoczénjével nem léphetett összeköttetésbe és egy ó-mioczén ránczosodás Petrozsény és Batina között megint megszakítja az összeköttetést úgy, hogy a Zsily-Csernavölgy a mediterrán-tengertől megint el volt zárva. Választmányi ülések. 1903 janumárius hó 7.-én. Elnök: T. RorH LaJsos. Elnök bejelenti, hogy a deczember havi választmányi ülés megbizása folytán a titkárral és az önkéntesen csatlakozó ScHAFARZIK FERENcz dr.-ral fölkereste SCHMIDT SÁNDOR dr. alelnököt s a választmány nevében kérte lemon- dásának visszavonására. Sajnálattal jelenti, hogy küldetésüknek nem volt ered- ménye, mert ScHmipT alelnök megmaradt elhatározása mellett. TÁRSULATI ÜGYEK. 87 Rendes tagoknak választattak FRANZENAU ÁGOSTON dr. ajánlatára MAURITZ BÉLA dr. és ToBoRFrY ZoLTÁN egyet. tanársegédek Budapesten. KRENNER J. SásxpokR dr. mint a Szabó-érem odaitélésére kiküldött bizott- ság elnöke jelenti, hogy a bizottság megbizatásának megfelelt s a bizottság javaslatát SzorvracH Tamás dr., ki az előadói tisztet volt szíves elfogadni, fogja előterjeszteni. SZONTAGH Tamás dr. a bizottságnak a következő jelentését olvassa fel: Tekintetes választmány ! A tekintetes választmány a SzaBó JózsEF-éremmel kitüntetendő munka kijelölésével az alulirott bizottságot kegyeskedett megbizni. A kiküldött bizott- ság az 1597—1902. évben megjelent munkák megbirálása után, röviden össze- foglalva tanácskozásainak eredményét, a következőkben számol be : FRANZENAU ÁGOSTON és SCHAFARZIK FERENcz bizottsági szakelőadók össze- állították az 1903. évi kitüntetési szakaszba illő összes szakmunkákat. Ezekből : FRANZENAU ÁGosron az ásvány- és kristálytan szakmájába vágó jelentésé- ben különösen kiemeli és kitüntetésre is ajánlja a következő munkák szerzőit : 1. KRENNER JózsEF SÁáwxpokt, a Jadeitkövek Birmából czímű munka szer- zőjét (Jadeitkövek Birmából. Gróf SzécHEwNYI BÉLA keletázsiai útjának tudomá- nyos eredményei. III. kötet, Budapest 1897.). 2. ScHmipT Sáwpott a következő két munkáért: Szulónak vidékének néhány ásványáról. A m. tud. Akadémia Math. és természettud. Értesítőjé- ben. XV. köt. 1897. és A kristályok osztályai. A. m. tud. Akadémia Math. és természettud. Érte- sítőjében. XVIII. köt. 1900. SCHAFARZIK FERENCZ szintén felsorolván a geologiai, palgzontologiai, petro - graphiai, valamint mineralogia-geologia-chemiai főbb munkákat, különösen kiemeli és kitüntetésre ajánlja a következő munkák szerzőit : 1. KALEcsINszkY SÁNnpoRgt A szovátai meleg és forró konyhasós tavakról, mint természetes hőaccumulátorokról. Meleg sóstavak és hóaccumulátorok elő- állításáról czímű értekezéseért. Math. és természettud. Értesítő 1901. és Föld- tani Közlöny. XXXI. köt. 1901. 2. KocH Anrart Az erdélyrészi medencze harmadkori képződményet. II. Neogen-csoport (kiadja a magyarhoni Földtani Társulat, Budapest 1900, 329 oldal és három tábla) czímű műveért. 3. Lóczy LaJost A fossilis emlős és puhatestű állatmaradványok leirása és a palacontologiai-stratigraphiai eredmények gróf Széchenyi Béla kelet- ázsiai útjából czímű munkáért. Ez a dolgozat gróf SzécHEwnyi BÉLA keletázsiai útjának tudományos eredményei gyűjteményes művének III. kötetében (Buda- pest 1897) 188 negyedrétű lapra terjed és 11 negyedrét táblával és 22 szöveg- közti rajzzal van ellátva. 4. Nopcsa FERENcz bárót Dinosaurierreste aus Siebenbürgen (Denk- sehriften d. k. Akad. d. Wiss. in Wien. Math.- und naturw. C1. 68. Bd. 555. p. Wien 1900.) czímű értekezéseért. 5. UHriG VIkToRt a következő összetartozó két munkáért : Die Geologie des Tátra-Gebirges. I. FEinleitung umd stratigraphiseher 88 TÁRSULATI ÜGYEK. Teil. Denksehriften der math.- u. naturw. Classe der k. Akademie der Wissen- schaften in Wien. 1897. XIV. Bd. II. Tektonmik des Tátra-(Gebirges (mit 1 geolog. Karte, 4 Profiltafeln in 7 Blüttern], 1 tektonischen Tafel, 2 phototyp. Tafeln mit Oleaten und 96 Textfiguren. 1—88. 49. Wien, u. o. 1900. LXVIII. Bd.). KRENNER JózsEF Sáwxpor, Lóczy LaJos és SCHMIDT SÁxpoR, miután a bizott- ság munkájában részt óhajtanak venni, a kijelöltetésről lemondottak. A bizottság a többi kitüntetésre ajánlott és a szabályoknak teljesen megfelelő munkák különös méltatása után azokat a kitüntetésre érdemesnek tartja és az alább megokoltak alapján arra kéri a tekintetes választmányt, hogy az 1897—1902. évi cziklusra szánt Szazó Józszr-emlékéremmel UHLIG VIKTOR egyetemi tanárt és Társulatunk vendes tagját (Wienben) legyen kegyes kitüntetni. UHriG Vixkrognak a Tátra-hegységről írt, önálló felfogású és éles meg- figyelésen alapuló, igazán mesteri munkája olyan gondosan, alaposan és ki- merítően készült, hogy nemcsak a hazánkra vonatkozó szakirodalomnak, hanem a világirodalomnak is egyik dísze. UHrLiaG a nehezen bejárható Tátra-hegység- ről világos és nagyrészben új geologiai és tektonikai képet nyújt. A hegységek elbírálásának új és helyes mesgyéjére lép és a Tátra geologiai hovátartozását egészen új irányban rögzíti. Munkájának tudományos értéke minden irányban olyan kimagasló, a szolgálat, a melyet a tudománynak és a hazai geologiának tett, olyan nagy, hogy a kijelölő-bizottság a többi kiváló versenytárssal szem- ben kénytelen a pálmát neki nyújtani. A kijelölő-bizottság részletes jelentése, a mely a szakelőadók teljes össze- állítását és véleményét is felkarolja, a Társulat titkárságának rendelkezésére bocsáttatik. Budapesten, 1902. évi deczember hó 19-ikén. Dr. SCHMIDT SÁNDOR. Dr. KRENNER JÓZSEF, Dr. SCHAFARZIK FERENCZ. bizottsági elnök. Dr. Lóczy [4Jos. Dr. SZONTAGH TAMÁS, Dr. ILosvavx [aJos. bizottsági tag és jegyző. Dr. FRANZENAU ÁGOSTON. A választmány a bizottság javaslatát egyhangulag elfogadja és a Szabó- érmet UHriG VIkToR dr. wieni egyetemi tanárnak itéli oda. A fennebbi bizottság még fölvetette azt a kérdést is, hogy nem akar-e a választmány a Szuabó-alap kamataiból megbizásról gondolkozni? Miután azonban az alap kamataiból még nem áll rendelkezésre megfelelő összeg, a választmány a megbizást későbbi időre halasztja. 19053 januárius hó 28-dikán. Elnök: T. RorH Lagos. hendes tagnak választatott a titkárság ajánlatára Dowárm AzaJos Pilis- maróthon. A választmány a Revista italiana di palgontologia ezímű folyó- irattal cserét kötött és a Magyar Tanitók Otthonának a Földtani Közlöny ingyen való küldését megengedte. A választmány tudomásul vette a pénztárvizsgáló- bizottság jelentését, megállapította az 1903. évi költségvetést, a megüresedett TÁRSULATI ÜGYEK. j s4 alelnöki és választmányi tagsági állásokra megejtette a kijelölést, valamint sajnálattal tudomásul vette a selmeczbányai fiókegyesület feloszlását is. 1903 márczius hó 4-én. Elnök: T. Born Lagos. Rendes tagoknak választattak: Kanws Guszráv, a Mattoni H. czég buda- pesti képviselője, (aj. T. Roth L.), MxsxowszkY Emir bányafelügyelő, okl. bányamérnök Baranya-Szabolcson és a marosvásárhelyi evang. ref. Collegium (aj. titkár). Miután a titkár bemutatta a párizsi 1900. évi kiállításon a Társulatnak itélt aranyérmet és az ehhez tartozó oklevelet, előterjesztette a földmivelés- ügyi Ministernek az orsz. meteorologiai intézethez intézett rendeletét, melyben a földrengések megfigyelését ezen intézet ügykörébe utalja s megengedi, hogy a Földtani Társulatnak adott 5000 K-t átvéve, azon összegen seismographos eszközöket készíttessen s ezen eszközöket az ország különböző pontjain fel- állíttassa Kapcsolatban ezzel a titkár előterjeszti a földrengési bizottság elnöké- nek jelentését és a bizottság márczius hó 3-án tartott ülésének jegyzőköny- vét, melyben a bizottság a földmivelésügyi Minister fennebb említett elhatá- rozásának ismertetése után, a következő javaslatot terjeszti a választmány elé : caz eddigi programm alapján létező bizottság feloszlatását ajánlják, de minthogy a magyarhoni Földtani Társulatnak nemcsak a jelenben, hanem a jövőben is érdeke a földrengési megfigyelésekkel tudományosan foglalkozni és az observatoriumát fentartani, e végből az értekezlet a Társulat választmá- nyának szűkebb programmal egy újabb bizottság alakítását ajánlaná, a mely- nek feladata legyen a meglevő observatorium földrengési adatainak feldolgo- zása és a meteorologiai intézetben életbe lépett új földrengési osztálylyal és a külföldi hasonirányú observatoriumokkal a tudományos összeköttetés fen- tartása. Ezen újabb bizottság czíme gyanánt ajánlaná az értekezlet: A magyar- honi Földtam Társulat földrengési observaloriuma czímet,. Dóczy Lasos vál. tag szót emel és hangsúlyozza, hogy a földrengési bizottság előbbi határozatához mint annak eddigi tagja szintén hozzájárult ugyan, de csakis a pénzalap elégtelensége miatt. Miután azonban az utolsó napon megbízható forrásból arról értesült, hogy a vallás és közoktatásügyi Minister 1900 julius 2-án beadott kérvényünket még nem ejtette el, hanem hajlandó 1904-re a Földtani Társulat földrengési bizottsága czéljaira nagyobb összeget a költségvetésbe felvenni, — azt indítványozza, hogy a Földtani Tár- sulat régi földrengési bizottsága a jövőre is fentartassék, hogy a magyar föld- rengések országos megfigyelése ezentúl is a Földtani Társulat zászlaja alatt történjék, s hogy a seismographos hálózat berendezése és vezetése végett a kir. központi meteorologiai intézetnek az ügy iránt lelkesedő igazgatója a mh. Földtani Társulat földrengési bizottságába való belépésre felkéressék. SCHAFARZIK FERENCZ társulati tag és az eddigi földrengési bizottság elnö- kének egynémely pontban adott felvilágosításai után, különösen pedig arra való tekintettel, hogy a seismographos hálózat létesítésére vonatkozólag a föld- mivelésügyi Miniszter 1903 febr. 10-én kelt leirata már világosan intézkedett, a mh. Földtani Társulat választmánya többek hozzászólása után megnyugvás- sal fogadja a tőle 1902 nov. 30-án kért s most a Ministertől jóváhagyott 90) TÁRSULATI ÜGYEK. megoldást, kijelenti azonban, hogy a seismologia ügyét erejéhez képest a jövő- ben is előmozdítani és támogatni fogja. Egyébként a fenti értesüléssel szemben várakozó álláspontra helyezkedik és a seismologiai ügy további fejlődésének figyelemmel való kisérése, valamint a saját földrengési observatoriumának ellátása ezéljából a régi bizottság visszalépését elfogadván, az új földren. cési bizottságba kiküldi az eddig jelentkezett tagokat, még pedig Eumszr KáL- MÁN dr., KALECSINSZEY SÁNDOR, KÖVESLIGETHY RaDpó dr. és SCHAFARZIK FERENCZ dr. urakat, a mely bizottság szükség szerint bármikor ki volna egészíthető a seismologia iránt érdeklődők belevonása által. Végül a választmány a visszalépett régi bizottságnak, mely több mint 20 esztendeje vitte a földrengések országos megfigyelését és különösen a bizott- ság lelkes elnökének, SCHAFARZIK FERExcz dr.-nak, jegyzőkönyvileg köszönetét fejezte ki. Végül a választmány hálás köszönettel vette tudomásul a földmivelés- ügyi ministernek a SrauB-féle munka kiadására adott támogatását s megbizta az elnökséget, hogy DaRÁwyri minister úr Ő excellentiájának a választmány kö- szönetét tolmácsolja. Jegyzőkönyv felvétetett a magyarhoni Földtani Társulat Szabó József-emlékérem;- mel kitüntetendő munkát kijelölő bizottságának második és döntő ülésén 1902. évi deczember hó 19-ikén. Jelen vannak KRENNER JÓZSEF SÁNDOR elnöklése alatt: FRANZENAU ÁGOSTON, ILosvax LAaJos, SCHAFARZIK FERENCZ, SCHMIDT SÁNDOR és SZONTAGH Tamás bizott- sági tagok. A tanácskozás jegyzőkönyvét SzorTaAGH TAMÁS vezeti. I. FRaszesav ÁGosron, az ásványtan és kristálytani csoport szakelőadója következő jelentését olvassa fel: c Az 1897-ik évtől az 1902-ik év junius végéig terjedő időközben meg- jelent mineralogiai művek száma 29, a kristálytaniaké 2. Az ásványtani szakmakör magyar honosságú művelői javarészben az ásványok alaki sajátságainak meghatározásával foglalkoztak, melyek között több méltán leköti figyelmünket, ezek a következők : Hugnyák V. Lauriumi és utahi anglesitek. Természetr. Füz. XXII. 1900. MEcczER G. dr. Adatok a budapest-környéki calcit kristályainak ismere- téhez. Földt. Közl. XXVIII. 1898. MErczER G. dr. Továbbnövéses calcit a budai hegyekből. Földt. Közl. XXIX. 1899. MoEsz G. Calcit és baryt Kőrösmezőről. Földt. Közl. XXVII. 1897. — Krokoit Tasmániából. Math. és természettud. Ért. XVII. 1899. — Adatok a grönlandi tbiewvvrit kristálytani ismeretéhez. Math. és ter- mészettud. Ért. XVII. 1899. Moesz G. Baryt, antünonit, pyvavgyrit és pyrit Körmöczbányáról. Földt. Közl. XXXII. 1902. TÁRSULATI ÜGYEK. 91 SCHMIDT SÁNDOR dr. A budapesti egyetem ásványtani múzewmnának euklas kristálya. Wöldt. Közl. XXVIII. 1898. Zimányi KáRorY dr. AÁsványtani közlemények. Természetrajzi Füzetek XXIII. 1900. Zrmányi KáRorY dr. Tetraedrit a Botes-hegyről. Chemiai Folyóirat. MEL 1902. Zimányi KáRony dr. Ásványelőfordulások Rézbányáról és vidékéről. Chemiai Folyóirat. VIII. 1902. Kevesebb már azon munkák száma, melyekben az optikai viszonyok tanulmányozása kristálytaniakkal kapcsolatos. Ide tartozók : MEzczER G. dr. Brechungsindices des Zink, Schefferit. Zeitschrift für Kryst. und Mineral. XXXIII. 1900. MeLcczER G. dr. Néhány ásványról, főkép Geylon szigetéről. Math. és természettud. Ért. XVIII. 1900. MecrczER G. dr. Adatok a korund kristálytami és optikai ismeretéhez. Természetr. Füz. XIX. 1901. Zrmáwxyi K. dr. Adatok a dognácskai rózsaszínű aragonit kristálytami isineretéhez. Természetr. Füz. XXII. 1900. Az ásványelőfordulásokat leiró dolgozatok : SCHMIDT SÁNDOR dr. (ryűjtött ásványok jegyzéke gróf Széchenyi Béla keletázsiai útjának tudományos eredményei czimű gyűjteményes . művének III. kötetében (Budapest 1897). SzápEczgY Gyura dr. A magyarországi korundelőfordulásról. Földt. Közl. XXIX, 1899. Külföldi szerzők nagyobbszabású művei : PELIKAN A. Der Eisenglanz von Dognácska in Banat. Mineral. u. belgésu b E. Mitth. XVI. 1897. PgroR G. T. SpExceR L. I. Über die Identitüt von Andorit, Sundtit und Webnerit. Zeitschrift für Kryst. und Mineral. XXIX. 1898, melyben szerzők kristálytani és vegyi vizsgálatokból a cezímben szereplő három ásvány azo- nosságát kimutatják és kiemelik KREvxsERnek és Loczgának helyes kristálytani, illetve vegyi meghatározásaikat. Ezek után kitüntetésre a következő műveket ajánlom : 1. KRENNER JózsEFr SÁwpok. Jadeitkövek Birmából. Gróf Széchenyi Béla keletázsiai útjának tudományos eredményei czímű mű III. kötetében (Buda- pest 1897). A SzaBó JózsEF nevét viselő emlékéremmel kitüntetendő munka ügyé- ben, az 1900. évben működő bizottság egyik határozata, mely szerint az el- döntésnél cne csupán az évkörbeli termelés tekintessék döntőnek, hanem az illető tudósnak megelőző összes munkálkodása is tekintetbe vétessék és az évkörbeli termelés a megelőzők kiegészítésének tekintesséks, kedves kötelessé- gemmé teszi tudósunk eme munkájával és eddigi működésével behatóbban foglalkozni. A mű második részében egy jadeit-tömbben tapasztalt sötét, feketés vagy barnás-zöldszinű, szabálytalan alakú foltokban fellépő ásvány leirása van adva, melyet. szerző újnak ismert fel, bár a jadeit és nephrit legalaposabb ismerője, FiscHER, diallagnak határozta meg. KRENNER az ásvány lemezeinek 97 TÁRSULATI ÜGYEK. optikai tulajdonságait pontosan megállapította és a nyert eredményeket Loczka elemzési eredményeivel egybevetve, az anyagnak magnesia-mész-natron-amphibol voltát kiderítette, ezzel magyarázatát adva bizonyos jadeit-elemzéseknek a magnesia és mésztartalmát illetőleg, valamint az anyagnál tapasztalt fajsúly- ingadozásoknak is. De nemcsak ezen abszolut becscsel bíró munka, mely szerző éles meg- figyelő tehetségéről és szakavatottságáról tanuskodik, hanem azon 37 évi 1r0- dalmi munkássága, melylyel hazánkban a modern mineralogia iránt az érdek- lődést felébreszteni és fentartani tudta; szerencsésen művelte, a mennyiben több új ásvány leirását adta; hazánk ásvány-topographiájához új adatot szol- gáltatott és nemcsak maga dolgozott, hanem közvetlenül vagy közvetve egész derékül működő ifjabb nemzedéket nevelt; különben külföldön is a neves mineralogusok között helyet vívott ki magának, véleményem szerint KRENNER Józser Sáwponkt teszi a SzaBó Józser-emlékéremmel való kitüntetésre hivatottá. 9. ScnmipT Sáwpok. Szalónak vidékének néhány ásványáról. Math. és természettud. Ért. XV. 1897. ScHMIDT SáwpoRk. A kristályok osztályai. Math. és természettud. Ért. XVIII. 1900. Mindkettő külön-külön abszolut becsénél fogya a $SzABó-éremmel való kitüntetésre érdemes mű. Az elsőre útbaigazítónak szolgáljon az 1900. évi bizottság jelentésében adott, a tényállásnak minden tekintetben megfelelő kitünő ismertetés, míg a másodikban a kristálytan 32 elméletileg lehetséges osztályát, elütően a szokásos módoktól, kizárólag a gömbprojectio igénybe- vételével teszi érthetővé. A levezetés főeredetiségét a szerzőnek megállapított cprojectiotételev juttatja kifejezésre. Ennek alkalmazásával mind a 32 osztály a legáltalánosabbtól a legtöbb symetriával biróig levezethető. II. ScHAFARZIK FERENcz, a közettan, geologia és palxzontologiai, vala- mint a mineralogiai, geologiai1-, chemia-csoport szakelőadója, a következő jelen- tést olvassa fel: 1. Petrographia. Az 1897—1902-re terjedő eyelusban több kisebb dol- gozaton kívül a következő munkálatokról kell elismeréssel megemlékeznünk : SzápEczky Gyuna. A zemplém szigethegység geologiai és közettami tekin- ben. Budapest 1897. (Kiadja a kir. Természettudományi Társulat.) F. W. Vorr. Geognostisehe Sehiülderungen der Lagerstüttenverhültnifie von Dobsau in Ungarn. (Jahresbericht der k. k. geol. Reichsanstalt. Wien, L. Bd. 1900.) c 3jöckH Hucó. kliőzetes jelentés a Selmecszbánya vidékén előforduló eruptiv- kőzetek korviszonyairól. II. tábla. Földt. Közl. XXXI. kötet. 2. Geologia és stratigraphia. Az ide tartozó munkálatok száma jóval meghaladja a százat. A rendes geologiai és stratigraphia irányúak mellé sora- koznak az agrogeologiai munkák is, a melyek közül különösen TRErIrz PÉTER- nek a homoktalajok nedvességére vonatkozó igen érdekes megfigyeléseit említem fel, a mely a cJelentés az 1900-ik év nyarán végzett agrogeologiai munkála- tokról, mitsem eláruló czím alatt rejtőzik. Alapos tanulmányt a futóhomok mozgásának törvényeiről közölt CHOLNOKY JENŐ is (Földt. Közl. XXXII. 1902). TÁRSULATI ÜGYEK. 93 Nagyobbszabású tanulmányok és egyes területek monographiái betíűsor- ban a következők : BöckH Hugó. Nagy-Maros környékének földtami viszonyai. Földt. Int. évkönyve. XIII. 1. füz. 57. old. és 9 tábla. Budapest 1899. KocH ANTAL. Az erdélyrészi medencze harmadkori képződinményet. II. Neo- gen-csoport. Kiadja a magyarhoni Földtani Társulat. Budapest 1900. 329 old. szöveg és 3 tábla. PÁárnrY Mór. Alvincz felső-krétakorú rétegei. Wöldt. Int. évk. XIII. köt. 6. füz. 98. old. szöveg és 9 tábla. Budapest 1902. ViIikToR UHnIG. Die (reologie des Tátragebirges. I. Binleitung und strati- graphischer Teil. Denkschr. der math.-naturw. Classe der k. Akad. der Wissen- sehafíten in Wien 1897. XIV. Bd. VikToR UnuIG. II. Tektomik des Tátragebirges. Mit 1 geol. Karte, 4 Profil- - tafeln (in 7 Bláttern), 1 tekton. Tafel, 2 phototyp. Tafeln mit Oleaten und 926 Textfiguren 1—88. 4". Wien. u. o. 1900. LXVIII. Bd. 3. Palseontologia. Örvendetes körülmény gyanánt felemlíthetem, hogy a phytopalsazontologia kevésbbé kultivált köréből két munka jelent meg, mely általánosabb figyelmet érdemel s ezek SrauB MóRicz: A Cinnamomun genus az ósvilágban czímű akadémiai székfoglaló előadása (megjelent egyelőre kivonat- ban a m. tud. Akad. Math. és természettud. Értesítőjében XIX. köt. p. 417. Budapest 1901) és Tuzson János: A tarnóczi kövült fa, Pinus tarnociensis n. sp. czímű értekezése ( Természetrajzi Füzetek. XXIV. köt. 3 táblával. Buda- pest 1901). Zoopalszontologiai tartalommal pedig a következők : JAEKEL Orró. A Placochelys n. g. és annak jelentőségéről a teknősbékák származására. 4 táblával és 1 szövegközi rajzzal. Megjelent az Akad. Math. és természettud. Értesítőjében. XX. köt. 4 füz. Budapest 1902. Lóczy Lagos. A fossilis emlős és puhatestű állatmaradványok leirásu és a palacontologiani, stratigraphiai eredmények gróf Széchemji Béla keletázsíai útjából. Budapest 1897. 188 negyedrétű lap, 11 negyedrétű tábla, 12 folio tábla és 22 szövegközti rajz. Nopcsa FeREwxcz báró. Dinosaurterreste aus Siebenbürgen. Denksehriften d. k. Akad. d. Wiss. Wien, Math. naturw. Classe. 68. Bd. 555. Wien 1900. LőRENTHEY IumRE. Magyarország harmadkorú rákfaunájához. M. tud. Akad. Math. és természettud. Közl. 1898, XXVII. 2. sz. 9 táblával. LŐRENTHEY IMRE. Die pannonische Fauna von Budapest, Palgontographica. Bd. XLVIII. 1902. Monographicus munka, melyben különösen a Tinyére vonat- kozó új adatok és fajok leirása érdekes. GORJANOVIÓ-KRAMBERGER. Der palaecolithischer Mensch und seine Zeil- genossen a. d. Diluvium von Krapina-Teplitz in Kroatien. Mitth. d. anthrop. Gesellschaft in Wien. Bd. XXXI. 1901. és Nachtrag als II. Theil XXXII. 1902. E nagybecsű munkájában szerző a magyar korona országainak területé- ről az első diluviális embert ismerteti, Homo neanderthalensis var. Crapinensis néven. Derék munkát végzett még : BoETTGER 0. Zur kenntnib der Fauna der mittelmiocenen Schiehten 94 TÁRSULATI ÜGYEK. von Kostej in Krassó-Szörényer Gomitate. Mitth. des naturwiss. Vereines in Hermanstadt. 1901. és t BRusisa Sp. leonographia molluscorumm fossiluun in tellure tertiaria Hungariae, Croatiae, etc. Zágreb 1902. XXX tábla, 49, szöveg nélkül. a 4. Mineralogiai és geologiai chemia. Az ásvány és általában vízanali- zisek során mint valóban mintaszerű munkát most is ki kell emelnünk Inosvax Lagos aA Balaton vizének chemidi viszonydais czímű dolgozatát, mely a m. Földrajzi Társulat Balaton-bizottságának kiadványaként jelent meg Budapesten 1898-ban. Magyar szénelemzésekkel foglalkozott KALEcsINSZEY SÁNDOR. A magyar korona országainak ásványszenei czímű monographiát a m. kir. Földtani Intézet adta ki. Megjelent még ebben a csoportban KALECSINSZEY SÁNDOR- nak I. cA szovátai meleg és forró konyhasós tavakról, mint természetes hő- accumulátorokrób , IL. a Meleg sóstavak és hőacculumátorok előállításáróli czímű értekezése. M. tud. Akadémia Math. és természettud. Értesítője. 1901. és Föld- tani Közlöny. XXI. köt. 1901. Kitünő munkálkodást mutathat fel Loczka JózsEr is, kinek dolgozatai a Magyar Chemiai Folyóiratban jelentek meg. Nevezetesen : A Botes-hegyről való tetraedrit chemiai elemzésr. 1901. Két magnesit chemidai elemzése. 1901. A brüunsdorfi berthieritről. 1901. Az anapaitról. 1902. Gondosan mérlegelvén az elősorolt munkálatok belső tartalmát, témájok új voltát, különösen pedig azt, hogy az illető szerzők mennyire úttörők, tehát hogy munkálataik mennyire alapvetők egyik vagy másik irányban; betűrend- ben a következő öt munkát bátorkodom az igen tisztelt bizottságnak ajánlani, mint olyanokat, a melyeket a Szazó Józser-emlékéremmel való kitüntetésre érdemesnek tarthatunk. 1. ÍArEcsrsszky SáwxpoR munkája a szovátai sóstavakról. Bár léteztek már az irodalomban egyes hangok, a melyek a sóstavak, illetve sósvíz fel- melegedését a napsugaraknak tulajdonították, úgy mégis erre vonatkozó isme- reteink bizonytalanok és zavarosak voltak. Kanzcsisszkyvé az elvitázhatatlan érdem, hogy a víz felmelegedésének körülményeit megsejtvén, annak miként való megtörténhetését pontosan eszközölt mérések és szabatosan végzett kisér- letek által kétségtelen módon kiderítette. Ezzel nemcsak hogy megoldotta a sóstavak szokatlan felmelegedésének problémáját, hanem egyben rámutatott arra is, hogy a sósvizekben felhalmozott, de mesterséges sóstavakban is össze- gyűjthető melegmennyiség gyakorlati irányban miként volna értékesíthető, a mi idővel még fontos nemzetgazdászati tényezővé nőheti ki magát. 2. Kocn Anrar munkája az erdélyrészi neogénről. Egy ritka szorgalommal megírt nagyfontosságú monographia, mely Magyar- ország egykor kiadandó geologiájának bátran képezheti egyik díszes fejezetét. Az összes rendelkezésre állott irodalom felhasználásán kívül szerző a legtöbb fejezetben a saját tapasztalatát és geologiai ismeretét szőtte bele ezen mun- kájába. Szem előtt tartandónak vélem azt is, hogy ezen munka szerzőjének TÁRSULATI ÜGYEK. 95 egy előbbi hasonló terjedelmű kötetének, az erdélyrészi paleogénnek képezi folytatását (Wöldt. Int. évk. X. köt. Budapest 1894.). 3. Lóczy Lasos Keletázsiai palzontologiai és stratigraphiai munkája. Erről a nagyszabású munkáról már a SzaBó-érem multkori bizottsága emlé- kezett meg igen hizelgő módon (lásd Földt. Közl. 1900. p. 64.) a miből ez alkalommal csak azt idézem, hogy Lóczy munkája nemcsak a hazai, hanem az egyetemes geologiai és palaontologiai irodalomnak egyik kiváló dísze, mely belső Ázsia geologiai alkotásának számos problémáját oldja meg. Ez a munka záróköve annak a nagybecsű sorozatnak, mely a geologiai megfigyelések leirását és eredményeit foglalja magában (Gróf Széchenyi Béla keletázsiai útja. I. köt. Budapest 1890.). Lóczy e két munkájával a legszélesebb körökben vonta ma- gára a tudományos világ figyelmét. 4. Ifj. Nopcsa FERExcz báró munkája az erdélyi dinosauriusokról. A. fiatal búvár ritka leleményességgel zsákmányolta ki a szentpéterfalvi saurius-lelet- , helyet és bámulatos ügyességgel praparálta és restaurálta a napfényre került csonttöredékeket. Eltekintve a pécsi liaszkorú saurius-csigolyáktól, egyéb saurius- maradványokat Magyarországon eddigelé még nem ismerünk. Leleteivel bizo- nyítja szerző, az addig oligoczénnek tartott hatalmas rétegcomplexus felsőkréta korát és édesvizi jellegét, a mi DNy-i Erdély geologiájában új vonás. Már az eddig megjelent fömunkája (Limnosaurus transsylvanicus) és néhány szintén e tárgyra vonatkozó dolgozata (ú. m.: A dinosaurusok átnézete és szárma- zása. Wöldt. Közl. XXXI. köt. 1901. — Zur Phylogenie der Ornithopodidzae. Anzeiger der kais. Akad. d. Wissenschaft in Wien. 1901. — Notizen über eretaceische Dinosaurier. Sitzungsber. d. kais. Akad. d. Wiss. Wien CXI. Bd. 1. Heft. 1902.) számottevők a Sauriusok irodalmában általában is. 5. UHriG VicroR mesteri monographiája a Tátráról, mely két részben jelent meg, 1897-ben és 1901-ben. Munkája oly gondos, oly terjedelmes és olyan kimeritő, hogy nemcsak hazánk szűkebb irodalmának, hanem a világ- irodalomnak is méltán nevezhető egyik kiváló díszének. Azonfelül hazánknak egy igen zord és nehezen járható hegysége az, melynek tektonikai viszonyai- ról szerző új és világos képet nyújt. A szakelőadók fenti jelentésére a kiküldött bizottság a tekintetes választ- mánynak egyhangulag azt ajánlja, hogy a SzaBó Józser-emlékéremmel, miután KRENNER JózsEF S., Lóczy LaJos és ScHmiDT SáwpoR a jelölést ez alkalommal nem fogadták el, VicrotR UHziG dr. egyetemi tanárnak, Társulatunk rendes tagjának, Wienben; a Tátráról írt nagybecsű tudományos munkáját, jutal- Mmazzt. A kiküldött bizottság erről a Társulat tekintetes választmányának rész- letes jelentést nyújtott be. SZONTAGH TAMÁS, Dr. ÍXRENNER JÓZSEF, bizottsági tag és jegyző. a kiküldött bizottság elnöke. 96 TAGOK NÉVSORA. A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT tisztviselőt, választattak az 1901 februárius 6-án tartott közgyülésen az 1901—1903. évi trienniumra. FUNCTIONÁRE DER UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT, Jewahlt in der am 6. Februar 1901 abgehaltenen Generalversammilung für das Trienmum 1901—1905. Elnök (Prásident) : Telegdi horn LaJos, m. kir. főbányatanácsos és főgeologus. Alelnök (Viceprásident): Dr. Kocn Awrar, egyetemi ny. r. tanár, A Magy. Tud. Akadémia rendes tagja. Titkárok (Secretáre): Első titkár: Dr. Pánry Món, m. kir. osztálygeologus. Másodtitkár: betöltetlen, Pénztáros (Cassier) : GRExa JÁsos, műegyetemi guzestor. Választmányi tagok : (Mitglieder des Ausschusses.) BöcxgH JÁNos dr. KRENNER J. SÁNDOR GESELL SÁNDOR dr. Lóczy LAJos dr. FRANZENAU ÁGOSTON dr. LÖRENTHEY ÍMRE HALAvÁTS GYULA dr. SCHAFARZIK FERENCZ dr. ILosvay LaJos dr. S. SEMSEY ÁNDOR KALECSINSZKY SÁNDOR dr. SZONTAGH TAMÁS. A mh. Földt. Társ. földrengési observatoriuma. (Erdbebenwart der ung. Geol. Gesellschaft.) Előadó (Referent): Dr. SCHAFARZIK FERENCZ. Tagok (Mitglieder): dr. Emszr KÁLMÁN, dr. KÖVESLIGETHY RADó, KALECSINSZKY SÁNDOR, TAGOK NÉVSORA. 97 A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT TAGJAINAK NÉVSORA ÜGMIKNOZ EDD ET VERZETCHNIS DER MITGLIEDER DER UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHA FI um Jahre 1902. Jegyzet. A lakóhely után következő szám a tag megválasztásának évét jelenti. A hol két szám fordul elő, ott az első (zárójel közötti) jelenti a rendes taggá választás évét, a második pedig a tiszteleti, pártoló, örökítő vagy levelező taggá választás idejét. Pártfogó. (Protector.) GALANTHAI HERCZEG ESTERHÁZY MIixLós, Fraknó örökös ura, Eidelstetten fejedelmi grófja, Sopron vármegye örökös főispánja, cs. és kir. kamarás, államtudo- mányi doktor, cs. és kir. 11. huszárezredbeli tartalékos hadnagy. Tiszteleti tagok. (Ehren-Mitglieder.) Blanford W. T., a londoni Royal Society tagja s a londoni geologiai társulat titkára, London 1886. Böckh János miniszteri tanácsos, a m. kir. Földtani Intézet igazgatója, az osztr. cs. Vaskorona-rend III. o. l., az orosz csász. St. Szaniszló-rend csill. II. o. l., a M. Tud. Akadémia lev. tagja stb. Budapest (1868) 1901. Capellini Giovanni, a bolognai egyetemen a geologia tanára, és a R. Comitato geologico elnöke, Bologna 1886. s Richthofen Ferdinánd báró , egyetemi tanár, Berlin 1883. Semsei Semsey Andor dr., főrendiházi tag, nagybirtokos, a Szt. István rend középkeresztese, a budapesti és kolozsvári tud. egyetemek tiszt. doctora, a M. Tud. Akadémia tiszt. és igazg. tagja, a kir. m. Természettud. Társulat tisz- teleti tagja, a m. kir. Földtani Intézet tiszt. igazgatója, a M. Nemz. Muzeum ásványtári osztályának tiszt. osztályigazgatója. Stache Guidó, cs. kir. udv. tanácsos és a cs. k. geologiai intézet igazgatója, Bécs 1872. Suess FEide, a bécsi tudomány-egyetemen a geologia tanára stb., Bécs 1886. Zittel Károly Alfréd, kir. titk. tanácsos, a müncheni egyetemen a geologia és pale- ontologia tanára, München 1883. Földtani Közlöny. XXXIII. köt. 1903. új 98 TAGOK NÉVSORA. Levelező tagok. (Correspondirende Mitglieder.) 10 Beszédes Kálmán, Konstantinápoly 1874. Buda Ádám, földbirtokos, Rea (1866) 1885. Conwentz Hugó, prof. dr., a nyugatporosz tartományi muzeum igazgatója, Danzig 1892. Felix János, dr., a paleontologia tanára, Lipcse 1888. Fraas Eberhardt, prof. dr., a württembergi kir. természetrajzi muzeum conservatora. Stuttgart 1895. 15 Keller Emil, gyógyszerész, Vág-Ujhely 1898. Korniss Emil gróf, Budapest 1880. Majláth Béla, Budapest 1873. Müller Károly, Villány 1875. Roccatagliata Péter, dr., Nápoly 1585. 20 Stevenson John, a newyorki egyetemen a geologia tanára, New- York 1892. Pártoló tagok. (Unterstützende Mitglieder.) Andrássy Dénes gróf, bányabirtokos, Dernő 18835. Budapest székesfőváros 1881. Első cs. és kir. szab. dunagőzhajózási társulat, Budapest és Pécs 1873. Eszakmagyarországi egyesített kőszénbánya és iparvállalat részvény-társaság, Budapest 1885. 2: Frank és Guttmann, építési vállalkozó czég, Ujvidék 1902. Kempelen Imre, földbirtokos, Moha 1886. Köszenbánya és téglagyár részv.-társulat, Budapest 1872. Nagyági m. kir. és magántársulati aranybányamű-vállalat, Nagyág 1883. Osztrák-magyar állámvasuttársaság, Budapest és Bécs 1885. so Pesti hazai első takarékpénztár-egyesület, Budapest 1883. KRimamurány-5algó- Tarjáni vasmű-részvény-társaság, Salgó- Tarján 1885. Rudai tizenkét-apostol bányatársulat, Brád 1902. Örökítő tagok. (Gründende Mitglieder.) Balla Pál, ügyvéd, Ujvidék 1883. Beszterczebánya szab. kir. város tanácsa, Beszterezebánya 1885. so Bethlen főiskola, Nagy-Enyed 1902. Bezerédy Pál . földbirtokos, Hidja 1884. Dávid Vilmos, mérnök, Budapest (1866) 1884. Déchy Mór, birtokos, Odessa (1875) 1897. Esztergomi Főkáptalan, Esztergom 1886. 10 Fischer Samu, dr., gyógyszertár-tulajdonos, Verőcze (1877) 1888. Herz (Királdi) Zsigmond, m. kir. udvari tanácsos, a magyar által. köszénbánya részvénytársulat vezérigazgatója, Budapest, 1896. Ílosvay Lajos, dr., m. kir. udvari tanácsos, a M. Tud. Akadémia lev. tagja, mű- egyetemi ny. r. tanár, Budapést (1883) 1885. 9 TAGOK NÉVSORA. 94 Inkey Béla (palini), földbirtokos, a M. Tud. Akadémia lev. tagja, Tarótháza (1875) 1886. Kalecsinszky Sándor, a m. kir. Földtani Intézet fővegyésze, a M. Tud. Akad. lev. tagja, Budapest (1882) 1902. a5 Kauffmann Kamilló, m. kir. bányakapitány (1866) 1890. Kállay Béni, közös pénzügyminiszter, Bécs (1859.) 1873. Koch Antal, dr., egyetemi ny. r. tanár, a m. Tud. Akadémia rendes tagja, Buda- pest (1866) 1884. Korláti bazaltbánya részv. társaság, Budapest 1901. Kuncz Adolf, dr., csornai prépost, Csorna (1880) 1886. so Lőrenthey Imre, dr., egyet. magántanár és adjunktus, Budapest (1885) 1893. M. kir. kath. főgymnasium (Balla Pál alapítványa), Ujvidék 1883. Mattyasovszky Jakab (mátyásfalvi) ny. m. kir. osztálygeologus (Zsolnay Vilmos nevére tett alapitvány) Pécs (1872) 1900. Magy. kir. tengerészeti hatóság, Fiume 1876. Mágócsy-Dietz Sándor, dr., egyet. ny. r. tanár, Budapest (1877) 1885. 56 Hapoport Arnót (porodai), dr., bányabirtokos, Bécs 1891. Salgó- Tarjáni köszénbánya-részvény-társaság, Budapest 1872. Schafarzik Ferencz, dr., m. kir. bányatanácsos, főgeologus, műegyet. magán- tanár, a M. Tud. Akadémia lev. tagja, Budapest, (1875) 1884. Staub Móricz, dr., kir. tanácsos, magy. kir. középiskolai tanárképzőintézeti tanár, a M. Tud. Akadémia lev. tagja, (1868) 1887. Fülöp, Szász - Coburg - Gothai herczeg vasgyárai, Pohorella 1885. co Szontagh Tamás, dr., m. kir. bányatanácsos és osztálygeologus (1879) 1887. Urikány-Zsilvölgyi magy. köszénbánya-részvény-társaság, Budapest 1895. Zimányi Károly, dr., m. nemzeti muzeumi őr (1885) 1893. Zsigmondy Béla, mérnök, a cs. kir. Ferencz József-rend lovagkeresztese, Budapest (SZ 1875. Rendes tagok. (Ordentliche Mitgheder. ) a) Budapesti rendes tagok. Agh Géza, dr. szék. főv. tanár 1885. 65 Báthory Nándor, székesfővárosi főreáliskolai igazgató 1875. Bedő Albert (kálnoki), nyug. m. kir. államtitkár, a M. Tud. Akadémia levelező tagja 1888. Benes Gyula, bányaigazgató 1867. Berdenich Győző, magánmérnök 1892. Berecz Antal, felsőbb áll. leányiskolai igazgató 1866. 70 Braun Gyula, dr., magánzó 1885. Burchard-Bélavári Konrád, főkonzul, a főrendiház tagja 1885. Cholnoky Jenő, dr., egyet. adjunktus 1899. Chyzer Kornél, dr., m. kir. miniszteri tanácsos 1879. Dérer Mihály, m. kir. bányatanácsos 1874. as: Dicenty Dezső, szöll. gyakornok 1902. 2 e 100 115 100 TAGOK NÉVSORA. e Dulácska Géza, dr., székesfővárosi főorvos 1852. Duma György, kir. főgymnasiumi igazgató 1872. Emszt Kálmán, dr. m. kir. vegyész 1899. Wndrey Elemér, tanárjelölt 1901. Bötvös Loránd báró, dr., nyug. m. kir. miniszter, a Ferencz József-rend nagv- keresztese, egyetemi tanár, a M. Tud. Akadémia elnöke, főrendiházi tag 1867. Erdős Lipót, bányamérnök 1883. Erőss Lajos, dr., szék. főv. polgári iskolai tanár 1885. Fialowsky Lajos, dr., kir. főgymnasiumi tanár 1887. Fillinger Károly, szék. főv. keresk. iskolai igazgató 1871. 5 Franzenau Ágoston, dr., a Magy. Tud. Akad. lev. tagja, nemz. muzeumi igazgatóőr VSE Gabrovitz Kamilló, m. k. térképész 1902. Gáspár János, kir. fővegyész 1901. Gesell Sándor, m. kir. főbányatanácsos, bányafögeologus, az osztr. cs. vaskorona- rend sos ÉSI Gianone Adolf, áll. vasuti felügyelő 1878. Glanzer Gyula, bányagondnok 1874. Greenzenstein Béla, m. k. államtitkár 1872. Grexa János, műegyet. guaestor 1899. Gschwandtner Albert, m. k. főbányatanácsos 1889. Güll Vilmos, m. kir. geologus 1899. 5 Halaváts Gyula, m. kir. főgeologus 1874. Hasenfeld Manó, dr., egyetemi magántanár 1866. Hoitsy Pál, dr., földbirtokos 1885. Horusitzky Henrik, m. kir. geologus, 1897. Hültl József, ny. m. kir. miniszteri tanácsos, bányaigazgató 1878. Hüttl Ernő, magánzó 1890. Iszlay József, dr., fogorvos 1880. Kadié Ottokár m. kir. geologus 1901. Kilián Frigyes, m. kir. egyetemi könyvárus 1880. Klein Gyula, műegyetemi ny. r. tanár, a M. Tud. Akad. lev. tagja 1873. 5 Konkoly-Thege Miklós dr., m. kir. min. tanácsos, az Országos Meteorologiai Intézet igazgatója, a M. Tud. Akad. tiszt. tagja 1902. Kossuch János, üveg- és fayence-gyáros 1880. Köllner Pál, a muszári bányatársulat igazgatója 1896. Kövesligethy Radó, egyet. ny. rk. tanár, a M. Tud. Akad. lev. tagja 1899. Krenner József Sándor, dr., m. kir. udvari tanácsos, tud. egyetemi ny. r. tanár és nemz. muzeumi osztályigazgató, a Magyar Tud. Akadémia r. tagja, 1864. . László Gábor, magy. kir. geologus 1899. Legeza Viktor, szék. főv. telsőbb leányiskolai tanár 1874. Lendl Adolf, dr., orsz. képviselő, műegyetemi magántanár 1887. Lengyel Béla, dr.. cz. miniszteri tanácsos, tud. egyetemi ny. r. tanár, a Magy. Tud. Akadémia r. tagja 1892. Laffa Aurél, m. kir. geologus 1898. Doczka József, nemzeti muzeumi igazgató-őr 1883. TAGOK NÉVSORA. 101 Lóczy Lajos (lóczi) dr., tud. egyetemi ny. r. tanár, a Magy. Tud. Akadémia Tr. tagja 1874. Lukács László, v. b. t. t., m. kir. pénzügyi miniszter 1882. Machan Ottó, székes fővárosi mérnök 1898. Melczer Gusztáv, dr., egyet: m. tanár, székesfővárosi polgári isk. tanár 1889. 120 Muraközy Károly, dr., m. kir. cultur-vegyész és műegyetemi magántanár 1886. Nagy Dezső, műegyetemi ny. r. tanár 1884. Nagy Dezső (gyimesi) geologus 1900. Nagy László, állami tanitónő-képezdei cz. igazgató. tanár, 1880. Nuricsán József, dr., m. kir. cultur-vegyész 1891. Papp Károly, m. kir. geologus 1897. Paszlavszky József, m. kir. főreáliskolai cz. igazgató, tanár, a M. Tud. Akad. lev. tagja 1873. . Pálfy Mór, dr., m. kir. osztálygeologus 1895. Pauer Viktor (kápolnai), m. kir. bányamérnök 1902. Petrik Lajos, m. kir. állami ipariskolai tanár 1887. 130 Posewitz Tivadar, dr., m. kir. osztálygeologus 1877. Prinz Gyula, tanárjelölt 1902. Roth Lajos (telegdi), m. kir. főbányatanácsos és főgeologus 1870. Rybár István, állami tanítónő-képezdei tanár 1871. Saxlehner Kálmán, magánzó, 1891. 135 Schenek István, dr., m. kir. főbányatanácsos, nyug. bányaakadémiai tanár 1871. Schmidt Sándor, dr., műegyetemi ny. r. tanár, a Magy. Tud. Akadémia lev. tagja 1876. ! Schoszberger Adolf, szöll. gyakornok 1902. Schulek Vilmos, dr., cz. miniszt. tanácsos, egyetemi ny. r. tanár, a M. Tud. Akad. lev. tagja 1875. Schuller Alajos, műegyetemi ny. r. tanár, a Magy. Tud. Akadémia r. tagja 1874. Seemayer Vilmos, műegyetemi tanársegéd 1899. Siehmon Adolf, mérnök 1874. Szathmáry Béla, m. kir. miniszteri tanácsos 1869. Szontagh Pál (gömöri), földbirtokos és gyártulajdonos 1885. Szterényi Hugó, dr., kir. föőgymnasiumi tanár 1883. Téry Ödön V., dr.. m. kir. közegészségügyi felügyelő 1878. Thirring Gusztáv, dr., a szék. főváros statiszt. hiv. aligazgatója, tud. egyet. magán- tanár 1883. Timkó Imre, m. kir. geologus 1899. Treitz Péter, m. kir. ostálygeologus 1891. Válya Miklós, szék. főv. polgári iskolai igazgató 1876. Vángel Jenő, dr., egyetemi magántanár és adjunktus 1887. Veress József, m. kir. bányatanácsos 1867. Vécsey József báró 1868. Völkel Albert, mérnök 1901. Wagner Jenő (zólyomi), dr., kir. tanácsos, vegyészeti gyártulajdonos 1885. 155 Wartha Vincze, dr., miniszteri tanácsos és műegyetemi ny. r. tanár, a M. Tud. Akad. r. tagja 1868. 12 ur 11 o 14 or 15 o 160 165 170 175 mi 2 185 190 195 102 TAGOK NÉVSORA. Wein János, szék. fővárosi vízvezetéki nyug. igazgató 1867. Winkler Lajos, dr., egyet. magántanár és tanársegéd 1892. Zsigmondy Árpád, bányaművezető 1883. b) Vidéki rendes tagok. e Alexy György, m. kir. kohótiszt, Zalathna 1889. Andreics János, bányaigazgató, Petrozsény 1890. Antal Miklós, áll. szőlőkezelő, Nagy-Enyed 1900. Baczoni Albert, áll. főreáliskolai tanár, Kassa 1874. Bauer Gyula, bányamérnök, Brád, 1902. Benacsek Béla, káptalani alapítványi hivatal főkönyvelője, Veszprém 1898. Bencze Gergely, kir. erdőtanácsos, akad. tanár, Selmeczbánya 1901. Bene Géza, főbányamérnök, Vaskő 1885. Beutel Engelbert, nagyolvasztó és öntődevezető, Nadrág 1893. Bibel János, műépitész, Oravicza 1886. Bothár Samu, dr., városi orvos, Beszterezebánya 1885. Böckh Hugó, dr., kir. bányatanácsos, bány. akad. tanár 1895. Bradofka Frigyes, m. kir. bányafőmérnök, bánya- és kohóhivatali főnök, Kapnik- bánya 1890. Csató János, kir. tanácsos, Alsó-Fehérm. ny. alispánja, Nagy-Enyed 1867. Czárán Gyula, földbirtokos, Menyháza 1895. Czirbusz Géza, dr. főgym. tanár, Temesvár 1898. Derzsi K. Ferencz, tanár, Szentes 1879. Dudás Andor, városi tanácsos, Zenta 1900. Erdős Lajos, ref. lelkész, Szt-Endre 1900. Forster Elek, földbirtokos, Lőrinte 1899. Fritz Pál, m. kir. bányatanácsos, Maros-Ujvár 1885. Gáspárdy Aladár, polg. iskol. tanár, Orsova 1900. Gerő Nándor, bányagondnok, Inaszó 1883. Glos Arthur, fürdőigazgató, Csiz 1890. Gombossy János, m. kir. miniszteri tanácsos, nyug. kincstári jogügyi igazgató, Beszterczebánya 1872. Gothard Jenő, földbirtokos, Herény 1880. György Albert, az osztr. magy. ált. vasuttársaság főbányamérnöke, Resicza 1898. Gyürky Gyula (gyürki), társulati bányamérnök, Ózd 1885. Halmai József, főgymnasiumi tanár, Nagybánya 1876. Hemző Lajos, gymnasiumi tanár, Karczag 1901. Henrich Viktor bányamérnök. Petrozsény 1896. Herrmann A. Árpád, bányafőmérnök, Anina 1902. Horváth Zoltán, főgymnasiumi tanár, Rimaszombat 1892. Huber Imre, piárista tanár, Nagy-Kanizsa 1901. Hudoba Gusztáv, m. kir. pénzügyi tanácsos, Nagybánya 1871. Hulyák Valér, tanárjelölt, Zsolna 1900. Hunyadi István, m. kir. vegyész, Mezőhegyes 1901. Illés Vilmos, bányamérnök, Oravicza 1901. Jahn Vilmos, vasgyárigazgató, Nadrág 1893. TAGOK NÉVSORA. 103 Jelinek Ernő, bányaigazgató, Ózd 1885. Joós István, m. kir. bányatiszt, Diósgyőr 1881. 200 Joós Lajos, m. kir. főmérnök, Nagyág 1883. Junker Ágoston, ev. gymnasiumi tanár, Beszterezebánya 1887. Kanka Károly, dr., kir. tanácsos, főorvos, Pozsony 1851. Kirner Dezső, tanárjelölt, Rozsnyó 1901. Kiss V. Manó, középiskolai tanár, Rozsnyó 1895. Klekkner László, bányagondnok, Lucsiabánya 1893. Kocsis János, dr., áll. fögymnasiumi tanár, Kaposvár 1883. Kovách Dömjén, cisterc.-rendi fögymnasiumi tanár, Eger 1885. Kremnitzky Amandus, m. kir. főbányamérnök, Akna-Szlatina 1887. Krausz Nándor, bányagondnok, Rozsnyó 1902. 210 Kuncz Péter, nyug. miniszt. osztálytanácsos, Pomáz 1868. Laczkó Dezső, kegyesrendi főgymnasiumi tanár, Veszprém 1897. Lajos Ferencz főreálisk. tanár, Pécs 1902. Maderspach Livius, m. kir. bányatanácsos, Zólyom 1893. Manner Kálmán, bányamérnök, Zalathna 1899. Márkus Károly, bányamérnök, Sajó-Szt-Péter 1899. Martiny István, magy. kir. bányatanácsos, bányahivatali fönök, Hegybánya 1883. Milhoffer Sándor, földbirtokos, Középadacs 1898. Moesz Gusztáv, középiskolai tanár, Brassó 1897. Mossocezy Sándor, m. kir. bányamérnök, Deésakna 1902. 290 Nopcsa Ferencz 1fj., báró, Szacsal 1899. Oelberg Gusztáv lovag, m. kir. bányakapitány, Zalathna 1867. Pantocsek József, dr., orsz. kórházi igazgató, a közegészségügyi tanács tagja, Pozsony 1885. Pelachy Ferencz, kir. bányamérnök, Selmeczbánya 1887. Pettenkoffer Sándor, szőll. felügyelő, Budafok 1901. 5 Petrovits András, főbányamérnök, Krompach 1884. Poor János, kegyesrendi tanár, Nagy-Károly 1886. Profanter János, dr., kir. bányamű-orvos, Akna-Sugatag 1885. Reitzner Miksa, m. kir. bányatanácsos, Körmöczbánya 1874. Riegel Vilmos, üzemvezető, Anina 1890. 250 Rombauer Emil, kir. főigazgató. főreáliskolai igazgató, Brassó 1886. Ruffiny Jenő, bányamérnök, Dobsina 1872. Ruzitska Béla, tud. egyet. magántanár, Kolozsvár 1888. Schaffer Antal, m. kir. főmérnök, Visegrád 1901. Schmidt László, m. kir. sóbánvahivatali főnök, Rónaszék 1890. 5 Schneider Gusztáv, vasgyári igazgató, Rozsnyó 1872. Schreiner János, káptalani jószágfelügyelő, Veszprém 1898. Sehröckenstein Frigyes, bányamérnök az osztr. áll. vasút-társaságnál, Anina 1896. Siegmeth Károly, m. kir. áll. vasuti főfelügyelő, Debreczen 1879. Sigmond Elek dr., m. k. vegyész, Magyar-Óvár 1902. av Bikora Gyula, bányamérnök, Pécs 1902. Singer Bálint, főmérnök, Nagy- Mányok 1891. 205 19 ért 9 19 19 a 19 9 7) 245 104 TAGOK NÉVSORA. Sóbányi Gyula, polgáriiskolai tanár, Ujpest 1896. Starna Sándor, m. k. mérnök, Körmöczbánya, 18585. Steinhausz Gyula, m. kir. bányatanácsos és bányaigazgató, Nagyág 1871. Stoll János, gyáros, Veszprém 1900. güssner Ferencz, m. kir. bányatanácsos, bányahivatali főnök, Felsőbánya 1869. Szádeczky Gyula, dr., tud. egyet. ny. r. tanár, Kolozsvár 1883. Szellemy László, m. kir. bányatiszt, Oláh-Láposbánya 1889. Szilády Zoltán dr., ev. ref. főgymn. tanár Nagyenyed 1899. 250 Teschler György, állami főreáliskolai tanár, Körmöczbánya 1875. 255 260 2 270 Themák Ede. kir. reálisk. tanár, Temesvár 1869. Toth Imre dr., kerületi főorvos, Selmeczbánya 1900. Tuzson János, dr., m. kir. erd. kisérl. áll. adjunktusa, Selmeczbánya 1900. Ulicsny Károly, m. kir. szöll.-bor. felügyelő, Csáktornya 1902. Vargha György, főreálisk. tanár 1900. Vastagh János, földbirtokos, Tapolcza 1900. Veress József, ifj., m. kir. főmérnök, Selmeczbánya 1895. Vitalis István, lyceumi tanár, Selmeczbánya 1902. Wolafka Antal, jószágigazgató, Debreczen 1899. Wollman Kázmér, földbirtokos, Mező-Laborez 1901. Zsilinszky Endre, dr., földbirtokos. Békés-Csaba 1895. c) A selmeczbányai fiókegyesület tagjai. Magy. kir. bányászati és erdészeti akadémia ifjúsági köre, Selmeczbánya 1876. Baumerth Károly, bányatanácsos és bányahivatali főnök, Felsőbánya, 1887. Broszmann Jenő , m. k. gépfelügyelő, Szélakna 1878. 5 Cseh Lajos (szt-katolnai), m. kir. bányatanácsos, főbányamérnök és bányageologus, Selmeczbánya 1871. Farbaky István, m. kir. főbányatanácsos, nyug. bányaakadémiai igazgató, ország- gyűlési képviselő, Selmeczbánya 1871. Gretzmacher Gyula, kir. főbányatanácsos, bányászakad. tanár, Selmeczbánya 1871. Hlavacsek Kornél, ny. magy. kir. főmérnök, Selmeczbánya, 1883. Kachelman Farkas, m. kir. bányatanácsos, Selmeczbánya 1885. Litsechauer Lajos, kir. bányásziskolai tanár és bányafómérnök, Selmeczbánya 1886. Réz Géza, m. kir. bányamérnök, Szélakna 1888. Schwartz Ottó, dr., bányászakadémiai tanár, Selmeczbánya 1871. Selmeczbánya város tanácsa 1875. Svehla Gyula, m. kir. miniszteri tanácsos, bányaigazgató, Selmeczbánya 1880. s Tirscher József, m. kir. bányatanácsos, Szélakna 1876. da) A rendes tagok jogaival biró intézetek és egyesületek. Ág. hitv. ev. Lyceum, Selmeczbánya 1899. Drenkovai köszénbányaművek igazgatósága, Berzászka 1885. Esztergom város tanácsa 1873. Főmonostori könyvtár, Pannonhalma 1891. 280 285 290 29. or 300 30 ur 31 c 315 TAGOK NÉVSORA. 105 Geo-palszontol. Nemzeti Muzeum, Zágráb 1896. Kaláni bánya- és kohó-részvénytársaság központi igazgatósága, Budapest 1884. Községi iskolai könyvtár, Nagy- Várad 1893. Kuún reform. collegium, Szászváros 1875. M. kir. állami főreáliskola, Arad 1880. M. kir. állami főreáliskola, Budapest VI. ker. 1897. M. kir. állami főreáliskola, Kassa 1890. M. kir. állami főreáliskola, Sopron, 1902. M. kir. állami főgymnasium, Makó 1895. M. kir. agyagipari szakiskola, Ungvár 1898. M. kir. állami főgymnasium, Zombor 1885. M. kir. Konkoly-alapítványú astrophysikai observatorium, Ó-Gyalla 1902. M. kir. országos meteorologiai és földmegnességi intézet, Budapest 1902. M. kir országos meteorologiai observatorium, Ó-Gyalla 1902. Nagygymnasium könyvtára, Gyulafehérvár 1581. Hgri casino (Ó-Casino), Eger 1876. Polgári iskola, Miskolcz 1885. Premontrei főgymnasium, Szombathely 1880. Reform. főiskola, Kecskemét 1873. Reform. fögymnasium, Miskolcz 1880. Róm. kath. főgymnasium, Veszprém 1899. Tud. Egyetem geo-palxgzontologiai intézete, Budapest 1899. Vasipar-társulat igazgatósága, Nadrág 1882. e) Magyarországon kivül lakó tagok. Fuchs Tivadar, egy. rk. tanár, cs. és kir. termr. udv. muzeumi igazgató, Bécs 1879. Hamberger József, szénbányafelügyelő, Brüx 1901. Hörnes Rudolf, dr., egyetemi tanár, Grácz 1884. Karczag István, bérlő, Wien 1902. Katzer Friedrich, dr., Bosnisch-herzegov. Geologe, Sarajevo 1899. Mednyánszky Dénes, báró, Wien 1851. Mrazec L., egyet. tanár, Bukarest, 1897. Noth Gyula, bányaigazgató, Barwinek (Galiczia) 1885. Ősi János Jenő, bányaigazgató, Paris 1900. Schmidt Bernát, a rimamurányi vasmű részv.-társ. igazgatója, Herischdorf 1896. Seligmann Gusztáv, magánzó, Coblenz 1893. Uhlig Victor, dr., egyetemi tanár, Wien 1891. Wichmann Arthur, dr., egyetemi tanár, Utrecht 1884. Wolleman A. dr., főreálisk. tanár Braunschweig 1902. Zlatarsky George N., geologus és bányafőnök, Szófia 1591. Zujovié J. M., főiskolai tanár, Belgrád 1886. f) Levelezők. (Correspondenten.) Joachim Gyula, a Rábaszab. társ. gát-őre, Györ 1901. s20 Kovách Károly, polgármester, Zala- Egerszeg 1888. Lunácsek József, néptanító, Felső-Esztergály 1888. 106 A FÖLDTANI TÁRSULAT CSEREVISZONYOSAI, A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT csereviszonyosainak kimutatása az 1902. évben. Magyarország. . Budapest, Magyar Földrajzi Társaság. a Természetrajzi Füzetek. a Magyar Turista Egyesület. ( Köztelek. ( Polytechnikai Szemle. ( Budai könyvtár-egyesület. ( Uránia tudományos egyesület. . Kolozsvár, Erdélyi Kárpát egyesület. . Nagy-Szeben, Siebenbürg. Verein für Naturwissenschaften. . Pozsony, Természettudományi és Orvosi Egylet. . Temesvár, Délmagyarországi Természettudományi Társulat. . Turócz-Set- Márton, muzeumi tóttársaság. . Zágráb, Societas historico-naturalis-OCroatica. HMHUuSZztrt a. . Bécs, Allgemeine Oesterreichische Chemiker- und Techniker-Zeitung. c K. k. Geographische Gesellschaft. a K. k. Geologische Reichsanstalt. c K. k. Naturhistorisches Hofmuseum. c K. k. Zoologisch-botanische Gesellschaft. . Brünn, Naturforschender Verein. 90. Graz, Montan-Zeitung für Oesterreich-Ungarn und die Balkanlánder. . Laibach, Kraimischer Musealverein. 92. Prága, Lotos. 23. Reichenberg, Verein der Naturfreunde. . Szerajevo, Bosnyák és herczegovinai országos muzeum. . Iroppau, Naturwissenschaftlicher Verein. Németország. . Berlhm, Nature Novitates. . Damzig, Naturforschende Gesellschaft. 28. Dresden, Naturwissenschaftliche Gesellschaft alsi89 . Elberfeld und Barmen, Naturwissenschaftlicher Verein. Giessen, Oberhessische Gesellschaft für Natur- und Heilkunde. . Greifswald, Geographische Gesellschaft. 42. 43. 44. 52. A FÖLDTANI TÁRSULAT CSEREVISZONYOSAI. . Görlite, Naturforschende Gesellschaft. 3. Halle a/S., Verein für Erdkunde. . Hannover, Naturhist. Gesellschaft. . Königsberg, Physikalisch-ökonomische Gesellschaft. 5. Magdeburg, Naturwissenschaftlicher Verein. 7. Regensburg, Naturwissenschaftlicher Verein. . Wiesbaden, Nassauischer Verein für Naturkunde. Olaszország . . Padova, Nuova Notarisia. . Palermo, Collegio degli Ingegneri et Architetti. . Roma, Reale Comitato Geologico d Italia. Francztaország . Páris, Feuille des Jeunes Naturalistes. Belgium. Brüssel, Société royal malacologigue de Belgigue. Angolország. Oroszország . . Kiew, Gesellschaft der Naturforscher. . Moszkva, Société Impériale des Naturalistes. . Nova- Alexandria, Annuaire géologigue et minéralogigue de la Russie. . Szt- Pétervár, Comité Géologigue de la Russie. ( Société des Naturalistes. Section de Géologie et de Minéralogie. ( Russ. kais. Mineralogische Gesellschaft. Finnország. . Helsingfors, Commission Géologigue de Finnlande. Svédország . Upsala, The geological Institution of the University. Afrika. . Pretoria, Geologische Opname der Zuid-Afrikaansche Republiek. Dominion of Canada. . Ottawa, Commission Géologigue et d"Histoire naturelle du Canada. New-Castle-upon- Tyne, Institute of Mining and Mechanical Engineers. 107 108 A FÖLDTANI TÁRSULAT CSEREVISZONYOSAI. Eszakamerikai Egyesült- Államok. 55. Chicago, Academy of Sciences. 56. Cleveland, Ohio, The Geological Society of Amerika. v 57. Madison, Wisconsin Academy of Sciences, Arts and Letters. 58. Minnesota, Geological and Natural History SurveY. 59. New- York, American Museum of Natural History. 60. Pluladelphia, The Wagner Free Institute of Science. 61. San Framcisco, Academy of Sciences. 62. Topeka. Kansas Academy of Science. 63. Washington, Smithsonian Institution. 64. a United States Geological Survey. 65. ( United States Departement of Agriculture. 66. Missoula, Montana. University of Montana, Biological Station. Mexico. 67. Mexico, S0ciedad Cientifica cAntonio Alzates . AJustralza,. 68. Melbourne, Geological Society of Australasia. 69. ( Australasian Institute of Mining Engineers. 70. Sydney, Australian Museum. 741 c — Geological Survey. Argentütnta. 72. Buenos Aires, s:Deutsche Akademische Vereinigung. A m. kir. Földtam Intézet utján még a következő bel- és külföldi társulatok kapják a aköldtami Közlönyt . 73. Amsterdam, Academie Royale des Sciences. 74. Basel, Naturforschende Gesellschaft. 715. Berlin, Kgl. Preuss. Akademie d. Wissenschaften. MIGÉNNEE Kgl. Preuss. geol. Landesanstalt und Bergakademie. Ül eat Deutsche Geologische Gesellschaft. 78. Bern, Naturforschende Gesellschaft. 79. c — Schweizerische Gesellschaft f. d. ges. Naturwissenschaften. 80. Bologna, Accademia delle Scienze dell Instituto di Bologna. 81. Bonn, Naturhistorischer Verein f. d. Rheinlande und Westfalen. 82. Bordeaux, Société des Sciences Physigues et Naturelles. 83. Boston, Society of Natural History. 84. Bruxelles, Commission Géologigues de Belgigue. 85. a société Belge de Géographie. 86. tegylő 88. 89. 90. AUG 92. 94. 95. 96. EZ 98. 28. 100. 101. 102. 103. 104, 105. 106. 107. 108. 109. 08 166. 1842. 113. 114. tras 116. HALT 118. 145808 120. 121. 122 123. 124. 125. 126. 127. 198. 139; 130. 131. A FÖLDTANI TÁRSULAT CSEREVISZONYOSAI. Brugelles, Musée Royal d histoire naturelle. a Société belge de Géologie et de Paléontologie. a Académie Royale des Sciences, des Lettres et des Beaux Arts. Budapest, Meteorologiai és földdelejességi m. kir. központi intézet. ( Mérnök- és Építész- Egyesület. ( Kir. m. Természettudományi Társulat. a Országos Statisztikai Hivatal. ( M. Tud. Akadémia. Buenos-Ayres, Direction general de Estadistica La Plata. Caen, Société Linnéenne de Normandie. Calcutta, Geological Survey of India. Christiama, 1 Université Royal de Norvége. ( Recherches géologigues en Norvége. Darmstadt, Verein für Naturkunde u. mittelrhein. geolog. Verein. Dorpat, Naturforschende Gesellschaft. Dublin, Royal Géological Society of Ireland. Firenze, R. Instituto di Studii superiori pratici e di perfezionamento. Framkfurt a/ M.. Senckenbergische Naturforschende Gesellschaft. Frankfurt a/O., Naturwissenschaftlicher Verein. Freiburg i. B., Naturforschende Gesellschaft. Göttingen, Kgl. Gesellschaft d. Wissenschaften. Graz, Naturwissenschaftlicher Verein für Steiermark. Halle a. d. Saale, Kais. Leop. Carol. Akademie d. Naturforscher. a Naturforschende Gesellschaft. Heidelberg, Grossh. Badische Geol. Landesanstalt. Helsingfors, Administration des mines en Finlande. a Société de Géographie de Finlande. Innsbruck, Ferdinandeum. Kassel, Verein für Naturkunde. Klagenfurt, Berg- und Hüttenmánnischer Verein für Kárnthen. Kiel, Naturwissenschaftl. Verein für Sehleswig- Holstein. Krakau, Akademie der Wissenschaften. Lausamne, Société Vaudoise des Sciences Naturelles. Leipzig, Naturforschende Gesellschaft. c — Verein für Erdkunde. Liége, Société Géologigue de Belgigue. . Lisbonne, Section des Travaux Géologigues. London, Royal Society. ( Geological Society. Malano, Societa Italiana di Scienze Naturale. ( Reale Instituto Lombardo di Scienza e Lettere. Miünchen, Kol. Baierisches Staatsmuseum ( Kgl. Baierische Akademie der Wissenschaften. ( Kgl. Baierisches Öberbergamt. Napoli, R. Accademia delle Scienza Phisiche e Matematiche. Neuchátel, Société des Sciences Naturelles. 109 110 1325 (385 134. Ú30. 136. 1378 138. 139. 140. 141. 142. 143. 144. 145. 146. 147. 148. 149. 150. 1518 152. HE5E 154. 155 157 158 159. 160. U6GIE 162. 163. 164. 165. 166. 167. 168. 169. 170. Ú7/1. TIIZÜZAK UV eső A FÖLDTANI TÁRSULAT CSEREVISZONYOSALI. New- York, Academy of Sciences. Osnabrück, Naturwissenschaftlicher Verein. Padua, Societa Veneto-trentina di Scienze Naturale. Palermo, Accademia Palermitana di Scienza Lettere et Arte. Paris, Academie des Sciences. Institut National de France. c — Société Géologigue de France. c — École des Mines. c — Club alpin francai1s. Pisa, Societa toscana di Scienza Naturale. Prag, Kg1. Böhmisehe Gesellschaft der Wissenschaften. Riga, Naturforscher- Verein. Rio de Janeiro, Commission Géologigue du Brésil. Roma, Reale Accademia dei Lincei. c Société Geologigue Italienne. Rostock, Verein der Freunde der Naturgeschichte in Mecklenburg. St.-Louis, Academy of Sciences. Santiago, Deutscher Wissenschaftlicher Verein. St.- Petersbourg, Académie Impériale des Sciences de ELNSATE Selmeczbánya, Kir. Bányászakadémia. Stockholm, Académie Royale Suedois8e des Sciences. ( Geologiska Föreningen. ( Bureau géologigue de Suéde. Strassburg, Commission für die geologisehe Landesuntersuchung von Elsass- Lothringen. . Stuttgart, Verein für vaterlándische Naturkunde in Württemberg. 156. Tokio, Seismological Society of Japan. a University of Tokio. c Imperial Geological Office of Japan. Irondhjem, Société Royale des Sciences de Norvége. Torino, Reale Accademia della Scienze di Torino. Venezia, Reale Istituto Veneto di Scienze. Washington, United States Geological Survey. Wien, Verein zur Verbreitung naturwissenschaftlicher Kenntnisse. c K. und K. Militár-Geographisches Institut. c Lehrkanzel für Mineralogie und Geologie der technischen Hochschule. c K. und K. Technmisches und Administratives Militár-Comité. c Section für Naturkunde des österreichischen Touristenclubs. c Kais. Akademie der Wissenschaften. c Deutscher und Oesterreichiseher Alpenverein. Würzburg, Physikalisch-medicinische Gesellschaft. Zágráb, Jugoslovenska akademia. Zürich, Kidgenössisches Polytechnicum. a Naturforschende Gesellschaft. KÖNYVIEGYZÉK. 1144 A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT SZÁMÁRA AZ 1902. ÉV FOLYAMÁN BEÉRKEZETT CSEREPÉLDÁNYOK ÉS AJÁNDÉKKÖNYVEK JEGYZÉKE. " 1. Cserepéldányok. Abhandlungen d. k. k. Geogr. Gesellsch. in Wien. Bd. IV, Nr. 1—4. —Wien 1902. Allg. österr. Chem.- u. Techn.-Zeitung. Jg. XX, Nr. 2—15, 17—19, 21—24. Wien 1902. Anales del mus. nac. de Montevideo. — Montevideo 1902. j Annalen d. k. k. nat. hist. Hofmuseums. Bd. XVI, Nr. 2—4 ; Bd. XVII, Nr. 1— 4. — Wien 1901—1902. Annales Hébert. T. II, 1898 ; T. I, 1902. — Lille 1898, 1902. Annuaire géol. et min. de la Russie. Vol. IV, livr. 10; Vol. V, livr. 4—7 ; Vol. VI, livr. 1. — Novo-Alexandria 1901—1902. — of the american mus. of nat. hist. for the Year 1901. — New- York 1902. Annual report of the dep. of mines, New South Wales for the Year 1901. — Sydney 1902. — of the north of Engl. inst. of mining and mech engin. — Newcastle-Upon- Tyne 1902. — of the Smithsonian inst. for the Year 1900. — Washington 1902. —- of the U. 8. geol. surv. 1899—1900, part I—V, VII. — Washington 1900—1. A pozsonyi orv.-term.-tud. egyes. közl. 1901. évf. — Pozsony 1902. Atti degli ingen. e archit. in Palermo. 1901; 1902 gennai0—luglio. — Palermo 1901—1902. Bericht d. meteor. Comm. d. natforsch. Ver. in Brünn. XIX. — Brünn 1901. — d. oberhess. Gesellsch. für Nat.- u. Heilkunde. XXXIII. — GieBen 1899—1902. — d. senckenberg. natforsch. (Gesellsch. in Frankfurt a. Main. — Frankfurt Ela MIG 161028 — ü. d. Verlagsthát. von R. Friedlánder £ Sohn. No. XLVI—XLVII. — Berlin 1901—-1902. Boletín del inst. géol. de México. Núm. 15. — México 1901. Bolletino del r. comm. geol. d "Italia. Anno 1901, N. 3—4 ; Anno 1902, N. 1—3. Roma 1901—1902. Bulletin de la comm. géol. de Finlande. No. 12—13. — Helsingfors 1902. — 01 the american mus. of nat. hist. Vol. XI, part. IV ; Vol. XIV, Vol. XV, part. L; Vol. XVII, part I—II ; Vol. XVIII, part I. — New-York 1901—1902. — of the Chicago acad. of sc. Vol. II, No. III; No. IV, part I. — Issued 1900. — of the geol. inst. of the univ. of Upsala. Vol. V, part 2, No. 10. — Upsala 1902. — of the U. S. geol. surv. No. 177—190, 192—194. — Washington 1901—1902. — of.the univ. of Montana. Bull. No. 3. — Montana 1901. tk KH művek az 1876. évi közgyűlés határozata értelmében a m. kir. Földtani Intézet könyvtárának adatnak át. 112 KÖNYVJEGYZÉK. Bulletins du com. géol. XX, No. 7—10; XXI, No. 1—4. — St. Pétersbourg 1901—1902. Erdély. XI. évf., 1—12. sz. — Kolozsvár 1902. hi Értesítő az erdélyi muz.-egyl. orv.-termtud. szakoszt.-ból. XXVI. évf. XXIII. k., II. f. — Kolozsvár 1902. Explorations géol. dans lés rég. auriféres de la Sibére. Rég. aurif. de ! Amour livr. 1—II ; Rég. aurif. de Léna livr. I; Rég. aurif. dJénisséi livr. 1—II. — St. Pétersbourg 1900— 1901. Geological surv. of Canada. Vol. II, part II; Vol. IV, part II ; jegtg leste index to rep. 1863—1884. — Ottawa 1900—1901. Geologisk öfversiktskarta öfvor Finland. Sekt. C 2. St. Michel beskrif. till Bergarts-kartan at BEwnJ. FgosrERus. — Helsingfors 1902. Glasnik hrav. narav. drustva. God. XIII, Br. 1—6. — Zágreb 1901 —1902. — zem. muz. u Bosni 1 Hercegovini. XIV, 1—3. -— Sarajevo 1902. Handbook of the dep. of minesand agricult. Sydney 1902. Izvestja muz. drustva za Kranjsko. Let. XII, Ses. 1—4. — V Ljubljani 1902. Jahrbuch d. k. k. Geol. Reichsanst. Bd. LI, H. 2— 4 ; Bd. LII, H. 1. — Wien 1902. Jahrbücher d. nassau. Ver. für Nat.-kunde. Jg. 55. — Wiesbaden 1902. Jahresber. u. Abhandl. d. natwiss. Ver. in Magdeburg. 1900—1902. — Magde- burg 1902. Korrespondenzbl. d. Natforsch.-Ver. zu Riga. XLV. — Riga 1902. Köztelek. 2—3., 5 . — Budapest 1902. La feuille des jeunes nat. IV. ser., 32. anné, No. 375—386. — Rennes 1902. Landwirtsch. Zeitschr. für Österr.-Schlesien. No. 1—2, 9—24. — Troppau 1902. La nuova notarisia. Ser. XIII, gennaio, aprile, luglio, ottobre 1902. — Padova 1902. Meddelanden frau Industristyrelsen. I. Finland. H. 32—-33. — Helsingfors 1902. Mémoires de la soc. des nat. de Kiew. T. XVII, livr. 1. — Kiew 1901. — [dúl com: géol, Vol, XV. No. 25 Vol XVI No. 153: WolxdxőiN os VSNANKOTEBESSESB No. 2. — St. Pétersbourg 1902. Mémoirs of the american mus. of nat. hist. Vol. I, part VII, Vol. IV, V, VII. — New-York 1901—1902. Memorias y rev. de la soc. cient. vAntonio Alzatev. T. XIII, Núm. 3 y 4 ; T. XVI, N.2—6; T. XVII, N. 1— 3.. — México 1901. Mineral res. of the U. S. cal year 1900. — Washington 1901. — of the dep. of mining and agricult. geol. surv. No. 9—10. — Sydney 1901. Mitteilungen d. Ver. für Erdkunde zu Halle a. S. 1902. — Halle a. S. 1902. — d. k. k. geogr. Gesellsch. in Wien. Bd. XLV, No. 1—12. — Wien, 1902. — d. Mus.-ver. für Krain. Jg. XV, H. I—IV. — Laibach 1902. Montanzeitung. Jg. IX, Nr. 2—924. — Graz 1902. Muwrsk-CHarmas M. : Étude du tith., du erét. et du tert. du Vicentin. — Paris 1891. Nature novitates. 1901, No. 14: 1902, No. 1—94. — Berlin 1901—1902. North-american fauna. No. 22. — Washington 1902. Polytechn. Szemle. VI. évf., 1—36. sz. — Budapest 1902. Procedings of the austral. inst. of mining-engin. Ann. meet., Melbourne ; First. ordin. meet. ; Spec. meet at Bendigo. — 1902. Rapport ann. de la comm. géol. du Canada. Vol. X, XI. Ottawa 1901. KÖNYVJEGYZÉK. 113 Records of the austral. mus. Vol. IV, No. 2, 5—7. — Sydney 1901—-1902. Report of the austral. mus. — Sydney 1902. Scehriften d. natforsch. Gesellseh. in Danzig. Bd. X, H. 4— Danzig 1902. — d. phys.-ökon. Ges. zu Königsberg 1. Pr. Jg. XLII. — Königsberg i. Pr. 1901. Sitzungsber. u. Abhandl. d. natwiss. Gesellseh. alsiss in Dresden. Jg. 1902, Jan.—Dec. — Dresden 1902. Smithsonian contribut. to Knowledge. 1309. Washington 1901. — miscell. collect. 1259, 1312—1314 ; Vol. XLI—XLIII. — Washington 1902. Természetrajzi Füzetek. XXV. k. 1—4. f. — Budapest 1902. Természettud. Füzetek. XXVI. évf., 1—II., IV. f. — Temesvár 1902. The Foreigner in Italy. No. 2—9. — Rome 1902. The Journal of the coll. of. sc. imp. univ. of Tokyo, Japan. Vol. XV, part II; Vol. XVI, part 1—2, article 6—14; Vol. XVII, part 2—3, article 7—10. — Tokyo 1901—1902. Transactions of the Kansas Acad. of sc. Vol. XVII. — Topeka, Kansas 1901. — of the north of Engl. inst. of mining and mech. engin. Vol. LI, part. 2—4 ; Vol. LII, part 1 ; 2 drb index. — Newcastle-Upon-Tyne 1902. — of the austral. inst. mining engin. Vol. VIII, part 1—2. — Melbourne 1901—2. Travaux de la soc. imp. des natur. de St. Pétersbourg. Vol. XXXI, livr. 1, No. 6—8 ; Vol. XXXII, livr. 1, No. 1—6. comptes rend. des séánces anné 1901. — St. Pétersbourg 1901—-11902. Turisták Lapja. XIV. évf. 1—9. sz. — Budapest 1902. Uránia. III. évf. 1—12. sz. — Budapest 1902. Verhandlungen d. k. k. geol. Reichsanst. 1901. No. 17—18 ; 1902, No. 1—13. — Wien 1902. — d. k. k. zool.-bot. Gesellsch. in Wien. Bd. LII, H. 1—10. — Wien 1902. — d. russ.-kaiserl. Gesellsch. zu St. Petersbourg. Bd. XXXIX, Lif. II; Bd. XL, Lif. I. — St. Petersbourg 1902. — d. deutsch. wissensch. Ver. zu Santiago de Chile. Bd. IV. H. 5. — Valpa- raiso 1901. — d. natforsch. Ver. in Brünn. Bd. XXXIX. — Brünn 1901. — u. Mitt. d. siebenb. Ver. für Natw. zu Hermannstadt. Bd. LI. — N.-Szeben 1902. Veröffentlichungen d. deutsch. akad. Vereinig. zu Buenos-Aires. Bd. I. H. ÍV. — Buenos-Aires. 1902. 2. Ajándékok. A Balaton tud. tanulm. eredm. II. k., II. r.; III. k., III. r. — Budapest 1902. A budapesti kir. magy. Tud.-Egyetem Almanachja az 1900—1901. tanévre. — Budapest 1901. — Tanrendje az 19900—1901. tanév I. és II. felére. — Budapest 1901. — Ujjáalakításának CXXXI. évford. alkalm. 1901 máj. 13.-án tartott ünnepe. — Budapest 1901. Akadémiai Értesítő. 145—156. f. — Budapest 1902. A magy. Nemz. Múz. múltja és jelene. — Budapest 1902. A múz. és könyvtárak orsz. tan. I. jel. 1901—1902. — Budapest 1902. Anales del mus. nac. de Buenos-Aires. T. VII. — Buenos-Aires 1902. Földtani Közlöny. XXXIII. köt. 1903. 5 114 KÖNVVJEGYZÉK. Archives des sc. phys. et nat. T. XIV, No. 10. — Geneve 1902. Az orsz. magy. Gazd.-Egyes. 1901—1902. évi évk. XI. k. — Budapest 1902. Beszédek, melyek a budapesti kir. magy. Tud.-Egyet. 1901—1902. tanévi rectora és tanácsának beiktatásakor 1901 szept. 15.-én tartattak. Bihang till. kongl. svenska Vetenskaps-akad. handl. Afdel. II—IV. — Stock- holm 1902. Bxooxs A. H. és tsai : Reconnaissances in the Cape nome and North Bay regions. Alaska in 1900. — Washington 1901. Bulletin de la soc. roy. belge de géogr. 1902, No. 1. — Bruxelles 1902. — de la soc. vaudoise des sc. nac. No. 144. — Lausanne 1902. — of the geol. soc. of America. Vol. 12. — Rochester 1901. Erdészeti Kisérletek. IV. évf., 1—2. sz. — Selmeczbánya 1902. FELIx J. u. LENK H. : Bemerk. zur Topogr. u. Geol. von Mexico. — Berlin 1902. — — —- /ur Frage der Abháng. d. Vulkane von Disloc. — Stuttgart 1902. DLoEscn M. : Bestimm. d. Intens. d. Schwerkraft an d. westafr. Küste. — Ber- lin 1902. Magyar mezőgazdasági közigazgatás. — Budapest 1902. Magyarorsz. földmívelésügye 1897—1902. — Budapest 1902. Maryland geol. surv. Vol. IV. —- Baltimore 1902. Mathematikai és term.-tud. értesítő. XIX. k., 4. f.; XX. k., 1—4 f. — Budapest 1901—1902. Meddelelser fra dansk geol. forening. No. 7—8. — Kobenhavn 1901. Meteorol. Termin-Bestimm. in Pola, Sebenico u. Teodo. — Pola 1902. Mitteilungen aus d. Gebiete d. Seewesens. Vol. XXX, No. VII. — Pola 1902. NeGxis Ph. : Plissem. et disl. de Vécorce terr. en Genéve. — Athénes 1901. Norges geol. undersögelse. No. 30—32. — Kristiania 1901. Notizenblatt d. Ver. f. Erdkunde u. d. grossherzgl. geol. Landesanst. zu Darm- stadt. IV. Folge, H. 22. — Darmstadt 1901. ORosz ExDRE : Ősrégészeti leletek Apahidán. — Apahida 1902. Öfersigt of kongl. Vetenskaps Akad. förhandl. 1899, No. 5, 7, 9. — Stock- holm 1899. HCHRADER F. and SPENCER A. : Thel geol. and min. ressources of a portion of the Copper rives distr., Alaska. — Washington 1901. Otatist. Zusammenstell. über Blei etc. Jg. 9. — Frankfurt a. M. 1902. The Foreigner in Italy. No. 2—9. — Rome 1902. Utasítás a népkönyvtárak szervezéséhez. — Budapest 1902. 3. Térképek (csere). Cartes gui accompagnent le rapport ann. de la comm. géol. du Canada. Vol. X, 560, 589, 599, 606 ; Vol. XI, 664, 665, 676. — Ottawa 1901. Creol. map of Dominion of Canada. Western sheet, No. 783; geol. surv. of Canada. — Ottawa 1902. Geologisk Öfversiktskarta öfver Finland. Sekt. Ch. St. Michel; Comm. géol. de Finland. — Helsingfors 1902. Maps to the Ann. rep. 1899/900 part V of the U. S. geol. surv. — Washington 1901. Topograph. sheet from the U. $. geol. surv. 43 drb. — Washington 1901. A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT ALAPÍTVÁNYAI, A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT részére tett alapitványok az 1902. évi deczember 31.-én. ÜSSE JEGgotsámárássy György ez E 2! 21. készpénzben , /A0Okor. NSSNSéBáTtó Podmaniézky János a 2) 4 ( 210 a MEG S BATÓT STAIN ( (ÁLT A nez ( 1050 a 1858. (7) Ittebei Kis Miklós -. .-- Ef disk a 210 a 1860. (t) Prudniki Hantken Miksa, EGEN ÖSTE ELVÉN gén je ( 210 a 1864. (t) Dr. Schwarz Gyula, Budapesten — .. --. --- KENE Tee 600 a 1867. (1) Drasche Henrik lovag Wienben .. 50... készpénzben — 200 ua 1872. Pesti köszénbánya- és téglagyár-társulat — 0 ( 600 a — Salgótarjáni köszénbánya-társulat 0. 0 ( 200 a 1873. Az első cs. és kir. szab. Dunagózhajózási Társulat, Emfb pest és Pécs AE kő Et et EE NEL ÁREZBN ZT ( 400 a — — Kállay Benjamin, igabét baz szél őgákeszen tea éék áeske ee ( 200 a MSG Aómay Jaczint, Pozsonyban e ( 200 a — M. kir. tengerészeti hatóság, Fiumében — 00 ( 200 a ÜSZMEKKDEGTOtE tr dődt Sándor 22-i 12 Le sz ( 200 a 1579. Gróf Karácsonyi Guido Rudolf-alapítványából B gyet ( 200 a JeSlBudapost székesfőváros 6 sz Il sezi szi őz ( 400 a 1883. (t) Okányi Szlávy József, Budapesten a ( 400 a — és 1835. A pesti hazai első Takarékpénztár- BEEE ( 400 a — A nagyági m. kir. és magántársulati aranybányamű- ZALA e Kzézth ező Vég BET ere c 400 a — — Balla Pál, TM dókon elt za ége érde 89 ( 200 a — — Balla Pál alapítványa az ujvidéki magy. kit geza násium nevére . Lél ELTLL ? ea EG ps ÉLŐT ESEN EE ( 200 a 1584. Bezerédj Pál, BA eelos, SA NEÍE NÉ JAS OTT ERSTE Ét ( 200 a zgö ép iModrovits (Gergely: , 2 s szesz e a Ez, sezel ezt Ég 900 a — (1) Zaigmondy Vilmos, Budapestem -. --- --. .- ( 400 a s DENKochrAntal Budapesten es a ET" állampapírban 200. a sz EDTSRot Sam ÖCSÉNK e ez ( 200 a — Dr. Schafarzik Ferencz, Budapestén .. .. --- c 900 a — (t) Dr. Szabó József, Budapesten EZTET ee c 400 a s Dr. HMosvay Lajos, Budapestem — 0. ( 200 a iSSássZsígmondy Béla, "Budapesten e 0. 2 2 ( 200 a s David" Valmos "Büdaposten e e ( 200 a — (1) Gróf Andrássy Manó, EGZ DÉSTeT -—— -n — -.. készpénzben 400 ea cel rEtusztóaműebudapestem set e a 900 a — — (t) Felső-Szopori Tóth Ágoston, Gráczban — ... . állampapirban 200 a — (t) Klein Lipót, Budapesten ... .. .-.. ... ... készpénzben 200 a S8x 116 A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT ALAPÍTVÁNYAI. 1885. Gróf Andrássy Dénes, Dernőn .. .. ——— ——. készpénzben 400kor. — — Észak-Magyarországi egyesített kőszénbánya- és ipar- vállalat-részvénytársulat, Budapesten. 0. 0. ( 400 a — — Rimamurány-Salgótarjáni vasmű-részvénytársaság, Dalgótarjánban 8 etéry E NPZT Kara Make k AS ő a 400 a — —— Fülöp, szász-coburg-góthai herczeg ő Fensége KZAEETÉTEI Boltórellán kezd, ss Mese öreg ez Aég ték seg ei SCENE a 90044 — — Beszterczebánya sz. kir. város. 0 02 a 200 a — (t) Gróf Csáky László, Budapesten etanzá 2280 ( 400 a — — Osztrák-magyar szabadalmazott Államvasút- Táredkált Buüdapest és Wien... .. . er AZ EYES a 400 a — Dr. Mágócsy-Dietz Sándor. Budápésten. dee gets a 200 a — (t) Dr. Pethő Gyula, Budapesten .. .. .. 0 ..állampapirban 200 a — keltés Imre, Mohiám cc --- 0 -— 6." készpénzberteáetttttáte TSODE KESZ ZÁdott prépost: Mg Oren tátákst ette ést tettet Kl Stt c 200 a — (t) Dr. Herich Károly, Budapesten kent ezet doztslea ( 200 . —— (Esztergomi Tökáptalagi ss edge dt Ét ESEN EZÉR ( 200 — 1 B. Inkey Béla, Büdapeoster use zett nt Set ágttttttttedtet a 200 a TS87EDESStanbetlómez Büdaj esten at edett e S ettte esteket ( 200 a — — Dr. Szontagh Tamás, Budapesten Bel Tepes e ( 200 a IS80NDEEBiseher Samu, "Budapest er Ste Gee Stt tást etes a 230 a 1890. Kauffmann Kamilló Budapesten 0 ( 200 a 1891. Porodai dr. Rapoport Arnót, Wienben — -.. a 200 a 1892. Özv. dr. Hofmann Károlyné bold. férje dr. Hofmann Károly emlékére SMere zély JET a 900 a 1893. Dr. Lőrenthey Imre, BuJaptton SÓ ZÉg te esd tra c 200 a —— e Drzímányitkároly "Budapesten áttette eg tetetattkó ( 200 a 1895. Urikány-Zsilvölgyi Magyar kőszénbánya Részvény- Társaság Budapesten... .. 2 site: Agg vet dő SZAT 900 a. 1896. Királdi Herz Zsigmond, BAlapssténi Sah net a 200 a 1897. Déchy Mór, Odessában ESO ké A esd kő pl ze esze a 200 ca 1900. Mattyasovszky Jakab (mátyásfalvi), Pátsen Zsol- nay Vilmos nevére 0. dni zedept se 4 200 a 1901. Korláti bazaltbánya részvény- Temet Budapest a 200 a 1902. Bethlen főiskola Nagyenyeden .. .. FALSE a 200 a — (tf) Adda Kálmán nevére Adda Viktor dő 2 VNV Jats a 200 a — — Guttmann és Frank építési vállalkozó czég Ujvidéken a 400 a — — Rudai tizenkét-apostol bányatársulat Brádon ... ... a 400 a sz ukalecsinszkrabándor Budan est ettáttet aStttttNtt ( 200 a 117 Változás a magyarhoni földrengések megfigyelésében. A mh. Földtani Társulat részéről megindított tárgyalások során az Országos m. kir. Központi Meteorologiai Intézet kész- ségesen vállalkozott az ország külön pontjain szeiszmografos állo- mások felállítására és berendezésére, valamint ezentul a makro- szeiszmikus jelentések begyüjtésére is, a mit dr. DARÁNYI IGwÁcz földmivelésügyi m. kir. miniszter ur Ő Excellentiája 1903 február 10-én 4686 szám alatt jóváhagyott és elrendelt. Reméljük, hogy ezzel az állami támogatással a rendszeres szeisz- mologiai megfigyelés nehéz és számos iskolázott egyén közreműkö- dését megkivánó szolgálata biztos keretet nyer, miáltal egyszersmind a szeiszmologiai kutatás Magyarországon is szilárd alapra fog helyezkedhetni. Azon élénk érdeklődés, melylyel az Országos m. kir. Központi Meteorologiai Intézet jelenlegi igazgatója dr. KoNkonyY-THeGE MIKLós miniszteri tanácsos ügyünk iránt mindenkor viseltetett, arról biztosit bennünket, hogy vezetése alatt mindenekelőtt a már égetően szük- séges vidéki földrengéstani obszervatoriumok mielőbb fel fognak állíttatni és czélirányosan berendeztetni. Tekintve szük pénzbeli erejét és idejét, a mh. Földtani Társulat ezentul csakis a saját földrengéstani obszervatoriumának vezetésére és gondozására szoritkozik, mind a mellett azonban kész- örömest fogja támogatni a szeiszmologia ügyét és fejlődését hazánk- ban továbbra 1s. Ezek után a mh. Földtani Társulat 1903 márczius 4-ikén tartott választmányi ülésében a régi földrengési bizottság helyébe egy ujabb bizottságot küldött ki, mely a következő tagokból áll: Előadó : SCHAFARZIK FERENCZ dr. Tagok: Emszr KÁLMÁN dr., KALECSINSZKY SÁNDOR, KövESLIGETHY RApó dr. Végül kérjük mindazokat, kik velünk csereviszonyban vannak, hogy ezentul a nekünk szánt küldeményeiket a következő czimmel ellátni sziveskednének : Magyarhoni Földtani Társulat Földrengési Obszervatoriuma, Budapesten, VII., Stefánia-ut 14. Budapesten, 1903. márczius 5-én. Dr. Schafarzik Ferencz. TO ÚR: — —— ———— — —,] A mh. Földt. Társ, Földrengési Observatoriumának jelentése az 1908 január— február hónapokban észlelt földrengésekről. (A földrengési observatorium fekvése: K. h. 19" 5" 55" (14 16m 23-69) Greenw. IE 0k Aza 09700 Ai , "Készülék : straszburgi horizontális inga. A — E—D inga, érzékeny K—Ny-ra; B — K— Ny inga, érzékeny H— D-re. E — Előrengés; F — Főrengés; M — Az inga legnagyobb kilengésének ideje : m, — Az inga legnagyobb kilengése m-ben; V — A rengés vége ; T — Időtartam : Időszámítás a középeurópai idő szerint, éjféltől éjfélig. ALT LU ké eZÉBzölRlsztíebátka tl Szeás MÁRÁRRTÉ ÉRÉSE MÉ SM EME EN COSSNNNETZENEN BENNT ISNSZTNNT SZANMETŐ ENE] RB B M mi AZ a; Jegyzet szi IA. 6h 392105 ] 72 002 —71 8m ] 71 9m955 Pom a mág él 6 ég (SE T90R LA Ez 925109 VESE Z THK ze 28 1 TEPZ a sé KE KSE őt fetkbll T vatnássttstét 31) sa SEBES E BE [ls v 152 ESETBE 17215 3080 MEGO A h m s ] h 39m 158 —3h 59m 58 ] 3h jun . h 19m j me a Je08 1 14 JEAN SES ŐL [8 39 88 pigoZes beee zat es eg 2. J100] 4 szg BZ La zs e Fk elles KOSKBZEETÜS SZ HOSE CZBZZOR 3 AZON ASKOS Érzi 68 ad 194086 1 Ze ős nen E szett e. - őst ezis söt jer ENE E EGE láz ÖZSZSÉGMÉGKEZE SZ 88 1088 1 EBEDET ÉT "a 5 970751 ASE 208 Li Igen gyenge mikroseismikus nyugtalanság észlelhető jan 17., 19., 25., 26-án. ; ] h RAÁm 998. ! h Om — s 5 h VA m4B a h m BŐs Éj y ar 4hBín 57 Ad 1003 UL. él TÁN eg En HAS Jea sa 045514 5250 80 pet 91 J he ását e ME DSEOSISZ SSE NÁSLÉ 12505 —11) 9" MAS tő ATS AZOTA OZ 64 EKE je SNS zada [20120 5Be 5 5.11909.II. 5. zás 90 8 Se 204 349 10" -202 407 307 20 37 MON s 3 DEZO S Sze gi E98 B. 20£ 1m25" [20£34m — —20£40m — ] 202 387 7707 zo 88 62 Igen gyenge mikroseismikus nyugtalanság észlelhető febr. 15., 22., 25-én. A Földrengési Observatorium megbizásából : Kalecsinsezky Sándor , Dr. Emsat Kálmán. SUPPLEMENT FÖLDTANI KÖZLÖNY XXXIII. BAND. 1903. JANUAR—APRIL, 1—4. HEFT, GEDENKREDE ÜBER DAS AUSSCHUSSMITGLIED WEILAND ÚR. JULTÖS PETHÓ. Von Dr. FRANZ SCHAFARZIK.F (Mit Bildnis.) Kaum von der vorjáhrigen geologisehen Landesaufnahme in die Haupt- stadt zurückgekehrt und kaum dab wir den Staub von den FüBen ge- sehüttelt hatten, als die kgl. ung. Geologische Anstalt in tiefe Trauer ver- setzt wurde. Plötzlieh und unerwartet rafíte der Tod unseren lieben Kolle- gen und Freund, Dr. Jurrus PerHő aus unserer Mitte! Hs war uns zwar allen bekannt, dab ein schweres Übel an seinem Leben nagte, nachdem dies aber schon Jahre hindurch wáhrte, so hatte sich nicht nur seine Umgebung, sondern auch er selbst in diesen trostlosen Zustand gewisser- maben hineingewöhnt. Fr war sich zwar des Ernstes seiner Krankheit bewubGt, trotzdem baute er doch bis zum letzten Tage seines Lebens auf die Widerstandsfáhigkeit seines Organismus. Und wenn der Sommer nahte, so zog es ihn immer mit unwiderstehlicher Gewalt hinaus in sein Aufnamsgebiet, in sein so liebes Bihar-Gebirge, von dem er anders; als mit einer gewissen Art von Schwármerei gar nicht zu sprechen vermochte. Er war ganz niedergeschlagen, als er in den Jahren 1897 und 1899, als sein nagendes Leberleiden ihn stárker affiziert hatte, an den geologisehen Landesaufnahmen nicht teilnehmen konnte. Seither hatte er mit Hilfe der arztliehen Wissenschaft seine Krankheit doch so weit niedergekámpft, dab er 1900 eine Sammlungsreise unternehmen und in den Jahren 1901 und 1902 seine geologiscehen Aufnahmen fortsetzen konnte. Ich glaube jetzt kein Geheimnis mehr zu verletzen, wenn ich erwáhne, daB ihn unser Di- rector, Ministerialrat J. BöcknH, stets nur mit grobBer Besorgnis zur Aufnahme ziehen lieG. S0 war er denn auch im verflossenen Sommer hinausgegangen, doch waren seine Kráfte — wie wir nachtráglich erfuhren — der mühe- vollen Arbeit des Geologen nicht mehr gewachsen . . . er brach zusammen X Vorgelesen in der Generalversammlung am §. Februar 1903. 120 DI FRANZ SCHAFARZIK und lag drei Tage bewuBtlos in einem entlegenen Forsthause; und die Personen, die damals um ihn waren, berichteten, dab sein Leben bereits damals blob an einem Faden hing. Als er sich von seiner Ohnmacht erholte, setzte er — statt nachhause zu kommen und auszuruhen — seine Arbeit fort und hielt mit nicht ganz richtig interprátiertem Pflichtgefühl die vor- geschriebene Aufnahmszeit aus, so zwar, dal; er im verflossenen Herbst als letzter in die Hauptstadt zurückgekehrt ist. Wáhrend dieser ganzen Zeit herrschte sein Geist heroisch über den hinfálligen Körper und er kor- respondierte mit seinen Freunden in seinem gewohnten freundlichen, mitunter humorvollem Tone. Mir selbst schrieb er noch am 28. Septem- ber — also 16 Tage vor seinem Tode — von Biharbeél: eDir und allen Teilnehmern an der Karpaten-Excursion danke ich aus Biharbeél vom Herzen für die freundliche Frinnerung. Wenn ihr nachhause kommt, er- freut Euch des geheizten Zimmers; uns bedroht hier das kalte Wetter jeden Morgen und Abend in unserer Gesundheit?. Nach Budapest kehrte er am 11. Oktober zurück und am 12. Okto- ber, einem Sonntag, besuchte er noch die Geologische Anstalt und machte bei unserem Direktor, Ministerialrat J. BöckH, seine Aufwartung. Damals sah er bereits sehr schlecht aus, doch schaltete und waltete er in seiner Wohnung, um alles wieder ins richtige Geleis zu bringen, so dab es niemandem auffiel, als er Montag vom Institute fernblieb. Erst Dienstag, am 13. Oktober, erhielten wir die traurige Kunde, dab ihn sein altes Lei- den abermals aufs Krankenlager geworfen hat. Aber auch jetzt dachte noch niemand an eine Katastrophe, da er bereits viele derartige Anfálle überwunden hatte; — leider aber vergewisserten wir uns nur zu bald, dab sein geschwáchter Organismus diesem Angriff nicht mehr Stand zu halten vermöge. Ohne seine Besinnung zurück zu erlangen, sehlummerte er nach láöngerem Todeskampfe abends 7 Uhr ruhig in ein besseres Jen- sejts hinüber. In dieser Stunde verlor an Jurrus PETHRő, unserem im besten Mannes- alter, im 55. Lebensjahre, stehenden Kollegen, nicht nur der Beamten- körper der kgl. ung. Geologischen Anstalt einen unvergebliehen Freund und ein eifriges, tüchtiges Mitglied, sondern auch die ung. Geologische Gesellschaft ihren einstigen, 4 Jahre hindurch als solcher tátig gewesenen, bewáhrten ersten Sekretár und ihr langjáhriges, tatkráftiges AusschubB- mitglied, ebenso wie auch die ungarische kgl. Naturwissenschaftliche Gesellschaft in ihm ihren einstigen, langjáhrigen Sekretár und ihr Aus- sehulmitglied betrauert. Seinem, noch zu Lebzeiten geüuBertem Wunsche entsprechend, brachte man ihn noch einmal — diesmal zum letzten Male in den Palast der Geologischen Anstalt, an den Ort seiner Tátigkeit, woer im 6 ersten otock, im Vortragsale mit düsterem Pompe aufgebahrt wurde. GEDENKREDE ÜBER D: JULIUS PETHŐ. 194 Und die Schar der Leidtragenden, der Verwandten, seiner Chetfs, seiner Freunde und Bekannten, die sich an seinem Begrábnistage, am 16. Oktober nachmittags, hier einfanden, legten ein beredtes Zeugnis ab, ein wie beliebtes und populáres Mitglied der hauptstádtisehen wissen- schaftlichen Gesellschaft der Verewigte gewesen ist. Tiefbewegt umstan- den wir die Bahre, an deren Todten im Namen des Beamtenkörpers der Geologischen Anstalt Oberbergrat L. Rorm v. TErEGD, im Namen der beiden erwáhnten Gesellschaften hingegen Dr. ALEXANDER ScCHMIDT, Pro- fessor am kgl. Josefs-Polytechnikum, tiefempfundene Abschiedsworte richteten. Dann muBten wir seine irdischen Überreste der unerbittlichen, kalten Erde überlassen ! AuBer seinen Verehrern und Freunden betrauern ihn seine Ver- wandten, vor Allen aber sein einziger Sohn FEmIin. Friede und Segen seinem Andenken ! x Die ung. Geologische Gesellschatt, die in Jurrus Perrő ihren einsti- gen Sekretár, ihr gründendes und eifriges Ausschubmiteglied betrauert, gab ihrem tiefen Schmerze und ihrer Teilnahme nicht nur durch die Aus- gabe einer separaten Anzeige und eines práchtigen Kranzes Ausdruck, sondern auch durch den in der Ausschulbsitzung am 5. November v. J. gefabten Beschlub, dab sie in der náchsten Generalversammlung JuLIus PerHős besonders gedenken werde. Und mit dieser Aufgabe hat die Aus- sehubsiítzung meine Wenigkeit beehrt. Damit stellte mir der sehr geehrte Ausschul eine Autgabe, die meine schwachen Kráfte vielleicht übersteigt, da das Leben Jurrus PETHős, insbesondere aber seine wissenschaftliche Tátigkeit heute noch nicht in seinem ganzen Umfange gewürdigt werden kann, schon aus dem einfachen Grunde nicht, da sein Hauptwerk, in welchem sein palzeontologisches Wissen sozusagen konzentriert zam Ausdrucke gelangt, bisher noch nicht erschienen ist. Hierauf werden wir dann zurückkommen müssen, wenn die grobBangelegte Arbeit in ihrer Vollendung vor uns liegen wird, was aller Wahrscheinliechkeit nach in nicht allzulanger Zeit erfolgen dürfte. lch mul daher trachten Junius PerHős auf Grund übriger Momente seines Lebens zu gedenken, was ich mit dankbarem Gefühle schon aus dem Grunde übernommen habe, um dadurch meiner Freundschaft und Verehrung, welche ich für ihn seit unserem ersten Zusammentreffen hegte, auch auf diese Weise einigermaben Ausdruck verleihen zu können. Junius Permős Lebenslauf. — Jurrus PerHő wurde am 9. September 1848 zu Miskolcz, im Komitate Borsod, geboren. Seine Familie führte den Namen Perxkovics. Sein Vater war STEFAN PErgovIics, seine Mutter JULIANNA 129 DI FRANZ SCHAFARZIK Kúv von Kisússzártás. Seine Eltern wohnten anfangs in Miskolcz, wo er auch die Elementarschule absolvierte. Im sechsten Lebensjahre verlor er seine Mutter und bald darauf übersiedelte sein Vater nach Pest. Hier absolvierte er das Gymnasium, mubte aber seine Studien infolge háufiger Kránklichkeit öfters unterbrechen. In den Jahren 1866— 69 sehen wir ihn am kel. Josefs-Polytechnikum als Lehramtskandidat für das natur- geschichtliche Fach inskribiert. Seine damaligen Professoren : KARL HorF- MANN, JOHANN KRIEsCH, KARL NENDTWICH, KOLOMAN SZILY, JOSEF SZTOCZEK, die er hörte, waren auf die Entwicklung seines Charakters und Gemütes von grobem Binflusse. Um diese Zeit übersiedelte sein Vater X nach Leány- falu, um sich dort der Landwirtsechaft zu widmen und lie seinen Sohn Junius allein, der sich auf diese Weise zeitlich an Selbstándigkeit ge- wöhnte. 1869 wurde er an der Seite KOLOMAN v. SziLnys Hilfssekretár der ungarischen kel. Naturwissenschaftlichen Gesellschaft, die ihn 1871 zum zweiten Sekretár erwáhlte. Dieses Amt bekleidete er durch 3 Zyklen (bis 1880) und redigierte wáhrend dieser Zeit die Zeitschrift der Gesellschaft : Természettudomámyji Közlöny, bis zum Jahre 1871 mit BÉLA LENGYEL, von 1872—1877 im Verein mit KOLOMAN v. SZILY. Unterdessen diente er auch im 6 38. Lin.-Inf.-Regimente Freiherr von MonxIsÁRyY sein Prásenzjahr als Freiwilliger ab, 1878 nahm er dann als Reservist des 60. Infanterie-Regiments zu Miskolcz an der Okkupation Bosniens, u. zw. im 4. Corps Br. KARL BIENERTHS teil, welches im Sep- tember von Brcska gegen Dolni-Tuzla und Zwornik operierte; und bei dieser Aktion trat PerHő am 17. September bei der Hinnahme von Nova- Brcska und am 21. September auf dem Majeviza planina auch ins Ge- fecht. Von Bosnien zurüeckgekehrt begab er sich ins Ausland behufs Fort- setzung seiner Studilen. Der Entwicklungsgang Jurrus PErHős ist — wie wir sehen — ab- weichend von dem gewohnten. Zuerst war er 3 Jahre hindurech Lehr- amtskandidat, hierauf 9 Jahre bei der Naturwissenschaftlichen Gesell- schaft tátig, um dann als 30-jáhriger Mann das Universitátsleben von neuem aufzunehmen und die vor zehn Jahren begonnenen Studien zu be- enden. Was hatte ihn wohl dazu veranlabt, seine begonnene Laufbahn zu verlassen und was hat ihn sehlieBlich doch wieder in die Arme der Alma mater zurückgeführt? Der Sohn der heutigen Zeit findet hierauf nur sehwer die richtige Antwort und wenn wir diese 9-jáhrige Unterbrechung in der wissenschaft- lichen Ausbildung Jurrus PerHős richtig deuten wollen, müssen wir auf vergangene Zeiten, auf das Ende der sechziger und den Anfang der x Im Greisenalter setzte sich sein Vater in Kecskemét zur Ruhe, wo er am 5. Oktober 1900 im 78. Lebensjahre gestorben ist. GEDENKREDE ÜBER DI: JULIUS PETHŐ. 195 siebziger Jahre, wie auch auf den damals herrschenden Geist zurück- blicken. K. v. Szin sagt in seinem Essay, betitelt: söSkizze der fünfzigjáhrigen Geschichte der ung. königl. Naturwissenschaftlichen Gesellschaft,, dab im Leben dieser Gesellschaft, die zur damaligen Zeit alle, die Natur- wissenschaft trieben, in sich vereinigte, der Herbst 1868 eine neue Ára bedeutete. Vor diesem Zeitpunkt trug die Tátigkeit der Gesellschaft, mit wenig Ausnahmen, den Stempel des Dilettantismus und der allwissenden Weitsehweifigkeit an sich; dann aber machte sich die Wirkung der aus dem Ausgleiche fliebenden Anordnungen der Regierung auch auf dem Ge- biete der Naturwissenschaften in hohem MaGe bemerkbar. Br. JosEF BEörvös verdoppelte die Zahl der Lehrkanzeln für Naturwissenschaften an der Universitát und am Polytechnikum, PaurER errichtete die Universitát zú Kolozsvár und GoRovE die kel. ung. Geologische Anstalt. In dieser Zeit treten aufer JosEF SzaBó und JosEF SzroczEK, denen bereits im vor- hergehenden Dezennium eine hervorragende Rolle zugefallen war, KARL HOFMANN, LupwIiG JURÁNYT, JOSEF KRENNER, JOHANN KRIESCH, BÉLA LENGYEL, KOLOMAN v. Sziny, KARL THAN, ViszEsz WaRrHa auf und diese Zeit be- zeichnet K. v. Szrny sehr treffend als die Periode der Umgestaltung. a Nation und Regierung fühlten in gleicher Weise, wie sehr wir durch: Zeit- verlust zurückgeblieben waren und sowol die ültere, als auch die jüngere Generation machte sich mit jugendliehem Feuer und kühnem Idealismus ans Werk, um das Versáumte nachzuholens. Es entstand warmes Leben und Weben nach langer Winternacht, vergleiechbar dem emsigen Summen und Tummeln auf sonnigen, blü- henden Matten. Die Erfahreneren erkannten, dab auf die breiten Schich- ten der Bevölkerung kulturell unmittelbar und lebhaft eingewirkt werden müsse und so entstand die Zeitschrift: Természettudományi Közlöny (Naturwissenschaftliche Mitteilungen) und ein Jahr spáter Földtami Köz- löny (Geologische Mitteilungen), das Organ der ungar. Geologischen Ge- sellschatft. Es wurden damals alle literarisch Befáhigten unter die Fahne gerufen und unser verewigter Freund wáre nicht Jurrius PETHŐ gewesen, wenn er den patriotischen Ruf jener Zeit nicht gehört und nicht ver- standen hütte. Wie hátte er, der so idealistiseh Veranlagte, diesen Rut nicht vernehmen sollen und wie wáre es denkbar gewesen, dab er sich nicht sofort ohne Bedenken in die Reihen der Kámpfenden gestellt hátte ? In diesem Zeitraum gelangte seine Individualitát zur FEntwicklung. Die Mannigfaltigkeit des Inhaltes, welche sowol die Zeitschrift : Természet- tudományi Közlöny, als auch die sonstigen Publikationen der Naturwissen- sehaftlichen Gesellschaft kennzeichnen, brachte es mit sich, eine viel- seitige Tátigkeit zu entfalten. Den Grund zu seiner universellen Bildung hat er im Dienste der Naturwissenschaftlichen Gesellschaft gelegt. Das 194 D: FRANZ SCHAFARZIK Anwachsen dieser (Gesellschaft wird durch nichts so eklatant bewiesen, als durch die trockene statistische Date, dab sich die Mitgliederzahl zwischen 1869 und 1880 von 577 auf 5150 vermehrte. Und dieses Resul- tat erzielten die damaligen Secreráre nur durch den umsichtig redigierten Közlöny und die übrigen Publikationen der Gesellschaft. Die Wirkung der Gesellschaft auf das grobe Publikum war also eine geradezu glán- zende und an diesem Erfolg sehen wir unseren Junius PerHő unermüdlich, mit ganzer Kraft uud mit Enthusiasmus sich beteiligen. Trotzdem Jurius PerHő 1878 in der Naturwissenschaftlichen Gesell- sehaft eine sehr beliebte Persönlichkeit und eine überaus wertvolle Arbeits- kraft war, welche die leitenden Faktoren nicht gerne missen wollten, so sehen wir Jurius PErHő von der Naturwissenschaftlichen Gesellschaft, an welche ihn so viel Begeisterung und liebgewonnene Arbeit knüpíte, den- noch scheiden, von seinem Meister und seinen Kollegen Abschied nehmen, bloBb um seinem Herzensdrange, der bisher tief in seinem Inneren ge- sehlummert hatte, zu folgen und sich in den Naturwissenschaften weiter zu bilden, insbesondere aber sich zum Paláontologen emporzukámpfen. /u diesem wichtigen Schritte konnte er sich nur durch einen festen Ent- sehlub aufraffen, und trotz der sehmeichelnden Worte, die ihm den Aus- tritt ersehwerten, machte er nanmehr Ernst, w oran er — wie die Zukunft zeigte — auch recht hatte, da er mit den neuerworbenen paláontologi- schen Kenntnissen sich einen solchen Schatz erworben hat, der ihm zum Ouell wvahrer Freude und Zufriedenheit geworden war und der ihm in den traurigen, sorgensehweren Stunden seines Lebens beruhigenden Trost gespendet hatte. Im Herbst des Jahres 1878 begab er sich denn nach München, wo er an der Universitát die Vortráge K. v. ZITTELs, W. GÜMBELs und NAGELIS hörend und in den Laboratorien derselben arbeitend, vierthalb Jahre zu- gebracht hat. Hauptsáchlich befabBte er sich im kgl. bayrischen Museum, das unter der Direktion v. ZIrTTErs steht, mit paláontologisehen Studien, insbesondere mit Kreideablagerungen, wozu in erster Reihe die von Prof. Dr. Axrorx Kocn gesammelte und ihm 1881 zur neueren Bearbeitung über- lassene oberkretazeische Fauna aus der Fruska-Gora die unmittelbare Veranlassung gegeben hat. Mittlerweile erwarb er sich 1879 in Kolozsvár das Diplom für das naturgeschichtliche Lehramt und 1881 wurde er an der Münchener Uni- versítát zum Doctor philosophie als erster aus Ungarn, dessen Haupt- gegenstand die Paláontologie war, promoviert. Infolge seines ernsten Stre- bens und seiner gründlichen Kenntnisse, hauptsáchlieh aber durch die vollkommene Gewandtheit auf dem Gebiete der Zoologie, erfreute er sich bei seinen Professoren einer ihn auszeiechnenden Beliebtheit, so sehr, dab sich Prof. K. v. ZIrrEL veranlabt fühlte, ihn als Professor an die japanesi- GEDENKREDE ÜBER DI: JULIUS PETHŐ, 11625) sche Universitát, welche damals organisiert wurde, zu empfehlen; doch leistete er diesem ehrenden Rufe keine Folge und ebenso nahm er das glánzende Anerbieten des berühmten und reichen MaRsn auch nicht an, der ihn an seine Seite nach Amerika als Assistenten berief. PerHő sehnte sich nach seiner Heimat zurück, webBhalb er sich um die eben frei gewordene otelle eines Hilfsgeologen an der kgl. ung. Geologischen Anstalt bewarb, die er auch am 2. Juli 1882 erhielt. Von dieser Zeit an war er bis zu seinem Tode ohne Unterbrechung Mitglied der genannten Anstalt, wo er mit der Zeit zum Sektionsgeologen und 1890 zum Chefgeologen vorge- rückt ist. Bald nach seinem Eintritt in die Geologische Anstalt verehe- lichte er sich. Mit seiner Gattin Vinma, der Tochter des Grundbesitzers FRANZ KOLLER v. NAGYMÁNYA, wurde er noch vor seiner Reise ins Aus- land bekannt und schlob5 mit ihr im Herbste des Jahres 1883 den Bund fürs Leben. Seine Gemabhlin, die er auberordentlieh liebte, wurde ihm aber bereits einige Jahre spáter (1891) nach langem Leiden durch den Tod entrissen, was auf sein Gemüt und seine Arbeitslust für lange Zeit láhmend einwirkte. Im Verbande der Anstalt nahm PerHő — abgesehen von einigen durch seine Kránklichkeit verursachten Unterbrechungen — an den geologischen Landesaufnahmen teil, wobei inhm das Hegyes-Drócsa und Kodru-Móma oder Beéler Gebirge in den Komitaten Arad und Bihar zugefallen ist. Es ist dies jene Gegend, welche sich in der Umgebung der Fekete- und Sebes- Körös ausbreitet, eine rauhe, in manchen Teilen unbewohnte, waldige Gebirgsgegend, die seine Kráfte aut eine harte Probe stellte. Von diesen Gebirgen beging er, oít wochenlang in irgend einem versteckten Tale im Zelte kampierend, zirka 60 [( ] Meilen, die er detailliert kartierte. AubBer den regelmálbigen Arbeiten in der Anstalt, schuf er im Museum der Anstalt einen ganz neuen Teil: die Sammlung der Ursáuger. Seitdem ihn námlich die Anstaltsdirektion mit der Zusammenstellung und Kon- servierung der hierhergehöőrigen Objekte betraute, wurde dieser Gegen- stand zu seinem Lieblingsthema. Er begnügte sich aber nicht allein mit der Bestimmung und Evidenzführung der von anderen gemachten Fun- den, sondern er ging auch selbst mit der gröbten Passion diesen, ver- háltnismábig seltener vorkommenden Resten nach, unternahm Reisen und bewerkstelligte Nachgrabungen. Ich erwáhne nur seine Ausflüge nach Baltavár und Bötefa im Jahre 1884 und seine 1900 so erfolgreich unter- nommene Höhlendurchforschung im Bihar-Gebirge. Aber selbst noch in allerletzter Zeit gelang es ihm durch rege Korrespondenz, durch Aus- flüge nach Köpecz, Tataros und anderen Orten manch sehönes und seltenes Stück für die Wissenschaft zu retten. Nebst seinen amtlichen Agenden leistete er in den Jahren 1882—86 als erster Sekretár auch der ung. Geologischen Gesellschaft hervorragende 126 Dr FRANZ SCHAFARZIK Dienste und redigierte 1882—83 mit G. FgaszExav, 1883—86 mit F. ScHa- FARZIK, zwelten Sekretüren der Gesellschaft, das Organ derselben, den c Földtani Közlönyv. Dabei nahm er sich aber den Löwenanteil heraus, wie sich der aufmerksame Leser aus den bezüglichen Bánden leicht zu überzeugen vermag. Er war unermüdlieh in der pünktlichen Redaktion und in der, hauptsáchlieh auf die Reinheit des ungarischen Stils bezüg- lichen Revision der zu erscheinenden Artikel. Dabei führte er auch in pedanter Weise die Administration der Gesellschaft und richtete sein Augenmerk stets darauf, dab sich dieselbe auch materiell entwickle. Und ich kann sagen, dab sich die Gesellschaft stets mit Dankbarkeit an das Walten Junrius PEerHős als Sekretár erinnerte, das in jeder Beziehung mustergiltig war. Die Gesellschaft lieb ihn auch nicht aus dem Verbande des Ausschusses scheiden und betraute ihn seither durch 6 Zyklen immer wieder mit der Teilname an der Führung der Gesellschaftsangelegen- heiten. Die titerarische Tátigkett Jurrus Permős. — Literarisch war PETHŐ bereits in sehr jugendlichem Alter tátig. Seine ersten Publikationen, die sehönliterarischen und referierenden Inhaltes waren, erschienen in den Bláttern: cHölgyfutárv und xNefelejtsi (1865— 66), ferner in cOrszág Tükres und cHazánk és a Külföldv, meist unter dem Pseudonym SZzIK- LÁSsY GyuLa. 15869—70 waren seine Arbeiten mit PErRovirs GYULA ge- zeichnet, dann aber ánderte er seinen alten Familiennamen auf PETHő. Spater schrieb er auch für die Wochenschrift cVasárnapi Ujságv, sowie in die Tagesblátter und Wochenschriften (Századunk, Pesti Napló, Fő- városi Lapok, Természet, Budapesti Szemle etc.). Beim cKEllenőrv war er bis 1878 internes Mitglied und referierte hauptsáchlieh über die wissen- schaftlichen Begebenheiten. Seine sonstigen Arbeiten sind: Bine meisterhafte ungarische Über- setzung von B. Corra: Die (Geologie der (Gegenwart, mit Vorwort und einer Fachwörtersammlung, Budapest, 1873, als erster Band der damals begonnenen Verlagsunternehmung der Naturwissenschaftlichen Gesell- schaft. Uber die Muscheln und Perlen. (Verlagsunternehmung der Natur- wissenschaftlichen Gesellschaft. Bd. II, 12. Heft, Budapest, 1878. Mit 42 Figuren.) Diese Arbeit, deren Vorstudien er im Institute Prof. LUDWIG THANHOFFERS, zum Teil aber in dem von Prof. THxopoR MARGó ausführte, war für ihn von besonderer Wichtigkeit, da sie für seine spáteren paláon- tologischen Studien eine vorzüglicehe Grundlage bildete. Damals forschte er auch im Wege seiner zahlreichen Verbindungen in der Provinz an mehreren Punkten Ungarns nach dem eventuellen Vorkommen von Sü6- wasser- Perlenmuscheln, doch ohne Erfolg. GEDENKREDE ÜBER DI JULIUS PETHŐ. 1747) Übersetzung von P. ToprsaRp: Handbuch der Anthropologie mit AUREL TöRöKk, hiezu Vorwort, ergánzende Notizen, Fachwörterbuch und Glossarium (Budapest, 1880. Verlagsunternehmung der Naturwissenschaft- lichen Gesellschaft). Mit dieser Arbeit, die er wáhrend seines Münchener Aufenthaltes vollendete und mit welcher er der Verlagsunternehmung der Naturwissenschaftlichen Gesellschaft noch schuldete, bekundete er seine Fáhigkeit wieder in einer anderen Richtung. Nachdem er so seinen, der Naturwissenschaftlichen Gesellschaft gegenüber übernommenen Pflichten Genüge geleistet hat, widmete er seine Zeit von nun an ausschlieblieh der geologischen Fachliteratur. Als Resultat seiner in dem, unter der Direktion v. ZIrrELs stehenden kel. bayrischen palxzontologisehen Museum ausgeführten Studien und Untersuchungen schrieb er 1882 seine beiden wichtigeren Arbeiten : Úber die Entdeckung des Ligamentes der Sphaeruliten, des seit langem ver- muteten Organes dieser urweltlichen Muscheln, das er als erster an Exem- plaren aus der Fruska-Gora nachwies, wodurch sich die Diagnose der ganzen Tierfamilie geündert hat; die zweite: ÚUber die neue Gruppierung der Gattung Nerita, womit er in dieses, sowohl in seinen Alters-, als auch Verwandtschaftsbeziehungen verwickelte, urweltliehe Sehnecken- geschlecht klare Ordnung brachte. Diesen folgte dann seine Arbeit: Über die práziesere Begründung und Abtrennung der (renera Neithea DRoveEr und Vola, Krsxx ( Janira, ScHUMACHER). Und zur selben Zeit schrieb er seine gröbere Monographie: ÚUber die Kreidefauna der Fruska- Gora (Peterwardeiner Gebirge), deren Ablagerungen er infolge der in denselben enthaltenen südlichen und pyrenáischen jüngsten Formen und der Ver- wandtschaft mit den westeuropáiscehen Bozánbildungen als Hypersenon- Scehichten bezeichnete. Diese Arbeit zu vollenden war ihm jedoch nicht vergönnt ; zu wieder- holten Malen griff er auf dieses Thema zurück, fortwáhrend daran ver- bessernd und ergánzend. In der aus Anla6 des 70. Geburtstages unseres einstigen Prásidenten, JosEF SzaBó, abgehaltenen Festsitzung trug er einen wertvollen Teil aus diesem seinen, Werke vor, unter dem Titel: CGuculded Szabót, wobei er den Inhalt seiner Monographie auch im Allgemeinen skizzierte. Diesen seinen Auferungen entnehmen wir, dab die Fauna von Cserevitz zwar ene wirkliche, typische oberkretazeische Fauna ist, dal; s1e aber mit den Bildungen des Gosautales nicht übereinstimmt, sondern noch jünger, eine allerjüngste Kreidebildung darstellt, an deren einzelnen Arten bereits der Charakterzug der alttertiáren Faunen erkannt werden kann. Auler einigen, an die alttertiáren erinnernden Formen ist die Anzahl der typischen Kreidefossilien jedoch so überwiegend, dab ein Schwanken be- züglich der Zugehörigkeit dieser Fauna zur oberen Kreide nicht gerecht- fertigt gewesen würe. 128 DI FRANZ SCHAFARZIK Der überraschendste Zug der Cserevitzer Reste bleibt doch vor Allem der, dab sie von der Fauna des Gosautales und überhaupt von der bisher bekannten und gewohnten Kreidefauna Mitteleuropas sehr auffallend ver- schieden sind. Von dieser, 165 Schnecken-, Muschel-, Ammonit- uud Brachiopoden-Arten umfassenden Fauna waren nur wenige Formen mit den europáischen identifizierbar, — hingegen waren in derselben zahl- reiche fremde und neue Elemente zu konstatieren. Er mubBte die Faunen weitentfernter Lánder, ja sogar eines fernen Weltteiles konferieren, um einige Arten von ÜLÉSE mit bekannten Formen identifizieren zu können. Manche Form war nur mit gewissen Arten des in den frauzöstschen Pyrenüen und in Nordspamien entwickelten Garumniens vereinbar ; einer seiner Hippuriten ist ausschliebliceh nur von Oberitalien, aus der Náhe von Udine bekannt; wáhrend andere sehr schöne und charakteris8- tiscehe Arten sich mit den Formen der Utatur-, Tritsehinopoli-, Arrialur- und Ninyur-Sechichten Süd-Indiens identiseh erwiesen. 1902 griff er abermals auf den oberitalisehen Hippurttes (Pironga) polystylus zurück, aus dessen Vorkommen in Cserevitz er auf eine, zu Ende der Kreideperiode vorhandene Meeresverbindung zwischen Spanien. Oberitalien und Südungarn, resp. dem Komitat Szerém schloB, die den Molluskenarten ein freies Wandern gegen Osten und Westen hin er- möglichte. Hieraus und aus anderen gelegentlichen Auberungen ist ersichtlich, dab die Zustánde zu Ende der Kreideperiode, die Ausdehnung der damali- gen Meere, der Zusammenhang der nördliechen und südlichen Fazies und andere Fragen von áhnlicher hervorragender Wichtigkeit stets Gegenstand seines Nachdenkens bildeten und unter anderen war dies ebenfalls auch mit ein Grund, dab er mit der Herausgabe seiner Arbeit, trotz des gut gemeinten, saníten Drángens seiner Freunde, leider allzulange zögerte. 50 geschah es denn, dab er das Erscheinen dieser seiner Lieblings- Arbeit, was ihm gewibG eine unermáfliche Freude bereitet hátte, — nicht mehr erlebte. seine Fachberichte beziehen sich hauptsáchlich auf die von ihm autfgenommenen Gebiete in den Komitaten Arad und Bihar, auf die Ge- birge der Hegyes-Drocsa—Pietrosza und Kodru Móma. Von den Resul- taten seiner mit grober Sorgfalt niedergeschriebenen, zahlreichen Ab- handlungen mögen die folgenden hervorgehoben werden : Hs gelang ihm in einem betráchtliehen Teile der Sericitséttétek des Kodru-Móma-Gebirges einen Ouarzporphyr zu erkennen, ferner befabBte er sich eingehender auch mit den Triaskalken von Vaskóh. Der Kaik, welcher zwischen Kaluger, Vaskóh und Kerpenyéd der Dyas auflagert, wurde nümlich 186] von Perens als Jura und Neocomien beschrieben ; dal derselbe triadischen Alters sei, wurde erst 1886 infolge der Ent- GEDENKREDE ÜBER D: JULIUS PETHŐ. 129 deckungen der Herren v. Lóczy und BöcxkH bekannt. Das Ausbeuten der Fauna setzte dann 1892 PerHő mit dem gröbten Eifer fort und es gelang ihm den bisher bekannten Punkten noch zwei Fundorte anzureihen, an welchen er auBer einigen Ammoniten in ziemliech ansehnlicher Menge auch kleine Gastropoden-Arten gesammelt hatte. Ihm haben wir ferner die práziesere Beschreibung der intermittie- renden Ouelle von Kaluger, die Durehforschung des Kreidegebietes Lippa — 0dvos—Konop und das eingehende Studium der tertiáren Ablagerungen im Tale der Fehér-Körös zu verdanken, wobei auch der reiche mediter- rane Fundort zu Kresztaménes nach Gebühr gewürdigt wurde. Ebenfalls in den Jahresberichten der kel. ung. Geologischen Anstalt publizierte er 1884 das Resultat seiner in Baltavár angestellten Grabungen und Aufsammlungen unter dem Titel: Über die tertiüren Süugetier- Reste von Baltavár, womit er die wertvolle Ursáuger-Fauna dieser seit langem bekannten, jungtertiáren (pontischen) Lokalitát, deren áltere Aufsamm- lungen sich ausnahmslos im Wiener Hofmuseum befindet, mit einigen sehr bemerkenswerten Formen (Affe, Hyene, Hirsch, Mastodon, Chali- cotherium baltavárense etc.) bereicherte. 1896 sehrieb er über sein Aufnahmsgebiet auch eine grölbere, zu- sammenfassende Arbeit: Der geographische und geologische Bau der Umgebung der drex Körös und des Berettyó-Flusses, die als FBinleitung zur Millenniums-Monographie der Körös-Berettyó-Regulierung und über- dies auch als Separatausgabe erschienen ist. Auberdem erschienen noch mehrere kleinere Mitteilungen, Essays und Übersetzungen geologischen Inhaltes in dem Organ der Geologischen und der Naturwissenschaftlichen Gesellschaft ; ferner besorgte er die Über- tragung der Abhandlung M. ScHrossERs: Paratlurus anglicus und der von K. GoRJANovIó-KRAMBERGER : Palaeotehthyologische Beitrüge ins Unga- rische für den XIII., resp. XIV. Band des Jahrbuches der kel. ung. Geo- logischen Anstalt. Nebst diesen fachmánnischen Obliegenheiten fand er immer noch Zeit die ungarische Literatur und Sprachforschung mit regem Interesse zu verfolgen, ja wir sehen sogar, dab er auch hier mit selbstándigen Arbeiten autftritt. Eine derselben: Über die Entwicklung und den Auf- sehwung der ungarischen naturwissenschaftlichen Literatur, erschien als ein Kapitel der Beörnyschen illüstrierten ungarischen Literaturgeschichte (1900). Sein zweites Essay bezieht sich auf das ungarische Wort eMelák, und dieses erschien in SrIGM. Srmonyis sprachwissenschaftliehem Fach- blatte: eMagyar Nyelvőrs. AuBerdem sammelte er ununterbrochen und mit grober Sorgfalt ungarische Provinzialismen. Saámtliche Arbeiten PerHős werden durch eine aulbergewöhnliehe Földtani Közlöny. XXXIII. köt. 1903. 9 130 Dr FRANZ SCHAFARZIK Genauigkeit, einen korrekten, klaren und unverfálscht ungarischen Stil und oft durch sehwungvolle Auffassung charakterisiert. Er war wahrlich cin Meister der schönen Prosa. Ja es w ohnte in ihm sogar etwas von einer poetischen Vene, die sich nicht nur in seinen jüngeren Jahren, sondern auch spáter noch in kleineren Poemen offenbarte. Junius Permős Imdividualitát. — PzrHőó gelangte zwar sehr früh zur Selbstándigkeit, was ihm jedoch nicht zum Schaden gereichte, da er das Leben mit lobenswerter Reife auffabte. Er besab ein heiteres Ge- müt, wubte aber auch in seiner Jugend stets ein weises Mal; einzuhalten. Mit seiner fortwáhrend zunehmenden Bildung steigerte sich gewissermabBen auch sein Selbstgefühl. Zu Freunden erkor er sich nur gleichgesinnte Genossen, oder aber strebte er in edler Ambition um die Freundschatt von höherstehenden. So befreundete er sich in Budapest meist mit den Vertretern der Literatur und Naturwissenschaften, in München aber aubBer mit seinen Fachgenossen hauptsáchlich auch mit den Vertretern der schönen Künste. Und dadurch veredelte sich auch sein Charakter fortwáhrend. Wir alle erinnern uns, dab er auch ein Meister der Rede war und sowohl in den Sitzungen der (Greologischen, als auch der Naturwissenschaft- lichen Gesellschaft tat er sich immer durch seinen scehönen Vortrag hervor. Überdies war er auch ein gewandter Debatter, der in den Ausschubsitzun- gen der beiden Gesellschaften durch treftende Bemerkungen nicht blob einmal die von ihm vertretene Ansicht zur Geltung brachte. Als scharfsinniger Mensch und ausgezeichneter Beobachter bildete er sich sofort über alles eine mehr-minder scharfe Kritik, was man ihm, da er dieselbe auch leicht aussprach, oft übel vermerkte. Diejenigen, die aber Gelegenheit hatten, ihm im Leben náher zu treten und seine Freund- schaft zu gewinnen, konnten, sich sehr bald davon überzeugen, dab sich unter seiner oft beibenden Manier ein seelengutes Herz verbarg, mit welchem er sich jeden zuwandte, in dem er wirklichen Eifer und auf- richtige Liebe zur Sache bemerkte. Unerschöpflieh war er mit seinen Ratschlágen und bereitwillig stellte er sein reiches Wissen einem jeden zur Verfügung, der sich mit irgend einer Frage an ihn wendete. Über die Erfolge anderer konnte er auf- richtige Freude empfinden, da er selbst in der geringsten, klargestellten oder fixierten Tatsache eine Bereicherung unseres Gesamtwissens erblickte. Wen er einmal seiner Freundschaft würdigte, für den trat er unter allen Umstánden auch ein. Seinen gewesenen Lehrern und Wobhltátern gegenüber dagegen bewahrte er aufrichtige Dankbarkeit bis an sein Lebensende. Und ebenso kann ich nicht verschweigen, dab er sich durch sein vornehmes und taktvolles Benehmen auch auf seinem Aufnamsgebiete GEDENKREDE ÜBER Dr JULIUS PETHŐ. 131 beliebt machte und auf diesem Wege nicht nur sich, sondern auch der geologischen Anstalt Verehrer und Freunde erwarb. Er war in Arad, Bihar und Kolozs beliebt, selbst bei den aller einfachsten Leuten, mit denen er je in Berührung gelangte. Mit seiner liebenswürdigen Manier und Freund- liehkeit zog er auch den Grundbesitzer und trefflichen Touristen JULIrus CzÁRÁN an, den er in der Geologie zum Proselyten bekehrte. Fassen wir nunmehr alles zusammen, so sehen wir, dab Junius PerHő mit seiner vielseitigen Individualitát kein gewöhnliches, kein all- . tágliches Talent war und dem ist es zuzuschreiben, dab die mabgebenden Persönlichkeiten und Kreise bereits zu Beginn seiner Lautbahn grobBe Hoffínungen an ihn knüpften. Ein eigenartiges Fatum schwebte aber über ihm, das wie ein Alpdruck auf ihn lastete und dessen er sich nie ganz zu erwehren vermochte. Es sind dies die vielen Schicksalsschláge, Krank- heiten und die tiefe Trauer, die in der letzten Periode seines Lebens über ihn hereinbrachen und ihn zeitweise nur allzusehr verbitterten. S0 geschah es, dab er den an sein Wirken geknüpíten Erwartungen nur teilweise entsprechen konnte, obzwar er einem guten Teile derselben mit seinem — leider — nur mehr posthumen Werke noch gerecht werden wird. Wáre die letzte Phase seines Lebens heiterer gewesen, so ist es als sicher anzunehmen, dab er auf dem Gebiete der ungarischen Wissenschaft früher oder spáter, in einer oder anderer Richtung zu leitender Rolle berufen gewesen wáre. Die ungarische Geologie erlitt durch das vorzeitige Dahin- scheiden Jurius PerHős jedenfalls ein schweren Verlust! Wenden wir nun endlich unseren Blick ab von dieser traurigeren Seite seines Lebens und nehmen wir uns ein Beispiel und schöpfen wir Lehre aus dem, was im Leben Jurrus PerHős schön und edel, daher be- folgenswert war. Und in dieser Hinsicht war die Individualitát JULrus PerHős so überaus reich. Hier haben wir in erster Reihe seine fammende Vaterlandsliebe, seine nie ermattende Liebe zur Geologie, seine hoch- herzige Gesinnung und seinen unbezwingbaren Idealismus, mit welchem er die wissenschaftliche Entwicklung unseres Vaterlandes auch im All- gemeinen verfolgte. Diese schönen Eigenschaften wollen wir als unser Erbe übernehmen, respective in unserer Brust zu höheren Flammen anfachen! Nicht stehen bleiben sollen wir, sondern weiter vordringen, sehr geehrte Herren ! — um dem Lichte der ewigen Wahrheit weiter nach zu for- schen auf dem weiten Gebiete der Naturwissenschaften, so wie Er es in der Zeit seines Lebens getan hat und in noch erhöhterem MaDbe hatte tun wollen. Und wenn es uns dann gelungen sein wird, von diesem Geiste be- 9gx 182 Dr FRANZ SCHAFARZIK seelt — dessen ein so hervorragender Vertreter JuLIus PETHŐÓ war —— das Banner der ungarischen Wissenschaft wieder um einen Staffel vor- wárts zu tragen, so werden wir damit auch das Andenken unseres, im ununterbrochenen Kampfe gefallenen, unvergebBlichen Freundes am sehönsten geehrt haben. x Kön. Oberbergrat, Chefgeolog L. RorH v. TurnEGD sprach im Namen der Kollegen beim Sarge PerHős die folgenden Abschiedsworte : Lieber Freund! Ich sehe dich in blühender Gesundheit, höre das fröhliche, geistvolle Wort deinen Lippen entsteigen — dann plötzlich stehst du gebrochen, krank vor mir, doch mit der Kraft deiner Seele den körperlichen Schmerz bekámpfend ! — Und dein starker, mánnlicher Wille, dein lebhafter Geist gestattete dem geschwáchten, leidenden Körper die 3uhe nicht, zwang ihn — so lang es nur möglich war, bis zu Ende — zum Gehorsam, zur Arbeit ! Nun bist du mit einemmale dahingesunken, dein müder Körper kehrt zur Ruhe für immer zurück. Deine irdisehen, sterbliehen Reste übergeben wir der Mutter Erde, doch dein Geist lebt unter uns in deinen Schriften, in deiner entwickelten Tátigkeit. Gott mit dir, geliebter Kamerad, lebe wohl auf ewig ! x Hierauf sprach Polytechnikums-Professor Dr. ALEXANDER SCHMIDT, Vizeprásident der ung. Geol. Gesellschaft im Namen der ung. Geolo- gischen Gesellschaft und der kel. ungar. Naturwissenschaftlichen Gesell- schaft das folgende : Geehrte Trauerversammlung! Wie auf dem Schlachtfelde der Held, so fiel Dr. Junius PerHő dahin! Die peinigende Krankheit nagte langsam an ihm, doch er arbeitete, weil er wollte, immer. Nun trat der Tod an ihn heran, unser geliebter Genosse hat ausgelitten. Was ist das mensechliche Wort, wenn der Tod spricht? Nur ein im Blitzscehlag verwehender Seufzer. Seufzen wir aber darum, denn wir haben Ursache zu klagen. Er war durch und durch Ungar, in wissenschaftliecher Vollendung der Ersten einer, der beredte Vertreter jeder wahrhaften Sache, in seinen Arbeiten ausdauernd und unendlich gewissenhaft. Das ungarische Vater- land, den ungarischen Boden liebte kaum jemand mehr, wie er. Es ist also kein Wunder, wenn die ungarische Geologische Gesellschaft eine starke Süule in ihm verliert. Es ist noch gar nicht lange her, dab wir (hier in diesem Saale) seine gelehrten Worte hörten und nun werden wir GEDENKREDE ÜBER D: JULIUS PETHŐ. 133 von ihm niemehr etwas zu hören bekommen. Und doch hátte er noch so vieles sagen können. Wir sahen Partieen aus seinen Arbeiten, deren Glanz wir nicht vergessen können. Und wie traurig, da der Forscher vor der Zeit dahinsinkt! Wir haben nichts zu verlieren, denn dem Armen ist auch der geringe Verlust sehwer, der grobe Schlag aber geradezu verzweifelnd. Wir neigen uns vor der düsteren Fügung, unser Schmerz aber bricht mit ganzer Gewalt hervor. Und wenn wir auch den Gang der Natur nicht ündern können, so suchen wir jenen Trost, den wir brauchen, in dem wir das Andenken unseres verschiedenen Genossen bewahren. Es ist dies das Gefühl der Zusammengehörigkeit, der vereinten Arbeit. Ruhe in Frieden, heimgegangener Genosse, die heimische Erde, die du so liebtest, sehlieBe sich linde über deinen Resten, die Klage der ung. Geologischen Gesellschaft verschmilzt mit dem Sechmerze der All- gemeinheit. Gott mir dir ! x (Das Verzeichnis der Fachsehriften JuLrus PErHős s. auf p. 13. des ungarischen Textes.) 134 Dr JULIUS PETHŐ : ÜBER DAS VORKOMMEN VON HIPPURITES (PIRONAEA) POLY- STYLUS IN DEN HYPERSENONSÚHICHTEN ZU CSEREVITZ IM PETERVÁRADER GEBIRGE." Aus dem Nachlab weiland Dr. Jurrus PETHős mitgeteilt von Dr. M. v. PÁLFY. Als Prot. Dr. Axron KocH vor 29 Jahren die im Pétervárader (oder volkstümlich Fruska-Gora-) Gebirge gesammelten prachtvollen Fossilien zum erstenmal vorlegte (am 9. April 1873, Földtani Közlöny III, 104), gedachte er auch der Hippuritenkalkbűnke der Cserevitzer Sehichten und des Bruchstückes einer aus denselben stammenden groben Art, von der er behauptete, dab sie scheinbar dem Hippurites cornu-vaccinum am aáhnlichsten sei. (1. c. III. 117, 118). Das Bruchstück war viel zu klein, als dab daraus die Spezies des Hippuriten prázis hátte bestimmt werden können, was eigentlich gar nicht zu verwundern ist, wenn wir bedenken, dab die Fossilien mit dem Kalk innig zusammenhüángen und dab ihre Substanz vollstándig kalziniert ist. Auf diese in Schwebe befindliche Frage bezüglich der Hippuriten erhielten wir erst bedeutend spáter, im Sommer 1882, die gewünsehte Aufklárung, als ich unter der freundlichen Führung Herrn Prof. Dr. A. Kocas und in Gesellschaft unseres Freundes, Bergrat Dr. Th. SZONTAGH die Cserevitzer Lokalitát zum erstenmal besuchte, teils um die dortige Schichtenreihe auch selbst zu sehen, teils aber um das Material, welches mir die kgl. ung. Geologische Anstalt, hauptsáchlich aber Herr Prof. KocH zur Verfügung gestellt hatten, durch neuere Aufsammlungen zu vermehren. Diesen Vorrat hatte ich damals sehon zum gröbten Teil im Münchener kel. bayrischen Paláontologisehen Museum aufgearbeitet, wo mir geheimer hat, Herr Prof. KARL ZirrEL, Direktor des Museums, das reiche Vergleichs- material sowol, als auch die Fachliteratur zur umso wirksameren Förde- rung meiner Arbeit gánzlich zur Verfügung stellte. Überraschend und beinahe unverstándlieh ersechien der Umstand, dab in dieser reichen Fauna, welche Sphaerulites solutus nov. sp. in sehr zahlreichen Exemplaren lieferte, in der auch kleinere (bisher noch nicht bestimmte) Hippuriten und Orbitoiden ziemlich hüufig anzutreffen waren " Vorgetragen in der Fachsitzung der ung. Geologisehen Gesellschaft am 2. April 1902. HIPPURITES POLYSTYLUS. 135 und in welcher die typischen Arten der südlichen Fazies (Zone) der Ober- kreide vorkommen : von den gröberen Hippuriten bisher bloB dieses kleine Bruchstück und von den Radioliten überhaupt keine Spur zu finden war. Unsere Neugierde wurde durch einen günstigen Zufall alsbald befriedigt. Als wir uns — fortwáhrend lángs des Cserevitz- Baches seinem Laufe ent- gegenschreitend — dem Rande des heute als Wildpark dienenden Wal- des, also dem Fundort und eleichzeitig den Hippuritenbánken náherten, stieben wir in dem von seichtem Wasser durchrieselten Bette hie und da auf ein eigenartiges, zugespitzt zylindrisches Rollstück. Bei náherer Untersuchung bewiesen sich diese Rollstücke als die unteren Klappen und Fragmente von sehr grolen Hippuriten. Die Höhe des schönsten und vollstándigsten, gleichzeitig grölten Exemplares (untere Klappe) er- reichte beinahe 30 cm, genauer gemessen 280—290 mm; der Durch- messer desselben ist auf dem Oberrand gemessen 140—150 mm, die Lánge des durch das untere Viertel gelegten Durchmessers aber 70— 90 mm. Es ist dies also einer der gröbten Hippuriten. Wir waren uns bald auch darüber klar, dab die von uns eben ge- fundenen Hippuritenexemplare zweifellos der MEwzGHiwsisehen Gruppe Pironaea angehören und es frug sich nur, ob dieselben nicht mit der Art polystylus identiseh sind, welche von PiRosa in oberkretazeischem Schutt, aber auf sekundárer Lagerstátte nördlich von Udine in Friaul ge- funden wurde. Die in das Innere der Schale eindringenden kráftigen Pfeiler erinnern nöámlich überaus lebhaft an die Figur PiIRowas, dessen Originalexemplar zur Aufstellung der Gruppe Pironza diente und dessen Art noch bis heute der typischste Vertreter der Gruppe ist. Von den aus Cserevitz mitgebrachten Exemplaren lieB ich in Mün- schen Schnitte anfertigen und die eingehenden Untersuchungen über- zeugten mich davon, dab die Exemplare von Udine und Cserevitz ein und derselben Art, der Pironaea polystylus angehören. Ihre detaillierte Beschreibung wird an anderer Stelle, in der im Auftrag der ungarischen kgl. Naturwissenschaftlichen Gesellschaft zu edierenden Arbeit, mit den nötigen Illustrationen versehen, erscheinen. Soviel kann aber bereits auch jetzt erklárt werden, dab die Cserevitzer Exemplare sowohl infolge der grolen Anzabl der Schnitte, als auch des bedeutend günstigeren Erhaltungs- zustandes ein viel klareres Bild der Spezies liefern, als der einzige Ouerschnitt PrRowas. Überdies enthalten die Cserevitzer Funde auch zwei obere Klappen, die bisher von dieser Art nicht bekannt waren. Somit kennen wir diese Art mit Ausnahme eines sehr geringen Teiles viel voll- stándiger, als nach der ersten Beschreibung von PIRoNA. PiRowvas Spezies wurde spüter (1894) auch von DovvitLÉ nach Ge- bühr gewürdigt und auch in Abbildungen in seiner Studie über die Hip- puriten vorgeführt (Études sur les Rudistes. Rév. des princ. esp. etc., 136 D: JULIUS PETHŐ : p. 106, tab. XVII. 3), doch war er — in Ermanglung eines anderen Mate- rials — genötigt, sich mit einem Segmente des Originalexemplares zu begnügen, das ihm von PiRoxa überlassen wurde. Dieses Segment lieb5 DovvirnLtÉ nochmals zersehneiden und schleifen, wodurch er ein viel klareres Bild des Schlosses erhielt, als das in der Originalzeichnung PiRoxas veranschaulichte. Dortselbst bringt er noch zwei Schnitte eines anderen, kleineren Bruchstückes von dem Originalfundort (t. XVII. 1, 2) und ebenfalls aus PiRovas Sendung zur Anschauung, welche trotz ihrer kleinen, weil jugendliechen Form in den Hauptcharakteren mit den groBen Exemplaren so auffallend übereinstimmen, dab sie mit der gröbten Wahr- scheinlichkeit als ein und derselben Art angehörig betrachtet werden müs- sen. Von der Art aus Udine sind bisher nur drei Exemplare bekannt. Nicht ganz sicher ist aber, ob auch Jenes Exemplar, welches Dov- VILLÉ (l. c. p. 103, t. XVII. 5) aus der Sammlung NIckKLÉs von dem Fund- orte Cuatretonda in Spanien bespricht und dessen Rand sehr wenig unter der oberen Klappe durchschnitten ist, derselben Art angehört, wie die übrigen, so das auf Taf. XVII, Fig. 4 abgebildete aus Spanien stammende Exemplar. Die SchloBfalte desselben ist námlich gedrungen, kurz und von ihrer Krümmung abgesehen, beinahe keilförmig; die eindringenden peripherischen Pfeiler sind ebenfalls kurz und stumpf und in dem zen- tralen Teil der Schale ist eine eigenartige Einrichtung sichtbar, die mit dem Charakter von polystylus scheinbar nicht ganz übereinstimmt. Diesen folgt ViszEsz HILBERs Beschreibung (Jahrb. d. k. k. Geolog. Reichsanstalt, Bd. LI, p. 169—176 ; tab. V, VI; erscehienen Ende Feber 1902), in welcher er ein im Cserevitzer Bach gefundenes Hippuriten- fragment und dessen sehr schönen und instruktiven Horizontalsechnitt und Schliffe unter der Benennung Pironaea slavonica vorlegt. HILBER ver- gleicht das Cserevitzer Hxemplar mit dem von Udine und bezeichnet als wesentliche Unterschiede zwischen den beiden die folgenden : 1. Die Zahl der langen Pfeiler samt der SchloBfalte und den zwei Hauptpfeilern ist bei polystylus 11, bei slavomca 14. Es ist offenbar, dab die Zahl der Pfeiler von dem Alter des betreftenden Exemplares abhüngt, nachdem uns kleinere Exemplare von Cserevitz vor- liegen, an welchen die als Hinbuchtung der oberen Schalenschichte erschei- nenden Pfeiler nicht 10 übersteigen, wo hingegen grölbere Formen über 20 Pfeiler besitzen, je nachdem aulber den primáren Pfeilern auch die Bildung der sekundáren, sogar tertiüren Pfeiler vorgeschrittener oder zurüeckgeblie- bener ist. Es scheint námlieh, dab den Teilungen in der Skulptur der Schale im Inneren derselben auch je eine neue Pfeilerbildung entspricht ; je álter also und je gröber das Individuum ist, umso zahlreichere Pfeiler zeigen sich im Innern desselben, wie auch die Zahl der — zwar schmáleren — Rippen auf der Oberfláche gegen den Rand zunimmt. Dieselben Gesichts- HIPPURITES POLYSTYLUS. 137 punkte stehen auch bezügliech HitBERs kurzen Pfeilern aufrecht, da er zwischen langen, das ist tief eindringenden und kurzen oder weniger tief eindringenden Pfeilern einen Unterschied macht, was aber in manchen Fállen — wenn die Teilung rasch vor sich geht — sozusagen unmöglich ist, da in solchen Fállen die Sekundárpfeiler beinahe dieselbe Lánge be- sitzen, wie die primáren und sich zwischen den beiden wenigstens keine auffallenden und wesentliechen Untersechiede zeigen. Diese Unterschiede müssen demnach bloB als Alters- und individuelle Charakterzüge betrachtet werden und können als Grundlage einer artliehen Unterscheidung nicht dienen. Wir müssen dieselben ganz in dem Sinne auffassen, wie sie HIL- BER hinstellt, indem er sagt: cDer Wert der angegebenen Unterschiede wird sich erst bemessen lassen, wenn eine gröbere Anzahl guter Stücke der genannten Arten bekannt sein wird. (L. c. p. 175.) 2. Die SchlobBfalte von polystylus ist nach Hrr8BER lang, dünn und gekrümmt, die von slavomica lang, dünn und gerade. Dies ist ganz und gar eine individuelle Eigentümlichkeit, da die Richtung und Form der Schlolfalte beinahe bei jedem Exemplar eine andere und so für die artliche Unterscheidung vollkommen ungeeignet ist. 3. Der Abstand zwischen Schlobfalte und zweitem Hauptpfeiler ist ebenfalls ein so individueller Charakterzug, dab nicht einmal daran ge- dacht werden kann, denselben zur Unterscheidung der Arten in Anwen- dung zu bringen. 50 ist z. B. auf meinem Cserevitzer gröfjíten Exemplar die Schlobfalte dem zweiten Hauptpfeiler so nahe, dab der Abstand zwi- sehen den beiden Spitzen nur 26 mm betrágt, wáhrend hingegen bei den kleineren und um vieles kleineren Exemplaren dieser Abstand 30, 33, 36 mm mibt. Daraus können wir mit Recht schlieben und als Erfahrungs- satz aussprechen, dab je weiter die Bifurkation der Rippen auf der áule- ren Skulptur vorgeschritten ist, um so nüher der zweite und ebenso der erste Hauptpfeiler zur Schlobfalte steht. Und im Zusammenhang damit wird der erste Zahn und auch dessen Grube — nachdem der Abstand immer mehr uud mehr abnimmt — schmüler, gestreckter erscheinen. Er verflacht sozusagen, indem er seine vorherige gedrungene Gestalt einbübt. 4. Ganz der vorherigen Auffassung entsprechend mul — wie es scheint — die von HILBER mit grober Sorgfalt und Prázision festgestellte Erscheinung beurteilt werden, wonach bei PiRonas polystyius zwischen dem ersten und zweiten Hauptpfeiler noch ein kurzer Zwischenpfeiler vorhanden ist. Auch dies kann eine individuelle Kigentümlichkeit und die Folge der Bifurkation sein. Es mub aber bemerkt werden, dab dieser kurze Pfeiler nicht nur auf der etwas stilisiert sceheinenden Figur von Pigosa, sondern auch auf dem neuen Schliffe von DouvILLÉ vorhanden ist, welch letzterer ein wirklich schönes Bild der Art gibt. In Form kleiner Einsprünge ist derselbe auch auf den kleineren 138 D: JULIUS PETHŐ. Exemplaren von Udine sichtbar und zwar nicht nur zwischen dem ersten und zweiten Hauptpfeiler, sondern auch zwischen der SchlobBfalte und dem ersten Hauptpfeiler, was wieder auf die in Entwicklung befindliche und vorschreitende Bifurkation verweist. Ahnliche, sehr kleine Hinsprünge sind auch auf dem kleinen Exemplar von Cuatredonta in der zitierten Arbeit von DóvvILLÉ (t. XVII, 4, 5) zu beobachten. Hingeégen ist aut Hir8ERs Exemplar und ebenso auf meinen Cserevitzer Exemplaren keine Spur davon vorhanden. 5. Ob der zweite Hauptpfeiler gestielt ist oder nicht, betrachte ich wieder als eine ganz und gar individuelle EBigenschaft. Unter meinen Cserevitzer FHxemplaren befinden sich solche, die in der Náhe der áube- ren Schale ganz verschmülerte gestielte Pfeiler besitzen und ebenso weni- ger versehmálerte, die kaum mehr als gestielt bezeichnet werden können. Doch sind hin und wieder auch solche vorhanden, die sich in der Náhe der áubBeren Schale so sehr ausweiten, dab sie im Horizontalschnitte bei- nahe keilförmig erscheinen und nahezu die vollkommenen Pendants des HirBERschen Exemplares sind (Il. c. tab. VI, 1). 6. Die Dicke der áuBeren Schalenschichte ist ebenfalls sehwankend, oft sogar auf einem und demselben Exemplar; so dab sie auf der einen Seite 3—4 mm, auf der anderen hingegen 5—6, sogar 7 mm mibBt. Diese KBigentümlichkeit seheint von dem EinfluB der Umgebung und der An- haftung abzuhángen, ist demnach gar kein spezifisceher Charakterzug. x Doweit das Manuskript des am 2. April 1902 von weiland JULIUS PerHő abgehaltenen Vortrages, das — wenngleieh unvollendet — doch von solchem Interesse ist, um ohne jede Zutat publiziert zu werden. Ob- zwar an den obigen Zeilen zu bemerken ist, dab sie unvollendet blieben, so geht aus ihnen das, was PerHő vor mir auch mündlich betont hatte, dab er nömlich auf Grund der zum Sehlule seines Aufsatzes befindlichen Vergleiche den Hippuriten von Cserevitz mit PrRonas Art für identisch halte, doch hervor. Er beabsichtigte diesem Hssay die Abbildung Dov- VILLÉS (t. XVII, fig. 3) und die einer oberen Klappe von Cserevitz beizu- fügen und lieb dieselben zu diesem Zwecke auch photographieren ; nach- dem sich aber in dem Manuskript keine Berufung auf dieselben vorfindet, sehe ich von deren Publikation ab. Die grobe Monographie über die Kreide von Cserevitz, welche PerHő hinterlieb, wird übrigens in nicht allzuferner Zeit erseheinen und in derselben sind die Cserevitzer Exem- plare eingehend beschrieben und auf mehreren Tafeln abgebildet. M. v. Bánny HAIFISCHZÁHNE VON TARNÓCZ. 139 TARNÓCZ IM KOMITAT NÓGRÁD, ALS NEUER, REIUHER FUNDORT FOSSILER HAIFISUHZÁHNE. Von Prof. Dr. Anron Kocn.F (Mit Tafel I und II). Anfangs des vorigen Jahres habe ich von Herrn Junius VIRLIcs in Litke (Kom. Nógrád) eine bedeutende Menge fossiler Haifischzöhne für mein Institut erworben, welche derselbe in der Náhe von Tarnócz, aus einem bröckeligen, grobkörnigen Sandstein eingesammelt hatte. Indem ich mich mit der Bestimmung derselben bescháftigte, fand ich, daf diese Záhne sehr mannigfaltig sind, indem selbe über zwanzig Haifisch-Arten, darunter mehreren neuen Formen, angehören. Um dieses interessante paláontologiscehe Material ausführlich besehreiben zu können, erschien es mir wünschenswert, auch die Stelle und Verháltnisse ihres Vorkom- mens zu untersuchen, und dieses Vorhaben habe ich am 1. Juni des ver- gangenen Jahres auch ausgeführt. An diesem Tage habe ich, von unseren Studienexkursionen in Selmeczbánya zurückreisend, in Begleitung des Herrn Adjunkten Dr. E. LőRENTHEY und 13 unserer Hörer, diesen Fund- ort aufgesucht und die Verháltnisse des Vorkommens genau studiert, wobei es auch uns gelang in kurzer Zeit eigenhüándig bl. 100 Exemplare von Haifischzáhnen herauszulösen, womit ein sicherer Beweis für deren Hüufigkeit erbracht ist. Die Anzahl sámtlicher Záhne, welche ich von Herrn Vimuics erwarb und wir einsammelten, beláuft sich nun bereits auf 1000 St., mit Recht verdient also dieser reiche Fundort, dab er als neu für die Wissenschaft, eingehender behandelt werde, und dab die mannigfaltigen Záhne genau bestimmt und besehrieben werden. Bei derselben Gelegenheit haben wir auch die sonstigen geologi- schen Merkwürdigkeiten von Tarnócz besichtigt, námlich: den in der Náhe dieses Fundortes liegenden riesigen verkieselten Baumstamm ( Pinus tarnócziensis Tuzson), welcher —leider — sehrim Zerfall ist; dann gleich daneben jene Stelle, von welcher die Herren Dr. Hugo BöcxkH, Professor der Bergakademie in Selmeczbánya und Dr. THomas SZoNTAGH, Sektions- geolog, im Jahre 1900 jene Tierfáhrten führende prachtvolle Sandstein- tafel ausbrechen lielen, welche nun die Sammlungen der kg. ung. Geolo- X Vorgetragen in der Fachsitzung der ung. Geol. Gesellschaft am 7.Jüánner 1903. 140 D:t ANTON KOCH: gischen Anstalt bereichert, und deren eingehenden Beschreibung wir mit Interesse entgegensehen. Geologische Verháltnisse des Haifischzahn-Fundortes und dessen Umgebung. Wenn wir in dem Ipoly-Tal aus Tarnócz gegen Osten zu sehreiten und aufwárts in dem Seitentale Namens Csapás gehen, können wir in einer kleinen Stunde den besagten Fundort leicht erreichen. Dieser befindet sich in dem ersten linksseitigen Nebentálchen, Namens Botos-árka, nahe zur Mündung desselben, am unteren Ende des rechter Seite herabziehen- den ersten Wasserrisses. Hier erhebt sich unmittelbar aus dem Botos- Bache jene bl. 5 m hohe Sandsteinwand, in welcher hauptsáchlieh eine festere Bank die Zühne so háufig eingestreut enthült, dab wir — wie schon erwáhnt wurde — nach einer leichten Ablösung und Zerstückelung 59494 (navw) ű ATA [00] . des bröckeligen Gesteines in kurzer Zeit bl. 100 Exemplare davon heraus- lösen konnten. Mehr Zeit verwandten wir auf die Untersuchung der geologischen Verháltnisse der ganzen Umgebung dieses interessanten Fossilienfund- ortes, so wie auch des weiter aufwárts folgenden zweiten Nebentálchens, des Borokás-árok. In diesem Tálchen liegt der berühmte riesige fossile Baumstamm von Tarnócz und befindet sich die Fundstelle des Sáugetier- und Vogelfáhrten enthaltenden, plattigen Kieselsandsteins. Zur leichteren Übersicht habe ich die durch besagte zwei Nebentülechen aufgesehlosse- nen geologischen Verhültnisse in einen kleinen Durchschnitt (Fig. 1.) zusammengefasst. Demnach sind die Schichten des innerhalb des Gebie- tes sich erhebenden Fehérhegy und dessen südöstlicher Fortsetzungen, von unten nach oben vorschreitend, die folgenden. Nr. 1. Viele Haifischzáhne einschieBender bröckeliger Sandstein, als Grundschichte dieses Gebietes. Dieser Sandstein besitzt eine schmutzig bráunlichgelbe Farbe, ist ziemlieh grobkörnig, hie und da auch feinschot- terig. Seine Kinschlüsse bestehen aus zwar noch eckigen, jedoch stark abgeriebenen Körnern von grauem bis sehwarzem Ouarz, ziemlich háu- figen weiben Glimmersechüppehen und auch aus einzelnen gröberen Ouarz- HAIFISCHZÁHNE VON TARNÓCZ. 141 kieseln. Das Zement ist eisenrostiger Kalkmergel. Es kommen darin auberdem spárlich noch bizarr gestaltete weibe Mergelknollen und Limo- nitkonkretionen vor. Seine organischen Hinschlüsse bestehen, auBer den erwáhnten hüáufigen Haifischzáhnen, sehr selten noch aus Resten von Reptilien und Wassersüugetieren, dann noch aus ziemlich hüufig, jedoch in schlechtem Zustande erhaltenen Mollusken- und Korallen-Resten. Nr. 2. BI. 2—2 m máchtige Bánke eines groben Ouarzkonglomerates, welche auf einem Teil des Bergabhanges in malerisch zerstreuten kubi- sehen Felstrümmern herumliegen. Seine Binschlüsse bestehen aus farbi- gen Ouarzkieseln, das Bindemittel überwiegend ebenfalls aus kleinen Ouarzkörnern, welche durch wenig thonige Kieselsüure verkittet werden. Die Spalten und Höhlungen des Konglomerates sind hie und da durch bláulichweiben Hyalith überkrustet. Im Botos-Tálchen streichen die Konglo- meratbüánke noch beiláufig inmitten der Abhánge durch, wáhrend sie im Borokás-Tálchen nur an dessen Grund hie und da austreten, wie z. B. auch in dem Umkreise der (uelle, welche sich unterhalb des riesigen Baumstammes befindet. Nr. 3. Eine bl. 1. m dicke Bank eines dunkelgrauen, verwittert gelb- lichbraunen, feinkörnigen, spröden, splitterig brechenden Kieselsandstei- nes, welcher sich jedoch in dünnere oder dickere Tafeln spalten lösst. Gröbtenteils ist er durch opalartige Kieselsüure durchdrungen, welche die Wánde der Spalten manchmal auch als Hyalith überkleidet. Im Botos- Tálchen fanden wir in groljer Menge Stücke von opalisierten Nadelhölzern, ja auch Trümmer von deren Wurzeln. Er ist ferner, besonders gegen das Hangende zu, mit sehwarzen verkohlten Pflanzenresten erfüllt, mit deren Bestimmung sich Prof. M. SrauR bescháftigt. Am Grunde des Borokás- Tálchens, gleich neben dem verkieselten Stamm des Pinus tarnócziensis, wurden die schon erwáhnten Süugetier- und Vogelfáhrten an der Ober- fláche der Sandsteintafeln gefunden. Auch wir konnten unter den Trüm- mern noch einige Stücke mit Tierfáhrten sammeln. Nr. 4. Máchtige Ablagerung von Biotitandesittutt, deren untere feinere Schichten Stücke opalisierter Nadelhölzer in grober Menge ein- sehlieben. Wir konnten davon schon im Botos-Tálchen viel sammeln, aber noch mehr findet man im Borokás-Tálchen. Der riesige Pinus-Stamm liegt — wie es scheint — auch an der Grenze dieses Tuffes und des Sandsteines mit den Tierfáhrten ; ein wenig abwárts aber sieht man einen aus der steilen Tuffwand herausragenden zweiten Baumstrunk. In einem höheren Horizonte dieses feinen Tutfes, in dem zweiten WasserriB zur rechten Hand, finden sich, durch einen kleinen Bruch aufgeschlossen, sehr sehöne Blattabdrücke in grober Menge. Der obere Teil dieses Biotit- andesittuftes wird am östliechen Abhang des Fehérhegy, nahe zum Berg- rücken, in einem grolen Steinbruch für Bauzwecke gewonnen. Das grau- 142 DI ANTON KOCH: lichweiBe Gestein ist hier bedeutend gröber, und zeigt infolge von weibBen, eckigen Bimstein-Einschlüssen bis Haselnuss-GröbBe, breccien- artige Struktur. Nr. 5. Am oberen Ende des südöstliehen Abhanges des Botos-Tálchens erscheinen über den Biotitandesittufften abermals dicke Bánke eines feine- ren oder gröberen, sehr festen Sandsteines, welche durch einen kleinen Bruch aufgeschlossen sind. In diesem Sandstein bemerkten wir keine Spur von Versteinerungen. Das konkordante Verfláchen sámtlicher Schichten ist unter wenig Graden bl. gegen Südosten gerichtet. Am westlichen Abhange des Fehérhegy gegen das Ipoly-Tal über- zieht eine dünne Decke diluvialen Lehmes (d) die beschriebenen Schich- ten und den Talgrund des Ipoly-Flusses bedecken alluviale Gebilde (a). Nach dieser Skizze der geologisehen Verhültnisse des von uns be- gangenen Gebietes übergehe nun zu meiner eigentlichen Aufgabe, nám- lich zur eingehenderen Besprechung der von mir untersuchten Fauna der 1-ten Schichte des Komplexes. Beschreibung der FHauna der 1-ten Schichte. I. Am háufigsten enthált diese kleimere und grölBere Haifischzáhne, sehr untergeordnet auch sonstige Fischzáhne; deshalb beginne ich mit der Besprechung dieser fossilen Reste. Der Erhaltungszustand dieser Záhne ist ausgezeichnet. Das Email der Zahnkronen hat seine braune Farbe und den ursprüngliehen Glanz zum gröbten Teil noch gut bewabrt ; nur ausnahmweise finden sich unter den vielen Záhnen einzelne, deren Email seinen Glanz teilweise oder ganz verlor und das infolge chemischer KEintlüsse in eine weibe Substanz umgeündert ist. Da die Substanz der Zahn- sockeln mehr bröckelig ist, findet man deren ganz unversehrte nicht háufig, so wie auch die an der Basis der Zahnkronen stehenden Neben- záhnchen háufig abgebrochen sind. Trotzdem standen mir beinahe von jeder Art vollkommene Záhne neben vielen mangelhaften Exemplaren zur Verfügung, und nur solche lieB ich zeichnen. Hin jeder Zahn wurde in drei Stellungen abgebildet: a zeigt die áubere, b die innere Flüöche des Zahnes und c dessen vordere Seitenansicht. Wo die Zühne einer Art grobe Abweichungen zeigen, wurden auch mehrere Exemplare davon ge- zeichnet. Verzeichnis der benützten und zitierten Literatur. 1. AGassiz L. Recherches sur les poissons fossiles. Neuchatel, 1833—43., Tome III. 2. MÜNSTER GEoRG, Graf zu. Beitrüge zur Petrefactenkunde; a) 5-tes Heft. Bayreuth, 1842. Beschreibung einiger fossilen Fischzühne aus dem Tertiürbecken HAIFISCHZÁHNE VON TARNÓCZ. 143 von Wien, p. 65—69; b) 6-tes Heft. Bayreuth, 1843. Beschreibung einiger neuen Fische aus der Juraformation, p. 53—56; c) 7-tes Heft. Bayreuth, 1846. Über die in der Tertiárformation des Wiener Beckens vorkommenden Tierreste, p. 1—31. 3. OWEN RicHARD. Odontography. London, 1840—45. 4. NEUGEBOREN J. L. Die vorweltlichen Sgualidenzáhne in dem Grobkalke von Portschest. Archiv d. Siebenbürg. Vereins für Landeskunde. B. IV, 1851—52. Hetft 2 und 3. 5. GIEBEL C. G. Odontographie. Leipzig, 1855. 6. PRgoBsr. Beitráge zur Kenntnis der fossilen Fische aus der Molasse von Baltringen. Jahreshefte d. Ver. tf. vaterlünd. Naturkunde in Württemberg. Stuttgart, BOXERSNLSZL ep 2755 XXXIV (1878), p. 113., XXXV (1879), p. 127. 7. WINKLER. Beschreibung einiger fossilen Tertiár-Fisehreste, vorzugsweise des Sternberger Gesteins. Arch. d. Ver. d. Freunde d. Naturgesch. in Mecklenburg, XXIX (1875). S. DAmEs. Über eine tertiáre Wirbeltierfauna von der westlichen Insel d. Birket el Ourun in Fayum. Sitz.-Ber. d. kgl. preuss. Akad. d. Wiss. 1883, p. 143. 9. KYPRIANOFF VAL. Fossile Fische des Moskauer Gouvernements. Bull. Soc. imp. des Natural de Moscou. 1880, I. p. 1, Taf. 1. 10. GIBBEs. Monograph of the fossil Sgualide of United-States. Journ. Acad. Natur. Sciences. Philadelphia, 1886, p. 301. 11. GÜNTHER ALBERT C. L. G. Handbuch der Iehthyologie. Übersetzt von Dr. Gust. v. Hayek. Wien, 1886. 12. ZIrrTEL KARL A. v. Handbuch der Palxgontologie. München und Leipzig, 1887—90, B. III. 13. JAEKEL 0. Dr. Unter-tertiáre Selachier aus Südrussland. Mém. du Comité géol. Vol. IX, No 4. St. Petersbourg, 1895. 14. WirricH E. Neue Fische aus den mitteloligocánen Meeressanden des Mainzer Beckens. Notizblatt d. Ver. f. Erdkunde u. d. grossherzl. geol. Landesanstalt zu Darmstadt. IV. Folge. 1897, p. 43 u. H. 19, 1898. 15. NOETLING FR. a) Die Fauna des samlándisehen Tertiárs. I. Vertebrata. Abhandl. z. geol. Specialkarte von Preussen, B. VI, H. 3, 1885, p. 17. b) Fossile Haifiscehzáhne. Sitz.-Ber. Ges. naturforsch. Fr. Berlin, 1886, p. 1. 16. WINELER T. C. Mémoire sur les dents de poissons du terrain Bruxellien. Archiv du Musée Teyler. T. III. 17. LAwLEY RoB. a) Pesci ed altri vertebrati fossili del Pliocene. Atti d. Soc. IOBESTSE SZÓ, p..59. b) Confronto di una mascella di Carcharodon Lamna Rond. coi denti di Carchar. fossili. Ibid. III. 1877, p. 330. c) Resti di un Oxyrhina rinvenuta alla case Bianche presso alla salina di Moltessas Ibid."ILT. 1877, p..337. d) Confronti di denti fossili, ehe si trovano nelle colline toscane con la den- titione del Oxyrhina Spallanzoni Bonpte. Ibid. III. 1877, p. 343. e) Nuovi denti fossili di Notidanus rinvenuti ad Orciano Pisano. Ibid. IV. NSzasp:: 1960. f) Denti fossili della Molassa miocenice del Monte Titano. Ibid. V. 1882, p. 167. 18. CoccHr J. Monogrophia dei Pharyngodopilide. Annali del r. Museo. Firenze, 1865. 19. SAUVAGE H. E. a) Note sur le genre Nummopalatus. Bull. de la S0€e. géol. de France. 1874, p. 613. b) Notes sur les Poissons fossiles. Ibid. T. III. 3-e Ser. 1874—75, p. 631. 144 Dr ANTON KOCH: 20. BASSANI FRANC. a) Nuovi sgualidi fossili. Atti d. Soc. Tosc. d. scienze natur. an Pisa. Vol. LE 1877, p. 77. b) La ittiofauna del calcare eocenico di Gassino in Piemonte. Atti Acad. Sc. fis. e mat. Ser. II, vol. 9, No 13. Napoli, 1899, p. 1—41. 21. ERNST STROMER. Haifischzáhne aus dem unteren Mokattam bei Wasta in Egypten. Mit. Taf. I. Neues Jahrb. f. Min., Geol. u. Palezont. 1903, I, p. 29. 29. EASTMANN CH. R. Beitráge zur Kenntnis der Gattung Oxyrhina ect. Paleon- tographica, 41. Stuttgart, 1894—95, p. 109. 23. HuBREcHr. Pisces. Bronn. Class. u. Ordnungen des Tierreiechs. VI. Abth. IT. Tierpzag, 01876, p. 215 TT 24. PRIEM F. a) Sur les Poissons, de VEocéne du Mont Mokattam (Égypte). Bull. Soc. géol. de France. 3-e Ser. 25. 1897, p. 212. b) Sur des Poissons fossiles d"Égypte est. Ibid. 27. 1899, p. 241. 25. LEsrpv Jos. Prof. Contributions of the exstincte fauna of the western ter- ritories. Report of the United States geol. Survey of the territories. Washington ÜSZozNBISEKSVÁETT Beschreibung der gefundenen Arten. Fam. Notidanidee. 1. Notidanus primigentus Aa. Taf. I. Fig. 14—c. AGassiz L. op. c. p. 218. t. 37. fig. 4—8 u. 13—17. In dem Materiale von Tarnócz konnte ich nur einen ziemlich un- versehrten Zahn dieser Art erhalten; Bruchstücke aber fanden sich von wenigstens 9 Exemplaren vor. Der abgebildete beste Zahn stimmt mit den Figuren 13—15 AGassizó gut überein. Die Anzahl] der rückwárts gebogenen Hauptzacken der Krone ist jedoch nur 5, wogegen die Zabl der an der vorderen Basis des Hauptzackens sich erhebenden Zaáhnchen 6, wie bei Acassiz, ist. S5onst habe ich der sehr detaillierten und genauen Beschreibung AGassiz nichts hinzuzufügen. Diese Art scheint im westlichen Europa hauptsáchlich in der álteren Molasse, also im Ober-Oligozán, vorzukommen. Bei uns fand man sie bei Porcsesd (8. NEUGEBOREN 1. c. p. 8) in mitteleozánem Grobkalk, bei. Budapest in den obereozánen Schichten. 9. Notidanus cf. serratissimus Aa. Tat I, Pig. 2 a— c. ÁGASSIz L. op. c. p. 122, t. 26. fig. 4, 5. Die einzige Zahnkrone von Tarnócz, deren Zahnsockel fehlt, steht der im Londoner Tone der Insel Sheppy vorkommenden Art sehr nahe. Der Unterschied ist blo8 der, dab bei unserem Zahn 6 nach rückwárts gebogene Hauptzacken zu sehen sind, wogegen beim serratisseémus nur HAIFISCHZÁHNE VON TARNÓCZ. 14 OT fünf sind, weshalb auch der Tarnóczer Zahn horizontal etwas gestreckter ist. Die Zahl der kleinen Ságezáhnehen vor den Hauptzacken ist 7, eben- soviel, wie auf den Abbildungen Acassiz. Trotz der kleinen Abweichung der Form könnte man sie identifizieren, wenn nicht die grolbe Alters- differenz der einschlieBenden Schichten waltete. Als neue Art kann ich sie ebenfalls nicht auffassen, um so weniger, weil dieser einzige Zahn auch nicht vollkommen 1st. Not. serratissimus wurde übrigens auch aus Ungarn, aus dem Leithakalke von Szent-Margita (Kom. Sopron) aufgezáblt. 