HJA jheK i! ht a HALK HE ejtett RITKÁS 18 GALÁÉDT fNGSHIR KUK stat :t áh at BEREK ; HÜKAó tetTLAA A jelei hi 3. KRSTAN pég8i BIZNIK, új katmki FOR SHETENBEOD SE FOR EDVGATION FOR SCIENCE LIBRARY OF THE AMERICAN MUSEUM OF NATURAL HISTORY A 90 igék 1444 FÖLDTANI KÖZLÖNY. HAVI FOLYÓTRAT KIADJA A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT. EGYSZERSMIND A M. KIR. FÖLDTANI INTÉZET HIVATALOS KÖZLÖNYE. SZERKESZTI Dr. PÁLFY MÓR A TÁRSULAT I, TITKÁRA HAR MINCZHATODIK KOTET. 1906. TÍZ TÁBLÁVAL S TÖRB SZÖVEGKÖZÖTTI RAJZZAL. FÖLDTANI KÖZLÖNY. (GEOLOGISCHI MITTEILUNGEN. ! ZEITSCHRIFT DER UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT ZUGLEICH AMTLICHES ORGAN DER KGL. UNGAR. GEOLOGISCHEN ANSTALT. REDIGIERT VON Dr. M. v.)] PÁLFY I. SEKRETÁR DER GESELLSCHAFT, SECHSUNDDREISZIGSTER BAND. 1906. MIT ZEHN TAFELN UND MEHREREN TEXTILLUSTRATIONEN. BUDAPEST, 1906. A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT TULAJDONA," BIGENTUM DER UNG. GEOL, GESELLSCHAET. VILUNAKÁ A, T2r AT META hi tág § " FRANKLIN-TÁRSULAT. NYOMDÁJA. TARTALOMJEGYZÉK. ÉRTEKEZÉSEK. Lap Dr. BöckH HuGó -. a Eralékbeszéd dr. Schmidt Sándor felett (arczképpel) 165 Dr. BöckH HuGó és EMszrT KÁLMÁN: A Jánosit és Copiapit közötti különbségek- ről (Válasz az előző közleményre) si 186 — — -— — Válasz dr. Weinschenk E. czikkére: aMég egyszer a Copiapitról és Jánositróls .. 404. Dr. FRECH FRIGYES A tengeri eredetű karbon Magyarországon (I—IX. táblával). — -- éj 4 ZET EZ ET 1 Dr. GoORJANOVIÓ-KRAMBERGER KÁROLY: A horvátországi krapinai diluvialis ember 241 HORUSITZKY HENRIK A Tiszából kihalászott diluvialis gerinczesekről . . 418 KoRMoS TIVADAR... A Balatonmelléki diluvialis neritinákról 3 299 LACKNER ANTAL... ., 10 jabb adatok a kazanesdi kénkovandbánya közsnyő kének geologiai viszonyaihoz .. - 283 Dr. Lóczy La4Jos Báró Richthofen Ferdinánd. .. SALYZO Dr. LŐRENTHEY IMRE Dr. Zittel Károly Alfréd 2 271 NoszkY JENŐ Éz Adatok a Cserhát geologiájához. et eh] PÉCSI ALBERT 5 Seismologiai közlemények... . 424 Dr. PRIsz GYULA Új adatok a frechiella-nem ismeretéhez 51 "SIGMOND ELEK... .— Alföldünk szikeseinek válfajairól.. .. - 389 Vapász M. ELEMÉR .. Budapest-Rákos felsőmediterránkorú orange, Te X-ik táblávalj— - 256 Dr. WEINSCHENK ERNŐ . A Jánositról és annak a Copiapittal való azonossi ágáról 182 ú — Még egyszer a Copiapitról és Jánositról 289 ROVID KÖZLEMÉNYEK, Dr. PgRisz GYutLA ... . . . . Piszkei dumortieriák .. .. ate 57 Dr. PaPP KÁROLY... .. .. Helyreigazítás . E EZNETB sa LA ÉT ősz 58 SOBÁNYI GYULA... Levél a szerkesztőhöz UNE ZET S etek ojy ISMERTETESEK . TREITZ PÉTER .. -. van Hise Charles Richard : A treatise on Metamorphism 297 IRODALOM, A magyar geologiai irodalom repertoriuma az 1905. évben... .. -- — .. .. 195 GEIKIN A... 2 — — ma — Útmutatás geologiai felvételekhez e — mm — — .3427 IV TARTALOMJEGYZÉK. Lap GORJANOVIÓ-KRAMBERGER K.: Der palüolitisehe Mensch und seine Zeitgenossen ; aus dem Diluvium von Krapina in Kroatien .. .. 301 GUGENHAN M. -— -— Die Vergletseherung der Erde von Pol Zu Pol... .. 426 KaApió 0... — na me mm A krapinai diluvialis ember kövült maradványairól... 304 KossMaAT FR... .. .. — ... Das Mangan-Bisenerzlager v. Macskamező in Ungarn 205 KÖVESLIGETHY R... Seismonomia S FEE Meg Hz tl VEZE E MÓNI AE E te te SZEGOTÖBTO ZTE e hozá EZ ző URES ES sg Me MONTESSIERS DE BALLORE F.: Les tremblements de terre .. . .. 428 SIEBERG AN... —— zi [Handbúchűderűerdbebenkünder e szi sza öz E ZOn TÁRSULATI ÜGYEK, Közgyülés 1906 február hó 7-én. Elnöki megnyitó. — Emlékbeszéd dr. Schmidt Sándor és báró Richthofen Ferdinánd felett. — Titkári jelentés. -—— Pénztári jelentés. — Szabó-érem kiadása — .. ; a ek az 61 Szakülések : I. 1906 januártus hó 3-án. Tuzson János: Adatok a Balaton fossilis flórá- jának ismeretéhez. — ACKER VIKTOR: Adatok a szepes-gömöri Irezhegység geologiájához. — FIALowsKI LaJos dr.: A kristályalakok axonometriai mintái 70 II. 1906 márczius hó 7-én. Lóczy LaJos dr.: Geologiai megfigyelések a tatai Kalvária hegyen. KoRmos TIvaDpaáAR; Adatok Tata-Tóváros és környéke fiatalabb képződményeinek ismeretéhez. — TOBORFFY ZOLTÁN dr. : Broken-Hill-ből (Ausztralia) való anglesiten tett megfigyelések —. .. . .. . en SE VALNI III. 1906 április hó 4-én. SzáppczkY GyutLA dr. : A Biharhegység középső részének kőzettani és tektonikai viszonyai. — LÖŐRENTHEY IMRE dr.: Budapest pannoniai- és levanteikorú rétegei és azok faunája. — LŐBENTHEY IMny dr.: Vadász M. Elemérnek Budapest-Rákos felső mediterrán faunájáról. — Noszky JEnő: Adatok a Cserhát K-i részének geologiájához .. .. .. — — -— ... 208 IV. 19065 május hó 2-án. LŐRENTHEY IMRE dr.: Szardinia harmadkorú rákjai. — TIMKó IMRE: Ujabb adatok hazai síklápjaink ismeretéhez. Vapász M. ELEMÉR: Az ürmösi Töpe patak liasz faunája -— c. m— o — 0 — 210 V. 1906 junius hó 6-án. LŐRENTHEY IMRE dr.: Emlékbeszéd dr. Zittelt Károly tiszt. tag fölött. — Lóczy Lagos dr.: A Vesuvio 1906 április 4—7-iki kitörésének ismertetése. — KocH ANTAL dr.: Schréter Zoltánnak a csákberényi új középeoczén lelőhely faunájáról .. — — — — — 0 — SRE zén E) VI. 1906 november hó 7-én. Kocn AwrTar dr.: A péterváradi vár ártézi kútjának geologiai szelvénye. — TRrIrz PÉTER: A Duna-Tisza csatorna tervei VII. 1906 deczember hó 5-én. KocH ANTAL dr.: Ifj. Aradi Viktornak (A budai hegység másodkori képződményeirőli. — KÖVESLIGETHY Rapó dr.: A modern seismologiáról. — LIFFA AURÉL dr.: A kazanesd-vidéki pyrit kristálytani ismertetése. — FRANZENAU ÁGOSTON dr.: A békésgyulai eJózsef fhg. szanatoriumo telkén furt artézi kútról AL ER e ZENÉSZE tes L.85330 TARTALOMJEGYZÉK. v Lap Választmányi ülések. T. 1906 januárius hó 53-án KEZE sa 18 181 B fi fi (gyi leli o flézetsest al ESőc zt iaetd Est 74 III. c márczius a 7-én EE ee zzz 21 IV. a április SZALON, eze testen] age Tee Ve máj üs. NSZ ZÁ ze e E e 0 a 2Ü2 VI. c- junius (NOCSAK SE kezei segtar s 433 VII. a deczember a 5-én.. -. BRASS Ez zi 439 Jegyzőkönyv a Szabó-emlékérem ügyében kiküldött bizottság üléséről .. 0 .. 74 IDályázati hirdetések sz as 0 ézz és sze SZA NE sz szk A mh. Földt. Társ. tisztes előL e szd, 2 Eh kez hál ER 80 4 a u c tagjainak névsora 1905- juga c oj lez lazán ) zt rk a c csereviszonyainak kimutatása... s 89 64 fi c — számára 1905. év folyamán fedezeti ese példányok és ajándékkönyvek gjogyzéker me szltaz mo ze due zzz sz "am 94 Wipe c Gas mészérottott alapítványok c s im mis c mm s jlzio 98 A mh. Földi. Társ. földvengési observatoriumának Jé 1905 november—deczember .. o - eossjasi02 Változás a magyarországi földrengések eke olórébon szül00 HIVATALOS KÖZLEMÉNYEK A M. KIR. FÖLDTANI INTÉZETBŐL. A: m. kir. Földtani Intézet 1906. évi részletes geologiai felvételei - -— 0 — — 305 INHALTSVERZEICHNIS DES SUPPLEMENTS. Abhandlungen. Seite Dr. BöcknH, H. Save ző Gedenkrede über Dr. Alexander Schmidt (mit Bildnis) 213 Dr. Böckn, H. und Dr. Emszr, K.: Über Unterschiede zwischen Jánosit und Copiapit... s 2 E SEZZB —- Antwort auf den Artikel Dr. E. Weinschenks : aNoch- mals Copiapit und Jánosito.. 455 IDISSEREGE, SES . Das marine Karbon in Ungarn (Mit I—IX. MED) — 103 Dr. GORJANOVIÓ- TELE ss; K.: Der diluviale Mensch v. Krapina in Kroatien 307 HoRxusITzkYy, H... .. .. .. Über die aus der Tisza gezogenen diluvialen Wirbel- tierreste... sg ESETÉN NESS Ez Az sa pez s AZA Kormos, Tn. 3 -—. Über die diluvialen Narziáinem do Umgebung des Balatonsees .. S sz usszsdbb DLACKNRR, A... maa zs ve NOuere Daten zu don sodlgzáekoa VEGElénagma der Umgebung der Schwefelkiesgrube in Kazanesd . 852 IDE Kó czy: TET vE - —. Ferdinand Freiherr von Richthofen.. — — .-. -— 221 Dr. LŐRENTHEY, I. Dr. Karl Alfred von Zittel .. s sz s SD NÖOSZKY ES Beitrüge zur Geologie des Cserhát. .. .. -. .-. . 463 IDÉGHI HAtz azek ese tő Seismologisehe Mitteilungen .. 477 Dr. Pgmz, J. — -. Neue Beitráge zur Kenntnis der Gatiunk Hrgchiálla 155 Dr. "SIGMOND, A. v. . Über die Szikbodenarten des ungarischen Alföld... .. 439 Vapász, M. E. Über die obermediterrane Fauna von Budapest-Rákos (Mit Tafel X) . SNEK Dr. WEINSCHENK, B... .. Über den Jánosit und seine Tdentitüt Lt Ölgtajats 224 — — - — — Nochmals Copiapit und Jánosit — .. — — mo m— 359 KURZE MITTEILUNGEN, Dr. PRINZ, J. E -- Dumortieren von Piszke . a sze szg ln] REKERA TB. CH. R. van HISE A treatise on Metamorphism.. .. .. EL 908 LITERATUR GEIKIE, A. Anleitung zu geologischen Aufnahmen .. .. .. . 480 GORJANOVIÓ-I RAMBERGER, K.: Der palüolitisehe Menseh und seine Zeitgenossen aus dem Diluvium von Krapina in Kroatien . 368 INHALTSVERZEICHNIS DES SUPPLEMENTS. GUGENHAN, M. Kapró, 0. KövESLIGETHY, NR. de... Dr. KossMaT, FR... Dr. Löwt, FRED. Seismonomia — .. Geologie T. DE MONTESSIRS DE BALLORE: Les tembiezents de tere Handbuch der Erdbebenkunde DIEBERG, AN... Die Vergletseherung der Erde von Pol zu Pol A krapinai diluvialis ember kövült maradványai GESELLSUHA FTS-ANGELEG EN HETVEN. Funktionüre der Ungarischen Geol. Gesellschaft... Dö Verzeichnis der Mitgelieder der Ungarisehen Geol. CEGAlednet . Das Mangan- BisenarlaGet v. Maoskattező, in Üáa Verzeichnis der im Jahre 1905 für die Ungar. Geol. Gesellschaft eingelaufenen Tauschexemplare und Geschenke.. Ánderung im seismologisehen Beobachtungsdienste der Ungarisehen Geologischen Gesellschaft. -. — Bericht der Erdbebenwarte der ungarischen (reologisehen Gesellschaft November— Dezember UO OSZAN zt kező ulest Aze AMTLICHE MITTEILLÜNGEN AUS DER KGL. UNGAR. GEOLOGISCHEN ANSTALT. DLandesaufnahmen der kgl. Geol. Anst. im Jahre 1906 .. ungar. VII Seite 480 368 480 239 480 480 2939 20 . 369 BETŰRENDES TÁRGYMUTATÓ. (Alphabetisches Register.) (A mi a német szövegre vonatkozik ( )-be van foglalva.! (Das auf den deutschen Text Bezüglieche ist in ( ) gesetzt.] 1. SZEMÉLYNEVEK, (Personennamen.) Acker V. 72, 195 — Aguilera I.J. 64 — Alexyn 16, (118) — Ifj. Aradi V. 65, 195, 432, 433. Bachlingen 371 — Balogh F. 207 — Baltzer A. 297 — Barabás M. 67 — Báthory N. 66 — Bauer J. 195 — Beaumont E. 372 — Becke F. 297 — Beecher 4, 5, (106, 107) — Beyrich 42, (146) — Benecke 51, (155) — Bertrand 183, 187, 190, 193, 194, (225, 229, 230, 233, 237) — Berwerth F. 195 — Beudant 178, 180 — Bittner S. 39, 40, (142, 143) — Boettger 282, (351) — Bolland 18, 42, 43, (120, 145, 147) — Bosch 63, 100, 163, 424, 425 (478, 479) — Bosnjakovié S. 196 — Böckh H. 58, 59, 62, 65, 66, 165, 182, 183, 184, 185, 186, 195, 196, 197, 209, 287, 289, 290, 291, 292, 293, 294, 295, 305, 404, (213, 224, 225, 226, 227, 225, 359, 360, 361, 362, 363, 364, 365, 366, 270, 455, 456) — Böckh J. 2, 51, 67, 71, 72, 80, 196, 306, 373, 388, 418, (104, 155, 370, 438, 471) — Böhm T. 305, (370) — Brady 259, (327) — Branco 381, (436) — Bücking 408, 409, (460, 462) — Brandenburg K. 67 — Bravais 169, (218) — Broechi 256, 271, 279. (323, 339, 348) — Broken Hill 207 — Bronn Gy. H. 273, 372, 380, (341, 342) — Brusina 266, (367) — Buch L. 42, (146). Cancani 429 — Capellini G. 196 — Chapmann R. M. 297 — Cholnoky J. 196, 209 — Chudleigh 25, (128) — Clark M. 15, (117) — Clarke J. M. 38, (141) — Clessin 296, (367) — Cossmann 271, (339) — Credner 47, 297, (150) — Crick 42, (147) Cserháti S. 390, (440) — Cuvier Gy. 376, 377, 386 — Czárán Gy. 67, 196 — Czirbusz G. 196 Czjzek J. 373. Dacgué E. 376 — Dana J. D. 169, 289, 405, (219, 359, 456) — Darapsky 153, 186, 188, 192, 194, 195, 289, 290, (226, 229, 230, 231. 235, 236, 237, 238, 239, 358; 360) — Darányi J. 80 — Darvin 377 — Dathe E. 36, 37, 38, 47, 48, (139, 141, 142, 150, 152) — Davidson 9, 12, 17, 44, (111, 114, 119, 148) —- Des Cloiseaux 186, 187, 190, 193, 194, 291, 405, 410, (229, 230, 233, 237, 361, 456) — Deshayes 271, (339) — Deslongchamps E. 372 — Desor 262, 263, 375, 376, (330) — Diener K. 48, (152) — Dobratsch 48, 49, (152) Donald J. M. 24, (126) — Drevermann F. 196 — Dudar 71 — Dunikovszky E. 196 — Dunker 352. BETŰRENDES TÁRGYMUTATÓ, IX Edwards M. 6, 27, (108, 109, 130) — Emszt K. 63, 81, 101, 103, 152, 186, 196, 197, 198, 404, (163, 164, 224, 228) — hg. Esterházy M. 62, 67. Falkenberg 36, 37, (140) — Fedorow 169, (218) — Fialovszky L. 73 — Fleming 22, (125) — Foord 42, (146, 147) — Forel 429 — Földváry D. 283, (351) — Fötterle F. 373 — Franzenau Á. 80, 256, 259, 261, 433, (323, 327, 329) — Frech F. 1, 41, 197, (103, 144) — Fuchs T. 375. d3aál J. 197 — Gadolin 169, (215) — Gaudry A. 372, (438) — Geikie A. 427, (480) Geinitz 380 — Geoffíroy 377 — Gerland G. 430 — Gesell S. 9, 15, 26, 27, 80, 197, 427, (111, 112, 117, 129) — Giebel 380 — Goldtuss 6, (108, 109) — Gorjano- vic-Kramberger K. 65, 197, 241, 302, 303, 304, (307, 368, 369) — Göndör G. 197 — Grexa J. 80 — Gróth P. 166, (215) — Gugenhan M., (480) — Güll V. 189, 197, 198, 305, (231, 370) — Gümbel C. 297, 374 — Győrffy J. 295, (366). Haidinger V. 177, 373 — Haime 6, 27, (108, 109, 130) — Hajnóczy R. J. 198 — Halaváts Gy. 1, 198, 208, 209, 256, 305, 418, 419, 420, 422, (1083, 323, 370, 472, 473. 470) Hiantkom M.D1520 55 (56 57, 581378, 388; (155, 156, 15954161, 162) — Hántken E. 52, 54, (156, 158, 438) — Harpe Ph. 375 — Hauer F. 9, 34, 177, 179, 373, (111, 137) — Haug 58, (162) — Hebert E. 372 — Herbich 211 — Hessel F. C. 169, (218) — Heim A. 297 — Herepei K. 432, 434 — Hilber 277, 278, (345, 346) — van Hise C. R. 297, (368) — Hochstetter F. 373 — Hofmann K. 49, 205, 432, (153) — Hopp F. 207 — Horusitzky H. 65, 80, 198, 306, 415, (370, 472) — Hoyer 51, (155) — Hörnes M. 275, 277, 373, 374, 386, (344, 345) — Hörnes 270, 271, 272, 274, 275, (338, 339, 340, 342, 343) — Humboldt §S. 181. Illés V. 26, 189, (129, 231) — Ilosvay L. 69, 80 — Inkey B. 166, 208, 418, 419, (214) — John C. 198, 200, (471, 472). Kadié 0. 65, 198, 304, 305, (369, 370) — Kalecsinszky, S. 63, 70, 80, 81, 101. 102, 103, 191, 197, 198, (163, 164, 234) — Kant 380 — Katzer F. 199 — Keferstein 387 — Kerner F. 199 — Kiss A. 9, (111) — Kiss V. M. 199 — Kispatió M. 199 — Kittl E. 39, 40, 41, 42, (142, 143, 144, 146) — Klatsch 244, 253, (310, 3290) — Koch A. 1, 9, 14, 25, 28, 51, 61, 70, 73, 74, 80, .199, 206, 208, 265, 283, 420, 430, 431, 432, 433, (104, 111, 117, 127, 131, 155, 332, 351, 473) — Koch M. 34, (137)— Koninek G. L. 9, 14, 15, 18, 20, 23, 24, 28, 32, 38, 44, 45, (111, 116, 117, 120, 122, 125, 126, 127, 131, 135, 141, 148) — Köóken E. 23, (126) — Koenen 4l, (146) — Kormos T. 65, 199, 200, 207, 299, (2366) — Kosmat F. 41, 198, 200, 205, (144, 239) — Kövesligethy R. 63, S1, 100, 101, 424, 426, 428, 433, (163, 477, 479, 480) — Kraemer 244, (310) — Krenner J. S. 67, 80, 166, 167, 199, (214, 216) Kunth A. 7, (109) — Kunz A. 67 — Kükenthal 21, (124). Lackner A. 65, 283, 305, (352, 370) — Lamarek 377 — [Laplace 380 — Lapparent A. 428, 430 — Laube 262, 263, 264, 265, 266, 267, (329, 330, 331, 332, 333, 334, 335) — László G. 200, 306, (370) — Lee 25 (128) — Lehmann J. 297 — Leith C. K. 297 — Lenigue M. H. 200 — Leonhard C. 372 — Leopold A. 200 — Lep- sius R. 297 — Leuchtenberg 383 — Liffa Au. 189, 200, 433, (231) — [Linck G. 183, 184, 185, 186, 187, 188, 189, 190, 193, 194, 289, 290, 291, 405, 406, 407, 408, 410, (226, 227, 229, 230, 231, 232, 233, 236, 237, 238, 259, 360, 361, 362, 456, 458, 459, 460, 462, 463) — Lincoln A. T. 297 — Lindgren 406, 407, (458, 459, 460) — Lóezy L. 1, 10, 58, 59, 61, 62, 65, 66, 71, 72, 80, 167, 175, 206, 209, 263, 265, 419, 430, 431, (104, 112, 216, 330, 332, 333, 472) — Lommel 372 — Loriol P. 376 — Lőrenthey I. 9, 14, 25, 28, 65, 80, 207, 208, 209, 210, 256, 258, 262, 270, 276, 279, 260, 283, 371, 430, 432, (111, 117, 127, 131, 323, 323, 329, 338, 344, 348, 351, 435) — Löwl F. 427, (480) Lyell 377. Maderspach L. 200 — Magnac A. 169, (218) — Mauritz B. 65, 200 — Mawuzelius x BETŰRENDES TÁRGYMUTATÓ. 406, (458) Mayer Eymar K. 375 — Melezer G. 9, 27, 65, 80, 200, (111, 112, 129) — Melville 406, 407, (458, 459, 460) — Michelin 263, (331) — Mikó 64 — Montessirs de Ballore 425, (478, 480) — Munier-Chalmas 372 — Mügge 207 — Münster 383. Nagy D. 200 — Nagy L. 200 — Neugebauer F. 200 — Neumann Z. 200 — Neu- mayer M. 379 — Ney F. 67 — Nicholson 4, 381, (106) — br. Nopcsa F. 6, 66, 200 — Noszky J. 210, 411 (463). Oglivie-Gordon M. 376 — Oppel A. 373, 379, 353 — Oppel B. 52, (156) — Oppen- heim 276, (344) — dOrbigny 379, 381 — Ordonez E. 64 — Owen 381. Pálfy M. 65, 80, 189, 201, 305, (231, 369) — Pantocsek J. 201 — Papp K. 10, 16, 59, 65, 66, 201, 286, 287, 288, 305, 431, (112, 119, 356, 358, 370) — Pauer G. 201 — Pauer V. 201 — Paul M. 411, (464) — Pécsi A. 206, 424, 426, 428, (477, 479) — Penck 243, (310) — Perrin §. J. 50, (139) — Péter K. 202 — Peters 378 — Pethő Gy. 58, 59, 67 — Petrik L. 69 — Pettenkoffer 374 — Pfaff T. 297 — Phillips G. 24, (126) — Pictet 381 — Pompeczky 372, 383, (439) — Posewitz T. 202, 305, 427, (369) — Prasznovszky J. és L. 165, (213) — Pratz E. 375 — Prinz Gy. 51, 57, 58, 59, 65, 202, (155, 161, 162). Oduaas A. 376 — ONuenstedt 211, 373, 351. Kaczkiewitz 411, (464) — Rákóczy S. 202 — Rammelsberg 294, (365) — Ranke 385 — Ratingen 6, 12, 13, (109, 115, 116) — Reguly J. 202 — Réthly A. 202, 430 — br. Richthofen F. 13, 44, 62, 65, 66, 175, 176, 177, 178, 179, 180, 181, (116, 147, 221, 223, 224) — Roemer N. 4, 5, 7, 20, 22, 25. 47, 48, (106, 107, 108, 109, 123, 125, 128, 151, 152 — Rogar de Bouille 273, (341) — Rohl S. 297 — Rohlf G. 375 — Romer K. 202 — Rosenbusch 297 — Rossi 429 — Róth L. 80, 202, 305, (370) — Rozlozsnik P. 58, 202, 305, (369) — Rutot A. 241, 242, 243. 253, 303, (307, 308, 309, 320) — Rzehák A. 202, 203. Sacco J. 271, 273, (339, 342) — Salmojraghi F. 203 — Sehafarzik F. 1, 2, 61, 80, 81, 101, 170, 203, 209, 281, 305, 411, 412, 414, 422, 423, 427, (104, 163, 220, 349, 370, 464, 467, 476) — Schafhüutel 374 — Schaller 406, (458) — Schenk A. 375, 382 — Sehimper Ph. V. 382 — Schirmer J. 373 — Schlosser M. 250, (318) — Sehlöősing 397, (448) — Sehlüter 6, (108) — Schmidt A. 165, (213) — Schmidt B. 166, (214) — Schmidt D. 166, (214) — Schmidt J. 203 — Schmidt S. 62, 65, 165, Schoenfliess 169, (218) — 166, 167, 168, 169, 170, 171, 203, (213, 214, 215, 216, 217, 218, 219, 220, 221) — Sehréter Z. 431 — Sehröder von der Kolk 183, (225) - Scehulze F. E. 379 Schwager C. 375 — Schwalbe 254, 303, (321) — Sceupin 3, 10, 11, 12, 26, 36, (105, 112, 113, 114, 129, 139) — Semenow 37. 38, (140, 141) — Semsey A. 10, 56, 63, 80, 415, 430, (110, 160, 471) — Seibert 262, (362) — Sieberg A. 206, (239) Sigmond HB. 65, 203, 389, (439) — Silberberg 2, 3, 7, 8, 11, 13, 17, 29, 30, 31, 40, 47, (104, 105, 109, 111, 113, 115, 116, 120, 132, 133, 143, 150) — Simmerbach B. 203 — Sjögren M. 406, (458) — Smith W. N. 297, 377 — Sóbányi Gy. 59, 61, 203 — Sohnke 169, (218) — Sollas 379 — Soós L. 274, (342) — Sowerby 42, (146) — Spring W. 297 — Stache G. 40, 373, (143) — Staff H. 203 — Stahl 45, (149) — Staub M. 66 — Steinmetz 290, 294, 406, (360, 364, 458) — Stolley 51, 52, 53, (155 156, 157, 158) -—— Stuckenberg 28, (130) — Stur D. 47, 48, 373, (151, 152) — Suess E. 9, 373, (111) — :. Szabó J. 62, 70, 167, 180, 2085 "257, 275. (215, 323, 343 Szádeczky Gy. 65, 67, 203, 208, 305, (370) — Szalay M. 166, (214) — gr. Széchenyi B. 80 Szilády 2. 