HALEKAN BET ézet jé jöutettbó Héj) b; özv, ró ga epét nég vat 191 3 kágartsent 937 úyátt FOR EDVCATION FOR SCIENCE THE AMERICAN MUSEUM NATURAL HISTORY 11 7 a. (e) [6] a 12) fan) hsz 2 (0) ző MANIYGANÁON, jutna MUN) KJATHKAK MGTNNKK JANTKKTNI § GARÉ Ó ín 14) KAL MEGAN jw fi Ú tab 44 9 i f ; h9t VELE 18 hl I ! (AM VAb 14 oten MEGYÜTET KV j Mt hig új hr A í tv gy he A (AN W 71, TAAAMANRN ; KALÉSGÁTTS ; f TA! 1! YI FÖLDTANI KÖZLÖNY. HAVI FOLYÓIRAT KIADJA A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT. EGYSZERSMIND A M, KIR. FÖLDTANI INTÉZET HIVATALOS KÖZLÖNYE. SZERKESZTI Dr. PÁLFY MÓR A TÁRSULAT I, TITKÁRA HARMINCZNEGYEDIK KÖTET. 1904. HÁROM TÁBLÁVAL S TÖBB SZÖVEGKÖZÖTTI RAJZZAL. FOLDTANI KOZLONY. (GEOLOGISCHK MILTEILUNGEN. ) ZEITSCHRIFT DER UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT ZUGLEICH AMTLICHES ORGAN DER KGL. UNG. GEOLOGISCHEN ANSTALT. REDIGIERT VON TE SAME Éve IP ÁSTUKBGYI I. SEKRETÁR DER GESELLSCHAFT. VIERUNDDREISZIGSTER BAND. 1904. MIT DREI TAFELN UND MEHREREN TEXTILLUSTRATIONEN BUDAPEST, 1904. A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT TULAJDONA, BIGENTUM DER UNG. GEOL, GESELLSCHA FT. 14444 1 ur. KAAT AN KGK EKE VNATAT JAN UTÁ A 19 Í hu SON az Te ZÜNSNERKSSAT . A közlemények alakjáért és tartalmáért egyedül a szerzők felelősek. 1 év. Für Form und Inhalt der Aufsütze sind die Verfasser allein verantwortlich. 25-09454- 1 ne FRANKLIN-TÁRSULAT NYOMDÁJA, IBŐOKEEETÜGŐ ! sz sz ös ae TARTALOMJEGYZEK. HORUSITZEY HENRIK ÉRTEK EZÉSEK. Lap A fichtelitről, mint az első monoklin-hemimorph osz- tálybelttáBVÁNynó sz szg seztisz íz esta znez380 t Dr. HOoFMANN KÁROLY és dr. Lóczy LAJos: A budai keserűvízforrások kelet- kezéséről. u 0 EE ages] Vesse sD7 Nehány kisalföldi úytési Térálkt Ze szk sze 337 A vágmenti homokbuczkák nedvességéről . .. 339 INKE Ja KOCH , ANTAL, -— SABEGAS ES sa a DLACKNER ANTAL Dr. LÖRENTHEY IMRE Dr. MELCZER GUSZTÁV MDI BÁTGEY MÓR. c— sz T. RorH L., SzonTaGH T., Dr. SZÁDECZKY GYULA Dr. VITÁLIS ISTVÁN Dr. SCHAFARZIK FERENCZ JUSS EK PP ÁROLY s asi vzs Dr. ZIMÁNYI KÁROLY ... . . A szentpéterfalvi rétegek korának megállapításáról 3 Kövült czápafogak és emlősmaradványok Felső-Eszter- as gályról (I. táblával) — - s 190 Pótlék a tarnóczi alsómediterrán homákkő Eper jJatozalNotidanuskdíttüsidens nyáj E — ze -. 902 Jasaltlakkolith az ajnácskői várhegyben .. . .. 242 Apró palgontologiai közlemények. . . . 332 A kazanesdi kénkovandbánya Hunyadvármeg égélben (1II-ik táblával)... EZT Hó E Et 99 A rákosszentmihályi Sashalom kavicsainak koráról 232 Adatok az arragonit symmetriájához (II. táblával) .. 203 Anbethenitmóltttstábláyaa se, ele Ea 2 sa ai Tagjainkhoz és olvasóinkhoz .. . 0. EE sz 1 Papp K. és KaApré 0.: Előzetes Jelezűős a borholya balenopteridáról (Mesocetus (?) hungaricus, Kapró) 216 . Adatok a Vlegyásza-Biharhegység geologiájához.. . 0 2 Adatok a Balatonfölvidék bazaltos kőzeteinek isme- TELEDOZ HE al za Lt szék ei éz ez ete ze 811 KOVID KÖZLEMÉNYEK, Mastodon-lelet Temerest határában, Krassó-Szörény- TUSOYG DOT Szet atát Egs a SI éa ezt 64 ISMERTETÉSEK. Dr. BöckH HuGó: Geologia ae 415 Dr. SCHAFARZIK FERENCZ: Magyarország kőbányá Ál. 418 BAurR Gyula: A rudai 12 apostol bányatársulat arany- bányászata sé zs og pezseg, AZ VReBaA K.: Peispevek k miosfolósi; "ági csmátán 245 IV TARTALOMJEGYZÉK. IRODALOM. A magyar geologiai irodalom repertoriuma az 1905. évben. .. sek d Eza HALAvÁTS GYuLA .. . . . . Hátszeg-Szászváros-Vajdahunyad körny SRéhek geolo- giai alkotása se raz AZÉ a SZASZ T HANKÓ-MELCZER — -. Ásványtan és chemia E SK szlta Ta MELLINGERV... . . A m. kir. államvasutak vonalain furt aetézi jetalól Nopcsa F., br. . . .. .. Dinosaurier-Reste aus Siebenbürgen .. .. s Orosz E... Őslénytani adatok az erdélyi medencze területéről PÁLFY M.—SCHAFFER TAL Szakvélemény a Duna jobb és balpartján Dévénytől Krecedinig feltárt és megvizsgált kőbányákróL. .. PaAzÁR I. eset az A ÁMÉLYTÚTÁSÍTAÓÁSZOTOLT Ő KEZE ese e e Néhány újabb hazai mélyfúrásról. — — — — — — — — Altöldunk AvÓViZzo a sz sz Stee — — 7 — Vízbeszerzés mélyfúrások útján .. — — — — — — — — — A buziási Szt.-Antal csodakút —- £ — za — — JSATÓHENYI ME ösi seszisez ELTOOLO OL ANNE lest gs SzápEczkY Gy... .. ... —. A nagybáródi ciszlkéstűjl széki ÁWggyészt Eh ateEn ős eruptivus tömegének É-i folytatásáról... z K. SZENTPÉTERI Z2s... A túr-toroczkói eruptivus vonulat kőzettani viszonyai VARGHA Gy. mm me nn Buziás és geyzirszerű szökőforrása sza TÁRSULATI ÜGYEK. Közgyülés 1904 február 3-án. Elnöki megnyitó. — Titkári jelentés. — Pénztári jelentés. — Módosított alapszabálytervezet előterjesztése. — Két tisz- teleti tag és az új tisztikar megválasztása u 0 — 0 - § SAY Szakülések : I. 1904 január 13-án. Kocun ANTAL dr.: Az ajnácskői várhegy földtani szerkezetéről. — MELCZER GuszrÁv dr.: Az arragonit és libethenit symmetriá- JAZZ AAS S KEST II. 1904 márczius 2-án. T. RorH LaAJos, SZONTAGH TAMÁS és Papp KÁ- ROLY dr.: A borbolyai ősbálnáról. — PaAPP KÁROLY dr. bemutatja LACKNER ANTAL: (A kazanesdi kénkovand-telep bányageologiai viszonyais czímű dolgo- zatát. — LIFFA AURÉL: Az első színes nyomású agrogeologiai térképről .. III. 1904 április 6-án. KocH ANTAL dr.: Apró palgontologiai közlemé- nyek. — TREITZ PÉTER: A magyar nagy Alföld nyugati peremének nehány geologiai szelvénye. — HORUSITZKY HENRIK: Nehány kisalföldi artézi kút szel- vénye. — EmMszT KÁLMÁN dr.: Az 1904 ápril 4-iki balkáni földrengés diagrammja IV. 1904 május 4-én. VITÁLIS ISTvÁN: Adatok a Balaton-fölvidék bazaltos kőzeteinek ismeretéhez. — HoRusITzkY HENRIK: A Vágmenti homokbuczkák nedvességéről. — REGunY JENŐ: A Volovecz déli lejtőjének geologiai viszonyai Betlér és Rozsnyó között. sz se z Lap 65 425 435 431 430 430 428 432 . 432 432 433 435 436 . 427 427 434 s6 248 TARTALOMJEGYZÉK. v La V. 1904 junius 1-én. SZONTAGH TAMÁS dr.: Az aknaszlatinai sóbánya 2 melletti süppedésekről. — GÜLL Virmos felolvassa TIMKkó IMRE értekezését: Az Ecsedi láp égéséről. — Timkó GyöggyY: Budapest III. főgyüjtőcsatornája geo- lost szelvényének JOTATOINITOTIÁT —— szea szg peás , zz ges pzése 949 VI. 1904 november 2-án. KocH ANTAL dr. bemutatja a tud. egyetem föld- és őslénytani intézetét és annak újabb könyv-, térkép- és kövület-szerzeményét. — ARADI VIKTOR ifj.: Liaszképződmények a budai hegységben. — PÁLFY MóR dr.: Borszék fürdő geologiai viszonyairól TENI Ea Is ete kész ,Vés8 — 438 VII. 1904 deczember 7-én. SZONTAGH TAMÁS dr.: A horvát-szlavonországi kátrányos kőolaj előfordulásáról. — KoRmos TrvapaR: A Dunántúl felső részé- nek pleisztoczénkorú faunájáról. — PÁrFry Mók dr.: Az erdélyrészi Érezhegység geologiája.. .. Elk szegezz szánstal; bég e Ez ENE da eni sr RŰ Vátasztmányi ülések. I. 1904 január 13-án — — -—. - — - — — 89 Ja Ki a LÉ Te 4 SOS ENÉN És, zs SE Ze szk 59 III. c márczius 2-án.. -. s sees eat ia MLS A ADI S GOZÁN Esz szt op az 250 DENES ÉLÉT ÁT ÜSS ÉSÉT ME zt zs ket es izék S LT KTÉGSS ÜTLU S N9 AT Eset Sze ee sz te BD LES ee mM DOT s ZSATLgtezz Ee E egz és 43] VILI. c deczember 7-én ző 438 A mh. Földt. Társ. alapszabályai szá rege hass 252 ( VAK a c — tisztviselői-n .. Sega rez e 90 KV Ba u c — tagjainak névsora 1903- [am réz gsss aes leste ém e e91 dat a c — csereviszonyainak kimutatása. —. -. aza SSt00 (gi fi . — számára 1903. évben beérkezett öseropéldányok és mándéle könyvek jegyzéke... sz TEA st SE 105 LEV c c — részére tett alapítványok... .. ke. sad em al A mh. Földt. Társ. földrengési observatoriumának jelentése : 1903 november, deczember tés ee ee 3 TUJÓZÁTATT ÁTTETT ÁT ezta zés zá e tels szé HA VOUAETNAKOZATS TÁDELÍT ST Mi 8 ELME alót ge EME ez va 258 TJOLETKÁJUÚS EJ ÜNTS SZ Me el e em za 346 VIOSÁTTTES KA SÜBZEÜS EN Ezt ISTEN szg ri ezét kl I904tszeptember október eye az E ez zo zo mz 442 HIVATALOS KÖZLEMÉNYEK A M. KIR. FÖLDTANI INTÉZETBŐL. A m. kir. Földtani Intézet 1904. évi geologiai felvételei .. — — —m— — a 257 INHALTSVERZEICHNIS DES SUPPLEMENIS," Abhandlungen. Seite Dr. BöckH, Hugo. . . Über den Fichtelit, als das erste Monoklin-Hemimorf- Mineral . szjé, oé 2, ad Pszt, ES des See 1 Dr. HoFMANN, KARL und Dr. Tesz; V., Úrgogte a Újben die Entstehung der Budaer Bitterwasserguellen.. .. — — mm mm — 347 HoRusITzkY, HEINRICH . Über einige artesische Brunnen des ungarischen j kleinen ÁAlföldes.. .. .. .. ES les, MÉRT SAST — — — — — Uber die Feuchtigkeit der Saadhügels lings des Vág- ETÜSBŐB ASE Mez ees eg VE tr Teks SE VB) Dr. KocH, ANTON . Fossile Haifischzáhne zést] FánzaekE von Felső- Esztergály (Mit Tafel I). — — szt zá) LACKNER, ANTON Dr. LÖRENTHEY, EMERICH : Dr. MELCZER, ÁUGUST Dr. SzápEczky, JULIUS . Dr. VITÁLIS, STEFAN Dr. SCHAFARZIK, FRANZ Dr. Papp, KARL... sé Ergánzungen zur Haifischfauna des htormedítostanee Sandsteines von Tarnócz (Notidanus diffusidens, n.fr.) 273 Basaltlakkolith im Várhegy von Ajnácskő .. . . 307 Kleine palüáontologisehe Mitteilungen .. . . .. 00365 Die Schwefelkiesgrube in Kazanesd, Komitat Hunyad 469 Über das Alter des Schotters am Sashalom bei Rákos- Szentmihály sitten láz . 296 . Daten zur Symmetrie des Azon (Mit "Tafel IT) 275 Üags tÁlgannetr (Ama AAL JUN) egsza sz sz lsz, sa 7 RoTH v. TELEGD, SZONTAGH, T. Papp, K. und Kapró, 0.: Vorlüufige Mitteilung über den miocánen Balenopteriden von Borbolya 278 Beitráge zur Geologie des Vlegyásza-Bihargebirges.. 115 Beitráge zur Kenntnis der Basaltgesteine des Balaton- Berggebletesz 9 ze ét As tát tel ezé said szi zttátek KURZE MITTEILUNGEN. Über einen Mastodon-Fund in Temerest, Komitat Krassó-Szörény .. kelő s 180 REFERATE. IBŐOKENETUGÓ ZAGBOLO RAN E a Ete 08 SCHAFARZIK, Fasz: Magyarország kőbányái 491 BauvER, JuLius: Der Goldbergbau der Budaer zwölf Apostel-Bergbaugesellschaft.. — — — — — — 496 K. VRBA: Prispevek k morfologii sylvanitu .. .. 311 Dr. ZIMÁNYI, KARL INHALTSVERZEICHNIS DES SUPPLEMENTS. VII LITERATUR, Seite Haravárs, Junrus .. .. .. Der geologiscehe Bau der Umgebung von Hátszeg, Szászváros und Vajdahunyad .. - 499 HANKÓ-MELCZER ... .. -. Ásványtan és chemia — 0 — BEMéét 5909 MELLINGER W... .. Über die auf den Linien der königl. ungarischen Staatsbahnen gebohrten artesisehen Brunnen .. . 505 OROSZ A — E Palüontologisehe Beitrüge aus dem siebenbürgisechen Becken saj 504 PÁLFY, M.—SCHAFFER, A... Gutachten über ds am teclten ked; Tera Ufer der Donau von Dévény bis Krecsedin aufgesechlossenen und untersuchten Steinbrüche .. mu mu 7 503 EBAZÁR Os lez rea EE aDTeaMethodemtdertietbohmtagen e e été 505 — - — — — Über cinige neuere Tietbohrungen Ungarns. 506 Das Trinkwasser unseres Alföld -—. 0 - H5ÜG — — — — — Wasserbeschaffung im Wege der " Melhetanse KESZ DJ — — — — — Der Szt.-Antal-Wunderbrunnen von Buziás.. 2509 KAOSZ EE ZT ME SZEM a S GBOLOOTA EA AZ eza zá as b . 510 Szápzczky, Jurrus .. .. Über den Rhyolith von Nagybáród, als die N-liche , Fortsetzung der eruptiven Masse des Vlegyásza- Biharhegység " .. 501 K. SZENTPÉTERI, S. . Die petrographischen "verháltuisse des nk zzrEos "RŰ LOTGSZKkók szet ség he s2502 IMARGHA, (Gee E Buziás und sein geiserartiger Sims SZH GESELLSCHA RTS-ANGELEGEN HELTEN, Funktionüre der ungarischen Geol. Gesellschaft... . 8 90 Verzeichnis der Mitglieder der ungarischen Geol. Gesellsehatt 91 Bericht der Erdbebenwarte der ungarischen Geologischen Gesellschaft: November, Dezember 1903 . ké LÉ ast ideesse ÉN aját 187 Jánner, Feber 1904 188 Márz, April 1904 kefe ÖRÓJ teet tatás [zs eAlsi Mett 10 aszt ALANT Eng 9 (63) eérrged estate err, ebe ee EE : Za A zgá e E 376 dal kizag ant rstne ke (0 hatso me dó A EE el 511 September, Oktober 1904. .. ed (tl LEV 0 EE TEGEZÉS RÁÉS 3 [/// AMTLICHE MITTEILÜNGEN AUS DER KGL. UNG. GEOLOGISUHEN ANSTALT. Dandesaufnahmen der kgl. ung. Geol. Anst. im Jahre 1904 0 .. u .. .. .. 313 BETŰRENDES TÁRGYMUTATÓ. (Alphabetisches Register.) [A mi a német szövegre vonatkozik ( )-be van foglalva.) (Das auf den deutschen Text Bezügliche ist in ( ) gesetzt.] SZEMÉLYNEVEK. (Personennamen.) Acker V. 251, 257, (313) — Agassiz L. 192, 193, 194, 196, 197 (262, 263, 264, 265, 266, 267, 268), 333 — Alexy Gy. 79, 80 — Anderics J. 65 — Aradi V. 438 — Arthaber G. 65, 341, 343, 344. Baer 417 (491) — Balló M. 326, 329 (358, 361) — Bánky 414 (487) — Barthalos A. 65, 422 — Bauer Gy. 422 (496) — Beck 404, 417 (475, 490) — Becke 381 (448) — Beckenkamp 203, 205, 206, 207, 208, 210 (275, 276) — Beckh H. 65 — Bella L. 217, 218 (280) — Benes Gy. 79, 80 — Van Beneden 199, 200, 228, 929, 231 (270, 271, 291, 292, 293, 295) — Berecz E. 65 — Bernauer 434 (508) — Berwerth F. 212 (277) — Gr. Bethlen 401 (471) — Beudant 378 (444) — Bihari 424 — Bischitz L. 88 — Blaschek A. 65 — Blenk J. 220 (282) — Blumrich 381 (448) — 3o0nney 385 (449), — Boriczky 380, 395 (445, 446, 464) — Böckh H. 65, 76, 87, 241, 251, 335 (307, 369), 377, 398, 399, 415 (443, 466, 468), — Böckh J. 76, 81, 85, 88, 89, 217, 220, 225, 257 (279, 284, 288, 314), 378, 415, 418, 438 (444, 445, 446, 488) — Braumüller W. 2 (115) — Brögger 381, 383, 397 (448, 449, 450, 466) — Brössler J. 89 — Budai 396 (465) — Bücking H. 395 (450, 464). Capellini J. 87, 225 (288) — Czapszki 389 — Cholnoky J. 65, 77, 85, 232, 236 (296, 298, 301, 417, 491) Cziráky 434 (508) — Czirbusz G. 65 — Clark T. E. 3535, 396 (369, 370) — Des Cloizeaux 44, 211, 212 (162) — Credner 415 — Csonka 414 (487). Darányi I. 75, 76, 87, 89, 250 — Diakonovich A. 64 (185, 186) — Doelter C. 3, 47, 52, (117, 165), 471 Duma Gy. 86. Ebner 204 — Emszt K. 65, 77, 78, 84, 113, 114, 247, 258, 346 (187, 188, 315, 376), 441, 442 — Báró Eötvös L. 416 (489) — Esterházy M. hrg 75, 81 — Etter K. 338 (375). Festetics A. 415 (492) — Fialka K. 64 — Fischer S. 331 (363, 364) — Fougué 389 (457) — Franzenau Á. 85 — Fraas 436 (510) — Frech F. 65 — Fuchs F. 343. Gxaal J. 191, 192, 202, 250 (261, 262, 274) — Gabrovitz K. 86 — Garvens 414 BETŰRENDES TÁRGYMUTATÓ. MIX: (486) — Mac Garvey 439 — Geikie 398, 415 (466, 489) Gesell S. 65, 66, 84, 85, 89, 257 (313) — Gianone A. 86 — Gilbert 244 (310) — Glanzer Gy. 79, 81 — Gombossy J. 79, 81 — Graeber 381 (448) — Grexa J. §4 — Gwrittner A. 66 — Gsehwandtner A. 79, SI — Güll V. 66, 84, 250, 257 (313). Halaváts Gy. 66, 75. 85, SS, 234, 257, 341, 342, 343, 344, 345 (290, 313), 417, 425, 438 (191, 499) — Handmann R. S. J. 66 — Hankó V. 435 (509) — Harkort 422 (496) — Hasenfeld M. 89— Hauer F. 2, 6, 47, 52, 54 (115, 116, 120, 171, 173) Hauer K. 326 (358) — Hegyfoky J. 66 — Herbich F. 25, 333 (141) — Herz Zs. 79, 80 — Hochgesang 383, 386 (450, 453) — Hoernes L. 415 — Hofmann K. 248, 317, 341, 342, 343 (347), 378, 379, 351, 383, 384, 386, 388, 390, 391, 392, 393, 396 (444, 445, 446, 447, 450, 451, 453, 455, 458, 459, 460, 461, 462, 4651, — Holz- pecher M. 235 (303) — Van Horn 395 (464) — Horusitzky H. 66, 67, 77, SS, 247, 249, 257, 337, 339 (314, 370, 373) — Hoernes L. 415 (489) — Hörnes R. 218 (250) — Hörömpő A. 66 — Hulyák V. 67 — Hyland 313 (450). Illés V. 67 — Ilosvay L. 83, 84, 85, 417 (490) — Inkey B. 88, 234, 341 (298), 351, (448) Iszlay J. 79, 81. Jaeckel 0. 67, 195 (266) — Joerges A. 418 (491). Kadié 0. 64, 67, 88 (185, 156), 218, 229, 225, 257 (282, 284, 288, 313) — Kale- csinszky S. 67, 78, 85, 113, 114, 285 (187, 188), 346, (315, 376), 441, 442 — Kallus A. 251 — Kállay B. 76, 79, 80— Kantner J. 67 — Karsay L. 338 (371) — Kaufmann K. 85 — Kaup J. 198 (269) — Kayser 415 (489) — Keilhack 415 (488) — Keller E. 86 — Knett J. 65 — Koch A. 4, 5, 6, 52, 68, 75, 76, 77, §4, 59.80," 89 (107, 119, 120, 171)5-190, 242, 247, 249, 250, 251, 256 (259, 307, 332, 365), 427, 438, 439 (502) — Kormos T. 68, 251, 334 (367), 439 — Kornhuber A. 68 — Kovács D. 89 — Köchlin R. 212 (277) — Köllner P. 89 — Körmendy Gy. 400, 404, 407 (471, 475, 478) — Kövesligethy R. 68, 78, 85 — Kredner 415 (489) — Krenner J. S. 76, 81, S4, 85, 89, 212 — Kürthy S. 4, 6, 52. Lackner A. 88, 89, 399 (469) — Lacroix 42, 49 (160) — Lagorio 416 (490) — László G. 68, 257 (314) — László 424 (498) —- Leydolt.F. 203, 204 (275) — [Liebus A. 65S — [Liffa Au. 69, 88, 257 (314) — Lóczy L. 69, 84, 85, 85, 225, 236, 240, 249, 317 (289, 290, 301, 304, 347, 353), 377, 398, 417, (443, 468, 491) — Loczka J. 69, 84, 85 — Loewinson-Lessing 15, 40, 46, 47, 50 (130, 143, 158, 165, 168, 385, 9 452) — DLohr A. 69 — Loser 322 (353) — Lőrenthey I. 69, 74, 76, 77, 84, 85 S6, SS, 89, 191, 237, 236 (250, 261, 296, 301) — Löwenstein A. 338 (371) — Lugeon M. 69 — Lukács L. 418 (491) — Lunacsek V. J. 190, 191 (260. 261) Lunzer R. 15, 26, 31, 34, 39, 49, 50, 57, 61, (129, 142, 148, 152, 156, 168, 169, 176, 181). Mágocsy-Dietz S. 76, 89 — Mattoni H. 324, 326 (355, 5358) — Mauritz B. 70 — Mel- czer G. 70. 85, 203, 211, (275, 435, 509) — Mellinger V. 431 (504) — Meyer v. H. 200 (271) — Miers 383 (449) — Mohs 211 — Molnár 329 (362) — Mossóczy J. 89 — Mügge 383 — Gr. Münster 197 (286). Noetling 196 (267) — Nopcsa F. br. 70, 77, 251, 341, 342, 343, 344, 345, 426, 430 (500) — Noth J. 70 — Nuricsán J. 70. Orosz E. 430 (504). Pálfy M. 1, 70, 77, 84, 89, 256, 257 (313), 415, 422, 423, 428, 431, 438, 440 (488, 496, 59, 1282, 284, 313), 401, 402, 406, 415, 418, 425 (471, 473, 478, 488, 491, 498) — Paray ur o 19 OT Óó (óji nd rd Kj isi rap o íg] a o -— eg sa rd 5 hg ue) Hi eg gy ep JE 00 5. o: 89 90] oO ne tési 2 19 a 5. 338 (371) — K. Pauer V. 77 — Paul C. M. 242 (308), 439 — Pazár I. 71, 432, 433, 435 (505, 506, 507, 509) — Pelikán A. 381, 382 (448) — Peters K. T. 2, 3, DAL ALZISA (115 116, 119. 159, 173) Pethő Gy. 71, 190 (260, 261) — Petrik L. 83, 84 — Philip 211 Pollitz V. 331, (363, 364) — Popoff J. 71, 73 — Pose- 2.6 BETŰRENDES TÁRGYMUTATÓ. witz T. 71, 85, 257 (313) — Primics Gy. 4, 17, 23, 24, 29, 36, 41, 48, 52, 62 (118, 132, 138, 139, 140, 145, 154, 159, 171, 173, 182), 422, (496) — ProbstJ. 193, 197, (263, 264, 265) — Prost J. 87, 217, 218, 220 (279, 280, 282). Kácz K. 71 — Reguly J. 249, 257 (313) — Reiner 400 (471) — Ribiczey 422 (496) — br. Richthofen 417 (490, 491) — Rinné F. 352, 395 (448, 464) — Rose G. 211, 212, 216 (277, 278) — Rosenbuseh H. 351, 416, 417 (448, 490) — Roth J. 6 — T. Roth L. 71, 74, 84, 85, 86, 89, 190, 216, 257 (261, 278, 313) — Roth S. 436 — Roth T. 251 — Ruzicska B. 40 (158) — Rybár I. 239 (304). Sajóhelyi J. 436 (510) — Saxlehner A. 517, 322, 531 (347, 353, 354, 363) — Semsey A. 85, 220, 232 (284, 296), 377, 399, 418 (443, 468, 491) — Schafarzik F. 64, 71, 72, 75, 77, 78, 84. 85, 189. (486). "21425 27234, 2936, 237, 6247, 951, 2DT(260 "277, 279, 299, 300, 301, 302, 307, 313), 395, 416, 417, 418, 426 (464, 489, 491, 492, 500) — Schaffer A. 428 (508) — Sehelle R. 384 (451) — Schmidt B. 89, 435 — Schmidt K. 415 (488) — Schmidt 417 (490 — Schmidt S. 31, 35, 44, 85, 89 (152, 162, 189, 232, 239, 240, 249, 251, 259, 296, 304, 305, 418, 491) — Sehneider F. 338 (371) Schneider G. 79, 81 — Sehossberger 239 (304) Schrauf 86, 211, 212, 913, 245, 246, (277) — Sehubert R. J. 68, 72 — Schuster M. 335, 3536 (369, 370) — Schwantke A. 396 (464) — Schwartz O. 416 (489) — Schwerteczky V. 191 (262) — Scott W. 415 (489)— Sigmund A. 383, 384, 391, 393 (450, 451, 459, 461) — Smith A.-Woodward 195 (266) — Sóbányi K. 417 (491) — Sommaruga 47 (165) — Stache G. 2, 6, 52, 54 (115, 116, 117, 171, 173), 378 (444) — Staub M. 72, 78, 85, 247, 250 — Steiger Zs. 89 — Sterneck br. 416 (489) — Stoliczka 378 (444) — Stúr D. 401, 405, 439 (471, 476) — Suess E. 199, 200, 218 (270, 271, 280, 491) — Szabó J. 3, 76 (117, 123), 234, 240, 242, 243 (298, 307, 305), 324, 325, 326, 327, 329, 330, 331 (355, 357, 358, 359, 362, 363), 415, 416, 417, 425, 437 (489, 490, 499, 510) — Szabó L. 256 — Szádeczky Gy. 2, 59, 75 (115), 250, 257 (: (365, 366), 427 (501) — Széchenyi B. gr. S4, 89, 250 — Szedlyár J. 218, 227 (250, 282, 290) — K. Szentpéteri Zs. 427 (502) — Szép R. 72 — Szontagh T. 72, 83, 84, 85, 87, 89, 217, 249, 257 (279, 313), 325, 337 (8356, 371), 379, 384, 439, (445, 446, 451). TVallián B. 76, 77 — Thadée N. 89 — Than K. 417 (491) — Timkó Gy. 250, 251 — Timkó I. 72, 88, 250, 257 (314) — Tobortffy Z. 72 — Gr. Tholdalaghi 422 (496) — Tomasowszky L. 384, 399 (451, 458) — Tóth K. 337, 338, 340 (370, 371, 374) — Thoula 415 (489) — Treitz P. 72, 73, 75, 77, 247, 257 (313) — Truck 413 (486) — Tschermák G. 3, 47 (117) — Tully J. 338 (371). Uhlig V. 73 — Ujvári J. 238, 239 (303, 304). Vahlner A. 73 — Vargha Gy. 73, 434 (508) — Vécsey J. br. 79, 81 — Veress J. 88 — Vernadsky 71, 73, 205, 206, 210 (275) — Viola 205, 206, 210 (275, 276) — Vitalis J. 241, 377 (433) — Vnutskó F. 73 — Vogt 403, 417 (490) — Voigt 383, 386 (450, 453) — Vrba K. 245 (311). Walter H. 73 — Wartha V. §5 — Weinschenk 73, 417 (490) — Westhott 203, 205, 206, 207, 208, 210 (275, 276) — Weyberg Z. 73 — Wichmann A. 89 — Wolf H. 200 (271). Zeparovich 378 (444) — br. Zeyk 422 (496) — Zimányi K. 73, 74, 246 (312) — Zirkel 384 (451) — Zittel K. A. 76, 79, 86, S8, 89 — Zuber R. 73 — Zsigmondy V. 241 (306, 319, 349) 425 (499). BETŰRENDES TÁRGYMUTATÓ. XI II. HELYNEVEK. (Ortsnamen.) Abaujvár 421 — Abony 432 (506) — Ajnácskő 85, 242 (307, 308, 310) — Albert- falva 318 (348) — Alsóremete 433 (507) — Alsó-Telek 425, 426 (499, 500) — Al- vácza 401, 413 (471, 486, 497) — Alvincz 430 — Apahida 431 (504) — Apáti 387, 397 (467) — Arany 431 (504). Bacindol 439 — Bácstorok 322, 333 (365, 366) — Balatonhenye 387, 388, 393, 398 (455, 456, 460, 461, 467) — Baltzingen 197, 199, 202 (270, 273) — Barna 242 (308) — Bátyu 431 (505) — Bécs (Wien) 75, 85, 212, 226, 242 (280, 290, 307), 341, 343, 344, 415, 419, 430 (471, 489, 493) — Békés 432 (506) — Belényes 438 (507) — Belluno 202 (273) — Beregszász 420 (494) — Berény 426 (501) — Betlér 249 — Bia 318, 329, 330 (348, 362), 419 (492) — Biharfüred 23, 41, 51, 53 (121, 131, 139, 159, 172) — Bilin 203, 204, 205, 206, 210 — Boglár 378 (444) — Boicza 414 — Boldogfalva 345 — Bolya 431 (504) — Borbolya 86, 216, 217, 218, 220, 997, 228, 229 (278, 279, 280, 284, 287, 2588, 291, 293) — Borostyánkő 421 (494) — Borszék 438 — Brád 414; 422, 424 (4785, 487, 496, 498) — Brennberg 217 (279) Budafok 238 (304), 318, 319, 320, 321, 330, 3831 (350, 351, 362, 364) — Budapest 64, 75, 86, 216, 218, 239 (276, 280, 296, 298, 301), 317, 318, 321, 329, 331, 334 (347, 348, 349, 350, 351, 352, 356, 361, 363, 367), 416, 417, 418, 419, 421, 422 (489, 491, 492, 493, 494, 495, 499) — Budaörs 318 (348, 349, 351, 353) — Budurásza 23, 28 (139, 145, 170) — Bujtur 426 (500) — Buziás 433 (507, 508, 509). Cairo 419 (492) — Cantrida 422 (495) — Castel arguato 194 (265) — Czebe 424 — Czinkota 234, 240 (299, 305, 306, 307) — Cserna 426 — Csömör 233, 234 (297, 298, 299) — Csungány 400, 404. Dax 206 — Dés 247, 333 (366, 367) — Désakna 333 (366) — Déva 202 (274), 334 (367) — Dévény 428, 429 (503, 504) — Dévényujfalu 201, 202 (272, 273) — Ditró 420 (494) — Diszely 377, 378 (443, 444) — Dobsina 421 — Dognácska 420 (494) — Dömös 429 (504) — Drág 431 (504) — Dunabogdány 420, 429 (494, 503). Eger 421 (495) — Erdőbénye 421 (495) — Erteli 404 (475) — Esztergom 429 (503). Facset 64 (185) — Fegyer 426 — Fehérvár 322 (352) — Felek 426 (500) — Felső- esztergály 190, 191, 192, 193, 194, 195, 196, 197, 198, 199, 200, 201, 202, 247 (260, 961, 262, 263, 264, 265, 266, 267, 268, 269, 270, 271, 272, 273) — Felsőjattó 337, 339 (371) — Felsőszilvás 426 (500) — Felsőtárkány 421 (495) — Felvácza 399, 400, 401 (469, 471) — Fiume 421, 422 (495) — Flonheim 194 (264) — Fonyód 378, 380, 387 (444, 447, 454, 467) — Fóth 233, 236, 240 (297, 300, 302, 303, 306). Galacz 426 — Geletnek 420 (495) — Göd 237, 240 (302, 305) — Grácz 218 (280) — Gudensberg 395 (464) — Gyalár 426 (500) — Gyöngyös 4383 (507). Halmágy 451 (471) — Hátszeg 250, 341, 342, 343, 425, 426 (499, 500) — Hercze- gány 440 — Hittyias 434 (507, 508) — Holits 57 — Hosszúhetény 420 (494) — Huelva 403 (474). Jvanié Klostar 439. Jolsva 420 (493). Kajanel 414 (487) — Kalán 427 (501) — Kapolcs 377 (443) — Kapriora 419 (492) — Karbunár 52 (170) — Kazanesd SS, 399, 400, 401, 402, 404, 405, 406, 407, 414, XII BETŰRENDES TÁRGYMUTATÓ. 415 (469, 470, 471, 472, 474, 475, 476, 477, 478, 487, 488) — Kékkő 191 (260, 261) — Kisgyőr 421 (495) — Kiskóh 419 (492) — Kissebes 47, 59 (116, 161, 165, 178) — Knyahinya 416 (489) — Kolozsvár 75, 87 (158, 163), 247, 332, (365), 416, 419, 427, 430 (492, 501, 502, 504) — Komlósujfalu 431 (504) — Konopisecht 420 — Korond 419 (493) — Kőbánya 234 (298) — Körmöczbánya 417, 424 (490, 498) — Krecedin 428, 429 (503) — Kreszulya 16 (132) — Kristyór 422, 424, 440 (496, 498). Lazony 433 (507) — Leipzig 415 (489) — Leognan 200 (271) —- Libano 202 (273) — Libetbánya 85, 211, 213, 214, 216 (277) — Linz 199, 200, 202 (271, 272) — Lon- don 415, 420 (494) — Lunka 7, 22, 59, 60, 61 (120, 138, 178, 179, 181) — Lunka Molivuli 33 (150) — Lunkány 419 (492). Magyarnagyzsombor 431 (504) — Magyarszölgyén 88 — Makó 433 (506) — Malom- szeg 4 (117) — Marburg 396 (465) — Márczfalva 217, 218 (279, 280) — Maros- lekencze 431 (504) — Marosvásárhely 420 (494) — Máriavölgy 421 (495) — Maut- hausen 420, 421 (494) — Melegföldvár 431 (504) — Menyháza 419 (492) — Me- regyó 3 (116) — Mezőhegyes 432, 433 (507) — Mezőkeszi 337, 340 (371, 374) — Mikleuska 439 — Milano 224, 225 (287, 288) — Mocsonok 339, 340 (373, 374) — Mogyoród 236 (300) — Mohács 429 (504) — Monostorapáti 377 (443) — Munkács 431 (505) — Muszári 414, 422 (487, 496). Nagyág 245 (311) — Nagybáród 427 (501) — Nagykovácsi 319 (349) — Nagykürtös 190, 191, 192, 194, 196, 197 (260, 261, 262, 264, 267, 268) — Nagymaros 241 (307) — Nagymarton 217 (279) — Nagyoklos"426 (500) — Nagyrábé 433 (507) — Nagysebes 33, 47 (150, 165) — Nagyszeben 76 — Nagyvázsony 377 (443) — New- York 415 (489) — Nisne Tagilszk 212 (277) — Novska 439 — Nyitra 433 (507). Oberschaffhausen 203 — Ohábaponor 426 (500). Ósebeshely 426 (500). Ökrös 433 (507). Paklincze 439 — Párkánynána S8 — Páty 419 (493) — Persány 421 (495) — Petris 401 (471) — Petrosz 3, 15, 25, 36, 41, 44, 46, 54 (116, 121, 138, 145, 153, 158, 159, 160, 162, 163, 164, 165, 173) — Petrovoszeló 439 — Petrozsény 75 — Prága 244 (311) — Prelucca 422 (495) — Puj 342, 426 — Pusztaszentlőrinez 234 (296, 298, 299) — Pusztaszentmihály 234 (299, 301, 306). Rákos 86, 240 (278, 305) — Rákosfalva 235 (300) — Rákoskeresztúr 234 (298, 299) — Rákosszentmihály 232, 233, 237, 238, 239, 240, 241 (296, 297, 298, 299, 300, 301, 303, 304, 305, 307) — Redwitz 335 (369) — Rekiczel 2, 6, 12 (119, 127) — Remecz 3 (117) — Remete 433 — Retteg 4 (118) — Rézbánya 2 (115) — Rogozsel 12 (127) — Romángladna 426 (500) — Romosz 426 (501) — Rozsnyó 249 — Ruda 422, 424 (498) — Ruszka 419 (492) — Ruszkicza 419 (492) — Ruszt S6 (278). Salgótarján 87 — Salzendeich 335 (369) — Sárospatak 420, 421 (494, 495) — Sá- rosd 432 (505) — Sartovác 439 — Sebesvár 59 (178) Selmeczbánya 336 (370), 397, 399, 416, 420 (433, 466, 468, 489, 490, 491, 494) — Siklós 419 (492) — Sipot 426 (500) — Solymos 319 — Sopron 217, 218 (279, 280) — Soroksár 234 — Sóskút 419, 429 (492, 493, 504) — Stuttgart 415 (489) — Sümeg 387 — Süttő 419, 429 (493) — Szabadka 431 — Szabar 429 (504) — Szacsal 342 — Szádok 419 (493) — Szaloniki 417 (491) — Szamosfalva 431 (504) — Szamosujvár 431 (504) — Szászujörs 431 (504) — Szászváros 341, 425 (499) — Szatymaz 431 505 — Szeged 431 (505) — Székesfehérvár 419, 429 (493, 504) — Szentendre 236, 237 (301, 302, 356) — Szentegyed 431 (504) — Szentgaál 192 (262) — Szentiván 319 (349) — Szentmargitta 87 — Szentpéter 190, 191, 192, 194, 196, 197, 198 BETŰRENDES TÁRGYMUTATÓ. XIII (260, 261, 262, 263, 265, 267, 265) — Szentpéterfalva 341, 342, 343, 344, 345 (500) — Szered 339 (373) — Szigetvár 433 (505) — Szkrind 4, 7 (117, 120) — Szob 420 -— Szomolnokhuta 400, 403, 404 (470) — Szőreg 243 (308) — Sztoje- nyásza 440 — Szulicze 3 (116, 119). TVapolcza 377, 378, 387, 392 (443, 444, 454, 460) — Tardoskedd 337, 338 (371, 372) — Tarnócz 191, 192, 193, 196, 197, 201, 202, 235, 238, 247 (261, 262, 263, 264, 267, 968, 272, 273, 274, 299, 304) — Temerest 64 (185) — Temesvár 434 (508) — Té- tény 429 (504) — Tihany 378 (444) — Tilicze 243 (308) — Torda 440 (504) — Torja 417 (490) — Trányis 59, 60, 61 (178, 179, 180) — Tornóecz 247, 337, 338, 340 (372, 374) — Toroczkó 427, 428, 440 (502, 503) — Túr 427, 428 (502, 503). Ujbánya 420 (494) — Ujgradiska 439 — Urvölgy 203 (275). Ürmény 247, 337, 338, 339, 340 (370, 371, 372, 373, 374). Vágujhely 86 — Vajdaháza 431 (504) — Vajdahunyad 341, 425 (499) — Vaskóh 419 — Veitsch 420 — Veszprém 377, 378 (443, 444) — Villány 429 (504) — Viság 59, 60, 61 (179, 180) — Visegrád 420 (494, 503). "Weal Phönix 212, 213 (277). Zalatna 440 — Zágráb 417 (489) — Zám 401 (471, 497) — Zsidóvár 420 (494). III. ÁSVÁNY- ÉS KŐZETNEVEK. (Mineral- und Gesteinsnamen.) Agyag (Thon) 4, 10, 11, S7 (118, 125), 216, 217, 218, 222, 226, 238, 241, 247, 249 (278, 279, 280, 289, 303, 307), 320, 323, 324, 332, 333, 340 (350, 354, 355, 356, 357, 364, 365, 366, 374), 426, 438 (501) -— Agyagpala (Thonschiefer) 7, 8, 9, 11, 13, 17, 19, 21 (120, 121, 123, 125, 127, 128, 133, 134, 136), 247, 334 (367), 403, 421, 426 (474) — AÁlbit 9, 10, 11, 12, 13, 14, 21, 24, 25, 27, 28, 29, 32, 35, 39 (123, 124, 125, 126, 128, 137, 141, 143, 145, 147, 149, 152, 157) — Albit oligoklas porphyrit 428 (502) — Amfibol 10, 28, 38, 44, 45. 47, 48, 49, 51, 54, 55, 56, 60, 61 (124, 144 156, 162, 164, 166, 167, 170, 173, 174, 175, 176, 179, 180, 181), 243 (308), 324 (256), 394, 396 (462, 465) — Amphibolandesit 4, (117), 417, 423, 429, 440 (497, 504) — Amphibolandesitbreccia 190, 191 (260, 261) — Amphibolandesittufa 191 (261), 440 — Amphiboldiorit 51 (170), 248 — Amphibolpala (A.-Schiefer) 235 (299) — Amphibolporphyrit 440 — Anamesit 389 (456) — Andesin 20, 37, 40. 48, 50, 56, 60 (135, 155, 158, 167, 169, 175, 180) — Andesinguareztrachyt 3 (117) — Ande- sinlabradoramphibol porphyrit 428 (502) — Andesin oligoklas 16, 21, 43, 48, 56 (SEAGAL SZT 4— And eSíÍt 3 4099 12. 13. 1952 5152 53554 595190 97.08, JEG Ú KON SZEE SZEGTE ÜSS KZT ZÁS HUSZ ÁZ OSZ IN 3 0 AZA AZ5 0 A76 Fe 179, 180, 181, 182, 186), 235 (299, 300, 306, 307), 416, 417, 420, 421, 423, 4 427 (490, 494, 496, 497, 498, 501, 503) — Andesíttufa 235, 236 (300, 301), 334 (367), 440 — Andesitbreccia 240 (260, 305), 440 — Anorthit 27, 32, 35, 39 (143, 149, 152, 157) — Anorthoklas 25 — Antimonit 249 — Apatit 10, 13, 19, 25, 26, 27, 30, 33, 37, 38, 43, 44, 45, 48, 49, 50, 52 56, 57, 61 (128, 135, 142, 144, 147, 156, 162, 163, 164, 167, 169, 170, 176, 181), 380, 387, 388 (446, 455) — Aplit 24, 417 (490) — Arany 423, 424, 437 (487, 496, 497, 510) — Aragonit 85, 203, 204, 205, 206, 209, 210 (275, 276, 420, 493) Augit 55, 57, 60, 61 (174, 176, 180), 5 78, 94 24, XIV BETŰRENDES TÁRGYMUTATÓ. 248. 380, 381, 382, 386, 388, 289, 390, 394, 396 (447, 448, 449, 454, 455, 456, 457, 458, 462, 464, 465) — Augitbiotitporphyrit 428 (502) — Augitamphibolporphyrit 428 (502) — Augitmagnetites limburgitoid 394 (463) — Augitmikrolit 382, 389 (449, 457) — Augitmikrolitos hypersthén andesit 395 (464) — Augitporphyr 401 (471) — Augitporphyrit 402, 428, 440 (471, 502) — Astfalt 439 — Azurit 403, 406 (474, 477). Baryt 205, 206 — Bazalt S5, 242, 243, 244, 248 (307, 308, 309, 310), 378, 379, 380, 383, 384, 385, 387, 390, 391, 392, 393, 396, 399, 417, 421 (443, 444, 445, 446, 450, 451, 452, 455, 458, 460, 461, 462, 464, 465, 468, 490, 494) — Bazalttufa 242, 244 (-07, 308, 310), 378, 398, 421 (444, 495) — Bazaltbreccia 242, 243, 244 (307. 308, 309, 310) — Bazanit 248, 383, 384, 385, 386, 395 (450, 451, 452, 453, 464) — Bazanitoid 248, 383, 386, 387, 392 (450, 455, 462, 463) — Biotit 8, 9, 11, 12, 13, 14515, Ú6. ÚT" 18. "920 2US23T 2AZB ZO RATTEZS ZA BO BÁN BZ ESZ TSA ÉDONTBO, 37, 38, 39, 42, 43, 45, 46, 47, 48, 49, 50, 51, 52, 54, 55, 56, 57, 59, 60, 64 (123, 126, 129, 136, 187. 139, 141, 142, 143, 144, 145,146, 147, 148, 149, 151, 152, 153, 154, 155, 156, 157, 158, 160, 162, 164, 165, 166, 167, 168, 169, 170, 176), 248. 394, 396 (462, 465) — Biotitamphibolandezit 417 (490, 503) — Biotitos amfibolos limburgitoid 394, 396 (413, 465) — Biotitandezittufa 191 (261) — Biotitandezitbreccia 191 — Biotitdacittufa 237 (302) — Bornit 403, 406 (474, 477) — Bournonit 245 (311) — Breccia 5, 9, 12, 13 (I18, 123), 427 (5301) — Bronzit 395, 396 (464, 465) — Budai márga (B.-Mergel) 334 (367) — Bytownit 56 (175, 457). Calcit (s. mészkő) — Calciumnatrium plagioklas 42 (161) — Celleporáriás mész 241 — Chalcopyrit 403, 406 (474, 477, 485) — Chlorit 10, 12, 16, 25, 27,729, 36, 38, 52, 56, 57, 60, 61 (124, 131, 142, 143, 146, 153, 156, 162, 174, 175, 176, 180, 181) — Chloritpala (Chl.-Schiefer) 403 (474) — Csillám 11, 24, 26, 30, 32, 33 (54, 125, 140, 145, 146, 149, 150, 173, 175 — Csillámpala (Glimmersehiefer) (119, 123), 403 (474). ] BEKÖrÉ néni elé JA GT ZS ZSZ a zenek a eto hiSkos melee he ala ézzyeéeh éa UK tolta élö 58, 50. 60/162."03. (04 (TAG FUT 187 AI IDOT UZZ TB TAO MAZ TB, 1583. 155, 157, 159, 160, 161, 165, 168, 171, 173, 175, 178, 179, 180, 182, 186), 236, 245 (300, 311), 420, 421, 423, 440 (494, 497) — Dacittufa 247, 333 (366), 421, 440 (495) — Dacogranit 36, 39, 41, 46, 47, 48, 49, 62 (153, 157, 158, 164, 165, 166, 182) — Daxit 205 — Delessit 16, 21 (1831, 137) — Diabas §8§, 402, 403, 404, 405, 406, 408, 409, 421, 423 (471, 472, 473, 475, 476, 477, 479, 450, 481, 494, 497) — Diabás porphyrit 403 (474) — Dialag 395 (464) — Diopsid 10, 41 (124, 159) — Diorit 5, 47, 50, 51, 52, 62 (119, 166, 168, 170, 171, 182), 401, 404, 405, 417 (471, 475, 490, 494) — Dolerit 381 (443) — Dolomit 245 (311), 318, 327, 328, 331, 332 (348, 349, 359, 360, 364, 365), 378, 420, 438, 439 (493, 500) — Durvamész (Grobkalk) 196, 947 (267), 170, 332, 333 (305, 366), 419, 426, 429 (492, 493, 501, 504). Eisen (s. vas) — Elxolith 420 (494) — Elgolithsyenit 420 (494) — Finstatit 395 (464) — Epidot 41, 42, 43, 44, 45, 50, 51, 52, 53, 54, 55, 56, 57, 59, 60, 61 (159, 161, 162, 164, 169, 172, 173, 174, 175, 176, 178, 179, 180, 181) — Ezüst (Silber) 437 (510). Felsit 22, 28 (138) — Felsitporphir 428 (502) — Fichtelit 3235, 336 (369. 370) — Böldpát ((Heldspatjrs "9 40, 11. 12, 18, 147 167, 185 20 215 23," 24 Da ITS 99." 30. 31, 33. 34, 36. 40, 42, 44, 45, 48, 50, Hl 52, 54. 55, 57, 59, 50. BI(423. 194. 125, 126, 127, 198, 130, 131, 133, 134, 136, 139, 140, 141, 142. 143, 144. 145, TAG STAT AJ SO HATOS Dá SB LOV FONT GAS AL OO EKOT MUGGER TS LÉ; 174, 175, 176, 179, 180), 2483, 248 (308), 327, 331, 332 (359, 360, 363, 364, 365), 380, 382, 383, 385, 386, 387, 388." 389, 390, 392, 394 (447, 449, 450, 451. 452. 453. 454, 455, 456, 457, 462, 463. 466) — Földpátbazalt (Feldspatbasalt) 393, 397, 398 (460, 461, 466, 467). BETŰRENDES TÁRGYMUTATÓ. XV Gabbro 88, 385, 402, 404, 421, 423 (452, 471, 472, 474, 476, 494, 497) - Galenit 436 (509) — Gipsz 9, II, 34 (123, 126, 151), 226, 227 (285, 257, 288, 289, 290, 291), 323, 324, 328 (354, 355, 360), 387, 420, 426 (455, 493) — Glaukophan 98, 38 (144, 156) — Glimmer (s. csillám) — Glimmersehiefer (s. csillámpala) — Gneisz 235 (299), 421, 439 (494) — Gold (s. arany) — Granit 4, 15, 23, 27, 33, 35, 30, 37. 38, 39, 40, 41, 42, 43, 45, 46, 47, 51, 52, 62 (117, 119, 130, 138, 144, 150, dttoSÜHO AT ELSS et ag 00 101 81020 168. 164 "165 66 70 71, 182), 1935 (299), 420, 426, 429, (493, 494, 580) — Granitit (Biotitgranit) 5, 41, 46, 62 (119, 158, 159, 165, 152), 420, 429 (493, 504) — Granitoporphyr 3 (116) — Gránát 324 (356) — Gránátos biotitamfibolandesit 439 — Gránátos trachyt 324 — Gránátos trachyttula 324 — Gwranodiorit 88 (168), 402, 417, 420 (473, 490, 494) — Granofir 5, 23, 36 (119, 138, 154, 182) — Granulit 421 (494) — Grobkalk (s. durvamész) — Grossular 41 (159) — Gyémánt 432. Heamatit 14, 24, 25, 26, 27, 28, 29, 30, 31, 34, 36, 38, 44, 57, 61 (140, 141, 142, 144, 145, 146, 147, 148, 151, 153, 156, 163, 176, 181), 324 — Homok (Sand) 7, 8, 64, 87 (118, 185, 186), 192, 216, 233, 234, 235, 237, 238, 239, 240, 241, 249 (262, 264, 278, 296, 295, 300, 302, 303, 304, 306), 320, 322, 324, 330, 338, 339, 340, 341 (350, 352, 353, 3096, 357, 362, 373, 374, 375), 382, 417, 434 (491, 508) — Homokkő (Bandstein) 7 8, 9, 10, 11, 17.49, 21, 23; 41, 53. (421, 123, 124, 125,1133, 134; IO JN ELT 99 2005 4202 (260 526GL EZ7O DATA ADTA VIZ, 297) 320, 342, 343, 423, 428 (497, 500, 501) — Hornstein (s. szarukő) — Hydroguarcit 420 (494) — Hydroguarcitos rhyolit 420 — Hypersthen 55, 56, 60, 61 (174, 176, 180), 395 (464) — Hypersthenaugitporphyrit 4285 (502). Ilmenit 248, 379, 382, 386, 387, 388, 389, 390, 391, 392, 397 (445, 446, 449, 453, 454. 455, 456, 457, 458, 459, 460, 461, 465 — Ilmenitbazalt 391, 393 (459, 462) — Ilmenites magnetites földpátos bazalt 380, 387, 396, 397 (445, 455, 465, 466) — Ilmeníttrichit 380, 386, 287, 390, 392 (446, 453, 454, 455, 458, 460) — Iszap §7, 216 (278), 340 (374), 423 (497) — Iszapos tőzeg 434 (508). Jaspis 408 (480). Kalk (s. mészkő) — Kalktuff (s. mésztufa) — Kaolin 420 (494) — Kataphorit 10 (124) — Kavics (Schotter) 64, $7, 88 (186), 191, 200, 216, 232, 234, 236, 238, 239, 240, 241 (260, 278, 297. 298, 299, 300, 301, 303, 304, 305, 306, 307), 320, 321, 324. 339 (352, 356), 425, 427 (499, 501) — Kén (Sehwefel) 400, 405, 406, 436, 440 (470, 471, 477, 509, 510) — Kénkovand (Sehwefelkies) 399, 400, 402, 403, 404, 405, 406, 407, 408, 409, 410, 411, 412, 413, 414, 415, 423, 424 (469, 470, 471, 473, 476, 478) — Kisczelli agyag (K. Ton) 319, 320, 321, 322, 324, 327, 328, 329, 330, 331, 332, (249/7351, 352, 358, 354, 355, 356, 357, 359, 360, 361. 362363. 364. 365," 367) — Kisczelli tályag (K. Tegel) 3834 (351) — Konglomerat 5, 41, 53, 58 (118, 159, 172, 178, 179), 233. 235, 236, 238, 239, 240, 241 (297, 299, 300, 301, 304, 305, 306, 307), 320, 343 (350), 426, 439 (500) — Korund 49 (167, 168) — Kőolaj 439 — Kösó 249, 250, 329, 333 (361, 367) 417, 437 (490, 510) — Köszén 317 (349), 417, 423, 424, 436, 437 (490, 497, 509, 510) — Kristályos pala (Kristallinische Schiefer 7, 9, 11, sZ ZD KDI SZÁLAK 423125, 1275 134, 449, "15078: 216 (278), 421, 425, 426, 427, 438 (474, 499. 500, 501) — Kupfer (s. réz). Labradorit 37, 40, 56, 60 (155, 157, 180), 389 (457) — Labradoritbytownit pyroxen porphyrit 425 (502) — Lajtamész (Leithakalk) 236, 237, 240, 241 (302, 306, 307), 439 — Leptynolith 32 (149), 427 (501) — Leucit 385 (452) — Leucitbazalt 395 (4654) — Lybethenit 85, 86, 211, 212, 213, 214, 216 (277, 278) — Lignit 335, 426, 433, 434, 439 (508) — Limburgit 381 (448, 463) — Limburgitoid 248, 380, 394, 398 (446, 462, 468) — Limonit 14, 16, 17, 19, 27, 28, 30 (122, 129, 131, 133, 134, 135, 143, XVI BETŰRENDES TÁRGYMUTATÓ. 145, 147, 151), 328 (360) — [Liparit 5, 6, 22 (119, 120, 138) 417 (490) — Lösz 242, 243, 247 (307, 308, 309), 319, 320, 321, 322, 327, 330, 338, 339 (349, 350, 351, 352, 353, 359, 362, 363, 372, 393), 417 (491). Magnezit 420 (493) — Magnetit 8, 10, 12, 18, 20. 25, 26, 27, 28, 29, 30, 31, 32, 34, 35, 36, 37, 38, 39, 40, 43, 44, 45, 48, 49, 50, 55, 56, 57, 60, 61 (123, 125, 133, 135, 141, 142, 143, 144, 145, 147, 148, 149, 151, 152, 153, 156, 157, 158, 161, 162, 163, 164, 167, 169, 174, 176, 180, 181), 248, 379, 380, 381, 386, 388, 390, 391, 394, 395 (444, 447, 453, 454, 455, 456, 458, 459, 460, 461, 463, 465) — Magnetitbazalt 5391 (459) — Magnetitilmenitbazalt 391 (459) — Magnetites ilmenites nefelines bazanitoid 380, 392, 395, 397 (445, 465, 466) — Malachit 403, 406 (474, 477) — Márga (Mergel) 429, 439 — Markasit 406 (477) — Melaphyr 421, 426, 428 (494, 500, 502) — Melaphyrtufa 423 (496, 497) — Mészkő (Calcit, Kalk) 7, 9, 10, 11, 12, 13, 17, 19, 35, 41, 42, 50, 53, 56, 57, 59.60, 61 (A21, 122128, 124, 125, 126, 127,"128, 133, 134, 153, 159, 160, 169, 172, 175, 176, 178, 179, 180, 181), 201, 205, 249, 318, 319, 320, 324, 327, 333 (348, 349, 350, 355, 359, 366), 378, 381, 402, 420, 423, 426, 425, 429, 438, 440 (447, 473, 492, 493, 496, 500, 503, 504) — Mésztufa (Kalktuff) 419, 420, 427, 438 (493, 501) — Mikrogranit 22, 28, 29, 32, 33, 37, 40, 62 (137, 138, 144, 146, 147, 150, 154, 182) — Mikrogranitporphir 22, 37 (138) — Mikropegmatit 12, 14, 30 (126, 147) — Mocsárlösz 338 — Muskovit 8, 9, 14, 16, 19, 20, 24, 25, 29, 30, 31, 34, 43, 56, 60 (122, 123, 129, 131, 134, 136, 140, 141, 145, 146, 148, 152, 161, 180). Nátronmikroklin 380, 383, 385 (447, 450, 452, 453) — Natronorthoklas 380, 383, 385 (447, 449, 453) — Nefelin 248, 383, 385, 387, 390, 393 (447, 450, 451, 452, 453, 455, 457, 461) — Nefelinit 384 — Nefelinitoid 258, 380, 383, 387, 393, 394, 397 (447, 454, 461, 463, 466) — Nefelinbazalt 384 (451) — Nefelinbasanit 384 (451) — Nefelinbasanitoid 392, 393, 394, 397, 398 (460, 461, 463, 465, 466, 467) — Nickel 404, 405 (475, 476, 477). Oligoklas 18, 20, 37, 40, 43, 48, 50, 54, 56 (134, 135, 155, 157, 161, 167, 169, 173, 175) — Oligoklasalbit 14, 21, 25, 28, 29, 30, 32, 34, 37, 40, 60 (128, 129, 136, 137, 141, 144, 145, 146, 147, 149, 151, 155, 158, 180) — Oligoklasandesin 37, 43, 48, 49, 56, 60 (137, 155, 161, 167, 175, 180) — Oligoklasandesinguarezporphyrit 428 (502) — Olivin 380, 381, 387, 388, 389, 394, 395 (447, 454, 455, 456, 457, 363, 464) — Olom 414 — Orthoklas 9." 107 11, 12, 13, 165" 17, 18, 215 242527, 2953032ZT 33, 34, 35, 37, 38, 39, 40, 41, 42, 43, 46, 48, 49, 54 (123, 124, 125, 126, 128, 129, 131, 132, 134, 136, 140, 141, i43, 145, 146, 149, 150, 151, 152, 153, 154, 155, 157, 160, 161, 165, 166, 167, 168, 173), 402 (472) — Orthoklasandesinguarezporphyrit 428 — Orthoklas-oligoklasguareztrachyt 3 (117) — Orthoklasporphyr 428 (502) — Orthoklastrachyt 4 (118). Pala (Schiefer) 21 (136), 216, 247, 249, 403, 421, 426 (474, 475, 494, 495, 499) — Pechstein (s. szarokkő) — Pegmatit 33, 35, 36, 62, 63 (150. 152, 153, 182), 420 (494) — Pennin 8, 43, 44, 45, 50, 51, 56 (122, 161, 162, 164, 169, 176) — Petroleum 417 (490) — Phlogopit 38 (150) -—— Phonolith 420 (494) — Phyllit 420, 426 (494, 500) — Picotit 60 (179), 380, 388 (447, 455) — Plagioklas 10, 16, 18, 19, 20, 21, 24, 25, 27, 28, 29, 30, 32, 34, 37, 38, 40, 42, 43, 44, 45, 47, 48, 49 (125, 131, 134, 135, 187, 140, 141, 143, 145, 147, 152, 154, 155, 156, 157, 160, 161, 164, 166, 167), 382, 383, 386, 388, 389, 427, (449, 454, 455, 457, 501) — Pleonast 49 (168) — Porphyr (Por- firoid) 3, 4, 5, 6, 14, 23, 54 (116, 119, 120, 139, 173), 249, 402, 403, 405, 426, 428, 440 (455, 471, 472, 474, 476, 500, 502, 503) — Porphyrtufa 428 (502, 503) — Por- phyrbreccia 428 (502) — Porphyrkonglomerát 428 (502) — Porphyrit 3 (116), 428 (502, 503) — Porphyrittufa 428 (502) — Porphyritbreccia 428 (502) — Porphyrit- BETŰRENDES . TÁRGYMUTATÓ. XVII konglomerát 428 (502) — Porphyros amfibolbiotitandezit 429 — Propylit 417 (490) — Pyrit 27, 42, 51, 88 (143, 161, 170), 245 (311), 324, 327, 328, 332 (359, 360, 364, 365), 402, 404, 405, 407, 408, 433, 436 (472, 475, 476, 476, 477, 480, 506, 509) — Pyrrhotin 404 (475) — Pyroxén 56, 60, 61 (176, 179, 180), 248, 395, 396 (462, 463, 464, 465) — Pyroxénamfibolandezit 440 — Pyroxénamfibolandezittufa 440 — Pyroxénandezit 236, 237 (300, 302), 417, 423 (490, 497) — Pyroxénporphyrit (Me- laphir) 428 (502, 503). EZászej SZAG LO EZAZ ASS, ELOZES 9 SZOSZÁ 23 2425 1265 275128, 29 30, 31, 32, 33, 34, 35, 36, 37, 38, 39, 42, 43, 45, 46, 47, 48,.49,.50, 51, 52, 54, 55, 36EDZTHINGO NSA (46, EVAZ, A22Á2B, 12457 125, "126 1275128, 42957130, 131, 133, 134, 135, 136, 137, 139, 140, 141, 142, 143, 144, 145, 146, 147, 149, 150, 151, 152, 153, 154155, 157, 160, 161, 162, 164, 165, 166, 167, 468170, 171, 173, 174175, 176, 178, 179, 180, 186), 245 (299, 311), 382, 402, 405, 420 (449, 472, 476) — Ouarcz- andezit 4, 6 (117, 118, 120) Ouarczandezitbreccia 4 (118) — Ouarczandezittufa 4 (118) — Ouarezdiorit 47, 49, 50, 51, 52 (166, 168, 170, 171) — Ouarczit 9, 13, 53 ré, 128, 172), 235, 249 (299) — Ouareczhomokkő (Ouarzsandstein) 23 (139), 190, 260 — Ouarczithomokkő (Ouarzitsandstein 53 (172) — Ouarczorthoklastrachyt 4, 5, 6, 23, 62 (117, 119, 120, 182 — Ouarezporphyr 5, 17, 23, 28, 62, 88 (119, 132. 139, 172, 182), 249, 402, 403, 406, 407, 420, 421, 423, 428, 440 (474, 477, 479, 494, 497, 502) — Ouarcztrachyt 2, 3, 4, 5, 6 (115, 116, 119) 420, 421 (494). Réz (Kupfer) 400, 403, 404, 405, 406, 413, 423, 437 (469, 470, 474, 476, 477, 485, 497, 510 — Rhyolit 2, 3, 4, 5) 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16, 17, 18, 21, 22, 23, 24, 25, 27, 28, 29,.33, 35, 36, 41, 42, 47, 50, 51, 52, 53, 54, 58, 59, 60, 62, 63 (115, 117, 120191 51294193551424, 125,7126,"127.1281295130, 131,132,"133, 135, 136, 137 138, 139, 140, 141, 142, 143, 145, 150, 152, 154, 158, 159,-160, 166, 169, 170, 171, 172, 174, 178, 179, 181, 182, 306), 417, 427 (490, 501) — Rhyolittufa 237, 238, 240, 241 (299, 300, 301, 302, 303, 305, 306, 307), 421 (495). Sand (s. homok) — Sandstein (s. homokkő) — Sanidin 383, 385 (449) — Sodalit 420 (494) — Schiefer (s. pala) — Schlamm (s. iszap) — Schlammiger Torf (s. iszapos tőzeg) — Schotter (s. kavics) — Sehwefel (s. kén) — Schwefelkies (s. kén- kovand) — Silber (s. ezüst) — Spherolith 13 (127, 128) — Sphalerit 245 — Sphen 25, 26, 37, 39, 40, 42, 43, 44, 45 (142, 156, 158, 161, 162, 164) — Steatit 421 (494) — Steinkohle (s. kőszén) — Steinsalz (s. kősó) — Strontianit 203 — Sumpf- löB (372) — Syenit 3, 5, 41 (116, 159), 420 (494) — Sylvanit 245 (311) — Szarmata- mész (S.-Kalk) 240 (306) — Szarúkő (Hornstein) 10 (125), 235, 245 (299), 427, 438 (500, 501) — Szarúkőbreccia (Hornsteinbreccie) 438 — Serpentin 381, 387, 388 (447, 454, 456, 494) — Szurokkő (Pechstein) 16, 17, 18, 19, 20, 21, 22 (132, 133, 134, 135, 136, 137). Tályag (Tegel) 4 (118, 306) — Tetraedrit (Fahlerz) 245 (311] — Timsó 420 — Titán- vas (Titaneisen) 31, 38 (148), 386, 390, 391, 394 (454, 458, 459, 463) — Titánaugit 381, 388, 395, 396 (448, 456, 464, 465) — Titánmágnesvas (Titanmagneteisen) 44, 52 (156, 163, 170) — Ton (s. agyag) — Tonschiefer (s. agyagpala) — Tőzeg (Torf) 233 (297) — Trachyt 2, 4 (116, 117, 118, 139), 243, 241 (298, 359), 417, 420, 437 — Trachyttufa 327 (356, 359, 490, 494, 510) — Trichit 18, 19, 20, 60 (129, 133, 135, 136, 180), 386 (447) — Tufa 421, 437 (467, 468, 495, 503 — Turmalin §, 10, 19 (123, 125, 134). Urvölgyit 205. Vas (Eisen) 437 (510) — Verrücano konglomerát 47, 59 (166, 178). Zirkon 10, 11, 13,.14, 16, 19, 24, 26, 27, 28, 29, 30, 31, 33, 37, 38, 43, 44, 45, 57, 61, (126, 128, 129, 131, 135, 140, 142, 144, 146, 147, 148, 150, 156, 162, 163, 164, 169, 176, 181). XVIII BETŰRENDES TÁRGYMUTATÓ. IV. PALAKONTOLOGIAI NEVEK. (Paláontologiscehe Namen.) Acanthoceras Cenomanense 426 (500) — A. harpax 426 (500) — A. Mantelli 426 (500) — A. Rothomagense 4256 (500) — Acanthocyathus vindobonensis, Reuss. 217 (279) — Actxeonella gigantea 426 (500) — Ammonites (Arietites) raricostatus, Zitt. 438 — A. spiratissimus 437 — Amphicetus 227 (291) — Ancillaria glandi- formis, LmMK. 217 (279) — Anomia costata, BRocc. 217, 238 (279) — A. ephippium var. costata, BRocc. 238 (303) — Arca diluvii, Lmx. 217 (279) — Aporrhais me- galoptera 426 — Aulocetus sp. 87, 225, 227 (288, 291). Balanoptera 227 (291) — B. musculus 225 (288) — B. rostrata de Fabric. 222, 224 (284, 287) — B. Sibbaldii 224 (287) — Balanus 238 (303) — Belemmnites subcla- vatus, Vorrz. 438 — Berardiopsis miocenus, Kocy 87 — Bulimus detritus 439 — Burtinopsis 227 (291). Camptosaurus Prestwichi 430 — Carecharias (Scoliodon) cf. Kraussi, PgoBsr 193 (263) — C. (Aprinodon) stellatus, Pgkossr 193 (264) — Carcharodon humilis, n. sp. 194 (265) — C. megalodon, AG 190, 193, 200 (261, 264, 271) — C. productus, AG. 190, 193, 194 (261, 264, 265) — C. ef. turgidus, AG. 194 (264) — C. ef. sulcidens, AG. 194 (265) — Cardita scabricosta, Micn. 217 (279) — Cardium sp. 64, 426 — Cetotherium 227 (291) — Cinnamomum 78 — Congeria sp. 64 — Corbula Gibba, OLIrvi 217 (279) — Cucullga austriaca 426 (500) — Cyrena solitaria 426 (500). Dendroconus subraristriatus, da Cosra 217 (279) -— Delphinus sp. 197, 202 (269) — Dentalium incurvum, REx. 217 (279) — Dremotherium cfr. Feignouxi, GEoFFR. 247. Elephas primigenius 437 — Emys Neumayri, SEELEY. 430 — Erpetocetus 227 (291). Flabellum 240 (304, 305). Galeocerdo aduncus, AG. 190, 192 (261, 263) — G. ef. latidens, AG. 192 (263) — Gavialis sp. 202 (273). Halianassa Collini, H. v. Megy. 200 (271) — Halitheriam sp. 190, 198 (269) — H. Schinzi, Kaur. 198, 199, 200 (269, 270, 271) — H. Cordieri 199 (270) — H. Collini, MY. 199 (270) — Hemipristis serra, AG. 191, 193 (261, 263) — Hetero- cetus 227 (291) — Hypsilophodon 430. Idiocetus 227 (291, 295) — I. laxatus, van BEx. 229 (293) — Iguanodon sp. 343, 430 — Inoceramus sulcatus 437 — Isocetns 227 (291). Lamna (Odontaspis) macrota, AG. sp. var. hungarica Kocn 195 (266) — L. elegans 195 (266) — L. cuspidata, AG. 197, 239 (267, 304) — L. contortidens, AG. 191, 197 (261, 268) — L. dubia, AG. 197 (268) — L. tarnócziensis, KocH 197, (268) — L. sp. 200 (271) — Laosaurus 430 — Lepidopides brevispondilus, HEck. 334 (367) — Limopsis calvus 426 (500). Mactra sp. 426 (500) — Mastodon arvernensis, Cz. és ZacH. 64 (186), 234 (298) — M. Borsoni, KAYsER 234 (298) — Meletta sardinites, HECKEL 334 (367) — Meso- cetus sp. 225, 227 (288, 291) — M. Agrami, van BEx. 228 (291) — M. Pinguis, VAN BEN. 223, 228, 231 (286, 291, 295) — WM. Hungaricus, Kapié 232 (295) — M. latifrons, van BENn. 228 (291) — M. longirostris, van BEn. 228, 229, 231 (291, 293, 295) — Miliolidea 13 (127) — Moechlodon Suessi, Nopcsa 341, 426 (500) — M. sp. 430 — Modolia sp. 426 (501). BETŰRENDES TÁRGYMUTATÓ, XIX Natica bulbiformis 426 (500) — N. helicina, BRocc. 217 (279) — N. millepunctata, Lam. 217 (279) — Nerinea incavata 426 (500) — Notidanus diffusidens n. fr. 202, 247 (274) — N. primigenius, AG. 192 (262) — Nucinella ovalis, Woop. 238 (303) — Nucula comta, GoLnpr. 238 (303). Orbitulina concava 426 (500) — Orca Semseyi, BöckH 87 — Ostrea digitalina, DuB. 238 (303) — 0. sp. 240 (304) — O. cochlear, Porr 217 (279) — Otodus sapicu- latus, AG. 195, 196 (266) — Oxyrhina hastalis, AG. 190, 196 (261, 269, 267) — 0. Desorii, AG. 191, 196 (239, 261, 267, 304) — 0. Mantellii, AG. 191 (261) — 0. xiphodon, NorTL. 196, 239 (267, 304) — 0. leptodon, AG. 196 (267) — O. exigua, PRoBsr 196 (267). Palzomeryx sp. (aff. Dremotherium Feignouxi, GEoFFR.) 201, 220 (272) — P. Bo- jani, H. v. Mev. 201 (272) — P. Kaupy, H. v. MEv. 201 (272) — Pecten (Chlamys) prescabriusculus, Fownr. 239, 240, 241 (304, 306) — P. elegans, ANpR. 217 (279) — P. virgatus 426 (500) — Pectunculus pilosus, LINNÉ 217 (279) — Pharingodopilus 202 (273) — Phoca Holitschensis, BRÜHL. (— Phoca Viennensis antigua, BLAINv. 87 — Pholadomya granulosa 426 (500) — Phyllodus umbonatus, Müxsr. 191 (261) — Plesiocetus Cuvieri, DEsm. 87, 222, 224 (285, 287) — P. sp. 225, 227 (288, 291) — Pleurotoma Jouanetti, Des Monr. 217 (279) — Pterosaurus sp. 341, 343, 426 (500) — Puzosia planulata 426 (500) — Pycnodus umbonatus, Münsr. 200 (271) — P. sp. 334, 335 (367). Vuercinium Staubi, Felix. 232 (296). Khinoceros sp. (Aceratherium ?) 201 (272). Smerdis efr. macrurus, AG. 247, 333 (366) — 5. budensis, AG. 334 (367, 368) — Someratia Dutempleanus 426 (500) — Sparoides cf. sphaericus, PRoBsr 197 (268) — Sp. (vel. Chrysophrys) umbonatus (MüÜwvsr.) PgoBsr 197 (268) — Sphenoconchus sp. 191 (261) — Sphyrenodus aff. priscus, AG. 247, 332, 333 (365, 366) — Sgua- lodon ef. Ehrlichi, van BEn. 199, 200, 202, 247 (270, 271, 272, 273) — §$dgu. Ca- tulloi, DE ZIEGNo 199, 202 (270, 273) — §Sgu. Grateloupi, v. Mxv. 200 (271) — Stenodon lentianus, VAN BEN. 200 (271). Velematosaurus transilvanicus, Nopcsa 341, 344, 426 (500) — T. sp. 430 — Tha- lassotheria 87 — Trigonia Vaalsiensis 426 (500) — Turritella turris, Basr. 217 (279) — Turrilites costatus 437. Venus umbonaria, Lam. 217 (279). Xerophila carthusiana 439 — X. obvia 439. br sé Más j atása 18 Den Vas 1 12 a ort ADA AA ek! MAN sza (UN Bi rő 7 (AG ők 9: AUG mt Lét Mik aj Jut 18. un an ÍTÓ AGNK j új (104 HE a 1097 44. ata sót eb42- (8 (AKA tÓN sz (ÜGY 21 igóhogi gat rt tét 2 A hi S LEJREE HILNKONOT Sgt IX) Mély fájdalommal jelentjük, hogy D" STAUB MÓRICZ kir. tanácsos, a Magyar Tud. Akadémia levelező tagja és a magyar kir. tanárképző főgymnasium tanára, társulatunk alapitója s tizenhárom éven" volt nagyérdemű első titkára, 1904. évi április hó 14.-én elhunyt. Legyen emléke áldott ! e ne G 7 adj he e 1 : tai mű , KN ee e állva szásááe a. 0 eg p.a ín et v KETe FÖLDTANI KÖZLÖNY XXXIV, KÖTET. 1904. JANUÁR—ÁPRILIS, 14. FÜZET, TAGJAINKHOZ ÉS SZAKTÁRSAINKHOZ ! A szerkesztő előszava. A magyarhoni Földtani Társulat a folyó évvel fennállásának 53. évébe lépett. Félszázadnál hosszabb működése óta igyekezett feladatának mind- végig megfelelni s ha végig tekintünk Társulatunk történetén, kérkedés nélkül elmondhatjuk, hogy a rendelkezésére álló eszközökhez viszonyítva, mindig becsülettel megállotta helyét. Az utóbbi időben, mikor hazánk geologiai tanulmányozása, hazai szakférfiakkal, mind nagyobb és nagyobb mértékben történik, egy sajná- latos jelenséget látunk TVársulatunk életében. Azt a régi gárdát, mely Tár- sulatunkat már fennállásának első idejében is támogatta, a halál évről-évre mindjobban megritkítja s belépő tagjaink száma az utóbbi időben még alig érte el évi veszteségünket. Nem akarom tagjaink ezen folytonos apadását a részvétlenségnek betudni, hiszen azon szakemberek száma, kik a geologia iránt érdeklőd- nek, nem apad hazánkban, hanem évről-évre nő. Ezen apadást hajlandóbb lennék inkább annak tulajdonítani, hogy éppen azon egyének kikről feltehető, hogy szaktudományunk iránt érdeklődnek — több oldalról van- nak már társadalmi adóval sujtva. S hogy mégis Közlönyünk ezen új évfolyamának elején egy kéréssel fordulok szaktársainkhoz, mentse ki merészségemet az a jóindulat, a mely- lyel — Társulatunk megerősítése révén — e Társulatot is egyik részesévé akarom tenni annak a munkának, mely hivatva van, hogy hazánk geolo- giájának tanulmányozásával nemcsak e hazában, hanem a külföldön is minél több dicsőséget szerezzen a magyar tudománynak. Kérésem ezért t. szaktársainkhoz az, hogy a szaktudományunk iránt érdeklődőkkel meg- ismertetve Társulatunkat, annak czéljait és feladatát, igyekezzenek minél több új tagot megnyerni Társulatunknak. De legyen szabad a nagyobb ipari vállalatokhoz is egy hasonló kéréssel járulnom, azzal, hogy a magyar tudo- mányért hozzanak ők is egy kis áldozatot s feleslegeikből alapítványokkal gyarapítsák szerény alaptőkénket. Dr. Fálfy Mór, a mh. Földtani Társulat I. titkára. Földtani Közlöny. XXXIV. köt. 1904 ! ADATOK A VLEGYÁSZA—BIHARHEGYSÉG GEOLOGTÁJÁHOZ. Dr. SzápEczky Gyurá-tól.! A Vlegyásza- és a Biharhegység északi része, a melyről itt szó lesz, képződésénél, valamint szerkezeténél fogva egységes tömeget alkot, a melyet politikai határok választottak szét, ebből kifolyólag politikai szár- mazású a kettős név is. Ennek a hatalmas, arczulatánál fogva igen érdekes és hazánk egyéb hegyeitől különböző tömegnek első, összefoglaló geologiai ismertetését egyrészt HAVER és STACHE Geologie Siebenbürgens czímű könyvé- ben? találjuk, a geologische Reichsanstalt 1859. és 1860.-i felvételei alap- ján, másrészt pedig PEerERs KARL F.: Geologisehe und mineralo- gische Studien aus dem südöstlichen Ungarn, insbesondere aus der Umgegend von Rézbánya czímű tartalmas értekezésében." Az említett könyvben a Vlegyászára vonatkozó fejezeteket STACHE írta, a ki az eruptiv kőzetekre vonatkozólag — mert azokkal óhajtok itt részletesebben foglalkozni — a következő elnevezéseket használja: a valószínüség szerinti kitörési sorrendben, kezdve a fiatalabb tagokkal : A fiatalabb guarcztrachytok csoportjába sorolja a rhyolithol, a melyet cHornsteintrachyt der VIegyászav vagy röviden r Vlegyászatrachyt - nak is nevez (59. lap) a szarúkőféle alapanyagú rhyolithok csoportjában." A szürke trachytok csoportjában megemlíti a rekiczeli Muntyele mare és mik eteljesen guarznélküli domttos tracnytjáts (68. 1.). A Vlegyásza kitörési közeteinek legnagyobb részét STACHE az idősebb guareztrachytok csoportjába sorolja, a melyet nem a sza- badban, hanem a laboratoriumban végzett tanulmányok alapján állítottak 1 Blőadta a Földtani Társulat 1902. évi május hó 7.-én tartott szakülésén. : Wien. 1863. WILHELM BRAUMÜLLER. 5 Sitzungsberichte der k. u. k. Akad. der Wissenschaften. Math. naturw. Cl. Bd. 43. Abt. 385—463. 1861. Wien (geologiai térképpel és egy geologiai szelvény- táblával). : HavuER 1861-ben megjelent, Geologische Übersichts-Karte von Sisbenbürgen czímű térképén a rhyolith a Vlegyászatetőn nagyobb és Sebesvártól Ny-ra kisebb területen ki is van választva. ADAVOK A VLEGYÁSZA—BIHARHEGYSÉG GHROLOGIÁJÁHOZ 3 fel és ezek megnevezésére a daczit szót hozták javaslatba (72. l.). a) An- dezites és b) gramitoporphyros kiképződésű fajtákra osztották ezeket fel, melyek közül az andezites helyenként áttöri a gránitoporphyrosat. Egyéb- ként ca fiatalabb harmadkor legrégibb idejében) törtek ezek ki. A harmadkori eruptivkőzetek deuterogeneus képződményei között a Vlegyászától DK-re eső egy kis hegy guarcztrachyt (rhyo- lith) dörzsölési breccsiáját említik (83. l.). Az idősebb eruptivkőzetek között a geologiai térképen triaskorúnak vett nagyobb porphyrterületet említ a Meleg-Szamos felső részén, Erdély határán és kisebb előfordulást Meregyó és Szulieze között (176. l.). A Biharhegységre vonatkozó, első, alapvető geologiai ismertetést PerERs emlitett munkájában találjuk, a melyik 1859-ben a keichsanstalt 1859- és 1860-ban végzett munkálatai ismerete nélkül készült," de viszont HaAvER sem értékesíthette Pewrens adatait Erdély 1861-ben kiadott, előbb említett geologiai térképén.? A mit PerERs ebben a tömeges kőzetek és a szomszédságukban lévő abnormális képződmények tárgyalásánál a 439. lapon állít, hogy : ceinige der Gebirgsmassen selbst einen so problematisehen Charakter haben, dab ihre geologische Stellung nur durch eine Verknüpfung mit den Nachbarlándern und durch sehr genaue Specialuntersuchungen fixirt werden kann,), azt némely tekintetben még ma is állíthatjuk. A tárgyalandó terület eruptivkőzeteit a következő nevekkel látja el: porphyrnak, helyenként porphyrilmak nevezi, térképén pedig wein Por- phyrit (aus der Trachytgruppe?)v néven választja ki a Vlegyászától délre eső nagy tábla andezites és rhyolithos kőzeteit. Syenit-nek nevezi Petrósz vidéke gránitos kőzetét. Dr. C. Dorrregnek 1873-ban: Zur KenntniG der guarzführen- den Andesite in Siebenbürgen und Ungarn czímen megjelent " értekezése annyiban fontos a Vlegyásza-csoport eruptiv közeteire vonat- kozólag, a mennyiben a daczitjainak több vegyi elemzését tartalmazza. Dr. Szazó Józser 1874-ben Adatok Magyar- és Erdélyország határhegysége trachytképleteinek ismertetéséhez! czimű értekezésében cAndezin guarcztrachyb-nak nevezi a kissebesi kőbánya kőzetét és a hozzá hasonló daczitokat, továbbá gyengén hydroguareczitos módosulatú cOrthoklas Otigoklas guarcztrachytotv ír le a Jád völgyé- ből, KRemecz község tájáról. 1 PETERs. Geologische und Min. Studien stb. Sitzungsberiehte der math. nat. Abt. 43. B. 1. Abt. 1861. 385. I. ? HAUER und SrAcHE. Geologie Siebenbürgens, Wien 1863. 21. lap. 3 Jahrbuch der k. u. k. geol. Reichsanst. 1873. Min. Mitt. gesammelt von G. TSCHERMAK II. Heft 51. I. : Földtani Közlöny, IV. Budapest 1874. 78. I. 14 4 Dr SZÁDECZKY GYULA KüRrHy SánpoR 1878-ban A VIegyásza és a szomszédos te- rületek trachytjainak kőzettani vizsgálata eczíimű dolgozatá- ban! a kirándulások leirásánál még használja elvétve a rhyolith nevet, a kőzettani részben azonban eyguarcz-orthoklas-irachyt (lithoidos mócdo- sulatban) elnevezést találunk helyette (300. I.), a megemlített lelhelyek pedig a térképen crhyolithos guarczandezits-ként vannak jelölve. A guarcz-andezitek vagy daczilok gránitos fajtájának veszi wa Zernapatak és a Drágán folyó összeömlésénélv előforduló kőzetet (304. 1.), megemlítvén róla, hogy cezen változat mintegy átmeneti alak a trachytok és gránitok között (303. l.). A porphyros kiképződésű guarcz-andezitek (daczitok) zöldköves fajtájához sorolja és a térképen is kiválasztja Malomszegtől É-ra és Szkrindtől É-ra a Székelyó völgye mentén és Ny-ra a Cseteczel (szerinte Pareu tügni) mentén eső közeteket. Az amphybol-amdezitek normalis fajtájához sorolja dr. KocH ANTAL után a nagy fensik szegélyéről a Piatra Tolharului közetét, STACHE por- phyrját (323. 1.). A hegyszerkezeti (tektonikai) viszonyok tárgyalásánál dr. IKocH AwNran a guarcz-orthoklas-trachytra vonatkozólag írja a 341. lapon, hogy cviszonyos koráról semmi határozott vélemény nem mondható; de tekintve azon általános tapasztalati szabályt, miszerint a trachyt-vidéke- ken az orthoklas-trachytok rendesen a legidősebb eruptió terményei, nem valószinütlen, hogy a VIegyásza trachytvidékén is ezen typus kezdte meg a kitörések sorát., A zárkövetkeztetéseknél pedig a 251. lapon azt írja, hogy: ca leírt összes guarczandezit-változatok az egész kijelölt területen egyetlen és szakadatlan óriási vulkáni kitörésnek a szüleményei. Ezeknek a guarczandezitek kitörésének a korát dr. KocH ANTAL egyrészt arra támaszkodva, hogy az alsó harmadkori rétegek mind, még az első mediterráni emelethez tartozó korodi homok is ki vannak mozdítva, másrészt arra, hogy a guarczandezitek tufái és brecciái a II. mediterrán emelethez tartozó agyag- és tályagrétegekben fordulnak elő, a II-ik me- diterrán vége felé teszi. Kiemeli azonban, hogy ezeket a tufákat és brecciákat a Vlegyásza nem szolgáltathatta, hanem hogy ezek, legalább részben, a Retteg felett emelkedő Csicsóhegyből származnak (254— 256. 1.). 1889. és 1900-ik évben dr. Pgrmics GyögGy a m. kir. Földtani Intézet megbizásából részletesen felvette a Vlegyászát és a Biharhegység ama részét, a melylyel ez alkalommal foglalkozni óhajtok. Felvételeiről szóló évi jelentéseiben? az eruptiv kőzeteket a következő nevekkel látja el. ! Brad. Muzeum-egylet Évkönyvei. Új folyam. II. köt. VIII. sz. A VIlegyásza és a szomszéd területek trachytjainak kőzettani és hegyszerkezeti viszonyai. Dr. KocH ANTAL és KÜRTHY SÁNDOR-tól. Kolozsvárt 1878. : Jelentés a kolozs-bihari hegység Vlegyásza hegyvonulatában 1889-ik évben végezett részletes geologiai felvételeimről. A m. kir. Földtani Intézet Évi jelentése vr ADATOK A VLEGYÁSZA— BIHARHEGYSÉG GEOLOGIÁJÁHOZ. A harmadkori kitörések sorában írja a daczitokról (1889. évi jelentés 67. lap), hogy ezek vonulatában xpetrografiai minőség, de különösen szövet tekintetében, két tájt lehet megkülönböztetni, ú. m. a granitoporfiros daczitok területét és az idegen zárványokban gazdag riolitos daczitok területét. Utóbbit 1900. évi jelentésében (48. 1.) evlegyászati tipusú da- czitoks-nak nevezi és szembeállítja vele a agyálu-márei tipusú da- czitokv-at, a melyről azt írja (50. 1.), hogy vegészen önálló kitörés ered- ménye, mely kitörés valószinüleg megelőzte a vlegyászait.) A nagy fensik kőzetét andezit-nek nevezi, részletesebb ismertetését ennek, valamint a többi harmadkori kőzetnek későbbre tartván fel magá- nak; szándékát azonban, korai halála miatt — sajnos — nem teljesít- hette. c Terczier eruptiv breccsiák és konylomeratol:-nak nevezi azokat a törmelékes kőzeteket, melyekben a szomszédos, idősebb üledékek darabjai mellett a harmadkori eruptivkőzetek darabjai is jelentékeny szerepet ját- szanakv (1889. jel. 68. 1.). aKvarcz-orthoklász-trachitv-ot is említ 1890-ki jelentésében (50. lap.), mint kisebb feltöréseket, megjegyezvén róluk, hogy ezek esetleg porphyrok is lehetnek. A cguarczporfirv-t szöveti kifejlődés és ásványos alkatuk tekin- tetébőlsv külön választja 1890. jelentésében (51. 1.). KüRrHy gránitos daczitját a régibb kristályos tömegközetek közé sorolja eközépszemű gránit és egranofirs, néven, bővebb petrographiai ismertetésüket későbbre tartván fel (1889. j. 68— 69. 1.), PEreRs petrószi syenit-jét abiotit-gránit (gramitit)h-nek nevezi és a környező, triaskori üledékeknél idősebbnek tartja. Ezeken kívül apróbb edioritv előfor- dulásokról is tesz említést (1890. j. 51—53. 1.). Dr. KocH Awrar 1900-ban megjelent xAz erdélyrészi medencze harmadkori képződményei. II. neogencsoporiv " czimű összefoglaló nagy munkájában a Vlegyásza kőzetét lényegileg szintén a daczitokhoz sorolja, megkülönböztetvén a) granitoporphyros-, b) rendes porphyros-, c) por- plwros zöldköves- és d) rhyolithos daczitot, mint svalószinüleg az egy- séges kőzetmagma különböző körülmények közt való megmerevedésének az eredményét (211. I.). De ca liparitok vagy guarcztrachytokv tárgya- lásánál is megemlít cSzulina felett Frakszinyétenv a daczit közt egy kis 1889-ről Budapest 1890. 58-tól 69. lap. és Vázlatos jelentés a Biharhegység északi felében. 1890. évben végzett részletes geologiai felvételről. A m. kir. Földt. Int. Évi jelentése 1890-ről Budapest, 1891. 37—53. 1. 1 A m. tud. Akadémia és a kir. m. Természettud. Társulat támogatásával kiadta a magyarhoni Földtani Társulat. Budapest 1900. 3 táblával és 50 szöveg- közti ábrával. 6 D:t SZADECZKY GYULA tömzsöt és wRekiczelnél a völgy aljábani a csillámpalában egy vékony telért (202. 1.). A többi, kevésbé fontos irodalmi adatokat itt annál inkább mellőz- hetem, mert HAVER és SracHE említett könyvében a régibb, dr. Kocn könyvében pedig az újabb irodalmat teljesen felsorolva találjuk. Még csak egy értekezésemet kell megemlítenem," a melyben r/yo- tithol írtam le a Vlegyásza északi részéről, olyan helyről, a honnét az előtt rhyolith ismeretlen volt, és ennek szomszédságából pyroren-amle- sitet és a vulkáni hatástól elváltozott homokos agyagpalát, mint külső contaectusbeli termékel ismertettem. Rhyolith. A közölt irodalmi adatokból kitünik, hogy -— különösen az utolsó 24 év alatt — a Vlegyásza tömegének uralkodó eruptiv kőzetei a daczi- tok különböző fajtáiként irattak le, a melyek között egy rhyolithos daczit is van, de a legsavanyubb közetfajta, nevezzük azt rhyolith, vagy liparit, vagy orthoklas-guareztrachyt (— porphyr) néven, a daczitok nagy tömegé- hez képest alárendelt, sőt elenyészőleg csekély szerepet játszik a Vle- gyásza alkotásában.? Meggyőződvén arról, hogy a Vlegyásza északi részében eddig isme- retlen helyen is van rhyolith, nagyobb tájékozódó, kirándulásokat tettem a Vlegyásza és a Biharhegység északi részének vele kapcsolatos, eruptiv tömegébe a végből, hogy a rhyolith elterjedését és szerepét megismerjem. Kirándulásaim főbb vonalait, ezek kapcsán a rhyolith összefüggését a szomszédos kőzetekkel más helyütt szándékozom ismertetni, ez alkalom- mal a fontosabb kőzettani eredményekről óhajtván szólani, a rhyolithok elterjedéséről csak azt említem meg, hogy az sokkal nagyobb, mint a minőnek HAvER térképe? mutatja, vagy a minőt dr. KocH és KÜRTHY váz- latos földtani térképe a rhyolithos guarczandesiítnek kijelöl. A rhyolith ugyanis a Vlegyásza legkiemelkedőbb tömegétől K-i irányban mélyen ! (A Vlegyásza félreismert közeteirőls Orvos-természett. Értesítő. 1901. é. XXIII. k. 1. f. Kolozsvár, 1901. : A rhyolith nevet a liparit név felett elsőség illeti meg, nem csak a priori- tás elvénél fogva, a miért maga J. Rorn, a liparit név szerzője is mellőzendőnek tartotta a liparit nevet (Die Gestein-Analysen in tabellariseher Ubersicht und mit kritischen Erliuterungen. Berlin 1861. 59—60 és 34. 1.), hanem azért is, mert RICHTHOFENnek először a magyarországi savanyú, üveges kőzetekre használt ez a neve jól kifejezi a kőzetcsalád egyik fontos csoportjának jellemző tulajdonságát. 3 (Geologische Ubersichtskarte der Österreichiseh-Ungarisehen Monarchie, bearbeitet von FRanxz Ritter von HAUER. Wien 1867—71. : A Vlegyásza és a szomszédos területek trachytjainak kőzettani és hegy- szerkezeti viszonyai. Erdélyi Múzeum-egylet Évkönyvei. Új folyam. II. köt. VIII. sz, ADATOK A VLEGYÁSZA—BIHARHEGYSÉG GEOLOGIÁJÁHOZ. JÚ lehuzódik Szkrind felé, É-ra nemcsak a Kecskéskorcsma felett találtam meg jelentékeny tömegben, hanem Lunkán a Bulz-patak torkolata kör- nyékén is. Ny-ra a zernamenti gránitos szövetű kőzet felett, rhyolith családba tartozó, savanyú kőzetből áll a hegyek felső része, a Dragán völgyén túl pedig ezt találjuk a Molivisen, a Sebiselgát környékén. A Vlegyásza főkiemelkedésétől D-re a Vurvurászán át a Biharhegységhez sorolt Botyászára huzódik a rhyolith, honnét a Dragan völgyén és a Pojenen át egyrészt DNy-i irányban a pefroszi gránitos szövetű kőzet felé, másrészt pedig Ny és ÉNy-ra Biharfüreden át a Jádvölgy balolda- lára tart. Úgy látszik tehát, hogy a Vlegyásza-Biharhegység összefüggő eruptiv tömegében a rhyolithnak van uralkodó szerepe, nem pedig a daczitnak, mint eddig hittük. A Thyolitok fajtái. A Vlegyásza-Bihar tömegében a rhyolithok- nak többféle fajtáját különböztethetjük meg már a szabadszemmel való vizsgálásnál is. A legelterjedtebbnek látszik I. a brecciás rhyolith, a melyik üledékes kőzetekből, homokkövek, agyagpalák, kristályospalák, mészkövekből több-kevesebb, a felületen rendesen beolvasztott zárványt tartalmaz. Ezek az idegen "kőzetzárványok némelykor olyan bőségesen és az egykori folyós anyagnak mozgása által annyira egy irányban ellapítva vannak, hogy a rhyolith határozottan kifejezett réteges szerkezetet mutat. (Biharfüred ; Lája vízesés.) A breccias rhyolith alapanyaga többnyire felsi- tes, ritkán egészen üveges vagy mikrokristályos. Az alapanyagban rende- sen apróbb, 1—5 mm.-nyi ásványszemekre is vannak porphyrosan ki- válva. 2. Szabadszemmel való megtekintésnél egyneműnek látszó, üde állapotban porczellánféle, közönséges rhyolith nagyon aláren- delt szerepet játszik az előbbi mellett. Ezekben a porphyrosan kivált apró ásványszemek is némelykor a minimumra redukálódnak. 3. A mikrogránitos alapanyagú rhyolithok rendesen szin- tén nem tartalmaznak szabadszemmel látható idegen kőzetdarabkákat. Ezeket az eruptiv tömegnek a mélyebb részeiben találjuk kifejlődve, neve- zetesen a Zerna mentén és környékén. Miután az idegen kőzetzárványokat nagyobb mennyiségben nem tartalmazó, közönséges rhyolithoknak egyik képviselőjét, a melyik a Dragán mentén, a Kecskéskorcsma felett fordul elő, már más alkalom- mal ismertettem, ebben az értekezésemben — a melyben nincs szándé- kom a Vlegyásza-Biharhegység eruptiv kőzeteinek összefüggő képét adni, hanem csak a még ismeretlen kőzeteket óhajtom petrographiai alapon bemutatni — ezeket a közönséges rhyolithokat tárgyalni nem fogom. Tekintve azt, hogy a Vlegyásza-Biharhegységben a rhyolithok rend- kívül nagy területen és igen változatos kiképződéssel fordulnak elő, úgy hogy azok a rhyolithpéldák, a melyeket részletesebben megvizsgáltam és bj Dr SZÁDECZKY GYULA a melyeket itt bemutatni fogok, még nem állítják előnkbe hű képét az összes rhyolithoknak : a hűség és a későbbi kiegészítő munkálatok érde- kében 1s szükségesnek tartom az összefoglaló leirás helyett a rhyolithokat külön, az egyes helyek szerint tárgyalni. I. Üledékes köőzetzárványoktól brecciás szerkezetű felsites vagy szurok- köves rhyolith. A) Felsites rhyolithok. A brecciás rhyolithok a rhyolith tömeg külső részét alkotják s így igen gyakran a legnagyobb emelkedéseken for- dulnak elő. Ilyen alkotja magának a 1838 m. magas Vlegyászatetónek imposánsan kiemelkedő széles hátát. 1. A VIegyászatető rhyolithjának a szine rendesen fehér, a mely szin az üdén szürkésszinű, porczellánszerű kőzet mállása folytán jön létre. Palásan válik el és a Vlegyásza oldalán több helyütt messzire fehérlő omlásokat alkot. A részletesebb vizsgálás alá vett kőzetben jól beolvadt, zöldesszinű, egészen egy cm. hosszú, 2—3 mm. széles, palás zárványokat és 1—2 mm.-nyi fehéres, kristályos mészkő szemeket látni szabad szemmel. Egyes zárványok elpusztulásából limonitos kéreggel bevont, apró üregek is szár- maztak. Mikroskoppal vizsgálva fehér, tluidális szerkezetet mutató, sűrű felsítes alapanyagyol találunk, a melynek egyneműnek látszó részén csak erős nagyitásnál veszszük észre, hogy igen apró kettősen törő szemekkel kezd átkristályosodni s hogy apró tisztátalanságok, kevés opák pontocs- kák, továbbá piczi, levegővel telt üregecskék vannak benne. A fiuidális szerkezet főleg a részben beolvadt, idegen tisztátalanság- tól válik jól láthatóvá, a melynek főleg lazábban összetartó, homokos, agyagos fajtái némelykor egészen szétfoszlanak, söt szemenként szétvála- nak a vulkáni kőzetben, de idegenszerüségüket megőrizve kanyargó, hullá- mos rendezkedésükkel mutatják az eruptiv kőzet egykori mozgását. Ezek mentén itt-ott vékony limonitos vonalak 18 huzódnak ; a szélesebb repe- déseket pedig utólag képződött penmin-, vagy muskovit-, vagy Juarcz- halmaz tölti ki. Az idegen kövezelzárványok rendesen olyan aprók, hogy csak a mikroskop alatt ismerjük őket meg. Barnás szinű, csillámosan átkristá- lyosodó agyagpaladarabkákat találunk legnagyobb mennyiségben. Bőven fordulnak elő homokkódarabkák is, melyeknek szétvált szemein kívül 1—2 mm. átmérővel bíró kőzetmorzsák is akadnak benne. Ezekben a homokszemecskékben részint hullámosan, részint egyszerre sötétedő guarcz az uralkodó ásvány, mi mellett muskovit, kevesebb bioltt, magne- tt, földpát, sőt turmalin szemecskék is előfordulnak. ADATOK A VLEGYÁSZA—BIHARHEGYSÉG GNOLOGIÁJÁHOZ. 9 Kristályos palákból származó, összezúzott guarezitból e mellett némelykor még muszkovitlemezkékből álló morzsák ritkábban fordulnak elő, éppen úgy, mint apró, rendesen szétfoszlott mészkődarabkák is. A rhyolith magmából kivált ásványokul mindössze apró guarczsze- meket és gyéren előforduló, apró földpáttöredékeket említhetek. Az 1—2 mm.-nyi, rendesen legömbölyödött guarczszemelk elég bőven fordulnak elő, egyszerre sötétednek, corrosionalis bemélyedéseket legfelebb a felüle- tükön mutatnak; rendesen össze vannak hasadozva és egyes sávok mentén apró, gázzal vagy sárga folyadékkal telt üregeket tartalmaznak, az utób- biakban ritkán élénken mozgó libellákkal. Tulajdonságainál fogva könnyű őket megkülönböztetni az idegenszármazású guarezszemektől. Földpáttöredékek jóval kevesebb számmal vannak benne, mint guarczszemek és rendesen nagyon el vannak változva; egy részében a muskovitosodás is megindult, a mi apró pikkelyeket hozott létre. A leg- több zavart képet ad convergens fényben is, úgy hogy pontos meghatáro- zásuknak sok nehézség áll útjában. Mégis úgy optikai tulajdonságok (albitikerképződést mutató töredékeken, melyen ferde helyzetű Hp — a, mint II-ik középvonal lép -ki, az optikai tengelyek síkja 707-ot képez az ikersíkokkal) valamint a SzaBó-féle lángkisérleti meghatározás alapján, a Vlegyászatető rhyolithjának uralkodó földpátját albitnak tartom. Aláren- delten egyközösen sötétedő, az előbbinél tisztább orthoklás földpátok is vannak benne, a melyek a lángkisérletnél kisebb olvadást (3-4) és gipsz- szel erős (3—2) kaliumfestést mutatnak. 2. A Vlegyásza széles tetejének déli részén 1600 m. magasság tájon emelkedik az Intremuntz nevű tisztás felett a Hegyszarv-nak (Cornu Muntyelui) nevezett bástyaszerű, hatalmas kőszikla vonulat. Ez is rhyolithból áll, de idegen kőzetdarabok sokkal nagyobb mennyiségben vannak belé zárva, mint a lapos tető kőzetébe. úgy hogy ezektől egészen durva, brecciássá válik a Hegyszarv rhyolithja. A zárványok között homokkő, fekete- és szürkeszinű agyagpala, csillámpala. guarezit, ezukorszövetű fehér márványdarabkákra ismerünk szabad szemmel, a melyek általában véve jóval nagyobbak, mint a tetőn, de azért felületükön szorosan össze vannak olvadva a rhyolithtal. Több helyütt tömegesen hevernek ezek a kihullott, idegen kőzetdarabok a sziklafal körül. A részletes vizsgálat alá vett rhyolith belsejében világos, zöldes- szürke szinű, porczellánféle ; mállott felületén pedig fehér szinű. A belőle kivált apró ásványok között több a guarcz, mint a földpát, az idegen zárványok között pedig sok kisebb-nagyobb homokkő- és mészkő-darabkát veszünk észre. Mikroskoppal a világosszürke, felsites rhyolith alapanyag- ban brecciás, barna szinű darabkákat is találunk, külsejükön negativ 10 Dr SZÁDECZKY GYULA charakterű sugaras sphaerolithos képződményekkel, a melyek egyes erős kettőstörésű, hosszukban positiv charakterű, csillámféle sávoktól vannak megszaggatva. Az alapanyagba zárt, a magmából kivált, valamint az idegen szárma- zású részecskék is össze vannak törve és a felületükön le vannak surolva. A rhyolith guarczszemei rendesen l mm.-nél kisebbek, egyéb apró zár- ványok között ebben is vannak folyadékok, mozgó libellával. A földpátok nagyobbára albitok, karlsbadi-. albit- és periklinikerképződéssel. Aláren- delten orthoklas 18 van. Nevezetes dolog, hogy úgy az albit, valamint az orthoklas is gyak- ran telve van diopsidkristálykákkal, a mi mellett némelykor még calczit is visszamaradt, melynek a rovására képződött. A járulékos ásványok közül nagyon ritkán zírkon szemecskék és apatit kristálytöredékek, valamint fekete rrczszemek is akadnak benne. Utóbbiak esetleg a homokos idegen zárványokból is származhatnak. Az idegen kózetzárványok sorában legérdekesebbek a kristályos mészkószemecskék, melyeket igen gyakran találunk a rhyolithban szét- szórva és nagyon ritkán a guarczéhoz hasonló, libellás folyadékzárványt is tartalmaznak, továbbá azok az ásványkák, a melyek belőle az izzón- folyó magma hatására képződtek. Utóbbiak között legközönségesebbek a diopsidszemek, a melyek némelykor burokszerüleg veszik körül a kristá- lyos mészkőzárványkákat. A diopsidszemek szine nagyon világos-zöld, elsötétedésük c — 7,—427. A calczit és diopsidból álló kristályhalmazban ritkán pleochroos amphibol is van kiválva, a melynek elsötétedése ny, — c — 28" ; pleochroismusa : ny — kékeszöld nn — sötétebb kékeszöld n, — világos zöldessárga, mely tulajdonságok egyrészt a közönséges amphibol, másrészt a katoforil tulajdonságaira emlékeztetnek. Gyengébb fénytörésű és kettőstörésű chloritos képződmények elég bőven vannak, de ezek származása már nem a mészkővel van kapcsolatban. Ezeknek a contactusbeli ásványoknak zavaros összeszövődésük nagyon emlékeztet a szaruköveknek (cornéen) a szövetére. Arkózás homokkó davabka is került a csiszolatba, melyben legtöbb az uralkodólag 0-5 mm.-nyi, többnyire hullámosan sötétedő guavczszem ; ezenkívül orthoklas, plagioklas, kevés magnetit, barna agyagos részle- tek és gyéren 0-1 mm.-nyi turmalin szemecske is van benne. A turmalin isomorphzonás szerkezettel bír, nevezetesen pleochroismusa na — a belső részen sötétkék, kívül pedig világos gesztenyebarna, u; — a belső részen gesztenyebarna, kívül pedig világosabb gesztenyebarna. ADATOK A VLEGYÁSZA—BIHARHEGYSÉG GEOLOGIÁJAHOZ. 11 Kettős törése a másodrendű zöldig megy fel a rendes vastagságú csiszolatban. Másféle homokkövek is vannak ebben a rhyolithban. Egy ilyen 5 cm. nagy zárványban, az apró, némelykor összezúzott guarczszemek agyagos részbe vannak beágyazva, a melyben apró csillámlemezkékből álló halmazok kristályosodtak ki, minélfogva emlékeztetnek arra a homo- kos-agyagpala érintkezési termékére, a melyet a Vlegyásza B-i részéből a Viságpatakból leirtam.§ 3. A Hegyszarvától D-ra a Vlegyásza meztelen tetejének Ny-i lejtőjéről, az erdőszélről származó rhyolith abban különbözik az előbbiek- től, hogy benne az idegen kőzetzárványok nagyobbára igen aprók és közöttük sok a kristályospala. A porczellánféle alapanyag is világosabb és sötétebb szürke részleteket mutat s az előbbi rhyolithokhoz képest sok és ép 2—3 mm. hosszú, a(010) szerint vastagtáblás vagy az 4" tengely szerint oszlopos. világos vereses vagy fehér szinű albit földpátkristályká- kat tartalmaz, a melyek alkotásában a(010) co Pos, (001) oP), (20192, P, oo, (110) oo PF, (110) co;P lapjai vesznek részt. Mikroskop alatt a félsites alapanyagban nagyon sok. merev kör- vonalú, különböző szinű, spherrolithos, sugaras kiképződésű részlet látszik, a melyek gyenge kettőstöréssel és hosszukban positiv charakterrel bírnak. A földpátok optikai, valamint lángkisérleti viselkedésüknél fogva albitoknak bizonyulnak, (t.i. a második középvonalnak megfelelő n, (a)-ra majdnem merőleges metszetben az opt. tengelysík 72" szögletet alkot a karlsbadi iker síkjával (010); az első középvonalat alkotó n, (7)-ra merő- leges metszetben pedig az opt. tengelysik 12" alatt hajlik a basis hasa- dási vonalához.) Lángkisérleti viselkedése az albitoknak a következő : I Na — 4—5, K—0, Oly. 4, külhólyagos; II Na — 4—5, K — 0, Oly. 5; NT WA (AZ il Ezzel összehasonlítva a porczellánféle alapanyag viselkedését : NESZ OS ly té ag Ze KS OT ON vaz 2 TMLNgI 3. KED Az albit földpátoknak gyenge káliumfestését a gipszszel való össze- olvasztásnál arra vezethetjük vissza, hogy harántmetszetükben a(010) lappal egyközös helyzetben igen vékony, parallel sötétedő orthoklas lemez- kéket látunk mikropertites összenövésben. Orthoklas önállóan kifejlődve is előfordul alárendelten benne. Mind- kétféle földpátban vannak calczit zárványol és egyik albitban majdnem opák, elváltozott biotitféle töredékhez tapadva apró zirkon töredék is. k A Vlegyásza félreismert kőzeteiről. Orvos-természett. Értesítő. XXIII. k. 18. I. Kolozsvár. 1901. 12 Dr SZÁDECZKY GYULA A guarczszemek részben mélyen belsejükbe nyuló erős corrosiokat mutatnak és ritkán olyan guarcz és orthoklasból álló vékony mikropeg- matitos koszorúval is körül vannak véve, minővel a mikropegmatitoknál találkozunk gyakrabban. 4. A Vlegyászatető rhyolithja változatosságának illustrálására a déli lejtőről még egy példát hozok fel a Beszélőkő (Piatra greitore)-től Ny-ra eső gerinezről, 1800 m. körüli magasságból. Szabad szemmel nézve annyira különbözik ennek a köőzetnek sötét, helyenként veresesbarna színű, andesites habitusúnak látszó alapanyaga az előbbiekétől, hogy azokkal szabad szemmel látható tulajdonságainál fogva nem is mernők azonosítani. A mikroskop azonban tisztán mutatja, hogy ebben is meg van a változó színű, felsites alapanyag, de tömve van egyrészt idegen kőzet- zárványok apró morzsáival, másrészt a rhyolithoz tartozó földpátok, főként albiítek és guarczszemek összehasadozott töredékeivel. Színes ásvány is van benne, de erről elváltozása miatt csak gyanítani lehet, hogy biotit volt, mert belőle magnetit pontokból sorakozott vonalas kép- ződmények és 0-03 mm. vastag csiszolatban elsőrendű sárga kettős- törési színt mutató ehloritos képződmények vannak kiválva. A Vlegyásza hatalmas tetejétől DDK-i irányban 1550 m. magasság- tól kezdődőleg a Piatra alba megszaggatott kristályos mészkő bordája huzódik lefelé, mintegy kimeredő. messzire ellátszó maradéka az eruptiv tömeg egykori burkának. A főkiemelkedéstől K-re, a mészkőtarajtól É-ra 1300—-1100 m. magasságban fenyőerdővel borított dombokkal, gyönyörű legelőkkel, kevés szántófölddel tarkázott, meredek oldalú völgyekkel meg- szaggatott nagyon széles küszöb terül el, a melyen Rogozsel és részben Rekiczel község házai vannak elszórva. Miután a tetőről néhány példát bemutattam az idegen köőzetzárvá- nyokat tartalmazó rhyolithok fajtáiból, ezek sorozatát a kiemelkedő köz- ponti tömeg alsó részéből, a széles küszöbhöz közel, 1450 m. magasság- ban eső Piatra scsévi és Pajkoj nevű helyek rhyolithjával óhajtom folytatni. 5. A Piatra scsévi romhoz hasonló rhyolith-sziklatömege el van rejtve a meredek oldalon vezető út mellett az erdőben. Idegen kőzetzárványoktól nagyon durva brecciás kőfal ez, a melyik mellett tenyérnyi, sőt nagyobb kristályos-paladarabok is hevernek, minél- fogva a Hegyszarva nevű sziklatömegre nagyon emlékeztet. Az egy irányban kihúzott zárványoktól sávos, porczellánféle kőzet- nek alapanyaga mikroskop alatt uralkodólag felsites, felhős, helyenként azonban amorph részleteket, másrészt meg negativ charakterű sugaras ADATOK A VLEGYÁSZA—BIHARHEGYSÉG GEOLOGIÁJÁHOZ. 13 spheerolithokat is tartalmaz. Nagyon sok idegen származású kőzetdarabka van benne, melynek egyrésze majdnem egészen assimilálódott a rhyoli- thos alapanyaggal. Ezek közül, eltekintve a kristályospala és ritkábban előforduló mészkőmorzsáktól, a melyeket már az előbbi kőzetekben is láttunk, egy barna színű agyagos közetet kell itt megemlítenem, melynek a rhyolith alapanyaggal majdnem teljesen assimiiálódott darabkáiban közép mérték szerint 0-1 mm. átmérőjű, guarczburokkal körülvett apró gömböcskék vannak, s a melyek szerves testekre, nevezetesen muűilioli- deákra emlékeztetnek. A rhyolithból kivált ásványok, különösen földpátok, nagyon alá- rendelt szerepet játszanak ebben a kőzetben, össze vannak törve, el van- nak változva. Annál jobban ki vannak fejlődve a rhyolith ásványai a Scsévi köze- lében, tőle pár száz lépésre délre az út mentén előforduló sötétbarna színű, szabad szemmel nézve andesitesnek látszó, kristálvospala és mész- kődarabkákat tartalmazó közetben. Mikroskop alatt látjuk, hogy az andesites habitus a sok apró agyag- pala zárványkától származik, s hogy a brecciás szerkezet alkotásához barna, positiv charakterű, sugaras képződményeket tartalmazó rhyolith- darabkák is járulnak hozzá, de az összetartozó rhyolith alapanyagában 0-03 mm. átmérőjű, fekete kereszttel sötétedő negativ charakterű sphxero- lithok is vannak. A rhyolithból kivált ásványok sorában az élénken mozgó libellás folyadékzárványokat tartalmazó guarczon kívül jól kifejlődött albit- kristályokat és kevés orthoklast és apró apatitdarabkákat kell meg- említenem. 6. A Piatra scsévi déli szomszédjának a Pajkojnak a gerinezén ismét másféle kiképződésű a rhyolith. Ez is brecciás szerkezetű, de a brecciás darabok között sok a bezáró, porczellánféle rhyolithnál söté- tebb szinű, 1—-1:5 cm. hosszú, rendesen karcsú, zöldesszürke rhyolith darabka. A bezáró rhyolith felsites alapanyaga pehelyszerű guarczczá és föld- páttá kristályosodott át; a mikroskop alatt barna szinű, brecciás rhyolith alapanyagában pedig közepesen 07-07 mm. átmérőjű negativ charakterű spherolithok vannak. A rhyolithból gyéren kivált ásványok itt is albittöredékek, calczit zárványnyal, továbbá kevés orthoklas és sárga szinű folyadékzárványt s benne élénken mozgó libellát tartalmazó guarcz töredékek. Az idegen zárványok közül agyagpalatöredéket, hullámosan söté- tedő, apró zirkon zárványkákat tartalmazó guarczit darabkákat és mészkó- morzsákat találunk benne mikroskoppal. 14 Dt SZÁDECZKY GYULA A Scsévi és a Pajkoj kőzetének vázlatos ismertetéséből is láthatjuk, hogy ebben a mélyebb regióban is egészben véve olyanféle, gyorsan vál- tozó brecciás rhyolithok vannak, a minők a tetőkön. 7. Ha már most a Rekádpatak felső része felé tartva, leereszke- dünk mintegy 1200 m. magasságig, itt sokkal tisztább, egynemübb, por- czellánféle rhyolithot találunk, a melyben idegen kőzetzárvány alig van, de a rhyolithoz tartozó, porphyros ásványok is nagyon alárendelt szere- pet játszanak. A fliuidális szerkezetű alapanyag átkristályosodásából 0-15 mm. átmérőjű szivacsos, guarez és földpátfonadék származik, úgy hogy az egész alapanyag kryptokristályos szerkezetet mutat. A porphyros ásvá- nyok is rendesen 1 mm. alatt maradnak. Ezek között sokszoros albitiker- képződést mutató albit és oligoklasalbit kristálykákat találunk, továbbá apró guarczszemek halmazát és nagyobb guavczkristálykákat, faszerűen elágazó (arborizáló) mikropegmatitos burokkal, melynek guarez része a körülvett guarczczal egyszerre sötétedik. Mind olyan jelenségek ezek, melyek e rhyolithot a zernamenti mikrográmitos vhyolithokhoz teszik hasonlóvá. Utólagos termékül nagyon szép, legyezőalakú muskovit-halmazokat találunk kiválva az üregekben és szélesebb repedésekben, továbbá limo- nitos, helyenként haematitos sávokat az egykori mozgás irányában kanyargó vékony repedésekben. Utóbbiak egyébként részben primer szár- mazásúak. S. Még egy rhyolithot mutatok be ebből a csoportból, a melyik a hekád felső részének egy baloldali árkából, a Petrisór árokból szárma- zik. Egynemű, porczellánféle, cserepes rhyolith ez, a repedések mentén sok limonitkiválással. Mikroskoppal látjuk, hogy e köőzetnek legnagyobb része fluidalis szerkezetet mutató, barna és fehér szinű, eredetileg üveges, vékony sávok fonadékából áll. De ezek az eredetileg amorph sávok, a melyek trichite- ket nem, hanem apró opák pontokat és gázzárványokat tartalmaznak, hosszukban positiv charakterű szálakká kezdenek átkristályosodni. A barna sávok beolvadt, majdnem teljesen assimilálódott, idegen zárványoknak felelnek meg, miről a bennük itt-oit látható idegenszerű, összenyomott guarczszemek, valamint az ezekkel kapcsolatban álló mus- kovitlemezek tesznek bizonyságot. A rhyolithból kivált porphyros ásványkák csak igen apró 1 mm.-nél rendesen kisebb töredékekben fordulnak elő benne; ezek ép, kevés folyadékzárványt tartalmazó guarczszemek, sokszoros albitikerképződést mutató kaolinosodó oligoklas-albit plagioklások és orthoklastöredélkek, továbbá elváltozott biotitszálak, melyekben helyenként apró zirkonzúr- vámykák fordulnak elő. A szemeken kívül rövid oszlopos zirkon kris- ADATOK A VLEGYÁSZA—BIHARHEGYSÉG GBOLOGTÁJÁHOZ. il] tályka is akadt egy biotitban (100) coPoos és (111) / combinatióval és körülte pleochroos udvarral. Ez a — habár nem egészen tiszta, de mégis egynemübb — rhyolith alkalmasnak látszott arra, hogy a Vlegyásza központi tömege felső részé- ből származó rhyolithok vegyi összetételéről tájékoztató felvilágosítást nyujtson. A 2:62 fajsúlylyal biró kőzetet dr. LuszER RóBERr elemezte meg a következő eredménynyel : álsszéa ( uagagen átszázoltta lóléketlávíszon; SO, — 7349 7421 12370 AL,O, — 16-58 16-69 0:1636 [01721 BeOS 135 MET36 0-0085 FeO — 057 0-57 0-0079 ÚT OSSZTT0TS0 0-81 070144 f 070403 MgO — 0772 072 070180 ] 01166 KO — 383 3:85 ÖZOZTON AN SHS Na,O — 2:18 22201) 0-0853 (19768 HO — 90-71 100-23 1-2 Rrésn0, 17.R,O., 12-4SiO,. 0-71 RENO, RÓ,, 7-29 SIO,. TRÉ EOSZTA9T Savanyúsági együtthatója (LozrwixsoNx-LESSING szerint)? Ennek alapján tehát ez a kőzet vegyi tekintetben nem felel meg egészen a rhyolith tulajdonságainak, a gránit felé hajlik, a mi leg- alább részben 9. A Vlegyásza tetejéről és keleti lejtőjéről bemutatott rhyolith- példákból egészben véve az tünik ki, hogy a felső részen található sok idegen kőzetzárvány a vizmosásokban feltárt mélyebb részeken erősen fogyni kezd. Hasonlót tapasztalunk a Vlegyászatető nyugati oldalán is, a hon- nan ez alkalommal csak az Intremuntz nyeregtől nyugotra, a Zerna- patak felső részéből származó, porczellánféle alapanyagú rhyolithot óhajtom leírni, hogy a felső Rekád köőzete (7) után még egy példában mutassam be a mikrogránmitos alapanyagú rhyolithokat. Az alapanyagot, melyből közép nagyságuk szerint I mm.-nyi guarcz- a zárványoknak tulajdonítandó. t Studien über die Eruptivgesteine. Coinpte Rendu de la VII. session du Congrés géologigue international. 212. és 219. I. St. Pétersbourg 1899. 16 D" SZÁDEBOZKY GYULA és kékes színű, vagy fehér földpátszemek, elvétve egész 4 mm. hosszasá- got is elérő földpátoszlopkák vannak porphyrosan kiválva, vékony, szür- kés, barnás sávok hálózzák be idegenszerűen. Mikroskoppal látjuk, hogy az alapanyag földpát és guarcznak szi- vacsos, helyenként mikropegmatitos összeszövődéséből áll. A legömbö- lyödött guarczszemek oduiban is ilyen mikrogránitos alapanyagot talá- lunk. A fehér földpátszemek lángkisérleti, valamint optikai viselkedésük folytán orthoklasoknak bizonyultak, a kékes színűek pedig sok levegőt, továbbá chloritot és muskovitos bomlási terméket tartalmazó plagiokla- sok, melyek közül egyesek optikailag awdesin-oligoklasnak megfelelően viselkednek. A zöldesbarna sávok mentén muskovil, továbbá delessit és limonil van kiválva. Idegen kőzetzárványok nagyon gyéren és nagyon apró szemekben fordulnak elő benne. Egy ilyen homokos, limonitos zárványkában több apró zirkonszem látható. A Vlegyásza és Biharhegység idegen közetzárványoktól brecciás rhyolithjai között a felsites alapanyagúakat találjuk a legnagyobb meny- nyiségben. Ezeknek változatos sorozatát a Vlegyászatetőről és környéké- ről felsorolt példákban távolról sem merítettem ki. Biharfüred környékén olyan felsites brecciás rhyolithokat találunk, a melyekben az eddig fel- sorolt példákétól különböző érintkezési ásványok fejlődtek ki. Ezeknek leírásába azonban most, midőn csak az eddig ismeretlen, vagy kevésbé ismert, főbb eruptiv kőzeteket óhajtom ismertetni, nem bocsátkozom. Miután a szintén nagyon elterjedt, mikrogránitos alapanyagú, de nem brecciás rhyolithokat külön fejezetben tárgyalom, most a brecciás rhyolithok sorozatát itt egy pár egészen üveges alapanyagú fajta leírá- sával óhajtom befejezni. B) Szurokköves rhyolithok. Az üveges, nevezetesen szurok- höves alapanyagú, brercciás vrhyolithok a felsitesekhez hasonlítva nagyon alárendelt szerepet játszanak. A Jád völgy bal oldalán huzódó hegy- gerinczeken találkozunk ezekkel. A (ryualu Sztiug hosszú vonalán vagy öt nagyobb és több apróbb előfordulására akadtam; azonban a nagyobbak se igen hosszabbak 25—-30 lépésnél. Többször apró kúpokat alkotnak a gerinczen sárga vagy veres, némelykor fehér, kevésbé üveges rhyolitok társaságában. Egy másik hely, a hol szurokkövet találtam, Kreszulya községtől BÉK-re a Plopis forrástól Ny-ra az út mentén van. Utóbbi helyet dr. Pgimics Gy. nem említi, de a Gyalu Szting köze- léből más előfordulást is említ 1890. évről szóló felvételi jelentésé- ADATOK A VLEGYÁSZA—BIHARHEGYSÉG GEOLOGIÁJÁHOZ. 17 ben$ a következőképen: cFelső-Jád bal oldalán a Picsoru-porkuluj gerinczén és ebből délnyugotra kiágazó Gyalu-sztingu nevű gerinczen, valamint a Meziádi-patak felső részében, daczitjaink (nevezetesen c Vlegyászai tipusú daczitjai) közé beékelve igen tipusos, fekete és vörhenyes szurokkövek tfor- dulnak elő, melyeknek bő, egészen üveges alapanyagában gyéren szét- szórva üde ortoklasz-kristálykák és itt-ott palaszerű idegen kőzet- morzsák vannak bezárva. E szurokkövek kétségen kívül, nem tartoznak daczitjainkhoz, hanem egy régibb — feltört és megolvasztott — ortok- laszkőzetnek tekintendők. Gyalu Porkuluj gerinczén a szurokkövek tő- szomszédságában, egyes szirtek alakjában, kevésbbé megváltozott orto- klasz-kőzetek is előfordulnak, melyekből gyanítani lehet, hogy a szurok- kövek a /varcz-porfir módosulatai) .rr Dr. Pgimics tehát e szurokköveket a környező közeteknél (szerinte vlegyászai typusú daczitoknál, szerintem rhyolithoknál) régibb korú erup- tióterméknek tekinti és — mint ilyet — a guareczporphyrokhoz sorolja. Én azonban sem geologiai előfordulásánál, sem pedig kőzettani alkatá- nál fogva nem találok semmi okot arra, hogy a rhyolithoktól külön válaszszam. A helyszínen ugyanis a közönséges rhyolith éppen úgy megy át a szurokköves féleségbe is, mint a többi módosulatokba; a laborato- riumi vizsgálatok pedig azt mutatják, hogy e szurokkő minden lényege- sebb tulajdonság tekintetében megegyezik a Vlegyásza-Biharhegység kőzet- zárványoktól brecciás rhyolithjainak tulajdonságaival, különbség közöttük csak az, hogy az egyiknek alapanyaga üveges, a másiké pedig /felsíles. Ezekben a fekete, barna, sárga vagy veres színű szurokköves rhyo- lithokban, a melyekből elég sok yguarcz és földpát vált ki porphyrosan, már szabad szemmel észreveszszük az egészbenvéve nem nagy számmal előfor- duló idegen kőzetzárványokat. A D. Szting déli részéből származó szurokkövekben egy kissé megszaporodnak ezek a zárványok, melyek között egy 7 mm. hosszú, ovális, szemcsés mészkődarabka is előfordul, s a melytől a kihülésnél összehúzódott üveg egyes helyeken elválott és közöttük utólagosan limowmt rakódott le. Kevesebb számmal agyagpala és homokkőhöz, továbbá rhyolithhoz hasonló tömör zárványkákat is látni bennük. k A m. kir. Földtani Intézet Évi jelentése 1890-ről. 49. lapon. Budapest. 1891. tz Azon a helyen, a hol ezektől a szurokkő előfordulásoktól tarkázott rhyolith területnek az északi része van, a Magyarhoni Földtani Társulatnak 1896-ban meg- jelent Magyarország geologiai térképén gránit van kitüntetve. A gránitnak jelölt terület tovább húzódik északra a vízválasztón, a hol eddig nem jártam. A szom- szédos helyek geologiai szerkezetéből azonban azt kell következtetnem, hogy ott sem fordul elő uagránits, sőt még olyan gránitos szövetű, de a gránitnál básisosabb közet sem, a minőt a továbbiakban a Zerna mentéről és Petrosz határából fogok leírni. Ez a gránitfolt tehát a térképről minden valószínűség szerint törlendő. Földtani Közlöny. XXXIV. köt. 1904. 2 18 Dr SZÁDEOZKY GYULA A szurokkövek is rendesen olyan réteges szerkezettel birnak, a minőt a közönséges rhyolithoknál említettem, és az elválási lapok felüle- tén rendesen elüvegtelenedve vannak. 1. A részletesebb vizsgálat alá vetett, a D. Szting vonulatának alsé feléből származó fekete szurokkőben szabad szemmel gyakran 1—2 mm. nagyságú földpát- és guarezszemeket látunk, úgy hogy a közetben túlságosan uralkodik az üveges alapanyag. Az üveges alapanyagot vereses barna színű, repedéses sávok hálóz- zák be, melyeken fekete, apró pontszerű képződménykék is vannak. Ezek rekeszekre osztják az üveges alapanyagot és a rekeszek legnagyobb része trichitekkel van megtelve, a melyeknek a falaktól befelé álló ren- dezkedéséből azt láthatjuk, hogy a rekeszek képződése után váltak ki. A frichiteknek merev, vagy gyengén megbajló, némelykor megtört, rövidebb, középmérték szerint 0703—0-05 mm. hosszú fajtáival találko- zunk itt, a melyek rendesen kihegyesedve végződnek. Egy pontból szét- ágazó csoportokat nem igen alkotnak és magnetitszemek nem tapad- nak reájuk, hanem azért nagyon sűrűen behálózzák a rekeszeket. Csak egyes, feltünően nagy, 175 mm. hosszú és színtelen üvegből álló reke- szeknek vannak a falak mentén hosszabb trichitjei, a melyek között azután 0-1 mm. hosszú szálak is akadnak, végükön apró, sugaras csoportokkal. Vannak aztán szintén amorph üvegből álló, de szemcsésen meg- zavarodott anyagú és trichiteket nem tartalmazó részletkék is ebben a szurokkőben. Ezeknek a különböző apró részletkéknek összeszövődése folytán sajátságos szerkezetet mutat mikroskop alatt az üveges alapanyag. A szabad szemmel egyneműnek látszó üveges alapanyag lángkisér- leti viselkedése a következő: I. Na—2, K—O, olv. 2—3 megfehéredett ; II. Na—2—3, K—0, oly. 4—3 külhólyagos ; III. Na—4—3, K—2—1. Az alapanyagból porphyrosan kivált földpát- és guarezszemek körül- belül egyenlő mennyiségben fordulnak elő. Úgy ezeket az ásványokat, valamint az idegen kőzetzárványokat is rendesen zöldes, delessites burok fedi és csak erre következik az ép üveg. A guarcsszemek föltünően tiszták, csak kevés zárvány akad bennük és igen erősen corrodálva vannak. A földpátok nagyobbrészt plagioklások. melyek közül egyesek oli- goklasnak megfelelő optikai viselkedést árulnak el, rendesen sokszoros albitikerképződéssel, melyhez némelykor periklin ikerlemezek is szegőd- nek és egyesek zonás szerkezetet mutatnak. Lángkisérleti viselkedésük; I. Na—4, K—0O, olv. 3; II. Na—4, K—0, olv. 4 kissé zavaros gömb; ITT. Na—4-—5, K—1— 2. Orthoklas földpátok kevesebb számmal vannak ebben a közet- ben, rendesen apró töredékeket alkotnak. Lángkisérleti viselkedésük: ADATOK A VLEGYÁSZA—BIHARHEGYSÉG GEOLOGTÁJÁHOZ. 19 TENG EKE TEKoly 3 Nas 3 KE 1, olv: £ üveges, "külhólyagosi; EE. NASA. [Idegen kőzelzárványok közül mészkő, kristályospala, agyagpala és homokkő darabkákat találunk mikroskoppal. A mészbkószemek közül a csiszolatba került legnagyobb, hullámos felületű, limonittal festett, tisztátalan kristályos mészkő mintegy 2 mm. hosszúságot ér el. A limonit nemcsak a felületen vált ki, hanem a 0-1 mm. nagy calczitszemek közé is behúzódott. De vannak ennél jóval kisebb mészkőmorzsák is ebben a kőzetben. Kristályos palákmak csak igen apró töredékeivel találkozunk e szurokkőben. Az összezúzott guarcz mellett muskovit ezeknek az ural- kodó ásványuk. Muskovit egyébként bőven előfordul szabadon is az üve- ges alapanyagban, erősen összegyűrve, különösen szélein. Némelyik mus- kovitlemezkének egészen a felületéhez illeszkednek a trichitek. más körül pedig -— mint a legtöbb ásvány és idegen zárvány körül — egy 0-"01—0-02 mm vastag, zöldes-sárgás elváltozott burok van és csak azon kívül kezdődnek a trichitek. Egyetlen turmalin kristálytöredékre is akadtam benne, a mely un, irányában sötét veresbarna., np irányában pedig világos, dohánybarna pleochroismust mutat. Az agyagpala és homokkó darabkák rendesen szintén nem nagyob- bak 1"2 mm-nél. Egyes ilyen igen apró zárványkák és az üveges alapanyag között a határ eltünt, a homokos pala alapanyaga ií5 részben amorphphá lett, úgy hogy némelyik foltnak már csak hullámosan sötétedő, apró guarczszeme mutatja idegen származását. Trichitek az ilyen zavaros üvegben soha sincsenek, hanem némelykor sphaerokristályos halmazok képződnek bennük. Ezekből a zárványokból származnak azok a, hébe-korba szabadon is előforduló, fekete, meghasadt magnetit szemek, a melyekre némelykor apró zirkonszemek és kristálykák, továbbá apatitoszlopkák is tapadnak. Egyetlen, básisosabb amdesitből származó, 0715 mm. hosszú mor- zsára is akadtam benne, pálczika alakú, ferdén sötétedő plagioklas léczekkel és elég sok magnetittel üveges alapanyagában. Ezek az idegen kőzetdarabkák egyszer beolvadni látszanak, máskor pedig teljesen elzárkóznak az üveges alapanyagtól, a szerint, a mint előbb, vagy később kerültek az izzón folyó tömegbe. Az elsődleges repedésektől meg kell különböztetni azokat a teljes megmerevedés után képződött, vékony repedéseket, a melyek nemcsak az üvegen, hanem annak ásványain és zárványain egyaránt keresztül men- nek, némelykor szét is ágaznak és leginkább fehér csillámos képződmé- nyekkel, helyenként pedig limonittal vannak kitöltve. 2. Egy másik, ugyancsak a D. Szting déli részéről származó, sza- 9k 290 D: SZÁDECZKY GYULA badszemmel nézve az előbbi szurokkóhöz hasonló kőzetnek üveges alap- anyagában mikroskoppal a trichittel bélelt kamarák fejlődésének kezdet- leges állapotát láthatjuk. Ebben a veresbarna szinű üveg uralkodik, tarkázva szintelen üveg- nek kisebb-nagyobb foltjai és sávjaitól. A kettő közötti válaszfaltól nyúl- nak befelé a trichitek és pedig a szintelen üvegbe több és jobban kifejlő- dött szálak, mint a barna üvegbe, de csak a falak mentén kiképződve, úgy hogy az egyes részek belsejében attól mentes, tiszta udvar van. A trichiteknek kezdetleges, sugaras csoportjával is találkozunk a szintelen üvegrészben és pedig többször láthatunk egymásra merőleges irányú, három szálból álló csillagot. A szemecsésen megzavarodott szines üvegben trichit egyáltalában nem fordul elő. Porphyros ásványai közül a plagioklasok andesin felé hailó oligo- klas viselkedést mutatnak, az erősen corrodált guarcz rhomboéder pedig némelykor felületén egyenletesen oldva, ovalis alakot ölt és belsejében egészen ilyen alakú apró, üveggel telt negativ kristálykát tartalmaz, gáz- hólyaggal és magnetit szemcsével. Egyéb, idegen kőzetzárványok között többféle rhyolith is van benne, ezek között horzsaköves szerkezetű, szálas üveg is. 5. A Plopis-forrás közelében előforduló szurokkó szabad szemmel vizsgálva —- eltekintve attól, hogy idegen kőzetzárványra ritkábban aka- dunk benne és hogy porphyrosan kivált ásványai között biotit is van, — nagyon hasonlít a Szting gerincz fentebb leirt szurokköveihez, úgy fekete alapanyagát, valamint földpát és guarcz ásványainak mennyiségét és el- oszlását illetőleg. Mikroskop alatt azonban több lényeges különbséget fedezünk fel közöttük, nevezetesen a Plopis szurokkövének alapanyaga legnagyobb részben ibolyába hajló, vereses-barna szinű. egyenletes üveg, minden trichites képződmény nélkül. Egyes sávok mentén azonban elszintelene- dik az alapanyag, fekete pontokon és gázhólyagesákon kívül kezdetleges trichitek is megjelennek benne, másutt pedig földpátféle kettős törést mu- tató, strucztollszerűen esoportosult zavaros kristályosodási termékeket találunk, hosszuk szerint részint positiv, részint negativ charakterrel és némelykor idegenszerű tisztátalansággal. Az előbbieken kívül vannak másféle, nagyon vékony sávos (schlieres) hálózatok is a tiszta üvegben, a melyek fekete pontoktól és kettősen törő, idegen ásványdarabkáktól, elvétve muskovit töredékektől zavarosak. A csiszolatba került porphyros ásványok és zárványmorzsák leg- nagyobb része kisebb 1 mm.-nél és rendesen ezek is világoszöld, vékony elváltozási kéreggel vannak burkolva. A szurokkőhöz tartozó ásványok között elég bőven találunk némely- kor erősen meggörbült. hosszant metszve téglaalakú biotit táblácskákat, ADATOK A VLEGYÁSZA—BIHARHEGYSÉG GEOLOGIÁJÁHOZ. Hl hosszukban (gy és tm) sötét gesztenyebarna, harántul (np) világos sárgás- zöld pleochroismussal. Némelykor földpáttal vannak ezek összetapadva. A plagioklas földpátok oligoklas-albit sorozathoz tartozó, albit és periklin ikerképződést mutató kristálytöredékek. Orthoklastöredékek is vannak benne. (Juarczszemek nincsenek nagy számmal és nem mutatnak erős corrosiot. Az idegen kőzetzárványok közül leginkább eléggé beolvadt és újra kristályosodott agyagpala darabkákkal találkozunk. 4. A szurokkövek társaságában előforduló, szabad szemmel nézve üvegesnek nem látszó rIryolithok közül a Dealu Szting gerinczéről szár- mazó, husveres szinű, fénytelen kőzetet mutatom még be összehasonlítá- sul, a melyben eltérő szinüknél fogva nagyon jól láthatók a nagy szám- mal belekerült kőzetzárványok, nevezetesen : pala és homokkő darabkák, porczellánféle és barnaszinű rhyolithtöredékek. Mikroskoppal ennek a köőözetnek alapanyagát is nagyobb részében amorphnak és rendkívül változatos részekből összeszövődöttnek találjuk, a mennyiben vékonyabb, vastagabb, kanyargó, szintelen erek között közép mérték szerint 1 mm.-nyi, sötét veresbarna, szegletes foltok, továbbá a barna és a fehér rész keveredéséből származó szürke részletek vannak benne. A zavaros, szemcsés szövetű szines foltok helyenként delessítté bom- lanak és elvesztik opticai isotrop állapotukat, valamint a tiszta szintelen üveg sávok is helyenként rendetlenül csoportosult, sugaras, szálas, hosszuk- ban positiv charakterű, földpátféle kettőstörésű képződményekké kristá- lyosodnak át. A porphyrosan kivált ásványok nagyobbak és kevesebben vannak, mint az előbbiekben. A plagioklástöredékek oligoklas-albit, részben albit charaktert mutatnak, a guarcz pedig sok és erősen corrodálva van. Az idegen kőzetzárványok olyanok, mint az előbbiekben. Az utólagosan képződött, vékony repedéseket guarcz tölti ki, mely- nek apró szemcséit helyenként delessiít halmaz szakítja meg. 3 " A bemutatott szurokkövek és társaságukban lévő üveges rhyolithok lényeges tulajdonságai tehát, 1. hogy többé-kevésbbé üveges alapanyagban oldódott felületű guarczot, savanyú plagioklas (albit, oligoklas-albit vagy oligoklas-andesin) földpáttöredékeket tartalmaznak orthoklas mellett és ritkán biotitot 18 porphyrosan kiválva ; 2. hogy sok idegen közetzárványt, továbbá különféle rhyolithzárva- nyokat, elvétve andesildarabkát is tartalmaznak és azokat részben be- olvasztják. 29 bt SZAÁDBCZKY GYULA Ezekben a lényeges vonásokban megegyeznek az előbb tárgyalt fel- sites rhyolithokkal, sőt az idegen kőzetzárványok fajtáikat tekintve i8 lényegileg ugyanazok mindkétféle rhyolithban. Hogy ezek az üveges rhyolithok nem lehetnek idősebbek a többi rhyolithoknál, nevezetesen a felsites rhyolithoknál, az a teljesen meg- egyező geologiai viszonyok között való előfordulásukon kívül kitünik abból is, hogy a szurokkövekben egyéb rhyolithzárványok között felsites rhyolith is előfordul. II. Egészen kristályos (holokristályos, mikrogránitos) alapanyagú rhyolithok. (Mikrogránitok. ) Az idegen közetzárványokat bőségesen tartalmazó közönséges rhyo- lithokkal szembe állíthatjuk a zárványokat alig vagy egyáltalában nem tartalmazó, teljesen átkristályosodott alapanyagú rhyolithokat (liparitokat) vagy mikrogránitokat. Mig a felsiítes, valamint a szurokköves alapanyagú rhyolithok a Vlegyásza és Biharhegységben a legnagyobb kiemelkedéseknek, lapos tetőknek, gerinczeknek képezik a kőzetét és gyakran üledékes kőzetekkel laldnak összefüggésben, addig ezek az egészen kristályos rhyolithok ren- áesen a hegyek mélyebb, erosio által feltárt részén, némelykor a legmé- lyebb völgyek fenekén, vagy annak közelében fordulnak elő. Általában azt mondhatjuk, hogy a mikrogránitos rhyolithok a felsitesek után követ- keznek, a mint az eruptiv tömeg testébe mélyedünk. Valamint a felsites rhyolithok között is vannak porphyrosan kivált nagyobb ásványokat tartalmazó és ilyeneket nem tartalmazó féleségek, úgy az egészen kristályos alapanyaguak között is találunk mmikrogramit- porphyrokat és porphyrosan kivált nagyobb ásványokat nem tartalmazó fajtákat. A holokristályos rhyolithok között is a porphyros féleségek ural- kodnak. A) Egészen kristályos alapanyagú, porphyros rlujolithok. ( Mikrogránitporphur.) A Vlegyászatető zárványos rhyolithjai között ií5 bemutattam már olyan példát (7. 9.) a melynek alapanyaga egészen átkristályosodott. Ebből láthatjuk, hogy — mint a legtöbb határ — úgy a felsites és egé- szen kristályos rhyolithok között lévő sem éles. A Vlegyásza felsites burka lefelé holokristályos rhyolithba megy át, tehát ezt találjuk a VIegyásza Ny-i oldalán a Zernapatak felső részében a felsitek alatt egészen a gránitos kiképződésű azon kőzetig, a melyről későbben lesz szó; ezt találjuk továbbá Lunka község határá- ban a Dragán mentén a Kecskés feletti sziklaszoros később tárgyalandó ADATOK A VLEGYÁSZA— BIHARHEGYSÉG GiSOLOGIÁJÁHOZ. 23 gránitos kőzetétől megszakításokkal fel a Zernatorkolatnál kezdődő gráni- tos kőzetig. Dr. Pgmics GyökGY felvételi jelentésében egranofirv néven a xrégibb kristályos tömegkőzetekv között említi ennek a területnek egy részét, bővebb petrographiai leirásukat későbbre halasztva? Egy másik előfordulása ennek a kőzetnek az Aleu völgye men- tén egyrészt a petroszi úgynevezett gránitterület, másrészt az ettől északra eső, felsiítes, idegen kőzetzárványos rhyolith között van, a hol ezt a Mat- raguny á-nak (a táborkari térképen Giungiturá-nak) nevezett kúp keleti oldalán és innét leereszkedve a Pojána gránitos kőzetéhez, több helyütt találtam. Dr. Pgrxmics ckvarcz-ortoklász trachits-nak nevezi afeltételesen és főleg szöveti sajátságainál fogva, mert lehetnek azok (t. i. több, na- gyobbára kis előfordulást említ) porfirok is9.£r Biharfüred táján — úgy látszik — számos kisebb, részben telérszerű előfordulása van az ide sorolható kőzeteknek. Valamennyinek közös tulaj- donsága, hogy földpát és guarcz, némelyikben biotit is porphyrosan van kiválva. Ezeknek a származásuknál fogva szorosan összetartó kőzeteknek egy része azonban sűrű, felsites alapanyaggal bír vagy legalább ilyenbe átmegy. Én magam Biharfüredtől K-re a Muncsel vonulat K-i aljában 1200 m. magasság körül, a felső Dragánban lévő fürészmalomtól a, fürdőbe vezető út egy pontján akadtam ilyen kőzetre az oldalt alkotó brecciás rhyolithok között. Egy másik hasonló előfordulás Biharfüredről Budurá- szára vezető úton a Dealu máre tetejétől egyenesen délre van a mikro- gránitos alapanyagú daczitban, a hol.vagy 10 m-nyi széles vonalon van feltárva az úton. Egy harmadik lent a Pojeni völgyben, a Csetátyilor patak beszakadása alatt képez mintegy 20 m. széles, a völgyet harántúl szelő kiemelkedést. Az utóbbi kettő, valamint ettől K-re a Tilpe guarczhomok- kövét kis területen megszakító porphyros rhyolith azonban felsites, vagy felsitesbe hajló alapanyaga miatt tulajdonképen ide nem tartozik. Dr. Pgrmics Gy. erről a vidékről a Valea-csel-máre és a Valea-rea összefolyása közti sarokról említ felvételi jelentésében FXX kvarczporfir né- ven olyan kőzetet, a melyről — minthogy PRrmics gyűjtéséből az Erdélyi Múzeum gyűjteményeiben képviselve van — állíthatom, hogy mikrográ- nitos alapanyagánál fogva ide tartozik. Végül megemlítem, hogy a szóban lévő, összefüggő eruptiv tömegtől K-re mintegy 5 Km-re, a Meleg-Szamos egyik baloldali völgyében az Alun medrében, torkolásától körülbelül "/: Km-re is találtam hasonló porphyros rhyolitot, a melyik itt a mesozoi homokkövet törte át. k A m. kir. Földtani Intézet Bvi jelentése 1889-ről. 68, 69. I. kk A m. kir. Földtani Imtézet Évi jelentése 1890-ről. 50, 51. I. kik A m. kir. Földtani Intézet Évi jelentése 1890-ről. 51. 1. 24. Dt SZÁDECZKY GYULA Úgy látszik tehát, hogy a kristályos alapanyagú porphyrog rhyoli- thok, mig egyrészt a felsites rhyolithok és a gránitos közetek között na- gyobb tömegeket alkotnak, másrészt telérszerű kiképződésben áttörik egyebek között PRgrmics dealu-marei tipusú daczitját is, tehát úgy geo- logiai alakjuk, valamint idő tekintetében is különböző szerepet játszanak. Geologiai szerepüknek egészen tiszta képe csak a részletes felvétel és vala- mennyi kőzetnek alapos kőzettani vizsgálata után fog kidomborodni. A holokristályos porphyros rhyolitoknak részletes ismertetését a VIe- gyásza tömegéből vett példák bemutatásával kezdem meg, a hol ezek, mint már fentebb említettem, felfelé a felsites rhyolithokba mennek át. 1. A Zerna völgy felső részében a Fácza Zerni aljában terjedel- mes kőtengert és szálban álló tömeget alkot egy szűrkésfehér színű, sűrű, aplit-féle kőzet, melyben figyelmesen vizsgálva, egyes világoszöld színű, idegenszerű apró foltokat és 1—2 mm-nyi guarez- és földpátszemeket látunk kiválva. Mikroskoppal tisztán látjuk ennek a rhyolithnak egészen kristályos alapanyagán, hogy az nem teljesen egyöntetű, hanem egyes idegenszerű, 15 mm. hosszú, homokos, sűrűbb részletek is vannak benne. Lényegében földpál és guarcz halmazából áll, melyben az uralkodó szerepet a földpát játsza. A sok levegő- és gáz-, ritkán folyadékzárványt is tartalmazó föld- pátok nagyobb részt 0715 mm hosszú, egyszerre sötétedő szemeket alkot- nak, melyekben erősebb fénytörésüknél és tisztaságuknál fogva jól meg- különböztethető guarczszemek vannak különböző elsötétedéssel. Ezeken az egyközösen sötétedő, orthoklas földpátokon kívül több- szörös ikert képező plagioklasok is vannak az alapanyagban. Az aláren- delt szerepet játszó alkotórészek között c/f/lorilosan elváltozó fekete csil- lámotl találunk, mihez némelykor vékony zirbhon-pálczika tapad. Itt-ott egy-egy muskovitszálacska is akad, közöttük egészen 0-25 mm hosszú, teljesen ép, új képződménynek látszó lemezke is és nagyon gyéren veres haematit. A porphyrosan kivált ásványok kisebb-nagyobb töredékek, minek következtében az apróbb szemek az alapanyag nagyobb termékeihez ve- zetnek át. Ezek is guarezból és földpátból állanak lényegileg és pedig a guarcz uralkodik közöttük. A guarczszemek némelykor csoportokban gyülnek össze, melynek tagjai, többnyire töredékek, de akadnak eléggé ép kristályok is és általá- ban véve nincsenek corrodálva. Sávok mentén gázzárványok, részint ne- gativ kristályalakok vannak benne, gyéren sárgás szinű folyadékzárványok is akadnak, olykor élénken mozgó libellával. A nagy földpátok részint többszörös ikerképződést mutató, albit- féle viselkedésű plagioklasok, részint egyközösen sötétedő orthoklasok. ADATOK A VLEGYÁSZA—BIHARHEGYSÉG GEOLOGIÁJÁHOZ. 25 Ezek nagyon sok gázzárványt és egyéb tisztátalanságot tartalmaznak, mitől szürke szinüvé válnak. Elehlorisodott, nagyobb bGiotitlemezeket is találunk gyéren ebben a kőzetben, valamint ehloritos halmazkákat. Utóbbiak olyan benyomást tesznek, mintha idegen köőzetzárványok maradékai volnának. Elvétve a muskovitlemezek is kiválnak nagyságuknál fogva az alapanyagból. A fentebbiekből kitünik, hogy itt olyan holokristályos alapanyagú rhyolithtal van dolgunk, a melyikben eredetileg idegen kőzetzárványok is voltak és ez által a felsites és az üveges rhyolithokhoz hasonlítanak. 2. Sokkal épebb és egyenletesebben kifejlődött, kristályos alapanyagú rhyolithokat találunk az előbbi helyről leereszkedve a Dragán völgyébe. Ezek közül elsőnek egy szép, porphyros rhyolithot óhajtok bemutatni, a melyik Draganvölgy megnevezéssel dr. HERBrcH gyűjteményéből került az Erdélyi Múzeum gyűjteményébe. Ezt részletesebb analysisnek vetettem alá, még mielőtt a helyszinen megismertem volna. A szürkésfehér, egyenletesen kifejlődött alapanyagból jól kiválnak az egész 7 mm. hosszú és 2-5 mm. vastag ép földpátoszlopkák. Mikroskoppal nézve azt találjuk, hogy a lényegileg földpát- és guarcz- ból álló alapanyagban a 0712 mm közepes átmérőjű, némelykor € (1122) szerint ikreket alkotó guarczszemek egyenletesen vannak elhintve a na- gyobbára allotriomorph, némelykor szivacsos szerkezetű földpátok között, a melyek előtt kristályosodtak ki. De a földpátok között is vannak gyéren 0-3—0-15 mm-nyi, orthoklás-féle idiomorph léczek, a melyek egyközösen sötétednek, és nagyon ritkán 07056 mm átmérőjű, csillagalakulag elágazó guarczok ií8 akadnak az alapanyagban. Egészen alárendelt szerepet ját- szanak benne a biolil- és nagyon kis haematitlemezkék továbbá mag- nelilszemek és csoportjuk. A porphyrosan kivált ásványok az egész kőzetnek körülbelül egy- harmad- vagy negyed részét teszik ki. Legtöbb ezek közül a rendesen kris- tálylapokkal határolt földpát: orthoklas és savanyú plagioirlas. A föld- pátok vastag, táblás alakokkal vannak kifejlődve a (010) lap szerint, vagy pedig oszloposan az a tengely szerint. Utóbbiak orthoklasok, melyeken 0 P (001), cs R cs (010), co P (110), 2 P cs (021) és alárendelt lapokkal 2 R co (021) ismerhető fel, karlsbadi és bavenoi ikerképződéssel. A plagioklasok optikai viselkedésük alapján albit és oligoklas-albit sorba tartozóknak bizonyulnak, sokszoros albit- és kevés periklin iker- lemezzel. Anorthoklasként viselkedő, rendkivül vékony lemezekből álló földpát is előfordul gyéren. A földpátok helyenként muskovitosodni kezdenek és ritkán magne- titel tartalmaznak bezárva, mihez apatit és chlorit tapad. Egyik földpáton nagyobb, tömlőalakú sphen húzódik át. A nagy földpátok némelykor nagy biotittal tapadnak össze. 96 bt SZÁDKOZKY GYULA Porphyrosan kivált nagyobb guarcz gyéren fordul elő ebben a kő- zetben és felületén egyenletesen mélyednek be az alapanyag szemecskéi, a nélkül, hogy olyan mély corrosiok volnának benne, mint a felsites és üveges rhyolithok guarczában. Sárgás folyadékzárvány igen apró, élénken mozgó vagy nagy, lusta libellával ebben is előfordul. A biotit többnyire 1 mm-nyi, a szegleteken szétfoszlott, meggörbült, némelykor megtörött lemezeket formál, nem nagy mennyiségben. Pleoch- rToismusa erős: im es ag — Sötét dohánybarna, ny — világos zöldessárga. Apró zirkonoszlopkákat és apalitot tartalmaz zárványul. Egyesek felüle- tükön magnetites elváltozást szenvedtek, sőt a megtörésekkel kapcsolat- ban belsejükben is kiválnak magnelitból és haemaiitból álló sávok vagy rácsos hálózatok. Magnetitszemek vagy ezek halmaza egész ": mm. nagyságban gyéren, szabadon is előfordulnak, némelykor h;ematitos külső részszel. Ezekhez is zirkon tapad, vagy ékelődik beléjük. Ritkán szabad sphen- töredékekkel is találkozunk, továbbá 0705 mm széles apatitoszlopkákkal. Ennek a köőzetnek vegyi összetétele dr. LuwszER RóBERT elemzése szerint a következő : 100 s. r. száraz Eredeti elemzés anyagra számítva Molekulaviszony SO E 2 7374 1299 AZ,0, — 15-90 16709 07 eg 164 Kez0s S 10791 0-92 07006 IR(A0 az 0857 058 07008 MnO — nyomok - jösal €j £ 07044 lő) ze áleza 138 07025 j Mg OSZKOA5 07-45 07011 0-133 INGA DM 2-98 (OKOSAK 7 07089 KO — 3-9 3:86 0-041 J HO — 010 — Izzitási veszteség — 042 — 99-37 ESR ESO Ses MAZO EMDZOSZÓS 081 a LÉYé 768 a RO:RO—1:2 Savanyúsági együtthatója (LoOEwIEsoN LESSING szerint) SODOR a. 9 J4 8— 924 Ebből kiszámítva, a főbb ásványok a következő viszony szerint vesz- nek részt a közet alkotásában : rz 1 ADATOK A VLEGYÁSZA—BIHARHEGYSÉG GEOLOGIÁJÁHOZ. guarcz — — 23-65 orthoklas — 21-02 Mata (ralbut sz o9lÚI PISIS janortháti va 1 (6-BI biotit Sw2Rk magnetit — 132 01-25 A Dragán völgy mentén, a Kecskés feletti szoros déli végétől a Zerna torkolatáig sok helyütt találunk ilven, többé-kevésbé porphyrosan kikép- ződött, kristályos alapanyagú rhyolithot. 3. Ezek közül az északi részből, a Bulz patak torkolata alatt a Dragán jobb oldalán előforduló, világos húsveres szinű kőzetet óhaj- tom röviden bemutatni, melyben szabad szemmel 2—-3 mm-nyi földpál- szemeket, egy-egy 5 mm hosszú, nagyon vékony földpátoszlopot, elválto- zott biotitol, mihez némelykor pyrilszemcsék tapadtak és kevés guarczol látunk. Mikroskoppal azt találjuk, hogy az alapanyag hasonlít úgyam az előbbi kőzetéhez, de annál egészben véve nagyobb szemű, a mennyiben földpát és guarcz szemeinek közepes nagyságát 0717 mm-re becsülhetjük. Az idiomorph kiképződésű kristálykákon kívül mindkét ásvány előfordul allotriomorph, kitöltő, kristályos alakban is, de utóbbiak között mégis a guarcz uralkodik. Az alapanyag el van változva. a földpátok kaolinosodni kezdenek, az apró biotitok helyén, valamint az üregekben nagyobbára limonitot találunk, csak néhol csatlakozik hozzá chloritmaradék is. Hasonló elváltozást szenvedtek a porphyros ásványok ; a földpátok- ban különböző csillámos termékek ütöttek tanyát. melyek pontos megha- rozást nem engednek, de úgy látszik, egészben véve olyan fajták. mint az előbbeniekben. A nagy biotitok is chlorittá és limonittá változtak. 4. A Bulz beszakadása alatt vagy 15 Km-re a Dragán bal partján a malomnál lévő palló irányában még nagyobb szemű, ép mikrogránitos kőzetet találunk, melyben vannak ugyan porphyrosan kivált nagyobb ás- vényok, de ezek nem válnak ki élesen a kristályos alapanyagból, mi által a kőzet elveszti igazi porphyros jellegét, inkább apró szemű gránithoz válik hasonlóvá. Mikroskoppal látjuk, hogy az alapanyag földpát- és guarczszemei középmérték szerint 0730 mm-nyiek és hogy egészben véve az alapanyag- nak ásványai idiomorphok, úgy hogy pawidiomorph szövetűnek mondható a kőzet. Chloritosodó bioltton kívül igen apró zirkonkristálvokkal talál- kozunk benne gyakrabban, nemcsak zárványként, hanem ritkán szabadon is. Magnetit hematitos felülettel, továbbá haematit, apatit nagyon kevés van, utóbbi vékony tűket alkot egy-egy csoportban. 28 Dr SZÁDECZKY GYULA A porphyrosan kivált földpátok olyanok, mint az előbbiekben. A bazislap irányában sötétbarna, arra merőlegesen világos-sárga pleoch- roismussal biró, 2 mm-nyi biolitok elég sűrűn fordulnak elő, sok apró zirkonzárványnyal, melyek közül némelykor pleochroos udvarok is lát- szanak. A porphyros guarcznak alárendelt szerepe van. 5. Ezekkel a kisebb-nagyobb szemű, mikrogránitos kőzetekkel kap- csolatban előfordul a Dragán mentén, a Bulz beszakadása alatti kitágu- lásban olyan sötétebb szürke alapanyagú, tisztán porphyros kiképződésű kőzet is, melynek alapanyagát mikroskoppal pegmalitos (granophyros) szövetünek találjuk. Az alapanyagban lévő, szivacsos szerkezetű guarcz- részek ugyanis körülbelül 073mm hosszú, rendesen ovális területen egy- szerre sötétednek és igen apró, egyközösen vagy közel egyközösen söté- tedő földpátléczeket, az előbbi kőzetekhez hasonlítva elég sok magnetit- szemet és tulajdonságainál fogva a glaukophanhoz közel álló kisebb-na- gyobb amphibolt és kevés biotitot fognak közre. Ez a kőzet tehát nemcsak alapanyagának szövete által különbözik a többi mikrogránitoktól, hanem bázisosabb természete által is, melynél fogva a daczitokhoz képez átmenetet. A porphyros, legömbölyödött, némelykor úgynevezett bipiramisos guarczszemek körül szintén találunk ilyen, vele egyszerre sötétedő, mint- egy 073 mm vastag mikropegmatitos növekedési burkot. A nagy földpátok is plagioklasok rendesen többszörös albit ikerképződéssel, a melyek op- tikai viselkedésük alapján oligoklas-albiítnak bizonyulnak és egyesek kö- zülök igen vékony, egyközösen sötétedő isomorph burokkal bírnak. 6. Az egész eruptivterület déli részéről, apetroszi Matragunyáról veszem a mikrogránitokra a következő példát, a melynek erősen guarczos alapanyagából, eltekintve apró muskovitlemezektől, csak 1—2 mm nagy guarczszemeket látunk porphyrosan kiválva, úgy hogy ez, mintegy ellen- tétben az előbbi bázisos kőzettel, a legsavanyúbb fajtának a képviselője. Mikroskoppal azt találjuk, hogy az alapanyagnak uralkodó ásványa a guarcz középmérték szerint 0-04 mm szemeket és szivacsos halmazt alkot és különböző nagyságú muskovitlemezeket és pikkelyeket zár be, továbbá kevés haematitot, a mi részben limonittá változott. A porphyros guarczszemek sok gázzárványt tartalmazó, leolvadt darabok vagy töredékek, némelykor repedésekkel, melyekbe az alapanyag benyomul. A földpátokat egészen a muskovit helyettesíti. 7. A legszebb porphyros mikrogránitos alapanyagú rhyolithot a déli csoportban dr. Pgimics gyűjtéséből ismerem Budurászáról., a Valea rea és V. máre összefolyása közötti sarokról. Egész 12 mm-nyi földpát- és 7 mm-nyi guarczszemekel látunk ebben a, szabad szemmel nézve felsithez hasonló, világosszürke alapanyagból nagyon élesen kiválva, melyek mel- Ms) lett eltörpülnek a 2—3 mm-nyi elváltozott biotitlemezek. A guarczpor- ADATOK A VLEGYÁSZA—BIHARHEGYSÉG GROLOGIÁJÁHOZ. 29 phyr név, melylyel dr. PRrmics ellátta, kőzettani tekintetben egészen jól illik reá. i Mikroskoppal látjuk, hogy az alapanyag középmérték szerint 07-04 mm-nyi földpát- és guarczszemek szövedékéből áll, a melyek nagyobbára idiomorphok. A földpátok erősen uralkodnak és jelentékeny részük egy- közösen sötétedik, ezek valószinűleg orthoklasok, de vannak közöttük többszörös ikerképződéssel biró, savanyú plagioklasok 18. A guarezszeme- ken kívül utoljára kivált, kitöltő, szivacsos guarezképződményt is talá- lunk benne. Apró magnetitszemelt gyéren találunk az alapanyagban, ezen kívül ehloritos lemezkék és apró fehércsillám-pikkelyek vagy legyezőszerű cs0- portok is vannak benne, utóbbiak meglehetős sűrűen és egyenletesen szétszórva. A porphyrosan kivált földpátok részben ortoklasok, részben pedig az albit és oligoklas-albit sorhoz tartoznak. Utóbbiak albit- és periklin törvény szerinti ikerképződést mutatnak. Gázzárványon kívül legyező- szerű muskovitképződés bőven van a földpátokban. A nagy guarczkristályok legömbölyödött rhomboéder alakkal bírnak és nem sok, de eléggé mély, alapanyaggal telt corrosiokat és nagyobb hiotitzárványokat tartalmaznak. Porphyrosan kivált biotit nincs benne sok, a mi van, az 18 majdnem egészen chlorittá és fehér csillámmá változott. Ztrkon-téle erősen összerepe- dezett zárvány bőven, haematit pedig alárendelten fordul elő. B) Egészen kristályos alapanyagú, nem porphyros rhyolitok. (Mikrogránitok. ) A porphyros fajtákkal szoros kapcsolatban nem-porphyros mikro- gránitok is előfordulnak, a melyektől csak erőszakosan lehet szétválasz- tani, mert mig egyrészt a kitünően porphyros fajtákon kívül, mint a bemutatott példákon láttuk, vannak olyanok is, a melyeknek porphyros szövete meglehetősen elmosódott, addig másrészt a bemutatandó, nem- porphyros fajtákban is gyakran felfedezhetünk figyelmes vizsgálás mellett egy-egy nagyobb földpátot vagy guarczot. 1. A Zernavölgy alsó részéből veszem erre az első példát, a hol torkolatától vagy fél Km-re az északi oldalon egy pusztuló hidnál hatal- mas sziklatömegeket alkot, a melyen láthatjuk, hogy egy sűrűbb, világos- kékes, zöldes-szürke szinű ilyen közetbe olyan nagyobb szemű mikro- gránit nyomúl bele, a minőből a torkolatnál lévő szikla (később leirandó) kőzete is áll. A sűrűbb kőzeten figyelmes vizsgálásra nagyon vékony, merev sá- vokat veszünk észre, a melyek — mint mikroskoppal láthatjuk — onnan 30 Dr SZÁDECZKY GYULA származnak, hogy egyik rétegben a guarcz, másikban pedig a földpát van uralkodólag kifejlődve, de úgy, hogy egészben véve mégis a földpát uralkodik a közetben. Ezek az ásványok nagyobbára idiomorphok, úgy hogy majdnem tiszta panidiomorph szövetet hoznak létre, melyben az egyes szemek közepes nagysága 0706 mm-re becsülhető. A földpáltok részint legömbölyödött szemeket, részint szélesebb léczeket alkotnak, a melyek kivételesen egészen 0-2 mm-re is megnőttek. Fajtáikat tekintve orthoklasoknak és többszörös ikerlemezből álló oligoklas- albit sorozatú plagioklasoknak bizonyulnak és sok gázzárványt is tar- talmaznak. A guarczszemek apró gömböket vagy ezek halmazát alkotják, me- lyek már tisztábbak a földpátoknál, de némelykor ezekben is megszapo- rodnak a zárványok. A csillámok részint apró, közepesen 0703 mm-nyi elehloritosodott biotitlemezkék, részint muskovitpikkelykélk vagy legyezőalakú csoportok, a melyek mind nagyon alárendelt szerepet játszanak, éppen úgy, mint az apró magnetitszemek is. Utóbbiakhoz némelykor vékony, egészen 0-2 mm hosszú zirkontúk vagy apatithristálykálk tapadnak, melyek egyébként nagyon ritkán szabadon is előfordulnak. E járulékos ásványok sorában, mint szintén nagyon alárendelt szerepű ásványt, igen apró haematitlemez- kéket is említhetek és ezekből származó limonitot. 2. A nagyobb szemű, nem porphyros mikrogránitra, helyesebben mikropegmatitra például a Zerna torkolatának (Gura Zerni) balpart- ján, a Dragán völgyében lévő szikla kőzetét óhajtom bemutatni. Vilá- gos rózsaszínű, sűrű, egyenletes kőzet ez, a melyben körülbelül félmilli- méternyi guarcz- és földpátszemeket és gyéren biotitlemezkéket látunk figyelmes vizsgálásnál. Porphyrosan kivált nagyobb, vereses földpátkris- tályt nagyon gyéren venni benne észre. Mikroskoppal arról győződünk meg, hogy a szabad szemmel nézve egyenletesnek látszó közetrész sem áll egyenlő nagyságú ásványokból, hogy ebben is van nagyobb, egészben véve isometriás szemeken kívül egy sokkal apróbb, nagyon szép mikropegmatitosan (granophyrosan) összeszövődött, fiatalabb földpát- és guarezgeneratió, a melyik a kőzetnek felénél nagyobb részét alkotja. Az első generatióhoz tartozó földpátok részint orthoklasok, gyakori karlsbadi ikerképződéssel, részint albitikreket alkotó alhit és oligoklas- albit sorozatú plagioklasok. Hasadásaik mentén felületükön gyakran limonilos vagy haematifos kiválás észlelhető, a mia kőzetnek rózsás színt kölcsönöz. A fiataiabb földpátivadék helyenként az idősebbel egyenlő helyzetben veszi körül az idősebb földpátszemeket és a közbezárt apró guarezszemektől roslás szerkezelet kap. Ilyen mikropegmatitos guarcz- és földpát-összeszö- ADATOK A VLEGYÁSZA -BIHARHEGYSÉG GEOLOGIÁJÁHOZ. 51 vődés alkotja lényegileg a második generatiót, a melyben egyébként nem- csak a földpát, hanem a guarcz is külön-külön, foltonként egyszerre sötétedik. A nagyobb guarcsszemek körül is találunk itt-ott ilyen, velök egyenlő helyzetű, a földpáttól szivacsos guarczburkot. Egyébként ezekben a tiszta, egyszerre sötétedő, mechanikai hatásnak nyomát sem mutató, helyenként csoportokat alkotó guarczszemekben kevés sárga folyadék és gázzárvány van. Az első és második ivadék között azonban a határ egyáltalában nem éles, különböző nagyságú, közbülső szemekkel vannak egymással össze- kapcsolva. Biorillemezkék inkább csak az első kristályodási termékek között fordulnak elő, ott is nagyon alárendelt mennyiségben. Bázislapjuk szerint rezgő sugaraknál zöldes-barna színű, erre merőlegesen pedig világos zöl- des-sárga pleochroismusú, ép biotitok ezek. Magnetitszemekkel sürűbben találkozunk ebben a kőzetben, mint biotittal. Ezek rendesen 01 mm nagyságot érnek el, de kivételesen jóval nagyobbra is megnőnek. Egyes opák, ellaposodó érezek alakjukat tekintve titánvasnak látszanak. Hdaematit is előfordul ebben a kőzetben nagyon alárendelten, apró, veresesbarna szinű lemezkéket alkotva. A rendestől eltérő szine talán titántartalomra vezethető vissza. Apró muskovilpikke- lyek és zirkonszemek elvétve ebben is akadnak.F Ez az üde közet Dr. LuszER RoBERr elemzése szerint a következő vegyi összetétellel bir : Eredeti elemzés szá- — 100 8. r. száraz anyagra Melle stny A 7) AavVIsSZz [ zalékos eredménye átszámítva SZE ZÜM0:85 77-43 1:290 AlsO; — 1494 1435 07141 ] 0-148 Fe,O, — 111 I:12 0-007 J HOD 061 0-61 07008 ] (Ge a 1096 0-97 0-O17 ( 07031] MGO r025 0-25 07006 j 07100 IME 01 240 242 (GAGE OTT TRE ENE "I 07069 KO. 12-88 2-85 0-030 ] EROK ét 042 Izzitási veszteség — — 0-30 99-67 X Dr. SCHMIDT SÁNDOR (Természetrajzi Füzetek XVI. 1893. 125—154. 1.) az itt leírt kőzet előfordulásához közeleső helyről és hozzá hasonló agránitfajs üregeiből titánvas, epidot, pyrit, guarcz, albit társaságában előforduló orthoklas kristályokon a következő alakokat mérte meg: (010jooRoo, (001) oP, (110jooP, (101) BR oo, (111) P, (100) coR os, (201) 2 PR oo, (021) 2R co, (605) "/5 Roo, (310) 0083, (530) 008 7/3, (27.23.2) "/5B 27/s3. B Dr SZÁDECZKY GYULA RÜARESEL ső JAG ze DY KSS 1 0-67 ( a 872 (a RSO ROSZ OZR E az 474 B Sz 9os Ebből a kőzet fontosabb elemi ásványainak viszonyos mennyiségére vonatkozólag a következő számok jönnek ki: gúaréz ! — 31-24 orthoklas — 15-90 albit SZNOB anorthit — 475 biotit Sr magnetit — 161 102:38 3. A nem-porphyros mikrogránitokra még egy példát mutatok be a Dragán völgyéből, a melyik a kristályos palákkal való érintkezés helyé- ről, a Zernisóra beszakadása felett a palló jobb parti kősziklájából származik és mint ilyen, érintkezési kőzet jellegét hordja magán. Sűrű, szürke szinű közet ez, az előbbieknél több, sötét csillámmal, ami vagy egyirányban hullámzó, vagy pedig hálózatos vékony sávokat alkot benne, kristályos palákéhoz, nevezetesen leptynolithéhoz hasonló szövetet hozván létre. Az itt-ott előforduló nagyobb, lencseképű guarcz- zárványok még inkább fokozzák ezt a hasonlatosságot. Mikroskoppal látjuk, hogy középmérték szerint ": mm-re becsülhető apró földpátnak, guarczszemeknek és csillámoknak egészbenvéve eléggé egyenletes, panidiomorph (mikrogranulitos) kiképződésre hajló szövedéké- ből áll ez a kőzet. de egyes, igen apró ásványszemek, másrészt pedig majd- nem fél mm hosszú plagioklasléczek is vannak benne. A földpálok uralkodólag téglaalakú, nem iker, többnyire egyközösen sötétedő, orthoklasnak látszó kristálykákat alkotnak, de vannak közöttük rácsos szerkezetű plagioklasok is, melyek között egy, albit és periklin ikerképződésű egyén oligoklas-albit (Ab, An)-nak megfelelő optikai ten- gelysik helyzetet mutatott. A guarczszemek mennyiségüket tekintve a földpátokkal látszanak egyensúlyt tartani, tehát aránylag nagyobb mennyiségben vannak ebben a kőzetben, mint általában az előbbiekben. Apró, gyakran csoportokban meggyűlt szemek ezek, amelyek közűl egyesek hullámosan sötétednek el. (isillámlemezek bőven fordulnak elő és rendesen meg vannak gör- bülve. Csak kisebb részük sötétzöldes szinű, rendesen megzavarosodott biotit, magnetitkiválással. Ezekkel kapcsolatban, de még inkább szabadon ADATOK A VLEGYÁSZA—BIHARHEGYSÉG GEOLOGIÁJÁHOZ. [dd 05 világos, zöldesbarna szinű csillámot találunk benne nagyobb mennyiség- ben, nem erős pleochroismussal, nyam (7tB8) — zöldes barna ny (ad) , — zöldes sárga, 0-034-nél magasabbra nem emelkedő kettőstöréssel, (n,—mn) és igen kis tengelynyilással. Ezek alapján phlogopítnak kell tartani ennek a kristá- lyos palákkal határos mikrogránitnak uralkodó csillámját. A járulékos ásványok közül igen apró zirkonszemek, némelykor földpátba bezárva, továbbá apalittűk fordulnak elő nagyon alárendelten. Gránitos kőzetek. I. Gránit (Pegmatit). A rhyolithok és mikrogranitok nagy tömege után nagyon alárendelt szerepet játszó savanyú, igazi gránitot is említhetek a Vlegyásza vonula- tában, amelyet — tekintettel nagyon savanyú vegyületére és egyik faj- tájának pegmatitos szövetére — méltán megillet a pegmatil név is. 1. Nagysebes község déli végétől vagy 3 Km-re, a Dragánvölgy bal oldalána Lunka molivulinak nevezett telepen találkozunk legnagyobb és legjellemzőbb előfordulásával. A Dealu lunzstól DNy-ra a domb- vonulat gyenge megtörésénél a bozóttal, fűvel sűrűn benőtt oldalon talá- lunk nagyon kis szélességben a környező daczitlól teljesen különböző, uralkodólag rózsaszínű orthoklas földpátból és guarczból álló gránitos, nagyszemű közetet. A feltárás hiánya miatt a szórványosan előforduló egyes kődarabokból a daczithoz való viszonyát látni nem lehet. De te- kintve azt, hogy a kis hajlásban különböző magasságban találjuk ezt a kőzetet, hogy ennek irányában a domb tulsó oldalán a szintén nagyon benőtt Lunzspatakban is előfordúl, telérkőzetnek kell tartanom. Telér volta mellett bizonyít az is, hogy a nagyszemű kőzeten kívül apróbbszemű ilyen gránitos kőzetet is találunk ebben a vonulatban és hogy a mellette előforduló daczitok alapanyagának ásványai a legszebb mikropegmatitos összeszövődésben kristályosodtak át, bizonyára ennek a gránitos kőzetnek a hatására, ami a szomszédos köőzetnek csak az alap- anyagához tartozó, könnyebben olvadó részét tette viscosussá. A legnagyobb szemű gránit veres, majdnem egyöntetűnek látszó földpáttömegében 4—6 mm. átmérőjű guarczszemek vannak kiválva, amelyek csak némelykor alkotnak kisebb csoportokat. Egészen hasonló szövetűek az aprószemű gránitok is, azzal a különbséggel, hogy ezekben a guarczszemek nagysága 1—2 mm-re. sülyed, és hogy ezekben — ameny- nyiben ezek a kőzetek épebbek — a veres földpátokon kívül kevesebb szürkésfehér földpátot is meg lehet szabad szemmel különböztetni. Földtani Közlöny. XXXIV. köt. 1904. 4 34 Dr SZÁDECZKY GYULA Földpát és guarcz mellett csak gondos vizsgálásnál találunk ebben a kőzetben egyes apró biotitlemezkéket és a vastartalmú ásványok bom- lásából származó kis limonitos pontokat. Mikroskoppal azt látjuk, hogy a különböző ásványok majdnem egy- időben kristályosodtak ki, nagyobbára legömbölyödött szemeket hozva létre. A földpátok rendesen — legalább külső részükön — meg vannak za- varodva, átlátszatlanok, optikai vizsgálatokra gyakran alkalmatlanok. Láng kisérleténél a káliumfestés gipsz nélkül világosan mutatja a kalium- földpátot. A legtöbb földpát ikerképződést nem mutat. Egyesek ny (a) körül nagyon kis tengelynyilást árulnak el és a tengelysik irányában eső hasa- dási lapokon barnaszínű lemezek vannak közbe telepedve, amelyek hiá- nyoznak a másik jó hasadási lapokon. De — főleg az épebb kőzetek föld- pátjain — ikerképződést is találunk albit, periklin, karlsbadi sőt manebachi törvény szerint. Egy ilyen az n,-re (7) merőleges meszetben 11" elsötéte- dést mutat, miből oligoklas-albit sorozatú plagioklasra kell következtet- nünk az orthoklasokon kivül. Némelyik földpátban a vereses zavarodáson kívül magnetit, sőt apró haematitzárványka is előfordul. A guarczok épek, nincsenek összezúzva, de nagyon sok ibolyás szinű, gyengébb fénytörésű zárvány és egyéb tisztátalanság van bennük. Ezeken kívül a kőzet minden más ásványából : magnetit-, biotit-, földpátból talá- lunk benne, gondos keresés mellett, apró zárványokat. Élénken mozgó libellák alapján folyadéknak bizonyuló zárványok nem nagy számmal vannak benne. A többi ásványok egészen alárendelt szerepet játszanak ebben a kőzetben. A biotit-lemezkék rendesen nagyon aprók és a földpát és guarcz közé vannak szorúlva. Némelykor chloritosodtak, vagy pedig fekete, itt- ott hematitos szegélylyel biró érezlemezek ékelődtek a hasadási lapok közé. Apró muskovillemezkéket is találunk elvétve ebben a közetben, továbbá szabad magnetitszemeket. Dr. LuwszER-től végrehajtott elemzésnek alább közölt adatai is mu- tatják, hogy ez nagyon savanyú kőzet, amelyben az orthoklas mennyisége az eddig ismertetett összes savanyú kőzetek orthoklas mennyiségét felül- múlja. ADATOK A VLEGYÁSZA— BIHARHEGYSÉG GEOLOGIÁJÁHOZ. 35 Eredeti elemzés százalékos eredménye Molekulaviszony SI0, — 76-53 12755 ALSO 1329 (Al B0B TI zrsge Fe, O, s 075 070047 19 1199 TON E FEB 070046 OS OSZ 00127 ors MgO — 10-18 00045 975 NRA0 a a 070510 IGO— 514 00547 [01057 JE) sz (081kó Izzítási veszteség — 07-43 100-67 163. REKEOT 148 RLOL, 128 SZO. ÜESB 1 c 914 a IRO 3 JAN e 4te9 a 1 e tá9 8 — 21. Ebből a fontosabb ásványok mennyiségére vonatkozólag a következő viszonyszámok adódnak : guarcz — 33-07 orthoklas — 29-80 albit SAJTOS amortbit; — 353 biotit — 10-92 magnetit — 1"-08 .100-78 Vegyületét tekintve nagyon hasonlít ez a pegmatit a tőle vagy két Km-nyire a Kecskéskorcsmával szemben lévő rhyolithéhoz, kiképződését illetőleg pedig nagyon emlékeztet arra a zernatorkolati gránitos kőzetre, amelyben a Dr. ScunmiDnr Sánpontól leírt, fentemlített ásványok fordul- nak elő. 2. Az előbbihez hasonló pegmatitnak nyomára akadtam a Vlegyásza északi vonulatában Marótlaka községtől vagy egy fél Km-re a Vále máre völgy bal partján a Runkon, ahol egy vizmosástól feltárt, vagy 30 m hosszú kristályos mészkőtömeggel kapcsolatban fordul elő andesi- tes daczit között. Világosszürke színű, orthoklas- és guarcznak pegmatitos szövedé- kéből álló kőzet ez, melyben csak figyelmes vizsgálásra találunk fekete biotitlemezkéket fehérre mállott, közönséges gránithoz hasonló részben. Egyes likacsok apró guarezkristályokkal vannak bélelve. Az orthoklasnak és guarcznak nagyon szép pegmatitos ÖsZeszöVŐő- 9 a. 30 Dr SZÁDECZKY GYULA dését mikroskoppal látjuk tisztán. Vöbbnyire a 5 -4 mm hosszú, ép, egész terjedelmében egyszerre sötétedő földpátok zárják be a földpátoknál ki- sebb mennyiségű, nagyon bizarr formájú guarczrészleteket, amelyek mind egyszerre sötétednek. Ritkábban a földpátoknál kisebb guarczba vannak a mellette lévő nagy földpáttal megegyező kristálytani helyzetű, apró föld- pátrészecskék bele szövődve. A nagyon alárendelt szerepet játszó biotillemezkék részben echloriltá alakultak hacmatit kiválása mellett. Magnetitet is csak itt-ott találunk apró pontok alakjában. Ennek a sajátságos, a közeli eoczén mészkövektől egészen izolált kristályos mészkőnek a származását a legnagyobb valószinűséggel a peg- matit injectióval kapcsolatos hydrothermákra kell visszavezetnünk. A pegmatitoknak a daczitok testében való ez a nagyon alárendelt előfordulása azt mutatja, hogy a daczitok eruptiójára még egy savanyú injectio is következett, ami a VIegyásza É-i részén pegmatitol hozott létre. II. Dacogránit és közönséges gránit. Míg a gránitos szövetű kőzetek legsavanyúbb fajtájára, a pegmatlilnak megfelelő gránitra, csak igen alárendelt mennyiségben akadtam a Vlegyásza északi tömegében, addig egy másik bázisosabb, közönséges gránitnak lát- szó fajtája tekintélyes nagyságú területen fordul elő egyrészt a VIegyásza legmagasabb, központi tömegének megfelelőleg a legmélyebb völgyek men- tén, másrészt pedig a Biharhegységben Petrosztól ÉK-re, az Aleu és a Bulza patakok völgyeinek a mentén. 1. Az első területen a Zernisóra völgy középső részében a jobb oldali lejtőn, továbbá a Vlegyászatetőtől egyenesen Ny-ra a Zernavölgy nagyobb részében, a Gokánpatak beszakadásától kezdve (1200 m a tenger színe felett) mintegy 2 Km hiján egészen a torkolatig (kb. 860 m) találtam gránitot. A Dragánvölgy felső szakaszában a Karácsonyvölgy beszakadása alatt kezdődik, honnan a keleti oldalon fel a Karácsony (Kre- csun) völgybe is benyúlik vagy egy jó Km-re. Látni való tehát, hogy a Vlegyásza felül felsites, ez alatt mikrográ- nitos rhyolithtömegének képezi alapját ez a gránitos kőzet, amelyet Dr. PRgimics GyöRGY a xrégibb kristályos tömegkőzetekv között részletesebb leirás nélkül egramofirv névvel látott el, összefoglalva a mikrogránitos alapanyagú rhyolithokkal.r Az említett területen középszemű gránitos kőzetet találunk uralko- dólag, csak egyes helyeken emelkedik a nagyobb földpátok átmérője 10 k A m,., kir. Földtani Intézet Évi jelentése 1889-ről. 68. 1. Budapest, 1890, ADATOK A VLEGYÁSZA— BIHARHEGYSÉG GEOLOGIÁJÁHOZ. 37 mm-re. A veres orthoklas mellett rendesen fehér plagtioklast, legömbö- lyödött guarczszemeket és biotitlemezkéket látunk benne szabad szemmel. Figyelmes vizsgálásnál már így megkülönböztethetünk egy kevésbé savanyú és egy savanyúbb fajtát, a szerint, amint a biotit és a plagioklas játszik benne nagyobb szerepet vagy pedig az orthoklas és a guarcz. A Vlegyásza központi tömegében a kevésbé savanyú fajta látszik uralkodni. Ilyet találtam a Zernisora mentén, ilyen van az Erdélyi Muzeum gyüjteményében a Zernisóra északi szomszéd völgyéből a D ár á- ból is, ilyen van a Zernavölgy középső részében a Bocsului völgy be- szakadása körül és másutt is, de a Zernában az uralkodó mikrogránit mellett a savanyúbb fajta is előfordúl., A savanyúbb gránitfajtát a Zernán kívül főleg a Karácsonyvölgy alsó részén, a jobb oldalon találtam, honnan áthuzódik a Dragánvölgybe is, itt azonban a zZerna felé mihamar mikrogránitporphyrba megy át. Úgy látszik tehát, hogy a savanyúbb féleség főleg a mikrogránit szomszéd- ságában fordul elő. a) A kevésbé savanyú gránitos közeltel óhajtok itt első sorban foglalkozni, ez itt a mélyébb szintben nagy tömeget alkotó tiszta typus. Ennek fent közölt rövid makroskopos ismertetéséhez még csak azt fűzöm, hogy a guarcz benne alárendelt szerepet játszik és hogy a színes ásványok " gyakran csomókban gyülnek meg, sőt helyenként — főleg a dáravölgyi példában — aprószemű bázisos zárványok is vannak benne. Mikroskoppal úgy találjuk, hogy a plagioklas földpátok uralkodnak ezekben a gránitos közetekben. A plagioklasok igen sokszor isomorph zonásszerkezetet árulnak el és — főleg a belső magjuk — rendesen sok- szoros albittörvényű ikerképződést mutatnak, míg karlsbadi és periklin törvény szerint képződött ikrek ritkábban fordulnak elő. Nevezetes dolog, hogy a zonás plagioklasok belső részei gyakran szabályos kristályos körvonalakkal birnak, a mi a legkülső burkon több- nyire hiányzik. Egészbenvéve mégis úgy látszik, hogy gyakran az a ten- gely szerint megnyúlt oszlopokat alkotnak és az orthoklasokkal szemben automorphok. Az optikai meghatározásokból az tünik ki, hogy az oligoklas-ande- sin földpátok (Ab, An) uralkodnak, melyeket vékonyabb oligoklasburok borít; de vannak anmdesin, sőt ritkán labrator sorozatnak megfelelő mag- vak is, viszont egyeseknél a legkülső burok az oligoklas-albit savanyú- ságát is eléri. Tehát a kristályosodás folyamán fokozatosan savanyúbb földpát vált ki és egy kristály felépítésében nagy határok között változó földpátok vettek részt. A plagioklasokban többféle apró zárvány fordul elő, nevezetesen magnetit, apatit, sphen, sőt zirkon, továbbá ritkábban folyadékzárvány 18 libellával (Zernisóra). 38 Dr SZÁDECZKY GYULA Az allotriomorph orthoklas némelykor nagy kristályokat alkot, a melyek a guarczezal egy időben, vagy legutoljára váltak ki. Karlsbadi ikerképződés gyakran fordul elő rajtuk és nagyon sok apró gázzárványt és egyéb tisztátalanságot tartalmaznak, mitől egészen zavarosakká vál- tak. A básisos fajtákban a plagioklasok mellett alárendelt szerepet ját- szanak. Egyesek nagyon kis tengelynyílást mutatnak az n(a) körül. A guarcz állandó és meglehetősen egyenlő alkotórész ezekben a gránitos kőzetekben, melyekben némelykor nagyobb és kisebb rendesen legömbölyödött guarczszemek is előfordulnak, akár csak a daczitokban, sőt mély corrosiók is vannak rajtuk. Némelykor orthoklas zárja be a guarczot, vagy nyulványt bocsát bele, sőt ritkábban pegmatitos össze- szövödést is alkotnak. Gázzárványokon kívül folyadékzárványokat élén- ken mozgó libellával is találni bennük egyes vonalak mentén. Biotilt elég nagy számmal fordul elő a basisosabb gránitfajtában. A basislapon gesztenyebarna színe van a vékony lemezkének és na- gyon kis tengelynyílást mutat. Hosszant metszve ezek a lemezkék, a hasadás irányában sötét zöldesbarna, erre merőlegesen (ny — a irányában) pedig világossárga pleochroismust árulnak el. Igen gyakran csoportokban vannak meggyülve a többi színes, korai kristályosodási termékekkel együtt. A biotitban magnetit- és apatitzárványok nagyon gyakoriak, de némelykor zirkon is előfordul benne. Sokszor crhlorittá (pennin) kezde- nek elváltozni. Amphibol csak nagyon alárendelten és rendesen erősen corrodálva fordul elő, üregeiben gyakran plagioklasokkal, jeléül annak, hogy a plagioklasok előtt kristályosodott ki. Többszörös ikreket alkotnak a (100) coPcsc szerint. Negativ charakterűek aránylag nem nagy tengely- nyílással, a mi glaukophan felé hajló amphibolra vall. Pleochroismusa : n, (7) — világos kékes-zöld nb zöld ny (a) — világos zöldes-sárga Magnetit apróbb, nagyobb szemek alakjában fordul elő, nem nagy mennyiségben. Kívüle egyes közetekben (Zernisóra) titán-mágnesvas is előfordul, leucowenes kerettel. Apatit igen gyakran és bőven tapad ezek- hez az érczekhez. Haematilnak igen apró lemezkéivel csak nagyon ritkán találkozunk. Az apatit rendesen igen vékony oszlopkákat alkot, melyek között 0712-0-06 metszet már a legnagyobbak közé tartozik. A zirkon szintén apró világosszürke színű, ritkán előforduló kris- tálykákat alkot benne. Egy 07035 mm. átmérőjű harántmetszeten, a me- lyik a -3- charakterű egytengelyű képet jól mutatja, első és másodrendű oszlopokat látni egyenlőtlen kifejlődésben. ADATOK A VLEGYÁSZA—BIHARHEGYSÉG GEOLOGIÁJÁHOZ. 39 Sphen meglehetősen állandó és nagyobb egyénekben is kifejlődött ásványa ezeknek a gránitoknak. Csak ritkán jelenik meg ép kristályalak- ban (pl. a Zerna középső részének savanyúbb gránitjában, a hol 1-5 mm hosszú és 0-4 mm széles kristály fordul elő), többnyire töredékeket vagy szabálytalan szemeket alkot. A kevésbé savanyú gránitféleségek közül dr. LUNZER RÓBERT meg- elemezte a Zernavölgy középső részéből származó (1235) példát, a követ- kező eredménynyel : 100 s. r. száraz anyagra Eredeti elemzés KTSZÁNÉ SE Molekulaviszony SZOSSZI 6919 69-47 1158 FO SESKT7É62 17-69 0-173 1... Oz áló 115 0-0071 07180 IRGOKEZSSTA3 145 0-020 ÚNONSSZSZ:AÓ Dol 1060] 07102 — das 9:B4 09 KO 2 63 2:64 0 ú 0-082 Na,O — 335 336 07054 HO — 018 Veszteség — 060 100-38 ESSRETO E MB ROL" ETTGSSI0L 1 (( 1 ( 644 a IAt-(00 a IRO) A SA164 úz a A a B. Ebből a fontosabb ásványokra vonatkozólag a következő viszony- számokat nyerjük : orthoklas — 12-48 albit S 1665 anorthit — 16-68 biotit — 4:58 magnetit — 166 guarecz — 2348 KETOCST Ez a gránitfaj ásványait, valamint vegyi összetételét tekintve — mint később látni fogjuk — közel áll a Vlegyásza É-i részében előforduló dáczitokhoz, azért röviden dacogránit néven fogom a következőkben megjelölni. b) A savanyúbb grámitfajtát — a melyik alárendelt mennyiségben fordul elő a VIlegyásza-Biharhegységben — eddigi gyors, tájékozódó ki- 40 Dr SZÁDECZKY GYULA rándulásaim alatt a szabadban nem is különböztettem meg a básisosabb fajtától, a melybe — azt kell hinnem — lassanként megy át a mikro- gránit felé. töviden ezeket úgy jellemezhetem, hogy főbb ásványai nagyjából azok, a melyeket a básisos fajtában már felsoroltam, de a földpátok közül az orthoklasok uralkodnak a plagioklasok felett. A plagioklasok között ismét az oligoklasok vannak benne a legnagyobb számmal, labra- dorit és andesin sorozatú tagok egészen hiányoznak, helyettük oligoklas- albit fordul elő. A szines ásványok közül kevesebb biotit és magnetit van benne, mint a básisosabb fajtában, amphibolt pedig egyáltalában nem tartalmaz- nak. Sphen egyik savanyúbb gránitban jól kifejlődött kristályt is alkot, másban pedig nem fordul elő. Ásványos alkotórészük minősége és viszo- nyos mennyisége szerint tehát ezek közönséges grámitoknakh bizonyulnak. A Karácsonyvölgyből származó nagyszemű gránitot a kolozsvári vegy- kisérleti állomáson dr. RBuzicska B. részletes elemzés alá vette, minek ered- ménye a következő : Eredeti — 100 s.r. száraz anyagra elemzés átszámítva Molekulaviszony SA STIB 72:88 17215 A A0 s 151 15-24 07149] 0-150 MgO SZORA 07-14 OZÓ HAN He ORSZ EKGÓ9 1770 07024 CON sz AB 156 07028 ; 07064 MgO —-— 046 0746 07012 gya IVa 9 ENOST A aJ9/5) 07061 5 KO S 427 0041 9298 Ja k0ss za 00 99:79 HSZÁO A RE (0 e SB AS0zg D-5 LL 113 RO AS OSSEESZOGÁSTÓ S ARON SBS ata 8 — 26-26. Ezek az értékek azt mutatják, hogy a karácsonyvölgyi gránit alkotó- részeinek viszonyszámai jól megegyeznek a közönséges gránitra vonatko- zólag Loxzwixsox-LEssisGtől megállapított viszonyszámokkal. A gránitos kőzetnek érintkezését a mikrogránitos közettel nagy területre kiterjedt tájékozódó kirándulásaim alatt ezen a szálerdővel boritott területen sehol sem észleltem, ennek folytán viszonyos korukról ezen az alapon nem is szólhatok. ADATOK A VLEGYÁSZA—-BIHARHEGYSÉG GEOLOGIÁJÁHOZ. 2. A petrószi dacogránitterület mintegy 12 Km.-nyire kezdődik a Vlegyásza alapját képező gránitterület D-i végétől DDNYy-i irányban, tehát a Vlegyásza kitörési vonulatának a tengelye irányában. A két grá- nitos terület között uralkodólag rhyolith van kifejlődve, alárendelten pedig mesozoos üledékek (conglomerat, homokkő, mészkő). Ezt a területet tájékozódó kirándulásaim közben Biharfüredről a Matragunyán át az Aleuvölgyön le a torkolatig, innét a Bulzán fel a Galbinához menet szeltem át, e közben a helyszínen azt a benyomást szereztem, hogy a petroszi gránit lényeges vonásaiban megegyezik a Vle- gyásza alapi uralkodó gránitos kőzettel, sőt előfordulási viszonyaikra nézve is több hasonló vonás van közöttük. PerEns erre vonatkozólag írja, hogy esyemil, is részt vesz a petroszi csodálatos hegység alkotásában." Dr. PRimrcs GyöggGy, a ki ezt a területet geologiailag részletesen felvette, behatóbban foglalkozik jelentésében a petroszi wbiotit-gránit (granitit) tömzsv-zsel,Fx mint az előbbi kőzetekkel. Leírásának egyéb részére hivatkozva, szószerint idézem belőle a következő mondatot (52. 1.) : eEgybe vetve a tapasztaltakat, tehát a valószínűség mérlege oda hajlik, hogy a gránitittömzs a környező üledékeknél idősebb. A hely- színen szerzett tapasztalatom azonban ennek éppen az ellenkezőjét bizo- nyítja, összhangzásban PRrmics jelentésének az idézettet megelőző, követ- kező pontjával: A Kárpinyásza patak alsó részében egy ponton és a Pláju-Fericsi déli lejtőjén valóban úgy tünik fel a dolog, mintha a triasz mészkő a gránitot közvetlenül fedné, de ezeken a pontokon a mészkő és a gránit közt kontaktképződmények és vaskő-telepek fordulnak elős. Saját tapasztalataim a következők: A Matragunyán rhyolith for- dul elő, melyben epidot- és diopsítból álló szemcsés halmazok, továbbá grossular szemecskék képződtek ki az áttört triasz mészkővel való érint- kezés folytán. A rhyolith alatt mikrogránmitos daczit következik, mire aztán lejebb, a réten, a Vlegyásza básisosabb gránitjához hasonló grá- nitos kőzet fordul elő. A rétek alatt a Vale mare és a Kukale pata- kok egybeszakadásán túl, az Aleu mentén kezdetben mészkövet találunk, a melyen azonban az eruptiv tömeg hatását többhelyütt tisztán lehet látni : a sötétszürke mészkő helyenként fehér márványnyá kristályosodott. Lejebb ismét mikrogránitos alapanvagú daczit és erre a fentihez hasonló gránit következik, melynek rózsaszínű orthoklas földpátja egyes kristályaiban 12 mm.-re is megnőtt. Ebben a gránitban tovább, közeledve a Bulzához, nagyon sok és némelykor hordó nagyságot is elérő, sűrű zárványa for- X Sitzungsberichte der k. k. Akad. der Wissenschaften. Math. naturw. Cl. Bd. 43. I. Abt. p. 447. Wien, 1861. kk A m. kir. Földtani Intézet Évi jelentése 1890-ről. 51—53. 1. Budapest, 1891. 42 Dr SZÁDECZKY GYULA dul elő a korábbi megszilárdulási termékeknek (wenclaves homceogeness LacRorx),Y jeléül annak, hogy közel vagyunk az eruptiv tömeg széléhez. A Bulza mentén K-re kanyarodva is hasonló gránitos kőzetet találunk egészen a Galbina beszakadásáig, de a Galbinához közeledve a gránit porphyrossá válik, mikrogránitos alapanyagú daczitba megy át. Ezek alapján azt a benyomást szereztem, hogy az egész vulkáni tömegnek legfelső részét a Matragunya és Pojen felé a legsavanyúbb rhyolithkőzet alkotja, ez alatt, porphyros szélső képződménynyel, daczit- tal kezdődve, következik a gránit, a melyik — mint már PETERS fel- ismerte — fiatalabb a környező mesozoos üledékes köőzeteknél, mert abba belenyomul és vele érintkezési termékeket hoz létre. A petroszi gránit megjelölt vonalának petrographiai ismertetésére térve át, legelőször is azt emlitem meg, hogy a földpátok uralkodása foly- tán általábanvéve világos színük van ezeknek a köőzeteknek (leukokratok), mindössze az Aleu mellett, a mészkő szomszédságában lévő daczitos gránit üt el némileg sötétzöldes színével a többitől. Az egyes kristályszemek nagysága közepesnek mondható, mégis vannak példák, melyekben a föld- pátok 15 mm. nagyságot is elérnek. Az orthoklasok színe szabad szem- mel nézve rendesen vereses szinű, némelykor ibolyásba hajló árnyalattal, a plagioklasok pedig fehérek vagy szürkés színűek. A guarczot szabad szemmel rendesen csak egyes legömbölyödött szemeket alkotva vesszük észre, úgy hogy szerepe a földpátokéhoz viszonyítva nagyon alárendelt. A világos színű ásványok egy részének erősebb kifejlődése következtében helyenként porphyrosra emlékeztető szövetet kapnak ezek a gránitos kőzetek. A színes ásványok között biotit tünik fel leginkább (szabad szem- mel) melynek — az előbb említett ásványokhoz viszonyítva —- nagyon apró lemezei a legtöbb gránitban egyes sűrűbb csomókban vannak meg- gyülve. Ez a csomós szerkezet legélesebben a Matragunya alatt következő porphyros vagy daczitos fajtákban van meg, a hol a biotit fekete színét igen gyakran sárgással váltja fel. Legkevésbé éles a csomós szerkezet a Galbina közelében lévő legépebb fajtákban, a melyekben a nagy zár- ványok fordulnak elő. Figyelmes vizsgálásnál a legtöbb kőzetben gyéren apró, legfelebb 1—2 mm. nagyságú, világos, veresessárga színű sphenkristálykákat talá- lunk, elvétve (Pojána rét) zöld epidot 1-5 mm. oszlopocskáit, továbbá kisebb-nagyobb mennyiségben pyrit csomókat. Mikroskóppal való vizsgálásnál is arról győződünk meg, hogy ezekben a gránitos kőzetekben a calcium-natrium-plagioklasok " Les enclaves des roches volcanigues. Macon 1893. ADATOK A VLEGYÁSZA—BIHARHEGYSÉG GROLOGTÁJÁHOZ. 453 uralkodnak, a melyek szabályos, kristályos körvonalakkal ugyan nem birnak, de a co Pos, (010) szerint való táblás, némelykor tégla alakú ki- képződést gyakran észrevenni rajtuk. Leggyakrabban az oligoklas-andesin sorozatra (Ab, An) akadunk közöttük, sokszoros albit ikerképződéssel, a melyhez gyakran karlsbadi, sőt némelykor periklin törvény is járul, de elég gyakran találunk izomorphzónás földpátokat is emlesin-oligoklas (Ab, An) belső maggal és vékonyabb oligoklas-andesin, sőt oligoklas burokkal is. A plagioklasokban a gázzárványokon kívül apró epidot is előfordul, melyet némelykor pennin vesz körül és magnetit 15 tapad hozzá. Ezek a zöld szinű zárványok némelykor annyira felszaporodnak, hogy a plagiok- lások belső része szabad szemmel nézve zöld színűnek látszik. Egyes pla- gioklasokban muskovitlemezkék is vannak. Az orthoklasok rendesen sokkal tisztátalanabbak a plagioklasoknál, főleg külső részükön, a hol e miatt gyakran elvesztik kettős törésüket. Rendesen szabálytalan alakú, nem iker kristályokat alkotnak, karlsbadi ikerképződés ritkábban fordul elő rajtuk. Némelykor az apróbb ásványok között jelennek meg és elárulják, hogy legalább részben a guarczok után váltak ki. A sok gázzárványon kívül magnetit és egyéb régibb kiválású ásványok is vannak az orthoklasba zárva és kaolinosodni is kezd né- melykor. A guarcz részint legömbölyödött, gyakran corrodált szemeket alkot ezekben a gránitokban, akár csak a kissebeskörnyéki daczitokban, és a corrosiókat rendesen orthoklasok töltik ki, részint pedig nagyobb terüle- ten egyszerre sötétedő, utoljára kivált guarczot találunk bennük, a me- lyek közre fogják a földpátokat is. Mennyiségre nézve is találunk némi ingadozást, egyik gránitos kőzetben valamennyivel több guarcz van, mint a másikban, vagy ugyanazon kőzetben egyenlőtlenül van eloszolva a guarcz, úgy hogy egyes csiszolatokban a guarcz mennyisége megközelítni látszik a földpátét. Különösen a porphyros fajtákban látni tisztán, hogy a guarcz és az orthoklas kristályosodott ki legutoljára. Ezekben némelykor apró szeme- ket alkot a guarcz, akár csak az úgynevezett granitoporphyros daczitok alapanyagában. Zárványként legnagyobb mennyiségben gázzal telt üregeket találunk bennük, de egyes sávok mentén folyadékzárványok is vannak, mozgó libellákkal. Mechanikai hatásoknak a nyomát sem lehet észrevenni eze- ken a guarczokon. A biotit rendesen 1—2 mm. széles és gyakran 1 mm. vastag, gesz- tenyebarna színű oszlopokat alkot, melynek nagyon kis, egytengelyű ásványokéhoz hasonló tengelynyílása van. Magnetitet és sphent igen gyakran zár magába, ritkábban apró zirkon- és apatitkristályka is van 44 Dr SZÁDRCZKY GYULA benne. Gyakran pemünné kezd átalakulni a biotit és ezekben epidot is megjelenik. Az ép biotit pleochroismusa a básisos hasadás irányában feketésbarna, arra merőlegesen pedig vereses, barnássárga. Mikroskoppal amphibolt is találunk ezekben a gránitos kőzetekben egy mm.-nyi és kisebb rendesen erősen corrodált, némelykor a coPcoo (100) szerint ikerkristályokat alkotva, de kisebb mennyiségben, mint biotitot. Pleochraismusa : ny — y — barnás, némelykor kékes zöld nm(8) — barnás zöld vagy zöldes sárga np(a) " — világos sárga azt Te S ÜG minek alapján közönséges amphibolnak (Hornblende) kell ezeket tartanunk. Zárványként magnetit és apatit szerepel bennük, a corrosiókat gyak- ran plagioklas tölti ki; az átalakult amphibolokban pedig igen gyakran epidotot találunk. A sphen alárendelt, de állandó alkotórésze ezeknek a gránitos kőze- teknek, melyekben (vékony metszetben) világos szürke színű, rendesen erősen szétroncsolt kristályokat alkot, gyakran ehloritos szélekkel. Azon- ban mérhető sphenkristályok is előfordulnak ezen a területen, a mi kitü- nik dr. SCHMIDH SÁNDOR egyik értekezéséből,k melyben Petrósz falu köze- léből a Kőrös bal oldaláról származó gránitból 0-6 mm.-nyi sphenen DEs Cvorxzraux állítása szerint c0-RPoo(100), coPco(010), 0P(001), —VaPoo (102), —P(111), VaP(112), V10P(I,1,10), V4Poo(014) lapokat írt le. kpidot is előfordul ezekben a gránitokban, nem csak a földpátok- ban, hanem gyéren szabadon is, apró, világos zöldes szürke szemeket alkotva. Egyéb járulékos alkatrészek között az előbbieknél nagyobb mennyi- ségben és állandóan szereplő magnetitet kell még megemlítenem, a mi nem csak zárványokként fordul elő, hanem szabadon is. Az itt-ott észlel- hető leukoxenes szegélyből azt következtetem, hogy titanmágnesvas is van közöttük. Némelykor haematittá változik a mágnesvas. Jól kifejlett, apró zirkonoszlopkák tapadnak némelykor a magne- titekhez, Poo(101) betetőző lapokkal. A 0-15 mm. hosszú és felényi széles- ségű kristálykák közöttük már a nagyobbakhoz tartoznak. Apatit előfordul szabadon is, a zirkonnál alig hosszabb tűket alkotva. Hogy a petrószi gránittömzsöknek vegyi összetételéről biztos tudást szerezzek, megelemeztettem a kolozsvári vegykisérleti állomáson az Aleu völgyéből, mintegy 1-5 Km.-re a Bulzába való szakadásától származó, X Természetrajzi Füzetek. XVI. kötet, 125. 1. Budapest, 1893. ADATOK A VLEGYÁSZA- BIHARHEGYSÉG GEOLOGIÁJÁHOZ. 45 nagyon ép gránitot és egy aprószemű sűrű, a korábbi megszilárdulásból származó zárványt, a melyik hordónyi gömböket is alkot az Aleunak ebben az alsó részében. Az elsőnek (1294) összetétele a következő : Eredeti Hrsz Molekulaviszony SZASZ 64578 170810 ISS 10-09 z- mT:.Aa0 . BC Al Oz s 11780 01759 [0-1997 IHA0SZ Bt 070238 Fke0 — 9:54 070353 CaO — 390 070571 jo 131 MgO s (e 070207 072045 Na.0—-— 3:68 0-0587 mise pi űl 070914 TEO 3107 0-0327 J 070914 JEE) sz (000) 99-90 9 RIO, 2 R,O,, 10-8 SjO, ii ( 1. ( DA a 184 (00.a. ROSE 1 2 128 ac 1269 8 — 37 Áttérve e gránitokban előforduló, a korábbi megkeményedésből származó zárványokra, ezek egy mm.-nél apróbb vagy valamivel nagyobb ásványléczek és szemekből vannak összeszövődve, ritkán egyes nagyobb porphyros földpátokkal. Az ásványok fajtájukat illetőleg ugyanazok, a melyeket a bezáró gránitokban felsoroltam, de a szövetük más, mert a földpátok, főleg a plagioklasok, többnyire erősen megnyult léczalakot vet- tek fel benne, a guarczok pedig legömbölyödött szemeket egyáltalában nem alkotnak, hanem mint legutolsó kristályosodási termék, 1—3 mm.-nyi területen egyenlő kristálytani helyzetben kitöltik, némelykor csillagala- kuan szétágazólag, az ásványok között maradt helyet (gránitos, vagy hypidiomorph szemcsés szövet). A biotitkristálykák rendesen nagyon aprók, 0-71—0-3 mm. széles és magas oszlopkák, a melyek igen gyakran penninné kezdenek átváltozni és egyenletesen vannak eloszolva az egész kőzetben. Határozatlan kör- vonalú, közönséges amphiboloszlopkák is akadnak benne gyéren, továbbá sphénszemek és elágazó darabkák, epidot, magnetit, apatit, zirkonkris- tálykák éppen úgy, mint a bezáró, nagyszemű gránitban. Egészen ilyen hasonlatosság nyilvánúl a következő vegyi összetétel- ben is, a melyik az Aleu völgyéből, a Bulzába való beömlésétől vagy 2-5 Km-re származó zárványra vonatkozik, 46 D" SZÁDECZKY GYULA SSEL 3601:E TÖRHET 5/ izlajl Molekulaviszony SZO (D438 6463 17077 ML SSZEG OTA Al,O, — 19709 19-18 0185 08 Fe,O, — 3720 322 0-020 / HeO" S 226 2:27 0-032 OGADHAZ ET Dar 45) 0-050 ; 07106 MgO — 0-96 0-96 0-024. tAtés? Na,0 — 345 3-47 070561... KO SSL BB 348 0-037 7093 JA0) a (040) 99578 Phosphorsavnak és mangannak is van benne igen gyenge nyoma. 26100 JRE) 29-08 RO, , 10-77 SZO, 095 RENO, 1 RO,, 5:14 SiO, RO: RO — 1:114 G ej salay/e xk Ha a Vlegyásza nyugoti aljában lévő dacogránitot összehasonlítjuk a petroszi gránittal, akkor meggyőződünk arról, hogy ezek úgy geologiai viszonyaikat, valamint ásványos és vegyületi összetételüket illetőleg min- denlényeges vonásban megegyeznek egymással. Kétségtelen dolog, hogy ezektől a kőzetektől szövetüknél és alkotó ásványaiknál fogva a grámit nevet megtagadni nem lehet, mert eltekintve attól, hogy a Vle- gyásza alapján a Karácsony-völgyben igazi biotitgránit (gránitit) is elő- fordul, az uralkodó dacogránit kőzetben is állandó alkotó ásványként szerepel a guarcz, továbbá az orthoklas is, habár nem nagy mennyiség- ben, a szines ásványok közül pedig a szintén kevés biotit. Ha már most a vegyületi összetétel alapján keressük a rokonságot és e ezelból a Vlegyásza-alapi és petroszi megelemezett három dacogránit viszonyszámainak középértékeit : B — 35; 193 R"IO, 193 R,O,, IA(O3 ADA 1 5420) a. 7 2:83, 11706 S7O, ; összehasonlítjuk Lozwrssox-LEssixGtől a gránitokra megállapított vi- szonyszámokkalt vagy pedig ezek helyett a Karácsony-völgy gránit- : Congrés Géologigue International. (ompte Rendu de la VIIe Session St. Pé- tersbourg 1897. St. Pétersbourg, 1899. p. 193. ADATOK A VLEGYÁSZA —BIHARHEGYSÉG GEOLOGIÁJÁHOZ. 17 jának viszonyszámaival, a melyek bennünket itt közelebbről érdekelnek (és LoEwINsoN-LESSING számaival elég jól megegyeznek) : VERE 392. B. EZ 96-26 ; 170 REEO, 150 IR e 12-15 SIO,, R.O:RO—176:1 másrészt pedig a Vlegyásza daczitjának — DoELTER nagysebesi és kissebesi kőzetre vonatkozó két elemzése Y alapján — kiszámított középértékeivel : EVOL B MO ERETON ES BER OS THESE SZOT akkor arról győződünk meg, hogy a Vlegyásza-Biharhegység uralkodó gránitos kőzete nagyon hasonlít azidevaló daczitokhoz, ellenben lényegesen különbözik a közönséges gránitoktól. Ennek a rokonságnak kifejezésére különítettem el ezeket a VIegyásza daczitjával egy geologiai testhez tartozó básisosabb gránitokat dacográmii néven a rendes gránitoktól. Összehasonlításul álljanak itt végül a Vlegyásza rhyolithjainak és mikrogránitos rhvolithjainak öt elemzésből nyert viszonyszámai is : ped aa Ms ÁZ REGE e ASS dátl0zom U2DÁB S gE IRNEK Sz Ala Az öt elemzésből kettőt a VIegyásza félreismert kőzeteiről eczímű értekezésem 13. lapján közöltem, hármat pedig ebben a dolgozatban. III. Ouarczdiorit és diorit. A Vlegyásza-Biharhegység eruptiv tömegében előfordul a gránitos kőzeteknek az előbbieknél básisosabb fajtája is, a melyre elég jól ráillik a guarczdiorit elnevezés. 1. Több helyütt akadtam ilyen kőzetre, de mindenütt kis, a daco- gránitnál sokkal kisebb térületet foglal el. Egyik legszebb előfordulása a Dragánvölgy alsó részében, a Kecskéstől D-re eső szoros felső kitá- gulásánál, a Fala patak beszakadásának mindkét oldalán van, a hol a verrucano-conglomerattal érintkezik ez a középszemű gránitos kőzet, a melyben az uralkodó, gyakran téglaalakú plagioklas földpátok mellett amphibolt, biotítot és guarczot látunk egyenletesen eloszolva. A legnagyobb földpátok 1024 mm., a legnagyobb amphibolok pedig k Mineralogische Mitteilungen gesammelt von Gusrav TSCHERMAK. Jahrg. 1873. Heft. II. Beilage z. Jahrbuch der k. k. g. Reichsanstalt. Wien, 1873. p. 92, 93. HAuERnek idevonatkozó elemzését (Verhandlungen der k. k. geol. Reichsanst. 1867. p. 118, 119) nem vehettem tekintetbe, mert a ferro vas nincs különválasztva a ferri vastól. Ugyanez az eset, ezenkívül az alkali meghatározás is hibás SOMMARUGA elemzésében. (Jahrbuch d. k. k. geol. Reijchsanstalt XVI. 1866. 