3. Notidanus paucidens n. sp. Taf. I, Fig. 3 a—c. AGassiz L. aff. Not. recurvus op. c. p. 220. t. 27. fig. 9—12. PRoBsr. aff. N. recurvus AG. op. c. XXXV (1879) p. 162. t. III. fig. 12—17. Ich erhielt in meinem reichlichen Materiale von Tarnócz nur einen einzigen Zahn, welcher infolge der Form der Zahnkrone, aber hauptsáchlich der Zahnsockel, dem Notidanus-Gesechlecht angehört. Der Zahnsockel námlich bildet, wie dies PRogBsr (Il. c. p. 163) besonders hervorgehoben hat, eine stumpf viereckige Platte, auf welcher ein Nah- rungsloch oder Kanal fehlt. AubBerdem ist selbe mit Poren bedeckt, welche sich in parallele Reihen ordnen. Er gleicht weniger den Abbildun- gen AGassiz! von N. recurvus ; mehr der 13. Fig. von PgoBsr, von welcher aber unser Zahn wegen der starken Neigung des Hauptkonus nach rück- warts ebenfalls abweicht. Der besonders grobe Hauptkonus der Zahnkrone námlich erhebt sich zuerst unter einem rechten Winkel über den Zahn- sockel, biegt aber bl. in der Mitte seiner Höhe plötzlich knieförmig nach rückwaárts. An seiner hinteren Basis sehen wir zwei kleinere Zacken, ge- rade wie an der Figur bei PgoBsr, diese aber sind im Gegensatz zu dem Hauptkonus, sogleich sehr stark nach rückwörts geneigt. An der vorderen Basis des Hauptkonus sieht man bloB einen, jedoch kleineren Zacken, als die hinteren, wogegen an der Fig. von PgoBsr zwei, und an jenen von AGcassiz 5 dargestellt erscheinen. Da man an dem Zahn von Tarnócz keine Spur eines Bruches sieht, zeigti sich in dieser Hinsicht eine so wesentliehe Abweichung, dab ich diesen Zahn mit N. recurvus nicht vereinigen kann, und für eine neue Art halte, für welche ich wegen der geringen Anzahl der Nebenzáhnehen die Bezeichnung paucidens in Vor- sehlag bringe. AGassiz kannte den Fundort seiner Art nicht. Die von PRoBsr be- sechrieben und damit identifizierten Záhne stammen aus der Molasse von , Baltringen in Württemberg. Földtani Közlöny. XXXIII. köt. 1903. 10 146 DI ANTON KOCH: Fam. Carcharidee. 4. Galeocerdo cfr. aduncus AG. Taf. I, Fig 4 a—f. Agassiz L. op. ec. III. p. 231. t. 26. fig. 24—28. PRossr. 1. c. B. XXXIV. (1878) p. 137. t. I. fig. 43. Von Tarnócz liegen mir 16 mehr oder minder beschádigte Exem- plare vor, welche die wechselvollen Formen dieser Art darstellen. Obgleich man mehrere Abweichungen von den AGassrz"schen Abbildungen bemerkt, kann ich sie trotzdem nicht als besondere Art abscheiden, weil die Záhne verschiedener Stellen des Gebisses auch bei derselben Art von Galeocerdo in der Form und Záhnelung grole Verschiedenheiten zeigen. Hin gemein- samer Charakterzug des Galeocerdo-Genus ist nach PRoBsr der, dab nicht nur der Hauptkonus der Zahnkrone, sondern auch die an der hinteren Basis derselben liegenden Nebenhöcker an ihren Rándern gezáhnelt er- scheinen. Die Hauptabweichung von der AGassizischen Art zeigt sich darin, dab bei den Tarnóczer Exemplaren, die auch durchwegs kleiner sind, die an der hinteren Basis des Hauptkonus lhegenden gezáhnelten Höcker verháltnismábBig stárker und — wie es scheint — der Zahl nach weniger sind; ferner, dab dieser basale Teil bedeutend schmáler, und dessen gezáhnelter Rand mehr gerade ist, als auf den Abbildungen 25 und 26 AGassiz, wo der gezáhnelte Rand sich bogenförmig hinunter zu biegt. Die Fig. 3 a—c zeigt uns ein solches, ziemlich abweichendes Exemplar, welches auffallend der Fig. 43. zu PgoBsrs zitierter Arbeit áhnelt. Nach ihm kümen derart geformte Zöhne bei dem rezenten (Galeocerdo arcticus im hintersten Winkel der Kiefer vor, weshalb auch er solche von der AGgassizschen Art nicht abtrennen wollte. Der auf Fig. 4 d—f abgebildete etwas defekte Tarnóczer Zahn weicht vom Gal. aduncus Typus noch mehr ab, einesteils wegen der flacheren und breiteren Form des Hauptkonus, anderesteils wegen der ungleichmábigen Záhnelung des hinteren Randes, wegen dieser Higen- schaft man ihn als var. inaegwserrata bezeichnen könnte. (r. aduncus ist nach AGassiz eine gewöhnliche Art der schweizer Molasse. Nach PgoBsr kommt sie auch in der Molasse von Baltringen háutig vor. Bei uns ist sie aus dem untermediterranen Konglomerate bei Felső-Esztergály (Kom. Nógrád) und aus dem Leithakalk der Szent-Mar- gitaer Steinbrüche bekannt. HAIFISCHZÁAHNE VON TARNÓCZ. 147 5. Galeocerdo latidens Aga. Taf. I, Fig. 5 a—c. AGASSIZ [L. o, c. III. p. 231. t. 26. fig. 22—323. Von dieser Art mit weniger massigen und in der Breite etwas mehr ausgedehnten Záhnen konnte ich blof 2 Záhne von den übrigen Galeocerdo- Arten ausscheiden. An den abgebildeten vollstándigen Zahn sieht man, dab an der Basis des stark nach rückwárts gekrümmten Hauptkonus die Nebenzáhncechen in bedeutend gröBerer Zabl (11) vorhanden, und dab sie auch kleiner und gleichmábBiger sind, als bei (r. aduncus. Die Basis des Emails an der áuBeren Fláche des Zahnes lüuft parallel mit dem unteren Rand des Zahnsockels, wáhrend sie auf der Innenfláche mehr eingebuch- tet ist. AGassiz lagen 3 Exemplare vor, deren Fundort und $Schichte er nicht kannte. Nach PRoBsr kommen sie in der Molasse von Baltringen háufig vor. Graf MÜNSTER erwáhnt sie von Dévény-Ujfalu, NEUGEBOREN aber aus dem Porcsesder Grobkalke. 6. Galeocerdo minor Aa. Taf. I, Fig. 6 a—f. AGASSIZ TD. o. ec. III. p. 232. t. 26a. üg. 64—66 u. t. 26. fig. 15—21. Unterscheidet sich von der vorigen Art schon durch ihre stets klei- nere Form. Da die Breite und Lánge des Zahnkonus mit den entsprechen- den Maben der beiden Hörner des Zahnsockels nahezu übereinstimmen, zeigt der Zahn die Form eines dreistrahligen Sternes. Die Zöhnelung der Tarnóczer Exemplare scheint etwas feiner und zahlreicher zu sein, wie selbe an den Abbildungen AGassiz zu beobachten ist, und dem entspre- chend ist auch die Breite des Zahnsockels eine gröbere. In anderen Be- ziehungen ist die Übereinstimmung vollstündig. Fin Exemplar AGassiz war aus der Molasse der Sehweiz; von den übrigen erwáhnte er blob, dab sie aus dem Tertiár stammten. Gr. MÜNSTER wies diese Art von Zöhnen von Nussdorf und Dévény-Ujfalu nach. Sie wird noch aus dem unteroligozánen Kis-Czeller Tegel bei Budapest, und aus dem mitteleozánen Grobkalke von Porcsesd aufgezáhlt. Von Tarnóez liegen mir 60 Exemplare vor, man kann sie also als háufig bezeichnen. Neben den normal gestalteten Zühnen erhielt ich ein Exemplar, dessen Zahnsockel auBerordentlieh verdickt ist, was ich als eine Monstruositát betrachte. Die Figuren 5d— stellen diesen Zahn dar. 10 148 Dr ANTON KOCH: 7. Galeocerdo efr. gibberulus Aga. Taf. I, Fig. 7 a—c. AÁGAssIz 1. o. c. III. p. 232. t. 26a. üg. 1027 68: Einen etwas defekten Zahn besitze ich von Tarnóez, welcher der AGassiz sehen Art ziemlich nahe steht, indem beide wegen der Form und beinahe günzlichem Fehlen einer Zöhnelung des Hauptkonus auch an die Záhne des Notidanus erinnern. An der rückwártigen Basis des Haupt- konus sieht man 5 Záhnchen ; die vordere Basis ist abgebrochen und s0- mit kann man nicht wissen, ob auch hier solche Züáhnchen und deren wie viele vorhanden waren. An den Abbildungen AGassiz sieht man 3—3 solcher Nebenzühnehen. Die Form und Krümmung des Hauptkonus stim- men sehr gut, er ist jedoch an dem Tarnóczer Zahn etwas schmiler. Die Art AGassiz stammte aus der mergeligen Kreide von Haldem ; es ist also auch des groben Altersunterschiedes wegen nicht sehr wahr- scheinlich, da beide Formen identisch seien. Vor der Hand jedoch, weil mir mehrere und vollstándige Záhne nicht zu Gebote stehen, will ich die Tarnóczer Art nicht abtrennen. 8. Hemipristis serra, Ag. Taf. I. Fig. 84—-. AGassiz L. op. c. III. p. 237. t. 27. fig. 18—30. Sechs Stücke mehr oder minder defekter Záhne von Tarnócez stim- men nach Form und GröBbe ganz gut mit der Beschreibung und den Ab- bildungen AGassiz. Die Záhne aus dem oberen Kiefer (74—c) haben eine breite Basis, eine stark abgeplattete Pyramidenform, deren Spitze gegen rückwárts gebogen ist. Die Seitenránder sind bis nahe zur Spitze mit sehr scharfspitzigen Záhnchen versehen. Die Záhnchen an den konkaven, nach rückwárts stehenden Rándern sind etwas stürker als die am konvexen, nach vorne gerichteten Rande stehenden. Die üubere Seite des Zahnes zeigt eine undulierte Fliche und ist weniger konvex, als dessen innere Delte. Die Emailbasis der Krone ist auf der flacheren Seite beinahe hori- zontal; auf der inneren konvexen Seite jedoch hoch eigebuchtet. Der Zahnsockel, der blob an einem Exemplar zum Teil erhalten blieb, ist cchmal, in der Mitte eingeschnitten. Die Záhne des unteren Kiefers (Fig. 84 --/) sind höher, an ihrer basis scehmüler und ihre Spitzen krümmen sich weniger nach rückwárts. Auch diese sind flacher auf ihrer áusseren und konvexer auf ihrer inne- ren Beite. Die Záhnelung der Ránder ist dieselbe. Der auf Fig. 77—i abgebildete Zahn weicht von den beschriebenen HAIFISCHZÁHNE VON TARNÓCZ. 149 Záhnen dieser Art so sehr ab, dab AGcassiz im Anfang diese für eine andere Art hielt, welche er paucidens nannte (o. c. III. p. 228. T. 27. Fig. 31— 33); spáter jedoch gab er diese Art auf (s. PRoBsST o. c. XXXIV. 1878. p. 141 und 142), denn auch diese sind nichts anderes, als die Über- gangszáhne des H. serra. Von Tarnócz besitze ich drei solcher Záhne, deren einen ich zeichnen lieb. An den beiden scharfen Ründern dieses Exemplares zeigen sich verhültnismábig noch genug Záhnchen ; an den beiden andern aber sieht man bloBb an der Basis der Krone noch 3—5 Záhnchen. Nach AGassiz kommen die Zöhne dieser Art in der Molasse der Schweiz und von Württemberg háufig vor. PRoBsr beschrieb die in der Molasse von Baltringen sehr háufig vorkommenden Záhne ausführlich. Auch in Ungarn sind diese Zühne weit verbreitet, denn man kennt sie bisher von Szent-Margita bei Sopron, Dévény-Újfalu und Szilágy- Somlyó aus obermediterranen Schichten, von Czinkota bei Budapest und Felső-Esztergály (Kom. Nógrád) aus untermediterranen Schiehten. 9. Sphyrna, subserrata MNsrTx. Taf. I. Fig. 9a—c. Graf MÜNSTER op. c. p. 21. t. II. fig. 1741—c. Fünf Záhnchen von Tarnócz stimmen gut mit dieser charakteristi- schen Form GR. MÜxsrTERs, an deren Selbstándigkeit als Art er zwar etwas zweifelt, da sie gewissermabBen einen Übergang zu seiner Sphyrna ser- rata bildet, von welcher sie sich dennoch durch auffallende Merkmale unterscheidet. Der Zahnkonus ist ziemlich hoch und etwas schmáler, wie bei der Sph. serrata, er ist auch nicht so flach, als jene, sondern mehr píriemenförmig. Die Ránder entbehren der Záhnelung. Die seitliche Aus- dehmung der Záhne an ihrer Basis ist auch ganz glatt, nur selten schwach und flach gefaltet. Der Zahnsockel ist sehr grob, dick und breit. Das Email des Zahnkonus steigt in der Mitte der áuBeren konvexen Seite in Form einer breiten Leiste bis zur Basis des Zahnsockels hinab. Nach MÜNsrTER kommen diese Zühne ir Gesellschaft der Sph. ser- rata an mehreren Punkten des Wiener Beckens, namentlieh aber bei Dévény-Újfalu (Kom. Pozsony) vor. 10. Carcharitas (A4Aprionodon) stellatus Pnopsr. Taf. I. Fig. 104—c. PRoBsr: Aprion stellatus op. c. XXXIV. (1878.) p. 121. t. I. fig. 1—3. Bei Tarnócz kommen kleine, einem dreistrahligen Stern aáhnliche Záhne ziemlich háufig vor (ich besitze deren 25 Stück), welche sich von 150 Dr ANTON KOCH: den durch PRoBsr aufgestellten und in der Molasse von Baltringen sehr háufigen Aprion stellatus wesentlich nicht unterscheiden. Von der eben- falls nahe stehenden, jedoch in eozánen und oligozánen Schichten vor- kommenden Art Aprionodon freguens DAMES (s. WirricH E. o. c. T. L Fig. 1, 2 und ZirrEL K. o. c. III. p. 86. Fig. 92a) lassen sich unsere Záhn- chen hauptsáchlieh durch ihre kleinere Form und deren jüngeres Alter unterscheiden. 11. Carchartas (Scoltodon) Kraust PRopsr (?). Tat. I. Fig. 114—c. PROBST op. c. XXXIV. (1878.) p. 120. taf. I. fig. 7—11. Ich erhielt aus Tarnócz einen Zahn, welchen man mit dieser Art vergleichen kann, Dieser Zahn stimmt in Bezug der GröBe, der Form, der schiefen Stellung über der Basis des Hauptkonus, so wie auch in Hinsicht des Mangels einer feinen Záhnelung des Randes und der Basis des Zahnes vollkommen überein. Da jedoch die vordere Basis des Tarnó- czer Zahnes abgebrochen ist, kann man den, den oberen vorderen Rand des Zahnsockels überziehenden Emailsaum nicht sehen ; so wie ich mich auch darüber nicht überzeugen konnte, ob der Zahn hohl sei, wie die Carcharias-Záhne es allgemein sind: diese Gründe bewogen mich auch den Tarnóczer Zahn nur unter Fragezeichen mit dieser Art zu iden- tifizieren. Fam. Lamnidee. 19. Carcharodon sp. ind. Mats elRAoea 2 Von diesem Geschlechte fand ich blol die Spitze eines Zahnes in meinem Materiale von Tarnócz, aus welchem man auf einen ziemlich eroben Zahn schlieBen kann. Daraus, dab dieses Zahnende bis zur Spitze gezühnelt ist, lábt sich das Genus sicher erkennen ; zur Bestimmung der Art jedoch ist das Bruchstück nicht genügend. Es ist auffallend, dab das Genus Carcharodon hier so ármlich vertreten ist, wo doch beiláufig 10 Km weit westlich von hier, bei Felső-Esztergály Carcharodonton — wie es seheint — hüutig vorkommen. 13. Lamna (Odontaspts) cuspidata Aa. Taf. I. Fig. 134—c. AGassiz L. op. c. III. p. 290. tí. ö7a. üg. 45— 50. Diese sehr gewöhnliche Art der sehweizer Molasse ist auch bei Tar- nócz ziemlich hüufig, denn ich besitze 12 Exemplare von hier, welche etwas kleiner sind, als die Abbildungen AGassIiz?. HAIFISCHZÁHNE VON TARNÓCZ. 151 Diese Art ist aus den mittel- und obereozánen Schichten Ungarns von vielen Fundstellen bekannt; aber auch aus dem Leithakalk von Szent-Margita (Kom. Sopron) wurden sie aufgezáhlt. 14. Lamna (rOdontaspis) contortidens AG. Taf. I. Fig. 14a—c. AGASSIZ IL. op: c. IT. p. 294. t. 37a. üg. 17—23. Diese ist in ganz Huropa eine der gewöhnlichsten Arten und sind deren Záhne durch ihre fragezeichenartig gebogene Ahlform leicht zu erkennen. Von der folgenden, der Form nach áhnlichen Art unterscheidet sie sich hauptsáchlich dadurch, dab die konvexe innere Seite des Zahn- konus von der Basis bis beinahe zur Spitze mit feinen welligen BRunzeln bedeckt ist, und dab die scharfen Seitenkanten sogleich an der Basis be- ginnen. Auch bei Tarnócz ist dies der háufigste Haifischzahn, denn ich be- sitze von hier mehr als 350 Exemplare von verschiedener Form und GröbBe. Auch an den übrigen Fundorten Ungarns ist es eine gewöhnliche Art und bekommt man deren Zühne vom Bozün an bis zur mediterranen Stufe in beinahe allen marinen Ablagerungen. 15. Lamna rOdontaspis) dubia Aa. Taf. I. Fig. 15a—c. AGassiz L. op. c. III. p. 295. t. 37a. fig. 24—26. Die feine Runzelung der inneren konvexeren Zahnfláche abgerechnet, ist die Form des Zahnes ganz dieselbe, wie die der vorigen Art, mit wel- cher sie auch sehr háufig zusammen vorzukommen pflegt. Die Exemplare von Tarnócz unterscheiden sich auber der Glattheit des Zahnemails auch in dem von contortidens, dab die Basis ihres Zahnkonus mehr zylindriseh ist und dafB die scharfen Seitenkanten erst oberhalb der Basis beginnen, um in gebogener Linie bis zur Spitze zu verlaufen. In der schweizer Molasse kommt diese Art überall vor. In Tarnócz ist es einer der gewöhnlichsten Záhne, von welchen mir mehr als 120 Hxemplare vorlagen. 16. Lamna tarnócziensis nm. sp. Taf. I. Fig. 164—c. Sehr háufige Záhne (70 Exemplare) einer bei Tarnócz vorkommen- den Lamna-Art konnte ich mit keiner der beschriebenen Lamna-Arten identifizieren, Sie erinnern durch die feine Runzelung der konvexeren inneren Fláche, die Form und Biegung des Zahnkonus wohl auch an L52 Dr ANTON KOCH: Od. contortidens, sind aber bedeutend mehr abgeplattet und an ihrer Basis breiter, ferner ist auch die fragezeichenförmige Krümmung des Zahnkonus nicht so ausgesprochen. Die grölte Abweichung zeigt sich in der Form der beiden an der Basis des Hauptkonus sich erhebenden Neben- zühnehen. Diese sind bedeutend dicker und niedriger, wie jene des con- tortidens, so dab man sie deshalb nicht in das Subgenus Odontaspis stellen kann. In der Form und Gröbe des Zahnsockels ist kein Unter- schied zu bemerken. Indem die hervorgehobenen abweichenden Charaktere sich nicht blob an einigen, sondern an sehr vielen Záhnen als konstant esweisen : schien es mir zweckmábig für diese Záhne einen neuen Speziesnamen in Vor- sechlag zu bringen. 17. Lamna cfr. compressa Ac. Taf. I. Fig. 17a—c. AGassiz L. op. c. III. p. 290. t. 37a. fig. 35—42. Dieser Art sehr nahe stehen die durchaus kleinen, ganz glatten, an ihrer Basis ziemlich breiten und überhaupt abgeplatteten Záhne, von welchen mir von Tarnócz 25 Exemplare vorliegen. Auch in Bezug der Stárke und Form der an der Basis des Hauptkonus liegenden 1—1 Neben- záhnchen ist die Übereinstimmung grob, besonders mit den Abbildungen der kleineren Exemplare AGcassiz" (Fig. 39— 42). Nur-in zwei Punkten ist die Übereinstimmung zwischen den Tarnóczer Zühnen und der AGASSIZ- sechen Art nicht vollstándig ; darin námlich, dab man darunter kein gröbBe- res Exemplar findet, wie bei der compressa, und dab die Originalart aus dem Londoner Ton der Insel Sheppy und dem mitteleozánen Grobkalk von Chaumont herstammt, also bedeutend üálteren Alters ist, als das Tar- nóczer Vorkommen. NEUGEBOREN wies diese Art in dem Grobkalke von Porcsesd nach und auch aus dem unteroligozánen Kis-Czeller Tegel bei Budapest wird sie zitiert. 18. Lamna denticulata Aa. Taf. I. Fig. 194—c. ÁAGASSIZ L. op. c. III. p. 291. t. 27a. üg. 51— 53. Diese Art unterscheidet sich durch ein auffallendes Merkmal von den übrigen. Die Seitenzühne, anstatt ahlförmige Stacheln zu bilden, be- stehen aus einer Gruppe von mehr oder weniger regelmübBigen Záhnchen, worauf sich auch der Artname bezieht. Im übrigen ist er der Lamna cuspidata und noch mehr der 09y- rhina leptodon áhnlich. Die üuBere Flöche des Hauptkonus ist nicht ganz flach, sondern etwas konvex. HAIFISCHZÁHNE VON TARNÓCZ. 154 Die Originale AGassiz" stammen aus dem Tertiár von Flossheim im Rhheintale; aber auch aus dem Tertiárkalke von Lörach, aus dem Unter- miozán von Alzey und aus der schweizer Molasse besab er Exemplare. Von Tarnócz lagen mir 8 Exemplare vor. 19. Lamna rOdontaspis) cfr. subulata, Ac. Taf. I. Fig. 184—c. JAGASSIZ 14. op. c. III. p. 296. t. 37a. fig. 5—7. Ich besitze mehr als 20 Záhnchen von Tarnócz, welche in Bezug der Form, Gröbe, der Glattheit beider Flöchen und des Verlaufs der Seitenkanten von der Basis bis zur Spitze des Hauptkonus so gut mit dieser aus der oberen Kreide stammenden Art AGassiz übereinstimmt, dab ich sie nicht auseinander halten kann. Von der Odont. dubia, wel- cher sie auch etwas áhnelt, weicht sie hauptsáchlich dadurch ab, dab die Seitenkanten gleich an der Emailbasis beginnen, wogegen bei dubia der Zahnkonus über der Basis noch ganz abgerundet glatt erscheint. 20. Lamna (Odontaspis) cfr. duplex Ag. Taf. II. Fig. 20a— c. ASASSZZ S tops es I. p.. 297. t..37a. üg. 4. Es liegen mir von Tarnócz 10 kleine Záhne vor, welche durch das Merkmal, dab an der Basis des Hauptkonus beiderseits doppelte stachel- förmige Nebenzáhnchen sitzen, in welcher Beziehung sie an die lebende Odont. ferox erinnern, mit dieser Art AGassiz übereinstimmen. Die Tar- nóczer Záhnchen kann ich trotzdem nicht ganz damit identifizieren, weil erstens die Tarnóczer Záhne bedeutend schlanker sind, sowohl der Haupt- konus, als auch die Nebenzáhnchen ; dann ist deren konvexe innere Fláche fein gerunzelt, was AGassiz bei duplex nicht erwáhnt. Hine besondere Art will ich auf diese Merkmale hin trotzdem nicht aufstellen. AGassiz hat die Originale zu dieser seiner Spezies vom Prager Mu- seum erhalten, aus welchen Schichten jedoch, ist unbekannt. 21. Oxyrhina, xiphodon NöruisG non AG. Tb TDL, Diz 204 NÖTLING FR. op. c. p. 56. t. III. AGassiz L. op. c. III. Oxyrh. xiphodon, p. 278. t. 33. fig. 11—17. O. DEsoku, p. 289. t. 37. fig. 8—13. 0. hastalis, p. 277. t. 34. exel. fig. 12 et 14. und 0. guadrans, jösz Adlé írá te na tezgol lo PRoBsrT op. c. XXXV. (1879.) Oxyrh. xiphodon AG., p. 132. t. II. fig. 14—19. 0. ha- stahs AG., p. 129. t. II. fg. 1— 6. und 0. Desorii Ac., p. 131. fig. 7—13. 154 Dr ANTON KOCH: NörznixG hat auf Grund seiner eingehenden Untersuchung. vieler Oxyrhina-Záhne aus den Samlándischen Tertiárschichten ünd der Ver- gleichung dieser Záhne mit der Zahnreihe der rezenten Ogyrhina glauca, nachgewiesen, dab die der Form nach zwar sehr verschiedenen Záhne der drei Arten AGassiz" (xiphodon, Desorti und hastalis) trotzdem nur aut eine ausgestorbene Art bezogen werden können. Nach ihm entsprechen die mittleren Záhne des Oberkiefers der O. hastalis Ac., die mittleren Záhne der Kiefer aber der 0. Desorti Ac., wogegen die Seitenzáhne ganz die Formen der 0. xiphodon Ac. zeigen. Aus diesem Grunde mubte er diese drei Spezies AGAssiz in eine Art zusammenziehen, für deren Be- zeichnung er den AGassiz"sehen Artennamen xiphodon beibehielt. PRoBsr erwáhnt ferner (op. c. p. 134), dab nach GIBBEs (op. c. p. 22) spáter AGassiz selbst dafür hielt, dab man die durch ihn awufgestellte Art 0. guadrans ebenfalls für eine Zahnform des Ox. xiphodon aus dem hintersten Winkel der Kiefer halten mub und PRoBsr selbst meinte, mit vollem Recht. Es mub somit auch 0. guadrans Ac. mit den drei anderen in eine Spezlies zusammengezogen werden. PRoBsr selbst hielt jedoch an der Selbstándigkeit der drei AGassizscehen Arten (wiphodon, Desorti und hastalis) noch fest, besehrieb und zeichnete unter jenen drei alten Arten- namen die bei Baltringen gefundenen Zahnformen. NörrixG wies dagegen nach, dal unter den von PRoBsr abgebildeten Oxyrhina-Zühnen die Fig. 17, 18 und 19 auf Taf. II (nach PgoBsr: 0. xiphodon) die Seitenzühne des oberen Kiefers, die Fig. 3, 4 und 5 (nach PRopsr : O. hastalis) die mittle- ren Zöhne des Oberkiefers und Fig. 7 und 8 (0. Desorti bei PRoBsr) die mittleren Zöhne des Unterkiefers darstellen, in Bezug auf dieselbe Art, für welche er den AGassizschen Namen beibehielt. Indem ich diese Feststellungen Nörrriwxcs akzeptiere, sehen wir, dab auch bei Tarnócz alle drei Zahnformen der zusammengezogenen 0. xiphodon vorkommen, ja auch eine vierte, die 0. guadrams. Die Fig. 214—c stellen die 0. Desorti Ac.-Zahnform dar, von wel- cher ich von Tarnócz 10 Stück besitze. Bei uns sind dieselben noch aus den mitteleozánen Schichten von Porcsesd und Gaura (Kom. Szolnok- Doboka), dann aus den untermediterranen Schichten von Czinkota und Felső-Esztergály bekannt. Die Fig. 21d— zeigen die Zahnformen des 0. hastalis Aa. Diese sind nach AGassiz in der Molasse Württembergs, des Rheintales und der Sehweiz hüufig; aber auch aus den mitteleozánen Schiechten von Kressenberg besab er Exemplare. Nach PgoBsr kommen sie auch bei Balt- ringen hüufig vor. Auch bei uns sind sie gewöhnlich: man kennt sie bereits aus dem Grobkalke von Porcsesd, aus den obereozánen Schich- ten Budapests, aus den untermediterranen Schichten von Felső-Esztergály HAIFISCHZÁHNE VON TARNÓCZ. 155 und Czinkota und den obermediterranen Ablagerungen von Szent-Margita (Kom. Sopron), Kostajnica und Kanjec (Kroatien). Die Fig. 219—i stellen einen Zahn der AGassizsche 0. xiphodon dar, welecher ein Seitenzahn der zusammengezogenen xiphodon-Art ist. Endlich die Fig. 217—1 beziehen sich auf den Zahn der AGassiz- sehen 0. guadrams, welcher einer der hintersten Eckzáhne der zusammen- gezogenen Art sein dürfíte. Bei uns ist diese Zahnform von Porcsesd (NEUGEBOREN Il. c. p. 163. Taf. III. Fig. 19, 20), Jákótelke und Magyar- Gorbó (Kom. Kolozs) aus den mitteleozánen, von Kardosfalva (bei Kolozs- vár) aus den obereozánen Schichten bekannt. Bei Tarnócz fand sich bis- her nur ein einziger Zahn. 99. Dxyrhina leptodon Aa. Taf. II. Fig. 22a—c. ÁAGASSIZ [.. op. c. III. p. 282. t. 34. fig. 1, 2 et t. 37. f. 3—5. NEUGEBOREN op. c. p. 164. t. III. fig. 21—28. Von dieser zwischen 0. hastalis und Desorti stehenden, jedoch immer kleineren Zahnform liegen mir 15 Exemplare von Tarnócz vor. Sein Zahnkonus ist im Verháltnis stets sehmüler, als bei 0. hastalis und dünner, als bei Desorti. AGcassiz beschrieb Záhne aus der Molasse Württembergs, der Sehweiz und des Rheinthales; PRoBsr erwáhnt keine von Baltringen. Bei uns kommt sie im Grobkalke von Porcsesd hüufig vor und wird auch aus dem Leithakalk von Szent-Margita (Kom. Sopron) erwáhnt. 923. Oxyrhina neogradensits n. sp. Tat. II. Fig. 234—c. Ich besitze einen einzigen, ziemlich groben Zahn von Tarnócz, wel- echen ich weder mit Záhnen von xiphodon, noch von Mantelli befriedi- gend identifizieren kann. Der Zahnsockel ist aubBergewöhnlich dick und massig, wihrend dagegen der Zahnkonus keine grobe Ausdehnung besitzt. Er ist an seiner Basis sehr breit und auch noch dick, wird aber gegen die Spitze zu sehr bald sehmüáler und dünner, wobei die verdünnte Spitze hakentförmig stark nach rückwárts gebogen ist. Die Basis des Emails ist auf der áubBeren, flachen, blob über der Basis etwas eingedrückten Fláche schwach ausgebuchtet, beiláufig parallel mit dem unteren Rande des Zahnsockels verlaufend. Die innere Fláche des Zahnkonus ist stark konvex und die Basis des Emails, welche bedeu- tend höher liegt, wie an der áubBeren Fláche, ist stárker ausgebuchtet. Für diese sehr abweichende Zahnform schlage ich als Artenname jenen des Komitates seines Vorkommens vor. 156 DI ANTON KOCH: 94. Oxyrhina exigua PRopsr. Taf. II. Fig. 24a—f. PROBST, op. c. XXXV. (1879.) p. 135. Tat. IT. Hig. 20—25. Auch bei Tarnócz kommen solche Záhne háufig (beiláufig 30 Stücke) vor, welche man wegen Mangel jeglicher Seitenzáhnehen nur in das Oxyrhina-Geschlecht einreihen kann und welche die Charaktere der durch PgoBsr nach beiláufig 200 St. Baltringener Exemplare aufgestellten neuen Art zeigen. Auch unsere Záhnchen sind sehr wechselvoll, wie dies auch an den beiden gezeichneten Exemplaren ersichtlich ist. Die Fig. 244—c zeigen einen aufrecht über den Zahnsockel sich erhebenden Zahnkonus, welcher sich fragezeichenförmig krümmt. Die die innere und üáulere Zahnfláche abgrenzenden Kanten erscheinen erst gegen die Spitze des Zahnes; an seinem den ?/3 Teil der Höhe einnehmenden unteren Teil flieBen die beiden Seiten zylindrisch zusammen. Der Zahnsockel ist kráf- tig, seine beiden Hörner jedoch sind kurz und stumpf. Die Fig. 24d—/ zeigen einen zweiten Zahn, dessen Konus ziemlich stark nach rückwárts fállt, dabei aber auch eine Spur der fragezeichen- förmigen Krümmung noch beibehült. An seiner hinteren eingebogenen Seite zieht sich die Seitenkante noch entlang des Konus, an der vorderen ausgebogenen Seite jedoch fehlt sie gánzlich. Auch solche Exemplare finden sich, an welehen sichere Spuren der beiderseitigen Kanten vor- handen sind, wie dies sehon Pgorsr betont hatte. Wirbel von Haijischen. Tart. IT. Mig. 25. und 26. Wo man eine solche Menge von Haifischzáhnen findet, wie auch an dieser Fundstelle, dort darf man auch auf das gemeinschaftliche Vor- kommen der verkalkten Wirbelkörper von Haifischen rechnen. Und tat- süchlich haben sich auch bei Tarnócz zweierlei Wirbel gefunden, jedoch ziemliech selten und unter diesen die gröberen blob in Bruchstücken. Fig. 25 stellt ein Bruchstück des gröberen Wirbels dar, welches eine starke Verkalkung zeigt und somit von einem gánzlich ausgewachsenen Individuum stammt. An der Seite des Wirbelkörpers sind die tiefen, lánglieh elliptiseh geformten Gruben und deren Spuren auffallend, von welchen zwei Paare gegenüber liegen und speichenartig gegen das Zen- trum sich vertiefen. Hinen ganz áhnlichen Wirbel, sowohl der Form, als auch der GröBe nach beschrieb Dr. v. JAECKEL in seiner oben zitierten Abhandlung (p. 33. T. II. Fig. 33) und bezog denselben auf irgend eine Carcharias-Art. Da bei Tarnócz zwischen den Haifischzáhnen faktisch HAIFISCHZÁAHNE VON TARNÓCZ. KHZ solche eines Carcharias, nümlich des Aprionodon stellatus, háufig vor- kommen, ist die Möglichkeit nicht ausgesechlossen, dal diese Wirbel- körper dieser Art angehören. Fig. 26 zeigt uns einen bedeutend kleineren Wirbelkörper, von dem ich aber nicht entscheiden kann, welcher der beschriebenen vielen kleinen Lamna-Arten er wohl angehören mag. x II. AuCer der groben Menge von Haitfisehzáhnen fand ich in dem Tarnóczer Versteinerungsmateriale auch zwei Stücke eines halberbsen- förmigen, kleinen Pflasterzahnes. Diese sind Schlundzáhne irgend einer Art der Fam. Labride, der Knochenfische, und können mit den fossilen Überresten verglichen, in das durch Coccmi J. im Jahre 1865 (op. c. Nr. 18) aufgestellte Genus Pharyngodopilus eingereiht werden. SAUVAGE H. E. hat im Jahre 1874 dieses Genus in Nummopalatus einbezogen. Das Hauptmerkmal dieses Genus ist, dab auf den sehwachen Schlund- knochen ein Haufen kleiner, rundlicher Záhne, in Schichten übereinander so angeordnet ist, dab die Záhne zu vertikalen Süáulchen sich anháufen, worauf sich auch der Name Coccnis bezieht. Die darauf bezügliehe ausführliehe Beschreibung PRoBsrs vor Augen haltend, dürften unsere Záhnchen sein : Fharyngodopíilus Hawert (Mnstr.) Coccni. Taf. II. Fig. 27ab. MÜNSTER GR. zu: Phyllodus Haueri, op. c. VII. Heft. 1846. p. 6. T. I. Fig. 14—d. CoccHi J.: Pharyngodopilus Haueri MNSTR. sp. (id. m.). SAUVAGE H. E.: Nummopalatus Haueri MNsrx. sp. (id. m. p. 621. pl. XXII. fig. 19 et pl XX füg. 4, 5.) Das 3-5 und 4 mm breite ovale, flach halbkugelige Záhnchen ist beiláufig 2 mm hoch und besteht ganz deutlieh aus zwei, übereinander gelagerten Zahnschalen, wie auch die Abbildungen zeigen. Die untere Hálfte ist der Zahnwölbung entsprechend konkav, so dab es wirklich aus zwei gewölbten Zahnschalen zusammengesetzt ist. MÜNSTER beschrieb solche Záhne unter den Namen von Phyllodus Haueri von Dévény-Új- falu (Kom. Pozsony). Mit diesen Genusnamen wurde bei uns auch Plwll. umbonatus Mwsrg. von Felső-Esztergály und von Szilágy-Somlyó nach- gewilesen. III. Aus der Ordnung (Grocodilia der Reptilien bekam ich auch drei defekte Záhne in dem Versteinerungsmateriale von Tarnócz, aus derselben Schichte, welche die Haifischzáhne einsehliebt. Diese Záhne stehen in 158 Dr ANTON KOCH: Beziehung der Form, Gröbe und Oberfláchenzeichnung sehr nahe jenen fossilen Zöhnen, welche GIEBEL auf p. 89 seiner Odontographie kurz be- sehreibt, auf Taf. XXXVIII unter Fig. 104 und b bildlich darstellt und welche er auf das Genus Gavialis bezieht. Unter diesen stammt der auf Fig. 104 dargestellte Zahn aus den Faluns der Touraine, jener der Figur 10b aber aus dem BHozán von Soissons. Auch die Abbildungen 8a, b der T. XXXIX beziehen sich auf einen Gavialis-Zahn, welcher aus dem Pari- ser Grobkalk stammt. Diesen letzteren jedoch sind die Záhne von Tarnócz weniger áhnlich. Ich gebe ihre kurze Beschreibung ohne Bestimmung der Art im folgenden. Gavialis sp. ind. (gat té -Bügs 28a, b.) Der schlanke Zahn, mit einem Teil der Wurzel, ist bogenartig ge- krümmt und gerade an der Basis der Krone entzwei gebrochen. Die Lánge der Krone betrágt 15 mm, die des Wurzelteiles 6 mm. Der Zahn ist bis Ende regelmábBig zylindrisch, verjüngt sich allmáhlig und gleichmábig von der Wurzel bis zur Spitze der Krone, welche an dem abgebildeten Exemplar zwar abgebrochen, jedoch an dem Bruchstück eines zweiten Exemplares vorhanden ist, und hier in eine ziemlich abgeriebene, nicht scharfe Spitze endigt. An der Basis der Krone betrágt der Durchmesser 6 mm, wáhrend 6 mm tiefer der Durchmesser der Wurzel etwa 7-5 mm ist. Die Wurzel besitzt eine zylindrische Höhlung, welche bis in die Krone des Zahnes hinaufreicht. An der Basis der Krone betrágt die Weite die- ser Höhlung noch 2 mm. Die Oberfláche der Krone ist von der Basis bis zur Spitze hinauf mit dichten Runzeln bedeckt, wodurch sie rauh und glanzlos erscheint und blob an der abgerundeten Spitze sind diese Run- zeln abgewetzt. Von der Spitze des Zahnes zieht beiderseits je eine scehwache Kante herab; die eine verliert sich aber beiláufig 8 mm von der oöpitze entfernt, die andere schon nach 4 mm in der Runzelung. Von den Záhnen eines im zoologisehen Museum der Universitát sich befindlichen Ramphostoma gangettcum weichen die Záhne von Tarnócz sehr ab, höchstens in Bezug der Gröbe und der Schlankheit gleichen sie einander. Die Záhne dieses rezenten Gavialis sind námlich in der Rich- tung von vorne nach hinten zu abgeplattet und mit sehr scharfen Seiten- kanten versehen. Dann bemerkt man anstatt der feinen Runzelung der Tarnóczer Záhne an jenen des rezenten Gavialis blob feine und scharfe parallele, longitudinale Riefen. Auf Grund dieser Zahnreste lált sich die Art natürlich nicht be- stimmen und wollte ich einstweilen nur unter dem Genusnamen diesen interessanten Fund bekanntgeben. HAIFISCHZÁHNE VON TARNÓCZ. 159 . IV. Endlich haben sich auch einige sehr interessante Reste aus der Klasse der Süugetiere in dem Materiale von Tarnócz gefunden, und zwar : zwei kleine konische Záhne und ein Schwanzwirbel. Hine genauere Betrachtung dieser Reste hatte bald ergeben, dab wir es mit Resten eines Delphinus zu tun haben, welche ich ebenfalls kurz beschreiben will. Delphinus sp. ind. Taf. II. Wig. 29a, b und 30. Indem ich diese Reste mit dem Skelett eines beilüufig 1-5 m langen Delphinus delphis der zoologisehen Universitátssammlung verglich, zeigte es sich, da? die beiden ahlförmigen Záhne (Fig. 29a, b) und ein Schwanz- wirbel (Fig. 30) mit den betreffenden Teilen des Delphinus die gleiche Grölhe haben. Die zwei Záhne weichen in den Lüngen der Emailkrone und der Wurzeln von einander ab und weisen wahrscheinlich auf ver- sehiedene Stellen der Zahnreihe hin. Die ahlförmige Krone des gröberen Zahnes (Fig. 294) ist 12 mm lang, die knieförmig etwas gebogene Wurzel aber, welche teilweise noch in der Knochenhülle des Kieferstückehens steckt, ist 13 mm lang. Die betreffenden Teile des kleineren freien Zahnes (Fig. 3965) sind 6 und 12 mm lang. Bei diesem setzt die zweimal so lange Wurzel in gerader Richtung fort und ist beiláufig in ihrer Mitte verdickt. Beide Záhne sind schwach gekrümmt und gegen die Spitze zu abgeplattet, infolge dessen an beiden Seiten Spuren herablaufender Kanten bemerkbar sind. An dem braunen oder schwárzliechen Email sieht man wenige parallele Lángs- risse ; der grössere Zahn ist aubBerdem mit dichten Ouerrissen bedeckt. Wahrscheinlich derselben kleinen Delphinart gehört der kleine Schwanzwirbel an, welchen die Fig. 30a, b in zwei Stellungen abbildet und welcher mit den Schwanzwirbeln des Delphinus delphis der Form und GröbBe nach ganz gut übereinstimmt. Diese spárhehen Reste genügen wohl nicht, um aus ihnen den fos- silen Delphinus von Tarnócz auch spezifiseh bestimmen zu können. Vor der Hand multe ich mich begnügen die Aufmerksamkeit der Paláontolo- gen auch auf diesen interessanten Fund gelenkt zu haben. V. Neben den beschriebenen Wirbeltierresten kommen ziemlich háufig, jedoch in sechlechtem Erhaltungszustand, in der Sandsteinbank weihe, zerreibliche Schalenreste von Schnecken und Muscheln vor, welche bei der Herausnahme gewöhnlich auseinander fallen. Von diesen gelang es mir folgende in bestiimmbarem Zustande zu erhalten : 1. Natica sp., am nöhesten der N. millepunctata Lam. stehend. Es finden sich darunter kleine und auch bedeutend grobe Exemplare, also 160 DI ANTON KOCH: jegliehen Alters. Unter allen Molluskenresten kommen sie am hüáufig- sten VOL. 2. Ein mittelgrobes Dentaltum sp. ist ebenfalls ziemlich háuíig ; seine Oberfláche — leider — so sehr abgerieben, daf man die Art nicht bestimmen kann. 3. Ein Steinkern einer kleinen Trochus- oder Delphinula-Art. 4. Gorbula gibba Orrvi; gut erkennbare Schalen dieser Art sind ziemlich hüufig. 5. Leda nittida BRocc. ebenfalls mehrere Exemplare, welche sicher bestimmt werden konnten. 6. Nucula Mayeri HöRw. mit abgeriebener Oberfláche, aber voll- kommenem Umrib und mit deutlich erkennbaren Zahnreihen, blob ein Exemplar. 7. Gardita scalaris? Sow. Form und GröbBe stimmen gut, da die Schale jedoch stark abgerieben ist, kann man die Oberfláchenzeichnung nicht genügend ausnehmen. 8. Diplodonta trigonula? BRocc. In Form und GröBe mit dieser Art gut übereinstimmend, das SchloB ist jedoch nicht siechtbar. Wurde in mehreren Exemplaren gefunden. 9. Hine kleinere Tellina-Art kommt ebenfalls in abgeriebenem Z/u- stand háufig vor; eben deshalb und weil auch das Schlob nicht erhalten blieb, würde eine náhere Bestimmung fÍraglich sein. 10. Arca sp. stark gerippte Schalenbruchstücke sind ziemlich hüufig. Endlich erhielten wir auch eine Einzelkoralle (//abellum?) und sehr unvollstándige Pflanzenreste. Schlussfolgerungen aus der beschriebenen Fauna. Da sámtliche Elemente der beschriebenen Fauna, mit Ausnahme der Gavialis-Záhne, welche von dem nahen Ufergebiete eingeführt wer- den konnten, aus rein marinen Tieren bestehen, ist es klar, dab der grob- körnige, mürbe Sandstein von Tarnócz eine marine und zwar sowohl aus dem egroben Materiale, als auch aus der Fauna selbst geschlossen, eher eine ufernahe, als uferferne Ablagerung ist. Der gröbte Teil der in den Sand- steinbánken vorkommenden Molluskenarten wurde auch in den vorherr- sehenden, sogenannten Apoka-Sandsteinen des nördlich vom Mátra- Gebirge sich ausbreitenden wellig-gebirgigen Neogengebietes gefunden. Deren tiefste, unter den Kohlenflötzen lagernde Schichten-Gruppe ent- spricht nach THREopoR Fucns,F der die bei Salgótarján gefundenen Mollus- . Mitgeteilt in MAx v. HANTKENS: Die Kohlenflötze der Landesteile der unga- rischen Krone. Budapest, 1878. p. 303. HAIFISCHZÁHNE VON TARNÓCZ. 161 ken bestimmt hatte, den Schichten von Gauderndorf und Eggenburg des Wiener Beckens, gehört also in das untere Mediterran. Wahrscheinlich muB auch die Kohlenflötze führende mittlere und die vorherrschend ebenfalls aus Sandsteinen bestehende obere Schichtgruppe, noch in die untere Mediterranstufe verlegt werden, obgleich aus diesen charakteristi- sche Fossilien noch wenig bekannt sind. Joser SzaBó! hatte auf Grund der Angaben von JOHANN BöckH und. D. Sruk die Versteinerungsliste der liegenden und hangenden Schichten um Salgótarján herum ebenfalls mit- geteilt. In der ersten dieser Versteinerungsliste (aus dem Liegenden der Kohlenflötze) werden auBer zahlreichen Molluskenarten auch viele Fisch- reste und Knochen von Süáugetieren erwáhnt; wührend in der zweiten (aus dem Hangenden) auBer einigen nicht vollstándig bestimmbaren Mol- lusken hauptsüchlich die durch D. SruR bestimmten Pflanzenreste eine Rolle spielen. Es erhellt daraus, da8 die, die Haifischzáhne, Reptilien- und Süugetierreste einschliebende Sandsteinbank von Tarnócz auch in dieser Hinsicht an die untermediterranen Liegendschichten von Salgó- tarján erinnern. Bestimmte Haifiscehzáhne und auch Süugetierreste sind von Felső- Esztergály bekannt, welcher Fundort von Tarnócz westlich, beiláufig 10 Km entfernt ist. Diese wurden von dem Schullehrer JospFy LUNACSEK ? entdeekt und für die kel. ung. Geologische Anstalt eingesammelt. Die Verháltnisse des Vorkommens wurden durch Dr. FRANZ SCHAFARZIK ? fach- máfig untersucht und beschrieben, mit der Bestimmung der Záhne und sonstiger Fossilien aber haben sich Dr. Junrus Pernő § und LupwIG RorH von TELEGD ? bescháftiet. Die Haifischzáhne und Süugetierreste kommen hier in einer 5—6 m michtigen Ouarzschotter-Bank vor, über welcher eine müchtige Ablage- rung von Breccien und Tuffen des Amphibolandesites ausgebreitet ist. Die bisher von hier bestimmten fossilen Reste sind die folgenden : 1. Carcharodon megalodon AG. 2. ( productus AG. 3. (raleocerdo aduncus AG. 4. Hemipristis serra AG. : A salgótarjáni részv.-társ. bányászatának leirása. M. Tud. Akad. Math. és Természettud. Közlem. XI. 1861. p. 44. 2? A felső-esztergályi mediterrán kövületek előfordulási viszonyairól. Földtani Közlöny. 1885. XV. p. 139. 5 A felső-esztergályi lerakódások jellemzéséhez. Földt. Közl. 1883. XIII. p. 195. : Vorlage und Besprechung der von Jos. LUNACSEK eingesandten Versteine- rungen aus Felső-Esztergály. Földt. Közl. 1883. XIII. p. 264. 5 Mediterrane Petrefacte von Felső- Esztergály. Földt. Közlöny. 1891. XXI. p. 150. Földtani Közlöny. XXXIII. köt. 1903. 11 162 Dr ANTON KOCH: 5. Oxyrhina hastalis AG. 6. ( Desorti AGc. 7. Lamna (Odontaspis) contortidens AG. 8. Phyllodus umbonatus MÜNsT. Diesen kann ich aus dem Materiale, welches mein Schüler STEFAN GAÁL sammelte, noch hinzufügen : 9. Lamna (Odont.) dubia AG. Ferner Wirbel, Rippen-Bruchstücke von Halitherium sp. und zwei Bruchstücke zylindrisceher Knochen nach Dr. J. PrrHő. Die hier gefundenen Fischreste, mit Ausnahme der beiden Carcha- rodon-Arten und des Phyllodus (richtiger Pharyngodopíilus) umbonatus Müvsr. sp., kommen alle auch an der Fundstelle von Tarnócz vor. Es ist daher sehr wahrscheinlich, dab die Haifischzáhne einsechliebenden Bánke der beiden von einander nicht férne liegenden Fundorte demselben Hori- zonte der untermediterranen Stufe angehören. Über der Haifischzáhne einschlieBenden Schotterbank von Felső- Esztergály aber folgen Breccien und Tuffe des Amphibolandesites, in wel- chen STEFAN GAÁL Molluskenreste sammelte und aus welcehen wahrschein- lich auch jene Fossilien stammen, die L. Rorm v. T. nach den Haifisch- záhnen aufgezühlt hatte. Die Liste aller dieser Fossilien ist die folgende : Trochus patulus BRocc. Dentalhum mutabitle DöDERL. ( Bouéi DEsn. Pectunculus ? pilosus L. Cardium sp. turomcum? MAY. Pecten cristatus BRONN. Arca díiluvii LAM. Cardium hiams BRocc. Cytherea, sp. ind. ("onoclypus plagiosomus AG. Schizaster Karreri LAUBE. Spatangus efr. austriacus LAUBE. Alle diese sind charakteristiscehe Formen des Leithakalkes und ist es somit zweifellos, dab bei Felső-Esztergály die Haifischzáhne führende Schichtbank unter den Ablagerungen der obermediterranen Stufe liegt, und somit selbst den höchsten Horizont der untermediterranen Stufe ein- nehmen mub. Áhnlich zeigen sich die geologiscehen Verhültnisse auch bei Tarnóez, nur dab hier über der Sandsteinbank mit Haifischzáhnen früher noch HAIFISCHZÁHNE VON TARNÓCZ. 163 Konglomeratbánke und dann die Süáugetier- und Vógelfáhrten führende Sandsteinbank folgen. Auch hier sind dann Tufischichten über ihnen ab- gelagert, jedoch Tuffe des Biotitandesiítes mit Blattabdrücken und opali- sierten Stücken von Nadelholz. Es ist wahrscheinlich, dab auch diese Tuffablagerung schon in die obermediterrane Stufe fállt und somit die Sandsteinbank mit den Tierfáhrten gerade die obere Grenze der unter- mediterranen Stufe bezeichnet. Dafür sprechen auch noch jene Vorkommnisse von Gesteinen und Versteinerungen, welche ich durch Herrn ViRuics aus den Gegenden von Tőrincs und Litke erhielt, welche in der nüchsten Nöhe von Tarnócz liegen. Von Tőrincs stammt ein graulichweiBer, feinsandiger Kalkstein, weleher an Leithakalk erinnert und viele sehönerhaltene Exemplare der Ostrea lamellosai BRocc. und auf einem Exemplar aufgewachsen eine Gruppe von Balamus sp. enthöált. Von Litke aber stammen aus einer Schichte kreideartigen, gelbliehweiben, etwas sandig-glimmerigen Kalk- mergels, welcher ebenfalls dem Leithakalk entsprechen dürfte, etwas ab- geriebene Exemplare der Ostrea crassissima LAM. in solcher Menge, dab man auf eine Austernbank sehlieben darf. Diesen Vorkommnissen nach ist es also sehr wahrscheinlich, dab diese leithakalkartigen Austernbánke ebenfalls über der oberen Grenze der untermediterranen Ablagerungen liegen und vielleicht die bei Tarnócz und Felső-Esztergály vorkommenden Andesittuffe vertreten. Aus den beschriebenen Wirbeltierresten allein liebBe sich auf das untermediterrane Alter der sie einschliebenden Schichten mit voller Ge- wibheit kaum ein SechluB ziehen. Der gröbte Teil der besehriebenen Hai- fischzáhne ist námlich in ganz Huropa allgemein verbreitet, sie beschrán- ken sich aber keineswegs auf die marinen Schichten bestimmter geologi- scher Stufen, sondern finden sich vom Kozán angefangen durch das ganze Oligozán bis zam Mittelmiozán in den Schichten einzelner Fundorte ein- gestreut. Solche sind zum Beispiel bei uns der mitteleozáüne Grobkalk von Porcsesd und der Gegend von Kolozsvár, die obereozánen und unteroligozánen Schichten der Gegend von Budapest, die mediterranen Sandablagerungen von Dévény-Újfalu und Czinkota, der Leithakalk von Szent-Margita und anderer Fundorte; im Ausland die mittelmiozáne Molasse der Schweiz, des Rheinthales und Württembergs, der mittel- oligozáne Meeressand des Mainzer Beckens und Norddeutsehlands u. s. w. Für die meisten fossilen Haifischarten würde sich daher ergeben, dab selbe vom Mitteleozán an bis in das mittelmiozáne Alter besonders die Uferregionen der einstigen Meere bevölkert haben. Ein bedeutender Teil der Haifischarten jedoch findet sich jedenfalls in den höheren Tertiár- sehichten mit echter mediterraner Fauna und wie das PRopsr ausführlich dargelegt hat (op. c. XXXIV. 1879. p. 17), besteht auch die reiche Hai- 31 kos 164 DI ANTON KOCH: fischfauna aus dem mittelmiozánen Sandstein von Baltringen (Württem- berg), vorwiegend aus Formen des heutigen Mittelmeeres, denen sich aber auch einige Formen der südlicheren Meere der heil len Zone zugesellen. Dasselbe ist auch ein Hauptcharakter der Tarnóczer fossilen Haifischfauna. In jener nördlichen Bucht des Ungarn einstens überflutenden medi- terranen Meeres, welche den gröbten Teil des heutigen Komitates Nógrád einnahm, wimmelte es im untermediterranen Zeitalter von Haifischen verschiedener Art, wozu sich auch Knochenfische, wie es Pharingodopilus beweist, gesellt haben. Inmitten des Fischreichtums konnten auch Del- phine, deren Záhne und Schwanzwirbel ich nachwies, wohl gedeihen. Einen riesigen Delphin, nüámlich Orca Semseyi hat unlángst H. BöckH aus den untermediterranen Schichten von Salgótarján beschrieben. Auch ein Halitherium sp. bevölkerte diese untermediterrane Bucht, indem Rippen davon bei Felső-Esztergály vorkommen. .Endlich beweist das Vor- kommen der Záhne einer Gavialis-Art, dab das damalige Ufergebiet auch nicht ferne gelegen war. azer TATA lá én I. tábla magyarázata. 1abc ábrák: Notidanus primigenius, AG. foga a) a külső-, b) a belső oldala, c) a mellső éle. (Az a, b, c a többi ábrákon is ilyen értelemben veendő.) 2abc c Notidanus efr. serratissimus, AG. 3abc c Notidanus paucidens, n. sp. 4 a—f a Galeocerdo efr. aduncus, AG. abc az egyik fogra, def — egy második fogra vonatkozólag. DNNDTG ( Galeocerdo latidens, AG. 6 a—f ( Galeocerdo minor, AG. abc — egy rendes fog, def —egy monstruosus fog. MGNOTE ( Galeocerdo cefr. gibberulus, AG. 8 4—i a Hemipristis serra, AG. abc — a felső állkapocs egy foga; def — az alsó állkapocs foga; g hi — egy átmeneti fog. 9 a—d a — Sphyrna subserrata, MwsTe. (d) fölülről nézve.) 10abc a — Garchartas (Aprionodon) stellatus, PROBST. 1abc c — Garcharias (Scoliodon) Krausit, PROBST. 12 c GCarcharodon sp. ind. fogának a hegye. il83 a 10ke a Lamna (Odontaspis) cuspidata, AG. 14abc c Lamna (Odontaspis) contortidens, AG. 15abc és def ábrák: Lamna (Odontaspis) dubia, AG. 16 a 17 a 18 a bc ábrák: Lamna tarnóczensis, n. sp. b c a Lamna. ecfr. compressa, AG. b c a Lamna denticulata, AG. Erklárung der I. Tafel. 1raibre Zahn des Notidanus primigenius, AG. a) die áuBere-, b) die innere Seite, c) die vordere Kante (abc ist auch bei den übrigen Figu- ren in gleichem Sinne zu nehmen.) Diabte Notidanus cefr. serratissimus, AG. 3abc Notidanus paucidens, n. sp. 4a—f Galeocerdo cfr. aduncus, Ag., abc — auf einen ersten und def — auf einen zweiten Zahn bezüglich. 5abc Galeocerdo latidens, AG. 6 a—f Galeocerdo minor, Ag. a bc — ein normaler Zahn, def — ein mon- struoser Zahn. 7abc Galeocerdo efr. gibberulus, AG. 8 a—i Hemipristis serra, AG. abc— ein Zahn des oberen Kiefers ; d e f— Zahn des unteren Kiefers; g hi — ein Uebergangszahn. 9 a—d Sphyrna subserrata, Mwsre. (d) von oben gesehen.) 10abc Carcharias (Aprionodon) stellatus, PROBST. 1abc Carcharias (Scoliodon) Kraust, PROBST. 12 Carcharodon sp. ind. Spitze des Zahnes. NEEE Lamna (Odontaspis) cuspidata, AG. 14abc Lamna (Odontaspis) contortidens, AG. 15abc und d ef Lamna (Odontaspis) dubia, AG. l6abc Lamna tarnóczemnsis, n. sp. 17abc Lamna cefr. compressa, AG. 18abc Lamna denticulata, AG. Tarnocxi kövült cxápaflogak. b i Dr Koch: Fosstle Hailisehzáhne von Tarnócx. Földtani-közlöny XXXIII. kötet L.tábla. E. f: ég . 37 4 Ea a eg § Term. u. rajz. Apfel Leon mérnok VA UN KANAK MA OKT TXANUTA AOCA úLAS ENNE AT Da TNNANAT ZANA NY ét ú ? nari Mi 4 SERA migyió; Ég Jared doemsbaf Brass kesk FG ÓT at ató cöalös gut áss) aldjteul a) we rült ITÉÉTTEKÉLE ; th ! 24 bú Hi § miosbuj EZT p 0 nábs új tg ült 1008 ZA lüke A es a irüleáer 8 § / 1 e töb. : Crna 93 ZE zta 94 ge Sat 8 mil sáljitaji ja í ey t45 B 20 ir Isak SZATETZDA B e. gib: oz A egz ekrs 9 SZ ÜNK e tztoka ttsámt KESZ Ét ARRTS ESA li je vi t) SZESLZAK SEK ZS ŐL aa Ún S 58 d KEAERGST A ege kié hp d 35 i E fe J 5. 6 . 9 e Él : rö EDE PAZGAT 14 gy ATA [0 EAT: beg d: MV 4 I GzéTT . rettith ő T si Aa 1 y KOSZ MESÉK GÜ i Nag Mme 12 ö 19abc ábrák: 90abc fi 91 a—l c 992abc a 93abc ( 24 a—f a da ( 96 ( 927 ab ( 98 ab ( 99 ab ( II. tábla magyarázata. Lamna (Odontaspis) subulata, AG. (a — a fog külső-, b — a fog belső lapja; c — a fog mellső éle; ugyanilyen értelműek a betűk a többi ábráknál is). Lamna (Odontaspis) efr. duplex, AG. Oxyrhina xiphodon, NoETLING (non AG.) abc— Ox. Desorü, AG. fogalak; def — Ox. hastalis, AG. fogalak ; g hi — Ox. ciphodon, AG. fogalak; jkl— Ox. guadrans, AG. fogalak. Ogxyrhina leptodon, AG. Oxyrhina neogradensis, n. sp. Oxyrhina exigua, PRoBsr. (abc-— egy példánya; def — másik példánya.) Egy Carcharias sp. (Aprionodon stellatus ?) csigolyateste. Valamelyik kisebb Lamna-fajnak csigolyateste. Pharyngodopilus Hawueri, (MNsrg.), CoccHI torokfoga: a) fölülről; b) oldalról nézve. Gawialis sp. ind. foga: a) egészben; b) a fogkúp letörve. Delphinus sp. ind. két kúpos foga. 30. ábra. Ugyanezen Delphinus sp. farkcsigolyája. Fig. 19abc c Nabc c 91a9—1 c Aabc a DBabc a 24a—f KEKE a 96 c 27ab c 98ab c 29ab a 30 Erklárung der II. Tafel. Lamna (Odontaspis) subulata, AG. a — die áuBere, b — die innere Fláche-, c — die vordere Kante des Zahnes. (Dieselbe Bedeutung haben die Buchstaben auch für die übrigen Figuren.) Lamna (Odontaspis) cír. duplex, AG. Oxyrhina xiphodon, NoETLING (non AG.) abc-— die Zahnform Ox. Desorti ; d ef — die Zahnform Ox. hastalis, AG.; g hi — die Zahn- form Ox. xriphodon, Aga.; jkl— Zahnform Ox. guadrans, AG. Oxyrhina leptodon, AG. Ogxyrhina neogradensis, n. sp. Ogyrhina exrigua, PRoBsT. a bc — ein Zahn; def— ein anderer Zahn. Wirbelkörper einer Garcharias sp. (Aprionodom stellatus ?) Wirbelkörper einer kleineren Lamna-Art. Pharyngodopilus Haweri (MNsTR.) CoccnHr. Sehlundzahn: a) von oben ; b) von der Seite gesehen. Gawvtalis sp. ind. Zahn: a) vollstándig; b) der Zahnkonus abge- brochen. Delphinus sp. ind. zwei konische Züáhne. Schwanzwirbel derselben Delphinus sp. , Jarnócxsi kővült czapatosak. IDEI a Fodszle Hadischzáhne Don Tarnóőcx. Földtani-közl öny XXXIII. köt. 2.tábla . a 21) 4 9a 19c 193 SA zi 2d/d ua 24e 30a 28a Term. u.rajx Aptel Leon mernok 1 í p.a Ft j z "MŰRE UNKATKA NA (9 KONC TAN AK KE ZS sze ea a ek HÖS MEL SÉRSSÁSSEESN SS ESEN tl 4 d 4. 4. VON FAT len 1 a a és 1 va. a. 7 [1 d. 5 ve nos et A y § Dr FRANZ SCHAFARZIK : 165 ÜBER DAS GEOLOGISCHE PROFIL DES DRITTEN HAUPTSAMMEL- KANALES IN BUDAPEST." Von Dr. FRANZ SCHAFARZIK. Mit Tafel III. Durch den 1898—1900 ausgeführten Bau des dritten Hauptsammel- kanales in Budapest haben unsere geologisehen Kenntnisse eine wesent- liche Bereicherung erfahren, da durch denselben auf dem flachen und überdies noch mit Gebáuden besetzten Stadtgebiete miozüne Ablagerun- gen von abwechslungsreicher Ausbildung aufgedeckt wurden. In erster Reihe schulde ich den Herrn Ingenieuren KARL KissFPr und Orro MAcHAN aufrichtigen Dank, daB sie meine Aufmerksamkeit auf diese reiche Fauna hingelenkt haben, mir bei meinen Exkursionen hilf- reich zur Seite standen und meine Aufsammlungen durch Überlassung der von ihnen gesammelten Objekte vermehrten. Der bauleitende Chefinge- nieur, Herr Junius Szívós, insbesondere aber Herr Sektionsingenieur KARL Kiss unterstützten mich in meinem Studium ferner noch dadurch, daB sie nicht nur durch Einblickgewáhrung in die offiziellen Bau- und Aufnahms- pláne, sondern auch durch Mitteilung ihrer eigenen persönlichen Beobach- tungen die Konstruktion des geologischen Profils ermögliehten. Ebenso sechulde ich auch meinem geehrten Kollegen Jurrus Hanavárs und Herrn Gusrav MoEsz, Realschulprofessor zu Brassó, gewesenem Assistenten an der Universitát in Budapest, aufrichtigen Dank ; ersterem für die auf den Abschnitt vor dem Ludoviceum, letzterem für die auf die Telepy-utcza bezüglichen Aufsammlungen und Zeichnungen, welche mir die genannten Herrn zur Ergánzung meiner Arbeit zu überlassen die Freundlichkeit hatten. Die Richtung des Kanals ist in der Skizze auf Taf. III veranschau- licht, das Profil hingegen umfabt blob den Absechnitt zwischen der Hin- mündung der Ranolder-utcza und der Hcke der Magdolna-utcza, in einer Lánge von zirka 1700 m. Infolge der Flachheit des abgebildeten Terrains X Vorgetragen in der Fachsitzung der ungar. Geologiscehen Gesellsehaft am 3. Jöánner 1900. Í rk Ich mub hier mit tiefem Bedauern bemerken, daB Ingenieur KARL Kiss, der von unserer Gesellschaft für die tatkráftige Unterstützung, die er dem Ver- fasser dieser Zeilen angedeihen lie8, zum korrespondierenden Mitglied gewühlt wurde, am 22. Juli 1902 verstorben ist. 166 DI FRANZ SCHAFARZIK : wurden die Höhenmale des Profils im Verháltnis zur Lánge fünfmal ver- grölert. Die in dem Profil dargestellte geologische Sehichtenreihe ist von unten nach oben folgende : . Die Ablagerungen der oberen mediterranen Stufe (mm —In; ). . Die sarmatische Stufe (S1— 57 ). . Diluvium (d.—d.). . Alluvium (4). B W i9 Die obere Mediterran-Stufe. m,7-Die tiefsten Schichten wurden in der Illés-utcza gefunden : bláulicher Schieferton mit darüber gelagertem bláulichen Sand, bláulichem, sandigen Ton und eisenschüssigem, schotterigen, sandigen Ton. Die obere Schichte dieser Ablagerung ist mit Miriaden von frei auflesbaren Fossi- lien erfüllt, die bezüglich ihres Erhaltungszustandes neben die schönsten Formen der heimatlichen mediterranen Fundorte gestellt werden können. Meine Hauptsammlung stammt aus der oberen, an der Kreuzung der Illés- und Tömör-utcza befindlichen Schichte, námlieh aus jenem rost- farbigen, schotterigen, sandigen Ton, der an diesem Punkte über einer bláuliehen Sandschichte liegt. Letztere enthüált keine gröberen Fossilien. Die Fauna der oberen Schichte umfabt folgende Formen : Palaeomerix sp., zweiter Molar im Kiefer- Knochensztts szek nela zathér vezeteset aa bnempkam Dicroceras, efr. furcatus, HENSEL, Geweih- ÍTACMeNtenK KENT ÜL VES O eb ztás fs et ( Oxyrrhina minuta, AG. KVRE HrA Fa AS 1 ( Decapodenscheere. ÖOstracoden. Conus (Dendroconus) Voeslauensis Rh. Högs. 2 ( — (Lithoconus) Mercati, BRoccHI .. . 38 ( (Leptoconus) Dujardinit, DESH. ; 7 ( — (Rhizoconus) ponderosus, BROccHI 1 ( (Chelyconus) Noé, BRoccni, var. 3) ( — (Chelyconus) Suesst, R. HÖRNES.. .. . j ( — (Chelyconus) fuscocingulatus, BRONN 45 ( — (Chelyconus) vindobonensis, PARTSCH 4 ( kx Nach der Bestimmung von Dr. Junius PErHő. Der Umstand, da$ die er- wühnten Reste abgewetzt und mangelhaft sind, weist darauf hin, daB sie erst nach lingerem Rollen an den Meeresstrand gelangten. kk Nach der freundliehen Bestimmung des Herrn Prof. DRAGUTIN GORJANOVIC in Zagreb. PROFIL DES DRITTEN HAUPTSAMMELKANAL. Ancillaria. glandiformis, Lam. ; Gypraea (Aricia) amygdalum, BRoccHI . Voluta ficulina, LA. — Haweri, M. HöRx. — taurinia, BoONELLI Mitra gonmophora, BELL ei (60 R. EE, ús — (Nebularia) scrobiculata, BRoconHI .. — (Volutomitra) ebenus, LAM. Terebra (Acus) fuscata, BROccHt — (Acus) pertusa, BAasr.. sé Buccinum (Eburna) Br ugadinum, Gaar — (Niotha) Schönni, R. HöRx. — (Niotha) Telleri, R. HÖRw. .. — (Uzita) nodosocostatum, HInB. — (Tritia) Rosthorni, PARTSCH Strombus coronatus, DEFR. 5 (henopus (Aporrhais) alatus, EicHw. — (Aporrhais) pes pelicamit, Pnrn. b Murex(Rhynocantha) subtorularius, R. Tök — (Vitularia) lingua-bovis, Basmr. . 0. Fusus valenciennesi, GRAT. Pleurotoma Badensis, R. HÖRNES — (Drillia) pustulata, BRoccnHI — (Clavatula) Brigittae, R. Hönn. £ KENEEN TE — (Clavatula) Amaliae, R. HöRx. — (Clavatula) Oliviae, R. HöRx. Cerithium minutum, MARCELL DE SERR — mediterraneum, DEsn... — nodosoplicatum, Hönx. — lignitarum, Ercrw. a TONNURARTSOR A! LT Les — erenatum, Enoderml É va — erenatum, BRoccHI főchilankoras on) Turritella, turris, BAsT. sz A GÜNEdUS S BRONATLA TT EE — ef. subangulata, BRoccHI Trochus fanulum, GmEtn. — patulus, BRoccHI Siliguaria anguina, LAM. Natica millepunctata, LAM. — Josephinia, RIsso Nerita picta, FÉR .. 107 Exemplar 14 L9 d OBA E A ma a E OR E Om agg E Om ma an 19 t9 167 168 Dr: FRANZ SCHAFARZIK: Paludina Schwartzi, FRAUENFELD . . 1 Exemplar TENTALKOT OG OOCKTOTTIS, AGTNSOSTÓ za va] e LEN 3) ( miliaris, BROCOHT s sz 2 4 unzáhlige 4 s GONÜLUSÁ ESETE el NEE LANE SSE 1 ( — Lajonkajreana, BASm 2. TSA (alyptraea chinensis, LINNÉ .. Dentatium mutabile, DODERLEIN Glycimeris (Panopxa) Menardi, DEsn. E YOTÁGAAK OKOZO FOTO ÚE, IDOBOL Thracia, convema, Bow. — Bet es Lutraria oblonga, CHEMN. Tellina planata, LINNÉ — lacunosa, CHEMNITZ .. Tapes vetula, Basr. Venus umbonaria, LAM. — Dujardini, M. HöRx. — cincta, EricEw. — multilamella, LAm... — plicata, GMEL. Dosinia orbicularis, AG. (ytherea pedemontana, Aa. Cardium discrepans, BAST. sk ő wa wWII EY ma WI9 a 9 0 ha És Ea Ba na si — TT UTOMGUM IMANAR LE 16 ( — JOGOD IBIKOGtSET s LT 4 ( Chanma rGrúphana AAN Leah BEA (48 ( JEGKENDE ÜZOTVNKÚS TEIL az 1 c S-METASS Ata NDÜBOTS GENE Ta EIN KETT S ő) ( I EGON RT La ál ANa SHE ak 57 ( — OTNUta, AG : 4 J a ( Cardita Jouanetti, Basr. ate és Ú5 ( — Partschi, GOoLDrF.. VEN RAK ON a út ka? aie ( Fectunculus pilosus, LINNÉ .. KET ETTE MH c — obtusatus, PARTsSOH 2 szasttód ( Arca Turonica, Dus. Zef üzz JET EVELÜN ( —- diluviit, LAMm. ... 8? He 163 a Pecten latissimus, BROcCcCHI S(GA j 1 c — ILTÜGYUS ABN GENS KÉNNÉSENS ks KEI ke ( — Besseri, ANDRZ. 5. blAe Zolee ÉS 1 ( Leythajánüs "EKtüsós We otet EN ( — ef. Malvinae, DuBors .. 4 38 ÉN [KA 9 ( Spondylus erassicosta, LAM. 1 c Ostrea lamellosa, BRoccHT ege ettő 13 a PROFIL DES DRITTEN HAUPTSAMMELKANAL. 169 (IS TOLD GO NEL TD TVB: sz MIT E 51 Exemplar TÁMONYTAKGOS TAL AS ROSC EN SK e E 2 ( Heliastraea conoidea, REussPY .. .. 3 ( Cristellaria Josephina, DORB. . — selten ELOLVASSA DÁS) ser szaly az NENT Nomionina Bouéana, DORB —7 2. - . — háufig MROUStONte taSeKÜS ala GAMEZ A e nézz 1 KOZ LOTAZTNeTO E DTORBA ME Le ss haung iROvalonatzartsetamá soORB , Se hántig Textularia carinata, DORB . MA TEea EG Selten TM FOLKOYENKOTAOR a (OTOLDAAt a TOKONKABT a E Ra a CÜDÍVÜSZOKORBE ESA tea 8 ME e SElteN Verstetnertes Holz LME ER BEN 93 1 Stück Unsere Fauna trágt im allgemeinen einen obermediterranen Cha- rakter an sich; es befindet sich in derselben keine einzige Form, die auch im unteren Mediterran vorkommen würde. Trotzdem aber ist es be- merkenswert, dab die autgezáhlten Formen auch vom faunistischen Ge- sichtspunkte auf ein etwas tieferes Niveau der oberen mediterranen Stufe hinweisen. Der Leitthakalk (779), im feuchtem Zustande weich, an der Luft aber alsbald trhártend, ist voll mit Fossilien. Er kommt in der Telepy-utcza (zwischen der Tűzoltó-utcza und Üllői-út), vor der Dugonics-utcza, zwi- sehen der Tömő- und Práter-utcza und schlieBlich vor der Losonczi-utcza, überall am Grunde des Kanalgrabens leichte Anschwellungen bildend, vor. (S. das beiliegende Profil.) Eingehender ist mir blol das Vorkommen des Leithakalkes in der Telepy-utcza, wie auch zwischen der Tömő- und Losonczi-utcza bekannt. In der Telepy-utcza kommt nebst typischem Leithakalk auch noch ein ziemlich fester, kalkiger, sandiger Ton vor, der ebenso wie der Leitha- kalk, reichlich Fossilien führt. Der sandige Ton zerfállt sehr leicht im Wasser und enthált das Schlámmungsprodukt eine grobe Anzahl von Ostracoden und Foraminiferen, welch letztere aber beinahe ausschlieBlich der Art Polystomella crispa, DORB. angehören. Ím Leithakalk hingegen sind bereits mit freiem Auge zahl- reiche weibe Punkte bemerkbar, die von der Foraminiferen-Art Alveolina melo, D ORB. herrühren. X Nach der freundlichen Bestimmung meines geehrten Kollegen Dr. KARL PApr. 170 Dr: FRANZ SCHAFARZIK : Die grölberen Fossilien (zameist Steinkerne) des Leithakalkes sind folgende : rAndorina elegans, LÖRENTHEY. ("onus, sp. Mitra, fusiformis, BRoccHI. Turritella Archimedis, BRGr. Trochus fanulum, GMEL. — patulus, BRoccHI. Natica millepunctata, LAMARK. Glycimeris (Panopza) Menardi, DEsnm. Corbula gibba, OLIvI. Lutraria cfr. oblonga, CHEMN. Tellina, lacunosa, CHEMN. Tapes vetula, Basr. tCardtum hians,x BRoccHI. Cardium turonicum, MAYER. Pectunculus pilosus, LINNÉ. Pinna Brocchi, D ORB. Pecten Leythajanus, PARTSCR. t1— (Vola) aduncus, Brcrw. t1— (Chlamys) gloria maris, DuBors. Ostrea, digitalina, Due. Im Leithakalk der Illés-utcza (zwischen der Tömő- und Práter-utcza) hingegen gelang es mir folgende Arten zu erkennen : Pyrula condita, BRGr. Cerithium, sp. Turritella Archimedis, BRonGr. Trochus fanulum, GMEL. — patulus, BRoccnmI. Corbula gibba, OLIvI. Bulla miliaris, BRoccnI. — Lajonkatreana, BAsr. Tellina, sp. Venus plicata, GmEL. Cardium fragile, BRoccn. X Dr. LÖRENTHEY IMRE: Palxgontologische Studien über die tertiüren Deka- poden. IV. csAndorinas und cDarányias, zwei neue Brachyuren-Arten aus Ungarn. Math. u. naturwiss. Berichte aus Ungarn. Bd. XVII. Budapest 1901. p. 330—332. tx Die mit t bezeichneten Arten stammen aus der Sammlung des Herrn Prof. G. MoEsz (Brassó). PEOFIL DES DRITTEN HAUPTSAMMELKANAL. 171 Lucina columbella, LAM. Arca diluvii, LAMARK. Pecten (Vola) aduncus, . Excrw. — Leythajanus, PARTSCH. Ostrea, sp. Serpula; sp. Echiniden-Schale. Aus der Ordnung der Foraminiferen aber die Arten : Alveolina, melo, DORB, sehr háufig. Polystomella crispa, DORB. Robulina simplex, DORB. Die hauptsáchlieh aus Lamellibranchiaten bestehende Fauna besitzt einen typisch obermediterranen Charakter und ist der im Leithakalk vom Rákos vorkommenden sehr áhnlich.? Die sarmatische Stufe. Die dieser Stufe angehörigen Schichten wurden hauptsáchlich auf dem Platze vor dem Ludoviceum aufgeschloben, wo der Kanal tunnel- artig gebaut wurde. Die in demselben und in den hinabführenden Schách- ten Nr. 1—V vorgefundenen Schichten sind von unten nach oben die folgenden : $1—eine wetchere, foraminiferenführende, zum Teil aber dichte, festere, Ouarzsandkörner enthaltende Kalkbank an der Sohle des Tunnels, in welecher nur sehr spárliche Spuren von Fossilien siehtbar waren. Der weichere Kalk, welehen ich im Kanalabschnitt zwischen den Scháchten Nr. IV und V sammelte, wies Fossilspuren auf, die von den folgenden Arten herstammten : Cerithium rubiginosum, Ercrw. Trochus guadristriatus, DuBR. Ervilia podolhica, Ercnw. Lucina ectr. Dujardim, DEsn. S$2—blüulicher, respective gelbliehgrüner Ton, in welchem gröbere Fossilien nicht vorkommen, in dessen Sechlámmungsprodukt aber Fora- miniferen, u. zw. Polystomellen konstatierbar sind. Die Foraminiferen in diesem Tone vor dem Ludoviceum sind folgende : k FRANZENAU AuGusr: Beitrag zur Foraminiferen Fauna der Rákoser (Buda- pest) Ober-Mediterran-Stufe. Földtani Közlöny. 1881. Bd. XI. p. 83—85. 172 DI FRANZ SCHAFARZIK : Polystomella crispa, Lam. — aculeata, D ORB. — regina, DORB.F — Josephina, DORB.? Rotalina Aknertana, DORB und Ostracoden-Schalen, worunter die P. crispa am hüáufigsten ist. In dem Schlámmungsproduct des Tones aus der Karpfenstein-utcza fand ich ebenfalls einige Exemplare VONZ KETÜSDÜ ; Über die Lagerung dieses Tones kann ich mit Bestimmtheit sagen, dab um die Scháchte Nr. IV und V herum sein Liegendes von dem dich- ten sarmatischen Kalk S, sein Hangendes aber vom Cerithienkalk S. ge- bildet wurde, wie dies die an beiden Seiten der Üllői-út abgeteuften Scháchte bewiesen haben. Die horizontale Verbreitung dieses Tones ist betráchtlich, indem er einesteils bis zur Ranolder-utcza, andererseits mit einigen Unterbrechungen bis zur Magdolna-utcza verfolgt werden konnte. Zu bemerken ist, dab der obere Teil dieses Tonlagers von dem Grund- wasser aufgeweicht und gelblichgrün geförbt war, wáhrend sich seine untere Partie, namentlich am Südende der Illés-utcza, zwischen der Práter-utcza und dem Kalvária-tér bláulich gefárbt, záh und schiefrig zeigte. Die ganze Tonablagerung war in den Scháchten vor dem Ludo- viceum am michtigsten, 4—5 m, wáhrend sie an den übrigen Punkten kaum eine Máchtigkeit von 2—3 m überstieg. 52—die oberste Cerithienkalk-Schichte der sarmatischen Stufe. Die- selbe besteht in der Gegend des Schachtes Nr. I aus weichem, mürben, sandigen Kalk, der aber bereits bei dem Schachte Nr. II in einen feste- ren Cerithienkalk übergeht. Letzterer setzte, die obere Schichte der Linse bildend, durch die Scháchte Nr. III und IV gegen den Schacht Nr. V fort, wo er in Form eines weiBlichen, weichen Kalkmergels auskeilte. In dieser Kalklinse sind Ouarzrollstücke von der GröbBe einer Haselnub háufig, die insbesondere am Grunde des Schachtes Nr. III derart háufig auftreten, dab sie ein förmliches Ouarzschotter-Konglomerat bildeten. In diesem Kalklager kommen auber Foraminiferen auch gröbeie Fossilien, besonders in dessen oberer, cerithienführenden Partie vor, deren öchalen aber sámtlich ausgelaugt sind, so dab ich blob auf Grund ihrer scharfen Abdrücke folgende Arten zu bestimmen vermochte. Conus, Steinkern (eingesehwemmt). Buccinum dupplicatum, Sow. : Auf Grund der von Prof. G. MoEsz angefertigten Zeichnungen. PROFIL DES DRITTEN HAUPTSAMMELKANAL. 173 Pleurotoma. Doderletni, M. Hönx. Cerithium pictum, BAsr. — rubiginosum, Ercrw. Trochus guadristriatus, DUB. — papilla, Eicnw. Bulla Lajonkajreana, BAST. Ervilia podolica, Brcsw. Cardium obsoletum, Ercrw. Lucina Dujardim, DEsSH. Über den sarmatischen Sehichten lagern nicht die pontischen Bildungen, wie in Kőbánya, sondern direkt die Absátze des Diluviums und Alluviums. Die Gegend unseres Profils war im sarmatischen Alter so hoch ge- legen, dab sich nur an einer Stelle, beim Ludoviceum, von Kőbánya her ein tieferer Kanal hereinerstreckte, wáhrend die Umgebung desselben blob von sehr seichtem Wasser bedeckt war. Im pontischen Alter aber war das in Rede stehende Gebiet ganz trocken und das Ufer des pontischen Mee- res zog sich gegen Kőbánya zurück. Diluvium. Im Diluvium gelangten in einzelnén kleineren Becken unseres (re- bietes torfige, in anderen Senken wieder schotterige Sedimente zur Ab- lagerung. Hine dieser Mulden ist bei der Binmündung der Ranolder-utcza zu finden, wo durch den Kanalbau ein auf diluvialem Sand gelagertes Torflager aufgeschlossen wurde. Hin anderer Punkt ist der Platz vor dem Ludoviceum, wo über schotterigem Sand ein unreines, sandiges Torflager folgt, aus welchem auch kaum etwas gebrüunte Baumstámme zu Tage gefördert wurden. Schlieflieh ist noch Jene Schotterablagerung zu erwáhnen, die :n der Illés-utcza, bei der Einmündung der Dugonics-utcza schwach anfángt und sich dann, fortwáhrend an Müáchtigkeit zunehmend, über den Kalvária- tér bis zur Magdolna-utcza, beziehungsweise noch etwas weiter, bis zum Teleki-tér erstreckt, wo sie dann unter das Niveau des Kanales sinkt. Anfangs besteht dieser Schotter aus grobkörnigem Gerölle (do), in wel- chem auch vereinzelte, stark abgewetzte Ostreaschalen zu finden sind. Weiter gegen N, auf dem Kalvária-tér, noch mehr aber in der Karpfen- stein-utcza, waren in dem an Michtigkeit betráchtlieh angeschwollenen Schotterlager bereits zwei Schichten zu unterscheiden, deren obere die Fortsetzung des erwáhnten grobkörnigen, die abgerollten Ostrea-Schalen (0. gigensis, Scurn. 9) führenden Schotters (do), wáhrend die untere von 17 U DI: FRANZ SCHAFARZIK. derselben abweichend feinkörnig, grandig ist (do). In dieser letzteren sind ebenfalls einzelne, stark abgewetzte Fossilien zu finden, worunter es gelang die Arten: Natica millepunctata, Cerithium margaritaceum, C. plicatum, C. pictum, Melania sp. und die cZiegenklaueno -artigen Reste von Congeria sp. zu erkennen. Sámtliche können infolge ihrer stark ab- gewetzten Oberfláche als eingesehwemmt und allein nur die unversehrten Exemplare von Planorbis marginatus DRaP. mit der Ablagerung als gleich- altrig betrachtet werden. Dieser untere grandige Schotter verschwindet an der Ecke der Mag- dolna-utcza, der obere gröbere hingegen beiláufig am Südrande des Teleky-tér. Alluvium. Als alluviale, eventuell alt-alluviale Bildung betrachte ich in unse- rem Profile den alles bedeckenden Sand (4), der einst Flugsand gewesen sein dürfte, gegenwártig aber einen vollstándig bündigen Sandboden abgibt. XXXIII. kötet 3. tábla. Pza Hos Dr. SGHAFARZIK FERENCZ. ésföldtani eKözlöny XXXIII. kötet 3. táPfa. vat lMÁTENKSS BUDAPEST III. FŐGYŰJTŐ CSATORNÁJÁNAK , főgyüjtőcsatornájána I kell. HRGE FÖLDTANI SZELVÉNYE, HEDLYSZINRBRAJZA. SITUATIONSPLAN : 3 elszált töle § des. III. Hauptsammel-Ganales a 5 megas t b aj e : S új a. BUDAPEST. § 5 sz § A 9-B MÉRTÉK: MASZSTAB: 3 3 HIS . 7 : X ! 1:10.000 2. ARI Sefleny GEZA E . Íyeloeicenm a Ke E eg Amisa ue Hab Moza EN) ző —IL 1 JG IE NY v. VI. — VII. afnák.( Scfiacfite) s s 67 CS) 15497 Í 11597" 1230 LEÉSES sa 902 ——————— 159 ss 12 ! TENI gy XN ) jjmmzzas EZEK dz 7. NMljlKbÉÉCCKEC JMÁNMÁNÖK KKA TIE 5 538 a Dunx0 pontja felettő sz "vs 2 m2 Ge ső s1 576" 98! mm2 m1 GEOLOGISGHES PROFIL des III. HAUPTSAMMEL-CANALES von BUDAPEST. Ni gy isi : SS ; h A ÍS Höhe — 1:400 i s S , S N A ő 4 pi S ———— Me mioza — 3— Walváia kv — Mazfenokein MAGZAT 15-ogm: -—3 HSZAK(NORD) Ess atott ÉRŐ 45 ló 797 a - - 3 éz a bő, ébe gl, edlő dl a m 1 mZ2 mi ETETETT HE a FEREDENIEZEZET TB b8 te f 4 te 9. dzzz hetet j 2] Se MEREGEÉB 2435 A Jelső medít. em. Jeiső medit. em. alsóbb szintje. felsőbb szintje. Untere btk. (Eajfamész) der ob. Medit. Stufe. Obere cAbth der 06. Medit. Stufe, DXS). (Ceithakalk]) Ayont. éKellner és DAofrlüder, sSzudapest SZÁL OOZÁ AT TA ZSZ ZSZ ZSZ ETEK I 1 ÚT ÍTT SZERES ERZSZSÉBŐT BR ve ULÁÁTAZÁMÁÁTAÁMÁNÁRETATÁONTNAKÁNÁTÁTDÁKÁTTTGTÁNTÁNÁTÁTKÁKÁNKAÁTÁMÁATAÉTGNYEÁÉtttkítztetát 508 ; KT FENYNTTS 777 VENNE SZE TEGGEGGSŰ EE EST OTTO e JELMAGYARÁZÓ. — ZEICHEN - ERKLÁRUNG. 2" OGAGTNÍKARÁNAN RÉ Szarmatakori Szarmatakori agyag. Szarmatakori Diluvtális Diluviális Jurfa-telep eAlloiális komoktalaj. Joram. mészkő. Sarmat dor cerithíumos mész. murvás kavics, durvábbszemü kavics, Jorflager elluv. Sandboden. Sarmat. Sarmat. Diluo. Diluo. , Joraminiferenkaik. Gerith. Jalk. feinerer Sohotter, grober Sckhofter, ETT ő Gutograf. Cabrovitz Camilto, m. kin. ténképész. (ej MINERALOGISCHE MITTEILUNGEN. 175 MINERALOGISUHE MITTEILUÜNGEN. Von VALER HULYÁK.FY Mit Tafel IV. 1. Phillipsit von Szigliget. Aus Ungarn ist Phillipsit bisher nur aus dem Basalt von Somoskő bekannt, wo es Dr. FRANZ SCHAFARZIK in schönen, durchsichtigen Kristal- len entdeckt und A. v. KALEcsIsszky FF analysiert hatte. Im Sommer 1900 habe ich unter der Führung des Herrn Professor Dr. A. Kocn an einem Studien-Ausflug an den Balaton-See teilgenom- men und bei dieser Gelegenheit geriet mir in einem Steinbruch des Szig- ligeter Berges ein Basalt in die Hönde, in dem in zwei kleinen Hohlráu- men milchweisse, 1—2 mm. lange, prismatische Kristalle in einer pul- verigen, weissen, kieseligen Masse sassen. Bei der Untersuchung wurde es klar, dass dies Phillipsitkristalle sind und zwar die gewöhnlichen Pene- trationszwillinge nach der Basis, dessen Individuen von den Formen c (001), b (010), m (110) und n (120) begrenzt sind. Da sámmtliche Flá- echen mit Ausnahme der n (120) gerieft waren, hátten die weniger pünkt- hehen goniometrischen Resultate auch auf die isomorphen Kristalle des Harmotom gepasst; nachdem aber das spec. Gewieht des Phillipsites- námlich 2:15—2:20, dagegen das des Harmotom 2:45—2:50 ist, so kön- nen sie auf Grund desselben sehr leicht unterschieden werden. Das spec. Gewicht des Phillipsites von Szigliget bestimmte ich bei 189 C in der Thoulet schen Lösung als 2:172. JSGaAleittonkaszoióló eto 19 Die sekundáren Mineralien des Andesites von Szobb hat Prof. SzapóFrr seinerzeit beschrieben und unter denseiben auch den Calcit erwáhnt, dessen gelbe, prismatisch oder skalenoedrisch entwickelte Kristalle mit Chabasit vergesellsehaftet vorkommen. Die von ihnm gesammelten Exem- plare habe ich mit Erlaubnis meines ehemaligen Chefs Prof. Dr. A. J. X Vorgetragen in der Fachsitzung der Geologisehen Gesellschaft am 5. No- vember 1902. xx A m. kir. Földt. Int. évi jelentése. 1888. p. 152. xxx Földtani Közlöny 1870—71. p. 231. 176 t VALER HULYÁK: KRENNER im Museum der Universitát untersucht und gelangte ich zu dem Resultat, dass auch die prismatischen Kristalle Skalenoeder sind und zwar R 13 an der Spitze mit dem Grundrhomboeder, wie das die folgen- den Messungen beweisen : obs. calc. gl 0 TTL ÉRETTE ZÉKETRZEÁTŐ ZENÉBE 46" 49"5" MAAaióo il 510 :As il Gozeaklk 649 47:5" TAGETSENI ils ős Ae ál ERZEST 54" 405" Dieses spitze Skalenoeder, das am ungarischen Calcit noch nicht observiert wurde, hat zum erstenmal LÉvYy an von den Faröer-Inseln stammenden Exemplaren beschrieben und abgebildet; nach ihm wurde dasselbe noch von einigen Mineralogen beobachtet, so von. Rarn F aut Kristallen von Arendal, welche ebenfalls aus verwittertem Andesit stammen. 3. Fluorit vom Szent-Gellért-Berg (Budapest). Den Fluorit vom Szent-Gellért-Bérg hat Prof. Dr. A. ScHmIDT der Fachsitzung der ungarischen Geologischen Gesellschaft Yx im Frühjahre 1900 vorgelegt, wo er auch erwáhnte, dass auf seinen hexaedrischen Kristallen die kleinen Fláchen des (311) und auch noch anderen Fláchen vorkommen. Bei Untersuchung der zahlreichen Exemplare des Minera- logischen Institutes der Universitát fand ich einige Kristalle, auf welchen sehr kleine, aber glinzende auf Hexakisoktaeder verweisenden Fláchen vorhanden waren. Aus den Resultaten der Messungen bestimmte ich zwei auf dem Fluorit durchaus neue Achtundvierzigfláchner; der eine ist J](15.7.4) welcher an der Ecke des Hexaeders einzeln oder mit (311) vorkommt, wie das Fig. 5. veranschaulicht; der andere ist r (24. 10 . 7), dessen Fláchen in der Zone des (15. 7.4) und (311) liegen. Den ersten observierte ich viermal, den zweiten hingegen nur einmal. Die gemesse- nen und berechneten Winkelwerte sind folgende : obs. calc. NOEL Eg az 989 12-57 289 15-57" töogdát Jeg ASS 389 435 982. 48 MEZ Se FŰSEZ7 Moi 142491 CSS 7enlt zt 75 549 499 549 91:5" SANTOS ÍZ AB: A455i 489. [ŐSZE ZS ÜL KOSKOBAT 652 28:5/ 65043 TKZ ZAOSER E ZAZKNA 7206-5 7" 98:5" Kezeket DÁK 0 SA ge aA JÚ KEKDNZE öle 49 4157 49 355! c. og Ann s iSöza SZT eaz l 71 "k Földtani Közlöny 1900. p. 173. MINERALOGISCHE MITTEILUNGEN. 1772 4. Anorthit vom Aranyer Berg. Im Sommer des vorigen Jahres unternahm ich mit Prot. Dr. A. KocH einen Studienausflug in den siebenbürger Landesteil, wo wir auch den, in mineralogischer Hinsicht so berühmt gewordenen Aranyer Berg be- suchten. Hier sammelte ich unter andern auch Anorthit, dessen Unter- suchung mich deshalb mit einiger Hoffnung erfüllte, weil G. vom RATH PF nur einen Kristall gemessen hatte und an diesen 19 Formen fand. Wáaáhrend meinen Untersuchungen habe ich die folgenden Formen 36 be- stimmt : h, 100 E 0] M, 010 n, 091 P, 001 KESOBB 4 KEL0 p, T11 Es T0 a ALT Jess 0 álálal z, 150 w, 541 01 v, 941 (o. 20 aa. 2201 7 , 903 Dies sind die 19, von G. vom RarH observierten Formen, die auch ich sámmtlich gefunden habe; ausser denselben sind für den Aranyer Berg neu die folgenden 11 Formen : fs 20 d r, 061 d, 421 c, 061 x, 131 m, 111 s, 493 b, 241 i, 493 (6, 220 Schliessliceh habe ich noch 6 Formen konstatiert, welche für den Anorthit vollkommen neu sind. Es sind dies : F, 305 (3) VAZEK AT) G, 405 (1) K, 343 (1) H, 1421 (1) L, 313 (2) Die hinter den Indices in Klammer gesetzten Nummern zeigen die Zahl jener Kristalle an, auf welchen ich die betreffenden Fláchen obser- xX GRorTHS Zeitschrift f. Krist. 5. p. 23. Földtani Közlöny. XXXIII. köt. 1903. 12 178 VALER HULYÁK : vierte, von denen G, H und Kdurch Messungen in einer Zone, die ande- ren durch solche in zwei bekannten Zonen bestimmt wurden ; und zwar : IF, 905 in [100 . 001] und [021.. 1127 G, 405 a.(T0020044 H, 491 a [10.201] VI. TETT OLEOLOT átm METOSODA KK: DAZaCÁLOSAE TA EDAZ ac 081 TD vrd TET TÁN Die auf die gemessenen Fláchen bezüglichen sámmtlichen Winkel berechnete ich aus dem allgemein angenommenen Axenverháltnis MARIG- NACs und sind die Resultate folgende : obs. calc. 10561 100.110 9980 az 999 9! Üss 110.130 989 34" 38935 ip al 130.010 999 39" 990 99" M.z 010.130 309 49" 309 ESB 4 130.110 22 ő 999 T.h 110.100 309 987 3027 M.r 010.061 TSA MAG 1807 591 r.e 061.021 959 1-5" 3 95970-5I e .P 021.001 499 407 499 385" P.k 001.023 1892 43" ISSZZBI k .n 023.021 989 5-5" . JIRAGHÉRI (sége 021.061 989 27" 989 93" c .M 061.010 Ü9e40 TOT S Tr ATZSBTS k bp 901.001 419 99! 419: 7981 I in 001.205 19957" OD OAK 1897 1) 905 .203 142. 407 Í 1492 387 g .G 903.405 69 578 goze G .y 405.201 S9gos5d 399 977 yen 901.101 990 45" 299 48" sah 201.100 347 51: 349 49" M.V 010. 131 3890.01 HZEÁBÍSE V.p 131.111 989 592! 989 HERB 02 1144446 7001 DOSZNOS eyes UE] x.0 TOGSLTT 969 44" HOZÁ 0 .7T TET81 302 34 309-—:831 x .M 131.010 349 99! 349220! M.w 010.241 389 35" 380 415" w.g 941.221 199" 33" 199 31-5/ 49 30 991.301 320 71 329 195" y .u 901.221 JAS SÁ Se aba u .w 291.241 I99588t N997 OK v: .M 221.010 389 99! 282. (46! Tart 110.,201 2890. 11 382 : 14 t .m 201.111 2092 49" 902 52" m.e 111.021 FIR ét öle 350 97 MINERALOGISCHE MITTEILUNGEN. 179 obs. calc. e.V 021.131 32051 329 997 V.w 131.241 182 he MESS 09840 241.110 BRETT Dj ATKA TED 110.241 912 30" OTNATATA b .n 941.021 319 39" SARA] ÖS ő 021.243 DS SETA 989 19-57" 1640 943.111 TA esze 02: 111.423 15939" TSA t 952 423.201 9959 DISSENIBI 20081 201.110 AZT 31! ADOSOSZT (Vaal 110.421 199 35" 1990890/ d .y 421.201 959 57" ma 5 11488 201.423 239. 35 239 34" s .p 423.111 T(ö 119b 162 145" p.e 111.021 442 34" 449 33:5" és a 021.110 502 90" SÜSMSÜA JAESET . 110.421 189 54" 1892 49-5" JET 4921.201 16922 162 15:5" t .n 901.021 599.58/ 599047! Nn 7 021.131 Fazer BA FDNLÁB JT .0 131.22£1 179 40" SE BI Úzső TOT 562 20" 562 145" 0.0 TTL Tá2 9790 90" DSK 0. .P 112.001 309 96 31092 54 TÉN 021.92905 489 59" 489 55. F.K 905.243 362 44" 362 45" mé .L "131.243 949 49" 942 46-5" Jő 243.112 939 43" 939159-57 c. 061.131 969 91" IONOS Fig. 4 enthült alle Formen des Anorthit vom Aranyer Berg und die stereographische Projektion; Fig. 6 alle bisher bekannten Formen desselben, zusammen neunundvierzig. Was die Zwillinge anbelangt, bestimmt G. vom RaArH an der bereits zitierter Stelle Zwillinge nach dem Albitgesetz und sehliesst aus der öfter observierten Brechung der Fláche M (010) auf das Periklingesetz, was aber durch Messung nicht konstatiert werden konnte. Auch mir gelang dies nicht, ich fand aber zwei, dem Karlsbader Gesetz entsprechende Zwillinge, welche daran erkennbar sind, dass in der beinahe gemeinsamen Zone auf der einen Seite des Kristalls Brachydomen, auf der andern Pyramiden observiert werden können, nachdem die Zone (010. 001] in Zwillingstellung mit der Maximalabweichung von 07 245" fast mit der Zone (010. 101] zusammenfüllt. 180 VALER HULYÁK. 5. Diaphorit von Felsőbánya. Dieses seltene Silbererz ist in Ungarn nur von Felsőbánya bekannt, von wo es Prof. Dr. A. J. KRENNER,Y als eins der Begleitmineralien des Semseyits erwáhnt. Prof. Dr. A. Kocn hatte die Freudlichkeit mir Erze von Felsőbánya behufs Untersuchung zu überlassen. Unter denselben fand ich einige messbare Kristalle des Diaphorits, mit den Begleitmineralien Myargirit und Sphalerit, in folgendem lege ich die Resultate meiner dies- bezüglichen Messungen vor. An den frei ausgebildeten Kristallen, die parallel der Achse c und b gerieft sind, konstatierte ich zwölf Formen, und zwar : bEk0t0 ps (IT m, 110 w, 021 n, 120 ÜT AA 77.180 d, 144 8. 10 w, 314 de 0 (4 Bt Die Kombinationen werden von Fig. 2 und 3 verauschaulicht. Zum Schlusse mögen noch meinen Messungen die berechneten Winkelwerte von ZEPHAROVICH FF gegenüber gestellt werden : obs. calc. ÜK (40120 ig f8 TSSERÜSE n . a 205130 KISZA ATOK tis a0a lő 130.010 aa 1 054 1; 40 a Ul 10152 402 POST 2Á:OT RO AN 4. di 102 .102 788 KO 73299 d a 0 OND) a (0841 HO HSZ EMLÁGSA VST O2V-OT NE by NYZ EDIT oE 70.400 TESZ 10085 E2ALT T0SKZZTON (0.61) mildvs dt 2 149 49 149 407 y.r 112.011 ZALA BIE SZATÉT w.d 021. 144. gye I ajta sg d.d 144. 102 870590 379 445" ÚGse 101.534 My al VB SA 6.7 534. 130 467 30 ZO Meine Untersuchungen habe ich in dem mineralogisch-petrographi- schen Institut der Universitát zu Budapest, mit einem Fuxss"schen Gonio- meter (Modell Ila) angestellt und halte ich es für meine angenehme Pflicht hiefür dem Direktor des Instituts, Herrn Prof. Dr. A. J. KRENNER, auch an dieser Stelle meinen Dank auszusprechen. k Akadémiai Értesítő 1881. 15. p. 111. Természettud. Közlöny 1877. 9. p. 438. xx Ber. Ak. Wien Úszl 403. elsepsslö0s Hulyák : Ásványtani közlemények. Mineralosische Mitteilunéen. Hulyák del s EZSSSSEe össséte —— 023 013 013 023 d / / 207 N 78 7 / / / Földtani Közlöny XXXIII. kötet [V.tábla. / Ny. Grund V. utódai Budapesten DACARA 0 egett NY JONI és k ére ú at 18 54. 46 EIN KLASSISCHER FUNDORT IN UNGARN. 181 SIN KLASSISUHER FUNDORT DER DIE SARMATISUHEN UND PANNONISÚHEN BILDUNGEN UBERBRÜLCKENDEN SÚHICHLEN IN UNGARN. Von Dr. EMERICH LÖRENTHEY. Ich machte bereits zu wiederholten Malen die Wahrnehmung, dab auf Grund von mangelhaften Aufsammlungen irrige Schlüsse in die Lite- ratur eingeführt wurden, weshalb ich es mir zur Autgabe machte, aus den Bildungen, welche den Gegenstand meiner engeren Forschungen bilden, stándig zu sammeln und sammeln zu lassen, um so über die Fauna dieser Bildungen ein vollkommenes Bild zu erlangen und die alten irrigen Schlüsse rektifizieren zu können. Nachdem alle Zeichen darauf hinwiesen. dab die Fauna von Szó- csán (Komitat Krassó-Szörény) mit der von mir beschriebenen Tinnyeer Fauna (cDie pannonische Fauna von Budapest,) vollkommen überein- stimmt, lenkte ich die Aufmersamkeit meines fleibBigen Schülers, stud. phil. Vikrom ARADI jun., der aus dieser Gegend stammt, auf diese Schich- ten und ersuchte ihn gleiechzeitig für mich aus denselben nach meinen Istruktionen und Prinzipien von Schichte zu Schichte an dem ihm wohl- bekannten Fundorte ein Material aufzusammeln. Da das KResultat dieser Sammlung über alle Erwartung ausfiel, möchte ich im folgenden über dasselbe meinen vorláutigen Bericht vorlegen. Haravárs, der gründliehste Kenner dieser Gegend, hebt in seinem Jahresberichte für 1891 hervor, dab die avon krystallinischen Schiefern begrenzte und bis zum Berzavaflusse sich herabziehende neogene Bucht von pontischen Sedimenten ausgefüllt wird.) Am BRande dieser Bucht liegt die Ortschaft Szócsán, wo die pannonischen Schichten den kristalli- nisehen Sehiefern auflagern. Aus xeiner blauen Sandschichtes záhlt Harnavárs nur die folgenden Arten auf: Melanopsis Martintana FÉR... Mel. vindobonensis Fucrs, Mel. pygmaea Pagrscn, Mel. Bouét FénR., Mel. defensa Fucns, Mel. Nesici BRus., Pleurocera, Kochii FucHs, Neritina obtusangula Fucnus, Congeria, sp. (kleine Form). Sehlielliceh hebt HALavárs hervor, dab in der áhnlichen Fauna von Nadalbest (Komitat Arad), im Gegensatz zu der von Szócsán, vauch eine Orygoceras-Art vorkommt . 1892 stellte HALAvVÁTS hier abermals Sammlungen an, wobei es ihm gelang ein brüchiges Hxem- plar von Melanmia (Melanoides) Vásárhelyii HANxTK. zu finden. Das auf- gesammelte Material hatte nicht nur meine in den Reichtum der Fauna 182 D: EMERICH LÖRENTHEY: gesetzten Hofinungen befriedigt, es hat mich vielmehr auch insoferne überrascht, dab in demselben, obwohl HALaváTrs — wie aus seinen Jahres- berichten für 1891 und 1892 hervorgeht — nirgends in der Umgebung Schichten der sarmatischen Stufe vorgefunden hat, die sarmatische, fer- ner die mit der Tinnyeer vollkommen übereinstimmende pannonische Stufe und die zwischen den beiden vorhandenen, konkordant gelagerten Schichten vertreten sind. Die Schichtenreihe ist an dem von HaALaváTrs erwáhnten Fundorte — im Bette des von der Szócsáner Kirche gegen S herablaufenden Baches — nach ARADI die folgende : Auf die kristallinischen Schiefer ist eine Schotter- und auf diese wieder eine glimmerreiche bláuliche Sandschichte gelagert, aus welcher ich folgende Arten bestimmte: Gerithium rubiginosum FicHw. (240 Stück), (rer. pictum Basr. (100 §St.), Melanopsis impressa Kngaus var. Bonellii E. Sismp. (2 St.), Mel. Bouéi FÉR. (9 St.), Buccinum duplicatum Sow. (2 St.), Cardium obsoletum Brcnw. (1 Bruchst.), Card. Suessi BARB. (1 Bruchst.), Tapes gregaria PaRrscn (1 Bruchst.), Hydrobia, 2 sp. (3 St.), Phanorbis solenoéides LöRENT. (3 St.) Ancylus sp. ind. (1 St.), Serpula sp. ind. (viel), zahlreiche Miliolidea-, weniger Polysto- mella-, ÖOstracoda- etc. Arten. Hier herrschen die Cerithien und Milioli- deen, wáhrend Melanopsis impressa Knavs nur eine untergeordnete holle spielt und auch diese nur mit ihrer var. Bonellit Hierauf folgen die wechsellagernden Schichten von Fossilien nicht führenden und führen- den gelblichen und grünlichen Sanden und tonigen Sanden, in welchen die Zahl der Cerithien und Foraminiferen ab-, die von Melanopsis impressa Kngaus aber zunimmt, Congerien und Örygocerase auftreten und der Reichtum der ganzen Fauna wáchst. Unter diesen Schichten ist jene am interessantesten, aus welcher ich die folgenden Formen prápa- rierte (Schichte VI : (eritmum rubiginosum Eicmw. (70 St.), (er. piclum Basr. (35 St.) Melamopsis impressa Kgaus (1 St.), Mel. serbica BRus. (1 St.), Mel. stric- turata Bgus. (1 St), Buccinum duplhcatum Sow. (1 St.), Trochus subtur- riculoides Sxsz.? (viel), Tr. n. sp. (5 St.), Bulla Lajonkaireana BaAsT. (ca. 20 St.), Hydrobia mehrere Arten. Helix sp. (1 St.), Neritina efr. (unici Bus. (3 St.), Congerta scrobiculata Bxus. (1 St.)., Cong. Mártonfii LÖRENT. var. pseudoauricularis LöRENT. (1 St.), Gong. Doderleini BRus. (3 $St.), Cong. sp.? (1 St.) Cong. 2 kleine Arten (je 1 St.) Cardium Suessi Eicnw. (viel), Card. obsoletum BanB. (viel) und die Übergangsformen der beiden letzten Arten, Card. n. sp. (1 St.) Ervilia sp.?, Tapes sp.?2, Mactra sp.?, Serpula sp. (viel), Ostracoden, Nomoninen, Miliolideen etc. In der folgenden Schichte herrscht bereits die Melanopsis impressa KRAUS mit 110 Stücken, wáhrend sich Cerithien nur mehr in geringer Indivi- duenzahl vorfinden. EIN KLASSISCHER FUNDORT IN UNGARN. 183 Schichte VII weicht bereits üáuBerlich, in ihrer petrographischen Beschaffenheit von den vorhergehenden ab. da sie bedeutend schotteri- ger und weniger tonig ist. Ihren unteren Teil erfüllt Melanopsis vindobo- nensa Fucns, ihren oberen Mel. Martiniana, FÉR, wáhrend die Cerithien sehr in Abnahme begriffen sind. In dem Material dieser Schichte gelang mir bisher die folgenden Arten zu bestimmen. Papyrotheca mirabilis Bgus., Planorbis verticillus BRus., Pl. Sab- ljari Bnrus., Pl. micromphalus Fucns, Pl. sp. ind., Orygoceras cornicu- lum Bnus., Or. cullíratum Bgus., Or. filocinclium BRus., Or. cnemopsis Bgus., Melanopsis avellana Fucrns, Mel. textilis HAxpm., Mel. stricturata BRus., Mel. Sturit FucHs?. Mel. affinis Hanpm., Mel. austriaca HANDM. var. serbica BRus., Mel. serbica, BRus.?, Mel. contigua HAnpm., Mel. Mar- tiniana FéR., Mel. Martiniana FéR. var. Bonelli E. Sismp., Mel. Matheromi MAYER. , Mel. vindobonensis FucHs, Mel. leobersdorfensis HaAxpm.?, Mel. Bru- sinai LÖRENT., Hydrobia atropida Bgus., Hydr. (Caspia) incerta Bgus., Hydr. (Caspia) ind. sp.. Hydr. (Pannona) minima LöRENT. ?, Baglivügt streptogyra BRgus. ?, Micromelamia Schwabenaui Fucns, Micr. variabilis LÖRENT.. Micr. nov. sp., Valvata helicoides Sror., Valv. striata nov. sp., Valv. simplex Fucus, Valw. gradata Fucus, Valv. (Aphanotylus) kúpensis Fucns?, Ne- ritina Zografi BRus., Ner. Cunici BRus., Ner. Pilari Beus.?, Ner. sp. ind., Ceritmum rubiginosum Ercnw. (6- St.), (er. pictum BAsT. (7 §5t.), Trochus subturriculoides Sisz. ? (2 St.), Congeria Doderleini BRus., Cong. serobiculata, BRus., Cong. Drzici BRus., Gong. Mártonfii LÖöRENT., Cong. Mártonfii LÖRENT. var pseudoauricularis LöRENT., Limnocardium Andru- sovi LÖRENT., Limn. Andrusovi LÖRENT. var. spinata LÖRENT., Limn. sp. ind., Limn. nov. sp., Limn. minimum LöRENT. Otolitus sp. ind., Serpula sp.. Acicularia italica Crekrci; von Foraminiferen besonders Nomiominen und an Rhabdammina oder Ramulina erinnernde Formen und auBer diesen sehr zahlreiche Ostracoden. Im obersten Teil dieser Sehichte sind vorhanden: Umio Vásár- helyii LöREsT.?, Congeria Partschi Csz., Cong. Marcovici Bgus., ((ong. Doderleini Bgus., Orygoceras cormiculum BRus., Melamtia (Melanoides) Vásárhelyi HANTK. etc. é Wie aus der Ennumeration ersichtlich, stimmt diese Fauna voll- kommen mit der von Tinnye überein, was noch mehr ins Auge föllt, wenn ich erwáhne, dab ich auch in Tinnye einige Cerithien, die Acicu- larta itatica CreRrcI und sonstige Foraminiferen vorfand. Waáhrend HALavÁTS aus dieser Schichte (da ihm nur diese bekannt war) 10 Arten erwáhnt, záhle ich auBer Foraminiferen und Ostracoden vorláutfig 62 Arten auf. Ín Ungarn ist dies der einzige bisher bekannte Punkt, wo der gleieh- mübBige, unmerkliche Übergang der sarmatischen Stufe in die pannonische 184 KURZE MITTEILUNGEN. mit voller Sicherheit zu erkennen ist und die allmáhliche Umwandlung der Fauna schön beobachtet werden kann. Nach oben nimmt die Zahl der Foraminiferen und der für die sarmatische Stufe charakteristischen Cerithien-, Tapes-, Ervilia-, Trochus-, Bulla- etc. Arten ab, die Congerien. Orygocerase, hauptsáchlieh aber die Melanopsiden hingegen nehmen zu. Beiláufig in der mit V bezeichneten Schichte sind die Faunen dieser beiden Bildungen am meisten im Gleichgewicht. Dieselben dürften viel- leicht am besten der cmüáotischen Stufev Rublands entsprechen. Ich behalte mir das Recht vor, die Fauna dieses interessanten Fund- ortes und diese meine Entdeckung spüter detailliert zu besprechen. . KURZE MIITTEILLUNGEN. Areopiknometer zur Gewichtsbestimmung des Bodens in trü- bem Wasser. Der Fachsitzung der ung. Geologischen Gesellschaft legte ich am 7. Jánner 1903 einen von mir modifizierten Areopiknometer vor, mit welchem es ermöglicht ist, den kohlensauren Kalk im nassen Schlamme zu bestimmen. Bei Rebenanlagen spielte immer der Kalkgehalt des Bodens die Hauptrolle; dieser bestimmte die amerikanische Rebensorte, welche für den betreffenden Boden geeignet ist. Die Erfahrung lehrte aber, dab der Kalkgehalt des Gesamtbodens der von den Franzosen aufgestellten Skala der amerikanischen BRebenarten für das Verhalten gegenüber dem Kalke im Allgemeinen nicht entspricht. JOHANN SziráGYI, Direktor der Winzerschule in Pécs, betrachtet in seiner Arbeit: Über Beobachtung von Kalkböden und für Kalkböden geeignete amerikanische hRebenarteny den an den tonigen Teil des Bodens gebundenen Kalk für das Verhalten der amerikanischen Unterlage gegen Kalk als ausschlaggebend. Auf Grund von Jahre hindurch gesammelten eingehenden Beobachtungen bestimmte er das dem Kalk gegenüber geáuberte Verhalten der in Ungarn vorkommenden Amerikaner. J. Szrnágyi nahm zur Bestimmung des Feinkalkes 1 Kg des Podens, rührte denselben mit Wasser auf und lieb ihn absetzen. Sodann heberte er das klar gewordene Wasser ab, trocknete den abgesetzten Boden ein und nahm von der obersten Kruste des trockenen Bodens 1 g zur Kalkbestimmung. Wührend meiner geologischen Aufnahme in der Umgebung von Pécs hatte ich in den Jahren 1901 und 1902 Gelegenheit mich davon zu überzeugen, dab sowohl der Kalkgehalt der Böden, als auch das Verhalten der darauf vegetierenden Amerikaner gegen den Kalk den von J. SziráGyiI aufgestellten Zahlen vollkommen entspricht. Den Kalk- gehalt bestimmte ich in dem 0-05 und 0-2 mm per Sekunde gewonnenen KURZE MITTEILUNGEN. 185 Teil der bei Pécs gesammelten Böden. Das ganze Verfahren nahm etwa zwei Arbeitstage in Anspruch. Mein Bestreben, die Kalkbestimmung inner- halb 1—2£ zu vollenden, ist — wie ich hoffe — mit dem modifizierten Areopiknometer von Erfolg begleitet. Derselbe besteht aus zwei Teilen, aus einem oberen Areometer und einem daran befestigten Piknometer. Die Skala des ersteren wurde auf empiriscehem Wege hergestellt. Der 0" befindet sich zu unterst und bis zu diesem Punkte sinkt der Apparat, mit reinem Wasser gefüllt, ein, mit trübem Wasser gefüllt hingegen tiefer ; so dab z. B. 001 g suspendierten Schlammes den Areopiknometer um 1" tiefer sinken lábt. Die bei dem Schlámmverfahren gewonnene trübe Flüssigkeit mu nunmehr nicht mehr filtriert, getrocknet und gewogen werden, sie wird vielmehr einfach in den Piknometer gegossen, der mit dem Areometer verbunden in Wasser gesetzt wird und auf der Skala des letzteren kann sodann unmittelbar das Gewicht des suspendierten Schlam- mes abgelesen werden. Alsdann wird die trübe Flüssigkeit in den Kolben des Calcimeters gespült und der Kalkgehalt des im Wasser suspendierten öchlammes gerade so bestimmt, wie in trockenem Material. Der beim Ab- lesen des Gewichtes vorkommende Fehler versehwindet gegenüber dem Vorteile, dab auf diese Weise wáhrend eines Tages 10—15 Kalkbestim- mungen vollendet werden können, da 10 annáhernde Kalkbestimmungen über einen Weinboden mehr Aufschlub geben, als eine, mit analytiseher Prázision durchgeführte. E URBTtZ Limnosaurus durch Telmatosaurus zu ersetzen. Da der Name Limnosaurus práokkupiert ist (MaRsn 1871), möchte ich für den unter diesem Namen beschriebenen Hadrosaurier den Namen Telmatosaurus (nov. nom.) in Vorschlag bringen. (ro réAud so wie 7 Aeuyn — Sumpf.) Wien, 11. Jánner 1903. FRasz Baron Nopcsa jun. AMTLICHE MITTEILÜNGEN AUS DER KGL. UNG. GEOLOGISUHEN ANSTALT. Mit der Verordnung Sr. Exzellenz des Herrn kgl. ung. Ackerbauministers do 29. Dezember 1902, Z. 11217/Pr. wurde Sektionsgeolog, Bergrat Dr. FRANZ ScHA- FARZIK in die VII. Gehaltsklasse, 3. Rangstufe zum Chefgeologen; Geolog I. Klasse PETER TREIrz in die VIII. Gehaltsklasse, 3. Rangstufe zum Sektionsgeologen; und Geolog II. Klasse AuREL LIFrA in die IX. Gehaltsklasse, 3. Rangstufe zum Geolo- gen I. Klasse ernannt. — Mit der Verordnung do. 29. Jánner 1903, Z. 486/Pr. wurde Chefgeolog Jurius HALAvÁTS in die VII. Geh.-Klasse, 2. Rangstufe; Sektionsgeolog Dr. THEopoR Posewirz in die VIII. Gehaltsklasse, 1. Rangstufe; Sektionsgeolog Dr. Mokiz v. PÁárrY in die VIII. Gehaltsklasse, 2. Rangstufe; Geolog I. Klasse 186 KURZE MITTEILUNGEN. HEINRICH HORUSITZKY in die IX. Gehaltsklasse, 1. Rangstufe; und Geolog I, Klasse EMERICH TIMKÓ in die IX. Gehaltsklasse, 2. Rangstufe befördert. Der der kgl. ung. Geologischen Anstalt von Sr. Exzellenz dem Herrn Finanz- minister behufs Weiterbildung in der Geologie zúgeteilt gewesene Bergingenieur- adjunkt WILHELM ILLÉS verlieB nach zweijáhrigem Hiersein noch im November v. J. die Anstalt, an dessen Stelle mit der Verordnung do. 15. Jánner 1903 Z. 900 des Finanzministers der kgl. ung. Bergingenieuradjunkt EUGEN REGuLY ebenfalls auf zweijáhrige Dauer der kgl. ung. Geologisehen Anstalt zugeteilt wurde. Im Museum der kgl. ung. Geologiscehen Anstalt wird an dem Ordnen der sammlungen emsig gearbeitet, wobei nebst der Ergünzung der üálteren Sammlungen aus den neueren und den Revisionsarbeiten hauptsüáehlich auf die pünktlichere Autstellung der bei der Übersiedlung in den neuen Anstaltspalast in Bile aufge- stellten Teile des Museums Gewicht gelegt wird. Das Museum der Anstalt erfuhr in letzterer Zeit eine Bereicherung mit sehr wertvollen Sammlungen, worunter besonders das Geschenk des kais. u. kgl. Hon.- Konsuls von Sidney Dr. A. SCHEIDEL hervorgehoben werden muB; eine aus 300 Stücken bestehende Gesteins- und Erz- (namentlich Gold-) Serie, die imi nördliehen New-Zealand mit vieler Sorgfalt aufgesammelt wurde. Dieser Sammlung waren auch mehrere Karten, geologische Arbeiten und ein erlüuternder Text beigegeben. Der Mezüán der Anstalt, Honorár-Direktor Dr. ANDOR v. SEMSEY, Mitglied des Herrenhauses, trug jüngst zur Bereicherung des Museums abermals mit einer überaus wichtigen Sammlung bei. Er beschenkte námlich dasselbe mit Dekapoden- und besonders sehr sehönen Fischresten aus dem berühmten obersten jurassischen Lithographenmergel von Solnhofen. Kommission-Bericht und Vorschlag an den löblichen AusschuB der ung. Geologischen Gesellschaft in Angelegenheit der mit der Szabó-Medaille zu prámierenden Arbeit.X 1897— 1902. Löblicher AusschuB ! Der löbliche Ausschu8 betraute die unterfertigte Kommission mit der Kan- ditation -der mit der Szasó-Medaille zu prámiierenden Arbeit. Die entsendete Kommission unterbreitet nach eingehender Kritik der in den Jahren 1897—1902 erschienenen Arbeiten das kurzgefabBte Resultat ihrer Beratungen im folgenden, AUGUST FRANZENAU und FRANZ SCHAFARZIK, Fachreferenten der Kommission, stellten sümtliche, in den Zyklus 1903 zu zühlenden fachmünnisehen Arbeiten zusammen. Davon hebt AuGusr FRANSzENAv in seinem auf die Mineralogie und Kristallographie bezügliehen Berichte besonders die Verfasser folgender Arbei- ten hervor, die er auch zur Pröámiierung empfiehlt : 1. JOSEF ALEXANDER KRENNER, den Verfasser von : Jadeitsteine aus Birma (Jadeitsteine aus Birma; Wissenschaftliche Resultate der Gr. BÉLA SzécHEnYyr-schen Expedition nach Ostasien, Bd. III. Budapest 1897). 2. ALEXANDER SCHMIDT, für seine beiden Arbeiten : Uber einige Mineralien " Auszug aus dem Schlubsitzungs-Protokoll der Kommission, welche zur Kandi- dierung der mit der SzaBó-Medaille zu prámierenden Arbeit vom AusschuB der Gesell- sehaft entsendet wurde. KURZE MITTEILUNGEN. 187 aus der Umgebung von Szalónak. In aMagy. tud. Akadémia math. és ter-. mészettud. Értesítő,. XV. 1897. und Über die Kristallklassen. In aMagy. tud. Akadémia math. és természet- tud. Értesítő. XVIII. 1900. FRANZ SCHAFARZIK hebt, indem er die namhafteren geologisch-paláonto- logischen, ferner die mineralogisch-geologisch-chemischen Arbeiten aufzáhlt, besonders die Verfasser der folgenden hervor, die er gleichzeitig zur Prámiile- rung empfelt : 1. ALEXANDER v. KALECSINSZKY für seine Abhandlung: Uber die warmen und heiben Kochsalzseen von Szováta, als natürliche Würmeakkumaulatoren, sowie über die Herstellung von warmen Salzseen und Wirmeakkumulatoren. Math. és természettud. Értesítő. 1901. und Földtani Közlöny. Bd. XXXI. 1901. 9. Anron Kocn für sein Werk: Die Tertiürbildungen des Beckens der siebenbürgischen Landesteile. II. Neogene Abteilung. Herausgegeben von der ung. Geologischen Gesellschaft. Budapest 1900. 329 Seiten und 3 Tafeln. 3. LupwiG v. Lóczy für das Werk: Beschreibung der fossilen Süuger- und Moluskenreste und die palüáontologiseh-stratigraphisehen Resultate der Gr. Béla Széchemyischen ostasiatischen Fxpedition. Diese Arbeit ist in dem Werke: Wissenschaftliche Resultate der Gr. BÉLA SzÉcHENYI-sehen Hxpedition nach Ostasien, Bd. III. (Budapest 1897) auf 188 Ouartseiten mit 11 Ouart- tafeln und 22 Textfiguren erschienen. 4. Fasz Br. Nopcsa jun. für seine Abhandlung: Dinosaurierreste aus Siebenbürgen. Denksehriften d. k. Akad. d. Wiss. in Wien. Math.- u. naturw. Klasse. 68. Bd. 555. Wien 1900. 5. VikroR UHLIG für seine beiden folgenden, zausammengehörigen Arbeiten : Die Geologie des Tátra-(xebirges. I. Finleitung und stratigraphischer Teil. Denksechriften der math.- u. naturw. Klasse d. Akad. d. Wiss. Wien 1897. döl zal ts II. Tektonik des Tátra-(rebirges, mit 1 geolog. Karte, 4 Profiltafeln (in 7 Bláttern), 1 tektonischen Tafel, 2 phototyp. Tafeln mit Oleaten und 26 Textfiguren. 1—88. 4". Wien, ibidem 1900. Bd. LXVIII JOSEF ALEXANDER KRENNER, LupwiIG v. Lóczy und ÁLEXANDER SCHMIDT leisten, nachdem sie an der Tátigkeit der Kommission teilzunehmen wün- sehen, auf die Kanditation verzicht. Nach besonderer Würdigung der übrigen, für die Auszeichnung empfohle- nen und den Statuten vollkommen entsprechenden Arbeiten hült die Kom- mission dieselben der Auszeichnung wert und stellt an den löblichen Ausschu6 die Bitte, derselbe wolle, in Anbetracht der weiter unten folgenden Begrün- dung, die SzaBó-Medaille für den Ziklus 1897—1902 dem ordentliechen Mitelied unserer (resellschaft, Univers.-Professor VIKkToR UHLIG zuerkennen. ; Die Arbeit VikroR UHzics über das Tátra-Gebirge ist ein auf selbstán- diger Auffassung und scharfen Beobachtungen beruhendes Meisterwerk, wel- ches so sorgfáltig, gründliceh und ausführlich ausgearbeitet ist, dab es nicht nur der auf unser Vaterland bezüglichen, sondern auch der Weltliteratur zur 188 KURZE MITTEILUNGEN. . Zierde gereicht. UHLiG entwirfít ein klares und gröbBtenteils neues geoloschesi und tektonisches Bild des schwer zugánglichen Tátra-Gebirges. Er tritt mit dieser Arbeit in der Beurteilung der Gebirge auf einen neuen und richtigen Pfad und fixiert die geologiscehe Zugehörigkeit des Tátra- Gebirges in ganz neuer Richtung. Der wissenschaftliche Wert seiner Arbeit ist in jeder Hinsicht so hervorragend und der Dienst, den er mit derselben der Wissenschaft und der heimatlichen Geologie erwies, so grobB, dab sich die Kommission bewogen fühlt, die Palme gegenüber den übrigen hervorragenden Bewerbern, ihm zuzuerkennen. Der eingehende Bericht der Kommission, welcher auch die vollstándige Zusammenstellung und das Gutachten der Fachreferenten enthült, wird dem Sekretariat der Gesellschaft zur Verfügung gestellt. Budapest, am 19. Dezember 1902. Dr. ÁLEXANDER SCHMIDT m. p. Dr. JosEF KRENNER m. p. Dr. FRANZ SCHAFARZIK Hp: Prásident der Kommission. Dr. Lupwic v. Lóczy m. p. Dr. THoMAs v. SZONTAGH m. p. Dr. LupwiG v. ILnosvax m. p. Kommissionsmitglied und Sechriftführer. Dr. AuGusr FRANZENAU m. p. MITTEILÜNGEN AUS DEN FACHSITZUNGEN DER UNG. GEOLOGISCHEN GESELLSUHA FT. FRawsz Baron Nopcsa jun. hielt einen Vortrag über das SehluBresultat seiner geologischen Studien im Südwesten des siebenbürgischen Landesteiles. Das begangene Gebiet erstreckt sich von Gyulafehérvár gegen W nach Ruszka- bánya und südwárts bis an die ramánische Grenze. Die ersten tektonisehen Bewe- gungen sind vor dem Perm erfolgt, allein wegen der Spürliehkeit der Anhaltspunkte lieBen sich nur die postliassisehen Bewegungen genauer prázisieren. AuBer den kristallinen Sehiefern hült Vortragender für ülteste Gebilde die devonen? Tonschiefer und Porphyroide und vereint mit diesen MRAzEcs Grün- sehiefer. Verrucano ist nur von wenigen Stellen bekannt. Der dolomitisehe Kalk von Vajdahunyad lagert diskordant auf den ülteren Bildungen, er gehört wahrscheinlich in die Trias. MRAzEcs Schelaformation entspricht dem [DLias und auf diese Weise steht der kohlenführende Lias von Pécs, Krassó-Szörény, Schela und Holbák (bei Brassó) im Gegensatze zum Lias des Persányer und Biharer Gebirges. Die grolBen tektonischen Bewegungen fallen zwischen Lias und Malm. Seit dieser Zeit tritt die faltende Bewegung der Bewegung lüngs Bruchlinien gegenüber etwas in den Hin- tergrund. Tithon-neocomer Kalk ist mehrererorts bekannt. Nach dem Neocom entsteht die Wasserscheide von Banicza, deren Wirkung bis in das Miozán reicht und von diesem Moment an mu8 man daher zwei Gebiete: ein nördliches und ein südli- ches unterscheiden. In das nördliehe dringt nur das Meer der siebenbürgisehen, resp. der ungarischen Mulde, das südliche steht hingegen nur mit dem ramünisehen, resp. serbischen Meere in Verbindung. "(KURZE MITTEILUNGEN. . 189 I. Nördlicher Teil. Das Binsinken der Strigy-Mulde erfolgte zwischen Ober- und Untersenon. Die obere Kreide dieses Teiles, die südliehen Habitus zeigt, zerfállt daher in ein höheres und ein tieferes Glied. Cenoman-Turon? Untersenon bildet das tiefere, Obersenon und Damien das höhere Glied; zwischen beiden ist überall eine Diskordanz zu bemerken. Der Szentpéterfalvaer Sandstein, der bisher für eozán gehaltene cuntere bunte Tons und vielleicht ein Teil von PosePpwys Lokalsediment gehört zum Danien, — . die Kreide von Alvincz, Ruszkabánya und Puj zum Campanien. Diesem entspricht auch PerHős Hypersenon und die Kreide des Olt-Tales, sowie die boreal ent- wickelte Kreide mit Belemnitella mucronata im Persányer Gebirge und bei Brassó. Hüufig ist eine Transgression des Campanien zu bemerken. Im nördlichen Teil des begangenen Gebietes fehlt Eozán und Oligozán. Das Maros-Tal von Gyulafehérvár bis Déva, die Strigy-Bucht und das Hát- szeger Tal entspricht einer eigenen, innerkarpatischen Senkung, gehört auf diese Weise nicht zur Mulde des siebenbürgischen Landesteiles und wurde erst zur Me- diterranzeit wieder vom Meere bedeckt. Die Südwestgrenze dieser Mulde wird durch . die Gemeinden Sárd, Oláhdálya und Nagyapold gegeben. II. Südtlicher Teil. Hier fehlt die ganze Kreide und das Alttertiár, nur das Oberoligozán dringt in einem Fjorde von Batina gegen Petrozsény vor. Wegen der Wasserscheide von Banicza stand es mit der Oligozánbucht des siebenbürgisehen Landesteiles nicht in Verbindung. FBine altmiozáne Bewegung unterbrach die Verbindung zwischen Petrozsény und Batina und das Mediterranmeer drang nicht mehr in das Zsil-Tal ein. Veránderung im Beobachtungsdienste der I ungarischen Eirdbeben. Auf Anregung von Seite der ung. Geologischen Gesellschaft hat sich die k. ung. Meteorologische Zentral-Anstalt bereit erklárt, die Ein- richtung von mit Seismographen ausgerüsteten Erdbebenwarten an ver- : sehiedenen Punkten Ungarns, sowie auch die Hinsammlung der makros- kopischen Erdbebenberichte zu übernehmen, was durch den Erlab (Zahl 4686 am 10. Februar 1903) Sr. Exzellenz des Herrn Ackerbau-Ministers Dr. IGvaz vox DARÁNYI auch gutgeheibBen und angeordnet wurde. Wir hoffen, dab durch diese staatlieche Unterstützung der schwierige und das Zusammenwirken zahlreicher geschulter Beobachter erheischende Beobachtungsdienst in einen fixen Rahmen gebracht und dadureh der selsmologisehen Forschung in Ungarn eine feste Basis gegeben wird. Das lebhafte Interesse, welehes der gegenwártige Leiter der k. ung. Meteoro- logischen Anstalt, k. ung. Ministerialrat Dr. NIKOLAUS von KONKOLY- THEGE für unsere Sache stets bekundet hat, bietet uns die Gewahr, dab unter seiner Leitung vor allem anderen die bereits so dringend notwendige Ausgestaltung des ung. Erdbebenwarten-Netzes binnen kurzem bestens durchgeführt werden wird. Die ungarische Geologische Gesellschaft wird sich von nun anent- sprechend ihren bescheidenen Mitteln an Geld und Zeit, blob auf die Leitung ihrer eigenen Erdbebenwarte beschránken, trotzdem aber wird sie stets gerne bereit sein, die weitere Entwicklung der Seismologie in Ungarn, nach besten Kráften auch in Zukunft zu unterstützen und zu fördern. Die mit dem soeben skizzierten Programme, an őStelle der bis- herigen, neu ins Leben gerufene Kommission hat sich nach der in der Ausschubsitzung am 4. Márz 1903 stattgefundenen Wahl folgendermaben konstitulert : Schriftführer: Dr. FRANZ SCHAFARZIK, Mitglieder: — Dr. KoLomaAN Emszr, ÁLEXANDER VON KALECSINSZKY und RADÓ VON KÖVESLIGETHY. Alle verehrten Korporationen und Einzelne, die mit uns in Tausch- verkehr stehen, bitten wir, in Zukunft auf für uns bestimmten Zusendungen folgende, uns von nun an zukommende Andresse benützen zu wollen : Erdbebenwarte der ung. Geologiscehen Gesellschaft, in Budapest ( Ungarn), VII., Stefánia-ut 14. Budapest, am 5. Márz 1903. Dr. Franz Schafarzik. gzsuuT 3 ad "fiaJESUASIOTOIM "AP : 9aemuggog pig J9p 9óvI NY UT Jenigog g6 SZG Gee . WOUMIUN OUDSIUISTOS OUOBAUDS IY9g ; 69 4 ag (aló MAZ § i 88 06 ! mOT 106— ue y0G 506 si . 106 (gl I LOGT Te [a fi. GG L ug s00. 0-6 j KK OP uZ$ 106 508 mOP 1067 50 u 106 uG 106 VI j § É I 19] sZ$ alt [OTT sL6ug alt Stt ESET aTI 509 u£6 101 a] es gal j aa EE ETO a HELL ÖT] 09 ug atT FT al 1 at :66 af OTT ."g9eayos zu erre TOUUBf S z Cap já vemaun ATOSTUISTOSOTYITK s epém ató al [40 san mOT z 81 96 66 aZI d) z E See SE ee gk ay] S06HT 2I[7€ keétllse Z TERE DS És BZ ; HB FESA Set ÖSS ÜRR 4 E TTSO CHER GÉ 89 SES A m8€ a (SOT OG 18— sOT aZ a [06 a ag d. MAZ ee Fislszél eses JESSEL ÉS SE ZZÉE si HEsésá: SE OGOGT PNG MESE VR mól at 0OT] mOV a CT ag uf— 507 a6£ 18 18 6 u8 Ela Rá: (ec n0£ aZ 0. ag al GóaT al :G aZ€ 19 pekotsss lna SETAL tétet FERDE EZ et KESÉ E tan le at EVE SOT az 1.0-6 ] sgome ul m8 aZ— w00 uz I OT mög 19 3 Smyremuy md ST TA H JIK umed [og Rea een een esse eemsssrzi "UDPUIAYATIN SIg JUDLUJAYIJA UOA IYEZ9S "7 H-TŰN HOZ " uemur ut seneg — g fopug — g : opnyirdury 9385018 — W,, "T9PUog 19p SETTJASSNETVULXETT TEDLEGEE Me 67 NAN : öunsamogjdnem H :Uo9gogxok A : uobunzamyg v :"H—M Sunsomog Tepueg I9Y9I[-g—N — [7 0 "I9ptuodrIoAY9g-IEJUOZTIOH I0SINASSVIJG §—N öSunsomog : oaoddy UN ,66 .0£ oZt 71gd— ID "H (9-6 m91 u) 98 9 o6T TT : 940MUusgogpurg sp obvTi "S00T JenJgf9] pun Jsouuep IT Ugg9gpIT op Jegn gsodepng nz yeyosíresong "1099 "3un 1ep 9JIBPMUG9G PIT J9p 3U91J9g ADAG B ky sét VÉSZ HAN titátg áj e Pk FÖLDTANI KÖZLÖNY XXXIII. KÖTET, 1903. MÁJUS-—JUNIUS, 5—6. FÜZET, KÉT ÚJ TEKNÖSFAJ A KOLOZSVÁRI EOCZÉN KEPZŐDMÉNYEKBŐL," Dr. LÖRENTHEY ImRÉ-től. (V. és VI. tábla.) Magyarország harmadkori képződményeiből eddig aránylag kevés teknősmaradvány ismeretes; olyan csaknem teljesen ép példány pedig, mint a minőt itt ismertetek, egyáltalán ismeretlen volt eddig. A legrégibb harmadkori teknős az erdélyi részekből ismeretes és pedig az a faj, melyet itt akarok megismertetni. E fajt Kocr A. professzor 1884-ben cElőleges közlemény a közép-eoczén felső durvamészben újab- ban talált gerinczes maradványokrólyYY czímű értekezésében Trionyx néven említi annak a kolozsmonostori kőbányából származó töredéknek alapján, melyet én az V. tábla 1. ábrájában közlök. Ugyancsak KocH profesz- szor a Zsobók körüli hegylejtőkről említ, az előbb említett értekezésének 93. lapján Trionyoc-ra emlékeztető maradványokat, melyeket a H. von MEyEx-től leírt Trachyaspis-genuszszal hajlandó azonosítani. Ugyanitt em- líti Kocn professzor, mint közelebbről meg nem határozott bordacsontot, a kolozsmonostori gáttól származó s itt az V. tábla 2. ábrájában közölt Euclastes ? bordalemezét. A Trachyaspis-szal hajlandó azonosítani még egy hátpajzs töredéket, mely 1883-ban került a kolozsvári múzeumba a kolozsmonostori Szamos- mart durvameszéből. E három genusz a közép-eoczén durvamészből való. Egyéb, talán a teknősökhöz tartozó, közép eoczén korú csonttöredéknek még nemi hova- tartozandóságát sem lehet megállapítani. Kivéve PEregs K. F.-nek ugyan- csak a közép-eoczénből, 1858-ban leírt új Trionyo-át, melyet Trionyx austriacus, Per. néven cBeitráge zur Kenntniss der $Schildkrötenreste aus den österreichischen Tertiár-Ablagerungen) FF? czímű munkájában Kis- Győrről, Borsodmegyéből három bordatöredék s ezek benyomata alapján x Előadatott a m. Földtani Társulat 1903 junius 83-án tartott szakülésén. kk Orv. Termtud. Értesítő. IX. köt. 92. lap. Kolozsvár, 1884. kik HAVER: Beitrüge zur Palegontographie von Österreich. Heft II, p. 61. Földtani Közlöny. XXXIII. köt. 1903. 13 194 Dr: LÖRENTHEY IMRE írt le. Peregs 1855-ben kSchildkrötenreste aus den österreichischen Ter- tiár-Ablagerungenms czímű munkájában" ismertet egy jobb első borda- lemeztöredéket. Ennek az előfordulási szintje és lelethelye azonban isme- retlen. PerERs szerint állítólag Szeben mellől Szt-Erzsébetfalvá-(Hammers- dorf)-ról való. Mivel azonban itt csak a pannoniai emeletrétegei s ezek alatt szarmatának vehető homokok és márgák vannak ; legvalószínűbb, hogy e Trionyx sp. néven leírt töredék nem innen, hanem a porcsesdi középeoczénből való. A felső mediterranból Frirzira 1836-ban az cAnnalen des Wiener Museums für Naturgeschichtes I. kötetében az akkor ismert élő és fossilis alakokat felsorolva a sopronmegyei Lorettom-ból, említi a Trionyxa Partschi, FirzrxG új fajt is, melyet csak később 1855-ben PErERs cSchildkrötenreste aus den österrechischen Tertiár-Ablagerungenv czímű munkájában írt le és ábrázolt (10. lap, IV. tábla, 1. ábra) három jobboldali mellső bordalemez alapján. KocH A magyar korona országai kövült gerinczes állat maradvá- nyainak rendszeres átnézetes? czímű értekezésében a sopronmegyei Szent- Margitá-ról említ egy Trionyx sp. ind.-t. Egyike a legérdekesebb mediterran teknősöknek, melyeket eddig ha- zánk területéről ismerünk az, melyet Dévényújfalúból (Pozsony ma.) ír le H. von MevYeg Psephophorus polygonus néven mint egy Dasypoda-t (Gür- teltier).? Végre Fucus 1874-ben" erről kimutatja, hogy a Sphargis genusz- hoz tartozó teknős. Ugyanis a Sphargis coriacea-ról szólva, azt mondja : Die vollkommene Uebereinstimmung mit unserem Psephophorus ist so evident, dass ich gar nicht begreife wie jemand, der diese beiden Stücke gesehen hat, hierüber auch nur einen Augenblick im Zweifel bleiben kann. Így helyesen fölismeri a Dermohelys, Buv. (— Sphargis, MERREM)- sel való rokonságát. Ez óriási alakot (1 öl hosszú, 4 láb széles), mely Wienben van, SrELEY H. G. írta le 1880-ban. cNote on Psephophorus polygonusv czímű munkájában." A híres lorettomi (Sopron m.) lajtamészből a már említett Trionyx Partschi, továbbá Acerathertum incisivum, Cuv. és kis kérődzők társa- ságából írja le H. von MeveR az Emys lorettana-t 1847-ben" egy töredé- kes bordalemez alapján, mely szerinte valószínűleg a jobboldali harmadik. 1 Denkschr. d. M. Naturw. Cl. d. k. Akad. d. Wiss. in Wien. Bd. X. Taf. II. Fig. 8—10. 2 Orv. Termvizsg. vándorgyűlésének munkálatai. XXX. köt. 1900. 538. lap. 5 Neues Jahrbuch für Mineralogie, Geologie u. Palxontologie. 1846, p. 472 és 1847-ben, p. 579. 4 Verhandl. d. k. k. geol. R.-A., p. 220. 5 Ouart. journ. geol. S50ec. Bd. XXXVI, p. 409. 6 LEONHARD u. BRONN : Jahrbuch, p. 579. KÉT ÚJ TEKNŐSFAJ. 195 Később e példányt PEzrERs cSehildkrötenreste aus den österreichischen Tertiár-Ablagerungeny czímű művében ismerteti részletesebben a 17. lapon "és ábrázolja is a IV. tábla 6. ábrájában. A magyar korona országainak plioczénképződményeiből ismeretes még néhány édesvizi teknősnek maradványa. Így a beocini alsó-pannoniai . emeletbe tartozó czementmárgákból rövidesen ismertetni fogja KocH pro- fesszor a Testudo syrmiensis új fajt, ő erről először 1902-ben tesz említést c Újabb adalékok a beocsini czementmárga geo-paleontologiai viszonyai- hoz" czimű értekezésében. Itt KocH professzor mint közelebbről meg nem határozott Testudo-t említi, mely az Orsova környékén ma is élő Testudo .graeca, L. var. Boettgeri, Moss.-hoz áll közel. Később a részletes tanul- mányozás kiderítette, hogy új faj, melyet 1903-ban cA beocsini czement- márga kövült halaiv czímű előzetes jelentésében? Testudo syrmiensis néven említ. A köpeczi levantei korú lignitből említ KocH professzor a magyar korona országainak kövült gerinczes maradványait összefoglaló munkájában (538. lap.) Emys sp. ind.-t, melyet a Baróti-hegység geologiai viszonyait tárgyaló monographiában fogok megismertetni. Újabb időben különösen a kolozsvári eoczénkorú felső durvamész- ből kerültek ki Trionyac maradványok, melyek sokkal épebbek, tökélete- sebbek, mint azok, melyeket ugyanezekről a lelethelyekről KocH professzor az 1884-ben megjelent cKilőleges közleményv e megirásakor ismert. Hze- ket az 1896 és 1899-ben a kolozsvári cErdélyi Múzeum-Egyletv gyűjte- ményébe került Trionyx példányokat s néhány régebben ott őrzött s már KocH professzortól is említett teknős maradványt, a múzeumnak igen tisztelt igazgatója dr. SzápEczky GyuLa egyetemi tanár, kedves barátom, "szives volt nekem leírásra átengedni, a miért fogadja e helyen is hálás köszönetemet. 1. Trionyx clavatomarginatús, nov. sp. (V. tábla 1. ábra és VI. tábla 1—3. ábra.) 1884. Trionya sp. KocH. Orv. Termtud. Értesítő. IX. köt. 92. lap. 1894. Trionye sp. KocH. Az erdélyi medencze harmadkori kepződményei, I. Paleogen-csoport. (M. k. földtani int. Évkönyve. X. köt. 247. lap.) 1900. Trionym sp. ind. KocH. Orv. Termtud. Vándorgyűlések Munkálatai. XXX. köt. 538. lap. Kocn professzor az 1884-ben megjelent értekezésében itt az V. tábla 1. ábrájában rajzolt s a kolozsmonostori kőbánya felső durvameszéből :származó fiatal példányról a következőket írja: wEz egy teknős hátpajzsá- 1 Földtani Közlöny. XXXII. kötet, 279. lap. 2 Math. és Termtud. Értesítő. XXI. kötet, 194. lap. 131 196 DI LÖRENTHEY IMRE nak, négy pár bordának megfelelő, hátsó töredéke, melynek lapján is lát- hatók az ellapult bordák nyomai és azok harmadikán a bordanyujtvány is, mely a hátpajzs szélén kinyúlik. A hátpajzs felületén csupán a csigo- lyáknak és bordáknak megfelelő ellapult csontrészek varrányai láthatók, szarutáblák benyomatainak semmi nyomával. Ezen körülmény és az, hogy a csontpánczél felülete sűrün tele van szúrágás-forma mélyedésekkel, a. jelenleg is Észak-Amerika délnyúgati folyamaiban élő Trionyx nemhez. tartozó állatra utal. Az előttünk fekvő töredékből következtetve, a mi ki- halt Trionyxfajunk körülbelül 28 cm. hosszú és 25 cm. széles hátpajzs- zsal birt.) Ennél sokkal teljesebb — sőt eddig egész Magyarországból a leg- teljesebb, — az a példány, melyet a VI. táblában ábrázoltattam. Ezt 1899 május havában találták a kolozsvári :Nagy testvéreks kőfaragó. czégnek ugyancsak Kolozsmonostoron lévő kopaszhegyi (Dealu Goal) kőbányájá- ban, melyet a bányatulajdonosok készséggel ajándékoztak az Erdélyi Múzeum-Egylet ásvány-földtani gyűjteményének. Kevésbbé jó megtartású, de rendkívül tanulságos az a példány, melyet 1896 április havában találtak a kolozsvári Plecska-völgyben. Itt a. Szt-János kútjától négy lépésnyire, a kút fölött 2 m.-rel kincskeresők aknát ástak s innen, két méter mélységből került ki a szöveg között ábrá- zolt kőbél. Ez annyiból érdekes, mivel a teljes pajzsnak kőbele, melyen látni a csigolyák és bordavégeknek is a kőbélbe beletört részeit, sőt megvan a reá illő paizsnak is egy része, úgy mint az 1. csigolyalemeznek a fele, a. 9. és 4. csigolyalemez teljesen, azonkívül a bordalemezek közül a máso- diktól a hatodikig, többé-kevésbbé jó megtartási állapotban. E faj pajzsá- nak mikénti domborodását egyedül ezen a példányon lehet tanulmányozni, mivel a VI. táblán rajzolt ép pajzs kissé el van lapítva. Csakis e példány- nál lehet a csigolyalemezeknek egymás között és a bordalemezekkel való összenövési módját tanulmányozni, mivel ezek egy része szétszedhető s. ismét mozaik módon összerakható. Ennél lehet látni, hogy e részek — a mint majd látni fogjuk — bizonyos eresztékek segélyével füződnek össze. E példány annyiból is érdekes, mivel a kőbél alatt a mészkőben sok rossz megtartású csontmaradvány nyoma van, melyek valószinűleg ennek az állatnak a vastag csontjaihoz, sőt esetleg a hasi pánczéljához tartoztak. Ez arra vall, hogy e tropusi, vagy subtropusi folyami teknőst, elhalta után a folyóvíz nem vitte messzire, hanem még mielőtt a csontjai széthullottak volna, már a tengeri iszapba temetődött; mig a monostori gátnál talált példányok, a hol a végtagcsontoknak semmi nyoma, valószinűleg áz elhalálozási helyökről messzebbre vitettek. A mészkőben sok Anomya, valószinűleg az Anomya tenuistriata, DEsm. nyoma látszik. Miután e felső durvamészből való Trionyax maradványokat össze- hasonlítottam az észak-amerikai eoczénből és mioczénből; valamint a. KÉT ÚJ TEKNŐSFAJ. 197 londoni agyagból s Európa egyéb harmadkori képződményeiből ismert teknős maradványokkal ; kitünt, hogy valamennyitől különböznek s így jól jellegzett új fajhoz tartoznak. Miután a külső perem körvonalának erősen fogazott volta egyik legjellemzőbb sajátsága, elneveztem clavato- marginatus Y-nak. E faj jellegeit az alábbiakban foglalom össze, meg- jegyezve, hogy a leírásban ha külön nem említem mely példányon ész- lelhető ez vagy amaz a jelleg, akkor mindig a VI. táblában ábrázolt leg- épebb példányról beszélek. A VI. táblán ábrázolt pajzs csaknem teljes, mindössze a 6. és 7. bordalemez balszéle és a 8. bordalemez (Caudalscutum) hátsó fele, továbbá a nyakipajzs mellső pereme, valamint egyik-másik bordának a vége hiány- zik. A körvonalnak kerekded voltát csakis az zavarja meg, hogy a perem a bordák fölött erősen kifelé nyúlik s így csipkézett. Ha a 8. bordalemez (— farkpajzs) nem volna hiányos, teljesen pontos méreteit közölhetném a pajzsnak. Így azonban a hosszaság csak megköze- lítőleg állapítható meg. Hossza a középvonalban mérve 38 cm. A leg- nagyobb szélesség a 4. bordalemezen annak pereméig mérve 35 cm. — A. plecskavölgyi kőbél hossza 42 cm.-nél is jóval nagyobb, míg az V. tábla 1. ábrájában közölt fiatal példány körülbelül 28 em. hosszú volt. 1. ábra. A Plecska völgyi. kőbél harántmetszete. 2. ábra. A Plecska völgyi köbél balról nézve. A pajzs laposan domború, legdomborúbb a 3. bordalemez mentén, középen kevéssé behorpadt; kr mellfelé kevéssé, míg hátrafelé erősebben laposodó. " Clavatus — csipkés, marginatus — szegélyzett. "k A lerajzolt (VI. tábla) példányon ez nem figyelhető meg helyesen, mivel középen be van horpasztva, hanem a Plecska völgyből való kőbélen ez szépen . látszik. (1. ábra.) 198 DI LÖRENTHEY IMRE A csigolyalemezek (Neuralia) sora a pajzs általános domborulatához viszonyítva csekély mélyedésben fekszik, míg a bordalemezek körülbelül középtájt kidomborodók. Az egész felület féregszerűen bibircsós, mely bibircsók a pajzs szélei felé némileg sorokban állanak, míg közép felé mindinkább szabálytalanul vannak elszórva. KocH professzor e diszítést. találóan szúrágásszerű diszítésnek nevezi. E diszítés egészen a pajzs pereméig terjed, mely ferdén lejt kifelé. Az első bordalemez bordaja van csak mellfelé tolva a középvonalból, a 2., 4., 5., 6. és 7. pedig hátrafelé, . s csak középtájt a harmadik van középen. A bordák kiálló végei hosszan barázdáltak; legjobban kinyúlnak a bordalemez alól s legszélesebbek a két elsőnél, továbbá a 6. és 7-diknél, míg középen a legrövidebbek s legkeskenyebbek. A borda vége kevéssé van a lemezbe bemélyedve. Az egyes bordalemezek között, valamint ezek és a csigolyalemezek között — legalább a két nagy példánynál — varrat jóformán nincs, hanem a peremek csakis érdes ferde felületeikkel függnek össze; a csigolyalemezek pedig ezenkívül egymás között eresztékszerű nyúlványokkal is. (Lásd a 3. ábrát.) A nyakipajzsrész (Nuchalplatte), középen erősen domború ; hátul az. első borda- és első csigolyalemez felé gyengén ívelt, mig mellfelé elég erős, középen kevéssé behorpadt domború ívet formál. Hossza a középvonalban 51 mm., legnagyobb szélessége a pajzslemez két hátsó tövisének végén mérve 207 mm. A csont vastagsága 9 mm. E pajzsrész alsó része elől vé- konyabb lemezként mellfelé nyúlik. E mellfelé nyúló pajzslemez, miután középen elég erősen ki van metszve, itt legkevésbbé nyúlik előre s így leg- keskenyebb; innen azonban jobbra és balra mindinkább szélesedik, majd az első bordalemez bordanyúlványa felé, tehát oldali végei felé, ismét keskenyedik. Ott a hol a legszélesebb e lemez, 17 mm.-nek mértem, meg kell azonban jegyeznem, hogy a mellső pereme nem egészen ép, több helyen kicsorbult; úgy, hogy ennek következtében az sem állapítható meg, miszerint voltak-e tövisszerű nyúlványai e részen vagy sem, de igen valószínű, hogy nem voltak. E lemeznyúlványt is hátul az első. bordalemez határolja, a mennyiben két tövisszerű nyúlvány segélyével mindkét oldalt reá nyúlik a feltünő széles első borda két kinyúló végére. Míg a nyakipajzs a pajzs többi részével egyezően féregszerű dúdorokkal diszített, addig e mellfelé nyúló pajzslemez csak szabálytalanul barázdált. E pajzslemez élesen elkülönül a nyakipajzs többi részétől annyiban is, hogy a féregszerű dúdorokkal díszített rész mellső pereme hirtelen esés- sel megy át a körülbelül csak fél annyira vastag, jóformán mindén diszí- tés nélküli s a külső széle felé vékonyodó pajzslemezbe. A nyakipajzsba hátul nem nyúlik be az első csigolyalemez, sőt inkább a nyakipajzsnak két fogszerű nyúlványa nyúlik hátra, hogy e csigolyalemezzel szorosab- ban érintkezhessen. E pajzslemez a bőrösen porczos szegélybőr főtapadó- felülete. KÉT ÚJ TEKNŐSFAJ. 199 Az első csigolyalemez (Neuralplatte) a legnagyobb 53 mm. hosszú és középtájt körülbelül 27 mm. széles. Nem nyúlik jobban mellfelé mint az első bordalemez mellső pereme. Mellső oldala gyengén ívelt; oldali szélei legalább a lerajzolt (VI. tábla) példánynál elmosódók, gyengék, nem egészen szimmetrikusak, középen behorpadnak s így a lemezt megszűkí- tik. Hátul kiszélesbül, négyszögben végződik akként, hogy a szögpárokat 3. ábra. A Plecska völgyi kőbél. homorú ív különíti el egymástól, melybe a második csigolyalemez mellső domborúan ívelt vége illik. E mellső csigolyalemez hátsó végén ekként keletkezett szögpárok mentén végződik a második bordalemeznek az a két keskeny nyúlványa, melylyel a mellső bordalemezbe nyúlik. E lemez is, mint a következő öt, hátul szélesebbek, mint elől. A második csigolyalemez elől, is hátul is négyszögben végződik, de " míg elől a két szögpárt domború, addig hátul homorú ív választja el egy- 200 DI LÖRENTHEY IMRE mástól. Oldalt még erősebben össze van e második csigolyalemez a borda- lemezzel nőve, mint az első, úgy hogy itt már az oldali határolás nem látható. A. 3., 4. és 5. csigolyalemez pedig teljesen össze van nőve a megfelelő bordalemezekkel, azonkívül pedig e tájon be is van horpasztva a pajzsáig, hogy a csigolyalemezek alakja nem állapítható meg. Egy másik, a Plecska-völgyből való, töredékes példányon (3. ábra.) azonban igen jól látszik a 2. benyomati alakja, továbbá igen szépen meg van őrizve a 3. és 4., a miből látni, hogy épen olyanok, mint a 6. (elől domború, hátul homorú ívvel), csak ennél nagyobbak. Csak az 5. csi- golyalemez hátsó pereme figyelhető meg, mely hasonlóan négyszögben végződik, mint az elsőé. A 6. csigolyalemez olyan hosszú, mint az ötödik. Elől domború ív- vel, oldalt egyenes vonalakkal határolt, hátrafelé szélesbülő s bár hátul sérült, mindamellett kivehető, hogy négyszögben végződik s hogy a páros szögeket homorú ív választja el egymástól. A plecskai példánynál az 5. és 6. csigolyalemez ferde, szabálytalan, szimmetriátlan. Az 5. hátul csak háromszögű, a mennyiben az egyik szögpárt egy szög helyettesíti ; a 6. pedig hátul csak két szöge van, míg elől három. Ehhez hasonló kifejlő- désű az V. tábla 1. ábrájában rajzolt fiatal példány 5. és 6. csigolyalemeze, csakhogy ezeket még hozzá nem is egyenes, hanem hullámos vonalak határolják. A 7. csigolyalemez igen rövid, csak kevéssel nyúlik túl a 7. borda- lemez középvonalán; nagyjából ötszögű, a mellső vége sérült s így az alakja nem látható tisztán, hátul hegyes szögben végződik. Ha már most a csigolyalemezeknek a bordalemezekhez való viszo- nyát nézzük, akkor azt látjuk, hogy mellfelé egyik csigolyalemez sem nyúlik — még a 7-iket sem kivéve — a hozzá tartozó bordalemez sutu- ráján túl; hátrafelé azonban a két pár szög már átnyúlik az utána követ- kező lemezbe és pedig akként, hogy a párosan álló szögek közül a mellső van a két lemez határán, a mennyiben ezeknél végződnek a varratvonalak. E tekintetben természetesen csakis a 7. képez kivételt, a mely alig nyúlik túl a hozzátartozó bordalemez középvonalánál. E csigolyalemezeknek egymás között és a bordalemezekkel való összenövésére nézve meg kell jegyezni, hogy ezek eresztékszerűen függenek össze és pedig akként, hogy a csigolyalemez mellső végén a külső (felső) perem nyúlik előre, tehát a külsőhöz viszonyítva a belső ferdén lemetszett; oldalt a belsők állanak kiljebb s ennek megfelelőleg a bordalemezeknek viszont a külső (felső) éle. Hátsó végén pedig belül két hegyes nyúlvány van, mely a következő csigolyalemez mellső ferdén lemetszett széle alá nyúlik. (4. ábra.) A. Plecska-völgyből való hiányos példány belsején jól látni, hogy minden egyes csigolyalemez két csigolya fölött körülbelül középen fekszik. KÉT ÚJ TEKNŐSFAJ. "901 A csigolyalemezek felületének féregszerű, dúdoros diszítése erőteljes. A dúdorok elhelyeződésében némi szabályosságot legföljebb az első né- hánynál lehet megfigyelni, a mennyiben ezeknél hosszirányú sorokban való elhelyeződést mutatnak ; a többi lemezen azonban teljesen szabály- talanul vannak elszórva. Az első bordalemezpár kifelé keskenyedik s így szélessége a külső peremen körülbelül 39 mm., a csigolyalemeznél 46 mm. s kiljebb 51 mm. ; 4. ábra A Plecska völgyi példány harmadik csigolyalemeze eresztékszerű nyúlványaival s ferde oldalaival. a) alulról, b) felülről és c) oldalról nézve. lemezmagasság (domborulat) 30 mm., plecskai példánynál körülbelül 40 mm. Egy lemez hossza a mellső varraton mérve 97 mm., a hátsó varraton pedig 114 mm. Külső pereme tompaszöget képez a nyakilemez előre nyúló lemezének külső körvonalával, míg a nyakilemez magasabban fekvő, diszí- tett részének széle és az első bordalemez külső kövonala összefüggő kör- ívet formál. A mellső és hátsó peremek nem párhuzamosak, mivel a hátsó var- ratperemek homorúbb ívet formálnak, mint a mellsők. A belső varrat- peremek íveltek, mivel az első csigolyalemez oldalai homorúak; a csigo- lyalemez mellett lévő két sarka pedig lekerekített, mivel a második borda- lemezeknek egy-egy keskeny nyúlványa hatol az első csigolya- és első bordalemez közé. A borda maga — a mennyire megitélhető — körülbelül fél vastagságáig mélyed a bordalemezbe. A borda kifelé mindinkább szé- lesbül és mindjobban távolodik a középvonalból mellfelé, úgy hogy a bordalemez szélén már a mellső varratperemén túl ér s a nyakilemez tövisszerű nyúlványai alá nyúlik. A borda fölött a bordalemez külső pereme nyelvszerűen előre nyúlik, körülbelül egy em.-el. A borda széles- sége ott a hol a bordalemez alul kinyúlik, 31 mm. 902 Dr: LÖRERTHEY IMRE A második bordalemezpár az elsővel ellentétben kifelé szélesbül, a mennyiben belül, a mellfelé bocsátott nyúlványon mérve, csak 44 mm. széles, addig a külső peremen már 69 mm. A lemez hossza a mellső var- rat mentén 114 mm., a hátsó részén 145 mm. A mellső és hátsó varrat- peremek egymáshoz való viszonya épen fordítottja annak, mit az első bordalemezpárnál láttunk, ugyanis itt a mellső ívek a homorúbbak, az erősebben iíveltek, mig a hátsók igen lapos ívet formálnak. A belső varrat- peremek egyenes vonalat formálnak, melyek mellfelé az előre bocsátott nyúlvány mentén a gerinczoszlop felé hajlók, tehát ferdén állók. A külső perem a középvonaltól hátrafelé tolt borda fölött nyelv- szerű nyulvány alakjában erősen kinyúlik, (10 mm.) úgy hogy a barázdált felületű borda csak 10 mm-nyire nyulik ki a perem nyulványa alól. A harmadik bordalemezpárnál még szintén a mellső varratperemek az íveltebbek, bár nem annyira mint a második bordalemezéi, a hátsó varratperemek pedig teljesen egyenesek. E bordalemezeknek is vannak belül, a második csigolya és második bordapár közé ékelődő nyulványai. A belső varratperem itt is, mint a második bordalemezpárnál ferdén álló egyenes vonalat formál. A harmadik bordalemez szélessége belül, — e nyúlványnyal együtt mérve —, 40 mm, a külső peremen 53 mm ; hossza a mellső varraton 145 mm., a hátsó varraton pedig 152 mm. A külső peremnek nyelvszerű nyulványa, mely a középvonalban lévő bordát java- részben födi, itt a harmadik bordalemezpárnál a legerőteljesebb. A borda vége töredezett, de úgy látszik kevéssel volt hosszabb a nyelvszerű perem- nyúlványnál. A negyedik bordalemezpár, mely a pajzs legnagyobb szélességi át- mérő vonalába esik aránylag a legszabályosabb, a legegyenesebb s arány- lag itt a legkisebb a belső- és külső magassági átmérő közötti különbség. Elől nem bocsájt nyúlványokat az előző bordalemezpár és a hozzátartozó csigolyalemez közé, mint a második és harmadik bordalemezpár. Belül 38, kívül a peremen 54 mm. széles. A mellső varratperem egyenes, a szélesség ezen mérve 152 mm., a hátsó igen gyengén homorú ivet formáló varraton mérve pedig már csak 148 mm. A belső varratperem, a harmadik és negyedik csigolyalemez érintkezésénél, megtörve tompaszöget képez. A borda vége a bordalemez középvonalától kevessé hátra van tolva s csak körülbelül 10 mm-nyire nyúlik túl a perem erős nyelvszerű nyul- ványán. Az ötödik bordalemezpár szélessége belül 36 mm., külső szélén mérve 56 mm. A mellső varratperem igen gyengén (alig) ivelt, míg a hátsó eléggé homorú. Hosszasága a mellső varrat mentén 148 mm., a hátsó KÉT ÚJ TEKNŐSFAJ. 903 varraton mérve pedig csak 136 mm. A belső varratperem olyan mint a negyedik bordalemezpáré. A bordavége a lemez középvonalából kevéssé hátra van tolva s a perem nyelvszerű nyulványa alól, — a mennyire kissé kopottas voltából megitélhetni — 7 mm-re nyúlik ki. A hatodik bordalemezpár jóval erősebben hajlik hátrafelé mint az előző s erősebben szélesbül a külső perem felé. Igy míg a belső varrat peremén mérve a szélesség 38 mm., addig a külső peremen 60 mm. A bordalemezt elől gyengébben ivelt domború, hátul erősebben ívelt homorú varratvonal határolja. A lemez hossza a mellső varraton mérve 136 mm, a hátsón mérve pedig csak 121 mm. A belső azaz a csigolya varratpereme olyan alakú mint a negyedik és ötödik bordalemezpáré, azaz a két csigolyamez — itt ötödik és hatodik — érintkezésénél tompa szöget formáló, úgy azonban hogy e tompa szögnek mellső szára itt. a legrövi- debb, míg a negyedik bordalemezpárnál a leghosszabb. KH rövidebb szár a hosszabb szárnak nem egészen egyötöde. A külső peremnek nyelvszerű nyúlványa s a hatodik borda vége csaknem egészen a hátsó varratperemig van hátra tolva. A borda vége az aránylag rövid nyelvszerű nyúlvány alól látszólag csak 7 mm-el nyulik ki, de szélesebb mint az előző (24 mm.). A VI. táblán rajzolt példánynak e hatodik, valamint a hetedik bal borda- lemezének vége is hiányzik. A hetedik bordalemezpár még erősebben görbül hátrafelé mint a hatodik; mindkét hosszanti varrata erősen ívelt, de különösen a hátsó igen homorú. A lemez szélessége a belső végén 37 mm., a külsőn 56 mm; hosszasága pedig a mellső varratra mérve 121 mm., a hátsón pedig már csak 95 mm. E bordalemezpárt a hetedik csigolyalemez már csak részben választja el egymástól, a mennyiben e bordalemezeknek csak körülbelül a közepéig nyulik hátra. A csigolyalemez megett a két érintkező borda- lemezt hullámos varrat választja el. A borda majdnem a lemez közép- vonalában van s a peremnek aránylag igen rövid nyelvszerű nyulványa alól 13 mm-nyire nyulik ki. A borda vége 23 mm. széles s mint a többié durván hosszant barázdás. , Az V. táblában rajzolt példánynál a borda csaknem a lemez mellső varratjáig előre van tolva. A hátsó pygalis perem a hetedik bordapár végei között majdnem teljesen egyenes illetve kevéssé hullámos vonalat formál. . A nyolczadik. bordalemezpárnak az egész hátsó fele hiányzik a VI. táblán rajzolt legépebb példánynál, gondolatban azonban kiegészít- hető az V. tála 1. ábrájában közölt fiatal példánytól eredő hátsó pajzs- rész alapján. Szélessége e lemeznek a hátsó pygalisperemen (Pygalrand) körülbelül 78 mm., a magassága nem mérhető. I 204 DI LÖRENTHEY IMRE Az V. táblán első ábrában közölt példánynál pedig a jobboldali 33 mm. széles és míg a bal 31 mm., legnagyobb magassága pedig mind- kettőnek 36 mm. A nyolczadik bal bordalemez a belső gerinczoszlopi (ver- tebrális) végén szélesebb mint a jobboldali. Ennél látni, hogy e bordapár a középvonalban kissé kimetszett s így a perem középen, a fark fölött gyengén homorú, különben a két hetedik bordalemez hátsó pereme a két nyolczadik bordalemez hátsó peremével egy egyenes vonalat formál. Alakomat a kisgyőri eoczénkorú mészmárgából és a hasonlókorú siverichi barnaszénből ismertetett Trionyx auslriacus, PErERs Y-sal mint a kolozsvári felső durvamészszel egykorú rétegből való fajjal részleteseb- ben össze kell hasonlítani. Daczára annak, hogy ez alakok egy korból valók és a lelethelyek aránylag közel vannak egymáshoz, a Tr. clavato- marginatus n. sp. mégis lényegesen eltér a 7r. austriacus-tól. PerrxRs szerint a 2., 3. és 4. bordalemeznek a töredékei és ezeknek benyomata sárgásszürke mészmárgában az, a mit Kis-győrből ismerünk. E márga koráról megjegyzi PErEens, hogy miután Corbula exarata, DEsH. van még benne, a tokodi és bajoti barnaszén tartalmú édesvizi rétegek alatti agyagos márgákkal azonosítható, melyek pedig kövületeik alapján a honcai rétegekkel azonosok. A Tr. austriacus és clavatomarginatus közötti különbségeket a kö- vetkezőkben foglalom össze. Mig az austriacus hátpajzsának körvonala caz első lemez mellső peremétől a hatodik bordalemez közepéig, nem egészen egyszerű, de nemis feltünően hullámosan görbülő, addig alakom- nál erősen hullámzatos a körvonal. Míg az auslriacusnál a bordalemezek a bordák fölött kevéssé nyúlnak ki, addig alakomnál a bordalemezek nyelvszerű nyulványai a bordák kinyuló végének átlag a felét fedik. Az austriacus pereme xelég széles, igen kevéssé meredek. csaknem metszően éles, ; addig a clavatomarginatusnál a bordák között elég meredek, nem éles, hanem lekerekített szélű és aránylag keskenyebb. A bordák pedig nincsenek még annyira sem bemélyedve a lemezbe mint az PETERS má- sodik ábráján látható. A 2., 3., 4. és 5. csigolyalemezek szögei a clavatomarginatus-nál hegyesebbek, az oldalak pedig erősebben divergálók mint az ausiriacus- nál: e csigolyalemezek felületén pedig míg az auslriacusnál sorokban állanak a dúdorok, addig alakomnál többé-kevésbbé szabálytalan elhelye- ződésüek. Az austriacus nyaki pajzsának szélén a dúdorok léczalakúak s e peremmel párhuzamosan futnak, addig a clavatomarginatusnál itt sza- bálytalan elhelyeződésüek a dúdorok. Az austriacus első bordalemezének X HAVER: Beitrüge zur Palgontographie von Österreich. 1858. Bd. I. Heft 1—2, p. 61. Taf. III. KÉT ÚJ TEKNŐSFAJ. 905 a pereme sokkal hirtelenebbül hajlik mellfele mint alakomé. Alakomnál az első borda erősebbeni velt és nincs a bordalemezbe (Dermalplatte) egy- általában bemélyesztve, míg az ausíriacusnál teljesen bemélyed a lemezbe. Alakomnál a borda sokkal szélesebb és erősebben kinyúló, de nem a lemez közepén nyúlik ki mint az austriacusnál, hanem a lemez mellső varrat- pereméhez közel. PereRs leírásából és rajzából itélve a Tr. austriacus egészben lapo- sabb és jóval kisebb mint a clavatomarginatus. Valamint sokban eltér a két faj egymástól a középtájt lévő csigolya- és bordalemezek összenövé- sét illetőleg is. A clavatomarginatus első tekintetre az észak-amerikai eoczénből leírt Tr. scutumantiguum, Corx Y-mal egyezik, ha azonban jobban szem- ügyre vesszük, kitünik, hogy a scutumantiguum nyulánkabb, nem any- nyira kerekded mint a clavatomarginatus, továbbá a scutumantiguum féregszerű dúdorai a pajzs pereme mentén nem annyira sorokban állók mint a clavatomarginatus-omnál ; a scutumantiguum esigolyalemezeinek alakja is eltér alakoméitól, úgy hogy e két fajt részletesebben nem is kell összehasonlítani. Alakom körvonalait illetőleg a Tr. Barbarae, Owxx."r-nál egyezik. A kereszt- és hosszmetszeteik teljesen egyezők, a mennyiben mindkettő egyenlően domború s a csigolyalemezek mentén középen behorpadó. De nemcsak e tekintetben, hanem a nyakipajzs lemeznyulványának gyenge kifejlődését s keskeny alakját, továbbá a bordalemezek alakját, a csigolya- lemezekkel való izülési módját, valamint a bordák hosszaságának arányát s a külső körvonalat illetőleg igen sokban hasonlít clavatomarginatus-om a Barbarae-hez, bár e jellegeket illetőleg sokban különbözik is. Eltérnek a külső diszítést illetőlég, a mennyiben a féregszerű dúdorok alakomnál csakis a bordalemezek peremi részén állanak sorokban, addig a Barbarae- nál e szabályos sorok a bordalemezek közepéig terjednek. Felületi diszí- tését illetőleg a clavatomarginatus a Barbarae és pustulatus között áll. AA Barbarae nagyságra nézve egyezik az V. tábla első ábrájában rajzolt fiatal példányommal. A clavatomarginatus mellső bordái erősen Kki- nyulók, s míg az első széles borda kinyuló vége egyesül a nyakipajzs le- mezének tövisszerű nyulványaival; addig a Barbarae-nál e tövisszerű nyulványok hiányoznak, az első borda pedig ki sem nyulik a bordalemez alól. A Barbarae első bordalemezpárja kifelé szélesbül, míg a clavato- x The Vertebrata of the Tertiary formations of the West. Book I. (Report U. S. Geolog. Survey of the Territories F. V. Hayden, 1884, p. 118., 121. Pl. XVI. Fig. 1.) xx OWEN és BELL: Monograph on the fossil reptilia of the London Clay. Part. I. Chelonia, 1849, p. 50. T. XVIA. Fig. 1—2. 206 DI LÖRENTHEY IMRE marginatusnál keskenyedik. A clavatomarginatus bordalemez peremeinek nyelvszerű nyulványai valamennyi borda fölött erősen kinyulnak, addig a Barbaraenál e nyulványok csakis az utolsó bordalemezeknél szembe- ötlőbbek. Azon kívül a két fajnál a borda- és csigolyalemezek összenövését illetőleg is lényeges különbségek vannak, melyeknek részletezésébe bocsát- kozni, az eddig felhozott fontos különbségek után fölöslegesnek tartom. Még néhány szóval akarom a clavatomarginatus n. sp.-t a PETERS- nél ábrázolt F s állítólag Nagy-Szeben mellől Szt. Erzsébetfalváról (Ham- mersdorf) való bordalemez töredékkel s a Hordwell melletti (Anglia) eoczén szírtmészkőből OwEn-nál leírt Trionyx rivosus YY-sal összehason- lítani. A clavatomarginatus bordái rövidebbek mint a rivosus-é, a szt.- erzsébetfalvi példánynál ez ismeretlen. A felületi diszítés mind a három alaknál egészen a hátipajzs pereméig terjed, de míg a clavalomarginatus és rivosus-nál e perem ferdén lemetszett, tehát menetelesen lejt; addig a rivosus-nál függélyesen esik. A pajzs peremet mind a három fajnál éles vonal különíti el a kinyuló szabad bordától, s ugyancsak mind a három fajnál a perem minden borda fölött nyelvszerűen kinyulik, de egyiknél sem annyira erőteljesen, mint az én clavatomarginatus-omnál. A rivosus bordái sokkal hosszabbra nyulnak ki a pajzs alól mint a clavatomargina- tus-éi. Az eddigiekből is kiviláglik, hogy a clavatomargíinatus-t kitünő jel- legek különítik el úgy a rivosus-tól, mint az állítólag Szt. Erzsébetfalvá- ról, de valószinűleg inkább Porcsesd-ről való Trionyx példánytól. Az eddig elmondottakból világosan kitünik, hogy a clavatomargi- natus új fajom az eddig leírt fajoktól egyéb jellegei mellett, különösen a perem csipkézett voltában különbözik. Igaz, hogy az V. tábla első ábrá- jában közölt fiatalabb példányon a jellegek nem látszanak olyan élesen mint a fejletteknél, sőt a perem csipkézettsége is annyira gyenge, hogy az ember hajlandó volna eleinte külön fajnak venni; de mivel egyéb jel- legeit illetőleg egyezik a fejlett clavatomarginatus példányokkal, ettől elkülöníteni nem szabad. Mert hogy e termetre nézve a másik kettőnél kisebb pajzs tényleg fiatal egyedtől való, legjobban bizonyítja az, miszerint a felület összes varratvonala még igen erőteljes és primitiv kifejlődésű, míg a fejlett pél- dányoknál ezek sokkal gyengébbek és nem annyira hullámzatosak, hanem egyenesek. Meg kell még jegyeznem, hogy az V. táblán közölt ábra nem mu- tatja helyesen a bordák kifejlődését, azoknak a bordalemez alól való ki- nyulásának fokát, továbbá a bordák szélességét és azt, hogy mennyire xX Schildkrötenreste aus den österreichischen Tertiár-Ablagerungen. Taf. II. Fig. 8—10. kk Monograph on the fossil reptilia of the London Clay, p. 56. Taf. XVIIIA. KÉT ÚJ TEKNŐSFAJ. 207 távolodnak ezek a bordalemez középvonalából; miután a bordák vége a szélességi és hosszasági irányban egyaránt sérült. 2. Huclastes? Kochi nov. sp. (V. tábla, 2. ábra.) Egy bordalemez töredéket kaptam még az erdélyi múzeum-egylet gyűjteményéből leírásra, melyről Kocn prof. az 1884-iki előzetes jelenté- sében azt mondja: A kolozsmonostori gátnál évek előtt találtam egy lapos csonttöredéket, mely kétségtelenül szintén egy nagy teknősnek el- laposodott bordacsontja; de ennek felületén a szúrágásforma mélyedések hiányozván, a trionyx nemhez nem tartozhatik? . Ebből a fogyatékos bordalemezből a genust nem lehet egész bizto- san megállapítani. Igen hasonlít az Owxw-nél aChelonev néven leírt ala- kok bordalemezeire, melyeknek legnagyobb része DoLLno vizsgálatai alap- ján CoPrp-nak az Euclestes genusába tartozik. Annyi bizonyos, hogy a szarúlemezek határainak benyomásai alakra nézve minden eddig irodal- milag ismertetett fajtól elkülönítik alakomat. A lerajzolt sima felületű bordalemez töredéke legvalószinübben a mellső jobboldali második bordához tartozik. A mellső varrat pereme erő- sen, a hátsó kevésbé homorú ívet formál s így a bordalemez a külsőperem felé erősen szélesbül. A belső csigolyalemezekkel izülővég hiányzik, a külsőperem pedig hiányos, annyit azonban láthatni rajta, hogy nem egyenes, hanem hullámosan lefutó, a mennyiben a középvonalból hátra- felé tolt borda fölött a külső körvonal bemetszett s így erős szöget for- mál. A külsőperemnek a borda előtti hosszabb része letörött, azonban egészen jól kiegészíthető. E letörött rész arra vall, hogy itt elől a borda- lemez valószinüleg össze volt nőve a párkánylemezekkel (Randplatten), míg a bordamegetti perem már szabad volt, a mit a perem lekerekített vége szépen bizonyít. A rovátkolt borda, ott a hol a bordalemez alól kinyulik, alig mélyed valamelyest a bordalemezbe. A borda vége letörött, de azért látni, hogy körülbelül 24 mm-re nyulhatott ki a bordalemez alól. Méreteket nem köz- lök, miután az ábra (V. 2.) természetes nagyságban van rajzolva. A leg- érdekesebb jelleg a mi alakomat minden rokonfajtól elkülöníti, annak a barázdának az alakja, mely a szarúlemezek határainak benyomata. Ez ugyanis a csigolyalemezek felé oly hegyes szögben ágazik szét, a minőt egy ismert Chelone és Euclastes fajnál sem találni. E barázda kifelé csak- nem teljesen egyenes vonalban halad a borda mellső széléhez. Az egész barázda elég mély, csak a külső vége felé kezd elmosódó lenni. E bordalemez töredéket lehetne a tengeri Chelone nembe is venni, de mivel ép ilyen joggal a partilakó Euclastes genusba is vehetem, inkább 208 D: LÖRENTHEY IMRE hajlandó vagyok kérdőjellel ide venni, mivel a folyami (rionyc génussal együtt fordul elő tengeri üledékben. Ez egyetlen idetartozó hátpajzsrészt ugyancsak a kolozsmonostori gátnál lévő kóbánya középeoczénkorú felső- durvamészből való, melyből DR. KocH ANTAL professor gyüjtötte 1880-ban, kinek, mivel szives volt úgy ezt, mint az V. tábla első ábrájában közölt, s már az 1884-ki előzetes jelentésében említett, trionyx maradványt leírásra átengedni, e helyen is hálás köszönetet mondok, s e tőle fölfede- zett fajt róla nevezem el Euclastes? Kochi-nak. Ugyancsak hálás köszö- nettel tartozom MéHrEnyi Lajos nemzeti múzeumi igazgatóőr úrnak, ki az élő Chelonidae-kkel történt összehasonlításnál volt szives segítsé- gemre lenni. x Eddig az itt ismertetett két új teknősfajjal együtt Magyarországból irodalmilag a következő fajilag meghatározott hét alak ismeretes : Trionya austriacus, Per. Kis-gyór. Közép-eoczén. Trionya clavatomarginatus, LÖRENT. nov. op. Kolozsvár. Közép- eoczén. Euclastes? Kochi, LÖRENT. nov. op. Kolozsvár. Közép-eoczén. Trionya Partschi, Frrzisa. Lorettom. Felső-Mediterran. Psephophorus polygonus, H. v. Mevreg. Dévényújfalu. Felső- Mediterran. Emys lorettana, H. v. Mexesg. Lorettom. Felső-Mediterran. Testudo syrmiensis, Kocn. Beocsin. Pannoniai czementmárga. A DILUVIÁLIS MOCSÁRLÖSZRŐL, 209 A DILUVIÁLIS MOGSÁRLÖSZRŐL. HORUSITZKY HENRIK-től.F Részletes agrogeologiai fölvételeimet a kis magyar Alföldön már évek óta folytatva, többször ötlött a szemembe egy talajnem, a melylyel ezideig még sehogyse tudtam tisztába jönni; nem tudtam ugyanis, hogy ezt a kőzetet tulajdonképpen hová is sorozzam. Ezen elterjedt geologiai képződményt hol alluviális átmosott, illetve másodlagos lösznek vettem, hol meg diluviálisnak kellett tartanom és a már több helyütt ismertetett löszagyag név alatt irtam le. Pedologiai szempontból azonban ezen kőze- tet mindig csak löszszerű képződménynek tekintettem, de sohasem typu- sos lösznek, mert bármennyire hasonlít is sokszor ezen kérdéses kőzet az ismert typusos löszhöz, egyes tulajdonságaiban mégis annyira különbözik attól, hogy azt kell következtetni belőle, miszerint ez már némileg átido- mitott, átváltozott kőzet, vagyis metamorph lösz. Ezen képződményt, mint már fent is említettem, sokszor löszagyag- nak vagy löszszerű agyagnak vettem. A löszagyag elnevezés azonban inkább pedologiai jelentőségű, még pedig oly talajt jelent, a mely legin- kább löszanyagból áll és agyagtulajdonságokkal bir, tehát vagy átmosott és átiszapolt, összetömöttödött lösz vagy oly löszféleség, a mely eredeti helyen megmaradva, strukturáját teljesen megváltoztatta és a szárazföldi typusos lösznél jóval kötöttebb, tömöttebb lett. A fennebb említett kérdéses kőzetbenrnem valami átmosott produc- tumról van szó, — ha ugyan olyan átmosott, másodlagos lösz az Alföl- dünkön vagy egyéb sík területen létezik, — hanem oly eredeti helyen megmaradt képződményről, a mely az eredeti subaérikus löszszel egyidejű és egyforma képződésű. A képződésénél fenforgó és az alábbiakban vá- zolandó viszonyok azok, melyek miatt strukturája és a külseje a typusos szárazföldi lösztől különbözik. Ezen kőzetet, a mely a kis Alföld alkotásában tetemes részt vesz és mezőgazdasági szempontból is nagyon fontos, diluviális mocsárlösz néven gondolom ismertetni, hogy azt a diluviális szárazföldi lösztől meg- különböztessem. Lássuk mindenekelőtt, hogy ezen diluviális mocsárlösz milyen sze- repet játszik az illető környék geológiai alkotásában, a kis magyar Alföl- X Előadta a Földtani Társulat 1903 január 7-én tartott szakülésén. Földtami Közlöny. XXXIII. köt. 1903. 