203 — Szontágh T. 65, 69, 203, 305, (369). Váger H. 204 — Tarzaghi K. 427 — Themák E. 204 Tietze 45, (149) — Timkó I. 65, 189, 204, 210, 305, (231, 370) — Toborffy Z. 65, 204, 207 — Tornguist 38, (142) — Tokarszky J. 204 — Tőkés L.204 — Toula 1, 48, (103, 152) — Tournay BETŰRENDES TÁRGYMUTATÓ. XI 8, 23, 28, 42 (111, 125, 131, 146) — Trefort A. 166, (214) — Treitz P. 204, 301, 305, 419, 431, (368, 370, 448, 472) — Tsehernyschew 9, (111) — Tucan F. 204 — Tuzson J. 70, 71. Uhlig V. 1, 9, (104, 111). Vacek M. 35, 58, (138, 162) — Vadász M. E. 57, 209, 211, 256, (161, 323) Valter H. 204 — Verneuil 372 — Vicentini 63, 100, 424, (163, 478) — Virchow R. 244, (310) — Vitalis 189, (231) Viva 413 — Vogt 205 — Vörös S. 204. "Waagén 1I, (113) — Wagner A. 383 — Wahlner A. 204 — Wanner J. 376 — Weinschenk E. 182, 186, 187, 188, 189, 190, 192, 193, 194, 289, 290, 297, 404, 405, 406, 407, 408, 409, 410, (224, 228, 229, 230, 231, 232, 235, 236, 237, 238, 259, 360, 455, 456, 457, 458, 459, 460, 461, 462) — Weiss A. 295, 296, (366, 367) — Welsch 51, (155) — Werner 386 — Whisney M. 395, (447) — Wichert 63, 424, (477, 478) — Williams H. G. 297 — Windhager F. 204, 208 — Wisnowszky F. 204 — Wolf 418, 419, (471, 472). Zichy T. gr. 388, (438) — Zimányi K. 80, 205 — Zirkel 297 — Zittel K. A. 371, BIZ: 3ZZ SSZÁ ATON BTO ZT B 78, 3795 380, 381/3825. 383, 204, 380, 386, 387, 388, (435, 436, 437, 438, 439). IL. HELYNEVEK. (Ortsnamen.) Aachen 30, (133) — Ágostyán 207 — Almádi 71 — Almasel 286, 287, 28S, 433, (356, 357, 358) — Alpár 420, (473) — Alsógalla 207 — Altwasser 7, 37, (109, 140) — Alvincz 434 — Andria 411 — Antofagasta 183, 184, (226) — Araxes 4, (106). Bácsmartonos 420 — Bácsmonostor 420, (473) — Bácspetrovoszello 420, (475) — Balatonkövesd 71 — Batta 209 — Bautsch 36, (139) — Bauz 295, (365) — Békés- csaba 389, 394, 399, 400, (439, 451, 452) — Békésgyula 433 — Beregszász 178, (222) — Berlin 62, 175, 176, 181, 426, (221, 480) — Bia 262, 265, 281, (329, 352, 350) — Biharfüred 67, 208 -— Bleiberg 9, 13, 18, 28, (111, 115, 120, 131) — Bonn 181 — Boscotrecase 430 — Botzen 371, (435) — Brassó 179, (223) — Breitscheid 43, (145) — Breslau 1, 2, 11, 20, 21, 22, 27, 28, 37, 43, 176, (103, 105, 113, 123, 124, 126, 129, 130, 140, 145) — Bruxelles 23, (125) — Brünn 253, (320) — Buda- örs 281, (350) — Budapest 51, 52, 55, 56, 57, 63, 100, 101, 208, 209, 257, 281, 304, 425, (155, 156, 159, 160, 161, 163, 323, 348, 349, 479) — Bujtur 265, 281, (332, 349). Campitello 371, (435) — Cassel 304 — Cernelimünster 13, (115) — Czibakháza 420, (473) — Czinkota 167, (215) — Copiapo 289, 294, (359, 365) — Csabacsüd 389, 393, 399, (439, 444, 451) — Csákberény 431 — Csegez 265, (332) — Csernye 51, 52, 53, 57, 58, 211 (155, 156, 157, 161, 162) — Csetény 71 — Csetnek 72 — Csongrád 420, 422 — Csungány 433 — Csurog 420. Debreczen 179 — Derbyshire §, (111) — Déva 66 — Diós 281, (350) — Dobsina MAZO LZ SA STO B ELT ADO SZD ED SSZD RG ERTRSE ZÁ, NZ2N38, 34, 35, 36, 38, 44, 49, (103, 111, 112, 113, 114, 115, 116, 117, 118, 119, 120, 121, 122, 123, 124, 126, 127, 128, 129, 130, 131, 134, 135, 136, 137, 138, 139, 142, 147, 148, 153) — Dorozsma 5389, 397, (439, 448) — Dunaalmás 207 — Düsseldorf 6, (109). Egyházasfüzes 49, (153) — Ennis Killen 8, (111) — Eperjes 177, 430, (222) — Esch 51, (155) — Etroeungt 30, (133) — Esztergom 377, 378, (436). XII BETŰRENDES TÁRGYMUTATÓ. Fegyvernek 420, 421, (473, 474) — Felménes 263, (330) — VFelsőgalla 71 — Felső- orbó 434 — Fokszabadi 295, (366) — Fóth 209 — Fülöpszállás 389, (439). Gailthali Noetseh 9, (111) — Galley-Hill 252, 253, 254, (319, 320, 321) — Garnisch 388 Glasgow 20, (123) — Glatz Falkenberg 36, 37, (139, 141) — Glos 377 — Göncz 177, (222) — Göttinga 41, 374, (146) — Graz 49, (153) — Gyulafehérvár 66. Halas 389, 397, 402, (439, 449) — Hall 15, (117) — Hatvan 257, 259, (323, 326) — Hausdorf 7, 12, 13, 16, 36, 37, 44, (109, 115, 118, 119, 140, 147) — Heidelberg 372 — Heischan-szhien 13, 44, 45, (115, 116, 148) — Herend 71 — Hildesheim 51,(155) — Hódmezővásárhely 433 — Hohenlohehütte 20, 22, 23, (123, 125, 126) — Hradek 66 — Hultsehin 36, (139). Tdria 295, (365) — Ilmenau 71. Jolsva 72. é Kádárta 71 — Kalotaszentkirály 276, (344) — Kammerkar 52, (156) — Karabsevo 14, (116) — Karolinabánya 20, (—grube 123) — Karlsruhe 176, 373, 375 — Kaza- nesd 283, 281, 285, 286, 287, 433, (352, 354, 355, 356, 357) — Kigyós 359, (439) — Királyhelmecz 198, (222) — Kisbárkány 415 — Kiskunfélegyháza 389, 397, 402 4.39, 449, 453) — Kiskunhalas 389, (439, 453) — Kistelek 397, 389, (439, 448, 472) — Kisterenne 411, (464) — Koklicza 415 — Kolozsvár 64 — Kornyaréva 2, 3, 4, 10, 11, 26, 28, 30, 35, 40, 44, 49, (104, 105, 106, 113, 114, 129, 131, 133, 139, 143, 147, 153) — Kostej 281, (349) — Königsgrube 23, (126) — Königshütte 23, (126) — Kőtelek 421, (474) — Krakkó 1, 35, 48, 49, (103, 139, 152, 153) — Krapina 241, 942, 243, 244, 246, 247, 248, 249, 250, 253, 302, 303, 304, (307, 308, 309, 310, 311, 312, 313, 314, 316, 318, 320, 368, 369) — Kőöővágószöóllös 71. La Naulette 153, (320) — Lapugy 272, 281, (340, 349) — DLaurahütte 26, (129) — Leipzig 81, 427, (480) — Lemberg 373. — Letkés 281, (349) — Liöge 64 — DLuczin 415 — Litke 415, (468). Macskamező 205, (239) — Magyaróvár 590, (440) — Malöwka 30, (133) — Marbre- griotte 30, (133) — Márkó 71 — Marburg §, (111) — Mátraverebély 210, 411, (463) — Mendip-Hills 8, (111) — Menyháza 58, 59, 67 — Merignac 273, (341) — Messena 286, 287, (356, 357) — Mezőtúr 433 — Mjatskovo 14, 28, (116, 117, 130) — Modena 428, (480) — Mogyoród 209 — Mohol 420, (473) — Moszkva 14, 17, 21, 23, 35, 49, (116, 119, 123, 126, 138, 152) — Muúzsaj 166, (215) — München 185, 294, 295, 371, 374, 386, 388, (228, 365, 366, 435, 437) — Mysia. 1, (103). Nagyenyed 434 — Nagymaros 209 — Nagymihály 178, (222) — Nagyrév 422, (475) — Nagyszeben 179, (223) — Nashville 27, (129) — Neúdorf 2, 3, 7, S, 11, 13807 36, 40, 104, 105, 109, 111,113, 116, 120, 140, 143, 270, 338 — New-York 15, (117) — Noetling 11, (113) — Notsch 32, 33, 34, 36, 48, 49, (135, 137, 139, 152, 153). Óbecse 420, 422, (473, 475) — Ochtina 72 — Ócs 383, (252) — Oillenburg 43, (145) — Ókanizsa 420, (473) — Olne Limbuig 6, (109) — Öskü 71 — Ősi 389, (439, 451) — Ottojano 431. Pádé 422 — Paris-51, 372, 377, 418, (155, 480) —- Pécs 71, 72 — Pelsücz 72. - Pét 71 — Pétervárad 431 — Petrosz 208 — Pilton beds 530, (133) — Pillersee 294, (365) — Piszke 51, 52, 53, 54, 55, 56, 57, 58, 378, (155, 156, 157, 158, 159, 160. 161, 162) — Podsusesd 296, (367) — Pontafel 40 (143) — Poroszló 420 (474) — Po-schan 13, 44, (115, 148) — Poschan-shien 44, (148) — Praca 39, 41, 42, 43, (142, 144, 145, 146) — Predazzo 371, (435) — Pusztadécs 389, 393, 399, (444, 451) — Pusztaszer 397, (448) — Püspökfürdő 296, (367). Rákos 209, 210, 256, 257, 259, 261,.268, 264."265, 267, 268, 269, 270, 271, 272278, 276, 278, .279, 280, 281, 282, 415, (323, 324, 326, 328, 329, 331, 332, 333, 334, 336, 337, 338, 339, 340, 341, 344, 346, 347, 348, 349, 350, 351) Rákosszentmihály BEVŰRENDŰS TÁRGYMUTATÓ. XIII 209 — Rátót 71 — Rézbánya 208 — Robogány 296, (367) — Rossia 286, 287, (356) — Rothwaltersdorf 7, 14, 16, 17, 20, 36, (109, 116, 118, 119, 123, 139) "— Rozdzin 26, (129) — Rozsnyó 72, 166, (215) — Ruszkabánya 66. Salgótarján 64, 66, 210, 411, (463) — Sámsonháza 415, (468) — Sanfrancisco 425, (478, 479) — Sarajevo 39, (142) — Sátoraljaujhely 178, (222) — Saurmur 51, (155) — Selmeczbánya 166, 287, 292, (214, 362) — Sipka 253, (320) — Sonkolyos 58, 59 — Sopron 265, (332) — Sövényháza 389, (439) — Spy 244, 250, 253, (311, 318, 320) — St. Hilaire 377 — Strassburg 51, 63, 166, 175, (155, 215, 221) — Sümeg 71 — Süttő 207 — Szakal 415, (468) — Szalonak 168, (218) — Szápár 71 — Szarvas 389, 393, (439 444) — Szatymaz 402, (453) — Szeged 64, 165, 166, 168, 389, 397, 398, 401, 402, 419, 420, 422, (213, 214, 439, 448, 449, 452, 453, 472, 473, 475) — Szerednye 178, (222) — Szentes 419, 422, (475) — Szob 281, (349) Szobráncz 178, (222) — Szolnok 420, 421, (473, 475) — Szombathely 67 — Szomolnok 168, (217) — Szováta 70. Tata 206, 207 — Taubach 241, 242, 243, 244, (307, 308, 310) — Vapolcza 296, (367) — Telekes 166, (215) — Telkibánya 178 — Tenessee 27, (129) — Tétény 265, (332) — Tercigno 431 — Timan 28, (130) — Tiszabábolna 410. (474) — Tiszabő 420, 421, (473, 474) — Tiszadada 420, (473) — Tiszaderzs 420, (474) — Tiszadob 420, (473, 474) — Tiszafüred 420, (474) — Tiszakürt 422, (475) — Tiszalök 420, (474) — Tiszalucz 420, (473) — Tiszapolgár 420 — Tiszaradvány 399, (439, 451) — Tisza- roff 420, (473) — Tiszasüly 420, (474) —— Tiszaszajol 421, (475) — Tiszaszőllős 420, (474) — Tiszaug 422, (473, 475) — Tiszavárkony 420, (473) — Tiszavezseny 420, 421, (473, 475) — Titel 420, 422, (473, 475) — Tokaj 420, 430, (474) — Torino 273; (341) — To-sehan 13, (116) — Tótmárokháza 210, 415, 416, (468, 469) — Török- becse 420, 422, (473, 475) — Törökkanizsa 389, 420, (439, 473). Ujatkova 7, (109) — Ujkécske 420, (473) — Ujpest 59 — Ungvár 178, (222) — Ürmös 211 — Utkinsk 7, (109). Valparaiso 424, 425, (478) — Városlöd 71-— " Vashegy 66, 72, 182, 186, 295, (224, 228, 366) — Városhidvég 295, 269, (366, 367) — Velbert 30, (133) — Veszverés 166, (215) — Vértessomlyó 71 — Vigo 371, (435) — Visé 12, 13, 14, 15, 17, 18, 20, 42, 44, (1I4, 116, 117, 119, 121, 123, 146, 147) — Vízakna 179, (223). Waddon Barton 25, (128) — Waldenburg 22, (124) — Wasington 297, (368) — Whitby 53, (158) — Wien 13,.15, 16, 302, 303, 372, 373, 375,. 383, 386, 388, 418, 427, (435, 436, 438, 480) — Winterberg Grund.358, (141). Zágreb 303, 304, (368, 369) — Zalatna 434 — Zám 283, (352) — Zenta 420, 422 (473, 475) — Zombor. 433. TIT. ÁSVÁNY: BS KÖZBETNNVEK, (Mineral- und Gesteinsnamen.) Agyag 109, 242, 243, 390, 391, 392, 393, 394, 395, 396, 397, 398, 399, 400, 401, 402, 403, 419, 420, 426, 433 — Agyagmárga 411, 416 — Agyagpala 36, 49 — Alunit 178, (222) — Amphibolpala 265 — Amphiboltraechyt 178 — Andesit 180, 412, — An- desites dacit 208 — Andesittufa 416 — Anglesit 207 — Antimonit 168, (218) — Apatit 205 — Ártéri lösz 419 — Augit 283, (352) — Augitandesit 415 Augit- porphyxit 284, (353) — Axinit 166, (215). Bavit 166, (255) — Barnakő 205 — Barnaszén 49 — Bellerophon mész (Kalk) 46, XIV BETŰRENDES TÁRGYMUTATÓ. (150) — Bostonit 208 — Brachiopoda mész (-Kalk) 30, (133) — (Braunkohle 153) Breccia 179 — Bryozoa mész (-Kalk) 258, (325). Jalecit 287 — Ceritium mész (-Kalk) 259, (326) — Cerussit 166, 207, (215) — Chalko- pyrit 287, (357) — Chloritpala 205 Cinnober 217 — Claudetit 168, (217) — Clymenia mész (-Kalk) 30, 39, (133, 143) — Conglomerat 39, 47, 72, 179, 209, 242, (142, 150. 308) — Copiapit 182, 183, 184, 185, 186, 187, 188, 189, 190, 191, 192, 193, 194, 195, 289, 290, 291, 292, 293, 294, 295, 404, 405, 406, 407, 408, 409, 410, (224, 225, 226, 227, 228, 229, 230, 231, 232, 233, 234, 235, 236, 237, 238, 239, 359, 360, 361, 362, 363, 364, 365, 455, 456, 457, 458, 459, 460, 461, 462, 463) — Coguimbit 188, 195, 290, 293, 294, (231, 360, 364, 365) — Crinoidea mész (-Kalk) 2, 26, 29, 39, 40, (104, 129, 132, 143) — Csillámpala 205. Dacit 180 Dacogranit 208 — Dannemorit 205 — Diabas 73, 283, 284, 285, 286, 287, 288, 433, (352, 353, 354, 355, 356, 357, 358) — Diallage 286, (356) — Diopsid 162, (217) — Diorit 287, (356) — Dioritporphyrit 268, (355) — Dolomit 8, 432, (111) — Dolomitos márvány 205. (EBisen 217, 235, 364, 445) — Epidot 287 — Ezüst 207. Fusulina mész (-Kalk) 47, 48, (150, 152). Gabbro 284, 285, 286, 287, 288, (353, 354, 355, 356, 357) Glaucophanit (metam. diabas) 72, 73 — Gneisz 205 —- Gránát 205 — Granit 73 Granitodiorit 209 — Granodiorit 283, 284, 285, 286, 287, 288, (352, 353, 354, 355, 356, 357, 3598) — Guttensteini mész (-Kalk) 178, (222) — Gyroporellás dolomit 432 — Gyroporellás mészkő 432. H ematit 166, (215) — Homok 47, 179, 207, 209, 242, 258, 390, 391, 392, 393, 395, 396, 397, 398, 399, 400, 401, 402, 403, 411, 412, 413, 415, 416, 417, 419, 420, 426, 33 — Homokkő 39, 71, 72, 242, 417 — Homokkőpala 39 — Homokos agyag 92492 — Homokos márga 411 — (Hornstein 143, 155) — (Hornsteinbreccie 142) — Hydroguarzit 258, (325). Iszap 390, 391, 392, 593, 394, 395, 397, 398, 399, 400, 401, 402, 403, 419, 423. Jánosit 182, 184, 185, 186, 187, 158, 189, 190, 191, 192, 193, 194, 195, 289, 291, 292, 293, 294, 404, 405, 406, 407, 408, 409, 410, (224, 226, 227, 228, 229, 230, 231, 239, 233, 234, 235, 236, 237, 238, 239, 339, 361, 362, 363, 364, 365, 455, 456, 457, 458, 459, 460, 461, 462, 463) — Jaspis 205 Jordanit 166, (215). (Kalk 116, 117, 121, 123, 139, 141, 142, 143, 148, 150, 151, 153, 442, 449, 450, 464, 468, 469) — (Kalkige Schiefer 124, 147, 150) — (Kalkmergel 464, 467) — (Kalk- stein 150, 325, 348, 352, 3533) — Kaolin 178 — Kavies 71, 209, 259, 282, 390, 4926 — Kénkovand 283, 284, 287, 288 — Kieselsehiefer (129) — Knebelit 205 (Kohle 148, 150, 151, 463) — (Kohlenkalk 108, 109, 110, 114, 116, 120, 129, 189, 141, 142. 143, 147, 149, 150, 152, 153) — (Kohlenschiefer 123) — (Korrallenkalk 110, 137, 153) — Korallos mész 7, 49 — Kováspala 26 — Kőszén 49 — (Kupfer- erz 355, 356, 357, 358) — Kulm kováspala 47 — Kulmkieselsehiefer (151) — Kulm mész (-Kalk) 47, (151). (ILLajtamész -Kalk) 258, 268, 281, 412, 415, 416, 434, (325, 326, 336, 350, 464, 468) — Landlö8 (472) — Laterit 426 — (Lehm 447, 449, 450) — Limonit 205, 394 — Liparit 180 — ILösz 390, 394, 397, 398, 411, 418, 419, 423, 426, (442, 445, 449, 450, 464, 471, 472) — Löszszerű agyag 419 — Lydit 39, 47, (143, 151). Magnetit 205 — Magnezit 72 — Malomkőporphyr 178 — Manganércz 205 — Man- ganit 205 — Manganpát 205 — Manganvasércz 73 — Márga 39, 210, 392, 394, 412, 415, 416, 417 Márgagöcsös lösz 419 — Márgás agyag 419 — Márgás mész 39, 412 — Megalodus mészkő 432 — Melaphyr 176, 285, 287, (354, 356) - Meneghinit 166, (215) — (Mergel 442, 450, 464, 468, 470, 472) (Mergelkalk 142) BETŰRENDES TÁRGYMUVATÓ. XV Mész 14, 15, 18, 20, 21, 34, 35, 36, 38, 39, 44, 47, 49, 392, 399 — Mészkő 44, 46, 72, 73, 207, 258, 279, 283, 284, 397, 598, 411, 412, 415, 432 — Mészmárga 411 — Mészpala 22, 44, 46 — Mésztufa 207, 426 — Mikrolitaugitandensit 412, (468) — Mocsárlösz 418, 419, 420, 422, 423. Nevadit 180. Obsidian 178 — Opal 178 — Orthoceras mész (-Kalk) 39, 40 (143). Pala 9, 34, 38, 39, 40, 47, 72, 182 — Pegmatit 205 — Perlit 178 — Petit granit 29, (132) — Piroxenandesit 411, 412, 416 (464, 465, 469, 470) — Piroxenandesit- breccia 411, 415, (464, 468) — Piroxenandesittufa 411, 412, 415, 416, (464, 465, 468, 469) — Porphyroid 72 — Posidonomiás pala (-Sehiefer) 25, 26, 30, 36, 39, 47, (128, 129, 133, 139, 142, 151) — Productus mész (-Kalk) 7, 11, 22, (110, 113, 124, 125) — Propylit 180 — Pseudobrookit 166, (215) — Psilomelán 205 — Pyrit 205, 253, 286, 287, 288, 433, (352, 356, 357) — Pyrolusit 205 — Pyroxén 167, 168, (215, 217). új Vuenstedtit 290, 294, 407, (360, 364, 365) — Ouarez 205 — Ouarezit 72 — Onarcz- porphyr 73, 283, 284, 285, 286, 287, 258, 433, (352, 3533, 354, 355, 356, 357, 358). Kéti mészkő 397 — Rézércz 286, 287, 288 — Rhyolith 180 — Rhyolithtufa 258, (325) — Römerit 290, (360). (Sand 150, 308, 325, 441, 442, 444, 446, 447, 448, 449, 450, 451, 452, 453, 454, 464, 465, 467, 468, 469, 470, 473) — (Sandiger Tegel 308) — (Sandmergel 464) — (Sandstein 142, 143, 308, 470) — (Sandsteinschiefer 142) — (Sodahaltiger Lehm- boden 449) — (Sodahaltiger Sandboden 448) — (Sodahaltiger Tonboden 450) — (Schiefer 111, 137, 142, 143, 150, 224) — (Schlamm 441, 442, 444, 445, 446, 448, 449, 450, 451, 452, 453, 454, 472) — (Schotter 259, 326, 351) — (Schwefelkies 552, 353, 356, 357) — Spessartin 205 — (Steinkohle 153) — (Sumptlöb 471, 472, 413) — Szarukőó 39, 47 — Szaruköves breccia 39, 432 — Szén 44, 47, 48, 64, 411 — Szénmész 6, 7, 8, 12, 14, 17, 26, 36, 38, 40, 44, 45, 46, 48, 49 — Szénpala 20 Sziksós agyag 397, 398, 401 — Sziksós homok 397, 398, 401 — Sziksós vályog 398, 403 — Szóda (Soda) 393, 5395, 396, (440). Tajtékkó 178 — Tegel (308, 309) — Tetraédrit 166, (214) (Ton 442, 444, 445, 446, 447, 448, 449, 450, 451, 452. 453, 454, 472, 473) (Tonmergel 464) — (Ton- sehiefer 139, 153) — Tőzeg 211 — Trachyt 177, 178, 179, 180, (223) — Trachyt- porphyr 178 — Trachyttufa 178, 179, (223) — Tufa (Tuff) 282, (351, 468) Tufás homok 412. Vályog 396, 398 — Vas 168, 192, 294 Vasérez 73 — Verrucano 72, 178, (222). Werfeni pala (-Sehiefer) 72, 178, (222) — (Wiesenkalk 449, 450) — Wolnyn 166, (215). (Zinnober 217) — Zoisit 287 — Zöldkőtrachyt 178, 180. IV. PALAKONTOLOGIAI NEVEK, (Paláontologiscehe Namen.) Acteon pinguis, dORB. 414 (467); A. semistriatus, FER. 414, (467) — Actinocrinus 27, (129) Aegoceras 59 — Aganides 41, (146) ; A. Ixion 29, (133); A. paradoxus, FnrcnH. 41, (146); A. rotatorius, Kon. 29, 30, (132, 133) — Aleyonaria 4, (106) — Alveolina Haueri, D"ORB. 260, (328); A. melo, Frcnr. 260, 413, (327, 465): A. ro- tella, HORRB. 260, (327) Alveolites 5, (107) — Ammoncea 22, 36, 41, (124, 139, XVI BETŰRENDES TÁRGYMUTATÓ. 146) Ammonites 41, 379, 383, (144); A. Kammerkarensis, Srornny. 52, (156); A. subcarinatus, Y. B. OPPEL. 52, (156) — Ancillaria glandiformis, Lm. 278, 413, 414, (347, 466, 467); A. obsoleta 413, (466) — Andorina elegans, LŐR. 280, (348) — Anomia costata, BRocc. 269 337, (413, 466); A. sp. 413, (466) — Anthracoceras 41, (146) — Anthropodus Brancoi 250, (318) — Araucarites 71, 72; A. Rhodeanus 71; A. Schrollianus 71 — Arca 281, (349); A. barbata, 1. 169, (337); A. diluvii, Lu. 269, 413, (337, 466); A. sp. 275, (343); A. turonica, Dus. 269, 413, (337, 466) — Archeyopora nexilis, DE Kowx. 33, (156) — Arthropoda 279, (348) — Aspergillum 270, 271, 282, (338, 339, 354); Al! miocenicum n. sp. 209, 270, 282, (337, 350); A. sp. 269, (337) — Aspidoceras 379 — Aspidopholas dimidiata, Dus. 273, (342) — Asterocalamites sp. 532, 36, (135, 189) — Athyris 15, (117); A. ambigua, Sow. 33, (136); A. planosulcata, PHInc. 33, (136); A. Royssyii, ER. 15, 29, 31, 46 (117, 132, 134, 149); A. R. mut. tornacens 29, (132) — Aulopora 5, (107, 108) — Aulo- porida 5, (107) —- Avicula phalenacea, Lm. 269, (337) Aviculopecten 17, 38, (120, 141); A. docens, M. Cov. 18, (121); A. granosus, PHIrn. 18, 31, (120, 134); A. Hoernesianus, Kowx. 18, 31, (120, 134): A. papyraceus 38, (141): A. pracensis, Kirre. 40 (144); A. sp. 18, 31, (120, 139. Balanus sp. 280, 414, (348, 467) — Bellerophon 22, 39, (124, 125, 142); B. anthra- cophilus n. sp. 22, (125); B. hiulcus, Sow. 45, (148); B. Münsteri 23, (125); B. subcostatus, FLIEGEL. 23, (126); B. sublevis, Harc. 23, (125); B. Urei 20, 21, 22, (123, 124, 125) — Biloculina affinis, dORB. 260 (327): B. bulloides, DORB. var. truncata, REeuss 260, (327); B. elypeata, dORB. 260, (327); B. depressa p Orb. 260, (327); B. Ilunulata p"Orb. 260, (327); B. ringens, Lam. s. 260, (327); B. simplex 260, (327); B. tenuis, KARn. 260, (327) — Bos primigenius, Boj. 244, 421, 422, (475, 476); B. (Bison) priscus, Boj. 421, 422, (474, 475, 476) — Brachiopoda 9, 10, 21, 26, 2857 295 30-33. 34,"365 3940, 4446 AT (AND ÁZ AZA KILI ÁZAT AZZÁ B, 136, 137, 139, 143, 147, 148, 149, 151) — Bryozoa 4, 32, 35, 258, 269, (106, 135, 138, 325, 337) — Bucania 22, 23, (124, 126) — Buccinum 411, (464); B. (Ebürna) fr. Brudigana, Erat. 414, (466) ; B. Caronis, Brongt 279, (347); B. Hörnesi, MAY. 414, (466); B. (Uzita) miocenicum, MicHTrL. 279, (377); B. (Hima) styriacum, AUING. var. 414, (466); B. subprismaticum, H. 414 (466); B. .(Tritia) Toule, Aurxwc. 414, (466) — Bulla connconulus, Desh. 414, (467); B. ecfr. convoluta, BRocc. 