467.) 48 Dr SZÁDECZKY GYULA 8-3 mm. nagyságot is elérnek, a biotitok és guarczok rendesen jóval kisebbek. Tehát ez a kőzet már szabad szemmel való megtekintésnél lényege- sen különbözik az előbbi dacogránitoktól, nemcsak abban, hogy amphi- bol egyik uralkodó szines ásványa, hanem főleg abban, hogy a szines ásványok jóval nagyobb szerepet játszanak benne, mint a dacogránitok- ban és hogy orthoklast egyáltalában nem, guarczszemeket is kisebb meny- nyiségben látunk benne. Dr. Pgimics — úgy látszik — fehér földpátú, középszemű gránitjai közé sorolta ezt a területet." Homcrogen zárványok — tojás nagyságú, sűrű, 1—2 mm.-nyi kristály- kákból álló, a bezáró kőzeténél jóval sötétebb színű darabkákat alkotva — ebben is előfordulnak. Mikroskoppal vizsgálva azt találjuk, hogy az uralkodó nagy ásványok, a plagioklas földpátok az a vagy a c tengely szerint megnyúlt c0 Poo(010) szerint vastag táblás kristályokat alkotnak, nem nagyon sza- bályos körvonalakkal, a melyeknek megszabásánál a 0OP(001), 09. D o0 (010), co P(110), (110), és 2Poo(021) lapok játszák a főszerepet. Albit és periklin törvényű ikerképződés mellett némelykor a karlsbadi is ott van. Rendesen szép, isomorph zónás szerkezettel birnak a nagy plagiok- lasok, melyeknek legnagyobb része andesin-oligoklas (Ab, An, ) és oligok- las-andesinból (Ab, An.) áll, de belsejükben awdesin (Ab,An,) sorozatba tartozó, resorbeált mag és külsejükön vékony oligoklas (Ab,An,) burok is elő szokott fordulni. A kristályosodás folyamán fokozatosan savanyúbb földpátok kivállására tehát kitünő példákat szolgáltatnak ezek a kőzetek is. Legutoljára, egyes szögleteket kitöltve, földpát (minden valószínűség szerint orthoklas) és guarcz vált ki kis mennyiségben, mikropegmatitos szövedéket hozva létre. Nagyobb orthoklast csak egy korundos zárvány mellett találtam ebben a kőzetben. A nagy földpátokban némelykor sok apatit, továbbá amphibol- és biotitkristálykák vannak bezárva. (Juarcz a mikropegmatitos szövedéken kívül nagyobb, rendesen legömbölyödött szemeket alkotva is előfordul, nem nagy mennyiségben és hasonlít mozgó libellás zárványainál fogva is az előbb leírt guarczokhoz. A szines ásványok között az amphibol alkot nagyobb. de nem sza- bályos körvonalú, hanem gyakran legömbölyödött, vagy szétroncsolt kris- tályokat, a melyek némelykor coPoo(100) szerint ikrek és optikai tulaj- donságaik alapján a közönséges, zöld ampliboloknak bizonyulnak (c— ny — 159; 1 — zöldes barna, nm — barnás zöld, ny — világossárga). Zár- ványúl magnetit és apatit van bennük. A biotit rendesen apróbb, gyakran 1 mm.-nél is kisebb oszlopkákat $ A m. kir. Földtani Intézet Jivi jelentése 1589-ről. 68. 1. Budapest, 1890. ADATOK A VLEGYÁSZA—BIHARHEGYSÉG GEOLOGIÁJÁHOZ. 49 alkot, melyek gesztenyebarna színűek, a kitünő hasadás irányában teljes absorbtiot mutatnak és rendesen magnetitet, apatitot zárnak magukba. Magnetit szabadon kevés van, apróbb szemei a szines ásványokba vannak zárva. Apatit nemcsak vékony tűket alkot a többi ásványokban, hanem gyéren vastagabb, szabad kristálykákat is. A homeogen zárványokban a plagioklas léczek rendesen oligoklas-andesin sorozatúak és isomorphzónás szerkezetük nincsen, ikerképződést is csak gyéren mutatnak. Az amphibol ezekben több, mint a biotit és egészben véve a színes ásvány több, mint a bezáró kőzetben. Ouarcz helyenként alkot csak nagyobb szemeket és némelykor biotittal van összeszövődve. Idegen származású, enallogenY zárványt is találtam ennek a guarezdioritterületnek a Ny-i szélén, melyben apró és tökéletlenül kristályosodott, korund és biotit tordul elő bőven, kevés sötétzöld szinű pleonasttal, beágyazva plagioklasföldpátféle anyagba. A zárványt körül- vevő dioritrészben sok biotit, guarcz és orthoklas is van. A Ny-i részről származó ez a kőzet savanyúbbnak látszik, mint a fent leírt, a Wálapatak jobb oldaláról származó diorit; úgy látszik, dacogránitba megy át, a Dra- gán tulsó, balpartján pedig egészen savanyú mikrogránitos kőzetbe. A Fála jobb oldaláról származó guarczdioritot dr. LUNZER R. meg- elemezte és talált benne : Eredeti 100 s. r. száraz anyagra Elörezés BTS ZÁTTTÉG A Molekulaviszony OVB S IA 67-06 ÁÁ AND ZHT6:30 16-31 0-160] 0183 Ke ON 370 370 0-023]/ 7 Tee 98 1798 0-028 EA) E AES 378 07068 F 07134 MgO sz 451 145551 07038 0206 N azzize 9-9F 595 .; Nas0 sz z 25 225 07036 0072 TAO E 8 341 0-036 / JEL S 0-ák0) Izzítási veszteség — 0759 MnO — nyomok 100-67 DETRE CBS ER 0 Se AS2 SZOT 116 RO, JARO a (O2OISKO SOSE OSZ AT 686 Savanyúsági együttható a — 2 "ab HT ey b t LAcROIx. Les enclaves des roches volcanigues p. 17. Macon 1893. Földtani Közlöny. XXXIV. köt. 1904. 50 Dt SZÁDECZKY GYULA Ezek a viszonyszámok elég jól megegyeznek a dr. LOEWINSON- Lessrsetől a guarczdioritokra megállapított viszonyszámokkal,X de rész- ben a daczitok viszonyszámaihoz hajlanak. 2. Az előbbihez hasonló dioritot a Vlegyásza központi tömegében is találtam, a Zernatorkolattól NyÉNy-ra, az Alun (térképen Sebisel) pataknak felső részében, a Molivistető és Radacsin között. Vele együtt daczitba átmenő, porphyrosabb kőzetfajták is fordulnak elő, felette pedig a tetőket rhyolith alkotja. Ebben a kevésbé ép kőzetben a részben legömbölyödött, tégla- alakú, nagyobb földpátkristályok isometriás szemekből álló, alapanyag- szerű részből válnak ki. Sötétbarna színű, sűrű, idegen közetzárványok gyakran akadnak benne, jeléül annak, hogy e kőzet a határ közeléből származik. Mikroskoppal nézve jóval több benne az apróbb ásványokból álló rész, mint az előbbeniben és a nagy földpátok — a melyek szintén andesin és oligoklas közé eső sorok tagjai — nem olyan épek, mint az előbbeniben, felületükön gyakran le vannak súrolva, némelykor pedig guarcz és föld- pátból szövődött mikropegmatitos burok veszi őket körül. Az apróbb földpátok között egyközösen sötétedők is vannak, a melyeket szintén ilyen mikropegmatitos burok övez. Ouarcz csak az apróbb képződmények között fordul elő. jóval keve- sebb mennyiségben, mint az előbbi közetben. A színes ásványok közül veieses barna színű biolit van nagy meny- nyiségben, de külső részén, sőt némelykor egészen is pewmimmé változott, melyben epidotszemek vannak. Zöld, gyengén pleochroos epidot szabadon is előfordul némelykor apró szemek halmazát alkotva. Apatit nemcsak a biotitokban és az elég gyakori magnetitekben, van zárványúl, hanem szabadon is. Zirkon kristálykák, co P(110), P c (101) pyramissal betetőzve is akadnak benne. A bomlási termékek között a penninen kívül a calczit is említendő. Az Alun felső részéből származó ezt a neutralis kőzetet dr. LUNZER RóBERr megelemezte, a következő eredménynyel : xX Congres Géologigues International. Compte Rendu de la VII. session St. Pétersbourg p. 223. és 232. St. Pétersbourg 1899. ADATOK A VILEGYÁSZA—BIHARHUGYSÉG GEOLOGIÁJÁHOZ. 51 Eredeti 100 s. r. száraz anyagban : F 98: Molekulaviszony elemzés számított INN SD991 60-86 17014 KANROSE 20 20-46 ZÜNÍÉS ZANA Fe,0, — 2:89 2-94 OFOÁSÍ ATS JE sz rak azo 07043 CD e LK 5"07 0-090 ( 07177 MD) a ATS N67771 07044] [ha Na,O — 3744 3"50 0-057 ] 9-081 IRG0SZ 1929 995 0-ODA H,O(120" C-ig) 0-28 Izzítási veszteség — 121 MnO — nyom 99-93 9-6 RETO, 2-2 R,O,, 10-1 SiO, 1-18 RO, RO, 4:59 SiO, MSOCEROKSZA E 2512 4 ae 222 BET Az elemzési adatok is mutatják, hogy ez az előbbinél jóval keve- sebb kovasavat tartalmazó kőzet, a melyik vegyi összetételénél fogva körülbelől az andesit sorozatnak felel meg. 3. Biharfüredtől ÉÉNy-ra körülbelől 1 Km. távolságban, a Jád- völgy fenekén és a Boiczáról jövő árokban is fel van tárva az előb- biekhez hasonló guarczdiorit, melyről Pgrmics 1889. évi felvételi jelentésé- ben még azt ír.a, hogy vásványos alkatánál fogva úgy a gránitokhoz, mint a dioritokhoz is sorozhatós?Y és pyrit szemcséket is tartalmaz, 1890. évi jelentésében azonban már határozottan a dioritokhoz sorolja," melyek között ezen az előforduláson kívül megemlíti még, hogy va felső Jád bal oldalán, Boicza és Gyalu-Ilie hegyek közötti völgyben is előfordul, sötét színű, tömött concretios zárványnyal, továbbá egyes hömpölyöket alkotva a karbunári és a budurászai patakokban iso. Ezek közül a Biharfüred közelében, a Jád felső részében levő diorit még básisosabb, sűrű zöld. guareczot alig tartalmazó. amphiboldiorit társaságában fordul elő, felette pedig rhyolith van, tehát előfordulása az aleuvölgyi dioritéhoz hasonlit. Ehhez hasonlít egyébként nagy földpátja., vereses, részben penninné alakult, epidotzárványos biolitja és az ampha- bolnak majdnem teljes hiánya által is. j x 69. lapon. kr 53. lapon. n2 Dr SZÁDECZKY GYULA Az epidot nemcsak a ehlorittá változott biotit szélén fordul elő, hanem majdnem 1 mm. hosszú, szabad kristályokat is alkot. Hasonló nagyságú szabad apatitokat is találtam ebben a kőzetben, olyan sárgás folyadékzárványnyal, a minő e vidék eruptiv kőzeteinek guarczában szo- kott közönségesen előfordulni, melytől zavarossá válik a különben tiszta apatit. Az Aleu előbb vázolt dioritjától abban különbözik ez a diorit, hogy titánmágnesvas is előfordul benne elég nagy mennyiségben, leucoxenes bomlási termékkel, továbbá hogy a guarcz, habár ebben is a legutolsó kristályosodási termék, némelykor nagyobb szemeket is alkot benne. Valamennyi megvizsgált diorit között ennek van legegyenletesebb szemekből álló gránitos szövete. de azért ebben is megkülönböztethetünk egy nagyobb kristályokból álló földpátgeneratiót, a melyek apróbb föld- pátszemek, guarcz és színes ásványok szövedékéből válnak ki. Meg kell azonban említenem, hogy ezen a területen vannak egészen porphvrosan kiképződött dioritfajták is. A leírt példákból a Vlegyásza és Biharhegység basisosabb gránitos kőzeteire vonatkozólag az tűnik ki, hogy ezek mindig kis területen for- dulnak elő, a legmélyebb helyeken, az eruptivus tömegeknek a legszélén, hogy anyagukban és szerkezetükben rendkívül gyorsan változnak, a guarczdiorit átmegy egyrészt a básisosabb kőöőzetekbe kifelé, másrészt pedig savanyúbb gránitos, porphyros rhyolithos közetekbe az eruptivus tömeg teste felé. IV. Andesites kőzetek. A " Vlegyásza-Biharhegység daczitjaival — azzal a köőzetfajjal, a melyik eddig legismeretesebb ebből a hegységből HAVER, STACHE, DÖLTER, Kocn, KüRrHY, Pgimics publicatiói folytán — nem szándékozom itt fog- lalkozni, mert ennek a dolgozatnak nem czélja a szóban lévő terület összes tüzes eredésű közeteit ismertetni, hanem csak a kevésbé ismeretes fajtáira ráirányítani a figyelmet. Áttérek tehát az andesites kőzetekre, a melyek tekintélyes tömeget alkotnak ebben a hegységben, a melyeket a legtöbbször, már szabad szemmel vizsgálva jól és biztosan megkülönböztethetjük a többi kőzetek- től, habár lassú átmenet van egyes helyeken az andesitekből a daczitokba, másutt pedig a rIwyolithokba, éppenúgy, mint a hogy lassú átmenetet con- statáltunk a rhyolithokból a mikrográmitos közeten át a gránitokba és a dioritokba. Az andesites kőzeteknek kétféle szerepük van ebben a hegységben, nevezetesen : ADATOK A VLEGYÁSZA—BIHARHEGYSÉG GEOLOGIÁJÁHOZ. 53 a) egy összefüggő nagy fedőt, fensikot alkotnak a Sebes-Kővös, Fekete-Kőrös és a Hideg-Szamos vizválasztóján, a mi összeköti a Vlegyásza vonulatot a Biharhegységgel : b) apróbb — úgy látszik szegélyképződményeket alkotnak a savanyúbb porphyros kőzetek körül. A) Nagy andesites fedő. A Sebes-Kőrös, Feketé-Kőrös és a Hideg-Szamos vízválasztóján el- terülő andesites fensik a Biharfüredtől DDK-re eső 1656 m. magas Bohogyej (Bohogyő)-nél kezdődik, a hol guarczithomokkő és conglome- rát választja el nyugatra a szomszédos Pojen-csúcs brecciás rhyolithjá- tól. A Bohogyejtől először DK-re húzódik, majd a Kornu Munty:lor- nál (1654— 1693 m.) KÉK-re, aztán ÉK-re kanyarodik a Buntyászáig (1648 m.). honnan ÉK-i irányban folytatódik a Kodrisórán (1635 m.), Sutánon (1693 m.), Britzein (1758 m.), Sztinisórán (1723 m. előbbitől É-ra), Tolvajkövön (Piatra Tolharului 1636 mm.), Piatra de Gardon (1602 m.), Mikón (1641 m.), Prizlopon (1646 m.) a Nimolyászára, körül- belül 15 Km. hosszú összefüggő fedőt alkotva 1650 m.-nyi tengerszín feletti magasság körül. Az andesiítnek vastagsága, nagy szélességéhez mérten igen csekély, a mennyiben déli részén a Peatra Arsa felé mind- össze 150 m. Ez az andesites fedő nemcsak Ny-i végén, hanem sok más helyütt mesozoos homokkővel, conglomeráttal és talán mészkővel is érintkezik a felületen, másutt meg rhyolithtal, a mibe lefelé átmenni látszik. Az át- tört üledékekből diónyi guarczitdarabokat is magába zárt helyenként, sok helyütt pedig apró calczitdarabkákat és ezek rovására képződött epidotot találni bennük. A rhyolithba való átmenetet igen gyakran az alapanyagnak rhyoli- thosodása árulja el, egyes helyeken pedig (Buntyásza D-i része) a sötétebb andesit alapanyagban vékony, fehér, savanyú ereket látunk injiciálva. A Britzeitől DDNy-ra a Vándorló-forrásnál (Funtina Gyenegyei) plane egészen tiszta rhyolith sziklákat találunk. Egyes, likacsos rhyolith- darabok a Briczeitől Ny-ra is akadnak az andesitek között. Ezek az andesites kőzetek leggyakrabban majdnem szintes irányú, táblás lapokat alkotnak, melyek a fűvel benőtt, kiváló legelőül szolgáló tetőn csak itt-ott képeznek tekintélyesebb, nehány m. magas sziklatöme- geket, minő pl. a Tolvajkó. A tetőnek eme nagyobb sziklatömegei, de különösen a Bohogyej DNy-i és Ny-i oldalán lévő, szédítő mélység felett emelkedő óriási sziklafalak, a szintes lapokon kívül függélyes elvállaláso- kat, ezek folytán oszlopos, toronyalakú képződményeket is mutatnak, ritka tájképi szépséget kölcsönözve ez utóbbi helynek. 54 br SZÁDECZKY GYULA Ennek az andesites kőzetnek sajátságos petrographiai helyzetét árulja el az, a mit róla az irodalomban találunk : PerEts 1860-ban petroszi porphyr néven írja le,X orthoklast, oli- goklast, kevés guarczot és amphibolt említvén a mikrokristályos alap- anyagból kivált nagyobb ásványok között. HAUER és SracHE is porphyrnak nevezik e tábla Erdélybe nyuló ÉK-i részének közetét, megemlítvén róla, hogy földpátjai között bizo- nyára orthoklas is van, ezen kívül egyes amphibol kristálykák is van- nak, caber weder Ouarz, noch Glimmerv.XX Kitörésük idejét triaskorinak tartják. Pgrmics 1889-ben térképezte ezt a területet és részletesebb petro- eraphiai ismertetésüket későbbre tartván fel magának, a harmadkori eruptiv kőzetek között ezt írja róla :?trr (Az andezitek vonulata a riolitos daczitok vonulatát DNy felől sze- gélyezi. Kezdődik a Vlegyásza déli oldalán a Prizlop hegygyel, folytató- dik Muncselmareval, Nimolyászával, Mikó és Briczei hegygyel és Bohá- gyei hegyben végződik. E vonulat apró porfiros, alapanyagdús kőzeteiben kvarczot szabad szemmel látni nem lehet. Én magam tájékozódó kirándulásaim közben pár helyütt hosszában és harántul is átszeltem ezt a, helyzeténél fogva is rendkívül különös fensikot, annélkül, hogy az átmeneteket a helyszinen olyan részletesen tanulmányozhattam volna, a milyen részletesen azt kellene. Vizsgála- taim eredményét mégis adom a rövidség okáért összefoglalólag a követ- kezőkben : Szabad szemmel nézve a barnás, vagy zöldesszürke alap- anyagból rendesen fehér színű, 2—3 mim. nagyságú, földpátkristálykák vannak kiválva, ezek közé csak kivételesen vegyülnek egyes nagyobb, 5— 6 mm.-nyi földpátok, a melyek együttvéve sűrű porphyrossá teszik a kőzetet. Feketésbarna színű amphibolkristálykák szintén állandó alkotó részük, de 1—1-5 mm.-nél csak ritkán vastagabb és 3—5 mm. hosszú oszlopkáit már csak figyelmesebb megtekintésre vesszük észre. Ouarczolt szabad szemmel ritkán találunk, ellenben zöld epidot- csomókat elég gyakran és nagy mennyiségben veszünk észre. Az ilyen kőzet híg sósavval megcseppenve az epidot csomók körül élénken pezseg. Ritkán apró szemű, dioritféle, mogyorónyi zárványt is látunk az alap- anyagban. A közet nem friss, viseltes benyomást tesz mindenütt, mállottabb x Sitzungsberichte der math. naturw. Cl. der kais. Akad. XLIII. B. I. Abt. 445. 1. Wien. Xk Geologie Siebenbürgens. 176. I. Wien 1863. kix A m, kir. Földt. Int. Évi jelentése 1889-ről 68. Budapest 1890. ADATOK A VIEGYÁSZA- BIHARHEGYSÉG GEOLOGIÁJÁHOZ. 55 állapotban zöldes színt ölt, ilyenkor az amphibolokat csak nehezen lehet benne megismerni. Akadnak ettől a rendesnek mondható kifejlődéstől eltérő változatok is, nevezetesen a Kornu Muntye tetején vannak olyan andesitek, a melyekben zöldesbarna és világosabb veresesszürke szinű részletek sávo- san váltakoznak. A Briczeitől DNy-ra eső forrásnál világosszürke alap- anyagú kőzetek vannak, a Sután forrásnál pedig sötétebb zöldes alap- anyagú részletektől brecciássá válik a kőzet. Az ilyen, világosabb színű alapanyaggal biró kőzetek a mállásnál fehér színt kapnak és ekkor az amphibolok is jól láthatókká válnak. Egészen sűrű, sötétzöld alapanyagú andesitet — bizonyára széli képződményt — találtam a Nimolyásza patak kezdetén, ebben a földpátot szabad szemmel nem látni. Annyi bizonyos, hogy ezeket az andesites kőzeteket nagyon jól meg lehet szabad szemmel különböztetni valamennyi szomszédos kő- zettől. Mikroskoppal vizsgálva az alapanyagot, azt tapasztaljuk, hogy a tiszta, andesit-alapanyagon kívül egyes kőzetekben — talán a rhyolith hatására visszavezethető — savanyúbb kiképződést is észre lehet venni. A normális, andesites alapanyagban vékony, középértékben 0-1 mm. hosszú, földpátléczeket és tűket találunk, rendesen összekuszált helyzet- ben, vagy a magmának csak gyenge mozgását eláruló fluidális szerkezet- tel, a melyek részint egyközösen vagy majdnem egyközösen sötétednek, részint pedig elsötétedésük iránya 207-nál is nagyobb szögletet alkot az albit ikersikkal vagyis megnyulásuk irányával. A földpátléczeken kívül apró magnetitpontokat találunk még nagy számmal, mert augitszemek és chlorittá változott hypersthéntűk csak ritka andesit alapanyagában for- dulnak elő; ellenben epidotszemek gyakrabban akadnak. Isotrop basis ritkán fordul elő, többnyire kezd. átkristályosodni, némelykor hematitos sávok is látszanak benne. . A másik fajta alapanyagban a földpáttúk ritkák, vagy egyáltalában hiányoznak, magnetitszemek is kevesebb számmal és egyenlőtlenűl vannak eloszolva, ezenkívül foltonként apró, trichitféle képződménykék sorakoz- nak egy irányban. Apró guarczszemek, némelykor zárványszerű 0-15 mm. átmérőjű csoportokat alkotva, máskor egyenletesebben eloszolva fordul- nak elő benne, az alapanyag pedig szemekként átkristályosodott. Némelykor rendkívül vékony repedéseket tölt ki a szálas kiképző- désű guarez. Fehér csillámos bomlási termékek gyakran fordulnak elő bennük. A porphyros földpátok rendesen az a tengely irányában kissé meg- nyúlt, vagy a(010) szerint vastagtáblás, némelykor legömbölyödött kris- 56 Dr SZÁDECZKY GYULA tálykákat alkotnak, rendesen albit, némelykor karlsbadi és periklin, ritkán bavenoi ikerképződéssel. Leggyakrabban amdesin (Ab. An.) sorozatba tar- toznak, de labradoritok, sőt kivételesen bytownmitok is előfordulnak, más- részt pedig — főleg a zonás szerkezetű földpátok külső burkaiban — oligoklas felé hajló fajták: andesin-oligoklas (Ab, An) és oligoklas-ande- sin (Ab, An,) is előfordulnak. A földpátokba ritkábban alapanyag van bezárva (Tolvajkói máskor meg bomlási termékek : fehércsillám, epidot, e mellett némelykor guarez is, továbbá ehlorit. calezit. Ouarcz csak gyéren (Tolvajkó), vagy egyáltalában nem (Nimolyásza) fordul elő ezekben a kőzetekben. Egy mm.-nél csak ritkán nagyobb, ren- desen apróbb, odvas, kimart, a daczitok guarczához hasonló szemeket alkot a porphyros guarcz, de egy csiszolatban mikroskopiummal is ren- desen csak 1—2 ilyen szemet találunk, csak némelyik kőzetben (Boho- gyej) szaporodik meg jobban. Sárga folyadékzárvány, mozgó libellával is, elég gyakran fordul elő a guarczban A savanyúbb kőzeteknek alapanyagában is találunk némelykor fol- tonként apró guarcz-szemeket, közöttük összetört, zúzott szemeket is, a melyek így idegen származásúaknak látszanak. A Ginyesről származó egyik közetnek csak alapanyagában van guarcz. Amphibol mint állandó alkotórész szerepel eme andesit porphyros ásványai között, rendesen 1 mm. széles és 3—4 mm. hosszú kristályká- kat alkotva, a melyek erősen el vannak változva és magnetites kerettel birnak. Harántmetszetei többnyire tisztán mutatják, hogy az oszlopok alkotásában uralkodó részt a coP(I10) vesz, majdnem ilyen erős a c0Poso (010), alárendelt fejlettségű a coco (100). Ez utóbbi lap szerint képződött kettes, vagy többszörös iker 18 közönséges. Az amphibolok csak ritkán épek annyira, hogy pleochroismusukat látni lehet: ez esetben ny (7) — világos barnászöld nm (8) — zöldes barna np (a) — világos sárgászöld abs. im2n ny: c—n —12—14". Tulajdonsága tehát nem egyeznek meg teljesen a közönséges amphiból tulajdonságaival. Az elváltozás kezdetén pleochroismusuk és kettőstörésűk meggyengül és utoljára chlorit és fehér csillámos ásvány jelenik meg az amphibolok helyén, magnetittal, némelykor apatittal, sőt trichitféle képződményekkel. A pyroxenek közül a nagyobbak — úgy látszik — hypersthenek voltak, de annyira elváltoztak, hogy leginkább csak alakjukból lehet erre következtetni. Vékony magnetites, némelykor haematitos keret veszi őket körül, belsejükben pedig leginkább pennint találunk, némelykor tisztán ADATOK A VLEGYÁSZA—BIHARHEGYSÉG GEOLOGIÁJÁHOZ. D/A felismerhető eredeti magnetitzárványokkal, de a echloriton kívül rendesen epidot. ritkábban calczit, magnetit, hematit, apatit, sőt némely nagyon elváltozottban (Ginyes) guarecz is szokott lenni. Augitnak apró, ép, ritkán ikerkristályait inkább az alapanyaghoz sorozható részben találjuk nagyobb számmal az épebb, tisztább andesi- tekben (Kornu-Muntye K-i részén, Nimolyásza, Tolvajkó, stb.) Az epidot nagyon közönséges és mindenütt található ásványa ezek- nek a daczitos andesiteknek, de rendesen csak igen apró, zöld, erősen kettősentörő szemekből álló halmazt alkot. részben calczittal összeszövődve, a minek rovására képződött. Az ilyen csoportok körül a környező alap- anyagból a magnetitpontocskák kimaradnak, az alapanvag színe világo- sabbá változik, földpáttűk gyűlnek meg benne, némelykor guarcz is. Más- kor az epidot magnetitszemeket vesz körül, vagy földpáttal szövődik hal- mazzá. Az epidotoknak kis része a színes ásványok elbomlásánál képződik. Biotitot csak a Bohogyej közetében találtam egyetlen elehloritosodott lemez alakjában, a melyik minden valószínűség szerint idegen származású. Magnetit főleg az alapanyag ásványai között fordul elő bőven, ezen kívül nagyobb, egész mm.-nyi szemek is előfordulnak, de nem nagy mennyiségben. Külsejük némelykor he;ematitosodik és igen gyakran 4pa- titot zárnak magukba. Haematit nemcsak a magnetitek felületén fordul elő, hanem nagyon ritkán apró lemezkét vagy sávot is alkot az alapanyagban (Bohogyej, Sztinisóra). Apatit csak kivételesen található szabadon az alapanyagban (Nimo- lyásza), éppen olyan ritkán fordul elő a zirkon apró töredéke egyes, ren- desen magnetithez tapadt szemek alakjában (Nimolyásza, Kornu-Muntye középső része, Britzeitől DNy-ra). A nagy fensik andesites kőzetéből dr. LUuNSzER hóBeRr két elem- zést végezett, az első a Tolvajkőóő köőzetére vonatkozik, eredménye a következő : ESEL E 10078: S EZÁTAZ ANSÁSbNB Molekulaviszony SOS Az 68 63-82 17004 MS SZNTSTAB 19511 (ZÁSI lrságye Ke, OSS 296 298 0018" 9 [AAD as dd 196 0-027 ÚGOOKSZTÉSTOT 510 07091 : 07147 Gő er alaló 1-14 0-029 ktg YAR SZEKSZ 4700 OZÜGBÁ At e KG MSZMÁGBB 189 0-o2g [719208 HO — 098 Izzítási veszteség — 0-61 .100-26 DR Dr SZÁDECZKY GYULA 9-3 RIITO, "241 RO; ""10-6 SI0, IL JARO TR0 az 5"1 SiO, IRODA [ale 1 gále7/ő3 a — 250 BEAT A másik elemzés a Sztinyisóra rhyolithos alapanyagú kőzetére vonatkozik, mely szerint van benne : Eredeti — 100 s. r. száraz anyagban elemzés számított Molekulaviszony SZESZ 66:2 66-72 TAB KAR SS19570 19:83 07 iz [021 0-2 Fe.O. — 92-77 2-79 07017 ONES 107 1708 07015 Cra0) Zea 3"91 le sa MgO sz B 144 07036 0:1892 TNS 29-76 07045 ROSS 147 0-7016 j 008 JEE 050 Izzítási veszteség — — 0-68 100-19 INSZZSS TÓ; DAMRSOS TESZ 0S 0-86 RIO, IR Aze 528 SiO, IRA0 9 IRC A) a 2 üst Ezek az elemzések is mutatják, hogy a közönséges andesitnél jóval savanyúbb, a daczitok összetételéhez közel álló kőzettel van dolgunk. Az egyes részletek tekintetéből még ellenőrző elemzésekre van szükség. x A nagy tábla andesites kőzetéhez nagyon hasonló andesitdarabká- kat találtam abban a durva conglomeratban, a melyik a Sebiselpatak középső részében, a gosau rétegekre jellemző kövületeket tartalmazó rétegek felett van. Ezt a durva conglomeratot a rhyolith a patak felső folyásában több helyütt áttörte. Másrészt pedig vékony savanyú erek az andesites kőzetben is vannak, sőt a Vándorló forrásnál nagy rhyolith- kövek fordulnak elő. Ebből azt kell következtetni, hogy ennek az andesites kőzetnek a kitörése megelőzte a sebiseli rhyolith kitörését és tán megkezdette a szóban lévő eruptiv kőzetek kitöréseinek a hosszú sorozatát. — i ADATOK A VLEGYÁSZA—BIHARHEGYSÉG GROLOGIÁJÁHOZ. [9 ) A calczitzárványokból és ezek rovására képződött epidotból — a mi a szomszédos rhyolithokban is gyakran fordul elő — meg az tünik ki, hogy kitörésük a jurakori lerakodások után következett be. B) Egyéb andesites közetek a Vlegyásza vonulatában. Az előbbiekben ismertetett nagy andesites fensikon kívül a VIlegyásza vonulatában sok más helyütt találtam a szomszédos kőzetektől jól meg- különböztethető andesites kőzeteket, melyek közül nehányat itt meg- említek. A Drágán alsó folyása mentén, a Kecskés korcsma közelében, a rhyolith, verrucanonak vett durva ccnglomerat és a kristályospala mellett találunk guarczot csak nagyon gyéren tartalmazó andesites kőzetet. Fennebb a lunkai templom és a Dára beömlése között, conglomeratos szerkezetű kristályos pala és rhyolith közelében, ismét találunk olyan sűrű, barna andesites kőzetet, a melyben helyenként guarcz egyáltalában nem fordul elő. Eltekintve Kissebesés Sebesvártól — a hol a Sebes- Kőrös mentén a daczit több helyütt andesitessé válik — tovább D-re a trányisi Magura K-i oldalán, és másutt is találni guareznélküli andesiteket, melyek igen gyakran rhyolith és permi conglomerat töredé- kek mellett fordulnak elő, másrészt meg átmennek daczitba. Viság község határában is több helyütt találtam ilyen kőzeteket, nevezetesen a templomtól DDNy-ra az Arszurán, továbbá D-re a Vále-re és a Ruzsetului patakok mentén, mely utóbbi helyen contac- tusbeli termékekkel, homokos, agyagos üledékekkel, mészkő és rhyolith- darabok társaságában fordul elő. Még tovább is folytathatnám ezeknek az andesiítes közeteknek, különösen a daczitokba átmenő fajtáinak a felsorolását, de az eddigiekből is eléggé kitünik az, hogy ezek a határokon fordulnak elő. Mint ilyenek tehát geologiai helyzetük és koruk tekintetében élesen különböznek a nagy plateau andesites kőzeteitől, különböznek továbbá rendesen sokkal üdébb állapotuknál fogva is. Ezek az andesitek, szabad szemmel észrevehető tulajdonságaikra nézve, egészbenvéve hasonlítanak a nagy fensik andesiteihez, de hiányzik náluk az az egyenlő kiképződés, a melyik ott kevés kivétellel meg van: a földpátok rendesen nem olyan egyenlő nagyságú, egyenletesen eloszlott szemekből állanak, a 2—-3 mm.-nyi szemek között némelykor nagyobbak is előfordulnak; az alapanyag egyeseknél erősen uralkodik, sőt helyen- ként majdnem egyedül ebből látszik állani a kőzet. A földpátokon kívül : kX Dr. SzápBmozkY GY. A Vlegyásza félreismert kőzeteiről. Értesítő. Erd. Muz, Orvos-természetiud. szak. II. XXIII. k. 58. I. Kolozsvár. 60 D! SZÁDECZKY GYULA kevés pyroxént, némelyikben amphibolt, kivételesen egy-egy guarczszemet látunk bennük szabad szemmel. Mikroskoppal a Kecskés rhyolithja körül lévő andesites kőze- teket, Lunkán a templomtól délre eső határképződményeket, továbbá Trányis községből és Viság határából származó nehány andesitet vizs- gáltam meg. Ezeknek tulajdonságait tájékoztatóul rö.iden a következők- ben vázolom. Az alapanyag igen gyakran azt árulja el, hogy ezek az andesites kőzetek a falak mentén szilárdultak meg, nevezetesen: egyszer üveges szerkezetűek, nagyon ridegek és részben átkristályosodtak utólagosan, de folyásos szerkezetet árulnak el; vagy contactusbeli ásványokat, igen gyak- ran epidotot, némelykor (a trányisi) picotitot és olyan apró biotilféle lemez csoportokat tartalmaznak, a minőt e vidék agyagos és homokos érintke- zési köőzeteiből más alkalommal már leírtam.k Máskor brecciás szerke- zetű az alapanyag (visági Arsúra), benne különböző színű és szerkezetű andesitdarabkák fordulnak elő. j A rendes, andesites alapanyagban sok apró, többnyire 0-1 mm.-nél rövidebb földpátíű hemzseg, a melyek kis szöglet alatt sötétednek, a mi csak ritkán emelkedik 209 fölé (Arsuran. A földpáton kívül némelykor zöld augitszemecskék halmaza is előfordul és magnetitpontok vannak általánosan elterjedve, ellenben amphibol csak nagyon ritkán akad. Az üveges alapanyagból a magnetit kivételével rendesen hiányoz- nak ezek az ásványok, itt némelykor trichitre emlékeztető képződmények jelennek meg. A porphyrosanm kivált földpátok, fajtájukat tekintve, a normalis andesitekben uralkodólag a labradorithoz tartoznak; alapanyagot, epidotszemeket, továbbá bomlásból származó chloritot és calcitot is tar- talmaznak bezárva. (Trányis.) De más andesitekben isomorphzonás szer- kezetű amdesin és oligoklas-andesin uralkodik és bomlásánál muskovit is képződik (Kecskés), a viságiban pedig — a hol sok az összetört, i50- morphzonás szerkezetű földpát labradorit és oligoklas-albit mikroper- thitesen összenőve is előfordul. Karlsbadi-, albit- és periklinikrek elég gyakoriak ezeknél a földpátoknál. (uarcz több andesites kőzetben egyáltalában nem fordul elő, vagy a hol előfordul is, csak itt-ott akad egy-két erősen corrodált vagy szét- repedezett (Viság) szem. Azok az andesites kőzetek, melyekben a guarcz jobban felszaporodik, átvezetnek a dacitokba. A pyroxenek közül úgy látszik, eredetileg hypersthen képződött legnagyobb számmal, mint ilyen 3 mm. hosszú legömbölyödött oszlopkát is X A Vlegyásza félreismert közeteiről. Értesítő. Erd. Muz. Orvos-term. sz. II. XXIII. k. 61. 1. Kolozsvár. ADATOK A VLEGYÁSZA — BIHARHEGYSÉG GBEOLOGIÁJÁHOZ. 61 alkotott (Trányis), csakhogy igen gyakran chlorittá változott a hypersthen, úgy hogy csak alakjáról lehet ráismerni. Némelykor augit veszi körül a hypersthent (Trányis). Augit (diopsid) aránylag kevés és rendesen 1 mm.-nél kisebb van a megvizsgált andesites kőzetekben, sőt némelyik kőzetben egyáltalában nem fordul elő. Némelykor erősen össze van törve (Viság), máskor apró, szemcsés halmazokat alkot földpáttal és magnetittal, az elváltozásnál pedig calczit képződik rovására (Trányis). Magnetitzárvány mindkét pyro- xen fajtában előfordul. Az amphibolnak is alárendelt szerep jutott ezekben a közetekben, melyekben rendesen apró, némelykor a co0Pco (100) szerint ikerkristály- kákat alkot és rendesen magnetitkeretes, resorbeált szegélylyel bir. Pleochroismusa : — barnás zöld nm — zöldes barna — világos sárgás zöld 15 KO c — Ny — 199 , tehát a közönséges amphibolokhoz tartozik. Zárványúl magnelttel és epi- dotot, ritkán zirkont is tartalmaz, elváltozásnál chlorittá lesz, szélén némelykor calezit is látható. Magnetitnak nagyobb szemei általánosan és elég bőven fordulnak elő ezekben a kőzetekben. Apatit csak alunkai és a kecskési andesiítban fordul elő emli- tésre méltó mennyiségben, nemcsak magnetithez tapadva, hanem szaba- don is, utóbbiban ritkán zirkonszemecskékre és apró h:ematitlemezkékre is akadunk. x Ezek közül az andesitek közül dr. LUNZER RóBEBT megelemezte a visági Arsura andesitját a következő eredménynyel : Eredeti — 100 "s. r. száraz anyagban AJ CSATA Molekulaviszony SO "E aal 59-95 0-999 AAA leáll 17-32 061 KOTI [AD sz ákülte 453 0-028 ] / MOKEZHEZHD 3"16 07044 (OKOD) E B 566 0-101 [ 07248 MgO seg 7 412 07103 ] 0311 ÜNGDSZHKZAS 319 07051 14 KO — 113 114 95 1310 988 ESO ENG DA Izzítási veszteség — 041 99-51. 62 Dr SZÁDEKCZKY GYULA 3-1 RIHIO, 2.RO, " 10/SiO, ie dates ó RSO3S 5 Si0, IR 0 ARO SZEN Ezekből kitünik, hogy e kőzet vegyületénél fogva is elég jól meg- felel az andesitek tulajdonságainak. Összefoglalás. A fentebbiekből kitünik, hogy a Vlegyásza és Biharhegység eruptiv kőzetei nem olyan egyenletes kiképződésűek, mint a minőnek eddig tar- tottuk, mert 1. rhvolith nemcsak hogy előfordul közöttük, hanem uralkodó sze- repet játszik és lényegileg hozzá tartozik dr. Pgrmics wkvarcz-ortoklasz- trachitv-ja és ckvarczporfirv-ja is. 9. A Vlegyásza Ny-i aljában lévő, PRrmrcs-től fölfedezett uwgránit, és egranofiro, valamint a velök lényegileg megegyező petroszi ugráni- titb nem olyan régi kőzet, a minőnek PRimics tartotta, mert ezek a rhyo- lithokkal mikrogránit kapcsán összefüggésben állanak és velök egységes geologiai testet alkotnak. 3. Ezeknek a gránitos köőzeteknek legnagyobb része nem azonosit- ható az igazi gránitokkal ; vegyületük a daczitokéhoz áll legközelébb, ezért röviden dacográmitnak neveztem őket. 4. A gránitos szövetű kőzetek közül alárendelt mennyiségben, ren- desen az eruptiv tömeg szélén, a dacogránitnál básisosabb dioritok és — a daczitokban telért alkotva — savanyúbb pegmatitok is akadnak ebben a hegytömegben. 5. A daczitok a VIegyásza tömegében több helyütt andesites szegély- lyel birnak. Ezeken ki ül a VIlegyásza tömegét a Biharhegységgel össze- kötő nagy fensíkot, a Prizlop-Tolvajkő-Bohogyő fensíkját is egy andesi- tes kiömlési kőzet alkotja. 6. A rhyolith, a daczit andesites szegélyével együtt, továbbá a mikro- gránit, gránit, dacogránit, diorit és pegmatit tágabb értelemben egy ki- törési sorozathoz tartoznak, melyek föltódulásukkor legnagyobb részükkel a felületre nem került hatalmas intrusiot alkottak, mit az erosio juttatott a felületre. 7. A rhyolith a szomszédos mesozoos és régibb közetekből helyen- ként zárványokat és ezek rovására képződött érintkezési ásványokat tar- talmaz, másrészt pedig a Sebiselpatak felső részében áttöri azokat az üledékeket, a melyek lejebb a gosau rétegekre jellemző kövületeket zár- nak magukba. Ezekben az áttört üledékekben a fensik andesitjéhez hasonló kőzetdarabkák is vannak. ADATOK A VLEGYÁSZA BIHARHEGYSÉG GEOLOGIÁJÁHOZ. 63 8. A vulkáni kitörések tehát — úgy látszik — már a felső kréta (gosau) rétegek lerakodása előtt megkezdődtek a nagy fensik andesites kőzetével, de az eruptiv tömeg legnagyobb része, részben a rhyolith is, csak ez után nyomult fel. A rhyolithot követte a daczit (mert több helyütt rhyolithzárványokat tartalmaz) andesites szegélyével és valószínűleg ezek- kel egyidőben képződtek a mélyben az ezekhez hasonló vegyületű gránitos kőzetek. Végül itt-ott savanyú pegmatit és rhyolith injiciálódott főleg a daczitok összehúzódásából származott repedésekbe. TARTALOM. Bevezetés... És elt s AE a AN, ÉRÉSE TENI Ahyolith. Rhyolith előfordulása . . 6 .Rhyolithok fajtái e ék Hi I. Üledékes közetzárványoktól "brecciás szerkezetű felsites vagy szurokköves rhyolith.- Eztet STAN ag VEZE VÉ EZ E3"18 A) Felsites rhyolithok . ; Ag azt ARE E LENT tet fra ESR S 1. A Vlegyásza-tető rhyolithja 8; 2. A D-i Hegyszarv rh. 9 ; 3. A Hegy- szarvtól É-ra eső rh. 4. Beszélőkötől Ny: ra eső rh. Mer 5. Piatra scsévi rh. 12; 6. pajkój rh. . Rekád felső része rh.14: 8. Petri- sor rh. 14 ; vegyi elemzése Ü. "9. Zerna felső része rh. 15. B) Szurokköves rhyolithok .. . za KA e. aza (LÓ 1. Gy. Szting alsó része rh. 18 ; 2. Gy. Szting D-i része rh. 19; 3. A Plo- pis forrás rh. 20; 4. Gy. Szting husveres rh. 21. Az üveges rh.-ok általános tulajdonságai 21. II. Egészen kristályos (holokristályos, mikrogránitos) alapanyagú rhyolithok (Mikrogránitok).. . ete SEN E 22 A) Egészen kristályos alapanyagú, porphyros rh.-ok (Mikrogránitporphyr) 22 1. Fáca Zerni alja 24; 2. Dragán felső része 25; vegyi elemzése 265 ; 3. Bulz torkolata alatt a Dragán jobb partja 27 ; 4. Bulz torkolata alatt 1-5 Km.-re, a Dragán balpartja 27; 5. Bulz torkolata alatt, daczitba hajló mikrogránit 28; 6. Petrószi Matragunya 28: 7. Budurászai V.-re és V. mare szöglete 28. B) Egészen kristályos alapanyagú, nem-porphyros rhyolithok (Mikrogránitok) 29 1. Zerna, a torkolattól "2 Km.-re 29; 2. Zernatorok balpart 30: vegyi elemzése 31; 3. Dragán jobb partján, a Zernisóra beszakadása feletti palló kőzete 32. Gránitos kőzetek. I. Gránit (Pegmatat) 4... A St 2-ihe a 8 118 MEGSE ae. (Lunka molivuli) 33; vegyi elemzése 35; 2. Marotlaka (Runk) 35. II. Béégyikstáteál és közönséges gránit KKSÉP Ag S 36 . Vlegyászatető Ny-i alján 36; ua) dacogránit 1805 vegyi elemzése 39; b) savanyúbb gránit 39; vegyi elemzése 40; 2. A petroszi dacogránit- terület 41; kőzettani leirása 42; vegyi NGÉKEE 45; zárványa 45; ennek vegyi elemzése 46. A dacogránit összehasonlítása egymással, a Vlegyásza daczitjaival, kö- zönséges gránitjával és rhyolithjával vegyületüknél fogva 46. III. Ouarczdiorit és diorit 180 Lglzéső ESZÉK ES 47 1. Kecskéstől D-re 47; elemzése 49 ; 2. Alun 50 ; elemzése 51; 3. Bihar- füred 51. Geologiai közös vonás 52. IV. Andesítes kőzetek... e MS a S Et A) Nagy andesites fedő (vegyi elemzései 57, 58). 53 B) Egyéb andesites kőzetek a Vlegyásza vonulatában (vegyi elemzése 61) 59 Összefoglalás c. fE Ú-3 62 64 RÖVID KÖZLEMÉNYEK. RÖVID KÖZLEMÉNYEK. Mastodon-lelet Temerest határában, Krassó-Szörénymegyében.Y Temeresten (u. p. Facset, Krassó-Szörénym., marosi j.) 1903 augusztus 15.-én a Pareu Fontani árokfőben egy mastodon-koponyára bukkantak. A leletre DriAKkonovicH A. magánmérnök vezette rá a szomszédos facseti járásban térképező geologusok, előbb KaApré OTTOKÁR, később pedig e sorok irójának a figyelmét. Az árokfő hátulsó, mintegy 25 m. magas, a Béga és a Maros közti vízválasztóját megközelítő merőleges falában 7-5 m-nyire a felszin alatt fordultak elő a csontok, a melyek a fal laza anyagának le-leszakadása folytán félig kiszabadulva, kandikáltak ki a homokból. Ekkor történt, hogy DiAKonovicH A. mérnök reájuk bukkant. De mielőtt ő a lelet rend- szeres kiásatásához még csak hozzá is foghatott volna, neszét vevén a dolognak, a falu ifjusága egy őrizetlen órában megrongálta a koponyát s különösen széjjeltörte és magával czipelte a koponyában volt fényes, zománczos fogakat, úgy hogy a mérnöknek nem kis fáradságába került a fogtöredékeknek egy bizonyos részét ismét visszaszerezni. Október 8.-án DiAKkonovrcH úr kalauzolása mellett a helyszinére ki- menve, a koponyacsontok egy részét még eredeti helyzetökben a homok- falban találtam ugyan, de sajnos, oly rossz megtartásban, hogy tudomá- nyos értékesítéséről le kellett mondanom. Kiásattam az addig félve őrzött leletet, a nélkül azonban, hogy a koponyarészből csak egy jellemzőbb csontot is meg lehetett volna menteni, — annyira töredékes és szétporló volt ugyanis a csont állománya. Igy tehát az őslény mivoltának megállapítása dolgában kizárólag a mérnök úr által megmentett s részben nála, részben FraALKaA KÁRony alispán úrnál volt fogtöredékek tanulmányozására kellett szorítkoznom, a miből az tűnt ki, hogy azok a Mastodon arvernensis, CR. et Jop.-fajhoz tartoznak. A nevezett urak szivessége folytán felhoz- hattam a fogtöredékeket Budapestre, a hol a m. kir. Földtani Intézet ős- emlős gyüjteményében levő typusos mastodon-fogakkal összehasonlíthattam, a mi előbbi véleményemben minden kétséget kizáró módon megerősített. Az összehasonlítás megejtése után a fogtöredékeket DiAkKonovicH úrnak ismét visszaküldöttem, a mennyiben e lelettől megválni nem volt hajlandó. A helyszínen a szóban forgó mastodon-koponya a homokfalnak egy csekély fok alatt NyDNy felé ARI durva kavicsos homok rétegében EÉSELETTÉS Alatta nagy vastagságban finomabb homok volt feltárva, a melyben csak finomabb, murvás kavicsból álló zsinórok látszottak. Ez utóbbiak anyaga különböző szinű guarcz, de mellette alárendelten andesit és daczit gör- getett törmeléke is előfordul. Lejebb az árokban azután minden való- szinűség szerint már az említett homok- és kavics-complexus fekvőjében, finom homokban, Kapié 0. már pontusi kövületeket (cardiumokat és con- geriákat) talált. Helyzeténél fogva tehát a szóban forgó mastodon-kavics, mely fiuviatilis és parti képződésűnek látszik, vagy még felső pontusi, vagy esetleg már levantei korú lehet. SCHAFARZIK FERENCZ dr. xX Kivonat a szerzőnek 1903. deczember hó 2.-án a Földtani Vársulat szak- ülésén tartott előadásából. A MAGYAR GEOLOGIAI IRODALOM REPERTOŐRIUMA. 65 A magyar geologiai irodalom repertoriuma az 1903. évben, Andreics J. és Blaschek A.: A salgólarjáni köszénbánya-részvénytársasúg zsilvölgyi bángái. Bány. és Kohász. Lapok. XXXVI. évf. II. k. 15. sz. p. 125—191. Budapest 1903. Arthaber G.: Neue Funde in den Werfener Selichten und im Muschelkalke des südlichen Bakony. rCephalopoden.) Resultate d. wiss. Erforsch. d. Ba- latonsees. Bd. I, Teil 1. Pal. Anh. mit 2 Tafeln. Budapest 1903. Barthalos Á.: Muszári aranybányászat. Bány. és Kohász. Lapok. XXXVI. évi. II. k. 14. sz. p. 65—84. Budapest 1903. Beckh H.: (reologisehe Milteilungen aus den Kleinen Karpaten. Verhandl. d. k. k. geol. R.-Anst. p. 51—59. Wien 1903. Berecz E.: A temesvári meteorologiai és szeizmologiai observatoriuin az 1909. évben. Természettud. Füz. XXVII. évf. p. 35—40. Temesvár 1903. Bergbau in Kroatien. Montan-Ztg. X. Jg. Nr. 20. p. 417—418. Graz 1903. Beschreibung des Kollenwerkes Konséina-Belec etc. Montan-Ztg. X. Je. Nr. 18. p. 375—378. Graz 1903. : Blaschek A. és Andreics J.: A sulgótarjáni köszénbánya-részvénytársasúg zsilvólgyi bányái. Bány. és Koh. Lapok. XXXVI. évf. II. k. 15. sz. p. 125— 191. Budapest 1903. Böckh H. : Geológia. Tankönyv főiskolai hallgatók számára. Selmeczbánya 1903. Braunkoblengrube, Die — Jelia in Südungarn. Berg- u. Huettenmaenn. Ztg. LXII. Jg. Nr. 9. p. 105—109. Leipzig 1903. Cholnoky J.: A deliblati homok napi hőmérséklet ingadozása. Math. és Ter- mészettud. Értesítő. X.XI, p. 36—44. Budapest 1903. Czirbusz G.: A Duna-meder délmagyavországi szakaszának áttörése. Termé- szettud. Füz. XXVII. évf. p. 13—16. Temesvár 1903. — A Kossava-szél és a dunai szigetek. Természettud. Füz. p. 129—148. Te- mesvár 1903. Emszt K.: Közlemények a m. kir. Földtani Intézet agrogeologiai osztályának chemiai laboratoriumából. A m. kir. Földtani Intézet Évi jelentése 1902-vől. p. 185—197. Budapest 1903. Frech F.: Neue Cephalopoden aus den Buchensteiner, Wengener und Raibler Schichten des südlichen Bakony. Resultate d. wiss. Erforsch. d. Balaton- Sees. Bd. I. Teil 1. Pal. Anh. mit 11 Tafeln. Budapest 1903. Gesell S.: A dobsinai bányaterület földtani és telérviszonyai. A m. kir. Földtani Intézet Évi jelentése 1901-ről. p. 104—119. 1 táblával. Buda- pest 1903. — Földtan-bányászati jegyzetek az 1900. évi párisi nemzetközi kiállításról. A m. kir. Földtani Intézet Évi jelentése 1901-ről. p. 164—168. Buda- pest 1903. — Bányageologiai főlvételek a Dobsina város délkeleti határától délfelé huzódó területen. A m. kir. Földtani Intézet Évi jelentése 1902-ről. p. 107—116. Budapest 1903. Földtani Közlöny. XXXIV. köt. 4904 2) 66 A MAGYAR GEOLOGIAI IRODALOM REPERTORIUMA. Gesell S.: Geologische und (Gangverhültnisse des Dobsinaer Bergbaugebietes. Jahresbericht d. kel. ung. Geolog. Anstalt für 1901. p. 119—136, mit 1 Tafel. Budapest 1903. j — (Geologisch-bergmaánnische Notizen von der Pariser internationalen Aus- stellung im Jahre 1900. Jahresbericht d. kgl. ung. Geol. Anstalt für 1901. p. 184—188. Budapest 1903. Güll V.: Agrogeologiai jegyzetek Dömsöd és Tass vidékéről s a Csepelsziget déli részéről. A m. kir. Földtani Intézet Évi jelentése 1902-ről. p. 146—152. Budapest 1903. Grittner A.: Magyarországi szenek. Bány. és Kohász. Lapok. XXXVI. évf. p. 527—535. Budapest 1903. Halaváts Gy.: Szászváros környékének földtani viszonyai. A m. kir. Földt. Int. Évi jelentése 1901-ről. p. 90—95. Budapest 1903. — Vajda-Hunyad környékének földtami alkotása. A m. kir. Földt. Int. évi jelentése 1902-ről. p. 83—89. Budapest 1903. — Geologische Verhültnisse der Umgebung von Szászváros. Jahresbericht d. kel. ung. Geol. Anst. für 1901. p. 103—109. Budapest 1903. — Daten zur Geologie des Donau- und des Tisza-Tales. Math. naturwiss. Berichte aus Ungarn. Bd. XIX. Leipzig 1903. — Die Fauna der pontischen Schichten in der Umgebung des Balatonsees. Resultate der wiss. Erforsch. d. Balatonsees. Bd. I. Teil 1. Pal. Anh. mit 3 Taf. Budapest 1903. — Die Umgebung von Budapest und Tétény. Sektionsblatt Z. 16, Kol. XX. 1:75,000. Erliuterungen z. geol. Spezialkarte d. Lönder d. ungarischen Krone. Herausgegeb. v. d. kgl. ung. Geologisehen Anst. p. 1—26. Buda- pest 1903. Handmann R. S. J.: Zur Kenmtnis der Löffauna von Nagykapornak (Zala, Ungarn). Verhandl. d. k. k. geol. R.-Anst. p. 343—344. Wien 1903. Hegyfoky J.: Über die Wirkung des Ozcans und des Kontinents auf das klima Ungarns. Math. naturwiss. Berichte aus Ungarn. Bd. XIX. p. 337— 339. Leipzig 1903. Hörömpő A. : Artesische Brunnen und Naturgas in Ungarn. Organ d. Vereines d. Bohrtechn. Nr. 10. p. 8. Wien 1903. Horusitzky H.: Komját és Tótmegyer környékének agrogeologiai viszonyai. A m. kir. Földtani Intézet Évi jelentése 1901-ről. p. 129 136. Buda- pest 1903. — Ürmény környékének agrogeologiai viszonyai. A m. kir. Földt. Int. Évi jelentése 1902-ről. p. 166—167. Budapest 1903. — Magyarszölgyén és Párkány-Nána vidéke. 14. zóna, XIX. rov. jelű lap 1: 75,000. Magyarázatok a magyar korona orsz. részl. agrogeol. térképéhez. Kiadja a m. kir. Földt. Int. p. 1—16. Budapest 1903. — Magyarszölgyén és Párkány-Nána vidéke. 17. zóna, XIX. rov. jelű lap 1:75,000. Geologiai tájékoztatók a magyar korona orsz. részl. agrogeol. tér- képéhez. Kiadja a m. kir. Földt. Int. p. 1—15. Budapest 1903. — A diluviális mocsárlőszről. Földtani Közlöny. XXXIII. k, p. 209—216. Bu- dapest 1903. A MAGYAR GEOLOGIAI IRODALOM REPERTORIUMA. 67 Horusitzky H.: Az agrogeologia története. Természettüd. Közlöny. XXXV. k. 402. f. p. 141—148. Budapest 1903. — Agrogeologíiséehe Verhültnisse der Umgebung von Komját und Tótmegyer. Jahresbericht d. kel. ung. Geolog.-Anstalt für 1901. p. 149—154. Buda- pest 1903. — Über den diluwialen Sumpflöf. Földtani Közlöny. Bd. XXXIII. p. 267— 274. Budapest 1903. Hulyák V.: Ásványtani közlemények. Földt. Közl. XXXIII. k. p. 54—59. 1 táb- lával. Budapest 1903. — Mineralogische Mitteilungen. Völdt. Közl. Bd. XXXIII. p. 175—180, mit 1 Tafel. Budapest 1903. Illés V.: Dobsina nyugati környékének bányageologiai viszonyai. A m. kir. Földt. Int. Évi jelentése 1902-ről. p. 117—126. Budapest 1903. Jaeckel 0.: Über Placochelys nov. gen. und ihre Bedeutung für die Stammes- geschichte der Schildkröten. Resultate d. wiss. Erforseh. d. Balatonsees. Bd. 1 Teil 1. Pal. Anhang. Budapest 1902. ; — Über Placochelys nov. gen. und ihre Bedeutung für die Stummesgesehiehte der Schildkröten. Neues Jahrbuch für Min. ete. 1902. I. p. 127—144, mit 1 Tafel. j — Über ein zweites Exemplar von Placocheiys in Ungarn. Zeitschr. d. deutsch. Geol. Gesellsch. Bd. 54, 1902. P. p. 111. Jégkorszak valószínű okairól. Természettud. Közlöny. XXXV. k. 403. f. p. 238— 239. Budapest 1903. Kadié 0.: A Bega jobb partján, Bálincz, Facsét és Dubesty környékén elterülő dombvidéknek geologiai viszonyai. A m. kir. Földtani Intézet Évi jelentése 1902-ről. p. 95—106. Budapest 1903. Kalecsinszky S.: Közlemények a magyar királyi Földtami Intézet chemiai laboratoriumából. (Tizenharmadik sorozat). A m. kir. Földt. Int. Di jelen- tése 1901-ről. p. 154-—-163. Budapest 1903. — Mitteilungen aus dem chemischen Laboratorium der kgl. ungarischen Geologisehen Anstalt (Dreizehnte Folge). Jahresber. d. kel. ung. Geol. Anst. für 1901. p. 174—183. Budapest 1903. — Die Mineralkohlen der Lünder der ungarischen Krone mit besonderer Rücksicht auf ihre chemische Zusammensetzung und praktische Wichtig- keit. Publikationen d. kgl. ung. Geol. Anst. p. 1—38314. Mit 1 Karte. Budapest 1903. — Über die ungarischen warmen und heif$en Kochsalzseen als natürliche Wármeakkumulatoren, sowie über die Herstellung von warmen Salzseen und Wirmeakkumwulatoren. Annalen d. Physik. VII. p. 408—416. Leip- zig 1902. — Über die ungarischen warmen und heiben Kochsalzseen als natürliche Wiürmcecakkumulatoren, sowie űber die Herstellung von warmen Salzscen und Wüármeakkumulatoren. Math. naturwiss. Berichte aus Ungarn. Bd. XIX. p. 51—54. Leipzig 1903. Kantner J.: A zsilvölgyi m. kir. kincstári bányászat. Bány. és Kohász. Lapok. XXXVI. évf. II. k. 16. sz. p. 235—258. Budapest 1903. 5x 68 A MAGYAR GEOLOGIAI IRODALOM REPERTORIUMA. Karte, Eine — der Steinbrüche und nutzbaren (zesteine Ungarns. Berg- und Huettenmaenn. Ztg. LXII. Jg. Nr. 26. p. 317. Leipzig 1903. Knett J.: Über ein Schwefelkieslager bei Jasztrabje in Ungarn. Zeitschr. für prakt. Geologie. XI. Jg. p. 106—110. Berlin 1903. Koch A.: A beocsini cszementmárga kövült halai. Math. és Természettud. Értesítő. X.XI. p. 190—195. Budapest 1903. — Tarnócz Nógrádmegyében, mint kövült czápafogaknak új gazdag lelő- helye. Földtani Közlöny. XXXIII. k. pag. 22—44, 2 táblával. Buda- pest 1903. — A Fruskagora hegység geologiai szerkezetének vázlata. Földtani Közlöny. XXXIII. k. p. 322—326. Budapest 1903. — Ujabb nézetek a Föld vulkánosságáról. Természettud. Közlöny. XXXV. k. 406. füz. p. 392—398. Budapest 1903. — Tarnócz im Komitat Nógrád, als neuer, reicher Fumdort fossiler Haifisch- zühne. Földtani Közlöny. Bd. XXXIII. p. 139—164, mit 2 Tafeln. Buda- pest 1903. — Skizze des geologischen Baues des Fruskagora (zebirges. Földtani Közlöny. Bad. XXXIII. p. 397—402. Budapest 1903. Kormos T.: Palaeceontologiai közlemények. Wöldt. Közl. XXXIII. p. 451—462, 1 táblával. Budapest 1903. — Paláontologische Mitteilungen. Földt. Közl. Bd. XXXIII. p. 496—508, mit 1 Tafel. Budapest 1903. Kornhuber A.: Der Thebener Kogel; ein Beitrag zu seiner Naturgeschichte. Mit Anhang: Verzeitehmis von Versteinerungen aus den marinen Tertiür- ablagerungen bei Theben-Neudorf. A pozsonyi orvos- és természettud. Egyesület Közleményei. 1901. évf. p. 41. Pozsony 1902. — Über das Geweih eines fossilen Hirsches in einem Leithakalk-Ouader des Domes zu Presburg. A pozsonyi orv.- és természettud. Egyes. Közleményei. 1992. évf. p. 9. Pozsony 1902. — (reologische Bemerkungen über (resteine und Petrefacten. A pozsonyi Orvos- és természettud. Egyes. Közleményei. 1902. évf. p. 144—149. Po- zsony 1903. Kövesligethy R.: Über die Entwicklung der Himmelskörper umd das Alter der Erde. Math. u. naturwiss. Berichte aus Ungarn. Bd. XIX. p. 204— 293. Leipzig 1903. Kroatien, Über die Bergverhültnisse in —. Montan-Ztg. Jg. X. Nr. 11. p. 229— 230. Graz 1903. Kroatische Kohlenwerke, Sonderbare bergmünnische (rutachten über —. Montan-Ztg. Jg. X. Nr. 17. p. 357—359. Graz 1903. László G.: Frseklél, Kiskeszi, Nagykeszi, Nagytany, Alsógellér, Csicsó, Füss és Kolosnéma községek (Komárom vármegye) környékének agrogeologiai viszonyai. A m. kir. Földt. Int. Évi jelentése 1902-ről. p. 175—179. Buda- pest 1903. Liebus A. u. Schubert R. J.: Die Foraminiferen der karpatischen Inocera- menschichten von Gbellan in Ungarn. Puchower Mergel. Jahrb. d. k. k. geol. R.-Anst. Bd. LII. H. 2. p. 285—310, mit 1 Taf. Wien 1902. A MAGYAR GEOLOGIAI IRODALOM REPERTORIUMA. 69 Liffa A.: Jelentés az 1901. évi agrogeológiai fölvélelról. A m. kir. Földt. Int. Évi jelentése 1901-ről. p. 146—153. Budapest 1903. — Jelentés az 1902. évi agrogeologiai fölvételről. A m. kir. Földt. Int. Évi jelentése 1902-ről. p. 153—165. Budapest 1903. — Bericht über die agrogeologische Aufnahme im Jahre 1901. Jahresbericht d. kgl. ung. Geol. Anst. für 1901. p. 165—173. Budapest 1903. — Beitrüge zuwv krystallographisehen Kenmtniss des Chrysoberylls von (Gieylon. Zeitschrift f. Krystallographie. Bd. XXXVI. H. 6. p. 606—616, mit 1 Taf. Leipzig 1902. Loczka J.: Über den Berthierit von Brüunsdorf. Zeitschr. f. Krystallographie, Bd. XXXVII. p. 379—385. Leipzig 1903. — Chemische Analyse des Anapait. Zeitschr. f. Krystallographie. Bd. XXXVII. p. 438—441. Leipzig 1903. Lóczy L.: A Balaton-tónak és környékének részletes térképe. 4 szines lap, guartfolió. Budapest 1903. Lohr A.: Über kugelfőörmige Gesteinsbildung bei Presburg. A pozsonyi or- vos- és természettud. Egyes. Közleményei. 1902. évf. p. 153—157. Po- zsony 1903. Lörenthey I.: A szarmata és pannoniai képződményeket állhidaló rétegeknek egy classicus lelethelye Magyarországon. Wöldt. Közl. XXXIII. k. p. 60—62. Budapest 1903. — Két új teknóősfaj a kolozsvári eoczén képződményeiből. Földt. Közl. XXXIII. k. p. 193—208, 2 táblával. Budapest 1903. — Néhány megjegyzés az Orygoceras Fuchsi, Kittl sp.-ről. Földt. Közlöny. XXXIII. k. p. 470—472. Budapest 1903. — Pteropodás márga a budapesti óharmadkori képződményekben. Földt. Közl. XXXIII. k. p. 472—475. Budapest 1903. , — Pyrgulifera tömeges előfordulása a lábatlani eoczénben. Wöldtani Közlöny XXXIII. k. p. 476—477. Budapest 1903. — Bin klassischer Fundort der die sarmatischen und pannonischen Bildungen überbrückenden Sehichten in Ungarn. Földt. Közl. Bd. XXXIII. p. 181— 184. Budapest 1903. —- Zwei neue Selüldkröten aus dem FEozün von Kolozsvár. Földtani Közlöny. Bd. XXXIII. p. 249—266, mit.2. Taf. Budapest 1903. — Einige Bemerkungen über Orygoceras Fuchsi, Kittl sp. Földtani Közlöny. Bd. XXXIII. p. 518—520. Budapest 1903. — Pteropodenmergel in den alttertiüren Bildungen von Budapest. Földt. Közl. Bd. XXXIII. p. 520—524. Budapest 1903. — Massenhaftes Vorkommen von Pyrgulifera im FBozün von Lábatlan. Földt. Közl. Bd. XXXIII. p. 524—525. Budapest 1903. — Neuere Beirüge zuv tertiüren Decapodenfauna Ungarns. Math. u. na- tarwissenschaftliche Berichte aus Ungarn. Bd. XVIII, p. 23, mit 2 Taf. Leipzig 1903. Lugeon M.: Analogie entre les Carpathes et Alpes. Compt. Rend. Ac. Sc. vol. 135. p. 872—874. 1902. — Les mappes de recowwrement. de la Tatra et Vorigines des klippes. des 70 A MAGYAR GEOLOGIAI IRODALOM REPERTORIUMA. Carpathes. Bull. de la Soc. Vaudoise des Sc. nat. Lausanne. Nr. 146. ser. IV. vol. 39. Lausanne 1903. Mauritz B.: Ujabb adatok a porkurai pyritről. Math. és Természettud. Érte- sítő. XXI. p. 358—373. 4 táblával. Budapest 1903. Melczer G.: A kristályformák eredetéről és egymáshoz való viszonyáról. Ter- mészettud. Közl. LXIX. pótfüzete. p. 27—37. Budapest 1903 — A haematit szimetriájáról és tengelyarányairól. Magy. Chemiai Folyóirat. IX. évf. p. 35, 53, 69 és 86. Budapest 1903. — Az úrvölgyi aragonitról. Math. és Természettud. Értesítő. XXI. p. 236— 254. Budapest 1903. 3 — Pyrit vom Monzoni. Zeitschr. f. Krystallographie. Bd. XXXVII. p. 268— 270. Leipzig 1903. — Über die Symmetrie und das Axenverhültniss des Hamatit. Zeitschr. für Krystallographie. Bd. XXXVII. p. 580—602. Leipzig 1903. — Über den Aragonit von Úrvölgy. Zeitsehr. f. Krystallographie. Bd. XXXVIII. p. 249—263, mit 1 Taf. Leipzig 1903. — Daten zur kristallographischen und optischen Kenntnis des Korundes. Math. u. naturwiss. Berichte aus Ungarn. Bd. XIX. p. 470—498. Leipzig 1904. Nopcsa F. br. ifj.: Adatok a Zsilvölgy geologiájához. Bány. és Koh. Lapok. XXXVII. évf. II. k. 23. sz. p. 750—753. Budapest 1903. — Über die varanusartigen Lacerten Istriens. Beitr. z. Pal. u. Geol. Österr.- Ungarns. Bd. XV. p. 31—42, mit 2 Taf. Wien 1903. Noth J.: Gisements de pétrole dans les hautes Carpathes. Monit. des Intérets Pétrolif. Roumains. p. 748—750. 1902. Nuricsán J.: Ásványos vizelemzések. Magy. Chem. Folyóirat. IX. évf. p. 177— 178. Budapest 1903. Pálfy M.: Geologiai jegyzetek az Aranyos-folyó völgyéből. A m. kir. Földt. Int. Evi jelentése 1901-ről. p. 52—70. Budapest 1303. — Gcologiai jegyzetek a Fehér-Körös és Abrudpatak között levő területről. A m. kir. Földt. Int. Évi jelentése 1902-ről. p. 532—59. Budapest 1903. — Két új óriási Inoceramus-faj az erdélyi részek felső kréta-rétegeiből. Földt Közl. XXXIII. k. p. 445—450, 2 táblával. Budapest 1903. — Előzetes jelentés az Erdélyrészi Érczhegység amdesíitjeinek korviszonyáról. Földt. Közl. XXXIII. k. p. 463—470. Budapest 1903. — Titkári jelentés a magyarhoni Földtani Társulat 1903. évi közgyűlésén. Földt. Közl. XXXIII. k. p. 76—80. Budapest 1903. — Geologische Notizen aus dem Tale des Aranyos-Flusses. Jahresbericht d. kel. ung. Geol. Anst. für 1901. p. 60—80. Budapest 1903. — Zwei neue Inoceramus-Riesen aus den oberen Kreideschichten der Sieben- bürgischen Lamdesteile. Földt. Közl. Bd. XXXIII, p. 489—495, mit 2 Taf. Budapest 1903. Pálfy M.: Vorlüufiger Bericht über die Altersverháültnisse der Andesíte im Siebenbürgisehen Erzgebirge. Földtani Közlöny. Bd. XXXIII. p. 509—517. Budapest 1903. Pantocsek J.: Beschreibung und Abbildung der fossilen Bacillarien des An- desittufjs von Szliács in Ungarn. Mit 2 Taf. Berlin 1903. A MAGYAR GEOLOGIAI IRODALOM REPERTORIUMA, 71 Papp K.: Petris környékének geologiai viszonyai. A m. kir. Földt. Int. Évi jelentése 1901-ről. p. 71—89. Budapest 1903. — Zám vidékének földtani viszonyai. A m. kir. Földt. Int. Évi jelentése 1902- ről. p. 60—82. Budapest 1903. — A bakonyi ős teknősbéka. Természettud. Közl. XXXV. köt. 402. f. p. 141— 148. Budapest 1903. — Die geologischen Verhültnisse in der Umgebung von Petris. Jahresbericht d. kgl. ung. Geol.-Anst. für 1901. p. 81—102. Budapest 1903. Pazár J.: Artesische El und Naturgas in Ungarn. Organ d. Ver. d Bohrtechn. Nr. 12. p. 5. Wien 1903. Pénzügyminiszterium, m. Ükt a : Adatok a m. kir. kincstári bányászat és azzal rokon ágazatok 1901. évi állapotáról. Budapest 1902. Pethő Gy.: Hippurites (Pironaea) polystylus előfordulása a cserevitzi hyper- senon-rétegekben a péterváradi hegységben. Szerző hátrahagyott irataiból közli dr. Párry Mór. Földt. Közl. XXXIII. k. p. 17—21. Budapest 1903. — Über das Vorkommen von Hippurites (Pironaea) polystylus in den Hyper- senonschichten zu Cserevitz im Pétervárader (rebirge. Aus dem Nachlab d. Verf. mitgeteilt von Dr. M. v. Párrx. Földt. Közl. Bd. XXXIII, p. 134— 138. Budapest 1903. ; Popoff S. u. Vernadsky W.: Zur Paragenese des (roldes von Siebenbürgen. Centralblatt f. Min. 1903. p. 331—332. Posewitz T.: A Nagyág völgye Berezna és Vucskmező vidékén. A m. kir. Földt. Int. Évi jelentése 1901-ről. p. 38—44. Budapest 1903. — A Sz zolyva és Volócz közötti hegyvidék Bereg vármegyében. A m. kir. Földt. Int. Évi jelentése 1902-ről. p. 40—49. Budapest 1903. — Das Nagyág-Tal in der Umgebung von Berezna und Vucskmező. Jahres- bericht d. kel. ung. Geologischen Anstalt für 1901. p. 44—51. Buda- pest 1903. Rácz K.: Die Goldseifen Ungarns. Montan-Ztg. X. Jg. Nr. 2. p. 25—26 Graz 1903. — Eine der reichsten (zxoldzonen Europas. Montan-Ztg. X. Jg. Nr. 6. p. 117— 118. Graz 1903. Roth L., Telegdi: Az Erdélyrészi Frezhegység K-i széle, Havasgyógy, Fel- gyógy és Nagyenyed környékén. A m. kir. Földt. Int Évi jelentése 1901- ről. p. 45—51. Budapest 1903. — Az Erdélyrészi Érczhegység K-i széle Csáklyánál és a Maros mentén K-felé csatlakozó terület. A m. kir. Földt. Int. Évi jelentése 1902-ről. p. 50—52. Budapest 1903. — Megnyitóbeszéd a magyarhoni Völdtani Társulat 1903. évi közgyűlésén. Földt. Közl. XXXIII. k. p. 73—76. Budapest 1903. — Der Ostrand des Siebenbürgisehen Erzgebirges in der Umgebung von Havasgyógy, Felgyógy und Nagyenyed. Jahresbericht d. kgl. ung. (Creol.- Anst. p. 52—59. Budapest 1903. Schafarzik F.: Furdia és Német-Gladna környékének, valamint Nadrág Ny-i vidékének geologiai viszonyairól. A m. kir. Földt. Int. Évi JEE SEKE 1901-ről, p. 96—103. Budapest 19053. 72 A MAGYAR GEOLOGIAI IRODALOM REP"RTORIUMA, Schafarzik F.: Román-Gladna környékének geologigai viszonyai. A m. kir. Földt. Int. Évi jelentése 1902-ről. p. 90—94. Budapest 1903. — Emlékbeszéd Pethő Gyula dr. választmányi tag felett. Földtani Közlöny. XXXIII. k. p. 1—16. Arczképpel. Budapest 1903. — Budapest harmadik fögyűjtő-csatornájának földtami szelvénye, Földt. Közl. XXXIII. k. p. 45—53. 1 táblával. Budapest 1903. — Az aldunai Vaskapu-hegység geologiai viszonyainak és történetének rövid vázlata. Földt. Közl. p. 327—365. 2 táblával. Budapest 1903. — ÚUber die geologisehen Verhültnisse der Umgebung von Furdia und Német- Gladna, sowie der (Gregend W-lich von Nadrág. Jahresbericht d. kel. ung. Geol. Anst. für 1901. p. 111—118. Budapest 1903. Gedenkrede über das Ausschufgmitgtied weiland Dr. Julius Pethő. Föld- tani Közlöny. Bd. XXXIII, p. 119—1383, mit Bildnis. Budapest 1903. — Über das geologiseche Profil des dritten Hauptsammelkanales in Budapest. Földtani Közlöny. Bd. XXXIII, p. 165—174, mit 1 Taf. Budapest 1903. —. Kurze Skizze der geologischen Verhültmisse und (xeschichte des (zebirges am Eisernen Tore an der unteren Donau. Földt. Közl. Bd. XXXIII, p. 402— 444, mit 2 Taf. Budapest 1903. Schubert R. J. u. Liebus A.: Die Foraminiferen der karpatischen Inocera- menschichten von (Gbellan in Ungarn. Puchower Mergel. Jahrb. d. -k.-k. geol. R.-Anst. Bd. LII. H. 2. p. 285—310, mit 1 Taf. Wien 1902. Staub M.: Die Geschichte des (renus Cinnamomaum., Math. u. naturwiss. Berichte aus Ungarn. Bd. XIX. p. 13—30. Leipzig 1903. Szép R.: Über siebenbürgische Tellur-Erze. A pozsonyi orv.-természettud, Egyesület Közleményei. 1902. évf. p. 157—158. Pozsony 1903. Szontagh T.: A Fertő-tó geologiai tawulmányozása. A m. kir. Földt. Int. Évi jelentése 1902-ről. p. 180—184. Budapest 1903. Timkó I.: Szimó, Kamocsa, (ruta és Szent-Péter községek (Komárommegye) körműyékének agrogeologiai viszonyai, A m. kir. Földt. Int. Évi jelentése 1901-ről. p. 137—145. Budapest 1903. — Keszegfalva, Nemes-Ócsa, Aranyos, Marczelház, Martos község (Komárom- megye) környékének agrogeologiai viszonyai. A m. kir. Földt. Int. Évi jelen- tése 1902-ről. p. 168—174. Budapest 1903. — Agrogeologíische Verhültnisse der (remarkung von Szimő, Kamocsa, (ruta und Szent-Péter (Komitat Komárom). Jahresberieht d. kg]. ung. Geol. Anst. für 1901. p. 155—164. Budapest 1903. Toborffy Z.: A pulacayoi chalkopyrit. Math. és Természettud. Értesítő. X.XI. p. 374—384, 1 táblával. Budapest 1903. — A Mont-Peléeről. Természettud. Közlöny. XXXV. k. 411. f. p. 680—682. Budapest 1903. Treitz P.: Jelentés az 1901-ik év nyarán végzett talajfölvételi munkálatok- ról. A m. kir. Földt. Int. Évi jelentése 1901-ről. p. 120—128. Buda- pest 1903. - A Mecsek-hegység és a Zengő-hegyesoport déli vészének agrogecologiai wvi- szonyai. A m. kir. Földt. Int. Evi jelentése 1902-ről. p. 127—145. Buda- pest 1905. A MAGYAR GEOLOGIAI IRODALOM REPERTORIUMA. 73 Treitz P.: Areopiknometer, zavaros vízben a talaj súlyának meghalározására. Földt. Közl. XXXIII. k. p 63—64. Budapest 1903. — A Duna-Tisza közének agrogeologíiai leirása. Földt. Közl. XXXIII. k. p. 297— 316, 1 táblával. Budapest 1903. — A Palics-tó környékének talajismereti leirása. Földt. Közl. XXXIII. k. p. 316—321, 1 táblával. Budapest 1903. — Bericht über die agrogeologische Detailaufnahme im Jahre 4901. Jahres- bericht d. kel. ung. Geol. Anst. für 1901 p. 137—148. Budapest 1903. — Areopiknometer zur (rewichtsbestimmung des Bodens in trübem Wasser. Földt.. Közl. Bd. XXXIII, p. 184—185. Budapest . 1903. — Agrogeologíisehe Beschreibung des (xebietes zwischen der Donau und Tisza. Földt. Közl. Bd XXXIII, p. 367—389, mit 1 Taf. Budapest 1903. — Bodenkundliche Beschreibung der Umgebuny des Palics-Sces. Földt. Közl. p. 390—396, mit 1 Taf. Budapest 1903. Uhlig V.: Bau und Bild der Karpaten. Bam u. Bild Österreiehs. Teil III. Wien 1903. — Pieninische Klippenzone und Tatragebirge. IX. Intern. Geologen-Kongreb ; Führer für die Exkursionen. p. 1—76. Wien 1903. — Zur Umdeutung der tatrischen Tektonik durch M. Lugeon. Verhandl, d. k. k. geol. R.-Anst. p. 129—133. Wien 1903. § Ungarns Bergwerks- und Hüttenbetrieb 1901. Österr. Zeitschr. f. Berg- u. Hüttenwes. LI. 9g. p. 20, 39, 53. Wien 1903. Urmenschen, Neues vom —. : Montan-Ztg. X.Jg. Nr. 9. p. 188—189. Graz 1903. Vargha Gy.: A Bakony és a balatonmelletti hegység viz- és hegymérete. Természettud. Füzetek. XXVII. évf. 1. f. p. 16—35. Temesvár 1903. Vernadsky W. u. Popoff S.: Zur Paragenese des (zoldes von Siebenbüvgen. Centralbl. f. Min. -1903. p. 331— 332. Vnutsko F.: Die Berg- u. Hüttenindustrie Ungarns im Jahre 1901. Berg- u. Huettenmaenn. Ztg. LXII. Jg. Nr. 12. p. 145—147. Leipzig 1903. Vulkánosság székhelye. Természettud. Közl. XXXV. k. 404. f. p. 295—297. Budapest 1903. Wahblner A.: Magyarország bánya- és kohóipara az 1902. évben. Bány. és Koh. Lapok. XXXVI. évf. p. 505, 569, 641. Budapest 1903. Walter H.: Kann Ungarn eigene Petroleumbergbaume besitzen ? Allg. Österre Chem. u. Techn.:Ztg.-1903. Nr. 19. p. 6—7. Wien 1903. Weinschenk -E.: Über einen eigenartig ausgebildeten Diopsid von Moraviczá (Vaskó) in Ungarn. Tsehermaks Min.-petrogr. Mitteil. Bd. XXII, p. 363— 367. Wien 1903. ? Weyberg Z.: Przyceynki do pelrografii trzonm krystalliecznego tatrzaűskierjo: (Beitráge zur Petrographie des kristallinisehen Kernes in der Tátra.) Jahr- buch d. Tatravereins. Bd. XXIII. p. 1—17. Krakau 1902. Zimányi K.: Notiz über die regelműssige Verwachsung des Bleiglanzes wit Fahlerz vom Botes-Berge. Zeitschxwift f. Kryst. XXXVIII. p. 495. Leipzig 1903. Zuber R.: Neue Karpathenstudien. I. Über die Herkunmft der egotischen Ge- steine am Aussenrande der karpathischen Flyschzone. Jahrb. d. k. k. geol. R.-Anst. Bd. LII. p. 245—258. Wien 1903. 74 TÁRSULATI ÜGYEK. TÁRSULATI ÜGYEK. A. magyarhoni Földtani Társulat 1904 február hó 3.-án tartott közgyűlése. Elnök: TELEGDI RorH [LaJos. Jelen voltak: KocH Awnrar dr. alelnök, BavER MóR dr., Böcgn János, Eumszr Kármán dr., GESELL SÁáwsDpoRg, GÜLL Virmos, GnRósz Lasos, HORUSITZKY HENRIK, Kapió OTTOKÁR dr., KALECSINSZEY SÁNDOR, KRENNER JÓZSEF SÁNDOR dr., DLászró GáBoR, Lirra AURÉL, Loczka JózsEr, Lóczy DLaJros dr., LÖRENTHEY IMRE dr., MEcczER GuszrTÁv dr., Papp KÁRonY dr., PETRIK Lagos, Posewrrz TIVADAR dr., SCHAFARZIK FERENCZ dr., SzorpracGm Tamás dr., Trmkó IMRE, TOBORFFY ZOLTÁN, TREITz PÉTER, Zimányi KáRony dr., továbbá GRExa János pénztáros és PÁLFY MónR dr., első titkár. 1. Elnök a közgyűlést megnyitván, jegyzőkönyvének hitelesítésére Lö- RENTHEY IMRE dr. és Zimányi KáRory dr. urakat kéri föl s a következő meg- nyitó beszédet mondja : Tisztelt közgyűlés ! Társulatunk története ismét egy évvel gazdagabb. Midőn kötelességem- nek megfelelően a letünt évben Társulatunkat közelebbről érintett események- ről beszámolni igyekszem, mondhatom, hogy szokatlan mozgalmas volt az épp most elbucsuzott év. Ezt a rendesnél nagyobb mozgalmat Társulatunk életében a Bécsben tartott IX. nemzetközi geologus-congressus idézte elő. A mint a tisztelt közgyűlés előtt ismeretes, Társulatunk arra vállalko- zott volt, hogy a congressus üléseinek bezárta után Budapestre és az Alföl- dön át az aldunai Vaskapura kirándulást rendez. E kirándulás megvalósítá- sára a szükséges előmunkálatok már mind megvoltak, a kirándulási programm véglegesen meg volt állapítva, az anyagi támogatás a földmívelésügyi, vala- mint a vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter urak részéről biztosítva és jórészt már folyósítva is volt, a vezető (guide) kiadására szánt ismertető mun- kák szerkesztése folyamatban vagy már finalizálva volt, szóval, az előkészítés a kellő stádiumban mozgott — a midőn a bécsi intéző szakkörök szerencsét- len keze további czéltudatos munkánkban megakasztott bennünket, a minek aztán — hosszabb, de az általunk kivánt ezélhoz nem vezető tárgyalások után — a végkövetkezménye az lett, hogy Társulatunk tekintettel arra, hogy életbe vágó érdekeit a felsőbb támogató körökkel szemben nem koczkáztat: hatja, a kirándulás rendezéséről végképp lemondott. Így tehát — sajnos — el kellett esnünk attól a vajmi ritkán kinálkozó kedvező alkalomtól, hogy a föld kerekségéről összesereglett külföldi szaktár- sainkkal a congressuson személyesen érintkezzünk; geologusaink zöme elhatá- rozásunkból folyólag természetesen távol tartotta magát a szomszédságunkban TÁRSULATI ÜGYEK. 75 végbement congressustól is s csak nehány tagunk nem állhatta ki, hogy Bécsbe el ne látogasson. Hogy a tervezett aldunai kirándulásunknak el kellett maradnia, azt annál inkább sajnálhatjuk és sajnáljuk, mert a szakunkban kiváló férfiak egész sora jelentkezett volt e kirándulásra. Fővárosunkba azonban mégis lerán- dult az idegen szaktekintélyek elég nagy tábora, mely alkalommal abban az elégtételben részesültünk, hogy e férfiak szakintézményeinkről nem puszta udvariasságból, de őszintén teljes elismeréssel nyilatkoztak. Ez őszinte elisme- rés csak arra serkenthet bennünket, hogy intézményeink továbbfejlesztésében friss erővel és lankadatlan buzgalommal ezután is működjünk. Ha a mondottak szerint a külföldi szaktudósokat a Dunánk szelte Nagy- Alföldön és hegységeken nem is kalauzolhattuk le a páratlan Vaskapun át országunk határáig, mégis némi kárpótlást óhajtottunk nekik nyujtani az elesett kirándulásért. Azért elhatároztuk, hogy a vezető- (guide)-re szánt dol- gozatokat folyóiratunkban, a Földtani Közlönyben, adjuk ki és különlenyoma- és e kirándulásra jelentkeztek. Egyben pedig kértük a földmívelésügyi minisz- ter úr, DARÁNYI IGwácz dr. ő excellentiáját, hogy a tőle a kirándulás rende- zésére rendelkezésünkre bocsátott összeget a guide kiadására felhasználhassuk, mibe a miniszter úr bele is egyezni kegyes volt. Minthogy a végelszámolás- ban azonban kitünt, hogy a mondott összeg nem fedezi teljesen a guide ki- adásával járt összes költséget, a vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter úrtól kértünk még némi pótlást, melyet meg is kaptunk. Hálás köszönettel tartozunk tehát az említett miniszter urak ő excellen- tiáinak az anyagi támogatásért, mely e guide kiadását lehetővé tette, egyúttal pedig el nem mulaszthatjuk köszönetünket nyilvánítani azok az urak, neve- zetesen: TRErIrz PÉTER, KocH ANTAL dr. és SCHAFARZIK FERENcz dr. tagtársaink irányában, kik a Közlönyben (guideben) megjelent becses tanulmányaik meg- irására vállalkozni szivesek voltak. A bécsi kongresszus határozatairól behatóbban fogunk majd értesülni; a legközelebbi (X-ik) geologus-kongresszus 1906-ban — az illető állam meg- hivására — Mexicoban ül össze. Pártfogónknak, herczeg IEsSTERHÁZzY MixLós dr. úrnak abból az alkalom- ból, hogy a KiRány ő Felsége őt az aranygyapjas-rend adományozásával ki- tüntette, a Társulat nevében szerencsekivánatainkat tolmácsoltuk, mit a her- czeg ő főméltósága nyomban megköszönt. Egyben említhetem itt, hogy nemes pártfogónk kegyes adományát, mint minden évben, úgy a lefolytban is, a szokott időben kezünkhez vettük, miért a Társulat hálás köszönetét e helyt kifejezésre juttatni kedves elnöki kötelességem. A magyar orvosok és természetvizsgálók XXXII. vándorgyűlésén, mely 1903 szeptember 6—10.-éig Kolozsvárt ment végbe, KocH ANTAL dr., HALAVÁTS GYULA és SzÁpEczkY GyuLa dr. tagtárssink tartottak előadást, az országos magyar bányászati és kohászati egyesület közgyűlésén pedig, mely szeptember 12—14.-ig Petrozsénybe volt kitüzve és melyre a földmívelési miniszter úr képviseletében hivatalosan ki voltam küldve, egyszersmind Társulatunkat is képviseltem. 76 TÁRSULATI ÜGYEK. Már tavalyi beszámolómban szóvá tettem, hogy Földtani Intézetünk : a geologiai térképek kiadásánál a színnyomat használatára tért át; ez idő sze- rint mondhatom, hogy az első két színnyomatú geologiai térképlap már készen fekszik előttünk, két lap az előállítást elvállalt bécsi katonai földrajzi intézet- nél készülőben van és több kész térképlap, mintalap alakjában, várja szín- nyomatú sokszorosítását. A nevezett földrajzi intézet az első nehézségeken, melyeket főleg az agrogeologiai térképek reproductiója okozott, már túl esett s így várható, hogy a térképek kiadása gyorsabb tempóban fog haladni. Örömmel fogadtuk Böcgm Hucó dr. tagtársunk, a selmeczbányai bányá- szati akadémia tanárának cGeologiáv-ját, melynek I. kötetének (általános geologia) első része megjelent, második része sajtó alatt van és legközelebb megjelenik. Ez néhai Szazó JózsEr dr. nagyérdemű volt elnökünknek 1883-ban kiadott hasonló czímű könyve óta az első, mely anyanyelvünkön és természet szerint tudományunk mai színvonalán megírva, napvilágot látott és még látni fog. Őszintén üdvözöljük szerzőjét vállalkozása alkalmából, a melyhez siker tekintetében a legszebb reményeket füzzük. A Geological society of London KocH Awrar dr. alelnökünket kültag- jává (foreignmember) választotta; fogadja alelnök úr e kitüntetés alkalmából örömünk és szerencsekivánataink őszinte nyilvánítását. Egyúttal közölhetem itt azt is, hogy az Erdélyi Természettudományi Egyesület Nagyszebenben 1903. május 5-én tartott közgyűlésén Böőcgen János, KocH ANTAL dr., KRENNER JózsEF dr., MáGócsY-Dixrz SÁwpok dr. tagtársainkat és engem levelező tagokká választott. Legyen szabad e helyt is a nevezett egyesületnek e kitüntetésért a megválasztottak köszönetét kifejezésre hozni. A kérlelhetetlen halál is követelte megint áldozatait. Itt csak KÁLLAY BÉxi volt közös pénzügyminisztert, a Társulat örökítő tagját említem, a kia mult év julius 13.-án hunyt el, valamint ZITTEL KÁROLY ALFRÉD dr., a müncheni egyetemen a geologia és paleontologia tanárát, a bajor Tudományos Akadémia elnökét, Társulatunk tiszteleti tagját akarom külön kiemelni, a ki a folyó év január hó 5.-én költözött el az élők sorából. Hogy ki volt ZirrEL, azt a mi körünkben bővebben fejtegetni alig szükséges; tudományunk e nagy halottjá- ról, a paleontologia e mesteréről különben LöRENTHEY IMRE dr. tagtársunk, fogja az emlékbeszédet majd megtartani, a ki, mint ZiIrrmL volt tanítványa, kérésünkre a kegyeletes megemlékezést, az elköltözött érdemeinek. kellő mél- tánylását a legkészségesebben magára vállalta. Alapszabályainkat a választmány revideálta és kevés lényeges módosí- tással terjeszti elfogadásra a tisztelt közgyűlés elé. Végül nem hagyhatom szó nélkül DaRáwyi IGwácz dr., volt földmívelés- ügyi miniszter úr ő excellentiájának azt a miniszterségétől való megválása alkalmával a Magyarhoni Földtani Társulat elnökségéhez czímzett leiratát, a melyben a Társulatnak hazafias támogatásáért köszönetét fejezi ki. E köszö- net nyilván Társulatunknak a congressusi ügyben tanusított magatartásának és végelhatározásának volt a kifolyása. Összefüggésben a volt miniszter nyilat- kozatával az új miniszter, TALLiáN BÉLA ő excellentiája, kérte a Társulat hazafias támogatását. DaRányrI IGwácz dr. ő excellentiájánál tisztelegve, élő- szóval köszöntem meg a támogatást, a melyben Társulatunkat részesíteni TÁRSULATI ÜGYEK. 77 kegyes volt s egyúttal átnyujtottam a guide-re szánt dolgozatok egy-egy pél- dányát díszkötésben, TArriás BÉLra Földmívelésügyi Miniszter úr ő excellen- tiájánál pedig elnöktársammal és LÖRENTHEY IMRE dr. választmányi tag úrral tisztelegtünk, a miniszter támogatását Társulatunk részére kérve. — Tisztelt közgyűlés! Közölni valómnak a végére értem. A triennium, a melyre bennünket megválasztani kegyesek voltak, a mai napon lejárt. Új tiszti- kart és választmányt fogunk ma választani. A mandátumot, a melylyel Társu- latunk ügyvezetését mi reánk méltóztatott bizni, visszatesszük a tisztelt köz- gyűlés kezébe. Hogy mennyiben feleltünk meg feladatunknak, elég kielégítően kezel- tük-e a Társulat ügyeit — annak elbirálására természetesen csak a tisztelt közgyűlés lehet hivatva. A jóakarat és talán a kellő buzgóság is megvolt bennünk. És ha most úgy saját nevemben, mint az egész visszalépő tisztikar nevében hálás köszönetet mondok azért a bizalomért, a melylyel bennünket kitüntetni kegyesek voltak, a mikor én magam e diszes helyet, a melyet — egészen őszintén mondva — három évvel ezelőtt nem kerestem, elhagyom, meg vagyok győződve, hogy, ha Társulatunk s egyáltalában a magyar geologia ügyét ezentul is karöltve, mindenki a maga körében, a legjobb egyetértésben szolgál- juk, mindjobban virágzásnak és megszilárdulásnak fog e. Társulat is indulni. Hogy ez úgy legyen, azt őszintén kivánom — és ezzel a titkár úrnak adom át a szót. 2. Elnök fölkéri az elsőtitkárt; hogy tegye meg jelenését. Titkár a következő jelentést terjeszti elő : Tisztelt közgyűlés ! Azon időszak, melyre a t. közgyűlés bizalmával kitüntetett, a mai nappal lejár. A mily hosszunak tünt fel megválasztásom alkalmával a három év, ép oly rövidnek tetszik az most, midőn végére jutottunk. Eltünt ez is az idők mérhetetlen tengerébe s midőn e trienniumtól bucsut veszünk, önként felmerül bennünk a kérdés: vajjon e három év nyomtalanul tünt-e el? Vagy maradtak fenn működésünknek oly emlékei, oly határkövek, melyek meg- mentik azt az enyészettől? S e kérdésre — azt hiszem elfogulatlanul — megnyugtathatjuk magunkat! Kicsiny társulatunk, szerény eszközeivel, nem kelhet versenyre a hatalmas eszközökkel rendelkező társulatokkal, de úgy hiszem nem tévedek, midőn azt állítom, hogy Társulatunk a lefolyt évkörben sem maradt el a mult mögött s a hasonló arányú társai között becsülettel megállotta helyét. Társulatunk működése az 1903-ik év folyamán is mindvégig élénk volt ; összesen 8 szakülést tartottunk, a melyeken 10 előadó összesen 18 előadást tartott, még pedig: CHOLNOKY JENŐ dr. .. 3 előadást Nopcsa FEREwcz ifj. br. . 1 előadást EwmszrT KÁLMÁN dr. 1 ( KI UDATERUVERTOR VE NLL9 78 fi HORUSITZKY HENRIK .. 1 a PárryY MóR dr. ... Ja f KocH ANTAL dr. .. 3 ( HCHAFARZIK FERENCZ dr. 1 fi DLÖRENTHEY IMRE dr. 3 c MTREATZNBENER E E AD a 78 TÁRSULATI ÜGYEK. Ezenkívül választmányunk 7 rendes és 4 rendkívüli ülésen intézte tár- sulatunk ügyeit. Közlönyünk terjedelme és gazdag tartalma tagtársainknak igazán kiváló munkásságáról tanuskodik, mert a lefolyt évben 36 ív terjedelemmel, 14 tábla melléklettel s több szövegközötti rajzzal jelent meg s a közölt értekezések kivétel nélkül önálló kutatásokon alapuló, becses dolgozatokat tartalmaznak. A Közlönyön kívül kiadásra került a lefolyt évben a CHoLwokY JENŐ dr.-tól a Földtani Közlöny 1883—1900. évfolyamaihoz szerkesztett részletes tárgymutató is, mely gazdag tartalmával bizonyára meg fogja könnyíteni a a Közlöny használatát. Ezenkívül megküldöttük még tagjainknak a m. kir. Földtani Intézet Évi jelentését 1901. és 1902. évekről, valamint a m. kir. Földtani Intézet könyv- és térképtárának V-ik pótezímjegyzékét is. Jelenleg kiadás alatt van épen SrauB MóRicz dr.-nak a cinnanomum genusról irott monographiája, melynek kiadásához a m. kir. földmívelésügyi minister úr is kegyes volt hozzájárulni, a miért ő excellentiájának e helyen is kötelességemnek tartom Társulatunk nevében hálás köszönetet mondani. E helyen kell megemlékeznem az 1896-ban kiadott, c Magyarország geologiai térképév-ről is, mert örömmel kell a t. közgyűlésnek is bejelentenem, hogy az eredetileg 1000 pl.-ban kiadott térkép teljesen elfogyott. Minden reményünket fölülmulta az az érdeklődés, melylyel a közönség e térképet fogadta s a keres- let utána nem szünt meg, mert újra és újra jelentkeznek kérdezősködők. Midőn e nem remélt szép eredményről e helyen beszámolok, föl kell hivnom az illetékes körök figyelmét gondoskodni egy újabb s nagyobb arányú térkép kiadásáról. Az 1900. évi párisi nemzetközi kiállítás juryje, mint azt előző jelenté- semben már bejelenteni szerencsés voltam, társulatunkat aranyéremmel tün- tette volt ki, de az érmet és a hozzátartozó oklevelet csak a mult tavaszon küldötték meg. Ezen érmet is, mint a multban, ez alkalommal is a Nemzeti Múzeumban helyeztük el örök letétként. Már a mult évi titkári jelentésemben megemlékeztem ama változásról, mely a magyar földrengések megfigyelésében beállott, t. i. hogy társulatunk a földrengések megfigyelését, a seismologiai hálózat kiépítését az Országos Meteo- rologiai és Földmágnességi Intézetnek engedte át. Ezért a társulatunk kebeléből kiküldött és 20 évig működött bizottság feloszlott. Minthogy azonban a Tár- sulatnak nemcsak a multban, hanem a jövőben is érdeke a földrengési meg- figyelésekkel tudományosan foglalkozni s meglevő observatoriumát fentartani, e czélból egy újabb, szükebbkörű, bizottság alakult, a melynek feladata a Tár- sulatunk földrengési observatoriumában észlelt adatok feldolgozása s a meteo- rologiai intézet új földrengési osztályával és a külföldi hasonirányú observa- toriumokkal a tudományos összeköttetés fentartása. Ezen újabb bizottság ezíme: A magyarhonmi Földtani Társulat földrengési observatoriuma és BOCHAFARZIK FERENcz dr. elnöklete alatt Emszr KÁLMÁN dr., KALECSINSZEY SÁNDOR és KöÖvEs- LriGErHY HRapó dr. tagokból áll. A földrengési observatorium kiadása a lefolyt évben 146 korona 17 fillért tett ki s pénzkészlete 1904 január 19.-én 564 korona 97 fillér volt. TÁRSULATI ÜGYEK. 79 Az elnök úr megnyitójában már megemlítette, hogy a nyárra tervezett kirándulásunkról — sajnos — le kellett mondanunk, de a kirándulás czéljaira irott értekezéseket kiadtuk a Földtani Közlöny 7—9. füzetében s különlenyo- matokban, egyrészét franczia fordításban is, megküldöttük mindazon szakfér- fiaknak, kik a kirándulásra jelentkeztek volt. Társulatunk tagjaira térve át, sajnosan konstatálhatom, hogy a mult évi jelentésemben nyilvánított örömöm korai volt, mert tagtársaink számának emelkedése megszünt. Meg vagyok róla győződve, hogy nem a közönyösség okozza azon részvétlenséget, mit szakembereink társulatunkkal szemben mutat- nak, hanem a folyton szaporodó egyesületek és társulatok épen azon egyéne- ket sujtják leginkább nagy társadalmi adóval, a kiktől el lehetne várni, hogy tudományszakunk iránt érdeklődjenek. Mégis — úgy hiszem — e bajon társadalmi úton lehetne talán némileg segíteni, mert közvetlen tapasztalásból tudom, hogy gyakran azon egyéneknek és köröknek, kiket társulatunk ezélja és feladata közelebbről érdekel, társu- tunk létezéséről tudomásuk sincsen. És itt legyen szabad tisztelt tagtársainkhoz egy kéréssel fordulni, külö- nösen azokhoz, kik középiskolai tanárainkkal és bányászainkkal gyakrabban érintkeznek, mert tagjaink statistikája azt mutatja, hogy a szakbeli geologu- sokon kívül főleg e két osztály az, melyre társulatunk támaszkodhatik. Kéré- sem egyedül az, hogy azokkal — kik szaktudományunk iránt érdeklődést mutatnak — ismertessék meg társulatunkat, annak ezéljait, feladatát és mű- ködését, mert úgy hiszem, hogy az érdeklődés felkeltése által tagjaink számát némileg szaporíthatjuk. Távol legyen tőlem, hogy én ezzel a mindenáron való tagszerzésre gondoljak, mert ezt nemcsak, hogy nem tartom egy ily tudomá- nyos társulathoz méltónak, de — miután egy időszak társulatunk történeté- ben bizonyítja — czélravezetőnek sem gondolhatom. A legnagyobb lelkiöröm- mel látnám tagjaink rohamos szaporodását, de csak akkor, ha az igazi érdek- lődés vezetné őket társulatunk kötelékébe, mert társulatunk csak akkor fog a jövőben is feladatának megfelelni, ha a szaktudományunk iránt való lelkese- dés lesz az a kapocs, a mely tagjait összetartja. De nemcsak a részvétlenség, hanem a halál is szokatlanul megtizedelte sorainkat a lefolyt év folyamán. Mert addig, a míg 14 rendes tagot választot- tunk, a halál 10-et ragadott el sorainkból s ezenkívül részint önként kilépett, részint tagsági kötelezettségének elmulasztása miatt kitöröltetett 8, úgy hogy deczember 31-ig végeredményben 4-el fogyott tagjaink száma. Ezek szerint 1903 végén volt társulatunknak 314 tagja, még pedig 1 pártfogója, 8 tiszte- leti-, 11 levelező-, 12 pártoló-, 29 örökítő- és 253 rendes tagja, ezeken kívül 2 levelezője és 52 előfizetője. Sajnálattal említem itt fel azt is, hogy már ez év január hónapjában is 4 tagunkat ragadta el a halál, közöttük a világhírű palxontologust, lovag ZirrTEL KÁRoryY müncheni egyet. tanárt. Azok, a kiket mult évi veszteségünkhöz számítok, a következők : KÁLLAY BÉNI, KIRÁLDI HERZ ZsiGMoND, ALExXY GyöRGY, BENES GYÖRGY, GLANZER GYULA, GSCHWANDTNER ALBERT, GomBossx János, Iszrax JózsEr, VÉcsey JÓZSEF br. és SCHNEIDER GUSZTÁV. 80 TÁRSULATI ÜGYEK. Súlyos veszteség érte a magyar közéletet Kárrax BÉsri közös pénzügy- minister 1903 julius hó 13.-án bekövetkezett halálával. NAGYKÁLLÓI KÁLLAY Bési 1839 deczember 22.-én született s tanulmányait házilag elvégezvén, korán érdeklődni kezdett a Kelet iránt. 1865-ben meg- tanult törökül s elsajátította a szerb, új-görög és bosnyák nyelveket is. 1869-ben belgrádi főkonzul lett, de 1875-ben visszajött Budapestre s alapította a cKelet népes czímű politikai hirlapot. Ezen időszakban írta meg Szerbia történetét, majd Konstantinápolyba s Kis-Ázsiába utazott a keleti kérdés behatóbb tanul- mányozására, a melyben csakhamar oly szaktekintély lett, hogy a külügy- ministerium osztályfőnökévé, majd 1882-ben közös pénzügyministerré s Bosz- nia kormányzójává neveztetett ki, a mely állásában megmaradt egész haláláig. Bosznia és Herczegovina ujjászületését, benne a cezivilizáczió meghonosodását, neki köszönheti. A Keletnek oly alapos ismerője volt, hogy a keleti ügyekben Burópaszerte súlylyal birt szava. Sok érdeméért a külső elismerés minden jelében részesült. Valóságos belső titkos tanácsos és aranykulcsos, a Szent István-rend lovagja, a Takova szerb királyi rend nagykeresztese s több kül- földi rend vitéze volt. Irodalmi működésének főtárgya a keleti kérdés volt s írói érdemeiért a magyar Tudományos Akadémia 1878-ban levelező-, 1888-ban rendes- és 1890-ben tiszteleti tagjává választotta. De nemcsak a diplomáczia és politika érdekelte őt, hanem figyelemmel kisért minden tudományos moz- galmat. Ennek az érdeklődésnek köszönhetjük, hogy már 1859-ben rendes- és 1873-ban örökítő tagja lett társulatunknak. Nagy csapás érte a magyar kőszénbányászatot s közelebbről a Magyar Általános Kőszénbánya részv.-társulatot agilis vezérigazgatójának, EIRÁLDI HERZ Zsiamonpnak, 1903 junius 21.-én történt halálával. HERz 1854-ben született Mezőcsáton ; előbb gymnasiumot látogatott, azután a kereskedelmi akadémiát végezte el. Miután gépgyárat alapított magának, 1891-ben létrehozta a Magyar Ált. Kőszénbánya részv.-társulatot, a mely először a királdi és sajószentpéteri köszénbányákat nyitotta még, míg utóbb — s HERz ezzel szerzett magának rendkívüli érdemeket — a tatai szénbányászatnak vetette meg alapját s azt következetes vasakarattal, lankadatlan erélylyel rövid idő alatt felvirágoztatta. Érdemei elismeréséül 1892-ben királdi előnévvel a magyar nemességet és 1902-ben az udvari tanácsosi eczimet nyerte. Társulatunknak 1896 óta volt örökítő tagja. Azmxy György m. kir. főmérnök, a zalatnai vegyelmező hivatal főnöke volt. 1847-ben született Aknasugatagon s a bányamérnöki oklevél megszerzése után két évig a rudai Tizenkét apostol bányatársulatnál volt alkalmazva, a honnan 1874-ben, a nagybányai vegyelemző hivatalba, államszolgálatba lépett s e szaknál megmaradt egész haláláig, a mely mint a zalatnai vegyelemző hivatal főnökét — 1903 julius 29.-én érte. 150,000 korona névértékű papirok- ban hátrahagyott vagyonát a selmeczbányai bányászati és erd. akadémiának hagyta, hogy abból a bányászati és kohászati hallgatóknak évenként 600—800 koronás ösztöndíjat létesítsenek. Társulatunknak 1889 óta volt tagja. BEwxEs Gyura ny. bányaigazgató 1903 junius 30.-án hunyt el 67 éves korában Budapesten. BewEs Prágában született s 1854—56-ban került Magyar- országra a selmeczbányai bányászakadémiára. Ennek elvégzése után Magyar- TÁRSULATI ÜGYEK. 81 országon telepedett le s 1892-ig különböző szénbányáknál működött, a mikor azután nyugdíjba vonult. Társulatunknak 1867 óta volt tagja. Többi elhunyt tagtársunk is mind régi, buzgó tagja volt társulatunknak : GraszER Gyura bányagondnok 1874-ben, GSCHWANDTNER ALrBERT ny. főbánya- tanácsos 1889-ben, Iszrax JózsEF dr. fogorvos 1880-ban, Vécsey Józser báró 1868-ban, GomBossyY lános ministeri tanácsos és ny. kincstári jogügyi igazgató 1872-ben, SCHNEIDER Gvuszráv vasgyárigazgató 1872-ben léptek társulatunk kötelékébe. Nyugodjanak békével! Nem akarok hosszasan visszaélni a t. közgyűlés türelmével, mégis engedje meg nekem, hogy igen röviden, épen csak pár szóban, összehasonlítást tegyek a lefolyt három év anyagi és szellemi eredinényeiről. Társulatunk vagyona 1901 végén volt . . 41,326K 73f 19022 44 KT NAD TBO KN e SÁT 1903 ( ük 6 j 8 43.514 c 19 a 1903 végén tehát 2187 K 46 f.-rel kedvezőbb a társulat vagyoni állása, mint 1901-ben volt. Az 1902. évihez képest némi visszaesés mutatkozik, a mit a vaskos kötetet kitevő Tárgymutató költsége okozott. Közlönyünk 1901-ben 440 oldal terjedelemmelés 2 tábla melléklettel jelent meg 1902-ben 423 (( a a 6 ( (/ ( ( 1903-ban 530 c € GYEN a € ( Cserében 1901-ben 172 hazai és külföldi társulatnak küldöttük meg kiadványainkat 1902-ben 178: Ki a [/ (( ( (( ( 1 903-ban 1 79 ( ( [ a ( c ( Csereviszonyunk növekedése legjobban bizonyítja azt, hogy Közlönyünk ren- deltetésének megfelel, mert társulatunk egyetlen esetben sem maga kérte a csere megindítását. Tagjaink száma nagy változást nem tüntet föl, mert 1901-ben 309, 1902-ben 318, 1903-ban 314 tagunk volt, de visszaesés a harmadévihez képest itt sem észlelhető. ís Mielőtt jelentésemet befejezném, köszönettel kell megemlékeznem mind- azokról, kik Társulatunk ügyét szellemileg vagy anyagilag előmozdították. Mély hálával és köszönettel tartozunk galanthai herczeg EsTERHÁZzY MikLós úr ő főméltóságának, pártfogónknak, ki ez évben is a szokásos évi segélyben részesítette társulatunkat, a m. kir. vallás- és közoktatásügyi minister úr ő excellentiájának az államsegélyért s tervezett kirándulásunk támogatásáért, a m. kir. földmivelésügyi minister úr ő excellentiájának a SrauB-féle munka kiadásának támogatásáért és a tervezett kirándulásra adott segélyért, valamint a m. kir. Földtani Intézet kiadványaiért, a m. kir, Földtani Intézet igazga- tójának, Böcgn Jáwos ministeri tanácsos urnak, a ki társulatunk ügyeinek mindig lelkes szószólója volt és úgy neki, mint KRENNER J. SÁNDOR udvari tanácsos, egyet. tanár úrnak, hogy üléseinkre kényelmes helyet bocsátottak rendelkezésünkre. Végül legyen szabad a magam részéről őszinte, hálás köszönetet mondani mindazoknak, a kik feladatom teljesítésében mindig készségesen segítettek. Földtani Közlöny. XXXIV. köt. 1904. 6 82 TÁRSULATI ÜGYEK, 3. A közgyülés a titkár jelentését tudomásul veszi. Titkár felolvassa a mult évben kiküldött pénztárvizsgáló bizottság jelen- tését, mit a közgyűlés tudomásul vesz és a pénztárosnak a fölmentést megadja. 4. Pénztáros előterjeszti a következő pénztári jelentést és az 1904. évi költségvetést. PÉNZTÁRI JELENTÉS a magyarhomi Földtani Társulat 1903. évi pénztári forgalmáról és vagyonának állásáról az 19093. év deczember hó 31-én. I. Horgó tőke. a) Bevétel: Előirányzat Tényleges bevétel 1903-ra 1903-ban 1. Pénztári áthozatal 1902-ről 4108 kor. 06 fill. 4108 kor. 06 fill. 2. Országos segély 1903-ra 2000 c — c 2000 a — ua 3. Hg. EszTERHÁZY MIxkLós pártfogó dja L9033Ta , FEZSAÁERYI LR. TSZ Ve ATR SZEGNI SESTÉK 4. Alaptőke kamatja EZ zását 1150 a — a 1172 ad — a 5. Forgó tőke kamatja ... --- --- 50 c — a Blanc égetű 6. Hátralékos tagdíjak seg S se 100 ac — ua 290. ( — a 7.etagdíjak 1903-ra. at at ZE900 a SZE ESZOSONKE SZOB 8. Előfizetők 1903-ra ..- --- --- 300 a — a 439 a 37 a 9. Eladott kiadványok .. ... --- 100 c — wa 597 a 85 a TO. Nyiegyesek ses tg esén St 20 c — a Dj Aa Sa 11. A feloszlott játmozatáeő] Mk egyesület adománya. .. SEBE szt 170 EE2YTER 12. A földmivelésügyi minister se- gélye a Srauz Cinnamomum munkájának kiadására — c — 4 1000 a — ua Összesen 10568 kor. 06 fill. 12241 kor. 62 fill. b) Kiadás : Előirányzat Tényleges kiadás 1903-ra 1903-ban 1. Földtani Közlöny (1883—1900 évi mutatóval) — ... --- .-- .-- 6000 kor. — fill. 5985 kor. 60 fil. 2. A m.kir. Földtani Intézet évi jelen- tésének 1 évi különlenyomata.. 600 ac — a SZOKAS 3. Tisztviselők tiszteletdíja 1400 c — a 1400 a — a As irmok jútalomdijat essem se 50 c — a 50 (c — a 5. Szolgák jutalomdíja .. -.. .-- 360 a — a 360 c — 4 6. Postaköltség... --- . 22 sk 400 vagz 256 a 76 a 7. Irodai és vegyes ideilézalk és 300 a — ua 286 c 10 a 8. Előre nem látott kiadások... --. 458 c 06 a si da s öt 9. Sraus munkájának kiadására. 1000 c — a — kt — a 10. Forgó tőke maradványa mint EGYONTOD SZE Tr SZASZ ÉKE ék MESS — a — a 3582 c 78 a Összesen ... 10568 kor. 06 fill. 12241 kor. 62 fil. TÁRSULATI ÜGYEK, 83 II. A társulat vagyona 1903 végén: TSALADLOKOSS S Aa elyetáh és e e egy 130142 kör zs Őll; 2. a kötelezvényekben: 2, Sales 08 s 600 c — 4 SRDTSSZÁBÓ emlékala ps es ér az ds zi ös szla (0 U4BOOOL say shot 4. Dr. SzaBó-emlékalap kamatja EÁgáéb ő há 1189 a 4l a HA HOrSÓtákormnaradványai a ee kana aa 1 113582 0478 ré Összesen 43514 kor. 19 fill. Budapesten, 1903 deczember hó 31-én. GRExA János, pénztáros, Dr. Irosvax LaJos s. k., PETRIK LaJos s. k., dr. SzorkraGH TAMás s. k., mint a köz- gyűlés részéről kiküldött pénztárvizsgáló-bizottság tagjai. Költségvetés 1904-re. a) Bevétel : A-Pénztári áthozatal 1903-ról- -- 2 2. —- -4 3582 kor. 78 üll. ZAOTSzágosssegÉlY 8904-TO aa ed eazd a 2000 a — u 3. Herczeg ESZTERHÁZY MIKLós pártfogó díja 1904. -re.. 840 u — a A SAlaptokeskamatja ss sasz sze zzzte zs e es ese [sz 1170 a — u EMROTSÓNtOKe kam atja ása szg Ages da zsé ee 50 ui — a 6. Hátralékos tagdíjak SEEK NE tet Száz 100 c — e 7. Tagdíjak 1904-re SERT el ee gépe ak 09001 5 itat SY Elötzetokú904STos sza ez eze ss 350 út — 4 OSR dottiktadványols assets ete ee aa 00 et s— ae 105 Megyesek — uld MD" ag, zt TAOCAUE tud Mledémától eezdls STATE amprakájázeik KIAdÁSÁTA za e --- 1100 c — a 12. A vallás- és Kazektatásngyi mzrfraéjetkezll Fő BE munkájának kiadásána see kese asks szé zs 4090000 44— Lt Összesen 11512 kor. 78 All. b) Kiadás. 1. Földtani Közlöny... KT --- 5000 kor. — fill. 2. M. kir. Földtani Intézet Kájéci fdantősándk irállősm- lenyomata KEL easy ete ez a pek ON bee 1/6000 yt osisztviselők: tiszteletdíjass: ezető yisebezek a 1400 c — a átlmokíatalomdij aaz eket e eg lb 90. 04 — 4 DAlSZOlg ák jutalomdijases aes yes ehh eat üteg 360 c — a CSBOSTAKOLSÓS SES Ses kae hozza ses AND ÁL zzátt 7. Irodai és vegyes tizültedk ÉVESEN ÉLÉT KOTV TT LÉRE 300 a — u SMBOTOSNON, LAtOtLtYkiadások: ed az össz u oz) de E AODAK el 7 9. Dr. SravuB munkájának kiadásához .. ... 3000 c — a Összesen — 11512 kor. 78 fill. 84 TÁRSULATI ÜGYEK. Elnök a pénztárvizsgáló bizottságnak köszönetet mondván, a jövő évi pénztárvizsgálatra újból fölkéri ILosvax LaJos dr., PETRIK [LaJos és SZONTAGH Tamás dr. urakat. 5. Titkár előterjeszti a módosított alapszabályoknak a választmánytól elkészített tervezetét, melyet a közgyűlés IrosvaY LasJos dr. azon javaslatával fogad el, hogy a tisztikar választására absolut szótöbbséget (a szavazatok felé- nél több) állapítson meg az alapszabályokban. 6. ILosvaY LaJros dr. előterjeszti a választmány következő indítványát : Darányi IGwvácz, mint Magyarország földmivelésügyi ministere nemcsak álta- lában a természettudományok fölkarolásával szerzett magának örök érdemeket, hanem a geologiánk körében is feledhetetlenné tette nevét. Már csak a m. kir. Földtani Intézetnek épített és modernül berendezett fényes palotával is min- denkorra hálára kötelezte a szakembereket. De ezenkívül is a geologiai kuta- tás minden ága lelkes barátra talált benme. A magyarhoni Földtani Társulat választmánya — most, midőn tíz évi eredményes munkásság után ő excellen- tiája nyugdíjba vonult — azt ajánlja a t. közgyűlésnek, hogy elismerése és hálája jeléül PUSZTASZENTGYÖRGYI ÉS TETÉTLENI DARÁNYI IGNÁcz dr. v. b. t. t., ny. m. kir. földmivelésügyi ministert tiszteleti tagjául válaszsza meg. Hasonlóan indítványozza azt is, hogy SÁRVÁR-FELSŐVIDÉKI SZÉCHENYI BÉLA gróf v. b. t. t. főrendiházi tagot és koronaőrt is válaszsza tiszteleti tagjáúl, azon kiváló pártfogásért és önzetlen áldozatkészségéért, melyet szintén nem-" csak általában a természettudományok, hanem a minket közelebbről érdeklő geologiai kutatás érdekében is kifejtett. Lóczy Lasos tagtársunk kiváló mun- kája Chináról nemcsak a szaktudós érdemét hirdeti, hanem a SZÉCHENYI BÉLA grófét is, a ki nagy pénzáldozattal lehetővé tette e nagy munka anyagának összegyűjtését és kiadását. A közgyűlés DaRáwyri IGwácz dr.-t és SzÉcHENYI BÉLA grófot közfelkiál- tással tiszteleti tagjának választja. 7. Következik az új tisztikar megválasztása. Elnök korelnöknek GEsSELL SÁNDOR urat, a szavazatszedő bizottságba pedig Loczxka Józser urat elnöknek, Emszr Kármán dr. és GÜLL VILMOS ura- kat jegyzőknek kéri föl s a szavazás tartamára az ülést felfüggeszti. 8. Korelnök a szavazás után az ülést megnyitván, jelenti, hogy 28 le- adott szavazatból kapott : Elnök : Lóczy LaJos dr. 3, KocH AwTraL dr. 21, TELEGDI RorH [LaJos 3, KRENNER JÓZSEF SÁNDOR dr. 1 ; alelnök : ILosvax LaJos dr. 12, SCHAFARZIK FERENcz dr. 13, Szonragm Tamás dr. 3; elsőtitkár: DLÖRENTHEY IMRE dr. 3, PánrY Mór dr. 24, Papp KÁRoLny dr. 1; pénztáros : GRExa János 27 szavazatot. Megválasztattak tehát: elnöknek KocH ANTAL dr., alelnöknek : SCHAFARZIK FERExcz dr. és első titkárnak PánrY Mór dr. 9. KocH AnraL dr. átvéve az elnökséget, a maga s az egész új tisztikar nevében megköszöni a megválasztatást. 10. A. közgyűlés a másodtitkári állásra vonatkozólag elhatározta, hogy e trienniumra nem tölti be. 11. Elnök ezután elrendeli a választmányi tagok választását s annak tartamára az ülést felfüggeszti. TÁRSULATI ÜGYEK. $7 12. Elnök az ülést újból megnyitván, bejelenti, hogy 28 leadott szava- zatból kapott: Lóczy Lagos dr. 27, Böckm János 26, ILosvax Lagos dr. 26, KRENNER JózsEr SÁNDOR dr. 26, LÖRENTHEY IMRE dr. 26, ERANZENAU ÁGOSTON dr. 24, KALECSINSZEY SÁNDOR 24, SEMSEY ÁANDOR dr. 24, SzorraGn TAmás dr. 24, TELEGDI Rorn [Lagos 22, ScHMIDT SÁNDOR dr. 19 és HALavÁTS Gyura 14 sza- vazatot, a kik ennélfogva a választmány tagjai lettek. — Ezenkívül kap- tak még: GESELL SÁNDpoR 12, SraáAus MóRkicz dr. 9, KövesziGermy Rapó dr. 5, MELcczER Guszráv dr. 5, CHOLNOKY JENő dr. 4, PETRIK Laros 4, ZIMÁNYI KÁROLY dr. 4, SCHAFARZIK FERENCZ dr. 3, KRAUFMANN Kaminró 2, Posewirz Trvapan dr. 2, Toczxa Józser 1 és WaRrHa Viwsczn dr. 1 szavazatot. Lóczy LaJos dr. az új választmány nevében megköszöni a megválasz- tatást. 13. Böcxn János indítványára a közgyűlés a lelépett tisztikarnak jegyző- könyvi köszönetet szavaz. 14. Elnök, több tárgy nem lévén, a közgyűlést berekeszti. Szakülések. 1904 január 13-án. Elnök: T. Rorm Lagos. Előadások : 1. Koci AnraL dr. egyet. tanár előadja azt a megfigyelését, melyet a mult nyáron hallgatói kiséretében tett tanulmányi kirándúlása alkalmával az ajnácskői várhegy földtani szerkezetét illetőleg tett. A korábbi szakbúvárokkal (Paur C., Szazó J.) szemben azt találta ugyanis, hogy a Várhegy magvát egy kúphéjas elválású basalttömzs, vagyis lakkolith alkotja, mely a korábban leülepedett basaltbreccia takaróját lapos-kúposan kiemelte volt. Klőadását váz- latos rajzzal és photographiákkal illusztrálta; az ezen basaltvidékről bemuta- tott és a wieni geologusoktól készített földtani térképen már a BOHAFARZIE VERExcz dr. reambulatiói is fel vannak tüntetve. 9. MeLczER Guszráv dr. az aragonit és a libethenit szimmetriájáról érte- kezett. Az előadó mindenekelőtt összefoglalja azokat a vizsgálatokat, a me- lyekre a kutatók az aragonit szimmetriáját illetőleg jutottak s azután ismer- teti saját vizsgálatait, a melyeket úgy végzett, hogy mintegy 35 úrvölgyi jó kifejlődésű kristályt többféle töménységű sósav-, kénsav-, hangyasav- és eczet- savval étetett. A. kristályok mintegy felén csakis oly étetési gödröcskéket kapott, a melyek a rombos-holoéderes szimmetriának megfelelnek s a többi kristá- lyokon is ezek vannak túlnyomó nagy többségben. Mellettök elszórtan szim- metriás idomokat is kapott, a melyek valamennyien az előbbeniekből fejlődnek s részben az ikerképződéssel, részben a kristályok természetes étetésével függenek össze; egyrészük pedig oly szabálytalan kifejlődésü, hogy a szimmetria meg- állapítására nem jöhetnek tekintetbe. Ennek alapján az aragonitot a rombos holoéderes szimmetria illeti meg. Ezek után az előadó libetbányai, cornwalli és urali libethenit-kristályokon végzett méréseiről számol be. Igen apró, jó kifejlődésű kristályokon való mé- résekből kétségtelen, hogy a libethenit nem egyhajlású ikerképződéses ásvány, 86 TÁRSULATI ÜGYEK. mint ScnHgaur hajlandó föltenni, hanem rombos holoéderes. A salétromsavval előidézett étetési gödröcskék is ezt bizonyítják. Nagyszámú mérésekből, mint a libethenit általános tengelyaránya, a következő arány következik a: b :c — 0960: 1 : 07703. A már ösmeretes formákon kívül a (320) és 1650) új prizmákat is találta. j 1904 márczius 92-án. Elnök: KocH AnTaL dr. 1. Elnök a jelenlévőkhöz a következő szavakat intézte : Tisztelt Tagtársak ! Mielőtt mint nagybecsű bizalmuk folytán megválasztott elnök első izben vezetném szaküléseink szellemi ügyeit, engedjék meg, hogy szivem mélyéből üdvözöljem önöket és hogy buzgó közremunkálkodásukat ezen szellemi mun- kának előmozdításában kikérjem. Társulatunknak minél több szellemi mun- kásra és folytonosan hozzá csatlakozó újabb erőkre van szüksége, hogy kitűzött magas czélját, édes hazánk geológiai megismerését, minél inkább megközelít- hesse. Nem várható és nem is szükséges, hogy mindenki nagyobb szabású tanulmányok eredményeivel lépjen föl társulatunkban, szivesen kell fogadnunk, ha csak egy-egy megfigyeléssel vagy eredeti gondolattal is hozzájárul szaktudo- mányunk gyarapításához. Ilyen egyes megfigyelések és új gondolatok újabb megfigyelésre ösztönöznek és újabb gondolatokat keltenek és így szintén előbbre viszik a tudományt, de egyúttal nagyobb élénkséget is hoznak szaküléseink folyamába. Fölkérem azért a tisztelt Tagtárs urakat, hogy tanulmányaik folyamán tett vagy teendő egyes megfigyeléseikről is ne resteljenek rövid közleményekkel is előállani, melyekkel Közlönyünk tartalmát is változatosabbá és élénkebbé teszik majd. Hasonló okokból kivánatosnak tartanám, ha gyűjtemények fölött rendel- kező tagtársaink alkalmilag bemutatnák gyűjteményeik érdekesebb újabb szer- zeményeit, ha azok mindjárt önálló vizsgálataik tárgyát nem is képeznék ; mert azoknak szemlélése és megismerése is szellemi haszonnal jár. Végre kiválóbb új munkáknak az ismertetését sem zárnám ki szakülé- seink tárgysorozatából, kivált ha azok hazánk földjére is kiváló jelentőséggel birnak. Mindezekkel csak élénkebbé és változatosabbá lehetne tenni szakülé- seinket és vele Közlönyünk tartalmát is. Becses figyelmökbe ajánlva ezen esz- mét, a mai szakülést megnyitom. TLÖRENTHEY IMRE dr. vál. tag, a ki a távollevő első titkárt helyettesítette, bejelentette, hogy az utolsó szakülés óta — a közgyűlésen már bejelentett ZirrEL KáRonyon kívül — a következő tagok elhunytáról értesült a titkárság : Duma György czímz. kir. főgymnasiumi igazgató Budapesten, KELLER EMIL gyógyszerész Vágujhelyen, GrIANoNE Aporr államvasúti felügyelő Budapesten és GABROvITZ KAMILLó m. kir. térképész Budapesten. Előadások : 1. A borbolyai ősbálnma és lelőhelye. a) T. Rorn LaJos bevezetésként az ősbálna csontvázának előfordulási helyére nézve nagy vonásokban a vidék geologiai alkotását adta elő. E szerint Borbolya (Sopronm.), hol a Pnosr-féle téglavetőből e csontváz nap- fényre került, a Rozália-hegység D-i nyulványa, a soproni hegycsoport, rákos- TÁRSULATI ÜGYEK. 87 ruszti dombvonulat és a Lajta-hegység körülfogta medenczében vagy öböl- ben fekszik, mely medencze vagy öböl ENy felé a bécsi medenczével, DK-nek s K-nek pedig, szorosok közvetítésével, a kis magyar Alfölddel köz- lekedett. A Rozália-hegység és a soproni nagyobb kristályos palasziget között nyeregszerű horpadás van, melyet a fiatalabb mediterrán kor kezdetén itt höm- pölygő folyóvizek jórészt a Rozália-hegység kristályos paláiból származó durva kavicscsal és homokkal töltöttek fel. A Rozália-hegység partjától való távolo- dással a kavicsdarabok kisebbednek, a kavics és homok elenyészik s a medeneze belseje felé már csak finom iszappal — azaz agyaggal — találkozunk, a melyet a borbolyai téglavető is feltár. Az ez agyagból kikerült molluskák már mélyebb tengeri lerakodásra utalnak, még pedig túlnyomó részük a felső-mediterrán- korra vall. Ezek mellett nehány oly alak is lép fel, melyek már jobban a mélyebb mediterránban honosak. Azt mondhatjuk tehát, hogy a lerakodás az a része, a melyből a borbolyai ősbálna kikerült, már a felső mediterrán bázisa vagy az ú. n. grundi niveau felé ér le. b) SzorracH Tamás dr. az ősbálna csontváz fekvőhelyét, a felfede- zés, kiásás és összeállítás történetét mondta el. A csontváz nyomára PRosr János borbolyai téglagyár-tulajdonos telepén az 1899-ik év januárius havában akadt. A m. kir. Földtani Intézet igazgatójának megkeresésére a leletet azonnal az intézeti gyűjteménynek engedte át. A további kiásást azután, részben már az intézet felügyeletével, folytatták és augusztus hó végével befejezték. A vasúti kocsirakományt kitevő szállítmány szeptember hó első részében he- lyeztetett el a berendezés alatt álló Stefánia-úti új intézeti palotában. A csontváz kikészítését és összeállítását az 1902. évi februárius havában kezdték meg és a nagy munkát az 1903. évi deczember havában végezték be. c) Papp KáRony dr. azután a borbolyai ősbálna csontvázát és rendszertani állását ismertette. Bevezetéskép elmondta, hogy hazánk területén a mioczénből három olyan vízi emlős (Thalassotheria)-maradványt ismerünk, a melyek párjukat ritkítják Hurópában. Ezek a következők: Phoca Holitschensis, BRÜHL (— Phoca Viennensis antigua, BLAINVILLE) mellső végtagja a holitsi lajtamészből, azután egy ősdelfin a szentmargittai lajthamészből, a melyet jelenleg az előadó tanulmányoz, és a borbolyai ósbálna. Ezeken kívül még számos (/elacea-maradvány van, a melyek azonban csak csonttöredékek ; így a Berardiopsis miocaenus, Kocn 7-ik és 8-ik farkcsigolyája a kolozsvári felső-mediterránrétegekből, Orca Semseyi Böcgxn Hucótól leírva, az alsó-mioczén- beli apokából, Salgótarján vidékéről : állkapocs-maradvány, több foggal. A bor- bolyai ősbálnához fogható teljes csontváz azonban nemcsak hazánkban nincs több, de a földkerekségen is csak kevés. Legteljesebb még a Plesiocetus Cuwvieri, DEsmounixs nevű balaenoptera-csontváz, a mely a milanói múzeumban látható. Az előadó sok hasonlóságot talált ezen plioczénbeli alak s a borbolyai alak között. Azonban előzetes tanulmányai alapján még nem nyilatkozik véglegesen, hogy a borbolyai balaenoptera csakugyan Plesiocetus-e vagy pedig inkább Aulocetus. CaPEnnIsI János bolognai tanár az előadóval váltott leveleiben, inkább Awlocetus-nak tartja. Részletesen ismerteti azután a bálna csontvázát s összehasonlítja az eddig ismert harmadkori balaenoptera-maradványokkal. 88 TÁRSULATI ÜGYEK. Nevet azonban nem ad neki, minthogy a borbolyai bálnát Kápré OTTOKÁR dr. fogja részletesen leírni s egyúttal véglegesen el is nevezni. Lóczy Lasos dr. azt a kérdést veti föl: vajjon a bálna úgy van-e kiké- szítve, hogy a tanulmányozásnál az egyes részek hozzáférhetők-e? Böcxn János, a Földtani Intézet igazgatója erre azt a felvilágosítást adja, hogy minden egyes rész, csigolya, külön kiszedhető. 2. PaPP KÁRorY dr. bemutatja LACKNER Awsrar bányamérnök dolgozatát aA kazanesdi kénkovandtelep bányageologiai viszonyairólv. Kazanesd, Hunyad- vármegyében, a Maros és a Fehér-Körös vízválasztójától északra fekszik, a hol harmadéve a Felsőmagyarországi Bánya- és Kohómű-Részvénytársaság több százezer korona költséggel bányaművet létesített, a mely valóságos áldás a kör- nyék szegény oláh lakosaira s egyúttal a magyarságnak is szilárd bástyája. A vidéket diabas, gabbro, guarczporphyr és granodiorit alkotja. Diabasban van az a hatalmas kovand-tömzs, a mely a Tataroja-patak kanyarodásán, mintegy 100 méter hosszaságban, 25 méter szélességben és 50 méter mélységig alak- talan, tömött pyritből áll, a mely 40—5090 ként és 1—1590 rezet tartalmaz. Jelenleg föltárt mennyisége másfél millió métermázsa körül van. A kovand- tömzs több részre van szakítva, a melyek a mélység felé hol vastagodnak, hol kivékonyodnak. Ezen tömzsöket s művelésmódjukat LACKNER röviden és sza- batosan írja le, igen szép részletes térképekkel és vázlatokkal érzékítve leírását. Az ismertető végül köszönetet mond a bányatársulat vezérigazgatójának, HEvVESI Bisirz Lasosnak és igazgatósági tagjának, VEREss JózsEF bányatanácsosnak azért, hogy a bánya ismertetését megengedték. 3. Lirra AuRÉL ismerteti az első színes nyomású agrogeologiai térképet, az INkExY BÉLA, HoRUSITZKY HENRIK és Timkó ImnE geologusoktól fölvett magyar- szölgyén—párkány- -nánai lapot, mely csak alig nehány napja jelent meg a könyvpiaczon. Összehasonlítja a Duna balparti rész geologiai s talajviszonyait az ő fölvételi területét képező Duna-jobbparti részével. Majd kiemeli a vidék változatos geologiai alkotását s a gazdaközönségre nézve fontos talajviszonyokat s végül az iparilag feldolgozható kőzeteket. Miután előadó a szerzők e művének kiváló becséről számot ad, megemlékezik még a térképet képező magyarázó szövegről s a geologiai tájékoztatóról, a mely utóbbi kizárólag csak a gazda- közönség részére készült, hogy benne a térképre vonatkozó útbaigazításokat találjon. Haravárs Gyura a folyóknak a térképen történt kiszínezését fölöslegesnek véli, mert ott a geologus fölvételt nem eszközölt. Ez tehát fehérnek lett volna hagyandó. Timkó IMRE arra hivatkozik, hogy az agrogeologusnak a folyókkal szo- rosan összefüggő áradmányos talajokat ki kell tüntetnie; másrészt pedig a gazdaközönség — a kinek számára a térkép első sorban készült — könnyebben igazodik el rajta, ha a folyók ki vannak festve. Dóczy LaJsos dr. erre megjegyzi, hogy kivánatos volna kijelölni azt is, hogy a folyók meddig visznek bizonyos anyagot, pl. kavicsot. SK assa Maas éa bástllÉ TÁRSULATI ÜGYEK. 59 Választmányi ülések. 1904 január 13-án. Elnök: T. RorH Lagos. Elnök indítványozza, hogy az elhúnyt 1. ZrrrEL KÁRony fölött, ki a Tár- sulatnak 1883 óta volt tiszteleti tagja, emlékbeszéd tartassék. A választmány az emlékbeszéd megtartására LÖRENTHEY IMRE vál. tagot kéri fel s határnapul a jelen évi juniusi szakülést tűzi ki. 1904 január 22-én. Elnök: T. Born LaJos. Elnök üdvözli Kocn Awrar dr. alelnököt abból az alkalomból, hogy a Geological Society of London rendes kültagjának választotta, valamint kiemeli a Társulat azon tagjait is, a kiket a Siebenbürgiseher Verein für Naturwissen- sehaften Nagyszebenben levelező tagjainak választott. Ezek: Böckge János, Kocn ANTAL, KRENNER JózsEr SÁNDpoR, TELEGDI RorH [LaJos és MáGócsy-DIETz SÁNDOR. Titkár bejelenti WICHMANN ARTHUR és Kovács DEMJÉN kilépését; új tagnak választatott a titkár ajánlatára; a VI. ker. áll. főgyminasium Budapesten. A választmány tudomásul vette a pénztárvizsgáló bizottság jelentését, az 1903. évi pénztári jelentést és 1904. évi költségvetést, valamint a wieni congressus alkalmából tervezett kirándulás leszámolását is. Az 1904—6-iki trienniumra megejtette a tisztikarra és választmányi tagokra a kandidálást és elhatározta, hogy erre a trienniumra a másodtitkári állást nem tölti be s ily értelmű indítványt terjeszt a közgyűlés elé. Letárgyalta végül a megváltoztatott alap- szabálytervezetet is és azt elfogadás végett a közgyűlés elé terjeszteti. 1904 márczius ?-án. Elnök: KocH ANTAL dr. Rendes tagoknak választattak: STEIGER ZsiGmorp bányamérnök Maros- újvárott (ajánlja Mossóczy Sáspok bányamérnök) ; THADÉE NaraNson, az Erdélyi Bányarészv.-társ. főigazgatója Budapesten és BRössLER J. mérnök-vegyész Buda- pesten (aj. T. Rorm Lasos főbányatanácsos, főgeologus) és LACENER ANTAL bánya- mérnök Kazanesden (aj. Papp KÁRorx dr. geologus). LÖRENTHEY IMRE dr. vál. tag a távollevő első titkárt helyettesítvén, jelentette, hogy HASENFELD Mawó dr. Budapesten, KöLLNER PÁL (Gothában, SCHMIDT BERNÁT Herischdorfban és VánGEL JEső dr. Budapesten kilépésüket bejelentették. — Fel- olvasta továbbá ScHMIDT SÁNDpoRk dr. műegyetemi tanár levelét, melyben kijelenti, hogy egészségi állapotára való tekintettel a választmányi tagságot nem fogad- hatja el. A midőn ezt a választmány sajnálattal tudomásul vette, elhatározta, hogy behívja GEsELL Sánpogk főbányatanácsos főgeologust, mint aki a f. évi közgyűlésen a be nem választottak között a legtöbb szavazatot (14) kapott. Elnök felolvasta DaRáNnyr IGwácz dr. és SzécHENYI BÉLa gróf leveleit, melyekben a Társulat tiszteleti tagjaivá való megválasztatásukat megköszönik s egyszersmind jelentette, hogy SzécHEwüyi BÉLA grófnak egy KocH ANTAL dr. elnök, SCHAFARZIK FERENcz dr. alelnök és LözENTHEY IMRE dr. vál. tagból álló küldöttség az erre vonatkozó oklevelet f. hó 2-án átadta. A folyó évben tartandó társas kirándulásra vonatkozólag a választmány úgy határozott, hogy azt szeptemberben tartja meg s előkészítésére egy BcHA- FARZIK FERENCZ dr., SzorvraGH Tamás dr., KocH AwraL dr. és PárrY Món dr.-ból álló bizottságot küldött ki. 90 TAGOK NÉVSORA, A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT tisztviselőt, választattak az 1904 februárius 3.-án tartott közgyülésen az 1904—1906. évi trienniumra. FUNKTIONÁRE DER UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT, gewahlt in der am 3. Februar 1904 abgehaltenen (reneralcersammlung für das Triennium 1904—1906. Elnök (Prásident) : Dr. Kocn AwratL, egyet. ny. r. tanár, A Magy. Tud. Akadémia rendes tagja, a Geological Society of London rendes kültagja stb. Alelnök (Vizeprásident): dr. SCHAFARZIK FERENcz, m. kir. bányatanácsos, fő- geologus, a Magy. Tud. Akadémia lev. tagja, műegyet. m. tanár stb. Titkárok (Sekretáre): Első titkár: Dr. Pánry Mónx, m. kir. osztálygeologus. Másodtitkár: betöltetlen, Pénztáros (Kassierer) : GRExa JÁsos, műegyetemi guzestor. Választmányi tagok (Mitglieder des Ausschusses) : BöoxknH JÁNnos dr. KRENNER J. SÁNDOR GESELL SÁNDOR dr. Lóczy LaJos dr. FRANZENAU ÁGOSTON dr. LÖRENTHEY ÍMRE HALAvÁáTSs GYULA Telegdi RorH LaJos dr. ILosvaxy LaJos dr. S. SEMSEY ÁNDOR KALECSINSZKY SÁNDOR dr. SZoNTaGH Tamás. A mh. Földt. Társ. földrengési observatoriuma. (Erdbebenwart der ung. Geol. Gesellschaft.) Előadó (Referent) : Dr. SCHAFARZIK FERENCZ. Tagok (Mitglieder) : dr. Emszr KÁLMÁN, dr. KövESLIGETHY RADóÓ, KALECSINSZEY SÁNDOR. TAGOK NÉVSORA. 91 A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT TAGJAINAK NÉVSORA az 1908. év végén. VERZEICHNIS DER MITGLIEDER DER UNGARISCHEN GEOLOGISOHEN GESELLSCHAFT mit Ende 1906. Jegyzet. A lakóhely után következő szám a tag megválasztásának évét jelenti. A hol két szám fordul elő, ott az első (zárójel közötti) jelenti a rendes taggá választás évét, a második pedig a tiszteleti, pártoló, örökítő vagy levelező taggá választás idejét. Pártfogó. (Protektor.) GALANTHAI HERCZEG ESTERHÁZY MixLós, Fraknó örökös ura, Edelstetten fejedelmi grófja, Sopron vármegye örökös főispánja, cs.és kir. kamarás, államtudo- mányi doctor, cs. és kir. 11. huszárezredbeli tartalékos hadnagy. Tiszteleti tagok. (Ehren-Mitglieder.) Blanford W. T., a londoni Royal Society tagja s a londoni geologiai társulat titkára, London 1886. Böckh János miniszteri tanácsos, a m. kir. Földtani Intézet igazgatója, az osztr. cs. Vaskorona-rend IIT. o. 1., az orosz csász. St. Szaniszló-rend csill. II. o. 1., a M. Tud. Akadémia lev. tagja stb. Budapest (1868) 1901. Capellini Giovanni, a bolognai egyetemen a geologia tanára, és a R. Comitato geologico elnöke, Bologna 1886. 5 Richthofen Ferdinánd báró, egyetemi tanár, Berlin 1883. Semsei Semsey Andor dr., főrendiházi tag, nagybirtokos, a Szt István-rend középkeresztese, a budapesti és kolozsvári tud. egyetemek tiszt. doctora, a M. Tud. Akadémia tiszt. és igazg. tagja, a kir. m. Természettud. Társulat tisz- teleti tagja, a m. kir. Földtani Intézet tiszt. igazgatója, a M. Nemz. Muzeum ásványtári osztályának tiszt. osztályigazgatója, Budapest (1876). Stache Guidó, cs. kir. udv. tanácsos és a cs. k. geologiai intézet igazgatója, Wien 1872. Suess Ede, a bécsi tudomány-egyetemen a geologia tanára stb., Bécs 1886. 1 Zittel Károly Alfréd, kir. titk. tanácsos, a müncheni egyetemen a geologia és pale- ontologia tanára, München 1883. 92 TAGOK NÉVSORA. Levelező tagok. (Korrespondierende Mitglieder.) 10 Beszédes Kálmán, Konstantinápoly 1874. Buda Ádám, földbirtokos, Rea (1866) 1885. Conwentz Hugó, prof. dr., a nyugatporosz tartományi muzeum igazgatója, Danzig 1892. Felix János, dr., a paleontologia tanára, Leipzig 1888. Fraas Bberhardt, prof. dr., a württembergi kir. természetrajzi muzeum conservatora. Stuttgart 1895. 16 t Keller Emil, gyógyszerész, Vágújhely 1898. Korniss Emil gróf, Budapest 1880. Majláth Béla, Budapest 1873. Müller Károly, Villány 1875. Roccatagliata Péter, dr., Napoli 1885. 2o Stevenson John, a newyorki egyetemen a geologia tanára, New-York 1892. Pártoló tagok. (Unterstützende Mitglieder.) Andrássy Dénes gróf, bányabirtokos, Dernő 1885. Budapest székesfőváros 1881. Első cs. és kir. szab. dunagőzhajózási társulat, Budapest és Pécs 1873. Északmagyarországi egyesített köőszénbánya és iparvállalat részvény-társaság, Budapest 1885. 25 Frank és Guttmann, építési vállalkozó czég, Ujvidék 1902. Kempelen Imre, földbirtokos, Moha 1886. Köszénbánya és téglagyár részv.-társulat, Budapest 1872. Nagyági m. kir. és magántársulati aranybányamű-vállalat, Nagyág 1883. Osztrák-magyar államvasuttársaság, Budapest és Wien 1885. so Pesti hazai első takarékpénztár-egyesület, Budapest 1885. Rimamurány-Salgótarjáni vasmű-részvény-társaság, Salgótarján 1885. Rudai tizenkét-apostol bányatársulat, Brád 1902. Örökítő tagok. (Gründende Mitglieder.) Balla Pál, ügyvéd, Ujvidék 1883. Beszterczebánya szab. kir. város tanácsa, Beszterezebánya 1885. ss Bethlen főiskola, Nagyenyed 1902. Bezerédy Pál földbirtokos, Hidja 1854. Dávid Vilmos, mérnök, Budapest (1866) 1584. Déchy Mór, birtokos, Odessa (1875) 1897. , Esztergomi Főkáptalan, Esztergom 1886. 40 Fischer Samu, dr., gyógyszertár-tulajdonos, Verőcze (1877) 1888. Ilosvay Lajos, dr., m. kir. udvari tanácsos, a M. Tud. Akadémia lev. tagja, mű- egyetemi ny. r. tanár, Budapest (1883) 1885. Inkey Béla (palini), földbirtokos, a M. Tud. Akadémia lev. tagja, Tarótháza (1875) 1886. : TAGOK NÉVSORA. 93 Kalecsinszky Sándor, a m. kir. Földtani Intézet fővegyésze, a M. Tud. Akad. lev. tagja, Budapest (1882) 1902. Kauffmann Kamilló, m. kir. bányakapitány (1866) 1890. as Koch Antal, dr., egyetemi ny. r. tanár, a m. Tud. Akadémia rendes tagja, és a Geological Society of London rendes kültagja, Budapest (1866) 1884. Korláti bazaltbánya részv. társaság, Budapest 1901. Kuncz Adolf, dr., csornai prépost, Csorna (1880) 1886. Lőrenthey Imre, dr., egyet. rk. tanár és adjunktus, Budapest (1885) 1893. M. kir. kath. főgymnasium (Balla Pál alapítványa), Ujvidék 1885. so Mattyasovszky Jakab (mátyásfalvi), ny. m. kir. osztálygeologus (Zsolnay Vilmos nevére tett alapítvány) Pécs (1872) 1900. Magy. kir. tengerészeti hatóság, Fiume 1876. Mágócsy-Dietz Sándor, dr., egyet. ny. r. tanár, Budapest (1877) 1885. Rapoport Arnót (porodai), dr., bányabirtokos, Bécs 1891. Salgótarjáni kőszénbánya-részvény-társaság, Budapest 1872. cs Schafarzik Ferencz, dr., m. kir. bányatanácsos, főgeologus, műegyet. magán- tanár, a M. Tud. Akadémia lev. tagja, Budapest, (1875) 1884. Staub Móricz, dr., kir. tanácsos, magy. kir. középiskolai tanárképzőintézeti tanár, a M. Tud. Akadémia lev. tagja, (1868) 1887. Fülöp, Szász - Coburg - Gothai herczeg vasgyárai, Pohorella 1885. Szontagh Tamás, dr., m. kir. bányatanácsos és osztálygeologus (1879) 1887. Urikány-Zsilvölgyi magy. kőszénbánya-részvény-társaság, Budapest 1895. so Zimányi Károly, dr., m. nemzeti muzeumi őr (1885) 1893. Zsigmondy Béla, mérnök, a cs. kir. Ferencz József-rend lovagkeresztese, Budapest (1871) 1875. Rendes tagok. (Ordentliche Mitglieder. ) a) Budapesti rendes tagok. Báthory Nándor, székesfővárosi főreáliskolai igazgató 1875. Bauer Mór dr., ügyvéd, 1903. Bedő Albert (kálnoki), nyug. m. kir. államtitkár, a M. Tud. Akadémia levelező tagja 1888. s5 Berdenich Győző, magánmérnök 1892. Braun Gyula, dr., magánzó 1885. Burchard-Bélavári Konrád, főkonzul, a főrendiház tagja 1885. Cholnoky Jenő, dr., egyet. magántanár 1899. Chyzer Kornél, dr., m. kir. miniszteri tanácsos 1879. 1 Dérer Mihály, m. kir. bányatanácsos 1874. Dicenty Dezső, szől. gyakornok 1902. Dulácska Géza, dr., székesfővárosi főorvos 1882. Duma György, kir. főgymnasiumi igazgató 1872. Emszt Kálmán dr., m. kir. vegyész 1899. ; 15 Bötvös Loránd báró, dr., nyug. m. kir. miniszter, a Ferencz József-rend nagy- keresztese, egyetemi tanár, a M. Tud. Akadémia elnöke, főrendiházi tag 1867. 80 85 9 (-i a 100 101 110 115 94 TAGOK NÉVSORA. Erdős Lipót, bányamérnök 1883. Erőss Lajos, dr., székesfőv. polgári iskolai tanár 1885. Fialowsky Lajos, dr., kir. főgymnasiumi tanár 1887. Fillinger Károly, székesfőv. keresk. iskolai igazgató 1871. Franzenau Ágoston, dr., a Magy. Tud. Akad. lev. tagja, nemz. muzeumi igazgatóőr 1877. Gabrovitz Kamilló, m. k. térképész 1902. Gáspár János, kir. fővegyész 1901. Gesell Sándor, m. kir. főbányatanácsos, bányafőgeologus, az osztr. cs. vaskorona- rend III. o. I. 1871. Gianone Adolf, áll. vasuti felügyelő 1878. Greenzenstein Béla, m. k. államtitkár 1872. Grexa János, műegyet. gugstor 1899. Grósz Lajos, székesfőv. polg. leányiskolai tanár 1903. Güll Vilmos, m. kir. geologus 1899. Halaváts Gyula, m. kir. főgeologus 1874. Hasenfeld Manó, dr., egyetemi magántanár 1866. Hoitsy Pál, dr., földbirtokos 1885. Horusitzky Henrik, m. kir. geologus 1897. Hültl József, ny. m. kir. miniszteri tanácsos, bányaigazgató 1878. Hüttl Ernő, magánzó 1890. Kadié Ottokár m. kir. geologus 1901. Kahn Gusztáv, a Mattoni czég budapesti képviselője 1903. Kilián Frigyes, m. kir. egyetemi könyvárus 1880. Klein Gyula, műegyetemi ny. r. tanár, a M. Tud. Akad. lev. tagja 1873. Konkoly-Thege Miklós dr., m. kir. min. tanácsos, az Országos Meteorologiai Intézet igazgatója, a M. Tud. Akad. tiszt. tagja 1902. Kormos Tivadar, tanárjelölt 1903. Kossuch János, üveg- és fayence-gyáros 1880. Köllner Pál, a muszári bányatársulat igazgatója 1896. Kövesligethy Radó, egyet. ny. rk. tanár, a M. Tud. Akad. lev. tagja 1899. Krenner József Sándor, dr., m. kir. udvari tanácsos, tud. egyetemi ny. r. tanár és nemz. muzeumi osztályigazgató, a Magyar Tud. Akadémia r. tagja, 1864. László Gábor, magy. kir. geologus 1899. Legeza Viktor, székesfőv. felsőbb leányiskolai tanár 1874. Lendl Adolf, dr., orsz. képviselő, műegyetemi magántanár 1887. Lengyel Béla, dr., cz. miniszteri tanácsos, tud. egyetemi ny. r. tanár, a Magy. Tud. Akadémia r. tagja 1892. Liffa Aurél, m. kir. geologus 1898. Loczka József, nemzeti muzeumi igazgató-őr 1885. Lóczy Lajos (lóczi), dr., tud. egyetemi ny. r. tanár, a Magy. Tud. Akadémia r. tagja 1874. Lukács László, v. b. t. t., m. kir. pénzügyi miniszter 1882. Machan Ottó, székesfővárosi mérnök 1898. Mauritz Béla, dr., egyet. tanársegéd 1903. Melczer Gusztáv, dr., egyet: m. tanár, székesfővárosi polgári isk. tanár 1889. 120 125 135 14 o 145 150 TAGOK NÉVSORA. 95 Muraközy Károly, dr., m. kir. eultur-vegyész és műegyetemi magántanár 1886. Nagy Dezső, műegyetemi ny. r. tanár 1884. Nagy Dezső (gyimesi), geologus 1900. Nagy László, állami tanitónő-képezdei ez. igazgató, tanár, 1880. Nuricsán József, dr., m. kir. cultur-vegyész 1891. Papp Károly, m. kir. geologus 1897. Paszlavszky József, m. kir. főreáliskolai cz. igazgató, tanár, a M. Tud. Akad. lev. tagja 1873. Pálfy Mór, dr., m. kir. osztálygeologus 1895. Pauer Viktor (kápolnai), m. kir. bányamérnök 1902. Petrik Lajos, m. kir. állami ipariskolai tanár 1887. Posewitz Tivadar, dr., m. kir. osztálygeologus 1877. Prinz Gyula, tanárjelölt 1902. Réz Géza, m. kir. bányamérnök 1888. : Roth Lajos (telegdi), m. kir. főbányatanácsos és főgeologus 1870. Rozlozsnik Pál, m. kir. geologus 1903. Rybár István, állami tanítónő-képezdei tanár 1871. Saxlehner Kálmán, magánzó, 1891. Schenek István, dr., m. kir. főbányatanácsos, nyug. bányaakadémiai tanár 1871. Schmidt Sándor, dr., műegyetemi ny. r. tanár, a Magy. Tud. Akadémia lev. tagja 1876. Schossberger Adolf, szól. gyakornok 1902. Schulek Vilmos, dr., cz. miniszt. tanácsos, egyetemi ny. r. tanár, a M. Tud. Akad. lev. tagja 1875. Schuller Alajos, műegyetemi ny. r. tanár, a Magy. Tud. Akadémia r. tagja 1874. Siehmon Adolf, mérnök 1874. Szathmáry Béla, m. kir. miniszteri tanácsos 1869. Szontagh Pál (gömöri), földbirtokos és gyártulajdonos 1885. Szterényi Hugó, dr., kir. főgymnasiumi tanár 1883. Téry Ödön V., dr., m. kir. közegészségügyi felügyelő 1878. Thirring Gusztáv, dr., a székesfőváros statiszt. hiv. aligazgatója, tud. egyet. magán- tanár 1883. Timkó Imre, m. kir. geologus 1899. Toborffy Zoltán, egyet. tanársegéd 1903. Treitz Péter, m. kir. osztálygeologus 1891. Válya Miklós, székesfőv. polgári iskolai igazgató 1876. Vángel Jenő, dr., egyetemi magántanár, polg. isk. tan. képző tanára 1887. Veress József, m. kir. bányatanácsos 1867. Völkel Albert, mérnök 1901. Wagner Jenő (zólyomi), dr., kir. tanácsos, vegyészeti gyártulajdonos 1885. Wartha Vincze, dr., miniszteri tanácsos és műegyetemi ny. r. tanár, a M. Tud. Akad. r. tagja 1868. Wein János, székesfővárosi vízvezetéki nyug. igazgató 1867. Winkler Lajos, dr.. egyet. magántanár és adjunktus 1892. Zsigmondy Árpád, bányaművezető 1883. 18 I 16 a 170 175 180 185 190 195 96 TAGOK NÉVSORA. b) Vidéki rendes tagok. Ádámosi Ferencz, m. kir. bánya s.-mérnök, Désakna 1903. Andreics János, bányaigazgató, Petrozsény 1890. Antal Miklós, áll. szőlőkezelő, Nagyenyed 1900. Baczoni Albert, áll. főreáliskolai tanár, Kassa 1874. Baumerth Károly, bányatanácsos és bányahivatali főnök, Felsőbánya, 1887. Bauer Gyula, bányamérnök, Brád, 1902. Benacsek Béla, káptalani alapítványi hivatal főkönyvelője, Veszprém 1898. Bencze Gergely, kir. erdőtanácsos, akad. tanár, Selmeczbánya 1901. Bene Géza, főbányamérnök, Vaskő 1885. Beutel Engelbert, nagyolvasztó és öntődevezető, Nadrág 1893. Bibel János, műépitész, Oravicza 1886. Bothár Samu, dr., városi orvos, Beszterczebánya 1885. Böckh Hugó, dr., kir. bányatanácsos, bány. akad. tanár, Selmeczbánya 1895. Bradofka Frigyes, m. kir. bányafőmérnök, bánya- és kohóhivatali főnök, Kapnik- bánya 1890. Broszmann Jenő , m. k. gépfelügyelő, Szélakna 1878. Csató János, kir. tanácsos, Alsó-Fehérm. ny. alispánja, Nagyenyed 1867. Cseh Lajos, m. kir. bányatanácsos, főbányamérnök és bányageologus, Selmecz- bánya 1871. Czárán Gyula, földbirtokos, Menyháza 1895. Czirbusz Géza, dr., főgym. tanár, Temesvár 1898. Donáth Alajos, Pilismarot, 1903. Dudás Andor, városi tanácsos, Zenta 1900. Endrey Elemér, főgymn. tanár, Brassó 1901. Erdős Lajos, ref. lelkész, Szentendre 1900. Farbaky István, m. kir. főbányatanácsos, nyug. bányászakad. igazgató, országgyűl- lési képviselő, Selmeczbánya 1871. Forster Elek, földbirtokos, Lőrinte 1899. Fritz Pál, m. kir. bányatanácsos, Marosújvár 1885. Gáspárdy Aladár, polg. iskol. tanár, Orsova 1900. Gerő Nándor, bányagondnok, Inaszó 1883. Glos Arthur, fürdőigazgató, Csíz 1890. Gothard Jenő, földbirtokos, Herény 1880. Gretzmacher Gyula, kir. főbányatanácsos, bányászakad. tanár, Selmeczbánya 1871. György Albert, az osztr.-magy. ált. vasuttársaság főbányamérnöke, Resicza 18595. Gyürky Gyula (gyürki), társulati bányamérnök, Ózd 1885. Halmai József, főgymnasiumi tanár, Nagybánya 1576. Hemző Lajos, gymnasiumi tanár, Karczag 1901. Henrich Viktor bányamérnök, Petrozsény 1896. Herrmann A. Árpád, bányafőmérnök, Anina 1902. Horváth Zoltán, főgymnasiumi tanár, Rimaszombat 1892. Huber Imre, piarista tanár, Nagykanizsa 1901. Hudoba Gusztáv, m. kir. pénzügyi tanácsos, Nagybánya 1871. TAGOK NÉVSORA. .97 Hulyák Valér, tanárjelölt, Zsolna 1900. Hunyadi István, m. kir. vegyész, Mezőhegyes 1901. Illés Vilmos, bányamérnök, Oravicza 1901. Jahn Vilmos, vasgyárigazgató, Nadrág 1893. 200 Jelinek Ernő, bányaigazgató, Ózd 1885. Joós István, m. kir. bányatiszt, Diósgyőr 1881. Joós Lajos, m. kir. főmérnök, Nagyág 1883. Junker Ágoston, ev. gymnasiumi tanár, Beszterezebánya 1887. Kachelmann Farkas. m. kir. bányatanácsos, Selmeczbánya 1885. 205 Kanka Károly, dr., kir. tanácsos, főorvos, Pozsony 1851. Kirner Dezső, tanárjelölt, Rozsnyó 1901. Kiss V. Manó, középiskolai tanár, Beregszász 1895. Klekkner László, bányagondnok, Lucsiabánya 1893. Kocsis János, dr., áll. főgymnasiumi tanár, Kaposvár 1883. 210 Kovách Dömjén, cisterc.-rendi főgymnasiumi tanár, Eger 1885. Krausz Nándor, bányagondnok, Rozsnyó 1902. Kuncz Péter, nyug. miniszt. osztálytanácsos, Pomáz 1868. Laczkó Dezső, kegyesrendi főgymnasiumi tanár, Veszprém 1897. Lajos Ferencz főreálisk. tanár, Pécs 1902. 215 Litschauer Lajos, kir. bányásziskolai tanár és bányafómérnök, Selmeczbánya 1886. Maderspach Livius, m. kir. bányatanácsos, Zólyom 1893. Manner Kálmán, bányamérnök, Zalatna 1899. Márkus Károly, bányamérnök, Sajószentpéter 1899. Martiny István, m. kir. bányatanácsos, bányahivatali főnök, Hegybánya 1883. 220 Milhoffer Sándor. földbirtokos, Középadacs 1898. Moesz Gusztáv, középiskolai tanár, Brassó 1897. Mossoczy Sándor, m. kir. bányamérnök, Deésakna 1902. Myskowszky Emil, bányafelügyelő, okl. bányamérnök, Baranyaszabolcs 1903. Nopcsa Ferencz ifj., báró, Szacsal 1899. Oelberg Gusztáv lovag, m. kir. bányakapitány, Zalatna 1867. Pantocsek József, dr., orsz. kórházi igazgató, a közegészségügyi tanács tagja, Pozsony 1885. Pelachy Ferencz, kir. bányamérnök, Selmeczbánya 1887. Pettenkoffer Sándor, szól. felügyelő, Budafok 1901. Petrovits András, főbányamérnök, Krompach 1884. 230 Poor János, kegyesrendi tanár, Nagykároly 1886. Profanter János, dr., kir. bányamű-orvos, Aknasugatag 1885. Reguly Jenő, bánya s.-mérnök, 1903. Reitzner Miksa, m. kir. bányatanácsos, Körmöczbánya 1874. Riegel Vilmos, üzemvezető, Anina 1890. 285 Rombauer Emil, kir. főigazgató, főreáliskolai igazgató, Brassó 1886. Ruffiny Jenő, bányatanácsos, Dobsina 1872. Ruzitska Béla, tud.-egyet. magántanár, Kolozsvár 1888. Schaffer Antal, m. kir. műszaki tanácsos, Visegrád 1901. Schmidt László, m. kir. bányatanácsos, főbányahivatali főnök, Aknaszlatina 1890. 20 Schreiner János, káptalani jószágfelügyelő, Veszprém 1898. 22 av Földtani Közlöny. XXXIV. köt. 1904. 7 245 250 261 260 26 a 270 275 280 98 TAGOK NÉVSORA. Schröckenstein Frigyes, bányamérnök az osztr. áll. vasut-társaságnál, Anina 1896. Schwartz Ottó, dr., bányászakadémiai tanár, Selmeczbánya 1871. Siegmeth Károly, m. kir. áll. vasuti főfelügyelő, Debreczen 1879. "Sigmond Elek dr., m. k. vegyész, Magyaróvár 1902. Sikora Gyula, bányamérnök, Pécs 1902. Singer Bálint, főmérnök, Nagymányok 1891. Sóbányi Gyula, polgári iskolai tanár, Ujpest 1896. Soós Viktor, áll. előljáró, Teregova, 1903. Starna Sándor, m. k. mérnök, Körmöczbánya, 1885. Steinhausz Gyula, m. kir. bányatanácsos és bányaigazgató, Nagyág 1871. Stoll János, gyáros, Veszprém 1900. Süssner Ferencz, m. kir. bányatanácsos, bányahivatali főnök, Felsőbánya 1869. Svehla Gyula, m. kir. miniszteri tanácsos, bányaigazgató, Selmeczbánya 1880. Szádeczky Gyula, dr., tud. egyet. ny. r. tanár, Kolozsvár 1883. Szellemy László, m. kir. bányatiszt, Oláhláposbánya 1889. Szilády Zoltán dr., ev. ref. főgymn. tanár Nagyenyed 1899. Tesehler György, állami főreáliskolai tanár, Körmöczbánya 1875. Themák Ede. kir. reálisk. tanár, Temesvár 1869. Tirscher József, m. kir. bányatanácsos, Szélakna 1876. Toth Imre dr., kerületi főorvos, Selmeczbánya 1900. Tuzson János, dr., m. kir. erd. kisérl. áll. adjunktusa, Selmeczbánya 1900. Ulicsny Károly, m. kir. szől.-bor. felügyelő, Csáktornya 1902. Vargha György, főreálisk. tanár 1900. Veress József, ifj., m. kir. főmérnök, Selmeczbánya 1895. Vitalis István, lyceumi tanár, Selmeczbánya 1902. Wolafka Antal, jószágigazgató, Debreczen 1899. Wollman Kázmér, földbirtokos, Mezőlaborcz 1901. Zsilinszky Endre, dr., földbirtokos, Békéscsaba 1895. c) A rendes tagok jogaival biró intézetek és egyesületek. Ág. hitv. ev. lyceum, Selmeczbánya 1899. Drenkovai kőszénbányaművek igazgatósága, Berzászka 1885. Esztergom város tanácsa 1873. Ev. ref. collegium, Marosvásárhely 1903. Főmonostori könyvtár, Pannonhalma 1891. Geo-paleontol. Nemzeti Muzeum, Zágre896-b 1 Kaláni bánya- és kohó-részvénytársaság központ igazgatósága, Budapest 1584. Községi iskolai könyvtár, Nagyvárad 1893. Kuún reform. collegium, Szászváros 1875. M. kir. állami főreáliskola, Arad 1880. M. kir. állami főreáliskola, Budapest, VI. ker. 1897. M. kir. állami főreáliskola, Kassa 1890. M. kir. állami főreáliskola, Sopron, 1902. M. kir. állami főgymnasium, Makó 1895. 291 jó d 295 800 30. 31 81. ar o TAGOK NÉVSORA. "99 M. kir. agyagipari szakiskola, Ungvár 1898. M. kir. állami főgymnasium, Zombor 1885. M. kir. bányászati és erdészeti akad. igazgatósága, Selmeczbánya 1903. Magy. kir. bányászati és erdészeti akadémia ifjusági köre, Selmeczbánya 1876. M. kir. Konkoly-alapítványú astrophysikai observatorium, Ógyalla 1902. M. kir. országos meteorologiai és földmágnességi intézet, Budapest 1902. M. kir. országos meteorologiai observatorium, Ógyalla 1902. Nagygymnasium könyvtára, Gyulafehérvár 1881. Polgári iskola, Miskolcz 1883. Premontrei főgymnasium, Szombathely 1880. Reform. főiskola, Kecskemét 1873. Reform. főgymnasium, Miskolcz 1880. Róm. kath. főgymnasium, Veszprém 1899. Selmeczbánya város tanácsa 1875. Tud.-Egyetem geologiai-palgontologiai intézete, Budapest 1899. Vasipar-társulat igazgatósága, Nadrág 1882. d) Magyarországon kívül lakó tagok. Fuchs Tivadar, egy. rk. tanár, cs. és kir. termr. udv. muzeumi igazgató, Wien 1879. Hamberger József, szénbányafelügyelő, Brüx 1901. Hörnes Rudolf, dr., egyetemi tanár, Graz 1884. Karczag István, bérlő, Wien 1902. Katzer Friedrich, dr., boszniai-herczegov. geologus, Sarajevo 1899. Mednyánszky Dénes, báró, Wien 1851. Mrazec L., egyet. tanár, Bucuresci, 1897. Noth Gyula, bányaigazgató, Barwinek (Galiczia) 1885. Ősi János Jenő, bányaigazgató, Paris 1900. Schmidt Bernát, a rimamurányi vasmű részv.-társ. igazgatója, Herischdorf 1896. Seligmann Gusztáv, magánzó, Coblenz 1893. Uhlig Viktor, dr., egyetemi tanár, Wien 1891. Wichmann Arthur, dr., egyetemi tanár, Utrecht 1884. Wolleman A. dr., főreálisk. tanár, Braunschweig 1902. Zlatarsky George N., geologus és bányafőnök, Sofia 1891. Zwujovié J. M., főiskolai tanár, Beograd 1886. e) Levelezők, (Korrespondenten.) Joachim Gyula, a Rábaszab. társ. gát-őre, Győr 1901. Kovách Károly, polgármester, Zalaegerszeg 1888. Lunácsek József, néptanító, Felesősztergály 1888. 100 A FÖLDTANI TÁRSULAT CSEREVISZONYOSATI. A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT csereviszonyosainak kimutatása az 1903. évben. Magyarország. 1. Budapest, Magyar Földrajzi Társaság. 9. a Természetrajzi Füzetek. 3. a Magyar Turista Egyesület. 4. a Köztelek. 5 ( Polytechnikai Szemle. 6. a Budai könyvtár-egyesület. Te a Uránia tudományos egyesület. 8. ( Magyar Tanítók Otthona. 9. Kolozsvár, Erdélyi Kárpát Egyesület. 10. Nagyszeben, Siebenbürg. Verein für Naturwissenschaften. 11. Pozsony, Természettudományi és Orvosi Egylet. 12. Temesvár, Délmagyarországi Természettudományi Társulat. . Turóceszentmárton, muzeumi tóttársaság. . Zágreb, Societas historico-naturalis Croatica. tépé ln 09 MAusztria.. 15. Wien, Allgemeine Oesterreichische Chemiker- und Techniker-Zeitung. 16. c K.k. Geographische Gesellschaft. 17. a K.kKk. Geologische Reichsanstalt. 18. c. K.k. Naturhistoriscehes Hofmuseum. 19. c K. k. Zoologisch-botanische Gesellschaft. 20. Brünn, Naturforschender Verein. 21. Graz, Montan-Zeitung für Oesterreich-Ungarn und die Balkanlünder. 992. Laibach, Krainischer Musealverein. 23. Prag, Lotos. 24. Reichenberg, Verein der Naturfreunde. 25. Sarajevo, Bosnyák és herczegovinai országos muzeum. 26. Troppau, Naturwissenschaftlicher Verein. Németország. 97. Berlin, Nature Novitates. 28. Danzig, Naturforschende Gesellschaft. 99. Dresden, Naturwissenschaftliche Gesellschaft alsiss. 30. Elberfeld und Barmen, Naturwissenschaftlicher Verein. 31. Giefen, Oberhessische Gesellschaft für Natur- und Heilkunde. 44. 45. 46. 47. 48. A" FÖLDTANI TÁRSULAT CSEREVISZONYOSAI. . Greifswald, Geographische Gesellschaft. . Görlitza, Naturforschende Gesellschaft. . Halle a/S., Verein für Erdkunde. . Hannover, Naturhist. Gesellschaft. . Königsberg, Physikalisch-ökonomische Gesellschaft. . Magdeburg, Naturwissenschaftlicher Verein. . Regensburg, Naturwissenschaftlicher Verein. . Wiesbaden, Nassauischer Verein für Naturkunde. Olaszország . . Modena, Nuova Notarisia. . Palermo, Collegio degli Ingegneri et Architetti. . Perugia, Rivista italiana di paleontologia. . Roma, Reale Comitato Geologico d Italia. Francztaország. Paris, Veuille des Jeunes Naturalistes. Belgium. Bruxelles, Société royal malacologigüe de Belgigue. Dántza. Kjobenhavn, Dansk. geologisk Forening. Angolország. Nexwcastle- Upon- Tyne, Institute of Mining and Mechanical Engineers. Svájcz. Winterthur, Naturwissenschaftliche Gesellschaft. Oroszország. . Kiew, Gesellschaft der Naturforscher. . Moszkva, Société Impériale des Naturalistes. . Nova- Alexandria, Annuaire géologigue et minéralogigue de la Russie. . Szt- Pétervár, Comité Géologigue de la Russie. 101 a Société des Naturalistes. Section de Géologie et de Minéralogie, a Russ. kais. Mineralogische Gesellschaft. Finnország. . Helsingfors, Commission Géologigue de Finnlande, 102 A FÖLDTANI TÁRSULAT CSEREVISZONYOSAI. Svédország. 56. Upsala, The geological Institution of the University. Afrika. 57. Pretoria, Geologische Opname der Zuid-Afrikaansche Republiek. Dominion of Canada. 58. Ottawa, Commission Géologigue et d" Histoire naturelle du Canada. Eszakamerikai Egyesült-Allamok. 59. Chicago, Academy of Sciences. 60. Cleveland, Ohio, The Geological Society of Amerika. 61. Madison, Wisconsin Academy of Sciences, Arts and Letters. 62. Minmesota, Geological and Natural History Survey. 63. New- York, American Museum of Natural History. 64. Philadelphia, The Wagner Free Institute of Science. 65. San Framcisco, Academy of Sciences. 66. Topeka, Kansas Academy of Science. 67. Washington, Smithsonian Institution. 68. a United States Geological Survey. 69. c United States Departement of Agriculture. 70. Missoulu, Montana, University of Montana, Biclogical Station. Délamerika.. 71. Luna. Feru, Cuerpo de ingenieros de minas del Peru. Mexico. 712. Mexico, Sociedad Cientifica sAntonio Alzates . 73. Toluca, Servicio Meteorologico del Estado Mexico. Mustralta. fej . Melbourne, Geological Society of Australasia. a Australasian Institute of Mining Engineers. . Sydney, Australian Museum. c — Geological Survey. aj ömedi aj) 1 á1 No ae Argentinia. 78. Buenos-Ayres, sDeutsche Akademische Vereinigung? . A FÖLDTANI TÁRSULAT CSEREVISZONYOSAI. 103 A m. kir. Földtani Intézet útján még a következő bel- és külföldi társulatok 79. 80. 81. 82. 83. 84. 85. 86. 87. 88. 89. 90. 91. 92. 93. 94. 95. 96. 97. 98. 99: 100. 101. 102. 103. 104. 105. 106. 107. 108. 109. 110. (als 112. 113. 114. 115. 116. 76 118. 119. 120. kapják a ax Földtami Közlönyt . Amsterdam, Academie Royale des Sciences. Basel, Naturforschende Gesellschaft. Berlin, Kgl. Preuss. Akademie d. Wissenschaften. a Kgl. Preuss. geol. Landesanstalt und Bergakademie. ( Deutsche Geologische Gesellschaft. Bern, Naturforschende Gesellschaft. c — Schweizerische Gesellschaft f. d. ges. Naturwissenschaften. Bologna, Accademia delle Scienze dell Instituto di Bologna. Bonn, Naturhistorischer Verein f. d. Rheinlande und Westfalen. Bordeaux, Société des Sciences Physigues et Naturelles. Boston, Society of Natural History. PBruzelles, Commission Géologigues de Belgigue. a Société Belge de Géographie. [j Musée Royal d histoire naturelle. a Société belge de Géologie et de Paléontologie. a Académie Royale des Sciences, des Lettres et des Beaux Arts. Budapest, Meteorologiai és földdelejességi m. kir. központi intézet. a Mérnök- és Építész-Egyesület. a Kir. m. Természettudományi Társulat. a Országos Statisztikai Hivatal. a M. Tud. Akadémia. z Buenos- Ayres, Direction general de Estadistica La Plata. Caen, Société Linnéenne de Normandie. Calcutta, Geological Survey of India. Christianta, L Université Royal de Norvége. a Recherches géologigues en Norvége. Darmstadt, Verein für Naturkunde u. mittelrhein. geolog. Verein. Dorpat, Naturforschende Gesellschaft. Dublin, Royal Géological Society of Ireland. Firenze, R. Instituto di Studii superiori pratici e di perfezionamento, Frankfurt a/ M., Senckenbergisehe Naturforschende Gesellschaft. Frankfurt a/O., Natarwissenschaftlicher Verein. Freiburg i. B., Naturforschende Gesellschaft. Göttingen, Kgl. Gesellschaft d. Wissenschaften. Graz, Naturwissenschaftlicher Verein für Stelermark. Halle a. d. Saale, Kais. Leop. Carol. Akademie d. Naturforscher. a Naturforschende Gesellschaft. Heidelberg, Grossh. Badische Geol. Landesanstalt. Helsingfors, Administration des mines en Finlande. a Société de Géographie de Finlande. Innsbruck, Ferdinandeum. Kassel, Verein für Naturkunde. 104 121. 122. 123. 124. 125. 126. 127. 198. 129. 130. 131. 132. 133. 134. 135. 136. 137. 138. 139 161. 162. 163. 164. 165. A FÖLDTANI TÁRSULAT CSEREVISZONYOSAI. Klagenfurt, Berg- und Hüttenmünnischer Verein für Kárnthen. Kiel, Naturwissenschaftl. Verein für Sehleswig- Holstein. Krakau, Akademie der Wissenschaften. Lausamne, Société Vaudoise des Sciences Naturelles. Leipzig, Naturforschende Gesellschaft. ( Verein für Erdkunde. Liége, Société Géologigue de Belgigue. Lisbonme, Section des Travaux Géologigues. London, Royal Society. ( Geological Society. Milamo, Societa Italiana di Scienze Naturale. ( Reale Instituto Lombardo di Scienza e Lettere. München, Kel. Baierisches Staatsmuseum. ( Kgl. Baierische Akademie der Wissenschaften. c Kgl. Baierisches Oberbergamt. Napoli, R. Accademia delle Scienza Phisiche e Matematiche. Neuchátel, Société des Sciences Naturelles. New- York, Academy of Sciences. . Osnabrück, Naturwissenschaftlicher Verein. 140. 141. 142. 143. 144. 145. 146. 147. 148. 149. 150. 151. 8528 ikai 154. 50 156. 157. 158. 159. 160. Padova, Societa Veneto-trentina di Scienze Naturale. Palermo, Accademia Palermitana di Scienza Lettere et Arte. Paris, Academie des Sciences. Institut National de France. c — Société Géologigue de France. " — École des Mines. a — Club alpin francais. Pisa, Societa toscana di Scienza Naturale. Prag, Kg1. Böhmische Gesellschaft der Wissenschaften. Riga, Naturforscher- Verein. Rio de Jameiro, Commission Géologigue du Brésil. Roma, Reale Accademia dei Lincei. c Société Geologigue Italienne. Rostock, Verein der Freunde der Naturgeschichte in Mecklenburg. St.-Louis, Academy of Sciences. Santiago, Deutscher Wissenschaftlicher Verein. St.- Petersbourg. Académie Impériale des Sciences de Russie. Selmeczbánya, Kir. Bányászakadémia. Stockholm, Académie Royale Suedoise des Sciences. ( Geologiska Föreningen. ( Bureau géologigue de Suéde. Strabburg, Commission für die geologische Landesuntersuchung von Elsab- Lothringen. Stuttgart, Verein für vaterlündisehe Naturkunde in Württemberg. Tokio, Seismological Society of Japan. c University of Tokio. c Imperial Geological Office of Japan. Trondhjem, Société Royale des Sciences de Norvége. A FÖLDTANI TÁRSULAT CSEREVISZONYOSAI. 105 166. Torino, Reale Accademia della Scienze di Torino. 167. Venezia, Reale Istituto Veneto di Scienze. 168. Washington, United States Geological Survey. 169. Wien, Verein zur Verbreitung naturwissenschaftlicher Kenntnisse. 170. c K.und K. Militár-Geographisches Institut. 171. . a — Lehrkanzel für Mineralogie und Geologie der technischen Hochschule. 172. c — K. und K. Technisches und Administratives Militür-Comité. 173. — c — Section für Naturkunde des österreichisehen Touristenclubs. 174. c — Kais. Akademie der Wissenschaften. 175. ac — Deutscher und Oesterreichischer Alpenverein. 176. Würzburg, Physikalisch-medicinische Gesellschaft. 177. Zagreb, Jugoslovenska akademia. 178. Zürich, Fidgenössisches Polytechnicum. 179. — a — Naturforschende Gesellschaft. A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT SZÁMÁRA AZ 1903. ÉV FOLYAMÁN BEÉRKEZETT CSEREPÉLDÁNYOK ÉS AJÁNDÉKKÖNYVEK JEGYZÉKE.? 1. Cserepéldányok. AsBBorr, James W. Mountain roads. Washington 1900. Abhandlungen der k. k. Geogr. Gesellsch. in Wien. Bd. IV, Nr. 5—6, Bd. V, Nr. 1. — Wien 1902—3. Clerk k."geol (RSAnst. Bd. XVII, B (6; "Bd. XXSE. 1. — Wieni1903. — des Vereins für Naturw. zu Hermannstadt. Bd. 1—II. — Nagyszeben 1903. Allgemeine österr. Chemiker- u. Techniker-Ztg. XXI. Jg. Nr. 1—6, 8—21, 23—24. — Wien 1903. Annalen des k. k. naturh. Hofmus. Bd. XVII, Nr. 3—4, Bd. XVIII, Nr. 1—3. — Wien 1902—3. Annales de la Soc. royale malacologigue de Belgigue. Tome XXXVII. — Bruxelles 1902. Annals of the astrophys. observ. of the Smithsonian Inst. Vol. I. — Washing- ton 1900. Anmnuaire géol. et minér. de la Russie. Vol. V, livr. 8—10; Vol. VI, livr. 2—6. — Novo-Alexandria 1902—3. Annual report of the American Mus. of nat.-hist. for the year 1902. — New- York 1903. — of the Dep. of agricult. for the fiscal year ended june 30, 1902. — Washing- ton 1902. — of te Dep. of mines New South Wales for the year 1902. — Sydney 1903. xX E művek az 1876. évi közgyűlés határozata értelmében a m. kir. Földtani Intézet könyvtárának adatnak át. 106 KÖNYVJEGYZÉK. Annual of the geol. Surv. of Canada. New. ser. vol. XII és Maps to acc. ann. rep. vol. XII. — Ottawa 1902. — of the north of England Inst. of min. and mech. engineers for the year 1902—3. — Newcastle-Upon-Tyne 1903. — of the Smithsonian Inst. 1901. — Washington 1902. — of the U. S. geol. Surv. 1900—1 part 1—IV és 1901— 2. — Washington 1901—2. A pozsonyi orv.-természettud. egyesület Közleményei. Új folyam XIV. köt. 1902. — Pozsony 1903. Atti del coll. degli ingegneri e architetti in Palermo. 1902 agosto—dicembre. — Palermo 1902. Bericht der meteorol. Com. des naturf. Vereines in Brünn. XX—XXI. — Brünn 1902—3. Berichte des naturwiss. Vereines zu Regensburg. IX. H. — Regensburg 1905. Bericht über die Verlagstátigkeit von R. Fiedlünder k Sohn. Nr. XLVIII— XLIX. — Berlin 1902—3. Boletin del Cuerpo de ingenieros de minas. No. 1—3. — Lima 1902—3. — del Inst. geológ. de México. No. 16. — Mexico 1902. Bolletino del r. comit. geolog. d"Italia. Anno 1902, N. 4. anno 1903, N. 1— 2. Roma 1902—3. Bulletin de la com. géol. de Finlande. No. 14. —- Helsingfors 1903. — of the American Mus. of nat. hist. Vol. XVI; list of papers published in the bulletin and memoirs of the Am. Mus. of nat. hist Vol. I—XVI. — New-York 1902. — of the U. T. geol. Survey. No. 191, 195—207. — Washington 1902. Bulletins du com. géol. St. Pétersbourg. XXI, No. 5—10. — St. Pétersbourg 1902. Catalogue of Canadian birds. Part II. — Ottawa 1903. Contributions to Canadian palxont. Vol. III. — Ottawa 1902. Erdély. XII. évf. 1—12. sz. — Kolozsvár 1903. Erláuterungen zur geol. Karte d. österr.-ung. Monarchie. SW.-Gruppe Nr. 70. 123. — Wien 1902. Értesítő az erdélyi Múz. Egyl. orv.-természettud. szakosztályáról. Orv. szak. : XXIV. köt. III. füz.; természettud. szak.: XXIII. köt. ÍT—IIK füz. X.XIV. köt. I—III. füz. — Kolozsvár 1903. Explorations géol. dans les régions auriféres de la Sibérie. Reg. aurif. de VAmour livr. III, dInisséi livr. III, de Léna livr. II. — St. Pétersbourg 1902—3. Farmers" bulletin No. 136. — Washington 1902. Földrajzi Közlemények. XXIX. köt. I—X. füz. és Suppl. au XXIX. vol.: Abrégé du bull. de la Soc. honugr. de géographie; XXX. köt. I—X. füz. XXXI. köt. IX. füz. — Budapest 1091—3. Glasnik hrvatsk., narav. drustva. God. XIV, 1—2; god. XV, 1. — Zagreb 1902—3. — zemaljsk. muz. u Bosni i Hercegovini. XV, 1—4. — Sarajevo 1903. Izvestja muz. drustva za Kranjsko. Let. XII, ses. 6. — V Ljubljani 1902. KÖNYVIEGYZÉK. 107 Jahrbuch der k. k. geol. R.-Anst. Bd. LII, H. 2—4, Bd. LIII, H, 1—2. — Wien 1903. Jahrbücher des nassauischen Vereins für Naturk. Jg. 56. — Wiesbaden 1903. Jahresbericht der Gewerbelehrlingssehule zu Bistritz. XVI, XVII. — Bistritz 1901—2. — des naturw. Vereins in Eberfeld. H. X. — Eberfeld 1903 Köztelek. XIII. évf. 1—22, 24—25, 28—29, 31—61, 63—65, 67—70, 72—87, 89—102. sz. — Budapest 1903. La Feuille des jeunes naturalistes. No 387—398. — Rennes 1903. Landwirtschaftliche Zeitschr. für Österr.-Schlesien. V. Jg. Nr. 3—5, 7—24. — Troppau 1903. La nuova Notarisia. Serie XIV, aprile, ottobre. — Modena 1903. Materialien zur Geologie Russlands. Bd. XXI, Lief. 1. — St. Petersburg 1903. Meddelelser fra dansk geol. Forening. Nr. 1—6. — Kjobenhavn 1894—1900. Mémoires de la Soc. des naturalistes de Kiew. T. XVII, livr. 2. — St. Péters- bourg 1902. — du Com. géol. Vol. XVI, No. 2. Lief. I (Text), IT (Atlas), Vol. XVII, No. 3, KVOLS ERERS NO ÜG Nouv. série livr. 1, 2, 4. — St. Pétersbourg 1902—3. Memoirs of the geol. Surv. of New South Wales. Geology No. 3. — Sydney 1903. Memorias y Revista de la Soc. cientif. sAntonio Alzate,. Tomo XIII, núm. 5—6, T. XVII, núm. 4—6, T. XVIII, núm. 1—5, T. XIX, núm. 1—4. — Mexico 1902. Mineral res. of the U. S. geol. Surv. Cal. year 1901. — Washington 1902. Mitteilungen der k. k. geograph. Gesellsch. in Wien. Bd. XLVI, No. 1—10. — Wien 1903. — des Vereins für Erdkunde zu Halle a. 5. 1903. — Halle a 8. 1903. Mittheilungen aus dem Vereine d. Naturfreunde in Reichenberg. Jg. 33—34. — Reichenberg 1902—3. Monograpbs of the U. S. geol. Surv. Vol. XLI —XLIII. — Washington 1902—3. Montan-Zeitung. X. Jg. Nr. 1—6, 8—13, 15—24. Graz 1903. Nature Novitates. Jg. XXV, No. 1—24. — Berlin 1903. Népnevelők Lapja. XXXIII. évf. 6—7, 9—11, 13—26, 28—52. sz. — Buda- pest 1903. Polytechnikai Szemle. VII. évf. 1—36. sz. — Budapest 1903. Proceedings of the Austral. Inst. of min. engineers. Annual meeting, first ord. meet. 1903. — Melbourne 1903. — of the California acad. of scienc. Geology. Vol. II, No. 1. — San Francisco 1902. Professional Paper of the U. 5. geol. Surv. No. 1—8. — Washington 1902. Public road inguiries-bulletin of the U. S. Dep. of agricult. No. 23. — Washing- ton 1902. Records of the Austral. mus. Vol. IV, No. 8. — Sydney 1903. — of the geol. Surv. of New South Wales. Vol. VII, Part III. — Sydney 1903. Report of the north of England inst. of min. and mech. engineers. Part I. — Newcastle-Upon-Tyne 1903. 108 KÖNYVJEGYZÉK. Report of irrigation investigations for 1901 of the U. S. Dep. of agricult. No. 1, 3—4, circular No 50. — Washington 1903. Rivista italiana di palxontologia. Anno VIII, fasc. 1—IV, anno IX, fasc. 1—IV. — Bologna 1902—3. Schriften der Physik.-Ökonomisehen Gesellsch. zu Königsberg i. Pr. XLIII. Jg. Königsberg i. P. 1902. pitzungsberichte u. Abhandlungen d. naturw. Cresellseh. alsiss; in Dresden, Jg. 1902, Juli—Dez. — Dresden 1903. Smithsonian contribut. to Knowledge No. 1373. — Washington 1903. — miscell. collect. No. 1372, 1376. — Washington 1902—3. Soil Survey of the U. S. of agricult. Hanford Area, Harford county, Lover Salinas Valley, Yakima Area. — Washington. Természettudományi Füzetek. XXVI. évf. III. füz. XXVII. évf. 1—-3. füz. — Temesvár 1902—3. Transactions of the Austral. inst. of min. engineers. Vol. IX, part 1. — Mel- bourne 1903. — of the Kansas Acad. of science. Vol. XVIII. — Topeka 1903. — of the north of England inst. of min. and mech. engineers. Vol. L, part 7, vol. LI, part 5—6, vol. LII, part 2—7, vol. LIII, part 1, vol. LIV, part 1. — Newcastle-Upon-Tyne 1903. — of the Wagner free inst. of science of Philadelphia. Vol. III, part VI. — Philadelphia 1903. Traveaux de la Sect. géol. du cab. de Sa Majesté. Vol. V. — St. Pétersbourg 1902. — de la Soc. imp. des Naturalistes de St. Pétersboug. Vol. XXI, livr. 5 ; vol. XXXIII, livr. 1, no. 2—8; vol. XXXIV, livr. 1, no. 1—3. — St. Péters- bourg 1902—3. Turisták Lapja. XIV. évf. 10—12. sz. XV. évf. 1—10. sz. — Budapest 1902—3. Urania. IV. évf. 1—12. sz. — Budapest 1903. Verhandlungen der k. k. geol. R.-Anst. Jg. 1902, No. 14—18; Jg. 1903. No. 1—15. — Wien 1902—3. — der k. k. zool.-bot. Gesellsech. in Wien. Bd. LIII. H. 1—10. — Wien 1903. — der russich-kais. mineral. Gesellsch. zu St. Petersburg. XL. Bd. II. Lief. — St. Petersburg 1903. — des naturf. Vereines in Brünn. Bd. XL.—XLI. — Brünn 1902—3. — u, Mitteilungen des siebenb. Vereins für Naturw. zu Hermannstadt. Bd. LII. — Nagyszeben 1903. Verőffentliehungen der deutschen akad. Vereinigung zu Buenos Aires Bd. I, H. VII. — Buenos Aires. Water supply and irrigations papers of the U. 5. geol. Surv. No. 65—79. — Washington 1902—3. 2. Ajándékok. ÁGGAMENNONE (i. II terremoto nel! Isola di Cipro del 29 Giugno 1896. — Modena 1903. Akadémiai Értesítő. 157—168. füz. — Budapest 1903. KÖNYVIEGYZÉK. 109 A m. kir. szőlészeti kisérl. állom. és ampelologiai intézet Közleményei. II. köt. — Budapest 1902. A múz. és könyvtárak orsz. tan. II. Jelentése. 1902—3. Budapest 1903. Anales del Museo nac. de Buenos Aires. Tercera ser. tomo I, tomo VIII. — Buenos Aires 1902. Annales histor.-natur. Mus. Nat. hungarici, I. köt. 1—2. rész. — Budapest 1903. Annual report of Iova geol. Surv. Vol. XII. — Des Moines 1903. Bulletin of the geol. Society of America. Vol. 13. — Rochester 1902. — University of Montana. No. 10, 13—14, 16—17. — Montana 1902—3. Colorado college studies. Vol. X. — Colorado 1903. Erdészeti Kisérletek. IV. évf. 3—4. sz. V. évf. 1—4. sz. — Selmeczbánya 1902—3. FEnix, JogaANNEs : Korallen aus ügyptischen Miocönbildungen. — Berlin 1903. — — Korallen aus portugisisehem Senon. — Berlin 1903. — — Über einige norddeutsche Geschiebe, ihre Natur, Heimat und Trans- portart. — Leipzig 1903. — — Verkieselte Korallen als Geschiebe im 6 Diluvium von Sehlesien und Máhren. — Stuttgart 1903. Geologisch-bergmánnische iíkarten mit Profilen von Raibl nebst Bildern von den Blei- u. Zink-Lagerstátten in Raibl. — Wien 1903. Jelentés a magy. Nemz. Múz. 1902. évi állapotáról. — Budapest 1903. Koró B. and Kawazawa 5. A catalogue of the romanized geographnames of Korea. — Tokyo. Maryland geol. Survey. Cecil County, Garrett County, mindegyikhez atlas. — Baltimore 1902. Mathem. és természettud. Értesítő. XX. köt. 5. füz. XXI. köt. 1—5. füz. — Budapest 1902—3. Mitteilungen aus dem Gebiete d. Seewesens. Vol. XXXI, Nro. VII. — Pola 11903. — der Erdbeben-Kommission d. k. Akad. d. Wissensch. in Wien. Neue Folge No. XV, XX. — Wien 1903. Notizblatt des Vereins für Erdkunde u. d. grossh. geolog. Landesanst. zu Darmstadt. IV. Folge, 23. H. — Darmstadt 1902. ORosz ENDRE: Húsz ismeretlen ősemberi leletről. — Kolozsvár 1903. SmiowxEscu, Prof. Dr. J. Über die Verbreitung und Beschaffenheit d. sarm. Schichten d. Moldau (Rumünien). — Wien 1903. Statistisehe Zusammenstellung über Blei etc. 10. Jg. — Frankfurt a. M. 1903. Székely kongresszus 1902-ben. — Budapest 1902. The foreigner in Italy. 2 year, No. 1—12. — Roma 1903. Tovura, Dr. Franz: Neue Erfahrungen über den geognostischen Aufbau der Erdoberfláche. — Wien 1902. Transactions of the Edinburgh geol. Soc. Vol. VIII. Spec. part. — Edinburgh 1902—3. Tuberkulózis. I. évf. 1—12. — Budapest 1903. Vas HizsE C. R. The training and work of a geologist. — Pittsburgh 1902. Veröffentlichungen des kel. preuss. geodüt. Institutes. Neue Folge No. 12. — Berlin 1903. 110 KÖNYVIEGYZÉK. Zórnyomi WÁGNER JEső dr. Magyar ipar, iparfejlesztés. Orsz. magyar ipartárs- bank. — Budapest 1903 Zapiszniczi Szrpszkog geologoskog drustva. Hodina IX,:4; hod. X, 5—7; hod. XI, 1—8; hod. XII, 1—7. — Beograd 1900—2. 3. Térképek. K. k. geol. R.-Anstalt: Geologische Karten d. österr.-ung. Monarchie. Vierte Lieferung. — Wien 1903. Geol. surv. of Canada: (Geological sheets, nos. 42 to 48, 56 to 58 Nova Scotia. U. 8. geol. surv.. 135 topographic atlas sheets. f — — Geologic Atlas of the U. S. Folio No. 72—90. — Washington 1901—3. ( ( za sult . (t) Gróf Erdődi Sándor . Gróf Karácsonyi Guido Rudolf- alepűtsényéttől hat : ök székes főváros .. ALAPÍTVÁNYOK. A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT részére tett alapítványok az 1903. évi deczember 31-én. ) ) Báró Podmaniczky János .. ) Báró Sina Simon ) Ittebei Kis Miklós ) ) 17 t (t E VE Et (t EA a sékel t) Prudniki Hantken Miksa, Budapesten . . Dr. Schwarz Gyula, Budapesten . . Salgótarjáni kőszénbánya-társulat . Az első cs. és kir. szab. Dunagőzhajózási Társulat, IBdapesttéskBécsze: Ez atz zak (t) Kállay Benjamin, ágban éz . (t) Rónay Jáczint, Pozsonyban .. .. .. .. M. kir. tengerészeti hatóság, Fiumében (t) Okányi Szlávy József, Bnjamesten ESNE réz és 1885. A pesti hazai első Takarékpénztár- Egyesület Sz SE is A nagyágim kir. és man datátsulati aranybányamű vállalat. u. -. EZEN ET a es zza eő Balla Pál, Uj éken sa át z Balla Pál alapítványa az Me rdőkdén magy. , Tis fő- gymnásium nevére... - SEL LEGYET . Bezerédy Pál, Bindenesten szesá tév Le Tee E (t) Modrovits Gergely-. . YT . (t) Zsigmondy Vilmos, ördlemestem ELVE ebe Dr. Koch Antal, Budapesten . . rtvk , szd CET RottáSammu AóGSén tea ma e Dr. Schafarzik Ferencz, Binfejieeten És (t) Dr. Szabó József, Budapesten .. Dr. Ilosvay Lajos, Budapesten . .. sZstomondyüBóla Budapesten mee e ee David Vilmos, Budapestem .. .. sé (t) Gróf Andrássy Manó, Binőezesem 03 (t) Husz Samu, Budapesten éz Cs (t) Felső-Szopori Tóth Ágoston, Erzáedbem. Ezt (t) Klein Lipót, Budapesten .. .. .. .. .. készpénzben Círót Andrássy Dénes, Dernőnyzszi ez Gróf Andrássy György .. .. -. -—. -— .. készpénzben (( cí ( kötelezvényben . (t) Drasche Henrik lovag Bécsben. . .. . készpénzben . Pesti kőszénbánya- és téglagyár- táraulatia ( a a 111 210 kor. 210 1050 210 210 600 200 600 200 400 200 200 200 200 200 400 400 400 400 200 200 200 200 400 200 200 200 400 200 2900 200 400 200 200 200 400 (( (( 112 ALAPÍTVÁNYOK. 1885. Eszak-Magyarországi egyesített kőszénbánya- és iparvállalat-részvénytársulat, Budapesten .. készpénzben 400 kor. — — Rimamurány-Salgótarjáni vasműrészvénytársaság, Salgótarjánban ÉT ve k f 400 , — — Fülöp, szász-coburg- códami etczte ő saásió vas- gyára Pohorellán ete FEK) za; REN fi 900 c — —— Beszterczebánya sz. kir. város dj KMÁŐ ( 200 c — — (t) Gróf Csáky László, Budapesten. .. .. .. c 400 : — — Osztrák-magyar szabadalmazott Államvasút-Tár- saság, Budapest és Wien. . . só ( 400 :- — —— Dr. Mágócsy-Dietz Sándor, Budapesten. . 0... ( 200 - — — Dr. Pethő Gyula, Budapesten. . pá állampapirban 200. : — — Kempelen Imre, Mohán.. .. . mm készpénzben 400 a 1886. Dr. Kuncz Adolf, prépost, Csorna u. . .. a 900/4EG — — (1) Dr. Herich Károly, Budapesten... .. .. .. c 200 a — — Esztergomi főkáptalan-a 0 .. ... TAN 3ELB AE 4-AER ( 200 : — (E. Imkey Béla, Budapesten 2 ez Ne ( 200 c 1887. Dr. Staub Móritz, Budapesten pérdále: :aaögta c 900 "e — — Dr. Szontagh Tamás, Budapesten . . s KK 200. c 1888. Dr. Fischer Samu, Budapesten . .. HA a 930 c 1890. Kauffmann Kamilló, Budapesten .. 0 .. .. .. ( 200 . 1891. Porodai dr. Rapoport Arnót, Bécsben §13 a 900 c 1892. Özv. dr. Hofmann Károlyné bold. férje dr. Hof- mann Károly emlékére . .. TAKAO" e VtERRA ( 200 a 1893. Dr. Lőrenthey Imre, Bidlargstem ENNE EST ( 200 — 5. Zimányi Károly, Budapesten... .. .. c 200 c 1895. Urikány-Zsilvölgyi Magyar köszénbánya MResayé ény- Társaság Budapesten f sé JAS ZMBBES ( 200 : 1896. Királdi Herz Zsigmond, Bndergasten EZÉ e u 200 1897. Déchy Mór, Odessában . .. kő 4 ( 200 . 1900. Mattyasovszky Jakab, (mátyásfalvi) Pécsett Zsol- nay Vilmos nevére hez c 200 c 1901. Korláti bazaltbánya részvény- TÁTSEEBE Budemestem c 200 : "AD MIIDÍT 92SUT 4 "LODUDS Ni JZSMASIITOT : JOG ESEZTU SA MNIIOJPAIOSAO IS9ST9IPTOJ V 7 00 "19-26 "T6 "BT "TT "TT "9 "Pp z09p Sesuerezjdőnáu SnyITISTOSOTYTAT 119 Ear R se. s [OP at a8T d j t e a] ] s EE ZSZMLÁNN AKA MA E 21 (Te GST ] — 5 €77 [ GgmTa8T VI j "19-pg "97 "ZT Aou Sesueregőnáa SnyIUISTOSOTYITAT ] Tr aa ; § ] 6€ n0Y nET ] G s0G méd vel m$6 u6I —— mŰl uél 509 ul aől ag] — — sze [esz IZE E Ci Sa ID ADOL [BT GE mg aeI ] e ] mg6 a67 ! 86 zET — 97 ET SOT ut us V j jozAgor AT SA u TT aA mH deN 9H [ZS :SrTez(9 Toytezle gurrazs opt Iwdozxnedozoi e SezIUIEZSOPT ! URJIVJOPT — JT, !999A S99U9I V — A "U99-Vu is ; b Ég 8 SS9SUOILH ggoAAtRo] VAU ZV — Mi !elept YeuasaSUoTH ggoAutuoro] tői Zy — IN " S99U9I9T — AT : S9AUPIOTH — Hz "91-T— Áusyoza9 edu AN—N — g !tI-ÁN—XN Ádsyozrse vau (4(—H—V "RAUL SIJEJUOZTIOT TSINYZSBIJS : 3/21N2SI s Í 66 ,0£ ZP ZS H— MH AU99ID (9.E6 91 a) , 99 9 6I UN: 9s9m3o] umaojvnsosgo i1s9busuploj v] és "Ves dToTpI9 IPI? : tegyodeuoy JIYUISZI9P 59 JIGJUIJAOU B 9s93u9[9( HJBUPUMNLIOJBAJ9S90 IS95U9IPT0J "SIPT, 3PI0g TU V s 8 9 OG 1904. 1. sz. A mh. Földt. Társ. Földrengési Observatoriumának jelentése a januárius és februárius hónapokban észlelt földrengésekről, (A földrengési observatorium fekvése: K. h. 199 5" 55" (19 167 23-65) Greenw. K.—É. sz. 472 30" 29".1 Készülék: straszburgi horizontális inga. A — H—D inga, érzékeny K—Ny-ra; B — K—Ny inga, érzékeny É— D-re. E — Előrengés; F — Főrengés; M — Az inga legnagyobb kilengésének ideje; "", — Az inga legnagyobb kilengése m-ben; V — A rengés vége; T — Időtartam; Időszámítás a középeurópai idő szerint, éjféltől éjfélig. j ] E EF M my] v ] T ) Jegyzet ] A. Mikroseismikus nyugtalanság. LÓ A9OAZABB a E md IB. 185 127 — —- I 1 [181 20m gm Mikroseismikus nyugtalanság volt észlelhető jan. 5., 3., 16., 17., 22-én. A. 902 Am E J ezis 1 ) 202 15m 105 ! 185) 5. Miénk, mt, BE FE je Es SE SesE ER B. 202 9m 905 S és Az A. inga febr. 10-től— febr. 29-ig egész napon át mikroseismikus nyugtalanságot mutatott, mig a B. inga teljesen nyugodt volt. 1 ] 20£ 14 IZ Il [ A Földrengési Observatorium megbizásából : Kalecsinszky Sándor, Dr. Emszt Kálmán. Mit tiefer Trauer geben wir Nachricht von dem am 14. April 1904 erfolgten Ableben des Herrn D" MORIZ SIAUB königl. Rat, korr. Mitglied der Ungarischen Aka- demie der Wissenschaften, Gymnasial- Professor, gründendes Mitglied und dreizehn Jahre hindurch gewesener erster Sekretár unserer Gesellschaft. Gesegnet sei sein Andenken ! 11 TELET ENT FÖLDTAN NI KÖZLÖNY BEITRÁGE ZUR GEOLOGIE DES VILEGYÁSZA-BIHAR-GEBIRG ES. Von Dr. JULIus SzáDEczKkYy.! Der nördliche Teil des Vlegyásza- und des Bihar-Gebirges, weleher den Gegenstand vorliegender Besprechungen bildet, ist sowohl seiner Aus- bildung, als auch seines Baues nach eine einheitliche Masse, die bloB dem Umstande, dab sie von politisehen Grenzen entzweigetrennt ist, ihren zweifachen Namen verdankt. Diese máchtige, in ihrer Form interessante und von den anderen Gebirgen Ungarns abweichende Masse wurde einerseits in zusammen- fassender Weise zuerst von HAVER und STACHE in ihrer Geologie Sie- benbürgens? auf Grund der Aufnahmen der geologisehen Reichs- anstalt in den Jahren 1859 und 1860 besehrieben. Anderseits war es K. F. Perexs, der sich in seiner Abhandlung : Geologische und minera- logische Studien aus dem südlichen Ungarn, insbesondere aus der Gegend von kézbánya," mit derselben eingehend befabte. In dem erstgenannten Werke wurden die auf das Vlegyásza-Gebirge bezügliehen Kapitel von SracHE bearbeitet, der für die Eruptivgesteine — denn mit diesen möchte ich mich hier eingehender befassen —- folgende Benennungen in Anwendung brachte. Wir beginnen mit den. seiner Auf- fassung nach jüngeren Gliedern der wahischeinlichen Eruptionsfolge. Zur Gruppe der jüngeren Ouarztraechyte záhlt er den hhyo- lith, welchen er auch als cHornsteintrachyt der Vlegyászav oder kurz cVlegyászatrachyt, (p. 59) innerhalb der Gruppe der Rhyolithe mit horn- steinartiger Grundmasse bezeiechnet. 1 Vorgetragen in der Fachsitzung der ungarischen Geologischen Gesellschaft am 7. Mai 1902. 2 Wien, 1863. WILHELM BRAUMÜLLER. 3 Sitzungsberiechte d. k. k. Akad. d. Wissensch. Math.-naturw. KI. Bd. 43, Abt. I, p. 385—463. Wien, 1861 (mit einer geologisehen Karte und einem geolo- gischen Profile). 4 In HAUERs Geologischer Übersichtskarte von Siebenbürgen, erschienen 1861, ist auf der Vlegyásza-Spitze ein gröBerer, westlieh von Sebesvár ein kleinerer Rhyolithflecken ausgeschieden. fogai 116 Dr JULIUS SZÁDECZKY Im der Gruppe der gerauen Trachyte erwáhnt SracHE den völlig guarzlosen domitisehen Trachujt (p. 68) des Muntyele mare und mik bei Rekiczel. Den gröbten Teil der Eruptivgesteine des Vlegyásza-Gebirges záhlt derselbe zur Gruppe der álteren Ouarztrachyte, welche er nicht auf Grund in der Natur, sondern im Laboratorium vorgenommener ÜUnter- suchungen aufgestellt und für die er den Namen Jacil in Vorschlag gebracht hat (p. 72). Diese Gesteine wurden in a) andesíitiseh und b) gyramitopor- phyrisch ausgebildete Abarten eingeteilt, von welehen die erstere stellen- weise die letztere durchbricht. Im übrigen gelangten dieselben win der ültesten Zeit der jüngeren Tertiárperiode zum Durechbrucho. Von den deuterogenen Gebilden der tertiüren Eruptivgesteine wird südöstlieh vom Hauptgipfel ein ganz kleiner Berg einer (Juarz2- trachyt-(Rhyolith-) Reibungsbreccie erwáhnt (p. 83). Ferner findet bei den álteren Eruptivgesteinen ein, auf der Karte als triadiseh bezeichnetes gröBeres Porplwyr-Gebiet am oberen Absehnitte des Meleg-Szamos-Flules, an der Grenze des einstigen Siebenbürgens und ein kleineres Vorkommen zwischen Meregyó und Szulicze Erwáhnung (p. 176. Die auf das Bihar-Gebirge bezügliche erste, grundlegende Beschrei- bung finden wir in PETERS" erwáhnter Abhandlung, welche derselbe im Jahre 1859 schrieb, ohne also die 1859 und 1860 vorgenommenen Arbei- ten der geologisehen Reichsanstalt zu kennen ; 1 doch konnte aber hin- wieder auch HavER die Daten PETERS" auf seiner 1861 herausgegebenen, vorher erwáhnten geologisehen Karte Siebenbürgens nicht verwerten."? Was PereRs bei Besprechung der Massengesteine und den in ihrer Nachbarschaft befindliehen abnormen Bildungen auf p. 439 sagt, dab nüámlich c . . . einige der Gebirgsmassen einen so problematischen Cha- rakter haben, dass ihre geologische Stellung nur durch eine Verknüpfung mit den Nachbarlándern und durch sehr genaue Specialuntersuchungen fixirt werden kannv, vermag in gewisser Hinsicht auch heute noch — nach den stattgefundenen detaillierten geologisehen Kartierungen — auf- recht gehalten werden. Die Eruptivgesteine des in Rede stehenden Gebietes versieht der- selbe mit den folgenden Benennungen. Die andesitiscehen und rhyolithi- schen Gesteine der südlieh der VIlegyásza sich ausbreitenden grolhen Tafel nennt er Porphyr, stellenweise Porplwrit und scheidet sie auf der Karte als xeinen Porphyrit (aus der Trachytgruppe ")v aus. Als Syemit bezeichnet er die granitischen Gesteine in der Umgebung von Petrósz. 1 PereRs : Geol. u. min. Studien etc. Sitzungsber. d. mat.-naturwiss. KI. Bad. 43, Abt. I, 1861, p. 385. 2 HAUER u. STACHE: Geologie Siebenbürgens. Wien, 1863, p. 21. BEITRÁGE ZUR GEOLOGIE DES VLEGYÁSZA— BIHAR-GEBIRGES. ta ÍZ Dr. C. DoErrERs 1873 erschienener Beitrag: Zur Kenntniss der guarzführenden Andesite in Siebenbürgen und Ungarn! ist in Bezug auf die Eruptivgesteine der Vlegyásza-Gruppe insofern von Wich- tigkeit, dab er mehrere chemische Analysen ihrer Dacite enthált. Dr. Joser v. SzaBó bezeichnet in seiner 1874 ersehienenen Adatok Magyar- és Erdélyország határhegysége trachytképleteinek ismeretéhez (—Beitráge zur Kenntnis der Trachytbildungen des Grenz- gebirges von Ungarn und Siebenbürgem betitelten Studie? das (Crestein des Steinbruches von Kissebes und die ühnlichen Dacite als cAmdesin- Juarztrachyt ; ferner beschreibt er schwach hydroguarzitisehe aOrtho- klas- Oligoklas- Juarztrachytes aus dem Jád-Tale bei Remecz. ALEXANDER Kürrny benützt in seiner Arbeit: A VIegyásza és a szomszédos területek trachytjainak kőzettani vizsgálata (— Petrographische Untersuchung der Trachyte der Vlegyásza und ansto- Benden Gebiete)? bei Beschreibung der Exkursionen noch den Namen Rhiwolith, im petrographischen Teile aber finden wir bereits statt dessen die Benennung cOuarz-Orthoklas- Trachyt (in lithoidiseher Varietüt)v (p. 300), die erwáhnten Fundorte hingegen sind in die Karte als erhyo- lithischer Juarzamdesíttsv eingetragen. Als granitische Abart der Ouarzandesíte oder Dacite bezeichnet er die Gesteine can der BEinmündung des Zernabaches in den Dragán- Flubo (p. 304), indem er von denselben erwáhnt, dab xdiese Varietát gewissermalen eine Übergangsform zwischen den Trachyten und Grani- ten isto (p. 303). Zu der grünsteinartigen Abart der porphyrisch ausge- bildeten Ouarzandesite (Dacite) zühlt derselbe die (Gesteine N-lieh von Malomszeg, gleichfalls N-lich von Szkrind lángs des Székelyó-Tales und W-lieh löngs des Cseteczel (nach ihm Pareu tágni, welche er auch im der Karte ausscheidet. Zur normalen Art der Amphybolandesíte rechnet er nach Dr. A. Kocn das Gestein der Piatra Tolharului am Rande des groben Plateaus, STACHEsS Porphyr (p. 323). Bei Beschreibung der tektonischen Verháltnisse sagt Dr. A. KocH betreffs des Ouarz-Orthoklas-Trachyts auf p. 341 folgendes: cBezüglich seines relativen Alters kann keine sichere Ansicht ausgesprochen werden, doch in Anbetracht des Erfahrungssatzes, dab auf Trachytgebieten die 1 Jahrbuch d. k. k. geol. R.