14 210 HORUSITZKY HENRIK dön bejárt területemen? (Érsekujvártól a Zsitva völgyben Verebélyig, a Nyitravölgyben Ivánkáig és a Vág völgyben Mocsonokig). 11 mú egz mil (hé J mb ÉS MINI 1. ábra. A Zsitva és a Nyitra, valamint a Nyitra és Vág völgyek közti vízválasztó dombhát pontusi eredetű, a mely pontusi rétegekre a dilu- vumban lösz rakódott le. A lösz képződési időszakában a Zsitva, Nyitra és a Vág völgyek vízjárta területei a jelenlegi vízáradásos területeknél jóval szélesebb ki- terjedésüek voltak és magasabb niveaubam terültek el. A folyók áradása. és apadása a jelenlegieknél nagyobb határok között ingadozott. A DILUVIÁLIS MOCSÁRLÖSZRŐL. 9211 A Zsitva és a Nyitra völgyekben, Verebély és dvánka községek határánál, a víz annak idején áradás -alkalmával 140—145 méternyire, és a Vág völgyében Mocsonok alatt mintegy 135—140 méternyi magasan "mozgott. Érsekujvár alatt pedig a víz már csak 115— 120 méter magasan folyhatott. Alacsony vízálláskor pedig, eltekintve a teljes szá- raz korszakoktól, északon a viz 120—130 méternyire .és délen Érsekujvárnál pedig mintegy 110 méter ma- -gasságig ért. A diluviumban tehát, a mikor a lösz a pontusit üledékekből felépített földhátakat elborította, a vízára- .dásos, árvizes (tehát nem állandóan vízborította) terü- letekre lehullott subaérikus löszból képződött a mi mocsárlöszünk. A szóban forgó területen e szerint északon a mocsárlöszterület mintegy 130—140 méter, Tardoskedd és Nagy-Surány környékén 120—125 méter, és Érsek- ujvárnál 115—120 méternyi magasságban terül el. Ezen mocsárlösz tehát félig szárazföldi, félig mo- .csári képződmény, mert ezen terraszos területeket hol a víz borította el, hol ismét szárazakká lettek, egy szóval diluviális mocsarakban, jobban mondva árvizes területeken képződött. A mocsárlösz terület elterjedését az 1. ábra mu- tatja. A 2. ábra a szóban forgó terület keresztszelvénye, a melyben szintén a szárazföldilösz és a mocsárlösz- területek feltüntetésére van a fősúly fektetve. Mind a két rajzból látjuk, hogy a mocsárlösz képződmény meglehetős nagy területet foglal el és a szárazföldi löszcomplexussal teljesen összefügg, vala- mint kétségtelen az is, hogy ez a diluviális szárazföldi löszszel egykorú; de más körülmények között kelet- kezvén, úgy összetétele, mint strukturája különbözik a szárazföldi löszétől. Helyenként a mocsárlöszterület csak szigetek gya- nánt fordul elő. Ott ugyanis a tényleges összefüggés hiányzik, de a vidék stratigraphiai viszonyai és a mo- csárlösz petrographiai azonossága bizonyítja az egykori terület összefüggését. Ilyen egykori mocsárlöszterület- ból megmaradt szigeteket találunk az errodált Nyitra- völgyben. Itt a szigetek a mocsárlöszterraszszal egyforma J Boitvanélgye. Butva PaL OG Máarnya[son] Tri D dagjormiwe [n27-m) , Exndorftedd (120) 2. ábra. 1) alluvi"m, 2) durvaszemű lösz és homokbuczkák apró kavics lencsékkel, 3) mocsárlösz, 4) száraz földilösz, 5) pontusi rétegek. 912 HORUSITZKY HENRIK." magasan feküsznek, meredeken kiállanak az alluviális területből és azok petrographiai összetétele a dombhát lábánál elterülő terraszos "TÜLGCSÁKLEÉSSEI szel teljesen megegyezik. Az illető mocsárlöszterületeken kavicsot sehol sem találunk. Apró- murvaszemesékből álló vékony rétegek, illetve helyenként csak lencsék a térképen (1. ábra 210. oldal pontozott területeken fordulnak csakis- elő, tehát a durva homokszemű lösz és a homokbuczkák vonulataiban, valamint a mocsárlösz területe szélén. Úgy a durvább anyag hiánya a területen belül, valamint annak szélén az " homokos apró kawicsos rétegcsék és lencsék olyan las- zi vályog 50 cm. ryzzrőlota; kodnak Ivb 7 homokoslösz — San mozgó vízről tanuskodnak, a melyben a. 50—110cm. —— finom por a nélkül, hogy azt a víz sodra to- sz homok — vább vitte volna, leülepedhetett. Ezen dilu- J viális árvizes területekről a víz legnagyobb- , typusos lösz zöme csak elpárolgás, illetve beszivárgás út- mészconcré- 8 HE 28 ján tünt el. 3 A mocsárlösz az említett előfordulásán kívül még a diluviális szárazföldi löszterületen Csata belül is előfordul, még pedig kisebb-nagyobb. 330—430cm. —. mélyedésekben és völgyekben. Itt is az illető. : lösznem subaérikus, a környéken előforduló. 8 mee eros Szárazföldi löszszel egyidejű, csakhogy oly he- j lyeken rakódott le, a hol az esővíz többször összegyülemlett, megállt, minek következté- ben az illető lösznem strukturája a száraz- földi löszétől különböző lett. Ilyen mocsárlöszmélyedéseket látunk pél- dául a Bátorkesz és Muzsla között elterülő diluviális plateaun. Búcs község (Esztergommegye) környékén azokat még mai napig is Béka ta- vaknak nevezik. A kétféle előfordulási mocsárlöszön kívül Muzsla községnél (Eszter- gommegye) némileg régibb mocsárlöszre is akadtam, a mint a 3. ábra mutatja, a szárazföldi lösz alatt. Ez sem egyéb, mint az annak idején diluviális mocsaras farüdaten leülepedett por, mely idővel felhalmozódott s melyre a szárazabb időszak beálltával szárazföldi lösz rakódott le. Hogy ez ugyancsak diluviális mocsárlösz, azt bizonyítja az előbbi— vel azonos struktura, a benne lévő szárazföldi és mocsári csigák, vala- mint a mészconcretiók vízszintes elhelyezkedése, a melyekről azonban később még szólani fogok. ; Hasonló településről szól HaArnavárs GyuraA úr. az Alföldről szóló: munkájában Bajmokról, a hol szintén fehéres, világos sárgás agyag van feltárva a 2 méteres vastag szárazföldi typusos lösz alatt, a melyben az A DILUVIÁLIS MOCSÁRLÖSZRŐL, 213 élő szárazföldi és mocsári csigák együtt fordulnak elő.X HALAVÁTS úr szó- beli közlése szerint is teljesen azonos ezen állítólagos agyag a mocsár- löszszel. Ha végiglapozgatjuk a m. kir. földtani intézet Évi jelentéseit és Év- könyveit, több helyütt olvashatunk hasonló szelvényekről. De majdnem kizárólag fehéres-szürkés, majd világos-sárga agyagnak mondják a geoló- .gusok ezt a képződményt, a mely a szárazföldi lösz alatt van települve. "Talán ez sem lesz más, mint mocsárlösz ? A v. RIcHTHOFEN-téle tavilöszt talán össze lehetne hasonlítani a "mocsárlöszszel. F. von RICHTHOFEN FP a tavi lösz elhelyezkedésére vonat- kozólag azt mondja, hogy ez a typusos lösz alatt fordul elő. A tavi lösz vízszintes rétegzést mutat, a mely azonban teljesen elüt a fölötte lévő szárazföldi lösz pados elválásától. Dr. Lóczy Lasos egyetemi tanár úr a RICHTHOFEN-féle tavi löszre vonatkozólag azt jegyzi meg, hogy az egy hatalmas, vízmentesen réteg- zett, gipsztartalmú és különösen sok sókat tartalmazó agyagképződmény, a melyet nagyobb tömörsége, csigák hiánya, valamint sötét, olykor vörös és sötétbarna szinezete miatt a typusos lösztől jól meg lehet különböz- tetni. Előfordul helyenként homokkőrétegekkel is váltakozva. Lóczy tanár úr véleménye szerint ezen agyagföld a lösznél jóval idősebb s a benne talált kövületek alapján harmadkorúnak itélte. Lóczy úrnak ezen nagy- értékű ismertetése alapján a RICHTHOFEN-féle tavi löszt a mi mocsár- löszünkkel összehasonlítani nem lehet.Frr A fönt említett mocsárlöszszel összehasonlítani lehetne talán azon chinai löszterületeket, melyekre vonatkozólag Lóczy úr következőképen nyi- latkozik : cHoj-ning-szkien város környékén, valamint Lang-tyi-szkien körü a völgyek felső része felé a löszfalakon mintegy 075—0-6 méternyire a fel- szín alatt egy vagy két 0-3—0-4 méter vastag fekete földréteg van a sárga löszben. Annak a bizonysága az, miszerint a közelmult időben egy ned- vesebb korszak a mainál dúsabb növényzetet táplált, az általános lösz- képző időszak közepette. Lehet azonban az is, hogy ezek a közbeékelt televényrétegek olyan tavak és mocsarak fenekén keletkeztek, minőket Hoj-ning-szkien és An-ting-szkien körül a chinai térképen megjelölve találunk. A völgyi löszről Lóczy úr továbbá azt is mondja, hogy az eset- leg másodlagos is lehet. Petrographiai tekintetben azonban az a hegyi lösz- től meg nem különböztethető. A mocsárlöszt továbbá az irodalomban ismertetett laterites képződ- X HALAvÁTS GYULA. Az Alföld Duna— Tisza közötti részének földtani viszonyai. (Magy. kir. Földtani Intézet Évkönyve, XI. kötet) 123, old. kk F. v. RICHTHOFEN. China, I. B., p. 81. 1: "kk Gróf SZÉCHÉNYI BÉLA keletázsiai útjának tudományos eredménye. I, kötet, -455—464. oldal. 914 HORUSITZKY HENRIK ményekkel sem lehet összehasonlítani, legyenek azok akár oly subaérikus- keletkezésüek, a melyek vízben ülepedtek le, akár pedig fluviátilis erede-— tűek, vagy pedig a régibb tóüledékes kőzetekből kilúgzás és oxydálás. folytán metamorph keletkezésüek." x Lássuk ezek után, hogy mocsárlösznek mik a jellemző tulajdonságai. . A mocsárlösznek legjellemzőbb tulajdonsága elsősorban annak tö- möttebb, kötöttebb strukturája. A kötöttebb struktura következtében a. mocsárlösz porositása a szárazföldi lösznél jóval kisebb, függélyes haj- csövessége sem olyan rendszeres. Hiányos hajcsövessége miatt a vizet. nehezebben bocsátja keresztül, a miért is az ilyen terület, olykor többé- kevésbbé mocsaras is. A mocsárlöszterület szélén, a hol a jelenlegi ára- dásos területtel határos, részint durva homokrétegeket vagy pedig egész. buczkákat találunk ; ily helyeken a mocsárlösz sem oly egyöntetű, hanem már durvaszemű homokkal többé-kevésbbé össze van keverve. A durva homokszemű mocsárlöszterületen belül előfordulnak apró kavicsrétegek, sokszor azonban csak murvás lencsék, a melyek szintén csak igen lassan mozgó vizre, sőt álló mocsarakra vallanak. Tekintettel arra, hogy ily mocsárlöszterület hol szárazabb földet, hol árvizes területet képezett, az ott élő fauna is úgy szárazföldi mint mocsári csigákból és kagylókból áll. Így például a bánkeszi téglavetőben az. országút mellett feltárt mocsárlösz a következő csigákat tartalmazza : Helix (Arionta) arbustrorum, L. c (Fruticicola) hispida, L. Succinea (Neritostoma) putris, L. ( (Amphibina) Pfeiffert, Ross. ( (Lucena) oblonga, DRAp. Planorbis (Coretus) corneus, L. ( (Tropodiscus) umbilicatus, MÜLL. ( (Gyrorbis) spirorbis, L. Limnaea (Lymnophysa) palustris, Münn. ( f glabra, MünL. ( (Gulnaria) peregra var. curta, MÜLL. Bithynea tentaculata, L. Pisidium (Fossarina) fossarinum, CLEsS. kX Dr. SCHAFARZIK FERENCZ, TIMKó IMRE, dr. EmszT KÁLMÁN: A szapáryfalvi diluviáliskorú babérczes agyagról. (Földtani Közlöny, XXXI. kötet, 1—4. füzet, 28. oldal.) HORUSITZKY HENRIK. Adatok a vörös agyag kérdéséhez. Földtani Közlöny, XXXI. kötet, 1—4. füzet, 35. oldal.) A DILUVIÁLIS MOCSÁRLÖSZRŐL. 215 Hasonló kevert faunát találunk a tardoskeddi téglavetőben is. Muzsla község mellett a szárazföldi lösz alatt levő mocsárlöszben (3. ábra) a következő csigákat találjuk : Helix (Arionta) arbustrorum, L. c (Fruticicola) hispida, L. Succinea (Amphibina) Pfeifferi, Ross. c (Lucena) oblonga, DRAP. Puppa muscorum, L. sp. Clausilia lubrica, MünL. sp. ( pumilla, ZIEGL. sp. Plamorbis (Tropodiscus) umbilicatus, MÜLL. ( (Gyrorbis) spirorbis, L. Limnaea (Lymnophysa) palustris, MüLL. ( (Gulnaria) ovata, DRAP. . Bithynea tentaculata, LINNÉ. Hasonló kevert faunáról több geologus is megemlékezik, pl. Lóczy úr ÁAradról, Makóról, Haravárs úr Bajmokról stb. Talán mindenütt azo- nosíthatnók ezt a kőzetet, a melyikben ilyen kevert fauna előfordul, a mocsárlöszszel. Valamennyi faunából látjuk, hogy az egy typusos mocsárfauna, a melyhez szárazföldi fajok is társulnak, mert ez utóbbiak a mocsári növé- nyeken élve, a vízbe eshettek, hol a mocsári faunával összekeveredtek. Jellemző továbbá a mocsárlöszre az ott előforduló mészconcrettók elhelyezkedése is, mert a míg a mészconcretiók a szárazföldi löszben leg- inkább csak állnak, addig a mocsárlöszben fekve fordulnak elő. A mocsárlösz továbbá a vastagabb rétegeken kívül vékonyabb ré. tegzést, olykor egészen finom leveles rétegzést is mutat. A mi a mocsárlösz szinét illeti, arra nézve azt jegyezhetjük meg, hogy az rendesen fehéres vagy világossárgás ; de nincs kizárva, hogy az teljesen olyan sárga szinű is, mint a szárazföldi lösz. A mocsárlöszterületnek a szárazföldi löszterülettől való megkülöm- böztetése sokszor annak felső rétege alapján nem nagy nehézségekbe kerül. A mocsárlösz termőrétege rendesen a szárazföldinél állandóan nyir- kosabb, de azért soha sem nagyon nedves, és viszont sohasem szárad ki olyannyira, mint azt a szárazföldi lösz termőtalajánál konstatálni lehet. Tekintve azt, hogy a mocsárlöszterület állandóan nedvesebb volt, mindig bujább és gazdagabb flóra tenyészett rajta, mint a szárazföldi löszön; ezért a felső termő rétege is sokkal vastagabb és humuszosabb. A mocsárlösz termő talajneme rendesen több-kevesebb meszet is tartalmaz, de egyéb tápanyagokban sem lehet szegény, mert a rajta élő növények jól diszlenek. 9 16 HORUSITZKY HENRIK Szóval ezt a talajnemet humuszos, kissé meszes vályognak mond- hatjuk, a mely a czukorrépának és árpának a legjobb földje. Az irodalom adatai szerint ezen talajnem az oroszországi csernoszjemmel azonos. A mocsárlöszterületet jellemzik továbbá a rajta előforduló kisebb- nagyobb székes foltok, a melyek altalaja sokszor már annyira átváltozott, hogy ezt már csak márgának vagy kötött sárga agyagnak kell tekinte- nünk. Tulajdonképen azonban ez sem más, mint egy metamorph lösz. x Hogy Magyarországon mennyire van elterjedve ezen képződmény, azt ez idő szerint megállapítani nem tudom, de azt hiszem, hogy a mocsár- lösz meglehetős nagy kiterjedésű lesz és nagyobb szerepet játszik hazánk geologiai alkotásában. A WorrFtól és INKEY Bérától ismertetett átmosott lösz sem lesz talán más, mint mocsárlösz ; hasonlóan ide tartozhatik talán a nagy Alföldön előforduló márgakőzetnek egy része is. ISMERTETÉS. Dr. Pálfy Mór: Alvincz környéke felső-kréta rétegeiről?Y szóló munkájának ismertetése és méltatása. Erről a munkáról már két helyütt is találunk rövid ismertetést, illető- leg birálatotyk és hogy most ismét foglalkozunk vele a Földtani Közlöny hasábjain, ennek az oka az, hogy ez a munka, úgy tárgyánál, mint kidol- gozásánál fogva annyira fontos, hogy megérdemli a behatóbb méltatást is. A munka első részében szerző a geologiai viszonyokat, a rétegek fauná- jának a jegyzékét, ezek csoportosítását, a vidék tektonikáját stb. tárgyalja, míg a második — paleontologiai — részben, a kagylók és csigák részle- tes leirásával foglalkozik. A bevezetésben elmondja, hogy a Maros völgyé- ben, Gyulafehérvár és Szászváros között, a homokkő és márgarétegek kora kétséges volt mindaddig, a míg ezeket HEREPEY KÁRoLrYy, a nagyenyedi. ref. collegium tanára, 1893-ban, gazdag lelete alapján a felső-krétába nem sorozta. HEREPEY fölfedezése vezette dr. Pánrvt erre a vidékre, a melyet azután rész- xX Dr. PárryY MógR: Alvinez környékének felső-krétakorú rétegei. A m. kir. Földtani Intézet Évkönyve XIII. kötetének 6. füzete, 205—302. lapokon, a XIX— XXVII. táblákkal. Ugyanez németül: Die oberen Kreideschichten in der Umgebung von Alvinez. Mitteilungen aus dem Jahrbuche der kgl. ungarischen Geologisehen Anstalt XIII, Bd. 6. Heft. Pag. 243—348. Budapest, 1902. A munkát a kir. magyar természettudományi társulat a Bugát-féle pályadíjjal tüntette ki. xx Természettudományi Közlöny, Budapest, 1900, 32. kötete, 138—141. lapjain és a Földtani Közlöny, Budapest, 1902, 32. kötete, 73—76. oldalain. ISMERTETÉS. 917 letesen áttanulmányozott, s onnét gazdag gyűjteményt szerzett. A geologiai viszonyok leirásában a szerző részletesen ismerteti az egyes rétegeket, vala- mint a kövületek lelőhelyeit. A Maros jobb partján, Poklos és Alkenyér között, a terület bázisát alsó-kréta (neokom) korú homokkövek alkotják, a melyekben azonban kövü- letet alig talált a szerző s inkább petrographiai kiképződésük és települési viszonyuk alapján sorozta ezeket a kréta alsó csoportjába. Erre a homokkő- csoportra discordánsan települnek a felső-kréta rétegek, a melyek általában gyűrődés nélkül, itt-ott csupán vetődésekkel zavarva, lankásan kelet vagy kelet-dél-kelet felé dülnek. Nézzük fölmenő sorrendben ezeket a felső-krétakorú rétegeket : I. A legalsó kövületes réteg az alkenyéri konglomerát, a melynek leg- szebb feltárása a Maros bal oldalán, a Szeratahegy alján van. Sajátságos faunájában vannak olyan alakok, a melyek az aacheni homokban (megfelel az alsó-senon santonien emeletének) is előfordulnak, de másfelől közeli rokon- ságot mutat a magyarországi cserevitzi-senonhoz is, leginkább azonban a Hátszegtől nem messze levő Puj tengeri senonjához hasonlít, azzal a különb- séggel, hogy az alkenyéri konglomerát faunája tengerparti képződményre utal. Ezen konglomerát fölött Alkenyéren kövületes márgaréteg van, a imely- nek számos kövülete még szintén parti üledékre vall, a faunájának többsége azonban már tengeri eredetű. Ez a márgaréteg úgy faunájára, mint kiképző- désére nézve megfelel a kolcspataki inoceramusos-rétegeknek. Kolcspatak Alkenyértől északkeletnek 16 kilométernyire van, Alvincz és Poklos között a Maros jobb partján, a V. Stoineloru felírással jelezve a térképen. A kolcs- pataki inoceramusos-márga feküje szintén durva homokkő és konglomerát, a melyben a szerző csupán egy Actaconella gigamteá-t talált. A kolcspataki márgában gyakori inoceramusok, (Inoceramaus Gripsi MaAwT.), igaz, hogy hiány- zanak az alkenyéri rétegekben, de a két lelőhelyen elég egyező kövületfaj van arra, hogy a szerző a kolcspataki inoceramusos márgát az alkenyéri már- gával egykorú lerakodásnak tekinthesse. A kolcspataki inoceramusos márgák és az alkenyéri rétegek együttesen, a Hinnites sp. töredéken és a több faj Gyelolitesen kívül 66 faj conchyliát tartalmaznak, ezek közül 47 ismert és 19 új faj. Az ismert fajok közül 22 közös Gosau (turon-senon) rétegeinek fajaival, ugyancsak 22 faj közös az aacheni homok (alsó-senon) fajaival, 10 faj közös az Elbe-vidéki felső-krétával (turon, s alsó-senon) és 11 közös faj van a hindousztáni (felső-senon és daniennek megfelelő) rétegek alakjaival. A magyar birodalom felső-kréta rétegeivel összehasonlítva, 3 közös faj van a bakony-sümegi X homokkövek és meszek kövületeivel, 5 a marosvölgyi meszek, 8 a puji-márgák, 2 a bakony-sümegi márgák és 1 faj a fogarasi már- gák kövületeivel. X A bakonyi gazdag faunát DARNAY KÁLMÁN úr gyűjtötte és sümegi muzeuma részére az ismertető határozta meg, a szóban forgó munka megjelenése után. Ezen adatokat tehát dr. PánrY úr még nem használhatta föl. PapPP K. 918 ISMERTETÉS. A nagybáródi széntelep fajaival 3, a cserevitzi márgákéval 7, és az ajkai széntelepével 1 közös fajt mutatott ki Pánrv dr. A dalmácziai liburni-emelet vagy cosina-rétegek faunájából az Alvincz. környéki rétegcsoport már egy közös fajt sem tartalmaz, csupán a Pyrgulifera stomatopsidum, STACHE sejteti a közeli rokonságot a Pyurgulifera Pichleri, HőRx.. azon hiányos alakjával, a melyet dr. Párnrx az alkenyéri konglomerátból leírt.. Mindezekből láthatjuk azt a nehézséget, a melylyel a szerző szemben találta magát akkor, a midőn a szóban forgó rétegek stratigraphiai helyét. megszabni akarta. Alvincz vidékének alsó kövületes tagja, az alkenyéri kon- glomerát, a santonientől a garumnienig terjedő fajokat tartalmaz. A szerző azonban a jelzett konglomerát faunáját főleg a puji faunához hasonlítja, ha. tehát e két kiképződést egy szintbe helyeznők, úgy Nopcsa báró után ezt a közös szintet a Campamienbe kell soroznunk. Az alkenyéri és a kolcspataki inoceramusos márgákat a szerző a csoportosításokban együtt tartja, s ezeket, általában a felső-senonba helyezi. Az itt elősorolt rétegek új fajai a követ- kezők: Corbula dubia, Leda supracretacea, L. complanata, Cucullaea tran- sylwanica, Grassatella supracretacea, Gr. minima, Astarte hemiornata, Pectun- culus sp., Modiola flagellata, Turritella Kochi, Natica Alkenyériensis, N. tran- sylvanica, Pyrgutifera Böckhi, Transylvamites n. g. Semseyi n. sp., Cerithium Kochi, C€. Pethőz, C. Lóczyi, Gyhchna ornamenta. II. A Kolcspatak völgyében, az inoceramusos réteg fölött homokkő. következik, a melyet a szerző a bőven található Actaeconella gigamtea, Sow.. után acteonellás homokkőnek nevez. Ez a homokkő áthidalja az inoceramusos rétegeket a felső, cerithiumos rétegekkel; mindössze 16 fajt tartalmaz, a melyek között 4. új faj van. Az ismert fajok közül 7 egyezik Gosau, 3 pedig Aachen fajaival. A hazai előfordulásokkal összehasonlítva, 2 faj a marosvölgyi meszek, 1 faj a fogarasi márga fajaival azonos; a nagybáródi széntelep fajai- ból 1, és a cserevitzi rétegek fajai közül 2 faj közös; míg az alsó (I.) ino- ceramusos rétegekből 7, a felső (III.) cerithiumos rétegekből 2 faj közös a szóban forgó rétegek fajaival. Az új fajok a következők: Pyrgulifera Böckha,. Chemnitzia acutissima, Cerithium Kochi, Ostrea pseudo-Madelungi. III. A Kolcspatak felső kövületes szintája agyagpalákból áll, a melyek- ben alul actaeonellák és glauconiák, följebb neriták, dejanirák és pyrguliferák jelentkeznek a glauconiákon kívül, s legfelül cerithiumok (6 fajjal), mela- nopsisok, pyrguliferák stb. uralkodnak. Mindezekre concordánsan a Sabal major, Ung. pálmalevelet tartalmazó. homokkő telepedik. A cerithiumos rétegcsoport 21 faja közül 15 új faj. Az ismert fajok közül 4 a Gosau fajaival közös, a Glaucomia obvoluta, ScHLorH. pedig a Harzban levő Ouedlinburg alsó-senonjából ismeretes. A Pireneusok garum- nienjéből a Melanopsis crassatina, Vipan és a Dejanira bicarinata, ZER. a közös fajok. Az ajkai széntelep fajaival biztosan csak a Dejamira bicarinata egyeztethető. A fauna egész jellemének kifejlődése azonban szembetünő rokon- ságot mutat a francziaországi Pireneusokban és az Észak-Spanyolországban kifejlődött garumnien, valamint a Bakonyban levő ajkai rétegek faunájával.. A. kolcspataki cerithiumos rétegeket tehát a szerző a danien emeletbe sorozza. ISMERTETÉS, 219 Igen érdekes a legfelső szintet képező homokkő, a mely a Sabal major, UuG. levéllenyomatokat tartalmazza. Ez a pálmafaj tudvalevőleg a harmadkor- ban élt s Burópában a középső-eocéntől kezdve a felső mioczénig volt eddig- elé ismeretes. Minthogy azonban dr. Párrv a stratigraphiai viszonyokból ki- mutatja, hogy a pálmafajt és egyéb kövült fatörzsdarabokat tartalmazó homokkő, még a felső-krétához, s nem az oligoczén-homokkövek csoportjához tartozik, úgy ezen harmadkorra utaló pálmafaj alapján, ezt a szárazföldi képződményt a mesozoikum és a kainozoikum határára tehetjük, Ott vagyunk tehát Dal- máczia liburni vagy protoczén emeletének a színtáján. A cerithiumos rétegek új fajai a következők: Cerithium Herepeyi, C. Alwincziense, €. Kochi, C. Lóczyi, C. Apulumium, Melamopsis cfr. gallo- provincialis n. var. transylvamiensis, Nertta granulata, N. spinosa, Pyrguli- fera Böckhi, P. decussata, Transylvanites n. g. Semseyi, Hemisinus ornatus, H. pulchellus, Gyrena dacica. Az elősorolt három rétegcsoport kövületeit a szerző három külön rovat- ban csoportosítja, s a fajokat több ismert fontosabb lelőhely fajaival, vala- mint az említett három rétegcsoport fajait egymással is összehasonlítja. Saj- nosan nélkülözzük azonban a munkában az ismert fajok függőleges elter- , jedésére vonatkozó összehasonlítást. Pedig az 53 ismert faj, a melyeket a szerző paleontologice is leír, megérdemlette volna, hogy a legapróbb rész- letekig kimutassa ezeknek függélyes előfordulását is. A szerző odaállítja a kövületek jegyzékét és fontosabb termőhelyeit, de ezeket összehasonlítólag nem dolgozza föl. Sőt mintegy kicsinyli a különböző szintekkel való egybe- vetést, a mikor azt mondja, hogy emeggyőződésem szerint azon sok színtáj között, mely az irodalomban épen a felső-krétában szerepel, nem egy csak fáczieskülönbségen alapszik. Ha úgy is van, a mint a szerző mondja, még akkor sem szabad egy akadémikus értékű munkában, az összehasonlításokat, percentuális egybevetéseket mellőzni. Mert ha valabol, úgy épen a strati- graphiában van helye a legaprólékosabb részleteket felölelő összehasonlítás- nak. Hiszen látjuk, hogy korunk legszellemesebb stratigraphusai is milyen részletesen hasonlítják össze és csoportosítják anyagukat. A tektonikai viszonyok és végkövetkeztetések fejezetében a szerző össze- foglalja az eredményeket. A Maros jobb partján levő felső-krétakorú rétegek, a neokom kárpáti homokkőre általában diszkordásan telepednek; 20—302 alatt kelet vagy kelet-délkelet felé dűlnek gyűrődés nélkül, de több párhuzamos lépcsősvetődéssel zavarva, a melyek még az ó-harmadkori rétegeket is érik. Majd igen biztos vonásokkal rajzolja meg a szerző a kréta-tenger elterjedését a nyugat-erdélyi hegységben. Munkájának tükre ez a fejezet, a melyet olvasva, az apró hiányok mind elenyésznek szemünk elől, a becses eredmények mellett. A második főrészben 86 faj konchyliának paleontologiai leirását talál- juk. A szerző 25 ismert és 12 új fajta kagylót, 28 ismert és 21 új fajta csigát ír le részletesen. Az új fajokat szabatosan és röviden, a mellett szép magyaros nyelven írja le. A csigák között egy új nemet is állít fel, a Tran- sylvanites novum genust, a melynek kúpalakú háza és mély köldöke van. Kerek nyilása és tölcsérszerű köldöke a turbókra emlékeztet, csorgója (AusguB) a pyrguliferákhoz közelíti, diszítése pedig némileg a cosiniák diszítéséhez hason- 290 ISMERTETÉS. lít. Brack-vizű csiganem lehetett ez, a melynek egyetlen faját a szerző SEMSEY AnpoR tiszteletére nevezi el. Ez a faj Alvincz környékének csaknem mind- egyik rétegében megvan, nagysága a 23—16 milliméterek között változik. Vala- mennyi között a felső (III.) cerithiumos rétegből kikerült példány a legnagyobb. Nem lesz talán érdektelen, ha az alvinezi rétegeket az ismert hazai felsőkréta rétegekkel összehasonlítom, s dr. PárnrY rétegcsoportjait az illető szin- tek mellé állítom. (Lásd táblázatot a 221. lapon.) Az alvinezi felső-kréta faunának és az egyéb hazai előfordulásoknak közös fajait már az ismertetés keretében láttuk. Nézzük most a csoportokat összeségükben. Az alvincz-környéki legalsó kövületes réteget, az alkenyéri konglomerátot dr. Párrv leginkább a puji rétegekhez hasonlítja, a miknek faunáját Nopcsa báró ismertette. A puji marin-lerakodásoknak tehát mintegy a parti faciesét kereshetjük az alkenyéri konglomerátokban. Ezen konglo- merát fölött Alkenyéren agyagpalák következnek, a miket a szerző, a miként láttuk a kolcspataki inoceramusos márgákkal tart egykorú képződménynek. Ezt a rétegcsoportot dr. PárnrY-val a felső-senonba sorozva, helyét a Kárpá- tok inoceramusos márgái táján kereshetjük, a melyek LAPPARENT szerint Gosau felső hippurites-padjaival egykorúak. A kolcspataki actasonellás homokkő, fau- nája alapján brack-vizű lerakodás, a mely a tengeri inoceramusos rétegeket összeköti a cerithiumos rétegekkel. A cerithiumos agyagpalák fluvio-lacustris képződmények, a melyek a Piréneusok garumnienjével és az ajka-homokbögödei rétegekkel leginkább szintezhetők. A Sabal pálmalevelet tartalmazó homokkő, számos kövült fatör- zsével, mint tisztán terresztris képződmény, a szentpéterfalvi dinosaurus maradványokat tartalmazó homokkövekkel együtt, mindenesetre bizonyos hasonlóságot mutat Dalmácziának, a tengertől megszabadult protoczén kép- ződményeihez. Ha talán egykor Alvincz környékén is sikerül ammoniteket vagy rudis- tákat találni, úgy az alvineczi rétegeknek is pontosabban lehet majd strati- graphiai helyüket kijelölni. Dr. Párnrv pályanyertes munkájának fontossága még jobban kidomboro- dik, ha a paleogeographai viszonyokra pillantunk. Az északi és a déli kréta- facies határa hazánkon huzódik át. A déli zóna Portugáliából, a Pyreneusokon, Dél-Francziaországon. és az Alpok két oldalán át hazánkat is szeli, caprotinái, rudistái széltében-hosszában találhatók hazánkban is. Másrészt az északi facies, Angolország, Észak-Francziaország és Észak-Németország öve is érvé- nyesül inoceramusaitval, scaphiteseivel hazánkban. A Kárpátok lánczolata mintegy a két öv közé esik, s a Kárpátok alján különösen a bakonyi kréta pregnánsan mutatja az északi és a déli elemek egyesülését. Alvincz környé- kének gazdag faunájában szintén az északi és a déli jellegű conchyliák küz- delmét látjuk. Dr. Párrx jeles munkája tehát, nemcsak hogy fontos adatokat szolgál- tatott hazánk geologiai ismeretéhez, hanem általában a kréta-korszak tek- tonikai és paleogeographiai problémáinak a megoldásához is mindenkor kút- főül fog szolgálni. Emelet Alemelet ISMERTETÉS A Magyar-birodalom fontosabb leg- felső-kréta koru rétegei Alvincz környékének rétegei Montien Danien (Garumnien) Liburni vagy Protocén emelet alsó, litorális és limnikus képződményei Dalmácziában. Szentpéterfalvi homokkövek Erdély- ben (Dinosaurus maradványokkal). Ajkai és homokbögödei szénpalák a Bakonyban. (Pyrgutifera. Pichleri, HOERNES ; P. humerosa, MEck; Melanopsis laevis, STOL. ete.) Sabal major, UNG. pálmalevelet tar- talmazó homokkő. Cerithiumos rétegek (III.) Felső-senon (Aturien) Maéstrichtien (Dordonien) Campanien Cerevici márgák a Petrovaradini hegységben. (Hippurites polystylus, PIRONA — Pironaea Slavonica, ([ HILBER] ; Cardium Duclougxi, VIDAL; Cucul- laea Szabót, PETHŐ etc.) Pyrites márga-rétegek a Tátrában. (Pachydiscus neubergicus, HAVER ; Puzosia planulata, Sow. ete.) Sümegi márga a Bakonyban. (Pachuydiscus neubergicus, HAUER ; em. GROSSOUVRE ; [noceramus CGripst, MANT. etc.) Tohán és Zernest márgái a Fogarasi havasokban. (Pachydiscus Pailletteanus , Scaphites constrictus moceramus Gripst ete.) Puji rétegek Hunyad vármegyében. (Scaphites constrictus, Vola guadri- costata, Trigonia scabra ete.) Kolcspataki act:co- nellás homokkő (II) Kolcspataki inoceramusos és alkenyéri márgák. ÜT Alkenyéri konglomerát. ) Alsó-senon / (Emschérien) Santonien Coniacien Turon ) Sümegi homokkő a Bakonyban. (Trochactaeon giganteum, Sow. ; Melanopsis galloprovincialis, MArnH. etc.) , Sebeshelyi (Szeben m.) homokkő (Inoceramus Schmidti, MicH. ; Emschi emelet) és gasteropodás rétegek, aljukon széntelepekkel. Lippa-konopi rétegek a Maros völ- gyében. (Hippurites cormut-vaccinum, BRONN / etc.) Sümegi mészkő a Bakonyban. (Hippurites " (rosaviensis, DOUVILLÉ etc. ((Gyelolttes ellipticus, LAM.; Spon- dylus spinosus,. DEFR. Papp KÁRory dr. 2922 IRODALOM. IRODALOM. (1.) SCHAFARZIK F.: Budapest és Szentendre vidéke. 15. zóna, XX. rovat- jelű lap (1 : 75,000). Magyarázatok a magyar korona országainak rész- letes földtani térképéhez. Kiadja a m. kir. Földtani Intézet. Buda- pest, 1902. — 61 oldal, magyar és német. Több mint harmincz év mult el azóta, hogy a m. kir. Földtani Inté- zet Budapest környékének 1 : 144,000-es arányú geologiai térképét kiadta s ugyanez időben jelent meg boldogult Hormawnw KáRony dr. tollából a buda— kovácsi hegységről irott alapvető munka is, melyet a lefolyt 30 év alatt a kisebb-nagyobb értekezéseknek egész sora követett. Évről-évre, napról-napra újabb és újabb feltárások keletkeztek, melyek alapján újabb betekintést nyer- hettünk Budapest környékének altalajába. A palzontologiai anyagnak egyrésze újból meghatároztatott s az újból való meghatározásnál nem egy faj kövület a különböző értekezésekben több néven is szerepel. SCHAFARZIK FERENcz dr. érdeméül tudhatjuk be, hogy a midőn reamoulátiói alapján a Földtani Intézet az új 1:75,000 arányú geologiai térképét kiadta Budapest környékének, a térképhez oly magyarázó szöveget írt, a mely nemcsak egyszerüen felsorolja és leirja az ezen lapon szereplő 28-féle képződményt, hanem alapos kritikai tanulmány alapján s — különösen a harmadkori képződményeknél — a paleontologiai leleteknek revisiója után, az eddigi zavaros fogalmakat elosz- latta. Hosszasabban foglalkozik a felső-eoczénrétegek stratigraphiai helyzetét illető hosszas vitával, mely kezdetben Hormasws K. és HANTKEN M. között indult meg, de egyes kérdésekben még az újabb időben is folytatódott (OPPEN- HEIM, LÖÓRENTHEY). Nem kis érdeme szerzőnek az sem, hogy az idevonatkozó irodalmat nagy gonddal összeállította, melyet 7 oldalon közöl. A leirt lapon szereplő 28-féle képződmény, a mely 34 színnel van meg- jelölve, alulról fölfelé a következő : Felső-triasz : szarúköves mészkő, födolomit, megalodon mészkő. Közép-eoczén : édesvizi és elegyes vizi rétegek, pusztafornai rétegek. Felső-eoczén : alsó orbitoidás rétegek, felső orbitoidás rétegek. Alsó-oligoczén : hárshegyi homokkő, budai márga, kisczelli agyag. Felső-oligoczén: — cyrenás agyag és pectunculus homok. Alsó-mediterrán : Felső-mediterrán : Szarmata emelet : Pontusi emelet : Levantei emelet : IRODALOM. agyag, homok, kavics, bryozoás mészkő, dacittufa (rhyolithos). andesitek és tufái. mészkő és márga. agyag, homok, kavics, édesvizi mészkő. mastodon kavics. kavics, homok, mésztufa, lösz. nyirok, Diluvium : Alluvium : zsombék, tőzeg, futóhomok, mésztufa, áradmányok. .E képződményeket három kortáblán is feltünteti, még pedig a budai hegység két legrégibb tagjára a következő összeállítást adja: Megalodon- vagy Felső Keuper Dachstein-mész [Rhátiai emelet] Középső Keuper Fődolomit [Norikumi emelet (BITTNER)] A harmadkorról két kortáblát közöl, külön a palxzogénről és külön a neogénről. A neogén kortáblája : Emelet Rétegek Eruptiv kőzetek a Levantei Mastodon kavics NN , ÍS ; Édesvizi mészkő EH os mikzetás Congeriás agya Jo 8 8yag "a 50 o Szarmat Cerithiumos mészkő § Oo d 4 § II. vagy felső-mediterrán Agyag, homok ; Z 8 3 ag j; Éles A Bryozoás mészkő Andesitek í I. vagy alsó-mediterrán ASZ OÁZ HRSÁ A paleogén kortáblája : IRODALOM. B. Sor Emelet Szint Ő 0 Chattiai em. b) Pectunculus homok keré (Chattien) (89 GyEGnőS BEYBE én. AG A MME CGyrenás agyag ! o ] £[/ Tongriai em. ÉR szöll :§ (Tongrien) szen Kisczelli agya MEGIEEG Liguriai em. 7 8988 z Liguri b) Budai márga Wés (hisutien) a) Hárshegyi homokkő jó ag 8 5 8 szegni eh (b) Bryozoás rétegek fori Be (Priabonien) Ge az m ] 3 Bartoni em. E. f Nummulites Fichteli rétegek (Budán) VE ZÁI (Bartonien) ) ] N. intermedius rétegek (Nagykovácsin) d ! 9 ] e) N. striatus (v. pusztafornai) rétegek Egg] iz ZD TESB d) N. perforatus és lucasanus rétegek (oj4 a Parisi em. ; INESZASS SES "gy tékek c) N. subplanatus rétegek ES KS TENEE li SELtÉ SB b) Elegyesvizi lerakódások hö jo a) Edesvizi rétegek Cyrena grandis-szal ] FA 77 Londoni em. Ég (XYprésien) ] 9 Suesson em. Asz "a (! (Suessonien) Thanet em. Hé. (Thanetien) A munkát befejezi az ásványvizek, valamint a gyakorlati szempontból fontosabb kőözetanyagok, fürdő- és ivóvizek felsorolása. Párrv M. (2.) Harnavárs Gyura: Budapest és Tétény vidéke. 16. zóna, XX. rovat- jelű lap (1 : 75,000). Magyarázatok a magyar korona országainak rész- letes földtani térképéhez. Kiadja a m. kir. Földtani Intézet. Buda- pest, 1902. — 23 oldal, magyar és német. Míg ScHaFARZIK Budapest vidéke (G 7) jelű, 1 :144000 mértékű lap É-i részét reambulálta, az 1 :75,000 újabb mértékű geologiai térkép kiadhatása czéljából (1. fentebb), addig Harzavárs a .déli részt járta be, reambulálván és kiegészítvén az e részen megvolt földtani felvételeket. Lapjához írt magyarázó szövegének bevezetésében ismerteti a fővárosunk környékén történt geologiai kutatásokat, egybeállítván egyszersmind az e területre vonatkozó irodalmat. Az orographiai viszonyok rövid ismertetése után áttér a földtani viszonyok ecsetelésére. A térszín legmagasabb pontjait, a meredek lejtőjű csúcsokat, IRODALOM. 925 a felső-triaszkorú dolomit alkotja, a hozzájuk simuló szelidebb lejtésű hegyek összetételében a palgogén vesz részt, a dombság javarészben a neogén rétegei- ből áll, míg a dunántúli rész fensíkszerű dombhátait a diluviális lösz, végül a "Csepelsziget és az Alföld területét a diluvium és a jelenkor folyóvizeinek árterén s mocsárainak fenekén leülepedett rétegek és az ;olikus erőktől idehor- dott futóhomok borítja. E képződményeknek az a része, mely a dombságot for- málja és az Alföldön fordul elő, úgyszólván eredeti helyzetében van, míg a hegység vázát alkotó régibb képződmények átlag ÉK—DNYy irányú hasadékok mentében többszörösen elvetődtek. Az e lapon konstatált képződmények külön- ben a következők : Felső-triasz: — dolomit. Felső-eoczén: nummulitos mészkő, felső bryozoás réteg. Oligoczén : hárshegyi homokkő, budai márga, kisczelli agyag, kattiai emelet. Neogén : alsó-mediterrán, felső-mediterrán (lajtamész), szarmat emelet, pontusi emelet, édesvizi (pontusi) mész, mastodon- (levantei) kavics. Diluvium : meridionális kavics, homok, lösz, mésztufa. Alluvium : futóhomok, zsombékos, szikes területek, ártéri üledékek. Végül fel vannak sorolva az ásványos vizek és a gyakorlati szempont- ból fontosabb anyagok. Günr V. (3.) Haravárs Gyura: A Duna és Tisza völgyének geologtáia. (A Magy. Orvosok és Természetvizsgálók 1901. évi XXXI. Vándorgyűlésének Mun- kálatai. Budapest, 1902. p. 323.) Hálára kötelezte szerző különösen a geografusokat, hogy az Alföld és a két nagy folyó geologiai történetét röviden, mintegy dióhéjban foglalva adta meg olyan nyelven, a melyet megért a szakbeli geologuson kivül mindenki, aki előszeretettel foglalkozik a Föld megismerésével. Igen hasznosak, különö- sen didaktikai szempontból a czikket kisérő kis ábrák is, a melyek az egyes korok hydrographiáját a lehető legpraktikusabban szemléltetik. Nehány fontos megjegyzésünk van azonban az értekezés tudományos Földtani Közlöny. XXXIII. köt. 1908. 15 996 IRODALOM. tárgyát tekintve. Különösen két dolog ötlik az értekezés folyamán szemünkbe. Az egyik dolog az, hogy szerző mind a két nagy folyónak régi medreket keres, különösen pl. a diluviumban a Duna állítólag a Tisza mai völgyében folyt végig s innen jutott később, szerző szerint BAER törvényének értelmé- ben mai helyére. Bizonyítani ezt semmivel sem lehet. Jelentéktelen erek és völgyületek ebben a tekintetben semmit sem bizonyítanak, de a mellett ellent- mondás is van a dologban. Ha a folyónak szárazföldi törmelékkupja van, akkor világos, hogy a törmelékkup helyén mindenfelé járt a folyó. Már pedig ez a törmelékkup szerző szerint még Kecskemét talajában is megtalálható, a folyó tehát ott is járt. Ha azonban BaAER törvényének értelmében hátrált volna a "Tisza mai völgyétől a Duna mai völgyéig, akkor le kellett volna tarolnia a térszint a Tiszától egész a Dunáig. A Tisza völgye semmi esetre sem eróziós völgy, tehát a térszin ott a diluvium óta magasabb sohasem volt mint ma, sőt ellenkezőleg, épen mélyebb lehetett. A Duna fokozatos átván- dorlása a mai orographia tanusága szerint, úgy szólván, teljesen lehetetlen. Mikor járt hát ott a folyó, hogy törmelékkupját szétteríthette volna a Duna- Tisza közének egész felső, éjszak-nyugati szögletében, a régibb rétegekből álló magaslatok lábáig? Kétségkívül régibb időben, mint a hogy a Duna és Tisza közötti hátság felépült. Olyan időben tehát, a mikor az egész Nagy-Alföld klimája, a Duna vízjárása, a medencze határhegyeinek orographiája még lénye- gesen más volt, mint ma. De egészen más volt — a mi a legfontosabb — magának a medenczének a plasztikája is, a mit különösen bizonyít épen szer- zőnek az az állítása, hogy az Alföld még ma is sülyed. Hasonló okoskodásokkal lehet kimutatni a többi crégi folyómeder; fel- tételezésének erőszakos voltát is. Sokkal szövevényesebb, sokkal komplikáltabb a folyók geologiai története az Alföldön, mint azt ilyenféle hipotézisek alapján az olvasó gondolni fogja. Lehet, hogy volt idő, a mikor az Alföld vízrendszere csakugyan ahhoz az állapothoz hasonlíthatott, részben, vagy egészben, a mit Harzavárs harmadik, vagy negyedik térképe mutat. De ez csak egy kiragadott fejezet a hosszú tör- ténetből, a mely a fejlődés megértésére nem hogy alkalmas volna, hanem a legnagyobb mértékben kész arra, hogy megrögzött balvéleményeket terjesz- szen el. A második megjegyzésem a folyó áttöréseire vonatkozik. Szerző több- ször használja azt a kifejezést, hogy a Duna ekkor, vagy akkor törte át ezt vagy azt a hegységet, a melyen keresztül ma szoros úton folyik. Ezzel a kifejezéssel szintén vigyáznunk kell, mert rendszerint az alaposabb kutatások ezt a kifejezést frázisnak bizonyítják, a melylyel hiányos tapasztalatainkat takartuk. Különösen a visegrádi szoros út olyan, hogy annak áttörését egy bizonyos időpontra helyezni meglehetős merész dolog. Hogyan képzeli azt szerző, hogy egy magas, folytonos bérczvonulatot, mint a milyennek szerző a budai és börzsönyi hegység összekötő hegyeit állítja elénk, a Duna keresztül tört? Neki ment a hegynek? Felduzzadt mögötte, s eleinte vízeséssel zuhant át rajta s így fürészelte át? Roppant nehéz ilyen régen megrögzött fogalmak- kal megküzdeni, de már itt volna az .ideje. Az a kifejezés, hogy a folyó a hegyen keresztül tör: a jelenben mint képes beszéd megengedhető, de hogy IRODALOM. 997 a folyó valamely időben ezt vagy azt a hegyet áttörte, az olyan kifejezés, a mely csak a legnagyobb kivétellel fog igaznak bizonyulni. Egyébként a szerző még a szakembereket is hálára kötelezte, mert összefoglaló értekezése rendszerbe önti az elszórt adatokat s mintegy vázlatot ad Magyarország geologiájának egy fejezetéhez. CHOLNOKY. (4.) SCHAFARZIK FERExcz: Magyarország kótparáról, különös tekintettel a dísz- és építőkövekre. A magyar Mérnök- és Épitész-Egylet Heti Érte- sítője. XXI. évf., 15—17. sz. Budapest, 1902. — 5 old. (4"), magyar. Miután szerző hivatalos statisztikai adatokból kimutatja, hogy az 1900. év- ben 2:6 millió K-t adtunk ki külföldi kőzetanyagokért, azt a kérdést teszi föl, vajjon megvan-e nekünk idehaza az a kőzetanyag, a melyért pénzünket a külföldnek adtuk vagy sem? Olyan-e az, vagy legalább hasonló-e ahhoz, a mit mi rendesen be szoktunk hozni? És most sorra veszi a fontosabb hazai dísz- és építőköveket és kimutatja róluk, hogy igenis kiállják a ver- senyt a külföldiekkel. A fehér márványt a felső Bisztra-völgyben már Tfraja- nus római császár legiói fejtették; a biharmegyei Kiskóhban oly durvaszemű, bágyadt fehérszínű félesége fordul elő, mely HERz bey szerint az egyptomi régi műemlékek restaurálása alkalmával a fehér antigue márvány pótlására leg- alkalmasabb lett volna; a szárhegyi márvány szinével és szövetének finom- szeműségével bátran versenyezhetne a carrarai ú. n. Statuario I-gyel. Szines márványokkal Magyarország a tiszta feketétől, mely a belgiumival vetekedik, a legvilágosabb chamosszínűig minden színárnyalatban rendelkezik, úgy hogy e tekintetben a külföld behozatalára egyáltalán nem szorulnánk. FEdesvizi mészkő szintén van több ponton és jó minőségben, pl. Gyertyános, Bán- patak stb. ép úgy granit is. A magyar malomkövek (Sárospatakon, Bereg- szászon hydroguarezit, Ujbányán guarczos rhyolith, Sukoron fehér guarez stb.) a külföldön oly híresek, hogy sokat ki is szoktunk vinni belőle. Ép azért érthetlen, hogy 1900-ban 142,304 K-ért volt behozatalunk. Andesitek bősége- sen fordulnak elő hazánkban. Szinyérváralján például kellemes feketésbarna, tömör pyroxenandesit van, mely könnyen faragható és kitünően fényezhető, tükröző fényét pedig évekig megtartja. Kellőkép megválogatva monumentális czélokra is lehetne használni. A basalt mindinkább kiszorítja a mauthauseni gránitot, mint kövezőanyagot; bányászata ez idő szerint nálunk Zalamegyében és Lukareczen (Temes m.) legvirágzóbb. A gneisz, csillámpala, phyllit agyag- pala általában csak helyi érdekű, egyedül az agyagpala nagyobb fontosságú. Két hazai palaelőfordulásunk közül a máriavölgyi (Pozsony m.) liaskorú agyag- pala mésztartalmánál fogva fedőpalának ugyan nem, de igenis palatábla és palavesző gyártására igen alkalmas; míg a másikat, a Bükk carbonkorú paláját rendkívül csekély mésztartalma épen fedőmunkálatokra teszi alkalmassá. Rhwyolith-, dacit és andesíittufáink közül jelesebbek a hegyaljai rhyolithtufák, melyekből a kassai dóm épült. Homokkő igen sok van; legjobbak az eoczén- korú váczvidéki és beszterezebányai homokköveink. Konglomerát, mely, ha guarczos kötőanyagú, igen tartós építőkő, szintén sokféle van. A karánsebes— orsovai vasútvonal műszaki építményei, pl. krassószörénymegyei vörös dias kkonglomerátból készültek. GÜEL VI 15" 998 IRODALOM. (5.) UHLiG VikroR: A Tátrahegység geologiája. II. A Tátrahegység tek- tonikája. III. A Tátrahegység geologiai története. IV. Adatok a fölszíni geologiához. Denksehrift der k. Akad. d. Wissensch. math.-naturw. Klasse. XLVIII. k. Wien, 1900. — 88 old. (4") 1 geol. térkép, 4 profil- tábla, 1 tekton. tábla, 2 phototyp. tábla, szövegközi ábrák, német. Folytatása és vége ez annak a beható tanulmánynak, melyet UHLIG tanár a Tátráról írt s melynek bevezetését és I., stratigraphiai részét a Denkschr. d. k. Akad. d. Wiss. math.-naturwiss. Klasse LXIV. kötetében közölt. Ez első részt Poszwirz dr. ismertette a Földtani Közlöny XXIX. köte- tének (1899) 177—180. lapjain. II. A Tátra tektonikájára nézve szerző a következő főeredményekre jutott. A Tátra négy főanticlinálisból és négy fősynclinálisból álló kelet— nyugati csapású redősystemát alkot. A nyugati két redő a magas, az északi kettő pedig a subtátrai zónába tartozik. A kristályos centrális tengely mint első anticlinális a legmagasabb és legszélesebb kiemelkedése az egész redő- systemának, a melynek észak felé következő anticlinaléi fokról-fokra veszíte- nek intensitásban. A második anticlinális is hoz még kristályos kőzeteket a fölszínre, de már csekélyebb vastagságban és a hegyláncznak nem is egész hosszában, míg a harmadikon már csak az alsó trias s egyes helyeken a permiformatió, a negyediken pedig csupán a középső trias jut a fölszínre. Ezeken a főredőkön kivül kisebb mellékredők is vannak. A Tátra redői mind ferdén átdűlt sőt fekvő redők, a melyeknek rétegei rendesen É-nak dűlnek. Az anticlinálisok legnagyobbrészt reá vannak tolva a synclinálisokra, még pedig déli irányban, a centrális tengely felé s az áttolódási síkok ép úgy dülnek É felé, mint a rétegek. Ez áttolás következtében a redők négy egymásra tolt pikkelyre esnek szét. A pikkelyes szerkezet nem jut azonban teljes kifejlődésre, hanem rendes redős szerkezetbe megy át. Legszabályosabb a harmadik anticlinálisnak és harmadik synclinálisnak megfelelő pikkely; az áttolási sík, a melylyel ez a pikkely az előtte levő délire reá van tolva az egész hegylánczon végig követhető. Miután azonkívül a hegység két facies- területét egymástól elválasztja, szerző fő-áttolásnak nevezi. E nagy első- rendű áttolásokon kivűl csekélyebb másodrendű áttolásokat is lehet megkülönböztetni. A typusos pikkelyes hegyszerkezetnél a synclinálisokra a fedőszárak reá vannak tolva s a középső szár teljesen elenyészik. Ez az eset itt csupán az említett főáttolásnál forog fenn, még a többi áttolásnál, melyek nem az egész hegység hosszában történtek, gyakran a középső szár egyes részei is megmaradtak, úgy hogy ezeken a helyeken a pik- kelyes hegyszerkezetnek a redős szerkezetbe való átmenete észlelhető. A középső szár maradványai szépen láthatók Zakopanénál és Javorinánál, a hol egyszersmind a ferde redőből a fekvőbe való átmenet tisztán látható. Az áttoláson kívül a Tátrában egy másik tektonikai tünemény is nagy fontosságú s ez a rétegsorozat fiatalabb tagjainak idősebbekre való fel- tolása vagy azokhoz való szorítása, a mivel a közbülső rétegcsoportoknak teljes vagy részleges eltolása együtt jár. Így pl. a béli mészkárpátokban a liaskorú IRODALOM. 299 gresteni rétegek a tarka keuperen, sőt a triasdolomiton fekszenek. Ezt a tüne- ményt az ú. n. ckinyujtásos-tól (Auswalzen), a mint azt némely geologusok HErm A. után föltételezik, meg kell különböztetni. A. míg ez valamely réteg- csoport tömegének nagyobb felületen való szétoszlását eredményezi, a mi mellett persze a vastagsága kisebbedik: addig az odaszorítás és feltolás a tömeget szabálytalanul kisebb területre szoritja össze, úgy hogy a rétegcsopor- tot egyes helyekről kisajtolja, azt szétszakítjaa hogy más helyeken, a hol ür keletkezett, összepréselje. Ezt a tüneményt ép úgy vissza lehet vezetni a kőzet- tömegeknek azon alkalmazkodására, melyet azok a reájuk ható erőkkel szemben különböző ruganyosságuk és plasticitásuk alapján mutatnak, mint pl. a rendes gyűrődést. A pikkelyeknek délfelé való előnyomulása az áttolásnál nagyon egyen- letesen történt, még pedig úgy, hogy az illető pikkelyek az egész vonalon vagy egyenletesen tolattak előre vagy hogy egyes részek oldalt tovább halad- tak, mig mások hátramaradtak. Ezek a viszonyok nyilván az ellentálló képes- ségtől függnek legfőképen; az első eset ugyanis egyenletes, a második kisebb, . a harmadik nagyobb ellentállásra mutat. Az előrenyomuló pikkely vagy leve- lekre van bontva, a melyek lépcsőfokszerűen vannak előre tólva, vagy lassú ívalakú hajlás vagy pedig sigmoid eltolás követ- kezik be. Miután a kis leveles eltolások dél felé feltolt rögökhöz tartoznak, azért őket közelebbről PHnrzrrpi E. értelmében diagonális eltolódások- nak lehet venni, azaz oly haránteltolódásoknak, a melyek felfelé irányult mozgással függnek össze. H dislocatiók: a váltakozás, a fiatalabb rétegeknek idősebbekre való feltolása, diagonális levelek és sigmoidák a gyűrődéssel és áttolódással szo- rosan összefüggnek, míg más mozgásoknak, pl. sülyedési töréseknek nyomai a redőkön belül biztosan megállapíthatók nem voltak. De vannak a hegység szélén törések, a melyek különösen a hegység keleti és déli peremén tisz- tán felismerhetők. Daczára a geologiai szerkezet egységes voltának, a magas- és subtátrai zónák között mégis vannak egyes különbségek, a melyek arra vezethetők vissza, hogy a sokkal szabályosabb felépítésű subtátrai régióban a gyűrődések és fel- tolódások sokkal szabadabban és akadálytalanabbul mehettek végbe. III. Az üledékek sorozatát megnyitó permi homokkő az öőshegység különböző képződésein fekszik és bázisán gránittömzsökből álló alapcon- glomeratot tartalmaz. A Tátra gránitja tehát a permelőtti idő- ben képződött. Az üledékek és a kristályos palák dülése között feltünő ellentét észlelhető. Míg ugyanis az üledékek É felé, addig a kristályok palák D és DK felé dűlnek, a mi arra enged következtetni, hogy az őshegységet a perm előtti időben oly erő emelte fel, mely a krétakorban és az ez után bekövetkezett gyűrődés irányával ellentétes irányú volt. Az őshegység azután, mint az az idősebb palezozoieum hiányából kitünik, hosszabb ideig szárazföld volt, míg a permikorszakban nemcsak hogy ellepte a tenger, hanem abra- dálta is. A permi formatió egyenletes kiképződése arra vall, hogy a perm- előtti Kárpáthegységa perm alatt erős feltöltésnek volt kitéve. A triasban eleinte az egész Tátrában egyenlő viszonyok uralkodtak, de 230 IRODALOM, már a középső triasban indult meg az a differenciálódás, a mely egy déli magastátrai és északi subtátrai faciesterületnek megkülönböztetését tette szük- ségessé. A subtátrai zónában a középső triasban és még a keuperben is hatal- mas dolomitok és crinóida-meszek rakódtak le, míg a magastátrai zónában csak szegényes, szárazföldi maradványokat tartalmazó üledékek képződtek. A dolomitnak és tarka keupernek a subtátrai zónában való bőséges lerakó- dása által a tengerek mélysége kiegyenlítődött és úgy látszik, hogy ez által váltak lehetségessé azok az egyenlő lerakódási viszonyok, a melyek a két faciesterületen az alsó-lias kezdetén a gresteni rétegek lerakódásában mu- tatkoznak. Az alsó-liastól az alsó krétáig mindkét zónában majdnem kizárólag oly meszes üledékek uralkodnak, a melyeknek szerkezete azt bizonyítja, hogy ebben azidőbenmindkét fáciesterületet mélytenger borította. Meg kell itt jegyezni, hogy az üledékek minőségére és egymásutánjára való tekin- tettel a Tátrában két nagy lerakódási phasist lehet megkülönböztetni. Az első a permformatiótól az alsó-lias legmélyebb emeletéig tart bezárólag, és continentális lerakódásoktól (agyagok, homokok és conglomerátok) van jel- lemezve; a másodikat, az alsó-liastól az alsó-krétáig terjedőt ellenben az említett meszes, organogen üledékek képezik. Azok a nagy geodynamikai változások, melyek a felső. kréta kezdetén a föld felületének nagy részén végbementek, a Tátra fejlődésében is mutat- koznak, a mely a felső-kréta kezdetével — úgy mint bizonyára az egész Kárpáthegység — a hegyképződés és tengeri ingressió ismé- telt váltakozásának phasisába lép. Az alsó-krétakor végén és a felső- kréta lerakódása előtt nemcsak a hegység gyűrődése vette kezdetét, hanem a fölemelt terület már denudátiós reliefet is mutat. A felső-kréta sehol sem fekszik közvetlenül az őshegységen, a mi azt bizonyítja, hogy ekkor a hegy- ség ősköőzeteit még a mesozoi közetek fedték. A leghatalmasabb felső-kréta- korú képződményeket a későbbi főáttolódás irányában találjuk, de az áttoló- dás maga az eoczén előtti főgyürődés műve, mert ez már a felső- krétát is érte. A felső-kréta lerakodásai az eoczénnel egy ponton sem érint- keznek ; sedimentálásukat újabb gyűrödések szakították meg, a melyek nemcsak az idősebb üledékeket, hanem a krétamárgákat is érték. Ez a fiatalabb gyűrő- dés az eoczén lerakódása előtt történt és kétségkívül a Tátra főögyűrődé- sének tekintendő. Az eoczén-conglomerátok és brecciák transgredálón fek- szenek a különböző képződményeken, részben a kristályos palákon is és anyaguk az összes régibb tátrai kőzetekből áll. A felső-kréta lerakódása előtt s az eoczén-üledékek képződése előtt és közben a tekintélyes magasságra ki- emelkedő hegység denüdatiónak volt alávetve. Már ekkor, az eoczén lerakó- dása előtt, a Tátrahegység — a kristályos és meszes zónát tekintve — általában mai alakját mutatta. A flysch gyűrődése lényegesen idősebb, mint a II. mediterran-emelet és a fiatal mioczénkorú gyűrődés, melyet ezelőtt a fögyűrödésnek tekintettek, s a mely Kárpátoknak csupán északi peremét érte. Összefoglalva a tett észleléseket, az a gyanú ébred, hogy az oldalnyomás és megtolás egymagában a Tátra sajátos tektonikáját nem hozhatta létre. Ha azonban föl lehetne tenni azt, hogy a tangentiális nyomással egy- IRODALOM. 231 idejűleg, az őshegységet függélyesen emelő erő is közreműkö- dött, akkor a Tátra geologiai szerkezetében mutatkozó sajátosságokat meg lehetne magyarázni. IV. Sokkal tisztábban, mint számos más hegységben, látható a Tátrában a jégkorszakban történt eljegesedés s a kahrvölgyek, meg tavak képződése közötti szoros összefüggés. Míg a kahrvölgyek az északi oldalon 1700 m. magasan fekszenék, addig a déli oldalon átlagban 300 m-rel magasabban találhatók. A. glecserek északon csak négy völgyben érik el az előhegységet; a déli oldalon azonban messze benyúltak abba s itt összefüggő jégtömeget alkottak, melyből egy hosszú ívalakú 80—150 m. magas végmoréna képződött, mely 900 m-re nyúlik alá. E zárt végmorénán belül kb. 1100 m. magasság- ban kisebb végmorénák vannak. Günn WV; (6.) UHLrG VikroR : Adatok a Fátrakriván-hegység geologiájához. Denkschr. d. k. Akad. d. Wissensch. math.-naturw. Klasse. LXXII. k. Wien 1902. — 43 old. (49), 1 geologiai térkép, 3 profiltábla, szövegközi ábrák, német. A Tátrának szerzőtől való tanulmányozása e hegység geologiai szerkeze- tét és összetételét sok tekintetben új szinben tüntette föl és így kívánatosnak mutatkozott annak kipuhatolása, vajjon és mennyire állanak az itt elért ered- mények a nyugati és központi Kárpátok más részeiről. A Tátrához való csat- lakozásra mindenekelőtt a Fátrakriván vagy Kiskriván-hegység látszott alkalmasnak, mert mint a Tátra nyugati szomszédja a centrális mag vak ugyanazon zónájához tartozik és keleti végén hasonlóan végződik haránt vonalban, mint a Tátra a nyugati végén. Sötratigraphiai tekintetben következők az elért főeredmények, me- lyek egyszersmind a Tátrától való különbségeket is jelzik. Mindenekelőtt ki kell emelni, hogy a Fátrakriván-hegység perm-mesozoi lerakódásai kizár ó- lag subtátrai faciesben vannak kiképződve és hogy ennek következté- ben itt egy magas- és subtátrai faciesterületre való különválás, a mint az a Tátrában megvan, nem áll fenn. A triasdolomit felső részében fellépő fehér- likacsos homokkő (x:Lunzi homokkőóős) annak egy vastagabb alsó, (kagy- lósmész-dolomit és kagylósmész) és egy kevésbé vastag felső seriesre (felső- trias-dolomit) való taglalását vonja maga után. A kösseni rétegek mészpado- kat tartalmaznak pentacrinus-nyelekkel, de sokkal szegényebbek fossiliákban, mint a Tátrában. A gresteni rétegek. szürke, homokos, belemnita tartalmú ecrinoidás mészkőtől vannak képviselve, a mely petrographiailag a Tátra pisanahomokköve és a nyugati Kárpátok (Kis-Kárpátok, Trencséni hegység stb.) gresteni rétegeinek crinoidás mészkövei között, de az utóbbi typushoz sokkal közelebb áll. A liasképződményben szürke, foltos mészkövek uralkod- nak, a melyek rendkívül szabályos padokban rakódtak le és fekete szarukőó- lencséket és számos belemnitet tartalmaznak. A jurai rétegsorozat ép úgy mint a Tátrában, a Fátrakriván-hegységben is mutat vörös és zöldes szaru- köves mészkövekből, gumós meszekből és szaruköves palákból álló zónát, míg azonban e facies a Tátrában a felső-liashoz sorakozik, addig itt a felső-jurá- ban lép föl. A vörös felső-jurakorú gumós mészkövek imbricált aptychusokat 2932 IRODALOM, tartalmaznak és a jurának az alsó-kréta felé való meglehetősen éles elhatáro- lását lehetővé teszik. A neocom foltos-márgákban egy felső, túlnyomóan palás, homokkőpadokat is tartalmazó rész választható le, a mely Parnicza vidékén Desmoceras liptaviense, ZEuscn.-t tartalmaz és a mernsdorfi rétegeknek felel talán meg. A chocs-dolomit helylyel-közzel meszes kiképződésű lehet, külön mészfaciest azonban, mely a keleti Tátra muran-mészköveinek felelne meg, itt megkülönböztetni nem lehet. A megvizsgált terület szirtzónája lias-, jura- és neocomkorú lerakodásokat tartalmaz, a melyek uralkodólag a foltos márgák és szaruköves meszek faciesében vannak kiképződve. Csak kevés pon- ton jönnek elő a fossiliákban gazdag faciesek fehér dogger-erinoidameszei. Igen nagy kiterjedésűek a Posidonomya alpiná-t tartalmazó palák. A szirt- takaró felső-krétakorú és ó-terczier kőzetekből áll, a melyek a térképen nincsenek külön választva. A felső-kréta exogyrás homokkövei K felé vastag- ságukból veszítenek. A puchói inoceramusos márgákkal szürke vagy feketés palák, vékonyréteges hieroglyphás homokkövek és durvapados homokkövek is állhatnak összefüggésben. Előfordulnak továbbá a szirttakaróban a galicziai ropianka-rétegekhez hasonló rétegek is. A mi a Fátrakriván-hegység tektonikáját illeti, úgy az ugyanazon terv szerint fölépített hegység, mint a Tátra, de ugyanannak a tektonikai tör- vénynek keretén belül a geologiai szerkezet bizonyos sajátos változásait mu- tatja. A Fátrakriván-hegységben is ferde, észak felé dülő ránczok- kal van dolgunk, a melyek elnyomott középső szár mellett a fedőszártól délfelé vannak áttolva; míg azonban a Tátrában négy főanticlinálist és épannyi synclinálist különböztetünk meg, addig itt csak két fő anticlinális és két fő synclinális van. Körülbelül a hegység közepén, a Hleb-hegyen, a má- sodik synclinális egyesül az elválasztó második anticlinálison át az első syncli- nálissal és felső jurakorú szaruköves meszek s valószinüleg neocom foltos márgák is ferdén csapnak át a második synclinálisból az elsőbe, úgy hogy a második anticlinális áthidalása jön létre, a mely a Fátrakrivánhegység redő- zónáját egy valamivel kisebb keleti s egy nagyobb nyugati részre osztja. Külön- ben e hegységben a dislocatio ugyanama typusai mutatkoznak, mint a Tátrá- ban ; csakhogy itt bizonyos modificatiókat tüntetnek föl. Miután a Fátrakriván- hegységben csupán két fő anticlinális van, a váltakozások fellépése megvan szorítva. A dislocatiós síkok azonkívül rövidebbek, mint a Tátrában. Leveles eltolások még gyöngébben vannak itt kifejlődve, mint a Tátrában, a hol pedig szintén meglehetősen jelentéktelenek; de utalni kell a harántdislocatiókra, a melyek a Kárpátoknak általában legnagyobb e fajta dislocatiói. A Fátrakriván- hegységben e nagyszerű dislocatio tektonikai jelleme azonban nem volt egy- séges: az északi részben a haránttöréssel sülyedés járt együtt, míg a déli részbena keleti szárny feltolása. Posteoczen sülyedési törésnek nevezi szerző a déli szegélytörést, a melynek valószinüleg szintén nincsen egységes jelleme. Geologiailag fiatalabb rétegtagoknak idősebbekre való reá- tolása a Fátrakriván-hegységnek fontos jelensége. Ilyen fajta az egész hegység legjelentékenyebb hosszanti dislocatiója, a Strecsnó-vonal. E tektonikai jelen- ségeknél szabálynak tekinthető, hogy a rétegseries, mely egy határozott fel- tolási vonal mentén kiszoríttatott, a szomszédos területen újból való föltünésé- IRODALOM. 233 nél sokkal nagyobb vastagságban mutatkozik. Főkép oldalt való eltolásokról van itt szó, a melyek egyes esetekben valamely rétegsorozatnak teljes, más- kor csupán részben való kiszorítására és redukálására vezetnek. Az említett áthidalásnál ilyen délfelé irányított nyomás ismerhető fel. Ez a jelenség, vala - mint a keleti szegélytörésen levő eltolódások s számos egyéb tektonikai körül- mény a perm-mesozoi rétegsorozatnak a centrális gránit- tömeg felé való mozgására enged következtetni, a mely moz- gás a Fátrakriván-vonulat északi oldalán tehát dél felé, keleti oldalán pedig nyugat felé volt irányítva. A mint a Tátra-hegységről azt lehetett állítani, hogy a geologiai szerkezetében nyilvánuló jelenségek megmagyarázha- tók volnának, ha föl lehetne tenni azt, hogy a tangentialis nyomással egy- idejüleg az alaphegységet függélyesen emelő erő is közreműködött, ép úgy a Fátrakriván tektonikája is ilyesféle föltevés mellett szól. GürnL V. (7.) LizBus ALBERT és UHLIG VikroR: Néhány kárpáti krétafossiliáról ; stratigraphiai megjegyzésekkel. Beitr. zur Palünt. u. Geol. Österreich- Ungarns u. des Orients. XIV. k. Wien és Leipzig, 1902. — 18 old., 1 tábla, német. A Lizwustól leírt kövületek a sziléziai Kárpátok krétaformátiójának kö- zépső és felső emeleteiből valók s HosrExEGGER L. sok évi gyűjtésének ered- ményei. Fontosságuk különösen stratigraphiai tekintetben nagy, mert csak azok segítségével lehetett a fossiliákban annyira szegény sziléziai-kárpáti kréta egyes rétegcsoportjainak korát megállapítani. A leírt fajok a következők : , 1. a wernsdorfi rétegekből: Moceramus sp. ind. ; 2. az ellgothi rétegekből: Belemmites efr. minimus, LIsT., Parahoplites B1i- goureti, SEux., IMhoceramus Laubei n. sp., Ioc. concentricus, Sow. (?); 3. a godula homokkőből: Desmoceras atff. Dupimanum, dORB., Dentalium ecfr. decussatum, Sow. ; 4. az istebni rétegekből: Pachydiscus Neubergicus, HAUER sp. (GROSSOUVRE) ; 5. a friedeki rétegekből: Puzosta sp. ind. aff. planulata, Sow. sp., Baculites Hochstetteri n. sp.; 6. a baschki homokkőből: Ptiychodus latissimus, AG. var. Schlotheimi GEIN. UHLIG a fossiliák leirásához füzött stratigraphiai megjegyzéseiben a következő megállapodásokra jut. A nyugati Beszkidek felső-krétája két külön- vált területen lép föl. A magas Beszkidek déli részében a felső-kréta legalul 1. az istebni rétegek világos-színű, tömeges, porhanyós homokköveiből és conglomerátjaiból és 2. a rajtuk fekvő felső istebni rétegek feketés, vas- érczeket tartalmazó paláiból és vörösesbarna színnel málló homokköveiből áll (HOHENEGGER istebni rétegei). Az északi területen, a magas Beszkidek északi lábánál a felső-kréta: 1. a friedeki baculitos márgákból és 2. az ezekre tele- pült baschki homokkövekből áll. Mindkét series transgredáló, míg a közép- krétakorú rétegcsoportok concordánsan és megszakítás nélkül települtek az alsó-krétakorú rétegekre, még pedig úgy, hogy a wernsdorfi rétegeken az ellgothi rétegek és ezeken a valódi godula-homokkövek fekszenek. Günn V. 19 934 IRODALOM. (8.) VETTERS HERMANN : Előzetes jelentés a Kis- Kárpátokban az 1902. év nyarán eszközölt vizsgálódásokról. Verhandl. d. k. k. geologisechen teichsanstalt. 1902, 16. sz. Wien, 10. old. német. Az átvizsgált terület magába foglalja a Kis-Kárpátoknak a régibb szer zőktől Pernek— Losonczi mészvonulatnak jelzett szakaszát, továbbá a vörös homokkövek és melaphyrok övét és a tőle É-ra fekvő mészterület, az ú. n. Fehér-Hegység, egy részét. A stratigraphiai viszonyokat tekintve, a Kis-Kárpátokban — hasonlóan, mint UHniG tanár azt a Tátrára nézve kimutatta — két területet kell az üle- dékek különböző kiképződése szerint megkülönböztetni: egy külsőt, a melyben a trias gazdagon van kifejlődve és így a permtől a triasig a rétegsorozat való- szinűleg nem szenvedett megszakítást, — és egy belsőt, hol a trias hiányzik és a permi guarczitokra azonnal a lias-jura következik; vagy UHriG elnevezé- seivel élve: egy subtátrai és egy magastátrai terület. A Tátrában meglévő viszonyokkal való megegyezés abban is mutatkozik, hogy a kristályos alap- hegységet csak a magastátrai (belső) régióban lehet találni, míg a subtátrai területen az anticlinálisokon mint legalsóbb tagok a középső trias és a perm- alsótrias series bukkannak elő. A közelebbről nem vizsgált kristályos alaphegységben gránitokon, amphiboliteken stb. kívül kristályos palák vannak jelen. Az alaphegységre mint legidősebb tagja a rétegsorozatnak a guarczitok telepüinek, a melyek a magastátrai területen nagy kiterjedéssel birnak s gyak- ran conglomeratszerű kifejlődést mutatnak. A subtátrai régióban is előfordul- nak, de itt nehezen különíthetők el az alsótrias homokköveitől. Korukra nézve biztos adatok nincsenek, de valószinűleg a permbe . tartoznak. A triaskorú képződmények, melyek csak a külső regióra szorítkoz- nak, gazdagon vannak kifejlődve, úgy hogy egy további tagolás alsó triasra (Werfeni rétegek) középső és felső triasra (tarka keuper és kösseni rétegek) lehetséges. Az alsó trias a homokkőzóna nagy részét foglalja magába és a perm- től el nem választható, úgy hogy azzal mint alsótrias-permi series össze kellett foglalni. A guarczitokon kívül vörös, ritkábban szürke homokkövekből, homokos, agyagos, csillámdús vörös és szürke palákból és elvétve sejtes mész- ből áll. A palákban a Hlinini hegyen Myacites fassaensis, Wirrm., Myophoria costata, ZENK. és (revillia sp. fordul elő. A melaphyrok kisebb kúpok alakjában emelkednek ki a többnyire lágyabb homokkövekből, A középső trias a subtátrai terület legnagyobb részét foglalja el. Egész nagy vonulata sötét, helyenkint dolomitos meszekből áll, melyeket az északi szélén sejtes mészkövek kisérnek, A sötét mészkőből fossiliák ugyan nem kerültek, de kora a keupernek állandó reátelepüléséből fölismerhető. A Vajarskán világoskék vagy fehér mész van a sötét mészkövekre települve, a melyet Paur Wetterling-mésznek nevezett el és a Havranaskala-mészszel és a Fehér hegység dolomitjával együtt a neocomhoz számított. Mind a három- ban azonban előfordul a triaskorú Gyroporella aegualis, GüMB., úgy hogy tehát e képződményeket is a középső triasba kell sorozni. ge a a Aha IRODALOM. 935 A keupeér a visoka—gedelli vonulat északi lejtőjén megszakítás nélküli vonulatot képez és kiképződésében az északnémetországi felsőtriasra emlékez- tet. Tarka keuperrétegek ezek, melyet UHniG a Tátrában is megtalált; vörös, ritkábban piszkos zöldes vagy ibolyaszinű, agyagos palák, betelepedett guar- czit-, homokkő- és dolomitpadokkal. A keuper rétegeire több ponton a fossiliákban gazdag kösseni rétegek kárpáti faciese van települve; sötétszürke, világos színnel máló mészkövek, melyek vagy mint lithodendron-meszek vannak kiképződve vagy pedig brachio- podákban és kagylókban, különösen Terebratula gregariában gazdagok. A lias-jura-korú képződmények úgy a sub-, mint a magastátrai régió- ban el vannak terjedve; különösen az utóbbiban foglalnak el nagy teret. A két terület liasz-jurája között vannak bizonyos petrographiai különbségek, de nem hiányoznak az átmenetek sem. A subtátrai területen e képződmények a belső redők synelináléit alkotják. Részben vörös vagy szürke crinoida-mészkövek, részint pedig világos szürke, helyenkint vörös és fehér szarúköves meszek ; ritkábbak sötét mészkövek. Fossiliák bennük ritkák. A magastátrai zónában a lias-jurarétegeket több helyütt finompalás, sötét, gyakran agyagos mészpalák képviselik, felületükön sokszor sericites fénynyel. Neocom nem volt biztosan kimutatható, de nincs teljesen kizárva, hogy a foltos márgák legfelsőbb fekvőikben neocomot is tartalmaznak. Az idősebb képződményekhez közvetetlenül egy nammulitos és alveolinás mészkövekből, konglomerátokból és homokkövekből álló eoczén vonulat simul. A hegység tektónikájában a sub- és magastátrai régiók között különb- ségek mutatkoznak. Az elsőben ugyanis világosan felismerhető redők van- nak, a melyek a középső szár szétszakadása után pikkelyszerűen egymásra vannak tolva. Két ilyen ráncz ismerhető fel. A magastátrai területben ellen- ben csak a subtátrai zóna felé mutatkozik egy ránezszerű vonulat, míg a többi része határozott vetődéses terület. A Kis-Kárpátok tehát nagy hasonlatosságot mutatnak a Magas-Tátrá- hoz, a hogy UHura leírta. Ez a hasonlóság kifejezésre jut a magas- és sub- tátrai terület jelentésében — a melyre itt Unricnak a Magas-Tátrára mondott magyarázata szintén alkalmazható, — továbbá a két hegység tektonikai föl- építésében és a nummulit-conglomeratok egyenlő kiképződésében. GüÜLrL V. (9.) Sixrzow J.: Nehány megjegyzés a congeritarétegekról. (Mémoires d. VUniversité d. 1. Nouvelle-Russie, Odessa. Vol. 79. pp. 253—262. Oroszul.) A fenti czikkben a szerző magyarországi, romániai és déloroszországi pontusi rétegekben előforduló nehány kövület azonosságáról tesz említést, melyek alapján arra az eredményre jutott, hogy az Odessa mellett levő Ku- jalnik-rétegek a Romániában előforduló berbesti, és cucesti lerakodásokkal párhuzamosíthatók, és hogy az odessai mészkő a radmanesti szintnek felel meg. Honrusirzxky H. 936 IRODALOM. (10.) Loczga JózseF: Az anapaittról. Magyar chemiai folyóirat. VIII. köt. 12. füz. 177. 1. Budapest 1902. — 4. old. magyar. (Németül : Che- mische Analyse des Anapait. Zeitschrift f. Krystallogr. u. Mineralogie. XXXVII. Bd. p. 438. Leipzig 1903.) Szerző ezen ásvány chemiai vizsgálatát épen bevégezte, midőn dr. A. SACHS ugyanezen ásványon végzett chemiai s kristálytani vizsgálatainak eredményét közzé tette. — SacHs ezen ásványt — lelőhelye után — canapait, névvel jelöli. Chemiai összetételére vonatkozó formulája mindkét szerzőnél megegyez ama különbséggel, hogy dr. A. SaAcHs figyelmét az ásvány kevés széndioxid- és vasoxid tartalma elkerülte. Az anapait zöldes, itt-ott sárgás szinű, élénk üvegfényű, s a háromhaj- lású rendszerbe tartozó táblás kristályokat képez. Minőségileg kimutatható benne: víz, ferrooxid, kevés ferrioxid, mész, phosphorsav és kevés széndioxid. — Fajsúlya 21—21-5 C?" mellett — 2:85 ; SacHs szerint — 281. Összetétele százalékokban : 5 elemzés SACHS közép értéke elemzése CG OZ LSZBÓ DITTTE[tő FeO S 17496 18"707"/0 Fe, 0, sz " -0"84"/o -— Tb ÚE sSEZA30 /0 JAJ ő CO, — 0-62/o £t HO — 18:64"/o 18-47"/o Alkali nyomok. 100-27"/o 99"82"/o E százalékos összetételből 2Ca0.FeO.P,O,-7-4H,O képlet adódott ki. 2CaO.FeO.P,O.3-4HO képlet alapján Talált 9/o Számított 00 CaO — 98-32 98-14. Fe0O — 1749 18-09 10) SE 0eL — P.OsSZZRZ6 35-68 OTA a it (Ae e. HSONSZESTR Ő 18:09 100-27 100-00 LIFrFa A. (11.) Lurra AuRÉL: Adatok a ceyloni chrysoberyli kristálytami ismereté- hez. Természetrajzi Füzetek. XXV. köt. 311. lap. Budapest, 1902. — 16. 1. 1. tábla. Magyar, kivonatosan német. Szerző a magy. Nemzeti Muzeum gyüjteményéből nehány ceyloni chry- soberyll kristályt vizsgált, a melyek részben egyszerű-, részben ikerkristályok- dd Szzlú Mn IRODALOM. 937 ból állanak s rajtuk mindössze a következő 7 új formát észlelte : z (1314. 7 (1131, 7277). 0 (142), 4 (11.20.20), w(7.8.104, 9 (7.18.9. Az egyszerű kristályok táblás és oszlopos termetűek, közös jellemző tulajdonságuk, hogy a brachydómák lapjai érdesek, míg a prizmák rendkívül fényesek. Az ikerkristályok, — a melyekhez hasonló ceyloni példányok még eddig- elé nem ismeretesek, — kétfélék. Az egyik typust képviseli egy négy egyén- ből, a másik typust egy öt egyénből álló iker. Mind a kettő igen alkalmas annak eldöntésére, vajjon az ikerképződés juxtapositiós-, avagy penetrátiós-e. A négy egyénből álló iker egyénei X módjára nőttek össze; tekintve tehát azt, hogy az ezek által bezárt tompa szög a két oldalon különböző obser: calc : (040) Ea) 005515 609 48" 8" (010) . (010) — 582 39" 582 23" 44." a penetrátiós ikerösszenövés ki van zárva, mivel ebben az esetben e két szög értéke egyforma lenne. Bizonyítja ezt még az is, hogy a közös a 1100) makro- véglap a két szemben fekvő egyén ax 1101 ) makrodóma lapjaival nem képez egy övet, a minek pedig penetrátió esetében meg kellene lennie. Előbbivel teljesen azonos eredményre vezetett az öt egyénből álló iker- kristály vizsgálata is, a hol az o.o—(111). (111) lappárok csupán benyuló szögeket képeznek, melynek értéke. MÉ observ : caleul : 09 34/4 0034 Tekintve azt, hogy a juxtaposítiós ikerösszenövésnél a nevezett lappárok öt egymás után következő benyuló s csak egy kiugró szöget képeznek, pene- trátió esetében pedig két egyforma nagy benyuló szög után egy kiugrót, majd ismét két benyúló és egy kiugró szöget, nyilván való, hogy az ikerössze- növés juxtapositiós. — Bizonyítja ezt egyébként még az is, hogy a szemben fekvő egyének c 1001 / és (101) lapjai a közös a 11007 makróvéglappal nem képeznek egy övet. GüLrL V. (12.) Zimányi KáRory: Ásvány-előfordulások Rézbányáról és vidékéről. Magyar Chemiai Folyóirat VIII. köt. 5. füz. 65. 1. és 6. füz. 81. 1. Budapest, 1902. — 8 oldal, 9 ábra ; — magyar. Németül: Mineralogische Mitteilungen. Zeitschr. f. Kryst. u. Min. XXXVI. Bd. p. 252. 1. Cerussit és pyromorphit Tarkaiczáról Biharmegyében : 1890. és 1891. években Tarkaiczán szürkés guarczit-homokkőben (dyas) pyromorphit, cerussit és galenitből álló érczes fészkeket találtak. Szerző e fészkekből származó cerussiteket vizsgált meg kristálytanilag s azt találta, hogy ezek két typusnak felelnek meg. Az egyik typus kristályai fehé- rek, áttetszők és a (010.001] öv lapjainak túlnyomó kifejlődése folytán oszlo- posak. Gyakran fekete limonit-kéreg vonja be őket, a melyre némely esetben ismét cerussit telepedett. Lapjai erősen fényesek, főként a prizmák, pyramisok 238 IRODALOM. s. az alárendelt c 1001) lapjai; a dómák és a b 10107 lapjai ellenben az d ten- gely irányában rovátkásak, az a 1100) pedig érdes. A másik typus kristályai igen aprók, feketék s élénk gyémánt fényűek ; az előbbiekkel szemben a prizma s brachydómák övének túlnyomó Ht-feyütátlkts folytán inkább köpezös termetűek. v Öt egyszerű s két hármas iker kristályon mindössze 13 formát észlelt. Mind a két typushoz tartozó kristályok között m 1110) szerinti ikrek vannak. A pyromorphát a limonit kéregre, majd a cerrusitra rakódott s apró, zölé dessárga, oszlopos kristályokat képez, a melyek a dognácskaiakhoz hasonlók. 2. Apophyllit és calczit Rézbányáról: A leírt apophyllit és calczit a Plidárhegy cMély tárójábóli valók, a hol előbbi sugaras wollastonitban, sár- gászöld gránát kiséretében, táblák alakjában található. Apró kristályai pegsZar kombinácziókat képeznek : c 10014 a 1100) és a kitünően tükröző p CLA lapokkal, dala tsa kívül, bár nk kicsi lapocska alakjában, még egy ritkább formája: y 1310) is jelen van. A calezit aszlópos jer etálgat mészkövön ülnek, víztiszták vagy fehérek. Uralkodó formájuk m 11010], a melyet részben x 1011) részben x 14021) te- tőz ; alárendeltebb formájuk x 10112]. A romboederek lapjai fényesek, simák, míg az oszlop-lapok gyakran rcstosak. Utóbbiak egy némelyikén a romboede- res ssmmetriának megfelelő étetési alakok vehetők ki. Lurra A. (13.) MauRirz BÉza : Adatok a magyar chalkopyritek kristálytami ismere- téhez. Természetrajzi Füzetek. XXV. köt., 448. 1. Budapest, 1902. — 29 old. 1 tábl., magyar-német. Szerző három helyről Botes-, Kapnik- és Selmeczbányáról származó chalkopyrit kristályokat vizsgált. 1. A botesi chalkopyritek torzúlt, fénytelen, erősen rostozott, fekete, majd szürkéssárga és kékes ibolyára futtatott kristályok, a melyek közül utóbbiak igen fényesek. Talált formák száma hat. A ritkábban előforduló egyszerű kristályok pyramisosak 2 (2014 és (6057 szerint, ritkábban táblásak SZ RNKT positiv sphenoid szerint. gé gya- körül az alapsphenoid egy lapja szerinti ikrek, a mikor is különböző értékű, t. 1. - és — sphenoidlapok felelnek meg egymásnak. KH törvényszerűség azon- ban a kristályok tökéletlen kifejlődése miatt nem vehető ki mindig. 9. A kapnikbányai chalkopyritek apró, lapokban bővelkedő, sárga vagy kékes ibolyára futtatott igen fényes kristályok, a melyeknek lapjai ritkán ros- tozottak ugyan, de azért kristálytani vizsgálatokra kiválóan alkalmasak voltak. . Az észlelt formák ZATA mindössze — 30, a melyek közül a következő 11 új — 11 0.9), 114. 0.414, 170579 1 123.0. 19], 17.037, (502), (601; TOLVA SEK LON 13 Sk 1. izgeté tb 0. tÚA E (EGOLÖLÉLGK kívül van még néhány kétes forma 18. Habitus tekintetében vannak sphenoidos — zkt szerüni — majd ritkábban oly pyramisos termetű kristályok, melyeken a KENÜtT és x (111) ellenspenoidok egyenlő mértékben vannak kifejlődve. Ez utóbbiaknál gya- san IRODALOM. 939 koriabbak azok, melyeken a másodrendű pyramisok 12049 és 1601; vannak túlnyomóan kifejlődve. Az egyszerű kristályok ritkák, ellenben gyakoriak az ikrek, a melyeken három törvényt lehetett megkülönböztetni : a) Ikerlap az elsőrendű alapsphenoid egy lapja, mint a botesi iker- kristályoknál. De míg ezeknél a szabályszerűség nem vehető ki mindig élesen, addig a kapnikbányai ikreknél a -- és — sphenoidok feltünő különbsége miatt, igen jól látható. Az ikerállásban levő egyének ezen ikerlaphoz nem symmetriásak. j A jellemző ikerszög értéke : observ. calc. (AAA A EE) E 33 KON 9720 Szerző e törvény szerint egy penetrátiós ikret is talált. b) Ikersík: a másodrendű alappyramis e — 1101) egy lapja; az iker- állásban levő egyének e laphoz symmetriásak. c) Ikertengely a (201) másodrendü pyramisnak egy sarkéle, a melyre az ikersík merőleges. 3. A selmeczbányai chalkopyritek többnyire nagyok, torzultak. Lapjaik homályosak, barnák majd feketék s erősen rostozottak. Észlelt formák száma 17, melyek közül három: x(525)", z(AItjr, x(10.4.7)" új. Ezeken kívül van még néhány biztosan meg nem állapítható forma 18. Habitusukat illetőleg leggyakoriabbak a sphenoidos (x vi 1 1 szerint), vagy pyramisos (e 1101) szerint) termetű kristályok. Tulnyomó részük iker, de csak ama törvény szerint, a hol az ikersik az alapsphenoid egy lapja. [urra A. (14.) SvEss Epvagp: Über heisse Owuellen. (Internationale Mineralguellen- Zeitung 1902, Nr. 55, 56. Wien.) " A fenti czikkben a szerző leginkább a karlsbadi hévforrások keletkezésére és eredetére szorítkozik. Mindenekelőtt azon theoriáról tesz említést, a mely szerint a víznek hőmérséklete alapján a hévforrások mélységét ki lehet szá- mítani, és másodszor azon rétegek minőségére lehet következtetni, a melye- ken az illető víz keresztül hatol. Az utóbbit a víznek echémiai összetételéből iparkodnak kimagyarázni. A szerző szerint pedig az ilyen magyarázatok ren- desen alaptalanok, mert a víznek hőmérsékletéből és chémiai összetételéből sem azt nem lehet kimagyarázni, hogy a víz milyen mélységből fakad, sem azt, hogy milyen rétegeken hatol keresztül. És ezt az igazságot a karlsbadi hévforrás történetéből magyarázza ki. Már HaAvER, HocHSTETTER és WorrF vizsgálatai alapján kiderült, hogy Karlsbad környékén, az ottani gránit területen nem lehet megállapítani azon rétegeket, a melyeken az állítólagos átszüremlő víz keresztül hatol. DLAVBE szerint is ez idő szerint még rejtély, hogy a sok kibugyogó for- rásvízbe honnan kerül a sok kénsavas mész. Ép így nem tudják LupwiG és MAUuTNER azt sem megmagyarázni, hogy a vízben lévő sok natrium honnan eredhet. Ők azt kezdik sejteni, hogy az 240 IRODALOM. egész forrás a föld mélyebb rétegéből és nem a gránittömzsből fakad, a mint eddig hitték. SuEss az eddigi véleményektől eltekintve, a karlsbadi források keletkezését illetőleg egészen másra fekteti a súlyt, még pedig a csehországi bazaltkitö- résekkel hozza azokat kapcsolatba. A szerző mindenekelőtt oly forrásokat sorol elő, a melyeknek vizei átfil- trált külvizek, és a melyek egyenletesen, állandóan kerülnek ismét a föld felületére; az ilyenek lehetnek hideg-, meleg-, különféle ásványvizek és artézi kutak. Ezeket ő PosEpwy egykori előadása alapján, vadosis vizeknek, vadosis forrásoknak mondja. Ezen vadosis forrásokkal szemben aztán megkülönbözteti azokat a for- rásokat, a melyek csak időnként törnek ki a iöld felületére. Ezeket a szerző juvenalis forrásoknak mondja. SvEss a juvenális forrásokat a vulkanikus kitörésekkel hasonlítja össze; a mint a föld belsejének üregeiben a sok gáz, különösen a szénsav összegyülemlik, az ott levő vízre, illetve vízgőzre nyo- mást gyakorol, és ha a gáz feszítőereje a fölötte levő nyomást legyőzi, időn- ként a vizet a felületre kilöki. Csehországban a több helyütt nagyobb mennyiségű szénsavnak és me- szes vizeknek a kibugyanását az egykori bazaltkitörések utóhatásának állítja. Ilyen bazaltkitörés utóhatása a karlsbadi juvenális forrás is. Ezek alapján tévesnek mondja szerző azon állításokat, a melyek sze- rint hasonló hévforrások vizeiket átszüremlés útján a tengerből kapnák. A szerző szerint ilyen juvenális források vizeiket vízgőz alakjában egyenesen a föld belsejéből nyerik. Honusirzky HENRIK. (15.) Rovaga FRIGYES: (ralánthai és fraknói gróf Esterházy Mihály ura- dalmai. (Pozsony, 1902.) Az egész uradalmat részletesen ismertető munkának itt csak azon feje- zetének ismertetésére szorítkozom, a mely az uradalom talajairól szól" Az uradalom talajviszonyai szerző szerint nagyon változók: a legkötöttebb agya- goktól kezdve a futóhomokig változnak. A szempezi alsó határban lévő ka- vicsos földeket és az alsó-jattói szíkes területeket kivéve, a többi talajnem meglehetősen biztosan termő. Bőven foglalkozik a szerző a szíkestalajokkal, azok megjavításán, meg- szelidítésén már nyolcz éve fáradozik, de mindez ideig egy kisérlet sem veze- tett kedvező eredményre. A szíkes talajok megszelidítése körül a legkülön- félébb kísérleteket folytatta, a melyekről a következőkben számol el : Mindenekelőtt gipszet alkalmazott, és daczára annak, hogy holdankint 920 g-t szórtak el és a következő évben újra gipszeztek, eredményt nem tud- tak elérni; épen oly sikertelen volt a töményített és higított kénsav alkal- mazása is. Aztán azt gondolták, hogy a hőnek lesz hatása és behintettek szalmával egy ily szíkes foltot s azt elégették, hogy a meleg a szódából a szén- savat kihajtsa, de ez is hiába! Sikertelenül tettek próbát a nitraginnal, a lóbab nitrogéngyűjtő baczillusával is. Fekete földdel kevert Melilotus magot is vetettek, azt gondolván, hogy ezen jószagú nitrogéngyűjtő gyomnövény, a IRODALOM. 941 mely a legeslegrosszabb talajban is díszlik, talán tenyészni fog benne; de vagy ki sem kelt a mag, vagy a hol kikelt, ott is csakhamar kiveszett. Nem riadott vissza a szerző nagyobb meliorátiótól sem. Egymástól bizonyos távolságra 100 cm mély gödröket ásatott, míg sárga agyagra nem akadtak, ezen gödröket azután, a melyeknek átmérője 50—100 em volt, be- hányták jó termékeny fekete földdel, és felül keveréktrágyából fészkeket csi- náltak, a mint azt dinnye alá szokás. Ezen buja talajú fészkekbe ültettek dinnyét és tököt, a mely eljárással azt akarták elérni, hogy ily módon, mint negativ kutak segélyével, a szíkes föld el nem párologható víztartalma a fekete földön át az altalajréteghez juthasson, s így a túlnedvesség meg ne ölhesse a fészkekbe ültetett növényt. De ez sem történt így: kikelt a mag s a növény fejlődésnek indult, de alig kezdett virágozni, már kiveszett. A követ- kező esztendőben még magasabbra emelték a fészkeket és ujra bevetették tökmaggal, hasonló negativ eredménynyel. Buza után ezt a táblát csalamádé- val vetették be, de még a fészkek helyén is alig maradt belőle hírmondónak egynéhány vékonyszárú kóró. Jelenleg kisérletet tesz a szerző nagy mennyiségű czukorgyári mész- iszappal és mésziszapos vízzel való öntözéssel. HoRusirzkY HENRIK. (16.) HERZFELDER A. DEzső : Szíkes talajok javításáról. (Budapest, 1902. pp. 1—59.) : A szíkes talajok javítását illetőleg a szerző, franczia utitanulmányai alapján, hazánkban is az öntözési berendezéssel való talajmosást találja leg- ezélszerűbbnek,. A munkája végén levő irodalmi felsorolásból sajnálattal látjuk, hogy Magyarországról, hol a szíkes talajok javításáról már annyit írtak, csak épen két jelentéktelenebb munkára hivatkozik. Hoxusirzgy H. TÁRSULATI ÜGYEK. Szakülések. 1903 április hó 1.-én. Elnök: T. Rorm [LaJos. Előadások : 1. KocH AwraL egyet. tanár először bemutat egy halmaradványt, melyet 1900-ban hallgatóival tett kirándulása alkalmával az ürömi Kőhegy nagy kő- bányái által feltárt ú. n. hárshegyi homokkőben gyüjtött volt. Ebben az alsó- oligoczénkorú budavidéki homokkőben általában véve meglehetős ritkák a kövületek és így annál érdekesebb és becsesebb benne egy halfajnak az elő- fordulása. Sajnos, a maradvány nagyon tökéletlen, hiányos is, meg elmosódott is. A törzsének csak farkrésze látható, a kormányúszó nélkül, de a háti és hasi sörényúszók elég jól meg vannak tartva rajta. Daczára a gyarló meg- tartási állapotnak, mégis egyes nagyon kiváló jellegei alapján ezen kihalt Füldtani Közlöny. XXXIII. köt. 1903. 16 2492 TÁRSULATI ÜGYEK. tengeri halnak a neme meg volt határozható Ephippus Cuv.-nak, melyből két kihalt faj már a híres haltartalmú monte-boleai eoczén mészkőpalából isme- retes. Ezekhez hasonlít ugyan, de nem azonos faj az ürömi példány; hiányos és rossz megtartása miatt azonban új fajt nem akar még felállítani. Másodszor ugyanő bemutatja egyik szorgalmas és tehetséges tanítványá- nak, Kogmos Tivapag tanárjelölt úrnak két dolgozatát, melyet vezetése alatt intézetében végezett és a megfelelő szép készítményeket is. a) Az első dolgozat az intézet gyüjteményében található gazdag anyag-. ból, a steinheimi (Württemberg) felső-mioczén (szarmata emel.) édesvizi mész- ből származó Planorbis, illetőleg Valvata multiformis, BRGr. csigának gazdag . alaksorát állítja egybe, dr. HirnGesxpotgrnak már 1866-ban végzett tanulmánya és meghatározása alapján. Vele szemben Kormos a Valvata gen. jogosultságát vitatja és a gazdag alaksoron belül még egy élesen eltérő új változatot (a var. Kochi, KoRmos) talált. Az alaksorozatnak legtöbb tagját az intézet anyagában sikerült meg- találnia és HILGENDORF leszármazási táblázata szerint igen tanulságos és szép táblázatot összeállítania, mely készítmény méltán dicséri mesterét. b) Második dolgozata vonatkozik a nagyváradi Püspökfürdő hévvizi ta- vának altalajából kikerült subfossilis és fossilis édesvizi csigákra, melyeknek egy az intézetben levő gazdag gyüjteményét rendezte és meghatározta. Ezen munkánál BRusmsa SP. zagrebi egyet. tanárnak a mult évben közölt arra vonat- kozó nagybecsű tanulmánya szolgált neki alapul. Ebben BRusmwa az ottan található fossilis melanopsisokat 7 fajra és azokon belül még 22 változatra osztja, mi mellett a tó hévvizében még mai nap is élő Melanopsis Pareyssi, Mütt. és egy változata fossilis állapotban is szerepelnek, Hasonlóképen a tónak talajában talált fossilis neritinákat is 3 fajra és 7 változatra osztotta volt. Ezeket a BRusrwsa által felállított fajokat és részben változataikat is, intézetünk gazdag anyagából sikerült is kiválogatnia KoRmos úrnak s miután meghatározásait maga BRusiva tanár úr volt szíves fölül- birálni és helybenhagyni, azokat a leszármaztatás sorrendjében fekete cartonra ragasztotta. Sikerült azonban neki a Melanopsis Sikorai alakköréből még egy igen jelleges változatot találnia, melyet var. carinata névvel jelöl meg. Végre nagyon feltüntek neki a Mel. Themaki, Mel. Sikorai és Mel. Tóthi formáknál a szájnyílások rendellenességei, melyek a belső ajkak, illetve a columella callosa rendkivüli megduzzadásában nyilatkoznak és melyek erő- szakos behatások által történt sérüléseknek kijavítására vezethetők. vissza. Ezekből is egy igen érdekes sorozatot állított össze és ragasztott volt fel fekete cartonra KoRmos úr. SZONTAGH TAMÁS az előadásra megjegyzi, hogy a m. kir. Földtani Inté- zet országos részletes geologiai felvételei alkalmával a Szt.-László püspökfürdő- ben hosszabb időt töltött és a geologiai viszonyokat behatóbban tanulmányozta Természetrajzás-ban (szerkesztette BuwyriraY VixczE t. kanonok 1890) közölte is. A melanopsisok előfordulásának különös geologiai színttájozó fontosságot azért nem tulajdoníthatott, mert azok nagyrészben a tavak tisztításakor kerül- tek mostani helyökre. A termális források hajdan sokkal nagyobb tavat ké- TÁRSULATI ÜGYEK. 943 peztek, de idővel a park nagyobbítása miatt annak egyrésze betömetett s a tó fenekén, illetőleg szélén élő molluskák is eltemettettek. Ezenkivül a tó- tisztításkor nyert melanopsisos iszappal mélyebb gödröket egyenlítettek ki és dombot is emeltek. Ilyen ismétlődő térszini zavarás miatt a melanopsisos rétegeknek különös geologiai fontosságot tulajdonítani nem lehet. SzonracH tudtával a fúrásoknál és a kútásásnál sem akadtak olyan száll- ban fekvő rétegre, a mely a melanopsisok előfordulásának különböző dejére bizonyíthatna. ZsrGmoxpyY BÉLA fúrási naplójából tudja, hogy 3"73 méter mély- ségig a molluskás réteg korhadó növénymaradványokkal együtt fordul elő. 9. PárrxY Mór dr. két óriás inoceramust mutatott be az erdélyi részek felső-kréta rétegeiből. Az egyik Szohodolról, Alsófehérmegyéből, a másik Bani- czáról, Hunyadmegyéből származik. Az előbbi kétségen kivül az alsó-senonba, — emscherienbe — tartozik, de valószinűnek tartja előadó, hogy a baniczai is ezen szintájba sorozandó. Előadó mindkét fajt a tudományra nézve újnak találta és a szohodoli példányt Inoceramus gigamteusnak, a baniczait Inoce- ramus hungaricusnak nevezte el. 1903 május hó 6.-án. Elnök: T. Rorm Lasos. Titkár bejelenti, hogy az április hó 1-én tartott vál. ülésen rendes tagok- nak választattak: KoRmos Trvapakg tanárjelölt Budapesten (aj. KocH Awran dr.) és REGuny JEnő m. kir. bányasegédmérnök Budapesten (aj. a titkárság). Előadások : 1. KocH Anxrar dr. a nógrádmegyei Felsőesztergály vidékén már régeb- ben gyüjtött és a m. kir. Földtani Intézetbe került czápafogakat és ősemlős- maradványokat behatóbban megvizsgálva, kimutatja, hogy a fogak körülbelül 20 különböző kihalt czápafajtól származnak, melyeknek legnagyobb része Tar- nócznál is előfordul. A talált emlősmaradványok egy kihalt delphinre, egy fogas bálnára (sgualodon) és egy tengeri szirénre (halitherium) voltak vonat- koztathatók, melyek a sok czápával együtt a harmadkor közepén túl benépe- sítették volt.a Nógrádmegye ezen területét elborított tengert. 2. TREirz PÉrER a termőtalaj elemzéséről értekezvén, az ennél követendő eljárásokat két csoportra osztja: helyszíni és laboratoriumi vizsgálatokra. A helyszinén a termőtalaj rétegzését, kötöttségét, szinét, meszességét, szóda- tartalmát, humusának minőségét és a benne lévő vas oxydatiójának fokát figyeljük meg. A laboratoriumban meghatározzuk a termőtalaj agyag-, vas-, humus- és mésztartalmát, a durva részt pedig mikroskoppal vizsgáljuk. A hu- musban a nitrogén minőségét és a finom részben a tápanyagtartalmat hatá- rozzuk meg. Ezek után előadó bemutatja a termőtalaj elemzésének néhány új módszerét. Így a mészmeghatározásra az aöropiknometer alkalmazását, továbbá, a humus meghatározására egy automatikusan működő extrahálót és a vas oxydatiójának megállapítására szolgáló módszert. 3. LŐRENTHEY ÍMRE dr. a stratigraphia-geologia keretébe vágó két újabb megfgyeléséről számol be : a) Pteropodásmárga. Míg a külföldi harmadkori képződményekben helyen- ként a pteropodák igen nagy mennyiségben vannak, addig nálunk eddig rit- kák voltak. A budai márga felső részében van egy planorbellát tartalmazó 165 244 TÁRSULATI ÜGYEK. rétegcsoport, melylyel helyenként guarczandesit-tufapadok váltakoznak. Ez jelzi igen szépen a budai márga és kisczelli agyag közötti határt. b) A pyrgulifera tömeges előfordulása Lábatlannál. A felső-kréta édes- vizi forrására jellemző pyrguliferák előadó megfigyelései alapján az eoczén alsó részéhez tartozó édesvizi rétegekben Lábatlan mellett, a Nyagda-árokban is igen gyakoriak. 1903 junius 3.-án. Elnök: T. Rorn LaJsos. i Titkár szomorúan jelenti be, hogy Iszrav JózsEr dr. fogorvos, ki a Tár- sulatnak 1880 óta volt tagja, május hó 26-án hirtelen elhunyt. Előadások : 1. LóRENTHEY IMRE dr.: Két új teknősfaj a kolozsvári eoczén képződmé- nyekből czímű értekezését mutatta be (1. a jelen füzetben). 2. KÁPOLNAI PAUER VIKTOR: A geologiai térképezés geometriai segédeszkö- zetről. A geologiai térképekre vonatkozó nehány előrebocsájtott elméleti fejte- getés után a szabálytalan vezérgörbéjű horizontalis hengerfelület áthatását szerkesztette meg a térképen a tereppel. Ezen általános eljárásból következtetéseket vont le a réteges telepek tér- képezését s a geologiai térképeken berajzolt réteghatárok értelmezését illetőleg, oly módon, hogy az előbb említett hengerfelületet réteges telepnek tekintette, áthatási görbéjét pedig annak kibúvási vonalának. Ezután nehány specialis geologiai térképezési kérdéssel foglalkozott s ezeknek eddigi constructiv megoldásának bemutatása után, azok szerkesztés és számítás nélkül, csupán leméréssel eszközölhető megfejtését s az ehhez szük- séges általa kieszelt geometriai segédeszközöket ismertette. A térképek után a geologiai szelvények fajairól s azok szerkesztéséről szólt s itt is egynehány egyszerűsbített eljárását mutatta be. Választmányi ülések. 1903 márczius hó 10.-én. Elnök: T. RorH LaJsos. Elnök előadja, hogy a wieni intern. geologus congressus comitéja II-ik cirkularéjához egy oly térképet mellékelt, a melyre reá vezette a Társulatunk kirándulását is, de ezen térkép Magyarországra vonatkozó része sem hazánk közjogi helyzetének, sem a geographiai congressusok határozatainak nem felel meg. Ő már privatim tett lépéseket e helytelen térkép megváltoztatására, de eredmény nélkül. A választmány elhatározta, hogy hivatalosan fogja felszólí- tani a comitét, hogy egy helyes szövegű, kiigazított térképpel pótolja a már szétküldöttet. 1903 márczius hó 21.-én. Elnök: T. Rory LaJos. A wieni rendező bizottság azon válaszára, hogy őket, a mi törvényeink nem kötelezik és ajánlják, hogy mi adjunk ki egy helyes szövegű térképet, a ttal lltkkktánánáerskk tte of ak "d-ra ete , át TÁRSULATI ÜGYEK. 945 választmány szükségesnek tartotta még egyszer a bizottsághoz fordulni s kérni ujólag, hogy a tőlünk kért helyesbített térképet adja ki, mert az internatio- nális használatban legalább be kellene tartani a geographiai congressusok határozatait, a melyeket Magyarországon még az elemi és középiskolákban is már 1896 óta elfogadtak. 1903 április hó 1.-én. Elnök: T. Rorn LaJos. Rendes tagnak választatott IKoRmos TrvapagR tanárjelölt Budapesten (aj. Koch A.) és REGuny Jenő m. k. bányasegédmérnök Budapesten (aj. a tit- kárság). A választmány a Szabó-emlékalap kamataiból megbizást adott Kocrn ANTAL dr.-nak, hogy a Cerevié környékén levő kövületes felső-kréta rétegeket és azok kiterjedését újra áttanulmányozza. 1903 április hó 4.-én. Elnök: T. RorH Lagos. A wieni congr. bizottság a Választmánynak márczius hó 21-én kelt határozatára azt válaszolja, hogy a térkép kiadása alkalmával követett eljárásá- nak helyességét fentartja és ezért új térképet nem akar kiadni, hajlandó azon- ban legközelebbi cirkuláréjában elismerni, hogy a térkép magyarországi részén feltüntetett helységnevek nem felelnek meg a Magyarországon használtaknak. A választmány ezen megoldást nem tartotta elfogadhatónak és elhatározta, hogy a wieni bizottságtól minden tekintetben függetlenül a már előre jelzett időben megtartja szokásos évi kirándulását, ezúttal az Aldunára s ezen kirán- dulására egy kiadandó cirkuláréban meghivja azon szakférfiakat is, kik a wieni congressuson résztvesznek. 1903 május hó 6.-án. Elnök: T. Rorn LaJos. Az elnökség Társulatunk pártfogóját, főméltóságú GALANTHAI herczeg EsTERHÁZY MikLós urat, üdvözölte azon alkalomból, hogy Ő Felsége őt az aranygyapjas renddel tüntette ki és a titkár felolvassa az erre érkezett köszönő iratot, valamint jelentést tesz a kirándulás ügyének állásáról. 1903 junius 3-án. Elnök: T. RorH [LaJsos. A selmeczbányai fiókegyesület beküldötte végső leszámolását, a mely- ben az anyaegyesületnek is juttat 179 kor. 29 f-t. A választmány ezen le- számolást tudomásul véve elhatározta, hogy az összeg hovafordítását függőben tartja és esetleg a Szabó emléktábla felállításához vele hozzájárul. Azután a választmány egyhangulag elhatározza, hogy az aldunai kirándulás megtartásá- ról a közbejött leküzdhetetlen akadályok miatt lemond. 240 HIVATALOS KÖZLEMÉNYEK. Hivatalos közlemények a magy. kir. Höldtani Intézetből. A m. kir. Földtani Intézet 1903. évi geologiai fölvételei. A m. kir. Földtani Intézet tagjai, a m. kir. földmivelésügyi minister úr ren- deletéből, a folyó évben a következő helyeken végeznek részletes fölvételeket : PosEwirz TIvapAaR dr., osztálygeologus, először Beregmegyében Volocz, Alsó- vereczke környékén, azután Szepesmegyében, a Hernád folyótól délre és Iglótól délnyugatra folytatja felvételeit. SZONTAGH TAMmáÁs dr. bányatanácsos, osztálygeologus Biharmegyében Révkalota és Rossia vidékén végzi a részletes geologiai térképezést. TELEGDI RórH LaJos főbányatanácsos, főgeologus Gyulafehérvár körül, Alsó- fehérmegyében, PÁLnrY MóR dr. osztálygeologus Hunyadmegyében Stanizsa, Kristyor és Alsófehérmegyében Zalatnától nyugatra, PAPP KÁROLY dr. geologus a hunyad- megyei Vácza, Csugány, Prihodest vidékén folytatja a részletes geologiai felvételt. HALAVÁTS GYULA főgeologus Hunyadmegyében Déva vidékén Kérges és Dobrán fog dolgozni. SCHAFARZIK FERENCZ dr. bányatanácsos, főgeologus Istvánhegy táján, KapIré OTTOKÁR dr. geologus pedig Czella, Birkis, Kápolnás, Facset területén, Krassó- szörénymegyében térképez. BöckH HuGó dr. m. kir. bányatanácsos, akadémiai tanár, mint önkéntes, Bi- harmegyében a Kodru-Móma hegységben végez kiegészítő felvételeket. GESELL SÁNDOR főbányatanácsos, bányafőgeologus Gömörmegyében Veszverés, Hnilecz között, továbbá Reketyeujfalu és arozsnyói völgy között, PAUER VIKTOR ideig- lenesen beosztott kir. bányasegédmérnök pedig a rozsnyó-csetneki útig déli irányban folytatják a bányageologiai felvételeket. REGuLYyY JENső ideiglenesen beosztott kir. bányasegédmérnök eleintén a hegyvidéki felvételekben, azután a bányageologiai fel- vételben gyakorolja be magát. TREITZ PÉTER osztálygeologus Pest vármegyében Halas vidékén, GÜLL VILMOS geologus Kunszentmiklós, Dabas, Bugyi környékén, HORUSITZKEY HENRIK geologus Vágsellye, Zsigárd, Galántha határában Nyitra és Pozsonymegyében, TIMKó IMRE geologus Nagymegyer, Dunaszerdahely, Vajka vidékén Komárom, Pozsony és Moson- megyében, LÁszLó GÁBOR dr. geologus Magyaróvár vidékén Mosonmegyében, LIFFA AURÉL geologus Tokod, Sárisáp, Perbál környékén Esztergom, HFehér- és Pest- megyében folytatja az agrogeologiai részletes felvételeket. BöckH JÁNnos ministeri tanácsos, intézeti igazgató a felvételi munkálatokat ellenőrzi és tekinti meg. "UDULIDIT 92SUUT "AC "LODUDS NisJzS U1SI9TOIT : JOG ESEZIJ SOT MINIJOJVAJ9SGO IS9STJIPTOJ V j 80 ug her 4 0:G 50€ utVG 0 m9G 10— uTG 70 "ú6 ugy 0 d (OG IN GOGÍTENAA 66 uz] ul ] 0.G OT utG a0 m9G 10— uTG 10 50€ ugy 10 V 1 [ "U9-GG "BI Z9IRUI AJOT[9TZS9 SVLSULIVJONÁU SNYITISTISSOIYIUI 9SUJÁS UDOT 6 ur u0 / 0-I GEL s w9£ 70 "ad maz "06 III 061! 9 TI OG a0 ) 0-6 mÖG a0 OV 10— 50£ u8£ 10 OT 986 10 V gezAsor [TT IN u, IN A "H deN 9H zs "errez[o TozToz[9 gurrozs opt rtedoxnodszoy ? SEJIUIEZSOPT ! UIRJIVIOPT — JT, !9894A S99U9I V — A fU99-V esSeSTOTI4 AggOASRUHO] VAU ZV — Vu : JÍ9pI JAUJSIJUATIH gyoXASRUSoT edu zy — NN : S95U9IOT — MT " S95UPIOTH — MH "9XI- [—H Áusyozi9 eout AN—XN — g ! tI-AN—M ÁroyozIi9 Bod fT—H — PV 0 "tőUI SIJgJUOZMIOYT TÖINGZSBIJS : 3/91NZS9W [66 08 ZT 78 H— TM "AU99ID (9.€6 u97 ul) 96 ,G o6I UH : 98903f9/ umaojwvaJsasgo 159bu9pi9] VI "TVAZOSZSTAIPTOJ IT9TZS9 uwgyodeuoy SITIId8—SNIZIJRUT S06I 2? ds9guoT9[ JBUBUMNIJOJPAJ9S40 IS9SU9ITO 4 SIET, 9PI94 UV E ETOSSZ OK 1908. 4. Sz. A mh. Földt. Társ, Földrengési Observatoriumának jelentése az 1903 május és junius hónapokban észlelt földrengésekről, (A földrengési observatorium fekvése: K. h. 199 5" 55" (1" 167 23-65") Greenw. KÉS Ász áz 30509" .] Készülék: straszburgi horizontális inga. A — K—D inga, érzékeny K—Ny-ra; B — K—VNy inga, érzékeny b— D-re. E — Előrengés; F — Főrengés; M — Az inga legnagyobb kilengésének ideje; "/, — Az inga legnagyobb kilengése m-ben; V — A rengés vége; T — Időtartam; Időszámitás a középeurópai idő szerint, éjféltől éjfélig. Sz.] Hó, nap Bi Ják M mm AV JE Jegyzet 8.1 1903. V. 13. A. Mikroseismikus nyugtalan ság. ( JB te 4 (OB 8 Ala teje 410 — 20 HE BH 50 é / 194790 ége s h m 985 ez . h 99m 985 9.1 1908. V. 26. Al 72 KÖTE áajkojet ln 742 ÜLTE e) OF0 E TAZBEZŐ 14 MSZT JOSE ee 7ZBB — e tezl ee sb 17 A: h m 5A0s h 297m s 104 43m )h m s . 10451m 55 95 10.1 1903. V. 99. 1 10 362 505 (102 372408 —102 43 T0£372: 15 SZOP ORKSTEE 6 3) B. 102 3627 5" [10£ 37m 5 —10£49m5r [ 104 38m 35" 40] 10£ 54m 28 Mikroseismikus nyugtalanság máj. 30., 31-én. A. 142 9277 107 [142 38m 55 —144£ 40230" / 141 38m 205 j 0/0] 152 28m 61 Us) 194063 WIG B. 142 977 407 [142 38555 —144h 49m90" [ 141 38m 205 aj) 1. ae o 516) : 12. 1908. MED5I E —- E — — e. ma : gén B. 931 108 BE 93h 43m 308 —— 8 10 2341 54m 309 j 16 A. 5h 98m 405 — s Ez PESKBSKADÉTI 6] mgez T3ENHOSÁGVÁL SÓS Hete lső B. 51t 98m 455 ale ) am d. 5h 34m 305 5 FELGYes m. Mikroseismikus nyugtalanság jún. 10., 26-án. A Földrengési Observatorium megbizásából : Kalecsinszky Sándor , Dr. Emszt Kálmán. SUPPLEMENT ZUM E NK ANT KÖZLÖNY XXXIII. BAND, MAI—JUNI 1903. 5—0. HEFT, ZWEI NEUE SCHILDKRÖTENARTEN AUS DEM BOZÁN VON KOLOZSVÁR. Von Dr. EMERIcH LÖRENTHEY. (Mit Tafel V und VI). Aus den Tertiaárbildungen Ungarns waren bisher verháltnismábig wenig Schildkrötenreste bekannt; ein so vollstándiges Exemplar aber, wie das hier zu beschreibende, war überhaupt nicht vorhanden. Die álteste tertiüre Schildkröte stammt aus den siebenbürgisechen Landesteilen. Diese Form, deren Beschreibung ich im folgenden geben werde, erwáhnt 1884 Prof. Dr. A. KocH in seiner Vorláufigen Mitteilung über die neueren Wirbeltierfunde im oberen Grobkalk des mittleren HBozáns ? unter dem Namen 7ryonix, und zwar auf Grund jenes, aus dem Steinbruch von Kolozsmonostor stammenden Bruchstückes, welches hier Taf. 5, Fig. 1 abgebildet wurde. Auf p. 93 erwáhnt er auch von den Gehángen bei Zsobók an Trionya erinnernde Reste, die er mit der von H. v. MEYER beschriebenen 7rachyaspis-Gattung zu identi- fizieren geneigt ist. Ebendaselbst erwáhnt Prof. Kocn als nüáher nicht bestimmbares Rippenfragment die vom Kolozsmonostorer Damm her- rührende Costalplatte von Euclastes ?, welche hier auf Taf. V, Fig. 2 ver- anschaulicht ist. Mit Trachyaspis ist er ferner auch geneigt das Bruch- stück eines Rückenschildes zu identifizieren, das 1883 in das Museum zu Kolozsvár gelangte und aus dem Grobkalk der Szamos-Uferstrecke bei Kolozsmonostor hervorging. Diese drei Gattungen stammen aus dem mittel- eozánen Grobkalk ; von anderen vielleicht Schildkröten angehörigen Kno- chenfragmenten aus dem Mitteleozán konnte nicht einmal das Genus festgestellt werden, ausgenommen jene Tryonix-Art, welche 1858 von K. F. PerERs ebenfalls aus dem mittleren Bozán in seinen Beiltrágen zur 1 Vorgetragen in der Fachsitzung der ungarischen Geologischen Gesellschaft am 3. Juni 1903. 3 2 Orv.-Termtud. Ertesítő. Bd. IX, p. 92. Kolozsvár, 1884. 250 Dr EMERICH LÖRENTHEY Kenntnis der Schildkrötenreste aus den österreichischen Tertiár-Ablage- rungen ! von Kisgyőr, Komitat Borsod, auf Grund dreier hippenfragmente und deren Abdrücke als /rionyxc austriacus, Per. besechrieben wurde. PerERs besprach 1855 in seiner Arbeit: Schildkrötenreste aus den österreichischen Tertiár-Ablagerungen? das Bruchstück einer rechten ersten Costalplatte, dessen Niveau und Fundort aber unbekannt ist und nach PerERs angeblich von Szenterzsébetfalva (Hammersdorf) bei Nagy- szeben stammt. Da hier aber nur die Schichten der pannonischen Stufe und unter denselben Sand und Mergel vorhanden sind, die der sar- matischen Stufe angehören düríten, so scheint es am 6 wahrschein- lichsten, dab dieses als 7rionya sp. beschriebene Fragment nicht von hier, sondern aus dem Mitteleozán von Porcsesd stammt. Im I. Bande der Annalen des Wiener Museums für Naturgeschichte zühlte FirzixsG 1836 sámtliche damals bekannt gewesene lebende und fossile Schildkröten auf und erwáhnte auch die aus dem oberen Medi- terran von Lorettom, Komitat Sopron, stammende neue Art Trionya Partschi, Frirzixa, welche erst spáter — 1855 — von PETERS, auf pag. 10 seiner Arbeit: Schildkrötenreste aus den österreichischen Tertiár-Ablage- rungen auf Grund dreier rechtseitiger vorderer Costalplatten beséhrieben und Taf. IV, Fig. 1 abgebildet wurde. KocH erwáhnt in seiner Arbeit: A magyar korona országai kövült gerinczes állat maradványainak rendszeres átnézete (Systematische Über- sicht der fossilen Wirbeltierreste aus den Lándern der ungarischen Krone) ? von Szentmargita, Komitat Sopron, eine Trionyx sp. ind. Fine der interessantesten der aus Ungarn bisher bekannten medi- terranen Schildkröten, ist die von H. v. MEYER aus Dévényujfalu, Komitat Pozsony, unter dem Namen Psephophorus polygonus als Gürteltier be- sehriebene," welche 1874 von Fucus " als der Gattung Sphargis angehörig erkannt wurde. Indem er von Sphargis cortacea spricht, bemerkt er nám- lich : cDie vollkommene Übereinstimmung mit unserem Psephophorus ist so evident, dab ich gar nicht begreife, wie jemand, der diese beiden Stücke gesehen hat, hierüber auch nur einen Augenblick im Zweifel blei- ben kann.; Demnach hatte er die Verwandtsehaft mit Dermohelys, Buv. (— Sphargis, MERREM) richtig erkannt. Diese müchtige Form (sie ist 1 1 HAUvER: Beitráge zur Paleontographie von Oesterreich. Heft II, p. 61. 2 Denksehr. d. math.-naturw. KI. d. k. Akad. d. Wiss. in Wien. Bd. X, Taf. II, Fig. 8—10. £: Neues Jahrbuch für Mineralogie, Geologie und Palxgontologie 1846, p. 472 Ú. IS4A75pEOZ9 5 Verhandl. d. k. k. geol. R.-Anst., p. 220. ZWEI NEUE SCHILDKRÖTENARTEN. 951 Klafter lang und 4 FuB breit), welche sich in Wien befindet, wurde 1880 von H. G. SzEnexy, in seiner Note on c Psephophorus polygonus? beschrieben.! Aus dem berühmten Leithakalk von Lorettom, Komitat Sopron, be- sehreibt H. v. Meveg 1847 aus der Gesellschaft des bereits erwáhnten Trionyx Partschi, ferner von Aceratherium incisivum, Cuv. und kleiner Wiederkánuer, die Art Emys lorettana,? auf Grund einer fragmentarischen Costalplatte, die seiner Ansicht nach wahrscheinlieh die rechtseitige dritte ist. Spáter wurde dieses Exemplar von PETERs auf p. 17 seiner Abhandlung : Schildkrötenreste aus den österreichischen Tertiár-Ablage- rungen eingehender besprochen und Tar. IV, Fig. 6 auch abgebildet. Noch sind aus den Pliozánbildungen der Lánder der ungarischen Krone einige Überreste von SübBwasser-Schildkröten bekannt. So erwáhnt Prof. Kocn 1892 aus dem unterpannonischen Zementmergel von Beocin, eine neue Art, die er in seinen Neueren Beitrágen zu den geo-paláontolo- gischen Verháltnissen des Beociner Cementmergels," als nüher nicht bestimmte Testudo-Art bezeiehnet, und welche der bei Orsova heute noch lebenden Testudo gaeca, L., var. Boettgeri, Moss. nahe steht. Die náheren Untersuchungen ergaben, dab diese Form eine neue Art ist und finden wir dieselbe in seinem vorláufigen Berichte: A beocsini czementmárga kövült halai (Die fossilen Fische des Beociner Zementmergels) unter dem Namen Testulo syrmiensis." Die eingehende Beschreibung dieser Schild- kröte wird aus der Feder Prof. Kocns demnüchst erscheinen. Ebenfalls von Prof. Kocn wird in seiner zusammenfassenden Arbeit über die Wirbeltierreste Ungarns aus dem levantiniscehen Lignit von Köpecz eine Emwys sp. ind. erwáhnt, die ich in meiner Monographie über die geologisehen Verhültnisse des Baróter Gebirges zu beschreiben gedenke. In neuerer Zeit war es namentliech der obere Grobkalk des Bozáns von Kolozsvár, aus welchem viel vollstándigere 7rionyx-Beste hervor- gingen, wie die, welche Prof. Kocn 1884, als er seinen vorláufigen Bericht sechrieb, bekannt waren. Diese 1896 und 1899 in die Sammlung des Erdélyi Muzeum-Egylet (Siebenbürger Museal-Verein) gelangten 7rionyoc-Exemplare, sowie einige schon lönger dort befindliche, auch von Prof. Kocn bereits erwáhnte Schildkrötenreste wurden mir von meinem geschátzten Freunde, dem sehr geehrten Direktor des Museums, Herrn Prof. Dr. JULIus v. SZÁDECZKY zur Beschreibung überlassen, wofür ich auch an dieser Stelle besten Dank sage. 1 Ouart. Journ. Geol. S0ec. Bd. XXXVI, p. 409. 2 LEONHARD u. BRONX : Jahrbuch, p. 579. 3 Földtani Közlöny, Bd. XXXII, p. 311. 4 Math. és Termtud. Értesítő. Bd. XXI. p. 194. 252 DI EMERICH LÖRENTHEY 1. Tryonyx clavatomarginatus nov. sp. MALEVÁNBK e: MINTA NYTENÉRŰgti 43 1884. Trionyxc sp. Kocn. Orv. Termtud. Értesítő. Bd. IX, p. 92. 1894. Trionyx sp. Kocn. Die Tertiárbildungen des Beckens der siebenbürgisehen Landesteile. I. Paláogene Abteilung. (Jahrb. d. kgl. ung. Geol. Anst. Bd. X, p. 275. 1900. Trionyx sp. ind. KocH. Orv.-Termtud. vándorgyűlések Munkálatai. Bd. XXX, p. 538. Prof. Kocn schreibt in seiner 1884 erschienenen Arbeit über das aus dem oberen Grobkalk des Steinbruches von Kolozsmonostor stam- mende und hier auf Taf. V, Fig. 1 abgebildete jugendliche Exemplar fol- gendes: cEs ist dies das hintere, 4 Rippenpaaren entsprechende Bruch- stück des Rückenschildes einer Schildkröte, auf welchem die Spuren der tlachen Rippen, und auf deren dritter auch der Rippenfortsatz, welcher über den Rand des Rückenschildes hinausreicht, zu erkennen ist. Auf der Oberfláche des Rückenschildes sind blo8 die Nöhte der den Wirbeln und Rippen entsprechenden verflachten Knochenteile sichtbar, wáhrend von den Abdrücken der Scuta keine Spur vorhanden ist. Dieser letztere Umstand, sowie die wurmstichartigen Vertiefungen, von welchen die Oberfláche bedeckt ist, verweisen auf ein der Gattung Trionyx ange- hörendes Tier, welche Gattung in den südwestlichen Flüssen Nord- amerikas noch heute lebend vorkommt. Aus dem vorliegenden Fragment geurteilt, dürfíte das Rückenschild unserer ausgestorbenen 7rionyox-Art zirka 28 cm lang und 25 em breit gewesen sein. Viel vollstándiger — aus Ungarn bisher das vollstándigste — ist Jjenes Exemplar, welches ich auf Taf. VI abbilden lieb. Es wurde dies im Mai 1899 in dem am Dealu-Goal bei Kolozsmonostor befindlichen Stein- bruch der Steinmetz-Firma GEBRÜDER NAGY gefunden und von den Be- sitzern mit gröbBter Bereitwilligkeit der mineralogisch-geologisehen Samm- lung des Siebenbürger Museal-Vereins zum Geschenk gemacht. Weniger gut erhalten, aber überaus lehrreich ist jenes Exemplar, das im April 1896 im Plecska-Tale bei Kolozsvár aufgesammelt wurde. Es gruben hier nömlich vier Schritte vom St. Johannes-Brunnen entfernt, 2 m über demselben, Schatzgráber einen Schacht, aus welchem aus einer Tiefe von 2 m derim Text abgebildete Steinkern hervorging. Derselbe ist insoferne interessant, dab er der Steinkern eines vollstándigen Schildes ist, dab die in den Steinkern hineingebrochenen Teile der Wirbel und Rippenenden sichtbar sind und sogar ein Teil des dazu passenden Schildes vorhanden ist, so die Hüálfte der 1. Neuralplatte, die 2. und 4. vollstándige Neuralplatte, die Costalplatten von der 2. bis 6. in mehr-weniger gutem Erhaltungszustande. Die Wölbung des Schildes ZWEI NEUE SCHILDKRÖTENARTEN. Üa kann einzig und allein nur auf diesem FExemplar bestimmt werden, da das auf Taf. VI abgebildete vollstándige Schild flachgedrückt ist. Ebenso kann die Verwachsung der Neuralplatten untereinander und mit den Costalplatten nur auf diesem Exemplar studiert werden, da ein Teil der- selben auseinander genommen und wieder zusammengefügt werden kann. Ferner ist — wie wir sehen werden — auf demselben zu konstatieren. dab sich diese Teile mit gewissen Hinlássen aneinander fügen. Besonderes Interesse erweckt ferner auch der Umstand, dab unter dem Steinkerne zahlreiche Spuren von schlecht erhaltenen Knochenresten im Kalke vor- handen sind, die den Extremitáten und vielleicht auch dem Plastron des- selben Tieres angehört haben dürften. Das Flubwasser konnte diese tropische oder subtropische FlubBschildkröte somit nicht weit befördert haben, dieselbe muBte vielmehr noch bevor ihre Knochen auseinander- gefallen waren, im Meeresschlamme begraben worden sein, wáhrend die beim Damm von Kolozsmonostor aufgefundenen KExemplare, wo von Extremitátenknochen keine Spur zu finden ist, nach ihrem Absterben warscheinlich weiter fortgespült wurden. Im Kalke sind die Spuren zahl- reicher Anomyen, wahrscheinlich von A. tenuistriata, DEsm. sichtbar. Nachdem ich den aus dem oberen Grobkalk stammenden Trionya- HRest mit den aus dem Hozán und Miozán Nordamerikas, wie aus dem Londonton und sonstigen tertiáren Bildungen Huropas bekannten Schild- krötenresten verglichen hatte, überzeugte ich mich davon, dab derselbe von sömtlichen abweicht und dab ich einer gut charakterisierten neuen Art gegenüberstehe. Nachdem die starken Zacken des AuBenrandes eine ihrer Haupteigentümlichkeiten bilden, benannte ich sie clavatomarginatus." Untenstehend gebe ich die Beschreibung dieser Art und bemerke hiezu, daB in jedem Falle, wo nicht das Gegenteil besonders hervorgehoben wird, immer von dem auf Tat. VI abgebildeten Exemplar die Rede ist. Das Taf. VI veranschaulichte Schild ist beinahe vollstándig; alles in allem fehlt blob der linke Rand der 6. und 7. und die hintere Háltfte der 8. Costalplatte, ferner der Vorderrand der Nuchalplatte, sowie einige Rippenenden. Die Rundung der Kontur wird nur durch das Vorgreiten des Randes über den Rippen gestört, wodurch der UmriB ein zackiger ist. Wenn die 8. Costalplatte (Caudalscutum) nicht mangelhaít wáre, könn- ten die prázisen MaBe des Schildes gegeben werden, so aber ist die Lánge desselben nur annüáhernd konstatierbar, weleh letztere in der Mittellinie 38 cm. betrágt. Die gröbte Breite des Schildes ist auf der 4. Costalplatte bis zuderen Rand gemessen 35 cm. — Die Lünge des Stein- kernes aus dem Plecska-Tale betrágt über 42 em., die des jugendlichen Exemplars Taf. V, Fig. 1 zirka 28 em. 1 Clavatus — zackig, marginatus — geründert. 254 Dr: EMERICH LÖRENTHEY Das Schild ist flach gewölbt, am stárksten lings der 3. Costalplatte, in der Mitte etwas eingesenkt ! und nach vorne schwácher, nach hinten aber stárker abgeflacht. Die Reihe der Neuralplatten liegt im Verhültnis zur allgemeinen Wölbung des Schildes in einer seichten Vertiefung, wáhrend die Neural- . Fig. 1. Ouerschnitt des Steinkernes aus dem Plecska-Tale. Fig. 2. Der Steinkern aus dem Plecska-Tale von links gesehen. platten selbst annáherd in der Mitte gewölbt sind. Die ganze Oberfláche ist wurmförmig granuliert und diese Körner sind gegen die Ründer des Schildes einigermaben in Reihen geordnet, gegen die Mitte zu aber immer unregelmábBiger verstreut. Prof. Kocn benannte diese Verzierung sehr treffend wurmstichartig. Dieselbe erstreckt sich bis zum Schildrand, der schrág nach, aufen geneigt ist. Die Rippen sind nur auf dem ersten Costalplattenpaare aus der Mitte nach vorne verschoben, wáhrend sie auf der 2., 4., 5., 6. und 7. Costalplatte nach hinten gerüekt sind und sich nur in der Mitte des Schildes, in der 3. Costalplatte, in der Mittellinie derselben befinden. Die vorragenden Enden der hippen zeigen Lángsstrei- fung und ragen dieselben am meisten unter den beiden ersten und der 6. und 7. Costalplatte hervor, wo sie auch am breitesten sind; in der Mitte hingegen sind sie am kürzesten und schmülsten. Das Rippenende ist in die Platte nur wenig eingesenkt. Zwischen den einzelnen Costal- platten sowohl, wie auch zwischen diesen und den Neuralplatten ist eine Naht — wenigstens auf den beiden groben Exemplaren — kaum zu er- kennen, dieselben hüngen blob mit ihren rauhen, schiefen Röndern zu- sammen und die Neuralplatten überdies auch mit einlabBühnlichen Fort- sátzen. (5. Fig. 3). 1 Auf dem Taf. VI abgebildeten Exemplar kann dies nicht richtig beobachtet werden, da dasselbe flacehgedrückt ist; auf dem Steinkern aus dem Plecska-Tale aber ist es deutlich sichtbar. (Fig 1). ZWEI NEUE SCHILDKRÖTENARTEN. 955 Die Nuchalplatte ist in der Mitte stark gewölbt, hinten gegen die erste Costal- und erste Neuralplatte zu scehwach bogig, wáhrend sie nach vorne einen ziemlich starken, in der Mitte etwas eingedrückten konvexen Bogen bildet. Ihre Lönge betrágt in der Mittellinie gemessen 51 mm, ihre gröbte Breite zwischen den beiden hinteren Dornen ihres plattenartigen Fortsatzes 207 mm ; die Dicke des Knochens ist 9 mm. Der untere Teil Fig. 3. Der Steinkern aus dem Plecska-Tale. der Nuchalplatte ragt in der Form einer dünneren Platte nach vorne, und zwar in der Mittellinie des Schildes am wenigsten, nachdem sie hier einen ziemlich starken Ausschnitt besitzt. Gleichzeitie ist sie hier auch am schmilsten, verbreitert sich aber gegen rechts und links, um gegen den Rippenfortsatz der ersten Costalplatte, also gegen ihre seitlichen Partien hin, wieder scehmöler zu werden. Die gröbte Breite dieser Platte mibt 17 mm, doch muG bemerkt werden, dab ihr Vorderrand nicht ganz volistándig, an mehreren Stellen ausgeschartet ist, so dab infolgedessen 256 Dr EMERICH LÖRENTHEY auch das Vorhandensein oder Fehlen von dornáhnlichen Fortsátzen an diesem Rande nicht entschieden werden konnte, obzwar es sehr wahr- scheinlich ist, dab solche nicht vorhanden waren. Dieselbe wird hinten ebenfalls von der ersten Costalplatte begrenzt, indem sie sich an beiden Seiten mit Hilfe von dornartigen Fortsátzen auf die vorragenden Enden der auffallend breiten ersten Rippen stützt. Wáhrend die Nuchalplatte mit den übrigen Teilen des Schildes übereinstimmend wurmförmig granuliert ist, zeigt dieser plattenförmige Fortsatz blob eine unregelmábBige Streifung. Derselbe trennt sich von der Nuchalplatte überdies auch dadurch scharf ab, dab der Rand des wurmförmig granulierten Teiles gegen den beiláufig nur halb so dicken, beinahe jede Verzierung entbehrenden und gegen die áuleren hánder dünner werdenden plattenförmigen Fortsatz plötzlich abfállt. In die Nuchalplatte greift hinten die erste Neuralplatte nicht hinein, es greifen vielmehr zwei zahnartige Fortsátze derselben nach hinten, um mit dieser Neuralplatte eine innigere Verbindung zu be- wirken. Diese Platte bildet die Hauptinsertionsfláche des lederartig- knorpeligen Saumes. Die erste Neuralylatte ist die gröbte, ihre Lánge betrágt 53 mm, ihre Breite, in der Mitte gemessen, 27 mm. Sie reicht nicht weiter nach vorne als der Vorderrand der ersten Costalplatte. Ihre vordere Seite ist schwach bogig, die Seitenránder — wenigstens auf dem abgebildeten Exemplar (Taf. VI) — versehwommen, schwach, nicht ganz symmetrisch, in der Mitte eingedrückt, so, dab sich hier die Platte versehmülert. Hinten breitet sich dieselbe aus und endigt in einem Viereck, so zwar, dab die Winkelpaare durch einen konkaven Bogen von einander getrennt sind, in welchen das vordere konvex-bogige Ende der zweiten Neuralplatte hinein- pabBt. Löngs der so entstandenen Winkelpaare am hinteren Ende der ersten Neuralplatte endigen jene beiden schmalen Fortsátze der zweiten Costalplatte, mit welchen dieselbe in die vordere Costalplatte hineingreift. Diese Platte ist ebenso, wie die ihr folgenden weiteren fünf Platten hinten breiter als vorne. Die zweite Neuralplatte endigt sowohl vorne, als hinten in einem Viereck, wáhrend aber die Winkelpaare vorne durch einen konvexen, sind sie hinten durch einen konkaven Bogen von einander getrennt. Seitlich ist diese zweite Neuralplatte noch besser mit der Costalplatte verwachsen, als die erste, so, dab hier die seitliche Abgrenzung nicht mehr sichtbar ist. Die drilte, vierte und fünfte Neuralplatte ist mit den entsprechenden Costalplatten vollkommen verwachsen, überdies ist diese Partie des ZWEI NEUE SCHILDKRÖTENARTEN. 957 Schildes eingedrüekt, so dab die Form der Neuralplatten nicht bestimmt werden kann. Auf dem fragmentarischen Exemplar aus dem Plecska-Tal (Fig. 3) aber ist die Abdrucksform der 2. gut sichtbar und ferner auch die 3. und £. Neuralplatte sehön erhalten. Und hier konnte kon- statiert werden, dab dieselben gerade so geformt und nur gröber sind, wie die 6. (vorne mit konvexem, hinten mit konkavem Bogen). Bei dem abgebildeten Exemplar kann nur der Hinterrand der 5. Neuralplatte be- obachtet werden, der ebenso in einem Viereck endigt, wie der der ersten. Die sechste Neuralplatte ist gerade so lang, wie die fünfte, vorne durch einen konvexen Bogen, an den Seiten durch gerade Linien be- grenzt. Nach rückwürts breitet sie sich aus und trotzdem sie hinten ver- letzt ist, kann doch festgestellt werden, dab sie in einem Viereck endigt und dab die Winkelpaare durch einen konkaven Bogen von einander getrennt sind. Auf dem EHxemplare aus dem Plecska-Tale sind die Neural- platten 5 und 6 sehief, unregelmábBig und assymmetrisch. Die 5. ist hinten nur dreieckig, da ein Winkelpaar durch einen einzelnen Winkel Fig. 4. Die dritte Neuralplatte des EKxemplares aus dem Plecska-Tale mit ihren einlafartigen Fortsátzen und schrágen Seiten; a) von unten, b) von oben und c) von der Seite gesehen. vertreten ist; die 6. aber besitzt hinten zwei vorne drei Winkel. Hine ahnliche Entwicklung zeigen die Neuralplatten 5 und 6 des auf Taf. V, Fig. 1 abgebildeten jugendlichen Exemplars, nur da$ dieselben überdies micht einmal von geraden, sondern von Wellenlinien begrenzt sind. Die siebente Neuralplatte ist sehr kurz und erstreckt sich nur wenig über die Mittellinie der 7. Costalplatte hinaus; im groBen ganzen ist sie fünfeckig, ihr Vorderrand defekt, weshalb ihre Form nicht sicher fest- gestellt werden kann, hinten endigt dieselbe in einem spitzen Winkel. Földtani Közlöny. XXXIII. köt. 1903 47 258 D- EMERICH LÖRENTHEY Betrachten wir nunmehr die Stellung der Neuralplatten zu den Costalplatten, so sehen wir, dab sich keine der ersteren —- selbst die 7. nicht ausgenommen — über die Sutur der zugehörigen Oostalplatte hinaus erstreckt, hinten aber die zwei Winkelpaare auf die folgende Platte in der Weise hinübergreifen, daB sich von den paarweise stehenden Winkeln der vordere an der Grenze zweier Platten befindet, da hier die Naáhte endigen. In dieser Hinsicht bildet die 7. natürlich eine Ausnahme — und zwar nur diese — da sie sich kaum über die Mittellinie der zuge- hörigen Costalplatte hinaus erstreckt. Bezüglieh der Verwachsung der Neuralplatten untereinander und mit den Costalplatten muB noch be- merkt werden, dab dieselben mittels Einlássen zusammenhüngen; am vorderen Ende der Platte greift námlich der áuBere (obere) Rand vor, so dab der innere im Vergleieh zum üuBeren schief abgestutzt erscheint: an den Seiten wieder stehen die inneren Rönder vor und sind die áuBeren (oberen) schrág abgestutzt. Am hinteren Ende sind im Inneren schlieRlich zwei spitze Fortsátze vorhanden, die unter den vorderen schief ab- gestutzten Rand der vorderen Platte greifen. (Fig. 4.) Im Imnern des aus dem Plecska-Tale stammenden defekten Exem- plares ist es deutlich sichtbar, daB jede einzelne Costalplatte über zwei Wirbeln beiláufig in die Mitte zu liegen kommt. Die wurmartige Granulierung an der Oberflüche der Neuralplatten ist kráftig, eine regelmáBige Anordnung der Körnchen ist höchstens auf einigen der ersten zu beobachten, wo sie einigermabBen in Lüngsreihen geordnet sind, wáhrend wir sie auf den übrigen ganz unregelmábBig ver- streut finden. Das erste Costalplattenpaar wird nach auBen schmüler, so daB die Breite am AuBenrand zirka 39 mm, bei der Neuralplatte 46 mm und etwas nach auBen 51 mm ist; die Höhe (Wölbung) der Platte mibt 30 mm, auf dem Exemplar aus dem Plecska-Tale zirka 40 mm. Die Lánge einer Platte, auf der vorderen Naht gemessen, erwies sich als 97 mm, auf der hinteren Naht 114 mm. Der AuBenrand bildet mit der Kontur des plattenförmigen Fortsatzes der Nuchalplatte einen stumpfen Win- kel, wihrend der Rand der höher gelegenen, verzierten Partie der Nuchal- platte mit dem áuBeren UmriB der ersten Costalplatte einen zusammen- hüángenden Bogen bildet. Vorder- und Hinterránder sind nicht parallel, die hinteren Nahtrönder bilden einen konkaveren Bogen, wie die vor- deren. Die inneren Nahtránder sind bogig, da die Seiten der ersten Neural- platte konkav sind. Die beiden neben der Neuralplatte befindlichen Ecken der Costalplatten sind abgerundet, nachdem zwischen die erste Neural- und erste Costalplatte je ein schmaler Fortsatz der zweiten Costalplatten hineingreift. Die Rippe selbst liegt — so weit dies beurteilt werden ZWEI NEUE SCHILDKRÖTENARTEN. 259 kann — bis zur Hülfte ihrer Dicke in der Costalplatte, verbreitert sich gegen auBen und entfernt sich immer mehr aus der Mittellinie nach vorne, so da8 sie am Rande der Costalplatte bereits über den vorderen Nahtrand hervorragt und unter die dornartigen Fortsátze der Nuchal- platte reicht. Ober die Rippe greift der AuSenrand der Costalplatte um zirka 1 em zungenförmig vor. Die Breite der Rippe betrágt an der Stelle gemessen, wo sie unter der Costalplatte hervortritt, 31 mm. Das zweite Costalplattenpaar wird im Gegensatz zum ersten nach auBen breiter, da die Platte innen an dem nach vorne gerichteten Fort- satz gemessen 44 mm, am AuBenrand hingegen bereits 69 mm breit ist. Ihre Lánge miBt an der vorderen Naht 114 mm, am hinteren Teil 145 mm. Das Verháltnis zwischen vorderem und hinterem Nahtrand ist gerade das entgegengesetzte, wie bei dem ersten Costalplattenpaar; hier sind nümlich die vorderen konkaver und stürker bogig, wührend die hinteren einen sehr flachen Bogen bilden. Die inneren Nahtránder laufen in gerader Linie, die lángs des nach vorne gerichteten Fortsatzes gegen die Wirbelsáule abbiegt, so dab also diese Röánder schief stehen. Der Aubenrand greift über der stark aus der Mittellinie verschobenen Rippe zungenförmig weit vor (10 mm), so dab die gestreifte Rhippe nur 10 mm unter dem Fortsatz des Randes hervorragt. Bei dem dritten Costalpattenpaar sind ebenfalls noch die inneren Nahtránder bogiger, obzwar nicht so sehr, wie die der zweiten Costal- platten, die hinteren Nahtránder aber sind ganz gerade. Auch diese Costal- platten besitzen innen zwischen zweite Neural- und zweite Costalplatte greifende Fortsátze und der innere Nahtrand ist auch hier, wie beim zweiten Costalplattenpaar, eine schief stehende Gerade. Die Breite der dritten Costalplatte erwies sich mit dem Fortsatz zusammen als 40 mm, auf dem Aulenrand gemessen 53 mm ; die Lánge auf der vorderen Naht 145 mm, auf der hinteren 152 mm. Der zungenförmige Fortsatz des Auben- randes, der die in der Mittellinie befindliehe Naht zum gröbBten Teil be- deckt, ist hier beim dritten Costalplattenpaar am kráftigsten entwickelt. Das Rippenende ist defekt, doch scheint dasselbe nur wenig lönger als der zungenförmige Randfortsatz gewesen zu sein. Das vierte Costalplattenpaar, weleches im gröbten Breitendurch- messer des $Schildes liegt, ist am regelmáBigsten ausgebildet, am geradesten und zeigt sich hier die Differenz zwischen dem inneren und áuSeren Höhendurchmesser am geringsten. Die Platte besitzt keinen zwischen das vorhergehende Costalplattenpaar und die dazugehörige Neu- ralplatte greifenden Fortsatz, so wie das zweite und dritte Costalplattenpaar. 1725 260 D: EMERICH LÖRENTHEY Innen ist sie 38 mm, aubBen am Rande 54 mm breit. Der vordere Nahtrand ist geradé und betrágt die Breite auf diesem gemessen 152 mm, auf der hinteren, sehr schwach konkav-bogigen Naht aber 148 mm. Der innere Nahtrand bildet bei der Berührungsstelle der dritten und vierten Neural- platte einen stumpfen Winkel. Das Rippenende ist aus der Mittellinie der Costalplatte etwas nach hinten geschoben und ragt nur zirka 10 mm über den starken zungenförmigen Fortsatz des Randes hervor. Das fünfte Costalplattenpaar besitzt innen eine Breite von 36 mm, am AubBenrand von 56 mm. Der vordere Nahtrand ist sehr schwach- (kaum) bogig, wáhrend sich der hintere ziemlich konkav zeigt. Die Lánge betrágt lángs der vorderen Naht 148 mm, auf der hinteren Naht gemessen blob 186 mm. Der innere Nahtrand gleicht dem der vierten Costalplatten. Das Rippenende ist aus der Mittellinie der Platte etwas nach hinten ver- schoben und ragt es unter dem zungenartigen Fortsatz des Randes — so weit dies bei dem etwas abgewetzten Zustande beurteilt werden kann — 7 mm hervor. Das sechste Costalplattenpaar ist bedeutend mehr nach hinten gebogen, als das vorhergehende und breitet sich auch gegen den Auben- rand störker aus, so zwar, dab die Breite einer Platte am inneren Naht- rand 38 mm, am AuBenrand aber 60 mm miBt. Die Costalplatte wird vorne von einer schwachbogigen konvexen, hinten von einer stárker bogigen konkaven Naht begrenzt und ist sie auf der vorderen Naht 136 mm, auf der hinteren aber nur 121 mm lang. Der innere, der Neuralnahtrand. besitzt hier dieselbe Form, wie bei den Costalplattenpaaren 4 und 5; er bildet. námlich bei der Berührungsstelle der zwei Neuralplatten (hier vierte und fünfte) einen stumpfen Winkel, so aber, dab der vordere Schenkel des- selben hier am kürzesten, wáhrend er bei dem vierten Costalplattenpaar am löngsten ist. Der kürzere Schenkel bildet nicht ganz ein Fünftel des lüngeren. Der zungenartige Fortsatz des Aubenrandes und das Ende der sechsten Rippe ist beinahe bis zum hinteren Nahtrand ver- sehoben. Das Rippenende ragt unter dem verhüáltnismábig kurzen zungen- artigen Fortsatz anscheinlich nur 7 mm hervor, ist aber breiter als das vorhergehende (24 mm). Auf dem Taf. VI abgebildeten Exemplar fehlt das Ende der Costalplatten 6 und 7. Das siebente Costalplattenpaar ist noch mehr nach hinten gebogen, als das sechste; beide Lüngsnöhte sind stark bogig, namentlich die hin- tere sehr konkav. Die Breite der Platte mi8t am inneren Ende 37 mm, am üuBeren 56 mm ; die Löánge betrágt an der vorderen Naht 121 mm, an der hinteren nur mehr 95 mm. Dieses Costalplattenpaar wird von der ZWEI NEUE SCHILDKRÖTENARTEN. 261 siebenten Neuralplatte nur mehr zum Teil getrennt, da sich die letztere nur bis etwa zur Mitte der ersteren nach hinten erstreckt. Die Rippe befindet sich so ziemlich in der Mitte der Platte und ragt unter dem verháltnismábBig kurzen Zungenfortsatz 13 mm hervor. Das Rippenende ist 23 mm breit und so wie die übrigen mit grober Streifung versehen. Auf dem Taf. V abgebildeten Exemplar ist die Rippe beinahe bis zur vorderen Naht der Platte vorgesehoben. Der hintere (Pygal-JRand bildet zwischen den Enden des siebenten Rippenpaares eine beinahe voll- kommen gerade, respektive etwas wellig verlaufende Linie. Vom achten CGostalplattenpaar fehlt auf dem Taf. VI abgebildeten vollstándigsten Exemplar beinahe die ganze hintere Hálfte, doch kann dasselbe auf Grund des Taf. V, Fig. 1 abgebildeten hinteren Schildteiles eines jugendlichen Exemplares rekonstruiert werden. Die Breite dieser Platte ist auf dem hinteren Pygalrand gemessen zirka 78 mm, die Höhe aber nicht meBbar; dieselbe erwies sich bei dem Taf. V, Fig. 1 abge- bildeten Exemplar auf der rechten Platte 33 mm, auf der linken aber 31 mm, die gröbte Höhe der beiden betrügt 36 mm. Die achte linke Costalplatte ist an ihrem vertebralen Ende breiter als die rechte. Auf diesem Exemplar ist auch sichtbar, dab dieses Rippenpaar in der Mittel- linie etwas ausgeschnitten ist und so in der Mitte des Randes ober dem Schwanze einen schwach konkaven Bogen bildet; im übrigen ergibt der Hinterrand der beiden siebenten Costalplatten mit dem Hinterrand der beiden achten Costalplatten eine Gerade. Zwischen meiner Form und dem aus den eozánen Kalkmergeln von Kisgyőr und der gleichalten Braunkohle von Siverich beschriebenen Trionyx austriacus Perexs F als einer Art, die aus Schichten hervorge- gangen ist, welche mit dem oberen Grobkalk von Kolozsvár gleichaltrig sind, mubBte ein eingehender Vergleich angestellt werden. Denn trotzdem diese Formen einem geologischen Alter angehören und die Entfernung der Fundorte von einander verháltnismábig gering ist, so weicht Trionya clavatomarginatus n. sp. doch wesentlich von Tr. austriacus ab. Nach PETERS sind es die Fragmente :der Costalplatten 2, 3 und 4 und deren Abdrücke in dem gelblich grauen Kalkmergel, was von Kis- győr bekannt ist. Über das Alter dieses Mergels bemerkt PEruRs, dab derselbe, nachdem Corbula exarata DEsn. in ihm noch vorkommt, mit den Tonmergeln im Liegenden der braunkohlenführenden SübBwasser- schichten von Tokod und Bajót identifiziert werden kann, welch letztere ihrerseits wieder mit den Roncaer Schichten identisch sind. xX HAUERs Beitráge zur Paleontographie v. Oesterreich. 1858. Bd. I, H. 1—2, p.. 01, Tat III 962 DI EMERICH LÖRENTHEY Die Unterschiede zwischen Trionyxc austriacus und Tr. clavato- marginatus mögen im folgenden kurz zusammengefaGt werden. Wáhrend die Kontur des Rückenschildes von ausíriacus vom Vorderrand der ersten Platte bis zur Mitte der 6. Costalplatte nicht ganz einfach, aber auch nicht auffallend wellig verlauft, ist sie auf meiner Form stark wellig und wührend bei austriacus die Costalplatten ober den Rippen wenig vorgrei- fen, wird bei meiner Form von den zungenartigen Fortsátzen der Costal- platten durchsehnittlieh die Hülfte der vorragenden Rippenenden bedeckt. Der Rand von austriacus ist ziemlich breit, séhr wenig steil, beinahe schneidend scharf, wohingegen bei clavatomarginatus derselbe zwischen den Rippen ziemlich steil, nicht scharf, sondern abgerundet und verháltnis- mábBig schmüler ist. Überdies liegen auch die Rippen nicht so tief in der Platte, wie auf PETERS" Fig. 2. Die Winkel der Neuralplatten 2, 3, £4 und 5 sind bei clavato- marginatus spitziger und die Seiten stárker divergierend, wie bei a4us- triacus ; wáhrend ferner bei letzterem die Körner auf der Oberfláche die- ser Neuralplatten in parallelen Reihen stehen, sind sie auf meiner Form mehr-weniger unregelmábBig verstreut. Am Rande der Nuchalplatte von austriacus zeigen die Körner eine leistenartige Form und laufen parallel mit dem Rande, wáhrend sie bei clavatomarginatus auch hier unregel- möbBig verstreut sind. Der Rand der ersten Costalplatte ist viel rascher nach vorne gebogen, wie auf meinem Exemplar, dessen erste Rippe stárker bogig und in die Dermalplatte überhaupt nicht vertieft ist, wihrend sie bei austriacus vollstándig in derselben ruht. Die Rippe ist auf meiner Form bedeutend breiter und ragt auch stárker hervor, doch nicht in der Mitte der Platte, wie bei austriacus, sondern nahe zum Vorderrand derselben. Nach der Beschreibung und Abbildung PErERs" geurteilt ist austriacus im ganzen flacher und betrüchtlich kleiner, wie clavatomarginatus. Über- dies weichen diese beiden Arten auch in der Verwachsung der Neural- und Costalplatten in der Mitte des Schildes ab. Im ersten Augenblick zeigt Tr. clavatomarginatus mit dem Tr. scutum- antiguum CopPEXY aus dem Bozün Nordamerikas eine gewisse Áhnlichkeit ; bei eingehenderer Untersuchung zeigt es sich aber, dab die amerikanische Form schlanker und nicht so rundliech ist, wie meine, ferner dab die wurmartige Körnelung lángs des Schildrandes bei scutumantiguum nicht in dem Mafle Reihen bildet, wie bei clavatomarginatus. Sehlieflich weicht auch die Form der Neuralplatten des scutumantiguum von clavatomar- gJjinatus ab, so dab ein weiterer Vergleich dieser beiden Arten überflüs- sic erscheint. x The Vertebrata of the Tertiary formations of the West. Boock I. (Report U. S. Geolog. Survey of the Territories F. V. Hayden. 1884, p. 118, 121, Pl. XVI, Fig. 1). alád Tágas ZWEI NEUE SCHILDKRÖTENARTEN, 263 Ín den Umrissen zeigt meine Form mit Tr. Barbarae OwENx F eine grobe Ahnlickkeit ; ihr Lüngs- und Ouerschnitt stimmt vollkommen über- ein, da beide gleich gewölbt und lángs der Neuralplatten in der Mitte ein- gedrückt sind. Aber nicht nur darin, sondern auch in der sehwachen Ent- wicklung und schmalen Form des plattenförmigen Fortsatzes der Nuchal- platte, ferner in der Form der Costalplatten, in der Verwachsung dieser mit den Neuralplatten, in der Lánge der Rippen und der Form des áuberen Umrisses sind sich diese beiden Arten in vieler Hinsicht áhnlich. Sie weisen aber in eben denselben Beziehungen auch wesentliche Unterschiede auf und weichen überdies in der üáuBeren Verzierung von einander ab, da die wurmartige Granulierung bei meiner Form blob auf dem Marginalteil der Costalplatten Reihen bildet, wáhrend sich diese regelmáBigen Reihen bei Barbarae bis in die Mitte der Costalplatten erstrecken. Mit ihrer Oberfláchenverzierung steht clavatomarginatus zwischen Barbarae und pustulatus. Die Gröbe von bBarbarae stimmt mit der des jugendlichen Exemplars auf Taf. V, Fig. 1. Die vorderen Rippen des clavatomarginatus sind stárker, ragen vor und wáhrend sich seine erste breite Rippe mit den dornartigen Fortsátzen der von der Nuchalplatte ausgehenden Platte ver- einigt, fehlen diese Fortsátze bei Barbarae gánzlich und ragen die Rip- pen der Costalpatten über den Rand überhaupt nicht hinaus. Das erste Costalplattenpaar von Barbarae wird gegen auBen breiter, bei clavato- marginatus sehmüler. Die zungenartigen Fortsátze der Costalplatten- Bánder von clavatomarginatus greifen über sámtlichen Rippen weit vor, bei Barbarae hingegen sind sie blob an den letzten Costalplatten auf- fallender. Überdies herrschen zwischen den beiden Arten auch in der Verwachsung der Costal- und Neuralplatten wesentliche Unterschiede, in deren Detaillierung einzugehen nach den bereits verzeiehneten wichtigen Abweichungen überflüssig wáre. Ich möchte nur noch kurz zwischen unserem clavatormaginatus n. sp. und dem bei PErERs abgebildeten,YY angeblich von Szenterzsébet- falva (Hammersdorf) bei Nagyszeben stammenden Costalplatten-Fragment und dem aus dem eozánen Klippenkalk von Hordwell (England) bei OWEN beschriebenen Írionyx rivosus FYY einen Vergleieh anstellen. Die Rippen von clavatomarginatus sind kürzer, wie die von rivosus ; auf dem Exem- plar von Szenterzsébetfalva ist die Löánge derselben unbekannt. Die Oberfláchenverzierung reicht bei allen drei Formen bis zum Rand des Rückenschildes, wáhrend aber dieser Rand bei clavatomarginatus und xX OwEwx and BELL: Monograph on the fossil reptilia of the London Clay. Part. I, Chelonia, 1849, p. 50, T. XVIA, Fig. 1—2. kk Schildkrötenreste aus den österreichischen Tertiárablagerungen. Tatf. II. Fig. 8—10. kik Monograph on the fossil reptilia of the London Clay, p. 56, Taf. XVIIIA. 964 Dr EMERICH LÖRENTHEY rivosus schief abgeschnitten, also abhángig ist, fállt derselbe bei rivosus vertikal ab. Der Schildrand wird auf jeder der drei Formen durch eine scharfe Linie von der frei vorragenden Rippe getrennt und ebenso greift der Rand bei allen dreien über jeder Rippe zungenförmig vor — oder ist, wie PerERs sagt, in einen Zipfel ausgedehnt — aber bei keiner so stark wie bei unserem clavatomarginatus. Schon aus dem bisher Vorge- brachten geht hervor, dab sich unsere Form sowohl von rivosus, wie auch von dem angeblich aus Szenterzsébetfalva, wahrscheinlich aber aus Porcsesd stammenden Trionyxc-Exemplar durch ausgezeichnete Charak- tere unterscheidet. Nach alldem ist es somit klar, dab sich meine neue Art clavato- marginatus von den bisher beschriebenen Arten nebst sonstigen Kenn- zeichen namentlich durch den gezackten Rand unterscheidet. Obzwar auf dem Taf. V. Fig. 1 abgebildeten jüngeren Exemplare die Charaktereigenhei- ten nicht so markant auftreten, wie bei den entwickelteren Formen und trotzdem auch die Zackung des Randes so schwach ist, dab sie bei flüch- tigerer Untersuchung zur Aufstellung einer besonderen Art verleiten könnte, so dürfte diese Form von clavatomarginatus doch nicht abge- trennt werden, da ihre sonstigen Charaktere mit jenen von clavatomar- ginatus übereinstimmen. Und daB dieses Schild, welches kleiner an Ge- stalt, als die beiden anderen ist, tatsüchlieh einem jugendlichen Tier angehörte, geht am besten aus der starken und primitiven Entwicklung sümtlicher Náhte an der Oberfláche hervor, die bei den ausgewachsenen Exemplaren um vieles schwücher und nicht so wellenförmig, vielmehr gerade sind. Es muB noch bemerkt werden, dab die Figur auf Taf. V die Ent- wicklung der Rippen, den Grad ihres Hervortretens unter den Costalplatten, ferner die Breite der Rippen und deren Abweichung von der Mittellinie der Costalplatte nicht ganz richtig zur Anschauung bringt, da die Rip- penenden in der Breite ebenso, wie in der Löngsrichtung lüdiert sind. 2. Huclastes? Kochi nov. sp. Taf. V. Fig. 2. Ich erhielt aus der Sammlung des Siebenbürger Museal-Vereins noch das Bruchstück einer Costalplatte, an welches Prof. Kocrn 1884. in seinem vorláufigen Berichte folgende Bemerkungen knüpfte: cVor Jahren fand ich beim Damme von Kolozsmonostor ein faches Knochenstück, das zweifellos die verflachte Rippe einer groben Sehildkröte ist; doch kann dieselbe, naehdem die wurmstichartigen Vertiefungen auf demselben feh- len, der Gattung Trionyx nicht angehörens. Aus dieser mangelhaften Costalplatte kann das Genus nieht ganz ZWEI NEUE SCHILDKRÖTENARTEN. 265 sicher festgestellt werden. Sie besitzt eine grobe Ahnlichkeit mit den Costalplatten der von OwEN unter den Namen (:helone beschriebenen Formen, deren gröbter Teil nach Dorros Untersuchungen zur Gattung Euclastes CopPx gehört. Das eine aber ist sicher, dab mein Exemplar in der Form der von den Rándern der Scuta verursachten Abdrücken von jeder in der Literatur bisher beschriebenen Art abweicht. Das abgebildete, eine glatte Oberfláche besitzende Costalplatten- Fragment dürfte mit gröbter Wahrscheinlichkeit der rechtsseitigen 2. Rippe angehören. Der vordere Nahtrand bildet einen stark, der hintere einen schwácheren konkaven Bogen, so dab die Costalplatte gegen den AuBenrand zu bedeutend breiter ist. Das innere mit den Neuralplatten zusammenhüángende Ende fehlt und der AuBenrand ist mangelhaft, soviel ist jedoch sichtbar, dab derselbe nicht gerade, sondern wellig verlauft, da die áuBere Kontur über der aus der Mittellinie nach hinten verschobenen Rippe einen Einschnitt aufweist und so einen starken Winkel bildet. Der lángere, vor der Rippe befindliche Teil des Aubenrandes ist abgebrochen, jedoch ganz gut rekonstruierbar. Dieser abgebrochene Teil weist daraut hin, dab die Costalplatte wahrscheinlich hier vorne mit den Randplatten zusammenhieng, wáhrend der Rand hinter der Rippe bereits frei war, was aus dem abgerundeten Ende des Randes schön hervorgeht. Die gestreifte Rippe war dort, wo sie unter der Costalplatte hervortritt kaum etwas in dieselbe eingesenkt. Das Ende der Rippe ist abgebrochen, so viel ist aber zu erkennen, dab dieselbe etwa 24 mm unter der Costalplatte hervorge- . ragt haben dürfte. MaBangaben werden durch die Figur(V, 2) überflüssig ge- macht, da dieselbe in natürlieher GröBe gehalten ist. Der interessanteste Charakterzug, welcher mein Exemplar von sömtlichen verwandten Arten unterscheidet, ist die Form jener Furche, welche den Rándern der Scuta entspricht. Dieselbe verzweigt sich námlich gegen die Neuralplatten in so spitzen Winkeln, wie sie auf keiner der bekannten Chelone- und FEuclastes-Arten vorkommen. Diese Furche erstreckt sich gegen auben in beinahe gerader Linie bis zum Vorderrand der Rippe. Sie ist in ihrem ganzen Verlaufe ziemlich tief und nur gegen ihr áubBeres Ende hin ver- waschen. Dieses Costalplatten-Fragment könnte auch in die marine Gattung Chelone gestellt werden, da es aber mit ebensolcehem Recht zur küsten- bewohnenden Gattung Euclastes gerechnet werden kann, bin ich eher geneigt dasselbe unter Fragezeichen hierher zu zöhlen, weil es mit dem Flu$wásser bewohnenden Genus 7rionyx vergesellschaftet in einem ma- rinen Sedimente vorkommt. Das einzige hieher gehörige Rückenpanzer-Fragment stammt eben- falls aus dem mitteleozánen oberen Grobkalke des Steinbruches nüchst des Dammes von Kolozsmonostor, in welchem dasselbe 1880 von Herrn 266 D: EMERICH LÖRENTHEY Prof. Dr. Axprosx KocnH aufgesammelt wurde, der es mir im Vereine mit dem Taf. V, Fig. 1 abgebildeten und in seinem vorláufigen Berichte von 1884. bereits erváhnten Trionyxc-Rest zu überlassen so freundlich war, wofür ich auch an dieser Stelle besten Dank sage und die von ihm entdeckte Art nach ihm kFuclastes? Koch benenne. Ebenso schulde ich Dank unse- rem vorzüglichen Zoologen, dem Herrn LupwIiG v. MÉHEtny, für die freund- liche Hilfeleistung bei dem Vergleiche mit den lebenden Chelonidae. x Bisher sind aus Ungarn mit den hier beschriebenen zwei neuen Arten zusammen folgende artlich bestimmte Formen in der Literatur bekannt : Trionyxc austriacus Per., Kisgyőr, Mitteleozán. Trionyoa clavatomarginatus LŐRENT. n. sp., Kolozsvár, Mitteleozán. Euclastes ? Kochi LőRExT. n. sp., Kolozsvár, Mitteleozán. Trionya Partschi Frrzixa, Lorettom, Obermediterran. Psephophorus polygonus H. v. MEYER, Dévényujfalu, Obermediterran. Emys loretana H. v. MEYER, Lorettom, Obermediterran. Testudo syrmiensis KocH, Beocin, pannonischer Zementmergel. gzstu IT 4d "FÁJZSUISIIIOM "a PF : 9IvMuegegpag J9p 9őtANnY UT 96 ET al ] 0.G 50£ ufG 10 198 10— ufG u0 [7-:GE aGT 10 g E Aj - ső 17 Sas asz I GÜGTESTKŐGTTA 06 uz! al [0.