279, 414, (547, 467); B. Lajonkaireana, Barr. 279, (347); B. liguaria, LINN. 417, (467); B. sp. efr. lignaria L. 278, (347); Bulla sp. 414, (467); B. truncata, ADpams. 414, (467) ; B. utri- culina, BRocc. 414, (467). Calamitida 35, (138) — Calappa Heberti, BRocc. 279, 414, (343, 467) — Calianassa Brocchi, LőR. 280, (348); C. Chalmasii, BRocc. 280, (348) — Campophyllum 27 (130) — Cancellaria (Narona) efr. Nysti, HöRx. 414, (466) ; C. cancellata, Lam. 414 (467) Canis lupus 244, (310) — Capulus sulcatus, Bors. 414, (467) — Cardita Juanneti, May. 413, (466) ; C. Partschi, GoLDpF. 275, (343); C. Scehwabenai 413, (466) ; C. sp. 269, 275, (337, 343) — Cardium diserepans, Basr. 269, (337); €C. fragile, BRocc. 259, (337); C. hyans, BRocc. 269, (337) ; C. Michelottianum, May. 413, (466) ; C. multicostatum, BRocc. 275, (343); C. papilosum, Porr 413, (466); C. sp. 269, (337); C. turonicum, MAY. 269, (337) — Cassis (Semicassis) saburon, Lam. 279, (347); C. sp. 278, (347) — Castor fiber 244, (310) — Celtites Kleinii 71 — Cepha- lopoda 28, 29, 30, 34, 36, 57, 211, 279, (131, 132, 133, 137, 139, 161, 348) — Cera- tites 22, (124) — Ceratophyllum 27, (130) — Ceritium ecrenatum, BRocc. 279, 414, (347, 467) ; C. disjuncetum, Sow. 279, (347); C. doliolum, BRocc. 278, (347); C. efr. mediterraneum, DEsH. 414, (467); C. minutum SERR. 414, (467); C. nodosoplica- tum, HöRwx. 279, (347): C. plicatum, BRuGG. 378; C. sp. 414; C. vulgatum; BRUGG. BETŰRENDES TÁRGYMUTVATÓ. XVII 414. (467) — Cervus capreolus 244, (310); C. elaphus 244, (310); C. elaphus fossi- lis, Gorpr. 421, 422, (474, 475); C. euryceros 244, (310, 474, 475); C. (Megaceros) euryceros, ALDROV. 420, 421, 422 (474, 475); C. (Alces! palmatus, GRAY. 420, 421, 422, (474, 475, 476); C. sp. 420, (4741 — Chenocardiola cf. Footei, BaAGL. 40, (144) — Chetetes 4, 5, (106, 107, 108) — Chaliptraea Chinensis, L. 279, 417, (347, 470) — Chama austriaca, HöRw. 413, (466); Ch. gryphina, Lam. 269, (337); Ch. gryphoides, L. 275, (343, 466) — Chenopus pes pelicani, PHIL. 278, (347) — Chilostomella ovoidea, Rss. 260, (328) — Chlisiophyllum 30, (133) — Chonetes 34, 40, (137); Ch. Buchianus, DE Kos. 33, (136); Ch. Koninkianus, SEm. 33, (136) ; Ch. Laguessianus, DE Kon. 33, (136) — Cidaris sp. 262, (329) — Cinnamomum 66 — Circe eximia, HöRwx. 413, (466); C. sp. 269, (337) — Cladochonus 35, (138); Cl. Michellini 35 (138) — Clavagella 271, (339) Cl. bacillaris, DEsm. 269, 270, 271, (337, 338, 339); CL. coronata, DEsn. 271, (339) Clisiophyllum aff. bipartitum, M. Cox. THoxm. 8 (111) — Cliona 413, (4653) — Clymenia paradoxa, MicHn. 41, (146) — Clypeaster Partschi, MICHELINI 263, (331); C. pyramidalis, Micn. 413, 415, (466) ; C. Redii, WRrIGHr. 415, (468) ; C. sp. 413, 415, (466, 468) —- Coelonautilus 34, (137) ; C. sulcatus 34, (137) — Columbella curta, Brp. 414, (466) — Conchyolithus ano- mites trigonalis, Manr. 12, (114) Congeria Czjzeki, PARTscH. 207 ; C. ornithopsis, BRgus. 207; C. rhomboidea 209; C. triangularis 209; C. ungulacapra, MüÜvsr. 207, 209 — C. Munieri, BRowx. 280, (348); C. pedemontana, CREwa. 210 ; C. rákosiensis, LőRk. 280, (348); C. cfr. rákosiensis, LőR. 210; C. subterranea MonrGc. sp. 210 — Conoeclypeus plagiosmus, AG. 413, (466); C. sp. 415 — Conus 411, (464); Conus (Chelioconus) avellana, LAm. 279, (347); C. (Rhizoconus) Bittneri, R. HöRwx. 279 (347) ; C. (Dendroconus) betulionides, Lam. 278, (347); C. (Leptoconus) Brezine, H. 413, (466) ; C. (Leptoconus) Dujardini, Desm. 278, 413, (347, 466); C. (Cheilo- conus) fuscocingulatus, BRONN. 413, (466); C. (Lithoconus) Mercati, BRocc. 279 (347); C. (Lithoconus) moravicus, R. HöRgx. 279 (347); C. (Chelioconus) Noe, BRocc. 279, (347); C. (Dendroconus) Vaceki, H. 413, (466); C. (Chelioconus) ventricosus, BRONN. 279, (347) — Corbis sp. 211 — Corbula Basteroti, HÖRN. 274, 413, (342, 462); C. efr. Basteroti 274, (342); C. Carinata, DuJ. 413, 417, (466, 470) ; C. gibba, Onrvi 413, (466) — Crassatella Moravica 413, (466) — Cricetus frumen- tarius 244, (310) — Crinoidea 9, 26, 27, 32, 34, 35, 36, 45, (112, 129, "135, 137, 138, 139, 148) — Cristellaria cultrata, Lam. 413, (465); C. rotulata, Lam. 413 (465) — Crustacea 256, (323) — Cyathophyllum 27, (130); C. Ceratites, FRECcH. 27, (137); C. ef. ceratites, GorpF. 49, (153); C. dianthus 27, (130); C. Lindströmii 27, (130); C. Murchisoni 29 (132); C. Nikitini, STUcKENB. 28, (130); C. pannoni- cum n. sp. 27, 28, 32, (130, 1831, 135); C. parricida, M. Cox. 27, (130); C. páuci- tabulatum 27, (130) — Cyprea 281, (349); C. (Aricia) Lancie, BRus. 279 (347); C. (Aricia) leporina, Lam. 279, (347) — Cyrena semistriata 378 — Cytherea La- marcki, AG. 275, (343); C. pedemontana, AG. 269, 274, 413, (337, 343, 466). Dalmanella Michelini 29, (132); D. resupinata, MaRr. 33, 34, (136, 187) — Davisella comoides 29, (132) Defrancea sp. 413, (466) — Delthocyathus sp. 261, 413 (328, 466) — Dentalium Bouei, Desm. 416, (469); D. entalis, [L. 278, 414, (347, 467) — Diclasina elongatum 58, (141); D. attenuatum, MARr. 38 (141) — Dietasma sacculus, MARr. 33, (186) — Dimorphoceras 29, (132) — Diphteropora regularis, DE Kox. 33, (136) Diphyphyllum, Sepw. M. Cov. 27, (130) — Diplodonta trigo- nula, Bgonw. 413, (466) — Discorbina obtusa, DORB. 260, (328); D. planorbis, DORB. 260, (328); D. sguamula 260 (328); D. stellata, Rss. 260 (328) — Dosinia exoleta, LINN. 269, 413 (337, 466); D. orbicularis, A. 269, (337) — Dumorteria XVIII BETŰRENDES TÁRGYMUTATÓ. Dumortieri, THIOLL. sp. 57, 58, (161, 162); D. D. nov. var. stricta 57, 58, (161, 162); D. evolutissima, Prinz mut. multicostata, PRisz 58, (162). Ebalia Lamarmorai n. sp. 210 — Echinoidea 412 — Echinolampas hemisphericus, LAm. var. Linkii, GoLpr. 262, 264, 265, (329, 331, 332); E. hemisphericus, LAM. var. rhodensis 264, 265, (331, 332); E. sp. 415, (468) — Fehinocardium cordatum, PENw. 265, 266, (333); BE. intermedium 265, 266, (333); E. n. sp. 265, (333) Bchinus hungaricus, LAUBE 262, (329) — Edmondia 19, (121, 122); E. cf. ano- donta, Kow. 19, 31, (121, 122, 134); E. typ. és var. elongata 19, (122); E. rudis, M. Cov. 19, (122) — Elephas antiguus 253, (320); E. primigenius, BLumB. 207, 943, 420, 421, 422, (310, 474, 475) ; Elephas sp. 421, (475) — Eguus caballus 244 310) — Brato levis, Dow. 413, (466) — Ervilia pusilla, PHIL. 274, 413, (245, 466) — Eschara sp. 413, (466) Erycina sp. 413 — Eudophyllum priscum 38, 141) — Eulyma cfr. lactea 414, (467); E. subulata 414, (467) — Euomphalus 24, 27); E. Straparollus ef. grandis, Kon. 24, 31, (127, 134); E. pentangulatus, Sow. és Kowx. 24, 31,(127, 134); E. sp. 34, 40, (138, 144) — Euphemus 20, 21, 22 (122, 124, 125); E. indicus, WAAGEN 21, 22, éz E. Kükenthali n. sp. 21, (124); E. Orbignyi, PoRTL. és KonrcKk. 20, 21, 31, 32, (122, 123, 134, 135); E. sudeticus 20, 21, 23, (423, 124, 125); B. Urei, Sow. 20, 21. 22, (422, 123, 194). Falciterus 51, (155) — Fascicolaria cfr. bilineata, PARTscH. 279, 414, (347, 406) — Favia magnifica Rss. 413, (465) — Favosites 4, 5, 7, 8, (107, 109, 111); F. Gold- fussi, Epw. 7, 49, (109, 153); F. Gothlandicus 7, (109) ; F.reticulatus, BLamww. 49, (153) — Havosíitida 4, 5, (106, 107, 108) — Fenestella plebeja, M. Cox. 33, (136) — Fistulipora 5, (108) - Tjotazádoss 256, 258, 259, 280, 413, (323, 325, 326. 327, 349) Frechiella 51, 56, (155, 160); F. brunsvicensis, STOLLEY sp. 51, 53, 55, 56, (156, 158, 159, 160); F. curvata, PRiIÖsz 51, 52, 55, 56, (155, 156, 159, 160); F. Kammerkarensis, STOLLEY 51, 52, 54, 55, (155, 156, 158, 159); F. Kammer- karensis, STOLLEY var. Gerecsensis, PRINz 53, 54, 56, (157, 158, 160); F. panno- nica n. sp. 51, 53, 54, 55, 56, (155, 157, 158, 159, 160); F. subcarinata 53, 55, 56, (158, 159, 160); F. subcarinata mut. truncata 56, (160) — Fusus valenciennesi, GRAT. 279 (347). Galathea affinis, RisTr. 210 — Gastrioceras Beyrichi, Kowx. 41, (144); G. Beyrichianus 41 (144) — Gastrochena ind. sp. 272, (340); G. intermedia, HöRwx. 272 (340) — Gasteropoda 20, 278, (122) — Globigerina bulloides DJORB. 260, (328) -— Glyphioce- ras erenistria, PHILL. 36, 38, 40, 41, 42, 44, (139, 142, 144, 146, 147); G. diadema, var. erenata, HauGc. 41, (144); G. Listeri, MART. 41, (144); G. obtusum 29, (132); G. (perieyeclus) princeps 29, (132); G. sp. (Gastrioceras Beyrichi) Kow. 41, (144) ; G. sphaericum, MARr. 29, 36, 38, 40, 42, 47, (132, 139, 142, 144, 147, 151); G. striatum 29, (132); G. subcrenata 41 (144); G. aff. truncatum, PnHInLn. 40, (144) ; G. ÉSELZke MEL undulatum, KirrL. 41, (144) — Goniaster sp. 262 Goniatites 30, 39, 40, 41, (131, 133, 143, 144) — Gonoplax Sacci, Crema 210 — Griffithides 25. 126530; 33 198, 129, 139); G. Dobsinensis, InLés. 9, 26, 31 (112, 129, 134); G. globiceps, PHILL. 25, (128); G. minor 15, 25, 26, (117, 128, 129); G. G. efr. minor, Woopw. 25, 31,(128, 134); G. mucronatus, RoEm. 25, 26, (128, 129) ; G. seminifer, Pninn. 26, (126) — Gryphea 59. Halisitida 5, (107) — Halysites 5 (107, 108) — Haploceras 379 — Harpoceras 58, 59 — Hauerina (Ou.) ornatissima, KARR. sp. 260, (327) — Heliastrea Defrancci, M. E. 413, (466); H. Reussiana, M. Epw. et HAIxImE 261, (328) — Heliolithes 4, 5, (107); H. porosus, Be. 49, (153); Heliolitida 4, 5, (106, 107, 108) — Helix sp. 414, (467) — Hemiaster Kalksburgensis, LBE 266, (333) — Hemipatagus Hof- manni, GopnpF. 415, (468) — Hepatinulus Lovisatoi n. sp. 210 — Heterodelphis ( ( ( (1 BETŰRENDES TÁRGYMUTATÓ. XIX leiodontus n. f. 66 — Heterostegina costata, DORB. 412, 413, 414, (465, 467) Hexacorallia 4, (106) — Hildoceras bifrons 51, (155) — Hipparion gracile 382 — Homo neanderthalensis var. Krapinensis, GokRr. 302; H. primigenius 241, 252, 253, 254, 303, (307, 318, 320, 321); H. primigenius var. Krapinensis 248, 253, (316, 320); H. pr. var. Spyensis 248, 253, (316, 320); H. sapiens 253, 254, (320, 321); H. sapiens fossilis 253, 254, 255, (320, 321, 322). Isocardia sp. 269, (337). Jagurus mediterraneus n. sp. 210 — Jouannetia 282, (351); J. semicaudata, DEsM. 272, 273, 282, (340, 341, 350). Kittliella 41 (146); K. nov. nom. (Vetragonites, Kittl. Grimmeri) 41, (144). Lambrus sp. ind. 279, (348) — Lamellibranchiata 17, 269, (120, 337) — Lamna (Odontaspis) cuspidata, AG. 280, 348 Lepralia cfr. gastropora, hss. 269, (387); L. sp. 413, (466) — Lepton 414, 456, (467) L. corbuloides, PHILL. 4153, (460) ; L. insignis, MAY. 413, (466) — Lima hians, GMEL. 276, (345); L. (limatula) per- costulata, HILB. 276, 282, (345, 350) — Limax sp. 414, (467) — Lithodomus Avi- tensis, MAY. 275, (344); L. hortensis, Vis DE REGny 209, 276, 281, 282, (544, 350) ; LD. inclusus, PHIL. 210; L. ind. sp. 276, 281, 288, (344, 345, 350); L. lithopha- gus, L. 209, 275, 280, 281, (343, 350) — Lithothamnium 258, 259, 412, (325, 326); L. ramosissimum, Rss. 414, (467) — Londsdaleia rugosa, M. Cov. 33, (136) — Loxonema walciodorense, Kowx. 45, (148) — Lucina 281, (349) ; L. columbella, Lam. 269, 413, (337, 466); L. Haidingeri, Hökn. 269, (337) — L. efr. leonina 413, (466) ; L. multilamellata, DEsH. 269, 413, (337, 466); L. ornata, AG. 269, (337); L. sp. 417, (470) ; L. sp. (cfr. incrassata, DuB.) 269, (337) — Lunulites sp. 413, (466) — Lutraria cfr. oblonga, CHEm. 269, 413, (337, 466). s —"Macrocheilos 44, (147); M. intermedium, Kow. 44, 45, (147, 148, 149) — Mactra sp. 269, (327) — Magnolites silvatica 71 — Maja miocenica, LőR. 210 — Mallade sphericum mut. asturica, FREcu. 29, (132) — Manon favosum, Gonpr. S, (110) Martesia sp. ind. 273, 282, (342, 350); M. striata, L. 209, 274, (342) — Mastodon 209 ; — M. Borsoni 209 — Matula inermis, BRocc. 279, (348) — Melania Holandri, Ver. var. Berlani 207 — Michelinia 4, 5, 7, (106, 107, 108, 109, 110) ; M., concinna, Loxsp. §, (110); M. favosa, Gozrpr. sp. 8, 30, 31, 45, 46, (110, 133, 134, 149); M. indica 7, (110); M. megastoma, PHrLL. S, (110); M. rossica, MöLL. 8, (110) - Miliolina (Ouingueloculina) angustissima, Rss. sp. 260, (327); M. (Ou.) atrops, KARR. sp. 260, (327); M. (Ou.) Auberiana, DORB. sp. var. stenostoma, KARR. 260, (327) ; M. (Ou.) Boueana) DORB. sp. 260, (327); M. (Triloculina) consobrina, DORB. 260, (327); M. (Ou.) contorta, DORB. sp. 260, (327); M. (Ou.) costata, KARR. sp. 260, (327); M. (Triloculina) divarricata, FRwzn. 260, (327); M. (Ou.) Ferussacii, DORB. 260, (327); M. (Ou.) feda, Rss. sp. 260, (327); M. gracilis, KARR. sp. 260, (327) ; M. (Ou.) incrassata, KARR. sp. 260, (327); M. (Tr. inflata, DORB. 260, (327) ; M. (Tr.) intermedia, KARR. 260, (327); M. (Ou.) Juleana, DORB. sp. 260, (327); M. (Ou.) Krenneri, FRNzw. sp. 260, 327); M. (Tr.) microdon, REuvss. 260, (327) ; M. (Ou.) obligua, Rss. sp. 260, (327); M. (Ou.) ovula, KARR. sp. 260, (327); M. (Au.) peregrina, DJORB. sp. var. edentula, FRNZN. 260, (327); M. (Ou.) plicatula, Rss. sp. 260, (327); M. (Ou.) pulchella, DORB. 260, (327); M. (ONu.) rákosiensis, FRNZN. sp. 260, (327); M. (Ou.) Schrockingeri, KARR. sp. 260, (327); M. (ONu.) secans, DORB. sp. 260, (327); M. (Au.) seminulum, L. sp. 260, (327); M. (Au.) seminulum L. sp. var. trigonostoma, FRNZN. 260. (327); M. (Ou.) signata, Rss. sp. 260, (327); M. (Tr.) tricarinata, DJORB. sp. 260, (8327); M. (1x.) tricarinata, DORB. sp. var. elongata, KAR. 260, (327) ; M.(Ou.) zig-zag, DORB. sp. 260, (327) Millepora 258, (325); M. sp. 261, (328) Modiola Brocci, MAY. 413, 414, (466. be XX BETŰRENDES TÁRGYMUTATÓ. 467) ; M. Hörnesi, Rxuss. 275, 413, 414, (343, 466, 467); M. lata, HENSL. 40, (144) ; M. sp. 413, (466) —- Mollusca 26, 44, (129, 147) — Monodonta Araonis, Basr. 414, (467); M. angulata, Ercuw. 414, (467); M. sp. 414, (467) Murchisonia 23, (126) ; M. angulata, Kox. 23, 24, (126); M. Donaldie 24, (126); M. Kendalensis 24, (126) ; M. Kokeni 23, 24, 31, (126, 134) — Murex (Phyllonotus) Hörnesi, DALrLec. 279, (347) ; M. (Vitularia) lingua bovis, Basr. 278, (347) — Myalina 18, (121); M. am- pliata, Kos. 18, (121); M. ampliata, Rvcxkr. var. nov. pannonica 18, 31, (121, 134); M. mosensis 19, (121) — Mylobates sp. ind. 280, (348) — Mytilus 269, (337); M. sp. 275, (343). Natica 411, (464); N. helicina, BRocc. 278, (341); N. Josephina, Risso. 411, (467): N. millepunctata, Lam. 414, (467) ; N. sp. 414 — Naticopsis cf. globulina 45, (148) Nautilus 57, (161) — Neptunus cír. granulatus, M. Epw. 279, (348) — Nerita distorta, HöRn. 414, (467); N. picta, Fer. 414, (467) — Neritina 295, 296, (366, 367) ; N. danubialis, C. Pf. 295, 296, (366); N. fiuviatilis, L. 296, (367); N. meri- dionalis 296, (367); N. prevostina 296, (367) — Nomismoceras 4l, (146); N. roti- forme 29, 36, (132, 139); N. spirorbis, PHILL. 41, (144) Nonnionia communis, DORB. 260, (328); N. depressula sp. Walker 261, (328); N. granosa DORB. 261, (328); N. perforata, DORB. 261, (328); N. Soldanii, DORB. 260, (328); N. umbili- catula, Montagn. sp. 260, (328) — Nucula nucleus, LINN. 413, (466) — Nummu- lites intermedia 273, (341). Oliva 281, (349); 0. elavula, LAm. 278, (347); 0. fiammulata, Lam. 278, 413, (347, 466) — Orthis radialis, SzemEnow 16, (118) — Orthoceras 39, 45, (143, 148); 0. discrepans, Kox. 40, (144); 0. levigatum, Kow. 40, (144); 0. salutatum, Kon. 40, (144) — Orthothetes 3, 15, 37, (106, 118, 140); 0. crenistria, PHrunn. 15, 16, 32, 33, 34, 37, 39, 44, 45, (118, 133. 134, 135, 136, 140, 142, 148, 149) ; 0. efr. erenistria, PHILuL. 3, (106); O. radialis, PHinL. 16, 32, 37, (118, 134, 135, 140) Ostrea digi- talina, DuB. 269, 413, (337, 466); 0. fimbriata, GRar. 413, (466); 0. gingensis, SCHLOTH. 269, (337); 0. lamellosa, BRocc. 269, (337); 0. sp. 413 (466) Pagurus priscus, BRocc. 280, (348) — Panopera Heberti 414, 455, (467, 468): P. Menardi, DEsnH. 269, (357) — Patella ottomana, KirrL. 40, (144) — Pecten 59, 251, 415, (349); P. aduncus. Eichw. 269, 413, 415, (337, 466, 468); P. Besseri, HÖöRN. 269, 277, 413, (337, 345, 466); P. Felderi 413, 414, (466, 468); P. gloria maris, DuBois 277, 282, (345, 350); P. latissimus, BRocc. 413, (466); P. leythajanus, PARrTscH. 269, 415, (337, 468); P. Malvine 413, (466): P Neymayri, Hite. 210, 277, 282, (346, 350); P. cfr. postumus 413, (466); P. (Streblopteria) ef. Preblensis, Kon. 40, (144); P. sivringensis, FucHs. 269, 277, (337, 345); Pectunculus obovatus, PARTSCH. 269, 378, (337); P. pilosus, L. 269, 413, 414, (337, 466, 468) — Pene- roplis aspergilla, KARR. 260, (327); P. austriaca, DORB. 260, (327); P. Haueri D"ORB. 260, (327); P. Juleana, DORB. 260, (327); P. lituus, Gmel. sp. (— P. Laubei, KARR.) 260, (329); P. planatus, FrIcHr. £ M. var. levigata, KARR. 260, (327) - Perforata hexacorallia 4, (107) — Pericyclus sp. 41, (144) — Perna Soldani, DEsn. 413, (466) — Phillipsia 9, 26, 36, (112, 129, 139); Ph. Bittneri, Kirrr. 41, (144) ; Ph. minor, Woopw. 25, (128) — Phlyctenodus Lovisatoi, n. sp. 210 — Pholadomya alpina, Marn. 274, (342); Ph. Puschi, Gonpr. 378 — Pholas (Jounnetia) semicau- data, DEsm. 209 — Phymatifer pugilis 44, 45, (148) Pilodus mediterraneus, Lőnk. 279, (348) — Pinna Brockhii, DORB. 276, (345); P. sp. 413, (466) —. Platy- ceras sp. 40, (143) Pleurodictyum 7, (109. 110) Pleurotoma (Clavulata) gra- nulato-cincta, MüÜNsr. 4.14, (467); Pl. (Rephistoma) harpula, BRocc. 414, (466); Pl. sp. 278, (347); Pl. Sabine 414, (467) — Polymorphina faveolata, Rss. 260, (328) ; P. gibba, DORs. 260, (328); P. leprosa, Rss. 260, (328); P. punctata. D"OBB. 260, BETŰRENDES TÁRGYMUTATÓ. 99-43 (328) ; P. spinosa, DORB. 260, (328); P. tuberculata, DORB. 260 (325) — Polysto- mella Antonina, DORB. 261, (328); P. crispa, L. 261, (328); P. Fiehtelliana, DORB. 261, (328); P. flexuosa, DORB. 261, (328); P. Listeri, DORB. 261, (328); P. macella, Frcar. k M. 261, (328); P. obtusa, DORB. 261 (328); P. striatopunctata, FICHT. k M. 261, (328) Portunus pygmegus, BRocc. 279, (348) — Posidonomia 47, (151) ; P. ammosolen sp. 372, (340) — Poterocrinus sp. 40, (143, 144) — Productus 16, 99, 37, 40, 44, (118, 182, 140, 143, 148); P. aculeatús, MaAnRr. 33, 37, (136, 140); P. cora, DORB. és DE Kox. 17, (119); P. corrugatus, M. Cox. 17, 31, 33, 37, 39, 45, (119, 134, 136, 140, 142, 149); P. fallax 29 (132); P. fimbriatus, Sow. 3- (136, 140); P. Flemingi, Sow. 33, 37, (136, 140); P. giganteus 4, 11, 29, 81, 82, 33, 37, 38, 44, 45, 47, 49, (106, 113, 132, 133, 1834, 135, 136, 140, 142, 147, 148, 149, 150, 153); P. granulosus, Kos. 37, 45, (140, 148); P. Herberti 29 (132); P. Humboldti, DORB. 45, (148, 149); P. latissimus 29, 33, 87, (132, 136, 140): P. lienatus, WaaG. 17, (119); P. longispinus 41, 45, (148, 149); P. margaritaceus 37 (140); P. Medusa DE Kowx. 33,(136); P. Nystianus 37, (140); P. Panderi 29 (132); P. plicatilis 37, (140); P. plicatus 29, (132); P. punctatus, MaRr. 21, 29, 31, 32, 33, 34, 35, 37, 45, (123. 132, 134, 135, 136, 137, 138, 140, 148, 149); P. punctatus, MARr. var. elegans, M. Cov. 10, 16, (112, 119); P punctatus mut. orientalis, FREcH. 17, (119); P. pustulosus, PHIcr. 33, 37, (136, 140); P. scabriculus, MART. ÜGNKONS EZ EEZOKSZB E ZÁ EKE ln LOTS TSA 135: ILZO E T3Z, 138140) B semireticulatus, MART. £ Kowx., FLEM. 15, 16, 21, 29, 31, 32, 33, 34, 35, 37, 45, (118, 123, 132, 134, 135, 136, 137, 138, 140, 148, 149); P. cfr. striatus Fiscw. 40, (143); P. sublevis 29, 30, 31, 45, 47, (132, 133, 134, 148, 150); P. turcicus, KITTL. 