-Anstalt. 1873. Min. Mitt. Gesammelt von G. TSCHERMAK. Heft II, p. 51. 2 Földtani Közlöny. Bd. IV. Budapest, 1874, p. 78. 3 Erdélyi Muzeum Egylet Évkönyvei. Neue Folge, Bd. II., No. VIII. A VIle- gyásza és a szomszédos területek trachytjainak kőzettani és hegyszerkezeti viszonyai (— Petrographische und tektonischen Verhültnisse der Trachyte der Vlegyásza und anstobenden Gebiete). Von Dr. A. KocH und A. KüRTHY. Kolozsvár, 1878. 118 Dr JULIUS SZÁDECZKY Orthoklas-Trachyte gewöhnlich die Produkte der áltesten Eruption sind, erscheint es nicht unwahrscheinlich, dab auch auf dem Trachytgebiete der Vlegyásza mit diesem Typus die Eruptionsfolge eröffnet wurdev. In den Schlubfolgerungeu lesen wir ferner auf p. 251: cSümtliche besechrie- bene Ouarzandesit-Varietáten sind auf dem ganzen beschriebenen Gebiete Ergebnisse eines einzigen und ununterbrochenen, groBartigen vulkani- sehen Ausbruchesv. Als die Zeit, in welcher die Ouarzandesit-Ausbrüche erfolgten, gibt Dr. A. Kocn, gestützt auf den Umstand, dab einesteils die gesamten unteren tertiáren Schichten, selbst auch der zum I. Mediterran gehörige Koroder Sand gestört ist, ferner dab anderseits die Tuffe und Breccien der Ouarzandesite in den Ton- und Tegelschiehten des II. Medi terrans vorkommen: das Ende der II. mediterranen Stufe an. Er betont jedoch, dab die VIlegyásza diese Tufie und Breccien nicht liefern konnte, dab dieselben vielmehr — wenigstens zum Veil von dem oberhalb Retteg sich erhebenden Csicsó-Berg herstammen (p. 254. In den Jahren 1889 und 1890 war es Dr. GzoRG PRimrcs, der im Auftrage der kgl. ungarischen (reologiscehen Anstalt die Vlegyásza und jenen Teil des Bihar-Gebirges detailliert aufnahm, mit welehem ich mich hier zu befassen gedenke. In den Jahresberichten über seine Aufnahmen ! belegt er die Eruptivgesteine mit folgenden Namen. In der Reihe der tertiüren Eruptivgesteine bemerkt er betreffs der Dacite (Jahresb. 1859, p. 77). man könne im Zuge derselben: xbezüglieh der petrografischen Beschaffenheit, besonders aber hinsichtlich der Structur, zwei Gebiete unterscheiden, námlich : das Gebiet der gramto-porphyrischen Dacite und das Gebiet der an fremden KEinschlüssen reichen, rhyolittisehen Daciten. 2956). Die letzteren benennt er in seinem Jahresberichte für 1890 (p. 57): c Dacite des Vlegyászaer Typus) und stellt ihnen die c Dacite vom Typus les Dealu mares gegenüber, von welehletzteren er (p. 58) sehreibt: eJedes Zeichen deutet darauf hin, dass diese Dacitgebirge das Resultat einer ganz selbstándigen vulkanischen Eruption sind, welche der VIlegyászaer Erup- tion wahrscheinlich voranging. Das Gestein des grolen Plateaus bezeichnete er als Amdesit, behielt sich aber die náhere Besprechung dieses, sowie der übrigen tertiüren (re- steine für einen spüteren Zeitpunkt vor. Leider konnte er sein Vorhaben infolge seines frühbzeitig eingetretenen Ablebens nicht zur Ausführung bringen. Als ctertiüre Eruptivbreccien und Genglomeraten fabt er asolche ! Bericht über die geologisehe Detailaufnahme im Vlegyásza-Gebirgszuge des Kolozs-Biharer Gebirges 1889. Jahresbericht der kgl. ung. Geol. Anst. für 1889. Budapest, 1891, p. 66—79 und Skizzenhafter Bericht über die im nördlichen Teile des Bihar-Gebirges im Jahre 1890 bewerkstelligte geologische Detailaufnahme. Jahresber. d. kgl. ung. Geol. Anst. für 1890. Budapest, 1892, p. 44—62. md ze A d mkzűozzátsün zá tnszáátlkílzzzzazzáttallllkána BEITRÁGE ZUR GEOLOGIEK DES VLEGYÁSZA—BIHAR-GEBIRGES. 119 cSchuttgesteines zusammen, vin welehen nebst den Stücken benachbarter ülterer Sedimente auch solche der tertiüren Eruptivgesteine eine bedeu- tende Rolle spielenv. (Jb. 18589, p. 77.) Auch cOuarz-Orthoklas- Trachyjb, erwáhnt derselbe in seinem Jahresberichte für 1890 (p. 59) cin Form kleinerer Eruptionsherdes und bemerkt, dab edieselben auch Porphwyre sein könnens (p. 51). Die c(Juarzporphyres trennt er chinsiehtlieh ihrer structurellen Entwicklung und ihrer Mineralassociatiomi in seinem Berichte für 1890 ab (p. 609. Der granitische Dacit KüRrHYS wird von ihm unter den Benen- nungen: emittelkörmige Gramilev und eGranophyrs zu den ülteren kristallinisehen Massengesteinen gerechnet, deren weitere petrographische Beschreibung er sich für spüáter vorbehielt. (Jb. 1889, p. 78.) PRTERS" Petroszaer Syenit aber bezeichnet er als aBiotit- Gyranil ((Grranitit)s und cseheint es wahrscheimlich sehreibt er dab der Granitstock ülter ist, als die ihn umgebendens triadischen cSedimentes. (Jb. 1890, p. 61.) Überdies wird auch ein kleineres xDiorilv-Vorkommen erwáhnt (p. 62). Prof. Dr. Axron Kocn záhlt in seinem 1900 erschienenen zusammen- fassenden Werke: Die Tertiürbildungen des Beckens der sieben- bürgisehen Landesteile. II. Neogene Abteilung! der VIegyásza dem Wesen nach ebenfalls zu den Daciten und unter- seheidet: a) granitoporphyrischen, b) normalporphyrisehen Dacit, c) Grünstein- Modifikation des porphyrischen Pacites und d) vhyoliti- schen Dacit, als cwahrscheinlich Erstarrangsproducte eines einheitlichen Gesteinmagmas unter verschiedenen Umstándem, (p. 232). Aber auch bei Besprechung der eLiparite oder (Juavztrachyten wird woberhalb Szulieze in Frakszinyét eine kleine Partie dieser Gesteine mitten im Dacites und cbei Rekiczel in der Talsole ein dünner Gang davon im Glimmerschieferv erwaáhnt (p. 222). Die übrigen, weniger wichtigen literarischen Daten glaube ich umso leichter unerwáhnt lassen zu können, da in dem erwáhnten Werke von HAVER und SrACHE die ültere, in dem von Kocn aber die neuere Literatur zusammengestellt ist. Es erübrigt nur noch jenen Beitrag zu erwáhnen,? in welehem ich aus dem nördlichen Teile der VIlegyásza, von einer Lokalitát, wo derselbe das (Gestein 1 Mit Unterstützung der ung. Akademie d. Wissensch. und der ungarischen kgl. Naturwiss. Gesellschaft herausgegeben von der ung. Geol. Gesellschaft. Mit 3 Tafeln und 50 Textfiguren. Budapest, 1900. 2 Dr. Jurius Szápeczky: Über einige verkannte Gesteine des Vlegyásza- Gebirges. Értesítő az Erdélyi Muzeum Egylet orvos-természettud. szakosztályából (Sitzungsber. d. med.-naturw. Sect. d. Siebenbürg. Museumvereins. Jg. XXVI, 1901, Bd. XXIII, Hft. I.) Kolozsvár, 1901. 120 D: JULIUS SZÁDECZKY bisher unbekannt war, einen Rhyolith und aus dessen Nachbarschaft einen Pyroxenandesit und einen infolge der vulkaniscehen Wirkung meta- morfosierten, sandigen Schieferton, als üubBeres Kontakiprodukt beschrie- ben habe. Rhyolith. Aus der mitgeteilten Literatur ist ersichtlich, dab — namentlich in den letzten 24 Jahren — die herrschenden Eruptivgesteine der VIegyásza als die verschiedenen Arten des Dacits beschrieben wurden. Unter den- selben befindet sich auch ein rhyolithiseher Dacit, aber ein Gestein von der sauersten Art, das, nennen wir es nun Rhyolith oder Liparit oder aber Orthoklas-Ouarztrachyt (-Porphyr), sich an dem Bau der Vlegyásza der groben Masse von Daciten gegenüber immerhin in untergeordneter, ja verschwindend geringfügiger Weise beteiligt." Nachdem ich mich davon überzeugt hatte, dab auch im nördliehen Teile der VIegyásza an bisher unbekannter Stelle kRhyolith vorhanden ist, unternahm ich nach der Eruptivmasse der VIegyásza und damit zusammen- hángenden nördlichen Partie des Bihargebirges grölbere Exkursionen, um die Verbreitung und die Rolle des Rhyoliths, welche derselbe hier spielt, zu ermitteln. Die Hauptlinien meiner Exkursionen, sowie den Zusammen- hang des Rhyoliths mit den umgebenden Gesteinen, gedenke ich an ande- rer Stelle zu besprechen, hier möge bezüglich der Verbreitung dessel- ben — nachdem blob die petrographischen Ergebnisse den Gegenstand dieser Zeilen bilden — nur bemerkt sein, dab dieselbe eine viel gröbBere ist, als dies HAvERS Karte? veranschaulicht oder wie sie in Dr. KocHs und KüRkrys geologiseher Karte für den rhyolithischen Ouarzandesit fest- gesetzt wurde." Der Rhyolith zieht sich námlich von der am meisten erhobenen Masse der Vlegyásza in östlieher Richtung gegen Szkrind tief herab und fand ich denselben gegen N nicht nur oberhalb der Kecskés- korcsma in grölberer Masse, sondern auch in Lunka und in der Um- gebung der Mündung des Bulz-Baches. (regen W besteht, ober dem gra- 1 Dem Namen Rhyolith gebührt gegenüber der Benennung Liparit der Vorrang, u. zw. nicht nur dem Prioritütsprinzipe entsprechend, weshalb der Autor des Namens Liparit, J. Rorn, selbst denselben als zu vermeiden bezeichnet (Die Gesteinsanalysen in tabellarischer Übersicht und mit kritiscehen Erlüuterungen, Berlin, 1861, p. 59—60 und 34), sondern auch aus dem Grunde, daB der von RICHTHOFEN für die ungarischen, sauren glasigen Gesteine in Anwendung gebrachte Namen Rhyolith die charakteristisehe Bigenschaft einer wichtigen Gruppe dieser Gesteinsfamilie treffend zum Ausdruck bringt. 2 Geologiscehe Übersiehtskarte der Österreich-Ungarischen Monarchie, be- arbeitet von FRANZ Ritter v. HAuER Wien, 1867—71. 3 A Vlegyásza és a szomszédos területek trachytjainak kőzettani és hegy- szerkezeti viszonyai. Erdélyi Muzeum Egylet Évkönyvei. Neue Folge, Bd. II, No. VIII. BEITRÁGE ZUR GEOLOGIE DES VLEGYÁSZA—BIHAR-GEBIRGES. 121 nitischen (Gesteine lüngs des Zerna-Baches, der obere Teil der Berge aus einem in die Familie der Rhyolithe gehörigen, sauren (Gesteine und finden wir dasselbe ferner auch jenseits des Dragántales auf dem Molivis, in der Gegend des Sebiselgát. 5-lieh der Haupterhebung der Vlegyásza erstreckt sich der Rhyolith über den Vurvurásza, an dem zum Bihargebirge gezáhlten Botyásza hinauf, um über das Dragán-Tal und den Pojen einesteils in SW-licher Richtung gegen das petroszer granitische Gestein, anderseits aber in W- und NW-licher Richtung über Biharfüred auf das linke Gehánge des Jád-Tales zu ziehen. Die Arten der Rhyolithe. Im Vlegyásza-Bihargebirge können bereits mit freiem Auge mehrere Arten von Rhyolith untersechieden wer- den. Am verbreitetsten scheint 1. der breccienartige Rhyolith zu sein, welecher mehr oder weniger, an der Oberfláche gewöhnlich einge- sehmolzene Binschlüsse von Sedimentgesteinen: Sandstemen, Sehiefer- tonen, kristalliniscehen Schiefern und Kalken enthált. Diese fremden Ge- steinseinsehlüsse sind manchmal so reichlich vorhanden und durch das einst flüssige Material So sehr nach einer Richtung verflacht, dab der Rhyolith eine ausgesprochen schiefrige Struktur aufweist (Biharfüred, Dája- Wasserfalb. Die Grundmassc des breccienartigen Rhyoliths ist meist felsitisch, selten ganz glasig oder mikrokristalliniseh. Im derselben sind gewöhnlich auch kleinere, 1—5 mm grobe Mineralkörner porphyrisch ausgeschieden. 2. Der dem freien Auge homogen erscheinende, in frischem Zu- stande porzellanartige, gewöhnliche Rhyolith spielt neben dem vorhergehenden eine sehr untergeordnete Rolle. In diesem sind die por- phyrisch ausgeschiedenen kleinen Mineralkörner manchmal auf das Mini- mum reduziert. 5. Die Rhyolithe mit mikrogranitiseher Grundmasse ent- halten gewöhnlich ebenfalls keine mit freiem Auge sichtbare fremde (re- steinseinschlüsse. Diese finden wir in den tieferen Teilen der eruptiven Masse ausgebildet, namentlieh lüngs der Zerna und in deren Umgebung. Nachdem ich einen Vertreter der gewöhnlichen, fremde (CGresteins- einsehlüsse in grölerer Menge nicht enthaltenden Rhyolithe, welcher an dem Dragán-Flusse oberhalb der Kecskéskorcsma vorkommt, bereits bei einer anderen (Gelegenheit beschrieben habe und es nicht Aufgabe vor- liegender Zeilen ist, ein zusammenhüngendes Bild der Eruptivgesteine des Vlegyásza-Bihargebirges zu entwerfen, sondern blob nur die bisher unbekannten Gesteine auf petrographischer Grundlage zu beleuchten, glaube ich hier von einer Beschreibung der gewöhnlichen Rhhyolithe ab- sehen zu können. In Anbetracht dessen, dab die Rhyolithe im VIlegyásza-Bihargebirge auf überaus grobem Gebiete und in sehr variabler Ausbildung vorkommen, 122 Dr JULIUS SZÁDECZKY so dab die hhyolithexemplare, die ich eingehender untersuchte und die ich hier zu beschreiben gedenke, noch kein klares Bild der gesamten Rhyolithe bieten: erachte ich es im Interesse der Wahrheit und der ergáünzenden Forschungen für notwendig, statt einer zusammenfassenden Beschreibung, die Rhyolithe im besonderen, nach den einzelnen Lokali- táten zu behandeln. I. Durch sedimentáre Gesteinseinschlüsse breccienartige, felsitische oder pechsteinartige Rhyolithe. A) Felsitische Rhyolithe. Die breccienartigen hhyolithe bilden die áubere Partie der Rhyolith- masse und kommen daher sehr háufig auf den gröbten Erhebungen vor. Der máchtige, 1838 m hohe VIegyásza-Gipfel selbst wird von einem solchen Gesteine gebildet. I. Der Rhyolith des VIegyásza-Gipfels besitzt gewöhnlich eine weibe Farbe, welche infolge der Verwitterung des in frischem Zu- stande graulich gefárbten, porzellanartigen (resteins entsteht. Dasselbe sondert sich schiefrig ab und bildet am Abhange der VIegyásza an mehre- ren Punkten weithin senimmernde Schutthaufen. Bei der eingehenderen Untersuchung des Gesteins zeigen sich dem Íreien ÁAuge eingesehmolzene, grünliche, bis zu 1 em lange und 2—3 mm breite schiefrige Binschlüsse und 1—2 mm grobe weibliche, kristalli- nische Kalkkörner. Durch die Zerstörung einzelner Kinsehlüsse sind auch mit einer limonitischen Kruste versehene kleine Hohlráume entstanden. Unter dem Mikroskop finden wir eine weibBe, dichte felsitische (Grundmasse mit fluidaler Struktur, in deren homogen erscheinenden Partien wir bei starker Vergröberung bemerken, dab dieselbe mit überaus kleinen, doppelbrechenden Körnern umzukristallisieren beginnt und dab sich in derselben kleine Verunreinigungen, opake Pünktehen, ferner über- aus kleine, mit Luft gefüllte Hohlráume befinden. Die fluidale Struktur tritt hauptsüchlich infolge der teilweise ein- geschmolzenen fremden Verunreinigungen gut hervor, von welchen namentlich die lockereren, sandigen, tonigen Arten in dem vulkanischen Gesteine manchmal ganz zerrissen, ja in Körner zerlegt sind, dabei aber ihren fremden Charakter beibehaltend, mit ihrer welligen Anordnung die einstige Bewegung des Eruptivgesteins erkennen lassen. Lüngs der- selben ziehen hie und da auch Limonitstreifen hin, wáhrend die breiteren Spalten durch nachtráglich gebildete Pennin-, Muscovit- oder (Juarz- aggregate ausgefüllt werden. Die fremden Gesteinseinsehlüsse sind gewöhnlich so klein, dab sie nur unter dem Mikroskop erkannt werden können. In gröbter Menge hátad BEITRÁGE ZUR GEOLOGIE DES VLEGYÁSZA — PIHAR-GEBIRGES. 123 finden wir bráunlich gefárbte, glimmerig umkristallisierende Schieferton- fragmente. Reichlich kommen auch Sawdsteinstüeckehen vor, von welchen auBer den völlig von einander getrennten Körnern auch kleine Krümel mit einem Durchmesser von 1—2 mm vorhanden sind. In diesen Sand- körnern ist der teils undulös, teils auf einmal auslöschende (Juarz das herrschende Mineral, neben welehem noch Muscovit-, weniger Biotit-, Magnetit-, Feldspat- und Turmalinkörner vorhanden sind. Von kristallinisehen Schiefern herrührende, aus zertrümmertem Ouarzite und nebsbei manchmal auch aus Muskovitpláttehen — und ebenso auch die aus kleinen, gewöhnlich zertrümmerten Kalkstückehen bestehenden Kinsehlüsse sind seltener. Als in der Rhyolitlmagma ausgeschiedene Mineralien können blob kleine Ouarzkörner und spürliche kleine Feldspatfragmente erwáhnt wer- den. Die 1—2 mm groBen, meist abgerundeten Juarzkörner sind ziemlich reichlich vorhanden, löschen auf einmal aus, zeigen korrosionale Vertiefun- gen höchstens an ihrer Oberfláche, sind gewöhnlich gespalten und weisen löngs einzelner Streifen kleine, mit Gasen oder einer gelben Flüssigkeit gefüllte Hohlráume auf, deren letztere selten lebhaft bewegliche Libellen besitzen. Infolge ihrer Bigenschaften sind diese von den fremden (uarz- körnern leicht zu unterscheiden. Feldspatpartikel sind in bedeutend geringerer Anzahl vorhanden wie Ouarzkörner und gewöhnlich sehr stark umgewandelt ; in einem Teil derselben hat auch bereits die Muskovitisierung begonnen, welche kleine Schüppchen zustande brachte. Die meisten geben auch in konvergentem Lichte ein gestörtes Bild, so dab eine genaue Bestimmung derselben überaus schwierig ist. Trotzdem halte ich auf Grund der optisehen Kigen- schaften, wie auch auf Grund der Szapó"sehen Flammenreaktion den herrschenden Feldspat des Rhyoliths vom Vlegyásza-Gipfel für Albit. Untergeordnet findet sich auch ein parallel auslösehender, reinerer Ortho- klas in demseiben, welcher bei den Flammenreaktionen eine kleinere Schmelzbarkeit (3—4) und mit Gips starke (3—2) Kaliumfárbung zeigt. 2. Am südlichen Teile des breiten VIegyásza-Rückens, in einer Höhe von ca 1600 m, erhebt sich ober der Intremuntz genannten Lichtung basteiartig ein müchtiger Felsenzug, das Berghorn (Cornu Muntye- lui). Auch dieses besteht aus Rhyolithen, welche aber fremde (Gesteins- einschlüsse in bedeutend grölberer Menge enthalten, wie das Gestein des flachen Gipfels. so dab sie einer groben Breccie ganz áhnlich sind. Unter den Einsechlüssen erkennt das freie Auge Stücke von Sandstein, sehwarzem und grauem Schieferton, Glimmerschiefer, (Juarzit und weihem Marmor mit Zuckerstruktur, welche sümtlich bedeu tend gröber wie am Gipfel, an ihrer Obertláche aber trotzdem mit dem Khyolithe innig versehmolzen sind. An mehreren Stellen liegen diese 124 Dr JULIUS SZÁDECZKY ausgewitterten fremden (Cresteinseinschlüsse an der Felsenwand massen- haft umher. Bei eingehender Untersuchung zeigt sich der Rhyolith in seinem Innern hell grünliehgelb und porzellanartig; an der verwitterten Ober- fláche aber weib. Unter den in demselben ausgesechiedenen kleinen Mineralien ist der Ouarz in gröberer Menge vorhanden, wie der Feld- spat, als fremde Kinschlüsse aber finden wir eine grobe Menge von kleineren oder grölberen Sandstein- und Kalkstückehen. Unter dem Mikroskop können in der felsitisehen Rhyolith- Grumd- masse auch breccienartigje braungefárbte Partikel beobachtet werden, an ihrer Oberfláche mit radialen sphárolithischen Bildungen negativen Cha- rakters, welehe von einzelnen stark doppelbrechenden, der Lünge nach positiven, gliimmerartigen Streifen unterbrochen sind. Sowohl die aus der Magma ausgeschiedenen, wie auch die fremden Teilchen der Grundmasse sind zertrümmert und an ihrer Oberfláche ab- geschliffen. Die wxarzkörner sind gewöhnlieh kleiner, wie 1 mm und auber sonstigen kleinen Einschlüssen finden wir auch Flüssigkeiten mit sich bewegenden Libellen in denselben. Die Feldspüte sind gröBtenteils Albite mit Zwillingen nach dem Periklin- oder Karlsbader- und Albit- Gesetze. Untergeordnet kommt auch Orthoklas vor. Eine besondere KEigentümliehkeit besteht darin, dab sowohl der Albit, als auch der Orthoklas háufig mit Diopsidkristüllehen erfüllt ist, wobei manchmal auch Calcit zurückblieb, auf Rechnung dessen sie sich gebildet haben. Im der Reihe der fremden Finschlüsse besitzen die kristallinisehen Kalkörner am meisten Interesse, welche wir in dem Rhyolith háufig ein- gestreut finden und die überaus selten auch Flüssigkeitseinschlüsse mit Libellen — jenen des Ouarzes üáhnlich — enthalten. Auch sind die Mineralien, welche sich unter der Wirkung der feuerflüssigen Magma gebildet haben, bemerkenswert. Von den letzteren sind die Diops"-dkörner am hüufigsten, welche die kristallinisehen Kalkeinschlüsse manchmal krustenförmig umgeben. lhre Farbe ist sehr hellgrün, ihre Auslöschung c—ny, — 427. Im den aus Calcit und Diopsid bestehenden Aggregaten kommt selten auch ein pleochroitiseher Amphibol vor, dessen Aus- lösehung n—c—28" ist, sein Pleochroismus aber : ny — bláulichgrün, nm — dunkler blűulichgrün, nm — hell grünliehgelb, was einesteils an die Higenschaften des gewöhnlichen Amphibols, ander- seits an die des Katoforits erinnert. Doppelbrechende elloritisehe Bildungen mit sehwüáecherer Licht- tét jill uzttauzíllaztuzzazátttánű BEITRÁGE ZUR GEOLOGIE DES VLEGYÁSZA—BIHAR-GEBIRGES. 125 brechung kommen ziemlich háutig vor, doch hüngt deren Ursprung nicht mehr mit dem Kalke zusammen. Die verworrene Verwachsung dieser Kontaktmineralien erinnert lebbaft an die Struktur der Hornsteine (cornéen). Auch ein Stückehen Arkosasandsteines geriet in den Dünnsehliff, in welchem, vorherrschend 075 mm grobe, meist undulös auslösehende Juarzkörner in gröbter Anzahl, ferner Orthoklas, Plagioklas, wenig Magnetit, braune Tonteilehen und spárlieh 0-1 mm grobe Turmalinkör- ner vorhanden sind. Der Turmalin besitzt eine isomorphzonare Struktur, sein Pleochroismus ist n.— innen dunkelblau, aubBen hell kastanienbraun, ny — innen kastanienbraun, auben heller kastanienbraun. Seine Doppelbrechung geht in Dünnsehliffen von gewöhnlicher Dicke bis zam Grün II. Ordnung hinauf. Überdies finden sich in dem Rhyolithe noch Sandsíeine anderer Art. In einem solchen, 5 em grobBen Einschlusse sind die kleinen, manch- mal zertrümmerten Ouarzkörner in eine Tonsubstanz eingebettet, in welcher sich aus kleinen Glimmerpláttehen bestehende Aggregate aus- kristallisiert haben, infolgedessen sie an jenes Kontaktprodukt des san- digen Sehiefertones erinnern, welches ich vom nördliehen Teile der Vlegyásza, aus dem Viság-Bache beschrieben habe.F 3. Der nördliech des Berghornes, auf dem Westabhange des kahlen Vlegyásza-Gipfels am Waldessaum vorkommende Rhyolith unter- scheidet sich von den vorhergehenden dadurch, daB seine fremden Ge- steinseinsechlüsse meist sehr klein und darunter viel kristallinisehe Schiefer vorhanden sind. Die porzellanartige Grundmasse zeigt heller und dunkler graue Partien und enthült dieselbe im Vergleiche zu den vorhergehenden Rhyolithen viel unversehrte 2—3 mm lange, nach (010) dick tafelförmige oder nach der Achse ,a" süulenförmige hellrötliehe oder weibe Albit- kristalle, an deren Bildung die Flüchen (010) oo Poo, (001)oP, (201) 2 P, cc, (110) co P" und (110) co"P teilnehmen. Unter dem Mikroskop zeigt die felsitisehe Grundmasse sehr viel, verschieden geförbte sphárolithische, radial ausgebildete Partien mit steifen Konturen, die eine sehwache Doppelbrechung und der Lüönge achn einen positiven Charakter besitzen. Die Feldspáte erwiesen sich sowohl ihrem optischen Verhalten, als auch der Flammenreaktion nach als Albite. In einem, auf die der zweiten Mittellinie entsprechende n,(a) beinahe vertikalen Schnitte bildet die k Über einige verkannte Gesteine des Vlegyásza-Gebirges. Orvostermészett. Ertesítő. Bd. XXIII, p. 18. Kolozsvár, 1901. 126 Dr JULIUS SZÁDECZKY optisehe Achsenebene mit der Karlsbader Zwillingstlüche (010) einen Win- kel von 727; in einem auf die die erste Mittellinie bildende n.(r) ver- tikalen Schnitte aber ist die optische Achsenebene mit einem Winkel von 12" zur Spaltungslinie der Basis geneigt. Bei der Flammenreaktion verhalten sich die Albite folgendermafben : I Na—4—5, K—0O, Schm. 4 auBen blasig ; II Na—4—5, K—0O, Schm. 5 ; MUN ae [ró Hingegen zeigt die porzellanartige Grundmasse : MEZ a ae etánt 119 IN S 0) Aelelttrm 245 UL NI 8K ASZ Die schwache Kaliumfárbung bei Verschmelzung der Albite mit Gips kann darauf zurüeckgeführt werden, dab wir in ihrem Ouerschnitte parallel mit (010) sehr dünne, parallel auslösehende Orthoklaspláttehen von mikropertitiseher Verwachsung finden. Orthoklas kommt auch selbstündig ausgebildet, jedoch untergeord- net vor. In beiden Feldspatarten finden sich GCalciteinsechlüsse und in einem Albite ist auch ein Zirkonfragment, welches an einem beinahe opaken, umgewandelten biotitartigen Bruchstücke haftet, vorhanden. Die Ouarzkörner zeigen zum Teil tief in das Innere reichende starke Korrosionen und sind selten mit einem aus Ouarz und Orthoklas bestehenden dünnen mikropegmatitisehen Kranze umgeben, wie wir ihn bei den Mikropegmatiten háufiger antreffen. 4. Zur Illustration der Mannigfaltigkeit des Rhyoliths vom Vlegyásza- Gipfel möge hier noch ein Exemplar von der Südlehne Platz finden, das von dem westlich des Beszélőkő (Piatra greitore) gelegenen Rücken, aus einer Höhe von ca 1800 m stammt. Die dunkle, stellenweise braun gefüörbte andesítiseh seheimnende Grundmasse dieses Gesteins unterschei- det sich so sehr von den vorhergehenden, dab wir gar nicht wagen wür- den, dasselbe auf Grund seiner dem fÍreien Auge erkennbaren Eigen- schaften mit diesen zu identifizieren. Das Mikroskop aber zeigt klar und deutlich, dab auch in diesem Gesteine die gefárbte, felsitiscehe Grundmasse vorhanden, aber einerseits mit fremden (Gesteinseinsehlüssen, anderseits mit den zum Rhyolith gehörigen zerspaltenen Fragmenten von Feldspüáten, hauptsüchlieh Albi- ten und Ouarzkörnern, erfüllt ist. Auch fürbige Mineralien sind darin enthalten, von welchen wir aber infolge ihrer Umwandlung nur vermuten können, dab sie ursprünglieh Biolit waren, da in denselben aus Mag- netitpünktehen bestehende Streifen und mit einer gelben Farbe I. Ord- nung ehloritisehe Bildungen im 0703 mm dickem Dünnsehliffe ausgesehie- den sind. Vom michtigen Vlegyásza-Gipfel zieht aus einer Höhe von 1550 m BEITRÁGE ZUR GEOLOGIE DES VLEGYÁSZA—BIHAR-GEBIRGES. 12 der zerklütftete Kalksteinstreifen der Piatra alba, als ein weithin sicht- barer Rest der einstigen Decke der eruptiven Masse in 580-licher Richtung herab. Östlieh der Haupterhebung breitet sieh vom Kalkstein- kamme gegen N, in einer Höhe von 1300—1100 m eine sehr breite Schwelle mit von Fichtwáldern bestandenen Hügeln, práchtigen Wiesen, wenig AÁckern und steilen Talgehüngen aus, auf welcher die Hüuser von Rogozsel und teilweise von Rekiczel verstreut sind. Nachdem ich vom Gipfel bereits einige Exemplare der, fremde Gesteinseinschlüsse enthaltenden Khyolithe besprochen habe, möchte ich nunmehr deren Beschreibung an solchen fortsetzen, welche vom un- teren Teile der Zentralmasse, nahe zur breiten Schwelle in eiuer Höhe von 1450 m auf dem Piatra scsévi und Pajkoj vorhanden sind. 5. Die ruinenáhnliche Rhyolithmasse des Piatra scsévi ist neben dem an der steilen Lehme aufwárts führenden Wege im Walde verborgen. Es ist dies eine von fremden Gesteinseinsehlüssen sehr grob- breccienartige Felswand, an welcher kristallinische Schiefertrümer von HandgröbBe und darüberverstreut liegen, wodurch sie an die Felsmasse des Berghornes lebhatft erinnert. Die Grundmasse des, durch die in einer Richtung angeordneten Einschlüsse gestreift erscheinenden, porzellanartigen (resteins zeigt unter dem Mikroskop vorherrschend felsitisehe, wolkige, stellweise jedoch amorphe Partien, enthült aber anderseits auch radiale Sphárolithe von negativem Charakter. Es finden sich in derselben sehr viel fremde Ge- steinspartikel, deren ein Teil sich mit der rhyolithischen Grundmasse völlig assimiliert hat. Von denselben mub hier — abgesehen von den kristallinmisehen Schiefer- und selteneren Kalkstückehen, die auch in den vorher beschriebenen Gesteinen vorkommen — ein braunes toniges (re- stein erwáhnt werden, in dessen mit der rhyolithischen Grundmasse beinahe vollstándig assimilierten Partikeln mit einer Ouarzkruste um- gebene Kügelehen von 1! mm durchschnittlicher Gröbe vorhanden sind, die an organische Körper, namentlich an Miliolideen erinnern. Die im Rhyolithe ausgeschiedenen Mineralien, namentlich die Feld- spáte, spielen in diesem (Gesteine eine sehr untergeordnete Rolle; sie sind zertrümmert und umgewandelt. Umso besser sind die Mineralien des Rhyoliths in der Náhe des Scsévi, in dem einige Hundert Sehritte südlich desselben am Wege vor- handenen braunen, dem freien Auge als Andesit erscheinenden, kristal- linisehe Schiefer- und Kalkpartikel enthaltende Gesteine ausgebildet. Der Mikroskop zeigt uns, da6 der andesitisehe Habitus von den vielen kleinen Tonschiefer-Einschlüssen herrührt und dab zur Entstehung der breccienartigen Struktur auch radiale Bildungen enthaltende Rhyolith- partikel positiven Charakters beitragen. Überdies befinden sich in der 128 Dt JULIUS SZÁDECZKY Grundmasse des Gesteins auch Splürolithe negativen Charakters von 0703 mm Durchmesser, die mit sehwarzem Kreuze auslöschen. Von den im Rhyolithe ausgeschiedenen Mineralien müssen aubBer dem (uarze, weleher lebhaft bewegliche Libellen enthaltende Flüssig- keitseinschlüsse aufweist, noch gut entwickelte Al/bitkristalle, wenig Orthoklas und. kleine Apatilfragmente erwáhnt werden. 6. Auf dem Kücken des südlich der Piatra scsévi gelegenen Pajkoj ist der hhyolith abermals anders ausgebildet. Auch dieser besitzt eine breccienartige Struktur, doch zwischen den breccienartigen Trümmern finden sich zahlreiche 1—1-5 cm grobe. gewöhnlich schlanke, grünlieh- graue Rhyolithstücke, die dunkler gefárbt sind, wie der einschlieBende porzellanartige Rhyolith. Die felsitisehe Grundmasse des letzteren ist in flockenartigen Ouarz und Feldspat umkrirtallisiert, in der Grundmasse des unter dem Mikro- skop braunen, breccienartigen Rhyoliths aber befinden sich Sphárolithe von 0707 mm mittlerem Durchmesser und negativem Charakter. Die im Rhyolithe ausgeschiedenen Mineralien sind auch hier Albit- partikel mit Calcit-Einschlüssen, ferner wenig Orthoklas und uarz- trümmer mit lebhaft bewegliche Libellen aufweisenden gelben Flüssig- keitseinsehlüssen. Unter den fremden Hinsehlüssen finden wir unter dem Mikroskop Tonschieferpaxtikel, wellig auslösehende, kleine Zirkoneinschlüsse ent- haltende Ouarzitfragmente und Kalkkrümel. Bereits aus dieser kurzen Skizzierung des Gesteins vom Scsévi und Pajkoj ist ersichtlieh, dab in diesen tieferen Regionen im ganzen genom- men áhnliche, rasch abwechselnde breccienartige Rhyolithe vorhanden sind, wie auf den Gipfeln. 7. Steigen wir nunmehr in der Richtung des oberen Rekád-Baches bis zur Höhe von ca 1200 m herab, so finden wir hier einen bedeutend reineren, mehr homogenen, porzellanartigen Rhyolith, in welchem fremde Gesteinseinsechlüsse kaum vorkommen, aber auch die dem Rhyolith angehörigen porphyrisehen Mineralien eine sehr untergeordnete Rolle spielen. Infolge der Umkristallisierung der eine fiuidale Struktur besitzen- den Grundmasse war eine sehwammige Ouarz- und Feldspatverwachsung von 0715 mm Durchmesser entstanden, so dab die ganze Grundmasse eine kryptokristallinische Struktur zeigt. Die porphyriscehen Mineralien bleiben gewöhnlieh unter Il mm und finden wir unter denselben hüutig Albit- zwillingsbildung aufweisende Albit- und Oligoklas-Albitkristállehen, fer- ner Aggregate von kleinen Ouarzkörnern und gröbBere (uarzkristalle mit arborisierender mikropegmatischer Kruste, deren (uarzteil mit dem umhüllten Ouarze gleichzeitig auslöseht. e ja jú BEITRÁGE ZUR GROLOGIEK DES VLEGYÁSZA—BIHAR-GEBIRGES. 129 Es sind dies Momente, welche diesen Rhyolith den mikrogranitisehen Rhyolithen der Zerna nühert. Als nachtrágliehes Produkt finden wir sehr schöne fácherförmige Muskovittaggregate in den Hohlráüumen und breiteren Spalten, ferner limonitische, stellenweise haámatitische Streifen an Stelle der feineren, die Richtung der einstigen Bewegung verfolgenden welligen feinen Spal- ten ausgeschieden. Die letzteren sind übrigens teilweise primüren Ur- sprunges. S. Es möge noch ein Rhyolith dieser Gruppe hier Erwáhnung fin- den, welcher aus einem linkseitigen Graben des oberen Rekádlaufes, aus dem Petrisór-Graben stammt. Es ist dies ein homogener, porzellan- artiger Rhyolith, lings dessen Spalten viel Limonit ausgeschieden ist. Unter dem Mikroskop zeigt der gröbte Teil des (Gesteins fluidale Struktur und besteht dasselbe aus einer Verwachsung von braunen und weiben, ursprünglieh glasigen dünnen Streifen. Diese ursprünglieh amor- phen Streifen, welche kleine opake Punkte und Gaseinsehlüsse, aber keine Trichite enthalten, sind im Umkristallisieren zu Füden mit in der Lünge positiven Charakter begriffen. Die braunen Streifen entsprechen eingesehmolzenen, beinahe voll- stándig assimilierten fremden Einschlüssen, wofür die in denselben hie und da sichtbaren fremdartigen, zusammengedrückten Ouarzkörner und die mit denselben im Zusammenhange stehenden Muskovitplüttehen sprechen. Die in dem Rhyolith ausgeschiedenen porphyriscehen Mineralien kommen blob in sehr kleinen Fragmenten unter l mm GröBe vor und sind dies unverletzte, wenig Flüssigkeitseinsehlüsse enthaltende (uarz- körner, Oligoklas-Albit-Plagioklase mit polysynthetiseher Albitzwillings- bildung und Orthoklaspartikel; ferner umgewandelte Biotitfáden, in welchen stellenweise ganz kleine Zirkoneinschlüsse vorkommen. Auber in Körnern zeigte sich in einem Biotit auch ein Zirkonkristall in Form einer kurzen Süáule mit der Kombination von (100) co Poo und (111)P und einem pleochroitisehen Hofe. Dieser — obzwar nicht ganz reine — so doch ziemlich homogene Rhyolith schien mir geeignet in die chemische Zusammensetzung der aus dem oberen Teile der zentralen Masse des Vlegyásza-Gebirges stam- menden Rhyolithe eine einigermaben orientierenden Einsicht zu ge- wáhren. Das ein spezifisehes Gewicht von 2-62 besitzende Gestein wurde von Dr. RoBERT LUNZER mit folgendem Resultat analysiert : Földtani Közlöny. XXXIV. köt. 1904. 9 130 Dr JULIUS SZÁDECZKY Ursprüngliche 0 ge Molekular- Analyse trockener Substanz Verhültnis SO, 7349 7421 172370 Al, O, 16-58 1669 0-1636 ! 0:1721 Fe,O, 135 136 00085 y7 FeO 057 0-57 070079 CaO 0-80 0-81 070144 j 070403 fo 00 Hass a afáldléyyenee sága SEEN 46 üg 35 385 i EH, Na, o 218 2-19 070353 ] SAGA H,O 0-71 10023 19 RtmO, 1-7 R,O,, 12-4 SiO,, 0-71 RIO), R,O,, 729 SiO,, R,O:RO—1:19. Aciditátskoeffizient nach LOEWINSON-LESSING F a apai BS28I Nach den Angaben dieser Analyse entspricht dieses (Gestein in chemischer Hinsicht nicht ganz den KEigenschaften des Rhyoliths, son- dern neigt zum Granit, was — wenigstens teilweise — auf Rechnung der BHinschlüsse gestellt werden kann. 9. Aus den vom Gipfel und dem Ostabhange der Vlegyásza auf- gezühlten Rhyolithexemplaren geht hervor, dab die grobe Menge der Gesteinseinsehlüsse, welche sich in den oberen Partien zeigt, in den tiefer gelegenen Teilen, den Wasserrissen, zusehends abnimmt. Ahnliches können wir auch an der Westlehne des Vlegyásza-Gipfels beobachten, von wo ich bei dieser Gelegenheit blob den aus dem oberen Abschnitte des Zerna-Baches, westlich des Intremuntz-Passes stammenden eine porzellanartige Grundmasse besitzenden Rhyolith er- wühne, um nach dem (Gesteine des oberen Rekád-Baches (7) noch ein Beispiel der Rhyolithe mit mikrogranitiseher Grundmasse vorzuführen. Die Grundmasse, in welcher Ouarz- und bláuliehe oder weiBe Feldspatkörner von 1 mm mittlerer GröBe, ferner hie und da Feldspat- süulen mit einer Lünge bis zu 4 mm porphyrisch ausgeschieden sind, wird von fremdartigen dünnen, graulichen, brüunlichen Streifen durchzogen. x Studien über die Eruptivgesteine. Compte Rendu de la VII-e seccion du congrés géologigue international. p. 212 u. 219. St. Pétersbourgh 1899. BFITRÁGE ZUR GEOLOGIR DES VLEGYÁSZA—BIHAR-GEBIRGES. 131 Unter dem Mikroskop sehen wir, dab die (rrundmasse aus einer schwammigen, stellenweise mikropegmatitiscehen Verwachsung von Feld- spat und Ouarz besteht. Im den Hohlráumen der abgerundeten (Juarz- körner finden wir ebenfalls eine solche mikrogranitische Grundmasse. Die weiBen Feldspatkörner erwiesen sich bei der Flammenreaktion und auch bei der optisehen Untersuchung als Orthoklase, die bláulichen sind viel Lutt. ferner Chlorit und ein műuskovitisehes Zersetzungsprodukt enthaltende Plagioklase, worunter sich einzelne optiseh dem Andesin- Oligoklas entsprechend verhalten. Lángs den grünlichbraunen Streifen ist Muskovit, ferner Delessil und Limonit ausgeschieden. Fremde Gesteinseinschlüsse kommen sehr selten und in sehr klei-. nen Körnern vor. In einem solchen sandigen, limonitischen Binschlusse befanden sich mehrere kleine Zirkonkörner. x Unter den infolge fremder Gesteinseinschlüsse breccienartigen Rhyolithen des Vlegyásza und Bihar-Gebirges sind die mit felsitiseher Grundmasse am zahlreichsten. Die abwechslungsreiche Serie derselben wurde mit den vom Vlegyásza-Gipfel und der Umgebung aufgezáhlten Beispielen bei weitem nicht erschöpft. In der Umgebung von Biharfüred finden wir felsitisehe breccienartige Rhyolithe, im welehen von den bisher vorgeführten Beispielen abweichende Kontaktmineralien zur Ausbildung gelangten. In die Beschreibung derselben möchte ich aber hier — wo nur von der Besprechung der bisher gar nicht oder nur wenig bekannten Haupteruptivgesteine die Rede ist — nicht einlassen. Nachdem die ebenfalls sehr verbreiteten Rhyolithe mit mikrograni- tiseher Grundmasse, aber nicht breccienartiger Struktur in einem sepa- raten Kapitel behandelt werden, möge nunmehr die Reihe der breccien- artigen Rhyolithe mit der Beschreibung einiger, eine ganz glasige (rund- masse besitzenden Arten abgeschlossen werden. B) Pechsteinartige Rhyolithe. Die breccienartigen Rhyolithe mit glasiger, namentlieh pechstein- artiger Grundmasse spielen im Vergleiche zu den felsitischen eine sehr untergeordnete Rolle. Wir begegnen denselben auf dem Bergrücken an der linken Seite des Jád-Tales. Auf dem langen Zuge des Dealu Szting fand ich etwa fünf gröbere und mehrere kleinere Vorkommen dieses Rhyo- liths, doch sind auch die gröbBeren nicht viel lünger, wie 25—30 Selivitte. Mehrmals bilden sie in Gesellschaft von gelben oder roten, manchmal weiBen, weniger glasigen Rhyolithen auf dem Rücken kleine Kuppen. 9 132 Dr JULIUS SZÁDECZKY Hine andere Lokalitát, wo ich auf Pechstein stieB, befindet sich NNO-lich der Gemeinde Kreszulya, W-lich der Plopis-Ouelle am Wege. Letzterer Ort wird von Dr. G. Pgrmics nicht erwálhnt, wohl aber ein anderes Vorkommen aus der Nühe des Dealu Szting, u. zw. in seinem Jahresberichte für 1890.! Er schreibt: wAn der linken Seite des oberen Jád, am Rücken des Picsoru Porkului und an dem aus diesem südwest- lich auslaufenden Dealu Sztingu genannten Rücken, so wie im obern Laufe des Meziader Baches kommen zwischen unseren Daciten (námlich den cDaciten des Vlegyászaer Typuso) sehr typische, schwarze und röt- liehe Pechsteine eingekeilt vor, in deren reiche, ganz glasige Grund- masse spürlich eingestreut frische Orthoklaskrystállehen und mitunter sehwarze, schieferartige, fremde Gesteinskörner eingesehlossen sind. Diese Pechsleine gehören unstreitig zu unseren Daciten nicht, sondern müssen als ein ülteres — aufgebrochenes und geschmolzenes — Ortho- klasgestein betrachtet werden. Am Rücken des Dealu Porkului in der nüchsten Nachbarschaft der Pechsteine, kommen in Form einzelner Fel- sen auch etwas wenig verwandelte Orthoklasgesteine vor, aus denen man vermuthen kann, dass die Pechsteine Varietáten des Ouarzporphyrs sind.)? Dr. PRimics betraehtet somit die Pechsteine für áltere Eruptions- produkte, wie die umgebende Gesteine (nach Pgrmrcs Dacite vom Vlegyásza- typus, meiner Auffassung nach Rhyolithe) und záhlt sie als solche zu den Ouarzporphyren. Ich finde aber weder im geologiscehen Vorkommen, noch in der petrographischen Beschaffenheit eine Ursache, welche eine Abtrennung von den Rhyolithen rechtfertigen würde. An Ort und Stelle geht der gewöhnliche Rhyolith nümliech gerade so in die pechsteinartige Varietát über, wie in die anderen Abarten und die im Laboratorium vorgenommenen Untersuchungen zeigen, dab dieser Pechstein in allen wesentlicheren Higenschaften mit den, infolge von Gesteinseinsehlüssen breccienartigen Rhyolithen des Vlegyásza-Bihargebirges übereinstimmt, ein Unterschied zwischen denselben aber blo8 insoferne besteht, dab die Grundmasse des einen glasig, die der anderen hingegen felsítiseh ist. In diesen schwarzen, braunen, gelben oder roten pechsteinartigen 1 Jahresbericht d. ungar. Geol. Anst. für 1890. p. 57. Budapest, 1892. 2 An dem Punkte, wo sich der nördliche Teil des durch diese Pechstein- vorkommen abwechslungsreieh gestaiteten Gebietes befindet, ist in die von der ungarischen Geologischen Gesellschaft 1896 herausgegebenen Geologischen Über- sichtskarte Ungarns Granmit eingetragen. Das als Granit bezeiehnete Gebiet erstreckt sich weiter nördlieh, wo ich dasselbe noch nicht beging, doch muB ich aus dem geologisehen Bau der Umgebung sehlieBen, da6 dort kein Granit, ja nicht einmal ein solches granitisehes, aber basischeres Gestein vorkommt, wie ich es in den vorliegenden Zeilen spüter lüngs des Zerna-Baches und aus der Gemarkung von Petrósz besehreiben werde. Dieser Granitfleck ist aller Wahrscheinlichkeit nach aus der Karte zu entfernen. BEITRÁGE ZUR GEOLOGIE DES VLEGYÁSZA—BIHAR-GEBIRGES, 155 Rhyolithen, in welchen ziemlich viel 0uarz und Feldspat porphyrisch ausgesechieden ist, bemerken wir bereits mit freiem Auge die in nicht allzugrobBer Anzahl vorhandenen fremden (resteinseinschlüsse. Im den Pechsteinen aus dem südlichen Teile des D. Szting sind dieselben etwas zahlreicher und kommt darunter auch ein 7 mm langes, ovales körniges Kalkstück vor, von welchem sich das beim Auskühlen zusammenziehende Glas stellenweise losgelöst und sich zwischen die beiden nachtráglich Limonit eingelagert hat. In geringerer Menge sind dem Tonschiefer, Sandstein und Rhyolith áhnliche dichte Binsechlüsse sichtbar. Die Pechsteine zeigen ebenfalls eine geschichtete Struktur, wie ich sie bei den gewöhnlichen Rhyolithen erwáhnte und sind dieselben an den Abtrennungsflüchen in der Regel entglast. I. In dem einer eingehenderen Untersuchung unterzogenen schwar- . zen Pechsteine vom unteren Teile des D. Szting sind mit freiem Auge nur spürlieh 1—2 mm grobBe Feldspat- und Ouarzkörner sichtbar, so dab die glasige Grundmasse übermáBig vorherrseht. Im derselben ist éin Netz rötliehbrauner, spaltenartiger Streifen be- merkbar, auf welehen schwarze, punktáhnliche Bildungen vorhanden sind. Die Grundmasse wird von diesen Streifen in Kammern zerlegt, welche gröbtenteils mit Trichiten erfüllt sind, deren von den Wánden einwárts erfolgte Anordnung erkennen lábt, dab sie sich nach den Kammern ge- bildet haben. Wir können hier gewöhnlieh die steife oder schwach gebogene, . manchmal gebrochene, kürzere, im Mittel 0703—0-05 mm lange Art der Trichile erkennen, die zugespitzt zu endigen pflegen. Dieselben bilden keine, von einem Punkte abzweigende Gruppen und haften ihnen keine Magnetitkörner an, doch durehziehen sie die einzelnen Kammern recht dicht. Nur einzelne, auffallend grobBe, 175 mm lange, aus farblosem Glase bestehende Kammern weisen lángs der Wünde lüngere Trichite aut, worunter sich sodann auch 0-1 mm lange Exemplare mit kleinen radia- len Gruppen an ihrem Ende finden. Ferner sind in dem Pechsteine auch gleichfalls aus amorphem Glase bestehende, aber körnelig gestörte und Trichite nicht enthaltende Partien vorhanden. Infolge dieser unter einander gemengten kleinen Partien zeigt die glasige Grundmasse unter dem Mikroskop eine eigenartige, schaumige Struktur. Die dem unbewaffneten Auge homogen erseheinende, glasige Grund- masse verhült sich bei den Flammenversuchen folgendermalen : I. Na—2, KS0, Schm. 2—3 weiB geworden; II. Na—2—3, K—0, Schm. 4—3 auBen blasig ; III. Na—4—3, K—2—1. Die in der Grundmasse porphyrisch ausgeschiedenen Feldspat- und 134 Dr" JULIUS SZÁDECZKY Ouarzkörner kommen in ziemlich gleicher Menge vor. Sowohl diese Mine- ralien, als auch die fremden Gesteinseinsehlüsse sind gewöhnlich mit einer grünlichen, delessítisehen Hülle umgeben und erst auf diese folgt das frische Glas. Die Juarzkörner sind auffallend rein — sie enthalten nur wenige Einscblüsse — und stark korrodiert. Die Feldspáte gehören gröBerenteils zu den Plagioklasen. worunter einzelne, ein dem Oligoklas entsprechendes Verhalten zeigen. (Gewöhn- lieh weisen sie eine polysynthetische Zwillingsbildung nach dem Albit- gesetze auf, wozu sich auch manchmal perikline Zwillingsflüchen gesellen. Einzelne besitzen zonare Struktur. Die Ergebnisse der Flammenreaktion sind: I. Na—4, K—0, Schm. 3; II. Na— 4, K—0O, Schm. 4 etwas trüb : III. Na—4—5, K—1—2. Orthoklase sind in diesem (Gesteine in geringerer Anzahl und ge- wöhnlich in Form kleiner Fragmente vorhanden. Bei der Flammenreaktion verhalten sie sich folgendermabBen : I. Na—3, K—1 ; Schm. 3 ; II. Na—3), K—I1, Schm. 4 glasig, au$en blasig; III. Na—4, K—3. Von fremden (resteinseinsehlüssen lassen sich mit dem Mikroskop Kalk-, kristallinisehe Schiefer- und Sandsteinpartikel erkennen. Das gröbte der Kalkkörner im Dünnsehliffe besteht aus einem un- reinen, durch Limonit gefárbten, kristallinisehen Kalke mit welliger Ober- fláche und erreicht eine Lünge von 2 mm. Der Limonit ist nicht nur an der Oberfláche, sondern auch zwischen den (0-1 mm grolben Kalcitkörnern ausgeschieden. Es finden sich aber auch bedeutend kleinere Kalkfrag- mente in diesem (festeine. Die kristallinischen Sehiefereinschlüsse sind in diesem Peechsteine nur durch sehr kleine Partikel vertreten. Neben dem zertrümmerten Ouarz ist Muskovit das herrsehende Mineral derselben. Muskovit kommt übrigens auch frei in der glasigen Grundmasse reichlich und zwar, namentlich an den Rándern, stark zerdrückt vor. Die Trichite legen sich unmittelbar an die Obertliche manches Muskovitpláttehens an, wáhrend andere — wie die meisten Mineralien und fremden Binschlüsse —mit einer07"01—0 02mm dicken, grünlichgelb umgewandelten Hülle umgeben sind, auBerhalb wel- cher erst die Trichite beginnen. Auch bin ich in diesem Gesteine auf ein einziges Kristallfragment von Turmalin gestoben, welches in der Richtung n, einen dunkel rot- braunen, in der Richtung ny, hingegen einen hell tabakbraunen Pleo- ehroismus zeigte. Die Schieferton- und Sandsteinpartikel sind gewöhnlich nicht gröler, wie 175 mm. Zwischen einzelnen solchen ganz kleinen Einschlüssen und der glasigen Grundmasse ist die Grenze versehwunden, die Grundmasse des Schiefertones wurde zum Teil amorph, so dal der fremde Ursprung BEITRÁGE ZUR GEOLOGIE DES VLEGYÁSZA—BIHAR-GEBIRGES. 155 manches Fleckens nur durch das undulös auslösehende Ouarzkorn an- gezeigt wird. Trichite finden sich in so trüben Glasen nie, wohl aber manchmal sphárokristallinische Aggregate. Aus diesen Einschlüssen stammen die hie und da auch frei vor- kommenden schwarzen, gespaltenen Magnetitkörner, an welchen manch- mal kleine Zirkonkörner und Kristalle, wie auch Apatitsáulehen haften. Sehlieőlieh stieb ich auch auf ein einziges 0715 mm langes Bruch- stück eines basisceheren Andesitts mit stübehenförmigen, schief auslöschen- den Plagioklasleisten und ziemlich viel Magnetit in seiner glasigen Grund- masse. Diese fremden Gesteinseinschlüsse scheinen einmal mit der glasigen Grundmasse zu versehmelzen, ein andermal hingegen sondern sie sich von derselben völlig ab, je nachdem sie früher oder spáter in die feuer- flüssige Masse geraten waren. Von den primáren Spalten des Gesteins müssen die nach dem voll- stündigen Erstarren gebildeten Risse, welche sich nicht nur durch das Glas, sondern auch dúrch dessen Einschlüsse ziehen, untersehieden wer- den. Dieselben verzweigen sich auch manchmal und sind meist mit mus- kovitisehen Bildungen, stellenweise aber mit Limonit ausgefüllt. 2. In einem anderen, ebenfalls vom südliehen Teile des D. Szting stammenden, mit freiem Auge dem vorhergehenden Pechstein áhnlichen Gesteine ist unter dem Mikroskop das Anfangsstadium der mit den Trichi- ten erfüllten Kammern der Grundmasse sichtbar. Im diesem herrsecht ein rotbraunes Glas mit kleineren und gröberen farblosen Glasflecken und Streifen. Von der Scheidewand dieser beiden Gláser ragen die Trichite in dieselben hinein, u. zw. in das farblose Glas mehr und besser ausgebildete Fáden, wie in das braune, aber nur lüngs den Winden ausgebildet, so dab im Innern der einzelnen Partien ein trichitenfreier, reiner Hof entsteht. Auch den primitiven radialen Gruppen der Trichite begegnen wir in der farblosen Glasmasse; wir sehen nümliech aus drei auf einander normalen Füden bestehende Sterne. In dem körneligen fárbigen Glase kommen Trichite überhaupt nicht vor. Von den porphyrischen Mineralien zeigen die Plagioklase ein 24 Andesin neigendes Oligoklasverhalten ; der stark korrodierte Juarzrhom- boeder aber ist an seiner Oberflüche manchmal gleichmábig gelöst, nimmt infolgedessen eine ovale Form an und in seinem Innern enthált derselbe ein mit Glas erfülltes negatives Kristüllehen von ganz der gleichen Form, mit Gasbláschen und Magnetitkörnern. Von sonstigen fremden Gesteinseinsehlüssen finden sich auch mehrerlei Rhyolithe und zwischen denselben fadenartiges Glas mit bims- steinartiger Struktur. 136 Dr JULIUS SZÁDEOZKY 3. Der in der Náhe der Plopis-Ouelle vorkommende Pechstein ist — abgesehen davon, dab fremde Gesteinseinschlüsse in demselben seltener sind und dab sich unter seinen porphyriseh ausgeschiedenen Mineralien auch Biotit vorfindet — sowohl in Bezug auf die scehwarze Grundmasse, als auch der Menge und Verteilung seiner Feldspüáte und Ouarze, den weiter oben besehriebenen Pechsteinen des Szting sehr áhnliech. Unter dem Mikroskop entdecken wir aber mehrere wesentliche Unter- schiede. Namentlich ist die Grundmasse des Pechsteines bei der Plopis- Ouelle zam grölten Teil ein rötlichbraunes, ins Violette neigendes, gleich- mábBiges Glas, ohne allen trichitischen Bildungen. Binzelnen Streifen entlang ist aber die Grundmasse entfárbt und zeigen sich an diesen Stellen auBer schwarzen Punkten und Gasblasen auch primitive Trichite. An anderen öStellen finden wir straubenfederáhnlich gruppierte, trübe Kristallisationsprodukte, welche eine feldspatartige Doppelbrechung, nach ihrer Lánge teils positiven, teils negativen Charakter und manchmal fremdartige Verunreinigungen zeigen. AuBPerdem finden sich in dem reinen Glase auch andere, sehr dünn- sehlierige Netzwerke mit schwarzen Punkten und doppelbrechenden, fremden Mineralpartikelehen, hin und wieder auch mit Muskovitfragmenten. Die in den Dünmnsehliff gelangten porphyrischen Mineralien und Eimschlüsse bleiben zum gröbBtenteil unter 1 mm und sind auch diese mit einer grünen, dünnen Umwandlungssehichte umgeben. Unter den zum Pechsteine gehörigen Mineralien finden wir in ziem- lich reichliceher Menge manchmal stark gebogene, nach der Lánge ge- spaltene, ziegelförmige Biotitdurehsehnitte, welche in der Lánge (ny und "m) dunkelkastanienbraunen, in der 0uere aber (np) hell gelbliehgrünen Pleochroismus zeigen. Manchmal haften an demselben Feldspüte. Die Plagioklase sind in die Oligoklas- Albit Reihe gehörige Kristall- fragmente, welche eine Zwillingsbildung nach dem Albit- und Periklin-, gesetz aufweisen. Manchmal finden sich auch Orthoklaspartikel. OJuarzkörner sind in nicht allzugrober Anzahl vorhanden und zei- gen auch keine starke Korrosion. Unter den fremden Gesteinseinsechlüssen sind die ziemlieh einge- sehmolzenen und neuerdings auskristallisierten Tonschieferpartikel am hüuügsten. 4. Von den in Gesellschaft der Pechsteine vorkommenden, mit freiem Auge nicht glasig erscheinenden Rhyolithen, möge zum Vergleiche noch das fleisehrote glanzlose Gestein vom Rücken des D. Szting erwáhnt werden, in welchem infolge ihrer abweichenden Farbe die zahl- reichen (Gesteinseinsehlüsse, — Schiefer- und Sandsteinfragmente, por- zellanartige und braune Rhyolithpartikel — sehr gut sichtbar sind. Unter dem Mikroskop finden wir eine gröbtenteils amorphe, aus Mé BEITRÁGE ZUR GEOLOGIE DES. VLEGYÁSZA—-BIHAR-GEBIRGES. 157 aubBerordentlich mannigfaltigen Teilen bestehende Grundmasse, in wel- cher zwischen sehmüleren und breiteren, geschlüngelten, farblosen Adern dunkel rotbraune, eckige Flecken von 1 mm mittlerer Gröbe und aus der Vermengung des braunen und weiBen Teiles entstandene graue Partien sichtbar sind. Die trüben, körneligen, gefáörbten Flecken sind stellenweise in /e- lessit zersetzt und haben ihren optischen isotropen Zustand eingebübt, wie auch die farblosen Glasstreifen stellenweise ein Umkristallisieren in unordentlich gruppierte, radiale, fadenförmige, eine feldspatartige Doppel- brechung aufweisende Bildungen erkennen lassen, die in der Lünge posi- tiven Charakter besitzen. Die porphyriseh ausgeschiedenen Mineralien sind hier gröbBer, aber in geringerer Anzahl]l vorhanden, wie in den vorhergehenden Gesteinen. Die Plagioklaspartikel zeigen einen Oligoklas- Albit-, teilweise aber Albit- Charakter, wáhrend der ((uarz in grober Menge und stark korrodiertem Zustande vorhanden ist. Die fremden (zesteinseinschlüsse sind dieselben, wie bei den vorher- gehenden. 11 Die wesentlichen Bigenschaften der aufgezáhlten Peechsteine und der in ihrer Gesellschaft vorkommenden glasigen Rhyolithe sind demnach folgende : a) In der mehr oder weniger glasigen Grundmasse sind (Ouarze mit gelöster Oberfláche, saure Plagioklase (Albit, Oligoklas-Albit oder Oligoklas- Asadesin), nebst Orthoklas und selten auch. Biotit porphyrisch ausgesechieden. b) Sie enthalten viel fremde Gesteinseinsehlüsse, ferner versehiedene Rhyolitheinschlüsse, hie und da auch Awndesítstückehen, welche sámtlich teilweise eingesehmolzen sind. Im diesen Haupteigenschaíten stimmen sie mit den zuerst bespro- chenen felsitiscehen Rhyolithen überein, ja selbst die Art der fremden Gesteinseinschlüsse ist dem Wesen nach in beiden Rhyolithen dieselbe. Dab diese glasigen Rhyolithe nicht ülter sein können, wie die übri- gen, namentlich die felsitisehen Rhyolithe, geht auber ihrem Vorkommen unter völlig übereinstimmenden geologisehen Verháltnissen auch aus dem Umstande hervor, dab in den Pechsteinen aubBer sonstigen Rhyolithein- schlüssen auch felsitiseher Rhyolith vorkommt. II. Rhyolithe mit ganz kristallinischer (holokristallinisch mikrogranitischer) Grundmasse (Mikrogranite). Den, fremde Gesteinseinsehlüsse reichlich führenden, gewöhnlichen Rhyolithen können die, Kinscblüsse kaum oder überhaupt nicht enthal- 198 Dr JULIUS SZÁDECZKY tenden Rhyolithe mit kristallisierter Grundmasse (Liparite) oder Mikro- granite gegenüber gestellt werden. Whrend Rhyolithe mit felsitiseher und pechsteinartiger Grundmasse im Vlegyásza und Bihargebirge das (Gestein der gröbten Erhebungen, flachen Gipfel und Rücken bilden und háufig mit Sedimentgesteinen im Zusammenhange stehen, kommen diese ganz kristallinischen Rhyolithe gewöhnlich an den tiefer gelegenen, durch die Erosion aufgeschlossenen Teilen der Berge, manchmal am Grunde der tiefsten Tüler oder in dessen Náhe vor. Im allgemeinen kann behauptet werden, daB die mikrograniti- sechen Rhyolithe — beim Bindringen in den Körper der, eruptiven Masse — nach den felsitisehen folgen. Wie bei den felsitischen Rhyolithen soleche mit porphyrisch ausgeschiedenen gröleren Mineralien und solche, welche dieselben vermissen lassen, vorkommen : ebenso finden wir bei jenen mit ganz kristalliniseher Grundmasse Mikrogranitporphyre und porphyrisch ausgeschiedene, grölbere Mineralien nicht enthaltende Abarten. Auch unter den holokristallinisehen Rhyolithen herrschendie porphyrischen Varietüten. A) Forphyrische Rhyolithe mit ganz kristallinischer Grundmasse ( Mikrogranitporphyre). Bei den Einsechlüsse aufweisenden Rhyolithen des VIlegyásza-Gipfels wurden bereits zwei Beispiele erwáhnt (7, 9), wo die Grundmasse ganz umkristallisiert ist. Daraus geht hervor, dab die Grenze zwischen den felsitiscehen und ganz kristallinisehen Rhyolithen — wie die meisten Gren- zen — keine scharfe ist. Die felsitisehe Decke der Vlegyásza geht abwürts in einen holo- kristallinisehen Rhyolith über. Diesen finden wir an der Westseite der VIlegyásza im oberen Abschnitte des Zerna-Baches unter den Felsiten bis zu jenem graritischen Gesteine, von welchem noch spüter die Rede sein wird ; ferner in der Gemarkung von Lunka lángs des Dragán, von dem spüter zu beseéhreibenden granitischen (Gesteine der Felsenschlucht oberhalb Kecskés an — mit einigen Unterbrechungen — bis zu dem bei der Zernamündung beginnenden granitischen (Gresteine. Dr. GsogRG PgimIcs erwáhnt einen Teil dieses (Gebietes unter dem Namen cGranophyros bei den xálteren kristallinisehen Massengesteinen) , wobei er die petrographische Beschreibung für einen spáteren Zeitpunkt in Aussicht stellt.? Ein anderes Vorkommen dieses (resteins betindet sich láüngs des Aleu- Tales, zwischen dem sogenannten Granitgebiet von Petrosz einer- seits und dem nördlich davon gelegenen felsitisehen, fremde Gesteins- einsehlüsse führenden Rhyolith anderseits, wo ich auf dasselbe an der kt Jahresbericht der kgl. ung. Geol. Anst. für 1889, p. 78, 79. Budapest, 1891. cálllná BEITRÁGE ZUR GEOLOGIF. DES VLEGYÁSZA BIHAR-GEBIRGES. 1959 Ostseite der Kuppe Matragunya (in der Generalstabskarte Giungi- tura) und von hier abwárts bis zum granitiscehen Gestein der Pojana an mehreren Punkten stieb. Dr. Pgimrcs rechnet dieses Gestein nur be- dingt und besonders ihren structurellen Higenschaften nach zu den Tra- chyten, da dieselben (er beschreibt námlich mehrere, meist kleine Vor- kommen) auch Porphyre sein könnenv." In der Gegend von Biharfüred scheinen diese Gesteine zahl- reiche kleinere, zum Teil gangartige Vorkommen zu besitzen. Als ge- meinsame Higentümliehkeit aller kann der porphyrisch ausgeschiedene Feldspat und Ouarz und in manchem Biotit bezeichnet werden. Bin Teil dieser, ihrer Entstehung nach enge zusammengehörige Gesteinen weist aber eine dichte, felsitiscehe Grundmasse auf oder geht wenigstens in eine solche über. Ich selbst stieB 0-lieh von Biharfüred am OstfuBe des Muncsel- Zuges in einer Höhe von ca 1200 m an einem Punkte des von der im oberen Dragán gelegenen Sügemühle zum Bade führenden Weges zwi- schen den, die Lehne bildenden breccienartigen Rhyolithen auf ein sol- ches Gestein. Ein anderes, áhnliches Vorkommen befindet sich auf dem Wege von Biharfüred nach Budurásza in dem mikrogranitischen Dacite, gerade südlich der Spitze Dealu mare, wo das Gestein in einer Breite von ca 10 m aufgeschlossen ist. Hin drittes bildet im Pojener Tale unter- halb der Einmündung des Baches Csetátyilor eine ca 20 m breite, das Tal verguerende Erhebung. Die beiden letzteren, wie auch der östlich dieser den Ouarzsandstein des Tilpe unterbrechende kleine porphyrische Rhyolithtfleck gehört jedoch seiner felsitisehen oder zur felsitisehen nei- genden Grundmasse halber nicht mehr hieher. Dr. G. PRmmrcs erwáhnt in seinem Berichte? aus dieser Gegend, von der Ecke, wo sich Valea-csel-mare und Valea-rea vereinigen, unter dem Namen (Juarzporphyr ein Gestein, von welchem ich — nachdem dasselbe aus der Sammlung Pgimics" im Siebenbürgisehen Museum ver- treten ist, behaupten kann, dab es infolge seiner mikrogranitischen Grundmasse hieher gehört. Zum Sehlusse sei noch erwáhnt, dab ich ca 5 Km. östlieh der in Rede stehenden zusammenhüngenden Eruptivmasse in einem linksseitigen Nebentale des Meleg-Szamos, im Bette des Alun, ca ": Km von dessen Finmündung entfernt auf einen áhnlichen porphyrischen Rhyolith ge- stoben bin, der hier die mesozoischen Sandsteine durchbrochen hat. Es scheint demnach, dab die porphyrischen Rhyolithe mit kristalli- nischer Grundmasse wáhrend sie einesteils zwischen den felsitisehen Rhyo- 1 Jahresberiecht d. kgl. ung. Geologischen Anstalt für 1890, p. 59, 60. 2 Jahresbericht d. kgl. ung. Geol. Anst. für 1890. p. 60. 140 Dr JULIUS SZÁDECZKY lithen und granitischen (resteinen eröbere Massen bilden, anderseits in gangartiger Ausbildung unter anderen auch PRrmics? Dacit vom Deale mare-Typus durehbrechen und sowohl in Hinsicht ihrer geologischen Gestalt, als auch des Alters verschiedene Rollen spielen. Bin klares Bild hierüber wird erst die detaillierte Autnahme und die gründliche petro- graphische Untersuchung süámtliecher Gesteine bieten können, Die eingehende Besprechung der holokristalliniseh porpyhrischen Rhyolite beginne ich mit Exemplaren aus der VIegyásza-Masse, wo diese — wie bereits erwáhnt — aufwürts in fel-itische Rhyolithe übergehen. 1. Im oberen Zerna-Tale bildet ein graulich-weibBes, dichtes, aplit- artiges (restein am Fuhe der Fácza Zerni ein ausgebreitetes Sleinmeer und eine anstehende Masse, in welchem wir bei aufmerksamer Unter- suchung einzelne hellgrüne, fremdartige kleine Flecken und 1—2 mm. grobe (uarz- und Feldspatkörner ausgeschieden erblicken. Unter dem Mikroskop sehen wir deutlich, dab die Gryundmasse dieses hhyoliths nicht ganz gleichmábBig ist, sondern dab darin auch einzelne fremdartige, 1-5 mm. lange, sandige und dichtere Partien vor- handen sind. Dem Wesen nach besteht dieselbe aus Feldspat- und 0 uarzaggregaten, in welchen die Feldspáte vorherrschen. Die viel Luft- und Gas-, selten Flüssigkeitseinsehlüsse führenden Feldspüte bilden gröbtenteils 0-15 mm. lange, auf einmal auslösehende Körner, in welehen sich, infolge ihrer störkeren Liehtbrechung und ihrer Reinheit gut unter- scheidbare Ouarzkörner mit versehiedener Auslösehung befinden. Auber diesen parallel auslösehenden Orthoklas-Feldspüten sind in der Grundmasse auch Plagioklase mit polysynthetiseher Zwillingsbildung vorhanden. Von den untergeordneten Bestandteilen finden wir einen chlo- ritisceh umgewandelten sehwarzen (Grlimmer, an welehem manchmal dünne Zirkonstábehen haften. Hie und da zeigen sich aueh Muskovil- fádchen und zwischen denselben bis zu 0-25 mm. lange, vollkommen frische Pláttechen, welche Neubildungen zu sein scheinen. Sehr spárliech bemerken wir auch roten Hámatit. Die porphyrisch ausgeschiedenen Mineralien sind kleinere oder gröbere Fragmente, deren erstere zu den grölberen Produkten der Grund- masse hinüberführen. Auch diese bestehen wesentlieh aus Ouarz und Feldspat, wobei der (uarz vorherrscht. Die Ouarzkörner bilden manchmal Haufwerke, deren Glieder meist Kristallfragmente sind; doch finden sich unter denselben auch ziemlich unverletzte Kristalle. Im allgemeinen zeigen sie sich wenig korrodiert und enthalten dieselben lings Streifen Gaseinschlüsse oder auch negative Kristallformen. (relbliche Flüssigkeitseinsehlüsse kommen in denselben nur selten vor, die manchmal auch eine lebhaft bewegliehe Libelle enthalten. Die groben Feldspáte sind zum Teil Plagioklase mit polysynthe- BEITRÁGE ZUR GEOLOGIE DES VLEGYÁSZA—BIHAR-GEBIRGES. 141 tisceher Zwillingsbildung und albitartigem Verhalten, teils aber parallel auslösehende Ortihoklase. Diese enthalten sehr viel Gaseinschlüsse und sonstige Verunreinigungen, wodurch sie grau gefárbt erscheinen. Ferner finden wir in diesem (resteine spárlieh auch chloritisierte, grobBe Biotitplatten, wie auch chloritiscehe Aggregate. Die letzteren machen den Eindruck, als ob sie die Reste fremder Gesteineinsehlüsse würen. Hin und wieder fallen auch die Muskovitplatten durch ihre Gröbe aut. Aus dem obigen geht hervor, dab wir hier einem Rhyolithe mit holokristalliniseher Grundmasse gegenüberstehen, in welchem ursprüng- lich auch fremde Gesteinseinsehlüsse vorhanden waren, worin sie den felsitiscehen und glasigen Rhyolithen áhnlich sind. 2. Viel friscehere und gleichförmiger ausgebildete Rhyolithe mit kristalliniseher Grundmasse finden wir unterhalb der vorhergehenden Stelle im Dragan- Tale. Unter diesen möge als erster jener schöne, porphyrisch ausgebildete Rhyolith erwáhnt sein, welcher mit der Bezeich- nung: Dragan-Tal áus der Sammlung Dr. HrRBrcns in das Sieben- bürgisehe Museum gelangte und den ich einer eingehenden Analyse unterworfen habe, bevor ich ihn noch an seinem Fundorte kennen lernte. Mm der grauliehweibBen, gleicbmábig ausgebildeten Grundmasse sind bis zu 7 mm. lange und 25 mm. dicke frische Feldspatsáulen ausgeschieden. Mittels des Mikroskops sehen wir, dab in der, hauptsáchlieh aus Feldspat und (Juarz bestehenden Grundmasse die manchmal nach £(1122) Zwillinge bildenden Ouarze, deren mittlerer Durchmesser 0712 mm. be- trügt, gleiechmábig zwischen die allotriomorphen, manchmal schwammigen Feldspáte, vor welchen sie auskristallisierten, eingestreut sind. Auch unter den Feldspáten finden sich 0-3—0-15 mm. grobBe orthoklasartige, idiomorphe Leisten, welche parallel auslösehen. Sehr selten kommen auch sternförmige Ouarze mit einem Durchmesser von 07056 mm. in der Grundmasse vor. Bine ganz untergeordnete Rolle spielen die Biolil- und sehr kleinen Háümatitpláttehen, ferner Magnetitkörner und deren Haufwerke. Die porphyrisceh ausgeschiedenen Mineralien bilden beiláufig den dritten oder vierten Teil des ganzen Gesteins. Davon ist in gröbter Menge der von regelmáBigen Kristallfiáchen begrenzte Feldspat — Orthoklas und saurer Plagioklas — vorhanden. Die Feldspáte sind in dicken tafel- förmigen Kristallen nach (010) oder in Süulen nach der Achse d ausge- bildet. Die letzteren sind Orthoklase, an welchen wir 0P(O01), co.Pco (010), o9 P(110), 2Pco(021) und mit untergeordneten Fláchen 2Poco(021) erken- nen und die Karlsbader und Bavenoer Zwillingsbildung aufweisen. Die Plagioklase erweisen sich ihrem optisehen Verhalten nach als in die Albit- und Oligoklas-Albitreihe gehörig und zeigen vielfache Albit- 142 Dr JULIUS SZÁDECZKY und wenig Periklin-Zwillingslamellen. Spüárlieh kommt auch ein anortho- klasartig sich verhaltender Feldspat vor. Die Feldspáte beginnen stellenweise zu muskovitisieren und sechlieBen selten Magnetit ein, welchem Apatit und ("hlorit anhaftet. Durch einen der gröberen Feldspüte zieht ein sehlauchförmiger Sphen. An den groBen Feldspüten haften manchmal groBe Biotite. Porphyrisch ausgeschiedener (Juarz kommt in diesem Gesteine nur spürliech vor und an seiner Oberfliche dringen die Körner der Grund- masse gleichmábig ein, ohne dab aber so tiefe Korrosionen vorhanden würen, wie bei den Ouarzen des felsitiscehen oder glasigen Rhyoliths. Gelbliche Flüssigkeitseinsehlüsse zeigt auch dieser mit kleinen, lebhaften oder grobBen, trágen Libellen. Der Biotit bildet meist 1 mm. grobe und an den Kanten zersechlissene, gebogene, manchmal gebrochene Platten in nicht allzugrober Menge. Sein Pleochroismus ist stark: "?m unag — dunkel tabakbraun, np— hell grünlichgelb. Als Hinschlússe zeigt er kleine Zirkonsáulchen und Apattit. Einzelne der Biotite erlitten an der Oberfláche eine ungleichmábige magnmetitisehne Umwandlung und bei den zerbrochenen Platten sind auch im Innern Streifen oder gitterförmige Netze von Magnetit und Hűmatit ausgeschieden. Magnetitkörner oder deren Haufwerke kommen spürlich auch frei, manchmal mit hámatitiseher Oberfláche vor. Auch diesen haftet Zirkon an oder ist zwischen dieselben eingekeilt. Selten treffen wir auch freie Sphen- fragmente und ferner 0705 mm. breite Apatitsáulchen an. Die chemische Zusammensetzung dieses (Gesteins ist nach Dr. ROBERT LunxczERs Analyse die folgende : Ursprüngliche Auf 100 G. T. trockener Molekular- Analyse Substanz umgerechnet verhültnis 00 — 7209 7374 1299 ANZOSSZEB90, 16-09 gtka dasésts Fe,O, — 091 092 290 giggs 1 07168 VT a SEAN] 0:58 0-008 MnO — Spuren -— — 3 CaO — 137 138 0-025 vág MgO —-— 045 07-45 07011 0133 HV EDS A e 29:98 07048 j BTs : "089 IYÜL S AA 386 07041 x Tao az ik) — Glühverlust — 042 — 551739 IZEK TK G SOSE KSZK, Üteg ke alg : LK Z GO .€ IKON Sal 32 BEITRÁGE ZUR GEOLOGIE DES VLEGYÁSZA—BIHAR-GEBIRGES. 143 Aziditátskoeffizient (nach LOEwINSOoN-LESSING) az 394 a 24 Hieraus berechnet nehmen die hauptsáchliecheren Mineralien nach folgendem Verhültnis an der Bildung des Gesteins teil : Vuarz Sas 65 Orthoklas — 21-02 £ Albit sz AGA 1 voks ( Anorthit — 6-81 Biotit SUN OSZA Magnetit — 132 10125 Lángs des Dragán-Tales finden wir vom Südende der oberhalb Kecskés befindliehen Sehlucht bis zur Zerna-Mündung an zahlreichen Punkten solche, mehr öder weniger porphyrisch ausgebildete Rhyolithe mit kristalliniseher Grundmasse. 3. Von diesen möchte ich aus dem nördliehen Teile den unterhalb der Mündung des Bulz-Baches, an der rechten Seite des Dragán vorkommenden hellen, fleischroten Rhyolith in Kürze vor- führen, in welehem makroskopisch 2—3 mm. grobe feldspatkörner, hie 5 mm. lange, sehr dünne Feldspatsáule, umgewandelter Biotit, an welchem manchmal Pyrilkörner haften, und wenig (Juarz be- obachtet werden. Unter dem Mikroskop gleicht zwar seine (Grundmasse der des vor- hergehenden Gesteins, doch ist sie im ganzen gröber gekörnelt, da die mittlere Gröbe ihrer Feldspat- und Ouarzkörner mit 0717 mm. angesetzt werden kann. AubBer der idiomorphen Ausbildung kommen beide Mine- ralien auch in allotriomorpher, ausfüllender Form vor, doch herrseht im letzteren Falle der Ouarz. Die Grundmasse ist umgewandelt; die Feldspáte sind im Kaolini- sieren begriffen, an Stelle der kleinen Biotite und in den Hohlráumen finden wir Limonit, nur hie und da schliebt sich ihm auch ein Chlorit- rest an. Eine ühnliche Umwandlung haben auch die porphyrischen Mine- ralien erlitten. In den Feldspáten zeigen sich verschiedene glimmerartige Produkte, die eine prázise Bestimmung nicht zulassen, im ganzen ge- und da eine nommen aber — wie es sceheint — den vorhergehenden aáhnlich sind. Die grobBen Biotite wurden ebenfalls zu Chloriten und Limoniten. 4. Etwa 175 Km unterhalb der Bulz-Mündung stoBen wir am lin- ken Dragan-Ufer in der Richtung des bei der Mühle befindlichen Steges 144 Dr JULIUS SZÁDECZKY auf ein noch grobkörnigeres, frisches. mikrogranitisehes Gestein, in wel- chem zwar auch porphyrische, gröllere Mineralien vorhanden, aber nicht deutlieh ausgeschieden. sind, wodurch das Gestein seinen wirklich por- phyrischen Charakter verliert und mehr einem feinkörnigen Granit ühn- lich wird. Unter dem Mikroskop sehen wir, dab die feldspat- und Juarzkörner der Grundmasse von 030 mm. mittlerer Gröbe und die Mineralien der- selben im ganzen idiomorph sind, so dab die Struktur des Gesteins als pamidiomorph bezeichmet werden kann. Auber ehloritisierendem Biotil begegnen wir in demselben ziemlieh hüufig Zirkonkristállehen, u. zw. nicht nur als Binschlüsse, sondern — zwar selten — auch frei. Magnetit mit hümatitiseher Oberfláche, ferner Hümatit und Apatit ist sehr wenig vorhanden ; der letztere bildet einzelne Gruppen von dünnen Nadeln. Die porphyrisch ausgeschiedenen Feldspüte sind dieselben, wie vor- her. Biotite von 2 mm. Grölbe mit in der Richtung der Basis dunkel- braunem, in der darauf normalen aber hellgelben Pleochroismus und zahlreichen kleinen, manchmal mit einem pleochroitisehen Hof umgebe- nen Zirkoneinschlüssen sind ziemlich hüufig. Der porphyrische (Juarz spielt eine untergeordnete Rolle. 5. Im Zusammenhange mit diesen fein- oder grobkörnigeren mikro- granitischen Gesteinen kommt lüngs des Dragán in der, unterhalb der Bulz-Mündung befindlichen Ausweitung auch ein rein porphyrisch aus- gebildetes Gestein mit dunkler, grauer Grundmasse vor, welehletztere unter dem Mikroskop eine mikropegmatitische (granophyrische) Struktur zeigt. Die in der Grundmasse befindlichen scehwammigen Ouarzteile löscehen nüm- lieh auf einem ca. 03 mm. langen, gewöhnlieh ovalen Fleck gleichzeitig aus und umschlieBen parallel oder nahezu parallel auslösehende Feldspat- leisten, im Vergleiche zu den vorhergehenden Gesteinen ziemlich viel Magnetitkörner, in ihren Eigenschaften dem (Glaukophan sich náhernde kleinere und gröbere Amphibole und wenig Biotit. Dieses Gestein unterscheidet sich demnach nicht nur in der Struk- tur seiner Grundmasse von den übrigen Mikrograniten, sondern auch durch seine basischere Natur, infolgedessen es einen Übergang zu den Daciten bildet. Die porphyrischen, abgerundeten, manchmal bipyramidischen (Juarz- körner werden ebenfalls von einer solchen mit denselben gleichzeitig auslösehenden, ca 0-3 mm. dicken mikropegmatitisehen Zuwachshülle umgeben. Die groben Feldspüte sind gleichfalls Plagioklase, gewöhnlich mit polysynthetischer Zwillingsbildung nach dem Albitgesetze — ihrem optisehen Verhalten nach Oligoklas- Albit — worunter einzelne eine sehr dünne, parallel auslöcehende isomorphe Hülle besitzen. 6. Das folgende Beispiel für die Mikrogranite wurde dem südlichen BEITRÁGE ZUR GEOLOGIE DES VLEGYÁSZA—BIHAR-GEBIRGES. 145 Teile des ganzen Eruptivgebietes entnommen. Es stammt von der Petrószer Matragunya und sind in dessen stark guarzitisceher Grund- masse, abgesehen von kleinen Muskovitlamellen, nur 1—2 mm. grobBe (Juarzkörner ausgeschieden, so dab dieses gewissermabBen im Gegensatze zu dem vorher beschriebenen Gesteine, ein Vertreter der sauersten Va- rietüt ist. : Unter dem Mikroskpo finden wir, dab das herrscehende Mineral der Grundmasse, der (Juarz, im Durehsehnitte 0704 mm. groBe Körner" und sehwammige Aggregate bildet und dieselbe Muskovitlamellen und Schuppen von verschiedener Gröle, ferner zum Teil zu Limonit umge- wandelten Hümatit einschliebt. Die porphyrischen Ouarzkörner sind viel Gaseinschlüsse enthal- tende, abgeschmolzene Stücke oder Fragmente, manchmal mit Sprüngen, in welche die Grundmasse eingedrungen ist. Die Feldspáte sind völlig durch Muskovit ersetzt. 7. Der schönste porphyrische Rhyolith mit mikrogranitischer Grundmasse der südlichen Gruppe ist mir aus der Sammlung Dr. PRimics" vom Budurásza, wo Valea re und Valea mare sich treffen, be- kannt. In der hellgrauen, makroskopiseh felsitiseh erseheinenden Grund- masse sehen wir bis zu 12 mm. groBe /eldspat- und 7 mm. groBe Juarzkörner sehr scharf ausgeschieden, neben welchen die 2—3 mm. grobcn umgewandelten Biotitlamellen ganz versehwinden. Der Name Ouarzporphyr, mit welcher PRrmrics dieses Gestein belegte, pabt vom petrographisechen Gesichtspunkte ganz gut auf dasselbe. Unter dem Mikroskop besteht die Grundmasse aus einer Verwach- sung von Feldspat- und (Juarzkörnern mit 0704 mm. mittlerer GröbBe, die meist idiomorph sind. Die Feldspüte herrsehen stark vor und ein wesent- licher Teil derselben löseht parallel aus. Diese sind wahrscheinlich Orthoklase, doch finden sich unter ihnen auch saure Plagioklase mit polysynthetiseher Zwillingsbildung. AuBer den Ouarzkörnern finden wir auch noch eine zuletzt ausgeschiedene, ausfüllende, sehwammige Ouarz- bildung. Í Kleine Magnetitkörner sind in der Grundmasse nur selten sicht- bar; auBerdem befinden sich in derselben chlorifische Plüáttehen und kleine weife Glimmersehüppehen oder fácherartige Gruppen, die letz- teren ziemliech dicht und gleichmábig verteilt. Die porphyrisch ausgeschiedenen Feldspáte sind teils Orthoklase, zum Teil aber scheinen sie der Albit- und Oligoklas-Albitreihe anzu- gehören. Die letzteren zeigen Zwillingsbildung nach dem Albit- und Periklingesetz. AuBer Gaseinsehlüssen enthalten die Feldspüte reichlich fácherartige Muskovitbildungen. Die grobBen Ouarzkristalle besitzen eine abgerundete Rhomboeder- Földtani Közlöny. XXXIV köt. 1904. 10 146 Dr JULIUS SZÁDECZKY form und weisen nicht zahlreiche, aber ziemlich tiefe, mit Grundmasse gefüllte Korrosionen und gröbere Biotiteinschlüsse auf. Porphyrisech ausgeschiedener Biotit ist nicht viel zugegen und auch der vorhandene ist meist in Chlorit und weiBen Glimmer umgewandelt. Zirkonartige, stark zersprungene Hinschlüsse kommen reichlich, Hümatit aber untergeordnet vor. B) Nicht porphyrische Rhyoltithe mit ganz kristallinisecher Grundmasse ( Mikrogranite). In engem Zusammenhange mit den porphyrischen Varietáten kom- men auch nicht porphyrische Mikrogranite vor, von welchen sie nur sehwer abgetrennt werden können, da einesteils aufer den ausgezeich- net porphyrischen Varietüten — wie wir im obigen gesehen haben — auch solche vorkommen, deren porphyrische Struktur ziemlich verwaschen ist, anderseits aber auch in den nunmehr zu besechreibenden nicht por- phyrischen Abarten bei aufmerksamer Untersuchung hie und da ein gröBerer Feldspat oder Ouarz entdeckt werden kann. 1. Das erste Exemplar stammt aus dem unteren Abschnitte des Zerna-Tales, wo dieses Gestein, von dessen Einmündung ca 7/2 Km. ent- fernt, an der Nordseite, nüchst einer halb verfallenen Brücke eine mách- tige Felsenmasse bildet, an welcher wir bemerken, daB in ein derartiges hellbláulich grünlichgraues Gestein ein grobkörnigerer Mikrogranit ein- dringt, aus welchem auch das spáter zu beschreibende Gestein des Fel- sens bei der Mündung besteht. An dem dichteren Gesteine nehmen wir bei aufmerksamer Betrach- tung sehr dünne, steife Streifen wahr, welche — wie wir unter dem Mikroskope sehen — davon herrühren, dab in einer Schichte der Juarz, in der anderen der /eldspat herrschend ausgebildet ist, so aber, dab im ganzen doch der Feldspat vorherrseht. Diese Mineralien sind gröbBten- teils idiomorph, so dab sie eine beinahe rein panidiomorphe saxitische Struktur zustande bringen, in welcher die mittlere GröbBe der einzelnen Körner mit 0 06 mm. angesetzt werden kann. Die feldspáte bilden teils abgerundete Körner, teils breitere Leisten, welche ausnahmsweise auch bis zu einer GröBe von 0-2 mm. angewach- sen sind. Dieselben erweisen sich als Orthoklase und aus mehrfachen Zwillingslamellen bestehende Plagioklase der Oligoklas-Albitreihe und enthalten viel Gaseinschlüsse. Die Ouarzkörner bilden kleine Kugeln oder deren Haufwerke ; sie sind reiner, wie die Feldspáte, doch kommt auch hier ein Anhüufen der Einschlüsse vor. Der Glimmer bildet teils ehloritisierte Biotitpláttehen von 0703 mm. mittlerer GröbBe, teils Muskovitsehüppehen oder föcherartige Gruppen, BEITRÁGE ZUR GHOLOGIE DES VLEGYÁSZA—BIHAR-GEBIRGES. 147 welche aber sámtlich eine sehr untergeordnete holle spielen, gerade so, wie die kleinen Magnetitkörner. Den letzteren haften manchmal dünne bis za 02 mm. lange Zirkonnadeln oder Apalitkristállehen an, welche übrigens — zwar sehr selten — auch Írei vorkommen. In der Reihe die- ser akzessorisehen Mineralien können noch ebenfalls sehr untergeord- nete, überaus kleine Hűmatitpláttehen und aus diesen entstandene Li- monite erwáhnt werden. 2. Als Beispiel eines grobkörnigeren nicht porphyriscehen Mikro- granits, richtiger Mikropegmatits, möge das Gestein des Felsens am lin- ken Ufer der Zerna-Mündung (Gura Zerni) im Dragán-Tale erwáhnt sein. Es ist dies ein hell rosafárbiges, dichtes, gleichmaábBiges Gestein, in welehem wir bei eingehender Untersuchung ca "2 mm. grolbe Ouarz- und Feldspatkörner, ferner spárliehe Biotitpláttehen beobachten. Porphyriseh ausgeschiedene, rötliche Feldspatkristalle kommen nur sehr spárliech in demselben vor. Unter dem Mikroskop könmen wir uns davon überzeugen, dab selbst der makroskopisch gleichmábBig erscheinende (Gesteinsteil aus nicht gleich groben Mineralien besteht, da$ auch in diesem auBer — im gan- zen genommen — isometrisehen Körnern eine viel kleinere. sehr schön mikropegmatitiseh (granophyriseh) verwachsene jüngere Feldspat- und Ouarzgeneration vorhanden ist, welche mehr, wie die Hálfte des Gesteins bildet. Die zur ersten Generation gehörigen Feldspáte sind teils Ortho- klase mit háufiger Zwillingsbildung nach dem Karlsbader Gesetz. teils Albitzwillinge bildende Plagioklase der Albit- und Oligoklas-Albíitreihe. Lángs ihrer Spalten sind háufig lmomitisehe oder hamatitische Aus- scheidungen zu beobachten, welchen das Gestein seine Rosafárbung zu verdanken hat. Die jüngere Feldspatgeneration umgibt in gleicher Stellung mit der ülteren die ülteren Feldspatkörner und verleihen ihr die eingeschlos- senen kleinen Ouarzkörner eine (ritterstruktur. Von einer derartigen mikropegmatitisehen Ouarz- und Feldspatverwachsung wird im Wesen auch die zweite Generation gebildet, in welcher übrigens nicht nur der Feldspat, sondern auch der Ouarz in einzelnen separaten Flecken auf einmal auslöseht. Auch um die gröberen Ouarzkörner finden wir hie und da eine solche, mit ihnen in gleicher Stellung befindliche und infolge der Feld- spüte sehwammige Ouarzhülle. Im übrigen sind in diesen reinen, nicht einmal Spuren einer mechanischen Einwirkung zeigenden, stellenweise Gruppen bildenden Ouarzkörnern wenig gelbe Flüssigkeits- und Gasein- schlüsse vorhanden. Die Grenzen zwischen der ersten und zweiten Generation ist jedoch 10" 148 Dr JULIUS SZÁDECZKY nicht scharf, sie hüngen mittels Körnern von versechiedener Gröbe mit- einander zusammen. Biotitpláttehen kommen mehr nur unter den ersten Kristallisations- produkten vor und auch dort nur in sehr untergeordneter Menge. Es sind dies frische Biotite, welche bei in der Riechtung ihrer Basis sehwin- genden Strahlen einen grünlichbraunen, vertikal auf dieselbe einen grün- liehgelben Pleochroismus zeigen. Magnetitkörnern begegnen wir in diesem (Gesteine hüufiger, wie den Biotiten. Dieselben erreichen gewöhnlich eine GröBe von 0-1 mm., doch können sie ausnahmsweise auch bedeutend gröber sein. Hinzelne opake, flache Metalle scheinen ihrer Gestalt nach Titaneisen zu sein. Sehr untergeordnet kommt auch Hűmatit in Form kleiner, rötlichbrau- ner Plüttehen vor. Seine von der regelmábBigen abweichende Farbe kann vielleicht auf Titangehalt zurückgeführt werden. Kleine Muskoóvitpláttscehen und Zirkonkörner kommen vereinzelt auch in diesem Gesteine vor.? Dieses frische Gestein besitzt nach der Analyse Dr. ROBERT LUNZERS folgende chemische Zusammensetzung : Ursprüngliche Auf100G.T.trockener — Molekular- Analyse Substanz umgerechnet — verhültnis SV0h A 139 717743 1290 AI,O, — 14-24 14-35 VIA] 0148 Fe,.0,— 111 112 0-007 [/ (He 0920 EIHO6A 0-61 0-008 Úg0sa 3096 0-97 07017 07031 MgO — 025 025 0-006 0-100 Na,0 — 240 242 0-039 1... EDE EE 2:85 0030 [ 9069 HO — 012 Glühverlüust — — 0-30 99-67 10 R"mO, 15 R,O,, 129 SiO, 0-67 (( il at 872 a MAN ESARO SODRA a — 474 8 — 19-98. k Dr. ALEXANDER SCHMIDT (Természetrajzi Füzetek XVI. 1893. p. 128—134.) hat an den Orthoklaskristallen, welehe in den Hohlrüumen einer ühnlichen rGra- nitart, von einer unserem (Gesteine nahe gelegenen Lokalitát in Gesellschaft von Titaneisen, Epidot, Pyrit, Ouarz und Albit vorhanden sind, folgende Formen ge- messen : (010) oo R oo, (001) 0 P, (110)ooP, 101 Roo, (111) P, (100JooPco, (201) 2? oo, (021) 2 R oo, (605) "/5 R 00, (310) 00 R 3, (530) oo PR "/s, (27, 23, 2) 7/e P ?7/-3. BEITRÁGE ZUR GEOLOGIK DES VLEGYÁSZA—BIHAR-GEBIRGES. 149 Hieraus ergeben sich für die Hauptbestandteile des Gesteins fol- gende relative Werte : Óuarezs s — 3124 Orthoklas — 15-90 Albit szi 03 Amorthit a 475 Biotit sző ú525 Magnetit — 161 102:38 3. Sehlie8lieh möge noch ein Beispiel der nicht porphyrischen Mikrogranite aus dem Dragan-Tale erwáhnt sein, welches von der Kon- taktstelle mit den kristalliniscehen Schiefern aus dem rechtseitigen Felsen des Steges oberhalb der EFinmündung der Zernisora stammt. Es ist dies ein dichtes, graues Gestein, mit mehr dunklem Glim- mer, wie die vorhergehenden, weleher in demselben entweder nach einer Richtung wellige oder" aber netzartige dünne Streifen bildet und somit eine, den kristallinischen Schiefern, namentlich dem Leptynolith áhnliche Struktur besitzt. Die hie und da vorkommenden gröBeren, linsenförmigen Ouarzeinsehlüsse erhöhen nur noch diese Áhnlichkeit. Unter dem Mikroskop sehen wir, daG dieses Gestein aus einem ziemlich gleichmáBigen, zur panidiomorphen (mikrogranitisehen) Aus- bildung neigenden Gemenge von ca "/: mm. grofen Feldspáten, (uarz- körnern und Glimmer besteht, dab aber auch einerseits vereinzelte, sehr kleine Mineralkörner, anderseits beinahe "/2 mm. lange Plagioklasleisten in demselben vorkommen. Die Feldspáte bilden vorherrschend ziegelförmige, meist parallel auslösehende, Orthoklas scheinende Kristállehen ohne Zwillingsbildung, doch finden sich unter denselben auch Plagioklase mit Gitterstruktur, worunter ein Exemplar mit Albit- und Periklin-Zwillingsbildung eine dem Oligoklas-Albit (Al, An) entsprechende Stellung der optischen Achsenebene zeigfte. Die Ouarzkörner scheinen ihrer Menge nach mit den Feldspáten Gleichgewicht zu halten, sind also hier in verháltnismábig gröberer An- zahl vorhanden, wie im allgemeinen in den vorhergehenden Gesteinen. Es sind dies kleine, háufig Gruppen bildende Körner, worunter einzelne eine undulöse Auslöschung zeigen. Glimmerpláttehen kommen reichlich vor und sind gewöhnlich ge- bogen. Nur ein kleinerer Teil davon ist dunkelgrüner, gewöhnliech irüber Biotit mit Magnetitausscheidungen. Mit diesen im Zusammenhange, noch mehr aber in freiem Zustande finden wir hell grünlichbraunen Glimmer in gröberer Menge mit nicht starkem Pleochroismus, 150 Dr JULIUS SZÁDECZKY nyam (yrt-8) — grünlicehbraun ny (a) — — grünlichgelb, mit 0034 nicht übersteigender Doppelbrechung (n,—nm,) unter sehr klei- nem Achsenwinkel. Infolgedessen muG der herrschende Glimmer dieses an die kristallinisehen Schiefer stobenden Mikrogranits für Pllogopit gehalten werden. Von akzessorischen Mineralien sind sehr kleine Zirkonkörner, manchmal in Feldspat eingeschlossen, ferner Apalitnadeln sehr unter- geordnet vorkommend, zu erwáhnen. Granitische Gesteine. I. Granit (Pegmatit). Nach der groben Masse der Rhyolithe nnd Mikrogranite können aus dem Vlegyásza-Zuge auch saure, wirkliche Granite erwáhnt werden, welche eine sehr untergeordnete Rolle spielen und welchen — in Anbe- tracht ihrer sauren Verbindung und der pegmatitischen Struktur einer ihrer Varietáten — mit vollem Rechte auch der Name Pegmatit zusteht. 1. Etwa 3" Km. vom Südende der Gemeinde Nagysebes entfernt begegnen wir an der linken Seite des Dragan-Tales auf der Lunka mo- líivuli genannten Kolonie dem gröbBten und charakteristisehsten Vor- kommen dieses Granits. 5W-lich deses Dealu lunzs finden wir dort, wo der Hügelzug schwach gebrochen ist, auf der mit Gestrüpp und Gras dicht bewachsenen Lehne in sehr geringer Breite ein von dem umgeben- den Dacite gánzlich abweichendes, vorherrsehend aus rosafárbigem Or- thoklas und aus Ouarz bestehendes granitisches., grobkörniges Gestein. Im Ermangelung eines Aufschlusses konnte das Verháltnis zum Dacit aus den einzelnen sporadisch vorkommenden Gesteinstrümmern nicht bestimmt werden. In Anbetracht dessen aber, dab wir dasselbe an der kleinen Biegung in verschiedener Höhe finden und dab es in der Richtung dieses Vorkommens auch auf der anderen Seite des Hügels, in dem gleichfalls stark bewachsenen Lunzs-Tale vorkommt, mub dasselbe als Ganggestein betrachtet werden. Für diese Annahme spricht auch der Umstand, dab wir aufer dem grobkörnigen Gesteine auch ein derartiges feinkörnigeres granitisches Gestein in diesem Zuge finden und dab die Mineralien der Grundmasse des anstobenden Dacits in den sehönsten mikropegmatitisehen Verwach- sungen umkristallisierten — gewib unter der Wirkung dieses granitischen Gesteins, weleches blo8 den zur Grundmasse des anstolenden Gesteins gehörigen, leichter scehmelzenden Teil viskos machte. Der grobkörnigste Granit zeigi in seiner roten, beinahe gleichmábig BEITRÁGE ZUR GEOLOGIK DES VLEGYÁSZA—BIHAR-GEBIRGES, tagi erscheinenden Feldspatmasse (uarzkörner von 4—6 mm. Durchmesser ausgeschieden, welche nur manchmal kleinere Gruppen bilden. Von ganz der eleichen Struktur sind auch die feinkörnigen Granite, nur mit dem Unterschiede, da8 in diesen die GröBe der Ouarzkörner auf 1—2 mm. herabsinkt und dab makroskopiseh auBer den roten Feldspáten — da diese Gesteine frischer sind — auch graue Feldspáte in geringerer Menge beobachtet werden können. AuBer Feldspat und Ouarz finden wir nur bei sehr sorgfáltiger Un- tersuchung auch einzelne kleine Biotitpláttehen und aus der Zersetzung der eisenhültigen Mineralien hervorgegangene kleine Limonitpunkte in diesem Gesteine. Unter dem Mikroskop sehen wir, dab die versehiedenen Mineralien beinahe zur selben Zeit auskristallisierten, gröbtenteils ab- gerundete Körner hervorbringend. Die Feldspáte sind gewöhnlich — wenigstens an ihren üáuberem Terle — trüb, "undurchsiehtig, zur optischen Untersuchung oft ungeeig- net. Bei den Flammenversuchen weist die Kalifárbung ohne Gips deut- lich auf Kaliumfeldspat hin. Die meisten Feldspüte zeigen keine Zwillingsbildung. Hinzelne lassen um ny (a) einen sehr kleinen Achsenwinkel bemerken und sind auf den, in die Richtung der Achsenebene fallenden Spaltungsflichen braune Lamellen zwischengelagert, welche auf den anderen, guten Spal- tungsfláchen fehlen. Doch finden wir — namentlich bei den Feldspáten der frischeren (Gresteine auch Zwillingsbildung nach dem Albit-, Pe- riklin-, Karlsbader und sogar Mamnebacher Gesetz. Hiner derselben lábt in einem Schnitte vertikal auf n, (7) eine Auslöschung von 11" erkennen, woraus wir — aubBer den Orthoklasen — auf einen Plagioklas der Oli- goklas- Albitreihe sehlieBen müssen. In manchem Feldspate kommen auBer den rötliehen Trübungen auch kleine Magnetit- und sogar Hűümatiteinsehlüsse vor. Die Ouarze sind frisch, nicht zertrümmert, doch enthalten sie sehr zahlreiche, violett gefárbte, sehwácher lichtbrechende Einsehlüsse und sonstige Verunreinigungen. AubBer diesen finden wir in denselben bei sorgfáltigem Suchen von allen Mineralien des Gesteins — Magnetit, Bio- tit, Feldspat — überaus kleine Binschlüsse. Infolge ihrer sich lebhaft bewegenden Libellen als Flüssigkeit sich erweisende Hinschlüsse sind nicht sehr hüufig. Die übrigen Mineralien spielen in diesem Gesteine eine ganz unter- geordnete Rolle. Die Biotitpláttehen sind gewöhnlich sehr klein und zwischen dem Feldspat und Ouarz eingekeilt. Manchmal sind sie chloritisiert oder aber befinden sich zwischen ihren Spaltungsfláchen Erzlamellen hie und da mit hámatitisehem Saume. 152 Dr JULIUS SZÁDHCZKY Ferner finden wir in diesem Gesteine auch hin und wieder kleine Muskovitpláttehen und freie Magnetitkörner. Die im folgenden mitgeteilten Ergebnisse der von Dr. R. LUNZER durchgeführten Analyse zeigen, daG dies ein sehr saures Gestein ist, in welchem die Menge des Orthoklas jene der sümtlichen bisher beschrie- benen sauren Gesteine übersteigt. 04 Molekularverbáltnis SAD E ota 12755 SAS OSE 29 MEGK es Fe,O, — 075 00047. [18850 KeOEZ" 038 00046 CGGOKENSOSZA 10127 [oo2is IMIGOSSZSHKOSS 070045 0:1275 Na.0 — " 3:16 VOSLO hazas KONZSa 00547 ) 91057 ETO NSZO S ; Glühverlust — 07-43 100-67 SA la 0 KO az ADAS SOK ÜLJZT A l ( 914 a MA03 10 sz 4535 5 1 a SCIEVÜD fd. 72 Hieraus ergeben sich für die wichtigeren Mineralien die folgenden Proportionszahlen : Üúuarez ua 3007 Orthoklas — 29-80 Albit S3238 Anorthit "— 3:58 Biotit scan 02 Magnetit — 1-08 10078. Bezüglich seiner Zusammensetzung ist dieser Pegmatit dem etwa 2 Km. von ihm entfernten, der Kecskéskorcsma gegenüber befindlichen Rhyolith öáhnlich, wáhrend er in seiner Ausbildung an jenes granitische Gestein lebhaft erinnert, in welehem die von Dr. ALEXANDER SCHMIDT be- schriebenen, weiter oben erwáhnten Mineralien vorhanden sind. 2. Die Spur eines áhnlichen Pegmatits entdeckte ich im nördlichen Zuge der Vlegyásza ca "2 Km. von der Ortschatt Marótlaka entfernt BEITRÁGE ZUR GEOLOGIE DES VLEGYÁSZA— BIHAR-GEBIRGES. 153 auf dem, am linken Ufer des Vale mare gelegenen Runk, wo er im Zusammenhange mit einer durch einen WasserriG5 aufgeschlossenen circa 30 m langen kristallinisehen Kalkmasse, zwischen andesitischem Dacit vorkommt. Es ist dies ein aus der pegmatitischen Verwachsung von Orthoklas und Ouarz bestehendes Gestein, in welchem wir nur bei aufmerksamer Untersuchung in weibB verwitterten, dem gewöhnlichen Granit áhnlichen Partien sehwarze Biotitpláttehen bemerken. KEinzelne Hohlráume sind mit kleinen Ouarzkristállehen erfüllt. Die pegmatitische Verwachsung des Orthoklas und (Ouarz sehen wir unter dem Mikroskop deutlich. Meist 3—4 mm. lange, frische, in ihrer ganzen GröbBe auf einmal auslösehende Feldspáte schlieben die in geringerer Menge vorhandenen, sehr bizarr geformten (Ouarzpartien ein, welche auf einmal auslösehen. Seltener kommt es vor, dab der an Gröbe hinter den Feldspüten zurückleibende Ouarz kleine Feldspatpar- tickelehen einsechlieBt, welehe mit dem neben ihm befindliehen groben Feldspate von übereinstimmender kristallographischer Stellung ist. Die sehr untergeordneten Biotifpláttehen sind nebst Ausscheidung von Hámatit zum Teil zu CGhlorit umgewandelt. Magnetit finden wir auch nur hie und da in Form kleiner Pünktehen. Die Entstehung dieses eigentümlichen, von den nahe gelegenen eozünen Kalken isolierten kristallinisehen Kalkes kann aller Wahrschein- lichkeit nach auf mit der Pegmatitinjektion zusammenhángende Hydro- thermen zurückgeführt werden. Dieses so sehr untergeordnete Vorkommen der Pegmatite in der Dacitmasse zeigt, dab der Daciteruption noch eine saure Injektion gefolgt war, welche im nördlichen Teile der Vlegyásza einen Pegmatit hervor- brachte. II. Dacogranit und gewöhnlicher Granit. Waihrend ich in der nördlicben Masse der Vlegyásza der sauersten Varietát der granitischen Gesteine, den dem Pegmatit entsprechenden Granit. nur in sehr untergeordneter Menge begegnete, kommt eine andere basischere, gewöhnlicher Gramit scheinende Abart auf einem (Ge- biete von erheblicher GröBe, einesteils — der höchsten, zentralen Masse der VIegyásza entsprechend — lüngs der tiefsten Tüler, anderseits aber im Bihar-Gebirge, NO-lich von Petrosz den Tülern der Báche Aleu und Bulza entlang vor. x 1. Auf dem ersteren Gebiete fand ich Granit: im mittleren Ab- schnitte des Zernisóra-Tales, an der rechtseitigen Lehne, ferner in 154 Dr JULIUS SZÁDEOCZKY 5: gerader Richtung westlich des Vlegyásza-Gipfels, im grölberen Teile des Zerna-Tales, von der Finmündung des Gokán-Baches an (1200 m. über dem Meer) bis zu einem Punkte circa 2 Km. vor der Mündung (circa 860 m.). Im oberen Abschnitte des Dragan-Tales beginnt er unterhalb der Einmündung des Tales Karácsonyvölgy (Krecsun), von wo aus sich der- selbe an der Ostseite auch in das Karácsonyvölgy in einer Lünge von über 1 Km. hinein erstreckt. Wir sehen also, daB die Basis der oben felsitischen, darunter mi- krogranitisehen Rhyolithmasse der Vlegyásza von diesem granitischen Gestein gebildet wird, welehes Dr. G. Pgrmrcs zu den xülteren kristalliniscehen Massengesteinend zühlte und ohne eingehenderer Beschreibung uGra- nophyrs benannte, indem er es mit den, eine mikrogranitisehe Grund- masse aufweisenden Rhyolithen zusammenfabte.§ Auf dem erwáhnten Gebiete herrscht ein mittelkörniges granitisches Gestein, in welehem der Durchmesser der gröberen Feldspate nur selten 10 mm. erreicht. Neben dem roten Orthoklas bemerken wir makrosko- pisch in der Regel Plagioklas, abgerundete Ouarzkörner und Biotil- lamellen. ; Bei aufmerksamer Betrachtung kann bereits auch so eine weniger und eine mehr saure Varietát unterschieden werden, je nachdem in dem- selben der Biotit und Plagioklas, oder der Orthoklas und Ouarz einc gröbere Rolle spielt. In der Zentralmasse der Vlegyásza scheint eine weniger saure Va- rietát zu herrschen. Hine solche fand ich lángs der Zernisóra, ferner ist sie im Siebenbürgisehen Museum aus dem nördlieh benachbarten Tale des Zernisóra, dem Dara, vorhanden; ebenso kommt sie auch im mitt- leren Abschnitte des Zerna-Tales, bei der Einmündung des Bocului- Tales und an anderen Punkten vor, doch begegnen wir im Zerna-Tale nebst dem herrschenden Mikrogranit auch der saureren Varietüt. Diese letztere fand ich auBer dem Zerna-Tale auch im unteren Ab- sehnitte des Karácsonyvölgy an der rechten Tallehne, von wo sie auch in das Dragan-Tal hinüberzieht, hier aber gegen das Zerna-Tal als- bald in Mikrogranit übergeht. Es scheint demnach, dab die saurere Va- rietát in der Nachbarschaft des Mikrogranits vorkommt. a) Es möge in erster Reihe das weniger saure gramitische (restein besprochen werden, welches hier im tieferen Niveau in groben Massen vorhanden ist und reinen Typus bildet. Der weiter oben gegebenen makroskopisehen Beschreibung desselben kann nur noch hinzugefügt werden, dab der Ouarz darin eine untergeordnete Rolle spielt und dab x Jahresbericht d. kgl. ung. Geol. Anst. für 1889. p. 78. BEITRÁGE ZUR GEOLOGIEK DES VLEGYÁSZA—BIHAR-GEBIRGES. 155 die fárbigen Mineralien oft Haufen bilden, ja sogar — namentliech in dem des Dragan-Tales — feinkörnige. basische Hinschlüsse vorkommen. Unter dem Mikroskop zeigt es sich. dab in diesen granitischen Gesteinen die Plagioklas-Feldspate herrschen. Dieselben verraten sehr oft eine isomorphzonare Struktur und zeigen gewöhnlich — insbeson- dere ihr Kern — eine polysynthetisehe Zwillingsbildung nach dem Albit- gesetz, wáhrend solche nach dem Karlsbader und Perikingesetz sel- tener sind. Bemerkenswert ist, das die inneren Partien der zonaren Plagio- klase háufig regelmábige kristallographische Konturen besitzen, was auf der áubBersten Hülle gewöhnlich fehlt. Im ganzen genommen scheint es doch, dab sie oft Süáulen nach der Achse a bilden und den Orthoklasen gegenüber automorph sind. Aus der optisehen Untersuchung geht hervor, dab die Oligoklas- Andesin-Feldspüte (Ab, An) herrschen, deren Individuen von einer Oli- goklas kruste umsehlossen ist; doch finden sich auch der Andesin- und selten der Labradorreihe entsprechende Kerne und umgekehrt erreicht bei einzelnen die Hülle die Aziditát der Oligoklas- Albitreihe. Im Verlaufe der Kristallisation schied sich demnach ein immer mehr saurer Feldspat aus, so dab an der Bildung eines Kristalles zwischen weiten Grenzen schwan- kende Feldspate beteiligt waren Der allotriomorphe Orthoklas bildet manchmal grobe Kristalle, die zu gleicher Zeit mit dem Ouarz oder zu allerletzt ausgeschieden wurden. Zwillingsbildung nach dem Karlsbader Gesetz ist an denselben hüufig und enthalten sie sehr viel kleine Gaseinschlüsse und sonstige Verun- reinigungen, wodurch sie ganz trüb erscheinen. In den basischen Arten sind dieselben den Plagioklasen gegenüber untergeordnet. Binzelne zei- gen um ny (a) einen sehr kleinen Achsenwinkel. Der 0Juarz ist ein konstanter und ziemlieh gleichmábiger Bestand- teil dieser granitisehen (CGresteine, in welehen manchmal auch gröBere und kleinere, gewöhnlieh abgerundete Ouarzkörner vorkommen, ganz so wie in den Daciten, die sogar auch tiefe Korrosionen aufweisen. Manch- mal sehliebt den Ouarz Orthoklas ein. oder sendet in denselben einen Fortsatz; seltener bilden die beiden eine pegmatitische Verwachsung. AubBer Gaseimsehlüssen kommen im Ouarz auch Flüssigkeitseinschlüsse lángs einzelner Linien mit lebhaft beweglichen Libellen vor. Biotit ist in der basischeren Varietát in ziemlich grobBer Menge vorhanden. Die dünnen Lamellen desselben besitzen auf der Basisfláche eine kastanienbraune Farbe und weist derselbe einen sehr kleinen Ach- senwinkel auf. Der Lánge nach durchschnitten zeigen diese Pláttechen in der Spaltungsrichtung einen dunkel grünliehbraunen, darauf vertikal in der Richtung von np—a einen hellgelben Pleochroismus. Sehr háufig 156 D: JULIUS SZÁDKUCZKY bilden sie mit den übrigen fárbigen, frühzeitigen Kristallisationsproduk- ten Haufwerke. Im Biotit sind Magnetit- und Apatiteinschlüsse sehr hüufig, doch entdecken wir manchmal auch Zirkon. Oft ist derselbe in Umwandlung zu Ghlorit (Pennin) begriffen. Amphibol kommt nur sehr untergeordnet und stark korrodiert, in seinen Hohlráumen hüufig mit Plagioklasen vor, Zeichen dessen, dab er vor den Plagioklasen auskristallisierte. Der Amphibol bildet polysynthe- tische Zwillinge nach (100) co P cc. Sie sind negativen Charakters mit einem verhültnismüábig nicht groBen Achsenwinkel, was auf einen zum (Glaukopham neigenden Amphibol hinweist. Pleochroismus : n, (y) — hell bláuliehgrün nm (8) — grün np (a) — hell grünliehgelb. Magnetit ist in Form von kleineren und grölBeren Körnern und in nicht grober Menge vorhanden. Auber demselben kommt in einzelnen Gesteinen (Zernisóra) auch Titanmagneteisen mit einer Leucoxrenüberzug vor. Diesen Erzen haftet Apatit sehr oft und reichlich an. Sehr kleine Hámatitpláttehen sind überaus selten zu beobachten. Der Apatit bildet gewöhnlich sehr dünne Sáulchen, worunter solche von 0712X0-06 mm. Gröbe bereits zu den gröbten gehören. Der selten vorhandene Zirkon ist ebenfalls in Form sehr kleiner, hellgrauer Kristüállehen vorhanden. Auf einem Ouersechnitte mit 07035 mm. langem Durchmesser, welcher das positive Achsenbild gut zeigt, sehen wir die primüáren und sekundáren Süulen in ungleiehmábBiger Aus- bildung. Sphen ist ein ziemlich konstanter und auch in gröberen Individuen ausgebildeter Bestandteil dieser Granite. Er tritt nur selten in vollstán- digen Kristallen auf (z. B. im saureren Granit des mittleren Zerna-Tales, wo ein 175 mm. langer und 0-4 mm. breiter Kristall vorhanden ist), zumeist finden sich Fragmente oder unregelmáBige Körner desselben. Von den weniger sauren Granitarten wurde der aus dem mittleren Zerna-Tal (1235) stammende dureh Dr. RoBERT LUNZER analysiert u. zw. mit folgendem Resultat: BEITRÁGE ZUR GEOLOGIE DES VLEGYÁSZA—BIHAR-GEBIRGES. 157 Ursprüngliche Aut100G. T. trockener — Molekular- Analyse Substanz umgerechnet — verhültnis SIO, — 69-19 69-47 1158 Al,O, — 17-62 17-69 OA73 1 az Fo. O, 415 1715 0.007) 0180 Re 098 145 0-020 GaONG NT 386 510977 1060] 0.102 TO A 1 12763 2:64 0-028 2 :029 Na,0 — 3:35 336 Oszt 098 HO — 018 Glühverlust — 0760 100-38 1138 JAteEk0), 1188. /0-(05 ő 1176 SZO, 1 a 1 a 644 a :"R,O:RO — 1: 124. a salt) dszvol: , Hieraus ergeben sich für die wichtigeren Mineralien folgende Pro- portionszabhlen : Orthoklas — 12-48 Albit a 41-65 Anorthit — 16-68 Biotit s 4558 Magnetit — 1-66 Ouarz s 18 100-51 Diese Granitart steht sowohl in Bezug auf ihre Mineralien, wie auch auf ihre Zusammensetzung — wie wir spüter sehen werden — den Daciten im nördliehen Teile der VIlegyásza nahe, weshalb ich dieselbe im folgenden kurz als Dacogramit bezeichnen werde. b) Die saurere Gramitart habe ich wührend meiner bisherigen flüehtigen Orientierungsausflüge in der Natur gar nicht von der basischeren Varietát abgetrennt, in welchletztere sie vermutlich gegen die Mikro- granite zu allmáhlich übergeht. Dieselben können in Kürze folgendermabBen charakterisiert werden. Ihre Hauptmineralien sind im groben ganzen dieselben, wie in der basi- schen Varietüt, unter den Feldspüten herrsehen aber den Plagioklasen gegenüber die Orthoklase. Von den ersteren sind es wieder die Oligo- klase, welche darin in gröbter Anzahl vorhanden sind ; Glieder der Labra- 158 Dr JULIUS SZÁDEOZKY dorit- und Andesin-Reihe fehlen gánzlich, statt ihnen kommt OMigolklas - Albit vor. Von den fárbigen Mineralien ist weniger Biotit und Magnetit vor- handen, wie in der basischeren Varietát, wáhrend Amphibol überhaupt nicht vorkommt. Sphen bildet in einem sauren Granit sogar gut ausge- bildete Kristalle, fehlt aber in einem anderen wieder vollstándig. Nach der Beschaffenheit der Mineralbestandteile und deren rela- tiven Ouantitát erweisen sich diese Gesteine als gewöhntliche Gramitite. Der grobkörnige Granit aus dem Karácsonyvölgy wurde an der eche- mischen Versuchsanstalt zu Kolozsvár von Dr. B. Ruzicska untersucht und führte die diesbezügliche Analyse zu den folgenden Resultaten : Ursprüngliche Auf 100 G. T. trockener Molekular- Analyse Substanz umgerechnet verháltnis SIO, — 72:65 72:88 1-215 AI,0, — 15-19 15:24. 0149 (0.150 Fe,O, —. 014 0714 0-001) MeOS SZ 69 170 07024 ÜSSE 56 156 0-028 F 07064 MgO — 046 0-46 0-012 0-Í7Ő MGO Z ae 375 07061 TED SE OJ 427 0045] 0106 ETO S EESOHÓ 9908 170 RIO, 1:50 R,O,, 12-15 SiO, 113 RO R,O,, — 806 SiO, RIOSROSS 17651 ay a 92 8 — 26-26. Diese Werte zeigen, dab die Proportionszahlen des Granits aus dem Karácsonyvölgy mit dem von LoEwIxsoN-LEssiING für den gewöhnlichen Granit festgestellten gut übereinstimmen. Den Kontakt des granitiscehen und mikrogranitischen Gesteins konnte ich wührend meiner auf ein grobes Gebiet sich erstreckenden orientierenden Ausflüge nicht beobachten, weshalb ich über ihr relatives Alter auf dieser Grundlage nichts zu sagen vermag. 2. Das Dacogramitgebiet von Petrósz beginnt ca. 12 Km vom $Süd- ende des die Basis der Vlegyásza bildenden Granits entfernt und erstreckt sich in SSW-licher Richtung, also in der Achse des Eruptivzuges der VIle- gyásza. Zwischen den beiden Granitgebieten ist vorherrschend Rhyolith, BEITRÁGE ZUR GEOLOGIE DES VLEGYÁSZA—BIHAR-GEBIRGES. 159 untergeordnet aber mesozoische Sedimente (Konglomerat, Sandstein, Kalk) ausgebildet. Dieses Gebiet durchguerte ich wührend meiner orientierenden Hx- kursionen von Biharfüred gegen die Matragunya im Aleu-Tale hinab bis zur Mündung und von hier im Bulza aufwárts bis zur Galbina und gewann hiebei den Eindruck, da8 der Granit von Petrósz in den wesentlichen Charakterzügen mit dem granitischen (Gesteine der Vlegyásza-Basis über- einstimmt, ja dab sich sogar in den Vorkommsverháltnissen derselben mehrere üáhnliche Momente zeigen. PEerERs schreibt diesbezüglieh, dab sich auch cSyenitv an dem Bau des merkwürdigen Petroszer Gebirges beteiligt." Dr. G. Pgimrcs, der dieses (rebiet geologisch detailliert aufgenommen hat, befabt sich in seinem Jahresberichte mit sdem Biotit-Granit- (Granitit-) Stock von Petrosz? eingehender, wie mit den vorhergehenden Gesteinen. Indem ich mich auf sonstige Punkte seiner Beschreibung beziehe, lasse ich hier einen Satz derselben wörtlieh folgen (p. 61): cWenn wir nun diese Beobachtungen in Vergleich ziehen, scheint es wahrscheinlieh, dab der Granitstock ülter ist, als die ihn umgebenden Sedimente.s, Meine an Ort und Stelle gemachten Beobachtungen beweisen aber gerade das Entgegen- gesetzte. Was mit dem folgenden, dem obigen Zitat vorangehenden Passus aus PRrmics Jahresberichte übereinstimmt. elm unteren Laufe des Karpinyásza-Baches an einem Punkte und am südliehen Abhange des Plaju Fericsi scheint es wirklieh so, als wenn vom Triaskalkstein der Granit unmittelbar bedeckt würde, an diesen Punkten kommen aber zwischen dem Kalkstein und dem Granit Contactgebilde und Hisenerz- lager vor.) Meine eigenen Beobachtungen sind folgende: Auf der Matra- gunya ist Rhyolith vorhanden, in welehem sich aus Epidot- und Diopsid- körner bestehende Aggregate, ferner Grossularkörnehen infolge des Kon- taktes mit dem durchbrochenen Triaskalke ausgebildet haben. Unter dem Rhyolith folgt mikrogramitischer Dacit, worauf weiter abwárts auf der Wiese ein, dem basischeren Gramit der Vlegyásza áhnliches granitisches Gestein vorkommt. Unterhalb der Wiesen finden wir jenseits des Zusammen- flusses der Biche Vale mare und Kukale lüngs des Aleu anfangs Kalke, an welchen aber die Wirkung der eruptiven Masse an mehreren Punkten deutlich beobachtet werden kann, — der dunkelgraue Kalk ist nümlich stellenweise zu weibem Marmor umkristallisiert. Weiter nach unten folgt abermals ein mikrogranitiseher Dacit und hierauf ein dem obigen 1 Sitzungsberichte d. k. k. Akad. d. Wiss. Math. naturw. KI. Bd. 43, I. Abt. p. 447. Wien, 1861. 2 Jahresbericht d. kgl. ung. Geol. Anst. für 1890. p. 60—62. 160 Dt JULIUS SZÁDECZKY áhnlicher Granit, dessen rosafárbiger Orthoklas einzelne, bis zu 12 mm. grobBe Kristalle bildet. In diesem Granit bemerken wir weiter der Bulza sich nühernd sehr viel, bis fabgroBe, dichte Kinschlüsse der früheren Erstar- rungsprodukte xenclaves homceogenesv LacRors,Y als ein Zeichen dessen, dab wir uns der eruptiven Masse náhern. Löngs der Bulza stossen wir, indem wir gegen O biegen, auf ein öhnliehes granitisches Gestein, das wir bis zur Finmündung der Galbina verfolgen können. Der Galbina uns náhernd wird der Granit porphyrisch und geht in einen Dacit mit mikrogranitiseher Grundmasse über. Auf Grund all dieser Beobachtungen gewann ich den Eindruck, dab der oberste Teil der ganzen vulkaniscehen Masse gegen die Matragunya und den Pojen zu von dem sauersten Rhyolithgestein gebildet wird, unter welchem mit der üulbersten porphyrischen Bildung, dem Dacit, beginnend, der Gramit folgt, der — wie dies bereits PErERs richtig erkannte —- jünger, als die umgebenden mesozoischen Sedimentgesteine ist, nachdem er in dieselben eindringt und Kontaktbildungen zustande bringt. Indem ich nunmehr auf die petrographische Beschreibung des an- gegebenen Granitzuges von Petrósz übergehe, sei in erster Reihe erwálnt, dab diese Gesteine infolge Vorherrschens der Feldspáte im allgemeinen von heller Farbe sind und nur der dacitartige Granit in der Nachbar- schaft des Kalkes im Aleu-Tale durch seine dunkelgrünliehe Farbe einiger- maben abweicht. Die Gröbe der einzelnen Kristallkörner kann als mittel- mábig bezeichnet werden, doch kommen Beispiele vor, wo die Feldspáte eine Gröbe bis zu 15 mm. erreichen. Die Farbe der Orthoklase ist makro- skopisch gewöhnliech rötlich, manchmal mit einem Stich ins Violette; die Plagioklase hingegen sind weib oder graulich. Der Ouarz ist mit freiem Auge meist nur in Form abgerundeter Körner zu erkennen, so dab seine Rolle den Feldspüáten gegenüber eine sehr untergeordnete ist. Infolge stárkerer Ausbildung der hell gefürbten Mineralien zeigen diese grani- tischen Gesteine stellenweise eine an die porphyrische erinnernde Struktur. Von den fárbigen Mineralien fállt der Biotit makroskopisch am meisten auf, dessen — im Verhültnis zu den vorher erwáhnten Mine- ralien — sehr kleine Lamellen in den meisten Graniten in einzelnen diehteren Gruppen vorhanden sind. Diese Struktur ist am besten in den unter der Matragunya folgenden porphyrischen oder dacitisehen Varietü- ten ausgebildet, wo der Biotit seine scehwarze Farbe oft mit der gelben vertauscht. Am wenigsten scharf ist dieselbe in den Varietáten aus der Nühe der Galbina, in welchen groBe Einschlüsse vorkommen. Bei aufmerksamer Betrachtung finden wir in den meisten Gesteinen X Les enclaves des roches volcanigues. Macon 1893. ön BEITRÁGE ZUR GEOLOGIE DES VLEGYÁSZA—BIHAR-GEBIRGES. 161 spaárliche, höchstens 1— 2 mm. grole. hell vötlich gelbe Sphenwkristöllehen, hie und da (Pojana Wiese) 175 mm. lange, grüne Epidotsöulchen, ferner in kleinerer oder gröberer Menge Pyrithaufen. Auch unter dem Mikroskop überzeugen wir uns davon, dab in die- sen granitischen Gesteinen die (Galcium-Natrium-Plagioklase herrschen, welche zwar keine regelmábigen Kristallkonturen besitzen, jedoch eine tafel-, manchmal ziegelförmige Ausbildung nach cs?Pos erkennen lassen. Am hüufigsten treffen wir auf die Oligoklas- Andesinreihe (Ab, An, mit polysynthetiseher Zwillingsbildung nach dem Albitgesetz, welchem sich háufig auch das Karlsbader, manchmal sogar das Periklingesetz beige- sellt. Überdies finden wir ziemlich hüufig auch isomorphzonare Feldspüte mit Andesin- Oligoklas- (Ab, An) Kern und dünnerer Oligoklas-Andesin- oder Oligoklas-Hülle. In den Plagioklasen kommen auber Gaseimsehlüssen auch kleine kpidote vor, die manchmal mit Fennin umgeben sind und welehen Mag- nettt anhaftet. Diese grüngefárbten HBinschlüsse nehmen manchmal in solchem MaBe zu. da8 das Innere der Plagioklase dem freien Auge grün erscheint. Muskovitpláttehen finden sich ebenfalls in den Plagioklasen. Die Orthoklase sind gewöhnlich viel mehr verunreinigt, wie die Plagioklase, hauptsáchlieh in ihrem öáuberen Teile, wo sie infolgedessen oft ihre Doppelbrechung einbülben. Gewöhnlieh bilden sie unregelmáBige Kristalle, aber keine Zwillinge. so dab eine Zwillingsbildung nach dem Karlsbader Gesetze nur höchst selten vorkommt. Manchmal treten die Orthoklase unter den kleineren Kristallen auf und verraten damit, dab sie sich — wenigstens teilweise — nach den Ouarzen ausgeschieden haben. Auber Gaseinsehlüssen findet sich in dem Orthoklas auch Magne- tit und sonstige früher ausgesechiedene Mineralien und beginnt derselbe manchmal auch zu kaolinisieren. Der Ouarz bildet in diesen Graniten teils abgerundete, oft korro- dierte Körner, ganz so wie in den Daciten der Umgebung von Kissebes und sind die Korrosionen gewöhnlieh mit Orthoklas ausgefüllt — teils aber finden wir in gröberen Flecken auf einmal auslösehende, zuletzt ausgeschiedene Ouarze, von welchen auch die Feldspáte umsehlossen werden. Bezüglich der Ouantitát begegnen wir ebenfalls Scehwankungen, da in einem Gestein mehr, im anderen weniger oder in ein und dem- selben ungleich verteilter Ouarz vorkommt, so dab in einzelnen Sehliffen die Menge des Ouarzes die des Feldspates zu erreichen scheint. Namentlich in den porphyrischen Varietáten ist deutlich sichtbar, dab der Ouarz und der Orthoklas zuletzt auskristallisierten. Ersterer bildet in denselben manchmal kleine Körner, wie in der Grundmasse der soge- nannten granitoporphyrischen Dacite. Als Einsehlüsse finden wir in ihnen meist mit Gasen erfüllte Hohl- Földtani Közlöny. XXXIV. köt. 1904. 11 162 Dr JULIUS SZÁDECZKY ráume;. doch kommen lüngs einzelner Streifen auch Flüssigkeitsein- sehlüsse mit sich bewegenden Libellen vor. Spuren von mechanischen Einwirkungen zeigt dieser (Ouarz nicht. Der Biotit bildet in der Regel 1—2 mm. breite, oft 1 mm. dicke kastanienbraune Süulen, welche einen sehr kleinen, den einachsigen Mineralien ühnliehen Achsenwinkel besitzen. Derselbe sehliebt sehr hüufig Magnetit und Sphen, seltener kleine Zirkon- und Apatitkristállehen ein. Oft ist er in Umwandlung zu Penmin begritffen und tritt in solehen Kristallen auch Epidot auf. Der Pleochrois- mus des Biotits ist in der Spaltrichtung der Basis schwörzlichbraun, vertikal darauf rötlieh, bráunliehgelb. Unter dem Mikroskop entdecken wir in diesen granitischen Gestei- nen — jedoch in geringerer Menge wie den Biotit — auch Amphibol, welcher 1 mm. grolbe und kleinere, gewöhnlich stark korrodierte Kristalle, manchmal nach c0Poco(100) Zwillinge bildet. Pleochroismus : ny — py — bráunlich, manchmal bláuliehgrün nm — 6 — bráunlichgrün oder grünliechgelb ny — a — hellgelb ny es 15— 165, Demzufolge sind diese Kristalle als gewöhnliche Hornblende zu be- trachten. Als KBinsechlüsse treten in denselben Magnetit und Apatit auf; die Korrosionen werden ofít von Plagioklas ausgefüllt ; in den umgewandelten Amphibolen aber finden wir hüufig Ep dot. Der Sphen ist ein untergeordneter, aber konstanter Bestandteil die- ser granitischen Gesteine, in welchen derselbe im Dünnsebhliffe hellgrau gefárbte, meist stark zertrümmerte Kristalle mit háufigen Chloritrándern bildet. Es kommen auf diesem Gebiete jedoch auch mebbare Sphenkri- stalle vor, was aus einer Schrift von Dr. ALEXANDER SCHMIDT FY hervorgeht, in welcher er auf einem 0-6 mm. grobBen Sphen, der aus einem Granit der nüchsten Umgebung des Dorfes Petrósz, vom linken Kőrös-Ufer stammte, nach der Behauptung DEs Crorzzaux" die Flichen co-Pco(100), co Pco(010), — 1/2RPoo(102), —P(111), /2R112), V10oRX1, 1,10), /.Poo(014) beschrieben hat. Epidot kommt in diesen Graniten ebenfalls vor, und zwar nicht nur in den Feldspüten, sondern spürlich auch freie kleine, hell grünlieh- graue Körner bildend. Von anderen akzessorischen Bestandteilen mub noch der in grölberer Menge, wie die vorhergehenden und konstant vorhandene Magnetit er- wühnt werden, der nicht nur in Form von Binschlüssen, sondern auch xX Természetrajzi Füzetek. Bd. XVI. 1893. p. 125. Budapest. BEITRÁGE ZUR GEOLOGIE DES VLEGYÁSZA—BIHAR-GEBIRGES. 165 Írei vorkommt. Aus der hie und da wahrnehmbaren Leukoxenkiuste geschlossen, befindet sich auch Titanmagneteisen unter seinen Körnern. Manchmal ist derselbe in Hümati! umgewandelt. Dem Magnetit haften manchmal gut ausgebildete Zirkonsüulchen mit Poo(101)-Flchen an. Die 0-15 mm. langen und halb so breiten Kristállehen gehören bereits zu den gröleren. Apatit kommt auch frei vor und bildet derselbe Nadeln von kaum gröbBerer Lönge, wie der Zirkon. Um ein klares Bild über die chemische Zusammensetzung der Granitstöcke von Petrósz zu gewinnen, lieb ich durch die chemische Versuchsanstalt zu Kelozsvár einen sehr frischen Granit aus dem Aleu- Tale, circa 175 Km. von dessen Binmündung in die Bulza entfernt und einen feinkörnigen dichten, aus der früheren Erstarrung stammenden EinschluG, wie sie in diesem Abschnitte des Aleu in Kugelform bis zu FabBgröbe vorkommen, zanalysieren. Die Zusammenzetzung des ersteren ist folgende : Ursprüngliche Molekular- Analyse verháltnis SIO, — 64-73 170810 TiO, — 0-09 / sz :g "1759 Al 0, s 11750 01759 [01997 [2-0 E átl 00238 maDd. s má 070353 CO 250) 0-0571 071131 MgO sSA0:83 070207 029045 INAS OSZt ts: 68 070587 E WS 070914 IKSO ES 307 1a8éT ÉG ; AD a GI0 99-90 2 RO, 2 R,O,, 10-8 SiO, 11 ( 1 ( 54 ( 1ADA0) a IRDSZ TA Al ZT 09 8 — 37 Aut die in diesem Granite vorkommenden, aus früherer Erstarrung stammenden kinschlüsse nunmehr übergehend ist zu verzeichnen, dab diese aus einer Verwachsung von circa 1 mm. groben Mineralleisten und Körnern bestehen, wobei einzelne grölbere porphyrische Feldspáte zu den Seltenheiten gehören. Der Art nach sind die Mineralien dieselben, wie in den einschliebenden Graniten, ihre Struktur ist aber eine andere, da die 11. 164 Dr JULIUS SZÁDECZKY Feldspáte, namentlich die Plagioklase, hier meist eine lange Leistenform angenommen haben und die Ouarze überhaupt keine abgerundeten Kör- ner bilden, sondern als letztes Kristallisationsprodukt auf 1—3 mm. groben Flecken in gleicher kristallographischer Stellung den Raum zwi- sehen den sonstigen Mineralien manchmal sternförmig verzweigt aus- füllen (granitische oder hypidiomorph körnige Struktur). Die Biotikristüállehen sind in der Regel sehr kleine, 071—0-3 mm. breite und hohe Süulchen, welche sich sehr háufig in Pennin umzuwan- deln beginnen und in dem ganzen Gesteine gleichmábig verteilt sind. Gewöhnliche Amphibolsöulehen mit unbestimmten Umrissen finden sich ebenfalls in denselben, ferner Sphenkörner und verzweigte Fragmente, Epidot-, Magnetit-, Apatit- und Zirkonkristállehen — gerade so, wie in dem einschliebenden, grobkörnigen Granit. Hine derartige Áhnlichkeit áuBert sich auch in der folgenden che- misehen Zusammenseztung, welche sich auf den EinschluB aus den Aleu- Tale bezieht, der sich circa 2-5 Km. von der Einmündung in die Bulza befindet. Ursprüngliche Auf100G. T. trockener Molekular- Analyse Substanz umgerechmnet — verháltnis SOS Eü 64-63 17077 Mdszenyom Al,O, — 19-09 19-18 0-188 1... Fe,O, — 320 3:22 0-020 [ 97208 AD s 929 227 0-032 Ca 0 2 B 2549 0-050 f 07106 INASO0 Es 345 3747 07056 KO! —7 346 3-48 0-037 CA HO — 0-0 99-73 Es zeigen sich in demselben auch sehr sehwache Spuren von Phos- phorsáure und Mangan. 199 RIO, — 2:08 R,O,, —— 1077 SiO, 095 Rrn0, 1 RO, 5"14 SO, R,O:RO — 1:114. a — 2:62 BE 377. Wenn wir den an der westlichen Basis der Vlegyásza herrschenden Dacogranit mit dem Granit von Petrósz vergleichen, so können wir uns davon überzeugen, dab diese sowohl in Bezug auf die geologischen Ver- BEITRÁGE ZUR GEOLOGIE DES VLEGYÁSZA—BIHAR-GEBIRGES. 165 háltnisse, als auch auf die Mineralassoziation und chemische Zusammen- setzung in jeder wesentlichen Charaktereigentümlichkeit übereinstimmen. Es ist unzweifelhaft, da$ diesen Gesteinen infolge ihrer Struktur und ihrer Mineralien der Name (rranit nicht vorenthalten werden kann, denn — abgesehen davon, da8 an der Basis der VIegyásza im Karácsony- völgy auch wirklicher Biotitgranit (Granitit) vorkommt — tritt auch in dem herrschenden Dacogranit der Ouarz als konstanter Bestandteil auf, ebenso der Orthoklas, obzwar nicht in grober Menge, unter den fárbigen Mineralien aber in gleichfalls geringer Ouantitát der Biotit. Suchen wir nunmehr aut Grundlage der chemisehen Zusammen- setzung die Verwandtschaft festzustellen und vergleichen zu diesem Zwecke die Mittelwerte der auf die drei analysierten Dacogranite von der Basis der Vlegyásza und von Petrósz bezügliehen Proportionszahlen : a—9-83, 8—35 ; 1793 REHIO, 193 R,O,, 11706 SiIO,: R,O:RO—1:1-20 mit den von LoEwINSoN-LESSING für die Granite festgestellten,! oder statt diesen mit den Proportionszahlen des Granits aus dem Karácsonyvölgy, die uns mehr interessieren und überdies mit den LOEwINSON- LESSING sehen ziemlich gut übereinstimmen : a—3"92, 8—26-26 ; 1770 RIO, 1:50 R,O,, 12-15 S(O,:; R,O:RO—176:1 anderseits aber mit den aus DoELTERS? auf das Gestein von Nagysebes und Kissebes bezüglichen beiden Analysen berechneten Mittelwerten des Dacits der Vlegyásza : a—2:91, 8—26 ; 2-2 RIrTO, 1:85 R,O,, 11-2 SiO, so sehen wir, dab das herrschende granitische Gestein des Vlegyásza- Bihargebirges in echemisches Beziehung — abgesehen von ? — den hierortigen Daciten sehr áhnlieh ist, von den gewöhnlichen Graniten hingegen wesentlich abweicht. Um dieser Verwandtschaft Ausdruck zu verleihen, trennte ich diese mit dem Dacit der Vlegyásza einem geologischen Körper angehörigen basischeren Granite unter dem Namen Dacogramit von den normalen Graniten ab. 1 Congrés géologigue international. Compte Rendu de la VIIe, Session, St. Pétersbourg 1897. St. Pétersbourg 1899. p. 193. 2 Mineralogische Mitteilungen gesammelt von GusTAV TSCHERMAK. Jahrg. 1873. H. II. Beilage z. Jahrbuch d. k. k. geol. 0.-Anst. Wien, 1873. p. 92, 93. HAuvERs diesbezügliche Analysen (Verhandl. d. k. k. geol. R.-Anst. 1867. 118, 119) konnten hier nicht zum Vergleiehe herangezogen werden, da bei ihm das Ferro- und Ferri-Eisen nicht von einander getrennt ist. Derselbe Fall kehrt auch bei SomMaRuGa (Jahrbuch d. k. k. geol. R.-Anst. XVI. 1866. p. 467.) wieder, wo überdies auch die Alkalibestimmung fehlerhaft ist. 166 Dr JULIUS SZÁDECZKY Zum Vergleiche mögen hier sehlieGlich auch noch die aus den fünf Analysen der Rhyolithe und mikrogranitisehen Rhyolithe der Vle- gyásza berechneten Proportionszahlen stehen : a—424, 8—22 ; 131 RIO, 157 R,O,, 1253 SO, ; R,O : RO—2:28 : 1 Von den fünf Analysen wurden zwei in meiner Arbeit: Über einige verkannte Gesteine des VIegyásza-Gebirges, drei aber in vor- liegender Schrift mitgeteilt. III. Ouarzdiorit und Diorit. In der eruptiven Masse des Vlegyásza-Bihargebirges kommt eine Varietát der granitisehen Gesteine vor, die basischer ist, wie die vorher- gehenden und welche ziemlich zutreffend als Ouarzdiorit bezeichnet wer- den kann. 1. Auf dieses Gestein bin ich an mehreren Punkten gestoBen, es besitzt aber überall eine geringe, hinter jenen des Dacogranits an Gröfe weit zurückbleibende Ausdehnung. Eines seiner sehönsten Vorkommen be- findet sich im unteren Abschnitt des Dragan-Tales, bei der Ausweitung des von Kecskés südlieh gelegenen Defilés, an beiden Seiten der Hin- mündung des Fala-Baches, wo es das Verrukanokonglomerat berührt. In diesem mittelkörnigen Gesteine sehen wir nebst den herrschenden, oft ziegelförmigen Plagioklasfeldspáűten, Amphibol, Biotit und (Juarz gleichmábBig verteilt. Die gröbten Feldspáte erreichen eine Gröle von 10Xx4 mm., die gröbten Amphibole eine von 823 mm., wáhrend die Biotite und Ouarze in der Regel gewöhnlich bedeutend kleiner sind. Dieses Gestein weicht demnach bereits makroskopisch wesentlich von den Dacograniten ab, u. zw. nicht nur dadureh, da der Amphibol eines seiner herrsehenden förbigen Mineralien ist, sondern besonders dadurch, dab die fárbigen Mineralien in demselben eine bedeutend gröBere Rolle spielen, wie in den Dacograniten und dab sie Orthoklas überhaupt nicht, Ouarzkörner aber in kleinerer Menge enthalten. PRimics zühlte diese Gesteine — wie es seheint — zu seinen mittel- körnigen Graniten mit weibem Feldspat.F HigroBe, dichte, aus 1—2 mm. groBen Kristállehen bestehende, dem einschlieBenden Gestein gegenüber bedeutend dunklere homceogene Einscblüsse kommen auch in diesem (Gesteine vor. Unter dem Mikroskop finden wir, dab die herrschenden groben Mi- neralien, die Plajioklasfeldspüűte nach der Achse a oder c gestreckte, : Jahresbericht d. kgl. ung. Geol. Anst. für 1889. p. 78. BEITRÁGE ZUR GEOLOGIEK DES VLEGYÁSZA—BIHAR-GEBIRGES. 167 nach oo Poo(0:10) dicktafelförmige Kristalle, mit nicht sehr regelmábBigen Umrissen bilden, auf welchen die Flácehen OP(01), ca Poo(010), sso(t10 110) und 2Poo(021) die Hauptrolle spielen. Nebst Zwillingsbildung nach dem Albit- und Periklingesetz, finden wir manchmal auch eine solche nach dem Karlsbader Gesetz. Die groBen Plagioklase besitzen meist eine sehöne isomorphzonare Struktur und besteht ihr gröbBter Teil aus Andesin-Oligoklas (Ab, An;,) und Oligoklas-Andesin (Ab, An), doch pflegt in ihrem Imnern auch ein in die Andesinreihe (Ab. An.) gehöriger, resorbierter Kern und an ihrem AuBeren eine dünne Oligoklashülle (Ab, An.) vorzukommen. Diese (Ge- steine liefern demnach ein gutes Beispiel für die Ausscheidung von stu- fenweise saureren Feldspüten wáhrend der Kristallisation. Zuletzt wurde, einzelne Winkel ausfüllend, Feldspat — aller Wahr- secheinlichkeit nach Orthoklas — und Ouarz in geringer Menge ausgeschie- den, die eine pegmatitische Struktur hervorbringen. Hinen grölBeren Ortho- klas fand ich in diesem Gestein nur neben einem Korundeinschlusse. In die groben Feldspáte sind manchmal viele Apatit-, ferner Amphi- bol- und Biotitkristállehen eingeschlossen. Der 0uarz kommt auber der mikrogranitisehen Verwachsung auch in gröbBeren, gewöhnlich abgerundeten Körnern in nicht grolber Menge vor und erinnert mit seinen, bewegliche Libellen enthaltenden Ein- sehlüssen an den vorher besechriebenen Ouarz. Von den fárbigen Mineralien bildet der Amphibol gröbere, aber keine regelmüábigen Umrisse besitzende, sondern oft abgerundete oder zerstörte Kristalle, welche manchmal Zwillinge nach coa-Pco(100) bilden und sich auf Grund ihrer optisehen KEigenschaften als gewöhnlichen, grünen Amphibol erweisen (c—n,—15", nyzgrünliehbraun, n,—bráun- lichgrün, np— hellgelb). Als Kinsehlüsse kommen in demselben Magnetit und Apatit vor. Der Biotit bildet in der Regel kleinere, oft unter 1 mm. bleibende Sáulchen, welche von kastanienbrauner Farbe sind, in der Richtung der ausgezeichneten Spaltung vollstándige Absorbtion zeigen und gewöhnlieh Magnetit und Apatit einschlielben. Magnetit ist frei nur in geringer Menge vorhanden und sind seine kleineren Körner in fárbige Kristalle eingesehlossen. Apatit bildet nicht nur dünne Nadeln in den übrigen Mineralien, sondern spárlich auch dickere, freie Kristállchen. In don homeogenen Einschliüssen gehören die Plagioklas- leisten gewöhnlich der Oligoklas-Andesinreihe an; sie besitzen keine isomorphzonare Struktur und zeigen nur selten Zwillingsbildung. Die Menge des Amphibols ist hier gröbBer, wie die des Biotits und ist auch die Anzahl der fárbigen Mineralien gröler, wie in dem einsechliefenden 168 Dr JULIUS SZÁDECZKY Gesteine. Der Ouarz bildet nur stellenweise gröBere Körner und ist manchmal mit Biotit verwachsen. Enallogene Einsehlüsse fremden Ursprunges? fand ich am Westrande dieses Ouarzdioritgebietes, in welchen kleine, unvollkom- men kristallisierte Korunde und Biotite mit wenig dunkelgrünem Pleo- nast in eine plagioklasartige Masse eingebettet, ziemlich reichlich vor- kommen. In dem den Binschlub umgebenden Teile ist gleichfalls viel Biotit, Ouarz und Orthoklas vorhanden. Dieses vom westlichen Teil stammende Gestein scheint saurer zu sein, wie der oben beschriebene Diorit von der rechten Seite des Fala-Baches und geht — wie es scheint — in Grano- diorit, am jenseitigen, linken Ufer des Dragán aber in ein ganz saures mikrogranitisches Gestein über. Der von der linken Seite des Fala-Baches stammende uarzdiorit wurde von Dr. R. LUNZER u. zw. mit folgendem Resultat analysiert : Ursprüngliche Auf 100 G. T. trockener . Molekular- Analyse Substanz umgerechnet — verháltnis Si0, — 67-05 67-06 17117 ALÓ, — 16-30 16-31 0.160) 0-183 [2-0 s 370 370 0-023 ki FENN SB TB 198 07025 ) ÚAOSSZEROSS 3778 KÖRÉN zsét MgO — 1551 1-51 0:038 ] Na,0 — 9-95 9.95 TELZTONLTEÉT E MEN ID az 3 341 0036 ) 0072 aaz 00 Glühverlust — — 0-59 MnO — Spuren 100-67 24 RErO, 18R,O,, 112 SiO, 116 RO, (RO Be SiO, RO: RO C1:1-86 Aziditütskoeffizient a — 2:96 8 — 35. Diese Proportionszahlen stimmen mit jenen von LOEWINSON-LLESSING für die Ouarzdiorite festgestelltent$t gut überein, doch neigen sie teilweise zu den Proportionszahlen der Dacite. 2. Finen, dem vorhergehenden áhnlichen Jiorit fand ich in der Zen- tralmasse der VIegyásza, WNW-lich der Zernamündung im oberen Abschnitte des Alun- (auf der Karte Sebisel-) Baches, zwischen dem Molivis-Gipfel und dem Radacsin. Mit ihm kommen auch in Dacit X LacRoIx: Les enclaves des roches volcanigues, p. 17. Macon, 1893. $k Congrés géologigue international. Compte Rendu de la VIIe session, St. Pétersbourg, p. 223 u. 232. St. Pétersbourg, 1899. BEITRÁGE ZUR GEOLOGIE DES VLEGYÁSZA—BIHAR-GEBIRGES. 169 übergehende, mehr porphyrische Gesteinsarten vor, wáhrend die Gipfel ober demselben von Alyolith gebildet werden. In diesem weniger frischen Gesteine scbeiden sich die zum Teil ab- gerundeten, ziegelförmigen, gröberen Feldspatkristalle in einem, von i50- symmetrischen Körnern bestehenden grundmasseartigen Teile aus. In demselben finden sich sehr háufig dunkelbraune, dichte fremde Gesteins- einschlüsse ; ein Zeichen, dab es aus der Náhe der Grenze stammt. Unter dem Mikroskop zeigt sich der aus den kleineren Mineralien bestehende Teil als bedeutend gröbBer, wie im vorhergehenden Gestein und die groben Feldspüte, welche gleichfalls Glieder von zwischen Ande- sin und Oligoklas befindlichen Reihen sind, besitzen ein nicht so frisches Aussehen ; ihre Oberfláche ist oft abgerieben oder manchmal mit einer Hülle aus der mikropegmatitischen Verwachsung von Ouarz und Feld- spat umgeben. Unter den kleineren Feldspüten finden sich auch parallel auslösehende, welche ebenfalls von einer solchen mikropegmatitischen Hülle umsehlossen sind. Ouarz kommt nur zwischen den kleineren Bildungen u. zw. in be- deutend geringerer Menge vor, wie im vorhergehenden Gesteine. Von farbigen Mineralien finden wir rötliehbraunen Bzotit im grober Menge, der aber an der Oberfláche, manchmal jedoch auch ganz in Pennin umgewandelt ist und der auch /pidolkörner enthölt. Ein grüner, schwach pleochroitisceher /pidot kommt manchmal, aus kleinen Körnern bestehende Aggregate bildend, auch frei vor. Apatit finden wir nicht nur in Form von Einschlüssen in den Bioti- ten und den ziemlich hüufigen Magnetiten, sondern auch frei. Zirkon- kristállehen mit den Flöchen coP(110) und Pcoo(101) sind manchmal ebenfalls anzutreffen. Von den Zersetzungsprodukten ist aubBer Pennin auch Galcit zu er- wahnen. Dieses neutrale Gestein aus dem oberen Teile des Alun wurde von Dr. BR. LUNzER mit folgenden Resultaten analysiert : Ursprüngliche Auf 100 G. T. trockener Molekulav- Analyse Substanz umgerechnet verháltnis Sa Sok] 60-86 17014 Al,O, — 20-14 20-46 ÚN Sofa JO s De) 2:94 OZOTT SÉT e Me OMNSSZNEZTO 3:15 07043 ) 0" IZ 46) 5707 07090 ( 0-177 MgO — 1775 177 07044. lése Na,0 — 344 350 0-057 HIVnő KÖ — 929 9.95 0-024] 07081 A, 0 (bis 120" C) 0-28 Glühverlust — 121 MnO — Spuren 99-93 170 Dr JULIUS SZÁDECZKY 2-6 RIO, 2-2 R,O,, 10-1 SIO, 1-18 RO, HO 559570, R,O: RO — 1: 2919 GE WD 3 — 47. Diese Ergebnisse zeigen gleichfalls, dab dies ein, dem vorhergehen- den gegenüber bedeutend weniger Kieselsüure enthaltendes Gestein ist, das infolge seiner chemischen Zusammensetzung zur Andesítreihe neigt. 3. Etwa 1 Km. NNW-lich von Biharfüred entfernt ist in der Sohle des Jád-Tales und in dem von der Boicza kommenden Graben ein dem vorhergehenden ühnlicher uarzdiorit aufgeschlossen, von welchem PRimics in seinem Jahresberichte für 1899 (p. 78) noch schreibt, derselbe ckann wegen seinem mineralischen Gehalt ebenso den Graniten, als auch den Dioriten zugezáhlt werdenv. Derselbe enthült auch Pyritkörner. Im seinem Berichte für 1900 aber zühlt er ihn (p. 62) bereits entschie- den zu den Dioriten, unter welchen er auber diesem Vorkommen noch ein solches, can der linken Seite des oberen Jád in dem Tale zwischen den Bergen Boicza und Dealu-Ilies mit den darin ebenfalls vorkommen- den cdunkelgefárbten, dichten, concretionartigen Gesteinseinsehlüssens und ferner eSpuren von Diorit . . . in Form einzelner Gerölle auch in den Karbunarer und Buduraszáer Büáchens erwáhnt. Unter diesen Dioriten kommt der aus der Náhe von Biharfüred, aus dem oberen Jád-Tale stammende in Gesellschaft eines noch basischeren, dichten, grünen, Ouarz kaum enthaltenden Amphiboldiorits vor ; auf dem- selben aber befindet sich Rhyolith, so dab sein Vorkommen dem des Diorits aus dem Aleu-Tale, áhnlich ist, an welchen er übrigens auch durch seinen grobBen Feldspat, vrötlichen, zum Teil in Pennin umgewandelten und kpidoteimschlüsse zeigenden Biotil und das beinahe vollstándige Fehlen des Amphibols lebhaft erinnert. Der Epidot kommt nicht nur am Saume des zu Chlorit umgewan- delten Biotits vor, sondern bildet auch beinahe 1 mm. grobe freie Kri- stalle. Ferner fand ich in diesem Gesteine Apatite von áhnlicher GröBe und mit Flüssigkeitseinsehlüssen, wie sie in den Ouarzen der Eruptiv- gesteine dieser Gegend gewöhnlieh vorzukommen pflegen, infolgedessen der sonst reine Apatit trüb erscheint. Von dem früher beschriebenen Diorit des Aleu-Tales weicht dieser insoferne ab, dab auch ziemlich viel Titanmagneteisen mit leucoxenarti- gen Zersetzungsprodukten in ihm vorkommt und dab der (Juar: — ob- zwar auch hier letztes Kristallisationsprodukt — manchmal doch auch gröbBere Körner bildet. Von allen untersuchten Dioriten besitzt dieser die aus den gleich- BEITRÁGE ZUR GEOLOGIE DES VLEGYÁSZA—BIHAR-GEBIRGES. 171 möBigsten Körnern bestehende Struktur ; trotzdem können wir auch hier eine aus gröbBeren Kristallen bestehende Feldspatgeneration unterschei- den, welche in einer Verwachsung von kleineren Feldspatkörnern, Ouarz und fárbigen Mineralien ausgeschieden ist. Es mub aber erwáhnt werden, daB auch auf diesem Gebiete ganz porphyrisch ausgebildete Dioritvarie- táten vorkommen. 51 Aus den besehriebenen Beispielen geht bezüglieh der basischeren granitiscehen Gesteine des Vlegyásza- und Bihar-Gebirges hervor, dab dieselben immer nur auf kleinen Strecken, an den tiefsten Punkten und am Rande der eruptiven Masse auftreten, dab sie sich in ihrem Material und ihrer Struktur überaus rasch veründern ; der Ouarzdiorit geht einer- seits — gegen das AubBere des Körpers der Eruptivmasse zu — in basi- sehere, anderseits aber — gegen das Innere desselben — in saurere gra- nitische, porphyrische, rhyolithische Gesteine über. ÍV. Andesitische Gesteine. Mit den Daciten des Vlegyásza-Bihar-Gebirges — mit jener Ge- steinsart, welche bisher durch die Publikationen von HAUER, STACHE, DoELTER, KocH, KügrHY und PRimics aus diesem Gebirge am besten be- kannt ist — will ich mich hier nicht befassen, nachdem es nicht Zweck vorliegender Zeilen ist, sümtliche Gesteine vulkanischen Ursprunges zu besechreiben, sondern hier blob auf die weniger bekannten Gesteinsarten aufmerksam gemacht werden soll, So übergehe ich denn nunmehr aut die andesítisehen Gesteine, welche in diesem Gebirge eine ansehnliche Masse bilden und in den meisten Föllen bereits makroskopiseh gut und sicher von den übrigen Gesteinen zu unterscheiden sind, obzwar an einzelnen Punkten ein all- miühlicher Übergang von den Andesiten zu den Daciten, amnderenorts aber zu den Ahyolithen vorhanden ist — gerade so, wie ein Übergang von den ARhyolithen durch die mikrogramitischen (resteine hindurch zu den Gramiten und Dioriten konstatirt werden konnte, Die andesitischen Gesteine besitzen in diesem Gebiete eine zwel- fache Rolle. Sie bilden nöámlich : A) eine zusammenhüngende grole Decke, ein Plateau, auf der Wasserscheide der Flüsse Sebes-Kőrös. Fekete-Körös und Hideg-Szamos, durch welche die Vlegyásza mit dem Bihar-Gebirge verbunden ist ; B) kleinere — wie es scheint -— Randbildungen um die saureren porphyrischen (festeine. 172 Dr JULIUS SZÁDECZKY A) Die grofie andesitisehe Decke. Das Andesitplateau auf der Wasserscheide der Flüsse Sebes-Körös, Fekete-Szőrös und Hideg-Szamos beginnt SS0-lieh von Biharfüred bei dem Bohogyej (Bohogyő 1656 m) wo es gegen W durch Ouarzitsandstein und Konglomerat von dem breccienartigen Rhyolith des benachbarten Pojen - Gipfels getrennt wird. Dasselbe erstreckt sich vom Bohogyej erst gegen S0, dann bei dem Kornu-Muntyilor (1654— 1693 m) gegen ONO, sodann biegt es gegen NO bis zur Buntyásza (1648 m) ab, von wo es sich in NO-licher Richtung über die Gipfel Kodrisora (1635 m), Sután (1693 m), Britzei (1758 m), Sztinisora (1723 m, N-lich des vorhergehenden), Volvajkő (Peatra Tolharului (1636 m), Peatra de Gard (1602 m), Mikó (1641), Prizlop (1646 m) bis zur Nimolyásza in einer Höhe von ca 1650 m eine ca 15 Km lange Decke bildend fortsetzt. Die Müchtig- keit des Andesits im Vergleiche zu seiner Breite ist sehr gering, da ich die- selbe im südlichen Teile gegen die Peatra Arsa zu blob 150 m máchtig fand. Diese Andesitdecke berührt an der Oberfláche nicht nur im W, sondern auch an zablreichen anderen Punkten die mesozoisehen Sand- steine, Konglomerate und vielleieht auch die Kalke, an anderen Stellen aber die Rhyolithe, in welche sie abwárts überzugehen scheint. Aus den durchbrochenen Sedimenten schlob der Andesit stellenweise bis nubgrobe Ouarzittrümmer ein und überdies treffen wir an zahlreichen Punkten kleine Calcitfragmente und auf Rechnung dieser letzteren gebildete Epidole an. Der Uebergang in den Rhyolith verratet sich sehr hüufig in der Rhyolithisierung der Grundmasse : an einzelnen Stellen wieder (südlicher Teil der Buntyásza) finden wir in der dunkleren andesitisehen Grund- masse feine, weile, saure, injizierte Adern. SSW-lieh des Britzei stoben wir bei der Wanderguelle (Funtina Gyenegyei) sogar auf ganz reine Rhyolithfelsen. Hinzelne poröse Rhyolithtrümmer erblicken wir zwischen den Andesiten auch W-lich des Britzei. Diese andesitischen Gesteine bilden am hüufigsten tafelförmige Platten in beinahe horizontaler Lage, welche auf dem mit Gras be- wachsenen und eine ausgezeichnete Viehweide abgebenden Rücken nur hie und da gröBere, einige Meter hohe Felsen tragen, wie es z. B. der Tolvajkő ist. Diese gröberen Felsenmassen des Bergrückens, nament- lich aber die an der SW- und W-Lehne des Bohogyej über einer scehwin- delnden Tiefe sich erhebenden gigantischen Felswánde zeigen aubBer den horizontalen Platten auch eine seigere Absonderung, wodurech süulen- und turmförmige Gebilde entstehen, die der Gegend einen besonderen landsehaftlichen Reiz verleihen. Die eigenartige petrographische Stellung dieses andesitiscehen (Ge- steins wird durch die Literatur genügend beleuchtet. BEITRÁGE ZUR GROLOGIE DES VLEGYÁSZA—BIHAR-GEBIRGES. 173 Perexs beschreibt dasselbe 1860 unter dem Namen Petroszer (Juarz- porphyr,! indem er von den in der mikrokristallinischen Grundmasse ausgeschiedenen gröberen Mineralien Orthoklas, Oligoklas, wenig Ouarz und Amphibol erwáhnt. Auch HAvER und SracHE nennen das Gestein des in das einstige Siebenbürgen hineinragenden nordöstlicehen Teiles des Plateaus einen Porphyr und erwáhnen, dab unter seinen Feldspáten gewib5 auch Ortho- klas vorkommt und auBerdem auch einzelne Amphibolkristállehen, waber weder Ouarz, noch Glimmers vorhanden sind.? Als Zeit seines Aus- bruches bezeichnen sie die Trias. PRgimics, der dieses Gebiet 1889 kartierte, schreibt über dasselbe — indem er sich die detaillierte petrographische Besprechung desselben für spüter vorbehüált — bei den tertiüren Eruptivgesteinen folgendes :? cDer Zug der vhyolithischen Dacite wird vom Zuge der Andesite SW-lieh umszumt. Dieser beginnt an der südliehen Seite der Vlegyásza mit dem Berge Prizlo p. setzt fort mitdem Muncsel mare-, Nim o- jásza-, Mikó- und Britzei- Berge und endet mit dem Berge Bo ha- gyei. In den fein porphyrischen, an Grundmasse reichen (resteinen dieses Zuges kann man Ouarz mit freiem Auge nicht sehen.s Ich selbst durchguerte wáhrend meiner orientierenden Exkursionen dieses, schon infolge ihrer Lage so überaus eigenartige Plateau mehrfach sowohl der Lánge, als auch der Breite nach, ohne die Uebergánge an Ort und Stelle so eingehend durchforschen zu können, wie es notwendig gewesen würe. Trotzdem will ich es versuchen, die Ergebnisse meiner diesbezüglichen Forschungen kurz zusammen zu fassen. Makroskopisch sind in der Grundmasse, in der Regel weilBe, 2—3 mm. groBe Feldspatkristállehen ausgeschieden, denen nur ausnahmsweise ein- zelne gröbBere, 5—6 mm. messende Feldspáte beigemengt sind, welche zusammen genommen das Gestein dicht porphyriseh erscheinen lassen. Schwárzlichbraune Amphibolkristállehen gehören gleichfalls zu den kon- stanten Bestandteilen, doch können wir die Sáulchen, welche nur selten dicker, wie 1—1:5 mm. und 3—5 mm. lang sind, bereits nur mehr bei aufmerksamerer Untersuchung bemerken. Ouarz finden wir mit freiem Auge nur selten, grüne fpidotbündel hingegen ziemlich hüufig und in grober Menge. Bin solches Gestein braust mit Salzsáure um die Epidotháufchen herum sehr lebhatft. Selten sehen wir auch feinkörnige, dioritartige Binschlüsse in der Grundmasse. 1 Sitzungsberiehte d. math.-naturw: KI. d. kais. Akad. Bd. XLIII, Abt. I, p. 445. Wien. 2 Geologie Siebenbürgens, p. 176. Wien, 1863. 3 JTahresbericht d. kgl. ung. Geol. Anst. für 1889, p. 77. Budapest, 1891. 174 Dr JULIUS SZÁDECZKY Das Gestein ist nicht frisch und erscheint stets etwas angewittert. Wo die Verwitterung mehr vorgeschritten ist, dort nimmt es eine grün- liche Fárbung an, die Amphibole aber können sodann nur sehwer erkannt werden. Wir stoben auber dieser Ausbildung, welche als normal bezeichnet werden kann, auch auf von derselben abweichende Varietüten; so na- mentlich am Rücken des Kornu Muntye auf Andesite, in welchen grünlichbraune und hellere rötliehgraue Partien streifenweise abwechseln ; bei der Ouelle SW-lieh von Britzei auf Gesteine mit hellgrauer Grund- masse; bei der Sutan-Ouelle aber auf ein Gestein, welches infolge ein- zelner dunkelgrüner Partien der Grundmasse einen breccienartigen Hin- druck macht. Solche Gesteine mit heller gefárbter Grundmasse nehmen wührend der Verwitterung eine weibe Farbe an und werden sodann auch die Amphibole gut siehtbar. Einen ganz dichten Andesit mit dunkelgrüner Grundmasse — walr- scheinlich eine Randbildung — in welehem der Feldspat makroskopisch nicht sichtbar ist, fand ich am Anfang des Nimolyásza-Baches. So viel steht fest, dab diese andesitisehen Gesteine von sümtliehen umgebenden Gesteinen mit freiem Auge gut zu unterscheiden sind. Auch unter dem Mikroskop bemerken wir in einzelnen Gesteinen auber der reinen Andesitgrundmasse saurere Ausbildungen, welche viel- leicht auf die Wirkung der Rhyolithe zurückgeführt werden kann. In der normalen, andesitiscehen Grundmasse finden wir dünne, durcl- sechnittlich 0-1 m. lange Feldspatleisten und Nadeln in gewöhnlich ver- worrener Lage oder mit einer, eine ganz scehwache Bewegung der Magma verratenden fluidalen Struktur, die teils parallel oder nahezu parallel aus- löschen, andernteils aber zwischen der Richtung der Auslöschung und der Albitzwillingsfláche — in welehletzter Richtung dieselben gestreckt sind — einen Winkel von 20 und mehr Graden aufweisen. AuBer den Feldspat- leisten bemerken wir noch Magnetitpunkte in groBer Menge, da Augit- körner und in Chlorit umgewandelte Hypersthennadeln nur selten in der Grundmasse eines der Andesite vorkommen ; hingegen sind Epidolkörner hüáufig. Eine isotrope Basis ist selten vorhanden, meist beginnt sie um- zukristallisieren und sind in derselben manchmal auch hámatitisehe Streifen sichtbar. In der anderen Grundmasse zeigen sich die feldspatnadeln nur selten oder sie fehlen vollstándig; auch Magnetitkörner kommen in geringerer Anzahl und ungleichmübig verteilt vor und überdies reihen sich flecken- weise kleine trichitartige Gebilde aneinander. Kleine Juarzkörner, manch- mal einsechlubBartige Gruppen von 0715 mm. Durchmesser bildend, ein ander- mal gleichmáBiger verteilt, kommen in derselben ebenfalls vor; die Grundmasse selbst aber ist in Form von Körnern umkristallisiert. BEITRÁGE ZUR GEROLOGIE DES VLEGYÁSZA —BIHAR-GEBIRGES. 175 Manchmal füllt der fadenförmig ausgebildete Ouarz auberordentlieh feine Spalten aus. WeiBe, glimmerige Zersetzungsprodukte finden sich háufig in dem- selben. Die porphyrischen feldspáte bilden in der Regel nach der Achse a etwas gestreckte oder nach (010) dicktafelige, manchmal abgerundete Kristállehen mit einer Zwillingsbildung nach dem Karlsbader und Perik- lin-, selten nach dem Bavenoer Gesetz. Sie gehören am hüutfigsten der Andesinreihe (Ab, An,) an, doch kommen auch Labradortte, ausnahms- weise sogar Bytowwite vor, andernteils aber — hauptsácblieh an der áuBeren Hülle der Feldspüte mit zonarer Struktur — zeigen sich auch zum Oligoklas neigende Arten, Andesin- Oligoklas (Ab, An) und Oligo- klas-Andesin (Ab, An). Die Feldspüte sechlieben seltener Grundmasse (Tolvajkő) oder Zer- setzungsprodukte: weilen Glimmer, Epidot, nebstbei manchmal auch Ouarz, ferner Chlorit und Calcit ein. Ouarz kommt nur spürlich (Tolvajkő) oder überhaupt nieht (Nimo- lyásza) in diesen Gesteinen vor. Der porphyrische Ouarz bildet selten über 1 mm. groBe, in der Regel kleinere, hohle, korrodierte, dem Ouarz der Dacite áhnliche Körner, doch finden wir in einem Sehliffe selbst unter dem Mikroskop nur 1—2 solcher Körner, deren Zahl nur in manchem Gesteine (Bohogyej) wáchst. Gelbe Flüssigkeitseinsehlüsse mit sich bewe- genden Libellen sind im Ouarz ziemlich háufig. In der Grundmasse der saureren Gesteine finden wir fleckenweise ebenfalls kleine Ouarzkörner, darunter auch zerbrochene, zertrümmerte, die somit fremden Ursprunges zu sein scheinen. In einem vom Ginyes stammenden Gesteine ist nur in der Grundmasse Ouarz vorhanden. Amphibol ist. eín konstanter Bestandteil unter den porphyrischen Mineralien dieses Andesits; er bildet 1 mm. breite und 3—4 mm. lange Kristüllehen, welche stark veründert sind und einen Magnetithof be- sitzen. Ihre Ouerschnitte zeigen meist deutlich, dab an ihrer Ausbildung coP (110) den Hauptanteil hat, wobei coPco (010) beinahe gerade so stark entwickelt, co-Poo (100) aber untergeordnet ist. Hinfache oder poly- synthetische Zwillinge nach der letzteren Fliche sind hüáufig. Die Amphibole sind nur selten so frisch, dab ihr Pleochroismus sichtbar wird ; in diesem Falle ist derselbe : ny (7) — hell bráunliehgrün nm (8) — grünliehbraun np (a) — hell gelblichgrün. abs. nmm5S na 5 no; c— ny —12—149. Ihre Bigenschaften stimmen also mit jenen der gewöhnlichen Amphibole nicht überein. 176 Dr JULIUS SZÁDECZKY Zu Beginn der Umwandlung wird ihr Pleochroismus und ihre Doppelbrechung abgeschwücht und ersecheint sehlieblieh Chlorit und ein weibBes, glimmeriges Mineral an Stelle der Amphibole, mit magnetit-, manchmal apatit- und sogar trichitartigen Bildungen. Von den Pyroxenen waren die gröberen — wie es scheint — Hyper- sihene, sie sind jedoch so sehr verándert, dab dies meist nur aus ihrer Form gesechlossen werden kann. Sie werden von einem dünnen, magneti- tiscehen, manchmal hümatitisehen Hof umgeben; in ihrem Innern aber finden wir meist Pennin mit manchmal deutlich erkennbaren ursprüng- lichen Magnetiteinschlüssen, doch pflegt in denselben auBer Chlorit auch Epidot, seltener Calcit, Magnetit, Hümatit, Apatit, in manchem sehr stark umgewandelten (Ginyes), auch Ouarz vorzuakommen. Augit finden wir in Form frischer Kristalle, selten Zwillinge bildend in dem zur Grundmasse zu zühlenden Teile der frischeren, reineren An- desite in gröberer Menge. (Östlicher Teil des Kornu-Muntye, Nimolyásza, Tolvajkő etc.) Der Epidot ist ein sehr gewöhnliches und überall auffindbares Mi- neral dieser dacitisehen Andesite, bildet aber meist nur aus sehr kleinen, grünen, stark doppelbrechenden Körnern bestehende Aggregate zum Teile mit Calcit verwachsen, auf dessen Rechnung er sich gebildet hat. Um solche Haufwerke fehlen in der umgebenden Grundmasse die Magnetit- pünktchen, die Farbe der Grundmasse wird heller und Feldspatnadeln, manchmal auch Ouarz sammeln sich in derselben an. In anderen Füllen umgibt der Epidot Magnetitkörner, oder verwachst mit Feldspat zu Aggregaten. Hin kleiner Teil desselben entsteht infolge Zersetzung der fárbigen Kristalle. Biotit fand ich nur im Gesteine des Bohogyej in Form einer ein- zigen chloritisierten Platte, die aller Wahrscheinlichkeit nach fremden Ursprunges ist. Magnetit kommt hauptsáchlieh unter den Mineralien der Grund- masse reichliceh vor, überdies sind auch grölbere Körner bis zu 1 mm., jedoch in nicht bedeutender Menge vorhanden. Ihre Oberflüche ist manch- mal hümatitisiert und schlielen dieselben sehr háufig Apatit ein. Háümatit kommt nicht nur an der Oberflüche der Magnetite vor, sondern bildet sehr selten auch kleine Pláttehen oder Streifen in der Grundmasse (Bohogyej, Sztinisóra). Apatit findet sich nur ausnahmsweise frei in der Grundmasse (Nimo- lyásza) und gerade so selten auch die Fragmente von Zirkon, welche in Form einzelner Körner in der Regel an Magnetit haften (Nimolyásza, mittlerer Teil von Kornu-Muntye, SW-lich von Britzei). An den andesitisehen Gesteinen des groben Plateaus wurden von Dr. R. LuszER zwei Analysen vorgenommen, deren erste sich auf das BEITRÁGE ZUR GROLOGIH DES VILEGYÁSZA—-BÍHAR-GEBIRGES. 177 Gestein des Tolvajkő bezieht und deren Ergebnisse die folgen- den sind: Ursprüngliche Auf100G. T. trockener — Molekular- Analyse Substanz umgerechnet — verháltnis SIO, — 6342 63:82 17004. A UAOS E 18-99 19711 0-187 [0205 OROSZ 96 298 0-018 IM0. s 485 194 0-027 OGDEN 510 0-091 jon MgO —- 1183 114 0-029 0:239 IVOKOSZHTZTOT 4700 0gao ) 0085 KO — 188 1-89 0:020 ; HO — 0-28 Glühverlust — 0-61 .100-26 2-3 RIrTO, — 2-4 RO, 10:6 SIO, 11 RSTO, JADE: 5-1 SiO, Ea NESTVOSZ ÉT a I) 8 — 41. Die andere Analyse bezieht sich auf das Gestein mit rhyolithischer Grundmasse der Sztinyisóra, wonach in demselben enthalten sind : Ursprüngliche Auf 100 G. T. trockener Molekular- Analyse Substanz umgerechnet verháltnis SIO, — 66-27 66-72 1112 AL,O, — 19-70 19-83 ne] 14 Fe,O, — 277 2-79 OEOAzTkadai Terez 40 1708 07015 CAO su 388 Sze 0070] 0421 MgO — 143 1744. 0-036 0180 INAS SZD [A 276 07045 1 Aaa KILOT 1-6 1747 0016 0061 HO "019 Glühverlust — 0-68 100-19 IS) JA 0) DA IRAS o 1171 SZO, 0-86 RETO, RO, —— 5728 SiO, 12-02 JAXD) a 492 a — 272 8: 35. Földtani Közlöny. XXXIV. köt. 1904. 12 178 Dr JULIUS SZÁDECZKY Auch diese Analysen beweisen, dab wir es hier mit, den Andesiten gegenüber bedeutend saureren, der Zusammensetzung des Dacits áhnli- chen Gesteinen zu tun haben. In Bezug auf die Details sind noch einige Kontrollanalysen nötig. E Dem andesitiscehen Gesteine des groBen Plateaus sehr ühnliche kleine Trümmer fand ich in jenem groben Konglomerat, welches im mittleren Abschnitte des Sebisel-Baches auf den, für die Gosauschichten charakteristisehe Fossilien führenden Schichten lagert. Dieses grobe Konglomerat wurde im oberen Laufe des Baches mehrfach vom Rhyo- lithe durchbrochen. Anderseits sind dünne saure Adern auch in dem an- desitisehen Gestein vorhanden; bei der Wanderguelle kommen sogar groBe Rhyolithsteine vor. Hieraus mub man sehlieben, dab der Ausbruch dieses andesitisehen Gesteins der Rhyolitheruption von Sebisel vorangegangen war und mit ihr vielleicht die lange Reihe der Ausbrüche der in Rede stehenden erup- tiven Gesteine ihren Anfang nahm. Aus den Calciteinsehlüssen und dem aus diesen gebildeten Epi- dot — der auch in den benachbarten Rhyolithen hüufig vorkommt — geht ferner hervor, dab ihr Ausbruch nach den Jura-Ablagerungen ein- getreten war. B) Sonstige andesiítische Gesteine aus dem Vlegyásza-Zuge. AubBer des im obigen kurz besprochenen andesitisehen Plateaus fand ich im Vlegyásza-Zuge noch. an zahlreichen anderen Punkten von den umgebenden Gesteinen gut unterscheidbare andesitisehe Gesteine, deren einige hier erwáhnt sein mögen. Am unteren Laufe des Dragán treffen wir in der Nühe der Kecskéskorcsma, neben dem Rhyolith, dem als Verrukano betrachte- ten Konglomerat und den kristalliniscehen Schiefern ein Ouarz nur sehr spürlich enthaltendes andesitisches Gestein an. Weiter aufwárts stoBen wir zwischen der Kirche von Lunka und der Binmündung der Dára in der Náhe der konglomeratisechen Schiefer und des Rhyoliths abermals auf ein dichtes, braunes andesitisches Gestein, in welchem Ouarz stellen- weise überhaupt nicht vorkommt. Abgesehen von Kissebes und Sebes- vár, wo der Dacit lángs des 5ebes-Kőrös an mehreren Punkten ande- sitisch wird, finden wir weiter 8-licnh am Abhange der Tranyiser Ma- gura und auch andernorts guarzlose Andesite, welche sehr oft neben k Dr. J. SzápEczkv: Über einige verkannte Gesteine des Vlegyásza-Gebirges. Sitzungsber. d. med.-naturwiss. Sekt. d. Siebenbürg. Museumvereins. Jg. XXVI, Bd. XXIII, H. 1, Kolozsvár, 1901. BEITRÁGE ZUR GEOLOGIK DES VLEGYÁSZA--BIHAR-GEBIRGES. 179 Rhyolith- und permischen Konglomerattrümmern vorkommen und an- derseits in Dacit übergehen. Auch in der Gemarkung von Viság begegnete ich an mehreren Punkten solchen Gesteinen, namentlich SSW-lieh der Kirche, auf der Arszura und weiter 5-lich lángs der Báche Vale-re und Ruzsetului, an welcbletzterer Stelle dieselben mit Kontaktbildungen, sandigen-tonigen Sedimenten, in Gesellsehaft von Kalk und Rhyolith vorkommen. Ich könnte die Aufzüáhlung dieser andesitisehen Gesteine, nament- lich der in die Dacite übergehenden Arten noch weiter fortsetzen, doch geht bereits aus dem bisherigen zur Genüge hervor, dab dieselben an den Grenzen vorkommen. Als solche unterscheiden sie sich demnach in Hin- sicht auf ihre geologische Lage und ihr Alter, wie auch auf ihren frische- ren Zustand scharf von den andesitisehen Gesteinen des groben Plateaus. Diese Andesite sind in ihren makroskopischen Higenschaften im groben ganzen den Andesiten des Plateaus áhnlich, doch fehlt bei ihnen die gleichmábige Ausbildung, die dort mit wenig Ausnahmen vorhanden ist; die Feldspüte sind gewöhnlich nicht in so gleich groBen, gleich- mábig verteilten Körnern vorhanden ; zwischen den 2—3 mm. messenden finden wir manchmal auch solche, welche diese Mabe übersteigen. Die Grundmasse herrscht bei einzelnen stark vor, so daB in einigen Füllen das ganze Gestein nur aus derselben zu bestehen scheint. Au$er den Feldspáten bemerkt das unbewaffnete Auge noch wenig Pyroxen, in manchem auch Amphibol und ausnahmsweise vereinzelte Ouarzkörner. . Unter dem Mikroskop wurden die andesitisehen Gesteine, welche den Rhyolith des Kecskés umgeben, die Randbildungen südlich der Kirche von Lunka und einige Andesite aus der Gemarkung von Viság von mir untersucht, deren Higenschaften zur Orientierung kurz mitge- teilt sein mögen. Die Grundmasse weist sehr hüufig darauf hin, dab sich diese an- desitisehen Gesteine lings den Wünden erhürtet haben, da sie entweder von glasiger Struktur, sehr spröd und zum Teil nachtráglieh umkristal- lisiert sind, aber eine fluidale Struktur verraten — oder aber Kontakt- mineralien, sehr háufig /epidot, manchmal (Trányis) Picotit und kleine biotitartige Haufwerke enthalten, wie ich sie aus den tonigen und sandi- gen Kontaktgesteinen dieser Gegend bereits bei anderer Gelegenheit be- sehrieben habe.Y In anderen Föüllen ist die Grundmasse breccienartig (Arsúra bei Viság) und kommen in derselben Andesitstückehen von vér: sechiedener Farbe und Struktur vor. $ Dr. J. SzápEczky: Über einige verkannte Gesteine des Vlegyásza-Gebirges. Sitzungsber. d. med.-naturwiss. Sekt. d. Siebenbürg. Museumvereins. Jg. XXVI, Bd. XXIII, H. 1, Kolozsvár, 1901, 0 12" 180 Dr JULIUS SZÁDECZKY In der normalen andesitisehen Grundmasse sind sehr zahlreiche kleine, unter 0-1 mm. bleibende Feldspatnadeln ausgeschieden, die mit kleinem Winkel auslöschen, der nur selten 207 übersteigt (Arsúra). Auber den Feldspáten kommen auch Aggregate von grünen Augitkörnern vor und sind Magnetitpünktehen allgemein verbreitet, wogegen Amphibol nur selten vorhanden ist. Im der glasigen Grundmasse fehlen in der Regel diese Mineralien mit Ausnahme des Magnetits und sind hier manchmal an Trichite erin- nernde Gebilde sichtbar. Die porphyrisch ausgeschiedenen Feldspüte sind in den normalen Andesiten vorherrsehend Labradorit und sehlieben Grundmasse, Fpidot- körner, ferner aus Zersetzung hervorgegangenen Chlorit und Calcit ein (Trányis). In anderen Andesiten aber herrscht isomorphzonarer Andesin und Oligoklas- Andesin und bildet sich bei seiner Zersetzung auch Mus- kovit (Kecskés) ; in den Andesit von Viság — wo der zertrümmerte Feld- spat mit isomorphzonarer Struktur sehr reichlich ist — kommen Labra- dorit und Oligoklas-Albit mikroperlithiseh verwachsen vor. Zwillingsbil- dungen nach dem Karlsbader, Albit- und Periklingesetz treten bei diesen Feldspáten ziemlich hüufig auf. Ouarz fehlt in mehreren andesitisehen Gesteinen günzlich, wo er aber auch vorhanden ist, zeigt sich derselbe bloB in Form von 1—2 stark korrodierten oder zersprengten (Viság) Körnern. Jene andesitischen Ge- steine, in welchen der Ouarz háufiger wird, führen zu den Daciten hinüber. Von den Pyrovxenen hatte sich dem Anschein nach ursprünglieh Hypersthen in gröbter Menge gebildet, der 3 mm. lange Sáulen bildete (Trányis), sehr oft aber in Chlorit umgewandelt ist, so dab er nur durch seine Gestalt erkannt zu werden vermag. Manchmal wird der Hypersthen von Augit umgeben (Trányis). Augit (Diopsid) findet sich in den untersuchten andesitischen Gestei- nen in der Regel verhültnismábig nur wenig und unter 1 mm. bleibend und fehlt manchmal auch günzlich. In einem Falle zeigt er sich stark zertrümmert (Viság), in einem anderen wieder bildet er mit Feldspat und Magnetit kleine, körnige Aggregate. Bei der Umwandlung desselben ent- steht Calcit (Trányis). Magnetiteinsehlüsse kommen in beiden Pyroxen- arten vor. Auch der Amphibol besitzt blo8$ eine untergeordnete Rolle in diesen Gesteinen, in welchen er gewöhnlich nach coPoo(100) Zwillinge bildet und einen resorbierten Magnetithof besitzt. Pleochroismus : ng — bráunlichgrün nm — grünlichbraun n, — hell gelbliehgrün ec—n 1559. BEITRÁGE ZUR GEOLOGIE DES VLEGYÁSZA— BIHAR-GEBIRGES. 181 Derselbe gehört demnach zu den gewöhnlichen Amphibolen. Als Einschlüsse finden wir in inm Magnetit und Epidot, selten auch Zirkon ; derselbe wird bei der Umwandlung zu Chlorit und weist manchmal einen Calcithof auf. Magnetit ist in Form gröberer Körner in diesen Gesteinen allge- mein und ziemlich reichlich vorhanden. Apatit kommt nur in dem Andesit von Lunka- und Kecskés in erwáhnenswerter Menge vor u. zw. nicht nur dem Magnetit anhaftend, sondern auch frei. Im letzteren stoben wir selten auch auf Zirkonkörn- chen und kleine Hámatitpláttchen. Von diesen Andesiten wurde der von der Arsúra bei Viság stammende, durch Dr. R. LuszER mit folgendem Resultat analysiert : Ursprünglieche Auf 100 G. T. trockener Molekular- Analyse Substanz umgerechnet verháltnis SO, — 59-21 59-95 0:999 AT,O, — 17-11 17-32 0169 0.197 Fe,O, — 448 453 0028 [7 IA0a ze 316 0-044 GOES 300 5"66 ot ozns MgO — 407 4712 0-103 0-311 Na 0ezz gal 319 07051 cé KO — 1-3 114. 0-012] 07068 HO — 194 Glühverlust — 041 99-91 SRL OSÉNTON RO TOÉSt Os 1-5 RErUO, IREONI 5 SiO, IR 2 105 ae Ces Vr] 8.— 51. Hieraus ist ersichtlich, dab dieses Gestein auch in seiner chemi- sehen Zusammensetzung den Bigenschaften der Andesite gut entspricht. Zusammenfassung. Aus dem obigen geht hervor, dab die Eruptivgesteine des Vlegyásza- und Bihar-Gebirges nicht von so gleichmábiger Ausbiidung sind, wie bis- her angenommen wurde. 1. Denn nicht nur, dab auch Rhyolith unter denselben vorkommt, er spielt sogar eine herrschende Rolle und gehören demselben dem We- 182 Dt JULIUS SZÁDECZKY sen nach auch die cO0uarz-Orthoklas-Trachytes und cOuarzporphyres PRimics" an. . 2. Der am WestfubBe der Vlegásza befindliche, von Pgrmics entdeckte cGranit, und cGranophyr,v so wie der mit denselben im Wesen überein- stimmende cGranititv von Petrósz sind nieht so alte Gesteine, wie dies von PRimics angenommen wurde, da sie mit den Rhyolithen vermittels der Mikrogranite in Zusammenhang stehen und mit denselben einen einheitlichen geologisehen Körper bilden. 3. Der gröbte Teil dieser granitischen Gesteine kann mit den wirk- lichen Graniten nicht identifiziert werden ; ihre chemische [Zusammen- setzung steht jener der Dacite am nüchsten, weshalb ich sie kurz Daco- gramite benannte. 4. Von den Gesteinen mit granitischer Struktur kommen in unter- geordneter Menge, in der Regel am Rande der eruptiven Masse den Da- cograniten gegenüber basischere Diorite und — in den Daciten gangbil- dend — auch saurere Pegmatite in dieser Gebirgsmasse vor. 5. Die Dacite besitzen in der VIegyásza an mehreren Punkten einen andesitisehen Saum. Überdies wird auch das grobBe, die Vlegyásza mit dem Bihargebirge verbindende Plateau, das Prizlop— Tolvajkő—Bohogyő- Plateau, von einem andesitischen Effusivgestein gebildet. 6. Der Rhyolith, der Dacit mit seinem andesitisehen Saume, ferner der Mikrogranit, Granit, Dacogranit, Diorit und Pegmatit gehören einer Eruptionsreihe in weiterem Sinne an und haben bei dem Aufbruche mit ihrer gröbten Masse an die Oberflüche nicht gelangte Intrusionen gebildet, die sodann erst infolge der Brosion an die Oberflüche gelangten. 7. Der Rhyolith führt stellenweise von den anstoBenden mesozoi- schen und ülteren Gesteinen gebildete BHinschlüsse und aus diesen ent- standene Kontaktmineralien; anderseits durechbricht derselbe im oberen Abschnitte des Sebisel-Baches die Sedimente, welche weiter abwürts für die Gosauschichten charakteristisebe Fossilien aufweisen. In diesen durchbrochenen Sedimenten finden sich auch dem Andesite des Plateaus áhnliche Gesteinsfragmente. 8. Die vulkanischen Ausbrüche nahmen also — wie es scheint bereits vor der Ablagerung der oberen Kreide- (Gosau-) Schichten mit dem Andesite des groben Plateaus ihren Anfang, doch war der grölbte Teil der eruptiven Masse, der Rhyolith, erst nach derselben empörgedrungen. Dem Rhyolith folgte der Dacit, weleher an mehreren Punkten Rhyolithein- sehlüsse aufweist, mit seinem Andesítsaume und wahrscheinliceh haben sich mit demselben gleichzeitig in der Tiefe die granitischen Gesteine, deren chemische Zusammensetzung eine ühnliche ist, ausgebildet. Zum SchluBe wurden hie und da, namentlich in die, infolge der Kontraktion des Dacits entstandenen Spalten, saure Pegmatite und Rhyolith injiziert. BEITRÁGE ZUR GEOLOGIE DES VILEGYÁSZA--BIHAR-GEBIRGES. INHALT. TOL SLGEtKOS ES EZT a Rhyolith. Vorkommen der Rhyolithe c... v.o 2 Arten der Rhyolithe " . az egeket I. Durch sedimentüre E Eefz ez edKáEHE fizecetemertázes KE éke oder pech- stemanagottihy oíttne zs, sz pe eaz See A) KÜ SÁLTA Rhyolithe .. .. zs , Ize sz EK] Ete des Vlegyásza- Gipfels 192; ; 2. Rh. des südliehen Berghornes 23; 3. Rh. nördlich des Berghornes 125; 4. Rh. westlich des Beszé- 18. 126; 5. Rh. der Piatra scsévi 127; 6.Rh. des Pajkoj 128; 7. Rh. aus dem oberen Rekád-Bache 128; 8. Rh. aus dem Petrisor 129; chemische Analyse 130; 9. Rh. aus dem oberen Zerna-Bache 130. B) Pechsteinartige Rhyolithe .. .. . 0 -. ss 1. Rh. vom unteren Teile des D. SÁRA 133: 2. "Rh. vom -AGTEGOK Teile des D. Szting 135; 3. Rh. bei der Plopis-Ouelle 136 ; 4. Fleischroter Rh. vom D. Szting 136. Wesentliche Eigenschaften der pechsteinartigen Rh. 137. II. Rhyolithe mit ganz kristalliniseher (holokristalliniseh mikrogranitischer) Grundmasse (Mikrogranite).. — A) Porphyrische Rhyolithe mit ganz tefefellimisdter Grnmékmeséo (Mikro- granophyre) . . Ég KELTSE SZE EDEN A SEK 1. FuB der Fácza-Zerni 140; 2. Oberer Abschnitt des Dragán-Tales 141; chemische Analyse 142 ; 3. unterhalb des Bulz-Baches, an der rechten Seite des Dragán 143; 4. unterhalb der Bulz-Mündung 1-5 Km, am linken Dragán-Ufer 143 ; 5. unterhalb der Bulz-Mündung, zum Dacit neigender Mikrogranit 144; 6. Pietrószer Matragunya 144; 7. Budu- rasza, ZusammenfiuB von Valea re und V. mare 145. B) Nicht porphyrische KÁLI mit ganz kristalliniseher Grundmasse (Mikrogranite) es os szu E 1. Zerna-Tal, 12 Km. von dos Munduns 146 ; 2. Zerna-Mündung, linkes Ufer 147; chemische Analyse 148; 3. Drasáró rechtes Ufer, Gestein des Steges oberhalb der Zernisora-Mündung 149. Granitische Gesteine. MEG aNt (ÜBEgYattó) tsz ZSEBE Set 1. Nagy-Sebes, Lunka age A08 Ch eraische acies 152 ; 2. Marótlaka (Runk) 152. II. Dacogramit und gewöhmlicher Gramit az 1. Westseite des VIegyásza-Gipfels 153; a) DaCortAtit 154 ; ehomiseho JAGzÉs lyse 157; b) sauerer Granit 157 ; chemische Analyse 158 ; 2. Dacogranit- gebiet von Petrósz 158; petrographische Beschreibung 160; chemische Analyse 163; Einsehlüsse 163; chemische Analyse 164. 183 Seite 2115 - 120 121 SZO Ua 122 131 137 138 146 153 184. Dr JULIUS SZÁDECZKY Seite Vergleich der Dacogranite untereinander und mit den Daciten, dem ge- wöhnlichen Granit und dem Rhyolith der Vlegyásza auf Grund ihrer , chemischen Zusammensetzung 164. III. Ouarzdiorit und Diorit — -. — Fe sk A ZNRATS Bs AA a JÁR 1. Südlieh von Kecskés 166; ehemische Analyse 168; Alun-Bach 168 ; chemische Analyse 169; 3. Biharfüred 170. Gemeinschaftlicher geologiseher Charakterzug 170. IV. Andesítische Gesteine.. mm — ks sé EGES 7 A) Die groBe andesitisehe Decke (chemische Analysen 177)... .. .. — 172 B) Sonstige andesitische Gesteine aus dem Vlegyásza-Zuge (chemische Analyse 180 Aa szi átés ves he ezé eszt ése etelek a BTS Zusammepfassung Rés ege Ét et ÉNIS ezt hezté ese ÁSI KURZE MITTEILLUNGEN. Über einen Mastodon-Fund in Temerest (Kom. Krassó-Szörény).r In Temerest (I. P. Facset, Kom. Krassó-Szörény, Bezirk Maros) stieb man im Grabenbeginne des Pareu Fontani am 15. August 1903 auf einen Mastodonschádel. Privatingenieur Hr. A. DIAKkosovicm war es, der die im benachbarten facseter Bezirke kartierenden Geologen, zuerst 0. Kapié und spáter den Verfasser vorliegender Zeilen auf den Fund aufmerksam machte. Í Die Knochen kamen in der hinteren ca 25 m hohen, der Wasser- seheide zwischen der Bega und Maros nahe liegenden Steilwand des Grabenendes 7-5 m unter der Oberfláche des Bodens vor und lugten in- folge wiederholter Abstürze des lockeren Materials, weleches die Wand bildete, halb frei aus dem Sande hervor. Das Volk nahm dieselben nicht wahr. Als sie aber dann von Ingenieur A. DrAKowxovicH entdeckt wurden, beschüádigte die Dorfjugend, die davon Wind bekommen hatte, in einer unbewachten, Stunde, bevor man noch zur systematisehen Ausgrabung des Fundes hátte schreiten können, den Schüdel und zersehlug nament- lich die in demselben vorhanden gewesenen, von einer schön glünzenden Emailschichte bedeckten Záhne. Natürlieh wurden diese letzteren ver- sehleppt, so dab es dem Ingenieur nicht geringe Mühe kostete, wieder in den Besitz eines Teiles der Zahnfragmente zu gelangen. Als ich mich unter Führung des Herrn A. DiAxonovricH am 8. Okto- ber an den Fundort begab, fand ich zwar einen Teil der Schádelknochen in ihrer ursprünglichen Lage in der Sandwand vor, aber leider in derart sehlechtem Zustande, dab ich von einer wissenschaftliehen Verwertung derselben abstehen mubte. leh lie? den bisdahin üngstlich gehüteten Fund ausgraben, ohne aber auch nur einen einzigen halbwegs charakte- ristisehen Schüdelknochen retten zu können, so sehr brüchig und morseh war bereits die Knochensubstanz. Ieh mubte mich daher bei Bestimmung des Tieres lediglich auf das Studium der von dem Herrn Ingenieur geret- X Auszug aus dem in der Fachsitzung der ung. Geologischen Gesellschaft am 2. Dezember gehaltenen Vortrage des Verfassers, 186 KURZE MITTEILUNGEN teten und teils bei ihm, teils bei Herrn Vizegespan KARL FIALKEA befind- lich gewesenen Zahnfragmente beschrünken, woraus hervorging, dab die- selben einem Mastodon arvernensis CR. et JoB. angehören. Dank dem freundlichen Entgegenkommen der genannten Herren brachte ich die Zahnfragmente mit mir nach Budapest, wo ich dieselben im Museum der kel. ung. Geologischen Anstalt mit typiscehen Mastodonzáhnen vergleichen konnte, wobei ich in meiner ersten Annahme jeden Zweifel ausschlieBend bestárkt wurde. Nach dem Vergleiche sendete ich die Zahnfragmente Herrn DiAxonovicH zurück, da er nicht geneigt war, sich von dem Funde zu trennen. Der in Rede stehende Mastodonschüdel war an Ort und Stelle in eine leicht gegen WNW einfallende grobe schotterige Sandschichte der Grabenwand eingebettet, unter welcher in grober Máchtigkeit ein feinerer Sand aufgeschlossen war, der mitunter Schnüre aus feinerem, grusigem Schotter aufwies. Das Material dieser letzteren ist verschieden gefárbter Ouarz, doch kommen untergeordnet auch die abgerundeten Trümmer von Andesit und Dacit in ihnen vor. Weiter abwárts im Graben fand 0. Kapré, aller Wahrscheinlichkeit nach bereits im Liegenden des er- wahnten Sand- und Schotterkomplexes, in einem feinen Sande, pontische Fossilien (Cardien und Congerien). Seiner Lage nach kann somit der in Rede stehende Mastodon-Schotter, weleher eine fluviatile Uferbildung zu sein scheint, entweder noch den oberen pontischen oder eventuell bereits den levantinisehen Schichten angehören. Dr. FR. SCHAFARZIK. gzsurt MH 4d sfinjz S MISI9JOMT "AV : ejiemuegegpíg J9p oseiyüy UT -negmezed 6 16 BI TI IT 9 T uw uogniur] S9sTTISTOSOZTHTAT ] 1490] ug ul z sz Sz OP al u8T d E8 5 "EOGT TIXOT ZT Te ! — uGG 81 a zz GE a a8T ] ! 