§ SOT are 10 199 10— ufG 10 ! 50£ aGF 10 V ii ZIRJA 66 "BT Ut UAUNIU[] OYDSITISTOSOIYITTT cé: u6v 0 ! 0.T TES E 986 0 d j ESZES RSS SSE TE SET tk 7 eeéjez "GO6I III 96] 9 dal Aa m0G 10 ! 0.6 m6E 10 07 10— 50£ u8£8 10 ! OF w9€ 10 V sumyouuy [CT mm u TT ÉT 4 CAS a XN "HUDEUJOYÍTA SIG IULUJAZITT UOA IIYBZOS "7 TT-ÍN JTOZ " TTOZNUTTT UI soneg — a :fepurg — mm :! epnyijdury 9388919 — W, : VPU9g J9P SEIUISSNETEUIXRT — TT : öundomeogjdneH — H fueogogsox — A : UdÖUNZAMIOV "9—N Sundomog "TÖPU9od-T—M — d "H—M Sunsomeg dTepueg TOUDIT-8—N — [ TPpUuodromy9g-[eguozirorg 198amgssegg : jmaupddy UN 66 06 olt 14— ID "TH (9.€5 m91 a) 66 6 o6I "IT : 9MPMU9JAGDAT 49 ODOT] $O6T IEdy pun zer UI U9gogpag 9Ip J9gn gsedepng nz gjeyosrr9s9m "T099 SU J9p 9IeMUAg9gpI 7 19p J49119g HETES ESÉ KONG A 123 1903. Nr. III. Bericht der Erdbebenwarte der Ung. Geol, Gesellschaft zu Budapest über die Erdbeben im Mai und Juni 1908. (Lage der Erdbebenwarte : L. 199 5" 55" (12 16m 93-69 E. Gr.—Br. 47" SZEZZEKEN 51] Apparat: Strassburger Horizontal-Sechwerpendel. A — N—S-licher Pendel, Bewegung W—E; B — W—E-Pendel, Bewegung N—S. Abkürzungen: V — Vorbeben: H — Hauptbewegung; M — Maximalaussehlag der Pendel; m, — grösste Amplitude ; E — Ende; D — Dauer in Minuten ; Zeit M.-E. Z., gezáhlt von Mitternacht bis Mitternacht. e mee ÉNEM EMM MEMEMMEYNZMMMM AMEmENEMENT TA TEHAT No. Datum v H M my, HB D )Anmerkung 8.1 13. V. 1903. A. Mikroseismische Unruhen. DA 7 eat B. 8b 4m105 ) 82 365 —8£ 46" — AD) 1 64 B 50 h m 8 h m 988 — J h 99m 9 9.196. V. 1903. MRKEZESTSE ZBEN te 7 28 CSS ZS 928 14. JEjs ébe fiam A SE le See Ete]E — 0 ESB úbi Ü zi EZ 10h m s ia éyéen 8. őn 3m h m s . h ím Bs 9 10.199. V. 1903. A. 102 36m 505 10£ 377 405—10£ 43 ú8 A És 307102 51" 5 25 B.104 36m 5" [10£ 37m 55—IOR 42m55] 102 3829 355 40! 102 54 98 j Mikroseismische Unruhen am 30., 31. Mai. y h 97m s h 298m Bs. 14h m 205! 14h 28m 905 . 15h 9808m 7 ré 9. VI. 1903. A. 142 927m 107 [141 38m 55—14h 407 3051 142 387 20 BTON1DA2S 61 B. 142 97m 405 [142 38m 55—14h 42m 205 144 387" 20? (0) Aa sa 59 Jo S ÉS ÉSOB: ss tik a is if. EEZA B. 232 39m 55 232 437 30" — 170] 2321 54m 30" ! 16 ? f 5h 98m s Ete HET, : tal h 35m 305 TAN AJÁTAAT Casa EREZNI E ea B. 5h 98m 457 — EZSZ li — ] 6£ 34 5.0 DGEAENÍB [ ESEL: Mikroseismische Unruhen am 10., 26. Juni. Im Auftrage der Erdbebenwarte : A. v. Kalecsinszky, Dr. K. Emszt. V. TÁBLA. 1. Trionya clavatomarginatus nov. sp. Fiatal példány, hátpajzsának hátsó része, természetes nagyságban. A kolozsvári (kolozsmonostori) kőbánya közép- eoczénkorú felső-durvameszéből. 2. Euclastes? Kochi nov. sp. Valószínűleg jobboldali második bordalemezének töredéke, természetes nagyságban. Ugyanonnan. [Mindkét ábra hátsó részével van fölfelé fordítva.) JEÁGRERTKEAVZE 1. Trionyx clavatomarginatus nov. sp. Hinterer Teil des Rückensehildes von einem jugendlichen Exemplar in natürlicher GröBe, aus dem mittel-eozünen oberen Grobkalk des Steinbruches bei Kolozsvár (Kolozsmonostor). 2. Euclastes? Kochi nov. sp. Fragment der wahrscheinlich rechtsseitigen zweiten Costalplatte in natürlieher GröBe, von ebendort. (Beide Figuren mit dem hinteren Teile aufwárts gekehrt.)] korronsztoiátroi A STAN ÓÍTZL E DRAETÉL 9 8. pi ERR ; JTA UNA IT ENNAE Í JEADTATT TAN ÉN A A Hi áá Va kk EÉ Gé ató COCCTAKi je őna Ú jé 24. gt A . Két eocen korú teknős. LOREN THEFT. Zwei Eocán $childkröten. Fotoalgrafia STOHÁA Földtani közlöny; XXXIII. kötet vtater EL EDE, Budapest 56. VVAt UN KKN HA NK VONTA TARUJTÁL KE KAN ÉN N LÉ KAL LAS S Ap . VI. TABLA. clavatomarginatus nov. sp. Kolozsvári (kolozsmonostori) kőbánya eoczénkorú felső-durvamészéből. 1. felülről, 2. előlről, 3. jobbról nézve : ; Steinbruches bei Kolozsvár ( Kolozsmonostor), 1. von oben, 2. von vorne, . von rechts gesehen. Sümtliche in 12 GröBe. 1 und 8 in ungewohnter Teise mit dém vorderen Teile abwürts gekehirt. dt a 3 űj IT ONTENI VALLUNK ív heat ÍVEL KEROTEKESÁÓTT 04 t f s -ardó Tu avél Miuprriiir-áptak írása 1 4 1 GR rewl l talá mut lát ivar hős CEO ÉRTE t ina hotak TS zkt 18 g d , 5 , i f/ 14604 viv ízt e. ni t hetkau rt pek gk V j rat atát t ; 1 4 ? A ko ki jA) § 1 ANÁT 1 i ( sk ú k reívf rt 1 he . 49 f ; HAt [4 ÉLT aw A ZÁEs Mn A sjér 6 zkt 3 més art e ha 24. tl ar 27 bat erga fe a 40 p SP: ag a f ege d éz s pt d ? Ládi hd dír: tes 4; ető) E ; Mi e) 7 a . 48 jagy ő f e Jopam PUDB IINXX "Auojzoy IuDIpIg3 sir no 45508 rgy "A JLN3YOT é "99 isedopng "7303 T3ZNYHOLS 014D4Éj20104 gő ep 48 tef sé ne ? La dates stee 3 a. ég : sál é Mm $ HT" fa s FEAR ÍZ 1 V"2éz Vá Mal SZT pi eb a pz em FA van ÜBER DEN DILUVIALEN SUMPFLÖSZ, 967 ÜBER DEN DILUVIALEN SUMPFLŐSZ. Von HEISsRIcCcEH HORUSITZKY.PY Wáhrend meiner agrogeologischen Detailaufnahme im ungarischen kleinen Alföld erweckte des Öftern eine Bodenart meine Aufmerksamkeit, mit der ich bisher nicht so recht ins Reine kommen konnte, von der ich nicht wubte, wo sie einzureihen. Ich betrachtete diese verbreitete geolo- gische Bildung bald als alluvialen angeschwemmten, resp. sekundáren LöbB, bald wieder muBte ich dieselbe für diluvial halten und in diesem Falle gab ich ihr den Namen LöbBlehm. Von pedologisehem Gesichts- punkte hielt ich dieses fragliche Gestein stets für eine löbBartige Bildung, nie aber für einen typischen LöB, denn obzwar dasselbe in mancher Be- ziehung dem letzteren sehr áhnlich ist, so weist es doch Higentümlich- keiten auf, die darauf hinweisen, dab dies ein umgewandeltes Gestein, ein Metamorphlóp ist. Wie bereits angedeutet, hatte ich diese Bildung oft als LöBlehm oder auch als löbáhnlichen Ton bezeichnet. Die erstere Benennung hat aber einen mehr pedologisehen Charakter und bezeichnet einen Boden, der in der Hauptsache aus Löbmaterial besteht und die Higenschaften des Tones aufweist, also entweder ein angeschwemmter, oder solch ein Löb ist, der an Ort und Stelle seine charakteristische Struktur, die in beiden Fállen dicht geworden is, eingebübt hat. Das in Rede stehende Gestein ist keine angeschwemmte Bildung — es erscheint mir überhaupt Íraglich, ob auf unseren Tiefebenen ein ange- sehwemmter, sekundárer Löb existiert — sondern eine an ihrem ursprüng- lichen Orte verbliebene Ablagerung, die mit dem subaerischen LöbB glei- echen Alters und gleicher Herkunft ist. Dieses Gestein, welches an dem geologisehen Bau des ungarischen kleinen Alföld in erheblichem MabBe teilnimmt und auch vom landwirt- schaftlichen Gesichtspunkte von groler Wichtigkeit ist, gedenke ich unter dem Namen diluvialer Sumpflöb zu besehreiben, um ihn so von dem diluvialen Landlöb zu unterscheiden. Betrachten wir nun erst, welche Rolle dieser diluviale SumpflöB auf dem bezüglichen Gebiete (von Érsekújvár im Tal des Zsitva-Flusses auf- X Vorgetragen in der Fachsitzung der ung. Geologischen Gesellsehaft am 7. Jánner 1903. 2968 HEINRICH HORUSITZKY würts bis Verebély, im Nyitra-Tal bis Ivánka und im Vág-Tal bis Mocso- nok) spielt. Die Wasserscheide zwischen den Zsitva- und Nyitra-, wie auch zwi- schen den Nyitra- und Vág-Tölern ist pontischen Ursprunges und auf 1 Som s d I : I b IZ HK 67 f V/// diese pontischen Schichten hatte sich im Diluvium LöB gelagert. In der Bildungszeit des LöBb war das Inundationsgebiet der Flüsse Zsitva, Nyitra und Vág bedeutend breiter und gleichzeitig höher gelegen und auch das Steigen und Sinken des Flusswassers bewegte sich zwischen weiteren Grenzen. Die Inundationswásser des Zsitva- und Nyitra-Flusses dürften ÜBER DEN DILUVIALEN SUMPFELÖSZ. sich bei Verebély und Ivánka zu dieser Zeit in einer absoluten Höhe von 140—144m, im Vág-Tale bei Mocso- nok 135—140 m, bei Érsekújvár aber nur mehr 115— 120 m hoch bewegt haben. Bei niedrigem Wasserstand " konnte das Wasser — abgesehen von ganz trockenen Perioden — im Norden eine Höhe von 120—130 m, im Süden von 100 m erreicht haben. Als nun im Diluvium die aus pontischen Sedi- menten bestehenden Rücken von Löb überdeckt wur- den, bildete sich aus dem auf die Inundationsgebiete, also auf nur zeitweilig wasserstándige Strecken, gefalle- nen Teil desselben der Sumpflöb. Demnach finden wir diese Bildung auf dem in Rede stehenden Gebiete im Norden etwa 130—140 m, bei Tardoskedd und Nagy- surány 120—125 m und bei Érsekújvár 115—120 m ü. d. Msp. ausgebreitet. Der Sumpflöb ist also halb eine Land-, halb eine Sumpfbildung, nachdem die von ihm bedeckten terrassenartigen Strecken bald vom Was- ser überflutet, bald wieder trocken waren, er kam in diluvialen Sümpfen, besser auf Inundationsgebieten zur Ablagerung. Die Verbreitung des Sumpífílöb zeigt die Kartenskizze Fig. 1 und in dem Profil Fig. 2 ist die Verbreitung dieser Bildung und des Landlöb veran- sehaulicht worden. Aus den beiden Illustrationen geht hervor, dab der SumpiílöB ziemlich grolPe Strecken bedeckt und mit dem Landlöb- Komplex vollstándig zusammenhöngt. Zweifel- los sind die beiden Bildungen geleichen Alters, nur sind sie in ihrer Zusammensetzung und Struktur — nach- dem sie unter verschiedenen Verhültnissen zur Abla- gerung gelangten — verschieden. Stellenweise kommt der Sumpflöb nur in Form von Inseln vor. An solchen Stellen fehlt zwar der tatsáchliche Zusammenhang, aber die stratographischen Verháltnisse der Gegend und die petrographische Identitát des Materials dieser Inseln zeugt für den einstigen Zusammenhang. Solche insel- artige Überbleibsel des einstigen SumpflöB-Gebietes finden wir in dem Erosionstal des Nyitra-Flusses. Hier liegen dieselben mit den Sumpflöl-Terrassen in voll- kommen gleicher Höhe, erheben sich steil aus dem Alluvium und die petrographische Zusammensetzung ihres Materials stimmt mit dem der Terrassen vollstán- [04 oti Bottva Bal ! 2 XÓ Britvavélgye Aú aAoskcdd (120mJ) 280 o i Gaz "Vag "vő (gye Vag! Sa ( 269 1) Alluvium. 2) Grobkörnige Löf;- und Sandhügel mit kleinen Schotterlinsen. 3) Sumpflöt. 4) Landlö£. 5) Pontische Schichten. ts 270 HEINRICH HORUSITZKY dig überein. Schotter findet sich auf den SumpflöB-Gebieten nirgend. Kleine aus Gruskörnern bestehende Lagen oder auch blob Linsen kom- men nur an den auf der Kartenskizze punktierten Strecken, im Streichen der grobsandigen LöB- und Sandzüge und am Rande des SumpflöbB-Ge- bietes vor. Sowohl das Fehlen grobkörnigen Materials auf diesem Gebiet, als auch die am Rand desselben befindliehen Gruslagen und Linsen ver- weisen auf ein langsam fliebendes Wasser, in welchem sich der Staub ohne von den Wellen fortgetragen zu werden, ablagern konnte. Von die- sen diluvialen Inundationsgebieten hatte sich der gröbte Teil des Was- sers nur durch Verdunstung entfernen können. Auber diesem Vorkommen des SumpflöB konnte derselbe auch noch innerhalb des Landlöb-Gebietes konstatiert werden, u. zw. in den kleine- S ERTÉztató ren und grölberen Senken und Tülern dessel- Vályog50em. — ben. Auch die hier vorhandene LölBgattung ist z SES ETI HEÚ mit dem subaerisehen LandlöBb gleichaltrig, zd Gelber Sand nur wurde sie an Stellen abgelagert, wo sich 110—150cm. — das Regenwasser ansammelte und nicht ab- TgriSGhéretöt flieben konnte, wodurch die Struktur des da- E ÉGEzöMÜT runter befindlichen LöB eine Veránderung 130—330em. — erlitt. Derartige Sumpflöb-Senken finden wir auf dem diluvialen Plateau zwischen Bátor- kesz und Muzsla. In der Umgebung der Ort- ] SAO ék, em. Sehaft Bucs (Komitat Esztergom) werden diese Senken noch heute cbékatavakv — Kröten- Erober eisen" teléhe genannt kákezás si AuDber diesen beiden Vorkommen stieB SÁS ich bei Muzsla auf einen einigermaben ülteren SumpílöbB, der — wie Fig. 3 zeigt — unter dem Landlöb lagert. Der LöB fiel an dieser Stelle in den Sumpf, háufte sich dort an und als die Trockenperiode eintrat, wurde er von dem noch immer fallenden Staub bedeckt. Dab diese Bildung ebenfalls diluvialer Sumpfílöb ist, dafür spricht die mit den vorher besprochenen beiden Vor- kommnissen übereinstimmende Struktur und die übrigen KEigentümlich- keiten desselben, welche ich weiter unten prázisieren werde. Eine áhnliche Lagerung finden wir in der über das ungarische grohe Alföld geschriebenen Arbeit des Chefgeologen J. HALavÁTrs Y verzeichnet, wo bei Bajmók unter einem 2 m müchtigen typischen Landlöb ebenfalls ein weiflicher, hellgelber, Land- und SübBwasser-Schnecken führender X Az Alföld Duna-Tisza közötti részének földtani viszonyai, Die geologisechen Verháltnisse des Alföld (Tieflandes) zwisehen Donau und TheiB (Mitt. a. d. Jahrb. d. kgl. ung. Geol.-Anst. Bd. XI, p. 141). ÜBER DEN DILUVIALEN SUMPFLÖSZ. 271 Ton vorhanden ist. Nach der mündlichen Mitteilung Herrn HALavÁTS" ist dieser angebliehe Ton mit dem Sumpflöb vollkommen identisch. In den Jahresberichten und Jahrbüchern der kel. ung. Geologischen An- stalt stoben wir an mehreren Stellen auf áhnliche Lagerungsverhültnisse doch wird die Bildung, welche unter dem Landlöb vorkommt meist als weiPlicher, graulicher oder hellgelber Ton bezeichnet. Vielleicht sind auch diese Bildungen nichts anderes, als SumpflöB. Da Fhr. v. RicHrTHorEwx ?Y bei Besprechung des Seelöb erwáhnt, dab dieser unter dem typischen LöB vorkommt und dab der Seelöb eine horizontale Schichtung aufweist, die sich aber von der bankförmigen Absonderung des Landlöb wesentlich unterscheidet, so könnte man leicht versucht sein, zwischen dem Sumpf- und Seelöb einen Vergleich anzu- stellen. . Prof. Dr. L. v. Lóczy bemerkt aber bezüglich des RIcHTHoFEN schen SeelöB, dab dies eine máchtige, wasserfrei geschichtete, gypsháltige und besonders salzreiche Tonbildung ist, die sich durch ihre dichte Struk- tur, den Mangel an Schnecken und ihre dunkle, oft rote oder dunkel- braune Fárbung von dem typischen Löb scharf unterscheidet. Háufig kommt auch derselbe mit Sandsteinschichten wechsellagernd vor. Prot. v. Lóczys Ansicht geht dahin, da6$ diese Tonerde bedeutend ülter ist als der Löb und daB er auf Grund der darin vorkommenden Fossilien zur pontischen Stufe zu záhlen sei. Aus dieser Beschreibung Prof. v. Lóczys geht demnach hervor, dab der Sumpflöb dem Seelöb RICHTHOFENS nicht verglichen werden kann. Unser Sumpílöb könnte aber vielleicht jenen Löbgebieten Chinas verglichen werden, bezüglieh welcher sich Lóczy folgendermaben áubBert : cen der Umgebung der Stadt Hoj-nung-skien und bei Long-ti-skien befin- den sich in dem oberen Teil der Táler in den Löbwánden etwa 0-5—0-6 m unter der Oberfláche ein oder zwei 0-3—-0-4 m müchtige schwarze Erd- schichten in dem gelben Löb. Es beweist dies, dab in der letztvergange- nen Zejt eine feuchtere Periode eine, der heutigen gegenüber reichere Flora wáhrend der Periode der LöbBbildung hervorgebracht hat. Möglich aber, dab sich diese Schichten in Seen und Sümpfen gebildet haben, wie wir sie auf der Karte von China bei Hoj-nung-skien und An-ting-skien bezeichnet finden.v Über den Tallöb bemerkt ferner noch Lóczy, dab der- selbe eventuell sekundár, petrographisch aber von dem Berglöb nicht zu unterscheiden sei. Schlieflich kann der Sumpflöb auch mit den aus der Literatur be- kannten Lateritbildungen nicht verglichen werden, seien nun dieselben subaerischen Ursprunges und im Wasser zur Ablagerung gelangt, oder X v. RICHTHOFEN : China (Bd. I, p. 81). 972 HEINRICH HORUSITZKY fiuviatilen Ursprunges, oder aber aus Seesedimenten durch Auslaugung nnd Oxydation hervorgegangene Metamorphbildungen.F Indem wir nunmehr auf die BEigenschaften des Sumpfílöb übergehen, mul in erster Reihe dessen dichte Struktur und Bündigkeit hervorgeho- ben werden. Infolge derselben ist die Porositát des Sumpfílöb bedeutend geringer als die des Landlöf und auch die vertikale Kapillaritát nicht so regelrecht, wodurch derselbe wasserundurchlássiger wird, so dab solche Strecken manchmal mehr oder weniger versumpfen. An den Rándern des Sumpflöb-Komplexes, wo derselbe an des gegenwártige Inundations- gebiet stobBt, finden sich grobe Sandschichten oder auch ganze Hügel; an solchen Punkten ist der Sumpflöb nicht so gleichmábBig, sondern mit grobem Sand gemengt. Auf den grobsandigen Sumpflöb-Strecken kommen auch kleinkörnige Schotterschichten, oft aber nur Gruslinsen vor, die ebenfalls auf ein wenig bewegtes Wasser, ja sogar auf Sümpfe sehlieben lassen. : Nachdem das Sumpflöb-Gebiet bald trocken, bald wieder wasser- stündig war, besteht dessen Fauna aus einem Gemenge von land- und sumpfbewohnenden Schnecken und Muscheln. So fanden sich in dem in der Ziegelgrube von Bánkeszi an der Landstrafe aufgesehlossenen Sumpf- löb die folgenden Arten : Helix (Arionta) arbustrorum L. c (Fruticicola) hispida L. Succinea (Neritostoma) putris L. ( (Amphibina) Pfetfferi Ross. ( (Lucena) oblonga DRAP. Planorbis (Coretus) corneus L. ( (1ropodiscus) umbilicatus MÜLL. ( (Gyrorbis) spirorbis L. Iimnaea (Lymnophysa) palustris MÜLL. ( ( glabra. MünL. ( (Gulnaria) peregra, var. curta MÜLL. Bithyjnea tentaculata L. Pisidium (Fossarina) fossarinum CLEss. Fine áhnliche gemisehte Fauna finden wir auch im Ziegelschlag von Tardoskedd. X F. SCHAFARZIK, E. Timkó u. K. Emszr: A szapáryfalvi diluviális korú babérczes agyagról; Über den diluvialen bohnerzführenden Thon von Szapáryfalva (Földtani Közlöny, Bd. XXXI, p. 121). H. HoRusirzky: Adatok a vörös agyag kérdéséhez; Beitrüge zur Frage des roten Thones (Ibidem, p. 129). ÜBER DEN DILUVIALEN SUMPFELÖSZ. 273 Bei der Ortschaft Muzsla kommen in dem unter dem LandlöBb be- findlicehen Sumpflöb (Fig. 3) folgende Gastropoden vor : Helix (Arionta) arbustrorum L. a (Fruticicola) hispida L. Succinea (Amphibina) Pfeifferi Ross. ( (Lucena) oblonga DRAP. Pupa muscorum L. sp. Clausilia lubrica MÜLL.. sp. ( pumuilla ZIEGL. sp. Planorbis (Tropodiscus) umbilicatus MÜLL. ( (Gyrorbis) spirorbis L. Limnaea (Lymnophysa) palustris MÜLL. ( (Gulnaria) ovata DRAP. Bithynea tentaculata L. Solche gemischte Faunen werden von mehreren Geologen erwáhnt, so z. B. von Prof. v. Lóczy aus der. Umgebung von Arad und Makó, von HaAnavárs aus Bajmók etc. Vielleicht ist das diese gemischte Fauna führende Gestein mit dem SumpflöB identifizierbar. Es sind dies typische Sumpf- faunen, denen sich landbewohnende Arten, welche auf den Sumpfípflan- zen gelebt haben und in das Wasser gefallen sind, beigesellen. Charakteristisch ist ferner für den Sumpflöb die Lage der Kalk- konkretionen. Wáhrend dieselben námlich im LandlöB vertikal aufgestellt sind, kommen sie im Sumpflöb liegend vor. Auber der müáchtigeren Schichtung weist der Sumpfílöb noch eine dünnere Absonderung auf, die manchmal ganz feinblátterig wird. Bezüglieh der Farbe kann bemerkt werden, da der Sumpilöb meist weiPlich, oder hellgelb ist, was aber nicht ausschlieBt, dab er auch die- selbe Farbe zeige, wie der LandlöbB. Die Unterscheidung der beiderlei LöbBgebiete ist auf Grund der Oberkrume oft wenig schwierig. Die letztere enthált bei dem Sumpflöb gewöhnlich mehr und bestándigere Feuchtigkeit, als bei dem Landlöb, nie aber ist dieselbe sehr na6b und auch nie so trocken, wie dies bei der Oberkrume des LandlöBb konstatiert werden kann. Nachdem das Sumpflölb- Gebiet bestándig feuchter war, als das LandlöBb-Gebiet und da infolge- dessen die Flora desselben reicher und üppiger war; als auf letzterem, so ist auch die Oberkrume des Sumpflöb bedeutend tiefgründiger und hu- moser. Dieselbe enthált gewöhnlich mehr oder weniger Kalk; aber auch die anderen Pflanzen-Nöhrstoffe können daraus nicht fehlen, da die Ve- getation auf dieser Bodenart kráftig ist. Diese Bodenart kann als humo- ser, etwas kalkiger Vályog (Lehm) bezeiehnet werden und ist für Zucker- Földtani Közlöny. XXXIII. köt. 1903 18 274 HEINRICH HORUSITZKY rüben- und Gerstenkultur am geeignetsten. Nach den Daten der Literatur ist diese Bodengattung mit dem Tschernosjem RuBlands identisch. Für das SumpflöB-Gebiet sind ferner die Sodaflecken charakteri- stisch, deren Untergrund oft schon so umgewandelt ist, dab derselbe nur als Mergel oder bündiger, gelber Ton betrachtet werden kann. Bigentlich ist derselbe auch nichts anderes, als ein MetamorphlöB. Die Verbreitung des SumpflöB in Ungarn vermag ich derzeit noch nicht festzustellen, doch vermute ich, dab dieselbe eine ziemlich groBe ist. Vielleicht ist auch der von WorF und v. INkEeY beschriebene ange- sehwemmte Löb und ein Teil der Mergel des ungarischen groBen Alföld mit dem SumpflöB identisch. REFERATE. Würdigung von Dr. Moriz v. Pálfys: Die oberen Kreide- schichten in der Umgebung von Alvincz.?" Über diese Arbeit finden wir bereits an zwei Stellen kurzgefabte Refe- rate resp. Kritiken.rk DaB wir uns mit derselben in den Spalten des Föld- tani Közlöny abermals befassen, findet darin seine Begründung, daB sie sowohl durch ihren Gegenstand, als auch ihre Ausarbeitung von einer solchen Wichtigkeit ist, um sie auch einer eingehenden Würdigung zu unterwerfen. Der erste Hauptteil enthált die geologiscehen Verhöltnisse, das Ver- zeichnis der Fauna der einzelnen Schichten, die Gruppierung derselben, die Tektonik des Gebietes etc.; im zweiten — palüontologisehen — Hauptteil werden die Muscheln und Schnecken eingehend beschrieben. In der Ein- leitung weist Verfasser darauf hin, da8B das Alter des Sandsteines und Mer- gels im Maros-Tale zwischen Gyulafehérvár und Szászváros so lange zweifel- hafít war, bis sie nicht von KaRL HEREPEY, Professor am ev. ref. Kollegium zu Nagyenyed, auf Grund eines von ihnm gemachten reichen Fossilfundes 1893 in die obere Kreide gestellt wurden. HEREPExs Entdeckung führte PáLrY auf dieses Gebiet, das er sodann einem eingehenden Studium unterwarf und von wo er eine reiche Sammlung mitbrachte. In der Beschreibung der geologischen Verhültnisse werden wir mit den einzelnen Schichten und den Fossilfundorten bekannt gemacht. Am rechten Ufer des Maros-Flusses wird zwischen Poklos und Alkenyér die Basis des Gebietes von unterkretazeischen (neokomen) Sandsteinen gebildet, wo aber X Dr. Moxrtz v. PánFy: Alvincz környékének felső-krétakorú rétegei ; Die oberen Kreideschichten in der Umgebung von Alvincz. Mitteilungen aus dem Jahrbuche der kgl. ung. Geologisehen Anstalt; Bd. XIII, H. 6, p. 243—348. Budapest, 1902. xx Természettudományi Közlöny, Bd. XXXII, p. 138—141. Budapest, 1900 — und Földtani Közlöny, Bd. XXXII, p. 160—164. Budapest, 1902. REFERATE. 975 Verfasser Fossilien kaum fand, so daB er dieselben mehr auf Grund ihrer petrographischen Ausbildung und Lagerungsverháltnisse zur unteren Gruppe der Kreidebildung zöáhlt. Auf diesem Sandsteinkomplex lagern diskordant die oberen Kreideschichten, die ohne Faltung, nur hie und da durch Verwer- fungen gestört, mit sanftem Winkel gegen O oder 050 einfallen. Betrachten wir nunmehr diese oberen Kreideschichten in aufsteigender Reihe etwas eingehender. I. Die unterste fossilführende Schichte wird von dem Alkenyérer Kon- glomerat gebildet, dessen sehönster Aufschlu8B sich am linken Ufer des Maros-Flusses, am FuBe des Szerata-Berges befindet. Die eigentümliche Fauna desselben vereinigt Formen in sich, die auch im Aachener Sande (welcher der Santonien-Stufe des unteren Senons entspricht) vorkommen und solche, die mit dem ungarisehen Senon von Cerevié eine nahe Verwandtschaft aufweisen; am ühnlichsten ist sie aber dem marinen Senon von Puj, unweit Hátszeg, mit dem Unterschiede aber, da8 die Fauna des Alkenyérer Konglo- merates auf eine litoriale Bildung verweist. Auf diesem Konglomerat lagert bei Alkenyér eine fossilführende Mer- gelschichte, deren zahlreiche Fossilien ebenfalls noch auf ein Strandsediment hinweisen; trotzdem ist aber die Hauptmasse der Fauna bereits marinen Ursprunges. Diese Mergelschichte entspricht sowohl ihrer Fauna, als auch ihrer Ausbildung nach den Inoceramen-Schichten des Kolcs-Baches. Letzterer befindet sich 16 Km NO-lich von Alkenyér, am rechten Ufer des Maros- Flusses zwischen Alvincz und Poklos und ist auf der Militárkarte als V. Stoineloru bezeichnet. Das Liegende des Inoceramen-Mergels im Kolcs-Bache wird ebenfalls von einem grobkörnigen Sandstein und von Konglomerat gebildet, in welchem Verfasser blob ein Exemplar von Actaeonella gigantea zu finden vermochte. Obzwar in den Alkenyérer Schichten die im Mergel des Kolcs-Baches háufigen Imoceramen (I. Cripsi Manr.) fehlen, so sind an den beiden Fundorten doch übereinstimmende Fossilarten in einer solchen Anzahl vorhanden, um den Inoceramen-Mergel des Kolcs-Baches mit dem Mergel von Alkenyér als gleichartig betrachten zu können. Die Inoceramen-Mergel des Kolcs-Baches und die Schichten von Al- kenyér enthalten auBer einem Bruchstück von Hinnites sp. und mehreren Gyelolites-Arten 66 Konchylienarten, darunter 47 bekannte und 19 neue. Von den bekannten sind 22 Arten mit den Gosau- (Turon-Senon-) Schichten, 22 mit dem Aachener (untersenonen) Sand, 10 mit der oberen Kreide des Elbtales (Turon und Untersenon) und 11 mit den hindoustaner (dem Ober- senon und Danien entsprechenden) Schichten gemeinsam. Mit den oberen Kreideschichten des Ungarischen Reiches verglichen, finden sich 3 gemein- schaftliche Arten mit den Sandsteinen und Kalken von Bakonysümeg,X 5 mit den Kalken des Maros-Tales, 8 mit den Mergeln von Puj, 2 mit den Mer- X Die reiche Fauna aus dem Bakony wurde von KOLOMAN DARNAY aufgesam- melt und dem Schreiber dieser Zeilen für das in Sümeg befindliehe Museum des- selben nach dem Erscheinen der in Rede stehenden Arbeit bestimmt. Diese Daten konnten demnach von Herrn Dr. PárnrY noch nicht benützt werden. 18X 276 REFERATE. geln von Bakonysümeg und 1 Art mit den Mergeln von Fogaras. Überdies wurden von Dr. PárrY mit dem Kohlenflötz von Nagybáród 3, mit dem Cereviéer Mergel 7 und dem Kohlenflötz von Ajka 1 gemeinschaftliche Art nachgewiesen. Mit der Fauna der liburnischen Stufe oder der Cosina-Schichten Dal- matiens weist die öchichtengruppe in der Umgebung von Alvincz bereits keine einzige gemeinschaítliche Art auf, blo8B Pyrgulifera stomatopsidum STACHE laábt die nahe Verwandtschaft mit jenen mangelhaften Formen von P. Pichleri Hönrx. vermuten, die Verfasser aus dem Alkenyérer Konglomerat beschrieb. Aus alldem ist ersichtlich, welchen Sechwierigkeiten Dr. PárnrvY ge- genüberstand, als er den stratigraphischen Platz der in Rede stehenden Schichten festzusetzen hatte. Das untere fossilführende Glied der Umgebung von Alvinecz, das Alkenyérer Konglomerat; führt Arten, die vom Santonien bis zam Garumnien reichen. Verfasser vergleicht die Fauna dieses: Konglo- merates hauptsáchliceh mit der Pujer Fauna; würden wir demnach diese beiden Bildungen in ein Niveau stellen, so müBte dieses gemeinsame Niveau nach Br. Nopcsa zum Cainpanien gezühlt werden. Die Mergel von Alkenyér und die aus dem Tale des Kolcs-Baches hült Verfasser bei der Gruppierung zusammen und stellt sie im allgemeinen in das obere Senon. Die neuen Arten der hier aufgezáhlten Schichten sind: Gorbula dubia, Leda supra- ecretacea, L. complanata, Cucullaea transylvanmica, Grassatella supracretacea, Cr. minima, Astarte hemiornata, Pectunculus sp., Modiola flagellata, Turri- tella Koch, Natica. alkenyértensis, N. transywanica, Pyrgulhifera Böckha, Transylvanites n. g. Semseyi, Cerithium Kochi, C. Pethői, GC. Lóczyi, Cylichna ornamenta. II. Im Tale des Kolcs-Baches folgt auf die Inoceramen-Sehichte ein Sandstein, welchen Verfasser nach den reichlich vorhandenen Exemplaren von Actaeonella gigantea S0w. Actaseonellen-Sandstein benannte. Dieser Sand- stein bildet das verbindende Glied zwischen den Inoceramen- und den obe- ren, den Cerithien-Schichten. Derselbe führt zusammen 16 Arten, worunter 4 neu sind. Von den bekannten stimmen 7 mit den Arten vom Gosau und 3 mit den von Aachen überein. Mit den heimatlichen Arten verglichen, sind 2 Arten mit den Kalken des Maros-Tales, 1 mit den Fogaraser Mergeln, 1 mit den Kohlenflötzen von Nagybáród und 2 mit den (ereviéer Schichten gemeinsam ; wáhrend aus den unteren (1) Inoceramen-Schichten 7, aus den oberen (III) Cerithien-Schichten hingegen 2 Arten mit jenen der in Rede stehenden Schichten gemeinschaftlieh sind. Die neuen Arten sind folgende: Pyrgubhfera Böckhi, CGhemnitzia acutissima, Gerithium Kochi, Ostrea pseudo- Madelungi. III. Der obere fossilführende Horizont des Kolcs-Baches besteht. aus Tonschiefern, in welchen sich unten Actaeonellen und (Glaucomten, weiter oben aber, auber (rlauconien, auch Neriten, Dejanmiren und Pyrguliferen finden, wáhrend zu oberst Cerithien (6 Arten), Melanopsiden, Pyrguliferen etc. herrschen. Auf alldies ist der Sandstein konkordant gelagert, in welchem der Blattabdruck von Sabal major UwxG. gefunden wurde. REFERATE. 977 Unter den 21 Arten der Cerithien-Schichtengruppe sind 15 neue vor- handen. Von den bekannten sind 4 mit den Arten des Gosau-Tales gemein- sam, die Glauconia obvoluta aber ist aus dem Untersenon von Guedlinburg (Harz) bekannt. Aus dem Garumnien der Pyrenáen sind Melanopsis crassatina Vinar und Dejanira bicarinata ZEx. gemeinschaftliche Arten. Mit den Arten des Kohlenflötzes von Ajka ist blo8b Dejanira bicarinata mit Sicherheit iden- tifizierbar. Die ganze Charakterentwicklung der Fauna weist aber eine augen- fállige Verwandtschaft mit dem Garumnien der französischen Pyrenüen und Nordspaniens, ferner mit den Ajkaer Scehichten des Bakony auf. Die Ceri- thien-Schichten stellt demnach Verfasser in das Garumnien. Von Interesse ist der den obersten Horizont bildende Sandstein, wel- cher die Blattabdrücke von Sabal major Uwa. enthölt. Diese Palmenart lebte — wie bekannt-— im Tertiár und war bisher in Buropa vom Mittel - eozán bis zum- oberen Miozán bekannt. Nachdem aber Dr. Pánrv aus den stratigraphischen Verhüáltnissen nachweist, dab der Sandstein, welcher diese Palmenart und auch andere fossile Hölzer führt, noch zur oberen Kreide und nicht in die Gruppe der oligozánen Sandsteine gehört: so muB diese terrestrische Bildung auf Grund der auf das Tertiár verweisenden Palmenart, an die" Grenze des Mesozoicums und Kainozoicums gestellt werden; also in das Niveau der liburnischen oder protozáünen Stufe Dalmatiens. Die neuen Arten der Cerithienschichten sind folgende: Cerithium Herepeyi, C. alvincziense, GC. Kochi, C. Lóczyi, C. apulumium, Melanopsis efr. galloprovincialis n. va. transylvaniensis, Nerita gramulata, N. spinosa, Pyrgulifera Böckht, P. decussata, Transylvanites n. g. Semseyi, Hemisinus ornatus, H. pulchellus, Cyrena. dacica. Die Fossilien der drei aufgezühlten Schichtengruppen wurden vom Verfasser in drei separaten Tabellen gruppiert und die Arten sowohl mit der Fauna mehrerer bekannter und gleichzeitig wichtiger Fundorte, als auch die der erwáhnten drei Schichtengruppen untereinander verglichen. Leider vermissen wir aber in seiner Arbeit die auf die vertikale Verbreitung der bekannten Arten bezügliche Vergleichung, trotzdem es die 53 bekannten Arten, die er auch paláontologisch beschreibt, wahrlich verdient hátten, ihr vertikales Vorkommen bis in die kleinsten Details nachzuweisen. In dem Kapitel der tektonischen Verháltnisse und SchluBfolgerungen werden die Resultate der Studie zusammengefaBt. Die oberen Kreideschichten am rechten Ufer des Maros-Flusses sind dem neokcmen Karpaten-Sandstein im allgemeinen diskordant aufgelagert, fallen unter 20—309 nach O oder O0S0O ein und sind durch Faltung nicht, wohl aber durch mehrere parallele, staffelförmige Verwerfungen, von welchen auch die alttertiáren Sehichten betroffen wurden, gestört. Hierauf entwirít Verfasser in sicheren Zügen die Verbreitung des Kreidemeeres im westsiebenbürgisehen Gebirge. Dieser Ab- schnitt ist der wertvollste seiner Arbeit, deren kleine Müngel neben den wertvollen Resultaten, die in demselben hinterlegt sind, versehwinden. Im zweiten Hauptteil finden wir die paláontologisehe Beschreibung von 86 Konchylienarten. Verfasser beschreibt in demselben eingehend 25 bekannte und 12 neue Muschelarten, 28 bekannte und 21 neue Schnecken- 978 REFERATE. arten ; die neuen kurz und doch korrekt. Innerhalb der Gastropoden stellt er auch eine neue Gattung — Transylvanites — auf, deren Gehüuse kegel- förmig und deren Nabel tief ist. Die runde Öffnung und der trichterförmige- Nabel erinnert an Turbo, der Ausgu8B nühert sie den Pyrguliferen, wáhrend. die Skulptur jener der Cosinien einigermaBen ühnlich ist. Es düríte dies. eine Brackwasser bewohnende Gastropodengattung gewesen sein, deren ein- zige Art Verfasser zu Ehren des Honorárdirektors der kgl. ung. Geologischen Anstalt, Herrenhausmitglied Dr. AwxpoR v. SEmsEY benannte. Diese Art, deren GröBe zwischen 23—16 mm. schwankt, findet sich in beinahe jeder Schichte der Umgebung von Alvincz. Unter allen ist das aus der oberen, der Cerithien- Schichte, stammende Exemplar am gröbBten. Es dürfte vielleicht nicht uninteressant sein, wenn ich die Fauna der Schichten von Alvincz mit den bekannten Vorkommnissen der heimatlichen obersten Kreideschichten vergleiche und Dr. Párrys Schichtengruppen neben die bezüglichen Horizonte stelle. (5. auf p. 279.) Die übereinstimmenden Formen der Fauna von Alvincz mit den Arten anderer heimatlicher Vorkommnisse wurden bereits weiter oben nachgewiesen. Betrachten wir nunmehr die Gruppen in ihrer Gesamtheit. Die unterste fossilführende Schichte in der Umgebung von Alvincz, das Alkenyérer Kon- glomerat, hült Verfasser den Pujer Schichten am ühnlichsten, deren Fauna von Br. Nopcsa beschrieben wurde. Wir können demnach das Konglomerat. von Alkenyér als die Strandfazies der marinen Ablagerung von Puj betrach- ten. Auf diesem Konglomerat lagern in Alkenyér Tonschiefer, welche Ver- fasser — wie bereits erwáhnt — mit den Inoceramen-Mergeln des Kolcs- Baches als gleichaltrig betrachtet. Stellen wir diese Sehichtengruppe mit. Dr. Párrxin das obere Senon, so kann ihr Platz in der Náhe der Inoceramen- Mergel der Karpaten gesucht werden, die nach LaPpPaRENT mit den oberen Hippuriten-Bünken des Gosau-Tales gleichaltrig sind. Der Actszonellen-Sand- stein des Kolcs-Baches ist seiner Fauna nach eine Brackwasser-Ablagerung, welche die, einen marinen Charakter besitzenden Inoceramen-Schichten mit den Cerithien-Schichten verbindet. Die cerithienführenden Tonschiefer sind fluvio-lakustre Bildungen, welche mit dem Garumnien der Pyrenüen und den Ajka—Homokbögödeer: Schichten am besten in ein Niveau gestellt werden können. Der das Palmen- blatt enthaltende Sandstein, mit seinen zahlreichen fossilen Hölzern, zeigt,. als rein terrestrische Bildung, mit den die Dinosaurierreste führenden Szent- péterfalvaer Sandsteinen zusammen, jedenfalls eine gewisse Ahnlichkeit mit. den vom Meere befreiten protozánen Bildungen Dalmatiens. Wenn es einmal gelingen wird auch in der Umgebung von ÁAlvincz. Ammoniten oder Rudisten zu finden, so wird es möglich sein den strati- graphischen Platz dieser Schichten ebenfalls pröziser zu bestimmen. Die Wichtigkeit der Arbeit Pánrvs tritt noch deutliceher vor Augen,. wenn wir einen Blick auf die paláogeographisehen Verhültnisse werfen. Die Grenze der nördliehen und südliehen Kreidefazies zieht sich durch unser Vaterland. Die südliche Zone erstreckt sich von Portugal über die Pyrenüen, durch Büdfrankreich, an beiden Seiten der Alpen auch nach Ungarn herein ; Etage Montien Subetage REFERATE, Die wichtigeren obersten Kreide- schichten im Ungarischen Reiche 279 ERNE ELTETT E TEETRET EAY ON ÁTOK TKNMBZ TETT KOTTESÉE MENTSE LÉTR HOST KE ESETT A ÜDE HETRE ZETT T TOLE MT SD EL LED ME ETEK, 88 112 ZETA TOT [02 TE Die Schichten in der Umgebung von Alvincz (Garumnien) Untere, litorale und limnische Bil- dungen der liburnisechen od. proto- zünen Stufe in Dalmatien. Szentpéterfalvaer Sandsteine im siebenbürgisehen Landesteil (mit Dinosaurier- Resten). Koblenschiefer von Ajka u. Homok- bögöd im Bakony. (Pyrgulifera Pichleri, HoERNES ; P. humerosa, MEck; Melanopsis laevis, STOL. ete.) Sandstein mit Blattabdruck von Sabal major, UNG. Cerithien- Schichten (III.) Ober-Senon (Aturien) Maöstrichtien (Dordonien) Campanien Mergel von Cerevié im Pétervárader Gebirge. (Hippurites polystylus, PIRONA [— Pironaea Slavonica, HILBERJ]; Cardium Duclougxi, VIDAL; Gucul- laea Szabót, PETHŐ etc.) Schwefelkiesige Mergelschichten in der Tátra. (Pachydiscus neubergicus, HAUER ; Puzosta planulata, Sow. etc.) Mergel von Sümeg im Bakony. (Pachydiscus neubergicus, HAVER ; em. GROSSOUVRE ; Ioceramus Cripst, MANT, etc.) Mergel von Tohán und Zernest im Fogaraser Hochgebirge. ( Pachydiscus Pailletteanus, Scaphites constrictus, Inoceramus Gripst ete.) Schichten von Puj i. Kom. Hunyad. (Scaphites constrictus, Vola guadri- costata, Trigonia scabra, ete. Unter-Senon (Emschérien) Turon Santonien Coniacien Kohlenflötz von Nagybáród im Bihar-Gebirge (?) (Trochactaeon giganteum, Sow. ; Melamopsis galloprovincialis, MATH. etc.) Sandstein von Sebeshely [Komitat Szeben] (Inoceramus Schmidti, MIicHxH.; Emscher Stufe) u. Gastro- poden-Schichten, gegen das Lie- gende mit Kohlenflötzen. Schichten von Lippa-Konop im Maros-Tale. (Hippurites cornu-vaccinum, BRONN etc.) Kalk von Sümeg im Bakony. (Hippurites Gosaviensis, DOUVILLÉ etc.) Sandstein von Sümeg im Bakony. (Gyelolites ellipticus, LAM.; Spon- dylus spinosus, DEFR. Aceteonellen-Sand- stein des Kolcs- Baches (II.) Inoceramen- Schiechten des Kolcs-Baches und Mergel !(T.) von Alkenyér. Konglomerat von Alkenyér. 980 REFERATE. ihre Caprotinen und Rudisten finden sich an zahlreichen Punkten unseres Heimatslandes. Andererseits kommt hier auch die nördliche Fazies Fnglands, Nordfrankreichs und Norddeutschlands mit ihren Inoceramen und Scaphiten zur Geltung. Die Kette der Karpaten föllt sozusagen zwischen die beiden Zonen und am FuBe der Karpaten, besonders aber in der Bakonyer Kreide, kommt die Vereinigung der nördliehen und südlichen Elemente prágnant zum Ausdruck. In der reichen Fauna der Umgebung von Alvincz erblicken wir ebenfalls den Kampf der Konchylien von nördlichem und südlichem Typus. Die vorzüglicehe Arbeit Dr. Pánrvrs lieferte also nicht nur wertvolle Beitráge zur Geologie Ungarns, sie wird vielmehr auch im allgemeinen bei der Lösung der tektonischen und paláogeographisehen Probleme der Kreide- zeit stets als Ouelle dienen. Dr. KARL (BAPBI LITERATUR. (1.) FRasz ScHAFARZIK: Die Umgebung von Budapest und Szentendre. Sektionsblatt: Zone 15, Kolonne XX, 1 :75,000. Erláuterung zur geolo- gischen Spezialkarte der Lönder der ungarisehen Krone. Herausgegeben von der kel. ungarischen Geologischen Anstalt. Budapest, 1903. — 69 S., ungarisceh und deutsch. Mehr als dreiBig Jahre sind verflossen, dab die kgl. ungarische Geo- logisehe Anstalt die geologische Karte der Umgebung von Budapest im MaDbstab 1:144,000 herausgegeben hat und daB weil. Dr. KARL HOFMANNS grundlegende Arbeit über das Buda—Kovacsier Gebirge erschienen ist, der wührend der abgelaufenen 30 Jahre eine ganze Reihe kleinerer und gröBerer Abhandlungen folgten. Von Jahr zu Jahr, von Tag zu Tag entstanden immer neuere Aufschlüsse, die einen immer besseren KEinblick in den Untergrund der Umgebung von Budapest gewáhrten. Bin Teil des paláontologisehen Ma- terials wurde von neuem bestimmt und nicht eine Fossilart kommt unter mehreren Namen in den verschiedenen Schriften vor. SCHAFARZIK sehrieb zu der nach der Reambulation im MaPBstab 1:75,000 herausgegebenen geologi- sehen Karte der Umgebung von Budapest eine Erláuterung, in der wir die auf dem Blatte vorhandenen 28 Bildungen nicht einfach aufgezáhlt und be- sehrieben finden, sondern die dureh gründliche Kritik und — insbesondere bei den tertiáren Bildungen — durch die Revision der paláontologisehen Funde dazu berufen ist, die bisherigen wirren Begriffe zu zerstreuen. Hin- gehend befaBt sich der Autor mit der zwischen K. HoFmaxws und M. v. HANT- KEN bezüglich der stratigraphisehen Lage der obereozánen Schichten ent- brannten langwierigen Debatte, welche sich einzelne Fragen betreffend bis in die neuere Zeit fortsetzte (OPPENHEIM). Ein nicht zu unterschátzendes Ver- dienst des Verfassers besteht auch darin, dab er die bezügliche Literatur mit groBer Sorgfalt sammelte und auf 7 Seiten zusammenstellte. ap PAT AE LITERATUR, 281 Die auf dem Blatte vorkommenden 28, mit 34 Farben bezeichneten Bildungen sind von unte Obere Trias: Mittleres Bozán: Oberes HBozin: Unteres Oligozán : Oberes Oligozán.: Unteres Mediterran : Oberes Mediterran : Sarmatische Stufe: Pontische Stufe : Levantinische Stufe : Diluvium : Alluvium : n nach oben die folgenden : Hornsteinkalk, Hauptdolomit, Megalodon-Kalk. SüB- und Brackwasser-Schichten, Pusztafornaer Schichten. Untere Orbitoiden-Schichten, Obere Orbitoiden-Schichten. Hárshegyer Sandstein, Budaer Mergel, Kisczeller Tegel. Cyrenen-Ton und Pectunculus-Sand. Ton, Sand, Schotter, Bryozoen-Kalk, Dacittuft (hhyolith). Andesite und deren Tuffe. Kalk und Mergel. Ton, Sand, Schotter, SüBwasser-Kalk. Mastodon-Schotter. Schotter, Sand, Kalktutft, LöbB. Nyirok, Bulten, Torf, Flugsand, Kalktuff, Anschwemmungen. Diese Bildungen werden auch in drei tabellarischen Zusammenstellun- gen veranschaulicht und Gebirges die folgende : Oberer Keuper Megalodon- oder finden wir für die beiden ültesten Glieder des Budaer (Rhátische Stufe] Dachstein-Kalk Mittlerer Keuper Hauptdolomit ) [Norikumer Stufe (BIrTTNER)] Uber die Trias werden zwei Tabellen mitgeteilt; eine für das Palüáogen und eine für das Neogen. 282 Tabelle des Neogens : Reihe ötuüuifie LITERATUR. Schichten Eruptivgesteine Neogen Levantinische Mastodon-Schotter Pontische Pliozán SüBwasser-Kalk Congerien-Ton Sarmatische Cerithien-Kalk II. oder ober-mediterrane Ton, Sand Miozöán Tabelle des Paláogens: I. oder unter-mediterrane Bryozoen-Kalk Anomien-Sand o a e. Reihe Stufe Niveau [d 5 ) Chattische St. ! b) Pectunculus-Sand -§ (Chattien) a) Cyrenen-Ton a zi a be Tongriaer 5St. ői z (Tongrien) w. e 8 Ligurische őt. E SZERSZENENSÜSBŐ 52 bizta b) Budaer Mergel 3 iz 8 a) Hárshegyer Sandstein o ; Priabonaer St. : fej Z A 6; (sabodten b) Bryozoen-Schichten - oD si S ! Barton St. ) ( Mummulites Fichteli-Schichten (in Buda) 3 (Bartonien) N. intermedius-Schichten (in Nagykovácsi) él e) N. striatus- (oder Pusztafornaer) Schichten 2 o ha 8 ! d) N. perforatus und Lukasanus-Schichten kt d hő Pariser St. : S eelzbujjéze zt c) N. subplanatus-Schiechten szeget ási (Lutétien) 8 s El b) Brackwasser-Ablagerungen a. Fi a) SüBwasser-Schichten mit Cyrena grandis. Londoner 8t. ER (Yprésien) 8 Suesson 8t. a (Suessonien) Thanet őt. : (Thanetien) Ki LITERATUR. 283 Zum Schlusse werden die Mineralwásser, sowie die vom praktischen Gesichtspunkte wichtigeren Gesteinsmaterialien, Bade- und Trinkwüsser auf- gezübhlt. MEGYE PÁNEYE (2.) Junius Hazavárs : Die Umgebung von Budapest und Tétény. Sektions- blatt: Zone 16, Kolonne XX, 1:7500. Erláuterungen zur geologischen öpezialkarte der Lünder der ungarisehen Krone. Herausgegeben von der kel. ungarischen Geologisehen Anstalt. Budapest, 1903. — 26 S., ungarisch und deutsch. Wáihrend ScHAFARZIK den nördlichen Teil des Blattes: Umgebung von Budapest (G 7) im Madstab 1 :144000 behufs Herausgabe der geologischen Karte von Budapest im neueren Madfstab 1:75,000 reambulierte (s. oben), beging Hazravárs den südlichen Teil und bewerkstelligte die Reambulation desselben, wie auch die Ergünzung der dort bereits vorhanden gewesenen geologisehen Aufnahmen. In der Einleitung seiner zu dem Blatte geschriebe- nen Erláuterung macht er den Leser mit den geologisehen Forschungen in der Umgebung Budapests bekannt und stellt gleichzeitig die auf sein Gebiet bezügliehe Literatur zusammen. Nach kurzer Schilderung der orographischen Verháltnisse folgt die Beschreibung der geologischen Verhültnisse. Die höch- sten Punkte, die steil abfallenden Spitzen, werden von obertriadisehem Dolo- mit gebildet, die an dieselben sich anschmiegenden sanfter abfallenden Berge von paláogenen Bildungen, das Hügelland aber gröBtenteils von den Schich- ten des Neogens, wáhrend die plateauartigen Hügelrücken jenseits der Donau von diluvialem LöB, sehlie8lien das Gebiet der Csepel-Insel und des Alföld von den, auf den Inundationsgebieten der diluvialen und gegenwártigen Flüsse abgelagerten Schichten und dem durch die üáolischen Kráfte transportierten Flugsand bedeckt ist. Jener Teil dieser Bildungen, welcher im Hügelland vorkommt, befindet sich sozusagen in seiner ursprünglichen Lage, die das Skelett des Gebirges bildenden ölteren Formationen aber sind lüángs durch- sehnittlieh NO—SW-lich streichenden Spalten mehrfach verworfen. Die auf diesem Blatte konstatierten Bildungen sind übrigens folgende : Obere Trias: Dolomit. Oberes Eozán : Numulitenkalk, Obere Bryozoenschichten. Oligozán : Hárshegyer Sandstein, Budaer Mergel, Kisczeller Tegel, Chattische Stufe. Neogen : Unteres Mediterran, Oberes Mediterran (Leithakalk), Sarmatische Stufe, Pontische Stufe, SüBwasser- (pontischer) Kalk, Mastodon- (levantinischer) Schotter. 281 LITERATUR. Diluvium : Meridionalis-Schotter, Sand, LöB, Kalktuff. Alluvium : Flugsand, Moor- und Sodagebiete, Inundationsablagerungen. Die Aufzáhlung der Mineralwásser und der vom praktischen CGesichts- punkte wichtigeren Materialien bildet den SchluB der Arbeit. W. GÜLL. (3.) Haravárs Gyura: A Duna és Tisza völgyének geologtája. (Zur Geo- . logie des Donau- und Tisza-Tales. — A magyar Orvosok és Természet- vizsgálók 190 . évi XXXI. vándorgyülésének Munkálatai. Budapest. 1902, p. 323—334 ; ungarisch.) Verfasser verpflichtete insbesondere die Geographen zu Dank, indem er die geologische Geschichte des Alföld und der:beiden groBen Flüsse des- selben kurz zusammenfaBt, u. zw. in einer Sprache, welche auBer den Fach- mánnern für Jedermann, der sich mit der Erkenntnis der Erde mit Vorliebe befabt, verstándlieh ist. Sehr zweckmáBig sind besonders vom didaktischen Gesichtspunkte die den Artikel begleitenden kleinen Kartenskizzen, welche die Hydrographie der einzelnen Perioden möglichst praktisch veranschaulichen. FBinige wichtige Bemerkungen műüssen aber in Bezug auf den wissen- sehaftlichen Gegenstand der Abhandlung gemacht werden. Verfasser sucht nömlich für beide Flüsse alte Bette; so flob namentlich die Donau im Dilu- vium angeblich im heutigen Tisza-Tale und gelangte spáter von hier, nach Verfasser im Sinne des BaERgschen Gesetzes, an ihren heutigen Platz. Be- wiesen kann dies mit nichts werden. Unwesentliche Adern und. Talsenken beweisen in dieser Hinsicht nichts und überdies liegt auch ein Widerspruch in der Sache. Wenn der FluB auf dem Festlande einen . Schuttkegel besitzt, so ist es klar, dab der FluB an der Stelle desselben überall geflossen war. Nun ist dieser Schuttkegel nach Verfasser auch noch im Boden von Kecs- kemét konstatierbar, demnach muBte der Strom auch hier seinen Lauf ge- habt haben. Wenn sich derselbe, dem BaERgschen Gesetze folgend, tatsüchlich vom heutigen Tisza-Tale bis zum heutigen Donau-Tale zurückgezogen hütte, mübte er das Terrain zwischen Tisza und Donau vollstándig planiert haben. Das Tal der Tisza ist auf keinen Fall ein durch Erosion entstandenes, das Niveau war seit dem Diluvium nie höher, als es heute ist; es dürfte gerade umgekehrt, tiefer gewesen sein. Der stufenweise Rückzug der Donau ist nach der heutigen Orographie sozusagen vollkommen unmöglich. Wann nahm also der FluB hier seinen Lauf, dab er seinen Schuttkegel in der ganzen oberen, nordwestlicehen EHcke des Gebietes zwischen Donau und Tisza bis zum FuBe der aus ülteren Bildungen bestehenden Anhöhen ausbreiten konnte? Un- zweifelhaft in einer ülteren Periode als jene ist, da die Rücken zwischen der Donau und Tisza entstanden waren, zu einer Zeit also, da das Klima des LITERATUR. 985 ganzen groBen Alföld, der Lauf der Donau, die Orographie der Grenzberge des Beckens noch wesentlich andere waren, als heute. Doch eine ganz andere war — und dies ist das wichtigste — auch die Plastik des Beckens selbst, was besonders durch die eigene Behauptung des Autors bekráftigt wird, dab nömlich das Alföld auch heute noch im Sinken begriffen ist. In áhnlicher Weise kann auch das Erzwungene der Voraussetzung der übrigen calten FluBbettes bewiesen werden. Die geologisehe Geschichte der Flüsse auf dem Alföld ist viel kompli- zierter, als der Leser auf Grund solcher Hypothesen zu glauben geneigt ist. Möglich, daB es eine Zeit gegeben hat, da das Fluf8system des Alföld tatsách- lieh jenem Zustand zum Teil oder auch ganz áhnlich war, wie er in HALAVÁTS" dritter und vierter Kartenskizze veranschaulicht wurde. Doch ist dies nur ein herausgegriffenes Kapitel aus der langen Entwicklungsgeschichte, die, nicht daB sie zam Verstándnis der Entwicklung geeignet würe, vielmehr im höchsten MaBe dazu beitragen kann, falsche Meinungen zu verbreiten. Verfasser hat aber mit seiner Arbeit — wie gesagt — trotzdem auch die Fachkreise zu Dank verpflichtet, da er in seiner zusammenfassenden Ab- handlung die verstreuten Daten in ein System kleidet und so eine Art Skizze zu einem Kapitel der Geologie Ungarns bietet. V. CHOLNOKY. (4.) FRANZ SCHAFARZIK : Uber die Steinindustrie Ungarns mit besonderer Rücksicht auf die Dekorations- und Bausteine. A magyar Mérnök- és Építész-Egylet Heti Értesítője. XXI. Jg. Nr. 15—17. Budapest, 1902. — 5 5. (4"), ungarisch. Diesem Aufsatze entnehmen wir die folgenden, auf die zu Dekorations- und Bauzweeken geeigneten Gesteinsarten Ungarns bezüglichen Daten : Ungarn besitzt an solchen eine betrüchtliche Menge. Der weife Marmor im oberen Bisztra-Tal wurde bereits von den Legionen des römiscben Kaisers Trajanus gewhonnen; in Kiskóh (Komitat Bihar) kommt ein grobkörniger, mattweiBer Marmor vor, der nach HERz Bey bei der Restaurierung der alt- egyptisehen Kunstdenkmüler als Ersatz für den weiBen, antiguen Marmor am geeignetsten gewesen würe; der Marmor von Szárhegy hált vermöge seiner Farbe und feinkörnigen Struktur einem Vergleiche mit dem sogenannten Statuario I von Carrara stand. Die Zahl der fürbigen Marmore ist in Ungarn Legion; vom dunkelschwarzen, mit dem belgisehen rivalisierenden, bis zum hellsten chamoisfárbigen sind sie in allen Nuancen vorhanden. Sübwasserkalk findet sich an mehreren Punkten in guter Oualitát, z. B.: Gyertyános, Bán- patak etc., ebenso auch (Granit. Die ungarischen Mühlensteine (in Sárospatak, Beregszász Hydroguarzit, in Ujbánya Ouarzrhyolith, in Sukor weiBer Ouarz etc.) erfreuen sich auch im weiten Auslande eines guten Rufes. Andesite kommen in Ungarn reichlich vor. So ist z. B. in Szinyérváralja ein dichter Pyroxenandesit von angenehm schwörzlichbrauner Farbe vorhanden, der leicht zu bearbeiten und polieren ist und seinen Spiegelglanz Jahre hindurch be- wahrt. Die Gewinnung des Basalts, der als Pflasterstein den Granit immer mehr verdránet, ist im Komitat Zala und in Lukarecz (Komitat Temes) am 286 LITERATUR. besten entwickelt. Gneis, Glimmerschiefer und Phyllit sind von lokaler Be- deutung; von den beiden ungarischen Vorkommen an Tonschiefer ist der liassiscehe von Máriavölgy (Kom. Pozsony) zur Herstellung von Schiefertafeln und Griffeln, der aus dem Karbon des Bükk-Gebirges infolge seines minima- len kohlensauren Kalkgehaltes zu Dachschiefer geeignet. Von den Rhyolith-, Dacit- und Andesittuffen sind die aus der Hegyalja am besten, aus denen auch der alte Dom zu Kassa erbaut wurde. Von den überaus zahlreichen Sandsteinen sind die des Hozüns von Vácz und Beszterczebánya in erste Reihe zu stellen. Zu Bauzwecken geeignete Konglomerate sind auch nicht selten. W. GÜLL. (5.) VikroR UHLIG: Die (Geologie des Tátra-(Crebirges. II. Tektonik des Tátra-Gebirges. III. Geologische Geschichte des Tátra-Gebirges. IV. Bei- tráge zur Oberfláchengeologie. — Denkschr. d. k. Akad. d. Wissensch. math.-naturw. Klasse. Bd. LXVIIL Wien 1900. — 88. S. (4"), 1 geolog. Karte, 4 Profiltaf., 1 tekton. Taf., 2 phototyp. Taf., Textfiguren, deutsch. (6.) VikroR UHLia: Beitrüge zur (xeologie des Fátrakriván-(rebirges. Denkschr. d. k. Akad. d. Wissensch. math.-naturw. Klasse. Bd. LXXII. —- 43 S. (49), 1 geol. Karte, 3 Profiltaf., Textfiguren, deutsch. (7.) ADALBERT LIEBUS u. VIKTOR UHLia: Uber einige Fossilien aus der karpatischen Kreide; mit stratigraphischen Bemerkungen. Beitr. zur Palüont. u. Geol. Österreich-Ungarns und des Orients. Bd. XIV. Wien u. Leipzig, 1902. — 18 $S., 1 Taf., deutsch. (8.) HERMANN VETTERS: Vorlaáufiger Bericht über die Untersuchungen in den Kleinen Karpaten. Ausgeführt im Sommer 1902. Verhandl. d. k. k. geologiscehen Reichsanstalt. 1902. Nr. 16. Wien. — 10 §., deutsch. (9.) Sixrzow J.: Einige Bemerkungen über die Congerienschichten (Mé- moires d. VUniversité d. I. Nouvelle-Russie, Odessa. Vol. 79. pp. 253— 262. Russisch). (10.) J. Loczka : Chemische Analyse des Anapait. Zeitschrift für Krystal- lographie u. Mineralogie. XXXVII. Bd. 5. Heft pag. 438. Leipzig 1903. — 4 5. Deutsch. (11.) A. Luwra: Beitrüge zur krystallographischen Kenntniss des (hryso- berylls von Geylon. Zeitschrift für Krystallographie und Mineralogie. XXXVI. Bd. 6. Heft pag. 606. Leipzig 1902. 11 S. 1 Tafel. Deutsch. (12.) K. Zrmásyi: Mineralogische Mitthetlungen. Zeitschrift für Krystallo- graphie und Mineralogie. XXXVI. Bd, pag. 252. Leipzig 1902. 1. Tafel, 6 S. Deutsch. (13.) Maunirz, BÉLA : Bettrüge zur kristallographischen Kenntnis der un- garischen Kupferkiese. Természetrajzi Füzetek. Bd. XXV, pag. 448. Budapest. 1902. — 29 §., 1 Taf., ungarisch u. deutseh. LITERATUR. 987 Es wurden Kupferkiese von 3 Fundorten : Botes, Kapnik- und Selmecz- bánya untersucht. 1. Die von Botes stammenden Kupferkiese bilden matte, stark geriefte, meistens blüulich-violett oder schwarz angelaufene Kristalle, deren erstere vortrefflichen Glanz besitzen. Die Kombinationen sind von 6 Formen gebildet. Die seltener vorkommenden einfachen Kristalle sind pyramidal nach 1201) und (605), seltener tafelförmig nach einer Flöche des positiven Sphe- noides 2044ba Háufig sind Zwillinge nach dem Gesetze: Zwillingsebene eine Flöche des Grundsphenoides, wobei verschiedenwertige, d. h. positive und negative Söphenoidflüchen mit einander korrespondieren. Diese RegelmáBigkeit ist aber infolge der unvollkommenen Beschaffenheit der Kristalle nicht in jedem Falle wahrnehmbar. 2. Die Kupferkiese von Kapnikbánya sind sehr kleine, jedoch fiáchen- reiche, gelb oder blöulich-violett angelaufene, besonders glönzende Kristalle, deren Fláchen wohl selten gerieft, zur kristallographiscehen Untersuchung je- doch besonders geeignet sind. Die Zahl der an ihnen beobachteten Formen ist insgesamt 30, von welchen: (10.0.9). (14.0.11j, 1705), £23.0.12), (703), 1502), (601), 1701) x(10.1.13). x(11.1.13), 110.0.74 neu sind. AuBer den aufgezáhlten sind noch einige minder sicher bestimmbare vorhanden. 3 Habitus der Kristalle ist sphenoidisch nach A seltener pyramidal, wobei die Gegensphenoide edd) und x (1111 gleichmáBig ausgebildet sind. Háufiger als die erwáhnten sind jene Kristalle, an welchen die Pyramiden zweiter Ordnung 1201/ und 1601) vorwiegend ausgebildet sind. Einfache Kristalle sind selten, Zwillinge aber sehr hüufig, an welchen dreierlei Zwillingsgesetze wahrnehmbar waren : a) Zwillingsebene: eine Fláche des Grundsphenocides erster Ordnung, wie bei Zwillingen von Botes. Die RegelmáBigkeit ist bei diesen — im Gegen- teil zu ersteren — infolge des auffallenden Unterschiedes der positiven und negativen öphenoide, sehr leicht wahrnehmbar. Die Individuen dieser Zwillingsstellung sind zur Zwillingsebene nicht symmetrisch. Der Wert des charakteristisehen Zwillingswinkels betrügt: obs. calc. (111) . (411) — 37920" 37220" Verfasser hat nach diesem Gesetze auch einen Penetrationszwilling ge- funden. b) Zwillingsebene: eine Flöche der Grundpyramide zweiter Ordnung e(101), die Individuen dieser Zwillingsstellung sind zu dieser Ebene sym- metrisch. c) Zwillingsachse: eine Polkante der Grundpyramide zweiter Ordnung 901), die Zwillingsebene ist auf dieselbe senkrecht. 3. Kupferkies von Selmeczbánya ist meistens gro8b. Die Fláchen matt, braun oder schwarz und stark gerieft. Die Zahl der beobachteten Formen betrágt 17, von denen x 25 p4 tai), (10.4.7) neu sind. 288 LITERATUR. AuBer den erwáhnten sind noch einige, die minder sicher bestimmt werden konnten. Habitus der Kristalle ist meist sphenoidisch nach z (da oder pyra- midal nach ef101). Der gröBte Teil der Kristalle bildet Zwillinge nach dem Gesetze, bei welchem die Zwillingsebene eine Flöche des Grundsphenoides ist. A. LIFFA. (14.) Epvagp SvEss: Über heisse Owellen (Internationale Mineralguellen- Zeitung 1902. Nr. 55, 56. Wien). MITTETLÜNGEN AUS DEN FACHSITZUNGEN DER UNGARISÚHEN GEOLOGISUHEN GESELLSCHAFT. — 1. April 1903. Prof. Dr. Awxron KocH zeigte vor und besprach: 1, einen fossilen Fischrest, welchen er im Jahre 1900, bei Gelegenheit einer mit seinen Hörern. unternommenen Exkursion, in dem durch grofhe Steinbrüche aufgeschlossenen unteroligozánen Sandstein (sogenannter Hárshegyer Sandstein) des Ürömer Steinberges gefunden hat. In diesem Sandsteine der Gegend von Budapest sind Versteinerungen übérhaupt selten, um so interessanter und wertvoller ist daher das Vorkommen eines Fischrestes. Leider ist dieser Fischrest sebr mangelhatft und abgerieben, indem blo8B der Schwanzteil des Rumpfes ohne der Schwanzflosse, jedoch samt den Rücken- und Anal-Flossen erhalten ist. Trotz des schlechten Erhaltungszustandes lassen sich mehrere sehr bezeich- nende Merkmale gut erkennen und konnte auf Grund dieser Charaktere das Genus als Eplhippus bestimmt werden, von welchem zwei ausgestorbene Ar- ten aus dem berühmten eozünen Kalkschiefer von Monte Bolea bekannt sind. Der Ürömer Fischrest besitzt zwar manche Áhnlichkeiten mit diesen Arten, kann aber mit keiner davon identifiziert werden. Wegen Unyvollstündigkeit des Restes lassen sich die Charaktere einer neuen Art nicht feststellen. 2. Derselbe zeigt weiters Práparate nebst zwei Mitteilungen seines Hchülers THEopoR Kormos vor, welche derselbe unter seiner Anweisung im geol.-paláontologisehen Universitáts-Institut ausgearbeitet hat. a) Die erste Mitteilung betrift. cine Zusammenstellung der bekannten reichen Formenreihe der Planorbis (resp. Valvata) multiformis BRONGT. aus dem Steinheimer Sülwasserkalke auf Basis der Arbeit Dr. HILGENDORFS. KORMOS tritt mit Gründen für das Genus Valvata ein und weist in der reiehen For- menreihe noch eine scharf gekennzeichnete Varietát (var. Kochi) nach. Es gelang ihm die meisten Glieder der Formenreihe in dem Materiale des Insti- tutes zu finden, welche er der Ableitungstabelle HrinGEsxpogrs entsprechend auf sechwarzem Karton lehrreich zusammenstellte. b) Die zweite Mitteilung bezieht sich auf die Sübwasserscehnecken, welche in dem Untergrund des warmen Teiches von Püspökfürdő bei Nagyvárad im fossilen Zustande vorkommen, von denen er eine reiche Suite des genannten MITTEILUNGEN AUS DEN FACHSITZUNGEN. 289 Institutes geordnet und bestimmt hatte. Bei dieser Arbeit diente ihm als Grundlage die im vorigen Jahre erschienene wertvolle Studie des [Zagreber Universitát-Professors $p. BRusxisa (Eine subtropische Oasis in Ungarn, Graz 1902) über denselben Gegenstand. Es wurden in dieser Studie die dort vor- kommenden fossilen Melanopsiden in 7 Arten und 22 Varietüten zerlegt, wozu sich die im warmen Teich noch jetzt lebende Melanopsis Pareyssi MÜLL. samt einer Varietát gesellt. Ebenda wurden die im Untergrunde des Teiches gefundenen Neritine in 3 Formen mit 7 Varietüten eingeteilt. Diese Arten samt dem gröBeren Teil der Varietüten hatte TH. KoRMmos in dem Materiale des Institutes auch gefunden, und nachdem Herr Professor BRusrsa so fÍreundlich war, seine Bestimmungen zu überprüfen und festzu- stellen, klebte er selbe der von BRusrsa befolgten Reihe entsprechend auf sehwarzem Karton auf. Hs gelang inm aufBerdem, aus der Formenreihe des Melanopsis Sikorai BRus. noch eine sehr ausgesprochene neue Varietüát zu finden, welche er var. carinata benannte. Es fielen inm scehlieBlieh noch die sehr háufig vorkommenden Abnor- mitáten an den Mundöffnungen der Arten Mel. Themaki, Mel. Sikorai und Mel. Tóthi auf, welche sich in der enormen Verdickung des inneren Mund- saumes und des Callus zeigen und sich auf eine Ausbesserung der durch mechanische FEHinwirkungen entstandenen Verletzungen zurückführen lassen. Von diesen abnormen Formen stellte er, auf sehwarzem Karton aufgeklebt, ebenfalls eine interessante Reihe zusammen. Dr. THomas v. SzorracH bemerkt, daB er wáhrend den spezialen Lan- desaufnahmen der kel. ung. Geologischen Anstalt lüngere Zeit in Szent-László Püspökfürdő verbrachte und die dortigen geologisehen Verháltnisse eingehend studierte. Seine diesbezügliehen Beobachtungen publizierte er kurz zusammen- gefabt in seinem Jahresberichte für 1889, ausführlicher in der Zeitschrift cNagyvárad Természetrajzas (damals redigiert vom Tit.-Canonicus V. BuwYyIray). Dem Vorkommen der Melanopsiden konnte er keine besondere niveauange- bende Wichtigkeit beimessen, da dieselben zum gröbBten Teil bei der Reini- gung des Sees an ihren jetzigen Platz gelangten Die Thermen bildeten früher einen bedeutend grölBeren See, dessen ein Teil aber behufs Vergröberung des Parkes aufgeschüttet wurde, wobei auch die am Grunde resp. an den Ufern desselben lebenden Mollusken begraben wurden. Überdies füllte man mit dem beim Reinigen des Sees gewonnenen, Melanopsiden einschlieBenden Schlamme tiefere Gruben aus, ja man erhob aus demselben sogar ganze Hügel. Und ge- rade infolge Wiederholung derartiger Niveaustörungen konnte den Melano- psiden keine geologische Wiechtigkeit zugeschrieben werden. Soviel SzorracH weiB, wurden auch bei den Bohrungen und Brunnen- grabungen keine Schichten angefahren, die für die verschiedene Zeit des Vor- kommens der Melanopsiden sprechen könnten. Aus dem Bohrjournal BÉLA v, ZsiGmonprs ist es ihnm bekannt, dab die molluskenführende Sehiechte bis zu einer Tiefe von 373 m mit vermorschten Pflanzenresten zusammen vorkommt. Földtani Közlöny. XXXIII. köt. 1903. 19 290 AMTLICHE MITTEILUNGEN. Amtliche Mitteilungen aus der kgl. ungarischen Geologischen Anstalt. Aufnahmen der kgl. ungarischen (reologischen Anstalt im Jahre 1903. Über Verordnung des Herrn kgl. ungarischen Ackerbauministers werden von Seiten der kgl. ungarischen Geologischen Anstalt im laufenden Jahre folgende Ge- biete detailliert aufgenommen : Dr. THEODOR PosrwIrz, Sektionsgeolog, setzt seine Aufnahmen zuerst im- Komitat Bereg in der Umgebung von Volocz und Alsóvereeczke, sodann im Komitat Szepes südlieh des Hernád-Flusses und südwestlieh von Igló fort. Dr. THOMAS v. SZONTAGH, Bergrat, Sektionsgeolog, nimmt die detaillierte geo- logische Kartierung der Gegend von Révkalota und Rossia im Kom. Bihar vor. LupwIG RorH v. TELEGD, Oberbergrat, Chefgeolog, setzt die detaillierte geolo- gische Aufnahme in der Umgeébung von Gyulafehérvár, — Dr. Moxkrz v. PÁLFY, Sektionsgeolog, im Kom. Hunyad bei Stanizsa und Kristyor, ferner im Kom. Alsó- fehér westlich von Zalatna, — Dr. KARL Papp, Geolog, aber in der Umgebung von Vácza, Csugány und Prihodest, Kom. Hunyad, fort. Jurius HALAvÁTS, Chefgeolog, ist im Kom. Hunyad, in der Gegend von Déva, Kérges und Dobra tütig. Dr. FRANZ SCHAFARZIK, Bergrat, Chefgeolog, kartiert die Umgebung von Ist- vánhegy, — Dr. OTTOKAR KApIó aber die von Czella, Birkis, Kápolnás und Facset, sömtlich im Kom. Krassó-Szörény. Dr. HuGo BöckH, Bergrat, Professor an der Bergakademie zu Selmeczbánya. nimmt als Volontár im Kodru-Móma-Gebirge, Kom. Bihar, ergünzende Aufnahmen vor. ALEXANDER GESELL, Oberbergrat, Montanchefgeolog, setzt die montangeologi- schen Aufnahmen im Kom. Gömör zwischen Veszverés und Hnilecz, ferner zwischen Reketyeujfalu und dem Rozsnyóer Tal, — VIKTOR PAvER, provisorisch zugeteilter kgl. ung. Montaningenieur-Assistent, aber bis zur Landstrafe Rozsnyó-Csetnek in süd- licher Richtung fort. — EUGEN REGuLY, provisorisch zugeteilter kgl. ung. Montan- ingenieur-Ássistent nimmt zuerst an den oro- und sodann an den montangeologisehen Aufnahmen behufs Aneignung der bei denselben befolgten Methoden teil. PETER TREITZ, Sektionsgeolog, nimmt die agrogeologisehe Aufnahme der Um- gebung von Halas, Kom. Pest vor, — wüáhrend WILHELM GÜLL, Geolog, seine agro- geologischen Aufnahmen bei Kúnszentmiklós, Dabas und Bugyi, im Kom. Pest, — HEINRICH HoRxusITzKY, Geolog, in der Gemarkung von Vágsellye, Zsigárd und Ga- lántha, Kom. Nyitra und Pozsony, — EMERICH Timkó, Geolog, in der Umgebung von Nagymegyer, Dunaszerdahely und Vajka, in den Komitaten Komárom, Pozsony und Moson, — Dr. GáBoR v. LáÁszLó, Geolog, in der Gegend von Magyaróvár, Kom. Moson — und AUREL LIFFA, Geolog, bei Tokod, Sárisáp und Perbál in den Komitaten Esztergom, Fehér ünd Pest fortsetzt. JOHANN BöckH, Ministerialrat, Direktor. der kel. ungarischen : Geologischen Anstalt, nimmt die Aufnahmen in Augenschein und kontrolliert dieselben. KNK KEÉGÜETön ász szar FÖLDTANI KÖZLÖNY XXXIII. KÖTET. 1903. JULIUS-SZEPTEMBER, 7—9. FÜZET, A DUNA-TISZA KÖZÉNEK AGROGEOLOGTAT LEÍRÁSA. TREITZ PÉTER-től (VII-ik táblával). Domborzati viszonyok. A Duna-Tisza köze, a Nagy-Alföld nyugati része, az egész medenezé- nek !/3-át foglalja el; északról délfelé lejtő sik, melyen három plateaut különböztethetünk meg egymás fölött. Az északi rész a legmagasabb, rajta egyes dombvonulatok egész 300 m. magasságig emelkednek a t. sz. fölé: ezek a cserháti andesithegység- nek nyulványai és vékonyabb vagy vastagabb lösz- s homoktakaróval van- f nak borítva. Az utolsó dombhát azon nagy törmelékkúpra települt rá, a melyet a Duna a plioczénkor végén Szt-Lőrineztől Ecserig huzódó ivben rakott le. A dombvonulatoktól délre kezdődik a második magaslat, az, a mely- nek t. sz. feletti magassága 110 és 140 m. között váltakozik. A felszin általában futóhomok, a mely az ó alluvialis és új diluvialis agyag- és iszaprétegekre van rátelepülve. A homokot az uralkodó északnyugat irányu szél a mai Duna völgyéből hajtotta fel a magaslatra s innen le a Tisza völgyébe, beborítva lassankint az itteni lösz felszint. A magaslat dél felé emelkedik s ráfut a harmadik terrasszra a telecskai löszlapra. A határon a legmagasabb, hol egyes homokdombok 170 m.-re emelkednek a tenger színe fölé. A harmadik terrasz a telecskai löszlap, a térképen Szabadka és Kula- Verbász közé eső terület, mely meglehetősen sík, északnyugatról délkelet felé lejt, t. sz. magassága északon 130 m., délen 100 m. Anyaga lösz, a felső részen Szabadka— Baja között homoklösz ; tekintve a homok közelsé- gét, ez csak természetes következménye származásának. E vonaltól dél felé anyaga mindinkább finomabb lesz, a Bajmok— zentai vonaltól délre a termőréteg alatt már typusos löszt találunk. A negyedik magaslat a xX Ezen értekezés a Földtani Társulatnak augusztus hó 28-tól szeptember hó 4-ig tervezett kirándulására iratott. Szerk. Földtani Közlöny. XXXIII. köt. 1903. 90 2998 TREITZ PÉTER löszlap körűl terül el, s alluvialis löszszel van borítva. Ez a Dunának és Tiszának ó-alluvialis ártere volt, a melybe a Duna és Tisza mai medrei- ket ásták bele; a régi folyóvízi lerakódások majdnem mindenütt mostkori löszszel vannak befödve. A száraz területre hullott por typusos löszszé vált, a vízállásos mocsaras területre hullott porból agyagos tömődött földréteg keletkezett. Ezen alsó mostkori löszterületek, bár nem alkotnak össze- függő leplet, a folyók régi ágai által számos kisebb-nagyobb szigetre osz- tattak, mégis löszanyaguk és 80—90 m. között lévő tengerszini magas- ságuk hasonló eredetre vallanak. Ez a löszréteg még ma is növekvőben van. A folyók völgyében találjuk a legfiatalabb képződményeket, a magas- latokon, a holtágak mentén löszt és homokot, a mélyedményekben homo- kos agyagot és szurokföldet. A mélyedmények nedves esztendőkben ma is megtelnek vízzel s a mélyebb fekvésű területeket több évre hasznavehetet- lenné teszik. Geologiai viszonyok. A vázolt domborzati viszonyok következő geologiai tényezők beha- tása alapján alakultak ki. Harmadkor. Az idősebb harmadkorban a trachyt- és andesiteruptiók következté- ben az Alföld nagy medenczéje behorpadt, a kitörések mentén pedig nagy beszakadások történtek. Az Alföld nagy medenczéjét mély tó foglalta el, melyből hatalmas vastagságu agyag- és homokrétegek rakódtak le, a szé- leken — a hol a víz nem volt oly mély — a rétegek természetesen sokkal kisebb méretűek voltak. . A pontusi tó vizének lefolyása következtében a levantei kor bekö- szöntésével már annyira leapadt, hogy a régi pontusi lerakódásoknak legnagyobb része szárazzá vált. Bizonyítja. ezt azon körülmény is, hogy a Dunántúl nagyon sok helyütt a pontusi rétegek felszíne vörös, vasas anyag, a mely egy egészen fehér, alsó agyag- vagy homokrétegen fekszik. Úgy a felső réteg erősen vasas, mint az alsó réteg teljesen vastalan volta egy régi buja mocsárnövényzetnek, illetve ezen vegetatiótól képződött hu- mus hatásának eredménye. . A pontusi rétegek nagy része Dunántul a levantei időszak alatt is szárazon maradt. A levantei tó tükre is folyton sülyed, mindig több és több terület marad szárazon, úgy hogy a mai mélyebb területeken is meg- találjuk a lösz alatt a pontusinál sokkal fiatalabbkorú lerakódásokban a régi szárazföldre valló vasas agyagot. " HALAvÁTS GY.: A balatonmelléki pontusi korú rétegek faunája. III. sztrati- grafiai rész. A Balaton tudományos tanulmányozásának ez. mű I. kötete. A DUNA-TISZA KÖZÉNEK AGROGEOLOGIAI LEIRÁSA, 999 Dr. SCHAFARZIK FERENCZ észlelései szerintY a levantei kor végén az aldunán ujabb emelkedés történt, a mely a levantei tó lefolyását meg- akasztotta s azt előbbi szintjénél magasabbra duzzasztotta fel, úgy hogy a levantei, később a diluvialis tó nagyobb terjedelművé vált, mint a le- vantei az első időben. A felszorított víz lassanként megtöltötte a medenczét az aldunai gát szintjéig, áthágta azt s zuhatagként ömlött alá a másoldalon. De ezzel megindult a gát átvágása is; idők folyamán a gát folyton kopott s ezzel együtt a tó vízszine is fokozatosan sülyedt. A tó tükrének alászállásával érvényre jutott az altalajban végbement sülyedések és beszakadások ha- tása is. Azon helyeken, a hol a mélyben valamely idősebb koru kőzet fekszik, a mely az egyes szigethegységeknek alkotta nyulványait, a terület a sülyedésben nem vett részt, hanem a tó szintjének leszállásával száraz- föld gyanánt magaslott ki a vizből. Ily módon vált szárazfölddé a Dunántul nagyrésze azon területeken, a melyeken az altalajban egy idősebb koru, a szigethegységekkel szerves összefüggésben álló kőzet a sülyedést meggátolta. A régi levantei tó . belterületén a sülyedésnek kétféle oka volt. Egyik a hegyképződés, mely- szerint a mai felszin fölé emelkedő szigethegységek az általános hegy- képződés elvei szerint folytonosan emelkednek, velük együtt a szerves összefüggésben lévő szirtek, melyek bár ez idő szerint még vízzel és ké- sőbb az ezekből lerakódó fiatalkorú vízi-üledékekkel fedettek be. Például a szegszárdi hegyek is ily okok folytán emelkedtek oly magasra a mai felszin fölé, itt is a mélyebb altalajban a Mecsek szigethegységeinek nyul- ványait kell feltételeznünk, a melyek tényleg Morágynál, Bátán át az ujabb időben pontusi rétegek alatt fel is tárattak. A második ok a vízi lerakódások összeülepedésében keresendő. Vízi lerakodások idővel a felső fedőrétegek nyomása következtében mindjobban és jobban összeülepednek. Minél vastagabb a réteg, minél nagyobb an- nak agyagtartalma, annál nagyobb lesz annak térfogatvesztesége is. A nagyon agyagos lerakódások térfogatuknak felére is összehuzódhatnak. A harmadkorban a Nagy-Alföldet borító tengerben és tavakban az Alföld közepe felé csak igen finom szemű és agyagos természetű üledékek rakód- tak le. Ezek idők folyamán erősen összeülepedtek és ülepednek még ma is. A Nagy-Alföld mai sülyedésének oka, azt hiszem, részben szintén az altalajt alkotó több száz méter vastag agyagos. tavi lerakódások össze- ülepedésében keresendő. Ilyen ülepedést tapasztalunk ujabban a Tisza völgyében is, a .hol a fiatalkoru lerakódások nyugatról keletfelé fokozatos sülyedést mutatnak. k Dr. SCHAFARZIK FERENCZ: Az aldunai vaskapu-hegység geologiai viszonyai- . nak és történetének rövid vázlata. 204 300 3 TREITZ PÉTER A sülyedés a mai medertől 20—25 Km-nyi távolságban kezdődik s a me- der felé növekszik. Ha az altalajban kisebb vastagságú agyagrétegek alatt szilárd állo- mányú kőzet fekszik, az a terület az általános sülyedésben nem vesz részt és a környezetből hamar ki fog emelkedni. Ezek az okok, a melyek alapján meg lehet magyarázni, hogy a Du- nántul löszszel födött pontusi agyag- és márgákból álló halmai oly magasra kiemelkedtek a Nagy-Alföld sikjai fölé. Diluvium. Az aldunai szorosan beállott emelkedés ujra felduzzasztotta a tó vizét úgy, hogy a diluvium első idejében sokkal magasabb a belföldi tó vízszine, mint a levantei tóé volt. Hz időben hazánk medenczéit két na- gyobb tó borította, a melyek egymással több csatornán összefüggésben vol- tak s a tükréből a dunántúli hegyhátak szigetként emelkedtek ki. A Kis-Alföldet borító tó vize a következő medreken át folyt le a Nagy-Alföld tavába: 1. a visegrádi hegyszoroson; 2. a moóri völgyön; 3. a mai Dráva völgyén át. A vízfolyások mentét mindenütt kavics és homoklerakódások jelzik, torkolatuknál pedig hatalmas törmelékkúpok épültek fel. A törmelékkúpok lerakódása már a levantei korban kezdődött s a dilauviumban is folytonosan tartott. Ilyen törmelékkúpokat találunk Du- nántúl Párndorfnál, a Kis-Kárpátokon áttörő víz torkolatánál; Köszeg és Vasvár között, mely utóbbi egész Zalaszentmihályig lehúzódik ; ennek foly- tatása az a nagyterjedelmű homoklerakódás, a mely a Balaton déli csú- csától egész a Dráva völgyébe nyulik. A Duna-Tisza közén, a visegrádi hegyszoroson áttörő vizek, Maglód- tól Szt-Lőrinczig huzódó törmelékkúpot raktak le. A Bakony és Vértes hegységen áttörő vizek Dunavecse és Kunszentmiklós között, továbbá Dunapataj mellett ömlöttek a tóba és itt raktak le nagy, kavicsos anyagú törmelékkúpokat, melyeknek tengelye északnyugatnak irányult, alsó széle pedig délkelet felé terjedt szét. A Rába völgyén haladó vízfolyás a völgy felett nagyterjedelmű kavicsrétegeket rakott le, míg délfelé az anyag finomabb lesz s a Balaton déli csúcsán alól már csak tiszta homoklerakódást találni, mely egész a Dráva völgyébe lehuzódik s ezen keresztül Apatinnál jut bele a tóba. A torkolatnál hatalmas homoktörmelékkúp épült föl, ennek maradványa azon homoksáv, mely a mai Duna medrét keskeny szegélyként Apatintól Ujvidékig követi. A Duna-Tisza közén legnevezetesebb azon törmelékkúp, melyet a Duna völgyében Dunapataj fölött találunk. Ezt a kavicskúpot egy oly víz A DUNA-TISZA KÖZÉNEK AGROGKOLOGIAI LEIRÁSA. 301 hordta, a mely Dunaföldvár és Paks között ömlött a tóba. A torkolat Dunapatajhoz volt közel, csak itt találunk a felszinen kavicsot, míg in- nen délfelé az anyag mind finomabb lesz s a Kalocsa—kiskőrösi vasut mentén már csak murvás homok van, ezt azonban még a Kiskőrös— Baja közötti löszfalban, a lösz alatt is, megtalálhatjuk, azon a helyen, a hol a Dunapatajtól Jankováczig huzott vonal a löszfalat metszi. A Jankovácz— Baja között elterülő hatalmas homoklerakódás ezen törmelékkúpnak alsó peremét alkotja. Kalocsánál a kavicsréteg 15 m. mélyen fekszik, felette hasonló murvás réteg van, mint Dunapatajnál, s ez is nyilván még ugyan- azon törmelékkúphoz tartozik, csakhogy az alsóbb rétegeivel van össze- függésben. A törmelékkúpot a Duna a legujabb időben elmosta, több he- lyen megszakította, s most csak egyes megmaradt szigetek láthatók belőle. Dunapatajnál van egy kavicssziget, Szakmárnál és Kalocsa alatt több homok és murvás homoksziget, melyek szintén a törmelékkúphoz tartoz- tak s utólagosan lettek tőle elválasztva. A második nagyobb törmelékkúpot Kunszentmiklós és Solt között találjuk, a mely szinte az első löszlerakódása után és a második lösz- lerakodása előtt keletkezett, mert a Solt fölött lévő hegyen is csak egy löszréteget találunk, mely alatt murvás homok és homokrétegek feküsz- nek. Ezen felső törmelékkúpnak tengelye szintén északnyugat-délkelet felé irányul s nyilván az ercsii kavicsokkal volt összefüggésben, mely összefüggést azonban az új Duna elmosta. A kavics Ercsinél 105 m. ma- gasan fekszik, Harasztinál és Dunavecsénél 2—6 m., Fülöpszállás körül 15—20 m. mélyen a felszin alatt. Minél tovább megyünk kelet felé, annál finomabb a törmelékkúp anyaga. A fülöpszállási nagy viízereken túl már tiszta murvás futóhomokot találunk, melyet a szél ezen törme- lékkúpból hajtott fel buczkákká. A felszínen délkeletnek haladó 15—20 m. magas buczkák anyaga főként ebből a felső törmelékkúpból származik, melyben már sok újabb- kori, a Duna alluviális medréből kifujt homok 18 keveredett. A Duna ma csak Dunavecséig szállit medrében kavicsot, e helytől délre már csak murvát találunk a mederben. A Kalocsa felett lévő kavics tehát, eltekintve fekvésének tengerszíni magasságától, már azért sem származhatott Budapest felől jövő vízből, mert ez időben még a Duna- meder e részen is tóban feküdt, a melyben a nagy víz ereje is megcsap- pan, úgy hogy ez csak homokot képes szállítni. A nagymennyiségü víz az aldunai mészkőgátot nagyon erősen kop- tatta s a tó tükre a gát felszínének sülyedésével szintén egyenletesen sülyedt. A tóból mindig több és több rész maradt vissza szárazföldnek. A diluvium elején kezdődik Hurópa középső részén — melybe ha- zánk egész területe is beleesik — a nagy löszlerakódás. Francziaország- tól Oroszországig a nagy völgyeket és medenczéket, ezeknek peremét 302 TREITZ PÉTER mindenütt elborította a lösz. A hulló por északnyugatról jött és nyilván az Európa északi részét elborító nagy jéghegyek zúzási terményéből, a, glecseriszapból származott. A szél irányára, mely ezt az anyagot hozta, azon körülményből következtethetünk, hogy a magas hegyek előhegyein, a melyek az uralkodó szél alatt feküsznek s a melyek tehát a széltől a magas hegység által megvédettek, nem találunk löszt. Hazánk nyugati részén közvetlen az Alpesek nyulványain egyátalj n hiányzik a diluviális lösz, a mi kis löszt mégis találunk, arról legtöbbnyire kimutatható, hogy alluviális származású. Az újabb porhullásoknál végzett észlelések beiga- zolják azt, hogy a nagy hegyektől óvott oldalon nem hull le a por, ott egy pormentes sáv keletkezik. A Kis-Kárpátok, a Lajtahegység és a du- nántúli hegyek délkeleti lejtőin hiányzik a lösz vagy sokkal kisebb vastag- ságú, mint az északnyugati lejtőkön. E feltevést a most ez irányban folyó vizsgálatok fogják beigazolhatni. Szóval a diluviumban uralkodó száraz és hideg időben erősen hul- lott a por s lerakódása vastag rétegeket alkotott. Mindazon helyeken, a melyek a diluvium első felében szárazföld voltak, találunk löszt, mig a vízzel borított részeken ez időben márga vagy márgás agyag keletkezett a vízbe hullott porból. A diluviumban két erősebb löszhullást különböz- tetünk meg, a por két időszakon keresztül hullott erősebben, közben egy melegebb és nedvesebb időszaknak engedve tért, melyben a glecser- iszapok felszínét növénytakaró vonta be s így meggátolta annak a szél által való felkavarását. A melegebb időszak bekövetkezését a németországi geologiai felvé- tel mutatta ki, mely szerint a glecserek egy ízben északnak visszahúzód- tak. Ez a mozgás csak a melegebb idő beálltával történt nagyobbmérvű olvadásnak lehet következménye. Nagyobbmérvű olvadással nagyobb víztömegek kerültek a föld fel- szinére, ezek nedvesebbé tették a levegőt, a mi megint a vegetátió bujább fejlődésére volt fokozó hatással. Hazánkban a melegebb és nedvesebb időszak bekövetkezését szintén ki lehet az akkori lerakódások minőségéből mutatni. A nedvesebb idő- szakban a lösz gyér gyeppel borított felszinén is bujább, hatalmasabb ve- getátió (talán erdő?) fejlődik ki, a mely után keletkező humusz a felszín ásványszemeit feltárja, a felső réteget humuszossá és agyagossá teszi. A melegebb időszak azonban nem volt hosszú tartamu, az idő csak- hamar újra hidegre fordúlt, a glecserek leereszkedtek délfelé, a vizek fel- szine, valamint a talaj felszine is megfagyott, a klíma szárazzá lett. Ilyen X G. HEGCLMANN u. W. MEIsaRDpus : Der gro8e Staubfall von 9. bis 12. Márz 1901 in Nordafrika, Süd- und Mitteleuropa. (Abhandlung d. kön. preuss. meteoro- logischen Institutes. II. k. 1. sz. Magyarul: Természettud. Közlöny. 1902. XXXIV. 392. füzet, 267. lap.) A DUNA-TISZA KÖZÉNEK AGROGEOLOGIAI LEIRÁSA. 303 klimatikus viszonyok újra a nagyobbmérvű porhullást segítik elő, a régi felszínt borító erős növényzet elpusztúl, maradványait elfedi a hulló por. A humuszos rész a mélyben lassanként oxydálódik s a humuszban alkotó rész. gyanánt bent foglalt vas a humusz szerves részeinek elégése után ugyancsak oxydálódott s mint ilyen a földet vörösre festette. Sokhelyütt, humuszosnak maradt.XXx A második löszréteg majdnem ugyan olyan vas- tagságú, mint az első, illetve alsó, 8—12 m. Németországban és Ausztriá- ban legtöbb helyen meg lehet ezt az agyagosabb réteget a két löszlerakó- dás között találni. Hazánkban ugyanis sokhelyütt hiányzik a két lösz- réteg, csak az egyik van meg. A diluviális tavak tükre, mint említettem, folytonosan sülyedt, min- dig nagyobb és nagyobb területek váltak szárazfölddé. Azokon a részeken, a melyek már az első löszképződés idejében szárazföldek voltak, mind a két löszréteget megtaláljuk, míg másutt, a hol az első löszképződés idejé- ben víz volt, csak egy és pedig a II-ik, a felső löszréteg fekszik; végre vannak oly területek is az Alföldön, és pedig nagyterjedelmüek, a hol di- luviális lösz egyáltalján nincs, ezek tehát az egész diluviumban — a, lösz- képződés időszakában — víz alatt voltak. A diluviális tónak terjedelmét és fokozatos összehúzódását a hazai löszfalak réteégzésének részletes vizsgálata után pontosan meg lehet álla- pitani. Most csak úgy hozzávetőlegesen szólhatok róla, a mennyire azt eddigi tapasztalataim megengedik. A Duna-Tisza közét a diluviumban az első lőszréteg lerakódásakor még nagyrészt víz boritotta. A vízből csak a Cserháthegység déli, a Mecsekhegység keleti, a Fruska-Gora északi nyúlványai emelkedtek ki. Ezeken ugyanis mindenütt megtaláljuk a két egym stól egy majd vörös, majd fekete agyagos réteg által elválasztott alsó és felső löszt. A Fruska- Gora északi lejtője mélyen belenyúlt a mai alsó Duna völgyébe s a titeli lösz-sziget még ezen hegységhez tartozott. Legtöbb helyütt a két löszréteg egyenesen a pontusi lerakódásokra települt rá. A levantei tavi rétegeket csak egy helyütt, Őereviénél találjuk a lösz alatt.tt A Duna-Tisza közén lévő ó-diluviális tó déli partja Szabadka és Újverbász között feküdt. Szabadkánál csak a felső löszt találjuk, alatta nagyon finom szemű iszaprétegek vannak települve, melyek arról tanus- kodnak, hogy a felső tó vize még az első lösz lerakódása idejében erre folyt le délkeletnek. A part helyét csak mély fúrásokkal lehet majd megállapítani. xX Dunaföldvár és Dunapentele között a löszfalban egy erősen humuszos, szürke réteg választja el az alsó löszt a felsőtől. kk KocH ANTAL dr.: A Fruska-Gora geológiájai. Mathematikai és term.-tud. Közlemények. 1897. XXVI. köt. 304 TREITZ PÉTER A tó vizének lefolyása Szabadkától északra egész Czeglédig terjedt s számtalan ágon folyt az a mai magaslaton át. Mély fúrások bizonyít- ják, hogy az iszaprétegek, a melyek a tavaszi áradásoknál rakódtak le, sok élő homokkal F kitöltött medret fedtek be, melyen keresztül a diluviális tó vize a Tisza völgyét elfoglaló mélyebb tóba ömlött. Helyenként ezek a medrek elzárattak, elbosványosodtak, bennök tőzegrétegek keletkeztek, me- lyeket kutásásoknál és mély fúrások alkalmával több helyütt feltártak.tr A duzzasztógátak fokozatos és folytonos kopása következtében a dilu- viális tó vízszine annyira leszállt, bogy a Duna-Tisza közén a Duna medrét elfoglaló tó két részre oszlott. IKeletkezett egy felső tó, a mely Vácz- Szentendrétől Promontor-Kóbányáig tartott. s ezt nyugatról a buda-pilisi hegyek, keletről a mogyoród-váczi halmok határolják; továbbá egy alsó tó, melynek nyugati partja a már szárazon lévő pontusi rétegek, keleti partja pedig a Bajától Kiskőrösig látható homoklerakódások és a Kecskemét- Czegléd között huzódó hát volt. Ezen a háton ez időben is még folyton sok meder húzódik keresztül, melyek majd tiszta élő homokkal, azaz éles folyómedri homokkal vannak kitöltve, majd pedig futóhomokot és élő homokot keverve találunk bennök. Ez azt mutatja, hogy ezidőben már mozgott a futóhomok a háton s a szél ezt a futóhomokot 18 belefújta a mederbe, elzárta vele a viz folyását s az más úton keresett magának le- folyást. A futóhomok jelénléte megmagyarázza azt is, hogy mért nem tudott ezen a háton keresztül mélyebb főmeder kifejlődni, miért kellett ennek a lefolyásnak oly nagy területet elfoglalnia és oly sok ágon keresz- tül történnie. A víz folyásának iránya ugyanis nyugat-keleti, az uralkodó szél pedig északnyugat-délkeleti volt; így a homokbuczkák a víz folyásával keresztben haladtak s a meglevő medreket minduntalan eltorlaszolták, a viz folyását minduntalan más mederbe szorították. A folyóvizek ezen vándorlása a háton még a legújabb időben is tartott, a mit azon körülmény bizonyít, hogy közel a felszínhez, az 1—4 méternyi futóhomok-takaró alatt a mai mélyedményekben majd- nem mindenütt megleljük az éles csillámos élő homokot, a mely csakis mozgó vízből rakódhatott le. A typusos futóhomok szemei le vannak gömbölyítve, benne csillám nincs s így a mederbeli élő homoktól köny- nyen meg lehet különböztetni. A felső tavat Budafoktól Kőbányáig húzódó szarmata- és mediterrán- korú mészkőszirtek duzzasztották fel, melyeknek maradványait a Duna 0 pontja alatt Erzsébetfalvánál ma is megtalálhatjuk. k A mozgó folyó vízből lerakodó szögletes, éles homokot nevezik élő homoknak. xx Hornós LÁSszLó dr.: Kecskemét altalaja. Földtani Közlöny. XXV. kötet, 11—12. füzet. A DUNA-TISZA KÖZÉNEK AGROGEOLOGIAI LEIRÁSA. 305 Tómederre vallanak azok a sík területek, a melyeket Szentendre- Budakalász és a Szt. Gellérthegy-Promontor között a jobbparton találunk s tavi üledékre vallanak ezen területek talajviszonyai is." A szentendrei és a gellérthegyi hegyfokok a tóban mozgó vizbe belenyúlva olyan ter- mészetű akadályokat alkottak, melyek a vizet a hegyfok mögött vissza- felé való folyásra késztették, miáltal a hegyfok mögött lévő puhább anyag elmosatott s abba mélyen belenyúló öböl képződött.Yr A tó létezését bizo- nyítják azon magas fekvésű murvás homokrétegek is, a melyek a szent- endrei szigeten jóval a mai árvízszín fölött feküsznek. Ez a murvás ho- moklerakódás azon törmelékkúpnak maradványa, a melyet a Duna a tóba ömlésénél a torkolatnál lerakott. A törmelékkúp elején lévő durva kavicsot a tó lefolyása után a Duna újra elmosta s ma csak a kúp de- reka van meg, mely sokkal finomabb szemű anyagokkal volt már fel- építve. A tó vize a budafoki gát áttörése előtt Kőbányától nyugatra eső mély völgyületen ömlött a nagy síkságra s a maglód-ezeglédi dombhát déli szélén folyt a Tisza völgyébe. Minél nagyobb lett a nyilás Budafok- nál, annál kevesebb víz folyt a felső medren át le, később csak a tavaszi árhullámok fölös része használta ezt az útat, míg végre — midőn a tó leapadt — a viízszín oly mélyre sülyedt, hogy ezt a gátat sem tudta többé átlépni s a Duna összes vize a budafoki nyiláson haladt át. Az alsó tóba ömlő Duna nem a mai medret használta. A budafoki mészköszirt egész Erzsébetfalváig ért s a víz folyását keletnek szorította. A. régi meder Vecsés és Soroksár között húzódott, Pusztagyál, Alsónémedi, Ócsa alatt folyva el a szabadszállási nagy. mocsarakba ömlött. Futó- homok alatt fekvő újkori kavicsrétegek jelzik a víz itteni medrét. A ka- vics Szabadszállás felett kilenecz méter mélységben kútásásnál tára- tott fel. A felső tó hamarább folyt le, mint az alsó, úgy, hogy a víz, a mely már a felső tó kiszáradt fenekébe ásta medrét, Budafokon alól még nagy terjedelmű, de sekély tóba jutott. A fő folyási iránya Budapest— Lajosmizse volt, itt alkotta a víz tör- melékkúpját, mely alul kavics, felette homokrétegekből van fölépítve. A kúptól nyugatra feküsznek azon idősebb korú törmelékkúpok, a melye- ket az észak-nyugatról jövő vizek a Bakonyból és Vérteshegységből hoz- tak magukkal. A két kúp között egy nagyobb mélyedmény van (a térképen Kúnszentmiklóstól északra eső terület) melyben csendes víz finomabb X SCHAFARZIK FERENCZ dr.: SAXLEHNER-féle Hunyadi János keserűvíz forrás védterülete. Separata. Xk Dr. SCHAFARZIK FERENCZ az Aldunán, a Greben sziklánál hasonló jelen- séget tapasztalt. é tik HALAVÁTS GYULA: A Duna-Tisza völgyének geologiája. 329. old. 306 TREÍITZ PÉTER szemű üledéket, az északi részen homokos, délfelé finomszemű poros iszapot rakott le. i Az egész terület teljesen sík, csak az újabb időben keletkeztek rajta kisebb újkori löszhátak. Az egész rész teljes sik volta, valamint a talaj rétegzettsége, tavi eredetre vallanak. A síkság keskenyebb sáv alakjában egész Fülöpszálláson alólig tart, nyugatról a már említett idősebb törmelékkúpok, melyek 90—110 m.-re emelkednek a tengerszín fölé, délről az ezekből kifújt futó- homokbuczkák határolják. Keletfelé a Duna későbbi folyása itt építette ki medrét, melynek maradványai az itteni mocsarak. A Duna-Tisza közének alsó szakaszán a löszlerakodás idejében szin- tén változások történtek. A Kis-Alföld alsó részét borító tóból a Dráva völgyén való lefolyásá- nál rendkívül nagytömegű homokot hozott magával, melyet részint út- közben, később az alsó tó visszahuzódásával mind tovább keletfelé rakott le s a Duna-Tisza alsó szakaszán lévő tóba érve törmelékkúp alakjában rakott le. A törmelékkúp nyugati szélét a Duna a legújabb időben részben újra elhordta, a középső részét, mely a tó közepe felé terült el, a hol a fenék mélyebb volt, a második löszhullás anyaga fedte be. A felszinén e törmelékkúpból csak egy kis sáv maradt, mely a Duna mai medrének bal partján, azaz Apatintól Ujvidékig huzódik. A bátai harmadkori mészkő szirtet a lefolyó víz mindjobban el- mosta s a Báta— Budafok közötti tó vizének mindig nagyobbodó tömege e déli nyiláson talált lefolyást. Az első löszréteg lerakodása után már hatalmas mederben ömlik itt le a víz a déli tóba. A tó vízszine az aldunai gát fokozatos csökkené- sével folytonosan szállt alá s a bátai szoroson áthaladó víz mind seké- lyebb vízű tóba jutott. A Dráva völgyéből a tóba kerülő hatalmas homoklerakodás torlasztó hatása fokozódó mértékben jut érvényre úgy, hogy végre a délnek folyó vizet eltéríti eredeti irányától és keletnek, a már előbbi időben lerakódott nagy telecskai fensiknak F szorítja neki. A régi Dunameder Zombornál huzódott el; a zombori ártézi kút szelvénye ugyanis a 9 m. lösz- és 5 m. iöszhomok-takaró alatt fent fino- mabb, lent durvább szemű 15 m. vastag homokréteget mutat ki,rY a mely az itt lefolyó vízből rakódott le. A durva szemű kavicsos anyagot finomabb, X HALAvVÁTS GYULA: A Duna-Tisza völgyének geologiája czímű munkájában, 329. oldalon a Duna eltérését szintén így magyarázza. Xk HALAVÁTS GYULA: Az Alföld Duna-Tisza közötti részének földtani viszonyai. M. kir. Földt. Int. évkönyve. XI. köt. 3. füz. 153. old. A DUNA-TISZA KÖZÉNEK AGROGEOLOGIAI LEIRÁSA, 307 csendesebb folyásból kikerülő anyag fedi be, a mely már a vízfolyás árterén rakódott le, midőn az medrét innen északra hajtotta. A folyók medreiket mindig a keményebb anyagba vájják bele, lát- juk ezt a Duna egész középső szakaszán; a balpartot — a hol a kemé- nyebb és idősebb rétegek vannak — folytonosan mossa, a jobb partot pedig tölti fel. Így a fensik alján folyó víz is észak-kelet felé hajtotta medrét s ott a lösz alatt levő szilárdabb rétegeket elmosta, a déli partot pedig el- iszapolta. A meder a fensik alján egész a legújabb időkig megmaradt, bár csak mint mellékágnak másodrangú jelentősége volt s ma az alsó felén a Ferencz-csatornát vezették keresztül. A Dráva a mai medrénél jóval délebbre fekvő Vuka völgyén át folyt a dunavölgyi tóba s a Fruskagorának nyugati oldalait mosta. A Fruskagora északi nyulványai északfelé bele nyultak a tóba, a titeli löszsziget is hozzátartozott s csak az újabb időben választatott el tőle, midőn a Duna is főmedrét ebbe a déli vízfolyásba helyezte át. A Fruskagora nyulványain mindenütt megtaláljuk mind a két lösz- réteget, a Vuka és Dráva között azonban csak a felső lösz van meg, a mely itt édesvizi finomszemű homokrétegekre települt rá. (A térképen ez tévesen van diluvialis magaslatnak rajzolva, a meny- nyiben a Vukától északra eső rész II. lösz, újabbkorú lerakodás. Régi löszt csak a Vuka és Bosut között egy keskeny háton találunk, mely a Fruskagorát a Bielo hegységgel köti össze.) Az aldunai szoros kibővülésével a folyómedrek szintje annyira 1le- szállt, hogy végre a telecskai löszháttól délre eső rész is teljesen kiszá- radt s reá a II. vagy felső löszréteg rakódott le. De ez a rész nem volt egészen száraz, hanem számtalan vízérrel volt át és áthálózva, melyek helyenként szétterjedtek és elmocsarasodtak. Az ilyen vizes helyekre hul- lott porból nem vált typusos lösz, hanem az összeülepedett szürkés, tömődöttebb lerakódássá vált. Ez a löszlerakódás tehát nem egyenletes, hanem agyagosabb, tömődöttebb rétegekkel van tarkázva ; az erősen humu- szos területekre hullott porból a humuszsavak behatása következtében nagy agyagtartalmú lerakodás vált. A nyugati részen húzódó homoksáv pedig azért maradt pusztán lösztakaró nélkül, mert itt a mozgó alsó homokrétegről a ráhullott lösz- port újra kifujta a szél, nem volt állandó szilárd alap, a mely a hulló port megkötötte volna. A lehullott port a száraz időszakban a szél ismé- telten lefujta. Az egész Duna-Tisza közén és az Alföldön is mindenütt tapasztalhatjuk azt, hogy a homokterületek nem boríttattak be lösztakaró- val, azok még a löszvidéken is pusztán takaró nélkül állanak. A homo- kon csak ott marad meg a lösztakaró, a hol a homok nagyon nedves 308 TREITZ PÉTER volt és ennek következtében erős és állandó növénytakaróval volt födve, a mi a lehullott port megóvta a szél tovahajtó hatása ellen. Az első lösz lerakodása idejében a Tisza völgye és az egész Tiszántúl tófenék volt; az ez időbe tartozó lerakodások finom homokok és már- gák. A második lösz lerakodása alkalmával azonban már az egész Tisza- völgy jobb és bal partja szárazföld volt, melyen a felső löszrétegeket változó vastagságban találjuk meg. A jobbparton a löszfelszint a futó- homok az újabb időkben igen sok helyütt újra elfödte, a balparton azon- ban typusos lösz-, illetve vályogfelszinnel maradt meg, összefüggését azonban a Tisza mellékfolyói sok helyen elmosták. Még egy löszlerakodásról kell megemlékeznem, a mely ma elszige- telten keskeny szegély gyanánt fekszik a Duna partján Bajától Kis- Kőrösig. Ez a réteg II. vagy felső lösz s a második löszlerakodás alkalmával került az itteni horaok és murvarétegekre. A lösz felszinén igen sok helyütt futóhomokkal van befedve, a mit a szél északról utólag hajtott reá. Ezen löszréteg lerakodása alkalmával a Duna még nem mosta ilyen erősen el ezt a partot, az sokkal beljebb terjedt nyugat felé a völgybe. Midőn azonban az itteni völgyet fedő tó lefolyt, a Duna több ágra oszolva folyt a völgyön végig s egyik ága, mely itt a part alatt folyt, e keményebb állományú partba vájta medrét s a löszfalat újra elhordta. Alluvium. A diluvium vége felé a folyók medreiket oly mélyre ásták ki, hogy a tavak nagyrészt feltöltődtek, vizök lefolyt s régi közlekedő csatornáik szárazon maradtak; a folyók főmedreiket kiépítették s az összes víz- mennyiség ezen folyt le. A visegrádi szoros a budafoki gát átvágásával lassankint úgy kibő- vült, hogy fő vízfolyássá vált s ezzel a többi — a Vértesen és Bakonyon áthuzódó — vízfolyás vagy megszünt vagy jelentéktelenné lett. A Duna völgyét elfoglaló alsó tó síkszine is leszállt, fő medre az eddig lerakott törmelékkúpok anyagát elmosta, azokat több részre osz- totta. Az egész alsó rész olyan mederhálózattá válik, mint a minő a Csalóköz. A víz számos ágon át fut végig a völgyön, az ágak egy része nyá- ron teljesen kiszárad, a mederfenekén lerakódott iszapot a nyári és Őszi aszályban a szél felkapja s a környező területen szétszórja. Ily módon keletkezett a Duna völgyében a Kúnszentmiklóstól Kalo- csáig terjedő magasabb alluviális löszhát, mely mindig egy régi Duna- meder két oldalán terül el s sokszor csak 100—200 m. széles. Szabadszállás és Fülöpszállás közelében azonban 8—10 km. széles A DUNA-TISZA KÖZÉNEK AGROGEOLOGIAI LEIRÁSA. 309 . kis hátat alkot, a mely az úgynevezett Kigyós csatornát — egy régi Duna- medret —- mintegy 30—35 km. hosszan kiséri végig. A Dunapataj felett fekvő kavicslerakodást is ilyen löszréteg fedte be. Innen délre Kalocsáig a hát sokszorosan meg van szakítva, rajta igen sok, víz-ér huzódik át. A Kalocsa alatt fekvő részen pedig csak néhány löszhátat találunk elszigetelve. A völgy alsó része ugyanis a legutolsó időkig víz alatt volt, később elmocsarasodott s így nem volt alkalmas terület a löszképződésre. Az alluviális korú löszhátat keletről és nyugatról két főmeder sze- gélyezte, a nyugati megmaradt főmedernek, míg a keleti feltöltődött, el- " mocsarasodott. Ma már csak 2—3 km. széles mocsárvonalak jelzik a régi meder helyét. Az alsó részen, a Kiskőrös— Kalocsa között levő vasútvonal mellett, mélyebb rétegű tőzeg telepek is vannak ebben a régi mederben s innen egész Baján felülig mindenütt találunk a mederben tőzeget. A Duna völgyét kitöltő tó leapadásával már csak igen kevés viz folyt a háton keresztül a Tisza völgyébe s végre már csak a legmélyebb völgyekben a tavaszi árhullám egy része. Ilyen mélyedményt találunk Kecskemét és Szabadszállás között, melyen még a XVIII.-ik század végén is folyt a Dunából Szeged alá a víz. Ennek a mélyedésnek ma is csak 100—105 m. a tengerszine fölötti magas- sága, benne furásoknál 2—3 m. mélyen mindenütt találni régi humuszos réteget, tehát a futóhomok nem régen teríthette be azt. Mélyfurás pedig ebben az érben 8—10 m. mélységben egy hatalmas homokréteget tár fel, melynek anyaga élő homok volt, tehát mozgó víz- ből rakodott le. A homok területen levő laposokban mindenütt mocsarak keletkez- tek, a homokbuczkák pedig beerdősültek. Még ma is látni helyenként ezen régi erdei vegetátiónak maradványait, kisebb erdőfoltokat, melyekben 1—1!/2 m. átmérőjű tölgyfák állanak. Az erdőket a történelmi időben többször felgyujtották, hunok, tatá- rok, törökök s a homok ez által mindannyiszor felszabadult védő takarója alól s megindult. A mult század elején is volt egy nagyobb mérvű mozgása a homok- nak, midőn több négyzetmértföldnyi területet borított el 1—11/2 méter vastagon. A csendesebb időben, midőn e homokot erdő, a laposokat nádas borította, a síkabb területen nagyobb foltokon löszlerakodás keletkezett : így Kecskemét körül, Lajosmizse alatt és Halas környékén. Ezen lösz- foltokat azonban sok helyütt újabban megint beterítette a futóhomok. A futóhomok, mely a Duna-Tisza köz középső részét foglalja el, mindazon törmelékkúpokból került ki, a miket a Vértes-Bakony hegysé- 310 TREITZ PÉTER gen áttörő és a Duna völgyébe ömlő vizek raktak le. A homok mozgása eészaknyugat-délkeleti s ma is halad még a Tisza völgye felé. Nyugaton anyaga még murvás, benne 2—3 mm. átmérőjű szemek is vannak, kelet- felé azonban mindig finomabb lesz s Kistelek— Szeged körül !/2 mm.-nél nagyobb szemeket már ritkaság találni. Végre a Dráva is a mai medrét foglalja el, a Bielo hegyekről le- rohanó patakok a Vuka medrét eltolták, azt északfelé szorították, míg fent a felső vízfolyás akadálytalanul alakíthatja ki medrét. A Vuka vízveze- tése folyton csökken, a Dráváé emelkedik addig, míg a mai állapot be nem következett. A Duna a bátai mészkőszirtet az alluviumban már annyira elhordja, hogy akadálytalanul folyhat egyenesen déli irányban. A Baja alatt lévő homokhegyekből kifujt homok a régi medret lassankint annyira feltölti, hogy az most már a mélyebben fekvő Dunamederből nem képes többé vizet elvezetni s így a víz folyása itt teljesen megszünik, a régi ágakon csak a tavaszi árhullámok kis része foly le. A Tisza völgyében szintén kialakulnak a medrek s a régi ágak ki- fujt porából lösz keletkezik, mely úgy a régi medreket, mint a homok- hátakat befedi. A Tisza medre állandóan keletfelé mozog. Az észak-nyugati szél a medrét folyton homokkal és porral tölti ki s a folyót a keleti medrekbe hajtja. Szegednél példáúl a régi meder a homokterület szélén a mai fő- medertől mintegy 18 km.-nyi távolságra nyugatra feküdt s innen a hulló por és finom homok keletfelé a mai főmederig hajtotta. A Duna, de főként a Tisza völgye fokozatosan sülyed, a mi az alsó nagyon agyagos rétegek összeülepedése következtében történik. A sülyedő felszint pedig a hulló por folytonosan tölti fel, a felszinen lévő löszréteg még ma is egyenletesen vastagszik. A régi tavak és holt medrek lassanként feltöltetnek és mívelhetőkké válnak. A terület talajtypusainak ismertetése. A terület talajtypusai. Az idősebb korú rétegek termótalaja. A térképen zöldre festett idősebb korú rétegek, valamint a hegység szegélyén és a Dunán túl fekvő löszdombok felszine, illetve termő rétege kevés kivétellel vörös vasas agyag; a hegység lejtőin kissé köves. A vörös agyag erdei vegetátiónak eredménye. A magasabb helyeket, valamint a dunántúli dombvidéket erdő borította, az erdő humusza savas hatású s az ásványszemeket azon rend- kívül hosszú idő alatt, melyben vele érintkezik megtámadja s a könnyeb- ben málló vegyületeket felbontja. Magyarország felszini talajain rendkívül A DUNA-TISZA KÖZÉNEK AGROGEOLOGIAI LEIRÁSA. Al fontos szerepet játszik a hulló por, a hegységeknek a síkságra ereszkedő lejtőin a termőtalaj nagyon kis része származik az alapot alkotó anya- kőzet elmállásából, főrészét mindig a hozzákeveredett hulló por teszi. A por évek során át folyton hullott, évről évre humuszos anyagokkal fedetett be, melyek azt feltárták s agyagossá tették. Ezért találunk a tér- képen feltüntetett részeken mindenütt vörös vasas agyagot, mint régi letarolt erdő humuszhatásának eredményét. Diluviális lösz termő talaja. A barnás sárgára festett diluviá- lis. löszhátak feltalaja vályog, a mi majd homokosabb, majd agyagosabb, de mindenütt nagyon humuszos s a humuszréteg rajta rendesen 5—6 dm vastag. Mésztartalma 2— 8 0/9 között ingadozik, ennélfogva laza morzsás szövetű talaj, melyet minden időben könnyen lehet művelni, s az időjárás viszontagságait könnyebben viseli el. Vizes vagy székes folt kevés és csak a völgyekben fordul elő rajta. Általában ez alkotja hazánknak legbiztosabb termésű részét. A Budapest felett fekvő löszhátak talajai már agyagosabb termé- szetűek, bennök kevesebb mész van, ennélfogva sokkal kötöttebb talajok, mint a déli részen fekvők. Helyenként egész vörös vasas agyagos vályog a feltalajuk, mely már az aszályos időt jobban megérzi, mint a telecskai felszín vagy a Budapest alatti balparti löszhátak termőtalajai. A nagy homokterület termótalaja. A Duna-Tisza közén a legnagyobb területet a homok és homokos talajok foglalják el. A vázolt terület e részén a homokos talajoknak minden változatát fellelhetjük. A térképen a homok kétféle színnel van jelölve, tiszta barna színnel és barna alapon fekete pontozással. A barna szín azon területeket jelzi, a melyeken a homok már többé-kevésbbé kötött állapotban van és nem mozog, legföllebb aszályos időben, nagy szél előtt fut. Ezeken a részeken a homok agyagos — 4— 6 9/9 agyagos részt — tartalmaz ; a homoktalaj - nak ezen állapotát kötött névvel jelölik. A pontozott jelzéssel feltüntetett foltok a buczkacsoportokat, a hal- mos homok területét ölelik fel, melyeken laza, mozgó futóhomok 15—20m magas buczkákká van felhajtva; a homok itt még ma is folyton mozog. Vannak egyes magas buczkák és egész homokvonulatok, melyek felülete egészen kopár s az egész buczka évente néhány czentimétert halad dél- keleti irányban előre. Az egyes buczkacsoportok hegyekként emelkednek ki a sik kötött homok területből és a buczka közötti völgyek feneke is magasabb, mint a dombcsoportot környező lapos. A kötött homok területeken mindenütt víz áll, kisebb-nagyobb tavak, hosszú keskeny vízerek vonulnak rajta rendesen északnyugat— délkeleti irányban végig. Ezek a laposak a Dunavölgytől egész a Tiszavölgyig köz- 312 TREITZ PÉTER lekednek egymással. A téli-tavaszi nedvesség meggyűlemlik a mélyebb pontokat elfoglaló semlyékekben és lassanként délkeletfelé elfolyik a Tisza völgyébe. Néhol egy-egy buczka belefut a vízfolyásba és elzárja azt, azon- ban a víz folyását ez nem tudja megakasztani, csak meglassítja; a víz a buczka laza anyagába beszüremkedik s mint fakadó víz jut a déli oldalon a felszínre. A talajvíz az egész háton a mélyedésekben 2—3 m mélyen feltalál- ható, a talajvíz szintje a felszín emelkedésével lépést tart, úgy hogy ha a semlyék t. sz. magassága pd. 103 m s itt a talajvíz 1 !/2 m mélyen fek- szik, a következő buczkacsoport 135 m magasságban van a völgyekben a buczkák között — midőn a buczkák magassága 8—10m — a víz 2—3 m mélyen mindig megtalálható. A talajvíz mindig emelkedik a felszínnel, de annyira sehol, mint itt ezen a homokterületen. A laposak nagy víztartalma, illetve nedves volta, az altalajban fekvő agyag- és márga-rétegekben leli magyarázatát; ez az állandó nedvesség teszi ezt a homokterületet oly termékenynyé. A bucz- kák víztartalmukat nem a hajcsövesség útján kapják, hanem a víz pára alakjában kerül a mélyből a felszínreY s ez az oka, hogy a homok még a legnagyobb aszályban sem szárad ki teljesen, mert a felszín alatt 20— 25 cm-re mindig nedves réteget találunk. A homok ezen állandó nedvességének köszöni termékenységét. A ho- mok minősége az egész háton úgy chemiai, mint fizikai tekintetben nagyon változó. Az előbbiekben már utaltam volt a duna-tiszaközi hát nyugati és keleti oldalán levő homokok szemcséinek különböző nagyságára, a mi egy- úttal összefüggésben van a buczkák magasságával is. Minél nagyobb ugyanis a homok szeme, annál nagyobb, illetve magasabb buczkát képes belőle a szél feltornyosítni. A nyugati részen levő buczkák 10—20 m magasak, a keleti részen 5 m-nél magasabb bucz- kák a ritkaságok közé tartoznak. A Duna vize igen meszes, iszap- és homokrétegeiben is sok mész van s ezért a Duna völgyében lévő homoklerakodások 2—12 "/o meszet tartalmaznak. Kelet felé haladva a homok mésztartalma folytonosan csök- ken. A Tisza jobbpartján lévő futóhomok egészen mésztelen. A Duna völgyében lévő homokok színe fehér, vasoxydvegyület igen kevés van bennök, a Tisza felé haladva a homok színe előbb sárga, azután sötét narancsszínű, végre vörösbarna lesz, a mésztartalom fogy 8 a vas- tartalom emelkedésénél fokozódik annak termékenysége is. A homokterület felszínét az alluviumban nagy erdő födte, melynek humusza átjárta a homok felső részét. Az erdei humusz sok vasat tar- x TREITrzZ PÉTER: Földtani Intézet évi jelentése 1900. A DUNA-TISZA KÖZÉNEK AGROGEOLOGIAI LEIRÁSA. J13 talmaz feloldva só alakjában. A mint az erdő lekerül, a felszínen lévő humusz oxydálódik, s a benne foglalt vassó a homokszemcséket vékony vasrozsdakéreggel fogja körül és innen ered a homok vörös szine. A homokon lévő tavak és mocsarak vize szódás, székes, helyenként annyi széksó van a vízben és a tó fenekén, hogy nyáron a víz elpárolgása után a széksó vastag kéregben virágzik ki a száraz meder felszínén, úgy hogy azt össze is lehet söpörni. A széksó összegyülemlése a homokon egyszerű hiányos talajkilugzás eredménye. A homokon évezredek óta él és tenyészik növény; az élő növény elhalt részei bele jutnak a talajba, itt oxydálódnak, a szerves részök vizzé és szénsavvá ég el, a szervetlen részből pedig hamu lesz, melynek vizben oldható sóit az eső és hólé feloldja s a földbe mossa. A homokterületre mindig több — kevés sót tartalmazó — víz jutott rá, mint a mennyi róla lefolyt, a fenmaradó rész a nyár folyamán elpárol- gott. Így a talaj nedvesség sótartalma, évről-évre töményebb lelt, míg végre oly sóssá vált, mint a minőnek ma ismerjük. Ez a talajnedvesség és a sótartalmának magyarázata. A mi már most a nagy széksótartalmat illeti, annak keletkezését HiLtGARDY meszes talajon régen megmagyarázta. A nátron sók finom eloszlású szénsavas mész behatása alatt szabad szén- saw jelenlétében cserebomlanak s kénsavas mész, mészchlorid és szénsavas nátron keletkezik. Ily módon a növények hamualkatrészeinek nátronsói mind széksóvá változtak át. A talajból minden más sót könnyebben ki lehet a széksónál mosni; miután részleges kilugzás mégis volt, mindig több más só mosatott ki a földből, mint széksó s végre ez a többi rovására felszaporodott. A széksó mellett még konyhasó van nagyobb mennyiség- ben a tó vizében és a talajnedvességben jelen ; ammoniák nincs, salétrom- sav 1s ritka, s ha van is, legfennebb csak nyomokban. A tiszamelléki homokok feltünő termékenysége is innen magyarázható. A víz Kiskőrös—-Kecskemét közötti területről ma is lehúzódik Szegedig, útközben sok sót és növényi tápanyagot old fel és visz le magával s ez a keleti szélen természetesen nagy termőerővel látja el a homokot. (Vannak ott szántók, melyek 9 év óta teremnek egyfolytában évről évre rozsot, anélkül hogy csak egyszer 18 láttak volna trágyát.) A tavak és vizállásos helyek fenekén 0-4— 3 méter mélységben réti márga vagy réti mészkő fekszik, mely néha annyira szilárd kőzet, hogy építésre használják. A kőréteg vastagsága 20—60 em.; képződése olyan, mint minden réti mészkőé : a humuszsavas mész, mely só a mocsár- és tó-vizekben egész 49/9-ig foglaltatik — oxydatiója után szénsavas mész válik a talajban ki s kiválva, összeköti a homokot s ez által hozza létre a homokos réti mészkövet. X HinGARD, E. W.: Die Bildungsweise der Alkalicarbonate der Natur. Berichte d. deutseh. chem. Gesellschaft. Jahrg. XXV. Heft 19. Földtani Közlöny. XXXIII. köt. 1903. 21 314 TREITZ PÉTER A Duna völgyében fekvő újabb korú homok-lerakódások némileg eltérnek a nagy homokterületen lévő anyagtól, nevezetesen, miután kisebb utat tettek eddig meg, mint a nagy homokterület anyaga, szemei még nin- csenek úgy legömbölyítve, mint azé, s ezenkívül még csillám is van benne. Különben meszes, helyenként humuszos homok, melynek elég jó termő ereje van. Alluviális lösz. A Duna medrét kitöltő alsó tó lefolyása után nagy sik terület maradt szárazon, melyet számtalan sekély vízér hálózott át. A tavaszi árvizek évről-évre megtöltötték ezeket a laposakat s lefolyásuk után poros-homokos iszapot hagytak hátra rajtuk. A nyári nap heve fel- szárította az iszapot 8 a szél felkavarta, szétszórta a környéken. A száraz gyepes területekre húlló porból löszréteg vált. A felső részen még durvább szemű iszapot hozott a viz, az ebből kifújt lösz durvább szemű, ujjak között szétdörzsölve érdes tapintású; délfelé haladva, a viz által lerakott iszap fokozatosan finomabb szemű s a belőle keletkezett lösz is mindjobban megközelíti a diluvialis typusos lösz jellegét. A kü- lönbség a typusos diluvialis lösz és az újkori lösz között csak az anyag szilárdságában mutatkozik. A diluvialis löszön igen sok szénsavas víz szivárgott át lerakodása óta, a szénsavas csapadék-vizek sok meszet oldottak a felső, a felszín alatt lévő málló részből fel, s azt a mélyebb rétegekbe vitték le s összekötötték vele az alsó rétegek porszemeit. A most képződő fiatal lösz-lerakodáson még aránytalanul kevés csapadék-víz húzódott át, s így még nem volt elég idő arra, hogy a felszint fedő gyepréteg mállasztó hatása alapján képződő humuszsavas mész, a mely szerves anyagok elégése után poros alakban válik ki, az egyes porszemeket összekösse. A löszben a mész több- ször feloldódik s újra (talán kristályos alakban, mint a cseppkőnél?) ki- válik s csak hosszú idők lefolyása után változtatja a löszt szilárd, össze- álló közetté. A Duna völgyében lévő alluviális löszök felszíne humuszos vályog, mely sok helyütt székes foltokkal és erekkel van tarkázva. Termő erejét éppen a szódatartalom csökkenti, a mennyiben a szárazság iránt érzé- kenynyé teszt. Kisebb (0-19/9) szódatartalom mellett már a termény aszályos időben még a vályógterületeken is kisül. A. nedves vízállásos területekre hullott por ásványszemeit a mocsár székes és humuszos vize feltárta, belőlük sok agyagot készített, ezért a mocsaras területeken leülepedett por agyagos, tömődött márgává vált, melynek rendesen igen nagy a szódatartalma. A talaj szódatartalma a humusz egy részét feloldja, a humuszos oldat átjárja a felső rétegeket s ott oxydálódik. A víz alatt való elégéshez szükséges oxygent a talaj A DUNA-TISZA KÖZÉNEK AGROGEOLOGIAI LEIRÁSA. 315 vagsvegyületeiből veszi, azokat redukálja ; vas-oxydulsók képződnek, a melyek a szénsavas talajvízben oldódnak s a talajból kilúgoztatnak. Ilyen folyamat eredményeként a vízállásos helyeken szürke színű, sokszor egész fehér altalajrétegek keletkeznek. Ai Ha ilyen fehér réteg fölött hosszabb időn át áll mocsárvíz, annak savas vize még a talaj mésztartalmát is kivonja, akkor a fehér talajréteg még mésztelenné is válik. A vízállásos helyek fenekén tehát kétféle földnem képződik a lehul- lott porból : egyrészt nagyon meszes, agyagos fehér földnem, 30—409/9 mésztartalommal, másrészt fehér agyagféleség, melyben 0—409 mész, 10/5-nál kevesebb vas foglaltatik. A meszes földet a Duna völgyében csapóföldnek nevezik. Öntés-talajok. A folyók völgyeiben újkori lerakódások alkotják e talajt, melyek általában árvizekből, kiöntésekből rakódnak le, ezért öntéstalajoknak neveztetnek. A szerint, hogy mozgó vagy álló vízból ra- kódtak le, anyaguk majd durvább szemű, majd agyagosabb. A Duna- Tisza közén az öntéstalajok főzöme a Duna és a Tisza vizéből rakódott le. A Duna folyása mentén sok mészkőhegyet érint, vízgyűjtő területébe több mészkőből álló hegyvonulat tartozik; ennek folytán úgy vize, mint az abból lerakódott öntéstalajok meszesek. A Tisza ellenben folyása men- tén sem nem tör át mészkő-hegységet, sem annak vízgyűjtő területén nagyobb mészkő-terület nincsen; ezért vize mésztelen és az árterületén fekvő öntéstalajok is teljesen mésztelenek. Az öntéstalajokhoz lerakódásuk alkalmával sok organikus anyag keveredik, a mely azokban elbomlik s a talajt vastag rétegben humuszossá teszi. Ezért művelhetők az öntéstalajok rögtön kiszáradásuk után s ren- desen igen jó termőerejük van. A Duna-völgyi öntéstalajok magas mésztartalmuk következtében a beléjök került szerves anyagokat igen hamar oxydálják, ezért termőerejök gondatlan gazdálkodás mellett hamar megcsökken. A Tisza-menti öntés- talajok teljesen mésztelenek, a Tisza lassú folyása mellett több szerves anyagot kever közéjök s ezért általában termékenyek és termőerejöket a rajtok hosszú időn át űzött rablógazdálkodás sem tudta teljesen ki- meríteni. Az ártereken a talajok rendesen nedvesebbek, a mélyebb helyeken a víz egész éven át megmaradt, a mi erős mocsárnövényzet fejlődésének adott alapot. A mocsár vize savassá vált a benne lévő organikus anyagok rothadásánál keletkező savas anyagoktól és a savassá vált vízben a szer- ves anyagok bomlása megcsökken, a növényzet fejlődése azonban egyen- letes maradt, ezért a szerves anyag lassanként benne felszaporodik. Az ilyen helyeken keletkező talajok egész fekete színűek, humusz- 21" 316 TREITZ PÉTER tartalmuk 4—109/9 között ingadozik, teljesen mésztelenek s rendkívül kötöttek. Fizikai tulajdonságaik mészhiány következtében igen rosszak, a szárazságot igen megsínylik s inkább a nedves években adnak jobb termést. Fizikai tulajdonságaik és fekete színök alapján szurokföldeknek nevezik. A Tisza, Körös völgyében és a Duna alsó szakaszán sok szurokföld van művelés alatt. A PALICS-TÓ KÖRNYÉKÉNEK TALAJISMERETI LEIRÁSA." TRErirz PÉTER-től (a VIII-ik táblával). A Palics-tó Szabadka város határában, a várostól magától keletre fekszik a Duna-Tiszaközi futóhomok és a telecskai löszterületnek határ- vonalán. A tó ágya löszbe van belevájva, északi végére azonban már ráfutott a homok is. A környék domborzata teljesen összevág a talaj minőségével; nevezetesen, a löszterület majdnem sík, 1—2 m magas, igen lankás halmok emelkednek ki a térszinből, mig a futóhomok terü- lete halmos, buczkás és a keskeny 5—10 m magas kopár buczkasorok között vizenyős, székes rétek tarkitják e részt. A Palics-tavon kivül, tőle keletre, a Lúdas-tó fekszik, mely területre nézve alig kisebb a Palics-tónál. Ezelőtt a két tó összeköttetésben állott egymással, de a közlekedő csa- tornát a futóhomok idővel északról délfelé haladva befújta s most egy újonnan ásott csatorna vezeti le a két tó fölös vizét. A levezető csatorna alatt találjuk a kiskiterjedésű Sós tavat, mely ezelőtt nyilván a lefolyás medrében feküdt, ma azonban ezt is külön választotta attól a futóhomok s mint lefolyásnélküli mélyedés, igen töménysó-oldatú vízzel van tele, s kiszáradásnál vastag sóréteg — szóda — borítja a fenekét. A terület keleti szélén húzódik a Kőrös-ér végig, a mely a Halas környéki vizeket vezeti a Tiszába. A tavak és medrek keletkezése a diluvium azon szakába nyúlik vissza, a midőn a második löszréteg lerakódott volt, de a Dunavölgyi vizek még erős folyással ömlöttek a homok-hát mélyedésein át a Tiszába. A Palics-tó és a Lúdas-tó, valamint a Kőrös-ér ezen vízfolyásoknak utolsó maradványai. A Palics-tó azon vizeket vezette le, a melyek Szabadka " Ez az értekezés a Földtani Társulatnak augusztus hó 28-tól szeptember hó 4-ig tervezett kirándulására iratott. Szerk. A PALICS-TÓ KÖRNYÉKÉNEK TALAJISMERETI LEIRÁSA. 317 felett s a Dohányéren folytak le Szabadkán keresztül a Palics-tóba, ezen végig a Lúdas-tó félső részén lévő semlyékekbe, innen a Kőrös-érbe és a Tiszába. Az alsó, Báta-Baja fölött fekvő a Duna völgyét kitöltő tó lefolyá- sával az egész felső homokterület szárazabbra vált. A homok buczkák között lévő tavak kiszáradtak, s a vegetatió meggyengült a homoktakaró híján nagyobb mérvben megindult. Az uralkodó szél hatása alatt délfelé mozgott s a mélyedményeket különösen Szabadka felett eltöltötte. A mélyedmények most már csak a csapadékvizek levezetésére szol- gáltak, elmocsarasodtak, nyaranta kiszáradtak, felületök kötött kemény székes agyagmárgára változott, mely sem a felső vizet át nem eresztette, sem az altalajvizet, a föld árját fel nem bocsájtotta. A mai tavak száraz, tavaszszal vízállásos mélyedésekké váltak, hasonlóan azokhoz, mint a minőket Jankovácz és Baja között ma is nagy számban találunk. A 18-ik század elejének egy igen száraz esztendejében, mikor a Palics-tó fenekén a legelő marhák itatására gyalog-kutakat ástak, a lemélyesztés alkalmá- val egy régi vízvezető meder élő homokját nyitották meg, a melyből a viz a kút felszinére emelkedett s lassanként kitöltötte az egész mélyedést.? A víz 21/2 bécsi öl volt ez időben a legmélyebb helyen. A víz lefolyását kelet felé a futóhomok lassanként eltorlaszolta s igy az elzárt tóvá változott s csak az újabb időben nyitották meg mes- terségesen a régi lefolyását a Lúdas-tóba. A csatorna fenekén a homok alatt a szegedi út áthidalásánál a lösz alatt finom szemű csillámos márgát tártak föl, mely az egész Duna-Tisza- közi homokhát altalaját alkotja. A tó csak igen ritkán szárad ki s a múlt században az 1866-ik évi nagy aszály alkalmával történt, hogy az teljesen kiszáradt. Hogy a fürdő- zők számára vizet szerezzenek, egy öl széles kútat mélyesztettek le a tó fenekén, a mely alkalommal egy öl mélységben nagy víztartalmú folyó- homok rétegre — régi mederre — bukkantak, mely a kutásásnál le- sülyesztett kádba felnyomult. Bár éjjel-nappal ásták a kutat, 3 ölnél nem tudtak mélyebbre haladni. A kút nagy mennyiségű vizet adott, de az ezen abnormis száraz években nem emelkedett a térszín fölé. A víz csak 3—4 év alatt — a nedvesebb évek bekövetkeztével — töltötte meg lassanként újra a tavat. Valószinűleg a szárazabb és nedvesebb időszakoknak lehet tulaj- donítani a víz chemiai összetételének azon megváltozását is, a mit a különböző időkben végzett elemzések felmutatnak. Palics-tó fürdőigazgató- ságának szívességéből az alábbi három — egymástól távoleső időből származó — elemzés adatát közölhetem : xX Ungrisches Magazin. Pressburg 1781. 236. old. 318 TREITZ PÉTER 1840 1856 1884 1000 rész vizben van : HAUER MOLNÁR — LIEBERMANN Kénsavas kalium — K,SO... .. szőtte: vággyéséssetlkenét ps 0-0619 01878 gramm a MAST Sz INOS Ez s, VA ZNSÉZ 00956 — — ri OAlotkaltúta SEBRÚ Rt AE tt MEL BANT EDE ZONE — 0:2359 a Ghilórmatiiumi:e NaCl ils ejdehyzzsúza sz 05724 12383 03423 a Saléttomsáavas zmattium, NalNO0 oz ep ezutz a ŰRT -— 070112 a SZEnSAVAS NatT1UT I IVa (0 ee 12303 3:1156 05813 4 a MGONOBTLNA EVIG AG OS ZSZ ZAB 0:3709 0-3536 a ( CSETE TETTEL EKŐ gét eses géz oe E zatsékbez 00364 0-0371 0-"0800 ( ( vasoxy dl MOGORB EST HR ESET 00146 070181 — f a hithiuta át 0sz des azáne li 2 — 0:0081 e; a Phosphorsavas aluminiumoxyd Al (PO), 0 me — 0:0173 a Aluminiumoxyd vasnyomokkal .. .. .. .. —— -— 0-0040 ( IROVABAN — 008 AE tiszi dts] szbetaz dé Bsz 0OGST 0-0643 0-70020 ( OZOTVOSÁANY ASE zek in Eét E ee ea VT ET —- 0-1797 0:1200 ( Összesen E. "20 LETANIBZIT E113 7 EDTSTEETBA IHEBERMANN szerint a szabad és félig kötött szénsav .. .. .. .. 04110 a c tzarójá kénlnydtosón gets éteze e etess ák 00048 gramm. A Palics-tavon átfolyó vizeken kívül még több ér is vezette le a felső, magas fekvésű homokterület csapadékvizét, ezek az erek helyen- ként kiszélesedtek, elmocsarasodtak s a mocsarak fenekén réti márga keletkezett. A réti márga helyenként olyan szilárdan összeálló köőzetté vált, hogy belőle épületköveket is faragnak. Ilyen kemény réti mészkövet bányásztak egy régi vízfolyás mentén a vasuttól északra fekvő Kővágó- nak nevezett területen. Az egész területen fekvő tavak ma kizárólag azon csapadékvizekből táplálkoznak, a melyek a Szabadka— Kiskőrös közötti homokterületen gyűlnek össze. A Telecskai sík térszini magassága e területen 100—-110, a homokterület magassága 130 m-re emelkedik. Az alsó vízrekesztő márga itt 98 m. t. sz. magasságban fekszik s felette tehát mintegy 40 m. vastag homokréteg van, melynek területe körülbelől 50 km? tehető. Az ezen területen lehúlló csapadékvizek főrésze a homokon átszűremkedve, for- rások alakjaban a lösz határán bukkan fel és a tavakat táplálja. A tavak vízszine az esztendők csapadék-mennyiségével emelkedik vagy sülyed. A futóhomok vizsgálata arról győz meg, hogy ezt a szél észak- nyugatról hajtotta le ide. A Halas—Majsa közötti homok sokkal durvább szemű, ott a kifúrásokban 2—3 mm átmérőjű szemcséket is sokat lehet találni. Minél inkább délfelé haladunk, a homok szeme annál finomabb lesz, a Palics-tó területén lévő homokszemek átmérői 1 mm-nél kisebbek s még a kifuvások felszinén sem találunk 1 mm-nél nagyobb szemeket. Végre a homok haladását még azon körülmény is mutatja, hogy a homok újabban a löszrétegen magán is halad. A Palics-tó és Sós-tó között a homok már a löszt mintegy 2 km hosszú, keskeny vonulat- ban födi. lo ee E ROTGT TT Tt A PALICS-TÓ KÖRNYÉKÉNEK TALAJISMERETI LEIRÁSA. 319 A homokterületen, a hajdújárási erdőn több helyütt gödrökben lát- hatni a régi humusos felszínt, melyet a homok újabban 1—2 m vastagon befödött. A terület talajféleségei. A feldolgozott terület a lösz és homok határára esik s így termőtalajai is két főcsoportra oszthatók. 1. Vályog talajokra, a melyek a lösznek mállási terményét alkotják és 2. homo- kos talajféleségekre, a melyek a homokterületen alkotják a termő- réteget. Vályogtalajnak egy olyan termőtalajt mondunk, a mely agyagos részében legalább 49/o meszet tartalmaz. A mész az összes humuszsava- kat leköti, tehát a vályogtalaj humusza mindig semleges hatású és soha- sem lehet savanyú; az agyagrészecskéket morzsákká összeköti s ezért a vályog morzsás szövetű talaj, laza, víz és légjárható, nem szárad ki, nem repedezik össze és minden időben szántható. Végre miután a humusz benne termő humusz, jól is nitrifikál, tehát benne a nitrifikálóképesség iránt érzékeny kulturnövények jó sikerrel termelhetők. (Dohány, sörárpa, czukorrépa stb.) Székes agyag. A mélyedésekben vízállásos lesz a talaj s ennél- fogva székes. A székes részeken a talaj, mint minden szódatartalmú föld, kötött, vízrekesztővé válik s csak addig terem, mig vizenyős, ha pedig megszárad, minden növény kisül belőle. A vizes helyeken összegyűlő szóda. erős feltáró hatást gyakorol a föld ásványliszt szemeire, azokat vegy- bontja s az agyagtartalmat szaporítja. Végre az oldalakról e mélyebb helyekre összegyűlő esővíz is sok agyagrészt hoz le magával s ennélfogva a székes agyag agyagosrész tartalma jóval magasabb, mint a vályogé. Vályogban 61/29/o; a székes agyagban pedig 10—209/o agyagos rész van. A talaj szódatartalma termőszékeknél 1— 29/00-en nem emelkedik felül, ha pedig a 6 pro millet eléri, akkor már a székes agyag teljesen terméketlen és kopár lesz. A székes homok sokkal nagyobb szódatartalom mellett is terem még, mert a homok víztartóképességénél fogva sohasem szárad ki any- nyira, mint az agyag és így nagyobb talajnedvesség mellett a növényhez hígabb sóoldat jut, a melyben még meg tud élni. Homokos termótalajole. A leglazább homokos talaj a futó- homok. Ebben csak 3 9/ agyagos rész van, por- és ásványliszt szintén 3 9/0 a többi finom és közepes homok, a melynek szemcséi 0-1—0-7 mm között váltakoznak. Legtöbb van benne — 54 9/9 — 0-1—0-2 mm között fekvő homok. A homok színe e területen általában barnás, a mi azon kis vas- rozsda rétegtől származik, a mely az egyes homokszemcséket körülveszi. Minél erősebb a barnavörös szín, annál termékenyebb a homok és annál 320 TREITZ PÉTER kevésbé fut az már a szél előtt. A vasrozsdakéreg egy már előzőleg a homokot borító humuszrétegnek maradványa. A humusz oxidátiója után a humuszban volt vas, mint vasrozsda kiválik s a homokszemek közé rakodik le. Minél vasasadb a homok, annál nagyobb annak nitrifikáló képes- sége, a mely körülmény a futóhomok fő terményének, az itteni szőlők- ben termelt bornak minőségét emeli. A futóhomok e vidéken mésztelen, csak ott meszes, a hol a szél a felső réteget elhordta s az alsó fehér me- szes homok kerül a felszínre vagy oly közel hozzá, hogy az eke azt a felső talajjal összekeveri. Agyagos homok. A homokterületeket régente erdő borította. Az erdő humusza erősen feltárja a homok finom ásványszemeit, agya- gossá teszi azt, s ilyen módon agyagos homok keletkezik. Ez a termő- talajféleség, mint régi erdőtalaj, teljesen mésztelen, ezért nem mond- ható vályognak, bár fizikai tulajdonságai, lazasága, a vízzel szemben való viselkedése a vályoggal megegyezik; chemiai összetétele, a humuszának minősége azonban elkülöníti tőle. Ennélfogva más lesz a tápanyag igénye is ; különösen a reá alkalmazandó műtrágyák, a phosphorsav és nitrogén- trágyák alakja kell hogy más legyen. Mig a vályogra superphosphat alkalmazható jó sikerrel, addig az agyagos homokon ez a trágya nem válik be és itt csak a tomássalak helyén való. Székes homok. A semlyékekben, a vízállásos helyeken, fekete humuszos talaj alkotja a felszínt, melynek 2—-4 dm vastag rétege alatt már a réti márga fekszik. A humuszos rész sötét színét a víz alatt bomló növényi részek elszenesedésétől kapja, a humusz t. i. a víz alatt való bomlásnál nem ég el, mint a levegő hozzájárulása mellett lefolyó korha- dásnál, hanem elszenesedik. A felső humuszos rész itt is teljesen mész- telen, az alsó réti márgában azonban 4099 mész van. A székeshomok tehát csak ott meszes, a hol az alsó réti márgát az eke a felsőhöz keveri. A. székeshomok csak kaszálónak jó, szántóföldnek már mélyebb, vizes fekvése miatt is csak száraz években használható, de ilyenkor is hamar kisül benne a vetemény. Tőzeges terület. A vasúti vonaltól délre, a szegedi út mentén, a Ludas-tó felső végével összefüggésben van egy kis semlyék, melynek felső 3—4 dm rétege tőzeges homok. A tőzeget főként a Tisza-Duna közén, a vízállásos helyeken gyakori mohafélék szárai, továbbá savanyú füvek gyökerei alkotják. A szél folyton homokot szór rá, a mely egyrészt a területet feltöltve, vízteleníti, másrészt a szerves anyagok bomlását elősegíti. Néhány év leforgása alatt az összes szerves rész el fog bom- lani s a mai tőzeges terület helyén humuszos fekete homok termőréteg marad, olyan, mint a minőt a vasút északi oldalán lévő laposokban ta- lálunk. A PALICS-TÓ KÖRNYÉKÉNEK TALAJISMERETI LEIRÁSA. 321 Széksó-kivirágzás. A területen csak egy helyen találtam nagyobb mérvű széksó-kivirágzást, nevezetesen a Sós-tó szélén és a vele össze- függésben lévő laposokban. A széksó-kivirágzásnak fő kelléke, hogy a hely altalaja, melyen a kivirágzás történik, tiszta homok legyen és ezen a homokon át összeköttetésben álljon valamely nagyobb széksótartalmú víztömeggel. A homokréteg megtelik vízzel, s a felszínen a párolgás kö- vetkeztében a széksó lassan tűalakú kristályok alakjában kivirágzik. Kristályos kivirágzást csak reggel a nap fölkelte előtt lehet találni, mert a mint a nap sugarai a kristályos kivirágzást felmelegítik, (a talaj felszín hőmérséke nyáron 487—54") az elveszíti kristályvizét s porrá hull szét. A kivirágzó szóda 42 9/9 egyszerű, 48 9/9 ketted szénsavas nátront tartal- maz. A felmelegítésnél még a kettedszénsavas nátron is felbomlik s a szénsav egy része elillan, miközben a sók saját kristályvizükben — a melyhez még a talaj nedvessége is hozzá járul — feloldódnak. A szén- sav elillanása tehát igen töményoldatból történik s ez a sóoldat lassú lepárlás következtében meg is szilárdul és az elillanó szénsav-buborékok helyén pedig üregek maradnak a homok felső rétegében vissza. Ez a likacsos kéreg 1—4 cm vastag, s ha a talaj felszínén marad, az a további elpárolgást és kivirágzást meggátolja. A széksó söprését mindig reggel napfölkelte előtt végezték, mikor még a kivirágzott só kristályos alakját megtartotta. Ma már csak igen kevés helyen söpörnek széksót, miután a kész széksó olcsóbb, mint a söpréssel nyert, melynek tisztítása még sok munkát kiván. Az alföldi homoktalajok geologiai és gazdasági tanulmányozásának még kezdetén állunk ; jelen kis dolgozatomban csak azon általános ér- tékű ismereteket soroltam fel, a melyeket eddigi vizsgálataimból, mint végleges eredményeket levonhattam. Fáradságos munkám teljes jutalmát abban fogja találni, ha gazdatársaim a fent közölt kis ismertetésből némi útmutatást és praktikus kérdésekben némi felvilágosítást nyernek. 322 Dr KOCH ANTAL A FRUSKAGORA HEGYSÉG GEOLOGIAI SZERKEZE LÉNEK VÁZLATÁ.? Dr. Kocn ANTAL-tól. Az újvidéki vasuti állomással szemben, a Dunának kb. 80 m magas partja fölé 119 m-ig, festőien kiemelkedik a petrovaradini (péterváradi) Várhegy sziklatömege, mint a mögötte nyugot-keleti irányban elhúzódó Fruskagora hegységnek észak felé előretolt rögje, mely a Duna folyását rögtön északnak téríti el, hogy nagy hurok alakú kanyarodás után előbbi irányába visszatérjen. A Fruskagora, hazánk déli részének ez a délkeletnek leginkább előre- tolt szigethegysége a Duna és a Száva folyók közében, folyásukkal pár- huzamosan hullámos halmos lőszterületből emelkedik ki. Ha a hegység hosszát onnan és odáig vesszük számításba, a honnan és a meddig az általános lősztakaró alatt idősebb és szilárdabb geologiai képződmények, mint magva a hegységnek még ki-kibukkannak: úgy annak kezdete a Sarengrad és Sid közötti vonalon keresendő, hol tényleg a hegység ge- rincze rögtön kb. 50 méterrel, tehát a nyugotra eső hullámos-halmos lőszterületből jó meredeken kiemelkedik. Innen a slankameni Dunapartig mérve, a hegység fokozatosan emelkedő és aztán újra leereszkedő gerin- czének hosszát kerek számban 80 km-nek találjuk. Ezzel szemben a tulajdonképi hegyvonalat szélessége a 11 km-t kevés ponton múlja felül. Gerinczének kb. a közepe táján, Beocin fölött emelkedik annak legma- gasabb csúcsa, a Őerveni. éott (vörös csúcs) 539 m t. sz. és kb. 459 m Dunaszin feletti magasságig. E hegyvonulatnak tengelyét az ifjabb azói kristályos paláknak egy nagy redőnyerge alkotja, melynek legmagasabbra föltolt központi része főképen phyllitekből, két szárnya ellenben kiválóan mészkőpalákból és kristályos mészből áll. E nyeregnek északi rövidebb szárnyát az ifjabb képződményeknek tekintélyes sora legnagyobb részben teljesen elfödi ; csupán itt-ott bukkan ki alóla a hegység magvának egy-egy kisebb-na- gyobb elszakadt rögje, még pedig nem tisztán a denudatio, hanem bizo- nyára előbb végbement rétegszakadások következtében. Ilyen fennakadt X Ezen közlemény a Földtani Társulattól 1903 augusztus hó 28-tól szep- tember hó 4-éig tervezett aldunai kirándulás magyarázó szövegébe iratott. Szerk. sAgyovagzozenb sogyrjokya — 5 : ZS9UI MISJSUOIJNS : SBIIg OSIB — 94) : Zs9UuTBI [e] : JOTOTIO UVIIAJTPOUI 9sJoj — u] : H9J0z9-uegydoynejs — 16 : ejed IUugjxoM :SVIJg Osje — 14) : BSAIBUI BIRUTIIBZS — US : VÁUPUIPOZÁZY Y9JOTIIN) 59 JIIOIp — p -91 TINYIPUJOTNAOY : e39Iy ggeAjgur — ő : VSIVUIJUAUIAZO : g9Jotua Terrouued — w sang a — 7d : osog] : 193939 : 1059391-BUTPNT :jÁg4ovgg naoyej9ay — 12 sojommagy : (uousszedáy) eggy 9steg — Ty -ed NuIejaegrusIT : jororTa ISJUBAOT — 4 : urgaedxes s9 egozoyyogrydue — o s9 9p : J9So0g01eyZJOg : ZSOT STIRIANTIPp — / : uuedaos — 90 nurejíejugzs :golora teruegmbe — us : HOSPPOHVIOT SIJRIANTI? — 0 : JZOHJ9ANY t UAGÁUZATOZS g9Ypuru asezuoTo[ Herel s? yo v "103 H9JUN PIVI R3RZSSA HoUT9j ggiyesnáu SosAdog B SIpod XYI-I] ? TEYYJOSPUOA9ZSSO soS9synzs v eljoz "PA JESLJOYI? IVISOTON9S SZJOZIUJ? HOAUOT9] aggjereyg S9sÁdoY ? ÁUBATOZS TIZV (ujeguny 87 JBÁUOZSIA OTA ZOUSPUIÁBo Hoz 89 JÁUJUIPOZÁ9Y IÁUUOUIBIBA OADAJZSOI ULGESPJONI? BIOSLYSNIT ? uregpoyzedi UAGgYAÁUJATOZS TEIHOT098 JIOXYTI9UI V há SES ő mozgo w23G an 964 20w6YIG m 95£ vhr na (AVAT my fúr ESEL Ü ÉT [//6dd r///d sz kezik kg ejj elek FEB, TIZEK sk ULT Zl HIUIIO AIJTUGULNT[ ga PODEZITMTST "ogormaoi IG" Bpsavagorz § S At LA EL state 44 §. i T S EL 324 DI KOCH ANTAL rögök: a petrovaradini Várhegy, a Kamenicától délre emelkedő Brieg hegy (304 m) és még több, a lösztakaró alatt elterülő kisebb rög a hegy- ség nyugoti végén és Karlovci közelében. A redőnyereg déli szélesebb szárnyát az ifjabb képződmények jóval kisebb mértékben borítják, mint az északit, különösen a hegység nyugoti részében, hol az azt összetevő mészkőpala rétegeken bámulatos gyűrődé- sek észlelhetők. A hegységnek keleti felében a déli szárnynak részben be- szakadása következtében egy nagy öbölszerű kivágás mutatkozik, egyes fennakadt kristályos-palaszigetecskékkel, melyet barnaszéntelepeket tar- talmazó, felső-oligoczén rétegek töltenek ki. Ebből következtethető, hogy a nevezett beszakadásnak a felső-oligoczén korszakot megelőzőleg kellett végbemennie. A kristályos palák közé alárendelten diorit, amphibolit és serpen- tin-telepek szorulnak, sőt igen alárendelten glaukophankózetek is. Ezek- nek legnagyobb része a déli lejtőn van elterjedve; az északin csupán a petrovaradini Várhegynek zöldköve tartozik ide. E zöldkövet azelőtt serpentinnek tartották, míg 1882-ban Kisparró M. zagrebi tanár ki nem mutatta, hogy az zöldkőpala; KocH AnraL tanár ellenben újabbi vizsgálatai alapján erősen elváltozott, chloritosodott és epidotosodott epidioritnak és dioritnak tartja a kőzeteket. Ezek hatalmas telepek alakjában szorulnak a phyllit közé, melynek kétségtelen nyomait a Várhegy nyugoti tövében meg is találta. A hegység kristályos-palamagvának burkolatát alkotó üledékes kép- ződmények közt a palaeozói csoport teljesen hiányzik. A mesozói cso- port a triashoz számítható vörhenyes homokkő-palával (ú. n. werfeni pala) és sötétszürke mészkővel (guttensteini mész) van képviselve, melyek- nek egy kis rögjét az északi lejtőn Beocin felett, egy nagyobb tömegét pedig a hegység déli lejtőjén Jazak és Besenovo közt találjuk. A jura-systémának nyoma sincs. A kréta-szisztéma hatalmas rétegsorral szerepel, melynek alsó felé- ben meddő homokkövek és agyagpalák, felső felében ellenben kövületes agyag- és márgapalák uralkodnak, s melyek közé messze elnyúló hatal- mas serpentin- és trachyt-telepek, valamint kövületes serpentinbreccia rétegek is szorultak. A kövületes rétegekben bőven található kövületek a nemrég elhúnyt főgeologus Dr. PerHő Gyura meghatározása alapján a kréta-systema legfelső emeletére vallanak, holott az alatta elterülő meddő rétegek a krétának talán mélyebb emeleteit is képviselhetik. A serpentin eredeti kőzetei Kisparió M. és KocÓH A. mikroszkópi vizsgá- latai szerint olivin-, olivinbronzit és lherzolit-kőzetek voltak. A trachyt- ban Ledinci mellett ezüsttartalmú ólomtelérek vannak. Érdekes, hogy a felső-krétakori trachyt, Kisparió M. észleletei sze- rint a petrovaradini Várhegy zöld kövébe szorulva is előfordul. A 361 m dől átlhesátai A FRUSKAGORA HEGYSÉG GEOLOGIAI SZERKEZETÉNEK VÁZLATA. zta. hosszú alagút fúrásánál ugyanis, a nyugoti nyilástól 60 m-nyire a zöld kőben egy 55—7 m vastag és tovább 100 m távolságra egy második, 6 m vastag trachyttelért törtek keresztül. A kréta-szisztema legfelső emeletének kövületes rétegei Őereviétől délre vannak elterjedve ; annak mélyebb rétegei ellenben a hegység keleti részének alkotják a tengelyét és az alacsony lősznyúlványok magvaként Karlovci és Óortanovcin át a kréedini Dunapartig elnyúlnak, hol is nagy kőbányákban fejtik kőzeteit. A legfelső krétarétegek fölött azok leülepedésének folytonossága megszakad, hiányozván az egész eoczén- és az oligoczénnek is alsó része. A felső-oligoczén-sor széntelepeket tartalmazó sotzka-rétegekkel van kép- viselve, melyek — miként már említve volt — kiválóan a hegység keleti felének déli lejtőjén mutatkozó öbölszerű beszakadást töltik ki és Vrdnik mellett virágzó szénbányászat tárgyát képezik. A hegység északi lejtőjén e rétegek nyomait Kamenica és Rakovac környékein szintén megtalálták. A Sotzkarétegekre közvetlenül, vagy a hegység nyugoti felében azok híjában a legfelső krétakori rétegekre, sok helyen közvetlenül a kristályos mészkőpalára is, a neogen-sornak lajtamesze és márgája telepszik tete- mes vastagságban és széles felületi övben, mely nyugaton körülveszi a kristályos-palamagot, de keleten nem, mivel ott az északi lejtőnek lajta- mész öve a Kalakaé-hegygerinezének dunaparti meredek lejtőjén Slanka- menig elnyúlik, míg a déli lejtőnek öve Remeta velika klastromnál a lősz- takaró alatt eltünik. A lajtamészkő széles övét a hegység északi lejtőjén a szarmata mészkő és márga jóval keskenyebb szalagja kiséri Slankamenig, sőt PAUL szerint Zemunig. A hegység déli lejtőjén csak kétes nyomai vannak hi- mutatva Remeta és Görgeteg mellett. Igen feltünő a lajtamész és a szarmatakori carithiummész rétegel- nek meredek dűlése, sőt a ledincei kőbányában még általbuktatása is a hegység keleti felében, de több ponton a szarmata márga-rétegeknek dis- cordans lankásabb dűlése is az erősen kiemelt mészkőrétegekhez képest. Ezen tektonikai tényekből határozottan következtethető, hogy a szarmata korszakban kellett végbemennie annak az erélyes hegymozgásnak, mely különösen a hegység keleti felében az összes rétegeknek — a szarmata mészkőig bezárólag — fennemlített zavarait, valamint a déli lejtő szén- tartalmú felső-oligoczén rétegeinek összetöredezését és gyűrődését elő- idézte. Ezekkel szemben a felettök következő ifjabb rétegek a vizszintes- tűl csak keveset térnek már el. A szarmatakori fehér márga-rétegeken, melyek tehát az erélyes hegy- mozgás után ülepedtek le, egyező rétegességgel, az alsó pannoniai (alsó pontusi) emeletbe tartozó cbeoéini cementmárgav alig rétegzett, függőle- gesen hasadozott vastag üledéke következik, a hegység északi lejtőjének 326 E DI KOCH ANTAL közepe táján széles övben; míg annak két végén és a déli lejtőn — úgy látszik — nagyobbrészt a lősztakaró alatt maradt. A beocini cementgyár nagyszerű márgafejtései, Futtakkal szemben, több száz méterig föltárta ezt a krétaszerű, szürkés- vagy sárgásfehér márgát és hosszú idő folya- mán igen érdekes kövületeket szolgáltatott, melyek közül újabban a gya- kori halmaradványokat Kocn A. tanár tanulmányozta. A czementmárga felett Beocinnál és a déli lejtőn Remeta velikánál a felső pannoniai emeletbe tartozó, cardiumokban gazdag rétegek is föl vannak tárva. Hegységünk keleti felében, a pannoniai emelet rétegei felett, Őerevié, Rakovac, Karlovci és Görgeteg klastrom mellett, a levantei emelet lignit- tartalmi paludina-rétegei ülepedtek még le, s azután a negyedkornak tipusos lősze, a harántvölgyek nyilásainál néha törmelékkúpok maradvá- nyai a felszin legfeltünőbb geologiai képződményei. A lősz általános ta- karó gyanánt befödte és nagyrészt most is — csaknem 400 m magassá- gig — födi az összes régibb képződményeket. Az Újvidéken 1898-ban fúrt, 19342 m mély artézi kútnak szelvé- nyében, Appa KÁLMÁN közlése szerint, 3395 m alluvium és 11-86 m ho- mokos lősz alatt 14814 m vastagságú ugyanolyan lignites paludina réte- gek tárattak föl. Kitünik ezen tényből, hogy a paludina rétegek a Duna bal partján kb. 150 méterrel mélyebb szintben fekszenek, mint a Fruska- gora lejtőjén és így következtethető az is, hogy a magyar Alföld lesülye- dése a levantei korszakban is folytatódott még. A harmadkor kitörési köőzeteit rhyolithos guarcztrachyt képviseli, mely a déli lejtőn, Jazak és Vrdnik mellett, több ponton vastag telérek alakjában részint a kristályos palák, részint a felső-oligoczén rétegek közé van ékelődve. Tufája a ledincei lajtamész felállított rétegei között talál- tatott, a miből a guareztrachyt kitörésének kora világos. E hegység geologiai viszonyainak összefoglaló leírása Dr. KocH ANTAL egy. tanártól 1895-ben jelent meg a m. tud. Akad. math. és term. tud. közleményeiben. AZ ALDUNAI VASKAPU-HEGYSÉG RÖVID VÁZLATA. 327 AZ ALDUNAI VASKAPU-HEGYSÉG GEOLOGIAI VISZONYAINAK ÉS TÖRTÉNETÉNEK RÖVID VÁZLATA? Dr. SCHAFARZIK FERENCZz-től. IX. és X-ik táblával. BEVEZETÉS. A Duna vaskapui áttörésének geologiai felépítéséről és jelentőségéről általánosságban. A mellékelt geologiai térképen ábrázolt Duna-szakasz Hurópa leg- nagyobbszerű eroziós völgye, a mely áttörés Baziástól a Vaskapuig kb. 130 kilométernyi hosszúságú. Miután a Duna a magyar Nagy-Alföldet lassú, fenséges folyással átszelte, fiatalos erővel tör be az Aldunai Hegy- ség helyenkint szurdokszerű, keskeny völgyébe. Mivel e hegység politikai- lag mindig szét volt darabolva, mint geographiai egésznek egységes neve soha sem volt s ezért egyes részei különböző megnevezéssel szerepelnek az irodalomban. A földrajz álláspontjáról tekintve azonban a Temes és a Timok között elterülő hegység Földünk kérgének egy geologiailag össze- tartozó része, a mely merész ívben összeköti az Erdélyi Kárpátokat a Balkánnal. Két jelentékeny, egymással párhuzamosan szembenfekvő hegy- lánez között-ily feltünően félköralakú kapocsnak nemcsak Európában, hanem általában az egész föld kerekségén egyhamar aligha találjuk pár- ját. Suzss E. tanár régibb megfigyeléseken alapuló mesteri leirásából, melyet cDas Antlitz der Erdes (1) Fk czímű művében közöl, tudtuk azt, hogy a Kárpátokat és a Balkánt összekötő kapocs tulajdonképen számos hegyvonulat complicált csomójából áll, a melyek a hajlás következtében egymást kölcsönösen keresztezve és alábukva Moldova és Turnu-Severin között a csapás általános kanyarodásával a Duna túlsó oldalára átnyúlnak. SvEss E. a Dunától északra fekvő egyes hegyzónákat keletről nyu- gatra menő sorrendben sorolta fel és különösen hangsúlyozta a vonulatok- nak Mehádiánál történő metszését. INkeY BéLa (2) az Erdélyi Kárpátok- nak különösen az Olt és a Cserna közötti vonulataival foglalkozott. Azóta xX Ezen közlemény a Földtani Társulattól 1903 szeptember hó 1-től szeptem- ber hó 5-ig tervezett aldunai kirándulás magyarázó szövegébe iratott. Szerk. Xk A zárójelben levő számok az irodalom felsorolásánál levő munkák sor- számára vonatkoznak; a hol két szám van, ott a második a lapszámot jelenti. 