40, (144) ; P. undatus 39, (142) — Prolecanites 41, 42, (146, 147); P. ceratitoides, Bucx. 29, 36, 42, (132, 139, 146); P. compressus, Sow. 42, 43, (145, 146, 147) ; P. Henslowi, Sow. 42, (146); P. ef. Henslowi, Kirre. 41, (146); P. Holzapfeli, FREcH. 43, (145); P. serpentinus, Sow. 29, 42, 43, (132, 145, 147) ; P. ef. PHILL. 41, 42, 43, (144, 145, 146, 147) — Pronorites Holzapfeli, FRxcn. 29, (132): P. mixolo- bus, PHInn. 29, 36, (132, 139); P. mixolobus mut. Prolecanites compressus, Sow. 29, (132); P. sp. 41, (144); P. tetragonus, REmzom. 29, (1321 — Psammechinus Michelotti, Dxsok. 262, (329, 330); P. monilis, DEsm. 262, 263, (330) — Psammobia Labordei, Basr. 269, (337); P. sp. 413, (466); P. uniradiata 413, 414, (466, 468) Psammosolen strigilatus, Lis. 413, (466) — Pseudocalamites 49, (152) — Pseudo- nomismoceras 41, (146); P. silesiacum, Fgrcn. 36 (139) — Pterocorallia 27, (130) Pulvinulina Schreibersii, DORB. 260, (328) — Pyrula condita, BRoow. 278, 416, (347, 469); P. (Rapana) granifera, MrcH. 414, (466); P. reticulata 279, (347); P. sp. 278, 414, (347, 466). Ouingueloculina acueriana, DORB. 260, (327); Ou. costata, TERGN. 260, (327); 0u. Ermani, BoRN, var. trigonostoma, FRNZN. 260, (327); Ou. Haidingeri, DORB. 260, (327) ; Ou. Hauerina, DORB. 260, (327); Ou. nusdorfensis, DORR. 260, (327); Ou. ovula, KARR. 260, (327); Ou. Rodolphina, DORB. 260, (327); Ou. Sehreibersii, DORB. 260, (327); Ou. triangularis, DORB. 260, (327); 0u. Ungeriana, DORB. var. stenostoma, KARR. 260, (327). Kadiolaria 47, (151) — Retepora sp. 269, (337) — Retzia 15, (117); R. (Trigeria) radialis, PHILL. 15, 31, 32, (117, 1314, 135) Rhinoceros antiguitatis, BLUMB. 241, 243, 422, (308, 310, 475); Rh. Mercki, JAG. 241, 242, 243, 244, 302, 303, 304, (307, 308, 309); Rh. sp. 420; Rh. thychorhinus, Fiscn. 383, 421, 422, (475) — Rhyn- chonella acuminata, DE Kowx. 33, (136) ; R. pleurodon, PHILL. 33, (136) — Ringicula buccinea, DEsn. 413, (466) — Rissoa Montagni, PaYnR. 414, (467) — KRissoina cfr. nereina, DORB. 414, (467); R. pusilla, BRocc. 414, (467) — Rotalia beccarii, L. 260, (328). XXII BETŰRENDES TÁRGYMUTATÓ, Sabal major, UxG. sp. 434 — Sanguinolites parvulus, Kow. 19, 31, (122, 134) ; S. sp. 19, 31, (122, 134) — Saxicava arctica, L. 274, (342) — Scehizaster Karreri, LBE. 267, (335); Sch. Karreri, LBE. var. hungaricus, VAD. n. var. 209, 266, 282, (333, 350); Sch. Lovisatoi, Cor. 268, 269, (336); Sch. Lovisatoi, Cor. var. rákosiensis, VAp. n. var. 209, 267, 282, (335, 350) — Scalaria sp. 415, (468) — Scutella Vin- dobonensis, LBE. 261, 415, (329, 468) — Sepia sp. 210, 279, 282, (348, 350) — Serpula sp. 261, 413, (329, 466) — Sigaretus cfr. elathratus, REcLus 414, (467) ; S. haliotrideus, L. 279, (347) — Simoceras 379: S. Dumortieri, VACEK 58, (162) —- Solarium moniliferum, BRowNw. 414, (467) — Solen subfragilis, Ercnw. 413, (466) — Solenomya sp. 19, 31, (122, 134) — Spatangus austriacus 263, (333); S. sp. 265, (332) — Sphenodus efr. longidens, ARG. 280, (348) — Spherium rivicola, LEACcH. 295, (366) — Spirifer 3, 10, 31, 32, 34, 36, 44, (105, 112, 134, 135, 137, 140, 148) ; S. attenuatus 536, (140); S. Beyrichianus 37, (140); S. bisulcatus, Sow. 3, 11, 12, 13, 29, 30, 31, 33, 36, 39, 41, 45, (105, 114. 115, 116, 132, 133, 134, 136, 140, 142, 148); S. aff. bisulcatus, KirrL. 50, (143); S. cinctus, DE Kox. 10, 29, (132); S. con- volutus 29, 36, (132, 140); 5. erispus, BRONN. 14, 37, 38, (116, 141); S. cuspidatus 29, (132); S. duplicicosta, PHinL. 11, 13, 29, 31, 36, 44, 45, (114, 115, 116, 132, 134, 140, 148); S. fasciger 10, (112); 5. glaber, MaRr. 33, 37, 44, (136, 140, 148) ; S. Hauerianus, DE Kox. 532, (136); S. integricosta, PHinc. 11, 12, 31, 36, (114, 134, 140) ; S. lineatus, MARr. 33, 37, (136, 140); S. marionensis 29, (1532); S. mosguen- sis 1, 3, 10, 11, (103, 105, 112, 113); 5. musakheylensis 11, (113); S. octoplicatus, Sow. 37, (141); S. ovalis, MaARr. 33, 37, (136, 140); S. ef. ostiolatus 49 (153); S. pectinoides, DE Kowx. 33, 40, (136, 143); S. pinguis 37, (140); S. striatus, MART, 3, 4. 10, 11 29. 30, 31 36, (105. 106. 112. 113, 182, 133, 1534. "14015 S Cetriatus, MART. var. Sowerby, DE Kox. 10, 31, 36, 46,(113, 134, 140, 149); S. aff. striatus, MART. 40, (143); S. ef. striatus 40, (143); S. subrotundatus 537, (140); S. tenti- culum 29, (132); S. tornacensis 4, 29, 32, (106, 132, 135); S. trigonalis, MaRr. 10, 11 425 29.531. 36. (112 3. AT t15 A32 átad, 0) aSsaVerneüli 38, (AL mos Wynnei 11, (113) — Spiriferina 14, (116); S. cristata 14, 35, (116, 117, 138); 5. octoplicata, Sow. 14, 31, 34, 35, 38, (116, 117, 134, 137, 138, 141); 5. spinosa, NoNN et PRATEN 14, (116) — Spirina carbonaria, Kirrr. 40, (143) — Spiroloculina (Au.) tenuis, Cz3zEK sp. 260, (327) — Spondylus sp. 413, (466) — Sporadoceras (Gonioloboceras) HYaTT. 29, (132) — Stachella 22, (124) — Stefanoceras 59, 211 — Stenopora sp. 40, (143) — Stigmaria 49, (153) — Stirpulina 271, 282, (339, 351); S. bacillum, Bkocc. 271, (339) — Striatopora 5 (107) — Strombus sp. 414, (466) — Strophomena 40, (143) — Styllopora sp. 413, (466) — Sus serofa 244, (310) — Syringophyllum 5, (107, 108) — Syringopora 5, 6, (107, 108) ; S. eifeliensis, SCHLÜT. 6, (108, 109); S. ramulosa, GoLp. 6, 29, 30, 31, 45, (108, 109, 132, 133, 134, 149); S. reticulata, GoLp. 6, (108) — Syringoporida 35, (107). Tabulata 2, 4, 5, (104, 106, 107) — Tapes sp. (ef. Basteroti), Max. 269, (337); T. vetula, Basr. 269, (337) — Tellina lacunosa, CHEM. 269, 413, 414,(337, 466, 468) ; T. planata 269, (337); T. sp. 417, (470); T. ventricosa, SERR. 274, (343) — Telphusa fiuviatilis, LATR. 207 — Terebra acuminata, BoRsowI 414, (466); T. Basteroti NysrT. 414, (466) ; T. bistriata, GRar. 414 (466) ; T. (Acus) fuscata, BRoNw. 279, (347) — Terebratula elongata, ScHLorH. 37, 38, (141) — Teredo bacillum 271, (339); T. Norvegica, SPENGL. 413, (466); T. sp. 269, (337) — Tetragonites 41, (144) — Textu- laria (Plecanium) abreviata, DORB. 260, (327); T. deperdita, DORB. sp. 260, (327) ; T. levigatum, DORB. sp. 260, (327); T. Marie, DORB. sp. var. inernes, REuss 260, (227) — Thracia convexa, Sow. 269, (337); T. ef. ventricosa, PHIL. 274, (342) — Titanotherium 383 — Trigeria 15, (117) — Trilobita 9, 25, 26, 34, 36, (112, 128, BETŰRENDES TÁRGYMUTATÓ. XXIII 137, 139) — Triloculina gibba, D"ORp. 260, (327); T. gibba var. elongata, KARR. 260 (327) — Trochus patulus, BRocc. 278, 414, (347, 467); T. sp. 278, (347) — Truncatulina Haidingeri, DORB. 260, (328); T. Schreiberssii, DORB. 260, (328) — Turbonilla pusilla, PHIn. 414, (467); T. sp. 279, (347) — Turritella Archimedis, BnonG. 414, 417, (467, 470); T.cfr. cathedralis, BRoNG. 414, (467); T. sp. 211, 414, (467); T. subangulata 414, (467); T. turris, Basr. 275, 414, 416, (347, 467, 469) ; T. verunicularis, BRocc. 279, (347). Ullmannia 71 — Unio Wetzleri 209 — Ursus arctos 244, (310); U. speleus 383. Vaginella depressa 268, (326) — Valenciennesia Reussi, NEum. 207 — Venus cfr. marginata, HöRwx. 413, (466); V. multilamella, Lam. 274, 416, 417, (343, 469, 470) ; V. ovata, PENw. 413, (466); V. plicata, GmEL. 413, (466); V. scalaris, BRONN. 274, 413, (343, 466); V. sp. (efr. Dujardini, HönRws.) 269, (327); V. umbonaria, Lam. 269, (327) — Vermes 261, (329) — Vermetus intortus 278 (347) — Vertebralina elon- gata, KRR. 260, (327); V. foveolata, FRwszw. 260, (327); V. gibbosula. DORB. 260, (327); V. sulcata, Rss. 260, (327) — Vertebrata 280, (348) — Voluta rarispina 414, (466). Walchia 71. Xenophora Deshayest, MicHr. 278, (347). Zaphrentis 28, (131); 2. cf. intermedia, Kon. 28, 32, 33, (131, 135, 136). FÖLDTANI KÖZLÖNY XXXVI. KÖTET, 1906, JANUÁRIUS—MÁRCZIUS, 1—3, FÜZET A TENGERI EREDETŰ KARBON MAGYARORSZÁGON, Irta: dr. FRecn FRiGyYES breslaui egyetemi tanár. Kilencz táblával. Bevezetés. Magyarország, a Kárpátok és a Balkán-félsziget karbonjának kifej- lődéséről általában kevés adatunk van, s ezek is csak szórványosak. Az 1899. évig terjedő hiteles adatokat cSteinkohlenformations ezimű munkámban állítottam össze, azonban a Balkán vidékéről akkoráig csak Bulgáriából idézhettem az alsó karbonbeli növényeket Tovura munkája alapján, valamint a felsőkarbonbéli fajokat Krassó-Szörény megyéből Hatavárs Gyura nyomán. Azóta a tengeri karbonnak három lelethelye lett ismeretes, úgy- mint Dobsinán,! Krassó-Szörény megyében és Dalmácia déli csücskén.? Hz utóbbiak a Karniai-Alpesek előfordulására utalnak, a mit már régeb- ben ismerünk, valamint Mysiáéra (Balia Maada, legfelső karbon). A. Spi- rifer mosguensis előfordulása Krakkónál kétséges adatnak bizonyult." Bebizonyosodott ellenben a Kárpátok északi lejtőjén, Keleti-Galiczia felé a felsősziléziai typusú productiv kőszénrétegek görköveinek és na- gyobb tuskóinak elterjedése, valamint Boszniában a magasabb alsókarbon. Ha ezen leletek gyakorlati jelentőségét fontolóra vesszük, ha meg- gondoljuk továbbá, hogy Oroszország belsejének és az Uralnak tengeri kifejlődése éles ellentétben áll a Nyugateurópáéhoz, úgy az összes dél- keleteurópai előfordulások összefüggő tárgyalása hálás föladatnak mu- tatkozik.. Az értékes anyagnak földolgozásra való átengedéseért őszinte köszönetet mondok SCHAFARZIK FERENCZ, KocH AnTraL, Lóczi Lóczy LAJos budapesti egyetemi tanár uraknak, továbbá UHLIG VIKTOR wieni tanár 1 HAUER FERENcz lovag már régebben leírta, azonban pontosabban nem határozta meg. 2 Ezt a szép faunát, a mit BukowskI G. dr. fedezett föl, a breslaui egyetem geologiai intézetében jelenleg REwsz dr. határozgatja. 3 Steinkohlenformation, 549. oldal. Földtani Közlöny. XXXVI. köt. 1906. Ji 2 D: FRECH FRIGYES úrnak és Böcen János miniszteri tanácsos úrnak, a budapesti magyar királyi Földtani Intézet igazgatójának. Azon barátságtalan és nem mindig tárgyilagos birálatokkal szem- ben, a melyek Steinkohlenformation czímű munkámat itt is, ott is érték, a nevezett kolléga urak, úgy látszik, hogy mégis némi bizalom- mal voltak hozzám. A. Mindenekelőtt az egyes előlordulásokat ismertetem, néhol azon- ban a más lelethelyek rokon és azonos alakjaira való ráutalást sem mellőzhetem, a — sajnos — rossz megmaradású magyar kövületek miatt. Ezért kénytelen voltam a meghatározáshoz szükséges össze- hasonlító anyagból is aránylag számos darabot lerajzoltatni. Nehány álta- lános paleontologiai értékű megjegyzésem különösen a karbonbeli (abu- laták helyzetére vonatkozik. B. Az egyes előfordulások pontos kormeghatározása után, toldalék- ként a magyar karbonnak a Kelet és Nyugathoz való földrajzi viszo- nyait fejtegetem. Azon éles különbség mellett, a melyet a Balkánnak és a Délkeleti Alpeseknek dináriai rétegkifejlődése az Északalpesek túl- nyomóan középeurópai kiképződésével szemben mutat, a Kárpátok alsó- karbonjának hovatartozandósága különösen fontos kérdésnek mutatkozik. 72 , A) Palxontologiai leirás és kormeghatározás. I. Kornyaréva Délmagyarországban. Kornyarévát, a Déli Kárpátokban az alsó karbonnak ezen egyet- len lelethelyét, SCHAFARZIK FERENcz! fedezte föl, s ő is aknázta ki. A kövületeket bezáró kőzet feketés crinoideás-mész, a mely petrogra- phiailag feltünően egyezik a Silberberg vára mellett levő Neudorf szi- léziai előfordulással. Azonban Délmagyarországban sokkal ritkábbak a meghatározható kövületek, mint Sziléziában. SCHAFARZIK FERERcCz ugyanis két utitársával és két gyakorlott szolgájával egy nap alatt alig 12 dara- bot tudott csak gyűjteni. A hozzám küldött darabok kezdetben nem épen sokat igértek. Gondos preparálással azonban csaknem valamennyi példányt annyira kiszabadíthattam, hogy majdnem minden fajt kérdőjel nélkül tudtam meghatározni. A breslaui egyetemi geologiai muzeumnak tekintélyes karbon- anyaga, a melyet részben magam gyűjtöttem és nagyobbrészt újból át 1 Dr. SCHAFARZIK FERENCZ: Kornyaréva környékének geologiai viszonyai. A m. k. Földtani Intézet 1894. évi jelentése, Budapest. (Alsó karbonkorú kőzetek Spirifer mosguensíis-szel, pag. 85.) A TENGERI EREDETŰ KARBON MAGYARORSZÁGON. 3 is határozgattam, mindenesetre nagyon becses dolog volt a magyar- országi maradványok pontos meghatározására. Ppirifer. Spirifer striatus, MARr. typus. Irodalma : ScupPIws, Spiriferen Deutschlands, pag. 115. V. tábla, 14—c ábrák, VII. tábla, 6. ábra. A laposan boltozott, vastaghéjú, nagy alakot, a melynek csikjai finomak és szabálytalanok s a homlok felé többnyire elmosódott sinuszuk van, hat teknő (kocsámos- és brachialis-teknó) és egy teljes fiatal pél- dány képviseli. Termetében és csikoltságában kétségtelenül hasonlít némileg a Spirifer mosguensis-hez. Csalhatatlan megkülönböztető jegyük azonban a foglemezek, a melyek a héj vastagságának következtében a Spirifer striatus-on gyengén vannak kifejlődve, míg a Spirifer mos- guensis-en rendkívül magasakká, hosszú- és erősekké válnak. Két ko- csános teknőnek belsejét szabadíthattam ki és mind a kettő a Spirifer síriatus jellemző gyönge fogtartóit mutatja. Egy megfelelő nagyságú Spirtfer mosguensis-fajnak belsejét össze- hasonlításul az V. tábla 4. ábráján lerajzoltattam. Hasonlókép bemutatom az V. tábla 24—b ábráin a Sp. striatus- nak sziléziai két példányát, hogy a teljes megegyezést bemutassam a . magyar és a sziléziai alakok között. A szóbanforgó sziléziai darabokat már HcuPIN helyesen meghatározta és ábrázolta, az ismételt összehason- lításból azonban kiderült, hogy körvonala nem volt elegendőleg kiszaba- dítva és ezért kissé a kiegészítésének is más képet kell mutatnia. Spirifer bisulcatus, Sow. Irodalma a 12. oldalon. IV. tábla, 6a—c; és VII. tábla, 5, 5a, ábrák. Az erősen behajlott héjnak jellemző domborodása, a magas area. a homlokperemig nyúló szegély, valamint a meglehetős szabályos bor- dák, könnyen fölismerhetővé teszik e fajt, s ezeket az ismertető jegye- ket épúgy megtaláljuk a neudorf-silberbergi példányokon, mint a kornya- révai darabokon. Orthothetes. Orthothetes ef. crenistria, PHinn. sp.? VI. tábla, 3a ábra. Egy lapos kocsány-teknőnek búbtájéka, alakjára és a — minden- esetre csak elmosódottan megmaradt — csíkoltságára nézve, megegyezik 1 4 D" FRECH FRIGYES az ismeretes alsókarbonbeli fajjal, de sajnos pontosabban lehetetlen meghatározni. Ez a faj az osztály magasabb emeletében (Produclus gjiganteus emelete) tetemes nagyra megnő, a miként ezt a Lethea Paleozoica 43. táblája is mutatja. A Sp. tornacensis mélyebb emeletében egy 2— 3 em szélesre növő, finom bordás változata fordul elő, a melyet pél- dául Araxesnél az Arpatscha-szelvény legmélyebb rétegeiben (24) nagy számban gyűjtöttem." Sajnos, hogy az egyetlen kornyarévai példány, egy lapos kocsános teknő, a pontosabb meghatározásra kedvezőtlenül maradt meg. Azonban külső megegyezése szembeszökő a kicsiny armeniai darabokkal, a melyek közül összehasonlításul egy példányt a VI. tábla 31 ábráján le is raj- zoltattam. A kornyarévai lelethelynek az alsó karbonon belül való kö- zépső szintezése, tekintettel a Spirifer striatus, MARTIN sziléziai óriás alakjának az előfordulására, egyáltalán nem valószinűtlen. Zabulala. A tabulaták sokféle alakja, a mely belsejük különböző szerve- zetének a folyománya, megmagyarázza azon kisérleteket, hogy ezt a rendet föloszlassuk és egy részüket a hexacoralliákhoz, más részüket az alcyonariákhoz, s ismét más alakokat a bryozoákhoz soroljuk. Más- részt azonban, különösen NICHOLSON és RoOEMER NÁNDOR együvé tartozá- sukat, azaz a divergáló szélső formák között az átmenetek fenállásátr oly határozott sikerrel hangoztatták, hogy az újabb tankönyvekben a tabulatákat rendszertanilag ismét összefüggő csoportnak tekintik. Mindenesetre, különösen a porózus favositidáh és michelimiák és a kompakt monticuliporidák, chaetetesek és heliolitidák egymás mellett való maradása nehezen volt érthető mindaddig, a mig BEEcHER-nek egy fontos és — érthetetlen módon — alig méltányolt fölfedezését mel- lőzték. BEECHER már másfél évtizeddel ezelőtt kimutatta, hogy a favostti- dák porusai nem a falak szakaszainak a hézagai (miként a perforata heracoralliákon, hanem mint oblitterált bimbók tekintendők. Ezáltal a heltolíthes és az élő heliopora alapvető különbsége is kellőképen kiviláglik. A helioporának olyan váza van, a mely mint a perforatálé, sza- kaszokból, rekesztékekből áll, a melyek közei tehát nincsenek teljesen összekötve; a favosites embrionális bimbókat mutat, a melyek pórusokká 1 FRECH—ÁRTHABER: Paleozoicum in Hocharmenien und Persien. Beitráge z. Paleont. Österr.-Ungarns u. d. Orients 12. kötet (1899), 200 oldal. A TENGERI EREDETŰ KARBON MAGYARORSZÁGON. 2 alakultak, illetőleg oblitterálódtak ; a legrégibb tabulatákon, a heliolithi- dák- és monticuliporidákon minden rügyből még egy fiatal, csőszerű egyén keletkezik, a mely egyideig kisebb maradhat, mint a már kifejlő- dött csőalakok. Az egyének xdimorfizmusánakv eszméjét ellenben már RoOEMER NÁNDoR (Lethea palgozoica 1. rész, 471. oldal) teljesen jogosan mellőzte. Hogy a syringoporidák gyepszerű, az auloporidák mohszerű, kúszó mellékalakjai a favositidáknok, arra szintén BEECHER jogosan rámuta- tott: a syringoporidák és auloporidák stolonái a monticuliporák fiatal rügyes csöveivel, valamint a halysites, favosites és michelinták porusai- val homológok. Ezen felfogható fejlődéstörténeti szempont alapján a családok föllépésének sorozata is érthető és világos lesz: A mélyebb alsó szilurban a normális bimbózással szaporodó monticuliporidák (a melyekhez a chaetetes későbbi neme közvetlenül csatlakozik) tünnek föl. A magasabb alsó szilurban a monticuliporidákból a csövek erő- sebb divergálódásával jellegzett heliolithidák fejlődnek ki, valamint a halisitidák oblitterált embrionális pórusokkal, de a melyek csak az idősebb csövek két oldalán keletkeznek és így a korálok láncz alakját föltételezik. A lényegében felsőszilurbeli favosites e szerint a halysiteshez csatlakozik; egyidejüleg kifejlődnek stolona-bimbózással a szabad csö- vekből alkotott auloporák és syringoporák. (A magasabb alsó szilurban és a felső szilurban elterjedt Syringophyllum a stolona csöveket hori- zontális üreges kiszélesedésekkel pótolja és a syringoporák közvetlen elődjének tekintendő). A felső-szilur a tabulaták sokféle alakzatának a tetőpontja; az alsó- és a közép-devon csak kissé áll mögötte. A felsődevonban kivész a heliolíthes és a devon végén eltünnek a favositida, alveolites és a stíriatopora. E A karbonban jelentős, azonban erősen divergáló nemekkel van dolgunk, a melyeknek genetikus összefüggése csak az előzőkből lesz világos. A monticuliporidákat a chaetetes képviseli, a mely oszlás által és nem a diminutiv csövek bimbózásával szaporodik (RoEMmER: Leth. paleoz. 1. rész, 458. oldal). A tágabb értelemben vett heliolithidákból a fistulipora, a favositidákból a sajátszerű michelinia maradt meg. Minthogy a syringophyllum és a halysites a szilurt nem élték túl, az említett tömeges alakokkal a syringoporák pázsitos-, és az aulopora, mohalakja egész idegenszerüen áll szemben. 