19gUUDAON ő "87 "LT ae ueyniu] AYPSIMISTOSOLTTT AT ETI EE ESZT ESZ Ti (TT I 68 07 nt) E 06 nt6 éb ! 66 AG — GT a [FOS ad nép d 8 - ———— 7——EOGT IX 96191 109 en 5 AE ! a 09 ( s 10 :6ó el] tg ét 9 TT De ér 17] Eren Ed H Vu IN AL A GR 6. "JUDPUIAYATJA SIG IUDRUIAYIJA UOA IYZOS "7 H-T HOZ : tomUrT ut I9NEG — d : 9puH — H ! opnyrrdury 934013 — "u :Tepueg J9p SEIYISSNEIRMIXKEWN — XX : gundomoggdn8H — H fuogogsxoy — A : uobunzanygy 1 S—N sunsomog "Tepuog-4—M — d "H—M öunsomeg Tepusg IZU9I[-3—N — V "[epuodraay9g-IeJUOZIOH I95IN4RIS : wpuvddy UN ,66 ,0£ olt 714— ID HT (9.-E6 191 ul) , ee 6 o6T TT : 940mUugogpug 49p obor] "EOGT Jegurszog pun JoguoaoN I Uegegpig op Jegn 1sedepng nz geYos[reseND 1099 "sun gep szremuegegpig Jop 349 og 9.4N §06I Bericht der Erdbebenwarte der Ung. Geol. Gesellschaft zu Budapest über die Erdbeben im Januar und Februar 1904. Lage der Erdbebenwarte: L. 19" 5" 55" (12 16m 23-69) E. Gr.—Br. 47" 30" 22" N.)] Apparat: Strabburger Horizontal-Sehwerpendel. A — N—-§-licher Pendel, Bewegung W—E; B — W—B-Pendel, Bewegung N—S. Abkürzungen: V — Vorbeben; H — Hauptbewegung; M — Maximalausschlag der Pendel "mm — gröbte Amplitude ; E — Ende; D — Dauer in Minuten; Zeit M.-E. Z., gezühlt von Mitternacht bis Mitternacht. No. Datum v H M ha E VE Bi , Anmerkung j ! A. Mikroseismische Unruhen. TSZ TE 902 81 — — z i ] EGT ra B. 185 19m a - l 182 20m [7/4488 Mikroseismische Unruhen am 5., 8., 16., 17., 22. Jan. ! 41 90n 9m szzt 1 901 152 109 ! 137 2.) 25. II. 1904. 5 s 1 204 147 12 I! B. 204 9m 905 Der Pendel A. zeigte vom 10. Feber—29. Feber den ganzen Tag über Pendel B. vollkommen ruhig blieb. mikroseismische Unruhen, wáhrend der Im Auftrage der Erdbebenwarte : A. v. Kalecsinszky, Dr. K. Emszt. b jú EDTANI KÖZ ZLÖ NY XXXIV, KÖTET. 1904. MÁJUS-JULIUS, 5—1. FÜZET, A magyarhoni Földtani Társulat mély fájdalom- mal jelenti D: SOHMIDT SÁNDOR műegyetemi ny. r. tanárnak, a Magyar Tudományos Akadémia lev. tagjának folyó évi május hó 16-án történt elhunytát. Legyen emléke áldott ! A megboldogult 1876 óta volt Társulatunk ön- zetlen lelkes tagja s 1877-től 1881-ig, öt éven át, buzgó titkára, később választmányi tagja s 1901-től 1903-ig alelnöke. Földtani Közlöny. XXXIV. köt. 1904. 13 190 Dr: KOCH ANTAL KÖVÜLT CZÁPAFOGAK ÉS EMLŐSMARADVÁNYOK FELSŐ- ESZTERGÁLYRÓL, NÓGRÁD VÁRMEGYÉBEN? (I. táblával.) Dr. Kocn Awnraztól. 1883 körül először LuNAcsEK V. JózsEr, felsőesztergályi tanító, kez- dett volt Felsőesztergály, Nagykürtös és Szentpéter nógrádmegyei közgé- gek határában czápafogakat és egyéb gerinczes maradványokat is gyűjteni, mely gyűjtései a m. kir. Földtani Intézet birtokába jutottak. Felsőeszter- gály vidékén való előfordulási viszonyaikról maga LUNACSEK is tett rövid jelentést," de csak dr. SCHAFARZIK FERENcz ismertette szakszerűen e lelő- helynek és környékének geologiai viszonyait." A m. kir, Földtani Intézet gyűjteményeibe került kövületanyagról 1887-ben dr. Permő GyuLa," 1891- ben pedig T. RorH LaJos" tettek volt közzé paleonthologiai jegyzeteket. Dr. ScHAFARZIK F. szerint a Felsőesztergály és Kékkő közötti hegy- hát amphybol-andesit brecciájából áll, mely guarcezhomokkő-rétegöszleten terül el. Ennek aljában, egy a felsőesztergályi völgybe nyíló árokban, 5—6 "/ vastag guarczkavics-telep van föltárva, mely a felette következő homokkő- és andesitbreccia-rétegekkel együtt 89 alatt Ny felé dűl. Ez a kavicspad gazdag lelőhelye a czápafogaknak, csigolyáknak és bordatöre- dékeknek (Halitherium?), valamint kövesedett fadaraboknak is. A fogak sokszor ketté vannak törve, vagy kopottak; tehát a hullámcsapások so- dorhatták az akkori part felé. Dr. PerHő GY. (P.) és T. RorH L. (R.) következő fajokat sorolták volt innen föl : 1. Carcharodon megalodon, Aa. P. és R. 2. c productus, AG. P. és R. 3. Galeocerdo aduncus, AG. P. és R. 4. Oxyrhina hastalis, AG. R. 1! Előadatott a Földtani Társulat 1903 április hó 1-én tartott szakülésén. : A felsőesztergályi mediterrán-kövületek előfordulási viszonyairól. Földt. Közlöny. 1885. XV. 139. I. 5 A felsőesztergályi lerakodások jellemzéséhez. Földt. Közl. 1883. XIII. 395. 1. : LUNACSEK J. Küldeményének bemutatása és ismertetése. Földtani Közlöny. 1883. XIII. 207. 1. 5 Mediterrán-kövületek Felsőesztergályról. Földt. Közl. 1891. XXI. 119. I. KÖVÜLT CZÁPAFOGAK ÉS EMLŐSMARADVÁNYOK FELSŐESZTERGÁLYRÓL. 191 . Oxyrhina Desorti, Aa. R. fi Mantellii, AG. R. . Hemipristis serra, Aa. R. . Lamna (Odontaspis) contortidens, AG. R. . Phyllodus umbonatus, Müssr. R. . Sphenoconchus sp. P. Csigolya-, bordatöredék és két darab csöves csont P. mOoGL GO A ms Felsőesztergály Tarnócztól, honnan a mult évben írtam volt le egy gazdag czápafaunát,k egyenesen nyugatnak, körülbelől 22 7/,-nyire fekszik. Tekintettel arra, hogy a czápafogas, konglomerátos homokkő- rétegeknek csapása mind a két helyen közel észak-déli, dűlésük ellenben Felsőesztergálynál Ny-nak, Tarnócznál pedig K-nek irányuló : ezen tények- ből az következik, hogy a homokkőrétegek és az alattuk fekvő czápafogas kavicsos padok is, ezen két gazdag lelőhely között nagy antiklinális bol- tozatba vannak meghajtva, melyet ottan amphybolandesit-, itten biotit- andesit tufái és brecciái takarnak be. Szentpéter a második lelőhely, a hol LuNAcsEK J. gyűjtött volt, ugyanabban a völgyben fekszik (szalatnyai patak), mint HFelsőesztergály, de 7 A/,-rel lejebb. Nagykürtös végre, LUNACSEK harmadik lelőhelye, körülbelől 8 A, - nyire délnek, Kékkő mellett fekszik. Ezen lelőhelyek geologiai viszonyai- ról azonban semmi közelebbi adatom nincsen. Ezen három lelőhelyről a m. kir. Földtani Intézet gyűjteményében elég gazdag anyagot találtam meghatározatlanul; az intézet t. igazgató- ságának engedelmével tehát ennek behatóbb megvizsgálásával foglalkoz- tam. Hozzájárult ezen LUNACSEK gyűjtötte anyaghoz még egy kevésbé gazdag anyag, melyet GAÁL Isrvás tanítványom 1901 és 1902-ben gyűj- tött; végre egy szintén kevésbé gazdag, de nagyon érdekes anyag, melyet dr. LÖRENTHEY I. egyet. rkv. tanár a mult nyáron SCHWERTECZKY VILMOS, nógrádmegyei tanfelügyelő úrtól kapott és rendelkezésemre bocsátott. Az így összekerűlt gazdag anyagot behatóan megvizsgálván, sikerült benne a következő fajú hal- és emlősmaradványokat megállapítanom. Mielőtt a talált fajok jegyzékét és rövid leírását adnám, bevezetésül még ki kell emelnem, hogy a czápafogak, valamint egyéb csontmaradvá- nyok is, általában véve gyakran töredezettek, erősen kopottak, legömbö- lyítettek és a naptól többnyire halaványítottak is, kevésbé fénylők és egyáltalában rosszabb megtartásúak, mint a többnyire ép és üde tarnóczi fogak. Mindez arra utal, hogy a fentemlített kavicstelep — a kövült fogak t Tarnócz, Nógrádmegyében, mint kövült czápafogaknak új gazdag lelőhelye. Két táblán rajzokkal. Földtani Közlöny. 1903. XXXIII. 22—44. 1. TAI 192 D" KOCH ANTAL és csontok ágya — tengerparti üledék. melyet a hullámcsapások a fogak- kal és csontokkal együtt sokat görgettek ide-oda a napon, mig végleg le- ülepedett és későbbi homoküledékkel befödetett. 4 Felsőesztergály (FE), Szentpéter (SzP) és Nagykürtös (NK) környékein gyűjtött gerinczes maradványok leírása. A) A halak osztályából: czápafélék és csontoshalak fogai. 1. Notidanus primigenius, AG. var. I. tábla 1a—b ábrái. TD. AGaAssiz. Recherches ... t. III. p. 218. T. 27. fig. 16. Dr. KocH A. Tarnócz, Nógrádmegyében, mint kövült czápafogaknak új, gaz- dag lelőhelye. Földt. Közlöny 1903. 27. 1. I. t. 14—c ábra. Egy töredék mellett egy egészen teljes fogam van Gaan I. gyűjtésé- ből, mely AGassiz 16-ik ábrájához közel áll ugyan, de annyi eltérést mutat ennek daczára, hogy ezen igen közönséges fajt, mint érdekes változatát, lerajzoltatni érdemesnek tartottam. Először aránylag nyúltabb és alacso- nyabb; aztán a mellső végén az apróbb tőfogacskák száma nagyobb (6) és íivalakban átmennek az első főfokba. A fogpárnán mindkét oldalon, a zománczczal párhuzamosan, egy-egy sekély árok vonul végig, a mi AG. példányainál szintén nem látható. Ezen eltérések daczára a lényegesebb sajátságokban annyira egyezik a primigenius-szal, hogy annak legföljebb helyi változatának tekinthetem csak a felsőesztergályi példányt. Tarnóczon 1s előfordul ez a faj. 2. Galeocerdo cf. latidens, AG. I. tábla 2a—c ábrái. L. AGassiz. Recherches... t. III. p. 231. T. XXVI. fig. 22—28. Dr. KocH A. Tarnócz... Földt. Közl. 1903. 29. 1. I. t. 5a—c ábra. Az előttem fekvő szép számú, teljesen ép vagy töredékes példányok a (r. aduncus és latidens közt középhelyet foglalnak el, de az utóbbihoz mégis inkább hasonlítanak és pedig: a) az aduncusénál szélesebbre vont alakjánál fogva; b) a fogkorona alapjának egyenesebb volta miatt és c) a korona mellső szélének lefutása miatt, mely az aduncusnál jóval mere- dekebb és ívesen hajlottabb; mig a mi formánknál tompa szöglet alatt meg van törve. Ezen eltérések miatt rajzoltattam egy ép példányt. Felsőesztergályból 12 példány. Szentpéterből három darab feküdt előttem. Tarnóczon hasonló formák fordulnak elő, melyeket szintén nem tudtam az aduncusszal teljesen egyeztetni. KÖVÜLT CZÁPAFOGAK ÉS EMLŐSMARADVÁNYOK FELSŐESZTERGÁLYRÓL. 193 3. Hemipristis serra, AG. L. AGassiz. Recherches ... t. III. p. 237. Tab. 27. fig. 18—19. Dr. KocH A. Tarnócz... Földt. Közl. 1903. p. 30. I. t. 84a—c ábra. Tövén letörött koronái tökéletesen egyeznek AGass. 18. és 19. ábrái- val s az általam leírt tarnóczi fogak 84—c ábrájával. Felsőesztergályból csak 3 tör. példány, Tarnócznál változatosabb for- mákban gyakoribb. 4. Carcharias (Scoliodon) ef. Araussi, PROBST. J. PRoBsr. Beitráge zur Kenntn. d. foss. Fische aus der Molasse von Baltrin- gen. Jahreshefte d. Ver. f. vaterlánd. Naturkunde in Württemberg. Stuttgart. XXXIV. HISZ pp. A20ZTEST rág 7—1 Dr. Kocn A. Tarnócz... Földt. Közl. 1903. 32. I. I. t. 114a—c ábra. Hasonlít ugyan PRoBsr 8., 10. és 11. ábráihoz, de teljes egyezés nem állapítható meg. A fogpárnának csak kis része maradt meg, közepén üregnek nyomával, mely a koronába elnyulik. Koronája kissé laposabb és szélesebb, mint PgoBsr ábráin. Felsőesztergályból két példány. Tarnóczon is ritka. 5. Carcharias (Aprionodon) stellatus, PRoBsr. PRoBsr. Beitráge... u. ott. XXXIV (1878). p. 121. T. I. fig. 1—3. Dr. KocH A. Tarnóez... Földt. Közl. 1903. 31. 1. I. t. 19a—c ábra. Felsőesztergályból két darab fekszik előttem, melyek valamivel na- gyobbak és erőteljesebbek, mint a PgoBsr ábráin feltüntetett példányok. Tarnóczon gyakori. 6. Carcharodon megalodon, Ag. L. AGassiz. Recherches ... t. III. p. 247. Tab. 29. A nagy carcharodon-fogak a felsőesztergályi lelőhelynek legjellem- zetesebb kövületei, mivel nagyságuknál és bő előfordulásuknál fogva na- gyonis feltűnők. Ezen nagy czápafogak legnagyobb része ezen legelterjedtebb fajhoz tartozik és valamint nagyságban, úgy jellegzetes tulajdonságaikban is AGass. ábráihoz teljesen hasonlítanak. Felsőesztergályból összesen vagy 20 ép példány és 10 töredékes darab fekszik előttem. 7. Carcharodon productus, AG. Já. AGASSIZ. Recherches... t. III. p. 251. t..30. f. 2. 4. 6. 7. 8. Kevesebb számmal vannak valamivel kisebb carch.-fogak, melyek AGas- siz ezen fajának 6., 7. és 8. ábráihoz hasonlítanak, habár tökéletesen nem 194 Dr KOCH ANTAL is egyeznek. Felsőesztergályból hét példány és Nagykürtösből egy zömö- kebb változata volt előttem. AGassiz eredeti példányai a terczier különböző emeleteiből valók. 8. Carcharodon ef. turgidus, AG. L. AGassiz. Recherches ... t. III. p. 256. T. 30a. fig. 8, 9. Három, Felsőesztergályból való, töredékes példányom van, mely a. korona tövének erős megvastagodása és hosszas alakjánál fogva egyezik ezen fajjal. Sajnos, mind a háromnál hiányzik a fogzsámoly és ezzel a. korona két széle is letörött. Nem lehet tehát meggyőződni, hogy a turgi- dus-faj két oldali mellékfoga meg volt-e a mi példányainknál is. Ez okból teljesen egyeztetni nem mertem őket. AGassiz eredeti példányai a flonheimi oligoczén-homokból valók. 9. Carcharodon ef. sulcidens, AG.? L. AGassiz. Recherches... t. III. p. 254. T. 30a. fig. 3. Felsőesztergályból egyetlen fog feltűnően hasonlít alakra, nagyságra AGassiz ezen fajának 3-ik ábrájához; de a fogkorona töve erősen lekopva és sértve van példányaimon és így az ezen fajra jellemző alapi barázdák a belső oldalon, melyekre a neve is vonatkozik, kevésbé tűnnek föl rajta és így nem is vagyok biztos benne, hogy idesorolható-e ? AGassiz példányai Castel-Asguato mioczén-rétegeiből valók s álta- lában Olaszország terczierjében vannak elterjedve. 10. Carcharodon humilis, n. sp. I. tábla 3a—c, 4a—c és 5 a—c ábrái. Felsőesztergályból három darab és Szentpéterről egy darab arány- lag kis Carcharodon-fog fekszik előttem, melyeket az ismeretes Carcharo- don-fajok egyikével sem tudtam egyeztetni. Eleintén azt hittem, hogy talán a Carch. productusnak felső állkapocsbeli leghátsóbb fogaival van dolgom, mert a két nagyobbik fog (34—c és 54—c ábra) hasonlít kissé a CG. pro- ductusnak Aaassiztől közölt Tab. 30. 2-ik és 4-ik ábráihoz, melyek a felső állkapocs közepe tájából valók ; de mivel átmeneti fogakat a bőséges anya- gon belül nem találtam és a részletesebb összehasonlítás lényeges különbsé- geket is feltüntetett : indokoltnak tartom e fogakat külön fajnéven leírni. Az alacsony és így aránylag nagyon is széles alappal biró fogkorona megfelelő széles és vastag fogzsámolyon nyugszik, mely a korona zománcz- alapjának ívelt lefutásával párhuzamos, alján tehát megfelelően beöblö- södő. A korona külső lapja gyengén kidomborodó, de a töve felé fokoza- tosan bemélyedő és itt az egyik fognál (5—6. ábra) éles redők mutatkoz- KÖVÜLT CZÁPAFOGAK ÉS EMLŐSMARADVÁNYOK FELSŐESZTERGÁLYRÓL. 195 nak a zománcz alapján, mi a többinél nem ismétlődik. Valószinű, hogy e ránczok lekoptak, mivel e fogak általában erős koptatás nyomait vise- lik. Hasonló bemélyedés van a fogzsámolyon is és így e két bemélyedés egy nagyobb terjedelmű lankás horpadássá összefoly, melynek a fog belső lapján megfelelő kidomborodás van a fogzsámolyon s mely itten jóval magasabbra emelkedik a fogzománcz rovására. A korona belső lapja meg- lehetősen magasan domborodott. A fogkúpnak hegye továbbá kivétel nélkül többé-kevésbé hátrafelé dűlő, minek következtében mellső éle menedékesen és egyenes vonalban ereszkedik le a széles alap mellső végeig; hátsó éle ellenben csaknem merőlegesen gyengén homorú ívben bocsátkozik le csaknem a zománcz alapjáig. Innen hátrafelé még egy elég széles, de alacsony alapi kúp emel- kedik, melynek élei, mint a főkúpé, szintén fogacskásak ugyan, de gyé- rebb és egyenetlen távolságban van rovátkákkal beszabdalva. A főkúpnak élei egyenlő távolságban álló rovátkák által szabályos, egyforma nagyságú fogacskákra vannak beosztva a fogkúp hegyéig. A többé-kevésbé lekopta- tott fogakon azonban-a hegyek felé szabad szemmel alig láthatók már a fogacskák; kézi nagyítóval azonban még igen jól kivehetők a nyomai. E fogak koronájának szokatlan alacsony volta szolgált alapul ezen újnak látszó, a rendesnél valamivel kisebb, charcharodon-faj elnevezé- sének. 11. Lamna (Odontaspis) macrota, AG. sp. var. hungarica, mihi. I. tábla 6a—c ábrái. L. AGassiz. Recherches ... t. III. p. 273. T. 32. fig. 29—31. Dr. 0. JAEKEL. Unter-tertiüre Selachier aus SüdruBland. Mit 2 Tafeln. Mé- moires du Comité géologigue. Vol. IX. Nr. 4. St. Pétersbourg, 1895. Az alap, vagyis mellékfogacskák sokkal gyengébbek ezen fogaknál, semhogy Otodus volna, minek AGassiz vette. Ezek JAEKEL szerint volta- képen oldali fogak, míg a mellsőket később a Lamna elegansra vonat- koztatták. A. SmirH-WoopwaRD tette át ezt a fajt a lamna-nembe, de JAEKEL szerint nem jogosan, mert az élő odontaspis fogaihoz legjobban hasonlí- tanak. Az Otodus apiculatus, Aa. faj fogaihoz is hasonlít (Acass. III. p. 275. t. 32. fig. 32—35), különösen az alapi fogacskák aprósága és fogyatékos- sága tekintetében, valamint a főkúp laposságánál fogva is. JAEKEL az oroszországi fogakra nézve a var. rossicat állította volt fel. Mivel a felső- esztergályi példányok kissé eltérnek ezektől és geologiai korban is elég tetemes különbség mutatkozik, a mennyiben az orosz varietás az alsó- oligoczénből való : ezen okokból a Felsőesztergályról előttem fekvő három példányt mint var. hungaricat vezetem be az irodalomba. 196 Dr KOCH ANTAL 12. Otodus cf. apiculatus, AG. I. tábla 7 a—c ábrái. L. AGassiz. Recherches ... t. III. p. 275. T. 32. fig. 32—35. Ebből az Oxyrhina hastalisra emlékeztető, de tompa oldalfogacs- kákkal ellátott, lapos fogakból Felsőesztergályból négy és Nagykürtösből egy példányom van. Az eredeti fogak a párisi medencze durvameszében találtattak. Hazánkból nem ismeretes még. A felsőesztergályi példányok valamivel kisebbek az AGass. rajzainál. A bezáró rétegek geologiai korá- ban való nagy különbség miatt nem véltem példányainkat a párisi durva- mész ezen fajával egészen azonosíthatóknak. 13. Oxyrhina xiphodon, NoErn. (non AG.) Dr. Kocn A. Tarnócz, Nógrádmegyében, mint kövült czápafogaknak uj, gaz- dag lelőhelye. Földt. Közl. 1901. 35. 1. II. t. 21 a—i ábrák. Ennek, a Nozrursetől több AGassiz-féle fajból összevont, fajnak kü- lönböző formái Felsőesztergály, Szentpéter és Nagykürtösnél is bőven elő- fordulnak, az előttem fekvő példányok száma után itélve. Így az Or. hastalis, AG. formából, melyek közt feltűnően erőteljes, nagy példányok akadnak, Felsőesztergályból 30-nál több és Szentpéterből 10 darab volt előttem. Az Oxyrh. Desorti, AG. fogformából Felsőesztergályból 19, Szent- péterből 11 és Nagykürtösből egy darab fordult meg kezeim közt. Az Ogyrh. xiphodon, Aa. fogformából végre Felsőesztergályból 27 és Szentpéterből hat darabot láttam a különböző gyűjtésekben. Ezen faj itt felsorolt különböző fogformái Tarnóczon is közönsége- sek és gyakoriak s miután azokról a mult évben bővebben írtam volt, ez- úttal egyszerűen ráutalhatok az ottan elmondottakra. 14. Oxyrhina leptodon, AG. Dr. KocH A. Tarnóez... Földt. Közl. 1903. 36. 1. II. t. 22a—c ábra. Ezen, Tarnócznál nem épen gyakran előforduló fajból, nehány kisebb fog a szóban levő anyag közt is előkerült, és pedig Felsőesztergály- gályból három, Szentpéterből egy és Nagykürtösből három darab. 15. Oxyrhina exigua, PROBST. Dr. KocH A. Tarnócz... Földt. Közl. 1903. 37. 1. II. t. 24 a—f ábra. Ezen Tarnócznál elég gyakori fajból csak egyetlen apró példányt kaptam a Felsőesztergályból kikerült anyagban. KÖVÜLT CZÁPAFOGAK ÉS EMLŐSMARADVÁNYOK FELSŐESZTERGÁLYRÓL, 197 16. Lamna (Odontaspis) cuspidata, AG. Dr. Kocn A. Tarnócz... Földt. Közl. 1903. 32. 1. I. t. 13a—c ábra. Ezen Tarnócznál elég gyakori fajból Felsőesztergályból két darab és Szentpéterből hat darab feküdt előttem, melyek az AGassiz rajzolta ere- deti példányoknál általában valamivel kisebbek. 17. Lamna (Odontaspis) contortidens, AG. Dr. KocH A. Tarnócz... Földt. Közl. 1903. 32. 1. I. t. 14a—ce ábra. Ez a Tarnóczon igen gyakori czápafog a szóban forgó területen is gyakori lehet, mert Felsőesztergályból 18, Szentpéterből 12 és Nagykür- tösből két darab volt előttem. 18. Lamna (Odontaspis) dubia, AG. Dr. KocH A. Tarnócz... Földt. Közl. 33. I. I. t. 15a—f ábrák Ebből a Tarnóczon is gyakori fajból Felsőesztergályból 12 és Szent- péterből két darabot láttam. 19. Lamna (Odontaspis) tarnócziensts, Kocn. Dr. KocH A. Tarnócz... Földt. Közl. 1903. 33. I. I. t. 16a—c ábra. Ezen Tarnócznál fölfedezett új fajból, mely ott elég gyakori, a Felső- esztergályból származó anyagban csupán két darabot kaphattam. 20. Carcharias- v. Lamna-csigolyák. Ilyeneknek töredékei előfordulnak ugyan Felsőesztergálynál (egy darab) és Szentpéternél (egy darab) is, de úgy látszik igen gyéren ; a mint Tarnóczon sem tartoznak a gyakoribb előfordulások közé. 21. Sparoides (vel. Chrysophrys) umbonatus, (Müwsr.) PRoBsr. PRoBsT. Beitráge... Württemb. Jahreshefte. B. XXX (1874). p. 291. Taf. III. Fig. 16—19. Ezen MÜNSTER gróftól még phyllodusnak tartott kerülékes torok- fogakból Felsőesztergályból hat, Szentpéterből hét darab feküdt előttem. 22. Sparoides cf. sphaericus, PROBsT. PRoBsr. Beitráge... Württemb. Jahreshefte. B. XXX (1874). p. 295. Taf. III. Fig. 26—31. A PnoBsr által Baltringenből leírt és ábrázolt idesorolt félgömbös fogak jóval nagyobbak, mint a szóban levő területünkről valók, de egyéb- 198 Dr: KOCH ANTAL ként egyezők. Felsőesztergályból négy és Szentpéterből nyolez darab volt előttem. B) Az emlősök osztályából való maradványok. 1. Delphinus sp. ind. Dr. Kocn A. Tarnócz... Földt. Közl. 1903. 39. 1. II. t. 29a,b és 30a,b ábra. A tarnóczi kis delphin-fajnak fogaival tökéletesen egyező fogtöredék az állcsont-darabkában Felsőesztergályból is kikerült, annak jeléül, hogy ez a kis delphinus-faj az mediterráni tenger eme partvidékén elég gyakori lehetett. 2. Halitherium sp. ind. (aff. Schinzi, Kaurp.) I. tábla 84—-d ábrái. Dr. J. J. Kaurp. Beitráge zur náheren Kenntniss der vorweltlichen Süugetiere. Zweites Heft. Darmstadt, 1855. (Mit 7 lit. Tafeln.) A Felsőesztergályból kikerült emlősmaradványok közt leggyakoriab- bak halitheriumtól származó kurta, vastag bordacsonttöredékek; de csi- golyatöredékek, egy felkarcsont és erősen koptatott fogak is fekszenek előttem, melyek kétségtelenül szintén a halitheriumtól valók. Mindannyi töredékes és többé-kevésbé erősen koptatott, legömbölyített és így nem eléggé jellegzetesek arra, hogy belőlük a fajt is meg lehessen hatá- rozni. Az I.t. 8a ábrái az alsó állkapocs töredékét tünteti föl egyetlen erősen lemajszolt zápfoggal, oldal- és a 8b. ábra alapnézetben. Ez a fog nagyon emlékeztet a Kaup értekezéséhez csatolt IV. tábla 1., la. és 1b. ábráin feltüntetett utolsóelőtti zápfogakhoz. Kevésbé hasonlít azonban az I. t. 8c ábráján feltüntetett agyarszerű metszőfog a Halith. Schinziéihez, melyek Kaup I. t. 9—13. ábráin van- nak rajzolva ; és pedig azon okból, mert a felsőesztergályi fog erősebben hajlott és inkább valami ragadozó agyarára emlékeztet. Sajnos, annyira kopott különben, hogy a csúcsán levő zománczbevonat sem vehető ki már. Mindezek daczára mégis valószinű, hogy az előttünk fekvő halitherium- hoz tartozó maradvány ez a fog is. Egy baloldali felkarcsont (humerus) alsó végén hiányzó izületi feje- csekkel és általában erősen lekopott állapotban (I. t. 8d ábra) szintén eléggé hasonlít a Halith. Schinztéhez, melyet Kaur V. tábla 8-ik ábrája feltüntet. Az arányok tekintetében azonban kis eltérések vannak közöttük. A H. Schinzi felkarcsontja ugyanis valamivel nyulánkabb, mint a felső- esztergályi fajé és ennek felső izületi vége is vastagabb. Egyszóval a felső- esztergályi faj felkarcsontja kissé zömökebb a Schinziénél és inkább hason- KÖVÜLT CZÁPAFOGAK ÉS EMLŐSMARADVÁNYOK FELSŐESZTERGÁLYRÓL. 199 lít a H. Cordiertéhez,Y mely szintén kurtábbnak és zömökebbnek látszik, mint a H. Schinzié. A tökélytelen maradványok alapján a felsőesztergályi halitherium faját nem lehet megállapítani, csak annyi bizonyos, hogy némely tekin- tetben emlékeztet a Hal. Schinzire. Figyelmet érdemel azonban az a körülmény, hogy Linznél, a, követ- kező szám alatt leírandó fajjal együtt, a Hal. Collinii, v. MEx. is előfor- dul. mely faj azonban a Hal. Schinzivel azonosnak bizonyult és hogy az a homokkő, melyben ezek az emlősmaradványok szintén czápafogak kisé- retében előfordulnak, éppen úgy az alsó-mediterrán emeletbe tartozik, mint a felsőesztergályi kövületes réteg. 3. Sgualodon ef. Jehrlichi, vaAN BEN. I. tábla 9 4—c ábra. E. SuEss. Neue Reste von Sgualodon aus Linz. Jahrb. d. k. k. geol. Reichs- anst. in Wien. 1868. p. 287. Mit Taf. X. J. PRgoBsr. Fossile Reste von Sgualodon von Baltringen. Württemb. Jahres- hefte. 1885. p. 49. Taf. I. A sgualodon egy az európai mioczén és plioczén tengeri rétegek- ben előforduló kihalt emlősnem, melynek a delphinéhez hasonló hosszú orrmányában számos foga volt, de a melyeknek alakja a fókákéra emlé- keztet. A mellső fogak egy-gyökerűek és koronájuk többé-kevésbé kúp- alakú. A hátsó fogak, melyek a molároknak megfelelnek, két-gyökerűek és koronájuk kívülről befelé erősen lapított; szélein pedig erőteljes lép- csőzetes csücskökkel vagyis fokokkal vannak ellátva. A fogak száma vaAN BENEDEN EF szerint : 13 4 cl 3- pm4 3- m7 minden állcsontágban, összesen tehát 60. Az ezen nemhez tartozó fajból két zápfog fekszik előttem Felsőesz- tergályból. Az egyik erősen kopott töredék, mely a faj meghatározására nem szolgálhat. A másik azonban olyan jól megtartott állapotban van, hogy részletes összehasonlításra alkalmas és azért csakis ezt rajzoltattam le (I. t. 9a—c ábra). Gondosan összehasonlítottam e zápfogat az összes mioczén sgualo- don-fajok megfelelő fogaival és azt találtam, hogy a SvEsstől ismertetett linzi sgualodon-fogakhoz legközelebb áll. Pxgopsr a Baltringenből való fogakat a Sgualodon Gatullot, DE ZIGNOo fajra hajlandó vonatkoztatni, míg SuEss a linzi alsó-mediterrán rétegekből X KARL F. PETERS. Das Halitheriumskelet von Hainburg. (Halith. Cordieri Cristol sp.) Jahrb. d. k. k. geol. Reichsanst. XVII. 1867. 307. 1. Taf. VII. kk Recherches sur les Sgualodons. Mém. Acad. roy. Belg. XXXV. 1865. 200 Dr: KOCH ANTAL származó maradványokat a vax BESEDENTtől fölállított Sgualodon Ehrtichi- től valóknak tartja. A baltringeni fogaktól a felsőesztergályi fog lényege- sen eltér abban, hogy ennek nemcsak hátsó, de mellső szélén is három erős tompa foka van; mig azoknak mellső széle csak durván rovátkos. E tekintetben sokkal inkább egyezik a mi fogunk a SvEsstől leírt linzi fogakkal, különösen az 14—d ábráin föltüntetett elszigetelt ép zápfoggal, mely a felső állesontból való negyedik lehet. Ezeknél a fognak mind a két széle el van látva erős fokokkal, habár a hátsó szélen levők itt is erősebbek; de ugyanezt látjuk a felsőesztergályi fogon is. A linzi fognak két gyökere, a mik a fele tájig össze vannak nőve, csak azon túl válnak széjjel; sőt egy harmadik gyökérnek nyoma is látható a kettő között. A felsőesztergályi fognál ellenben a két gyökér mindjárt az alapnál szét- válik. Ezt azonban nem lehet faji különbségnek tartani. VAN BENEDEN a linzi sgualodonra nézve, szemben a leognani alsó mioczénban előforduló Sgu. (Grateloupt, v. Mex.-fajjal, mint kiváló jelle- get azt emelte volt ki, hogy a linzi fogakon kopás csak a mellső éleken mutatkozik, hogy fokai távolabb állanak egymástól és mind a két élnek fokozottsága egyneműbb. SuEss példányain azonban ezen jellegek nincse- nek kifejezve és így van az a felsőesztergályi fognál is. A linzi sgualodon- faj tehát és így a felsőesztergályi is, a léognani Sgu. Grateloupihez is közel áll, a mint HERum. v. MEYER eredetileg azonosoknak is tartotta őket. Kétségtelenül alakra is, nagyságra is a felsőesztergályi fog annyira hasonlít a linzi fajnak (Sgu. Ehrlichi, vas BEx.) fogaihoz, hogy ha egy- előre a felsőesztergályi maradványok elégtelen volta miatt nem azonosít- hatók is, de más fajról semmiesetre sem lehet szó. A linzi homokkő, melyben a Sgual. Ehrlichi maradványait kapták, Worr H. szerint a schlier alatt fekszik, tehát alsó-mediterrán emeletű szintúgy, mint a felsőesztergályi kavicspad is. Linznél is ugyanezen réteg- ben a sgualodonon kívül halitherium-maradványokat is kaptak, melyeket H. v. Mexeg Halianassa Collinü néven leírt volt, de a mely a Halithe- rium Schinzi, KaupP fajjal azonosnak bizonyosodott. Linznél ezeken kívül találtak még: Stenodon lentianus, vas BEws. (Balaenodon lentianus, H. v. Mexv.), a Carcharodon megalodon, Ac., Lamna sp. és Pycnodus umbonatus, Müxsr. fogakat, tehát olyan maradványokat, melyek, a ste- nodont kivéve, a felsőesztergályi kavicsban is előfordulnak. Ez a közös — egykorú — előfordulásis amellett szól tehát, hogy a felsőesztergályi sgualodon a legnagyobb valószínűséggel azonos a Linznél előforduló Sgu. Ehrlichivel. Hogy a Felsőesztergálynál talált egyéb kopott csonttöredékek között nem találkoznak-e ezen sgualodon-faj vázának egyéb részei is, azt eddigelé nem lehetett még megállapítani. KÖVÜLT CZÁPAFOGAK ÉS EMLŐSMARADVÁNYOK FELSŐESZTERGÁLYRÓL. 201 4. Pilaeomerya sp. (aft. Dremotherium Feignouxi, GEoFFR.) I. tábla 104—b ábrái. Egyetlen, a felső állesontból származó zápfogkorona., még pedig a jobboldali második (m.) fekszik előttem Felsőesztergályról, melyet két né- zetben, t. 1. fölülről (a) és belső oldaláról (b) rajzoltattam. A korona ala- csony volta, vastag félholdredői, a zománcz ránczossága, a külső alapon mutatkozó erős középdudorok, valamint kétoldalt a félholdredőkön is fel- tűnő apróbb alapi szalagok is, mind a palegomeryx-nembe tartozó szarvas- félére mutatnak. A fog nagyságát és rétegének alsó-mediterráni korát tekintve, igen valószínű, hogy az alsó-mioczénben előforduló (St. Géraud le Puy, Issoir, Allier, ulmi, haslachi és weisenaui édesvízi mészkő) Dre- motherium Feignouxi, GEorFrR., vagy egy hozzá közel álló fajjal van dol- gunk, melyet ezen egy fog alapján közelebb bajos meghatározni. A palzome- ryx-fajnak előfordulása a nógrádmegyei alsó-mediterrán rétegekben való- színűvé teszi most, hogy a Tarnóczról származó lábnyomos homokkőtáblán is az apró kétcsülkös nyomok ugyanezen palezomeryx-fajtól származhatnak. A Palaeomerya Bojami, H. v. Mxy. és P. Kaupt, H. v. MEY. maradvá- nyait nálunk a dévényújfalui (Pozsonym.) felső-mediterrán rétegekből már régebben kimutatták. 5. Rhinoceros sp. (Aceratherium ?) Egy felső állkapcsi zápfognak és nagy hengeres csontnak kopott töredékei valószínűleg a rhinocerine valamely régibb alakjától — talán egy aceratherium-fajtól — származhatnak ; de olyan gyarló megtartásúak, hogy többet egyelőre nem lehet belőlük megállapítani. Befejezés. A mondottak szerint megállapíthattam tehát, hogy a Felsőesztergály környékének alsó-mediterrán emeletű rétegeiben eltemetett gerinczes fau- nula túlnyomóan kihalt czápafajokból és alárendelten tengeri emlősökből áll, melyek mellett csak nagyon gyéren fordulnak elő nehány szárazföldi emlős maradványai is, arról tanuskodva, hogy a leírt kövületes üledékek tengerpartiak, a mely nézetet különben a kőzet minősége és a gerinczes- maradványok töredékes volta és kopottsága is erősen támogatja. A kimu- tatott 19 czápafaj közül 11 fajt a közeli Tarnócz ugyanily korú homok- kövében is kimutattam volt. A felsőesztergályvidéki alsó-mediterránkorú czápafaunának, a tarnóczival szemben, az a jellemző vonása, hogy benne az óriási carcharodonták uralkodnak. mig ott a lamna-féléké a főszerep, 202 Dr KOCH ANTAL a melyek különben a carcharodonták után Felsőesztergály vidékén is gya- koriak. A csontoshalak közül két sparoidos-faj a Tarnóczon kimutatott Pha- ringodopilus-fajt helyettesíti. A gerinczes maradványok közül a Tarnóczon kimutatott kis Delphinus sp. Felsőesztergálynál is előfordul, de a (Gavialis sp.-t nem lehetett konstatálni. A gyakori halitherium- és sgualodon-ma- radványok, a minőket Tarnócznál eddig nem találtak még, nagyon emlé- keztetnek a Linz melletti alsó-mediterrán üledéknek hasonló faunulájára. Figyelemre méltó az is, hogy a Belluno vidéki mioczén rétegekben elő- forduló Sgualodon Gatulloi, Mor sp. Libanonál például delphin, hali- therium, krokodil- és rhinoceros-maradványokkal együtt fordul elő, ép úgy, mint nálunk is Tarnócz és Felsőesztergály alsó-mediterrán rétegeiben a Sgu. ef. Ehrlichi is. El lehet tehát mondani, hogy a mioczén-kornak kezdetén nemcsak a központi Kárpátok déli tövében, hanem egész Közép- Európán végig az akkori mediterrán tenger öbleiben s annak partjain is, ha nem is teljesen azonos, de nagyon hasonló gerinczes állattársaságok tenyésztek dúsan és hogy ezen érdekes vegyes faunák részben a közép- mioczén vagyis felső-mediterrán korba is átmentek, a mint azt nálunk különösen Dévényújfalú és Württembergben Baltringen gazdag lelőhelyei mutatják. Felsőesztergály és környéke, valamint Tarnócz is méltán szerepel- hetnek a palegontologiai irodalomban, mint alsó-mioczén gerinczes fau- náknak gazdag lelőhelyei, egysorban.a külföldiekkel együtt. Pótlék a, tarnóczi alsómedíiterran homokkó czápa- faunájához. Notidanus diffusidens, n. fr. A Földt. Közl. múlt évi folyamában közöltem volt a tarnóczi kövült czápafauna ismertetését. Azóta GAÁL IsTvÁN dévai főreálisk. tanár gyűj- tésében ráakadtam egy közepes notidanus- fogra, mely az eddigelé ismeretes fajoktól lényeges sajátságokban eltér. Nevezetesen föltünő először a fognak keskeny volta, a mi a notidanusok fogsorainak mellső, közé- pütt álló fogaira utalna, ha a korona főkúpja nem dűlne határozottan hátra felé. Keskeny voltával kapcsolatosan a fogzsámoly aránylag magas, négy- szögű lemezt formál, és felületén a jellemző függőleges likacssorok jól ki vannak fejlődve. A korona hátrafelé dülő, de nem nagyon kiemelkedő főkúpja megett három fokozatosan kisebbedő meilékkúp még erősebben ADATOK AZ ARAGONIT SYMMETRIÁJÁHOZ. 203 dűl hátrafelé ; míg a főkúp előtt fekvő négy, jóvai kisebb mellékkúpocska rendhagyólag feltünő erősen ellenkező irányban, tehát kifelé hajlik. Ezen okból a korona mellékfokai úgyszólván sugárszerűen szétágaznak, és ezen igen eltérő és feltünő bélyegére tekintettel el is neveztem a notidanus- fogaknak azt a sajátszerű új formáját, mely egyetlen példányban fekszik előttem. ADATOK AZ ARAGONIT SYMMETRIÁJÁHOZ. Dr. MELczER Guszráv-tól.! (II-ik táblával.) Az úrvölgyi szép aragoniton végzett geometriai és optikai vizsgála- taimmal? kapcsolatosan nagyszámú kristályra étetési kisérleteket tettem, főkép azért, mivel az újabb időben több szerző ilyen és más megfigyelések alapján kétségbe vonta az aragonit symmetriáját. Mielőtt megfigyeléseimről beszámolnék, röviden összefoglalom az e tárgyú eddigi kutatások ered- ményeit, részben, mivel a dolog megértéséhez szükséges, részben, mivel ilyen összefoglalást eddig csak F. WEsTHorr dolgozatában találunk? s az, doktorátusi értekezés lévén, nehezen hozzáférhető. F. LExpoLr volt az első, a ki nagyszámú aragonit-kristályt és lemezt étetett." Kisérleteinek czélja az volt, hogy az iker-kristályok egyéneit étetés- sel biztosan megkülönböztesse s így azoknak sokszor bonyolódott össze- növési módját felderítse. Az (001)- (110/- és 1010/-lapjain előidézett étetési idomokat kissé vázlatosan egy táblán közli; ez idomok mind megfelel- nek a rombos-holoéderes symmetriának. Azóta J. BECKENKAMP foglalkozott legtöbbet az aragonit symmetriá- jával. Az oberschaffhauseni strontianit hemimorf kifejlődésétől ösztönöz- tetve a bilin-i aragonitot választotta anyagúl, hogy rajta az aragonit symmetriáját tanulmányozza. Első erre vonatkozó dolgozatában? utal egy a prizma-lapokon gyakran látható rostozottságra (J. m. VIII. tábla, 5. és 6. ábra), a melyből a c-tengely polárossága következik. Közli továbbá 1 Előadta a Földtani Társulat 1904. januárius hó 13-án tartott szakülésén. ? Mathem. és Természettud. Értesítő 1903. XXI. 236. és Zeitschrift f. Krystallo- graphie 58, 249. 3 Untersuchungen über die Krystallstruktur der Glieder der Aragonitgruppe. Inaug. Diss. Univ. Freiburg (Schweiz) 1599. : Sitz. Berichte d. math. naturwiss. Klasse der Akad. Wien, 1856. XIX. 16. 5 Zeitschrift f. Kryst. 14, 375. 204 Dr MELCZER GUSZTÁV HANKEL-nek aragoniton végzett pyroelektromossági vizsgálatait, a melyek az ő értelmezése szerint szintén ellenkeznek a holoéderes symmetriával és azután leírja saját étetési kisérleteit, a melyek abból állottak, hogy (001) és 1010) szerint készített kristálylemezeket rövid ideig körülbelül 209 -os sósavval kezelt. A már LeEvporr-közölte rendes idomokon kívül olyanokat is kapott, a melyeknek csőr- vagy tövisszerű csúcsaik vannak; e csúcsok oly irá- nyúak, hogy a b-tengely felé néznek. Ez étetési idomokat részletesen nem rajzolja le, hanem (a 10—15. ábrán) sémásan előtünteti egy kristályból készített több lemezen való eloszlásukat. Ezen idomok és az előbb közöltek alapján az aragonitot monoklin hemimorfnak tekinti, úgy hogy a a sym- metriatengely és a kristályok ikrek (010) és (001) szerint. Második e tárgyú dolgozatában?Y megállapítja a bilin-i aragonit tengelyarányát, valamint azt, hogy az (121) és (012) lapjai rendes hely- zetüek, míg a (011) 1032) és 1031) lapjai a 1010) felé hajlanak. Leírja azután újabb étetési vizsgálatainak eredményeit, a melyek szerint a (011) és (1110/-lapokon csak oly idomokat kapott, a melyek a romb.-holoéderes symmetriával összhangzásban vannak, de a (010/-lapokon bisymmetriás idomokon kívül talált olyanokat is, a melyek részben a, részben c szerint asymmetriásak, szintén tövisesek és ezen forma szerint készített vékony lemezek két oldalán ellenkezőleg feküsznek, úgy mint a bázis szerint csiszolt lemezeken megfigyelt tövises idomok. Felhozza még EBNER vizs- gálatait, a ki az aragonit oldási viszonyait tanalmányoztarY és hangya- savval való kezeléssel csak a rombos-holoéderes symmetriának megfelelő idomokat kapott, de folytatólagos étetéskor a bázison poláris oldási idomokat idézett elő, a melyek csúcsaikkal hol a brachytengely egyik, hol annak másik vége felé irányulnak, hasonlóan az 1100)-lapokon a c tengely szerint polárisokat. Azt a jelenséget, hogy ezek a tövises étetési idomok csiszolt lemezek egyik oldalán éppen ellenkező helyzetüek, mint a másikon, enantiopolaritásnak nevezi és az eredményeket összefoglalva mondja, hogy az aragonit-kristályok három tengelye (enantio)-poláris irány s a három tengelysik ikersik. Egy további dolgozatában FX az aragonit symmetriáját kissé részle- tesebben formulázza, mondván: aA közölt vizsgálataimból levezetendő homogen (egyszerü) aragonit-kristálynak nincsen sem symmetria-síikja, sem symmetria-tengelye, sem sym.-központja, tehát a szokásos elnevezés szerint asymmetriás-hemiéderesnek kellene mondani. De abban tér el egy valóban asymetriás kristálytól, hogy többszörös ikerképződés által geome- X Zeitschrift f. Krystallogr. 19, 241. xk Sitz. Ber. d. math. naturwiss. Klasse d. Akad. Wien. 1855. XCI. 710. krxirxk Zeitschrift f. Kryst. 20, 161. ADATOK AZ ARAGONIT SYMMETRIÁJÁHOZ. 205 triailag és optikailag a rombos-holoedriának megfelelő kiképződésü. A fent nevezett symmetria-elemek (sik, tengely, centrum) tehát nem elegendők egy kristályosztály meghatározására. Az egyszerü aragonit-kristályt rombos-ogdoéderesnek kell nevezni.. — E dolgozatában mondja továbbá, hogy ezen említett étetési idomok tövisei nem állhatnak összefüggésben a kristályokban esetleg jelenlevő csatornákkal, mert ilyeneket nem figyelt meg. Már ezen dolgozatának egy passzusából kitűnik, hogy (az aragoniton és baryton való megfigyelései alapján) a rombos-holoéderes kristályokat általában ikreknek tekinti és ezt egy későbbi dolgozatában! határozot- tabban formulázza. Azokat a kristályrészleteket, a melyeken poláris étetési idomok nincsenek, úgy magyarázza, hogy azokban az ikerképződés a három, vagy legalább két véglap szerint oly gyakran ismétlődik, hogy az egyes egységes részletek már nem vehetők külön észre. E dolgozatában BECKENKAMP új vizsgálati adatokat nem hoz, hanem reflektál VERNADSKY, VIOLA és WESTHOFF dolgozataira, a kik e közben szintén foglalkoztak az aragonit struktúrájával. VERNADSKY7 kálisalétromon való megfigyelések és BECKENKAMP észleletei alapján rombos-hemimorfnak mondja az arago- nitot (b — a hemimorf tengely). Szerinte azok az étetési idomok, a melyek a rombos-hemimorfiával nem egyeznek meg, csatornácskákra vezethetők vissza, a melyek csúszási lapoktól eredhetnek ((110) és (011). Vrora? szicziliai fehér aragoniton a rombos-holoédriának megfelelő étetési ido- mokat talált, de kékes átlátszó kristályokon a prizma-lapokon olyan ter: mészetes étetési idomokat, a melyek a bázis felé csúcsosak, tehát az (100 szerint symmetriásak. Ez étetési idomokat tábláján a 10. ábrában rajzolja sematikusan és belőlük, valamint azon feltevésből, hogy az aragonit strukturája a calcitéból poiymerisatio által jön létre, következteti, hogy az aragonit monoklin holoéderes, úgy hogy (010) a symmetriasik. WESTHOFF " — úgy mint BECKENKAMP — bilin-i aragonitot vizsgált, továbbá úrvölgyit, daxit és szicziliait, úgy hogy az ezekből 1001) és (010) szerint csiszolt lemezeket "/3 és a norm. sósavval étette. A rombos- holoédriának megfelelő számos rendes étetési idomokon kívül ő is talált anomalisakat és ezeket részletesen le is rajzolja. Ez idomok nehánynak (J. m. II. tábla n—0) kivételével mind csúcsosak, azaz, az étetési gödröcs- kék legmélyebb részéből tövisszerű rövid nyúlvány indul ki és pedig talált ezek között olyanokat, a melyeknél ezen nyúlvány a b tengely felé néz (makropolárisok), a melyeknél az a tengely felé néz (brachypolárisok) és szabálytalanabb kifejezésűeket, a melyek csúcsa csak nagyjából a b tengely 1 Zeitschrift f. Kryst. 30, 55. ? Bulletin de la Soc. Nat. de Moscou 1897. : Zeitschrift f. Kryst. 28. 225. s al [dna a ő Földtani Közlöny. XXXIV. köt. 1904. 14 206 Dr MELCZER GUSZTÁV felé néz, de jobbra-balra el van görbülve (Stachelspitzen). Hasonlókép a 1010)-lapokon és lemezeken talált horizontálpolárisakat és vertikálpolá- risakat. Egy-egy kristályból sok lemezt készített a (001) szerint és ábrák- ban előtünteti az étetési idomoknak változatos eloszlását a kristályok kifejlődött végétől annak alsó részéig és kiemeli, hogy a brachypoláris idomok kivétel nélkül a bilin-i kristályok azon részein fordulnak elő, a melyek étetés után fényesebbek, áteső fényben sárgás szinűek. A szicziliai és egy daxi kristályon homokóra-szerkezetet talált, a mely összefüggésben áll a bennök levő orientált helyzetű zárványokkal, nemkülönben az ezen kristályokon előidézett étetési idomok kifejlődésével és eloszlásával. Mind- ezek alapján valószínűnek tartja, hogy úgy az étetési idomok anomáliája, valamint a homokóra-szerkezet, a kristályokban jelenlevő anisomorf anya- goktól ered, vagyis, azok az étetési idomok volnának rendeseknek tekin- tendők, amelyek a rombos-holoéderes symmetriára utalnak. BECKENKANP kiterjeszkedvén VERNADSKY, VIOLA és WESTHOFF vizsgá- latainak egyes részleteire, föntartja az aragonit szsmmetriájáról való nézeteit és kifejti, hogy a baryton és az aragoniton való megfigyeléseit megmagya- rázhatjuk, ha fölteszszük, hogy azok molekuláit a három véglaphoz képest orientált irányú elektromos köráramok futják körül, vagy — a mi mind- egy, — hogy a molekulák derékszöges parallelepipedonok szerint vannak elrendezkedve, középen egy központi molekulával. Utolsó idevágó dolgozatában nehány újabb megfigyelésről számol be, a melyek aragoniai és egy nagyobb bilin-i aragonitra vonatkoznak és reflektál különösen WEsTHorr egyes megjegyzéseire, a kinek több meg- figyelésében saját észleleteinek igazolását látja. Foglalkozik avval a fölte- véssel, hogy az aragoniton megfigyelt alacsonyabb symmetriáju étetési idomokat a hozzákeveredett idegen anyagok okozhatják, de föntartja eddigi nézeteit, mondván, hogy az aragonitot nem illetik meg a rombos-holo- éderes kristályok tulajdonságai. xx Étetési kisérleteimet mintegy 35 apró átlátszó, jó kifejlődésű kris- tályon végeztem, a melyek közt vannak egyszerűek is, legnagyobb részök ikerkristály ugyan, de többnyire olyan kifejlődésűek, hogy legnagyobb részükben egyszerűek. (E tekintetben utalok említett dolgozatom ábráira.) Nehányat a bázissal egyközesen megcsiszoltam. Étetőszerül főkép sósav szolgált, továbbá kénsav, hangyasav és eczetsav; mindezeket különböző konczentráczióban és különböző ideig használtam, hogy az étetési ido- mokat lehetőleg legelső kifejlődésüktől kezdve figyelemmel kisérhessem. Az előidézett étetési idomokat a bázison és primalapokon nemcsak a X Zeitschr. f. Krystallogr. 32, 24. ADATOK AE ARAGONIT SYMMETRIÁJÁHOZ. 207 szokott, hanem annál erősebb nagyításban is vizsgáltam. Az eredmények a következők : Étetés sósawval. Az étetés időtartama a sav konczentrácziója sze- rint különböző volt, így pl. "s norm. sósav használata esetében !"2—1 percz. Az étetési gödröcskék általában élesek, úgy hogy symmetriájuk jól megállapítható. A prizmalapokon a 2. és 3. ábrában feltüntetett leggyakoribb, a már ismeretes idomokon kívül szélesebbek is vannak (4— 8. ábra), a me- lyek úgy látszik, hogy a 4. ábrában feltüntetett legsekélyebb idomból fej- lődnek. Az idomok monosymmetriája kétségtelen és az 1100] és 1010) lapokhoz képest symmetriásan feküsznek (1 ábra). Az ezen étetési gödröcskék alkotásában részt vevő prizmalapok haj- lását az (1101-lapokhoz két kristályon, a melyen a gödröcskék különösen élesek, a WrBsxy-féle rés tükrözésével is mérhettem; a szög az egyik kristályon 23730, a másikon 23750, tehát közel állanak a (410)-lap- jaihoz, a melyek hajlása az elsőrendű prizmához 23937. A bázison az étetési gödröcskék fejlődése (9—13. ábra) kétségtelen. Legcsekélyebbek a 9. ábrában előtüntetett ovális mélyedések. Ezek leggyako- ribbak a leggyengébben étetett kristályokon, tehát a kezdeti stádiumot tün- tetik fel, míg a legjobban fejlettek (13. ábra) jól megkülönböztethető dóma- és piramislapokból állanak. E dómalapok hajlása a bázishoz csillámlással mérve egy kristályon 22"/27, egy másikon 167/57. A piramis-lapoknak a bázissal való kombináczió éle az a tengely irányától ca 389-nyira tér el, tehát a piramislapok a (001:120] övbe tartoznak. Ez idomokon kívül, a melyek kétségtelenül bisymmetriásak 1100) és 1110) szerint, egyes kristályokon megtaláltam a BEOKENKAMP- és WEsTHOFF-említette tövises idomokat is (14—16. ábra). Ily tövises göd- röcskéket kisebb csoportokban, különösen erősebben étetett kristályokon a bázis oly részletein leltem, ahol az étetési gödröcskék amúgy is sűrűn vannak; tövisük a b tengelynek hol egyik, hol másik vége irányában néz, de figyelmesebb megtekintéskor látni, hogy nem pontosan a b tengely irányában, hanem attól oldalt görbült. Két kristályon, a melyek gödröcs- kéiben e tövisek nagyobbak, jól látni, hogy szoros összefüggésben vannak az ikerképződéssel (14. és 16. ábra); egy-egy ikerlemez mentén gyakran nagy számmal találunk ily tövises gödröcskéket sorakozva. Hogy iker- lemez mentén az étetési gödröcskék legmélyebb részéből az oldószer ily töviseket képezve hatol a kristály belsejébe, az érthető is, mert ikerhatár mentén a kristálymolekulák összefüggése lazább; bizonyítja ezt, hogy az ikerhatárok mentén a kristályokon általában a lapok zavart kifejlődésüek, valamint az, hogy ikerhatárok mentén étetési idomok (mind a természe- tesek, mind a mesterségesek mindig sűrűn lépnek fel. Legyen szabad itt továbbá idéznem BECKENKAMP egyik dolgozatá- 144 208 Dt MELCZER GUSZTÁV ból? a következőket, a melyek a b 1010/ lapokon megfigyelt étetési gödröcs- kékre vonatkoznak : sMan erhált jedoch auch hüufig mit Salzsüure unsym- metrische Formen sowohl nach a, als auch nach c; oft dringt bei diesen eine kegelförmige hohle Spitze unter die bestehenbleibende Oberflüche des Krystalles ein . . . bei den sonst einfachen Individuen zeigen dieselben (die Spitzen) nach der immer vorhandenen herrschenden Zwillingslamelle DACOSAN ) Tehát a BECKENKAMP-említette ezen tövises idomok is ikerképződésre vezethetők vissza és ha ezt elfogadjuk, megvan a magyarázat BECKENKAMP azon megfigyelésére is, hogy a 10104 szerint csiszolt vékony lemezek két felületén a tövises idomok ellenkezően, vagy amint ő nevezi, enantiopolá- risan feküsznek. WESTHOFF is megfigyelte a tövisek iránya és az ikerlemezek közti összefüggést, ugyanis említett dolgozatában az 28. lapon ezt mondja: cVon a und b gehen viele, sehr feine Streifen bezv. Zwillingslamellen nach (110) aus, wodurch die Spitzen der EBindrücke (makropolaren und Stachelspitzen) und die Richtung dieser Streifen gezogen werden, a 29. lapon : c. . . Stachelspitzen, welche auch hier durch Lamellen nach (110) in der Lage ihrer Spitzen eine Veründerung erfahreny és a 35. lapon: cUnzáhlig liegen makropolare Eindrücke . . . Oft sind auch hier ihre Spitzen dureh die Zwillingstreifung in die Richtung (110) gezogen,. Én részemről oly tövises gödröcskéket, a melyeknek tövise pon- tosan a b tengely irányába esik. egyáltalában nem találtam. A mely tövisek valamennyire kifejlettek úgy, hogy jól megfigyelhetők, azok vala- mennyien oly irányúak, mint az ikerlemezeken levők. Ezt tekintetbe véve, valamint azt, hogy — a mint említettem — vagy ikerlemezek mentén sora- koznak, vagy azok közelében fordulnak elő, vagy ott, a hol az étetési idomok általában sűrűk, nagyon valószínü, hogy e tövises idomok nagy- része egyenesen finom ikerlemezek, illetve ikerrészletek következménye, a mely ikerlemezek, mivel keskenyek és ki is ékülnek (e tekintetben utalok LevxpoLr ábráira, a melyeket vékony lemezekről nagy nagyításban rajzolt) kristályokon meg vastagabb lemezeken nem is vehetők észre. Egyéb ese- tekben az ilyen tövises idomok talán hasadási és csúszási felületekre vagy megszakított növekedés okozta elválási lapokra, valamint, WESTHOFF szerint, hozzákeveredett anisomorf anyagokra vezethetők vissza. Oly tövises idomokat, a melyeknek tövise az a tengely felé irányúl csak két kristályon találtam ; az egyiknek bázisa már eredetileg kissé meg volt támadva, a másik egy csiszolt bázislap. Mindkettőn az étetési idomok nem jó kifejlődésűek, a tövisek sem és vegyesen az a tengelynek hol egyik, hol másik vége felé irányultak és van olyan is, a melynek két tövise van. X Zeitschr. f. Kryst. 19, 249. ADAVOK AZ ARAGONIT SYMMETRIÁJÁHOZ. 209 Étetés kénsavval. Kénsavval a prizmalapokon ugyanoly formájú étetési gödröcskéket kaptam, mint sósavval, csakhogy rajtuk a prizma- lapok erősebben vannak kifejlődve, mint a többi étetési lapocskák (17. és 18. ábra). A bázist a kénsav úgy támadja meg, hogy az előálló gödröcs- kék igen aprók és sűrűk, úgy hogy alakjuk nem vehető jól ki. Étetés hangyasavval. Az étetési gödröcskék formájukat tekintve ugyanazok, mint az előbbiek (19—23. ábra), a főeltérés az, hogy a bázison keletkező gödröcskék alkotó lapjai többnyire átgörbülnek egymásba, úgy hogy kombináczió élük csak gyengén van kifejlődve. Mindezen idomok symmetriája kétségtelen, csupán egy kristályon leltem a bázison egy helyen olyanokat is, a melyeknek félregörbült hegye van (24. és 25. ábra), de a bázis e részében természetes étetés jelei 15 jól láthatók ; közel a felü- lethez az a tengelylyel egyközes hosszú csatornák; a bázis többi részén az idomok egyesek, élesek és szokott symmetriájuak. Étetés eczetsavval. Az eczetsav valamivel lassabban támadja meg az aragonitot, mint az előbb említett savak; az étetés időtartama pl. 3090-os eczetsavval10—20 percz, míg hangyasavval csak 1—3", kénsav- val és sósavval még kevesebb. A bázison előidézett étetési gödröcskék a 26— 28. ábrában vannak feltüntetve, körvonalaik nem élesek és gyakran többszörösek (28. ábra), találni olyat is, amely már gyengén lapocskákra differencziálódott (27. ábra) A gödröcskék többnyire tele vannak apró szemecskékkel (calciumacetat?). E gödröcskék bisymmetriája azonban a gyenge konturák daczára jól kifejlett. A prizmalapokon kapott étetési gödröcskéket a 29-35. ábra adja vissza, legsekélyebbek a 29. és 30. ábrában megrajzoltak. Leginkább a gyengén étetett kristályokon fordulnak elő, tehát a kezdeti stádiumot fejezik ki. E monosymmetriás idomokon kívül több kristályon, és pedig hosszabb ideig savval kezelt kristályokon, asymmetriásokat is találtam (36—40. ábra) a melyek kétségtelenül az említett sekély idomokból fejlődnek és általában véve igen szabálytalanok. Helyenként nagyobb számmal vannak, úgy hogy egy-egy csoportban az oldali nyúlványok egy irányba néznek, de vannak köztük ellenkező állá: suak is és olyan is akad, a melynek jobb és bal nyúlványa is van. Némely prizmalapon alig egy-két ilyen asymmetriás idomot látni; van olyan is, a melyen teljesen hiányzanak. Ez a körülmény, valamint változatos, szabálytalan kiképződésük és a bázison levők bisymmetriás volta és az, hogy minden bizonynyal a sekély monogymmetriás gödröcskékből fejlőd- nek, mutatja, hogy ez idomok rendellenesek, vagyis hogy a symmetria megállapítása szempontjából nem vehetők tekintetbe. Összefoglalás. Mint az előbbeniekből kitünik, a megvizsgált kristá- lyokon nagy többséggel uralkodnak azok az étetési gödröcskék, a melyek legelső kifejlődésüktől kezdve a rombos-holoédriának felelnek meg; a 210 D: MELCZER GUSZTÁV megvizsgált (ca 35) kristálynak mintegy a felén csakis ilyen idomokat kaptam. Különösen élesen és egyenként a kristálylapok azon részletein fejlődnek, amelyek kifogástalan simák. Az alacsonyabb symmetriájú idomok nem egyöntetű kifejlődésűek, elrendezésük sem olyan, mint ikerkristályokon látni, t. i., hogy a csopor- tonként egyformák éles határvonallal volnának elkülönítve, keletkezésöket illetőleg, egy részök ikerlemezek jelenlétére, más részök a lapok eredeti tökéletlenségére, megtámadottságára vezethető vissza, valamennyien min- den valószínüség szerint a magasabb symmetriájuakból fejlődnek. Mindezek alapján kétségtelen, hogy az aragonitot rombos-holoéde- resnek kell tekinteni. Általában véve étetéssel sokkal nagyobb számban kaptam a rombos- holoédriának megfelelő idomokat, mint BECKENKAMP és WESTHOFF. Hz onnan van, hogy én kicsiny kristályok természetes lapjait étettem, míg ők aránylag nagy kristályokból vágott és csiszolt lemezeket, továbbá onnan, hogy aránylag töményebb savakat használtak s az étetés tartama is hosszabb volt. Hogy a bilin-i nagy kristályok nem homogenek, azt éppen az étetés után rajtuk előtünő fényes (sárgás) és homályos mezők mutatják. Tekintetbe kell még venni azt is, hogy ily lemezeken a vágás és polirozás alkalmával kis mértékben állandó deformácziók léphetnek fel, a melyek könnyen elkerülhetik a figyelmünket. Nagyobb kristályokból vágott lemezek étetéssel való vizsgálata alkalmas lehet e kristályok dur- vább szerkezetének, a bennök levő inhomogenitásoknak felderítésére, de nem a symmetria fokának megállapítására ; ez utóbbira nézve elsősorban azok az étetési gödröcskék mérvadók, a melyeket kifogástalan természetes kristálylapokon vagy ugyanilyen hasadási lapokon kapunk aránylag rövid ideig tartó étetéssel. Természetes kristálylapokon, nevezetesen a jó kifej- lődésű 1110/)- és (011)-lapokon BECKENKAMP is csak oly étetési idomokat kapott, a melyek a rombos-holoédriának megfelelnek és a csiszolt leme- zeken is ezek vannak nagyobb számmal, mint a többiek. E magasabb symmetriájú idomok BECKENKAMP és Viora felfogása szerint oly kristály- részletekre jellemzők, melyekben az ikerképződés igen sokszoros, de, ha ezt elfogadjuk, akkor az aragonit-kristályoknak igen változatos fölépítést tulajdonítunk, mert a kristályok felületén, a hol poláris idomok vannak, ezek igen változatos eloszlásban vannak a többiek között, hol kisebb csoportokban, hol elszórva ; továbbá ez esetben átmeneteket kellene ta- lálnunk, vagyis oly részleteket, a melyeken az ikerképződés nem oly benső, a melyeknek étetési idomai tehát átmenetet képeznek a kevésbbé, illetve asymmetriás idomoktól a symmetriásokhoz, ugy hogy e részletek alap- ján ki lehetne mutatni, hogy a magasabb symmetriájúak az alacsonyabb symmetriájúakból fejlődnek. Mindez ellenkezik a megfigyelésekkel, a A LIBETHENITRŐL. 211 melyek szerint — éppen ellenkezőleg — kétégtelen, hogy az asymme- triás idomok a magasabb symmetriájúakból fejlődnek. Budapest, Egyetemi ásványtani intézet. A LIBETHENITRŐL. Dr. MELczER Guszráv-tól.F (II-ik táblával.) A libethenittel eddig mindössze csak G. RosE, SCHRAUF és DESCLOI- ZEAUx foglalkozott. G. RosE xReise in den Ural, cz. munkájában (1338) említi, hogy azok a lapszögek, a melyeket az Uralból származó apró kris- tályokon mért, eltérnek azoktól, a melyeket libetbányai kristályokon ta- pasztalt, valamint azöktól, a melyeket PHInriPs és Mons közölnek ; ennél- fogva szükségesnek tartja, hogy ez ásvány ujabb vizsgálat tárgyává tétes- sék. ScHRauF azután kifejti, FY hogy a libetbányai jó kifejlődésű kristályokról kapott szögértékek csak részben felelnek meg a rombos tengelyarányból számoltaknak, az eltérő szögeket vagy igen komplikált indexü viczinális formáknak kell tulajdonítani, vagy pedig a libethenitet egyhajlásúnak tekinteni. ScHRAuFr ez utóbbi felé hajlik és a rombos symmetriának meg- felelő szögeket abból magyarázza, hogy a kristálylapok részleteket tartal- maznak, a melyek a megfelelő kristálylapokkal (100) és 1001) szerint ikerállásban vannak. Ezt a részleges ikerképződést polydymiának nevezi s ez szerinte sok ásványon megvan. SCHRAUF a libethenitet úgy állítja, mint a 46. ábra mutatja; a tengelyarány, a melyből az említett részleges iker- képződés segítségével a mért szögeket teljesen meg lehet magyarázni a:b:c— 14255:1:134625, 8: 90756". Cornwalli nagyobb, de nem egé- szen homogén (mert hullámos kioltású) kristályokon (010) (—1001) Rosr) szerint csiszolt két lemezen meghatározta a főrezgési irányok helyzetét s az egyiken azt találta, hogy a kioltás az elég tetemes beállítási hibahatá- rokon belől egyközes az eb éliránnyal, a másikon pedig, hogy 1 "/2"-ra eltér attól. ScHRaAuF azonban nem tekinti ezzel a libethenit symmetriáját eldön- töttnek s szabadkozik attól, mintha vizsgálódásának az lett volna a czélja, hogy a libethenit tengelyarányát megállapítsa s dolgozatában (a 3. és 10. kristály tárgyalásában) említést tesz 10107 szerint való ikerképződésről is, a mi az egyhajtású rendszer két osztályával összeférhetetlen. $§ Előadta a Földtani Társulat 1904 januárius hó 13-án tatott szakülésén. "tr Zeitschrift f. Krystallographie 4. k. (1879) 19. 1. 212 D: MELCZER GUSZTÁV DEscLorzraux-nak köszönhetünk a libethenit optikájára vonatkozó nehány adatot. Ő a libethenitet rombosnak találta s az első és a máso- dik középvonalra körülbelől merőlegesen készített két lemezen mérte az opt. tengelyek szögét olajban, vörös, sárga és kék fénysugarakban s ebből kiszámította az opt. tengelyek valódi szögének és e középtörésmutatónak közelítő értékét. kal A fentiekből látható, hogy a libethenit szsmmetriája nincsen még pon- tosan megállapítva. A kézikönyvek rombosnak adják és Rose tengelyará- nyát közlik, de részben utalnak ScHRaur dolgozatára. Én a kérdést ipar- kodtam tisztázni egyrészt azzal, hogy lehetőleg kicsiny, jó kifejlődésű kristályokat mertem, másrészt étetéssel, a mely módszer tudvalevőleg igen alkalmas a symmetria fokának megállapítására. Kevésbé alkalmas a jelen esetben az opt. vizsgálat, egyrészt mivel ilyen kicsiny kristályokból pon- tosan orientált lemezek készítése bajos dolog, másrészt mivel ilyen erősen szinezett anyagon a főrezgési irányok megállapítása csak tetemes beálli- tási hibahatárok közt lehetséges. A vizsgálat anyagát több stufa képezte és pedig egy urali (Nisne Tagilszk) és egy cornwalli (Wheal Phönix), a melyeket vétel útján szereztem, (a kiválogatásra küldött stufák közül mind- össze csak e kettőn voltak mérésre alkalmas kristályok), továbbá több libet- bányai szép stufa, a melyeket részben dr. SCHAFARZIK FERENCZ főgeologus úrnak, részben dr. F. BERWwERTH és dr. R. KöcHnix uraknak (wieni Hof- museum) köszönhetek. Legyen szabad e helyen is a nevezett uraknak ezen szép anyagnak vizsgálati eczélra való átengedéseért őszinte köszönetet inondanom, valamint dr. KRENNER JózsEF udv. tanácsos, egyet. tanár úr- nak, a miért e vizsgálatot az egyetemi ásványtani intézetben végezhettem. kk Symmetria. Ha a libethenit tényleg monoklin, akkor előre várható , hogy a legapróbb kristályokon ez a symmetria részleges ikerképződés nél- kül is ki van fejlődve, úgy hogy a mért szögértékek a ScHRaur tengely- arányából számoltakkal meg fognak egyezni, vagy legalább azok körül csoportosulni. Nevezetesen — ScHRaur betűit használva — eltérést kell tapasztalni az me és Me, valamint az ss és aa szögek közt és pedig e lap- szögek, az ő alapértékeiből számolva, a következők : EEAMOJ ALONE BŐ" 33 eM — (110): (401y— 66 59 7/2 ss —(111):(111)— 88 14 ca — (111) :(I111)— 89 14 k Annal. des Mines 1858. XIV. 416 és Nouv. rech. 1867. 73. A LIBETHENITRŐL. 913 Különös tekintettel voltam ennélfogva ezen szögekre, de a kérdés eldöntése nem volt oly egyszerű, mint a minőnek látszott: sok kristályt kellett mérnem, mig találtam olyanokat, a melyeken a fentieknek meg- felelő szögek jól voltak mérhetők. Általában véve ugyanis azt lehet mondani, hogy a libenithkristályok lapjai rendesen többszörösen tük- röznek, nevezetesen az m-lapok a kombináczióélük felé, ez éllel egy- kőzesen rendesen meg vannak törve s helyüket az él felé rendesen kissé rostos viczinális formák. foglalják el (42. ábra), sőt néha az m-lapok kúpszerűen görbültek; az e-lapok pedig a piramis-lapokkal való kom- bináczióelükkel egyközösen többszörösen meg vannak törve. Legjob- bak még a piramislapok, de még ezekből is a nagyobbak gyakran többszörösen tükröznek. A lapok ezen háborgatott volta még a legapróbb kristályokon is szokott dolog (a tőlem megmért kristályok legtöbbje egy mm-nél kisebb, sőt vannak köztük 0-2—0-3 mm-nyiek is) máskülönben a mért kistályok tiszták, átlátszók és keresztezett nikolok közt egyönte- tüen sötétednek el; lapjaikon semminemű oly részletek nem vehetők észre, a melyekből a ScHgaur említette részleges ikerképződésre lehetne következtetni. Ily részleteket csak nagyobb kristályokon látni, de ezeket, tekintettel a jelen vizsgálat eredményére, hypoparallel módon tovább nőtt részleteknek kell tekinteni. A fönt említett me, ill. Me szögletekre egy nisne tagilszk-i apró kris- tályon a következő értékeket kaptam (a jelzés itt és a következőkben is DCHRAUF felállítására vonatkozik) (101) :(110) — 66744 (101) :(110) — 66 49 (101):(110) — 66 34 (101):(110) — 66 45 1, Két cornwalli (Wheal Phönix) apró kristályon ezek a szögek : 25. ez. kristály 27. sz. kristály (101): (110) — 66920 V2 66720" (101) :(110) — 66 41 15 66 14 (101) :(110)— 66 23 66 27 1/a (101) :(110) — 66 13 66 25 A piramisok képezte szögletek, a melyeknek egyhajlású symmetria esetében el kell térniök, nehány libetbányai kristályon voltak jól mér- hetők : 11. sz. kristály 19. sz. kristály. (GT terel EMKl ő) EESOSS2D TK 89924" (dá) e (GAL) 80 2 SIZE 914 Dr: MELCZER GUSZTÁV Kétségtelen tehát, hogy a szögértékek szerint a libethenit a rombos rendszerbe tartozik és pedig tekintettel a lapok kifejlődésére, a holoéderes osztályba. A rombos symmetria visszatükrözödik az m-lapok említett viczinális formáinak kifejlődésében is ; ugyanis hat kristályon e viczinális lapok haj- lása a szomszédos m-laphoz : (110): vic (110) (110): vie (110) 1. sz. krist. 50 60" lep EG u 61 62 1/2 SET a 25 33 HONA 50 56 2 94. a . 59 7/5 48 1/2 aA ( 40 "a 41 !/2. Ez eredménnyel összhangzásban áll az étetési kisérletek eredménye ; ugyanis higított salétromsavval "5 -nyi kezelés után, a 41. ábrában előtün- tetett étetési gödröcskéket kaptam, a melyek monosymmetriája és eloszlása szintén mutatja, hogy a libethenit a rombos rendszer holoéderes osztá- lyába tartozik. Habitus, formák és tengelyarány. A libethenit állandó két priz- más formájának kifejlődése szerint e szerint oszlopos, oktaéder-szerű és m szerint rövidoszlopos kristályokat lehet megkülönböztetni (42—45. ábra). E két prizmán kívül, különösen a libetbányai nagyobb kristályokon elég gyakori az s (111, továbbá igen keskeny (45. ábra) lapokkal d (101; a 1100) és b (010). Végre ugyancsak igen keskeny csíkok alakjában két cornwalli kristályon még a következő két prizmát állapítottam meg: (320) és 1650], a melyek a libethenitre nézve újak, az ezekre vonatkozó- lag mért és számított szögek : mérve Kr. számolva (110): (320) : VISS a d AL SAg — :(650): Ho Sar8] O0/ A tengelyarány megállapítása végett nagyszámú kristályon mértem az mm — (110): (110), ee — (011) : (011), ss — (111) :(111) és ss — (1119: (111) lapszögeket (1.—21. libetbányai, 22.— 24. urali, 25.—27. cornwalli kristályok) : Kr. mm ee SS ss 1 SZÁZEZER 709 147/2" — ee — 17 2. SZ 135 70 191 — — — 12 ös 87 361 ZOKSLGSAR .— — ot 4 16. mm ee bj SS A LIBETHENITRŐL. min ee ss $7. 331 70 10 - — 15 — 19 — 14 SZ 30 ZONE —— 87 36/2e — - — 43 — 10 . 979 at sdé la hi —— — a [doAtt 87 39 70 164: 29 6 — 43 — 12 — 314a — 111/a ce it — —- adu 9 — 10 ey 70 119// ogt3 — 11 87 35 — -—- 87 39 — 29. 8 - — ia Et — — 99. 175 Gszi — 29 "135 — — 394448 — — HI9ZuSA ka — 59 16! — 1831 - — 59 4 —— 01 — — HJM 7 87 36: —z AL — 36 87 354/a —- — BÚNÍRS — $7 30 — — 36 87 42 — — 46 SZÜ 710 19 e — 32 — 1349 00 9 VEND 54 7] 0:9592 . o-ooro : 1 : 077031. 5 0-0006 kal CLT 197 19 197 89 89 d d) 0-9635 : 0-orss: L : 077022 . 0.025 o 216 TELEGDI ROTH LAJOS Rose szerint a libetbányaiak tengelyaránpya 0-9601 : 1 : 07019. A libe- thenit általános tengelyaránya tehát 0960 . 07002 " 1 :0-703 3-0.001. vagyis úgyszólván azonos azzal, a melyet G. RosE a libetbányai kristá- lyokra vonatkozólag megállapított. Nagyobb pontossággal a libethenit ten- gelyarányát lapjainak minősége miatt, nem lehet kifejezni. Az ezen tengelyarányból számolt főbb szögek : Mm BT 389 Va ATM Kg ne S OSR a SOSEM ZET ss—89 872 Is020 012 ns 1650) szazat Vg Budapest, Egyetemi ásványtani intézet. ELŐZETES JELENTÉS A BORBOLYAI MIOGZÉNKORÚ BALAB- NOPTERIDÁRÓL." ( Mesocetus (?) hungaricus, Kapic, nova forma.) I. Borbolya környékének geologiai viszonyai. TeELrEGpI Rorn LaJostól. Borbolya a Rozália-hegység északi nyulványán, a Soproni hegy- csoport, a hákos-ruszti domborulat és a Lajta-hegység körülfogta meden- czében, illetőleg öbölben fekszik, 220 méter t. f. magasságban. Ez a me- dencze ÉNY felé a bécsi medenczével, DK-nek és K-nek szorosok közve- títésével a Kis-Magyar Alfölddel közlekedett. A Rozália-hegység és a Sop- roni nagyobb kristályos palasziget között nyeregszerű horpadás van, melyet a fiatalabb mediterránkor kezdetén, itt hömpölygő folyóvizek jórészt a Rozália-hegység kristályos paláiból származó durva kavicscsal és homokkal töltöttek fel. A Rozália-hegység partjától való távolodássai a kavicsdarabok kisebbednek, a kavics és homok elenyészik s a medencze belseje felé már csak finom iszappal, azaz agyaggal, találkozunk, a melyet a borbolyai kt Előadták: TELEGDI RorH Lagos, SZONTAGH TAMÁS dr. és PAPP KÁROLY dr. a Magyarhoni Földtani Társulat 1904 márczius 2-iki szakülésén. ELŐZETES JELENTES A BORBOLYAI MIOCZENKORU BALAENOPTERIDAROL. 217 téglavető is feltár. Az ebből kikerült molluszkák már mélyebb tengeri lerakodásra utalnak, és túlnyomó részük a felső mediterrán korra vall, Ezek mellett nehány olyan alak is fellép, a melyek már jobban a mé- lyebb-mediterránban honosak. A szomszédos Nagymartonról, a Kuriál- házak mellett levő feltárásból a következő fossziliák kerültek nap- fényre: Turritella Turris, Basr., Natica millepunctata, Lam., Natica helicina, BRocc., Dendroconus subraristriatus, Da Cosra, Ancillaria glan- diformis, Lmx., Pleurotoma Jouanetti, Des Moun., Dentalium incorvum, REx., Corbula Gibba, Onrvi, Arca diluvii, Lam., Cardita scabricosta, Micn., Pectunculus pilosus, LAssé, Venus umbonaria, Lam., Pecten ele- gans, Aspnz.. Ostrea cochlear, Porzi, Anomia costata, BRocc., Acantho- cyatus vindobonensis, Rxuss. Mindezek az alakok mély tengeri lerako- dásra utalnak. A szóbanforgó rétegek Nagymartonnál, a vasúti bevágásban is fel vannak tárva és Márczfalvánál délre húzódnak, hol aztán igen elter- jedtek. Az utóbbi helységtől keletre ismét ott látjuk azokat, itt-ott szintén kövületeket tartalmazva, így a márczfalvi Kogl-hegy lejtőjén, a szőllőkben. Északnyugat felé pedig:--egészen Borbolyáig vonulnak. Nem messze van innét Brennberg barnaszéntelepe, a melynek lerakódásai a Grundi-réte- gekhez tartoznak. Azt mondhatjuk tehát, hogy a lerakodások azon része, a melyből az ősbálna kikerült, már a felső mediterran bázisa, vagyis a grundi-niveau felé ér le, azaz a középső-mioczénnek felel meg. II. A borbolyai ősbálna kiásatásának története. Dr. SzorNraGH Tamástól. A sopron-vármegyei Borbolya községben, PRosr János tégla- gyárában, a mely a nagymartoni vasúti állomással szemben, KÉK-re, a, a község déli végén levő magaslat oldalába van telepítve, az 1899-ik év januárius bavában agyagásás közben, nehány egymáshoz sorakozó, állati csigolyára akadtak. A csigolyák egyikét a fejtő csákánya szét is zúzta. PRosr János úr erre saját felügyelete alatt végeztette a feltáró mun- kát, a míg az agyagból az első nyolcz csigolya kikerült. A kedvezőtlen időjárásban azután a munka abbanmaradt, de a tulajdonos az érdekes lelet helyét éjjel-nappal őriztette, nehogy hivatlan kezek a még netalán ott levő csontokban kárt tegyenek. A m. kir. Földtani Intézet igazgatója : Böcxm JÁNos úr, még ekkor, azaz januárius havában, dr. SCHAFARZIK FERrnwxcz kir. főgeologus révén, a ki a hírt a Pester Lloyd 1899 január 13-iki számában olvasta, értesülvén a fontos leletről, azt az intézeti gyűjteménynek BELLA LaJos soproni fő- reáliskolai tanár szíves és barátságos közvetítésével már előre meg is sze- rezte. PRosr úr a kutató ásást azután julius havában folytatta és ekkor 218 Dr: SZONTAGH TAMÁS már nagyobb csigolyák, bordarészek is kerültek napfényre. A feltáró mun- káknál ezentúl BEnra LAJos soproni főreáliskolai tanár és érdemes archeo- logus is segédkezett. A mintegy 4 méter magas, meredek agyagfalba nagy óvatossággal tárnát hajtottak és ebben költséges, lassú munkával nyomozták az állat többi csontvázrészét. A szerencsés véletlen úgy hozta, hogy SUuEss EDE wieni és dr. HöRvEs Ruporr gráczi cs. kir. egyetemi tanárok épen a szom- szédos Márczfalván nyaraltak. Ők olyan szívesek voltak, hogy sok olyan utasítást adtak a nem szakértő kiásóknak, a melyekkel az állati csontváz épségét a lehetőségig megmenthették. A tudós tanár urak, nevezetesen dr. SvuEss tanár, maga is sokszor vájta az agyagot és tisztogatta az elő- kerülő csontokat. Ő ismerte fel először, hogy itten valószinűleg egy balae- nopterida-csontvázzal van dolgunk. A munkát siker koronázta. Lassanként mintegy 7 méter horizon- tális mélységben a csontváz koponyájának első nyomára akadtak. Erről Pgosr úr augusztus hó 28-ikán a m. kir. Földtani Intézet igazgatóságát értesítette és a további munkákhoz egy intézeti tag kikül- dését kérte. Miután társaim közül már senki sem volt Budapesten, nagy- érdemű igazgatónk engemet azonnal ki küldött Borbolyára. Itten már 17 darab csigolyát fedett helyiségben találtam, a többi és a törzs azonban még kint a helyszínén feküdt. A feltáró tárna nyugatra nyilt s hozzá mint- egy 2 méter széles bemetszés vezetett, a melyben a további kifejtés elég nehezen ment. A csontok nagyon össze voltak lapítva s könnyen szétmorzsolódtak. A váz több helyen meg volt szakítva és el volt tolva, úgy hogy az első perezben igazán szomorú csalódással és lemondással töprenkedtem a további teendőkről az ősállat sírjában. Mindezek daczára jóreménynyel azonnal hozzáfogtunk a koponya kiszabadításához s a mint láttam, hogy az rossz állapotban ugyan, de teljesen megvan, elhatároztam a csontváz lehető biztosítását és szállításra való előkészítését. Mostan már azt is meg lehe- tett állapítani, hogy a csontváz hátán fekszik és a hasi rész került felfelé. Ekkor kértem segítségül SEDLYÁR Isrvás intézeti laboránst, a kinek türelmes és szerencsés kezét már ismertük. SEpLyáRral azután még job- ban kitisztítottuk a koponyát és a szükséges utasítások után, rábiztam a konzerválás és bepakolás munkáját. A külső munkálatoknál Pgosr JÁsos tulajdonos költséget és munka- erőt nem kímélve, maga is mindent elkövetett, hogy munkánk sikerét elősegítse. A szerencsésen hazaszállított, részben igen rosz csontváz összeálli- tásának nagy munkáját az 1902. februárius havában dr. Kapró OTTOKÁR kir. geologus kezdte meg, Azután SEDLYÁR IsrvÁNn intézeti laboráns, párat- lan kitartással és ügyességgel folytatta és 1908. év deczember havában be pe. B. Az ősbálna fekvőhelye. 6; k ény lavető f a (-i é bra. A borbolyai t BÉL: ) 1 290 Dr PAPP KÁROLY is végezte a nagy és nehéz munkát. Igazi remeket készített! A csontváz- nak ügyes vastartója BLENK JÁnos intézeti gépész munkája. Megemlítem még azt is, hogy az 1901-ik év februárius havában ugyancsak PRosr úr borbolyai téglavető telepéből, a bálna fekvőhelyétől ÉNy-ra mintegy 25 méterre, 16 m. mélységben, tehát a bálnánál mintegy 4 méterrel mélyebben, egy palaeomerim-féle szarvas teljes csontváza ke- rült napfényre. PRgosr úr szivességéből ezen érdekes lelet is a m. kir. Földtani In- tézet tulajdona. Az ősbálna csontváz közvetlen szomszédságában, tengeri kagylókon kívül, hallenyomatokat, lignites fadarabot és szárazföldi növénymaradvá- TLAN HTTHTKTÁLHHÓ KULT TLAN; nin MI ianinamni Hanna nin Hi ett 1 MENY suli igymitt Hi njhi u fi je Ni muti új l Hala MTLNA ce Hit mak KARANE EE ggoroztátzálkssaan TTL TERRARTEKOSTAKTÁNTÁRTN szegez agyogi hai. Ci KRKALTRHAN ni mm 5 als águ ni iRULHTN INARTHUTÁRG 11! zá TIT fi MTHAKT Ti TNTATEÁK SÁT St ő kattaáNI 4 KLNUT HIT hi Hutt TURTHJTN AONIK TELETKOTLÁTHTHTTTLTUK ÜKLTTTTTÁKÁTAT TUTTTTTÁLTERTÁLTETÉ nun TEL ÁK 18így MILETULLÁK 2 2. ábra. A borbolyai ősbálna lelethelye. Geologiai szelvény dr. SzorracH Tamástól. nyokat is találtunk. Néhány kisebb csigolyában és csontban dr. PaAPP KÁ- ROLY delfin-maradványokat ösmert fel. A teljesen elkészült csontvázat 1904 február 20-ikán állíttatta föl Böcxn János miniszteri tanácsos és igazgató, a Földtani Intézet Stefánia- úti muzeumában. A csontváz vasszerkezeten nyugszik olykép, hogy min- den egyes része, csigolyája, bordája stb. külön-külön is kiemelhető. A hajó- alakú üvegszekrény, a mely a csontvázat bezárja, 7 méter hosszú s ke- retei amerikai vörös fenyőből készültek. A prseparálás és a szekrénykészítés költségei meghaladják a háromezer koronát, a mit SEMSEY ANDOR dr. fő- rendiházi tag, intézetünk tiszteletbeli igazgatója, térített meg. III. Az ősbálna csontvázának rövid ismertetése. Dr. PaPPp KáRonytól. A következőkben a borbolyai ősbálna csontvázat csak vázlatosan fogom leírni, minthogy ezen szép maradvány tüzetes osteologiai vizsgá - latával Böckn Jáwsos miniszteri tanácsos és a Földtani Intézet igazgató- Földtani Közlöny. XXXIV. köt. 1904. 3. ábra. Az ösbálna csontváza, üvegszekrénybe helyezve, Liffa felvétele után. 222 D: PAPP KÁROLY jának megbizásából Kapió OTTOKÁR dr. magyar királyi geologus, és a Föld— tani Intézet osteologiai gyűjteményének a gondozója foglalkozik. A csontváz több ezer darabkából van összeállítva és igy természe- tesen a legnagyobb vigyázat mellett is tévedhettek itt-ott az összeragasz- tásban. A csontváz ugyanis kezdetben parafinba volt foglalva, hogy a szál- lítás alatt szét ne töredezzék a nedves agyagban ; és így, parafinba ágyazva állott másféléven át. Az agyagos részletek kiszáradásával, és a nyári hő- ségben a parafin meglágyulásával a csontok szanaszét repedeztek, úgy hogy mikor rendszeres preparálás alá került a csontváz, már szerteszét volt hullva a legtöbb része. Legjobban megmaradtak még a csigolyák és az állkapocs; a bordák ellenben még a téglavető agyagjában összetöre- deztek, nem is szólva a lapoczkacsontokról, a melyekből alig maradt meg pár töredékes részecske. A hiányzó részeket azután gipszszel pótolták, úgy hogy most teljesen összeállított csontváz van előttünk. Minthogy a vastartó oly elmésen van szerkesztve, hogy minden külön csontot külön kivehetünk az állványról, azért a hibásan összeillesztett részeket utólag is ki lehet javitani. A csontváz egész hosszasága hat és fél méter. A borbolyai ősbálna tehát olyan nagy volt, mint a mai legkisebb barázdás-bálna: a Balae- noptera rostrata, (de FaBBicrus 1780) vagy törpe-bálna. Koponyája csaknem teljesen megvan, 1 méter 85 cm. hosszúságú, minthogy azonban a premaxilla vége le van törve, teljes hosszúsága leg- alább 190 em. volt. Alakja nagyon lapított, azonban valószínűleg maga- sabb volt eredetileg a koponya, s részben már agyag-sírjában nyomódott össze, részben pedig az összeragasztásnál kapott ilyen alacsony formát. A koponya alapja, a basikramiális tengely, mindkét végén kissé föl- felé hajlik. A foramen magnum jókora nagy, s csaknem kerek nyilás, egyenest hátrafelé néz s a két condylus occipitalisszal együtt gyermekfej nagyságú kerületet képez. Az öreglyuk fölött hatalmas supra-occipitale terül el, a mely azonban nagyon lankásan emelkedik. A nyakszirtbüty- köktől oldalt részarányosan jókora két nyulvány van, a paramastoideum a mely úgy látszik, mintha a koponya leghátulsó pontja volna. A koponya- tetőt a supraoccipitale teljesen befödi, úgy hogy a falcsontok — parie- talia — összeütközése nem látszik a tetőn; sutura sagittalisról tehát szó sem lehet. Egyébként is a varratok az összeragasztott darabok miatt oly bizonytalanok, hogy ezekről alig szólhatunk valamit. A halántékárok ellaposodott mélyedés, a melynek tulajdonképeni járomhidja — acus zygomaticus — nincs is, mert a homlokcsont hátranéző nyulványa és a pikkelycsont előrehuzódó járomnyulványa nem érintkeznek. Ugyanígy van ez a milánói Plesiocetus Cuvieri, DEsmouriwss plioczenbeli bálnán is, a melynek szintén nyitott a halántékárka. A koponyatetó legmagasabb része a két homlokcsont és a nyakszirt-pikkely összeütközése táján van, ott a ELŐZETES JELENTÉS A BORBOLYAI MIOCZÉNKORÚ BALAENOPTERIDÁRÓL. 223 hol a paramastotdeum-nyúlványoktól jövő taréjok hegyes szögben talál- koznak. Innen kezdve ismét fokozatosan sülyed a koponya az orrmány felé. A két orrcsont hiányzik és gipszszel van pótolva, előtte kiöblösödő orrnyilás van, a mely a koponyatetőtől jóval lejebb fekszik és fölfelé nyilik. Az arczkoponya vízszintesen megnyult kávába megy át, a melyet az állcsontok, áll közötti csontok és az ekecsont képeznek. Az orrnyilás előtt a praemawillák fokozatosan szélesedve, az orrmány végéig érnek, végük le van törve. Ezeket az állközötti csontokat a prxeparátor kissé széttolta egymástól, úgy hogy nem is érintkeznek; a valóságban termé- szetesen elül minden balaenopteridán érintkezik ez a két csont. Az orr- mány külső falát az állcsontok képezik, a melyek azonban elül teljesen kivékonyodnak, s az orrmány végét el sem érik. 4. ábra. Az ősbálna csontváza vázlatosan, 55-szörösen kisebbítve. Rajzolta : Liffa Aurél. Az állkapocs (mandibula) oldalt lapított, hatalmas, kardalakú két csont, hossza 1m. 65 cm. Izületi feje ferdén hátrafelé néz, előtte nagy koronanyulvány van, a mely fölfelé csücsökben végződik. Az állkapocs ezen részlete hasonlít a belgiumi pioczénkori Mesocetus pinguis, vaN BEx.F áll- kapcsához. Belső részén az alsó fog-csatornának megfelelően nagy üreg nyi- lik, a mely előre halad az állkapocsban, és kifelé, a külső él peremén kilenez lyukkal nyilik; ezek közül az orrmány végén levő lyuk jókora gyűszű nagyságú. Az állkapcsok végén nincs symphisis-felület, tehát az áll- kapcsok nem érintkeztek, hanem erős kötőszövet tartotta össze ezeket. Igen fontos, hogy a koponyának mind a két fülcsontja — bullae tympami — meg van. Ezek a pikkelycsont és az exoccipitale között vannak és a tympano perioticumot képviselik. Tömött és rendkívül vastag cson- tok, a melyek lazán függvén össze a koponyacsontokkal, a fosszilizáczió alatt többnyire kiesnek. Bálnánk tehát abban a tekintetben is igen sze- rencses lelet, hogy úgy a jobb, mint a bal dobcsontja megvan. kX M. P. J. vAN BENEDEN: Description des ossements fossiles des environs D Anvers. Bruxelles, 1886. Annales du mus. roy. nat. de Belgigue Tome XIII. Pag. 51., Pl. 44, 45. 154 224 Dr PAPP KÁROLY Gerinczoszlopára áttérve, 7 szabad nyakcsigolyája igen fogya- tékosan maradt meg, úgy hogy ezeket utólag még pótolni kell. Az igen lapos csigolyatesteken kívül alig maradt meg ezekből valami, az a két tövisnyulvány ugyanis, a mely az atlasra és az epistropheusra van jelen- leg ragasztva, nem oda tartozik. A hátcsigolyák testei kezdetben szintén igen rövidek, de azután mindinkább megnyulnak és hengeresekké lesznek. A csigolyák vég-epiphysisei, önálló csont-korongok gyanánt, csaknem az egész gerinczoszlopon el vannak választva a csigolyatestektől, a mely vo- nás igen fiatal egyénre utal. A 13 hátcsigolya aránylag jó állapotban ma- radt meg, csupán tövisnyulványuk van letöredezve. A 13 pár borda a leg- hiányosabb az egész csontvázban és ezek összekötése a gerinczoszloppal sok gondot okozott a praeparátornak. Mert a megmaradt proximalis borda- részleteken, igen sajátságosan nem csak a tuberculumok vannak meg, hanem a bordafejek (capitulum) nyoma is ott van, még a hátulsó bordá- konis. A bálnák laza összefüggésű bordáira gondolva, ezt a jelenséget talán valami atavistikus tüneménynyel magyarázhatnók ifjú alakunkon. A mellcsonttal valószinűleg csak az első borda függött össze, a többi úgy- nevezett lebegő borda (costae fluctuantes) lehetett. A mellcsont (sternum) igen hiányos. A 11 lágyékcsigolya fokozatosan megy át a hátcsigolyákból. Ebben lényeges különbség van, a különben hasonló milanói plesiocetus és bálnánk között. A milanói csontvázon ugyanis az első lágyékcsigolya ha- rántnyulványa hirtelen megrövidül s fönn a metapophysis előre kihegye- sedik, 4-ik lágyékcsigolyáján pedig a harántnyulvány már lapátszerűen lefelé lóg. A borbolyai bálnán a metapophysis csak a 8-ik lágyékcsigolyán kezd kifejlődni. Minthogy a czeteknek kifejlett medenczéjük nincs, s ke- resztcsontjuk sincs, azért a lágyékcsigolyák közvetlenül a farkcsigolyákba mennek át. Ezeket egymástól csak abban különböztethetjük meg, hogy az első farkcsigolyáknak alsó ívük — h:emapophysis — van. Ezekről az alsó tüskenyulvány — hypapophysis — le van törve. A 8-ik farkcsigo- lyától kezdve hirtelen egyszerűvé válnak a csigolyák, s a csigolyatestek téglaalakúvá lesznek. Összehasonlításul ideiktatom nehány rokonfaj csigo- lyáinak számát : u Nyak Hát — Lágyék — Fark Osszes csigo- lyák száma Borbolyai ósbálna (közép mioczén) 7 13 1lúl 23 54 Milanói Plesiocetus Cuwvieri (pliocén) 7 12 10 - — Élő Balaenoptera rostrata (törpe bálna) 7 144] 192 19 49 Élő Balaenoptera Sibbaldi (óriás bálna) 7 14 16 23 60 Bálnánk vállövére áttérve, kulcscsontja természetesen nincs, lapocz- kája (scapula) legnagyobb részt összetöredezett s gipszszel van kiegé- szítve, meg van azonban úgy az akromion-, mint a korakoid-nyulványa. Izületi árka — cavitas glenoidalis — jellemzően ki van fejlődve, ebbe ELŐZETES JELENTÉS A BORBOLYAI MIOCZÉNKORÚ BALAENOPTERIDÁRÓL, 225 illik a felkar — humerus — gömbös feje, a felkar distális vége két lapos izűleti felületre oszlik, a melyek a tompa szög alatt érintkeznek. Megfelel ezeknek a radius és az ulna lapos felülete. Az izületi végek egészen el vannak válva úgy a felkar, mint az alkar csontjaitól; ezek a teljesen elvált vég-epiphysisek igen fiatal egyénre utalnak. Az ulnának olecranonja teljesen levált, úgy hogy meg sem találták, s gipszszel egészítették ki. Mindezen részek nagyon egyeznek a milánói plesiocetus megfelő részeivel ; a milanói alak azonban öregebb példány volt, mert epiphysisei mindenhol oda vannak nőve. A kéztő csontjai hiányosak, valószinűleg négy újja volt, miként általában a barázdás bálnák melluszóiban négy keskeny újj van. A medenczecsontnak, sajnos, nyomát sem találtuk. A bálnaféléknek pedig tudvalevőleg megvan a csökevényes medenczecsontjuk, a lágyéktájon az izomzatba ágyazva. Így például a 20 méteres Balaenoptera musculus hímjeinek mintegy 40 centimeter hosszú, medenczecsontjuk van. Ez a csont a penis támasztására szolgál s azért a hímeken erősebb, mint a nőstényeken. Mindent összevetve, előzetes tanulmányaim alapján, a borbolyai bál- nát leginkább a Plesiocetus nembe soroznám, több jellegző sajátsága azon- ban a Mesocetus genusra utal, a ková KaApró dr. barátom be is osztotta. CAPELLINI János bolognai tanár úr ellenben, 1904 februárius 28-ikán hoz- zám írt levelében, ősbálnánkat egyenesen Awulocetus-nak nevezi. Erről a kérdésről különben jeles tiszttársam, Kaprió OTTOKÁR dr., az alábbiakban bővebben fog értekezni. IV. A borbolyai ősbálna rendszertani állása. Dr. Kapió OTToKkÁRtól. Midőn a Magyarhoni Földtani Társulat kivánságát örömmel teljesí- tem és a magy. kir. Földtani Intézet múzeumában felállított balaenopte- rida-csontváz rendszertani állásáról mostanig szerzett tapasztalataimat közlöm, meg kell jegyeznem, hogy az irodalom teljességének hiánya miatt kutatásaimat még nem fejezhettem be és a fentebb említett kivánságnak csak előzetes közlemény alakjában tehetek eleget. A magy. kir. Föld- tani Intézet igazgatójának, Böcxn JÁwos miniszteri tanácsos urnak elha- tározása szerint, kutatásaim végleges eredményei az említett intézet év- könyvében terjedelmesebb munkában fognak közöltetni. Eddigi kutatásaim alapján, már most is biztosnak tartom, hogy új formával van dolgunk, minthogy továbbá itten főképen az új faj megnevezésének prioritásáról van szó, ezen előzetes közleményem főként ezt a czélt szolgáija. A restaurált csontváz rendszertani megitélése esetünkben a prepa- rálási módtól is tetemesen függ, és mert épen ezért dr. Lóczy LaJos tanár 226 Dr KADIÓ OTTOKÁR ennek értékéről nemrég X némi kétkedéssel nyilatkozott, legyen megen- gedve rendszertani fejtegetéseink előtt néhány szót előre bocsátani balae- nopteridánk praparálási módjáról. A csontváz preparálásával 1902 február hó elején, a magy. kir. Földtani Intézet igazgatósága engemet bízott meg. A csontváz, a midőn átvettem a mediterránkori agyagba foglalva roppant sok apró darabra volt törve. Könnyebb szállítás végett az agyagdarabok felületét parafinnal vonták be. Ez által a töredékek az eredeti helyükön maradtak. A preparálásnál először is az egyes összetartozó töredékeket óvato- san kiszedtem az agyagból és a parafinból, azután megtisztítva, sodrony- hálókban híg enyvoldatban néhány óráig főztem. Ezen eljárás következ- tében a csonttöredékektől a rátapadt utolsó agyag és parafin maradékok is elváltak; az agyag az edény fenekén leülepedett, míg a parafin az oldat felületén gyült össze. A csontdarabok ilyen módon egyrészt megtisztultak, másrészt enyvoldattal impregnálódtak. Az oldat lehülése után a csont- darabokat mégegyszer egyenként meleg enyvoldatban megmostam, kefével ledörzsöltem és megszárítottam. A megszáradt csontokat nagy fáradsággal kellett összekeresni és a valóban összetartozó darabokat összeragasztani. Ilyen módon jókora csont- darabokat nyertem, melyek tovább még nagyobb csontrészekbe egyesültek. A csontrészeket most a megfelelő helyzetben megerősítettem és a hiányzó részeket gipszmasszával pótoltam. Az utóbbit úgy nyertem, hogy a gipszet híg enyvvel összekeverve, belőle tésztát készítettem. A darabokat, melyek együtt találtattak, de a melyeket a lekopott törési felületük miatt nem lehetett biztosan összeragasztani, legjobb meggyőződésem szerint, gipsz- masszába, a valószinű helyére lazán beillesztettem. Ilyen daraboknak ter- mészetesen nincsen különös értékük, ezek csak a hézagokat töltik ki és a többi restaurált csontrészekre általában semmikép sem hatnak. Nagyobb hiányzó részeket egészen gipszből kellett utánozni. A restaurálásnál az objektivitás megtartása végett első sorban a csontváz maradványaira és ezek korelativ összefüggésére ügyeltem. Ha például valamelyik jobboldali csontnak proximális része meg volt és a balol- dalinak distális része hiányzott, akkor az utóbbit részarányosan az előbbi szerint készítettem el. Vagy ha valamelyik sorban álló csontnak részei hiányoztak és a szomszédos csontok meg voltak, akkor a hiányzó részeket az utóbbi csontok ismerete alapján az általános átmeneteket tekintetbe véve, utánoztam. Másodsorban az ábrákat és recens mysticetek csontvázait is segítségül vettem. Az utóbbiakat Wienben, az udvari múzeum osteo- logiai gyűjteményében voltam szerencsés tanulmányozni, a mely czélra a X A Földtani Közlöny 34. köt., 1904, 1—4 füzete 88. oldalán tatálható adat szerint, az 1904 márcz. 2-iki földtani társulati szakülésen. ELŐZETES JELENTÉS A BORBOLYAI MIOCZÉNKORÚ BALAENOPTERIDÁRÓL. 227 magy. kir. Földtani Intézet igazgatósága egy hétre Wienbe kiküldeni szives volt. A fent leírt preparálási módot csak számos kísérlet utján ismer- hettük meg, mely kísérletnél SEDLYÁR Isrvás, intézetünk laboránsa, ki hasonló praparálásoknál már előbb is ügyeskedett, szerzett tapasztalatait rendelkezésemre bocsátotta. A csontváz preparálásával három hónapig foglalkoztam, a midőn az igazi eljárást megtaláltuk; a többi résznek a praeparálását SEDLYÁR Isrván vette át, a ki felügyeletem alatt páratlan ki- tartással és ügyességgel, a csontvázat majdnem két évi fáradalmas munka után szerencsésen be is végezte. Ha Lóczy tanár úr azon kérdésére térek vissza, melyet a Földtani Társulat 1904 márczius hó 2-iki szakülésén tett (I. jelen kötet 88. lap), vajjon az a körülmény, hogy a csontdarabok gipszbe vannak foglalva, nem fogja-e a tudományos kutatást megnehezíteni: úgy a leírt praparálási eljárásból láthatjuk, hogy azt semmikép sem gátolja. Gipszszel csak tö- rési felületek vannak födve, mig a többi felületekhez minden oldalról hozzá férhetünk. Megengedem azonban azt, hogy olyan csontvázrészeknél, a melyek számos darabból vannak összeállítva, csekély hibák előfordul- hatnak. Általában, feltehetjük, hogy a formák valószinűsége annál kéte- sebb, minél nagyobb a töredékek száma és minél rosszabb ezek megma- radása. A használt preparálási mód különben is az egyetlen volt, melyet esetünkben, a hol a csontváz számos darabra volt törve, érvényesíteni lehetett. Akármely más preparálási mód használata mellett, például ha a nagyobb darabokat kikeresve, ezeket az asztalon összetartozásuk szerint csoportosítottuk volna, a fölmaradt darabok a tudomány részére még ke- vésbé lettek volna használhatók. Az utóbbi esetben számos csonttöredéket láttunk volna előttünk, melyekből a csont formáiról csak homályos fogal- makat nyerhettünk volna. A tudományos vizsgálatnál magától értetőleg csak a csontrészeket vesszük figyelembe, míg a gipszutánzatok, mint az elmélet terményei, figyelmen kívül maradnak. Hogy a valóságot az elmé- lettől a laikus is megkülönböztethesse, a gipszrészeket szürkére festettük, mig a csontrészek természetes barna szinüket tartották meg. A Borbolyán talált csontváz rendszertani állását kutatva, már az első tekintetre látjuk, hogy egy cetaceával és pedig egy mysticettel van dolgunk. A fej aránylag csekély hosszúságú, az egyenes maxillák és inter- magxillák, a gyöngén hajlott állkapocságak, a jól kifejlett processus coro- noideus-szal, tovább a szabad nyakcsigolyák és a bordák dupla izületi összefüggése a bátcsigolyákkal, a balaenopterida családhoz vezetnek ben- nünket. Ezen család keretében számos nemet ismerünk, melyek közül csontvázunkat a következő fosszilis nemekkel hasonlítottam össze: aulo- cetus, mesocelus, idiocetus, isocetus, heterocetus, amphicelus, plesiocetus, erpetocetus, burltinopsis, cetothertum és balaenoptera. A végzett összehason- 298 Dr KADIÓ OTTOKÁR lítások alapján azt találtam, hogy leginkább a mesocetus-nem mutat olyam osteologiai jellegeket, melyeket bálnánk csontvázrészeinek jellegeivek össze lehet egyeztetni. Én tehát egyelőre addig, míg részletesebb kutatá- sokat nem eszközöltem, a borbolyai balaenopteridát mesocetus-nak tartom. A mesocetus-nemhez, a mennyire mostanáig tudom, a következő- négy species tartozik: M. longirostris, vas BEwx.; M. pinguis, vAN BEN. ; M. latifrons, vas BEx.; M. Agrami, vas BEx. A felsorolt fajok főképen az állkapocs és a fülcsontok szerkezetében különböznek, épen ezért ebben az előzetes közleményben, ezen két szerv leirására szorítkozom. A fülcsontok. A fülcsontok közül a két tympanicum elég jól maradt meg, a pe- rioticeumokból csak töredékek maradtak. A tympanicumokon a hajlások majdnem egészen letörtek. A hosszúságuk 7 em., a legnagyobb szélessé- gük 4 em. Hátul egy kissé szélesebbek, elül keskenyebbek. A baloldali darab hátsó része szintén le van törve. Ezen tympanicumok leginkább a Mesocetus longirostris tympanica. csontjaira hasonlítanak, melyeket vaN BENEDEN művében, a XXXV-ik táblán minden irányban lerajzol és a szöveg 46-ik oldalán röviden leír. A könnyebb összehasonlítás végett ábráimat ugyanazon irányokban fogom elhelyezni és erre a czélra a baloldali tökéletesebb darabot fogom hasz- nálni; mig vaáN BENEDEN ábrái a jobboldali tympanicum-csontról van- nak véve. Ha először a belső felületet vizsgáljuk, akkor azt látjuk, hogy elülről a hátsó — legömbölyödött — vége felé hosszában két vonal halad. Az első — felső — többé-kevésbbé egyenes vonal (1) a hátsó részben egy nyulványba (2) emelkedik, a második — alsó — hátrafelé nyúló vonal (3) egy gömbölyű dombba (4) megy át, mely hátra- és lefelé hajlik és a szintén lefelé nyuló első vonallal egy szögben találkozik. Ezen vonalak érdes, hosszúkás, elől és hátul kihegyesedő, a nyulvány és a domb között pedig kiszélesedő, hátra- és lefelé hajló felületet (5) zárnak körül. Az alsó vonal alatt egy hosszúkás-háromszögletes, lapos, szintén érdes felület (6) talál- ható, mely meredeken lefelé megy és befelé hajló ívbe megy át. A haj- lásból (7) csak a bazális rész maradt meg, míg a többnyire jellemző jele- ket tartalmazó külső széle mind a két darabnál letört. A felső vonal fölött fölfelé — a közepe felé — harántredők (8) ter- jednek el, melyek a tympanicumok belsejébe húzódnak és egy redős ki- 4 Description des ossements fossiles des environs d"Anvers. Cinguiéme partie. Annales du musée royal dhistoire naturelle de Belgigue. Tome XIII. Pag. 46. ELŐZETES JELENTÉS A BORBOLYAI MIOCZÉNKORÚ BALAENOPTERIDÁRÓL, 229 domborodás felületén tünnek el. Ezen kidomborodás (9) a tympanica- csontok hátsó részében, mint említettem, a hajlás és a vastagabb rész kö- zötti résben található. A rés (10) legmélyebb helye a nevezett kidomboro- dáshoz közel, e mellett van. Ha most a leírt tympanicumot a balaenopteridák külömböző ne- meinek tympanicumaival, melyeket van BENEDEN az előbb említett mű- vében lerajzol, összehasonlítjuk, akkor balaenopteridánk tympanicuma és TET IV 5. ábra. A Mesocetus Hungaricus, Kapic n. sp. baloldali tympanicuma; Timkó IMRE fölvétele után. I. kívülről, II. belülről, III. felülről, IV. alulról nézve. Közös jelzések: 1. felső vonal, 2. nyulvány, 3. alsó vonal, 4. domb, 5. hoszszúkás felület, 6. háromszögletes felület, 7. hajlás, 8. harántredők, 9. kidomborodás, 10. rés. a Mesocetus longirostris, vax BEN., valamint az Idiocetus laxatus, VAN BEx. megfelelő csontjai között nagy hasonlatosságot találunk. Ha csak ezek a maradványok lennének előttem, hajlandó lennék a borbolyai ba- laenopteridát, a leírt tympanica-csontok alapján, az egyik vagy másik faj- nak nyilvánítani, de, a mint látni fogjuk, ennek az összehasonlításnak más tények ellentmondanak. Az állkapocs. Az állkapcsoknak hátulsó vegét, hátulról tekintve, egy félgömb- alakú izületi felület foglalja el. Ezen izületi felületen, mely a többi em- 2930 Dr KADIGÓ OTTOKÁR lősök capitulumának felel meg, felülről lefelé nyuló több hullámszerű redő és bemélyedés található. A félgömbalakú capitulum lefelé az angulus mandibulae részbe megy át, melyet az előbbitől kívülről egy sekély mé- lyedés, belülről egy mélyebb fogmeder nyilásába vezető csatorna választ el. Az utóbbi csatorna egy ideget és két véredényt vezetett a fogmederbe. Az angulus mandibula tekintélyes csontrészlet a nevezett capitulum alatt. Ennek hátsó, gömbölyű felületén, mélyedés látszik, a mely előre az áll- kapocság alsó részébe megy át. Fölfelé a capitulum keskeny lesz, befelé hajlik és átmegy a fogmeder nyilásának hajlott, ajakforma felső pe- remébe. Az állkapocságak hátulsó részében, a condylus és a processus coro- noideus között, belül a fogmeder nyilása van elhelyezve, kivül a con- dylus egy előre nyuló, vékony csontfalat képező csatornaalakú részbe megy át, a mely ismét fokozatosan vastagodik. A fogmeder nyilásának meg- nyult háromszögű alakja van, melynek hegyes része előre irányul. A be- járatot felülről és alulról vékony csontlemezek képezik, melyek a processus coronoideus alatt az ismert hegyes szögben találkoznak. A fogmeder to- vábbi része elől zárt, minthogy az állkapocs falai minden oldalról körül- veszik. A vékony falak elől megvastagodnak, a fogmeder ennek következ- tében mindig szűkebb lesz, úgy hogy az állkapocság disztális részében, közel a végéhez, a külső felületén, mint keskeny lyuk —— foramen men- tale — végződik. A processus coronotdeus igen jól kifejlett. Ez az állkapocság felső peremén, a fogmeder nyilásának hegyes vége alatt háromszögletes apo- physis alakjában emelkedik; hátsó pereme éles, a mellső — kifelé gör- bülő — pereme vastag. Az állkapocság következő befelé görbülő és előre nyuló része, közel a processus coronoideus előtt a harántmetszeten majdnem ovális, a kö- zépső részében keskenyebb, elől pedig a végén, haránt irányban össze- nyomott. A belső felülete sima, a külső domború. A felső pereme a pro- cessus coronoideus alatt élesen kezdődik, a közepe táján és elől mindig tompább lesz és kereken végződik. Az alsó perem ellenkezőleg hátul ke- reken kezdődik és előre harántirányban lapítva végződik. A felső perem hátulsó részétől kezdve előre kilencz lyuk következik. Az állkapocs disztális része haránt irányban összenyomott, legvég- sőbb pereme kerek. Kívülről, közel a végéhez, a foramen mentale helyez- kedik, belülről hosszában egy él a disztális véget egy alsó keskenyebb, és egy felső szélesebb részre osztja. A leírt állkapocsnak első pillantásra feltünik az egyenessége és lapos- sága. Ilyen egyenes és oldalt lapított állkapocságakat főként az odonloce- teknél találunk, míg a mvysticetek állkapocságai igen befelé hajlottak, és a haránt metszetein mindenütt majdnem kerek alakuak. Ilyen viszonyokat ELŐZETES JELENTÉS A BORBOLYAI MIOCZÉNKORÚ BALAENOPTERIDÁRÓL, 231 csak egy balaenopterida-nemnél észlelünk, a mely épen ezen állása miatt az odontocetek és valódi mysticetek között a mesocetus nevet kapta. Ha a leírt állkapocságat a mesocetus-csoport egyes fajainak állkap- csaival összehasonlítjuk, úgy a szóban forgó állkapocs és a Mesocelus pinguis, VAN. BENx. állkapcsa között találunk feltünő hasonlatosságot, me- lyet var BENEDEN munkájában az 51. és 52-ik oldalon leír és a XLIV. és XLV. táblákon lerajzol. A két állkapocság alakra és nagyságra annyira hasonlít egymáshoz, hogy abban az esetben, ha több maradvány nem állana rendelkezésemre, ősbálnánkat Mesocetus pinguis fajnak tartanám. A végeredményeket összefoglalva, melyeket az összehasonlítások alapján nyertünk, azt tapasztaljuk, hogy a borbolyai balaenopterida ma- radvány a tympanica, az állkapocságak, és még hozzáadhatom, hogy az TI ang. u mds 6. ábra. A Mesocetus Hungaricus, Kapic n. sp. baloldali állkapcsa; Timkó felvétele után. I. kivülről, II. belülről tekintve. Közös jelzések: cond. — condylus, pr. cor. — processus coro- noideus, ang. md. — angulus mandibule. egész csontváz általános szerkezete alapján is, igen nagy valószinűség- gel a mesocetus-nemhez tartozik. Azon körülmény, hogy a tympanicumok az idiocetus-éira hasonlítanak, úgy magyarázható, hogy mindkét nem igen közel áll egymáshoz és hogy az idiocetust ezért előbb a mesocetus- csoporthoz számították, míg vAN BENEDEN az utóbbiaktól elválasztotta és önálló nemet állított fel belőle. Továbbá azt találtuk, hogy a mesocetus- csoporton belül a tympanica-csontok szerkezete leginkább a Mesocetus longirostris megfelelő csontjaira hasonlít és az állkapocságak szerkezete majdnem egészen megfelel a Mesocetus pinguis állkapcsai szerkezetének. Látjuk tehát, hogy bálnánk csontváza a mesocetus-csoporton belül két különböző fajra hasonlít, de tökéletesen, minden tekintetben, egy fajnak sem felel meg. A M. longirosíris fajtól az állkapcsok eltérő szerkezetével, a M. pinguis fajtól pedig a tympanica sajátságaival különbözik. E tények 232 Dr: LÖRENTHEY IMRE alapján borbolyai ősbálnánkat új speciesnek tartom a mesocetus-nem ke- retén belül és mint Magyarország legszebb palgzontologiai leletét, Meso- celus Hungaricus néven vezetem be az őslénytani irodalomba. A RÁKOSSZENTMIHÁLYI SASHALOM KAVICSAINAK KORÁRÓL. Dr. LÖRENTHEY ImRréÉtől.£ Évek óta ismerem a rákos-szentmihályi kavicsbányákat s minden nyáron többször meglátogattam azokat és feltünt, hogy bár az itteni kavi- csokat levantei korúaknak tartják, §x bennük mégsem találtak sem masto- dont, sem a (Juercinium Staubi, FErixt. Feltünt továbbá a rétegek erős dőlése — 20—307 — a mire különben először ScHwmipr tanár figyel- meztetett.kkrx Ez a dőlés annyival inkább feltünő, mivel a szentlőrinczi plioczén kavics vízszintes településű. Miután azonban a Budapest kör- nyéki kövületes rétegek tanulmányozásával vagyok állandóan elfoglalva, hogy így a nap-nap után előkerülő kincseket az elkallódástól megóvjam s a tudomány számára megmentsem ; természetszerüleg e kavicsokkal rész- letesebben nem foglalkoztam. Ujabban CHoLwxokYy barátom e kavicsokat geographiai szempontból kezdette tanulmányozni s a következő levelet intézte hozzám : (SEMSEY ANDOR úr szíves támogatásával, tudod, hogy az Alföld tudo- mányos tanulmányozásával foglalkozom. Eleddig a homokos területekre fordítottam legfőbb figyelmemet, de most egyéb kérdések is szőnyegre kerültek. Igy különösen nagyon érdekel a Duna mederváltozásainak kérdése a plioczén óta. Ez az oka, hogy kisétáltam Rákosszentmihály felé, hogy ott a régi Duna állítólagos partjait keressem. Itt csak mel- lékesen jegyzem meg, hogy a mastodon-kavicsot nem tartom igazi nagy-folyami kavicsnak, mert szemei nagyon gömbölyűek. Inkább idő- szakos vízmosások hordhatták azt össze valami régibb kavicsokból. A fődolog azonban nem ez. A diluviális Duna partjainak úgy az irodalom, mint minden józan megfontolás szerint itt kellene lenni, a fővárostól keletre eső, első halmok lábánál. A Dunától ugyanis egészen k Előadta a magyarhoni Földtani Társulat 1903 deczember hó 2-án tartott szakülésén. kk Dr. SCHAFARZIK FERENCZ. Budapest és Szt.-Endre vidéke 15. zóna, XX. rovat jelű lap (1:75000). (Magyarázatok a magy. korona országainak részletes földtani térképéhez. 1902.) tik Ozinkota geologiai viszonyairól. (Földtani Közlöny. XXIII. kötet. 341. lap.) 1893. A RÁKOSSZENTMIHÁLYI SASHALOM KAVICSAINAK KORÁRÓL. 233 eddig, a Szentmihály, Csömör és Fóth vidéki halmokig, semmiféle nyoma sincs. Egyedül a főváros beépített területének talajából került ki kavics (a Kertész-utczában) de hisz tudjuk, hogy a Nagy-körút vonalán régi Duna-meder húzódik végig, a mely a legkeletibb lehetett az össze- sek között. Innen keletre nyoma sincs a kavicsnak. Sem a mostani Baross-téri csatornavájás, sem a Földtani Intézet körüli mély földmun- ák készítése alkalmával nem került elő kavics, hanem csakis futó- homok, zsombék és törmelék. Igen czélszerűnek mutatkozik e cezélból a Rákosszentmihály község határában emelkedő Sashalom nyugati lábát tanulmányozni, körülbelül a Rákos-kastély táján. Találtam is itt igen jó feltárásokat, mert utakat vágtak mélyen bele a laza fel- színi anyagba s napvilágra került a halom egész délnyugati lábának szerkezete. Fenn a felszínen kavicsos homok van vékony rétegben. A kavics nem települt ebbe vízszintesen, hanem sajátságos zsákokban, mintegy árok kitöltésekben, a melyekről most nem irok, bár igen érdekes dol- gok. A zsákos kavics.és homok alatt agyagos, földnemű rétegek követ- keznek, minden kövület nélkül. Ezek a változatos, itt-ott összeránczoló- dott rétegek sokkal régiebbeknek látszanak, hogy sem a Dunával lehetne őket összefüggésbe hozni. Sem petrographiai tekintetben, sem korukat illetőleg nem tudtam megállapodásra jutni. Ez a sajátságos anyag discor- dansan települ rá arra a kemény kavicsra, a melyet a vidék geologiai térképe mastodon-kavicsnak jegyez. Kemény, pados konglomerát ez helyenkint, a melyben határozott, félreismerhetetlen vetődések vannak. Változó, 20—307-u, déli dőlésben áll ez a rétegzett kavics, mindenütt a hol fel van tárva, különösen fenn a Sashalom kavicsbányáiban. Ugy a rétegek üde, szürkés szine, mint a kemény konglomerát-padok, valamint a jelentékeny törések és vetődé- sek, a melyek közül különösen szépet lehet látni a Rákos-kastély mö- gött, azt tanusítják, hogy ezek a kavicsok régiebbek, mint a levantei kor s talán a halom tulsó lábánál felbukó alsó mediterrán-rétegekkel állnak összefüggésben. Oly érdekes ez a kérdés, különösen a miatt, hogy ez az egy mastodon- kavicsnak jelzett folt messze kívül esik a többi, ugyanilyen kavicsnak jelzett területek rónáján, hogy érdemes volna vele behatóbban foglal- kozni s az itt látható jó feltárásokban kövületek alapján meghatározni a felbukkanó rétegek korát. Ezek után többször kirándultam CHorwoxkY barátommal is, s meg- kezdettem az anyag- és adatgyűjtést. A kirándulásokon tett megfigyelések mindig jobban megérlelték bennem is azt a tudatot, hogy a rákosszent- mihályi Sashalom kavicsbányáiban föltárt kavicsok legalább javarészben 234 Dr LÖRENTHEY IMRE régebbiek, mint azok a plioczén mastodon-kavicsok, melyekkel újabban azonosítani szeretik. Mielőtt megfigyeléseimre és az azokból levonható következtetéseknek megbeszélésére térnék át röviden e kavicsokra vonatkozó ismereteknek fejlődésére akarok kitérni. SzaBó JózsEF volt az első 1858-ban," a ki a Budapest környékén Soroksárnál, Pusztaszentlórinczen, Kőbányán, Gsömörön előjövő trachyt- tartalmú kavicsot (a felső mediterrani trachytnélkülis-vel szemben) a neo- gén rétegek legfiatalabbjának tartja. A tíz évvel később (1868) megalakult földtani intézetnek elsőként kiadott Budapest környékének geologiai térképén (1 : 144.000) már (mind- két kiadásban) diluviálisnak van feltüntetve. INKEY BÉLA? az első, a ki kimondja, hogy helyes volna a földtani intézet ilyetén eljárása a szent- lőrinczi kavicsot illetőleg, uha a mélyebben fekvő hatalmas kaviesüledéket nem zavarjuk össze a felszín kavicsával). IxxEY a szentlőrinezi kavicsoknak az alsó zömét, a belőle kikerült állati maradványok révén ( Mastodon Borsonit, Kavsem, Mastodon arver- nensis, Cz. és Zan.) felső-plioczén korúnak (tracziai emelet) tartja ; a felső agyagos, humuszos részét pedig diluviálisnak. (A zsákos, zavart, gyűrt kavicsokat nem különíti el az alatta lévő zavartalanul települőtől.) Hanavárs GyutLA ? a rákoskeresztúri és pusztaszentlőrinczi kavicso- kat levantei kavicsoknak mondja és pedig épen úgy, mint INKEY a gyűrött kavicsokat sem különítve el az alsó zavartalanul települt kavicstól, sőt a mint mondja, nem tartja valószínűtlennek, hogy a kavics fölötti homok alsóbb része még a levantei tóban ülepedett le. Ugyancsak HAnavárs a mastodon-tartalmú kavicsoknak Rákoskeresztúr, Pusztaszentlőrinez stb. környékén való előfordulásáról szólva azt mondja, hogy e kavicslerako- dásnak folytatása: cDr. SCHAFARZIK FERENCZ szíves közlése szerint É felé, Pusztaszentmihálynál, Czinkotánál és Csömörnél is megvan? . Igy került a legujabban kiadott, reambulált Budapest geologiai tér- képére a rákosszentmihályi kavicsbányák kavicsa a levantei mastodon- kavicsok közé. E történeti rész előrebocsátása után, rátérek tulajdonképeni tár- gyamra, e kavicsok korának megállapítására. Az anyag- és adatgyűjtés alapján kitűnt, hogy a plioczén kavics 1 Pest-Buda környékének földtani leírása. 23. lap. ? Puszta-Szt.-Lőrincz (Pest m.) vidékének talajtérképezése. (A m. kir. föld- tani intézet évkönyve. X. köt. 58. lap.) 3 Az Alföld Duna-Tisza közötti részének földtani viszonyai. (A m. kir. föld- tani intézet évkönyve. XI. köt. 112. lap.) 1895. :§ (A Budapest vidéki kavicsok korai (Földtani Közlöny. XXVIII. köt. 291. lap.) 1898. A RÁKOSSZENTMIHÁLYI SASHALOM KAVICSAINAK KORÁRÓL, 235 vízszintes településű, nagyjából vöröses rétegeket formál. Az egyes kavics igen görgetett, legömbölyített kerekded, igen sok (különösen a felsőbb rétegekben) mészszel van bekérgezve, az ökölnagyságot nem igen haladja meg s csak a bennök lévő mállott andesit-görgetegek szoktak fejnagy- ságúak, vagy ennél nagyobbak lenni. E kavicsok paddá nem czemente- ződnek össze. Ezzel szemben a rákosszentmihályi kavics nem vízszintes településű, hanem 20—30 fokkal délfelé dől. A kavics anyaga itt is leg- nagyobb részben fehér, sárgás rózsazsin guarczkavicsból, kevés palás guarczitból, szarukőből, amphibol-palákból, granit és gnajszból áll. Mál- lott andesit csak elvétve van benne. A kavics általában elég finom szemű, szögletes, az élein lekerekített ; itt azonban már sok fejnagyságú kavics is van különösen a felső rétegekben. A kavicsok nincsenek mészszel bekér- " gezve. A kavicstömegben 1—3 m. vastag meszes kötőanyaggal összecze- mentezett konglomerat padok vannak, melyek a tarnóczi alsó-mediterran konglomerat-padokra rendkívül emlékeztetnek. A legdélibb kavicsbányá- ban néhány kb. "/z: méteres konglomeratpad váltakozik hasonló vastagságú lazakavicscsal. A kavicspadok színe általában szürkének mondható a plioczén vöröses kavicsokkal szemben. A községnek azelőtt eJózsef főherczeg telepv-nek nevezett DNy-i részében, a Batthyány-utcza 190. számú ház udvarán, a legdélibb kavics- bányától kb. 200 méterrel délnyugatra, 8 m. mély kútat ásattam, mely kb. 1-5 m. humuszt, 1-5 m. agyagos kavicsot és 5 m. vastag fehér rhyolith tufát tárt föl. A kútásó állítása szerint a 7 méterből való az a majdnem félméter átmérőjű gömbhéjas elválású srhyolithtufav gömb, melyet a bu- dapest tud. egyetem geologiai és palaeontologiai múzeumának ajándékoz- tam. Különben az innen DNy felé ásott kútak legtöbbjéből kerültek ki ilyen gömbök. Innen K-re is a humusz és kavics réteg alatt, a kútakban tetemes vastagságú rhyolithtufa van. A rákosfalvi vásártéren, a Kerepesi- út D-i oldalán, 190£ tavaszán kutat fúrtak, melyben 1720 m. humusz, 150 m. sárgás homok és kavics, 9 m. andesittufa, andesit kavicscsal és ez alatt kb. 40 m.-ig kékes agyagos homok, majd agyagos zöldes guarcz- homok volt. A legtanulságosabb föltárások akkor létesültek, mikor a Rákos-kas- tély és a mellette lévő asárga csikóv megetti telkeket parczellázták s a dombos térszínen néhány, egymást derékszögben metsző bevágást készí- tettek. Én a munkálatokról nem tudtam, később pedig a befejezett mun- kát látva, a símán lemetszett meszes patinával bevont falon nem sokat figyelhettem meg. Csak legújabban, midőn a lemetszett fal mindenfelé kezdett mállani, omladozni, lehetett a rétegeket jól látni s tanulmányozni. Most kitűnt, hogy a bemetszések javarészt fehér erhyolithtufás-ba vannak mélyesztve. A fehér rhyolithtufának a dőlése átlag 5" délfelé, míg a csa- pása 6" nyugatra. A tufarétegek több méter vastagon vannak föltárva 8 236 Dr: LÖRENTHEY IMRE úgy igen jól látni, hogy finom, aprón töredezett, gyűrött palás hamú és durva horzsaköves lapilli rétegek váltakoznak. Majd ezek közé apró gömbded andesit darabokból álló tufa települ, mely helyenként fluviatilis rétegzésű, hullámos, majd helyenként lencse- szerüen kiékülő. A tufák bombái és lapillii mind olyan pyroxén-andesitek (daczittal), melyek — ScHAFARZIK dr. a Cserhát legalaposabb ismerőjének állítása szerint — a Cserhátban is megvannak. De megvannak a közbeeső terüle- ten Mogyoród és Fóth környékén is. Ezzel szemben a mélyebben fekvő kavics felső rétegeiben elszórva előforduló mállott andesit kavicsok ScHA- FARZIK dr. szíves közlése szerint nem a, Cserhátból valók, hanem régebbi vulkáni működés termékei. Igen jól látni itt e bemetszésekben föltárt fehér rhyolithos tufaréte- geknek és a Rákos-kastély megetti (abban hagyott) kavicsbánya konglo- merátpadjainak egymáshoz való viszonyát is, melyből kitűnik, hogy a Sashalom kavics- és konglomerát-padjai a rhyolithos tufáknál régebbiek, melyekről pedig tudjuk, hogy vidékünkön az alsó- és felsőmediterrán korszak határán törtek föl. E pontot CHOLNOKY JENŐ dr. és SCHAFARZIK FERExcz dr. társaságában is meglátogattam, hogy e kavicsnak a plioczénnél régibb korát demonstrál- jam s a régi nézet tarthatatlanságát megvitassuk. Azonban úgy látszik félreértettük egymást, mivel SCHAFARZIK a Budapest és Szt.-Endre vi- déke 15. zóna XX. rovat jelű laps, magyarázó szövegében az 54. lapon ezt írja : Ezen pontot CHOLNOKY JENŐ és LÖRENTHEY IMRE urak társaságában látogattam meg, a mikor is a vidék általános geologiai viszonyait szem előtt tartva, abban a véleményben történt a megállapodás, hogy az alsó, dűlt helyzetben lévő kavics levantei korú, míg a fölötte lévő horzsaköves réteg már diluviális korú lehet.) Én eleitől fogva kétkedve fogadtam ez andesittufának átmosott dilu- viális voltát, mert ha másodlagos fekvőhelyen lenne, akkor a fajsúly sze- rint egészen másként helyeződtek volna az alkatrészek, s más anyag is sok lenne belé mosva mint zárvány. Még jobban meggyőződtem arról, hogy e tufák eredeti települési kelyökön vannak, midőn e bemetszésekben föltárt, lefaragott oldalak újabban kezdettek kimállani s a rétegek egymás- tól elkülönülni. Hogy e rákosszentmihályi fehér rhyolithos tufák nem másodlagos fevőhelyen lévők és nem diluviálisak — a mit együttes kirándulásunkon különben Lóczy prof. is megerősített — legjobban bizonyítja az, hogy 2 kilo- méterrel délre rRákosv vasútállomás és a körvasút között, a királyvágány lefektetése alkalmával készített lemetszésben, a lajtamész alatt ugyanezt A RÁKOSSZENTMIHÁLYI SASHALOM KAVICSAINAK KORÁRÓL, 237 a fehér rhyolithtufát találtam föltárva,Y mely itt is mint Rákosszentmihá- lyon, kevés fokkal dől délfelé. Miután Rákosszentmihályon a fehér rhyolithtufát (6.) a fekvő réte- gével találtam (7.) Rákoson ugyanilyen kifejlődésben ugyanazzal a dőlés- sel és csapással a lajtamész alatt (5.), a közbeeső területen pedig a Király- hegyen ugyancsak megtaláltam, világos, hogy ezek egy rétegsorozatnak közvetlenül egymásra fekvő rétegei. Különben ScCHAFARZIK dr.-nak a Cser- hát pyroxén andesitjeiről irott munkájában a 301. lapon is ezt olvashatni : va fehér rhyolithtufa nyomai ugyanis megvannak még a czinkotai út mel- letti Rákos-kastélytól DDK-re fekvő Királyhegyen is a futó homok alatt, a hol helyzeténél fogva a rákosi lajtamész feküjébe esikv. (Ugyanezt mondja a 316. lapon.) Azóta (1892 óta) ez utóbbi föl- tevését beigazolták a Rákos állomás körüli újabb bemetszések, föltárások. A rétegeknek egymáshoz való viszonya a legjobban látható a mellékelt (D szelvényen, melynél a hosszaság aránya 1! :25000-hez, a magasságé pedig 1 : 2000-hez. A rákosszentmihályi Sashalomtól délre tehát kb. 2 km. széles övben van meg: a fehér rhyolithtufa az alluvium alatt. z 8 Ea d ; ei 8ró fi ső sg :2 e si A szi ao sre ess kesni A. o" s Ci m b na ma d 50 ma 92 9.2 5 aA 2.Z 2 a Ar SZÍNES 4 Hi Es ES) ella 3D cö HG o a o sat [ezé lesi 45 Mm 3 I. szelvény. 1. Alluvium. 3. Pannoniai agyag és homok. 4. Szarmata mész. 5. Lajta mészkő. 6. Rhyolittufa. 7. Alsó mediterrán konglomerát. Területünkhöz közel Göd környékén és a fóthi Előrmájon szintén hatalmasan ki vannak ez alsó-mediterrán korú arhyolithtufákv fejlődve, melyekről SCHAFARZIK dr. a budapesti térképlap magyarázó szövegében ezt írja (45. 1.) vAnyaga legjobban tanulmányozható a váczi püspökség (fóthi) kőbányájában, a hol konstatálható volt, hogy tulajdonképen tajtköves biotitdaczittufa, mely helyenként ágyúgolyó nagyságú me- szes kötőszerű konkrecziókká áll össze." Tehát teljesen olyan kifejlődésű itt is, mint Rákosszentmihályon, sőt még a rétegek dőlési iránya § Budapest környékének 1902-ben megjelent (reambulált) újabbi kiadásához "írott magyarázó szövegben HAnaváTs Gy. (.Budapest és Tétény vidékes 16. zóna XX. rovat jelű lap) a rhyolittufát nem említi. Földtani Közlöny. XXXIV. köt. 1904 16 238 Dr LÖRENTHEY IMRE és foka is nagyjából egyező, a mennyiben xkis fok alatt, dőlnek NyDNy felé. A Mátra körül és Fóthtól ÉNy-ra is több mint 20 m. vastagon van e biotitos finom fehér rhyolithtufa kifejlődve. Arra, hogy a Sashalom kavicsa alsó-mediterráni és nem levantei, iparkodtam minél több bizonyítékot szerezni. Mint ilyent említhetem, hogy a Rákosszentmihályon (Almásy Pál-telep) József-utcza 243. szám alatt 1893 januárius havában ásott 18 m. mély kútból, HorzPEcHER Miksa mérnök úr szívességéből a kavics- ból kikerült Anomia ephippium, var. costata, BRocc., Anomia costala, BRkocc., Ostrea digitalina, Dug., balanus sp. példányai és nagyobb pecten töredékei kerültek a Földtani Intézet gyűjteményébe. Ugyancsak az Almásy Pál-telepen 1903 junius havában UJsváRI IGwácz orvos a tulajdonát tevő Forrás fürdős uszodájának medenczéje mellett kútat fúratott, melyből a következő anyag került ki: Sárgás guarczhomok (szögletes szemekkel) 1—15 m. 15 m. - f( Alluvium Szürkés, finomabb, lefelé agyagosabb homok. 3 m. 45 m. - - Kék, homokos, csillámban gazdag agyag. 9 m. 135 m. E -—— Durvább szemű homok anomia, cerithiumok, car- diumok, arca, natica stb. töredékeivel, továbbá Nu- cula comta, GOLDF. és Nucinella ovalis, Woop.-al." 10 SU Alsó- Itt vizet kaptak, mely magasabbra emelkedett az 5 : sk SÉÉT, mediterrani uszoda vizének tükrénél. 16 m. e: Kopott kavics Homokos kék agyag ; 97 m. Barnás homok 43 m. sz: — - — Kavics anomita-val és szénnyomokkal. 680 m. 49:80 m. Ha most az Almásy Pál-telep említett: kútjából megismert kétség- telenül alsó-mediterráni rétegeket a pár száz méterrel délre föltárt sas- halmi kavicsokkal hozzuk vonatkozásba, minden kétséget kizáró, hogy a kútakban föltárt lazább rétegek a bányák konglomerátpadjai alá húzód- nak s így az alsó-mediterránnak mélyebb rétegeit képviselik. Az alsó-mediterráni képződmény, tehát Rákosszentmihályon hasonló kifejlődésű mint Budafokon (Mélyárok) és Tarnócz környékén Nógrád X Kár, hogy ez öblítési módszerrel fúrt kútból a dolog természetéből kifo- lyólag alig került ki ép szerves zárvány. A RÁKOSSZENTMIHÁLYI SASHALOM KAVICSAINAK KORÁRÓL. 239 megyében, a hol felül szintén konglomerátpadok vannak? s alul fino- mabb homokrétegek. Rákosszentmihálynak a keleti szélén, az Almásy Pál-telepen, a volt SCHOSSBERGER-féle kavicsbányákban, s innen egészen a kerepesi ország- útig — a Sóspatak jobb oldalán — nagy darabon föl van tárva az alsó- mediterrán kavics, a mint ez SCHMIDT nyomán az újabban kiadott Buda- pest térképén is föl van tüntetve. Itt a szántóföldeken is hevernek a ki- szántott kövületek ostreák és anomták, melyek a bányákban nagy mennyi- ségben gyűjthetők a Pecten (Chlamys) praescabriusculus, FonT.-al együtt. RYvsáR tanár és UJsváRY IGwnÁcz orvos urak voltak szívesek nekem kövült fát és négy darab czápafogat adni, melyek a volt Schossberger-féle bányából valók. Ezek között van: Omyrhina xyphodon, Nörv. (hastalis, Aa. 2 példány) ( Desorti, Aa. (1 példány) és Lamma (Odontaspis) cuspidata, Aa. (1 drb.) A Sós-patak vagy Szilas-völgyének mentén, a mint azt a ScHoss- BERGER-féle kavicsbányában jól látni, 1—1"5 m. vastag diluviális (zsákos) kavics telepszik az alsó-mediterráni kavicsra. Ez ScHMIDT térképén helye- sen van diluviálisnak föltüntetve,Yr míg a Földtani Intézet újabb térképén hibásan levantei mastodon-kavicsnak van jelezve. Hogy a települési viszonyokat könnyebben szemlélhetővé tegyem, a következő (II.) szelvényt mellékelem, melyen a hosszúsági arány 1 : 25000, mig a magassági 1 : 2000. nm z :o E] 3 B kezdi . 82 E 3 ba a am Sashalom 156 m. kzt A ka E Kavics fejtők Almási-telep -.S, a , z- CÉ 9 z z ; Rákos völgy 5 E Ja Mi Sós pp. völgye SE e sb 1391 m. u K.(0/ Ny.(W/. II. szelvény. 1. Alluvium. 2. Diluvialis zsákos kavics. 6. Rhyolittufa. 7. Alsó me- diterrán konglomerát. 8. Alsó mediterrán kavics és homok. Pecten praescabrius- culus, FONT.-al. Természetes, hogy olyan durva kavics-képződményben, mint a sas- halmi kavicsbányák anyaga, a kövületek ritkák s a mik. előjönnek, azok k KocH ANTAL: Tarnócz Nógrádmegyében, mint kövült czápafogaknak új gazdag lelőhelye. (Földtani Közlöny. XXXIII. köt. 1903. 23. lap.) kk Czinkota geologiai viszonyairól. (Földtani Közlöny. XXIII. kötet. 339. lap és térkép. 1893). 164 240 Dr LÖRENTHEY IMRE is töredékesek s kopottak. Az egyes példányokat pedig nagyon nehéz a konglomerátból kiszabadítani. Én egy pectennek és egy flabellumnak a, töredékét, majd Lóczy egy kirándulásunk alkalmával egy elég szép flabel- lum példányt gyűjtött, melyek azonban a kiszabadításnál összetöredeztek. Ezek bemosva nem lehetnek (mint azt némelyek eleinte hitték), mivel flabellumok az egész környék tereczierjéből ismeretlenek, míg itt úgy lát- szik ezek a leggyakoriabbak. Újabbi értesülésem szerint régebben nagy, vastaghéjjú kagylókat (ostreák) találtak benne. Meg vagyok róla győződve, hogy a további gyűjtéseim több érdekes alakot fognak még eredményezni. Különben ScHwmipr Czinkota környékének geologiai viszonyait tárgyaló munkájában az alsó-mediterráni durva homokokról szintén azt írja, hogy ép kövületek rvalóban ritkaságok?. Ezeknek az alsó-mediterráni képződményeknek aránylag elég nagy területen még a dőlésük is ugyanaz. Igy Gödön SzaBó szerint a sziget északi csúcsánál e rétegek DDNy-felé dőlnek 2097-al, Czinkotán SCHMIDT szerint DNy (142) felé 10 fokkal. Rákosszentmihályon D-felé dőlnek 20—25" a csapásuk Ny-i 6—1079". Tehát átlag a rétegek dőlése 207 alatt DNy-i. Kisebb helyi zavarodások mindenütt vannak ; látni ilyeneket a rákosszent- mihályi föltárásokban is, sőt itt a rhyolithtufában is vannak 10—50 em.-es vetődések. Helyenként az alsó konglomeráttal együtt a fölötte lévő ande- sitbreccia is kimozdult. Különben, hogy még a szarmata-korszak után is történtek e vidéken nagyobb tektonikai mozgások, ezt igen szépen látni az I. szelvényen, a hol Rákosnál a szarmatamész rétegei hatalmasan elvetődnek. ScHMIDT kimutatta, hogy a Czinkota környéki sok forrás, mind az alsó mediterráni kavicsból fakad s a 335. lapon ezt mondja : chogy a Sashal- mon szintén az . . . Almásy Pál-telepen, illetve Nagyszentmihály pusztán az alig két év óta berendezett xForrás fürdőv vize a mediterráni rétegek- kel áll-e kapcsolatban, az iránt ez idő szerint véleményt nem formálha- tok. A cHorrás-fürdőv-ben az idén lemélyesztett kút kétségtelenül beiga- zolta, hogy ez a forrás is az alsó-mediterráni rétegekből fakad. Az alsó-mediterráni képződmények rétegtani kifejlődése hasonlóan, mint annak települési és fizikai (forrás) viszonyai is, aránylag nagy terü- leten ugyanazok. A czinkotai vasútállomás közelében a Pecten (Chlamys) praescabriusculus Fonxr.-ot nagy mennyiségben tartalmazó laza, finom homok van föltárva, melyek fölé durvább homok- és kaviecsrétegek tele- pülnek váltakozva finomabb homok és agyagosabb rétegekkel (Horrás- fürdő kútja) Följebb vannak a sashalmi konglomerátok, melyek felső rétegeikben durva kavicscsal váltakoznak (kevés andesit-kavicscsal). Erre délen a vastag rhyolithtufa-réteg, majd a lajta- és szarmatameszek tele- pülnek. Fóth környéken legalul szintén finom, helyenként pados homok van A RÁKOSSZENTMIHÁLYI SASHALOM KAVICSAINAK KORÁRÓL. 941 Pecten (Chlamys) praescabriusculus Fonr.-al, erre scelleporariás mész) , majd a rhyolithtufa telepszik. E scelleporariásmészv körülbelül a sashalmi konglomerátnak felel meg, a mennyiben erre is a rhyolithtufa telepszik. Azt hiszem nem tévedek, ha az eddigiekből azt következtetem, hogy a nem messze nyugatra lévő, városligeti ártézi kútban az alluvium alatt föltárt 340 m. vastag agyag és homok legnagyobb része szintén az alsó- mediterráni emeletbe tartozik, nem pedig a felsőbe, mint azt ZSIGMONDY Virmos veszi.X EH véleményemet támogatja az, hogy e kút hasonlóan mint a Forrás-fürdő is, az alsó-mediterrán övébe esik, míg a felső-mediterráni rétegek az eddigi ismereteink szerint délibb övet képeznek ; továbbá, hogy a mint ZsIGmMonDpY VirMmos a 73. lapon mondja a foraminiferák 709/9-a közös a kisezelli agyagéval, tehát a foraminifera faunája alsó-oligoczéni jellegű, a molluskák pedig felerészben alsó-mediterrániak. E faunistikai tények nem bizonyítják ugyan teljesen be az őket bezáró rétegek alsó- mediterráni korszakát, de nem is mondanak ennek ellent, sőt valószínűvé teszik. E valószínűséget fokozza még az, hogy e kút az alsó-mediterrán övébe esik. Különben, hogy végérvényes itéletet mondhassunk kritikailag át kell tanulmányozni Magyarországnak és Ausztriának egész mioczén faunáját s azután átrevideálni az ártézi kútból kikerült anyagot. Meg kell még jegyeznem, hogy a kavicsoknak sashalmi előfordulása — a mennyiben az alsó-mediterráni konglomerát és rhyolithtufa közé települt kavics-padokból mállott andesit-kavicsokat gyűjtöttem — ellentmond SzaBó 1858-ban fölállított felosztásának, hogy t. i. a lajtamész alatt wtraechyt- nélküliv, míg följebb a pannoniai emelet agyagrétegei fölött ctrachyttar- talmús kavicsokat különböztet meg. Különben BöckH Hugó dr.£X a Nagy- maros környéki alsó-mediterráni képződményekről szólva a 36. lapon azt mondja: x . . . homokos rétegekre tetemes kavics-lerakódások jönnek, me- lyek andesitanyagot is tartalmaznak., De nemcsak Rákosszentmihályon és Nagymaroson észlelhető az, hanem a mint ScHAFARZIK barátomtól tudom, ő is talált már az alsó-mediterráni kavicsok között andesit-kavi- csokat. A legkeletibb kavicsbányában (czinkotai határ) föltárt vöröses kavics lehet talán fiatalabb. , : Nagy-Maros környékének földtani viszonyai. (A magy. kir. Földtani intézet Évkönyve. XIII. köt. 1899.) kk ZSIGMONDY VILMos: A városligeti artézi kút Budapesten. 1878. 242 DI KOCH ANTAL BASALTLAKKOLITH AZ AJNÁCSKÓI VÁRHEGYBEN. Dr. Kocn Anrattól.! Hallgatóimmal minden évben egy, több napra terjedő, tanulmányi kirándulást szoktam rendezni hazánknak egyik-másik, geologiai szem- pontból változatosabb, ismeretes vidékére, melyeken a már ismertetett tényeknek megszemlélése és alkalmas tárgyaknak gyűjtése mellett itt-ott újabb megfigyeléseket is teszünk. Egy ilyen új megfigyelésről akarok itt röviden számot adni, melyet múlt évi nagy kirándulásunk alkalmával a gömörmegyei Ajnácskőnél festőien kiemelkedő Várhegy kúpján tet- tünk volt. Ez a szabályos alakú kis kúp a wieni bir. geol. intézettől kiadott iészletes földtani térkép szerint lösztakaró közepette basalttufából, helye- sebben brecciából van fölépítve, melynek szaggatott sziklapadjai egy régi várnak falmaradványaival a kúpnak tetejét érdekesen koronázzák. C. M. Paur wieni geológus, ki Ajnácskő vidékét 1866-ban geologiai- lag fölvette és térképezte, előzetes jelentésében ? csak azt emeli.ki, hogy Ajnácskő és Barna mellett basaltból és basaltbrecciából álló, elszigetelt kúpok emelkednek ki a neogénképződmények általános takarójából, és hogy ezeket mindig vastartalmú savanyú források kisérik. Részletes jelen- tésében ? azt mondja továbbá (522. 1.): hogy a basalttufa (breccia) e kör- nyéken a tömött basalttal érintkezésben kevésbbé fordul elő, mint inkább elszigetelt kis kúpok alakjában, s hogy a legfeltünőbb ezek közt az Aj- nácskő falu közepén kiemelkedő Várhegy. A mondott vidék basaltjainak elválásáról pedig azt mondja (522. 1.), hogy táblás oszlopos elválásformák uralkodnak; de az ajnácskői Várhegyet, mint a basaltnak is előfordulási helyét, egyáltalában nem említi. Sokkal részletesebben foglalkozik azonban SzaBó J. tanár az ajnácskői Várhegy földtani szerkezetével rA Pogányvárhegy Gömörben, mint basalt- kraterv czímű dolgozatában," mely egy évvel előbb jelent meg, mint C. Paun jelentései. 1 Előadta a m. h. Földtani Társulat 1904. évi januárius hó 13-án tartott szakülésén. 2 Verhandl. d. k. k. geol. Reichsanst. 1866. p. 119. 3 Das Tertiürgebiet nördlieh von der Mátra in Nordungarn. Jahrb. d. k. k. geol. Reichsanst. 1866. p. 515. 4 Math. és Term. tud. Közlem., kiadja a M. Tud. Akad. Pest 1865. TUTS kő 320— lap. BASALTLAKKOLITH AZ AJNÁCSKŐI VÁRHEGYBEN, 243 Ezen dolgozatának 338. lapján SzaBó közli a Várhegynek vázla- tos rajzát és geologiai viszonyainak rövid leirását is. wA hegycsúcs — sze- rinte — egy darab durva basaltoszlop függélyes oldalakkal — és így tün- teti föl a vázlat is — ; ott, hol a lejt kezdődik, kevés hijával köröskörül várrommaradványok vannak. Az északkeleti oldalon, melyen szekérút megy föl a tetőre, vastag lösz borít mindent, föl csaknem a basaltig. Északi oldalán szintén lösz van. A basalt túlnyomólag olyféle breccia, mint a szőregi: sok benne a földpát, amphibol, és van fekete amorph anyag is, mint Tiliczén. A nyugati oldalon látni a tömött egyöntetű ba- saltot is kevéssé föltárva. Váladéka vékonytáblás. Fölötte itt is észlelhetni a breccianeműt, úgy hogy az a tömöttnek előpostája. A tömöttben szin- tén van földpát és amphibol. Ezekből kitetszik, hogy SzaBó J. megfigyelése, összevetve az enyém- mel, lényegében véve helyes ; csak azt nem értem, hogy mért mondta és tüntette föl az egész csúcsot, mint egységes basaltoszlopot? Valószinűleg úgy képzelhette, hogy a kúp egyetlen kitörésnek az eredménye, mely elő- ször lapillit vetett és aztán a tömeges basalt fölnyomulásával befeje- ződött. A mi megfigyeléseink szerint a Várhegytetőnek, merészen felnyúló sziklaoszlopa basaltbrecciából áll, melynek szaggatott rétegpadjain álla- nak a várrom falai. E rétegpadok lankás kúpformán települtek és a kúp lankásabb lejtőjén a lösz és a reáomlott törmelék takarója alá vonulnak. (Lásd a mellékelt vázlatot, melyet a helyszinén, a közvetetlen megfgyelés benyomása alatt vetettem papirra). Az ajnácskői Várhegy csucsának geol. szerkezete annak Ny-i oldalán. B — basalt lakkolith, a határfelülettel párhuzamosan táblás elválással, az érintkezés közelében basaltbreccia zárványokkal; Br — a basalt lakkolithot fedő basaltbreccia, szaggatott csúcsokkal, melyekre. a vár falai rakattak; ab—a csúcsra vezető út, melyen alul a lösz (0) mindent eltakar. A hegytető nyugati oldalán azonban, a fölvivő kocsiútnak a végén, körülbelől 10—15 lépésnyi hosszban és 4—5 m. magasságig, kétségtelenül helytálló tömeges basalt van jól föltárva, valószinűleg újabb időben tör- 244 Dr KOCH ANTAL tént kőfejtések következtében. Most igen jól látható, hogy a durva basalt- brecciapadok boltozatosan ráborulnak a basaltkibúvásra. vagyis a kis tömzsszerű előfordulást csaknem egészen körülburkolják. A basalt vékony táblákban válik el, melyek világosan az érintkező basaltbrecciapadokkal mennek párhuzamosan, és így a boltozatnak meg- felelő — feltünő szép kúphéjas szerkezet mutatkozik a basaltkibúváson. Egy további érdekes és fontos tény a basalt és brecciájának kölcsö- nös viszonyát illetőleg az, hogy a basalt az érintkezésnél, a brecciának kisebb nagyobb szögletes darabjait magába gyúrva zárványként is tartal- mazza. Ebből kétségtelenül világos, hogy a tömeges basalt jóval ifjabb kitörés lehet, mint a basaltbrecciának megfelelő basaltkitörés; mert a brecciának már szilárdnak, tehát megkeményedve kellett lennie, hogy kisebb-nagyobb darabjait az utána nyomuló hevenfolyó basaltmagma leszakíthassa és magába gyűrhesse. Az tünik ki tehát ebből a tényből, hogy a gömörmegyei basaltkitörések is, mint másutt is hazánkban, pl. a Bakonyban és Erdélyben, vulkáni hamú- és lapilli-kivetéssel kezdődtek, és hogy a hevenfolyó basaltmagma feltódulása és kiömlése valószinűleg jóval később fejezte be a kitörések folyamatát. A kitörő basalt a legtöbb helyen áttörhette a már leülepedett tufa- és brecciatakarót, és azon kisebb- nagyobb kúpok, vagy messzeömlött leplek alakjában elterűlhetett; de a mint az ajnácskői Várhegy példájából világosan látható, a kisebb basalt- tömegeknek nem volt meg az a feltörő ereje, hogy a már leülepedett brecciatakarót áttörje, csak kúpalakúan fölemelte azt, és aztán az alatta keletkezett üreget kitöltvén, abban kihült és tömegkőzetté megmerevedett. A kihülés és megmerevedés alatt a lágy kőzetmagmára a basaltbreccia boltozatától köröskörül gyakorolt nyomás volt az oka annak, hogy a ki- hülő kőtészta a nyomó felülettel párhuzamosan, és így kúphéjasan, véko- nyabb-vastagabb táblákban merevedhetett meg, nem pedig oszlopokban, mint rendesen szokott. A tömegkőzetek ilyetén tömzsszerű előfordulását azonban, a mint eléggé ismeretes, újabb időben az amerikai geologusok (GILBERT és mások) nyomán lakkolithoknak kell tartanunk. Az ajnácskői Várhegy basaltja tehát, tavalyi megfigyelésünk alapján, egy kiválóan szép, mondhatnám mintaszerű, habár igen is kisméretű lakkolithnak tekinthető. Épen kis mérete az, mely áttekinthetőségét és felismerhetőségét oly könnyűvé teszi. és ezen okból is. mint a lakkolithképződés egy igen tanulságos hazai pél- dája megérdemelte, hogy itten röviden megismertettem. ISMERTETÉS, 245 ISMERTETÉS. Vasa, K. : Prispévek k morfologü sylvanitu. (Königl. Böhmische (Gesell- schaft der Wissenschaften in Prag. Sitzungsber. d. mathem.-natur- wissensch. Classe. Jahrg. 1894. Nr. XLVII.) (Cseh nyelven.) A szerző e dolgozatában egy kiváló szép sylvanitot írt le Nagyágról. A példány kőzete félig mállott daczit, a melybe sok pyrit van behintve. A kőzet hasadékait és üregeit sötétszürke, szarúkőhöz hasonló anyag tölti ki sok pyrittel, a melyre a tágabb hasadékokban még drúzás guarcz is telepedett, - s ennek kiséretében még bőven vörösbarna szemcsés sphalerit. A guarczczal részben egyidejűleg, részben későbben bournonit, tetraédrit és sok sylvanit képződött; a bournonit kristálykái fogaskerékalakúak, az apró tetraédritkris- tálykák alakjai pedig (111 ÜSS (211) Eg A guarczon és az érczes ásvá- nyokon mint legfiatalabb képződmény, gyéren dolomit látható halvány rózsa- színű, kévealakú halmazokban és a sphaleritnek kicsi kristálycsoportjai. A sylvanit a keskeny hasadékokat egészen megtölti és a törési lapon helyenként szemcsés-leveles szerkezetű; a tágabb üregekben a kristályok vagy tűalakúak vagy lemezesek, nem tökéletes kifejlődésűek, de vannak kitünően 1. ábra. 2. ábra kifejlett, fényes és lapokban igen gazdag kristálykák is. Kifejlődésük olyan, mint azt ScHRAUF ismeretes munkájában leírta. Szerző egy 3 mm. hosszú és 2 mm. vastag soklapú, fényes kristálykán (1. ábra) a következő 28 alakot állapította meg, a melyek közül az újakat egy k jelöli: 246 a (100) c0Boco b (010) coRoo e 11107o0o0P c 1001y0P m (101) — Poo M (101) P co XE (1024—38Boo n (201) — 28oo N (201) 2R oo ISMERTETÉS. rG (302183 B oo ne P o (1111.P s (1214—2?R2 c (1211282 1 (2114—2P2 xT (312323 i (3214— 323 J (83214 323 1 (523) — 823 te (543) —§PR3 Yy (12314282 d f011) P o0 R (120) 0082 XL (320100?3 f (210400?2 g (310) 00283 X[J 1610) 00 P 6 Z (710y co BT A felsorolt alakok szép ővviszonyát a gömbprojekczión láthatjuk; né- hány alak kivételével a lapok polusai két vagy több őv metszésében fek- szenek. A nagyobb lapok tükrözése kitünő s még a kisebbeké is elég éles volt; csak a prizmaőv nagyon keskeny és finoman rostozott lapocskáinak tükör- képei voltak kissé elnyúltak. A hét új alakra vonatkozó mért és ScHRAuFr X elemeiből számított szög- értékek a következők : a (100) : számítva : U (610) — 15911/59" : L (320) — 47926"47" :"8. (543) — 579207467 : G (302) — 44214"19" b (010): L (320) — 42933"13" : U (610) — 74948" 1" : T (312) — 68932"50" ca(ó01 s E (102) — 18958"34" : G (302) — 46910/41" e (110): m (101) : n (201) : M (101) : n (523) — 439 4/25" n (523) — 29033/48" s (543) — 46216" 7" 7 (523) — 26936/38" c (543) — 85919/53" TN(34D) E DARAB N (201) : e (543): 99421) T (321) — 29952/143" AC ETSO 20 16oAS a VÁG St SZAN SEHOSÁZ ÁOK : (111) — 10228/14" 7 (523) : k Zeitschrift f. Krystallogr. ete. 1878. 2. 211. s (121) — 369427407 mérve : 14957" 47998" D/S231 44917" 42930" 759 8!" 68934" 199 15 469 93 439 8" 99939! 46993" 10947" 10930" 36038" ZIMÁNYI KÁROLY. TÁRSULATI ÜGYEK. ; 247 TÁRSULATI ÜGYEK. Szakülések. 1904 április hó 6.-án. Elnök: KocH AnTaL dr. Előadások : 1. KocuH AwraL dr. egyet. tanár: Apró palaeontologiai közlemé- nyek czímén a következő új hazai kövület-előfordulásokat ismerteti a tárgyak bemutatásával kapcsolatban: a) a Sgualodon efr. Ehrlichi, van BEw. egy záp- fogát a felsőesztergályi alsó-mediterran rétegből; b) a Dremotherium cfr. Feignouxi, GEorFrx. felső állkapcsi 3-ik zápfogát, mely ugyanott találtatott ; c) a Notidanus czápanemnek egy új fogalakját Tarnóczról, melyet diffusidens fajnévvel jelölt; d) a Sphyraenodus atff. priscus, Aa. állcsont töredékét hat kúpos foggal a Kolozsvár vidéki középeoczén durvamészből ; e) egy kis halnak lenyomatát a Dés vidéki dacittufából, melyet Smerdis efr. macrurus, AG.-ra vonatkoztat; és f) egy a pycnodontákhoz tartozó új halnak farki részét, me- lyet nem rég a Gellérthegy alsó-oligoczén kovás agyagpalájában gyűjtött. SCHAFARZIK FERExcz dr., az előadás után megjegyzi, hogy ő is figyelem- mel kisérte a Gellérthegyen a leásást s tudja, hogy előbb a kisczelli agyagot és azután azt a kovás palát érték el, a melyből a hal kikerült. 2. TRErrz PÉTER osztálygeologus a magyar Nagy-Álföld nyugati peremé- ről néhány geologiai szelvényt mutat be, a melyek a mellett bizonyítanak, hogy a diluviumban a löszlerakódás több ízben szünetelt, hogy hazánkban a két löszréteget mindenütt meg lehet különböztetni, a Fruskagóra oldalán pedig a két löszréteg alatt még három löszszerű réteget találunk, a melyek — úgy mint a felsők — közbetelepült vörös agyagtól vannak elválasztva. 3. Hokusirzgx HENRIK geologus néhány kis alföldi — Tornócz-Ürmény környékbeli — artézi kút szelvényét mutatja be, a mely alkalommal röviden a magyar Kis-Alföld szabályos medencze alakulásáról is tesz említést. Az artézi kútfúrások szelvényei alapján négy víztartó-réteget ismertet, a melyek közül az első a diluviális és pontusi rétegek határán, majd pedig a diluviális rétegekben, az utóbbi három pedig a pontusi rétegekben kering. 4. Emszr Kármán dr. vegyész soron kívül bemutatja az 1904 ápril 4-iki balkán földrengés diagramját, a melyet a mh. Földtani Társulat seismographja igen szépen registrált. Az inga kilengése 7-5 em. volt. 1904 május hó 4.-én. Elnök KocH AwraL dr. Elnök az ülést megnyitva, azon mélyen érzett fájdalomnak ad kifejezést, melyet társulatunk 30 éven át volt munkás tagjának és 13 éven keresztül buzgó első-titkárának, dr. Sraus Mógicz gyak. főgymn. tanárnak, f. évi ápri- lis 14-én történt váratlan halála alkalmából mindnyájan érzünk. Nem itt az ideje, hogy az Elhúnytnak a tudomány terén és társulatunk ügyvezetése körül 248 TÁRSULATI ÜGYEK. szerzett nagy érdemeit behatóan méltassam, mert hiszem, hogy társulatunk választmánya gondoskodni fog, hogy érdemei a maga idején kegyeletes szoká- saink értelmében, melyeknek ő volt a legbuzgóbb apostola, megörökíttessenek. Csak azt kivánom még jelenteni, hogy társulatunk az Elhúnytnak temetésé- nél érdemeihez méltón lerótta a kegyelet adóját azzal, hogy : 1. a Boldogultnak ravatalára koszorút helyezett ; 2. a hátrahagyott családjának küldöttségileg mélyen érzett részvétét kifejezte ; 3. elnöki minőségemben néhány őszinte búcsúszót intéztem volt örökre távozott drága Tagtársunkhoz, kinek emléke legyen áldott és 4. a Földtani Közlöny f. é. 1. füzetéhez mellékelve gyászjelentést adtunk. Előadások : 1. Viránis Isrváv: Adatok a Balaton-fölvidék basaltos kőze- teinek ismeretéhez. Az előadó a Balaton-fölvidék basaltos kőzetei között petrographiailag is, kor tekintetében is különbséget mutatott ki. Petrographiai- lag három közettipust különböztetett meg: I. magnetites ilmenites nefelines basamnitoidot, II. ilmenites magnetites földpátos basaltot és III. limburgitoidot. Az első kőzettipusban, a melyre nagyon jellemző egy sárgásbarna üvegbázis, csak nefelinitoid anyag van, nefelinkristály nincs, nem is lehet, a mint azt a vegyelemzéshez fűzött következtetések bizonyítják. E tipus aciditási coef- ficiense a— 143, a mi szintén azt bizonyítja, hogy e tipus a basalt és a basanit közt áthidaló helyzetet foglal el. A második tipusban igen sok ilmenit van. Dr. Hormawsws K.-nak azon megfigyelését, hogy az ilmenitek átlátszók, az előadó a következőkkel egészíti ki: a pleochroizmus erős: e — barnás, w — sárgás; a foszlányok és a tűk hosszirányban opt. pozitivek. Kettős törésük elég erős. A földpáttal egyidejűleg, sőt legnagyobb részben a földpát után váltak ki, tehát nem az elsősorban kivált oxidok, hanem a metatitán- savas sók közé tartoznak. Kimutatta az előadó, hogy Hormanws K. azon hipo- tézise, hogy kisebb nyomás alatt (a tetőkőzetben) magnetit s nagyobb nyomás alatt (az alja kőzetben) ilmenit válik ki, nem tartható fenn; a nefelines basanitoidban a magnetit, a basaltban az ilmenit van túlsúlyban. A legtöbb hely kőzete e két tipus közt oszlik meg, néhány hely kőzetében azonban a földpát feltünően megfogy, a szines alkotók viszont meggyarapodnak; az augithoz ugyanis rombos piroxén, amfibol és biotit járul. Ezeket a kőzeteket az előadó limburgitoidoknak nevezte el s kiemelte, hogy az augitos limbur- gitoidokban a rombos piroxénmagot rendesen monoklin piroxén: augitburok veszi körül. Korkülönbséget az előadó a Tátika és a Szebike hegyen mutatott ki a települési viszonyok és az ásványos összetétel alapján; ott ugyanis az aljakőzet, a nefelines basanit korábbi s a tetőkőzet, a földpátos basalt, későbbi ömlés produktuma. Ezen az alapon az előadó a Balaton-fölvidék vulkáni eredésű hegyeit két főcsoportba osztotta: I. kétömléses hegyek (Tátika, Szebike, Szent-György hegy, Somlyó); II. egyömléses hegyek, a melyek ismét vagy 1. a Tátika alja kőzetével egykorú idősebb nefelines basamitoidok (Fonyód, Szigligeti telek, Hegyes, Csobáncz, Köves, Bondoró stb.) vagy 2. a Tátika tetőköőzetével egykorú fiatalabb földpátos basaltok (Kab-hegy, Som-hegy, Ság- hegy stb.). TÁRSULATI ÜGYEK. 949 2. HoRusirzkYx HENRIK: A Vágmenti homokbuczkák nedvessé- géről. Előadó kiemelve azon tapasztalati tényt, hogy a homokbuczkák tete- jének talaja, még a legszárazabb időjárásban is nedves, ezen nedvességet azzal magyarázza, hogy a homokban levő víz hydrostatikai nyomás alatt áll. 3. REGuny JEnő : A Volovecz déli lejtőjének geologiai viszonya Betlér és Rozsnyó között. A szepes-gömörmegyei éreczhegység ezen kis részének általános ismertetése után rátér a hegység geologiai szerkezetére, mely klasztikus és eruptiv kőzetekből van alkotva. Klasztikus kőzetek közül az agyag-, metamorf-, guarczit- és graphitos- palák az uralkodók kevés kristályos mészkő betelepüléssel. Eruptiv kőzeteket a guarczporphyrok képviselik és a belőlük dynamo- metamorphozis útján keletkezett porphyroidok. Ezen eruptiv tömzsben van az ottani bányászat tárgyát képező antimo- nit éreztelér. 1904 junius hó 1.-én. Elnök: KocH ANTAL dr. Elnök megnyitván a szakülést, fájdalmas megilletődéssel jelenti, hogy társulatunkat, 1876 óta egyik legbuzgóbb tagjának, ScHmIDT SÁNpoR dr. műegy. tanárnak f. évi május hó 16-án történt elhunytával újra súlyos veszteség érte. ScHMIDT SÁNDOR neve társulatunk fölvirágozásával annyira össze van forrva, érdemei, melyeket mint 5!2 éve át volt másodtitkára, azután mint választ- mányi tagja és 1901. és 1902-ben mint alelnöke szerzett magának, olyan kiválók, hogy azoknak kiemelése és megörökítése csak méltó emlékbeszédnek lehetnek tárgyai, melyről a választmány gondoskodni fog. Társulatunk hálás kegyeletének első adóját a Boldogultnak halála és temetése alkalmával, melyen a választmány teljes számban és a tagok közül . is számosan megjelentek, azzal igyekeztek leróni, hogy : 1-ször: háromtagú küldöttséggel meleghangú részvétét fejezte ki az Elhunyt özvegyének és fiának; 2-szor : ravatalára koszorút helyezett ; 3-szor: társulatunk alelnöke megható búcsúszavakat mondott a rava- talnál, és 4-szer: Közlönyünk 2-ik füzetében gyászjelentést fog beiktatni. Előadások : 1. Szorvracn Tamás dr., tekintettel az utóbbi időben a hirlapokban köz- lött és az aknaszlatinai sóbányászatot érdeklő mindenféle hirekre, a sóbányá- kat fenyegető édesvizekről és a bányatelep közelében beállott térszíni süppe- désekről tartott előadást. A helyszinén szerzett tapasztalataiból hiszi, hogy az aknaszlatinai előkelő bányásztisztikar, gondos munkásságával és a m. kir. pénzügyminiszter úr hathatós támogatásával, a bajokon lehető rövid idő alatt segíteni fog. Dóczy Lasos dr. azon nézetének adott kifejezést, hogy a süppedések a mészkőben előforduló dolinákhoz hasonló jelenségek. Mészkőterületen csak ott képződhetik dolina, hol a mészkő alatt keringő víz van s ezért azt, a mit az előadó ajánlott, hogy t. i. a mészkőtestet fúrják át, hogy a fekvőjét 250 TÁRSULATI ÜGYEK. megismerjék, ő is csak helyesnek és ajánlatosnak mondhatja, annál is inkább, mert — hangsúlyozta — az átfúrás nem jár a sótestre veszélylyel. KocH AwraL dr. szintén azon meggyőződésen van, hogy a sótest át- fúrása nem jár veszélylyel. Az erdélyrészi sóbányáknál, pl. a marosujvárinál a víz szintén felülről, a Maros folyóból, szivárgott be a bányába és a sótest körül telepített körtáróval azt úgy felfogták, hogy jelenleg a bányába víz már nem jut. 2. GürL Virnmos felolvasta Timkó ImRÉnek értekezését, a ki jelen első előadásában — midőn hazánk egyik leghatalmasabb síklápterülete agrogeolo- giai ismertetését megkezdte — a mult éven azon dühöngött tűzvészről számolt be, vázolva annak kiterjedését s jövőbeni kihatásait a láp mezőgaz- dasági értékesítése szempontjából. A tűzeset következményéül a láp jövőjének előre vetett árnyéka az el- székesedés gyorsabb bekövetkezése állapíttatván meg, annak jövőben a leg- kisebb dimensiókban való terjedésének meggátlását s a zsombékolási eljárás- nak nem a láp felperzselési, de elrónázási metodusát ajánlott a saját jól felfogott érdekében a lápi birtokosságnak. 3. Tmxkó GyógRGyY ismertette Budapest III. főgyűjtőcsatornája geologiai szelvényének foraminiferáit. Tanulmányai alapján kimutatta, hogy e mediter- ránkorú lerakódásoknak foraminiferafaunája úgy a megtartást, mint pedig az alak változatosságát tekintve, vetekedik bármely eddig ismert magyar- országi foraminiferafaunával, sőt sok tekintetben azokat felül is mulja. Választmányi ülések. 1904 áprihs hó 6.-án. Elnök: KocH ANTAL dr. Elnök jelenti, hogy a tiszteleti tagságról szóló oklevelet az alelnök és LÖRENTHEY IMRE dr. vál. tag kiséretében átadta gr. Széchényi Béla és Darányi Ignácz tiszt. tagoknak. Szápgczgky Gwyura dr. kolozsvári egyet. tanár 200 K alapítványnyal az örökítő tagok közé lépett. Rendes tagnak választatott GAÁL Isrván dévai főreáliskolai tanár (aj. LÓRENTHEY). Tudomásul vétetett, hogy a Sraus : Cinnamomum munkájának kiadására megigért segély a M. Tud. Aka- démiától és a Vallás- és Közoktatásügyi Ministertől kiutalványoztatott. El- fogadta a választmány a f. évi kirándulási helyéül a kiküldött bizottságtól ajánlott Hátszeg—Retyezát— Petrozsény vidékét és tudomásul vette az orsz. meteorologiai intézetnek a Társulattól annak idején átengedett ötezer koroná- ról való leszámolását. Végül az írói tiszteletdíjakra vonatkozólag kimondotta, hogy a Földtani Közlöny egy évfolyamában ugyanazon szerzőnek egy tárgyról írott munkájáért legfennebb csak két nyomatott ív után fizethető tiszteletdíj. Ha a munka terjedelme a két ívet meghaladja, a két íven felüli rész nyomtatási költsége a szerzőnek két ív után járó tiszteletdíjából levonandó. 1904 május hó 4.-én. Elnök KocH ANTAL dr. Elnök bejelenti, hogy az április hó 14-én elhunyt dr. SrauB MóRrcz volt elsőtitkár ravatalára a Társulat nevében koszorút helyezett, a temetésen TÁRSULATI ÜGYEK. 251 azt képviselte s a ravatalnál búcsúszót intézett az elhunythoz és a családnál is kifejezte a Társulat részvétét. A választmány az elnöknek ezért köszönetet mondva, felkéri, hogy SrauB felett a következő közgyűlésen ő tartana emlék- beszédet. Rendes tagnak választattak: Rorm FrLókIs, a salgótarjáni köszénbánya részvényt. bányaigazgatója Budapesten (aj. GEsELL S.), Timkó GyöRGY tanár- jelölt Budapesten (aj. LóRExrHny I.) és AcKER VIkToR bányamérnök Budapesten (aj. titkár). A választmány a Szabó-alap kamataiból 200 K segélyt szavazott meg Kogmos Tivapag tanárjelöltnek a nagyváradi Püspök-fürdő hévvízének üledékében előjövő kövületek tanulmányozására. 1904 junius hó 1.-én. Elnök: KocH AwraL dr. Rendes tagnak választatott Karrus AwraL bányafőinspektor Brüxben (aj. HAMBERGER J.) és a m. kir. gazdasági Akadémia talajismereti tanszéke Magyaróvárott (aj. Hogusirzkv H.). A néhai Schmidt Sándor dr. társulati tag fölött való emlékbeszéd megtartására BőcgH Hugó dr. selmecz- bányai akad. tanárt kéri föl a választmány. Örvendetes tudomásul vette azt, hogy SCHAFARZIK FERExcz dr. alelnök eddigi 200 K-ás alapítványát 300 K-ra emelte föl és hogy az utolsó közgyűlésen elfogadott alapszabálymódosításokat a m. kir. belügyminiszter jóváhagyta. Ifj. br. Nopcsa FEREwxcz az ezidei kirán- duláshoz módosított tervezetet nyujtott be, a mit a választmány szintén tudomásul vett. A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT ALAPSZABÁLYAI. I. Czím. 1. §. A társulat czime: xsMagyarhoni Földtani Társulat. — Szék- helye : Budapest. II. Czél. 2. §. A .Magyarhoni Földtani Társulat tudományos egyesület, melynek czélja a földtan- és rokontudományainak míivelése és terjesztése. 3. §. Ennek a czélnak elérése végett a Magyarhoni Földtani Tár- sulat, más testületekkel összeköttetésbe léphet. III. Eszközök. 4. §. A jelentékenyebb eszközök : a) Gyűlések. b) Kiadványok. c) Könyvtár. d) Ásvány-, föld- és őslénytani tárgyak gyűjtése e) Egyes vidékek földtani tanulmányozása. f) Fiókegyesületek alakítása. IV. Pártfogó. 5. §. A társulat, czéljainak érdekében, egy vagy több pártfogót igyek- szik megnyerni. lú V. Tagok. 6. §. A társulatnak vannak : a) pártoló, b) örökítő, c) rendes, d) tisz- teleti és e) levelező tagjai. 7. §. Pártoló tag az, a ki a társulat pénzalapját legalább 400 K-val növeli. 8. §. Örökítő tag az, a ki az alaptőke gyarapítására a társulat pénz- tárába 200 K-t fizet. A: MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT ALAPSZABÁLYAI. 253 9. §. Rendes tag lehet az, aki belépési szándékát közvetetlenül, vagy egy társulati tag ajánlatával a titkárnak bejelenti. 10. §. Tiszteleti tagúl oly bel- vagy külföldi kitünő férfiú választható, a ki a geologiában, vagy ennek rokontudományaiban rendkívüli érdeme- ket szerzett. 11. §. Levelező tagúl oly bel- vagy külföldi szaktudós választható, a ki e társulatnak vagy a magyar geologia ügyének elismerésre méltó szol- gálatot tett. VI. Tagok választása. 12. §. A ki pártoló, örökítő vagy rendes tag óhajt lenni, szándékát a társulat egy tagjának, vagy a titkárságnak ajánlás végett bejelenti. Az ekként ajánlottakról a választmány dönt és a megválasztottak neveit a legközelebbi szakülésen a titkár bejelenti. 13. §. Tiszteleti és levelező tagot, a választmány előterjesztése alap- ján, a közgyűlés választ. Tiszteleti és levelező tagot a társulat tiszteleti, pártoló, örökítő és rendes tagjai ajánlhatnak. Ajánlatukat, az ajánlottak különös érdemeit felsorolván, november hó 1-ig az elnökséghez irásban kell benyujtani. A választmány e javaslatot, véleményével, a legközelebbi közgyűlés elé terjeszti. VII. Tagok kötelességei. 14. §. A rendes tagok évenként 10 K tagsági díjat fizetnek. Ezenkívül az oklevélért minden rendes tag egyszersmindenkorra 4 K-t fizet. 15. §. A tagsági díj minden év első negyedében fizetendő. Ha vala- mely tag évi díját az első negyedben nem fizette ki, a társulat a díjat posta útján szedi be, a mely esetben a postai költséget a hátralékos tag fizeti. 16. §. A rendes tag, ha ki akar lépni, a következő évre vonatkozó kilépési szándékát, a titkárságnál, november hó 1-ig, előzetesen bejelen- teni tartozik. VIII. Tagok jogai. 17. §. A tagok a társulattól oklevelet kapnak, melynek alapján magukat a vsMagyarhoni Földtani Társulatv pártoló, örökítő, rendes, tisz- teleti vagy levelező tagjának nevezhetik. A társulat minden tagja részt vehet a szaküléseken és a közgyűlé- seken is; azonban a közgyűléseken szavazati joga csak a tiszteleti, pár- toló, örökítő és rendes tagoknak van. A levelező tagok kivételével, a tár- Földtani Közlöny. XXXIV. köt. 1904. 17 254 A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT ALAPSZABALYAI. sulatnak minden tagja kapja a társulat kiadványait, használhatja a tár- sulat könyvtárát és új tagokat ajánlhat. IX. Ügyvezetés. 18. §. A társulat ügyeit a választmány intézi, melynek tagjai: az elnök, a másodelnök, első és másodtitkár, 12 választmányi tag, az állan- dóan Budapesten lakó tiszteleti tagok és a pénztáros. 19. §. Az elnök képviseli a társulatot a hatóságok és mások irányá- ban, az üléseken elnököl. A társulat pénzügyeire felügyel, a fizetéseket utalványozza, a jegyző- könyveket, társulati határozatokat aláírja, szavazatok egyenlősége esetében az ő szava dönt. A másodelnök helyettesíti az elnököt. 20. §. Az első titkár vezeti az ügyeket és az ülések jegyzőkönyveit ; szerkeszti a kiadványokat. Gondoskodik a szaküűlési előadásokról, a bekül- dött munkálatok és tárgyak bemutatásáról ; tudósítja a tagokat a gyűlések idejéről és napirendjéről; gondot visel a könyvekre, a térképekre és a folyóiratokra s róluk jegyzéket vezet ; nyilvánosságban tartja a tagok szá- mát, beszedi a tagdíjakat és a közgyűlésen a társulat működéséről jelen- tést terjeszt elő. A másodtitkár az elsőnek kisegítője, szükség esetében helyettese. 21. §. A választmány intézi el a társulat minden fontosabb ügyét. Megválasztja a pártoló, örökítő és rendes tagokat. Közgyűlés elé terjeszti a tiszteleti és levelező tagok választására vonatkozó indítványát. uLeve- lezőv czímet adhat mindazoknak, a kik a társulat ezéljait gyűjtés, becse- sebb adomány vagy egyéb jó szolgálat által elősegítették. Évenként pénz- tárost választ, ellenőrzi a pénztári kezelést s a pénztárt minden évben megvizsgáltatja. 22. §. A pénztáros kezeli a társulat alapvagyonát és a forgó tőké- jét, teljesíti a fizetéseket, de csak az elnöktől utalványozott és a titkártól ellenjegyzett számlára vagy nyugtatóra. 23. §. Az elnök, másodelnök, titkárok és választmányi tagok a közgyűlésen titkos szavazattal 3 évre választatnak. X. Gyűlések. 24. §. A gyűlések háromfélék: a) szak-, b) választmányi- és c) köz- gyűlések. 25. §. A szakűlésen tudományos értekezéseket adnak elő. Szakülés, kivéve a nyári szűnidőt, minden hónapban tartandó. 26. §. A választmány havonkint rendesen egyszer ülésezik, általá- A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT ALAPSZABÁLYAI. 255 nos szavazattöbbséggel határoz. Hogy a határozat érvényes legyen, a jelenlevő tisztviselőkön kívül legalább 5 választmányi tagnak kell jelen lenni. Az elnök, ha szükséges, máskor is hivathat össze választmányi ülést, de 3 tag irásbeli kérésére is köteles a választmányt 8 napon belül össze- hívni. 27. §. A társulat évenkint rendesen egy közgyűlést tart, még pedig a polgári év elején, melyen a választmány a társulat szellemi működésé- ről és anyagi állásáról beszámoltat. A közgyűlés választja a tisztviselőket (a pénztáros kivételével), még pedig abszolut szótöbbséggel (a szavazatok felénél több); a választmányi-, továbbá a tiszteleti és levelező tagokat, általános szótöbbséggel. A szám- adások és a pénztár megvizsgálására 3 tagot küld ki. Ha valaki a közgyűlés elé oly indítványt szándékozik terjeszteni, a mely pénzkiadással vagy a fennálló alapszabályoknak és a szokás szen- tesítette ügykezelési rendnek megváltoztatásával járna, köteles indítvá- nyát, a közgyűlés előtt legalább két hónappal, a titkárság útján a választ- mánynak bejelenteni. Szükség esetében az elnök rendkívüli közgyűlést is hívhat össze; de ezt a tagokkal legalább egy héttel előbb tudatnia kell. A közgyűlésen a szavazásra jogosult tagok általános szótöbbséggel határoznak. XI. Társulati vagyon. a) Az alaptőke a pártoló és örökítő tagok alapítványaiból s egyéb erre a czélra szánt adományokból áll. Az alaptőkének csak kamatja költ- hető el. 28. §. A társulat vagyona : a) az alaptőke és b) a forgó tőke. b) A forgó tőke jövedelmei: 1-ször a tagdíjak; 2-szor az oklevél- dijak; 3-szor az eladott kiadványok ára; 4-szer az alaptőke kamatja és 5-ször egyéb erre a czélra szánt adományok. XII. Alapszabályok változtatása. 29. §. A társulat alapszabályait csak a közgyűlés változtathatja meg. A megváltoztatott alapszabályok helybenhagyás végett felsőbb helyre ter- jesztendők fel. XIII. A társulat feloszlása. 30. §. A társulat feloszlását közgyűlés határozhatja el. A feloszlás- ról határozó közgyűlést megtartása előtt egy évnegyeddel kell kihirdetni. 1705 256 A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT ALAPSZABÁLYAI. Határozat csak akkor hozható, ha a helybeli tagoknak kétharmada jelen van. Ha ennyi tag nem gyűlt volna össze, akkor a feloszlásról egy hasonló módon kihirdetett újabb közgyűlésen a megjelent tagok kétharmad szó- többséggel döntenek. 31. §. Ha a társulat feloszlik, minden vagyona a közgyűlés által ki- jelölt tudományos czélra fordítandó. E határozatot végrehajtás előtt fel- sőbb jóváhagyás elé kell terjeszteni. XIV. Állami felügyelet. 32. §. Az 1875. évi május hó 2-án 1508. eln. sz. a. kelt, az egy- letekre vonatkozó belügyminiszteri szabályrendelet 9. pontjához képest, vaz egyesület az esetben, ha az alapszabályokban meghatározott czélt és eljárást, illetőleg hatáskörét meg nem tartja, a kir. kormány által, a mennyiben további működésének folytatása által az állam vagy az egy- leti tagok vagyoni érdeke veszélyeztetnék, haladéktalanul felfüggesztetik s a felfüggesztés után elrendelendő szabályos vizsgálat eredményéhez képest végleg fel is oszlattatik vagy esetleg az alapszabályok legpontosabb megtartására a külömbeni feloszlatás terhe alatt köteleztetik. Kelt Budapesten a Magyarhoni Földtani Társulatv 1904-dik évi februárius 3-án tartott rendes közgyűléséből. Dr. Pálfy Mór s. k. Dr. Koch Antal s. k. a Magyarhoni Földtani Társulat I. titkára. a Magyarhoni Földtani Társulat elnöke. 5 ET 37449 ar Szám : TINTA // 1904. Látta a m. kir. belügyminiszter. Budapest, 1904 május hó 1. a miniszter meghagyásából Szabó László s. k. SET miniszteri o.-tanácsos. HIVATALOS KÖZLEMÉNYEK A M. K. FÖLDTANI INTÉZETBŐL. 957 HIVATALOS KÖZLEMÉNYEK A M. K. FÖLDTANI INTÉZETBŐL. A m. kir. Földtam Intézet 1904. évi geologiai felvételei. A m. kir. Földtani Intézet tagjai a m. kir. földmivelésügyi minister úr rendeletéből a folyó évben a következő helyeken végeznek részletes felvételeket : PosEwirz Tivapakg dr., osztálygeologus, először Szolyva és Vezérszállás vidékén, Bereg- és Ungmegyében, azután Nagyhlineecz táján, Gömör- és Sze- pesmegyében dolgozik. SZONTAGH Tamás dr., bányatanácsos-osztálygeologus, Bihar vármegyében, a Sebes- és Fekete-Körös közötti Királyerdőben, Dámos és Kebesd, valamint Belényes—Budurásza községek környékén végzi a geologiai térképezést. TELEGpI RórH Lasos, főbányatanácsos-főgeologus, Alsó-Fehérmegyében, Gyulafehérvár messzibb vidékén, a Maros folyó jobb és balpartján ; — Pánrv MóxR dr., osztálygeologus, a Brádkörnyéki bányaterületen, továbbá Kristyor és Boicza környékén, Hunyadmegyében; — ParPPp KÁRony dr., geologus, először Aradmegyében, Nadalbést és Monyásza vidékén, azután Hunyadmegyében a Kőöőrösbányától délre eső hegységben folytatja a geologiai felvételeket. HALAváTs GyuLra, főgeologus, Hunyad- és Szebenmegyében, Kudzsir és Szászsebes környékén végezi a geologiai felvételt. SCHAFARZIK FERExcz dr., bányatanácsos-főgeologus, Krassó-Szörény vár- megyében, a Bisztra völgyétől északra, Mácsova és Ruszkabánya vidékén ; Kapró OTTOKÁR dr., geologus, pedig először Krassó-Szörény vármegyében, Czella és Gross között, azután esetleg Biharmegyében Fonácza és Szudrics közötti vidéken térképez; — SzápEczkY GyuLra dr., kolozsvári m. kir. tudomány- egyetemi tanár, mint önkéntes, a tulajdonképeni Biharhegység központjában Kiskohtól DK-re és a Vlegyászában végez kiegészítő felvételeket. GESELL BÁNDOR, főbányatanácsos-bányafőgeologus, Gömörmegyében, a Dernő és Lucska közötti; — REGury JExő, beosztott bányasegédmérnök ellen- ben a Rosnyó felé eső, valamint a Lucska és Borka közötti vidéket veszi fel bányageologiailag. — AckER Vicrok, bányasegédmérnök, a hegyvidéki geologiai felvételeket elsajátítván, GrESELL SÁNnpoR oldala mellett a bányageologiai fel- vételekbe gyakorolja be magát ugyancsak Gömörmegyében. TRErrz PÉTER, osztálygeologus, Pest- és Csongrád-, valamint Torontál- és Bács-Bodrogmegyében, Majsa, Török-Kanizsa és Ó-Kanizsa; — Günn Virmos, geologus, Pest- és Fejérmegyében, Bugyi, Ercsi, Ráczalmás; — HOoRUSITZEY HENRIK, geologus, Pozsonymegyében, Galánta, Tallós, Szempcez ; — Timkó IMRE, geologus, Moson- és Győrmegyében Horvátkimle és Dunaszeg, majd Pest- megyében Budapest; — DLIFra AvuRÉL, geologus, Esztergom-, Komárom- és Pestmegyében, Dág, Ung, Zsámbék; — [Lászró GÁBoR dr., geologus, Moson- megyében, Szentjános, Zurány és Nezsider környékén folytatja az agrogeo- logiai felvételeket. Böcgn János, ministeri tanácsos, intézeti igazgató a fölvételi munkála- tokat ellenőrzi. 1904. 2. sz. A mh. Földt, Társ. Földrengési Observatoriumának jelentése a márczius és április hónapokban észlelt földrengésekről, LA földrengési observatorium fekvése: K. h. 19" 5" 55" (12 165 23:6") Greenw. K.—É. sz. 47" 30" 22". Kés sa: etraszburgi horizontális inga. A — É—D inga, érzékeny K—Ny-ra; B — K— Ny inga, érzékeny £É— D-re E — Előrengés; — Főrengés ; M — Az inga legnagyobb kilengésének ideje ; mm, — Az inga legnagyobb kilengése "ben; V — A rengés vége; T — Időtartam ; Időszámiítás a középeurópai idő szerint, éjféltől éjfélig. fi ] fi ! Sz.] Hó, Nap E Jat M [9 AZ v AL Jegyzet SIET EZ TSETEEBEEETETTTBESTTENSEN ETT T HETET] IA. 31 38m khzom — —4k Om30"] 32 51m907] 10] 48107 s 2 hasz 4.) 1904. III. 31. 5 aru 1077 E; 1. a KE 2 ESTOB szük Est SSTt E si . Mikroseismikus nyugtalanság volt észlelhető MŰTCZEKÉSKOS TSZ e SES 9 22zénn Tt EE Fe s / h4m 505 —11h 96m h 98m 105 h31mx 54 ! 191 59m 1115 MG [4 állsz ő KEREZET CTL Tk BEK 511 38m 105 TEETE ]k Ti 7 BIE É TŰ) 225 6.11904. IV. 4. ms As Zs ses EL BEI : 6 : km RE Jel ER S zLaan E S ETEÉÉE 8.) 1904.IV. 10. 5— gr sáegg—— § sz se 58] őő] 8] [05 iz -Ts6] tte TTBÉT Era ete át EAK LESBEN Élek SENNAT) 1 ! mmar e ET ERESSZ Mikroseismikus nyugtalanság volt EHTEnatű április TELONETAT15E 19. AÚZOSZAN. A Földrengési Observatorium megbizásából : Kalecsinszky Sándor, Dr. Emszt Kálmán. SE BTS ELNE EN T ZUM EGE EN KÖZLÖNY XXXIV, BAND, 1904, MAI JULI. 5—17. HEFT, Die ungarische Geologische Gesellschaft gibt mit tiefer Trauer das am 16. Mai 1. J. erfolgte Ableben des Herrn b" ALRBXANDER SCERMIDT ö. 0. Professor am Josefs-Polytechnikum, korr. Mit- glied der ungarischen Akademie der Wissenschaf- ten, kund. Hegen seinem Andenken ! Der Dahingeschiedene war seit 1876 hingeben- des Mitglied unserer Gesellschaft, von 1876 —1881, also fünf Jahre hindurch, verdienstvoller Sekre- tár, spáter AusschuBmitglied und 1901—1903 Vizeprásident derselben. 260 Dt ANTON KOCH FOSSILE HATFISGHZÁHNE UND SÁUGETIERRESTE VON FELSŐESZTERGÁLY, IM KOMITATE NÓGRÁD. (Mit Tafel I.) Von Dr. ANnron Kocn.! Gegen 1883 begann Jos. v. LuwsacsEK, Lehrer in Felsőesztergály, zu- erst in den Gemarkungen der Gemeinden Felsőesztergály, Nagykürtös und Szentpéter Haifiscehzáhne und andere Wirbeltierreste zu sammeln und gelangten seine Einsammlungen in den Besitz der kgl. ung. Geologisehen Anstalt. Über die Verhültnisse des Vorkommens in der Umgebung von Felsőesztergály legte LUNACSEK selbst einen kurzen Bericht vor;? aber nur Dr. FRANZ SCHAFARZIK gab über die geologisehen Verháltnisse des Fundortes und dessen Umgebung eine fachmüánnische Beschreibung." Über das in die Sammlung der kel. ung. Geologischen Anstalt gelangte Versteinerungsmaterial haben im Jahre 1887 Dr. Jurius PerHő," 1891 aber Lupw. Rorn v. TELEGD " paláontologisehe Notizen veröffentlicht. Nach Dr. FR. SCHAFARZIK besteht der zwischen Felsőesztergály und Kékkő gelegene Bergrücken aus Breccien des Amphibolandesites, welche über einem Schichtenkomplex von Ouarzsandsteinen lagern. An der Basis derselben, in einem Graben, welcher in das Tal von Felsőesztergály ein- mündet, findet man ein 5—6 "/ müchtiges Ouarzgeröllelager aufgeschlos- sen, welches samt den bedeckenden Sandstein- und Andesitbreccien-Schich- ten unter 87 gegen W verflácht. Dieses Schotterlager ist eine reiche Fundstelle von Haifisehzáhnen, Wirbeln und Rippenfragmenten (Halithe- rium 2), so auch von verkieselten Holzstücken. Die Záhne sind öfter ent- zwei gebrochen oder abgerieben ; sie mubten also vom Wellenschlag gegen die damaligen Ufer getrieben worden sein. 1 Vorgetragen in der Fachsitzung der ung. Geologischen Gesellschaft am 1. April 1903. ? A felsőesztergályi mediterrán-kövületek előfordulási viszonyairól. (Földtani Közlöny. 1885. XV. p. 139.) 5 A felsőesztergályi lerakodások jellemzéséhez. Földtani Közlöny. 1883. XIII. p. 295. : Lunacsek J. küldeményének bemutatása és ismertetése. Földt. Közl. 1883. XIII. p. 207. 5 Mediterrane Petrefacte von Felsőesztergály. Földt. Közl. 1891. XXI. p. 150. FOSSILE HAIFISCHZÁHNE UND SÁUGETIERRESTE VON FELSŐESZTERGÁLY. 261 Dr. J. Pernő (P.) und L. Rorn v. TEnxGo (R.) haben folgende Arten von dieser Stelle angefübhrt : 1. Carcharodon megalodon, Aa. P. u. R. ( productus, AG. P. u. R. Galeocerdo aduncus, Aa. P. u. R. Oxyrhina hastalis, Aa. R. ( Desorti, Ag. R. 68 c Mantellii, AG. R. 7. Hemipristis serra, AG. R. 8. Lamna (Odontaspis) contortidens, Aa. R. 9. Phyllodus umbonatus, Müxsr. R. 10. Sphenoconchus sp. P. 11. Wirbel, Rippen-Bruchstücke und 2 St. zylindriseher Knochen. P. o e gy 19 Felsőesztergály liegt von Tarnócz, von wo ich im vorigen Jahre eine reiche Haifischfauna bekannt machte,t bl. in 22 7/, Entfernung gerade nach Westen zu. Mit Hinsiecht darauf, dab das Streichen der kon- glomeratischen Sandsteinschichten an beiden Fundorten nahezu ein nord— südliches ist, ihr Verflüchen aber bei Felsőesztergály gegen W, bei Tar- nócz aber gegen O zu gerichtet ist: folgt aus diesen Tatsachen, dab die Sandsteinschichten samt den darunter liegenden kiesigen Bünken, zwischen diesen beiden reichen Fundstellen eine grobBe antiklinale Wölbung bilden müssen, welche dort durch Tuffe und Breccien von Amphibolandesit, hier durch solche von Biotitandesit überdeckt wird. Bei Szentpéter befindet sich die zweite Fundstelle, wo J. LUNA- CSEK sammelte. Dieses Dorf liegt im selben Tale (des Szalatnya-Baches), wie Felsőesztergály, aber 7 7/, weiter abwürts. Nagykürtös endlich, der dritte Fundort LUNAcsExs, liegt ca 8 7, weiter nach Süden, in der Náhe von Kékkő. Über die geologisehen Ver- háltnisse dieser Fundorte jedoch stehen mir keine náheren Daten zur Verfügung. Von diesen drei Fundorten fand ich in der Sammlung der kel. ung. Geologischen Anstalt ein ziemlieh reiches Material unbestimmt ; ich habe daher, mit Erlaubnis der geehrten Direktion der Anstalt, dieses Material einer genaueren Untersuchung unterworfen. Zu diesem von [LUNACSEK eingesammelten Material kam noch eine weniger reiche Suite dazu, welche mein Schüler STEPHAN GAÁL, in den Jahren 1901 und 1902 sammelte, und endlich eine ebenfalls kleinere, aber sehr interessante Suite von Hos- silien, welche a. o. Prof. Dr. Em. LŐRENTHEY vergangenen Sommer von X Tarnócz, im Komitat Nógrád, als neuer reicher Fundort fossiler Haifisch- zühne. Mit 2 Tafeln. Földtani Közlöny. 1903. XXXIII. p. 139. 262 IX ANTON KOCH Herrn WILH. SCHWERTEOZKY, Schulinspektor des Komitates Nógrád, erhijelt. Das auf diese Weise zusammengebrachte reiche Material eingehend stu- dierend, gelang es mir folgende Arten von Haifisch- und Süugetierresten zu konstatiren. j Bevor ich aber das Verzeichnis und die kurze Beschreibung der ge- fundenen Arten mitteile, muB ich als Binleitung noch bemerken, dab die Haifischzáhne, sowie auch die übrigen Knochenreste, im allgemeinen hüufig zerbrochen, stark abgerieben und abgerundet, von der Sonne gebleicht, weniger glánzend und überhaupt seblechter erhalten sind, als die meistens ganz und frisch erhaltenen Zühne von Tarnócz. Alles weist darauf hin, dab das erwáhnte Kieslager — das Bett der fossilen Záhne und Knochen — eine Seeufer-Ablagerung bildet, deren Kiesel vom Wellenschlag samt den Záhnen und Knochen hin und her gewülzt wurden, bis sie endgiltig ab- gelagert und durch die spáteren Sandsedimente überdeeckt wurden. Beschreibung der bei Felsőesztergály (FE), Szentpéter (SzP) und Nagykürtös (NK) gesammelten Wirbel- tierreste. A) Aus der Klasse der Fische: Záhne von Sgualiden und Knochenfischen. 