328 SCHAFARZIK FERENCZ a nevezett országok geologia fölvételei, nevezetesen a magyar oldalon, nem egy becses és helyesbítő részletet eredményeztek, úgy hogy ma sok- kal biztosabban lehet a Kárpátok és a Balkán közötti hegyvonulatok lefutását feltüntetni. Hosszas fejtegetések helyett legyen szabad az Aldunai Hegység egyes vonulatainak lefutását a mellékelt vázlat segítségével röviden megvilágí- tanom (1. X. tábla 1. ábra). Keletről nyugatra haladva legelőször is a nagy kárpáti flyschzóna néhány töredékes roncsait látjuk, a mely zóna épen hogy még a Dunát eléri. Erre következik, Suzss jelölését megtartva, az I., a juramész néhány hosszabb rögéből álló vonulat. Ehhez csatlakozik a II., kristályos pala- kőzetekből álló zóna, INkevY Kozia-vonulata. Fzután a III., a juramész jobban összefüggő vonulatára bukkanunk Baia de Aramatól Verciorováig, a melynek átlépése után ismét kristályos palakőzeteket találunk, s ezek mint IV. zóna ÍNkeY Mundra-vonulatának közvetetlen folytatását képezik. A felsorolt négy vonulat határozott DNy-i csapású, a mi a Duna felé DDNy-iba megy át. Míg az I. vonulat egyáltalán nem nyulik át a Dunán, a II. pedig csak egész kis részével, addig a III. és IV. zóna tisztán D-i csapással messzire lehuzódik Szerbiába, egészen a Timokie. A III. vonulatban a lassankint fogyó juramész-zónát az ujonnan hozzájáruló krétaformatio helyettesíti. Az egymás között párhuzamosan következő zónák (I—IV) a hegy-. ség homorú szélének ránczait alkotják. Ezután hegységünk centralis terü- letére lépünk. Látszólag zavaros hegyvidék ez, a melyet eddig csupán egyes rész- leteiben vontak a fejtegetések körébe. Úgyszólván magja az egész hegy- rendszernek és orogenetikailag kétségkívül annak legrégibb kiemelkedése. Petrozsénytől nyugatra a Mundra- és Surián-vonulatok között kiindulva, a Szarkó vidékén egészen 35 km-nyire kiszélesedik és harántkiterjedése még tovább a Duna felé is 25—27 km. Oly terület ez, a melyet egész hosszában nagy eruptiv tömzsök fel- lépése jellemez, a melyek részint bázisosak, részben pedig savanyúak. Az előbbiekhez tartozik a juczi nagy gabbro és serpentin előfordulás a Duna mellett, valamint egy hasonló kőzetekből álló tömzs Salas mellett a Timo- kon is. Ezek mellett egy egész sorozatát találjuk a gránitmassivumoknak; még pedig a Retyezátot, a Vu. Petrit, a Muntye miket, a Boldovén massivját,F a Kerbeleczet és végül Szerbiában e zóna déli folytatásába eső nagy gránittömzsöt a Sasak patak mellett. " HSUuEss tévesen Mundra-vonulatnak nevezi. RÉ ta ém AZ ALDUNAI VASKAPU-HEGYSÉG RÖVID VÁZLATA. 329 E tömzsök mind többé-kevésbbé lakkolithszerüen feküsznek a kör- nyező palahegységben. A Kerbelecz nagy granittömzsét, mely pados gránitból és centrális ré- szeiben pegmatitokból áll, köröskörül nemcsak gránitos gneiszok, hanem vál- takozva amphiboltartalmú gnciszok (telepdioritok), amphibolitok és hornblendi- tek egész sora is körülveszi kisebb-nagyobb távolságra, a melyek az újabb petrographiai felfogások szerint egy bázisos szélső fácies jelenlétének gondola- tára vezethetnek. Valamivel délebbre fekszik aztán a nagy, részben serpentinné átváltozott gabbrotömzs, a melyet esetleg a gránitos magma bázisos faciesének is lehet tekinteni. A Kerbeleez gránittömzsét és a júczi gabbrot körülvevő ezen kristályos kőzeteknek, a melyek Böcgn Jáwos első kristályos palacsoport- jába tartoznak, a legnagyobb részét eruptivnak kell tekinteni. Ellenben csak kevés kőzet van e csoportban olyan, a melyet contactmetamorphosissal lehet megmagyarázni. Az az eset, hogy valamely granittömzsöt ilyen (az első cso- portba tartozó) palák vegyenek körül, a centrális zónának a krassó-szörényi hegységre eső részében nem ismétlődik többé. A többi lakkolithokat ugyanis rup- turák veszik körül, és mélyen beható tektonikai folyamatok következtében azok közvetetlen érintkezésbe jutottak a csillámban gazdag palákkal (BöcgH János második csoportjával), sőt még a phyllitekkel (BöcgH harmadik csoport- jával) is. Röviden megemlítem, hogy a kristályos palakőzetek második csoportja gránitos palákban, lencsealakú pegmatitos intrusiókban, továbbá ainjiciált és contactpalákban gazdag, a mely utóbbiakat helyenként a gránát, staurolith, cyanith stb. tömeges föllépése jellemzi. Böckn harmadik kristályos palacso- portja végül magába foglalja a kevésbé elváltozott, finoman ránczolt phyllitek, graphitos agyag- és guarczitpalák hatalmas seriesét, a melyek között számos aplitos és amphibolitos betelepülések vannak. Azonkívül a phyllitek nagy része levelesen fellazult és a levelek között aplitosan injiciálódott. Nagyon messze vezetne e sorok tulajdonképeni ezéljától, ha az imént érintett petrogenetikai viszonyokat tovább fejtegetném; megelégszem itt annak jelzésével, hogy Böcgn Hugó dr., tanárral egyetemben más helyen fogom a krassó-szörényi hegységből való palás kőzetek egy sorozatának eruptiv, illetve contactmetamorph természetét kimutatni. Nagyjából ugyanama viszonyok ismét- lődnek a mi hegységünkben is, mint a milyeneket legújabb időben az Alpokban felismertek. A kristályos alaphegység petrogenetikai viszonyainak újabb időben való felismerése az ezen területnek 1878—1892. években történt geologiai térképe- zését, mely a BöcgH János igazgatótól 1878-ban felállított három palacsoport alapján vitetett keresztül, tektonikailag nem érinti, miután tényleg három, származásukra nézve különböző csoportról van szó. Ezek térképeinken területi- leg pontosan vannak kijelölve és az alaphegység tektonikai szerkezetéről tiszta képet nyujtanak. E csoportos összefoglalás a jövőben is sokáig fenn fog ma- radni, még arra az esetre is, ha netalán megkisérlenék a térképen az eruptiv betelepüléseknek a contactregióktól való elválasztását, a mi azonban e nehéz és kevés jó feltárást nyujtó erdős hegységben bajosan lesz keresztülvihető. Földtani Közlöny. XXXIII. köt. 1903. 22 330 SCHAFARZIK FERENCZ A jelzett három csoport chronologiai megitélésében azonban annak a felfogásnak kell majd hódolni, hogy e három csoportban eruptiv köőzetnek bizonyult valamennyi betelepülés és injectió időben a gránittömzs korához közel áll és ezzel együtt fiatalabb mint a harmadik csoportnak a lakkolithos tömegektől még átalakított phyllitjei. Hogy a kristályos palák harmadik, második és első csoportjának a grá- niteruptiók következtében contactmetamorphosist szenvedett lerakódásai mily geologiai korúak, azt ez idő szerint eldönteni nem lehet, miután ezen átvál- toztatott lerakódásokban a szerves maradványoknak minden nyoma hiányzik. Az összes geologusok tapasztalata alapján, a kik a krassó-szörényi hegység fölvételével foglalkoztak, fel lehet említeni azonban azt a tényt, hogy a grá- nitok feltörése mindenesetre a culmüledékek lerakódása előtt történt, miután az utóbbiak gránit- és kristályos palahömpölyöket tartalmaznak és másfelől contactmetamorphosist nem szenvedtek. Daczára annak, hogy az alaphegység egykor összefüggő üledékes takarója későbbi orogenetikai folyamatok következtében erősen széttöre- dezett és hogy nevezetesen az erosió a tertier folyamán nagyrészt eltávo- lította azt, mégis a czentrális zóna massivjai között a teknőkbe begyűrve annak jelentékeny része megmaradt. Elegendő egy pillantást vetnünk a mellékelt vázlatra, hogy az üle- dékes vonulatok hálózatos összefüggését felismerjük. E vonulatok kigyózva nyulnak végig a massivumok között és épen ezért nem is tulajdonítanék azoknak a hegyes szögeknek nagyobb jelentő- séget, a melyek hegységünkben nemcsak Mehádiánál, hanem mindazon massivumok két végén észlelhetők, a melyek egykori lakkolithokat rejte- nek magukban, mert ezeken a helyeken nem tulajdonképeni vonulatok, hanem csupán az oválisan megnyúlott hegycsomók ékelődnek ki. Hogy a centrális zóna csapását helyesen foghassuk föl, el kell tekintenünk az egyes részek rétegeinek csapásától és csupán az egész zóna középvonalá- hoz kell magunkat tartanunk. Ez az átlagos csapás északon DNy-i, lejebb, a Duna mellett pedig DDNYy-i, Szerbiában azután átmegy egészen D-i, sőt DDK-i irányba is. A centrális zóna átlagos csapása tehát teljesen meg- fele! az egész hegység lefutásának. A centrális zónában lévő V., VI. és VII üledékes vonulat legnagyobbrészt a lerakódásoknak az alsó carbontól föl a doggerig terjedő sorozatából áll, azonkívül pedig transgredáló tithon- meszekből, sőt az alsó kréta homokköveiből, márgáiból és meszeiből is. Alsó carbon a VI. és VII. vonulatban fordul elő, az előbbiben Spiri- fer striatus, MARTIS-nal; a produetiv carbon a VII-ben Ujbánya mellett; porphyrkitörések és verrukano az V., VI. és VII-ben; lias az V. déli részében, továbbá a VI. és VII-ben, melyek közűl az utóbbi a bal parton Kozlánál s vele szemközt a szerb parton is szenet tartalmaz ; dogger a VI-ban a Szárkón és a VII-ben Szvinyicza mellett, . valamint a szerb Greben- AZ ALDUNAI VASKAPU-HEGYSÉG RÖVID VÁZLATA. 331 falon; végül malm az V., VI. és VII. csoportban. A neocom a hegység e centrális részeiben a VI. és VII. zónában van képviselve. E zónák valamennyiét complicált redős törések kisérik, a mi által legtöbbnyire árokszerű sülyedések keletkeztek. Némely esetekben azonban ilyen törések mentében az alaphegység keskeny, hosszan elnyúló részei horstszerűen tolódtak a fölszínre s ilyen esetet látunk a Cserna-völgyben, a hol az ülecékes vonulat belsejében egy keskeny gránitvonulat van majd- nem 13 km. hosszúságban fölszorítva. Ez a gránit valószinűleg csak egy része a mélységben fekvő plutoi gránittömegeknek. Nyugat-felé tovább haladva, mielőtt az épen ismertetett centrális zónából kilépünk, nem hagyhatjuk felemlítés nélkül a VII. zónának majd- nem hirtelen DDK-felé való behajlását. Ezen kívül szembetűnő vonása hegységünk tektonikájának még az is, hogy az alaphegység, a melyen a VII. redővonulat fekszik, a redővonulat alól messzebbre kinyúlik és déli határánál majdnem DNy-i, a környék általános csapásával tehát divergáló, lefutást mutat. Már most a krassó-szörényi-hegység széles, domború nyugati pere- mébe jövünk, hol először is a VIII. zónára bukkanunk, mely a 2. és 3. csoport contactmetamorph palakőzeteinek széles vonulata. Ez az Almás- vonulat, melyet az EEK-i folytatásában a Temes völgye szakít meg. Foly- tatását a Batrinu hegységben, valamint a Bisztrától északra a 2. csoport csillámdús palakőzeteiben ismerjük fel és végül a szászsebesi Kárpátok- ban, INxev Surian-vonulatában, melyet az előbbitől a hátszegi medencze választ el. Jellemző e vonulatnak a Dunától északra fekvő részére az Almás beszakadása, melyet barnaszéntartalmú mediterran lerakódások töltenek ki. E beszakadástól délre az alaphegység paláin krétaplateau nyugszik, a melyet számos ponton daczitok törnek át; az Almás mediter- rán rétegei közt levő tufák genetikailag valószinüleg ezekkel az eruptiók- kal függnek össze. A Duna jobb partján a Surian-Almás-vonulat DDK-re csap egészen a Timokig, hogy itt a Mundra-vonulattal (IV) egyesüljön. Igy tehát szerb földön ismét találkozunk a déli Kárpátok Mundra- és Surian-vonulatával, a melyek a Retyezátnál váltak széjjel és a krassó-szörényi-hegység széles és hosszú centrális zónáját két oldalt szegélyezték, hogy azután egyesül- ten huzódjanak tovább a Balkán-felé. Erre a krassó-szörényi hegység nyugati mészkő-vonulata következik meredek DDNy-i csapással, mely tektonikailag complicált szerkezetű 8 benne a lerakódások a carbontól kezdve a neocomig megszakítás nélkül vesznek részt. A csak rövid idő óta ismeretes triásnak Szászka mellett való fölfedezése BöckHn János igazgató érdeme (4). Szerbiában e vonulat mind szélesebb lesz és lassankint DK-i csapásirányba tér. A VIII. zónától mészhegységünket mély rupturák választják el, a 994 332 SCHAFARZIK FERENCZ melyek mentén á nyugati gránitvonulat horstszerű felbukkanása követ- kezett be. ; A IX. mészzónában különböző eruptiv kőzeteket találunk, a melyek közűl fölemlítjük a jurát és krétát áttörő pikriteket Stájerlak-Aninánál és a Corra-tól ismertetett ú. n. banatit-vonulatot Bogsán és Moldova között, melyeknek érdekes ásványi kiválásokban oly gazdag contact szegélyük ván az eruptiótól áttört jura- és krétakorú mészkövekben. Ez erüptiv tömegek kőzetei többnyire csak kürtőkitöltéseket képviselnek és változó, de leginkább dioritos vagy granodioritos összetételüek. A magyar geologu- sok, a kik itt dolgoztak, igen fiataloknak (mediterran) tekintik, míg LAPPA- RENT esetleg középkrétakorúaknak tartja. Az alaphegységnek a mészkővönulattól nyugatra még felbukkanó részei és szigetei, így a Duna melletti Lokva injiciált palái és a Versecz melletti szemes gneiszok jelzik végre a krassó-szörényi hegységnek a magyar Nagy-Alföld teknője felé eső látható végét. Hegységünkben egy kitünően jellemző centrális zóna fölismerése annak tektonikáját sok tekintetben más, hasonló szerkezetű lánczhegy- ségekhez közelíti, nevezetesen az Alpokhoz. A csekélyebb szélességtől eltekintve, a különbség az, hogy a mi centrális területünk sokkal idősebb, mint az Alpoké és a nagyon előrehaladt erosió következtében a kisérő lánezok felett (legalább a Duna felé) kevésbé jút domináló szerepre mint az Alpok centrális massivjai az eléjük települt ránczokkal szemben. Azelőtt a mi centrális zónánk is magasabb és az összeszorító gyürődési folyamat előtt bizonyára jóval szélesebb is lehetett. Sok tekintetben tehát választóvonainak fogható föl, a mely valószinüleg a mesozoi tengerrésze- ket nagy hosszúságban elválasztotta egymástól. Ebben a körülményben lelheti talán magyarázatát nevezetesen a tithonlerakódások különböző ki- képződése, mely valamennyi geologusnak feltünt, a ki az Alduna mentén dolgozott. x Miután hegységünk különösen a tithon lerakódása után és főkép még a krétában is számos hosszanti törés kiséretében emelkedett, az egész krétakoron és az ó-téreczieren át szárazföld volt. Sehol se találunk a szóban forgó hegyrendszer területén oly lerakódásokat, a melyek arra utalnának, hogy az ezen idő alatt tengerrel lett volna borítva. Sőt a hegység külső szélén sem találjuk az óterczier lerakódásoknak még csak csekély nyomát sem, pedig tudjuk, hogy az eoczén tenger a román olda- lon a déli Kárpátok lábát mosta és hogy e korok tengerei benyultak az erdélyi részekbe s ennek következtében alighanem hegységünk közelébe is. Az akkori nyugati part azonban sokkal távolabb lehetett a mai hegy- ségtől, a mit az I. mediterran emelet és a schlier korában is constatálhatunk. Most aztán az Alföld további sülyedései következtek be, a minek AZ ALDUNAI VASKAPU-HEGYSÉG RÖVID VÁZLATA. 333 folytán a mediterran tenger az oraviczai mészhegység nyugati széléig nyomult előre. Továbbá bekövetkezett a süppedések elárasztása hegysé- günk belsejében is, a melyek közül fölemlítem a mehádiai fjordszerű öblöt, az Almás beszakadást és a Szikievicza melletti sülyedést, a me- lyekben először elegyesvizű üledékek rakódtak le barnaszén-telepekkel s erre azután a mehádiai öbölben a tisztán tengeri lerakódások is. Az orsovai, valamint a román bahnai öblöt a II. mediterran emelet idejében tengeri üledékek töltötték ki. Hogy pedig a Duna mai vonala sem maradt mentes a tenger hasonló benyomulásától, Szvinyicza és Jucz között az a kis mediterran medencze bizonyítja, a melyben tisztán tengeri üledékek rakódtak le. Erre most már a hegységnek emelkedése következett s ha a Duna vonalán a felső mediterran emelet idejében a magyar medencze és kele- tibb területek között valamelyes összeköttetés fenn is állott, ez a reá következő időben ismét megszakadt. Erre következtethetünk egyrészt az utolsó mediterran üledékek, nevezetesen a lajtamésznek Szvinyicza, Orsova és Mehádia melletti meglehetősen magas fekvéséből, másrészt pedig a szarmata tenger visszavonulásából. A mehádiai öbölben a part Jablani- czáig húzódik vissza, a Duna vonalában ellenben már csak Orsovánál találunk szarmata rétegeket, míg a tenger a hegységtől nyugatra a mol- dovai öbölig húzódott vissza. Így tehát a (ID mediterran tenger eddigi csatornája szárazfölddé lett. Az erre következett tengerek, a pontusi és levantei tenger, többé nem érik már el e csatorna szintjét. E szárazföldi időszakban a bő csapadékoktól táplált sebesfolyású hegyi patakok bizonyos vonalakat választottak maguknak medrekül. Igy a szerbiai Porecka lehetett az — a mint ezt már PereRs K. Die Donau czímű tanulságos művében (5) gyanítja — a mely a juczi gabbromassivum- tól keletre a Duna mai folyását elérte és vízmennyiségének megfelelően kimélyítette. A tiszoviczai, plavisevicza-dubovai, ogradinai és jeselniczai kisebb patakokon kívül főkép a bővízű Cserna volt az, a melylyel a Po- recka egyesülve a román Alföld felé sietett. Másfelől azonban a Berzászka-patak lehetett az, a mely a mai Dunáé- val ellentétes folyással igyekezett a pontusi, illetve a levantei tenger mélyedményei felé. Berzászka és Jucz között a lapos vízválasztó, t. i. a szárazzá lett és nem igen jelentékenyen fölemelt csatorna, hegységünknek ép a cen- trális zónájára esik, a mely tehát ebben a legfiatalabb terczier korban is a vízválasztó szerepét játszotta. A föld további fölemelkedése elválasztotta a levantei idő végén a magyar medenczét a nagy levantei tengertől. Erre aztán NEUMAYR (7) tanulságos fejtegetései szerint az zgei szárazföld beszakadásai következtek ; 334 SCHAFARZIK FERENCZ a Földközi tenger előrenyomul és eléri a Pontust és az Azowi tengert. A Kaspi-tó is levált már előzőleg és a mai napig az egykori levantei tenger maradványát képviseli s mindenesetre figyelemre méltó, hogy FrnirPI és mások ichtyologiai tanulmányai a Kaspi-tó és a mai Duna halfaunája között rokonságot mutatnak ki, mely e két egymástól távol fekvő s ma a Pontustól elválasztott vízterületek egykori összefüggéséről élénk tanubizonyságot tesz. Azok a folyamatok, a melyek mostan a levantei kor végén elzárt magyar medenezében bekövetkeztek, nagy vonásokban a következők lehettek. Miután a minden oldalról ideözönlő folyóviz mennyisége a le- vantei relictumos tó elpárolgását (különösen a jégkorszak hűvösebb klimája alatt) jelentékenyen fölül kellett mulja, a víz tükre csakhamar a Berzászka és Jucz közötti torlasz magasságáig, mely körülbelül 200 m-t tett, emelkedett. Ez a magasság részben a mediterran tengeri üledékek tekintetbe vételéből adódik ki, másfelől azonban azon középmagasságból, a meddig a budai hegység keleti szélének termális vonalán a forrásokat felduzzasztotta, a mit az édesvizi meszek jeleznek. A szviniczai gát erős erodáltatása és a negyedkori tó bő lefolyása következtében a víz tükre fokról-fokra alább szállt, másfelől pedig a minden oldalról beözönlő folyók és patakok deltaképződményeiket gyorsan előretolták, mi által a tó medenczéjét erélyesen oly módon egyengették ki, hogy a durvább törme- lékek (kavics, murva és durvább homok) közelebb maradtak a parthoz, míg a finom homok és az iszap a medencze közepét töltötte fel. A midőn e fluviatilis lerakódások szaporodtak és a medenezét már közel a víz fölszinéig megtöltötték, a rohamosan gyarapodó laza anyag növekedő nyomása alatt ennek összetömődése, ülepedése, utána süppedése kellett, hogy bekövetkezzék. Ennek különösen a tó közepén, a hoi a leg- finomabb iszap és homok gyűlt össze, lényeges sülyedésekre kellett vezet- nie, a melyek a szélek felé valószinűleg lépcsőzetes törésekben nyilvá- nultak. Ezt a többi között TRErrz PéreRnek a Duna és Tisza közötti lapos horstszerű hát keleti peremén tett észlelései általánosabban is engedik föltenni. X L. a magyar Földtani Társulat 1903 márczius £-iki szakülési jelentését is (Földt. Közlöny, XXXIII. k. Budapest, 1903. p. 85), a hol Lóczy LaJos a delibláti homoksivatag homoktömegeit esetleg a Karas-folyó óriás törmelékkúpjának fogja töl. Ha ilyen és hasonló térszínalakulatok, így pl. a Berzava előtti diluviális terület és számos más hely a magyar Nagy-Alföld kerületén további kutatások folyamán deltaképződményeknek bizonyulnának (a miben a dolgok mai állása mellett nem kételkedem), akkor az Alföld peripherián közöttük levő tavak, mocsarak és turjánok is az egykori delta-törmelékkúpok árnyékában levő holt területeken való fekvésük által találnák meg egyszerű magyarázatukat. AZ ALDUNAI VASKAPU-HEGYSÉG RÖVID VÁZLATA, 335 Másfajta sülyedés, nevezetesen az előbb tóval, később pedig mocsár- ral borított Alföld alapjának a sülyedése, mint a hogy azt 1891-ben PxwxcK A. (8) állította és majdnem egyidejüleg Hanzavárs GyurA (9)? is föltételezte, talán egyáltalán nem vagy csak a neogen üledékek ulána tömörödésének csekély mértékében következhetett be. Azokat a mélyedéseket, a melyek különösen a diluviális üledékek utánaereszkedéséből származtak, a folyók homok- es . iszaptömegei foly- tonosan és pedig a juczi torlasz mindenkori magasságáig vagy még azon fölül is feltöltötték. Jelenleg az Alföld feltöltése a gátbevágás magasságával meglehe- tősen egyensúlyban van. A folyóknak a medencze felső szélétől az alsóig bizonyos esése van (így pl. a Dunának 96-38 m-ről Budapest mellett 62:18 m-re Báziás mellett) és az Alföldnek legmélyebb, a kifolyáshoz legközelebb fekvő részeiről is minden víz eltünt. A folyóknak azonban még ma sincsen teljesen kiegyenlített esésük és még röviddel ezelőtt sza- bálytalan folyással ide-oda vándoroltak. Ha azonban az aldunai gát mé- lyebben be lesz vágva; akkor e körülmény természetes következménye- képen a folyamrendszernek is mélyebben kell magát az Alföld talajába bevájnia. Röviden mondva a magyar Alföldben a diluvium és alluvium alatt folytonosan összezsugorodó, 8 RICHTHOFEN (10) értelmében vett nor- mális relictumos tóval van dolgunk, mely jelenleg teljesen ki van már töltve. x Miután a fönnebbiekben röviden hegységünk belső szerkezetét és annak jelentőségét vázoltuk, legyen most szabad a Báziás és a Vaskapu közötti vonalat behatóbban szemügyre venni. X Az artézi kutak furásánál constatált ama tény, hogy a legfelsőbb levantei Vivipara Böckhi-horizont Zombortól Szarvasig, azaz kb. 165 km. vízszintes távol- ságban pontosan 1"/o0-es esést mutat, még az egykori levantei tófenék termé- szetes egyenetlenségének tekinthető. A lencsealakúan kiékelődő diluviális lerakódá- sok nézetem szerint a folyton eltolódó deltaüledékekben jobb magyarázatot lelnek, mint kiáradó folyók okozta árvizek föltevésében. A folyóknak ide-odavándorlása természetszerűen csupán abban a mértékben történhetett, a mint azt az időről- időre képződött, kész deltavidékek megengedték. A mi végül a szárazföldi csigák- nak mélyen fekvő diluviális rétegekben való előfordulását illeti, (a szentesi furó- lyukban 154 és 184 m. között), úgy ezek könnyen belejuthattak a tóba a minden oldalról beszakadó folyók deltatorkolatainak partjairól, — Szentesnél talán a Duna deltája felől jövő áramlás által. 236 SCHAFARZIK FERENCZ A geologiai és hajózási viszonyok részletes leírása az Alduná- nak Báziás és Vaskapu közötti részén. (Il. az IX. táblát).t Báziásnál belépünk Hurópa egyik legnagyobbszerü erosiós völgyébe: A völgy összeszükülésének kezdetén a folyam baloldalán a Lokva- hegység emelkedik, mely egész kiterjedésében Moldováig zöldes szinű, finoman ránczolt, aplilosan injiciált sericites palákból áll. A SZÉcCHÉNYI- út mellett igen jó feltárások vannak, hol a palákban helyenkint új-, egész tenyérnyi vastag aplit-erek találhatók. Az injiciált palák itt-ott pyrit-kris- tályokkal (c0000) vannak behintve. E palák Hazavárs Gyura (11) fölvételei szerint általában ÉK—DNYy-i irányban csapnak. Báziással szemközt a szerb oldalon Ram-nál egy hegy- gerincz (12) emelkedik, melynek kristályos palái kétségkívül a Lokva- hegység DNy-i folytatását képezik. A folyam mentén lefelé az Ostrov- szigeten alul a tulajdonképeni Lokva-hegységgel szemközt egy neogen- diluvialis lapályt látunk a jobbparton. A Duna-szoros ezen kezdeti részén az első nagyobb mellékágtól, a Pek-től alkotott lapály ez, a melyen Proromrus idejében a picenciak települtek volt le, a kik bányászkodó nép voltak. Tőlük származik a folyócska neve is (13). A balparton Suskánál, Belobreszkánál és Divicsnél látjuk az injiciált palákat, melyek csupán a hegység lábánál vannak egy keskeny lösztakaró- tól elfedve. Moldovánál a Duna völgye hirtelen kitágul, a folyam két ágra szakad és körülfogja a meglehetős nagy Moldovai-szigetet. Az alluvialis lapály Ujmoldovától a Baroni völgyig nyúlik ugyan, de ezen beöblösö- dését csakhamar elzárja azon mészvonulat, a mely Coronini környéké- ről ÉÉK—DDNYy-i csapással a Duna partjáig húzódik. A szerb oldalon Usjen valamivel alul neogén dombok emelkednek, a melyek HALAvÁTS GyuLa (14) vizsgálatai szerint a felső mediterran emeletbe tartozó lerakó- dásokból állanak és (rolubac környékéig nyúlnak el. E helységtől I-re azután az alaphegységre bukkanunk, a mely épp úgy mint a magyar oldalon, itt is kristályos palákból és tithonmeszekből áll. A Duna közepé- ben emelkedik egy magányosan álló tithonmészszirt, az ú. n. Babakaj- szikla, mely még fennmaradt tanuja azon ma sem szünő küzdelemnek, me- lyet a Duna itt az akadályok elsejével: a Coronini mészvonulattal folyta- tott. Ómoldován alul 9 km. hosszúságban folyik a Duna az említett tithonmész-vonalon keresztül. A folyam itt nem tudta medrét eléggé k Szabadjon BöckH JÁwos, miniszt. tanácsos, igazgató, valamint TELEGDI RorH LaJsros főbányatanácsos és főgeologus uraknak a tőlük Moldova és Dojke, illetve ezen utóbbi hely és a Sztaristye patak között felvett térképadataiknak a jelen geologiai térkép összeállítása czéljára való szíves átengedéseért ezen a helyen is legőszintébb köszönetemet kifejeznem. AZ ALDUNAI VASKAPU-HEGYSÉG RÖVID VÁZLATA. 337 kimélyíteni, miután annak feneke csupán 2—3 m. mélyen van a legkisebb vízszín alatt. E helyett azonban kiszélesedett, úgy hogy két ága, melyek az Ómoldovai-szigetet körülfogják, 2 km.-nél szélesebb. Maga a sziget mely alluviális hordalékból áll 5 km. hosszú és 2:5 km. széles. A sziget alsó végénél belejutunk azután a Duna első, tulajdonképeni szurdokjába. A sziget alsó csúcsánál, a Babakaj-szikla közelében, a Duna még 2100 m. széles, innét kezdve azonban tölcsér alakban hirtelen 400-ra szorul össze. Vegyük már most szemügyre azokat a kőzetvonulatokat, melyek a Lokva alaphegységét alkotó injiciált palákhoz csatlakoznak és a Meszes nyugati mészvonulatát képezik a krassó-szörényi középhegységben. A magyar kir. Földtani Intézet igazgatójának, BöckH JÁNos minisz- teri tanácsosnak részletes fölvételei szerint és a krassó-szörényi hegység- nek a Lokva és a ljuborazsdiai granitvonulat közé eső része mészkövek- ből áll, melyeket a bennük talált szerves maradványok alapján a dogger be, malmba és neocomba, kellett számítani (13,23). Főtömege a callovien és a tithon szarúköves meszeiből és márgáiból áll; ezekre egy korallos kikép- zódésü mészkő-complexus települt, a melynek alsóbb padjai a tithon-hoz, felsőbb részei pedig már az alsó neocom-hoz tartoznak. E meszekből áll mindjárt azon első vonulat is, mely Ujmoldovánál a Lokva injiciált palái és a kis Coronini község között fekszik ; továbbá azon keskenyebb vonu- lat is Coronini közvetetlen keleti szomszédságában, a mely DDNy-i csa- pással egészen a Duna partjáig lehúzódik és ott nemcsak a Lászlóvár sziklatömegét alkotja, hanem a Duna közepén álló Babakaj-sziklát 15; és végül ezen kőzetekből állanak a Meszes-vonulat keleti részei is, a melyek nagyjából Szent-Ilona község és a ljuborazsdiai gránit között feküsznek. Ez utóbbi területről meg kell jegyezni, hogy ez összetételében távolról sem egységes, hanem több hosszanti töréstől van megzavarva, a minek következtében egyes helyeken a malm alól dogger rétegek jutnak nap- fényre. A Duna felé a gránit határától ÉNy-ra hasonló márgás és homokos mészköveknek csak egy kis vonulatát találjuk grypheák-kal és Ammonites (Harpoceras) Murchisonae, S50w-val. A malm és a korallos tithon-neocom mészkövek fölött a szintén meszekből és márgákból álló urgo-aptien kö- vetkezik, a melyek reguienták-tól és orbitulinák-tól vannak jellemezve. Ezen kőzetek nevezetesen Szent- [/oná-tól Ny-ra alkotnak széles, a Dunáig lenyúló szalagot; keskenyebb szalagok alakjában szintén megtaláljuk még a Lászlóvár tithonmész-vonulatának Ny-i peremén, valamint a Szent- Ilona és a ljuborazsdiai gránit között fekvő vidéken is, az ott levő callovien- és tithon-meszek fölött. Mindezen eddig említett vonulatok általános csa- pásiránya É 157" K—D 157 Ny. Fiatalabb lerakódásokat ezen szakaszon csupán csak Coronini köz- ség közvetetlen közelében találunk szarmata rétegek alakjában, a. melyek itt az egykori szarmata-öböl legkülső szélét töltik ki és jelölik meg. Flu- 338 SCHAFARZIK- FERENCZ viátilis természetű sedimenteket Böckn János Szent-Ilonától Ny-ra az urgo-aptien mészkő fölött 300 m. magasságban választott ki, a melyek agyagból és kavics-ból állanak s genetikailag a neogen és a jelenkor közötti időbe esnek. Böcxn Jáwos ezen részletes fölvételeivel a jobbparton ezideig csak a szerb átnézetes fölvételek eredményei állanak szemben. Golubáctól Ny-ra az előbb említett neogén öböl terül el, mely Ny felé a magyar medenczével, D felé pedig a Szerbiába messze benyúló Morava-öböllel állott összeköttetésben. Golubáctól K-re azután kristályos palák fordulnak elő, melyeket a hasonló nevű várrom felé nemsokára mészkövek váltanak fel. Úgy Zusovró J. tanár geologiai térképe (16), mint a RApovanovió §.- tól végzett berajzolások?Y szerint ezen mészkövek Brnjica-ig húzódnak és részint a malmba, részint a neocomba tartoznak. Tithonmeszek nemcsak a várromtól lefelé jönnek elő, a hol azok UHniG (£7,185) szerint a Perisphinctes eudichotomus, Zirr., Simoceras sp. és az Aptychus lamellatus, Vonrrz-tól vannak jellemezve, hanem Toura szerint (18.115) a várormon fölülis, a hol azok jól felismerhetőleg egy nyereggé vannak felboltozva. A golubaci rom Tovna szerint neocom mész- kövön áll, a melyben caprotinákon kivül orbitulindak is igen gyakran talál- hatók. Az éppen említett mészkövek fekvőjében Zusovió tanár helyenkint még a doggert (16,85), st még a liast is sejti. K felé világosan felismer- hető az, hogy az eddig tárgyalt egész complexus, hasonlóan mint a bal- parton, a gránittal határos. A felsorolt képződményeken kivül még az ú. n. cbanatitzónad kép- viselői említendők fel, a melyek a szerb oldalon két, andesttnek jelölt tömzsben a tithon- illetve a neocom-meszeket áttörik. I E rövid leírásból láthatjuk tehát, hogy a Golubac és Brnjica között levő hegység semmi más, mint a ljuborazsdiai gránit és a Lokva injiciált palái között fekvő mészkővonulatnak a magyar oldalról való direkt foly- tatása. E vonulat összes kőzetei közül a coronini szarúköves tithonmész az, mely a Duna erosiójának legsikeresebben ellenállt. Ez a mészkő nem- csak a Babakaj-szirtet alkotja, hanem azon sziklagátat is, a mely a folyam- nak mélyebbre való bevájását ezideig megakadályozta. Mindezek daczára ez a hely mégis elég mély, hogy a hajózásra akadályt ne képezzen. Ómoldovától mintegy 7 km-nyire ÉK-re Újmoldova községet érjük, hol már a rómaiak gazdag rézbányákat (chalkopyrit, pyrit, malachit, azurit) mível- kX Kötelességünknek tartjuk e helyen megjegyezni, hogy igen tisztelt szerbiai szaktársaink, és p. ANTULA J. DIMITRIE dr. állami geclogus, RADOVANOVIÓ SVETOLIK dr.,, UROSEvIÓ SAVA és Zusovió Jovaws tanár urak, a mellékelt térkép szerkesztéséhez a Duna jobbpartján végzett átnézetes fölvételeiknek kartographiai eredményeit köszö- netre méltó készséggel rendelkezésünkre bocsátották. AZ ALDUNAI VASKAPU-HEGYSÉG RÖVID VÁZLATA. 339 tek, a melyek azonban a népvándorlás idejében abbamaradtak. A török hábo- rúk befejezésével a passarovici (a mai Pojarevats) békekötés után SaAvoxar JENŐ sokat tett úgy e bányászatnak, mint a pekvölgyinek fölsegítésére, de azt még- sem sikerült oly fokra emelnie, mint a rómaiak idejében volt. A mikor az- után 1854-ben az osztrák-magyar államvasút-társaság a krassószörényi uradal- mat megvette, a réztermelést csakhamar beszüntette és a fősúlyt a kénes érczek termelésére fordította, a miket az 1859-ben Újmoldován felállított kénsavgyárban dolgozott fel. Miután pedig a 90-és években a rossz gazdasági viszonyok miatt a kénsavat nem tudták kellően értékesíteni és az érczek termelési költsége növekedett, 1898-ban a bányászatot s a reákövetkező évben a kénsav-gyárat is ideiglenesen beszüntették. A legfontosabb bánya Moldován a németvölgyi Suvarow-bánya, a melyben négy nagyobb ércztömzsben dolgoz- tak; ezek D-ről É-felé a következők: Suvarow-, János evangelista-, Fridolin- és Helena-tömzs. E tömzsök túlnyomóan magnetitből és pyritből állottak, ellenben a rézérezek csak alárendelten fordultak bennük elő. Az érczek selen- tartalmúak, a miért a kénsavgyár kamaráinak iszapját egykor e tekintetben értékesíteni lehetett. A Florimunda-bányában realgár és auripigment jött elő ; az egyes régi bányaművek megnevezéséből azonban helyenkint ólom- és ezüst- érczek egykori előfordulására is lehet gondolni. Miután a moldovai bányászat még teljesen nem semmisült meg és terményeit jelenleg jobban lehet értéke- síteni, mint eddig, a nevezett társulat ezekben most újból fölveszi az üzemet. A Babakaj-szikla jelöli meg bizonyos tekintetben a sellőkben és kata- raktákban oly gazdag Duna-szorosnak tulajdonképeni kezdetét, a miért ezen pontnak régtől fogva nagy strategiai jelentőséget tulajdonítottak. A rómaiak mindkét oldalon castrumokat építettek és a török háborúk idejében a két szembenfekvő vár: (Galambócz (a mai Golubac) és a balparton Lászlóvára épült, a melyekhez számos véres hőstett emléke fűződik. Végül meg lehet még jegyezni, hogy a Golubaci várrom mészsziklájában több barlang van, a melyek közül a legnagyobbik a Duna vizének elöntése miatt csak nehezen hozzáférhető (13,5—-5). Most a ljuborazsdiai gránitvonulathoz jutunk. A felületén mállott, de a jobb feltárásokban szép, közép- egész öregszemcsés feher vagy vöröses színű biotitgranit ez, melyben gyakran aplitos erek lépnek föl. Hosszú vonulat alakjában Ponyászka vidékéről (Stájerlaktól K-re) DDNy-i csapás- sal közeledik a Dunához és azon át is nyúlik. Zusovró, TOULA és RADOVANO- vió vizsgálatai szerint a granit a szerb oldalon is hasonló kiképződésű és kiterjedésű mint a magyar parton.? E gránitvonulat egyszersmind fontos geologiai határt képez, a meny- nyiben a Meszes mészkővonulatát (IX) a kristályos palákból álló Almás vonulattól (— a Surián vonulat folytatásától) elválasztja. X A tripicsevoi szakszerűen mívelt kőbányában világosszürke öregszemcsés gránititet fejtenek. (NaGy Dezső: Közlemények a budapesti m. kir. József-műegye- tem technikai laboratoriumából, II. füz. 1897. p. 22). 340 SCHAFARZIK FERENCZ A bal parton találjuk a keleti határt, valamint még néhány gránit- kitörést a Sztenka-hegy lábánál s ez egyszersmind az a pont, a hol gráni- tunk a kristályos palapadokkal együtt sziklaküszöböt, a sztenkai kataraktot képezi. Innen lefelé a kameniczai völgyig a kristályos palák alkotják a bal partot, míg azokat lejebb a ljubkovai és szikeviczait neogén öböl kép- ződményei fedik el, a melyek Böcxkn János fölvételei szerint édesvizi le- rakódások. Az Oraviczapataknak Alsóljubkovánál való betorkolása és Berzászka község között azután az alsó kréta márgátval találkozunk, a melyek itt orbitulinák és gryphaeák jelenlétéről ismerhetők fel. Ezen közvetetlenül a kristályos alaphegységre települt és hatalmas diluviális lerakódásoktól körülvett előfordulást már TizxrzE EmiL jelezte. Ez az a részben erosió, részben pedig neogén képződményekkel való eltakarás által elszigetelt részlete azon krétavonulatnak, mely tovább északra, nevezete- sen Ravenszka községtől K-re plateauszerűleg lép föl és számos dacit- eruptiótól van áttörve. Berzászka legközelebbi környéke, valamint a Duna bal partja Koz- láig csak az /. csoport kristályos palátból (gránitos gneiszok, amphiboli- tok stb) áll, a melyek itt DDNy-i csapással a Dunáig érnek. E szakaszon csupán még az erősen gyürt paleozoos (culm) agyag- és guarczpalák előfordulása említendő meg, melyek éppen a Duna térdalakú hajlásánál nagyobb kiterjedést mutatnak. Kozlánál a centralis zónánk peremét érjük, t. i. a VII. vonulatot, a melyet Júczig végig követhetünk. Miután a vonulat e legalsó része DDK- nek csap és a folyam a vonulatot követve abba vájta medrét, e szakaszon hosszanti völgyben vagyunk. A most következő üledéksorozat legrégibb tagjai az alsóbb dyas vörös homokkövei, továbbá vörös porphyrconglomerátjai és brecciái. É-ról jőve a Muntyana nevű egykori határőrház romja közelében találjuk a por- phyros kőzetek első csekély nyomait, a hol ezek a liasrétegek alatt fek- szenek ; lefelé azonban, nevezetesen a Jeliseva és Sztaristye patakok tor- kolatánál, már uralkodó elterjedést mutatnak. A porphyrtufák fekvőjében T. Rorn LaJsosnak a Jeliseva és Sztaristye völgyben tett észlelései szerint, szürke, homokos, finom palás homokkövek és homokos agyagpalák van- nak, a melyekben a többi között Hymenophyllites semialatus, GEIw., Odontopteris obtusiloba, Naum. és Walchia piniformis, ScHLoTH. sp. for- dulnak elő (20,123), a melyek a vörösfeküre jellemzők. A porphyr kitörések, melyek durvább és finom tufákat óriási töme- gekben szolgáltattak, az előbb említett alsódyaskorú üledékeken áttörtek (20,124). Ezen eruptiók anyaga részben kemény felsites guarczporphyr, illetve porphyrit, mely tömzsöket, (a legjelentékenyebb Izlásnál szorosan a Duna mellett fekszik) teléreket és takarókat alkot, részben pedig többé- AZ ALDUNAI VASKAPU-HEGYSÉG RÖVID VÁZLATA, 341 kevésbé finom szórt anyag, mely durva conglomerátokat és brecciákat, de finomszemcsés porphyrtufát is szolgáltatott. A Jeliseva és Sztaristye- patakok közt emelkedő, merész alakjával különösen szembeötlő Tresko- vácz is ilyen, részben regenerált porphyrtufákból álló. Az alsó dvas a porphy- rokkal egyetemben tovább DK-felé még mindig jelentékeny szerepet játszik ; így pl. a Kukujován egy hatalmas ibolyaszínű porphyrittakaró alatt feke- tés szinű, porphyrittufákat tartalmazó agyagpalákat találunk Odontop- teris obtusiloba, Naum.-val (21,148). Durva porphyrconglomerátok képezik végül Szviniczától É-ra és K-re a jura- és krétaformatiók fekvőjét is, a hol ezek a júczi nagy gabbro-serpentin-tömzs közvetetlen szomszédságá- ban vannak. Az alsó dyasra és a porpayrconglomerátokra a lias következik, a . mely Kozlánál, Berzászkától DK-re széntartalmával tünik ki. E formátió kőzetei szürke, brachiopodákat tartalmazó mészkövek (a Muntyána mel- lett Terebratula grestenensis, SvEss-szel), tufaszerű, homokos, zöldes (Corvonini tdrna. ő fslollen). A OT A 1. ábra. A. berzászkai szénképződmény átmetszete (HANTKEN M. szerint). 1. gneisz, 2. guarcz-homokkő, 3. a középső lias fossiliákban gazdag meszes, agyagos rétegei, 4. szén- telepeket tartalmazó rétegek, 5. csillámban gazdag, porhanyós homokkő. meszek (ugyanitt Ammonites [Amaltheus ] margaritatus, Mosrr., Belemni- tes paxillosus, ScHLorn. stb.-vel), homokos meszek, homokkő-palák és vasoolithok (utóbbiak 7. grestenensts, Suxss, Pecten aeguivalvis, ÖVENST., Spiriferina rostrata Sow. stb.-vel), a melyek valamennyien bőven tartal- maznak fossiliákat és HANTKEN MIxsa szerint a középső liasba tartoz- nak (22,158)." E fossiliákban gazdag horizontra közvetetlenül a széntartalmú szint következik (Kozlánál átdült helyzetben) 0—6 m vastag, helyenkint erősen összenyomott főtelepével. Szviniczánál a porphyr conglomerátjain szintén liasrétegek feksze- nek ; még pedig legalul hatalmas fehér guarcz-homokkövek (a melyek az alsó liashoz, részben pedig esetleg még a rháüthez tartoznak), azután a középső lias zöld, glaukonitos meszes homokkövei Spiriferina Hawueri, SUESS. Ostrea doleritica, Trerze, Hinnites velatus, GupF. és Belemnites X Biztosan meghatározott alsó lias BöKH JANos szerint csak tovább északra a Kiakovecz-árok környékén észlelhető (3) a hol a Fácza mare nevű kőszéntelep is előfordul. 342 SCHAFARZIK FERENCZ papillosus, ScHLOTH.-mal és egész csekély, fejtésre alkalmatlan szén- nyomokkal. Dogger. Üledékvonulatunk északibb részeiben a Sphaeroceras Hum- phriesianum, S0w.-tól (3.28) jellemzett középső doggert crinoida- és brachio- podatartalmú, némelykor bitumenes és gumós vagy pedig guarczszeme- ket tartalmazó mészkövek képviselik; a Duna mellől azonban föl kell jegyezni Grébennel szemben a szviniczai felső dogger (Klaus-rétegek) nevezetes előfordulását. Közvetetlenül az alsó lias conglomerátos guarcz- homokköveire néhány szürke erinoidás mészpadot találunk települve, a melyekben brachiopodák, ritkábban cephalopodák fordulnak elő. Ezek szorosan csatlakoznak a rajtuk fekvő, alig 20—30 cm vastag, sötétbarna színű, oolithos doggermészpadhoz, a melynek faunáját KUDERNATSCH JÁNOS (23) írta le. Előfordul itt : Sphaeroceras rectelobalum (24), HavEg Sph. Ymir, OPPEL, Sph. Brongnarti, Sow., Oppelia fusca, OvEssr., Haploceras ferrifex, Zarr., H. psilodiscus, ScHLöNB., Perisphinctes procerus, LEEB., Phylloceras mediterraneum, Neum., Lytoceras Adeloides, Kp. és mások, a melyekhez az újabb időben a Macrocephalites macrocephalus, BOHLOTH. (21,154) járult. Szviniczánál azután közvetetlenül a Klaus-rétegekre vagy pedig köz- vetlenül a lias lerakodásaira vörös, gyakran szaruköves mészkövek követ- keznek, a melyekben Perisphinctes tramsitorius, OPpPEL, Phylloceras torti- sulcatum, dORB., Aptychus lamellosus, Münsr., Terebratula dipyha, COLONNA és mások találtattak (21,154) és ezért tithon korúaknak veendők. E szépen települt padokat a Szviniczától ÉNy-ra levő BrIBEr-féle kőbányá- ban különböző építési és diszítési czélokra dolgozzák fel. A tithonmeszeket Szviniczánál világos színü, szálkástörésű szaruköves meszek és mészmárgák követik megszakitás nélkül, a melyek valószinűleg a legalsóbb neocomba (bériasien) tartoznak, mert bennük a Hoplites Boissiert, PicTer maradványait találták (25.74. 21,155). Ezekre egy hatal- masabb, hasonló petrographiai minőségű zóna települt, a melyben a középneocomra (hauterive, rossfeldi rétegek) jellemző két faj, az Olco- stephanus asterianus, dORB és a Hoplites splendens, Sow. fordul elő (21,155). Ezek ugyanazon mészkövek, a melyek a Szirinya alsó szakasza táján is nagy kiterjedésben találhatók. Ez utóbbiakon magában Szvinicza község- ben szürke, Plylloceras Rouyanum, dORg., Ancyloceras Duvallii, Lm- VEILLÉ. Hamulina sp. és egyéb fajokat tartalmazó czementmárgák feksze- nek, a melyeket már UHLIG VixkroR felső neocom korúaknak (barréme, wernsdorfi rétegek) mondott. Egészen e rétegek fedőjében a templomon felül fehér, fölázott márgák jönnek elő számtalan apró ammonittel, a me- lyekről Uhlig az i. h. bebizonyította, hogy nem az aptienből valók, hanem faunnisticai tekintetben szorosan a barréme-faunához csatlakoznak és AZ ALDUNAI VASKAPU-HEGYSÉG RÖVID VÁZLATA. 343 csupán két oly fajt tartalmaznak (Lytoceras striatisulcatum és Lyt. Anni- bal), a melyek az aptienből is ismeretesek. Ezzel a mesozoi üledékek sorozata befejeződött s még csak a felső (II.) mediterrán emeletnek tengeri rétegei volnának megemlítendők, melyek a Trikule és Júcz közötti öböl- nek (Ogasu Szelics) csupán egész kis részét foglalják el és sokáig kikerül- ték volt a geologusok figyelmét (21,17). Csillámban gazdag, homokos agyag-, homok- és kavicsrétegek Conus Dujardiím, DEsn., Buccinum badense, Panrscn, Fusus Hörnesi, BEuzn., Cerithium doliolum, BRoccmIi, Natica helicina, Br. stb. fajokkal, valamint ezekre települt, gyakran lithotham- niumot tartalmazó, igazi lajtameszek ezen emelet lerakódásai. Ez azon geophysikai tekintetben oly fontos, az erosiótól eddig még megkimélt kis részlet, melyről a bevezető részben már szó volt. Tektonikai tekintetben a szóban forgó üledékek vonulata igen zava- rodott. Tektonikájának könnyebb megértésére a Szvinicza-környéki hegy- ség hosszanti és haránt átmetszetét közlöm (Il. a X. tábla £. és 5. ábráit). Az 5. ábrán ÉNy-on a Treskovácz porphyrtömzseit és tufáit mutatja a mesozoicum egy hatalmas teknőszerű reátelepülésével. Középen látható a szintén teknőszerűen fölépített szviniczai magaslat, a melyen a lias- homokkövek valamint a dogger (a X az ammonitek lelethelyét jelzi), a tithon és a neocom mészkövei vannak meg. Glavcsinától DK-re hatalmas, mélyreható haránttörés van s ezen túl a teknő gazdagabb kiképződésű, de ez a szárnya, a mely egyszersmind magának az egész vonulatnak is végét képezi, erősen le van süpedve. A Crni Vrhtől és Treskovácztól DDNYy-i irányban a Dunán át a Grebenél meghosszabbításáig fektetett harántmetszet (4. ábra) hatalmas antiklinálist tüntet fel, melynek magját a Treskovácz porphyrjai és por- phyrtufái képezik. Az üledékek ugyanazok, mint az előző profilban. Térjünk most ismét a szerb partra át, vissza Brnjicaig, a hol a jobb part szemlélését a brnjicsi gránitnál hagytuk abba. E gránitvonullattól K-re az Almás vonulat kristályos palái képezik le egészen a Berzászkával szemben fekvő vidékig a partot. Ezek valószinűleg épp úgy tartoznak Böcgkn Jáwosnak részben III., részben 1. csoportjába, mint a magyar par- ton. Míg ezt a complexust a nyugati peremén, közel a gránittömzshöz még néhány gránittelér járja át, addig Dobrától K-re néhány andesit- tömzs válik ki, a melyek szürke, öregszemcsés porphyros biotit-amphibol- andesitből állanak (27,36). Sztenkán alul és Dobránál azt latjuk, hogy a balpart mediterrán üledékei kis területen a jobb partra is átnyúlnak. A Duna térdalakú hajlásának jobb oldalán complicált a térszin s nagy- jából a kozlai liasvonulat folytatása. Legnagyobb részét liaskorú lerakó- dások képezik, a melyek itt is, különösen a Bossmann-árkokban, szenet tartalmaznak. Böcxkn Jáwos miniszteri tanácsos úr szives közlése sze- rint a geologiai viszonyok itt meglehetősen zavarodottak s az anti- 344 SCHAFARZIK FERENCZ klinalis magjaként porphyrconglomerát észlelhető. Rapovawovió tanár ezenkívül két helyen még palaeozoos palákat is választott ki, a melyek valószinűleg a balpart culmpaláinak felelnek meg. Berzászkával szem- ben kb. DDK-i irányban a magyar előfordulásnak megfelelően a szérb oldalon is van kitüntetve egy kis kréta folt, a lias közt levő kristályos palákban pedig egy kis gabbrotömzs van kijelölve. Elérkeztünk most azon" hosszú, DK-i irányban a Grében nevű sziklasarkantyúig húzódó falhoz, melynek geologiai fölépítését mint első Zusovió tanár tanulmányozta. A rétegeomplexus. mely pompás meredek ol- dalával néz a Dunára. 359-os DNy-i rétegdőlést mutat. Legalul helyen- kint a dyaskorú porphyrconglomerátok,k s ezeken a dogger 1 m. vas- tagságú crinoidás padjával és 0-5 m. vastag Klausrétegével észlelhető. Ez utóbbi különösen a Grébenen van jól feltárva és a folyamszabályo- Fajdi ül rszrajóe) DUNA DONAT 9. Abra. A szerbiai Grébenfal gyűrödéses dogger, tithon, neokom mészkő rétegei. zásnál számos, a Szviniczaiakkal megegyező, ammonitot szolgáltatott. A Klausrétegekre következnek a vörhenyes tithonmeszek és legfölül, föl a gerinczig, a krétameszek, a melyeken végül még barréme-márga is con- statáltatott. Itt aztán az egész üledékvonulat a kristályos palákkal érint- kezik, a melyektől valószinűleg ruptura választja el őket. Az itt közölt s BöckHn JÁnos igazgató úrtól e czélra rendelkezésemre bocsátott vázlat a Grebenfal egész rétegeomplexusának redőit és ránczait tünteti föl. Grebentől a júczi gabbrotömzsig, illetve a Porecka folyócska bal xX T. RorH LAJos észlelései szerint Izlással szemben kis darabon kristályos palák is fordulnak elő. AZ ALDUNAI VASKAPU-HEGYSÉG RÖVID VÁZLATA. 345 partjáig Awrura D. dr. térképezése szerint a kristályos palákon kívül (valószinüleg az I. csoport) a verrukano, liasguarczitok és tithonmeszek egymással össze nem függő részleteit találjuk, a melyek a balparti elő- fordulások folytatásaiként foghatók fel ; épp úgy a Milanovae felé terjedő mediterran öböl, melyet T. Rort LaJos főbányatanácsos az 1890-ben meg- kezdett Dunaszabályozás előtt megfigyelt. Tekintsük már most magát a Dunát és vegyük annak Sztenka-Juczi szakaszát közelebbről szemügyre. Sztenka alatt a Duna medre több mint 900 m-re tágul ki, mindamellett azonban 4—6 m mély. Balról azután a Kamenicza és Oravicza patakok tor- kolnak belé, hatalmas törmelékkúpjaikkal 500 m-re szűkítve össze a folyam medrét, a melyet a Berzászka patak is a szerb part felé szorít. A Duna térd- alakú kanyarulatánál látjuk a Kozla és Dojke nevű, VÁsáRHELYI PÁL-tól Scylla és Charybdisnek nevezett sellőket, a melyeket főkép a világos színű szálkás törésű neocomeszek alkotnak. A folyamnak az esése itt 080 m 1 km-en s medre ezen akadály alsó végén 380 m-re szűkül össze. A folyam azután anélkül, hogy lényegesen kiszélesedne, a Treskovácz alatt elhaladva eléri az [Izlás és Tachtalia sellőket, a. melyek közűl az elsőt porphyr-, az utóbbit verrukano- sziklák idézik elő. Az ezek alatt feltünő GREBEw sziklasarkantyú a Duna medrét 420 m-re szűkíti össze; ha azonban alacsony vízállás áll be, akkor a folyam közepén levő és verrukano-conglomerátokból álló Vlas-szikla alig 220 m-t hagy szabadon a víz lefolyására. És ez egyszersmind azon pont, a melyen a túlságosan szűk helyre összeszorított víztömeg rendkívüli erővel jobbra tört és medrét szerb területen puhább krétamárgákban 2 km-re kiszélesítette. E kitágulásban még a szabályozás előtt megkezdődött a szigetképződés. A Gré- ben sziklafokán pedig az oldalt kitörő víz 30 m-nél mélyebb örvénylyukat vájt ki, a melynek kitöltése a szabályozás alkalmával csak nagy fáradsággal sikerűlt. A Vlas sellőt elhagyva Júczig igen tekintélyes szélességű a folyam. Grében alatt van a szaruköves tithonmeszekből álló Vrany szikla, mely a folyamot erősen beljebb szorítja. Balpartján a Trikule nevű tornyok romjai láthatók, melyek a 16. században török őrtornyok voltak. A Júczi sellőt a rendkívül szívós gabbrosziklák képezik, melyek alacsony vízállásnál alig néhány cm-nyire vannak az 1 km-en 2 m-es eséssel tova- rohanó víz színe alatt. Mihelyest azonban a vízár a 14 km-rel lejebb levő Masan- szorosnál megtorlódik, a Jucz-sziklákat is több méteres víz födi el, úgy hogy ilyenkor e helyen régebben is elmehettek a hajók. Még a Jucz sellőn valamivel felül a Brecka torkollik jobb oldalt a Dunába, a mely bőségesen hoz magával kavicsot s ez a kavics a Kasanig követhető részben a parton, részben pedig sziget alakjában való lerakodásokban. A folyam sodra e szakaszon a magyar parthoz van közelebb. A júczi sellő a Dunának Baziás és Orsova közötti szakaszának egyszers- mind legdélibb pontját jelzi. A folyam itt hegyes szögben ÉK-felé változtatja irányát. 192 [d 6) Földtani Közlöny. XXXIII. köt. 1903. 346 SCHAFARZIK FERENCZ Júcztól lefelé a geologiai viszonyok kevésbé complicáltak, mint eddig. A gabbrohoz csatlakozó s bizonyára ebből keletkezett serpentin egészen a Plavisevicza nevű falu közelébe húzódik, a hol azt az I. cso- port kristályos palái szegélyzik. A Nagy Kasan-szoros bejáratánál a bal parton puha, fekete liaskorú agyagpalákat találunk s azután fehér, vas- tag pados és erősen gyürt tithonmeszeket. A szerb parton a Porecka-völgytől K-re T. Rorn LaJos szerint a kristályos palák I. csoportjára bukkanunk, majd pedig Anruna dr. szerint a liaspalákra, a melyek a bal parton említett vonulatnak folytatását ké- pezik. A Nagy Kasan geologiai és tektonikai viszonyait legjobban a mel- lékelt profil (X. tábla 3. ábra) mutatja. A titnhonmeszek, melyeknek korát egy bennük a Ponikova-barlangnál talált Ammonites (Perisphinctes) frau- dator, Zarr. alapján lehetett meghatározni (29, 118), nagyszerű syncliná- lissá vannak összegyürve, a melynek tengelyében a Duna medrét kivájta. Úgy a Nagy- mint a Kis-Kasan (X. tábla 2. ábra) profiljában a meszek alatt liaspalákat találunk és pedig a Kis-Kasaniakban diabastufa betele- pülésekkel, a mi a keleti krassószörényi hegység liasára meglehetősen jellemző. Zusovió tanár a szerb parton is jelölt ki liaskorú lerakodásokat az Ogradina-szigettel és Jesselnicza faluval szemközt, úgy hogy a hosszú- kás tithonmész-teknőt jóformán köröskörül a liaspalák övezik. Csak a délkeleti szárny közepén tűnik fel az alaphegység, mint azt a kristályos kőzeteknek [/usovió tanártól a Veliki Strbac közelében kijelölt foltjából gyanithatjuk. A tektonikai viszonyok ilyen alakulása mellett kitetszik mindenek- előtt az, hogy a Duna, mely úgy a Kasan szoros felett, mint pédig alatta harántvölgyben folyik, magában a Kasanban Plavisevicza és Ogradina között egy hatalmas ránezteknő hosszirányában vájta ki a medrét. Völ- gyének ezen szakasza tehát valóságos hosszvölgy. A szelvények nyomán könnyen kimagyarázható továbbá a Duna- völgye ezen szakaszának egy másik sajátsága is. Értem ez alatt a dubo- vai és ogradinai hirtelen völgytágulatokat vagyis kiöblösödéseket. Habár a Duna a Kasan teknőjének hossztengelyét követi is, azért folvása mégsem egészen egyenes vonalu, hanem jobbra-balra kanyarodó. A Kasanban mindössze kétszer nyomul a Duna a szerb part felé, még pedig a balparti mészkőszirtekkel szemközt, kétszer pedig a magyar part felé, nevezetesen Dubovánál és Ogradinánál. Ezen jelenség egyszerű magyarázata az, hogy a víz addig mosta az úgy is kissé túlhajló szikla- falat, míg az végre teljesen le nem omlott. Ma már a Duna balpartja jó- val beljebb nyomult azon a vonalon, mely a Nagy- és Kis-Kasan balparti mészkőszikláit egymással összeköti, vagyis a Kis-Kasan mész-szirtjeinek Ogradina felé való meghosszabbítását jelzi. Ily módon rombolta le a folyó baloldali sziklapartjának egyes részét és egyszersmind alkalmat AZ ALDUNAI VASKAPU-HEGYSÉG RÖVID VÁZLATA. 347 nyujtott a hegységből érkező patakoknak, hogy a lerombolt mészkőfal mögötti laza neogenkorú lerakódásokat, valamint az alattuk levő lágy liasagyagpalát szintén kikotorhassák. Így keletkezett a Duna kezdemé- nyező erosiója, majd pedig a dubovai Valea satuluj és a Karasevácz pa- takok rákövetkező kotrása által nemcsak az üstszerű dubovai öböl, hanem . egészen hasonló módon az ogradinai völgytágulat is. Ezen völgytágulások igen éles ellentétben vannak a Kasan szük és még rövid idő előtt járhatatlan szorosával. Hogy mennyire járhatatlan volt ez utóbbi, mi sem bizonyítja jobban, mint az a körülmény, hogy a sziklába vájt pompás Széchenyi-út létesítése előtt az említett faluk között a közlekedés a mészkőszirtek mögötti liaspala-nyergeken át vette útját. . Meg kell továbbá még a Kasan terület belvizeinek működéséről is néhány szóval emlékezni. A mint az ÉNy-ról érkező patakok a kristályos palák alsó csoport- jának küszöbét elhagyták, oly hosszanti depressióba értek, mely az emlí- tett gneiszöv és a Kasan tithonmész-vonulata között, a felső csoport zöldpalái és a liasagyagpalák zónája területének egy részét foglalta el. "A patakok vize ilyen körülmények között tóvá duzzadhatott, annyival is bizonyosabban, mivel azelőtt a mészkőfal Dubovánál még áttörve nem volt. De egyúttal megkezdődött a feltöltés munkája is, úgy hogy idő- vel az egykori tó mélyedését szürke és vöröses agyag, homokos és ka- vicsos agyag és homokkő-coneretiókat tartalmazó homokrétegek foglalták el. A Dubova Ny-i végénél D-ről benyiló árokban a vöröses agyagban csinos harasztfélék lenyomatai találhatók, melyek SrauB MóRkrcz dr. meghatározása szerint egy Ptleris an n. sp.-nek felelnek meg; a homok- ban pedig imitt-amott ujjnyi vastag barnaszén-nyomok figyelhetők meg. Egyéb szerves maradványok azonban, sajnos, nem fordulnak elő. A szóban forgó lerakódások korát ennélfogva biztosan nem állapít- hatjuk meg. Ha tekintetbe veszszük azonban, hogy a Duna áttörésének nagy munkája a plioczénkor végén indult meg, főrészben pedig a dilu- vium idejére esik, s hogy a dubovai mészkőfal legvalóbszinübben már a diluvium idejében pusztult el, az említett kis medencze édesvizi rétegei- nek már ezt az időpontot megelőzőleg kellett lerakódniok, mivel a tó ezen partjának beszakadása a patakok hordalékának további lerakódását ezentúl nemcsak hogy lehetetlenné tette, hanem ellenkezőleg, azon percz- től kezdve a meglevő rétegek erózióját maga után vonta. Szem előtt tartva ezt a valószinűséget, a szóban forgó lerakódásokat tehát legalább is plioczénkorúaknak kell tekintenünk, de azért természetesen nincsen kizárva esetleg valamivel régibb kora sem ; a térképen a mediterrán szint kapták. A dubovai öbölben megismerkedtünk a Duna romboló és a két dubovai patak erodáló működésével, a mely együttes erőkifejtésnek a du- 23. 348 SCHAFARZIK FERENCZ bovai öböl létrejötte köszönhető. Érdekesnek találom továbbá ama szintén nem csekély munkára is rámutatni, mit a hegységből érkező patakok a mészkővonulat más pontjain végeztek. Bámulatra ragad bennünket ugyanis a Mrakonya, mely a Csukár-mik 750 m széles és 311 m magas mészkőtömegét közvetetlenül a Dunába való beszakadása előtt a szó leg- szorosabb értelmében átfürészelte. S már karsztjelenségnek kell betud- nunk azon tüneményt, hogy az idáig vigan csörgedező hegyi folyócska a mészkőöterületre érve, egyszerre csak eltünik s a száraz meder mészkő- törmeléke alatt elrejtve föld alatt keresi útját a Dunához. A száraz me- derben különben csak a tavaszi nagy vizek idején vagy felhőszakadáskor szokott a megnőtt árnak egy része lefutni. Még csodásabb a Ponikova, mely a Csukár-maré Ny-i szélén a mész- kőnek egy odujában tünik el, hogy csak a hegy túlsó K-i oldalán tünjék ismét föl s a Széchényi-út alatt folyjon bele a Dunába. Egyes barlangok, nevezetesen a Széchenyi-út mentén ismeretes Ponikova, Denevér- és Veteráni-barlang, továbbá kisebb-nagyobb dolinák fent a plateauk tetején még inkább eszünkbe juttatják a Karszt-hegység sajátságait. A folyóvíznek ilyen régi nyomaira azonban nemcsak a mészkötömeg belsejében, hanem még annak tetején is akadunk. A Csukár-mik tetején, a tithon mészkő. 311 m magas plateauján ugyanis egy guarzkavics-folt fordul elő, mely helyzeténél fogva mindenesetre feltünő és minden való- szinűség szerint a plioczén fluviatilis jelenségének egyik maradványa. Tekintsük már most magát a Dunát. A mikor a júczi sellőt, Magyarország ezen legdélibb pontját elhagyjuk, a folyam hirtelen BÉK-nek fordul. Folyása a Kasan-szorosig meglehetősen egyen- letes, medre 600—1200 m széles és alacsony vízállásnál 136—138 m mély. A jobb oldalon fekvő (Golubinje és a baloldalon levő Tiszovicza mellett elha- ladva, a bal part Plavisevicza nevű helysége közelében a Nagy-Kasan-hoz érünk. Itt látható a SzécHEwyr-tábla, melyet az 1833—1837-ig épített s később létesítője, SzácHEnyri Isrvás gróf után elnevezett nagyszabású, mű-út merész kivitelének emlékére helyeztek el. A Kasan-szoros mészsziklái annyira hirtelen emelkednek ki a vízből és különösen a jobb parton oly magasra merednek, hogy a 170 m-re (! összeszűkített bejárást az első pillanatra alig veszi észre az ember. Néhány pillanat múlva hajónk a szorosban van, melynek merész sziklafalai Norvégia legvadabb fjordjaival vetekednek. Az óriás víztömeg, a melynek itt át kell nyomulnia, a medret mélyíteni igyekezett, hogy azt, a mit a folyam szélessé- gében veszített kipótolja s ilyen módon 20—50 m-es mélységek keletkeztek. E mellett, a víz esése nem valami nagy, csupán 0-"36 m km-enkint, úgy hogy a hajózást nem akadályozza. Ugyanilyen viszonyokat találunk a dubovai kiöblö- södés után a Kis-Kasan-szorosban is, a hol a folyam szélessége 180—300 m. Történelmileg is nevezetes a Kasan-szoros, a mennyiben 1692-ben és másodízben 1788-ban az osztrák csapatok a törököknek a Dunán való fölfelé AZ ALDUNAI VASKAPU-HEGYSÉG RÖVID VÁZLATA. 349 nyomulását itt erélyesen megakadályozták, a mikor is különösen a Veterani- barl"ngra támaszkodtak. Ez a barlang, mely a nagy Kasan balpartján fekszik, 28:5 m hosszú, 341 m széles és 40 m magas; napfényt egy 0-5 m átmérőjű nyiláson át kap. A kis Kasan-szoros alsó végén a jobboldali tithonmész-sziklába a Trajan- tábla van beeresztve a jobb oldalon levő s helyenkint a mészsziklába vésett római mű-út építőjének emlékére. Ogradinánál a Duna valamivel jobban K-nek fordul s miután a bal- partnak az I. csoportba tartozó kristályos paláit s a Zusovió tanártól ki- jelölt liaskorú lerakódásait elhagytuk, a tágas orsovai öbölbe jutunk, a melyben hatalmas diluviális, sőt még a plioczénbe visszanyúló kavics- lerakódásokat találunk. Ezek 200—295 m magas dombokat (Meje) alkot- nak s csak egyes mélyebb árkokban bukkannak elő szarmata és mediter- rán rétegek is. Orsovánál betorkollik a Cserna, mely bőséges kavics- és homoktömegeivel a Dunát e helyen némileg összeszűkítette. A Cserna balpartján emelkedik azután egészen a román határ kö- zelében az Allion-hegy, a mely épp úgy, mint a vele szemközt, a szerb Tekia városkánál levő hegyek a II. csoport gránátos csillámpalátból és gneiszat-ból állanak. Miután a Duna az 1689-ben Ausztriától megerősített Adakaleh szi- getet körülfogta, ismét DK-i irányba tér. Itt DDNYy-i csapással először egy keskeny tithonmész-vonulat nyúlik át a Dunán Verciorova román határ- állomástól a szerb partra. Erre azután nagyobb szélességben gyűrt agyag- és mészpalák következnek, guarcz-szemeket és csillámot tartalmazó mészpadok- kal, a melyeket T. RorH Lagos a doggerhez számított (30). Különösen az utóbbi igen szívós mészkő-padok azok, a melyek nagyobb mennyiségben föllépve a Duna legjelentékenyebb hajózási akadályát, a Prigrada-padot, alkotják s 3 km hosszúságban vonulnak az egyik parttól a másikhoz a Duna medrén át. Alacsony vízállásnál százával emelkednek ki a sötét- színű sziklacsoportok, a melyek között a víz messzire elhallatszó zúgással tör át. Ez a Vaskapú. Míg a folyam Orsova és a Vaskapú között 7—18 m-es mélységeket mutat, addig a Vaskapunál 0—-6 m a mélysége. Ezen akadály tulajdonképen 8 km hosszú és a következő három szakaszból áll. Az első részt egy szikla- pad alkotja, mely a vizet duzzasztja ugyan, de a fölszínre érő, a hajózásra veszedelmes szirteket nem mutat; a második rész a tulajdonképeni Vas- kapú a Prigrada-sziklapaddal, a harmadik pedig jelentékeny mélységből áll, a melyet a vízeséshez hasonlóan alázuhanó folyamtól képezett számos örvény tesz veszedelmessé. E sziklaküszöbön alúl úgy a román, mint a szerb parton kristályos palákat találunk, a melyek a Duna közepén is képeznek veszedelmes sziklacsoportot, az ú. n. Kis- Vaskaput. 350 SCHAFARZIK FERENCZ Ez a szikla biotitos guarczitpalákból és palás, finomszemcsés gránit- ból áll (30. A román part Verciorova és Turnu-Severin közötti szakaszának be- hatóbb geologiai leírását Mgazrc L. tanár adta (32) és részben ugyancsak ő neki köszönhetjük a geologiai térkepünkön látható bejegyzéseket is. Tovább DK-re végül kijutunk a Dunának oly változatos áttörési völ- gyéből. Az alaphegységhez mindkét párton neogen korú dombság simul, a melyet azután Turnu-Severinnél diluvialis terraszok váltanak fel. A Dunaszabályozás rövid története. (Gowrpa D. és HoszpoczgY A. szakmunkái alapján [13, 33, 34]) Már az ókorban érezték annak szükségét, hogy ezt a 130 km hosszú, a fennebbiekben leírt s a természettől oly sok közlekedési akadálylyal felruhá- zott erósiós völgyet hajózhatóvá, illetve járhatóvá tegyék. A rómaiak azon igyekeztek, hogy az alsó Ister mentén fekvő országok és az anyabirodalom között ezen a vonalon fentartsák az összeköttetést. Egy mű-útnak tervével már Ti8ERrus császár foglalkozott, de annak kiépítése utódjának TRaAJaxus-nak volt fentartva. Az utat a jobb parton vezették s a Kasanban, a hol az úttest számára egyáltalán semmi hely sem volt, azt a mészsziklába kellett vésni vagy pedig helyenkint a falba beeresztett gerendákra fektetni. Az ezen czélból a mészkő falakba vésett lyukak számos helyen, de különösen a Kis-Kasan alsó végén, még ma is igen jól láthatók, még pedig oly magasságban, melyet a leg- magasabb vízállás sem ér el. Ez az út, mely első sorban a hajók vontatására szolgált, a Vaskapún túlig húzódott, a hol Turnu-Severinen valamivel alul a TRgasJanus császártól a damascusi APOLLoDOoRIUs tervei szerint Kr. u. 102—103. években építtetett híd állott, mely a Mcesiaban lévő Egeta castrumhoz vezetett. Kőöpilléreken nyugvó nagy fahíd volt ez, az akkori időknek egyik kíváló épít- ménye. Ezenkívül a rómaiak a Prigrada-pad megkerülését is megpróbálták, a mennyiben a jobb parton a hajók számára egy 3-2 km hosszú zsilipes csa- tornát létesítettek, melyet ma már csak durva körvonalaiban lehet fölismerni. A római birodalom letűnése után a kereskedelemre igen kedvezőtlen idők kö- vetkeztek be. Előbb a népvándorlás, utóbb a törökök akasztották meg ezt a vidéket a fejlődésében. Csak akkor állott be a jobbra vezető fordulat, a mikor a magyar kormány a mult század első felében elhatározta, hogy a Dunát az osztrák határtól a Vaskapun alólig szabályoztatni fogja. Az Alduna és a Vas- kapú szabályozása iránt különösen SzÉcHENnYI IsTvÁn gróf tanusított élénk érdek- lődést, miután a Fekete-tengerrel való hajózási összeköttetés fontosságát felismerte és azért a Dunát a hajózás részére szabaddá tenni akarta. Fáradsá- got nem kimélve állott a vállalat élére s éveket szentelt annak kivitelére. Ebben VÁsáRHELYI PáL folyammérnök támogatta őt a legbuzgebb odaadással. SZÉCHENYI gróf mindenekelőtt a Duna vonalát legalább a szárazon akarta járhatóvá tenni s e terv megvalósításának eredménye az 1833 és 1837 között AZ ALDUNAI VASKAPU-HEGYSÉG RÖVID VÁZLATA. Hol a bal parton épített geniális tervezetű út, a melyet később létesítője után SZÉCHENYI-útnak neveztek el. Ez alatt VásáRHELYI PÁL évekig tartó fölméréseket és a hajózási akadályok fölvételét eszközölte, a melyek pontosságukkal még a mai felfogás szerint is nagy elismerést érdemelnek. Azonkívül az alacsony vízállásokat, nevezetesen az 1834 október 23-án beállott rendkívül alacsony vízet arra használták föl, hogy a sziklákat, a mennyire az lehetséges volt, a hajózási vonalból el- távolítsák. Különböző pontokon akkor csupán ékkel és kalapácscsal körülbelül 4000 m" sziklát távolítottak el s azonkívül Dojke mellett egy kis csatornát is létesítettek. A hajózási akadályok általános gyökeres szabályozására továbbá jól átgondolt tervet is dolgozott ki VÁSÁRHELYI, a melyet azonban pénz hiányá- ban nem lehetett kivinni. Ezt a tervet még később is mindig figyelembe vették. A Vaskapúnál az volt a terve, hogy az egykori római csatorna helyén egy új zsilipes csatornát épít, mi által a Prigrada a hajózási vonalból kima- radt volna, de ebben 1846-ban bekövetkezett halála megakadályozta. Pénz- hiány és a megcsappant érdeklődés voltak azután okai annak, hogy a sza- bályozási munkálatok további folytatása abban maradt. A dolog azonban nem aludt el végkép, hanem a következő években is valami módon mindig csak napirendre került. Így 1854—56-ban NEUSBURGER mér- nököt és DivEnni hajóskapitányt küldötték ki az Aldunára, hogy alkalmas szabá- lyozási terveket készítsenek. A krími háború után 1856-ban megkötött párisi szerződésben azután kimondották ugyan a szabad Dunahajózást, anélkül azon- ban, hogy magát a szabályozás kérdéset érintették volna. 1871-ben pedig a Dunagőzhajózási Társulat vizsgáltatta meg az Aldunát Mac Azpis amerikai mérnökkel, a ki akkoriban a Mississippit szabályozta volt. Ugyancsak 1871-ben Londonban kongresszus volt, a mely a Dunán való szabad hajózást tiszteletben tartotta ugyan, de a partmenti államokat arra ha- talmazta föl, hogy a keresztülviendő szabályozásért kárpótlás fejében mind- addig hajóvámot szedhessenek, míg a szabályozásra költött tőke kamataival együtt meg nem térül. 1873-ban a sellőket ezen az alapon ujból megvizsgálták s ezen a vizsgálaton Ausztria, Magyarország és Törökország kiküldöttei vettek részt. A dolog azonban ismét elhalasztódott s csak az orosz-török háború befejezése után, 1878-ban, tartott berlini nemzetközi conferentián került ismét szóba s végleges megállapodásra is. Ausztria-Magyarország 18783 julius 8-án először Szerbiával kötött külön szerződést a szabályozás némely módozataira nézve, anélkül azonban, hogy ez utóbbi államtól pénzáldozatokat igényelt volna; azután az egész szabályozási ügyet átrubázták az Osztrák-Magyar mo- narchiára, illetve annak egyik részére: Magyarországra s a magyar kir. kor- mány részére biztosították is azt a jogot, hogy a szabályozási költségek erejéig hajózási díjakat szedhessen. A munkálatok tulajdonképeni megkezdése előtt a magyar kormány 1879- ben még egyszer megvizsgáltatta a Duna alsó szakaszát külföldi szakértőkkel, a kikkel újabb szabályozási terveket készíttetett. Miután azonban ezek között és az előbbi, nevezetesen a nemzetközi szakértők között (1873) számos komoly eltérés merült fel, a munkálatok megkezdése megint csak késett, míg a magyar Közlekedésügyi Miniszterium végre 1883-ban Warnzawxpr Erwnő-t, akkor országos 352 SCHAFARZIK EERENCZ építési felügyelőt, küldötte ki, hogy a legutóbb előterjesztett terveket behatóan megvizsgálja, a víz alatt LAvER módszere szerint próbarepesztéseket eszközöljön és valamennyi szabályozási munkálatról költségvetést dolgozzon ki. WALLANDT a külföldi szakértők tervét lényegesen meg is változtatta és többek között a Vaskapúnál tervbe vett zsilipes csatorna helyett a folyam medrében létesítendő nyílt csatorna mellett foglalt állást, a mint azt a nemzetköziek 1873-ban java- solták. WaALtawxpT miniszteri tanácsos tovább is a szabályozás élén maradt s miután az elhalt BaRoss GÁáBoR miniszter megbízásából, a ki ezt az ügyet nagy buzgósággal vette kezébe, körülvéve hazai mérnökök derék gárdájától, mind- azon előmunkálatokat megtette, a melyek ily nagy műhöz szükségesek voltak : a szabályozási munkák pályázat utján egy társas vállalatnak adattak ki, a mely HaJpnú Gyura magyar folyammérnökből, LurTHER Hucó braunschweigi gépgyárosból és a berlini Disconto-Bankból állott. A vállalatban annyiban történt változás, hogy egy idő mulva Haspú Gyura helyére Rupsics GyYöRGY mér- nök lépett, mint a czég fölhatalmazott igazgatója, a ki e helyen a szabályozás befejezéséig végig megmaradt. A munka ünnepélyes megkezdése a bel- és külföldi diplomatia jelen- létében 1890 szeptember 18-án történt meg. Valamennyi munkálatot 1895 deczember 31-ére kellett volna befejezni, a mi nagyjából meg is történt, de azért mégis bele telt még néhány év, a mig az egész szabályozás és több előre nem látott dolog is elkészült. Nagyon messzire vezetne, ha a majd egy évtizedig tartott szabályozás részleteibe bocsátkoznánk. Elégedjünk meg tehát annak följegyzésével, hogy mindenek előtt az eltávolítandó sziklarészeket külön kutató hajókkal (a buda- pesti Danubius hajógyár rendszere szerint) pontosan fölvették. Erre azután a legujabb szerkezetű fúró és repesztő-hajók (INGERSorL rendszere) működése következett, mi alatt electromos vezetékkel a fúrólyukakba lebocsátott dinamit- töltények egész sorát sütötték el. Azonkívül óriás ütőkosok-kal ellátott hajók is dolgoztak egyes szikláknak víz alatt való szétzúzásával, míg különböző kotrók a meglazított kövek eltávolítását végezték. Végül a kutató hajókkal az ellen- örző mérések ejtettek meg. A partok mentén számos ponton, nevezetesen a szerb parton, élénk kőbánya üzem fejlődött ki, mely a különböző gátak emelésére szükséges ter- méskövek óriás menyiségét szolgáltatta. Csupán a Vaskapú (a Prigrada pad) mélyítése történt egész sajátos módon. A mélyítendő szakaszt ugyanis egész kiterjedésében elzárták a folyam- tól, mire azután a mélyítést az emelt gátak között kőbányaszerűen végezték. A következőkben röviden felsorolom a Dunaszabályozásnak most már néhány éve befejezett tárgyait (34). 1. A Sztenka szabályozása. Miután a Sztenkán valami túlságos vízesést ellensúlyozni nem kellett, megelégedtek azzal, hogy a medrében 1800 m. hosszú csatornát létesítsenek, melynek feneke 60 m. széles és fenékmélysége az észlelt legkisebb vízállás alatt 2 m. Ez a csatorna ívalakú s készítése al- kalmával összesen 18,030-64 m?" sziklát kellett kirepeszteni. 2. A Kozla-Dojke szabályozása. Hogy a sziklapadok eltávolíttassanak s a víz egyenetlen esése kiegyenlíttessék, egy 3500 m. hosszú, szintén ívalakú AZ ALDUNAI VASKAPU-HEGYSÉG RÖVID VÁZLATA. HD csatornát kellett körülbelül a folyómeder közepén kirobbantani. Fenekének szé- lessége 60 m., mélysége a legkisebb vízállás alatt 2 m. A robbantással eltávo- lított sziklatömeg 85,750-92 m?, a kotróktól fölszedett laza anyag 182,000 m-t tett ki. 3. Az Izlás-Tachtália sellők szabályozása. Ez a Dunaszakasz tulajdon- képen három sziklapadot rejt magában. Fent az Izlás sziklapadot, a melyet SZÉCHENYI a sRettenetesv-nek nevezett el, lejebb a Nagy-Tachtáliát és lent, már a Greben csúcs felé a Kis-Tachtáliát vagy Vlas sziklapadot, melyek mind a hárman porphyrkonglomeratokból állanak. Mind a hármat együttesen tették hajózhatóvá egy 3500 m. hosszú, a szerb part mentén elhúzódó csatorna kimélyítésével, a mely munkánál 32,266-80 m?" szilárd sziklát repesztettek és 66,136 m? laza anyagot kotortak ki. 4. A szviniczai szakasz szabályozása. A Greben alatti, Vrany nevű sziklapad a Duna medrében levő többi szaruköves tithonmészsziklával együtt, le Szviniczáig oly jelentékeny hajózási akadályt képezett, mely a folyam sodrát a 2-2 km. széles Dunában annak közepére, tehát körülbelül 1 km-re szorította el a magyar parttól. Miután föl lehetett tételezni, hogy a folyam medrének a, felső szakasz egyenes folytatásában eszközölt alkalmas összeszükítésével, tehát egy a Grében csúcstól Milanovacig érő duzzasztó gát beépítésével a Vrány- szviniczai sziklameder magasabb elárasztását el lehetne érni: a folyamot duz- zasztó gáttal kb. 500-re tényleg össze is szükítették. A kifogásolt folyamszakasz- ban azonban a vizniveau emelkedése nem következett be teljesen a remélt mértékben, úgy hogy annak fenekén Szvinicza felé még egy 1200 m. hosszú csatornát is ki kellett robbantani, mialatt 13,328-:9 mm?" sziklát robbantással, 64,323 m? lazitott anyagot pedig kotrás utján távolítottak el. Az 58 m 6 hosszú, complicált és két, összesen 2:5 km hosszú haránt- gáttal megerősített duzzasztó gát feltöltésére 495,206 m? kőhányás és 65,299 m? burkoló kő volt szükséges. A víznek a Greben-Milanovaci gáttal való felduzzasztása fölfelé is kedvező hatást gyakorolt, különösen a nagy Tachtália esésére. 5. A Júczi sellő szabályozása. A Vaskapú után az egész Aldunán a Júezi sellő volt a legyeszedelmesebb. Egyrészt a gabbroból álló sziklapadjai, másrészt pedig a kis vízállásnál beállott túlságosan gyors folyás okozták a veszedelmet, mely utóbbi csak magasabb vízállásnál mérséklődött valamennyire, a mikor a víz lejebb, a Kasan szorosban megtorlódott. Így tehát a fenéken egy csatornáról kellett gondoskodni, a melyet 60 m szélességgel és 2 m mély- séggel 1000 m hosszúságban el is készítettek, továbbá gáttal megfelelően föl kellett duzzasztani a vízet is, hogy türhető esés álljon elő. Miután ebben az esetben csak az alacsony vízállással kellett számolni, elegendő volt a duzzasztó gátat csupán 0-5 m magasra a legkisebb vízállás fölé építeni, úgy hogy az magas és közepes vízálláskor tulajdonképen a víz fölszíne alatt van s így nem is látható. A csatorna létesítésénél 29,95897 m? szilárd sziklát robbantással és 70403 m" laza anyagot kotrással távolítottak el. Az említett duzzasztó gát feltöltésére 97,605 m" kőhányas volt szükséges. 5. A Vaskapú szabályozása. A Prigrada pad elejétől fogva az Alduna sEZZ, 904 SCHAFARZIK FERENCZ legveszélyesebb szakaszát jelölte. Még 3-3 m-es vízállásnál (Orsován) is kinyultak a víz alatt elrejtett sziklafejek legmagasabb csúcsai. Ha kisebb volt a víz, akkor a Duna egész szélességében százával meredeztek ki a szirtek a vízből s csak a román part mentén maradt egy keskeny útvonal szabadon. Hz a pad valóságos gátot képez, a melyen keresztül a felduzzasztott víz nagy eséssel tajtékozva rohan alá.. Alacsony vízállásnál e szakasz absolut esése 5 m, mely azonban magas víznél 1-5 m-re csökken. Hogy a lépcsőzetes esést eltüntesse s úgy a följebb, mint a lejebb mu- tatkozó vízállások között az egész éven át egyenletes esést biztosítson, a sza- bályozás vezetősége a szerb parthoz közel egy 1720 m hosszú, 73 m széles és —3 m 6 mély csatornát létesített, melyet mindkét oldalról a magas vízálláson is túlemelkedő gátak kisérnek. Először is a két gátat építették ki, ezeket azután fönt és lent harántgátakkal kötötték össze, úgy hogy ily módon az egész mélyítendő területet a folyamtól el lett zárták. Erre azután a vízet kiszivat- tyúzták s a csatornát oly módon, mintha szárazföldön dolgoznának, kőbánya- szerűleg —3 m-re lemélyítették. § A csatorna elkészítése után a harántgátak eltávolításával a víznek meg- nyították az új utját. Utólag (1898) e csatorna felső vége előtt még egy 1800 m. hosszú párhuzam művet építettek, hogy a hajóknak a csatornába való bejutását megkönnyítsék. Mind e munkálatoknál részben víz alatt való robbantással, legnagyobb részt azonban kőbányaszerű fejtéssel 226,948 m? sziklát távolítottak el s több mint 500000 m? kőhányást építettek be, míg a gátak burkolására 68.409 m" kő volt szükséges. — Az itt csupán röviden vázolt szabályozások a Vaskapú vad szépségén és nagyszerűségén mitsem rontottak, csupán azt érték el velük, hogy a Vas- kapú most már nem képez hajózási akadályt. A szabályozás eredményeként fölemlíthető, hogy ezelőtt Moldova és Drenkova között 13 dm mély járatú személyhajók 130 cm-es vízállásnál (Orsován) évenkint 254 napon közlekedtek, míg ma 30 cm-es vízállásnál 272 napon járhatnak. Drenkova. és Orsova között ugyanazon hajók 273 cm-es vízállásnál (Orsován) az év 193 napján indulhattak, most pedig 70 em-es vízállásnál 272 napon közlekedhetnek. ; A Vaskapún azelőtt csupán 260 em-es vízállásnál (Orsován) lehetett 170 napon átjutni, míg most 30 em-es víznél 275 napon járhatnak a hajók. Az Alduna szabályozásának összes költsége 1898-ig 26,996,551"38 ko- ronára rúgott. A jövőre nézve az eddig Orsován fennállott műszaki iroda helyett ál- landó állami hajózási hivatal létesült, a melynek a szabályozási művek fen- tartása és esetleges kiegészítése képezi feladatát. Az Alduna szabályozásával tehát Magyarország az 1878. berlini nemzet- közi kongresszus szerződési határozatait a legpontosabban teljesítette, a mivel nem csak Magyarország, hanem nyugatibb államok részére is szabad és aka- dálytalan hajóközlekedést biztosított örök időkre Kelet felé. AZ ALDUNAI VASKAPU-HEGYSÉG RÖVID VÁZLATA. 350 Herkulesfürdő környékének geologiai viszonyai. A geologiai viszonyokból a herkulesfürdői hegyvonulatnak a Kasan mészvonulatával való összefüggése tűnik ki. Az előbbi fejezetben a Kasan festői szép tithonmészköveivel ismerkedtünk meg, melyeket a Duna szűk szurdokban tör át. Az Ogradina és Jeselnicza között észlelhető rövid meg- szakítás után e mészkövek Zsapanek határában ismét mutatkoznak nor- mális fekvőjükkel, a fekete agyagpalákkal, de oly keskeny vonulatban, hogy jelenlétük alig tűnik fel. Mindamellett biztosan és szakadatlanul kö- vethető ez a vonulat a Cserna-völgy nyugati oldalán Topleczig, a hol azután a keleti partra átnyulva Börza felé és további folytatásában Pe- cseneskán túl a Domogled felé húzódik. A Topleczezel szemben fekvő me- redek mészkőszirt, a melyen a török vízvezeték (a Csernából Orsovára) régi összeomlott falait pillantjuk meg, valamint a Börza melletti alacsony mészkőhát ezen mészkővonulat leginkább szembeötlő szakaszai. A mikor azonban Pecseneska határához érünk, azt tapasztaljuk, hogy az eddig keskeny és csak szerény magaslatokat képezett vonulat hirtelen kitágul és egyszersmind tekintélyes magasságra emelkedik. Innét kezdve a Do- mogled, Suskuluj, Hurkuluj, Kosiu és Jelenicz kúpoktól jelzett, 1100— 1300 m. magasságra emelkedő hegylánez képezi messzire látható fehér mészkőfalaival — mögöttük a román határig terjedő plateauval egyetem- ben — az eddig igénytelen vonulat folytatását. E vonulat Herkulesfürdő- nél egyszersmind átcsap a völgy nyugati oldalára is, hogy azután a fürdő- helyet Mehádia községtől elválasztó gerinczre is fekapaszkodjék. Nagy szé- lességben követhető most ezen — a Cserna-völgy mindkét oldalán levő hegylánczokat magába foglaló — vonulat, mely K-felé Romániába is be- nyulik, a Czéznáig, sőt még ezen túl továbbra is. Ny-felé az Arsanán és az ennek déli oldalán elterülő Pojana lun- gan azonban azt tapasztaljuk, hogy említett vonulatunk egy másik, a mehádiai völgyből Bolsavniczán átcsapó vonulattal összeolvad. Diaszkorú vörös konglomeratok, liaskorú guarczithomokkövek, lias- és dogger- agyagpalák, valamint felső jura-(malm-)jkorú mészkövek alkotják e két vonulatot, a melyeknek változatos kőzetsorozatát még a diaskorú por- phyrit és a liasban bekövetkezett diabaskitörések tarkítják. Az Arsana vidékén ezen, üledékek mintegy 14 km. szélességben foglalják el a felszint; ez azonban nem tart sokáig. Az Arsanától É-ra t. 1. hegységünk főgerincze jut kifejlődésre, a melynek egyes csúcsai a következők: Sgliver, VIaska mik, VIlaska mare, Boldoven, Dobri vir, God- ján és végül a Retyezát. Ez a hatalmas, az egész vidéken nagy távolságra uralkodó főgerincz ismét a kristályos alaphegységből áll, mig az üledékek, melyek a hegygerincz utolsó déli bástyáját, a 1500 m. magas Arsanát képezték, e ponton két vonulatra oszlanak. Egyik részük a Cserna-völgyet 356 SCHAFARZIK FERENCZ követve ÉÉK-i irányban román területre húzódik át, mig a másik ág Bogoltinon, Kornyréván és Ruskán át É-i irányban eléri a Szarkó-hegy- séget, a hol egyelőre végződik is. Ezen üledékek Ny-i elágazásában az eddig említett kőzeteken kívül még a karbonszisztema mészköveit és agyag- paláit találjuk, a melyekhez számos porphyrkitörés is csatlakozik. Ezen tájékoztató bevezetés után tekintsük most azon kőzeteket, a melyek Herkulesfürdő közvetetlen környékét alkotják. (LD. a IX. táblán lévő térképecskét és az alatta lévő szelvényt). 1. Palás kristályos kőzetek területünk legrégibb képződményei. Na- gyobb tömegben a Sesemin gerinczet képezik, mely a Cserna jobb part- ján, a vasuti állomással szemközt kezdődik s innen, 800 m. magasságra emelkedve, D-ről É-felé húzódik. Uralkodó kőzete fehéres, eléggé vékony- palás orthogneisz, melyben a földpát és kisebb mennyiségű guarecz, finom- szemű elegye vékony rétegecskéket képez. A földpát kétféle: orthoklas és plagioklas. A guarcz rendesen igen alárendelt mennyiségben jön elő s a fehér csillám is ritka kőzetünkbeu. Csak itt-ott találunk fehér csillám- ban gazdagabb változatokat. E sokszor aplitosan és felzitesen tömött gnei- szok mellett a gerinczen alárendelten, egyes vékony közbetelepüléseket alkotva amphibolitok és amphibolgneiszok is mutatkoznak. Ez a gneisz- vonulat É-i folytatásában Bolvasniczánál zöldes chloritgneiszokba, sőt helyenkint phillitekbe való átmeneteket is mutat. A geologiai térképen mindezen kőzetek Böcxkn Jávos harmadik csoportjába soroztattak. A kristályos kőzetek egy másik előfordulása a Cserna-völgyben min- denütt a legnagyobb depresszió mentén található. Keskeny vonulat ez, melynek első nyomaira a felső Cserna-völgyben a Pojana Bulzán aka- dunk. E kőzetek nagyobb tömegei előfordulnak továbbá még a Pojana Kosaristetől É-ra vezető út mentén, valamint a Cserna jobb partján s a Pojana Priszaka északi részén, a honnét — ismét a balpartra átcsapva — keskeny, de szakadatlan vonulat alakjában a Gyógyterem épülete és a Do- mogled lába között egészen a Major közelébe húzódik, a hol a diluviális törmelék alatt egyelőre nyoma vész. Nemsokára azonban ismét feltünik e vonulat Pecseneskán fölül a mészkőfal lábánál s a midőn a Sztozsir és Padjes közötti alacsony nyergen (321 m.) áthúzódik, egyszersmind meg is szakad, hogy azonban Börzától K-re a Jauska-hegy keleti oldalán a délfelé lenyuló fehér vízmosásokban ismét mutatkozzék. E vonulat csak 250— 500 m. széles és csak egyetlen ponton szélesedik ki mintegy 174 Km.-re, t. i. a Stretku nevű gerinczen, mely a chét meleg forrás, -tól KÉK-re fekszik s a melyen át a Hurkuluj nevű 1123 m. magas mészkőöszirtre gyalogös- vény vezet fel. Petrographiailag ez a zóna az előbb említett kristályos területtől annyiban tér el, hogy úgyszólván kizárólag fehér muskovitos csillám- palából és muskovitos gneiszokból áll. Helyenkint pegmatitok is talál- AZ ALDUNAI VASKAPU-HEGYSÉG RÖVID VÁZLATA. 3597 hatók ; amphibol-közbetelepüléseket pedig csak két ponton lehetett igen alá- rendelt mennyiségben kimutatni, nevezetesen Pecseneska községtől K-re. Miután ezen említett, főkép csillámpalákból álló kristályos kőzetek a kristályos paláknak úgy a harmadik, mint az első csoportjától eltérnek és aránylag a másodikkal egyeznek még legjobban, bizonyos fentartással BöcgH JÁNnos második csoportjába soroztuk. Végül megemlítendő még a magyar-román határon levő Pojana Balta cserbulni és a Vurvu grabanak, mint a kristályos palák utolsó elő- fordulásai; két kisebb folt ez, mely a hatalmas malmtakaró alól bukkan föl. Börza és Toplecz községek határában ismét nagyobb összefüggésben lépnek föl ezek a palák, a melyeket már a legfiatalabb. csoporthoz lehet számítani. 2. Granilit. Ha a fürdőtelepről a ushét meleg forráss-felé haladunk, akkor körülbelül a fele úton gránitot találunk, a melyet innét az említett forrásokig követhetünk. Ez többé-kevésbé vörösszínű, gyakran a mállás következtében kifakult biotitgránit vagy granitit, a mely némelykor a benne hüvelykujj vastagságban előjövő orthoklasoktól valósággal porpby- rossá válik. A uahét forrásiv meleg vize ebből a granititból, még pedig ennck egészen a keleti széléből fakad. Innét kezdve a gránitit a Csernának csn- pán csak jobb partjára szorítkozik, a hol mintegy két km.-re szélesedik ki s megszakítás nélkül a Pojana Bulzával szemben fekvő pontig követhető. Innét fölfelé a Cserna völgyében, a Czéznán fölül azonban már csak egyes foltokban bukkan elő a mesozói üledékek takarója alol. Egészben véve hatalmas tömzszsel van dolgunk, mely D-felé ki- élesedik, É-felé szintén elkeskenyedik és egyszersmind egyes részekre szétdarabolódik. Ezt a gránittömzsöt úgy K-i, mint Ny-i oldalán vetődések határol- ják, míg azonban a Ny-i peremén feltűnő szabályossággal a malm-mészkő egy keskeny vonulata simul hozzá, addig a K-i oldalán a kristályos palák keskeny vonulatai kisérik. Ez utóbbiakat azonban több ponton részben palaeozoos, részben mesozoos üledékreliktumok födik el. 3. Diasverrukano. Úgy Mehádia, mint Herkulesfürdő környékén oly vörösszínű konglomerátok és palák fordulnak elő, a melyeket stratigraphiai helyzetüknél és petrographiai szerkezetüknél fogva legjobban a svájczi verrukanoval vagy sernifittel lehet összehasonlítani. Ezek részben durva konglomerátok, részben arkosahomokkövek, részben pedig vörös palák. A konglomerátot főkép gránit-, kristályos palatöredékek és porphyrit- darabok alkotják, a melyeket sajátságos, apró guarcz- és földpáttöredéke- ket tartalmazó, élénk vörös-barnaszínű agyagpalás kötőanyag ragaszt össze. Máskor a nagyobb darabok hiányoznak és a kőzet inkább durva homokkőhez hasonlít, végül jól és vékony lemezesen hasadó vöröses 358 SCHAFARZIK FERENCZ színű, némélykor kissé homokos palára is akadunk. Mehádiánál a Sverdin- patakban szép sorrendben vannak feltárva e kőzetek s úgy helyezkednek el, hogy a durvábbak inkább a komplexus alján, a finomabb palák pedig a fedő felé láthatók. Herkulesfürdőnél e települési viszonyok nem oly világosak, mint a mehádiai Sverdin-patakban, annyi azonban itt is látható, hogy e réteg- sorozat alapját a kristályos palák, fedőjüket pedig a liasformatiónak vagy a guarczitjai vagy a fekete agyagpalái képezik. E vörösszínű verrukanorétegek a felső Cserna mellett csupán egyes csekélyebb kiterjedésű helyeken észlelhetők. 4. Ouarcz-konglomerátok és guarczit-homokkövek. Ezen többnyire világosszinű kőzetek Herkulesfürdő környékén csak alárendelten fordul- nak elő. Egyes foszlányai a felső Cserna mentén találhatók a völgyfenéken, még pedig vagy közvetlenül a gránititre települve, mint pl. apróbb fol- tokban a Medved nevű egykori határ-őrház vidékén, vagy nagyobb össze- függő takaró alakjában, a jobb parton a Cserna és a Pojana Bulza kö- zött, vagy pedig — ha verrukano-rétegek is vannak jelen — akkor ezek fedőjeképen, mely utóbbi esetre a Pojana Kosariste és a Pojana Prisaka közötti jobboldali lejtők jó példát szolgáltatnak. E konglomerátokat a Csernavölgy Ny-i gerinczén nagyobb vonulat alakjában is megtaláljuk, mely a Csorich-magaslaton kezdődik, a honnét É-i irányban egyelőre a hegy lejtőjén huzódik, hogy azután a Plaiu Pri- zesti vidékén a gerinczet elérje, a hol addig marad, míg a Sicselovecz malm-mészköve el nem takarja. A mi e világos színű guarczit-homokkő stratigraphiai helyzetét illeti, úgy ez esetben is tisztán a települési viszonyokra vagyunk utalva, mert kőzetünk semmiféle szerves maradványt nem tartalmaz. Miután ez a képződmény úgy Mehádia körül, mint a krassó-szörényi hegység más pontjain is az alsó lias agyagpalái alatt fekszik és az utób- biakkal még egyes agyagpala-közbetelepülésekkel összefüggésben is áll, Böcxn JÁnos azt alsó liaszkorúnak vagy esetleg rhétiainek hajlandó tartani. 5. Fekete, márgás agyagpala. E fekete palák még a futólagos észlelő figyelmét sem kerülhetik ki, mert hisz ezekből áll az a fekete sziklafal is, mely a SzápÁRY-fürdő mögött látható. Ezen fekete palának rétegei mere- deken többnyire Ny. vagy ÉNy-ra dülnek és a Cserna-völgy számos pont- ján nagy kiterjedéssel fordul elő. A SzápÁRY-fürdőnél kezdődő vonulat csekély szélességgel — mindig a granitit nyugati oldalán maradva — a főgerincztől elágazó mellékgerinczeken és árkokon át észak felé húzódik egészen a Sicselovecz vidékéig, a hol hirtelen két km-re szélesedik ki. Lent a völgyben majdnem kizárólag a balpartra szorítkoznak e palák, mert a Medved vidékén található egy-két kisebb folttól eltekintve, azt látjuk, hogy Czéznán alul nagyobb vonulat kezdődik, mely szorosan AZ ALDUNAI VASKAPU-HEGYSÉG RÖVID VÁZLATA. 359 a mészkőfal lábánál megszakítás nélkül a Hurkuluj-magaslat ÉNy-i mellék- hátáig, a Sötretkuig húzódik. E palák egyszersmind a malm-mészkövek fekvőjét képezik, a mi abból is kitünik, hogy a balparti magasan fekvő mészkőterület minden mélyebb árkában ismételve felbukkannak. Ily módon fel vannak tárva : a Fontana mosiuluj nevű kis réten, az Ogasu kosiulujban, valamint az ország határáig terjedő elágazásokban, továbbá a Suha Padinaban egészen föl a határon fekvő Pojana kosiu-ig, a Stara Pogaran s végül a Domogled K-i lábánál fekvő Pojana mosuronen s az ennek közelében fekvő árkokban. Ha a toplecz-börzai kristályos palaterületből ÉNy-i irányban haladunk a Domogled mészkő-plateauja felé, akkor a gneiszra fekete agyagpalákat s ezekre mészköveket látunk települve. E palák stratigraphiai helyzetének megitélése igen nehéz, mert orga- nikus maradványok, azaz kövületek, teljesen hiányzanak belőlük. Azok a kutatók, a kik eddig Herkulesfürdő környékének geologiai viszonyaival foglalkoztak, ezeket a palákat a mehádiai völgynek szintén fekete agyag- márga paláival hasonlították össze. A jablniczai hídnál Mehádia környékén előjövő kövületeket már KocH Awrar dr. és TIerze EwiL ismerték és felső liaskorúaknak hatá- rozták meg. Azóta a mehádiai vonulatnak más pontjain is találtak fossiliá- kat, még pedig a lias képződmény alsóbb emeleteiből. Dél felé a mehádiai liaspalák a cKulcso északi oldalán végződnek és így a herkulesfürdői pa- lákkal nem függnek össze; de hasonló pretrographiai kifejlődésük, vala- mint tágabb határok között hasonló stratigraphiai helyzetük mégis arra jogosítanak, hogy a herkulesfürdői palákat is általánosan liaszkorúaknak vegyük. Az agyagpaláknak a kristályos palák közé gyűrt ezen vonulata azért is fontos, mert Herkulesfürdő valamennyi hőforrása, kezdve a Lajos-for- rástól le egészen a Ferencz-forrásig, mind belőle fakad. ZSIGMONDY BÉLA, a ki a SzápÁRYy-fürdő számára a 27453 m. mély artézi kutat fúrta, följegyezte, hogy az említett mélységig mindig csak fekete agyagpalában mozgott a fúró. 6. Diabastufa. A liaskorúnak tekintendő herkulesfürdői palákkal szoros összefüggésben állanak a többé-kevésbbé regenerált diabastufák, a mennyiben — különösen Herkulesfürdő és Pecseneska között — állandóan az agyagpalák fedőjében mutatkoznak. Közvetetlenül fölöttük a malm- mészkövek következnek. A diabastufákra vonatkozólag megjegyzendő, hogy ezek helyenként diabas-porphyritdarabokat zárnak magukba, a melyek itt-ott még diabas- mandulakőszerűek is. Hogy honnan származnak e diabastufák, az hosszabb ideig rejtély 360 SCHAFARZIK FERENCZ volt, a részletes geologiai felvételeknél azonban sikerült magát az eruptiv diabast Korniaréva határában a Topla-völgyben megtalálni, a hol ez szá- mos telérrel töri át a liasformatiót. 8. A malm-korszak mészköve. Ez azon képződmény, mely e vidék látogatóinak leginkább szembeötlik. Ez a mészkő képezi Pécseneskától ki- indulva a Koller (687 m.), Solymos (777 m.), tovább Í-ra a Domogled (1100 m.), Suskuluj (1200 m.), Hurkuluj (1128 m.), Kosiu (1105 m.), Kis- Jelenicz (1123 m.), Nagy-Jelenicz (1303 m.) nevű szakadékos és többnyire kopasz csúcsokat. Ez alkotja továbbá a Cserna-völgyet kisérő azon néhány száz méter magas, meredek sziklafalakat is, a melyek valamelyik átellenben fekvő magaslatról messzire feltünő fehér szalagként követhetők. 3 E mészkő szine a hófehértől a sötétszürkéig változik és itt-ott — de csak ritkán — szarukő is található benne. Általános csapása DDNy—ÉÉK vagy DNy—ÉK, ennek megfelelőleg dülése majd ÉNy-i, majd pedig DK-i, a miből következik, hogy kisebb-nagyobb hullámos redőket képez. Fekvőjét a fekete, liaskorúnak tekintendő agyagpala képezi, a mely a mészkővonulat plateauján a mélyen — de még mindig 800—900 m. magasságban fekvő — szakadékokban bukkan elő. Itt megemlítendő, hogy különösen a Hurkulujon és a Hunka-Kamena között igen gyakoriak kisebb-nagyobb dolinák, s hogy számuk száznál többre tehető. A Domogled vidékéről sem hiányoznak a dolinák, ámbár itt csak szórványosan lépnek föl. Sok helyütt látható még az is, hogy a csapadékvizek a mészkő és pala határán, az előbbin levő lyukakban eltün- nek, hogy azután más helyen ismét napfényre kerüljenek; valamint azonkívül gyakoriak a barlangok is. Ez a dombos és egészen az ország határáig húzódó mészkőplateau a Domogled déli oldalán hirtelen összeszűkül, a honnan kezdve csak két kes- keny vonulat alakjában kiséri a liaszpalákat DDNy-i irányban Toplecz felé. Egészen eltérő dolgot látunk a Cserna jobb partján, a mennyiben mészkövünk ott nem összefüggő takaró, hanem egy meredeken felgyűrt, le- metszett redő két keskeny szárnyaként jelentkezik. A Cserna jobb oldali magaslatain t. i. két keskeny mészkő-szalag húzódik végig, minden egyes mellékgerineczen éles lépcső fokokat képezve. Fzek közül az egyik közve- tetlenül a gránittömzshöz simul és a Piatra galbina, Kaminul mare, Piatra banici stb. sziklacsúcsokat alkotja. Ez a vonulat mindjárt a granitit déli vége alatt éri el a Csernavölgyet ; még pedig a Herkules-forrásnál, a mely egyik barlangjából fakad. A másik vékony vonulat, mely az elsővel pár- huzamosan halad, ettől fekete agyagpala által van elválasztva. Kiálló sziklafejei a legtöbb mellékgerinezen a második magasabb lépcsőfokot alkotják. Lefutásában a völgyet egy délibb ponton éri el, mint az első vonulat, a mennyiben a Csorich-magaslaton és Schnellersruhén át a AZ ALDUNAI VASKAPU-HEGYSÉG RÖVID VÁZLATA. 361 Pecseneska—herkulesfürdői országutig húzódik. E két vonulat padjai több- nyire igen meredeken, 60—70" alatt dülnek Ny-nak, sőt ÉNy-nak is. A malm-mészkő a Cserna-völgy jobb partján csak egy helyen képez nagyobb plateaut, még pedig Bolsavnicza határában a Sicseloveczen, a hol rétegei a liasguarczitokon 35" alatt dűlnek Ny-nak. E szóban forgó mészköről petrographiai sajátságain kívül a benne — bár gyéren — előforduló kövületek alapján i8 el lehetett dönteni, hogy a malmhoz tartozik. Az Arsana legmagásabb csúcsait képező mészkő vöröses színű, márgás padjaiban az Aptychus lamellosus, Müxsr. elég gyakran for- dul elő. Több helyen a Belemmites canaliculatus alakkörébe tartozó belem- miteket is találtam; az Arsanatól DK-re fekvő Kremena nevű kis mész- csúcson pedig az Ammonites (Perisphinctes) abscissus, OPPEL és Amm. (Lytoceras) sp. töredékeit gyűjtöttem. Ha ehhez még hozzáveszszük, hogy FoETTERLE a Domogled alatt, a Valea Sipotban egy nerinaeat talált, akkor nyilvánvaló, hogy az imént tárgyalt mészkövek csak a felső jurába vagy a malmba, különösen pedig a tithonemeletbe tartozhatnak. A paleontologiai leletek hiányossága követ- keztében azonban további részletek nem deríthetők ki. 8. A diluvtum és alluvium leérakodásai. Herkulesfürdő szorosabb környékén sem a fiatalabb mesozoicum, sem a terezierkor képződményei- vel nem találkozunk. Még a távolabbi környéken, nevezetesen a mehádia— teregova—karánsebesi völgyben, valamint az orsovai öbölben is, csupán fiatal neogén lerakódások vannak. Ellenben úgy a herkulesfürdői, mint a Pecseneska— orsovai Cserna- völgyben is, a lejtők különböző magasságain diluvialis kavicsterraszokat, és régi törmelékkúpokat látunk. Végül az a számos mésztufa-képződmény, mely a Cserna-völgy több pontján fordul elő, részben a diluvialis, részben pedig az alluvialis forrá- sok működésének eredményekép tekintendő. Ilyen mésztufa, mely a tithon mészkő darabjait valóságos kongiomeráttá köti össze, a Kosiu lábánál(400 m.) található s azonkívül a Munk-forrásnál is észlelhető. Az említetteknél idősebb az a mésztufa, melyet Pecseneskától ÉK-re, a Koller-magaslat törmelék-lejtőjén fele magasságban találunk. Ez a lerakódás teljesen elveszi- tette már eredeti alakját, a mennyiben részint sokat szenvedett az erosió- tól, részint pedig a felülről lehulló törmelék által takartatott, úgy hogy jelenleg az említett helyen a szivacsos mésztufát csak itt-ott látjuk elő- bukkanni. Ezt a lerakódást egész biztosan egy rég kiapadt forrás üledéké- nek kell tekintenünk. x Miután Herkulesfürdő és Mehádia környékének lerakódásaival és azok elterjedésével megismerkedtünk, e vidéknek még csak tektonikai Földtani Közlöny. XXXIII. köt. 1903. 24 362 SCHAFARZIK FERENCZ viszonyairól kell néhány szóval megemlékeznünk, a mit legjobban néhány profil segítségével tehetünk. A mellékelt IX. táblán Mehádia és lerleslestürálő geologiai térképe alatt az egész szóban forgó területen Ny—K-i irányban átfektetett profil látható. Az ettől átszelt területet a palás-kristályos kőzetekből álló Sesimin- hát két üledékes zónára osztja. A nyugati zóna meredeken begyűrt syn- klinális, a melynek magját alsó és középliaskorú fekete palák alkotják, míg fölemelkedő szárai lias-rhátiai guarczit-homokkövekből és konglomerá- tokból, porphyr-konglomerátokból és arkozákból (verrukano) s végül ma- gukból a porphyrtelepekből állanak, mely utóbbiak alatt mindkét oldalon a mélységből meredeken fölbukkanó phyllitek és egyéb palás-kristályos kőzetek települnek. Ennél sokkal bonyodalmasabb a Csernavölgy üledékes vonulata. Itt már nem beszélhetünk többé egy egyszerű synklinálisról, mert e helyen több rövidebb redő magját pillantjuk meg, melyek a völgy két oldalán tengelyeikkel egymással antiklinálisan szemben fekszenek. Ennek közepén pedig a tulajdonképeni antiklinális helyett rupturák mentén föltólt gránit- horst-ot látunk, a mely a Csernavölgy tektonikáját még érdekesebbé teszi. Hogy a Csernavonulat tektonikai részleteiről minél jobban tájéko- zódhassunk, a Csernavölgy négy profilját mellékeljük ide (X. tábla, 6— 9. ábra.) Míg ezek közűl a legfelsőben, mely a Csernavölgyet a hét meleg forrásnál átszeli, a gránit elég nagy szélességben jelenik meg a fölszinen, addig azt a két alatta következő átmetszetben, melyek közül az egyik a Herkulesforrásnál, a másik az artézi kútnál keresztezi a völgyet — a mesozoi üledékek mindinkább nagyobbodó redője fedi. A hét melegforrásnál a hőforrás közvetetlenül a gránitból tör elő, lejebb pedig a tithonmész szakadékaiba kénytelen ömleni. Az egész forrás- hasadéknak ez — t. i. a Herkulesforrás — a leggazdagabb forrása, a mely igen jelentékeny hőingadozásairól (64"-tól egészen 20 C" alá) ismeretes. Ez a tünemény bizonyára a szakadékos mészkőbe behatoló légköri viz- zel — kiváltképen a hó olvadásakor — áll összefüggésben. A hévvizet végül magán a fürdőhelyen látjuk a liaskorú palákból fölszállani (Lajosforrás stb.), déli végén pedig a ZsIGmonpvY VILmos-tól fúrt 274 m mély artézi kút nagy mennyiségben szolgáltatja azt. A fúró a fekete liaspalákon nem hatolt keresztül s nem érte el a gránitot, mely kétségen kívül itt is azon kőzetnek tekinthető, mely a vizet szolgáltatja. Ti. 10. 14 13. 14. 15. AZ ALDUNAI VASKAPU-HEGYSÉG RÖVID VÁZLATA. 363 Irodalom. SuEss Epvagp: Das Antlitz der Erde Wien I. Bnd. 1883—5, II, III, 1888—1901. . INkeY Béra: Az erdélyi havasok a Vöröstorony-szorostól a Vaskapuig. K. Tud. Akad. Ért. Budapest 1890. (Die transylvanischen Alpen vom ho- tenturmpasse bis zum 6 Hisernen Tor. Math. u. naturwiss. Berichte aus Ungarn IX. Bnd Budapest 1891. BöckH János: Szörénymegye déli részére vonatkozó geologiai jegyzetek. (Geol. Notizen aus dem südl. Seite es des Comitates Szörény). Földt. Közl. IX. köt. Bpest 1879. Böcgn János: Triaskorbeli lerakódások fellépte Szászkabányán. (Über das Auftreten der Trias bei Szászkabánya). Wöldt. Közl. XVIII. köt. Buda- pest 1888. . PerERs KaáRL: Die Donau. Leipzig 1876. . NEuMAYER M.: Kos. Zur Geschichte des östlichen Mittelmeerbeckens. Vir- echow und Holtzendorffs Samml. Gemeinverst. wiss. Vortrüáge. Heft 392 Berlin 1882. (Vergl. auch SuvEss, Antlitz d. Erde I. Bnd. 437—438. Seite.) . SzaBó J.: Egy kontinentális emelkedés és sülyedésről Hurópa DK-i részén. A m. tud. Akad. évk. X. köt. VI. darabja, Pest 1862. . PEnck A.: Die Donau. Populáre Vortr. aus allen WFáchern der Naturw. "Wien 1891. p. 25. . Hartavárs Gyura: A csongrádmegyei artézi kútak. Természettud. Közl. 262. füzet Budapest 1891. p. 286. (Die art. Brunnen des Comitates Csongrád.) — Az Alföld geologlai viszonyai a Duna és a Tisza között. F. int. évk. Buda- pest 1897. (Die geol. Verháltnisse des Alföld [Tieflandes] zwischen Donau und Tisza. Jahrb. d. k. ung. geol. Anstalt. Budapest 1897 pag. 195 [79.]) — A szarvasi artézi kút. Magy. orv. és term. vizsgálók XXX. szabadkai vándorgyűlésének munkálataiból. Budapest 1899. p. 4. (Der artesische Brunnen von Szarvas.) RICHTHOFEN Freih. FERDINAND: Führer für Forschungsreisende. Hannover T904. p.1270. Haravárs Gyura: WFehértemplom-Kubin környéke. Térképmagyarázat, Buda- pest 1833. (Umgebung von Fehértemplom-Kubin. Erláuteraung zur geol. Karte, Budapest 1884.) . Zusovré J.: Geol. Übersiechtskarte des Königreiches Serbien. Jahrbueh d. kk. geol. R.-Anst. Wien 1886. Gonpa BÉLA: Az aldunai vaskapú és az ottani többi zuhatag szabályozása. Budapest 1892. (Regulierung des Fisernen Tores an der unteren Donau, sowie der übrigen Katarakte.) HaLravárs Gyura: A golubaczi mediterrán-fauna Szerbiában. HFöldt. Közl. X. köt. Budapest 1880. (Die mediterrane Fauna von Golubatz in Serbien. Földt. Közl. X. Bnd Budapest 1830.) BöckH-RoOTH-ScHAFARZIK: Javaslat a krassószörénymegyei hegységek D-ibb részeinek megnevezése és beosztása tárgyában. Wöldt. Közl. XXIII. köt. Budapest 1893. (Vorschlag betreffend die Benennung und KHinteilung der 94k 20. 20 SCHAFARZIK FERENCZ südlicheren Teile der Gebirge des Comitates Krassó-Szörény. Földt. Közl. XXIII. Bnd. Budapest 1893.) . Zosovré J. M.: Geol. Übersieht des Königreiches Serbien. Jahrb. der k. k. geol. Relchs-Anst. 36. Bnd. 1886.) . UHrrG V.: Über Jurafossilien in Serbien. Verh. d. k. k. geol. R.-Anst. 1884.) . Toura F.: Uber eine Execursion an die untere Donau. Anzeiger der k. Akad. d. Wissenschaften, Wien 1591 Bnd XXVII. p. 115. . Trerze E.: Auffűindung von Orbituliten-Gestein bei Berzászka im Banat. Verhandl. der k. k. geol. R.-Anst. 1870 p. 338. TEreGpn Rorn [L.: A krassószörényi hegység dunamenti szakasza, a dJe- liseva és a Sztaristye völgyek környékén. Földt. int. évi jelentése 1892-ről. (Der Abschnitt des Krassó-Szörényer Gebirges lángs der Donau in der Umgebung des Jeliseva und Sztaristye Tales. Jahresbericht der k. ung. geol. Anst. 1892.) . SCHAFARZIK FRasz: Kibenthal-Ujbánya, Tiszovicza és Szvinicza környékének geol. viszonyai. KFöldt. int. évi jelentése 1902-ről. (Die geol. Verháltnisse der Umgebungen von Eibenthal-Ujhánya, Tiszovicza und Szvinicza. Jahres- bericht d. k. ung. geol. Anst. 1892.) . HANTKEN MIixsa: A magyar korona országainak széntelepei és szénbányá- szata. Budapest 1877. (Die Kohlenflötze und der Kohlenbergbau in den Lándern der ungarischen Krone. Budapest 1878.) . KupERsarscH Josawnu: Die Ammoniten von Szvinicza, Abhandl, der k. k. geol. Reichs-Anst. I. Bnd. 2. Abt. Wien 1852. .v. HaveR Fr.: Palxgontologisehe Notizen. Sitzungsber. d. math. naturw. Cl. o o d. Akad. d. Wiss. XXIV. Wien 1857. . TierzE F.: Geol. und palgontologisehe Mitteilungen aus dem südl, Teil des Banater Gebirgsstockes. Jahrb. der k. k. geol. R.-Anst. Bnd 22. Wien 1872.) . UHLiG V.: Die Cephalopoden der Wernsdorfer Schichten. Denkscehriften der kais. Akad. d. Wissensch. in Wien XLVI. Bnd. . Közlemények a kir. Józsefműegyetemi műszaki mechanikai laboratoriumá- ban végzett szilárdsági kisérletek eredményeiről. (Mitteilungen aus dem technischen Laboratorinm des kön. ung. Josefs-Polytechnikum zu Buda- pest.) II. Heft. Budapest 1897 p. 36. . Zusovié J. M.: Note sur la eréte Greben (Annales géologigue de la pénin- o o sule Balcanigue, tome III. SCHAFARZIK FERENCZ: Az aldunai Kazán-szoros geol. viszonyairól. Földt. int. jelentése 1891-ről. (Über die geologischen Verhültnisse der Kasan-Enge an der unteren Donau. Jahresberichi der kgl. ung. geol. Anst. für 1891.) . Földtani Közlöny, Budapest Bnd XX. p. 209. . ÖCHAFARZIK FERENCZ: A kis vaskapu kőzetei. Fötdt. Közl. XXVIII. köt. Bu- dapest 1898. (Die Gesteine des kleinen eisernen Tores. Földt. Közl. Buda- pest XXVIII. Bnd.) 32. Mgazgc L.: Note sur la Géologie de la partie sud du haut plateau de Mehedinti. Bull. de la soc. des sciences physigues de Bucarest, Roumanie NE. ATS AZ ALDUNAI VASKAPU-HEGYSÉG RÖVID VÁZLATA. 365 33. Hoszporzgy AraJos: A Vaskapu szabályozási munkák ismertetése. (Les tra- vaux des portes de fer du Bas-Danube) Budapest 1900. 4". 34. HoszporzgY AnzaJos: Az Alduna szabályozása. (Die Regulierung der unteren Donau.) Különlenyomat a magy. mérnök- és építész-egylet közlönyének 1900. évfolyamából, Budapest 1900. IRODALOM. LŐRENTHEY IMRE: Budapest pannomdai faunája. Palaeontographica. XLDVIII. Stuttgart 1902. — 158. old. (49), 13. tábla, német. E terjedelmes munka két részből áll. Az első Tinnye és Budapest- Kőbánya (sertéshizlaló kútja), a második Budapest-Rákos és Budapest- Kőbánya (téglagyár) faunájának és a lelőhelyek geologiai viszonyainak leírá- sát. tartalmazza. A munkához írt előszavában megokolja a szerző, hogy a cpontusi emeletv elnevezés helyett miért alkalmazza a cpannoniai emelet, -et. I. A tinnyei homokgödörből és a kőbányai disznóhizlaló kútjából való fauna, mely nagyobb mennyiségben ostracodákat is tartalmaz (szerző ezeket nem írta le), oly szintből származott, a melynek faunája még alig ismeretes és melyet BRusiva a pannoniai emelet legfelső szintjével ellentétben lyrcea- horizontnak nevez. H faunával egykorú, behatóbban tanulmányozott faunák a kobersdorfi, melyet HANDMANN, a ripanyi és markuseveci, melyet BRUSINA és a perecseni s a szilágysomlyói, melyet szerző írt le. I A tinnyei fauna eddig ismertetett 12 faja szerző gyüjtései után 81 fajra és változatra szaporodott, a melyek között 17 faj és 6 varietás vagyis 31"/o-a a biztosan meghatározható 74 alaknak új. A kőbányai biztosan meghatároz- ható 39 alak közül 3 faj és 1 változat, tehát több, mint 23"/0-a az összes puhatestű faunának új. A mi a tinnyei fauna jellemét illeti, föltünik, hogy itt csupán egy nomionina (valószinűleg N. granosa, DORB.) fordul elő, míg a kőbányaiban 4 faj foraminifera van. A fauna főtömegét a molluskák képezik, melyből Tinnyéről 79, Köbányáról pedig 36 faj van; ebből az első helyről 58 faj és változat gasteropoda és 22 pelecipoda, a másikról ellenben 31 gas- teropoda és 9 pelecipoda származik. A gasteropodák között a melanopsisok, a pelecipodák között a congeriák vannak legnagyobb számban. Mindkét lelet- helyen lokális alakok is vannak. Ilyenek a tinnyei faunában a legtöbb conge- rián kívül az Unió Vásárhelyii, LÖRENT., Papyrotheca mirabilis, BRus. számos melanopsis, a bythinellák és egyéb alakok; a kőbányai faunában a foramini- ferák legnagyobb része, Limnocardium minimum, LőRENsT. stb. E fauna spe- cialis jellemét képezik: az elliptikus (és nem köralakú) harántmetszetű orygocerasok, az indiai recens alakokra emlékeztető planorbisok, az Aral-, Baykal- és Kaspi-tóban és China édes vizeiben élő hydrobiidák és sajátságos kistermetű limnocardiumok. II. A rákosi és kőbányai agyaggödrökből származó fauna a kőbányai disznóhizlaló kútjából származótól abban tér el, hogy fiatalabbnak látszik. A gerinczeseken és ostracodákon kívül 35 fajból áll, a melyek közül 8 új és 7 meg nem határozott vagy meghatározhatatlan van. Az így fönmaradó stra- 366 IRODALOM. tigraphiai szempontból értékkel bíró 20 faj közül 15 olyan, a melyek eddig csak magasabb szintből voltak ismeretesek; a többi 5 faj közül négy alsóbb és felsőbb szintben is előfordul és csupán egy, a Planorbis solenofides, LŐRENT., ismeretes tisztán alsóbb szintből. E fauna uralkodó alakjai: Mikromelania ? Fuchsiana, Bgus., Pyrgula imcisa, FucHs, Limnocardium subdesertum, LŐRENT., Congeria ungula-caprae, Müsxsr. és még vagy hat faj. Különös érdekességet kölcsönöz e faunának az a tény, hogy 3 faj: a Hydrobia scalaris, Fucns, Valvata kúpensis, FucHs és Valvata minima, FucHs a megarai (Görögország) plioczén édesvizi rétegekben is előfordul s így e két távolfekvő lelethelyet némikép egymáshoz közelítik. A kőbányai és rákosi téglagyárak agyaggödreiben, valamint a Balaton- füreden tett tapasztalatok hivatottak arra, hogy a magyar korona területén elterjedt pannoniai lerakodások taglalására némi fényt vessenek. Ezek szerint Közép-Magyarországon a felső-pannoniai emeleten belül legalul van a Conge- ria Partschi tömeges föllépése által jellemzett szint, mely fölfelé átmegy a Cong. ungula-caprae nagy tömegével biró szintbe s azzal annyira összeolvad, hogy a kettőt egy szintnek lehet tekinteni. Erre következik a (Cong. balato- mica nagy mennyiségétől és a typusos Cong. triangularistól jellemzett középső szint, a melyre az eddig legmagasabbnak ismert szint van települve, ennek ismertető jelei: a Cong. rhomboidea, M. Hörx., Cong. croatica, Bgus., Limno- cardium Schmidi, M. Hönrx. és a Limnocard. cristagalli, Rorn alakkörébe tar- tozó, BRusiIsától a Budmania alnembe sorozott formái. E három szintet a nagy termetű congeriák és limnocardiumok oly szorosan kapcsolják együvé, hogy őket a felső pannoniai emeletbe lehet összefoglalni, ellentétben avval az emelettel, a melyet a tinnyei, a kőbányai (sertéshizlaló kútja), perecseni, szilágysomlyói stb. sajátos faunák, a specificus mikrofauna, valamint a mela- nopsisok nagy száma jellemez. E rétegek és faunák valamennyie alatt a leg- alsó emelet fekszik, a melyet szerző az erdélyi részekből és Szilágysomlyóról írt le s a melynek főjellemvonását a vékonyhéjú alakok képezik. Ide tartoz- nak a Mecsek-hegység orygoceras-tartalmú márgái és a tinnyei alsó agyagos. rétegek, a melyekben a Pisidium costatum, GoRJ.-KRAMB. és Pis. protactum, GoRJ.-KRamMB. alakkörébe tartozó pisidiumok és a Gongeria banatica alakkörébe tartozó congeriák (talán a C. banatica maga) fordulnak elő. Az alsó emeletbe állítja azokat a rétegeket, a melyeket sokan a eprepontusi, illetve smeeotiai, emeletbe helyeznek; Magyarország pannoniai rétegeiből egyelőre legfeljebb a szakadátiakat tartja az orosz m:eotiai emelettel aguivalenseknek, de mégis inkább hajlandó őket, — úgy mint KocH AwraL tanár — a szarmata emelethez, annak legfelsőbb szintjeként, mint az alsó pannoniai emelethez számítani. A munkához 13 remekül sikerült tábla van mellékelve, melyeken szerző részben az új fajokat és változatokat. részben pedrg azokat az alakokat ábrá- zolja, melyeket BRusiva Markusevecről fölsorol, de sem szabályszerűen le nem írt sem nem ábrázolt, ezeket szerző le is írja és ábrázolja is. Végre néhány alak javított rajzát közli, mint pl.. a Melania (Melanoides) Vásárhelyi, HANTK.-ét. GüLL V. 59140 EBREN I FÖLDTANI KÖZLÖNY XXXIII. BAND. JULI SZEPTEMBER 1903. 7—9. HBFT, AGROGBOLOGISUHE BESCHREIBŰNG DES GEBIETES ZWISUHEN DER DONAU UND TISZA Von PETER TREITZ. Mit Taf. VII. Die Orographie des Gebietes. Das Gebiet zwischen Donau und Tisza, der westliche Teil des unga- risehen grobBen Alföldes, bildet beiláufig ein Drittel des ganzen Tietlan- des; es ist dies eine gegen Süden geneigte Ebene, auf der sich drei untereinander gestellte Plateaux unterscheiden lassen. Der nördliche Teil ist der höchst gelegene ; auf diesem erheben sich einzelne Hügelzüge bis zu 300 m Höhe ü. d. M.; es sind dies die Aus- láufer der Andesitgebirge von Cserhát, welche mit Flugsand oder Löb- .sehichten überdeckt sind. Der letzte Hügelzug lehnt sich an den grofen Sehuttkegel an, welchen die Donau am Ende des Tertiárs in einem von Szentlőrinez bis Hcser reichenden Halbkreis abgelagert hat. Südlich dieses Hügelzuges beginnt das zweite Plateau, dessen Höhe 110—140 m ü. d. M: betrágt. Die Oberfláche besteht meistens aus Flugsand, welches Gebilde auf neudiluvialen und altalluvialen Schlick- und Tonschichten lagert. Der Flugsand wurde von dem herrschenden Nordwestwinde aus dem Donautale über den Hügelrücken bis in das Tiszatal getrieben und hatte so die hier die Oberfláche bildende Löldecke allmáblich verschüttet. Am Südrande wird der Flugsand vom Winde aut die LöBdecke des darunter liegenden Plateaus geweht. An der Grenze der beiden Bildungen finden wir die höchsten Dünen, die westlich von Jankovácz bis zu 170 m ü. d. M. aufsteigen und sich 40 m über das Plateau von Telecska erheben. Die Stirnseite der Dünen ist gegen 5$üden X Diese Arbeit wurde für die von der ungarischen Geologischen Gesellschaft zwischen den 28. August und 4. September 1903 geplant gewesene Exkursion ge- sehrieben. hed. 368 PETER TREITZ und Südosten gerichtet, von Norden steigen sie mit sehr kleiner Nei- gung an. Die dritte Terrasse ist das unterhalb der Flugsand-Hügellandschaft gelegene ganz ebene Löbgebiet, Telecskaer Plateau genannt. Die ganze Löbfláche zeigt eine schwache Neigung nach Südosten zu. Der nördliche Teil erhebt sich 130 m, der südliche nur 100 m ü. d. M. Der Boden dieses Plateaus ist Löb, zwischen Baja und Szabadka Sandlöb; das Korn des letzteren nimmt gegen Süden allmáhlich ab und geht alsbald in typischen LöbB über. j Die vierte Stufe umgibt als schmaler Streifen das Telecskaer Löb- plateau und erreicht nur im Süden desselben einen gröbBeren Umtfang. Seine Oberfláche ist alluvialer Löb, der die Fortsetzung der unteren jung- diluvialen Löbdecke bildet. Diese Lánderstrecken sind die altalluvialen Táler der Donau und Tisza, welche von den stark verzweigten Flüssen durchzogen wurden. Die alten Sand- und Schlicksehiechten sind an vielen Stellen von alluvialem Löb überdeckt. Aus den herabfallenden Staub- massen wurde auf trockenen Gebieten Löb, wáhrend sich dieselben an nassen sumpfigen Stellen zu einer festen tonigen Bodenart verwandelt haben. Diese alluvialen Löbgebiete bilden zwar keine zasammenhángende Löbdecke, da sie durch die vielen Flubarme in unzáhlige IMmseln zerteilt wurden ; doch deutet ihr einheitliches Material und ihre gleiehe Höhen- lage (80—90 m ü. d. M.) auf gleichen Ursprung. Die Lölsehichten sind noch heute im Wachstum begriffen. In den eigentlichen FluBtüálern finden wir die jüngsten Ablagerun- gen. Die Inseln. die sich über das Hochwasserniveau erheben, sind mit alluvialem Löb bedeckt, wáhrend der Boden in den Mulden aus Sehlick und Tonschlick besteht. Stellenweise wurden einzelne "gröbBere. tieflie- gende Gebiete vom Hauptbette in der Weise abgeschlossen, dab die Früh- jahrsílut zwar in diese Bassins hineingelangen konnte, von hier aber keinen Abfliub fand, sondern im Laufe des Sommers verdunstete. Hie- durch versumpíten diese Gebiete und ihr Boden verwandelte sich in einen schwarzen záhen Ton, der infolge seiner physikalischen KEigenschaften Pecherde genannt wird. In niedersechlagsreichen Jahrgángen werden diese tiefliegenden Stellen — obzwar sie vom Hochwasser durch Dümme ge- sehützt sind — noch in unseren Tagen dermabBen feucht, dab sie Jahre hindureh für die landwirtschaftliche Kultur unbrauchbar werden. Die geologischen Verháltnisse. Die oben beschriebene Orographie des CGrebietes ist durch die Hin- wirkung der folgenden geologischen Faktoren entstanden. AGROGEOLOGIE DES GEBIETES ZWISCHEN DONAU UND TISZA. 369 Tertiür. Wáhrend der Trachyt- und Andesit-Eruptionen in der ersten Zeit des Tertiárs ist das grobe ungarische Becken eingesunken und sind am Rande desselben grofe Brüche entstanden. Das Becken wurde von einem See erfüllt, in welchem miáchtige Ton- und Sandschichten zur Ablagerung gelangten. An den Rándern waren diese Sedimente natürlieh nur von geringer Máchtigkeit. Im vorletzten Zeitalter der tertiáren Epoche wurde das grobe Alföld durch die Wassermassen des pontischen Sees bedeckt, dessen Spiegel bis . zum Hintritt der levantinisehen Zeit infolge des Abflusses seines Was- sers so tief sank, dab der gröbte Teil der pontischen Ablagerungen zu Land wurde.F Für diese Annahme spricbt jene Erfahrung, dab jenseits dar Donau auf bestimmten Gebieten die einstige Obertfláche der pontischen Ablage- rungen aus einer roten Tonschichte besteht, die auf weibem, entfárb- tem, reinen oder sandigen Ton lagert. S5owohl die kalklose eisenschüssige obere Sehichte, als auch deren kalkige Unterlage. in welcher sámtlicher Hisengehalt reduziert wurde, sind Kennzeichen der andauernden Hinwir- kung einer ehemaligen üppigen Vegetation. Zu Beginn der levantinischen Zeit senkte sich der Spiegel der Írü- . heren pontischen See ohne Unterbrechung dermabBen, dab die Ausdehnung des hiedurch zu Land gewordenen Gebietes, insbesondere jenseits der Donau, stetig zunahm. Die Lölsehichten lagern jenseits der Donau an vielen Punkten auf rotem Tone, welcher pontischen Ursprunges ist und dessen AuBeres sowohl, als auch seine chemische Beschaffenheit auf einen írüheren hohen Humusgehalt deutet, der, nun oxydiert, dieser Schichte die bezeichnende rote Farbe verleiht. Nach den Ausführungen des Chefgeologen Herrn Dr. FR. SCHAFAR- ZIK"S XX resp. M. NsumavYERs hat am Ende des levantinischen Zeitalters eine starke Hebung des Landes stattgefunden, wodurch der AbfluGb des levantinischen Sees versperrt wurde, dessen Wasser aufstaute., so dab nun der levantinische und spátere diluviale Seespiegel viel höher stand, als jener der früheren Zeitalter. X Gy. v. HaALaváTrs: Die pontische Fauna in der Umgebung des Balaton-Sees. III. Stratigraphischer Teil. Separatabdr. a. d. Werke: Resultate d. wiss. Erforsch. d. Balaton-Sees. I. Bd., I. Teil. xx Dr. FR. SCHAFARZIK: Kurze Skizze der geologischen Verhültnisse und Ge- sehichte des Gebirges am Eisernen Tore an der unteren Donau. Földtani Közlöny. Bd. XXIII, Heft 7—9. Budapest 1903. 370 PETER TREITZ Das aufgestaute Wasser füllte nach und nach das ganze Becken bis zur Höhe der Speixre an der unteren Donau. bis es diese überstieg und sich nun von neuem einen Durchflub in das Gestein eingrub. Mit der Erweiterung des Durchbruches sank der Seespiegel allmáhlich wieder, wo- durch die im Tertiár stattgefundenen Hebungen und Senkungen neuer- dings zur Geltung gelangten. Jene Strecken, wo im tieferen Untergrunde ein álteres (Gestein lagerte, das mit den einzelnen Inseigebirgen unterirdisech in Verbindung stand, nahmen an der allgemeinen Senkung nicht Teil, sondern wurden sehr bald zu Festland. So erhob sich der gröbte Teil des Gebietes jenseits der Donau über die Wasserfláche. Innerhalb der Grenzen des levantinischen Sees ist heute eine gegen Südosten gerichtete Senkung nachweisbar. Dieselbe ist einesteils, nur scheinbar, die Folge der Gebirgsbildung, derzufolge sich die jenseits der Donau befindlichen Inselgebirge und die mit denselben unterirdisch zusammenhángenden Hügelzüge fortgesetzt emporschieben. Aus demselben Grunde finden wir z. B. die pontischen Schichten in der Umgebung von Szegzárd 350 m ü. d. M. erhoben. Wir müssen hier die hebende Wirkung der im Untergrund liegenden mesozoischen Ablagerungen voraussetzen, deren einzelne Glieder weiter südlieh bei Morágy und Báta unter den pontisehen Schichten auch tatsüchlich zu Tage treten. Ahnliche Ver- háltnisse können auch bei den Ausláufern der übrigen Inselgebirge jen- seits der Donau nachgewiesen werden. Diesseits der Donau ist eine Senkung durch die Tieftbohrungen tat- sáchlich nachgewiesen. Der Grund dieser Erscheinung ist nur in der Be- sehaffenheit jener máchtigen Tonschichten zu suchen, welche aus den tertiáren und diluvialen Seen gegen das Zentrum der grolben Tiefebene zu abgelagert wurden. Die reinen Ton-, sowie die tonigen Schichten sehrumpfen mit der Zeit zusammen; die Kontraktion wird noch durch den Druck der oberen Schichten betráchtliceh gefördert. Je müchtiger die Tonschichten und je höher ihr Tongehalt, umso betráchtliceher die Sen- kung, die durch deren Verdichtung entsteht. Dem noch in unseren Tagen fortdauernden Sinken der Oberflüche in der grohen ungarischen Tiefebene liegt fast ausschlieBlieh die Kontraktion der máchtigen, mehrere hundert Meter betragenden, pontischen und levantinischen tonigen Sedimente zu Grunde, Eine áhnliche Senkung kann in dem Tale der Tisza beobachtet werden, wo die neueren Ablagerungen von Westen gegen ÖOsten eine zu- nehmende Neigung zeigen. Diese Senkung beginnt 20—25 Km westlich des heutigen Hauptbettes und befindet sich der tiefste Punkt in der Náhe des gegenwártigen FluBlaufes. In Anbetracht dieser Beobachtungen ist es nun erklárliech, warum sich die pontischen Schichten jenseits der Donau im allgemeinen und AGROGEOLOGIE DES GEBIETÉS ZWISCHEN DONAU UND TISZA. 91 einzelne Partien derselben im besonderen, so hoch über die im Unter- grund des grolen Alföldes befindliehen Sedimente gleichen Alters erheben. Diluvtum. Die an der unteren Donau im levantinischen Zeitalter stattgefun- dene FErhebung staute — wie gesagt — das Wasser im Innern des Landes so, dab sich die Wassermassen des neu entstandenen Sees weit über die Grenzen des früheren erstreckten. Das grole und kleine Alföld wurde über- sehwemmt, und aus dem Wasser erhoben sich die Gebirge Mecsek, Bakony, Vértes, Fruska-Gora, sowie deren Ausláufer, als Inseln. Das Wasser des kleinen Alföldes war durch drei Hauptkanüále in den See des groBen Alföldes abgeflossen, und zwar 1. durch die Sehluchten des Visegráder Gebirges, 2. durch das Tal von Moór, 3. durch das heutige Tal der Drau. Die Richtungen dieser Wasserláufe werden durch ausgedehnte Schotter- und Sandlagen, deren Mündungen durch umfangreiche Schuttkegel gekenn- zeichnet. Der Ursprung der meisten dieser Schuttkegel reicht bis in das Levantinische zurück, ihr Aufbau wurde aber auch im Diluvium noch fortgesetzt. Die bedeutendsten Schuttkegel sind folgende : Der Schuttkegel bei Parndorf, welcher sich aus dem die Kleinen Karpaten durchbrechenden, von Nordwest gegen Südost strömenden Wasserlaüf abgelagert hat. Ein zweiter liegt zwischen Kőszeg und Vasvár und erstreckt sich in südlicher Richtung bis Zalaszentmihály ; die umfangreichen Sandablagerungen, die sich vom -Balaton-See gegen Süden bis in das Tal der Drau hinziehen, bilden die Fortsetzaung desselben. Auf dem Gebiete zwischen der Donau und Tisza finden wir den gröbten Sehuttkegel in der Náhe der Ortschaften Maglód und Szent- lőrinecz. Die Gewüsser, die ihren Lauf durch die Gebirge Bakony und Vértes genommen hatten, bauten bei ihrer Mündung zwei ausgedehnte Kegel auf, deren nördlicher oberhaib Dunavecse. der südliehere aber in der Gemarkung von Dunapataj liegt. Die Achse sámtlicher Schuttkegel ist gegen Südosten gerichtet. Jener Wasserlauf, der durch das Tal der Rába geflossen war. brachte miáchtige Schottermassen zur Ablagerung. Der Schotter ist im Norden grobkörnig, wird aber gegen Süden immer feiner und unterhaib dem südliehen Ende des Balaton-Sees findet sieh nur mehr Sand vor. Das Sandgebiet reicht bis in das Val der Drau und folgt diesem bis an die Donau. Bei der ehemaligen Mündung in den groben See, unweit der heu- tigen Ortschaft Apatin, entstand eine máchtige Deltabildung, deren Rest noch heute den Lauf der Donau, in der Form eines schmalen Streifen sandigen Landes, von Apatin bis Vukovár begleitet. Ez PETER TREITZ Der wichtigste Schuttkegel ist der bei Dunapataj gelegene. Er wurde von einem Fluflautft abgelagert, der sich. von Nordosten kommend. zwi- sehen Dunaföldvár und Paks in den See ergossen hat. Die Mündung lag in der Náhe von Dunapataj. denn nui hier finden wir den Schotter auf der Oberfláche; gegen Südosten wird das Material immer feinkörniger und an der Bahnstrecke Kalocsa— Kiskőrös liegt nur mehr Grobsand, den wir auch in der Löbwand unteihalb Xeczel im Liegenden der Lölsehichte an jenem Punkte in der Form dünnerer Lagen finden, wo eine, die Ort- schaften Dunapataj und Jankovácz verbindende gerade Linie die Wand schneidet. Das Material des zweiten Flugsandgebietes, das sich südöstlieh von hier ausbreitet, entstammt ebenfalls diesem Wasserlaufe und bildet das südliche Ende des groben Schuttkegels. Bei den Tiefbohrungen in Kalocsa wurde die Schotterablagerung in einer Tiefe von 15 m erszchlossen; sie ist die Fortsetzung der unteren HSchotterlagen von Dunapataj. Die Masse des Schuttkegels wurde durch den neuen Lauf der Donau in einzelne Glieder geschieden; heste des ganzen finden sich als Schotter-, resp. Sandinseln in dem tonigen Schlick- gebiete des Donautales, wie z. B. bei Szakmár, Homokmégy u. s. w. Der zweite gröbere Schuttkegel befindet sich zwischen Kúnszentmiklós und Solt und liegt die Achse auch dieses Kegels in südöstlicher Richtung. Diese Schotterlager sind augenscheinlich mit denen von Ercsi, jenseilts der Donau, in Verbindung gestanden, wurden aber durch den neuen Lauf wieder abgetrennt. Der Schotter liegt bei Ercsi 105 m ü. d. M.. bei Haraszti und Dunavecse 2—6 m, bei Fülöpszállás 15—20 m unter dei Erdoberfláche. Gegen Südosten zu verfeinert sich das Material! fortwáhrend und jenseits der groben Sümpfe östlich von Fülöpszállás finden wir nur mehr Sand vor, welcher vom Winde zu 15 20 m hohen Dünen aufge- türmt wurde, die sich unaufhörlich gegen Südosten bewegen und deren Material sich in neuerer Zeit bereits viel Donausand aus dem zu Beginn des Alluviums hier vorübertfliebenden Flublaufe beigemengt hat. Die Donau führt heute blot bis Dunavecse Schotter, südlieh von diesem Punkte finden wir nur mehr Grobsand am Grunde ihres Bettes. Die Kies- und Schotterablagerungen bei Dunapataj können infolgedessen auf keinen Fall von der Donau abgesetzt worden sein, da sich hier die Wassermassen der Donau bis in die jüngste Zeit in einem Teiche be- wegten, dessen Wasser die Kraft der Strömung so weit absehwáchte. dab sie nur Feinsand zu transportieren vermochte. Am Anfange der diluvialen Zeit beginnt in Mitteleuropa — in welche hkegion auch unser Land gehört — die Bildung des LöB. Von Frankreich bis Rufland wurden die geröberen Tüler und Tieflánder, sowie deren Rán- der von Löb bedeckt. Der Staub, welcher Anlab zur Entstehung des Löb gab. kam von Nordwesten und stammte wahrscheinliech aus dem Schlamme AGROGEOLOGIE DES GEBIETES ZWISCHEN DONAU UND TISZA. 3/(e u jener Gletscher, die zu jener Zeit den Norden Huropas bedeckt hatten. Auf die Richtung des Staubes lábt in unserem Lande der Umstand sehlieen, dab auf den Vorláufern der Gebirge, welche durch die letzteren vom Winde geschützt waren., keine LöbBablagerungen zu finden sind. An den östlichen Abhüngen der Gebirge, die unser Land westlich begrenzen, fehlen die Löflsehichten beinahe gánzlich; der alluviale Ur- sprung jener dünnen Löblagen, die sich hier fleckenweise doch vorfinden. ist leicht nachzuweisen. Die über giölere Staubfálle angestellten neneren Beobachtungen bewiesen., dab im öSchutze gröberer (Gebirgszüge ein staubfreler Streifen entsteht.? Auf den südöstlichen Abhángen der Kleinen Karpaten, des Leitha- gebirges und der übrigen Gebirge jenseits der Donau fehlen die Löbabla- gerungen und die, welche vorhanden sind, besitzen eine viel geringere Máchtigkeit, als jene auf den nordwestlichen Abhüngen und Vorláufern. Die Richtigkeit dieser Voraussetzung zu rechtfertigen, sind die jetzt in Angrift genommenen Untersuchungen berufen. In der ersten diluvialen Zeit also herrschte ein kaltes und trockenes Klima. Durch die háutigen Stürme wurde viel Staub und Steinmehl auf- gewirbelt, die wieder herniederfallend. Höhen und Tiefen mit dicken Schichten bedeckten. Auf allen jenen (Grebieten im Innern unseres Lan- des. die zur Zeit der ersten Lölbablagerung schon Festland waren. tfinden wir typischen Löb, auf den mit Wasser bedeckten Strecken aber entstan- den aus den herabgefallenen Staubmassen Mergel- oder tonige Mergel- sehichten. Ím Diluvium unterscheiden wir zwei Zeitabschnitse der Löbbildung : der Staub fiel námlieh wáhrend zweier Perioden, die durch einen Zeit- raum von einander getrennt wurden, dessen Klima wármer und feuchter war und in welchem sich die Erdobertláche mit einer kráftigen Vegetation bedeckte, duich welch letztere die Bildung der Staubwolken verhindert wurde. Die Existenz dieses Intervalls inmitten der Löbbildung wurde durch die geologisehen Aufnahmen in Deutschland erwiesen, wonach sich die Gletscher nach der Ablagerung des ersten Löb zurüeckgezogen haben. Dieser RKückzug kann nur das Eintreten eines wármeren Klimas zu Grunde haben. Das in erhöhtem MaDe eingetretene Schmelzen des Gletschereises hatte zur Folge, dab gröbere Wassermassen an die Öbertláche gelangten und die so entstandene grölbere Feuchtigkeit gab Anla6 zur Entstehung einer üppigen Vegetation. xX G. HELLMANN u. W. MErsaRgpus: Der groBe Staubfall vom 9. bis 12. Márz 1891 in Nord-Afrika, Süd- und Mittel-Europa. (Abhandl. d. kön. preub. meteoro- logischen Institutes. Bd. II, H. 1.) 374 PETER TREITZ Ín unserem Lande ist das Herrschen jener wármeren und feuchteren Periode durch die Beséhaffenheit der in dieser Zeit zur Ablagerung ge- langten Schichten ebenfalls leicht nachweisbar. Auf der Oberfláche der Löbablagerung, die bis dahin mit einer spár- lichen Rasendecke überzogen war, entwickelt sich unter dem EinfluG der nun vermehrten Feuchtigkeit und der höheren Temperatur eine üppige Vegetation (vielleicht Wald"); der grobe Humusgehalt, welener im Boden als Folge der Vegetation entstanden war, schlob die Mineralkörner des fallenden Staubes auf und bereicherte den Boden an Tongehalt und Kisen. Die Schichten dieser Zeit bestehen aus eisenschüssigem Tone. Der warme und feuchte Zeitabschnitt war von nicht allzulanger Dauer. Das Klima wechseite. es wurde külter, die Gletscher rückten gegen Süden wieder weiter in das Vorland vor und die Gewásser überzog eine Eiskruste. Die grobe Schwankung der Tag- und Nachttemperatur bewirkte allmáhlich das Absterben der Vegetation, lockerte die Oberfláche des Bo- dens, und erleichterte so den Winden das Aufwirbeln von gewaltigen Staubmassen. Die Reste der einstigen Vegetation werden von neuen Staub- lagen überdeckt und der Humus erfáhrt stellenweise eine vollstándige. stellenweise aber eine teilweise Oxydation. Durch die gánzliche Oxydation der dem Boden beigemengten organischen Stoffe scheidet sich aus den humussauren Salzen das Bisen als Hisenoxydhydrat aus und verleiht dem Boden die charakteristische rote Farbe. An vielen Stellen, wo die Ver- háltnisse der Oxydation des dem Boden beigemengten Humus nicht günstig waren, blieb derselbe als Humusschichte zwischen den beiden LöBlagen unverándert.?F Die zwelte, d. i. die obere Lölbsehichte besitzt ziemlich dieselbe Mách- tigkeit, wie die untere, nümlich 8—42 m. In Deutschland und Österreich kann in der Löbablagerung eine áhnliche Teilung beobachtet werden.Xx In unserem Lande jedoch kann auf weit ausgebreiteten Gebieten nur die eine Lölsehichte konstatiert werden. Das Fehlen der ersten, unteren LöPlage deutet uns mit Sicherheit an, ob das betreffende Gebiet zur Zeit der ersten LöBablagerung noch von dem diluvialen See bedeckt war oder nicht. Der Spiegel dieses Sees senkte sich fortwáhrend infolge der Erweiterung des Durchbruches an der unteren Donau, wodurch das Festland im Alföld an Umfang stetig zuge- nommen hat. Jene (rebiete nun, die wáhrend der Bildung des ersten, unte- ren Löb trocken gelegt waren, tragen beide LöbBlagen. wührend andere, " An der Strecke zwischen Dunaföldvár und Dunapentele hat die einstige humose Schichte, die den unteren LöB von dem oberen trennt, ihre Originalbeschaffen- heit beibehalten, sie erfuhr nur eine teilweise Oxydation. xx Über die LöBablagerungen in Frankreich ist es mir bis jetzt nicht gelungen diesbezüglieh Daten zu erhalten. AGROGBOLOGIE DES GEBIETES ZWISCHEN DONAU UND TISZA. 970 die erst zur Zeit der Ablagerung des oberen Löb zu Land wurden, nur eine, die auf Sand- und Schlickschichten lagernde obere Löfgdecke aufweisen. Endlich finden wir grobe Mulden, die überhaupt keine diluviale Löbdecke besitzen ; diese waren wáhrend der ganzen diluvialen Periode mit Wasser bedeckt. Die Ausdehnung des diluvialen Sees, sowie dessen allmáhliches Einschrumpfen wird durch die Untersuchung der heimatlichen LöBbabla- gerungen genau festgestellt werden können. Jetzt vermag ich nur inso- weit in die Details dieser Frage einzugehen, als mir dies meine bisher ge- sammelten Daten und Beobachtungen gestatten. Das Gebiet zwischen der Donau und Tisza war im Diluvium wáhrend der Bildung des ersten Löb gröbtenteils mit Wasser bedeckt. Aus dem Seespiegel ragten nur die südlichen Ausláufer des Cserhát-Gebirges, die östlichen des Mecsek-Gebirges und die nördlichen der Fruska-Gora empor. Und auf diesen VorstöBen finden wir überall beide, durch die er- waáhnte eisenschüssige oder braune humose, tonige Zwischenlage von ein- ander getrennten Löblagen. Die nördliehén Abhüánge der Fruska-Gora reich- ten bis tief in das heutige Donautal hinein ; die Löbinsel bei Titel stand mit diesem Gebirge noch in direktem Zusammenhange. An den meisten Stellen lagert die Lölbdecke unmittelbar a f pontischen Sedimenten ; levantinische Schichten sind unter dem LöB nur bei Őerevié nachweisbar.§ Das Ufer des altdiluvialen Sees lag zwischen Szabadka und Ujver- bász. Bei Szabadka finden wir bio die obere LöbBdecke auf die feinen Sand und Mergelschichten gelagert. welche beweisen., dab die Wasser- massen des oberen Sees noch wáhrend der ersten LöbBbildung ihren Abílut gegen Südosten über dieses Gebiet fanden. Die Lage des Ufers wird nur durch Tiefbohrungen festgestellt werden können. Der AbtfluG des oberen Sees in den das grohe Tiefiand bedeckenden unteren See erstreckte sich auf das ganze Gebiet zwischen Szabadka und Czegléd; durch Tiefbohrungen wurden hier zahireiche, von Scehlick- und Tonlagen überdeckte alte Wasserláufe erschlossen, welch letztere mit teils reinem, teils mit Flugsand vermengtem scharfen FlubBsand ausgefüllt sind. ötellenweise wurden einzelne Wasserrinnen versandet, deren Abflub gehemmt,. so dab ein Sumpf und darin ein Torflager entstanden ist. Bei der Stadt Kecskemét wurden bei Brunnengrabungen mehrere solche Torf- sehichten über einander erschlőóssen.§? Infolge der stetigen Vergröberung des Durechbruches an der unteren Donau, sank der Seespiegel so tief, dab sich der See zwischen der Donau X Dr. Awxrox KocH: Die Geologie der Fruska-Gora. Mathem. u. Naturw. Berichte aus Ungarn. Bd. XXVI. Budapest 1898. kx Dr. LupwiG HoLLós: Der Untergrund der Stadt Kecskemét. Földtani Köz- löny, Bd. XXV, p. 373. Budapest 1895. 5376 PETER TREITZ und Tisza schlieBlich entzwei teilte. Es entstand ein oberer See, der sich von Szentendre— Vácz bis Budafok— Kőbánya erstreckte und dessen Ufer im Westen vom Buda-Piliser Gebirge, im Osten aber von den Vácz— Mogyoróder Hügelzügen gebildet wurde ; und ferner weiter südlich ein un- terer See von grölerem Umfange, dessen westlicher Rand bis an die ponti- schen Hügelzüge von Budafok— Szegzárd reichte. Sein östliches Ufer ist heute von Baja an nur bis Kiskőrös sichtbar, weiter nördlich ist es von Flugsand jüngeren Ursprunges überdeckt. Auf dieser Landstrecke zwi- sehen Szabadka und Czegléd fand das Wasser des oberen Sees sowobhl, wie das des unteren seinen Abflub und füllte die zahlreichen Wasserlüufe mit Flubsand aus, dem stellenweise noch Flugsand beigemengt ist. Dieser letztere Umstand beweist uns, dab der Sand dieses Landstückes schon zu dieser Zeit in starker Bewegung begriffen war, dab derselbe vom Winde in die Wasserlüufe getrieben wurde, deren AbfluB er versperrte und so das Wasser zwang, sich einen neuen Weg zu bahnen. Das Vorhandensein des Flugsandes gibt uns auch darüber Aufsehlub. warum sich diese gewaltigen Wassermassen, die hier ihren Abtfiub fanden, kein bleibendes Hauptbett ausbauen konnten, warum der Abtlub durch unzáhlige Rinnen geschehen mudlte, die sich auf ein so weites Gebiet erstrecken. Die Richtung der Wasserrinnen war námlich eine ostsüdöstliche, die des herrschenden Windes nordsüdlich, so dab sich die Dünen mit den Wasserláufen verguerten, infolgedessen die schon ausgebildeten tieferen Flubbette versandet und der Abflub in andere Bahnen gelenkt wurde. Die Wanderung der Wasserrinnen reicht bis in die jüngste Zeit, denn unter einer 1 bis 4 m müchtigen Flugsanddecke finden wir überall, in den südöstlieh gerichteten, langgezogenen Mulden, den scharikantigen, reinen, glimmmerreichen FlubBsand, der sich nur aus tliebenden Gewássern ablagern konnte. Der Flugsand ist vom FlubBsande leicht zu unterseheiden, da die Körner des letzteren scharfkantig, wasserhell und frei von jegliehem Hisenoxyd-Überzuge sind und derselbe auberdem sehr viel Glimmer ent- hált, wáhrend hingegen die Körner des Flugsandes abgerundet und meist mit einer dünnen Hisenoxydkruste überzogen sind, die Natur des Flug- sandes bringt es mit sich, dab derselbe keine Glimmerschüppehen ent- halten kann. Das Wasser des oberen Sees wurde durch die gegen Südosten ein- fallenden Kalkbánke der sarmatischen und mediterranen Stufe aufgestaut. Dieselben ziehen sich von Budafok östlich über Kőbánya gegen die Aus- láufer des Cserhát-Gebirges hin und finden wir bei Erzsébetfalva noch die Überreste dieser Barre unter dem Nullpunkte der Donau. Auf einen ausgetrockneten Seegrund deuten jene auffallend tlachen öotrecken, die wir hinter den Vorgebirgen von Szentendre und dem Gel- lért-Berg finden, ferner auch die Bodenbeschaffenheit dieser abgrenzenden AGROGEOLOGIE DES GEBIETES ZWISCHEN DONAU UND TISZA. 377 Ebenen.?Y Die Vorgebirge von Szentendre und der Gellért-Berg bildeten einen Sporn im langsam sich südlich bewegenden Wasser des Sees und bewirkten westlich dieses Spornes die Entstehung eines Wirbels. welcher in das weichere Material der dahinterliegenden Schichten eine tiefe Bucht einschnitt und das ganze Gebiet denudierte.YY Die Existenz eines Sees wird auch durch jene kiesháltigen Sandlager bewiesen, welche sich hoch über dem heutigen Hochwasserniveau auf der Szentendreer Insel vorfin- den. Diese Kieslager sind die Reste jenes groben Schuttkegels, den die die Visegráder Talschlucht durchlaufenden Gewásser bei ihrer Mündung in den See abgelagert haben. Die groben Kieslagen an der Spitze des Kegels wurden nachtráglich wieder weggeschwemmt und es blieb nur der mittlere Teil desselben stehen, dessen Material viel feineren Kornes war. Vor dem Durchbruche der Barre bei Budafok hatte der See seinen Abflub durch die Táler östlich von Kőbánya und die Wassermassen liefen unterhalb des Maglód— Czegléder Hügelzuges in das Tal der Tisza ab. Je mehr sich das Wasser den Durchbruch bei Erzsébetfalva erweiterte, umso geringer wurde der AbfluB oberhalb Kőbánya. so dab zuletzt nur der Überflub der Frühjahrsflut diesen Weg nahm. wáhrend die gröbte Menge bei Erzsébetfalva in den unteren See abflob. Die Durchbrucbsstelle lag zu jener Zeit viel östlicher, als das heu- tige Donaubett. Das Wasser nahm in der Richtung gegen Pusztagyál, Alsónémedi, Ócsa, östlieh von Soroksár seinen Lauf. Jungdiluviale Schot- tersehichten. mit dünnen Flugsand- oder Schlicklagen überdeckt, bezeichnen den Weg dieses alten Laufes ; in der Náhe von Szabadszállás wurde der Schotter bei einer Brunnengrabung in einer Mulde 3 m tiet erschlossen. Der obere See wurde viel früher trocken gelegt als der untere, so dab die Donau ihr Bett bereits in den kiesigen Boden des oberen Sees grub, als noch der untere See mit Wasser gefüllt war. Das Hauptbett der Donau lag in der Richtung Budapest—Lajosmizse, auf dieser ötrecke baute der FluG seinen Schuttkegel auf, dessen untere öchichten aus Schotter, die oberen hingegen aus Grobsand bestehen. Westlich dieser Gebilde liegen die oben erwáhnten ülteren Schuttkegel. deren Material von den Gewássern, welche die Gebirge Vértes und Bakony durchbrochen haben, abgelagert worden waren. Zwischen diesen beiden Schuttkegeln erstreckt sich eine vollstündig flache Landschaft (auf der Karte nördlich von Kúnszentmiklós), deren Boden in ihren nördlichen Teilen sandig ist, dessen Korn aber gegen Süden zu allmühlieh feiner wird, wobei der Ton- k Dr. SCHAFARZIK F.: Saxlehner-féle Hunyadi János keserűvízforrás védterü- lete. (Der Schutzrayon der SAXLEHNER sehen Bitterwasser-Ouelle Hunyady János). Separata. xx Dr. FR. SCHAFARZIK beobachtete an der unteren Donau bei dem Vorgebirge Greben die Entstehung áhnlicher Verhültnisse. (l. c.) Földtani Közlöny. XXXIII. köt. 19083. 25 378 PETER TREITZ gehalt zunimmt. Um Kúnszentmiklós herum ist es bereits ein sehr fein- körniger Tonschliek, den wir vorfinden. Das allmáhlicehe Feinerwerden des Materials lábt auf eine Ablagerung desselben in sehr langsam beweg- tem Wasser schlieben. Auf dieser ebenen Fláche bildeten sich erst im Allavium kleine Löbhügelzüge. 3 Die vollstándige Ausgeglichenheit dieser Ebene. sowie der Boden derselben deuten auf einen lacustren Ursprung. Die Ebene zieht sich als schmaler Streifen bis unterhalb Fülöpszállás und reicht westlich an die oben erwáhnten Schuttkegel, die sich 90—200 m ü. d. M. erheben ; südlich aber wird sie von den Sanddünen begrenzt, welche durch den Wind aus dem Material dieser Kegel ausgeweht wurden. Östlich liegt das spütere Bett der Donau, dessen Lage durch jene Züge von Sümpfen ge- kennzeichnet ist, welche als Reste des ehemaligen Laufes nordsüdlieh hin- ziehen. In den südlichen Teilen des Gebietes zwischen der Donau und Tisza haben sich wáhrend der LöbBbildung ebenfalls Veránderungen vollzogen. Der das kleine Alföld bedeckende See führte bei seinem Abflusse durch das Tal der Drau máchtige Sandmassen mit sich, welche teils unter- wegs abgelagert wurden, zum Teil aber bei der Mündung in den See im unteren Abschnitte des Gebietes zwischen der Donau und Tisza einen Schuttkegel resultierten. Der westliche Teil desselben wurde durch den neuen Lauf der Donau wieder weggeschwemmt, der viel tiefer gelegene östliche Teil aber vom Material der zweiten Löbbildung überdeckt. Die mesozoen Kalkfelsen bei Báta, die hier von pontischen Schich- ten überlagert sind und sich mit dem heutigen Laufe der Donau ver- guerend, von Westen nach Osten hinziehen, waren die Ursache der Bil- dung des unteren Sees. Bereits bald nach Beginn des Diluviums fand hier das Wasser einen Abtlub. der sich stetig vergröberte. Schon zur Zeit der ersten LöBbildung war hier ein máchtiger Wasserlauf entstanden, durch welchen sich ein Teil der sich nach Südosten bewegenden gewaltigen Wassermassen in den das Tal der unteren Donau ausfüllenden See ergossen hat. Im der Folge gelangte die stauende Wirkung der aus dem Drautale in den See vorgesehobenen müchtigen Sandmassen in erhöhtem MabBe zur Geltung, so dab hiedurch das gegen Süden ablaufende Wasser schliebBlich nach Osten, an das bereits früher zur Ablagerung gelangte Telecskaer Plateau, gedrángt wurde.F " Gy. v. HALAvÁTS erklürt in seiner Arbeit: Zur Geologie des Donau- und Tisza-Tales (Arbeiten der Wanderversammlung ungarischer Árzte u. Naturf. p. 323. Budapest 1902, ungarisech) die Abweichung der Donau aus ihrer ursprünglichen kichtung in áhnlicher Weise. AGROGEOLOGIE DES GEBIETES ZWISCHEN DONAU UND TISZA. 379 Das alte Donaubett zog unterhalb Zombor hin, da das Bohrprofil des artesischen Brunnens zu Zombor unter einer 9 m müchtigen LöB- und 5 m máchtigen Sandlöb-Decke eine oben feinere, unten grobkörni- gere Sandschichte von 15 m Miáchtigkeit aufweist,X welch letztere sich aus dem einst hier geflossenen Wasser abgesetzt hat. Das grobkörnige schotterige Material wird von feinerem, aus langsamer Strömung abge- lagertem bedeckt, das sich bereits auf dem Inundationsgebiete des Wasser- laufes absetzte, als letzterer sein Bett nördlich von hier grub, Der ganze mittlere Lauf der Donau zeugt für den Erfahrungssatz, dab die Flüsse ihr Bett immer in festeres Gestein graben, nachdem die- selbe das linke Ufer, wo festere und öáltere Schichten vorhanden sind, fortwaáhrend erodiert, wáhrend sie das rechte Ufer auffüllt, 50 bahnte sich auch das am unteren Rande des Plateaus dahin- flieőende Wasser gegen Nordosten einen Weg, wobei es die unter dem LöG lagernden festeren Schichten fortgeschwemmt, das südliche Ufer hingegen verschlámmt hat. Das Bett verblieb am FuBe des Plateaus bis in die neueste Zeit, war aber als Nebenarm weniger wichtig. Der Franzenskanal wurde im unteren Teile desselben geleitet. Die Drau flob durch das von ihrem heutigen Bette gegen Süden ziemlich entfernt gelegene Tal der Vuka in den See des Donautales und bespülte die Westseite der Fruska-Gora. Die nördlichen Fortsátze der Fruska-Gora erstreckten sich gegen Norden bis in den See hinein und gehörte auch noch die LöBinsel von Titel hiezu; dieselbe wurde erst in neuerer Zeit davon abgetrennt, als auch die Donau ihr Hauptbett in den südlichen Wasserlauf verlegte. Auf den Ausláufern der Fruska-Gora finden wir überall beide LöbB- sehichten, zwischen der Vuka und Drau ist aber blob der obere LöB vor- handen, der hier feinsandigen Sülwasserschichten auflagert. (In die Karte ist dies irrtümlich als diluviale Anhöhe eingetragen., da der vom Vuka- Flusse nördlich gelegene Teil II. LöB, eine jüngere Ablagerung, ist. Alten LöG finden wir nur zwischen den Flüssen Vuka und Bosut auf einem sehmalen Rücken, der die Fruska-Gora mit dem Bielo-Gebirge verbindet.) Mit der Ausweitung des unteren Donautales ist das Niveau der Flubbette so sehr gesunken, dab sehlieblieh auch der Teil südlich des Löbplateaus von Telecska trockengelegt wurde und sich hier die II. oder obere Lölsehichte ablagern konnte. Diese Landstrecke war aber nicht vollstándig trocken, es durchzogen sie vielmehr zahlreiche Wasseradern. x Jurius HALAvÁTS: Die geologischen Verhültnisse des Alföld (Tieflandes) zwischen Donau und Theiss. Mitt. a. d. Jahrb. d. kgl. ung. Geol. Anst. Bd. XI, H. 3, p. 118. Budapest 1897. 