6 Dr FRECH FRIGYES Oyringopora. Syringopora ramulosa, GOoLDFUSS. VIII. tábla, 4a—b. ábra, Syringopora ramulosa, GoLpDFUSsS: Petrefacta Germanie I. Tab. 25, fig. 74a—c; M. EpwaRDS et HAIME: Monographie des Polypiers fossiles des terrains paléozoigues Ann. du Mus. d Hist. Nat. V. pag. 289. GoLropruss ábrája ezen fajnak úgy az alakját, mint belső szerkeze- tét jól mutatja. Külalakjában 2-5—3 mm sarjakat mutat, a melyeket kissé szélesebb közök választanak el egymástól. A stolona-bimbók csak- nem derékszög alatt indulnak ki. Lécztüskéi kevéssé világosak, thékája erős. A tölcsérszerü fenéklemezek rendkívül mélyen vannak egymásba rakodva, a miként ezt ábránk is jól mutatja. A szénmész más fajai, így a Syringopora reliculata, GOLDFUSS (id. h., tab. 25, fig. 8), kevésbbé mélyen benyuló fenéklemezeikkel külön- böznek. Belső szerkezetében teljesen megegyezik vele a Syringopora etfeliensis, SCHLÜT., csak a kocsány átmérője nagyobb mintegy három- szorosan és a lécz tüskék vannak erősebben kifejlődve. Bár SCHLÜTER ábrázolása! megismerhető, mégsem tükrözteti vissza a faj minden saját- ságát. A lécztüskék száma nagyobb és a fenéklemezek lenyulása még mélyebb, mint az idézett munka 15. táblájának 4. ábráján láthatjuk. Különösen takarosan látszik IX. táblám 5. ábráján egy stolona bimbó keletkezése, míg a Syringopora ramulosa hosszmetszetben azt mutatja, hogy a stolonák nem csak szaporodásra szolgálnak, hanem a pázsitszerüen rendezett sarjak egyesítését is közvetítik összenövésük által (VIII. tábla, 4b ábra). A Syringopora ramulosa és a Syrinyopora etfeliensis szerkezeté- nek teljes megegyezése az utóbbi fajt az előbbi, régebben ismert faj vál- tozatának tünteti föl. V. ö. a IX. tábla, 5—5b ábráit. A Syringopora ramulosa a szénmészben rendkívül elterjedt, és pedig épúgy a felső (Vise) mint az alsó (Tournay) emeletben.? EpwaRDS és HaImE a Gorpruss-féle lelethelyen kívül (Olne Lim- burgban) már mindkét belgiumi előfordulást, továbbá a Düsseldorf mel- lett levő Ratingent i85 ismerik és számos angol, ír és két orosz előfor- 1 Anthozcen des rheiniscehen Mitteldevons. Abhandl. d. Geol. Landesanstalt, Berlin 1889, 15. tábla, 167. oldal. 2 Hogy egy harmadik, legmélyebb karbonemeletnek, az xEtroe ungt-emelet) -nek beiktatása minden palgontologiai alap hiján van, azaz, hogy ennek semmiféle palegontologiai önállósága nincs, azt majd más helyütt fogom kifejteni. A TENGERI EREDETŰ KARBON MAGYARORSZÁGON. f dulást (Utkinsk a Tsussovajan és Petsora vidéke) is említenek. Egy előt- tem levő felsőkarbonbeli darab Ujatskováról biztosan más fajhoz tartozik. Ellenben a sziléziai négy szénmész előfordulás: Altwasser, Roth- waltersdort, Hausdorf és Neudorf, Silberberg mellett kétségtelenül az egész Európában elterjedt fajt tartalmazzák. Már Kuwrn A. leirta onnét a fajt, és abban az időben az első helyes keresztmetszet képet közölte.! Michelinia, Kowvxwscx 1842. (V. ö. RoEMER Lethea palgozoica 1. rész, 430. oldalát). Ennek a nemnek a fawosites-szel való közeli "rokonságát, az endotheka hólyagos voltát, ellentétben az utóbbi nemnek szabályszerű fenéklemezeivel, valamennyi szerző egyértelmüleg hangoztatta. Epúgy már RoEMmER NÁNDpoR ismételten (id. m. 430., 432. old.) rá- mutatott arra, hogy a devon és szilurbeli michelimiá-nak jelzett fajok inkább a favosíitesekhez sorolandók. Valóban a favosites (rolhlandicus és a (roldfussi között, — a mely kissé szabálytalanabb, és fenéklemezei itt-ott hólyagos szerke- zetüek — a különbség oly csekély mérvű, hogy a régebbi fajok a favosíteshez sorozhatók. Akkor is természetes törzsfejlődést nyerünk, ha a micheliniát köz- vetlenül a pleurodicíyumtól származtatjuk le. A pleurodictyum a felületen gyorsan kiterjedő alakokat ölel föl, alacsony egyedekkel, a melyekben csekély hosszaságuk miatt a fenék- lemezek hiányoznak vagy csak csekély számban fordulnak elő. A fawvo- sites ellenben hosszúra nyúlt, magas, végig táblázott csöveket foglal magában, a melyek nagy összeálló mésztuskókat alkotnak. A micheliniát a karbon alsó határán a pleurodictyum váltja föl, a mi alatt a körrajzukban megegyezően alkotott kelyhek alulról durvább vagy finomabb hólyagos szövettel megszilárdulnak. A michelinia az alsó karbonban mindenütt! elterjedt, úgy a tiszta korálos meszekben, mint a, brachiopodás és erinoideás facziesben, és átnyulik még a diászba, illetőleg az indiai productus-mészbe is. De az itt előforduló Miche- linia, indica külső megjelenésében, az alsó karbon lapos, tálszerű alak- jaitól nagyságával és tömegességével különbözik. A fajok megkülönböztetése? szempontjából eddigelé tulajdonkép a növekedés alakja és a kelyhek nagysága jött tekintetbe. 1 Zeitschrift d. Deutsch. Geol. Gesellschaft 1869, 2. tábla, 7. ábra, 189—192. oldal. 2 Teljes összeállítását I. ROoEMER NáwspoR: Lethea palxgozoica 1. részének, 436. oldalán. S D" FRECH FRIGYES E mellett azonban a belső szerkezetet csak kevéssé méltányolták. Ezek szerint megkülönböztethetünk : 1. A belső részek hólyagjai durvák, itt-ott fe- néklemezekre emlékeztetnek ; a) a kelyhek igen nagyok kopt .. M. megastoma, PHInn. (IX. tábla, 1. ábra.) a) a kelyhek kicsinyek, a hólyagok a fe- lemezekre emlékeztetnek . .. . .. .. M. conciuna. LONSDALE. 2. A belső részek hólyagos szövete finomabb, és csak ritkán utal a fenéklemezekre. .. M. favosa, Gonopr. sp. (IX. tábla, 3. ábra.) 09 - belső rész hólyagos szövete igen finoman kiképződottáss széket METEt sz ZT ÖSSVEG, EMTOTE (IX. tábla, 2. ábra.) Michelinia favosa, GOLDFUSS sp. VIII. tábla, 1b ábra, IX. tábla, 3. ábra. Manon favosum GorpFuss 1826 Petr. Germ. I. Tab. 1, fig. 11, pag. 4. Michelinmia favosa Kowxrsck, 1842 Animaux fossiles des terrains carboniférs de Bel- gigue p. 30. t. 6, fig. 2. a c EpwaRDS et HAIME, Polypes fossiles des terrains paléozoigues, pag. 249. A typusos Mich. megastoma-tól a M. favosa tőként kelyheinek kisebb voltával és a fenéklemezeknek valamivel egyszerűbb alakjával különbözik. Az új alak e szerint az orosz szénmészből való M. concinna, LowsspaALE! fajhoz átmenetben van. Ezen a fajon azonban a kelyhek még kisebbek, és a fenéklemezek még szabályosabbak, úgy hogy kétséges, hogy ezt az alakot nem volna-e helyesebb a favosíitesek közé sorozni. Ugyanezen darabon egy másik példány is van, és pedig valószinü- leg a Clisiophyllum aff. bipartitum, M. Cov THom and NicHors. 8. tábla, 1u ábra.) A faj igen elterjedt, mindenekelőtt azonban az alsó karbon alsó emeletében s különösen a Tournay melletti hamuszerű dolomitban gya- kori, továbbá Angolországban (Masbury, Mendip-Hills, Derbyshire, stb.) : Irországban Enniskillen mellett, valamint Sziléziában Neudorf körül Silberberetől nem messzire. ! LONSDALE: On corals, in Murchison Verneuil, Keyserlingk, Rusna and the Ural-Mountain. Bd. I. Appendix A. Taf. A. fig. 3, 611. oldal. A darab Tsussovaja- ról való. A TENGERI EREDETŰ KARBON MAGYARORSZÁGON. a II. Alsó karbonbeli noetschi rétegek Dobsinán. A dobsinai előfordulásnak alsó karbonbéli korát körülbelül ötven esztendővel ezelőtt már HAVER FEREwxcz megállapította és ennek a Gail- thali Noetsch meszes paláival való hasonlatosságára is rámutatott. Dobsinán Kiss Awran dr." 1855-ben találta az első kövületeket, a miket SuEss EDE rossz megmaradásuk mellett is karbonbelieknek hatá- rozott meg és a bleibergi rétegekkel párhuzamosított. HAUER FERExcz szerint a dobsinai kövületek a Dél-Alpesek (Gail- thali rétegeinek a kövületeivel kétségkívül megegyeznek. Az a körülmény, hogy 50 esztendővel ezelőtt felsőkarbonbeli ten- geri fauna ismeretlen volt, ezen régebbi, igen biztos szintezéssel szem- ben bizonyos tartózkodást okozott az újabb kutatóknál. Ez értelemben UHriG cBau und Bild der Karpathens czímű művében (664. oldal) csak a karbonbeli kort tartja biztosnak, a nélkül, hogy biztosabb meghatáro- zást koczkáztatna. Valóban, a meglehetős gazdag dobsinai fauna? leg- nagyobbrészt kedvezőtlen állapotban maradt meg. Ha valaki például DAvipsoN, Kowxxwxck, vagy TSCHERNYSCHEw mun- káinak segélyével, a pompásan megmaradt anyagot ábrázoló táblák alap- ján fogna neki a meghatározásoknak, csakhamar csalódottan ábrándulna ki. Csak összehasonlító darabok segélyével sikerülhet a fajok pontos meg- állapítása, a mely darabok az élesen megmaradt mészhéjaktól kezdve a többé-kevésbbé elmosódott lenyomatokig és kőbelekie mindenféle át- menetet mutatnak. Épen ezért számos összehasonlító darabot is leraj- zoltattam, hogy a tökéletlenül megmaradt magyar példányok helyes megértését megkönnyítsem. Az itt feldolgozott dobsinai anyagról az első hírt a magyar királyi Földtani Intézet 1903. évi jelentésének 162. és 163. oldalain, a követ- kező sorokban találjuk : (A. dobsinai karbonkorú üledékekből már évekkel ezelőtt MELCZER Guszráv dr. tanár és újabban GEsSELL SárpoR bányafőgeologus gazdag faunát gyűjtöttek. Ezt a faunát főkép korálok, erinoideák, brachiopodák és kagylók alkotják. Ott van továbbá a frilobiták közül a (rriffithides Dobsinensis, Inrés fajon kívül, számos apró phillipsia pigidiuma. 1 Dr. Kiss kéziratának másolata GESELL SÁNDOR m. k. főbányatanácsos úr birtokában van. 2 A következőkben leírt darabok legnagyobbrészt a budapesti egyetemi geo- palgeontologiai intézet tulajdonában vannak és ezeket MELcZER GuszrTÁv magántanár úr gyűjtötte. Nehány, rendkívül érdekes példányt dr. KocH AwsraL egyetemi tanár, dr. LŐRENTHEY IMRE rendkívüli tanár és GESELL SÁNDOR bányafőgeologus urak gyűjtöttek. Ehhez járul még a wieni egyetem geologiai intézetének az anyaga is, a melynek áttanulmányozását dr. UHLIG VIKTOR tanár úrnak köszönhetem. 10 D-: FRECH FRIGYES SEMSEY ANDOR és Papp KÁRoLrY előzetes meghatározásai alapján a brachiopodák közül főkép a Productus punciatus, MARTIN var. elegans M Cox és a Spirifer striatus, MARTIN uralkodnak és ezek szerint a dobsina-vidéki üledékek a felső karbon alsó szintjébe tartoznak. Pontosabb meghatározásukat Lóczi dr. Lóczy Lagos tanár úr SEMSEY ÁANDOR és PaáPP KáRoLrY segédkezésével megkezdette, azonban egyéb teendői miatt nem foglalkozhatott ezekkel részletesebben. Hpirifer. Az alsó és felső karbon megkülönböztetésére különösen fontos a spiriferák tanulmányozása. Ez a nem az alsó karbonban számos fajt és változatot fejleszt, a melyek csaknem kivétel nélkül átmenetekkel van- nak összekötve. A felső karbonban csak egyes, többnyire élesen el- különült csoportok maradnak meg, mint a Spirifer mosguensis és fasciger. Csak igen kevés olyan faj van, a mely a magasabb niveauba változatlanul megy föl, mint a Spirifer trigonalis, MaRr. A spiriferál; áttanulmányozása és a jól megkülönböztethető hat alak meghatározása már magában véve elegendő arra, hogy a dobsinai palák alsó karbon korát igazolja. a) A Spirifer striatus, MARTIN csoporlja. HCUPIN szerint (Spiriferen Deutschlands 113. oldal) ide olyan kar- bonbeli és dyadikus-fajok tartoznak, a melyeknek egész felülete bordás, és számos középső bordájuk van. 1. Spirifer striatus, MARTIN, typus. V. tábla, 3. ábra. Irodalmát és pontos leirását föntebb, a 3. oldalon, a kornyarévai példánynál adtam. 2. Spirifer striatus, MARTIN var. S5O0wWwERBY de Kon. (— Spirifer cinctus, de Kowx. KEYsERL.) Spirifer striatus, MART.; ScupPIwx : Spiriferen Deutschlands 9. tábla, 5. ábra, 115. o. A Spirifer striatus ezen meglehetősen erősen domború alakja, a melynek körvonala csaknem kerek, és gyenge sinusa van, mint va- rietás a széles szárnyú Sp. síriatus-tipusától határozottan különbözik, a miként ezt ScupPIx kimutatta (id. h. 115. oldal. A typusos alakot Dobsinán is jobb példányok képviselik, mint a változatot, a melyet A TENGERI EREDETŰ KARBON MAGYARORSZÁGON. 11 csakis úgy határozhattam meg, hogy a breslaui gyűjtemény számos darabjával közvetlenül összehasonlítottam. Mindkét alak az alsó karbon középső zónájában (Neudorf-Silberberg) és különösen felső emeletében (Productus giganteus zónája) nagyon elterjedett és előfordul pl. Spa- nyolországban, Angliában, Ratingenben, a Vogesekben, a Fichtel-hegy- ségben, Sziléziában, Oroszországban és Északamerikában, azonban sehol sem nyúlik magasabbra, csak a Spirifer mosguensis zónájába. Hogy Indiának dyadikus productus-limestone zónájában meg lenne, az bizo- nyára téves adat. Azon három példány közül, a miket WaAaGENx ! föntartással az alsó karbonbeli fajhoz sorol, a £a ábrabeli példány meghatározhatatlan, a 3. ábra valószinüleg a Sp. musakheylensis lekoptatott darabját mutatja, mig az 5. ábrabeli fiatal alak valószinüleg a Sp. Wynnei fiatalkori pél- dánya. A Sp. síriatus fiatal példányai mindenesetre sokkal finomabban csikozottak, mint WAAGEN ábrái. Bár NoErTLING véglegesen megczáfolta azt a kisérletet, hogy Pandsab productus-meszében karbont mutassanak ki, nem lesz fölösleges arra utalnom, hogy a karbon fajok előfordulásá- nak adatai általában fölülvizsgálatra szorulnak. b) A Spirifer trigonalis, MARTIS csoporlja. IV. tábla. Ez a csoport ScuPIN szerint (Spiriferen 107. oldal) számos különböző körvonalu alakot ölel föl, a melyek felső oldala világosan bordázott. A középbordák száma csekély, az eredetileg egyszerű és kevés borda hajlandóságot mutat a hasadásra. Dobsinán a következő fajokat találjuk : 5. Spirtfer integricosta, PHILL. 4. c triggonalis, MART. 5 ( bisulcatus, Sow. (Kornyaréván is). 6. ( duplicicosta, PHILL. Valamennyi faj Sziléziában is ismeretes. Ezek közül a legtöbb fajt csak a biztosan meghatározott példá- nyokkal való közvetlen összehasonlítás utján határozhattam meg és nem az ábrák alapján. Ennek daczára czélszerűnek látom a Magyar- országra nézve általában új fajokat röviden jellemezni. 1 WAAGEN : Productus himestone fossíls, 44. tábla. 12 Dr FRECH FRIGYES 3. Spirifer integricosta, PHILL. VII. tábla, 4. ábra. Spirifer integricosta, PHILL. DAviIDSON : British carboniferous brachiopoda, 55. old. 9. tábla, 13—19. ábrák. a a ScupPIN : Spiriferen Deutschlands 107. oldal 9. tábla, 4. ábra. Itt a többi irodalom is. A lekerekített körvonal, a lapos és csak 3 bordával elosztott nye- reg és a bordák erős kialakulása, a mi a kőbélen is látható, jellemzik a fajt; egy erősen kifejlett kőbél a Dobsina melletti Öreghegyről, kissé töredékes megmaradása daczára teljes megegyezést mutat egy viséi pél- dánynyal. Ezt a fajt megtaláljuk az angol és az aszturiai szénmészben, s azon kívül Oroszországból is emlegetik. 4. Spirifer trigonalis, MARr. IV. tábla, 7. ábra. 1809. Conchyolithus anomites trigonalis, MARTIN Petref. derbyensia 36. tábla 1. ábra. 1821. Spirifer trigonalis, SowERBY: Mineral Conchology III, pag. 117. 1863. a a Davipsox: British Carboniferous Brachiopoda, pag. 29. tab. 5., 25—34. ábra. 1900. a € ScuPIN: Spiriferen Deutschlands, 108. old., 9. tábla, 7. ábra. Itt a többi irodalom is. A félköralakú vagy háromoldalu körvonal, az erős 10—14 oldali borda, a melyek csaknem sohasem hasadtak és a 3 bordának a sinuson való előfordulása jellemzik a fajt, a mely az alsó karbonból a magasabb rétegekbe is fölmegy. Két, kevésbbé jól megmaradt darab van az Öreghegy- ről és egy élesen kifejlődött kőbél és lenyomat a Kőhegyről, Dobsina mellől. Az alsó karbonban messze el vannak terjedve, igy Aszturiában, Francziaországban, Belgiumban, Angolországban, a Rajna mellett Ratin- genben, a Fichtel hegységben, Sziléziában Hausdorfon és Oroszországban. 5. Spirifer bisulcatus, Sow. IV. tábla, 3—5. ábrák. 1525. Spirifer bisulcatus Sow. Mineral Conchology V. 494. tábla, 1—2. ábra. 1900. ( a ScUPIN Spiriferen Deutschlands, 111. old., 10. tábla, 6. ábra. Az erősebb domborodás, az inkább lekerekített körvonal, a mely a záros peremen a legkiterjedtebb, alig teszik lehetővé a Spir. trigo- nalistól való megkülönböztetést. Azonban a bordák, különösen azok, a melyek a sinuson és a nyergen vannak, világosan hajlamot mutatnak A TENGERI EREDETŰ KARBON MAGYARORSZÁGON, 13 az oszlásra, azért többnyire 3 kettősbordát látunk. A héj a búbon tetemesen megvastagszik, a fogtámasztók ennek megfelelően kevésbbé hosszúak. A Dobsina mellett levő Öreghegyről két diszítéses kőbél és két nor- mális kőbél van előttem, az egyik az utóbbiak közül lenyomattal, ezen- kívül 3 példány a wieni egyetem geologiai intézetében. (Egy a homlok felé laposan összenyomott példány egész sajátszerű képet mutat.) Ez a faja magasabb alsókarbonban az egész Északi féltekén, Észak- Amerikától és Chinától (Po-schan, Heischan-szhien, a hol különösen gya- kori, Schantungban) egész Aszturiáig el van terjedve. Angolországban, Francziaországban, a Vogesekben és Alsó-rheinben (Ratingen, Cerneli- münster), Fichtelhegységben, Bleiberg mellett Karinthiában, Sziléziában (Hausdorf, Silberberg) és Oroszországban messze el terjedt. A magyar- országi gyakori előfordulás tehát megfelel az általános elterjedésnek. 6. Spirifer duplicicosta, PHILL. IV. tábla, 1. ábra. Spirifer duplicicosta, PHILLIPS, Geology of Jorkshire II, pag. 218, 10 tábla, 1. ábra. ( a DaAvipsos, Monogr. of the British Carboniferous Brachiopoda Cs EY € a KoNINck, Annales du Mus. dhistoire naturelle de Belgigue XIV, 30, tab. 1—7. ábrák). a a ScupPIN, Spiriferen Deutschlands 112. old., 10. tábla, 7. ábra. Ezt a fajt a lekerekített vagy tompaszögben lecsapott zárosélek jellemzik, valamint a sokosztatú és ezért rendkívül finom bordák. Ezért a kocsánosteknő ábrázolt kőmagvát, a melyen a bordák maradványait alig ismerhetjük föl, úgy vélem, hogy hiányos megmaradása daczára is Spirifer duplicicosta-nak határozhatom meg. Megkülönböztetése leg- közelebbi rokonától, a Sp. bisulcatus-tól (a kőbél világosabb bordázott- ságával) semmiesetre sem nehéz. A héj megvastagodása a zár tájékán ugyanaz, mint a Sp. bisulcatus-on. A kizárólag alsó karbonbeli alaknak hasonló az elterjedése, mint a Sp. bisulcatus-nak. Ismerjük Dobsina mellől az Öreghegyről, Angliából, Belgiumból (Visé szintjéből), az Alsó-Rajna vidékéről (Ratingen) és Szi- léziából (Neudorf-Silberberg mellől)" Igen gyakori és nagyon tömeges volt azon anyagban, a melyet RICHTHOFEN FERDINÁND br. hozott To-schanból és Héjsehanból s a mely anyagot én határoztam meg. 1 Egy ugyanazon sziléziai lelethelyről való (középső alsókarbon), héjas pél- dány, a melyet ScupIw teljesen jól jellemzett, az ábrán széles szárnyat mutat, és azért IV. táblám 2. ábráján még egyszer lerajzoltattam. 14 Dr FRECH FRIGYES Spiriferina. Spiriferina octoplicata, SowERBY. III. tábla, 6a—b ábrák. Spiriferina. octoplhcata, Sow. L. G. Kowsxsck, Calcaire Carbonifere de Belgigue 6-te partie 22. tábla, 32—39. ábrák, 100. oldal. (Itt az előbbi irodalom is megvan, amiből kitünik, hogy a felsőszilurbeli Spz- rifer crispus BRONN-fajt (non LINNE) 1848. és 1854-ben tévesen a Spiriferina cristata fajjal azonosították.) Egy kocsános teknőnek lenyomata, a mely ugyanazon helyütt a Productus scabriusculus-szal együtt van, körrajzában, valamint a redők számában (6 mindegyik oldalon) teljesen megegyezik a viséi mészből való typusos példányokkal. Egy Rothwaltersdorfról, a sziléziai szénmész- ből való példány azt mutatja, hogy a Spirifer crispus, SEMENxow et auct. non. L. valóban azonos a Spiriferina octoplicata fajjal. A kormeghatározás ezéljából fontos volt az a kérdés, hogy a felsőkarbonbéli idetartozó alakok vajjon a zechsteini Spiriferina, cristata- hoz vagy pedig az alsókarbonbéli alakhoz csatlakoznak-e. Az összehasonlításul szolgáló darabok, ú. m. a mjatskovoi mé- lyebb felsőkarbonból (III. tábla 74—b ábrák) és a magasabb alsó karbon- ból Illinoisból (Chester group) való Spiriferina, spinosa, NoNw. et PRATEN közbelső helyzetet mutatnak. Az amerikai alakot a tüskeszerűen előre- álló porusok, mint külön fajt jellemzik. A Moszkva melletti Karabsevo- ról (TRaurscHorp Mjatskovo, tab. 8, fig. 5.) való alak mégis a dyadikus Sp. cristata alakhoz csatlakozik (7c ábra) Míg a Sp. octoplicata-nak kocsános teknőjén mindkét oldalt 6 redője van, addig a Sp. cristata és a mjatskovoi alak ugyanazon nagyság mellett mindkét oldalt csak 4 redőt mutat. A magas area is sajátságos a fiatalabb változaton, a mely a timori palegodyasban is föllép. Az orosz felsőkarbonbéli és a messze elterjedt alsókarbontypusu példányok között az egyetlen hasonlóság csak szélesebb voltukban van. A Sp. cristata s. str. a zár tájékán feltünő keskeny. A moszkvai alak leghelyesebben Spiriferina cristata, SCHLOTH. mut. néven nevezhető. Termőhelye: a fönt említett lemez Dobsina mellől való, a hon- nét dr. KocH ANTAL és LŐRENIHEY IMRE egyetemi tanárok gyűjtötték. A TENGERI EREDETŰ KARBON MAGYARORSZÁGON. 