1. Notidanus primigentus, AG. var. "Vat d tRügetdáa abs L. AGassiz. Recherches... t. III. p. 218. T. 27. fig. 16. Dr. A. KocH. Tarnócz... Földt. Közl. 1903. p. 144. Taf. I, Fig. 1 a—c. Nebst einem Fragment besitze ich einen ganzen Zahn aus der Auf- sammlung des Sr. (GAÁL, welcher der 16-ten Figur im AGassizschen Werke wohl sehr nahe steht, aber trotzdem solche Abweichungen zeigt, dab ich es für wert hielt, ihn als eine interessante Varietüt dieser gewöhnlichen Art zeiehnen zu lassen. Erstens ist er verhültnismábig gestreckter und niedriger; dann ist die Zahl der Zühnchen an der vorderen Basis der Krone gröBer (6) und übergehen diese bogenförmig in den ersten Haupt- zahn. Auf dem Zahnsockel zieht an beiden Seiten parallel mit dem Email- rande je ein seichter Graben entlang, welche an den Exemplaren von AGassiz ebenfalls nicht zu sehen sind. Trotz dieser Abweichungen stimmt unser Zahn im wesentlichen so gut mit der Art primigemius überein, da8 ich ihn höchstens als eine lokale Varietüt dieser Art betrachten kann. Auch bei Tarnócz kommt diese Art vor. FOSSILE HAIFISCHZÁHNE UND SÁUGETIERRESTE VON FELSŐESZTERGÁLY. 263 2. Galeocerdo cf. latidens, AG. Taf. 1, Fig. 2 a—c. " L. AGassiz. Recherches . .. t. III. p. 231. T. XXVII. fig. 22—28. Dr. KocH A. Tarnócz... Földt. Közl. 1903. p. 147. Taf. I. Fig. 5 a—c. Die mir vorliegenden ziemlich zahlreichen, ganzen Záhne und de- ren Bruchstücke nehmen zwischen (7. aduncus und latidens eine Mit- telstellung ein, náhern sich aber dennoch mehr der letzteren und zwar : a) wegen der mehr in die Breite gezogenen Form, b) wegen der mehr geraden Basis der Zahnkrone und c) wegen dem Verlaufe des vorderen Randes der Krone, welcher bei aduncus bedeutend steiler und bogenför- miger ist, whogegen er bei unserer Form unter einem stumpfen Winkel gebrochen erscheint. Wegen diesen Abweichungen lieb ich ein vollstándi- ges Exemplar zeichnen. Von Felsőesztergály lagen mir 12 Stücke und von Szentpéter drei Stücke vor. Bei Tarnócz finden sich ahnliche Formen, welche ich mit aduncus ebenfalls nicht vollstándig identifizieren konnte. 3. Hemapristis serra, AG. L. AGcassiz. Recherches ... t. III. p. 237. Tab. 27. fig. 18, 19. Dr. KocH A. Tarnócz... Földt. Közl. 1903. p. 148. Taf. I. Fig. 8 a—c. , An derfBasis abgebrochene Zahnkronen stimmen genau mit AGASSIZ (Fig. 18 u. 19), sowie auch mit den Fig. 84—c der von mir beschriebe- nen Tarnóczer Záhne überein. Von Felsőesztergály sah ich blo£ drei Fragmente. Bei Tarnócz finden sie sich in mannigfaltigeren Formen hüufiger. 4. Carcharitas (Scoliodon) ef. Kraussi, PRoBsr. J. PRogsr. Beitráge zur KenntniB d. foss. Fische aus d. Molasse v. Baltringen Jahreshefte d. Ver. f. vaterl. Naturkunde in Württemb. Stuttgart. XXXIV. 1878 per l2OE Hg 7— 10. Dr. A. Kocn. Tarnóecz... Föld. Közl. 1903. p. 150. Taf. I. Fig. 11 a—c. Záhne von Felsőesztergály stehen zwar den Fig. 8, 10 und 11 bei PRoBsr nahe, eine vollkommene Übereinstimmung lieh sich jedoch nicht konstatieren. Nur ein kleiner Teil des Zahnsockels ist erhalten, in der Mitte mit Spuren einer Höhlung, welche in die Krone hinaufreicht. Die Zahnkronen sind etwas flacher und breiter, wie an den Figuren von PROBST. Von Felsőesztergály blob zwei Exemplare. Auch bei Tarnóecz kom- men sie selten vor. 264 Dr ANTON KOCH 5. CGarcharias (Aprionodon) stellatus, PRgoBsr. PRgoesr. Beitrüge... 1]. c. XXXIV. 1878. p. 121. T. I. Fig. 1—3. Dr. A. Kocn. Tarnócz... Földt. Közl. 1903. p. 149. Taf. I. Fig. 10 a—c. Von Felsőesztergály lagen mir blob zwei Stücke vor, welche etwas gröber und kráftiger sind, als die durch PRoBsr beschriebenen Exemplare. Bei Tarnócz kommen sie hüáufig vor. 6. Carcharodon megalodon, AG. L. AGassiz. Recherches... t. III. p. 247. Tab. 29. GroBe Carcharodon-Záhne sind die bezeichnendsten Fossilien bei Felsőesztergály, indem sie sowohl durch ihre GröBe, als auch durch ihr háufiges Vorkommen sehr auffallen. Der gröbte Teil dieser groBen Hai- fiscehzáhne gehört dieser verbreitetsten Art an und stimmen sowohl in GröBe, als auch in ihren charakteristisehen Merkmalen vollkommen mit den Abbildungen von AGassiz. Von Felsőesztergály lagen mir mehr als 20 ganze Exemplare und 10 Bruchstücke vor. 7. Carcharodon productus, AG. L. AGassiz. Recherches ... t. III. p. 251. Taf. 30. fig. 2, 4, 6, 7, 8. In kleinerer Anzahl fanden sich etwas kleinere Carcharodonzáhne, welche an die Fig. 6, 7 u. 8 dieser Art AGassiz" erinnern, wenn auch eine vollstándige Übereinstimmung nicht bei allen gefundenen Exemplaren stattfindet. Von Felsőesztergály lagen sieben Exemplare und von Nagy- kürtös ein Stück von mehr gedrungener Form vor mir. Die Originalexem- plare AGcassiz" stammen aus verschiedenen Stufen des Tertiárs. 8. Carcharodon ef. turgidus, AG. L. AGassiz. Recherches... t. III. p. 256. T. 30 a, fig. 8, 9. Ich besitze drei defekte Exemplare von Felsőesztergály. welche in Hinsicht der starken Verdickung der Kronenbasis und deren lünglicher Form mit dieser Art übereinstimmt. Es fehlen leider bei allen dreien die Zahmsockel und damit sind auch die beiden Seiten der Kronenbasis ab- gebrochen. Man kann sich daher nicht überzeugen, ob die beiden Neben- höcker des CGarch. turgidus bei unseren Exemplaren vorhanden waren. Das die Ursache, warum ich sie nicht völlig identifizieren konnte. Die Originalexemplare AGcassizó stammen aus den Oligozánsanden von Flonheim. szadi FOSSILE HAIFISCHZÁHNE UND SÁUGETIERRESTE VON FELSŐESZTERGÁLY. 265 9. Carcharodon ef. sulcidens, AG.? L. AGassiz. Recherches ... t. III. p. 254. T. 30 a, fig. 3. Ein einziger Zahn von Felsőesztergály ist in Gröbe und Form der Fig. 3 dieser AGassizschen Art auffallend ühnlich; die Basis der Zahn- krone aber ist an meinem Exemplare sehr abgerieben und verletzt, so daB die für diese Art bezeichnenden basalen Furchen an der inneren Seite, worauf sich auch der Name bezieht, weniger auffallen, und ich des- halb nicht sicher bin, ob unser Zahn wirklich hieher verlegt werden kann. Die Originalexemplare AGassiz stammen aus den Miozánschichten von Castel-Arguato und sind überhaupt in Italiens Tertiár sehr verbreitet. 10. (archarodon humilis, n. sp. Taf. 1, Fig. 3 a—c, 4a4a—c und 5a—c. Aus Felsőesztergály liegen mir drei und aus Szentpéter ein Stück verháltnismáBig kleine Carcharodon-Záhne vor, welche ich mit keinem der bekannten Carcharodon-Arten vereinigen konnte. Anfangs glaubte ich, dab ich es mit den hintersten Zühnen des oberen Kiefers von (jarch. pro- ductus zu tun habe, denn die beiden gröberen Záhne (Fig. 34—c und 5a4—c) erinnern etwas an die Záhne des (7. productus auf Tab. 30, Fig. 2 und 4 des AGassizsehen Werkes, welche beilüufig aus der Mitte des oberen Kiefers herstammen; da ich aber in dem reiehen Materiale keine Über- gangszáhne fand und ein genauer Vergleich auch wesentliche Verschie- denheiten zeigte : halte ich es für motiviert, diese Záhne als einer neuen Art angehörend zu beschreiben. Die niedrigen und somit mit einer sehr breiten Basis versehenen Zahnkronen sitzen auf entsprechend breiten und dicken Zahnsockeln, welche mit dem bogenförmigen Verlautfe der Hmailbasis parallel lauten und deshalb einen entsprechend eingebuchteten Unterrand haben. Die AubBenfláche der Krone ist schwach konvex, gegen die Basis jedoch all- máhlich einsinkend und zeigen sich da bei einem Zahne (55) scharfe Runzeln am Email, was sich jedoch bei den anderen zwei Zühnen nicht wiederholt. Wahrscheinlich wurden die Runzeln hier abgewetzt, indem diese Záhne überhaupt stark abgerieben erscheinen. Hine gleiche Vertiefung zeigt sich auch in den Zahnsockeln und somit fHieBen diese beiden Ver- tiefungen zu einer gröberen flachen BHinsenkung zusammen, welcher an der inneren Zahnfláche eine entsprechende Ausbauchung am Zahnsockel entspricht, der sich hier auf Kosten des Emails bedeutend höher erhebt. Die innere Fláche des Zahnkonus ist ziemlich hoch gewölbt. Die Spitze des Zahnkonus ist ferner ohne Ausnahme mehr oder we- niger nach hinten zu gekrümmt, infolgedessen seine vordere Kante sich 266 Dr ANTON KOCH sanít und in gerader Linie bis zum vorderen Ende der breiten Basis herab- láBt; die hintere Kante dagegen füllt nahezu vertikal, in einem sehwach konkaven Bogen beinahe bis zur Basis des Emails herab. Von hier erhebt sich gegen rückwürts noch ein ziemlich breiter, jedoch niedriger Neben- konus, dessen Kanten ebenso, wie jene des Hauptkonus, feingezáhnelt sind, nur sind sie durch weniger dichte und ungleichmábig abstehende Riefen geteilt. Die Kanten der Hauptkonuse werden durch gleichmábige Riefen in regelmáBig gleiche Záhnchen bis zur Spitze der Kronen geteilt. An den mehr oder weniger abgeriebenen Zühnen jedoch sieht man mit freiem Auge diese Zühnchen gegen die Spitze kaum mehr; mittels Lupe aber kann man sie noch gut ausnehmen. Die ungewöhnliche Niedrigkeit der Konuse dieser Zühne veranlabBte mich, diese mir als neu erscheinende, ziemlich kleine Carcharodon-Art zu benennen. 11. Lamna (Odontaspis) macrota, AG. sp. var. hungarica, mihi. Taf. 1, Fig. 6 a—c. L. AGassiz. Recherches... t. III. p. 273. T. 32. fig. 29—31. Dr. O. JAEKEL. Untertertiüre Selachier aus SüdruBland. Mit. 2 Taf. Mémoires du Comité géologigue... vol. IX. Nr. 4. St. Pétersbourg. 1895. Die basalen oder Nebenhöcker sind bei dieser Art viel sehwácher, wie bei dem Genus Otodus, in welehes sie AGassiz ursprünglieh einver- leibt hatte. Es sind das nach JAEKEL eigentlich Seitenzühne, wáhrend die Vorderzühne spüter auf Lamna elegans bezogen wurden. A. Smirm Woop- waARD verlegte diese Art in das Genus Lamna, nach JAEKEL jedoch mit Unrecht, da sie am meisten den Zühnen des rezenten Odontaspis áhnlich sind. Sie gleichen auch den Zöhnen des Otodus apiculatus, AG. (t. IL. p. 275. T. 32. fig. 32— 35), besonders in Hinsicht der Kleinheit der Neben- höcker und auch der Plattheit des Hauptkonus. JAEKEL stellte für die russischen Záhne die var. russica auf. Indem die Exemplare von Felső- esztergály ein wenig abweichend sind und auch im geologischen Alter eine bedeutende Differenz obwaltet, indem die russische Varietát aus dem unteren Oligozün stammt: möchte ich die drei Zühne von Felsőesztergály als var. hungarica in die Literatur einführen. 12. Otodus ef. apiculatus, AG. "Tai. 1. Fig. 7 a—ce. L. AGassiz. Recherches... t. III. p. 275. T. 32. fig. 32—35. Von diesen an jene des Ogyrhina hastalis erinnernden, jedoch mit stumpfen Nebenhöckern versehenen flachen Zühnen besitze ieh von Felső- FOSSILE HAIFISCHZÁHNE UND SÁUGETIERRESTE VON FELSŐESZTERGÁLY. 267 esztergály vier, und von Nagykürtös ein Exemplar. Die Originalzáhne stammen aus dem Grobkalk des Pariser Beckens. Aus Ungarn sind sie noch nicht bekannt. Die Exemplare von Felsőesztergály sind etwas klei- ner, als die Abbildungen bei AGcassiz. Wegen des groben Abstandes im geologisehen Alter der einsechliebenden Schichten glaubte ich unsere Exemplare mit dieser Art des Pariser Beckens nicht ganz identifizieren zu sollen. 13. Oxyrhina xiphodon, NoErt. non AG. Dr. A. Kocn. Tarnócz... Földt. Közl. 1903. p. 153. Taf. II. Fig. 21 a—i. Von dieser Art, welche NoETLING aus mehreren Arten AGASSIZ Z2u- sammenzog, kommen verschiedene Formen nach vorliegenden Stücken auch bei Felsőesztergály, Szentpéter und Nagykürtös háufig vor. S0 hatte ich vor mir: von der Form Ox. hastalis. AG., darunter auffallend kráftige und grobe Exemplare, mehr als 30 Exemplare von Felsőesztergály und 10 Exemplare von Szentpéter. Von der Zahnform Oxyrh. Desorii, AG. lagen mir 19 Stücke von Felsőesztergály, 11 St. von Szentpéter und ein Stück von Nagykürtös vor. Endlich von der Zahnform Ox. xiphodon, AG. fanden sich 27 Stücke aus Felsőesztergály und sechs St. aus Szentpéter in unseren Sammlungen. Die hier aufgezáhlten verschiedenen Zahnformen dieser Art sind auch bei Tarnócz gewöhnliech und háufig, und da ich darüber im vorigen Jahre ausführlich schrieb, kann ich diesmal einfach darauf verweisen. 14. Oxyrhina leptodon, AG. Dr. A. Kocn. Tarnócz ... Földt. Közl. 1903. p. 155. Taf. II. Fig. 22 a—c. Von dieser Art, deren Záhne bei Tarnócz nicht eben háufig vorkom- men, fanden sich auch hier einige kleinere Záhne und zwar aus Felső- esztergály drei Stücke, aus Szentpéter ein Stück und aus Nagykürtös drei Stücke. ű 15. Oxyrhina exigua, PROBST. Dr. A. Kocu. Tarnócz... Földt. Közl. 1903. p. 156. Taf. II. Fig. 24 a—f, Von dieser bei Tarnócz háufigen Art erhielt ich blo6 ein einziges Exemplar von Felsőesztergály. 16. Lamna (Odontaspis) cuspidata, AG. Dr. A. KocH. Tarnócz ... Földt. Közl. 1903. p. 150. Taf. I. Fig. 13 a—c. Von dieser bei Tarnócz ziemlieh hüufigen Art lagen mir von Felső- esztergály zwei Stücke, von Szentpéter sechs Stücke vor, welche über- 268 Dr: ANTON KOCH haupt etwas kleiner sind, als die im AGassizschen Werke abgebildeten Originalexemplare. 17. Lamna (Odontaspis) contortidens, AG. Dr. A. Kocn. Tarnócz... Földt. Közl. 1903. p. 151. Taf. I. Fig. 14 a4—c. Dieser bei Tarnócz sehr hüáufige Haifischzahn muG auch auf dem in Rede stehenden Gebiete hüáufig sein, denn ich hatte von Felsőeszter- gály 18 Stücke, von Szentpéter 12 Stücke und von Nagykürtös zwei Stücke VOr MIT. 18. Lamna (Odontaspis) dubia, AG. Dr. A. KocH. Tarnócz... Földt. Közl. 1903. p. 151. Taf. I. Fig. 15 a—c. Von dieser bei Tarnócz hüufigen Art hatte ich von Felsőesztergály 12 und von Szentpéter zwei Stücke vor mir. 19. Lamna (Odontaspis) tarnócziensis, KocH. Dr. A. KocH. Tarnócz... Földt. Közl. 1903. p. 151. Taf. I. Fig. 16 a—c. Von dieser bei Tarnócz zuerst entdeckten neuen Art konnte ich im Materiale von Felsőesztergály blob zwei Stücke nachweisen. 20. Carcharias- oder Lamna-Wirbel. Bruchstücke solcher fanden sich zwar bei Felsőesztergály ein Stück und bei Szentpéter ein Stück, sie kommen aber — wie es scheint — nur selten vor. Auch bei Tarnócz findet man sie nicht háufig. 21. Sparoides (vel. Chrysophrys) umbonatus, (Müxsr.) PRoBsr. PRopsr. Beitráge... Württemb. Jahrhefte. B. XXX (1874). p. 291. Taf. III. Fig. 16, 19. Von diesen durch Gr. MÜNSTER noch für Phyllodus gehaltenen ellip- soidalen Pflasterzábnen lagen mir von Felsőesztergály sechs Stücke, von Szentpéter sieben Stücke vor. 92. Sparoides ef. sphaericus, PROBST. PRoBsrT. Beitráge... Württemb. Jahrhefte. B. XXX (1874). p. 295. Taf. III. Fig. 26—31. Die von PgoBsT aus Baltringen besechriebenen und abgebildeten halb- kugeligen Zühne dieser Art sind bedeutend gröber, als die unserer Gegend ; sie stimmen aber sonst gut überein. Von Felsőesztergály hatte ich vier Stücke und von Szentpéter 8 Stücke vor mir. FOSSILE HAIFISCHZÁHNE UND SÁUGETIERRESTE VON FELSŐESZTERGÁLY. 269 B) Reste aus der Klasse der Sáugetiere. 1. Delphinus sp. ind. Dr. A. KocH. Tarnócz... Földt. Közl. 1903. p. 159. Taf. II. Fig. 29a, b u. 30. Ein Zahnbruchstück, eingesehlossen in ein Kieferstückehen, ganz identisch mit jenen der kleinen Delphinus-Art von Tarnócz, fand sich auch bei Felsőesztergály, als Beweis, dab diese kleine Delphinus-Art in dem Ufergebiete des untermediterranen Meeres ziemlich hávfig sein mubte. 2. Halitherium sp. ind. aff. Schinzi, Kaur. Taf. 1, Fig. 8 a—d. Dr. J. J. KAur. Beitrüge zur nüheren KenntniB der vorweltlichen Szugetiere. 2. Heft. Darmstadt, 1855. (Mit 7 lith. Tafeln.) Unter den Sáugetierresten, welche bei F lsőesztergály gefunden wurden, sind die háufigsten : einem Halitherium angehörende kurze dicke Rippenfragmente, aber auch Wirbelbruchstücke; ein Humerus und stark abgeriebene Zühne liegen mir vor, welehe ohne Zweifel ebenfalls dieser Halitherium-Art angehören. Alle diese Reste sind sehr fragmentür und mehr oder minder stark abgerieben und gerundet und somit nicht genü- gend bezeichnend dazu, um aus ihnen auch die Art sicher bestimmen zu können. Die Fig. 8a auf Taf. I stellt das Fragment des Unterkiefers mit einem sehr abgenützten Molarzahn — seitliceh und 8b den Zahn von oben gesehen — dar. Dieser Zahn erinnert sehr an die vorletzten Molaren der H. Schinzi, welehen Kaur auf Taf. IV, Fig. 1a, 1b abgebildet hat. Der auf Taf. I, Fig. 1c abgebildete, hauerförmige Incisiv jedoch stimmt weniger mit jenen des Hal. Schinzi, welche bei KauP auf Taf. I, Fig. 9—13 abgebildet sind und zwar deshalb, weil der Zahn von Felső- esztergály stürker gebogen ist und mehr an einen Bekzahn eines Raub- tieres erinnert. Er ist ferner — leider — so stark abgerieben, dab man auch den Emailüberzug der Spitze nicht mehr sieht. Trotzdem ist es wahr- scheinlich, dab auch dieser Zahn der Rest eines Halitherium ist. FHin linker Unterarmknochen (Humerus), mit fehlenden Gelenks- fláchen am unteren Ende und überhaupt sehr abgerieben (Taf. I, Fig. 84) gleicht ebenfalls ziemlieh jenem des Hal. Schinzi, welchen KauP auf Taf. V, Fig. 8 abgebildet hat. In Hinsicht der Proportionen zeigen sich aber kleine Abweichungen zwischen ihnen. Der Humerus des H. Schinzi ist nümlieh etwas schlanker, als jener der Felsőesztergályer Art und auch das obere Gelenksende ist bei dieser etwas dicker. Mit einem Worte, der Humerus Földtani Közlöny. XXXIV. köt. 1904. 18 270 Dr ANTON KOCH der Felsőesztergályer Art ist etwas plumper, als wie bei H. Schinzi und steht nüher jenen des Hal. Cordieri," welcher ebenfalls kürzer und plum- per erscheint, wie jener des Hal. Schinzi. Aus diesen unvollstándigen Resten also kann die Art des Felsőesz- tergályer Halitherium nicht bestimmt werden, nur so viel ist sicher, dab sie in gewisser Hinsicht an das Halith. Schinzi erinnern. Es ist jedoch bemerkenswert, dab bei Linz das Hal. Collinii v. Mey., welehes mit Hal. Schinzi, Kaup identiseh ist, ebenfalls in Begleitung von Haifischzáhnen und Sgualodon-Resten in einem Sandstein der untermediterranen Stufe vorkommt, wie wir das auch bei Felsőesztergály sehen. 3. Sgualodon ef. Ehrlichi, vAN BEN. Taf. 1, Fig. 9a—c. E SuEss. Neue Reste von Sgualodon aus Linz. Jahrb. der k. k. geol. Reichs- anst. in Wien. 1868. p. 287. Mit Taf. X. J. PRoBsr. Fossile Reste von Sgualodon von Baltringen. Württb. Jahreshefte . . . 1855. p. 49. Taf. I. Sgualodon ist bekanntlich ein in den europáischen Miozán- und Pliozán-Schichten vorkommendes, ausgestorbenes Süugetiergesehlecht, welches in einer langen, delphinartigen Schnauze zahlreiche Zühne be- sitzt, die aber mehr dem Zahnsystem der phocaartigen Tiere gleichen. Die vorderen Zühne sind einwurzelig und deren Krone einfach koniseh gebildet. Die hinteren Záhne. den Molaren entsprechend, sind zweiwur- zelig, deren Krone von auBen nach innen abgeplattet, und die Ründer mit kráftigen staffelförmigen Auszackungen versehen. Die Zahl der Zühne belüuft sich nach van BENEDEN PFP auf 13 3- c1 3- pm4 3- m7 in jedem Kie- ferast, somit im Ganzen auf 60. Von einer diesem Genus angehörenden Art liegen mir zwei Molare von Felsőesztergály vor. Der eine ist ein stark abgeriebenes Bruchstück, welches für die Bestimmung der Art nicht genügt. Der zweite jedoch ist so gut erhalten, dab er zu einer genauen Vergleichung benützt werden konnte, weshalb ich ihn auch zeichmen lieB (Taf. 1, Fig. 94—c). Ich vergliech diesen Molar sorgfüáltig mit den entsprechenden Záh- nen sümtlicher miozüner Sgualodon-Arten und fand, dab er den durch SvEss besehriebenen Sgualodon-Záhnen von Linz am náchsten steht. PRossr bezog die Záhne von Baltringen auf die Art Sgual. Catulloi, DE ZrGNo, wührend SuEss die aus den untermediterranen Schichten von X KARL F. PETERs: Das Halitheriumskelet von Hainburg, (Hal. Cordieri, OHRISTAL sp.) Jahrb. der k. k. geol. Reichsanst. XVII. 1867. p. 307. Taf. VII. tk Recherches sur les Sgualodons. Mém. Acad. roy. Belgigue. XXXV. 1865. FOSSILE HAIFISCHZÁHNE UND SAUGETIERRESTE VON FELSŐESZTERGÁLY. 271 Dinz stammenden Reste als Sgual. Ehrlichi, vas BEw. bestimmte. Von den Baltringer Záhnen weicht der Zahn von Felsőesztergály bedeutend ab, denn letzterer zeigt nicht nur am hinteren, sondern auch auf seinem vorderen Rande drei starke stumpfe Zacken, wogegen der vordere Rand ersterer nur grob gerieft erscheint. In dieser Hinsicht stimmt unser Zahn viel besser mit den von SuEss aus Linz beschriebenen Záhnen, be- sonders mit dem Fig. 1a—d dargestellten isolierten Zahn, welcher der vierte im oberen Kiefer sein dürfte. Bei diesen sind beide Ründer des Zahnes mit starken Zacken versehen, obgleich die am hinteren Rande auch hier stárker sind ; und dasselbe ist auch bei dem Felsőesztergályer Zahn der Fall. Die zwei Wurzeln des Linzer Zahnes sind, beilüufig bis zu deren Mitte, verwvachsen und nur von hier an gehen sie auseinander ; ja man sieht sogar die Spur einer dritten Wurzel zwischen beiden. Am Felső- esztergályer Zahn aber gehen die zwei Wurzeln gleich an der Basis aus- einander. Dies kann man aber nicht für ein spezifisches Merkmal halten. VAN BENEDEN hatte für den Sgualodon von Linz, entgegen der im unteren Miozán von Legnan vorkommenden Art Sgual. Grateloupi, v. MEx., als ein hervorragendes Merkmal hervorgehoben, dab bei den Linzer Záhnen eine Abreibung nur an den vorderen Röndern sich zeige, dab die Zacken entfernter von einander stehen und die Zackung beider Ründer gleich- mábiger sei. An den Exemplaren von SuEss findet man aber diese Merk- male nicht so ausgesprochen, und ebenso ist es auch bei dem Zahn von Felsőesztergály. Die Linzer Sgual.-Art, und somit auch die von Felsőesz- tergály steht also auch dem Sgual. Grateloupi von Leognan recht nahe, ja H. v. MEYER hielt ursprüngliech beide für identische Arten. Ohne Zweifel sieht der Zahn von Felsőesztergály in Form und GröBe den Záhnen der Linzer Art (Sgual. Ehrlichi, vas. BEw.) so áhnlich, dab von einer anderen Art nicht die Rede sein kann, wenn auch eine voll- stándige Identifizierung einstweilen auf Grund der ungenügenden Reste von Felsőesztergály nicht möglich war. Der Sandstein von Linz, in welehem man die Reste des Sgual. Ehr- lichi fand, liegt nach H. Worr unter dem Schlier, ist also untermediter- ran ebenso, wie auch die fossilführende Schotterbank von Felsőesztergály. Auch bei Linz hatte man in derselben Schichte auBer den Sgualodon- Resten auch solehe von Halitherium gefunden, welche H. v. MExrR unter dem Namen von Halianassa Gollinii besehrieb, welche Art jedoch spüter mit Halitherium Schinzi, KaupP identiseh befunden wurde. Bei Linz fan- den sich auBerdem noch: Sflenodon lentianus, vas BEwx. (— Balaenodon lentianus, H. v. Mev.), dann Záhne von Carcharodon megalodon, AG., Lamna sp. und Pycnodus umbonatus, MüNnsr., solche Reste also, welche den Stenodon ausgenommen, auch im Schotterlager von Felsőesztergály vorkommen. Diese gleichzeitige Vorkommnisse sprechen auch dafür, dab 185 272 Dr ANTON KOCH der Sgualodon von Felsőesztergály mit gröbter Wahrscheinlichkeit iden- tisceh mit der bei Linz nachgewiesenen Art Sgual. Ehrlichi sei. Ob sich unter den übrigen abgeriebenen Knochenfragmenten, welche bei Felsőesztergály bisher gefunden wurden, nicht auch andere Skelet- teile des Sgualodon finden, das konnte bisher noch nicht entschieden werden. 4. Palaeomeryx sp. aff. Dremotherium Feignouxi, GEoFFR. Taf. 1, Fig. 10 a—b. Es liegt mir die Krone eines oberen Molaren, und zwar des zweiten im rechten Kieferaste (r.m,) von Felsőesztergály vor, welche ich in zwei Stellungen und zwar von oben (a) und von der inneren Seite (b) gesehen, zeichnen lieB. Die kleine Höhe der Krone, die dicken Halbmondfalten, die Runzelung des Emails, die an der üuberen Basis auftretenden starken Mittelwülste, sowie die an beiden Seiten der Halbmondfalten sich zei- genden Falten verweisen auf eine, dem Genus Paleomeryx angehörige kleine Hirschart. Die Gröbe des Zahnes und das untermediterrane Alter seines Lagers vor Auge haltend, ist es sehr wahrscheinlich, dab wir es mit dem im unteren Miozán vorkommenden (bei St. Géraud le Puy, Issoir, Allier, Ulm, Haslach, Weissenau) Dremotherium Feignouxi, GEOoFFR. oder mit einer nahe stehenden Art zu tun haben, welche sich nach diesem einzi- gen Molaren schwerliech bestimmen löábt. Das Vorkommen einer Palxzomeryx-Art in den untermediterranen Schichten des Komitates Nógrád macht es nun wahrscheinlich, dab auch die kleinen, Doppelklauen-Spuren, auf der von Tarnócz stammenden Sandsteinplatte mit versehiedenen Fubfáhrten, von dieser Palzomeryx-Art herrühren dürften. Die Reste von Palaeomeryxa Bojami, H. v. MEx. und P. Kaupi, H. v. Mxy. wurden bei uns in den obermediterranen Schichten von Dévényujfalu schon vor lüngerer Zeit nachgewiesen. 5. Rhinoceros sp. (Aceratherium ?). Abgeriebene Bruchstücke von einem oberen Molaren und einem groBen zylindrisehen Knochen dürften wahrscheinlieh von einer álteren Form der Rhinocerine, vielleicht von einer Aceratherium-Art herstam- men ; sie sind aber so dürftig, dab man einstweilen darüber mehr nichts sagen kann. SchluB. Es kann nach dem Gesagten konstatiert werden, dab die in den un- termediterranen Schichten der Gegend von Felsőesztergály begrabene FOSSILE HAIFISCHZÁHNE UND SÁUGETIERRESTE VON FELSŐESZTERGÁLY. 273 Wirbeltierfaunula vorwiegend aus ausgestorbenen Haifischen, untergeord- net aus Seesüugetieren besteht und dab die Reste einiger Landsüugetiere nur sehr selten dazakommen, dafür zeugend, dab die besehriebenen ver- steinerungsführenden Ablagerungen Straxadbildungen sind, welche Ansicht übrigens auch durch die Oualitát des Gesteins und durch den fragmen- türen und abgeriebenen Zustand der Knochenreste unterstützt wird. Unter den nachgewiesenen 19 Haifischarten habe ich 11 Arten auch in dem Sandsteine gleichen Alters von Tarnócz nachgewiesen. Die untermediter- rane Haifischfauna der Gegend von Felsőesztergály besitzt, gegen jene von Tarnócz, den charakteristisehen Zug, dab in ihr die riesigen Carcha- rodonten vorherrsehen, wáhrend dort die Lamnide die Hauptrolle spie- len, welche übrigens nach den Carcharodonten auch in der Gegend von Felsőesztergály háufig vorkommen. Unter den Teleostiern vertreten zwei Sparoides-Arten die Stelle der bei Tarnócz vorkommenden Pharyngodopilus- Art. Unter den Süáugetierresten kommt die bei Tarnócz nachgewiesene kleine Delphinus-Art auch bei Felsőesztergály vor; (ravialis sp. aber konnte nicht konstatiert werden. Die háufigen Halitherium- und Sgualo- don-Reste, dergleichen bei Tarnócz noch keine gefunden wurden, erinnern sehr an die áhnlicehe Faunula der untermediterranen Ablagerung von Linz. Bemerkenswert ist auch, dab der in den Miozánschichten der Ge- gend von Belluno gefundene Sgualodon Catullot, Mons sp., bei Libano mit Delphinus-, . Halitherium-, Crocodilus- und Rhinoceros-Resten zusam- men vorkommt, gerade so, wie bei uns in den untermediterranen Schichten von Tarnóez und Felsőesztergály der Sgual. cf. Ehrlichi. Man kann daher aussprechen, dab zu Beginn der Miozánzeit nicht blo8B am südliehen Fube der mittleren Karpaten, sondern durch ganz Mitteleuropa in den Buchten des damaligen mediterranen Meeres und an deren Ufern, wenn auch nicht ganz dieselben, so doch sehr áhnliche Wirbeltiergesellsehaften reichlich gediehten sind und dab diese interessanten gemisehten Faunen zum Teil auch in die mittelmiozáne oder obermediterrane Zeit übergin- gen, wie das die reichen Fundorte Dévényújfalu bei uns, und Baltringen in Württemberg beweisen. Felsőesztergály und seine Umgebung, sowie auch Tarnócz können also mit vollem Rechte in einer Reihe mit den auslándischen Fundstellen, als reiche Fundorte untermiozáner reicher Sáugetierfaunen, in der paláonto- logischen Literatur genannt werden. 274 Dr ANTON KOCH Ergünzung zur Haijischfauna des untermediterranen Sandsteines von Tarnócz. Notidanus diffusidens n. fr. Im vorjáhrigen Bande des Földtani Közlöny habe ich die Beschrei- bung der fossilen Haifisehfauna von Tarnócz mitgeteilt. Seitdem habe ich in der Aufsammlung des Dévaer Oberrealsechullehrers STEPHAN GAÁL einen mittelgroBen Notidanus-Zahn gefun- den, welcher von den bisher bekannten Notidanus-Záhnen wesentlich abweicht. Namentlich ist vor allem die Schmüle des Zahnes auffallend, welche auf die vorderen, in der Mitte der Zahnreihen stehenden Záhne hinweisen würde, wenn der Hauptkegel der Zahnkrone nicht entsechieden nach rückwárts gebogen wáre. Mit der Schmále in Verbindung ist der Zahnsockel auffallend hoch, von der Form einer guadratischen Lamelle, welche die bezeichnenden vertikalen Porenreihen deutlich aufweist. Hinter dem nach rückwürts gebogenen, sich jedoch nicht besonders stark erhebenden Hauptkegel der Krone liegen drei allmáhlieh kleiner werdende Nebenkegel noch mehr nach rückwüárts gebogen; wogegen die vor dem Hauptkegel liegenden, bedeu- tend kleineren Nebenzacken auffallend stark in entgegengesetzter Rich- tung, das ist nach auBen zu gebogen sind. Die Nebenkegel oder Zacken der Krone gehen daher, man kann sagen, strahlenförmig auseinander, und in Hinsicht auf dieses sehr abweichende und auffallende Merkmal habe ich auch diese eigenartige neue Form von Notidanus-Záhnen benannt, von welcher mir ein einziges Exemplar vorliegt. DATEN ZUR SYMMETRIE DES ARAGONIT. 275 DATEN ZUR SYMMETRIE DES ARAGONIT." Von Dr. Gusrav MELCcZzER. (Mit Taf. II.) Im AnschluB an meine Messungen am schönen Aragonit von Úr- völgy? habe ich an vielen Kristallen dieses Vorkommens auch Átzver- suche angestellt ; veranlabt dazu wurde ich durch den Umstand, dab in letzterer Zeit mehrere Forscher die rhombisch-holoedrische Symmetrie dieses Minerals bezweifelt haben, namentlieh BECKENKAMP,?" VERNADSKY" und Viora.? Ich teile im ungarischen Texte (pag. 203 bis 206) die Resultate dieser Forscher bezüglieh der Symmetrie des Aragonit mit, aus welchen erhellt, dab dieselben auf Grund beobachteter Átzfiguren, welche meist solche mit stacheligen Fortsetzungen sind, die Symmetrie des Aragonit versehieden gefunden haben, namentlich BECKENKAMP in seiner ersten Arbeit als monoklin, in den spüteren als triklin mit Zwillingsbildung nach den drei Pinakoiden, VERNaDSKY als rhombisch hemimorph, VIora als monoklin holoedriseh, wührend Leyporr," der erste, welcher Aragonit ützte, nur der rhombisch-holoedrischen Symmetrie entsprechende Átz- figuren zeichnet, und auch WEsTHorFF " diese für die normalen Figuren die anderen aber als wahrscheinlich durch beigemengte anisomorphe Substanzen veranlabt hült. Tech stellte meine Átzversuche an ca 35 kleinen Kristallen, meist Zwillingen und Drillingen von Úrvölgy, mit Salzsáure, Schwefelsüure, Ameisensüure und Essigsüure versehiedener Konzentration an und be- obachtete die nach möglichst kurzer Zeit entstandenen Átzfiguren an den natürliehen Basis- und Prismenflüchen. Dieselben sind in Fig. 1—40 dargestellt und zwar beziehen sich Fig.1—16 auf die mit Salz- 1 Auszug aus dem in der Fachsitzung der ung. Geologischen Gesellschaft am 13. Jánner gehaltenem Vortrage des Verfassers. ? Mathem. és term. tud. Értesítő 1903. XXI. 236. u. Zeitschr. f. Krystallogr. 38, 249. 3 Zeitschr. f. Krystallogr. 14, 375. 19, 241. 20, 161. 30, 55. 32, 21. : Bulletin de la Soc. Nat. Moscou 1897. 5 Zeitsehr. f. Krystallogr. 28, 225. 5 Sitz. Ber. Akad. Wien. 1856. XIX. 16. 7 Üb. die Krystallstruktur d. Aragonitgruppe. Inaug. Diss. Freiburg 1899. 276 3 Dr GUSTAV MELCZER süure, Fig. 17—18 mit Schwefelsüure, 19—25 mit Ameisensüure und 26—40 mit Essigsüure erhaltenen Átzfiguren. In jeder Reihe sind die beobachteten seichtesten Grübehen vorangestellt. Auf allen Kristallen entstehen in grobBer Mehrheit diejenigen Atzfiguren, welche der rhombisch- holoedrischen Symmetrie entsprechen, auf ungefáhr der Hülfte der Kristalle habe ich nur solche gefunden und zwar sind sie besonders auf solchen Partien der Kristallflichen gut ausgebildet, welche ursprünglich tadellos eben und glünzend waren. Átzfiguren niederer Symmetrie, resp. ohne Symmetrie habe ich an mehreren Kristallen mit Salzsáure auf der Basis- fláche erhalten (Fig. 14—16); es sind dies die von WEsSTHorr Stachel- spitzen benannten. Die bestentwickelten derselben stehen in unverkenn- barer Beziehung zu vorhandenen Zwillingslamellen und die Mehrzahl derselben kann mit grober Wahrscheinlichkeit auf Zwillingsiamellen, resp. Zwillingspartikelehen zurückgeführt werden. Ferner erhielt ich unsymmetrische Grübchen auf einem Kristalle mit Ameisensüáure (Fig. 24 u. 25), doch sind an dieser Stelle der Basisflüche Spuren natürlicher Atzung vorhanden; sehlieBlieh entstanden unsymmetrische Átzfiguren auf mehreren Prismenfláchen mit Essigsüure (Fig. 36—40) dieselben sind sehr unregelmábig ausgebildet und entwickeln sich höchst wahrscheinlich aus den seichtesten der mit dieser Süure entstandenen monosymmetri- schen Atzfiguren (Fig. 29 u. 30). Nach dem Gesagten kann man nicht anders, als diejenigen Átz- figuren als normale betrachten, aus welchen die rhombisch-holoedrisehe Symmetrie des Aragonit folgt. Diese von allen Forschern in grober Mehr- zahl beobachteten und mit Schürfe ausgebildeten Átzfiguren als Zeichen dessen zu betrachten, dab an den entsprechenden Stellen die Zwillings- bildung nach mehreren Pinakoiden eine innige und vielmals wiederholte ist, wie es namentlich BECKENKAMP und Viora getan, hütte nur dann Sinn, wenn es erwiesen würe, dab es auch Stellen gibt, wo die Zwillingsbildung nicht so innig ist und dab sich diese Átzfiguren aus solehen niederer Symmetrie entwickeln, wührend hier den beobachteten Atzfiguren nach das Entgegengesetzte sehr wahrscheinlich ist. Budapest. Mineral. Institut der Universitát. Melczer G.: Aragonit. HE MG Tzi METAE, IE JÚGNN9904 PP misén 0 i 4 í 1 Me. SERNR 4 "rali ás já á dl a EGYPT PA a c atenn La ákó 2 Va zarta All "§ 19 EGT sa ÜBER LIBETHENIT. ÜBER LIBETHENITE Von Dr. Gusrav MELCzER. (Mit Tafel II.). Die mineralogisehen Lehrbücher betrachten den Libethenit als rhom- bisch und geben das Achsenverhültnis von G. Rosr, verweisen jedoch teilweise auf die Arbeit ScHRaurs,FX weleher, angeregt durch die Anga- ben G. Rosrs über die Sehnwankungen des Winkel,Frx neue Messungen an Kristallen von Libetbánya angestellt und gefunden hat, dab sich die Winkeldifferenzen des Libethenit gut erkláren, wenn man ihn für mono- klin hült (siehe Fig. 46 auf Taf. ID und Polydymie, d. h. partielle Zwil- lingsbildung nach (1004-um (001) annimmt. An einer Platte nach (010) hat er undulöse Auslösehung und zwar um 1 /2" schief zur Kante eb gefunden. Um die Symmetrie des Libethenit endgiltig festzustellen, habe ich an mögliechst kleinen Kristallen hauptsáchlich solche Winkel gemessen, welche im Falle monokliner Symmetrie differieren mübten, und zwar ge- langten zur Untersuchung Kristalle von Nischne Tagilsk, von Wheal Phönix (Cornwall) und von Libetbánya, letztere verdanke ich der Güte des Herrn Chefgeologen Dr. F. SCHAFARZIK und der Herren Dr. F. BER- WERTH und Dr. R. KöcHurs (Wiener Hofmuseum). Aus den an den besten Kristallen gemessenen Winkeln (Pag. 213 des ung. Textes) sieht man, dab sich dieselben nicht um die berechneten Winkel ScHRAurs gruppieren, sondern der rhombischen Symmetrie entsprechen. Damit steht das Resultat der Atzversuche im Hinklang; mit ver- dünnten Salpetersüure erhielt ich nach 4, Minuten langer Átzung die in Fig. 41 Taf. II dargestellten Grübehen, welche ebenfalls beweisen, dab der Libethenit dem rhombischen System und zwar der holoedrisechen Klasse angehört. Im Fig.42— 45 sind die beobachteten Ausbildungsweisen der Kristalle dargestellt ; die Winkeltabelle auf Pag. 214—215 enthült die zur Feststel- lung des Achsenverháltnisses gemessen Winkel, und die daraus folgenden : Auszug aus dem in der Fachsitzung der ung. Geologisehen Gesellschaft am 13 Januar 1904 gehaltenen Vortrage des Verfassers. tr Zeitschr. f. Krystallogr. 4 (1879) 19. kkk Reise in dem Ural, 1838. 278 LUDWIG ROTH V. TELEGD Mittel und Achsenverhültnisse. Aus diesen und den KosEsehen Anga- ben folgt im Mittel als Acbsenverbültnis des Libethenit (960 -407002 " 1205703 4 07001. AuBer den hüufigsten Formen m (110) e (011), s 111, und den ebenfalls mehrfach beobachteten d.(101/, a (100) und b (010), habe ich noch an zwei cornwaller Kristallen die zwei für den Libethenit neuen Prismen (320, und (650, gefunden. Budapest, Mineral. Institut der Universitát. VORLÁUFIGE MITTEILUNG ÜBER DEN MIOZÁNEN BALAENOPTERIDEN VON BORBOLYA." ( Mcsocetus (?) hungaricus, Kapié; nova forma.) I. Die geologischen Verháltnisse der Umgebung von Borbolya. Von LupDwIG RorTH v. TELEGD. Borbolya (Komitat Sopron) liegt in einem Becken, respektive in einer Bucht, die von den nördlichen Ausláufern des Rosaliengebirges. der Soproner Gebirgsgruppe, dem Rákos-Ruszter Bergzuge und dem Leithagebirge umsehlossen ist, 220 m. ü. d. M. Das Becken stand NW- liech mit dem Wiener Becken, $0-lich und 0-lich mit dem ungarischen kleinen Alföld durch Vermittlung von Kanülen in Verbindung. Zwischen dem Rosaliengebirge und den gröberen Soproner kristallinisehen Schie- ferinseln befindet sich eine sattelförmige Einbuchtung, welche zu Anfang des jüngeren Mediterrans von dem hier strömenden Wasser mit. meist von den kristallinischen Schiefern des Rosaliengebirges stammendem gro- bem Schotter und Sand aufgefüllt wurde. Mit der allmáhliechen Entfernung von dem Rosaliengebirge werden die Schotterstücke immer kleiner, der Schotter und Sand versehwindet und gegen das Innere des Beckens finden wir nur noch feinen Schlamm, den Ton, welehen auch die Ziegelei von Borbolya aufschlieBt. Die aus diesem Ton herstammenden Mollusken deuten auf tiefere Meeresablagerungen hin, und zwar gehört deren gröbter Teil dem oberen Mediterran an. Neben diesen treten auch einige Formen X Vorgetragen von: LUDwIG RorH v. TELEGD, Dr. THOMAS v. SZONTAGH und Dr. CARL v. PaPP in der Fachsitzung der ungarischen Geologischen Gesellschaft am 2. Márz 1904. VORLÁUFIGE MITTEILUNG ÜBER DEN MIOZÁNEN BALAENOPTERIDEN VON BORBOLYA. 279 auf, die mehr den ülteren Mediterranschichten entsprechen. In dem Auf- schlusse bei den sogenannten Kurialháusern in dem benachbarten Nagy- marton finden sich folgende Fossilien: Turritella turris, BAsr., Natica millepunctata, LAM., Natica helicina, BRocc., Dendroconus subraristria- tus, Da Cosra, Ancillaria glandiformis, LmMx., Pleurotoma Jouamneti, DEs MoutL., Dentalium incurvum, REx., Gorbula gibba, Onivi, Arca dilwü, Lam., CGardita scabricosta, Micn., Pectunculus pilosus, LINNÉ, Venus umbonaria, LAMm., Pecten elegans. Axpgz., Ostrea cochlear, PoLr, Anomia costata, BRocc., Acanthocyathus vindobonensis, REuss. Alle diese For- men weisen auf obermediterrane Ablagerungen hin. Bei Nagymarton sind die in Rede stehenden Schichten auch im Eisenbahneinschnitte entblöbt, und ziehen bei Márczfalva nach Süden, wo sie dann grobe Verbreitung erlangen. Östlieh der letzteren Ortschaft sehen wir sie wieder, hie und da gleichfalls Fossilien führend, am Gehünge des Márczfalvaer Koglberges in den Weingárten auftreten. In nordwestlicher Richtung ziehen sie bis Borbolya (Walbersdorf)?. Unweit ist der Braunkohlenbergbau von Brenn- berg, dessen Ablagerungen bereits dem Niveau von Grund angehören. Wir können also sagen, dab jener Teil der Ablagerungen, aus welchem der Urwal stammt, schon gegen die Basis des oberen Mediterrans, oder gegen das Grunder Niveau hin sich befindet, was also dem Mittelmiozán entspricht. II. Die Geschichte der Ausgrabung des Urwals von Borbolya. Von Dr. THoMAS v. SZONTAGH. In der Gemeinde Borbolya des Komitates Sopron, stieb man in der Ziegelei des JOHANN Pnosr, die sich NNO-lieh von der Eisenbahn- station Nagymarton am südlichen Ende der Gemeinde, an der Lehne einer Anhöhe befindet, im Monate Jánner 1899 wáhrend der Tonabgrabung auf einige, nach einander sich reihende tierische Wirbel. Die Krampe des Arbeiters zertrümmerte einen der Wirbel. Infolgedessen lie Herr Jon. PRosr das übrige unter eigener Aufsicht aufschlieBen, bis aus dem Ton die ersten acht Wirbel nicht zum Vorschein kamen. Wegen ungünstiger Witterung mubte man die Arbeit einstellen; aber der Eigentümer lie6 den interessanten Fundort Tag und Nacht bewachen, damit unberufene Hünde die möglieherweise noch dort gebliebenen Knochen nicht be- schádigen. Als der Direktor der kel. ungarischen Geologisehen Anstalt, Herr JOHANN BöckH von dem wichtigen Funde durch den kgl. ungar. Chefgeo- logen Dr. FRANZ SCHAFARZIK, der die Nachricht im Abendblatte des Pester Lloyd vom 13. Jánner 1899 gelesen hat, die erste Kunde erhielt, sicherte 280 Dr THOMAS V. SZONTAGH er noch damals, d. h. im Monate Jönner denselben durch die liebens- würdige und freundliche Vermittlung des Soproner Oberrealprofessors LupwiG BELLA, dem Anstaltsmuseum. In eine ungefáhr 4 m. hohe, steile Tonwand hat man mit groBer Vorsicht einen Stollen getrieben, in welehem mit nicht geringen Kosten und groBer Mühe nach den übrigen Knochenteilen des Tieres geforscht wurde. Zum Glück befanden sich zufálligerweise in dem benachbarten Márczfalva die kais. und königl. Universitátsprofessoren EDUARD SUESS aus Wien und Dr. Ruporr HöRwsEss aus Graz auf Sommerfrische. Sie waren so liebenswürdig und gaben den nicht sachkundigen Sammlern die nötige Anleitung, wodurch man das tierische Skelet in möglichst gu- tem Zustand retten konnte. Die gelehrten Herrn Professoren, namentlich Herr Professor Dr. Suxss hat selbst den Ton gestochert und die zum Vorschein kommenden Knochen gereinigt. Er war der erste, der erkannte, dab wir es mit einem Balaeonopteriden-Skelett zu tun haben. Die Arbeit krönte der Erfolg. In einer 7 m. langen horizontalen Vertiefung stieBb man nach und nach auf die ersten Spuren des Kopf- skeletts. Herr PRgosr benachrichtigte am 28. August die Direktion der kgl. ung. Geologischen Anstalt und ersuchte behufs Fortsetzung der Arbeit um die Entsendung eines Geologen seitens der Anstalt. Da von meinen Kollegen niemand mehr in Budapest anwesend war, wurde von unserem verdienstvollen Direktor sofort meine Person nach Borbolya entsendet. Hier traf ich bereits 17 Wirbeln unter Dach gebracht, die übrigen und der Rumpf lag noch drausen an Ort und Stelle. Der Stollen war gegen West getrieben, zu ihm führte ein 2 m. breiter Binschnitt, in welchem das weitere Bloslegen sehr sehwer ging. Die Knochen waren sehr zusammengedrückt und zerbröckelten leicht. Das Skelett war an mehreren Stellen zerrissen und versechoben, so dab ich im ersten Moment an der Státte des Urtieres wirklich bekümmert daran dachte, von jedem weiteren Schaffen mit trauriger Enttáuschung und Entsagung abstehen zu műüssen. Trotzdem nahmen wir, das beste hoffend, sofort die Befreiung des Kopfes in Angriff und als ich sah, dab derselbe zwar in schlechtem Zustande, aber doch vollstándig erhalten ist, fabte ich den Entsehlu8 das Skelett nach Möglichkeit zu sichern und für den Transport vorzubereiten. Jetzt konnte man auch bestimmen, dab dasselbe auf dem Rücken liegt und mit dem Bauchteile nach oben ge- richtet ist. Nun verlangte ich den Institutslaboranten STEPHAN SEDLYÁR zur Hilfe, dessen geduldige und glüekliche Hand uns schon bekannt war. Indem wir mit SEDLYÁR den Kopf noch besser gereinigt hatten, vertraute ich ihm das Konservieren und die Verpackung an. Fig. 1. Photographie der Ziegelei von Borbolya, B. Die Ruhestátte des Urwals, 282 Dr THOMAS V. SZONTAGH Bei unseren üuBeren Arbeiten hat der Eigentümer JOHANN PRosr weder Kosten noch Mühe scheuend auch selbst alles getan, was den Er- folg unserer Arbeit befördern konnte. Die grobBe Arbeit der Zusammenstellung des glücklich nachhause transportierten, teilweise sehr sehlechten ökeletts hat Dr. OTTOKAR Kapió kel. ungar. Geolog im Monate Feber 1902 in Angriff genommen. Spáter wurde die Arbeit vom Institutslaboranten STEPHAN SEDLYÁR mit bewunde- rungswürdiger Ausdauer und (Geschiecklichkeit fortgesetzt und im Monate Dezember 1903 hat derselbe die grobe und schwere Arbeit auch beendet. Er hat ein wirkliches Musterstüeck geliefert! Das geschickte eiserne Stativ für das Skelett ist das Werk des Institutsmaschinisten JOHANN BLENK. Es dürfte nicht uninteressant sein, noch zu erwáhnen, dab im Mo- nate Feber 1901 in der Ziegelei des Herrn Pgosr zu Borbolya, ungefáhr 95 m. NW-lieh, von der Lagerstütte des Wals in einer Tiefe von 16 m., also 4 m. tiefer, als der Wal lag, das vollstándiges Skelett eines paldeo- meryoc-artigen Hirsches ans Tageslicht kam. Der Liebenswürdigkeit Herrn Pgosrs danken wir es, dab auch dieser interessante Fund-das Eigentum der kel. ung. Geologiscehen Anstalt ge- worden ist. In der náchsten Nachbarschafit des Walskeletts haben wir auber marinen Muscheln auch Fischabdrücke, lignitisehe Holzstücke und terrest- risehe Pflanzenreste gefunden. In einigen kleineren Wirbeln und Knochen hat Dr. CARL v. PaAPP Delfinreste erkannt. IT ETT gint eaT ! mnnntn nn Új 1] HNLLHLLLT) ! 11) [Ti 1 1 1 unni vet TANK Heatső meduozzan "I (8 Uenolt muvsau) TATE ITS JPta ZRITHRT ! TINTTTETTTETLTLTNTEETT ÉN] mainál En grnáni MIGY és JAN) ELÜLTETTTLHTH ÖATELHTKHNTRTKHÉÉTT ITLTÁTTKTKTTK HITUNK niltuntthil Fig. 2. Der Fundort des Urwals von Borbolya. Geologisches Profil von Dr. THoMas V. SZONTAGH. Das güánzlich fertig gewordene Skelett hat Ministerialrat, Direktor JOHANN Böckn am 20. Feber 1904 im Museum der auf der Stephanie- strabe befindlichen Geologischen Anstalt aufstellen lassen. Dasselbe ruht derart auf seinem eisernen Stative, dab jeder einzelne Teil, Wirbel, Rippen etc. einzeln ausgehoben werden können. Der schifförmige Glaskasten, der "Vagi nr "v uo enmyeujny "udvisozogd x9p U9EN "USISBASVIO UI SIBAT(] sop JJ0I9AG S2T "E TATA 284. Dr CARL V. PAPP das Skelett enthált, ist 7 m. lang. seine Holzbestandteile sind aus ameri- kanischer Lürche verfertigt worden. Die Kosten der Práparation und des Glaskastens übersteigen die Summe von dreitausend Kronen, welchen Betrag Herr Dr. Awxpok v. SEmseyv, Mitglied des Magnatenhauses und Ehren- direktor unseres Institutes gedeckt hat. III. Kurze Mitteilung über das Skelett des Urwals. Von Dr. CARL v. PAPpp. Im folgenden Zeilen werde ich das Skelett des Urwals von Borbolya nur ganz allgemein beschreiben, da sich mit der eingehenden osteologi- sehen Untersuchung dieses schönen Fossils im Auftrage des Ministerial- rats JOHANN Böcxn, Direktors der kel. ungarischen Geologischen Anstalt, Dr. OTTOKAR Kaoró, kgl. ungarischer Geolog und Kustos der osteologis- ehen Sammlung der Geologischen Anstalt, befabt. Das Skelett ist aus mehreren Tausend Stücken zusammengesetzt, so dab Irrtümer trotz der gröbten Vorsicht bei der Zusammensetzung hie und da natürlieh vorkommen können. Das Skelett war anfüngliech in Pa- raffin eingebettet, damit es im nassen Tone bei dem Transport nicht zer- breche; und so in Paraffin eingebettet stand es ein und ein halbes Jahr lang. Infolge Austrocknens der tonigen Teile und Weichwerdens des Pa- raffins wáhrend der Sommerhitze fingen die Knochen zu zerspringen an, so dab der gröbte Teil des Skeletts, als man zur systematischen Prü- paration schritt, zerfallen war. Am besten sind die Wirbel und der Un- terkiefer erhalten geblieben; hingegen zerbrachen die Rippen noch im Tone der Ziegelei und von den Schulterblattknochen sind kaum einige Bruchteilehen geblieben. Die fehlenden Teile wurden mit Gips ersetzt, so dab wir ein vollkommen zusammengesetztes Skelett vor uns haben. Da das Skelett so sinnreich aufgestellt ist, da von dem Stative jeder einzelne Knochen einzeln herab zu nehmen ist, werden wir die even- tuell fehlerhaft zusammengepabten Teile auch nachtráglich ausbessern können. Die Gesamtlünge des Skeletts betrágt sechs und einen halben Meter. Der Urwal von Borbolya war also so grob, wie der heutige kleinste Fur- chenwal: Balaenoptera rostrata (de FaBRrIcius 1780) oder Zwergwal. Der Schüdel ist fast vollstándig erhalten, 1 m. 85 em. lang, indem aber das Ende der Prömaxillen abgebrochen ist, war die Gesamtlünge wenigstens 190 cm. Seine Form ist sehr flach. Der Schüdel war übri- gens wahrscheinlich ursprünglich höher, wurde teilweise schon an seiner tonigen Lagerstütte zusammengedrückt, teilweise bekam er bei der Zu- sammensetzung eine solche niedere Form. VORLÁUFIGE MITTEILUNG ÜBER DEN MIOZÁNEN BALAENOPTERIDEN VON BORBOLYA. 285 Der Schüdelgrund, die basicraniale Achse, biegt sich beider- seits aufwárts. Das Foramen magnum ist ziemlich aroh, fast rund, sieht nach hinten und nimmt mit den beiden Condyli occipitaies zu- sammengenommen einen Raum von der Grölbe eines Kinderkopfes ein. Oberhalb des Hinterhauptloches erstreckt sich ein gewaltiges Supraocci- pitale, welches sich im übrigen sehr ansteigend erhebt. Seitlich und symmetriseh von den Gelenkteilen befinden sich zwei ansehnliche Fort- sütze, die Paramastoidea, die scheinbar den hintersten Punkt des Schá- dels bilden. Das Supraoccipitale bedeckt vollstündig das Schüdeldach, so dab das Zusammentreffen der Parietalia am Dache nicht sichtbar ist; von einer Sutura sagittalis kann also keine Rede sein. Überhaupt sind die Nüáhte wegen der zusammengeklebten Stücke so unsicher, dab wir von denselben kaum etwas sagen können. Die Schláfengrube ist eine ver- flachte Vertiefung, die ein eigentliches Jochbein, Arcus zygomaticus, gar nicht besitzt, weil sich die nach hinten gerichteten Fortsüátze des Stirn- beines und der sich nach vorne erstreckende Jochfortsatz des Schlüfen- beines nicht berühren. Dasselbe finden wir auch bei dem Milaneser plio- zünen Wale, dem Plesiocetus Cuvieri, DEsmounIws, bei welehem die Schlá- fengrube ebenfalls offen ist. Der höchste Teil des Schüdeldaches befindet sich in der Gegend, wo die zwei Stirnbeine und die Hinterhauptschuppe zusammenstolen, dort, wo die von den Paramastoidea-Fortsátzen kom- menden Kámme im spitzen Winkel zusammentreffen. Von hier angefan- gen senkt sich der Schüdel gegen den Sehnabel. Die zwei Nasenbeine fehlen und sind durch Gips ersetzt, vor ihnen befindet sich eine aus- buchtende Nasenöffnung, die unter dem Schádeldache ziemlieh nieder legt und sich nach oben öffnet. Die Gesiehtsknochen gehen in eine ho- rizontal verlüngerte Flöche über, welche von den Maxillen, den Prá- maxillen und dem Pflugscharbein gebildet wird. Die Prámaxillen verbrei- tern sich allmáhlich vor der Nasenöffnung und reichen bis zum Ende des Schnabels; ihr Ende ist abgebrochen. Diese Zwischenkieferknochen hat der Práparator ein wenig von einander gésehoben, so dab sie sich gar nicht berühren; in der Wirklichkeit berühren sich natürlich diese beiden Knochen bei jedem Balaenopteriden. Die üubere Wand des Schnabels wird von den Oberkiefern gebildet, die sich im übrigen nach vorne gánzlich verjüngen und das Ende des Schnabels gav nicht er- reichen. Der Unterkiefer (mandibula) ist ein seitlich verflachter, máchtiger, sábelförmiger, aus zwei Stücken bestehender Knochen, 1 m. 65 cm. lang. Sein Gelenkkopf schaut schief nach hinten, vor ihm befindet sich ein grober Kronenfortsatz, der nach oben in der Form eines Zipfels endet. Dieser Teil des Unterkiefers sieht dem Unterkiefer des belgischen plio- Földtani Közlöny. XXXIV. köt. 1904. 19 286 Dr: CARL V. PAPP zánen Mesocetus pinguis, van BEx.X sehr áhnlich. Innerlich befindet sich dem unteren Zahnkanal entsprechend eine grobe Öffnung, die sich nach vorne im Unterkiefer fortsetzt, und nach auben am Rande der üuBeren Kante in acht Löchern öffnet; unter diesen besitzt das am Ende des Schnabels sich befindende Loch die GröbBe eines Fingerhutes. Am Ende der Unterkiefer ist keine Symphysis, die Unterkiefer berührten einander sonach nicht, sondern wurden von einem starken Bindegewebe zusammengehalten. Es ist sehr wichtig, dab die beiden Ohrknochen —- bulla tympani — des Schüdels erhalten sind. Sie befinden sich zwischen dem Sehlüáfenbein und den Exoccipitalia und vertreten das Tympano-perioticum. Sie sind fest und auBerordentlich dick, hüngen lose mit den Schüdelknochen zusam- men und fallen deswegen bei der Fossilisation meist heraus. Unser Wal- tier ist also auch in dieser Beziehung ein glücklieher Fund, indem so- wohl das rechte, als auch das linke Tympanicum vorhanden ist. Vig. 4. Das Skelett des Urwals schematisech, 55-mal verkleinert. Gezeichnet: A. LIFFA. Auf die Wirbelsüáule übergehend finden wir 7 freie, sehr sehlecht erhaltene Halswirbel, so dab man diese noch nachtráglich ersetzen mubB. AuBer den sehr flachen Wirbelkörpern ist von den Wirbeln kaum etwas geblieben, jene zwei Dornfortsütze, die sich gegenwártig auf dem Atlas und Epistropheus befinden, gehören nicht hin. Die Körper der Rücken- wirbel sind anfánglich ebenfalls sehr kurz, sie verlángern sich aber im- mer mehr nach hinten und werden walzig. Die Endepiphysen der Wir- bel sind als selbstándige Knochenscheiben fast der ganzen Wirbelsüule entlang von den Wirbelkörpern abgesondert, was auf ein sehr jugendliches Idividuum hinweist. Die 13 Rückenwirbel sind verhültnismábig in gu- tem Zustande erhalten, blob die Dornfortsütze sind abgebrochen. Die 13 Rippenpaare blieben von dem ganzen Skelett am sehlechtesten erhalten, X M. P. I. vAN BENEDEN: Description des ossements fossiles des environs D Anvers. Bruxelles, 1886. Annales du mus. roy. nat. de Belgigue. Tome XIII. Pag. 51., Pl. 44, 45. VORLÁUFIGE MITTEILUNG ÜBER DEN MIOZÁNEN BALAENOPTERIDEN VON BORBOLYA. 287 deren Verbindung mit der Wirbelsüule dem Práparator sehr viel S0rge bereitete. Auf den erhaltenen proximalen Rippenteilen sind merkwürdiger- weise nicht nur die Tubercula, sondern auch die Spuren der Rippen- köpfchen (capitulum), auch selbst bei den hinteren Rippen vorhanden. Den losen Zusammenhang der Rippen der Wale bedenkend, könnten wir vielleicht die Verháltnisse bei unserer jugendlichen Form als atavistische Erscheinung erklüren. Mit dem Brustbein hing warscheinlich nur die erste Rippe zusammen, die übrigen waren warscheinlich sogenannte sehwankende Rippen (coste fluctuantes). Das Brustbein (sternum) ist sehr sehlecht erhalten. Die Rückenwirbel gehen allmáhliech in die 11 Lenden- wirbel über. In dieser Beziehung unterscheidet sich der sonst üáhnliche Milaneser Plesiocetus von unserem Wale. Bei dem ersten Lendenwirbel des Milaneser Skeletts verkürzen sich die Ouerfortsátze rasch und die Metapophysen spitzen sich oben nach vorne zu; bei dem 4-ten Lenden- wirbel hüngen die Ouerfortsátze bereits schaufelförmig herab. Die Meta- pophysen beginnen bei dem Wale von Borbolya erst bei dem 8-ten Len- denwirbel. Da die Waltiere kein entwickeltes Becken und auch kein Kreutzbein haben, gehen die Lendenwirbel unmittelbar in die Schwanz- wirbei über. Diese können wir nur dadurch unterscheiden, dab der erste Schwanzwirbel untere Bögen — Hamapophysen — besitzt. Von diesen sind die unteren Dornfortsátze — Hypapophysis — abgebrochen. Von dem 8-ten Schwanzwirbel angefangen werden die Wirbel plötzlieh einfach und die Wirbelkörper ziegelförmig. Zum Vergleiche gebe ich hier die Zabl einiger verwandter Arten an: Gesamtzahl Hals Rücken Lenden Schwanz der Wirbel Der Urwal von Borbolya (Mittel- miozán) . f SZSRSÉB A 18 141 25 54 Der Milaneser Plesiocetus Cuwvierit (Pliozán) ... lg TNS éey 12 10 Balenoptera rostrata (Zwergwal, lebend) AK ZETA 11 12 19 49 Balenoptera Sibbaldii (Riesenwal, lebend) 1 14 16 93 60 Auf den Schultergürtel übergehend, finden wir kein Sehlüssel- bein ; das Schulterblatt (scapula) ist gröbtenteils zerbrochen und mit Gips ergánzt, das Acromion, sowie auch der Coracoidfortsatz ist vorhanden. Die Gelenkpfanne — cavitas glenoidalis — ist charakteristisch ausgebildet, in diese pabt der Gelenkkopf des Oberarmbeines (humerus); das distale Ende des Oberarmbeines ist in zwei flache Gelenkfláchen geteilt, die sich im stumpfen Winkel berühren. Diesen entspricht die flache Gelenkfláche des Radius und der Ulna. Bei den Oberarm- sowie auch bei den Unter- 194 2988 Dr OTTOKAR KADIÓ armknochen, sind die Gelenkteile ganz abgesondert ; diese gönzlich abge- sonderten Endepiphysen weisen auf ein sehr jugendliches Individuum. Das Olecranon der Ulna ist günzliceh abgebrochen, so da man es gar nicht gefunden hat und mit Gips ersetzen mubte. Alle diese Teile glei- chen sehr den entsprechenden Teilen des Milaneser Plesiocetus, die Mila- neser Form war aber ein ülteres Exemplar, weil die Epiphysen überall angewachsen sind. Die Hand- und Handwurzelknochen sind schlecht er- halten, warscheinlieh waren vier Finger, da die Brustflossen der Fur- chenwale allgemein vier sehmale Finger besitzen. Von dem Becken haben wir leider keine Spur gefunden. Die Bartenwale haben bekanntlich ein , rudimentüres Becken in der Lendengegend in der Muskulatur verborgen. So besitzen z. B. die Mánnchen der 20 m. langen Baleonoptera muscu- lus zwei 40 em. lange, schmale Beckenknochen, an welchen der Penis haftet, weshalb dieselben bei den Münnchen besser entwickelt sind, als bei den Weibchen. Alles zusammengenommen, würde ich auf Grund meiner vorlüufigen Studien den Bartenwal von Borbolya am liebsten in die Gattung Plesio- cetus einreihen; mehrere charakteristisehe Higentümlichkeiten weisen übrigens auf das Genus Mosocetus, wohin ihn mein Freund Dr. 0. Kapió auch eingeteilt hat. Herr Prof. JOHANN CAPELLINI, Bologna, nennt unseren Urwal in einem von 28-sten Feber 1904 datierten und an mich gerichten Briefe, direkt Aulocetus. Über diese Frage wird übrigens mein Kollege Dr. OrrokaR Kapió weiter unten eingehender berichten. IV. Die systematische Stellung des Urwals von Borbolya. Von Dr. OTTOKAR KAapiIéó. Indem ich mit Freude dem Wunsche der ungarischen Geologischen Gesellschaft entgegenkomme, und meine bisherigen Erfahrungen über die systematische Stellung des im Museum der königlieh ungarischen Geo- logisehen Anstalt aufgestellten Balenopteridenskelelts mitteile, muB ich bemerken, dab ich wegen Unvollstándigkeit der Literatur meine Unter- suchungen noch nicht beendigen konnte und dem oben erwáhnten Wun- sche blob in Form einer vorlüutigen Mitteilung genügen kann. Dem Ent- schlusse des Direktors der königliehen ungarischen Geologischen ÁAnstalt Herrn Ministerialrat JOHANN BöceH gemüb werden die Endresultate meiner Untersuchungen in einer umfangreicheren Arbeit im Jahrbuche der ge- nannten Anstalt mitgeteilt werden. Auf Grund meiner bisherigen Arbei: ten halte ichi es schőn jetzt für sicher, dab wir es mit einer neuen Form zu tun haben und weil es sich hier hauptsáchlieh um die Prioritát der Benennung der neuen Art handelt, soll diesé vorláufige Mitteilung diesem Zwecke dienen. VORLÁAUFIGE MITTEILUNG ÜBER DEN MIOZÁNEN BALAENOPTERIDEN VON BORBOLYA. 259 Die systematische Beurteilung unseres Skeletts wird betráchtlieh von der Art der Práparation beeinflubt und da sich gerade aus diesem Grunde Professor Dr. LupwiG v. Lóczy neuerdings X über den Wert derselben mit einem gewissen Bedenken geüubert hat, soll es mir gestattet sein, einige Worte über die Práparationweise unseres Balenopteriden den systema- tischen Auseinanderlegungen vorauszuschicken. Mit der Práparation des Skeletts wurde ich anfangs Feber 1902 seitens der Direktion der königlieh ungarischen Geologiscehen Anstalt beauftragt. Das Skelett war, als ich es übernommen habe, in sehr viele, meist kleine Stücke zerbrochen und in den mediterranen Ton einge- sehlossen. Des leichteren Transportes halber hatte man die Oberfláche der Tonstücke mit Paraffin übergossen. Dadurch wurden die losen Bruch- stücke auf ihrem ursprünglichen Ort festgehalten. Bei der Práparation wurden zunáchst einzelne zusammengehörende Bruchstücke sorgfáltig aus dem Tone und Paraffin prápariert, dann ge- reinigt und in Drahtnetzen in dünner Leimlösung einige Stunden lang gekocht. Durch dieses Verfahren haben sich die letzten anhaftenden Reste von Ton und Paraffin von den Knochenstücken abgelöst; der Ton setzte sich auf den Grund des GefábBes, wáhrend sich das Paraffin an der Oberfláche der Lösung ansammelte. Die Knochenstücke sind auf diese Art einesteils rein geworden, andersteils wurden sie mit Leimlösung imprágniert. Nach Abkühlung der Lösung habe ich die Knochenstücke nochmals einzeln in warmer Leimlösung gewaschen, mit Bürsten abge- rieben und getrocknet. Die trockengewordenen Knochen muBten mit grober Mühe zusam- mengesucht und die richtig zusammengehörende Teile an einander ge- klebt werden. Auf diese Weise bekam ich ganz ansehnliche Knochen- stücke, die weiter zu noch gröbBeren Knochenpartien vereinigt wurden. Die Knochenpartien habe ich nunmehr in ihrer richtigen Lage befestigt und die fehlenden Teile mit Gipsmasse ersetzt. Die letztere bekam ich in der Weise, dab ich Gips mit dünner Leimlösung zu einem Teig ange- richtet habe. Stücke, die zusammen gefunden worden sind, jedoch wegen abgeriebener Bruchfláchen nicht sicher zusammengeklebt werden konn- ten, habe ich lose in der Gipsmasse nach bester Überzeugung auf ihren warscheinlichen Ort eingesetzt. Solche Stücke besitzen natürlich keinen besonderen Wert, sie füllen blob die Lücken aus und üben überhaupt keinen Einflub auf die übrigen restaurierten Knochenteile. Gröbere feh- lende Partien muften ganz aus Gips modelliert werden. Bei der Restaurierung berücksiehtigte ich wegen Bewahrung der X In der Fachsitzung der ungar. Geologischen Gesellschaft am 2. Mörz 1904. Náher in der Note des Földtani Közlöny Bd. XXXIV, 1904. Heft 1—4, p. 88. 290 D: OTTOKAR KADIÓ Objektivitát in erster Reihe die Reste des Skelettes und deren korelativen Zusammenhang. War z. B. der proximale Teil irgend eines rechtseitigen Knochens erhalten und der distale Teil des linkseitigen fehlte, so verfer- tigte ich den letzteren symmetrisch nach dem ersteren. Oder wenn Teile irgend eines in der Reihe stehenden Knochens fehlten und die benach- barten Knochen erhalten waren, dann ahmte ich die fehlenden Teile des ersteren auf Grund der Kenntnis der letzteren unter Berücksichtigung des allgemeinen Uberganges nach. In zweiter Reihe wurden auch Abbil- dungen und Skelette rezenter Mysticeten zu Hilfe genommen. Die letz- teren hatte ich Gelegenheit in der osteologisehen Sammlung des Hof- museums in Wien zu studieren, zu welchem Zwecke ich seitens der Direktion der kgl. ung. Geologischen Anstalt auf eine Woche nach Wien entsendet wurde. Die Art der oben geschilderten Práparation konnten wir erst infolge zahlreicher Versuche erfahren, bei welchen Versuchen STEPHAN SEDLYÁR, Laborant unserer Anstalt, der sich schon vorher bei áhnliehen Prüpa- rationen durch Geschicklichkeit auszeichnete, seine erworbenen Erfah- rungen mir zur Verfügung stellte. Mit der Práparation des Skeletts bescháftigte ich mich drei Monate lang und als das richtige Verfahren gefunden war, übernahm die Práparation des übrigen Teiles 5T. SEDLYÁR, der unter meiner Aufsicht mit bewunderungswürdiger Ausdauer und (Ge- schicklichkeit das Skelett nach fast zweijáhriger, mühsamer Arbeit auch elüecklich beendet hat. Wenn wir auf die in der Fachsitzung der ung. Geologischen Gesell- schaft vom 2. Márz 1904 gestellte Anfrage des Herrn Professors v. Lóczy, ob der Umstand, dab die Knochenstücke in Gips gefabt sind, nicht die wissenschaftliche Untersuchung hemmen wird, zurückkehren, so entneh- men wir aus der geschilderten Práparationsweise, dab dies nicht der Fall sein wird. Mit Gips sind blo8b Bruchfláchen bedeckt, wáhrend die übrigen Flichen von allen Seiten zugüánglieh sind. Ich gebe zu, dab sich bei Knochenpartien, die aus zahlreichen Stücken zusammengesetzt sind, geringe Fehler einsechleichen konnten. Überhaupt kann man annehmen, dab die Warscheinlichkeit der Formen umso bedenklieher sei, je gröber die Zahl und je schlechter der Erhaltungszustand der Bruchstücke ist. Die Methode, die ich angewendet habe war aber die einzige, die sich in unserem Falle, wo das Skelett in so viele Stücke zerbrochen war, anwen- den lieB. Bei Anwendung irgend einer anderen Práparationsweise, z. B. wenn man die grölberen Stücke ausgesucht und nach Zugehörigkeit auf einem Tiseh gruppiert hütte, wáren die Reste für die Wissenschaft noch weniger verwendbar. In letzterem Falle würden wir eine Menge von Knochenstücken vor uns séhen, aus denen allein wir aber nur schwache Begriffe von den Knochénformen gewonnen hütten. Bei der wissenschaft- VORLÁUFIGE MITTEILUNG ÜBER DEN MIOZÁNEN BALAENOPTERIDEN VON BORBOLYA. 291 lichen Untersuchung werden selbstverstündlieh nur die Knochenpartien berücksiehtigt und besehrieben, wührend die Gipsnachahmungen als Produkte der Phantasie unberücktichtigt bleiben. Damit auch der Laie in der Lage sei, die Wirklichkeit von der Phantasie ieichter unterscheiden zu können, haben wir die Gipsteile grau angestrichen, wáhrend die Kno- echenteile in ihrer natürlichen braunen Fárbung belassen wurden. Nach der systematischen Stellung des in Borbolya gefundenen 5ke- letts forschend, sehen wir schon auf den ersten Blick, da wir es mit einem (etaceen und zwar mit einem Mysticeten zu tun haben. Die ver- háltnismáBig geringe Kopflánge, das gerade Verhalten der Ober- und Zwischenkiefer, die scehwach gebogenen Unterkieferáste mit dem gut ent- wickelten Processus coronoideus, ferner das freie Verhalten der Halswirbel und die doppelte Articulation der Rippen mit den Brustwirbeln führen uns zur Familie der Balaenopteridae. Innerhalb dieser Familie unter- scheidet man eine Anzahl von Genera, von denen ich unser Skelett mit folgenden fossilen Gattungen verglichen habe: Aulocetus, Mesocetus, Idiocetus, Isocetus, Feterocetus, Amphicetus, Plesiocetus, Erpetocetus, Burtinopsis, Cetotherium und Balaenoptera. Nach der vorgenommenen Vergleichung fand ich, dab die Gattung Mesocetus die meisten osteolo- gischen Charaktere aufweist, die sich mit den Charakteren unseres Wals vergleichen lassen. leh halte sonach vorláufig, so lange ich keine ein- gehenderen Untersuchungen vorgenommen habe, den Balaenopteriden von Borbolya für einen Mesocetus. Die Gattung Mesocetus besitzt — so weit es mir bis jetzt bekannt ist — folgende vier Spezies: M. longirostris, vAN BENx.; M. pinguis, VAN BEx. ; M. latifrons, vas BEx.; M. Agrami, van BEs. Die genannten Arten unterscheiden sich vorzugsweise im Bau der Unterkiefer und Ohrknochen, weshalb ich mich in dieser vorláufigen Mitteilung auf die Schilderung dieser beiden Organe beschrüánke. Die Ohrknochen. Von den Ohrknochen sind beide Tympanica ziemlich gut erhalten, von den Periotica nur Bruchstücke vorhanden. Bei den Tympanica sind die Windungen fast gánzlieh abgebrochen. Die Lánge betrügt 7 em., die gröbte Breite 4 cm. Hinten sind sie etwas breiter, nach vorne schmiler. Der hintere Teil des linken Stückes ist ebenfalls abgebrochen. Die vorliegenden Tympanica gleichen am meisten den Tympanica von Mesocetus longirostris, welche vas BENEDEN in seinem Werket auf " Description des ossements fossiles des environs d Anvers. Cinguiéme partie. Annales du musée royal d"histoire naturelle de Belgigue. Tome XIII., p. 46. 292 Dr OTTOKAR KADIÓ Tafel XXXV in allen Richtungen abbildet und im Text auf p. 46 kurz beschreibt. Behufs leichterer Vergleichung werde ich meine Abbildungen nach denselben Richtungen orientieren, verwende aber das linke voll- stündigere Stück hiezu, wáhrend vaAN BENEDEN die Abbildungen vom rech- ten Tympanicum genommen hat. Betrachten wir zunáchst die Innenfláche, so sehen wir von dem vorderen nach dem hinteren abgerundeten Ende zwei Löángslinien ver- III IV Fig. 5. Mesocetus hungaricus, Kapié; n. sp. Das linke Tympanicum, I. von auben; II. von innen ; III. von oben; IV. von unten gesehen. Gemeinschaftliche Bezeichnungen : 1. obere Linie, 2. Fortsatz, 3. untere Linie, 4. Hügel, 5. lángliche Flüche, 6. dreieckige Flüiche, 7. Windung, 8. Ouerrunzeln, 9. Wulst, 10. Spalte. laufen. Die erste obere, mehr gerade Linie (1) erhöht sich am hin- teren Teile zu einem Fortsatz (2), die zweite untere nach hinten verlau- fende Linie (3) verliert sich in einem abgerundeten Hügel (4), der sich nach hinten abwárts biegt und mit der ersteren, ebenfalls nach abwürts sich biegenden Linie in einem Winkel vereinigt. Diese Löángslinien schlieBen eine rauhe, lángliche, vorn und hinten zugespitzte, zwischen dem Fortsatz und dem Hügel etwas verbreiterte und hinten nach abwürts sich biegende Fláche (5) in sich. Unter der unteren Linie befindet sich eine lünglich-dreieckige, flache, ebenfalls rauhe Fláche (6), die abwárts VORLÁUFIGE MITTEILUNG ÜBER DEN MIOZÁNEN BALAENOPTERIDEN VON BORBOLYA. 293 steil absteigt und in die nach innen sich krümmende Windung übergeht. Von der Windung (7) ist blob der basale Teil erhalten, wáhrend der meist charakteristisehe Merkmale enthaltende üuBere Rand an beiden Stücken abgebrochen ist. Oberhalb der oberen Linie entspringen nach oben gegen die Mitte verlaufende Ouerrunzel (8), die in das Innere der Tympanica ziehen und sich auf der runzeligen Oberfláche in einer Wulst verlieren. Diese Wulst (9) nimmt am hinteren Teile der Tympanica — wie erwáhnt wurde — in der Spalte, die von der Windung und dem kompakten Teile gebildet wird, Platz. Die tiefste Stelle der Spalte (10) befindet sich dicht neben der ge- nannten Wulst. Vergleichen wir nun das beschriebene Tympanicum mit den Tym- panica der verschiedenen Gattungen der Balaenopteriden, welche VAN BENEDEN in seinem vorher genannten Werke abbildet, so finden wir grobBe Übereinstimmung zwischen dem Tympanicum unseres Balaenopteriden und der Tympanica von Mesocetus longírosíris, vAN BEx., und Idiocetus laxatus, vAx Bs. Würden mir allein diese Reste vorliegen, so würe ich geneigt auf Grund der beschriebenen Tympanica den Balaenopteriden von Borbolya für die eine oder die andere der genannten Arten zu erklüren. Doch — wie wir alsbald sehen werden — sprechen andere Tatsachen gegen diese Erklárung. Der Unterkiefer. Das hintere Ende der Unterkieferáste von hinten betrachtet weist eine halbkugelige Artikulationsfláche auf. Auf dieser Artikulationsfláche, die dem Gapitulum der übrigen Süugetiere entspricht, verlaufen von oben nach unten mehrere wellenförmige Furchen und KHindrücke. Das halbkugelige Capitulum geht nach unten in den Angulus mandibulae über, der von dem ersteren áubBerlich durch eine seichte Vertiefung, von innen durch einen tieferen, in den Hingang des Zahnkanals führenden Kanal abgesondert ist. Dieser letztere Kanal führte einen Nerven und zwei Gefáüle in den Hingang des Zahnkanals. Der Angulus mandibule ist ein ansehnlicher Knöchel unter dem genannten Capitulum. Seine hintere abgerundete Fláche weist einen Eindruck auf, nach vorne geht er in den unteren Teil des Unterkieferastes über. Nach oben verjüngt sich das Ca- pitulum, biegt nach innen und geht in den oberen lippenförmigen, ge- krümmten Oberrand des Hinganges zum Zahnkanale über. Der hintere Teil der Unterkieferáste zwischen dem Condylus und Processus coronoideus wird innerlieh vom BHingang des Zahnkanals ein- genommen ; üáuberlich geht der Condylus nach vorne in einen dünnwan- digen, rinnenförmigen Teil über, der sich in seinem weiteren Verlaufe 294 Dr OTTOKAR KADIÓ nach vorne wieder allmühlich verdiekt. Die Öffnung des Hinganges zum Zahnkanal besitzt eine verlüngert-dreieckige "Form, dessen zugespitzter Teil sich nach vorne richtet. Der Hingang wird von oben und unten durch dünne Knochenplatten, die sich unter dem Processus coronoideus in dem bekannten spitzen Winkel vereinigen. Von da angefangen verlüuft der Zahnkanal nach vorne geschlossen und von den Wüánden des Unterkiefer- astes allseitig umgeben. Die dünnen Wünde werden nach vorne immer dicker, der Zahnkanal infolgedessen immer mehr eingeschránkt. so dab er im distalen Teile des Unterkieferastes kurz vor dem Ende an der AubBen- fláche als ein enges Loch, als Foramen mentale, endigt. Der Processus coronoideus ist sehr gut entwickelt. Er erhebt sich auf dem oberen Rande des Unterkieferastes, oberhalb der Winkelspitze der Fig. 6. Der linke Unterkieferast von Mesocetus hungaricus, Kaprxé; n. sp. I. von auben; II. von innen gesehen. Gemeinschaftliche Bezeichnungen: cond — Condylus, pr. cor. — Pro- cessus coronoideus, ang. md. — Angulus mandibulae. Öffnung des Zahnkanals als eine dreieckige Apophyse, deren hinterer Rand scharf, der vordere sich nach auBen biegende Teil hingegen verdickt ist. Der folgende, nach innen gebogene und nach vorne verlaufende verlüngerte Teil des Unterkieferasten beginnt kurz vor dem Processus coronoideus auf seinem Ouerschnitte betrachtet fast oval, wird in der Mitte sehmáler und endet vorne guer komprimiert. Die Innenfláche ist flach, die AuBenfláche gewölbt. Der obere Rand beginnt unter dem Pro- cessus coronoideus scharfkantig, wird in der Mitte und nach vorne immer stumpfer und endet ganz abgerundet. Der untere Rand beginnt im Gegen- teil hinten abgerundet und endet nach vorne guer verflacht. Vom hinteren oberen Rand verlaufen nach vorne und auben neun Löcher. Der distale Teil des Unterkieferastes ist guer zusammengedrückt, sein vorderster Rand abgerundet. AuBerlich, kurz vor dem Ende befindet sich das Foramen mentale, an der Innenfláche eine Lángskante, die das VOZLÁUFIGE MITTEILUNG ÜBER DEN MIOZÁNEN BALAENOPTERIDEN VON BORBOLYA. 295 distale Ende in einen schmüleren unteren und einen breiteren oberen Teil sondert. Auf den ersten Blick füllt bei dem beschriebenen Ünterkieferast das gerade Verhalten und die Flachheit desselben auf. Solche gerade und seitlieh zusammengedrückte Unterkieferáste finden wir hauptsáchlich bei den Odontoceten, wáhrend die Unterkieferáste der Mysticeten sehr nach innen gekrümmt und in dem ganzen Verlaufe an Ouerdurehschnitten fast ganz abgerundet erscheinen. Diese Formverhültnisse finden wir bei einem Balaenopteriden-Genus, der gerade wegen der ganannten Zwischenstel- lung zwischen den Odontocelen und den echten Mysticeten, den Namen Mesocetus bekommen hat. Wenn man den beschriebenen Unterkieferast mit den Unterkiefer- üsten der einzelnen Arten der Mesocetus-Gruppe weiter vergleicht, so wird man auffallende Übereinstimmungen zwischen dem in Rede stehen- den Unterkieferast und jenem von Mesocetus pinguis, vAN BEN. — welchen VAN BENEDEN in seinem Werke auf p. 51 und 52 beschreibt und auf Taf. XLIV und XIV abbildet — finden. Die Übereinstimmung der beiden Unter- kieferáste in Form und Dimensionen ist so grob, dab ich, im Falle mir keine weiteren Reste vorliegen würden, unseren Urwal für einen Meso- cetus pinguis, VAN BEN. halten würde. Fassen wir endlich die Ergebnisse, die wir auf Grund der Verglei- che gewonnen haben zusammen, so ergibt sich, dab der Balaenop- teridenrest von Borbolya nach dem Bau der Tympanica, der Unterkiefer- áste und — ich kann noch hinzusetzen — auch nach der allgemeinen Form des übrigen Skeletts, höchst wahrscheinlieh dem Genus Mesocetus angehört. Der Umstand, dab die Tympanica auch jenen von [diocetus áhniich sind, lübt sich dadureh erkláren, dab beide Gattungen sehr nahe stehen, dab [diocetus aus diesem Grund früher zur Mesocetus-Gruppe gerechnet und erst durch vaAN BENEDEN von der letzteren abgetrennt und als selbstándiges Genus aufgestellt wurde. Weiter fanden wir, dab inner- halb der Mesocetus-Gruppe der Bau der Tympanica am meisten jenem von Mesocetus longíirostris, vaN BEx. gleicht und der Bau der Unterkiefer- áste fast genau jenen von Mesocetus pinguis, vas BEx. entspricht. Wir sehen also, dab das Skelett unseres Wals innerhalb der Gruppe Mesocetus zwei verschiedenen Arten áhnlich ist, aber keiner der beiden Spezies in allen Beziehungen vollstándig entspricht. Vom M. longírostris unter- scheidet es sich durch den abweichenden Bau der Unterkieferáste, von M. pinguis durch die Verschiedenheit der Tympanica. Auf Grund dieser Tatsachen halte ich unseren Urwal von Borbolya für eine neue Spezies innerhalb des Genus Mesocetus und führe ihn — da er der schönste paláontologisehe Fund von Ungarn ist — unter dem Namen Mesocetus hungaricus in die paláontologisehe Literatur ein. 296 D-: EMERICH LÖRENTHEY ÜBER DAS ALTER DES SUHOTTERS AM SASHALOM BEI RÁKOSSZENTMIHÁLY," Von Dr. EMERIcH LÖRENTHEY. Die Schottergruben von Rákosszentmihály nüchst Budapest, die ich jeden Sommer mehrmals aufzusuchen pflege, sind mir seit Jahren bekannt und war es mir aufgefallen, dab in denselben — trotzdem dieser Schotter für levantinisch gehalten wird — Mastodon oder (Juercintum Slaubi, FEnix doch nie gefunden wurden. Auffállig war mir ferner auch das starke Fallen (20—30") der Schichten, worauf übrigens Dr. A. ScHMIDT zuerst aufmerksam machte.FY Dieses Fallen ist umso merkwürdiger, da der pliozáüne Schotter von Szentlőrinez horizontal lagert. Nachdem ich aber bestándig von dem Stu- dium der fossilführenden Schichten der Umgebung von Budapest in An- spruch genommen bin, um so die von Tag zu Tag aus denselben hervor- gehenden Schátze vor Verschleppung zu bewahren und für die Wissen- schaft zu erhalten, beschüftigte ich mich mit diesem Schotter naturgemábB nicht eingehender. In neuerer Zeit begann mein Freund, Herr Dr. E. v. CHOLNOKY denselben von geographischem Gesichtspunkte zu durehforschen der an mich folgende Zeilen richtete : Wie Du weibt, befasse ich mich mit der freundlichen Unterstützung Herrn A. v. Semszys mit dem Studium des Alföld. Bisher habe ich mein Hauptaugenmerk auf die Sande gerichtet, doch treten nunmehr auch andere Fragen in den Vordergrund. So interessiert mich namentlich die Verlegung des Donaubettes seit dem Pliozüán. Hiedurch wurde ich zu einem Ausfluge nach Rákosszentmihály veranlaBt, um dort die vor- geblichen Ufer der alten Donau zu suchen. Ieh möchte hier nebsbei bemerken, dab ich den Mastodon-Schotter für kein, von einem groBen Strome abgelagertes Material halte, da seine Körner sehr abgerundet sind. Es dürften denselben eher vielleieht periodische Wasserlüufe aus einem ülteren Schotter angesehwemmt haben. Jedoch nicht dies ist die Hauptsache. Die Ufer der diluvialen Donau X Vorgetragen in der Fachsitzung der ungar. Geologisehen Gesellschaft am 2. Dezember 1903. kk Die geologischen Verháltnisse von Czinkota. Földtani Közlöny. Bd. XXIII 1893. p. 388. ÜBER DAS ALTER DES SCHOTTERS AM SASHALOM BEI RÁKOSSZENTMIHÁLY. 297 mübten sich sowohl der Literatur, als auch der logischen Erwágung nacb hier, am FuBe der von der Hauptstadt östlieh sich erhebenden ersten Hügel befinden. Von der heutigen Donau bis zu den Hügeln von Szentmihály, Csömör und Fóőth ist námlich keine Spur derselben vor- handen. Binzig und allein aus dem Boden der Hauptstadt (in der Ker- tész-utcza) ging Schotter hervor; es ist jedoch bekannt, dab in der Linie des groBen Ringes ein altes Donaubett dahinzieht, welches unter sümtlichen, vielleicht am östliehsten gelegen war. Von hier gegen Osten ist keine Spur des Schotters vorhanden. Weder bei den Kanalisierungs- arbeiten auf dem Baross-tér, noch bei den tiefen Erdarbeiten anlásslieh des Baues der Geologisehen Anstalt kam Schotter zum Vorschein, viel- mehr nur Flugsand, Torf und Schutt. Zur Untersuchung nach dieser Richtung hin zeigt sich namentlieh der in der Gemarkung von Rákos- szentmihály gelegene Hügel Sashalom, u. zw. die Westseite seines FuBes, beiláufig in der Gegend des Rákos-Kastells sehr geeignet. Tat- süáchlich fand ich hier sehr gute Aufsehlüsse, da Straben tief in das oberfláchliche lockere Material einschneiden, wobei der Bau des ganzen nordwestlichen FubBes zu Tage tritt. (An der Oberfláche befindet sich sehotteriger Sand, eine dünne Lage bildend. Der Schotter hat sich in denselben nicht horizontal, sondern in Form von eigenartigen Sücken, gleichsam Grabenausfüllungen, ge- lagert, über welche ich jetzt nicht schreibe, obzwar sie sehr interessant sind. Unter diesem Schotter und Sande folgen erdige Schichten ohne Fossilien. Diese mannigfaltigen, hie und da gefalteten Schichten schei- nen viel álter zu sein, als dab sie mit der Donau in Verbindung gebracht werden könnten. Ich konnte weder in petrographischer Beziehung noch hinsichtlich ihres Alters mit denselben ins Klare kommen. Dieses eigen- tümliéhe Material lagert jenem festen Schotter auf, der in der geologi- schen Karte dieser Gegend als Mastodonschotter ausgeschieden ist. cEs ist dies stellenweise ein festes, bankiges Konglomerat, in wel- chem ausgesprochene, unverkennbare Verwerfungen vorhanden sind. Dieser geschichtete Schotter fállt, überall wo er aufgeschlossen ist, na- mentlich in den Schottergruben des Sashalom mit 20— 30" nach $S ein. Sowohl die frische, grauliche Farbe, als auch die festen Konglomerat- bánke, ferner die Brüche und Verwerfungen — darunter eine, hinter dem Rákos-Kastell, besonders sehöne — sprechen dafür, dab dieser Schotter álter als levantinisch ist und vielleieht mit den an der anderen Seite des Hügels zu Tage tretenden untermediterranen Schichten im Zusammenhange stehen. : cDiese Frage ist so interessant, besonders da dieser eine als Masto- don-Schotter bezeichnete Flecken weit auberhalb der Zone der übrigen, als gleicher Schotter bezeichneten Strecken fállt, dab es sich verlohnen 298 Dr: EMERICH LÖRENTHEY würde, sich mit demselben eingehender zu befassen und in den hier vorhandenen guten Aufschlüssen auf Grund von Fossilien das Alter der zu Tage tretenden Schichten zu bestimmen.s Hiernach suchte ich dieses Gebiet auch in (Gesellschaft meines Freundes v. CHOLNOKY öfter auf und begann mit dem Sammeln des Ma- terials und der Daten. Die hiebei gemachten Beobachtungen reiften auch in mir die Anschauung, dab der in den Gruben des Sashalom bei Rákos- szentmihály aufgeschlossene Schotter — wenigstens gröbtenteils — ülter als jener pliozáne Maston-Schotter ist, mit welehem er in neuerer Zeit identifiziert wird. Bevor ich auf meine Beobachtungen und die daraus abgeleiteten Schlüsse überginge, möchte ich in Kürze einen Blick auf die Entwieklung unserer auf diesen Schotter bezüglichen Kenntnisse werfen. J. v. SzaBó ! war 1858 der erste, welcher den in der Umgebung von Budapest bei Soroksár. Pusztaszentlőrincz, Kőbánya und Csömör vorkom- menden trachytführenden Schotter (im Gegensatze zu dem etrachytlosen obermediterranenv) als die jüngste der neogenen Schichten betrachtet. Auf der, durch die zehmn Jahre spüter (1868) entstandene Geologische Anstalt als erste herausgegebenen geologiscehen Karte der Umgebung von Budapest im Madbstab 1 : 144,000 ist derselbe bereits (auf beiden Ausga- ben) als diluvial bezeichnet. B. v. INxevY? war es, der betonte, dab es richtiger würe, cwenn man die oberste Decke von den darunter liegenden Schotterbünken unterschei- det. INKEY betrachtet die untere Masse des Schotters von Pusztaszent- lőrincz auf Grund der aus demselben hervorgegangenen Tierreste ( Masto- don Borsonmt, KaYser, Mastodon arvernensis, Cz. et Zan.) als oberpliozán (Thracische Stufe) ; den oberen tonigen, humosen Teil desselben hingegen als alluvial. (Den: sackartig gelagerten, gestörten, gefalteten Schotter seheidet er von dem darunter befindlicehen ungestört gelagerten nicht ab.) Gy. Hazavárs ? spricht den Schotter von Rákoskeresztur und Puszta- szentlőrinez als levantiniseh an, u. zw. gerade so, wie INKEY den gefalte- ten von dem ungefalteten nicht trennend; ja er hált es sogar nicht für unwahrscheinlich, dab der untere Teil des dem Schotter auflagernden Sandes noch im levantinischen See zur Ablagerung gelangt war. Gleichfalls Hanavárs" schreibt bei Besprechung des Vorkommens von mastodon- 1 Pest-Buda környékének földtani leírása; p. 23. 2 Geologisch-agronomische Kartierung der Umgebung von Puszta-szt.- Lőrincz Mitt. a. d. Jahrb. der kgl. ungar. Geol. Anst. Bd. X. p. 64. 3 Die geologischen Verhültnisse des Alföld zwischen Donau und Theiss. Mitt. a. d. Jahrb. d. kgl. ungar. Geol.. Anst. Bd. XI. p. 129. 4 Das Alter der Schetterablagerungen in der Umgebung von Budapest. Föld- tani Közlöny. Bd. XXVIII, p. 334. ÜBER DAS ALYER DES SCHOTTERS AM SASHALOM BEI RÁKOSSZENTMIHÁLY. 299 führendem Schotter bei Rákoskeresztúr, Pusztaszentlőrinez etc., dab der- selbe cnach der gefüálligen Mitteilung des Herrn Dr. FRANZ SCHAFARZIK sich nach N fortsetzt und auch bei Pusztaszentmihály, Csömör und Czin- kota vorhanden ist.) 50 war denn schlieBlieh der Sehotter der Grube von Rákosszent- mihály auch auf der neuestens herausgegebenen, reambulierten Karte der Umgebung von Budapest (1 : 75,000) unter den Mastodonschotter geraten.F Nach Voraussendung dieses historischen Rückblickes übergehe ich nunmehr auf meinen eigentlichen Gegenstand, auf die Altersbestimmung des in Rede stehenden Schotters. Aus der Sammlung des Materials und der Daten ging hervor, dab der pliozáne Schotter horizontal gelagerte, im ganzen rötliche Schichten bildet. Die einzelnen Körner desselben sind sehr abgerollt, abgerundet, besitzen (insbesondere in den oberen Schichten) eine reichliche Kalk- kruste, übersechreiten die GröbBe einer Faust kaum und nur die denselben beigemengten Rollstücke von verwittertem Andesit pflegen kopfgrob oder noch grölber zu sein. Dieser Schotter bildet keine Bünke. Dem gegenüber zeigt der Schotter von Rákosszentmihály keine horizontale Lagerung, er fállt vielmehr unter 20—30"7 gegen S ein. Er besteht auch hier gröbBten- teils aus weibBen, gelbliehen, rosafárbigen Ouarzkörnern, wenig schiefri- gem Ouarzite, Hornstein, Amphibolschiefer, Granit und Gneis ; verwitter- ten Andesit findet sich in demselben nur hie und da. Der Schotter ist im allgemeinen ziemlich feinkörnig, eckig, an den Kanten abgerundet, doch finden sich hier bereits viel kopfgrobe Körner, insbesondere in den obe- ren Schichten. Die einzelnen Körner sind mit keiner Kalkkruste umgeben. Im der Schottermasse befinden sich 1—3 m miüchtige Konglomeratbünke mit einem kalkigen Bindemittel, die überaus lebhaft an die untermediterra- nen Konglomerate von Tarnócz erinnern. In der südliehst gelegenen Schottergrube treffen wir einige, ca 07-75 m müchtige Konglomeratbünke mit lockerem Schotter von áhnlicher Müchtigkeit wechsellagernd an. Die Farbe der Schotterbánke kann dem pliozánen rötliehen Sehotter gegen- über im allgemeinen als grau bezeiechnet werden. In dem vorher aJózsef főherczeg-telepv genannten südwestlichen Teile der Gemeinde lieb ich im Hofe des Hauses Batthyány-utcza Nr. 190, ca 200 m südwestlieh von der südliehst gelegenen Schottergrube, einen 8 m tiefen Brunnen graben, welcher ca 1-5 m Humus, 1-5 m tonigen Schotter und 5 m weibBen Rhyolithtuff aufgeschlossen hat. Nach den X Dr. FRANZ SCHAFARZIK: Die Umgebung von Budapest und Szt.-Endre. Zone 15, Kol. XX. (1: 75,000). Erlüut. zur geol. Spezialkarte d. Lünder d. ungar. Krone. 300 Dr: EMERICH LÖRENTHEY Angaben des Brunnenmeisters stammt das kugelförmige, schalige Rhyo- lithtuffstück, dessen Durchmesser beinahe einen halben Meter betrágt und welches ich dem geologischen und palüontologischen Universitáts- institute überlassen habe, aus einer Tiefe von 7 m Übrigens sind aus den meisten von hier gegen SW gegrabenen Brunnen solche kugelförmige Trümmer hervorgegangen. Östlich von hier ist in den Brunnen unter der Humus- und Schotterschichte gleichfalls Rhyolithtuff in betráchtlicher Michtigkeit vorhanden. Am Marktplatze der Ortschaft Rákosfalva wurde an der südliehen Seite der Kerepeser Stiabe im Frühjahre 1904 ein Brunnen gebohrt, in welchem 1720 m Humus, 1750 m gelblicher Sand und Schotter, 9 m Andesittuff mit Andesitschotter und darunter bis ca 40 m bláulicher toniger Sand, sodann toniger, grünlicher Ouarzsand gefunden wurde. Die instruktivsten Aufsehlüsse sind übrigens zustande gekommen, als die hinter dem Rákos-Kastell und dem daneben befindliehen Wirtshause zum Sárga csikóv befindliehen Felder parzelliert und auf dem hügeligen Terrain mehrere Kinschnitte hergestellt wurden. Ich hatte von diesen Arbei- ten keine Kenntnis und als ich sie spáter in ihrer Vollendung sah, konnte an den glatt abgeschnittenen, mit einer kalkigen Patina überzogenen Wán- den nicht mehr viel beobachtet werden. Erst in neuester Zeit, als die Wánde allenthalben zu verwittern und sich abzubröckeln begannen, wurden die Schichten gut sichtbar und konnten dieselben untersucht werden. Es stellte sich hiebei heraus, dab sich die Binschnitte gröbtenteils in weibem Rhyo- lithtuff bewegen, der im Mittel unter 57 nach S einfállt und gegen Westen (69) streicht. Die Tuffschichten sind in einer Müchtigkeit von mehreren Metern aufgeschlossen und ist daher das Wechsellagern einer feinen, klein zerbröckelten, gefáltelten sehriefrigen Asche mit groben bimssteinartigen Lapillischichten gut sichtbar. Zwischen diese ist ein aus kugeligen Andesit- trümmern bestehender Tuff gelagert, weleher stellenweise eine fluviatile Sehichtung zeigt, wellig ist und stellenweise auch linsenförmig auskeilt. Die Bomben und Lapilli der Tuffe sind Pyroxenandesite (mit Dacit), welche — nach Dr. F. ScHAFARZIK, dem gründliechsten Kenner des Cser- hát — auch im Cserhát vorhanden sind: doch fehlen dieselben auch auf dem inzwischen liegenden Gebiete, in der Umgebung von Fóth und Mo- gyoród nicht. Im Gegensatze zu diesen stammen die in den oberen Schich- ten des tiefer lagernden Schotters vorkommenden verwitterten Andesit- trümmer nach der freundlichen Mitteilung Herrn Dr. F. SCHAFARZIKS nicht aus dem Cserhát, sondern sind Produkte einer früheren vulkani- sehen Tátigkeit. Hier in Rákosszentmihály kann auch das Verháltnis der in den erwáhnten Hinschnitten aufgeschlossenen Rhyolithtuffschichten zu den Konglomeratbánken, welche in der aufgelassenen Schottergrube hinter ÜBER DAS ALTER DES SCHOTTERS AM SASHALOM BEI RÁKOSSZENTMIHÁLY. 301 dem Rákos-Kastell autgedeekt sind, sehr gut beobachtet werden. Es ergibt sich. dab die Schotter- und Konélomeratbűnke des Sashalom ülter, als die Rhyolithtufte sind, von welchen bekannt ist, dab sie in unserer (Ge- gend an der Grenze des unteren und oberen Mediterrans emporgedrun- gen sind. Diesen Punkt besuchte ich auch in Gesellschaft der Herren Dr. F. SCHAFARZIK und Dr. E. v. CHoOrNoky, um hier zu demonstrieren, dab der Schotter álter als pliozán ist, und um die Haltlosigkeit der früheren Ansicht zu besprechen. Hs scheint jedoch ein MibBverstándnis unterlaufen zu sein, da F. SCHAFARZIK auf der von ihm reambulierten und ergünzten, 1897 erschienenen geologisehen Karte von Budapest— Szentendre den- selben doch als pliozán ausgeschieden hat. In der 1904 herausgegebenen Erláuterung zu derselben schreibt er jedóch auf p. 52 bereits folgendes : Die . . . festen Konglomerate erwiesen sich nach LÖRENTHEY"5 neuesten paláontologisehen Funden als untermediterran., Und weiter auf p. 62: cBezüglieh des Pusztaszentmihályer Schotters hat es sich neuestens auf Grund einiger paláontologiseher Funde herausgestellt, dab die in letzte- ren Jahren aufgesehlossene Liegendpartie desselben, die aus nach S unter 20—30" einfallenden Konglomeraten besteht. nicht, wie bisher angenom- men wurde, pliozánen, sondern untermediterranen Alters ist.) leh meinerseits nahm die Erklárung, wonach der Andesittuff im Diluvium hiehergesehwemmt worden würe — wie dies von mancher Seite angenommen wurde — von Anbeginn mit Zweifel auf, denn würde sich derselbe hier an sekundárer Lagerstütte befinden, so hütten sich die Be- standteile dem spezifischen Gewichte entsprechend ganz anders abgesetzt und würde derselbe auch verschiedenes eingesehwemmtes Material ent- halten. Noch mehr überzeugte ich mich davon, dab sich die Rhyolithtuffe an ihrer ursprünglichen Lagerstátte befinden, als die glatten Wünde der Einschnitte in neuester Zeit zu verwittern und sich die Schichten abzu- sondern begannen. Dab sich diese Rhyolithtuffe nicht an sekundárer Státte befinden und nicht diluvial sind — was übrigens auch Dr. L. v. Lóczy anláblich eines gemeinschaftlichen Ausfluges bekráftigte — geht am klarsten aus dem Umstande hervor, dab ich 2 Km. weiter südlich, zwischen der Kisenbahn- station Rákos und der Ringbahn in einem, bei Legung des Königsgeleises hergestellten Einschnitte denselben weiben Rhyolithtuff aufgeschlossen fand,X weleher hier, ganz so, wie in Rákosszentmihály, unter wenigen Graden nach § einfállt. Nachdem ich den weiben Rhyolithtuff (6) in Rákosszentmihály mit r In der 1902 erschienenen Erlüuterung zur neuen reambulierten Auflage der geologiscehen Karte: Umgebung von Budapest und Tétény, Zone 16, Kol. XX. erwáhnt Gy. HALAvÁáTs den Rhyolithtutff nicht. Földtani Közlöny. XXXIV. köt. 1904. 90 302 Dr: EMERICH LÖRENTHEY seinem Liegenden (7), in Rákos aber bei gleicher Ausbildung, Fallen und Streichen unter dem Leithakalke (5) fand und ihn auf der inzwischen liéegenden Strecke auf dem Hügel Királyhegy gleichfalls konstatierte, ist es klar, dab dies die unmittelbar auf einanderlagernden Glieder einer Schichtenreihe sind. Übrigens ist in der Arbeit ScHaAraRzIkst über die Pyroxenandesite des Cserhát auf p. 340 folgendes zu lesen: sSpuren des weibBen Bimssteintuffes habe ich . . . . auch neben der Czinkotaer Strabe SSO-lich vom Schlob Rákos auf dem Királyhegy genannten Hügel unter dem Flugsand beobachtet, an welcher Stelle derselbe daher ebenfalls ins Liegende des bei der Bisenbahnstation Rákos aufgeschlossenen Leithakalkes fallen würde.v (Dasselbe wird auch p. 358 gesagt.) Seither (seit 1892) wurde diese letztere Voraussetzung SCHAFARZIKS durch die Einschnitte und Aufsehlüsse bei der Station Rákos gerechtfertigt. Das Verháltnis der Schichten zu einander ist auf dem Profile I (Lünge 1 : 25,000, Breite 1 : 2000) sichtbar. Ki A a á Aa A 8 e a a b: S ág - SG a A Áá Ej 3 E a 2 . f a sz [5] S a 8 ui 2 Bag főz 22 0.9 Ag 9 g 5 rrs-i pm 3024 d a 4 ze nA Og CGI ei ss] si S Fa Fa Fa Ez ee] A Profil I. — 1. Alluvium. 3. Pannonischer Ton und Sand. 4. Sarmatischer Kalk. 5. Leithakalk. 6. Rhyolithtuff. 7. Untermediterranes Konglomerat. Der Rhyolithtuff ist demnach südlieh vom Sashalom in einer circa 9 Km. breiten Zone unter dem Alluvium vorhanden. In der Náhe unseres (rebietes sind die untermediterranen c Rhyolith- tuffev in der Umgebung von Göd und auf dem Előrmáj bei Fóth in grobBer Máchtigkeit ausgebildet, von welchen SCHAFARZIK in der Erlüute- rung zur Karte von Budapest und Szentendre auf p. 52 folgendes sehreibt: Seine Beschaffenheit kann am 6 besten im bischöfliehen (Fóther) Steinbruech studiert werden, wo nachgewiesen werden konnte, dab dasselbe eigentlieh aus einem bimssteinartigen Biotit-Dacittuftfe be- steht, weleher stellenweise durch das Hinzutreten eines kal- kigen Bindemittels zu Konkretionen von Kanonenkugel- gröbe zusammengebacken ist." x Die Pyroxen-Andesite des Cserhát. Eine petrographische und geologische Studie. Mitt. a. d. Jahrb. d. kgl. ungar. Geol. Anst. Bd. IX. ÜBER DAS ALTER DES SCHOTTERS AM SASHALOM BEI RÁKOSSZENTMIHÁLY. 303 Er ist also hier ganz von derselben Ausbildung, wie in Rákosszent- mihály, selbst das Binfallen der Schichten stimmt im groben ganzen überein, da es cunter ganz geringem Grade gegen WSW gerichtets ist. Auch bei dem Mátra-Gebirge und nordwestlich von Fóth findet sich dieser biotitführende, feine weiBe Rhyolithtuff in einer 20 m überstei- genden Michtigkeit vor. Ich war bestrebt zur Feststellung dessen, dab der Schotter des Sas- halom nicht levantiniseh, sondern mediterran ist, so viele Belege, wie nur möglieh zusammenzutragen. Als solcher kann erwáhnt werden, dab bei dem im Jüánner 1893 erfolgten Graben eines 18 m tiefen Brunnens in Rákosszentmihály (Almásy Pál-telep), József-utcza Hausnr. 243, durch die Freundliehkeit des Herrn Ingenieurs M. HorzPEcHER aus dem Schot- ter Anomia ephippium, var. costata, BRocc., Anomita costata, BRocc., Ostrea digitalina, Du8., Exemplare einer Balanus sp. und Bruchstücke einer gröberen Pecten-Art in die Sammlung der kgl. ung. Geologischen Anstalt gelangten. Im Juni 1903 lieb Dr. med. J. UJvágI neben dem Bas- sin der sein Bigentum bildenden Schwimmsehule cForrás-fürdős , die sich gleichfalls in der einstigen Kolonie Almásy Pál-telep befindet, einen Brun- nen bohren, aus welchem das folgende Material an die Oberfláche beför- dert wurde : Gelblicher Ouarzsand (mit eckigen Körnern), 1—15 m. 15. m Alluvium Graulicher, feinerer, abwürts mehr toniger Sand, 3 m. ] 45 m Blauer, sandiger, glimmerreicher Ton, 9 m. 135 m ——— Sand von gröberem Korne, mit Fragmenten von Anomia, Cerithitum, Carcium, Area, Natica etc. ferner mit Nu- cula Comta, GorpF. und Nucinella ovalis Woop." 2:5 m. Hier bekam man Wasser, welches sich über den Spiegel der Schwimmschule erhob. Únteres MEE Mediterran Abgeriebener Schotter ] Sandiger blauer Ton 97 m. Brüunlicher Sand ] 43 m. Schotter mit Anomia und Kohlenspuren, 6-80 m. 4980 m.— ——— JESSE EI EE 7 Bringen wir nunmehr die aus den erwáhnten Brunnen der Almásy Pál-telep als unzweifelhaft untermediterran erkannten Schichten mit dem einige Meter gegen Süden aufgeschlossenen Schotter des Sashalom in Be- " Leider gelangten bei der mittels Spülmethode durchgeführten Bohrung naturgemüb unverletzte organische Reste kaum zu Tage. 90 304 Dr EMERICH LÖRENTHEY ziehung, so erscheint es unzwejfelhaft, dab sich die in den Brunnen auf- geschlossenen mehr lockeren Schichten unter die Konglomeratbünke der Schottergruben erstrecken und so die tieferen Schichten des unteren Me- diterrans reprásentieren. Die untermediterrane Bildung ist also in Rákosszentmihály von derselben Ausbildung, wie in Budafok (Mélyárok) und in der Umgebung von Tarnócz (Komitat Nógrád), wo obenauf gleichfalls Konglomeratbünke und unten feinere Sandschichten vorhanden sind.X Am Ostrande von Rákosszentmihály ist in der Almásy Pál-telep in den einstigen ScHoss- BERGERSsChen Schottergruben von hier bis zur Kerepeser Landstrabe der untermediterrane Schotter an der rechten Seite des Baches Sóspatak auf einer groben Strecke aufgeschlossen, wie dies nach Dr. A. ScHMIDT auf der in neuerer Zeit herausgegebenen Karte von Budapest auch veran- schaulicht ist. Hier liegen die Fossilien, Ostreen und Anomien auch auf den Áckern verstreut, wie sie die Pflugschar an die Oberflüche bringt und können dieselben in den Schottergruben mit Pecten (Chlamys) praesca- briusculus, Fonr. zusammen in groben Mengen gesammelt werden. Herr Prof. Sr. RyBÁR und Herr Dr. med. UsváRry hatte die Freund- liehkeit mir fossiles Holz und vier Haifischzáhne zu übergeben, welche aus der einstigen SCHOSSBERGER schen Grube stammen : Oxyrhina xyphodon Nörn. (hastalis), Aa. (2 Exemplare), f Desorti, Aa. (1 Exemplar) und Lamna (Odontaspis) cuspidata, AG. (1 Exemplar). Lángs des Tales des Baches Sós- oder Szilaspatak lagert — wie dies in den SCHOSSBERGERSCchen Schottergruben gut beobachtet werden kann — dem untermediterranen der diluviale, eingesackte Schotter in einer Mách- tigkeit von 1—1:5 m auf. Dieser ist auf ScHmipTs Karte ganz richtig als diluvial bezeichnet, FX wáhrend er in der neueren Karte der Geologischen Anstalt als levantinischer Mastodonschotter ausgeschieden ist. Profil II (Lánge 1 : 25,000, Breite 1 : 2000) möge zur Veranschauli- chung der Lagerungverhültnisse dienen. Es ist natürlich, dab in einer so groben Schotterbildung, wie das Material der Schottergruben am Sashalom, die Fossilien selten und auch die vorhandenen fragmentarisch und abgerieben, die einzelnen Exemplare aber sehr schwer aus dem Konglomerat zu befreien sind. Ich sammelte das Bruchstüek einer Pecten- und einer Flabellum-Art, Dr. L. v. Lóczy kt A. KocH: Tarnócz im Komitat Nógrád, als neuer, reicher Fundort fossiler Haifischzáhne. Földtani Közlöny, Bd. XXXIII, p. 140—141. kik Die geologischen Verhültnisse von Czinkota. Földtani Közlöny, Bd. XXIII, p. 386 und Karte. ÜBER DAS ALTER DES SCHOTTERS AM SASHALOM BEI RÁKOSSZENTMIHÁLY. 305 aber spüter ein ziemlich sehönes Exemplar von fF/labellum, die aber bei der Befreiung aus dem Materiale zerbrachen. Diese Fossilien können nicht eingesehwemmt sein (wie dies anfangs von manchen Forschern an- genommen wurde), da Flabellum aus dem Tertiár der ganzen (Gegend unbekannt ist, wáhrend es hier — wie es scheint — am hüufigsten vor- kommt. Nach einer neueren Mitteilung wurden vor mehreren Jahren in den Schottergruben des Sashalom auch grobe Muschelschalen gefunden, die nach der Beschreibung nur Ostreen angehören konnten. Ich bin davon überzeugt, dab meine ferneren Sammlungen noch mehr interessente For- men resultieren werden. Übrigens bemerkt auch Scnmipr in seiner Arbeit über die geologischen Verhültnisse von Czinkota bezüglieh der unter- zi md zta elid ést pi Za Sashalom 156 m. g-g kp es És delta Schottergruben Almási-telep ERéÉz E 9.8 majdeg Rákos-Tal áz a3 ls] tet Sóspatak. H d : 194 m 1 EKG) Profil. II. — 1. Alluvium. 2. Diluvialer sackartig gelagerter Schotter. 6. Rhyolithtuff. 7. Unter- mediterranes Konglomerat. 8 . Untermediterraner Schotter und Sand mit Pecten praescabrius- culus, FowTr. mediterranen groben Sande, dab xcdie einigermabBen unbeschüdigten Hxem- plare wahrlich Seltenheiten sind.v Auch das Einfallen dieser untermedi- terranen Bildungen ist auf einem verháltnismábig groben Gebiete dasselbe. 50 fallen diese Schichten bei Göd auf der oberen Spitze der Insel nach SzaBÓó mit 207 gegen SSW ein ; in Czinkota nach SCHMIDT gegen SW (142) unter 10" ; in Rákosszentmihály gegen S unter 20—25", wobei sie gegen W 6—10"7 streichen. Das Hinfallen der Scehichten ist also im Durch- schnitte unter 207 nach SW. Kleinere, lokale Störungen sind überall anzutreffen ; so auch in den Aufsehlüssen von Rákosszentmihály, wo selbst im Rhyolithtuffe Verwerfungen von 10—50 cm. zu beobachten sind. Stel- lenweise hatte sich mit dem unteren Konglomerate auch die auflagernde Andesitbreccie bewegt. Dab übrigens gröbBere tektoniscehe Bewegungen selbst noch nach der sarmatischen Zeit auf unserem Gebilete erfolgten, geht aus dem Profile I deutlich hervor, welches eine máchtige Verwerfung der sarmatisehen Schichten von Rákos veranschaulicht. Dr. A. ScHmipT hat nacbgewiesen, dab die vielen Ouellen in der Umgebung von Czinkota sümtlieh aus dem untermediterranen Schotter entspringen und bemerkt auf p. 381 : cOb auch das Wasser des wHorrás- 306 D:" EMERICH LÖRENTHEY fürdőv, welches auf der am Sashalom, d. h. auf der Puszta Nagyszent- mihály . . . gegründeten Colonie Almásy Pál seit kaum zwei Jahren als Schwimmschule eingerichtet ist, ebenfalls mit den mediterranen Schich- ten zusammenhüngt, dies kann ich zur Zeit nicht entscheiden.s Aus der heuer bei der Scehwimmsehule sForrás-fürdőv erfolgten Brunnengrabung ergab es sich nunmehr unzweifelhaft, dab auch diese Ouelle aus den untermediterranen Schichten entspringt. Die stratigraphische Ausbildung ebenso, wie auch die Lagerungs- und physikalischen (Ouellen-) Verhültnisse der untermediterranen Bildun- gen sind auf einem verhültnismábBig grobBen Gebiete dieselben. In der Náhe der Bahnstation Czinkota ist ein, Pecten (Chlamys) praescriabusculus, Fonr. in groben Mengen führender lockerer, feiner Sand aufgeschlossen, auf welchem die Schichten eines gröberen Sandes und Schotters, mit fei- neren Sanden und tonigeren Schichten abwechselnd, lagern (Brunnen des :Forrás-fürdőv). Weiter oben befinden sich die Konglomerate des Sas- halom, welche in den oberen Schichten mit wenig Andesitstücke enthal- tendem groben Schotter wechsellagern. Diesen liegt im Süden der Rhyo- lithtuft, ferner der Leitha- und der sarmatische Kalk auf. In der Umge- bung von Fóth treffen wir gleichfalls feinen, stellenweise bankigen Sand mit Pecten (Chlamys) praescabriusculus, Fowr. zu unterst an, welchem c Celleporarienkalkv und sodann Rhyolith auflagert. Dieser cCelleporarien- kalkv entspricht beiláufig dem Konglomerate des Sashalom, da auf ihm gleichfalls Rhyolith lagert. Ich glaube nicht irre zu gehen, wenn ich aus dem bisherigen schlieBe, dab die im artesischen Brunnen des in westlicher Richtung nicht weit entfernten Budapester Stadtwáldehens unter dem Alluvium ersehlossenen 340 m müchtigen Tone und Sande zum gröBten Teile in das untere Mediterran gehören und nicht in das obere, wie es W. v. ZSIGMONDY angenommen hat.k Hiefür spricht auch der Umstand, dab dieser Brunnen áhnlich wie der des xForrás-fürdős in die Zone des unteren Mediterrans fállt, wáhrend die obermediterranen Schichten nach unseren bisherigen Kenntnissen eine südlichere Zone bilden. Ferner sind — wie ZSIGMONDY auf p. 73 erwühnt — 700/9 der Foraminiferenfauna mit dem Kisczeller Tegel gemeinsam ; die Foraminiferenfauna besitzt also unteroligozánen Charakter, wáhrend die Mollusken zur Hülfte untermedi- terran sind. Diese faunistisehen Tatsachen beweisen zwar das untermedi- terrane Alter der sie einsechliebBenden Schichten nicht mit voller Sicherheit, zumindest widersprechen sie aber diesem nicht, sondern lassen es als wahrscheinlich erscheinen. Diese Wahrscheinlichkeit wird noch dadurch gesteigert, dab dieser Brunnen in die untermediterrane Zone föllt. Um ein endgiltiges Urteil zu füállen, ist übrigens ein kritisches Studium der X ZsigGMonpY V.: A városligeti artézi kút Budapesten. 1878. BASALTLAKKOLITH IM VÁRHEGY VON AJNÁCSKŐ, 307 gesamten miozünen Fauna Ungarns und Österreichs notwendig, welchem eine Revision des aus dem artesisehen Brunnen zu Tage geförderten Mate- rials folgen mübte. Es ist noch zu bemerken, dab das Schottervorkommen am Sas- halom — da ich aus den, zwischen das untermediterrane Konglomerat und den Rhyolithtuff gelagerten Schotterschichten verwitterte Andesit- trümmer sammelte — der von SzaBó 1858 aufgestellten Einteilung wider- spricht, wonach unter dem Leithakalke trachytfreier, weiter aufwárts aber, ober den Tonschichten der pannonischen Stufe trachytführender Schotter vorkommt. Übrigens schreibt Dr. H. Böcgn$ bei Besprechung der unter- mediterranen Bildungen in der Umgebung von Nagymaros auf p. 36 : cAuf . . .. sandigen Schichten folgen miüchtige Schotter-Ablagerungen, welche auch Andesitmaterial führen.s Dies ist aber nicht nur in Rákos- szentmihály und Nagymaros zu beobachten, sondern fand auch bereits SCHAFARZIK — wie ich von ihm selbst erfahr — in untermediterranem Schotter Andesitkörner. Der in der östliehst gelegenen Schottergrube (Ge- markung von Czinkota) aufgeschlossene rötliche Schotter kann vielleicht jüngeren Alters sein. BASALTLAKKOLITH IM VÁRHEGY VON AJNÁCSKÓ. Von Dr. AnTroNn Kocn.Fr Ich pflege jedes Jahr mit meinen Hörern eine, mehrere Tage dau- ernde Exkursion in irgendeine, in geologischer Hinsicht weehselvollere und bekannte Gegend unseres Vaterlandes zu unternehmen, wobei wir Gelegenheit finden, nebst Besichtigung bereits bekannter Tatsachen und Aufsammlung geeigneter Gegenstánde, hie und da auch neuere Beobach- tungen zu machen. Über eine solche neue Beobachtung will ich nun kurz berichten, welche wir bei (Gelegenheit unserer vorjáhrigen groBen Exkur- sion auf der bei Ajnácskő im Komitate Gömör sich malerisch erhebenden Kuppe des Várhegy (Burgberg) gemacht haben. Diese regelmüábige kleine Kuppe ist, nach der durch die k. k. geolo- gische Reichsanstalt in Wien herausgegebenen geologiscehen Spezialkarte. innerhalb der Löbdecke aus Basalttuff, richtiger Breccie aufgebaut, deren zerrissene Felsbánke mit den Mawuerresten einer alten Burg den Gipfel der Kuppe interessant krönen, k Die geologischen Verháültnisse der Umgebung von Nagymaros. Mitt. a. d. Jahrb. d. kgl. ungar. Geol. Anst. Bd. XIII. tr Vorgetragen in der Fachsitzung der ung. Geologiscehen Gesellschaft am 13. Jánner 1904. 308 Dr ANTON KOCH C. M. PauL, der im Jahre 1866 die Gegend von Ajnácskő geologisch aufnahm und kartierte, hebt in einem Vorberiecht$Y nur soviel hervor, dab bei Ajnácskő und Barna sich aus Basalt und Basaltbreccie bestehende isolierte Kuppen aus der allgemeinen Decke der Neogenbildungen erhe- ben und dab dieselben immer von eisenhültigen Süuerlingen begleitet werden. In seinem Spezialberichte XX wird ferner hervorgehoben (p. 522), dab der Basalttuff (Breccie) dieser Gegend mit dem massigen Basalt we- niger in Berührung vorkommt, als mehr in Form isolierter kleiner Kup- pen, und dab unter diesen der inmitten des Dorfes Ajnácskő sich erhe- bende Burgberg die am meisten auffallende ist. Über die Absonderung der Basalte der besagten Gegend aber wird gesagt (p. 522), dab tafelige und süulige Absonderungsformen vorherrschen; dab aber am Burgberg von Ajnácskő auch massiger Basalt anstehe, wird nirgends bemerkt. Viel eingehender jedoch beschüftigte sich Prof. J. v. SzaBó mit dem geologischen Bau des Ajnácskőer Burgberges in einer Arbeit,FrX welche in der ung. Akademie ein Jahr früher erschien, als die Berichte 0. PAuns. Auf p. 338 dieser Arbeit gibt Prof. SzaBó eine Skizze des Burgberges und die kurze Beschreibung seines geologischen Baues. cDer Gipfel des Berges besteht — nach diesen — aus einem Stück grober Basaltsüulen " mit vertikalen Seiten — und so ist er auch auf der Skizze dargestellt — ; dort, wo der Abhang beginnt, sieht man mit wenig Unterbrechung ringsum Mauertrümmer der Burgruine. Auf der nordöstlichen Seite, auf welcher ein Fahrweg zum Gipfel hinauf führt, bedeckt eine miüchtige Löbdecke alles, beinahe bis zum Basalt hinauf. Auch auf der nördliehen Seite kommt LöB vor. Der Basalt besteht überwiegend aus einer ühnlichen Breccie, wie die bei Szőreg : es ist viel Feldspat und Amphibol darin, auch eine sehwarze amorphe Masse, wie am Berge Tilicze. Auf der westlichen Seite sieht man auch den massigen, einheitlichen Basalt ein wenig aufgeschlos- sen. Seine Absonderungsform ist dünnplattig. Darüber folgt auch hier der breccienartige Basalt, so dab dieser den Vorschub des dichten Basal- tes bildet. Auch in dem dichten Gestein ist Feldspat und Amphibol vor- handen. Hieraus ist zu ersehen, dab die Beobachtung Prof. SzaBós mit der meinigen verglichen, im wesentlichen wohl richtig ist; nur verstehe ich nicht. warum er den ganzen Berggipfel als eine einheitliehe Basaltsáule auffabte und in der Skizze darstellte; wahrscheinliech stellte er sich vor. X Verhandl. d. k. k. geol. Reichsanst. 1866. p. 119. xx Das Tertiürgebiet nördlich von der Mátra in Nordungarn. Jahrb. d. k. k. geol. Reichsanst. 1866. p. 515. kik A Pogányvárhegy Gömörben, mint bazaltkráter. (Der Berg Pogányvár im Kom. Gömör, als Basaltkrater.) Math. és Term. tud. Közlem., kiadja a M. Tud. Akad. Pest. 1865. III. sz. p. 320—. BASALTLAKKOLITH IM VÁRHEGY VON AJNÁCSKŐ. 309 dab die Kuppe das Ergebnis einer einzigen Eruption sei, welche zuerst Lapilli ausgeworfen hatte und dann mit dem Nachdringen von massigem Basalt abgeschlossen wurde. Nach unseren Beobachtungen besteht die kühn emporragende Fels- sáule des Várhegy-Gipfels aus Basaltbreccie, auf deren zerrissenen Schicht- bünken die Mauern der Ruine stehen. Die Schichtbünke lagern seicht kuppenförmig und ziehen am seichteren Abhang des Berges unter die Decke des Löb und der von oben hinabgerollten Trümmer. (Siehe die beigefügte Skizze, welche ich an Ort und Stelle unter dem Eindruck der unmittelbaren Beobachtung gemacht habe.) Der geologisehe Bau des Várhegy bei Ajnácskő, an dessen Westseite. B — Basaltlakkolith mit einer, der Grenzschichte parallelen kuppenschaligen Absonderung ; an der Berührung mit Ein- schlüssen von Basaltbreccie. Br— die den Basaltlakkolith bedeckende Basaltbreccie, mit zer- klüfteten Gipfeln, auf welchen die Burgmauern erbaut wurden. ab der zum Gipfel hinaufführende Wcg, unterhalb dessen alles mit Löb (7) bedeckt ist. An der westlichen Seite des Berggipfels aber, am Ende des hinauf- führenden Fahrweges, sieht man in einer Breite von 10 bis 15 Schritten bis zu einer Höhe von 4—5 Metern, ohne Zweifel anstehenden massigen Basalt gut aufgeschlossen, wahrscheinlich infolge neuerer Zeit stattgefun- denen Abráumens. Jetzt kann man sehr gut beobachten, dab die Bünke der groben Basaltbreccie flach gewölbeförmig den BasaltausbiB bedecken. dessen kleine stockförmige Masse also beinahe güánzlich umhüllen. Der Basalt ist in dünne Tafeln abgesondert, welche deutlich mit den aufliegenden Basaltbreccienbünken parallel laufen, und somit zeigt sich an diesem Basaltausbisse eine, dem Gewölbe entsprechende, auffallend sechöne kuppenschalige Struktur. Fine weitere interessante und wichtige Tatsache, das gegenseitige Verhültnis des Basaltes und der Breccie betreffend ist die, dab der Basalt an der Berührung kleinere und gröbBere eckige Stücke der Breccie als Einsechlüsse enthült. Daraus erhellt ohne Zweifel, dab der massige Basalt eine bedeutend jüngere Erruption sein mub, als die der Breccie entspre- chende Basalteruption ; denn die Breccie muBte schon fest, also erhürtet 310 Dr: ANTON KOCH gewesen sein, damit das spüáter aufdringende, glutflüssige Basaltmagma Stücke davon abreiben und in sich hineinkneten gekonnt habe. Es geht also aus dieser Tatsache hervor, dab auch die Basalteruptionen des Ko- mitates Gömör, so wie mehrere unseres Vaterlandes, wie z. B. jene des Bakony und Siebenbürgens, mit Auswurf vulkanischer Asche und La- pilli begannen, und dab das Aufsteigen und Ausströmen des glutflüssi- gen Basaltmagmas, wahrscheinlich bedeutend spüter, den Vorgang der Eruption abgeschlossen hatte. Der empordringende Basalt dürfte an den meisten Stellen die bereits abgelagerte Tuff- und Breccienstraten durch- brochen und sich über ihnen in Form kleinerer oder gröberer Kuppen oder weit ausgebreiteter Decken angehüuft haben. Wie aber aus dem Beispiel des Ajnácskőer Várhegy hervorgeht, besabBen die kleineren Basaltmassen nicht die auftreibende Kraft, um die aufliegende Breccien- decke zu durchbrechen, sie konnten dieselbe nur etwas gewölbeartig he- ben, um die dadureh entstandene Höhlung ausfüllend, darin zum Massen- gestein zu erstarren. Der durch die Wölbung der Basaltbrecciendecke auf das Basaltmagma verübte Druck war die Ursache, warum das auskühlende Gesteinsmagma parallel mit der lastenden Flüche, und somit kuppen- schalig in Form dünnerer und dickerer Tafeln erstarrte, und nicht süu- lenförmig, wie gewöhnlich. Solche stockförmige Vorkommnisse der Massengesteine aber werden — wie genügend bekannt ist — jetzt nach dem Vorgang amerikanischer Geologen (GILBERT und anderer) Lakkolithe genannt. Den Basalt des Ajnácskőer Várhegy kann man also für einen besonders sehönen, man darf sagen mustergültigen, obgleich sehr kleinen Lakkolithen erklüren. Eben die geringe Ausdehnung ist es, welche seine Übersicht und Erken- nung erleichtert und auch deshalb hielt ich es der Mühe wert, denselben als ein sehr lehrreiches einheimisches Beispiel der Lakkolithbildung der geehrten Gesellschaft vorzuführen. REFERATE. 311 REFERAT EK. K. Vasa: Prispévek k morfologü sylvamitu. (Königl. Böhmische Gesell- schaft der Wissenschaften in Prag. Sitzungsber. der mathem.-natur- wissensch. Classe. Jahrg. 1894. Nr. XLVII.) (Böhmigsceh.! Der Verfasser besehreibt ausführlieh einen Sylvanit von Nagyág. Das Gestein der Stufe ist der bekannte halbverwitterte Dacit, in dem reichlich Pyrit eingesprengt ist. Dünne Klüfte im Gestein sind von einer dunkelgrauen, hornsteináhnliehen, sehr pyritreichen Substanz erfüllt; in den weiteren Kluft- rüumen hat sich über diese Substanz noch drusiger Ouarz abgesetzt, reichlich mit rotbrauner körniger Blende. Mit dem Ouarz z. T. gleichzeitig, z. T. spüter hat sich spürlieh Bournonit und Fahlerz, ziemlieh reichlich Sylvanit ab- gesetzt. Der Bournonit zeigt die bekannte Rüdelerzform, die kleinen Fahlerz- kristüllehen sind von (111) nő sal k EA erzigen Minerale tragen als jüngste Bildung spárlichen Dolomit in Form kleiner, blabrosenroter garbenförmiger Aggregate, und kleine Kristallgruppen von Blende. Der Sylvanit hat die engen Kluftráume ganz ausgefüllt und erscheint stellenweise im Ouerbruche körnig-blátterig; in den gröleren Drusenráumen sitzen teils nadelförmige, teils lamellare unvollkommene Individuen, aber auch einige vorzügliehe und sehr flüchenreiche Kristállehen. Die Ausbildung der Kristüállehen des Sylvanits ist jener der von ScHRAur besehriebenen ent- sprechend ; sie sind prismatisch und die meisten herrsehenden Flöchen zeigen Skelettbildung. 91 : — begrenzt. Der Ouarz und die 312 REFERATA., Ein sehr fláchenreicher 3 mm. langer und 2 mm. dicker Kristall zeigte eine 28-zühlige Kombination (Fig. 1), die goniometriseh bestimmten Formen sind folgende, von welchen die bislang nicht beobachteten mit einem X be- zeichnet sind. a (100) 00 oo xG 130243 P oo 39 (5234—8R8 b (010) 09? c0 AND re (543) —8PS e (110462 P e (1113? Y(12312p2 c f00140P s (1214—2p2 d (011) P 00 m (101) — Boo c. 20 FoBA AR 1120) c00PR2 M (1011 Pcs 1 (2114—222 XL (320) 0023 XI (1024—1Bo0 xT (31213P3 f (2104c0P2 n (201) — 2P oo i (3214—3P2 9 (81040023 N (201) 2P co JT (32143Pp3 XI 6101 c0P 6 Z (11010027 Den schönen Zonenverband der aufgezáhlten Formen veranschaulicht die Projektion (Fig. 2), in welcher die wichtigsten Zonen eingetragen sind; mit Ausnahme weniger Formen fallen die Flöchenpole in Schnittpunkte mehrerer Zonen. Die Reflexe der gröBeren Flichen waren sehr gut und selbst die máBig ausgedehnten Flichen gaben das Lichtsignal recht deutlich; nur die ganz sehmalen und fein gerieften Fazetten der Prismenzone lieferten etwas lang- gezogene, unscharfe Bilder. Die für die 7 neuen Formen gemessenen und nach ScHRaurs X Elemen- ten berechneten Winkelwerte sind folgende: Berechnet : Gemessen : a (100): ezAsáti 15911"59" 14957! L (320) — 47926"47" 47998" 38 sema öl 579290"46" 5/4023" 7 (302) — 445914"19" 44917" , Ág (320) — 42943"13" 42930" : U (610) — 74948" 1" 759 8! : T (312) — 68232"50" 68034. c (001) : E (102) — 18938734" T98- : G (302) — 46910"41" 462 93 e NOTA B2Z SAAB EH2D 439 S" m (101) : y (523) — 29933"48" gyega : é(543) — 46010" 7" 46923" n (201)-: 7 (323) — 26936"38" 296942" M(101) : c (543) — 85919"53" 85097! : (812) 24911"37" 940 7! N (201) : T (321) — 22952"43" 220521 £ (543):7 (211) — 1194620"7 119473 :s (121) — 199 159" 199 9" e ZAN EEMOSÁTÉZOTT 10947" :r (111) 10028/14" 10930" a (523) :s (121) — 36742"40" 360387 K. ZIMÁNYI. " Zeitschr. f. Krystallogr. etc. 1878. 2. 211. AMTLICHE MITTEILUNGEN. 313 AMTLICHE MITTEILUNGEN AUS DER KGL. UNGARISÜHEN GEOLOGISUHEN ANSTALT. Aufnahmen der $gl. ungarischen (Geologiscehen Anstalt im Jahre 1904. Über Verordnung des Herrn kgl. ungarischen Ackerbauministers werden von Seiten der kgl. ungarischen Geologischen Anstalt im laufenden Jahre die folgenden Gebiete geologiseh detailliert aufgenommen : Dr. THEopoR Posewirz, Sektionsgeolog, ist erst in der Gegend von Szolyva und Vezérszállás, Komitat Bereg und Ung, sodann bei Nagyhlinecz, Komitat Gömör und Szepes, tütig. Dr. THomas v. SzorraGH, Bergrat, Sektionsgeolog, kartiert im Komitat Bihar den Királyerdő zwischen den Flüssen Sebes- und Fekete-Körös in der Umgebung der Ortschaften Dámos und Kebesd, ferner Belényes und Budurásza. Lupwic Rorn v. TELEGD, Oberbergrat, Chefgeolog, setzt die geologische Detailaufnahme in der weiteren Umgebung von Gyulafehérvár, Komitat Alsó- Fehér an beiden Seiten des Flusses Maros ; — Dr. Moxiz v. Pánrv, Sektions- geolog, auf dem Montangebiet von Brád, ferner in der Umgebung von Kris- tyor und Boicza im Komitat Hunyad ; — Dr. CARL v. Papp, Geolog, erst im Komitat Arad, bei Nadalbest und Monyásza, sodann im Komitat Hunyad, in dem östliceh von Kőrösbánya gelegenen Gebirge, fort. Junius Haravárs, Chefgeolog, nimmt seine Tötigkeit in den Komitaten Hunyad und Szeben, in der Umgebung von Kudzsir und Szászsebes wieder auf. Dr. FRasz ScHAFARZIK, Bergrat, Chefgeolog, nimmt im Komitat Krassó- Szörény, nördlieh vom Bisztra-Tale, die Gegend von Mácsova und Ruszka- bánya auf; — Dr. OTTokAR Kapré aber im Komitat Krassószörény das Gebiet zwischen Czella und Gross, sodann eventuell im Komitat Bihar das zwischen Fonácza und Szudrics. — Dr. Jurrius Száprczkv, Professor an der Universitüt Kolozsvár, nimmt als Volontár im Zentrum des eigentliehen Bihar-Gebirges, südöstlieh von Kiskoh und in der Vlegyásza ergünzende Aufnahmen vor. ÁLEXANDER GESELL, Oberbergrat, Montanchefgeolog, nimmt im Komitate Gömör zwischen Dernő und Lucska; — EvuGEn REGuny, zugeteilter Montan- hilfsingenieur, auf dem Gebiete gegen Rosnyó, ferner zwischen Lucska und Borka montangeologisehe Aufnahmen vor. — VIxkroR AckEER, zugeteilter Montanhilfsingenieur, nimmt — nachdem er sich das Vorgehen bei den oro- geologisehen Aufnahmen zu eigen gemacht hat — an der Seite ÁLEXANDER GEsErLs an den montangeologisehen Aufnahmen im Komitat Gömör behufs Aneignung der bei derselben befolgten Methoden teil. PETER TREirrz, Sektionsgeolog, setzt die agrogeologisehe Aufnahme in den Komitaten Pest und Csongrád, ferner Torontál und Bácsbodrog bei Majsa, Törökkanizsa und Ókanizsa ; — WirHELM GüÜLL, (Creolog, in den Komitaten 314 AMTLICHE MITTEILUNGEN. Pest und Fehér, bei Bugyi, Ercsi und Ráczalmás; — HErsgicH HORUSITZKY im Komitat Pozsony, bei Galánta, Tallós und Szempcz; — EMERICH TIMKó, Geolog, in den Komitaten Moson und Győr, bei Horvátkimle und Dunaszeg, sodann im Komitat Pest, bei Budapest; — AuREL Lirra, Geolog, in den Komitaten Esztergom, Komárom und Pest, bei Dág, Uny und Zsombék; — Dr. GaABRIEL v. LászLó, Geolog, im Komitat Moson, bei Szentjános, Zurány und Nezsider fort. JoHANN Böcgn, Ministerialrat, Direktor der kgl. ungarischen Geologi- sehen Anstalt, nimmt die Aufnabmen in Augensechein und kontrolliert die- selben. ZSUUT OM A "fi3JESVASIAIOWT ta : 9aeMUTeg9g pig J9p dövigymny UT 7 da Tz LATINT Hja HŰ TI? Ur on ELZEEKEZTTTNE Tora aA Gnha m$ 6] ST a6I ! ÁD ela 828 — 7 — ifi NE s 9 E —ISTOGT AT 6T JEEg [ő e ei mól nől MG eBT sőt] a alt 6 VK [/ VAGAZATZOLT EST BZEEÉ Áe JE teli] ] m6C u0T u6G u0T 508 a98 101 g ! . § öö 0-h - - —— — sz e E z — 2 Ede től ál TOGI 5 7 e 8 9 dw 8 aza [/dA Pál SEGA EREen o ge 0 Ve! EN réz eset GE 96 101 V k AE ola a ZER ege Nee] a OT 298 16. [8916 — —— 99 16 SE aG 16 d 3 Elek 96 m0G u kt OT m98 u u84 u6 u6 MOSTÁK GEO SEL I itt 3 s zett elő . BESA [ —— ; ; — FALÚ [8 zt A 3. iz s Tó ! k ug] vOl TES s sG§ 99 időd ] ugG u pa s0T u9G u6 feEe 2 s07 uVG u V 106 e. ! 58 a Bi A 5: HG uoG u6[ ] G§ "§ u0 auő6 uz — 507 ua8 SSE u 1 e BB-es ASS cSt lEB [ES Tt tően 2 G ull eg SE TS ull z TOGLATG [7 ej isosrsli EGK SERESEENÜGÉNGÉNNÉSTOR 8 OT n0 a6T [nm x61— — a8G alT JOE EZ [ESÉSE SEEE [81 0 at ] Go — E 506 66 nt d). ezsgeráse Za el SET a NEGYET BESZSSEEESSNEETN S: Tai : sza VOGBSATÉTS9 ELESAző Be ő a 0 MA ÜLI § Ez BOR MESET 3 EÜTZSG OKET Tale Set És En e 0 l mVG azl[ 5 s 96 BEYT [ 1196 — 80G a ji ji 88 § [00 fg sőp 9. at IT] OT u8€ a1T— a86 alt a98 aT1— OG af al UT KOGTZAJET ő t lESSETTAI 2 . m6§ uől ; 79 i x ul€ ul s s01 u86 all [096 a11— 508 at at 17 HI lt ülés "ZABIN 6 BI 91 SZD "TT "6 "8 "GT av ntegniung PTSKÉTSTASBÁRTTN L88 ] / net 16 JORalg ag ] — m0 a4—:06 ug? ug FÖLEG EE É a Ea aa s 7) Eater HESS szoges T00L MITET vV E EEE Egs eken] ESEŐG sit 1£ [F0Em0 a7— — a9T ae Tales SZ ESő 95 TATA) ate) 6 TE SZNBk. mg 18— ug6 us szilgékel 1! zséés ö EZRET Éz EuGöréés SZE a er TÜDL MEGT EE hz . 09 u39 18 88 ii 506 TE . 18 [508 u mc a üle ST a86 18 Gr uz ul V B sanyieuuy CT "TT u, IA ] TEL SA uingjed "og MLLDETTSK SId IUDRUIAIZTTJA TOA IUVZ0S "7 H-IN HOZ ! udymUurT ut soneg — (Tf opun — HT ! opnyirdury 93ox8 — "u :"Tepueg Jxop FEJ OSENETETTSSTT SW : jumdokogyinB ET — H fuogogsoA — A : uabunzamygy "9—N Sunsomog "T9epuogd-H—M —g "H—M 9Sunsomeg "Tepuog J9W9I[-g—N — PF -Tpuod1o 199 -TezUOZTIOTT Issangyeng : 1940ddp UN ,66 ,0£ Lt 1d4— ID TI (9-E6 m9T al) ,GG ,G BT TT : 940MmuUgogpuarg sop obor] TOGT IUdy pun zen UI U9g9gpag 9Ip Jegn 1s9depng nz xeYos[[9899 1099 "un J9p 9Iemusgogpag J9p 3UoIJ9g "6 4N T06I I. tábla magyarázata. 1 a—b ábrák: Notidanus primigenius AG. var. foga Felsőesztergályról; a) külső b) belső oldala. 2 a—c x Galeocerdo cf. latidens AG. foga Felsőesztergályról; a) külső, b) belső oldala, c) mellső éle. (Az a, b, c a többi ábrákon is ilyen érte- lemben veendő.) 3 4—c a Carcharodon humilis n. sp. foga Felsőesztergályról három állásban. 4a4—c a Carcharodon humalis n. sp. egy kisebb foga Szentpéterről, három állásban. 5a—e a Carcharodon humilis n. sp. 2-ik foga Felsőesztergályról, három ál- lásban. 6 a—c a Lamna ( Odontaspis) macrota, AG. sp. var. hungarica foga Felsőesz- tergályról, három állásban. 7a—e a Otodus ef. apiculatus AG. foga Felsőesztergályról, három állásban. Sa, b u Halittherium sp. erősen lemajszolt és koptatott alsó zápfoga Felső- esztergályról, két állásban; a) külső oldaláról, b) felülről nézve" Sc ábra: Halitherium sp. agyarszerű metszőfoga Felsőesztergályról. s d ar Halitherium sp. baloldali felkarcsontja (humerus) fél nagyságban, Felsőesztergályról. 9 a—c ábrák: Sgualodon cf. Ehrlichi, vAN BEN. felső negyedik zápfoga Felsőesz- 10 a, b a Fig. 1a—b. c 2a—c. c 3a—c. c 4a—c. c 5a4—c. c 6 a—c. nt 7 a—c. [/ 8 a—b. a 8 c. úa 08id. a 9 a—c. c 10a—b. tergályról, három állásban. Palaeomeryz sp. (aff. Dremotherium Feignouxi, GEoFFR.) felső jobb második zápfoga Felsőesztergályról; a) belső oldaláról, b) alul- ról nézve. Erklárung der Tafel I. Zahn des Notidanus primigenmius, AG. von Felsőesztergály, a) die üuBere, b) die innere Seite. Zahn des Galeocerdo ef. latidens, AG. von Felsőesztergály, a) üuhere, b) innere Seite, c) die vordere Kante (abc ist auch bei den übrigen Figuren in gleichem Sinne zu nehmen). Zahn des Garcharodon humilis, n. sp. von Felsőesztergály in drei Stellungen. Kleinerer Zahn des (jarcharodon humilis, n. sp. von Szentpéter in drei Stellungen. Ein zweiter Zahn des Carcharodon humilis, n. sp. von Felsőeszter- gály, in drei Stellungen. Zahn der Lamna (Odontaspis) macrota, AG. sp. var. hungarica von Felsőesztergály, in drei Stellungen. Zahn des Otodus cf. apiculatus, AG. von Felsőesztergály, in drei Stel- lungen. Stark abgenützter und abgeriebener unterer Mahlzahn einer Halithertum sp. von Felsőesztergály, in zwei Stellungen: a) von der AuBenseite, b) von oben gesehen. Hauerförmige Incisiv einer Halitherium, sp. von Felsőesztergály. Linker Humerus einer Halitherium sp. von Felsőesztergály, in hal- ber GröBe. Oberer vierter Molar des Sgualodon cf. Ehrlichi, vAN BEN. von Felső- esztergály, in drei Stellungen. Oberer rechter zweiter Molar einer Palaeomerya sp. (aft. Dremotherium Feignouxi, GEoFFR.) von Felsőesztergály, a) von der inneren Seite, b) von unten gesehen. Köv. czápafogak Felsőesztergályról. Foss, Haifischzühne von Felsőesztergály. Dr. Koch: Földtani Közlöny XXXIV. köt. I. tab. Term, u. rajz. Kormos Tivadar tnr. jel. Klösz Gy. és Fia műintézete, FÖLDTANI KÖZLÖNY XXXIV. KÖTET. 1904. AUGUSZTUS-—OKTÓBER, 810. FÜZET, A BUDAT KESERŰVÍZ-FORRÁSOK KELETKEZÉSÉRŐL. Irták: t dr. HoFMANN KÁROLY és dr. Lóczy LaJos. A budapesti m. kir. bányakapitányság SAXLEHNER ANDRÁS, keserű- víz-forrástulajdonos megkeresésére az 1882. évben véleményadásra kérte föl a szerzőket annak megvilágítása érdekében, hogy szükséges-e a for- rások megvédésére azok körül óvóterületet kijelölni. A bányakapitányságtól feltett hat kérdés így szólt: 1. Mely rétegekben és miként képződnek a budai keserűvíz-források ? 2. Vajjon árthatnak-e ezen forrásoknak netaláni bányászati munkák és mennyiben? 3. Vajjon ott, ahol a keserűvíz előjön, ismeretesek-e az általános bányatörvény 35. §-ában felsorolt fentartott ásványoknak valamelyike, vagy az 1861-ik évi ideiglenes törvénykezési szabályok által földtartozék- nak ideiglenesen nyilvánított ásványszén ; ha nem ismeretes, vajjon való- színű-e ilyeneknek létezése? 4. Minő nemzetgazdászati viszonyban áll a létező, vagy feltalálható fentartott ásvány, vagy ásványszén a meglevő keserűvíz-iparral? 5. Vajjon megkívánja-e az ország és az összes emberiség érdeke a keserűvizet tartalmazó területek megvédését a bányászati munkák ellen? 6. Ha igen, mily kiterjedésben? F x A felkért szakértők tüzetes bejárás és geologiai tanulmányozás alapján ad- ták meg véleményüket a kérdésekre. Az első kérdés a budai keserűvíz-források keletkezését és természetét illeti; ennek tapasztalatok alapján való megvilágítása most is általános tudományos érdekességű. A több mint 20 év előtt adott szakértői vélemény annak a részének a közlését, melynek szerkesztésében néhai dr. Hor- MANN KÁROLY m. kir. főgeologust az oroszlánrész illeti, már kegyeletbőlis a boldog emlékű férfiú iránt időszerűnek tekintjük. A budai keserűvizekről dr. SzaBó JózsEF sok érdekes megfigyelést és nézetet közölt ugyan. (Budapest környéke geologiai tekintetben 1879. Előadások a geologia köréből 1893., 127. 1.) Chémiai tulajdonságaikról és balneologiájukról is elég köz- lemény jár közkézen; közvetlen megfigyelések alapján azonban még nem jelent meg e források geologiai körülményeiről tüzetes ismertetés. Szerk. Földtani Közlöny. XXXIV. köt. 1904. 21 318 Dr: HOFFMANN KÁROLY ÉS DI: LÓCZY LAJOS A. keserűvíz-források környékének geologiája. A budai keserűvíz-források eredetének megvilágítására a források környékének geologiai szerkezetét kell mindenekelőtt rövid vonásokban figyelembe venni. A budai keserűvíz-források környékének általános geologiai szerke- zetét és térszíni arczulatát a m. kir. Földtani Intézet által közzétett rész- letes földtani térképek ábrázolják. A budai keserű-források a budai hegység délkeleti oldalán fordul- nak elő Budapest budai része, Albertfalva és Budaörs között, azon a tágas völgylapályon, mely a szorosabban vett budai hegység és az ezt nyugat- ról és délről ívalakuan körülövező bia-budafoki alacsonyabb halomvidék közt elterül. Maga a budai hegység egyik része a magyar középhegység- nek és nem egyéb, mint harántirányban délkelet felé kiugró nyulványa e rögökből álló hegyvidéknek, mely délnyugatról északkelet felé húzódva, elválasztja a Kis Magyar Alföldet a Nagy Magyar Alföldtől. A budai hegység ugyanazt a belsőleg számos hossz- és keresztvető- dés által kisebb-nagyobb rögökre széldarabolt hegyszerkezetet mutatja, mely az egész túl a Dunán elterülő középhegység üledékes kőzetek alkotta vonulatát jellemzi. Eme rétegzavargások részben ugyan érintették még a fennevezett halomvidéket is, melyben a fiatalabb képződések uralkodnak, de a szerkezeti viszonyok itt már sokkal egyszerűbbek. A budai hegységben (szorosabb értelemben véve), valamint az előbb említett halomvidékekben, kizárólag réteges lerakodások vannak. Az előbbiben az idősebb képződések bukkannak napfényre, úgymint másodkorbeli és ó-harmadkorbeli : közép-eoczén és alsó-oligoczén rétegek ; a környező halomvidék területén ezek a reájuk települő neogén lerako- dások alá merűlnek. A másodkorbeli képződések a hegység szilárd alapvázát és legmaga- sabb kiemelkedéseit alkotják; a vizet átbocsátó mészkőzetekből, t. 1. a felső-triászbeli dolomit- (fődolomit)-ból és rhetiumi mészkő (Dachstein- vagy megalodus mész)-ből állanak. A hegység délkeleti részében csak a fődolomit fordul elő. A keserűvíz-források szomszédságában, ezektől északra, északnyugatra s kissé távolabb nyugatra több helyen bukkan a dolomit a felszinre, nevezetesen a Nagy- és Kis-Gellérthegyen, a Sashe- gyen, a Nagy-Svábhegy és a Budai hegy délkeleti oldalán Budaörs körül stb. A közép- és felső-eoczén és az alsó-oligoczén-lerakodások több alosztályra szakadnak szét, melyeknek lajstromát és a felszínre való kibukkanását a Földtani Intézet által közzétett részletes földtani térkép lapjai tüntetik elő." xX Lásd a HALAvÁTS GYULÁ-tól és dr. SCHAFARZIK FERENCz-től reambulált 1:75000 méretű térképeket és a reájuk vonatkozó magyarázatokat. (15. zóna, XX. rov. és 16. zóna, XX. rov.). 3 Szerk. A BUDAI KESERŰVÍZ-FORRÁSOK KELETKEZÉSÉRŐL. 319 Ezek a palxzogén. képződések legnagyobbrészt tengeri lerakódások, kivéve legalsó tagjukat, mely édesvizi mész és barnaszéntelepekből áll, valamint az e felett következő csekély vastagságú áthidaló rétegcsoportot, melyet elegyes vízben létrejött üledékek alkotnak. A közép-eoczén réteg- csoportok főleg a hegység északnyugati részén ismeretesek, azonban ott is csak kevés ponton s csekély kiterjedésben érik el a felszínt és csak a bányászati munkálatok tárták fel azokat jobban Nagykovácsin, Szentivánnál és Solymoson ; ellenben a hegység délkeleti részén nem ismeretesek. A felső-eoczén s különösen az alsó-oligoczén lerakodások sokkal na- gyobb kiterjedésben bukkannak a napfényre, úgy a budai hegység belse- jében, mint ennek külső lejtőin. Ezek közül a felső-eoczén csoport, valamint az AZÉ sk sogzés mé- lyebb. márgás, homokosabb rétegei is átbocsátják a vizet s a fenforgó kérdésre nem bírnak jelentőséggel. Közelebbről érdekel bennünket azon- ban az alsó-oligoczén képlet felső osztálya, az ú. n. kisczelli agyag, mint- hogy a budai keserűvizek képződése ezzel szoros kapcsolatban áll. Ez a kisczelli agyag igen hatalmas, vízhatlan képződés, mely csendes tenger- ben rakódott le. A budai hegység csaknem valamennyi völgykatlanában ki van mutatva s különösen a hegység délkeleti részén, Buda környékén, a Duna szomszédságában, hol az erozió a lösztakarót aránylag jobban távolította el, nagyobb kiterjedésben bukkan a felszínre. A kisczelli agyag a hegység kerületén nagyjában a hegységtől kifelé laposan dőlve, a hegy- séget délről és nyugatról körülövező, előbb említett halomvidék neogén le- rakodások képezte köpenye alá merül. Ugyanez áll keletre a Duna völgye felé is, hol a kisezelli agyag ép úgy, mint a halomvidék neogén képző- dései, a Duna baloldalára áthúzódik, azonban — mit a ZSIGMONDY VILMOS- féle ártézi kútfúrások kétségtelenül kitüntettek — egy hatalmas vetődé- sen túl, melyet a budai hévforrások jelölnek, a Duna völgyében alluviális és diluviális lerakodások meglehetős vastag leple által csaknem teljesen el van borítva. A kisczelli agyag a keserűforrás-területen, laposon délkelet felé, illetőleg délfelé dőlve, löszszel s alluviális törmelékkel borítva, a Budai-, Sváb-, Sas-, Gellérthegy lankás lejtőin bukkan napfényre s min- depütt a keserűkutak vízhatlan fenekét alkotja. A kisczelli agyag lerakodása idejének végét földemelkedés jelöli, minek következtében az idősebb oligoczén korszak alatt, legalább leg- nagyobbrészt, a mély tengerrel borított budai hegység jórészt száraz földdé vált s ez maradt hosszú geologiai időszakokon keresztül. Ezért a budai hegység belsejében a kisczelli agyag lerakodása után következő geologiai korszakokból, a közép- és felső-oligoczén-, a mediterrán- és szármát-kor- szakokból való lerakodások teljesen hiányzanak. A. budafoki halomvidéken, melynek átlagos tengerszín feletti magas- sága körülbelül 200 m., a kisczelli agyag felett s evvel megegyező lapos —- 215 320 Dr HOFMANN KÁROLY ÉS D! LÓCZY LAJOS általános dőléssel — fiatalabb harmadkori (neogén) tengeri lerakódások következnek, nevezetesen alulról felfelé felsorolva: felső-oligoczén, azaz főleg homokos, helyenként kavicsos és az emelet alsó részén inkább agyagos rétegek (Pectunculus-rétegek), továbbá az alsó- és felső-medi- terrán-emelet, a melyeknek alsó része főleg homokos, kavicsos és agyagos rétegek váltakozásából, felsőbb része pedig mészkő- és meszes konglome- rátból és végre a szarmata emelet, mely főleg durva mészkőpadokból áll. Ezek a halomvidékbeli tengeri képződések s mint imént említők, a szo- rosabb értelemben vett budai hegységbe nem hatolnak be és mind szer- ves maradványaik, mind kőzettani minőségük sekély partmelléki képző- désük mellett tanuskodik; mindnyájan túlnyomólag viízszűrő rétegekből állanak. Legfelül a halomvidék külső lapos oldalán végre a magyar me- dencze harmadkori lerakódásainak legifjabb emelete, a pontusi agyag és homok települnek, melyek már elegyes vízben képződtek. Ezen emelet- nek egy jelenleg elszigetelt részlete a budai hegység magaslatán is elő- fordul, nevezetesen a Budai- es a Nagy-Svábhegyen, melyeknek átlag 450 m. magas fensíkját alkotja. Durva homokkő, agyag és rajta édes- vizi mészkő, a pontusi periodus parti-lerakodásaira utalnak a Sváb- hegyen. A. keserűvíz-források területének talaját végre még diluviális képző- dések, t. i. lösz, helyenként részint a löszanyag közt, részint ennek alján előforduló durvább törmelékkel és kavicscsal összekapcsolva, továbbá jelenkori alluviális képződések alkotják. E nagyobbrészt vízszűrő talajok borítják a forrás-terület legnagyobb részét, habár néhány méternél sehol sem vastagabbak, mégis a keserű-források képződésére a kiseczelli agyag után a legfontosabbak. A lösz a keserűforrások szomszédságában egyes foszlányokban a Gellért- és Sashegy lejtőin, nagyobb kiterjedésben pedig a nyugati keserűvízforrások közelében, Budaörs felé, lép fel; előbb össze- függő takaróként boríthatta az egész vidéket a hegység tetemes magas- ságáig; de a szünet nélkül romboló erozió és talán még inkább a szél működése azt sok helyről ismét eltávolította, különösen a keserűforrá- sok közvetlen környezetéről. A. keserűvízkutak talaja. A budai keserűviízforrások a kisczelli agyagnak a budai hegység dél- keleti szélén való kibukkanási övében vannak, közel ahhoz a helyhez, a hol ez az agyag a budafoki halomvidék legmélyebb emelete, a felső oli- goczén pectunculus-rétegei alá merül. E források mindnyájan lapos tala- jon vannak, és teljesen a freatikus talajvizek jellegével birnak. — Vizük egészen úgy, mint a közönséges kutak vize, csekély mélységben van és a kisczelli agyagba lemélyesztett kútfenékben gyűl össze. A keserűvíz-kutak A BUDAI KESERŰVÍZ-FORRÁSOK KELETKEZÉSÉRŐL. 321 három egymáshoz közel fekvő csoportban vannak, melyeknek talajviszonya egészben véve azonos.F A fővároshoz legközelebbi csoport a Lágymányos vagy Kelen- föld nevű alluviális lapályon van, mely körülbelül 105 m. magasságú a tenger színe felett s Budafok felé a Duna jobbpartja s a (Gellért- és Sas- hegy között terül el. A budai hegységnek két, a Nagy-Svábhegyről jövő hosszabb völgye (a Német- és Farkasvölgy), valamint több kisebb árka torkolnak ebbe a lapályba. A Duna áradmánya, valamint a budai hegy- ségről az esővizek által lehordott alluviális törmelék borítja ezt a lapályt ; a budai hegységnek e lapálytól észak- és nyugatra emelkedő lankás lej- tőit kisczelli agyag, helyenként löszszel és alluviális törmelékkel együtte- sen alkotják; a kisczelli agyag a lapály alluviumának altalaját szolgál- tatja; a kutak alja itt benne áll. A keserű-forrásokhoz közel nyugatra, a felhagyott belga téglagyárban, mesterségesen fel van tárva és a Duna med- rében is az összekötő vasuti hid oszlopainak kiásatásánál, valamint a kotrásoknál feltaláltatott. A lágymányosi csoportra délnyugat felé a mintegy 108 m. tenger- szinfeletti magasságú őrmezei csoport következik. Ez abban a völgy- katlanban van, melyet bal felől a közte és a Farkasvölgy torkolata közt levő Őrmező-nevű lapos emelkedés, jobb felől pedig a Dobogó és a Péter- hegy határolnak. E kis völgykatlanban 5 egymással tőszomszédos külön vállalat aknázza ki a keserűvíz előfordulását a katlan vízszintes sikján lemélyesztett kútjaival ; a kutak, illetőleg kútcsoportok a következő ne- veket viselik: Árpád-forrás, Ferencz József-forrás, Rákóczy-forrás, Vik- tória-forrás, Hunyadi László- és János-forrás stb. A dobogói csoport (110—112 m. mag.) a Dobogó-hegy keskeny és alacsony emelkedésének tulsó, nyugati oldalán elterülő tágasabb völgy- katlanban van, melyet jobbkézt a budai szőllőhegyek (Kakukhegy), Örsöd nevű lapos nyulványa, továbbá ezt a Péterhegygyel összekapcsoló széles lösz-ferisík környezik. E medenczében van a Hunyady János nevű telep, melyben a Budapestről forgalomba hozott keserűvizek túlnyomó része termeltetik. — Ez a kúttelep 1881-ben vagy 40 kútból állott, melyek a medencze síkjának északkeleti felében, a Dobogó-hegy tövén és ennek közelében vannak ; vizük közös tartóba gyüjtetik össze. A dobogói medencze a kissé mélyebb őrmezői medenczével mester- ségesen ásott árok által közlekedik, mely a Dobogó- és Péterhegyet össze- kapcsoló lapos, alacsony nyerget átmetszi és ebben löszt, alul kavicsot tár fel. Ez az árok mind a két medenczéből való felszínbeli vizek lecsa- polására való, mely e végből az őrmezei völgymedencze alsó végét a lágy- mányosi alluviális lapálytól elválasztó lapos emelkedést is átszeli s ebben szintén a löszanyagot és kavicsot metszi át. x 1882 óta egy negyedik csoport is alakult a Budaőrs előtti réten. LóczY. 322 Dr HOFMANN KÁROLY ÉS Di LÓCZY LAJOS A dobogói és őrmezei völgyek észak-nyugatról, a budai szőlő-hegy- ségről jönnek le; felső vízkörnyékük teljesen a kisczelli agyagon van, mely agyag helyenként még löszszel és alluviális törmelékkel is el van fedve. A kisezelli agyag egyébként a buda-fehérvári országút bevágásában, a Dobogó-hegy nyergén, valamint a Kakukhegy felé való hágón van feltárva. Tovább lefelé, a keserűvízkutak vidékén, a dobogói és örmezői völgy. mely- nek léjtése csekélyebb, mint az általános rétegdölés, a kisczelli agyagból az ennek fedőjében következő pectunculus-homok területébe lép át és ébben húzódik tova. A pectunculus-homok a Dobogó-hegy magaslatát a Péter- és Pacsirtahegy északi lejtőjén bukkan a felszínre s alsó agyagos rétegei az őrmezei katlan északi partján a LosER-féle pincze bevágásá- ban, valamint a Viktória-czég édesvizi kútjában mesterségesen vannak föltárva a dobogói magaslat lösztakarója alól. A kisczelli agyag azonban a dobogói és őrmezei katlan alján mindenütt megvan csekély mélységben, mint ezt a nagy számban lemélyesztett fúrólyukak és kútak bizonyítják; ez képezi ittis a keserűviízkutak vízhatlan fenekét. A Hunyadi János kút- telep szélén, SAXLEHNER úr telkén, a Dobogó-hegybe vájt nagy bevágás torkolatában, a hegy aljától lefelé kis távolságra szintén látható a kis- czelli agyag, hol szépen feltárt, a hegy irányával egyközös kis vetődésen érintkezik a hegy belseje felé következő s lesülyedt pectunculus-homok- rétegekkel. A dobogói medencze délkeleti és déli lejtője csak nagyon hiányosan van feltárva s olyan lösznemű talajt mutat, milyen a fenn elterülő fen- sikszerű magaslaton van ; ennek lösztakarója, úgy látszik, a medencze szé- léig ereszkedik le. Helyt álló lösz tisztán a Dobogó- és Péterhegy közt levő, előbb említett lapos nyergen van feltárva, valamint az őrmezei me- dencze keleti oldalán, a hol nagyobb területet borít. Nevezetes az, hogy mind a négy keserűforrás-csoport teknőszerű lapos mélyedések lapályán van, melyekből az összegyülő víznék csak mesterséges és meglehetős mély árkok által adtak lefolyást. Legvilágo- sabb ez a köröskörül elzárt teknő a dobogói, őrmezei és budaőrsi cso- portnál, különösen az elsőnél; mig a lágymányosi csoportnál a horpadás olyan csekély, hogy csak az összegyűlő víznek lecsapolására ásott árkok- ban vehető észre. A sós alkatrészek tetemes tartalma által jellemzett keserűvizek ily többé-kevésbbé elzárt lapos medenczékben való előfordu- lása e források nagy sótartalmával szoros kapcsolatban áll. E medencék síkságain természetes feltárások nincsenek s mert a bennük lemélyesztett kutakat csakhamar kifalazták: csak véletlen körül- xX Az 1881 óta alakult negyedik budaőrsi kútésoport 123 m. magasságban a dobogói csoporthoz hasonló medenczében van. Lóczy. MEGK L lk ll Ákszzz — szá azéé a ász ászézzíász sátánt A BUDAI KESERŰVÍZ-FORRÁSOK KELETKEZÉSÉRŐL. 323 mények között nyilik alkalom a keserűforrások közvetlen előfordulását és közvetlen talajuk szerkezetét a helyszinén megfigyelni. Mind a három medenczében nagy számban lemélyesztett kutakban és fúrólyukakban a keserűvízet csak közel a felszínhez találták és pedig a kiseczelli agyag " hátát borító fiatalabb vízszűrő kepződésekben, valamint magának a kis- czelli agyagnak a légbeliek behatása által szétlevelező. elrepedezett. meg- lazult külső, mállásnak indult kérgében. A kutakat rendesen néhány láb- nyira a friss kisczelli agyagba sülyesztik le, azonban, csak a viz gyűjtése és a kútfalazat szilárdabb alapra való fektetése kedvéért ; általános tapasz- talás, hogy az ép kisezelli agyagból keserűvíz, sőt víz egyáltalában nem fakad ki, ez csak a vízmentes alapot szol- Kérésünkré SAXLEHNER úr szíves volt 1 Ni j (él a dobogói medencze síkján, saját telkén, kö- AAH 1 J zel nyugatra a Hunyady János-forrásv töltő- ] 0 4 97 épületétől kutat ásatni. E kút 5 méternyi 4 mélységre ásatott, mi e terület kútjainak rendes mélysége s következő talajszerkezetet 4 4 tárt fel : fent alluviális fekete, zsíros mocsár- föld (a), gyenge kivirágzásokkal, körülbelül 1 méter vastagságban; ez alatt sárgás és rendhagyó csikos részletekben zöldes, vilá- gosabb rétegzetlen agyag (b), mintegy 3 mé- ter vastag; ez az agyag alul átmegy jól ré- tegzett, kemény, kékes, ép kisezelli agyagba melyben a kút feneke van (c). A rétegzés nél- küli sárgás agyagban nagy mennyiségű gipsz van összenőtt kristálycsoportokban és erecs- kékben kiválva, melyek az ágyagot részben minden rend nélkül keresztül- kasul áthatják, részben az alant levő kisczelli agyag palásságát követik. Ez az agyagréteg tetemesebb mennyiségben tartalmazza a keserűvizek könnyen oldható sós alkotórészeit, melyek, ha az agyag megszárad. tömegesen kivirágzanak. Az agyag a számtalan repedések és hasadékok következté- ben vízszűrő gyanánt szerepel s e repedésekben és hasadásokban, külö- nösen a vízhatlan ép, réteges kisczelli agyag hátán, keserűvíz fakad ki, mely az ásatás alkalmával merített próbában fajsúlya szerint mintegy 50 ezredrész szilárd alkatrészt tartalmazott. A. kút alján levő kisczelli agyag ellenben a kútásás alkalmával keménynek és egész száraznak mu- tatkozott s a belőle vett próba csak nyomokban tartalmazott oldható sul- fátokat és ehlórvegyületeket. A három felsorolt réteg közt valami élesebb határ nincs s különösen a sárga agyag főtömege bizonyára nem más, mint elváltozott kisczelli agyag, melyben a mállási folyamat következté- A) 324 Dr HOFMANN KÁROLY ÉS D: LÓCZY LAJOS ben a rétegzés eltünt, s az agyag sárgás és zöldes színt öltött, miután a kisezelli agyag eredeti kékes szinét okozó vasoxidul silikátok és a pirit a légbeliek behatása által barnavasérczezé változtak át; a benne látszólag utólagosan képződött tetemes mennyiségű gipsz pedig részben a pirittar- talom mállásából keletkezett kénsavnak, legnagyobbrészt pedig a keserű- víz sulfátjainak a kisezelli agyagra való behatásából keletkezett, mely utóbbi üde állapotban mindig többé-kevésbbé szénsavas meszet tartalmaz. A sárga agyag iszapolási maradékában foraminifera-héjacskákat ugyan nem találtunk, míg ezek tudvalevőleg a még épebb kisezelli agyagban előfordulnak s a kút fenekén levő kék agyagban is megvannak ; azonban oly erősen elváltozott tömegben nem is várhatjuk, hogy e parányi hé- jacskák általánosabban megtartva maradhassanak. Egészen hasonlók a viszonyok az őrmezei és lágymányosi csoport- ban is. Az őrmezei medencze lapályának alkotásáról dr. SzaBó JózsEF kö- zölt közelebb adatokat. — E szerint ebben a csoportban a Ferencz Jó- zsef-forrásnál a legfelső alluviális-réteg 2—3 láb; ez alatt sárgás agyag következik szintén 1—3 láb vastagságban, mely SzaBó szerint elváltozott kisezelli agyag ; még mélyebben épebb kékes agyag, melyben a kisezelli agyagot jellemző foraminiferákat ismerte fel, s a melyben a keserűvíz kútjának feneke van. Itt is, miként a keserűvízkutak környékén ren- desen, a keserűvíztől áthatott meszes talajrétegek bőségesen tartalmaznak kivált gipszet. A lágymányosi csoport keserűvíz-kútjai még a Duna alluviális sik- ságán vannak. — Épen annak előtte, midőn mi e területet bejártuk, a MATTONI és WILLEFF-czég területén több lyukat fúrtak a Deák- és Erzsé- bet-keserűforrások közelében s alkalmunk volt a fél méterről fél méterig vett fúróanyagot megvizsgálhatni. E fúrólyukakat 4—5 m. mélységre haj- tották, míg a vízmentes kékes kisczelli agyagot elérték, melyben a kör- nyéken létező keserű-kutak feneke is van. A kisezelli agyag felett allu- vium fekszik, még pedig alul laza, durva homok egyes apró kavicsokkal, mely felfelé finomabb homokos, szürkés vagy sárgás agyagba megy át, vastagsága összesen mintegy 3, vagy 3/2 méter; legfelül pedig 1—1"e m. fekete, szívós, homokos agyag. Az alluvium alsó homokos részében itt-ott gránátszemek és fekete amphibolszálkák láthatók, melyek csakis a Dunán felfelé, Szentendre vidékén előforduló, mediterrán korszakbeli grá- nátos trachytok-, vagy ezeknek tufáiból valók lehetnek s a Duna vizétől hozattak ide. A fúrólyukakban kellő sűrűségű keserűvizet kaptak, mely az alluviumnak alsó, homokos vízszűrő részéből jött ki. Ugyanilyen a talajszerkezet a Lágymányoson tovább délre levő tk Dr. Szazó JózsEF: Budapest környéke geologiai tekintetben 1879.. 18. lap. kk Ez idő szerint MATTONI H. tulajdona. Szerk. A BUDAI KESERŰVÍZ-FORRÁSOK KELETKEZÉSÉRŐL. 325 cAeskulapv keserűvíz-forrásnál is, melyről DR. SzorvraGH Tamás részletes előadást tartott a magyar földtani társulat egyik szakülésén;?Y a mellé- kelt 2. ábra részletesen tünteti fel az általa e keserűkút fúrásánál meg- figyelt talajszerkezetet. De nemcsak előfordulásuk földtani viszonyaiban, hanem egyébként is. a budai keserűforrások ép úgy viselkednek, mint sekély talajvíz-for- rások. Efféle források évi közép hőmérséklete közel áll vidékük levegőjé- nek évi közép hőmérsékletéhez s mérsékletük rendesen az évszakok hő- mérsékletéhez képest ingadozik, minthogy az őket tápláló talajvizek földalatti útjokban huzamosan nem tartózkodtak nagyobb mélységben, h új, Hesfeulap keserükut furási csalornajanak talajgzelve pe OT m. tekele zsú0s. agyag 04 im NOT0h05 AGYAG OT im. agyagas ormok. ad lt Um favicsas UGYUG 07 m laza durvas okkeres agyagos horok 18 mv szürkes kasszetli. AagyaG OSSábras mint a meddig az évszak szerinti változások még érezhetők. A mélység, hol e változások befolyása egyáltalában megszűnik, 20—25 "/; e mély- ségen túl pedig a föld hőmérséklete a mélységgel növekedik. Az ilyen változó hőmérsékletű források (heterothermák) vizbősége is évszakok szerint változik és különösen akkor, a mikor oldott ásványos alkotó- részekben gazdagabbak, ebbeli tartalmuk is észrevehetően szokott inga- dozni az évszakok szerint. Mindez a budai keserűforrásoknál is feltűnően mutatkozik. SzaBó szerint XX a budai keserűforrások hőfoka 1079 C", tehát közel $ Földt. Közlöny XII. kötet 99. lap. tk L. Dr. SzaBó JózsEr: Előadások a geologia köréből; Természettudományi Könyvkiadó Vállalat 11. köt., 1893., 127. lap. Szerk. 326 Dr HOFMANN KÁROLY ÉS DI LÓCZY LAJOS olyan, mint a vidék légmérséklétének évi közepe; hőfokuk a különböző évszakokban pedig igen tetemesen 6 C "-kal is különbözik ; legesekélyebb márcziusban (79), legnagyobb szeptemberben (137). Hasonló ingadozások mutatkoznak a keserűvízforrások vízbőségére és töménységi fokára nézve ; még ugyanazon kútnál is tetemesen változnak szárazabb vagy esősebb időszakok szerint." Chemiai természetüket illetőleg mind a három csoport keserűforrá- sai tudvalevőleg szilárd alkatrészeiknek nagyon tetemes — 40. sőt 50 súlyezredrészre rugó — tartalommal tűnnek ki, mely alkatrészek közül a nátrium és magnézium könnyen oldható sulfátjai a fő- és legjellemzőbb elegyrészek, míg a chloridok, a carbonátok és egyéb vegyületek aránylag háttérbe szorulnak. Az egyes kutak vize chemiai alkatrészeik minőségére nézve megegyeznek ugyan, azonban mennyiségileg a főalkatrészek viszonylagos arányában nagy különbségek mutatkoznak, még az egyes csoportok egészen közel egymás mellett levő kútjaiknak egy időben merí- tett vize közt is. Ezen, a számos létező vegyelemzés által mind a három csoportra nézve kétségtelenül bebizonyított tény a budai keserűvizek képződése kérdését tekintve, felette nagy fontosságú; a vegyészek már régebben ráutaltak erre, de csak Baárró Márvás méltatta elegendően annak genetikai fontosságát 1881-ben megjelent értekezésében.£ BALLÓ a dobogói és őrmezei csoport vizeit vette beható és terjedelmes vegyi vizsgálás alá s kimutatta, hogy míg e két terület nagy részén.a kutak vizében a két ásványos földalkatrész, a kénsavas nátrium és kénsavas magnézium majdnem egyforma mennyiségben fordul elő: a dobogói me- dencze bizonyos részén a víz a kénsavas nátriumot, viszont a töszomszé- dos őrmezei medencze bizonyos részén pedig a kénsavas magnésiumot tartalmazza feltűnően túlnyomó mennyiségben. Hasonló tetemes eltéré- sek mutatkoznak e két főalkatrészbeli tartalomban a MArrosI és WILLE- féle lágymányosi terület különböző "kútjainak vize közt is HavER K. vegyelemzései szerint. Ez a tény csakugyan nagyon amellett tanuskodik, hogy a kérdéses keserűvizek helybeli, egyenetlen képződési folyamatok- nak köszönik becses alkatrészeiket. A budai keserűvizek eredete. Ezeket előrebocsátva, áttérünk a feltett kérdésnek: xumely rétegek- ben és miként képződnek a budai keserűvizek?v tüzetes megfejtésére. Szazó Józser volt az első, ki a budai keserűvizek képződésének nehéz kérdésével részletesen foglalkozott s róla újabb időben magyará- k BALLó MáÁrvás: Budapest főváros ivóvizei egészségi szempontból és néhány ásványvíz elemzése; Ért. a term. tud... kör..-— Kiadja a M. T. A. 1881. XI. köt. A BUDAI KESERŰVÍZ-FORRÁSOK KELETKEZÉSÉRŐL. 327 zatot adott," melynek elvét a viszonyoknak minden oldaláról való meg- fontolása után mi is elfogadjuk. Ezen elv szerint közös szempontból természetszérű és összhangzó módon magyarázhatók a megfigyelt tények, . a budai tágasabb környéken előforduló valamennyi keserűforrásra köny- nyen alkalmazható s a valószínűség nagy fokával bír, míg más magya- rázati kisérletek ellen alapos ellenvetések merülnek fel. E szerint a tárgyalt keserűvízforrások a felszínhez közel képződött úgynevezett freatikus XP talajvizek, melyeknek keletkezése szorosan a kis- ezelli agyag előfordulásához van kötve. A nagy vastagságú ép kisczelli agyag képezi a vízhatlan alapot, melyen a talajvizek a tárgyalt három keserűforrás-csoport völgylapályában összegyűlnek. Az ép kisezelli agyag maga vízhatlan ugyan, de a légbeliek s a felszín változó hőmérsékleté- nek, különösen a nap behatása alatt palásan szétleveledzik, elrepedezik s utóbb termőföldet alkotván, számtalan repedések és hasadékok útján külső mállási kérgében viízszűrővé válik. A keserűforrásoknak tápláló vizét, a lényeget tekintve, a légbeli csapadékok azon elszivárgó része szolgáltatja, mely a- tárgyalt keserűforrás-csoportok teknőit környező magaslatokon, valamint e lapályokon részint közvetlenül meglazult. ké- regbe szivárog be, részint pedig a kisczelli agyagot borító ifjabb vizszűrő képződéseken keresztül, milyen a lösz, valamint az alluvium nagy része, kerűl a források medenczéibe. A tápláló vizek földalatti útjok alatt a talajrétegekkel érintkezvén, a lég oxygénje és szénsava közreműködésé- vel azokból veszik fel ásványos alkatrészeiket. SzaBó nézete szerint a keserűforrások jelleges szilárd alkatrészei a könnyen oldható nátrium és magnéziumsulfátok, a kisczelli agyag mállási folyamatának terményei, melyek folyvást képződnek a kisczelli agyag mállásnak indult hátán a szivárgó víz és lég oxygénje behatása következtében. SzaABó vizsgálatai szerint a kisczelli agyag piritet. dolo- mitot és nátrium- vagy káliumföldpátot tartalmaz finoman eloszlott álla- potban és ezek szolgáltatják az anyagot a nevezett sók képződésére. A pirit az agyagos lerakódásokban rendesen elő szokott fordulni; a dolo- mitnak a kisczelli agyagban való előfordulása szintén igen könnyen ma- gyarázható, miután a közelebb és távolabbi környéken a nálánál idősebb és a térszínnél magasabban fekvő dolomit, a triaszkorú fődolomit, töme- gesen van jelen; általában a kisczelli agyag rendesen többé-kevésbbé márgás s a dolomiton kívül még finoman közéje elegyedett szénsavas meszet is tartalmaz, a földpát pedig a trachytos anyaghoz tartozik, mely finom állapotban tetemes mennyiségben és általánosan elterjedve : vesz részt a kisczelli agyagnak összetételében, sőt itt-ott valóságos tulás réte- gecskéket is alkot benne. tr Idézett helyen, 17. lap. xrk DAUBRÉE: Les eaux souterraines. Paris, 1887. I. köt. 328 Dr HOFMANN KÁROLY ÉS D: LÓCZY LAJOS A könnyen málló pirit a lég oxygénje és a víz behatása által szét- bomlik és végeredményűl egyrészt vasoxydhydrátot, másrészt kénsavat szolgáltat. A vasoxydhydrát visszamarad, míg a kénsavnak égy része a dolomitot bontja fel s kénsavas magnéziumra és kénsavas mészre vál- toztatja. A kénsavas mész legnagyobb része — mint gipsz — közel a képződési helyhez kijegeczesedik s visszamarad, mig a könnyen oldódó kénsavas magnézium és kevés kénsavas mész a szivárgó vízzel tovább halad. A piritből keletkezett kénsav egy másik része pedig a földpát alkáliáihoz köttetik és könnyen oldódó alkálisulfátokat képez, melyek a talajvízzel tovább mennek, kevés kovasavval és timfölddel együtt, melyek a vegybomló földpátból felvétetnek s melyek a budai keserűvizekben is kis mennyiségben megvannak. A kisczelli agyag mállásnak indult kérgében leszivárgó tápvizek az ekkép közreműködésük mellett képződő sókat felvevén, ezekben annál gazdagabbak lesznek, mennél tartósabban vannak a kisezelli agyag mál- lási kérgében, tehát mennél hosszabb utat tesznek ebben és mennél lassabban szivárognak le, vagyis mennél laposabb a felület lejtése. A keserűvíz képződése már a völgyek kisczelli agyag képezte lejtőinek magasságában kezdődik, de azon völgyteknők, melyekben a sóban bővel- kedő keserűkutak vannak, igen természetesen azok a helyek, hol a sótartalom tetemesen felszaporodott. A kisczelli agyag hátán távolabbról leszivárgó vizek már nagyobb sótartalommal jutnak a teknőkbe ; ezekben pedig az összegyűlő talajvizeknek lefolyása nincs, vagy nagyon lassú, ennélfogva sótartalmuknak a természetadta viszonyok közt tetemesen konczentrálódnia kell, egyrészt közvetlenűl a kisczelli agyag mállásnak indult kérgéből való sók feloldása által, másrészt pedig közvetítve — és ennek jut a főszerep — a víznek a felszínen nagy területen történő el- párolgása által. E teknőkben összegyűlő talajvíznek minden esetre tete- mes része a termőföld repedésein és hézagain keresztül a felszínre szi- várog és elpárolog, a miről jelenleg is a teknők sikságain szárazabb időben igen sok helyen mutatkozó sós kivirágzások világosan tanuskod- nak. Ezen hosszú időn át folyamatban levő konczentrálódás a keserűvizek ásványos alkatrészeinek tetemes készletét halmozhatta fel a lefolyástalan völgykatlanok fenekén a vízhatlan ép kisczelli agyag felett levő talajban ; a folyamat előbb még erősebb mértékben működhetett, midőn a meden- czék fenekén összegyűlő talajvizeknek lefolyása mesterséges úton, kutak- ban való merítés, vagy árkokban való lecsapolás által még nem volt. Ekkép a keserűvízforrások többé-kevésbbé lefolyástalan medenczeszerű lapályokon való előfordulása igen fontos tényező a budai keserűvízforrá- sok képződésére, nemcsak a keserűvízforrások vízgyűjtésére, hanem egy- szersmind ásványos alkatrészekben való tartalmuk sűrűségére nézve is. A keserűvízforrásoknak a magnézium és nátriumsulfátok mellett A BUDAI KESERŰVÍZ-FORRÁSOK KELETKEZÉSÉRŐL. 329 csekély mennyiségben előforduló egyéb ásványos alkatrészei a SzaABó-féle magyarázattal nemcsak hogy semminemű ellenmondásban nem állnak, hanem nagyrészt mint ugyanazon vegyi folyamatnál keletkező termé- nyek, annak megerősítéseül szolgálnak ; sőt a főalkatrészek után aránylag még leginkább kiváló ehlórnátrium-tartalom sem lephet meg, miután ez az anyag kis mennyiségben a közönséges kút- vagy forrásvizek általáno- sabban elterjedt alkatrészeihez tartozván, a kisczelli agyagon levő kutak vizében Buda vidékén sem hiányzik sehol. BaALzó előbb idézett értekezésében a budai keserűvizek képződésére nézve szintén a SzaBó-féle magyarázathoz csatlakozik s e mellett bizo- nyító tényűl különösen kiemeli a különböző, közel egymás mellett levő keserűkutak vizének kénsavas nátrium és kénsavas magnézium mennyi- ségében mutatkozó, nagyon is feltünő tetemes különbségeit; továbbá azt a kétségtelen tapasztalást is, hogy az egyes keserűkutak vize hosszabb ideig való használat után kimerűl becses alkatrészeiben s csak hosszabb ideig tartó pihenés után nyeri vissza eredeti sűrűségét. Csakugyan mind a két tapasztalat a SzaBó-féle nézet elvéből igen könnyen magyarázható, sőt a folyamat természeténél fogva igen való- szinű tünemény. Különösen az első erősen támogatja annak helyességét, arra utalván, hogy a kérdéses keserűvizek becses alkatrészekben való tartalma helybeli, egyenetlen képződési folyamatok által keletkezett; míg más magyarázatoknak igen nagy nehézségeket okoz. Tényleg már a budai keserűforrások általános helyzetének a geolo- giai térképen való megtekintésénél is szembetűnik, hogy azoknak elő- fordulása a kisczelli agyagnak a felszínhez közel való fellépeséhez van kapcsolva. Ez a viszony még sokkal határozottabban tűnik elénk, ha a környéken jobban körültekintünk. Mert a jelleget sókban bővelkedő ke- serűforrások képződésére szükséges feltételek Buda közelebbi vagy távo- labbi környékén nemcsak a tárgyalt forrás-csoportra szorítkoznak, a hol a vizet gyógyítószerűl termelik, hanem azonkívül a vidéken, tudomásunk szerint még két pont ismeretes, a hol a gyógyvizekhez hasonló, erősen sós keserűvíz lép fel. A fenforgó kérdésnél ezeknek viszonyait is vizsgá- lásaink körébe kellett vonnunk, mivel nyilvánvaló, hogy ezek képződésé- nek is, a lényegét tekintve, hasonló elveken kell alapulnia, mint a budai három keserűforrás-csoportbelieknek. Ha tehát az ez utóbbiak keletkezé- sét magyarázó elmélet helyes, az elsőkre is alkalmazhatónak kell lennie. E két pont egyike a már SzaBó tanár idézte kút Budán a Rókus-u. 13. sz. háznak udvarában, melynek vize MorwáR elemzése szerint össze- sen több mint 15 ezred súlyrész szilárd anyagot tartalmaz oldottan ; különben ép oly alkotású, csakhogy higabb, mint a kereskedésbe jövő budai keserűvizek. A második pont Bia környékén, az Iharoshegy tövén levő keserűvízkút, melyből valamikor egy ideig keserűvizet is küldtek 330 Dr! HOFMANN KÁROLY ÉS Dr LÓCZY LAJOS szét. Az első pont északra, a második nyugatra van a tárgyalt keserűvíz- forrásterülettől. Mind a kettő megerősíti SzaBó nézetét. A Rókus-utczai keserűkút teljesen megegyező viszonyok közt fordul elő, mint a tárgyalt három csoport kútjai, minthogy a kút a köröskörül kisezelli agyagtól környezett Rókusvölgy torkolatának széles alluviális laposán van. Az iharosi kút földtani viszonyai is nagyon hasonlók ehhez. E kút abban az övben van, a hol a kisezelli agyag a budai hegység külső oldalán a bia-budafoki halomvidék pectunculus-homokrétegei alá merül. A másik kút az iharosi völgy egyik nagyobb elágazásában a völgy fenekén van; a környező lejtőkön köröskörül csak a pectunculushomok-rétegek, legalul ennek agyagos padjai láthatók, de a kút fenekének kétségtelenül a vizhatlan kisczelli agyagban kell lennie. 3 Meg kell emlékeznünk még arról is, hogy a lősz, a mint erről szá- mos kisérletből meggyőződtünk, nemcsak a lágymányosi, őrmezei és do- bogói forrás-területen, hanem egyebütt is az egész környéken, sok he- lyen tartalmaz kis mennyiségben könnyen oldható sulfátokat és chlorve- gyületeket, melyek a budai keserűvizeket leginkább jellemzik. E sók nem- csak ott mutatkoznak, a hol a lősz a kisezelli agyagon nyugszik, hanem oly helyeken is, hol más rétegek képezik alapját és képtelenség volna az a feltevés, hogy a sók talán a málló kisczelli agyagból a löszbe kapilláris hézagokon keresztűl szivárogtak volna. Ezek a sók kivirágzásokat okoz- nak, melyek a löszfalakon szárazabb időben rendszerint megfűgyelhetők. Kétségtelen, hogy ezek a löszben levő sók hozzájárulnak a dobogói, őrmezei és lágymányosi keserűforrások nagy sótartalmának öregbítésé- hez. Minthogy e keserűforrások területén lösz borítja helyenként a kis- ezelli agyagot, ennélfogva egy része a keserűforrások talajvizének a laza löszrétegen keresztül szivároghatott csak le a vizhatlan kisczelli agyag hátára. E szerint a löszből is több só gyűlhetett össze azon katlanokban, melyeken a keserűforrások vannak, különösen előbb, midőn a lösztakaró e vidéken még kevésbbé volt eltávolítva. Azonban a budai keserűvizek becses alkatrészeinek keletkezésében a lösznek csak csekély szerepet tulajdoníthatunk, mert az iharosi keserűkútnál a helybeli viszonyok nem engedik, legalább nem erőltetett, valószinűtlen feltevések egész sora nélkül, hogy a jelleges sótartalmat a csak némi távolságben előforduló löszből leszármaztathatnók, mig másrészt bizonyos, hogy a budai távo- labbi környéken az annyira hasonló viszonyok közt s annyira hasonló tulajdonságokkal előforduló keserűforrások a mindannyit közösen leg- inkább jellemző sótartalmat csakis a lényegileg megegyező képződési okoknak köszönhetik. Továbbá a dobogói, őrmezei és lágymányosi cso- port egyes kútjainak vize közt létező, előbb említett nagy különbség a nátron- és magnéziasulfát tartalomban szintén csak igen nehezen volna magyarázható akkor, ha a keserűvizek sótartalma főleg a löszből lugoz- A BUDAI KESERŰVÍZ-FORRÁSOK KELETKEZÉSÉRŐL. 391 tatott volna ki. A budai keserűvizek becses sótartalmának főrészét, SZABÓ nézetével egyetértve, a kisczelli agyag mállásából keletkezőnek tartjuk. A kisczelli agyag alkotásáról hiányoznak mennyileges chemiai ada- tok, melyek alapján a SzaBó-féle magyarázat teljesen szilárd megerősí- tést nyert volna. Hogy e tekintetben legalább néhány, biztosabb általá- nos tájékozást engedő adathoz jussunk, felkérésünkre néhai PILtirz VIL- Mos, műegyetemi magántanár és FiscHER Samu urak szivesek voltak néhány, a keserűforrás-területről származó, ép kiseczelli agyag-próbát mennyileges chemiai elemzés alá vetni, nevezetesen a dolomit alakjában meglevő magnéziát és a kovasavhoz kötött, főleg földpát alakjában meg- levő nátron mennyiségét meghatározni, annak megítélésére, vajjon meg- vannak-e ezek az anyagok a kiscelli agyagban egyáltalában oly mennyi- ségben, hogy ezekből a keserűforrások keletkezését kimagyarázhatnánk : SAXLEHNER úr dobogói területén a fennebb említett új kút fenekéből vett kékes, látszólag még ép, kisczelli agyagban talált FISCHER úr az előbb vízzel kilugzott anyag 1000 súlyrészében : 15-79 s. r. magnéziát (dolomit vegyületében) és 571 s. r. nátront (silikát alakban), mi körülbelül 121-6 súlyrész dolomit és 41 s. r. nátriumföldpátnak felel meg. Egy második termőhelyről, a lágymányosi csoport területéről, a Gellérthegy déli lábáról (közel a promontori vámházhoz) való kisczelli agyagban pedig még jóval tetemesebb alkália-tartalom mutatkozott dr. Pinrirz úr meghatározása szerint; nevezetesen : 346 ezred súlyrész káli és 2927 4 ( nátrium, míg dolomitalakban benne van Dj bezttka fű magnézia, vagyis 99-6 ezred s. r. dolomit. E szerint a kisczelli agyagban a dolomit és az alkália-földpát jelen- tékeny mennyiségben fordulnak elő, olyan mennyiségben, mely teljesen . elégségesnek látszik, hogy a keserűforrások sós főalkatrészeihez meg- kivánt nátrium- és magnézia-szükségletet fedezze. A fentebbi meghatározás alapján a dobogói új kútból való kis- ezelli agyagnak egy köbméterében (az agyag fajsúlyát 2-4-nek véve) meg- levő dolomit képes volna 230-8 kilogramm kénsavas magnéziának a kellő magnéziát, a silikát-alakban meglevő nátrium pedig 27-8 kilogramm kénsavas nátriumnak a szükséges nátriumot szolgáltatni. Ha a dobogói területen évenként termelt keserűvíz mennyiségét 6 millió literre s ennek kénsavas nátriumát 226 ezred súlyrészre, kénsavas magnézia-tartalmát szintén annyira teszszük — ami nem lesz nagyon kevés — akkor a ter- melt keserűvíz által e területből évenként 1.336,000 kilogramm kénsavas nátrium és épannyi kénsavas magnézia vétetik ki. Ennek fedezésére a nevezett agyagból körülbelül 48,000 köbméter, vagyis az egészen a kis- 932 D:" HOFMANN KÁROLY ÉS Dr LÓCZY LAJOS czelli agyagban levő, mintegy 4.400,000 négyszögméternyi nagy forrás- terület felületére egyformán elosztva, körülbelül 11 milliméternyi vastag réteg szükségeltetnék, melynek a fenlevő pirit közreműködésével teljesen el kellene mállania, hogy ama keserűviz-tömeg főalkatrészeinek meg- felelő anyagot szolgáltassa. A lágymányosi kisczelli agyagot alapul véve, erre már négyszer vékonyabb réteg mállása volna elégséges. kk xx A fentebbiekben behatóan kifejtetteket rövidre összefoglalva, ekkép adhatjuk meg a feleletet az első kérdésre : A budai keserűforrások kizárólag freatikus talajvizek, melyek közel a felszínhez a kisczelli agyag felső elmállási kérgében és az azon nyugvó diluviális és alluviális laza legfelső lerakodásokban mozognak és me- lyeknek vízhatlan teknőjét az ép kisczelli agyag képezi. A keserűkutak körűl a talajvizek olyan többé-kevésbbé lefolyástalan medenczékben gyűlnek össze, melyeknek fenekét a vízhatlan kisczelli agyag képezi. A keserűforrások ásványos alkatrészei főleg a kisczelli agyag mál- lásából és kilugozásából erednek. Az agyag mállásnak indult felső kér- gében mozgó talajvizek a levegő oxygénjének és széndioxydjának közre- működése mellett ugyanis a kisczelli agyagban meglevő finoman elosz- lott pirit-, dolomit- és földpát-anyagra bontólag hatnak s ezek vegy- bontása következtében képződnek azok a kénsavas sók, melyeknek bő- séges tartalma a keserűforrások vizét leginkább jellemzi. Az említett anyagok a kisczelli agyagnak felső málló kérgében lugoztatnak ki; részben távolabb, nagyrészt pedig magukban a meden- czékben történik a vegyfolyamat. Ez utóbbi többé-kevésbbé elzárt, lapos medenczékben sűrűsödik és sűrűsödött már régóta az oldott alkotó- részekben való tartalom, részben a víznek elpárolgása, részben pedig a sók helyben való új képződése által. APRÓ PALARONTOLOGIAI KÖZLEMÉNYEK." Dr. KocH Awrat-tól. 1. Sphyraenodus cf. priscus Ag. a kolozsvárvidéki közép- eoczén durvamészből. Dr. Szádeczky Gyula kolozsvári tisztelt kollegám a múlt évben szíves volt egy hüllőszerű állkapocstöredéket tanulmányozásra beküldeni, mely a bácstoroki kőbánya durvamészének alsó részéből kikerült és az Erdélyi x Flőadta a Földtani Társulat 1904. évi április hó 6-án tartott szakülésén. APRÓ PALABEONTOLOGIATL KÖZLEMÉNYEK. 