95 380 É i PETER TREITZ die sich stellenweise ausbreiteten und versumpfíten. Aus dem auf solche wasserstándige Fláchen herniedergefallenen Staube wurde nicht typischer: LöB, sondern eine graulich gefárbte Ablagerung von dichterer Struktur. Diese LöBablagerung ist somit nicht gleichmáBig, sondern von tonigeren, dichteren Schichten durchzogen, deren grober Tongehalt durch die Hin- wirkung der Humussáuren auf den Staub. welcher sich an den stark humosen Strecken abgelagert hat, entstanden war. Der am westlichen Teile hinziehende Sandstreifen entbehrt die Löh- decke, da der Staub von der sich fortbewegenden unteren Sandschichte durch den Wind wieder herabgeweht wurde und somit keine feste Basis vorhanden war, wo sich der herniederfallende Staub hátte ansetzen können. Auf dem ganzen Gebiete zwischen Donau und Tisza, aber auch auf den übrigen Teilen des Alföid, kann die Wahrnehmung gemacht werden, dab die Sandstrecken nicht mit Löb bedeckt wurden., sondern selbst auf Löfggebieten eine Decke entbehren. Aut dem Sande konnte nömlich nur dort eine Löbdecke entstehen, wo derselbe sehr feucht war und infolgedessen eine üppige Vegetation trug. die den herabgefallenen Staub von einer Weiterbeförderüng durch den Wind bewahrt hat. Zur Zeit der ersten LöbBablagerung war das Tiszatal und das ganze Gebiet jenseits der Tisza ein Seegrund und sind die in dieser Zeit hier entstandenen Ablagerungen Feinsande und Mergel. Zur Zeit der zweiten LöBablagerung aber waien bereits beide Ufer des Tiszatales Festland, auf welchem wir die obere Löbsehichte in verschiedener Máchtigkeit vor- finden. Auf dem rechten Ufer wurde die LöbBobertláche spáter an vielen Punkten von Sand überdeckt, wáhrend auf dem linken der LöbB an der Oberfláche blieb, nur dab die zausammenhángende Decke durch die Ne- benflüsse der Tisza eine Zerstückelung erlitten hat. is erübrigt nunmehr nur noch einer LöbBablagerung zu gedenken, die heute zwischen Baja und Kiskőrös als scehmaler Saum die Donau be- eleitet. Dieselbe überdeckte hier zur Zeit der zweiten Löbbildung die Sand- und Kiesschichten. Der Löb ist an zahlreichen Punkten von Flugsand bedeckt, den der Wind von Norden her nachtráglich daraufgeweht hat. Diese Löbsehichte wurde nach ihrer Ablagerung von der Strömung noch nicht so stark angegriffen, als spüter. da der dieses Tal bedeckende See abgeflossen war und die Donau in mehieren Armen das Tal durch- zog, deren einer hart am Ufer in das festere (Grestein sein Bett grub und die Löbwand zum groben Teil wieder wegsehwemmte. Alluvium. Gegen Ende des Diluviums gruben die Flüsse ihre Bette so tief ein. dab die Seen gröbtenteils aufgefüllt wurden, ihr Wasser ablief und ihre AGROGEOLOGIE DES GEBIETES ZWISCHEN DONAU UND TISZA, 381 alten Verbindungskanüle trocken blieben ; die Flüsse bauten ihre Haupt- bette aus und die ganze Wassermenge flob in diesen ab. Die Visegráder Talenge hat sich infolge der Durchschneidung der Barre bei Budafok so ausgeweitet, dab sie zam Hauptwasserlaufe wurde, wodurch die übrigen durch den Vértes und Bakony abziehenden Wasser- rinnen nicht mehr benützi oder ganz unbedeutend wurden. Die Wasserfláche des unteren Sees, welcher das Donautal einnahm, fiel ebenfalls und das Hauptbett scehwemmte das Material der bisher ab- gelagerten Sehuttkegel fort, diese in mehrere Teile zerstückelnd. Der ganze untere Teil wurde zu einem Netz von Flubbetten, üáhnlich jenem der Csallóköz. Das Wasser durchfliebt in zahlreicehen Armen das Tal, deren ein Teil im Sommer vollkommen austrocknet; der Wind wirbelt den am Grunde derselben abgelagerten Schlamm zur Zeit der Sommer- und Herbstdürre auf und streut denselben über das umliegende Gebiet. Auf diese Weise entstand im Donautale der von Kúnszentmiklós bis Kalocsa reichende, mábig erhöhte alluviale Löbrücken, welcher immer an den beiden Seiten eines alten Donauarmes liegt und oft nur eine Breite von 100—200 m besitzt, in der Náhe von Szabadszállás und Fülöp- szállás aber bereits 8—10 Km. breit ist. Derselbe begleitet die sogenannte Kigyósér — einen alten Donauarm — in einer Lánge von ca. 30—-35 Km. Die oberhalb Dunapataj befindliche Schotterablagerung wurde eben- falls von einer derartigen Löbschichte bedeckt. Von hier gegen Süden ist der Rücken bis Kalocsa von den ihn durehziehenden Wasserrinnen viel- fach unterbrochen; auf dem unterhalb Kalocsa gelegenen Teile aber finden wir nur mehr einige isolierte Löbrücken. Der untere Teil des Tales lag námlich bis zur letzten Zeit unter Wasser, spüter versumpfte er und gab sonach für die LöBbildung kein geeignetes Terrain ab. Der alluviale Löbrücken wurde von Osten und Westen durch zwei Hauptbette begrenzt, deren westliches Hauptbett blieb, wáhrend das öst- liche eingeebnet wurde und versumpfte. Heute bezeichnen nur mehr 2— 3 Km. breite Sumpfstreifen die Richtung des alten Bettes. Im unteren Teile desselben finden sich an der Bahnlinie Kiskőrös—Kalocsa auch Torflager, welche in fleckenweiser Ausbildung bis Baja verfolgt werden. können. Mit dem Schwinden des das Donautal erfüllenden Sees flob nur mehr sehr wenig Wasser über den Rücken in das Tisza-Tal und sehlieB- lich war es blob noch ein Teil der Frühjahrsflut, der in den tiefsten Tálern ablief. Fine solche Mulde finden wir zwischen Kecskemét und Szabad- szállás, in welcher noch am Ende des vorigen Jahrhunderts das Wasser aus der Donau bis unter Szeged geflossen ist. Die Höhe derselben ü. d. M. betrágt auch heute nur 100—105 m und finden wir darin bei 2—3 m 382 PETER TREITZ tiefen Bohrungen überall eine alte Humusschichte, ein Zeichen, dab diese tinne erst vor nicht langer Zeit vom Sarde überdeckt wurde. Eine Tief- bohrung von 8—10 m sehliebt in dieser Ader eine máchtige Sandschichte auf, deren Material FluSsand ist, somit aus fliebendem Wasser abgela- gert wurde. Auf dem Sandgebiete entstanden in den Niederungen überall Sümpfe, die Sandhügel aber erfuhren eine natürliche Aufforstung. Auch heute noch sieht man stellenweise kleinere Waldstrecken, Reste dieser alten Wald- vegetation, in welchen Bichenstámme mit 1—1-5 m Durchmesser stehen. Die Wálder wurden im historischen Zeitalter von den Hunnen, Tataren und Türken des öftern in Brand gesteckt, wodurch der Sand, seiner Decke beraubt, sich in Bewegung setzte. Auch zu Beginn des vorigen Jahrhunderts weist der Sand eine grobe Bewegung auf; er be- deckte damals mehrere (Ouadratmeilen mit einer 1—1-5 m máchtigen Sehichte. In der ruhigeren Periode, als dieser Sand von Wald, die Senken von hohrwuchs bedeckt waren, entstand auf den tlacheren Teilen des Sandgebietes eine LöBablagerung; so bei Kecskemét, unterhalb Lajos- mizse und in der Umgebung von Halas. Diese Löbtflecken wurden aber an vielen Punkten neuerdings mit Flugsand überdeckt. Der Flugsand, welcher den mittleren Teil des Gebietes zwischen Donau und Tisza einnimmt, entstammt jenen Schuttkegeln., welche die das Vértes-Bakony-Gebirg durchbrechenden und in das Donautal flieBen- den Gewüsser abgelagert haben. Die Bewegung des Sandes geschieht in NW—50-licher Richtung und dringt derselbe auch heute noch gegen das Tal der Tisza vor. Im Westen ist sein Material noch kiesig und weist Körner mit 2—3 mm Durchmesser auf, gegen Osten aber wird es immer feiner und bei Kistelek— Szeged gehören Körner über.0"75 mm bereits zu den Seltenheiten. Schlieflich okkupiert auch die Drau ihr heutiges Bett, die vom Bielo-Gebirge herabstürzenden Büche dröngen das Bett der Vuka gegen Norden, wáhrend der obere Wasserlauf sein Bett ungehindert auszubilden vermag. Die Wasserführung der Vuka nimmt allmáhlich ab, die der Drau hingegen so lange zu, bis nicht der heutige Zustand erreicht wurde. Die Donau trágt im Alluvium den Kalkfelsen bei Báta bereits so weit ab, dab sie ungehindert in südlicher Richtung zu flieBen vermag. Der Sand, welcher aus den unterhalb Baja liegenden Dünen ausgeweht wurde, ebnet das alte Bett so weit ein, dab dasselbe nunmehr aus dem tiefer liegenden Donaubett kein Wasser mehr ableiten kann, infolgedessen der WasserabtluB hier vollkommen aufhört und durch die alten Arme nur mehr ein kleiner Teil der Frühjahrstluten seinen Weg nimmt. Ím Tale der Tisza gelangen die Bette ebenfalls zur Ausbildung und AGROGEOLOGIE DES GEBIETES ZWISCHEN DONAU UND TISZA. 383 der aus den alten Betten gewehte Staub bedeckt als Löb sowohl die alten Wasserlüufe, als auch die Sandrücken. Das Bett der Tisza bewegt sich bestándig gegen Osten. Der Nord- westwind füllt dasselbe fortwáhrend mit Sand und Staub und drüángt so den FluGb in die östlichen Bette. Bei Szeged z. B. lag das alte Bett am Rande des Sandgebietes, vom heutigen Hauptbette beiláufig 18 Km. gegen Westen entfernt ; von hier wurde es durch den fallenden Staub und Fein- sand gegen Osten bis zum heutigen Hauptbett gedrángt. Das Tal der Donau. insbesondere aber das der Tisza ist im fort- wáhrenden Sinken begriffen, was die Folge der in den unteren tonigen Schichten vor sich gehenden Kontraktion is. Die sinkende OÖOberfláche wird aber durch den fallenden Staub immerwáhrend aufgefüllt, die an der Oberflüche befindlicehe LölBsehichte nimmt an Máchtigkeit auch heute noch gleichmábBig zu. Die alten Seen und Bette werden langsam eingeebnet und hiedurch kulturfáhig. Beschreibung der Bodentypen des Gebietes. Der Kulturboden der ülteren Sechichten. Die Oberfláche, resp. Kulturschichte der auf der Karte grün angelegten álteren Schichten, wie auch der am Rande des Gebirges und jenseits der Donau gelegenen Löl- hügel ist, mit wenig Ausnahmen, roter, eisensechüssiger, an den (e- birgslehnen etwas steiniger Ton, der das Resultat einer Waldvegetation ist. Die höher gelegenen Partien, sowie das jenseits der Donau befind- liche Hügelland war von Wald bedeekt; der saure Waldhumus griff wáhrend der ungemein langen Zeit, in welcher er mit ihnen in Verbin- dung stand, die Mineralkörner an und löste die leichter zersetzbaren Ver- bindungen. Bei den Kulturböden Ungarns spielt der fallende Staub eine überaus wichtige Rolle; nur ein sehr kleiner Teil der Kulturböden auf den in die Ebene herabsteigenden Berglehnen stammt aus der Verwit- terung des die Basis bildenden Muttergesteines, der Hauptteil ergibt sich immer aus dem beigemengten herniedergefallenen Staube. Derselbe fiel fortwáhrend, durch eine lange Reihe von Jahren wurde er mit humosen Stoffen bedeckt, welche denselben aufschlossen und tonig gestalteten. Und daher finden wir überall auf den in der Karte bezeich- neten Teilen roten eisenschüssigen Ton als Resultat der Wirkung, welche der Humus der abgeforsteten Wálder ausgeübt hat. Der Kulturboden des diluvialten Loöj5. Die Oberkrume der auf der Karte brüunlichgelb gehaltenen LöbBrücken ist Vályog;? xX Vályog wird jener Kulturboden genannt, dessen Feinboden mehr als 1 9/ kohlensauren Kalk enthült und dessen Humus neutral reagiert. 384 í : PETER TREITZ dieser ist bald sandiger, bald toniger, aber überall humos und seine Hu- musschichte gewöhnlich 5—6 dm miáchtig: Der Kalkgehalt desselben scehwankt zwischen 2— 89/9 ; er ist daher ein lockerer Boden, mit krüme- liger Struktur, der zu jeder Zeit leicht bearbeitet werden kann und wel- cher die Unbilden des Wetters gut ertrágt. Nasse und sodahaltige Flecken kommen selten und nur in den Tálern vor. Im allgemeinen ist dieser der am sichersten tragende Boden Ungarns. Die Böden der LöbBrücken oberhalb Budapest sind bereits von toni- gerer Natur; sie enthalten weniger. Kalk und sind daher viel bündiger, als die in den südlichen Teilen liegenden. Stellenweise ist ihre Ober- krume ganz roter, eisenschüssiger, toniger Vályog, welcher gegen die Dürre schon empfindlicher ist, als die Kulturböden des Telecskaer Pla- teaus oder der LöBrücken, welche unterhaib Budapest am linken Ufer liegen. Der Kulturboden des grojpen Sandgebtetes. Auf dem Gebiete zwischen der Donau und Tisza herrschen vorzüglieh die Sand- und sandigen Böden. Auf diesem Teile finden wir alle Varietáten der sandigen Böden. Auf der Karte ist der Sand mit zwei Farben bezeichnet: mit rein brauner Farbe und auf braunem Grunde mit sehwarzer Punktierung. Die braune Farbe deutet jene Gebiete an, auf welchen der Sand in bereits mehr oder weniger gebundenem Zustande vorhanden ist, sich nicht oder höchstens bei anhaltender Dürre und grolem Winde bewegt. Auf diesen Teilen enthált derselbe 4— 6 9/9 tonige Teile und dies ist jener Zustand, bei welchem wir den Sand als esgebunden)d bezeiechnen. Die in die Karte punktiert eingezeichneten Flecken deuten das (e- biet der Hügelkomplexe und des hügeligen Sandes an, auf welehem der lockere Flugsand zu 15- 20 m hohen Hügeln aufgetürmt ist und wo er sich auch heute noch bewegt. Es sind einzelne hohe Hügel und ganze Sandzüge vorhanden, deren Obertfláche vollstándig kahl ist; solche Hügel bewegen sich in südöstlicher Ricbtung jáhrlich einige Zentimeter vor- wárts. Die einzelnen Hügeleruppen erheben sich egleich Bergen aus dem flachen, bündigen Sandgebiete, doch liegt auch die Sohle der zwischen den Hügeln befindlichen Táler höher. als die umgebenden Niederungen. Auf dem Gebiete des gebundenen Sandes steht überall Wasser, klei- nere und grölBere Seen, langgestreckte sehmale Wasseradern ziehen auf demselben gewöhnlich in nordwest—südöstlieher Richtung hin und kom- munizieren vom Donautale bis züm Tiszatale mit einander. Die Winter- und Frühjahrsfeuchtigkeit sammelt sich in den tiefer liegenden Niederungen an und fliebt langsam gegen Südwesten in das Tiszatal ab. Stellenweise lauft ein Hügel in die Wasserrinne und versperrt dem Wasser den Weg, AGROGEOLOGIE DES GEBIETES ZWISCHEN DONAU UND TISZA, 389 doch kann dies den Abflu$ desselben nicht hemmen, nur verlangsamen. da es durch das lockere Material des Hügels hindurchsickert und an der südlichen Seite als Ouelle hervortritt. Das Grundwasser finden wir auf dem ganzen Rücken in den Senken überall in einer Tiefe von 2—3 m und hált das Niveau desselben mit .dem Steigen der Erdoberfláche Schritt, so dab wir, wenn die Höhe der Niederungen 1083 m ü. d. M. betrágt und sich das Grundwasser hier 1-5 m tief befindet. in den Tálern der náchsten, 135 m hoch gelegenen Hügel- gruppe das Wasser in einer Tiefe von 2—3 m antreffen. Das Grundwasser steigt überall mit der Erdoberfláche, nirgends aber so sehr, wie hier, auf diesem Sandgebiete. Der grobe Wassergehalt des Sandes, die betráchtliche Feuchtigkeit der Niederungen findet ihre Erklá- rung in den Ton- und Mergelschichten des Untergrundes. Die Hügel erhalten ihren Wassergehalt nicht im Wege der Kapilla- ritát, das Wasser gelangt vielmehr in Form von Wasserdampf aus der Tiefe an die Oberfláche ; X und dies ist die Ursache. dab der Sand auch bei der gröbten Dürre nicht vollstándig austrocknet, denn 20-——25 cm unter der Oberfláche finden wir stets eine feuchte Schichte. Dieser bestán- digen Feuchtigkeit hat der Sand seine Fruchtbarkeit zu verdanken. Die Beschaffenheit des Sandes ist auf dem ganzen Rücken sowohl in echemischer, als auch in physikalischer Hinsicht sehr verschieden. Weiter oben wurde bereits auf die versehiedene Korngröbe der Sande aut der West- und Ostseite des Rückens zwischen der Donau und Tisza hin- gewiesen und steht dieselbe zugleich mit der Höhe der Hügel im Zusam- menhange. Je gröber námlich das Korn des Sandes ist, umso grölbere resp. höhere Hügel vermag der Sand aus demselben aufzutürmen. Dic Hügel des westlichen Teiles erheben sich bis zu einer Höhe von 10—-20 m, wáhrend auf der Ostseite solche über 5 m bereits zu den Seltenheiten gehören. Das Wasser der Donau und ebenso ihre Schlamm- und Sandschich- ten sind sehr kalkháltig, weshalb die Sandablagerungen im Donautale 9— 12 0/4 Kalk enthalten. Gegen Osten zu verringert sich der Kalkgehalt immer mehr und der Flugsand am rechten Tiszaufer ist günzlich kalklos. Die Farbe der Sande ist im Donautale weib, da KEisenoxydverbin- dungen in denselben nur in sehr geringen Mengen vorhanden sind; gegen die Tisza zu wird die Farbe des Sandes erst gelb. dann dunkelorang sehlieBlieh rotbraun, der Kalkgehalt nimmt ab und mit der Steigerung des Bisengehaltes nimmt auch die Fruchtbarkeit des Sandes zu. Die Oberfláche des Sandgebietes wurde im Alluvium von grolen Waldungen bedeckt, deren Humus den oberen Teil des Sandes durch- xX PETER TREIrrz: Jahresberieht d. kgl. ungarisehen Geol. Anst. für 1900. 386 PETER TREITZ setzte, Der Waldhumus aber enthált viel Eisenverbindungen und sobald der Wald abgeforstet wird. erleidet der an der Oberfláche befindliche Humus eine Oxydation, wobei die in demselben enthaltenen Bisensalze die Sandkörner mit einer dünnen KBisenrostschichte überziehen, welche dem Sande die rote Farbe verleiht. Das Wasser der auf dem Sandgebiete befindlichen Seen und Sümpfe ist sodahültig, stellenweise enthült das Wasser und der Boden des See- grundes eine so grobe Menge von Soda, dab dasselbe im Sommer nach Verdunstung des Wassers in Form einer dicken Schichte auf der Ober- fiáche des trockenen Beckens auswittert und zusammengekehrt werden kann. Die Anháufung des Soda auf dem Sande ist einfach das Resultat einer unvollkommenen Bodenauslaugung. Auf dem Sande leben und ge- deihen seit Jahrtausenden Pflanzen ; die abgestorbenen Teile der lebenden Pflanze gelangen in den Boden, werden hier oxydiert, ihr organischer Teil verbrennt zu Wasser und Kohlensáure; der anorganische Teil aber wird zu Asche, deren wasserlösliche Salze durch das Regen- und Schneewasser aufgelöst, in den Boden sickern. Auf das Sandgebiet gelangte immer mehr — in geringen Mengen Salz enthaltendes — Wasser, als davon abflob und der übrigbleibende Teil verdunstete im Laufe des Sommers. So wurde der Salzgehalt der Bodenfeuchtigkett von Jahr zu Jahr konzentrierter, bis die letztere schlieblich zu einer so konzentrierten Salzlösung wurde, wie ste es heute ist. Dies die Erklárung für den Salzgehalt der Bodenfeuch- tigkeit. Was nun den groben Sodagehalt betrifft. so wurde dessen Entste- hung auf Kalkböden von HrirnGaRp ? bereits früher erklárt. Aus den Natron- salzen entsteht unter Binwirkung von fein verteiltem kohlensaurem Kalke und in Anwesenheit freier Kohlensüáure, sehwefelsaurer Kalk, Kalkchlorid und kohlensaures Natron. Auf diese Art werden die Natronsalze der ptlanz- lichen Aschenbestandteile sámtlieh zu Soda. Nachdem aus dem Boden jedes andere Salz leichter ausgelaugt wird, als eben dieses, wurden wáhrend der stattgehabten partiellen Auslaugung immer andere Salze in gröberer Menge entfernt, wobei sich das Soda auf Rechnung dieser übrigen Salze angehüuft hat. Neben dem Soda ist auch Kochsalz in grölerer Menge im Wasser des Sees und in der Bodenfeuchtigkeit vorhanden, wáhrend Ammoniak überhaupt nicht, Salpetersáure aber nur selten und auch da blob in Spuren vorkommt. Auch die auffallende Fruchtbarkeit der Sande an der Tisza ist hieraus erklörlich. Das Wasser zieht sich von dem Gebiete zwischen Kiskőrös und Kecskemét auch heute noch bis Sze- ged hinab und löst auf seinem Wege viele Salze und Pflanzennührstoffe, wodurch die Fruchtbarkeit der Sande auf dem östlichen Teile natürliech X HILGARD, E. W.: Die Bildungsweise der Alkalicarbonate der Natur. Berichte d. deutsch. chem. Gesellschaft. Jahrg. XXV, Heft 19. AGROGEOLOGIE DES GEBIETES ZWISCHEN DONAU UND TISZA. 387 wesentlieh erhöht wird. Es gibt hier Acker, welche seit 9 Jahren ununter- brochen, von Jahr zu Jahr Roggen tragen, ohne auch nur einmal gedüngt worden zu sein. Am Grunde der Seen und wasserstándigen Senken liegt in einer Tiefe von 04—3 m Wiesenmergel oder Wiesenkalk, welcher oft ein so hartes Gestein bildet, dab er als Baustein Verwertung findet. Die Müch- tigkeit der Steinschichte ist 20—60 cm und ihre Bildung dieselbe, wie die eines jeden anderen Kalksteines. Nach Oxydierung des humussauren Kalkes — welcher in den Sumpf- und Seewássern bis zu 409 enthalten ist — bildet sich im Boden kohlensaurer Kalk, der die Sandkörner ver- bindef und so den sandigen Wiesenkalk hervorbringt. Die im Donautale befindliehen Sandablagerungen neuerer Zeit wei- chen von dem Material des groben Sandgebietes etwas ab ; namentlich sind die Körner dieses Sandes — da derselbe bisher einen kürzeren Weg zurück- gelegt hat, als der des groben Sandgebietes — nicht so abgerundet und auberdem enthült er auch Glimmerschüppehen. Im übrigen ist derselbe ein kalkiger, stellenweise humoser Sand von ziemlicher Fruchtbarkeit. Alluvialer Lö/j. Nach dem Abflusse des unteren Sees, welcher das Donaubett erfüllte, blieb eine grobe Fláche trocken, welche von un- záhligen seichten Wasseradern durchzogen war. Die Frühjahrsfluten füll- ten diese Vertiefungen von Jahr zu Jahr und lieBen nach ihrem Abflusse staubig-sandigen Schlamm in denselben zurück. Die Sonnenstrahlen trock- neten im Sommer den Schlamm, der Wind wirbelte denselben auf und streute ihn in der Umgebung aus. Aus dem auf trockene wiesennarbige Strecken herniederfallenden Staube wurde Löb. Im oberen Teile des Donautales brachte das Wasser noch grobkörnigeren Schlamm mit sich; der aus diesem ausgewehte Löb ist grobkörniger und zwischen den Fingern zerrieben fühit er sich rauh an. Gegen Süden wird der vom Wasser abgelagerte Schlamm allmáhlich feinkörniger und der aus ihm entstandene Löb nühert sich mehr und mehr dem Charakter des diluvialen typiscehen LöbB. Der Unterschied zwischen dem typischen diluvialen Löb und dem LöB der Neuzeit zeigt sich nur in der Festigkeit des Materials. Durch den diluvialen Löb sickerte seit seiner Ablagerung sehr viel kohlensaures Wasser; die kohlensauren Niederschlagswásser lösten aus den unter der Oberfláche liegenden verwitternden Partien viel Kalk aut, führten diesen in die untern Teile mit sich und verbanden damit die Staubkörner der unteren Schichten. Die sich jetzt bildenden jüngeren Löb- ablagerungen wurden bisher von unvergleichlich geringeren Mengen Nie- derschlagswassers durchzogen und so ist denn noch nicht genügend Zeit verflossen, dab der kohlensaure Kalk, welcher durch die Zersetzung der 388 PETER TREITZ die Obertláche bedeckenden Wiesennarbe entsteht und nach der Oxyda- tion der Humus in Staubform ausgeschieden wird, die einzelnen Staub- körner hütte verbinden können. Im LöB löst sich der Kalk des Öftern auf und scheidet sich (vielleicht in Kristallform, wie bei dem Tropfstein ?) wiederholt aus, um erst nach langer Zeit den LöB in ein festes Gestein zu verwandeln. Die Oberkrume des im Donautale befindlichen LöB ist humoser Vályog, der an vielen Punkten Sodatflecken und Rinnen. . aufweist. Seine Fruchtbarkeit leidet unter dem Sodagehalte, da er hiedurch gegen die Dürre empfindlich wird. Selbst bei kleinerem Sodagehalt (0-1 9/9) brennt die Frucht auch auf den Vályog-Gebieten in trockener Zeit aus. Die Mineralkörner des auf feuchte, wasserstándige Strecken hernieder gefallenen Staubes wurden durch das soda- und humusháltige Wasser der Sümpfe aufgeschlossen. wodurch aus denselben eine grobe Menge Tones entstand, Dies die Ursache, weshalb der auf den sumpfigen Gebieten ab- gelagerte Staub zü einem tonigen, dichten Mergel wurde, dessen Soda- gehalt gewöhnlich sehr hoch zu sein pflegt. Der Sodagehalt des Bodens löst einen Teil des Humus auf. die humose Lösung durchsetzt die oberen öchichten und wird dort oxydiert. Der zur Oxydation unter Wasser nötige Sauerstotff wird den Bisenverbindungen des Bodens entnommen. wobei diese eine Reduktion erleiden und zu Hisenoxydulsalzen werden, die sich in dem kohlensauren Grundwasser lösen und so aus dem Boden ausgelaugt werden. Als Resultat eines derartigen Prozesses entstehen an den wasserstándigen Stellen graugefürbte. oft ganz weibe Untergrund- sechichten. Wenn über einer solchen weilen Schichte lángere Zeit Sumpfwasser steht, so extrahiert dieses saure Wasser auch den Kalkgehalt des Bodens, so dab die weiBe Bodenschichte überdies auch noch kalklos wird. Am Grunde der wasserstándigen Strecken bilden sich somit aus dem hernieder gefallenen Staube zweierlei Bodenarten: eine sehr kalkreiche. tonige, weihe Bodenart mit 30—40 0/9 Kalkgehalt; anderseits aber eine weibe Bodenart, welche 0—40/9 Kalk und weniger als 19/9 Bisen enthült. Die kalkige Bodenart wird im Donautale cCsapóföldv genannt. Anschwemmungsböden. In den Tálern der Flüsse werden diese Böden von Sedimenten der Neuzeit gebildet und gelangen im allgemeinen aus den Übersehwemmungsfluten zur Ablagerung. Je nachdem sie sich aus fliebendem oder stagnierendem Wasser absetzen, ist ihr Material grob- körniger oder toniger. Auf dem Gebiete zwischen der Donau und Tisza lagerte sich ihr gröbter Teil aus dem. Wasser dieser beiden Flüsse ab. Die. Donau berührt wührend ihres Laufes viele Kalkgebirge und in ihrem otromgebiete befinden sich mehrere Kalkzüge. weshalb ihr Wasser ebenso, AGROGEOLOGIE DES GEBIETES ZWISCHEN DONAU UND TISZA. 389 wie die aus demselben abgelagerten Anschwemmungsböden kalkháltig sind. Die Tisza hingegen durchbricht weder ein Kalkgebirge, noch befindet sich auf ihrem Stromgebiete ein gröleres Kalkgebiet, daher sowohl ihr Wasser. als auch die auf ihrem Inundationsgebiete befindlichen Anschwemmungs- böden vollkommen kalklos sind. Den Anschwemmungsböden werden bei ihrer Ablagerung viele orga- nische Stoffe beigemenet, welche in denselben zersetzt, eine máchtige Schichte humos gestalten. Deshalb sind die Anscehwemmungsböden gleich nach ihrem Austrocknen kulturfáhig und gewöhnlich auch sehr fruchtbar. In den Anschwemmungsböden des Donautales erfahren die organi- schen Stoffe infolge des gyoben Kalkgehaltes eine sehr energische Oxydation, weshalb die Frúchtbarkeit dieser Böden bei scehlechter Bearbeitung rasch abnimmt. Die Anschwemmunegsböden lángs der Tisza sind vollkommen kalklos, auch menet der Flu$b wühbrend seines langsamen Laufes mehr organische Stoffe denselben bei, so dab sie im allgemeinen fruchtbarer sind, wie die im Donautale und ihre Fruchtbarkeit selbst durch die aut ihnen lange Zeit hindurch betriebene Raubwirtschaft nicht vollkommen erschöpít werden konnte. Auf den Imundationsgebieten sind die Böden gewöhnlich feuchter, an den tieferen Stellen blieb das Wasser das ganze Jahr hindurch stehen. was den Anstob zur Entwicklung einer kráftigen Sumpfvegetation gab. Das Sumpfwasser wurde von den sauren Substanzen, welche aus der Zer- setzung der organischen Stoffe entstanden sind, sauer und in dem sauer reagierenden Wasser nahm nunmehr die Zersetzung der organischen Stoffe ab, die Entwicklung der Vegetation aber blieb dieselbe, was eine Anháufung der organischen Stoffe zur Folge hatte. Die an solchen Stellen entstandenen Böden sind ganz schwarz, ihr Humusgehalt schwankt zwischen 4—-1009/9; sie sind vollstándig kalklos und sehr bündig, Ihre physikalischen Eigenschaften sind infolge des Kalkmangels sehr sehlecht ; sie leiden unter der Dürre sehr stark und geben nur in feuchten Jahren eine bessere Fechsung. Ihrer physikalischen Bigenschaften und schwarzen Farbe halber werden diese Böden mit dem Namen Pecherde bezeichnet. In den Tálern der Tisza und Körös und im unteren Abschnitte der Donau werden erobe Strecken von Pecherde landwirtschaftlich bearbeitet. 390 PETER TREITZ BODENKUNDLIUHE BESUHREIBUNG DER UMGEBUNG DES PALICS-SEES." Von PETER TREI1TZ. (Mit Taf. VIII.) Der Palics-See liegt in der Gemarkung der kel. Freistadt Szabadka. östlich der Stadt selbst an der Grenzlinie des Flugsandgebietes zwischen Donau und Tisza und des Telecskaer Lölplateaus. Das Becken des Sees wird von LöbB gebildet, an semem nördlichen Ende aber finden wir bereits Sand. Die Terrainverháltnisse der Gegend stehen mit der Beschaffenheit des Bodens in vollem Einklang. Das Löbgebiet ist námlieh beinahe ganz flach und es erheben sich hier aus der Ebene nur 1—2 m. hohe, sanft ansteigende Hügel, wáhrend hingegen das Fiugsandgebiet hügelig und durch die wasserstándigen, sodaháltigen Wiesen zwischen den schmalen, 15—10 m. hohen Hügelreihen abwechslungsreicher gestaltet ist. Auber dem Palics-See ist hier der W-lich von ihm gelegene Ludas-See vorhan- den, welcher einen kaum kleineren Flácheninhalt besitzt, wie der Palics- See. Hinst standen diese beiden Seen mit einander im Zusammenhange, der Verbindungskanal wurde aber mit der Zeit durch den in N—6S-licher Richtung vordringenden Flugsand aufgefüllt und nun wird das überflüs- sige Wasser beider Seen mittels eines neu angelegten Kanales abgeleitet. Unterhalb des Abzugkanales finden wir den kleinen Sós-See, welcher früher wahrscheinlich in dem Bette der Abflubrinne lag, der aber heute durch den Flugsand ebenfalls abgetrennt, als abfluSlose Binsenkung von konzentrierter Salzlösung erfüllt ist und dessen Grund nach seinem all- jáhrlichen Austrocknen von einer dicken Salzschichte — Soda — bedeckt wird. Am Ostrande des Gebietes fliebt die Kórös-ér, welche die Wásser der Umgebung von Halas der Tisza zuführt. Die Entstehung der Seen und Bette reicht in jenen Abschnitt des Diluviums zurück, als die zweite Lölsehichte zur Ablagerung gelangt war, aber die Gewásser des Donautales noch mit starker Strömung in den Vertiefungen des Sandrückens der Tisza zueilten. X Diese Beschreibung wurde für die von der ungarischen Geologischen Ge- sellscehaft zwischen dem 28. August und 4. September geplant gewesene Exkursion verfabt. Red. BODENKUNDLICHE BESCHREIBUNG DER UMGEBUNG DES PALICS-SEES. 391 Der Palics- und Ludas-See, sowie die Kőrös-ér sind die letzten Reste dieser Wasserrinnen. Der Palics-See hatte jene Wáüsser abgeleitet, welche oberhalb Szabadka in der Dohány-ér abgeflossen waren und sich durch Szabadka hindurch in den Palics-See ergossen haben. Aus diesem gelangten sie in die Sümpfe am oberen Ende des Ludas-Sees und von hier durch die Kőrös-ér in die Tisza. Der Wasserabílub nahm mit dem Abflusse des untern, oberhalb Bátabaja liegenden Sees ein Ende. wodureh der Sand austrocknete, seine Vegetation spárlicher wurde und derselbe sich in Ermanglung einer bin- denden Decke in grölerem Mage in Bewegung setzte. Unter dem Hin- flusse des herrscehenden Windes bewegte er sich gegen Süden und füllte die Vertiefungen insbesondere oberhalb Szabadka aus. Die Rinnen dienten nunmehr blob zur Ableitung der Niederschlags- wásser, sie versumpíten, trockneten im Sommer aus und ihre Oberfláche verwandelte sich in einen harten, bündigen, sodahöáltigen Tonmergel, in welchem das Wasser weder von der Oberfláche in die Tiefe sickern, noch das Grundwasser aufsteigen konnte. Die heutigen Seen wurden zu tro- ckenen, im Frühjahre wasserstándigen Senken, ühnlich jenen, wie wir sie heute noch in grober Anzahl zwischen Jankovácz und Baja finden. Zu Beginn des 18-ten Jahrhunderts, stieb man in einem sehr trockenem Jahre, als am Grunde des ausgetrockneten Palics-Sees zum Tránken des weidenden Viehes seichte Brunnen gegraben wurden, auf den FluBsand einer alten Wasserrinne, aus welchem das Wasser bis an die Oberfláche stieg und langsam das ganze Becken ausfüllte, so dab das Wasser zu dieser Zeit an der tieflsten Stelle 2!/2 Wiener Klafter erreicht hat.F ú Den Abflub des Wassers gegen Osten sperrte der Flugsand allmáh- lich ab. wodurch der See zur Ausbildung gelangte. dessen einstiger Abflub in den Ludas-See erst in neuerer Zeit wieder künstlich eröffnet wurde. Am Grunde dieses Kanales würde bei der Überbrückung der Szege- der StrabBe unter dem Sande der im Liegenden des Löb vorhandene fein- körnige glimmerige Mergel aufgeschlossen. welcher den Untergrund des ganzen Sandrückens zwischen der Donau und Tisza bildet. Der See trocknet sehr selten aus; im vorigen Jahrhunderte war dies zur Zeit der groben Dürre im Jahre 1866 der Fall. Um für die Badegüste Wasser zu beschaffen, wurde am Boden des Sees ein klafterbreiter Brun- nen gegraben wobei man in einer Tiefe von einer Klafter auf eine sehr wasserreiche Flufsandschichte — ein altes Bett — stieB, welche in die wáhrend des Grabens versenkte Wanne hinaufdrang. Trotzdem Tag und Nacht gegraben wurde, konnte keine grölere Tiefe. wie 3 Klafter erreicht werden. Der Brunnen gab eine grobe Menge Wassers, doch konnte das- X Ungariscehes Magazin. PreBburg 1781. p. 236. 992 PETER. TREITZ selbe in diesen abnorm trockenen Jahren nicht bis zur Obertláche auf- steigen. Erst nach 3-—4 Jahren füllte sich das Becken — mit Hintritt feuchterer Jahre — wieder allmáhlich mit Wasser. Wahrscheinlich ist den trockenen und feuchten Perioden auch jene Veránderung der ehemischen Zusammensetzung des Wassers zuzusechrei- ben, welche die in verschiedenen Zeiten ausgeführten Analysen aufweisen. Der Gefálligkeit der Badedirektion des Palics-Sees habe ich es zu ver- danken die folgenden — aus weit auseinander liegenden Zeiten stammen- den — Analysen hier mitteilen zu können : Im 1000 gr. Wasser sind enthalten : 1840 1856 1884 HAUER — MOLNÁR LIEBERMANN Delwetelszüros Kar nam tsok Men aMEza s SSEN KEEN E TES 0:0619 0-1878 gramm c Nat ünn Vasa 0 streets 0-0956 -— — ( GALOBES ltak zta zeke t oz ztás — — 0:2359. a Ghilórmatnitna úNa leszen áz ete zett 0-5724 12383 03423 a Salpetersaures "Natrium NalN08- sz — sea — OO Iköhlensautos IN atrim ENO zúg SE SNZZN ES 12303 3"1156 05813 a fi Magnesium My CO, o a "2 "a 0-2599 0:3709 03536 a c Calciumi Gal 09 epzee as 0-0364 0-0371 0-0800 a a Hisemoxydulet0s szá ezgez at na 0/0046 0-0181 —- f . LETE ESTS Eta VEJE B GEZA Ole biz 0-0081 Mb fejles : Phosphorsaures Aluminiumoxyd.. .. . 0 .. .. — 00173 — a Aluminiumoxyd mit Bisenspuren .. 2. 0 u. 0 vm — — 070040 c IKeSElsáüTtoj9? 0 tt ete at eget EA 1070064 00643 0-70020 a Orsaniseheiőtottor es ak eaz deti BEZÜS; — 0AZ97 0-1200 a Súmmes 25 22153, EBTARTÁS Nach LIEBERMANN betrügt die freie und halb gebundene Kohlensáure 04110 a ( fi c. der Sehwefelwasserstoft . 070048 gramm. Auber den, den Palics-See durchtliebenden Gewássern leiteten auch noch mehrere Adern das Niedersehlagwasser des oberen, höher gelegenen Sandgebietes ab. Diese Adern breiteten sich stellenweise aus, versumpfí- ten und am Grunde der Sümpfe entstand Wiesenmergel, der stellenweise zu einem derart stark zusammenhángenden (resteine wurde, dal; man daraus sogar Bausteine erzeugte. 50 ein harter Wiesenkalk wurde lángs einer einstigen Wasserader, auf dem nördlich der Bisenbahn liegenden cKővágóv benannten Gebiete gewonnen. Samtliche Seen des ganzen Gebietes werden gegenwürtig von jenen Niederschlagwássern gespeist, welche sich auf dem zwischen Szabadka und Kiskőrös liegenden Sandgebiete sammeln. Die Höhe des Telecskaer Plateaus ist auf diesem Gebiete 100—110 m.. das Sandgebiet steigt bis zu 130 m. an. Der untere wasserundurechlássige Mergel liegt hier 98 m. ü. d. M. und ist also mit einer 40 m. möáchtigen Sandsehichte überdeckt, deren Ausdehnung auf zirka 50 Km? veranschlagt werden kann. Ein grober Teil der auf dieses. Gebiet entfallenden Niederschlagswásser BODENKUNDLICHE BESCHREIBUNG DER UMGEBUNG DES PALICS-SHES. 393 sickert durch den Sand, guillt an der Grenze des Löb in Form von Ouel- len hervor und speist die Seen, deren Wasserstand mit der Niederschlag- menge der einzelnen Jahre steigt oder sinkt. Die Untersuchung des Flugsandes beweist, dab dieser durch den Wind von NW hergeweht wurde. Der Sand zwischen Halas und Majsa ist viel grobkörniger; dort findet man an den ausgewehten Stellen Kör- ner von 2—3 mm. Durchmesser in ziemlich grober Menge. Je weiter wir den Sand gegen Süden verfolgen, umso feiner werden seine Körner ; in der Umgebung des Palics-Sees ist der Durchmesser der Sandkörner kleiner als 1 mm. und sogar auf der Oberfláche der Auswehungen finden wir keine Körner. die grölber wáren als 1 mm. SchlieBlich beweist das Vorschreiten des Sandes auch jener Umstand, dab er sich in jüngerer Zeit auf der LöBscehichte selbst fortbewegt. Zwischen dem Palics- und dem S0ós-See bedeckt der Sand bereits in einem beiláufig 2 Km. langen schma- len Streifen den Löb. Auf dem Sandgebiete kann man in dem Hajdujáráser Walde an mehreren Stellen in Gruben die einstige humose Obertláche sehen, welche der Sand in neuerer Zeit 1—2 m. hoch bedeckt. Die Bodenarten des Gebietes. Das kartierte Gebiet fállt auf die Grenze des Lölb und des Sandes und so können denn auch seine Kulturböden in zwei Hauptgruppen ge- teiltrwerden ; u. zw. 1. in Vályog-Böden. welche die Verwitterungs- produkte des LöB sind und 2. in sandige Bodenarten, welche auf dem Sandgebiete die Kulturschichte bilden. Vályog- Boden nennen wir einen Kulturboden, welcher in seinem tonigen Teile wenigstens 49o Kalk enthölt. Der Kalk bindet sámtliche Humussáuren, daher ist der Humus des Vályog-Bodens immer neutral und kann niemals sauer sein ; die Tonteilehen verbindet er zu Krümchen, infolgedessen der Vályog ein Boden mit krümeliger Struktur, locker, dem Wasser und der Luft zugánglich ist, niemals austrocknet. nicht rissig wird und zu jeder Zeit geackert werden kann. Da sein Humus fruchtbarer Humus ist, nitrifiziert er auch gut, so dab in demselben gegen Nitrifika- tionsfáhigkeit empfindliche Kulturpflanzen mit gutem Erfolge angebaut werden können (Tabak, Braugerste, Zuckerrübe etc.). Sodahültiger Ton. In den Senken wird der Boden wasserstándig und somit sodahültig. Auf den sodaháltigen Teilen wird der Kulturboden — so wie jeder sodaháltige Boden — bündig, wasserundurchlássig und trágt nur so lange er feucht ist Vegetation ; sobald er austrocknet, brennt jede Pflanze aus. Das auf den nassen Stellen sich ansammelnde Soda übt eine kráftige aufschliebende Wirkung auf die Körner des Bodenmineralmehles Földtani Közlöny. XXXIII. köt. 1903. 26 394 PETER TREITZ aus, sie werden durch dasselbe zersetzt und hiedurch der Tongehalt ver- mehrt. Ferner bringt auch das von den Abhángen herabfliebende Regen- wasser in diese tieferen Stellen viel tonige Teile mit sich und somit ist der Tongehalt des sodahültigen Tones ein viel höherer, wie der des Vályog. Im Vályog sind 6-5 9/o ; im sodaháltigen Ton aber 10-—20 9/9 tonige Teile enthalten. Der Sodagehalt des Bodens steigt bei Kultursodaböden nicht über 1— 2 9/00, wenn er aber 6 9/oo erreicht, dann ist der sodaháltige Ton voll- kommen uníruchtbar und kahl. Der sodaháltige Sand ist auch bei einem noch viel gröberen Soda- gehalte fruchtbar, da der Sand infolge seiner Wasserkapazitát niemals so sehr austrocknet, wie der Ton und bei der gröberen Bodenfeuchtigkeit zur Pflanze eine diluiertere Salzlösung gelanet, in welecher sie noch zu gedeihen vermag. Sandige Kulturböden. Der lockerste sandige Boden ist der Flugsand. In diesem sind blob 3 9/o tonige Teile enthalten, ferner Staub und Mineralmehl ebenfalls 39o; das übrige aber ist feinerer und mitt- lerer Sand, dessen Körner 0-71-—-077 mm. grob sind. Den gröbten Teil des- selben — 54 994 — bilden Körner von 0-1—0"-2 mm. GrölBe. Die Farbe des Sandes ist auf diesem Gebiete im allgemeinen bráun- lich und diese Farbe wird durch die kleine Eisenrost-Schichte verursacht. von weleher die einzelnen Sandkörner umgeben sind. Je starker die rot- braune Farbe, umso fruchtbarer ist der Sand und umso weniger wird er mehr vom Winde transportiert. Die Eisenrostrinde ist der Überrest einer Humusschichte, welche bereits früher den Sand bedeckt hatte. Nach der Oxydation des Humus, scheidet sich das im Humus vorhanden gewesene Eisen als Hisenrost aus und lagert sich zwischen den Sandkörnern ab. Je mehr Hisen der Sand enthült, umso grölber ist seine Nitrifikations- fáhigkeit und dieser Umstand ist es, der die Oualitát der in den hiesigen Weingárten gefechsten Weine — das Hauptprodukt des Fiugsandes — hebt. Der Fiugsand ist in dieser Gegend kalklos und nur dort kalkháltig; wo der Wind die obere Schichte abtrug und der untere weiBe kalkige Sand an die Obertláche tritt oder so sehr in die Náhe derselben gelangt, dab ihn der Pilug mit dem oberen Boden vermenet. Toniger Sand. Die Sandgebiete waren früher mit Wald be tan- den. Die feinen Mineralkörner des Sandes werden durch den Waldhumus energisch aufgeschlossen, wodurch der Sand an Tongehalt gewinnt und auf diese Art toniger Sand entsteht. Dieser Kulturboden ist als ein: stiger Waldboden vollkommen kalklos, weshalb derselbe nicht als Vályog angesprochen werden kann, trotzdem seine physikalischen Higenschaften. seine Lockerheit. sein Verhalten gegen Wasser mit dem des; Vályog über- BODENKUNDLICHE BESCHREIBUNG DER UMGEBUNG DES PALICS-SEES. 397 einstimmen; seine chemische Zusammensetzung, die Oualitát seines Humus aber unterscheidet ihn ganz wesentliech von demselben. Infolge- dessen beansprucht diese Bodenart auch andere Nöhrstoffe; so wird ins- besondere die Form der zur Verwendung gelangenden Kunstdünger, namentlich der Phosphorsáure und des Nitrogens eine andere sein műüs- sen. Wáhrend eine Düngung des Vályog-Bodens mit Superphosphat von gutem Erfolge begleitet wird, kann dieser Dünger auf dem tonigen Sande nicht mit Erfolg in Anwendung gebracht werden und ist hier nur Thomas- Schlacke am Platze. Sodahültiger Sand. In den Sümpfen, an den wasserstándigen Stellen bildet schwarzer humoser Boden die Obertfláche, unter dessen 9— 4 dm. máchtigen Schichte bereits der Wiesenmergel lagert. Der hu- mose Teil erhált seine schwarze Farbe von den unter dem Wasser ver- kohlten Pilanzenteilen ; der. Humus wird námlich bei der Zersetzung unter Wasser nicht so oxydiert, wie bei der Oxydation unter Zutritt von Lutft. sondern verkohlt blo8. Der obere humose Teil ist auch hier vollkommen kalklos, der untere Wiesenmergel aber enthált 40 0/9 Kalk. Im sodahál- tigen Sande ist daher nur dort Kalk vorhanden, wo er durch den Pflug mit dem unteren Wiesenmergel vermengt wird. Der sodaháltige Sand ist blo8b als Wiese brauechbar, zu Ackerfeld ist er seimer tlieferen, wasserstándigen Lage halber nur in trockenen Jahren geeignet, aber auch da brennen die Pflanzen bald aus. Torfiges Gebiet. Südlich der Bahnlinie befindet sich lángs des ."Szegeder Weges, im Zusammenhange mit dem oberen FEnde des Ludas- Sees ein kleiner Sumpfí, dessen obere. 3—4 dm. müchtige Schichte von torfigem Sande gebildet wird. Der Torf besteht hauptsáchlieh aus den Stengeln der in den wasserstándigen Niederungen zwischen der Donau und Tisza háufigen Moosarten, ferner aus den Wüurzeln saurer Gráser. Der Wind streut fortwáhrend Sand daraut, weleher das Gebiet einesteils ein- ebnet und entwássert, anderseits die Zersetzung der organischen Stoffe fördert. In einigen Jahren wird der ganze organische Veil zersetzt und an der Stelle des heutigen torfigen Gebietes, eine schwarze humos? Sand- Kulturschichte zu finden sein, wie sie in den Niederungen nördlieh des Bisenbahnkörpers bereits heute vorhanden ist. Soda-Auswitterungen. Auf dem in Rede stehenden Gebiete fand ich nur an einer Stelle Soda-Auswitterungen, u. zw. am Rande des 50s-Sees und in den mit ihm zusammenhángenden Senken. Das Haupt- erfordernis der So0da-Saizausblühungen besteht darin, dab der Üntergrund der Stelle, wo die Ausblühung geschieht, reiner Sand sei und dab die- selbe durch diesen Sand mit einer gröberen sodaháltigen Wassermenge in Verbinduneg stehe. Die Sandsehichte wird von Wasser erfüllt und das Soda blüht infolge der Verdunstung an der Oberfláche in Form nadel- 26r 396 "PETER TREITZ 2) artiger Kristalle langsam aus. Kristallinische Ausblühungen können nur morgens, vor Sonnenaufgang gefunden werden, denn sobald sich die kri- stallinische Ausblühung infolge der IÍnsolation erwármt, (die Temperatur der Bodenoberfláche erreicht im Sommer 489—549 C) verliert sie ihr Kristallwasser und zerfállt zu Staub. Das ausblühende Soda enthült 420/9 einfach- und 48 9/9 doppelkohlensaures Natron. Bei der Erwármung wird auch das doppelkohlensaure Natron zersetzt, ein Teil der Kohlensáure entweicht, wobei sich die Salze in ihrem eigenen Kristallwasser und der . hinzutretenden Bodenfeuchtigkeit lösen. Die IEntweichung der Kohlen- süure geschieht also aus dieser sehr konzentrierten Lösung, welche in- folge der allmáhlichen Verdunstung aueéh langsam erhürtet und an Stelle der entwichenen Kohlensáureblasen bleiben in der oberen Scehichte des Sandes Hohlráume zurück. Diese von solehen Hohlráumen erfüllte Schichte ist 1—4 cm. máchtig ünd wenn sie an der Obertfláche bleibt, so verhin- dert sie die weitere Verdunstung und Ausblühung. 3 Dasz3 Soda wurde stets vor Sonnenaufgang zusammengekehrt, als das ausgewitterte Salz noch seine Kristallform besessen hatte. Heute wird Soda nur mehr an séhr wenig Stellen gekehrt, da das fabriksmáBig erzeugte Soda billiger ist, als das durch Kehren gewonnene, deszen Reinigung viel Arbeit verursacht. Wir stehen noch am Anfange des geologisehen und landwirtschaft- lichen Studiums der Sandböden auf dem grolen Alföld. In den vorliegen- den Zeilen wurden nur jene Daten von allgemeinerem Werte erwáhnt, die sich aus meinen bisherigen Untersuchungen als endgiltige Resultate ergeben haben. Meine Mühe wird darin ihren vollen Lohn finden, wenn das hier Niedergeschriebene in leandwirtschaftliehen Kreisen als Finger- zeig dienen und in praktiscehen Fragen die gewünschte Aufklárung bie- ten wird. F ani 18 Födté E ark RÉT ea Es sp 3 . ST dő e 446 a 27 ú Ages 3290 1$37 HA 2 s y száll del ? ! ! ii 14 j s 1 A KEK í ; . Te Í ZVG a a 82 ! blls- esedlkáks 54 sg ú j eszrápu; eaut j Ér kt v.t . f . f 4 H [/ 2 ti ÉT -st - a t (A 4 s . j v nő § de Di v ! y 8 ás ÖS ee elk § cé z f 8 új m.t ht ét a 4 8 ta ak ; pi c éz t § 8 j Í ői Ge s) jogy 1; A c; 9 ] is he . ! j; ! 1 . x [di l í TLAN zár a az - EZT - Ezt ÉÁÉV Á TT ÁTESETT See tető TREITZ PÉTER. éföldtani eKözlöny XXXIII. kötet 7 tábfa. A DUNA TISZA KÖZÉNEK AGROGEOLOGIAI TÉRKÉPE. AGROGEOLOGISGHE KARTE des Gebietes zwischen der DONAU und der TISZA. GARTE AGRO-GÉOLOGIOUE de la lkegion entre le DANUBE et la TISZA. MÉRTÉK :, MASZSTAB:, ÉCHELLE:, 1:900.000., SZINKULCS. FARBENSCHLÜSSEL. LÉGENDE des COULEURS. Jdösebb képződmények. eAltere Ablagerungen. ÚJ-ALLOVIUM, NRU-ALL, ALLOVIONS MODERNES. Gouokes anciennes. Lösz. ] J Löss. DILOVIUM. £oess. i A Dösz. Xomok. öss. Sand. Loess, Sa6le. KRGES E Öntés falaj. Í SoAliokgebief. Ó-ALLUVIUM, ALT-ALL. ALLUVIONS ANCIENNES. [ elluvions. Vízállásos kelyek. Lösz. Löss. Sumpfgebiete, £oess. Jerrains marécageux ef bourbeux. 20 Momok. Víz. Sand. Wasser Sa6le. €auz. JTutókomok buczkák. T Vizerek. Jlugsand Dünen. Spa Wasseradern. Dunes. (Satle mouvenf]) Jiles d" eau. e fekete (112) számok az efdriai tengerszin feletti magasságot jelölik. Die sohwarzen (298) Zaklen, bezeichnen die Xöken üter dem Spiegel des efdriatisohen Meeres, Des numeros noíres (200) designes les hauteurs au desus la surface de la mer adriafigue. Autograf. Cabrovitz Eamilto, m. kir. térképész. Söldtani eközlöny XXXIII. kötet 8. tábtfa. Agronom-geologisehe Karte der Umgebung von Palics Talajszelvények. Boden-Profile. — Profils. ÖSZES MZOSSÉ E ÉGeSSi TREITZ PÉTER sFöldtani eKözlöny XXXIII. kötet 8. táPfa. Carte agro-géologigue Palics környékének Agronom-geologisehe Karte . . . . 4 d d a des environs de Palics agro-geologiai térképe er Umgebung von Palics velmasgyesázas. 1902. Talajszelvények. Zeiehen-Sehlüssel. — hégende. Boden-Profile. — Profils. Diluvium. Lösz. — Löss — Loess Lösz. ] Löss HA eg HEJ l Loess ht. H.sz.a Hszo. Alluvium. Futóhomok. Flugsand. itta Dunes Agyagos homok Lehmiger Sand. T. argilo sableux Homok. — Sand. — Sable. L]I Ő Székes homok. Soda-Boden Sable alcaline. Sókivirágzás. Salzauswitterung. Eflorescence de soude Hah. tsz) Székes agyag. Sadaháltiger Ton. Argile alcaline. d05 MÉRTÉK. — MASZSTAB. — ÉGHELLE. Tözeges területek. jezesesi Moorboden Terrains tourbeux. Viz. 4000 m. 0 4 2 3 4 5Km Wasser. Eaux. 175000. do Kő az altalajban EETOSSZSZZ61 Wiesenkalk im Untergrund. i le sous sol Grés calcaire dans Humus. Homok. Iszap. Kőmárga. Futóhomok. H — Humus. h— Sand. 1— Schlick. KM — Steinmergel. Fh — Flugsandá. Humus. Sabtle. Limon Marne pierreux. Sable mouvant. Agyag. Lösz. Márga. Szikes. Tőzeg. a— Ton. L — Löss. M — Mergel. sz — Sodahaltig. t1— Torf. Argile. Loess. Marne. Alcaline, Tourbe. geftner és ATofirfüder, eőudapesf. dutograf. Gabrovitz Xamilfo in. kir. férképész. 1 SKIZZE DES GEOLOGISCHEN BAUES DES FRUSKAGORA GEBIRGES. 39 SKIZZE DES GEOLOGISUHEN BAUEBS DES FRUSKAGORA GEBIRGES.? Von Dr. Awxrox Kocnxm. Gegenüber der Kisenbahnstation von Üjvidék erhebt sich über dem bl. 80 m. Donauufer 119 m. hoch malerisch die Felsmasse des Petrovaradiner Festungsberges, als eine gegen Norden zu vorgeschobene Scholle des weiter südlich in west—östlicher Richtung dahinziehenden Fruskagora (Ge- birges, welche den Lauf der Donau plötzliech gegen Norden zu abwendet, die sodann nach einer groben schlingenartigen Krümmung ihren vorigen Laut wieder einnimt. Die Fruskagora, dieses gegen Südosten zu am weitesten vorge- schobene Inselgebirge der südlichen Teile der ungarischen Krone, erhebt sich zwischen der Donau und der Save, mit deren Lauf parallel, aus einem hügelig-welligen Löbgebiet. Wenn wir die Erstreckung dieses Gebirges von da bis dorthin in Rechnung bringen, von und bis wo unter der allge- meinen Löfdecke noch ültere und festere geologische Bildungen, als Kerne des Gebirges, zum Vorschein kommen: so ist dessen westlicher Anfang zwischen Sarengrad und Sid zu suchen, wo der Rücken des Gebirges sich faktiseh plötzlieh um bl. 50 m., also ziemlieh steil über das westlich ausgebreitete hügelig-wellige Lölbgebiet erhebt. Von hier bis zum Donau- strand bei Slankamen gemessen, finden wir die Erstrekung des langsam sich erhebenden und wieder niedersenkenden Gebirgsrückens in runder Zahl für 80 Km. Dem entgegen betrágt die Breite des eigentliehen Ge- birgszauges nur an wenig Punkten mehr als 11 Km. Beilüufig in der Mitte des Gebirgsrückens, erhebt sich über Beocin dessen höchster Gipfel, der 539 m. hohe CŐerveni őott, über den Donauhorizont also etwa 459 m. hoch. Die Achse dieses Gebirges wird durch einen Faltensattel der jünge- ren azoischen kristallinisehen Schiefer gebildet, dessen höchster zentraler Teil hauptsáchlich aus Phylliten, die beiden Flügel dagegen besonders aus Kalkphyllit und kristallinisehem Kalk bestehen. Der nördliche Flü- gel dieses Sattels wird durch eine bedeutende Reihe von jüngeren Bil- dungen fast güánzlich bedeekt; blo8b hie und da taucht aus ihnen eine x Diese Beschreibung wurde für den Führer zu der vom 28. August bis 4. September geplant gewesenen Excursion der ungarischen Geologischen Gesellschaft an die untere Donau geschrieben. Red. 1 N 3 : Puan mzh.k93 BEN S Ó GNJofzavoda Mioríintowo HESS 92 fügmeree Ledinee Ny Ti 44 em ; m/Z pet 4 "s a N SSÉTS ] 47.100. Ny. WI" EMI. FÁJA; Céerevié 98" E. (VI. 4 JD. (5). In den beigefügten geologischen Durchschnitten war ich bestrebt sümmtliche an der Zusammensetzung der Fruskagora teilnehmenden Bildungen und deren gegenseitige Verhültnisse darzustellen. Der erste (D Durchschnitt gibt den übersiehtliehen geologisehen Bau, mit den nötigen Zusammenziehungen der östliehen Hülfte des Ge- birges, der zweite (ID aber jenen der westlichen Hálfte desselben. Die Bedeutung der Buchstaben-Zeichen in beiden Profilen ist folgende : a — Jetzige (alluviale) Ablagerungen ; Im — Leithakalk (ober-mediterrane Stufe) ; c — Serpentin ; l — Diluvialer Löb ; sr — Kohlenführende Sotzka-Schichten At u. c — Amphibolgesteine und Serpentin dk — Diluvialer Sehotter, d. i. Gerölle- (Aguitanische Stufe) ; rt — Trachyt der Kreide ; Ablagerung ; K, — Oberste Kreide (Hypersenon), fossil- pt — Phyllite ; Ir — Lignitführende Paludinensechiechten führende Schichten ; 5 -— Diorit und seine Detritusgebilde (levantinisehe Stufe) ; K, — Tiefere Kreide ; fossilleere Schichten ; g] — Glaukophan- Gesteine ; cm — Zementmergel (Pannonische Stufe) ; tr, - Untere Trias ; Werfener Schiefer ; c — Rhyolitischer Ouarztrachyt. sm — Sarmatischer Mergel ; tr, — Untere Trias: Guttensteiner Kalk; A SKIZZE DES GEOLOGISCHEN BAUES DES FRUSKAGORA GEBIRGES. 399 gröbere oder kleinere Scholle des Gebirgskernes empor, und zwar nicht blob infolge von Denudation, sondern gewib auch vorhergegangener Gebirgsbrüche. Solche hángengebliebene Schollen sind : der Festungsberg von Petrovaradin, der südlich von Kamenica sich erhebende Brieg-Berg (304 m.) und noch mehrere kleinere Schollen unter der LöbBdecke am westliehen Ende des Gebirges und in der Náhe von Karlovci. Der südliche Flügel des Faltensattels wird von jüngeren Gebilden in bedeutend geringerem Mabe bedeckt, wenigstens in der westlichen Hálíte desselben, wo die auffallendste Fáltelung auch in kleinem zu be- obachten ist. In der östliehen Hülfte zeigt sich infolge eines teilweisen Einbruches des südliechen Flügels, ein grober buchtartiger Hinschnitt, mit einzelnen stehengebliebenen Phyllitinseln, welche Bucht durch braun- kohlenführende oberoligozáne Schichten ausgefüllt ist; daraus man mit hecht sehlieben darf, dab der erwáhnte Binbruch vor dem Zeitalter des Oberoligozáns geschehen mubte. Zwischen die kristallinischen Schiefer eingelagert finden sich unter- geordnet Diorite, Amphibolithe und Serpentine, ja in geringer Menge auch Glaukophanite. Deren gröBter Teil findet sich am südlichen Gehánge verbreitet ; am nördlichen Gehüánge gehört blo8 der Grünstein des Petro- varadiner Festungsberges hieher. Dieser Grünstein wurde früher für Serpentin gehalten, bis M. Kis- parió im Jahre 1882 nachwies, dab es Grünsteinschiefer sei; Prof. A. kocn dagegen fand nach neueren Untersuchungen, dab diese Grünsteine chloritiseh und epidotiseh stark verüánderte Epidiorite und Diorite sind. Diese sind in máchtigen Lagern den Phylliten eingekeilt, dessen unzwei- felhaíte Spuren er auch am westlichen FuBe des Festungsberges ge- funden hatte. Unter den sedimentáren Gebilden, welche den Mantel des kristal- linischen Schieferkernes bilden, fehlt die paláozoiscehe Gruppe vollstándig. Die mesozoische Gruppe ist mit rötliehem Sandsteinschiefer ( Werfener Schiefer) und dunklem Kalk (Guttensteiner-) der unteren Trias vertreten, von welchem eine kleine Scholle am nördliehen Abhang bei Beocin, eine grölere Masse aber am Südrande des Gebirges zwischen Jazak ünd Be- Senovo vorkommen. Von Jurabildungen findet sich keine Spur. Das Kreidesystem ist durch eine müchtige Schichtreihe vertreten, in deren unterer Hálfte fossilleere Sandsteine und Tonschieter, in der oberen Hülfte dagegen fossilreiehe Ton- und Mergelsehiefer vorherrschen, denen weithin ziehende Serpentin- und Trachytlager, so auch fossilführende sSerpentinbreccie-Schichten eingelagert sind. Die in grober Menge einge- sammelten Fossilien, welche von dem unlángst verstorbenen Chefgeologen Dr. Jur. PErHő bestimmt wurden, beweisen, da8 die fossilführenden Schichten der obersten Stufe des Kreidegystems angehören; wogegen die 400 Dr ANTON KOCH darunter liegenden fossilleeren Schichten vielleicht die tieferen Stufen der Kreide vertreten düríten. Die ursprünglichen Gesteine des Serpentins sind, nach den mikros- kopischen Untersuchungen der Professoren M. Kiáparic und A. Kocn, Olivin-, Olivin-Bronzit- und Lherzolith-Gesteine. Im Trachyt finden sich bei Ledinci silberháltige Bleierz-Gánge. Iteressant ist es, dab der oberkretazeische Trachyt, nach den Be- obachtungen von M. Kisparró, auch in den Grünstein des Petrovaradiner Festungsberges eingezwángt vorkommt. Bei der Durchbohrung des 361 m. langen Tunnels námlich hatte man, 60 m. vom westlichen Hingange ent- fernt, im Grünstein einen 5"5—7 m. und um 100 m. weiter einen zweiten 6 m. máchtigen Trachytgang durechgebrochen. Die fossilführenden Schichten der obersten Kreidestufe findet man südlich von Őerevié verbreitet, die tieferen Schichten des Kreidegystems aber bilden die Achse des östlichen Gebirgsteiles, und ziehen als Kern der niedrigen LöB-Abzweigungen über Karlovci und Őortanovci bis zum Donauufer bei Kréedin, wo man die Gesteine in groben Steinbrüchen gewinnt. Über den obersten kretazeischen Schichten ist die Kontinuitát der Ablagerungen wieder unterbrochen, da das ganze Eozüán und die untere Höülfte des Oligozáns gánzlich fehlt. Das Oberoligozán ist mit kohlen- führenden Sotzkaschichten vertreten, welche —- wie bereits erwáhnt wurde — hauptsáchlieh den am südliehen Abhang des Gebirges befindlichen, buchtförmigen Hinbruch ausfüllen, und bei Vrdnik Gegenstand eines blühenden Kohlenbaues sind. Am nördlichen Abhang des Gebirges fand man die Spuren dieser öSchichten zwischen Kamenica und HRakovac ebenfalls. Unmittelbar über den Sotzkaschichten, oder in der westliehen Hálfte des Gebirges in Mangel derselben, über den oberkretazeischen Schichten, vieler Orten sogar unmittelbar über den kristallinisehen Kalkschiefern, lagern in ziemlicher Máchtigkeit und grolber Ausbreitung der Leithakalk und Mergel der neogenen heihe, deren Breite-Zone im Westen den kristal- linischen Schieferkern umgibt; nicht so im Osten, weil hier die Leitha- kalkzone des nördlichen Flügels an dem, gegen die Donau gekehrten, steilen Abhange des Kalakac-Rückens bei Slankamen fortzieht, wogegen die Zone des südliehen Flügels bei Kloster Remeta velika unter der Löb- decke versechwindet. Die breite Zone des Leithakalkes wird am nördliehen Abhang des Gebirges durch ein schmales Band von sarmatischem Kalk und Mergel eingesáumt, welches, nach K. M. Paut, bis Zimony verfolgt werden kann. Am südlichen Abhange sind bloB zweifelhafte Spuren davon bei Remeta und Görgeteg nachgewiesen. SKIZZE DES GEOLOGISCHEN BAUES DES FRUSKAGORA GEBIRGES., 44) 1 Sehr auffallend ist in der östliehen Hülíte des Gebirges das steile Einfallen, in den Steinbrüchen bei Ledince sogar das Überkippen der Leithakalk- und der sarmatisehen Cerithien-Schichten, an mehreren Stellen auch ein diskordant seichteres Kinfallen der sarmatischen Mergel- schichten entgegen der stark gehobenen Kalkschichten. Aus diesen tektoni- sche Tatsachen kann man entschieden schlieben, dab im sarmatischen Zeitalter jene energische Massenbewegung stattfinden mulbte, welche be- sonders in der östlishen Hálfte des Gebirges, die obengenannten Störungen, sámtlieceher Sehichten, bis zu dem sarmatischen Kalke inklusiíve, so auch die Verwerfungen und Faltungen der kohlenführenden oberoligozánen Sehichten des südlichen Abhanges — verursachte. Diesen entgegen weicht die Lagerung der ober ihnen folgenden jüngeren Schichten von der hori- zontalen nur wenig ab. Über den sarmatischen weiben Mergelschichten, welche also bereits nach der starken Massenbewegung sich abgelagert haben, folgt in kon- kordanter Lagerung die kaum geschichtete, vertikal zerspaltene máchtige Ablagerung des, der unter-pannonischen Stufe angehörigen xBeociner Zementmergelsv, um die Mitte des nördliehen Abhanges herum in breiter Zone, wáhrend er an beiden Enden und am südliehen Abhang — wie es scheint — zum gröbten Teil unter der Löbdecke liegt. Die grobartigen Mergelbrüche der Beociner Zementfabrik, gegenüber von Futtak, haben diesen kreideartigen, graulich- oder gelbliehweien Mergel mehrere hundert Meter tief erschlossen, und hatten im Laufe der Zeit sehr interessante Fossilien geliefert, unter welchen die háufigen Fischreste in neuester Zeit durch Prof. A. Kocn untersucht wurden. Über dem Zementmergel sind bei Beocin und am südliehen Abhang bei Remeta velika, auch der ober-pannonischen Stufe angehörige Cardien- Sehichten ersehlossen. In der östliehen Hülfte unseres Gebirges findet man über den Schichten der pannonischen Stufe, bei Cerevié, Rakovac, Karlovci und Klo- ster Görgeteg noch lignitführenden Paludinenschichten der levantinischen Stufe abgelagert, und sind am Schlusse typischer Löb und an den Mündungen der Ouertáler öfters auchs Reste von Schutthalden des Diluviums die aut- fallendsten geologisehen Bildungen der Oberfláche. Der Löb bedeckte und bedeckt zum gröBten Teil noch, als allgemeine Hülle, beinahe bis zu einer Höhe von 400 Metern, sámtliche ültere Bildungen. In dem Profile des im Jahre 1898 gebohrten 193742 m. tiefen arte- sichen Brunnens von Ujvidék, wurden nach KoLoMmaN Appa -Mitteilung, 33-95 m. Alluvium, 1186 m. sandiger Löb und 148-14 m. lignittührende Paludinenschichten durechstoben. Es erhellt aus dieser Tatsache, dab die Paludinensechichten am linken Donauufer bl. in einem 150 m. tieferen Niveau liegen, als am Abhange der Fruska-Gora, und darf man daraus 402 Dr ANTON KOBH sehlieben, dab das Absinken der ungarischen Tiefebene im levantinischen Zeitalter noch fortgedauert habe. Die eruptiven Gesteine des Tertiárs sind durch rhyolithischen Ouarz- trachyt vertreten, welcher am südlichen Abhang, bei Jazak únd Vrdnik zum Teil zwischen kristallinische Schiefer, zam Teil zwischen oberoligo- záne Schichten eingekeilt, vorkommt. Sein Tutt wurde zwischen den auf- gerichteten Leithakalk-Bánken bei Ledinci nachgewiesen; woraus dessen Eruptionszeit evident I1st. Eine zusammenfassende Beschreibung der geologisehen Verhaáltnisse dieses Gebirges von Prof. Dr. Axros KocH erschien im Jahre 1896, in den cMath. und naturwiss. Berichten aus Ungarn). KURZE SKIZZE DER GEOLOGISUHEN VERHÁLTNISSE UND GC ESUHICHTE DES GEBIRGES AM EIRERNEN TORE AN DER UNTEREN DONAU, Von Dr. FRANZ SCHAFARZIK. Mit. Patel IXmde xi EINLEITUNG. Über den geologischen Bau und die Bedeutung des Durch- bruchstales am Hisernen Tore im allgemeinen. Der aut der beiliegenden geologischen Karte zur Darstellung ge- langte Donau-Abschnitt ist das grobartigste Erosionstal Huropas. Es ist dies ein Durchbruch, welcher von Baziás bis zum HBisernen Tor eine Löánge von ca. 130 Km. besitzt. Nach einem langsamen, majestátischen uaut durch die groPe ungarische Tiefebene, stürzt sich der Strom mit jugendlichem Ungestüme in das stellenweise schluchtenartige enge Tal des ungarisch-rumánisch-serbischen Gebirges. Politisch seit jeher getrennt, hat dieses bedeutende Gebirge als geographisches Ganze keinen einheit- lichen Namen und sind seine einzelnen Teile unter verschiedenen Be- zeichmungen in der Literatur bekannt. Vom Standpunkte der Erdgeschichte aber bildet das Gebirge zwischen der Temes und dem Timok ein geolo- " Diese Mitteilung wurde für den Führer der von der ungarisehen Geolo- gischen Gesellschaft an die untere Donau vom 1. bis 5. September 1908 geplanten Exkursion verfabBt. KURZE SKIZZE DES GEBIRGES AM EISERNEN TORE AN DER UNTEREN DONAU. 403 gisch zusammengehöriges Stück unserer Frdkruste, welches in kühnem Bogen die Transylvanischen Karpaten mit dem Balkan verbindet. Dieses eminent halbbogenförmige Glied zwischen zwei bedeutenden, einander parallel gegenüber liegenden CGrebirgsketten dürfte nicht nur in KHuropa, sondern auch im allgemeinen aut dem ganzen Erdenrunde nicht so leicht seinesgleichen finden. Nach der aut álteren Beobachtungen fuBenden meis- terhaften Darstellung Prof. E. Suxzss" in seinem cAntlitz der Erdev (1) " wubBten wir, dab dieses Karpaten und Balkan verbindende Glied eigent- lich aus einem komplizierten Bündel zahlreicher Gebirgszüge besteht, die infolge der Beugung sich gegenseitig versehneidend und untertauchend die Donau zwischen Moldova und Turnu Severin mit einem allgemeinen Drehen im Streichen übersetzen. Prof. E. Suess führte die einzelnen Gebirgszonen nördlieh der Donau der Reihe nach von Osten nach Westen an und betonte besonders die Verschneidung der Züge bei Mehádia. BÉra v. INKey (2) befabte sich insbesondere mit den Zügen der Transylvanischen Karpaten zwischen dem Olt und der Cserna. Seither haben die geologisehen Aufnahmen der genannten Löánder, namentlich auf ungarisceher Seite manches wertvolle und berichtigende Detail ergeben, so dab wir heute den Verlauf der Gebirgszüge zwischen den Karpaten und dem Balkan sicherer darzustellen vermögen. Statt breitspuriger Ausführungen sei es gestattet den Verlauf der einzelnen Züge des Gebirges an der unteren Donau kurz an der Hand der beistehenden Skizze zu erlüutern (Tafel X, Fig. 1). Von Ost gegen West vorgehend bemerken wir zunáchst einige frag- mentarische Lappen der groben karpatinischen Flyschzone, die mit har- ter Mühe eben nur noch die Donau erreicht. Nun folgt, Susss" Bezeichnung beibehaltend, der I. aus einigen lán- geren Jurakalkschollen bestehende Streifen. Diesem schlieBPt sich der 1I., aus kristallinisehen Schiefergesteinen bestehende Streifen, INKEY s Kozia- Zug an. Hierauf stolen wir auf den III., mehr zusammenhángenden Jurakalkzug von Baia de Arama— Verciorova, nach dessen Verguerung wir abermals kristallinische Scehiefergesteine antreffen, die als IV. Zone die direkte Fortsetzaung von ÍNKevs Mundra-Zug bilden. Die genannten vier Züge haben ein ausgesprochenes SW-liches Streichen, das gegen die Donau in ein SSW-liches übergeht. Wáhrend der I. Zug nicht, der II. blob mit einer ganz kleinen Partie die Donau übersetzt, erstrecken sich die Zonen III und ÍV mit X Die in Klammer gesetzten Zahlen beziehen sich auf die lauftenden Num- mern der aufgezáhlíten Literatur. Wo zwei Zahlen vorhanden sind, gibt die zweite die Seitennummer an. 404 DI: FRANZ SCHAFARZIK rein 5-lichem Streichen weit nach Serbien, bis an den Timok hinunter. Im III. Zuge wird die alimáhlich abnehmende Jurakalkzone durch die neu hinzutretende Kreideformation ersetzt. Die unter einander parallelen Zonen 1—IV stellen die Falten des konkaven Gebirgsrandes dar. Nun treten wir in das Zentral-Gebiet unseres Gebirges ein. Ein scheinbar wirres Gebirgsland, das bei früheren Gelegenheiten nur partienweise in den Kreis der Betrachtungen herangezogen worden ist. Is ist gewissermaben der Kern des ganzen Gebirgssystemes und orogenetiseh unzweifelhaft die álteste Erhebung desselben. Westlich von Petrozsény zwischen den Mundra und furian-Zügen beginnend, schwillt diese zentrale Zone in der Gegend des Szarko bis zu einer Breite von 35 Km. an und behült aber auch weiterhin gegen die: Donau zu noch eine Ouerausdehnung von 25—27 Km bei. Es ist dies ein Gebiet, das in seiner ganzen Lönge durch das Auf- treten grober Eruptivstöcke ausgezeichnet ist. Dieselben sind teils basi- scher, teils sauerer Natur. Zu den ersteren gehört das groBe Gabbro- und Serpentinvorkommen von Júcz an der Donau und ein grolBer Stock áhnlicher Gesteine bei Salas am Timok. Dann haben wir eine ganze Reihe von Granitmassiven vor uns, und zwar den Retyezát, den Vu. Petri, den Muntye mik, das Boldovén-Massiv,? den Kerbelecz und sehlieBlieh den in die südliche Fortsetzung dieser Zone fallenden gro8Ben Granit- stock am Sasak-Bache in Serbien. Alle diese Stöcke liegen mehr oder weniger lakkolithartig in dem sie umgebenden Schiefergebirge. Der bedeutende Granitstock ces Kerbelecz, aus bankigem Granite und in seinen zentralen Partien aus Pegmatiten bestehend, ist ringsum in geringerer oder gröberer IEntfernung nicht nur von granitischen Gneisen, sondern abwechselnd auch von einer ganzen Reihe amphibolführender Gneise ( Lagerdiorite) Amphi- bolite und Hornblendite umgeben, die nach den neueren petrographisechen Autfassungen sehr wohl Veranlassung zur Erwüágung eines Vorhandenseins einer basischen Randfazies bieten. Etwas weiter südlich liegt dann der grofe, zum Teil in Serpentin umgewandelte Gabbrostock, welcher eventuell auch als eine von der granitisehen Masse erfolgte fazielle basische Abspaltung angesehen werden kann. Der weitaus gröbte Teil dieser den Granitstock des Kerbelecz und den Gabbro von Júcz umgebenden Schiefergesteine, der ersten kristallinischen Schiefergruppe Joliass Böcgws besteht aus Gesteinen, die gene- tiseh als eruptive bezeichnet werden müssen. Dagegen gibt es in dieser Gruppe nur wenige Gesteine, die durch Kontaktmetamorphose erklürt werden können. Der Fall, dab ein Granitstock von derartigen Sehiefern (der ersten Gruppe) umgeben wird, wiederholt sich in der ganzen übrigen, auf das Krassó- sSzörényer Gebirge entfallenden Zentralzone nicht mehr. Die übrigen Lakko- X Von Suess irrtümlich als Mundra-Zug bezeichnet. KURZE SKIZZE DES GEBIRGES AM EISERNEN TORE AN DER UNTEREN DONAU. 405 lithe sind nömlich von Rupturen umgeben und zufolge tief eingreifender tektonischer Vorgánge in unmittelbare Berührung mit den glimmerreichen Schiefern (der zweiten Gruppe JotHaANN BöckHs) oder gar mit den Phylliten (der dritten Gruppe J. BöcgHs) in Berührung geraten. In Kürze erwáhne ich, daB die zweite Gruppe der xkristallinisehen Schiefergesteinev reich an granitischen Schiefern, an linsenförmigen pegma- titisehen Intrusionen, ferner an injizierten und Kontaktschiefern ist, welch letztere durch das stellenweise massenhafte Auftreten von Granat, Staurolith, Cyanit etc. gekennzeichnet sind. Die dritte kristallinisehe Schiefergruppe J. Böcews umfabBt sehlieRlich eine müchtige Serie weniger veründerter, fein gefültelter Phyllite und graphitiseher Ton- und WOuarzitsehiefer, zwischen denen sich zahlreiche aplitiscehe und amphibolitiscehe Schlieren befinden. AuBerdem wurden groBe Partien von Phylliten aufgebláttert und aplitiseh injiziert. Es würde weit über den Zweck dieser Zeilen hinausgehen, wenn wir die soeben angedeuteten petrogenetischen Verhültnisse weiter verfolgen wollten, sondern ich begnüge mich blob anzudeuten, daB ich es im Vereine mit Prof. Dr. Hugo Böcgn an anderer Stelle unternommen habe, an einer Reihe von Schiefergesteinen aus dem Krassó-Szörényer Gebirge deren eruptive, respek- tive kontaktmetamorphe Natur nachzuweisen. Im groBben ganzen wieder- holen sich eben in unserem Gebirge dieselben Verháltnisse, wie sie in neuester Zeit für die Alpen erkannt wurden. Durch die in neuerer Zeit angebahnte Erkenntnis der petrogenetischen Verháltnisse des kristallinisehen Grundgebirges, wird die Art und Weise der in den Jahren 1878—1892 durchgeführten geologischen Kartierung auf Grund der von Direktor JoHANN BöckH (3) im Jahre 1878 aufgestellten drei Schiefer- gruppen tektonisch nicht tangiert, da es sich tatsáchlheh um genetisch drei versechiedene Gruppen handelt. Dieselben sind auf unseren Karten territoriell richtig eingetragen und bieten ein klares Bild vom tektonischen Bau des Grundgebirges. Diese gruppenweise Zusammenfassungen werden sich auch in Zukunft noch lange aufrecht erhalten, selbst wenn etwa einmal der Versuch gemacht werden sollte, die eruptiven Schlieren von den Kontaktregionen kartographisch zu scheiden, was in diesem schwierigen und wenig gute Auf- sehlüsse bietenden Waldgebirge wohl schwerlich jemals der Fall sein wird. In der chronologiscehen Beurteilung der angedeuteten drei Gruppen wird aber wohl die Anschauung Platz greifen müssen, dab alle sich in diesen drei Gruppen als eruptive Gesteine erweisenden Schlieren und Injektionen zeit- lich dem Alter des Granitstockes selbst n he zu stehen kommen und im Vereine mit demselben jünger als die durch das Auftreten der lakkolithisehen Massen noch metamorphosierten Phyllite der dritten Gruppe sind. Weleches geologisehe Alter aber den durch die Graniteruptionen kontakt- metamorphosierten Sedimenten der dritten, zweiten und ersten xckristalliniscehen Schiefergruppes, zukommt, láBt sich derzeit nicht entscheiden, da es in den erwáhnten metamorphosierten Sedimenten an jedweden Spuren organischer Reste mangelt. Auf Grund der Erfahrungen sümtlicher mit der Aufnahme des Krassó-Szörényer Gebirges beschüftigt gewesenen Geologen kann jedoch 416 Dr: FRANZ SCHAFARZIK als Tatsache erwáhnt werden, dab die Eruption der Granite jedenfalls vor der Ablagerung der Culmsedimente erfolget ist, da letztere an vielen Stellen Rollstücke von Granit und ckristallinisehen Schieferny enthalten und anderer- seits durch die Kontaktmetamorphose nicht in Mitleidenschaft gezogen worden sind. Obwoh! die einstig zusammenhángendere Sedimentbedeckung des Grundgebirges durch spütere orogenetisehe Prozesse stark zertrümmert und namentlich durch die Erosion wáhrend der Tertiárzeit zum grofen Teil wieder entfernt wurde, se ist uns doch ein bedeutender Teil der- selben zufolge der Binfaltungen in die Mulden zwischen die Massivs der zentralen Zone in Form langgestreckter Binsackungen erhalten geblieben. Bin Blick auf die beistehende $Skizze genügt, um den maschen- artigen Zusammenhang der Sedimentzüge zu erkennen. (Tafel X, Fig. 1). Diese Züge winden sich schlangenförmig zwischen den Massiven durch und eben deshalb möchte ich den spitzen Winkeln, die in unserem Gebirge nicht nur bei Mehádia, sondern an allen den einstige Lakkolithe bergenden Massiven an ihren beiderseitigen Enden zu beobachten sind, keine tiefere Bedeutung zumessen, da sich an diesen Stellen keine eigent- lichen Züge, sondern blob die oval ausgezogenen Gebirgsknoten aus- keilen. Um das richtige Streichen der Zentralzone zu erfassen, mub man eben von dem öSchichtenstreichen der einzelnen Teile absehen und sich an die Mittellinie der ganzen Zone halten und dieses mittlere Streichen ist im Norden ein SW-, weiter unten an der Donau dagegen ein S5W- liches, um dann sehlieRlich in Serbien, in ein S-, ja sogar S50-liches über- zugehen. Das mittlere Streichen der zentralen Zone ist demnach dem Verlaufe des ganzen Gebirges vollkommen entsprechend. Die in der Zentralzone befindliehen Sedimentzüge V, VI und VII bestehen der Hauptsache nach aus einer Reihe von Sedimenten vom unteren Karbon angefangen bis hinauf zam Dogger und auferdem aus transgredierenden Tithonkalken und sogar Sandsteinen, Mergeln und Kalken der unteren Kreide. Unteres Karbon findet sich in den Zügen VI und VII, ín ersterem mit Spirifer striatus, MaRrix; das produktive Karbon in VII bei UJ- bánya ; Porphyrausbrüche und Verrukano in V, VI und VII; Lias im südlicheren Teile von V, dann in VI und VII, in letzterem am linken Ufer bei Kozla und ebenso gegenüber auf serbiscehem Ufer kohlenführend ; Dogger in VI am Sarko und VII bei Szvinicza und an der serbischen Grebenwand und endlich Malm in V, VI und VII. Das Neocom ist in diesem zentralen Teile des Gebirges in der Zone VI und VII vertreten. Alle diese Zonen sind von komplizierten Faltenbrüchen begleitet, wodurch meistens grabenartige Versenkungen entstanden sind, Ín manchen Füllen jedoch schoben sich entlang solcher Brüche schmale langgestreckte KURZE SKIZZE DES GEBIRGES AM EISERNEN TORE AN DER UNTEREN DONAU. 407 Teile des Grundgebirges horstartig an die Oberfláche und einen dieser Fülle sehen wir im Cserna-Tale, wo mitten im Sedimentzuge ein schmaler Granitstreifen in einer Erstreckung von beinahe 13 Km. emporgeprebBt wurde. Es dürfte derselbe jedenfalls blob ein Teil der in der Tiefe lie- genden plutonischen Granitmassen sein. Gegen Westen zu weiter sechreitend, können wir, bevor wir aus der soeben besprochenen Zentralzone heraustreten, nicht umhin, das beinahe plötzliehe BHinbiegen der Zone VII gegen S80 zu vermerken; auberdem ist es ein sehr auffallender Zug in der Tektonik unseres Gebirges, dab das Grundgebirge, auf dem der VII. Faltenzug aufgelagert ist, weit über denselben hinausgreift und an seiner Westgrenze einen beinahe SW-lichen, daher mit dem allgemeinen Streichen der Umgebung divergierenden Ver- lauf aufweist. Nun betreten wir den breiten, konvexen, W-lichen Band des Krassó- Szörényer Gebirges. Zunüchst ist es die Zone VIII auf die wir stoBen, éin breiter Streifen kontaktmetamorpher Schiefergesteine der sogenannten II. und III. Gruppe. Es ist dies der Almás-Zug. Dieser Zug wird in seinem NNO-lichen Verlaufe durch das Temes-Tal unterbrochen, dann erkennen wir seine Fortsetzung im Batrinu-Gebirge, sowie in den eglimmerreichen Schiefergesteinen der II. Gruppe nördlieh der Bisztra und sehlieBlich findet derselbe nach einer abermaligen Unterbrechung durch das Becken von Hátszeg im Surian-Zuge INKEYs der Szászsebeser Karpaten seine Fortsetzung. Charakteristisch für den nördlieh der Donau gelegenen Teil dieses Zuges ist der Binbruch der Almás, der von braunkohlenführenden mediterranen Ablagerungen erfüllt ist. Südliech dieses Kinbruches liegt über den Sehiefern des Grundgebirges ein Kreideplateau, das an zahlreichen Punkten von Daciten durchbrochen wird und es dürften die zwischen den mediterranen Schichten der Almás befindlichen Tuffe genetisch mit diesen Eruptionen zusammenhüngen. Am rechten Donauufer verláutt der Surian-Almás-Zug mit einem $80-lichen Streichen bis an den Timok, um sich daselbst mit dem Mundra-Zuge (IV) zu vereinigen. So treffen also Mundra und Surian der südliehen Karpaten, nachdem sie am Retyezát auseinander getreten sind und die breite und lange Zentral-Zone des Krassó-Szörényer Ge- birges beiderseits flankiert haben, auf serbischem Boden wieder zusammen, um dann weiterhin vereint dem Balken zuzustreben. Es folgt nun der bekannte westliche Kalkzug des Krassó-Szörényer Gebirges mit einem steilen SSW-lichen Streiehen. Derselbe besteht aus einem komplizierten tektonischen Gebüude, an welchem sich die Ablage- rungen vom Karbon an in ununterbrochener Reihe bis zum Neocom be- teiligen. Die vor nicht langer Zeit noch unbekannte Trias bei Szászka entdeekt zu haben, ist ein Verdienst Direktor J. Böcxnms (4). In Serbien 408 D: FRANZ SCHAFARZIK verbreitet sich dieser Zug und nimmt allmáhlieh ein $S0-liches Strei- chen an. Von der Zone VIII ist unser Kalkgebirge durch tiefgehende Rupturen getrennt. Entlang derselben hat das horstartige Emportauchen des west- lichen Granitzuges stattgefunden. In der Kalkzone IX finden wir verseéchiedene Eruptivgesteine, von denen wir die Jura und Kreide durchbrechenden Pikrite bei Stájerlak- Anina und den namentlich durch B. v. Corra bekannt gewordenen soge- nannten Banatit-Zug zwischen Bogsan und Moldova mit seinen an inter- essanten Mineralausscheidungen so reichen Kontakthöfen in den von den Eruptionen durehsetzten Jura und Kreidekalken erwáhnen. Die Gesteine dieser sich zumeist blob mehr als Schlotausfüllungen prásentierenden Eruptionsmassen besitzen eine varilerende, doch zumeist dioritisehe oder granodioritisehe Beschaffenheit. Es wird denselben von den daselbst be- secháftigt gewesenen ungarischen Geologen ein sehr jugendliches Alter (mediterran) zugesechrieben, wáhrend LAaPPARENT dieselben eventuell für mittelkretazeischen Alters hált. Endlich bezeichnen westlieh des Kalkzuges noch einige zu Tage tre- tende Teile und Inseln des Grundgebirges, wie die injizierten Schiefer der Lokva an der Donau und die granitisehen Augengneise bei Versecz das sichtbare Ende des Krassó-Szörényer Gebirges gegen die groBe Hin- senkung des Alföld. Die Erkenntnis einer eminent charakteristisehen zentralen Zone in unserem Gebirge bringt die Tektonik desselben, in mancher Beziehung, anderen áhnlich gebauten Keltengebirgen, namentlich den Alpen náher. Der Unterschied ist, abgesehen von der viel geringeren Breite der, dab unser Zentralgebiet ein bedeutend ülteres, als das der Alpen ist, und dasselbe infolge der stark vorgeschrittenen Erosion den begleitenden Ketten gegenüber (wenigstens gegen die Donau zu) eine weniger domi- nierende Rolle spielt, als die Zentralmassive der Alpen den ihnen vor- gelagerten Falten gegenüber. Együher mag wohl auch unsere zentrale Zone höher und vor der sie zasammenstauenden Faltenbewegung um ein gutes Stück auch breiter gewesen sein. Sie darf daher in mancher Be- ziehung als eine Scheide aufgefabt werden, die wahrseheinlich aut einer langen Linie auch die mesozoisehen Meeresteile von einander getrennt hat. Dieser Umstand mag wohl die verscehiedene Ausbildung, namentlich der Tithon-Ablagerungen erklüren, welche alle Geologen, die in irgend einem Teile dieses Gebirges an der unteren Donau gearbeitet haben, auf- gefallen ist. kk Nachdem sich unser Gebirge unter Begleitung von zahlreichen Lángsbrüchen, namentlich nach der Ablagerung des Tithon und haupt- KURZE SKIZZE DES GEBIRGES AM EISERNEN TORE AN DER UNTEREN DONAU, 409 söchlich auch noch in der Kreide gehoben hat, ist es die ganze Zeit der oberen Kreide und des Alttertiárs hindurch festes, trockenes Land ge- wesen. Nirgends finden wir im Bereiche des besprochenen Gebirgs- systemes Ablagerungen, die auf eine Meeresbedeckung wührend dieser Zeiten hinweisen würden. Selbst am áulberen Rande des Gebirges finden wir nicht die geringste Spur irgend einer alttertiáren Ablagerung, wáhrend wir wohl wissen, dab das eozáne Meer auf ruamánischer Seite den FuG der südlichen Karpaten bespülte. Und doch wissen wir, dab sich die Meere dieser Zeiten bis nach Siebenbürgen hinein, infolgedessen wohl auch bis in die Nöhe unseres Gebirges erstreckt hatten. Es wird aber das damalige westliche Ufer viel weiter weg vom heutigen Gebirge gewesen sein ; und dasselbe können wir auch wáhrend der Zeit der I. Mediterran- stufe und des Schliers konstatieren. Nun erfolgten die weiteren Senkungen des Alföldes, infolgedessen das mediterrane Meer bis an den westlichen Rand des Kalkgebirges von Oravicza vorrückte. Ferner erfolgte die Uberfliutung der Binbrüche auch im Inneren unseres Gebirges selbst, von denen ich die fjordartige Bucht von Mehádia, den Binbruch der Almás und die Finsenkung von Szikie- vicza, in denen sich zuerst brackische Ablagerungen mit Braunkohlen- flötzen und hierauf in ersterer auch rein marine Sedimente abgesetzt haben, erwáhne. Die Bucht von Orsova, ebenso auch die Bucht bei Bahna in Rumünien ist zur Zeit der II. Mediterranstufe von marinen Sedimenten erfüllt. Dab es aber auch auf der Linie des heutigen Donau- laufes nicht an einem derartigen Hindringen des Meeres gefehlt habe, beweist das kleine mediterrane Becken zwischen Szvinicza und Júcz, in dem sich rein marine Bildungen abgesetzt haben. Es ist nun eine Hebung des Gebirges eingetreten, und wenn auch entlang des Donaulaufes zur Zeit der oberen Mediterranstufe eine Ver- bindung des ungarischen Beckens mit östlicheren Gebieten bestanden hat, so ist dieselbe in der darautfolgenden Zeit unterbrochen worden, worauf wir einerseits aus der ziemlich hohen Lage der letzten medi- terranen Absütze, námlich des Leithakalkes bei Szvinyicza, Orsova und Mehádia, andererseits aus dem Rüekzüge des sarmatiseben Meeres sehlieBen können. In der Bucht von Mehádia zieht sich das Ufer nach Jabla- nicza zurück, auf der Donaulinie dagegen finden wir sarmatische Schichten nur mehr bei Orsova, wáhrend sich das Meer westlieh des Gebirges bis zur Bucht von Moldova zurückgezogen hat. Es ist somit der bis dahin bestandene Kanal des (ID) mediterranen Meeres trocken gelegt worden. Auch die náchstfolgenden Meere, das pontische Meer und die levan- tinische See erreichen das Niveau unseres Kanales nicht wieder. Wáhrend dieser Festlandsperiode haben nun die durch reichliche Niederschláge gespeisten reibenden Gebirgsbáche gewisse Linien zu ihren [9 12 Földtani Közlöny. XXXIII. köt. 1903. 1 410 Dr FRANZ SCHAFARZIK Flubbetten gewáhlt. 50 mag es — wie dies bereits von K. PereRs in seinem lehrreichen Werke: Die Donau (5) vermutet wird — die ser- bische Porecka gewesen sein, die östlich des Gabbromassivs von Júcz den heutigen Lauf der Donau erreicht und ihrer Wassermenge ent- sprechend vertieft hatte. AuBer den zahlreichen kleineren Báchen von Tiszovicza, Plavisevicza, Dubova, Ogradina und Jeselnicza ist es dann hauptsáchlieh die wasserreiche Cserna gewesen, mit der sie vereint der rumánischen Tiefebene zueilte. Andererseits aber dürfte es der Berzászka-Bach gewesen sein, welcher mit einem der heutigen Donau entgegengesetzten Laufe die Nie- derung der pontischen, respektive levantinischen See zu gewinnen trachtete. Die filache Wasserscheide, námlich der trocken gelegte und nicht sehr bedeutend gehobene Kanal zwischen Berzászka und Júcz, fállt also genau auf die Zentralzone unseres Gebirges, die also auch zu dieser jüngsten Tertiárzeit eine gewásserscheidende Rolle spielte. FHine weitere Erhebung des Landes hat zu Ende der levantinischen Zeit das ungarische Becken von der grolben levantinischen See getrennt. Hierauf erfoleten, nach den lehrre:chen Ausführungen NEumaYR s (6), die groben BEinbrüche des üágüáischen Festlandes, das Mittelmeer dringt vor und erreicht den Pontus und das Asowische Meer. Der Kaspi See hat sich auch schon vorher abgetrennt und stellt bis auf den heutigen Tag ein Relikt der einstigen levantinischen See dar und es ist gewib bemer- kenswert, dab dieichthyologischen Studien FinxppPr s (7) undanderer zwischen den Fischfaunen des Kaspi und der heutigen Donau verwandschaftliche Beziehungen aufweisen, die für den einstigen Zasammenhang dieser weit von einander — und heute durch den Pontus getrennten — Wasser- gebiete ein beredtes Zeugnis ablegen. Die nun zunáchst stattgefundenen Vorgánge in dem zu Ende der levantinischen Zeit abgesehlossenen ungarischen Becken dürfíten in groben Zügen folgende gewesen sein. Da die Menge des von allen Seiten zuströmenden Wassers der Flüsse die Verdunstung des levantinischen Reliktensees (besonders bei dem kühleren Klima wáhrend der Biszeit) bedeutend übertroften haben mub, erhob sich der Wasserspiegel des Sees sehr bald bis zur Barren- höhe zwischen Berzászka und Júcz, die ungefáhr 200 m. betragen hat. Es ergibt sich die Kote teils aus der Betrachtung der mediterranen marinen Ablagerungen, andererseits aber aus der Stauhöhe, welche durch das Niveaumittel der Sübwasserkalke auf der Termallinie am östliehen Abbruche der Gebirge bei Budapest angedeutet wird. Durch den reichliechen Abflub des nunmehrigen guaternüáren Sees infolge der kráftigen Erosion der Barre senkte sich der Wasserspiegel Zoll für Zoll, andererseits abér KURZE SKIZZE DES GEBIRGES AM EISERNEN TORE AN DER UNTEREN DONAU 411 schoben die ringsum zuströmenden Flüsse und Báche ihre Deltabildungen rasch in den See vor und ebneten dessen Mulde energisch in der Weise ein, dab die gröberen Schuttmassen (Schotter, Grand und gröberer Sand) náher am Ufer verblieben, wáhrend feiner Sand und Schlamm die Mitte des Beckens erhöhten." Als diese fluviatilen Ablagerungen wuchsen und so ziemlich das Becken bis nahe zur Wasseroberfláche erfüllt hatten, mubBte unter dem zunehmenden Drucke des rapid anwachsenden lockeren Materiales eine Verfestigung, ein Setzen, ein Nachsacken desselben eintreten, das namentlich in der Seemitte, wo sich der feinste Sehlamm und Sand an- geháuft hatte, zu bedeutenden Senkungen geführt haben mub, die sich gegen die hánder zu als staffelförmige Brüche darstellen düríten, wie dies unter anderem einige Beobachtungen P. TRErirz am Ostrande des flachen horstartigen Rückens zwischen der Donau und der Tisza auch allgemeiner anzunehmen gestatten. Eine andere Art von Senkung, namentlich der Unterlage des anfáng- lichen Sees und der spáteren sumpfigen Tiefebene, wie dies 1891 A. Pexck(8) ausgesprochen und beinahe gleichzeitig J. HALaváTs FF (9) angenommen hat, düríte wohl nicht oder aber nur in dem geringen MaDe einer Nach- sackung der neogenen Absátze erfolgt sein. X Vgl. auch den Sitzungsbericht der Ung. Geolog. Gesellschaft vom 4. Márz 1903 (Földt. Közlöny, Bd. XXXIII., Budapest 1903, pag. 85), woselbst LUDWIG v. Lóczy die Sandmasse der Delibláter Flugsandwüste eventuell als einen riesigen Schuttkegel des Karas-Flusses auffabBt. Sollten sieh diese und áhnliche Terrainformen, wie z. B. das diluviale Feld vor der Berzava und viele andere Stellen an der Peripherie des groBen ungarischen Beckens im Verlaufe neuerer Untersuchungen als Deltabildungen erweisen (woran ich nach der heutigen Lage der Dinge nicht zweifle), so finden auch die dazwischen befindliehen Seen, Sümpfe und Moráste an der Peripherie des Alföldes durch ihre Lage in den todten Winkeln zwischen den einstigen Delta-Schuttkegeln ihre einfache Erklárung. xx Die durch die artesisehen Brunnenbohrungen konstatierte Tatsache, dab die Schichten des obersten, levantinisehen Vivipara Böckhi-Horizontes von Zombor bis Szarvas, das ist auf eine horizontale Distanz von ca 165 Km., ein Gefülle von genau 1"/ov erkennen lassen, kann wohl noch als natürliche Unebenheit des einstigen levantinischen Seebodens betrachtet werden. — Die sich linsenförmig auskeilenden diluvialen Ablagerungen finden, meiner Ansicht nach, durch die sich fortwáhrend vorschiebenden Deltaabsütze eine bessere Erklüárung, als durch die Annahme von Übersehwemmungen durch austretende Flüsse. Ein Hin- und Her- wandern der Flüsse konnte naturgemüB blob im Male der jeweilig bereits gebil- deten, fertigen Deltalande stattgefunden haben. — Was schlieőlich das Vorkommen von Landschnecken.in tiefgelegenen diluvialen Schichten betrifft (im Bohrloche von Szentes zwischen 154 und 184 m.), so können dieselben sehr leicht von den Ufern der Deltamündungen der sich in den See ringsherum ergielenden Flüsse íspeziell bei Szentes etwa durch die Strömung vom Donaudelta her) hinein- geraten sein. 97 dd 412 Dr FRANZ SCHAFARZIK Die namentlich durch das Nachsacken der diluvialen Absátze ent- standenen Vertiefungen wurden durch die Sand- und Schlamm-Massen der Flüsse fortwáhrend ausgefüllt und wieder auf oder auch etwas über die jeweilige Barrenhöhe von Júcz gebracht. Gegenwártig hált die Finebnung des Alföldes mit der Einschnitts- höhe der Barre so ziemlich das Gleichgewicht. Die Flüsse haben vom oberen bis zum unteren Rande des Beckens schon ein gewisses Gefálle (so z. B. die Donau von 96-38 m. bei Budapest auf 62-18 m. bei Báziás) und es ist auch von den. tiefsten, dem Ausflusse zunüchst.gele- genen Teilen des Alföldes jede Wasserfláche versehwunden. Doch haben die Flüsse noch kein vollkommen ausgeglichenes Gefálle und wanderten noch vor kurzem in unregelmábBigem Laufe hin und her. Wenn aber die Barre an der unteren Donau tiefer eingeschnitten sein wird, dann wird sich als natürliche Folge dieses Umstandes auch das Flufnetz im Boden des Alföldes tiefer eingraben müssen. Kurz wir haben es im Alföld wah- rend des Diluviums und Alluviums mit einem allmáhlich einsehrumpfenden, normalen Reliktensee im Sinne RicHTHoFEw s (10) zu tun. x Nachdem wir im vorstehenden in Kürze den inneren Bau und die Bedeutung unseres Gebirges skizziert haben, sei es nun gestattet, die Linie zwischen Báziás und dem Eisernen Tore náher ins Auge zu fassen. Spezielle Beschreibung der geologischen und Schiffahrts- Verhültnisse der unteren Donau zwischen Báziás und dem Bisernen Tore. (Hiezu Tafel IX.) ? Bei Báziás betreten wir eines der grobartigsten Erosionstáler Europas. Es erhebt sich hier am Eingange auf der linken Seite des Stromes das Lokva- Gebirge, das in seiner ganzen Ausdehnung bis Moldova aus grünlichen, fein gefáltelten, aplitiseh injizterten Sericitschiefern besteht. Die Aufschlüsse an der Széchenyi-StraDe sind sehr gut und findet man stellenweise finger- bis handbreite Aplitgánge in den Schiefern. Hin und wieder sind die injizierten Schiefer von eingestreuten Pyritkristallen (cc000) durchsehwármt. Das Streichen dieser Schiefer ist, nach den Aufnahmen Jur. Haravárs (11), im allgemeinen ein NO—SW-liches. X Es sei mir auch an dieser Stelle gestattet dem Herrn Direktor, Ministe- rialrat JOHANN BöckH und dem Herrn Oberbergrat und Chefgeologen L. Rorn v. TELEGD für die gütige Überlassung ihrer geologisehen Aufnahmen zwischen Mol- dova und Dojke, resp. diesem letzteren Punkte und dem Sztaristye-Bache bei Szvi- nicza zum Zwecke der Zusammenstellung der beiliegenden sgeologisehen Karte hiemit meinen ergebensten Dank auszusprechen. KURZE SKIZZE DES GEBIRGES AM EISERNEN TORE AN DER UNTEREN DONAU. 413 Gegenüber von Báziás erhebt sich auf serbischer Seite bei Ram ein Rücken (12), dessen kristallinisehe Schiefer unzweifelhaft die SW-liche Fortsetzung des Lokva-Gebirges bilden. Weiter stromabwürts sehen wir, nach Passierung der Ostrov-Insel, am rechten Ufer, dem eigentlichen Lokva-Gebirge gegenüber eine neogene-diluviale Niederung. Es ist dies die Niederung des Pek, des ersten grölBeren Zutlusses in der soeben betretenen Donauenge, an dessen Ufern zur Zeit des ProromEmus die Picencer ansüássig waren, die ein Bergbau treibendes Volk gewesen sind. Von ihnen stammt auch der Name des FlüBchens her. (13.) Am linken Ufer sehen wir die injizierten Schiefer bei Suska, Belo- breszka und Divics blob am FuBe des Gebirges von einem schmalen Löf- Streifen überdeckt. Bei Moldova verbreitert sich plötzlieh das Donau-Tal; der Strom teilt sich hier in zwei Teile und umsehlieBt die ziemliech grobe Moldovaer Insel. Am linken Ufer greift zwar die alluviale Ebene gegen das Baroner Tal von Uj-Moldova aus, doch wird diese Ausbuchtung recht bald durch jenen Kalkzug abgesechlossen, weleher in der Náhe von (oronini mit einem Streiehen NNO— SSW bis fast an das Donauufer herantritt. Auf serbischer Seite sehwellen etwas stromabwárts von Usje neogene Hügel an, die, nach den Untersuchungen J. Hazavárs" (14), aus Abla- gerungen der oberen mediterramen Stufe bestehen und bis in die Náhe von (Golubac reichen. Östlich dieses Ortes stoben wir dann auf das Grundgebirge, das ebenso wie auf ungariseher Seite aus kristallinischen Sehiefern und Tithonkalken besteht. Mitten in der Donau erhebt sich ein einsam stehender K/otz aus Tcthonkalk, der sogenannte Babakai- Felsen, als eim noch stehen gebliebener Zeuge jenes unermüdlichen Kampfes, den die Donau mit dem ersten der Hindernisse, dem Kalkzug von Coronini ausfechten mubBte. Stromabwárts von Ó-Moldova fliebt der Strom auf einer Lünge von 9 Km. über den erwáhnten Tithonkalkzug. Das Strom- bett konnte sich hier nicht genügend vertiefen, indem die Sohle desselben blo 2—3 m. unter dem kleinsten Wasserstande liegt. Dafür breitete sich aber der Strom aus und betrüágt die Breite seiner beiden Arme, welche die Ó-Moldovaer Insel umsehliefen, über 2 Km. Die Insel selbst ist 5 Km. lang und 2:5 Km. breit und besteht aus an dieser Stelle abgelagertem alluvialen Geschiebematerial. Vom unteren Inselende an gelangen wir dann in die eigentliche erste Talenge der Donau. Am unteren Inselspitz, in der Náhe des Babakai-Felsens, hat die Donau noch eine Breite von 2100 m., von da an aber verengt sie sich trichterförmig rasch bis auf 400 m. Besehen wir uns nun jene Gesteinszüge, welche sich an das aus injizierten Schiefern bestehende Grundgebirge der Lokva anschlieBen und den westlichen Kalkzug des Meszes im Krassó-Szörényer Mittelgebirge bilden. 414 DI FRANZ SCHAFARZIK Nach den Detailaufnahmen des Direktors der kel. ung. Geologischen Anstalt, Ministerialrates Jonasw BöcgxH besteht der zwischen die Lokva und den Granitzug von Ljuborazsdia fallende Teil des Krassó-Szörényer Gebirges aus Kalksteinen, die auf Grund der in ihnen gefundenen orga- nischen Reste dem Dogger, dem Malm und dem Neocom zugezáhlt werden konnten (18, 23). Die Hauptmasse besteht aus hornsteintührenden Kalksteinen und Mergeln des (/allovien und des Tithon, an die sich nach oben zu ein Kalksteinkomplex von koralliner Ausbildung amnschliebt, welcher mit seinen unteren Bönken noch zum Tithon, mit seiner oberen Partie aber bereits zum unteren Neocom gehört. Aus diesen Kalksteinen besteht eleich der erste Streifen, welcher zwischen den injizierten Schiefern der Lokva bei Uj-Moldova und der kleinen Gemeinde Coronini gelegen ist, sowie ferner auch jener schmálere Streifen in der unmittelbaren öst- tehen Nachbarschaft von Coronini, welcher sich mit SSW-liehem Streichen bis an das Donauufer herabzieht und daselbst nicht nur die Felsenmasse der Lászlóvár, sondern auch den in der Mitte der Donau stehenden Felsen Babakaj bildet; und endlich bestehen aus diesen Gesteinen auch die östlichen Gebietsteile des Meszes-Zuges, die im groben ganzen zwischen der Gemeinde Szent-Ilona und dem Granit von Ljuborazsdia gelegen sind. Von diesem letzteren Gebiete sei aber erwaáhnt, dab dasselbe in seiner Zusammensetzung bei weitem nicht einheitlich, sondern durch mehrere Lángsbrüche gestört ist, infolgedessen an einigen Stellen unter dem Malm die Schichten des Dogger zu Tage treten. Gegen die Donau zu finden wir von der Granitgrenze NW-lich blob einen kleinen Streifen derartiger mergeliger und sandiger Kalksteine mit (rrypheen und Ammo- nites (Harpoceras) Murchisonce, S0w. Über den Malm- und den korallinen Tithon-Neocom-Kalksteinen folget dann das ÜUrgo-Apt, dessen Gesteine ebenfalls aus Kalken und Mergeln bestehen, die durch das Vorkommen von Regwienten und Orbi- tulinen charakterisiert werden. Diese Gesteine bilden, namentlich von Szent-[ona W-lieh ein breites, bis an die Donau herabreichendes Band ; in Form von schmüleren Streifen aber treffen wir dieselben auch noch am W-Rande des Tithonkalkzuges von Lászlóvár, ebenso wie auf dem zwischen Szent-Ilona und dem Granite von Ljuborazsdia gelegenen (Ge- biete, über den daselbst befindliehen Callovien- und Tithonkalken an. Alle die bisher erwahnten Züge besiíitzen im allgemeinen ein Streichen von N 157 0—$ 15" W. Jüngere Ablagerungen finden wir auf diesem Abschnitte blol; in der unmittelbaren Nöáhe der Gemeinde Coronini in der Form von sar- matischen Schichten, die hier den áubersten Rand der einstigen sarma- tisehen Bucht ausfüllen und bezeichnen. Sedimente fluviatiler Natur hin- gegen hat J. BöckH westlich von Szent-Ilona in einer Höhe von 300 m. KURZE SKIZZE DES GEBIRGES AM EISERNEN TORE AN DER UNTEREN DONAU. 415 auf den Urgo-Apt-Kalken liegend ausgeschieden, die aus Ton und Sechotter bestehen und genetisch in die Zeit zwischen dem Neogen und der Gegenwart hineinfallen. Diesen detaillierten Aufnahmen J. BöcgkHs stehen am rechten Donauufer heute noch blob die Ergebnisse der serbischen Übersichts- aufnahmen gegenüber. Westlieh des Ortes (rolubac breitet sich die bereits erwáhnte Neogen-Bucht aus, die gegen W mit dem ungarischen Becken, gegen 5 aber mit der weit nach Serbien hineinreichenden Morava-Bucht in Ver- bindung gestanden hat. Östlieh von Golubac kommen dann kristallinisehe Schiefer vor, die aber gegen die gleichnamige Burgruine zu, bald vom Kalkgebirge abgelöst werden. Nach der geologiscehen Karte von Prof. J. Zusovió sowohl (16), als auch den neueren von Sv. Rapovaxovió ausgeführten Binzeichnungen F erstrecken sich diese Kalke bis brnjica und gehören teils dem Malm, teils dem Neocom an. Tithonkalke kommen nicht nur von der Burgruine stromabwárts, woselbst sie, nach V. UHnia (17.185), durch das Auftreten von Perisphinctes eudichotomus, Zarr., Simoceras sp. und Aptychus lamellosus, Vorrz charakterisiert sind, sondern nach Tovza (18,115) auch noch stromaufwürts vor, wo dieselben deutlich zu einem Sattel aufgewölbt sind. Die Ruine von Golubac selbs stetht, nach Touvunza, auf neocomen Kalken, in denen auber (Gaprotinen zahlreiche Orbitulinen zu finden sind. Im Liegenden der soeben erwáhnten Kalksteinzüge vermutet Prof. Zusovió auch noch den Dogger (16.85) und selbst den Lias (17,185). Gegen Osten kann man dann deutlich erkennen, dab der ganze bisher be- sprochene Komplex, gerade so wie auch am linken Ufer, an den Granit stöbt. Auber den angeführten Formationen wáren noch die Vertreter der sog. aBanatit-Zones zu erwáhnen, die auf serbischer Seite in Form von zwei, als Andesit bezeichneten Stöcken die Tithon-, resp. die Neocom- kalke durchbrechen. Wir können somit selbst aus dieser gedrángten Darstellung ersehen, dab das zwischen Golubac und Brnjiéa befindlicehe Gebirge nichts anderes, als die direkte Fortsetzung des Kalkzuges zwischen den injizierten Schie- fern der Lokva und dem Granite von Ljuborazsdia auf ungarischer Seite ist. Von sámtlichen angeführten (Gesteinen dieses Zuges ist es der y Es sei an dieser Stelle erwáhnt, dab unsere sehr geehrten serbischen Kol- legen, und zwar die Herren : Staatsgeologe Dr. DIMITRIE J. ANTULA, Prof. Dr. SVETOLIK RADOvANovIÓ, Prof. Sava URoszvrió und Univ.-Prof. Jovan [Zusovió uns zur Kon- struierung der beiliegenden Karte die kartographischen Resultate ihrer Übersichts- aufnahmen entlang des rechten Donauufers, mit dankenswerter Bereitwilligkeit zur Verfügung gestellt haben. 416 Dr FRANZ SCHAFARZIK hornsteinführende Tilhonkalk von Coronini, welcher der Erosion durch den Donaustrom am erfolgreichsten Widerstand leistete. Dieser Kalk bildet nicht blob den Felsen Babakaj, sondern zugleich auch die Felsen- stufe, die bisher ein tieferes Hinschneiden des Stromes verhinderte. Trotzdem ist diese Stelle jedoch tief genug, um für die Schiffahrt kein Hindernis zu bilden. Auf etwa 7 Km. von Ó-Moldova W-lich treffen wir den Ort Új- Moldova, woselbst bereits die BRömer reiche Kupfergruben, (Chalkopyrit, Pyrit, Malachit, Azurit) betrieben hatten, die aber zur Zeit der Völker- wanderung in Verfall geraten sind. Nach Beendigung der Türkenkriege tat zwar EUGEN v. SAvoYEN nach dem Friedensschlub von Passarovic (das heutige Pojarevats) viel um dem Bergbau sowohl hier, wie auch im Pek-Tale wieder aufzuhelfen, doch gelang dies nicht wieder bis zu dem Mabe, wie zu den Zeiten der Römer. Als dann im Jahre 1854 die österr.-ung. Staats- EBisenbahn- Gesellsehaft die Krassó-Szörényer Domüne erstanden hat, stellte sie den Kupferbau alsbald ein und legte das Hauptgewicht auf die Gewinnung der Schwefelkiese, die sie in der im Jahre 1859 zu UJ-Moldova errichteten Schwefelsüurefabrik verarbeitete. Da aber in den 90-iger Jahren infolge miPlicher wirtschaftlicher Verháltnisse die Schwefelsüure keinen Absatz fand, andererseits die Erzeugungskosten der Erze gestiegen war, wurde 1898 der Bergbau und ein Jahr darauf die Schwefelsáurefabrik provisorisch sistiert. Die wichtigste Grube in Moldova war die Suvarow-Grube im Deutschen Tal. Es wurden daselbst 4 gröBere Erzstöcke abgebaut, die von S gegen N die folgenden waren: der Suvarow-, Johann-Evangelisten-, Fridolin- und der Helenen-Stock. Dieselben bestanden vorwiegend aus Magneteisen und Pyrit, wührend Kupfererze blob untergeordnet vorkamen. Die Kiese sind selenháltig, weshalb man seinerzeit den Schlamm aus den Kammern der Schwefelsáure- fabrik in dieser Hinsicht verwerten konnte. — Die Florimunda-Grube lieferte Realgar und Auripigment. Nach der Benennung einzelner alter Baue mochten stellenweise auch Blei- und Silbererze vorgekommen sein. Da die Moldovaer Gruben noch nicht erschöpít sind und sich heute deren Produkte besser verwerten lassen als früher, ist man von Seite der genannten Gesellschaft eben im Begriffe, den Betrieb in denselben wieder aufzunehmen. Der Babakaj-Felsen bezeichnet gewisserma8en den eigentlichen Beginn der an Stromschnellen und Katarakten so reichen Donauenge, weshalb man diesem Punkt von jeher eine hohe strategische Bedeutung beigemessen hat. Die Römer hatten an beiden Ufern ihre Castra stehen und wührend der Türkenkriege wurden die beiden gegenüberliegenden Burgen Galambócz (heute Golubac) und am linken Ufer Lászlóvára erbaut, an die sich die Erinnerung von vielen blutigen Heldentaten knüpft. — Is sei schlieBlich noch erwáhnt, dab sich im Kalkfelsen der Burgruine Golubac mehrere Höhlen befinden, deren grölte aber durch das eingebrochene Wasser der Donau blo8 sechwer zugünglich ist. (13,5—6). KURZE SKIZZE DES GEBIRGES AM EISERNEN TORE AN DER UNTEREN DONAU. 417 Nun kommen wir an den Granitzug von Ljuborazsdia. Es ist dies ein an der Oberfláche verwitterter, in besseren Aufsehlüssen aber schöner, mittel- bis grobkörniger, weiber oder rötlicher PBiotitgramit, in dem háufig aplitisehe Gánge angetroffen werden. Derselbe bildet einen langen Zug, der sich aus der Gegend von Ponyászka (östlich von Stájerlak) mit einem SSW-lichen Streichen der Donau náhert und dieselbe auch über- setzt. Nach den Untersuchungen von Zusovió, Toura (18) und RADovAwovió kann der Granit auf serbischer Seite ungefáhr in derselben Beschaffenheit und Ausdehnung, wie auf dem ungarischen Ufer angetroffen werden.£ Dieser Granitzug bildet zugleich eine wichtige geologisehe Grenze, indem er den Kalksteinzug des Meszes (IX) von dem aus schieferigen kristalli- nischen Gesteinen bestehenden Almás-Zuge (— Fortsetzung des Surián) trennt. Am linken Ufer finden wir die östliehe Grenze, sowie noch einige Granitdurchbrüche am Fule des Berges Sztenka, und dies ist zugleich der Punkt, wo unser Granit im Vereine mit Bánken von kristallinischen Schiefern eine Felsenschwelle, den Katarakt von Sztenka bildet. Von hier an weiter stromabwárts bilden dann bis zum Kamenica- Tale zunüchst die kristallinmiscehen Schiefer das linksseitige Ufergelünde. Weiterhin sind uns dieselben durch die Ablagerungen der neogenen Bucht von Ljubkova und Sztkevicza entzogen. Es sind dies, nach den Auf- nahmen J. BöcKHs, Sülwasser-Ablagerungen. Zwischen der Hinmündung des Oravica-Baches bei Alsó-Ljubkova und dem Orte Berzászka treffen wir hierauf die Mergel der unteren Kreide an, die durch das Auftreten von Örbitulinen und Gryphaeen gekennzeichnet sind. Dieses unmittel- bar dem kristalliniscehen Grundgebirge auflagernde und von müchtigen diluvialen Ablagerungen umgebene Vorkommen wurde bereits von E. TIETZE signalisiert. Es ist dies eine durch Erosion und Überdeckung von neogenen Massen isolierte Partie Jenes Kreidezuges, welcher weiter nördlich. na- mentlich östlieh von der Gemeinde Ravenszka plateauartig auftritt und durch zahlreiche Eruptionen von Daciten ausgezeichnet ist. Die náchste Umgebung von Berzászka, sowie das linke Donauufer bis Kozla besteht nun aus den schieferigen kristalliniscehen (Gesteinen der I. Gruppe (granitiscehe Gneise, Amphibolite ete.), die hier mit einem 59W-liehen Streichen die Donau . erreichen. Auf dieser Strecke ist blob noch das Vorkommen von stark gefalteten paláozoischen ((Gulm) Ton- und (Juarzitschiefern zu erwáhnen, die gerade am knieförmigen Buge der Donau eine gröbere Fláche einnehmen. Tr Im Steinbruche Tripicsevo wird ein licehtgrauer, grobkörniger Granit fach- miánnisech gewonnen (D. Nagy, Mitteilungen aus dem technischen Laboratorium des kön. ung. Josefs-Polytecehnikums zu Budapest. II. Heft 1897 p. 22.) 468 D- FRANZ SCHAFARZIK Bei Kozla betreten wir hierauf den Rand unserer Zentralzone, nöámlich den Zug VII, dem wir nun bis an sein Ende bei Júcz folgen. Da das allgemeine Streichen dieses untersten Teiles dieses Zuges ein 580-liches ist und der Strom demselben folgend sich mitten hinein- gebettet hat. befinden wir uns auf dieser Strecke in einem Löángentale. Als ültestes Glied der nun folgenden Sedimentreihe műüssen die roten Sandsteine, dann die roten- Porphyr- Konglomerate und Breccien bezeichnet werden, die der ülteren Dyas angehören. Von N her kommend findet man den ersten kleinen Vorposten der porphyrischen Gesteine nüchst der Ruine des einstigen Kordon-Postens Muntyana, wo dieselben unter den Liasschichten liegen, weiter stromabwárts aber gewinnen sie namentlich an den Mündungen des Jeliseva- und Sztaristye-Baches eine dominierende Verbreitung. Im Liegenden der Porphyrtuffe befinden sich, nach den Untersuchungen L. v. hors im Jeliseva- und im Sztaristye- Tale graue, sandige, feingeschieferte Sandsteine und sandige Schiefer- tone, in denen u. a. Hymenophyilites semtalatus, GErws., Odontopteris obtusiloba, Naum. und Walchia pimiformis, ScHLorH. sp. vorkommen (20,123). die für das hotliegend bezeichnend sind. Die Porphyreruptionen, welche in ungeheuerer Menge gröbere und feinere Tuffmassen lieferten, haben die vorhin erwáhnten porphyrfreien unterdyadischen Sedimente durchbrochen (20,124). Diese Eruptionen lie- ferten teils feste felsitische Juarzporphyrmassen, resp. Forphyrite, Stöcke (der bedeutendste hart am Donauufer bei Izlás), Gönge und Decken, teils aber ein mehr oder weniger feines Auswurfsmaterial, das grobe Khongylo- merate und Breccien, aber auch feinkörnige Porphyrtufje lieferte. Der zwischen den Tálern der Jeliseva und Sztaristye sich erhebende und durch seine kühne Form besonders in die Augen fallende Treskovácz besteht aus solchen, zum Teil regenerierten Porphyrtuffen. Weiter gegen 50 spielt die untere Dyas im Vereine mit Porphyren ebenfalls noch eine bedeutende Rolle. 50 haben wir z. B. auf der Kukujova im Liegenden einer michtigen, violetten Porphyritdecke, schwaárzliche, Porphyrittutt enthaltende Tonschiefer mit Odontopteris obtusíiloba, NAUm. (21,148). Und endlich bilden grobe Porphyrkonglomerate das Liegende der Jura- und Kreideformationen N-lich und 0-lieh von Szeinieza, wo- selbst dieselben ihrerseits unmittelbar an den grohen Gabbro-Serpentin- stock von Júez stoBen. Über den Ablagerungen der unteren Dyas und den Porphyrkonglo- meraten folget hierauf der Lias, welcher bei Kozla, 50-lich von Berzászka, durch seine Kohlenführung ausgezeichnet ist. Die Gesteine dieser For- mation sind graue, brachiopodenführende Kalke (an der Muntjána mit Terebratula grestenensis, SuEss), tuffartige, sandige, grünliehe Kalke (ebendaselbst mit Ammonites, (Amaltheus; margaritatus, MonxrF., Be- KURZE SKIZZE DES GEBIRGES AM EISERNEN TORE AN DER UNTEREN DONAU. 419 lemmites pawillosus, ScnHLorm, etc.) sandige Kalke, Sandsteinschiefer und Eisenoolithe (letztere mit 7. grestenensis, Suzss, Pecten aeguivalvis, OvEnsT, Spirifer rostratus, ScHn. etc.), die alle durch einen auberordent- licehen Reichtum an Petrefakten ausgezeichnet sind. Dieselben gehören, nach den Ausführungen M. v. HANTKEN s dem mittleren Lias an (22,158)." Unmittelbar über diesem petrefaktenreichen Horizonte folgt hierauf (bei Kozla in überkippter Stellung) der kohlenführende Horizont mit dem 0—6 m. máchtigen, stellenweise stark verdrückten Hauptflötze. Bei Szvimicza liegen über den Porphyrkonglomeraten ebenfalls Liasschichten und zwar zuunterst máchtige, weibe Ouarzsandsteine (die dem unteren Lias, eventuell teilweise noch dem Rhát angehören dürften), dann grüne, glaukonitische, kalkige Sandsteine des mittleren Lias mit Spiriferina Haneri, SvEss, Ostrea doleritica, Tizrze, Hinmites velatus, Fig. 1. Durchschnitt der Berzászkaer Kohlenbildung (nach M. v. HANTKEN) 1. Gneis. 2. Ouarzsandstein. 3. Petrefaktenreiche kalkig-tonige Schichten des mittleren Lias. 4. Flötz- führende Schichten. 5. Glimmerreicher, mürber Sandstein. Guor. und Belemmites paaxillosus, ScHLrH. mit blob ganz geringen, nicht abbauwürdigen Kohlenspuren. Dogger. In weiter nördlich gelegenen Partien unseres Sediment- zuges ist der durch Sphaecroceras Humphriesianum, Sow. (3,24) bezeich- nete mittlere Dogger durch crinoiden- und brachiopodenführende, mit- unter auch biítuminöse und knollige oder aber auch guarzkörnerháltige Kalke vertreten : an der Donau, aber gegenüber von Greben, haben wir das berühmte Vorkommen des oberen Dogger (Klausschichten) von Szvimicza zu verzeichnen. Unmittelbar über den konglomeratisehen Ouarzsandstein- bánken des unteren Lias finden wir einige graue Crinoidenkalk-Bánke, in denen man Brachiopoden, seltener Cephalopoden bemerkt. Dieselben sehlieBen sich eng an die über ihnen befindliche, kaum 20—30 cm. michtige tiefbraune, oolithisehe Dogger-Kalksteinbank an, deren Fauna von Jon. KupERNaTscH (23) beschrieben worden ist. Es kommen daselbst vor : Sphaeroceras rectelobatum, HauvrR (24), Sphaer. d mir, OppEL, Sph. Brongniarti, Sow., Oppelia fusca, OveExsr., Haploceras ferrifex, ZaTr., x Sicherer unterer Lias ist, nach J. BöckH, erst weiter nördlieh in der Gegend des Kiakovecz-Grabens zu beobachten (3), woselbst sich auch das Kohlenbergwerk Fáczamáre befindet. 490 DI FRANZ SCHAFARZIK H. psilodiscus, B0HLÖNB., Perisphinctes procerus, SEzEB., Phylloceras medi- terraneum, Neum., Lytoceras Adeloides, Kp. u. a., an die sich neuerer Zeit der Fund eines Macrocephalites macrocephalus, ScCHLorH. (21,154) an- geschlossen hat. Bei Szvinicza folgen dann unmittelbar über den Klausschichten oder aber direkt über den Ablagerungen des Lias rote, háufig hornstein- führende Kalke, in denen Ferisphinctes transttortus, OPPEL, Phylloceras torttisulcatum, DORB., Aptychus lamellosus, Müwssr., Terebratula diphya. COLONNA u. a. gefunden wurden (21,154) und die infolgedessen als tithomsch anzusprechen sind. NW-liech von Szvinicza werden die schön gelagerten Bánke dieser Stufe im BIBELschen Steinbruche für ver- schiedene Bau- und Dekorationszwecke verarbeitet. Nun folgen bei Szvinicza über den Tithonkalken in ununter- brochener Kontinuitaát liehte, splitterige, hornsteinführende Kalke und Kalkmergel, die zunáchst dem untersten Neocom (Bértiasien) angehören dürften, da in ihnen Hoplites Botssieri, Picrer Reste gefunden wurden (25,74. 21,155). Dann folgt darüber eine máchtigere Zone von gleicher petrographischer Beschafienheit, in der die beiden, für das Mittelneocom (Hauterive, hossfelder Schichten) charakteristisehen Olcostephamus aste- rianus, DORB. und Hoplites splendens, Sow. gefunden wurden (21,155). Es sind das dieselben Kalke, die auch am unteren Laufe der Szirinna in grober Ausdehnung vorkommen. Über diesen letzteren liegen im Orte Szvinicza selbst graue Zementmergel mit Piylloceras Rouyanum, D"ORB. Ancyloceras Duvalii, Levernré, Hamulina sp. u. a. die bereits von V. UHriG als oberneocom (Barréme, Wernsdorfer Sch.) angesprochen wurden. Ganz im Hangenden dieser Schichten kommen oberhalb der Kirche weille, aufgeweichte Mergel mit zahlreichen kleinen Ammoniten vor, von denen UntzIG Il. c. nachwies, dab sie nicht dem Aptien angehören, sondern sich in faunistischer Beziehung eng der Barréme-Fauna an- sehlieben und dab unter ihnen blob zwei Arten gefunden werden (Lyto- ceras striatisulcatum und Lyt. Anmnibal), die auch aus dem Aptien bekannt geworden sind. . Damit hat die Serie der mesozoisehen Sedimente ihren Absehlub gefunden und es wáren nur noch die blob einen ganz geringen Raum in der Bucht (Ogasu Szelics) zwischen Trikule und Júcz einnehmenden ma- rinen Schichten der oberen (II.) Mediterranstufe zu erwáhpen, die sich lange der Aufmerksamkeit der Geologen entzogen hatten (21.17). Die Ab- lagerungen dieser Stufe sind elimmerreiche, sandige Ton-, Sand- und Schottersechichten mit Conus Dujardimi, DEsm., Buccinum badense, PaRrscn, PFusus Hörnesi, BEni., Cerithium doliolum, BRoccHI, Natica helicina, BR. etc., sowie darüber eine Partie echter Leithakalke mit zahl- reichen Lithothamnien. Is ist dies jene kleine, durch die Erosion noch KURZE SKIZZE DES GEBIRGES AM EISERNEN TORE AN DER UNTEREN DONAU. 421 versehont gebliebene Partie, auf deren Wichtigkeit in geophysikalischer Hinsicht bereits im einleitenden Teile hingewiesen wurde. In tektonischer Beziehung ist der in Rede stehende Sedimentzug sehr gestört. Um die Tektonik desselben zu veranschaulichen, geben wir beistehend ein Lángen- und ein Ouerprofil des Gebirges bei Szvinicza. (Tafel X, Fig. 4 und 5.) Fig. 5. zeigt im NW die Porphyrstöcke und Tufte des Tres- kovácz mit einer máchtigen muldenförmigen Auflagerung des Mesozoi- cums. In der Mitte haben wir hierauf den ebenfalls muldenförmig ge- bauten Koffer von Szvimicza, an dem sich die Sandsteine des Lias und die Kalke der Dogger (bei Y die Ammoniten-Fundstelle !), das Tithon und das Neocöm beteiligen. Südöstlich der (Glawvcsina befindet sich dann ein miűchtiger, tiefgehender Ouerbruch, hinter dem sich der reichlicher aus- gebildete, aber stark abgesunkene Flügel dieser Mulde, zugleich das Ende des Sedimentzuges überhaupt, befindet. Das Ouerprofil (Fig. 4, das vom Crni Vrh und Treskovácz in S5W- licher Richtung über die Donau bis zur Verlángerung des Grebenrückens gelegt ist, stellt eine máchtige Antiklinale dar, deren Kern eben durch die Porphyre und Porphyrtuffe des Treskovácz gebildet wird. Die Sedimente sind dieselben wie im vorigen Profile. Nun begeben wir uns wieder auf das serbische Ufer zurück nach PBrnjica, woselbst wir unsere rechtseitige Uferwanderung beim Granit- vorkommen von Brnjica unterbrochen haben. Östlich von diesem Granit- zuge wird das Donauufer bis ungefáühr gegenüber Berzászka von den kristallimischen Schiefern der Almás-Zone gebildet. Dieselben düríten, ebenso wie auf ungarisehem Boden, teils der III., teils der I. Gruppe J. Böckns angehören. Wáhrend dieser Komplex an seinem westlichen BRande nahe zum Granitstock noch von einigen Granitgüngen durchsetzt wird, finden wir östliceh von Dobra einige Andesit-Stöcke ausgeschieden, die aus einem grauen, grobkörnig porphyrischen Biotit-Amphibol-Andesite bestehen (27.36). Unterhalb Sztenka und bei Dobra dagegen sehen wir die linkseitigen mediterranen Ablagerungen in geringem Umfange auch auf das rechte Ufer herübergreifen. Nun sehen wir auf der rechten Seite des Donaubuges ein kompliziertes Terrain, das im groben ganzen die Fortsetzung des Liaszuges von Kozla bildet. [Liasablagerungen bilden den weitaus gröbten Teil desselben und es sind dieselben hier besonders in den Bossmanngrüáben ebenfalls kohlenführend. Nach einer freundlichen Mitteilung des Herrn Ministerialrates J. Böckn sind die geologischen Ver- háltnisse ziemlich gestört und kann als Kern einer Antiklinale dyadisches Porphyrkonglomerat beobachtet werden. Prof. Rapovanovió hat auljer- dem noch an zwei Stellen paláozoische Schiefer ausgeschieden. Es dürften dieselben wahrscheinlich den Culmsehiefern des linken Ufers entsprechen. 492 Dr: FRANZ SCHAFARZIK Gegenüber von Berzászka ungefáhr in 550-licher Richtung ist korrespon- dierend mit dem ungarischen Vorkommen, auch auf serbischer Seite ein kleiner Areidefleck angedeutet. Im die zwischen dem Lias befindlichen kristalliniscehen Schiefern dagegen wurde ein kleiner Gabbro-Stock einge- zeichnet. j Jetzt kommen wir an die lange, in 50-licher Richtung bis zum (reben genannten Felsensporn sich hinziehende Wand, deren geologische Beschaffenheit namentliech Prof. Zusovió aufoeklürt hat. Der Sehiechten- komplex, welcher seine práchtige Steilseite der Donau zukehrt, weist ein Schichtenfallen gegen SW unter ca 357" auf. Zuunterst können stellen- weise dyadische Porphyrkonglomerate," darüber Lias- Ouarzite, und vajdi út (SZrafóc ) SG S [DUNA DONAT Fig. 2. Die gefalteten Dogger-, Tithon- und Neocomkalksteinschichten der serbischen Grebenwand. hieraut der Dogger mit der 1 m müchtigen Crinoidenbank und 0-50 m dicken Klausschichte beobachtet werden. Diese letztere ist namentlich am Greben sehr gut aufgeschlossen und hat anláblieh der Strom-hegu- herung zahlreiche Ammoniten geliefert, die mit dem Vorkommen von Szvinicza in voller Übereinstimmung stehen. Über der Klausschichte folgen nun die rötlichen Zithonkalke und zu oberst bis ganz auf den Rücken hinauf die Areidekalbe, über denen dann sehlieőlieh auch noch die Barréme-Mergel konstatiert wurden. Hier stöbt dann der ganze Sedimentzug auf die kristallinischen Schiefer, von denen er wahrschein- lieh durch eine Ruptur getrennt ist. $ Nach der Beobachtung von L. RorH v. TELEGD gegenüber Izlás auch eine kleine Partie kristallinmiseher Schiefer. KURZE SKIZZE DES GEBIRGES AM EISERNEN TORE AN DER UNTEREN DONAU. 423 Beistehende Skizze, die mir zu diesem Zwecke von Herrn Direktor J. BöcgH freundlichst überlassen wurde, veranschaulieht die Faltungen und Fáltelungen des ganzen Schichten-Komplexes an der Greben- Wand. Von Greben bis an den Gabbrostock von Júcz, resp. bis an das linke Ufer des Porecka-Flülehens sehen wir nach der kartographischen Darstellung von Dr. D. Awrura auber den kristallinisehen Schiefern (wahrscheinlich der I. Gruppe) unzusammenbángende Partien von Verru- kano, Liasguarzitten und Tithonkalken, die als Fortsetzungen der link- seitigen Vorkommen aufgefabt werden können. Ebenso wie auch die mediterrane Bucht gegen Milanovac zu, welche noch vor Inangriffnahme der Donauregulierung im Jahre 1890 von Oberbergrat Rorn v. TELEGD beobachtet wurde. Wenden wir uns nun dem Donaustrome selbst zu und fassen wir den Absechnitt Sztenka—Júcz náher ins Auge. Unterhalb Sztenka erweitert sich das Bett der Donau auf über 900 m, besitzt aber trotzdem eine durchsehnittliche Tiefe von 4—6 m. Von links münden hierauf die beiden Báche Kamenicza und Oravicza ein, die mit ihren michtigen Schuttkegeln das Strombett bis auf 500 m einengen und ebenso rángt auch der Berzászka-Bach die Donau gegen das serbische Ufer. Amp knieförmigen Buge der Donau sehen wir die beiden Stromsechnellen Kozla und D-jke, von PauL VÁSÁRHELYI Scylla und Charybdis genannt, die der Hauptsache nach durch lichte, splitterige Neocomkalke gebildet werden. Über diese Stromschnelle stürzt der Strom mit einem Gefülle von 0-80 m auf einen Kilometer und es verengt sich seine Breite am unteren Ende des Stromhindernisses auf 380 m. Ohne sich bedeutend zu verbreitern, lüuft nun der Strom am Treskovácz vorbei und erreicht bald darauf die Stromschnellen Izlás und Tachtalia, von denen die erstere durch Porphyr-, die letztere dagegen durch Verrukano-Felsen verursacht wird. Der nun am rechten Ufer sichtbare 3sporn des Greben engt den Lauf der Donau auf 420 m ein; wenn aber der Wasserstand ein kleiner ist, so lábt der mitten im Strome liégende und aus Verrukano- Konglomeraten bestehende Felsen Vlas kaum 220 m. für den Ab- flu5 des Wassers frei. Hier ist dann auch die Stelle, wo die übermáBig ein- geengte Wassermenge mit auhlerordentlieher Vehemenz nach rechts durch- gebrochen ist und sich auf serbischem Gebiete in den milderen Kreide- mergeln das Bett bis zu 2 Km verbreitert hat. In dieser Weitung hat noch vor der Regulierung die Inselbildung begonnen. An der Felsenspitze des Greben aber hatte das seitwürts ausreiBende Wasser ein Strudelloch von über 30 m Tiefe ausgehöhlt, dessen Ausfüllung anlüfglich der Regulierung nur mit grober Mühe gelungen ist. Nach Passierung der Stromschnelle Vlas be- sitzt der Strom bis gegen Júcz zu eine sehr betráchtliche Breite. Unterhalb Greben befindet sich der aus hornsteinführenden Tithonkalken bestehende Vrány-Felsen, welcher den Strom stark vom Ufer wegdrüángt. Links bemerken wir am Ufer die drei Turmruinen Trikule, die im XVI. Jahrhundert als tür- kiscehe Wachtürme erbaut wurden. 494 Dr: FRANZ SCHAFARZIK Die Stromschnelle Júcz wird durch die áuBerst záhen Gabbro-Felsen gebildet, die sich bei kleinem Wasserstande kaum einige cm unter dem mit einem Gefölle von 2 m auf den Km dahinrasenden Wasserspiegel befinden. Sobald aber die Hochwüsser durch die 14 Km weiter strom- abwárts liegende Kasan-Enge nach rückwárts gestaut werden, sind auch die Júcz-Felsen mehrere Meter vom Wasser überflutet, weshalb diese Felsenriffe bei hohem Wasserstande auch in früheren Zeiten passierbar waren. Noch etwas oberhalb der Stromschnelle Júcz ergieBt sich vom rechten Ufer her die Porecka in die Donau, die durch ihre reichliche Schotterführung ausge- gezeichnet ist, welche sich bis zum Kasan hin durch Anlagerungen am rechten Ufer und Inselbildungen bemerkbar macht. Der Stromstrich befindet sich in diesem Abschnitte nüáher zum ungarischen Ufer. Die Stromschnelle von Júcz bezeichnet zugleich den südliehsten Punkt im Donauabsechnitte zwischen Baziás und Orsova. Hier üándert der Strom seinen Lauf unter spitzem Winkel gegen NO. Von Júcz weiter stromabwárts sind die geologisehen Verhültnisse weniger kompliziert, als bisher. Der sich an den (rabbro anschliefende und offenbar aus diesem hervorgegangene Serpentin erstreckt sich bis in die Náhe des Dorfes Plavisevicza, dann folgen die kristallinischen Schiefergesteine der ersten Gruppe. Am Hingange des Kasanzuges finden wir links milde, schwarze liassische Tonschiefer und dann die weiGen dickbankigen, steil aufgerichteten und stark gefalteten Tithonkalke. Auf serbischem Ufer stoben wir östlich vom Porecka Tale nach L. Rorn v. TELEGD auf die kristallinischen Schiefer der ersten (rruppe, und dann nach der Darstellung Dr. Awruras aut Liasschiefer, deren Vorkommen die Fortsetzung des auf dem linken Ufer erwahnten Zuges bildet. Die geologisehen und tektonisehen Verhültnisse des groben Kasan düríten am besten aus dem beistehenden Profile (Tafel X, Fig. 3.) ersicht- lich sein. Die Tithonkalke, deren Alter durch den Fund eines Ammonittes (Perisphinctes) fraudator, Zarrzr bei der Ponikova-Höhle bestimmt wer- den konnte (29.118), sind zu einer grandiosen Mulde gefaltet, in deren Achse sich die Donau ihr Strombett ausgehöhlt hat. Sowohl im Profile des groben, ais auch des kleinen Kasan (Tafel X, Fig. 2.) finden wir unter den Kalken Liasschiefer und zwar in letzterem mit Diabastuff-Einlage- rungen, was im östlichen Krassó-Szörényer Gebirge für den Lias so ziem- lich charakteristiseh ist. Auf serbisehem Ufer hat Prof. Z/usovió gegenüber der Imsel Ogradina und dem Orte Jesselnicza ebenfalls Ablagerungen des Lias eingetragen. Es erscheint auf diese Weise die löngliche Tithonkalk- Mulde so ziemlich rings herum von Liasschiefern umgeben. BloB in der Mitte des südöstliehen Flügels scheint das Grundgebirge etwas nöher zu rücken, wie man dies wohl aus dem von Prof. Zusovró in der Nühe des Veliki-Strbac angedeuteten Fleck kristallinischer (resteine vermuten dagft. Bei einer solchen Beschaffenheit der tektonischen Verháltnisse geht KURZE SKIZZE DES GEBIRGES AM EISERNEN TORE AN DER UNTEREN DONAU. 425 vor allem anderen hervor, dab die Donau, die sowohl oberhalb der Kasan-Enge, als auch unterhalb derselben in einem ONuertal fliebt, im Kasan selbst, zwischen Plavisevica und Ogradina, in der Achse einer miüchtigen Felsenmulde ihr Bett ausgetieft hat. Dieser Absehnitt ihres Laufes entspricht daher einem wirklichen Lángentale. Mit Hilfe dieser Profile findet ferner auch eine andere FBigentüm- liehkeit dieses Abschnittes der Donau seine ungezwungene Erklárung. Ich meine nüámlich die plötzliehen Talerweiterungen von Dubova und Ogradina. Wenn die Donau auch die Lángsachse der Kasan-Falte verfolgt. so ist deshalb ibr Lauf doch keine gerade Linie, sondern ein nach beiden Seiten sich hinschlángelnder. Im Kasan drückt sich der Strom zweimal an das serbische Ufer, und zwar an jenen Stellen, wo sich linkerseits die beiden Sucaru-Kalkfelsen erheben — zweimal dagegen nühert er sich dem ungarisehen Ufer, namentlich bei Dubova und bei Ogradina. Die Erklárung dieser Erscheinung liegt wohl darin, daf der Strom den etwas überhángenden Kalksteinkomplex so lange unterwaschen hat, bis er schlieBlieh eingestürzt ist. Heute sehen wir das linke Donauufer bedeutend über jene Linie hinaus vorgeschoben, welche die beiden Kalkrücken Sucaru mare und Sucaru micu miteinander verbinden, respektive den letzteren gegen Ogradina zu verlüngern würde. Auf diese Weise hat der Strom nicht nur an einzelnen Teilen die linksuferige Kasanwand zum Hinsturze gebracht, sondern gleichzeitig den aus dem Gebirge herablaufenden Báchen Gelegenheit geboten, das nun seiner Stütze beraubte, aus neogenen Sedimenten und milden Lias- Tonschiefern bestehende Terrain zu erodieren. Durch die initiierende Tátigkeit der Donau, sowie durch die darauffolgende müchtige Erosion der beiden Büche von Dubova, des Pareu Satuluj und des Karasevacz ist jene kesselartige Talerweiterung bei Dubova entstanden, und es mögen teilweise ebensoléhe Momente auch an der plötzliehen Erweiteruug des Donautales bei Ogradina mitgewirkt haben. Diese Talerweiterungen stehen mit den engen Stromabschnitten des Kasan im grellsten Gegensatze, welch letztere bis vor nicht allzulanger Zeit noch derart ungangbar waren, dab vor Herstellung der práchtigen SzécHENYI-Kunststrabe die Kommunikation zwischen den einzelnen, an der Donau gelegenen Ortschaften, hinter den Kalkfelsen über die Süttel der Liasschiefer hat stattfinden műüssen. Ferner müssen wir noch der Tátigkeit des Niedersehlagwassers im Kasangebiete gedenken. Wie die von NW herablaufenden Büche die Terrainstufe der kristal- liniscehen Schiefer der unteren Gruppe verlassen, gelangen sie in eine solche Lángendepression, welche zwischen der erwühnten Gneiszone und Földtani Közlöny. XXXIII. köt. 1903. 98 496 Dr FRANZ SCHAFARZIK den Tithonkalken des Kasan gelegen ist und die namentlich auf das Gebiet der schwarzen, liassischen Tonschiefer fállt. Die Gebirgswásser hatten auf diese Weise Gelegenheit, sich zu kleinen Seen anzusammeln, und zwar um so leichter, als in früherer geologiseher Zeit die Kalkwand bei Dubova noch nicht durehbrochen war. Gleichzeitig begann jedoch die Arbeit der Anschüttung, so dab nach Verlauf einer gewissen Zeit die Mulde des einstigen Sees durch graue und rötlichbraune Tonschichten, durch sandige und sehotterige Tonabsátze ausgefüllt wurde. Am west- lichen Ende des Dorfes Dubova findet man in dem von Süd herab- ziehenden Graben in den soeben erwáhnten braunen Tonschichten zahl- reiche Exemplare eines niedlichen Farnkrautes, das von Prof. Dr. M. STAUB als Pteris an n. sp. angesprochen wurde. Auberdem beobachtet man in den sandigeren Schichten hie und da fingerdicke Braunkohlenschmitze : anderweitige organische Reste jedoch, denen in stratigraphischer Hinsicht eine entseheidende Rolle zufallen würde, kommen leider nicht vor. Das Alter der in Rede stehenden Ablagerungen kann daher nicht genau festgestellt werden. Wenn wir aber in Betracht nehmen, dab der Durchbruch der Donau am Ende der pliozánen Zeit begonnen und der Hauptsache nach wáhrend des Diluviums sich vollzogen hat, ferner, dab der Zusammenbruch und die Entfernung der Kalkmauer von Dubova am wahrscheinlichsten wáhrend des Diluviums vor sich gegangen ist, so ist es klar, dab die Sübwasserschichten des erwáhnten kleinen Beckens sich noch vor diesem Zeitpunkte haben absetzen müssen, weil nach Hinsturz der Kalkwand eine weitere absetzende Tátigkeit der Gebirgsbáche nicht nur nicht unmöglich geworden ist, sondern weil von diesem Zeitpunkte an notwendiger Weise eine Erodierung der Beckenschichten hat eintreten műüssen. Wenn wir diesen höchstwahrscheinlichen Vorgang vor Augen halten, müssen wir die tonigen und schotterigen Ablagerungen des kleinen Beckens südlieh von Dubova wenigsten als pliozán betrachten, doch würde deshalb ein eventuell etwas höheres Alter gerade nicht aus- gesechlossen erscheinen. Auf der Karte sind die Schichten dieses kleinen Beckens mit der Farbe des Mediterran bezeichnet. In der Bucht von Dubova ist uns die zerstörende Tátigkeit der Donau, sowie die erodierende Wirkung der beiden Gebirgsbáche vor Augen getreten, welchen vereinigten Kraftüuberungen eben diese Bucht ihre Entstehung verdankt. Nicht uninteressant ist es ferner auch auf jene, ebenfalls nicht unbedeutende Zerstörungsarbeit hinzuweisen, die von den Gebirgsbáchen an verschiedenen Punkten des Kalksteinzuges geleistet wurde. Staunens- wert ist der Durchbruch der Mrakonya, welche den 311 m hohen und an dieser Stelle 750 m breiten Kalkstein-Rücken des Sucaru micu im KURZE SKIZZE DES GEBIRGES AM EISERNEN TORE AN DER UNTEREN DONAU, 427 wahrsten Sinne des Wortes entzwei geschnitten hat. Es verdient auf- gezeichnet zu werden, dab dieser lebhafte Gebirgsbach am oberen Ende der Kalksteinsechlucht im Kalksteine, sowie zwischen dessen Trümmern gánzlich versehwindet und bloB erst wieder knapp am Donauufer zum Vorschein kommt. Das oberirdiseh sichtbare, trockene Bett der unteren Mrakonya füllt sich blo8b zur Zeit der Scehneeschmelze oder bei starken Wolkenbrüchen mit Wasser. Noch geheimnisvoller erscheint der Lauf der Ponikova, welche am westlichen Ende des Sucaru mare in einer Kalkhöhle versehwindet, durch den Berg fliebt und erst wieder an der östlicehen Seite des Kalk- felsens an der Donau, respektive an der Széchenyi-StraBe aus der be- kannten Ponikova-Höhle hervorbricht. Diese letztere, ferner die kleinere c Fledermausv- und c Veterani) -Höhle, sowie zahlreiche Dolinen oben am Rücken des Kalkstockes erinnern im kleinen lebhaft an die Erscheinungen im Karste. Derartige áltere oder jüngere Spuren des flieBenden Wassers finden wir nicht nur an und in dem Kalksteingebirge, sondern sogar noch oben auf seinem Rücken. Am Plateau des 311 m hohen Sucaru micu stobBen wir námlich auf ein Ouarzschotterlager, welches infolge dieser seiner hohen Situation jedenfalls auffallend ist, und wahrscheinlich das Relikt der fluvialen Tátigkeit einer álteren Zeit (Pliozán ?) darstellt. Wenden wir nun unsere Aufmerksamkeit der Donau selbst zu. Wie wir die Stromschnelle von Júcz, diesen südlichsten Punkt Ungarns verlassen, wendet sich der Strom plötzlieh nach NNO. Sein Lauf ist bis zur Kasan-Enge so ziemlich gleichmábBig, sein Bett 600—1200 m breit und selbst bei kleinem Wasserstande 6—8 m tief. An (Golubinje (rechts) und Tiszovicza (links) vorbei, gelangen wir bei dem Orte Plawvisevicza (links) unmittelbar vor den Hingang des groben Kasan. Daselbst befindet sich die SZÉCHENYI- Tafel zur Erinnerung an die kühne Ausführung der groBartig angelegten und von 1833—1837 gebauten, in spüáteren Zeiten nach dem Erbauer Grafen ÖTEPHAN SZÉCHENYI benannten KunststraBe. Die Kalkfelsen der Kasan-Enge erheben sich so unvermittelt aus der Wasserfláche und besonders am rechten Ufer zu solcher Höhe empor, da8B man im ersten Augenblicke den awj TTO m (!) verengten Eingang kaum bemerkt. In wenigen Minuten befindet sich unser Schiff mitten in der Enge, die an Kühnheit ihrer Felsenwünde sich mit den wildesten Fjords Norwegens messen kann. Die ungeheure Wasser- menge, die sich hier durchzwángen muB, versuchte sich zu vertiefen, um das zu ersetzen, was der Strom in der Breite einbüBen muBte und auf diese Weise haben sich im Strombett Tiefen von 29—50 m gebildet. Dabei ist das Stromgefálle kein allzugro8Bes, da es blo8B 036 m auf den Km betrüágt und daher für die Schiffahrt kein Hindernis bildet. Dieselben Verhültnisse finden wir auch unterhalb der Ausbuchtung von Dubova in der kleinen Kasan-Enge, wo der Strom eine Breite von 180—300 m besitzt. age 4128 Dr FRANZ SCHAFARZIK Auch geschichtlieh ist die Kasan-Enge zu einer gewissen Bedeutung gelangt, indem österreichische Truppen im Jahre 1692 und ein zweitesmal 1788 dem Vordringen der Türken donauauíwárts energisehen Widerstand entgegengesetzt haben, wobei sie sich besonders auf die Veterani-Hölle ge- stützt haben. Diese letztere — am linken Ufer des groben Kasan gelegen — ist 285 m lang, 341 m breit und 40 m hoch. Durch einen 05 mim Durch- messer besitzenden Schlot gelangt Licht in die Höhle. Am Ausgange der kleinen Kasan-Enge befindet sich rechts in den Tithonkalkfelsen eingelassen die Trajans-Tafel zar Erinnerung an den Erbauer der am rechten Ufer entlang laufenden und stellenweise in den Kalkfelsen eingemeiBelten römisehen Kunststrafe. Bei Ogradina wendet sich nun die Donau etwas mehr gegen Osten und nachdem wir am rechten Ufer die aus kristallinmischen Schiefer- gesteinen der I. Gruppe, am linken Ufer aber nach Prof. Zusovió hias- sische Ablagerungen passiert haben, gelangen wir in die geráumige Bucht von Orsova, in welcher wir máchtige, diluviale, und bis ins Pliozán zurückreichende Schotterablagerungen, Hügel bis zu 200—295 m (Meje) Höhe bildend, antreffen. Unterhalb dieser Schottermassen gucken in einzelnen tieferen Grüáben sarmatische und mediterrane Sechiehten hervor. Bei Orsova mündet dann die (Gserna ein, die mit ihren reich- lichen Schotter- und Sandmassen die Donau an dieser Stelle etwas ein- geengt hat. Jenseits der Cserna erhebt sich bereits hart an der rumánischen Grenze der Allion-Berg, dessen Masse, ebenso wie die ihm gegenüber- liegenden Berge bei dem. serbischen Stüdtechen Tekia aus den granat- reichen Glhmmerschiefern und. Gneisen der II. Gruppe bestehen. Nachdem die Donau hier die im Jahre 1689 von Österreich be- festigte Insel Adakaleh umfossen hat, nimmt sie abermals einen 50-lichen Lauf an. Zunáchst ist es ein schmales Tilhonkalkband, welches von der rumünischen Kinbruchsstation Verciorova mit SSW-lichem ötreichen über die Donau auf serbisches Ufer hinübersetzt. Hierauf folgen dann in gröberer Breite stark gefáltete Tonschiefer und Kalkschiefer mit guarzkörner- und glimmerführenden Kalkbünken, die von L. v. Rormn als dem Dogger zugehöőrig betrachtet wurden (30). Besonders die letz- teren sehr zühen Kalksteinbünke sind es, die in gröberer Menge auf- tretend, das bedeutendste Schiffahrtshindernis der Donau, die Prigrada- Bank bilden, die sich von Ufer zu Ufer in einer Lüngenerstrecekung von 3 Km guer durch die Donau hinzieht. Bei kleinem Wasserstande ragen Hunderte von dunkeln Felsenpartien aus dem Wasser hervor, zwischen denen sich der Strom nur "mit éinem weithin hörbaren Rauschen durch- zuwinden vermag. Es ist dies das fiserne Tor. Nachdem der Strom zwischen Orsova und dem KEHisernen Tore eine KURZE SKIZZE DES GEBIRGES AM EISERNEN TORE AN DER UNTEREN DONAU. 499 mittlere Tiefe von 7—18 m besessen hat, gelangen wir am Eisernen Tore zu Tiefen von blo 0—6m. Dieses Stromhindernis bésitzt eigentlich eine Lánge von 8 Km und besteht aus folgenden drei Abschnitten. Der erste Teil besteht aus einer Felsenbank, die das Wasser zwar staut, jedoch keine an die Oberflüche ragende und für die Schiffe gefáhrliche Felsen besitzt; der zweite Teil ist das eigentliche Biserne Tor mit der Felsen- bank Prigrada, und endlich der dritte Teil, welcher aus einer bedeutenden Tiefe besteht, die wegen ihrer zahireichen, durch den wasserfalláhnlich herabschiefenden Strom verursachten Strudel gefürchtet ist. Unterhalb dieser Felsenschwelle treffen wir sowohl auf rumá- nischem, als auch auf serbisehem Ufer kristallinische Schiefer an, die auch mitten in der Donau — eine für die Schiffahrt gefáhrliche Felsen- gruppe, das kleine KEiserne Tor, bildet. Dieser Felsen selbst besteht aus biotitführenden Ouarzitsehiefern und einem geschieferten, feinkörnigen Granit (31). Eine ausführlichere Beschreibung der geologischen Verhalt- nisse des rumánischen Ufers zwischen Verciorova und Turnu-Severin hat Prof. L. MRAazEc gegeben (32). Weiter 50-lich kommen wir dann aus dem so abwechslungsreichen Durchbruchstale der Donau heraus. Es lehnt sich an beiden Ufern an das Grundgebirge neogenes Hügelland an, das dann scehlieBlieh bei Turnu-Severin von diluvialen Terrassen abgelöst wird. Kurze Geschichte der Stromregulierung. (Auf Grund der Fachschriften von D. GosxpA und A. HoszpoczkYy (13, 33, 34). Dieses im vorhergehenden besprochene, 130 Km. lange, von der Natur mit so vielen Verkehrshindernissen bedachte Erosionstal der Donau schiftbar, resp. gangbar zu machen, wurde bereits im Altertum als ein lebhaftes Bedürf- nis gefühlt. Die Römer suchten auf dieser Linie die Verbindung der Lánder am unteren Ister mit dem Mutterreiche aufrecht zu erhalten. Den Plan zur Anlegung einer StraBe fabBte bereits Kaiser TrBERrus, seinem Nachfolger TRa- Janus blieb es aber vorbehalten deren Ausbau auch zu vollenden. Die Strabe wurde am rechten Ufer traciert und es muBte dieselbe am Kasan, wo sich absolut kein Terrain für den StraBenkörper ergab, in den Kalkfelsen eingehauen und teilweise auf in die Wand eingelassene Balken- tráger gelegt werden. Die zu diesem Zwecke in die Kalkwánde eingemeifBelten Löcher sind an zahlreichen Stellen, besonders aber am Ausgange des kleinen Kasan auch heute noch in solcher Höhe sichtbar, die selbst vom höchsten Wasserstande nicht erreicht wird. Diese StraBe, welche in erster Linie zum Schiffsziehen diente, zog sich auf diese Weise bis unter das Biserne Tor hin, wo sich dann etwas unterhalb Turnu-Severin die von Kaiser TRaAJAN nach den Entwürfen von ApPorropogus von Damascus zwischen 102—103 n. Ch. erbaute und zum damaligen BEgeta castrum in Mösien führende ppnöke befand. Hs 430 Dr FRANZ SCHAFARZIK war eine grofle hölzerne auf Steinpfeilern ruhende Brücke, ein für die dama- lige Zeit hervorragendes Bauwerk. AubBerdem haben aber die Römer auch den Versuch eines Umgehens der Prigrada-Bank unternommen, indem sie am rechten Ufer einen 3-2 Km. langen Sehleusenkanal zur Durchfahrt für die Schiffe angelegt haben. Seine Anlage kann heute nur noch in rohen Umrissen erkannt werden. Nach dem Niedergange des römischen Reiches folgten dann für den Handel und Wandel sehr ungünstige Zeiten. Zunáchst war es die Völkerwan- derung, spüterhin waren es Türken, die jede Entwicklung dieser Gegend hint- angehalten haben. Es stellte sich erst dann eine Wendung zum Besseren ein, als die un- garische Regierung in der ersten Hálfte des vorigen Jahrhunderts die Regulie- rung der Donau von der österreichischen Grenze an bis unterhalb des Bisernen Tores beschlossen hatte. Für die Regulierung der unteren Donau und des Hisernen Tores bekundete besonders Graf STEPHAN SZÉCHENYI ein lebhaftes Interesse, da er die Wichtigkeit einer Schiffsverbindung mit dem Schwarzen Meere sehr wohl erkannte und daher die Donau für die Schiffahrt frei ma- chen wollte. Er hatte sich deshalb, keine Mühe scheuend an die Spitze des Unternehmens gestellt und demselben Jahre seines Lebens geopfert. Hiebei wurde er vom Stromingenieur PAUL v. VÁSÁRHELYI in ausgiebigster Weise un- terstützt. Zunüchst fabte Graf SzécHEnyI den Plan, die Donaulinie für alle Fülle wenigstens zu Land passierbar zu machen und auf diese Weise entstand zwi- sehen 1833 und 1837 die am linken Ufer genial angelegte und spáterhin nach ihrem FErbauer benannte SzÉcHENYI-Strale. Unterdessen wurde von P. v. VÁSÁRHELYI eine jahrelang wüáhrende Ver- messung und BHinzeichnung der Stromhindernisse durchgeführt, die an Genauig- keit selbst nach heutiger Auffassung eine hohe Anerkennung verdient. AuBer- dem wurden die niedrigen Wasserstánde, namentlich das am 23. Okt. 1834 eingetretene aublerordentliche Niederwasser dazu benützt, um die Felsen soweilt als möglich aus der Schiffahrtslinie zu entfernen. Es wurden damals an verschiedenen Punkten blob mit dem Schlögel und Eisen ungefáhr 4000 Kubikmeter Felsen entfernt und bei Dojke sogar ein kleiner Kanal hergestellt. Er arbeitete auch einen wohldurehdachten Plan für eine gründliche Regulie- rung der ötromhindernisse überhaupt aus, den man jedoch aus Mangel an Geld nicht ausführen konnte. Derselbe wurde aber auch noch bei spüteren Gele- genheiten zu Rate gezogen. Beim KEisernen Tore gedachte VÁSÁRHELYI an der Stelle des einstigen römisechen Kanales einen neuen Schleusenkanal zu bauen, um damit die Prigrada aus der Schiffahrtslinie zu eliminieren, doch verhin- derte ihn daran sein im Jahre 1846 eingetretener Tod. Geldmangel und erlahm- tes Interesse waren dann auch die Ursache, da8 um diese Zeit die weitere Fortsetzung der Regulierungsarbeiten unterblieben ist. Die Sache schlief jedoch nicht ein, sondern gelangte auch in den nüch- sten Jahren immer wieder in irgend einer Form an die Tagesordnung. So wurden im Jahre 1854—56 Ingenieur MEUSBURGER und Schiffskapitün DINELLI an die untere Donau gesendet um geeignete Regulierungsplüne anzufertigen. KURZE SKIZZE DES GEBIRGES AM EISERNEN TORE AN DER UNTEREN DONAU. 431 Nach Beendigung des XKrimkrieges wurde 1856 im Vertrage zu Paris die freie Donauschiffahrt zwar ausgesprochen, ohne dab man aber die Frage der Re- gulierung selbst berührt hátte. 1871 lieb die Donau-Dampfschiffahrts- Gesell- sechaft die untere Donau durch den amerikanischen Ingenieur Mac ALzpIN, der den Mississippi reguliert hatte, untersuchen. 1871 wurde zu London ein internationaler Kongreb5 abgehalten, welcher die Freiheit der Schifffahrt auf der Donau zwar respektierte, jedoch die Ufer- staaten ermüchtigte, als Rekompensation für die durechzuführenden Regulie- rungsarbeiten so lange einen Schiffszoll einzuheben, bis das an die Regulie- rung verwendete Kapital samt Zinsen nicht wieder hereingebracht sein würde. 1873 fand dann auf dieser Basis eine neuerliche Untersuchung der Strom- sehnellen statt, an welcher die Delegierten Österreichs, Ungarns und der Türkei teilgenommen hatten. Die Sache wurde jedoch auch diesmal wieder versehoben und es kam erst nach Beendigung des russisch-türkisehen Krieges im Jahre 1878 auf der internationalen Konferenz zu Berlin die sich nun seit langer Zeit hinschléppende Angelegenheit der Donauregulierung wieder zur Sprache und nunmehr auch zur endgiltigen Entscheidung. Nachdem vorher am 8. Juli 1878 Österreich-Ungarn mit Serbien über manche Modalitáten der Regulierung einen speziellen Vertrag abgeschlossen hat, ohne von letzterem Staate hiezu ein Geldopfer zu beanspruchen, wurde die ganze Angelegenheit der Regulierung der östr.-ung. Monarchie, resp. dem einen Teil der Monarchie : Ungarn übertragen, wobei der kön. ungarischen Regierung bis zur Höhe der Regalierungs-Auslagen das Recht zur Hinhebung von öSchiffahrtstaxen Zu- gestanden wurde. Vor der eigentlichen Inangriffnahme lieB nun die ungarische Regierung die Strecke an der unteren Donau 1879 noch einmal durch auslándische Ex- perten untersuchen und sich von denselben einen Regulierungsplan vorlegen. Da sich jedoch zwischen diesen letzteren und den früheren — namentlich den internationalen Experten (1873) — viele ernste Differenzen ergeben hat- ten, erlitt die Inangriffnahme abermals einige Verzögerung, die dann damit endete, dab 1883 von Seite des ung. Kommunikations-Ministeriums ERNST WacnzanxpT, damaliger Landes-Bau-Inspektor entsendet wurde, um die zuletzt vorgelegten Plüne einer eingehenden Prüfung zu unterziehen, nach dem LAUVER- sehen Systeme unter dem Wasser Probesprengungen vorzunehmen und über sümtliehe Regulierungsarbeiten einen Kostenvoranschlag auszuarbeiten. Er ünderte den Plan der Experten auch ganz wesentlieh ab und entschied sich u. a. statt des Schleusenkanales am Bisernen Tore für einen offenen Kanal im Strombette selbst, wie ihn die Internationalen (1873) vorgesehlagen hatten. Ministerialrat Wanzawpr verblieb auch weiterhin an der Spitze der Regulierung und nachdem er im Auftrage des verst. Ministers GÁBOR v. 3ARoss, der die Angelegenheit emsig betrieben hatte, umgeben von einem tüchtigen Stabe heimischer Ingenieure alle Vorarbeiten, die zu diesem groBen Werke notwen- dig waren, durchgeführt hat, wurden die Regulierungsarbeiten im Offertwege an ein Konsortium vergeben, das aus dem ungarischen Stromingenleure JuLrus Haspu, dem Braunschweiger Maschinenfabrikanten Huco LurHER und der Ber- liner Disconto-Bank bestand. 432 D: FRANZ SCHAFARZIK Bei der Unternehmung trat insoferne ein Wechsel ein, als nach einiger Zeit an Stelle J. Haspus als bevollmáchtigter Direktor der Firma Ingenieur GwoRG Rupsics eingetreten ist und an dieser Stelle auch bis zum Sechlusse der Regulierung verblieb. Die feierliche Inangriffnahme der Arbeit erfolgte hierauf im Beisein der in- und auslündisehen Diplomatie am 18. September 1890. Hs hátten sámtliche Arbeiten bis zum 31. Dezember 1895 beendet sein sollen, was sie auch der Hauptsache nach waren, doch dauerte es noch einige Jahre bis Alles, auch noch manches Unvorhergesehene, vollendet worden ist. Es würde zu weit führen, wenn wir uns in alle Details der beinahe ein Jahrzehnt wáhrenden Regulierung einlassen wollten. Es sei nur erwáhnt, dab vor allem anderen mit besonderen Sondierungsschiffen (System der Budapester Danubius Schiffswerfte) zuerst die genaue Aufnahme der zu entfernenden Fel- senpartien stattgefunden hat. Hierauf traten dann die amerikanischen Bolr- und Sprengschiffe neuester Konstruktion (System INGERSOLL) in Aktion, wobei ganze Reihen von herunter- und in die Bohrlöcher eingelassenen Dynamit- patronen elektrisch zur Entladung gebracht wurden. Auch waren mit riesigen Rammeklötzen versehene Schiffe mit der Zertrümmerung einzelner Felsen unter dem Wasser beschaáftigt, wáhrend versechiedene Bagger für die Entfernung der gelockerten Steine sorgten. Zum Schlusse erfolgten d-nn die kontrollierenden Messungen mittels der Sondierungssehiffe. An den Ufern entwickelte sich an zahlreichen Punkten namentlich aut serbischer Seite ein lebhafter Steinbruchsbetrieb, welcher das kolossale Erfor- dernis an Bruchsteinen für die verschiedenen Dámme lieferte. BloB die Austiefung des Hisernen Tores (der Prigrada-Bank) erfolgte auf eine ganz eigentümliche Weise. Es wurde nümlich der zu vertiefende Teil in seiner ganzen Ausdehnung vom Strome abgedümmt und dann die Austiefung innerhalb der Dámme steinbruchsmábig vollzogen. Wir führen nun in Kürze die einzelnen, heute schon seit einigen Jahren vollendeten Objekte der Stromregulierung der Reihe nach an (34). 