15 Retzia; subgenus: Trigeria. Retzia (Irigeria) radialis, PHILL. VI. tábla, 1. ábra. Retzta radialis, PHILL., KosIÖsck: Calcaire carbonifére de la Belgigue, 6-te partie Annales du Musée Royal de Belgigue, XIV. 94. old., 22. tábla, 16—17. ábrák. Egy relzia kőbelének jól megmaradt kocsányos teknője, különösen bordáinak sugaras kiágazása tekintetében, nagyon egyezik az idézett munka 16. ábrájával. Sőt a bordák száma (14) is ugyanaz, hozzá még nagyságukban sincs semmi különbség. A Retzia radialis a Trigeria alnemhez vagy csoporthoz tartozik, a miként ezt CLARK M. és HALL (Paleontology of New-York. Brachiopoda, 50. tábla) szép táblái igen jól mutatják. A Retzia (Trigeria) radialis species Belgiumban a viséi mészben fordul elő, a szóbanlevő és lerajzolt példány a dobsinai Öreghegy- ről való. Athyris. Athyris Royssyi, L Ex. Egy kicsiny, domború kőbél, világosan látszó medialis sinus-szal, brachialis teknőjével ugyanazon a darabon van, a melyen a Griffilhides minor. Ez a példány jól megegyezik a messze elterjedt fajnak vala- mennyi alsókarbonbeli emeletéből kikerült példányaival. Termőhelye: Miecheli Dobsina mellett. Gyűjtötte GESELL SÁNDOR m. k. főbányatanácsos és a m. kir. földtani intézet főgeologusa. Orthothetes. Orthothetes crenistria, PHIL. Egy gyengén domborodó, kicsiny brachiális teknő külső oldalának lenyomata jól megegyezik a föntebb említett arpatsaii darabokkal és biztosabban meghatározhatom erről a fajt, mint a kornyarévai héjas példányról. Azon a táblán, a mely a Productus semireticulatus fajt tartalmazza, fiatalabb orthothesek lenyomatait találjuk, a melyek valószi- nűleg szintén ide tartoznak. Termőhelye: Dobsina, pontosabb megjelölés nélkül. A wieni cs. kir. egyetem geologiai intézetének tulajdonában. 16 Dr FRECH FRIGYES Orthothetes radialis, PHILL. VI. tábla, 4a ábra. Orthis radialis, SEMENoOw, Zeitschr. d. Deutsch. Geol. Ges. 1854. tab. 5. Orthothetes radialis, DAvipson, Carboniferous Brachiopoda II. 25. táb., 16—19. ábrák. A szabályos alakú és körülbelül egyenlő erős radiális csíkokkal biró Örthothetes crenistria fajtól szóbanforgó fajunk főkép abban kü- lönbözik, hogy az 5—6 gyengébb borda között egy erősebb borda fej- lődik ki. Habár ez a vonás a dobsinai brachiális teknő kőbelén nem is igen vehető észre valami jól, azonban ezen teknő szabálytalan radiális dudorossága annál világosabban előtünik. Egy Rothwaltersdorf- ról, Sziléziából származó példány ebben a tekintetben igen jól meg- egyezik a magyar alakkal. Ezenkívül ezt a fajt Hausdorf mellett is megtaláljuk, továbbá Alexin mellett, a moszkvai kormányzóságban, és Nyugat-Európában. Termőhelye: a magyar példány az Öreghegyről, Dobsina mellől származik. Productus. Productus semireticulatus, MARTIN. Productus semireticulatus, de Kosrsck, Monographie du genre Productus, 1847. t. 9. A wieni egyetem geologiai intézetében egy kicsiny példány dom- ború teknőjének a lenyomata van, a melyet homlokrészének kevés tüs- kével megtört párhuzamos csikjairól ismerhetünk meg. Termőhelye: Dobsina, pontosabb megjelölés nélkül. Egy kicsiny kőbelet, a mellékelt czédula szerint, PaPP KÁROLY is helyesen határozott meg ugyanennek a fajnak, a mely úgy az alsó, mint a felső karbonban igen el van terjedve. Termőhelye: Dobsina, Öreghegy. 5 példányban. Productus punctatus, MARTIX. VI. tábla, 2. ábra. Productus punctatus, de Kovrscx, Monographie du genre Productus. Recherches sur les animaux fossiles I. Lüttieh 1847. 5. tábla, 3. ábra. Az összes dobsinai produciusok közül a leggyakoribb faj az alsó karbonból ismertes FProductus punctatus, a melyet az egész északi fél- tekéről ismerünk s a melyet először Angolországból irtak le. A breslaui muzeum igen nagy összehasonlító anyaga szerint a sziléziai alsó karbon (Rohwaltersdorf és Hausdorf) palában megma- radt példányai teljesen megegyeznek a dobsinai darabokkal, azonban azt is mutatják, hogy az angol darabokon sem ismerhetjük föl a leg- A TENGERI EREDETŰ KARBON MAGYARORSZÁGON. 17 kisebb zoologiai különbséget sem. A moszkvai példanyok, a melyek kissé eltérnek, mint mut. orientalis, FREcH választandók szét. (Lethea palgoz., 47a tábla, 3a ábra.). Termőhelye: Dobsina, az Öreghegy és a Macskalyukak nevű he- lyek, a honnét 14 példány került elő. Productus corrugatus, MCox? (— Productus cora, dORr. et auct.) Productus cora, de KoNINsck, Monographie du genre Productus 1847, 5. táb., 2. ábra. Egy összenyomott, domború teknő lenyomata a Productus corru- gatus, M Cox, és a lienatus WaAaAG. finom diszítéseit mutatja. Rossz meg- tartása miatt pontosabban nem határozhatom meg, azonban MCovx el- nevezését, a mi a Visé, Rotwaldersdorf (Szilézia) és Angolországban elterjedt alakra használatos, föntartással a szóbanforgó maradványra is használhatjuk. Termőhelye; Dobsina, Macskalyukak; 1 példányban, a mely a budapesti egyetem geo-palaeontologiai intézetének a tulajdona. Productus scabriculus, MARTIN. III. tábla, 5. ábra. Productus scabriculus, Kosrsck, Monographie du genre Productus, 1847, 11. tábla 6. ábra. V. ö. DaAvipsox : British Carboniferous Brachiopoda, 42 tábla. £. ábra. A nagy, meglehetősen erősen domborodott fajt, a melynek még a kőbelén is erősebben előtünik a nagy teknő radiális diszítése, mint a concentrikus csíkozottság, hat biztosan meghatározható példány kép- viseli. Különösen fontos a meghatározásra mégis egy kicsiny teknő meglehetős éles, lapos belső lenyomata, a melyen a körkörös és a su- garas diszítés meglehetős egyenlően van kifejlődve. A. zár nyulványa is szembetünő. Ez a faj az angol szénmészben a leggyakoribb, a hol a példányok is különösen nagyra nőttek; ritkább az angol és a sziléziai felsőkarbon lerakodásaiban és mint ritkaságot a sziléziai szénmészben 15 (Neudorf, Silberberg mellett) megtalálták. Termőhelye; Dobsina, Öreghegy és a Macskalyukak, a honnét 6 példány került elő. [Lamelttioranchiaia. Aviculopecten. Az aviculopecten mindkét kőmagva oly kedvezőtlenül maradt meg, hogy az alább említett angol szénmészbeli mindkét fajt csak úgy te- Földtani Közlöny. XXXVI. köt. 1906. 5 2 18 .Dr FRECH FRIGYES kinthetjük, mint egy meglevő, de meglehetős távoli hasonlóság kifeje- zését. KoNINck nagy táblás művében a lerajzolt alakok még eltérőbbek ; a sziléziai alsókarbonból előttem fekvő példányok is a sokalakú nem- nek egy más csoportjához tartoznak. Aviculopecten sp. ex aff. Av. granosus, PHILL. V. ö. PHiuurps, Geology of Jorkshire, II. Mountain limiston distriet, 212. old., 6. tábla, 7. ábra. ; Egy egyenlőtlen bal héjnak a lenyomata, tetőcserép alakúan diszített bordákkal, a melyek igen különböző nagyságúak, bizonyos hasonlóságot mutat a hasonalakú és ugyanazon szintben előjövő Bolland melletti fajjal. Termőhelye: Dobsina, Öreghegy, a honnét 1 példány került ki. Aviculopecten Hoernesianus, Kox.? VII. tábla, 3. ábra. Aviculopecten Hoernesianus, Kosrsck, Recherches sur les animaux fossiles II. Foss. Carboniféres de Bleiberg en Carinthie p. 89. ELT, tábla, 27. ábra. A keskeny és búbján hegyes fajnak széles fülei vannak és külön- böző erősségű bordái. Az Öreghegyről származó példányunk leginkább megegyezik Kowxxixck munkájának 27b ábrájával, a mely hasonlókép kő- belet mutat és szabálytalanul váltakozó bordáival tünik föl. Úgy a blei- bergi fajra, mint a szóbanforgó példányra jellemző a növedékvonalak vagy pikkelyek hiánya. Teljesen biztos meghatározása felső peremének tökéletlen megmaradása miatt lehetetlen. A belgiumi alsókarbon-kagylók nagy táblás munkájának ábrái kö- zül egy faj sem áll közelebb a szóbanlevőhöz, ellenben kétségtelenül rokonságban van az angol Aviculopecten docens. M"Cov fajjal. Az angol faj összalakjára nézve szélesebb, és csaknem egyenlő erős bordákat mutat, míg a dobsinai példányon a különböző erősségű bordák betoló- dását világosan láthatjuk. A közeli rokonság mindenkép kétségtelen. Termőhelye: Dobsina, Öreghegy, a honnét 1 példány került napfényre. Myalina. Myalina ampliata, Ryckr. var. nov. pannonica. I. tábla, 5a, 5b ábra. Myalina ampliata, KoNiNck, Lamellibranch. du Calcaire carbonifőre. Annales du Musée Royal de Belgigue, 170. old., 29. tábla, 6. ábra. A viséi mész kicsiny alakjának rombos, hátul és alul lekerekített körvonala van, a mely a fiatalabb példány belső növedékvonalainak A TENGERI EREDETŰ KARBON MAGYARORSZÁGON. 19 körülbelül megfelel. A hegyes mellső szöglet és a meglehetősen kiter- jedt egyenes felső perem megegyeznek. A magyar példányok azonban hajlamot mutatnak a körvonal meg- hosszabbodására, úgy hogy a Myalina mosensisszel bizonyos hasonlóság keletkezik. Héja vékony, a pántudvar (area ligamenti) ennek megfelelően alacsony; a köpenyvonal a kőbélen, mint a dudorocskák sorozata, vilá- gosan előtünik. Termőhelye: a faj a dobsinai Öreghegyen nem ritka (8 példány és csaknem mindig csigákkal együtt található. Edmondia. Hdmondia, cf. anodonta, Kox. VII. tábla, 1. ábra. V. ö. Edmondia ef. anodonta, KoNrsck, Calcaire carbonifére, 5-e part, Annales de Musée Royal de Belgigue 11. köt. 4. tábla, 7—14. ábrák, Az egyetlen előttem levő, és erősen összenyomott héjat csak a job- ban megmaradt darabokkal való összehasonlítás utján fejthetjük meg. Ezért egyrészt az Edmondia ef. anodonta, Kow. egy másolatát (VII, tábla, 1a ábra), másrészt az Edmondia rudis, M Cox typ. és var.? egy-egy példányát állítottam mellé. (VII. tábla, 2, 2a ábra.) A kőbélnek az Edmondia-nemhez való sorozása mellett szól egy pántlécz előfordulása, a mely a kőbélen látható. Az Edmondia anodontára emlékeztet a körvonala, különösen a héjnak mellfelé való kiterjedése, az Edmondia rudis, M"Covx (a mely- nek előfordulása Sziléziában egész új dolog) fajra pedig a bordázottság tekintetében hasonlít. Termőhelye: Öreghegy, Dobsina mellett. A budapesti egyetem geo-palaeontologiai intézetében. A nevezett, fajilag mégis közelítően meghatározható alakokon kívül még a következő rosszul megmaradt maradványokat találjuk : Solenomya sp. Sanguinolites sp. aft. Sanguinolites parvulus, Kox. X Az Edmondia rudis, M"CovY var. elongata a faj typusától a héj hátsó ré- szének meghosszabbodásával különbözik, ugyanazon domborodás mellett. Az Ed- mondia ef. anodonta a héj alakjára nézve mintegy az Edmondia rudis typusa és varietása között áll, azonban gyengébben domborodva, Az Edmondia rudis var. elongata a sziléziai Rotwaltersdorf palás alsókar- bonjából származik. 9 4 20 Dr FRECH FRIGYES (Konrwck, Calcaire carbonifere de la Belgigue, V., 16. tábla, 20—23. ábra), a melyeknek objectiv meghatározásában a nemnek megállapításán túl nem terjeszkedhetem. Gastropoda. Euphemus. Euphemus Orbignyi, PoRkrtL. II. tábla 1—2. ábra. Euphemus Orbignyi, KoNIsck, Calcaire carbonifére, 4e part., 156. táb., 42. tábla, 5—7. ábra. (Ann. Mus. Roy. t. VIII. Non. 1. c. 43. tábla, 9—13. ábra, a hol a táblamagyarázat adatai szerint a spirális csíkok nagyon szűkre vannak rajzolva.) A nagy, 20—30 mm nagyságú kuphemus Orbignyi és a felével kisebb Euphemus Urei, Sow. között a lényeges különbség nem annyira a növekedés különbségében, mint inkább a spirális csikok fejlődésében van. A hasonló nagyságú példányokon az F. Urei 5—6 spirális csikja terének megfelel az Euphemus Orignyiin a 2 csiktól és közbülső teré- től bezárt felület. d Ezenkívül az FE. Orbignyi a köldöktájon kiszélesedett, az E. Urei összenyomott. A dobsinai Öreghegy Macskalyukaiból származott lenyo- mat és a hozzávaló kőbél, bár nem valami világosan maradtak meg, annyira egyeznek egy sziléziai Rohwaltersdorfról való példánynyal, hogy némi föntartással azonosíthatjuk ezeket. (II. tábla, 1b—c ábra). Termőhelyei: felső mélyebb karbon Glasgow (2. ábra). Skócziában, viséi mész Belgiumban, Rohwaltersdorf Sziléziában és Dobsina (Macska- lyukak). 8 Különösen fontos néhány példány a glasgovi alsókarbonbeli szén- palákból, a mely példányok a héj kiterjedése tekintetében megegyeznek az E. Orbignyi s. str. fajjal, azonban néhány spirális csikkal többet mutatnak. Ezek átmenetben vannak a következő fajhoz: Euphemus sudeticus, n. nom. (Bellerophon Urei, auct.) II. tábla, 3—4. ábra. Héjalakja összenyomottabb, mint az Kk. ÖOrbignyié, a spirális csí- kok száma szintén több, mint a nevezett fajon. Gyakori a felső sudeti- emeletben (Sattelflötz-szint) a Karolina-bányán , Hohenlohehüttén. (ROEMER: Bell. Urii ex parte). Körülbelül 20 példány a breslaui gyűjteményben. Leggyakoribb az E. sudeticus Felső-Szilézia felső-sudeti emeletében. A TENGERI EREDETŰ KARBON MAGYARORSZÁGON. 21 De a faj jelentősége Oroszország felé való nagy elterjedésében (4. ábra) gyökerezik. Sziléziai alsó kőszénlormátiónk tengeri eguivalensében, azaz Közép-Oroszország tengeri meszeiben, a nyugateurópai alakok máskülön- ben ritkák. Karbonbeli brachiopodák, a melyek az alsó emeletből föl- nyúlnak (Productus punctatus, Productus semireticulatus stb.) minden- esetre a mélyebb felsőkarbonban is találhatók. Azonban fajilag új ala- kok, mint az Fuphemus sudeticus csak szórványosan jönnek elő a sudeti és egyidejüleg a moszkvai emeletben. Az Euphemus Orbignyi fiatalabb változata nehány példányban a szájnyilás kéttaréjos kifejlődését is mutatja, azonban ez itt csak egyéni különbségnek látszik. (3c ábra.) : A viséi alsókarbonból való sokat emlegetett Euphemus Urei, Sow. (5. ábra), báraz /. sudeticushoz közel áll, azonban még mindig különbö- zik ettől: 1. köldöktájékán a héj erősebb összenyomásával és vertikális irány- ban magasabb voltával, 2. spirális csikjainak aránylag nagyobb számával és sűrűbb össze- nyomulásával. Azon elterjedés és gyakoriság mellett, a hogyan a kisebb bellero- phon házak mutatkoznak, az egyes alakok éles elválasztása különösen fontosnak tünik föl. A variáció csekély lehetősége mellett, a hogyan a teljesen becsavarodott és csak spirális csíkoltsággal diszített euphemus- fajok kicsiny héjai találhatók, a különböző korú convergentiás alakok csaknem matematikai szabályossággal fognak keletkezni. Az alább említett fiatal paleozoós E. indicus, WAAGEN alsókarbonbeli convergentiás alakját itt irom le, valamint továbbá egy valódi bellerophon helyzetét fogom ismertetni, a melyet eddigelé az kuphemus sudeticustól el nem választottak. EHuphemus Kükenthali, n. sp. III. tábla, 31—b ábrák. Az Euphemus indicus házának külső részén két tompa, a réspántot bezáró taréjt mutat, a melyek a gömbös belső kanyarulatoktól erősen eltérő házalakot tételeznek föl; a ház tompaélű külső része sima, a mely a gömbös belső kanyarulatokon kevésbbé, számos (6—8) spirális csikra szorítkozik (4a—b ábrák). Ezzel ellentétben az FEuphemus Kühenthalin a háznak mind a gömbös, mind a tompaélű része számos igen finom spirális csíkkal van födve, a melynek kiképződése az KE. Ureire emlékeztet. Ezt a fajt, a mely különösen fejlődéstörténetileg igen fontos, dr. KÜKENTHAL tanár urnak, a breslaui egyetem zoologiai intézete igazgató- jának a tiszteletére nevezem. 22 Dr FRECH FRIGYES Termőhelye: Altwasser Waldenburg mellett, a melynek maga- sabb alsókarbonbeli meszes palái faciesbeli kifejlődésükben Dobsinára emlékeztetnek. A bellerophonták stratigraphiai jelentősége a felső palxozoikum- ban rendkívül nagy, miként ezt a rétegnevek is bizonyítják (Keleti Al- pesek bellerophon mesze, körülbelül — Euphemus indicus zónája Keleti- India Salt-Range-jában). A bellerophonták gyakorisága megfelel alakbeli fejlődésüknek: a Bucania, Stachella és az Euphemus mint a legismertebb alnemek vagy nemek különítendők el. Láthattuk, hogy a karbonon belül magához az Euphemus Uvrei-hez is jól megkülönböztethető, azonban az Euphemus Urei legszűkebb alak- köréhez tartozó fajok csatlakoznak. Ezért stratigraphiailag is, azaz a pro- ductus mész korbeli helyzetének a kérdése tekintetében is fontos az Euphemus indicus (III. tábla, 4. ábra) paleontologiai helyzetét megvilá- gítani. Az Euphemus indicus már most egész sajátságos alaksorozathoz tartozik, a melyet kevesebb (6— 8) spirális csikja és az utolsó meneten világos kettős taréja jellemez, és a mely ép oly távol van az FEuphe- mus Ureitől, mint a Stachella a Bellerophonutól. A bellerophonták tehát egészen úgy viszonylanak, mint a productus mész ammonedi (ceratitesei), a melyek a karbon ammonittáitól már nagyon eltávolod- tak. Tisztán paleontologiailag tehát, bár újabban ismételten állítják, a productus mésznek a kőszénformatióhoz való számítása teljesen elgon- dolhatatlan. Bellerephon. Bellerophon anthracophilus nov. sp. (— Bellerophon Urii, RoEMmER F., non FLEMIwG.) II. tábla, 6a—d ábrák. ROoEMER F., Oberschlesien 3. tábla, 8., 9. ábrák. RoEMER NÁwspoR a Hohenlohehütte melletti árok Karolina-bánya. sattelílötzi szintjében tömegesen előforduló bellerophontákat Bellerophon Uri gyanánt irta le. Az előjövő darabok 9090-ára ez a megjelölés rá- illik, ha a finomabb faji különbségeket mellőzzük. A kicsiny gömbös euphemus mellett azonban ugyanazon lelethelyen találunk spirális csik nélküli typusos bellerophont is. Azonban az utóbbi jól megmaradt mészhéjon könnyen észrevehető különbségnek a megállapítása jelen esetben a többnyire erősen összenyomott kőbél kedvezőtlen megmara- dása miatt olyan nehéz volt, hogy a különbséget csak jobb anyagból és gondos preparátió segélyével voltam képes megállapítani. A felnőtt példányok 2—27"a cm. szélességet is elérnek, azonban A TENGERI EREDETŰ KARBON MAGYARORSZÁGON. ze sohasem magasabbak 2 cm-nél és a héjnak belső, sima, gömbös és a külső erősen kiszélesedett része között lényeges különbséget mutatnak. Az Euphemus sudeticus felnőtt példányain, kedvezőtlen megtartásuk miatt, belső meneteket meg nem különböztethetünk. Belső sima csavarulatai megfelelnek az Indianaból való felső kar- bonbéli Bellerophon sublaevis, Hanu. (II. tábla, 7. ábra) kanyarulatainak. A kiszélesedett rész az utolsó kanyarulatnak csak "/s-adát foglalja el és erősen változó külsőt ad ennek. A belső kanyarulatok finom növe- dékvonalai itt erősen kifejlődött növési dudorokká változnak, a melvek a példány nagysága és a vastagodás foka szerint igen különböző kiné- zést okoznak. Átalában a duzzanatok annál erősebbek, minél nagyobb az egyén, azonban a 6r- ábrabeli példány csaknem sima szájrészé- vel individuális kivételnek tekinthető (var.). A szájrés 1 cm. mélységet is elér, tehát ebben a tekintetben emlékeztet a Bellerophon Münsleri! Tournayból való fajra, a mely az által könnyen megkülönböztethető, hogy szájnyilásán semmiféle kiszélesedés sincs. Erősen kiszélesedett szájnyilása a bucamidéra emlékeztet, a mely azonban világos spirális csikoltságával tünik föl. A héj szájrészének dudoros volta a felsőkarbonbéli Bellerophon subcostatus, FtxxGEL fajon? ismét visszatér, a melynek azonban erősebben meghosszabbodott a héja. Termőhelye: 24 példány Hohenlohehütte mellől a Karolina-bá- nyából, 1 példány Königshütteről (0./8.) a Königsgrubeból. Valamennyi a breslaui egyetemi muzeumban. Murchisonia. Murchisonia Kokeni nom. nov. (2? — M. angulata, Kon. nov. mut.) III. tábla la ábra. KowxIÖsck G. Calcaire carbonifére, Gasteropodes 2e partie, 34. tábla, 4. ábra. Azt az egyenesen példátlan zűrzavart, a mi a M. angulata, PHILL. tekintetében az irodalomban volt, Miss JANE DoNArD? és KokEw E. szüntették meg. Mindenekelőtt KoKkEN E. példáját követve a M. angulata, ScH. nevet 1 Kowsisck: Fauna du Calcaire carbonifére de la Belgigue IV. Bruxelles 1883. Gastéropodes 37. tábla, 9. ábra. 2 Moszkvai emelet, Moszkvából és Szumatráról, 3 On Carboniferous Murchisonia. Ouart. Journal. Geol, Soc. 43. köt., 621. old., 24. tábla. 