333 Múzeumba jutott. E maradékban azonnal ráismertem a Sphyrenodus ki- halt halgenusra. Az alsó állkapocstöredékben még 6 kúpos, befelé kam- pósan görbült, hegyes fog látható ; kettőnek koronája tövin le van törve és több megelőző fog gyökerének az odvai is nyomot hagytak hátra. A fog- kúpok tövükön finoman hosszvonalozottak, egyébként símák. Az állkapocs csontja hosszában feltünően rostozott; hossza 6-8 cm., legnagyobb széles- sége 1 cm. A fogak kúpjai 4—8 mm. magasak, alapjukon 3—4. mm. szé- lesek és kívülről befelé kissé lapítottak. Összehasonlítva ezt a maradványt az eddigelé leírt Sphyranodus- fajokkal, arra az eredményre jutottam, hogy mindenesetre legközelebb áll még az AGassiztól leírt Sphyraenodus priscus-hoz, melynek eredeti példánya Sheppy szigetnek londoni agyagjából, tehát a bácstoroki közép- eoczén durvamésznél idősebb rétegekből származott. A priscus fajnál a bácstoroki faj alig kisebb, de nagy hasonlóságuk mellett némi: eltérés is mutatkozik közöttük, úgy hogy teljesen azonos fajoknak nem tarthatom őket. "A maradvány részletesebb leírását, ábrájával kapcsolatosan, más alkalomra hagyom. 2. Smerdis cf. macrurus Ag. a dési felsőmediterrán dacittuffából. Ugyancsak dr. Szádeczky Gyula kollégám szíves volt meghatározás végett beküldeni egy érdekes kis hallenyomatot, melyet a múlt évben Désen szerzett volt az Erdélyi Múzeum részére. A hallenyomat világos zöldes, finomszemű dacittuffán van, mely Dés vidékén tudvalevőleg a felső-mediterrán emelet alapját és a désaknai sótelep fekvőjét képezi. A halacskának törzse az úszószárnyakkal és kormányúszóval együtt eléggé jól van megtartva ; a fejéből azonban csak alsó harmada, a kopoltyúfedők egy részével van meg. A leírt kövült halakkal való összevetésemnek eddigi eredménye az, hogy dési halacskánk legközelebb áll az Acassiz nagy művében leírt Smerdis macrurus fajnak (Recberches .. t. IV. p. 57. Tab. 7.), különösen az 5-ik ábrásához, melynek eredeti példánya Apt (Dpt. Vaucluse) közép- harmadkori palás mészkövéből való volt. A faj neve nem annyira nagy kormányúszójára vonatkozik, mint inkább a farknyél hosszúságára a kor- mányúszótól a hátsó páratlan úszószárnyig mérve, mely tekintetben neme- nek minden fajától eltér. E kiváló ismertető jel dési halacskáinknál is jól ki van fejezve és így egyéb kisebb eltéréseknek daczára ezen fajra kel- lett vonatkoztatnom a dési példányt, melynek ábráját és bővebb leírását más alkalommal fogom közölni. Nagy valószínűséggel idesorozható az Erdélyi Múzeumnak az a kevésbbé jól megtartott kövült halpéldánya is, melyet dr. HERBIcH FERENCZ Földtani Közlöny. XXXIV. köt. 1904 sZ) 334 Dr KOCH ANTAL annak idejében Déván, a Várhegy nyergén akkoriban fejtett andesittuffá- ban gyűjtött volt. Ennél is hiányzik a fej; de a törzs, a hosszú farknyél és a páratlan úszószárnyak alakjai elég jól felismerhetők arra, hogy a dési fajjal való azonossága megállapítható legyen. 3. Egy új Pycnodont halnak maradványa a Gellérthegy alsó oligoczén kovás agyagpalájából. Ez idei első tanulmányi kirándulásunk alkalmával a Gellérthegy déli lejtőjén, az új víztartó építésénél kihányt földhalmon, a kisczelli tályag közt heverő lemezes-palás, szürkésfehér kovás agyagpalát találtunk, mely valószínüleg a kisczelli tályag és a budai márga határán fekszik rétegben. E paladarabokban hal- és növénymaradványok meglehetősen gyakoriak. KoRmos TrIvapaR tanítványomnak sikerült itt a többi között egy rendkívül érdekes halmaradványra akadni, melynek jó lenyomatai a ketté- hasított paladarab mind a két lapját borítják. Sajnos, a halnak" csak farki vége került elő, a törzs nagyobb része a fejjel talán még ott hever valahol a törmelékhalomban. Azonban e töredéken is azonnal föl lehetett ismernem, hogy itt egy rendkívül érdekes, nemcsak Budapestre, de a palxzontologiára nézve is új hallal van dolgom. A gellérthegyi márga- és agyagpalából eddigelé következő kihalt halfajok ismeretesek már : 1. Meletta sardinites, HxcgEL 4—10 cm. hosszú példányokban, mind- annyi közt a leggyakoribb. A nevezett helyen sok példányt és töredékeit kaptuk ezúttal 18. 2. Smerdis budensis, HECKEL jóval ritkább; mert nekem nyolcez évi kutatás után csak egy példányát sikerült kapnom; és legújabban a Gellérthegy déli tövében ismét leltünk egy nagyobb példányból tö- redékeket. Lepidopides brevispondylus HEckEL. Nagyon ritka lehet. Nekem nem sikerült még nyomára jönnöm. Ezekhez járul most mint negyedik halfaj az a maradvány, melyet fölismerhető összes jellegei alapján a (Ganoidei (zománezpikkelyes halak) Pycnodonti rendjébe kell sorolnom. E balnak fenmaradt farki része az egész hal hosszának körülbelül egy harmad- részét teheti. Annak hossza a gerinczoszlop hegyéig — tehát a kormány- úszó nélkül — 7-5 em. lévén, az egész hal körülbelül 22 em.-nyi lehetett, a test legnagyobb magassága pedig körülbelül 15 em. Halunk tehát a fel- tünő magas- és lapostestű halak közé tartozik. Alakra és a váznak szer- kezetében a nevezett rendnek Pycnodus neméhez áll legközelebb ; de a kormányúszónak erősen beöblösödő formája az eddigelé ismeretes fossilis Pycnodus-fajok kettősen, de gyengén beöblösödő farkúszóitól eltérnek, mig a páratlan háti és alfeli úszószárnyak alkatában tökéletes a meg- A FICHTELITRŐL, MINT AZ ELSŐ MONOKLIN HEMIMORF OSZTÁLYBELI ÁSVÁNYRÓL. 335 egyezés. A Pycnodonti rendnek többi nemeitől a gellérthegyi hal még inkább eltér, és így azok egyikébe sem tartozhatik. A Pycnodus-nemmel egyébként még kor tekintetében is legjobban egyezik a mi halunk; mert a Pycnodus genus fajai mindannyi közt a legifjabbak és különösen eoczén rétegekben vannak elterjedve, míg a gellérthegyi pyenodont-hal ezzel szemben meg ifjabb, mivel alsó oligoczén rétegben található. E szerint a gellérthegyi halban a Pycnodonti rendnek egy legifjabb képviselőjét bírjuk. Maradványunk tökéletlen volta jellemző nemi és faji bélyegeinek megállapítását lehetetlenné teszi; azért egyelőre el kell állanom annak részletesebb leírásától és ábrázolásától is. De biztat az a remény, hogy szorgos utánajárásokkal sikerülni fog talán ezen halnak hiányzó test- részeiből is maradványokat lelni, mely esetben aztán képes lennék arról teljesebb és megbizhatóbb képet nyújtani. Egyelőre főképen a szaktársak- nak figyelmét kivántam felhívni erre a nagyon érdekes és fontos új hal- leletre; hátha sikerülne egyikének vagy másiknak az eddiginél szeren- csésebb leletre akadni? A FICHTELITRŐL, MINT AZ ELSŐ MONOKLIN HEMIMORF OSZTÁLYBELI ÁSVÁNYRÓL. Dr. Böckn HuGó-tól. CLARK T. E., a ki először számította ki a fichtelit kristálytani elemeit, már említi, hogy hemimorfiára valló kiképződést észlelt rajta, ScHusTER M. , ! a ki Salzendeichből származó fichtelit-kristályokat vizsgált, a hemimorfiát nem mutathatta ki. Az általam megvizsgált ficbtelit Redwitzből, Bajorország, származik. Vizsgálataimat a fichtelitnek ligroinban való oldatából nyert kristályain végeztem. A fichtelit anyagának a lignitből való kivonására a Clark által használt eljárást követtem." Az így nyert anyagot azután ligroinban,? mely a fichtelitnek kitünő oldószere, feloldottam. A nyert fichtelit-kris- tályok víztiszta, átlátszók. Keménységük 1. — 45" C-nál olvadni kezde- nek. Táblás termetűek, 4—7 mm. hosszúak és 1—2 mm. vastagok. 1 SCHUSTER M. Ueber ein neues Vorkommen von krystallisirtem Fichtelit. Tschermak"s Min. u. Petr. Mitt. 7. k. 88. o. : CLARK T. E. Ueber den Fichtelit. Annalen der Chemie und Pharmacie. Neue Reihe. XXVII. k. 237—238. o. 3 A ligroinra mint a fichtelit oldószerére, dr. Grünling F. úr volt szíves figyelmeztetni. 99£k 336 Dr BÖCKH HUGÓ A rajtuk fellépő formák a — (100), c — (001), m — (110), 0 — (111) (v. ö. a rajzot) kivételesgen az r—(101) is megfigyelhető rajtok. Ezen formák közül az o — (111) a fichteliten eddig ismeretlen volt. A fichteliten általam mért és számított értékek a következők : Mért szögek A mért élek Számított középértékben száma szögérték mm "ag s MUUSODA S SAV 14 CE 00 EKOT SZER 16 aram c 00T: ÜT E S1en9e 12 a :mz 100. 1107 48558 13 48947" m:mz 110:110 — 89"90" 71 82996" a :0 — 100:111— 68951" S 68745 c :r — 001 :101 — 7591" T/ 7556 0 Ba — Ta E e 7ISZE 7 MASOK GEO SB SAL 7 3220" GDI ee MIBEM ENE 8 — 126957. A nyert adatok jól megegyeznek a CLARK és SCHUSTER által kapot- takkal, csakhogy nagyobb pontosságra tarthatnak igényt. A kristályok hemimorf kifejlődésűek, mert a pozitiv hemipiramisnak (4. fajta prizma) csak a jobboldali fele fejlődik ki. Igazolja a hemimorfiát az, hogy a b tengely poláris természetű, a mi a Kuwpr-féle eljárással, ha a kristályt 407 C-ra hevítettük és lehülni hagyjuk, jól kimutatható. Az analog pólus a b tengely baloldali végén fekszik. Miután a monoklin hemimorf osztályban kristályosodó ásvány eddig nem volt ismeretes, a fichtelit az első ásvány, melynek kristályai ebbe a szimmetria osztályba tartoznak. Selmeczbánya, 1904. május 27-én. A selmeczbányai m. k. bány. és erd. akadémia ásvány-földtani intézetében. NÉHÁNY KISALFÖLDI ARTÉZI KÚTRÓL. 337 NÉHÁNY KISALFÖLDI ARTÉZI KÚTRÓL." HoRusiTrzgY HENRIK-től. Az 1892. és 1893. években, a mikor hazánkban országszerte a nagy artézi kút láz fellépett, a Kis Magyar-Alföldön Ürmény mezőváros volt az első, a mely dr. TórH KÁRorYy uradalmi orvos tanácsára legelőször is fog- lalkozott az artézi kútügy kérdésével. Dr. Szorraan Tamás bányatanácsos, m. kir. osztálygeológus, a hely- színi szemle után a szakvéleményt megadván, 1893. év november havá- ban a fúrást megkezdték, még pedig a templom-téren, a mely 140 m.-re fekszik a tenger színe felett. Nem is igen nagy mélységben akadtak ugyan három víztartó rétegre, a melyekből a víz a felszín alá 4 méternyire emelkedett, de ezzel nem elégedvén meg, még mélyebbre fúrtak. Mélyeb- ben azonban már más víztartó rétegre nem akadtak, úgy hogy 432 m.-nél a fúrást abbahagyták. Bár eredménytelenül végződött a mély fúrás, de annak felsőbb rétegei, víz nyerés szempontjából kedvezőknek mutatkozának, a miért csakhamar úgy a községben, rint a környékén, több fúrást eszközöltek, a melyek legtöbbnyire már sikerrel végződtek. Nyolez esztendő alatt a következő 9 helyen fúrtak eredményesen : 1894. év tavaszán Mezőkeszi pusztán. (A kút 123 m. mély, ád naponta a II. víztartó rétegből 50 hl. vízet, a víz 11 C" meleg.) 1894. év őszén Ürményben, dr. TórH kertjében. (A kút 123 m. mély, ád naponta a III. víztartó rétegből 864 hl. vizet, a víz 16 C" meleg.) 1895. év tavaszán Ürményben, a régi városház előtt. (A kút 28 m. mély, ád naponta az I. víztartó rétegből 2448 hl. vizet, a víz 12 C" meleg.) 1895. évben Tardoskedden, a templom előtt. (A. kút 312 m. mély, ád naponta a IV. víztartó rétegből 864 hl. vizet, a víz 22 C" meleg.) 1898. év tavaszán Tornóczon. (A kút 142 m. mély, ád naponta a II. víz- tartó rétegből 1492 hl. vizet, a víz 16 C" meleg.) 1898. évben Ürményben, az uradalmi parkban. (A kút 156 m. mély, ad naponta a III. víztartó rétegből 864 hl. vizet, a víz 17 C" meleg.) 1899. évben /elsőjattón. (A kút 153 m. mély, ád naponta a II. víztartó rétegből 1720 hl. vizet, a víz 16 C" meleg.) 1899. évben Kulcsárvölgy nevű, pusztán. (A kút 49:5 m. mély, ád naponta az I. víztartó rétegből 800 hl. vizet, a víz 12 C" meleg.) kX Előadatott a Földtani Társulat 1904. évi április hó 6-án tartott szakülésén. 338 HORUSITZKY HENRIK. 1901. évben Kövecses pusztán. (A kút 153 m. mély, ád naponta a III. víz- tartó rétegből 420 hl. vizet, a víz 14 C" meleg.) A fúrási szelvények alapján, a melyeket dr. TórH KÁROLY, KARSAY Lagos, ETTER KÁLMÁN, TULLY ISTVÁN, PARAY SÁNDOR, LŐWENSTEIN ÁNTAL és SCHNEIDER FERENCZ urak voltak szívesek rendelkezésemre bocsátani, a Kis Alföld keleti részének teljes lesülyedését látjuk. A Vág- és Nyitra-völgyek vízválasztója a pontusi rétegekből áll, a melyeket lösz takar. Ürménytől K-re a tarányi magaslaton a pontusi rétegek körülbelül 140 m. magasságban fordulnak elő, DNy felé pedig két alacsonyabb terraszt alkotnak. Az egyik Ürmény táján körülbelül 30 m. mélységben (tenger szine fölött 110 m.), a másik a mocsárlösz területen kb. 50 m. mélységben (tenger szine felett 70 m.) fekszik. Tornócz táján a felsőbb pontusi rétegek már erodáltattak; az alsóbbak pedig körülbelül 50 m. mélységben vizszintesen terülnek el. Az utóbbi területen, a mely az erodálás után tulajdonképen medenczét képezett, a diluviumban tavi üledé- kekkel felváltva folyó hordalékok rakódtak le. Későbben pedig a folytonos süppedésnek alávetett területen hol szárazföldön, hol áradmányos hullám- téren a lösz képződött. A jelenkorban a Vág áradásai a területet kisimí- tották. Az összetett adatok alapján cA nyitramegyei Tornócz és Ürmény környékev czímű, az 1903. évi részletes agrogeologiai fölvételről szóló jelentésem számára Y három hosszszelvényt sikerült összeállítanom, a me- lyek közül az első Ny—K-i, a másik É— D-i, a harmadik ÉNy—DK-i irá- nyú. A szelvényekből láthatjuk, hogy a rétegek fődülése ÉK—DNy-i, a merre a víznek a legnagyobb zöme is folyik. Ürménytől számítva úgy Ny-ra, mint D-re a víztartó rétegek alaposan vékonyodnak. Általánosság- ban 4 víztartó rétegről tehetünk említést. Az I. víztartó réteg az említett vízválasztón és tőle DNy-ra eső ala- csonyabb terraszokon a diluvium és a pontusi rétegek határán van. A mint azonban ezen víz már a mélyebb feltöltött medenczébe jut, ott a diluviá- lis homokrétegekben folytatja útját. A II. és III. víztartó réteg a pontusi képződmény felsőbb üledékei- ben fordul elő. A IV. víztartó rétegről csak a tardoskeddi kútfúrásnál tehetünk em- lítést, a mely valószínűleg már a mioczén rétegekhez közel van. x L. A m. kir. Földtani Intézet Évi Jelentése 1903-ról. A VÁGMENTI HOMOKBUCZKÁK NEDVESSÉGÉRŐL. 339 A VÁGMENTI HOMOKBUCZKÁK NEDVESSÉGÉRŐL." HonRusIrzkY HENRIK-től. A multkori felolvasásommal röviden beszámoltam néhány kisalföldi artézi kút szelvényéről, most ugyanazon területen előforduló homokbucz- kák nedvességéről akarok röviden megemlékezni. Szered alatt, a mint a Vág a Kis-Magyar-Alföld területére lép, annak baloldali régibb és fiatalabb áradmányos területe szélesedni kezd és sík- ságba megy át. Ezen síkság északkeleti pontját a Vág- és Nyitra-völgy vízválasztója képezi. A vízválasztó és a Vág folyó közti területen kimagasló homokbuczkák képezik tulajdonképpeni tárgyunkat, a melyeken az e nyá- ron észleltek talán eléggé érdekesek lesznek arra, hogy velük a mélyen tisztelt szakülés figyelmét rövid időre lekötnöm szabad legyen. Felvételeim alatt nem egyszer azon akadtam meg, hogy a legnagyobb hőségben is, a mikor bizony a legtöbb felső talaj majdnem teljes száraz- ságot mutatott, a homokbuczkáknak még a tetején is alig egy-két arasz- nyira mindig nyirkosság mutatkozik. Ismerve a homok kapillaritás törvé- nyét, hogy bizony tisztán hajcsövesség révén annyira a víz fel nem szi- vároghat, és hogy egyéb fizikai törvény alapján sem juthat a víz ily körülmények között a homokbuczkák tetejéig, tovább kutattam a dolgot .s talán eléggé szerencsésnek mondhatom azokat az eredményeket, a me- lyek tulajdonképen hivatva vannak rámutatni azon törvényekre, a me- lyek alapján a szóban forgó területen a víz a homokbuczkák tetejéig feljut. Ennek megértése cezéljából ismételve egy rövid visszapillantást kell tenni a terület geologiai viszonyaira, a melyek tulajdonképen alapját ké- pezik annak, a mit e helyütt megismertetni szándékom. A Vág- és Nyitra-völgyek vízválasztója a pontusi rétegekből áll, a melyeket a mocsonok—ürményi magaslaton a typusos lösz, és Kulcsár- völgy és Jattó táján, vagyis a régibb áradmányos területen metamorf lösznemek és homokos folyó hordalékok fedik. Az alluviális területen, a honnan a pontusi üledék felsőbb rétegei erodáltattak és az alsóbbak a tulajdonképeni kis magyar medencze fenekét képezik, ott agyagos-iszapos tavi üledékek, majd pedig homokos-kavicsos folyó hordalékok rakódtak le és töltötték fel a lassú süppedésnek alávetett medenczét. A medenczét kr Előadatott a Földtani Társulat 1904. évi május hó 4-én tartott szakülésén. 340 HORUSITZKY HENRIK feltöltött rétegek a multkori előadásomban ismertetett pontusi terraszok hoz símulnak. A. jelenlegi felszínt pedig a régibb folyóhomok képezi, a mely idővel futóhomokká vált és homokbuczkákat alkotott. A Vág későbbi áradásai az alacsonyabb területeket iszappal és agyaggal fedték be. Ugyanakkor hol szelek, hol ismét a vízhullámok a homokbuczkák egy részét letarolták és az anyagot a környékbeli iszapos üledékekre ráhordták. Ezért e helyütt két homokról kell beszélnünk. Először az eredetiről és másodszor olyan- ról, a mely másodlagos fekvésű. Petrographiai összetételre nézve azonban a két homok teljesen azonos. Ez a kétféle fekvésű azonos homok vezetett engem tulajdonképen arra, hogy mikép is juthat a nedvesség a legszára- zabb időben is a buczkák tetejéig. Fúrásokat eszközölvén az ilyen területen, oly helyeken, a hola homok alatt humuszos iszapos réteget találtam, a homok időnként telje- sen száraz volt. A buczkára felmenve, ott már állandó nyirkosságról győ- ződtem meg. Áttanulmányozván a vidék artézi kútfúrásai alapján a talajvizek keringését, a fenti ismertetett tényállások mikép előfordulása is azonnal tisztázódott. A mocsonok—ürményi magaslaton a víz a diluivális képződmény és a pontusi üledékek határán kering. A mint azonban ezen talajvíztömeg a feltöltött medenczébe jut, ott már a víz zömének legnagyobb része a pontusi terraszokhoz símúló s rajtuk kiékülő diluviális folyó hordta homok rétegekbe megy át. Ilyen víztartó rétegeket konstatáltam példának okáért a tornóczi és a mezőkeszi artézi kútfúrásnál. Dr. Tórn KÁRony ürményi orvos feljegyzései szerint a tornóczi artézi kút fúrásánál 62—63 méter mélységben akadtak az első vízre, a mely naponta 1152 hl. vizet adott; azután 101 méter mélységben ismét egy víztartó réteget fúrtak keresztűl, a mely naponta 2592 hl. vizet szolgálta- tott; 104—106 méter mélységben megint csak hydrostatikai nyomás alatt álló vízre akadtak, a mely még mindig diluviális homokban kering. Hasonlóképen a mezőkeszi artézi kútnál circa 60 méter mélységben a diluviális homokból felszökő vizet kaptak. Bennünket ez idő szerint elsősorban csakis a legfelső talajvíztartó- réteg érdekel. Meglehet azonban, sőt a mi valószínűbb, hogy ennél még magasabban elterülő homok rétegekhez is áthatol ezen víztömeg egy része, a mely nyomás alatt lévén, az a laza homokban, hajcsövesség és elpárol- gás segítségével a felszínre törekszik. A másodlagos fekvésű homokba, a melyet az alsó homoktól egy tömöt- tebb iszap réteg választ el, a víz hasonló módon fel nem szivároghat. Azért ama homok csak addig nedves, míg az illető homok viízkapaczitása A SZENTPÉTERFALVI RÉTEGEK KORÁNAK MEGÁLLAPÍTÁSÁRÓL. 741 következtében magába felvett nedvességet el nem párologtatja. A mint ez elpárolog, a homok száraz lesz. Az eredeti homokbuczkáknál azonban, a melyeknél a víz annak alsóbb részeiben állandóan kering, ott az hydro- statikai nyomás alatt lévén, felfelé törekszik. Ezért találunk tehát a szó- ban forgó területen lévő homokbuczkák tetején nagyobb szárazságban is állandó nyirkosságot. A SZENTPÉTERFALVI RÉTEGEK KORÁNAK MEGÁLLAPÍTÁSÁRÓL. INKEY BÉLÁ-tól. A magyar orvosok és természetvizsgálók XXXII. vándorgyűlésén 1903-ban Haravárs GyuLaA főgeologus úr előadást tartott, mely 1904-ben, ezen társaság kiadványaiban, következő czímen: xHátszeg—Szászváros— Vajda-Hunyad kör- nyékének geologiai alkotásai megjelent. Ezen értekezés 23. oldalán a szent- péterfalvi rétegekről szóló fejezetben ezt olvasom : cSzerves maradványokat: állkapcsot, csigolyákat, karcsontokat, teknős- béka-pajzsrészleteket már a felvételek alkalmával 1896-ban gyűjtöttem belőlök, de molluszkákat nem s így csak a petrografiai hasonlatosságra támaszkodva, mely megegyezik azon rétegek petrografiai kifejlődésével, melyeket délebbről dr. HorMmawsw K. aguitánkorúnak mondott, eleinte magam is ezen korbelinek mondtam e rétegeket. Később, a mikor 1898-ban dr. ARTHABER G. bécsi egyet. m. tanár a gyűjtöttem állkapocsot az inguanodonhoz hasonló dinosauriustól eredőnek ismerte föl: megváltoztattam nézetemet s a szentpéterfalvi rétegeket a felső-krétába helyeztem, a mi még később megerősítést nyert ifj. br. Nopcsa FERExcz közléseiben, ki a Sibisel-völgyből számos éven át nagy mennyiségű csontot gyűjtve a- következő sauriusokat : Telmatosaurus tramsilvanicus, Nopcsa, Mochlodon Suessi, Norcsa,X Ptierosaurus sp. ismerte föl, melyhez még a chelonida családjába tartozó teknősbéka társul. Mind e szerves maradványok ma már kétségbevonhatlanul a mellett tanus- kodnak, hogy a szentpéterfalvi rétegek a felső-kréta kor végén, valamelyes itt létezett terjedelmes mocsár fenekén jöttek létres. Mindenki, a ki ezeket a mondatokat olvassa, csakis azt értheti belőlük, hogy a szentpéterfalvi sauriusmaradványoknak első felfedezése és ezek alap- ján a képződmény helyes kormeghatározása első sorban HALAvÁTS főgeologus X Tévesen e. h. Seeley, 542 INKEY BÉLA. úrnak műve; mert hiszen báró Nopcsa FERENcz felfedezései és fajmeghatáro- zásai csak később erósítik meg a főgeologus úr tudományos eredményeit. Nos tehát én, kinek alkalma volt a szentpéterfalvi felfedezések történe- tével közvetlen közelről megismerkedni és ott az eseményeket évről-évre követni, én határozottan mondhatom, hogy a történtek ilyetén előadása nem felel meg a valódi tényállásnak és súlyosan sérti az egyik fél jogos elsőbb- ségi igényeit, míg a másik fél érdemeinek gyarapításához vajmi kevéssel járul. Azért legyen hát szabad a szentpéterfalvi homokkő kormeghatározásá- nak történetét e helyen teljes részrehajlatlansággal, a valósághoz hiven, a kiadások idézésével előadni. A szentpéterfalvi rétegek vagyis azok a meredek állású homokkőpadok, melyek a hátszegi völgyben a diluvialis takaró alul a teraszok szélén min- denütt előbukkannak és Szentpéterfalva körül nagyobb területen a felszinen is mutatkoznak, még a magyar földtani társulat által kiadott térképen is mint a zsilvölgyi aguitánkorú képződményekkel egykorúak szerepelnek. Ezen kormeghatározás HoFMANN KÁáRoLYrra vezethető vissza, ki 1867-ben a Zsilvölgy és környéke felvétele alkalmával térképlapjait kiegészítendő a puji és hátszegi völgyekre is kiterjesztette kutatásait, de a nevezett rétegekben nem találván szerves maradványokat, a zsilvölgyi rétegcsoport bizonyos részéhez nagyon hasonló homokköveket egyelőre ezekkel azonosította. Évtizedek multak el és habár ez időben számos kül- és belföldi geolo- gus — köztük magam is e vidéken megfordult, azokra a meddőnek látszó homokkövekre egyik sem fordított különös figyelmet; az irodalomban és a térképeken tehát megmaradtak oligoczénnek. De ebben az időben nevelkedett fel Szacsalon, a szentpéterfalvi lelőhely töszomszédságában, ifj. báró Nopcsa FERENcz, ki már mint középiskolai tanuló élénken érdeklődött a vidéken található ásványok és kőzetek iránt. A szacsali kastély parkja egy diluvialis terrasz oldalán huzódik fel, melyen a szent- péterfalvi rétegek több helyen előbukkannak. Itt találta a kilenczvenes évek kezdetén FERExcz báró huga, Irona bárónő, az első csontmaradványokat, melyek, habár meghatározásra nem is voltak alkalmasak, mégis további keres- gélésre birták az akkor már geologiával foglalkozó bátyát. Kutatásai végre az 1896. év elején a szentpéterfalvi lelőhely felfedezését eredményezték. Bizonyít- hatom, hogy az ott gyűjtött csonttöredékeket magam láttam Szacsalon ez év nyarán, még mielőtt Harzavárs úr ott megjelent. Egyébiránt HAarzaváTrs úr maga is írja az 1896. évi jelentésében,k hogy ő ezeket az egyelőre még közelebbről meg nem vizsgált csontokat Szacsalon Nopcsánál látta és az utóbbitól vezetve a szentpéterfalvi helyen maga is gyűjtést eszközölt. Ezen az időponton kezdődik tehát a két geologus foglalkozása a szent- péterfalvi rétegekkel és szerves maradványaikkal. Hogy a csontfészek felfedezésében Nopcsa báró megelőzte HaLavárs urat, erre ugyan nem kell nagy súlyt fektetni; ilyenben a véletlennek is van nagy X HALaAváTS Gy.: Adatok a hátszegi medencze földtani viszonyainak ismere- téhez. A m. kir. földtani intézet 1896. évi jelentése. Budapest, 1897. A SZENTPÉTERFALVI RÉTEGEK KORÁNAK MEGÁLLAPÍTÁSÁRÓL. 343 része. A feltalált anyag értékesítése, palsontologiai és geologiai következ- ményeinek kiaknázása adja meg a lelet értéket és szolgál mértékül a kutató érdemeinek. Nopcsa báró, ki akkor már a bécsi egyetemen természettudományi tanul- mányokat folytatott, a szentpéterfalvi leletet Bécsben megmutatta Wucns TirvapaR muzeumőrnek, a ki már 1897 kezdetén felismerte benne a krétakort jellemző dinosaurusokat. Ennek folytán jelent meg 1897 szeptember havában Nopcsának első közleménye,k melynek czíme is mutatja, hogy a szerző ekkor már tisztában volt a szentpéterfalvi rétegek korával. f Ugyanebben az évben jelent meg Hazavárs úrnak fentidézett jelentése az 1896. évi felvételeiről, melyben ezt olvassuk: aBár szerves maradványokat rejtenek magukban e homokkövek s konglomerátok, de nem olyanokat, me- lyek koruk meghatározására alkalmasak lennének, s így akkor, a midőn aguitánkorúaknak "mondom e rétegek összletét, dr. Hormass K. adataira támaszkodom, ki lapommal D-ről határos vidéken az ilyen rétegeket, melyek- nek az én területembeliek közvetlen folytatásai, aguitánkorúaknak határozta . Az ott gyűjtött maradványokat HaAravárs úr dr. ARTHABER bécsi egyetemi tanárnak adta át meghatározás végett, a ki köztük inguanodon-féle saurusok és pterosaurusok maradékait ismerte fel, de ezen meghatározásairól csak 1898-ban értesítette levélben Harzavárs urat. Így történt, hogy a második, e vidékről szóló jelentésében kX 1898-ban Harzavárs úr még kijelenti (103. 1.), hogy: ca mi végül a szentpéterfalvi csontokat tartalmazó rétegeket illeti, nem találok okot ez idő szerint arra, hogy a mult évi jelentésemben kifejtett nézetemet megváltoztassam. Nopcsa bárónak pedig 1898 január 11-én kelt magánlevélben HAanavárs úr ezt írja: sAz, hogy az újvilágban a krétából ismerünk sauriereket, még nem következés, hogy Hátszegen is ily korú képződményben forduljanak elő. Saurierek a legrégibb geologiai kortól napjainkig megvannak s csak jól használható maradványok korhatározók, nem pedig olyan fragmentek, minők Szentpéterfalvánál előfordulnak. Ezeknek a rétegeknek korát igen jól hatá- rozta meg dr. HoFMANN KÁROLYD. E két idézetből kitünik először, hogy Haravárs úrnak, midőn 1897. évi jelentését írta, vagy legalább is mielőtt ez a sajtó alól kikerült, tudomása volt már Nopcsának ellenkező nézetéről; másodszor, hogy ő ezt a nézetet ekkor még határozottan visszautasította; harmadszor, hogy neki ekkor még fogalma sem volt a dinosaurusok stratigrafiai jelentőségéről. Időközben Nopcsa báró szorgalmasan folytatja a lelőhely kizsákmányo- lását, széles körben átkutatja a vidéket és még két vagy három saurius- telepet fedez fel; a talált anyagot gondosan preparálja és — a mi a fő — X Nopcsa F.: Vorláufiger Bericht über das Auftreten von oberer Kreide im Hátszeger Thale in Siebenbürgen. Verhandlungen der k. k. geol. Reichs-Anstalt. Jahrg. 1897, p. 273. kk HALAavÁTS Gy.: Az Ohaba-Ponori krétaterület. A m. kir. földtani intézet 1897. évi jelentése. Budapest, 1898. 344 i INKEY BÉLA szigorú tudományossággal feldolgozza. Sikerül is neki a felső krétakorra jel- lemző genusokat és fajokat megállapítani és ezáltal első nézetét szilárdabban támogatni. Mindezen eredményekről előbb a bécsi tud. akadémia kiadványai- ban! számol be, végre pedig, midőn 1899 november 8-án a magyarhoni föld- tani társulat szakülésén az általa Szentpéterfalván felfedezett és meghatározott Telmatosaurvus (Limnosaurus) transilvanicus koponyáját bemutatja és ennek kapcsán az illető rétegek kormeghatározását ismételve kijelenti:? csak ekkor látja magát Haravárs úr arra indítva, hogy az előadáshoz füződő discussioban előbbi nézetének megváltozását nyilvánítsa és a kormeghatározás helyességét elismerje. "Azonban szerinte ezt a megtérést ARTHABERnek kell tulajdonítani, ki, a mint föntebb mondottam, a Hatzavárs gyűjtötte anyagban a másodkort jellemző saurusokat ismerte fel és erről 1898 végén levélben értesítette HAnaváTS urat. Nyomtatásban először az 1900-ban megjelent 1898. évi jelentésben? találkozunk Harzavárs úrnak e fajta nyilatkozatával. De ezen czikknek egy jegyzetében a szerző azt mondja, hogy cabban a nem kis időközben, mely jelen felvételi jelentésem megirása és kinyomatása között telt el, ifj. báró Nopcsa FERExcz 1899. évi november 8-án stb.s a miből az látszik következni, hogy Haravárs úr nézetváltozása a fentemlített szakülést megelőzte nem pedig ennek hatása alatt állott be. Mégis mit akar Harzavárs úr azzal mondani, hogy : elly viszonyok között a Földtani Közlöny XXIX. köt. 332. lapján meg- jelent polemikus közleményre (t.i. Nopcsa báró fentidézett czikkére 1899-ből) csak az a megjegyzésem, hogy a datumok egybevetése és figyelembe vétele mellett más világításba kerül a tárgy, mint azt a szerző teszis. Hiszen Norpcsának helyes kormeghatározása jó másfél évvel előzte meg ARTHABER deter- minatióját és azok a palegontologiai bizonyítékok, melyeket Nopcsa 1897-től 1899-ig egymásután közzé tett, értékben és nyomatékban messze felülmulják ÁRTHABER úr fogyatékos anyagra alapított adatait. Miért kellett hát HALAvÁTS- nak épen csak ezekre várni? Ámde utóvégre mindenkinek joga, akkor nyilatkozni, mikor akar és addig kételkedni meddig neki tetszik. Nem is lehet senkinek kifogása a miatt, hogy Haravárs úr csak nehezen és lassan adott tért újabb meggyőződésének. De ha ugyanaz, ki 1899-ben a bizonyítékok nyomása alatt szóval és irásban beismeri, hogy korábban tévedett és hogy az a kormeghatározás helyes, melyet Nopcsa báró már 1897-ben közzé tett, ha ugyanaz, mondom 1903-ban, nyil- vános előadáson, a felfedezés történetét úgy adja elő, miszerint a szentpéter- falvi rétegek helyes kormeghatározása első sorban az ő és ÁRTHABER műve volna, Nopcsa báró pedig csak utólagosan erősítette volna meg ezt az igaz- ! Nopcsa: Dinosaurierreste aus Siebenbürgen. Akademie der Wissenschaften. Akademisecher Anzeiger Nr. XVII. Wien, 1899. : L. Földtani Közlöny XXIX. k. Ifj. báró Nopcsa FERENxcz: Jegyzetek Hát- szeg vidékének geologiájához és ugyanott a nov. 8-iki szakülés jegyzőkönyvét. 3 HALAavÁTS: A hunyadmegyei Új-Gredistye, Lunkány, Hátszeg környékének földtani viszonyai. M. kir. földt. intézet 1898. évi jelentése. A SZENTPÉTERFALVI RÉTEGEK KORÁNAK MEGÁLLAPÍTÁSÁRÓL. 345 ságot: ez nyilván vagy feledékenységből vagy készakarattal elferdíti a tör- ténelmi igazságot és megfosztani iparkodik elsőbbségi igényétől azt a fiatal tudóst, kit ez a dicsőség illet. Ha az utóbbi kifejezés túlzottnak hangzanék, utalnom kell arra a nagy fontosságra, mely ezen új kormeghatározáshoz az egész vidék geologiai fel- fogására, sőt általában az erdélyi és magyarországi krétaképződményre nézve füződik, nem is említve a leletek rendkívüli érdekességét palgontologiai szem- pontból. Van is már Norcsa bárónak kiadásra készen egy terjedelmes geologiai monografiája, mely számos egyéb új adat mellett a szentpéterfalvi felső kréta- korú rétegek részletes leirását és jelentőségüknek kimerítő tárgyalását tar- talmazza. Egyelőre tehát legyen szabad Harzavárs úrral szemben, kinek sok évi, érdemekben gazdag működését a hazai geologia terén nálam senki sem mél- tányolja szivesebben, határozottan állítani, hogy a szentpéterfalvi felső kréta- képződmény felismerésének, kormeghatározásának és palgontologiai kiaknázá- sának érdeme első sorban dr. Nopcsa FxREwcz bárót illeti. Boldogfalva, 1904 augusztus hó. 1904. 3. sz. A mh, Földt. Társ. Földrengési Observatoriumának jelentése a május és junius hónapokban észlelt földrengésekről, (A. földrengési observatorium fekvése: K. h. 199 5" 55" (I? 16m 23-65) Greenw. K.—É. sz. 479 30" 997.) Készülék: straszburgi horizontális inga. A — É—D inga, érzékeny K— Ny-ra; B — K—VNy inga, érzékeny E— D-re. E — Előrengés; F — Főrengés; M — Az inga legnagyobb kilengésének ideje; "4, — Az inga legnagyobb kilengése m-ben; V — A rengés vége; T — Időtartam; Időszámitás a középeurópai idő szerint, éjféltől éjfélig. j j Sz! "Hó, nap ] E 18 M ÚJ 7 at Jegyzet . Mikroseismikus nyugtalanság volt észlelhető május 15., 19., Zőzámz e e és: DA. 163 7m205 (165 17m— 162 36" — (165 28m105 IEDONELGEESON I 52 11.] 1904. VI. 25. ! 77 Sz] § zza ESSEN — ZEZSZE Esz MMRSKÜSESESE E NÖSE ENSZ SE GZ Oral 05r28m h2a9 aze te 60 ASZZREZSSTBŰ s FIZE 300 22 DDE iz HI 225 40N205 SON EZZLEZON IGEI 12.] 1904. VI. 25. TE e ge j e. BSd2ta 2950 ] 294 99a— 924 5öm 221 40" 485 BAL) 28 úlíépe SEN! j j j EÁ TRE ATA a Ez E 1 Jim 95m 14 13.1 1904. VI. 26 — l — Ev Tagzá i dosz A latin es ] —— s fe s 121 99m 18 ZAN ÁTTETT EE TE eket Nr AE ANEM §) DENZON IZÉ Mesa AES NOZ SÁT SNS SZETESETT ] li —— 4 ] § j MSZT EJE SO S ES EE SS ZT d e LESAZOZÖS 28 ) 2 267 MOAN e . Mikroseismikus nyugtalanság volt észlelhető jun. 8., 10., 15., 22-én. F E A Földrengési Observatorium megbizásából : Kalecsinszky Sándor, Dr. Emsat Kálmán. TET ET AT HÖJNDISANT KÖZLÖNY XXXIV. BAND. DEE AUGUST" OKTOBER. 8-10. HEFT. ÜBER DIE ENTSTEHUNG DER BUDA ER BITTERWASSEROUELLEN. Von t Dr. KARL HoFMANN und Dr. LupwiG v. Lóczy. Die Budapester kgl. ungarische Berghauptmannschaft forderte über Ansuchen des Bitterwasserguellen-Higentümers ANDREAS SAXLEHNER 1882 die Verfasser zur Abgabe eines Gutachtens auf, ob es notwendig sei, für die Ouellen einen Schutzrayon zu bestimmen. Die von der Berghaupt- mannschaft gestellten sechs Fragen waren folgende : 1. Wie und in welchen Schichten bilden sich die Budaer Bitter- wasserguellen ? 2. Könnten eventuelle Bergbauarbeiten den Ouellen nachteilig sein und inwieferne ? 3. Ist an der Stelle, wo das Bitterwasser vorkommt, eines der im 35. § des allgemeinen Berggesetzes aufgezáhlten vorbehaltenen Mineralien oder die durch die interimistisehen Gesetzanordnungen vom Jahre 1861 provisoriseh als Bodenzugehőrigkeit erklürte Mineralkohle bekannt ; wenn nicht, ist die Existenz solcher wahrscheinlich? 4. In welehem nationalökonomisehen Verhültnisse steht das vor- handene oder auffindbare vorbehaltene Mineral zur bestehenden Bitter- wasser-Industrie ? 5. Ist es im Interesse des Landes und der ganzen Menschheit, die das Bitterwasser führenden Gebiete gegen die Bergbauarbeiten zu schützen? 6. Wenn ja, in welcher Ausdehnung? X : Die aufgeforderten Sachverstündigen haben ihr Gutachten nach eingehen- der Begehung und geologisehem Studium des (Gebietes abgegeben. Die erste Frage bezieht sich auf die Entstehung und Natur der Budaer Bitterwasserguellen, deren auf Beobachtungen beruhende Beleuchtung auch jetzt noch von allgemeinem wissenschaftlichem Interesse ist. Die Veröffentliehung jenes Teiles des vor mehr als 20 Jahren gegebenen Gutachtens, an welchem weil. Dr. KARL HOFMANN der Löwenanteil zufüllt, betrachten wir schon aus Pietüát für das Andenken dieses her- vorragenden Fachmannes als zeitgemül. Über die Budaer Bitterwüsser hat zwar Dr. Jospr v. Szasó zahlreiche in- teressante Beobachtungen und Ansichten mitgeteilt (Budapest környéke geologiai 548 Dr KARL HOFMANN UND D: LUDWIG V. LÓCZY Die Geologie der Umgebung der Bitterwasserguellen. Bei Beleuchtung des Ursprunges der Bitterwasserguellen mub vor allem der geologisehe Bau ihrer Umgebung in kurzen Zügen dargestellt werden. Der allgemeine geologisehe Bau und die Topographie der Umge- bung der Budaer Bitterwasserguellen ist auf den von der kgl. ungarischen Geologischen Anstalt herausgegebenen Karten veranschaulicht. Die Budaer Bitterwasserguellen kommen an der Südostseite des Budaer Gebirges, zwischen dem Budaer Teile Budapests, Albertfalva und judaörs auf jener ausgebreitéten Talebene vor, welche sich zwischen dem im engeren Sinne genommenen Budaer Gebirge und dem niedrigeren, dasselbe vom Westen und Süden in Bogenform umgebenden Bia—Buda- foker Hügellande ausbreitet. Das Budaer Gebirge selbst ist ein Teil des ungarischen Mittelgebirges, ein in Ouerrichtung gegen Südosten vorsprin- gender Auslüufer dieser aus Schollen bestehenden Gebirgsgegend, welche von Südwesten gegen Nordosten ziehend, das ungarische kleine Alföld vom ungarischen groBen Alföld trennt. Das Budaer Gebirge weist denselben, innerlieh durch zahlreiche Lángs- und Ouerverwerfungen in kleinere Schollen zerstückelten Gebirgs- bau auf, weleher den ganzen, aus Sedimentgesteinen bestehenden Zug des Mittelgebirges jenseits der Donau charakterisiert. Diese Schichten- störungen haben zum Teil zwar auch noch das oben genannte Hügelland, in welehem die jüngeren Bildungen herrschen, berührt, doch sind hier die Verháltnisse des Gebirgsbaues schon viel einfacher. Im Budaer Gebirge (im engeren Sinne) und dem eben erwáhnten Hügellande sind ausschliebBlieh geschichtete Ablagerungen vorhanden. Im ersteren treten ültere Bildungen, sekundáre (mesozoische) und alt- tertiüre: mitteleozáne und unteroligozáüne Schichten zu Tage, welche auf dem Gebiete des umgebenden Hügellandes unter die darauf gelagerten neogenen Schichten einfallen. Die mesozoisehen Bildungen ergeben das feste Grundskelett und die höchsten Erhebungen des Gebirges und bestehen aus wasserdurehlüssigen Kalkgesteinen, nümlich aus obertriadisehem Dolomit (Hauptdolomit) und !hátischem Kalk (Dachstein- oder Megaloduskalk). Im südöstliehen Teile des Gebirges kommt nur der Hauptdolomit vor. In der Nachbarschaft der Bitterwasserguellen, nördlich, nordwestlieh und etwas weiter entfernt tekintetben 1879., Előadások a geologia köréből 1893, p. 127), auch über ihre che- misechen Higenschaften und ihre Balneologie ist eine Reihe von Publikationen Gemeingut geworden, auf Grund unmittelbarer Beobachtungen aber ist bisher noch keine eingehende Beschreibung über die geologisehen Verhültnisse dieser Ouellen ersechienen. — Red. ÜBER DIE ENTSTEHUNG DER BUDAER BITTERWASSEROUELLEN. 349 wcstlich von denselben tritt ,der Dolomit an mehreren Punkten zu Tage, namentlich auf den Bergen Nagy- und Kis-Gellérthegy, Sashegy, Nagy- Svábhegy, an der Ostseite des Budai-hegy, bei Budaörs u. s. w. Die mittel- und obereozánen, sowie die unteroligozánen Ablagerungen zer- fallen wieder in mehrere Unterabteilungen, deren Verzeichnis und Zutage- treten auf den. Blüttern der von der ungarischen Geologischen Anstalt herausgegebenen Spezialkarte vorhanden ist.X Diese paláogenen Bildun- gen sind grölbtenteils marine Ablagerungen mit Ausnahme ihres unter- sten Gliedes, welches aus Süswasserkalk und Braunkohlenflötzen, sowie der darüber folgenden überbrückenden Schichtengruppe von geringer Máchtigkeit, die aus Brackwassersedimenten besteht. Die mitteleozánen Schichtengruppen sind hauptsüchlieh im nordwestlichen Teile des Gebir- ges bekannt, doch erreichen sie auch hier nur an wenig Punkten und in geringer Ausdehnung die Oberfláche und wurden dieselben nur bei Berg- bauarbeiten in Nagykovácsi und Szentiván besser aufgeschlossen. wáhrend sie im südlichen Teile des Gebirges unbekannt sind. Die obereozánen, namentlich aber die unteroligozánen Ablagerun- gen treten in viel gröberer Ausdehnung zu Tage u. zw. sowohl im Innern, als auch an den áuberen Gehángen des Budaer Gebirges. Unter diesen sind die Schichten der obereozánen Gruppe und die tieferen, mergeligen, sandigeren Schichten des unteren Oligozáns wasser- durchlássig und infolgedessen für die oobwaltende Frage nicht von Belang. Von unmittelbarem Interesse ist aber die obere Gruppe des unteren Oligozáns, der s. g. Kisczeller Tön, nachdem die Bildung der Budaer Bitterwásser mit demselben in enger Beziehung steht. Dieser Kisczeller Ton ist eine sehr miűchtige, wasserundurchlássige Bildung, welche in einem ruhigen Meere zur Ablagerung gelangt war. Derselbe ist in beinahe sümtlichen Talkesseln des Budaer Gebirges nachgewiesen und tritt er namentlich im südöstlichen Teile des Gebirges, in der Umgebung von Buda, náher zur Donau, wo die Löldecke infolge der Erosion besser entfernt wurde, in gröberer Ausdehnung zu Tage. Der Kisczeller Ton zieht sich — an der Periferie des Gebirges im groben ganzen vom Ge- birge auswürts flach einfallend — unter den Mantel neogener Ablagerun- gen des erwáhnten und das Gebirge von Süden und Westen umgebenden Hügellandes. Dasselbe ist auch gegen Osten, dem Donautale zu der Fall, wo der Kisezeller Ton ebenso, wie auch die neogenen Bildungen des Hügellandes auf die linke Seite der Donau hinüberziehen, jedoch — wie die WILHELM v. ZsiGmonpyschen artesiscehen Brunnenbohrungen beweisen — x Siehe die von Jutius HALAvÁTS und Dr. FRANZ SCHAFARZIK reambulierten Blütter Zone 15, Kol. XX und Zone 16, Kol. XX, Madstab 1 :75000 und hiezu die Erláuterungen. öldtani Közlöny. XXXIV. köt. 1904. 285 350 D: KARL HOFMANN UND DI: LUDWIG V. LÓCZY jenseits einer müchtigen Verwerfung, welche durch die Budaer Thermal- guellen markiert ist, im Donautale von einei ziemlieh michtige Decke alluvialer und diluvialer Ablagerungen nahezu vollstündig bedeckt sind. Der Kisezeller Ton tritt auf dem (Gebiete der Bitterwasserguellen flach gegen Südosten resp. Süden einfallend, mit Löb und alluvialem Schutt überdeckt, an den sanften Lehnen der Berge Budai-, Sváb-, Sas- und Gellérthegy zu Tage und bildet überall den wasseraundurehlássigen Grund der Bitterwasserbrunnen. ! Das Ende der Periode, in welcher der Kisezeller Ton zur Ablage- rung gelangte, wird durch eine Hebung der Oberflüche gekennzeichnet, infolgedessen eine anselmliche Partie des wührend der ülteren oligozáünen Zeit Gebirges trocken gelegt wurde und lange geologische Perioden hindurch Testland blieb. Deswegen fehlen im Innern des Budaer Gebirges die Se- dimente der nach der Ablagerung des Kisezeller Tones folgenden geolo- gischen Perioden, des mittleren und oberen Oligozáns, des Mediterrans und der sarmatischen Stufe. Im Budafoker Hügellande, dessen Höhe ca. 200 m. ü. d. M. betrágt, folgen auf den Kisczeller Ton jüngere tertiüre (neogene), marine Abla- zum gröbten Teile wenigstens — von tiefem Meere bedeeckten Budaer gerungen mit übereinstimmendem, allgemein flachem Einfallen. Es sind dies von unten nach oben: oberoligozáne, d. i. hauptsáchlich sandige, stellenweise sehotterige und im unteren Abschnitte der Stufe mehr tonige Schichten (Pectuneculus-Schichten) ; ferner die ober- und untermediterrane Stufe, deren untere Partie aus wechsellagernden sandigen, schotterigen und tonigen Schichten, die obere aber aus Kalk und kalkigen Konglo- meraten und schlieőlieh die sarmatische Stufe, welche hauptsáchlieh aus groben Kalkbünken besteht. Dies sind die marinen Bildungen des Hügellandes, welche — wie vorher erwáhnt — in das im engeren Sinne genommene Budaer Gebirge nicht eindringen und deren organische Reste sowobhl, als auch ihre petrographische Beschaftienheit für eine in seichtem Wasser entstanden Uferbildung spricht. Sie bestehen überwie- gend aus wasserdurchlássigen Schichten. Zu oberst lagert schlieblieh an der áubBeren flachen Seite des Hügellandes die jüngste Stufe der tertiáren Ablagerungen des ungarisehen Beckens, der pontische Ton und Sand, die sich bereits im Brackwasser abgesetzt haben. Eine derzeit isolierte Partie dieser Stufe kommt auch im Budaer Gebirge vor, namentlich aut den Bergen Budai- und Nagy-Svábhegy, deren durchschnittlich 450 m. hohes Plateau von derselben gebildet wird. Grobsandstein, Ton und auf- lagernder Sübwasserkalk verweisen am Svábhegy auf die Uterbildungen der pontischen Periode. Der Boden besteht auf dem Gebiete der Bitterwasserguellen schliel- lieh noch aus diluvialen Bildungen, nümlich aus Löb und aus teils zwi- ÜBER DIE ENTSTEHUNG DER BUDAER BITTERWASSEROUELLEN. 351 sehen, teils unter dem LöBmateriale vorkommendem gröberem Schutt und Schotter, ferner aus alluvialen Bildungen. Diese meist wasserduvch- lássigen Böden bedecken den gröbBten Teil des Ouellengebietes und — obzwar sie nirgend miüchtiger denn einige Meter sind — sind sie doch für die Bildung der Bitterwasserguellen nach dem Kisczeller Tegel die wiechtigsten. Der LöB tritt in der Nachbarschaft der Bitterwasserguellen in Form einzelner Flecken an den Lehnen des Gellérthegy und Sashegy, in gröberer Ausdehnung aber in der Náhe der westlichen Bitterwasser- guellen gegen Budaörs zu auf. Binst dürfte derselbe als zasammenhángende Decke die ganze Gegend bis zu einer ansehnlichen Höhe des Gebirges be- deckt haben, wurde aber durch die ununterbrochen tátige Erosion und vielleicht noch mehr durch die Deflation des Windes, namentlich aus der Umgebung der Bitterwasserguellen wieder entfernt. Der Boden der Bitterwasserbrunnen. Die Budaer Bitterwasserguellen befinden sich in jener Zone, wo der Kisczeller Ton am Südostrande des Budaer Gebirges zu Tage tritt, nüchts jener Stelle, an welcher dieser Ton unter die Pectunculus-Schichten der tiefsten Stufe des Budafoker Hügellandes, des oberen Oligozáns ein- fállt. Diese Ouellen sind sámtliceh auf flachem Terrain vorhanden und besitzen den Charakter von freatischen Grundwássern. Ihr Wasser steht — wie das der gewöhnlichen Brunnen — in geringer Tiefe und sammelt sich auf dem in den Kisczeller Ton gegrabenen Brunnengrunde an. Die Bitterwasserbrunnen bilden drei, nahe einander gelegene Gruppen, deren Grundwasser im ganzen genommen identisech ist. Die der Hauptstadt zunáchst gelegene Gruppe befindet sich auf der Lágymányos oder Kelenföld genannten alluvialen Hbene, welche sich ca. 105 m. ü. d. M. gelegen, gegen Budafok zwischen dem recht- seitigen Donauufer, dem Gellért- und Sashegy ausbreitet. Zwei lüngere, vom Nagy-Svábhegy kommende Táler (Német- und Farkasvölgy), sowie mehrere kleinere Gráben des Budaer Gebirges münden in diese Ebene, welche von den Anschwemmungsprodukten der Donau und dem aus dem Budaer Gebirge durch die Regengüsse herabgetragenen Schutt bedeckt ist. Die gegen Norden und Westen sanft ansteigenden Lehnen des Budaer Gebirges werden von Kisczeller Ton, stellenweise von LöB und alluvialem Schutt gemeinschaftlich gebildet ; der Kisczeller Ton dient dem Alluvium der Ebene als Basis und befindet sich hier der Boden der Brunnen in demselben. Unweit der Bitterwasserguellen in westlicher Richtung ist er k Seit 1882 ist noch eine vierte Gruppe auf der Wiese vor Budaörs entstan- den. — Lóczy. 92 Dr KARL HOFMANN UND D: LUDWIG V. LÓCZY in der aufgelassenen belgischen Ziegelfabrik künstlich aufgeschlossen und wurde derselbe auch im Donaubette beim Bau der Pfeiler der Bisenbahn- Verbindungsbrücke, wie auch bei den Baggerungen aufgefunden. Nach der Lágymányoser (rruppe folgt gegen Südwesten die ca. 108 m. ü. d. M. gelegene Gruppe auf dem Őrmező. Dieselbe ist in jenem Talkessel gelegen, welcher links durch die zwisehen ihm und der Binmün- dung des Tales Farkasvölgy befindliche flache Anhöhe Őrmező, rechts aber durch die Berge Dobogó- und Péterhegy begrenzt ist. In diesem kleinen Talkessel wird das Bitterwasservorkommen von fünf, unmittel- bar benachbarten Unternehmungen durch auf der horizontalen Ebene des Talkessels abgeteufte Brunnen ausgebeutet. Die Brunnen resp. deren Gruppen führen folgende Namen: Árpád-forrás, Ferencz József-forrás. Viktoria-forrás, Hunyadi László- und János-forrás etc. Die Dobogóer Gruppe (110—112 m. ü. d. M.) befindet sich in dem gröberen Talkessel an der jenseitigen, westlichen, Seite der schma- len und niedrigen :"Erhebung des Berges Dobogóhegy, welcher zur Rech- ten von dem flachen Ausláufer der Budaer Weinberge (Kakukhegy) namens Örsöd, ferner von dem, diesen letzteren mit dem Péterhegy verbinden- den breiten Löbplateau umgeben ist. In diesem Becken befindet sich die Hunyadi János-Anlage, welche den überwiegenden Teil der von Buda- pest aus in den Handel gebrachten Bitterwásser liefert. Diese Anlage bestand 1881 aus etwa 40 Brunnen, die sich im nördlichen Teile des Beckens, am FubBe des Dobogóhegy und in dessen Nühe befinden und deren Wasser in einem gemeinschaftlichen Reservoir gesammelt wird. Das Dobogóer Becken steht mit dem etwas tiefer gelegenen Őr- mezőer mittels eines künstliehen Kanales in Verbindung, welcher den die Berge Dobogó- und Péterhegy verbindenden niedrigen Sattel durch- schneidet und hier LöbB, darunter aber Schotter aufschlieBt. Dieser Gra- ben dient zur Ableitung der Oberfláchenwüásser aus beiden Becken und durchsehneidet deshalb auch die flache Erhebung, welehe das untere Ende des Őrmezőer Talbeckens von der alluvialen Lágymányoser Ebene trennt und ersehliebt hier gleichfalls Löbmaterial und Schotter. Die Dobogóer und Örmezőer Tüler kommen von Nordwesten, vom Budaer Weingebirge herab; ihr oberes Wassergebiet befindet sich voll- stündig im Kisczeller Ton, welcher stellenweise noch mit LöB und alluvialem (rerölle überdeckt ist. Der Kisczeller Ton ist übrigens im Einschnitte der Landstrabe Buda— Fehérvár, am Sattel des Dobogóhegy, wie auch auf dem Passe gegen den Kakukhegy zu aufgeschlossen. Weiter abwürts geht das Dobogóer und Őrmezőer Tal, dessen Gefülle geringer ist, wie das allgemeine Verflichen der Schichten, in der Gegend der Bitterwasserbrunnen ans dem Kisczeller Ton in den sein Hangendes bildenden Peectunculus-Sand über und zieht in demselben weiter. Der 9 ÖT ÜBER DIE ENTSTEHUNG DER BUDAER BITTERWASSEROUELLEN. Pectunculus-Sand bildet die Anhöhe des Dobogóhegy, ist unten noch mehr tonig, oben aber locker sandig ; weiter südlich tritt er an den Nordlehnen der Berge Péter- und Pacsirtahegy zu Tage und sind seine unteren toni- gen Schichten am nördlichen Ufer des Őrmezőer Kessels im LosERscben Kellereinschitte, ferner im Sübwasserbrunnen der Firma Viktoria künst- lich unter dem LöB der Dobogóer Anhöhe aufgeschlossen. Der Kisczeller Ton ist aber am Grunde des Dobogóer und .Őrmezőer Kessels in gerin- ger Tiefe überall vorhanden, wie dies durch die zahlreiechen abgeteuften Bohrlöcher und Brunnen erwiesen ist; derselbe bildet auch hier den wasserundurchlássigen Grund der Bitterwasserbrunnen. Am Rande der Brunnenanlage Hunyadi János ist der Kisczeller Ton auf dem Gebiete des Herrn SAXLEHNER, in der Mündung des in den Dobogóhegy gegra- benen Einschnittes, vom Fule des Berges abwürts über eine kleine Strecke ebenfalls sichtbar, wo er an einer schön aufgeschlossenen, mit der Richtung des Berges parallel laufenden kleinen Verwerfung mit den gegen das In- nere des Berges zu folgenden und abgesunkenen Pectunculussandschichten in Berührung tritt. Der südöstliehe und südliche Abhang des Dobogóer Beckens ist nur sehr mangelhaft aufgesechlossen und weist einen löbartigen Boden auf, wie er die oben sich ausbreitende plateauartige Anhöhe bedeckt; die Löldecke der letzteren scheint sich bis zum Rande des Beckens herab zu erstrecken. Anstehender Löb ist blob auf dem vorher erwáhnten, zwi- sechen den Bergen Dobogó- und Péterhegy befindlichen flachen Sattel, fer- ner an der Ostseite des Őrmezőer Beckens, wo er eine gröbere Strecke bedeckt, aufgesehlossen. (Die seit 1881 entstandene vierte, Budaörser Brunnengruppe ist in einer Höhe von 123 m. in einem der Dobogóer Gruppe ühnlichen Becken gelegen. — Lóczy.) Es ist von Wichtigkeit, dab sich alle vier Gruppen der Bitterwasser- guellen in beckenartigen flachen Vertiefungen befinden, aus welchen den sich ansammelnden Gewüssern nur durch künstliche und ziemlich tiefe Gráben der AbfluB ermöglieht wurde. Besonders deutlich ist dieses ringsum abgesehlossene Becken bei der Dobogóer, Őrmezőer und Buda- örser Gruppe. namentlich aber bei der ersten, wihrend bei der Lágymá- nyoser die Kinsenkung so gering ist, dab sie blob in dem zur Ableitung des zusammensieckernden Wassers hergestellten Graben wahrnehmbar ist. Das Vorkommen der durch einen ansehnlichen Salzgehalt charakterisier- ten Bitterwássser in derartigen, mehr oder weniger abgeschlossenen Becken steht mit dem Salzgehalte der Ouellen in innigem Zusammen- hange. Auf den Fláchen dieser Becken sind keine natürliehen Aufsehlüsse vorhanden und nachdem die in denselben abgeteuften Brunnen alsbald 354 Dr KARL HOFMANN UND D: LUDWIG V. LÓCZY ausgemauert wurden, zeigt sich nur zufallsweise eine (relegenheit zur unmittelbaren Beobachtung des Vorkommens der Bitterwasserguellen und der Beschaffenheit ihres Bodens an Ort und Stelle. In den in allen drei Becken abgeteuften zahlreiechen Brunnen und Bohrlöchern wurde das Bitterwasser nur nahe zur Oberflüche gefunden und zwar in den jüngeren wasserdurchlássigen, den Kisczeller Ton bedeckenden Bil- dungen, ferner in der, infolge Hinwirkung der Atmospharilien blütterig zerfallenen, zersprungenen, locker gewordenen und verwitternden áulbe- ren Rinde des Kisczeller Tones selbst. Die Brunnen wurden meist einige Fub tief in den frischen Kiseczeller Ton gegraben, jedoch blob um das Wasser sammeln und die Mauerung des Brunnens auf einer festeren Basis bewerkstelligen zu können. Es ist eine allgemeine Beobachtung, dab aus dem frischen Kisczeller Ton kein Bitterwasser, ja überhaupt gar kein Wasser entsprinet, sondern dab derselbe blob die undurchlássige Grundlage für die über ihm sich sammelnden Wisser abgibt. Auf unsere Bitte hin hatte Herr SAxLEHNER die Freundlichkeit, im Dobogóer Becken auf seinem Grunde nüchst des Füllhauses der Hunyadi János-Anlage einen Brunnen graben zu lassen. Derselbe wurde fünf Me- ter tief hergestellt — was auf diesem Gebiete die regelmübige Tiete der Brunnen ist — und hat folgende Schichten aufgescblossen: (Fig. 1) Zu oberst alluviale schwarze, fette Moorerde (a) mit schwachen Auswitte- rungen, circa 1 m miáchtig: darunter gelblichen und in unordentlichen, streifenweisen Partien grünlieh gefürbten Ton, ohne deutliehere Schich- tung (b), etwa 3 m. müchtig. Dieser Ton geht unten in gut geschichteten, festen, bliuliehen, frischen Kisczeller Ton über, in welchem sich der Grund des Brunnens befindet (c). — In dem ungeschichteten gelblichen Tone ist eine grobe Menge von Gips in Form verwachsener Kristall- gruppen und Áderchen ausgeschieden, welche den Ton teils ganz regellos nach jeder Richtung hin durchsetzen, teils aber der Schieferstruktur des darunter lagernden Kisczeller Tones folgen. Diese Tonschichte enthált in betráchtlichen Mengen die leieht löslichen salzigen Bestandteile der Bitterwásser, die beim Austrocknen des Tones massenweise auswittern. Der Ton ist infolge der unzábligen Ritzen und Spalten wasserdurchlássig und aus diesen Ritzen und Spalten sickert namentlich auf dem wasser- undurchlássigen, geschichteten Kisczeller Ton Bitterwasser. in dessen bei der Brunnengrabung entnommener Probe dem spezifisehen (Ge- wichte nach ce. 50 pro Mille feste Bestandteile enthalten waren. Der am Grunde des Brunnens befindliche Kisezeller Ton hingegen erwies sich bei der Grabung als fest und völlig trocken und die demselben entnommene Probe enthielt blob in Spuren Sulfate und Chlorverbin- dungen. Zwischen den drei aufgezühlten Schiechten ist keine schár- fere Grenze konstatierbar und ist die Hauptmasse des gelben Tones ÜBER DIE ENTSTEHUNG DER BUDAER BITTERWASSEROUELLEN. 355 wahrscheinlieh nichts anderes, als ein umgewandelter Kiseczeller Ton, in welchem infolge des Verwitterungsprozesses die Sehichtung ver- sehwunden ist und der Ton eine gelbliehe und grünliche Farbe ancge- nommen hat, nachdem die Eisenoxydulsilikate und der Sehwefelkies, welcher die ursprüngliche blaue Farbe des Kisezeller Tones verursachen, infolge Hinwirkung der Atmospharilien in Brauneisenerz umgewandelt wurden: die groben Mengen des in demselben anscheinend nachtrág- lich gebildeten Gipses aber sind teils durch Einwirkung der aus der Verwitterung des Scehwefelkieses hervorgegangenen Schwefelsüure, zum gröbten Teil aber der Sulfate des Bitterwassers auf den Kisczeller Ton entstanden, welch letzterer im frischen Zu- stande stets mehr oder weniger kohlensauren Kalk enthült. In dem Scehlámmungsreste des gelben Tones fanden wir zwar keine Fora- miniferenschalen, welche bekannterma ben in dem noch frischen Kisezeller Ton vorkom- men und auch im blaaen Tone am Grunde des Brunnens vorhanden sind, doch steht / gar nicht zu erwarten, dab diese kleinen d Schálchen in einer so sehr umgewandel- ten Masse allgemeiner erhalten vorkom- / men könnten. SSEREZSZ Ganz ühnlichen Verhültnissen stehen mir auch bei der Őrmezőer und Lágyma- Ül nyoser Gruppe gegenüber. Über die Besechaf- FEE EI fenheit der BEbene des Örmezőer Beckens hat Dr. JoseFr v. SzaBó nüheres mitgeteilt.F Mig, wonach in dieser Gruppe bei der Ouelle Ferencz József-forrás die oberste alluviale Schichte 2—3 Fub michtig ist; darunter folgt ein gelblicher Von, von ebenfalls 1—3 FuB Müchtig- keit, welcher nach SzaBó umgewandelter Kisczeller Ton ist; noch tiefer folgt ein frischerer, blauer Ton, in welchem derselbe die für den Kis- ezeller Ton charakteristisehen Foraminiferen erkannte und in welehem sich der Grurd des Bitterwasserbrunnens befindet. Auch hier enthalten die vom Bitterwasser durchsetzten kalkigen Bodensehichten - wie in der Umgebung der Bitterwasserbrunnen im allgemeinen — reichlich ausgeschiedenen Gips. Die Bitterwasserbrunnen der Lágymányoser Gruppe befinden sich noch auf der alluvialen Donauebene. Kurz bevor wir dieses Gebiet be- gingen, wurden auf dem Grunde der Firma Marrowsi und WILLEPFF in der 74) $ Dr. J. v. SZABÓ: Budapest környéke geologiai tekintetben. 1879, p. 18. £x Derzeit Eigentum von H. MATToNI. — Red. 356 Dr KARL HOFMANN UND D! LUDWIG V. LÓCZY Nöhe der Bitterwasserguellen Deák- und Irzsébet-forrás mehrere Löcher gebohrt und hatten wir (Gelegenheit, das von jedem halben Meter ge- nommene Material zu untersuchen. Diese Bohrlöcher wurden bis zu einer Tiefe von 4—5 m. abgesenkt, bis sie den wasserfíreien, blüulichen Kisczeller Von erreicht hatten, in welehem sich auch der Grund der in der Umgebung vorhandenen Bitterwasserbrunnen befindet. Auf dem Kis- ezeller Tone lagert alluviales Material, u. zw. zu unterst lockerer, grober Sand mit vereinzelten kleinen Sehotterkörnern, der aufwárts in einen feineren sandigen, graulich oder gelblich gefárbten Ton übergeht und dessen Müáchtigkeit circa 3 oder 3-5 m. betrüágt ; zuoberst lagert 1—1"5 m. michtig. ein schwarzer, züher, sandiger Ton. Im unteren sandigen Teile des Alluviums sind hie und da Granatkörner und sehwarze Amphibolsplitter sichtbar, die nur den an der Donau aufwárts bei Szentendre vorkom- menden Trachyten oder deren Tuffen entstammen können und durch den Strom hieher gebracht worden sind. In den Bohrlöchern erhielt man ein Bitterwasser von entsprechendem spezifiscehem Gewichte, das aus der un- teren wasserführenden sandigen Partie des Alluviums entsprungen ist. Dieselbe Bodenbeschaffenheit treffen wir auch bei der am Lágy- mányos weiter südlich befindlichen Bitterwasserguelle wAeskulapv an, über welche Dr. THomas v. SzorraGH in eciner Fachsitzung der ungari- sehen Geologischen Gesellschaft einen ausführlichen Vortrag gehalten hat.X Fig. 2 zeigt detailliert die von ihm bei der Bohrung des Bitter- wasserbrunnens beobachteten Bodenverháltnisse. Jedoch nicht nur in Betreff der geologisehen Verhültnisse ihres Vorkommens, sondern auch in anderer Hinsicht verhalten sich die Bu- daer Bitterwasserguellen gerade so, wie seichte Grundwasserguellen. Die jührhehe Mitteltemperatur derartiger Ouellen kommt der jáhrlichen mittleren Lufttemperatur ihrer Gegend nahe und scehwankt ihre Tempe- ratur in der Regel jener der Jahreszeiten entsprechend, nachdem sich die sie speisenden Grundwüsser wührend ihres unpterirdisehen Weges nicht lángere Zeit in einer gröberen Tiefe aufgehalten haben, wo die mit den Jahreszeiten verbundenen Veránderungen nicht mehr zur Gel- tung kommen. Die Tiefe, wo die BEinwirkung dieser Veránderungen über- haupt aufhört, betrágt 20—25 m; weiter abwürts nimmt die Temperatur der Erde mit der Tiefe zu. Der Wasserreichtum derartiger (Ouellen mit veránderlicher Temperatur : Heterothermen) ist gleichfalls nach den Jahreszeiten verschieden und lábt sich — namentlich im Falle sie an gelösten mineraliscehen Bestandteilen reicher sind — auch in dieser Hinsicht ein wahrnehmbares Schwanken nach den Jahreszeiten beob- achten. All dies zeigt sich auch bei den Budaer Bitterwasserguellen ganz autfallend. $ Földtani Közlöny. Bd. XII, p. 99. ÜBER DIE ENTSTEHUNG DER BUDAER BITTERWASSEROUELLEN. hi md Nach SzaáBó? ist die Temperatur der Budaer Bitterwasserguellen 10-97 C., also nahezu dieselbe, wie das jáhrliehe Mittel der Lutfttempe- ratur; ihr Wármegrad ist in den verschiedenen Jahreszeiten sehr we- sentlieh — bis zu 67" C. — verschieden; am geringsten im Mürz (7"), am höchsten im September (139). Áhnliche Schwankungen zeigen sich im Wasserreichtum und in der Konzentration der Bitterwasserguellen ; selbst bei ein- und demselben Brunnen sind dieselben nach den trocke- neren oder niedersehlagsreicheren Perioden wesentlich versechieden. In Bezug auf die chemische Natur zeichnen sich die Bitterwasser- guellen aller drei Gruppen bekanntlich durch den betrüchtliehen — 077 m. selavarzer, fettev Ton 099 m. sandíigev Ton 07 m. toniger Sand 0-1 m. lockerer, etwas grober, ockerigeyr toniger Sand 0-5 m. schotteriger Ton — TO m. graulcher Kisczeller Ton BA 3. 2. Bodenprofil des neuen Bitterwasserbrunnens cAceskulapv. 40—50 pro Mille betragenden — Gehalt an festen Substanzen aus, worun- ter die leiehtlösliehen Natrium- und Magnesiumsulfate die hauptsách- lichsten und ckarakteristisehten Gemengteile sind, wáhrend die Chloride, Karbonate und sonstigen Verbindungen verhültnismübig in den Hinter- grund treten. Die Oualitát der chemischen Bestandteile des Wassers ist in den einzelnen Brunnen zwar übereinstimmend, guantitativ zeigen sich aber in dem Verháltnisse der Hauptbestandteile zu einander grobe Un- tersehiede, selbst unter dem zur selben Zeit geschöpíten Wasser der ganz nahe aneinander befindliehen Brunnen ein und derselben Gruppe. tk Siehe Dr. J. v. SzaBó: Előadások a geologia köréből. Terimmészettudományi Könyvkiadó Vállalat, Bd. XI, 1893, p. 127. — Red. 3598 Dr KARL HOFMANN UND D:t LUDWIG V. LÓCZY Diese durch die zahlreieh vorhandenen chemischen Analysen für alle drei Gruppen zweifellos erwiesene Tatsache ist in Bezug auf die Bildung der Budaer Bitterwásser von überaus grober Wichtigkeit. Die Chemiker haben bereits früher hierauf hingewiesen, aber erst MarHias Barró würdigte in seiner 1881 ersehienenen Abhandlung die genetische Wichtigkeit dieser Tatsache genügend." Bartó unterzog die Wisser der Dobogóer und Örmezőer Gruppe einer eingehenden und ausgedehnten chemischen Untersuchung und kon- statierte, dab wáhrend auf einem groben Veile der beiden Gebiete im Wasser der Brunnen die beiden Mineralbestandteile, das sehwefelsaure Natrium und scbwefelsaure Magnesium, beinahe in gleicher Menge vor- kommt, das Wasser in einem bestimmten Veile des Dobogóer Beckens sehwefelsaures Natrium, in einem bestimmten Veile des unmittelbar be- nachbarten Örmezőer Beckens hingegen sehwefelsaures Magnesium in auffallend überwiegender Menge enthült. Ahnliche wesentliche Unter- schiede zeigen sich in der Ouantitát dieser beiden Hauptbestandteile nach den Analysen K. Havegs auch unter dem Wasser der versechiede- nen Brunnen auf dem Marrosi und Wrirteschen Lágymányoser Gebiete. Diese Tatsache spricht unstreitig sehr dafür, dab die fraglichen Bitter- wásser ihre wertvollen Bestandteile lokalen, ungleiehmábigen Bildungs- vorgüngen verdanken. Der Ursprung der Budaer Bitterwásser. Dies vorausschiekend, übergehen wir nunmehr aut die eingehende Brörterung der aufgeworfenen Frage: xWie und in welchen Schichten bilden sich die Budaer Bitterwasserguellen ? JosEF v. SzaBó war es, der sich als erster mit der schwierigen Frage der Bildung der Budaer Bitterwüsser eingehend befabt und in neuerer Zeit eine Erklirung darüber gegeben hat,F? die im Prinzip nach Erwágung der Verhültnisse nach jeder Richtung hin auch wir akzeptieren. Mittels dieses Prinzipes können die beobaechteten Tatsachen von gemeinschaft- lichem Gesichtspunkte in natürlicher und übereinstimmender Weise er- klürt werden: es ist auf sümtliche in der weiteren Umgebung von Búda vorkommende Bitterwasserguellen leicht anwendbar und besitzt einen hohen Grad von Wahrscheinlichkeit für sich, wáhrend gegen andere Er- klürungsversuche gründliehe Binwendungen auftauchen. Hicnach sind die fraglichen Bitterwasserguellen nahe zur Ober- kk M. Baárntó: Budapest főváros ivóvizei egészségi szempontból és néhány ás- ványvíz elemzése. Ért. a termtud. köréből. Kiadja a Magy. Tud. Akad. Bd. XI, 1881. SOS SZOT DN LÁTÓ ÜBER DIE ENTSTEHUNG DER BUDAER BITTERWASSEROUELLEN. 359 füche sich bildende s. g. freatische X Grundwásser, deren IEntstehung mit dem Auftreten des Kisczeller Tones eng verbunden ist. Der eine bedeutende Máchtigkeit besitzende frische Kisczeller Ton bildet die wasserundurehlás- sige Grundlage, auf welcher sich die Grundwásser in den besprochenen drei Talebenen ansammeln. Der unversehrte Kisezeller Ton ist zwar wasser- undurehlássig, doch blüttert er sich schiefrig unter Hinwirkung der Atmos- phárilien, der sehwankenden Oberfláchentemperatur, namentlieh aber der Sonne, wird rissig und — indem er schlieBlich eine Oberkrume bildet — in seiner áuBeren Verwitterungssehichte infolge der zahllosen Risse und Spalten wasserdurehlássig. Das Wasser der Bitterguellen wird im Wesen von jenem versickernden Teile der atmosphárischen Niedersehlüge gelie- fert, welceher auf den die Becken der besprochenen Bitterguellengruppen umgebenden Anhöhen, wie auch in die auf diesen Ebenen teils unmittel- bar gelockerte Rinde einsickert, teils aber durch die den Kisczeller Ton bedeckenden jüngeren wasserdurchlássigen Bildungen hindurech — wie da sind: der Löb und ein groler Teil des Alluviums — in die Becken der Ouellen gelangen. Bie speisenden Wüsser nehmen, wührend ihres unter- irdisehen Laufes mit den Bodenschiehten in Berührung tretend, unter Mitwirkung des atmosphárischen Sauerstofles und der Kohlensüure die mineralisehen Bestandteile derselben auf. Nach Szasó sind die charakteristischen festen Bestandteile der Bitter- wasserguellen, die leicht lösliehen Natrium- und Magnesiumsulfate, die Verwitterungsprodukte des Kisczeller Tones, die sich auf dem verwittern- den Rücken des Kisczeller Tones infolge Einwirkung des sickernden Was- sers und des atmospharischen Sauerstoffes fortwáhrend bilden. SzaBós Untersuchungen nach enthált der Kisezeller Ton in fein verteiltem Zu- stande Schwefelkies, Dolomit, Natrium- oder Kalifeldspat, und diese liefern das Material zur Bildung der genannten Salze. Der Pyrit pflegt in den tonigen Ablagerungen gewöhnlich vorzukommen ; das Vorhanden- sein des Dolomits im Kisczeller Ton ist. ebenfalls leicht erklárlich, wenn wir bedenken, dab in der nüheren und weiteren Umgebung der áltere und gleichzeitig höher gelegene Dolomit, der triadische Haupt- dolomit. massenhatt auftritt: überhaupt ist der Kisezeller Ton gewöhn- liceh mehr oder weniger mergelig und enthüált auler Dolomit auch noch feinverteilten kohlensauren Kalk beigemengt; der Feldspat sehliePlich gehört dem trachytisehen Materiale an, welches sich fein verteilt in groben Mengen und allgemein verbreitet an der Zusammensetzung des Kisczeller Tones beteiligt, ja hie und da sogar wirkliche kleine Tuff- schichten in demselben bildet. Der leicht verwitternde Schwefelkies wird unter Binwirkung des at- kXk DAUBRÉE: Les eaux sonterraines. Paris, 1857. Bd. I. — L. 360 Dr KARL HOFFMANN UND Dr LUDWIG V. LÓCZY mosphárischen Sauerstoffes und des Wassers zersetzt und entsteht als Endprodukt einerseits BHisenoxydhydrat., andererseits Scehwefelsüure. Das Eisenoxydhydrat bleibt zurück, wáhrend ein Teil der Schwefelsüure den Dolomit angreift, wobei sich schwefelsaures Magnesium und sehwefel- saurer Kalk bildet. Der gröbte Teii des schwefelsauren Kalkes kristalli- siert nahe zum Entstehungsorte als Gips aus und bleibt zurück, das leicht lösliehe sehwefelsaure Magnesium und wenig schwefelsaurer Kalk hingegen wird vom weitersickernden Wasser fortgeführt. Hin anderer Teil der aus dem Schwefelkies entstandenen Schwefelsüure wird an die Alkalien des Feldspates gebunden und bildet leicht lösliche Alkalisulfate, die im Vereine mit etwas, aus dem sich zersetzenden Feldspate aufgenom- mener und auch in den Budaer Bitterwássern in kleiner Menge vorhan- dener Kieselsáure und Alaunerde durch das Grundwasser fortgespült werden. Nachdem die in der Verwitterungsrinde des Kisezeller Tones hinabsickernden speisenden Wüsser die auf diese Art durch ihr eigenes Mitwirken sich bildenden Salze aufnehmen, wird ihr Salzgehalt umso reicher sein, je lánger sie sich in der Verwitterungsrinde des Kisczeller Tones bewegen, einen je lángeren Weg sie also in derselben zurücklegen und je langsamer sie hinabsickern, d. i. je flacher das Gefálle der Ober- fláche ist. Die Bildung des Bitterwassers beginnt bereits in der Höhe der vom Kisczeller Ton gebildeten Talgehünge, doch sind jene Talbecken, in welchen sich die salzreichen Bitterwasserbrunnen befinden, natürlich jene Punkte, wo sich der Salzgehalt bedeutend angesammelt hat. Die am Rücken des Kisezeller Tones von weiter her herabsickernden Wásser gelangen bereits mit grölberem Salzgehalte in die Becken. aus welchen die sich ansammelnden Grundwüsser keinen oder einen nur langsamen Abflub haben, so dab ihre Konzentration infolge der durch die Natur gegebenen Verhültnisse betráchtlieh zunehmen mubB, u. zw. einesteils unmittelbar durch Lösung der Salze aus der Verwitterangsrinde des Kis- czeller Tones, andererseits mittelbar und hauptsáchlich durch die Ver- dungstung des Wassers an der Oberfláche oder auf dem Gebiete. Ein jedenfalls betráchtlicher Teil dieses in den Becken sich ansammelnden Grundwassers mub durch die Risse und Lücken der Oberkrume an die Oberfláche gelangen und verdunsten, was die auch heutzutage auf den Ebenen der Becken in trockenen Zeitabschnitten an zahlreichen Stellen auftretenden Salzauswitterungen zur (Genüge beweisen. Infolge dieser seit langer Zeit wüáhrenden Konzentrierung konnte sich ein betráchtlicher Vorrat an Mineralbestandteilen der Bitterwásser am Grunde der abflub- losen Talkessel, in dem auf wasserundurchlássigen Kisczeller Ton gelager- ten Boden anhüufen. Dieser Vorgang dürfte früher noch in erhöhtem MaDBbe vor sich gegangen sein, als ein künstlicher AbfluB der am Grunde der Becken sich ansammelnden Grundwásser durch Sehöpfen aus Brun- ÜBER DIE ENTSTEHUNG DER BUDAER BITTERWASSEROGUNLLEN. 361 nen und Abzapfung durch Gráben noch nicht erfolet war. Mithin ist das Vorkommen der Budaer Bitterwasserguellen auf mehr oder weniger ab- flublosen beckenartigen Ebenen in Bezug auf ihre Bildung ein sehr wich- tiger Faktor, u. zw. nicht nur kinsichtlieh der Wasseransammlung, son- dern auch in Bezug auf die Konzentration derselben. Die neben den Magnesium- und Natriumsulfaten in geringen Men- gen vorkommenden sonstigen mineralisehen Bestandteile der Bitterwasser- guellen stehen nicht nur in keinem Widerspruche zu der SzaáBósehen Erklárung. sondern dienen vielmehr als grobenteils wáhrend dessel- ben chemischen Prozesses entstandene Produkte — zur Bekrültigung der- selben ; selbst der nüchst den Hauptbestandteilen relativ noch am meisten hervortretende Chlornatriumgehalt kann nicht überraschen, da dieses Ma- terial in kleinen Mengen zu den allgemeiner verbreiteten Bestandteilen der gewöhnlichen Brunnen- oder (uellenwasser gehört und somit auch in dem Wasser der im Kisezeller Ton befindlicehen Brunnen in der Umge- bung von Buda nirgends fehlt. Barzó sehliebBt- sich bezüglich der Bildung der Budaer Bitterwásser gleichfalls der SzaBósehen Erklárung an und hebt als bekráftigende Tat- sache besonders die sehr autiallenden bedeutenden Unterschiede in der Ouantitát des sehwefelsauren Natriums und sehwefelsauren Magnesiums im Wasser der versechiedenen, einander nahe befindliehen Bitterwasser- brunnen, ferner die unzweifelhafíte Tatsache hervor, dab sich das Wasser der einzelnen Bitterwasserbrunnen nach lüngerem Gebrauche in seinen wertvollen Bestandteilen erschöpft und erst nach einer lüngeren Ruhe- pause seine ursprüngliche Konzentration wieder zurückerlangt. Und tatsáchlieh sind beide Hrfahungen aus dem Prinzipe der SzARó- sehen Anschauungen sehr leicht zu erkláren, ja der Natur des Prozesses nach sehr wahrscheinlich. Namentliech ist cs die erste, welche für die liehtigkeit dieser Auffassung spricht, indem sie auf die dureh lokale, ungleichmábige Bildungsprozesse bedingte Entstehung der wertvollen Bestandteile der fraglichen Bitterwásser hinweist, wáhrend andere Hr- klárungen sehr grobe Schwierigkeiten verursachen. Schon bei Betrachtung der allgemeinen Lage der Budaer Bitter- wasserguellen auf der geologischen Karte fállt es auf, dab ihr Vorkom- men mit dem nahe zur Oberfláche erfolgten Auftreten des Kisezeller Tones in Verbindung steht. Dieses Verháltnis tritt noch schürfer hervor, wenn wir in der Umgebung besser Umschau halten. Die zur Bildung an charakteristisehen Salzen reicher Bitterwasserguellen notwendigen Be- dingungen beschránken sich in der nüheren" oder weiteren Umgebung von Buda nicht nur auf die besprochenen (Muellengruppen, wo das Was- ser zu Heilzwecken gewonnen wird, sondern es sind unseres Wissens in der Umgebung noch zwei Punkte bekannt, wo ein den Heilwüássern áhn- 362 Dr KARL HOFMANN UND D: LUDWIG V. LÓCZY liches, stark salziges Bitterwasser auftritt. Bei der obwaltenden Frage mubten wir auch die Verhültnisse dieser in den Kreis unserer Untersu- chungen ziehen, da die Bildung derselben wenigstens dem Wesen nach oftenbar auf áhnlichen Prinzipien berulien mub, wie die der drei Budaer Bitterwasser-Ouellerappen. Ist demnach die zur Erklürung der Bildung letzterer dienende Theorie richtig, so mub sie auch auf die ersteren an- zuwenden sein. Einer dieser Punkte ist der bereits von Professor SzaBó erwühnte jrunnen in Buda, im Hofe des Hauses Rókus-utcza Nr. 13, dessen Wasser nach MorwáRs Analyse zusammen mehr als 15 pro Mille feste Substanzen gelöst enthült; übrigens ist es von derselben Zusammensetzung, nur diluier- ter, als die in den Handel gelangenden Budaer Bitterwásser. Der andere Punkt ist der in der Umgebung von Bia, am Fule des Berges Iharoshegy befindliche Bitterwasserbrunnen, aus welehem einst eine zeitlang Bitter- wasser auch versendet wurde. Der erste Punkt befindet sich nördlieh, der zweite westlich von dem besporchenen Bitterwasserguellen-Gebiete. Durch beide wird die Ansicht SzaBós bekráftigt. Der Bitterwasserbrunnen in der Rókus-uteza befindet sich unter ganz übereinstimmenden Verhültnissen, wie die Brunnen der drei bespro- chenen Gruppen, da er auf der alluvialen Ebene am Rande der Mündung des ringsum von Kisczeller Ton umgebenen Tales Rókusvölgy gelegen ist. Die geologisehen Verhültnisse des Iharoser Brunnens sind diesen gleich- falls sehr áhnlich. Dieser letztere Brunnen liegt in jener Zone, wo der Kisczeller Ton an der áuBeren Seite des Budaer Gebirges unter die Pec- tunculus-Sandsehichten des Bia— Budafoker Hügellandes einföllt. Er be- findet sich am Grunde einer grölberen Abzweigung des Iharoser Tales ; an den umgebenden Gehüngen sind ringsum nur die Schichten des Pectun- culus-Sandes, zu unterst mit ihren tonigen Bünken sichtbar; der Grund des Brunnens mub aber unzweifelhaft im undurehlássliehen Kisczeller Ton sein. Es muG noch erwühnt werden, dab der Löb — wie wir uns durch zahlreiche Versuche überzeugten — nicht nur auf dem Lágymányoser, Örmezőer und Dobogóer Ouellengebiete, sondern auch anderwürts in der Umgebung in kleinen Mengen leicht lösliche Sulfate und Chlorverbindun- gen enthált, welche für die Budaer Bitterwásser am meisten charakteri- stisch sind. Diese Salze zeigen sich nicht nur dort, wo der LöbB auf Kis- czeller Ton lagert, sondern auch an Stellen, wo seine Basis durch andere Schichten gebildet wird und es unmöglieh würe das Vorhandensein dieser Salze dadurch zu erklüren, dab dieselben infolge der Kapillaritát allen- falls aus dem verwitternden Kleinczeller Ton in den Löb gelangt wáren. Diese Salze verursachen Auswitterungen, die an Löbwünden in trocke- neren Perioden gewöhnlich beobachtet werden können. Unzweifelhaft tra- ÜBER DIE ENTSTEHUNG DER BUDAER BITTERWASSEROUELLEN, 365 gen diese im Löb befindlichen Salze zur Vermehrung des groben Salz- gehaltes der Dobogóer, Őrmezőer und Lágymányoser Bitterwasserguellen bei. Nachdem auf dem Gebiete der Bitterwasserguellen der Kisczeller Ton stellenweise mit LöbB bedeckt ist, konnte ein Teil ihres Grundwassers nur durch die lockere Löbsehichte hindurch auf den Rücken des wasserun- durcnlássigen Kisczeller Tones gelangen. Demnach konnte sich auch aus dem Löb mehr Salz in den Kesseln ansammeln, in welchen sich die Bitter- wasserguellen befinden, namentlieh früher, als die Löldecke hier noch weniger entfernt gewesen ist. An der Entstehung der wertvollen Bestandteile der Budaer Bitterwásser kann dem Löb aber eine blo$ geringe Rolle zu- geschrieben werden, da bei dem lharoser Brunnen die lokalen Verhált- nisse es nicht zulassen, wenigstens nicht ohne eine ganze Reihe von er- zwungenen, unwahrscheinlichen Voraussetzungen, dab wir den charakte- ristisehen Salzgehalt aus dem, nur in einiger Entfernung vorkommenden Löb ableiten, wáhrend es andererteils sicher ist, da die in der weiteren Umgebung von Buda unter so áhnlichen Verháltnissen und mit so áhn- lichen Eigenschaften vorkommenden Bitterwasserguellen den sie gemein- sam am meisten charakterisierenden Salzgehalt nur den im Wesen über- einstimmenden Bildungsursaehen verdanken können. Herner würe der grobe Unterschied im Natrium- und Magnesiumsulfat-Gehalte der Wüsser in den einzelnen Brunnen der Dobogóer, Őrmezőer und Lágymányoser Gruppe ebenfalls nur sehr schwer erklárlich, wenn der Salzgehalt der Bitterwásser hauptsáchlieh aus dem Löb ausgelaugt worden würe. Das Hauptguantum des wertvollen Salzgehaltes der Budaer Bitterwásser be- trachten wir — mit SzaBós Ansicht übereinstimmend — als aus der Ver- witterung des Kisczeller Tones entstanden. Über die chemische Zusammensetzung des Kisczeller Tones fehlen bisher guantitative Daten, durch welche die SzaBósche Erklárung eine vollkommen feste Bekráftigung erlangt hüátte. Um in dieser Hinsicht we- nigstens zu einigen, eine sicherere allgemeine Orientierung zulassenden Daten zu gelangen, hatten die Herren weil. WILHELM PItrITz, gewesener Privatdozent am Polytechnikum, und SAMUEL FISCHER die Freundlichkeit, einige, vom Gebiete der Bitterwasserguellen stammende Proben des frischen Kisczeller Tones einer guantitativen chemischen Analyse zu unterwerfen, namentlich die in Form von Dolomit vorhandene Magnesia und das an Kieselsáure gebundene, hauptsüchlich in Form von Feldspat vorhandene Natron guantitativ zu bestimmen, behufs Beurteilung dessen, ob diese Substanzen im Kisczeller Ton überhaupt in solehen Ouantitü- ten vorhanden sind, dab aus diesen die Entstehung der Bitterwasser- guellen erklárt werden könnte? In dem auf dem Dobogóer (Gebiete Herrn SAxLEHNERS, vom Grunde des erwáhnten neuen Brunnens genommenen, anscheinend noch frischen 364 Dr KARL HOFMANN UND D! LUDWIG V. LÓCZY Kisczeller Ton fand Herr FiscHER in 1000 Gewichtsteilen des vorher mit Wasser ausgelaugten Materials : 159 G. T. Magnesia (in Form von Dolomit) und 31 G. T. Natron (in Form von Silikat), was circa 121-6 G. T. Dolomit und 4170 G. T. Natriumfeldspat entspricht. In einem, von anderer Stelle, vom (Gebiete der Lágymányoser Gruppe stammenden, am Ful8e des Gellérthegy (nahe zum Promontorer Mauthause) gesammelten Kisczeller Ton zeigte sich nach der Bestim- mung Herrn Dr. Pinuirz? ein noch bedeutend grölerer Alkaligehalt ; u. zw. : 346 pro Mille G. T. Kaii, 297 c c a a Natrium und 217 € c c a Magnesium in Form von Dolomit, d. i. 996 pro Mille G. T. Dolomit. Demnach kommen im Kisezeller Ton der Dolomit und der Alkali- feldspat in bedeutender Menge vor, in einer Ouantitát, die als vollkom- men genügend erscheint, um den zu den salzigen Hauptbestandteilen der Bitterwasserguellen notwendigen Natrium- und Magnesiumbedarf zu decken. Auf Grund der obigen Bestimmungen würe der in einem Kubik- meter des aus dem neuen Dobogóer Brunnen entnommenen Kisczeller Tones enthaltene Dolomit im Stande (das spezifisehe Gewicht des Tones mit 2:4 angesetzt), 230-8 Kilogramm sehwefelsaurer Magnesia das nötige Magnesium, das als Silikat vorhandene Natrium aber 27-8 Kilogramm sehwefelsaurem Natron das nötige Natrium zu liefern. Wenn wir auf dem Dobogóer Gebiete die Ouantitát des jáhilich produzierten Bitterwassers mit 6 Millionen Liter, dessen sehwefelsaures Natrium mit 226 pro Mille Ge- wichtsteilen, seinen Gehalt an sehwefelsaurer Magnesia mit derselben Zitffer ansetzen — was nicht sehr wenig sein dürfte — so werden dem Gebiete durch das erzeugte Bitterwasser jührlich 1.336,000 Kilogramm sehwefel- saures Natrium und eben so viel sehwefelsaures Magnesium entnommen. Zur Deckung dieses wáren von dem genannten Ton cc. 48,000 Kubikmeter oder auf den 4.400,000 Ouadratmeter betragenden Flácheninhalt des ganz im Kisczeller Ton befindliehen (uellengebietes gleichmábig ver- teilt, eine circa 11 Millimeter dicke Schichte notwendig, die unter Mit- wirkung des vorhandenen Schwetelkieses vollstándig verwittern mübte, um das Material für die Hauptbestandteile der cbigen Bitterwassermenge liefern zu können. Den Kisczeller Ton am Lágymányos als Grundlage genommen, würe hiezu die Verwitterung einer viermal dünneren Schichte bereits genügend. 2 KLEINE PALÁAONTOLOGISCHE MITTEILUNGEN. 365 Das im obigen ausführlich Erörterte kurz zusammenfassend, kön- nen wir die Antwort auf die erste Frage folgendermaben geben : Die Budaer Bitterwasserguellen sind ausschlieBlieh freatische Grund- wásser, welche sich nahe zur Oberfláche in der oberen Verwitterungs- rinde des Kisczeller Tones und in den obersten, demselben auflagernden lockeren, diluvialen und alluvialen Ablagerungen bewegen und deren wasserundurchlássiges Becken vom frischen Kisczeller Tone gebildet wird. Um die Bitterwasserbrunnen herum sammeln sich die Grundwösser in mehr oder weniger abflublosen Becken an, deren Grund aus dem wasser- undurchlássigen Kisczeller Ton besteht. Die mineralisehen Bestandteile der Bitterwasserguellen entstammen hauptsüehlieh der Verwitterung und Auslaugung des Kisczeller Tones. Die in der oberen, verwitternden Rinde des Tones sich bewegenden Grundwüsser wirken námlich unter Mitwirkung des Sauerstoffes und Kohlendioxydes der Luft auf das im Kleinczeller Ton vorhandene fein verteilte Pyrit-, Dolomit- und Feldspat-Material zersetzend ein und bilden sich infolge echemischer Zersetzung derselben jene schwefelsauren Salze, deren reichlicher Gehalt für das Wasser der Bitterguellen am meisten charakteristiseh ist. Die erwáhnten Substanzen werden in der oberen, verwitternden Rinde des Kisezeller Tones ausgelaugt; der chemische ProzeB erfolgt teils an entfernteren Punkten, zum grolben Teil aber in den Becken selbst. In diesen letzteren mehr oder weniger abgeschlossenen, flachen Becken konzentriert und konzentrierte sich schon seit lange der Gehalt an gelös- ten Bestandteilen, teils durch die Verdunstung des Wassers, teils aber durch die Neubildung der Salze an Ort und Stelle. KLEINE PALÁONTOLOGISOHE MITTEILUNGEN." Von Dr. AxTrox Kocn. 1. Sphyrenodus cf. priscus Ag. aus dem mitteleozánen Grobkalke der Umgebung Kolozsvárs. Mein geehrter Kollege Dr. Jun. SzápEczgY in Kolozsvár war so freund- lich mir im vergangenen Jahr ein reptilartiges Kieferbruchstüek zur Be- stimmung einzusenden, welches aus den tieferen Schichten des Grobkalkes der Bácstoroker Steinbrüche in den Besitze des Siebenbürgisehen Museums X Vorgetragen in der Fachsitzung der ungarischen Geologischen Gesellschaft am 6. April 1904. Földtani Közlöny. XXXIV köt. 1904. 24 366 D: ANTON KOCH gelangte. In diesem Reste erkannte ich sofort die ausgestorbene Fisch- gattung Sphyraenodus. In dem Bruchstücke des unteren Kiefers stecken noch 6 konische, einwürts hakig gekrümmte, spitze Zühne; von zweien ist die Krone knapp am Halse abgebrochen, und mehrere Alveolen frühe- rer Zühne hinterlieben noch Spuren. Die Zahnkegel zeigen an ihrer Basis feine Lüngsstreifen, im übrigen sind sie glatt. Der Kieferknochen ist seiner Lánge nach auffallend faserig; seine Lünge betrügt 6-8 em., die gröbte Breite 1 cm. Die Kegel der Zühne sind 4—8 mm. hoch, an ihrer Basis 3—4 mm. breit und von aubBen nach innen zu etwas zusammengedrückt. Indem ich diesen Rest mit den bisher beschriebenen Sphyrxenodus- Arten verglich, kam ieh zu dem Resultate, dab er jedenfalls am nüchsten dem von AGassiz besechriebenen Sphyraenodus priscus stehe, dessen Ori- ginale aus dem Londoner Ton der Insel Sheppy, daher aus einer etwas álteren Schichte, als wie der mitteleozáne Grobkalk von Bácstorok, stammte. Die Art von Bácstorok ist kaum etwas kleiner, wie Sph. priscus ; es zeigen sich jedoch trotz der groben Áhnliehkeit auch einige Abweichungen, so daB ich sie nicht für ganz identisehe Formen halten kann. Eine genauere Beschreibunc dieses Restes samt Abbildung folgt spáter. 2. Smerdis cf. macrurus Ag. aus dem obermediterranen Dacittuffe von Dés. Ebenfalls Prof. Jun. Szápzczgv hatte die Freundliehkeit mir zur Bestimmung einen interessanten kleinen Fischabdruck einzusenden, wel- chen er im vorigen Jahre in Dés für das Siebenbürgisehe Museum erwarb. Der Fischabdruck befindet sich im hellgrünen, feinkörnigen Dacittuff, welcher bekannter Weise in der Umgebung von Dés die Basis der ober- mediterranen Stufe und das Liegende des Salzstockes von Désakna bil- det. Der Rumpf des Fischchens mit den Flossen samt der Schwanzflosse ist ziemlich gut erhalten; vom Kopfe aber ist blos das untere Dritteil mit einem Teile des Operculums vorhanden. Das Ergebnis einer Vergleicehung dieses Restes mit den besehriebe- nen fossilen Fischen ist, dab unser Déser Fischlein am náchsten der in AGassiz. grobem Werke (Recherches — t. IV. p. 57. Tab. 7) beschrie- benen Art Smerdis macrurus stehe, und besonders seiner Fig. 5 gleiche, deren Originale aus dem mitteltertiüren Kalke von Apt (Dpt. Vaucluse) stammten. Der Name dieser Art bezieht sich nicht auf die Gröbe der Schwanzflosse, sondern auf die Lünge des Schwanzstieles — von der Schwanzflosse bis zu den unpaarigen Flossen gerechnet — in welecher Beziehung sie von allen Arten dieses Geschleechtes abweicht. Dieses auf- fallende Kennzeichen ist auch an unserem Fischlein von Dés gut aus- gesprochen, und somit konnte ich trotz kleineren Abweichungen das KLEINE PALÁAONTOLOGISCHE MITTEILUNGEN. 307 Exemplar von Dés auf diese Art beziehen. Hine genauere Beschreibung samt Abbildung will ich spüter geben. Mit grober Wahrscheinlichkeit kann man auch das weniger gut erhal- tene Exemplar eines Fischabdruckes, welches seinerzeit Dr. FR. HERBicH bei Déva, aus dem Andesittuffe erhielt, weleher am Sattel des Sehlobberges in Steinbrüchen gewonnen wurde. Auch an diesem Exemplar fehlt der Kopft ; aber der Rumpf mit dem langen Scehwanzstiel, so auch die Formen der Flossen sind ziemlich gut erkennbar, um aus ihnen die Identitát der Déser Fischart konstatieren zu können. 3. Rest eines neuen Pycnodonten aus dem unteroligozánen kieseligen Schiefertone des Gellérthegy (Blocksberges). Bei Gelegenheit unserer ersten Studienexkursion fanden wir am südlichen Abhang des Berges Gellérthegy, auf dem Erdhügel, welcher bei dem Baue des neuen Wasserreservoirs aufgeschüttet wurde, inmitten des Kisczeller Tegels plattig sehieferigen, graulichweiBen, kieseligen Tonsehie- fer, welcher wahrscheinliceh an der Grenze des Kisczeller Tegels und des Ofner Mergels in Schichten anstehend vorkam. In diesen Schieferstücken fanden sich Pflanzen- und Fischabdrücke in ziemliecher Menge. Es gelang meinem Schüler THEop. KoRgmos unter andern auch einen auBerordentlich interessanten Fischrest aufzufinden, dessen gute Abdrücke beide Teile der entzwei gespaltenen Schieferplatte bedecken. Leider kam aber nur das Schwanzende des Fisches zum Vorschein, der gröbere Teil des Körpers samt dem Kopf liegt noch irgendwo im Trümmerhaufen. Aber auch an diesem Rest konnte ich alsbald erkennen, dab wir es hier mit einem aubBerordentlieh interessanten, nicht nur für Budapest. sondern auch für die Paláontologie neuen Fisch zu tun haben. Aus dem Mergel- und Tonschiefer des Gellérthegy sind bisher fol- gende Fischarten beschrieben worden : 1. Meletta sardinites HxcxgEL in 4—10 em. langen Exemplaren, ist unter allen die háufigste Art. Am erwáhnten Orte fanden auch wir eine Menge Bruchstücke davon. 2. Smerdis budensis HxckEn ist bedeutend seltener. Ich gelangte nach achtjáhrigen Nachforschungen in Besitz blos eines einzigen Exem- plares, und jetzt fanden wir an der erwáhnten Stelle wieder nur Bruch- stücke eines grölberen Exemplares. 3. Lepidopides brevispondylus HEcxen. Scheint sehr selten zu sein, denn es gelang mir noch nicht nur irgend ein Bruchstück davon zu finden. Zu diesen kommt nun als vierte Fischart jener Rest, den ich nach sümtlicehen vorhandenen Charakteren in die Ordnung der Pycnodonti 945 308 D" ANTON KOCH einreihen muB. Der erhaltene Schwanzteil dürfte etwa den Dritteil der Lönge des ganzen Fisches bilden. Da seine Lüánge bis zum Ende des Rückgrades — also ohne den Schwanzflossen — 7-5 cm. betrügt, so dürfte die Lánge des ganzen Fisches beilüufig 22 cm. betragen haben, die gröbte Höhe des Rumpfes aber etwa 15 cm. Unser Fisch gehört also zu den Fischen mit auffallend hoher und flacher Körperform. Der Form nach und im Baue des Skelettes steht unser Fisch der Gattung Pycnodus am nüchsten; die stark eingebuchtete Form der Schwanztlosse jedoch weicht von der doppelt, jedoch sehwach eingebuch- teten Schwanztlosse der bisher besehriebenen Pycnodus-Arten ab; woge- gen in dem Baue der Rücken- und Analflossen die Übereinstimmung voll- stündig ist. Von den übrigen Genera der Pycnodonti weicht der Fisch vom Gellérthegy noch mehr ab, und lábt sich somit in keine derselben einreihen. Übrigens stimmt unser Fisch auch in Bezug des geologisehen Alters am meisten mit dem Pyénodus-Geschlecht, indem dessen Arten unter allen die jüngsten und besonders in den Bozánscbichten verbreitet sind, wogegen der Pycnodonte des Gellérthegy noch etwas jünger ist, da er sich in einer unteroligozánen Schichte vorfand. Wir besitzen somit in dem Fisch des (rellérthegy einen jüngsten Reprásentanten der Odnung Pycnodonti. Wegen Unvollstándigkeit unseres Restes ist eine Konstatierung ge- nerischer und spezifischer Kennzeichen nicht möglich; ich kann deshalb vor der Hand eine eingehendere Beschreibung und Abbildung nicht geben. Ich hoffe jedoch, dab es ferneren Nachforschungen gelingen dürfte, auch die fehlenden Körperteile des Fisches zu finden, im welchen Falle dann ein vollstándigeres und verlábliehes Bild dieser neuen Fischart entworfen werden kann. Finstweilen wollte ich nur die Aufmerksamkeit der Fach- genossen auf diesen sehr interessanten und wichtigen Fischfund lenken : vielleicht dab es cinem oder dem anderen gelingen dürfte, noch einen glüeklicheren Fund, als der bisherige, zu machen. ÜBER DEN FICHTELIT, ALS DAS ERSTE MONOKLIN-HEMIMORPHE MINERAL. 369 ÜBER DEN FICHTELIT, ALS DAS ERSTE MONOKLIN-HEMIMORPHE MINERAL. Von Dr. HuGo Böckn. T. B. CLARK, der zuerst Fichtelit-Kristalle untersuchte, erwáhnt. dab er an den Kristallen desselben hemimorphe Ausbildung beobachten konnte. M. ScHusrER,! der Fichtelit von Salzendeich untersuchte, konnte keine Hemimorphie nachweisen. Der von mir untersuchte Fichtelit stammt aus Redwitz, Bayern. Meine Untersuchungen vollführte ich an Kristallen, die ich aus einer Lösung des Fichtelits in Ligroin erhielt. Bei der Extrahierung der Fichtelitsubstanz aus dem Lignit befolgte ich die Methode Clarks.? Die so erhaltene Substanz löste ich in Ligroin," welches ein vorzügliehes Lösungsmittel des Fichtelits ist. Die aus dieser Lösung erhaltenen Fichtelit-Kristalle sind wasserklar, durchsichtig. Hürte 1. Bei 45" C. beginnen sie zu sehmelzen. Der Habitus der 4—7 mm. langen und 1—2 mm. dicken Kristalle ist tafelförmig. TŰ N HEAT Die beobachteten Formen sind: a— (100), c — (001), m — (110), o — (111). (Vergl. d. Abbildung.) Ausnahmsweise tritt auch 7" — (101) auf. Von diesen Formen ist o —(111) bisher am Fichtelit noch nicht beobach- tet worden. 1 SCHUSTER M. Ueber ein neues Vorkommen von krystallisirtem Fichtelit. Tsechermak s Min. u. Petr. Mitth., Bd VII, S. 88. ? CLARK T. E. Ueber den Fichtelit. Annalen der Chemie u. Pharmacie. Neue Reihe. Bd XXVII, S. 237—238. 3 Auf dieses Lösungmittel machte mich Herr Dr. F. GRÜNLING aufmerksam. 370 HEINRICH HORUSITZKY Die von mir gemessenen und berechneten Werte sind : Gemessen n Berechnet aere— 00001 53236 14 Ce 00N S VEB 16 cso c 000 dd BAY 192 a sm c N00EA10SESABSZBI ia; 48947" m:ma 110: 110 — 82999" Tf 82996 ao SI00- AT E 6855 S 68745. cser 001: 109 C7551 VA TÁGJSÁ ja Derg sc MET E 7 V ZA ora ze a a 0 e et 7 3290" GRAN ee ea les EZ(E esz NAA Die gefendenen Werte stimmen gut mit jenen CLARKS und SCHUSTERS überein. Die Kristalle zeigen hemimorphe Ausbildung, da von der positiven Hemipyramide (Prisma 4. Art) nur die rechte Seite auftritt. Das Vorhandensein der Hemimorphie beweist auch das polare Ver- halten der Achse b, welches mit der Kusprsehen Metode gut nachweisbar ist. Der analoge Pol befindet sich am linken Ende der Achse b. Da unter den Mineralien bisher kein in der monoklin-hemimorphen Klasse kristallisierendes bekannt war, ist der Fichtelit das erste Mineral, dessen Kristalle dieser Symmetrieklasse angehören. Selmeczbánya, den 27. Mai 1904. Min.-geol. Istitut der kgl. ung. Berg- u. Forstakademie in Selmeczbánya. ÜBER FEINIGE ARTESISCHE BRUNNEN DES UNGARISCHEN KLEINEN ALFÖLDES? Von HEINRICH HORUSITZEY. In den Jahren 1892 und 1893, als in Ungarn ein wahrhaftes Fieber ausgebrochen war, artesische Brunnen zu bohren, war aut dem Gebiete des ungarischen kleinen Alföldes die Ortschaft Ürmény die erste, welche auf Anraten des Dománenarztes, Dr. KaRL Tórn, der Frage einer artesi- sehen Brunnenbohrung nüher getreten war. xX Vorgetragen in der Fachsitzung der ungarischen Geologischen Gesellschaft am 6. April 1904. ÜBER EINIGE ARTESISCHE BRUNNEN DES UNGARISCHEN KLEINEN ALFÖLDES, 5371 Nachdem Bergrat Dr. THomas v. SzonraGH, kgl. ung. Sektionsgeolog, nach Lokalbesichtigung ein Gutachten abgegeben hatte, wurde die Boh- rung im November 1903 auf dem 140 m. ü. d. M. gelegenen Kirchenplatze in Angriff genommen. In einer gar nicht betráchtlichen Tiefe war man zwar auf drei wasserführende Schichten gestolhen, das Wasser blieb aber 4 m. unter der Oberfláche. womit man sich nicht begnügte. Die Bohrung wurde daher fortgesetzt, jedoch keine wasserführende Schichte mehr er- bohrt, weshalb die Arbeit bei 432 m. abgebrochen wurde. Obzwar diese Tiefbohrung resultatlos blieb, so zeigten sich die obe- ren Schichten für die Gewinnung von Trinkwasser doch als günstig, was zur Folge hatte, dab sowohl in der Ortschaft selbst, als auch in deren Um- gebung mehrere Bohrungen unternommen wurden, die meist von Erfolg begleitet waren. Innerhalb acht Jahren wurde an folgenden neun Punk- ten gebobrt: 1894, im Frühjahr. Puszta-Mezőkeszj. Tiefe 105 m. Táglich 50 HI. Wasser aus der wasserführenden Schichte II. Temperatur 11" C. 1894, im Herbst. Ürmény, Garten des Dr. K. Tóru. Tiefe 123 m. Táglich 864 HI. Wasser aus der wasserführenden Schichten III. Tempe- ratur 16" C. 1895, im Frühjahr. Ürmény, vor dem alten Gemeindehause. Tiefe 28 m. Táglich 2448 HI. Wasser aus der wasserführenden Schichte I. Tem- peratur 12" C. 1895, Tardoskedd, vor der Kirche. Tiefe 312 m. Táglich 86£ HI. Was- ser aus der wasserführenden Schichte IV. Temperatur 22" C. 1898, im Frühjahr. Tornócz. Tiefe 142 m. Táglich 1492 HI. Wasser aus der wasserführenden Schichte II. Temperatur 167 C. 1898. Ürmény, im herrsehaftlichen Park. Tiefe 156 m. Tüglich $64 HI. Wasser aus der wasserführenden Schichte III. Temperatur 17" C. 1899. Felsőjattó. Tiefe 153 m. Táglich 1720 HI. Wasser aus der was- serführenden Schichte II. Temperatur 167 C. 1899. Puszta-Kulcsárvölgy. Tiefe 49-75 m. Táglich 800 HI. Wasser aus der wasserführenden Schichte I. Temperatur 129" C. 1901. Puszta-Kövecses. Tiefe 153 m. Táglich 420 HI. Wasser aus der wasserführenden Schichte III. Temperatur 147 C. Aus den Bohrprofilen, welche mir von den Herren Dr. KARL Tórn, LUDWIG v. KARSSAY, KOLOMAN ETTER, STEFAN v. TULLY, ALEXANDER v. PARAY, ANTON LÖWENSTEIN und FRANZ SCHNEIDER in zu Dank verpflichtender Weise zur Verfügung gestellt wurden, ist das Absinken des östlichen Teiles des ungarischen kleinen Alföldes vollstándig ersichtlich. Die Wasserscheide der Tüáler Nyitra und Vág besteht aus pontischen 372 HEINRICH HORUSITZKY Schichten, die mit LöB überdeckt sind. Östliceh von Ürmény kommen die pontischen Bildungen auf der Tarányer Anhöhe ca 140 m. ü. d. M. vor und bilden gegen SW zu zwei niedrigere Terrassen, deren eine bei Ürmény in einer Tiefe von ca 30 m. (110 m. ü. d. M.), die andere aber auf dem Sumpflöggebiete ca 50 m. tief (70 m. ü. d. M.) liegt. In der Gegend von Tornócz wurden die oberen pontischen Schichten bereits erodiert, die unteren hingegen lagern horizontal in einer Tiefe von ca 150 m. Auf dem letzteren Grebiete, das nach der Erosion eigentlieh ein Becken gebil- det hat, setzten sich im Diluvium abweechselnd See- und FlabBablagerungen ab. Spüter bildete sich auf der einem stetigen Absinken unterworfenen Landstrecke — auf dem Trockenen ebenso, wie auf den Inundations- gebieten — Löb und wurde dieselbe im Alluvium durch die Übersehwem- mungen der Vág eingeebnet. Auf Grund der gesammelten Daten gelang es mir für meinen Be- richt über die geologische Detailaufnahme im Jahre 1903: cDie Umge- bung von Tornócz und Ürmény, Komitat Nyitrav drei Lüángenprofile in der Richtung W—0, resp. N—S und NW—SO herzustellen. Aus diesen Profilen ist ersichtlich, dab die Hauptfallriehtung der Schichten N0—SW ist, in welcher Richtung das gröbte Ouantum der Wassermassen abfliebt. Gegen W und S von Ürmény nimmt die Müchtigkeit der wasserführenden Schichten betráchtlieh ab. Im allgemeinen können vier wasserführende Schichten unterschieden werden. Die I. wasserführende Schichte befindet sich auf der erwáhnten Wasserscheide und auf den SW-lich von derselben gelegenen niedrigeren Terassen, an der Grenze der pontisehen und diluvialen Schichten. Im das tiefere, eingeebnete Becken gelangend, nimmt das Wasser in den diluvia- len Sandschichten seinen Weg. Die II. und III. wasserführende Schichte kommt in den oberen pon- tiscehen Sedimenten vor. Die IV. wasserführende Schichte kann nur bei der Brunnenbohrung von Tardoskedd erwáhnt werden und ist dieselbe wahrscheinlich bereits den miozánen Bildungen nahe. ÜBER DIE FEUCHTIGKEIT DER SANDHÜGEL LÁNGS DES VÁG-FLUSSES, b/s ÚBER DIE FEUCHTIGKEIT DER SANDHÜGEL LÁNGS DES VÁG-ELUSSES, Von HEINRICH HORUSITZKY. In meinem letzten Vortrage befabte ich mich mit dem geologischen Profile einiger artesisceher Brunnen des ungarischen kleinen Alföldes und möchte jetzt über einige Beobachtungen bezüglich der Feuchtigkeit der auf demselben Gebiete vorhandenen Sandhügel kurz berichten. Unterhalb Szered betritt die Vág das kleine Alföld und weitet sich hier ihr linkseitiges üálteres und jüngeres Inundationsgebiet zu einem Flachlande aus, dessen nordöstliche Grenze durch die Wasserscheide der Flüsse Vág und Nyitra gebildet wird. Die zwischen dieser Wasserscheide und der Vág sich erhebenden Sandhügel bilden den eigentliehen Gegen- stand meiner Beobachtungen. Wahrend meiner agrogeologisehen Aufnahmen ist es mir aufgefal- len, dab sich die Sandhügel selbst bei einer Dürre, in welcher die meisten Oberkrumen gönzlich ausgetrocknet waren, kaum 1—2 Spannen unter der Oberfláche feucht erwiesen haben. Nachdem die Feuchtigkeit im Sande weder aussehlieblich infolge der Kapillaritát noch unter den obwaltenden Umstánden infolge eines anderen physikalischen Gesetzes bis zum Gipfel der Sandhügel gelangen konnte, ging ich der Sache weiter nach und glaube auch die Erklárung für die Feuchtigkeit der Sandhügel dieses Gebietes gefunden zu haben. Zum Verstándnisse derselben ist es notwendig, wiederholt einen kur- zen Blick aut die geologisehen Verhültnisse des Gebietes zu werfen, da sie gerade auf den letzteren beruht. Die Wasserscheide der Flüsse Vág und Nyitra besteht aus ponti- schen Schichten, welche auf der Anhöhe zwischen Mocsonok— Ürmény von typischem LöbB, in der Umgebung von Kulcsárvölgy und Jattó aber, also auf dem ülteren Inundationsgebiete, von Metamorphlöb und sandigen FluPablagerungen bedeckt sind. Auf dem alluvialen Gebiete, wo die obe- ren pontischen Bildungen érodiert wurden, die unteren aber den Grund des eigentliehen ungarischen kleinen Beckens bilden, setzten sich tonige, sehlámmige Seeablagerungen und sandige, schotterige Flufgeschiebe ab, welche das einem allmáhliehen Sinken unterworfene Becken eingeebnet haben. Diese das Becken füllenden Sedimente schmiegen sich an die in meinem letzten Vortrage erwáhnten pontischen Terrassen an. x Vorgetragen in der Fachsitzung der ungarischen Geologischen Gesellschaft am 4. Mai 1904. 374 HEINRICH HORUSITZKY Die jetzige Oberflicbe wird von ülterem FluBsande gebildet, der mit der Zeit zu Flugsand wurde und die Hügel gebildet hat. Durch die spüteren Übersehwemmungen der Vág wurden die Niederungen mit Schlamm und Ton bedeekt. Zur selben Zeit wurde ein Teil der Sand- hügel durch Wind und Wellenschlag wieder abgetragen und ihr Material auf den sie umgebenden Schlickablagerungen verstreut. Es müssen hier daher zwei Sandarten: der auf ursprünglieher und der auf sekundárer Lagerstütte befindliche auseinander gehaiten werden, die sich aber in petrographischer Beziehung völlig gleichen. Diese beiden verschieden gelagerten identisehen Sande waren es, die mich zur Erkenntnis dessen führten, wie die Feuchtigkeit selbst bei grober Dürre bis zum Gipfel der Hügel gelangen könne. Die Handbohrungen überzeugten mich nümlich davon, dab an Punkten, wo unter dem Sande humose Schlammscehichten lagern, derselbe zeitweise vollstándig trocken, wüáhrend er auf den Hügeln zur selben Zeit bestündig feucht ist. Als ich dann an der Hand der artesischen Brunnen dieser Gegend die Bewegung der Grundwásser studierte, fand ich die Erklárung für die- sen Umstand. Auf der Anhöhe Mocsonok—Ürmény bewegt sich das Grundwasser an der Grenze der diluvialen und pontischen Ablagerungen. Dieses Grund- wasser gelangt in das eingeebnete Becken und geht hier sein grölber Teil in die an den pontisehen Terrassen auskeilenden diluvialen FlubGsand- schichten über. Derartige wasserführende öSchichten konstatierte ich zum Beispiel bei den artesischen Brunnenbohrungen in Tornócz und Mező- keszi. Nach den Aufzeichnungen des Arztes von Ürmény, Dr. KARL Tórn, stieb man im artesischen Brunnen von Tornócz bei 62—63 Meter zuerst auf Wasser, dessen Menge 1152 Hektoliter pro Tag betragen hat. Bei 101 Meter wurde eine zweite wasserführende Schichte erreicht, die táglich 2592 HI. lieferte; bei 104—106 m. stieb man abermals auf ein unter hydrostatisehem Drucke befindliches Wasser, das sich noch immer in einem diluvialen Sande bewegt. Ebenso bekam man im artesi- sechen Brunnen von Mezőkeszi in einer Tiefe von 60 m. aus diluvialem Hande aufsteigendes Wasser. Uns interessiert jetzt blob die oberste der Grundwasser enthaltenden Schichten. Es ist aber mögliech, ja sogar wahrscheinlicher, daG ein Teil dieser Wassermasse in Sandschichten eindringt, welche noch höher gele- gen sind, als diese. Nachdem das Wasser unter Druck steht, strebt es in dem lockeren Sande durch Kapillaritát und Verdunstung der Öber- flüche zu. In dem sekundár gelagerten Sand, der von dem unteren Sande durch eine dichtere Sehlickschiechte getrennt ist, kann das Wasser in ÜBER DIE FEUCHTIGKEIT DER SANDHÜGEL LÁNGS DES VÁG-FLUSSES, 375 áhnlicher Weise nicht empordringen, infolgedessen derselbe nur solange feucht bleibt, bis seine, infolge der Wasserkapazitüt aufgenommene Feuch- tigkeit nicht verdunstet ist. Tritt dieser Fall ein, 80 bleibt er trocken. In den ursprünglichen Sandhügeln aber, wo sich das Grundwasser in den unteren Partien bestündig bewegt, dringt dasselbe — nachdem es sich unter hydrostatisehem Drucke befindet —! aufwárts. Dies also ist der Grund, weshalb wir am Gipfel der Sandhügel dieses Gebietes selbst bei gröbBerer Dürre eine bestándige Feuchtigkeit vorfinden. UTOTT VT EKÉE Bericht der Erdbebenwarte der Ung. Geol. Gesellschaft zu Budapest über die Erdbeben im Mai und Juni 1904. Lage der Erdbebenwarte : L. 19" 5" 55" (12 l6m 23-69) E. Gr.—Br. 479" 30" 92" N.] Apparat: Strabburger Horizontal-Sehwerpendel. A — N—-S-licher Pendel, Bewegung W—E; B — W—E-Pendel, Bewegung N—S. Abkürzungen: V — Vorbeben; H — Hauptbewegung; M — NMaximalausschlag der Pendel; m, — gröbte Amplitude ; E — Ende; D — Dauer in Minuten; Zeit M.-E. Z., gezüblt von Mitternacht bis Mitternacht. No. Datum / A JAL M ma] E D [/Anmerkung Mikroseismische Unruhen am 15., 19., 23. Mai. age Eta 3 űl . . szú A. 16h 7290" 16 172— 164 36m ] 16t 28m 105 30 ) 164 592 I 592 11.] 25. VI. 1904. c esés dé SÉtÉN jek B. 16£ 8m105 164 18m— 164 35m ] 164 28m 96 (172 8m 160 A. 291 95m 305 ) 291 30 — 99n 55m — 291 40m 905 50 ! 234 30 65 19.] 25. VI. 1904. — I] -——i B. 991 95m 99n 99m 99 55m ) 994 40m 485 31 ) 231 18m 58 A. 199 119 ca ET 1 ) 191 25m 14) 13.] 26. VI. 1904. — —][5—— — ] B.12 11" — e 1 1 192 29m ! 18 A. An 9m305) 1h 49m— 14 58m 12 44m 905 9 ) 2 96" Vga 14.] 27. VI. 1904. ———— — - - Ezndésztötáeesl B. at ege 35e dt 492 — 14592 1n 43m 955 98 ) 91 26m 17 Mikroseismische Unruhen am 8., 10., 15., 99. Juni. Im Auftrage der Erdbebenwarte : A. v. Kalecsinszk1, Dr. K. Emszat. FÖLDTANI KÖZLÖNY 11—12. FÜZET XXXIV. KÖTET. 1904. NOVEMBER-DECZEMBER, ADATOK A BALATON-FÖLV IDÉK BAZALTOS KÖZETEINEK ISMERETEH EZ, Dr. Viráris IsTváN-tól.§ A mult év tavaszán a Balaton-bizottság elnöke, dr. Lóczy LaJos egye- temi tanár úr felszólított, hogy tegyem petrographiai vizsgálat tárgyává a Balaton-fölvidék bazaltos kőzeteit. A megbizatást örömmel vállaltam el annyival is inkább, mert egy- felől dr. BöckH Hucó m. k. bányatanácsos úr, a selmeczbányai bányászati főiskola ásvány-földtani tanszékének tanára a petrographiai vizsgálati módokba bevezetett és másfelől dr. Ssmsey AwxpoR főrendiházi tag úr az anyagiakban készséggel helyezte kilátásba szives támogatását. A nyári szünidő nagy részét a Balaton-fölvidék vulkáni eredésű hegyeinek a bejárására s kőzetanyag gyűjtésére fordítottam. A gyűjtött anyagból a bazaltos külsejű kőzeteket a tél folyamán a selmeczbányai m. k. bányászati és erdészeti főiskola ásvány-földtani tanszékének petro- graphiai laboratoriumában vizsgáltam meg, a hol dr. BöckH Hucó bánya- tanácsos, főiskolai tanár úr munkám egész tartama alatt tanácsaival támogatott s minden felmerülő akadályon átsegített. x A Balaton-fölvidék vulkáni eredésű hegyeinek főzöme azon völgyelés két oldalán helyezkedik el, a melyet a Veszprém— -Nagyvázsony— Kapolcs— Monostorapáti— Diszely— Tapolcza közti országút is követ. Ezen útvonaltól északra emelkedik a 601 m. magas Kabhegy, az egész Balaton-fölvidék legmagasabb s leghatalmasabb vulkáni eredésű hegye és az Agártető, a mely mind magasság, mind tömegkiterjedés tekintetében a második helyet foglalja el. E két hatalmas hegy közelében helyezkedik el a Somhegy, az Oláhhegy, a Rekettyés, a Tikhegy és a Bondoró. A Bondoróval szemben terül el, úgyszólván az útvonal mentén, a harmadik nagy vulkáni eredésű hegytömeg: a Királykő- Feketehegy csoportja, a melyben az Apáti hegy vagy a Bonczos- X Előadta a Földtani Társulat 1904. évi május hó 4-én tartott szakülésén. Földtani Közlöny. XXXIV. köt. 1904. 25 378 Dr VITÁLIS ISTVÁN tető 450 m. magasra emelkedik. Ez előtt foglal helyet a Sátormál vagy a Balatonlátó hegy. A veszprém—tapolczai völgyelés mentén elhelyezkedett vulkáni ere- désű hegyeken kívül délre és északra is szétszórt szigetekként emelkednek ki a Halomhegy, a két Hegyestő, a Tihanyi félsziget s a Balaton déli partján a Boglári és a Fonyódi Várhegy délre, északra meg a Bába felé terjeszkedő hullámos vidéken a várrommal koronázott Somlyó, a Kis-Somlyó, a Sághegy és a végeken a Magasi és a Sitkei halmok. A veszprém—tapolczai völgyelés Diszelyen túl medenczévé tágul ki. A legszebb és a leghatalmasabb vulkáni eredésű hegyek a tapolczai me- dencze peremén helyezkednek el, mint egy hatalmas gyűrű szemgyönyör- ködtető ékkövei. Itt emelkedik északról kelet s dél felé haladó ív mentén a Véndegi halomcsoport, a harangforma Haláp, a ezukorsüveg alakú Hegyesd, a Halyagos, mögötte a Köves, a Kopasz és a Harasz- tos, a Csobáncz, a Tóti és a Gulácsi hegy; a sort délen a hatalmas testű Badacsony és a várrommal koronázott Szigligeti hegycsoport zárja, míg a medencze közepe táján a Szent-György szép oszlopsora néz Tapolcza felé. Egészen külön áll végül a Tátika hegy csoportja vagy a lázi hegyek sora, a melyek a Sümeg-szigligeti horpadás és a Zala völgye között elterülő hatalmas mészkő-dolomit rög peremén sorakoznak északra dom- borodó ív mentén. A Balaton-fölvidék földtani viszonyait BEupaNT,! ZEPHAROVICH,? OÖTOLICZKA," STACHE" adatain kívül BöckH JÁNncs és dr. HorMANN KÁROLY tette részletes és alapos vizsgálat tárgyává. Böcxgn János a Bakony déli részének földtani viszonyaiban? főleg e vidék sztratigrafiáját ismerteti alapvető részletességgel, de műve II. részé- nek 93—108. lapján a bazalt és tufái czímen összefüggést mutat ki az eruptiv kőzetek fellépése és a vidék tektonikája között is. Dr. HoFrMaNwx KÁRoLYy (A Déli Bakony bazaltkőzeteiv " eczímű nagy munkájában a Böcxn János által gyüjtött kőzetek petrographiai leirásá- 1 BEUDANT: Voyage géologigue et minéralogigue pendant Vannée 1818. Paris 1822. t. II. Ch. 17 et 18 et t. III. Ch. 6. 2 ZEPHAROVICH: Die Halbinsel Tihany im Plattensee und die nüchste Um- gebung von Füred. K. k. Acad. d. Wiss. Wien. 1856. Bd. 19. pg. 349—373. 3 Srorrczka: Bericht über die im Sommer 1861. ausgeführte Uebersichtsaut- nahme des südwestl. Theiles von Ungarn. Jahrb. k. k. geolog. Reichanstalt. Bd. 13. pg. 20. 4 SracHx: Jahrb. k. k. geolog. Reichanst. 1862. Bd. 12. Verh. pg. 145—148. 5 I. rész. A m. kir. Földtani Intézet Évkönyve II. k. II. f. Pest. 1872. A. II. rész u. a. Évk. III. k. Pest, 1874. G A m. kir. Földtani Intézet Évkönyve III. k. 3. f. Budapest, 1875—78. ADATOK A BALATON-FÖLVIDÉK BAZALTOS KŐZETEINEK ISMERETÉHEZ. 379 nak kapcsán a magnetit és az ilmenit kiválásának a törvényszerűségét kutatta s az ilmenitre vonatkozólag olyan becses megfigyeléseket közölt, a melyek nevét a nemzetközi szakirodalomban is megörökítették. Böcgen János és dr. HoFrMaANN KÁROLY alapvető jeles munkájának megjelenése óta immár egy emberöltő telt el, okadatolt volt tehát a Ba- laton-fölvidék földtani viszonyait! s ezek között a vulkáni eredésű hegye- ket is, részint a petrographia modernebb módszereivel, részint a vul- kanológia újabb nézőpontjáról ismét vizsgálat tárgyává tenni. Ily nagy eruptiv területen, mint a minő a Balaton-fölvidék, már a priori lehet várni, hogy az elszigetelt s egymástól távol álló eruptiv kőze- tek között petrographiailag is, kor tekintetében is különbség lesz kimu- tatható, másrészt viszont bizonyos megegyezésnek, vérrokonságnak is kell mutatkoznia, a mely egy-egy petrographiai provinczia kőzeteinél sohasem hiányzik. Ezeket a kérdéseket az eddigi kutatók nem igen érintették. Ezek- nek a megoldását tűztem ki feladatomúl. Minthogy pedig a korviszony- nak s az elkülönülésr folyamatoknak a megállapítása feltételezi a pontos kőzettani ismeretet, első feladatom a Balaton-fölvidék eruptiv kőzeteinek petrographiai tanulmányozása volt, hogy ezen tanulmányaim, valamint a helyszínén még a jövő nyáron végzendő részletesebb bejárás alapján a feladatomúl kitűzött kérdéseket megoldhassam. Jelen alkalommal petrographiai vizsgálataim főbb eredményét aka- rom előadni néhány genetikai megjegyzés hozzácsatolásával. Dr. HorManw KánRony a cDéli Bakony bazaltkőzeteis cz. nagy mun- kájának I. részében 15 hely? tömött kőzetpéldányát vizsgálta meg, én ezeken kívül még 21 hely köőzetét vettem petrographiai vizsgálat alá." E 36 lelőhely kőzetpéldányaiból 78 csiszolatot vizsgáltam át. Ezen- kívül Böckn Jáwsos miniszteri tanácsos úrnak, a Magyar Földtani Intézet igazgatójának kegyes engedelmevel s Dr. Szorvracm TAMÁS bányatanácsos úr lekötelező előzékenységéből, a melyért e helyen is hálás köszönetemet nyilvánítom, abba a szerencsés helyzetbe jutottam, hogy átnézhettem dr. HoFMANN KÁROLY eredeti csiszolatait. 1 L. a M. Földrajzi Társaság Balaton-bizottságának jelentése 1892—93. évi működéséről. Lóczy LAJos: A Balaton geológiai történetéről és jelenlegi geológiai jelentőségéről. Földr. Közl. XXII. k. 123. 1. 2 Kabhegy, Oláh hegy, Agártető, Haláp hegy, Királykő-Fekete hegy, Cso- báncz, Köveshegy, Kopasztető, Hegyes, Szent-György hegy, Halom hegy, Gulács, Badacson, Tik hegy és Szigliget (i. m. 479. 1.) 3 Megvizsgáltam ugyanis a már elősorolt 15 lelőhely kőzetén kívül: Mencs- hely, Dörgicsei sárkút, Fonyód, Halyagos, Som hegy, Mindszentkállai Öreghegy, Harasztos, Tóti hegy, Rekettyés, Nyíres, Bondoró, Sátormál, Fertős, Szebike, Nagy- Láz, Tátika, Somlyó, Kis-Somlyó, Sághegy és sümeg-prágai bazaltbánya kőzetét. 95k 380 Dr: VITÁLIS ISTVÁN A Balaton-Fölvidék tömött eruptiv kőzetei eddigi vizsgálataim alap- ján a következő typusokra oszthatók: I. Magnetites ilmenites nefelines bazamitoid ; II. Imenites magnetites földpátos bazalt és III. Limburgi- toidok. 1. Magnetites ilmenites nefelines bazanitoid. — Szigligeti typus. — Az ide tartozó kőzeteket a többi typustól nagyon határozottan külön- bözteti meg sárgás vagy sárgásbarna üvegbázisuk, a mely mint mezosztázis szorul a többi kőzetalkotó ásvány közé. Nagyon jellemző erre az üveganyagra, hogy mindig többé-kevésbbé szabályosan elhelyezett ilmenit-tűket, ilmenit-trichiteket tartalmaz. Ilyenféle trichiteket a Kaninchenberg sötét magmabazaltjából rajzolt le BoRickyY! Csehország bazaltjairól írt nagy munkájában az I. tábla 1. ábráján. Az első generáczió ásványai kiválásuk sorrendjében : pikotit, apatit, magnetit, olivin, augit és földpát. A földpát részint plagioklász az albit-ikertörvény szerinti jellemze- tes ikerrovátkoltsággal, részint egy közelebbről pontosan meg nem hatá- rozható, sokszor rombusos keresztmetszetű, ikerrovátkoltságot nem igen mutató földpát, a mely valószinűleg nátronortoklász vagy nátron- mikroklin. Az említett sárgásbarna üvegalapon kívül színtelen, optikailag amizotróp, nefelinttoid mezosztázis is előfordul. A pikotit az olivinben alkot apró zárványokat. Az apatit igen nagy mennyiségben fordul elő, hosszú, víztiszta tűk alakjában. A magnetiten és az olivinen kívül az összes többi ásvány- alkotóban és a mezosztázis-üvegben is megvan. Gyakran több ásványon vonul keresztül. A magnetit többnyire jól körülhatárolt sötét-fekete kristályokban fordul elő zárvány gyanánt az összes utána kivált alkotó részekben. A Szebike alján lévő kőzetben azonban szép trichitekben is előfordul. Az olivin általában a legnagyobb, a legfeltűnőbb alkotó rész. Szabad szemmel is jól felismerhető. Rendesen kristálytanilag jól körülhatárolt idiomorf egyénekben található, de allotriomorf szemecsékből alakult halma- zok sem hiányzanak. A fonyódi közet olivinjén a (011) DP oo szerinti iker- összenövést is észleltem. Igen gyakran magmatikusan corrodált. A mag- matikus rezorpczió folytán nemcsak az élei vannak legömbölyítve, hanem 1 BokRrckí: Petrographische Studien an den Basaltgesteinen Böhmens. Prag. 1873. 49. és 267. I. és I. tábla 1. ábra. ADATOK A BALATON-FÖLVIDÉK BAZALTOS KŐZETEINEK ISMERETÉHEZ. 381 kisebb-nagyobb mélyedések, tömlőszerű öblösödések is vannak benne, a melyeket alapanyag tölt ki. Magnetit- és üvegzárványok gyakoriak benne. Az olivin sokszor igen erősen elváltozott. Ebben a tekintetben egyébiránt elég nagy eltérések tapasztalhatók. Ritkán egészen üde, mint pl. a Szebike s Tátika alja kőzetében, rendesen sárgás vagy sár- gásbarna szélesebb-keskenyebb perem környezi, avagy egész tömegében sárgás-barnává vált vastartalmának oxydácziója következtében. Ez az elváltozás kívülről befelé halad s ennek megfelelően a magmatikus resorptió okozta beöblösödéseket is sárgás vagy sárgásbarna szegély környezi. Ezeknél az olivineknél a széleken néha rendkívül vékony, rostos sáv észlelhető. Más helyeken ismét az olivinen kezdődő szer- pentinesedés mutatkozik. A szerpentinesedés a repedések mentén indul meg s a szerpentinesedéssel calczit kiválás is kapcsolatos. Az augit halvány ibolyaszínű s erős disperziót mutat, a mi titan- augitra vall. Jól körülhatárolt, többnyire idiomorf prizmás termetű kris- tályokban fordul elő: A kristályok határoló lapjai közül az (100) co P oo, (010) cs P ca, (110) cs P és a (111) P lapok állapíthatók meg. (100) sze- rinti ikrek gyakoriak s majd csak két félből állanak, majd pedig polisyn- tetikusak. Keresztformájúan vagy sugarasan elhelyezkedett gomolyszerű össze- növések, a minőket H. RosexBuscn a Kaiserstuhl limburgitjából említ" s a minőkről kőzettani kézi könyvében igen jó ábrát is közöl," igen gyak- ran láthatók (pl. a szigligeti telér kőzetében). Pleochroizmusuk igen erős a — b szürkés sárga, c — ibolyás szürke. Optikai orientálódások c : c — ca. 409. Az öves felépítés, különösen annak egy specziális esete, az ú. n. :homokórás szerkezetv, rendkívül elterjedt jelenség. Az öves szerkezetre dr. HoFMANN is ráutal, a homokórás szerkezet jelenségét INKEY BÉLA? írja körül 1878-ban a Sághegy doleritjének augitjain. A homokórás szerke- zetnek különben egész irodalma van. Behatóbban BrumnicH foglalkozott vele először, de mindjárt utána BRÖGGER és BEcKE, majd GRABER is igye- kezett megoldani a kérdést. Szépen foglalja össze az erre vonatkozó iro- dalmat A. PELIKkan." A szóban forgó kőzettypus augitjain keresztezett 1 H. RosExBuscH: Petrographische Studien an den Gesteinen des Kaiser- stuhls. Neues Jahrbuch für Mineralogie, Geol. u. Palxeont. Jahrg. 1872. 45. 1. 2 H. RosExBuscH: Mikroskopische Physiographie der Mineralien und Ge- steine Bd. I. Tafel XVIII. 5. ábra. 3 INKEY BÉLA: Két magyarhoni doleritről. Földt. Közl. VIII. évfolyam. (1878). 223. I. 4 A. PELIKAN: Ueber den Schichtenbau der Krystalle. Tschermak s Mineral. Petr. Mittheil. (Neue Folge) Bd. XVI. pag. 3. 382 Dt VITÁLIS ISTVÁN nikolok között a sectorok trapezoid-szerű éles conturokkal illeszkednek össze; olyan szabálytalan conturokat, mint a iminőket RINNE! említ és rajzol, egyetlen esetben sem észleltem. RiwxwE-nek ahhoz a feltevéséhez tehát, hogy a homokórás augitok eredetileg kristályvázak voltak, a melye- ket a magma részben feloldott s később szabályszerűen kiegészített, nem járulhatok hozzá, hanem A. PELIKAN-hoz csatla- kozom, a ki a SÉNARMONT-féle kisérlettel kimu- tatta, hogy az a nézet, hogy előbb váz keletkezik s a váz hézagai azután töltődnek ki, tarthatatlan és hogy a homokórás szerkezet a réteges növe- kedés egy sajátszerű esete.? Augit kristályokból összehalmozódott gu- mók, ú. n. vaugit szemeks igen gyakoriak. Na- gyon érdekesek azok az augit mikrolitek, melye- 1. ábra. Ouarcz-rög augit- ket a Kálomis tó mellékéről való kőzetben mikrolit koszorúvala Sátor- . guarcz-zárványok körül látni. A guarez össze- mál kőzetéből. vissza van repedezve s typusos kataklázos szer- kezetet mutat. A guarcz-rögöcskék körvonalai le vannak gömbölyödve s gyönyörű augitmikrolitekből álló koszorú fogja őket körül. E guarcz-rögöket a magma a pontusi homokból ragadta ma- gával. Ilyen augit-mikrolit öv látható a Sátormál közet csiszolatáról készített rajzomon is (]. a mellékelt ábrát)" A földpátok két csoportra oszthatók. Egy részük élesen határolt, ikerrovátkolt kristályokból áll, melyeknek közelebbi meghatározása nem volt lehetséges. A (010) laphoz közel fekvő metszeteken észlelhető kioltó- dás azonban valami bázisos plagioklászra vall. Ide tartoznak azok a plagio- klászok is, a melyek összehalmozódva undulatórikus kioltódást mutatnak. Ezen plagioklászokon kívül még élesen körül nem határolt oblongumos, vagy rombus alakú földpátmetszetek is előfordulnak, melyeken az iker- rovákoltságnak semmi nyoma sem észlelhető. Nagyon jellemző ezen el- mosódott conturú földpátokra, hogy a széleikbe a sárgás-barna üvegbázis ilmenit-tűi belenyúlnak. Kis kiterjedésük, rosz körülhatárolásuk, undula- tórikus kioltódásuk miatt közelebbi meghatározásuk nem volt lehetséges, noha a bissectrixekre merőleges metszetek is előfordulnak. A kiválási sorrend arra vall, hogy e rombusos földpátok az ikerro- vátkolt plagioklászoknál később kivált, savanyúbb földpátok. 1 FRirz RINNE: Der Dachberg, ein Vulkan der Rhön. Jahrbuch der König- lieh Preussischen geolog. Landesanstalt und Bergakademie zu Berlin für das Jahr 1886. Abhandlungen. 6. 1. Fig. 1. Tat. XIII. Za tm 2 IL 3 V. ö. ANDERS HENNIG:, Basalttuff von Lillö. Centralblatt f. Min. etc. Jahrg. 1902. 359. 1. ADATOK A BALATON-FÖLVIDÉK BAZALTOS KŐZETEINEK ISMERETÉHEZ. 383 Ilyen rombusos földpátot az irodalomban gyakran találunk fölem- litve. BoNNEY a sanidinhez való hasonlóságot emelte ki, MizRs nátron- orthoklásznak tartotta, BRöGGER, MÜGGE nátronmikroklinnak határozták. J. S. Hrrasp! a Kilimandsaro bazanitjából 10 szabad kristályt vizsgál- hatott meg s a 0 P lapon mért ferde kioltódás alapján megállapította, hogy BRöGGER felfogásának megfelelően anátron mikroklinnal;, van dolgunk. A szintelen ásványalkotók között az említett földpát féleségeken kívül egy szintelen, optikailag anizotróp mezosztázis anyag is előfordul, a mely sósavval kezelve gelatinál s fuchsinnal festve, élesebben különül el. Ezt az allotriomorf mezosztázis anyagot, tekintettel az említett reak- czióra, nefelinitoid-nak kell tekintenem, úgy hogy ez alapon e kőzettypust egyrészt a Thüringiai erdő és a Rhön bazanitoidjaival lehet párhuzamba állítani, a melyeket BücKIÖG? írt le, másrészt rokonságot mutatnak Stájer- ország hasonló kőzeteivel. a melyeket Anoris SriGmunD"? ismertetett igen behatóan. Dr. HorMANN KáRorY 1. m. 512. lapján azt írja, hogy e vidék ba- zaltjai cplagioklász tartalmuk mellett, valamennyi tökéletesebben üveg- telenített példányban nefelint állandóan, meglehetős bőséges mennyiség- ben tartalmaznak, sőt pl. a szigligeti telér kőzetében (melyet e typus- hoz tartozónak találtam) egyenesen nefelin-kristályok töredékéről tesz említést. A leírás és a könyvhöz mellékelt ábráknak az eredeti csiszolatokkal való pontos összehasonlításából arról győződtem meg, hogy dr. HoFMANN aránylag igen vastag csiszolataiban, a hol az apró földpátléczek több rétegben kerültek egymás fölé, a abőséges nefelines részletv a legtöbb esetben apró földpát kristályok halmaza, a melyet a mikroszkóp a VoIGT és HocHGESANG műhelyéből kikerült felette vékony csiszolatban alkat- részeire bont fel. Dr. HorMmaNw K. nefelines kristálytöredékei pedig csakis azok a rombusos földpátok lehettek. a melyek ikerrovákoltságot nem mu- tatnak s oblongumos metszetükben. szétváló tengelykeresztjükkel csak- ugyan nagyon hasonlítanak a nefelinnek a főtengelylyel parallel metsze- teihez. Dr. HorMmaww K. fentebb idézett szavai alapján, azon az alapon t. i., hogy e vidék bazaltjai a plagioklász mellett nefelint is bőségesen tartal- 1 J. S. HYLaNp: Über die Gesteine des Kilimandscharo und dessen Umge- bung. Tschermak"s Min. petr. Mittheil. 1888. X. 250—259. 2 H. BücgkmG: Basaltische Gesteine vom Thüringer Walde ete. Jahrb. d. k. Preuss. geol. Landesanstalt zu Berlin f. d. Jahr 1880. 149. I. 3 ALOIS SIGMUND: Die Basalte der Steiermark. Tschermak s Mineralog. u. Petrogr. Mittheil. Bd. XV. pag. 361. Bd. XVI. pag. 337. Bd. XVII. pag. 526. és Bd. XVIII. pag. 377. 384 Dr VITÁLIS ISTVÁN maznak, az i. b. azt írja, hogy a Déli-Bakony bazaltjai váthidaló helyze- tet foglalnak el ZIRKEL nefelinbazaltjai felé.. Sőt eredeti csiszolatai közül a Kabhegy (329. és 13. ill. 346. sz.), a Nagy-Somlyó, az Agártető. az Oláh hegy és a Tik hegy kőzete a saját keze irásával egyenesen bazanit- nak van determinálva. Ez a bazamit jelzés úgylátszik elkerülte a figyel- mét A. SiGmuND-nak, a ki dr. SzorvraGH Tamás szivességéből szintén át- nézhette di. Hormawsw K. eredeti csiszolatait, mert csak azt emliti," hogy HOFMANN e kőzeteket átmeneti tagokul tekinti ZIRKEL bazaltjai felé, de különben ő is arra az eredményre jut, saus den überaus klaren und an- schaulichen Darstellungen K. Hormawnn"s und nach Durchsicht einer An- zahl von Dünnsehliffen:v cdass die überwiegende Mehrzahl der Basalt- gesteine des südlichen Bakony... der Familie der Basamite angehört und den Gesteinen. die heute als Nefelinbasanite bezeichnet werden, entspricht.)? Látni való tehát, hogy e vidék kőzeteinek túlnyomó nagy többségét SiGmunD is nefelint tartalmazónak constatálta. Minthogy én nefelin kris- tályt töredékekben sem találtam, megelemeztettem e kőzetcsoportnak egyik typusos képviselőjét, a Tátika alja kőzetét. hogy megállapíthassam, vajjon e kőzettypus vegyi összetétele megfelel-e a nefelin kiválása felté- teleinek és hogy a rombusos földpát értelmezéséhez is biztosabb tám- pontot kapjak. Az elemzés, a melyet SCHELLE RóBERT bányafőtanácsos, akad. tanár úr vezetése mellett TomasowskY LaJos akad. adjunktus úr volt szíves el- készíteni, a miért mindkét úrnak e helyen is hálás köszönetet mondok, a következő : 09 mol. prop. S105 — 167345— 0/7723] 7:821 T:O, — 0-78 — 0-0098 ] MAO za FALA 001718 FeO — 7-24 — 0-1005 CaO — 8-63 — 0-1536 joo Mg oD TO1050 495 GŐ E BABE MOD [SE Na,0 — 594 — 0-0958] Izzítási veszteség 2-32 2 Összesen : 9976 1 T. m. XVIII. köt. 403 I. 2 I. m. XVIII. köt. 405 Il. ADATOK A BALATON-FÖLVIDÉK BAZALTOS KŐZETEINEK ISMERETÉHEZ. 385 Feltünő a kőzet tetemes RO typusú oxyd tartalma — 9707, mert a tulajdonképeni bazaltoknál ez átlagban csak 3-6. Ily bőséges nátron és káli tartalom csakis a a bazanitoknál és a velök rokon kőzeteknél fordul elő. Ez a tetemes nátron és káli tartalom egyben arra is utal. hogy a földpátok között Na és K tartalmú szanidinnak vagy nátronmikroklinnak is kell lennie. Tudjuk, hogy a nefelin (és a leucit) olyan esetekben válik ki, a melyekben a földpát már nem képződhetik, valamint azt is, hogy a nefelin csak olyan bázikus kőzetmagmából kristályosodhatik ki. a mely- nek az aciditási coefficiense a 2-4-et meg nem haladja." Hogy az acidi- tási coefficienst megállapíthassam, a föntebbi elemzés "o-ban kifejezett számadatait molekuláris proporczióra számitottam át. Ebből az empirikus formula : 415 RO, 198 R,O,, 7-82 SiO, levén, az aciditási coefficiens, aza 143: Ez az acciditási coefficiens, miután az ultrabázitos kőzetek a-ja átlag 172, a bázikusaké pedig 1-8 és minthogy a bázikus kőzetek legbázikusabb tagjának, a gabbrónak az aciditási coefficiense is csak 1741, kőzetünket az ultrabázikus kőzetekhez hozza közelebb. A bázikus kőzetek között a tulajdonképeni bazaltok aciditási coeffi- ciense 163, az ultrabázikus kőzetek között a bazanitoké 1721 levén, kő- zetünk a bazalt és a bazanit között közép helyet foglal. A nefelin kiválásának kedvező feltétele LOEWINSON-LESSING vizsgá- latai szerint? bázikus, alkáli és aluminium tartalomban dús s vasoxydban szegény magma. A baziczitás, az alkáliákban éz az aluminiumban való bőség kőzetünk magmájában is megvolt, de vasoxydban nem volt épen szegény. A nefelin kiválás feltételei különben számokban is kifejezhetők. A nefelines kőzetekben a nátronnak a kovasavhoz való aránya 1 : 6 vagy 1:7, míg más kőzetekben ez az arány 1:10 vagy 1: 15 vagy 1 : 20 és még kisebb. A nefelines kőzetekben továbbá a nátronnak és a kálinak a timföldhöz való aránya 1 : 2, míg más kőzetekben ez az arány 1 : 3 vagy még kisebb. A" Vátikai alja közetébemn a Na,0:S10,—1:77 és a Na O:Al.0,—1:3, vagyis a nefelinnek kristályokban való kiválása nem volt lehetséges, helyette Na és K tartalmú földpát képződött s így a rombusos metszetű földpátok tényleg nátronmikroklinok vagy nátronortoklászok, e mellett azonban kevés nefelines mezosztázis is képződhetett. 1 PF. LOEWINSON-LESSING : Studien über die Eruptivgesteine. St. Petersburg: 1899. 402. (212.) 2. ma r405. 1 386 Dr VITÁLIS ISTVÁN A képződéshez fűzött következtetések tehát nyilvánvalóan bizonyiít- ják, hogy kőzetünk nem bazanitt, hanem, mint azt a petrographiai vizs- gálat is kiderítette, bazanitoid. Rendkívül érdekesek e kőzettypusban a sárgás vagy sárgásbarna üvegbázisba beágyazott ilmenit-tűl: és ilmenit-trichitek, a melyek VoIGTr és HocHGESANG igen vékony csiszolataiban átlátszóvá válnak, a mi dr. HorFMmaNN KáRonY-nak a titánvas e sajátságára vonatkozó s az irodalom- han egy ideig kétséggel fogadott szép megfigyelését megerősíti. E mikro- litek pleochroizmusa is igen határozott ce — barna, w — sárga. Megfigye- lésem szerint e trichitek, illetőleg tűalakú ilmenitkristályok, hosszirány- ban optikailag pozitiv jellegűek, s elég erős kettőstörésűek, a mi némi ellentétben áll az eddigi kutatók adataival, a kik az ilmenit kettős töré- sét nem igen erősnek mondják. Ennek az az oka, hogy az ilmenitnek meglehetős erős kettős törése csak rendkívül vékony lemezekben válik észrevehetővé az erős absorptió miatt. Vorcr és HocHGESANG igen vékony csiszolataiban is, a hol a kevésbbé vékony részletek vannak, az ilmenit átlátszatlan, opak. Nem csoda, hogy dr. HorMaNs KÁáRonrY tetemesen vas- tag csiszolataiban e képződményeket opaknak látván, azokat magnetit- trichiteknek! tartotta. Tüzetesebb vizsgálat után azonban kimutatható, hogy ezek az opak vaséreztűk is ilmenitek, mert egyes részeik, főleg hegyeik, a hol igen vékonyak, a jellemző pleochroizmust mutatják. A. tűk egymást gyakran 60" alatt metszik. Érdekes az a jelenség is, hogy a titánvas e kőzetekben tisztán az alapanyagra szorítkozik s csakis a rombusos metszetű s elmosódott körül- határolású nátrondús-földpátok szélső burkába hatol be. A titánvas tehát merőben ellentétesen viselkedik e kőzetekben, mint az oxydos vegyüle- tekhez tartozó magnetit, a mely a magma legelső sorban kivált alkotó részei közé tartozik. Különösen szépen látható ez az eltérő viselkedés a Szebike alja kőzetében, a hol a magnetit nagy része elágazó növekedési formákban, trichitszerű kristályvázakban van meg ; a két ásvány azonban alakban is, genetikailag is eltér; az ilmenit tűs, a magnetit vaskos váza- kat formál, az ilmenit az alapanyagra szorítkozik, a magnetitkristály- vázak mindig benfoglaltatnak a plagioklászokbanm és augitokban, a melyek- ben ilmenit nem mutatkozik. Az ilmenitnek ez a viselkedése azt a felfogást erősiti meg, hogy a titánvasat nem oxyd, hanem metatitánsavas só gyanánt kell értelmez- nünk, mert ebben az esetben a kiválási sorrendje 18 érthető. A titánvasnak ezt a viselkedését különben még a következő közet- typusban is megerősítve fogjuk látni. E közettypushoz tartozik a Balaton déli vagyis somogyi partján 1 I. m. 411. 1. és XV. tábla 13. ábrája. ADATOK A BALATON-FÖLVIDÉK BAZALTOS KŐZETEINEK ISMERETÉHEZ. 387 1. a Fonyódi hegy tömött közete ; a tapolczai medencze déli peremén ; 2. a szigligeti telér kőzete, északi részén 3. a Hegyes; 4. a keletin Csobáncz és 5. a Köveshegy kőzete. Ide tartozik távolabb keletre 6. a Bondoró; 7. a Királykő-Feketehegy északi fele (a Kecskehegy a Kálomis tó vidéke) és a Tátika-lázi csoport; 8. a Fertőshegy; 9. a Szebike alja és 10. a Tátika alja kőzete a Sümeg-prágai bazaltbánya illetőleg 11. a Sarvalyhegy kőzetével együtt. Az itt felsorolt kőzetek a petrographiai megegyezés ideálisan szép példái. Jóformán csak az elváltozásban, az olivin szerpentinesedésében vagy vastartalmának oxydálódásában s az üvegbázis világosabb vagy söté- tebb sárgásbarna színében mutatkozik némi lényegtelen különbseg. A Csobáncz különböző helyről való kőzetcsiszolatain azonban azt figyel- tem meg, hogy az ilmenittrichites sárgásbarna üvegbázis itt-ott meg- csökken, avagy legalább egyenetlenül oszlik el úgy, hogy a vázolt typus- tól némi eltérés mutatkozik, a mi különben épen nem meglepő. Ezeket az eltéréseket szem előtt tartva, azokat a kőzeteket, a melyeken rombusos metszetű földpátokat s mezosztazis, anizotróp nefelinitoid anyagot talál- tam, szintén e typushoz csatolom: ilyenek 12. a Szent-Györgyhegy Apáti felé néző cszarvav; ilyen 13. a Tóti hegy és 14. a Tik hegy kőzete is. Ide csatolom egyelőre a Tik hegy két szomszédját; 15. az Oláh hegyet és 16. a Nyirest is s 17. a Somlyó északi kőzetét is, mert erősen elváltozott kőzetdarabjaikból való csiszolataik ide utalják őket, de véglegesen csak épebb kőzetrészletek vizsgálása után szabhatom meg hovátartozásukat. II. Ilmenites magnetites földpátos bazalt. — Kabhegyi typus. — Az előbbi kőöőzettypustól, a magnetites ilmenites bazanitoidtól nagyon jól megkülönbözteti az ide tartozó kőzeteket az a negativ jellemvonás, hogy a (frichites és ilmenittús sárgásbarna üvegbázis teljesen hiányzik belőlük. Üveg egyáltalában kevés s vagy a bazaltokra jellemző barna- szemcsés alakban van meg, (Kabhegy, Somhegy, Sághegy, balatonhenyei Öreghegy) vagy színtelen s apatit-tűkkel van tele (Badacson, Szent- György, Szebike tető, Tátika tető), de ilmenit trichiteknek vagy tűknek nyomuk sincs benne. Ezt a színtelen üveget az előbbi typus mezosztázis nefelinanyagától jól megkülönbözteti az, hogy teljesen izotróp, mig a nefelines részletek az I. rendű gipszlemezzel s keresztezett nikolok közt jól észrevehető anizotrópiát tanusítanak. Nefelin nincs bennök. A rombos metszetű s iker-rovátkoltságot nem mutató földpátok is hiányzanak. Az iker-rovátkolt földpát-léczek azonban sokkal nagyobb mennyiségben lép- 388 Dr VITÁLIS ISTVÁN nek fel, mint az előbbi typus kőzeteiben s nagyon szép fluidális szerkezetet mutatnak, a mire már HorMANN is gvakran ráutalt. A szövet az interszertális hypokristályos porphyrostól a holo- kristályosan porphyros felé hajlik. Struktura s az ásványalkotók nagysága s egyéb tekintetben is erősebben variál ez a typus, mint az előbbi. A leg- szebben látni ezt a hatalmas Kabhegy kőzetének különböző szintjéből készített csiszolatokon. Ez eltérés azonban főleg csak az ásványalkotók nagyságát illeti, mert mig pl. a Kabhegy alja kőzetében a plagioklász léczek hossza 40—45 w s a szélessége 8—10, a felsőbb szintből való kő- zetekben csak alig harmadrésznyi nagyságúak a földpátléczek. Az ásvány- alkotók elaprózódásával együtt jár, hogy a magnetit és ilmenit, a melyek- hez HOFMANN említett munkájában egyik fő genetikai következtetését fűzte, vastagabb csiszolatban nem könnyen különböztethetők meg egy- mástól. Alkotórészeik a kiválás sorrendjében: pikotit, apatit, magnetit, olivin, augit, földpál, ilmenit. A pikotit az olivin gyakori zárványa. Az apatit különösen a szintelen üvegbázisban fordul elő bőségesen rövidebb-hosszabb tűkben. A magnetit az olivinben és az augitban gyakori jól körülhatárolt koromfekete kristályokban. Az olivin a legnagyobb ásványalkotó. Idiomorf kristályegyénein a prizma és a véglapok ismerhetők fel. Magmatikusan corrodált. A resor- beálódott anyag helyét az alap tölti ki, melyben ilmenit foszlányok is vannak. Ha a metszet a beöblösödés tengelyére többé-kevésbbé merőleges, az alapanyag zárványnak tűnik fel. Apró ovális üvegzárványok 1 vagy 9 sötét mozdulatlan gázbuborékkal gyakoriak benne. Többnyire elváltozott. A Kabhegy, Somhegy, Sághegy kőzetében a nagyobb egyének csak pár- kányuk mentén, a kisebbek egész tömegükben barnássárgássá változtak vastartalmuk oxydácziója következtében. A balatonhenyei Őreghegy, a Tátika és Szebike tető kőzetében ismét nagyon előre haladt szerpentine- sedés észlelhető. A szerpentinesedés a harántos repedések mentén indul meg a repedések hossztengelyére merőleges rostok alakjában, a sávok azonban mindjobban kiszélesednek, lapokká terülnek ki s egészen fel- emésztik az olivint. A Tátika tetőkőzetében már egész táblákat alkot a szerpentin, gyenge pleochroizmust mutat s a rostozottság csak keresz- tezett nikolok közt vehető észre, a mikor tarka interferenczia színt mutat. Az augit nem alkot olyan szép kristályegyéneket, mint az előbbi typusban, inkább rögös s aggregátumokká csoportosul. Ikrek (100) szerint közönségesek. Szinük piszkosabb ibolyás és sárgászöld. Erős disperziójú titánaugitok. Az öves szerkezet s az ismeretes sectoros képződés, a mely ADATOK A BALATON-FÖLVIDÉK BAZALTOS KŐZETEINEK ISMERETÉHEZ. 389 keresztezett nikolok között homokóra formában jelentkezik, gyakori jelenség. Augit-gumók ritkábban fordulnak elő. A földpát jóval bőségesebb, mint az előbbi typus kőzeteiben s a hol a kőzet aprószemű, hypidiomorf kristály-léczei nagyon szép fluidális szövetet mutatnak, a mi nyilvánvalóan bizonyítja, hogy a magma — illetőleg a láva — áramlásában, folyásában részt vettek s tutaj módjára főleg a nagy olivin-szigetek körül torlódtak meg. A földpát-léczek szépen mutatják az albit-törvény szerint való ikerképződést s a léczek ritkán alakulnak több mint két egyénből. Az albit-ikrek a periklin törvény szerint is ikerállásba kerülnek. Az aprószemű kőzetek földpát-léczecskéi annyira piczinyek, hogy az CzapsKxI-féle okulárral szűkített látómezőbe is mindig több egyén fér. A nagyobbszemű, anamezitszerű közetféleségekben (a Kabhegy alja kőzetében, a Tátika tető kőzetében) levő nagyobb földpát-léczeken több ízben találtam mindkét bissectrixre merőleges metszeteket s így Fouvgué módszerével sikerült a kioltódást meghatározni. Minthogy kioltódás a c-re L metszetekben 22— 247 s az a-ra merőlegesekben 58—609" volt, nyilvánvaló, hogy földpátunk a labradorit-bytownit sorozatba tartozik. E hypidiomorf plagioklász léczeken kívül előfordulnak még nagyobb, porphyrosan szétszórt, allotriomorf földpátok is, a melyeknek a (010) lapon észlelt 5—6"-os kioltódása nátron dús plagioklászra utal, a mivel a kőzet elég nagy nátron tartalma is megegyezik (l. a 18. old.) Az ilmemt nagyon szép kifejlődésben van meg. Olykor hatszögű metszet-részekre i8 akadtam (Szebike tető), a mi kristályos körülhatáro- lásra vall, a leggyakrabban azonban szabálytalan körülhatárolású lapokban és foszlányokban jelenik meg a mikroszkóp alatt. A nagyobb lapokon és foszlányokon, középnagyítással, keresztezett nikolok között az asztalka körben fordításakor igen gyakori az a jelenség, hogy erősen fénylő, halvány kékes-szürke színben a fényforrás felé eső oldalukon, vagyis a ráeső fénytől meg-megvilágosodnak s vonalkázást, rostozottságot mutatnak. A lapok s még gyakrabban, mondhatni igen gyakran, a foszlányok között vannak olyanok, a melyek barnás színben átlátszók. Különösen szépek és azonnal szembetűnőök fordulnak elő igen bőven a Szebike tető, Tátika tető, Kabhegy alj. Somhegy és Sághegy kőzetében. Pleochroizmusuk igen erős, bár olykor az erős absorptió (e— w) nagyon rontja e fizikai sajátság typusos érvényre jutását. Az ilmenit kiválási sorrendjét illetőleg két jelenség észlelhető, egyrészt, hogy a fosz- lányok igen gyakran a földpát-léczekkel parallel foglalnak helyet a léczek között és másrészt, hogy vagy az olivin nagy egyénei körül csoportosulnak, zárványként azonban ebben sohasem fordulnak elő, vagy és pedig felette gyakran, az augit-mikroliteket növik körül. Ez a helyezkedés e kőzet- typusban is arra vall, hogy az ilmenit, az olivin és augit után, a plagioklász 390 Dr VITÁLIS ISTVÁN léczekkel egyidejüleg vált ki, még pedig a bázikus földpát után s a sa- vanyú földpát előtt, mert az utóbbiban egyes ilmenit foszlányok zárvány- ként is előfordulnak. A nefelin hiányára, a földpátok természetére s az ilmenitre vonat- kozó megfigyeléseimet szépen igazolja e kőzetesoport egyik typusos tag- jának, a Tátika tetőkőzetének vegyelemzése, a melyet szintén TOMASOWSKY úr volt szíves elkészíteni. Molekuláris proportiókra átszámítva és az együvé tartozó bázisokat összefoglalva, a következő számadatokat kapjuk: 090 mol. prop. S102" — 48-99 — 081651 8088 TIO, — 0-98 — 0-0123] € ZIKÖR Z ÜGBR — 020101] 1866 IRTO SS 0 02668 i IMXD e H19 — 0080 COOK TES I0Z OSS BB JO 3903 E 0-0990 4457 Na,0. — 5:21 — 0-0340J] Izzítási veszteség 3708 Osszesen: 99-31 Ebből az empirikus formula a következő lesz: 446 RO, 187 RO, 8729 SiO,, vagyis az aciditási coefficiens a — 165. Ez az aciditási coefficiens a tulajdonképeni bazaltokéval, a melyeknél átlag 163, nagy megegyezést mutat. Feltűnő, hogy itt viszonylag a 770. tartalom is nagyobb 0 98, a mi tekintve, hogy az alj kőzetében., a hol ilmenit csak trichitekben s tűkben vált ki, arra vall, hogy a Ti-O,-ben a Ti egyrésze az augit mellett az ilmenit javára esik, a mely ásványalkotó az ide tartozó kőzetek közül a nagyobb szeműekben olyan szép nagy lapokban s foszlányokban van meg a Szebike tető, a Tátika tető, a Somhegy, a Sághegy s a Kabhegy alja kőzetében. Szembetűnő a sokkal kisebb káli tartalom. Dr. HormaNs KÁRorYy a Kabhegy kőzetében azt tapasztalta, (353. Il.) hogy va titánvas, mely az előbb tárgyalt (t. i. a tető) kőzetben csak felette gyéren fordul elő, az öcsi (vagyis az alja) kőzetben nagy mennyiségben van kiválva, ide számítva bőségesen előforduló opak metszetek igen túlnyomólag nagyobb részét is. Annak megmagyarázására, hogy a Kabhegy alja kőzetében túlnyomólag ilmenit s a tetőközetben túlnyomólag magnetit vált ki, miután ez eltérés okát véleménye szerint (362. l.) csem a két kőzet magmájának echemiai különbséges sem a hűlés nem képezheti, a ADATOK A BALATON-FÖLVIDÉK BAZALTOS KŐZETEINEK ISMERETÉHEZ, 391 nyomás behatását vette (363. 1.) s feltette (365. 1.) hogy közönséges nyomás alatt a magnetit csekélyebb oldékonysággal bír az izzó folyó kabhegyi kőzetmagmában, mint a titánvas, növekedő nyomással pedig, egy bizonyos határtól fogva a viszony megfordul és a titánvas válik ne- hezebben oldhatóvá, mint a magnetitv s ezen hypothézise alapján egysze- rűen megmagyarázhatónak vélte azután, hogy wa szilárd anyagok vegyes oldatokból való kiválásának törvénye szerint miért váltak a titánvas és magnetit közös elemei a tetőkőzetben az uralkodó csekély nyomás alatt nehezebben oldható magnetit vegyületében, míg a láva oszlop mélyebb részeiben, a melyekből a hegy aljának kőzete keletkezett, a súlyozó ma- gasabb nyomás alatt a titánvas alakjában kötöttek szilárd vegyületet. (365. 1.) Ez a hypothézise vagyis, hogy az alja kőzetben ilmenit s a tető kőzetben magnetit válik ki, vezető fonalként vonul végig dr. HOFFMANN egész munkáján s műve II. részében, a zártekintésben (512. l,) ezen az alapon különbözteti meg a bakonyi bazaltkőzeteket a szerint, va mint az üvegtelenítési folyamatok túlnyomólag magas, vagy túlnyomólag ala- csonyabb, vagy pedig lényegesen változott magas és alacsony nyomás alatt történt, : mint ilmenit bazaltot. magnetit bazaltot és vegyes: mag- netit-ilmenit bazaltot. Az elsőhöz tartozóknak bizonyultak, írja folytató- lagosan, a hatalmasabb bazalt hegyek: Kab-hegy, Fekete-hegy, Királykő, Szent-György és a Haláp alja kőzete. Magnetit-bazalt ugyanezen vagy egyéb jelentékenyebb bakonyi bazalt hegyeknek tető- tömege, vagy a terület kisebb önálló bazaltkitörések tömege. Vegyes kőze- teknek bizonyultak a középső előfordulási körülményekbeli bazaltpéldá- nyok (Tik hegy). Dr. HorMmaNxws KARoLynak a magnetit-ilmenit kiválására vonatkozó fel- tevését az újabb irodalom is elfogadta. A. Srgmuxp pl. i. m.-ban egy helyt! azt írja: cDie beiden Erze, Ilmenit und Magnetit, treten in den verschie- denen Regionen der Kuppe in wechselnder Menge auf. Im der Gipfelregion übertrifft die Menge des Magnetits jene des Ilmenits ; in den centralen und basalen Theilen der Kuppe herrscht hingegen das Titaneisen vor ; ein Verhültniss, welehes bekanntlich auch bei den Basalten des südliehen Bakony zutrifft und von K. HoFMANN aus der Verschiedenheit der Lösbarkeit der beiden Erze im Magma und der Umkehr des Löslichkeitsverháltnisses bei geündertem Drucke zu erklüren versucht wurde. Az ilmenit-magnetitnek ezen részletesebben ismertetett s kőzetosz- tályozó fontosságú kérdésével én is behatóan foglalkoztam s ide vágó megfigyeléseim köréből a következő tényeket sorolom föl : 1. A Tátika és a Szebike hegyen a tető kőzetében az ilmenit 1 TSCHERMAK"s Mineralog. u. Pertr. Mittheil. 1898. XVII. 559. 392 D: VITÁLIS ISTVÁN aránylag nagy kristálvokban, szabálytalan lapokban és foszlányokban van igen bőségesen. Ugyan ezen hegyek alja kőzetében az ilmenit az üvegbázisra szorítkozik s csak trichiteket és tűket alkot. 2. A Királykő-Feketehegy déli felében pl. a balatonhenyei Öreghegy tető kőzetében olyan nagy ilmenit lapok vannak, hogy azok vetekednek nagyságban az összes balatonfölvidéki bazaltos kőzetek ilme- nitjeivel. Ugyanezen csoport északi felében pl. a Kecskehegy tető és a Kálomistó mellékéről való kőzetben az ilmenit csak tűkben és foszlányok- ban van meg az emlitett sárgás üvegbázisban. A Királykő-Feketehegy csoportjának északi fele ugyanis az általam felállított első közettypushoz : a magnetites ilmenites nefelines bazanitoidhoz s a déli fele a második kőzettypushoz : az ilmenites magnetites földpát bazalthoz tartozik. 3. A Haláp tető és alja kőzete között nincs lényeges különbség, sőt két csiszolatom közül abban. a mely a tető kőzetéből való, valamivel nagyobbak s jellemzetesebbek az ilmenitek, mint a Hegyes féle néző oszlopok alsó pereméből vagyis a legmélyebben feltárt kőzetből készültben. 4. A Szent György nagyobb, nyugati kompakt tömegében egy- formán vált ki az ilmenit a legmélyebben feltárt szinttől kezdve fel a tetőhágóig, a mint azt a legszebben épen az a csiszolat-sorozat bizonyítja, a melyet dr. HorMANN K. a Tapolcza felé néző oszlopos oldal különböző szintjéből készitett. A tető salakos kőzetében az ilmenit úgy, mint a többi alkotó rész is, apró. 5. A Kabhegy tömött kőzetében a legnagyobb ilmenit lapok a hegy alja kőzetében vannak, de a lejtő három, különböző magasságú szintjéből vett kőzetek csiszolatában az ilmenitek mennyiségre nem csök- kennek, csak megkisebbednek, mint a hogy általában az összes ásványal- kotók a magasabb szintben elaprózódnak, a mit már különben fölemlitet- tem. Az ásványalkotók ezen elaprózódása következtében a magnetitet és az ilmenitet a mikroszkóp alatt igen nehéz egymástól megkülönböztetni. Megjegyzem még, hogy a Kabhegy tető köőzetében is találtam egy olyan nagy ilmenit lapot, a melynél nagyobb az alja kőzetében sem akadt. Az elmondottakból nyilvánvaló tehát, hogy az ilmenit és a magnetit kiválása nem függ az alja kőzetben uralkodó nagyobb, illetőleg a tető kőzetében levő kisebb, nyomástól, hanem, hogy e vidék földpátos bazaltjában az ilmenit s a nefelines bazanitoidjában a magnetit vált ki túlnyomóan. A legvilágosabban látszik ez az első helyen emlitett Tátika és Sze- bike hegy alja és tető kőzetének összehasonlitásából. Csak sajnálni lehet tehát, hogy e két hegy kőzete nem került dr. HormaNws K. éles szeme elé, mert akkor biztosra veszem, hogy az ilmenit-magnetit kiválásához fűzött feltevését módositotta volna." 1 Ennek Böckn János miniszteri tanácsos úr ő méltóságának szives szóbeli közlése szerint az az oka, hogy a vezérkari térképnek (17 — 400797) azok a lapjai, ADATOK A BALATON-FÖLVIDÉK BAZALTOS KÖZETEINEK ISMERETÉHEZ. 393 Nefelinnek vagy nefelinitoidos anyagnak nyoma sincs ec kőzet- typusban. Mikroszkópai viselkedésük, aciditási coefficiensük alapján tehát határozottan bazaltoknak kell e kőzeteket mondanom és nem érthetek egyet ALOIS SIGMUND azon állításával, " Dem Bakony fehlen jedoch günzlich echte Feldspathbasalte.! Az ilmenites bazaltok e typusához tartozik a Balaton-fölvidék leg- hatalmasabb bazalttömege: 1. a Kabhegy; 2. a Somhegy; a Királykő- Feketehegy déli része t. i. 3. a balatonhenyei Öreghegy és 4. a Fekete- hegy; 5. a Haláp; 6. a Badacson; 7. a Szent György nyugati na- gyobb része; 8. a Kávéhegy (a kis Láz hegyben); 9. a Szebike és 10. a Tátikahegy tető kőzete; 11. a Somlyóhegy déli része és 12. a Sághegy kőzete. Ide csatolom egyelőre, 13. az Agártető; 14. aGulácsi hegy kőzetét is, a melyek végleges hovátartozóságának elbírálására nincs elég ép kőzetem. Megjegyzem még, hogy a Badacson és a Somlyó kőzeténél is mutatkozik némi rokonság az első typushoz. Látjuk az eddigiekből, hogy a Balaton-fölvidék kompakt bazaltos kőzeteinek túlnyomó nagy többsége a nefelines bazanitoid és az ilmenites bazaltokhoz tartozik. Már e két typus között is mutatkozik némi áthida- lás, némi rokonság. Ez a rokonság a mikroszkóp alatt is elég szembe- tünő s bizonnyára ez inditotta arra dr. HoFMaANw KáRonrt, hogy mint munkája bevezető részéből is kitűnik, a nagy megegyezés alapján a bakonyi bazalt-kőzeteket mind a földpát-bazaltok osztályába sorozta.? Az emlitett két kőzettypus bizonyos hasonlósága, hogy úgy mondjam cvérrokonságav kitünik a két féle typus egy-egy példájának vegyelem- zéséből is, a melyet könnyebb összehasonlítás kedveért itt egymás mellé állítok : Nefelines bazanitoid. Földpátos bazalt. SZO, — 46349 489999 TO — 0781 0-98 VAVZO EST ŰSSZZ 16-33 c Ma Sá 200 427 a 0 a sg ii2A 619 c (IDA ZEKE 8790 § MgO — 4221 3796 TR OSS BZ 140 a Na, 0 SUDTJAN 521 c Izz. veszteség — 232. 3708 a Összesen : 997899 F952Úo a melyek szerint a M. kir. Földtani Intézet a Bakony déli részének a földtani viszonyait felvette, nyugat felé épen e hegycsoport előtt értek véget és HOFMANN vizsgálatainak is e lapok kerete szabott határt. 1 TSCHERMAK s Mineralog. u. petrogr. Mittheil. 1898. XVIII. 406. 2 I. m. 342. I. (la munka első ivében, mert a 339—348. lap számozás téve- désből kétszer fordul elő). Földtani Közlöny. XXXIV. köt. 1904 . 296 394. Dr VITÁLIS ISTVÁN Főleg a nagy natron-tartalom és a kovasavban való szegénység az, a mi e két kőzettypusban, mint közös vonás, az első pillanatra szembe ötlik. III. Limburgitoidok. A harmadik typushoz sorozom azokat a kőzeteket, a melyekben a földpát feltünően megfogy, úgy annyira, hogy egyesekben pl. a mencshelyi kis halom kőzetében. csak mikrolitok alakjában mutatkozik itt-ott. Az augit mindig két generáczióban lép fel s a két generáczió között nagy különbség van. Igen jellemző továbbá e kőzettypusra az, hogy az augiton kívül más szines alkotók: rombos pyrowén, amphibol s biotit is fellép. Ezek a kőzetek, a melyeknek csak nehány képviselőjét találtam a Balaton-fölvidék eruptiv kőzetei között, figyelembe véve azt, hogy a föld- pát igen erősen megcsökken bennök, a limburgitok felé hajlanak s ezért őket szines alkotóik szerint, addig is, mig a vegyi elemzés, a mely ez idő szerint sajnos nem áll rendelkezésemre, e kőzetek végleges hovátartozó- sága iránt biztos adatot nyujt; 1. augitos, 2. rombos pyroxrént tar- talmazó és 3. biotttos-amphibólos limburgitoidoknak nevezem. Tekintettel arra, hogy e limburgi- toidok magnetitet, s bőséges nefelinitoid mezosztázist tartalmaznak, a részlete- sebben jellemzett két kőzettypus közül, a nefelines bazanitoidokhoz állnak kö- zelebb. Különösen az augitos magnetites limburgitoid áll igen közel a nefelines bazanitoidokhoz, minthogy attól főleg csak erősen megesökkent földpát tar- talma és a titánvas hiánya különbözteti meg. Az augitos magnetetis limburgi- toidhoz tartozik a Kopaszhegy kom- pakt kőzete. A rombos piroxénltartalmú lim- V/. burgitoid-kózettypushoz sorolom a Re- HSZ kettyés és a Sátormál hegy eruptív 2. ábra. Rhombos pyroxén augit-burok- kőzetét. ban a Rekettyés közetéből. E typusban a rombos pyroxént monoklin pyroxén: augitburok veszi körül (1. a mellékelt rajzot). A rombos pyroxénmag és az angit-burok között mikrolitekből álló koszorú helyezkedik el, a melyet, bár a mikrosz- kóp sem bontja fel kielégítő módon, de tekintve, hogy egy helyt olivin ismerhető fel sárgásbarna elváltozási termékkel s ez az elváltozás a ADATOK A BALATON-FÖÜLVIDÉK BAZALTOS KÖZETEINEK ISMERETÉHEZ. 395 koszorúban is folytatódik, olivinnek tartok. A rombos pyroxént a rendel- kezésemre álló egy csiszolat alapján nem sikerűlt egész pontosan megha- tároznom. Tekintve azonban, hogy az [100 :001] övből való metszeteken csak egy tengelyképet kaptam s a másik tengelyképet forgatással sem sikerült a látó mezőbe behozni, a mi nagy tengelyszögre vall és hogy dichroizmus sem észlelhető, valószinűleg bronzíítal van dolgunk. A burok kétségtelenül titánaugit. (A rombos vagy más összetételű pyroxénnek augit burokban való előfordulását az irodalmi adatok szerint többször észtelték. BoRrckyY 1873-ban i. m. 134. lapján azt írja: elm einem grossen Augitdurehsehnitte fand sich als Binsechluss eine grosse Dialagtafel! vor. Dieselbe, etwa harfenáhnlich begrenzt und von einer dichten Anháufung von angeflossenen Fragmenten des Dialag, von Schlackenkörnehen, Glaspartikeln und Gasblasen umsáumt, — zeichnet sich durch sehr dichte paralellen Riefen aus, an denen man deutliceh bemerkt, das sie theils Ouerschnittskanten von treppenförmig über einander gelagerten, üusseret dünnen Lamellen theils gedehnte Hohlráume sindo.? H. BücxkivG 1. m. 165. lapján említ a Steinsburg bazanitjából ilyen- féle esetet. Ő a magot enstatit-nak tartja s a külső burkot, a melynek nem volt sík körülhatárolása, augitnak vélte, minthogy a maggal parellel lefutó hasadása a hasadás-vonallal 369-os kioltódást mutatott. 1892. évben dr. SCHAFARZIK FERENCZ a Cserhát hegy nyugati kúpjá- nak északi oldaláról való augitmikrolitos-hypersthén-andesitről írja, hogy egy homogén anyagú hypersthén kristályt vastagon ikerrovátkás augit burkol körül a mi különösen polarizált fényben jól látható? s említi, hogy mindkettő kristallographiailag orientálva van összenőve. Mikrolites koszoruról nem tesz említést. 1895-ben F. Rise Hessenből a Gudensberg melletti Schanze leucitbazaltjából említ s közöl rajzban is efféle esetet. Ő a magot bronzítnak s a mikrolit-koszorút olivin szemcsékből állónak mondja. Itt azonban az augit-burok hiányzik. FRANK? 1898-ban a rombos pyroxént hypersthen-nek s a monoklint dialagenak határozta. L. i. m. III. tábla 2 ábráját. Talán szintén rombos piroxén. 3 Dr. SCHAFARZIK FERENcz: A" Cserhát piroxén-andezitjei. A m. kir. Föld- tani Intézet Évkönyve. IX. k. 7. f. 284—235. 1. és a VIII. tábla 10. rajza. 4 F. RINSNNE: Ueber rhombischen Augit als Contactproduct etc. Neues Jahr- buch f. Mineralogie, Geol. etc. Jahrgang 1895. II. k. 242. 1. és Taf. VII. 3. ábra. 5 FRANK R. vAN HoRwx: Petrographische Untersuchungen über die noritischen Gesteine der Umgegend von Ivrea in Oberitalien. Tschermaks Mineral. u. Petr. Mittheil. XVII. 401. I. 1 2 26 396 Dr VITÁLIS ISTVÁN Legujabban A. ScmwaNTKE! Marburg vidéke bazaltjából említ s rajz- ban is közöl a mienkhez igen hasonló esetet. 0 a rombos piroxént bronzit-nak veszi, e kerítésszerű roncsokat, a melyek a burkot alkotják, augitnak határozza s a kettő közti koszorut augitnak tartja. A mi kőzetünkben a rombos pyroxén pontosabb meghatározását későbbre tartom fel magamnak, csak még azt jegyzem meg, hogy a rombos és a monoklin pyroxén főtengelye parallel és hogy az augitnak a titánaugitokra jellemző nagy disperziója van. A biotitos amphibólos limburgítoid közettypusnak két képviselőjét ismerem a mindszentkállai Öreghegy és Mencshely kőzetében. A. biotit apró lapocskákban fordul elő, erős, világos és sötétzöld pleochro- izmussal. Az amphiból, a melyet hazai bazaltokból tudtommal Bupar (a Hargitából)? és dr. HorMmawswn? említenek fel barnás s szintén erős pleochroizmust mutat, a — b — világossárga, c — sárgászöld. Az amphi- bólra jellemző hasadás szépen látszik. A magmatikus resorptió tüneménye is tanúlságosan észlelhető. Egyeseket magnetit-szemecskékből álló udvar környez, másokban a hasadás mentén is látni magnetit szemcséket. ismét, mások anyagukban teljesen resorbeálódva, magnetit-szemecskék halmazá- nak tűnnek fel. A Balaton-fölvidék kőzetei petrográphiai hasonlóságuk alapján egy nagy petrográphiai provinciát alkotnak, a melynek kőzetei eltérő voltuk mellett mégis bizonyos vérrokonságot (consanguinity) mutatnak. A diffe- rencziálódási folyamatok nyomozása, a melyek az egymástól némileg eltérő typusú kőzeteket eredményezték, természetesen csak akkor lesz lehetséges, ha valamennyi kőzet-typusra chémiai elemzés áll majd rendel- kezésemre. Szintén megoldásra váró feladat e typusok korviszonyainak a meg- állapítása. Eddigi vizsgálataim alapján az első kőzettypus között vagyis a magnetites ilmenites nefelines bazanitoid és az ilmenites magnetites földpát bazalt között sikerült a kor különbségét megállapítani. E két kőzet korviszonyának megállapításához a kulcsot a Tátika csoportban találtam meg. A Tátika hegy kettős kúpból van összetéve. Különösen jól látni ezt délkeletről, a Szebike hegy ormáról. A Tátika hegy alja egy nagyki- terjedésű padka formájú csonka kúpból áll, a melyre egy kisebb. a hegy csúcsát alkotó, kúp illeszkedik. 1 A. SCHWANTKE: Ueber eine interessante Verwachsung von monoklinen u. rhombischem Augit im Basalt. Centralblatt für Mineralogie, Geol. etc. Jahrg. 190245. 2 Bupai JózsEF: Adatok a Hargita déli részének petrographiájához. Föld- tani Közlöny. XI. évf. (1881.) 115—118. Il. $ Im. 485-É ADATOK A BALATON-FÖLVIDEK BAZALTOS KŐZETEINEK ISMERETÉHEZ, 397 Az alsó, csonkakúp formájú padka kőzete magnetites ilmenites nefelines bazanitoid s szakasztott mása a szigligeti telér, vagy a fonyódi hegy tömött eruptiv kőzetének. A tető, a csúcskúp kőzete ettől merőben eltérő. A sárgásbarna üveg- bázisnak nyoma sincs s a nefelinitoides részletek is teljesen hiányzanak. E kőzetet a vegyelemzés s a vegyelemzéshez fűzött következtetések is a földpát bazaltok családjába utalják. A nagy ilmenit táblák és ilmenit- foszlányok is azt bizonyítják, hogy a Tátika tető kőzete typusos ilmenites magnetites földpátos bazalt. De nemcsak az eltérő szerkezet és vegyi összetétel utal a Tátika alja és tető kőzetének korkülönbségére, hanem a települési körülmé- nyek is. A csonkakúp formájú alsó padka peremén oszlopok észlelhetők. Ezek az oszlopok függőlegesen állnak s miután mindig merőlegesen he- lyezkednek el a kihűlési felületre, ezek az oszlopok egyúttal az alsó, nefelines bazanitoid felső határait jelzik, a melyre később ráömlött a csúcsnak fiatalabb, földpát-bazaltos kőzete. Tökéletesen ugyanezt az elhelyezkedést figyeltem meg a nefelines bazanitoid és a földpát bazalt között a Szebike hegyen is: az alja kőzet ott is nefelines bazanitoid s a tető kőzete földpátos bazalt. Az erupczió tehát egy ultrabázikus kőzet felé hajló typussal kezdő- dött s erre egy viszonylag kevésbbé bázikus ömlés következett, vagyis annak az erupczió sorrendnek, a melyet BRÖGGER a krisztiániai petro- gráphiai provincziában, GBIKkIE az angol szigeteken s dr. BöckH HuGó a Selmecz vidéke eruptív kőzeteinél tapasztalt, kis mértékben itt is beiga- zolódását látjuk. A nefelines bazanitoid és a földpátos bazalt ezen korviszonyai némi világosságot vet a Balaton-fölvidék legérdekesebb hegyének, a Szent György hegynek a szerkezetére is. A Szent György hegynek nyugati, nagyobb fele typusos földpát- bazaltból áll, az Apáti felé néző cszarvs kőzete ellenben a rendelkezé- semre álló csiszolat szerint a nefelines bazanitoidhoz csatlakozik. A kő- zetekben mutatkozó petrográphiai különbség és az Apáti felé néző cszarvs,-nak a hegy főtömegétől való elkülönült állása, a mi kiváltképen dél felől, a szigligeti útról tűnik szembe, annak a feltevésére indít, hogy a Szent György hegye is két különböző korú ömlésből épült föl, oly for- mán, hogy az Apáti felé néző cszarvo, nefelines bazanitoidból álló korábbi ömlés produktuma, a melyet a hegy nyugati nagyobb tömegét alkotó földpátos bazalt, mint egy későbbi erupczió terménye, nagy részben eltakart. A Szent György hegy szerkezetére nézve közelebbi felvilágosítást várok a hegy lábánal és közvetlenül a csúcs alatt, tehát jelentékeny 398 Dr VITÁLIS ISTVÁN szintkülönbségben elhelyezkedett tufák petrográphiai és vegyelemzési adataitól is. A hegy tövében és a csúcshoz közel található tufa elhelyez- kedése ugyanis szintén két ömlésre vall. A Szent György hegyhez hasonló viszonyokat észleltem a Nagy Somlyón is. Eddigi vizsgálataim alapján tehát a Balaton-fölvidék vulkáni ere- désű hegyeit két főcsoportra osztom, megkülönböztetek ugyanis: I. két ömléses és II. egy ömléses typusú hegyeket. A két ömlésből felépült hegyek csoportjába tartozik a Tátika és a Szebike s nagy valószinűséggel a Szent György és a Nagy Somlyó hegy is. Az egy ömlésből felépült hegyeket ismét két csoportra választom : 1. A Tátika-Szebike alja kőzetével egykorú, nefelines bazanitoid kőzetből álló idősebb hegyek: a Fonyódi, a Szigligeti, a Tóti, a Hegyes, a Csobáncz, a Köves, a Bondoró, a Királykő-Feketehegy északi fele: a Kecskehegy és Tikhegy s valószínűleg az Oláh- és a Nyireshegy is. 9. Tátika-Szebike tető kőzetével egykorú, földpátos bazalt kőzetből álló, fiatalabb hegyek: Kabhegy, Somhegy, a Királykő-Feketehegy déli része: a balatonhenyei Öreghegy a Sághegy és valószínűleg az Agártető és a Gulács hegy is. Az Oláhhegy, a Nyires, az Agártető és a Gulácshegy kőzetét ponto- sabban meghatározni, minthogy — mint már említettem — csak bontott kőzet állt rendelkezésemre, ez ideig nem lehetett. A viszonylagos kor tekintetében egyelőre semmi biztosat nem tudok a limburgitoidos kőzetből felépített hegyekről, a hová a Kopaszhegy, a Rekettyés és a Sátormál, a mencshelyi kis halom, meg a mindszent- kállai Öreghegy tartozik. Ezek korának kinyomozása, valamint e vidék vulkáni eredésű hegyeinek részletesebb tanulmányozása és rekonstruk- cziója ez év nyarán megoldandó feladatom lesz. A Balaton-fölvidék bazaltos kőzete alatt a legtöbb helyen bőségesen előforduló tufák, a Szent György, a Bondoró, a Királykő-Fekete hegyen, a Somlyón. a Halomhegyen található salak, kötélláva és körte alakú, egyik oldalukon lapított bombák, a melyek szépségben és szabályos for- mában vetekednek az Etna világhírű ckönnyeseppjeis -vel, mind bizonyit- ják, hogy Vulkánusnak ebben a műhelyében a geológiai időszámítás szerint nem rég hamvadt ki az izzó tűz. x Végül kedves kötelességet teljesítik, a mikor e helyen is hálás kö- szönetemnek adok kifejezést mindazon urak iránt, a kik e munkámban lekötelező szívességgel támogattak. Különös köszönettel tartozom először is dr. Lóczy LaJos egyetemi ADATOK A BALATON-FÖLVIDÉK BAZALTOS KŐZETEINEK ISMERETÉHEZ. 399 tanár úrnak, a ki e vidékről szerzett bőséges tapasztalatai alapján bölcs tanácsaival útba igazított. Köszönettel tartozom a természettudományok bőkezű pártfogójának, dr. SEMSEY AwpoR ő Méltóságnak is, a ki a helyszinén folytatott tanul- mányaim anyagi költségeinek fedezésében volt kegyes támogatni. És a legbensőbb köszönettel tartozom dr. BöckH Hucó bányataná- csos, bányász. és erdész. főiskolai tanár úrnak, a ki nemcsak a petro- graphiai vizsgálati módszerekbe vezetett be, de más tekintetben is min- dent elkövetett, hogy ez a kis dolgozat a Balaton-fölvidék bazaltos kőze- teinek ismeretéhez használható adatokat szolgáltasson. Selmeczbánya, 1904. május hó 2-án. A m. k. bányászati és erdészeti főisk. ásvány-földtani intézetében. A KAZANESDI KÉN-KOVANDBÁNYA HUNYAD VÁRMEGYÉBEN." LACKNER ANTAL-tól. A III-ik táblával. Bevezetés. A Maros és a Fehér-Kőrös vízválasztó hegylánczolatának a Fehér- Kőrös felé eső lejtőjén van Kazanesd falú, attól a Tataroja patak völgyén felfelé haladva, körülbelül 2:5 77/,-re találjuk a eFelsőmagyarországi bánya és kohómű részvénytársaságs kénkovandbánya telepét. A világtól és a többi bányáktól teljesen elszigetelve fekszik a bányatelep és üzeme napról-napra rohamosan növekedvén, úgyszólván úttörője, előhírnöke egy jövendő élénk bányászatnak. Egykor virágzó bányászkodás volt ezen hegyekben rézérezekre és Felvácza község határában kohó is működött, melynek romjai és salak-terei részben ma is láthatók. Hogy mikor volt eme bányák művelése, erről pozitiv adattal nem rendelkezem, de a környékbeli lakosok beszéde után itélve, a szabadság- harcz kitörése előtti időkben lehetett és pusztulása az erdélyi oláhság rombolásának tudható be. A kohó Felváczán működött; a bányák termelt érezeiket ide fuva- rozva, azonnal beválthatták. Innen magyarázható meg, hogy daczára a bányák szegény ércztar- talmának, azok mégis haszonnal dolgozhattak, minek oka másrészt a réz X Bemutatta: dr. PAPP KÁRoLy a Magyarhoni Földtani Társulat 1904 már- czius 2-iki szakülésén. 400 LACKNER ANTAL magasabb árfolyamában, de főleg a csekély munka- és fuvarbérekben is rejlik. Ma, ugyanazok a bányák, mint rézérczbányák nem állhatnak fenn, miután a réz ára alacsony, a munkabér megdrágult, a feldolgozó kohók távol esnek és így az odavaló vasúti szállítás, valamint az állomásokhoz a fuvarozás olyan költségek, melyeket a 2—499-os rézérez nem bír meg. Ezen tényezőkben kell keresnünk a környékbeli bányák üzemen kívüli állapotát. Maga a kazanesdi kénkovandbánya se dolgozbatna haszonnal, ha belőle rézérczeket bányásznának, de minthogy azok termelése csak másodlagos feladat és a föősúly a kénkovand termelésén van, ezért élet- képes e bányamű, sőt fejlődni is tud. Helytelenül itélnők meg azonban a környék többi bányáit, ha fel- tételeznők, hogy azok is haszonnal működnének, ha a kénkovand bányá- szását tűznék ki főfeladatul. Igaz ugyan, hogy a legtöbb bányában a réz- érczek a kénkovandhoz kötve vagy pedig abban zsinórokat képezve for- dulnak elő ; azonban a kénkovand csak a legritkább esetben mutat 170 "" vagy annál nagyobb vastagságú teléreket, melyeknek kitöltése annyira szegény és tisztátalan, hogy a kéntartalom 20—3099-ot alig halad meg és így nem értékesíthető. Ott pedig, hol 45—5099-os kéntartalom meg- állapítható volna, rendesen a telérvastagság oly csekély, hogy az előálli- tási, szállítási stb. üzemi költségek nem állanak arányban a termék értékével. Kereslet oly termék iránt, mely magas kéntartalom mellett is olcsó, a vegytechnikai gyárak keletkezésével mutatkozott és így hazánkban is a kénkovandok bányászat tárgyává tétettek, minthogy a fentebb említett két feltételnek megfelelnek. Igy helyezték Szomolnokhutát üzembe és a kénkovand után való bányászás adott új impulsust a Maros-Kőrös közti vidék bányászatának is. Elődeink is ismerték a kénkovandot, de nem tudván értékesíteni, nem is bányászták. Ez a körülmény ad magyarázatot arra nézve is, hogy a kovandos telérekből a régiek csakis a rézérczeket termelték ki. Ujabban a kénkovandra való kutatás ezen környékben mind nagyobb mérveket ölt és sikerült találni több olyan előfordulást, melyek ma, bár feltárva teljesen nincsenek, mégis reményekre jogosítanak. Ilyenek főkép a csugányi Tinzsi és a Cserboja nevű völgyekben látható KöRMExDY-féle feltárások, továbbá a felváczai templomvölgyben levő REisrR-féle kovand feltárás. Az egyetlen nagyobb kiterjedésű üzem azonban csak a kazanesdi kovandtelep, a mely által termelt magas kéntartalmú kovand nemcsak a hazai igényeknek felel meg, de exportképes is. A KAZANESDI KEN-KOVANDBÁNYA HUNYAD VÁRMEGYÉBEN, 401 I. Geologiai viszonyok. Kazanesd vidékének geologiai viszonyairól STuR DÉNEs bécsi geolo- gusnak Halmágy vidékéről írt munkájában? találunk némi adatokat. STÚR ugyanis a gróf BerHLEx-féle uradalom megbízásából 1868-ban geologiai és bányászati szempontból majdnem egy hónapon át tanulmá- nyozta a 24 ezer holdas nagybhalmágyi uradalmat, s minthogy a jelenlegi bányatelep is az uradalom területére esett, ide is ellátogatott. Szerinte e 1. ábra. A kazanesdi bánya fényképe. D. — diabáz; Gr. — granodiorit-dyke. vidéket dioritszerű kőzetek alkotják, a melyek Felvácza felé augitporphy- rokba mennek át. A magyar földtani intézet részletes geologiai felvételei során a Maros-Kőrös közelében Papp KáRony dr. geologus számos kőzetet külön- böztetett meg és Petris vidékéről irt jelentésébenyYr lhNazanesd vidékének kőzeteiről is megemlékezik. E munkából kitünik, hogy a Maros Kőrös közében Zám és Alvácza x Sruk D.: Die geologisehe Beschaffenheit der Herrschaft Halmágy im Zarán- der Comitate in Ungarn. Jahrbuch der k. k. geologisehen Reichsanstallt. Wien, 1868, 18. Band, 4. Hett, 16. és 28. oldalakon. ik Dr. Papp KÁROLY: Petris környékének geologiai viszonyai. A magyar királyi földtani intézet 1901. évi jelentése, Budapest, 1903, 3. és 16. oldalon. 