1. Regulierung der Sztenka. Nachdem an der Sztenka kein übermábBi- ger Wasserfall zu paralisieren war, begnügte man sich mit der Anlage eines 1800 m. langen Kanales mitten im Strombette mit einer Sohlenbreite von 60 m. und einer Sohlentiefe von 2 m. unter dem beobachteten kleinsten Was- serstande. Dieser Kanal verlüuft in einem Bogen und waren zu seiner Herstel- lung Felsensprengungen von insgesamt 18030-64 m? notwendig. 9. Regulierung der Kozla-Dojke. Um die Felsenbünke zu beseitigen und den ungleichmáBigen Fall des Wassers auszugleichen, muBte ein 3500 m. langer, ebenfalls bogenförmiger Kanal ungefáhr mitten im Strombette aus- gesprenet werden, Seine Sohlenbreite betrügt 60 m. und die Tiefe unter dem kleinsten Wasserstande 2m. Die durch Sprengung entfernte Felsmasse betrug 85,750792m?", wüáhrend die Bagger 182,000 m"? lockeres Material ent- fernten. 3. Regulierung der Stromschnellen Izlás-Tachtália, Dieser Abschnitt der Donau biret eigentlich drei Felsenbünke in seinem Bette. Oben die Fel- senbank /zlás, von SZÉCHENYI, die cSchreckliches genannt, weiter unten die grofe KURZE SKIZZE DES GEBIRGES AM EISERNEN TORE AN DER UNTEREN DONAU. 433 Tachtálig und unten bereits gegen die Grebenspitze zu die kleine Tach- tália oder die Felsenbank Vlas, alle drei aus Porphyrkonglomeraten be- stehend. Sámtliche wurden gemeinsam durch die Austiefung eines 3500 m. lan- gen, sich am serbiscehen Ufer hinziehenden Kanales schiffbar gemacht, wobei 32,266-80 m? fester Felsen gesprengt und 66,136 m"? lockeres Material durch die Bagger entfernt wurde. 4. Regulierung des Abschnittes von Szvinicza. Die unterhalb Greben befindliehe Felsenbank Vrány und die übrigen bis Szvinicza im Donaubette befindlichen hornsteinführenden Tithon-Kalkfelsen bildeten ein so bedeuten- . des Stromhindernis, dab infolgedessen der Stromstrich in dem 2"2 Km. weiten Bette bis in die Mitte hinein, also ungefáhr auf einen Km. weit vom ungarischen Ufer weggedrángt wurde. Da man annehmen konnte, dab durch eine entspre- chende Hinengung des Strombettes in der direkten Fortsetzung der oberen ötrecke, also durch den Binbau eines Staudammes von der Grebenspitze bis Milanovac eine höhere Überflutung des Felsenbettes von Vrány—Szvinicza statt- finden würde: wurde demnach die Hinengung des Stromes bis auf ca. 500 m. durch den Staudamm auch ausgeführt. Die Überflutung des beanstandeten ötromabschnittes trat jedoch nicht in dem gehofften MaBe voll ein, so dab man auferdem noch gegen Szvinicza in der Sohle einen Kanal von 1200 m. Lánge aussprengen mubDte. Es wurden hiebei 13,328-9 m?" durch Sprengung und 64,323 m" gelockertes Material durch Baggerung entfernt, Zur Anschüttung dieses komplizierten, 5"8 Km. langen, und durch zwei zusammen 2-5 Km. langen Ouerdámme verstürkten Staudammes dagegen wurden 495206 m? Steinwurf und 65,299 m? Decksteine verwendet. Die Stauung des Wassers durch den Damm von Greben-Milanovac übte auch weiter stromaufwárts namentlich auf das Gefálle der groben Tachtália einen günstigen HintfubB aus. 5. Die Regulierung der Stromschnelle Júcz. Nach dem Hisernen Tore war die Stromschnelle von Júcz auf der ganzen unteren Donau die gefáhr- lichste Stelle. Erstens wegen ihrer aus Gabbro bestehenden Felsenbünke und zweitens wegen der bei kleinem Wasserstande eintretenden übermálig reiBenden Strömung, die sich erst bei höherem Wasserstande, wenn sich das Wasser weiter unten in der Kasanenge staute, einigermabBen gemübigt hat. Es mubte daher für einen Kanal in der Sohle gesorgt werden, der dann auch bei 60 m. Breite und 2 m. Tiefe in einer Lüönge von 1000 m. angelegt wurde; ferner mubte durch den Bau eines Dammes das Wasser entsprechend gestaut werden, damit sich bei kleinem Wasserstande ein ertrágliches Gefálle ergeben möge. Da man hiebei nur mit dem kleinen Wasserstande zu rechnen hatte, war es ge- nügend dem Staudamm bloB eine Kronenhöhe von 0-5 m über dem kleinsten Wasserstande zu geben, so dab sich der Damm bei hohem und mittlerem Wasserstande . eigentlich unter der Wasseroberflüche befindet und daher un- sichtbar ist, AnláBlieh der Herstellung des Kanales wurden 29,958-97 m" fester Fel- sen durch Sprengung, 70403 m" lockeren Materiales dagegen durch Baggerung entfernt. ei [do rád DI FRANZ SCHAFARZIK Die Anschüttung des erwáhnten Staudammes erforderte 97,605 m" sSteinwurf. 6. Die Regulierung des Eisernen Tores. Die Prigradabank bildete seit jeher die gefáhrlicehste Passage auf der unteren Donawu. Selbst bei einem Was- serstande von 3 m. (bei Orsova) guckten noch die áuBersten Spitzen der unter dem Wasser verborgenen Felsenköpfe hervor. War das Wasser kleiner, so ist die ganze Breite der Donau mit Ausnahme eines schmalen Talweges nahe am rumánischen Ufer durch Hunderte von den aus dem Wasser emporragenden Klippen verlegt gewesen. Diese Bank bildet ein förmliches Wehr, über die das angestaute Wasser mit grobem Gefálle scháumend herabschieBt. Bei niederem Wasserstande betrágt das absolute Gefálle dieses Absechnittes 5 m., wáhrend dasselbe bei Hochwasser auf 1-5 m. zurückgeht. Um das staffelförmige Gefálle der Stromschnelle zu eliminieren und die oberhalb und unterhalb befindliehen Pegelstünde mit einem das ganze Jahr hindurch gleichmáBigen Gefölle zu verbinden, wurde von der Regulierungs- leiítung nahe zum serbisehen Ufer ein 1720 m. langer, 73 m. breiter und 3 m. tiefer Kanal angelegt, welcher beiderseits von das Hochwasser überra- genden Staudámmen begleitet wird. Es wurden hiebei zuerst die beiden Dámme ausgebaut, dieselben oben und unten durch Ouerdámme verbunden und auf diese Weise das ganze Terrain des auszutiefenden Kanales vom Strome ab- getrennt und mittelst Auspumpen trockengelegt, so dab die Vertiefung des Kanales auf 3 m. wie auf trockenem Lande, steinbruchsmaBig und rasch be- werkstelligt werden konnte. VEG Nach der Fertigstellung des Kanales wurden die Ouerdámme entfernt und damit dem Wasser der neue Weg geöffnet. Nachtrüglich (1898) wurde noch vor dem oberen Ende dieses Kanales ein 1800 m. langer Paralleldamm eingebaut, um die Hinfahrt in den Kanal selbst zu erleiechtern. Bei allen diesen Arbeiten wurden teils durch Sprengung unter Wasser, gröbtenteils aber steinbruchsmaBig 226948 m? Felsen entfernt und über 500,000 m" zum Steinwurf verwendet; 68.409 m? Stein dagegen diente zur Verkleidung der Dömme. Durch die hier blo8 in skizzenhafter Kürze angedeuteten Regulierungen hat das Kiserne Tor von seiner wilden Sehönheit und GroBartigkeit nichts verloren, sondern wurde damit bloB erreicht, dab es für die Schiffahrt nun- mehr kein Hindernis bildet. Als Resultat der Regulierung möge angeführt werden, dab Personen- sehiffe mit 13 dm. Tiefgang früher zwischen Moldova und Drenkova bei einem Pegelstande (in Orsova) von 130 em. jöáhrlieh an 254 Tagen fuhren, heute bei einem Pegelstande von 30 cm. aber an 272 Tagen verkehren können. Zwischen Drenkova und Orsova konnten dieselben Schiffe bei einem Wasserstande von 230 cm. (in Orsova) jáhrlieh an 193 Tagen abgelassen werden, heute dagegen können sie bei einem Pegelstande von 70 em. an 272 Tagen verkehren. Durch das KEiserne Tor konnte man früher bloB bei. einem ( Orsovaer) Wasserstande von 260 cm. an 170 Tagen durchkommen, wührend man heute bei 30 em. Wasserstand an 275 Tagen fahren kann. TGM OT ánetzáa a céhe DIE GEOL. VERHÁLTNISSE VON HERKULESFÜRDŐ. 435 Die Gesamtkosten der Regulierung an der unteren Donau beliefen sich bis 1898 auf 26.996,551"38 Kronen. Für die weitere Zukunft aber wurde statt des bisher bestandenen tech- nischen Bureaus in Orsova ein stándiges staatliches Schiffahrtsamt errichtet, welehes für die Instandhaltung, und event. Ergánzungen der Regulierungs- objekte Sorge zu tragen hat. Mit der Durchführung der Regulierung an der unteren Donau ist daher Ungarn den vertragsmáBigen Bestimmungen des internationalen Berliner Kongresses im Jahre 1878 auf das pünktliehste nachgekommen und wurde damit ein freier, anstandsloser Schiffsverkehr auf der unteren Donau nach dem Oriente nicht nur Ungarn, sondern auch westlicheren Staaten Huropas für alle Zeiten gesichert. Die geologischen Verháltnisse der Umgebung von Her kulesfürdő. Die geologisehen Aufnahmen haben den Zusammenhang des Gebirgs- zuges von Herkulesfürdő mit dem Kalkzuge des Kasan erwiesen. Im vorstehenden Absehnitte haben wir die malerisceh schönen, von der Donau in enger Schlucht durehbrochenen Tithonkalke des Kasan kennen gelernt. Nach einer kleinen Unterbrechung, die wir zwischen Ogradina und Jeselnicza bemerken, zeigen sich an der Grenze von Zsupanek diese Kalksteine wieder mit ihrem normalen Liegenden, námlich den sehwarzen Tonsechiefern, jedoch in einem so schmalen Zuge, dab ihr Vorhanden- sein kaum in die Augen fállt. Deshalb aber können wir doch sicher und ununterbrochen diesen Zug an der Westseite des Cserna-Tales bis Toplecz verfolgen, wo er sich dann auf das östliehe Ufer übergreifend, gegen Börza und in seiner weiteren Fortsetzung hinter Pecseneska gegen den Domogled hinzieht. Die Toplecz gegenüber befindliche steile Kalkstein- klhppe, an welcher wir die alten verfallenen Mauern der türkisehen Wasserleitung (aus der Cserna nach Orsova) erblicken, sowie der bei Börza gelegene niedrige Kalksteinrücken sind die am meisten ins Auge springenden Absechnitte dieses soeben besprochenen Zuges. Bei Pecse- neska angelangt, bemerken wir jedoch, dab dieser unser bis hierher schmale und nur bescheidene Höhen bildende Zug sich plötzlieh erweitert und zugleich auch zu betráchtlicher Höhe ansteigt. Von hier an bildet die durch die Kuppen Domogled, Suskuluj, Hurkuluj, Kosiu und Jelenicz bezeichnete, von 1100 bis 1300 m sich erhebende Gebirgskette mit ihren weithin sichtbaren weiBen Kalksteinwánden, im Vereine mit dem hinter ihnen bis ganz an die rumánische Grenze sich ausbreitenden hohen Plateau die Fortsetzung des bisher bescheidenen Gebirgszuges. Es über- springt dieser Zug bei Herkulesfürdő zugleich auch auf die Westseite des Tales, um auch den, den Kurort von der Gemeinde Mehádia abgrenzenden 436 : Dr: FRANZ SCHAFARZIK Kamm zu erklimmen. Breit, die beiderseitigen hohen Gebirgsketten des Cserna-Tales einnehmend, können wir jetzt diesen Zug, der sich im Osten auch nach Rumánien hinein erstreckt, bis zur Czézna und sogar noch weiter über diese hinaus verfolgen. Im Westen, auf der Arsana und der an ihrer Südseite sich a€üs- breitenden Pojana lunga bemerken wir jedoch, dab unser erwáhnter Zug mit einem anderen, vom Mehádiaer Tale her, über Bolvasnicza streichenden Zuge verschmilzt. Rote Konglomerate der Dyas, Liasguarzit-Sandsteine, Lias- und Dogger-Tonschiefer, sowie obere Jura-(Malm)-Kalksteine bilden diese beiden Züge, deren abwechslungsreiche Gesteins-Serie durch die dyadischen Porphyrit- und die im Lias erfolgten Diabasausbrüche nur noch bunter wird. In der Gegend der Arsana okkupieren nun diese Sedimente etwa 14. Km breit die Oberfláche, aber dies hült nicht lange an. Von der Arsana nach Norden námlieh entwickelt sich der Hauptkamm unseres Gebirges, dessen einzelne Kuppen: der Sgliver, der Vlaska mik, der VIlaska mare, der Boldoven, der Dobri vir, der Godján und sehlieBliech der hetyezát sind. Dieser máchtige, weit und breit dominierende Haupt- kamm besteht nun wieder aus dem kristallinisehen Grundgebirge, wah- rend die Sedimente, welche die letzte südliche Bastei dieses Gebirgs- rückens, die 1500 m hohe Arsana bildeten, sich an diesem Punkte in zwei.Züge teilen. Ein Teil derselben zieht, das Cserna-Tal verfolgend, nach NNO aut rumánisches Gebiet hinüber; der andere Zweig jedoch erreicht über Bogoltin, Kornyaréva und Ruszka hinweg in nördlieher Richtung das Szarkó-Gebirge, wo er vorláufig auch endet. In der west- lichen Abzweigung dieser Sedimente finden wir auber den bisher er- wáhnten Gesteinen noch die Kalksteine und Tonschiefer des Karbon- systemes, zu denen sich auch noch viele Porphyrdurchbrüche hinzu- gesellen. Nach dieser orientierenden Hinleitung wollen wir nun jene Ge- steine betracnten, welche die nüchste Umgebung von Herkulesfürdő bilden. (Hiezu das geol. Kártchen auf Tafel IX und das darunter befindliche Profil.) 1. Geschieferte kristallinische Cresteine. Diese bilden die ültesten Gesteine unseres Gebietes. In gröberer Masse bilden sie jenen kücken, welcher am rechten Cserna-Ufer, gegenüber der Bahnstation beginnt und von hier an, bis zu 800 m Höhe ansteigend, von Süden gegen Norden hinzieht und den Namen Sesemin führt. Sein dominierendes (restein ist ein weibBlicher und ziemlich dünnplattiger Orthogneis, in welehem das kleinkörnige Gemenge von Feldspat und spárlicherem Ouarz in dünnen Schichtehen vorhanden ist. Der Feldspat ist zweierlei: Orthoklas und Oligoklas. Der Ouarz kommt gewöhnlich in sehr untergeordnetem Male DIE GEOL, VERHALTNISSE VON HERKULESFÜRDŐ. 437 vor und ebenso selten ist in unserem Gestein auch der weibe Glimmer zu sehen. Nur hin und wieder finden wir Varietáten mit viel weibem Glimmer. Neben diesen vielfach aplitisch und oft felsitiseh dichten Gneisen sind auf diesem Kamme untergeordnet in einzelnen dünneren Zwischen- lagen auch Amphibolite oder Amphibolgneise anzutreflen. In seiner nörd- lichen Fortsetzung bildet dieser Gneiszug an der Grenze der Gemeinde Bolvasnicza Übergünge in grünliche, ehloritiscehe Gneise, stellenweise sogar in wirkliche Phyllite. Auf der geologischen Kairte sind alle diese Gesteine in die dritte Gruppe J. BöcxHs eingereiht worden. Ein anderes Vorkommen der kristalliniscehen Gesteine ist überall entlang der gröbten Depression des Cserna-Tales zu finden. Hin sehmaler Zug ist es, dessen erste Spuren im oberen Cserna-Tale auf der Pojana Bulza angetroffen werden können. HFerner sind noch etwas gröbere Partien dieser Gesteine neben dem Wege von der Pojana Kosariste nördlich, ebenso am rechten Cserna-Ufer, am nördlichen Ende der Pojana Prisaka anzutreffen, von wo sie wieder auf das linke Ufer überspringend, in einem schmalen, aber ununterbrochenen Streifen zwischen dem Kursalon-Gebáude und dem FubBe des Domogled bis ganz in die Gegend des Meierhofes hinziehen, wo vorláufig ihre Spur unter dem diluvialen Schutt versehwindet. Bald jedoch ersecheint er wieder oberhalb Pecseneska, am Fube der Kalkwand, und indem er über den niederen Sattel zwischen den Kuppen Sztozsir und Padjes (321 m) hinüberzieht, bricht er zugleich ab, um sich jedoch östlich von Börza auf der Ostseite des Jauska- Berges in den sich südlich hinabziehenden weiben Wasserrissen wieder zu zeigen. Die Breite dieses schmalen öStreifens betrügt durchsechnittlich blob 250—500 m und nur an einem einzigen Punkte, námlich dem ostnord- östliceh der c7 warmen Ouellenv gelegenen Kamme des öStretku, über welehen ein Fulsteig auf die Hurkuluj genannte 1123 m hohe Kalkstein- kuppe führt, erweitert er sich auf etwa 1-4 Km. In petrographischer Beziehung weicht diese Zone vom früher erwáhnten kristallinisehen Gebiete insoferne ab, als man sagen kann, dal; sie fast aus- sehlieflieh aus weiSbem muskovitisehem Glimmerschiefer und aus musko- vitisechem Gneise besteht. Stellenweise sind auch Pegmatite anzutreffen ; Amphibolit-Zwischenlagen konnten nur an zwei Punkten in sehr untergeord- neter Art nachgewiesen werden, und zwar ostwárts vom Dorte Pecseneska. Weil nun diese erwáhnten, hauptsáchlich aus Glimmerschiefer bestehenden kristallinisehen Gesteine, sowohl von der dritten, als auch der ersteu Gruppe der kristalliniscehen Schiefer abweichen und verháltnismábig noch am besten mit der zweiten übereinstimmen, stellten wir sie mit einer gewissen Reserve zur zweiten Gruppe der schieferigen kristallinischen Gesteine J. BöcKH s. Endlich, als das letzte Vorkommen der kristalliniscehen Sehiefer ist 438 DI FRANZ SCHAFARZIK noch an der ungarisch-rumánischen Grenze die Pojana Balta cserbului und der Vurfu Grabanak zu erwáhnen, zwei kleinere Flecken, die unter der máchtigen Malmkalkdecke zu Tage treten. In den Gemarkungen der Gemeinden Börza und Toplecz jedoch treten diese Schiefer, die zur jüngsten Gruppe gerechnet werden können, wieder in gröberem Zusammenhange aut. 9. Granittt. Wenn wir von der Kuranlage gegen die c7 warmen Ouellens zu gehen, so treffen wir beilüufig auf halbem Wege Granit an, den wir von da an weiter bis zu den erwáhnten Ouellen verfolgen können. Dies ist ein mehr-weniger rotfárbiger, oft auch durch die Verwitterung verblabter Biotitgranit oder Granitit, welcher zuweilen infolge der in ihm daumendick vorkommenden fleischroten Orthoklaskristalle eine förm- lich porphyrische Struktur annimmt. Das heibe Wasser der c7 Ouellenv entspringt aus diesem Granitit ganz am östlichen Rande desselben. Von hier an beschrüánkt sich der Granitit blob auf das rechte Cserna-Ufer, woselbst er sich bis auf etwa 2 Km ausbreitet. Bis gegenüber der Pojana Bulza ist derselbe ohne Unterbrechung zu verfolgen, weiterhin jedoch tritt er im oberen Cserna- Tale, oberhalb der Czézna nur noch in einzelnen Flecken unter der ihn bedeckenden mesozoischen Sedimente zu Tage. Im ganzen genommen haben wir einen máchtigen Stock vor uns, welcher sich gegen Süden zu auskeilt, sich nach Norden hin ebenfalls verschmülert und gleichzeitig zu einzelnen Partien zerstückelt ist. Dieser Granitstock wird sowohl auf seiner westlichen, als auch öst- hchen Seite durch Verwerfungen begrenzt, und wáhrend auf seinem west- lichen Saume mit auffallender Regelmábigkeit dies ein schmales Band des Malmkalksteines ist, das sich ihm anschmiegt, begleiten ihn auf seiner östlichen Seite sehmale Züge kristallinischer Schiefer. Diese letz- teren sind jedoch an mehreren Stellen teils durch palaeozoische, teils durch mesozoische Sedimenten-Relikte verdeckt. 3. Dyasverrukano. Es gibt sowohl in der Umgebung von Mehádia, als auch von Herkulesfürdő rotfarbige Konglomerate und Schiefer, welche wir auf Grund ihrer stratigraphischen Position und ihrer petro- graphischen Beschaffenheit am besten mit dem schweizer Verrukano oder Sernifit vergleiehen können. Es sind dies entweder derbe Konglomerate oder Arkosen-Sandsteine oder aber rote Schiefer. Die, die Konglomerate darstellenden Elemente sind hauptsáchlieh Granit-, kristallinisehe Schiefer- Brocken und Porphyritstücke, welche durch ein eigentümlieches, kleine Ouarz- und Feldspattrümmer enthaltendes Tonschiefer-Bindemittel von lebhafter rotbrauner Farbe zasammengekittet sind. Hin andermal bleiben die gröberen Rollstücke weg und das Gestein nimmt mehr das Geprüge eines grobkörnigen Sandsteines an, schlieGliceh begegnen wir einem gut und dünn spaltenden rötlichen, zuweilen etwas sandigen Schiefer. Im lesak u DIE GEOL. VERHALTNISSE VON HERKULESFÜ RDŐ. Sverdin-Bache bei Mehádia sind diese Gesteine in schöner Reihen- folge aufgeschlossen, und zwar in solceher Weise, dal die gröberen mehr an der Basis des Komplexes, der feinere Schiefer jedoch gegen sein Han- gendes zu zu finden ist. Um Herkulesfürdő sind diese Lagerungsverháltnisse nicht so deut- lich, als im Taie des Mehádiaer Sverdin-Baches, soviel jedoch können wir auch hier wahrnehmen, dab ihre Grundlage die kristallinisehen Schiefer, ihre Decke jedoch entweder die Ouarzite oder aber die scehwarzen Tonschiefer der Liasformation bilden. Diese roten Verrukano-Schichten sind an der oberen Cserna nur an einzelnen, rüumlich beschránkten Punkten zu beobachten. 4. Ouarzkonglomerate und 6 Ouarzitsandsleine. Diese, meistens hellfárbigen Gesteine kommen in der Umgebung von Herkulesfürdő nur untergeordnet vor und einzelne Fetzen von ihnen sind an der oberen Cserna entlang der Taltiefe, und zwar entweder unmittelbar über Granitit gelagert anzutreffen, wie z. B. in kleineren Flecken in der Gegend des einsti- gen, Medved genannten Kordonpostenhauses, oder in Form einer gröberen zusammenhüngenden Decke am rechten Ufer zwischen der Cserna und der Pojana Bulza; oder aber in solchen Fállen, wenn auch Verrukano- Schichten vorhanden sind, als deren Hangendes, wofür die rechtseitigen Gehánge zwischen der Pojana Kosariste und der Pojana Prisaka ein gutes Beispiel liefern. In einem gröberen Zuge finden wir ferner diese Konglomerate aut jenem Kamme, welcher das Cserna-Tal von W her begrenzt. Dieser Zug beginnt auf der Csorich-Höhe, von wo er in nördlieher Richtung vor- láufig an der Berglehne weiter ziehend, schlieblieh in der Gegend des Plaiu Prisesti den Bergkamm erreicht und auf diesem so lange verbleibt, bis er nicht rom Malm-Kalke des Szicselovecz überdeckt wird. Was die stratigraphische Lage des hellfárbigen Ouarzitsandsteines betrifft, so sind wir auch in diesem Falle rein auf die Lagerungsverhült- nisse angewiesen, da unser Gestein keinerlei organische Überreste enthült. Nachdem diese Gesteine sowohl bei Mehádia, als auch an anderen Punkten. des Krassó-Szörényer Gebirges unter den Tonschiefern des unteren Lias liegen und mit diesen letzteren noch durch einzelne Ton- schieferzwischenlagen in Zusammenhang stehen, ist JoHANN BöcKH ge- neigt sie für unterliassiseh, möglicherweise aber schon für rhátisch zu halten. 5. Schwarzer, mergeliger Tonschiefer. Diese schwarzen Schiefer können selbst der Aufmerksamkeit des flüchtigen Beobachters nicht ent- gehen ; besteht doch jene schwarze Felswand, die hinter dem Szápáry- Bade zu sehen ist, ganz aus solchem schwarzen Schiefer. Das FBinfallen seiner Schichten ist meist westlich oder nordwestlieh und sehr steil. 440 Dr FRANZ SCHAFARZIK Diese schwarzen Schieter kommen übrigens an vielen Punkten und grobe Fláchen einnehmend im Cserna-Tale vor. Jener Zug, der beim Szápáry- Bade beginnt, zieht sich als schmales Band in nördlicher Richtung, über die vom Haupikamme abzweigenden Nebenrücken und Gráben, immer aut der westlichen Seite des Granitites, bis ganz in die Gegend des Sicselovecz hin, wo er sich nachher plötzlich sogar auf 2 Km ausbreitet. Unten im Tale beschránken sich die Schiefer fast aussehlieBlieh aut das linke Ufer. Denn abgesehen von ein-zwei kleineren Flecken in der Gegend des Medved, sehen wir, dab unterhalb der Czézna ein gröberer Zug beginnt, weleher ununterbrochen bis zum nordwestliehen Neben- rücken der Hurkuluj-Hőhe, dem Stretku, dicht am FuBe der Kalksteinwand sich hinzieht. Diese Schiefer bilden zugleich die Liegendschiehten der Malm-Kalksteine, was auch daraus ersiehtlich ist, dab sie in jeder tiefer- gehenden Schlucht des hochgelegenen linksuferigen Kalksteingebietes immer wieder zu Tage treten. So sind sie gegenwürtig auf der kleinen, Fontana mosiuluj genannten Wiese, im Ogasu kosiuluj, sowie in den bis zur Landesgrenze sich erstreckenden Verzweigungen, ferner in der Suha Padina bis ganz hinauf zu der an der Grenze gelegenen Pojana kosei, auf der Stara Pogara, sowie sehlieblieh der am östlichen FuBe des Domogled gelegenen Pojana mosurone und in den in ihrer Náhe befind- lichen Gráben aufgesehlossen. Wenn wir uns vom Toplecz-Börzaer kristallinisehen Schiefer-Gebiete in nordwestlieher Richtung dem Kalksteinplateau des Domogled nühern, finden wir über dem Gneis schwarze Tonschiefer, auf diese dagegen Kalksteine aufgelagert. Was die stratigraphische Lage dieser Schiefer anbelangt, so ist deren Beurteilung eine sehr sehwierige Sache, da wir organische Über- reste, das heiBt Versteinerungen vollkommen vermissen. Diejenigen Forscher, die bisher die geologischen Verhültnisse der Umgebung von Herkulesfürdő beschrieben haben, verglichen diese Sehiefer mit dem ebenfalls sehwarzen Tonmergelschiefer des Mehádiaer Tales. In der Um- gebung von Mehádia kannten schon Dr. Asron KccH und EMIL TIETZE die bei der Jablaniczaer Brücke vorkommenden Versteinerungen, welche s1e als oberliassisehen Alters bestimmten. Seitdem hat es sich jedoch herausgestellt, dab im Mehádiaer Zuge noch an mehreren Punkten Ver- steinerungen vorkommen, und zwar in den unteren Horizonten des Lias. Gegen Süden enden diese Mehádiaer Liasschiefer auf der nörd- hchen Seite des cSchlüsselsv, und stehen also mit den Schiefern von Her- kulesfürdő nicht in Verbindung; ihre ühnliche petrographische Ent- wickelung, sowie innerhalb weiterer Grenzen ihre ühnliche stratigraphische Lage berechtigen uns schlieSlieh doch die Herkulesfürdőer Schiefer im allgemeinen für liassisch zu halten. DIE GEOL. VERHÁLTNISSE VON HERKULESFÜRDŐ. 441 Wichtig ist dieser zwischen den kristallinischen Sehiefern tief ein- gefaltete sehmale Tonschiefer-Zug auch deshalb, weil, angefangen von der Ludwigs-Ouelle bis hinunter zur Franzens-Ouelle, sámtliche Thermen von Herkulesfürdő aus ihm 6 entspringen. Nach den Angaben BÉLA ZSIGMONDY s, weleher den 27403 m tiefen artesischen Brunnen für das Szápáry-Bad bohrte, durehteufte er bis zu der erwáhnten Tiefe fort- wüáhrend blob sehwarze Tonschiefer. 6. Diabastujff. In engem Zusammenhange mit den schwarzen, als liassisch zu betrachtenden Herkulesfürdőer Tonschiefern stehen die mehr- weniger regenerierten Diabastuffe, insoferne sie sich besonders zwischen Herküulesfürdő und Pecseneska bestándig im Hangenden der Tonschiefer zeigen. Unmittelbar über ihnen folgen dann die Malm-Kalksteine. Bezüglieh des Diabastuffes ist zu bemerken, dab dieser stellenweise Diabasporphyrit-Stücke in sich einschlie8t, die mitunter sogar diabas- mandelsteinartig sind. Woher diese Diabas-Tuffe stammen, war lange rátselhaít; bei der speziellen geologischen Aufnahme jedoch gelang es mir in der Gemarkung von Korniaréva, im Topla-Tale, den eruptiven Diabas selbst zu finden, wo derselbe in zahlreichen Göngen die Liasformation durchbricht. 7. Kalkstein der Malm-Periode. Diese Formation ist es, welche den Besuchern dieser Gegend am meisten in die Augen föllt. Dieser Kalk bildet von Pecseneska ausgehend den Koller (687 mm), den Solymos (777 m), weiter nördlich den Domogled (1100 m), den Suskuluj (1200 m), den Hurkuluj (1123 m), den Kosiu (1105 m), den kleinen Jelenicz (1123 m), den eroBen Jelenicz (1303 m), lauter zerklüftete und meist kahle Kuppen, sowie die das Cserna-Tal begleítenden steilen, mehrere hundert Meter hohen Felswánde, welche wir, wenn wir auf einer gegen- überliegenden Anhöhe stehen, mit dem Auge als weithin leuchtendes weilhes Band verfolgen können. Die Farbe dieses Kalksteines wechselt von schneeweib bis dunkel- grau, und hin und wieder — obzwar nur selten — finden wir auch Horn- stein in ihm. Sein Streichen ist im allgemeinen ein S5W—NNO-liches oder SW—VN0O-liches, daher sein Binfallen dem entsprechend bald gegen NW, bald jedoch gegen S0 zu gerichtet ist, woraus folgt, dab er wellen- artig bald kleinere. bald gröbere Falten bildet. Sein Liegendes bildet der schwarze, als liassisceh zu betrachtende Tonschiefer, welcher auf dem Plateau des Kalksteinzuges tief, aber den- noch immer noch in einer Höhe von 800—900 m gelegenen Schichten zu Tage tritt. Es ist an dieser Stelle zu erwáhnen, da besonders auf der Höhe des Hurkuluj und zwischen der Hunka-Kamena, kleinere und gröbBere Dolinen sehr háufig sind, deren Zahl auf 100 und mehr beziffert werden Földtani Közlöny. XXXIII. köt. 1903. 29 442 Dr: FRANZ SCHAFARZIK kann. Es fehlen die Dolinen auch in der Gegend des Domogled nicht, obzwar hier ihr Auftreten sporadischer ist. An vielen Orten ist ferner zu sehen, dab die Niederschlagswásser an der Grenze der Kalksteine und Schiefer in den unter die ersteren hineinziehenden Löchern verschwinden, an anderen Stellen aber wieder zu Tage treten. Ebenso stoBen wir auch oft auf kleinere und grölere Höbhlen. ; Dieses hügelige und sich ganz bis an die Landesgrenze erstreckende Kalksteinplateau verjüngt sich plötzlich auf der Südseite des Domogled, um von hier ab in nur zwei schmalen Zügen den Liasschiefer in S5W- licher Richtung gegen Toplecz hin zu begleiten. Etwas ganz Verschiedenes sehen wir dagegen am rechten Ufer der Cserna, indem dort unser Kalkstein sich nichi als zusammenhángende Decke, sondern in Form von zwei schmalen Flügeln einer steil auf- gerichteten, abskarpierten Falte reprüásentiert; zwei schmale Kalkstein- streifen ziehen nüámlich entlang der rechten Tallehne, auf jedem einzelnen Nebenrücken markante Stufen bildend. Der eine dieser Streifen ist jener, welcher sich unmittelbar an den Granitstock anschmiegt und die weithin sichtbaren Piatra galbina, Kaminul mare, Pietra banici und anderen Felskuppen bildet. Dieser Zug erreicht kurz unterhalb des süd- liehen Endes des Granitites das Cserna-Tal, und zwar bei der Herkules- Ouelle, welch letztere aus einer Höhle desselben entspringt. Der andere dünne öStreifen ist, vom vorigen durch schwarze Tonschiefer getrennt, mit dem ersteren parallel verlaufend. Seine vorstehenden Felsköpfe bilden auf den meisten Seitenrücken die zweite höhere Stufe. In seinem Verlaufe gegen Süden erreicht er im Tale einen südlicheren Punkt, als der erstere Zug, und zwar senkt er sich über die Csorich-Höhe und öchnellersruhe hinweg bis zur Pecseneska— Herkulesfürdőer Landstrale herab. Die Bönke dieser beiden Felsenstufen fallen zumeist sehr steil unter 60—707 gegen W bis NW ein. Nur an einer Stelle bildet der Malm-Kalkstein am rechtseitigen Cserna-Ufer ein gröbBeres Plateau, und zwar am Sicselovecz, in der (Ge- markung der Gemeinde Bolvasnicza, wo seine Schichten über Lias- guarziten unter 35" gegen Westen einfallen. Dieser in Rede stehende Kalkstein war auber seinen petrographischen Eigentümliehkeiten auch noch auf Grund seiner — wohl selten vor- kommenden — paláontologisehen Binschlüsse als der Malmperiode an- gehőrig zu erkennen. In den rötliehen mergeligeren Bünken des die höchste Kuppe der Arsana bildenden Kalksteines kommt hüáufig genug Aptychus lamellosus, Müxssr. vor. An mehreren Stellen fand ich auch Belemmiten aus der Gruppe des B. canaliculatus. Von der Arsana gegen 50 auf der kleinen Kremena genannten Kalkkuppe hingegen sammelte ich einige Ammoniten-Bruchstücke, die zu den Arten Ammo- DIE GEOL. VERHÁLTNISSE VON HERKULESFÜRDŐ. 445 nites (Perisphinctes) abscissus, OPPEL und Ammonites (Lytoceras) sp., gehören. Wenn wir auberdem noch hinzunehmen, dab FoETTERLE unter dem Domogled, im Valea Sipot eine Nerindea gefunden hat, so ist es klar, dab die eben besprochenen Kalksteine nur der oberen Juraformation oder aber dem Malm, insbesondere der Tithon-Etage angehören können. Die mangelhafte Erhaltung der paláontologisehen Funde gestattet jedoch keine weiteren Details. 8. Ablagerungen der JJuartür- und der Jetztzeit. Wir begegnen in der náüheren Umgebung von Herkulesfürdő weder jüngeren mesozoischen, noch aber Bildungen der Tertiárzeit. Selbst in weiterer Entfernung, na- mentlich im Mehádia-Teregova-Karánsebeser Tale, sowie in der Orsovaer Bucht kommen blob junge Neogen-Ablagerungen vor. Im Herkulesfürdőer, sowie auch im Pecseneska-Orsovaer Cserna- Tale finden wir dagegen in verschiedenen Höhen der Tallehnen blob diluviale Schotter-Terrassen oder alte Schuttkegel. Jene zahblreichen Kalktufifbildungen., welche im Cserna-Tale an mehreren Punkten vorkommen, sind sehliebBlieh teils als Wirkung der diluvialen, teils der Ouellen der gegenwártigen alluvialen Periode zu be- trachten. Bin solcher Kalktuff, der die Kalksteintrümmer zu einem förm- liehen Konglomerate verkittete, kommt am Fuhe (400 m) des Kosiu vor. Bei der Munk-Ouelle ist dieser Tuff auch zu beobachten. Álter als die erwáhnten ist jenes Kalktufflager, welches nordöstlieh von Pecseneska. auf der halben Höhe der Schuttlehne der Koller-Höhe anzutreffen ist. Diese Ablagerung hat schon vollstándig ihre einstige Form verloren, insoferne sie teils durch die Erosion viel gelitten hat, teils aber durch den von oben herunterstürzenden Sehutt verdeckt wurde, so zwar, dat wir gegenwártig an der besagten Stelle nur hin und wieder den sehwammigen Kalktuff hervorlugen sehen. Diese Ablagerung kann sicher als der Absatz einer schon lange versiegten Ouelle angesehen werden. x Nachdem wir nun mit den Ablagerungen der Umgebung von Her- kulesfürdő und Mehádia und ihrer Verbreitung bekannt geworden sind. erübrigt mir noch mit einigen Worten der tektonischen Verháltnisse zu gedenken. Dies können wir am besten an der Hand einiger Profile tun. Hin durch das ganze in Rede stehende Gebirge von W nach 0 gelegtes Profil ist auf der beiliegenden Tafel IX, unterhalb des Spezial- kártchens von Mehádia-Herkulesfürdő zur Darstellung gebracht worden. Das von demselben durehschnittene Gebiet wird durch den aus sehieferigen kristallinisehen Gesteinen bestehenden Sesimin-Rücken in zwei Zonen von Sedimenten geteilt. Die westliche Zone stellt sich als 994 444 DI FRANZ SFHAFARZIK eine steil eingefaltete einfache Mulde dar, in welcher der Muldenkern durch die sehwarzen Sechiefer des unteren und mittleren Lias gebildet wird, wáhrend die ansteigenden Schenkel aus liassisch-rhátischen Ouarzit- Sandsteinen und Konglomeraten, aus Porphyr-Konglomeraten und Arko- sen (Verrukano) und endlich aus den Porphyrlagern selbst bestehen. Letztere werden dann sehlieflich beiderseits durch die steil aus der Tiefe emportauchenden Phyllite und anderweitigen schiefrigen kristallinisehen Gesteine unterlagert. : Bedeutend komplizierter erscheint dagegen der sedimentáre Zug der Csernatales. Hier kann von einer einfachen Mulde keine Rede mehr sein, nachdem wir hier die Kerne von mehreren kürzeren Falten bemer- ken, die den beiden Talseiten mit ihren Ach-en einander antiklinal gegen- überliegen. In der Mitte derselben erblicken wir statt einer Antiklinalen einen sich an Rupturen emporschiebenden Granmithorst, welcher die Tektonik des Csernatales nur umso interessanter erscheinen lábt. Um die tektonischen Details des Csernazuges uns je deutlieher vor- stellen zu können, schalten wir beistehend eine Serie von vier Lokal- profilen durch das Csernatal ein (Tafel X, Fig. 6— 9). Wáhrend im obersten dieser Profile, weleches das Csernatal bei den c7 heifen Ouellens durchschneidet, der Granit in ziemlicher Breite blob- gelegt ist, wird derselbe namentlich in den zwei südlicheren Sehnitten, von denen der eine bei der Herkulesguelle, der andere beim artesischen Brunnen das Tal verguert, durch die immer miáchtiger anschwellende Falte der mesozoiscehen Sedimente überlagert. Bei den 7 heiben Ouellen tritt die Therme direkt aus dem Granit zu Tage., weiter unten ergiebt sich ihr Wasser in die Spalten des Tithon- kalkes. Es ist dies die reichste Ouelle der ganzen Ouellenspalte, námlieh die Herkulesguelle, die ob ihrer oft sehr bedeutenden Temperaturschwan- kungen (von 64" bis unter 2070) bekannt ist, was augenseheinlich mit den, in den zerklüfteten Kalk eindringenden atmosphárilisehen Wöis- sern, namentlich zur Zeit der Sehneeschmelze, im Zusammenhange steht. Endlich sehen wir das Thermalwasser im Kurorte selbst aus den liassischen Scehiefern aufsteigen (Ludwigeguelle etc.), am Südende aber wurden dieselben durch die artesische Brunnenbohrung durch WILHELM ZSIGMONDY in einer Tiefe von 274 m gefabt und zu reichlieherem Austre- ten gezwungen. Der Bohrer hat die sehwarzen Liasschiefer nicht durch- teuft und ist noch nicht auf den Granit gestoben. der zweifelsohne das Wasser auch an diesem Punkte liefert. (Die auf diesen Artikel bezügliche Literatur befindet sich auf Seite 363.) Dr. SGHAFARZIK FERENGZ. GARTE GÉODLOGIOYUE du. BAS-DANUBE avec un C0UP GOEII des CATARAGTES Sommalre des traveaur févlogigass détaillés de Vinstítat Gélogigue royal bongrois sur le territolrs de la Hongrie et des traraax Kéologígues générals des gévlogoes ronmalns en Ronmanle et des géotogues servlens en Servle. Édit par la SOCIÉTÉ GÉOLOGIGUE HONGROISE BUDAPEST 1903 IS 7 Moldaoz (E Magy öből Óz A gurumk S/ausohitza bosz Alibeg A KSZN CARTE GÉOLOGIOUE des environs de MEHÁDIA et des bains dHERCÜLE. ÉCHELLE 1:75 000 Di Juf diabasígue IE 11 — Gatéatra Mfortgue Sokistes argileux [assígues. Nm /[ Srés liassigue c Iinférteur, (2 Hres rouge (verrucano), e] Bi PP — Porphyrite B III — Öhkyllite, ampkibolite ef gneiss granitigue, HIT — 9ryittte JEE 77 — Setüstes micacées Bú I — dranite sohíisteux ef ampálbolite [sa] 9 — dranite. ha eMohádia .Mohornik Buda róka 5tmejt s AZ ALDUNA GEOLOGIAI TÉRKÉPE AR HRJÓZÁSI HKADÁLYOK ÁTNÉZETÉVEL A magyar területen a m. kir. Földtani Intézet részletes felvételelnek, — a romániai területen a román — és szerbiai területen a szerb geologusok átmézetes felvételelnek felhasználásával, A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT Aa UL Ayomt. eKellner és DAToftrhüder. VLAULA Aovafina d Kiadja BUDAPEST 1903. g7 nyila MÉRTÉK: MASZSTAB: ÉCHELLE : . 4 s 6 1:115.000 Jertiaíre Jarmadkor. Jelenkor Alioczén liocene Mioczén NMiocsne ene. ( yea €ooczén €00 Gréfacigue. S alsó AÁróta. NMegyedkor. Ouaternaire Szarmafa. $ [ Sarmatien Mediterrán. Jormafion récente Medíterranéen. íj középső. moyen inférleur eföldtani 8 özlöny xxxim. kötet 9. táffa. der UNTEREN DONAU mit ÜBERSIGHT der KATARAKTE. Auf ungariscbem Geblete mit Zagrundelegung der Detallaofnabmen der könlgl. und. Geologiseben Anstalt, aof rumánisebem Geblete mit Benülzung der Öberslehis — Aufnabmen der rumánisehen — und auf serbischem Geblele der serbischen Geologen, herausgegeben von der UNGARISEHEN GEOLOGISEHEN GESELLSEHAFT. BUDAPEST 1903 Mek si je ag N AN a G Soredtk pose 4 evi bf kr úm Severin KzhelaYzadw. [77 — zzz a Yi Jorallos més. uköves mészkő és mészmárga E cAradmány és kavicsferraszok a eAlluvions et terrasses de gravier. TT] Lösz és agyag Caloaire corallien et caloaire et marne a sílez. Szaruköves mész és posidonomya-pala £oess et argile. Sckisfes a posidonomya Jurassígue. avics, kavicsos agyag. 5 J felső és középső Klaus rélegek és bracAiopodás mészkő. a Sravier ef argile graveleuz a ] supérlour ef moyen GoucAes de Alaus et calc. a bracAiopodos, [dd] A ú Momokkő széntelepekkel és Szarmafakori lerakódás. gs f/főzépső és alsó Duarozitos konglomerátos homokkő. Éfage sarmatten A moyen et inférieur. Hrés aveo bancs de carbon et grés ef conglomérats guartzeux. Jiatalabó mediterrán rétegek. — Perm J ató Éfage neo-medíferranien. Permien Ú únférteur Jura Vörös Komokkó és porpáyrfufák. rés rouge (perrucano) efrkoza komokkő dfarbon [alsó sAgyagpala és komokkő efrkose Garboniférten. ] inférieur Sckistes argileux el gres Sault ferakodások, Jelső csoport; Jhyilit Bault. supérieur. Ayllíte esetere NI Era HAL FSIRE Xözépső csoport TI] Gsillámpala és csillámgneisz Urgo-aptien Sokistes Sroupe moyen Set oristallínes Középső "s alsó neokom elsó csoport, neisz és amfibolit. Ieocomien moyen et inféríeur Sroupe inférieur Mneiss ef ampkibolife. ERUPTIV KŐZETEK. ROCHES ÉRUPTIVES. efndezit DOuarozporpáyrit és porphyrit ránt. Sabbi (spd Serpentin. faddro. endésíte Ouarízporpíyrite et phorphyrite. Sranite, Serpentine. , utograf. Gabrovitz Éamiffo, m. kir. térképész szt FÖLDTANI KÖZLÖNY XXXIII. KÖTET. 10—12. FÜZET, 1903. OKTÓBER—DECGZEMBER, KÉT ÚJ ÓRIÁSI INOGCERAMUS FAJ AZ ERDÉLYI RÉSZEK FELSŐ KRETA RÉTEGEBIBŐL? Dr. PánrYy Móx-tól. A XI. és XII. táblával. Bár az inoceramusok már a triaskortól kezdve ismeretesek földünk történetében, mégis legnagyobb szerepüket a krétaperiodusban s ennek is különösen vége felé érték el, hogy azután a krétakor végével nyomta- lanul eltünjenek. A krétaperiodusnak is különösen a felső részében talál- juk nagyobb elterjedésüket, a turon végén és a senon elején. Nagy meny- nyiségben s igen gyakran fordulnak elő a gosaui faciest mutató képződ- ményekben, de nem hiányoznak még a felső senon campanienjében sem, a hová az alvinczkörnyéki inoceramus rétegeket sorolnunk kell. Ezen inoceramus fajok bár rendszerint jól megtermettek, a 12—15 ecm.-t egyik irányban mérve sem igen haladják meg, de a senon elején találunk egy rendszerint homokkő vagy vékony lemezes agyagmárgáktól képviselt szintájat, a melyben az inoceramusoknak szokatlan nagyságú példányai fordulnak elő. Ez ideig leggyakrabban az [nocerumus digíttatus, 5ow., I. subcardissoides, Scnnür., In. undulato-plicatus, F. Rom. In. radians, ScHLÜT., In. lobatus, Müwvsr. stb. ismeretesek ezen szintájából — az emseherienből, a melyeknek majdnem rendes kisérője az [n. Gripsi, MaAnr. is. Az említetteknél még nagyobb faj került ki a salzburgi és később a wiener-waldi Flysehből, melyet FUGGER és KASTNER In. salisburgiensís- nek neveztek el. Hazánkból az irodalom szintén fölemliít több ily nagyobb inocera- must; még pedig legelőször Lóczy LaJosY? figyelmeztetett az aradmegyei Odvosról egy szokatlan nagy — 28 em. magas, 34 cm. széles — példány x Előadta a m. Földtani Társulat 1903 április hó 1-én tartott szaküűlésen. xx Lóczy LAJos: Jelentés a Hegyes-Drocsa hegységben tett földtani kirándu- lásokról. Földtani Közlöny VI. 1876. p. 97. Földtani Közlöny. XXXIII. köt. 1908. 30 446 Dr PÁLFY MÓR lenyomatára. Azután BLANCKENHORNPY ír le Sebeshely környékéről egy 15 cm. hosszú Inoceramus Schmidti-t, s ugyanő említ a nagybáródi kréta legfelső rétegeiből egy igen nagy, de közelebbről meg nem határo- zott fajt, s e nagy inoceramusok alapján úgy a nagybáródi felsőszintet, mint a sebeshely környékit az emscherienbe vagy alsó senonba sorozza. A hunyadmegyei Baniczáról még a mult évszáz 70-es éveiben került a m. kir. Földtani Intézet gyűjteményébe egy homokkő darab, a melyen egy feltünő nagyságú inoceramus jobb- és részben balteknőjének belső oldala látható. Ezen kövület azonban mindezideig meghatározatlan ma- radt. Az 1901. évi geologiai felvételeim alkalmával magam is akadtam egy óriás példányra az Aranyos-folyó völgyében, a Topánfalva mellett fekvő Szohodol határában, s miután ez utóbbinak előfordulási körülmé- nyeit ismerem, ennek meghatározásánál tekintettel voltam a baniczai példányra is. Már előre is kijelenthetem, sem a szohodoli, sem a bani- czai példányt nem tudtam az előttem ismeretes és rendelkezésemre álló irodalom egyetlen fajával sem összeegyeztetni, bár sokkal jobban örül- tem volna, ha azok meghatározása által ezen előfordulások stratigraphiai helyzetét pontosabban meghatározhattam volna, minthogy új fajok- ként kelljen őket leírnom. — Mindenekelőtt lássuk tehát a közelebbről ismert. 7 ; Szohodoli előfordulást. Topánfalván felül torkollik az Aranyos-tolyó völgyébe a Szohodoli patak s míg ezen patak és a Kis Aranyos közötti vízválasztó gerinczet kristályos mészkő alkotja, addig a Szohodoli patakra néző oldalon a kristályos mészkőre felsőkrétakorú rétegek települtek, a melyek innen nem messze NyÉNy-ra a Kis-Aranyos balpartján, Vidra környékén is meg vannak. A szohodoli vízválasztó gerincz mentén részint magára a kristályos mészkőre települve, részint a kristályos mészkőterü- let szélén, több foltban akadtam a felsőkrétakorba számítandó tömör mészkövekre, a melyek közül a kristályos mészkövön fekvők szürkék vagy sárgásszürkék, az utóbbiak vöröses szinűek. A kristályos mészkő- területen "előjövő krétakorú mészkőben csupán egyetlen (11 cm. magas) inoceramus töredéket találtam, a mely azonban körvonalaiban annyira hiányos, hogy csupán concentrikus diszítése után alig határozható meg. A vörhenyes színű mészkőben, mely a szohodoli patak torkolata közelében, a Lucsiaszikla déli-, lankásabb oldalán jelenik meg, nem rit- kák a kövületátmetszetek, de ezek a tömör mészkővel oly szorosan egybe- forrottak, hogy meghatározható állapotban kifejteni alig lehet. Különö- sen gyakoriak e helyütt a hippurit átmetszetek, a melyek nagy része bár oldalt össze van nyomva, a Hippurites cornu-vaccinum, GoLDpF.-fajjal X BLANCKENHORN : Studien in der Kreideformation im südliehen und west- liehen Siebenbürgen. Zeitschr. d. D. Geol. Gesellsech. 1900. Bd. 52, Protocoll p. 22. KÉT ÚJÓRIÁSI INOCERAMUS FAJ. 147 elég jól összeegyeztethető. Ezenkívül találtam még e mészkőben egy Plagioptychus Aguilloni, DORB. hatalmas balteknőjét is. E vörös mészkövekre, vagy a hol ezek hiányoznak, közvetlenül a kristályos mészkövekre vékonylemezes, piszkos zöldesszürke márgás palák DK-felé dülő rétegei települtek, a melyekben hosszú ideig semmiféle kövületnyomot sem tudtam találni, míg végre a hippurites mészkövektől NyDNy-ra mintegy 500 m.-re, a mezei úton feltárt helyen, ezen óriási inoceramust sikerült felfedeznem. Ha ezen rétegek stratigraphiai helyzetét vizsgáljuk s összehasonliít- juk a hazai ismeretes területekkel, akkor a következő eredményre jutunk : A Maros völgyében Odvos-Konop környékén a kövületes rétegek közül legalól fekszik a hippurites mészkő, a melyre kékesszürke homo- kos, többé-kevésbbé palás márgák következnek és e márgák szolgáltatták ama gazdag faunát, a melyet Lóczy és utána bold. PerHő GyunA a Maros- völgyi krétaterületről összegyüjtöttek. KE fölött a rétegcsoport fölött sárgásszinű márgapalák következnek inoceramusokkal és ezen rétegben találta Lóczy az előbb említett óriási inoceramust 18. Sebeshely környékén a laza homokkő vagy agyagos homok fölé, a mely kövületeket nem tartalmaz, gosaui kifejlődésű gastropodás réteg következik s ez megfelel az Odvos környéki középső csoportnak. A gas- tropodás réteg fölé BLANCKENHORN szerint az Ioceramus Schmidti-t tar- talmazó homokkő és márga van települve (emscherien) és ez xeguivalens az Odvos környéki felső márga szintájjal. Vidra környékén — tehát a szohodoli terület közvetlen szomszéd- ságában — legalul a szintén gosaui kifejlődésű gastropodás réteget talál- juk, a melyben főleg az Actaeonella gigantea faj uralkodik ugyan, de ezen fajon kívül sikerült még egy egész sorozatot találnom, a melyek ki- vétel nélkül mind a gosaui gastropodás rétegre jellemzők. Vidráról eddig a következő fajok ismeretesek : Y? Arca inaeguidentata, Zxrr. aff. Astarte laticosta, DESH. Modiola efr. siligua, MATH. Limopsis calvus, S0w. sp. Crassatella macrodonta, S0w. sp. X BLANCKENHORN Vidrán az actaeonellás pad alatt előjövő vörös konglomera- tot, mint már a szászcsori krétáról írott közleményemben (Föld. Közl. XXXI. p. 26.) említettem, helytelenül párhuzamosította az upohlawi konglomerattal és helyezte a turonba, mert a mint utólag most a részletes geologiai felvételeim alkalmával kiderült, nem is tartozik a krétához, hanem azon képződményhez, melyet én felté- telesen felső diásznak jelöltem. kk L. Dr. PáLrrY MóRgR: Geologiai jegyzetek az Aranyos völgyéből. M. kir Földtani Intézet évi jelentése 1901-ről p. 69. Budapest, 1903. 30" 4AS Dr PÁLFY MÓR Inoceramus sp. Actaeonella gigantea, S0w. sp. — Lamarcki, Sow: sp. Glauconia, Keferstetni, ZEK. sp. —. Renauxiana, DORB. sp. § Natica sp. Cerithium simplex, ZEx. — Münsteri, KEFsrT. Pyrgulifera sp. (acinosa ? spiniger ?) Ezen gastropodás réteg fölött homokkő, majd palás márgarétegek következnek, a melyekben csak nagyon gyéren fordul elő egy-egy inoce- ramus (valószinűleg In. Cripsi) s míg a gastropodás réteget az Odvos környékivel és a sebeshelyivel seguivalensnek tekintem, addig a felette következő homokkő és márgaréteg a sebeshelyi és odvoskörnyéki legfelső: rétegnek felel meg. z Ofjenbánya környékéről, a Brezestpatakból, már tőlem ismerte- tettk felsőkrétakorú kövületes rétegek a vidrai és szohodoli rétegek között kapcsolatot hoznak létre. E helyen alul vörös hippurites mészkő fekszik (H. efr. sulcatussal), a melyre szürkéskék márgás homokkő következik. Ezen homokkövet — bár a bivalvák vannak benne túlsúlyban, — még sem okoz nehézséget a vidrai gastropodás réteggel párhuzamosítani. Min- den valószinűség szerint — jóllehet közvetlen érintkezés nincsen — az ezen homokkőre következő felsőbb rétegnek azon szürke vagy helyenként majdnem fekete márga tekintendő, a mely Ofienbánya környékén nagy területen uralkodik. Ha az itt felsorolt felsőkréta területeket szemügyre vesszük, azon-. nal kiviláglik, hogy a szohodoli hippurites mészkövet a brezesti patakban és az Odvos-Konop környékén előjövőkkel állíthatjuk egy sorba. A gas- tropodás, helyenként bivalvás réteg, a mely úgy Vidrán, mint a Brezesti- patakban meg van, Szohodolon hiányzik, míg az inoceramust tartalmazó- márgaréteg eguivalens úgy a vidrai és az offenbányai, mint a sebeshely- környéki márgával és homokkővel, valamint az Odvos-Konop környéki legfelső márgarétegekkel is. Ha tekintetbe vesszük még azt, hogy a vid- rai márgában a legnagyobb valószinűséggel az In. Cripsi van meg és hogy a szohodolihoz hasonló óriás inoceramusok az ú. n. emschi márgában x Lásd dr. PánLrY MógR: Szászcsor és Sebeshely környékének felsőkréta réte: gei. Földtani Közlöny XXXI. k. p. 27. Budapest, 1901. Dr. PánrY MóR : Az Aranyos folyónak baloldala Topánfalva és Oftenbánya között. M. kir. Földtani Intézet évi jelentése 1900-ról. p. 55. Budapest, 1902. KÉT ÚJ ÓRIÁSI INOCERAMUS FAJ. 449 gyakoriak, azt hiszem elég alapot találunk arra, hogy a szohodoli márga - rétegeket és a benne talált — alább Inmoceramus giganteus, n. sp. néven leírt — kagylót az alsó szenonba, vagyis az emscherienbe (LLAPPARENT szerint) helyezzük. Baniczai előfordulás. A mig a szohodoli inoceramust tartalmazó rétegek stratigraphiai helyzetének megállapítására, a mint az előbbiek- ben láttuk, elég támpontot találunk, addig a baniczai előfordulásra nézve meg kell elégednünk azzal, a mit a m. kir. Földtani Intézettől kiadott és dr. Hormaxs KánroLr-tól felvett geologiai térképről leolvashatunk. 3 A hátszegi medenczéből a Sztrigy völgyének felső részébe, sőt még a Zsil völgyébe is átnyúlva, keskeny szalag alakjában messze behuzód- nak a krétaképződmények, melyeknek felsőrészét a Horwmawxw-tól egykor oligoczénkorú zsilvölgyi rétegeknek nevezett és újabban a garumnienbe helyezett szentpéterfalvi homokkövek alkotják. Közvetlenül a kristályos- palákon felsőkrétakorú mészkövek települtek, míg e mészkövek és a szentpéterfalvi homokkövek között Hormawxwx-tól gosaurétegnek jelzett homokkövek vannak D-i dőlés mellett települve. Az említett inoceramusos homokkövet a baniczai alagzúttól északra levő aGrauer Steinbruch" nerű kőbányában találták valószinűleg akkor, a mikor ezen kőbányából a vasút építéséhez szükseges homokkövet fej- tették. A m. kir. Földtani Intézettől kiadott 1 :75000-es geologiai térké- pen a kőbánya neve eBlauer Steinbruchs néven be van ugyan írva, de annak helye a szokásos jellel nincsen közelebbről meghatározva. A fel- írásból azonban majdnem egészen bizonyos, hogy a HormaNwx-tól gosau- rétegeknek jelzett területre s miután e rétegek D-felé dőlnek, ezeknek felsőbb részébe esik. A rétegek korát, miután hasonló nagy inoceramusok az alsó senon emschi márgájában fordulnak elő, már kezdetben alsó- senonnak gondoltam s hasonló véleményt nyilvánított ifj. Nopcsa FEeRExcz báró is, ki a környék krétaképződményeit közelebbről ismeri. Miután ezen baniczai fajt sem tudtam a rendelkezésemre álló irodalom- ban feltalálni, az alábbiakban mint [noceramus hungaricus, n. sp.-t irom le. Inoceramus giganteus, n. sp. Tab. 11. Az alsófehérmegyei Szohodolon talált egyetlen inoceramus is csak töredék s első pillanatra még azt is kétségesnek találjuk. hogy vajjon az bal- vagy jobb teknő-e. Mégis ha a záros peremnek még részben látható széleit vesszük tekintetbe s összehasonlítjuk azokat egy In. Cripsi záros- peremeivel, töredékünkben egy bal teknőre ismerünk, különben erre vall a contcentrikus diszitő barázdáknak állása is. Felületesen tekintve meg a darabot, úgy látszik, mintha nem egy, hanem három példány töredéké- 450 Dr PÁLFY MÓR vel lenne dolgunk, a melyek egymáson fekszenek, de figyelmesebb vizs- gálat után kiderül, hogy a két alsó rész tulajdonképen a felsőnek töredéke s arra utólagos nyomás által reá tolatott. A teknő meglehetősen lapos; bubja hiányzik, záros peremei 115—120" szöget alkotnak. Hátsó pereme hosszú, egyenes, alig egy kissé domborodó, mellső pereme rövidebb s a concentricus bordák állásából úgy látszik, hogy az alsó peremhez ívben hajlik. Szintén a concentrikus bordák állásából lehet arra is következtetni, hogy a teknő hátrafelé valószinűleg erősen megnyúlt; alakja körülbelől olyan lehetett, mint az /. CGripsi-nek azon példánya, melyet ZIrTTEL a gosaui bivalvákról irott munkájában a XVI. táblán 2. sz. alatt ábrázolt." Képzeletileg kiegészített hossza a teknőnek az 50 em.-t minden- esetre meghaladja, míg magassága nem sokkal volt nagyobb, mint a töre- dékes példány mostani legnagyobb mérete, t. 1. 35—-36 em. A teknő felületét elég erős contcentrikus bordák diszítik, melyek között a teknő középső részén még keskenyebb s a teknő aljafelé mind- jobban kiszélesedő barázdák futnak végig; míg a mellső és hátsó perem közelében a barázdák elkeskenyednek s ezáltal a concentrikus bordák is erősebbeknek tünnek fel. A leírt faj alakját tekintve legjobban az /. CGripsi, Mawxr. némely példányaihoz hasonlít, de óriás méretei attól minden kétséget kizárólag megkülönböztetik. Nagyságát tekintve az [. salisburgensis, FuGG. et Kasrw.-hez áll leg- közelebb, de ha összehasonlítjuk FuaGxR-ék eredeti rajzaivalr? töredéke- met, azonnal szembetünik, hogy azzal nem egyezik meg másban, mint óriási méreteiben. Az I. salisburgensis jóval zömökebb alaknak látszik. bordái egészen másképen végződnek az első és hátsó peremnél, mint az töredékemnél látható és nem is keskenyednek annyira el, mert úgy a teknő alsó részén, mint a felsőn, majdnem egyenlő szélesek. A szohodoli példányt, miután a tőlem ismert irodalomban nálánál csak az I. salisburgensis nagyobb, I. giganteusnak nevezem el. A 11-ik táblán ábrázolt egyetlen példány "2 nagyságban van feltüntetve. Inoceramus hungaricus, n. sp. reajbiss a2E A Baniczáról származó homokkő darabon egy majdnem teljes jobb teknőnek és egy fél balteknőnek a belseje látható úgy, hogy a félteknő a x Denkschriften d. k. Akad. d. Wiessensch. Bd. XXV. xx B. FUGGER u. KASTNER: Naturwiss. Studien und Beobachtungen aus und über Salzburg. p. 77. Tab. I. Salzburg 1885. PAL BONTOLOGIAI KÖZLEMÉNYEK. 451 . másikat kiegészíti. A róluk készült domború gipszlenyomat elég jól sike- rűlt s eléggé feltünteti a faj jellemző vonásait. j Teknője hátrafelé erősen megnyúlt. Hátsó pereme hosszú, majdnem egyenes volt; mellső pereme rövid, a búb alatt kissé behajlott. A hátsó és alsó perem majdnem párhuzamos egymással. A teknő hátsó része valamivel domborúbb, mint a mellső. Felületét jól kifejlődött concentrikus bordák diszítik, melyek a teknő hátsó részén és alján szélesebbek és erősebbek, mint a mellső részen és a búb alatt, a hol keskenyebbek, de egyúttal élesebbek is lesz- nek. A bordák felső oldala valamivel meredekebb, mint az alsó; a bor- dák közötti csatornák nem szélesebbek, mint a bordák maguk. Az ere- deti lenyomatnak úgy a bordáin, mint a bordák közötti csatornában néhol még concentrikus vonalzásnak is felismerhető némi nyoma. Méretek (hiányos !) : hossza : 28 em. magassága: 17 cm. A leírt fajhoz alakra is hasonló a tőlem ismert irodalomban alig akad, s különösen nagyobb mérete a hozzá némileg még hasonló más fajtól lényegesen megkülönbözteti. A 12-ik táblán közölt rajza az eredeti példányt gipsz lenyomatáról készült és azt "s nagyságban tünteti föl. PALAONTOLOGIAL KÖZLEMÉNYEK." KoRmos Trvapanxgtól. XIII-ik táblával. I. Adatok a nagyváradi Püspökfürdő hévvízi Melanopsis- fajainak ismeretéhez. Mikor a mult század vége felé a geologusok a nagyváradi Püspök- fürdő földtani viszonyainak megismertetésére első kisérleteiket tették, s dolgozataikban különféle — de e helyen elő nem forduló —- melanopsis- fajokat soroltak fel, semmiesetre sem gondolhatták, hogy lesz idő, mikor ez alakokat — a rendkívül változatos formák daczára — egyetlenegy faj- ban fogjuk egyesíthetni. Ez megtörtént s ma már tudjuk, hogy a Püspök- fürdő vizében jelenleg élő egyetlen melanopsis-faj : a Melanopsis Parreyssi, Tr Bemutattatott a magyar Földtani Társulat 1903. évi április hó 1-én tartott tel 1 szakülésén. 452 KORMOS TIVADAR (Münur.) Purw. a fejlődés különböző fokain ment át, mielőtt mai alakját elnyerte s hogy e fejlődés (evolutio) bizonyítéka az a nagy mennyiségű és változatos alak, mely a Püspökfürdő vizének geologiai multban képződött üledékében található. Az első munka, melyből gyaníthatjuk, hogy írója látott Nagyvárad közelében melanopsis-okat, Hauvpntól ered." cTatarostól keletre, körül- belűl félóra jártára, egy pincze homokjában, írja HavER, cszámos Mela- nopsis Martiniana és M. Bouéi került felszinre. KoRwis gróf értesítése szerint a Nagyváradtól délkeletre fekvő Püspökfürdőben is fordulnak elő fossilis csigák. HavER e hirre felkereste a fürdőt, de melanopsis-okat — saját be- vallása szerint — ecsodálatosképen nem talált s így érthető, hogy e — csak hallomásból ismert melanopsisokat a Tataroson találtakkal vélte azonosaknak s ezért említhette azokat a terczier-korból származóknak. Nyolez évvel később Worr? már ismerte a Püspökfürdő forrásvizé- nek üledékeit, a mi kitűnik abból, hogy a Melanopsis costata-t és a Nerita (ma Theodoxus) fluviatilis-t említi a hévvíz iszapjából és sárga homok- rétegeiből. Igaz ugyan, hogy ezek egyike sem fordul elő a Püspökfürdő vizében, de WorrF geologiai felfogása majdnem egészen helyes és így az, hogy a M. Parreyssi-t a hozzá nagyon közel álló M. costata-val összeté- vesztette, megbocsátható tévedés, különösen, ha tekintetbe vesszük, hogy e kérdés csak a kilenczvenes években nyert helyes megoldást. SzorracH Tamás 1890-ben? Worr meghatározásai nyomán haladva, szintén felsorolja a Melanopsis costata-t és a Nerita fluviatilis-t, mint a Püspökfürdő vizének vó-alluviális, csöves mésztuffájából származóv ala- kokat. Tórn MinÁLny " említi először a Püspökfürdő környékének diluviális rétegeiből a Melanopsis Parreyssi-t és scalaris változatát. Ezeken kívül felsorolja azonban a Melanopsis praerosa-t és M. cos- tala-t is, melyek közül egyik sem fordul elő. Igen érdekes Tórn MiHáLY véleménye a melanopsisokról. c Meglepő azon alakváltozásv írja, smelyben a melanopsisok találhatók; a vizsgáló kezdetben számos fajt lenne hajlandó megkülönböztetni, annyira eltérők ! Fasz von HavER: Über die geologisehe Beschaffenheit des Körös-Thales im östliehen Theile des Biharer Comitates (helyesebben: des Comitates Bihar) in Ungarn. (Jahrb. der k. k. gelog. Reichsanstalt; III. Jahrg. I. p. 24, Wien, 1832.) ? Hxurskicn Wonr: Bericht über die geologisehe Aufnahme im Körös-Thale in Ungarn im Jahre 1860. (L. c. XIII. Jahrg. Wien, 1863, 290—91. old.) 3 Dr. SzorvracH Tamás: Nagyváradnak és környékének geologiai leirása. 8—9. old. : Dr. Tóru MiHÁLYy: Adatok Nagyvárad környéke diluviális képződményeinek ismertetéséhez. 1891. 477. old. PALAZONTOLOGIAI KÖZLEMÉNYEK. 455 a fejlődésbeli elváltozások, részint a váz alakja, részint annak hosszúsága és csavarmenetei számát tekintve.v Tovább x . . . a mennyiben a jelenleg élők között hosszú vázzal bírókat nem találni, valószinű, hogy a kihalt Melanopsis Parreyjssi hosszú vázzal biró példányai a rövid vázúaknál ko- rábban éltek. E felfogás valószínűségét már eddigi vizsgálataim is igazolták, bár a részletes geologiai vizsgálat van hivatva kideríteni a Püspökfürdő- ben ma is élő M. Parreyssi fokozatos leszármazását. BE helyen kissé ki kell térnünk. KERNER Awran már 1887-ben nyilatkozott! a Püspökfürdő meleg forrásában élő tavirózsa (Nymphaea Lotus, L.) honosságát illetőleg s az erről mit sem tudó SrauB Móricz — bár tőle teljesen függetlenül — három évvel később arra — a KenrxeRével egyező — eredményre jutott," hogy ca Nymphara Lotus, 1. és a M. Parreyssit, Münrr. a nagyváradi Püspök- fürdőben egy régi geologiai korból maradtak fönn napjainkig. Ezt az állítást többen — köztük BoRBÁs ViwxczE"? és RICHTER ALA- DÁR! .— nem fogadták el, azt vitatván, hogy a Nymphaea Lotus, L. bevándorolt, illetve behozott növény. Újabbi vizsgálatok alapján azonban tudjuk, hogy a Püspökfürdő hévvizében ma élő egyellen melanopsis-fajt, a MM. Parreysst-t, a fajok felette változatos, hosszú sorozata előzte meg s hogy a mélyebb rétegekből előkerült alakok nem oly díszesek, mint a M. Parreyssi, tehát ez minden valószínűség szerint csak hosszú időn át fejlődve lett olyan, mint a minő- nek ma ismerjük. Ez a körülmény is valószinűvé teszi STAUB és KERNER nézetét, mely szerint a Nymphaea Lotus, L. a diluviumból származik, mert — tudva azt, hogy e növény eredeti hazájában mindenütt együtt él a Melanopsis Parreyssi-vel — nem lehetetlen, hogy a Püspökfürdő vizé- ben, hol a M. Parreyssi-nek ősalakjai oly nagy számmal vannak képvi- selve, már a diluviális korban is előfordult. Ha a Püspökfürdő melanop- sisos rétegeit nem mésztufa és iszapos márga képezné, esetleg találhatók lennének ott a Nymphaea Lotus, L. levéllenyomatai is, melyek e tárgyban minden további vitatkozásnak útját vágnák. Minthogy azonban ezek a rétegek levelek megőrzésére alkalmatlanok, nem valószinű, hogy ilyen nyomokat találhassunk. ! KERNER ANTAL: Az Osztrák-Magyar Monarchia növényvilága. (Az cOsz- trák-Magyar Monarchiav irásban és képben. Bevezető kötet, 251—52. old.) 7 Dr. M. SrauB: Die Gegenwart und die Vergangenheit der Seerosen. (Bei- blatt Nr. 31 zu ENGLERs Botan. Jahrb. XIV. Magyar nyelven is megjelent.) : Dr. BORBÁS VIwSCZE : A hévvízi tündérrózsa keletkezésének analogonja. (XXIX. és XXX. pótf. a Természettudom. Közl. 1894. évi kötetéhez; 146. old.) : Dr. RICHTER ALADÁR: A nilusi tündérrózsa vagy ál-lótusz a magyar fórá- ban. (Természetrajzi Füzetek. XX. 1897. 20£. old.) 454 KORMOS TIVADAR De e nélkül is nagyon hihetőnek látszik az, a mit BRusisa 1902- ben X — Sraus nyomán indulva — kijelentett, hogy t. i.: cA Nymphaea thermalis (Lotus, L.) és a Melanopsis Parreyssi egy subtropikus oázis utolsó mohikánjai. Ugyancsak erről biztosít SrauB egyik legutóbb megjelent értekezé- sében is.F? x Bnusrwa idézett értekezésében, a Melanopsis Parreyssi-ből kiindulva, ezenkívül hét fajt és huszonkét varietást írt le. Munkájában a geologiai viszonyokról nem tesz említést, hanem, úgy látszik, csupán a formai külsőségekre alapítja beosztását. Első helyen szere- pel nála a M. Pareyssi, (Münrr PHru.) és annak scalaris varietása. (PARR.) Ez előfordul recens és fossilis alakban is, holott a többi mind elhalt faj. Második a M. Themaki, Bgus., mely alakra nézve az előbbihez legközelebb áll. (Varietásai : untfilosa, bifilosa, trifilosa, unicarinata, és megalostoma.., Ezt követi a M. Sikorai, BRus. (var. siminmina, unifilosa, bifilosa, var. nova : carinata) ; továbbá a M. Hazayi, BRus. (var. megalotyla) ; M. Fran- ciscae, BRus.; M. Vidoviéi, BRus. (var. phcatula) ; M. Tóth, BRus. (var. unifilosa, bifilosa, trifilosa, guadrifilosa, multifilosa, unicingulata és bi- cingulata) és végül a M. Staubi, BRus., csomós bordákkal kitűnő változa- tával (var. costulata). H változatok megkülönböztetésének nagyon kevés jogosultsága van, a mennyiben mindenütt nagyszámu átmenetet találunk. BRusisát — úgy látszik — az a szempont vezette, a mi NEUMAYR- nak a slavoniai viviparákról írt tanulmányában megnyilatkozik,Yr?r hogy t. 1. minél újabb a réteg, annál díszesebb az alak. Legalább erre enged következtetni a sorrend, melyet BRusrwsa követ, midőn elsö helyen a leg- díszesebb alakot: a Melanopsis Parreywssit-t említi, melytől lefelé haladva, a díszes bordák lassan-lassan elmaradnak s e helyett simább, aránylag hosszúra nyult alakokat találunk, melyeket legtöbbnyire spirális fonalak ékesítenek. E leszármazási sorozat valószinűsége ellen szól azonban néhány közbeeső alak, melyek — ha e sorrend geologiailag helyesnek is bizo- nyulna — a leszármazás egyensúlyának lehetőségét nagyon megzavarnák. Ilyen különösen a M. Hazayi, BRus., mely — jóllehet a legegyszerűbb alak — majdnem a középre került és a M. Staubi, BRus., mely kiálló élével a sima M. Tólhi, BRus. után az utolsó helyre került. X 5. BRusisa: Fine subtropisehe Oasis in Ungarn. (Mitteilungen der Naturw. Vereins für Steiermark ; Graz, 1902]. kx Dr. SrauB Móngrcz : Új bizonyíték a Nymphaea Lotus L. magyar honossága mellett. (Növénytani Közlemények ; Budapest, 1903. II. köt., 1. füz., 1—8. lap.) txx Dr. M. NEUMAYR und C. M. Pau: Die Congerien und Paludinenschiechten Hlavoniens und deren Faunen. Bin Beitrag zur Descedenz-Theorie. (Abhandlungen der k. k. geolog. Reichsanstalt; Band VII, Heft Nr. 3. Wien, 1875.) PALAJONTOLOGIAI KÖZLEMÉNYEK. 455 A királyi magyar tudományegyetem geologiai és paleontologiai inté- zetének elég gazdag anyagában a legmélyebb rétegből (172 méternél mé- lyebbről) a M. Tólhi az uralkodó faj, de — a mennyiben ezek az adatok megbízhatók — ugyancsak ilyen mélységben és kevéssel feljebb (08—1"2 m.) fordul elő a M. Hazayi és M. Franciscae 18, míg a díszesebb alakok, mint : a M. Themaki, M. Sikorai és M. Parreyssi a legfelső, vagyis legfiatalabb rétegekből kerültek felszinre. Ha tehát később megejtendő geologiai vizsgálataink az előfordulást ilyképen igazolnák, akkor a leszármazás alakilag is bizonyossá válhatik, a mennyiben ez esetben a legegyszerűbb alak, a M. Hazayi képezhetné a kiindulás pontját. E szerint a leszárma- zás következőleg volna ábrázolható : Melanopsis Farreyssi, MÜHLr. Melanopsis Themaki, Bnus. (typ.) DEEZÉZSS S Melanopsis Sikordi, BRus. (typ.) Melanopsis Sikorati, var. carinata (nova var.) w Melanopsis Staubi, (typ.) BRus. Melanopsis Tólli, var. unicingulata, BRus. LE VANTOOSÁS SÉMÓLÜSBRUS ÁLY NENT RNS Kö A j A Melanopsis Franciscae, Bus. ? J Melanopsis Vidoviéi, Bnus. ? £ ELkL RÉ Melanopsis Hazai, Bus. (typ.) Bnrusiva megemlíti, hogy ha valaki netán sokallaná az új fajok szá- mát, nem tartja lehetetlennek a M. Themaki-t a M. Sikorai-val s a M. Franciscae-t, M. Vidoviéi-t és M. Staubi-t a M. Tóthi-val összevonni. Részemről talán a könnyebbség végett helyesnek tartanám a M. Tóthi, Vidovici és Staubi egyesítését, mert e fajok egymástól oly apró részletekben különböznek és mégis oly sok átmeneti alakkal függnek össze (M. Tóthi var. unicingulata — M. Slaubi), hogy határozott különbsé- get a leggyakorlottabb szem is alig találhat köztük. Ha az előbb említett leszármazás geologiailag bebizonyosodnék, azt hiszem, nem volna lehetetlen az alakváltozásnak azt a magyarázatát adni, hogy a kezdetben síma alakok (M. Hazawyi, M. Framciscae, M. Tóthi) a létért való küzdelemben fokozatosan nyerték el mai — a M. Parrewssi-n látható — mondhatni: tökéletes alakjukat. Így tehát közvetlen a termé- szet hatása alatt állt elő a M. Parreyssi bordás váza, mely a káros külső behatásokkal szemben kétségkívül nagyobb ellentállást tanusíthat, mint a 456 KORMOS TIVADAR síma s ennélfogva sokkal törékenyebb — alak. Azért emeltem ki, hogy cközvetlen a természet hatása alattv, mert a legtöbb sérült — s ennek folytán abnormis — példány a M. Sikorai és a M. Themaki példányai között található, melyek a M. Parreyssi-nek minden valószínűség szerint közvetlen ősei voltak. Általában, úgy hiszem, itt is — mint NEUMAYR VvivI- paráinál — a lehető tökéletes felé való törekvés megnyilatkozásával talál- kozunk. A mi cezélszerűtlen — vagyis nem életreképes — az elpusztul, . megsemmisül. Mint már emlitettem, az abnormitások sérülés következtében jöttek létre és pedig úgy, hogy az állat megsérült házát egyszerűen kifoltozta. E restaurálás alkalmával, különösen, ha az többször ismétlődött, az utolsó kanyarulat külső széle előrenyúlt s ennek megfelelően a columella callusa többé-kevésbbé erősen megduzzadt. Mindenesetre különös azonban, hogy ilyen abnormitások nem min- den fajnál, hanem csak a M. S-korai-nál, M. Themaki-nál és ritkábban a M. Tóthi-nál fordulnak elő. A többi fajoknál rendellenes képződés alig észlelhető s ez nagyon megnehezíti feladatunkat, ha a sérülések eredetét próbáljuk magyarázni. Mert, ha feltehető is, — a mi különben a legvaló- szinűbb volna — hogy a sérüléseket más állatok léptei okozták, elkép- zelhetetlen, miként történhetett, hogy mig egyik fajnál majdnem minden példány szenvedett sérülést, addig három-négy másik faj ily sérülésektől teljesen mentes maradt ; ha csak azt nem tesszük fel, hogy a sérülést szen- vedett fajok a part közelében éltek, hol a külső erőszak hatásának jobban ki lehettek téve, mint az esetleg mélyebb vízben élt fajok. Nyilvánvaló tehát, hogy e kérdésre elfogadható magyarázatot e percz- ben még nem adhatunk, de legkevésbbé sem tartom kizártnak, hogy ez meg fog történhetni. x Általánosságban végezvén, áttérek a már jelzett új változat tárgya- lására. Ez az alak (lásd XIII. tab. 1. ábra) a M.. Sikorai-hoz tartozik s — ámbár csak egy példány után adhatom meg leírását — azt hiszem, e pél- dány annyira karakterisztikus, hogy önállóságát nem vonhatjuk kétségbe. Megjegyzem, hogy ez is abnormis, a mennyiben a külső ajkperem több- ször letöredezvén, mindig újból kiegészítődött s e közben a callus gyűrő- désszerűen megduzzadt. Melanopsis Sikorai, BRus. var. carinata, KoRm. XII tábla 4 ábra: Ház megnyúlt, tornyos; az embryonális kamra kitörése folytán 7 látható kanyarulattal, melyek — az utolsót leszámítva — lassan s egyenletesen növekednek. Az utolsó jóval magasabb, mint a spira. A két PALZZJONTOLOGIAI KÖZLEMÉNYEK. 457 első kanyarulat síma, díszítés nélkül; a harmadikon azonban egy él lép fel, mely innen kezdve, a kanyarulatok alsó harmadán húzódik végig, míg az utolsón már a felső harmadra került. Az élen számos, hajszál- vékony spirális fonal látható; nagyítóval is alig látható, finom fonalak díszítik azonban az egész ház felületét is, melyek, különösen a két utolsó kanyarulaton, szembeötlőbbek. Mivel a kanyarulatok felső széle dombo- rúan kiemelkedik, a varratvonalak erősen bemélyedők. A 4— 7. kanyaru- latok élfeletti része gyöngén S alakú, az él alatt fekvő részek laposak ; kivételt csak az utolsó kanyarulat alsó része képez, mely közvetlen az él alatt kissé befűződik, majd ismét gyöngén kidomborodik s így ez is el- laposodó S alakot mutat. A növedékvonalak rendkívül finomak, helyen- ként azonban — különösen az él alatt — a felületen ránezszerű bemé- lyedések láthatók, melyekből a későbbi fajoknál — minden valószínűség szerint — a bordás szerkezet fejlődhetett ki. Szájnyílás az egyetlen meg- vizsgált példányon tojásdad ; külső ajak éles, a belső — sérülés következ- tében — feltűnően vastag. A ház magassága 19—20 mm., legnagyobb átmérője 9 mm. Ez az alak nézetem szerint legközvetlenebbül a M. Staub:i-tól, illetve a M.Tóthi var. unicingulata-tól volna származtatható, melyektől tőleg nagyobb és mégis zömökebb alakjában, domboru kanyarulataiban,s még abban kü- lönbözik, hogy utóbbiaknál az él nem emelkedik ki annyira, s az utolsó kanyarulat közepe táján — nem pedig felső harmadában — húzódik végig. A typusos Sikorai-tól főleg hatalmas éle s az által különböztethető meg, hogy a szájnyílás felül nem szűkül annyira össze, mint amannál s ezért sokkal oválisabb. Egy példány után itélve — tekintve azt, hogy ez 15 abnormis — a szájnyílás alakját nem tarthatom állandó jellegnek, de azért csak reá kell néznünk e példányra, hogy azonnal lássuk, mennyire eltérő alakkal van dolgunk ; úgy, hogy ha több hasonló példány birtokába juthatnánk, e változat talán faji rangra is emelkedhetik. Ez esetben, a mostani név elhagyásával, számára a Melanopsis mucronifera nevet ajánlanám. Mint már említettem, a columella callusa többszöri sérülés folytán duzzadt meg oly feltűnően s ennek tulajdonítható az is, hogy a külső ajkperem jóval előbbrenyúlt, mint a M. Sikorai rendes fejlődésű példá- nyainál. Bngusiwa felemlíti a M. Tóthi var. unicingulata leírása során, hogy ennek alakja — természetesen a szájnyilástól eltekintve — megközelítő- leg olyan, mint NeumavR Hydrobia Eugenitdae-je.? Mint igen érdekes körülményt hozom fel ezt, a mennyiben a M. k F. HERBIcH und Dr. M. NEuMAYR: Beitrüge zur Kenntniss fossiler Binnen- faunen. VII. (Jahrb. der k. k. geolog. Reichsanst. XXV. Band, Tafel XVII, Figur 9—11; Wien, 1875.) 458 KORMOS TIVADAR Sikorai imént leírt változata némileg színtén emlékeztet e hydrobia-fajra, bár alapos megtekintésénél látjuk, hogy a ház sokkal kisebb, a varratok nem fekszenek oly mélyen, az utolsó kanyarulat az egész ház magassá- gának egyharmadát teszi s a szájnyílás alakja is egészen más. Mégis meg- említésre méltónak találtam e sajátságos jelenséget, mely különösen abban leli érdekességét, hogy a melanopsis és hydrobia nemcsak hogy egymástól igen távol álló fajok, hanem koruk is nagyon különböző. A Püspökfürdő vizének üledékéből felszinre kerülő melanopsisok ugyanis a diluviumból valók, míg Ngumayn Árapatakról leirt Hydrobia Fugeniae-je a plioczén alsó-levantei eméletében fordul elő. x Az előadottakból látható, hogy mily változatos és minden tekintet- ben érdekes anyagot köszönhetünk a Püspökfürdő őskori eredetű hőfor- rásainak, a melyből a tudományra nézve igen sok uj dolog kerülhet még nyilvánosságra. A legfontosabb feladat egyelőre az, hogy a leszármazást geologiailag mielőbb pontosan kimutathassuk, mert, ha ez megtörténik, több vitás kér- désre adhatunk majd elfogadható választ. II. A Planorbis multiformis, BRoxx. sp. átmeneti alakjairól s egy új változatáról. XIII. tábla, 2—10. ábra. A steinheimi mioczénból oly híressé vált Planorbis (Valvata) multi - formis-szal HinGexporr foglalkozott a legbehatóbban. Bármilyen alaposak és nagy szorgalomra vallók is azonban HILGENDORF munkái,? e tárgy még egyáltalában nincs kimerítve, s az a csodálatos változatosság, mely e fajon észlelhető, mindenesetre megérdemli a további tanulmányozást. Nagyérdemű, tudós professzorom: dr. KocH Awnrar egyetemi tanár úr nemrég azzal bízott meg, hogy rendezzem a palxzontologiai intézet steinheimi Planorbis multiformis-ait s állítsak össze belőlük egy fokoza- tos leszármazási sorozatot. Midőn e munkába fogtam, azonnal feltűnt, hogy néhány — élesen elkülönült alaktól eltekintve — oly csekély kü- lönbségekkel rendelkező, finom átmenetek százaival állok szemben, melyek- nek határt szabni úgyszólván lehetetlen. És mégis, midőn részletesen fog- lalkoztam e kérdéssel, rájöttem, hogy vannak egyes alakok, melyek az átmenetek e tengeréből zátonyokként emelkednek ki s biztos kiindu- k Dr. HILGENDORF: Über Plan. mult. im Steinheimer Süsswasserkalk.s Monatsberichte d. k. Pr. Akad. der Wissensch. zu Berlin, 1866, 474-—504. old. — Legújabban megjelent tőle: cDer Übergang des Plan. multif. trochiformis zum Plan. multif. oxystomus.i (Beiheft zum Archiv für Naturgeschichte 1901 p. 331—345.) PALAZONTOLOGIAI KÖZLEMÉNYEK. 459 lási pontokat képeznek. Nyolcz ilyen biztos alak mutatható ki határozot- tan. Ezek : pzs . Plamorbis multiformis aegueumbilicatus : Plamorbis multiformis discoideus ; Planorbis multiformis trochiformis : Planorbis multiformis elegams ; Plamorbis multiformis rotundatus ; Planorbis multiformis denudatus ; Planorbis multiformis costatus és s. Planorbis multiformis Kochi nova varietas, mely utóbbit Kocn tanár úr tiszteletére, az ő nevéről voltam szerencsés elnevezhetni s melynek leírását a továbbiak során fogom adni. Nagyon érdekes az a körülmény, hogy a Planorbis multiformis felső változatainak alaki leszármazása nem mutatható ki minden tekintetben, a mennyiben a legtökéletesebb formák (trochiformis, Kochi) a planorbis- rétegek második harmadába esnek s ezektől fel- és lefelé számítva, ismét egyszerűbb alakokat találunk. Ez az ugrás nem magyarázható másként, mint azáltal, hogy a Planorbis multitformis a typusos xplanorbiformis, alak (az irodalomban Valvata planorbiformis, SCHÜBLER) megtartására mutat hajlandóságot. E feltevésemet támogatja az a tény is, hogy a meg- nyúlt alakok (trochiformis, Kochi, denudatus) száma átlag sokkal kisebb, mint az alacsony alakoké (az elegans-tól az aegueumbilicatus-ig). A mi azonban HILGENDORF e planorbisv genusát illeti, részemről mégis sokkal helyesebbnek tartanám — már a prioritás révén is — BucH és DesHavYeEs xValvatav-genusát fentartani, illetve a Valvata multiformis, BRowx. sp. nevet visszaállítani, még pedig főleg azért, mert míg a recens planorbis-nál nem találunk sohasem a valvata-éhoz hasonló alakot, addig a valvata gyakran felveszi a planorbis lapos alakját. HILGENDORF erre vonatkozólag megjegyzi (id. mű, 476. old.), hogy azért tartja szükségesnek a valvata genus-név helyett az új xplanorbis, felállítását, mert egyrészt stratigraphiailag kimutatható, hogy a megnyúlt alakok, melyek tényleg megérdemelnék a valvata vagy paludina nevet, szintén a typusos planorbis-alakra vezethetők vissza, másrészt, mivel . ezeknél a változatoknál nincsenek fedők, mint a valvaták-nál. E fel- tevés ellen szól az a körülmény, hogy a Planorbis m. trochiformis fek- vési helye felett közvetlen s az erre következő rétegekben is fokozatos visszafejlődés észlelhető a typusos eplanorbiformisv alak felé s így Hi- GENDORF megokolása, melylyel a planorbis-genust akarja támogatni, nem egészen helyes. A geologiai törzsalakok planorbis formája ugyanis nem lehet döntő érvelés ott, a hól nemcsak a lapos alaktól felfelé mutatkozik fokozatos vergálás, hanem megfordítva (a trochiformis-tól) lefelé ismét degeneráló- dás áll elő. A mi pedig HiILGENDORF második megokolását illeti, érthető, s 4 LG al repteri 460 KORMOS TIVADAR hogy miért nem talált ő operculumokat, ha meggondoljuk, hogy ezek chitin-képződések, nagyon kevés vagy egyáltalában semmi mésztartalom- mal és így bizony legkevésbbé sem alkalmasak arra, hogy az állat házával együtt megőriztessenek. Hogy csak egy példát hozzak fel: a recens palu- dinák mind fedősek, holott a kihaltak ezreit végig nézhetjük, a nélkül, hogy csak egynél is találnánk fedőt. Mielőtt még tovább mennék, legyen szabad röviden HILGENDORF stratigraphiai beosztását ismertetnem. Ő a művében leírt 19 varietást rétegenkénti elterjedésük szerint 10 rétegbe osztja be; úgymint : 10. Planorbis multiformis supremus öve, mint a geologiailag leg- fiatalabb réteg ; 9. Planorbis multiformis reverlens öve ; 8. Planorbis multiformis orystomus öve ; 7. Planorbis multiformis trochiformis felső öve, a Planorbis mul- tiformis elegans társaságában ; 6. FHanorbis multiformis trochiformis alsó öve, a Planorbis mul- tiformis elegams nélkül ; 5. Planorbis multiformis discoideus felső öve, Planorbis mulli- formis costalus társaságában; 4. Planorbis multiformis discoideus alsó öve, Planorbis multifor- mis costatus nélkül ; 3. Planorbis multiformis sulcatus öve: 2. Planorbis multiformis tenuis öve és végül 1. Planorbis multiformis Steinheimensis öve. Az első övben előfordul a Planorbis multiformis parvus és Slein- heimensis ; a másodikban a minutus, tenuwis és Steinhetmensis ; a harmadikban a minutus, sulcatus, Kraussi ; a negyedikben a discoideus és a Kraussi ; az ötödikben a costatus, minutus , triguetrus, discordeus és pseudotenuis ; az ötödik és hatodik közt a rotundatus ; a hatodikban a costatus, minulus, trochiformis, pseudotemús ; a hetedikben a costatus, minutus, trochiformis, elegans és pseudotenuás ; a hetedik és nyolczadik közt a denudatus ; a nyolczadikban a costatus, crescens, orrystomus ; a kilenczedikben a crescens és reverlens ; a tizedikben pedig csak a supremus. Mint látjuk, a legtöbb övben fordul elő a Planorbis multiformis minutus (2—7) ; a trochiformis és elegans pedig mindössze csak kettőben (6—7) és mégis e két alak közt van a legtöbb és legszebb átmenet, melyek- nek középpontjául a Plunorbis multiformis Kochi tekintendő. PALAZONTOLOGIAI KÖZLEMÉNYEK. 461 . Mindezek nyomán, a leszármazási táblázatot úgy véltem legjobban elkészíthetni, ha az átmenetek sorát kellő jelzéssel látom el. E végből az alábbi törzsfánál a pontozott vonalak a nagyszámú át- meneteket, az eredményvonalak a kisebb számúakat, a. folytonos vonalak pedig az átmenetek hiányát jelzik; az összekötő vonalak hossza szintén arányos az átmenetek számával. [legans étgaemus ; Hevertens ; Hocli Gaz StOTus Memudatirs ; Má ú ; Trocitttórrnis (€ KIS /zÉLÉS ; sk [iscordeus ".Gascens ; gl] ú Szladtus .] Ttagueti 3 1] TNS Vö; : . Rseudcteans v : l Dfirartus Teraris i § Hnatssű AA ! z KR c 18 z f Sfemhezmensis ht Aegueumbilicatus (Jörz 5ak a kk) A Planorbis multiformis, BRoNwN sp. nov. var. Kochi, Korm. leírása. XA HETEtADTas ETO tábra Magassága 4—6 mm., átmérője 3-5—4"-3 mm. ; szája hossza 2:5 3 mm. ; szája szélessége 15—2 mm. Jóval alacsonyabb, mint a irochiformis, Földtani Közlöny. XXXIII. köt. 1903. 31 462 KORMOS TIVADAR de nem annyira összenyomott, mint az elegans. Mindháromnak egymáshoz való viszonyát legjobban kifejezi a csúcson átfektetett élszögek aránya. A trochiformis-nál ez a szög (1. 2. ábra) 609, a Kochi-nál már 145" (I. 3. ábra), míg az elegans-nál 1807 vagyis egy rectus (l. 4. ábra). B szerint a Pl. m. Kochi élszöge úgy viszonylik a trochiformis HHBÁBSEZBS mint 1 : 1724, és az elegans-éhoz úgy, mint 2-4 : 1. Út A Pl. m. Kochi csúcsa erősen lekerekített az embryonális kamra nem emelkedik ki, miután az utána következővel majdnem egy sikban fekszik s így planorbisszerű. A két utolsó kanyarulat felső része duzzadt, minek folytán az előző kanyarulattól élesen különvált s így a varratvonal is szembetűnően mé- lyebb, mint a közel rokon változatoknál. Egyoldalról nézve 3 él látható rajta, míg a lrochiformis-on 4 s az elegans-on csak 1. Az utolsóelőtti kanyarulaton az él kevéssel a varratvonal felett áll, mig az utolsón már majdnem a kanyarulat közepén van. Ugyanitt látható egy második, gyengébb él is, mely a tölcsérszerűen bemélyedő köldököt veszi körül (valvata-typus). Az utolsóelőtti kanyarulaton az éltől fölfelé, a varratig terjedő rész kevéssé homorú, az utolsón pedig ez a rész erősen behorpadt. Ez a horpadás a trochtiformis-nál alig vehető észre. Az utolsó kanyarulat az egész magasságnak mintegy "/3-át teszi, a spira tehát fél- akkora, mint az utolsó kanyarulat. Szája majdnem háromszögalakú, ellen- tétben a trochiformis-éval, mely elliptikus vagy ovális és az elegans-éval, mely többé-kevésbbé ötszögű. Hosszmetszetben a száj kamrája felül pár- kányszerűen kidudorodó, az erre következő két kamra s a másik oldal két kamrája pedig a középtájon kicsúcsosodik. Hzek a csúcsok — minthogy a Kochi-nál az él is jelentékenyebb — sokkal tekintélyesebbek, mint az ele- gansnál, nem is említve a trochiformis-t, melynél vagy teljesen hiányoznak, vagy csak alig vehetők észre. Érdekes, hogy a kamrák nem fekszenek mindig szabályszerűen egymás felett, mint a trochiformis-nál és az ele- gans-nál, hanem egyes példányokon baloldalt domború, jobbra pedig homorú sikba vannak elhelyezve. Végül a kamrák átmetszetben sokkal nyulánkabbak, mint az elegans-nál s nem közelednek annyira a négyszög- alak felé, mint a trochiformis-nál. Kedves kötelességet teljesítek, midőn e helyről szeretett és nagyra- becsült tanáraimnak : dr. KocH ANTAL és dr. LÖRENTHEY IMRE uraknak mélyen érzett hálámat fejezem ki; egyrészt a szép vizsgálati anyagért, másrészt hasznos tanácsaikért, melyekkel engem — mint kezdőt — támo- gatni szívesek voltak. Fogadják érte ismételten legbensőbb köszönetemet. ELŐZETES JELENTÉS AZ ERDÉLYRÉSZI ÉRCZHEGYSÉG ANDESITJEINEK KORVISZONYÁRÓL. 463 ELŐZETES JELENTÉS AZ ERDÉLYRÉSZT ÉROZHEGYSÉG ANDESÍTTFINEK . KORVISZONVÁRÓL? Dr. PÁLFY MóR-tól, 1901. évi részletes geologiai felvételeim alkalmával: Verespatak környékén oly jelenségekre bukkantam, a melyekből -—— bár biztos követ- keztetéseket nem vonhattam — azon gyanum támadt, hogy. a. Kirnik kőzete (Kocn szerint liparit) nem-e fiatalabb, mint a Verespatakot kör- nyező amphibolandesitek? Ezen gyanumnak kifejezést is adtam az 1901. évi részletes fölvételeimről szóló jelentésemben? s ugyanitt megemlítet- tem, a hogy Kristyortól délre Herezegány felé eső Cseresáta dáczitja, melyet PRimics egy erőltetett magvarázattal idősebbnek tüntet fel, mint a környező piroxénandesitek, alighanem fiatalabb ezeknél. Miután a Kris- tyor környéki andesit területet akkor egyáltalán nem ismertem. s magára a Kirnik környékére is csak 1902-ben tehettem pár kirándulást, végleges itéletet ezen andesitek egymáshoz való viszonyáról nem is mondhattam. 1901-ben hazatérve fölvételeimről, résztvettem a magyarhoni Föld- tani Társulat Selmeczbánya környékére rendezett kirándulásán, hol "Ar. Böckn Hucó b. tanácsos, akad. tanár minden kétséget kizáró módon bemutatta, hogy az andesitek kitörési sorrendje ott teljesen fordított, mint eddig hittük. Ez még jobban felkeltette érdeklődésemet s úgy a tavaly, mint a mostani nyáron különös súlyt fektettem az erdélyrészi Érezhegység andesitjeinek kitörési sorrendjére. Fáradozásomat részben siker koronázta s az alábbiakban a főbb eredményekről akarok előzetesen beszámolni, mig a részletes leírást azon időre tartom fenn magamnak, midőn az Érezhegység hátralevő részének fölvételét is befejeztem. Az erdélyrészi Érezhegység andesit kitöréseinek sorrendjéről ez ideig az volt az általános vélemény, a mi a többi erdélyrészi és magyarországi andesitre, t. 1. hogy itt is legidősebb a daczit, melyet az amphibólande- sit eruptiója követett és legfiatalabb a piroxénandesit. Legelőször KocH AnraL dr. — akkor még kolozsvári egyet. tanár — mutatta ki, hogy az erdélyi medenczét betöltő mediterrán agyagban talál- ható szürke színű palás keményebb rétegek — melyet a bécsi geologusok xX Előadta a m. Földtani Társulat 1903 november hó 4-én tartott szakülésén. xx Dr. PáLrY MóR. Geologiai jegyzetek az Aranyos folyó völgyéből. (M. kir. Földtani Intézet évi jelentése 1901-ről) p. 58. 315 464 Dr PÁLFY MÓR cpalláv-nak neveztek — tulajdonképen a daczitnak iszapos-palás tufája.§ Ennek alapján a daczit kitörését a felső mediterránkorba s annak is az elejére teszi s miután az agyagrétegekben a daczittufa-betelepülések ismétlődnek, arra az eredményre jut, hogy a dacziteruptió az egész felső mediterránkorban periodikusan eltartott. Az erdélyrészi medencze déli felének számos pontján a szarmata rétegekkel váltakozva is fordul elő KocH szerint egy andesittufa, mely a dacezittufához igen hasonló, csakhogy kevesebb guarczot tartalmaz s ezt már guarczmentes biotitandesitektől származtatja, melyek kitörése cvaló- szinűleg a dacziteruptiókat közvetlenül, ugyanazon vulkáni tűzhelyekből származólag követte volts,. Ennek alapján a guarczmentes biotitandesi- tek korát már a szarmata korba helyezi. Ezen terület attól, melyet én vizsgáltam, már messzire esik, s alább közlendő eredmémnyeimet ezekre nem is vonatkoztatom s kizárólag csak Kristyor környékére. Fölemlíteni is csupán azért akartam, mert részben ennek alapján határozták meg az Érezhegység andesitjeinek viszonyos korát is. Sőt egyelőre nem általánosítom az Érezhegység délibb területére, Nagyág vidékére sem, a mely területre INkeY BÉLA tollából birunk egy igen becses monographiát.? Azonban felemlítem, hogy úgy INkEgyY, mint később PnRimics Fk — ki az egész Csetrás-hegységet áttanulmányozta és leírta — a Nagyág környékén előforduló amphibolandesit és dáczit közül a daczitot tekintik az idősebb eruptiónak. PRimics pedig az északibb területen fellépő piroxénandesiteket az előbbieknél még fiatalabbaknak tartja. A Verespatak környékén fellépő andesitek korviszonyára megbizható eredményt azon rövid kirándulások alatt, miket oda tehettem, ez ideig még nem nyertem. Sokkal határozottabb eredmény az, mit Kristyor kör- nyékén elérhettem. A Kristyor környékén öket andesiteket 53 Ükt sorozhatjuk : . pirorén-amphibolandesítek, 2. amphibolandesítek és 3. daczttok. A piroxén- amphibolandesítek a később még felemlítendő Petrosa- hegy kúpjának kivételével erősen zöldkövesedtek, tömörek vagy apró- porphyrosak, színük eredetileg fekete volt, most a különböző fokú zöld- kövesedés következtében világosabb vagy sötétebb zöld. A kevésbbé zöld- kövesedett kőzetben szabadszemmel az apró földpálon kívül gyéren nagyobb amphibol-oszlopok ismerhetők fel. Nem ritkán guarcz-szemcsék, x Dr. KocH A. Ásvány és kőzettani közlemények Erdélyből. p. 9. (M. Tud. Akad. Értek. VIII. köt., 1877) és később régebbi észleléseit összefoglalva : Az erdély- részi medencze harmadkori képződményei. II. Neogen p. 312. Budapest 1900. kk INKpY BÉLA. Nagyág földtani és bányászati viszonyai. p. 22. Budapest 1885. PRrmics GyYöRGY dr. A Csetrás-hegység geologiája és éreztelérei. p. 32. Buda- pest 1896. ELŐZETES JELENTÉS AZ ERDÉLYRÉSZI ÉRCZHEGYSÉG ANDESITJEINEK KORVISZONYÁRÓL. 465 biotit-lemezek és vörös gránátl-szemek is találkoznak. A piroxén rende- sen csak mikroszkop alatt tünik fel s majdnem kizárólag bastitosodott hypersthéntól van képviselve. A guarez és biotit fellépése nem egyenletes mindenütt. A Bárza- hégy felé haladva pl. úgy tapasztaltam, hogy minél jobban közeledünk annak kupja felé, annál gyakoribb lesz a biotit, míg lefelé a Fehér-Körös felé már gyérebben található s a Viktor-tárna nyilásán alul már csak elvétve kapható. A kőzet elegyrészei a zöldkövesedés következtében oly nehezen ismerhetők fel, hogy éles határt a biotit tartalmú és biotitot nem tartalmazó kőzet között nem tudtam vonni. Amphibolandesítek. Nagyrészben szintén zöldkövesedve vannak, kivéve a Brád felé eső s nagyobb tömegben fellépő Jusus-hegy kőzetét. A kőzetek rendesen többé-kevésbbé zöldes színűek s szabadszemmel ben- nük apró földpáton kívül rendesen csak sűrűn elhintett hosszú amphibol- oszlopokat találunk. Egy-egy gránát szemcse ebben is előfordul. A daczíitok ezen területen rendesen sötétebb színüek ; a sűrűn kivált víztiszta guarcztól, a nagy fekete biotit-lemezektől és amphibol-oszlopok- tól öreg porphyrosak. Földpátjuk rendesen apróbb kristályokban van kifej- lődve. Alig zöldkövesedtek. A Fehér-Körös völgyében ezen andesittypusoknak megtaláljuk a tör- mellék képződményeit is. Kristyortól nyugatra a Scorusi nevű hegygerinezet andesittufák alkotják, melyek több helyen, de különösen a községgel szemközt a meredek vízmosásokban, igen jól fel vannak tárva. Így az egyik — a Fehér-Kőrvösön átvezető híddal szemközt levő — vízmosásban legalul vilá- gos szürke vagy sárgás, középszemcsés tufás anyag van feltárva, a melybe kisebb-nagyobb, világos szürke és vörhenyes, öreg- vagy közép- porphyros amphibolandesit darabok vannak bezárva, melyekben a guarcz- nak nyomát sem tudtam felfedezni. Ugyanott gyéren előfordulnak egyes kisebb, fekete színű andesitzárványok is, melyeknek tömör alapanyagá- tól kisebb fekete amphiboloszlopok vannak kiválva, de a melyekről első tekintetre kitünik, hogy más kőzettipushoz tartoznak, mint az előbb em- lített világos szürke, vagy vörhenyes amphibolandesitek. Mikroskop alatt vizsgálva e zárványokat úgy találjuk, hogy bennük a plagiokláson kívül a szines elegyrészek közül a világos zöldes sárga, erős pleochroismust mutató s keskeny barnás szegélylyel körülvett amphibolok mellett még az üde, szintén pleochroistikus hypersthén kristályok játszanak nagy szerepet. Ez a kőzet tehát határozottan elüt az amphibolandesitektől és az e területen jól jellegzett hypersthén-amphibolandesttek tipusához tar- tozik. Ha több adat nem is állana rendelkezésemre, máv ez maga egye- dül eldöntené e két kőzettipus viszonyos korát. A vízmosáson feljebb haladva e fekete zárványok megszünnek s 466 Dr PÁLFY MÓR csupán csak a világos szürke és vörhenyes amphibolandesitek találhatók.. Fölötte egy 25—30 m vastag konglomerátos üledék következik, melynek alsó része majdnem kizárólag a krétakoru palás homokkő darabjaiból áll. s csak igen gyéren fordul elő benne egy-egy amphibolandesit zárvány. Felsőbb részében ellenben az amphibolandesit zárványok mind gyakoriab- bak lesznek s tufás anyag is keveredve a konglomerátba, lassanként át- megy egy olyan andesitbrecciába, melyben már a fekete hyperstén-amphi- bolandesit zárványai hiányoznak. Fentebb — a Scorusi 519 m-es pontja felé — haladva, az amphibolandesit zárványok között gyéren egy-egy öreg: szemcsés daczit zárvány is akad, mely felfelé mind gyakoribb-gyakoribb- lesz úgy, hogy a gerinczen már kizárólag daczii fordul elő. A zárványként előforduló daezitdarabok kevés alapanyaguak s nagy fekete biotitlemezek- től és hosszú fekete amphibol-oszlopoktól öregporphyrosak, a melyek mellett jelentékeny szerepet játszanak a fehér vagy sárgás, olykor ibolyásba hajló, egész borsószemnagyságú guareczszemek is. Földpátja rendesen: apróbb kristályokban lévén kiképződve, makroskoposan az előbbi elegy- részek mellett kevésbé tünik fel. A daczit-zárványok között is kétféle módosulat fordul elő, mert az. előbb leirt világosszürke alapanyagú daczitok mellett még vörhenyes alap- anyagúak is előfordulnak, azoknál valamivel gyérebben. Flegyrészei e módosulatnak is hasonlók az előbbiéhez, a kiképződésében csak annyi különbség van, hogy ezek inkább középporphyrosak. Az amphibolandezit tufa és breccia rétegei a Kristyorral szemközt levő: hegyoldalon mintegy 20 " alatt Nyugat felé, tehát a daczit breccia alá dülnek. Kristyoron alul a Fehér-Körös völgyének bal oldalán többé-kevésbé zöldkövesedett hyperstén-amphibolandesitet, ennek tufáját és brecciáját és erre — vagy helyenként közvetlenűl magára a hyperstén-amphibol-- andesitre — települve találjuk az amphibolandesit brecciáját. A Vale Mori völgyén fölfelé haladva, a völgy bejáratától kb. 1 km távolságig (kb. a második hidig) a hyp.-amph.-andesit brecciája s helyen- ként piszkos sárgás zöldszinű tufája van a patak mentén feltárva s a völgy bal oldalán látható, a mint azt a piroxénamphibol andesit takarója fedi. A völgy jobb oldalán, az Ursoia gerinczén pedig amphibolandesit tufa és breccia van reátelepülve a hyp.-amph.-andesit tufájára. Az Ursoia 499 m-es pontjától kissé délre bukkan elő az amphibolandesit tufája alól a. hyp.-amph.-andesit tufája s ezentul ott, hol a gerincz hirtelen meredeken kiemelkedik, a hyp.-amph.-andesit takarója következik. A fentebb vázolt települési viszonyokat a Sc-orusi gerinczétől Dk-re, . az Ursoia felé. irányított 1. szelvény tünteti fel. Hogy az amphibolandesit brecciája és tufája a hyp.-amph.-andesitre,. vagy ennek tufájára van települve, azt a Kristyornál torkoló Arsuluj-patak völgyében s ettől nyugatra Brád felé számos helyen egész világosan lehet látni. ELŐZETES JELENTÉS AZ ERDÉLYRÉSZI ÉRCZHEGYSÉG ANDESITJEINEK KORVISZONYÁRÓL. 467 Már maga ez a szelvény is minden kétséget kizárólag azt bizo-, nyítja, hogy e terület kőzetei közül legidősebb a hypersthén amphibol- amndesit, ezt követi az amphibolandesit és legfiatalabb a, daczit. A hyper- sthén-amphibolandesit és amphibolandesit közötti viszonyt az említetteken Ce SeS 5 Allami út 1 Zehér Horás D.S.) j 1. szelvény. ) 1. amphibol-piroxenandesit breccia, 2. amphibol-piroxénandesit, 3. amphibolandesit breccia, 4. daczit breccia. kívül még egy pár amphibolandesit foltocska is bizonyítja, a melyek piroxén-amphibol-andesitektől alkotott területen is előfordulnak. Egy ilyen — ez idő szerint még egészen körül nem határolt — amphibolandesit foltocskát találtam az erősen bontott piroxén-amphibolandesitektől alkotott e) 9 my Bazza Szmeecb ; 764 ; TE 7549 o £ A A psékl 4 eti SEAN AN § 44946 e N aSaggao 1 75 A A s N As 4690b46b454 600 , $ GSSESVSA VO S /9104964646f3X EZRES RA A AZA A AS ND 9h9644646646464 2 nasi RA RA A ak AA [té tttrtt[2a Jag SÁS EL E Ve SZ őe GES LEKÉLÉLŐL VS fize AZT AV TEV s ZÁS N UA ATA 346 ÉV ZD a Viktor szint 2 ASA A A ARROL év s TGŰTTŰN O0T"ES szint CNyyecant 3 zt fa $6 4 $ 6 46 ) A 1 ] 29 A Fr fi ? 1 3 a 230 FBT £ 2 H/ZB $ $4t tát 19 LE. (NI 9. szelvény. D (5), 1. mediterrán agyagpala, bomokkő és konglomerát, 2. piroxména-phibolandesit; 3. amphibolandesit. területen Kristyortól délre, a Cseresáta közelében, a Paltyinon. Hasonló és a két kőzet között a korviszonyt világosabban feltüntető amphibol- andesit kúp — a 760 m. magas Swrecs — emelkedik a rudai patak legfelső részének két ága között a Muncseltől északra. Ezen amphibolandesitet a rudai patak felső része alatt mintegy 250 mélységben ujabban megkapták. A piroxén-amphibolandesítnek és az amphibolandesiítnek viszonyát a Bárzahegyen és Szmrecsen keresztül fektetett 2. szelvény tünteti fel. 468 Dr PÁLFY MÓR ű A bárzai Viktor-szint alatt a 120 m-es szintben jutottak ki a Bárza . kürtjéből, hol 100 m hosszúságban a finom világos szürke homokkőből, fekete agyagpalából és durva konglomerátból álló mediterránt tárt fel a tárna. A mediterránt itt két andesit telér töri át, ez egyik 40 m vastag, a másik 075 m s mindkettő a Bárzahegy kőzetéhez hasonló, erősen zöldköves piroxén amphibolandesitből áll. Az aknától számítva 170 m-re az előbbi- nél kevésbé zöldköves amphibolandesitre akadtak, a mely egészen a Szmrecs alá esvén, valószinüleg a Szmrecs amphibolandezitjét képviselt. Tekintve, hogy a felületen a Szmrecs közetét minden oldalról piroxén- amphibolandesit veszi körül, világos, hogy itt az amphibolandesit a piro- xén-amphibolandesitet áttörte." W AN 130 A AARASA 23299 253 Az említett 180 m hosszú 120 m-es szint szerkezetét a következő részletesebb 3. szelvény tünteti fel : 1 160 S A 10 20 30 40 50 An 70 80 an 100 110 120 40 IZ. ABU jat ? 150 § [FENy. (NNWI DDKTSSO), 3. szelvény. Akna főelachet.) 29299729272 229992292249 222292222292 222222222225 2222292229222 D2222292222222222 292222222227 D292227127222 22922922229249227997 9222222227922299927 222922222222222027 292922222222222220? D222222222222122)2 D2222222292272222297 222222227222722227 29222922222952225 P222222222222209 2292222222222227 2222222227222222 Pop22222222222907 1. mediterrán agyagpala, homokkő és konglomerát. 2. piroxénamphibolandesit, 3. amphibolandesit. Eltekintve attól, hogy a Kristyor mellett emelkedő Scorusi gerinczen a daczit breccia világosan az amphibolandesit brecciára van települve, a két kőzet közötti korviszonyt a Kristyortól délre eső 741 m magas Cseresáta daczit kúpja is eldönti. A felületén mintegy 600 m hosszú és 250 m széles dáczit a benne levő víztiszta guarcztól, feke. e biotittól és amphibol- tól öregporphyros, alig zöldkövesedett s a felületen minden oldalról nagy kiterjedésű, erősen zöldkövesedett és bontott piroxén-amphibolandesit X A f. évi november hó második felében ujból alkalmam volt e tárnát fel- keresni, a mely az aknától számítva most már 200 m. hosszu. Ez alkalommal ki- tünt, hogy az amphibolandesit alig 15—20 m. vastag s azután a Bárza-hegy tömegé- ben hasonló zöldköves andesit következik, a melyben a nagy amphibolok már hiányoznak. Miután a Szmrecs kupját amphibolandesit alkotja, most már kétséges, hogy az amphibolandesit ezen szűk hasadékon nyomult e fel. E szerint tehát a Szmrecsről közölt szelvény annyiban hibás, hogy csak a kupját alkotja az amphi- bolandesit, s alatta újra piroxén andesit van (makroskoposan meghatározva 1). Tiz a körülmény az andesitek korviszonyáról adott képet nem változtatja meg, sőt még megerősíti azt. ELŐZETES JELENTÉS AZ ERDÉLYRÉSZI ÉRCZHEGYSÉG ANDESITJEINEK KORVISZONYÁRÓL. 469 veszi körül, a miből önként következik, hogy a daczit e helyütt fiatalabb éruptió eredménye. x Összevetve a fentebb elmondottakat, kétséget nem szenved most már, hogy e területen a fiatalabb vulkáni működés a piroxén-amphibol- andesitek eruptiójával kezdődött, az amphibolandesitekkel folytatódott és a vulkáni működést a daczit eruptiója fejezte be. Minden jel arra mutat, hogy a különböző andesitek eruptiója között hosszabb nyugvási idő nem volt. Erre lehet következtetni abból az át- menetből is, mely egyfelől a piroxén-amphibolandesit tufa és amphibol- andesit breccia, másfelől az amphibolandesit breccia és daczitbreccia kö- zött, Kristyor mellett észlelhető. Sőt még az is valószínűnek látszik, hogy e terület vulkánaiból más-más időszakban másféle andesit is kerül- hetett napfényre. Setrosa 457 t 94507 8 Il 28 úr a 65 ! iz 4.00 f ún Ke KÖGEKKELET j (NNAK OTTKA : dr Ám nr 1 ) Áias; ű Ve E GEGE NT TE e b E-t JN TIs/yor" 390 ! e 3 KK FEFEFE TE E JUN lar am ak 48 A 1 Vt fee zzz] ETTTT JÖNNE Sllb elG elt E S SES N 1 CETEK TETT JJ ) UTAL ez asld dt éz JE EEG eze a AB] MI 7 5 44 s pe fi NyaW) 4. szelvény. KÜ.) 1. mediterrán agyagpala és homokkő, 2. zöldköves piroxén-amphibolandesit, 3. nor- mal piroxén-amphibolandesit, 4. amphibolandesit breccia. A Kristyor mellett emelkedő Pelrosa-hegy szerkezetéből arra követ- keztetek, hogy az egy hosszabb nyugalmi időszaktól elválasztott két eruptió eredménye ; mindkét eruptió azonban nagyon hasonló összetételű lávát hozott a felületre. A Petrosa-hegy alját, mint a 4. szelvény feltünteti, köröskörül fekete vagy nagyon sötétzöld apró porphyros, majdnem tömör kőzet al- kotja, a melyben szabad szemmel a csillogó igen apró földpátlapocskák mellett alig tünnek fel a hypersthén karcsú oszlopos fekete kristályai. Mikroskop alatt a kőzet erősen zöldkövesedettnek látszik s a földpát mel- lett főrészben már bastitosodott hypersthénből s alárendeltebben amphibol- ból áll. Augit alig akad a kőzetben. Ezen zöldköves andesit felett — éles határral elválasztva — igen világos szürke kőzet következik, a mely a szabályos kúp főtömegét alkotja. Ennek világosszürke alapanyagából a fehér földpáton kívül apró fekete hypersthén tűk s nagyobb amphibol-oszlopok látszanak kiválva, a melyek- 470 DI LÖRENTHEY IMRE hez mikroszkopikus kristályokban kevés guarezszemcse is járul. Elegy- részei közül a sárgászöld amphibolon látszik még némi zöldkövesedés, míg a hypersthén teljesen üde. Tekintve azon éles határt, mely e kétféle megtartási állapotú andesitet elválasztja és azon nagy különbséget, a mely első pillanatra szemünkbe ötlik, azon eredményre kell jutnunk, hogy az két eruptió eredménye. A két eruptió között pedig a felszálló gőzök és gázok átalakították, el- zöldkövesítették az első eruptiótermékét, míg a második eruptió után úgy látszik, hogy mindenféle vulkáni utóhatás megszünt. Az utóbbi — szürke- szinű — kőzetnek kitörése talán már az amphibolandesit eruptiója után lehetett s talán már átmenetet képez a dáczitokhoz. Az ezen területre vonatkozó részletes vizsgálataim eredményét, mint már említettem, egy nagyobb összefüggő terület részletes áttanulmányo- zása után fogom csak összefoglalni. Budapest, 1903 október hó. NÉHÁNY MEGJEGYZÉS AZ ORYGOGERAS FUGHSI, Dr. LÖRENTHEY ImMRÉétől. hég szemembe ötlött az a feltünő hasonlatosság, mely ERwsr Kirrunek : Ueber die miocenen Pteropoden von Oesterreich-Ungarn F ez. munkájában (ireseis Fuchsi, Kirrn néven leírt alak"9x és a magyar korona országai- nak, Ausztriának és Szerbiának mélyebb pannoniai rétegeiben elterjedt Orygoceras corniculum, BRus. között van. Nem akartam azonban erről mind az ideig nyilatkozni, míg a wieni Hofmuseumban lévő eredeti pél- dányt meg nem tekintettem. Erre kitünő alkalom nyílt a Wienben tartott IX. internaczionális geologus congressus alkalmával. Kirre hofmuseumi custos úr, kivel abbeli gyanúmat közöltem, hogy a tőle Creseis Fuchsi néven leírt pteropoda valószinűleg nem más, mint egy orygoceras, a legnagyobb készséggel volt szíves a leírt és lerajzolt originális példányt s még két más ugyanonnan való példányt megmutatni. E példányok megtekintése föltevése- met igazolta, a mennyiben kitűnt, hogy nem creseissel, hanem orygoceras- sal van dolgunk. A ház ugyanis nem áttetsző, törékeny, hanem elég szolid, erős. A Kirrunél lerajzolt példány vége le van törve s így, ha az ember X Annalen des K. K. Naturhistorisehen Hofmuseums. Bd. I. Wien, 1886. ASP SSOSS Tata LT BÜGeSS5 NÉHÁNY MEGJEGYZÉS AZ ORYGOCERAS FUCHSI, KITTL. SP.-RŐL. 471 nem ismeri föl, hogy orygoceras, nem tudhatja azt, hogy nem volt hegyes, (ezugespitztv ), hanem hogy gombostűfej nagyságú félretolt kanya- rulatban végződött. Minden orygocerasnak a vége tengelye körül kevéssé megcsavart s azután becsavarodó ; illetve az embryonális kanyarulat után, mielőtt csőszerűen egyenesen megnyúlnék, kevéssé csavarodik s így a ház sohasem részarányos (symmetricus). Ezt a csavarodást Kirrr említi is, midőn a faj kitünő leírása után ezt mondja: Die Spitze des abgebil- deten Exemplares ist etwas seitlieh gebogen, so dass die mediane Sym- metrieebene dadurch verschwindetv. De ezt Kirrr individuális sajátság- nak tartja, a minthogy a pteropedáknál tényleg kivételes is. E helyen azonban még egy tévedésre óhajtok utalni, a mi a leletheíyet illeti. A wieni Hofmuseum ezéduláján s Kirrn leírásában is lelethely gyanánt Fraknóváralj a (Sopron m.) szerepel ; a szint pedig, melyből ezek ered- nének, felső-mediterrán. Ezzel szemben meg kell jegyeznem, hogy orygo- cerásokat felső-mediterránból eddig még nem ismerünk, a legrégibb kor- szak — a meddig az orygocerások visszanyúlnak — az eddigi ismereteink szerint a szarmata-korszak ; de itt is még igen ritkák. Ezeknek az orygo- cerásoknak tehát a pannóniai emelet mélyebb rétegeiből kell származ- niok, annál is inkább, mivel ebben a szintben helyenként igen gyakoriak s mivel az Örygoceras corniculum, BRus., melylyel a szóban lévő alakok teljesen egyeznek, e színtnek jellemző kövületei. Fzek a rétegek azonban Fraknóváralja környékén elő sem fordulnak, azért igen valószinűnek tartom, hogy a lelethely sem megbízható — bár nincs kizárva, hogy az orygocerások már a felső-mediterránban is éltek, — de kevésbbé hiszem, hogy ott is már egy épen a pannóniai emelet bizonyos szintjére jellemző faj élt volna. Ezek az orygocerások véleményem szerint a Fraknóvár- aljától keletre lévő Sopron környékéről valók, a hol a pannóniai emelet mélyebb rétegei hatalmasan ki vannak fejlődve. TELEGDI RorH LaJos főgeologus, főbányatanácsos úr szíves volt a tőle Soprontól ÉK-re gyűjtött alsó-pannóniai korú anyagból adni, melyben én az úgynevezett Orygoceras corniculum egy példányát leltem. Így a hofmuseumi czédu- lára valószinűleg tévedésből került Fraknóváralja mint lelethely s miután itt az egyedüli kövületdús réteg a geologiai térképek tanúsága szerint is a felső-mediterrán, felső-mediterrán korúnak vették ezeket is. Szóval az etiguettirozás itt is, mint sok régi gyűjtésnél, megbízhatatlan. De ha már a Creseis fFuchsi, Kirrn nem más, mint az Orygoceras corinculum, BRus., s így synonimával van dolgunk, akkor e kövület az irodalomban csakis Orygoceras Fuchsi, Kirrn sp. nevén szerepelhet, mivel BRusiIwxa a corniculumot csakis 1892-ben írta le,Y de ekkor sem a. X BRUSINA. Fauna fossile terziaria di Markusévec in Croazia etc. (Glasnik hrvatskog naravoslovnog drüstva. God. IV. P. 169.) Zagreb, 1892. Dr: LÖRENTHEY IMRE 12 47 bolognai internaczionális congressuson hozott határozat értelmében, a mennyiben sem kellő diagnozisa, sem ábrája nincs. Ezen akartam segi- teni, midőn 1902-ben! szabályszerűen leírtam és ábrázoltam. Miután azonban kiderült, hogy a Crescis Iuchsira vonatkozó leírása Kirrrnek ugyanerre vonatkozik, a prioritást ennek kell adni, mivel KIrTL már 1886-ban írta le és ábrázolta is az idézett helyen. PTEROPODÁS MÁRGA A BUDAPESTI ÓHARMADKORI KÉPZŐDMÉNYEK BEN. Dr. LŐRENTHEY IMRÉ-től. Magyarországból eddig pteropodákat irodaimilag csakis a fiatalabb harmadkori képződményekből ismertünk és pedig a mediterran-korbeli üledékekből. E. Kirre cUeber die miocenen Pteropoden von OÖOesterreich- Ungarnv? czimű munkájában Magyarországból a következőket ismerteti : 3 vagiella fajt: a Vaginella Lapugyensis, Kirrr-t (Lapugyról 3 példány), V. austriaca, Kirru-t (Fraknóváraljáról 1 drb, Kostej-ről 15 pld., Lapugy- ról 40 pld.) és V. depressa, DaAuprs-t (Fraknóváraljáról 2 pld., Sopron- ból 4 pld.), továbbá 1 Spirialis-t, a Spirtalis stenogyra, PHInirpPi sp.-t (Rónaszékről 40 példányt). Ezeken kivül leirja itt még a Creseis Fuchsi, Kirrr.-t, melyről azonban kimutattam," hogy nem pteropoda. A Róma meletti Mariohegyen egy kék márgaréteg tele van ptero- podával, különösen Cleodora-kkal (Cleodora naticana, Cl. simplex, (I. striata) Creseis-ekkel és (/uwwieria-kkal. A krimi gypsz tartalmú mioczén- ben a Spirialis Andrussovi, Kirru. és Sp. Tarchanensis, Kirrn köőzet- alkotók. A hozzánk közelebb lévő területek közül Morvaországban Mönitlz mellett, továbbá Seelowitz környékén a mediterrannak a grundi rétegekkel egykorú rétegeiben a Vaginella austriaca, Kirrn egész rétegeket tölt meg, miért is RZEHAK e rétegeket cvaginellás rétegeknekv (Vaginellenschichten) majd epteropodásmárgákv-nak nevezi. Északi Olaszországban is van ! LÖRENTHEY. Die Pannoniche Fauna von Budapest. (Palgontographica. Bd. XGLVIIT. P. 194. "Tar. "XI. Pig. 205"215722. rés" Tar. XII. Big." 117)" MŰRGHSTÉNEKZGÉES " Előadta a m. Földtani Társulat 1903 május hó 6-dikán tartott szakülésén. "5 Annalen d. k. k. Naturhist-Hofmuseum. Bd. I. Wien, 1886. :( Néhány megjegyzés az Orygoceras Fuchst, KITTL sp.-ról. " RZEHAK. Verhandl. d. k. k. geol. R. A. 1880. P. 301, RzEHAK. Neue Ent- deckungen im 6 (Gebiete des miührischen Miocöns. I. Bin neues Vorkommen von Pteropodenmergel. (Zeitschr. f. mühr. Landesmuseums. 1902. P. 175.) PTEROPODÁS MÁRGA A BUDAPESTI ÓHARMADKORI KÉPZŐDMÉNYEKBEN. 473 egy mioczénkorú pteropodásmárga, mely Balantium pulcherrinum, Cu. MAYEx-al van tele.X Míg külföldön helyenként a mediterran-korú ptero- podák egész rétegeket töltenek meg, úgy hogy kőzetalkotóknak mondha- tók, addig a mi mediterran képződményeinkben igen alárendelt szerepet játszanak. Morvaországban vannak alsó-oligoczenkorú pteropodás márgák is, az úgynevezett cNiemtschitzi-rétegekob. Ezekben Mautnitz környékén a Balantium superbum, FucnsYXY Auerschitz környékén pedig egy más nembe tartozó alak közetalkotó, melyről RzpHAK azt mondja, xdie ich für Ptero- podenschalen der Gattung Spirialis haltev; én azonban hajlandóbb vagyok ezeket Valvatellák-nak tartani. Az 1885-ös országos kiállitáson kiállított, s most a budapesti tud. egyetem geologiai és palaeontologiai intézetében levő Budapest kör- nyéki HANTKEx-féle gyűjteményben is van egy pteropodás márgadarab kiállítva, de közelebbi lelethely megjelölése nélkul. Pár évvel ezelőtt a. Kis-Svávhegy alján, annak déli részében, ráakadtam ezekre a pteropo- dás márgákra. Majd tavaly — ugyancsak Budapest területén — a Margit- körút mellett a Rózsadomb déli részén épült állami statisztikai hivatal parkjának északi falában is megtaláltam e pteropodás márgarétegeket, valamint a farkasvölgyi mély árokban, a farkasvölgyi-temető megett is. . — Miután a magyar irodalomban sehol sincs erről az alsó oligoczén- korú pteropodás márgáról említés téve, daczára annak, hogy HANTKEN már rég felfedezte; röviden megismertetem. RzEHAK az egyedüli, a ki a cNiemtschitzi-rétegekv-et tárgyaló munkájában YFF említést tesz a ptero- podásmárgáknak Budapost környéki előfordulásáról. BzEHAK ugyanis azt írja: eder Pteropodenmergel von Auerschitz und Mautnitz, findet sich in ganz áhnlicher Ausbildung am kleimnen Schwabenberg bei Öfen." RBzZEHAK prof. szivességéből kaptam az ugyancsak Meletta-pikkelyes auerschitzi pteropodás márgából egy darabot, mely petrografiai minőségét, barnásszürke szinét s egész külsejét illetőleg tényleg nagyon hasonlít a mi pteropodás márgáinkhoz; a benne előforduló pteropodák, melyeket RBzEHAK aSpirtálisi héjjaknak tart, — amennyire meg lehet itélni - egyeznek a mi Valvatellainkkal. De nem csak a petrografiai külsőt, hanem a kort illetőleg is egyezik az auerscbitzi vNiemtschitzi márgav a k FucHs. Über ein neuartiges Pteropodenvorkommen aus Mihren, nebst Bemerkungen über einige muthmasslichen Águivalente der sogenannten xecNiemt- schitzer Schichtenv (Sitzb. d. k. Acad. d. Wiss. in Wien. Bd. CXI. 1902. P. 435. (3.)!] xx Idézett helyen FucHs-nál. P. 436. kik cDie Niemtsehitzer Schichtes. Bin Beitrag zur Kenntnis der karpatischen Sandsteinzone Miührens. (Verhandl. d. naturforsch. Vereins in Brünn. Bd. XXXIV. 1896. P. 48.] Excursion nach Pausram-Auersehitz. (Vührer für die geol. Excursio- nen in Österreich. 1903.) 474 Dr LÖRENTHEY IMRE budaimárga pteropodás szintjével, amennyiben RzEHAK ezeket a legfelső eoczénbe, vagy legalsó oligoczénbe hajlandó sorózni, én a mi pteropodás márgáinkkal való nagy egyezés alapján inkább az utóbbiba vagyok haj- landó venni. ; A Budapest környéki pteropodás márgában a Valvatellan kivül van még egy Meleltanak sok pikkelye, fejcsontjai, csigolyák és úszótövigsei: továbbá egy (raleocerc-hal s egy Notidanus fogai s növény- nyomok ; ezek benne a szabadszemmel is látható gyakoribb kövületek. ; A Kis-Svábhegyen és a Rózsahegy déli lábánál a budai márgának e legfelső rétegeibe guareztrachyttufa-padok vannak települve. Ilyen tufa- pad a Kis-Svábhegyen öt, a statisztikai hivatal kertjében pedig hat van föltárva. E tufapadok pár újjnyi vastagok, csak felülről a második vasta- gabb, ez majdnem egy arasznyi." A tufában a guarcz az egyedüli elegy- rész, mely épen megmaradt, míg a többi elegyrész kaolinná alakult: át.? Felülről számítva a 4. és 6. tufa-réteg közötti márgapadok azok, melyek- ben nagymennyiségben vannak a pteropodák. A farkasvölgyi budai már- gában ilyen auarcztrachyttufát eddig nem találtam. ; E pteropodás márga a budai márga felsőrészében jól jellegzett s könnyen fölismerhető szintet formál, melyet az ország különböző részei- ben kifejlődött cClavulina Szabóisv rétegeken belül talán sokkal jobban lehet szintjelzőnek tekinteni, mint a foraminiferákat, s a pteropodáknak nagy előnyük az is, hogy minden iszapolás nélkül már a helyszinén sza- badszemmel is könnyen fölismerhetők s így bizonyos rétegek egykorúsága már a helyszinén megállapítható. Én ezt a Budapest környéki pteropo- dás márgát hajlandó vagyok az auerschitzi és mautnitzi pteropodás már- gával egykorúnak venni, mely esetben azok is alsó oligoczénkorszak- beliek. A Budapest környéki pteropodás márga pteropodái a Valvatella genuszba tartoznak, melyet Wirriam M. GaBe, 1872-ben Planorbella néven írt le, de csak 1881-ben jelent meg nyomtatásban." Ugyanezekre az ala- kokra 1874-ben Crem. Mökcn a Valvatella genuszt állítja föl," s mivel ! Ez a Kis-Svábhegy alján lévő föltárásban a legfelső tufaréteg. : A trachyttufát most már ismerjük SzaáBó (A Nummaulitképlet viszonya a traehythoz Vihnyén Selmecz mellett, Földtani Közlöny IX. köt. 310. lap.] nyomán a felső-eoczén Numm. intermedius mészből és a kisezelli tályogból (ugyanott). Én pedig ismertettem a közbeeső rétegekből a Kis-Svábhegyről a nummulitos mészkő- ből [LŐRENTHEY: Adatok Magyarország harmadkorú rák-faunájához (Math. és Term.- tud. Közlemények. XXVII. köt. II. szám 11. lap)! és most a budai márgából. 5; W. M. GaABB. On the topography and geology of Santo Domingo, 1872. ([Transactions of the American Philosophical Society. Új sorozat XV. köt. Philadelphia, (1981. 55201] CLEM. MöRcH. Forsteningerne i Tertiaerlagene i Danmark. Kjöben- havn, 1874. PTEROPODÁS MÁRGA A BUDAPESTI ÓHARMADKORI KÉPZŐDMÉNYEKBEN. 475 MöRrgcn leírása előbb jelent meg mint GaBB-é, a prioritás a Valvatella nemet illeti. MögRcn a dániai alsó-mioczénből írta le, mint typust a Val- vatella, atlanta, MöRcH-t, GaBR pedig a szent-domingói mioczénből a Valvatella. imitans-t, mely azonban az Antillákon még ma is él. A calab- riai plioczénből SrovEsza ír le egy Valvatella-t Embolus bellerophina Sreuz. néven.? A budai márga alakjai nem azonosak a Valvatella imilans GaABB-al, bár a háza ezeknek is kicsi s hasonló egy széles Planorbis-hoz, a búb szintén behorpadt, a kanyarulatok részben körülfogják egymást ; de alak- jaim nem 2- 2:5, hanem körülbelül 3-5— 4 kanyarulatból állanak s így élesen elkülönülnek a Valvalella imitans-tól. A kanyarulatok számát illetőleg a budai márga alakjai egyeznek a Valvatella bellerophina SFovENZA sp.-val: eltérnek azonban ettől is, amennyiben alakjaimnál a kanyarulatok kevésbé fogják egymást körül, tehát evolutabbak s úgylát- szik, hogy, a növedékvonalak pedig erősebbek mint a V. bellerophina-nál. Különben illik alakjaimra a V. bellerophina leírása, amennyire ezt rossz megtartási állapotuk mellett fölismerhetni. A Budapest környéki pteropodás márga pteropodái, —- amennyire rossz megtartási állapotuk mellett tanulmányozhatók, — legnagyobb valószinüséggel egy új Valvatella faj képviselői. Az eddig ismertetett fajok közül a V. imitans GaBB-tól, valamint a V. bellerophina BEGUENZ sp.-tól a mint láttuk lényegesen eltérnek. A V. atlanta MöRcH-val nem hasonlíthattam össze, de hiszem, hogy ettől is eltérő amennyiben az atlanta alsó-mioczén korszakbeli s így a korkülönbség alapján jogosan feltehető a faji külömbség. Ha később ezek a mi oligoczén pteropodáink tényleg új Valvatellának bizonyulnak, úgy ajánlom a Valvatella oligocae- mca elnevezést. A RzEHAK prof. szivességéből kapott auerschitzi márga darabot átvizsgálva, arról győződtem meg, hogy az ebben lévő pteropodákat nemileg nem lehet a mi Valvatellanktól elkülöníteni, sőt talán fajilag 15 azonosak. Lehet azonban, hogy mindkét helyen esetleg több pteropoda genus és faj is van, de a megtartási állapot annyira rossz, hogy vég- érvényes itéletet mondani nem lehet. x G. SxovEsza. Le formazioni terziarie nella provincia di Reggio (Calabria). "Reale accademia dei lincei. CCLXXVII. Róma, 1879. P. 277. Tav. XVI. Fig. 34.) 476 Dr LÖRENTHEY IMRE PYRGULIFERA TÖMEGES ELŐFORDULÁSA A LÁBATLANI FOCZÉNBEN." Dr. LÖRENTHEY Imngétől. 1899 nyarán dr. KocH Awran egyetemi tanár úr társaságában ta- nitványainkkal kirándultunk Piszke, Lábatlan és Nyergesújfalu kör- nyékére a geologiai viszonyok tanulmányozása és kövületgyűjtés szem- pontjából. Természetes, hogy mint e vidék egyik leghíresebb pontjat s legjobb föltárását, a lábatlani Nyagda-árkot is fölkerestük. HANTKEN MIxsaA volt az első, a ki e vidékről részletesebben írt cLábatlan vidékének földtani viszonyais czímen 1867-ben.YY HANTKEN ez értekezésében a Nyagda-árok geologiai viszonyaival is részletesen fog- lalkozik. Itt a felső-juraképződményeket fehéres, majd lejebb vöröses mészkövek képviselik. A felső fehéres mészkőben sok — RüszyFP szerint — radiolaria tartalmú szarúkő van. A krétaképződményt vöröses márga- rétegek, majd a czement gyártására szolgáló hydrauli mész-márga s erre kövületdús zöldes homokkő telepszik az alsó-kréta (neocom) kövületeivel. Ugyanez a zöldes homokkő be van telepűlve különben az alsó vöröses márgába és a czementmárgába is, s benne — épen úgy, mint az említett márgákban — ugyancsak alsó-krétára valló ammonitesek fordulnak elő, bár már gyérebben. Az eoczént HANTKEN szerint édesvizi mész képviseli. Mi kirándulásunk alkalmával a Nyagda-árokban leginkább e kövület- dús zöldes neocom homokkövet kerestük, mely a patak torkolatához közel van föltárva. A Nyagda-árok elején lévő eoczén édesvizi meszet azonban ottlétünkkor nem találtuk meg. Feltünt azonban itt nekem egy finomabb kékes agyagosabb homok, mely petrographiai minőségénél fogva elüt a régebbi kövületdús zöldes homokkőtől. Ebben HaAwxrxkEvnek a bátyja szénre kutató tárnát nyitott. A tárna előtti kis bányón a Pyurgulifera gradata Korzrznek 50 rossz megtartású, de azért jól fölismerhető példányát gyűj- töttem. A pyrguliferák ily tömeges föllépése alapján hajlandó voltam eleinte e képződményt a Bakonyban, Ajkán és Homokbödögön (Veszprém m.), X Előadta a m. Földtani Társulat 1903 május hó 6-án tartott szakülésén. kk Földtani Társulat Munkálatai. IV. kötet. mek hüsr. Beitráge zur Kenntniss der fossilen Radiolarien aus Gesteinen des Jura. (Paleontographica Bd. XXXI. P. 277.) IRODALOM. 477 valamint a Báródon (Bihar m.) előforduló édesvizi felső-krétával azono- sítani, annál is inkább, mivel más kövületet nem találtam, a mely útba igazíthatott volna. Midőn azonban kiderült, hogy e pyrgulifera nem a felső-krétakorú Pichlerivel s az ennek alakkörébe tartozó fajokkal, hanem a RoLLE ismer- tette délstájerországi Pyrgulifera gradataval egyezik : kitűnt, hogy e kép- ződmény a doroghi, nagykovácsi és szentiváni alsó-eoczén — szenet tar- talmazó — képződményekkel azonos s megfelel annak a pyrguliferás édesvizi mésznek, mely a szentiványi LosER-féle bánya föltárásában SCHAFARZIK szerint (Térképmagyarázat cBudapest és Szent-Endre vidéke lelet jelű laphoz. 1902. 22. lap.) a szén alatt van kb. 34 em. mély- cégben. IRODALOM. (1.) Nugricsán JózseF: A mezőhegyesi gázforrás. Magyar chemiai folyó- irat. VIII. évf., 11—12. füz. Budapest, 1902. — 2 oldal, magyar. A mezőhegyesi állami ménesbirtok Belső-Mezőhegyes nevű kerületében, az egyik csikóállás udvarán van egy 504 m mély artézi kút, melyből napon- kint 77-76 m? 31 C9-ú vízzel együtt szakadatlanul nagyobb mennyiségű gáz is ömlik, még pedig naponkint 28:8 m". WINSNKLER Lasostól módosított eljárás- sal vizsgálva a gázt, annak összetétele négy jól megegyező elemzés közép- értéke szerint a következő : TOLNA zs eg 205 tértogatszázalék SZENTÓKGY ŰL Ez ész hsetal E De 0:65 ( TÁLÁTTÖJEÉT ON ÉBE ZSZ VEB Nr ON ez le s) c GEZA ee ete kéesezááeezágájeyigztogűét s nyomok Az elemzés eredményei szerint eddig ismert hazai gázforrásaink között a mezőhegyesinek methantartalma a legnagyobb (26:5 m" naponkint). A gázt AUnxR-féle égők táplálására használják. GÜLL V. (2.) Dresxk C.: Die Stellung der Groatisch-Slavonischen Imselgebirge zu den Alpen und dem Dinarischen (rebirgssystem. Mitt. d. k. k. Geograph. Gesellsch. in Wien. XLV. k., 9. és 10. sz. Wien, 1902. — 7 oldal, német. A Dráva és Száva közötti nagy alluviális síkságból szigetalakúan több hegység emelkedik ki, a melyek — daczára, hogy nagy alluviális közöktől el vannak egymástól választva — összetartozásukat mégis elárulják geologiai alkotásuk bizonyos közös ismertető jeleivel. E szigethegységekről (névszerint : zágrábi, kalniki, moslavinai, pozsegai, Orljava hegység és Fruska-Gora) a mult század utolsóelőtti évtizedéig az a nézet állott fenn, hogy a déli Alpok- nak képezik a folytatását. Mossrsovrics később evvel szemben azt állította, hogy 92 Földtani Közlüny. AXXIII. küt 1905. 478 IRODALOM. ezek egy régi massivúmnak maradványai, az corientális szárazföld, -nek, a mely mint torlasz bizonyos ellentállást fejtett ki a gyűrődéssel szemben és a déli Alpok s a Dinári hegylánczok közé való ékalakú benyomulásával e két ráncz- systemát egymástól való távolodásra kényszerítette. Szerző most KocH, GoRk- JANOVIÓ-KRAMBERGER és mások, valamint a saját geologiai és tektonikai ész- lelései alapján arra az eredményre jut, hogy a Dráva-Száva közének egy területe, mely összetételében a keletalpesi czentrális zóna délkeleti szakaszára hasonlít, a dinári régióval és a Száva systemával egyidejűleg szenvedett gyűrődést, mely gyűrődés ránczai teljesen megegyeznek az utóbbinak csapás- irányával. Így tehát a Dráva-Száva közének szigethegységei nem valamely, a keleti Alpokra nézve idegen tömeg maradványai, hanem maguknak a keleti Alpoknak kristályos feltolt rögei, töredékei a keletalpesi legyező egy sugará- "nak HavER F. és SuEss E. régibb felfogása értelmében. Gt Vi (3.) S. BRusrsa: Eine subtropische Oasis in Ungarn. Mitteilungen des naturwissenschaftlichen Vereines für Steiermark. 1902. évf. 101-—121. old. Graz, 1903. E közlemény a Nagyvárad melletti Püspökfürdő tömegesen előforduló melanopsisait és neritináit tárgyalja. A bevezetésben szerző a fürdő tavában élő Nymphaea thermalis, D. C. honosságával is foglalkozik és SrauB MóRrcz erre vonatkozó fejtegetései nyomán arra az eredményre jut, hogy a Nymphaca thermalis és a Melanopsis Parreyssi, Mönrr. — a Püspökfürdőn ma egyedül még élő melanopsis — bizonyára egy subtropusos oázis, oly fauna és flóra utolsó Mohikánjai, a melyek a Nagyvárad melletti hőforrásokban a terezier- korból maradtak fönn. A püspökfürdői melanopsisok alakjainak, változatainak és anomáliáinak száma oly végtelen s kifogyhatatlan, hogy ehhez fogható, oly kis térre szorítva, sehol a föld kerekségén másutt elő nem fordul. Az itteni melanop- sisok változatossága annyira megy, hogy nehezen sikerül csupán két tel- jesen egyező alakot is találni. Belőlük ki lehetne válogatni oly alakokat is, a melyek a horvát és szlavon melanopsisfauna egyes egyéneihez annyira hasonlók, hogy összekeverve őket, a Püspökfürdőről származottakat biztos- sággal többé kiválogatni nem lehetne. 5 mégis kétségtelen, hogy ezek mind a Melanopsis Parreyssi, Münrr. legközelebbi rokonai. Evolutió nélkül ezt a rendkívüli változatosságot megmagyarázni nem lehetne. BnRusrwa az itt talált melanopsisokat a M. Parreyssi-ből kiindulva 9 fajba (8 új) és 23 változatba (22 új) osztotta be, a melyek közül a M. Parreyssi és scalaris-változata még ma is él, míg a többi mind fossilis. A püspökfürdői neritinákat a Neritina ( Theodoxus) Prevostiana, PARTSCH-al jól lehet azonosítani. Feltünő csak az, hogy bár ezen alak Magyarország több pontján még élő állapotban megvan, éppen a Püspökfürdő forrásaiban és tavában, a hol egykor rendkívül gyakori volt s a hol az őse is élt, teljesen kihalt. A Neritina (Theodoxus) Prevostiana Nagyvárad környékén sehol sem él; a legközelebb eső hely, a hol előfordul, a biharmegyei Rabogány, mely azonban aránylag szintén messze fekszik. A "fossilis példányok néha oly jó megtar- IRODALOM. 479 tásúak, hogy recenseknek látszanak, elannyira, hogy nem csak Magyarország, de a külföld recens gyűjteményeiben is előfordulnak. Szerző két új alakot talált: Nerithina (Theodoxus) Prevostiana Adelae és Gizelae s ezeken belül 3—3 színbeli változatot állít föl: violacea, rosea és candida. GüLnL V. (4.) OLSZEWSKI SzANISZLÓ : Uber die Aussichten der Fetroleumschürfungen im Tale des Laborcz-Flusses bei Radvány (in Oberungarn). Zeitschr. f. praktische Geologie. IX. évf. Berlin 1901. — 4 oldal (4"), német. Szerző, a ki a Laborcz-völgyben fekvő Czebinye és Radvány környékét (Zemplén m.) bejárta, az ottani geologiai viszonyokat ismerteti és áttér azután annak a felfogásnak a megbirálására, vajjon a Radvány környékén mutatkozó petroleumelőjövetelek, a galicziai Dukla melletti Ropiankán levő petroleum- tartalmú rétegek folytatásai-e. E felfogással szemben határozottan állást fog- lal, mert a ropiankai nyers olajat tartalmazó képződmény mindenekelőtt sok- kal idősebb, mint a radványkörnyéki és mert a magyar-galiczia határon, a, Beszkidekben a rétegek a laborczvölgyi réteghez képest harántul csapnak. Mind a mellett nem lehet tagadni, hogy e vidék tényleg petroleum-terület jellemével bir, a mit számos petroleumnyom is bizonyít. Galicziában a petro- leum az ott sósagyagnak nevezett felső oligoczénkorú képződményben for- dul elő, mely kollossális, eddig meg sem határozott vastagsággal bir és nagy vonásokban alulról fölfelé a következő öt szintre oszlik: 1. barna vagy zöldes, gyakran bitumenes palák, bennük igen kemény hajlított homokkövek ; 2. durva- vagy finomszemcsés, belsejükben világosszürke homokkövek igen vastag padokban, (magura-homokkő), gyakran a lemezes homokkövek typusával, továbbá durvapados konglomerátok is, (Orów, Mraznica, Zagorz, Mokre, Borys- law, 500—800 m-es mélységben, ugyanitt gazdag petroleumtelepek); 2. szürke palák, túlnyomóan finomszemű, csillámos homokkövek kevéssé vas- tag rétegeivel váltakozva (200—500 m mélységben); 4. igazi sósagyagok só- és gypstömzsökkel (valamennyi galicziai sóbánya, Luczán 600—800 ma); 5. szürke, néha vörös palák, csillámos hyeroglyphás homokkövekkel. Ezekből Magyarországon túlnyomóan az 5. horizont van kifejlődve, a 2. csak a Mikova- pataknak a Vilsavába való torkolásánál. Miután a gyakorlatból ismeretes, hogy felső petroleumnyomok mélyebb petroleumszintek jelenlétére engednek követ- keztetni, ilyeneket Radvány vidékén, eddig Welső-Magyarországra nézve még . meg nem állapított, de minden esetre nagy mélységben tömeges, illetve leme- zes homokkőben (2. szint) kellene keresni. Szerző szerint legalább is 1200 m-ig kellene lefúrni. GÜETNNVE (5.) Méga Samu: Dobsina bányászata a XIX. században. Bány. és Koh. Lapok. XXXV. évfolyam 18. és 19. szám. Selmeczbánya 1902. 10 oldal, magyar. Miután az olvasó a város fekvéséről, keletkezéséről és lakosságáról nyert tájékozást, szerző Husz Samu: Gebirge und Gangverhültnisse des Dobschauer Terrains czímű munkájában foglalt fejtegetései alapján geologiailag és telep- ismeretileg ismerteti a Dobsina vidéki hegységet, hogy azután áttérjen - a 324 480 IRODALOM. városnak a XIX. században volt bányászatának leirására. A munka e részé- ből a következő adatokat emeljük ki: A vasérczek e vidéken igen jó minőségűek és termelésük évi átlaga 100,000 a. A rézérezbányászat, a mely még a nyolczvanas évek elején meg- közelítette az 1000 g havi átlagot, hanyatlásnak és pusztulásnak indult. Fakóérczet is fejtettek még 1860 körül is, de ez is teljesen megszünt. Dobsina bányamívelésének legérdekesebb része a kobalt- és nikkelércz bányászata, mely a XIX. század folyamán feltünve, ugyancsak e század folyamán le is tünt. E bányamívelési ág 1808-ban nyílt meg és a hatvanas évek vége felé érte el virágzását s egyenlően kedvező eredménynyel a nyolczvanas évek elejéig állott üzemben. A 18—209o0 nikkelt és 3—4£90 kobaltot tartalmazó érez g-ának ára előbb 36—40 K, majd, különösen a hatvanas években 60—80 K volt 50 Kg-onkint, a hetvenes évek elején pedig g-nkint már 280—300 K. A nyolcz- vanas évek végével a kobalt- és nikkelérezeknek már szórványos fellépése, a föl- tárások kedvezőtlen volta és ez érczek folytonos árhanyatlása (1 g akkor már csak 50 K-t ért) magával hozta e bányászati ágnak Dobsinán való beszün- tetését. Ezek után az olvasó még a városi altáróra, a gépberendezésekre, a jóléti intézményekre, a bányatárspénztárra és bányaiskolára vonatkozó adatokat talál. GürL V. (6.) GoRJANOvIÓ-KRAMBERGER KÁRony: Palaeoichthyologiai adalékok. A. m. kir. Földt. Int. Évkönyve. XIV. köt., 1 füz. Budapest, 1902. — 20 old., magyar és német. Ez adalékok 8 fosszilis halfajnak (közöttük 6 új) leírását tartalmazzák, a melyek 7 nembe tartoznak. Belőlük 4 faj Magyarországról származik és pedig 1. Clupea hungarica nov. form., a rákosi pontusi kor képződményeiből (rákosi téglavetők, Budapest mellett), 2. Clupea dolj eana, Gon. Kg. SzenterzsébettőL ÉNy-ra (Baranya m.) szarmataképződményből, 3. Gadus lanceolatus, GoRJ. Kg. szarmata- márgákból az Ödenkloster kőbányából, Brucktól DNy-ra (Moson m.), 4. Garamac Böckhi nov. form., a sopronmegyei szentmargitai lajtamészből. A szarmatakori két hal a doljei és podsusedi (Zagreb mellett) fajokkal megegyeznek, míg a szentmargitai mediteránkori Caranw Böckhi a GCaramgidae család új faja, a Clupea hungarica pedig a Clupea genusnak eddigelé ismeretlen kitünő kar- ban levő s jeles tulajdonságokkal kitüntetett alakja. Az 5-ik faj, Lates croati- cus nov. form., a Zagreb közelében fekvő Dolje szarmatkori tripoli képződ- ményéből való. Ennek, e lelethelyre jellemző halnak nembéli rokonai az édes- vizek lakói ugyan (Afrika, India, Ausztrália), de életmódjuk olyan, hogy igen gyakran az elegyes vizeket is fölkeresik. Ennélfogva a lates-nemnek a szarmata- rétegekben való előfordulása új eset ugyan, de a hal életmódja és a fizikai állapotok szerint egészen megfelelő és természetes jelenség. 6. Chrysophrys intermedius nov. form. Scet.-Rosalián, Sct.-Georgen mellett Stájerországban talált meglehetősen nagy hal, mely a lajta- vagy lithothamniumos meszek zónájából, még pedig a mész és homokkő határából került. Az említett mész- kövek ugyanis Cillitől K felé a Woglina völgybe nyúlnak s a tiszta mész- rétegek egyrészt agyagos, másrészt guarczhomokos rétegekkel váltakoznak, IRODALOM, 481 sőt homokkővé is átalakulnak. Két igen jól megmaradt s eddig még le nem írt hal: 7. FEnchodus longipinnatus nov. form. Supetarról, Braaza (Braé) szigetéről és 8. Coelodus (rasperinit nov. form. Solta szigetéről, Dalmát- országból, az ottani felsőkrétakori világos, táblás mészrétegekből való. Günn V. (7.) MuRaxözy KÁRotnYr : A. talajról. Természettud. Közlöny. XXXIV. köt., október, november és deczember havi füzetek. Budapest, 1902. — 61 old., magyar. Szerző négy fejezetben foglalkozik a talajjal. Az elsőben a termőtalaj keletkezéséről értekezvén, a vizet említi mint leghathatósabb tényezőt a kőze- tek átalakításában. A víz munkája két irányú : fizikai és ehemiai. Mint fizikai tényező fagy idején a víz kiterjedve, a kőzetet szétrepeszti, eső képében lemossa és tovább sodorja. Mint chemiai tényező a víz mállasztólag hat a közetre ; így a földpátokból — melyek legfontosabbak a talaj képződésénél — a víz és széndioxyd hatására agyag, hamuzsír és guarczhomok keletkezik. Szerző ismerteti a különböző talajnemek eredetét. Érdekesek a Tisza és Nilus iszapjának elemzési adatai, a melyekből kitünik, hogy a Nilus vize gazdagabb kaliban, de a többi növényi tápláló anyag mennyisége közelítőleg ugyanannyi mint a Tisza vizében és iszapjában. A második fejezetben a termő talaj sajátságairól szólva, ismerteti a különböző — helytálló, víz- és szélhordta? — talajok fizikai tulajdonságait, így a talaj szemecskézettségét, kötöttségét, zsu- gorodását, bemelegedését, vízszívó képességét, vízfoghatóságát, vizet tartó képességét és a talaj nedvszivóságát (hygroscopicitás). A harmadik fejezetben a talaj chémiai tulajdonságait tárgyalva ismerteti LIEBIG, HELLRIGEL, WAGNER theoriáit. Nagyjelentőségű legújabban WaGcGwERnek talajvizsgáló módszere; ő ugyanis trágyázó kisérletekkel igyekszik a talaj trágyaszükségletét kipuhatolni. Nem vizsgálja a talajt, hanem kutatja, hogy a növény, mely tápláló anyagokat hálálja meg egyik vagy másik talajon. Ilyen kisérletekkel foglalkozik minálunk Magyarovárt CsERHÁTI. Megemlíti szerző az állatnélküli gazdálkodást, mely- nek úttörője ScHunrz, ki gazdaságában csupán ásványi eredetű növényi tápláló anyagokat használt, a nitrogént kivéve. Talajának nitrogén tartalmát t.i. úgy növelte, hogy a vörös lóherét virágzásában alászántotta, így a talaj nemcsak nitrogént, hanem humuszt is kapott. Szerző egy általa végzett kisérlet alap- ján győződött meg arról, hogy a növény tökéletes fejlődéséhez nem elegendő a talajlevegőben lévő széndioxyd, hanem szükséges, hogy a levelek a levegő- ben levő széndioxydból is vegyenek fel szenet. A talaj termő erejének fokozása czímű fejezetben elmondja MunRaxközv, hogy a termő talaj jó karban tartása és a sikeres termesztés függ: az okszerű megműveléstől, a kellő trágyázástól és a helyesen megválasztott vetésforgótól. A talaj művelési módjai között leg- fontosabb a szántás, mely arra szolgál, hogy a talajt beérlelje és víztartó erejét növelje. A trágyázással a talajban a kész tápanyagot gyarapítjuk. Hogy a talaj ne használtassék ki egyoldalulag és ne állhasson be a talaj únottsága, alkalmazzuk a vetésforgót. A talajjavító munkálatok közül megemlíti szerző a mély szántást gőzekével, a rigolozást, a lápégetést, láptelkesítést, fénkulturát, 4832 TÁRSULATI: ÜGYEK. öntözést, lecsapolást, alagesövezést, végül a szikes talajok javitási módjait; utóbbiak közül leghathatósabbnak mondja a szikes talajok mesterséges ön- tözését. DCHOSSBERGER A. TÁRSULAÁTIGÜGYEK. Szakülések. 1903 november hó 4-én. Elnök: T. RorH Lagos. Elnök az ülést megnyitván a nyári szünet után üdvözli az egybegyült tagokat s kéri, hogy a nyár folyamán tett gazdag tapasztalataikat a Társulat szakülésein minél számosabban adják elő. Titkár bejelenti, hogy a következő tagok haltak el: KÁLLAY BENJÁMIN közös pénzügyminiszter, — KiRáLrpi HERz ZsiGmMonp udvari tanácsos, a Magyar Általános Köszénbánya r.-t. vezérigazgatója, — ÖCHNEIDER (GuszTÁv vasgyári igazgató Rozsnyón, — BENEs GyuLra okl. bányamérnök, ny. bányaigazgató Budapesten, — AzExvy GyöggyY bányamérnök Zalatnán — és GomBossy JÁNos ny. min. tanácsos Beszterczebányán. Előadások. 1. CHoLwokY JEnő dr. ca csapadék egyenlőtlen eloszlásának hatása a völgyképződésres czímen értekezett. Kimutatja, hogy az olyan hegylánczokon, a melyeknek egyik" oldalát jelentékenyen több szél éri, mint a másikat, azo- kon a csapadék egyenlőtlenül oszlik el és pedig a szélnek kitett oldal mindig esősebb, mint a másik. Ennek jelentős következménye van. Az esősebb olda- lon ugyanis az erozió sokkal intenzivebben működik, mint a száraz oldalon s ennek következtében a vízválasztó a hegy orographyai gerinczéről a száraz oldalra vándorol át. Így van ez különösen Dél-Amerikában, a hol az Andok meridionális lánczainak két oldalán igen különböző a csapadék. Az előadó felveti azt a kérdést, hogy Erdély déli határhegyein a Vulkán, Vöröstorony, Bodza stb. szorosok nem ilyen módon keltkeztek-e? A dél-erdélyi havasok déli lejtőjén ugyanis jelentékenyen több a csapadék, mint az északi lejtőn s ezért a vízválasztó a legbelső lánczon húzódik, a mi nem annak a következ- ménye, hogy a medencze magasabb, mint Románia, hanem tisztán csakis a csapadék egyenlőtlen eloszlása lehet a magyarázata. Az Al-Duna áttörésének kérdésére nézve szintén megfontolandó ez az általános érvényű törvény s elő- adó utal arra, hogy az aldunai áttörés valamely diluviális tónak az átbukásá- val nem magyarázható s alighanem itt is efféle vízválasztó-hátrálás szerepel a sajátságos szurdok létrehozásában. Lóczy Lasos dr. megjegyzi. hogy az aldunai völgyszoros keletkezését illetőleg nem osztja SCHAFARZIK FERENxcz dr. nézetét, melynek legutóbbi mun- kájában adott kifejezést (1. Földtani Közlöny XXXIII. kötet 7—9. füzet) és nem tudja felismerni geologiai jelenségekben azokat az adatokat, melyek alap- ján BCHAFARZIK FERENCcz és TRErrz PÉTER az Alföld levantei és diluvialis tavai- nak lecsapolását magyarázzák. I TÁRSULATI ÜGYEK. 483 HÖCHAFARZIK FERENCZ dr. szemben CHorwNokY JEnő dr. fejtegetésével, mint egészen természetes dolgot szivesen megengedi, hogy az aldunai gátat, melyet nagyjából 200 méter magasnak mondott, valamivel alacsonyabbra is farag- hatta az erozió, hiszen ez a vidék a szarmata és pontusi időben száraz volt. — Lóczy Lasos dr. felszólalására vonatkozólag pedig kiemeli a budai diluvium magas fekvését s ebből kifolyólag a budai hévforrások felduzzasztását és ma- gasabb helyen való kifolyását. Egyébiránt a szóban forgó téma fontosságánál fogva szintén szükségesnek tartja az ügy további tanulmányozását. 9. PánryY Mók dr. az erdélyrészi Éreczhegység andesítjeinek korviszonyá- ról értekezett. Előadó kijelenti. hogy a nyert eredményeket nagyobb területre nem általánosítja s csupán csak a Brád-Kristyor környéki aranybánya terü- letre vonatkoztatja, a melyet részletesen átvizsgált Kristyor környékén a piroxén-amphibol andesit-brecciára amphibol-andesit s erre daczit-breccia tele- pült. Ezenkívül a Fehér-Körös völgyének baloldalát és vízválasztó gerinczét alkotó piroxén-amphibol-andesiten több ponton talált daczitot és amphibol- andesitet áttörve. Előadó szerint ezekből e három andesittipus viszonylagos kora kétségtelen, t. i. legidősebb a piroxén-amphibol-andesit, ezt követte az amphibol-andesit eruptiója és legfiatalabb a dáczit. KocH AwraL dr. nem kételkedik előadó úr megfigyeléseinek helyes voltá- ban, de megjegyzi, hogy az eruptiv kőzetek különböző típusai és ezeknek tör- melékei rendesen olyan bonyolódott módon lépnek föl, hogy egyes pontokon tett ilyen megfigyelések viszonylagos koruk kétségtelen megállapítására több- nyire nem elégségesek, és annál kevésbbé általánosíthatók az ilyen következ- tetések nagyobb területekre, a mitől különben előadó úr is tartózkodott. Biz- tos kormeghatározások csakis kövületeik által kétségtelenül meghatározott rétegekhez való viszonyaikból állapítható meg. Elismeri az ilyen megfigyelé- seknek jogosultságát és becsét, ha azok következetesen minél több ponton keresztülvitetnek : azért azoknak folytatására buzdítja az előadót. PárrY MóR dr. KocH tanár úr felszólalására újra hangsúlyozza, hogy a Kristyor környékén nyert eredményeket nem általánosítja, de ezen területen az andesiteknek egymáshoz való viszonya annyira világos, hogy azokhoz két- ség egyáltalán nem fér. Előadó az andesitek koráról még korainak tartotta nyilatkozni, a viszonyos kor meghatározására pedig nem tartja okvetlen szük- ségesnek. hogy az andesitek törmellékképződményei kövületes rétegekkel legye- nek összefüggésben. Erre elég a törmellékképződményeknek egymáshoz való viszonya és sokszor az eruptiv közeteknek fellépése 15. 1903 deczember hó 2-án. Elnök: T. RorH Lasos. Elnök jelenti, hogy KÁPOLNAI PAUER VIkTOR előadása annak megbetege- dése következtében elmarad. Titkár bejelenti, hogy a f. é. november 4-én tartott vál. ülésen a követ- kezők választattak rendes tagoknak: Selmeczbányai bány. és erd. akadémia igazgatósága (aj. a titkárság), — Soós VikToR áll. előljáró Teregován (aj. a titkárság), — ÁAÁpámosY FERENcz b. s. mérnök Désaknán (aj. Mossóczy 5.), — BauvusgR Mór dr. ügyvéd Budapesten (aj. SCHAFARZIK F. dr.) — és ROZLOZSNIK Pár m. kir. geologus Budapesten (aj. SzorvragcH T. dr.) 484 TÁRSULATI ÜGYEK. Előadások. 1. EmszT KÁLMÁN dr. a Fertő-tó vizének chemiai elemzését mutatja be. A Fertő-tó történetének rövid ismertetése után áttér a tó vizének elemzésére. Hat különböző helyről merített víz vizsgálatát végezte el s e vizsgálatokból kitünt, hogy a régebbi elemzések a most végzett elemzésekkel nem egyeznek meg. A hat helyről merített víz közül öt teljesen egyenlő chemiai alkattal bir, csak a hatodik helyről — Feketevárosnál — merített víz echemiai összetétele üt el, a minek oka az, hogy itt több forrás ömlik a tóba s ezeknek a vize vál- toztatja meg a tó vizének összetételét e helyen. Az elemzésekből következteti, hogy a Fertő-tó vize a sulphatos vizek közé tartozik X12 S0,5 (1). Szól még ezután a Fertő kiszáradt területén kivirágzottsó vizsgálatárólis, mely vizsgálatered- ményei pontosan megegyeznek MosER IGwácz dr. magyaróvári gazdasági akadé- miai tanár 1866-ban végzett vizsgálatával; t. i. főtömege glaubersó (NasSO,) és konyhasó (NaCl), ezenkívül kevés szénsavas natrium (Na,CO,) és magne- siumehlorid (MgdCi,) is foglaltatik benne. 2. CHorwsokY JEnő dr. Rákosszentmihály határában, a Sashalmon fel- bukkanó kavicsok helyzetéről szólt nehány rövid szóval. Az Alföld tanulmá- nyozása közben merült fel a diluviális Duna kérdése, a mely az eddigi fel- fogások szerint a mai Dunamedertől keletre keresendő. A. pesti alföldön nyoma sincs a régi Dunának s így az előadó a partokat kereste a Rákos-kastély s általában a Sashalom nyugati lábánál. Olyan képződmények, a melyek hajdani Dunapartra engednének következtetni, itt nincsenek, de a geologiai térképen mastodon-kavicsnak nevezett kavicsrétegek is sokkal idősebbeknek látszanak a levantei kornál. A feltárt rétegek korának megállapítására előadó LÖRENTHEY IumRE dr. urat kérte fel, a ki a feltárásokat tanulmányozta is és így szóló át- adja a szót LÖRENTHEY IMRE dr. urnak, a ki Budapest 1898-ban megjelent térké- pének néhány hibáját igazítja ki. Kimutatja, hogy Rákosszentmihály kör- nyékén nagy területen megvan a Mogyoród környéki rhyolithtufa, mely Rákos- kastély környékén és József főherczeg-telep kútjaiban van feltárva. Előadó (LöReExrHEY) megtalálta azonkívül a rákosi vasuti bevágásban a lajtamész alatt és a két lelőhely között a Királyhegyen. LÖRENTHEY kimutatja, hogy a. rákos- szentmihályi bányáknak délfelé 20—25 fokkal dülő kavicsrétegei és konglo- meratpadjai fölé van a rhyolithtufa települve, e kavicsok nem lehetnek levan- téi korúak, mint a térképen van, hanem alsó-mediterraniak. Ezt különben a bányákból és az Almássy Pál-telep kútjaiból kikerült kövületekkel is bebizonyítja. Itt a mediterran legalsó rétegei a Sós- vagy Szilaspatak mentén föltárt Pecten (Chlamys) praecscrabriusculus, Fosxr. dús finomabb homok. Rákosszent- mihály legkeletibb bányájában föltárt vöröses kavics lehet LÖRENTHEY szerint talán fiatalabb. BöckH János figyelmezteti az előadókat, hogy Mogyoród mellett, a köz- ségtől észak felé az Ordító erdő szélén levő árokban alul rhyolithtufa konglo- merátja volt feltárva, midőn mintegy 30 évvel ezelőtt ott járt. Fölötte kavics: csal kevert pontusi agyag congeriákkal s e fölött homok és a plateau mállott andesitjeit tartalmazó kavics volt látható, a melyeket BöckH már akkor a diluviumhoz sorozott. TÁRSULATI ÜGYEK. 455 OCHAFARZIK FERENCZ dr. fölemlíti, hogy midőn ő ezen a területen járt, az előadóktól említett konglomerátpadok nem voltak még föltárva, mert a föltárások újabb keletüek. 3. ÖCHAFARZIK FEzRENcz dr. a krassószörénymegyei temeresti felső-plio- czén rétegekben Davipovics mérnöktől fölfedezett Mastodon arvernensis előfor- dulást ismerteti, a mely főként koponya- és fogtöredékekből állott. Választmányi ülések. 1905 november hó 4-én. Elnök: T. Rorm LaJsos. Rendes tagoknak választattak: selmeczbányai bány. és erd. akadémia igazgatósága (aj. titk ), Soós Vikrok áll. előljáró Teregován (aj. titk.), Ápámosx FeREnxcz m. kir. bánya- s.-mérnök Désaknán (aj. Mossóczy S.), BavER Móng dr. ügyvéd Budapesten (aj. SCHAFARZIK F.) és RoztozsNIK Pár m. kir. geologus Budapesten (aj. SzorvracH T.): Kilépését jelentette DERzsi K. FERENcz. Titkár bejelenti, hogy a Társulat kirándulásának elmaradásáról értesí- tették mindazokat, kik a kirándulásra jelentkeztek volt. A kirándulás alkal- mára tervezett vezetőbe irott tanulmányokat a Földtani Közlöny 7—9. füzeté- ben kiadták, egyrészét külön franczia nyelven is s külön lenyomatokban meg- küldötték a kirándulásra jelentkezett tagoknak. Titkár azután felolvassa a m. kir. Földtani Intézet átiratát és másolat- ban a m. kir. földmivelésügyi Ministernek a m. kir. Földtani Intézethez kül- dött azon rendeletét, a melyben felhivja az Igazgatóságot, hogy tudassa a Földtani Társulattal, miszerint nincs kifogása az ellen, ha a kirándulás költsé- geire adott segélyből még meglevő részt a Társulat a magyarázó füzet kiadá- sára fordítja. Lóczy Lagos a felolvasott ügydarabra azt jegyzi meg, hogy szo- katlan dolog a földmivelésügyi Ministerium részéről, hogy elhatározásait és ez alkalommal utasításait nem közvetlenül. hanem a m. kir. Földtani Intézet útján közölje Társulatunkkal. Olyan látszatot nyújt ez, mintha a Társulat nem lenne független testület, hanem a Földtani Intézetnek alá lenne rendelve. Az a nézete, hogy a Minister Úr közvetett közléseit tudomásul véve a választ- mány sajnálkozását fejezze ki a felett, hogy közvetlen érintkezés útján nem értesült a Minister Úrnak a Társulatot illető rendelkezéseiről. A választmány, bár Lóczy LaJos nézetét nem osztja, mégis a felszólaló kivánságára a felszóla- lásnak a jegyzőkönyvben helyt adott. Lóczy LasJos a wieni int. geol. congressuson azt tapasztalta, hogy az ott megjelent idegeneknek téves nézeteik voltak azon okokról, melyek Társula- tunkat arra kényszerítették, hogy a tervezett magyarországi kirándulast elejtse, azért azt indítványozza, hogy küldessék a congressus minden tagjának egy körlevél, a melyben röviden kifejtessenek azok a valóságos körülmények, melyek Társulatunkat arra kényszerítették, hogy a meghivást visszavonja. — A választ- mány többek hozzászólása után nem látja ezélszerűnek ezt az ügyet már tovább bolygatni. Végül a választmány elhatározta, hogy a kirándulási költségek egy kis 486 TÁRSULATI ÜGYEK. részének fedezésére a, vallás-. és közoktatásügyi Ministerhez fordul és a CHornoxytól a Földtani Közlöny XII-XXX. évfolyamaihoz készített mutató árát 5 koronában állapítja meg. 1903. deczember hó 2-án. Elnök: T. RorH Lagos. ; Rendes tagnak választatott GRósz LaJsos szék. főv. polg. iskolai tanár 3udapesten (aj. GüLL V.). Mint régi adósok töröltettek hárman. Titkár felolvassa DaRÁnyr IGwácz földmivelésügyi Minister leiratát, mely- ben azon alkalomból, hogy a ministerium vezetésétől megválik, köszönetet mond a Társulatnak hazafias támogatásáért valamint a Tarrián Béna leiratát is, a melyben értesít földmivelésügyi Ministerré való kineveztetéséről. Az elnök személyesen fejezte ki köszönetét a volt földmivelésügyi Ministernek a Társulat támogatásáért és az új Ministernél az alelnök és LÖRENTHEY IMRE dr. vál. tag társaságában tisztelgett.. "ADUIIVDŐ 92SUUT "ad " LODUDS ÁJZSMASIITOWT TOGYSEZIJ STI MNIJOJRAJ9SG) IS9ŐUMAPTOÍ V "u9-66 "eG "eg "TT Smyzsnöne 9JeU[9TZS? SESUL[EJSNÁU SNYIUISISSOIYTIJA Sy ulgg ag d. ü ű (TT IIIA S06TI TIT ESEN [687 szaja EmlP ag [sZ még at —u6g ac j zés ] sz ! ! jj I li ij "U9-Gg "6I "GT snrrn( 9zeY[9TZS9 SVSULIVZŐNÁT SNYIUISI9SOTYTTA jozAsop ún A Pn TA w HAH H ) deN 9H zs "ATT93(? T9zÍ9 gurtozs 9pir Mmdoznedezoy v SEJIUIEZSOP]T ! MIVIVI9PI — JT 2 994 S99T9I V — A fU9g4-Vu AS9SUOTIY ggoÁAseUuseo] VOUI ZYV — VM : lepi HAU9SASUOTI[ gyoAseuso] tout Zy — [(W !S99U9IOT — Tf !S95U9IOTH — HA "91-T—H Áuoyozi9 "edui AN—N — g !tI-ÁN—Y Áuoy9zIis vadat T—H — [VT SIJEJUOZTMIOY TÖINYZSBIJS : 191259 U.66 ,0£ LT 75 "H— HI AUBBID (r9.