4 Entwicklung der Gastropoden. Neues Jahrb. f. Min. Geol., Pal. Beilage, VI. kötet, 369. oldal. 24 Dr FRECH FRIGYES csupán a középső devonbeli egészen, elütő alakra vonatkoztatom. A ha- sonlókép különböző három karbonbeli faj közül PHrrtirs G. ((reol. Jorkshir 2. T. 16. tábla 16. ábrája 236. p.) bal ábráját Downarp J. M. Ken- dalensis néven (id. h. 624. old.) jelölte. Az idézett munka jobb ábráját, épúgy mint KoNIrwcK elütő alakját is új névvel kell megjelölni. A M. angu- lata, Purun. (id. h. 16. tábla, 16. ábra) neve M. Donaldiae gyanánt szerepel. A Konrwsck-féle ábra a M. Donaldiae alaktól abban különbözik, hogy az él a réspánttal mintegy a kanyarulat közepén fekszik, míg a M. Kokenin az alsó varrattól való köze a kanyarulat magasságának csak !/3-adát teszi. Sajnos, a Konxrwcx-fele eredeti példány vizsgálata nélkül biztosan meg nem mondhatom, vajjon a Dobsináról való egy kőbél és egy le- nyomat: azonosak-e. Az utóbbi a varraton két erős taréjt mutat, a melyek a Ko- NINCK-féle ábrán hiányozni látszanak. Azonban Kosxxck könyomatai oly rosszak, hogy a biztos eldöntés ki van zárva. De a többi jelekben meglevő egyezés mellett a belga alak legföljebb mint változat válasz- tandó el a magyar alaktól. A meglehetős tág és lefelé megnyúlt száj- nyílás a magyar kőbélen jól megmaradt. Termőhelye: úgy a kőbél, mint a lenyomat ugyanazon darabon van és ez Dobsináról, az alsó Baumgartenből került elő. Euomphalus. Huomphalus pentangulatus, Sow. Euomphalus pentangulatus, KosIsck L. G., Calcaire carbonifére, 30 partie Ann. Mus. Roy. de Belgigue 1—6., 15. tábla, 1—7. ábra. Az él, a mely a tekerület gyengén mélyedett felső oldalán a kanya- rulatnak egy széles külső és egy keskeny belső részét választja el, a szóbanforgó lenyomaton oly világosan mutatkozik, hogy némi föntartással a meghatározást biztosnak jelezhetem. Ez a [aj nagyon el van terjedve és mindenütt az alsó karbon felső emeletét (pl. Kildare és Visé) jellemzi. Termőhelye: Dobsina mellett a Köhegy, a honnét 1 példány került ki. Huomphalus (Straparollus) cf. grandis, Kox. Euomphalus (Strap.) grandis, Kowxwscxk, Faune du Calcaire carbonifére de la Bel- gigue, III. 126. oldal, XVI. tábla, 1. ábr., Bruxelles 1881. A nagy és csak részben megmaradt kőbél a Kowrwxcx-féle ábrák közül csak az egyikhez, a föntebb idézetthez hasonlít és pedig a ka- nyarulatok számában és növekedési lormájában. A TENGERI EREDETŰ KARBON MAGYARORSZÁGON. 25 A darab erős összenyomódása miatt azonban pontos összehason- lítása reménytelennek mutatkozik. Azért azon körülménynek, hogy a kanyarulat spirális oldala a dobsinai darabon be van nyomva, míg a XVI. tábla 1. ábrája gyönge domborodást mutat, semmi nagyobb fon- tosságot nem kell tulajdonítanunk. E: Termőhelye: Dobsina, gyűjtötték KocH és LÖRENTHEY tanár urak. Zriloditae. Gyiffthides, Griffithides? cf. minor, WoopwanDp. I. tábla, 2. ábra. (V. ő. Philipsia minor, WoopwaRD, Carboniferous British Trilobites, Palxgontogr. Society 1883, 10. tábla, 5. ábra.) Hogy ennek a frilobitánalk megközelítő nevet adok, arra csak az a körülmény jogosít föl, hogy az itteni gyűjteményben különböző egész griffithidesek vannak, a melyeknek lejpajzsából a nemet meghatározni képesek vagyunk, s a melyeknek pigidiuma a dobsinai kis példányéhoz igen közel áll. A kicsinyke farkpajzsnak világosan lecsapott lapos széle van, a mely aránylag sokkal szélesebb, mint az egyébként közeli rokon Griffithides mucronalus, RoEm. felsőkarbonbeli faj. Ebben a tekintetben, továbbá tekintettel a tengelygyűrűk számára (8—11 az egyén nagysága szerint), a dobsinai darab megegyezik két alsókarbonbeli példánynyal. Az egyik ezek közül, — hasonlókép rhachis, a mely azonban jobban megmaradt, — Waddon Bartonról, Chudleigh mellől Devonshireből való, és LEE angol geologus ajándékozta ROEMER NÁNDoRnak,. A második, csaknem teljes példány a glabella félig való fejlődése folytán közel áll a Griffithides globiceps, Puiuc. fajhoz és a rhachis alak- jában átalában megegyezik az angol példánynyal. Ez a két, Jól meghatározható darab tehát biztosan a: Griffithides minor, Woopnw. em. Hrech. I. tábla, 3a, 3b ábra. Vajjon a magyar darab ezekkel azonos-e, azt csak jobb anyagból dönthetnők el. Ha a magyar maradványnak a nyugati posidoniáspalák vala- melyik lajához való hozzátartozását vagy hasonlóságát megállapíthatnók, 26 D: FRECH FRIGYES úgy az eredmény nevezetes volna. Ezzel összhangzatban a sziléziai noetschi rétegeket sajátságos tribolitafauna jellemzi, a mely több hasonlóságot mutat Angliának, mint a geografiailag közelebbi Német- országnak posidoniás-paláihoz.! k Termőhelye: Az igen érdekes darabot GESELL SÁNDOR m. kir. bányafőgeologus úr találta 1901-ben Dobsina mellett, a Mihály-tárna környéken. A lényegesen nagyobb Griffithides mucronatus, ROEMER sp.,? a mely Laurahütte sudeti Sattelflötz szintjéből és a felsősziléziai Rosdzinról származik — miként már említém — a (rri/ffithides minorhoz közel áll, különbözik azonban a glabella és rhachis szemcsézettségével és az előbbinek eltérő alakjával. (I. tábla, 44—b ábra). Arra a körülményre, hogy a griffithides mint önálló génusz és nem mint a phillipsia alneme tekintessék, Scupix H." találóan rámutatott. Ugyanazon nemhez, mint a Griffithides minor, azonban egészen eltérő csoporthoz tartozik a Magyarországon talált első trilobitav, a: a Griffithides Dobsinensis, ILLÉS." I. tábla, 1a—b ábra. Ennek az új fajnak tengelye jóval szélesebb, mint a Griffithides minoré és az oldalkarélyok igen éles megtörést mutatnak, míg a Gr. minoron ezek teljesen laposak. A (Gr. Dobsinensisnek a Gr. seminiífer, Pic. fajjal való összehasonlítása szintén egészen elütő csoporthoz való tartozásra utal. A Griffithides Dobsinensis olyan helyről való, a honnét nekem anyagom nincs, s kőzete inkább a kornyarévai crinoideás mészkőre emlékeztet. Az egyetlen darabot ILLÉS Virmos bányamérnök úr Dobsinán, a Birkelnbergre vezető út mellett találta egy limával együtt a erinoi- deás fekete mészkőben. A Dobsina mellett talált sokféle korál- és crinoidea-maradvány sem megmaradása, sem jelentősége tekintetében nem vetekszik a bra- chiopodákkal és molluskákkal. í 1 Ha az alsó karbonnak öt, teljesen elütő faciesét, ú. m. 1. a növény-grau- wackét, 2. posidoniás-palákat, 3. a noetschi rétegeket (az utóbbit a szénmészfauná- val), 4. a kováspalákat, és 5. a kulmimeszet aculmo-nak jelöljük, úgy mondjunk le minden lehetőségről, hogy a faciesbelileg különböző nemű lerakodásokat megvilá- gíthassuk és megérthessük. 2 A névadás tekintetében v. ö. ScuPIN H., Zeitschrift d. Deutsch. Geol. Ges. 1900. 16. old. 3 SCUPIN id. m. 20. oldal. 4 Földtani Közlöny, Budapest, 1902, 32. kötet, 351—354. oldal. A TENGERI EREDETŰ KARBON MAGYARORSZÁGON. 27 A Crinoidea-kocsánok igen tetemes átmérőjűek, és azon alakok typusából valók, a melyek actinocrinus megjelöléssel a breslaui muzeumban vannak és Nashville vidékéről Tenesseeből származnak. Lelőhelyük: különösen gyakoriak Dobsinán az Öreghegyen és a Macskalyukaknál, a honnét úgy GESELL SÁNDOR, mint MELCZER Gusz- TÁv tanár urak nagy mennyiségben gyűjtötték. PFierocorattia. Gyathophyllum, Epw. et H. em. FREcH. Cyathophyllum ceratites, FRrcn csoportja. (Ceratophyllum, GüRkrcH.) Cyathophyllum pannonicum, nov. sp. VIII. tábla, 2. ábra. Az új faj a devonbeli Gyathophyllum Lindströmii és dianthus, valamint a karbonbeli GCyathophyllum parricida, M"Cox! és Gyath. paucitabulatum, M"Cox? fajok rokonságába tartozik. Mindezekkel az alakokkal fajunknak a következő közös tulajdon- ságai vannak: a szabályszerű fenéklemezek kiképződése, a keskeny hó- lyagok és a bimbózás kezdete, a csillagléczek elmosódott bilateralis el- rendezkedése. A két legközelebbi alsókarbonbeli rokonától az új faj a követke- zőkben különbözik: 1. a bilaterális elrendeződés világos kifejlettségével, 2. a csillagléczek (sövények) távol álló helyzetével, 3. a sövényektől át nem hatott közbülső tér kiterjedtségével ((-am- pophyllum),? 4. tetemesebb nagyságával. 1 EpwaRDS M. et HAIrmE, British Carboniferous Fossils, 181. oldal, 37. tábla, 1. ábra, 2 Diphyphyllum, SEpGwIck and MCov, British Palxgozoic Fossils, 36. tábla, 10. ábra. 3 A Campophyllum-:nemnekv, a melynek tarthatatlanságára már több izben ráutaltam, a nomenklaturában szívós élete van. Meg kell jegyeznem, hogy a csillag- léczektől szabad közbülső tér szélessége a megmaradástól és a metszet helyzetétől függ. Ha a metszet a két fenéklemez között halad, úgy esetleg ez a sövények centrális részeit nem tartalmazza és így aCampophillumv-ot kapunk; ha már most ugyanezen a példányon egy más metszet valamelyik fenéklemezt éri, a mi a sövények megmaradásának kedvez, ugy a sGyatophyllumi keletkezik. 28 D: FRECH FRIGYES " Külsőleg ez a faj hengeres alakú és itt-ott bimbókat is mutat. Termőhelye: Dobsina, Méheskert-utcza, a hol igen gyakori (11 péld). Megjegyzés: Legközelebbi rokona, azaz közelebbi, mint a két alsó karbonbéli faj, a Gyathophillum Nilcitini, STUCKENB.K (VIII. tábla, 3. ábra). A breslaui egyetemi muzeumban levő és Mjatskováról való pél- dány, a mely a timáni hengeres alaktól csak a bimbódzással összefüggő egyének kúpos alakjában különbözik, igen közeli rokon a Gyathophillum pannonicum új magyar fajjal, csak az a különbség, hogy az utóbbi hengeralakú és világosan mutatatja a sövények bilaterális elrendeződését. Zaphrentis. Zaphrentis cf. intermedia, Kox. IX. tábla, 4. ábra. Zaphrentis intermedia, KONINCK, Fossiles carboniféres de Bleiberg en Carinthie, 9. oldal, 1. tábla, 2a ábra (cet. exl.). A két kőbél a kehely körvonalát, a kúpszerű kicsucsosodást, va- lamint a sövény-barázdák nembeli jellegét csak némikép mutatja. Ilyen maradványt természetesen csak óvatosan, fönntartással s80- rozhatunk bizonyos határozott fajhoz. Maga Kowxsck is elővigyázatos egy ilyen Bleibergről való kehely-mintázattal (1. tábla 2a ábra). A nélkül, hogy a szóban fcrgó darabot a tournai typusos fajhoz tartozónak mondanám, szabadjon mégis a karintiai és a magyar példá- nyok azonosságára ráutalnom. A sövénybarázda mindakettőn a dom- ború oldalon van, és a sövények igen sűrűn sorakoznak. Termőhelye: a dobsinai Kőhegy, a honnét dr. KocH ANTAL és LŐRENTHEY IMRE egyetemi tanár urak gyűjtötték. III. A magyar termőhelyek kormeghatározása. a) Kornyaréva. A kornyarévai és dobsinai előfordulások pontos szintezésében az alsókarbon emeleteinek rövid áttekintéséből induljunk ki. Európa, Ázsia és Északamerika alsókarbonjában két általánosan elterjedt emeletet kü- lönböztethetünk meg; ezek közül mind a kettőben egy-egy élesebben jellemzett cephalopoda-faciest, és egy nem olyan élesen jellemzett, azonban messzibbre elterjedt brachiopoda-faciest különíthetünk el. X STUCKENBERG: Korallen, und Bryozoen der Steinkohlenformationen des Ural und Timan. (17. tábla, 3. ábra, Timan felső karbonjából.) 1a. A TENGERI EREDETŰ KARBON MAGYARORSZÁGON. 99 Az alsó karbon általános osztályozása. A Productus giganteus felső emeletét (Francziák Vi- séen-je) a brachiopodás facies- ben a productusok óriásalakjai jellemzik: Productus (gigan- teus, latissimus, punctatus, se- mireticulatus), Spirifer (stria- tus, duplicicosta, trigonalis, bi- sulcatus és cuspidatus), Cya- thophyllum Murchisoni, Athy- ris Royssti s. str., és a Syrin- gopora ramulos a. Átmeneti zóna Sziléziában és Belgiumban a Productus sublaevis, valamint a Davi- stella comoides, továbbá a Spi- rifer comolutus és cinctus-szal jellemezve, túlnyomóan azon- ban a felsőemelet fajait tartal- mazza. Finomszemű crinoideás mész (petit granit) Belgiumban és Silberbergen, Sziléziában. 2a. A brachiopodás facies alsó emelete tartalmazza a Spiri- fer tornacensist, a mely egy alig különböző változatával (Sp. marionensis) egész Amerikáig el van terjedve, kicsiny pro- ductusok (Productus plica- tus, Pamderi, fallax, Heberti), Athyris Roysst mut. tornacens, Dalmanella Michelini, valamint szórványosan devonbeli fajok, milyen a Spirifer tenticulum. la. A Cephalopoda facies felső emelete tartalmazza a (rly- phioceras sphaericum, obtu- sum, és striatum ; Nomismo- ceras rotiforme, Prolecamites serpentinus, Sow., Prolecamites ceratitoides, Bucn. (non auct.), Pronorites mixolobus s. str., és Pron. telragonus, Borm. fajokat. a. Az alsó emeletet két devon- beli nemnek a fölhuzódása jel- lemzi, ú. m. az Aganides (ro- tatorius, Kos. Belgiumban — A. Irion Hallin Indiana) és Spo- radoceras ( (ronioloboceras, HY- ATT csoportja), továbbá a (rly- phioceras ( Perteyclus) princeps, Malladae sphaericum mut. as- turica, FRxcn., Pronorites mixo- lobus mut., Prolecamites com- pressus Sow., Pr. Holzapfeli, FREcn. és Dimorphoceras. Minthogy a 24-nak egy közös faja sincs az 14-val, akét jellemző devonbelifaj csak a 2a4-igjut föl. 30 Dr: FRECH. FRIGYES Hogy a két facies aeguivalens, azt a goniatitesek-nek és a bra- chiopodáknak pl. Sziléziában ugyanazon rétegben való előfordulása két- ségkívül bizonyítja. Az előző oldalon közölt táblázat mindenekelőtt az Burópától Közép-Ázsiáig és Khináig elterjedt alakokat tartalmazza, kivétel nélkül a saját meghatárározásaim és részben a saját gyűjtésem alapján. Az 2a-val alul határos képződmények a helyi viszonyok szerint, az egyik vagy másik faunaelem túlnyomó volta szerint a devonhoz vagy a karbonhoz helyeződnek, vagy a két formátio között osztozódnak meg (Malőwka—Murajewnia). A helyi viszonyok nyugaton Etroeungt Belgiumban, Aachen, Velbert, Pilton beds Devonshire-ben, Marbregriotte Aszturiában, végül a Missis- sippividékenY egészen különböznek a Kelettől (Európai Oroszország, Ural, az Örményfelföld és Perzsia Közép-Ázsia). Közép-Európában intra- karbonikus redőzésünk van alsókarbonbeli előhirnökökkel, a mik a Kele- ten hiányoznak. Sőt a tengerfenék alsókarbonbeli boltozatai, anagy redő- zetek Xx előjelei úgy Magyarországban, mint a Keleti Alpesekben (Kar- niai Alpok, Veitsch-völegv Steierországban) a legmélyebb karbonemelet hiányát föltételezik. Alsó-Sziléziában (Szudeták) ugyanez különböző összetételű tenger- parti konglomeráttal van képviselve, a mely kövületet nem tartalmaz. A legrégibb kövületes képződmény itt a Kornyarévára emlékeztető silberbergi Productus sublaevis zónája. Felsősziléziában a legmélyebb karbonemeletnek minden palxzontologiai nyoma hiányzik, épúgy mint az Alpesekben és Magyarországon. A kornyarévai előjövetel, egy pontosabban meg nem határozható ehlisiophillumon kívül, csak öt fajt tartalmaz, azonban ezek mind jel- emzők, ú. m.: u Spirifer striatus s. str. ( bisulcatus, So0w. Orlhothetes crenistria, PHILL. sp. Michelinia favosa, GOLDF. Syringopora ramulosa, GOLDF. xX SMITH J.PERRIN is az amerikai karbon goniatitesekről szóló szép munkája alapján az alsókarbonnak csak a kettéosztását tartja lehetségesnek, a nélkül, hogy az ellentétes nézeteket csak említené is. xx A helyi lerakódás változó föltételei — cephalopodafacies, posidoniás palák és brachiopodás meszek — még nem adhatnak okot egy mélyebb xemeleti fölállí- tására. A mélyebb etroenugt-xsemeletnekv hiányzik egy lényeges jegye: nevezetesen az önálló fauna. Tekintettel a szűk faunisztikai összefüggésre a clymentás mész és az Aganides rotatorius emelete között, továbbá a felsődevon és a toracensis emelet között az Araxesnél, nem tolhatunk közbe egy zónát, annál kevésbbé egy semeletets. A TENGERI EREDETŰ KARBON MAGYARORSZÁGON, 31 A Michelima favosa különösen az alsókarbon alsó emeletét jel- lemzi, mindenesetre fölnyúlik azonban még a silberbergi átmeneti zó- náig, míg a Produclus gigamteus tulajdonképeni emeletében való elő- fordulásáról csak irodalmi adataink vannak. Saját tapasztalatom szerint a felső emeletből egyetlen egy példányt sem ismerek. Valamennyi többi alak eddigelé az alsó karbonnak csak a felső emeletéből, azaz a Productus gigamteus emeletéből ismeretes, a melyhez eszerint a kornyarévai előfordulást is számíthatjuk. A talált fajok csekély számára való tekintettel messze vezetne bennünket, ha a Productus sublaevis felső emelete megfelelő zónájá- nak a bázisára gondolnánk. Mindenesetre a két fontos spirifera és a Syringopora ramulosa, valamint a Michelinia favosa teljes megegyezése ezen gondolatokat nem mutatja épen lehetetlennek. b) Dobsina. A dobsinai karbonfauna az előbbiek szerint a következő fajokat tartalmazza : (Grriffithides ef. minor, Woopw. em. FREcn. Griffithides dobsinensis, ILnÉs. Euphemus Orbignyi, PoRTrr. Murchisonia Kokem, nov. nom. Buomphalus (Sirapárollus) ef. gramdis, Kox. ( pentangulatus, S0w. Myalina ampliata, Rxckm. var. nov. pannomica Aviculopecten sp. ex att. A. granosus, Purun. a Hoernesiamnus, Kox.? Edmondia ef. anodonta, Kox. Sanguinolites sp. aftf. S. parvulus, Kox. Solenomya, sp. ind. Spivifer striatus, MARr. typ. ( c var. Sowerbyi, Kowx. ( integricosta, PHILL. c trigonalis, MART. ( bisulcatus, Sow. ( duplicicosta, PHItL. Spiriferina octoplicata, PHIL. hetzia (Trigeria) radialis, PHItn. Athyris Rotssyi, L Ev. Productus punctatus, Mant. c semireticulatus, MARr. ( corrugatas, M"Cov. 32 Dr FRECH FRIGYES Productus scabriculus, MART. Örthothetes crenistria, PHItu. sp. a radialis, PH. CGrinotdea kocsánok Bryozoa maradványok Gyathophyllum pannonicum, PHIL. sp. Zaphrentis ef. intermedia, Kon. Asterocalamites sp. Miként már a fajok, különösen a spiriferák leirásánál kiemeltem, az összes előforduló fajok vagy csak az alsó karbon felső emele- téből ismeretesek, vagy — miként az újonnan elnevezett kevés faj és változat — ezen emelet fajaival a legközelebbi rokonok. Dobsina tehát a Productus giganteus emeletének, azaz a magasabb alsókarbonnak typusos képviselője. Különösen Dobsinán az alsó emeletből (a Spirifer tornacensis emeletéből) egyetlen jellemző fajt sem találtam; a felső emelet vezér- kövületének, a Productus giganteusnak hiányát ezen emelet jellemző fajainak egész sorozata nagyon is bőven kipótolja. Ide tartozik ugyanis a hat fajta spirifer, s ezen kívül az : huphemus Orbignyi Productus punctatus ( semireticulatus fi scabriculus Orthothetes crenistria c radialis Rcetzta radialis. B) Összehasonlítások. 1. Összehasonlítás a karinthiai noetschi rétegekkel. A Dobsinával való összehasorlítás tekintetében geografiai és facies- beli okokból legelőször is a noetschi rétegek alpesi előfordulásai veen- dők figyelembe. A Gailtalban levő Noetsehről Kosiscxk G. L.X bel- giumi tudós, külön monografiát írt, a melyben (nehány tőlem gyűj- tött kr alak hozzászámításával) nem kevesebb, mint 83 fajt írt le, tehát csaknem háromszor annyit, mint én Dobsináról. X Recherches sur lés animaux fossiles II. Monographie des fossiles carbonifé- res de Bleiberg en Carinthie, Bruxelles und Bonn, 1873. $x Die Karnischen Alpen, Halle 1895, 304. oldal. A TENGERI EREDETŰ KARBON MAGYARORSZÁGON. 