402 LACKNER ANTAL között főként diabás, gabbró, augitporphyrit és porphyrok uralkodnak, a melyek oly nagy területet borítanak, a milyent ezen ősi eruptiv kőzetek- ből nem sokat találunk hazánkban. Ezen leírás nyomán nekem is sike- rült nehány kőzetet a bányatelep környékén megkülönböztetni és a követ- kezőkben bátor leszek röviden ezeket felsorolni. A bányatelep környékének hegyeit főkép diabás alkotja, sötétzöld színű, tömött kőzet, mely a Tataroja völgy számos helyén hatalmas göm- bökben tünik elő, többnyire azonban pados elválásban mutatkozik. Benne pyrites szemeket csaknem mindig találunk. Gabbrót a bányatelep környékén nem találtam, hanem innét 2 7/,-re északra, Kazanesd nyugati völgyében, bukkantam reá, selymes fényéről s durva szemcséiről jól megkülönböztethettem a diabástól. A Aj 74698 4 NA Fi 186/ 4 4 2 28) TAN ég a S A avier 2" . SS s A? R "eg jpatak kLkeledreteg ny x ) 7 7 . POST SES 5 ns kő e 57 ezése TAP, a cent MOzáaT N 2 hi § 5 dí7aSdaz N X 2. ábra. A kovandtömzsök geologiai szelvénye. Még élesebben elválik ezektől a guarczporphyr, a melyben a hús- vörösszínű orthoklas kristályokat már szabad szemmel meg lehet ismerni. Helyenkint guarczosabb, máshol tömöttebb szövetű. A bányatelepen rózsaszínű, tömött formában található; a mely mint vékony kőzettelér nemcsak a diabást, hanem magát a kovandtömzsöt is áttöri. A kovand- tömzs keleti csücskén ugyanis egymástól 4 "/-nyi közben két porphyr- dyke van, az egyik 3 "7/, a másik 2 "/-es padot alkot; mind a kettő 20 h csapásban és 457 DNy dülésben a bánya mélyebb szintjeiben is megtalálható. A bányateleptől délkeletre a Ponor völgy bejáratán pedig trachyt- szerű kőzetet találtunk, a mely a telep építkezéseinél jó építőkövet adott. Ez a kőzet dr. Papp KÁRory szerint granodiorit. Ezek a kőzetek alkotják a kovandtelep környékét; üledékes kőzet- nek itt nyoma sincs ; legközelebb innét keletre 3 7/,-re találjuk jurakorú mészköveket. Tekintsük most már a kovandtelep helyzetét. A Tataroja és Ponor A KAZANESDI KÉN-KOVANDBÁNYA HUNYAD VÁRMEGYÉBEN. 403 völgy összeszögelésén mintegy 335 m. t. f. magasságban a völgy mélyén van a kovandtelep, a felszínen 4 főtömzsben, a melyek együttes hossza K—VNy-i irányban mintegy 80 "7, szélessége 15—20 "/ körül van. A mély- ség felé eddigelé csaknem 40 méterig konstatáltam a kovandot. Az érez- tömeggé sűrűsödött kovandtömzsöket csaknem minden oldalon diabás határolja, s egymástól is ez különíti el őket. Csupán a keleti oldalon találjuk az említett porphyrteléreket, melyek mentén a kovand rézben gazdagabb lesz, A kovand anyakőzete tehát diabás, mert a porphyr-dyke aligha mű- ködött volna közre a kovand képzésében, hanem ez úgy a diabást, mint a már meglevő kovandtelepet egyaránt áttörte, s hatása abban nyilvánul- hatott, hogy réztartalomban dús ásványokat képezett. Nem messze, innét északra, a Kaprilor völgy oldalain az elhagyott rézbányák anyakőzete többnyire guarzporphyr, a hol már határozott telé- rekben találjuk a különböző réztartalmú ásványokat, milyenek a chalko- pyrit, bornit, azurit, malachit. A kazanesdi bányatelep kovandjánál azonban telérképződésről szó sem lehet, határozott éreztömzsökkel van itt dolgunk. Ezen kovandtömzs keletkezésének magyarázatánál vegyük röviden szemügyre a nagy kovand- telepeket. A délspanyol Huelva vidéki és a szomszédos portugáli óriási kovandtelepek kristályos és paleozoós palákhoz és diabás porphyritekhez vannak kötve. A szomolnokhutai kovandtelep agyagpalák, chlorit és csil- lámpalák közé van beágyazva. Az érezelőfordulás mintegy 360 "/-es szürke, palás zonára szorítkozik, a melyben hatalmas lencseszerű kovand- tömzsöket és telepszerű impregnátiókat találunk. Ezek eredetéről VoGrPY$x a, következőkép nyilatkozik : X Azon időtartam alatt, mely e munka felolvasása és megjelenése között lefolyt, a bányászati feltárások előhaladása folytán több érdekes megfigyelést sike- rült eszközölnöm, melyek a következők : Azt a granodiorit-dyket, melyet a Ponor völgyén ismerünk s a mely körül- belül 20" irányban csap, közel a szállító aknához, tőle nyugatra, 30 m. mélységben majdnem 25 méter szélességben megtaláltam. Csapási iránya tehát egyező a guarz- porphyr-dykeokéval. Másik fontos észlelés, hogy a szállító aknától északra §$0 m. távolságban az említett 1 m. vastag kovandos telért szintén megtaláltam és azt követve azon tapasztalatra jutottam, hogy ezen telér a granodiorit-dyken is áthatol. Tekintve, hogy ezen kovandos telérben épen itt, hol granodioritban halad, egy kisebb szélességű (2-0 m.) kénkovandlencsét sikerült feltárnom, következik, hogy a granodiorit idősebb a kénkovand tömzseinknél. Úgy a kénkovandtömzsöket mint a diabázokat a guarzporphyr-dykeok áttörtek, tehát a guarzporphyrok a fiatalab- bak. Ezen különféle áttörésekből megállapítható a képződési sorrend, mely szerint legidősebb a diabáz, utána következik a granodiorit, az után a kénkovand és leg- fiatalabb a guarzporphyr. LACKNER ANTAL. kk J. H. L. Vor: Ueber die relative Verbreitung der Elemente, besonders der Schwermetalle, und über die Concentration des ursprünglich fein vertheilten 404 LACKNER ANTAL (A kovandtelepülések már régóta egymással teljesen ellentétes fej- tegetéseknek képezték tárgyát. (Röros, Rammelsberg, Rio Tinto, Agordo, Szomolnokhuta.) A norvégiai előfordulások tanulmányozása alapján azon végeredményhez jutottam, hogy a kovandtelepülések, melyek csak erősen összenyomott, palás közetekben lépnek fel, eredetre nézve az eruptiv kőzetekhez kötöttek, (Norvégiában az összenyomott gabbrokhoz), hogy tehát azokat a szó legtágabb értelmében contact képződmények egyik neme gyanánt kell felfognunk, fiatalabb korral, mint a környező palás és összenyomott kőzetek, és hogy ezen ellentét oka a környező palákkal és súrlódott telepszerű jelleget mutató érczekkel abban keresendő, hogy a kovandelőjövetelek pneumatohydatogen folyamat által (a túlhevített olda- tokból) erős hegynyomás mellett képződtek. Ezeket az előfordulásokat BEcx: Az éreztelepekről szóló tankönyvé- benX az epigenetikusok közé sorozza, azaz az olyan érezek közé, a me- lyek a mellékkőzetük után keletkeztek. Ezzel szemben megkülönbözteti a syngenetikus éreztelepeket, azaz a melyek a mellékkőzettel egyidejűleg keletkeztek. Ezen csoportba osztja a norvégiai nickel és réztartalmú érczeket, a melyek mint magmatikus kiválások keletkeztek. Pyrit és pyrrhotin szemcsék sok eruptiv kőzetben, különösen a dia- basokban és dioritokban rendkívül elterjedtek. A teljesen üde kőzetekben is ott találjuk, úgy hogy primár eredetükről kétség se lehet. Tehát nagyobb fészkek, tömzsök kiválása — mondja BEzck — ma- gukban az eruptiv kőzetekben is lehetséges, miként a norvégiai Erteli körül 200 "/ átmérőjű kompakt ércztömegek tényleg vannak 18. A magmában az éreczek konczentrálásánál a nyomás alatt levő olda- tok, folyékony szénsav, vízgőz stb. szerepelhettek. Azonban számos olyan érczelőfordulás, a melyet a szerzők közvet- lenül az eruptiv kőzetekből való kiválással származtattak, az érczek má- sodlagos átkristályosodásának (vizes úton) bizonyultak. Hogy a kazanesdi kovandtelep keletkezését illetőleg eredeti magma- tikus kiválás-e, vagy már átkristályosodott éreztömeg, a mely az idők folyamán több helyről összegyülemelve is képződhetett volna, természete- sen ennek eldöntése speciális tanulmányokat igényelne. Szabad legyen azonban még egy érezelőfordulásra hivatkoznom, s ez a csungányi Cserboja völgyi KöRMEnDpv-féle feltárás. Itt üde diabásban hordó nagyságú fészkekben tömött érezet látunk, a mely nickelt tartal- maz. E helyütt kétségtelenül meggyőződhetünk épen a kicsiny fészkek Metallgehaltes zu Erzlagerstütten. Zeitsehritt für Praktische Geologie 1899 január, 11. oldal. kk Dr. Brck RicHaRp: Lehre von den Erzlagerstütten, Berlin, 1903. 470. és 196. oldal A KAZANESDI KÉN-KOVANDBÁNYA HUNYAD VÁRMEGYÉBEN. 405 alapján az ércz magmatikus eredetétől, mert sem a kőzetmállásnak, sem telérnek nyoma sincsen a feltárásban. Ezt kétségtelenül azonos képződés- nek kell tartanunk a norvégiai nickel és rézéreztelepek képződésével, a melyek ott gabbrószerű kőzetekhez vannak kötve és pedig főként a kőze- tek szélein találhatók, ott, hol a mellékkőzettel érintkeznek. A kazanesdi kovandtelep képződésére is valószínűnek tartom az eredeti magmatikus kiválással való magyarázatot, de ha másodlagos át- kristályosodott képződésről volna is szó, ezen pyritconcentrátiónak még a porphyr kitörése előtt kellett volna megtörténni, minthogy a porphyr telér egyaránt áthatja úgy a diabást, mint a kovandtörzsöket. Minden esetre a kazanesdi kovandtelep egyike a legérdekesebb geo- logiai jelenségeknek, mert úgy a kőzet, mint az érczelőfordulás, minden esetre hasonlóságot mutat a norvégiai és kanadai érczelőfordulásokhoz. IL. A kovandtelep leírása. A kazanesdi kovandbányát már SrúkR ismeite. Említett művének 28 oldalán a következőkép írja le: vA tiszta kénkovandot tartalmazó telepek között első sorban Kazanesdtől délnyugatra a Szentikereszi völgy száján levő kovandtelep érdemel figyelmet. A telep a nevezett völgy talpán 30 öl kiterjedésben, 4. tárnaszerű építménynyel van feltárva, a melyek azonban be vannak omolva. Nem birtam kinyomozni, hogy mily mélyen nyomul- nak be ezek a tárnák a baloldali hegylejtőbe. Egy munkás mondása sze- rint a kovandtelep oly hatalmas, hogy a tárnák egészen kénkovandba vannak hajtva, s ezzel sem feküjét, sem fedüjét nem törték át. Való- színű, hogy a kovandtelep dioritszerű kőzetbe van beágyazva és lankásan kelet felé hajlik, miután az egymásra következő tárnák keletről-nyugatra kissé mind magasabban vannak egymás felett. Annál inkább bizonyos, hogy itt a kénkovandnak tetemes mennyiségben kell előfordulnia, mert a górczón is tetemes készlet van felhalmozva. A kénkovandot sem guarcz, sem más ásvány nem tisztátalanítja és a gorczon daczára, hogy részben porrá, esik, még sem mállik szét. Jelenleg a tömör alaktalan pyrit (//eS5S,) négy nagyobb tömzsökben található a Tatarója és a Ponor patakok összeszögelésén. Ezeket a töm- zsöket két kovandlencse kiséri. Kristályokat legritkább esetben találni a, szürkés érczes tömegben. Elméletileg a pyrit, mint tudva van, 46-67 Fe és 53.33 .5-ből áll és néha (u vagy Ni tartalommal is bir. A kazanesdi igen megközelíti ezt, a mennyiben a vegyelemzések gyakran 49—509 5-t is mutatnak és csak egyik tömzs, a legkeletibb, mutat magasabb Cu tartalmat, míg a többiek inkább csak a fedűn pár 5-es vastagságban tartalmaznak rezet. 406 LACKNER ANTAL A legkeletibb, ú. n. rezes tömzsben, a pyrithez kötve markasit, chalkopyrit, bornit, malachit, azurit láthatók. A rézérezek majd mint erek szeldelik át a tömzsöt, majd pedig mint impregnácziók találhatók. A réztartalom növekedésével a kéntarta- lom arányosan csökken. Konstatálható ez a következő analizisek eredményeiből : Cu S 1-ső osztály 159690 417490 2-ik ( s z 76699 46-48 90 3-ik ( és dddh 47539 4-ik fi SÁR 45690 49:1390 5-ik ( 470490 48:62 90 6-ik c 8 gs 170490 49-43 90 Az egyes tömzsök elhelyezéséről a III. tábla ad képet. Az északi hegyoldalt a diabas alkotja, a melyet áttör 2 guarcz- porphyrdyke. Ezen dykeok választják el az egyes kovandtömzsöket is a keleti részen. Az északi oldalon a tömzsöktől 5—8 "/ távolba egy kovandos telér húzódik alig egy méter vastagságban, átlagosan K—Ny-i csapásban. Undulácziókat lépten-nyomon észlelhetni e telér követésénél és a mi pedig főleg meglepő, hogy helyenkint lencseszerűleg kiszélesedik 4—5 "/ vastagságig és csak e lencsék méltók fejtésre. Maga a telér palás szerkezetű, agyagos, tisztátalan kovandot ad, a mi nem értékesíthető. A tömzsök 30 m mélységig tárattak fel és jelenleg fejtés alatt is állanak, míg a további mélységben való felkutatásuk kutató aknával tör- ténik s eddigelé 15 7/ mélységben kovandban hatoltunk le, tehát a fel- színtől számítva 45 "YV mélységig biztosan várhatjuk a kovand-tömzsöket. Az egyes kovandtömzsök nagyságát a következő táblázat mutatja : 1 IN Atömzs [ B tömzs C tömzs D tömzs LA ÉSZ —a Kő ) zi s 2 [heti rád] se ez Szidi ; méter ] méter [/ méter ! méter (/ méter ! méter !! méter ! méter "hosszulj széles [hosszul széles [tGsezal széles [/ hosszu! széles ém — ze a) A mesém e — a élhez zi mesz zi — -: 7 TSZ TI — TT — —— Napszinen st ze ét os ég 0 AD j 40 12 90 4 15 3 1! j A. t4 méteres. szintben... NI 20] 5 [/ 50 I 7 25 Ar Jh620 4 1! j j i 1 ASZONSÉÉK ( ssel es 22 fán ező 18 6 ] 20 S Hozzávéve még a két lencsét a 14 "/-es és a 30 "/-es szintekben a kazanesdi tiszta kénkovand mennyiségét dr. Parr KáARonry geologus 37,200 köbméterre becsülte, azaz köbméterét 40 métermázsával számítva 1.488,000 métermázsára, kerekszámban másfél millió métermázsára. A KAZANESDI KÉN-KOVANDBÁNYA HUNYAD VÁRMEGYÉBEN. 407 III. Bányaművelés. Kazanesd és környékének bányászata kis mérvű, mert e vidék lakossága tőke hiányában inkább csak feltárásokra és kutatásokra szorít- kozik. Egyetlen rendszeres bányamű a Kazanesd község határában fekvő és a Felsőmagyarországi bánya és kohómű részvénytársaság tulajdonát képező kénkovandbánya. A következőkben röviden megismertetem ennek a bányaművelését, a melyet feltáró, fejtő, szállító, biztosító, szellőztető és vízmentesítő munkálatokra osztok fel. a) Feltárási munka. (L. III. tábla.) A kazanesdi bányát a mélységben feltárni csak aknával lehetett, miután a kovandtelepülés a völgy fenekén van. Kovandkibúvásra lett telepítve az első kutató, később feltáró akna és ez mint a későbbi feltárá- sok mutatták, épen a kovandtelepülés közepe tájára esik. Jelenleg ezen aknát főaknának nevezzük. A biztosítás módja ácsolás, bárdolt tölgy- keretekkel. Az aknából több harántvágat indíttatott a világtáj mind a négy része felé, rendszer nélkül és inkább sötétben való tapogatásnak lehetett ezen munkát nevezni, semmint feltárásnak. A midőn KöRmMENDY Gyuna dr. brádi járásorvostól a cFelsőmagyar- országi bánya és kohómű részvénytársulatv e bányát megvette, a társu- lat a bányát rendszeres művelésbe vette. A feltárást első sorban a 14. "/-es mélységben határozták el. És miután az akna e mélységben a kovand északi oldalában a meddőbe jutott, tehát egy délfelé haladó harántvágattal első sorban a déli kovandhatárt igyekeztek feltárni. A midőn ezt elérték, ezen harántvágatból keletre egy fedű és egy fekű tárnát kezdettek hajtani kovandban olykép, hogy a fedű, illetve fekűlap, a vágat északi, illetve déli oldalfalát képezze. Nyugat felé pedig az A tömzs északi határlapjánál hatoltak be a vágattal. Az előbb említett két vágattal a fekűt és fedűt feltárva, B tömzsöt keresztül karolták és a két vágat egymással találkozott. A (/ tömzsöt csak később fedezték fel, a midőn egy 2 "/-es harántvágattal az elválasztó guarzporphyr-dykeot át- törték. Ezen áttörés révén lett ismeretessé a ( tömzs, s ennek feltárása a fekűn és fedűn egyidejüleg folyt. Itt ugyanazon eset ismétlődött, mint B-nél, azaz a két vágat körül kerülvén a kovandtömzsöt, újra találko- zott. A második guarzporphyr dykeot nem törték át és D tömzset nem ismerték. Időközben napszíni fejtést határoztak el és a kovandról a föld letakarítását meg is kezdették. Ezen kitakarás révén tárták fel a D töm- zsöt, a guarzporphyr dykeot áttörték és a kovandtömzsöt, egy a kovand- ban hajtott, keresztvágattal egész vastagságában átharántolták. 40S LACKNER ANTAL Ez volt a keleti részen a feltárási munka a 14 "7/-es szintig. A nyu- gati részen a tömzsöt egy vezető agyagos lap követésével, a közép táján átvágták és ezen hosszanti vágatból északra és délre több harántvágatot létesítettek, a kovand fedűjének, illetve fekűjének megvilágítása czéljából. A fedű és fekű határozatlan dőlése következtében nem lehettek tisztában, vajjon a kovandtömzsök a mélység felé nem ékülnek-e ki? Ezt megtudandó egy ereszkét mélyítettek le egészen a 30 "/ mélységig. Azon- ban csakhamar a 14 "7 talp alatt a kovandot elvesztették és határozat- lanságban maradtak újra. E közben bekövetkezett a hegycsuszamlás, be- temette a napszíni fejtés legnagyobb részét, s így a föld alatti művelésre szorultak. Ezt természetesen meg kellett előzni feltáró műveletekkel. A völgy mélyén az északi hegyoldal lábánál a patak szinével majdnem egy niveauban mélyítettek egy aknát, a fennt ismert kovandtömzsöktől nyugatra 30 "/-rel távolabbra, 30 "/-es mélységig. Ez az akna 32 "7 mélységig végig diabasban haladt. Az akna 30 "/-es szintjéből az északi hegyoldalba betörtek és 4 "7 -t haladva észak felé, egyszerre irányt változtattak. Elhatározták ugyanis, hogy a feltáró vágattal a régi főaknát és azután a már emlitett ereszkét veszik czélba, mert így kettős az eredmény, t. i. létesül a légkeringés, másrészt pedig épen az A és B tömzsök alatt kell áthaladni, tehát azo- kat egy csapásra fel is tárják. Sajnos ezen remény nem teljesült, mert a főaknába betörtek és még nyoma nem volt a kovandtömzsnek és csupán igen dúsan pyrittel impregnált sötét szinű diabásokon baladtak át. A fő- aknába betörve, így légkeringést biztosítottak és tovább haladt a feltáró vágat, czélba véve az ereszkét. Alig 10 "/-re voltak az ereszkétől, midőn x pontban a kovandtömzsöt megütötték. EK ponttól kezdve, hasonlólag mint a 14 "/-es szint keleti részén, itt is fekű és fedű vágatok hajtattak és pedig olykép, hogy a feltáróvágat maga meddőben haladt, azonban az egyik oldalfalat a kovandtömzs fedűje, illetve fekűje képezte volt. Igy a következő feltárások bebizonyították, hogy a B tömzsöt feltártuk a 30 "/-es mélységben, később feltáratott a (; és D tömzs 30 "/-es szinti nyúlványa is. Az A tömzset a 50 "/-es mélységben eddig feltárni nem sikerült. Az w pontból észak felé a fedűoldal átkutatása czéljából egy haránt- vágatot telepíttettem és 9 "7/-nél egy telért kereszteztem. Ezen telér 1 "7 vastag, palás szerkezetű volt, agyagos és pyrittel dúsan impregnált s a mi leginkább feltünő volt, hogy a harántvágat diabás közetében a telér előtt 2—3 "/-re már vöröses színű, a jaspishoz hasonlatos, pyrittel impregnált fészkeket találtam, melyek a tapasztalat szerint a kovandok mellett rendesen feltalálhatók. Ezen jelek biztató reményt adtak, miért is ezen telér követését és csapás irányban való feltárását határoztam el és csakhamar kovandlencsét tártam fel további előhaladásomban, melynek A KAZANESDI KÉN-KOVANDBÁNYA HUNYAD VÁRMEGYÉBEN. 409 hossza 16--18 "/, vastagsága pedig átlagban 4 "/. Ezen telér feltárása ösztökélt további feltárásokra. Első sorban tisztába óhajtottam jönni, hogy ezen telér a felsőbb szinten is megvan-e, valamint hogy nyugat felé ezen telér huzódik-e? E czélból a 14 "/-es szinten y pontban a regi feltáró vágatból hegyes szög alatt egy új feltáró vágattal az északi oldal- falba betörtünk. Előre hajtásunk ismét szerencsével járt és a 30 "/-es szinten látott telér újból feltünt s rövid követése után ujabb lencsét tár- tam fel, melynek hossza 14 "", szélessége pedig átlagban 570 "". b) Fejtési munkák. 1. Külfejtés. Ez volt az első fejtési mód, melylyel a kovand fejtése megkezdetett. A kovandtömzsöket takaró földréteg eltávolítása után a külfejtés kezdetét vette olykép, hogy a főakna körül pillér hagyatott és az egész fejtés ez- által két részre osztatott ú. m. keleti és nyugati fejtésre. A nyugati fejtés tárgyát A tömzs, a keleti fejtés tárgyát B, (" töm- zsök, később D tömzs képezték. Áorang 3. ábra. A kovandtömzsök külszíni fejtése. A fejtés mindkét részen talppásztákkal történt. Ezen fejtésmód választása nem volt szerencsésnek mondható. Az igen mállott diabasbó] álló északi hegyoldal a csuszamlásnak nagyon ki lett téve azáltal, hogy a kovandtömzsöket külfejtéssel egészen a 14 "/-es szint talpáig leművel- ték és berakatról gondoskodva nem lett. Ezen eshetőséggel úgy látszik nem számoltak és a csuszamlás nagyobb mérvben, semmint gondolni lehetett volna, 1901 deczemberében be is következett. A talppászták egész szélessége a kovandtömzsök egész vastagsága volt, tehát helyenkint 10 "" is, magassága pedig keleten 40 "/, nyuga- ton 6—7 "Y volt. A keleti részen 3, a nyugatin 2 pászta volt munkában. Mindhárom tömzs együtt körülbelül 100 ""-t tett hosszban. A hegycsuszamlás bekövetkezése a külfejtést elárasztotta meddő- vel, elannyira, hogy a további külmivelés nem volt lehetséges. Földtani Közlöny. XXXIV. köt. 1904. 27 410 LACKNER ANTAL Nem maradt más hátra tehát mint a földalatti mivelést beren- dezni. 2. Földalatti művelés. A 14 ""-es szinten a külszíni miveléstől visszamaradt kovand lefej- tését kellett első sorban megkezdeni. Az A tömzs feltáró vágata a kovandtömzs közepén vonul át, tehát ezen tömzsnek még visszahagyott kovandját a 14 ""-es szintig . ezen Selrajz 5 Lelki Hede SZA meteres szén, Mész ZARLNÁOOT " oviánd 7 Fk n 717 Pecú pine pe te L£Z Mova kezbe IT SZÓ atZ alaprajz 4. ábra. A 14 méteres szint" keleti részének fejtése. A KAZANESDI KÉN-KOVANDBÁNYA HUNYAD VÁRMEGYÉBEN. 411 vágatból észak és délnek hajlott oldalharántpásztákkal fejtettük. A kivá- gott kovand helyére tömedéket helyeztek. A tömedékelést azonban meg- előzte a fából készült alaprács, melyet a talpra fektettek, erre jött a tömedék anyag. A keleti részen a fedű és fekűvágatok révén könnyű volt a fejtés, mert v4v harántvágat létesítése által 2 pillérre osztottuk a még megma- radt kovandtömzsöket. Igy keletkezett I. és II. sz. pillér. Ezen pilléreket c vágatból támadtuk meg. A kovandvastagságnak megfelelő szélességű KESZ AES ÚJAT a TERE: akna fele 8576 —sr fele vag-seé fs j JO 2neleres szent dia dazz Lek:c vágad 5. ábra. A 30 méteres szint fejtése. pásztával a pillérből 170 "/ vastagságú sávot lefejtve, azt. ácsolatokkal biztosítottuk és azután ujabb 1-0 "" előhaladás után ugyancsak biztosí- tottuk a pásztát, azonban az első 1 "/-es sávot betömedékeltük. A 30 "/-es szinten az első fejtésmód oldalharántpásztákkal történt, azaz 2 "/ széles és 22 "" magas pásztákkal a fekűvágatot követve meg- kezdették Aa kovand fejtését. A: midőn így az első pászta 4 "/-t előre haladt, megkezdtük a 2-ik oldalpásztát is és így tovább. Ezen fejtésmódnál a tömedékelés munkája nehéz és lassú, miért is ezen fejtésmód széles kovandtömzsöknél nem válik be. Ezért csakhamar át kellett térni oly fejtésmódhoz, hol a tömedéke- lés könnyű és bármikor keresztülvihető legyen. Erre legalkalmasabbnak mutatkozott egy pillérfejtés módosítása. Tekintve ugyanis, hogy az egész 30 "V-es feltárás hossza 60—70 "V-nél nem több és így ezen rövid hossz- 27r 412 LACKNER ANTAL ban minél több támadó pontot kell nagyobb termelés elérésére létesíteni, tehát előnyös, ha a kovandtömzsöt több pillérre osztjuk, azaz így minden pillért 4 szabad oldalról megtámadhatóvá teszünk. Ezen czélt tehát x ponttól számított kelet felé a fedűvágaton mérve 10—10 "V-nél délfelé hajtott harántvágatokkal, valamint a kovandtömzs közepe táján a csapás irányban hajtott vágattal óhajtottuk elérni. Igy keletkeztek harántvágatok és sav vágat, melyek együttesen fedű és fekű pillérekre osztották be a fejtést. A cbv harántvágat pedig a rezes tömzset választotta el (7 tömzstől, melynek lefejtése ezen IV. számú harántvágatból délnek hajtott harántvágatokkal folyik. Az egyes pilléreket bármely oldalról harántpásztákkal fejtjük. Röviden összefoglalva tehát jelenleg kétféle fejtést használunk, t. i. pillérszerű fejtést, vagy pedig az oldalharántpásztákat. Az elsőt nagyobb vastagságú kovandtömzsök lefejtésénél, a másodikat pedig kovandlencsék- nél, melyeknek vastagsága kisebb 10 "/-nél. c) Szállítási munkák. 1. Bányaszállítás. A mig külfejtés volt, addig targonczával szállították a külre az üregből a fejtett érczet. Ez igen fáradságos és költséges volt. A midőn a 30 "/-es szinten megindult a fejtés, akkor már a főfel- táró és szállító vágatban sinek voltak lerakva és a szállító gőzgép is mű- ködött. Itt tehát előre buktatható "s m? ürtartalommal biró vascsillékben lett a kovand szállítva. Magában a bányában emberi erővel a rakodóig szállítva és onnan gőzerővel hajtott szállítógép segélyével kasokkal a külsziínre vontatva. A szállítóakna szabadon áll és fedetlen. Fenyőfából épült /2o em. szelvényű oszlopokon nyugszik és londinákkal is bir. A gép és kazán egy épületben van, mely a szállító aknától teljesen elkülönítve áll. A külszínre kerülő csillék kovandtartalmát bakkokon nyugvó gör- dítőpályán ürítjük ki. Ezen készletet úgy osztályozzuk, hogy a kovandot kézi erővel külön - féle lyukbőségű rostán dobatjuk át. Rendesen a következő szemnagyságo- kat állítjuk elő : 1. Liszt 0—10 w, szemnagysággal. 2. Apró 10—20 "4, c 3. Kis koczka 20—40 "w,, fr 4. Koczka 40—60 mm, a 5. Darabos — 60--feljebb. A KAZANESDI KÉN-KOVANDBÁNYA HUNYAD VÁRMEGYÉBEN. 413 6. Aknakovand oly elegy, melyben legalább "s rész darabos kovand foglaltatik, a többi apró és liszt. Általában véve a szemnagyság a gyárak berendezései szerint vál- tozik. Megemlitem még azt is, hogy a kézi erővel való osztályozást be fog- juk szüntetni és géposztályozást alkalmazunk. A kovandosztályozóban forgó körrostát fogunk alkalmazni. Osztályozásról szólva meg kell említenem a rezes kovand osztályo- zását is. Már a bányában elkülönítjük és külön válogatjuk a rezes kovandot. Első sorban rostán átdobjuk, úgy hogy a rostán áthulló liszt az első osztályozási terméket adja és 6. sz. rezes kovand vagy rezes lisztnek neveztetik. A liszttől ment rezes kovandot most már ökölnyi nagyságú darabokban, szemmel való becslés útján, a réztartalom szerint 5 osz- tályba sorozzák. Ha nagyobbak a darabok, szét is tördelik. Ilyen módon 6 osztály rezes kovandot nyertünk. Ujabban azonban csak 3 osztályt különböztetünk meg, miután az egyes osztályokat alig lehetséges 6 osztálynál szigorúan elkülöníteni, mit a föntebbi analysisek is igazolnak. Ezen 3 osztály tehát a következő : TZOSZTtÁLY s -- 10—1490 Cu-tartalommal 9. a es Eza 4— 690 a c 8 ( 3 3 NEEDS fi 2. Külszinen való szállítás. Ezen czim alatt a kovandoknak a bányatelepről az Alvácza állo- másra való szállítását értem. Ez a bánya megkezdése óta egészen 1903. év április hó 1-ig tengelyen való fuvarozással történt. A környékbeli lakók saját jószágaikkal és szekereikkel fuvarozták a kovandot a, kocsikra alkal- mazott ládákban. Egy szekérbe rendesen 6—-8 métermázsa kovand fért. A rosz út, mely esős időben szinte járhatatlan volt és a nagy távolság, igen drágították a fuvarozást, úgy hogy 1 métermázsa lefuvarozása 40 fil- lérbe került. Ezen bajok elkerülése czéljából a bányavállalat egy bányavasút ki- építését határozta el. Ezt 1903. év április 1-én át is adták a forgalom- nak. A vasút keskenyvágányú (76 em. nyomtávolsággal) és 12:6 Km. hosszú. Összeköti a bányatelepet Alvácza A. Cs. B. V. állomásával és kizárólag kovand-szállításra szolgál. Építési költsége körülbelül kétszázezer korona. A leszállítás gőz- mozdonynyal történik és 23 TRúcKk-féle rendszerű kocsival. A kocsik rak- súlya 50 ag. A menetsebesség óránkint 15 A/,. A bányánál a lerakás lapá- tolás és targonczázással történik ; a vasutnál az átrakás szintén így. 414 LACKNER ANTAL d) Vízmentesítés. A külszini műveléskor a vízmentesítés csak a 14 "/-es szint vízmen- tesítésére szorítkozott, mely a III. sz. gurítóban felszerelt szivattyúval történt. Jelenleg a vízmentesítés a 30 "/-es szintről történik, ugyanis a szál- htó akna járó osztályában van egy 3 hengeres rudazatos GARvENS-féle szivattyú felszerelve, melynek összes savas bányavízzel érintkező része ágyúfémből van. Épen a chorisikus bányavíznek hatása miatt kellett a szívó és nyomócsöveket is ólomból készíttetni. Ezen szivattyú hajtása egy 3 FP BÁNKkY-CsowKka-féle szab. biró ben- zin motor szolgál. A szivattyúmunka teljesítménye perczenkint 160 liter. e) Szellóztetés. A szellőztetés kérdése kevés gondot okoz és a légecsere természetes és csak igen kevés esetben volt szükség szellőztető géphez nyúlni, e czélra egy kézi erővel hajtott szellőztető is jónak bizonyúlt. Befejezés. Ismertetésemben képet akartam adni Kazanesd vidékének geologiai viszonyairól és Kazanesd kovandbányászatáról. Kiegészítésképen még nehány szót szólok a munkás viszonyokról, lakásokról stb.-ről. Úgyszólván az erdő középen van a telep, mely keletkezésének első stádiumában van. Mindössze egy bányamérnöki lakból, mely irodahely- séggel is el van látva, továbbá egy altiszti lakból (2 család részére) egy kovács és ácsműhelyből, gép és kazánházból, egy nagy munkáskaszárnyá- ból állt a telep. Ujabban épült a fütőház a mozdony részére és továbbá 2 munkáslakás és 2 altiszti lakás, tehát 4 épület. A munkások leginkább oláhok Brád, Boicza. Kajanel, Muszári stb. vidékéről. A mindinkább kevesebb munkaerővel dolgozó aranybányáktól Kazanesdre huzódnak. Földjeik, házaik azonban az említett vidékeken vannak és így 2 hetenkint egyszer haza utaznak. Vannak azonban, keve- sen székelyek, olaszok, horvátok, krajnaiak is, kiknek a telepen állandó lakásuk van. A bérviszonyok eléggé kedvezőek. Vájárok 2—3 koronáig keresnek műszakonkint szakmánymunkánál. A napszámosok bére rende- sen 1720—1-40 korona. Az üzem napról-napra fejlődik és mig tavaly 5—6000 métermázsa termelés volt, addig ez évben már 15000 métermázsát is elértünk havonta. Maga a bánya kicsiny és inkább geologiai viszonyai kölcsönöznek KAZAN KIE LACKNER ege 2 § Va z VA stab.— [s 40 Mérték. Ma Auf dez Gszae BIR zzzd erem ear ee ÖV. claszont: - 14 m. 14 meékezes sünt. FO meta e7 szimt, JELMAGYARÁZAT. DI KOVANDBÁNYA. GBAU VON KAZANESD. földtani Közlöny xxxiv. köl m.táb. S TV S SSN NN SON NN NN SSÖZ 4 Z 4 A c 35 S NN ? SS 17 k INNNNSI SIN S CE A. A . Zozi ú MEA éa zgyzola: Schoctsínat tertenesz . ISMERTETÉSEK. 415 neki érdekességet. E tekintetben mindinkább kiemelkedik és számos szak - embert vonzott már e vidékre rövid idő alatt. Igy Böcxn JÁwnos, minisz- teri tanácsos és a magy. kir. földtani intézet igazgatója, dr. KEILHACK Kowxáp berlini bányaakadémiai tanár, dr. ScHMIDT KÁRory, a baseli egye- temen a geologia tanára, továbbá dr. Párnry Mór osztálygeologus és dr. PAPP KÁRorY geologus urak, kik a viszonyokat mindannyian igen érdekesnek találták. Azon reményben, hogy ezen kis dolgozatban? sikerült mindazon lényegest kiemelni, melyek úgy a geologiai viszonyokat, mint magát a bányaművelést jellemzik, még azon óhajtással zárom munkámat: vajha a kazanesdi bányaüzem e vidék többi kovandelőjöveteleinek kihasználá- sára jó példával előljárjon. ISMERTETÉSEK. (1.) BöckH HuGó : (reológia.F? Tankönyvirodalmunk nem minden évtizedben mutathat föl olyan mű- vet, a minő BöckH Hucó (rrológiája. Nem csupán tankönyv ez, hanem való- sággal a Geológia kézikönyve. Nem csak a főiskolai hallgatók tanulhatnak ebből, hanem haszonnal forgathatja ennek lapjait minden szakember. Egyes fejezetei új dolgokat, kritikus feldolgozással tárnak elénk, sőt annyira vissza- tükröztetik a szerző önálló fölfogását, hogy a tanulót az anyag áttekintésében szinte meg is zavarják. Ez azonban csak a munka magas színvonalát mutatja s valóban hálásak lehetünk a szerző iránt, hogy a tanulni vágyó főiskolai Ifjúság kezébe komoly munkát adott. A megjelent első kötet az Általános (reológiát ötödfélszáz oldalon tár- gyalja. Jóval nagyobb terjedelmű tehát, mint Szazó Józsernek 20 évvel ezelőtt írott Grológiája, sokkal bővebb, mint CREDNER leipzigi tanár (reológiája : Tovra (Wien), LEoxHARD-HOoERNES (Leipzig), vagy Scorr Winrram (New-York) geológiai tankönyveit terjedelemre mind fölülmulja, s körülbelül olyan bőven tárgyalja az Általános Geológiát, mint Kavseg 1893-ban Stuttgartban meg- jelent Általános (Geológiája, vagy mint GEIkre (London) (reológiája. A munka a következő fejezetekből áll : $ El nem mulaszthatom köszönetemet kifejezni a felsőmagyarországi bánya és kohómű részvénytársaság vezérigazgatójának hevesi HEvEssY-Bisrcz LAJos úrnak és VEREss JózsEr bányatanácsos úrnak, azért, hogy LACKNER mérnök úr ezen dol- gozatának közzétételét megengedték. Dr. PAPP KÁROLY. kr (Geológia. Tankönyv főiskolai hallgatók számára. Irta: Dr. BöckH HuGó, m. kir. bányatanácsos, a selmeczbányai m. k. bányászati és erdészeti akadémián az ásvány-, föld-, és őslénytan rendes tanára. I: kötet. Általános geológia. 180 ábrá- val és 8 táblával. Selmeczbánya, JOERGES ÁGosr özvegye és fia kiadása, 1903. Nagy 89, 462 oldal. Ára 12 korona. 416 ISMERTETÉSEK. I. Geogénidi és geofizikai rész, mely a föld keletkezésével és a földdel, mint égitesttel foglalkozik; II. Kőzettani rész, mely a föld kérgét alkotó anya- gokkal, a kőzetekkel ismertet meg; III. Dinamikai és petrogenetikai rész, a mely a föld felületét és a kőzeteket átalakító és képző hatásokkal foglal- kozik; IV. Tektomikai rész, mely a föld szilárd kérgének felépítését tár- gyalja. Lássuk röviden ezen fejezetek tartalmát, és tárgyalási módját. I. A geogéniai és a geofizikai vész a csillagászati földrajz alapfogalmai- val kezdődik. Sajátos magyar viszonyaink között, a mikor a budapesti és a kolozsvári tudomány egyetemet kivéve, egy főiskolán sincs a geografiának tanszéke, valóban szükség volt erre a fejezetre. Legalább ez a kis fejezet képet ad a mérnök-, bányász-, vagy gazdászati hallgatónak a világegyetemről, megismerteti velük a földet, mint égitestet, a napot és a bolygókat. Külön czikkelyben tárgyalja a szerző a meteoriteket, rajzban is bemutatva a Zágráb mellett 1751-ben talált meteorvasat és az 1866 junius 6-án hullott, 250 kgr. súlyú knyahinyai meteoritet. A föld alakjával, nagyságával és sűrűségével fog- lalkozva, kiemeli STERNEcK báró és HEörvös LoRÁND báró nehézségi szelvé- nyeit; az utóbbi nemrég a Balaton jegén végzett ingaméréseket. A föld bel- sejének tárgyalásánál a geotermikus grádienssel bőven foglalkozik, s az ismert európai példák mellett megemlíti ScHwagrz Orró méréseit, a melyek szerint a selmeczi bányákban 4174 méter ez a grádiens. A budapesti városligeti artézi kút (970 m. 7370.) adataiból, kerek számban 16 méter grádiens adódott ki, a mely alacsony számot a budai hévforrások magyarázzák meg. Itt közli SCHAFARZIK FERENcznek a hévforrások keletkezését magyarázó szelvényét, a mely eddigelé csak kéziratban volt meg, s a mely egyike a legérdekesebb szel- vényeknek a földkerekségen. II. A petrographiai rész a kőzetalkotó ásványok leírásával kezdődik. Ez a fejezet igen becses a tanulóra és legjobban mutatja a szerző lelkiismeretes- ségét, hogy fáradságot nem kimélve, mintegy 40 oldalon, alapos mineralogiai fölfrissítést ad. A kőzetalkotó ásványoknak ilyen részletes tárgyalását egyik nagy geológiában sem találjuk. Az eruptiv kőzetek fejezete (100—190 oldala- kon) az egész munkának legbecsesebb része; a szerző, a ki különösen is a petrographiával foglalkozik, minden tudását belefektette ezen fejezet kidolgo- zásába. A kőzetek keletkezéséről ilyen modern fejtegetéseket eddigelé magyar nyelven, egyáltalán nem olvashattunk. Egyes részek, minő pl. ROSENBUSCH felfogásának czáfolása, vagy LaGoRro kiválási sorrendjének magyarázata, oly nehéz dolgok, hogy csak a speciális petrografusok követhetik ezek fonalát, de nem a magyar főiskolai hallgatók, a kiknek tudvalevőleg legnagyobb része silány chemiai és mineralogiai ismerettel kerül ki a középiskolákból. A petro- graphiai provinciák, és a magma medenczék fejtegetése után a kőzetek osz- tályozása és leírása következik. Az andesitek tárgyalásánál ismerteti SzaBó felfogását, helyesbíti az elavult elnevezéseket, a mi igen fontos, mert SzaBó munkái nálunk iskolát alapítottak. SzaBó és követői messzemenő következte- téseit visszaszorítja, és az andesitek kitörési idejét is módosítja, az újabbi kutatások alapján kimutatva, hogy az andesitek főtömege az alsó és felső ISMERTETÉSEK. 417 mediterrán határán gyors egymásutánban tört ki. RIcHTHOFEN báró szerint Magyarország harmadkori eruptiv kőzetei a következő sorrendben ömlöttek a felületre: propylit, andesit, trachyt, rhyolith és basalt. Ugyanezt a sor- rendet állapíthatta meg a Rocky Montainsekben és a Sierra Nevadában is. SzaBó sorrendje ettől merőben eltér; és a szerző RicHrHorEsxnek ad igazat. A selmecz-körmöcz vidéki eruptió a szerző vizsgálatai alapján a következő : pyroxénes andesit; diorit; granodiorit és aplit; biotitos, amphibólos andesit ; liparit s végül a basalt. Az üledékes kőzeteket a következő csoportokban tár- gyalja: oldatokból kiválás útján keletkezett üledékes kőzetek, törmelékes kő- zetek, organikus eredésű égő anyagok és vulkáni törmelékes kőzetek. A meta- morph kőzetek fejezete szintén sok új dolgot tartalmaz, és a metamorphizmus magyarázatában főkép WErsscHExKket követi. Nem mint hiányt említem, mert nem tartozik szorosan a geológia körébe, hanem inkább, mint gyakorló geo- lógus mondom ezt, szerettem volna ott látni a szén, só, petroleum, vasérczek stb. fejezetében ezek csoportosítását és bányászati megvilágítását. Mert a bá- szati főiskola hallgatóin kívül, bizony sem a mérnök-, sem a tanár-, sem a gazdász-jelöltek jóformán semmit sem hallanak a bányászatról. Néhány oldal- lal kellett volna csak megtoldani a művet s pl. hazánk széntelepeinek koráról s ezek értékéről egyszerre világos képe lett volna az olvasónak. Ma, midőn Magyarország bánya és kohótermelésének évi értéke meghaladja a százmillió koronát, hazánk közgazdaságában is mind fontosabb tényező a bányászat, s így igen üdvös dolog lett volna pár vonással ennek a fontosságát is jelezni. III. A dinamikai és petrogenetikai részben (265—445 oldalokon), mint általában szokás, a szerző is az endogén és exogén erők szerint csoporto- sítva, tárgyalja a föld felületét átalakító hatásokat. A vulkánosság és a vulkáni utóhatások fejezete a modern vulkanologia alapján készült, a petrogenetikai tényezők tárgyalásában pedig fölhasználja s hazai példákkal is bőviti BEcc, SCHMIDT és Voar legújabb kutatásainak eredményeit. Hazánk páratlan szol- fatárájáról a torjai Büdös-barlangról igen röviden szól, ezélszerű lett volna pedig Irosvav vizsgálatai alapján bővebben ismertetni ezt a halálthozó bar- langot. A földrengéseket geofizikai alapon tárgyalva, bemutatja a budapesti földtani intézet ingáit, s ezek különböző seizmogrammjait pl. a guatemalai, salonikii földrengésekről. Az exogén erőkre térve át, a víz hatását, a források, kútak és artézi kútak tárgyalását igen sok hazai példával illusztrálja. Az artézi kútaknál Harzavárs szelvényeit is bemutatja, a budai hőforrásoknak közös védőterületét SCHAFARZIK nyomán közli; mindezek itt vannak először a nagy nyilvánosság elé bocsátva. Az ásványos vizeket THÁws KáRoLrY elvei szerint osztályozza. A folyók életében kiemeli azokat a törvényszerűségeket, a miket BAER és Lóczy öntöttek formába, a kanyarulatok képződését Sópányi egy ki- sebb példájával illusztrálja; nem látjuk azonban nyomát sem azoknak a tisza- parti kanyarulatoknak, a melyekhez fogható nincs több Burópában. A tengert, mint geológiai tényezőt igen röviden, de szabatosan tárgyalja, a levegő me- chanikai hatásáról világos képet nyújt, a lösz és futóhomok fuvásokat RIcHT- HOFEN, Lóczy és CHoLwokY művei nyomán ismerteti. A szerves életnek, mint geológiai tényezőnek tárgyalásával végzi a III. részt. 4158 ISMERTETÉSEK. IV. A tektonikai, részben (445—460 oldalokon) végül a gyürödés, áttoló- dás, vetődés lényegét s formáit írja le és a hegységek felosztásának elveit tárgyalja. Röghegység példája gyanánt bemutatja a Budapesti-Hegységet, s az, assymetrikus lánczhegységekre például a Kárpátokat is megemlíti. A láncz- hegységek vonulata és az ezeket környező területek közötti kapcsolatot SUuxss szellemében fejtegeti. Művét azután az Oceánok állandóságának kérdésével végzi. A munka kiállítása dicséretére válik a selmeczbányai JoERGEs-féle nyom- dának; a könyv nyomása tiszta, a szövegábrák és a műmellékletek izlésesek. A könyv kiadását [Lukács Lászró dr. magyar pénzügyminiszter és SEMSExY Awpokg dr. magyar főrendiházi tag anyagi támogatása tette lehetővé. A. szerző művét SEMSEY AwpoRnak, a természettudományok ezen lelkes pártfogójának és SCHMIDT SáspoRnak, a nemrég elhúnyt budapesti műegyetemi tanárnak, egy- kori mesterének ajánlotta. Érdeklődéssel várjuk a II. kötetet: a Stratigrafiát. Papp KáRoLYy dr. (2.) SCHAFARZIK FERENcz : Magyarország kóbányái.?" A budapesti királyi földtani intézet kiadványai között nemrég kiváló munka jelent meg, a melyben SCHAFARZIK FERENcz a magyar korona országai- nak összes kőbányáit írja le. Ez a könyv nélkülözhetetlen forrásmunkája lesz mindazoknak, a kik hazánk építő- és diszítő-kövei iránt érdeklődnek, vagy ezekkel iparilag foglalkoznak. Építészeink, kőbánya-tulajdonosaink mind- ekkoráig alig tudták köveik helyes elnevezését, s legtöbbnyire hamisan nevez- ték ezeket, a mi gyakran nagy zavart is okozott. ScCHAFARZIK ezzel a munká- jával megszüntette a zavart a kőzetek elnevezésében. A munka két részből áll. Az első rész (I—LXXII.) kizárólag a hazai kőbányákban található közetek petrographiai jellemzését tartalmazza, míg a második rész (1—415. old.) betürendben és megyék szerint csoportosítva, a kőbányákat sorolja föl. Az egyes leírások folyószámai az első rész számaival egyeznek meg. Ennélfogva az első részben kőzetnemek szerint kereshetjük ki a lelőhelyet, míg a második rész a megye és a község neveinek fölkeresése nyomán közvetlenül és külön is használható. Ha tehát az érdeklődő keres valamely kőbányát, egyszerűen felüti a szóban forgó község nevét, s rögtön tisztában van az illető kőbányával, megtudja az illető kőzetnek nemcsak a helyes nevét, hanem azt is, hogy milyen czélra alkalmas, hogy milyen nagy- ságú tömbökben fejthető. Megtaláljuk ezenfelül a bánya tulajdonosának a nevét, a megnyitás évét, az évi termelés mennyiségét. Kőbányáink szakszerű megismertetését Böckm Jáwsosnak, a földtani inté- zet igazgatójának javaslatára még 1895-ben FEsrErrIcs Awpor gróf, akkori X A magyar korona országait területén létező kőbányák vészletes ismertetése. Írta SCHAFARZIK FERENCZ dr. m. k. bányatanácsos, főgeologus. Egy térképmellék- lettel. A m. kir. földtani intézet kiadványa. Budapest, Franklin-Társulat könyv- nyomdája, 1904. Megszerezhető Kilián Frigyes utóda egyetemi könyvkereskedőnél, Váczi utcza. Ára a térképpel együtt 7 korona. ISMERTETÉSEK . 419 földmivelésügyi miniszter rendelte el. A szükséges kőzetanyagokat a megyei közigazgatási hivatalok szerezték be és küldötték föl a földtani intézetnek, a kivánt adatok kiséretében. Ily módon több száz láda kőzetanyag érkezett be, s minden kőminta hitelességét a ráütött községi pecsét igazolta. Ezt a renge- teg anyagot SCHAFARZIK dr. oly alaposan és kimerítően dolgozta fel, hogy egy- egy ország kőbányáiról nem sok ilyen munkát találunk a külföldi irodalom- ban sem. Lássunk egy pár szemelvényt a munkából, Hazánk műkövei között igen fontos a kristályos mészkő, vagy fehér márvány. Szemnagyság szerint megkülönböztethetünk aprószemű (pl. a szár- hegyi márvány, Csík megyében), középszemű (Ruszkicza, Krassó-Szörény m.), s öregszemű (Kiskóh) márványokat. Lényeges tulajdonsága a márvány szöve- tének a likacstalanság. Így a szárhegyi, ruszkiczai márványok vízfölvétele 0, a lunkányié 0-2, a kiskóhié 0-490. Ezzel karöltve jár a kőzet fagyállósága. A magyar márványipar eddigelé még kezdetleges, de határozottan fejlődésre képes. Fehér márvány mintegy 40 helyről ismeretes. Tömött mészkő, szines és tarka márvány nagy számban fordul elő, mintegy 400 helyen, azonban a legtöbb még nincsen kellőképen méltányolva. Pedig pl. a vaskóhi triaszkorú márvány nagyipar fejlesztésére is igen alkalmas volna, a kiskóhi sárgásfehér márvány a cairói restauráló építész legnagyobb tetszését nyerte meg és csakis vállalkozó hiján nem jöhetett létre a kivitel. A siklósi triaszkori kagylómész- ből a budapesti országház és a földtani intézet díszfaragványaihoz használtak föl darabokat. A kapriórai rózsaszínű márvány díszes építkezési czélokra igen alkalmas, a menyházai liaszkorú mészkőből szép sírköveket faragnak. Durva meszek vannak az ó-harmadkori és a neogen üledékek között, az előbbiek főkép Kolozsvár vidékén, az utóbbiak pedig mindkét alföldünk peremén Mint kitünően faragható mű és építőköveket Budapesten leginkább a sóskúti, biai, . pátyi durvameszeket ismerik (ezekből készült a lánczhíd, vigadó, akadémia, országháza) ; Bécsben pedig már régóta a magyar Lajtha-hegység mészköveit használják (Szent-István székesegyház). A sóskúti bányák tulajdonosa a szé- kesfejérvári káptalan s a bányák üzembevétele 1765 óta datálódik. A bányák - ban fejthető tömbök igen nagyok, szükség esetén 8 köbméteres nagyságút is lehet kivágni. Legbecsesebbek és díszfaragásokra legalkalmasabbak az egyen- letesen aprószemű, foraminiferahéjakból álló durvameszek, kivált akkor, ha egyszersmind fagyállók is. E tekintetben azonban igen szeszélyes a maga- tartásuk, pl. vannak a sóskúti szarmatakorú mészpadok között teljesen fagy- állók, a mire a lánczhíd 50 éves oroszlánjai jó példát nyújtanak, míg ugyan- azon bánya más padjai a fagyot nem bírják ki. Durva meszeinket 250 kőfej- tőben művelik. A mésztufa, az olaszok travertínója, édesvízi, tavi képződ- mény, s többnyire likacsos; minthogy azonban a likacsok falai vastagok, s tömör mészkarbonátból állanak, egészben véve a kőzet mégis szilárd. A süttői likacstalan mésztufa páratlan szilárdságú, 0:590 likacsosság mellett majdnem 2000 kgr. cm?-kint. Minthogy e mellett kitünően fagyálló, híd és monumen- talis építkezéseknél szivesen használják. Némelyik előfordulásnak az anyaga annyira tiszta mészkarbonát, hogy czukorgyárban is használhatják (Szádok). A forrásvizi mészkarbonát lerakodások között figyelemreméltó a korondi 420 ISMERTETÉSEK. zöldesbarna aragonit, vagy onyx-márvány, a melyet újabban apróbb dísz- munkákra dolgoznak fel. Mésztufát mintegy 50 helyen fejtenek. Közgazdaságilag fontos anyag a magnezit. Tűzben olvaszthatatlan s ége- tett maradéka nem higroszkopos; épen ezért keresik tűzálló anyagnak. A világ két legnevezetesebb lelethelye Veitseh Stájerországban és Jolsva vidéke Gömör megyében. A magyar magnezit a lehető legkedvezőbb összetételű, hasonlít a veitschihez, csakhogy kevesebb benne a mész, a mi fölényét biztosítja. A gömör- megyei magnezitet pörkölő kemenczékben égetik s a kész árút zsákokba csoma- golva, nemcsak a hazai vasgyárakba szállítják, hanem külföldre is, főleg Ame- rikába. A dolomit az építészetben szerepet nem játszik, legföljebb útkavicsolásra használják, lisztjét pedig Buda vidékén szódavízgyártásra. Dolomit-fejtő mint- egy 170 helyütt van hazánkban. A gipsz egyaránt fontos anyaga a gipsz- iparnak és a műtrágyagyártásnak, az alabastromot pedig mű- és díszfaragá- sokra használják. Hazánkban a gipsz kiadó telepekben főleg az ó-harmadkori lerakodásokban és a neogén üledékek sorában, nevezetesen a mediterrán sófor- mátióban fordul elő, s mintegy 22 helyütt bányászszák is. A granit a leg- szilárdabb és legfagyállóbb kőzetek közé tartozik, megmunkáltatása sem nehéz, a miért faragott műkövek alakjában ornamentális, de főleg monumentális építkezéseknél használják. Vízi építkezésekhez, hídpillérekhez pedig első sorban granitot használnak építészeink, csak az a sajnos, hogy granitbányászatunk fejletlensége miatt még mindig a külföldi: mauthauseni, konopisehti, bave- noi stb. előfordulásokra vagyunk utalva. Granit, granitit és pegmatit kőbánya 45 van Magyar- és Horvátországban. Syenit hazánk területén typusos alak- ban nincs, hanem van egy fajtája a Ditrói hegységben, Csik megyében. Ez az elaecolithsyenit, vagy ditroit, a mely a phyllit között szövevényesen elágazó tömzsökben található, s a mily szép kicsinyben, ép oly ízléstelen nagyban. Nagy hátránya továbbá, hogy sem az elgolith, sem a kék szodalit nem áll- ják az atmoszferiliák behatását, a miként ezt a marosvásárhelyi BEm-szobor talapzatán sajnálattal kellett tapasztalnunk. Phonolith jóformán csak a baranya- megyei Hosszúhetény vidékén van, s itt kavicsolásra használják. Dioritot és granodioritot 16 helyen fejtenek és Zsidóvár, Dognácska, Selmeczbánya vidé- kén építő kőnek használják. A guarczporphyrok és guarcztrachytok több- nyire csak útépítési czélokra alkalmasak. A trachyt-módosulatoknak ellenben majdnem minden formájukban hasznát veszik. A kaolinosodók porczellán- földet szolgáltatnak, míg az elguarczosodottak malomkőgyártásra, az alunito- sodottak pedig timsó gyártásra alkalmasak. Ezen iparágak közül a legvirág- zóbb a malomkőipar. Bár a vashenger a malomkövet mindjobban kiszorítja, azért a beregszászi, sárospataki, geletneki és újbányai malomkövek még min- dig kapósak a szomszéd államokban is. A geletneki (Bars m.) 1600 óta fönn- álló bánya évenkint átlag 1200 darab malomkövet, Újbánya város pedig mint- égy 1600 darabot termel hydroguarezitos rhyolithból; a sárospataki Botkő- tető hydroguarczitjából készült malomköveket a londoni kiállításon ki is tün- tették. Hazánk háztartásában igen fontosak az andesitek és dacitok. Főként kövező koczkákat készítenek belőlük, s volt idő, mikor Budapestet majdnem kizárólag a szobi, visegrádi és dunabogdányi andesit koczkákkal kövezték. ISMERTETÉSEK. 421 Későbben azonban a mauthauseni granit, újabban pedig a nógrádi basaltok kiszorították innét. Roppant mennyiségben használják az andesiteket a folyó- szabályozási és útépítési munkálatokra. A zöldköves módosulatok kőipari szempontból kevésbé jönnek tekintetbe, annál fontosabbak azonban ezen kő- zetek a bányászra, mert legnevezetesebb érezteléreink bennök fordulnak elő. A felsorolt guarczporphyr, guarcztrachyt, dacit, andesit stb. kőzetekben mint- egy 400 kőbánya van. A diabas, melaphyr és a basalt (30 bányával) jó útépítő kövek. A bazaltkoczka-termelést alig 10 évvel ezelőtt kezdték Nógrádban és Gömörben, s ma már innét hordják Budapest kövezetének nagy részét. Gabbro az Alduna vidékéről ismeretes. Keresett díszkő a serpentin, a melyből Boros- tyánkőn, Vasmegyében műtárgyakat készítenek; Dobsina sárgászöld serpen- tinjét nemrégiben még szintén feldolgozták. (Gneiss, granulit és kristályos- pala-bányát mintegy 70 helyen találunk. Steatit csak kis mennyiségben van Krassó-Szörény- és Gömör megyében, régebben bödönöket faragtak belőlük, újabban hintőporra, gépkenőcsre használják, a tisztább fajtájából pedig gáz- égőket faragnak, minthogy rendkívül tűzálló. Palabánya mintegy 20 van hazánkban, ezek közül azonban csak kettő nevezetesebb. Egyik a máriavölgyi, Pozsony megyében, a másik a felsőtárkányi Heves megyében. Máriavölgyön, a felső liaszkori agyagpalákban az első bányát 1838-ban nyitották, s ma a többszörösen elágazó bányából gőzsiklón szállítják ki a fedőpalákat, a melyek- ből évenkint 800000 darabot állítanak elő. A hatvanas években naponkint több ezer darab írótáblát készítettek, a mikkel még Keleten is kereskedtek, sőt Angliába és Amerikába is szállították. Ma azonban a papirlemeztáblák csaknem teljesen kiszorították a palatáblát a használatból. A felsőtárkányi carbonkorú palákat ugyancsak 1838 óta fejteti az egri érsekség és évenkint két millió fedőlapot állíttat elő. Az utóbbinak közelében van a kisgyőri pala- bánya is. Az eruptiv kőzetek tufáit mintegy 250 helyütt fejtik hazánkban, legtöbbet a Tokajhegyalja tövén. Ezek között elsőrendű építőkő a rhyolith- tufa. Könnyen faragható szilárd kőzet, a mely az időjárás viszontagságaival évszázadokon át daczol, a miként ezt legjobben a kassai dóm falai bizonyít- ják. A nagyszerű Rákóczy-pinczék emeletei Sárospatakon, Erdőbényén rhyolith- tufába vannak vájva. Abaujváron s a cserepesi kőfejtőben műköveket is fa- ragnak belőle. A dacittufákat a fogarasmegyei Persányon monumentális épít- kezésekhez fejtik. A rhyolith- és basalt-tufák traszcement készítésére is alkal- masak. A magyar korona országainak kőbányáit áttekintve, azt látjuk, hogy a tulajdonképeni "Magyarországon, Fiuméval együtt, 55 vármegyében 2220, Horvát-Szlavonország nyolez vármegyéjében pedig 300 kőbánya van. Legtöbb kőbányája (122) van Nógrádvármegyének, ezután Nyitra, Zala, Krassó-Szörény és Trencsén vármegyék következnek. Tizenegy alföldi vármegyének egyáltalán nincs kőfejtője. Nevezetes, hogy a legzordonabb s magas hegységekkel borí- tott vármegyékben kevés a kőbánya, így Árva megyének 17, Fogarasnak csak 6 köőfejtője van, míg az aránylag sík Pest vármegyében 82 kőbányát talá- lunk. A munkához mellékelt 1.900,000 mértékű térkép világos képet ad arról, hogy a kőbányák főként a síkságok peremén, az alacsonyabb hegységekben 422 ISMERTETÉSEK. és a városok közelében sorakoznak, míg a magas hegyek között, a lakatlan területéken csupán a vasútak mentén és a bányatelepek közelében találunk köőfejtőket. f . A legtöbb építő- és utcza-követ hazánkban természetesen Budapest fogyasztja. Utána következik /iume, a melynek kikötőjéhez részben a város kőbányáiból, részben a környékbeli, nevezetesen a vantridai és a preluccai kőbányákból hordták a kőtömböket. A fiumei mólók megépítéséhez kőhányá- sok, falazatok és betontömbök alakjában körülbelül ötven millió tonna kő- anyagot használtak föl. JESSE (3.) BavER Gyuna: -A rudai tizenkét aposlol-bányatársulat aranybányá- szata. (Bányászati és Kohászati Lapok, 37. évfolyama II. kötetének 17. számában, a 290—338. oldalakon.) Európa legnagyobb aranybányájáról alig olvashattunk eddigelé valamit a szakirodalomban. A geologiai viszonyokról és a telérekről ugyan PRgrmrcs GyöRGY és PárnryY Móxticz dr. jeles munkái már tájékoztatnak bennünket, de magáról a bányászatról, BaRrnaros Ánpáp kisebb czikkén kívül, eddigelé jófor- mán semmiféle közlemény sem jelent meg. Becses munkát végzett tehát BAUER GyurA bányamérnök, a mikor a brádi aranybányák leírását kezünkbe adta. Közel a Fehér-Kőrös eredetéhez, az Erdélyi Érezhegység andesit-kúpjai között fekszik Brád, a zarándi aranybányák kiinduló pontja. Itt van a köz- ponti igazgatósága azoknak az aranybányáknak, a melyekről BavER munkája szól és a melyek a következők: Muszári-, Zdraholczi János evangelista-, Kristyórt-, és a Rudai Tizenkét-apostol Bányatársulatok. A Bárza-hegy keleti és nyugati oldalán van ez a bányaüzem, 16 négyszögkilométer területen, a mely terület egykoron Zaránd vármegyéhez tartozott, ma azonban Hunyad vármegyébe van bekapcsolva. A rudai bányákat már a rómaiak is művelték, nevezetesen a Zsófia és a Mihály-teléreket, a melyekén a jelenlegi altárna alatt 45 méter mélységig hatoltak le. Altárnájuk a rudai Anna-tárna volt, a melynek szint- jén alul talppásztákkal 125 méter mélységre nyomultak. A mély szintekből vízemelő kerekekkel emelték föl a vizet, ilyen kerekek maradványaira harmad- éve bukkantak rá a rudai bányákban. Ezenkívül találtak egy föliratos római mozsarat is, a melyben az érczet, vagy talán csak a szabadaranyat törték. A középkorból nem sokat tudunk ezen bányák sorsáról. A tizennyolczadik században a Risrczgx-család birtokában voltak, egész a HónRa-lázadásig, majd a gróf TorparaGny és a báró ZrEyk családok birtokába kerültek. Ezen csalá- dok kezében azonban a bányászat csak a kisipar keretében mozgott, bár két altárnának a hajtását már megkezdették. Az óriási bányabirtokot 1884-ben, majd 1889-ben a góthai Harkort-féle társulat vette meg, illetőleg az osztrák bányatörvény alapján, kétharmad részben ingyen szerezte meg. Így tehát a rudai bánya-complexus külföldi részvényesek kezébe került akkor, a midőn a félszázadon át hajtott altárnák már csaknem végczéljuk küszöbén állottak. Sic vos non vobis colligitis 0 apes! A vidék geologiai viszonyait Pgrmics és Párrx dr. munkái, illetőleg az utób- ISMERTETÉSEK. 493 binak szóbeli közleményei alapján isimerteti a szerző. Ezt a terrénumot:épen jelenleg dolgozza fel geologiailag Pánrr dr. osztálygeologus, a kinek tollából nem- rég olvashattunk is egy becses közleményt az andesitek korviszonyairól ezén Közlöny 33-ik kötetében. Tőle várjuk a magyar-Kalifornia geologiai megvilágí- tását. A" környék legidősebb képződményei az alsó triaszbeli melaphyr-tufák. A jura korban tenger alá került ez a vidék is és a melaphyrtufa-dombok a zátonyépítő korálok tanyái lettek. A jura-meszek a krétakori tengerből szir- tek gyanánt emelkedtek ki, s így ezeket körülvették a kárpáti homokkövek. A harmadkorból az eoczén és oligocezén képződményeket nem hagyott hátra, annál hatalmasabb a mediterran-emelet. Az újabb bányafeltárásokból kitünt, hogy a mediterrán rétegek az andesit-takaró alatt is megvannak és egészen az andesit vulkánok kürtőjéig benyúlnak. Az andesiteknek három typusa van, ú. m.: a pyrowén-, amphibol-andesit és a dacit. A Bárza tömege át meg át van szőve párhuzamos telérekkel, a melyek néha több kilométer hosszaságra húzódnak és az andesiítből átcsapnak az idősebb üledékes és eruptiv kőzetbe is, így Valea-Mori körül a mediterránba és Muszári mellett a melaphyr tufába. A főtelérek csapása az E-ÉNYy között variál. A szerző szellemesen jegyzi meg, hogy az az erő, a mely a Csetrás- hegység egyirányú és sűrű telérrepedéseit létrehozta, nagyobb és általánosabb lehetett, mint egy-egy helyi utóvulkáni működés. A szomszédos vidékek rész- letes geologiai fölvételei is ezt bizonyítják. Hogy csak egy példát említsek az Alvácza-Zám közötti hegyvidék ősi eruptiv kőzeteiben (gabbro, diabás, guarcz- porphyr), szintén ezen (23h—1k között változó) tektonikai irányok uralkod- nak, s ezen irányokban sorakoznak a rezes telérek, sőt itt-ott a kovand töm- zsök 1s. A glauch-telérek szürkés, meddő kőzet-telérek, a melyek az éreztelérek- nél idősebbek s a melyek töltelékét a mellékkőzet törmeléke szolgáltatta. Ezen glauch-teléreket a szerző a szénbányák vetőivel azonosítja és nem az iszap- vulkánokkal. Ezek a glauch-telérek azért fontosak, mert hasadékaik az érez- telérek keletkezése idején helyenkint újra nyiltak és aranyban dús kitöltést nyertek. Az ércztelérek átalában ÉÉNy— DDK csapásúak, s igen meredeken düűlnek. A Ferdinánd-tárna 1-8 km. hosszaságban 50 telért keresztez, a mu- szári főharánt pedig 2 km. hosszaságban több mint 40 teléren hatol át. Az éreztelérek a szájhagyomány szerint a felső szintekben sokkal gazdagabbak, mint alul, s ezért arany után a mélyebb szintekben azelőtt nem is kutattak. A bárzai és muszári akna-műveletek összesen 120 m. mélységet tártak fel az altárna alatt. A mély szintek közül kettő ezideig egyetlen tonna műrevaló érczet sem adott. Ebből az látszik, hogy a műrevalóságot a rudai mellékvölgy és a Fehér-Kőrös fővölgyének szintkülönbsége adja. A bárzai és a valeamori üzemosztályok közös altárnája a Viktor-altárna 346 m. tengerfölötti magas- ságban van, míg a legmagasabb szint, a HRibiczey-tárna 530 m. fekvésű. A két leghosszabb tárnát: a Viktor- (1800 m. hosszú) és Ferdinánd-tárnát még régi tulajdonosaik: a pörösködő báró és gróf hajtották vetélkedésből, csaknem fél- századon át, s alig nehány száz méter hiányzott még a czéltól, a mikor a jelenlegi porosz tulajdonosoknak eladták. A. porosz társulat azután oly fényes 424 ISMERTETÉSEK. üzemet fejlesztett a két félbenhagyott tárnával a Bárza tömege alatt, a milyent a Viktor-altárna vezetője, BrHaki bányaigazgató, képzelt és látott jövőbe tekintő szemeivel. A vízmentesítés kérdésével foglalkozva, a szerző elmondja, hogy a me- diterran rétegek a vizet levezetik, míg az andesitek és teléreik vízben sze- gények. Jellemző ezután a szerző megjegyzése: előnyös volna, ha az üzemet vezető alkalmazottak a mediterrán rétegek települési viszonyaival megismer- kednének, mert csak így végezhetnek hasznos munkát, ellenben, ha az üle- dékes kőzetet az eruptiv kőzettől sem bírják megkülönböztetni, akkor fel- tárásainkat újból kifullasztja a víz! Az érczek feldolgozását illetőleg a vállalat sokáig kisérletezett a cyani- rozó lugzással, de az eredmény negativ volt. A lugzók után az amerikai fon- csorasztalokkal próbálkoztak, s ezek oly szép eredményt mutattak fel, hogy úgy a brádi, mint a kristyóri zúzót ilykép rendezték be. Majd 1898-ban föl- építették a gurabárzai zúzóművet. A mily impozáns a 120 méter hosszú zúzómű, a mely dübörgésével szinte megfélemlíti az országúton elhaladó utast, ép oly kellemes a látogatónak, hogy az óriási művet igen könnyen áttekint- heti. A hatalmas teremben 18 kaliforniai zúzda van, a melyben összesen 190 nyíl dolgozik és pedig 350 kgr. és 180 kgr.-os sulyokkal. A nyilak per- czenkint 90-et ütnek 120—160 mm. emelési magassággal. A fölzúzott ércz aranytartalma nagyobbrészt még a zúzóköpüben foncsorozódik, míg a többi részt a foncsorlemeztálak és a ponyvaszérek fogják fel. A Lászzó-féle tálakban termelt aranyfoncsort havonkint egyszer veszik ki, a melynek kiszedése alig fél napra akasztja meg az üzemet. A foncsor kiégetéséből nyert nyersaranyat a körmöczbányai pénzverő veszi át beolvasztásra. Az elmenő zagy tonnánkint még mindig 1—1"-5 gramm aranyat ragad magával. Ezért jelenleg nagyobb maramosó telepet építenek, a melynek az a jó oldala is meg lesz, hogy az évenkint 150000 tonna érez felzúzásából a Fehér-Kőrösbe és az árterületén fekvő szántóföldekre került zagyot megszabadítja a haltenyésztésre és a mezőgazdaságra kártékony anyagoktól, főleg a kovandoktól. A termelt arany finomsága a 9 1000—"9/1000 között váltakozik 2200— 2300 korona értékkel. A vállalat 1884-től 1904-ig 126 métermázsa aranyat termelt; az utolsó évben 1219 kgr.-ot, úgy, hogy havonkénti termelése jelen- leg több, mint egy métermázsa. A rudai bányaüzem aranytermelése 1892-ben Magyarország 3400 kilónyi össztermelésének !3 részét (3590) tette. A rudai kis üzemből tehát 20 év alatt EHurópa legnagyobb aranybányája lett, melynek üzemi nyeresége, a termelt arany kilójára számítva 900—1000 korona. éven- kint több mint egy millió korona. A társulat az aranylopások meggátlására külön bányacsendőrséget tart föl, mindazáltal temérdek aranyat lopnak el tőlük. Az 1856 okt. 24-iki császári nyiltparancs szerint ugyanis hazánkban szabad az aranykereskedés és Erdély városainak heti piaczain a gozárok a hatóságok szemeláttára vásárolhatják a lopott aranyat. A mult évtizedben, évekint 200— 250 kgr. aranyat váltottak be a gozárok, vagyis évenkint 600,000—800,000 koronával károsították meg aranybányavállalatainkat. A rudai bányatársulat, ezebei szénbányáival együtt, mintegy 2300 mun- IRODALOM. 425 kással dolgozik. Világlátott szaktekintélyek szerint ez a vállalat a kontinensen is páratlanul áll s úgy bánya- mint zúzóműveit tekintve, vetekszik a transz- váli és kaliforniai művekkel, sőt erőberendezése ezek között is kiemelkedik. Papp KÁROLY. IRODALOM. (1.) Haravárs Gyura: Hátszeg— Szászváros— Vajdahunyad környékének geologiai alkotása. (Különlenyomat a Magyar orvosok és természet- vizsgálók 1903. évben Kolozsvárott tartott XXXII. vándorgyűlésének munkálataiból. Budapest, 1904. 33. oldal.) Szasó JózsEr óta alig van még egy olyan magyar geologus, a ki annyit fáradoznék a földtan népszerűsítésén, mint Hazavárs Gyura. Kutatásainak és előadásainak legkedvesebb tárgya a magyar Nagy-Alföld és ennek artézi kutai. A miként ZsriagmosnpY Virmos megteremtette hazánk artézi kútjait, úgy HALA- várs GyuLaA ezek geologiai viszonyait derítette föl és ismertette úgy a szak- körök, mint a nagyközönség előtt. A magyar orvosok és természetvizsgálók vándorgyűlésének is egyik buzgó előadója Hanravárs Gyura, a ki az utóbbi évtizedekben, majd minden összejövetelnél megszólalt és hatásos előadásokban ismertette az Alföld geologiai viszonyait. A mult évi gyűlésen azonban meg- vált kedvelt témájától és egyszerre hazánk egyik legbonyolultabb hegyvidéké- nek ismertetésére tért át. Harnavárs Gyunra ezen előadásával megmutatta, hogy a legfárasztóbb és legnehezebb kérdéseket is meglehet értetni a hallgatóság- gal, csak tudni kell ennek a módját. Az a terület, a melyről a szerző szól, a Zsigor (1458 m.) és a Muncsel (1615 m.) havasok között terül el s magában foglalva a hátszegi medenczét is, a Pojána Ruszka előhegyeiig, illetőleg a Maros árteréig nyúlik. A dom- borzati viszonyok szorosan összefüggenek a geologiai alkotással. Míg ugyanis a hegységeket kristályos palák s a krétakor üledékei alkotják, addig a domb- ság neogénkorú üledékből áll; a kavicsterraszok a diluviális korszak, az ár- terek pedig a jelenkor képződményei. 1. A kristályos palák összletében a középső és felső csoportot mutatta ki a szerző. A középső palacsoport a DK-i részben levő magas hegységet alkotja s egy nagy K— Ny-i csapású teknőt, synklinálist, formál, a melynek közepe a Valea Godjanulujba esik. De meg- találjuk a nagy teknő nyomát abban a kisebb synklinálisban is, mely a Sztrigyen túl emelkedő részletben van. A kristályos palák ezen középső cso- portjában mangánércz is található, a minek azonban csak 1590 a magántar- talma és így gyakorlati értéke nincs. A felső kristályos palacsoportban érde- kes az Alsótelek körüli részlet, a hol a palák erősen ránczosak s a dőlés, megtartva a K—Ny csapást, legyezőszerűen a déliből az északiba megy át. A rétegek megzavarása és ránczosodása következtében repedések keletkeztek, a melyekben vasérczek rakódtak le és ezek lencseszerű tömzsei, a hegység Földtani Közlöny. XXXIV. köt. 1904. 28 426 IRODALOM. csapásához hiven, egyenesben sorakoznak Alsótelek és Gyalár között. A vas- ércz előjövetelét szerző teleptelérnek nevezi. 2. Eruptiv dyukeok: granit, por- phyr és melaphyr törik át a kristályos palákat Ó-Sebeshely és Cserna vidé- kén. 3. Az említett nagy teknő középső részében, a palákra concordánsan dolomitos mészkő telepedik, a melyet a szerző a devonba soroz. Ugyanezen dolomitos meszet Romángladna vidékén ScCHAFARZIK FERENxcz 15 kimutatta s stratigraphiai helyzetéről annyit mond, hogy a phyllitnél fiatalabb s egyelőre felfogás dolga, hogy a palxgozoós formátiók melyikébe sorozzuk. 4. Jurakorú szaruköves mészkő a Pojána-Ruszka hegység lábánál fordul elő s benne egy nagyobb búvó patak és több barlang található. 5. Neokom mészkő, közvet- lenül a kristályos palákon, csaknem 1100 méterig emelkedik föl a Sipot táján. Ohábaponor táján korálokat és reguieniákat talált benne a szerző. Ezen mészkőterület búvópatakai mind a kristályos palából erednek s hosszabb- rövidebb földalatti folyás után a mészkő túlsó részén ismét a felszínre kerül- nek. 6. Ezen mészkőre cenoman-homokkövek telepednek, a Nerinea incavata, Actaconella gigantera millió meg millió házaival. Erre márgaréteg következik számos ammonites maradványnyal. Ezek közül leggyakoribb fajok a követ- kezők: Acanthoceras Rhotomagense, A. Mantelh, A. Cenamanense, A. hav- pax, Puzosia planulata és a Sonneretia Dutempleanus. A fegyeri homo- kos márgában pedig az Orbilulina concava mellett számos korál maradványt talált a szerző. 7. Senon agyagpalák Galacz és Puj vidékén, igen sok kövü- lettel, a melyeket ifj. Nopcsa FERENcz báró is ismertett: (rervilia solenoides, üyrena solitaria, Trigonia Vaalsiensis, Pecten virgatus, TLimopsis calvus, Cucullaea austriaca, Pholadomya granulosa, Natica bulbiformis, Aporrhaais megaloptera stb. 8. Az eddig ismertetett felsőkréta képződményektől nyu- gatra epnek a kornak a legfiatalabb üledéke van meg a felszínen, durva murva, kavicsos homokkő és konglomerát képében. Ezeket a lerakodásokat szentpéterfalvi rétegek néven ismerjük az irodalomban se mocsárvízi le- rakódásokból ifj. báró Nopcsa FERENcz a Telmatosaurus transilvanicus, Nopcsa, Moechlodon Suessi, Nopcsa, Pterosaurus sp.-t határozta meg. A krétakorszak végén tehát eltakarodván a tengerek, a hátszegi meden- czében terjedelmes mocsár maradt vissza. Mikor azonban ez is lecsapódott, sokáig szárazföld maradt hazánk e része. Nem sikerült ugyanis itt sem az eoczén, sem az oligoczén nyomaira akadni. Á paleogén tengerek tehát ide nem nyúltak. 9. Csak a neogén korszakban került ismét víz alá ez a terület. A mediterrán rétegek ezen a vidéken temérdek kövületet tartalmaznak, a melyek ismertebb termőóhelyei: Felsőszilvás, Welek, Nagyoklos és Bujtur. A mediterrán emelet felsőbb részében lignittelepek s még följebb gipsztelepek is vannak; a gipszet Romoszon fejtik is. Berény község közelében pedig egy 560 méter mély furás sósvizet hozott napfényre. 10. A szarmata-emelet is sok kővületet tartalmaz. Alul agyag, följebb kavicsos homokkő, majd durva- meszek képviselik ez emeletet, mactra, modiola, cardium, cerithium stb. lenyomatokkal. 11. A szarmatatenger eltakarodása után, a szárazzá lett terü- leten, a mindinkább kifejlődő folyórendszer vizei kezdették meg romboló munkájukat. E mellett azonban építettek is, a mennyiben egykori ártereiken IRODALOM. 427 kavicstelepeket raktak le, a melyek terraszok alakjában kisérik a mostkori folyók ártereit. 12. A jelenkori képződmények közül megemlítendő a mész- tufa, a melyet Kalán község mellett hévforrások raktak le. A Sztrigy árterén, nem messze ezen mésztufa dombtól, ma is három helyen bugyog föl a 30 C"-os víz. IESSRS (2.) Száppozkv Gyura: A nagybárodi rhyolithról, mint a. Vlegyásza— Biharhegység eruptivus tömegének É-i folytatásáról. Az Erd. Muz. Egylet orvos-term. tud. Értesítője. XXV. kötet, pp. 170—193. 1903. Kolozsvár, 1904. Szerző a Nagybárodtól É-ra fellépő rhyolithokat és a környékükön talál- ható kristályospala, felsőkréta és szarmatarétegeket részletesen ismertetve ki- mutatja, hogy ez a plagioklasrhyolith egy KÉK-i eruptióvonulatnak a föld- kérgében maradt része, a melynek csak legfelsőbb része került a felületre s innen a felsőkrétakori és felsőharmadkori rétegekbe. A rhyolithvonulat a Rézhegység ÉNy irányú ránczait harántul áttörte, azokból ásványokat és kőzetdarabokat zárt magába s az érintkezésnél a kris- tályos palát leptynolithtá és szarukővé alakította át. Miután a rhyolithdarabok a felsőkréta rétegekbe, még pedig ezeknek alsó részébe is be vannak zárva, ezeknek leülepedése előtt kellett a felületre törnie. A felsőkréta rétegek le- ülepedése után kovasavas források és érczlerakódások fejezték le a vulkáni működések sorozatát. A nagybárodi rhyolitheruptió a Vlegyásza— Biharhegységből szerzőtől ismertetettnek folytatását képezi s ez is plagioklasrnyolithból áll, mint az utóbbinak nagyrésze s felsőkréta rétegekkel érintkezik épen úgy, mint a Vlegyásza tömegének különösen B-i részén levő rhyolith. A Vlegyásza töme- gében levő felsőkrétakori brecciás üledékekben is vannak rhyolithdarabok, másrészt ezeket a felsőkréta üledékeket is áttöri egy későbbi rhyolitheruptió. Eddigi észleleteinkkel merőben ellenkezik szerzőnek az a kijelentése, hogy a Vlegyásza csúcstól D-re eső nagy andesites tábla kiömlése is a felső- kréta üledékek lerakódása előtt történt, a miről különben a szerző egy korábbi értekezésében X is megemlékezik. Sajnálattal nélkülözzük szerzőnek érdekes leirásából a leirás megértését megkönnyítő és a tektonikai viszonyokat szembeötlőbben feltüntető térkép- vázlatokat és geologiai szelvényeket. Párrv M. (3.) K. SZENTPÉTERI ZsiGMonp: A tur-toroczkói eruptivus vonulat kőzel- tami viszonyai. Az Erd. Muz. Egyl. orvos-term. tud. Ertesítője. XXVI. köt. pp. 1—36. Kolozsvár, 1904. 1 geol. térképpel. A tur-toroczkói hegységnek Turtól az Aranyos folyó átmetszéséig ter- jedő régibb eruptiv kőzetekből álló részén, a melyet Kocn részletes geologiai X Dr. SzápeczkY GYULA: Adatok a Vlegyásza—Biharhegység geologiájához, Földtani Közlöny XXXIV. köt. p. 58. 98: 428 IRODALOM. térképén caugitporphyrit és melaphyr, ezeknek valamint a guarz- és felsit- porphyroknak tufái és brecciáiv név alatt foglalt össze, a következő kőzeteket különbözteti meg : I. Eruptiv tömeges kőzetek. A) Porphyrok. a, Ouarczporphyrok. 4a Orthoklasporphyrok. B) Porphyritek. b, Albit-oligoklasporphyritek. b, Oligoklas-andesin-guarczporphyritek. b... Andesin-labrador-amphibolporphyritek . b, Labrador-bytownit-pyroxénporphyritek. II. Eruptiv üledékek. A) Porphyrtufák brecciás és konglomerátos rétegeikkel. B) Porphyrittufák brecciás és konglomerátos rétegeikkel. Az áttekinthető, csinos térkép fogalmat nyujt ezen képződmények el- terjedéséről s leolvashatjuk róla, hogy az eruptiv üledékek és törmelékek mindenütt túlsúlyban vannak. A porphyrok közül az orthoklasporphyrok, a porphyritek közül a piroxénporphyritek az uralkodók. Az utóbbiak között megkülönböztet a szerző: 1. augit-biotitporphyritet, 2. augit-amphibolpor- phyritet, 3. augitporphyritet és 4. hypersthén-augitporphyritet. A rendesen jól rétegzett vulkáni törmelék letelepülésében mindenütt sza- bályszerűséget ismert fel, t.i. hogy legalul vannak a legbazisosabb feketeszínű porphyrittufák, föléjük a brecciás és konglomerátos porphyrittufák következ- nek, ezekre települ a brecciás és konglomerátos porphyrtufa, legfelül pedig világosszínű, zöld vagy kékeszöld, egyneműnek látszó porphyrttufa van. A tufa- rétegek rendes csapása az egész területen EK—DNYy-i, a mi megegyezik az egész hegység csapásával, dülésük ÉNy-i. A legfelső porphyrtufarétegek a felsőjura meszek alá dülnek s így ezek- nél idősebbek, ellentétben az Érezhegység porphyrjaival, melyekről kimutatta Pemiucs, hogy ott a porphyrok és porphyritek eruptiója a jura után követ- kezett be s csak a legbazisosabb pyroxénporphyrit (melaphyr) idősebb a juránál. A tur-toroczkói hegység régi eruptiv kőzetei egy eruptiói eyklushoz tar- toznak, mely a legbazisosabb kőzet kitörésével indult meg s a legsavanyubbal fejeződött be. Párry M. (4.) Dr. Pánry MóR — SCcHAFFER ANTAL: Szakvélemény a Duna jobb- és balpartján Dévénytól Kreéedinig feltárt és megvizsgált kőbányákról. (Visegrád, 1900 nov.) A szerzők a Duna mentén levő kőbányákat a magyar földmivelésügyi miniszter megbízásából, részletesen bejárták, és ezen kőbányák termékeit fő- kép a vízépítési czélok tekintetéből tanulmányozták. Gyakorlati szempontból a következőkép osztályozták ezeket: 1. Első osztályú kövek azok, a melyek a IRODALOM, 499 légbeliek, víz és a fagy behatásának mállás nélkül ellenállanak és bármely vízszabályozási munkálatokra használhatók; 2. a második osztályú kövek, lazább szerkezetöknél fogva csak köhányási munkálatokra használhatók ; 3. állandóan víz alatt levő kőhányások építésére azon második osztályú kövek alkalmasak, melyek a légbeliek behatásának mállás nélkül, legalább rövid ideig, ellen tudnak állani; 4. a kevésbé szilárd és porlós kőzetek fenékterí- tésre és töltelék anyagul használhatók. A dunamenti kőbányákat két csoportban tárgyalják a szerzők. Az első csoportban az Esztergom és Kreéedin között fekvő 23 kőbányát, a második csoportban az Esztergom és Dévény-Újfalu között levő hat kőbányát sorol- ják fel. Mindezek között legnagyobbak a Pestmegyében fekvő Dunabogdány Csódi-hegyének kőbányái, a melyek kőzete gránáttartalmú biotitos amfibol- andesit, a mely hagymaszerűen egymásra boruló padokat alkot. A kúplejtő elválási lapjai a kőzetet hasábos és koczkás tömzsökre választják szét. A gömb- héjas andesitből legnagyobbrészt koczkaköveket készítenek. A szakszerűen kezelt bányák a Dunától 2—3 kilométernyire levén, rendkívül előnyös hely- zetben vannak. A összes dunabogdányi bányák évi termelése három millió darab burkoló kő és 150,000 köbméter első osztályú terméskő. E telepek állan- dóan 250—300 köőfaragót, 300—400 köfejtőt és 150—180 fuvarost foglalkoz- tatnak. A hontmegyei Szob község határában szintén van egy nagyobbszerű kőfejtő: ez a sághegyi kőbánya. Ennek világosszürke, apró-porphyros amfibol- biotit-andesitje vízi munkálatokra szintén első osztályú kő. Jelenleg leg- nagyobbrészt koczkakő előállítására használják s évenkint mintegy 50,000 köb- métert termelnek belőle. A szakszerűen művelt bánya feltárt hossza 600 mé- ter, a sziklafal magassága 50 méter és csak négy kilométernyire van a Duná- tól. Az Esztergommegyében levő Dömös határában, a Préposthegy kőbányája szintén első osztályú amfibol-andesitnek bizonyult, a bánya a Dunától alig három kilométernyire van. A mészkófejtők között elsőrendű a sóskúti kőbánya, Fejérmegyében, a községtől északnyugatra levő dombháton. E kőbánya anyaga szarmatakorú, ikrás durvamészkő, a melyet jelenleg négy udvarban fejtet a székesfehérvári káptalan bérlője. A sóskúti kőfejtő telep állandóan 200 kő- faragót és 100 napszámost foglalkoztat, s évenkint 18,000 köbméter mennyi- séget termel. E bánya elsőosztályú kőzetét csak faragott kő készítésére hasz- nálják, terméskőnek igen drága s így csak ritkán basználják vízszabályozási czélokra. A bánya a Dunától 17 km.-nyi távolságra van, s iparvágánynyal van Tétényig összekötve. A süttői diluviális mészfejtők évi 80000 köbméter termeléssel, kitünő építő köveket adnak. s ezek vízszabályozási munkálatokra is egyaránt első osztályúak. Távolságuk a Dunától 3—4 km. Nagy köfejtők vannak Villányon, Baranyamegyében a triasz és malmmeszekben, vízszabá- lyozási munkálatokra elsőrendű kövek, de kissé távol esnek a Dunától : 27 km.-nyire a mohácsi dunaparttól. Jóval közelebb esnek oda a szabari dog- ger meszek, a melyek különösen partburkoló kőnek alkalmasak. Figyelemre- méltóak a dévényi granmitit-kóbányák, Magyarország határától 2 km.-nyire, a Kis-Kárpátok nyúlványán. Hogy mennyire termelőképesek a dunaparti dé- vényi kőbányák, fényesen igazolja az a tény, hogy a felső-dunaszabályozási munkálatokra innét évenkint 180000 köbméter granitot szállítottak. BARS 430 IRODALOM. (5.) Nopcsa, FRasz Baron, jun.: Dinosaurterreste aus Siebenbürgen III. Weitere Schüdelreste von Mochlodon. Mit 2 Tafeln und 21 Textfiguren. (Besonders abgedruckt aus dem 74. Bande der Denkschriften der ma- thematisch-naturwissenschaftlichen Classe der kaiserlichen Akademie der Wissenschaften. Wien, 1904.) Mikor ezen jeles magyar palxontologusnak immár a harmadik közle- ményét olvasom a bécsi akadémia kiadásában, önkénytelenül rágondolok a mult század hatvanas éveire, a mikor hazánk geologiájáról minden valamire való munka a bécsi folyóiratokban jelent meg. Vajjon miért kisért még min- dig ez az árnyék bennünket? Miért kell épen egy magyar főúrnak, a ki a tudományok birodalmában is az elsők között áll, osztrák folyóiratot válasz- tania munkáinak publikálására ? Úgy vélem, hogy a magyar tudományos akadémiának, vagy ha ennek nem, más magyar társulatnak van még annyi költsége, hogy egy magyar tudósnak magyar tárgyról írott munkáját kiad- hassa, ha kell német vagy franczia fordításban is. Mi magyar geologusok pedig sokkal büszkébbek lennének Nopcsa báróra, ha a fiatal tudós kutatásait nem osztrák, hanem magyar folyóiratban bocsátaná közzé. A bevezetésben a szerző elmondja, hogy a szentpéterfalvi völgyben és Alvinczen mintegy 300 csontdarabot gyűjtött, a melyek közül eddigelé mint- egy 270 darabot meg is lehet határozm. A krétakorú reptiliák közül külö- nösen a Telmatosaurus és Mochlodon maradványai a gyakoriak. Ezenkívül 3 sauropoda, 2 acamthopholidida, 2 faj teknősbéka, az egyik az Emys Neu- mayri BEEneY s néhány krokodilfog a legfontosabb leletek. A továbbiakban azután összehasonlitó osteologiai alapon vizsgálja a szerző a Mochlodon koponyáját s rendkívül becses eredményekhez jut, a melyek a dinosaurusok palaeontologiájában valósággal korszakalkotó jelentőségűek. A koponya egyes részeinek vizsgálataiból a következő eredmények derültek ki: a pikkelycsont (sguamosum) nem a krokodilok formájára üt, hanem a gyiíkokéra; a homlokcsontok általában a Camptosaurus Prestwichi mód- jára alkotvák, azonban homorú felületük a Aypsilophodonéra emlékeztet. Orrcsontja a camptosauruséra üt, állcsontja pedig a Ahypsilophodon és az iguanodon között áll. A koponya alapja egészen a Camptosaurus Prestwichié. A négyszögcsont a hypsilophodonéra hasonló, a dentale a hegyes orrmányú ornithopodidákéra, míg a fogai a camptosaurus, laosaurus és a hypsilophodon jegyeit egyesítik. Miként a laosaurusnak, úgy a mochlodonnak is mind a predentaléja, mind az állközötti csontja fogatlan. A telmatosaurus és a mochlodon koponyáinak vizsgálataiból kitünt, hogy az ornithopodidák és így általában az orthopodák nem a krokodilusok, hanem a rhynchocephalák typusára ütnek. IESSIKE (6.) ORosz EwpRE: Őslénytani adatok az erdélyi medencze területéről. Az Bra. Muz. Egyl. orvos-term. tud. Értesítője. XXV. köt. 1903. pp. 196— 207, Kolozsvár. 1904. Szerző, ki főleg archeologiával foglalkozik, figyelemmel kiséri az erdélyi medencze diluvialis képződményeiből kikerülő ősemlős maradványokat s ez IRODALOM. 431 alkalommal Komlósujfalu, Vajdaháza, Drág, Magyarnagyzsombor, Kolozsvár, Szamosfalva, Apahida, Szamosujvár, Szentegyed, Melegföldvár, Szászújörs, Tordai hasadék, Maroslekencze, Arany és Bolya vidékéről ismertet fosszilis, nagyobbrészt diluvialis emlős maradványokat. Párrv M. (7) MELLINGER Virmos: A magyar királyi államvasutak vonalain fúrt artézi kutakról. (Vasuti és Hajózási Hetilap, 1903, V. évfolyam, 28— 30. számaiban, a 254— 281. oldalakon.) Ez a népszerű munka élvezetes módon ismerteti az artézi kutak lénye- gét, a mélyfúrás eszközeit és módjait, továbbá a vízállomásokat és vízemelő berendezéseket, mindezeket az államvasutak vonalairól vett példákkal illusz- trálva. Egyaránt tanulságos ez a munka úgy a laikusnak, mint a szakember- nek. A szerző, a ki államvasúti mérnök, nemcsak az artézi kutak fúrásában jeles szakember, hanem a tollat is ügyesen forgatja és számos szép vázlatá- val tárgyát még érthetőbbé teszi. Az államvasútak hálózatán közel 200 fúrás van, ezek közül azonban csak 43 ad a felszín fölé emelkedő vizet, a többinek vize kisebb-nagyobb mélységben a felszín alatt marad. A legkisebb fúrott kút 16 méter mély — a bátyu munkácsi vonal egyik őrháza mellett — és 24 óránkint 90 köbméter vizet ad; a legmélyebb fúrás, Szabadka állomásán, 600 méter mély ; ennek a fúrásához tízféle csövet használtak, az első fúrócső 280 mm., az utolsó mag AZ mm. belső átmérőjű. A legtöbb kutat egyféle fúrócsővel fúrták, s pedig 76 és 106 mm. belső átmérőjű csővel; az utóbbiak előállítási költsége folyó- méterenkint 38 korona. A többféle csővel fúrt kutak előállítása méterenkint 76 koronába került, a fúrás előhaladására pedig naponkint 6 métert lehet számítani. Az összes fúrásokra eddigelé az államvasutak igazgatósága mintegy 700000 koronát költött. Az artézi kutak vizének csökkenéséről több adatot említ a szerző. Így a szabadkai fúrás a 196 méter mélységből jelenleg 24 óránkint 242 köbméter vizet ad, régebben azonban ennél sokkal többet adott. Szegeden, a rókusi artézi kút, a mely 217 méter mély, 1889-ben 24 óránkint 390 köbméter 8 mé- ter magasra szökő vizet adott, míg ma csak 200 köbméter vizet ad, jóllehet, hogy a kiömlö nyilást egy méterrel lejjebb vették. A szatymázi artézi kút, a mely 218 m. mély, 1899-ben 160 köbméter vizet adott, a mely 12 m. ma- gasra szökött, míg ma 9 méter magasságból csak 106 köbméter víz folyik ki belőle. A vízmennyiség apadásának az oka az, hogy Szegeden és környékén újabban igen sok artézi kutat fúrtak és így a víztartó rétegek túlságosan igénybe vannak véve. Valóban ideje volna már szigorítani a törvényt az artézi kutak engedélyezésénél és az engedélyezést szakavatott egyénekre bízni. Magyar- országnak egykor még nagy szüksége lesz az artézi kutakra, ha a mezőgazdák az öntözéssel is fogják földjeiket termékenyíteni. Ne pocsékolják tehát az alföld drága kincsét, a mélységbeli vizet ok nélkül, s csak ott fúrjanak víz után, a hol erre közgazdasági vagy népegészségügyi szempontból valóban szükség van. BSE 432 IRODALOM. (8.) PazáR Isrváv : A mélyrefúrás módszereiről. (Természettudományi Köz- lönv 1901. évf. 382. füzet, 400—407. oldalakon.) Szerző ebben a művében ismerteti a mélyrefúrás alkalmazásban levő módozatait. OCsekélyebb mélységek elérésére, 50—60 méterig, czélszerű a szá- razon fúró és a szárazon tisztító eljárás. Közepes mélységek elérése ezéljából leginkább az öblítve tisztító eljárás ajánlható, még pedig a talajnemek sze- rint ejtő vagy forgó lazítással. Végre aránylag nagyobb mélységekre legbizto- sabban az előbbi módozatok egybevetésével a gyémántkoronával fölszerelt elrendezés vezet. A tudományos czélokat szolgáló fúrásokban magfúrást szo- kás végezni, mely művelet külön e czélra szerkesztett, üreges fúrószerszámok segélyével, rendesen forgó mozgással történik. A szerző, ki az országos vízépítési igazgatóság közegészségügyi osztályának mérnöke s így igen sok fúrást vezet, valóban becses munkát végzett, a mikor tapasztalatait közrebocsátotta. Világos előadása és szép magyar nyelvezete csak emeli a munka becsét. IR AR (9.) PazáR Isrvás : Nehány újabb hazai mélyfúrásról. (Magy. mérnök- és építész egylet Heti Értesítője. XXI. évf. 1902, 180. oldal.) Ezen kis czikk a következő fúrások szelvényeit ismerteti: 1. Mező- hegyes, 504 m. mély artézi kútja, a mely a terep fölé fél méternyire emel- kedik, s perczenkint 55 liter 31790 vizet ad, s ezenkívül 20 liter gázt, a mely úgy világításra, mint motorhajtásra alkalmas; 2. Békés község 458 m. mély kútja, a felszín fölé 70 centiméterre perczenkint 12 liter 2170 vizet ad; 3. Sashalom puszta, a pestmegyei Abony mellett, 316 méteres fúrása, per- czenkint 200 liter 28 C" vizet szolgáltat; 4. Paládics pusztán, Pestmegyében, a 290 m. fúrás perczenkint 360 liter 26 0" vizet és 5. Sárosdon, Fejér megyé- ben a 70 méteres fúrás, a terep fölé fél méternyire szökve, perczenkint 47 liter 14 C" vizet ad. ESEK 10.) PazáR Isrvás: Alföldünk ivóvize. (Magy. mérnök- és építész-egylet Heti Értesítője X.XI. évf. 1902, 189—391., 193—194., 197— 200. old.) A bevezetésben összehasonlítja a szerző a német városok közegészség- ügyi viszonyait hazai városainkéval, s arra az eredményre jut, hogy alföldi városaink artézi kutjai nemhogy segítettek volna az egészségügyi viszonyokon, sőt a gyökeres megoldást hátráltatják, mert az egységes vízvezetékek létesíté- sét nagy időre elhalasztották. Nem elegendő ugyanis beszerezni a vizet, hanem fontosabb az, hogy a lakosoknak hozzáférhetővé tegyék. Szól ezután a víz- beszerzésről, fejtegeti a talaj átbocsátó képességét, a talajvíz és a csapadék közötti összefüggést. A vizeket két (!) csoportra osztja, ú. m. földfeletti és földalatti vizekre! Az utóbbi csoportba sorozza a forrásokat s az összes föld- alatti vizeket! A szerző szerint semmiféle mély fúrás vize sem lehet ártalmas a szervezetre, mert e vizek származása kizárja a szennyezést és a betegséget IRODALOM. 433 előidéző csirák lehetőségét. A chemikusok véleményét semmibe sem veszi, hogy pl. a makói artézi vizet az egészségre veszélyesnek minősítették. Pedig a szerző jól tudja, hogy gyakran ér a fúró lignit rétegeket, a melyek piritjé- ből salétromos sav és mérges gázok is fejlődhetnek. Lehetnek bizony, sőt vannak is az egészségre káros artézi vizek. PS/Kt (11.) PazáR Isrvás : Vízbeszerzés mélyfúrások útján. (A magyar mérnök- és építész-egylet Közlönye, 1904, XXXVIII. köt., VI. füzetének 252— 258. oldalain.) A bevezetésben talpraesett módon fejtegeti a szerző artézi kutjaink rohamos szaporodásának s az ez által okozott vízpazarlásnak az okait. Alföl- dünk 800 artézi kútja közül (nem számítva a szivattyúzott fúrt-kutakat) alig van nehány olyan kút, a melynek vizét felfognák, a víz nagyrésze használat- lanul folyik el. A felszökő víznek eme pazarlása méltán megdöbbentheti a szakembert. Keserű gúnynyal jegyzi meg a szerző, hogy nálunk egyáltalában nem feltünő, ha oly munkálatok, a melyek speciális geologiai és technikai előtanulmányokat kivánnak, a közigazgatás körébe vannak utalva. Ma az artézi kutakat engedélyező eljárás csak forma, az elsőfokú hatóság legföljebb azt nézi, hogy van-e a víznek megfelelő lefolyása, s hogy be van-e tartva a 40 méteres köz az épülettől, s a 100 méteres távolság más viziműtől. Mind- addig, míg bárki elvállalhat mélyfúrású munkát, silány munkával és hitvány csövezéssel, míg a hatóságok csak a törvény betüjéhez ragaszkodnak s nem utasítják vissza a szédelgő vállalkozókat, mindaddig nem várható gyökeres javulás. A vízpazarlást tudvalevőleg minden vízvezetékkel bíró város szigo- rúan bünteti, míg az artézi vizek háromnegyed része használatlanul folyik el. Az artézi kutaknál a vízmennyiség szabályozására leghelyesebb az állandó kifolyó magasság emelése. Szigetváron, hol a terepszinen perczenkint 600 liter víz folyt ki, a kifolyást átbukó szerkezettel 7 méter magasra csövezték, a hol 180 literre csökkent a vízmennyiség. Minthogy ez elegendő a községnek, több fúrást nem is engedélyeztek. Ez volna a helyes mód az artézi kutak fölösle- ges fúrásának a meggátlására. A szerző ezután a hegyvidéki fúrásokat ismer- teti. Nyitrán 150 m. mélységig nem találtak felszökő vizet. Lazony zemplén- megyei községben (120. m. t. f. m.), az 1903. évben készült 211 m. mély fúrás vize a felszin alatt 18 méternyire maradt; a beregvármegyei Alsó- Remete 150 m. mély fúrása kevés felszökő vizet ad; Gyöngyös (170 m. t. f. m.) város négy fúrott kútjában (60—100 m. mélyek) a víz színe a felszin alatt 30—40 méter mélyen maradt; Belényecs (190 m. t. f. m.) biharmegyei község 120 m. fúrása, perczenkint 250 liter felszökő vizet ad, míg Ökrösön 300 méter mélységben csak felszálló vizet kaptak. A síkságon fekvő Nagy- rábé község 300 méteres artézi kútja a 23 C€" bő vizen kívül, perczenkint 20 liter világító gázt is ad. Említést érdemel a Duna-Tisza vízválasztóján, a pestmegyei Szentgyörgy pusztán (186 ma. t. f. m.) fúrt 500 méteres kút, a melynek vize a magas fekvésű terepszin alatt 15 méter mélyen maradt. A Nagy Magyar Alföld újabban fúrott kútjai közül említésre méltó a mező- 434 IRODALOM. hegyesi ménesbirtok harmadik kútja, a mely 470 m. mélységből perczenkint 86 liter 35 C" vizet és 30 liter világító gázt ad. A temesvármegyei Buziás fürdőben (130 m. t. f.) a Szent-Antal csodakút 102 m. mély és a 63 m. víz- tartóból perczenkint 500 liter sósvizét metán (?) és szénsav kiséretében szökőkút módjára 35 méter magasra löveli. Hgy másik szökőkút van a Buziástól 7 km.- nyire levő ittyias községben is (105 m. t. f.), de itt a víz teljesen tiszta. 120516 (12.) VaRGHa GyögGy: Buziás és geyzirszerű szökő forrása (Temészet- tudományi Füzetek, Temesvár 1904, 28. évf. 2—3. füzet, 62—68. o.) Buziás szénsavas vasas vizeit már rég idők óta gyógyító-vízül használ- ják. A 132 m. tengerfölötti fekvésű fürdőtelepen és környékén mintegy 40 ásványos forrás van, 13—14 6 €C9-os vízzel. Minthogy a fürdőtelepen édes- vízű forrás nincs, azért a bérlők egy temesvári furómesterrel artézi kútat furattak a mult évben. Ez a furás hatalmas szököforrást hozott napfényre : az ásványos vizet kilövellő Szent-Antal csodakútat. A furás anyagából ma már alig van valami, s így annál becsesebb a szerző leirása, mert ő a furás- nál több ízben ott volt. A kútfurást 1903 november 5-ikén kezdték 65 mili- méteres csővel; 20 méter mélyben lignites zárványokat, s a 35 m. mélység körül fekete iszapos tőzeget ért a furó. Itt szürkés homok kezdődött, a mely a 62 méterig tartott. Innét hirtelenül gázok tódultak fel, a melyek magasra lökték föl a vízet. Lokális gázeruptiónak tartva az egészet, a furást folytatták a szürke homokban, egész a 103 méter mélységig, a hol valami kemény kőzeten a furó megakadt. Erre deczember 17-én a furószárakat felhúzták a 63 méteres víztartóig, a honnét 50 méter magasra szökött fel a víz a térszín fölé.. A víz temérdek homokot ragadott magával, s ez a homok- szórás 1904 februárjáig tartott. Erre Lóczy LarJos tanácsára vékonyabb csőve- zetet raktak le, mire a homokömlés megszűnt, s a vízsugár sem szökött olyan magasra, csak mintegy 3(C méterre a térszín fölé. Utóbb a víz szökését még lejebb szorították. A víz hőfoka 14 C? s mennyisége perczenkint 400 liter. Vegyelemzése, CzIRÁKY és BERNAUER szerint a következő : Na Cl B s 1796 K Cl j 0848 GATS NO0S 2:341 Mg Ha G0Os lés 1338 do dálaelolblz a EE 0047 Jálasso ze ee 0-134 Összesen szilárd alkotórésze 6:504. Szabad szénsava 1 literben 412 em. A buziási sós és szénsavas szökőforrást tehát a 63 méter mélyből, a hydrostatikai nyomás mellett még a gáznyomás is ugratja, s a szabad szén- sav nyomása okozza perczenkint 50—65 ritmikus lökését is. A Buziástól hatodfél kilométernyire fekvő Hittyiás (105 m. t. f. m.) IRODALOM. 435 község 4 méterre szökő kútja, a melynek vize csak kissé vasas, bár hasonló mélységből, 56 méterből jő föl, mindenesetre más víztartóból táplálkozik. P:KS (13.) PazáR Isrván: A buztási Szent- Antal csodakút. (Természettudományi Közlöny, 1904 augusztus havi 420. füzete, 496—499. old.) A szerző lényegében ugyanazt írja le, mint az előbb ismertetett munka, de közli a szökőkút fényképét és a furás szelvényét is. A rétegek geológiai korát, s a 103 méterben megütött kőzetet egyik szerző sem nevezi meg. JBNKE (14.) HaANkó-MELCZER : Ásványtan és chemia.? A magyar középiskolákat irányító pedagogusok felfogása szerint, a ter- mészettudományok tanításában nem a tárgy a fontos, hanem a módszer. A gymnasiumi tanítás tervéhez 1887-ben kiadott Általános Utasítás 10. pontja szerint a reális tanszakok tanításának az a czélja, hogy a tanulót pontos meg- figyelésre, óvatos fogalomalkotásra és szigorú következtetésre szoktassák és táplálják a képzeletét. Ugyanezen Utasítás 11. pontja szerint swaz oktatásnak árt azon törekvés, hogy a reális tantárgyak tudományos teljességben foglalja- nak helyet a középiskolákbano. Igy azután bármit írnak is össze a tankönyv- írók, ha az egyedül üdvözítő módszer látszata meg van a könyvükben, úgy ez a pedagogusok szerint használható. Innét a sok silány természetrajzi munka a középiskolákban. Örvendetes jelenség, hogy a szóbanforgó munka szakít a régi sablonos fölfogással. Látszik, hogy a szerzők nem azért írták ezt a munkát, hogy az elemeken és az ásványokon a fiúk a didaktikai játékokat gyakorolhassák, hanem azért, hogy megtanulják azokat, s a mit megtanulnak, annak hasznát is ve- gyék. A munka az új középiskolai tanterv értelmében készült, a mely tanterv a chemiát és az ásványtant szoros kapcsolatba hozza, s tisztán induktiv mó- don kivánja azokat tanítani. Hogy mennyiben czélra vezető a chemia és ásványtan ezen összekeve- rése, az természetesen ismét a padagogusokra tartozik. Megemlítem azonban, hogy a legújabb németországi tankönyvek, az ásványtant tisztán deduktiv módon tárgyalva is, kitünő eredményeket érnek el. Jeles munka jelent meg legújabban ScHmID Basrrastól: Lehrbuch der Mineralogie und (Geologie. Remek színnyomatú ábrái már magukban megkapják a tanuló figyelmét. A szerzők az új középiskolai tanterv értelmében, iparkodtak becsületes munkát készíteni. Lényegesen különbözik ez a munka a régi, tisztán deduktiv rk Ásványtan és chemia. Dr. RórH SAmu : Az ásvány-, közet- és földtan alap- vonalai czímű könyvének tekintetbe vételével, az új középiskolai tanterv szerint a gimnáziumok VI. osztálya számára irták Dr. HANKó VILMmos és Dr. MELCZER GUSZTÁV. 250 képpel a szövegben. Budapest, Franklin-Társulat, 1901. Ára 3 korona. 436 IRODALOM. irányú Rórn-féle Ásványlantól, már az ásványok leírása tekintetében is, mert nem a LÜBEN-féle iskola szellemében sorolja el azok tulajdonságait bizonyos séma szerint, a mit a fiúk egyszerűen bemagoltak, akár értették, akár nem ; hanem kiemeli a lényeges tulajdonságokat, a melyek alapján azt az ásványt fölis- merhetik, s egyéb ásványoktól megkülönböztethetik. A szerzők figyelemmel kisérték a két tudománykör haladását, felhasználva a legújabb forrásokat is, úgy, hogy munkájuk megbizható adatokat tartalmaz. A munka beosztása a következő : I. rész: Chemiai és ásványtani ulapfogalmak. Ez a kén leirásával kezdődik, ott van a kristályformája, a melynek alapján a fiú megismerkedik a kristályokkal, érintő szögmérővel megméri annak lapszögeit, s rájön a sym- metria síkok lényegére is. Erre jön a kénnel való kisérletezés, a melynek folyamán megtanulja a fiú a kén vegyi sajátságait, halmazállapotát. A máso- dik ásvány a galenit, a harmadik a pyrit, ép oly módon tárgyalva, mint a kén, s lassan-lassan, ezek leírásával kapcsolatban megtanulják a fiúk az egy- szerű és összetett testek között a különbséget, a fajsúlyt stb. Ez így tart jó sokáig, mig a víz synthezise után a molekulák, atomok s végül a vegyületek szabatos meghatározásához jutnak. A szén tárgyalása után a szerves vegyü- leteket is megismerik. A II. rész: az ásványok és kőzetek rendszerével foglalkozik, s tart a 140. oldaltól a 210. oldalig. Itt azután rendszeres csoportosításban találjuk a termés elemeket, kénes ásványokat, oxydokat, halogénsókat, oxysókat és a széntartalmú ásványokat, majd a kőzeteket. Az ásványok mesteri módon van- nak leírva, s különösen a hazánkban előfordulók igen részletesen tárgyalva és szép képekkel illusztrálva. A ki ezeket megtanulja, eleget tud az ásvány- tanból, hogy a főiskolai előadásokat is könnyen megérthesse. A III. vész: u (rológia (210—255 oldalokon) két fejezetre oszlik; az első fejezet a föld kérgére ható tényezőket, a második a föld történelmét tárgyalja. Az egész geologiai rész rövid, de tömött és szabatos formában mindazt tartalmazza, a miből a középiskolai tanuló tiszta képet szerezhet a föld anyagáról és történetéről. A szerzők nagy gondot fordítottak a magyaros nyelvezetre. A műszava- kat az internationalis módon használják; a mikre van magyar kifejezés, min- dig ezzel élnek; az idegen szavakat, a paleontologiai nevek kivételével, követ- kezetesen a magyar kiejtéshez szabva írják. BRG (15.) SAJÓHELYI FRIGYES : (reológia.? Magyar nyelven ez az első zsebbe férő Geológia, a mely minden tekin- tetben versenyezik a hasonló jellegű német könyvecskékkel. Terjedelmére nézve még egyszer olyan, mint a GöscHEN gyűjtemény Fnaas-féle (rrológiája, x Geológia. Irta: SAJÓHELYI FRrGYEs. I. Általános rész, II. A föld története. Stampfel-féle tudományos zseb-könyvtár, 152—153 és 154—155 füzetei. Pozsony- Budapest, Stampfel Károly kiadása, 1904. A két füzet ára 2 kor. 40 fillér. TÁRSULATI ÜGYEK. 437 belső értékére is van olyan, mint az; nekünk pedig sokkal becsesebb, mert- hogy magyar elméből s magyar szívből fakadt. A szerző munkáját SzaBó JózsEr emlékének ajánlotta, s az ő iskolájának hatása alatt készült az egész, a miért bizony egyes fejezeteiben, különösen a kőzettani részben sok elavult dolgot találunk. Egészben véve azonban sikerült a szerzőnek tiszta és világos képet adni a geológia anyagáról és köréről. Az első rész a dinamikai geológiát és a petrographiát 150 oldalon tárgyalja. A gyakorlatilag fontos ásványok és kőzetek mellé odacsatolja a hazai előfordulásokat és pontos adatokat közöl ezekről. Fölsorolja például sóbányáink termelését, a mely 1901-ben csaknem két mil- lió métermázsa volt, részletesen kitünteti a vasérczek, szenek, lelethelyeit stb. Hazánk bányászatáról részletes kimutatást ad, az 1901. évi adatok szerint, az évi mennyiséget mind métermázsákra számítva át. Ez az első olvasásra tiszta képet ad a laikusnak a bányatermékek mennyiségéről. pl. 32 mmázsa arany, 236 mm. ezüst, 1600 mm. réz, 4 millió mm. nyers vas, 13 millió mm. feketeszén, 52 millió mm. barnaszén, stb. Magyarország évi termelése. A kőzet- tani rész a legsilányabb része a munkának; a szerző nem tud szakítani SzaBó felfogásával és igy teljesen elavult fogalmakat terjeszt a közönség kö- rében. A trachytok osztályozása egyik kiáltó példája ennek az elavult rend- szernek. A második rész a föld történetét: a stratigraphiát és a palegontoló- giát öleli föl, több mint másfélszáz oldalon. A korszakokat alulról fölfelé haladó sorrendben tárgyalja és így képet nyújt a föld fejlődéstörténetéről. Míg az első részben ábra nincs, addig a másodikban 74 fossziliáról képet is ad. A szerző gondosan és magyarosan ír, azonban a műszavakat nagyon kö- vetkezetlenül írja. Mert mig például a tufát nagyon is németesen /wf//-nak mondja, addig különösen a palmontologiai latin és görög szavakat annyira megmagyarosítja, hogy alig ismerünk rá ezekre, pl. Ammonitesz szpiratisszi- musz, Turrilitesz kosztátusz, Inocerámusz szulkátusz, Elefasz primigéniusz, bosz, urszusz és szusz. IBSAKS TÁRSULATI ÜGYEK. Választmányi ülések. 1904 november hó 2-ikán. Elnök: KocH AwraL dr. Örökítő tagnak választatott: Mvsxkowszky Emir, székesegyházi bánya- felügyelő, bányamérnök, Mecsekszabolcson. Rendes tagoknak választattak : Ifj. ARapri Vixrok, tanárjelölt, Budapest (aj. titkár) ; BaRapLrar BERTALAN, tanárjelölt, Budapest (aj. Kirner D.) ; ScHwakRz IGwácz, bányavállalkozó, Budapest (aj. T. Roth L.) ; Srarr János, tanárjelölt, Breslau (aj. Kormos T.) ; TAEGER HENRIK, tanárjelölt, Breslau (aj. Kormos T.) ; WacH FERExcz, bányamérnök, Nadrág (aj. Illés V.). 438 TÁRSULATI ÜGYEK. Kilépését jelentette 2 tag. Titkár bemutatja a m. kir. belügyministertől jóváhagyott alapszabályokat s bejelenti a f. évi államsegély kiutalványozását és azt, hogy a f. évi társu- lati kirándulás a kedvezőtlen idő miatt elmaradt. 1904 deczember hó 7-ikén. Elnök: KocH AwTaL dr. Új tagoknak választattak : MornwsáR FERExcz, áll, tanító, Dognácska (aj. titkár) ; Taxács BáLisr, bányavállalkozó, Budapest (aj. T. Roth L.). Tudomásul veszi a választmány SzonraGH Tamás dr. jelentését a Selmecz- bányán felállítandó Szabó József emléktábla ügyéről. Szakülések. 1904 november hó 2-ikán. Elnök: KocH ANTAL dr. Előadások : 1. KocH Awrar dr. bemutatja a szakülésnek a tud. egyetem föld- és őslénytani intézetét és az intézet múzeumának újabb könyv, térkép és kövü- let szerzeményét. 2. Ifj. ARapI Vikrog a lias képződményeknek a budai hegységben való előfordulását ismerteti. A farkasvölgyi szarúkőbrecciák között, melyeket HALAa- VÁTS eoczénkorúaknak mond, dolomit- és szarúkőrétegeket talált s benne Belemmites subclavatus, Vonmrz, cidaris-tüske, pecten és terebratula fordultak elő. A Szépvölgyben, a Mátyáshegy alján, a Böcxrn J.-tól triaskorúnak tartott mészkőrögöt egy hatalmas vonulat jól feltárt részének ismerte fel, melyben Ammonites (Arietites) raricostatus, ZIETEN-t talált. Ezek alapján előadó a két képződményt azonos korúnak tartja s a lias /-ba helyezi. A farkasvölgyi szarúkőbrecciát pedig a megalodus mészszel egykorú képződménynek tartja. 3. Pánrv Mór dr. Borszék fürdő geologiai viszonyairól értekezett. A fürdő- heiynek altalaját kristályos pala alkotja, a melyre fiatalabb — talán trias- korú — dolomit települt rá. A kristályos palán és dolomiton az előadó négy, sugárirányú vetődési vonalat mutatott ki, a melyek közül három vonalon észlelhető a szénsavgáz és savanyúvíz feltörése. A törésvonalakat levantei korú agyag fedi be, a mely alatt a környező hegyekből leszivárgó víz összegyül és szénsavval telítve jut a törésvonalakon a felszínre. A borszéki medencze levantei agyagtakarójának részben való elmosásából, illetve megvékonyodásá- ból magyarázza az előadó, hogy jelenleg a legbővebb források a medencze északi szélén, a borszéki völgyben vannak, míg abban az időben, a mikor ez az agyagtakaró még vastagabb volt, a legdélibb oldalon törtek föl, a hol azokat a hatalmas mésztufa sziklákat rakták le. Teljesen hasonló geologiai viszonyok mellett törnek fel Borszéktől északra a gyergyóbélbori medencze savanyúvízforrásai is. Végül felemlíti az előadó azokat az apró medenczéket, melyek a Har- gita vonalát £—D-i irányban követik. Bzek a gyergyói, felcsiki és alcsiki medenczék, melyeknek geologiai viszonyaival nem foglalkozott ugyan, de föl- hívja reájuk a szakemberek figyelmét. TÁRSULATI ÜGYEK, 439 KocH Awrar dr. megjegyzi, hogy miután hazánk keleti részében nem annyira a trias-, mint a dyasképződmények vannak dolomittól képviselve, valószínübbnek tartja, hogy a borszéki dolomit is inkább a dyashoz tartozik. Lóczy LaJsos dr. felemlíti, hogy az előadótól említett medenczék neki is feltüntek s azok keletkezését abból magyarázza, hogy a Hargita feltörése előtt a keleti Kárpátokról a völgyek benyultak az erdélyi medenczébe. Ezen völgyeket a Hargita feltörése és az eruptiv törmelék eltorlaszolta s a mai medenczék azon völgyeknek a torlasz mögötti részei. 1904 deczember hó 7-ikén, Elnök: KocH ANTAL dr. Előadások : 1. SzorvracH Tamás dr. a horvát-szlavonországi kátrányos kőolaj elő- fordulását ismerteti. Először is a bejárt Novska, Miklenska és Ivanié Klostar községek környékének geologiai viszonyairól beszél és részletesen bemutatja a Vocarica völgyben felvett geologiai szelvényt. A kátrányos kőolaj Belovár és Pozsega vármegyében, mintegy 70 kilométer hosszú vonal mentén észlel- hető. A pakleniczai (Novska mellett) és Miklenska melletti völgyben kemény szürke márgában lép fel a sűrű kőolaj és a környék lakossága az ebben mélyesztett aknácskákban gyüjti és különböző házi czélokra használja fel. Miklenska mellett a gneisz egyrészének repedéseibe is beszivárgott. Az 1904. év tavaszán a Horvát Eszkomptbank kezdeményezésére Mac GaRxvEx, ismert kőolaj-vállalkozó Miklenska mellett egy mély fúrást kezdett, a melylyel no- vember hó 1.-ig mintegy 370 méter mélységre hatoltak le. Eddig a fúró a fehér és világosszürke pontusi márgában mozog. Sartovác és Klostar Ivanié környékén erős gázkitörések észlelhetők. Az utóbbi helyen szintén telepítenek egy mély fúrást. KocH AwraL dr. az előadónak fejtegetéseit kiegészíti saját megfigyelései- vel, melyeket 1898-ban alkalma volt Ujgradiska környékén tehetni. E város- kától északra, Bacindolnál a kátrányos kőolajt több kútaknában gyüjtik, melyek a völgyet vastagon feltöltő törmeléken át a fehér márgáig lehatolnak, mely- ből a kőolaj vízzel fölszáll. Tovább keletnek Petrovoszelónál igen szép föl- tárásokban látható, hogy a sötétbarna, sűrű kátrányos kőolaj bő vízzel a fehér márgának repedéseiből fakad ki és asphalttá sűrűsödve, abban sűrű erezetet is képez. A fehér márgát a bécsi geologusok (Paut, SrugR) szarmata- korúnak jelezték. Alatta Bactindolnál valóban a lajtamész következik, mely a pozsegai hegység tengelyét alkotó idősebb konglomeráthoz támaszkodik. Felette a levantei emeletnek sima viviparákat tartalmazó, lignites rétegei terülnek el és így valószínűnek tartja, hogy miként a Fruskagorában, úgy itt is a már- gák felső része már a pannoniai emeletbe tartozhatik, annál is inkább, mert Bacindolnál apró planorbeákat talált benne. Hogy a kőolajnak tartója, vagyis székhelye itt magán a fehér márgán belül van, azt azért tartja valószínünek, mert sem az alatta elterülő, sem a fölötte fekvő rétegeken belül kőolajforrá- sok nyomai tudtával sehol sem fordulnak elő e területen. 2. Kogmos TrIvapaR a Dunántúl felső részének pleisztoczénkorú fauná- járól szólva, 69 alakot mutat ki, a melyek közül 67 a gastropodákhoz, 2 pedig a bivalviákhoz tartozik. Ezek egyrésze (16) a Dunántúl pleisztoczénkorú állat- világából eddig nem volt ismeretes, 12 pedig az egész magyarországi dilu- viumra is új. Az előadó úgy találta, hogy a Xerophila carthusiana, Xero- phila obvia s a Buliminus detritus a hazai diluviumban eddig sehol sem voltak teljes biztossággal kimutathatók s így joggal következtet arra, hogy ezek — már csak eredetüket tekintve is — később, a diluvium végével, illetve a postglaciális periodus után terjedtek el Magyarországon. A dolgozat egész terjedelmében megjelenik a Balaton tudományos tanulmányozásának ered- ményeiv I. kötete 1. részének őslénytani függelékében. 440 TÁRSULATI ÜGYEK. 3. PánrY Mór dr. Az ferdélyrészi Kkrezhegység geologiája czímmel tar- tott előadást. Flőadó pár év óta tanulmányozza már az Erdélyrészi Ercz- hegység geologiai viszonyait s most, midőn az Erczhegység nyugati és észak- nyugati részén egy nagyobb összefüggő területet átkutatott, röviden beszámol eredményeiről. A tanulmányozott terület főként a Fehér-Körös völgyére, a Fehér-Körös és Maros vízválasztójára és a boiczai medencze északi részére terjed ki. Felsorolja s röviden jellemzi a következő képződményeket, a melyek e területet alkotják: 1. augiítporphyrit és tufája, 2. amphibolporphyrit, 3. guarezporphyr, 4. szirtmészkő — tiíthon —, 5. alsó-krétamészkő (— kurétyi rétegek, PRrmrcs), 6. felső-kréta homokkövek, 7. mediterrán rétegek (felső-, részint talán alsó-mediterrán), 8. pyroxen-amphibolandesit és tufája s láva- árja, 9. amphibolandesit és tufája s lávaárja, 10. dáczit és tufája. Ezeknek kiképződése alapján vázolja az Erczhegység tektonikai viszonyait, a mikről tiszta képet ugyan csak akkor fogunk nyerni, ha az egész részletesen tanul- mányozva lesz, de már most is meg lehet állapítani bizonyos tényeket. A felső-krétarétegek Kristyor—Herczegány vonalánál délebbre nem ter- jednek, az ezen aluli rész körülbelül Sztojenyána tájáig a krétakorban száraz terület volt s itt az andesittörmelék és mediterránrétegek alatt augitporphyrit- tufa van, a mely a torda—toroczkói hegységből kiinduló s augitporphyritre települt szirtvonulatnak folytatását képezi. Ez a vonulat majdnem Zalatnáig közel R— D-i irányú, keskeny, de itt ívalakban nyugat felé hajlik, lassan ki- szélesedik s az összefüggő mészkővonulat is egyes szirtekre oszlik szét. Ezen vonulat a boiczai medenczétől nyugatra vagy kissé ENy felé húzódva alkotja a Fehér-Körös—Maros közötti hegység alapját s talán csak egy ága húzódik ÉNYy felé, követvén az északabbra levő Sztrimba—Vulkán szirtvonulatnak irányát, a melyik szirtvonulat egy északibb mezozoos vonulatot jelöl. Az az andesitdyke-októl párhuzamosan kisért augitporphyrittufa vonulat, a mely a Sztrimba— Vulkán vonalától délre, a szirtmészkő vonulattal párhuza- mosan, egész telérszerűen van beszorítva a felső-krétarétegek közé, már fiata- labb képződés s begyűrődése összeesik a felső-krétarétegek gyűrödésével és az andesitek kitörésével. A mészkőszirtek vonala arra mutat, hogy e területen a krétakor előtt egy közel EÉNy—DK-i irányú tektonikai vonal volt s egyes porphyr-telérek irányából még egy, ezt keresztező, közel K—D-i vonalra következtethetünk. Hasonló tektonikai irányokat találunk a terczierben is, melyeket főként az andesittelérek jelölnek. Ezek egyike közel ÉNy—DK, a másik EK—DNy vagy EBK—DDNY. j Miután fölismerte az előadó, hogy az Erezhegység területén levő telé- rek nagyobbrésze üledékes képződményekben vagy andesittufában van s az andesitvulkánok csatornájában levő telérek is átmennek az eruptivból az üle- dékes képződményekbe, kereste az összefüggést, a mi az ércztelérek és a terület általános tektonikai irányai között van. Eredményeit a következőkben foglalja össze: A telérhasadékok iránya megfelel a területen úgy óriási mére- tekben, mint kicsinyben észlelhető tektonikai irányoknak s képződésük semmi esetre sem magyarázható meg az eruptiv anyag összehúzódása által létre jött repedésekkel, mert azok mind tektonikai hasadékok. A hol ezen hasadé- kok az eruptiv csatorna közelébe jutottak vagy a hol magát a csatornát át- metszették, az utólagos vulkáni hatástól nemes érczekkel töltettek ki, míg a vulkán csatornájától távolabb kőszerű ásványokkal töltettek ki s legfennebb kénes érczeket tartalmaznak. : TOg?SEZIg HOT MINIJOJRAJOSYO IS9ÁTSIPTOJ V "UDULIDŐT 128UT "ad "L1ODUDS hayzsuns99oyr "u9-T6 "61 ST snizsnöne o DS ATIZE MLS SEBSTEREE Au ÉN TETEEÉOS TAN [Te al et [7 567 aET [aT6 n£[— OT a8T nél STEmOT ET d) i EK nOT aET (90 a6T aET ] 06 2£1— mőT ET :GGatT ETV ét sze SGSZA ES 1 96 mOT aT6 ! §-T ! "06 u6T a£6 ! a80 a£7— — n£$ 186 MERED ETT zi [/ (06 ) (OT agg a46 JE [0 a69 16 [a88 1£6— aT9 nő O1m8 186 V a. Tae EZ (69 (OT 26 a£6 [ 4-T ]— 508 76 [8 alG 166— u6T 66 E eVGBA I l. L8 OV aló 186! TT ] OT uGT u sZ8 a6T 166 TÜDEG KZETONNT A Mse e St Si ha I mot az E 101 Setét eT TEBGEZ szea GETE E FT móf az 16 ] O08aZőaZ ! 6 mOg az — 88 az ] SBOnTGal ATHOS 6112 hőt JEGET KEDZES e Ta EZ E ezt JONG IV ET JEGET El ZTTETT Em TT TATÓ DATA TE sezttltttl Tel :"Ue-GG "06 "97 snrmf( ( MPE JIOA SESUL[RJSNÁT SNYITISISSOLYTTT JozAgor [ T A [9 IA A wH deN OH 57S ; ! LA :s1tez (9 1931ez[e TUTIAZS opt tedoxnedozoy ? SezIUIEZSOP] ! UIRJABJOPT — JT !9994A S9dU9I V — A "U99-Vw PSAAUOTLH MILGESELET ELSE táUul 24 — Mu 7 uegyodeuoyg snzzsnane s9 snrml e es9guoT9l HEULTUNIIOZLAJOSAO IS9AU9IPIOJ "SIRI, IPI0OJ TU V Ta TV.Ies9ZTBIpTOJ ITOIZS9 Jelen HAUNSISUOTLH ggoAutuoro] tőut zy — JN ! "01-g—H Ároyozi9 edur 4N—Y — d :vI-AN—y Amongza9 edut T—H — V VSUI SIILJUOZTIOT TSIMAZSBAJS : IMS [66 08 Lt 28 H— MI "AU99ID (9.€6 m9T ul) 96 .G GT UA : 952030] umaogvasoasgo 1596uoxp1oj V] "28 T TO6I ! S9UOI9 A — — H "S9SUSIOTH — H 99 1904. XXXIV. köt. öldtnni Közlöny. TDOLESÁN SZ A mh, Földt. Társ. Földrengési Observatoriumának jelentése a szeptember és október hónapokban észlelt földrengésekről, " (A földrengési observatorium fekvése: K. h. 199 5" 55" (19 167 23-65) Greenw. KIB ta 470 RO ST Készülék: straszburgi horizontális inga. A — £—D inga, érzékeny K—Ny-ra; B — K—VNy inga, érzékeny É— D-re. E — Előrengés; F — Főrengés; M — Az inga legnagyobb kilengésének ideje; "n — Az inga legnagyobb kilengése m-ben; V — A rengés vége; T — Időtartam; Időszámítás a középeurópai idő szerint, éjféltől éjfélig. ] ! ] ] Sz. Hó, nap gy) j Já M In v hu íz Jegyzet ! elte SEA zám EGES zt kesz sszem szesszel zeszzz Za megy szesz lez Ea A. 16" zt e ESA Sgas ga E 1 4 2 DO ALYOZÉTES TOK SSE zi CSETE TESSEN NELNSES fil ] jel snsaél b altöms ] 5 — ie egg ha 20 j A. AR 149105) Ah 979— 49 509 [49 44m 6" 6 54 189 64 TS IOZSKSB 1 FT —— — — — : ! Í B. 4 1 4a 305 44 97m Ah 5Om ] Ah 417 6 ] 54 507 96 — s 7—- — ej e — 3] 93 ! mem tnsnn —E mm ] ARS BES ZSZ OES ET SAO ll 5ellőn 158 11m 957 94 ÜbE35n 39 09281 ELO TEKES EZ ZETT ak ni EE A Iz. ős álaóem 154 194— 155 [öm 1657 ME AKOE DMETHLEZÜS 98 — e E a — eze : s seeeihész — - — —.—— et ] —— a 1 - e — ] A. 184 432 305 185 44m 255 18b 44m 505 3 ] 182 55" 12 93.1 1904..X. 11. j dagdmtk E sze E beesik] fett B. 181 44m 18h 44m 905 182 44m 505 2 181 54m 10 3 j jj A Földrengési Observatorium megbizásából : Kalecsinszky Sándor , Dr. Emszt Kálmán. SUPPLEMENT MTI LB KÖZLÖNY XXXIV, BAND, 1901. NOVEMBER- DEZEMBER. 11712. HEPT, BEITRÁGE ZUR KENNTNIS DER BASALTGESTEINE DES BALATON-BERGGEBIET ES. Von Dr. STEFAN VITÁLIS.F Im Frühjahre des vergangenen Jahres hat mich der Prásident der Balaton-Kommission, Herr Professor Dr. LupwiG v. Lóczy aufgefordert, die Basaltgesteine des Balaton-Berggebietes zum Gegenstande einer petro- graphischen Untersuchung zu machen. Den Auftrag habe ich umso mehr mit Freude angenommen, nach- dem mir einerseits Herr Dr. Hugo Böcgn, kel. ung. Bergrat, Professor der Mineralogie und (Greologie an der Hochschule zu Selmeczbánya seine Unterstützung bei den petrographischen Untersuchungsmethoden, ander- seits aber Herr Dr. ANDOR v. SEmszvx, Herrenhausmitglied, seine materielle Beihilfe in Aussicht gesetzt hatten. Binen groben Teil der Sommerferien verwendete ich nun zur Be- gehung der Berge vulkanischen Ursprungs des Balaton-Berggebietes und zur Binsammlung von Gesteinen. Aus dem gesammelten Materiale habe ich die basaltisehen Gesteine im Laufe des Winters im petrographischen Laboratoriuam für Mineralogie und Geologie der kel. ung. Hochschule zu Selmeczbánya untersucht, wo mir auch Herr Dr. Hugo Böcgn wáhrend meiner ganzen Arbeit mit Rat und Tat beigestanden und über alle Hin- dernisse hinweggeholfen hat. x ; Der Hauptstock der vulkanischen Berge des Balaton-Berggebietes liegt an beiden Seiten jener Talbildung, welcher aueh die LandstrabBe zwischen Veszprém—Nagyvázsony— Kapolcs— Monostorapáti—Diszely— Tapolcza folgt. Nördlieh von dieser Weglinie erhebt sich der 601 m. hohe Kab- hegy, der höchste und michtigste Berg vulkanischen Ursprungs des; $ Vorgetragen in der Fachsitzung der ungarischen Geologischen Gesellsehaft in Budapest am 4-ten Mai 1904 von Dr. C. v. Papp. 294 444 Dr STEFAN VITÁLIS ganzen Balaton-Berggebietes und der Agártető, welcher sowohl an Höhe, als auch hinsichtlieh seines Massenumfanges die zweite Stelle ein- nimmt. In der Náhe dieser zwei müchtigen Berge befindet sich der Som - hegy, der Oláhhegy, der Rekettyés, der Tikhegy und der Bon- doró. Gegenüber dem Bondoró liegt sozusagen lángs der Weglinie, die dritte groBe Gebirgsmasse vulkanischen Ursprungs: die Gruppe des Királykő—Feketehegy, aus welcher der Apátihegy oder Bon- czostető mit einer Höhe von 450 m. hervorragt. Vor diesem befindet sich der Sátormál oder Balatonlátóhegy. AuBer den láüngs der Talbildung von Veszprém—Tapolcza liegenden Bergen erheben sich sowohl nördlich, als auch südlieh, zerstreuten Inseln gleich, der Halomhe gy, die beiden Hegyestető, die Halbinsel Tihany und am Südufer des Balatonsees der Boglárer und Fonyóder Vár- hegy südlieh, nördlieh aber in wellenförmiger, gegen den Rába-Flub sich erstreckender Gegend der mit einer Burgruine gekrönte Somlyó, der Kis-Somlyó, der Sághegy und an den Grenzen die Hügel von Magasi und Sitke. Die Talbildung von Veszprém— Tapolcza erweitert sich über Diszely hinaus zu einem Becken. Die schönsten und müchtigsten Berge vulkani- schen Ursprungs liegen am Rande des Tapolczaer Beckens, gleich den wunderbaren Edelsteinen eines grobBartigen Ringes. Hier erhebt sich nörd- lieh — einem von Osten nach Süden streichenden Bogen — entlang die Hügelkette Véndeg, der Haláp mit seiner Glockenform, der zucker- hutförmige Hegyesd, der Halyagos, hinter diesem der Köves, der Kopasz und der Harasztos, der Csobáncz, der Tóti und der Berg von Gulács; die Reihe besechlieBt im Süden der massige Badacsony und die mit einer Burgruine gekrönte Gebirgsgruppe von Szigliget, wührend gegen die Beckenmitte zu die sehöne Sáulenreihe des Szent- György gegen Tapolcza zu blickt. Ganz abgesondert steht endlich die Berggruppe des Tátika oder die Bergkette von Láz, deren Glieder sich am Rande einer zwischen der Vertiefung von Sümegszigliget und dem Tale des Zala-Flusses sich aus- breitenden, müchtigen Kalkstein-Dolomit-Scholle einem nordöstlich an- sehwellenden Bogen entlang an einander sehlielben. Die geologisehen Verhültnisse des Balaton-Berggebietes haben, auber den von BEUDANT,! ZEPHAROVICH,? SToLIczka,? SracHE!t gelieferten Bei- 1 BEUDANT: Voyage géologigue et minéralogigue pendant Vannée 1818. Paris 1822. t. II. Ch. 17. et 18 et t. III. Ch. 6. 2 ZEpHAROvICH: Die Halbinsel Tihany im Plattensee und die nüchste Um- gebung von Füred. K. k. Acad. d. Wiss. Wien, 1856. Bd. 19. S. 349—373. 3 SrTOLCZIKA: Bericht über die im Sommer 1861. ausgeführte Ubersichts- aufnahme des südwestl, Theiles von Ungarn. Jahrb. k. k. geolog. Reichsanstalt. Bd. 13. p. 20. 4 SracHE: Jahrb. k. k. geolog. Reichsanstalt 1862. Bd. 12. Verh. pp. 145—148. BEITRÁGE ZUR KENNTNIS DER BASALTGESTEINE DES BALATON-BERGGEBIETES. 445 trügen, JOHANN Böckm und Dr. KaáRn HorMaáNN einer ausführlichen und gründlichen Untersuchung unterworfen. JOHANN BöcKH bespricht in seine Werke: Die geologischen Verhült- nisse des südlichen Teiles des Bakony" hauptsüchlieh die Stratigraphie dieser Gegend mit grundlegender Ausführlichkeit, weist aber im zweiten Teile seines Werkes (Seite 93—108.) unter dem Titel cDer Basalt und seine Tuffesv auch einen Zusammenhang zwischen dem Auftreten der Eruptivgesteine und der Tektonik dieser Gegend nach. Dr. KARL HoFrMANN hat in seinem grobBen Werke : Die Basaltgesteine des südlichen Bakony? amnschlieBend an die petrographisehen Beschrei- bungen der von JOHANN BöckH gesammelten Gesteine der Gesetzmübigkeit der Magnetit- und Ilmenitausscheidung nachgeforscht und ist bezüglich des Ilmenits zu so wertvollen Beobachtungen gelangt, welche seinen Namen auch in der internationalen Fachliteratur verewigt haben. Seit dem Erscheinen dieser grundlegenden, ausgezeichneten Arbei- ten von JOHANN BöcgH und Dr. KARL HoFMANN ist seither schon ein gan- zes Menschenalter verstrichen, daher war es begründet die geologischen Verháltnisse" und unter diesen auch die Berge vulkanischen Ursprungs teils mit den moderneren Hilfsmitteln der Petrographie, teils vom neueren Standpunkte der Vulkanologie neuerdings einer Untersuchung zu unter- ziehen. Im solchen groben Eruptivgebieten, wie auch das des Balaton-Berg- gebietes ist, kann man schon a priori erwarten, dab zwischen den zer- streuten und von einander fernstehenden Eruptivgesteinen sowohl petro- graphisch, als auch hinsiechtlich des Alters ein Unterschied nachweisbar ist, andernteils sich doch wieder eine gewisse Übereinstimmung, cBlut- verwandtsehaft, , zeigen mul, welche bei Gesteinen einer petrographischen Provinz nie zu fehlen pflegt. Alle diese Fragen wurden von den bisherigen Forschern nicht be- sonders berührt, weshalb ich die Lösung derselben mir zur Aufgabe stellte. Nachdem aber die Feststellung der Altersverháltnisse und der Absonderungsprozesse genaue petrographische Kenntnisse bedingt, war das petrographische Studium der Eruptivgesteine des Balaton-Berggebietes meine allererste Aufgabe, damit ich auf Grund dieser meiner Studien, wie auch infolge einer im Sommer an Ort und Stelle zu bewerkstelligen- 1 Der erste Teil in Mitt. a. d. Jahrb. d. kgl. ung. Geolog. Anst. Bd. II. H. 2. Pest, 1872. — Der zweite Teil in Mitt. a. d. Jahrb. d. kgl. ung. Geol. Anst. Bad. III. Pest, 1874. 2 Mitt. a. d. Jahrb. d. kgl. ung. Geolog. Anst. Bd. III. H. 3. Budapest, 1875/78. 3 Bericht der Balaton-Kommission der ung. geograph. Gesellschaft vom. Jahre 1892/93. — LupwIiG v. Lóczy: Von der geolog. Geschichte des Balaton und seiner gegenwürtigen geolog. Bedeutung. Földrajzi Közlöny. Bd. XXII. p. 123. 446 Dr: STEFAN VITÁLIS den ausführlicheren Begehung die zu meiner Aufgabe gestellten Fragen lösen könne. Gegenwürtig habe ich die Absicht, die hauptsáchliehsten Ergebnisse meiner petrographisehen Forschungen mit Hinzufügung einiger geneti- seher Bemerkungen vorzutragen. Dr. KARL HoFMANN hat in seinem groben Werke: Die Basaltgesteine des südlichen Bakony (I. Teil) die kompakten Gesteinexemplare von 15 Fundorten! untersucht, ich habe aubBerdem noch die Gesteine von 21 Fundorten ? einer petrographischen Untersuchung unterworfen. Von den Gesteinexemplaren dieser 36 Fundorte habe ich 78 Dünn- sehliffe geprütt. AuBerdem bin ich durch die gütige Erlaubnis des Herrn Mimisterialrats JOHANN Böcxn, Direktors der kgl. ungarischen Geologisechen Anstalt und infolge der liebenswürdigen Zuvorkommenheit des Herrn Bergrats Dr. THomas v. SzonraGH, wofür ich auch an dieser Stelle meinen besten Dank ausspreche, in der glücklichen Lage gewesen, die Original- dünnsehliffe Dr. KARL HoFMANNS überprüfen zu können. Die Eruptivgesteine des Balaton-Berggebietes kann man auf Grund meiner bisherigen Untersuchungen in folgende Typen einteilen : /. Mag- netit-, ilmenitführender Nefelin- Basamitoid ; II. Ilmemit-, magnetit- führender Feldspat-Basalt und III. Limburgitoide. I. Magnetit-, ilmenitführender Nefelin-Basanitoid. Szigligeter Typus. Die hiehergehörigen Gesteine sind von den anderen Typen durch ihre gelbliche oder gelblichbraune Glasbasis ganz ausdrücklieh unterschieden, welche sich als Mesostasis zwischen die anderen gestein- bildenden Minerale hineinzwángt. Es ist sehr charakteristiseh für diese Glasmaterie, daB sie immer mehr oder minder symmetrisch verteilte Imenittnadelm, Hmenittrichite enthált. Derartige Trichite aus dem dunkeln Magmabasalte des Kaninchen- berges hat Botrcxy? in seinem groben, über Böhmens Basalte geschrie- benen Werke in Figur 1, Tafel I abgebildet. 1 Kabhegy, Oláhhegy, Agártető, Haláphegy, Királykő, Feketehegy, Csobáncz, Köveshegy, Kopasztető, Hegyesd, Szentgyörhegy, Halomhegy, Gulács, Badacsony, Tikhegy und Szigliget (p. 479). 2 AuBer den Gesteinen der schon aufgezühlten 15 Fundorte habe ich noch die Gesteine von Mencshely, Dörgicsei, Sárkút, Fonyód, Halyagos, Somhegy, Mind- szentkállai, Öreghegy, Harasztos, Tótihegy, Rekettyés, Nyires, Bondoró, Sátormál, Fertős, Szebike, Nagy-Láz, Tátika, Somlyó, Kis-Somlyó, Sághegy und Gesteine aus dem Basaltbruche von Sümeg-Prága untersucht. 3 Bokrcky: Petrographische Studien an Basaltgesteinen. Böhmens. Prag, 1873. S. 49 u. 267 u: Taf. I, Fig. 1. BEITRÁGE ZUR KENNTNIS DER BASALTGESTEINE DES BALATON-BERGGEBIETES,. 447 Die Minerale der ersten Generation sind in der Reihenfolge ihrer Ausscheidung : Ficotit, Apatit, Magmetit, Olivin, Augit und Feldspat. Der Feldspat ist teils Plagioklas mit der nach dem Albit-Zwillings- gesetze charakteristisehen Zwillingslamellierung, teils ein nüher nicht genau bestimmbarer, vielfach im Durechschnitte rhombenförmiger, Zwil- lingslamellierung nicht aufweisender Feldspat, welcher wahrscheinlich Natronorthoklas oder Natronmikroklin ist. AubBer der erwühnten gelblichbraunen Glasbasis kommt auch noch farblose, optisch anisotrope, Nefelinttoid-Mesostasis vor. Der Picotit bildet im Olivin kleine Binsprenglinge. Der Apatit erscheint in grobBer Menge in Form von langen, wasser- hellen Nadeln. AuBer in dem Magnetite und Olivin ist dieser in den gesamten anderen Mineralbestandteilen und auch im Mesostasisglase vorhanden. Háufig zieht er sich durch mehrere Minerale hindurech. Der Magnelit kommt meistens in gut umgrenzten dunkelschwarzen Kristallen als EinschluB in allen nach ihm ausgeschiedenen Bestandteilen vor. Im Gesteine am FuBe des Szebike erscheint er auch in schönen Trichiten. Der Olivin ist überhaupt der gröbte und auftfallendste Bestandteil. Er ist auch mit freiem Auge sehr gut erkennbar. Gewöhnlich findet man diesen in kristallographisch gut umgrenzten idiomorphen Individuen vor ; aber auch aus allotriomorphen Körnchen gebildete Aggregate fehlen nicht. Im Olivin des Fonyóder Gesteines habe ich eine Zwillingsver- wachsung nach (01 1) Pos wahrgenommen. Er ist sehr hüufig magmatisch korrodiert. Infolge der magmatischen Resorption sind nicht nur seine Kanten abgerundet, sondern man findet auch gröBere und kleinere Ver- tiefungen, sehlauchartige Aushöhlungen in demselben, welche die Grund- masse ausfüllt. Magnetit- und Glaseinschlüsse kommen darin hüutig vor. Der Olivin ist oft sehr stark verándert. In dieser Hinsicht sieht man übrigens ziemlich grobe Abweichungen. Er ist selten ganz frisch, wie z. B. im Gesteine am FuBe des Szebike und Tátika, gewöhnlich umgibt ihn ein gelblicher oder gelbliehbrauner, breiterer oder schmülerer and, oder er ist in seiner ganzen Masse infolge der Oxydation seines Bisengehaltes gelblichbraun geworden. Diese Veründerung sehreitet von auBen nach innen vor und umgibt in Übereinstimmung mit derselben die durch magmatische BResorption verursachten Aus- höhlungen ein gelblicher oder gelblichbrauner Rand. Bei diesen Olivinen ist manchmal ein áubBerst sehmaler, faseriger Streifen wahrnehmbar. An anderen Orten wieder zeigt sich eine am Olivin beginnende Serpen- tinisierung. Die Umwandlung in Serpentin beginnt lángs der Sprünge und mit der Serpentinisierung ist auch eine Kalzitaussecheidung verbunden. 448 Dr: STEFAN VITÁLIS Der Augtt ist blab veilehenblau und zeigt eine starke Dispersion, was auf Titanaugit sehlieBen lábt. Er kommt in gut umgrenzten, meist idiomorph prismenförmigen Kristallen vor. Von den die Kristalle be- grenzenden Flichen können folgende festgestellt werden: (100) co -P oo, (010) cs P co, (110)00 P und (111) P. Zwillinge nach (100) sind hüufig und bestehen bald aus zwei Hülften, bald aber sind sie polysynthetisch. Kreuz- oder strahlenförmig angeordnete knüvelartige Durehwachsun- gen, so wie sie H. RosExBuscH im Limburgite des Kaiserstuhls erwühnt ! und von welchen er in seinem petrographiscehen Handbuche eine sehr gelungene Abbildung bringt,? sind hüufig zu sehen (z. B. im Gesteine des Szigligeter Ganges). Ihr Pleochroismus ist sehr stark ; a—b — graulich gelb, c — veilechen- bláulich grau. Ihre optische Orientierung ist c:c— ca 40". Der zonare Aufbau, besonders ein spezialer Fall desselben, die so- genannte Sanduhr-Struktur ist eine üubBerst verbreitete Erscheinung. Auf die zonare Bildung weist auch Dr. Hormanx hin; die Erscheinung der Sanduhr-Bildung umsechreibt BÉLA v. Isxzv? im Jahre 1878 an den Augiten des Dolerites vom Sághegy. Die Sanduhr-Bildung hat übrigens ihre eigene Literatur. Hingehender befa8Bt sich damit zuerst BLUMRIcn, sogleich nach ihm BRöGGER und BEcKE, dann wieder strebt GRABER die Lösung dieser Frage an. Die sich darauf beziehende Literatur faBt A. PELIKAN " sehr schön zusammen. An den Augiten der in Frage stehen- den Gesteinstypen fügen sich die Sektoren zwischen gekreuzten Nikolen mit trapezoidartigen scharfen Konturen an einander; unregelmübBige Konturen, wie sie RINNE? erwáhnt und zeichnet, habe ich in keinem einzigen Walle wahrgenommen. Jener Voraussetzung RINNEs, dab die sanduhrförmigen Augite ursprünglieh Kristallskelette waren, welche das Magma teilweise aufgelöst und spüter regelrecht ergünzt hat, kann ich mich nicht anschiieBen, ich pflichte vielmehr A. PELIKAN bei, der mit dem SÉNARMONTSChen Experimente bewiesen hat, dab jene Meinung, als würe fÍrüher das Skelett entstanden und die Lücken des Skelettes erst dann 1 H. RosExBuscH: Petrographische Studien an den Gesteinen des Kaiser- stuhls. Neues Jahrbuch für Mineralogie, Geol. und Paleont. Jahrg. 1872. S. 45. 2 H. RosEsxBuscH: Mikroskopische Physiographie der Mineralien und Gesteine Bd. I. Tafel XVIII. Figur 5. 3 INKEY BÉLA: Két magyarhoni doleritről. Földt. Közl. VIII. évfolyam. 1878. Seite 223. 4 A. PELIKAN: Über den Schichtenbau der Kristalle. Tsehermaks Mineral. Petr. Mitteil. (Neue Folge) Bd. XVI. §. 3. 5 FRirz RINNE: Der Dachberg, ein Vulkan der Rhön. Jahrbuch der Königlieh Preussischen geolog. Landesanstalt und Bergakademie zu Berlin für das Jahr 1886. Abhandlungen. §. 6. Fig. 1. Tafel XIII. BEITRÁGE ZUR KENNTNIS DER BASALTGESTEINE DES BALATON-BERGGEBIKTES, 449 ausgefüllt worden, ganz unhaltbar und dab die Sanduhr-Struktur eine besondere Art des Schichtenwachstums ist." Aus Augitkristallen zasammengehüufte Knollen, sogenannte rAugit- Augenv sind sehr hüufig. Sehr interessant sind jene Augit-Mikrolithe, welche man im Gesteine aus der Umgebung des Kálomis-Sees um Ouarz- einsprenglinge herum sehen kann. Der Ouarz ist kreuz und guer zersprungen und zeigt eine typische kataklastische Struktur. Die Konturen der Ouarztrümmer sind abgerundet und von einem wunderschönen Augit-Mikrolithenkranze umgeben. Diese Ouarztrümmer hat das Magma aus dem pontischen Sande mit sich gerissen. Bin solcher Augit-Mikrolith gürtel ist auf meiner vom Schliffe des Sátormál-Gesteines angefertig- ten Zeichnung sichtbar (siehe die beigefügte Fig. 1. Ouarzsecholle mit Zeichnung).? Augitmikrolith-Kranz aus Die fFeldspüte können in zwei Gruppen dem Gestein des Sátormál. eingeteilt werden. Bin Teil besteht aus scharf umgrenzten, zwillingslamellierten Kristallen, welche náher zu bestim- men nicht möglich war. Die auf den zur Flüche (010) nahe liegenden Durchschnitten wahrnehmbare Auslöschung zeugt aber von irgend einem basischen Plagioklas. Hieher gehören auch noch jene Plagioklase, welche zusammengehüuft eine undulatorische Auslöschung zeigen. AubBer diesen Plagioklasen kommen noch wenig scharf umgrenzte oblonge, oder rhom- benförmige Feldspatschnitte vor, an welchen nicht eine Spur der Zwillings- lamellierung zu sehen ist. Es ist für diese Feldspüte mit verscehwommenen Konturen sehr charakteristisch, dab sichin ihre Ránder die Ilmenitnadeln der gelbliehbraunen Glasbasis hineinziehen. Ihres kleinen Umfanges, ihrer schlechten Umgrenzung und ihrer undulatorisehen Auslöschung wegen war es unmöglich sie nüher zu bestimmen, obwohl auch auf die Bissektrix senkrecht Durchschnitte vorkommen. Die Ausscheidungsreihenfolge zeugt davon, dab diese rhombenförmi- gen Feldspáte spáter ausgeschiedene, im gröBeren Mabe sauere Feld- spüte sind, als die zwillingslamellierten Plagioklase. Derartige rhombenförmige Feldspüte sind in der Literatur háufig erwáhnt. BowxwEY hob ihre Áhnlichkeit mit dem Sanidin hervor, MIERS hielt sie für Natronorthoklase und nach der Bestimmung BRÖGGERS und 1 Wie oben 5. 2. 2 Siehe ANDERS HENNIG: Basaltuff von Lillő. Centralblatt für Mineralogie etc. Jahrg. 1902. S. 359. 450 Dr STEFAN VITÁLIS MüGGEs würen dieselben Natronmikroline. J. S. Hyranp! konnte aus dem Basanite des Kilimandscharo 10 lose Kristalle untersuchen und hat auf Grund der auf dem OP gemessenen schiefen Auslösehung festgestellt, dab wir es mit der Auffassung BRÖGGERS übereinstimmend, mit sNatron- mikroklineny zu tun haben. Unter den farblosen Mineralbestandteilen kommt auBer den erwáhnten, verschiedenen Feldspáten auch noch eine farblose, optisch anizotrope Mesostasis vor, welche mit Salzsáure behan- delt gelatiniert und mit Fuchsin gefárbt, sich schürfer absondert. Diese allotriomorphe Mesostasis, mub ich, mit Hinsicht auf die erwáhnte Re- aktion, für eine nefelinitoide ansehen und zwar so, dab man darauf basierend diesen Gesteintypus einesteils mit den Basanitoiden des Thürin- ger Waldes und der Rhön in Vergleich bringen kann, welche Bückrva? besechrieben hat; andernteils zeigen diese eine Verwandtschaft zu üáhnli- ehen Gesteinen der Steiermark, welche ALzors SiGmuwp " eingehend be- sprochen hat. Dr. KARL HOFMANN schreibt auf Seite 512 seines öfter angeführten Werkes, dab die Basalte dieser Gegend xneben ihrem Plagioklasgehalt, in allen vollkommener entglasten Exemplaren bestündig, in ziemlieh reichlicher Ouantitüt Nefelin enthaltenv, ja sogar z. B. im Gesteine des Szigligeter Ganges (welehen ich zu diesem Typus gehörig befunden habe) erwühnt er geradezu Nefelinkristallbruchstücke. Durch den genauen Ver- gleich der Originaldünnsebliffe mit der Beschreibung und den dem Buche beigefügten Figuren habe ich mir Überzeugung geschafft, dab in den verhültnismábig sehr dicken Dünnsehliffen Dr. HoFMANNs, wo kleine Feldspatleisten in mehreren Schichten übereinander geraten sind, ader reichliche Nefelingehaltv in den meisten Füllen ein Haufe von Feldspat- kristallen ist, welche das Mikroskop in den aus der Werkstátte cVoIcr und HocHGESANGY stammenden sehr dünnen Dünnsehliffen in seine Be- standteile auflöst. Dr. HorMmaNws Nefelinkristallbruchstücke konnten aber nur jene rhombenförmigen Feldspüte sein, welche keine Zwillingslamel- lierung aufweisen und in ihrem oblongen Durchschnitte, mit ihrem sich trennenden Achsenkreuze tatsüchlich sehr den mit der Hauptachse paral- lelen Durchschnitten des Nefelin gleichen. Auf Grund der oben angeführten Worte Dr. HoFMANNsS, d. h. auf jener Grundlage, dab die Basalte dieser Gegend neben Plagioklas auch Nefelin reichlich enthalten, schreibt er an der zitijerten Stelle, dab die 1 J. S. HYLaND: Über die Gesteine des Kilimandscharo und dessen Um- gebung. Tsechermaks Min. Petr. Mitteil. 1888. X. 250— 259. 2 H. BücknG: Basaltische Gesteine vom Thüringer Walde etc. Jahrb. d. k. Preuss. geol. Landesanstalt zu Berlin f. d. Jahr 1880. S. 149. 3 ALors SiGmunp: Die Basalte der Steiermark. Tscehermaks Min. Petr. Mitteil. BA. XWVIS SOL BA. EXE SSZZZ BART S. 520 aa BASE VESSÉK OZ BEITRÁGE ZUR KENNTNIS DER BASALTGESTEINE DES BALATON-BERGGEBIETES. 451 Basalte des südliehen Bakony xeine überbrückende Stellung zu ZIRKELS Nefelinbasalten emnehmens. Ja sogar unter seinen Originaldünnsehliffen sind die (Gesteine des Kabhegy (Nr. 329 und 13, respektive 346), des Nagy-Somlyó, des Agártető, des Oláh- und Tikhegy mit seiner eigenen Handsehrift direkt als Basanite determiniert. Diese Basamit-Bezeichnung ist, wie es scheint, der Aufmerksamkeit: A. Sismusps — der gleichfalls in- folge der Zuvorkommenheit Herrn Dr. THomas v. SzorvraGns die Original- dünnsehliffe Dr. Hormanus durehsehen konnte —- entgangen, da er nur erwühnt,! dab HorMmaNw diese Gesteine als Übergangselieder zu ZIRKELS Basalten betrachtet, und er caus den überaus klaren und anschaulichen Darstellungen K. Hormasss und nach Durchsicht einer Anzahl von Dünn- sehliffens übrigens auch selbst zu dem 6 Ergebnisse gelangt, uwdab die überwiegende Mehrzahl der Basaltgesteine des südlichen Bakony... der Familie der Basanite angehört und den Gesteinen, die heute als Nefelin- basanite bezeichnet werden, entsprichto.? Hieraus ist ersichtlich, dab auch Srigmuwsp die überwiegende -Mehr- zahl der Gesteine dieser Gegend als nefelinhültig konstatierte. Nachdem ich Nefelinkristalle nicht einmal in Bruchstücken finden konnte, lieB ich einen typischen Vertreter dieser Gesteinsgruppe, das Gestein vom Fube des Tátika chemisch analysieren, um festsetzen zu können, ob die che- mische Zusammensetzung dieses Gesteinstypus den Ausscheidungsbeding- nissen des Nefelin entspricht und damit ich zur Erkláürung des rhomben- förmigen Feldspates einen verlüblicheren Stützpunkt erlange. Die Analyse, welche Herr Adjunkt Lcpwrc Tomasowsxy unter Leitung des Herrn Oberbergrates ROBERT ScHELLE so freundlich war zu bewerk- stelligen, wofür ich an dieser Stelle beiden Herren meinen verbindliechsten Dank ausspreche, ist folgende : 90 mol. prop. SIO, — 46-34 — 0-7723 ] 2: "89 TiO, — 0-78 — 0-0098 ) VéVgk Al,O, — 18-37 — 0-1800 j fiz Fe,O,— 2-81— 00175! FeO — 724— 071005] Cao — 863—01536 3:591 MgO — 422—0 1050] 495 KO — 3-13— 0-0401 ) fp VO ENSSZ AS T0:0958 Glühverlust 2:32 Zusammen 99-78 359 1 Siehe I. c. Bd. XVIII, p. 403. 2 Siehe; 1. c. Bd. XVIII, p. 405. 452 D: STEFAN VITÁLIS Auffallend ist der bedeutende Oxydgehalt Typus AR,O des Gestei- nes — 970799, weil dieser bei den eigentlichen Basalten im Durchschnitte nur 3-6 betrágt. Ein so reichlicher Natron- und Kaligehalt kommt nur bei den Basaniten und bei den mit diesen verwandten Gesteinen vor. Dieser bedeutende Natron- und Kaligehalt weist auch zugleich darauf hin, dab zwischen den Feldspáten auch ein Na- und K-hültiger Sanidin oder Natronmikroklin existieren mub. Es ist bekannt, daB sich der Nefelin (und der Leucit) in Füállen ausscheidet, in welechen sich der Feldspat nicht mehr zu bilden vermag, so wie auch da8$ der Nefelin nur aus einem derartigen basischen Gesteinsmagma auskristallisieren kann, dessen Aziditütskoeffizient 2-4 nicht erreicht.! Um den Aziditátskoeffizienten festzustellen, habe ich die in 90 ausgedrückten Zahlenwerte der obigen Analyse in molekulare Proportion umgerechnet. Hieraus die empirische Formel : 495 RO, 198 R,O,, 7782 SiO,, woraus der Aziditütskoeffizient GE AEK Dieser Aziditátskoeffizient bringt — nachdem jener der ultrabasi- schen Gesteine durchschnittlich 1-2, der der basiscehen aber 1-8 ist und da der Aziditátskoeffizient des basisehsten Gliedes der basischen (Gesteine, nömlich des Gabbro, nur 1741 betrágt — unser Gestein den ultrabasi- schen Gesteinen nüher. Da unter den basischen Gesteinen der Aziditátskoeffizient der eigentlichen Basalte 1763, unter den ultrabasischen Gesteinen der der Basanite 121 betrügt, so nimmt unser (Gestein einen Platz zwischen Basalt und Basanit ein. Für die Nefelinausscheidung günstige Verhülnisse bietet, nach DLOEWINSON - LEssixGs Untersuchungen? das basische, an Alkali- und Aluminiumgehalt reiche und an HEisenoxyd arme Magma. Die Basizitüát, die Fülle an Alkalien und Aluminium war auch im Magma unseres Ge- steines vorhanden, aber es war auch an Eisenoxyd nicht gerade arm. Die Bedingnisse der Nefelinausscheidung können übrigens auch in Zahlen ausgedrückt werden. In Nefelingesteinen ist das Verhültnis des Natron zur Kieselsüure 1:6 oder 1:7, wáhrend in anderen Gesteinen dieses Verháltnis 1 : 10 oder 1:15 oder aber 1:20 und noch kleiner ist. In nefeliniscehen Ge- steinen ist ferner das Verhültnis des Natron und des Kali zur Alaunerde 1:2, wáhrend in anderen Gesteinen dieses Verháltnis 1:3 und noch geringer ist. 1 F. LOEwINSON-LESSING: Studien über die Eruptivgesteine. St. Petersburg, 1889. 402. (212.) 2 Oben genanntes Werk S. 405. ) BEITRÁGE ZUR KENNTNIS DER BASALTGESTEINE DES BALATON-BERGGEBIETES., 4553 In dem Gesteine vom FuBedes Tátika ist das Na,0 : Si0, — — 177 und das Na,0 : Al.O, — 13, das hei8t die Ausscheidung des Nefelin in Kristallen war nicht möglich, statt diesem bil- dete sich Na- und K-hültiger Feldspat und auf diese Art sind die rhomben- förmigen Feldspüte wirklich Natronmikrokline oder Natronorthoklase ; nebenbei konnte sich auch ein wenig nefeliniscehe Mezostasis bilden. Die aus der Gesteinsanalyse gezogenen Sehlüsse beweisen daher voll- kommen klar, dab unser Gestein kein Basanit, sondern, wie dies auch die petrographische Untersuchung klargelegt hat, ein Basanitoid ist. AuBerst interessant sind in diesem Gesteinstypus die in die gelbliche oder gelblichbraune Glasbasis eingebetteten [Imenitnadeln und Ilmenit- trichite, welche in den sehr dünnen Dünnsehliffen von Vorcr und HocH- GESANG durchsiehtig werden, was die schöne Beobachtung Dr. HOFMANNS bekráftigt, welche sich auf diese Higentümlichkeit des Titaneisens bezieht und eine zeitlang in der Literatur nur mit Zweifel angenommen wurde. Der Pleochroismus dieser Mikrolithe ist sehr bestimmt e — braun, w — gelb. Meiner Beobachtung nach ist die Hauptzone dieser Trichite, respektive dieser nadelförmigen Ilmenitkristalle positiv und ziemlich stark doppelbrechend, was den Angaben der bisherigen Forscher etwas widerspricht, die von der Doppelbrechung des Ilmenits behaupten, dab er nicht sehr stark wáre. Der Grund dieser Behauptung fut darauf, dal die ziemlieh bedeutende Doppelbrechung des Ilmenits infolge der starken Absorption nur an üáubBerst dünnen Lamellen wahrnehmbar wird. Auch bei den sehr dünnen Dünnsehliffen von Vorar und HOoCHGESANG ist der Ilmenit dort, wo weniger dünne Partien sind, undurchsichtig, opak. Kein Wunder daher, wenn Dr. KaáRL HoFrMaNN in seinen bedeutend dickeren Dünnschliffen diese Gebilde opak gesehen, und für Magnetit-Trichite " gehalten hat. Mittels einer eingehenderen Untersuchung kann man aber beweisen, dab auch diese undurechsichtigen Bisenerznadeln Ilmenite sind, da einzelne Partien, namentlich ihre Spitzen, wo sie genügend dünn sind, den charakteristisehen Pleochroismus aufweisen. Die Nadeln schneiden einander háufig unter 607. Interessant ist auch jene Erscheinung, dab sich das Titaneisen in diesen Gesteinen nur auf die Grundmasse beschránkt und ausschlieblich in die áuBerste Hülle der rhombischen, versehwommen umgrenzten, natronreichen Feldspüte eindringt. Das Titaneisen zeigt in diesen (re- steinen daher ein ganz und gar entgegengesetzes Verhalten, wie der den Oxydverbindungen angehörige Magnetit, welcher zu den in allererster Reihe ausgeschiedenen Bestandteilen des Magma gehört. Besonders schön kann man dieses abweichende Verhalten im Gesteine vom Fube des Szebikehegy 1 (0. c. p.. 411 und Mat. XVI Hig., 13. 454 Dr STEFAN VITÁLIS sehen, wo ein grobBer Teil des Magnetits in abzweigenden Wachstums- formenm, in trichitartigen Kristallskeletten vorhanden ist; die beiden Mine- ralien weichen aber sowohl an Gestalt, als auch genetiseh von einander ab : der Ilmenit ist nadelförmig, der Magnetit formiert robuste Skelette, der Ilmenit beschrüánkt sich auf die Grundmasse, die Magnetitkristallskelette sind immer in Plagioklasen und Augiten enthalten, in welchen sich kein Ilmenit zeigt. Dieses Verhalten des Ilmenits bekráftigt auch jene Auffas- sung, wonach wir das Titaneisen nicht für ein Oxyd, sondern für ein metatitansaures Salz erklüren műüssen, da in diesem Falle auch seine Ausscheidungsreihenfolge verstündlich ist. Dieses Verhalten des Titaneisens werden wir übrigens auch bei dem folgenden Gesteinstypus bekráftigt sehen. Zu diesem Gesteinstypus gehört am südlichen oder Somogyer Ufer des Balaton 1. das kompakte Gestein des Fonyódi hégy; am Südrande des Tapolczaer Beckens 2. das Gestein des Szigligeter Ganges, am Nordrande 3. das Gestein des Hegyes, 4. am Ostrande das des Cso- bánecz und 5. des Köveshegy. Hieher gehört mehr nach Osten zu 6. der Bondoró, 7. die Nordhülíte des Királykő—Feketehegy (der Kecskehegy, die Umgebung des Kálomis-Sees) und die Tátika—Láz- Gruppe, 8. der Fertős, 9. der Fub des Szebike und 10. der FuB-des Tátika mit den Gesteinen der Basaltgrube von Sümeg-Prága, respektive 11. der Sarvalyhegy. Die hier aufgezáhlten Gesteine sind ideal sehöne Beispiele der petrographischen Übereinstimmung. Bigentlich zeigt sich nur in der Ver- önderung, in der Serpentinisierung des Olivins oder in der Oxydation seines Kisengehaltes und in der helleren oder dunkleren gelbliehbraunen Farbe der Glasbasis eine kleine unbedeutende Verschiedenheit. An Dünn- sehliffen von verschiedenen Punkten des Csobáncz herstammenden (restei- nen habe ich jedoch beobachtet, dab die ilmenittrichitisehe, gelbliehbraune Glasbasis hie und da abnimmt oder wenigstens ungleich verteilt ist, so daB sich eine kleine Abweichung zeigt, was übrigens nicht gerade über- raschend ist. Diese Abweichungen vor Augen haltend, habe ich jene Gesteine, an welchen ich rhombische Feldspüte und Mezotsasis, Aniso- trop-Nefelinitoid-Materie gefunden habe. gleichfalls diesem Typus bei- gefügt. Derartige sind 12. die Gesteine des gegen Apáti zu blickenden cHornes, des Szent-Györgyhegy, 13. des Tóti und 14. des Tik- hegy. Hieher stelle ich noch vorláufig das Gestein der beiden Nachbaren des Tikhegy, nümlich 15. des Oláhhegy und 16. des Nyires, wie auch 17. das nördliehe Gestein des Somlyó, da sie ihre aus stark veründerten Gesteinbruchstücken hergestellten Dünnscehliffe hieher verweisen; doch kann ich erst nach der Untersuchung von unversehrteren Gesteinstücken endgiltig entscheiden, welehem Typus sie eirentlieh angehören. BEITRÁGE ZUR KENNTNIS DER BASALTGESTEINE DES BALATON-BERGGEBIETES. 455 II. Ilmenit-, magnetitführender Feldspat-Basalt. Kap-Berger Typus. Vom obigen (iesteinstypus, dem magnetit-, ilmenitführenden Ba- sanitoide unterscheiden sich die hiehergehörigen (resteine sehr genau durch den negativen Charakterzug, dab in diesen die trichitische und ilmenitnadelige gelbliehbraune Glasbasis günzlich fehlt. Glas ist wenig und entweder in der für die Basalte charakteristi- sehen braunkörnigen Gestalt vorhanden (Kabhegy, Somhegy, Sághegy, Balatonhenyeer Öreghegy) oder farblos und voll mit Apatitnadeln (Bada- csony, Szent-György. Szebike-Kuppe. Tátika-Kuppe), aber sonst ist keine Spur von Ilmenittrichiten oder Nadeln. Dieses farblose Glas unterschei- det sich von der Mezostasis-Nefelin-Materie des obigen Typus sehr gut dadurch, dab es vollstándig isotrop ist, wáhrend die nefelinischen Teile mit der Gipsplatte und zwischen gekreuzten Nikolen eine gut wahr- nehmbare Anisotropie zeigen. Nefelin ist in ihnen nicht enthalten. Die rhombisch geschnittenen und Zwillingslamellierung nieht aufweisenden Feldspáte fehlen gleichfalls. Die zwillingslamellierten Feldspatleisten treten aber in viel gröberer Menge auf, wie in den Gesteinen des obigen Typus und zeigen eine sehr schöne fluidale Bildung, worauf auch schon HOFMANN hüufig hingewiesen hat. Die Textur neigt sich vom intersertalen hypokristallinisehen Por- phyre zum holokristallinischen Porphyre. In Betreff der Struktur, der GröBe der Mineralbestandteile und auch in anderen Hinsichten variiert dieser Typus stárker, wie der obige. Am schönsten kann man dies an jenen Dünnsebhliffen sehen, welche aus versehiedenen Regionen des Ge- steines vom Kabhegy angefertigt wurden. Diese Abweichung betrifft aber nur hauptsáchliech die GröbBe der Mineralbestandteile; wührend nümlieh z. B. die Plagioklasleisten aus dem Gesteine vom Fule des Kabhegy in der Löánge 40—45 u und in der Breite 8—10 haben, besitzen die aus den oberen Regionen stammenden Feldspatleisten kaum den dritten Teil dieser Gröbe. In der Zerkleinerung der Mineralbestandteile liegt der Grund dafür, dab der Magnetit und Ilmenit, an welche Dr. HoFMANN in seinem erwühnten Werke eine seiner genetischen Hauptfolgerungen knüpft, in stáürkeren Dünnsehliffen nicht leicht von einander unterschieden werden können. Ihre Bestandteile sind in der Reihenfolge der Ausscheidung: Pico- tit, Apatit, Magnetit, Olivin, Augit, Feldspat, Hmenüit. Der Picotit ist ein háufig vorkommender EinschluB des Olivin. Der Apatit kommt besonders reichlich in lüngeren und kürzeren Nadeln in der farblosen Glasbasis vor. 456 D: STEFAN VITÁLIS Der Magnetit ist im Olivin und Augit háufig in gut umgrenzten kohlsehwarzen Kristallen vorhanden. Der Olivin ist der gröbte Mineralbestandteil. An seinen idiomorphen Kristallindividuen ist das Prisma und die Endflüchen erkennbar. Er ist magmatisch korrodiert. Die Stelle des resorbierten Stoffes füllt die Basis aus, in welcher sich Ilmenitsplitter befinden. Wenn der Durchschnitt auf die Achse der Einhöhlung mehr oder minder senkrecht steht, so erscheint die Grundmasse als BinschluB. Kleine ovale Glaseinsehlüsse mit 1 oder 2 dunklen unbeweglichen Gasblasen kommen darin hüáufig vor. Er ist ver- ündert. Im Gesteine des Kab-, Som-, Sághegy sind die gröberen Indivi- duen nur lüngs ihres Randes, die kleineren in ihrer ganzen Masse in- folge Oxydation ihres Bisengehaltes gelbliehbraun geworden. Im Gesteine des Balatonhenyeer Öreghegy, der Kuppen des Tátika und Szebike ist hingegen eine sehr vorgeschrittene Serpentinisierung wahrnehmbar. Die Serpentinisierung beginnt lüngs der Ouersprünge in Gestalt von auf die Löángenachse der Sprünge senkrecht stehenden Fasern, die Streifen wer- den aber immer breiter, breiten sich zu Flichen aus und verzehren den Olivin göánzlich. Im Kuppengesteine des Tátika bildet der Serpentin bereits ganze Tafeln, zeigt einen schwachen Pleochroismus und die Faserstruktur ist nur zwischen gekreuzten Nikolen wahrnehmbar, wo er eine bunte Interferenzfarbe zeigt. Der Augit bildet keine so sehönen Kristallindividuen, wie im vor- hergehenden Typus; er ist mehr schollenartig und gruppiert sich zu Aggregaten. Zwillinge nach (100) sind gewöhnlieh. Ihre Farbe ist sehmutzig veilehenblau und gelblichgrün. Sie sind Titanaugite von star- ker Dispersion. Die zonare Struktur und die bekannte Sektorenbildung. welche sich zwischen gekreuzten Nikolen in Form einer Sanduhr zeigt, sind hüufige Ersecheinungen. Augitknollen kommen seltener vor. Der Freldspat ist bei weitem reichlieher, wie in den Gesteinen des obigen Typus vorhanden und wo das Gestein feinkörnig ist, dort zeigen seine hypidiomorphen Kristalleisten eine sehr schöne fluidale Textur. was uns klar beweist, dab sich diese an der Bewegung, am Flusse des Magma, respektive der Lava beteiligt und gleich Flössen hauptsáchlich um die Olivin-Inseln angestaut haben. Die Feldspatleisten zeigen sehr schön die Zwillingsbildung nach dem Albitgesetze und die Leisten bil- den sich selten aus mehr, als zwei Individuen. Die Albitzwillinge geraten auch nach dem Periklingesetze in Zwillingsstellung. Die Feldspatleistehen der feinkörnigen Gesteine sind so sehr klein, dab in dem durch das CzapskISche Okular verengten Gesichtsfelde immer mehrere Individuen Platz finden. An gröleren Feldspatleisten, welche in grobkörnigen, ana- mesitischen Gesteinsarten vorkommen (im Gestein vom FuBe des Kabhegy. BEITRÁGE ZUR KENNTNIS DER BASALTGESTEINE DES BALATON-BERGGEBIÉTES. 457 der Kuppe Tátika), habe ich mehrmals auf beiden Bissektrixen senkrecht stehende Durchschnitte gefunden und so ist es mir nach der Methode, FovevéÉs gelungen die Auslösehung festzustellen. Nachdem die Aus- lösehung in .L Durehschnitten auf i 22—28" und in vertikalen auf a 58—60" war, ist es offenbar, dab unser Feldspat in die Reihe der Labradorit-Bytownite gehört. Auber diesen hypidiomorphen Plagioklas- leisten kommen noch gröbBere, porphyrartig verstreute, allotriomorphe Feldspáte vor, deren auf der Flüáche (010) wahrgenommene 5— 69 Aus- löschung auf natronreichen Plagioklas hinweist, womit auch der ziemlich grobe Natrongehalt des Gesteines übereinstimmt. Der [lmenit ist in einer sehr schönen Ausbildung vorhanden. Manch- mal bin ich auch auf sechseckige Durchschnitteile geraten (Szebike- Kuppe), was von kristalliniseher Umgrenzung zeugt; am hüufigsten aber erseheint derselbe unter dem Mikroskop in unregelmábBig umgrenzten Lamellen und Splittern. Bei gröberen Lamellen und Splittern ist bei mittlerer Vergröberung zwischen gekreuzten Nikols beim Umdrehen des Tischchens die Er- seheinung sehr háutig, dab diese in stark glünzender, matt blöulichgrauer Farbe auf der nach der Lichtguelle zu liegenden Seite, das heiBt vom darauffallenden Lichte beleuchtet werden und eine Streifung zeigen, Unter den Lamellen und noch háufiger — man kann sagen sehr hüáufig — unter den Splittern gibt es solche, welche in bráunlicher Farbe durchsichtig sind. Besonders schöne und sofort in die Augen fallende kommen sehr reichlich im Gesteine von den Kuppen Szebike und Tátika, vom Fube des Kabhegy, vom Som- und Sághegy vor. Ihr Pleochroismus ist sehr stark, obwohl die starke Absorption (c — w) oft verhindert, dab diese physikalische Eigentümlichkeit typisch zur Geltung gelangen könne. In betreff der Ausscheidungsreihenfolge des Ilmenits kann man zwei Erscheinungen beobachten; einesteils, dab die Splitter sehr háufig mit den Feldspatleisten parallel zwischen den Leisten ihren Platz einnehmen und andernteils, daB diese sich entweder um die grobBen Individuen des Olivins gruppieren, aber in diesem als Binsehlüsse nie vorkommen oder — und zwar aubBerordentlich hüáufig — die Augitmikro- lithen umwachsen. Diese Placierung in diesem (fresteinstypus zeugt davon, dab sich der Ilmenit, nach dem Olivin und Augit, zu gleicher Zeit mit den Plagioklas- leisten, ausgeschieden hat und zwar nach dem basischen Feldspate und vor dem saueren [eldspate, weil im letzteren einzelne Ilmenitsplitter als Einschlüsse vorkommen. Meine Beobaechtungen, welche sich auf das Fehlen des Nefelins, auf die Natur des Feldspates und auf den Ilmenit beziehen, werden sehr sehön durch die chemische Analyse eines typischen Mitgliedes dieser Földtani Közlöny. XXXIV. köt. 1904. 30 45 00 Dr STEFAN VITÁLIS Gesteinseruppe, des Gesteines von der Kuppe Tátika gerechtfertigt, welche gleichfalls eine Arbeit des Herrn TomAsowskY ist. In molekulare Proportion umgerechnet und die zusammengehöri- gen Basen zusammengefabt bekommen wir folgende Zahlendaten : 09 mol. prop. SI0, — 48 99 — 0-8165 ] TIO, — 098 — 0-0123] AT,O, — 16-33 — 0-1600 1 fe,0, — 4:27 — 0-0266) FeO — 6-19 — 0-0859 CaO — 8:90— 01559) 3438 MgO — 3-96— 0-0990) 47457 KO — 140— 00179. 949 N.O — 5-21— 0-0840] Glühverlüst 3-"08 Zusammen 99-31 8288 1866 Hieraus die empirische Formel: 446 RO, 1787 R,O,, 829 SZO, , der Aziditátskoeffizient ist a — 1"65. Dieser Aziditátskoeffizient zeigt mit den eigentliehen Basalten, bei welchen er durchschnittlich 163 betrügt, eine grobe Übereinstimmung. Auffallend ist es, dab hier verhültnismábig der 770.-Gehalt auch gröBer als 098 ist, was in Anbetracht dessen, dab im Gesteine des Berg- fubes, wo der Ilmenit nur in Trichiten und Nadeln ausgeschieden ist, davon zeugt, dab im 77O, ein Teil des Ti neben dem Augit zu Gunsten des Ilmenits füállt, weleher Mineralbestandteil in den grobkörnigen, hieher- gehörigen Gesteinen in so schönen groBen Lamellen und Splittern im Gesteine der Szebike-Kuppe, der Tátika-Kuppe, des FuGes der Berge Som-, Ság- und Kabhegy vorhanden ist. Auffállig ist der bedeutend kleinere Kaligehalt. Dr. KARL HoFMmawnwx ist am Gesteine des Kabhegy zu der Erfahrung gelangt (p. 353.), dab cdas Titaneisen, welches in dem früher behandel- ten Gesteine (der Kuppe) nur üusserst spürlich vorkommt, im Öcser Ge- steine (des Bergfusses) in grosser Menge ausgeschieden ist, hiehergerech- net den überwiegend grösseren Teil des reichlich vorkommenden Opak- Durchschnittes. Zur Erklörung dessen, dab im Gesteine vom Fube des Kabhegy überwiegend Ilmenit und im Kuppengesteine überwiegend Magnetit ausgeschieden ist, nachdem den Grund dieser Abweichung seiner Meinung nach (p. 362) ecweder die chemische Verschiedenheit des Magma dieser beiden Gesteinev, noch die Auskühlung bilden kann, nahm er die Wirkung des Druckes an (p. 363) und stellte die Hypothese BEITRÁGE ZUR KENNTNIS DER BASALTGESTEINE DES BALATON-BERGGEBIETES, 459 auf (p. 365), cdaB der Magnetit unter gewöhnlichem Drucke im glühend- flieBenden Gesteins-Magma des Kab-Berges eine mindere Lösbarkeit besitzt, wie das Titaneisen, bei wachsendem Drucke aber, von einer ge- wissen Grenze angefangen sich dieses Verháltnis umkehrt und das Titan- eisen sehwerer lösbar wird, wie der Magnetitv und meinte dann auf Grundlage dieser Hypothese einfach erkláren zu können, dab cnach dem Ausscheidungsgesetze der festen Stoffe aus gemisehten Lösungen warum die gemeinschaftliehen Elemente des Titaneisens und des Magnetits im Kuppengesteine unter herrsehendem geringerem Drucke in der sehwerer lösbaren Magnetit-Verbindung ausgeschieden sind, wührend diese in den tieferen Teilen der Lava-Süule, aus welcher die (resteine des Bergfusses entstanden sind, unter gewichtigem höherem Drucke in Gestalt von Titaneisen in feste Verbindung getreten sind (p. 365). Diese Hypothese, d. i., dab im Gesteine des Bergfusses der Imenit und im Kuppengesteine der Magnetit ausgeschieden ist, zieht sich einem roten Faden gleieh durch Dr. HoFMaANNsS ganzes Werk und in dem zweiten Teile dieser Schrift unterscheidet er auf dieser Grundlage die Bakonyer Basaltgesteine je nachdem, cwie die Entglasungs- prozesse unter überwiegend hohem, oder überwiegend niedrigerem, oder aber wesentlich veründertem Hoch- und Niederdrueck vor sich gegangen sindo : als Ilmenit-Basalt, Magnetit-Basalt und gemischten Magnetit- Ilmenit-Basalt. cAls zu den ersteren gehörig bewiesen sich — scehreibt er fortsetzungsweise — adie Gesteine der műüchtigsten Basalt-Berge : des Kab-Berges, des Fekete-Berges, des Királykó, des Szent-György und des Haláp-Bergfusses. Magnetit-Basalt bildet die Kuppenmasse eben dieser oder anderer bedeutenderer Bakonyer Basalt-Berge, oder die Masse kleinerer selbststándiger Basalt-Ausbrüche dieses Gebietes. Als gemischte Gesteine erwiesen sich die Basalt-Exemplare, welche unter den Verháltnissen der Mittellage entstanden sind (Tik- Berg). Die auf die Ausscheidung des Magnetit-Ilmenits beruhende Hypo- these Dr. KARL HorMawnwus hat auch die neuere Literatur angenommen. A. SiGmunDp z. B. schreibt an einer Stelle! seines oben genannten Wer- kes: cDie beiden Erze, Ilmenit und Magnetit, treten in den verschiede- nen Regionen der Kuppe in wechselnder Menge auf. In der Gipfelregion übertrifift die Menge des Magnetits jene des Ilmenits ; in den centralen und basalen Teilen der Kuppe herrscht hingegen das Titaneisen vor ; ein Verháltnis, welches bekanntlich auch bei den Basalten des südlichen Bakony zutrifft und von K. HoFMANN aus der Versehiedenheit der Lös- barkeit der beiden Erze im Magma und der Umkehr des Löslichkeits- verháltnisses bei geündertem Drucke zu erklüren versucht wurde". 1 TSCHERMAKS Mineralog. u. Petr. Mitteil. 1898. XVII. 539. 30 460 Dr: STEFAN VITÁLIS Mit der ausführlicher behandelten und für die Gesteinklassifizierung wichtigen Frage des Ilmenit-Magnetits habe auch ich mich eingehend bescháftigt und mögen aus dem Kreise meiner diesbezügliehen Beobach- tungen folgende Tatsachen aufgezáhlt werden. 1. Am Tátika- und Szebikehegy ist im Kuppengesteine der Timerüt in verhültnismáBig groben Kristallen, unregelmábigen Lamellen und Splittern sehr reichlich vorhanden. Im Gesteine am FubBe dersel- ben Berge beschrünkt sich der Ilmenit auf die Glasbasis und bildet nur Trichite und Nadeln. 2. In der Südhülfte des Királykő—Feketehegy z. B. im Kup- pengesteine des Balatonhenyeer Öreghegy sind so grobBe Imenitlamellen vorhanden, welche an Gröbe mit den gesamten Ilmeniten der Basalt- gesteine des Balaton-Berggebietes wetteifern. In der Nordhülfte derselben Gruppe z. B. im Gesteine der Kuppe des Kecskehegy und aus der Um- gegend des Kálomis-Sees ist der Ilmenit nur in Nadeln und Splittern in der erwühnten gelblichen Glasbasis vorhanden. Die Nordhálfte der Berggruppe Királykő— Feketehegy gehört nömlich zum ersten von mir aufgestellten Gesteinstypus zu den magnetit-, ilmenitführenden Nefelin- Basanitoiden und die Südhölfte zum zweiten (Gesteinstypus, zu den ilme- nit-, magnetitführenden Feldspat-Basalten. 3. Unter dem Gesteine der Haláp-Kuppe und ihres Fubes besteht kein wesentlicher Unterschied; in zwei Dünnschliffen sind die Ilmenite in demjenigen, welcher aus dem Kuppengesteine herstammt, sogar etwas gröber und charakteristischer, wie in jenem Dünnschliffe, welcher aus dem unteren Rande, das heibt aus dem am tiefsten aufgeschlossenen Gesteine der gegen Hegyes zu blickenden Süulen angefertigt ist. 4. In der gröbBeren. westlichen kompakten Masse des Szent-György ist der Ilmenit von der am tiefsten aufgeschlossenen Region an bis zu dem Kuppensattel in gleicher Weise ausgeschieden, wie das am schönsten gerade jene Dünnscebliffserie beweist, welche Dr. KARL HOFMANN aus Ver- schiedenen Regionen der gegen Tapolcza zu blickenden Sáulenreihe an- fertigen lieB. Im sehlackigen Gesteine der Kuppe ist der Ilmenit, wie auch die übrigen Bestandteile, sehr klein. 5. Im kompakten Gesteine des Kabhegy sind die gröbten Ilmenit- lamellen im Gesteine des BergfuBes vorhanden, aber in drei Dünn- sehliffen der Gesteine, welche aus versechieden hohen Regionen der Berg- lehne genommen wurden, vermindern sich die Ilmenite an (uantitát nicht, sie werden nur kleiner, wie sich die gesamten Mineralbestandteile in den höheren Regionen überhaupt verkleinern, was ich übrigens schon erwühnt habe. Infolge der Zerkleinerung der Mineralbestandteile kann man den Magnetit und den Ilmenit nur üuBerst sehwer von einander unterscheiden. Ich bemerke noch, dab ich im Gesteine der Bergkuppe BEITRÁGE ZUR KENNTNIS DER BASALTGESTEINE DES BALATON-BERGGEBIETES. 461 Kab ein so groBes Ilmenitblatt gefunden habe, dab ein gröbBeres nicht einmal im Gesteine des BergfulBes zu finden ist. Aus dem gesagten ist daher klar, da8B die Ausscheidung des Ilme- nits und des Magnetits nicht von dem im BergfuBgesteine herrscehenden gröbBeren. respektive von dem im Kuppengesteine wirkenden kleineren Drucke abhüngt. sondern, dab im Feldspat-Basalte dieser Gegend im IIlmenite und im Nefelin-Basanitoide der Magnetit sich überwiegend aus- geschieden hat. Am klarsten sieht man dies aus der Vergleichung des in erster Reihe erwáhnten Bergfub- und Kuppengesteines der Berge Tátika und Szebike. Man kann daher nur bedauern, dab die Gesteine dieser beiden Berge nicht vor die scharfen Augen Dr. Hormanss gekommen sind. denn ich nehme es für sicher an, er hütte seine auf die Ilmenit-Magnetit- Ausscheidung basierte Hypothese geündert." In diesem Gesteinstypus ist keine Spur von einer nefelinisehen oder nefelinitotdischen Materie vorhanden. Auf Grund ihres mikroskopisehen Verhaltens und ihres Aziditáts- koeffizienten muB ich daher diese Gesteine ganz entschieden als Basalte ansprechen und kann mit jener Behauptung A. Srcmusps: xdem Bakony fehlen jedoch günzlieh echte Feldspatbasaltes.? nicht übereinstimmen. Zu diesem Typus der ilmenitführenden Basalte gehört die müchtigste Basaltmasse des Balaton-Berggebietes: 1. der Kabhegy, 2. der S0m- hegy, nümlieh der südliche Teil des Királykő— Feketehegy, 3. der Bala- tonhenyeer Öreghegy und 4. der Feketehegy, 5. der Haláp, 6. der Badacsony, 7. der gröbere Westteil des Szent-György, 8. der Kávé- hegy (im Kis-Lázhegy), 9. der Szebike und 10. das Kuppengestein des Tátika, 11. der südliche Teil des Somlóhegy und 12. das Gestein des Sághegy. Hieher záhle ich noch vorláufig auch 13. das Gestein des Agártető und 14. des Gulácshegy, nachdem ich nicht genügend frisches (Gestein besitze. um entgiltig beurteilen zu können, wohin das- selbe eigentlieh gehöre. Ich bemerke noch, dab sich im Gesteine des Badacsony und des Somlyó eine kleine Verwandtschaft mit dem érsten Typus zeigt. Wir sehen aus den bisherigen, dab die überwiegende Mehrzahl der kompakten basaltisehen Gesteine des Balaton-Berggebietes zu den basa- 1 Nach der gefálligen mündlichen Mitteilung des Herrn Ministerialrates JOHANN BöcKH liegt der Grund dieser Tatsache darin, dab diejenigen Blütter der General- stabskarte (17—4009), nach welchen die kgl. ung. Geolog. Anstalt die geologischen Veorhültnisse des südlichen Bakony aufgenommen hat, gegen Westen zu gerade vor dieser Berggruppe ein Ende genommen und so der Rand dieser Blütter auch den Untersuchungen HOFMANNS eine Grenze gesetzt hat. 2 TSCHERMAKs Mineralog. u. Petrogr. Mitteil. 1898. XVIII. S. 406. 462 Dr STEFAN VITÁLIS nitoidisehen und ilmenitisehen Basalten gehört. Auch bereits zwischen beiden Typen zeigt sich eine kleine Überbrückung, einige Verwandtschaft. Diese Verwandtsehaft ist unter dem Mikroskope sehr ins Auge fallend und hat gewib Dr. KáRL HorMANN dazu veranlabt., wie das übrigens aus dem einleitenden Teile seines Werkes offenbar ist, auf Grund dieser groben Übereinstimmung die gesamten Bakonyer Basaltgesteine in die Klasse der Feldspatbasalte einzureihen.! Die gewisse Áhnlichkeit dieser beiden Gesteinstypen, ihre cBlut- verwandtschaftb — wenn ich so sagen darf — erweilt sich auch aus der chemischen Analyse je eines Exemplares dieser beiden Typen, welche ieh zur leiehteren Vergleichung hier nebeneinander stelle : KÉK Feldspatbasalt SI0, — 46349 48:99 99 IXOJA SNEK 0-98 c ÁT SOSZASAMA 16-33 4 Me O0Se AB en k 427 c IO) I mac 6-19 c Cao a 868 8790 c MgO SA 396 c TD Z aa 140 c Nas 0594 a DÁN Glühverlust — .2"32 a 308 a Zusammen — 99:7899 993199 Besonders dergroBe Natrongehalt und die Armut an Kiesel- sure ist es, welche bei den beiden Gesteinstypen als gemeinschaíftlicher Zug im ersten Augenblicke ins Auge föllt. III. Limburgitoide. Zum dritten Typus záhle ich jene Gesteine, in welchen sich der Feldspat auffallend vermindert und zwar so sehr, dab er in einzelnen z. B. im Gesteine des kleinen Hügels bei Mencshely nur in Gestalt von Mikrolithen hie und da erscheint. Der Awugit tritt immer in zwei Gene- rationen auf und zwischen beiden Generationen herrsecht ein grober Unterschied. Sehr bezeiehnend für diesen Gesteinstypus ist ferner, dab auBer dem Augite auch noch andere fárbige Bestandteile, wie : rhom- bischer Pyroxen, Amphibol und Biotit auftreten. 1 Oben genanntes Werk S. 342 (im ersten Bogen des Werkes, nachdem die Numerierung der Seiten 339— 348 irrtümlieh zweimal vorkommt). BEITRÁGE ZUR KENNTNIS DER BASALTGESTEINE DES BALATON-BERGGEBIETES. 463 Diese Gesteine, von denen ich einige Vertreter zwischen den Erup- tivgesteinen des Balaton-Berggebietes gefunden habe, neigen — in An- betracht des sich in denselben sehr vermindernden Feldspates — zu den Limburgiten und muB ich sie daher ihrer fárbigen Bestandteile wegen, — insolange die chemische Analyse (welche mir derzeit noch nicht zur Verfügung steht) in Betreff der endgiltigen Zugehörigkeit dieser Gesteine keine sicheren Daten liefert — als 1. augitiführende, 2. rhombi- schen Pyroxen enthaltende und 3. Biotit-Amphibol-Limburgitoide be- zeichnen. I Berücksichtigung des Umstandes, dab diese Limburgitoide, Mag- netit und eine reichliche Nefelinitoid- Mezostasis enthalten, stehen diese unter den zwei eingehender charakterisierten Gesteinstypen, den nefelinisehen Basa- nitoiden nöher. Besonders der Augiti- Magnetit- Limburgitoid steht den nefe- liniscehen Basanitoiden sehr nahe, weil ihn von diesen hauptsáchlieh der stark verminderte Feldspatgehalt und der Mangel an Titaneisen unterscheidet. Zu den Augit-Magnetit-Limburgi- toiden gehört das kompakte Gestein des Kopaszhegy. Zam Limburgitoid-(resteinslypus mit rhombischem Pyroaengehalte záhle ich die Eruptivgesteine des Rekettyés und des Sátormál. In diesem Typus umgibt den rhom- Fig. 2. Rhombischer Pyroxen in Augit- bischen Pyroxen ein monckliner Pyro- hülle aus dem Gestein des Rekettyés. xen, námlich eine Augithülle (siehe die beigefügte Abbildung). Zwischen dem rhombischen Pyroxenkerne und der Augithülle placiert sich ein Mikrolithenkranz, welchen ich — obwohl den- selben das Mikroskop nicht in genügender Weise auflöst — in Anbetracht dessen aber, dab an einer Stelle Olivin mit gelbliehbraunen Veránderungs- produkten wahrnehmbar ist und diese Veránderung sich auch im Kranze fortsetzt, für Olivin halte. Den rhombischen Pyroxen ist mir auf Grund eines einzigen, mir zur Verfügung stehenden Dünnsehliffes nicht gelungen ganz genau zu bestimmen. Nicht auber acht zu lassen aber ist, dab ich in Durchsehnitten aus der Zone 1100:101] nur ein Achsenbild bekommen habe und ein zweites auch dureh Umdrehung nicht in das Gesichtsfeld bringen konnte, was von einem groBen Achsenwinkel zeugt : und nachdem kein Dichroismus wahrnehmbar ist, haben wir es wahr- 464 Dr STEFAN VITÁLIS scheinlich mit einem Bronzite zu tun. Die Hülle ist ohne Zweifel Titan- augit. Das Vorkommen des rhombischen oder anders zusammengesetzten Pyroxens in Augithüllen wurde laut den literarisehen Angaben öfters be- obachtet. BoRrckv schreibt im Jahre 1873 in seinem oben genannten Werke Seite 134: eln einem groben Augitdurehschnitte fand sich als BinschluB eine grobe Dialagtafel! vor. Dieselbe, etwa harfenühnlich bregenzt und von einer dichten Anhüáufung von angeflossenen Fragmenten des Dialag, von Schlackenkörncechen, Glaspartikeln und Gasblasen umsüumt, zeichnet sich durch sehr dichte parallele Riefen aus, an denen man deutlich be- merkt, dab sie teils Ouerschnittskanten von treppenförmig über einander gelagerten, üuberst dünnen Lamellen teils gedehnte Hohlráume sind.s? H. BückiÖxG erwálhnt in seinem oben genannten Werke Seite 165 im Basanite der Steinsburg einen solechen Fall. Er hált den Kern für Enstatit und die áuBere Hülle, welche kleine Flichenbegrenzung hatte, für Augit, nachdem die mit dem Kern parallel herablaufende Spaltung mit der Spaltungslinie eine 367 Auslösehung gezeigt hat. Im Jahre 1892 schreibt Dr. FRANZ SCHAFARZIK von einem augit- mikrolitiscehen Hypersthen-Andesit, weleher von der nördlichen Seite der Westkuppe des Cserhát herstammt, dab ein Hypersthenkristall von homo- genem Stoffe von zwillingsgestreiftem Augit dick umhüllt ist, was beson- ders bei polarisiertem Lichte gut zu sehen ist? und erwühnt, dab beide kristallographiseh orientiert zusammengewachsen sind. Von einem mikro- litisehen Kranze tut er keine Erwáhnung. Im Jahre 1895 erwáhnt und bildet F. RIswsE aus Hessen aus dem Leucit-Basalte der Schanze bei Gundensberg einen derartigen Fall ab." Er nennt den Kern Bronzit und behauptet, dab der Mikrolithenkranz aus Olivinkörnehen besteht. Hier fehlt aber die Augithülle. Vas Horx? bestimmt im Jahre 1898 den rhombischen Pyroxen für Hypersthen und den monoklinen für Dialag. Letzthin erwáhnt A. SCHWANTKE" aus dem Basalte der Umgegend 5. 