€6 m9T a) , 98 .§ o6T UH : 959039] umniaogpaJasgo 1s96uaapi9/ v "TYAZOSZSTAIPINJ IT9TZS9 egyodeuoy snyzenöne s9 enim e06T Z2 9S9JUAT9( JEUPUNIJOJBAI9SJO IS9SUOIPTOJ "SI9I, 3PIOJ TU V 28 T §08I 1908. 6. sz. A mh. Földt. Társ. Földrengési Öbservatoriumának jelentése az 19083 szeptember és október hónapokban észlelt földrengésekről, (A földrengési observatorium fekvése: K. h. 199 5" 55" (Ik 16m 23:69" Greenw. K.—É. sz. 47" 30" 29".) észülék : straszburgi horizontális inga. A — HF—D inga, érzékeny K— Ny-ra; B — K—VNy inga, érzékeny É— D-re. E — Előrengés; F — Főrengés; M — Az inga legnagyobb kilengésének ideje; "4, — Az inga legnagyobb kilengése m-ben; V — A rengés vége; T — Időtartam; Időszámitás a középeurópai idő szerint, éjféltől éjfélig. letét tttömmútttentmllltntzttmmmiutzimuséaüstszuettüttetezttáséötkaket áss áaz iikáta öödétés sa etés mások SzJNSSEtó map ta EH B M mm, AV 1ezülb ) Jegyzet A.9nAm 58) 9n9m — 9gn4m .9n om (1) 91 6m ánáui TEA LZDJSÁSESTS eze e ri eze Ez E Sa a -Bolfala B.9n Am 155) 9h9m — gh 4m 9n am 0-5.) 9n 6m p 5 Mikroseismikus nyugtalanság szept. 15., 18-án. Mikroseismikus nyugtalanság okt. 18., 21., 29., 31-én. (Az utolsó 182 294m) A Földrengési Observatorium megbizásából : Kalecsinszky Sándor , Dr. Emszt Kálmán. S PELEMENT ZUM FÖLDTANI KÖZLÖNY XXXIII BAND. OKTOBER-DEZEMBER 19089. 10—12. HEFT. ZWEI NEUE INOUCERAMUS-RIESEN AUS DEN OBEREN KREIDESCHICHTEN DER SIEBENBÜRGISÜHEN LANDESTEILE." Von Dr. Moxgiz v. PÁLFY. Mit Tafel XI-XII. Obzwar die Inoceramen bereits von der Trias an in der Geschichte unserer Erde eine Rolle spielen, so ist es doch die Kreideperiode, nament- lich aber deren letzter Abschnitt, in welehem sie ihre Glanzepoche errei- .ehen, um dann zu Ende der Kreidezeit spurlos von der Bildfláche zu versehwinden. Hine grölBere Verbreitung zeigen dieselben in der Ober- kreide, namentlich zu Ende des Turons und zu Beginn des Senons. In grober Anzahl und sehr háufig sind sie in den Bildungen der Gosaufazies vorhanden, doch fehlen sie auch im Campanien des oberen Senons nicht, zu welchen die Inoceramenschichten der Umgebung von Alvincz gezáhlt werdem müssen. Der Durchmesser dieser Inoceramenarten übersteigt, trotzdem dieselben ziemlich grob zu sein pflegen, in welch immer Rich- tung gemessen, kaum 12—15 cm.; zu Beginn des Senons aber finden wir ein gewöhnlich aus Sandstein oder dünnplattigen Tonmergeln beste- hendes Niveau, in welchem ungewöhnliech grobBe Inoceramus-Exemplare vorkommen. Bisher sind aus diesem Niveau — dem Emscherien — na- mentliech Inmoceramus digítatus, Sow., In. subcardissotdes, 3cHLÜT., In. undulato-plicatus, F. Rowm., Im. radians, ScHLür., In. lobatus, Münsr. etc. bekannt, deren beinahe stetiger Begleiter /n. Cripst, MAawTr. ist. Eine noch gröBere Art, als die eben erwáhnten, ging aus dem Flysch von Salzburg und spüáter vom Wiener Wald hervor, die von FuGGER und KASTNER In. salisburgensis benannt wurde. Aus Ungarn werden in der Literatur ebenfalls mehrere grölere Inoceramen erwáhnt und war es namentlich Prof. L. v. Lóczy XY der zuerst Vorgetragen in der Fachsitzung der ungarisehen Geologischen Gesellschait am 1. April 1903. kk Lóczy L.: Jelentés a Hegyes-Drócsa hegységben tett földtani kirándulások- ról. (Bericht über die geologisehen Exkursionen in das Hegyes-Drócsa Gebirge.) Földtani Közlöny. VI. 1876. p. 97. (Ungarisch.) 490 Dr MORIZ V. PÁLFY auf den Abdruck eines ungewőhnlich groben — 28 cm. hohen, 34 cm. brei- ten — Exemplars von Odvos, Komitat Arad, aufmerksam machte. Spáter beschrieb BLANCKENHORN FF aus der Umgebung von Sebeshely ein 15 em. langes Exemplar, IMmoceramus Schmidti, Br. und er war es ferner, der aüs den obersten Schichten der Kreide von Nagybáród eine sehr groBe náher aber nicht bestimmte Art erwáhnte und auf Grund dieser groBen Inoceramen sowohl das obere Niveau von Nagybáród, wie auch das von Sebeshely in das Emscherien oder untere Senon stellte. Noch in den siebziger Jahren des verflossenen Jahrhunderts gelangte von Banicza, Komitat Hunyad, das Stück eines Sandsteines in die Sammlung. der kel. ungarischen Geologisehen Anstalt, auf welcehem die innere Seite der rechten und teilweise der linken Klappe eines auffallend groben Ino- ceramus- Exemplars sichtbar ist. Dieses Petrefakt blieb aber bisher unbe- stimmt. Wáhrend meiner geologischen Aufnahme im Jahre 1901 stieB ich selbst im Tale des Aranyos-Flusses in der Gemarkung der unweit Topánfalva gelegenen Ortschaft Szohodol auf das Bruchstück eines gigan- tisehen Exemplars und war bei Bestimmung desselben, nachdem mir die Umstánde dieses Vorkommens bekannt sind, auch auf das Exemplar von Banicza mit Bedacht. Ich mub jedoch gleich hier eingestehen, daB ich weder das von Szohodol, noch das von Banicza mit keiner der mir be- kannten oder in der zur Verfügung stehenden Literatur vorkommenden Formen zu identifizieren vermochte, obschon das Resultat entschieden erfreulicher gewesen würe, wenn mir durch die Bestimmung derselben die stratigraphische Lage práziser zu bestimmen ermöglicht worden wáre, wie dab ich genötigt bin, dieselben als neue Arten zu besehreiben. Vor allem wollen wir nunmehr das Vorkommen von Szohodol náher betrachten. Oberhalb Topán- falva mündet der Szohodoler Bach in den Aranyos und wáhrend die Wasserscheide dieses Baches und des Kis-Aranyos von kristallinischen Kalken gebildet wird, lagern an der dem Szohodoler Bache zugekehrten Seite dem kristallinischen Kalke oberkretazeische Schichten auf, welche auch WNW-lich unweit dieser Stelle am linken Ufer des Kis-Aranyos in der Umgebung von Vidra vorhanden sind. Lángs der Wasserscheide stieb ich teils auf den kristalliniscehen Kalk selbst gelagert, teils am Rande des kristallinisehen Kalkgebietes auf mehrere Flecken von dichten Kalken, welche zur Oberkreide zu záhlen sind und worunter die dem kristallini- schen Kalke auflagernden grau oder gelblich-grau, die letzteren aber röt- heh gefárbt sind. In dem Kreidekalke, der auf dem kristallinisehen Kalk- gebiete vorkommt, fand ich blob ein einziges (11 cm. hohes) Inoceramus- X BLANCKENHORN: Studien in der Kreideformation im südlichen und west- liehen Siebenbürgen. Zeitschr. d. D. Geol. Gesellseh. Bd. 52, 1900, Protokoll p. 23. ZWEI NEUE INOCERAMUS-RIESEN, 491 Fragment, das aber in seinen Konturen so defekt ist, dab es blo8B nach der konzentriscehen Skulptur und auch so kaum zu bestimmen ist. Im rötliehen Kalke, welcher in der Einmündung des Szohodoler Baches an der südlichen, sanfter ansteigenden Lehne des Lucia-Felsens auftritt sind Durchschnitte von Fossilien nicht selten, doch sind dieselben mit dem Gesteine so innig verbunden, dab ein Herauslösen in bestimm- barem Zustande kaum gelingt. Besonders háufig finden sich hier Durch- schnitte von Hippuriten, deren ein Teil, obwohl sie meist seitlich zusam- mengedrückt sind, mit Hippurites cornu-vaccinum, GorpF. ziemlieh gut identifiziert werden kann. Überdies fand ich noch die máchtige link- seitige Klappe von Plagioptychus Aguilloni, dORB. sp. Auf diesen roten Kalken, oder wo sie fehlen, unmittelbar auf den kristallinisehen Kalken lagern die nach S0 einfallenden Schichten sehmutzig grünlichgrauer Mergelschiefer, in welechen ich lange Zeit hin- durch keinerlei Fossilspuren entdecken konnte, bis ich endliech ca 500 m. WSW-lich der Hippuritenkalke in dem am Feldwege befindlichen Auf- sehlusse auf diesen Inoceramusriesen stieb. Vergleichen wir nun die stratigraphische Lage dieser Schichten mit den bekannten Gebieten Ungarns, so gelangen wir zu folgenden Re- sultaten : Im Maros- Tale liegt in der Umgebung von Odvos-Konop von den fossilführenden Schichten der Hippuritenkalk zu unterst, auf welchen bláulichgraue, sandige mehr oder weniger schiefrige Mergel folgen. Diese Mergel lieferten jene reiche Fauna, welche Prof. v. Lóczy und nach ihm weil. J. PerHő auf dem Kreidegebiete des Maros-Tales gesammelt haben. Dieser Schichtengruppe lagern gelbliche, Inoceramen einsehlieBende Mer- gelschiefer auf und in dieser Schichte fand v. Lóczy auch den erwáhnten groben Inoceramus. In der Umgebung von Sebeshely lagern auf dem lockeren Sand- steine oder tonigen Sande, der keine Fossilien führt, eine Gastropoden- sehichte in gosauartiger Ausbildung und entspricht dieselbe der mittleren Gruppe der Umgebung von Odvos. Auf diese folgt nach BLANCKENHORN, der den Ioceramus Schmidti einsehliebBende Sandstein und Mergel (Em- scherien), welcher mit dem oberen Mergelniveau in der Umgebung von Odvos üáguivalent ist. In der Umgebung von Vidra — also in der unmittelbaren Nachbar- schaft des Szohodoler Gebietes — finden wir zu unterst die ebenfalls gosauartig ausgebildete Gastropodenschichte,k in welcher zwar haupt- X BLANCKENHORN parallelisierte das in Vidra unter der Actxonellen-Bank vorkommende rote Konglomerat — wie ich bereits in meiner Mitteilung über .die Kreide von Szászcsor (Földtani Közlöny, XXXI. p. 119.) erwáhnte — irrtümlieh 492 D: MORIZ V. PÁLFY süchlieh Actaeonella jigantea herrscht, in der es mir aber gelang auber derselben noch eine ganze Reihe von ausnahmslos für die Gastropoden- sehichte charakteristisehen Formen zu finden. Von Vidra sind bisher die folgenden Arten bekannt:?" Arca inaeguidentata, Zxrr. aff. —— Actaeonella Lamarcki, Sow. sp. Astarte laticosta, DEsn. Glauconia Kefersteim, ZEK. sp. Modiola, efr. siligua, MATn. — hRenauxiana, DORB. sp. Limopsis calvus, Sow. sp. Natica, sp. Crassatella macrodonta, Sow. sp. Cerithtum simplex, ZER. Inoceramus sp. — Münsteri, Krrsr. Actaeonella gigantea, S0w. sp. — Pyrgulifera sp. (acinosa ? spiniger ?) Auf diese Gastropodenschichte folgt ein Sandstein, sodann Mergel- schiefer, in welehen nur sehr spüárlich Inoceramen (wahrscheinlich In. Cripsi) vorkommen. Wührend ich die Gastropodensehiechte mit der von Odvos und Sebeshely für águivalent betrachte, entspricht die derselben auflagernde Sandstein- und Mergelschichte der obersten Sehiehte von Odvos und Sebeshely. Die aus der Umgebung von Offenbánya, aus dem Brezest-Bache von mir beschriebenen XX fossilführenden oberkretazeisehen $Scehichten stellen zwischen den Schichten von Vidra und Szohodol eine Verbindung her. Hier lagert zu unterst ein Hippuritenkaik (mit H. cfr. sulcatus), aut welchen graulichblauer mergeliger Sandstein folgt. Es verursacht keine Schwierigkeiten diesen Sandstein — obzwar in demselben die Bivalven herrschen — mit der Gastropodenschichte von Vidra zu identifizieren. Es ist zwar keine unmittelbare Berührung vorhanden, doch ist aller Wahrscheinliechkeit nach der graue oder stellenweise beinahe schwarze Mergel, weleher in der Umgebung von Offenbánya über weite Strecken herrscht, als die auf diesen Sandstein folgende Sehichte zu betrachten. Vergleichen wir nun die hier aufgezáhlten oberkretazeisehen Ge- biete, so erhellt, dab der Hippuritenkalk von Szohodol mit den im Bre- mit dem Konglomerate von Upohlaw und stellte es in den Turon, nachdem es — wie sich jetzt nachtráglieh aus meiner geologischen Detailaufnahme ergab — nicht einmal zur Kreide gehört, sondern zu jener Bildung, die ich bedingungsweise als obere Dyas bezeichnet habe. k Siehe Dr. M. v. PÁLFY: Geologische Notizen aus dem Aranyos-Tale. Jah- resbericht der kel. ung. Geol. Anst. für 1901. p. 79. Budapest 1903. kx Siehe Dr. M. v. PányY: Die oberen Kreideschichten in der Umbegung von Szászcsor und Sebeshely. Földtani Közlöny. XXXI. p. 114. Budapest 1901. Dr. M. v. PárrY: Die linke Seite des Aranyos-Thales zwischen Topánfalva und Offenbánya. Jahresberieht der kgl. ung. Geol. Anst. für 1900. p. £1. Buda- pest 1902. ZWEI NEUEB INOCERAMUS-RIESEN, 493 zester Bache und in der Umgebung von Odvos-Konop vorkommenden in eíne Reihe gestellt werden kann. Die Gastropoden, stellenweise Bivalven führende Schichte, welche sowohl in Vidra, als auch im Brezester Bache vorhanden ist, fehlt in Szohodol, wáhrend die die Inoceramen ein- sechliebende Mergelschichte, sowohl mit dem Mergel und Sandstein von Vidra und Offenbánya, als auch der Umgebung von Sebeshely und ebenso ferner mit den obersten Mergelsechichten in der Umgebung von Odvos- Konop üáguivalent ist: Nehmen wir noch in Betracht, dab in dem Mer- gel von Vidra der gröbten Wahrscheinlichkeit nach /n. (íripsi vorhanden ist und dab dem von Szohodol áhnliche riesige Inoceramen im sogenann- ten Emscher Mergel háufig sind, so glaube ich die Hinreihung der Mergel- sehichten von Szokodol und der weiter unten als JInoceramus giganteus n. sp. zu besehreibenden Muschel in das uwtere Senon, in das Jemscherien (nach LAPPARENT), als gerechtfertigt bezeichnen zu dürfen. Das Vorkommen von Banicza. Wáhrend wir — wie aus obigem er- sichtlieh — zur Feststellung der stratigraphischen Lage jener Schichten, aus welchen der Szohodoler Inoceramus hervorgegangen ist, eine genü- gende Anzabl von Stützpunkten gefunden haben, müssen wir uns bezüglieh des Vorkommens von Banicza mit den Aufschlüssen begnügen, welche die von der kgl. ungarischen Geologiscehen Anstalt herausgegebene und von Dr. KaáRL HoFMANN aufgenommene geologische Karte bietet. Die Kreidebildungen, deren oberer Teil durch die von HoFMANN einst als Zsil-Taler Schichten bezeiehneten und in das Oligozün gestell- ten, in neuerer Zeit aber zum Garumnien gerechneten Szentpéterfalvaer Sandsteine gebildet wird, erstrecken sich aus dem Becken von Hátszeg in Form eines schmalen Bandes bis weit in den oberen Abschnitt des Sztrigy- Tales hinein und greifen selbst noch in das Zsil-Tal hinüber. Unmittelbar aut den kristallinisehen Sehiefern lagern oberkretazeische Kalke, wáhrend sich zwischen diesen Kalken und den Szentpéterfalvaer Sandsteinen, von HOoFMANN als Gosauschichten bezeichnet, nach § einfallende Sandsteine befinden. Der erwáhnte inoceramenführende Sandstein wurde wahrscheinlich in dem nördlieh des Baniczaer Tunnels gelegenen cGrauen Steinbruche) gefunden, als in letzterem der zum Ausbau der Bahnstrecke erforderliche sandstein gebrochen wurde. In die von der kgl. ungarischen Geologisechen Anstalt herausgegebene geologisehe Karte im MaDbstabe 1:75000 ist zwar der Name des Steinbruches : sBlauer Steinbruchv eingetragen, die ötelle aber, wo sich derselbe befindet mit dem konvenzionellen Zeichen náher nicht angegeben. Aus der Aufschritt erscheint es jedoch beinahe als ganz sicher, dab derselbe auf das Gebiet der von HoFMaNN als Gosau- schichten bezeichneten Bildung und zwar — da diese Schichten nach § einfallen — auf dessen oberen Teil fállt. Bezüglieh des Alters der Schich- Földtani Közlöny. XXXIII. küt. 1903. 35 494 D: MORIZ V. PÁLFY ten war ich schon von Anbeginn der Meinung, dieselben műüssen, nach- dem ühnliche grobe Inoceramen im Emscher Mergel vorkommen, dem unteren Senon angehören und derselben Ansicht war auch FRANZ Baron Nopcsa jun., dem die Kreidebildungen dieser Gegend náher bekannt sind. Nachdem ich auch diese Baniczaer Form in der mir zu Gebote stehenden Literatur nicht aufzufinden vermochte, beschreibe ich dieselbe weiter unten als Mmoceramus hungaricus n. sp. Inoceramus giganteus nm. sp. Der in Szohodol, Komitat Alsófehér, entdeckte einzelne Inoceramus ist blob ein Bruchstück, bei dessen erstem Anblicke selbst darüber Zwei- fel entstehen, ob wir es mit einer linken oder rechten Klappe zu tun haben. Betrachten wir aber die noch teilweise sichtbaren Kanten des Schlobrandes und vergleichen dieselben mit jenen von In. Gripsi, so erkennen wir, dab eine linke Klappe vorliegt, wofür übrigens auch die konzentrichen Furchen der Verzierung sprechen. Oberfláchlich betrachtet, scheint es, als wáre nicht ein, sondern die Bruchstücke von drei Exem- plaren vorhanden, die auf einander liegen; bei aufmerksamerer Unter- suchung ergibt sich aber, dab die beiden unteren Bruchstücke des oberen Teiles sind, welche nachtráglich auf den letzteren geschoben wurden. Die Klappe ist ziemlich flach, der Wirbel fehlt, die Sehlobránder bilden einen Winkel von 115—120". Der Hinterrand ist lang, gerade, kaum etwas konvex, der Vorderrand etwas kürzer und scheint — aus der Stellung der konzentrischen Rippen geschlossen — gegen den Unterrand zu bogig zuverlaufen. Ebenso lábBt sich aus der Stellung der konzentriscehen Rippen schlieBen, dab die Klappe nach hinten wahrscheinlich stark verlüngert und ihre Form beilüufig der Gestalt des von ZITTEL in seinem über die Gosaubivalven gesehriebenen Werke Taf. XVI. Fig. 23 abgebildeten /n. Cripsi áhnlich gewesen sein dürfte. Stellen wir uns die Klappe ergánzt vor, so mubBte ihre Lánge jeden- falls über 50 em. betragen, wáhrend ihre Höhe nicht viel mehr betragen konnte, als die des Bruchstückes, námlich 35—36 em. Die Oberfláche zieren ziemliech starke, konzentrische Rippen, zwi- sechen welechen in der Mitte der Klappe ihnen an Breite überlegene und gegen den Rand derselben allmáhlich breiter werdende Furchen verlaufen, wührend sie in der Náhe des Vorder- und Hinterrandes schmüler werden und hiedurch die konzentrisehen Rippen stüárker hervortreten lassen. Die Form der besehriebenen Art gleicht manchen Exemplaren von x Denkschriften d. k. Akad. d. Wissensch. Bd. XXV. ZWEI NEUE INOCERAMUS-RIESEN, 495 Im. Cripsi Manr. am besten, doch unterseheidet sie sich von letzteren jeden Zweifel ausschlieBend durch ihre Gröfe. Ihrer GrölBe nach steht sie dem /n. salisburgensis FuGG. et KASTN. náher, mit den Originalzeichnungen? desselben verglichen, ergeben sich aber als einzige Ahnlichkeit die gigantischen MaBe. In. salisburgensis ist von bedeutend gedrungener Gestalt, seine Rippen endigen in ganz anderer Weise am Vorder- und Hinterrande, wie auf meinem Bruch- stücke und werden auch nicht so sehr sehmüler, sondern sind vielmehr am unteren und oberen Teil der Klappe beinahe von gleicher Breite. Das Szohodoler Exemplar benannte ich, da es in der mir bekannten Literatur nur von [m. salisburgensis an GröBe übertroffen wird, Im. i- ganteus. Inoceramus hungaricus n. sp. Auf dem Sandsteinstücke von Banicza ist das Innere einer beinahe vollstándigen rechten und einer halben linken Klappe sichtbar, so dab die erstere durch die letztere ergánzt wird. Der von denselben hergestellte konvexe Gypsabgub ist gut gelungen und gibt die artlichen Charaktere ziemlich scharf wieder. Die Klappe ist nach hinten stark verlángert. Der Hinterrand war lang, beinahe gerade; der Vorderrand kurz und unter dem Wirbel etwas eingebogen. Der Hinter- und Unterrand ist beinahe parallel und die hin- tere Partie der Klappe etwas mehr gewölbt, wie die vordere. Die Obertláche zieren gut ausgebildete konzentrische Rippen, welche am Hinterteil und der Klappe breiter und stárker sind, als am Vorder- teile und unter dem Wirbel, wo sie sehmüler, gleichzeitig aber auch sechárfer werden. Die obere Seite der Rippen ist etwas steiler, als die un- tere und die Furchen zwischen denselben übertreffen sie nicht an Breite. Sowohl auf den Rippen, als auch in den zwischen ihnen befindliechen Furchen ist stellenweise auch die Spur einer konzentrischen Streifung zu erkennen. Madbe (defekt): Lánge 28 em. JAKÖLAEY e ale Bine der beschriebenen an Gestalt áhnliche Form findet sich in der mir bekannten Literatur kaum, aber auch von jenen, die derselben auch nur einigermaben áhnlich wáren, unterscheidet sie sich ganz wesentlieh durch ihre Gröle. : E. FUGGER und C. KASTNER: Naturwiss. Studien und Betrachtungen aus und über Salzburg. p. 77. Tab. I. Salzburg 1885. pé 496 THEODOR KORMOS PALÁONTOLOGISOHE MITTEILUNGEN," Von THEODOR KORmos. MűtaTratele XxELTS I. Beitráge zur Kenntnis der thermalen Melanopsis-Arten von Püspökfürdő bei Nagyvárad. Als gegen Ende des vorigen Jahrhunderts die ersten Beitráge zur Kenntnis der Geologie des Bades Püspökfürdő bei Nagyvárad erschienen waren und in denselben verschiedene, hier aber tatsáchlich nicht vor- handene Melanopsis-Arten aufgezáhlt wurden, hátte niemand daran ge- dacht, dab es einmal möglich sein wird, diese Formen trotz ihrer groBen Mamnnigfaltigkeit in eine Art zu vereimmigen. Doch dies geschah und heute wissen wir bereits, dal die einzige, gegenwaártig im Wasser von Püspökfürdő lebende Art, námlieh Melanopsis Panreyssi (Mürnrr.) PHrn., versehiedene Entwicklungsgrade durchmachte, bis sie ihre heutige Gestalt erhielt und dab der Beweis dieser Hvolution durch die zahlreichen und mannigfal- tigen Formen, welche in den Ablagerungen von Püspökfürdő zu finden sind, erbracht wird. Die erste Arbeit, aus welcher sich vermuten labt, da der Verfasser in der Náhe von Nagyvárad Melanopsiden fand, stammt aus der Feder HAvERS.X a . . . es gelang mir — schreibt derselbe — noch an zwei an- deren Puncten Petrefacten aufzufinden und zwar ungefáhr eine halbe Stunde östlich von Tataros unmittelbar bei einem dem Popa gehörigen Keller, wo sich. . . eine etwa sechs Zoll máchtige Sandschichte mit zahllosen Schalen von Melanopsis Martinitana, M. Bouéi und von Car- dien vorfand. . . . Auch beim Bischofsbades (— Püspökfürdő) csüdöstlieh von Grobwardeinsy (—Nagyvárad) kommen, einer Mitteilung des Herrn Grafen von KoRwIs zu Folge, Fossilien vor. HavER besuchte infolge dieser Nachricht das Bad, doch fand er — wie er selbst gesteht — merkwürdigerweise keine Melanopsiden und so ist es denn verstándlich, dab er diese, ihm nur durch Übermittlung be- r Vorgelegt in der Fachsitzung der ungarischen Geologischen Gesellschaft am 1. April 1903. kk FRANZ v. HAUER: Über die geologisehe Beschaffenheit des Kőrösthales im östlichen Theile des Biharer Comitates in Ungarn. (Jahrb. d. k. k. geol. R.-A. III. Jg. T. p. 24. Wien, 1352) - PALÁAONTOLOGISCHE MITTEILUNGEN., 497 kannten Melanopsiden mit den in Tataros gefundenen für identisch und aus dem Tertiár stammend hielt. Worr! kennt bereits acht Jahre spáter die Ablagerungen der Ouellen von Püspökfürdő, was daraus erhellt, dab er aus dem Schlamme und den gelben Sandschichten des Thermalwassers Melanopsis costata und Nerita (jetzt Theodoxcus) fluviatilis erwáhnt. In dem Wasser des Bades kommt zwar keine dieser beiden Arten vor, aber die geologische Auffassung Worrs ist beinahe ganz richtig; dab er M. Parreyssi mit der sehr nahe stehenden Art M. costata verwechselte, ist leicht verzeihlich, insbesondere wenn in Betracht gezogen wird, dab diese Frage erst in den neunziger Jahren eine richtige Lösung fand. THomas v. SzoNraAGH zöhlt 19007 nach Worr ebenfalls Melanopsis costata und Nerita fluviatihs aus dem xaltalluviálen Kalktuffes des Wassers von Püspöktfürdő aut. MiHAEL Tórn? erwáhnt als erster Melanopsis Parreyssi und deren var. scalaris aus den diluvialen Schiehten der Umgebung von Püspök- fürdő. AubBer denselben záhlt er aber auch Melanopsis praerosa. und M. costata auf, die hier jedoch nicht vorkommen. Sehr interessant ist TórHs Ansicht über die Melanopsiden. cÜberraschend ist die veründer- liche Form sehreibt er, cin welcher die Melanopsiden zu finden sind: man würe anfangs geneigt zahlreiche Arten zu unterscheiden, so sehr weichen die einzelnen Entwicklungsformen von einander, teils in der Gestalt der Schale, teils in der Lánge und der Zahl der Umgünge ab. Weiter: a . . . nachdem unter den gegenwártig lebenden, solche mit lang ausgezogenen Geháusen nicht vorhanden sind, scheint es wahrscheinlich, dab die Hxemplare der ausgestorbenen Melanopsis Parreyssi mit langem Geháuse früher gelebt haben, wie die mit kurzer Schale.v Die Wahr- scheinlichkeit dieser Auffassung wurde bereits durch meine bisherigen Untersuchungen bekráftigt, obwohl die detaillierte geologische Durch- forschung dazu berufen ist, die stufenweise Entwicklung der heute leben- den M. Parreyssi aufzuklüren. Hier müssen wir von unserem Gegenstande etwas abschweifen. ÁNTON v. KERNER üulerte sich bereits 1887 " darüber, ob die in der Therme von Püspökfürdő lebende Seerose (Nymphaea Lotus, L.) einhei- 1 HErRrcH WoLFr: Bericht über die geologiscehe Aufnahme im Kőrösthale in Ungarn im Jahre 1860. (L. c. XIII. Jg. Wien, 1863. p. 290—291.) : Dr. SZONTAGH TAMÁS: Nagyvárad és környékének geologiai leirása, p. 8—9. ; TórH MiHÁny: Adatok Nagyvárad környékének diluviális képződményeinek ismertetéséhez. 1891. p. 477. : ANTON v. KERNER: Die Pflanzenwelt der Österreich-Ungarischen Monarchie. (Die Österreich-Ungarische Monarchie in Wort und Bild. Einleitender Bd. p. 251—52.) 498 THEODOR KORMOS misech sei oder nicht und, Mokiz SrauB," der hievon nichts wuBte, ge- langte ganz unabhángig von ersterem drei Jahre spáter zu demselben Resultate, dab nömliech a... Melanopsis Farreyssi, (MÜnHnr.) PHIL. ebenso wie die Seerose das Überbleibsel einer vergangenen geologischen Periode ist.) Diese Ansicht wurde von mehreren Botanikern — unter anderen von Viszesz BoRBÁsS? und ALADÁR RicHTER? — nicht geteilt, da sie die Nymphea Lotus. L. für eine eingewanderte, resp. importierte Pflanze hielten. Aus den neueren Untersuchungen aber ist bekannt, dab der im Thermalwasser von Püspökfürdő heute lebenden einzigen Melanopsis- Art eine überaus lange und mannigfaltige Reihe der Formen voran- gegangen ist und dal die aus den tieferen Schiechten stammenden Formen nicht so verziert sind, wie M. Parreyssi, so dab dieselbe also einen, lange Zeit beanspruchenden Entwicklungsgang durchmachen mubBte, um zu ihrer heutigen Gestalt zu gelangen. Auch dieser Umstand lábt die An- sicht von KERNER und SrauB als wahrscheinlich erscheinen, da es — nachdem diese Pflanze in ihrer ursprünglichen Heimat überall mit Melamopsis Parreyssi lebt — nicht unmöglieh ist, dab sie im Wasser von Püspökfürdő, wo die Urformen von Melanopsis Parreyssi in so grober Anzabhl vertreten sind, bereits im Diluvium vorhanden war. Würden die Melanopsis-Schichten in Püspökfürdő nicht von Kalktuff und schlam- migem Mergel gebildet sein, so wáhren dort vielleicht die Blattabdrücke von Nymphaea Lotus, L. zu finden, die jeden Zweifel beseitigen würden. Da aber diese Schichten zur Konservierung von Blattabdrücken nicht geeignet sind, ist wenig Hoffnung zur Entdeckung solcher vorhanden. Doch erscheint es auch ohnedem ganz glaubwürdig, was BRUSINA, den Ausführungen SrTauss folgend sagt: c Nymphaea thermaliss (Lotus, 1.) cund Melanopsis Parreyssi sind also gewiB die letzten Mohikaner einer subtropischen Oasis.) Desselben versichert auch SravB in einem unlángst erschienenen Beitrage.? " Dr. M. SrauB: Die Gegenwart und die Vergangenheit der Seerosen. (Bei- blatt Nr. 31 zu ENGLERS Botan. Jahrb. XIV.) ? Dr. BoRBÁS VINCZE : A hévvizi tündérrózsa keletkezésének analogonja. (XXIX. und XXX. Ergüánzungsheft des Természettudományi Közlöny. 1894. p. 146.) 5 Dr. RICHTER ALADÁR : A nilusi tündérrózsa vagy ál-lotusz a magyar fiórában. (Természettudományi Füzetek. XX. 1897. p. 204.) " 5. BRUSINA: Bine subtropische Oasis in Ungarn. (Mitt. d. Naturw. Vereines für Stelermark. Graz, 1902.) " Dr. SrTauB Moricz : Uj bizonyíték a Nymphaea Lotus, L. magyar honossága mellett. (Növénytani Közlemények. Budapest, 1903. Bd. II. Heft 1, p. 1—8.) PALÁAONTOLOGISCHE MITTEILUNGEN. 499 BRusiwxa beschreibt in seiner zitierten Arbeit von Melanopsis Par- vreyssi ausgehend, auber derselben sieben Arten und zweiundzwanzig Va- rietáten. Uber die geologischen Verháltnisse macht er keine Erwáhnung, sondern begründet die Klassifikation — wie es scheint — nur auf die gestaltlichen Unterschiede. An erster Stelle finden wir bei ihnm M. Par- reyssi, (Münrr.) PHir. und var. scalaris, PARR., die sowohl rezent, als auch fossil vorkommt, wáhrend die übrigen Arten sámtlich ausgestorben sind. Die zweite ist M. Themaki, BRus., die der ersteren der Form nach am nüchsten steht. (Varietáten derselben sind: unitfilosa, bifilosa, trifilosa, umicarinata und megalostoma). Dieser folgt M. Sikorai, BRus. (var. si- minima, unifilosa, bifilosa, var. nova: carinata, m.); ferner M. Hazawi, Bxus. (var. megalotyla) ; M. Framciscae, BRus.; M. Vidovici, BRus. (var. plicatula); M. Tóthi, BRus. (var. unitfilosa, bifilosa, trifilosa, guadri- filosa, multifilosa, umicingulata und bicingulata) und sehlieBlieh M. Staubi, BRus. mit ihrer durch knotige Rippen ausgezeichneten Varietát (var. costulata). Das Unterscheiden solchen Varietáten hat sehr wenig Berechtigung, nachdem wir überall viele Übergünge finden. BRusrwsa scheint demselben Gesichtspunkte gefolgt zu sein, wie NEu- MAYR? in seiner Arbeit über die slavonischen Vivipara-Arten, dab nüm- lieh die Verzierung der Form eine umso reichere ist, je jünger die Schichte, der sie entstammt. Wenigstens lábt hierauf die Reihenfolge sehliebBen, welche BRusiwsa befolgt, indem er an erster Stelle die am reichsten verzierte Form: Melanopsis Parreyssi erwáhnt, von welcher abwárts die verzierten Rippen allmáhliech verschwinden und verháltnis- máBig löngere Formen, meist mit feiner Spiralstreifung Platz greifen. Dieser Abstammungsfolge widersprechen aber einige Zwischenformen, welche, wenn sich die Reihenfolge auch geologiseh richtig erweisen würde, die Mögliehkeit der Abstammung erschüttern würden. Solche sind namentliech M. Hazayi, BRus., die, obzwar sie die einfachste Form ist, doch beinahe in die Mitte und M. Staubi, BRus., die mit ihrem vorsprin- genden Kiele nach M. Tóthi, BRus. an die letzte Stelle zu stehen kam. In dem ziemlich reichen Materiale des geologischen und paláonto- logiscehen Universitátsinstitutes ist .M. Tóthi in der untersten (unter 12 m) Sehichte die herrsehende Form; aber in derselben Tiefe und nur wenig aufwürts (0-"8— 1-2 m) kommt auch M. Hazayi und M. Fran- ciscae vor, wihrend mehr verzierte Formen, wie M. Themaki, M. Sikorai und M. Parreyssi aus den obersten, jüngsten Sehichten stammen. Soll- ten also unsere spáter vorzunehmenden geologisehen Untersuchungen 7 Dr. M. NEUMAYR u. C. M. Pau: Die Congerien- und Paludinenschichten Slavoniens und deren Fauna. Bin Beitrag zur Descendenz-Theorie. (Abhandl. der köükőgeoliR- A Bd.. VIII Eleít 32 AWVien; 187595) 500 THEODOR KORMOS das Vorkommen in dieser Weise rechtfertigen, so dürfte auch die Ab- stammung der Form nach sichergestellt werden können, da in diésem Falle die einfachste Form, M. Hazayt den Ausgangspunkt bilden könnte. Demnach wáre die Abstammung folgendermafen zu veranschaulichen: Melanopsis Pavreyssi, MÜHLF. Melanopsis Themaki, Bgus. (typ.) Melanopsis Sikorai, BRus. (typ.) Melanopsis Sikorai, var. carinata (nova var.) j Melanopsis Staubi, (typ.) BRus. Melanopsis Tóthi, var. unicingulata, BRus. Melanopsis ETOthis BROS. (GYI) ve etette ee AC TENTÉSBB Cstazó Melanopsis Franciscae, BRus. ? W Melamopsis Vidovici, BRus.? sé § ! ee Esz a EST ARA j pete Melanopsis Hazayji, Bnrus. (typ.) BRusiÖxa erwáhnt, wenn jemand die Anzahl der Arten vielleicht zu grol; finden würde, so wáhre es nicht unmöglich die M. Themaki mit M. Sikorai und die M. Framciscae, M. Vidoviéi und M. Staubi mit M. Tóthi zu vereinigen. Ich meinerseits würde mich der Leichtigkeit halber für die Vereinigung von M. Tóthi, M. Vidovici und M. Staubi erkláren, da diese Arten in so kleinen Details von einander abweichen und doch wieder durch so zahlreiche Übergangsformen verbunden sind (M. Tóthi var. unicingulata — M. Staubi), dab selbst das geübteste Auge einen sicheren Unterschied kaum festzustellen vermag., Obzwar BRUSINA die M. Themaki mit der M. Sikorai und die M. Framciscae mit der M. Tóthi — wie erwáhnt — für vereinbar hült, so können dieselben — da die Charaktere dieser Formen konstant zu sein scheinen — doch eher als selbstándige Arten gelten, wie M. Vidoviéi und M. Staubi. Würde die vorher erwáhnte Abstammung geologisch bekráftigt wer- den, so glaube ich die Gestaltsveránderung vielleicht darin suchen zu können, dab die anfangs glatten Formen (M. Hazayi, M. Framciscae, M. Tóth) im Kampfe ums Dasein zu der heutigen, an M. Parreyssi sichtbaren, so zu sagen vollkommene Form gelangten. So würe denn das mit hippen versehene Gehüuse der M. Parreyssi unmittelbar unter dem. Hintlusse der Natur entstanden, weleches den sechüdlichen Binwir- kungen gewib gröberen Widerstand entgegenzüusetzen vermag, wie die glatten und infolgedessen leichter zerbreehliehen Formen. Ich betone: PALÁAONTOLOGISCHE MITTEILUNGEN. 501 unmittelbar unter dem Einflusse der Natur, da sich die meisten beschá- digten, und daher abnormen Exemplare, unter denen von M. Sikorai und M. Themaki finden, die aller Wahrscheinliechkeit nach die unmittel- baren Ahnen von M. Parreyssi sind. Im allgemeinen stehen wir, meiner Ansicht nach — so wie bei den Viviparen-Arten NEsumayYRs — auch hier dem Streben nach dem Vollkommenen gegenüber. Was unzweck- mábig oder nicht lebensfáhig ist — geht zugrunde, wird vernichtet. Wie bereits erwáhnt, entstanden die Abnormitáten infolge von Beschádigungen, so zwar, dal das Tier den Schaden ausgebessert hat. Bei dieser Restaurierung wurde — insbesondere, wenn sich dieselbe mehrmals wiederholte — der Aubenrand der SchluBwindung nach vorne verlángert und dem entsprechend die Columella callosa mehr oder we- niger verdickt. Es ist jedenfalls auffallend, dab derartige Abnormitáten nicht bei jeder Art, sondern nur bei M. Sikorai, M. Themaki und seltener bei M. Tóthi vorkommen; bei den übrigen Arten sind solche überaus selten, wodurch eine Erklárung des Ursprunges dieser Beschádigungen sehr er- sehwert wird. Denn, setzen wir voraus, dab diese Scháden durch die Tritte anderer Tiere hervorgerufen wurden — was übrigens am wahr- seheinliehsten erscheint — so ist es ganz unverstándlich, dab bei einigen Arten beinahe jedes Individuum beschádigt wurde, wáhrend die übrigen Arten unverletzt blieben. Es könnte wohl sein, daG die ersteren in der Náhe des Ufers gelebt haben, wo sie den áuberen schádlichen Hinwir- kungen mehr ausgesetzt waren, wie die, welche vielleicht grölbere Tie- fen bewohnten. Bisher fehlt zwar diesbezüglieh noch eine stichháltige Erklárung, doch dürfte sich eine solche aus den eingehenden Untersuchungen er- geben. 4 Nunmehr übergehe ich auf die Beschreibung der bereits angedeu- teten neuen Varietát (siehe Tafel XIII Figur 1), die der M. Sikorat an- gehört. Obschon ich diese Form auf Grund nur eines EHxemplares be- sehreibe, so ist dieselbe doch so charakteristisch, dal; ihre Selbstándigkeit wohl keinem Zweifel unterliegen dürfte. Ich mub bemerken, dab auch diese Form abnorm ist, da ihr mehrmals abgebrochener AuBenrand immer wieder ergánzt wurde, so dab infolgedessen der Callus faltenartig anschwoll. Melanopsis Sikorai, BRus. var. carinata, KoRm. Ia EGET SBEN ose Té Schale gestreckt turmförmig, aubBer der Embryonalwindung aus sieben Umgüángen bestehend, die mit Ausnahme der SchluGwindung, all- 502 THEODOR KORMOS máhlich und gleichmábig zunehmen ; die SchluBwindung bedeutend höher, wie die Spira. Die beiden ersten Umgöánge sind glatt, ohne Verzierung ; auf dem dritten tritt aber eine Kante auf, die sich von hier am unteren Drittel der Windungen herabzieht, wáhrend sie sich auf der SehluBwin- dung bereits in deren oberem Drittel befindet. Auf der Kante sind zahl- reiche haardünne Spiralfáden sichtbar. Das ganze Gehüuse ist mit feinen, selbst mit der Lupe kaum sichtbaren Fáden verziert, die auf den . beiden letzten Umgángen besser bemerkbar sind. Nachdem der obere Rand der Windungen gewölbt ist, sehneiden die Náhte tief ein. Der ober der Kante befindliche Teil der Umgánge 4—7 ist schwach §S§-förmig, der unter der Kante flach ; eine Ausnahme bildet nur die untere Partie der Schlub- windung, welche unmittelbar unter der Kante eingesehnürt und sodann scehwach gewölbt ist, so dab dieselbe ebenfalls die Form eines flachen S besitzt. Die Zuwachsstreifen sind überaus fein, stellenweise aber, ins- besondere unter der Kante zeigen sich auf der Oberfláche faltenartige Vertiefungen, aus welchen sich bei den spáteren Arten wahrscheinlich die Rippenskulptur entwickelt haben dürfte. Die Mündung des einzigen untersuehten Exemplars ist oval, die AuBenlippe scharf, die Innenlippe infolge von Beschüádigungen autfallend dick. Höhe des Geháuses 19—20 mm, gröbBter Durchmesser 9 mm. Diese Form wáre, meiner Ansicht nach, auf das unmittelbarste von der M. Staubit, resp. M. Tóthi var. unicingulata abzuleiten, von welchen sie hauptsáchlieh durch ihre gröbere, etwas gedrungenere Form und ihre konvexen Umgüánge abweicht. Ferner ist die Kante der beiden letzteren nicht so erhaben und liegt dieselbe auf der Sehlubwindung nicht, wie bei meiner Form, im letzten Drittel, sondern in der Mitte. Von der typischen M. Sikorai unterscheidet sie sich hauptsáchlich durch ihre miáchtige Kante und ferner auch dadurech, dab ihre Mündung oben nicht so enge wird, wie bei M. Sikorai und infolgedessen mehr oval ist. Nach einem Exemplare geurteilt, das überdies noch abnorm ist, kann ich die Form der Mündung als keinen konstanten Charakterzug betrachten; trotzdem zeigt sich diese Varietát bereits beim ersten Anblicke als eine so ab- weichende Form, die, würde es gelingen mehrere Exemplare zu sammeln, vielleicht eine selbstündige Art reprásentieren könnte. Ín diesem Falle bringe ich für sie, mit Hinweglassung der jetzigen Bezeichnung, den Namen Melanopsis mucromfera in Vorschlag. Wie bereits erwáhnt, verdieckte sich die Columella callosa infolge wiederholter Beschüdigung in auffallender Weise und diesem Vorgange ist es zuzuschreiben, dab der AuBenrand nach vorne bedeutend mehr verlüngert ist, wie bei den normal entwickelten Exemplaren von M. Sikorat. Bnrusisa erwáhnt bei Beschreibung der M. Tóthi var. unicingulata, dal die Form derselben — natürlich abgesehen von der Mundöfinung — PALAONTOLOGISCHE MITTEILUNGEN, 503 annáhernd der Hydrobia Eugeniae Nrum.F gleiche. Ich weise hierauf als auf einen sehr interessanten Umstand hin, da die eben beschriebene Va- rietát der M. Sikorai ebenfalls in gewissem Mafe an diese Hydrobie erinnert, obzwar ihr Gehüuse bédeutend kleiner, ihre Náhte weniger tief, die. Form ihrer Mündung eine ganz andere ist und die Sechlubwindung ein Drittel der ganzen Höhe bildet. Trotzdem hielt ich diese eigenartige Erscheinung erwáhnenswert, deren Interesse übrigens darin besteht, dab die Melanopsiden und Hydrobien nicht nur sehr entfernt stehende For- men sind, sondern auch ihr Alter ein sehr verschiedenes ist. Die aus der Ablagerung des Wassers von Püspökfürdő hervorgegangenen Melanopsi- den stammen nömlieh aus dem Diluvium, wührend die von Árapatak be- sehriebene Hydrobia FEugeniae, Neum. in der unteren levantinischen Stufe des Pliozáns vorkommt. Aus diesem kurzen Beitrage ist ersichtlich, ein welch mannigfaltiges und in jeder Hinsicht interessantes Material wir den Thermalguellen von Püspökfürdő verdanken, das noch sehr viel Neues der Wissenschatt lie- fern dürfte. Die wichtigste Aufgabe besteht vorláufig in der geologischen Feststellung der Abstammung, denn, wenn dies gelingt, dürfte sich aut so manche noch offene Frage eine stichháltige Antwort ergeben. II. Über die Übergangsformen und eine neue Varietát von Planorbis multiformis Bronn. sp. Taf. XIII, Fig. 2—10. HILGENDORF war es, der sich mit der aus dem Miozán von Stein- heim so berühmt gewordenen Art Planorbis (Valvata) multiformis am ein- gehendsten befabBte. 50 gründlieh aber auch seine Arbeiten sind,F?Y so ist dieser Gegenstand doch nicht erschöpft und die wunderbare Mannigfal- tigkeit, welche bei dieser Art zu beobachten ist, verdient jedenfalls weiter untersucht zu werden. Mein verdienstvoller, gelehrter Meister, Herr Prof. Dr. Axron KocH betraute mich damit, die im Besitze des geologischen und palüáontologi- schen Universitátsinstitutes befindlichen Exemplare des Steinheimer Planorbis multiformis zu ordnen und aus denselben eine Abstammungs- serie herzustellen. Als ich mich an die Arbeit machte, gewahrte ich, dab X F. HERBICH u. Dr. M. NEumaYR: Beitráge zur Kenntniss fossiler Binnen- faunen. VII. (Jahrb. d. k. k. geol. R.-A. Bd. XXV, Taf. XVII, Fig. 9—11. Wien, 1875.) xx Dr. HILGENDORF: Über Plan. mult. im Steinheimer SüBwasserkalk. (Mo- natsber. d. k. pr. Akad. der Wissensch. zu Berlin. 1866. p. 474—504.) Neuestens: Der Übergang des Plan. mult. trochiformis zum Plan. mult. ogystomus. (Beiheft z. Archiv für Naturgesch. 1901. p. 331—345.) 504 THEODOR KORMOS auBer einigen scharf charakterisierten Formen, Hunderte von feinen, ganz geringe Unterschiede aufweisenden Ubergángen vorhanden sind, die von einander zu trennen sozusagen eine Unmöglich ist. Und trotzdem überzeugte ich mich nach eingehendem Studium davon, dab sich in die- sem Meere von Übergüngen einige Formen gleich Inseln erheben und sichere Ausgangspunkte bilden. Es konnten acht solcher fixer Formen ausgewiesen werden. Diese sind: 1. Planorbis multiformis aegueumbilicatus, 9. ( ( rbhiscotdeus, 3. ( ( trochiformis, 4. ( ( elegams, 5. ( ( rotundatus, 6. ( ( denudatus, 1- ( ( costatus und 8. ( ( Kochi nova varietas, welehletztere ich zu Ehren des Herrn Prot. Dr. Axron KocH so benannte und deren Beschreibung ich weiter unten geben werde. Sehr interessant ist der Umstand, dab die gestaltliehe Abstammung der oberen Varietáten von Pl. multiformis nicht in jeder Hinsicht ausgewiesen werden kann, da die vollkommensten Formen (trochiformis, Kochi) in das zweite Drittel der Planorbis-Schichten fallen und von denselben sowohl auf- als auch abwárts einfachere Formen vorkommen. Dieser Sprung lábt sich nur dadureh erkláren, dab Pl. multiformis eine Neigung zur Erhal- tung der typischen xplanorbiformenv Gestalt (in der Literatur Valvata planorbiformis, SCHÜBLER) zeigt. Diese meine Voraussetzung wird auch dadurch gestützt, dab die Zahl der langgestreckten Formen trochiformis, Kochi, denudatus) durechschnittlieh bedeutend kleiner ist, wie die der niedrigen Formen (von elegans bis aegueumbilicatus). Was aber HILGENDORFS xPlanorbiss-Genus betrifft, so würde ich es meinerseits schon infolge der Prioritát für viel richtiger erachten, die Gattung BucH und DEsHaYs" cValvatai beizubehalten, resp. den Namen Valvata multiformis, BRONN. sp. wieder herzustellen u. zw. hauptsách- lich deshalb, da unter den rezenten Planorbis-Arten nie valvatenáhnliche Formen vorkommen, wáhrend die Valvaten hüáufig die fache form von Planorbis annehmen. HiLGENDORF bemerkt diesbezüglich (1. c. p. 476), dab er die Aufstellung der neuen xPlanorbiss-Gattung an Stelle des Gattungsnamen Valvata aus dem Grunde für notwendig hült, da einerseits stratigraphisch bewiesen werden kann, dab die gestreckten Formen, welche tatsáchlich den Namen Valvata verdjenten, ebenfalls aut die typische Planorbis-Form zurück- geführt werden können, anderseits aber bei diesen Varietáten kein PALÁAÁONTOLOGISCHE MITTEILUNGEN. 505 Deckel vorhanden ist, wie bei den Valvaten. Gegen diese Auffassung spricht die Tatsache, da unmittelbar ober der Lagerstátte von Planorbis m. trochiformis und auch in den darauf folgenden Schichten eine stufen- weise Rückbildung zur typischen xcPlanorbiss-Form beobachtet werden kann, so dab denn die Begründung HILGENDORFS, mit der er die Auf- stellung der c Planorbiss-Gattung zu rechtfertigen sucht, nicht ganz rich- tig ist. Die Planorbis-Gestalt der geologisehen Stammformen kann nüm- lieh nicht als entscheidend betrachtet werden, da sich doch nicht nur von der flachen Form aufwárts ein allmáhliches Divergieren zeigt, son- dern umgekehrt auch (von trochiformis) abwárts abermals eine Degene- ration eintritt. Bezüglich HILGENDORFS zweiter Begründung mub bemerkt werden, dab das Fehlen der Deckel sehr leicht zu erkláren ist. Dieselben sind Cbitinbildungen mit überaus geringem oder gar keinem Kalkgehalte so dab sie sich zur Fossilisierung nichts weniger als geeignet zeigen. Die rezenten Paludinen sind z. B. sámtlich mit Deckel versehen, wöáh- rend ihre fossilen Formen zu Tausenden untersucht werden können, ohne die Spur eines Deckels zu finden. Bevor ich weiter ginge, sei es gestattet HILGENDORFS stratigraphi- sehe Hinteilung kurz zu skizzieren. Er teilt die in seinem Werke be- sehriebenen 19 Varietáten nach ihrer schichtenweisen Verbreitung in 10 Zonen ein ; u. zw. : 10. Zone des Planorbis multiformis supremus, als geologisch jüngste Schichte. 9. Zone des Planorbis multiformis revertens. 8. Zone des Planorbis multiformis ogyslomus. 7. Obere Zone des Planorbis multiformis trochiformis, in Gesell- schaft von Pl. multiformis elegans. 6. Untere Zone des Planorbis multiformis trochiformis, ohne FI. multiformis elegans. 5. Obere Zone des Planorbis multiformis discoideus, in Gesell- sechaft mit Pl. multiformis costatus. 4. Untere Zone des Planorbis multiformis discodieus, ohne Pl. multiformis costatus. 3. Zone des Planorbis multiformis sulcatus. 2. Zone des Planorbis multiformis tenuis und schlieblich 1. Zone des Planorbis multiformis Steinheimensis. Es kommen vor : in Zone 1: Planorbis multiformis parvus und Steinheimensis ; in Zone 2: minutus, tenuis und Steinheimensis ; in Zone 3: minutus, sulcatus und Krausst ; in Zone 4: discoidens und Kkrauss? ; 506 THEODOR KORMOS in Zone 5 : costatus, minutus und triguetrus, discoidens und pseu- dotenuis ; zwischen Zone 5 und 6 : rotundatus ; in Zone 6 : costatus, minutus, trochiformis und pseudotenuis ; in Zone 7 : costatus, minutus, trochiformis, elegans und pseudo- temuis ; zwischen Zone 7 und 8 : denudatus ; in Zone 8: costatus, crescens und onystomus : in Zone 9: erescens und revertens ; in Zone 10: blob supremus. [logans ; Kochi Gazystomus 4 fosíatus major TS 9 ; . Tsz ; HL EzEi : Trocldfórmís Costati ; —z 5) 7 L[iscordeus jetsé Vg Szloztus l : 7 ; £ 8 a sz lezárni : . Pseudotvrans 8 : l Tiraztus Tonacis i ; j hesss 18 ! Braussüi Y i ÉSA 1 I./ Farvus KS 4, JgetkA (Stammformj) MENNE PALAONTOLOGISCHE MITTEILUNGEN. 507 Wie ersichtliceh kommt in den meisten Zonen Planorbis multifor- mis minutus (2—7) vor, wáhrend trochoformis und elegans nur in zwei Zonen (6—7) vorhanden sind. Und doch finden wir zwischen diesen bei- den die meisten und schönsten Übergangsformen, als deren Mittelpunkt Plamorbis multiformis Kochi betrachtet werden kann, Auf Grund des Besagten glaubte ich die Stammtafel am besten so herstellen zu können, wenn ich die Reihe der Übergünge mit bestimm- ten Zeichen versehe. In dem beistehenden Stammbaume werden die zahlreiechen Übergünge durch punktierte Linien, die minder zahlreichen durch strichpunktierte und das Fehlen von Übergüngen durch volle Li- nien angedeutet; die Lánge der Verbindungslinien steht mit der Zabl der Übergünge ebenfalls in Proportion. Beschreibung von Planorbis multiformis, BRoww. sp., Kochi Korm. nova variletas. Taf. XIII, Fig. 2—10. Höhe 4—6 mm, Durchmesser 3-5—43 mm; Lánge der Mund- öfinung 2:5—3 mm, Breite derselben 15—2 mm. Diese Form ist bedeu- tend niedriger, wie [rochiformis, jedoch nicht so sehr niedergedrückt, wie elegans. Das Verháltnis dieser drei Formen wird am besten durch die Kantenwinkel der öSpitze illustriert. Bei trochiformuis betrágt dieser Winkel (s. Fig. 2) 609, bei Kochi bereits 145" (s. Fig. 3) und bei ele- gans 1807 (s. Fig. 4. Infolgedessen ist das Verháltnis zwischen den Kantenwinkeln von Pl. m. Kochi und trochiformis 1:124, das zwischen dem ersteren und elegans 2-4 :1. Die Spitze von PI. m. Koch ist stark abgerundet, die Embryonal- windung nicht erhoben, sondern mit dem folgenden Umgange beinahe in einer Ebene liegend, also planorbisartig. Die obere Partie der beiden letzten Umgánge ist aufgelrieben, so dab dieselben von der vorhergehen- den Windung scharf getrennt und die Naht bedeutend tiefer ist, wie bei den nahe verwandten Varietáten. Von einer Seite gesehen sind auf dieser Form 3 Kanten zu beobachten. wáhrend trochiformis 4, elegans aber nur 1 Kante aufweist. Auf dem vorletzten Umgange steht die Kante etwas ober der Naht, auf der Schlubwindung aber bereits in der Mitte derselben. Hier ist auch eine zweite, sehwáchere Kante sichtbar, die den trichterförmigen Nabel umgibt (Valvatatypus). Auf dem vorletzten Um- gange ist die Partie von der Kante aufwárts bis zur Naht wenig konkav, auf der Sehlubwindung aber stark eingedrückt, was bei trochiformis kaum wahrnehmbar ist. Die SchluBwindung bildet ca ?s der ganzen Höhe, so dab das Gewinde halb so hoch ist, wie die Schlubwindung. Die Mündung ist beinahe triangulár, im (regensatze zu trochiformis, die 508 ? THEODOR KORMOS. eine elliptisehe oder ovale und zu elegans, die eine mehr oder weniger pentagonale Mundöffnung besitzt. Im Lángsschnitte ist die Kammer der Mündung oben gesimsartig herausgeschwellt, wáhrend die darauffolgen- den beiden Kammern, sowie die beiden Kammern der anderen Seite in der Mitte eine Ecke aufweisen. Diese Ecken sind bei Kochi — welche stárkere Kanten besitzt—bedeutend ansehnlicher, wie bei elegans, oder gar bei trochiformis, auf welehletzterem sie entweder ganz tfehlen oder kaum wahrnehmbar sind. Interessant ist, daf die Kammern nicht ganz regel- möbig übereinander folgen. wie bei trochiformis und elegams, sondern bei einzelnen Exemplaren in einer rechts konvexen, links konkaven Fláche liegen. SehlieBlich ist der Durchschnitt der Kammern bedeutend schlan- ker, wie bei elegans und nühert sich derselbe nicht so sehr der vierecki- gen Form, wie bei frochiformis. Zam Scehlube erübrigt mir noch die angenehme Ptlicht, meinen hockgeschátzten Professoren, den Herren Dr. A. Kocn u. Dr. I. LÖRENTHEY sowohl für das schöne Material, als auch für ihre weisen Ratschláge, mit welechen sie den Anfánger zu versehen so gütig waren, an dieser Stelle meinen innigsten Dank auszusprechen. f Ae : hp) í 9 J A 10 JÉ je. eye tekéy k at f j ; j ert , 198 a Vik é ég n , j j : i él 1 1 ks K v J: i . ( [3 JAT Bv k e , SS r úgáct Zn! 4 f c í sat; f ; j 1 ő Ét — (va kg 5 ) e. tag n 3 ( Es úé j r A hja (4. 1 id ) §j " Éles e ; 1) ; 4 ; sz úúj ij E a 7 ; ja ; új (3 / : 4 ű , S LV! e ő 2 B 3 T TSZ Bla AL GKÖT CÖZELE BÉLA Ek Földtani Közlöny XXXIII. köt. 11. tábla. / Zwei neue Inoceramusriesen. 1 Photoalgraphia: Stohanzel Ede Budapest 56. 31 est ezi 12 — a atát tt ea mm ETTE aze : zs új ME EÜ TDEEN Földtani Közlöny XXXIII. köt. 12. tábla. wel neue inoceramusriesen. Photoalgraphia: Stohanzel Ede Budapest 56. Palaeontologiai Közlemények. Paláontologisehe Mitteilungen. ETET ( Földtani Közlöny XXXIII. köt. 18. tábla. ö 9 71) i f eb kes "16 1 Aa ALÁOZÁOK TÉS E a EL ATGA TE av: 3 AAARBBB JERNZSEY ád AKII KZT EGYNEK tö 3 vadóa KÖRERTB TTL) LAGSSÁNRSNÁÉRÉNÉSOBBB t ize 4 ő j VAa EK fidigba KéSHTY DA tha ről FVEN E VO akak Mp ÜLT jé szuka 5 ALÁÁSÁL SA va kt tárt Hta FALAK om 444 fast § tú ; 84 k j c kiö vb , gy zetééjéstl kzt TATA LÁTYS; a TÁTAZKLZKAROK VON ee ATS ao 3 j ELLA Gakal jen és dee LŐEN éytérjazetó KÖLSEREET i dá er kOT Eve 140 áöniteté a 190 9 va á tja vil a he HACI TEGEGY 4 ARREESÉgNI ETT JEGY ám HIS ASY AK 9 seg ta j T H D adb I 16. KLLALE TOKET ETT TRENT TK) VOL TTY EY TAKE] 34 ? 99 jú. Mese hL HAt KÉRÉHAP ati ELS EÜTV ÉTKK ETEL MRAGÁC S CEZ NTÉST A SESA E OZALSNTÉS 8. ; , all ató 144 kest GAS ET LA tall ayant Tri E LAS E GÁTRA, EE nesz adói sbN; Í i A ; I k éw v 4 óég b 7814 üdvét i Kt 1 FA 4 b § 4 PK Ak 1 Veres taj se vet BE HT tt T (ve A ? ah í LA 4. egőt ls 9 zat 2 AZ BB, (szú A ei VI j jú f) MEGEL TÉKE ) jú W 3 8 n 44 Ai (d ad szet egtal 09 KGY MAN GÁ á LA 14 (4.9 a A TE2 EVA vara Av f TANYA CN TELT KöVsG : ( Eh 1 49 90; j88 Ca Vt tó 7 VEINYA 149 HA VÉs" 9 TEA NN VÉLGÜNYSAA (4 1 Zak § i f jé öv 1 új V ú jeg e BELE uk ak kezit - hb § HYMÁSA $ § j ; z Bt AVE sagák v A n07 At ; t0 8 v ! KERT ÁB t u 4 fi r 4] ú f $405 f i ( v f f k 7 0 444 A 3 54 8 AA HM : ( 71 tagas 1 f : 4630 j1 ű § ; : í TA ú ; MENNY i SAV EGÁS , f AKA 5, zi jet y ,Y é ed AN XIII-IK TÁBLA MAGYARÁZATA : 1. ábra. Melanopsis Sikorai var. carinata előlről nézve. 2 Plamorbis multíf. trochiformis vázlatos képe az élszögekkel. Plánorbis multif. Kochi vázlatos képe stb. Planorbis multif. elegans vázlatos képe stb. Planorbis mullif. Kochi elülről nézve. Ugyanaz hátulról tekintve. Ugyanaz hosszmetszetben. Planorbas multif. Kochi két példányának szájnyílása. Planorbis muitif. elegans szájnyílása. Planorbis multif. trochiformis szájnyílása. TAFELERKLARUNG. TAF. XIII. . Melanopsis Sikorai var. curinata, von vorne gesehen. . Planorbis multiformis trochiformis, Skizze mit den Kantenwinkeln. . Pl. m. Koch, Skizze. Pl. m. elegans, Skizze. Pl. m. Kochi, von vorne gesehen. ;. Pl. m. Kochi, von hinten gesehen. . Pl. m. Kochi, Lángssehnitt. . Pl. m. Kochi, Mundöfinung zweier Exemplare. . Pl. m. elegans, Mundöffnung. . Pl. m. trochiformis, Mundöffnung. ÜBER DIE ALTERSVERIIALTNISSE DER ANDESITE IM SIEBENB. ERZGEBIRGE. 509 VORLÁUFIGER BERICHT ÜBER DIE ALTERSVERHÁLTNISSE DER ANDESÍTE IM SIEBENBÜRGISCHEN ERZGEBIRGBE Von Dr. MoRkzz v. PÁLFY. Wahrend meiner geologisehen Detailaufnahme im Jahre 1901 stiebG ich in der Umgebung von Verespatak auf Erscheinungen, die — obzwar ich aus denselben keine sicheren Schlüsse zu ziehen vermochte — in mir doch die Vermutung wachriefen, da das Gestein des Kirnik (nach Prof. Kocn Liparit) vielleicht jünger sei, wie die Amphibolandesiíte in der Umgebung von Verespatak. Dieser Vermutung gab ich auch in meinem Berichte über die Detailaufnahme im Jahre 1901 Ausdruck FF und eben- daselbst erwáhnte ich, da der Dacit der südliceh von Kristyor gegen Her- czegány zu gelegenen Cseresata, welcher von PRgimrics durch eine gezwun- gene Erklárung als álter hingestellt wurde, wie die umgebenden Pyroxen- andesite, jünger als dieselben sein dürfte. Nachdem mir damals das Andesitgebiet in der Umgebung von Kristyor total unbekannt war und ich in die Gegend des Kirniks selbst erst im Jahre 1902 einige Ausflüge unternehmen konnte, war es mir unmöglich über das Verháltnis dieser Andesite zu einander ein endgiltiges Urteil zu fállen. Als ich im Jahre 1901 von der geologisehen Detailaufnahme zurück- gekehrt war, nahm ich an der Exkursion der ungarischen Geologisechen Gesellschaft in die Umgebung von Selmeczbánya teil, wo Akad.-Profes- sor, Bergrat Dr. Hugo BöckH jeden Zweifel ausschliebend demonstrierte, dab die Eruptionsfolge der Andesite eine ganz umgekehrte ist, als dies bisher allgemein geglaubt wurde. Dieser Umstand erweeckte mein Interesse nur noch mehr, so daB ich sowohl wáhrend des vor-, als auch des dies- jáhrigen Sommers besonderes Gewicht auf die Eruptionsfolge der Andesite im siebenbürgisehen Erzgebirge legte. Meine Bemühungen wurden zum Teil von Erfolg begleitet und erlaube ich mir hier über die hauptsách- lichen Resultate derselben einen vorláufigen Bericht vorzulegen, wobei ich mir die detaillierte Beschreibung bis auf jenen Zeitpunkt vorbehalte, da ich auch die Aufnahme des noch rückstündigen Teiles des siebenbür- gischen Erzgebirges vollendet haben werde. X Vorgetragen in der Fachsitzung der ungarischen Geologischen Gesellschaít am 4. November 1901. kk Dr. M. v. Pánrv: Geologisehe Notizen aus dem Tale des Aranyos-Flusses. (Jahresberiecht der kel. ungarischen Geologischen Anstalt für 1901). Földtani Közlöny. XXXIII. köt. 1903 34 510 DI MORIZ V. PÁLFY Über die Reihenfolge der Andesitausbrüche im Siebenbürgischen Erzgebirge herrschte bisher allgemein dieselbe Ansicht, wie über die übrigen Andesite dieses Landesteiles und des übrigen Ungarns, wonach der Dacit der ülteste ist, diesem die Eruption des Amphibolandesits folgte, wüáhrend der Pyroxenandesit der jüngste ist. Dr. Axron KocHn, damals noch Professor an der U MIVEL zu Ko- lozsvár, war es, der als erster bewies, dab die grauen, schiefrigen, hár- teren Sehichten, welche in dem das siebenbürgisehe Becken ausfüllenden mediterranen Tone vorhanden sind und von den Wiener Geologen als Pallas bezeichnet wurden, eigentlieh aus dem schlammig-sehiefrigen Tuffe des Dacits bestehen.Y Auf Grund dieser Beobachtung stellt er die Daciteruption in das Mediterran und zwar in die erste Zeit desselben und gelanegt in Anbetracht des wiederholten Auftretens der Dacittutft- Eruptionen in den Tonschichten zu dem Resultate, dab die Daciterup- tion wáhrend der ganzen obermediterranen Periode andauern mubBte. An zahlreichen Punkten des südlicehen Absechnittes ces siebenbürgi- sehen Beckens kommt nach Professor Kocn auch mit den sarmatischen Schichten wechsellagernd ein Andesittuff vor, welcher einem Dacittutfe sehr áhnlich ist, nur weniger Ouarz enthült. Diesen Tuff leitete Professor Kocm bereits von den guarzlosen Biotitandesiíten ab, sderen Ausbrüche wahr- scheinlich jenen der Dacite unmittelbar und aus denselben vulkanisehen Herden, nachgefolgt waren.v Aus diesem Grunde stellt er die guarzlosen Biotitandesite bereits in das sarmatische Zeitalter. Dieses Gebiet liegt von dem, welches ich untersuchte, ziemliéh ent- fernt; meine hier mitzuteilenden Resultate will ich auf das- selbe auch gar nicht beziehen, sondern aussehlieSsliech nur auf die Umgebung von Kristyor. Ich erwáhnte es bloB8, weil das relative Alter der Andésite des Siebenbürgisehen Erzgebirges zum Teil auf Grund desselben bestimmt wurde. Ja ich verallgemeinére die Ergeb- nisse meiner Forschungen derzeit nicht einmal auf den südlicheren Ab- sehnitt des Erzgebirges, auf die Umgebung von Nagyág, über welche wir eine überaus wertvolle Monographie aus der Feder Béna v. INKgyYs Y?Y be- sitzen. Ich möchte nur erwühnen, dab sowohl Iwsxeyv, als auch spáter PRimicsYrX— der das ganze Csetrás-Gebirge durchforschte und besehrieb — X Dr. A. Kocn: Ásvány- és kőzettani közlemények Erdélyből. (Magy. Tudom. Akad. Értek. Bd. VIII. 1877, p. 9) und spüter seine früheren Beobachtungen zu- sammenfassend: Die Tertiárbildungen des Beckens der siebenbürgischen Landes- teile. II. Neogene Abteilung, p. 350. Budapest, 1900. xx BÉLA v. INgkeY: Die geologisehen und Bergbauverhültnisse von Nagyág, pag. 22. Budapest, 1885. "rk Dr. GpoRG Pgimics: Die Geologie und die Erzgünge des Csetrás-Gebirges, p. 32. Budapest 1896. (Ungariseh). ÜBER DIE ALTERSVERHALTNISSE DER ANDESITE IM SIEBENB. ERZGEBIRGE. 511 von dén in der Umgebung der Ortschaft Nagyág vorkommenden Amphi- bolandesiten und Daciten, die Dacite für eine ültere Eruption hielten. PRgimics aber bezeichnete die auf dem nördlicher gelegenen Gebiete auf- tretenden Pyroxenandesite als noch jünger, wie die Amphibolandesite. In der Umgebung von Verespatak konnte ich wáhrend meiner kurzen Ausflüge, die ich dahin zu unternehmen vermochte, bezüglich des Altersverháltnisses der dort vorhandenen Andesite bisher zu keinen zu- verlássigen Resultaten gelangen. Bedeutend sicherer Natur sind die in der Umgebung von Kristyor erzielten Ergebnisse. Die in der Umgebung von Kristyor auftretenden Andesite können zu drei Typen gezáblt werden; u. zw. 1. Pyroxen- Amphibol- Andesitte, 2. Amphibolamdesíte und 3. Dacite. Die Pyroxen-Amphibol- Andesite sind. mit Ausnahme der Kuppe des noch spáter zu erwáhnenden Petrosa-Berges stark grünsteinartig, dicht, oder kleinporphyrisch; ihre Farbe war ursprünglich schwarz, jetzt sind sie infolge der in verschiedenem Mafe erfolgten Umwandlung in Grünstein heller oder dünkler grün gefárbt. In dem weniger grünstein- artigem Gesteine sind mit freiem Auge auber kleinen Feldspülen spár- liche Amphibolsáulen zu erkennen. Nicht selten finden sich auch (Juarz- körner, Biotitsehüppehen und rote (rranatkörner. Der Pyroxen ist ge- wöhnlich nur unter dem Mikroskope sichtbar und beinahe aussehlieblich von bastitisiertem Hypersthen vertreten. Das Auftreten von Ouarz und Biotit ist nicht überall gleichmábig. Gegen den Bárza-Berg vorschreitend konnte ich z. B. die Beobachtung machen, dab der Biotit umso háutiger wird, je mehr wir uns dessen Kuppe náhern, wáhrend er abwárts, gegen den Fehér-Körös bereits spár- licher, bei der Mündung des Viktor-Stollens aber nur selten zu finden ist. Die Gemengteile des Gesteines sind infolge der Umwandlung in Grünstein so sehwer zu erkennen, dab ich zwischen biotittührendem und biotitlosem Gesteine keine scharfe Grenze su ziehen vermochte. Die Amphibolamdesite sind grobenteils ebenfalls in Grünsteimm um- gewandelt; eine Ausnahme bildet das gegen Brád zu vorhandene und in gröberen Massen auftretende Gestein des Jusus-Berges. Die CGresteine sind gewöhnlich mehr oder weniger grünliech gefárbt und erkennt das unbe- wafiínete Auge auBer kleinen Feldspáten regelmálbig nur dicht eingestreute Amphibolsáulen. Hie und da kommt auch in diesem Gesteine ein Granat- korn vor. Die Dacite sind auf diesem Gebiete gewöhnlich von dünklerer Fár- bung und infolge des dicht ausgeschiedenen, wasserklaren Ouarzes, der groBen schwarzen Biotitplatten und Amphibolsáulen grobporphyrisch. Ihre Feldspüáte sind gewöhnlich in Form kleinerer Kristalle ausgebildet. 51e haben kaum eine grünsteinartige Veránderung erlitten. 34r Dia Dr MORIZ v. PÁLFY Im Tale des Fehér-Kőrös-Flusses finden wir auch die Trümmer- bildungen dieser Andesittypen. Westlien von Kristyor wird der Bergrücken Scorusi von Andesit- tuffen gebildet, die an mehreren Punkten, namentlich aber gegenüber der Ortschaft in den steilen Wasserrissen sehr gut aufgeschlossen sind. So ist in einem derselben, welcher sich gegenüber der über den Fehér- Kőrös führenden Brücke befindet, zu unterst ein hellgraues oder gelb- liches, mittelkörniges Tuffmaterial aufgeschlossen, das Stücke eines hell- grauen oder rötlichen, grob- oder mittelporphyrischen Amphibolandesits, in welchem ich nicht einmal Spuren von Ouarz entdecken konnte, ent- hált. Ebendaselbst kommen auch spárlich einzelne kleinere, schwarz- gefárbte Andesiteinschlüsse vor, in deren dichter Grundsubstanz kleinere sechwarze Amphibolsáulen ausgeschieden sind, die sich aber gleich beim ersten Anblicke einem anderen Gesteinstypus angehörig erweisen, wie die vorher erwáhnten hellgrauen oder rötliechen Amphibolandesite. Unter- suchen wir diese Binschlüsse mittels des Mikroskops, so zeigt es sich, dab in denselben auBer dem Plagyioklase von den fárbigen Gemengteilen nebst der hell grünliehgelben, einen starken Pleochroismus zeigenden und mit einem schmalen bráunlichen Saume umgebenen Amphibole die frischen, ebenfalls pleochroitisehen Hypersthen-Kristalle eine grofbe Holle spielen. Dieses Gestein weicht also ganz entsehieden von den Am- phibolandesiten ab und gehört dem auf diesem Gebiete gut charakteri- sierten Typus der Hypersthen-Amphibol-Andesite an. Wenn mir auch keine weiteren Anhaltspunkte zur Verfügung stehen würden, dies allein genügte, das relative Alter dieser beiden Gesteinstypen zu ent- scheiden. In dem Wasserrisse aufwárts schreitend hören diese sehwarzen Bin- sehlüsse auf und sind blob die hellgrauen und rötlichen Amphibolandesite vorhanden. Darüber folgt ein 25—30 m máchtiges konglomeratartiges Sediment, dessen untere Partie beinahe ausschlieBlieh aus den Trümmern des kretazeischen, schiefrigen Sandsteines besteht und nur überaus spür- lieh Amphibolandesit-Binsehlüsse enthüált. In den oberen Teilen aber werden die Amphibolandesit-Hinschlüsse immer háufiger und indem sich dem Konglomerate auch Tuffmaterial beimenet, geht dasselbe allmáhlieh in eine Andesitbreccie über, in welcher die schwarzen Hypersthen- Amphibol-Andesit-Binsechlüsse bereits fehlen. Weiter aufwarts, gegen die Kote 519 m des Scorusi zu, finden wir zwischen den Amphibol-Andesit- Binschlüssen bereits auch vereinzelte grobkörnige Daciteinschlüsse, die aufwárts fortwáhrend hüufiger werden, so dab am Rücken bereits aus- sehlieBlich Dacit vorhanden ist. Die als Einschlüsse vorkommenden Dacit- stücke besiítzen wenig Grundsubstanz und sind infolge der groben schwar- zen Biotitplatten und langen sehwarzen Amphibolsáulen grobporphyrisch, ÜBER DIR ALTERSVERHÁLTNISSE DER ANDESITE IM SIEBENB. ERZGEBIRGE. 5313 wobei auch die weiben oder gelblichen, manchmal ins Violette neigen- den, bis erbsengroben Ouarzkörner eine wesentliche Rolle spielen. Nach- dem ihr Feldspat gewöhnliech in Form kleinerer Kristalle ausgebildet zu sein pflegt, fállt er makroskopisceh neben den erwáhnten Gemeng- teilen weniger auf. Auch unter den Dacit-Einsechlüssen können zweierlei Modifikatio- nen unterschieden werden, da neben den vorher besehriebenen Daciten mit hellgrauer Grundsubstanz auch solche mit rötlieher Grundmasse, jedoch etwas seltener vorkommen. Die Gemengteile dieser Modifikation sind jenen der ersteren áhnlich, ein Unterschied besteht nur insoferne, dab dieselbe mehr mittelporphyrisch ist. Die Schichten des Amphibol- Andesit-Tufis und der Breccie fallen an der Berglehne gegenüber von Kristyor mit 207 gegen W, also unter die Dacitbreccie ein. Unterhalb Kristyor finden wir am linken Talgehánge des Fehér- Kőrös einen mehr oder weniger grünsteinartig veránderten Hypersthen- xi Fa 38 1 0 5.) inotútals 1. Amphibol-Pyroxenandesit-Breccie, 2. Amphibol-Pyroxenandesit, 3. Amphibol- andesit-Breccie, 4. Dacitbreccie. Amphibol-Andesit, sowie dessen Tuftf und Breccie und dieser letzteren, stellenweise aber unmittelbar dem Hypersthen-Amphibol-Andesite selbst aufgelagert, die Breccie des Amphibolandesits. Im Valea mori aufwárts schreitend erblicken wir vom Hingange des Tales bis zu einer Entfernung von ca 1 Km (beiláufig bis zur zweiten Brücke) die lings des Baches aufgeschlossene Breccie und stellen- weise den schmutzig gelbgrün gefárbten Tuff des Hypersthen-Amphibol- Andesits und an der linken Seite des Tales sehen wir über ihnen sich die Andesitdecke ausbreiten. Am rechten Talgehünge aber lagert am Urosia- Rücken Amphibolandesit-Tuff und Breccie auf denselben. Etwas südlieh der Kote 499 m des Ursoia-Rückens tritt unter dem Amphibolandesite der Tuff des Hypersthen-Amphibol-Andesits zu Tage und darüber hinaus folgt, wo sich der Rücken plötzlich steil erhebt, die Decke des Hypersthen- Amphibol-Andesits. Die geschilderten Lagerungsverhültnisse werden durch das vom 514 DI MORIZ V. PÁLFY Scorusi-Rücken S80-lich, gegen den Ursoia-hücken zu gerichtete Profil I veranschaulicht. DaB die Breccie und der Tutf des Amphibolandesits dem Hypersthen- Amphibol-Andesite oder dem Tutfe desselben autlagert. ist im Tale des bei Kristyor mündenden Arsului-Baches und westlich desselben gegen Brád an zahlreichen Punkten ganz deutlich sichtbar. Bereits das obige Profil selbst zeigtjeden Zweifel aussehliebBend, da von den Gesteinen dieses Gebietes der Hypersthen-Amphibol-Ande- sit am áltesten ist; diesem folgt der Amphibolandesit und als jüngstes Gestein der Dacit. Das Verháltnis zwischen Hyper- sthen-Amphibol-Andesit und Amphibolandesit geht auber den bereits erwáhnten Umstánden auch aus einigen kleinen Amphibolandesit-Fle- cken hervor, die auch auf von Pyroxen-Amphibol-Andesiten gebildeten Gebieten vorkommen. Einen solchen, derzeit noch nicht ganz umgrenz- ten kleinen Amphibolandesit-Fleck fand ich auf von den stark zersetzten Pyroxen-Amphibol-Andesiten gebildetem Gebiete südlich von Kristyor, in der Náhe der Cseresata, am Poltyin. Hine áhnliche und das Alters- verhültnis der beiden Gesteine besser illustrierende Amphibolandesit- Kuppe — der 760 m hohe Szmrecs — erhebt sich zwischen den beiden Armen des obersten Abschnittes des Rudaer Baches, nördlieh von Mun- csel. Auf diesen Amphibolandesit stieb man in neuester Zeit unterhalb des obersten Abschnittes des Rudaer Baches in einer Tiefe von ca 250 m. Das Verhöltnis des" Pyroxen-Amphibol-Andesits und Amphibolandesits ist aus dem über den Bárza-Berg und den Szmrecs gelegten Profile II er- sichtlich.F ; j Unter dem 6 Viktor-Stollen verlieb man in dem 120 m tiefen Niveau den Schlot des Bárza, wo der Stollen in einer Lánge von 100 m die feinen hellgrauen Sandsteine, schwarzen Tonschiefer und groben Konglomerate des Mediterrans erséhlossen hat. Das Mediterran wird hier von zwei Bánken durechbrochen, die 40 m, resp. 075 m máchtig sind und beide aus einem, dem Gesteine des Bárza-Berges áhnlichen stark grün- x In der zweiten Hülfte des Monats November hatte ich abermals Gelegen- heit den Stollen aufízusuchen, dessen Lünge vom Schachte gerechnet bereits 200 m betrug. Es hatte sich herausgestellt, da8 der Amphibolandesit kaum 15—20 m michtig ist und ihm ein grünsteinartiger Andesit folgt, welcher der Masse des Bárzaberges áhnlich ist und in welchem die groBen Amphibole bereits fehlen. Nach- dem die Kuppe des Szmrecs von Amphibolandesit gebildet wird, erseheint es nun- mehr zweifelhaft, ob der Amphibolandesit durch diese sehmale Spalte emporgedrun- gen war. Demnách bedarf das Profil des Szmrecs insoferne einer Berichtigung, daB blo8b seine Kuppe vom Amphibolandesite gebiidet wird, wührend unter demselben abermals Pyroxenandesit (makroskopiseh bestimmt!) folgt. Durch diesen Umstand erleidet aber das über die Altersverhültnisse der Andesite entworfene Bild keine Veründerung, sondern wird durch denselben vielmehr bekráftigt. ÜBER DIE ALTERSVERHÁLTNISSE DER ANDESITE IM SIEBENB. ERZGEBIRGE. al steinartigen Pyroxen-Amphibol-Andesite bestehen. 170 m vom Schachte entfernt stieb man auf einen weniger grünsteinartigen Amphibolandesit, der nacehdem er sich unmittelbar unter dem Szmrecs befindet. mit dem 9 my Barcza JIM TREE 764 770 7509 ÉT 740195 CSNS ATA 278540 B VALA ZSÉR 600 , AŰESSEÉN AV ÉSA , 550 , LR RA DATA SE bb440944i 500 , KAR RA AAA AR NA lead ttttes[i2 450 :, EGE ENESÉN PSG ee AS ák AKARAT VÉ it 3 3 Viktor Szint" 2 482 A Ft tét 42 a § 4 TŰT OGES szint CNvean) - 5 6 Fika jok 5 A 230 krázzásat Sadlábr ÚNÜNÉ fait tttttt 42 E. (WV) PEGGN DB. (8), 1. Mediterrane Tonschiefer, Sandstein und Konglomerat, 2. Pyroxen-Amphibolandesit, 3. Amphibolandesit. Amphibolandesite desselben unzweifelhaft indentiseh ist. Nachdem an der Oberfláche das Gestein des Szmrecs von jeder Seite mit Pyröoxen- Amphibol-Andesit umgeben ist, unterliegt es keinem Zweifel, dab hier ep pe tod ny VSE Az Ax 5J 73 A A ANN KÉS ÍSÉÁN SÁS ALA LA A NAAA A A A AAA N A AN NÍDAA AA AAA AAAAA A A A JA 78 A A AR CR ERT AURA A AAA BAN AN AZA A N AAN AN FE EA AAA AA ÉN AA A A ÖSSZ A A NA ADSZ A A A NA A A OSZSZANÉNN Ad V AAA A AGA ADTAAAA A a A AN A NAA N DEAN NSB ANN FAR ADA A A N A NEZÁTSÉNÉS II SÉSZSÉSÉSÉSÉSÉSÉSÉNÉSSESÉSESÉSZNÉSÉÉS SÉSÉSÉNÉN AN / 4 N A SÍR A RA DAT AA A VÉN ÁGI A gs SZ ÉNYYZKÉS AAA NAA RA A A ART NAG A FLSZOGÉHÉG YASZLA TATA TSA DÖN A ALN ÍR ANN An A A KTZNÉR SARA R AR AR AAA A ZNRÁSÉÁN AVR gz NN pod ÉKÉT ÉN KER ER S XA AN AA N A VR GÓN AA Ax a GYÉN N AA BAN A a GYE A ESZT RN A Aa ANN kő NN 2J NN Aj A N KEZES TALAL ÚN BALA SAN ATA AA a k ALA A 2 A n a fi 150 160 47 4 m o 10 fú] 30 40 50 AD 70 80 90 100 110 120 136 140 150 6 0 80 k. § 7 c vs [JFA 7. (NN) DOK (SS). v f Profi 994 rofil III. 1. Mediterrane Tonschiefer, Sandstein und Konglomerat, 2. Pyroxen-Amphibolandesit, 3. Amphibolandesit. der Pyroxen-Amphibol-Andesit vom Amphibolandesite durchbrochen wurde. Die Verháltnisse des 180 m langen, 120 m tiefen Niveaus gibt das detailliertere Profil III wieder. : Abgesehen davon, dab die Dacitbreccie auf dem bei Kristyor sich erhebenden Seorusi-Rücken deutlich der Amphibolandesit-Breccie auf- lagert, wird das Altersverháltnis der beiden Gesteine auch durch die . Dacitkuppe des südlieh von Kristyor befindlichen 741 m hohen Cseresata- 516 DI MORIZ V. PÁLFY Berges entschieden. Der auf der Oberfliche 600 m lange und 250 m breite Dacitfleck ist infolge seines wasserklaren Ouarzes, scehwarzen Bio- tits und Amphibols grobporphyrisch, ferner kaum grünsteinartig und wird an der Oberfláche von einem weit ausgebreiteten, stark grünstein- artigen und zersetzten Pyroxen-Amphibol-Andesit umgeben, woraus er- hellt, da8 der Dacit an diesem Punkte das IErgebnis einer jüngeren Eruption ist. N Fassen wir nunmehr die obigen Beobachtungen zusammen, so seheint es auber Zweifel zu stehen, dab die jüngere vulkanische Tátigkeit mit der Eruption der Pyroxen-Amphibol-Andesite ihren Antang nahm, Detrosa 457 úgye KU LANLTTNTTK tt FREE ZS ván as Az SANT rea az vi Aa rislyor feszes sossssst 350 " Kt te riedisa JG AUT E vez A vár Ar AB AT Gréta asz étüáhi HHTHAs helüzíes tesetzáztó aOSkÍát S 09009900009090090900 retrrgatel ree sari tn MESZ 1 900 " 9 e ) Ny1W9) Profil IV. K (0) 1. Mediterrane Tonschiefer und Sandstein. 2. Grünsteinartiger Pyroxen-Amphibol- Andesit. 3. Normaler Pyroxen-Amphibol-Andesit. 4. Amphibolandesit-Breccie. sich mit dem Ausbruche der Amphibolandisite fortsetzte und durch die Eruption des Dacits ihren Abschlub fand. Alle Zeichen weisen darauf hin, dab zwischen dem Ausbruche der verschiedenen Andesite keine grölbere Ruhepause eingetreten war. Hieraut kann man auch aus dem Übergange des Pyroxen-Amphibol-Andesit-Tuffs in die Amphybolandesit-Breccie einerseits — und des Amphibolandesits in die Dacitbreccie anderseits — wie dies bei Kristyor konstatiert wurde — sehlieben. Ja es erscheint sogar wahrscheinlich, da aus den Kratern in einer Periode zwelerlei Andesite zu Tage gelangten. Aus der Beschaffenheit des Petrosa-Berges bei Kristyor glaube ich sehliefen zu können., dab derselbe das Resultat zweier, durch eine lün- gere Ruhepause getrennter Eruptionen ist, die aber eine Lava von sehr aáhnlicher Zusammensetzung an die Oberfláche beförderten. Der FuLG des Petrosa-Berges wird — wie Profil IV zeigt —. rund- herum von einem schwarzen, oder sehr dunkelgrünen, kleinporphyri- sehen, beinahe dichten Gesteine gebildet, in welehem mit freiem Auge neben den gelitzernden, überaus kleinen Feldspatfláchen die schwar- zen schlanken Süulen des Hypersthens kaum auffallen. Unter dem Mi- ÜBER DIE ALTERSVERHÁLTNISSE DER ANDESITE IM SIEBENB. ERZGEBIRGE. 39 4 kroskop erseheint das Gestein stark grünsteinartig veründert und be- steht dasselbe nebst Feldspat aus zum gröbten Teil bereits bastitisiertem Hypersthen und mehr untergeordnet aus Amphibol. Augit kommt in dem Gesteine kaum vor. Über diesem grünsteinartigen Andesite folgt, von demselben scharf abgegrenzt, ein sehr hellgraues Gestein, welches die Hauptmasse des regelmábBig gebauten Kegels bildet. In der hellgrauen Grundsubstanz sind aufer weiben Feldspáten kleine schwarze Hyperstennadeln und gröbere Amphibolsáulen ausgeschieden, denen sich noch die mikrosko- pischen Kristalle des in geringer Menge vorhandenen Ouarzes beige- sellen. An den Gemengteilen lált sich noch an dem Amphibole einiger- mabBen die grünsteinartige Umwandlung erkennen, wáhrend der Hyper- sthen vollkommen ífrisch ist. In Anbetracht der scharfen Grenze, welche diese beiden in so ver: sehiedenem Zustande erhaltenen Gesteine von einander trennt und des groben Untersehiedes, der auf dem ersten Blick ins Auge fállt, müssen wir zu dem Resultate gelangen, dab dies das Ergebnis zweier Hruptionen ist. Zwischen den beiden Ausbrüchen wurde das erste Eruptionsprodukt von den Gasen und Dümpfen grünsteinartig umgewandelt, wáhrend nach der zweiten Eruption — wie es gcheint — alle postvulkanischen Wirkungen unterblieben waren, Der Ausbruch des letzteren, grauen Gesteins dürfte bereits nach der Eruption des Amphibolandesits er- folgt sein und dasselbe vielleieht schon einen Übergang zu den Daciten bilden. Die Ergebnisse meiner auf dieses Gebiet bezüglichen detaillierten Untersuchungen werde ich erst — wie bereits erwáhnt — nach der ein- gehenden Durchforschung eines grölberen zusammenhüángenden Gebietes zusammenfassen. Budapest, im Oktober 1903. 518 DI EMERICH LÖRENTHEY FINIGE BEMERKUNGEN ÜBER ORYGOGERAS FUGHSI, Kirrt. sp. Von Dr. EMERICH LÖRENTHEY. Schon lange hatte die auffallende Ahnlichkeit der von ERNST KITTL in seiner Arbeit : c Über die miocenen Pteropoden von Österreich-Ungarn )x als Greseis Fuchsi Kirrn besehriebenen Form F?Y mit dem in den tieferen pannonischen Schichten der Lánder der ungarischen Krone, Österreichs und Serbiens verbreiteten Orygoceras cormculum, BRus. meine Aufmerk- samkeit erweckt. Ich wollte in dieser Sache jedoch meiner Ansicht nicht eher Ausdruck geben, bis ich das im Wiener Hofmuseum befindliche Original nicht gesehen habe. Hiefür wurde mir aus Anlab des in Wien abcehaltenen IX. internationalen Geologen-Kongresses eine günstige Ge- legenheit. Herr Kustos, Privatdozent Kirrr, dem ich meine Vermutung, wonach die von ihm als CGreseis fuchsi beschriebene Pteropode wahr- seheinlich ein Orygoceras sei, mitteilte, war so freundlich mir mit der oröbten Bereitwilligkeit das von ihm beschriebene und abgebildete und überdies noch zwei vom selben Fundorte stammende Exemplare zu zei- gen. Die Betrachtung dieser Exemplare rechttertigten meine Voraussetzung, da sich herausstellte, dab nicht Creseis, sondern Örygoceras vorliege. Die Sehale ist námlich nicht durchsehimmernd, zerbrechlick, sondern ziemlich solid und stark. Das Ende des bei Kirrn abgebildeten Exempla- res ist abgebrochen, so dab man, wenn in derselben nicht die Üryyoceras- Art erkannt wird, im Unklaren darüber ist, ob dasselbe nicht zugespitzt gewesen war, sondern in einem seitliech geschobenen Umgange von der GröBe eines Stecknadelkopfes geendigt habe. Das Ende einer jeden Ory- Joceras-Art ist etwas um die Achse gedreht und sodann eingewunden ; dasselbe ist nach der Embryonalwindung, bevor es sich rohrartig gerade verlüngert, etwas gewunden, so dab das Gehüuse nie symmetrisch ist. Diese Biegung erwáhnt auch Kirrr, indem er zu Inde der ausgezeichne- ten Beschreibung seiner Art sagt: c. . . die Spitze des abgebildeten Exem- plares ist etwas seitlieh gebogen, so dab die mediane Symmetrieebene dadurch versehwindet.;? Doch betrachtet dies Kirre als eine individuelle Eigentümlichkeit, die bei den Pteropoden tatsüáchlieh ausnahmsweise vorkommt. xX Annalen des k. k. Naturhistorisehen Hofmuseums. Bd. I, Wien 1886. kk P..50, Taft. Út Blas 15555 EINIGE BEMERKUNGEN ÜBER ORYGOCERAS FUCHSI. 519 An dieser Stelle möchte ich noch auf einen Irrtum bezüglich des Fundortes hinweisen. Auf der Etikette des Wiener Hofmuseums sowohl, als auch in der Beschreibung von Kirre ist als Fundort Fraknóváralja (Komitat Sopron), als Niveau aber, welehem diese Fossilien entstammen, das obere (II.) Mediterran bezeichnet. Dem gegenüber mub bemerkt wer- den, dal Orygoceras aus dem oberen Mediterran bisher nicht bekannt ist; die ülteste Zeit, in welche die Orygoceras-Gattung nach dem Stande unseres heutigen Wissens zurückreicht, ist die sarmatische Stufe, in welcher sie aber selten ist. Diese Orygoceras-Exemplare műüssen dem- nach aus den tieferen Schichten der pannonisehen 5Stufe herrühren, umsomehr, da diese Gattung in diesem Niveau stellenweise sehr háutfig und Örygoceras corniculum, BRus., mit welchem die in Rede stehenden Formen vollkommen übereinstimmen, ein charakteristisehes Fossil dieses Niveaus ist. Diese Schichten sind in der Umgebung von Fraknóváralja gar nicht vorhanden, weshalb es mir sehr wahrscheinlich dünkt, dab auch die Fundortsangabe nicht zuverlüssig ist. Es erscheint zwar nicht aus- gesehlossen, dab die Orygoceras-Arten bereits im oberen Mediterran gelebt hatten, immerhin dürfte aber das Vorkommen einer für ein ganz bestimmtes Niveau der pannonischen Stufe charakteristisehen Art. in demselben fragwürdig erscheinen. Diese Orygoceras-Exemplare dürfíten meiner Ansicht nach, aus der Umgebung der von Fraknóváralja öst- lich gelegenen Stadt Sopron stammen, wo die: tieferen Schichten der pannonischen Stufe in müáchtiger Ausbildung vorhanden sind. Bin aus diesen tieferen pannonischen Schichten stammendes Material wurde mir von Herrn Chefgeologen, Oberbergrat L. Rorn v. TereGp freundlichst übergeben, das er NO-lich der Stadt Sopron sammelte und in welchem ich.ein Exemplar des sogenannten Orygoceras cormiculum gefunden habe. So dürfte denn auf die Etikette wahrseheinlich infolge eines Irrtumes als Fundort Fraknóváralja geraten sein und wurden diese Formen, da bei Fraknováralja nach den Angaben der geologischen Karte die ober- mediterranen Schichten die einzigen fossilreichen sind, als obermediter- ran genommen. Mit einem Worte die Etikettierung ist hier, wie bei zahl- reichen alten Sammlungen unzuverlássig. .Ist nun aber Creseis Fuchsi, Kirru nichts anderes, wie Örygoceras corniculum, BRus. und haben wir es eigentlich nur mit öynonymen zu tun, 80 kann dieses Fossil in der Literatur nur als Orygoceras Fuchsi, KirrL sp. bezeichnet werden, da BRusIwa sein Orygyoc. cormiculum erst 1892 besechrieb und auch da nicht den Bestimmungen des internationa- len Kongresses zu Bologna entsprechend, indem er weder eine Diagnose xX BRuUSINA: Fauna fossile terziaria di Markusevec in Croazia etc. (Glasnik hrvatskog naravoslovnog drustva. God. IV, p. 169.) Zagreb 1892. 520 D:t EMERICH LÖRENTHEY noch eine Abbildung mitteilte. Diesem Übelstande war ich bemüht ab- zuhelfen, als ich die Form 1902! regelrecht beschrieb und abbildete. Nachdem sich aber herausstellte, dab sich die Kirrisehe Beschreibung von Greseis Fuchsi auf ebendieselbe bezieht, muG die Prioritát diesem zugestanden werden, da er seine Form bereits 1886 1. c. besehrieben und abgebildet hat. PTEROPODENMERGEL IN DEN ALTTERTIÁREN BILDUNGEN VON BUDAPEST! Von Dr. EMERICH LÖRENTHEY. Aus Ungarn waren die Pteropoden in der Literatur bisher nur aus den jüngeren tertiáren Bildungen bekannt, u. zw. aus den mediterranen Ablagerungen. E. Kirrn beschrieb in seiner Arbeit: Über die miocenen Pteropoden von Österreich-Ungarn ? die folgenden aus Ungarn : 3 Vagi- nella-Arten, u. zw. V. lapugyensis, Kirrn (5 Exemplare von Lapugy,) ; V. austriaca, Kirrn (1 Exemplar von Fraknóváralja, 15 von Kostej und 40 von Lapugy) ; V. depressa, Daunims (2 Exemplare von Fraknóváralja, 4 von Sopron) — ferner 1 Spirtalis, Sp. stenogyra, PuruxprPI sp. (40 Exem- plare von Rónaszék). Überdies besehreibt er hier auch noch Greseis fuchsi, Kirrr, in welchletzterer ich jedoch eine Pteropode erkannte.t Auf dem Monte Mario bei Roma ist eine blaue Mergelsehichte mit Pteropoden erfüllt, namentlieh mit (/leodora-(CI. naticana, Gl. sim- plex, Cl. striata) Creseis- und Cuwierta-Arten. In dem gypsführenden Miozán der Krim sind Spirialis Andrussovi, Kirrn und Sp. tarchamensis KirrL gesteinsbildend. Von den, Ungarn nüher gelegenen Gebieten ist es die Umgebung von Mönitz und Seelowitz in Máhren, wo manche der mit den Grunder-Schichten eleichalten Sehichten des Mediterrans von Vaginella austriaca, Kirrn ganz erfüllt sind, weshalb sie BZEHAK als Vaginellensechichten und Pteropodenmergel bezeichnet." Auch in Nord- : LÖRENTHEY: Die pannonische Fauna von Budapest. (Palegontographica. Bd. XLGVIII, p. 194, Taf. XI. Hig. 20, 21, 22 u. Taf. XII, Fig; 11) Műnehenü 4908 : Vorgetragen in der Fachsitzung der ungarischen Geologisehen Gesellschaft am 6. Mai 1903. 5 Annalen d. k. k. Naturhist. Hofmuseums. Bd. I. Wien 1886. 1 BHinige Bemerkungen über Orygoceras PFuchsi, KITTL sp. 5 RZEHAK: Verhandil. d. k. k. geol. R.-A. 1880, p. 301. RZEHAK: Neue Entdeckungen im Gebiete des mührisehen Miocáns. I. Ein neues Vorkommen von Pteropodenmergel. (Zeitschrift d. mühr. Landesmuseums LIOZZ EDES OG) PTEROPODENMERGEL IN DEN ALTTERTIÁAREN BILDUNGEN VON BUDAPEST. 521 Italien ist ein miozáner Pteropodenmergel vorhanden, welecher mit Ba- lanttum pulcherinum, CH. MAYER erfüllt ist. Wáhrend die mediterranen Pteropoden im Auslande stellenweise ganze Schichten erfüllen, so dab sie als gesteinsbildend bezeiechnet wer- den können, spielen dieselben in unseren mediterranen Bildungen eine sehr untergeordnete Rolle. Ín Máhren sind auch unteroligozüne Ptero- podenmergel bekannt, die sogenannten Niemtschitzer Sehichten, in wel- chen bei Mautnitz Balantium superbum, FucHs $Y in der Umgebung von Auerschitz aber eine, einer anderen Gattung angehörige Form gesteinsbildend auttritt. Von letzterer sagt RzZEHAK wörtlich : x . . . die ich für Pteropodenschalen der Gattung Spirtalis haltev, die ich meiner- seits aber eher geneigt bin für Valvatellen zu halten. In der HANTKENSCchen Sammlung, die auf der Landesausstellung im Jahre 1885 zu sehen war und welche sich jetzt im Besitze des geologisehen und paláontologisehen Universitáts-Institutes in Budapest befindet, ist ein Pteropodenmergel aus der Umgebung von Budapest — jedoch ohne náhere Angabe des Fundortes vorhanden. Vor einigen Jahren stieB ich am Fufe des Kis-Svábhegy, an dessen Südseite, auf diese Pteropoden- mergel, die ich im Vorjahre — ebenfalls in der Gemarkung von Buda- pest — auch náchst des Margit-körút an der Südseite des Rózsahegy entdeckte, wo sie in der nördlicehen Wand des, das dort erbaute staatliche Statistisehe Bureau umgebenden Parkes aufgeschlossen sind ; ferner fand ich dieselben auch noch in dem tiefen Graben des Farkasvölgy, hinter dem Friedhofe. Da dieser unteroligozáne Pteropodenmergel in der ungarischen Literatur bisher nicht erwáhnt wurde, trotzdem ihn HANTKEN bereits vor geraumer Zeit entdeckt hat, will ich denselben kurz besehreiben. RZEHAK ist der einzige, der in seiner Arbeit über die Niemtschitzer Sechichten FF? das Vorkommen der Pteropodenmergel in dr Umgebung von Buda- pest berührt. RzEHAK schreibt diesbezüglich folgendes : cder Pteropoden- mergel von Auerschitz und Mautnitz findet sich in ganz áhnlicher Ausbil- dung am cKleinen Schwabenberg) (— Kis-Svábhegy) cbei Ofenv (— Buda). Der Freundlichkeit Herrn Prof. RzEHAks habe ich ein Stück des xX FucHs: Über ein neuartiges Pteropodenvorkommen aus Mühren, nebst Be- merkungen über einige muthmasslichen Águivalente der sogenannten cNiemtschitzer Schichten,. (Sitzungsbericht d. k. Akademie d. Wissensch. in Wien. Bd. CXI. 1902. p. 435 [3]. As HacHs a 1 ep. 436. xkk Die Niemtschitzer Schichte. Ein Beitrag zur Kenntnis der karpatischen Sandsteinzone Möhrens. (Verhandl. d. naturforseh. Vereins in Brünn. Bd. XXXIV, 1896, p. 48). Exkursion nach Pausram-Auerschitz. (Führer für die geol. Exkursio- nen in Österreich. 1903.) D99 Dr EMERICH LÖRENTHEY Melettaschuppen einschlieőenden Auerschitzer Pteropodenmergels zu verdanken, der seiner petrographischen Beschaffenheit, seiner bráunlich- grauen Farbe und seinem ganzen AuBeren nach unseren Pteropoden- mergeln tatsáchlich sehr áhnlieh ist. Die in demselben vorkommenden Pteropoden, welche RzrpHAK für Spirialis-Schalen hült, stimmen — so weit dies beurteilt werden kann — mit unseren Valvatellen überein. Aber nicht nur dem petrographischen Aussehen, sondern auch dem Alter nach steht der Niemtschitzer Mergel von Auerschitz mit dem Pteropodenniveau, des Budaer-Mergels im Finklange, indem RzEHAK denselben in das oberste Eozán oder unterste Oligozán gehörig betrachtet. Ich meinerseits neige in Anbetracht der grobBen Übereinstimmung mit unseren Pteropoden- mergeln zur letzteren Ansicht. In dem Pteropodenmergel der Umgebung von Budapest finden sich auber den Valvatellen zahlreiche Schuppen, Schádelknochen, Wirbel und FloBstacheln einer Meletta, terner ein (raleocerc und die Záhne eines Notidamus ; schlieblieh auch Pflanzenspuren. Dies sind die dem unbe- waffíneten Auge erkennbaren háufigeren Fossilien. Auf dem Kis-Svábhegy und am südlichen Fube des Rózsahegy sind diesen obersten Schichten des Budaer-Mergels Bánke von Ouarztrachyt-Tuff eingelagert, deren am Kis-Svábhegy fünf, im Garten des statistiscehen Bureaus sechs aufgeschlos- sen sind. Diese Tuftbánke sind blo8b einige Finger breit, nur die zweite. von oben ist spannbreit.Y In dem Tuff ist der Ouarz der einzige Gemeng- teil, der unversehrt blieb, die übrigen sind zu Kaolin verwittert.£Y Die zwischen der 4. und 6. Tuffbank von oben lagernden Mergelschichten sind es, die in grober Anzahl Pteropoden einschlieben. In dem Budaer- Mergel des Farkasvölgy konnte ich bisher solcehen Ouarztrachyt-Tutt nicht finden. Dieser Pteropodenmergel bildet im oberen Teile des Budaer-Mergels ein gut charakterisiertes und leicht erkennbares Niveau und könnte in- nerhalb der an versehiedenen Punkten Ungarns ausgebildeten Clavulina Szabói-Schichten vielleicht noch besser als niveauangebend betrachtet werden, als die Foraminiferen. Bin nicht zu unterschátzender Vorteil liegt auch darin, dab die Pteropoden ohne allen Sehlámmens sofort mit Írelem Auge zu erkennen sind, was ein Konstatieren eleichalter Schichten " Diese ist in dem Aufschlusse des Kis-Svábhegy die oberste Tuffbank. Xk Der Trachyttuff ist nunmehr nach v. SzaABó, [Das Verhültnis der Nummu- htformation zum Trachyt bei Vichnye (Kisenbach) nüchst Selmeczbánya (Schemnitz). Földtani Közlöny. Bd. IX, p. 453], aus dem Nummaulites intermedia-Kalke des obe- ren Kozüns und dem Kisezeller Tegel (I. c.), ferner aus den dazwischen liegenden Schichten, dem Nummaulitenkalke, vom Kis-Svábhegy [LÖRENTHEY: Beitrüge zur Decapodenfauna des ungarischen Tertiürs. Természetrajzi Füzetek. Bd. XXI, Nr. IL p. /] und sehlieőlieh jetzt aus dem Budaer-Mergel bekannt geworden. PTEROPODENMERGEL IN DEN ALTTERTIÁREN BILDUNGEN VON BUDAPEST. 523 an Ort und Stelle ermöglicht. Ich bin geneigt diesen Pteropodenmergel der Umgebung von Budapest mit dem von Auerschitz und Mautnitz glei- chen Alters zu nehmen, in welchem Falle auch der letztere dem unteren Oligozán angehören würde. Die Pteropoden des in der Umgebung von Budapest vorhandenen Pteropodenmergels gehören der Gattung Valvatella an, die 1872 von Wirrram M. GaBB als Planorbella beschrieben wurde. Die Beschreibune ersehien aber erst im Jahre 1881 F und da CrEm. MögcHn 1874 für diesel- ben Formen das Genus VALVATELLA aufstelltext und seine Beschreibung früher erschien, wie die GaBBs. gebührt die Prioritát der Gattung Val- vatella. MögkcHn beschrieb die Valvatella atlanta, Mögcn aus dem unteren Miozán Dünemarks als Typus, GaABB aber aus dem Miozán von San Do- mingo die Valvatella imitans, die jedoch in den Antillen noch heute lebt. Aus dem Pliozán von Calabrien beschrieb SEgGvENzA eine Valvatfella unter der Bezeichnung Embolus bellerophina, Smzguz.FFP Die Formen des Budaer-Mergels sind mit Valvatella imitans, GABB nicht identiseh, obwohl auch ihr Gehüáuse klein und ühnlich dem einer breiten Planorbis-Art ist. Auch der Wirbel ist eingesenkt und die Um- gánge greifen zum Teil über einander, doch bestehen meine Formen nicht aus 2—2:5, sondern aus ca 35—4 Umgángen; somit unterscheiden sie sich ganz wesentlich von Valvatella itmitams. Bezüglieh der Zahl ihrer Windungen stimmen die Formen des Budaer-Mergels mit Valvatella bel- lerophína, SEzo0vesz. sp. überein, weichen aber von derselben darin ab, dab die Umgüánge meiner Formen weniger übereinander greifen, also evoluter sind ; überdies scheinen ihre Zuwachsstreifen stárker zu sein, wie die von V. bellerophina. Im übrigen pabt die Beschreibung von V. bellerophina so weit dies bei ihrem schlechten Erhaltungszustande zu erkennen ist - auch auf meine Formen. Die Pteropoden des Pteropodenmergels aus der Umgebung von Bu- dapest seheinen — insoferne sie bei ihrem schlechten Erhaltungszustande untersucht werden konnten — der eröbten Wahrscheinlichkeit nach die Vertreter einer neuen Valvatella-Art zu sein. Unter den beschriebenen Arten weichen sie von V. imitans, GABB sowobl als auch von W. belle- rophina, Szoguz. sp. — wie wir gesehen haben — wesentlich ab. Mit V. allanta, MöRcH konnte ich dieselben nicht vergleichen, doch glaube ich, x W. M. GABB: On the topography and geology of Santo Domingo. 1872. (Transactions of the American Philosophical Society. Neue Serie, Bd. XV. Phila- delphia 1881. p. 201). xx OL. MöRcH: Forsteningerne in Tertiaerlagene i Danmark. Kjöbenhavn 1874. kkk G. SEgovEsza: Le formazioni terziarie nella provincia die Reggio (Ca- labria). [Reale accademia dei lincei. CCLXXVII. Roma 1279. P. 277. Tav. XVI, Fig. 34.]. 524 Dr EMERICH LÖRENTHEY dab sie auch von dieser Art abweichen. V. atlanta ist námlich eine unter- miozáne Form, so dab auf Grund der Altersverschiedenheit die Subposi- tion eines artliehen Unterschiedes gerechtfertigt sein dürfíte. Sollten sich diese unsere oligozánen Pteropoden spáter einmal tatsáchlich als eine neue Valvatella-Art erweisen, so bringe ich für sie den Namen Valva- tella oligocaentca in Vorschlag. Bei Untersuchung des von Herrn Prof. RzEHAx erhaltenen Mergel- stückes überzeugte ich mich davon, da? die in demselben eingeschlosse- nen Pteropoden generisch von unseren Valvatellen nicht getrennt werden können ; vielleicht sind sie sogar auch artlich identisech. Es ist jedoch möglich, dab an beiden Fundorten eventuell mehrere Pteropodengat- tungen und Arten anwesend sind; der Erhaltungszustand ist jedoch ein derart sehlechter, dab ein endgiltiges Urteil nicht gesprochen werden kann. MASSENHAFTES VORKOMMEN VON PYRGULIFERA IM FOZÁN VON LÁBATLAN. Von Dr. EMERICH LÖRENTHEY. Im Sommer 1899 unternahmen wir, Prof. Dr. Axrox KocH und ich, mit unseren Studenten unter anderem auch in die Gegend von Piszke, Lábatlan und Nyergesújfalu einen Ausflug behufs Durchforschung der geologischen Verháltnisse und Sammeln von Fossilien. Es ist nur natür- lich, dab wir hiebei einen der berühmtesten Punkte und gleichzeitig besten Aufschlub dieser Gegend, den Nyagda-Graben bei Lábatlan aufsuchten. Als erster berichtete 1867 XX M. v. HANTKEN in seiner Arbeit : cLábat- lan vidékének földtani viszonyaiv (— Die geologisehen Verháltnisse der Um- gebung von Lábatlan) über diese Gegend, in welcher er sich auch mit den geologisehen Verháltnissen des Nyagda-Grabens eingehend befalbt. Hier ist der obere Jura durch weilliche, tiefer aber durch rötlicehe Kalke vertreten, in deren ersterem, dem weibBen viel — nach RüsrYY?t Radiolarien einschliebende Hornsteine enthalten sind. Die Kreidebildung besteht aus rötlichen Mergelschichten, zur Zementfabrikation dienendem hydrau- k Vorgetragen in der Fachsitzung der ungarischen Geologischen Gesellschaft am 6. Mai 1903. kXx Földtani Társulat Munkálatai. Bd. IV. kkx Rüsr: Beitrüge zur Kenntniss der fossilen Radiolarien aus Gesteinen des Jura. (Paleontographica Bd. XXXI, p. 277). MASSENHAFTES VORKOMMEN VON PYRGULIFERA IM EOZÁN VON LÁBATLAN, 525 liséehen Kalkmergel, welchem ein fossilreicher, noch unterkretazeische (neocome) Formen einsechliefender, grünlicher Sandstein auflagert. Der- selbe grünliche Sandstein kommt übrigens auch im unteren rötlichen und dem Zementmergel vor, in welchem ebenso, wie in den obigen beiden Mergeln ebenfalls auf die untere Kreide verweisende Ammoniten, obzwar seltener, vorkommen. Das Eozán wird, nach v. HANTKEN, von Sübwasser- kalk gebildet. Waáhrend unseres Ausfíluges suchten wir im Nyagda-Graben namentlieh den fossilreichen, grünlichen Neocom-Sandstein, der nahe zur Binmündung des Baches aufgesechlossen ist. Den am Hingange des Grabens befindliehen eozánen Sülwasserkalk fanden wir wáhrend unse- res Dortseins nicht. Doch fiel mir hier ein bláulieher Sand von feinerem Korne und grölerem Tongehalte auf, der petrographisch von dem ülteren fossilreichen grünlichen Sandsteine wesentlich abweicht. In demselben eröffnete der Bruder Prof. v. HANTKENS einen Stollen auf Kohle und auf der kleinen Halde vor demselben sammelte ich nicht weniger, als 50 schlecht erhaltene, jedoch gut erkennbare Exemplare von Pyrgulifera. gradata, ROLnE. Auf Grund eines so massenhaften Vorkommens der Pyrguliferen war ich anfangs geneigt diese Bildung mit der im Bakony bei Ajka und Homokbödög (Komitat Veszprém), ferner bei Báród (Komitat Bihar) vor handenen oberen SüBwasserkreide zu identifizieren, umsomehr, da ich andere Fossilien, die mir als Fingerzeig hátten dienen können, nicht fand. Als sich aber spüáter herausstellte, dab diese Pyrgulifere nicht mit der oberkretazeischen P. Pichleri und den in den Formenkreis der letzte- ren gehörenden Arten, sondern mit der von ROLLE aus Südsteiermark besehriebenen P. gradata übereinstimmt, zeigte es sich, dal diese Bil- dung mit den untereozánen kohlenführenden Schichten von Dorog, Nagy- kovácsi und Szentiván identisch ist und jenem Pyrguliferen führenden SüSwasserkalke entspricht, weleher sich in der Losemsehen Grube nach Dr. F. ScHaFARzIK (Erláuterung zu der geologisehen Karte Umgebung von Budapest und Szentendre (Zone 15 Kolonne XX. 1902 p. 22), unter der Kohle 34 m. tief befindet. Öt Földtani Közlöny. XXXIII. köt. 1909. 526 LITHRATUR: LITERATUR. (1.) Nunrcsán, Joser : Die (rasausslírömuny zu Mezőhegyes. Magyar chemiai folyóirat. Jg. VIII, H. 11—12. Budapest, 1902. — 2 Seiten, ungarisch. In dem Rayon Belső-Mezőhegyes des staatlichen Gestützprádiums zu Mezőhegyes befindet sich ein 504 m. tiefer artesischer Brunnen, der táglich nebst 77-76 m? Wasser von 319 C. Temperatur, unausgesetzt gröbere Mengen Gases — 288 m? — lefert. Die Zusammensetzung des letzteren ist, den Mittelwert von vier, nach dem von L. WINELER modifizierten Verfahren vor- genommenen gut stimmenden Analysen, folgende : Methan AHELY EZEN SAST MG zoG A VS MESE PENZ 1 E) EJZLK VS 5 Köhlendiögyel sze szett zsé eásoáes a ezés 0-65 c JOIVÉGIKIS ÍTOTT A MET ME LES VÁNLAZ Ogészk a köte SEN elet TEVE EKE DAUGESTONT YE e öteés ese Ezen a kzt LN zó NERO SDK Demnach ist der Methangehalt dieser Gasguelle von allen bisher aus Ungarn bekannten am gröbten (265 m? táglich). Das Gas wird zur Speisung von AvsR-Brennern verwendet. . W. :GÜLL. (2.) C. DrzseR: Die Stellung der (Groatisch-Slavonmischen Inselgebirge zu den Alpen und dem Dinarischen (rebirgssystem. Mitt. d. k. k. Geo- graphischen Gesellsch. in Wien. Bd. XLV. Nr. 9 und 10. Wien, 1902. 7 S., deutsch. (3.) S. BRusrsa: fine subtropische Oasis in Ungarn. Mitteilucgen des naturwissenschaftlichen Vereines für Steiermark. Jg. 1902. p. 101—121. Graz, 1903. (4.) STANISLAUS OrszewskI: Uber die Awussichten der Petroleumschürfun- gen im Tale des Laborcz-Flusses bei Radvány (in Oberungarn). Zeitschrift für praktische Geologie IX. Jg. Berlin 1901. — 4 5. (4"), deutsch. (5.) MéÉGa, Samu; Der Bergbau von Dobsina im XIX. Jahrhundert. Bány. és Koh. Lapok. Jg. XXXV. Nr. 18. u. 19. Selmeczbánya 1902.— 10.65. ungariseh. Nach Beschreibung der geologisehen und Gangverháltnisse auf Grund von Samu Husz Arbeit: Gebirge- und Gangverháltnisse des Dobsehauer Terrains, findet der Leser die auf die Gewinnung von Bisen-, Kupfer-, Fahl-, Kobalt- und Nickelerzen, sowie die auf den stüdtisehen Erbstollen, die Maschineneinrichtung, Wohlfahrtsinstitutionen, Bruderlade und Bergsechule bezüglichen Daten. W. GüLtL. LITERATUR. 527 (6.) GoRJANovIó-KRAMBERGER, KARL : Palaeotehthyologische Beiráüge. Mitt. a. d. Jahrbuch d. kel. ungar. Geol. Anst. Bd. XIV, H. 1. Budapest, 1902. 21 Seiten, ungariseh und deutsch. Diese Beitráge enthalten die Beschreibung 8 fossiler Fischarten (davon 6 neue), die 7 Gattungen angehören. Davon stammen 4 Arten aus Ungarn, u. zw.: 1. Clupea hungarica nov. form. aus den pontischen Bildungen von Budapest-Rákos ; 2. Clupca doljeana Gonrs. Kn. aus den sarmatischen Ablagerungen NW-lich von Szenterzsébet (Komitat Baranya) ; 3. Gudus lanceolatus Gonr. KR. aus den sarmatisehen Mergeln von Ödenkloster-Steinbruch, SW-lich von Bruck (Komitat Moson) und 4. Garanc Böckhi nov. form. aus dem Leithakalke von Szentmargita (Komitat Sopron). Die beiden sarmatisehen Fische stimmen mit den entsprechenden Fischen aus Dolje und Podsused bei Zagreb überein, waáhrend der mediterrane (aranx Böckhi eine nene Art der Ham. Carangidaé, Clupea hungarica aber eine bisher unbekannte, durch seltenen Erhaltungs- zustand und seltene Higenschaften ausgezeichnete Art der Gattung Clupea darstellt. Hine 5-te Art, Latles ecroaticus nov. form. wird aus dem sarmati- sehen Tripoli von Dolje bei Zagreb besechrieben, ein für diese Fundstelle charakteristischer Fisch, der zwar ein SüBwasserbewohner ist (Afrika, Austra- lien, Indien), doch infolge seiner Lebensweise sehr háufig ins Brackwasser einkehrt. Es ist demnach das Vorhandensein dieser Gattung in den sarma- tisehen Schichten weneleich neu, doch der Lebensweise des Fisches und den physikalischen Verháltnissen nach eine ganz entsprechende und natürliehe Erscheinung. 6. Chrysophrys intermedius nov. form., von 5t. Rosalia bel Bt. Georgen in Steiermark, ist ein ziemliech grober Fischrest, weleher aus der Zone der Leitha- und Lithothamnienkalke — welche sich von Cilli gegen 0 im Woglinatale erstrecken und wo die reinen Kalkschichten mit solchen wechsellagern, die einerseits Tonerde, andererseits guarzigen Sand aufgenom- men haben oder auch wohl in Sandstein übergehen aus der Grenze zwi- sehen dem Kalke und dem Sandstein stammt. Zwei, bisher noch nicht be- sehriebene, sehr gut erhaltene Fische, 7. Enchodus longipinnatus nov. form. von Supetar auf der Insel Braó (Brazza) und 8. (oelodus (rasperinti nov. form. von der Insel Solta in Dalmatien, stammen aus den dortigen hellen oberkretazeischen Plattenkalken. W. GUÚrE. (7.) MugaKözY KARL : Úber den Boden. Természettud. Közlöny, Bd. XXXIV, Oktober-, November- und Dezember-Heft. Budapest, 1902. — 61 5., ungarisch. Verfasser befaBt sich in 4 Kapiteln mit dem 6 Boden. Im ersten be- spricht er den Ursprung des Ackerbodens und hebt das Wasser als wichtig- sten Faktor bei der Umwandlung der Gesteine hervor. Die Wirkung des Wassers ist zweierlei : physikalisch und chemisch. Das gefrierende Wasser sprengt die Gesteine, in Form von Regen spült es die Gesteinsfragmente fort und führt sie weiter. Als chemischer Faktor wirkt das Wasser zersetzend aut die Gesteine. So entsteht aus den Feldspaten, welche die wichtigsten bodenbilden- den Faktoren sind, infolge der Hinwirkung des Wassers und Kohlendioxydes : 398 598 LITERATUR. Ton, Pottasche und Ouarzsand. Verf. bespricht ferner die Entstehung der verschiedenen Bodenarten. Interessant sind die vergleichenden analytisehen Daten des Tisza- und Nil-Schlammes. Das Wasser des Nils ist reicher an Kali, die Menge der übrigen Pflanzennöáhrstoffe aber ist annöhernd dieselbe, wie im Wasser und Sehlamme der Tisza. Ím zweiten Kapitel werden die Eigenschaften des Kulturbodens erlüutert, u. zw. die des Urbodens, des Schwemmbodens und der durch üoliscehe Krüáfte entstandenen Böden. Diese Eigenschaften sind: die Körnung, die Bindigkeit, die Erwármung, die Wasser- kapazitüt, die Hygroskopizitát etc. Im dritten Kapitel bespricht Verf. die che- mischen Higenschaften des Bodens und erwáhnt die Theorien von LIEBIG, HELLRIEGEL und WaGweR. Von groBer Wichtigkeit ist neuestens die Boden- untersuchungs-Methode von WaGwER, welcher trachtet das Náhrstoffbedürfnis des Bodens mittels Düngungsversuche zu ermitteln. Er untersucht nümlich nicht den Boden, sondern sucht zu erforschen, bei welcher Düngung sich gewisse Pflanzen auf einem gewissen Boden am besten rentieren. Mit solchen Versuchen befabt sich in Ungarn Prof. CSERHÁTI in Magyaróvár. Hier wird auch die ohne Viehzucht betriebene Landwirtsehaft beleuchtet, deren Vor- kámpfer Scnurrz ist, der, mit Ausnahme eines Pflanzennáhrstoffes, aus- sehlieBlieh solehe mineralisehen Ursprunges dem Boden zuführte. Den Stick- stoffgehalt seines Boedens erhöhte er durch Hinackern von in Blühte befind- lichem roten Klee, mit welehem er gleichzeitig den Humusgehalt aufbesserte. Durch ein selbst durchgeführtes Experiment überzeugte sich Verf. davon, dab das in der Bodenatmosphüáre enthaltene Kohlendioxyd zur vollstándigen Entwicklune der Pflanze nicht genügt, sondern dal dieselbe unbedingt auch aus der Luft Kohlenstotff aufnehmen mub. Sodann werden als Bedingungen der Instandhaltung des Bodens angeführt: die rationelle Bearbeitung und der richtig gewáhlte Turnus. Am wichtigsten ist das Pflügen, durch welches die Wasserkapazitát des Bodens erhöht wird. Durch die Düngung werden die fertigen Náhrstoffe desselben vermehrt. Um den Boden nicht einseitig zu er- sechöpfen, kommt der Turnus in Anwendung. Unter den Bonitierungsmethe- den werden hervorgehoben: das Pflügen mit dem Dampfpfluge, das Rigolen, das Moorbrennen, die Be- und Entwüsserung, die Dránage und die Bonitie- rungsmethoden der Sodaböden, worunter die Bewüsserung als die rationellste bezeichnet wird. A. SCHOSSBERGER. geseut HO 4ad FfiZJESMISIAJOŐ "a PF : 9ivMuogegpig J9p 9övigny UT senőny "67 "e5 "EG "TI ue ueyniur] egosITSIOSOLYI TT Egs mz9 8] e ult 1G set ad at aG [BV a0t 16 d esznel IEEE SESSION EESESEEEEES ——— —— FEOGTTITA TT TT j j j ] fszt isz jfE E AKA - - — ey J vás k ér 0 SZÉ eeae U eze e teás A EE e nki ész TIME 6 "GT "GT UR UOYNIU[] PYASIUUSTOSOTYTT Ete zéselá ee És ML ml dboel i j rt ny] $myromny nm Ka JT H A umjed og ez emzzss szesz [eeésött sza zálkasszénésézszászezszzekazó ú "JUJAVUIOYTJA IG IUYPUJOJIN UOA IIUVZ9S "7 H-IN HOZ ! vegnUur a ur soneg — a fopur — mg : opugnrduty 93015 — "u "lepueg J9p SVIUISSNY[RUIKEN — (6 !Sunsomogydnem — H o !uogogsok — A : ugbunzanagy 9—N 5unsonog "9puog-H—M — g (H—M SunSomog Tepueg JIeY9I[-g—N — V "Iepuodsouyog-jegjuoznogH i98mggegg : jpawvddp UN 66 ,0£ oZ? 714— ID (9.€6 n91 u) .GG ,G o6T TT : 94VpMUgAGpAG 49 OÖVT €06GT I8nöny pun Mr UT CeY9JPIT Ip J9gü Jsedepng nz 3JeYos[[9s9Dg 1099 "sun J9p 9yIemuggogpig gep 3Uuoog SZTEKESÁN SA 01 19085. NraV. Bericht der Erdbebenwarte der Ung. Ceol. Cesellschaft zu Budapest über die Erdbeben im Bept. und Okt. 1903. (Lage der Erdbebenwarte: LU. 19" 5" 55" (1) 16m 93:65) E. Gr.— Br. 47? 30" 99" IN Apparat: StraBburger Horizontal-Schwerpendel. A — N—S-licher Pendel, Bewegung W—E: B — W—-E-Pendel, Bewegung N—S. Abkürzungen: V — Vorbeben; H — Hauptbewegung; M — Maximalausschlag der Pendel:; mm, — gröBte Amplitude; E — Ende; D — Dauer in Minüten : Zeit M.-R. 2., gezáhlt von Mitternacht bis Mitternacht. No. Datum . ] AZ J 18L M 1 n I KR: D " Anmerkung ] J A. 9gh 12 55 l 9gh 9m szgjn Am 9gh 9m J I ! Oh 6m 5 etek ük ezik ee : EREZET é Ész RSS ESZES BSZLá ju l I . I Z Mikroseismische Unruhen am 15., 18. Sept. Mikroseismische Unruhen am 18., Im Auftrage der Erdbebenwarte : A. v. Kalecsinszky, Dr. K. Emszt. ÚENNTTTVT $ ESZ ABE METTVTZTETETGEY ; AS ére 1008. JANUÁRTUS - ÁPRTÉIS, , FÖLDTANI KÖZLÖNY. CE NN 7. "HAVI FOLYÓIRAT KIADJA i £ aA MAGYARHONT FÖLDTANI TÁRSULAT. EGYSZERSMIND A M, KIR, FÖLDTANI INTÉZET HIVATALOS KÖZLÖNYE. SZERKESZTI Dr. PÁLFY MÓR A TÁRSULAT I, TITKÁRA. sv (A JELEN FÜZET TARTALMA A BELSŐ LAPON.) BUDAPEST, 1903. A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT TULAJDONA. FOLDTANI KOZLONY. 1438 (GEOLOGISCHE MITTEILUNGEN.) e ús ZEITSCHRIFT DER UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT ZUGLEICH AMTLICHES ORGAN DER K. UNG. GEOLOGISCHEN ANSTALT. REDIGIERT VON Dr. Mi v. PÁLFY s I. SEKRETÁR DER GESELLSCHAFT (INHALTSVERZEICHNIS S. AUF DER INNENSEITE. BUDAPEST, 1905. EIGENTUM DER UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT. art úg3; A. Magyarhoni Földtani Társulat titkári hivatala: Budapest, VII. ker. Stefánia-út 14. sz. . Mindennemiü postai küldemény Dr. Pálty Mór első titkár czimére küldendő. He die Ung. Geol. Gesellschaft betreffenden Sendungen bittet man mit folgender Adresse zu ver- . sehen : de lést Földtani Társulat, Budapest, VII., Stefánia-út 14. sz. ; Vg GWeKgbt 1 SEREGE NAA o dllkbk 18: 4 10 kor. évi díj fejében kapják. Ftőfizetési ára egész érvre 0 he ; A közlemények tartalmáért és ala kért egyedül a szerzők felelőse ] jigjelméztés ek ÜZ Fr alagszübátyok ds Sega a A tagsági díj minden év első negyedében fizetendő, Ha valamely tag évi dijái első negyedben be nem fizette, a társulat az illető összeget a legrövidebb ) közvetítés utján szedi be, a mely esetben a postai költséget a hátralékos tag j A JELEN FÜZET TARTALMA. Értekezések. Dr. SCHAFARZIK FERExCZ : Emlékbeszéd Pethő Gyula dr. vál. tag felett. (Arczképpel) Dr. PerHő Gyura: A Hippurites (Pironxga) polystylus előfordulása a cserevitzi hypersenon rétegekben, a péterváradi hegységben. A szerző hátrahagyott 7 irataiból közli Pálfy Mór dr... .-- --- EE A SL SZ Ézs FSso Dr. KocH ANTAL : Tárnócz Nógrádmegyében, taki kövült czápafogalknak ú új gazdag új lelőhelye (I. és II-ik táblával) ... -- SZESZT NERENBI Dr. SCHAFARZIK FERENCZ: Budapest fazzáezástakt főgyüjtőcsatomájának RE € szelvényerta :aETSk táblával e sera KS ÉYszé zt AS hez Né ; HULYÁK VALÉR: Ásványtani közlemények (a IV-ik táblával) KSE ÉL ON Vee ÜLÉS § Dr. LÖRENTHEY IMRE: A szarmata és pannoniai képződményeket áthidaló rétegek- nek egy classicus lelethelye Magyarországon ... -. -. -- - ; Rövid közlemények : . TREITZ PÉTER: Areopiknometer, zavaros vizben a talaj sulyának meghatározására ifj. báró Nopcsa FERENcz: Telmatosaurus, új név Limnosaurus helyett .. Hivatalos közlemények a m. k. Földtani Intézetből .. -—.. -... .-. Pályázat: hirdetés; 222 sé Ms ús e S AE NTz NSA SEEE SE ge RÉT ázőel EE VESE A magyar geologiai irodalom repertoriuma 1902- DONE E ELÉ ZSZR EA Társulati ügyek. A M. Földtani Társulat 1903. évi februárius hó 6-án tartott közgyűlése. — Elnöki megnyitó. — Titkári jelentés. — Pénztári jelentés. — Szabó-érem kiadása, — VÁTASZTÁSOK E ee LON ee Sze E LELET ÖVE té sees ét élte Szakülés : 1903: jánuárius 16. SZÓM E SZ zs Es sááa ész els ZS L903 NAT OZTUSI ZU AES ÉRŰ I ERTS SAE SÉTZ ARE SES es 1903 mÁTOZLUH— 4 Ge ÁESTZE SE EN ES E ése Se s Választmányi ülés:" 1903. Januáriús kez" Vén ezése eteg ESNE d 1903"januárius Ae 28 AA ezett kesz EN áeeek Hete 1908 (mározitB o A Aa, SET keó ERENRLSSEN NEG STNÁS ES NEE Szabó-József emlékéremmel kitüntetendő munkát kijelölő bizottság döntő ülésé- nek jegyzőkönyve 6-3 Sz ő d be Atbe ads e zt als ett STO t ENE S j — Földtani Társulat részére tett alapitványok. ZÁS a magyar földrengések megfigyelésében tet oh b kát 1 ést; observatorium jelentése 1903 TADMENSS SONT hénüpakról . — INHALTSVERZEICHNIS DES SUPPLEMENTS. Abhandlungen. sz JEUHÁPABZEK: Gedenkrede über das Ausschussmitglied weiland USENET OL Sz tg eze Do 1 PerHő: Über das ME kéttánet von HG purtikó d orrszatets potyekulús n de n Hypersenonschichten zu Cserevitz im Pétervárader Gebirge (Aus ű . NachlaB mitgeteilt von dr. M, v, Pálfy) 3 , Kocn : Tarnócz im Komitat Nógrád, als neuer, reicher Nundori Íögses sehzühne MEL TAKAL A a ET S. LALOVAN HRBÁBÓ SCHAFARZIK: Über das geologische Profil des drittég ÉR HiSztatnól 1 Ba a étntaN (Mit Tafel Alá ZT ZEL d Ata 2 [Ne AZÜLŐ SAGA ALKÉSE SA MESÉS RRESÍRÁTÉS ANT RÉ IA NÉ ZAR LAREL TAVAT EGÉSÉORE E RSÁRÁNÓ ÁSZ SL. ) . BARON NorcsA, [EDE AT RTSZMUKÉRTS durch Telmatosaurus zu ersetzen.. 155 z he Mltinagen aus et koli ung, Geologisehen Anatolt, etés esz 185 ki. ssions-Bericht über die mit der Szabó-Medaille zu prömierenden Arbeit... 186 54 gen aus den Fachsitzungen der ung. Geol. Gesellschaft... ... . ... 187 Et ng im Beobachtungsdienste der ungarischen Erdbeben .. .. 190 3 jesstó at des Erdbeben-Observatorium über die Erdbeben im Jünner u. Februar. 192 raz Cél sz 381 magyar kir. Földtani Intézet muzeuwma, a, közönségnek díjtala- : nyitva áll minden vasárnap és csütörtökön, délelőtt 10—1-ig. § Más napokon, hétfő és péntek kivételével, délelőtt 10—1-ig egy 48 na személyenkénti belépő díj lejfizetése után tekinthető meg 4; NYILVÁNOS NYUGTATÓ. aa egál 1908 janudárius hő 1-től április hó 24-ig, gé ész) ; "Hátrálékos tagsági dijat fizettek : ; DAY ." Baumerth Károly (1900, 1901, 1902); Emszt Kálmán (1902); Gáspárdy Aladár a B ) fiegerza Viktor (1902) ; ifj. Nopcsa Ferencz br. (1902) ; Vargha György (1902). desk ) Budapesti rendes tagok : Báthory Nándor, Bedő Albert, Benes Gyula, Berdenich zó, Berecz Antal, Böckh János, Braun Gyula, Burchard-Bélaváry Konrád, Dérer ily, Dulácska Géza, Endrey Elemér, Bötvös Lóránd br., Erőss Lajos, Fialow sky ; A aA . Kálmán; Schenek István, Schmidt Sándor, Schulek Vilmos, Schuller Alajos, Sem - Andor, Siehmon Adolf, Szathináry Béla, Szontágh: Pál, Thirring Gusztáv, Toborffy jos, ET ton, Ga abror Albert, önn Vilmos, Hi ültl József, Hüttl zlay József Frigyes, Klein Gyula, Kossuch János, Kövesligethy y Radó, L Béla, Lóczy Lajos, Lukács László, Mlachan Ottó, Mauxitz. Béla Nuricsán József, Paszlavszky J ózsef, Petrik Lajos, Prinz Gyula, Rybár István, Saxl Zoltán, Weréss József, Wagner Jenő, Wartha Vincze, Wein János, Zsigmondy A: : b) Vidéki rendes tagok: Bothár Samu, Beszterezeb. ; Czárán EZÉRT Menyháza Gothárd Jenő, Herény ; Hemző Lajos, Karczag; Joós Lajos, : Nagyág ; 3 Livius, Zólyom ; Miskowszky Emil, Baranyaszabolcs ; M oesz Gusztáv, Üesábáz 8. Noupc HB rétés br.. Szacsal:; Oelberg GUBÁK Zalatna; Profanter János, Aknasuga; Kuzitska Béla, Kolozsvár ; Sigmond Elek, Magyaróvár ; Sikora Gyula, Pécs ; Steinha Gyula, Nagyág ; Szádeczky Gyula, Kolozsvár ; Szilády Zoltán, Nagyenyed ; T Imre, Selmeczbánya. ; e) Külföldön lakó rendes tagok: Fuchs Tivadar, Wien; Hamberger József, Betti Karczag István, Wien; Katzer Frigyes, Sarajevo; Mednyánszky Dénes br., Wien; Mrazec ki 6 Bucuresci ; Schmiedt Bernát, Herisehdorf ; Seligman . Gusztáv, Coblenz ; Wollemann A., Braunchsweig. d) Rendes tagok jogaival :biró intézetek és társulatok: Kaláni bánya és kohó r. É Budapest ; M. kir. tud. egyetem geo-palaeont. intézete, Budapest ; Kath. főgymnasium Gyulafehérvár ; Református főiskola, Kecskemét; Áll. főgymnasium, Makó ; Reformátu: collegium, Marosvásárhely ; Községi iskolai könyvtár, Nagyvárad ; Pannonhalmi monostori könyvtár, Győrszentmárton ; Ág. ev. lyceum könyvtára, Selmeczbánya ; A 4 főreáliskola, Sopron ; Kuun ref. collegium, Szászváros ; Kath. főgymnasium, Végaptéte fene 0 ÁIL. főgymnasium, Zombor. i Ke Hátrálékos előfizetési dijat fizetett : Róm. kath. főgymnasium, Kézdivásárhelyen. Előfizetési dijat fizettek 1903-ra : M. kir. sóbányahivatal, Aknasugatag (I. félévy; M. kir. főbányahivatal, Akna- jön szlatina (I. félévj; M. kir. kóhóhivatal, Aranyidka; Erzsébet nőiskola, Budapest; 7 Áll. tanitóképző, Budapest ; Tud. Egyetem Földrajzi intézete, Budapest ; M. kir. föreált Z8. iskola, Budapest, II. ker.; M. kir. főreáliskola, Budapest, V. ker; Áll. főgymnasium ; 3 Budapest, I. ker.; M. kir. gazdasági tanintézet, Debreczen ; M. kir. főreáliskola, Déva, M. kir. vas- és aczélgyár, Diósgyőr ; M. kir. bányahivatal, Dubnik ; Áll. főgymnasium" Kaposvár ; ; Ev. ref. gymnasium, Karczag; M. kir. gazdasági tanintézet, Keszthely; Református, gymnasium, Kisújszállás ; M. kir. bányahivatal, Körmöczbánya; M. kir. bányahivatal, Magurka ; Áll. főgymnasium, Munkács ; M. kir. bányaigazgatóság, Nagy- bánya ; M. kir. főreáliskola, Nagyvárad ; Premontrei főgymnasium, Nagyvárad ; Fisch Henrik, Pécs ; Salgótarjáni kőszénbánya részv. társ., Petrozsény ; Kath. gymna Privigye ; ; M. kir. sóbányahivatal, Rónaszék (I. félévy; M. kir. (kath. gymna Selmeczbánya; M. kir. bányaigazgatóság, Seéelmeczbánya; Székely nemzeti mu Szepsiszentgyörgy ; M. kir. bányahivatal, Szélakna ; Áll. főgyminasium, Szentes ; M. főreáliskola, Székelyudvarhely; M. kir. vasgyári hivatal, Vajdahunyad; "Mm. 1 főbányahivatal, Zalatna; ev. ref. főgymnasium, Zilah; M. kir. vasgyári hivat Zólyombrezó. : KG Oklevél-díjat fizettek : Ev. ref. collegium, Marosvásárhely; Gáspárdy Aladár, Kahn, SZTBÁLÉBS Mauri Béla, Sikora Gyula, Toborffy Zoltán. A Szabó-emléktáblára adakoztak: Böckh Hugó dr. és Cseh Lajos ívén: Böckh Hugó dr. 20 kor. ; Selmeczi a és természettud. egylet 20 kor.; M. kir. bány. és erd. akad. tanári kar 40 kor. Sztistványi Gyula, 2 kor.; Bárdossy Antal 4 kor.; Puchmeyer János 2 kor.; Ag Alajos 2 kor.; Jákó Gyula 2- kor. ; Stuller Gyula dr. 1 kor.; Tóth Imre dr. 2. Kachelmann Farkas 4 kor.; Litschauer Lajos 1 kor.; Liha Bertalan 1 kor.; W: Károly 1 kor.; Tuzson János dr. 1 kor.; Boleman István dr. 2 kor.; ; . Krutkovs Károly 1 kor.; Pelachy Ferencz 1 kor.; Vollnhofer Pál 1 kor., Panek Ödön 1 Király Ernő 1 .kor.; Szitnya osztály 10 kor. ; ; Szitnyai József 1 kor.; Selmecz városa 5 kor. Összesen 126 kor. ? A magyarhoni Pöldtani Társulat selmeczbányai fiókegyletének adománya 200 ko Hozzáadva ezekhez a Földtani Közlöny 1902. évi 1—4. füzetének boritéké nyugtázott összeget, 366 koronát, összesen begyült 692 kor. FRANKLIN-TÁRSULAT NYOMDÁJA, 9. z HAVI FOLYÓIRAT SZESLRAKEST KIADJA MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT. e k És EGYSZERSMIND A M. KIR. FÖLDTANI INTÉZET HIVATALOS KÖZLÖNYE, — . SZERKESZTI " Dr. PÁLFY MÓR A TÁRSULAT I. TITKÁRA. [4 ek ky gő j nk f — (A JELEN FÖZET TARTALMA A BELSŐ LAPON.) § BUDAPEST, 1903. —— A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT TULAJDONA. . — FÖLDTANI KÖZLÖNY. Se — — (GBOLOGISCHE MITTEILUNGEN.) ZEITSCHRIFT DER UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSOCHAFT ú a cas (et yb ZUGLEICH Ba AMTLICHES. ORGAN DER K. UNG. GEOLOGISCHEN ANSTALT. REDIGIERT VON Dr. M.v. PÁLFY 1. SEKRETÁR DER GESELLSCHAFT a (INHALTSVERZEICHNIS S. AUF. DER INNENSEITE.) BUDAPEST, . 1903 EIGENTUM DER UNGARISCHEN GEOLOGISOHEN GESELLSCHAFT. 1 szt A Magyarhoni Földtani Társulat titkári hivatala: Budapest, VII. ker. Stofánia-út 14. sz. Mindennemü postai küldemény Dr. Pálty Mór első titkár czimére küldendő. ie Ung. Geol. Gesellschaft "betreffenden Sendungen bíttet man mit folgender Adresse zu ver- .. — sehen: Magyarhoni Földtani Társulat, Budapest, VII., Stefánia-út 14. sz. 17 goy Hatha VAJKNN HAI JILUEMA Kay 44 A , Pöldtani Közlöny Dász jolyóíral Jag varország fö EZEK és 5 a TZDJÁSTRETZÉKÉÉKÉS sa földtani ák. ló ME etési ára egész ére 10 kor. évi d íj fejében kap c A tagsági I) minden év első neg yedében fzsándő , Ha kajat talá évi első negyedben be nem fizette, a társulat az illető összeget a legrő videb, A JELEN FÜZET TARTALMA. Értekezések. Dr. LÖRENTHBEY IMRE: Két új teknősfaj a kolozsvári eoczén képződményekből 1. v. ég VAL GADLAJ A ne AB ás HETEN KE őket] SZSZTTREN KÉN ERETBA HORUSITZKY HENRIK : A diluviális mocsárlöszről . evést 3 29 za Ismertetés, Dr. Papp KÁRoLyY: Dr. Pálfy Mór: Alvincz környéke felsőkréta rétegeiről szóló. munkájának ismertetése és méltatása--- 2 0-2 0 002. 22 ti Irodalom. s. (1.) SCHAFARZIK FERENCZ: Budapest és Szentendró vidéke. — (2) HALAVÁTS GyuLa: Budapest és Tétény vidéke. — (3.) HaLaváTs Gyura: A. Duna és Tisza völgyének geologiája. — (4.) SCHAFARZIK FERENCZ: Magyarország kő- iparáról, különös tekintettel a dísz- és épitőkövekre. — (5.) UHLIG VIKTOR: A Tátrahegység geologiája. — (6.) UHLIG VIKTOR: Adatok a Fátrakriván- hegység geologiájához. — (7.) LIEBUS ALBERT és UHLIG VIKTOR: Néhány kárpáti krétafossiliáról, stratigraphiai megjegyzésekkel. — (8.) VEITERS HER- MANN: Előzetes jelentés a Kis-Kárpátokban az 1902. év nyarán eszközölt. : KÖZ vizsgálódásokról. — (9.) Sixvrzow J.: Néhány megjegyzés a congériarétegekről, — Bed a (10.) Loczgka Józspr: Az anapaitról. — (11.) LIFFA AURÉL : Adatok a ceyloni . A xb cizzáobot ik kristálytani ismeretéhez. — 8 zs ) ZIMÁNYI KÁROLY: Ásvány- előfordulások Rézbányáról és vidékéről. — (13.) MauRirz . BÉLA : Adatok a. magyar chalkopyritek kristálytani ismeretéhez. —. (14) SuEss EDUARD: Uber heisse OCuellen. — CHévL RovaRA FRiGYES: Galánthai és fraknói BEL Esterházy Mihály uradalmai. (16.) HERZFELDER Dezső: Szikes talajok I javításáról s kes ötas 3 aj sei a ae tea, me a ime —-- em —— ——.- ——- e Társulati ügyek. 7 él Szakülés : I903ÁpTilis HÓ 1- én vat zet áj s ege k s EKE KÉT ÉS B éges 1903. május hó 6-án 0... j 1903 junitt8-hó 3-Ájz a ezta akasz a SESti US ANEKESÉSBR Választmányi ülések: 1903 márczius hó 10-én. — 1903 márczius hó 21-én ... ; 1903 április hó 1-én. — Május hó 6-án, — Junius hó 3-án . Sense Hivatalos közlemények a m. kir. Földtani Intézetből 0. .. 0. 0. 7 2.946 A Földt. Társ. földrengési observatoriumának jelentése márczius—junius hónapokról 247. 3 . INHALTSVERZEIOHNIS DES SUPPLEMENTS. ml SAL EN t Abhandlungen: Seite . EMERICH LÖRENTHEY: Zwei neue Schildkrötenarten aus dem Eozünen von MRSGTozág átt [mani TTatel V. ül e V.I) ző Leo ele ze 949 HEINRICH HoRgusiTzxY : Über den diluvialen Sumpflöss ".. 0 4. 4. 2. 967 3 "Referate. s ten in der Umgebung von Alvinez ... -. a / § sága ij Literatur. , .) FR. SCHAFARZIK : Die Umgebung von Budapest und Szentendre. — (2. J. HALA- KEEGNÁLS Die Urmgebung von Budapest und Tétény. — (3.) HALAvÁTS GYULA: s Duna és Tisza völgyének geologiája (Zur Geologie des Donau- und Tisza- . Tales). — (4.) FR. SCHAFARZIK: Über die Steinindustrie Ungarns mit beson- v . derer Rücksicht aut die Dekorations- und Bausteine. — (5.) V. UHLIG-: savas Geologie des Tatragebirges. — (6.) V. UutiG: Beitrüge zur Geologie zés ülés Fátrakrivángebirges. — (7.) A. LIEBus u. V. UHntrG: Über einige Fos- . — silien aus der karpatischen Kreide; mit stratigraphischen Bemerküngen. — 8.) H. VeErreks: Vorláufiger Bericht über die Untersuchungen in den v leinen Karpaten. — (9.) J. Sivrzow: Einige Bemerkungen über die Con- . — gerienschichten. — (10.) J. Loczka: Chemische Analyse des Anapait. HR 3 ed) A. LIFrA: Beitráge zur krystallographischen Kenntnis des Chryso- SGASA berylis von Ceylon. — (12.) K. Zrmányi: Mineralogisehe Mitteilungen. — . — (18.) B. Maugirz: Beitráge zur krystallographischen Kenntnis der unga- . risehen Kupferkiese. — (14.) E. SuEss: Uber heisse Ouellen .. .. .. 280 . Mitteilungen aus den Fachsitzungen der ungarischen Geologischen Gesellschaft 288 . Ámtliche Mitteilungen aus der kgl. ungarischen Geologischen Anstalt ... ... 290 Bericht des Erdbeben-Observatorium über die Erdbeben im Márz, April, Mai d TREES ara hez 028 DTÉZT T SALE RENASÁBTSKÓ KASSÁN MÁB ÉN ES BTLNGY BA ZÉS fnrtlttók ARSZT NÉEENSRNTB EGGRE SZÉKÉN ONES 710111 tú) 6 5 . A magyar kir. Földtani Intézet muzeuma a közönségnek díjtala- . nul nyitva áll minden vasárnap és csütörtökön, délelőtt 10—1-ig. AIR LÉT SBN Más napokon, hétfő és péntek kivételével, délelőtt 10—1-ig egy 8 . korona személyenkénti belépő díj lefizetése után tekinthető meg. s bi NYILVÁNOS NYUGTATÓ. a 1908 április hó 44-től julius hó 1-ig. EAN .— Hátrálékos tagsági dijat fizettek : ÁNTKÉNS Ágh Géza, Budapest (1901); Horusitzky Henrik, Budapest (1901, 1902) ; Hulyák 92 Valér, Zsolna (1901, 1902); Iéz Géza, Budapest (1902); Timkó Imre, Budapest . — (1902); Treitz Péter, Budapest (1902) ; Vángel Jenő, Budapest (1902); Zlatarsky G., . Sofia (1902). ; tégy vVagsági dijukat befizették 1903-ra : z a) Budapesti rendes tagok: Duma György, Gáspár János. Gesell Sándor, Hala- . váts Gyula, Horusitzky Henrik, Ikadió Ottokár, Konkoly-Thege Miklós, László Gábor, Lendl Adolf, Melezer Gusztáv, Nagy László, Pálfy Mór, Papp Károly, K. Pauer Viktor, Reguly Jenő, T. Roth Lajos, Válya Miklós. b) Vidéki rendes tagok: Broszmann Jenő, Szélakna ; Cseh Lajos, Selmeczbánya ; Czirbusz , Géza, Temesvár; Horváth Zoltán, timaszombat; Hulyák Valér, Zsolna; Junker Ágoston Beszterczebánya; Kachelmann Farkas, Selmeczbánya; Kovách Dem- "jén, Eger; Kuncz Péter, Pomáz; Litschauer Lajos, Selmeczbánya ; Schaffer Antal, Visegrád; Schwartz Ottó, Selmeczbánya; Singer Bálint, Nagymányok ; Svehla Gyula, Selmeczbánya ; Tirscher József, Szélakna. e) Rendes tagok jogaival biró intézetek: állami főreáliskola, Budapest, VI. ker. ; m. kir. bány. és erd. Akadémia igazgatósága, Selmeczbánya. i Előftizetők : Révai Leó, Bpest. — Oklevél-díjat fizetett: Reguly Jenő, Bpest. md KAL ill Magad ő A , Magyarhoni Földtani Társulat ; járülgüdkülénee és a közöny mellékleteinek árjegyzéke az 19083. évben. ; Lé ka Ű ; ( Megrendelhetők a Magyarhoni Földtani Társulat títkári hivatalábam, JAÖSVSÁRS VIL, É. 078 Stefánia-út 14. sz., vagy Kilián Frigyes egyetemi könyvkereskedeésében, Budapesten, . yi ; ( IV., váezi-utcga 1. sz.) ASK Verzeichnis der Publikationen der ung. Ceolog. Gesellschaft, 4 ( Dieselben sind entweder direkt durch das Sekretariat der Gesellschaft Budapest, gb: VII., Stefánia-út 14. sz.] oder durch den Universitáts- Buchhandler Friedrich Kilián, Kr (Budapest, IV., Váczi-utcza 1. sz.] zu beziehen.) j Magyarország geologiai térképe, kiadja a m. h. Földt. Társ. 1896. Budapest elfogyott. I 8KERt 1. Erster Bericht der geologisehen Gesellschaft für Ungarn. 1852 .. 2kor. Z-s; 7 9. Arbeiten der geölogischen Gesellschaft für Ungarn. I. Bd. 1856... 10 a a E zaja jsbts a maDYNTHOBI MVR társulat munkálatai. II. kötet. 1863... .-. 10 ua — a TULA 4. c a a IE, EM." és V. kötet si agbe 1867—1870. Kötetenként 284 ÜBsé-b ETL 2 zés SZÁTOK gs 308 b lgázok Közlöny. I—IV. évfolyam. 1871—1874. Kötetenként Bt RAL it Hát 6. a V—IX. a 1875—1879. (Hiányos — Defect) J j Kötetenkénbe vaz őüs Da ss a (/ (t 9.4 4 1880. Kötetenként KENÉLNNE KE SZMÉSÉ TÉT : LO ZETA 8. a a XI. f 1881. (Hiányos — Defect) ... ; 3) fi ( 98 E a 1882. Kötetenként... .-. 2- 4 4 — a 10. ri ( XIII. (t 1883. ( tt ebot 10 " 47-20 fins u f XIV. 4 1884. € LT DESOSAL AE ELJÁ EÜ. YAR 1 Eg fŰ a p.GYő a 1885. k HA STSÉSÓ 6 "sa TR I 13. f a XVI. fi 1886. [d DEL e ZERO MESS 14. c XVII—XXXI. a 1887—1901.a 10 c — a 15. Földtani Értesítő . 1—IIT. c 1880—1883. Kötetenként : ... 2 a — a A Magyarhoni Földtani Társulat 1852—1882. évi összes kiadványainak betüsoros tartalommutatója. — (General-Index sümmtlicher Publi- cationen der ung. Geol. Gesellschaft von den Jahren 1852—1882) 2 ua — s 16. Néhai dr. Szabó József arezképe... EE IE Et ET NAA KÉEÜSK KER 17. A magyar korona országai földtani viszonyainak rövid vázlata. Buda- DOSGYLOZT E ES RE 17 zza RA 18. Geologiselt- -montanistisehe Studien der Erzlagerstütten von : Rézbánya inr52 OZ ONgArn von Biz BOSBONY S LOTA zett ket : 6 a — e 19. Az erdélyrészi medencze harmadkori képződményei. II. Neogén gé CBOpoTrt, Dr. KöphAtitak LON SS at ést kl 3 a — e ; 20. Die Tertiárbildungen des Beckens der siebenbürgisehen Landesteile. II. Neogene Abth. Dr. Anton Koch. 1900. .. A 3 c — a 21. A magyarhoni Földtani Társulat 50 éves története. Dr. "Koch Antal 1902 — 60 22. Geschichte der fünfzigjáhrigen Tátigkeit der. ung. (eologischen Í Gesellschaft. Dr. Anton Koch 1902 .. .. GÁT S SZSSA PTE ÁÉÉ I HESS s VT 23. A selmeczi bányavidék éreztelér-vonulatai. (Die. Erzgüönge von Schemnitz und dessen Umgebung.) (Szinezett nagy geologiai tér- kép. Szöveggel együtt.) Geolog. mont. Karte in Grossformat .--.. 10 a — e 24. A budapesti országos kiállítás VI-dik csoportjának részletes katalogusa. Bányászat. Kohászat. Földtan. 1885. — (Budapester Landes- ausstellung. Specialkatalog der VI-ten Gruppe. lek Íge, Bergbau und Hüttenwesen) . ... ves ad TE jat váz sze e PG ZETT 25. Kurorte von Ungarn. Dr. Kornel Chyzer. ÍSRB ME RT Él B — a 40 a 26. Les Baux Minérales de la Honerió. 18784 az 22 Segén ee LES ltn tsz RALNGENETARÓ 27. Égy új Echinolampas faj. Dr. Pávay Elek .. - $ 3 — a 20 a 28. Kolozsvár és Bánfi-Hunyad közti vasutvonal. Dr. Pávay Blék.. 253 AOSA 29. Évi jelentés, Magyar kir. Földtani Intézet. 1883. — (Jahresberidht der k. ung. Geologischen Anstalt 1883) -.. .-- 2E St S TÉSRE see Vg 30. Jahresbericht der k. ung. . Geologischen Anstalt für 1884... 2 — a FRANKLIN-TÁRSULAT NYOMDÁJA, 98 50 fi SZIN VETÜN s Jv KT EGK ENE KTOKETN EY 6STT908k i JULIUS-SZEPTEMBEB. 71—0, FÜZET, UNAKÁNYKK E BANÁN ESA AN ÁLNI AN ANY TAN KEK ANNKA KKE AANTAN ANYA UA KKN AKK KNU ÁBAN VAN ANK EAN NNAK AAN KAYNN AA NKATAK EN K NNA KKK EL NOK ANY AKA KÁ ek NNAK 5 A ; é aba HAVI FOLYÓIRAT 28 A et. KIADJA B "A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT. j3 8 x 5 T Aa AL AZÁS ; 43 (AM. KIR FÖLDTANI INTÉZET HIVATALOS KÖZLÖNYE. 87 SZERKESZTI 3 áj Dr. PÁLFY MÓR (A JELEN FÜZET TARTALMA A BELSŐ LAPON.) . : pe BUDAPEST, 1903. A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT TULAJDONA. FÖLDTANI KÖZLÖNY. (GROLOGISCHE MITTEILUNGEN.) ZEITSCHRIFT DER UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT ZUGLEICH AMTLICHES ORGAN DER K. UNG. GEOLOGISCHEN ANSTALT. REDIGIERT VON DEM -v. PÁL BY , .ZEVB I. SEKRETÁR DER GESELLSOHAFT. (INHALTSVERZEICHNIS S, AUF DER INNENSEITE.) BUDAPEST, 1905. EIGENTUM DER UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT. ee ee ee eeátee e EtSÉtEEKKtEKKtttLLéLGzuguztlllttttttttúl . EY A Magyarhoni Földtani Társulat titkári hivatala: Budapest, VII. ker. Stefánia-út 14. sz. Mindennemü postai küldemény Dr. Pálfy Mór első titkár czimére küldendő. ú- Alle die Ung. Geol. Gesellschaft betreffenden Sendungen bittet man mit folgender Adresse zu ver- MEERe sehen: Magyarhoni Földtani Társulat, Budapest, VII., Stefánia-út 14. sz. ! $i 1 AGA GE E ULYO AT KLEA tök; sul JAKA1 í9 ig első negyedben be nem fizette, a a társulat az illető összeget a legrövidebb; közvetítés utján szedi be, a mely esetben a postai költséget a hátralékos tag ! A JELEN FÜZET TARTALMA. A Értekezések. 9 TREITZ PÉTER: A Duna- Migsakhétek agrogeologiai leirása (a VII-ik táblával) 831 TRsirz PéreR: A Palics-tó környékének talajismereti leirása (a VIII-ik. táblávak, Dr. KocH ANTAL: A Fruskagora-hegység geologiai szerkezetének vázlata ... ... 3 Dr. SCHAFARZIK FERENCZ: Az aldunai Vaskapu: hegység geologiai viszonyainak és történetének rövid vázlata (TX. .é85X.-Ik táblával) ezések KESENÉNESE , Irodalom." ha yváa szt LÖRENTHEY IMRE: Budapest pannoniai faunája 158 INHALTSVERZEICHNIS DES SUPPLEMENTB, Metss Ax kezők Abhandlungen. ; , sálat PETER TREIrz: Agrogeologiseche ÉLNÉK des Gebietes zwischen der Donat v7e tg Tisza (Mit Tafel VIL) -- 87 Tafel TTI) tbtet A LÉGA E GAS e VAS ON E PV VEGA ESTEK 0 ee] Dr. AnTox KocH: Skizze KTzAN EpŐLGÉTSANAT Baues des Fruskagora-Gebirges ... 8 Dr. FRANZ SCHAFARZIK : Kurze Skizze der geologischen Verhültnisse und Cosokiaktáli des Gebirges am Eisernen Tore an der Unteren Donau (Mit Tafel IX und 834 tva, áll minden vasárnap és csütörtökön, délelőtt 10—1-ig. napokon, hétfő és péntek kivételével, délelőtt 10—1-ig egy gye ÉT ( személyenkénti belépő díj lefizetése után tekinthető meg. A , Magyarhoni Földtani Társulat" nlványanekő és a közlő öny 3 mellékleteinek árjegyzéke az 1903. évben. s. ( Megrendelhetők a Magyarhoni Földtani Társulat titkári hivatalában, Budapesten, VII. Stefánia-út 14. sz., vagy Kilián Frigyes egyetemi könyvkereskedésében, Budapesti IV., váezt-utega 1. sz.) Verzeichnis der Publikationen der ung. Geolog, Geselsokatt (Dieselben sind entweder direkt durch das Sekretariat der (Gesellschaft [ Budapest, VII., Stefánia-út 14. sz.] odér durch den Universitáts-Buchhándler Friedrich Kilián, tat [Budapest, IV., Váczi-utcza 1. sz.] zu beziehen.) he Magyarország geologiai térképe, kiadja a m. h. Földt. Társ. 1896. Budapest cafka tő 1. Erster Bericht der geologisehen (Gesellschaft für Ungarn. 1852 ... 2kor.—fll 2. Arbeiten der geologischen Gesellschaft für Ungarn. I. Bd. 18586. . 10 c — 3. A MAGYAThÓni (ú10haeni társulat munkálatai. II. kötet. 1863... --- 10 a — 4. c a ( III.,, IV. és V. kötet. 1867—1870. Kötetenként etet A bed ÉG: - 4 c — 5. Földtani Közlöny. I—IV. évfolyam. 1871—1874. Kötetenként gk 4 k — 6. a ( V--IX. a 1875—1879. (Hiányos — Defect) : Kötetenként. " --. --- 2 a — Ül; u ( Xs a 1880. Kötetenként... -. .. 10 c — a 8. a a XI. fi 1881. (Hiányos — Defect).... 9. a € XII a 1882. Kötetenként .. ... --- 4 a — 10. fi u XIII. a 1883. ( Tagadta 10 a — 11" lé € € ÁLY: a 1884. j a 2 Je sztést ARAT ete te 19. a fi BAN a 1885. a esö stee 6 S ílat ( ( XVI. € 1886. ( RND GÉ SERT ESB BE a elebe 14. a , c XVII XXXI. u 1887—1901. v 4 10 c — 15. Földtani Ertesítő 1—III. ( 1880—1883. Kötetenként ... 2 a — A Magyarhoni Földtani Társulat 1852—1882. évi összes kiadványainak betűsoros tartalommutatója. — (General-Index sümmtlicher Publi- cationen der ung. Geol. Gesellschaft von den Jahren 1852—1882) 2 as — 16. Néhai dr. Szabó József arczképe.. szög AVR sz DES 17. A magyar korona országai földtani viszonyainak rövid vázlata. Buda- DOSL ÁSI ZSZ TNÁSKTS IEEE LÉ EKKOROTT 18. Geologiseh- -montanistische Studien der Erzlagerstütten von Rézbánya Ú0..10.. OS UNSATAN VON BE AROBE ty A 40 a RÉKÉSZS KN E ÉSA O ENE zés tNIR 19. Az erdélyrészi medencze harmadkori képződményei. II. Neogén csoport. Dr. Koch Antal. 1900... .. 3 € — 20. Die Tertiárbildungen des Beckens der siebenbürgisehen Landesteile. II. Neogene Abth. Dr. Anton Koch. 1000 ését av slddR 91. A magyarhoni Földtani Társulat 50 éves története. Dr. "Koch Antal 1902 — 22. Geschichte der fünfzigjáhrigen Tütigkeit der. ung. Geologischen Gesellschaft. Dr. Anton Koch 1902 0. ELÉRE SEK S LOTTE 23. A selmeczi bányavidék éreztelér-vonulatai. (Die. Erzgünge von Schemnitz und dessen Umgebung.) (Szinezett nagy geologiai tér- kép. Szöveggel együtt.) Geolog. mont. Karte in Grossformat " ... 10 a — 24. A budapesti . OTSZÁZOS kiállítás VI-dik esoportjának részletes katalogusa. Bányászat. Kohászat. Földtan. 1885. — (Budapester Landes- ausstellung. Specialkatalog der VI-ten Gruppe. Geologie, 4 aZ ÉZtA und Hüttenwesen) Éz BAL ria agit e al — : e 40 25. Kurorte von Ungarn. Dr. Kornel Chyzer.. JES5 zs aSk KÉS ZS — a 40 26. Les Haux Minérales de la Hongrie. 1878 95-02 fsz 2 gazsi sz NAG 27. Egy új Echinolampas faj. Dr. Pávay Elek ... .. REA; ET — a 20 28. Kolozsvár és Bánfi-Hunyad közti vasutvonal. Dr. Pávay "Elek. 2 EBB 99. Évi jelentés, Magyar kir. Földtani Intézet. 1883. — Ctshreitosztátb der k. ung. Geologischen Anstalt 1883) ... sz DN TEA 30. Jahresbericht der sal ung. Geologisechen Anstalt für 1884 ARE GE FRANKLIN-TÁRSULAT NYOMDÁJA. 4 § e si L hé Ve, AGA RÉ 3 VA DNVSLT AK as ren 4 kz p [) 445t ; At 3 Z HA ag bég EHE a 4 rt ge Vinyl [di , A régit; ERNE uk aGyktaS hi £ fa ú At há YT 4". § ap d 4 a TANI KÖZLÖN vért sádátkő 71 KIADJA 14. té EGYSZERSMIND AaM, KIR. FÖLDTANI INTÉZET HIVATALOS KÖZLÖNYT. SZERKESZTI Dr. PÁLFY MÓR A TÁRSULAT I. TITKÁRA. (A JELEN FÜZET TARTATMA A BELSŐ LAPON.) BUDAPEST, 1903. ; 8 feka száfájs : FÖLDTANI TÁRSULAT TULAJDONA. . FOLDTANI KÖZLÖNY. Hi (GEOLOGISCHE MITTEILUNGEN.,) ; va TSOCHRIFT DER UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT 3 ZUGLEICH - vő . AMTLICHES ORGAN DER K. UNG. GEOLOGISCHEN ANSTALT. ; 47 ff REDIGIERT VON § ; , Kö f ; EG Dr. M. vv. PALRY i ús I. SEKRETÁR DER GESELLSCHAFT. (ÍNHALTSVERZEICHNIS S. AUF DER INNENSEITE.) kb BUDAPEST, 1908. ö BIGENTUM DER UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT. Magyarhoni Földtani Társulat titkári hivatala: Budapest, VII. ker. Stefánia-út 14. sz. 7! enneműü postai küldemény Dr. Pálfy-Mór első titkár czimére küldendő. ? Ung. Geol. . Gesellschaft betrefflenden Sendungen bittet man mit folgender Adresse zu ver-. ss seh hoza ad zlágáótlkl HöltMSBA Társulat, , zdssok dó HAS eesná át 14. sz. A ,, Pöldtani Közlöny havi jolyóirai Magyarország földtani, avat ALÁN ÉT és Ő ósténytani 189 ALTÉTÉÉKEKKEES 074 ESETE ismeretek HÁ közlemények 9 talmáért és 5 alalkjáér t egyedül a E felelősek. Figyelmeztetés az alapszabályok 1 8. §-ára, E . aA tagsági dij minden év első negyedében fizetendő, Ha valamely tag évi diját az első negyedben be nem fizette, a társulat az illelő összeget a legrövidebb postai §. közvetítés utján szedi be, a mely esetben a postai költséget a hátralékos tag fizeti, § A JELEN FÜZET TARTALMA. Értekezések. Dr. Páury MóR: Két új óriási inoceramus faj az erdélyi részek felsőkréta- rétegeiből (a XI. és XII-ik táblával)... E EGMKEESRKÁBES KoRmos TIVADAR: Palgontologiai közlemények (a SX sk táblával) em VEG SANKSSSB 451. Dr. Pánry Móg: Előzetes jelentés az erdélyrészi éreczhegység andesitjeinek kor- NASZONYYAÁKÓL A SEN SE NÉET 3 E A BESSGNÉ E e L 463 Dr. LÖRENTHEY IMRE: Nehány megjegyzés . Az Orygoceras Fuchsi, Kittl. sp.-eőbn 4708 A Dr. LÖRENTHEY IMRE: Pteropodás márga a budapesti óharmadkori képződmé- : TÍVOKDODI ZANA S ate LÁSS kj 20-At ER Dr. LÖRENTHEY IMRE: Pyrgulifera tömeges előfordulása a lábatlani eoczénben Irodalom. (1) Nugicsás JózsEr: A mezőhegyesi gázforrás. — (2) DIENER C.: A horvát- szlavon szigethegységek viszonya az Alpokhoz és a Dinári hegyrendszerhez. — (3) Bgusma S.: Eine subtropische Oasis in Ungarn. — (4) OLSZEWSKI S. A Laborczfolyó völgyében Radvány mellett eszközlendő petroleumkutatások kilátásáról. — (5) MégGa 5.: Dobsina bányászata a XIX. században. — (6) GoRJANOVIC KRAMBERGER K. : Palgoichtiologiai adalékok. — (7) MURAKözY KR. A talajtól al ADe tő tezéi vezt BZN ÉN ett a e NK S EY TB TE E ARONE e SETÉT Társulati ügyek. Szakülések : 1908" november hó 44-én. 22 22 22 21 EE EEKENENNYRRRRKOKRB 1903 -deeczember; hó 2-áni ! (22 20 esi 2őbe EeS GSZSRNEKERR 5 ESAR Választmányi ülések: 1903 november hó 4-én. E ALA vl a SZT Teen s AZZNEE MNB 1903 deczember hó 2-án ... ... ta Jelentés a julius-augusztus, szeptember-október hónapokban észlelt földrengésekről 487 ér] INHALTSVERZEICHNIS DES SUPPLEMENTS. Abhandlungen. Dr. M. v. Párnry: Zwei neue Inoceramus-Riesen aus den oberen Kreideschiechten der siebenbürgisehen Landesteile (Mit Tafel XI—XII.) ... --- --- --- --- 4897 TH. KoRMmos: Paláontologische Mitteilungen (Mit Tafel XIII.) --.— .-- --- --- Dr. M. v. PÁLFY: Vorláufiger Bericht über die Altersverhültnisse der Andesite im siebenbürgischen Landesteile.. ... 0... tarts ést "h Dr. E. LÖRENTHEY: Einige Bemerkungen über Orygoceras Fuchsi, Kittl. sp. ai ESZT Dr. E. LÖRENTHEY : Pteropodenmergel in den alttertiüren Bildungen von Budapest 520. Dr. E. LÖRENTHEY: Massenhaftes Vorkommen von Pyrgulifera im Hozün von Lábatlan 524 2 Literatur. (1) J. Nugrcsás: Gasausströmung zu Mezőhegyes. — (2) C. DIENER: Die Stel- lung der Croatisch-Slavonischen Inselgebirge zu den Alpen und dem Dina- rischen Gebirgssystera. — (3) 5. BRusIwA : Bine subtropische Oasis in Ungarn. — (4) S. OLszewszr :, Über die Aussichten der Petroleumsechürfungen im Tale des Laborezflusses bei Radvány. — (5) 5. MéÉGaA: Der Bergbau von Dobsina im XIX. Jarhundert. — (6) GoRJANovIc KRAMBERGER: Palüoichtiologisehe — — Beitvüge. — (7) K. Mugaxözr : Übosztdentkodeni Ete zsé íete tg SPY EBÉT . Bericht der Erdbebenwarte der Ung. geol. Gesellschaft zu Budapest im Juli- August, KN S en án NOktobas 90 sére ell jele sad 12 529 A magyar kir. Földtani Intézet muzeuma a közönségnek díjtala- 4 null nyitva áll minden vasárnap és csütörtökön, délelőtt 10—1 -ig . vő Más napokon, hétfő és péntek kivételével, déletőtt 10—1-ig egy korona; személyenkénti belépő díj lefizetése után tekinthető meg. NYILVÁNOS NYUGTATÓ. 1908 julius hó 1-től deczember hó 31-ig. . Hátrálékos tagsági dijat fizettek : j Dicenty Dezső, Budapest (1902); Heinrich Viktor, Petrozsény (1902); IKrausz . — Nándor, Rozsnyó (1902); Loczka József, Budapest (1902); Schossberger Adolf, Buda- . pest (1902) ; Veress József, Selmeczbánya (1902) ; Winkler Lajos, Budapest (1901, 1902). Tagsági dijukat befizették 1903-va : a) Budapesti rendes tagok: Bauer Mór, Emszt Kálmán, Erdős Lipót, Gianone Adolf, . Hasenfeld Manó, Legeza Viktor, Liffa Aurél, Muraközy Károly, Nagy Dezső (xeol.) Kozlozsnik Pál, Schossberger Adolf, Szterényi Hugó, Wéry Ödön, Winkler Lajos. — — b) Vidéki rendes tagok: Ádámosi Ferencz, Désakna; Antal Miklós, Nagyenyed ; . Baczony Albert, Kassa; Bauer Gyula, Brád; Baumerth Károly, Felsőbánya; Bena- . csek Béla, Veszprém; Bene Géza, Vaskő; Beutl Engelbert, Nadrág; Bibel János, . Oravicza; Brodafíka Frigyes, Kapnikbánya; Derzsi K. Ferencz, Szentes; Farbaky István, Selmeczbánya ; Fritz Pál, Marosújvár; Gerő Nándor, Salgótarján ; Glos Arthur, Csiz; György Albert, Resicza; Gyürky Gyula, Ozd; Halmai Józset, Nagybánya; Heinrich Viktor, Petrozsény: Herrmann A. -arpád, Anina; Hunyady János, Mező- . hegyes; Jahn Vilmos, Nadrág; Krausz Nándor, Rozsnyó; Klekner László, Luczia- bánya; Kocsis János. Kaposvár; Laczkó Dezső, Veszprém; Lajos Ferencz, Pécs; . Martiny István, Hegybánya ; Milhoffer Sándor, Középadaecs; Mossoeczy Sándor, Dés- akna; Pelachy Ferencz, Selmeczbánya ; Petrovits András, Krompach-vasgyár ; Kiegel Vilmos, Anina; Rombauer Emil, Brassó; Schmidt László, Aknaszlatina; Sehreiner János, Veszprém; Siegmeth Károly, Debreczen; Soós Viktor, Teregova; Süssner Ferencz, Felsőbánya; TVeschler György, Körmöczbánya ; Tuzson János, Selmeczbánya ; Vastagh János, Tapolcza ; Zsilinszky Endre, Békés-Csaba. e) Rendes tagok jogaival biró intézetek és társulatok: állami főreáliskola, Arad; . Drenkovai kőszénbányák igazgatósága, Berzászka; Esztergom város tanácsa; állami . — főreáliskola, Kassa; Nadrági vasipar-társulat; Selmeczbánya szab. kir. város; Bány. és erd. akadémiai kör, Selmeczbánya. Előfizetési dijat fizettek 1903-ra: m. kir. bányahivatal, Abrudbánya ; m. kir. sóbányahivatal, Aknasugatag (II. félév); m. kir. főbányahivatal, Aknaszlatina " (AI. félév) ; Friedlender et Sohn, Berlin ; Technologiai iparmuzeum, Budapest ; Középisk. gyak. főgymnasium, Budapest; m. kir. bányaiskola, Felsőbánya ; m. kir. bányahivatal, Felsőbánya; m. kir. bánya- és kohóhivatal, Kapnikbánya; m. kir. főbányalhivatal, Marosújvár ; m. kir. sóbányahivatal, Rónaszék (II. félév) ; áll. ftőgymnasium, Szamosújvár. Oklevéldijat fizettek : Ádámosi Ferencz, Désakna ; Dicenty Dezső, Budapest ; Krausz Nándor, Rozsnyó ; Rozlozsnik Pál, Budapest; Schossberger Adolf, Budapest ; Soós Viktor, Teregova. A [/ one 4 a í " 98 15 u KSE d y 4 regi 7 MENNEL 4 Lt égés AOSÁ Ar Aa 5, gl fa Vak kö 4 ROY - aki a a hakdattste tő, , EN! A , Magyarhoni Földtani Társulat" kiadványainak és a közlöny 1.28 mellékleteinek árjegyzéke az 1903. évben. : ( Megrendelhetők a Magyarhoni Földtani Társulat titkári hivatalában, Budapesten, V.II., E Stefánia-út 14. sz., vagy Kilián Frigyes utóda egyetemi könyvkereskedesében, haja TÁ KÖV IV:, váczi-útcga 1. 52.) ; Verzeichnis der Publikationen der ung. Geolog. Ceselléhatb, : § ( Dieselben sind entweder direkt durch das Sekretariat der Gesellschaft [Budapest. £ VII., Stefánia-út 14. sz.] oder durch den Universitáts-Buchhándler Friedrich Kiliáns ú já Nachfolger, [ Budapest, IV., Váczi-utcza 1. sz.] zu beztehen.) ge; [/ va bétsa z I Magyarország geologiai térképe, kiadja a m. h. Földt. Társ. 1896. Budapest elfogyott. 18 li 1. Erster Bericht der geologisehen Gesellschaft für Ungarn. 1852." ..- "2 kor. — fil. 288 ba 2. Arbeiten der geologischen Gesellschaft für Ungarn. I. Bd. 1856... 10. a 02 za EAN jé. sa FENENZENOTA földtani társulat munkálatai. II. kötet. 1863... .. 10 46 a 4. ( a u TE "EV, 68 ME KOVBI 4: 1867—1870. Kötetenként "ok gk EST SSS zal AZZAL 2) a SZARV OÁSZÁRÁNORANSSZR 8? 5. Földtani Közlöny. I—IV. évfolyam. 1871—1874. Kötetenként ... 4 0 EMKE 2-6 6 a ( V—--IX. a 1875—1879. (Hiányos — Defect) fi i IKÖtEteMKéTt e Zeke et As atgzeset Sue 7. ő ú S EZNAbB 1880. Kötetenkénb .-- 2. " 27 10 AKAESBR sa 8. a fi IG a 1881. (Hiányos — Defect) ... i ZENO j 9. fi ( 54 fi 1882.-Kötetönkénb e. va. LE a ASSE , 10. ( u DET: ( 1883. c Sa 107" a — § t 6 UA fi ( RV fú 1884. Öt ate hall P. KÖLÖK Ki cz 19. fi (- 3. A VAS a 1885. ( 24 an va 6. . da sőt A k ilag ( a XVI ( 1886. c maga Len [leg Se SS EGER § TA. ri vezdázk XVII XÁXXI. u 1887—1901.c gyző B; 10. Gst 157 Jets Ertesítő . 1—III. ( 1880.—1883. Kötetenként .. O0KAsuk A Magyarhoni Földtani Társulat 1852—1882. évi összes kiadványainak betűsoros tartalommutatója. — (General-Index sümmtlicher Publi- cationen der ung. Geol. Gesellschaft von den Jahren 1852—1882) 2 ua — a 16. Mutató a Földtani Közlöny XXIII-—-XXXII. kötetéhez. Dr. Cholnoky s TORO LÁJÓB ES j sz 7 IGNLOKRZESSERRT 17. Register zu. den Biinden XXIII-XXXII des Földtani Közlöny. Dr. E. ef 17 "Cholnoky. 1903. EL É LE Ae N TRE Set et e zE a ES ENE EÉÉE ág eb NEGAKET DA GESSTÉR ( 18. Néhai dr. Szabó József arezképe AN évé 2 TE ESSTÁRRA j . 19. A magyar korona országai földtani viszonyainak rövid vázlata, Buda- ő; EG DOSD LO Z 2 Ask Eset zzz, AL EERANKR pék 20. Geologiseh-montanistise he Studien der Erzlagerstütten von Rézbánya gy: " in 8. 0. Ungarn von F. Pos$epny. 1874 . Lett A : 6-. - e AES k "úg 21. Az erdélyrészi medencze harmadkori képződményei. II. Neogén jé; csoport. Dr. Koch Antal. 1900 . sa § ts ÉS Mer ka. 22. Die Tertiárbildungen des Beckens der siebenbür gischen Landesteile. sas II. Neogene Abth. Dr. Anton Koch. 1900... sz: 223 DERTRELZEZESERRE 23. A magyarhoni Földtani Társulat 50 éves története. Dr. "Koch Antal 1902 — 4 60 a 924. Geschichte der fünfzigjührigen Tütigkeit der. ung. Geologisehen , f (Gesellschaft. Dr. Anton Koch 1902 LENE - sg EZN TR ONKKÉS 7 25. A selmeczi bányavidék éreztelér-vonulatai. (Die Erzgünge von út Schemnitz und dessen Ümgebung.) (Szinezett nagy geologiai tér- vö. kép. szöveggel együtt.) Geolog mont. Karte in Grossformat --.. 10. 2át SEEN bő 26. A budapesti OTSZÁZOS kiállítás VI-dik csoportjának részletes katalogusa. Bányászat. Kohászat. Földtan. 1885. — (Budapester Landes- NÖ ausstellung. Specialkatalog der VI-ten Gruppe. Geologie, Bergbau 28 und Hüttenwesen) : DE LVA OL e ÜLT LANE NYAL A LÉETEN " FELS AL SESSNRÉ E NN 4 27. Kurorte von Ungarn. Dr. Kornel Chyzer. 1885... 0 0 — c 40 a x 28. Les Eanx Minérales de la Hongrie. 187802 u őző ba NEE g MEKK 29. Egy új Echinolampas faja Dr Páváy Bók zet je TGV RGTKEE 30. Kolozsvár és Bánfi-Hunyad közti vasutvonal. Dr. Pávay ; Blek. 2 5OGB Kg 31. Évi jelentés. Magyar kir. Földtani Intézet. 1883. — [aaébeziskl 80 der k. ung. Geologischen Anstalt 1883) .2- --z 1zz "2022 "Ld. 1 2 "la SESITTRANNNNNNNNNNSRR 32. Jahresbericht der k. ung. Geologischen Anstalt für 1884. . hé. 97 e. SENIOR bő FRANKLIN-TÁRSULAT NYOMDÁJA. ég VÓT LATE TÖLGY RE RLKANYNÁT A JLYNAN VENA AK KYARVAN AT NK d4t) KANZAANUNI ODYLRLKAÁTÓSN ÁK § ! f ; 414 § ) f § jú v ( ) f ! j ) í ( É [ / / K , f 4 h ja 14 (pal pi fú HV) 1/18 tRNT (4 v , tve A § / 9 í ( y 1 í . . (df ) 4 ( f d f : ; ETHAN 1) f . ! a i MUN, rt bé NNNNA l 25400