0.. Werk. Taf. IIT..Big. 2. Vielleieht gleichfalls rhombiseher Pyroxen. 8 Dr. FRANZ SCHAFARZIK: Die Pyroxen-Andesite des Cserhát. Mitt. a. d. Jahr- buche der kgl. ungar. Geolog. Anstalt. B. IX. H. 7. S. 284—285 u. T. VIII. F. 10. £ F. RINNE: Über rhombischen Augit als Contactproduct ete. Neues Jahr- buch tür Mineralogie, Geol. etc. Jahrgang 1895. B. II. S. 242. und Taf. VII. Fig. 3. 5 FRANK R. VAN HoRw : Petrographische Untersuchungen über die noritischen Gesteine der Umgegend von Ivrea in Oberitalien. Tschermaks Mineral. u. Petr. Mitteil. XVII. S. 401. G A. SCHWANTKE: Über eine interessante Verwachsung von monoklinem u. rhombischem Augit im Basalt. Centralblatt für Mineralogie, Geol. etc. Jahrg. 1902. Seite 15. 1 2 BEITRÁGE ZUR KENNTNIS DER BASALTGESTEINE DES BALATON-BERGGEBIETES. 465 von Marburg und teilt auch in Zeichnung einen, dem unsrigen gleichen- den Fall mit. Er hült den rhombischen Pyroxen für Browzit, die zaun- artigen Trümmer, welche die Hülle bilden, für Augit, wie auch den zwischen den beiden liegenden Kranz. Die genauere Bestimmung des rhombischen Pyroxens behalte ich mir für spüter vor und bemerke nur noch, dab die Hauptachse des rhombischen und des monoklinischen Pyroxens parallel ist und dab der Augit die für Titanaugite charakteristisehe grobe Dispersion besitzt. Ich kenne nur zwei Vertreter des biotit-, amphibolführenten Lim- burgitoid- Gesteinstypus im Gesteine des Mindszentkállaer Öreg- hegy und des Mencshely. Der Biotit kommt in kleinen Lamellen mit starkem, hellem und dunkelgrünem Pleochroismus vor. Der Amphibol, welchen, meinem Wissen nach. unter den vaterlündisehen Basalten BuDAI (aus der Hargita)! und Dr. HoFmaNnw? erwáhnen, ist bráunlich und zeigt ebenfalls einen starken Pleochroismus, a—b — hellbraun, c — gelb- liehgrün. Die für den Amphibol charakteristische Spaltung ist sehr schön sichtbar. Die Erscheinung der magmatischen Resoiption ist auch lehr- reich wahrzunehmen. Hinzelne umgibt ein aus Magnetitkörnehen be- stehender Hof, in anderen kann man lüngs der Spaltung Magnetit- körnchen sehen, andere wieder in ihrer Materie günzlieh resorbiert, er- scheinen als Haufen von Magnetitkörnehen. Die Gesteine des Balaton-Berggebietes bilden infolge ihrer petro- graphischen Áhnlichkeit eine grobe petrographische Provinz, deren Ge- steine trotz ihrer von einander abweichenden Beschaffenheit dennoch eine gewisse Blutverwandtschaft (consanguinity) aufweisen. Die Nach- forschung von Differenzialitátprozessen, welche die von einander einiger- mabBen abweichenden Gesteinstypen zur Folge hatten, ist natürlich nur dann möglich, wenn mir chemische Analysen von den gesamten Gesteins- typen zur Verfügung stehen werden. Eine gleichfalls der Lösung harrende Frage ist die Feststeliung der Altersverhültnisse dieser Typen. Auf Grundlage meiner bisherigen Untersuchungen ist mir gelungen die Altersverschiedenheit zwischen den beiden Gesteinstypen, d. h. zwischen dem magnetit-, ilmenitführenden Nefelin-Basanitojd und dem ilmenit-, magnetitführenden Feldspat-Basalt zu bestimmen. Den Schlüssel zur Feststellung der Altersverháltnisse dieser beiden Gesteine habe ich in der Tátika-Gruppe gefunden. Der Tátika ist aus einer zweifachen Kuppe zusammengesetzt. Be- 1 J. Bupar: Beitráge zur Petrographie des südlichen Teiles der Hargita. Föld- tani Közlöny. Jahrg. XI. (1881.) S. 115—118. 2 Oben genanntes Werk S. 455. 466 D: STEFAN VITÁLIS sonders gut ist das von Südosten, vom Gipfel des Berges Szebike zu sehen. Der BergfuG des Tátika besteht aus einem bankartigen Kegelstutz von grobem Umfange, welechem sich ein kleinerer, den Gipfel des Ber- ges bildender Kegel anpabt. Das Gestein der unteren, an Gestalt einem Kegelstutz gleiehenden Bank ist magnetit-, ilmenitführender Nefelin-Basanitioid und ist dem kompakten Eruptivgesteine des Szigligeter Ganges oder des Fonyóder Berges táuschend áhnlich. Das Gestein des Gipfels, des Kuppenkegels ist von diesem ganz und gar abweichend. Keine Spur von einer gelblicehbraunen Glasbasis und auch die nefelinitoidisehen Bestandteile fehlen günzlich Dieses Ge- stein wird durch die ehemische Analyse und auch dureh die an dieselbe geknüpfíten Folgerungen in die Familie der Feldspatbasalte gewiesen. Die groben Ilmenittafeln und die Ilmenitsplitter beweisen auch, dab das Kuppengestein des Tátika ein typischer ilmenit-, magnetitführender Feldspat-Basalt ist. Aber nicht nur die abweichende Struktur und die chemische Zusam- mensetzung weisen auf die Altersverschiedenheit des BergfubBes und der Kuppe des Tátika hin, sondern auch die Lagerungsverhültnisse. Am Rande der unteren, an Gestalt einem Kegelstutz gleichenden Bank sind Sáulen wahrnehmbar. Diese Sáulen stehen senkrecht und nachdem sich dieselben immer senkrecht auf die Auskühlungsfláche placieren, bezeichnen die Süulen zugleich die oberen Grenzen des unte- ren Nefelin-Basanitoids, auf welchen spüter das jüngere, feldspütige basaltische Gestein der Kuppe geflossen ist. Ganz dieselbe Placierung habe ich auch bei dem Nefelin-Basanitoid und dem Feldspat-Basalte am Szebikehegy beobachtet: das Gestein des BergfuBes ist dort gleichfalls Nefelin-Basanitoid und das der Kuppe Feldspat-Basalt. Die Eruption hat daher mit einem zu dem ultrabasischen Gesteine neigenden Typus begonnen und folgte darauf ein verhüáltnismábig minder basiseher ErgubB, das heiBt, wir sehen jene eruptive Reihenfolge, welche BRöÖGGER in der petrographischen Provinz von Christiania, GEIKIE auf den englischen Inseln und Dr. Hugo BöcgkH bei den Eruptivgesteinen der Umgebung von Selmeczbánya wahrgenommen hatte., im kleineren Mabstabe auch hier bekráftigt. Die Altersverháltnisse des Nefelin-Basanitoids und des Feldspat- Basalts werfen auch auf die Struktur des Szent-Györgyhegy eini- ges Licht, welcher einer der interessantesten Berge des Balaton-Berg- gebietes ist. Die westliche, grölbere Hülfte des Szent-Györgyhegy besteht aus typiscehem Feldspatbasalte; das Gestein des gegen Apáti zu blickenden BEITRÁGE ZUR KENNTNIS DER BASALTGESTEINE DES BALATON-BERGGEBIETES. 467 cHornes, hingegen sehliebt sich nach dem zu meiner Verfügung stehen- den Dünnschliffe den Nefelin-Basanitoiden an. Die an den Gesteinen sich zeigende petrographische Versehiedenheit und die abgesonderte Lage des gegen Apáti zu blickenden cHornesv von der Hauptmasse des Berges —- was besonders von Süden aus, von der Szigligeter Land- strabe ins Auge fállt — veranlabt mich zu der Annahme, dab der Szent- Györgyhegy aus zwei Ergüssen verschiedenen Alters aufgebaut ist, und zwar derart, dab das gegen Apáti zu blickende cHorny ein Produkt eines früheren aus Nefelin-Basanitoide bestehendem Ergusse ist, welches der die gröbere Westmasse des Berges bildende Feldspat-Basalt, als das Produkt einer spüteren Eruption, gröbtenteils bedeckt hat. Eine nühere Aufklárung über den Bau des Szent-Györgyhegy warte ich auch von den petrographischen und chemisch-analytisehen Ergeb- nissen der am Bergfube und unmittelbar unter dem Gipfel, daher in bedeutender Horizontverschiedenheit dislozierten Tufte. Die Dislozierung des am BergfuSe und nahe dem Gipfel befindlichen Tuffes zeugt nümlich auch für zwei Ergüsse. Áhnliche Verhültnisse, wie auf dem Szent-Györgyhegy habe ich auch auf dem Nagy-Somlyó wahrgenommen. Auf Grundlage meiner bisherigen Untersuchungen teile ich daher die Berge vulkaniscehen Ursprungs des Balaton-Berggebietes in zwei Hauptgruppen ein und untersceheide namentlieh Bergtypen I aus zwei und II aus einem Ergusse bestehend. Im die Gruppe der aus zwei Ergüssen aufgebauten Berge gehört der Tátika und der Szebike und mit grober Wahrscheinlichkeit auch der Szent-György und der Nagy-Somhegy. Die aus einem Ergussé aufgebauten Berge teile ich wieder in zwei Gruppen ein : 1. Mit dem Gesteine des Tátika-Szebike-Bergfules aus gleichem Alter stammende, aus Nefelin-Basanitoid bestehende ültere Berge: der Fonyóder Berg, der Szigligeter Berg, der Tóti, Hegyes, Csobáncz, Köves, Bondoró, die Nordhülfte des Királykő— Feketehegy: der Kecskehegy und der Tikhegy, wahrscheinlich auch der Oláh- und der Nyireshegy. 2. Mit dem Gesteine des Tátika-Szebike-Bergfubes aus gleichem Alter stammende, aus Feldspatbasalt bestehende, jüngere Berge: der Kabhegy, der Somhegy, der südliche Teil des Királykő— Feketehegy ; der Balatonhenyeer Öreghegy, der Sághegy und wahrscheinlich auch der Agártető und der Gulácshegy. Die genauere Determination des Gesteines vom Oláhhegy, dem Agártető, dem Nyires und dem Gulácshegy war mir bisher, da mir — wie ich schon erwáhnt habe — nur verándertes Gestein zur Verfügung gestanden ist, nicht möglich. 468 Dr STEFAN VITÁLIS In betreff des relativen Alters weiG ich vorláufig nichts gewisses von den aus Limburgitoidgesteine aufgebauten Bergen, wohin der Kopasz- hegy, der Rekettyés und der Sátormál, der kleine Hügel bei Mencshely und der Öreghegy von Mindszentkálla gehört. Die Forschung nach dem Alter dieser Berge, sowie auch das eingehendere Studium und die Re- konstruktion der Berge vulkanischen Ursprunges dieser Gegend bildet meine im diesjührigen Sommer zu lösende Aufgabe. Die unter den Basaltgesteinen des Balaton-Berggebietes an den meisten Stellen reichliceh vorkommenden Tuffe, die am Szent-György, Bondoró, Királykő— Feketehegy, Somlyó, Halomhegy befindliche Schlacke, Fladenlava und die birnförmigen, an einer Seite geguetsehten Bomben, welche an Schönheit und regelmáBiger Gestalt mit den weltberühmten .Trüneny des Atna wetteifern, beweisen allesamt, dab die glühende Lohe in dieser Werkstátte des Feuergottes Vulkan vor nicht langem erloschen ist. A x Am Schlusse meines Berichtes erfülle ich eine angenehme Pflicht, indem ich auch an dieser Stelle allen jenen Herren meinen verbindlich- sten Dank ausspreche, die mir bei meiner Arbeit mit liebenswürdiger /uvorkommenheit Beihilfe geleistet haben. Zu besonderem Danke hat mich in erster Reihe Herr Universitüts- professor Dr. Lupwic v. Lóczy verpflichtet. der mir auf Grund seiner, in dieser Gegend erworbenen reichlichen Erfahrungen mit weisem Rate auf den richtigen Weg geholfen hat. Dank schulde ich auch dem freigebigen Protektor der Naturwissen- schaften, Herrn Dr. Awxpok v. Szmsry, der so gütig war, mich in der Be- streitung der materiellen Kosten meiner an Ort und Stelle betriebenen Studien zu unterstützen. Und meinen innigsten Dank spreche ich auch Herrn Bergrat Dr. HuGo BöckH, Professor an der Hochschule für Berg- und Forstwesen aus, der mich nicht nur in die petrographischen Untersuchunsmethoden eingeführt, sondern auch alles darangesetzt hat, dab diese kleine Arbeit zur Kennt- nis der basaltisehen (Gesteine des Balaton-Berggebietes brauchbare Bei- tráge liefern könne. Selmeczbánya, den 2. Mai 1904. Mineralogisch-geologisehes Institut der kgl. ungar. Hochschule für Berg- und Forstwesen. DIE SCHWEFELKIESGRUBE IN KAZANESD, KOMITAT HUNYAD. 469 DIE SUHWEFELKIESGRUBE IN KAZANESD, KOMIÍTAT HUNYAD. Von ANTON LACKNER. Mit Tab. III. Einleitung. Lángs der, die Wasserscheide der Flüsse Maros und Fehér-Körös bildenden Gebirgskette liegt an dem, gegen die Fehér-Körös zu ge- riehteten Abhange das Dorf Kazanesd und von hier aufwárts, lüngs des Gebirgsbaches Tataroja, etwa 2-5 Kilometer entfernt finden wir die Sechwefelkiesgruben-Kolonie der xFelsőmagyarországi bánya- és kohómű- részvénytársulat, (Oberungarische Berg- und Hüttenwerks-Aktiengesell- schaftv). Isoliert von der Welt und den übrigen Bergwerken, tritt uns die Kolonie mit ihrem von Tag zu Tag rapid steigenden Betriebe sozusagen als Vorbote, als Bahnbrecher eines künftigen lebhaften Bergwesens ent- gegen. Schon vor Zeiten war in diesen Bergen ein blühender Bergbau auf Kupfererze vorhanden, welche in dem an der Grenze der Gemeinde Fel- vácza gelegenen Hüttenwerke zur Verarbeitung gelangten und zeugen heute noch die vorhandenen Ruinen und Schlackenhalden von dem einsti- gen Bestande des Hüttenwerkes. Zu welcher Zeit diese Gruben im Betriebe waren, darüber verfüge ich über keine positiven Daten, doch nach der im Munde der Bevölkerung dieser Gegend lebenden Tradition zu urteilen, dürfte dies vor Ausbruch des Freiheitskrieges gewesen und die Vernichtung derselben der damali- gen fessellosen Zerstörungswut der siebenbürgisehen Wallachen zuzuschrei- ben sein. Da das Hüttenwerk in Felvácza betrieben wurde, konnten die aus den Gruben geförderten und per Achse dahin verfrachteten Erze sofort eingelöst werden. Dadurch ist es erklárliech, dab die Gruben trotz des geringen Gehal- tes der Erze, doch mit Nutzen arbeiten konnten, welchen Umstand einer- seits der höhere Wert des Kupfers, anderseits und hauptsáchlich die bil- ligen Arbeitskráfte ermöglichten, x Vorgetragen in der Fachsitzung der ungar. Geologischen Gesellschaft am 2. Márz 1904 von Dr. CARL v. PAPP. 470 ANTON LACKNER Heute könnten diese Gruben als Kupferbergwerke nicht mehr pro- sperieren, weil die Kupferpreise niedrig, die Arbeitslöhne höher und die Hüttenwerke entfernter gelegen sind, daher die Verfrachtung dahbin per Eisenbahn, sowie die Zustreifung zur Bahn derartige Kosten verursachen würde, welche ein 2—499-iges Kupfererz nicht erschwingt. Diese Faktoren bergen die Ursache der Betriebseinstellung der Berg- werke dieser Gegend in sich. Selbst die Kazanesder Schwefelkiesgrube könnte nicht mit Nutzen betrieben werden, wenn sich der Bergbau ausschlieőlich auf die Kupfer- gewinnung beschrüánken würde ; nachdem dies jedoch Aufgabe sekundürer Art ist und das Hauptgewicht auf der Gewinnung des Sehwefelkieses rubt, ist die Grube lebens- und entwickelungsfáhig. Man würde jedoch die übrigen Gruben der Gegend unrichtig beur- teilen, wenn man annehmen würde, dab auch diese mit Nutzen betrieben werden können, wenn der Sehwefelkiesabbau als Hauptziel ausgesteckt würde. Es ist allerdings richtig, dab in den meisten Gruben Kupfererze mit Schwefelkies verbunden vorkommen oder in diesen Adern bilden; doch zeigt der Schwefelkies in den seltensten Füllen Gönge in der Stürke von 170 "/ oder darüber, deren Ausfüllung so arm und unrein ist, dab der öchwefelgehalt kaum über 20—3096 hinausgeht und somit nicht verwert- bar ist. Wo jedoch ein 45—5099-iger Schwefelgehalt konstatierbar ist, zeigt sich wieder die Stürke des Ganges so unbedeutend, dab die Kosten für den Abbau, die Förderung etc. zu dem Werte des Produktes in kei- nem Verhültnisse stehen. Die Nachfrage nach Naturprodukten, welche bei hohem Schwefel- gehalte billig zu haben sind, trat bei der Entstehung der Chemikalien- Fabriken in den Vordergrund und so wurde auch in unserem Vaterlande der Sehwefelkies zum Gegenstande des Bergbaues gemacht, nachdem der- selbe den vorerwáhnten zwei Bedingungen entspricht. Es wurde Szomolnokhuta in Betrieb gesetzt und gab der Bergbau nach Schwefelkies auch dem in der Gegend zwischen den Flüssen Maros und Körös bestehenden Bergwesen einen neuen Impuls. Schon unsere Vorfahren kannten den Sechwefelkies, nachdem sie ihn jedoch nicht zu verwerten wubten, unterlieBen sie dessen Abbau. Dies gibt die Erklárung für die Tatsache, da8 die Vorfahren in den sehwefelhültigen Göángen nur die Kupfererze zu Tage förderten. Das Schürfen nach Schwefelkies in dieser Gegend hat in neuerer Zeit immer gröBere Dimensionen angenommen und ist es auch gelungen hie und da Vorkommen zu konstatieren, welche — wiewohl der AufschluB bis heute noch nicht vollstándig erfolgte — doch zu Hofinungen berech- tigen. DIE SCHWEFELKIESGRUBE IN KAZANESD, KOMITAT HUNYAD, 471 Solche sind hauptsáchlieh die im Csungányer Tincsi und im Cser- bolya-Tale ersiechtliehen KögMENDYSehen Aufsehlüsse, sowie der im Tem- plomvölgy zu Felvácza ersichtliehe RprsxeRsche Aufsehlub. Der einzigo Betrieb gröberen Umfanges ist jedoch die Kazanesder Schwefelkiesniederlassung und entspricht der hier erzeugte Kies von hohem Schwefelgehalte nicht nur den vaterlündisehen Ansprüchen, sondern re- prüsentiert zugleich auch ein exportfühiges Produkt. I. Geologische Verhültnisse. Hinsichtlieh der geologisehen Verháltnisse in der Kazanesder Gegend finden wir in dem vom Wiener Geologen DYyowxisius SrTuR geschriebenen Werke? über die Umgebung von Halmágy einige Daten. SrukR durchforsechte námlich im Jahre 1868 im Auftirage der Graf BErHLENschen Domünenverwaltung die 24.000 Joch umfassende Herrschaft Nagyhalmágy vom geologischen und montanistisehen Gesichtspunkte und erstreckten sich seine Studien — nachdem die gegenwürtige Bergkolo- nie in den Rayon dieser Domine fiel — auch auf dieselbe. Nach ihm wird die Gegend aus dioritartigen Gesteinen gebildet, welche gegen Felvácza zu in Augitporphyre übergehen. Im Laufe der detaillierten geologischen Aufnahmen der kgl. unga- riscehen Geologischen Anstalt unterscheidet der Geolog Dr. KARL v. PAPP in dem Mittelgebiete der Flüsse Maros und Körös zahlreiche Gesteine und sein über die Gegend von Petris geschriebener Bericht XX zieht auch die Gesteine der Kazanesder Gegend in den Bereich seiner Untersuchungen. Aus dieser Arbeit geht hervor, dab im Mittelgebiete der Flüsse Maros und Körös zwischen Zám und Alvácza hauptsáchlich Diabase, Gabbro, Augitporphyrit und Porphyre vorherrschen, welche dort so grobe Fláchen bedecken, wie wir von diesem uralten Eruptivgesteine in unserem Vater- lande nicht viele finden. An der Hand dieser Studie ist es auch mir gelungen in der Umge- bung der Bergkolonie einige Gesteine zu unterscheiden und bin ich so frei, diese im folgenden aufzuzábhlen : Die Berge in der Umgebung der Kolonie werden hauptsáchlich durch Diabase von dunkelgrüner Farbe gebildet. Es ist dies ein dichtes Gestein, welches im Tataroja-Tale an zahlreichen Stellen in Form müchtiger Blöcke x D. SrugR: Die geologische Beschaffenheit der Herrschaft Halmágy, im Zaránder Komitate in Ungarn. Jahrbuch der k. k. geologiscehen Reichsanstalt. Wien, 1868, Bd 18, Heft 4, p. 16 u. 28. kr Dr. K. v. PaAPP. Die geologischen Verhültnisse der Umgebung von Petris. Jahresbericht d. kgl. ungar. Geol. Anst. für 1901. Budapest, 1904, p. 3. 472 ANTON LACKNER zutage tritt, sich jedoch auch mehrfach in schichtenförmigen Ablage- rungen zeigt. Im diesem Gesteine finden sich fast immer Pyritaugen. Gabbro habe ich in der Umgebung der Kolonie nicht gefunden, jedoch 2 Kilometer nördlich von hier in dem westlichen Tale von Kazanesd habe ich es an- getroffen und an seinem seidenartigen Glanze und den groben Körnern konnte ich es gut vom Diabase unterscheiden. Fig. 1. Photographie der Grube in Kazanesd. D. — Diabas; Gr. — Granodioritdy ke. Noch schárfer hebt sich von diesem der Porphyr ab, in welchem die fleischfárbigen Orthoklaskristalle mit freiem Auge zu sehen sind. Stellenweise findet er sich guarziger, stellenweise wieder in dichtem Ge- füge vor. In der Kolonie ist er rosafárbig, von dichter Struktur und durch- bridht in dünnen Gángen nicht nur die Diabase, sondern selbst den Kiesstock. Am östlichen Spitzende des Kiesstockes sind 4 Meter von einander getrennt zwei Porphyrdyke vorhanden, wovon der eine 3 Meter, der andere 2 Meter starke Bánke bildet; beide sind mit einer Streichung gegen 20 £ und einem Fallen von 45" in südwestlieher Richtung mehr in den tiefe- ren Horizonten der Grube zu finden. Südöstlieh von der Kolonie, am Hingange des Ponor-Tales jedoch DIE SCHWEFELKIESGRUBE IN KAZANESD, KOMITAT HUNYAD. 473 fanden wir ein trachytartiges Gestein, welches beim Baue der Kolonie gute Bausteine lieferte. Dieses Gestein ist nach Dr. KARL v. Papp Granodiorit. Diese Gesteine umsáumen die Kolonie. Von sedimentárem Gesteine ist hier keine Spür ; 3 Kilometer östlich von hier finden wir zunáchst den jurassischen Kalkstein. Betrachten wir nun die Situation der Kieslagerstütte. An der Peripherie des Tataroja- und Ponor-Tales beilüufig in 335 "V Meereshöhe befindet sich in der Talsohle die Kieslagerstütte, an der Ober- fláche 4 Hauptstöcke bildend, in einer in südwestlicher Richtúng laufen- den Gesamtlünge von circa 80 "/ und von einer Breite von 15-—20 ?Y. Gegen die Tiefe habe ich bis jetzt bis auf 40 "/ Kies konstatiert. Das zu einer Erzmasse verdichtete Sechwefelkieslager wird fast von allen Seiten Favics fotereteg férlvsea ) pi ( Hovazig N terzs,, 1 d 1 Fig. 2. Geologisches Profil der Sehwefelkiesstöcke. Erlüuterung: Patak — Bach, kavics — Schotter, földréteg — Erdschichte, északi hegyoldal — Nördliche Berglehne, kovandtörzs — Kiesstock, mállott diabáz — ver- witterter Diabas, kovandlencse — Kieslinse. von Diabasen begrenzt und diese scheiden auch wieder die Kieslager von einander. Nur an der östlichen Seite finden wir die erwüáhnten Porphyr-. güánge, welchen entlang der Kies kupferhültiger wird. Das Muttergestein des Kieses ist daher Diabas, weil der Porphyrdyke ei der Kiesbildung schwerlich mitwirkt, doch hat dieser sowohl den Diabas, als auch das schon bestandene Kieslager durchbrochen und üáuBert sich seine Wirkung darin, dab er an Kupfergehalt reiche Mineralien bildet.k X Wáhrend der Zeit, welche zwischen der Vorlesung und dem Erscheinen vorliegender Arbeit verflossen ist, gelang es mir an der Hand der stets fortschrei- tenden bergmánnischen AufschluBarbeiten mehrere interéssante Beobachtungen zu machén. Es zind dies folgende: denen Granodyorit-Dyke, der uns im Ponor-Tale bekannt ist und welcher annáhernd gegen 970h streicht, fand ich in der Náhe des Förderschachtes, westlich von demselben in einer Tiefe von 30 m nahezu 25 m michtig vor. Sein Streichen" Földtani Közlöny XXXIV. köt. 1904. 31 474 ANTON LACKNER Nicht weit von hier in nördlicher Richtung an der Seite des Kapri- lor-Tales ist in den aufgelassenen Kupfergruben das Muttergestein gröb- tenteils Ouarzporphyr, wo wir schon in ausgesprochenen Güngen ver- sehiedenartige kupferhüáltige Mineralien, als Chalkopyrit, Bornit, Azurit und Malachit finden. Bei der Kazanesder Kieslagerstátte kann von einer Gangbildung nicht die Rede sein, hier haben wir es entschieden mit einem Erzstocke zu tun. Zur Erklárung der Entstehung dieses Kiesstockes betrachten wir . kurz die groben Kieslagerstátten. Die in der Huelva-Gegend, im südlichen Spanien und in dem be- nachbarten Portugal befindlichen riesigen Kieslagerstüátten sind mit kristal- linisch-paláozoisehem Schiefer, weiters mit — in diesem auftretenden — intrusivisehen Porphyren und mit Diabasporphyren gebunden. Das Szomolnokhutaer Kieslager ist zwischen Tonschiefer, Chlorit- und Glimmersehiefer gebettet. Das Vorkommen des Erzes beschránkt sich auf eine 360 "/ starke graue Schieferzone, in welcher michtige linsen- förmige Kiesstöcke und lagerartige Imprágnationen zu finden sind. Über den Ursprung derselben üuBert sich Voart folgendermadben : cDie Kieslagerstüátten (Röros, Rammelsberg, KRio Tinto, Agordo, Schmöllnitz etc.) sind lüngst der Gegenstand vieler einander diametral gegenüberstehender Deutungen gewesen. Auf Grund der Studien, beson- ders der norwegischen Vorkommen bin ich (in Übereinstimmung mit mehreren früheren Forschern) zu dem Schlusse gekommen, dab die Kies- lagerstütten, die nur in stark geprebBten schieferigen Gesteinen auftreten, genetiseh zu Eruptivgesteinen (in Norwegen zu geprebten Gabbrogesteinen) stehen ; — dab sie also als eine Art Contactbildung (im stimmt demnach mit jenem der Ouarzporphyr-Dyke überein. — Bine andere wich- tige Beobachtung ist jene, da8 ich auch den erwáhnten 1 m michtigen Kiesgang, in nördlicher Richtung 8 m vom Förderschacht entfernt aufgefunden habe und in der Verfolgung desselben zu der Überzeugung gelangte, da8 dieser Gang auch den Granodyoritdyke durchsetzt. Daraus, dab es mir gelungen ist, gerade hier, wo sich der Kiesgang im Granodyorit bewegt, eine Schwefelkieslinse von geringerer Mách- tigkeit (2 m) aufzuschlieBen, folgt, dab der Granodyorit ülter, als die Schwefelkies- stöcke ist. Sowohl die Schwefelkiesstöcke, als auch die Diabase wurden von den Ouarzporphyr-Dyken durchbrochen; die Ouarzporphyre sind somit jünger. Aus diesen verschiedenen Durchbrüchen lüBt sich die Bildungsfolge feststellen, wonach der Diabas am ültesten ist, nach ihm der Granodiorit, alsdann der Schwefelkies folgt, wáhrend. der Ouarzporphyr am jüngsten ist. A. LACKNER. x J. H. L. Vocr: Über die relative Verbreitung der Elemente, besonders der Sehwermetalle, und über die Concentration des ursprünglich fein vertheilten Metall- gehaltes zu Erzlagerstütten, Zeitschrift für Praktische Geologie vom Jünner 1899, Seite 11. DIE SCHWEFELKIESGRUBE IN KAZANESD, KOMITAT HUNYAD. 475 erweiterten Sinne des Wortes) aufzufassen sind, von jüngerer Natur als die umgebenden schieferigen (und geprebten) Gesteine; — und dab die Ursache dieser Concordanz mit den umgebenden Schiefern und des gestreiften, lagerförmigen Charakters des Erzes darin zu suchen ist, dab die Kiesvorkommen durch pneumatohydatogene Prozesse, unter starkem Gebirgsdruck entstanden sind. Dieses Vorkommen záhlt Beck in seinem Lehrbuche?Y über Erz- lagerstátten zu den epigenetisehen Erzlagern, d. h. zu solcehen Erzen, welche nach ihren Nebengesteinen entstanden sind. Diesen gegenüber unterscheidet er die syngenetischen Erzlager, d. s. solche, welche mit den Nebengesteinen gleichzeitigen Ursprung ha- ben. In diese Gruppe reiht er die norwegisehen nickel- und kupferháltigen Erze, welche als magmatische Ausscheidungen entstanden waren. Pyrit- und Pyrrhotinaugen erstrecken sich nur auf das Eruptiv- gestein ; besonders im : Diabase, im Diorit sind sie aubBergewöhnlich ver- breitet. Im vollstándigen írischen Gesteine finden wir sie auch vor, so dab ihr primárer Ursprung auBer Zweifel steht. Daher ist die Ausscheidung von Lagern und Stöcken — sagt BEck — selbst im eruptiven Gesteine möglich, wie auch um den norwegischen Erteli herum faktisch kompakte Erzstöcke im Durchmesser von 200 "9 vorkommen. Bei der Erzkonzentration konnten auch die unter magmatischem Drucke gewesenen Lösungen, flüssige Kohlensüáure, Wasserdámpfe etc. eine Rolle gespielt haben. Zablreiche solcher Vorkommen, welche die Verfasser als direkte Ausscheidung aus dem eruptiven Gesteine abstammen lassen, haben sich indessen als sekundáre Kristallisierung (auf nassem Wege) erwiesen. Die Entscheidung dessen: ob der Ursprung der Kazanesder Kies- lagerstátte auf eine ursprüngliche magmatiseche Ausscheidung oder auf eine schon durchkristallisierte Erzmasse, die sich im Laufe der Zeiten durch Ansammlung an verschiedenen Stellen gebildet haben konnte, zu- rückzuführen ist, würde natürlich ein spezielles Studium erfordern. Indessen sei es mir gestattet, mich auf ein anderes Erzvorkommen berufen zu dürfen. Es ist dies der im Csunganer Cserboja-Tale befind- liche KöRgmENDYSCche AufsechluB. Hier sehen wir im frischen Diabase in fabgrobBen Nestern dichte, Nickel enthaltende Erze. Hierorts können wir uns eben an den kleinen Nestern in unzweifel- hafter Weise von dem magmatisehen Ursprunge des Erzes überzeugen, k Dr. RIcHARD BEck: Lehre von den Erzlagerstátten. Berlin, 1903. Seite 470 und 496. 31 476 ANTON LACKNER weil hier weder von einer Verwitterung des Gesteines, noch von einem Gange eine Spur. vorhanden ist. Dies müssen wir zweifellos als eine Bildung betrachten, welche mit der Entstehung der norwegisechen Nickel- und Kupfererzlagerstátten iden- tisch ist, welche dort in Verbindung mit gabbroartigem Gesteine, nament- lich an der Peripherie, wo es mit dem Nebengesteine in Berührung tritt, zu finden ist. Hinsiehtlieh der Bildung der Kazanesder Kieslagerstátte halte ich die ursprüngliche magmatische Ausscheidung für wahrscheinlich; würde man doch eine kristallinisehe Bildung voraussetzen, so mübte die Pyrit- konzentration auch -in diesem Falle noch vor der Eruption des Porphyrs stattgefunden haben, weil der Porphyrgang den Diabas und den Kiesstock gleichmáflig durchbricht. Jedenfalls ist die Kazanesder Kieslagerstütte eine der interessan- testen geologisehen Erscheinungen, weil sowohl das Gestein, als auch das Vorkommen des Erzes jedenfalls eine Áhnlichkeit mit den Vorkommen in Norwegen und Kanada aufweist. II. Beschreibung der Kieslagerstátte. Die Kazanesder Kiesgrube kannte schon Sruk. In seinem erwáhnten Werke beschreibt er dieselbe auf Seite 28 wie folgt : cUnter den, reinen. Sehwefelkies führenden Lagerstátten ist zuerst das Schwefelkieslager an der Mündung des Szt-Kereszt-Tales, süd- westlich von Kazanesd, im südlichen Gebirge zu erwáhnen. Das Lager ist auf eine Erstreckung von 30 Klaftern, durch vier stollenartige Binbauen, die jedoch verbrochen sind, aufgesehlossen und zwar in der Sohle des genannten Thales. Es war nicht zu ermitteln, wie tief diese Stollen in das linke Gehünge eingedrungen sind. Nach Angabe eines Arbeiters ist die Máchtigkeit des Kieslagers so bedeutend, daf8 die Stollen ganz im Schwefelkies getrieben werden, und mittels derselben weder das Han- gende, noch das Liegende erreicht worden war. Immerhin ist es wahr- scheinlich, dab das Kieslager dem dioritisehen Gesteine eingelagert und sehr flach in Ost geneigt sei, da die aufeinander folgenden Stollen von Ost, in West immer nur ein geringes höher angelegt sind. cSo viel ist sicher, dab hier Schwefelkies in namhaften Mengen vorkommen müsse, da auch:auf der Halde bedeutende Vorráthe davon vorhanden sind. Der Schwefelkies ist weder von Ouarz noch von einem anderen Minerale verunreinigt und verwittert auf der Halde, obwohl theil- weise.zu Staub zerfallen, gar nicht. Gegenwirtig ist geprebter unförmiger Pyrit (Fe S.) in vier grobBen Stöcken" ám Saüúme der Büche Tatarojá "und Ponor vorhanden. Diese DIE SCHWEFELKIESGRUBE IN KAZANESD, KOMITAT HUNYAD. 477 Stöcke begleiten zwei Kieslinsen. Kristalle sind in dieser graulichen erzi- gen Masse in den seltesten Füllen zu finden. Theoretisch besteht der Pyrit bekanntlich aus 46-67 Fe und 5333 § und enthült mitunter auch (íu oder Nt. Der Kazanesder nühert sich sehr dieser theoretiscehen Zusammensetzung, indem die Analysen oft auch 49—5099 S aufweisen, nur ein Stock — der östliehste — zeigt einen hö- heren Cu-Gehalt, wáhrend die übrigen nur am Hangenden Kupfer in der Stárke von einigen Centimetern enthalten. Im östliehsten, dem sogenannten Kupferstocke, ist mit Pyrit ver- bunden Markasit, Chalkopyrit, Bornit, Malachit und Asurit zu sehen. Die Kupfererze durchsechneiden in 1—-2 9, starken Adern die Stöcke oder sind als Imprágnation zu finden, Mit dem Anwachsen des Kupfergehaltes verringert sich verhültnis- mübBig der Sehwefelgehalt. Dies kann an den folgenden analitisehen Resul- taten konstatiert werden : Cu S 1. Klasse .. ső 159690 ME ÉMÁSZ Ő 2 ( Zs EGO OBA EDZEK 464899 ZENE ; Med IRDOSNOV L 475390 4. a ESR SO TO SNS TO SÜBYŐ HE Cs 40490 ési 486299 6. ( tésére 1"04.99 red 49439 Die Lagerung der einzelnen Stöcke ist der Taf. III. zu entnehmen. Die nördliehe Bergseite wird von Diabas gebildet, welcher zwei (Guarzporphyrdyke durchbricht. Diese Dyke trennen auch die einzelnen Kiesstöeke am östlichen Teile. Auf der nördlichen Seite, 5—8 "/ vom Stocke entfernt, zieht ein Kiesgang in der Stürke von kaum einem Meter durchschnittlich in ost- westlicher Riehtung hin. Undulationen sind auf Schritt und Tritt im Laufe des Ganges wahrzunehmen, welche — was am meisten überrascht — sich stellenweise in der Stárke von 4—5 "/ linsenförmig verbreitern und nur diese Linsen allein sind abbauwürdig. Der Gang selbst zeigt Schie- ferstruktur und liefert tonigen unreinen Kies, welcher nicht verwertbar ist. Die Stöcke sind bis zu einer Tiefe von 30 "/ autgeschlossen und stehen gegenwártig im Abbau, wáhrend in weiterer Tiefe die Schürfung mittels Schürfschachten erfolgt und sind wir bis jetzt in einer Tiefe von 10 "V auf Kies gestoben, weshalb wir in einer Tiefe von 40 "/ von der Oberfláche gerechnet, sicher auf Kiesstöcke rechnen. ; Die GröBe der einzelnen Kiesstöcke zeigt die nachstehende Tabelle : 478 ANTON LACKNER I Stock A Stock B Stock GC Stock D Lánge / sat] Lünge Breite. Lünge Breite Lünge / Breite jEőEKELS sie ELLENERE ZEKE m ál Lét m m m An der Oberfláche . .. 30 12 40 12 j 20 4 15 3 In der 14-m Soble.. .. 20 5 50 7 25 4 20 4 tú (OZ era ei es s llírso [szed 1271 6 Io] 8 j Hinzugerechnet noch zwei Linsen in 30 und 14 "/ tiefem Horizonte sehützt Geolog Dr. KARL v. PaPP die Menge des reinen Schwefelkieses auf 37,200 Kubikmeter, den Kubikmeter zu 40 Meterzentner gerechnet, auf 1.488,000 in runder Ziffer auf ein und einhalb Millionen Meterzentner. III. Bergbau. (5. Tab. III.) In Kazanesd und seiner Umgebung ist das Bergwesen geringen Um- fanges, weil es sich in Ermangelung des Kapitales seitens der Hinwohner dieser Gegend nur auf Schürfungen und Aufschlüsse beschrünkt. Das einzige regelmáBige Bergwerk ist die an der Grenze der Ge- meinde Kazanesd gelegene und Bigentum der c Felsőmagyarországi bánya- és kohómű-részvénytársaságs (Oberungarische Berg- und Hüttenwerk- Aktiengesellschaft) bildende Schwefelkiesgrube. Im folgenden schildere ich kurz diesen Bergbau, welchen ich in Aufschlub-, Abbau-, Förderungs-, Sicherungs-, Ventilations- und Entwüs- serungsarbeiten einteile. a) AufschluhParbetten. Der Aufsehlub in der Kazanesder Grube kann in der Tiefe nur mit- tels Schachte erfolgen, weil die Kiesstátten in der Talsohle liegen. Der zur Schürfung nach Sechwefelkies zuerst angelegte Sehurf- und dann spütere AufschlubBschaeht liegt — wie die spüteren Aufschlüsse zeigen — gerade gegen die Mitte der Kiesstátte. Gegenwártig nennen wir diesen Schacht den Hauptschacht. Die Sicherung erfolgt durch Zimmerung, d. 1. Einsetzung von be- hauenen Bichenholzgerippen. Aus dem Schachte wurden in ganz system- loser Weise nach allen 4 Weltrichtungen mehrere Kreuzschlüge gemacht, welche Arbeit eher ein Herumtappen im Finstern, als eine AufschlubBarbeit genannt werden kann. Als die Oberungariscehe Berg- und Hüttenwerks Aktiengesellschaft diese Grube von dem Bráder Bezirksarzte Jurrus KöRMENDY küuflieh an sich brachte, etablierte sie daselbst einen regelmáBigen Bergbau. Den DIE SCHWEFELKIESGRUBKEK IN KAZANESD, KOMITAT HUNYAD. 479 AufschluB bestimmte sie in erster Linie in einer Tiefe von 14 Metern, und nachdem der Schacht in dieser Tiefe an der nördlichen Seite auf Taubes führte, war sie bestrebt durch einen Kreuzschlag in südlicher Richtung zuerst die südliche Seite der Kiesgrube aufzuschlieben. Als dies erreicht war, wurde östlich vom Kreuzschlage im Kies ein hangender und ein liegender Stollen in der Weise getrieben, daG das Hangende die nördliche und das Liegende die südliche Seitenwand des Schlages bildete. Gegen Westen jedoch drangen sie an der östliehen Grenzflüche des Stockes A mit dem Schlage vor. Mit den erwáhnten beiden Sehlügen, das Liegende und das Hangende aufsehliefend, trafen dieselben nach Um- fassung des Stockes B, zusammen. Den Stock (7 haben sie erst spüter entdeckt, als sie mit einem zweimeterigen Kreuzsechlage den abgrenzenden Ouarzporphyrdyke durchbrachen. Infolge dieses Durchbruches wurde der Stock (/; bekannt und er- folgte dessen AufschluB gleichzeitig liegend und hangend. ., Hier wiederholte sich derselbe Fall wie beim Stocke B, d. i. die zwei Schlüge vereinigten sich wieder nach Umfassung des Kiesstockes. Der zweite Ouarzporphyrdyke wurde nicht durehbroechen und der Stock D war nicht bekannt. Inzwischen haben sie sich zum Tagbau entsehlossen und begannen auch mit der Aufdeckung des Kieses. Bei dieser Aufdeckung haben sie den Stock D aufgeschlossen, den Ouarzporphyrdyke durehbrochen und den Kiesstock durch einen in den Kies getriebenen Kreuzschlag in seiner ganzen Stárke durchguert. Dies war die Aufsehlufarbeit am östlichen Teile bis 14 "" Tiefe. Am westlichen Teile haben sie in Verfolg einer Tonwand den Stock gegen die Mitte durchschnitten und lüngs dieses Schlages gegen Norden und Süden zur Bloslegung des Kieses mehrere Kreuzschlüge durchgeführt. In der Bestimmung des Hangenden und Liegenden konnten sie in- folge einer Kutschung nicht ins reine kommen, ob der Kiesstock gegen die Tiefe zu nicht etwa auskeilt. Um dies zu erfahren, wurde bis zu einer Tiefe von 30 "/ eine Boh- rung durchgeführt, indessen hatte man den Kies bereits in einer Tiefe von 14 "/ verloren und blieb somit neuerdings im unklaren. Imzwischen trat die Bergrutschung ein und nachdem infolge dersel- ben der grölbte Teil des Tagbaues begraben wurde, mubBte wieder auf den Tiefbau zurüeckgegriffen werden. Diesem mubten natürlieh AufsehluBarbeiten vorangehen. Im der Talsohle, am FuBe der nördliehen Bergseite, mit dem Baches- spiegel fast im gleichen Niveau wurde westlich von den vorerwáhnten Kiesstöcken in einer Entfernung von 30 "/ und bis zu einer Tiefe von 30 "/ ein Schacht angelegt, welcher bis zu 32 "/ im Diabas fortlief. 480 ANTON LACKNER Von der 30 "/ tiefen Sohle dieses Schachtes sind sie in die nörd- liche Bergseite eingebrochen und nachdem sie 4. "/ in nördlicher Rich- tung eingedrungen waren, ünderten sie auf einmal die Richtung. Man hat sich nümlich entsechlossen, mit dem AufschluBsehlag den alten Haupt- schacht und dann die schon erwüáhnte Bohrung als Ziel zu nehmen, weil damit das Resultat ein zweifaches war, indem einerseits eine Luftzirku- lation geschaffen und andeiseits, gerade unter den Stöcken A, B vordrin- gend. diese mit einem Schlage aufgeschlossen werden sollten. Leider ging diese Erwartung nicht in Erfüllung, da man in den Hauptschacht eingedrungen ist und noch keine Spur vom Kiesstocke vor- handen war; es wurde blo8b über einen mit reiehhaltigem Pyrit imprág- nierten dunkelgrünen Diabas vorgeschritten. In den Hauptschacht eindringend, sicherten sie sich die Luftzirku- lation und die Bohrung als Ziel nehmend, drangen sie im AufsehluGsehlage weiter fort. Kaum 10 "/ von der Bohrung entfernt, stieben sie beim Punkte x auf den Kiesstock. Von diesem Punkte angefangen trieben sie — ühnlich wie im östlichen Teile der 14 meterigen Sohle einen Hangend- und einen Liegendsechlag u. zw. derart, dab der AufschlubGsehlag selbst im Tauben ging, dabei jedoch die eine Seitenwand das Hangende, beziehungs- weise das Liegende des Kiesstockes bildete. S0 haben die folgenden Aufsehlüsse es erwiesen, dab der Stock B in einer Tiefe von 30 "/ aufgeschlossen ist, spüter wurden die Stöcke (/ und D in ebener Fortsetzung der 30 meterigen Tiefe aufgeschlossen. Den Stock A in einer Tiefe von 30 "/ aufzuschlieBen. ist bisher nieht gelungen. Zum Zwecke der Schürfung in der hangenden Seite vom Punkte x aus gegen Norden, habe ich einen Kreuzschlag angelegt und bei 9 "/ einen Gang übersetzt. Dieser Gang ist 1 "/ stark, von Schieferstruktur, tonig und mit Pyrit reich imprügniert und — was am meisten auffiel — fand ich im Diabasgesteine des Kreuzschlages 2—3 "7 vor dem Gange bereits rötliche, dem Jaspis áhnliche, mit Pyrit imprüágnierte Nester, welche erfahrungsgemüb regelmábig neben dem Kiese gefunden werden. Diese Zeichen gaben aufmunternde Hoffnung, weshalb ich mich be- hufs Aufschlusses zur Fortsetzung des Ganges in der Streichrichtung entsehlossen habe. Beim weiteren Vordringen habe ich auch bald Kies- linsen in der Lünge von 16—18 "/ und durehsehnittliehen Breite von 4 "/ autgesechlossen. Dieser Gang regte zu weiteren AufschluBarbeiten an. In erster Linie wollte ich darüber ins reine kommen, ob dieser Gang auch in den oberen Hehichten besteht, ferner ob sich dieser Gang nach Westen zieht. Zu diesem Zwecke habe ich in der Tiefe von 14 "/ beim Punkte y von dem alten AufsechluBsehlage aus einen neuen Aufschlubsehlag unter DIEK SCHWNFELKIESGRUBE IN KAZANESD, KOMITAT HUNYAD. 481 "einem spitzen Winkel angelegt und sind wir in die nördliche Seitenwand eingebrochen. Das Vordringen verlief wieder glückliech. Der bei 30 "/ Tiefe gesehene Gang kam neuerdings zum Vorschein und nach kurzem Verlaufe habe ich wieder eine Linse von 14 "/ Lönge und einer durchschnittlichen Breite von 5-0 "/ aufgeschlossen. b) Abbauarbetten. 1. Tagbau. Dies war die erste Art, in welcher der Kiesabbau begonnen wurde. Nach Entfernung der die Kiesstöcke bedeckenden Erdschichten, nahm der Tagbau in der Weise seinen Anfang, dab um den Hauptschacht herum Pfeiler eingelassen wurden, wodurch sich der Abbau in zwei Teile teilte, u. zw. in einen östlichen und einen westlichen. Den Gegenstand des westlicehen Abbaues bildete der Stock A, jenen des östlichen dagegen die Stöcke B. GC und spüter auch D. Der Abbau erfolgte in beiden Teilen mittels SohlenstrabBen. Die Wahl dieser Art des Abbaues ist keine glückliche zu nennen. kovazdg Fig. 3. Tagbau der Sehwefelkiesstöcke. Erlüuterung : Főakna — Hauptschacht, diabáz — Diabas, kovand — Kies, kelet — Ost, nyugat — West, szint — Sohle. Die aus sehr verwittertem Diabase bestehende nördliche Bergseite war der Rutschung aus dem Grunde sehr ausgesetzt. weil die Kiesstöcke durch den Tagbau bis auf 14 "/ hinab abgebaut wurden, ohne dabei für Einlagerungen zu sorgen. Mit dieser Eventualitüt seheint indessen nicht gerechmnet worden zu sein und im Dezember 1901 erfolgte denn auch die Rutschung in grölyerem MaBe, als man denken konnte. Die Sohlenstrabe bildete die ganze Breite des Kiesstockes, war daher stellenweise bis zu 10 ""/ breit, die Höhe dagegen war östlieh 40 "7, westlich 6—7 "V. I 482 ANTON LACKNER Am östliehen Teile waren drei, am westlichen zwei Sohlenstra8$en in Arbeit. Die Lönge aller drei Stöcke zusammen erstreckte sich auf beilüufig 1007 4. Infolge der Bergrutschung wurde das Feld des Tagbaues derart mit taubem Gesteine überschüttet, dab ein weiterer Tagbau nicht mehr mögliech war. Es blieb somit nichts anderes übrig, als den Tiefbau einzurichten. e örajz. Sfekű SAE TneGEZes SZENŰ e Ia za 3 DEN T SAN ja hé KON He SEGAÉG Az klasz d stét ő 7240 ér alappr aj zZ Fig. 4. Abbau des östlichen Teiles der 14 m-Sohle. Erláuterung : Felrajz — AufriB, fekü — Liegendes, fedü — Hangendes, kovand — Kies, szint — Sohle, pillér — Pfeiler, tömedék — Versatz, É— N alaprajz — GrundriB. DIE SCHWEFELKIESGRUBE IN KAZANESD, KOMITAT HUNYAD. 483 2. Tiefbauarbeiten. In erster Linie mubte mit dem Abbau des in 14 "/ Tiefe vom Tag- bau zurückgebliebenen Kieses begonnen werden. Der AufsehluSschlag des Stockes Á durchzieht den Kiesstock in sei- ner Mitte, daher wir den Abbau des von diesem Stocke noch zurückge- bliebenen Kieses in der Tiefe von 14 "/ durch in nördlicher und südliecher Richtung getriebene Kreuzschlüge vornahmen. Nach erfolgtem Abbau wurde an den zurückgebliebenen leeren Stellen ein Versatz angebracht. San ez (vedel zet Sealz vagott SZGZSB c így. EZ EEG ú / s 6 87 ELNE Et di2zdáz 39 nelferes szent Lekzi véga? Fig. 5. Abbau der 30 m-Sohle. Erlüuterung : Akna felé — gegen den Schacht, fedüvágat — Hangendschlag, 30 mé- teres szint — 30 m Sohle, É — N, diabáz — Diabas, tömedék — Versatz, kovand — Kies, feküvágat — Liegendschlag. Vorerst jedoch wurde ein aus Holz gefertigtes Sohlengitter auf die Sohle gelegt und darauf das Versatzmaterial geschüttet. Am östlichen Teile war infolge der in das Hangende und Liegende getriebenen Schlüge der Abbau ein leichter, weil durch die Anlegung des Kreuzschlages a der noch verbliebene Kiesstock in zwei Pfeiler ge- teilt wurde und so ein Pfeiler / und [/ entstand. Diese Pfeiler haben wir vom Schlage a aus angegriffen. Mit einem der Stárke des Kieses ent- sprechend breiten Sohlenstrabe von dem Pfeiler einen Streifen in der Stárke eines Meters abbauend, haben wir diesen mittels Zimmerung ge- sichert und nach einem weiteren Vordringen von einem Meter sicherten 454 ANTON LACKNER wir den Abbauplatz, füllten jedoch den ersten einmeterigen Streifen mit taubem Versatz. Im der Tiefe von 30 "" erfolgte die erste Art des Abbaues mittels Ulmstraben, d. i. man folgte mittels 2 "/ breiten und 2-2 "/ hohen Straben dem liegenden Schlage und begann auf diese Weise den Kiesabbau. Als die erste Strabe 4 "/ vorgeschritten war, wurde die zweite Ulm- strabe angelegt und auf diese Weise fortgefahren. Bei dieser Abbaumethode ist die Versatzarbeit schwierig und lang- sam, bewáhrt sich somit bei breiten Kiesstöcken nicht. Aus diesem Grunde mubBte man bald zu einer Abbaumethode über- gehen, bei welcher der Versatz leicht und wann immer bewerkstelligt wer- den kann. Hiezu zeigte sich der Pfeilerabbau am geeignetsten. In Anbetracht dessen, dab die ganze Lünge des 30 meterigen Auf- sehlusses nicht mehr als 60—70 "/ betrágt und in dieser nicht bedeuten- den Lönge zur Erreichung einer gröberen Erzeugung je mehr Angriffs- punkte geschaffen werden mulbten, war es vorteilhaft, den Kiesstock in mehrere Pfeiler aufzuteilen, d. i. jeden Pfeiler von vier freien Seiten zu- günglich zu machen. Dieses Ziel wünsehten wir, durch vom Punkte x aus gerechnet, in östlieher Richtung vom hangenden Schlage gemessen, 10—10 "/ südlieh gelegene Kreuzschlüge, sowie durch einen beilüufig in der Mitte des Kies- stockes getriebenen Schlag zu erreichen. So entstanden die Kreuzsechlüge und der Schlag a, welche den Ab- bau in hangende und liegende Pfeiler teilte. Der Kreuzschlag b jedoch trennte den kupferhültigen Stock vom Stocke G, dessen Abbau derzeit durch einen vom Kreuzschlag IV südlich getriebenen Kreuzschlag im Flusse ist. Der Abbau der einzelnen Pfeiler erfolgt von welcher Seite immer durch Kreuzstraben. Kurz gefabBt, betreiben wir jetzt den Abbau nach zweierlei Methoden u. zw. den pfeilerartigen und jenen mittels Ulmstraben; erstere wenden wir beim Abbau von Kiesstöcken grölBerer Dimension, letztere dagegen bei Kieslinsen an, deren Stárke kleiner ist als 10 "7. e) förderungsarbetten. 1. Grubenförderung. Insolange der Tagbau betrieben wurde, erfolgte die Förderuna des abgebauten Kieses aus der Höhlung ins Freie mittels Karren. Dies war sehr mühsam und kostspielig. Als auf der 30 meterigen Sohle der Abbau seinen Anfang nahm, waren im Hauptaufsehlub- und im Förderungssehlage schon Schienen gelegt und fünktionierte auch sehon die Förderungsdampímaschine. DIZ SCHAHWEFELRKIESGRUBE IN KAZANESD, KOMITAT HUNYAD. 455 "3 Kubikmeter fassenden Hier wurde somit zuerst der Kies mitte!s Grubenhunten gefördert. In der Grube selbst wurde der Kies durch Menschenhüánde zur Lade- stelle gebracht und dort mit Körben durch die Förderungsmaschiene ins Freie geschafft. Der Förderungssehacht steht frei und ungedeckt. Er ist aus Tannen- holz gebaut, ruht auf 20/20 §, kantigen Süulen und ist mit Londinen versehen. Maschine und Dampiíkessel befindet sich in einem besonderen Ge- büude, welches abseits vom Förderungsschachte liegt. Die ins Freie gebrachten Hunte werden auf einer Rollbahn entlang geschoben und der Kies abgeworfen. Der hier gesammelte Vorrat wird derart klassifiziert, dab der Kies mittels Hündekraft durch Reuter von versehiedener Locheröbe geworfen wird. In der Regel erzeugen wir den Kies in nachstehenden Dimensionen : E " Mehl von 0—10 ?v,, . Kleinkorn von 10—20 9, . Kleinwürfel von 20—40 "w,, . Würfel von 40—60 my . Stücke von 60 74, aufwarts. . Förderkies von solehem Gemenge, welches mindestens ein Drittel Stückkies enthált, wáhrend der übrige Teil aus Kleinkorn und Mebhlbesteht. 192 9) UT Ha WWW Ím allgemeinen richtet sieh die Dimension des Kieses nach der Hin- richtung der denselben verarbeitenden Fabriken. Hier bemerke ich noch, dab die Sortierung des Kieses als Hand- arbeit eingestellt und eine Sortierung mittels Maschinen in der Weisge eingeführt wird, dab eine durch Dampfkraft drehbare Reutervorrichtung in Betrieb gesetzt werden wird. Bei dem Sortieren mub noch die Klassifizierung des Kupferkieses erwáhnt werden. Der Kupferkies wird schon in der Grube ausgeschieden und abge- sondert. In erster Reihe wird er gereutert, so dab das durch die Reuter- maschen fallende Mehl das. erste Sortierungsprodukt ergibt, welches Kupferkies Nr. 6 oder Kupfermehl genannt wird. Der schon mehlíreie Kupferkies in faustgrobBen Stücken wird nun nach Augenschein geschützt und hinsichtlieh seines Kupfergehaltes in fünf Klassen geteilt. Sind die Stücke gröBer, so werden sie auch gesechlögelt. Auf diese Weise haben wir 6 Klassen von. Kupferkies gewonnen. In neuerer Zeit unterseheiden wir jedoch nur drei Klassen, weil.es 486 ANTON LACKNER kaum möglieh ist bei 6 Klassen die einzelnen Klassen zu unterscheiden, was auch die oberwáhnte Prozedur bei der Klassifizierung beweist. Diese drei Klassen teilen sich in Klasse 1 mit 10—1499 Cu fi wa 4—69 Cu (i 3 1—90/9 Cu. 2. Transport. Unter diesem Titel verstehe ich den Transport des Kieses von der Kolonie zur Bahnstation Alvácza. Die Zustreifung ist vom Beginn des Betriebes bis zum 1. April 1903 mittels Fuhrwerken geschehen. Die Ein- wohner der Umgebung führten den Kies mit ihren eigenen Pferden und Wágen, welch letztere mit kastenförmigen Vorrichtungen versehen waren. Ein Wagen fabBte gewöhnlich 6—8 g Kies. Der sehlechte Weg, der zur Regenzeit beinahe unpassierbar wurde und die groBe Entfernung ver- teuerten die Zustreifung, so dab der Transport eines Meterzentners auf 40 Heller zu stehen kam. Zur Vermeidung dieger Übelstünde entsehloB sich die Grubenunter- nehmung zum Baue einer Bergbahn, welche auch am 1. April 1903 dem Verkehr übergeben wurde. Die Bahn ist sehmalspurig (76 a Spurweite) und 12:6 Kilometer lang, verbindet die Grubenkolonie mit der Station Alvácza der vereinig- ten Arader und Csanáder Kisenbahnen und dient ausschlieBlich dem Kies- transporte. Die Baukosten belaufen sich auf circa zweihunderttausend Kronen. Die Förderung erfolgt mittels Lokomotive und 23 Waggons TRucxschen Systems. Das Ladegewicht der Wügen ist 50 g, die Fahrgeschwindigkeit pro Stunde 15 Kilometer. Die Einladung bei der Grube und die Überladung an der Bahnsta- tion geschieht durch Schaufelung mit Karrenbenützung. d) Entwásserung. Zur Zeit des Tagbaues beschrünkte sich die Entwásserung auf die 14 "V tiefe Sohle und wurde durch eine in der Rolle Nr. 3 aufgestellte Pumpe bewerkstelligt. Gegenwörtig geschieht die Entwásserung von der 30 "/ tiefen Sohle aus, durch eine in der zum Förderungsschachte führenden Abteilung auf- gestellte GaRvEnssche Pumpe, deren sömtliche das süurige Grubenwasser berührende Bestandteile aus Kanonenmetall hergestellt sind. DIE SCHWEFELKIESGRUBE IN KAZANESD, KOMITAT HUNYAD. 487 Eben wegen der Wirkung des echorosiven Grubenwassers mubten die Saug- und Druckrohre aus Blei hergestellt werden. Zum Betriebe dieser Pumpe dient ein mit Privilegium ausgestatteter BánxYy-Csonkascher 3 H? Benzinmotor. Die Leistung der Pumpe besteht in der Hebung von 160 Liter Wasser per Minute. e) Ventilation. Die Frage der Ventilation verursacht wenig Sorge, da der Luftwechsel ein natürlicher ist und es nur in sehr wenigen Füállen nötig war zum Ventilationsapparate zu greifen. Hiezu hat sich ein Ventilator mit Hand- betrieb als gut erwiesen. sehluB. Mit meiner Schilderung wollte ich ein Bild der geologisehen Ver- háltnisse der Kazanesder Umgebung und des Kazanesder Bergwesens geben. In Ergánzung derselben mache ich noch einige Bemerkungen über die Arbeiter-, Wohnungs- und sonstigen Verhültnisse. Die Kolonie befindet sich sozusagen inmitten des Waldes, deren Entwickelung sich noch im ersten Stadium befindet. Sie besteht insge- samt aus einer Wohnung für einen Bergingenieur und ist gleichzeitig mit den nötigen Kanzleilokalitáten versehen; ferner aus einer Unter- beamtenwohnung für zwei Familien, aus einer Schmiede- und Zimmer- werkstütte, einem Maschinen- und Kesselhause und sehlieBlieh aus einer groBen Arbeiterkaserne. Neuestens ist ein Heizhaus für die Lokomotive, weiters zwei Arbeiter- und zwei Unterbeamtenwohnungen, somit insge- samt 4 Gebüude aufgeführt worden. Die Arbeiter sind meistens Rumünen aus der Gegend von Brád, Boicza, Kajanel, Muszári etc., welche sich von den immer weniger und weniger Arbeiter bescháftigenden Goldgruben nach Kazanesd ziehen. Die Arbeiter haben in den genannten Ortschaften Haus und Feld, sie gehen infolgedessen jede 2 Wochen nachhause. Es werden indessen auch Székler, Italiener, Kroaten und Krainer beschüftigt, welche in der Kolonie stándige Wohnung haben. Die Lohnyverháltnisse sind ziemlich günstig. Die Hauer verdienen bei Gedingarbeiten auf einer Schichte 2—3 Kronen. Der Lohn der Taglöhner ist gewöhnlich 1.20—1.40 Kronen. Die Betriebsergebnisse wachsen von Tag zu Tag; wáhrend im Vor- jahre monatlich 5—6000 g erzeugt wurden, haben wir in diesem Jahre schon 15,000 g per Monat erreicht. Die Grube ist an und für sich klein und verleihen ihr mehr ihre geologischen Verháltnisse ein Interesse. ABS REFERATE. In dieser Beziehung hebt sie sich immer mehr und hat in kurzer Zeit schon zahlreiche Fachmünner in diese Gegend gezogen. 50 waren hier JotrIaNN Böckn, Ministerialrat und Direktor der kgl. ungarischen Geologischen Anstalt, — Dr. KosRap KErrHack, Professor an der Berliner Bergakademie, — Dr. CARL ScHmipT, Professor der Geologie an der Universitát Basel, — ferner Dr. MoRgiz v. Pánrv, Sektions- geolog — und Dr. KARL v. Parr, Geolog, welche sámtliech die hierortigen Verhültnisse sehr interessant fanden. Im der Hoffnung, dab es mir mit dieser bescheidenen Arbeit doch gelungen ist alles wesentliche hervorzuheben, was sowohl die geologisehen Verháltnisse, als auch das Bergwesen selbst charakterisiert, schlieBe ich mit dem Wunsche: es möge der Kazanesder Bergbetrieb den übrigen Kiesvorkommen dieser Gegend, behufs ihrer Ausnützung mit gutem Bei- spiele vorangehen. kk Ich kann es nicht unterlassen den Direktionsmitgliedern der Oberunga- rischen Bergbau- und Hüttenwerks-Aktiengesellsehaft Herrn Generaldirektor Louis Bisricz v. HEvEssx und Herrn Bergrat Joser VEREss meinen besten Dank dafür auszusprechen, daB sie dem Herrn Bergingenieur AwToN LACKNER die Erlaubnis zur Publizierung seiner Arbeit erteilten. Dr. CARL v. Papp. REFERATE. (1.) BöckH HuGco, dr. (reologia. Unsere Lehrbücherliteratur vermag nicht in jedem Dezennium ein solches Werk aufzuweisen, wie H. BöckgkHs Geologie. Es ist dies nicht nur ein Lehr- sondern in Wirklichkeit ein Handbuch der Geologie. Nicht nur. die. Hörer der Hochschulen können aus demselben Wissen schöpfen, es wird auch der Fachmann darin mit Nutzen blüttern. Binzelne Kapitel enthalten Neues u. zw. mit kritisceher Bearbeitung, ja sie spiegeln so sehr die selbstándige Auffassung des Autors wieder, dab sie auf den Studierenden in der Über- sicht des Materials beinahe störend wirken könnten. Dies zeugt aber blóbB von dem hohen Niveau, in welchem die Arbeit gehalten ist und sind wir dem Verfasser wirklich zu Dank verpflichtet, dab er der wissensdurstigen. Hörerschaft unserer Hochschulen éin so ernstes Werk zu Hönden gelangen lieb6. xX Geologie. Lehrbuch für Hörer von Hochschulen. Von Dr. HuGo BöcKH, kel. ung. Bergrat, ord. Professor für Mineralogie, Geologie und Palüáontologie an. der kel. ung. Berg- und Forstakademie Selmeczbánya. I. Band. Allgemeine Geologie. Mit 180 Figuren und 8 Tafeln. Selmeczbánya. Herausgegeben von AUGUST JOERGES Witwe und Sohn, 1903. GroB 89, 462 Seiten. Preis 12 Kronen. : 11.56, REFERATE. 459 Der erschienene erste Band befabBt sich mit der Allgemeinen Geologie auf 462 Seiten, ist also von bedeutend grölerem Umfang, wie die vor 20 Jahren erschienene Geologie Dr. Joser v. Szasós und übertrifft die geologisehen Lehr- bücher von CREDNER (Leipzig), Tovura (Wien), LEovHARD-HOERNEs (Leipzig) oder Wirrriam Scorr (New-York) sümtlich an Umfang; es wird hier die Allgemeine (Greologie etwa so ausführlich behandelt, wie in KavsERs Allgemeiner (reologie. (Stuttgart 1903) oder in GEIkIEs (reologiec. Das Werk zerfállt in folgende Abschnitte : 1. Geogenischer und geophysikalischer Teil, welcher sich mit der Ent- stéhung der Erde und dieser als Himmelskörper befabBt; II. Petrographischer Teil, der uns mit den die Erdrinde zusammensetzenden Materialen, den (Ge- steinen bekannt macht; III. Dynamischer und petrogenetischer Teil, umfabBt die die Erdoberflüche und Gesteine umwandelnden und bildenden Wirkungen; IV. Tektomischer Teil, behandelt den Bau der festen Erdrinde. Betrachten wir nun den Inhalt und die Vortragsart der einzelnen Ab- sehnitte etwas eingehender. I. Der geogenische und geophysikatisehe Teil beginnt mit den Grund- zügen "der astronomischen Geographie. Dieser kleine Abschnitt bietet dem Studierenden Gelegenheit, sich einen Begriff über das Weltall zu verschaffen ; es macht ihn mit der Erde als Himmelskörper, der Sonne und den Planeten bekannt. In einem besonderen Kapitel werden die Meteorite besprochen und das 1751 bei Zagreb. gefundene Meteoreisen und der am 6. Juni 1866 gefallene, 250 Kg wiegende Knyahinyaer Meteorit abgebildet. Bei Bespre- echung der Form, Gröbe und Dichtigkeit der Erde werden die eravimetri- sehen Profile Baron STERNEcks und Baron L. Eörvös" herhorgehoben, deren letzterer vor kurzem am HBise des Balatonsees gravimetrische Messungen vor- genommen hat. In dem Kapitel über das Innere der Erde wird dem geo- metrischen Gradienten besondere Aufmerksamkeit gewidmet und nebst den bekannten europüisehen Beispielen die Messungen von 0. ScHwaRTZ er- wáhnt, nach welehen in den Gruben von Selmeczbánya dieser Gradient 444 m betrágt. Aus den Daten des artesisehen Brunnens im Stadtwüldchen zu Budapest (970 m, 739 C) ergab sich ein Gradient von rund 16 m, welcher niedrige Wert in den Thermalguellen von Buda seine Erklürung findet. Hier wird auch das die Entstehung der Thermen erklürende Profil FF. SCHAFARZIKS mitgeteilt, welehes bisher nur im Mamnuskript vorhanden war und welches eines der interessantesten Profile ist. II. Der petrographische Teil wird mit der Beschreibung der gesteins- bildenden Mineralien eingeleitet. Dieser Abschnitt ist für den Studierenden sehr wertvoll und beweist am besten die Gewissenhaftigkeit des Verfassers, der keine Mühe secheuend auf ca 40 Seiten eine gründliche mineralogisehe Auffrischung bietet. Hine so eingehende Besprechung der gesteinsbildenden Mineralien finden wir in keiner der bisherigen groben Geologien. Das Kapitel über die Eruptivgesteine (5. 100—190) bildet den wertvollsten Teil des Werkes ; der Verfasser, — welcher sich hauptsüchlieh mit Petrographie befaBt — setzte sein ganzes Wissen an die Ausarbeitung dieses Kapitels. Binzelne Teile, wie Földtani Közlöny. XXXIV. köt. 1904. 312 490 REFERATE. z. B. die Widerlegung der KosExBuscuschen Auffassung oder die Erklürung der Ausscheidungs-Reihenfolge von LaGoRIo sind so schwierige Themen, in welchen dem Autor nur der spezielle Petrograph zu folgen vermag. Nach der Erlüuterung der petrographiscben Provinzen und der Magmabecken folgt die Klassifizierung und Beschreibung der Gesteine. Bei den Andesiten wird die Auffassung v. SzaBsós erörtert und die veralteten Benennungen rektifiziert, was sehr wichtig ist, da v. SzaBós Arbeiten bei uns Schule gemacht haben. Die weitgehenden Folgerungen v. SzaBós und seiner Anhünger werden zurück- gedrüngt und auch die Zeit der Andesitausbrüche modifiziert und auf Grund der neueren Forschungen nachgewiesen, da8 die Hauptmasse der Andesite an der Grenze des unteren und oberen Mediterrans in rascher Aufeinander- folge aufgebrochen waren. Nach Frh. v. RIcHTHoFEN erfolgte der Ausbruch der tertiüüren Bruptivgesteine Ungarns in folgender Reihenfolge : Propylit, Andesit, Trachyt, Rhyolith und Basalt. Dieselbe Reihenfolge konnte er auch in den Rocky Mountains und in der Sierra Nevada feststellen. v. Szapós Reihenfolge weicht von dieser ab; Verfasser stimmt v. RicHTHoFEwx bei. Die Eruption in der Gegend von Selmecz- und Körmöczbánya ist nach dem Verfasser die fol- gende: Pyroxenandesit, Diorit, Granodiorit und Aplit, Biotit-Amphibolandesit, Liparit und sechlieBlich Basalt. Die Sedimentgesteine werden wie folgt gruppiert : aus Lösungen durch Ausscheidung entstandene Absatzgesteine, Trümmer- gesteine, brennbare Stoffe organischen Ursprungs und vulkanische Trümmer- gesteine. Der Abschnitt der Metamorphgesteine enthült gleichfalls viel Neues und folgt in der Erklárung des Metamorphismus hauptsüáchlieh WEINSGHENK. Nicht als Mangel — da ja die Sache nicht streng in den Kreis der Geologie gehört — sondern bloB der Ansicht des praktiscehen Geologen Ausdruck gebend, sei erwühnt, dab der Absehnitt über Kohle, Salz, Erdöl, Hisenerze ete. die Gruppierung und montanistisehe Beleuchtung derselben vermissen lübBt. Nur einige Seiten hütten diesem Zwecke gewciht werden műssen und der Leser hütte z. B. über das Alter und den Wert der ungarischen Kohlenflötze sofort ein klares Bild erhalten. Heute, da die ungarischen Berg- und Hütten- produkte einen Wert von jáhrlich über hundert Millionen Kronen reprásen- tieren, bildet der Bergbau einen an Wichtigkeit immer zunehmenden Faktor in der heimatlichen Staatsökonomie und würe es infolgedessen sehr vorteil- haft gewesen, die Wichtigkeit desselben in kurzen Zügen zu skizzieren. III. Im dynamischen und petrogenetisehen Teile (5. 265—445) werden die an der Umwandlung der Erdoberfláche beteiligten Wirkungen — wie all- gemein gebrüuchlich — nach endogenen und exogenen Kráften gruppiert. Der Abschnitt des Vulkanismus und der postvulkanischen Wirkungen wurde auf Grundlage der modernen Vulkanologie bearbeitet, bei Beschreibung der petro- genetisehen Faktoren aber die Resultate der neuesten Forschungen von BEck, Scmmipr und Vocr benützt und mit heimischen Beispielen illustriert. Über die ihresgleichen suchende Solfatare Ungarns, die s. g. Büdös-barlang von Tarja. wird nur ganz kurz berichtet; es würe vielleicht zweckmübBig gewesen dieselbe auf Grund der Forscbungen L. v. ILosvars etwas ausführlicher zu behandeln. Die Brdbeben werden auf geophysikaliseher Grundlage erlüutert und die in REFERATE. 491 der kel. ungarischen Geologischen Anstalt aufgestellten Schwerpendel, so wie einige Seismogramme, z. B. des das Erdbebens von Guatemala und Saloniki, in Abbildungen vorgeführt. Indem Verf. auf die exogenen Krüáfte übergeht, illus- triert er die Wirkung des Wassers, die Ouellen, Brunnen und artesiscehen Brunnen mit sehr zahlreichen heimischen Beispielen. Bei den artesischen Brunnen werden auch die Profile Haravárs mitgetheilt, so wie, nach SCHAFARZIK, der gemeinschaftliche Schutzrayon der Budaer Thermen, welche sümtlich erst hier dem grolen Publikum übergeben werden. Die Mineralwüsser wurden nach den Prinzipien K. v. THaAws klassifiziert. Im Leben der Flüsse finden wir jene GesetzmüBigkeiten hervorgehoben, welche von BAER und v. Lóczy in eine Form gegossen wurden, die Bildung von Windungen wird durch ein kleineres Beispiel SóBányis veranschaulicht, doch vermissen wir die groBen Windungen der Tisza, deren Pendant wir in ganz Huropa nicht finden. Das Meer, als geologischer Faktor, ist sehr kurz, aber exakt bearbeitet. Über die mechanische Wirkung der Luft wird ein klares Bild entworfen und der LöB und Flugsand, nach v. RICHTHOFEN, v. Lóczy und v. CHorwokyY behandelt. Mit dem organischen Leben, als geologisehen Faktor schlie8t der dritte Absechnitt. IV. Im tektonischen Teil (8. 445—460) finden wir das Wesen und die Formen der Faltung, Übersehiebung und Verwerfung, sowie die Prinzipien der Hinteilung der Gebirge. Als Beispiel für die Schollengebirge wird das Budapester Gebirge und für die assymetrischen Kettengebirge auch die Karpa- ten vorgeführt. Der Zusammenhang zwischen dem Zuge der Kettengebirge und der sie umgebenden Gebiete wird im Sinne E. SuEss erörtert. Das Werk endigt sodann mit der Stabilitát der Ozeane. Die Ausstattung des Werkes gereicht der JoEeRGEsschen Druckerei in Selmeczbánya zur Ehre; der Druck ist rein, die Textfiguren und Kunst- beilagen geschmackvoll. Die Heransgabe wurde durch die materielle Unter- stützung des ungarischen Finanzministers Dr. L. v. Lugxács und des Herren- hausmitgliedes Dr. A. v. SEMSEY ermöglicht. Verf. widmet sein Werk Herrn A. v. SEmsEx, dem begeisterten Protektor der Naturwissenschaften und A, ScHMIDT, dem unlángst verstorbenen Professor des Polytechnikums zu Budapest, seinem einstigen Meister. Wir sehen mit Interesse dem II. Band, der Stratigraphie, entgegen. KARL v. Papp. (2) ScHAFARZIK Fasz : Magyarország kóbányái." Es ist dies ein Nachschlagebuch für alle jene, die an den heimatliehen Bau- und Dekorationssteinen Interesse haben oder sich mit denselben in- dustriell befassen. X Detaillierte Beschreibung der auf dem (iebiete der Lünder der ungarischen Krone vorhandenen Steinbrűche. Von Dr. FRANZ SCHAFARZIK, kgl. ung. Bergrat und Chefgeolog. Mit einer Kartenbeilage. Publikationen der kgl. ung. Geologisehen Anstalt. Budapest, Buchdruckerei des Franklin-Vereins, 1904. 89, 487 Seiten. Preis 7 Kronen. 32k 492 REFERATE. Das Werk besteht aus zwei Teilen. Der erste (8.1 —LXXII) enthült aus- sehlieSlich die petrographische Charakteristik der in den heimatlichen Stein- brüchen vorhandenen Gesteine, wáhrend im zweiten (S. 1—415) die Steinbrüche nach Alphabeth und Komitaten geordnet, aufgezühlt werden. Die laufenden Nummern der einzelnen Beschreibungen stimmen mit jenen des ersten Teiles überein. Man kann demnach im ersten Teil das Vorkommen nach den (Ge- steinsarten, im zweiten nach den Komitats- und Ortschaftsnamen unmittelbar aufsuchen. Suchen wir also einen Steinbruch, so brauchen wir blo8 den Namen der betreffenden Ortschaft aufzuschlagen, um mit denselben sofort ins reine zu kommen. Wir erfahren aubBer des richtigen Namens des gewonnenen Ge- steines, seine Verwendbarkeit und die Gröbe der gewinnbaren Blöcke; ferner den Namen des Steinbruchbesitzers, das Jabr der Eröffnung und die Jahres- produktion. Die fachmánnische Beschreibung unserer Steinbrüche wurde über Vor- sehlag des Direktors der kgl. ungar. Geologiscehen Anstalt noch im Jahre 1895 durch AwpokR Grafen FEszrTErics, dem damaligen ungarisehen Ackerbauminister, verordnet. Das nötige Gesteinsmaterial wurde von den Komitatsverwaltungs- ámtern beschafft und in Begleitung der erforderliehen Daten der kel. ungar. Geologisehen Anstalt eingesendet. Auf diese Weise liefen mehrere Hundert Kisten Gesteinmaterials ein und war die Autentizitát eines jeden Gesteinmusters durch das Siegel der betreffenden Gemeinde beglaubigt. Dieses riesenhafte Material wurde sodann von F. SCHAFARZIK so gründlich und ausführlich auf- gearbeitet, dab nicht viel ühnliche Arbeiten über die Steinbrüche anderer Lánder existieren. Unter den heimatlicehen Dekorationssteinen ist der fristallinische Kalk oder weibe Marmor sehr wichtig. Nach der Korngröbe kann feinkörniger (Szárhegyer Marmor, Komitat Csik), mittelkörniger (Ruszkicza, Kom. Krassó- Szörény) und grobkörniger (Kiskóh) unterschieden werden. Hine wesentliche Higentümliehkeit besteht in der geringen Porositüt des Marmors. So ist die Wasseraufnahme des Marmors von Szárhegy und Ruszka 0, die des ILunká- nyer 0-2, des von Kiskóh 0-490. Hiemit geht die Frosthürte des Gesteins Hand in Hand. WeiBer Marmor ist von etwa 40 Lokalitáten bekannt. Dichter Kalk, fárbiger und bunter Marmor kommt in groBer Menge — an circa 400 Punkten — vor, der gröBte Teil wird aber nicht gebührend gewürdigt, obschon z. B. der triadisehe Marmor von Kiskóh für die GroBindustrie geeignet würe. Dieser gelblienweiBe Marmor erregte den lebhaftesten Beifall des Restaurators von Cairo und konnte die Ausführung nur infolge Mangels an Unternehmern nicht erfolgen. Der triadische Muschelkalk von Siklós wurde zu den Dekora- tionen des Parlaments und der Geologischen Anstalt in Budapest verwendet. Der rosatárbige Marmor von Kapriora eignet sich sehr zu Baudekorationen und aus dem liassiscehen Kalk von Menyháza werden schöne Grabmonumente her- gestellt. Grobkalke finden sich unter den alttertiüren und neogenen Sedi- menten ; die ersteren in der Umgebung von Kolozsvár, die letzteren am Rande beider ungarischer Becken. Als ausgezeicehnet behaubare Dekorations- und Bausteine sind in Budapest hauptsüchlieh die Grobkalke von Sóskút, Bia REFERATE. 493 und Páty bekannt (aus diesen wurde die Kettenbrücke, die Redout, Akademie, das Parlament erbaut); wührend in Wien die Kalksteine des Leithagebirges verwendet werden (St. Stefanskirche). Die Steinbrüche von Sóskút sind Higen- tum des Kapitels von Székesfehérvár und stehen seit 1765 in Betrieb. Die erzeugbaren Blöcke sind sehr groB und können solche von 8 Kubikmeter Gröbe gewonnen werden. Am wertvollsten und zu Dekorationen am geeig- netsten sind die gleichmáBig feinkörnigen, aus Foraminiferenschalen beste- henden Grobkalke insbesondere dann, wenn sie gleichzeitig auch frosthart sind. In dieser Hinsicht ist aber ihr Verhalten wenig konstant; es finden sich z. B. unter den sarmatischen Kalkbánken von Sóskút vollkommen frost- harte, wofür die 50 Jahre alten Löwen der Budapester Kettenbrücke als gutes Beispiel dienen können, wührend andere Bünke desselben Steinbruches dem Frost nicht Widerstand bieten können. Unsere Grobkalke werden in 250 Steinbrüchen gewonnen. Der Kalktufj, der Travertino der Italiener, ist ein SübBwasser- oder Seesediment und meist porös ; nachdem aber die Wünde der Poren sehr dick sind und aus dichtem Kalkkarbonat bestehen, ist das Gestein im ganzen doch fest. Der Kalktuff von Süttő ist von beispielloser Festigkeit, bei einer Porositát von 0-590 betrágt sie beinahe 2000 Kilogramm pro cm?. Nachdem er aubBerdem sehr frosthart ist, wird er bei Brücken und Monumentalbauten gerne verwendet. Das Material manchen Vorkommanisses ist ein so reines Kalkkarbonat, dab es in Zuckerfabriken zur Verwendung kommt (Szádok). Unter den von Ouellen abgelagerten Kalkkarbonaten ist der grünliehbraune Aragonit oder Onyxmarmor von Korond bemerkenswert, welcher in neuerer Zeit zu kleinen Galanterieartikeln aufgearbeitet wird. Kalktuff wird an etwa 50 Orten gewonnen. Von staatsökonomischer Bedeutung ist der Magnesit. Im Feuer un- sechmilzbar, ist er in gebranntem Zustand nicht hygroskopisech, weshalb er als feuerfestes Material gesucht ist. Die beiden wichtigsten Fundorte der Erde sind Veitseh in Steiermark und Jolsva in Ungarn, Kom. Gömör. Der ungarische Magnesit ist von möglichst vorteilhaftester Zusammensetzung und dem Veitscher ühnlich, nur besitzt er weniger Kalk, worin sein Vorzug besteht. Der Magnesit des Kom. Gömör wird in Röstöfen gebrannt und die fertige Ware, in Sücken verpackt, sowohl an die heimischen Kisenfabriken, als auch in das Ausland, hauptsáchlieh nach Amerika, versendet. Der Dolo- mit kann in der Baukunst keine Verwendung finden; derselbe wird höch- stens zur Aufschotterung der StraBen und sein Mehl in der Umgebung von Buda zur Sodawasserfabrikation verwendet. Dolomitsteinbrüche sind an ca 170 Punkten Ungarns vorhanden. Der Gips bildet ein wichtiges Material für die Gipsindustrie und die Kunstdüngung; der Alabaster aber für Kunst- und Dekorationsarbeiten. In Ungarn kommen ausgiebige Gipslager haupt- süchlich in den alttertiüren Ablagerungen und in der Reihe der neoge- nen Sedimente, namentlich in der mediterranen Salzformation vor und wird an etwa 22 Stellen auch gewonnen. Der Granit gehört zu den festesten und frosthártesten Gesteinen, seine Bearbeitung ist auBerdem nicht sehwer, / weshalb er bei Ornamental-, hauptsáchlicen aber bei Monumentalbauten zur 494. REFERATE. Verwendung gelangt. Bei Wasserbauten, Brückenpfeilern wird von unseren Ingenieuren in erster Reihe Granit verwendet. Granit-, Granitit- und Pegmatit- brüche sind in Ungarn und Kroatien 45 vorhanden. Syenit von typischer Ausbildung ist in Ungarn nicht bekannt, doch kommt eine Abart desselben im Ditróer Gebirge, Komitat Csik, vor, der /élaeolithsyenit oder Diorit, der zwischen den Phylliten in Form vielfach verzweigter Stöcke vorhanden ist. So geschmackvoll er im kleinen erscheinen mag, so geschmacklos ist er im groBen und zeigt sich weder der Elzolith noch der blaue Sodalit den Atmo- sphürilien gegenüber widerstandsfáhig, wie man dies am Sockel des Stand- bildes BEums zu Marosvásárhely mit Bedauern wahrnehmen mubte. Phonolith findet sich sozusagen nur in der Gegend von Hosszúhetény (Kom. Baranya) und wird als Schottermaterial benützt. Diorit und Granodiorit wird an 16. Punkten gewonnen und in der Umgebung von Zsidóvásár, Dognácska, Selmecz- bánya als Baustein benützt. Die Ouarzporphyre und Ouarztrachyte sind meist nur zum StraBenbau geeignet. Die Trachytvarietáten aber finden beinahe in jeder Form Verwendung. Die im Koalinisieren begriffenen resultieren Por- zellanerde, die verkieselten eignen sich zu Mühlsteinen, die alaunitisierten zur Alaunfabrikation. Unter diesen Industriezweigen ist die Mühlsteinindustrie am bedeutendsten. Obzwar die Hisenwalze den Mühlstein immer mehr ver- drüngt, erfreuen sich die Mühlsteine von Beregszász, Sárospatak, Geletnek und Újbánya doch noch immer einer regen Nachfrage auch von Seiten der Nachbarlánder. Der seit 1600 bestehende Steinbruch von Geletnek (Komitat Bars) liefert im Durchschnitt jáhrlich 1200 Mühlsteine ; Újbánya erzeugt circa. 1600 Stück aus hydroguarzitführendem Rhyolith; die aus dem Hydroguarzit des Botkő hergestellten Mühlsteine von Sárospatak wurden an der Londoner Ausstellung prümiiert. Im Haushalte unseres Vaterlandes sind die Andesite und Dacite von groBer Bedeutung ; es werden aus denselben namentlich Stein- würfel zu Pflasterungszwecken hergestellt und es gab eine Zeit, da in Buda- pest ausschlieBlich mit Andesitwürfeln von Szob, Visegrád und Dunabogdány gepflastert wurde. Spüter wurden diese aber von dem Mauthausener Granit und den Nógráder Basalten verdrüngt. In immensen Mengen werden die Andesite bei FluBregulierungen und StraBenbauten verwendet. Die grünstein- artigen Varietüten kommen vom (Gesichtspunkte der Steinindustrie weniger in Betracht, umso wichtiger sind sie aber für den Bergmann, da unsere wichtigsten Erzgünge in diesen vorkommen. In den aufgezühlten Gesteinen : Ouarzporphyr, Ouarztrachyt, Dacit, Andesit etc. existieren ca 400 Steinbrüche. Der Diabas, Melaphyr und Basalt (30 Steinbrüche) liefert gutes Material für StraBenbauten. Die Erzeugung von Basaltwürfeln wurde in Nógrád und Gömör vor kaum 10 Jahren begonnen und heute wird bereits ein grober Teil des nöti- gen .Pflasterungsmaterials für Budapest von hier beschafft. (rabbro ist von der unteren Donau bekannt. Bin gesuchter Dekorationsstein ist der Serpentin, aus welchemin Borostyánkő, (Kom. Vas), schöne Kunstgegenstánde hergestellt werden ; der gelblich " grüne Serpentin von Dobsina wurde noch vor kurzem gleich- falls anfgearbeitet. Gneis-, Gramulit- und kristallinische Schiefer-Brüche finden wir an etwa 70 Punkten. Steatit ist blob in geringer Menge in den Komi- REFERATK. 495 taten Krassószörény und Gömör vorhanden. Früher wurden aus demselben Tönnchen hergestellt, jetzt werden aus ihm Federwei8 und — da er sehr feuerfest ist — Gasbrenner verfertigt. Schieferbrüche sind in Ungarn ca 20 an der Zahl, darunter 2 wichtige: der eine in Máriavölgy (Kom. Pozsony), der andere in Felsőtárkány (Kom. Heves). In Máriavölgy wurde der erste Steinbruch in dem liassisehen Tonschiefer 1838 eröffnet und heute wird der Schiefer aus der mehrfach verzweigten Grube mittels Dampfbremsberg ge- fördert und jáhrlich 800,000 Dachsechiefer hergestellt. In den sechziger Jahren wurden tüglich mehrere Tausend Schreibtafeln verfertigt, welche einen Export- artikel namentlieh nach dem Orient, aber auch nach England und Amerika bildeten. Heute hat aber die Papiertafel die Schiefertafel beinahe vollstündig verdrüngt. Die Karbonschiefer von Felsőtárkány des Erzbistums von Eger werden gleichfalls seit 1838 abgebaut und jáhrlieh 2 Millionen Dachschiefer erzeugt. In der Nihe des letzteren befindet sich auch bei Kisgyőr ein Schiefer- bruch. Die Tuffe von eruptiven Gesteinen werden an ca 250 Punkten stein- bruchmübPig gewonnen; die meisten am Fu8e der Tokajhegyalja. Unter den- selben ist der Rhyolithtutff ein erstklassiger Baustein. Es ist dies ein leicht bearbeitbares, festes Gestein, welches den Unbilden des Wetters Jahrhunderte hindurch trotzt, wofür als sprechendster Beweis die Wünde des Domes zu Kassa dienen können. Die Stockwerke der grobBartigen Rákóczy-Kellereien in Sárospatak und Erdőbény sind ebenfalls in Rhyolithtuff gehauen. In Abaujvár und im Steinbruche zu Cserepes wird er auch als Dekorationsstein bearbeitet. Der Dacittufjf wird in Persány (Komitat Fogaras) zu Monumentalbauten ge- wonnen. Der Rhyolith- und Basalttuff eignet sich auch zur Herstellung von TraBzement. Wenn wir die Steinbrüche der Lünder der ungarischen Krone über- blicken, so sehen wir, dab in Ungarn — miteinbegriffen Fiume — in 55 Ko- mitaten 2220, in den 8 Komitaten Kroatiens und Slavoniens aber 300 Stein- brüche vorhanden sind. Die meisten Steinbrüche (122) besitzt das Komitat Nógrád, diesem folgen der Reihe nach die Komitate Nyitra, Zala, Krassó- Szörény und Trencsén. 11 Komitate des"Alföld weisen gar keinen Steinbruch auf. Bigentümlieher Weise finden wir in den im Hochgebirge gelegenen Komitaten wenig Steinbrüche: so im Kom. Árva 17, im Kom. Fogaras nur 6; wührend in dem verhültnismábig flachen Kom. Pest 82 Steinbrüche in Betrieb stehen. Die beigegebene Karte im MaGstab 1:900.000 gibt ein klares Bild über die Verteilung der Steinbrüche, welche sich hauptsáchlich an den Röndern der KEbenen, in den niedrigeren Gebirgen und in der Náhe von Stádten befinden. In den Hochgebirgen, den spürlich bevölkerten (regenden finden wir bloB lángs der Kisenbahnlinien und in der Náhe von Bergbaukolonien Steinbrüche. Die meisten Bau- und Pflastersteine werden in Ungarn natürliech in Budapest verbraucht. Dann folgt Fiume, wo das Material des Hafens aus den Steinbrüchen der Stadt und den umliegenden Ortschaften, namentliech Cantrida und Prelucca beschaflt wurde. Beim Bau der Molos von Fiume wurden in Form von Steinwuif, Mauerwerk und Betonblöcken 50 Millionen Tennen Steinmaterials aufeebraucht. CG. Pp. 196 REFERATE. (3.) Bavek, Junrus : A rudai tizenkét apostol-bányatársulat aranybányá- , szata. (Der Goldbergbau der Rudaer 12 Apostel-Bergbaugesellschaft.) Bányászati és Kohászati Lapok 37. Jg.. Bd II, S. 290— 338. Über die gröbte Goldgrube Europas konnten wir bisher in der Fach- literatur kaum etwas finden. Über die geologiscehen und Gangverháltnisse sind wir zwar durch die Arbeiten von G. Pgmmics und Dr. M. v. Pánrx orien- tiert, über den Bergbau selbst aber ist, auBer einem kleineren Artikel von Á. BagrHanos, bisher sozusagen gar nichts erschienen. Es ist somit eine wert- volle Arbeit, die Bergingenieur J. BavER mit der Beschreibung der Goldgruben von Brád geliefert hat. Brád, der Ausgangspunkt des Zaránder Goldbergbaues liegt nahe zum Ursprung der Fehér Körös zwischen den Andesitkuppen des Erdélyrészi Érecz- hegység. Es befindet sich hier die Zentraldirektion jener Goldbergwerke, welche den Gegenstand vorliegender Arbeit bilden und welche die folgenden sind: Muszárier-, Zdraholczer-, Johann Evangelist-, Kristyórer und Rudaer 12 Apostel-Bergbaugesellschaften. Dieser Bergbaubetrieb be- findet sich an der 0- und W-Seite des Berges Bárza, auf einem Gebiete von 16 Ouadratkilometer, welches einst zu dem Komitat Zaránd gehört hat, heute aber dem Kom. Hunyad einverleibtist. Die Rudaer Gruben wurden bereits von den Römern betrieben, namentlich die Zsófia- und Mihály-Günge, in welche man unter dem heutigen Erbstollen bis zu 45 m Tiefe eingedrungen ist. Ihr Erbstollen war der Rudaer Anna-Stollen, unter welchen sie mit SohlenstraBen bis 125 m Tiefe vorgedrungen waren. Aus den Tiefbauen wurde das Wasser mittels Wasserhebungsrüdern gehoben und ist man vor zwei Jahren in den Rudaer Gruben auf die Reste solcher Rüder gestoBen. Auferdem fand man einen mit Aufsechriften versehenen eisernen Mörser, in welchem das Erz oder vielleicht nur das Freigold zerstampft wurde. Über das Sehicksal dieser Gru- ben im Mittelalter ist nicht viel bekannt. Im 18. Jahrhundert befanden sich dieselben im 6 Besitz der Familie Risrczex bis zur Hóna-Revolution. Spüter übergingen sie in den Besitz der Familie Grafen TorparaGHY und Baron Zxyxx. 80 lange sie in den Hünden dieser Familien waren, bewegte sich der Bergbau blo8 in den Grenzen der Kleinindustrie, obschon zwei Erbstollen aus- gelüngt wurden. Der grobe Bergbesitz wurde sodann in den Jahren 1884 und 1889 von der HaRxkrokrschen (ríesellschaft in (rotha angekauft, resp. auf Grund des österreichisehen Bergrechtes zu zwei Drittel unentgeltlieceh erworben. Die geologischen Verhültnisse der Gegend beschreibt Verfasser auf Grund der Schriften Pgimics" und v. Párrvs, resp. der mündlichen Mitteilungen des letz- teren, der vor kurzem auch im Földtani Közlöny (Bd XXXIII) eine interessante Mitteilung über die Altersverháltnisse der hier vorkommenden Andesite ver- öffentlicht hat. Von ihm erwarten wir die eingehende geologische Beschrei- bung dieses ungarischen Kaliforniens. Die ültesten Bildungen der Gegend sind die untertriadischen Melaphyrtuffe. Em Jura wurde dieselbe vom Meer über- flutet und wurden die Melaphyrtuffhügel die Wohnstátten von Riffkorallen. Die Jurakalke haben sich aus dem Kreidemeer in der Form von Klippen er- REFERATE. 497 hoben und wurden so von den Karpatensandsteinen umgeben. Aus der Trias hat das Eozán und Oligozün keine Ablagerungen hinterlassen ; umso müchtiger ist aber das Mediterran ausgebildet. Aus den neueren Grubenaufschlüssen ging hervor, daB die mediterranen Schichten auch unter der Andesitdecke vorhanden sind und sich bis zum Sehlot der Andesitvulkane erstrecken. Der Andesit weist drei Typen auf: Pyroxenandesit, Amphibolandesit und Dacit. Die Masse des Bárza ist von zahlreichen parallelen Güángen durchsetzt, deren Lüngenerstreckung manchmal mehrere Kilometer betrügt und welche aus dem Andesit auch in die ülteren Sediment- und Hruptivgesteine übergehen ; so im Valea Mori in das Mediterran, bei Muszári in den Melaphyrtuff. Das Streichen der Hauptgünge schwankt zwischen N und NW. Verfasser bemerkt, dab die Kraft, von welcher die gleich gerichteten und dichten Gangspalten des Csetrás hervorgebracht wurden, gröber und allgemeiner gewesen sein dürfte, als eine lokale postvulkanische Tátigkeit, wofür übrigens auch die geologisehen Detailaufnahmen der Umgebung sprechen. 350 herrschen z. B. in den eruptiven Urgesteinen Gabbro, Diabas, Ouarzporphyr des Gebirgslandes zwischen Al- vácza und Zám die gleichen (zwischen 23h—1h schwankenden) tektonisehen Richtungen, in welchen sich auch die Kupfergünge, ja hie und da sogar die Kiesstöcke an einander reihen. Die Glauchgünge sind grau gefárbte taube Gesteinsgünge, welche ülter, als die Erzgünge sind und deren Material von den Trümmern des Neben- gesteins geliefert wurde. Verfasser identifiziert diese Glauchgünge mit den Verwerfern der Kohleneruben und nicht mit den Schlammvulkanen. Die- selben sind aus dem Grunde von Wichtigkeit, daB sich ihre Spalten zur Zeit der Entstehung der Erzgünge stellenweise aufs neue geöffnet und eine gold- reiche Ausfüllung erhalten haben. Das Streichen der Erzgánge ist im allge- meinen NNW—5SS0, ihr Verflachen sehr steil. Der Ferdinand-Stollen verguert in einer Lönge von 1-8 Km. 50 Günge, der 2 Km. lange Muszári-Hauptschlag über 40 Gönge. Die Brzgünge sind den mündliechen Überlieferungen nach in den oberen Sohlen viel reicher, wie in den unteren, weshalb in den letzteren in früheren Zeiten nach Gold gar nicht geforseht wurde. Durch die Schacht- baue von Bárza und Muszári wurde insgesamt eine Tiefe von 120 m unter dem Erbstollen aufgesehlossen. Zwei der Tiefbaue haben bisher noch keine Tonne abbauwürdigen Erzes geliefert. Hieraus ist ersichtlich, daB sich die Abbau- würdigkeit aus dem Niveauunterschied des Rudaer Seitentales und des Haupt- tales der Fehér-Körös ergibt. Der gemeinschaftliche Erbstollen, der Bárzaer und Valemori Betriebsabteilung, der Viktor-Erbstollen, befindet sich 346 m ü. d. M., die höchste Sohle hingegen, der Ribiczey-Stollen, 530 m ü. d. M. Der 1800 m lange Viktor- und Ferdinand-Stollen wurde noch von den alten Besitzern, den miteinander prozessierenden grüflichen und frei- herrlichen Familien aus Rivalitát wáhrend nahezu eines halben Jahrhunderts ausgelüngt. Als sie nur mehr einige Hundert Meter vom Ziele trennten, über- gaben sie die Grubenwerke den jetzigen Besitzern, welche mit den beiden unvoll- endeten Stollen einen so glünzenden Betrieb unter dem Bárza einrichteten, wie ihn das scharfe Auge des Bergdirektors BiHARI im voraus erkannte. 498 REFERATE. Bei der Frage der Wasserhaltung erwáhnt Verfasser, dab die mediter- ranen Schichten das Wasser ableiten, wáhrend die Andesite und Gönge wasser- arm sind. Bezüglieh der Aufarbeitung der Erze hat die (Gesellschaft lüngere Zeit hindurch mit den cyanierenden Laugung experimentiert, doch war das Ergeb- nis ein negatives. Hienach wurden Versuche mit den amerikanischen Amal- gamtisechen unternommen und war das Resultat ein so sechönes, dab sowohl die Bráder, als auch die Kristyórer Pochwerke auf diese Art eingerichtet wurden. Das 120 m lange Pochhaus lüBt sich leieht überblieken. Es befinden sich in demselben 18 kalifornische Pochwerke, in welchen zusammen 190 Stempel tütig sind und zwar mit einem Gewicht von 350 und 180 Kg. Es erfolgen in jeder Minute 90 Schlüge mit 120—160 mm. Stempelhub. Der gröbBte Teil des aufgepochten Erzes amalgamisiert noch im Pochkasten, wáhrend das übrige durch die Amalgamierteller und Goldplachen aufgefangen wird. Der in den Lászrósehen Tellern erzeugte Goldamalgam wird monatlich einmal herausgenommen, was den Betrieb höchstens auf einen halben Tag unter- bricht. Das nach dem Ausbrennen erhaltene Rohgold wird von der Geldprüáge in Körmöczbánya zum BHinschmelzen übernommen. Der abflieBende Pochschlamm reibt pro Tonne noch immer 1—1-5 Gramm Gold mit sich, wesbalb gegen- würtig eine gröBere Schlichwüsche erbaut wird, die auBerdem noch das gute hahen wird, daB sie den aus dem Aufpochen von jáhrlieh 150,000 Tonnen Erzes in die Fehér Körös und auf die Felder ihres Inundationsgebietes gelangenden Pochsechlamm von den für die Fischzucht und den Ackerbau schüdlichen Stoffen, namentlich von den Kiesen, befreien wird. Die Feinheit des Goldes scehwankt zwischen "99/1000—"99 1000 mit einem Wert von 2200—2300 Kronen. Von 1884—190£ wurden 126 Meterzentner Gold produziert, im letzten Jahre 1219 Kg, so da$ die monatliche Erzeugung gegenwürtig 1 Meterzentner überschreitet. Die Goldproduktion des Rudaer Grubenbetriebes bildete im Jahre 1892 den dritten Teil (3590) der 3400 Kg betragenden Gesamtproduktion Ungarns. Der kleine Rudaer Betrieb nahm also innerhalb 20 Jahren einen derartigen Aufschwung, dab er zum bedeutendsten Goldbergbau Europas wurde, dessen Betriebsgewinn pro Kilogramm des erzeugten Goldes 900—1000 K, jábrlich über eine Million Kronen, betrügt. Zur Verhütung von Golddiebstülen wurde eine Grubengendarmerie orga- nisiert und bescháftigt die Rudaer Bergbaugesellschaft miteinbegriífen ihre Kohlengruben in Czebe etwa 2300 Arbeiter. Nach der Aussage von welterfah- renen Kapazitüten sucht diese Unternehmung am ganzen Kontinent ihresglei- chen und wetteifern ihre Gruben- und Pochwerke mit jenen von Transvaal und Kalifornien, ja es steht in den Krafteinrichtungen auch unter diesen in erster Reihe. KARL v. PAPp. LITERATULt 499 LITERATUR. (1.) Haravárs Gyura: Hálszeg— Szászváros— Vajda-Hunyad környékének geológiai alkotása. (— Der geologische Bau der Umgebung von Hát- szeg etc.) A magyar orvosok és természetvizsgálók 1903. évben Kolozs- várott tartott XXXII. vándorgyűlésének Munkálatai. Budapest 1904, 35 Seiten. Seit J. v. SzaBó weist die Reihe der ungarischen Geologen kaum noch einen Mann auf, der sich um die Popularisierang der (Geologie so viel be- müht hütte, wie Gy. v. Haravárs. Den Lieblingsgegenstand seiner Forschungen und Vortrüge bildet das ungar sche GroBe Alföld. Wie W. v. Zsirgmonpy der Schöpfer des artesisehen Brunnens Ungarns ist, so war es Gy. v. HALAVÁTS, der ihre geologisehen Vaerháltnisse ermittelte und mit denselben sowohl die Fachkreise, als auch das grobe Publikum bekannt machte. Als ein fleiBiger Vortragender in den Wandersitzungen der ungarischen Árzte und Naturfor- scher, lie5 er in den letzteren Jahrzehnten nur selten eine Versammlung vor- übergehen, wo er nicht in wirkungsvollen Vortrágen die geologisehen Ver- háltnisse des ungarischen groBen Beckens geschildert hütte. In der vorjáhrigen Wanderversammlung hat er sich aber von seinem Lieblingsthema abgewendet und ist auf die Beschreibung einer der kompliziertesten Gebirgsgegenden Ungarns übergangen. HaArzavárs zeigte mit diesem seinem Vortrage, dab man die sehwersten und ermüdendsten Fragen dem Auditorium verstándlich machen kann, wenn man das Thema richtig zu behandeln weiN. Das in Rede stehende CGtebiet breitet sich zwischen dem Zsigor (1458 m) und Muncsel (1615 m) aus, umfabt auch das Becken von Hátszeg und er- streckt sich bis zu dem Vorland der Pojána Ruszka, resp. bis zam Inunda- tionsgebiete des Flusses Maros. Die orographisehen Verhültnisse hüngen mit dem geologisehen Bau eng zusammen. Whrend námlich die Gebirge von kristallinisehen Sehiefern und kretazeischen Ablagerungen gebildet werden, besteht das Hügelland aus neogenen Sedimenten und sind die Schotterterrassen Bildungen des Diluviums, die Inundationsablagerungen aber solche des Allu- viums. 1. Die kristallinischen Schiefer sind durch ihre mittlere und obere Gruppe vertreten. Aus Gesteinen der mittleren Schiefergruppe besteht das Hochgebirge im 50-lichen Teile und bilden hier dieselben eine 0—W-lich streichende Synklinale, deren Mittelpunkt sich im Valea Godjanului befindet. Doch finden wir die öSpur dieser groBen Synklinale auch in jener kleineren, welche in der jenseits des Sztrigy sich erhebenden Partie vorhanden ist. . In der mittleren Schiefergruppe finden sich auch Manganerze mit 1590 Mangan- gehalt und infolgedessen ohne praktischem Wert. In der oberen kristallinisehen Schiefereruppe ist die Partie bei Alsótelek interessant, wo die Sehiefer stark gefaltet sind und ihr Vertlachen bei konstantem 0—W-lich Streichen fácher- artig aus der südliehen in die nördliche übergeht. Infolge der Sehichtenstö- 500 LIVEBRATUR. rung waren Spalten entstanden, in welchen sich Hisenerze ablagerten und reihen sich die linsenartigen Stöcke derselben, dem Streichen des Gebirges entsprechend, in einer (reraden zwischen Alsótelek und Gyalár an einander. Das Eisenerzvorkommen wird vom Verfasser als Lagergang bezeichnet. 2. Eruptive Dykes — Granit, Porphyr, Melaphyr — durehbrechen bei Ósebes- hely und Cserna die kristallinisehen Schiefer. 3. In der mittleren Partie der erwáhnten Synklinale lagert konkordant auf den Schiefern ein dolomitiseher Kalk, welcher vom Verf. in das Devon gestellt wird. Derselbe dolomitische Kalk wurde in der Gegend von Romángladna auch von F. ScHAFARZIK nach- gewiesen, der bezüglich seines Alters bemerkt, dab der Kalk jünger, als die Phyllite ist, es aber vorláufig Sache der Auffassung bleibt, in welche palüo- zoisehe Formation derselbe gestellt wird. 4. Jurassischer Hornsteinkalk kommt am FuBe des Pojána-Ruszka Gebirges und in demselben ein grölerer unter- irdiseher Wasserlauf und mehrere Höhlen vor. 5. Neokomer Kalkstein erhebt sich unmittelbar auf den kristallinisehen Schiefern bis nahezu 1100 m Höhe in der Gegend des Sipot. Bei Oláhponor fand Verf in demselben Korallen und Reguienien. Die unterirdisehen Wasserlüufe dieses Kalkgebietes entsprin- gen sámtlich aus dem kristallinisehen Schiefer und gelangen nach kürzerem oder löngerem unterirdisehen Weg an der anderen Seite des Kalkes wieder an die Oberflche. 6. Diesem Kalk lagern cenomane Sandsteine auf, die Mil- lonen von Nerinea incavata- und Actaeconella gigantea-Schalen führen. Auf diese folgt eine Mergelschichte mit zahlreiechen Ammonitenresten, worunter Acanthoceras Rhotomagense, A. Mantelli, A. cenomamense, A. harpax, Puzosia plamulata und Sonneratia Dutempleanus die hüufigsten Arten sind. Im Sand- mergel von Fegyer fand Verf. nebst Orbitulina concava zahlreiche Korallen- reste. 7. Senomische Tonschiefer in der Umgebung von Galacz und Puj mit sehr zahlreichen Fossilien, die auch von F. Br. Nopcsa jun. besehrieben wur- den: (rervilia solenoides, Gyrena solitaria, Trigonia Vaalsiensis, Pecten vir- gatus, Limopsis calvus, Cucullaea austriaca, Pholadomya gramaulosa, Natica bulbiformis, Aporrhais megaloptera etc. 8. Westlich von den bisherigen ober- kretazeischen Bildungen treffen wir das jüngste Glied der Kreidezeit an der Oberfláche in Form groben Gruses, schotterigen Sandsteines und Konglome- rates an. Diese Ablagerungen sind in der Literatur unter dem Namen Szent- péterfalvaer Schichten bekannt und wurden aus diesen Sumpfwasser- sedimenten von F. Br. Nopcsa jun. Telmatosaurus transilvanicus, Nopcsa, Mochlodon Suessi, Nopcsa, Pterosaurus sp. bestimmt. Nachdem sich am Ende der Kreidezeit die Meere zurückgezogen hatten, blieb im Becken von Hátszeg ein weit ausgebreiteter Sumpf zurück, nach dessen Austrocknen dieser Teil lange Zeit hindurch Festland war. Es gelang hier nömlich nicht eine Spur des Bozüns und Oligozüns zu entdecken und haben sich somit die paláogenen Meere hieher nicht erstreckt. 9. Erst im Neogen wurde dieses Gebiet wieder vom Wasser überflutet. Die mediterranen Schichten führen groBe Massen von Fossilien, deren bekanntere Fundorte : Velsőszilvás, Felek, Nagyoklos und Bujtur sind. In den oberen Teilen der mediterranen Stufe finden sich Lignitflötze und noch weiter oben auch Gips- LITERATUR. 501 lager, die in BRomosz abgebaut werden. In der Náhe von Berény gelangte durch eine 560 m tiefe Bohrung Salzwasser an die Oberfláche. 10. Auch die sarmatische Stufe führt zahlreiche Fossilien und ist dieselbe unten von Ton, weiter oben von schotterigem Sandstein und sodann von Grobkalken mit Ab- drücken von Mactra, Modiola, Cardium, Cerithium ete. vertreten. 11. Nach dem Rückzuge des sarmatischen Meeres begann die zerstörende Tátigkeit des Wassers der allmühlich sich ausbildenden FluBsysteme, die auf ihren Inun- dationsgebieten jedoch auch Schotter ablagerten, der in Form von Terrassen die heutigen Inundationsgebiete begleitet. 12. Unter den alluvialen Bildungen ist der Kalktuff zu erwáhnen, der bei Kalán von Thermalguellen abgelagert wurde. Im Inundationsgebiete des Sztrigy, nicht weit von dem Kalktufthügel entfernt, dringt das eine Temperatur von 309 (C besitzende Wasser auch heute an drei Punkten zutage. GEBE (2.) SzápEczky Gyura: A nagybáródi rhyolithról, mint a Vlegyásza-Bihar- hegység eruptivus tömegének É-i fotytatásáról. (— Über den Rhyolith "von Nagybáród, als die N-liche Fortsetzung der eruptiven Masse des Vlegyásza-Biharhegység.) Az Erd. Muz. Egyl. orvos-természettud. Érte- sítője. Bnd XXV, 1903, p. 170—193. Ung. u. deutsch. Kolozsvár, 1904. Nach eingehender Besprechung der N-lich von Nagybáród auftretenden Khyolithe und der in ihrer Umgebung vorkommenden kristallinisehen Schiefer, oberkretazeiscehen und sarmatisehen Schichten wird nachgewiesen, dab dieser Plagioklasrhyolith der in der Erdrinde verbliebene Teil eines ONO-lichen Eruptivzuges ist, welcher nur mit seiner oberen Partie an die Oberflüche und von hier in die oberen Kreide- und oberen Tertiárschichten gelangt war. Der Rhyolithzug hat die NW-lich gerichteten Falten des Rézhegység guer durchbrochen, aus diesen Mineralien und Gesteinstrümmer in sich ge- sehlossen und an den Kontakten den kristallinisehen Schiefer in Leptynolith und Hornstein umgewandelt. Nachdem 6 Rhyolithstücke auch in die oberen Kreideschichten und zwar in ihren tieferen Partien eingeschlossen vorhanden sind, mubBte derselbe vor deren Ablagerung emporgedrungen sein. Nach Ab- lagerung der oberen Kreideschichten wurde die vulkanische Töütigkeit mit kieselsauren Ouellen und Erzablagerungen beendiegt. Die Rhyolitheruption von Nagybáród bildet die Fortsetzung der vom Verf. aus dem Vlegyásza-Biharhegység beschriebenen; sie besteht gleichfalls aus Plagioklasrhyolith, wie der gröbBere Teil dieser letzteren und steht eben- falls mit oberen Kreideschichten in Kontakt, wie der namentlich im N-liehen Teile der Vlegyásza vorhandene Rhyolith. Auch in den oberkretazeischen Breccien der Vlegyásza treffen wir Rhyolithtrürumer an, anderseits werden auch diese oberkretazeisehen Sedimente von der spüteren Rhyolitheruption durehbrochen. Jene Anschauung des Verf., wonach die grobe Andesittafel S-liceh der Vlegyásza-Spitze gleichfalls vor der Ablagerung der oberkretazeisehen Sedi- 502 LITERATUR. mente erfolgt wáre und welcher derselbe bereits in einer früheren Arbeitt Ausdruck gegeben hat, steht mit unseren bisherigen Beobachtungen in völli- gem Widerspruch. Mit Bedauern vermibt der Leser in dieser interessanten Arbeit Karten- skizzen und Profile, welche zum leichteren Verstündnis der Beschreibung und der tektonischen Verhültnisse viel beigetragen hütten. M. v. PánrY. (3.) K. SZENTPÉTERI SIGMUND : A túr—toroczkói eruptlivus vonulat kőzettani viszonyai. (— Die petrographischen Verhültnisse des Eruptivzuges Tur— Toroczkó.) Az Erd. Muz. Egyl. orv.-természett. Értesítője. Bd. XXVI. Kolozsvár, Ung. u. deutsch. 1904. Mit 1 geolog. Karte. In dem von Tur bis zam Durechbruch des Aranyos reichenden, aus ülte- ren Eruptivgesteinen bestehenden Teile des Tur— Toroczkóer Gebirges, dessen Gesteine auf KocHs geologiseher Spezialkarte als cAugitporphyrit und Mela- phyr, deren, sowie der Ouarz- und Felsitporphyre, Tuffe und Breccienp zusam- mengefabt wurden, unterscheidet Verf. die folgenden : I. Eruptive Massengesteine. A) Porphyre. a, Owarzporphyre. das Orthoklasporphyre. B) Porphyrite. b, Albit-Oligoklasporphyrite. b, Oligoklas-Andesin-Ouarzporphyrite. b, Andesin-Labrador-Amphibolporphyrite. b, Labrador-Bytownit-Pyroxenporphyrite. II. Eruptive Sedimente. A) Porphyrtuffe mit Breccien und Konglomeraten. B) Porphyrittuffe mit Breccien und Konglomeraten. Die hübsche übersiehtliehe Karte gibt einen Begriff über die Verbrei- tung dieser Bildungen und erkennen wir aus derselben, daB die eruptiven Sedimente und Trümmerbildungen überall vorwiegend auftreten. Unter den Porphyren sind die Orthoklasporphyre, unter den Porphyriten die Pyro- xenporphyrite vorherrschend. Bei dem letzteren unterscheidet Verf. 1. Augit- Biotitporphyrit; 2. Augit-Amphybolporphyrit ; 3. Augitporphyrit und 4. Hyper- sthen-Augitporphyrit. In der Lagerung der gewöhnlich gut geschichteten vulkanisehen Trüm- merbildungen wurde überall eine Regelmüfgigkeit konstatiert, dab nümlieh zu unterst die basisehsten sehwarzen Porphyrittuffe vorhanden sind, auf dieselben Porphyrittuff mit Breccien und Konglomeraten folgt, auf diese sich Porphyr- tuff mit Breccien und Konglomeraten lagert, wührend sich zu oberst ein k J. Szápzozky: Beitrüge zur Geologie des Bihar-Vlegyásza-Gebirges. Föld- tani Közlöny, Bd XXXIV, pag. 115. LITERATUR. 503 heller, grünlich oder blüuliehgrün gefárbter, anscheinend homogener Porphyr- tuff befindet. Die gewöhnliche Streichrichtung der Tuftschichten ist auf dem ganzen Gebiete NO—SW, was mit dem Streichen des ganzen Gebirges über- einstimmt; Verflachen gegen NW. Die obersten Porphyrtuffschichten fallen unter die oberen Jurakalke ein und sind somit ülter, als diese, was mit den Verhültnissen des Prezhegység im Gegensatz steht, wo PRgimics nachgewiesen hat, dab dort die Eruption der Porphyre und Porphyrite nach dem Jura erfolgt war und bloB der basischsten Pyroxenporphyrit (Melaphyr) ülter, als jurassiseh ist. — Die alten Eruptiv- gesteine des Tur—Toroczkóer Gebirges gehören einem Eruptionszvyklus an, welcher mit dem Ausbruch des basischsten Gesteins begonnen hat und mit dem sauersten beendigt wurde. M. v. PÁLyY. (4.) Pányy, Dr. Moriz v. — SCHAFFER ANTON : Szalvélemény a Duna jobb- és balpartján Dévénytól Krecedinig feltárt és megvizsgált Lbóbányák- ról. (Gutachten über die am rechten und linken Ufer der Donau von " Dévény bis Kreéedin aufgeschlossenen und untersuchten Steinbrüche.) Visegrád, 1900. Die Verfasser waren vom ungarischen Ackerbauminister mit der Unter- suchung der Steinbrüche lüngs der Donau und deren Material vom (Gesichts- punkte seiner Verwendbarkeit zu Wasserbauten betraut. In praktischer Hinsicht warden die Gesteine wie folgt klassifiziert: 1. Erstklassige Steine, welche den Hinwirkungen der Atmospharilien, des Wassers und Frostes ohne Verwitterung widerstehen und zu jeder Flufregulierungsarbeit geeignet sind; 2. Zweit- klassige Steine, die ihres loseren Gefüges halber nur als Steinwurf verwendet werden können; 3. für bestündig unter Wasser befindlicehen Steinwurf eignen sich jene zweitklassige Steine, die den Atmosphürilien ohne Verwitterung wenigstens kurze Zeit zu widerstehen imstande sind; 4. weniger feste und műürbe Gesteine, zum Bedecken des Betterundes und als Ausfüllungsmaterial. Die Steinbrüche lüngs der Donau werden in zwei Gruppen beschrieben u. zw. in der ersten Gruppe die zwischen Esztergom und Kreéedin befind- lichen 23, in der zweiten die zwischen Esztergom und Dévényújfalu gelegenen 6 Steinbrüche. Die gröbten Steinbrüche unter allen sind die des Csódihegy bei Dunabogdány, deren Gestein ein granatführender Biotit-Amphibolandesit ist, welcher zwiebelförmig aufeinanderfolgende Bünke bildet. Durch die Ab- trennungsíláchen der Kuppenlehne wird das Gestein in prismatische, würfel- förmige Blöcke zerlegt. Aus dem Andesit mit Schalenstruktur werden gröbten- teils Steinwürfel hergestellt. Nachdem die sümtliehen Steinbrüche von Duna- bogdány blob 2—3 Km von der Donau entfernt sind, kann ihre Lage als sehr vorteilhaft bezeiehnet werden. Die jührliche (resamtproduktion derselben betrágt 3 Millionen Pflastersteine und 150,000 Kubikmeter erstklassigen Bruch- stein. Diese Steinbrüche bescháftigen bestündig 250-—300 Steinmetz, 300— 400 Steinbrecher und 150—180 Fuhrleute. In der Gemarkung von Szob, Kom. Hont, ist ebenfalls ein gröbBerer — der Sághegyer — Steinbruch vorhanden. Der 504 LITERATUR. hellgraue, feinporphyrische Amphibol-Biotitandesit desselben gibt für Wasser- bauten gleichfalls einen erstklassigen Stein ab. Gegenwürtig dient er grölBten- teils zur Herstellung von Steinwürfeln und werden jührlich ca 50000 Kubik- meter davon produziert. Der fachmübig betriebene Steinbruch ist 600 m lang, die Felswand 50 m hoch und befindet sich derselbe blob 4 Km von der Donau entfernt. Das Gestein des im Préposthegy bei Dömös, (Kom. Esztergom), eröfifneten Steinbruches hat sich als erstklassiger Amphibolandesit erwiesen und ist kaum 3 Km weit von der Donau entfernt. Von den Kalksteinbrüchen liefert der bei Sóskút, (Kom. Fejér), NW-lich der Gemeinde befindliche erst- klassiges Material, welches sarmatischer Grobkalk ist und gegenwürtig in drei Höfen durch den Püchter des Domkapitels von Székesfehérvár abgebaut wird. Die Steinbruchkolonie bescháftigt bestündig 200 Steinmetz und 100 Taglöhner und produziert jührlich 18,000 Kubikmeter. Das erstklassige Gestein wird hier aussehlieflieh zu Steinmetzarbeiten verwendet; als Bruchstein ist es zu teuer und kommt daher bei Regulierungsarbeiten nur selten in Verwendung. Der Steinbruch ist 17 Km von der Donau entfernt und bis Tétény mit derselben durch eine Industriebahn verbunden. Die diluvialen Kalksteinbrüche von süttő geben bei einer Jahresproduktion von 80,000 Kubikmeter einen aus- gezeichneten Baustein, der auch für Wasserbauten erstklassig ist. Die Ent- fernung von der Donau betrüágt 3—4 Km. Ausgebreitete Steinbrüche finden wir auch bei Villány. Die Trias- und Malmkalke des Kom. Baranya sind für Regu- lierungszwecke erstklassige Steine, jedoch etwas weit von der Donau— 27 Km vom Mohácser Ufer — entfernt. Bedeutend nüher gelegen sind die Dogger- kalke von Szabar, die sich besonders für Uferverkleidungen eignen. Beachtens- wert sind die Granititsteinbrüche von Dévény, 27 Km von der Landes- grenze entfernt, an den Vorstöben der Kleinen Karpaten. Von ihrer Produk- tionsfáhigkeit zeugt die Tatsache, daB für die oberen Donauregulierungsarbeiten von hier jöhrlich 180,000 Kubikmeter Granitit geliefert wurde. 438 (5.) Nopcsa, FRasz Baron, jun. : Dinosaurterreste aus Siebenbürgen III. Weitere Schádelreste von Mochlodon. Mit 2 Taf. u. 21. Textfig. (Be- sonders abgedruckt a. d. 74. Bande d. Denkschr. d. math.-naturwiss: CI. d. k. Akad. d. Wissenseh. Wien, 1904. CR (6.) ORosz ENDRE : Őslényi adatok az erdélyi medencze területéről. (— Pala- ontologische Beitráüge aus dem siebenbürgisehen Becken.) Az Erd. Muz. Egyl. orvos-természettud. Értesítője. Band XXV, 1903, p. 196—207. Kolozsvár, 1904. Verfasser, der sich hauptsáchlich mit Archáologie befabt, verfolgt die aus den diluvialen Bildungen des siebenbürgisehen Beckens hervorgehenden Ursüugerreste mit Aufmerksamkeit und publiziert in vorliegender Schrift fos- sile, gröbtenteils diluviale Ursüugerreste aus der Umgebung von Komlósujfalu, Vajdaháza, Drág, Magyarnagyzsombor, Kolozsvár, Szamosfalva, Apahida,: Sza- mosujvár, Szentegyed, Melegföldvár, Szászujörs, der Spalte bei Torda, von Maroslekencze, Arany und Bolya. M. v. Párnrx: LITERATUR. D0bH (7.) MELLINGER, WILHELM: A magyar királyi államvasutak vonalain fúrt artézi kutakról. (— Über die auf den Linien der königlich ungarischen Staatsbahnen gebohrten artesischen Brunnen.) Vasúti és Hajózási 1a610s lap. V. Jg. 1903. S. 254—281. 5 In dieser populáren Arbeit werden in anziehender Weise das Wesen; der artesischen Brunnen, die Werkzeuge und Methoden der Tiefbohrung, fer- ner die Wasserstationen und Wasserhebungseinrichtungen, mit den Linien der ungarischen Staatsbahnen entnommenen Beispielen . illustriert, beschrieben. Es ist dies sowohl für den Laien, als auch den Fachmann eine lehrreiche Arbeit. Verfasser ist als Ingenieur der ungar. Staatsbahnen nicht nur ein ge- diegener Fachmann in den artesischen Brunnenbohrungen, sondern verfügt auch über einen gewandten Vortrag und weiB seine Ausführungen durch zahl- reiche Skizzen noch leiechter verstündlich zu machen. ii Im Netze der ungarischen Staatsbahnen sind 200 Bohrungen vorhan-, den, worunter aber blos 43 über die Oberfláche sich erhebendes Wasser geben ;. das Wasser der übrigen bleibt in gröberer oder geringerer Tiefe unter der- sélben. Der kleinste Bohrbrunnen (bei einem Wichterhause der Linie Bátyu—; Munkács) ist 16 m, die tiefste Bohrung (in der Station von Szabadka) 600 m tief. Zur Bohrung des letzteren Brunnens wurden zehnerlei Rohre verwendet, worunter das erste Bohrrohr eine lichte Weite von 280 mm., das letzte eine solche von 48 mm. besitzt. Die meisten Brunnen wurden mit eimerlei Röhren und zwar von 76 und 106 mm. lichter Weite gebohrt;..die Herstellungskosten der letzteren betragen pro laufenden Meter 38 Kronen, wáh- rend sich die mit mehrerlei Rohren hergestellten Bohrbrunnen auf 76 Kronen pro Meter belaufen. Auf die gesamten Bohrungen wurden von der Direktión der ungarischen Staatsbahnen circa 700000 Kronen verausgabt. Über das Abnehmen des Wassers der artesischen Brunnen werden mehrere Daten erwáhnt. 50 gibt der Brunnen von Szabadka aus 196 m Tiefe gegen- würtig tüglich 242 Kubikmeter Wasser, wáhrend er früher viel mehr gegeben hat. In Szeged gab der 217 m tiefe Rókuser artesische Brunnen 18589 noch 390 Kubikmeter 8 m über die Oberflüche sich erhebenden Wassers, heute nur. mehr 200 Kubikmeter, trotzdem die Ausfluböffnung um 1 m herabgesetzt wurde. Beim 218 m tiefen artesiscehen Brunnen von Szatymáz war 1899 die Wassermenge 160 Kubikmeter und erhob sich die Wassersüule 12 m über die Oberfláche ; heute gibt derselbe in 9 m Höhe nur mehr 106 Kubikmeter., Die Ursache für die Wasserabnahme liegt darin, dab. in Szeged und Umgebung in neuerer Zeit zahlreiche artesisehe Brunnen gebohrt und auf diese Weise die wasserführenden. Schichten übermábBig in Anspruch genommen wurden. G. 1 (8.) PazáR, Srerax: A mélyfúrás módszerei. (— Die Methoden der Tief- bohrungen.) Természettudományi Közlöny. Jg. 1901, .Heft 382, §. 100—407. VE Es werden die in; Anwendung befindlichen. Tiefbohrmethoden geschide dert. Bei kleineren Tiefen von 50—60 m ist es angezeigt, die Trockenbohrung Földtani Közlöny. XXXIV. köt. 1904. 33 n06 LITERATUR, und Reinigung anzuwenden. Bei mittleren Tiefen zeigt sich die Spülmethode empfehlenswert. Bei verháltnismábig gröleren Tiefen mubB nebst Kombination der verhergehenden Methoden der Diamantbohrer in Anwendung gebracht werden. Bei wissenschaftliche Zwecke verfolgenden Bohrungen ist die Kern- bohrung erforderlich, welche mit eigens zu diesem Zwecke hergestellten hohlen Bohrgeráten gewöhnlich mit drehender Bewegung durchgeführt werden. (eőasó (9.) PazáR, STEFAN: Néhány újabb hazai mélyfurásról. (— Über einige neuere Tiefbohrungen in Ungarn.) Magyar mérnök- és építész-egylet Heti Értesítője. XXI. Jg. 1902, S. 180. Es werden die Profile von folgenden Bohrungen mitgeteilt: 1. Mező- hegyes; der artesische Brunnen ist 504 m tief; das Wasser erhebt sich 0:5 m über die Oberfláche; Ouantitát desselben 55 7 pro Minute, Temperatur 317" C und überdies 20 l Gas, das sich zu Beleuchtungszwecken und Motor- betrieb eignet. 2. Békés; der artesische Brunnen ist 458 m tief und liefert 12 1 Wasser von 217" C Temperatur pro Minute, das sich 70 m über die Oberfláche erhebt. 3. Sashalom-Puszta bei Abony, Kom. Pest. Tiefe 316 m, 200 l pro Minute, Temperatur 289 C. 4. Paládics-Puszta, Kom. Pest, Tiefe 290 m, 360 l pro Minute, Temperatur 269 C. 5. Sárosd, Kom. Fejér, Tiefe 70 m, Wassersüáule 0-5 m über der Oberfláche, 47 ! pro Minute, Tem- peratur 149 C. GEBE (10.) PazáR, STEFAN: Alföldünk ivóvize. (— Das Trinkwasser unseres Al- föld.) Magyar mérnök- és építész-egylet Heti Értesítője. XXI. Jg. 1902. In der Einleitung wird zwischen den sanitáren Verhültnissen der deut- séhen und ungarischen Stüádte eine Parallele gezogen, wobei Verfasser zu der Über- zeugung gelanegt, dab die artesisehen Brunnen nicht nur nicht vorteilhaft für die sanitáren Verháltnisse der Stüdte im ungarischen Alföld sind, sondern vielmehr ein Hemmnis für eine radikale Lösung der Frage bilden, nachdem durch sie die Herstellung von einheitlichen Wasserleitungen auf lange Zeiten hinausgeschoben wurde. Es genügt nicht das Wasser zu beschaffen, es muG der Bevölkerung auch zugánglieh gemacht werden. Im weiteren wird die Was- serbeschaffung, das Durchlassungsvermögen des Bodens und der Zusammen- hang zwischen Grund- und Niedersehlagswasser erörtert. Die Wüsser werden in zwei Gruppen eingeteilt: ober- und unterirdisehe Wüsser. Zu den letzteren werden die Ouellen und sümtliche unterirdiscehe Wöiüsser gezáhlt. Nach dem Verfasser kann das Wasser von keiner Tiefbohrung für den Organismus schüdlich sein, da der Ursprung der Wüsser die Möglichkeit einer Verunreinigung und schádlicher Keime ausschlieBt. Auf das Urteil der Chemiker legt Verfasser kein Gewicht, die z. B. das artesiscehe Wasser von Makó als für die Gesundheit gefáhrlich bezeiehnet haben. Und diese Anschauung vertritt er, trotzdem ihm bekannt ist, dab der Bohrer hüufig Lignite erreicht, aus deren Pyrit sich sal- LITERATUR, 507 petrige Süure und schüdliche Gase entwickeln können. — Es ist möglich, ja sicher, dab es für die Gesundheit schüdliche artesisehe Wöüsser gibt. C. P. (11.) PazáR, STeran : Vízbeszerzés mélyfúrás útján.(— Wasserbeschaffung im Wege der Tiefbohrung.) A magyar mérnök- és építész-egylet Köz- lönye. Bd XXXVIII, 1901. Heft VI, 5. 252—258. Vor allem werden die Ursachen der rapiden Zunahme unserer artesischen Brunnen und der durch dieselben verursachten Wasserverschwendung be- leuchtet. Unter den 800 artesischen Brunnen des Alföld (hieher die mit Pump- vorrichtungen versehenen Bohrbrunnen nicht gerechnet) befinden sich blóB einige, deren Wasser aufgefangen wird; ein groBer Teil des Wassers flieBt unbenützt ab. Zur Regulierung der Wassermenge eignet sich bei artesisechen Brunnen am besten die Hebung der konstanten Austlubhöhe. In Szigetvár wurde — wo an der Oberflüche 600 ! Wasser pro Minute ausgeflossen ist — der AusfluB auf 7 m gehoben, wo die Wassermenge auf 180 / herabsank, was .dem Bedürfnis der Gemeinde genügte. — Hierauf werden die Bohrungen in Gebirgsgegenden besehrieben. In Nyitra wurde bis 150 m Tiefe kein über die Oberfláche sich erhebendes Wasser gefunden. Das Wasser desin Lazony, Komitat Zemplén (120 m ü. d. M.) 1901 gebohrten 211 m tiefen Brunnens blieb 18 m unter der Oberfláche. Die 150 m tiefe Bohrung in Alsóremete, Kom. Bereg, liefert wenig über die Oberfláche ansteigendes Wasser. In den vier artesischen Brunnen (Tiefe 60—100 m) von Gyöngyös (170 m ü. d. M.) bleibt der Wasserspiegel 30—40 m unter der Oberflüche. Die 120 m Bohrung in Belényes, Kom. Bihar (190 m ü. d. M.) liefert 250 7 Wasser pro Minute, welches sich über die Oberfláche erhebt, wührend man in Ökövös in 300 m Tiefe bloB aufsteigendes Wasser erhielt. Der 300 m tiefe artesisehe Brunnen in der am Flachland gelegenen Ortschaft Nagyrábé gibt auber reichlichen Wassers von 2307 C Temperatur noch 20 Z Leuchtgas pro Minute. Erwaáhnt zu werden verdient auch der 500 m tiefe Brunnen auf der Wasserscheide der Donau und Tisza, auf der Szentgyörgy- Puszta (186 m ü. d. M.), dessen Wasser 15 m unter der Oberfláche bleibt. Von den in jüngerer Zeit gebohrten artesischen Brunnen des ungarischen GroBen Alföld ist der dritte Brunnen des Staats-Gestütsprádiums zu Mezőhegyes erwálhmenswert, welcher aus 470 m Tiefe 86 l Wasser (Temperatur 359 0) und 30 /! Leuchtgas liefert. In dem Badeort Buziás, Kom. Temes (130 m ü. d. M.), ist der Szent-Antal- Wunderbrunnen 102 m tief und steigt aus der 63 m tief gelegenen wasser- führenden Schichte desselben, einem Springbrunnen gleich, bis zu 35 m Höhe 500 ! Salzwasser pro Minute in Begleitung von Methan (?) und Kohlen- sáure empor. Bin anderer Springguell ist 7 Km. von Buziás entfernt, in der Ortschaft Hittyiás (105 m ü. d. M.) vorhanden, dessen Wasser aber vollkom- men rein ist. CE 38k ÜSS LITERATUR. (12.) VARGHA, GEoRkc : Buztás és géyzírszevű szökőforrása. (— Buziás und sein géiserartiger Springguell.) Térmészettudományi Füzetek. 28. Jg. Temcsvár, 1904. S 62—68. Die kohlensáure- und -eisenhültigen Wáisser von Buziás werden schon seit uralten Zeiten zu Heilzwecken benützt. In der 132 m ü. d. M. gelegenen Badekolonie und deren Umgebung befinden sich circa 40 Mineralguellen mit 43—14"" C.-gem Wasser. Nachdeim die Badekolonie keine SüBwasserguelle be- sitzt; lieBen die, Püehter im vorigen Jahre durch einen Temesvárer Brunnen- meister elnen artesischen Brunnen bohren, Durch diese Bohrung wurde ein műichtiger Springdguell, das Mineralwasser des Szent-Antal-Wunderbrumnens, ersthlossen. Die Brunnenbohrung wurde ram 3. November 1903 in Angriff genommen und zwar mit einem Rohr von 65: mm. lichter Weite; "bei 20 m "Piefe wurden lignitisehe Hinschlüsse, bei 35 m sehwarzer, schlammiger Torf erbohrt. Von hier angefangen folgte bis 62 m ein grauer Sand. Hier. strömten plötzlieh Gase aus, welche das Wasser hoch emporschleuderten. Naéhdem man dies blob für eine lokale Gaseruption hielt, wurde die "Bohrung im grauen Sand bis zu 103 m Tiefe fortgesetzt, wo der Bohrer auf ein festes (Gestein gestoBen ist. Hierauf wurden die Rohre am 17. Dezember bis zu 63 m empor- gezogen, von wo das Wasser sich in einem 50 m hohen Strahl über die Ober- flüche. erhoben hat. Dasselbe hatte anfangs groBe Sandmassen mit sich gerissen, was bis Februar 1904 andauerte. Auf Anraten Prof. L. v. Lóczys wurden so- dann dünnereijRohre in Anwendung gebracht, wodureh der Sandtransport aufhörte und das Wasser sich blo8b circa 307-m über die Oberfláche erhob. Nachher wurde die Höhe noch weiter herabgedrückt. Die Temperatur des Wassers ist 149 C, die Ouantitát 4007 pro Minute, die ehemische Zusammen- setzung nach CzIRÁKY und -BERNAUER die folgende : f Na Cl VEL a dézt e TER VÉ 3 1706 j I ég lj kidtzn és sége SE s 0:848 LER7Jall 5 S KEKE £ ösrtolbjó : 2:34.1 Mg H, CO, szd ke s EZRET 1338 Fe H, €0, . KELLY E ze Sárát 0-047 TTELOSS NN (0 ő gát ÉN egésze OKE E Gesamtmenge der festen Bestandteile 6"501 l Vreie Kohlensüure pro Liter 412 cm, i Der salz- und kohlensüureháltige Springguell von Buziás wird also auBer des hydrostatisehen Druckes auch durch den Gasdruck emporgetrieben und werden die pro Minute 50—65 rhythmischen StöBe dureh den Druck der freien Kohlensáure verursacht. : fi Der Strahl des Springguells von Hittyiás (105 m ü. d. M.), welcher sich 7 Km. von Buziás entfernt befindet, erhebt sich nur 4 Km. über. die Oberfláche; sein Wasser ist blob etwas eisenhültig und wird demnach, trotz- dem er aus einer ühnlichen Tiefe — 56 m — kommt, jedenfalls von einer ande- ron wasserführenden Schichte gespeist. GB .(LITERATUR. 509 (13.) PaAzáR, STEFAN : A buziási Szent- Antal-csodakút. (— Der Szt.-Antal- ." Wunderbrunnen von Buziás.) Természettudományi Közlöny. Heft 420. " Budapest, 1904. S. 496— 499. r ! Dem Wesen nach dieselbe Besehreibung, wie in obiger Arbeit, nur wird auch die Photographie und das Bohrprofil des Wunderbrunnens mitgeteilt. Das geológisehe Alter und das bei 103 m erbohrte Gestein wird von keinem der beiden Autoren benannt. i Cs B: (14.) HAwkó-MELczER : Asványtan és chemia.? Vor allem müssen wir die erfreuliche Tatsache konstatieren, daB dieses Werkchen mit der veralteten, schablonenhaften Auffassung. bricht. Dasselbe wurde im Sinne des neuen Lehrplanes für Mittelscehulen bearbeitet, welcher die. Chemie mit der Mineralogie in einen engen Konnex bringt und eine rein deduktive Methode fordert. Die Verf. waren bestrebt im Sinne desselben eine gründliche Arbeit zu liefern. Dieselbe; unterscheidet sich wesentlieh von dersin deduktiver Auffassung geschriébenén S. Rornséhen Mineralogiée schon in der Beschreibung der Mineralién, da hier die Eigenschaften der" Mineralien nicht im Geiste der LüBENxschen Schule nach einem gewissen Schema aufgezühlt, sondern die wesentlithen KHigenschaften hervorgehoben werden, auf Grund welcher der Schüler das fragliche Mineral- zu erkennen und von anderen zu untérseheiden vermag. Die Verf. haben den Fortsechritt der beiden Wissen- schaften mit Aufmerksamkeit verfolgt und die neuesten Ouellen benützt, so daB ihre Arbeit zuverlüssige Daten enthült. Die Einteilung derselben ist folgende : I. Teil. Grundbegriffe der" Chemie. und. Mineralogie. Dieser beginnt mit der Beschreibung des Schwefels. Wir finden hier seine Kristallform, auf Grund derer der Schüler die Kristalle kennen lernt, mit dem Kontaktgoniometer die Flichenwinkel miBt und zu dem Begriff der Symmetrieebenen gelangt. Hierauf folgt das Experimentieren mit Sechwefel, im "Laufe dessen" er die ehemischen EBigenschaften und den Aggregatszustand des Schwefels kennen lernt. Das zweite Mineral ist der Gálenit, das dritte der Pyrit in dérselben Weise behandelt, wie der Sechwefel und an der Hand der Beschreibung der- selben erlernt der Schüler den Unterschied zwischen den einfachen und zu- sammengesetzten . Körpern, das- spezifische Gewicht etc. Dies geht auf diese Weise ziemlich lange fort, bis sehlieBlieh nach der Synthese des Wassers die prázise Bestimmung der Molekel, Atome und zum Sehlusse der Verbindüngen folgt. Nach der Beschreibung der Kohle finden wir auch die organisehen Ver- bindungen zusammengefabBt. X Mineralogtie und CGhemie. Mit Berüeksichtigung von. Dr. RorH S. : Ásvány-, kőzet- és földtan alapvonalai nach dem nenen Lehrplan der Mittelsehulen für die VI. Gymnasialklasse bearbeitet von Dr. WILHELM HANKó und Dr. Gusrav MELCZER. Mit 250 Textfiguren. Budapest, Franklin-Verein, 1901. 255 Seiten. Preis 3 Kronen. 510 LITERATUR. II. Teil. Die Systematik der Mineralien umd (Gxesteine (5. 140—210) um- faBt in systematischer Gruppierung die Elemente, Schwefelmineralien, Oxyde, Halogensalze, Oxysalze und die kohlenhültigen Mineralien und sodann die Gesteine. Die Mineralien sind meisterhaft besehrieben und insbesondere die in Ungarn vorkommenden eingehend bearbeitet und mit schönen Abbildnngen illustriert. III. Teil. Geologie (8. 210—255). Dieser Teil zerfállt in zwei Kapitel; das erste enthált die auf die Erdrinde einwirkenden Faktoren, das zweite die historische Geologie. Der ganze geologische Teil ist kurz, enthált aber in ge- drungener, exakter Form alles, woraus der Sehüler ein klares Bild über das Material und die Geschichte der Erde erlangen kann. GB (15.) SAJÓHELYI FRIEDRICH : (ieológia.? Dieses Tasehenbuch ist von doppelt so grobem Umfange, wie die FRAAs- sehe Geologie der GöscHEnschen Sammlung und kommt dieser an innerem Werte eleich. Verf. widmet seine Arbeit dem Andenken J. v. SzaBós, unter dessen und seiner Schule Wirkung diese Arbeit steht, weshalb wir auch in einzelnen Kapiteln, namentlich aber im petrographischen Teile manche anti- guierte Auffassung finden. Im ganzen ist es jedoch dem Verf. gelungen, über das Material und den Kreis der Geologie ein klares Bild zu entwerfen. Der erste Teil enthült die dynamische Geologie und Petrographie und ist 150 Seiten stark. Bei den praktisch wichtigen Mineralien und (Gesteinen finden wir deren heimatliches Vorkommen und diesbezügliehe genaue Daten verzeichnet. So wird z. B. die Produktion unserer Salzbergwerké erwihnt, welche 1901 nahezu zwei Millionen Meterzentner betragen hat; genau die Fundorte der Hisenerze, Kohlen etc. aufgezühlt. Über den Bergbau Ungarns wird auf Grund der Daten vom Jahre 1901 eine Úbersicht gegeben, durch welche sich der Leser sofort über die Menge der Grubenprodukte zu orien- tieren vermag. So ist die Jahresproduktion Ungarns z. B. 32 g (Meterzentner) Gold, 236 g Silber, 1600 g Kupfer, 4 Millionen g Roheisen, 13 Millionen g Sehwarzkohle, 52 Millionen g Braunkohle u. s. w. — Der petrographische ist der sehwüchste Teil der Arbeit; Verf. ist nicht imstande sich von der SzazBósehen Auffassung loszusagen. Bin Beispiel hiefür ist die Klassifizierung der Trachyte. Der zweite Teil umfaBt die Stratigraphie und Palüontologie. Die Perioden werden von unten nach oben besprochen, wodureh auch ein Bild der Ent- wicklungsgeschichte der Erde geboten wird. Wáhrend wir im ersten Teil keine Abbildungen finden, sind im zweiten die Abbildungen von 74 Fossilien vor- handen. G.B x Geologie. Von FRIEDRICH SAJÓHELYI. I. Allgemeiner Teil. II. Die Geschichte der Erde. SramPFErseche wissenschaftliche Taschenbibliothek; Hefte 152—153 und 154—155. Verlag von KARL STAMPFEL, Pozsony—Budapest, 1904. Preis der beiden Hefte 2 K 40 H. gzsuug "Ho 4ad "FfisJZSUASIZJOWT "AV : oemTegegpig J9p 95vagyny u asenöny "TE "6I "8I We uoayniur] 9U9SIUISTOSOIYITT TEN ÁÁ vé 61 ET [aT6 xE[— 07 a8T vél TE mOT JT d ZOGTNNÁLÓ S D96 SOTET 90] sől mél [m06 KM s6l s8l AGE ZET ESET 1 96 mo uT6 GT [06 a6T 186 ] a89 1£6— m£G tő ) O0Gat gógl 106 (OT agg ató (TOT ag 186 Im88 2£6— — afG a6 TEZEMEETT A [A ele et — ] 69 [OT a96 26 94] — 209 266 ( 8 a 166— u6T aő6 AR OG A[ fett LG [507 Jó úg 7] a -ö7 e SLE a6T 166 OT ető ső VI TSESTTESSTRE ző [Gy [0 GORaZ [e [OP azó az) 7 aTgal— aBőral ] saga ezi 8] agya [6 ]08slőaz [Tt n0gal— u8ó al ! TE zi a TATA LÉK SESS Ti ETTE TSZ EE Ze te — j a ÜZE ette meze tl TE NAE EZ HSMN e e! — KSE yT 7] VGETENE Me eg "06 "8I e ueyniu nr] 9UoSITISTOSOLYITT junyzeuuy CT "T LAB JA H J A EETGET "TJTAVUIAYITIA SId IUARUIAIJITT UOA IYBZ9S "7 H-IX 107 " vogNnUuT a u Ieneg — (e : opuH — H : opayndury 939013 — 4 "Tepueg JX9p SEITJOSSNEIEUTXEIN — IX !fundomeogydneg — H fuogogsoy — A :vobunzamyjgy "39—N Sungomog "Tepuog-H—M — d "H—M Junsomeg "Tepueg I9U9IT-g—N — 7 [Iepuodromuog-iejuoztiog rsesínggeagg : 1040ddy UN ,66 ,0£ elf 14—ID "HI (9.56 a97 u) ,99 9 GT TT : 9407MUagogparg sop obor] "OGT Isnöny pun (mp II U9g9gpJIg 9Ip J9gü 1s9depng üz 3 jeUIsI19899) 1099 "sun J9p 9JEMUJGg9gpíg J9p 3491J19g ja 2 T 4N T6OI 1904. Nr. 5. VERET TÁZÉN Bericht der Erdbebenwarte der Ung. Geol. Gesellschaft zu Budapest über die Erdbeben im September und Oktober 1904. B (Lage der Erdbebenwarte : L. 19" 5" 55" (12 t6m 23-65) B. Gr.—Br. 47? 30" 29" N. Apparat: Strabburger Horizontal-Sechwerpendel. A — N—§$-licher Pendel, Bewegung W—E; B — W—E-Pendel, Bewegung N—S. Abkürzungen: V — Vorbeben; H — Hauptbewegung; M — Maximalausschlag der Pendel; "mm — gröbte Amplitude ; E — Ende; D — Dauer in Minuten; Zeit M.-E. Z., gezáblt von Mitternacht bis Mitternacht. No... . Datum AV ] JA. 72 16m 20.] 11. IX. 1904. [26 6 2 Eztet JA. 4h 14m105 ] 4h 97m. 4h 50m ( 4h 44m 65 6 ! 5h 18m 64. Der zek ok TE j : : j (B. 46 145305 [ 4 27m— 44 50m Ah 419 I 6 ].5h 502 96 JA. 15h 9m 405 !15h 10m— 15h í18m — 154 11m 955 3 1 15£ 35m 1 33 22.] 9.X.1904. ) shit (B. 15h om (15 199 — 15h 18m — 15 107105 ] 5 1 15t 307 98 A. 181 43m 105 ! 18h 44m 955 18h 44m 505 3 (182 55m 12 93.) 10. X. 1904. J JEA tele ül ——— ———— ee B. 185 447 18h 44m 905 185 44m 505 9 184 547 HÓ j ! ! E; E Im Auftrage der Erdbebenwarte : A. v. Kalecsinszky, Dr. K. Emszt. vaz ájeantó KÖZLÖNY. HAVI FOLYÓIRAT KIADJA c "A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT. EGYSZERSMIND A M, KIR. FÖLDTANI INTÉZET HIVATALOS KÖZLÖNYR. SZERKESZTI Dr. PÁLFY MÓR A VÁRSULAT I, TITKÁRA. (A JELEN FÜZET TARTALMA A BELSŐ LAPON.) BUDAPEST, 1904. A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT TULAJDONA. FÖLDTANI KÖZLÖNY. (GEOLOGISOHE MITTEILUNGEN.) ZEITSCHRIFT DER UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT ZUGLEICH f AMTLICHES ORGAN DER K. UNG. GEOLOGISCHEN ANSTALT. REDIGIERT VON Dr. M. v.)] PÁLFY I. SEKRETÁR DER GESELLSCHAFT. (INHALTSVERZEICHNIS S. AUF DER INNENSEITE.) BUDAPEST, 1904. EIGENTUM DER UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSOCHAFT, A. Magyarhoni Földtani Társulat titkári hivatala: Budapest, VII. ker. Stefánia-út 14. sz. ndennemü postai küldemény Dr. Pálfy Mór első titkár czimére küldendő. A le 4 Jel Geol. Gesellschaft betreffenden Sendungen bittet man mit folgender beredzüjős zu ver- S égeti élni ZT JAT N Szi azemlsti feglégnol reb Vé vásztÉL ÉRT 4. új ván na ; VETEK ETTE 14 SZALÉLARBB ZET átás és JV izbb MLYÉKÉT ETT sa öndtaő ismeretek 4 terjesztésére. Megjelenik havonként két vagy három nyolczaárét x ívnyi tartalommat. A Magyarhoni Földtani Társulat rendes tagjai 10 kor. évi díj fejében kapják. ZZESUNT ára egész évre 10 Ve A közlemények tartalmáért és alaljáért SAST a szerzők felelősek. peres SX sév áscttktörBENESS EK et A Da T E Figyelmeztetés az alapszabályok 18. §-ára : só aA tagsági dij minden év első negyedében fizetendő. Ha valamely tag évi diját az újas első negyedben be nem fizette, a társulat az illelő összeget a legrovidebb posta ; k közvetítés utján szedi be, a mely esetben a postai költséget a hátralékos tag fizeti." Me "(6M0RA 2158 ; kp ús 1 A JELEN FUZET TARTALMA. Értekezések. Dr. PárryY Mór: Tagjainkhoz és olvasóinkhoz . .-- --- --- ege Dr. SzáppczgY GyutaA: Adatok a Vlegyásza Biharhegység SEGÓETÁJÁNO ksd atos Rövid közleésyeks Dr. SCHAFARZIK FERENCZ: Mastodon-lelet Temerest határában, Krassó-Szörény- megyében si ue ttez TEL h b LAK s NEZEK Ag EN ERTSE E ette SK Irodalom. A magyar geologiai irodalom repertoriuma 1901. évben. 7 0. 0. 2. 57 Társulati ügyek. A M. Földtani Társulat. 1904. évi februárius hó 53-án tartott közgyűlése. — Hinöki megnyitó. — Titkári jelentés. — Pénztári jelentés -.--— 2 2 74 7 M. Szakülés : 1904 januárius hó A3-ám az ss tere szeli esse tkesz a tesei ése d AAA 1904 máreziüs (e A-Án za be etés zt eze sejtes ( IENOEN Választmányi ülés: 1904 Jan u ártúsz ató; UZCAN ZA Este a eze ezet ES 89 1904 jantiárius, 4 2A-éD SZET Ésa etre Te eset ép ea ES i j 1904 mároztus 7 a a AZÁS lete etet e ast VEZE EE 89. ÁM: Höldtami Dársulat tisztviselői. sz zeszett sea at Sr Et eat eye NNA T A M. Földtani Társulat tagjainak névsora 1903-ban 2--7 --- 2-7 --- 2225 -- 91 : A M. Földtani Társulat csereviszonyainak kimutatása -.-. --- sv se E e AGOÉ A M. Földtani Társulat számára 1903. év folyamán beérkezett éserepélNkasató és :g 8 ajándékkönyvek " jegyzéket ze üreges sk ösze éee tást e ee tá ze MANI k A M. Földtani Társulat részére tett alapitványok. con 227 oos Ia I A e A M. Földtani Társulat földrengési observatoriumának jelentése az 1903. évi november és deczember, az 1904. évi januárius és februárius hónapokról ... £ í 54 ; sé via TAL? MS törtest FESÓr7ZEREÉ §ő INHALTSVERZEICHNIS DES SUPPLEMENTES, Abhandlungen. Seite Dr. JuLius SzáDEczkY : Beitrüge zur Geologie des Vlegyásza — Bihargebirges... 115 Kurze Mitteilungen. Dr. FRANZ SCHAFARZIK: Über einen Mastodon-Fund in Temerest (Kom. Krassó- EIZONGELY Se mt A ész fizika ret 2 LAS ESA gi , 185 Bericht des Erdbeben-Observatorium über die Erdbeben im November, Dezember (1903) und Jánner, Füber (1904) A magyar kir. Földtani Intézet muzeuma a, közönségnek díjta- tanut nyitva áll minden vasárnap és csütörtökön, délelőtt 10—1-ig. Más napokon, hétfő és péntek kivételével, délelőtt 10—1-ig egy . korona személyenkénti belépő díj lefizetése után tekinthető meg. NYILVANOS NYUGTATÓ. 1908 julius hó 1-től deczember hó 31-ig. Hátrálékos tagsági dijat fizettek 1903-ra : Áll. agyagipariskola, Ungvár; Andreics János, Petrozsény; Bencze Gergely, Selmeczbánya; Csató János, Nagyenyed; Dicenty Dezső, Budapest; IErdős Lajos, Budapest; Ev. ref. főgymnasium, Miskolcz; Föillinger Károly, Budapest; Forster Elek, Gyulakeszi; Gáspárdy Aladár, Orsova; Geo-paleont. Nemzeti Muzeum, Zagreb ; Hoitsy Pál, Dunaharaszti; Illés Vilmos, Oravicza; eFoós István, Diósgyőr; Ikanka Károly, Pozsony ; Kirner Dezső, Rozsnyó; M. kir. Konkoly alapitványu astrophysikai observ., Ógyalla ; Kormos Tivadar, Budapest; M. kir. meteorologiai intézet, Budapest; M. kir. meteorologiai observatorium, Ógyalla ; Pantocsek József, Pozsony; Petten- koffer Sándor, Budafok; Posewitz Tivadar, Budapest; Keitzner Miksa, Selmeczbánya; Róm. kath. főgymnasium, Kézdivásárhely; Ruffiny Jenő, Dobsina; Starna Sándor, Selmeczbánya; Szellemy László, Horgospataka; Whemák Ede, Temesvár; Ulicsny Károly, Csáktornya; "Weres József, Selmeczbánya; Vitalis István, Selmeczbánya ; "Wolafka Antal. Debreczen; Wollmann Kázmér, Mezőlaborcz. Vagsági dijukat befizették 1904-re : a) Budapesti rendes tagok: Báthory Nándor, Böckh János, Braun Gyula, Gabrovitz Kamilló, Grósz Lajos, Güll Vilmos, Hültl József, Kahn Gusztáv, Kilián Frigyes utóda, Kövesligethy Radó, Mauritz Béla, IRozlozsnik Pál, Semsey Andor, "Toborffy Zoltán, Zsigmondy Árpád. b) Vidéki rendes tagok: Ádámosi Ferencz, Désakna ; Bothár Samu, Besztercze- bánya ; Czárán Gyula, Menyháza, Czirbusz Géza, Temesvár; Gothárd Jenő, Herény ; Halmai Jozsef, Nagybánya; IKunéz Péter, Pomáz; IMaderspach Liviusz, Zólyom; 1. Oelberg Gusztáv, Zalatna ; Profanter János, Aknasugatag; Ruzitska Béla, Kolozsvár ; Sigmond Elek, Magyaróvár; Soós Viktor, Teregova; Steiger Zsigmond, Marosujvár ; Steinhausz Gyula, Nagyág; Szilády Zoltán, Nagyenyed; Tóth Imre, Selmeczbánya ; Zsilinszky Endre, Békéscsaba. c) Külföldön lakó rendes tagok: Wuchs Tivadar, Wien; Hamberger J., Brüx Karczag István, Wien; Katzer Frigyes, Sarajevo; Mednyánszky Dénes br., Wie Seligmann Gusztáv, Coblenz ; Uhlig Viktor, Wien; Zlatarsky G., Sofia. a) Rendes tagok jogaival biró intézetel; és társulatok : Állami főreáliskola, Arad; Drenkovai kőszénbánya részv. távs., Berzászka; Tud. egyetem geo-paleont. intézete, Budapest; m. kir. meteor. int., Budapest; Pannonhalmi főapátsági könyvtár, Győr- szentmárton ; Róm. kath. főgymnasium, Gyulafehérvár; állami főreáliskola, Kassa; ev. ref. főgymnasium, Kecskemét; ev. ref. főgyminasium, Marosvásárhely ; áll. polgári iskola, Miskolcz; Bethlen főiskola, Nagyenyed; m. kir. meteor, observatorium, Ógyalla ; ág. ev. lyceum, Selmeczbánya; állami főreáliskola, Sopron; ev. ret. Kuún Collegium, Szászváros; kath. főgymnasínm, Veszprém ; geo-paleont. Nemzeti Muzeum, Zagreb. Előtizetési dijat fizettek 1904-re: m. kir. bányahivatal, Abrudb m. kir. bányahivatal, Aknasugatag (I. félévy; m. kir. főbányahivatal, Aknaszlatina , (1. félév; m. kir. bánya- és kohóhivatal, Aranyidka; áll. főgymnasium, Budapest" I. ker. ; áll. főreáliskola, Budapest II. ker.; m. kir. tanárképző gyak. főgymnasiuma, Budapest; tud. egyetem földrajzi intézete, Budapest; techmologiai iparmuzeum, Budapest: Erzsébet nőiskola, Budapest; Révai Leó, Budapest ;- m. kir. gazd. tan- intézet, Debreczen; m. kir. vas- és aczélgyár, Diósgyőr; m. kir. bányahivatal, Dubnik ; áll. főgymnasium, Kaposvár; ev. ref. tfőgymnasium, Karczag; ma. kir. gaz- dasági tanintézet, Keszthely; ev. ref. főgymnasium, Kisujszállás; m. kir. gazdasági tanintézet, Kolozsvár ; m. kir. bányahivatal, Körmöczbánya ; áll. felső leányiskola, Lőcse : m. kir. bányahivatal, Magurka ; Glauber József, Makó; m. kir. bányaigazgatóság, Nagybánya; áll. főreáliskola, Nagyvárad; prémontrei főgymnasium, Nagyvárad ; kath. gymnasium, Privigye; m. kir. sóbányahivatal, Rónaszék (I. félévj; m. kir. bányaigazgatóság, Selmeczbánya; róm. kath. főgymnasium, Selmeczbánya; állami főgymnasium, Szamosujvár ; áll. főreálisgkola, Székelyudvarhely ; m. kir. bányahivatal, Szélakna; áll. főgymnasium, .Szentes; m. kir. vas- és aczélgyár, Vajdaliunyad : m. kir. főbányahivatal, Zalatna; ev. ref. Wesselényi Collegium, Zilah; ma. kir. vas- és aczélgyár, Zólyombrézó. Oklevéldijat fizetett: Steiger Zsigmond, Marosujvár ; Grósz Lajos, Budapest. mTársulati mondanivalók : Kérelem : Felkérjük azon t. tagjainkat és előfizetőinket, kik folyó évi tagsági és előfizetési dijaikat ez ideig még nem küldötték be, sziveskedjenek azt mielőbb beküldeni, hogy kiadványaink tetemes költségeit fedezhessük. Közlönyünk a fólyó évben is előreláthatólag 30—35 ív terjedelemmel fog megjelenni s hogy az ezzel járó költségeket fedezhessük, szükségünk van lelkes tagjaink támogatására. A rendes kiadványokon kivül a folyó évet meg fogjuk még küldeni Staub Móricz dr.-nak a Cinnamomum genusról irott nagy monograpbhiáját, a mely jelenleg sajtó alatt van s mintegy 16. —18 negyedrét iven, 25—26 tábla melléklettel és 2 tér- képpel legközelebb megjelenik, Tájékozásul. Rendes tagjaink az évi 10 korona tagsági dij fejében a Földtani Közlönyön kivül díjtalanul megkapják még a m. kir. Földtani Intézet Evi Jelentését és Évkönyvét. Az évenként megjelenő Évi Jelentések a hivatalos jelentéseken kivül azon rövidre összefoglalt tanulmányokat tartalmazzák, a mit az Intézet geologusai évenként az országos geologiai felvételek alkalmával tesznek, mig az időközönként megjelenő Évkönyvben rendszerint nagyobb tanulmányok látnak napvilágot. Előfize- tőink a 10 korona előfizetési dij fejében csupán csak a Földtani Közlönyt kapják. Előfizetőinket és különösen a rendes tagok jogaival biró intézeteket és társulatokat arra kérjük, hogy az előfizetési és tagsági dijakat közvetlenül küldjék be a titkársághoz. Kifejezett kivánságra, a beérkezett dijakról, postafordul- tával bélyeges nyugtával is szolgálunk. Folyó évi kirándulásunkat Hunyadmegyébe, Hátszeg-, a Retyezát- és Petrozsény környékére rendezzük, a melynek programmját a jelen füzethez mellé- keltük. FRANKLIN-TÁRSULAT NYOMDÁJA, 1 hb. :1 TA AGA OAI Vért 1904. MÁJUS-— JÚLIUS. 5—T. FÜZET. has HV. KÖTET. FÖLDTANI KÖZLÖNY. g. HAVI FOLYÓIRAT mú si KIADJA A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT. , ő EGYSZERSMIND A M. KIR. FÖLDTANI INTÉZET HIVATALOS KÖZLÖNYE. SZERKESZTI Dr. PÁLFY MÓR A TÁRSULAT I. TITKÁRA. (A JELEN FÜZET TARTALMA A BELSŐ LAPON.) BUDAPEST, 1904. A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT TULAJDONA. FÖLDTANI KÖZLÖNY. (GEOLOGISCHE MITTEILUNGEN.) ZEITSCHRIFT DER UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT ZUGLEICH AMTLICHES ORGAN DER K. UNG. GEOLOGISCHEN ANSTALT. REDIGIERT VON Dr. M. v. PÁLFY I. SEKRETÁR DER GESELLSCHAFT. (INHALTSVERZEICHNIS S, AUF DER INNENSEITE.) BUDAPEST, 1904. EIGENTUM DER UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSUCHAFT. A Magyarhoni Földtani Társulat titkári hivatala: Budapest, VII. ker. Stefánia-út 14. sz. Mindenneműiü postai küldemény Dr. Pálty Mór első titkár czimére küldendő. Alle die Uny. Geol. Gesellschaft betreffenden Sendungen bittet man mit folgender Adresse zu ver- sehen : Magyarhoni Földtani Társulat, Budapest, VII., Stefánia-út 14. sz. á17 kan ió TŰT NKKSTTTET tj piápbó közét atka) OZATIRARE ny hay Jo maj 8 4 kőr évi díj jejdben érnél Etőfizetési ára egész évre e 10 Fi. § A közlemények tartalmáér t és alakjáért egyedül a szerzők felelősek. . 2 Ear Té ezS A JELEN FÜZET TARTALMA. ; Értekezések. út "Dr... SCHMIDT SÁNDOR b. - ERENÜL A 2 El szt ls; "átt Dr. KocH AwfaL: Kövült czápafogak és emlős maradványok Felsőesztergályról Pl (táblával) este asd SZE an testes kesek ee [ze Ne va Dr. KocH ANTAL: Pótlék a AK efeneü Hg és homokkő ozápafanájához se SM "Alk (Notidamus diffusidens, nm. f.) .- HE TTÓSNE AEK csá fé gek 148 T Dr. MELczER GuszrTÁv: Adatok az 2 aragonit symimetriájához JEL táblával.) 883 ) a AN Dr. MerczER Guszráv: A libethenitről (II. táblával.) pédde ás gi f 948 T. Rorm L., SZoNnTraGH T., Papp K. és Kapié 0. Előzetes jelentés . a . borbolyai vs káli balenopteridáról ( Mesocetus (?) hungaricus, KADIÓ) --. --- eat se TÉS ESNAT SG ER Dr. LÖRENTHEY IMRE: A rákosszentmihályi Sashalom "kavicsainak "koráról. Dr. KocH ANTAL: Basaltlakkolith az ajnácskői várhegyben ---. --- --- --- Ismertetés. I Dr. ZIMÁNYI K.: Vrba, :K.: Pfispévek k morfologii sylvanitu -.. SEYÜZS E gSB Társulati ügyek. Szakülések : k 1904" április Hó HAN öle 2! resen nég EN ZKATÉ KE LETEK 1904. InáAJUS THK VASÓN Keke emet kapo: 1904. jübiüs 491 T6ü a mes LELÉz Választmányi ülések: 1904 április a 6-ám .--. -.. --. --- -- VAA zsák LOSZER 1904-májusr: 4 46 SS ee et es] eszak sztoa 1904 jünius ar SZ6H 2 s Izz sz Maot al E ELL EAOANÁNÉR A Magyarhoni Földtani Társulat alapszabályai..s -0- 1-2. -0 25 221 ... 1.29500 Hivatalos közlemények a m. k. Földtani Intézetből 0 0 0. 2 257 Ja A Földtani Társulat földrengési observatoriumának: jelentése márczius és április 7 ad Dónapokról Sze AB dn az eszgjüsszi ikes ő sesáe tects VAEET Ezet SE ELESETT 4 g ú ; ( et INHALTSVERZEICHNIS DES SUPPLEMENTES. ő j í Abhandlungen. Seite Dr. ALEXANDER SCHMIDT 1 ... ELS Má s s VZet tan LLS I ROGONB JE c Dr. Asron Kocu: Fossile Haifischzáhne und Süngetierreste. von Felsőesztergály 194 fe TM GAL Datel TEA NESEMEtáE VS az. JOGOK Dr. ANTON KocnH: — Ergünzüngen zur r Haifischfauna des. untermediterranen Sand- steines von Tarnócz (Notidamus diffusidens, n. fr.) 7 ező Sat Tt Dr. G. MELczER: Daten zur Symmetrie des Aragonit (Mit "Tafel ME ls Zen ant SZÁLEN Dr. G. MELczeR: Über Libethenit (Mit Tafel TO dÉnts 277578 L. Rorn v. TELEGD, TH. v. SZONTAGH, K. PAPP úndi Oo. Kapré: Vorláufige "Mittei- va lung über den miozünen Balenopteriden von Borbolya... 278 Dr. B. LÖRENTHEY : Über das Alter des Sehotters am Sashalom bei Rákosszentmihály 29075 AE t Dr: A. KocH: Basaltlakkolith im Várhegy von Ajnácskő 7... 002. 022 0-2 0 307. 99 Referate. § Dr. K. Zimányi: K. Vrba: Piispévek k morfologii sylvanitu 2 0 2. 22 "811 Be Amtliche Mitteilungen aus der kgl. ungarischen Geologischen Anstalt... 0. 0. Bericht der Erdbebenwarte der. Ung. "Geol. Gesellschaft über die Erdbeben im Márz únd April 1904 .2- vu s A rásyattor Földtani Társulat" kiadványainak és a közlöny mellékleteinek árjegyzéke az 1904, évben. IV., váczi-utcza 1. sz.) Nachjfolger, (Budapest, IV., Váczi-utcza 1. sz.] zu beziehen.) . — Magyarország geologiai térképe, kiadja a m. h. Földt. Társ. 1896. Budapest KS 16 BZ 178 MS 18 í Ú 4 19 va ; ! 20 ; 21 88 22 MS 23 MS: 94 aa Ser 95 3 26 . Erster Berieht der geologisehen Gesellsehait für Ungarn. 1852 . Arbeiten der geologischen Gesellschaft für Ungarn. TIBA. 1856... ő 12 AGYANNTA Talán társulat munkálatai. II. kötet. 1863. a f HETÉSEÉVE tés as eikötet: 1867—1870. Kötétenként KAL G sze ua sé . Földtani Közlöny. 1—IV. tégzénkert 1871—1874. Kötetenként ... u ( V-t 1875—1879.(Hiányos— Defect) . Kötetenként. 0. a fi 8és a 1880. Kötetenként - CLZNÍÁ [US a at ( se XI. a 1881. (Hiányos — Defect) en u a XII. a 1882. Kötetenkénte--. --. -- a a XIII. u 1883. c pézt) KÖZE a a XIV. ( 1884. a HEVES fi fi XV. u 1885. ( E li a k XVI. ri 1886. fi PENN KEST AZSAÉL a , 4 XVII XXXI. ua 1887—1903.4 EERÜNLÉTA . Földtani Ertesítő — 1—III. a 1880—1883. Kötetenként A Magyarhoni Földtani Társulat 1852—1882. évi összes kiadványainak betiisoros tartalominutatója. — (General-Index sümiutlicher Pnbli- cationen der ung. Geol. Gesellschaft von den Jahren 1852—18582) . Mutató a Földtani Közlöny XXIII-—-XXXII. kötetéhez. Dr. KR óbdi Jenő: 19093. 74 . Register zu den Binden XXIII—-XXXII des Földtani i Közlöny. ! Dr. v. "Cholnoky. TÓZSE ÉSÉRE EL ak esel EeE 32 egész . Néhai dr, Szabó József arezképe 0 . A magyar korona országai földtani viszonyainak rövid vázlata. Buda- TT ETEL e Ket Y KÉRNE VEN 2 ú3 - Geologiseh-montanistisehe Studien der Erzlagerstütten von Rézbánya iu S. 0. Ungarn von F. Pogepny. 1874. . ..- --- . AZ erdélyrészi medenecze harmadkori képződményei. II. Neogén csoport. Dr. Koch Antal. 1900 sé . Die Tertiürbildungen des Beckens der siebenbürgisehen Landesteile. II. Neogene Abth. Dr. Anton Koch. 1900... . A magyarhoni Földtani Társulat 50 éves története. Dr. "Koch Antal 1902 . Gesehiehte der fünfzig gjührigen Tűtigkeit der. ung. Geologisehen- Gesellschaft. Dr. Anton Koch 1902 HR ré .JA selmeezi bányavidék éreztelér-vonulatai. (Die TBrzgünge von Schemnitz und dessen Umgebung.) (Szinezett nagy geologtai tér- kép. "zöveggel együtt.) Geolog. mont. Karte in Grossformat 5. A budapesti ( országos kiállítás VI-dik csoportjának részletes katalogusa. Bányászat. Kohbászat. Földtan. 1885. — (Budapester Tandes- ausstellung. Specialkatalog der VI-ten Gruppe. Geologie, Bergbau und Hüttenwesen) ző PE A aZ OAB E NEEE . Kurorte von Ungarn. Dr. Kornel Chyzer.. SSHAL ÉT gi : Les Haux Minérales de la Hongrie. 1878 -.. -— --- --—- — . Egy új Echinolampas faj. Dr. Pávay Flek ... - . Kolozsvár és Bánfi-Hunyad közti vasutvonal. Dr. Pávay Elek... . Évi jelentés. Magyar kir. Földtani Intézet. 1883. — (ERKZANBEGE der k. ung. Geologischen Anstalt 1883) --- . Jahresbericht der k. ung. Geologischen Anstalt für 1884 elfogyott. 2 kor. — fill. 10 10 60 60 ! Megrendelhetők a Magyarhoni Földtami Társulat titkári hivatalában, Budapesten, VII., Stefánta-út 14. sz:, vagy Kilián Frigyes utóda egyetemi könyvkereskedésében, Budapesten, Verzeichnis der Publikationen der ung. Geolog. Gesellschaft. (Dieselben sind entweder direkt durch das Sekretariat der (Gesellschaft [Budapest. VII., Stefánia-út 14. sz.] oder durch den Universitáts-Buchhandler Friedrich Kiliáns KEY lét Tt Jet kae) Pk VÉT ze já AZ zése kt; FRY BTS IE RÉRBE TE TOLNTT 83 ge A magyar kir. Földtani Intézet muzeuma a, közönségnek d íjta- ; tTamul nyitva, áll minden vasárnap és csütörtökön, délelőtt 102 Más napokon, hétfő és péntek kivételével, délelőtt 10—1-ig egy. korona, személyenkénti belépő díj lefizetése után tekinthető meg. NYILVÁNOS NYUGTATÓ. Tagsági díjat fizettek 1904 április hó 15-től junius hó 15-ig: 1903-ra : Cholnoky Jenő, Budapest. 1904. évi tagsági dijukat befizették : a) Budapesti rendes tagok: Acker Viktor, Bauer Mór, Bedő Albert, Brösster J., Burchard-Bélaváry Konrád, Dérer Mihály, Dicenty Dezső, Eötvös Loránd báró, Erdős Lipót, Erőss Lajos, Franzenau .. goston, Fialovszky Lajos, Gesell Sándor, Grünzenstein Béla, Halaváts Gyula, Hüttl Ernő, Kadié Ottokár, Klein Gyula, Konkoly-Thege Mik- lós, Kormos Tivadar, Kossuch János, Krenner J. Sándor, László Gábor, Lengyel Béla, Lendl Adolf, Lóezy Lajos, Machan Ottó, Nagy Dezső tanár, Nagy László, Natanson Thadeé, Papp Károly, Paszlavszky József, Petrik Lajos, Keguly Jenő, Réz Géza, Róth Flóris, T. Koth Lajos, Rybár István, Saxlehner Kálmán, Schenek István, Schmidt Sándor, Schulek Vilmos, Schuller Alajos, Szathmáry Béla, Téry Ödön, Thirring Gusz- táv, Veres József, Wagner Jenő, Weisz János, Winkler Lajos. ? b) Vidéki rendes tagok: Brodafka Frigyes, Kapnikbánya ; Cseh Lajos, Selmecz- bánya; Fndrey Elemér, Brassó; Gerő Nándor, Salgótarján; Herrmann A. Arpád, Anina; Horváth Zoltán, Rimaszombat; Illés Vilmos, Oravicza; Joós Lajos, Nagyág ; Junker Agoston, Beszterczebánya; Nuricsán József, Magyaróvár; Schafier Antal, Visegrád; Vitalis István, Selmeczbánya í e) Rendes tagok jogawat biró intézetek és társulatok: áll. főgymnasium, Buda- pest VI. ker.; áll. főreáliskola, Budapest VI. ker.; kaláni bánya és kohó r. t, Buda- pest; m. kir. gazdasági akadémia talnjismereti tanszéke, Magyaróvár. Előtizetési dijat fizettek 1904-re : áll. tanitóképző intézet, Budapest; áll. főreáliskola, Budapest V. ker.; Friedlinder £ Sohn, Berlin. Oklevél dijat fizettek: Acker Viktor, Budapest; Brössler J., Budapest; Kormos Tivadar, Budapest; Natanson Thadeé, Budapest; áll. főgymnasium, Buda- pest VI. ker.; m. kir. gazdasági akadémia talajismereti tanszéke, Magyaróvár. . Figyelmeztetés az alapszabályok 18. §-ára : j aA tagsági dij minden év első negyedében fizetendő. Ha valamely tag évi diját az első negyedben be nem fizette, a társulat az illelő összeget a legrövidebb postai közvetítés utján szedi be, a mely esetben a postai költséget a hátralékos tag fizeti.v Társulati mondanivalók : Kirándulásunk programjában többek kivánságára némi változást tettünk arra az esetre, ha e változtatás keresztülvitelére kedvező időt nyerünk. E szerint a program a következőképen alakulna: szept. 4. (1. nop) érkezés Hátszegre ; — szept. 5. (2. nap) Hátszegről Szentpéterfalván és Malomvizen át Gurazlatára ; — szept. 6. (3. nap) Gurazlatáról a Zanogatóhoz, onnan estére a Lapusnyik völgyében "Lunka berhinyi- hez ; — szept. 7. (4. nap) a Lapusnyik völgyén a Drechsanhoz s tovább Kimpuluj- nyágra ; — szept. 8.(5. nap) Kimpulujnyágról Urikányon át Petrozsénybe ; — szept. 9. (6. nap) Petrozsényből Livádián és Ponor-Ohábán át Pujra; — szept. 10. (7. nup) bazautazás. Szerkesztői üzenetek: Többeknek. Kiváncsiak arra, hogy mit szólunk az illető folyóirat megrovására? Egyszerüen semmit sem! A Földtani Közlöny nem. nyelvészeti folyóirat, ily kérdésekhez kapkodni nem illetékes, hanem lehetőleg követi hazánk első tudományos társulatának, a Magyar Tudományos Akadémiának megálla- podásait. Ha ezek a megállapodások helytelenek, s az Akadémia a magyar szűr ráhú- zásával nem akarja pl. a francziát erőszakkal magyarrá átalakitani, ötet érheti ezért a gáncs és nem minket. Ezen kérdések felvetésénél különben mindig eszünkbe jut, a mit egyik napilapunk az 1896. évi kiálliításunk idején irt volt, t.i. hogy Bánffy Dezsőné a vendégek tiszteletére dezsőnét adott ! FRANKLIN-TÁRSULAT NYOMCÁJA. 98 arr CSAK rész ádék ri 41) - ász írézaaak. LETEK s éések h at ELGAR ARRA 9 JAV ALL HL EREKET (104 AUGUSZTUS — OKTÓBER, 3—]10, FÜZET. FÖLDTANI KÖZLÖNY. HAVI FOLYÓIRAT KIADJA A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT. EGYSZERSMIND XX A M., KIR. FÖLDTANI INTÉZET HIVATALOS KÖZLÖNYE. SZERKESZTI Dr. PÁLFY MÓR A TÁRSULAT I, TITKÁRA. (A JELEN FÜZET TARTALMA A BELSŐ LAPON.) BUDAPEST, 1904. A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT TULAJDONA. FÖLDTANI KÖZLÖNY. (GEOLOGISCHE MITTEILUNGEN.) ZEITSCHRIFT DER UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT ZUGLEICH AMTLICHES ORGAN DER K. UNG. GEOLOGISCHEN ANSTALT, kád REDIGIERT VON Dr. M. v. PÁLFY I. SEKRETÁR BER GESELLSCHAFT., (INHALTSVERZEICHNIS 8. AUF DER INNENSEITE.) BUDAPEST, 1904. EIGENTUM DER UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT. A Magyarhoni Földtani Társulat titkári hivatala: Budapest, VII. ker. Stefánia-út 14, sz, Mindennemü postai küldemény Dr. Pálfy Mór első titkár czimére küldendő, Alle die Ung. Geol, Gesellschaft betrefféenden Sendungen bittet man mit folgender Adresse zu ver- sehen : Magyarhoni Földtani Társulat, Budapest, VII., Stefánia-út 14. sz. LEV NIKKONNNKA ST rre kéz dhaotáni és ósténytani BESE 2 sa földtani ÁLYA ; terjesztésére. Jer gjelenik havonkéni két vagy három nyolczadrét évnyi tartalommat. A Magyarhoni Földtani Társulat rendes tagjai 10 kor. évi díj fejében kapják. Előjizetési ára egész évre 10 kor. y dreg A közlemények tartalmáért és alakjáért egyedül a szerzők felelősek. ; Figyelmeztetés az alapszabályok 18. §-ára : aA tagsági díj minden év első negyedében fizetendő, Ha valamely tag évi diját az első negyedben be nem fizette, a társulat az illelő összeget a legrövidebb postai j j közvetítés utján szedi be, a mely esetben a postai költséget a hátralékos tag fizeti. V k4 A JELEN FÜZET TARTALMA. Értekezések. t Dr. HorMANN KÁRoLY és dr. Lóczy LAJos: A budai keserűvizforrások keletke- ÉBÉTŐL zzák ze ÜL VEZET AE E ESGG LEESETT Ét ET EKE ESA GEES E E Dr. KocH AnTaL: Apró palaeontologiai közlemények... --. 0. 2. --- -— 332. Dr. Böckn Hucó: A fichtelitről, mint az első monoklin-hemimorph osztálybeli ÁSVÁNYTÓL ADOK MAT zek Re VALE TVSZ BETA 4 E EV e AGE RA ARÁREENNE SEBÉT HORUSITZKY HENRIK: Néhány kisalföldi ártézi.kútról --- -.., s--- --- --- -.- 337 HORUSITZKY HENRIK: A vágmenti homokbuczkák nedvességéről ... ... ... 339 INKEY BÉLA: A szentpéterfalvi rétegek korának megállapításáról... .. -. 0... 341 A földrengési bizottság jelentése 1904 május és junius hónapokról ... ... 2 346. Cell INHALTSVERZEICHNIS DES SUPPLEMENTES. Abhandluangen. Seite t Dr. KARL HOFMANN und Dr. LupwiG von Lóczy: Über die Entstehung der Budaer /Bitterwassergüel lon ess ez rás ét Est áe ei E ÉSE ze ÉRE ET Dr. AsTrox KocHn: Kleine pali Aontologisohe Medtasán ha 7 eses ET VRÉTESSATÉA Dr. Hugo BöckH: Über den Fichtelit, als das erste Monoklin-Hemimorf Mineral 369 HEmRIcH HogusirTzKY: Über einige Artesische Brunnen des ungarischen Kleinen ATTÖlJ ES E zés SERTESÉY as Bea NREZEL VMSZ Ex SZE SZÉT VET EKE AGENT HEINRICH HORUSITZKY : Über die KÖZEL eket der Sandhügel lüngs des Vág-Flusses 373 Bericht der BErdbeben-Comissions über die Erdbeben im Mai und Juni 1904... 375 A magyar kir. Földtani Intézet muzeuma a, közönségnek díjta- lanul nyitva, áll minden vasárnap és csütörtökön, délelőtt 10—1-ig. Más napokon, hétfő és péntek kivételével, délelőtt 10—1-ig egy korona, személyenkénti belépő díj lefizetése után tekinthető meg. NYILVÁNOS NYUGTATÓ. 1904 junius hó 15-től november hó 56-ig : Hátralékos tagsági díjat fizetett 1903-ra : Loczka József, Budapest. Tagsági díjukat befizették 1904-re : a) Budapesti rendes tagok: Berdenich Győző, Cholnoky Jenő, Gáspár János, Lukács László, Melczer Gusztáv, Muraközy Károly, Nagy Dezső geol., Pálfy Mór, Posewitz Tivadar. b) Vidéki rendes tagok: Baczoni Albert, Kassa; Gaál István, Déva; Gáspárdy Aladár, Orsova; Gretzmaeher Gyula, Selmeczbánya; Gyürky Gyula, Ozd; Kirner Dezső, Rozsnyó ; Mossoczy Sándor, Désakna; Moesz Gusztáv, Brassó; Wiegel Vilmos Anina ; Siegmeth Károly, Debreczen, Singer Bálint, Nagymányok. c) Külföldön lakó rendes tagok: Kallus Antal, Brüx; Wollemann A., Braun- schweig. Előfizetési díjat fizettek : Magyar kir. sóbányahivatal, Aknasugatag (II. félév); Magyar kir. főbányahivatal. Aknaszlatina (II. félévj; Magyar kir. gazdasági tanintézet, Kolozsvár (II. félév); Sal- gótarjáni kőszénbánya r. t., Petrozsény ; Magyar kir. sóbányahivatal, Rónaszék (II. félév), Oklevéldíjat fizettek : Gaál István, Déva; Kallus Antal, Brüx. a. v ta rt 4. B: AA K 0N ka VÁLA fd vén d. PGáKh b $; ve Vad SE sz x 18 vé: §. " kasői ű ős kel ú ke j 44) s éle ag] § ré Haz 71 va f. ( Megrendelhetők a Magyai honi Földtani Társulat titkári hivatalában, Budapesten, VII., A , Magyátháti Földtani Társulat" kiadványainak ős a közönyő mellékleteinek árjegyzéke az 1904. évben. dat Stefánia-út 14. sz., vagy Kilián Frigyes utóda egyetemi könyvkereskedésében, Budapesten, IV., váczi-utcza 1. sz.) Verzeichnis der Publikationen der ung. Geolog, Gesellschaft, ( Dieselben sind entweder direkt durch das Sekretariat der (Gesellschaft [[Budapest. VII., Stefánia-út 14. sz.] oder durch den Universitáts-Buchhándler Friedrich Kiliáms Nachfolger, [ Budapest, IV., Váczi-utcza 1. sz.] zu beztehen.) Magyarország geologiai térképe, kiadja a m. h. Földt. Társ. 1896. Budapest elfogyott. 1. Erster Bericht der geologisehen Gesellschalt für Ungarn. 1852 — -- 2 kor. — till. 2. Arbeiten der geologisehen Gesellschaft für Ungarn. I. Bd. 1856... 10 ac — 3. - HESS KJT társulat munkálatai., II. kötet. 1863 --- --- 10 a — 4. c ( u aübes IV. és V. kötet. 1867—1870. Kötelenkénk ZEŐ JEON EE ÉT te ? Sa 0 GE 5. Földtani Közlöny. I—IV. évfolyam. 1871—1874. Kötetenként ..- A we 6. u ( V—-—IX. a 1875—1879. (Hiányos— Defect) Kötetenként. 27 e E Tb a u 28 a 1880. Kötetenként -.. --. --- 10 a — a 8. a a XI. a 1881. (Hiányos — Defect) 9 4 a XII. . 1882. Kötetenként... -.. .-- 4 r — 10. ( a EXEET NÉGER 1883. a tégazz sal re 10 a — ) 8 KA ri a b. 61 ÚJAK Ci 1884. a G GB A a 19. fi a XV. na 1885. u LT ÉT 6 a — 08. a a XVI. 4 1886. a E Se SRL SEe 4 KÖV EREDÉS 14. c XVII XXXI. c 1887—1903. a ÉM aa 10 a — 157 Földtani Értesítő I—III. ( 1880—1883. Kötetenként ... 2 s, — A Magyarhoni Földtani Társulat 1852—1882. évi összes kiadványainak betiüisoros tartalommutatója. — (General-Index sümmtlicher Pnbli- cationen der ung. Geol. Gesellsehaft von den Jahren 1852—1882) 2 a - 16. Mutató a Földtani Közlöny XXIII--XXXII. kötetéhez. Dr. Cholnoky Jenő. 190577 EZ 93 TEBk 5 17. Register zu den Binden XXIII-XXXII des Földtani i Közlöny. Dr. E. v. "Cholnoky. NYOZZ ESÉSE SZET HL b 5 23 EZEL KA TÉBA 1. / s 18. Néhai dr. Szabó József arezképe b ét 2 19. A magyar korona országai földtani viszonyainak rövid vázlata. Báda. pest 1897. EGE Les ké: SEAN MOSDÓ 20. Geologisel- -montanistisehe Studien der FErzlagerstütten von Rézbánya in S. 0. Ungarn von F. Posepny. 1874. .-- 6 21. Az erdélyrészi medencze harmadkori képződményei. IT. Neogén csoport. Dr.: Koch Antal. 1900. en 3 a — 22. Die Tertiürbildungen des Beckens der siebenbür eisehen Landesteile. . II. Neogene Abth. Dr. Anton Koch. 1900 . 3 3. A magyarhoni Földtani Társulat 50 éves története. Dr. Koch Antal 1902 — 4. Geschichte der fiinfzigjülvigen Tiütigkeit der. ung. Geologisechen Gesellschaft. Dr. Anton Koch 1902 .. ... ÉLETE E 4 AR uz ge ész A KÖV 25. A selmeczi bányavidék éreztelér-vonulatai. (Die Hrzgünge von Schemnitz und dessen Umgebung.) (Szinezett nagy geologiai tér- kép. Szöveggel együtt.) Geolog. mont. Karte in Grossformat --. 10 a, — 26. A budapesti ( országos kiállítás VI-dik csoportjának részletes katalogusa. Bányászat. Kohászat. Földtan. 1885. — (Bn lapester . Landes- ausstellung. Specialkatalog der VI-ten Gruppe. Geologie, Bergbau und Eiüttenwésenj bee NORA ELT STSEÉEKT Szet ÖM e eh 27. Kurorte von Ungarn. Dr. Kornel. Chyzer. jEsksg o Teát EE 2 TÓ — 4 40 a 28. Les Kaux Minérales de la Hongrie 18785 AVES ezette ese ásse ő ús JV E SÁN 29. Egy új Echinolampas faj. Dr. "Pávay Blek --- KSE — a 20 a 30. Kolozsvár és Bánfi-Hunyad közti vasutvonal. Dr. Pávay Elek EAt Szi endÜ 31. Évi jelentés, Magyar kir. Földtani Intézet. 1883. — (Jahresbericht der k. ung. Geologischen Anstalt 1883) --. --- SET szet SZAG SEEN NSSEA 9 sz 32. Jahre sberieht der Éli ung. Geologischen Austalt für 1884 2. 4 2 a FRANKLIN-TÁRSULAT . NYOMDÁJA, ut AM ek XXXIV. KÖTET. 1904. NOVEMBER EDEUZEMBER. — 11—12. FÜZET. V FÖLDTANI KÖZLÖNY. HAVI FOLYÓIRAT KIADJA A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT. EGYSZERSMIND A M., KIR. FÖLDTANI INTÉZET HIVATALOS KÖZLÖNYE. SZERKESZTI Dr. PÁLFY MÓR A TÁRSULAT I. TITKÁRA (A JELEN FÜZET TARTALMA A BELSŐ LAPON.) BUDAPEST, 1904. A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT TULAJDONA. ZS ját Zune .. shell FOLDTANI KÖZLÖNY. (GEOLOGISCHTE MIVTEILUNGEN.) ZEITSCHRIFT DER UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT ZUGLEICH AMTLICHES ORGAN DER K. UNG. GEOLOGISCHEN ANSTALT. BEDIGIERT VON Dr. M. v")]" PÁLFY I. SEKRETÁR DER GESELLSCHAFT. 4 (INHALTSVERZEICHNIS S. AUF DER INNENSEITE.) BUDAPEST, 1904 EIGENTUM DER UNGARISOHEN GKEKOLOGISCHEN GESELLSCHAFT. A Magyarhoni Földtani Társulat titkári hivatala: Budapest, VII. ker. Stefánia-út 14. sz. Mindennemü postai küldemény Dr. Pálfy Mór első titkár czimére küldendő. áAlle die Ung. Geol. Gesellschaft betreffenden Sendungen bittet man mit folgender Adresse zu ver- sehen : Magyarhoni Földtani Társulat, Budapest, VII., Stefánia-út 14. sz. í r6r1a ? X.Ú E UKHARIRTKE 19 f Va 3 út EEZÉSÁÁGÁABB Meg temet havonként két vagy hár "09 KÉSAYBÉ LES ívnyi tartalommat. A Magyarhoni Földtani Társulat rendes tagjai 10 kor. évi díj fejében kapják. ójizetési dra egész évre 10 kor. 4 A közlemények tartalmáért és alakjáért egyedül a a szerzők felelősek. 3 Figyelmeztetés az alapszabályok 18. §-ára, : 3 i aA tagsági díj minden év első negyedében fizetendő, Ha valamely tag évi diját az első negyedben be nem fizette, a társulat az illető összeget a legrövidebb postai s I közvetítés utján szedi be, a mely esetben a postai költséget a hátralékos tag fizeti," j A JELEN FÜZET TARTALMA. Értekezések. Lap Dr. ViráLrs ISTVÁN: Adatok a Balaton-fölvidék bazaltos kőzeteinek ismeretéhez 377 TLACKNER ANTAL: A kazanesdi kénkovandbánya Hunyadvármegyében. A III-ik és TDL AL él mek ÉL A ET ész AT Az JEE EE e Ne SERT SE SES LA KM Ismertetések. j (1) BöceH Hugó: Geologia. — (2) SCHAFARZIK FERENCZ : Magyarország kőbá- nyái. — (3) BAUER Gyura: A rudai tizenkét apostol-bányatársulat arany- DANYASZALA , etetés best Sz UE ASeng Se Sebe Io ee ze e R Irodalom. (1) Haravárs Gyura: Hátszeg-Szászváros-Vajdahunyad környékének geologiai alkotása. — (2) SZÁDECZKY "GYULA : A nagybáródi rhyolithról. — (3) K. SZENT- PÉTERI 27s.: A tur-toroczkói eruptivus vonulat kőzettani viszonyai. — (4) PárrY M.—ScHAFFER A. : Szakvélemény a Duna jobb és balparti kőbányák ról. — (5) Br. Nopcsa : Dinosaurierreste aus Siebenbürgen. — (6) ORosz E.: Őslénytani adatok az erdélyi medencze területéről. — (7) MELLINGER Vi: A m. kir. államvasutak vonalain fúrt ártézi kutakról. — (8) PazáRk I.: A mélyrefúrás módszereiről. — (9) Pazág I.: Néhány ujabb hazai mély- Í forrásról. — (10) PazáRg I.: Alföldünk ivóvize. — (11) PazáR I.: Vizbeszer- zés SEZÉBÉTSTS utján. — (12) VAáARGHA Gy.: Buziás és geyzirszerü szökő- forrása. — (13) Pazár I.: A buziási Szent-Antal csodakút. — (14) HANkó— MELCczER: Ásványtan és chemia. — (15) SAJóHELYI F.: Geologia. .-. .-- 425. Társulati ügyek. kó Választmányi ülések: 1904 november hó 2-án NNSZNRÉNBE S SKÉNT a SK late LÁT 1904. deczember hó: 7-én 9. 42 cd az s EL ASSZZSEÓ Szakülések : 1904 november hó 2-ám 144 zos kn ses else MIZESíBEzttEa 438 1904 deczember hó 7-én . Z 439 Jelentés a julius-augusztus, szeptember-október hónapokban észlelt földrengésekr ől 447 INHALTSVERZEICHNIS DES SUPPLEMENTES. Abhandlungen. Seite Sr. Viránis: Beitrüge zur Kenntnis der Basaltgesteine des Balaton-Berggebietes 443 A. LACKNER: Die Schwefelkiesgrube in Kazanesd (Kom. Hunyad). Mit Tafel III Referate. (1) Hugo BöcgH: Geologie. — (2) FR. ScHAFARZIK: Ungarns Steinbrüche. J. BaveR: Der Goldbergbau der Rudaer 12 Apostel-Bergbaugesellschaft Literatur. (1) J. Haravárs : Der geologische Bau der Umgebung vom Hátszeg. — (2) JT. Szá- ; DECZKY : Über den Rhyolith von Nagybaród. -— (3) S. SZENTPÉTERI : Die petro- KEigyelmeztetés. kéz 1904. évi 5—7. füzet czímlapján tévedésből XXXV. kötet van nyomtatva ; kérjük azt XXXIV.-re kijavitani. Avis. N 3 Auf dem Umsechtage des 5—7. Heftes 1904 ist aus Versehen XXXV. kötet (Band) . gedruckt. Wir bitten dies auf XXXIV. zu korrigieren. TE ÁÉGNTÖA ARA ELTE jö 44 KEN RSS KZT OKÉS T. d, dsg SE ÁZ AL KOYONN KÁGÖ NN S VAGAS, vé TV HUGE zantól 96 5 KÖZÉ ó Vb É HRÓCAGÉS Tv Végy sa né re gMA aA fek vi 9 Va n Verhiültnisse des Eruptivzuges Tür-Toroczkó. — (4) Dr. M. v. FY—A. SCHAFFER: Gutachten über die am rechten und linken Ufer der . Donau von Dévény bis Kreéedin aufgeschlossenen und untersuchten Stein- . brüche. — (5) E. ORosz : Paláontologische Beitráge aus dem siebenbürgischen . Becken. — (6) W. MELLINGER : Über die auf den Linien der kgl. ung. Staats- . bahnen gebohrten artesischen Brunnen. — (7) Sr. PAzáR: Die Methoden der Tiefbohrungen. — (8) ST. PazáR : Über einige neuere Tiefbohrungen Ungarns. — . (9) Sr. PazáR: Das Trinkwasser unseres Alföld. — (10) Sr. PazáR : Wasser- . besehaffung im Wege der Tiefbohrung. — (11) G. VARGHA : Buziás und sein geiserartiger Springguell. — (12) Sr. Pazág : Der Szt-Antal-Wunderbrunnen von Buziás. — (13) HANkó—MELczER: Mineralogie und Geologie. — MENNE RE SAS GTÉ ET ESE SOLO TE ONES ZER ORA Aa ELLE A lot Sá 499 echt des Erdbeben-Observatoriums über die Erdbeben im Juli, August, Sep- KEVHBSENTS OK ONKKOEN AT 90 ezet eat ors ze MLLE Ia, éz 25511 k s magyar kir. Földtani Intézet muzeuma a, közönségnek díjta- Z nyitva áll minden vasárnap és esütörtökön, délelőtt 10—1 -ig. Más napokon, hétfő és péntek kivételével, délelőtt 10—1-ig egy NYILVÁNOS NYUGTATÓ. 1904 november hó 6-tól deczember hó 31-ig : tralékos tagsági dijat fizettek : f , . — Böckh Hugó, Selmeczbánya (1903); Joós István, Diósgyőr (1903) ; Zujovió J., lgrád (1902—1903); M. kir. bánya és kohóhivatal, Oláhláposbánya (előf. 1903). Vagsági díjukat befizették 1904-re : — a) Budapesti rendes tagok : Fillinger Károly, Gáspár János, Horusitzky Henrik egeza Viktor, Liffa Aurél, Lukács László. . b) Vidéki rendes tagok: Andreics János, Petrozsény; Antal Miklós, Czelna; auer Gyula, Brád; Benacsek Béla, Veszprém; Bencze Gergely, Selmeczbánya ; ene Géza, Vaskó; Beutl Engelbert, Nadrág; Bibel János, Oravicza; Broszman , Selmeczbánya ; Csató János, Nagyenyed ; Forster Elek, Gyulakeszi ; Fritz Pál gyszeben; Glos Arthur, Csiz; György Albert, Resicza; Heinrich Viktor, Petro- sény ; Hoitsy Pál, Dunaharaszti; Hunyadi János, Mezőhegyes ; Jahn Vilmos Nad- Jelinek Ernő, Oza ; Joós István, Diósgyőr; Kanka Károly, Pozsony ; Kachel- Farkas, Selmeczbánya ; Klekner László, Lucziabánya ; Kocsis János, Kaposvár ; Krausz Nándor, Rozsnyó ; Lajos Ferencz, Pécs; Martiny István, Hegybánya ; Mil- hoffer Sándor, Középadacs ; Pantocsek József, Pozsony; Pelachy Ferencz, Selmecz- bánya; Petrovits András, Krompach-vasgyár ; Pettenkoffer Sándor. Budafok; KReitz- ner Miksa, Körmöczbánya ; Ruffiny Jenő, Dobsina ; Schmidt László, Aknaszlatina ; hreiner János, Veszprém; Schwartz Ottó, Selmeczbánya; Sikora Gyula, Pécs; na Sándor, Körmöczbánya: Süssner Ferencz; Felsőbánya; Svehla Gyula, Sel- ánya; Szellemi László, Oláhláposbánya; "TVesehler György, Körmöczbánya ; mák Ede, Temesvár ; Tirscher József, Selmeczbánya; Ulicsny Károly, Csáktor- va; Vargha György, Temesvár; Veress József, Selmeczbánya; Wolafka Antal, . Debreczen; Wollmann Kázmér, Mezőlaborcz. ——— c) Külföldön lakó rendes tagok: Staff János, Breslau ; Taeger Henrik, Breslau ; . Zujovié I., Belgrád. ; — —— d) Rendes tagok jogaival biró intézetek és társulatok : áll. agyagipari szakiskola, . Ungvár; áll. főgymnasium, Munkács ; m. kir. bányászati és erd. főiskola, Selmecz- bánya; Esztergom város; nadrági vasipartársulat; Selmeczbánya város. . — Előfizetési díjat fizettek 1904-re : : .. — M. kir. bányahivatal, Felsőbánya ; m. kir.-bánya és kohóhivatal, Kapnikbánya ; . — m. kir. bánya és kohóhivatal, Oláhlaposbánya; m. kir. bányaiskola, Felsőbánya ; . m. kir. főbányahivatal, Marosujvár; Székely nemzeti muzeum, Sepsiszentgyörgy. Oklevéldíjat fizettek : . Staff János, Breslau ; Taeger Henrik, Breslau. fat. K 27 dl HR; V. Ér 14 2 Verzeichmis der Publikationen der ung. Geolog. Gesellschaft. (Dieselben sind entweder direkt durch das Sekretariat der Gesellschaft (Budapest. 0 VII., Stefánia-út 14. sz.] oder durch den Universitáts-Buchhándler Friedrich Kiliáns 07 Nachjolger, [/ Budapest, IV., Váczi-utcza 1. sz.] zu beziehen.) ; A FÁGyazáoti Földtani Társulat" tepjátóányalnak ő és a közlöny 84 mellékleteinek árjegyzéke az 1904. évben. zs f Mugvéndelhetőli a Magyarhoni Földtani Társulat titkári hivatalában, Budapesten, VII., Stefánia-út 14. sz., vagy Kilián Frigyes utóda egyetemi könyvkereskedeésében, Budapesten, IV., váczi-utcza 1. sz.) Magyarország geologiai térképe, kiadja a m. h. Földt. Társ. 1896. Budapest ; ELMTOSTA Értesítő . 1—III. a . Brster Beriecht der geologisehen Gesellschaft für Ungarn. 1852 . Arbeiten der geologisehen Gesellsehaft für Ungarn. I. Bd. 1856... É ö3 GYA honi úöjhan társulat munkálatai. II. kötet. 1863... --- a a TE ÉV. 68- Vsokötet 1867—1870. Kötetenként ta delle set BE KZOVÁRGN E ell Ae . Földtani Közlöny. 1—IV. évfolyam. 1871—1874. Kötetenként ... a c V--IX. u 1875—1879. (Hiányos — Defect) Kötetenként. 7 cc. a a XX a 1880. Kötetenként -.. --- .-: a fi XI a 1881. (Hiányos — Defect). - 4 a XI , ISSDÉROTBTSA KÖD ese VÉ fi u XIII: a 1883. a at éS a ( XIV. a 1884. a la, e ata a fi XV. a 1885. u gr fi a XVI. Ci 1886. ai ték a c XVII XXXI. ua 1887.—1903.a a 1880— 1883. TEStStANKóntő A Magyarhoni Földtani Társulat 1852—1882. évi összes kiadvanyaiuak betüsoros tartalommutatója. — (General-Index sümmatlieher Pnbli- cationen der ung. Geol. Gesellschaft von den Jahren 1852—1882]) . Mutató a Földtani Közlöny XXIII-—XXXII. kötetéhez. Dr. KG OEVA Jenő. 1903. . Register zu den Binden XXIII—-XXXII des Földtani Közlöny. . Dr. v., Cholnoky. 1903. — ..- vi d sZ ÉSE ÉS E . Néhai dr. Szabó József arezképe s AB . A magyar korona országai földtani viszonyainak rövid vázlata. Buda- KE YÉSK GAL . Geologiseh- -montanistisehe Studien der Erzlagerstütten von ! Rézbánya in S. 0. Ungarn von F. Posepny. 1874 . Az erdélyrészi medeneze harmadkori képződményei. TI. Neogén csoport. Dr. Koch Antal. 1900. . Die Tertiárbildungen des Beckens der . giebenbürgisehen [andesteile, II. Neogene Abth. Dr. Anton Koch. 1900 3. A magyarhoni Földtani Társulat 50 éves története. Dr. Koch Antal 1902 . Geschichte der fünfzigjührigen Titigkeit der. ung. Geologischen Gesellschaft. Dr. Anton Koch 1902 .. - 2 az kü . A selmeczi bányavidék éreztelér-vonulatai. (Die Erzgünge. von Schemnitz und dessen Umgebung.) (Szinezett nagy geologiái tér- kép. szöveggel együtt.) Gecolog mont. Karte in Grossformat ja HA budapesti országos kiállítás VI-dik csoportjának részletes katalógusa. Bányászat. Kohászat. " Földtan. 1885. — (Budapester Landes- ausstellaung. Specialkatalog der VI-ten Gruppe. Geologie, Bergbau und Hüttenwesen) 1 z E zt OT SK . Kurorte von Ungarn. Dr. Kornel Chyzer. 1885 -- .— . Les Baux Minérales de la Hon erje S TSZ Sz zerge szt zó Ezé Esztet . Egy új Echinolampas faj. Dr. Pávay Elek ... ett kT Etál . Kolozsvár és Bánti-Hunyad közti vasútvonal. Dr. Pávay Elek... . Évi jelentés, Magyar kir. Földtami Intézet. 1883. — lét sz der k. ung. Geologischen Anstalt 1883) 0 --- KI AR 3 . Jahresbericht der k. ung. Geologischen Anstalt für 1884... elfogyott. 2 kor. — faji. SB 10 a — 4 § 10 46 — a FRANKLIN-TÁRSULAT NYOMDÁJA, Mg ep