33 Az összehasonlításnál tehát mindenekelőtt a magyar fauna cse- kélyebb voltával kell számolnunk. :Minthogy különösen a kagylók, a melyek Noetschön a fajoknak csaknem a felét teszik, Dobsinán nagyon gyéren vannak képviselve, azért a karinthiai alsó karbonfajok következő felsorolása csak a korá- lokra és a brachiopodákra, szorítkozik. Az itt következő lajstromban a közös formákat kövér betűkkel szedettem ki: Zaphrentis intermedia, de Kox. Lonsdaleia rugosa, M Cov. Archaeopora nexilis, de Kox. Fenestella plebeja, M"Cox. -Diphteropora regularis, de Kox. Produclus giganteus, MARTr. ( latisstmus, Sow. ( corrugatus, MART. c semireticulatus, MAnr. ( Medusa, de Kox. u Fleningi, S0w. c scabriculus, MART. ( puslulosus, PHInt. c punctatus, MAnr. ( fimbriatus, S0w. u aculeatus, MART. Chonetes Buchianus, de Kox. ( Laguessianus, de. Kox. ( Koninikianus, SEM. (?) Orthotetes crenistria, PHILL. Dalmamella resupinata, MART. hhwnehonella, pleurodon, PHILL. a aruminata, (?) de Kox. Alhuyris ambigua, Sow. Álhyris planosulcata, Print. Spirifer lineatus, MARr. u glaber, MAnT. c ovalis, PHILL. c bisulcatus, S0w. c pectinoides, de Kow. ( Haueritanus, de Kowx. Dietasma sacculus, MART. Ebből látjuk tehát, hogy a mindkét termőhelyen előforduló közös fajok száma bár csekély, de annál jellemzőbbek ezek a fajok. Földtani Közlöny. XXXVI. köt. 1906 34 Dr FRECH FRIGYES Figyelemreméltó mindenekelőtt a facies hasonlósága és az az összetétel, a mely Dobsinát és a Noetseh mellett levő Oberhöher F£ termő- helyet jellemzi. Úgy itt, mint ott a faunának föltétlenül uralkodó része a brachiopoda-fauna; a crinoidea-kocsánok (dobsinai Öreghegy) és a korálok (dobsinai Méheskert) csak helyi jelentőségüek. A kagylól és csigák egyedszámokban úgy Magyarországon, mint Karinthiában vissza- maradnak, mig Noetsch mellett a fajok nagy számban jelentkeznek. A trilobiták itt is, ott is nagyon ritkák: a cephalopodák Magyar- országban teljesen hiányoznak, mig Noetsch mellett csak egyes coelo- nautilusokat (C. sulcatus) találtak. Úgy Magyarországon, mint Karin- thiában sekély tengerre utal a tengeri állatvilág jellege, valamint mind- két helyütt a szárazföldi növények behordása, s ennek a sekély tenger- nek homokos és agyagos üledéke a korálok fejlődését visszaszorította. Másrészt ezen sekély tengeri jelleg egyes csoportok helyhez kötött előjövetelének a tényét is érthetővé teszi. A spiriferta-fajták Magyar- ország és Szilézia között sokkal pregnánsabban vannak elterjedve, míg pl. Dobsinán, az egyébként mindenfelé gyakori, chonetes-fajták teljes hiánya bizonyára a durva töredékes üledékekre vezethető vissza. Egy- szóval a Dobsinán újabban tett nagyobb arányú gyűjtések teljesen meg- erősítik HAUER FeRENxcznek azon régi állítását, hogy a két termőhely egymás mellé állítandó. 2. Összehasonlítás a steier-tartományi neotschi-rétegekkel. Még nagyobb talán a megegyezés faji tekintetben i5 a steieror- szági kövületes alsó karbon egyetlen előfordulásával. A Veitsch-völgy- ben (Mürz vidék) a mésztelepekkel váltakozó palákban Kocn MiIixsa olyan faunát fedezett föl, a melynek jelentőségét ő egész helyesen föl- ismerte. Magam határoztam meg ennek faunuláját,kY a mely a dobsinai faunával feltünően egyezik : Productus punctatus, MART. c scabriculus, MART. ( semireticulatus, MART. Dalmanetlla rvesupinata, MART. Orthothetes crenistria, Pniut. Npiriferina octoplicata, S0w. huomphalus sp. tr Torgrabenben Noetseh mellett a korálok, különösen pedig a Lonsdalet rugosa a gyakoriabbak. XX Karnische Alpen, 375. oldal. A TENGERI EREDETŰ KARBON MAGYARORSZÁGON. 35 Bryozoa maradványok CGrinoidea nyéltagok (igen gyakoriak) Cladochonus Michelini, Epw. et HAIME Calamitida maradványok. A fajilag biztosan meghatározott 7 faj közül az 5 vastagon nyomtatott faj egyenesen jellemző az alsó karbonra; a Productus semi- reticulatus és scabriculus fönt is, lent is előfordul. A Productus puncta- tust — miként már 1895-ben pontos vizsgálatokkal megállapíthattam — a felső karbonban egy eltérő: ortentalis változat Y pótolja. Régebben nyilvánított nézetemnek a megerősítése, e szerint nem is volna szükséges; azok részére azonban, a kik szükségesnek tartják ezt, a dobsinai kövületek szolgáltatják a bizonyítékot: Dobsina, Sz1- léziának és Steierországnak faciesbelileg megegyező alsó karbonjától egy- aránt távol van és a 7 meghatározható steier faj közül Dobsinán mégis 5-öt mutattam ki. Ellenben a moszkvai felsőkarbon és a karinthiai felső- karbonbéli Auernigg-rétegek kifejlődése úgy térben, mint faciesbelileg épúgy különböznek egymástól, mint Magyarország és a Steiertartomány alsókarbonbeli paláinak kifejlődésétől. Vagy más szavakkal: a moszkvai és a karinthiai alsókarbontenger között, a távoli vidék a felsőkarbon idejében szárazzá lett és a karinthiai tenger keletkezését DK-ről szár- mazó transgressiónak köszöni, míg a felső-sziléziai kőszénformátió alsó- határán a kissé idősebb tengeri betelepedések Nyugatra és Északnyu- gatra utalnak. Az alsó- és felsőkarbonról készített térképemnek szerke- zetét tehát (Lethea paloaeoz. IV. és V. térkép) a magyarországi "és boszniai alsókarbonnak, továbbá a déldalmácziai tengeri felsőkarbonnak új előfordulásai egészen megerősítik. 3. Összehasonlítás a sziléziai alsó karbonnal, Mig a Dobsinától csaknem egyenesen északra levő Krakkó alsó- karbonját meszeskifejlődés jellemzi, addig az Északi Szudeták távol eső alsókarbonja úgy faciesbelileg, mint stratigraphiailag feltűnően megegyezik Dobsina és Kornyaréva alsókarbonjával. Az agyag- $ Lethxa palegoz., 47a tábla 3a—b ábra. Nem a Prod. scabriculus, a miként ezt előbb állítottam (Karnische Alpen 376. old.), hanem a Productus punctatus a kizárólagosan alsó karbonbeli faj. A számarány — 5 alsókarbon, 2 közömbös faj — ezáltal nem változik. Az alsókarbonkorú Spiriferina octoplicatat a felső szakaszban a Sp. cristata (lásd a 14. old.) követi. A Cladochonus genusz a devonra és az alsókarbonra szorítkozik. Igy tehát nehezen érthető, hogy VAcEK M. úr ez egyszerű őslénytani tényekkel szemben mikép számíthatta a veitsehi palákat a elsőkarbonhoz. 36 Dr: FRECH FRIGYES palák, grauwacke és az alárendelt mészpadok váltakozása ép oly jel- lemző mindkét vidékre, mint faunájuk kifejlődése; itt is, ott is a brda- chiopodák uralkodnak, a ecrinoideák és a korálok csak helyenkint hal- mozódnak föl. A part közelségét itt is, ott is a szárazföldi növények behordása mutatja; ha Sziléziában a mindenütt található asterocala- mites-törzsek mellett harasztlevelek (Rotwaltersdorf) és faszövetek (Glatz Falkenberg) is megmaradhattak, úgy ez csak a kőzet kedvezőbb minő- ségének (többnyire finom palásagyag) köszönhető. Az egyetlen igazi különbség egyrészt a sziléziai termőhely, másrészt az alpesi és magyar előfordulások között a faciesbeli kifejlődésben van, a melyet Sziléziá- ban a cephalopodál gyakoribb volta, illetőleg az ammoneák kizá- rólagos előfordulása okoz. Így a Prolecamites ceratitoides, Bucn Nomismoceras rotiforme, Para. Pseudonomismoceras silestacum, FREcH Pronorites mixolobus, PHILL. (rlyphioceras sphaericum, MART. (illetőleg (rl. erenisíria, PHiLr, a melynek héjtöredékét DarHE E. bogárszárnyfedőknek gondolta.) a posidoniarétegek mélyebb. tengerének a közelségére utalnak, a mely- nek lerakodásai úgy a Déli Szudetákban (Hultschin, Bautsch), mint külö- nösen egész Nyugat-Európában nagyon kiterjedtek. Eltekintve ezen inkább geografiai különbségtől, tulajdonkép csak az organikus marad- ványok fajilag és egyedileg nagyobb gazdagsága okozza a sziléziai és a magyar alsókarbon különbségét. Igy például a Dobsinán és Noetschön talált három trilobita-maradványnyal szemben Sziléziából ScurIx F 10 faj plillipsiát és griffithidest írt le. Kevésbbé jellemző a brachiopo- dák: számában való különbség. ScupI$xYY a sziléziai szénmészből, az ujabban monografice földolgozott egyetlen csoportból, 13 spi- rifer-fajt említ (a magyar alakok kövér betükkel vannak nyomtatva): Spirifer integricosta (Neudorf, Hausdortf) u trigonatis (Hausdort! u convolutus (Neudorf) ( bisulcatus (Neudorf, Hausdorf) a duplicicosta (Neudorf) u striatus (Neudorf, Falkenberg) ] ( a var. Sowerbyi Sp. striatus csoportja Sp. trigonalis csoportja c altemuatus (Hausdort, x Zeitschrift d. Deutsch. Geol. Ges. 52. köt., 1900, 1. és a köv. old. kx Spiriferen Deutschlands Abh. v. DAMES-KOKEN. Übersicht, 12. old. us ag A TENGERI EREDETŰ KARBON MAGYARORSZÁGON. Spirifer subrotundalus (Hausdorf) a pinguis (Hausdorf, Altwasser) Sp. subrotun- a ovalis (Altwasser) datus csoportja a Beyrichiamus (Hansdorf, Glatz Falkenberg) a lineatus a glaber Nevezetes, hogy ezek közül csaknem a felét, és pedig két hatá ro- zott csoporthoz tartozó fajokat lehetett Magyarországon kimutat ni. Kissé kedvezőtlenebb a productus- és orthothetes-fajok viszonya. A sziléziai alsókarbonban a productus-nemből SEMmENxow szerint (Zeitschr. d. Deutsch. Geol. Ges. 1854, 87. old.) és a breslaui gyüjteménynyel való összehasonlítás alapján a következő fajokat találjuk : Productus giganteus c latisstmus a corrugatus, M Cox c margaritaceus ( plicatilis c semireticulatus ( Flemingi ( Nystianus a scabriculus c pustulosus, Sow (—granulosus, Kox.) a punctatus , fimbrialtus ( aculeatus Orthothetes crenistria (( radialis Bár úgylátszik, hogy a sziléziai alsókarbon faunája egész sor saját- ságos vonást mutat, ha DATHE E. kövület lajstromát tekintjük. DATHE a alegfontosabbi maradványok kiemelésére szorítkozik, de pl. a Glatz- Falkenbergről leírt Y 13 faj közül csak 10 vonatkoztatható az ismert karbonbeli formákra. Ezenkívül itt találjuk a Spirifer crispus, Bucn, a felső szilur ezen ismert faját és a Teretratula elongata, SCHLoTH. német felső devonbeli alakot. Ezen nevezetes palaeontologiai talányok megfejtését — úgy lát- szik — SzmEnowYr legalább 50 éves munkája adja meg. Itt a Spirifer octoplicatus, Sow. mint az újabb vizsgálatok szerint a felsőszilurra szorít- t Erláuterungen zu Blatt Rudolfswaldau, 44. old. ki Zeitschrift d. Deutsch. Geol. Ges. 1854, 330. old, 38 Dr FRECH FRIGYES kozó Spirifer crispus, BucH synonimája van megjelölve. Tebát nyilván DarnE úrnál is az alsókarbonban elterjedt Spiriferina ocioplicata jól- ismert fajjal van dolgunk. A Terebratula elongatát már egy formátióval magasabbról idézik. SxmExow ötven esztendővel ezelőtt mindenesetre megkisérlette, hogy ezt az alakot egész a Zechsteinig kövesse." De szokás már több évtized óta a fajokat élesebben elválasztani, mint 50 esztendővel ezelőtt. A Dielasma elongalum eredeti példánya — miként ezt CLraRKE J. M. megállapította? — a Harz mélyebb felső devonjából (Winterberg Grund mellett) származik. Már most a sziléziai alsókarbonban a felsődevon meszek görgetegei el vannak terjedve, miként ezt újabban a Spirifer Verneuli és az Jindophyllum priscum leletei alapján megállapíthattam. De megczáfolódik ez a gyanítás, ha Szmenow kitünően sikerült ábráit (VII. táb., 2. ábra) Kowxiwscx ábráival összehasonlítjuk. A 32 dielasma faj között, a melyeket a nevezett a belgiumi szénmészből leír, a Tere- bratula elonyata, SEmexow non ScHLorH. teljesen megegyezik a Die- lasma altenuatum, MARrIwx? fajjal. A szilur és devon alakoknak a szi- léziai alsó karbonban való csudálatos előfordulása tehát a régebbi iro- dalom teljesen kritikanélküli használatára vezethető vissza. Nem egészen ilyen egyszerű azonban egy felsőkarbonbéli vezér- kövület, az Aviculopeclen papyraceus előfordulásának" a rejtvénye. Ezt nem találjuk azon 59 fajta aviculopecilen között, a miket KoNIwsck nagy monografiájának V. részében a belgiumi szénmészből ábrázolt. Tehát itt is amaz eredményre kell jutnunk, hogy meghatározásbeli hibával van dolgunk; ugyanez a DarHe a gyakori (Glyphiocevas sphcricum illetőleg erewis(ria héjtöredékeit bogár szárnyfedő gyanánt hatá- rozta meg. A sziléziai szénmészfauna látható sajátságai a Productus gigamteus emeletéből tehát közelebbi vizsgálódásoknál eltünnek; ezek után a ma- gyar alsókarbonnal való messzemenő megegyezést bebizonyítottnak kell tekintenünk. Í Nyugati Németországban, a Vogesekben nem egyszer meg- találjuk a noetschi rétegek kifejlődését a keleti Rossberg-tömeg elme- szesedett paláiban, homokos meszeiben és kovásrétegeiben. A kőzetek szintén nagyon hasonlítanak a dobsinaiakéhoz. A fauna azonban, a mit Tokrwnovist? behatóan és gondosan áttanulmányozott, kevés hasonlóságot 1 Id. h. 327. oldal. 2 Neues Jahrbuch f. Mineralogie Beilage Bd. III. 1884; 381 oldal. 3 KowNIwsck, Calcaire carbonifere de Belgigue VII. partie, 8. tab. 12—14. ábra. 4 Erlüuterungen zu Blatt Langenbielau, 78. oldal. 5 Das fossilführenden Unterkarbon am östliehen RoBbergmassivs in den Vogesen. Abh. zur Geolog. Spezialkarte von Elsa8-Lothringen V., H. 4, 5, 6. A TENGERI EREDETŰ KARBON MAGYARORSZÁGON. 39 mutat a magyarországihoz. Mindenesetre megtaláljuk itt is az általáno- san elterjedt fajokat, minők a Productus undatus Ü corrugatus Örthothetes " crenisíria Spirifer bisculcalus stb. Azonban a faunisztikailag némileg önálló helyzetét kevésbbé a térbeli távolságra, mint inkább arra vezethetjük vissza, hogy Németországban a nagyobb tenger-mélységekre utaló posidonomiás-palák uralkodnak. 4. Az alsó karbon Boszniában. Különösen fontos, hogy a magyarországi alsó-karbont Sarajevo vidékének hasonlókorú előfordulásával hasonlítsuk össze. Bosznia ezen részének karbonkori jellegét BITTNER SÁNDORY csak egész általánosság- ban jelezte, Kirrn Epr rX azonban már pontosabban meg is állapíthatta. Kirrr a Praca mellett levő palzozoikumot a következőkép osz- tályozza : Fönt. ( 8. Bellerophon rétegek márgák és márgás meszek 7. Vörös homokkőó-palák Dyas Grödeni rétegek 1 6. Világosbarna vastagpados homokkő ; 5. Szarúköves breccia és konglomerát 4. Fekete lydit (szarukőó) kezebe 3. Szürke, igen vastag palák,. homokkő betelepülésekkel varbon 2. Fekete palák mészfekvetekkel (Crinoideás meszek, go- niatitesek és brachiopodák.) Len. — 1. Világos szürke meszek Orthocerasokkal. Az egész rétegsorozat különösen a Karniai főlánczcsoportjára em- lékeztet, a mely azonban sokkal tökéletesebb palzozoikus sorozatot mutat. 1. Az orthoceras-meszeket, a miket kövületei alapján KITTL sem tudott pontosabban megjelölni, még leginkább prekarbon korú képződménynek tartom. A karniai Alpesekben vannak olyan világos- szürke, sziklás clymenidás mésztelepek, a melyekben sok az orthoceras ; helyenkint azonban a felsőszilurbeli orthoceras-meszek is szintén szürke színűek. Az alsó karbonhoz való beosztás ellen szól továbbá az a kö- $ BITTNER: Grundlinien d. Geologie v. Bosnien, 364, 365. oldal. kk KirrL: Geologie des Umgegend von Serajevo. Jahrbuch d. k. k. Geol, teichsanstalt, 1904; 528, 620, 621, 665—682. oldalakon. 40 D" FRECH FRIGYES rülmény is, hogy ebből a szintből tiszta orthoceras mész-faciest nem ismerünk. 9 3. Ellenben a fekete palák, a melyek különösen a gontatttesel:- kel brachiopodákkal tünnek ki, sok hasonlóságot mutatnak a délmagyar- országi és más keleteurópai különösen pedig a sziléziai előfordulásokhoz, miként ezt a következő lajstrom mutatja : Poteriocrinus sp. Productus cf. striatus, Fiscn. Spirifer aff. striatus, MART. Spivifer ef. síriatus, MaRr. (Kirrt-nél — Spirifer att. bisul- catus, Sow. és Birrsegnél — Spirifer pectinoides, Kon.) Sirophomena vagy Productus sp. Spirina carbonaria, Kirrn (rendkívül erős harántduzzanattal és lapos csavarodással biró alak, BirrsEeRnél Platyceras sp.) A palákkal váltakozó sötét erinoideás-meszek kövületfajai, a miket még BITTNER határozott meg és Kirrt (681. old.) revideált, általában a kornyarévai és a neudorfi (Silberberg Sziléziában) előfordulá- sokéra emlékeztetnek. BITTNER szintén összehasonlítja ezt az előfordu- lást és az alpesi szénmeszet még Pontafel vidékének előjövetélével is, a hol tudvalevőleg — SracHE helytelen adatainak reviziója szerint — csak felsőkarbon (Auernig) rétegek és fiatalabb képződmények vannak. Ezért a Lethea paleozoica-ban, a pontosabban meg nem határozható, rosszul megmaradt töredékek közelebbi magyarázatába nem bocsátkoz- hattam. A különösen gomiatesekben gazdag alsókarbon rétegekből KIrTL EpE a következő, jobban meghatározható maradványokat közli: Poteriocrinus sp. Stenopora ? sp. Choneses (? Productus turcicus, KITTL) Aviculopecten pracaensis, KITTL Pecten (Streblopteria) ef. rellensis Kow. Chaenocardiola ef. Footei, BAGL. Modiola lata, HENSLT. Patella ottomana, KITTL [uomphalus sp. Orthoceras cf. salutatum, Kox. íj c diserepams, Kowx. fi c laevigatum, Kox. Glyphioceras sphaericum, MARTIN. a (— cremistria, PHItLL et auct.) ( aff. truncatum, PHILL. A TENGERI EREDETŰ KARBON MAGYARORSZÁGON. 41 Glyplioceras sp. ((rastrioceras Beyrichi, Kos. Kirrr-nél) 1. c (Osmanoceras) undulatum, KIrTL 2. Pericyelus sp. Pronorites sp. Prolecamites ef. serpentinmum, PHILL. Kittliella nov. nom. ( Tetragonittes, KIrTL) Grimmeri, KITTL. Nomismoceras spirorbis, PHILL. Plillipsia Bittneri, KiIrrx. Néhány rendkívül érdekes és a miként KirrrL fölötte találóan ki- emeli, a korjelentőség szempontjából fontos gontatiteshez a következő- ket jegyzem meg: 1. A Gaslrioceras Beyrichi, Kox., Kirrr EDE szerint a felsőkar- bonbéli Glyplhioceras Listeri, MARr. (FRxcHnél, Lethea palegozoica 4605 tábla, 2b ábra) a (Glyphioceras subcrenata (Id. h. 5c ábra) vagy a Glyplhioceras diadema var. crenata, HauG. (id. h. 8c ábra) fajokhoz kétségtelenül hasonlit. Még sincs olyan közeli megegyezés, hogy a nevezett fajok vala- melyikével az azonosításra feljogosítana, a mely fajokat Középeurópában kb. 1500—2000 méterrel a valódi Glyphioceras cremistria Praca mel- zett pracai töredék tehát egyelőre mint sp. ind. jelölendő. 2. A Tetragonites nevet már Kossmar lefoglalta egy krétabeli ammonitára. Javaslom tehát, hogy a sajátságosan érdekes s a Nomis- moceras és Anthracoceras közelségébe eső nemet érdemes fölfedezőjének tiszteletére Kttliellának nevezzük. Különösen sajátságos a háromszögű Ulymenia paradoxa, MicH. és a hasonlókép háromoldalú Aganides paradoxus, FREcH fajokra emlé- keztető négyszögletes növekedési alak. Csak nemrégen, a göttingai mu- zeumban KoENEN titkos tanácsos úr szivessége folytán megláthattam a különös Clymenia paradoxa eredeti példányát és meggyőződtem, hogy ez a háromszögű Aganidestől úgy díszítésében, mint héjalakjában rend- kívül elüt. A Clymenia paradowa (Lethea palxzozoica 36. tábla, 5. ábra) még leginkább a kerek Pseudonomis moceras (Ibidem 46a tábla 7. ábra) alakra emlékeztet. De ezen különös alaknak lobuszai ismeretlenek. Prolecanites cf. serpentinus, PHILL. (— Prol. cf. Henslowi, KirrL.) A prolecamitesek faji meghatározása, miként ezt a Devon Ammo- neákról (Abh. Z. Palxont. Oesterreich-Ungarns und des Orients XIV, 1902, pag. 65) szóló munkámban kifejtettem, nemcsak a devonnak, ha- 42 Dr FRECH FRIGYES nem a mélyebb karbonnak emeletbeli megkülönböztetésére is nagyon jelentőségteljes. A Prolecamites Henslowi, a melyet Prataról KITTL fönntartással (c/f.) határozott meg, a legmélyebb karbont (Tournay eme- letet) jellemzi, míg a Glyplioceras crenistria (illetőleg sphaertcum) a magasabb (viséi) emeletet, Mindkettőnek együttes előfordulása tehát feltünő kivételt mutat a Közép-Európában egyébként megfigyelt szabálylyal szemben. A prolecamitesek faji meghatározását az először leírt fajoknak tö- kéletlen s részben egyenesen természetellenes rajzai (SOWERBY és BucH Lirór műveiben) rendkívül megnehezitik. Foogp újabban bebizonyította, hogy a Prolecanites Henslowi, Sow. és a Prolecanites compressus, Sow. azonosak és hogy az utóbbi név a jogosult. Ez a faj különben a mélyebb alsókarbont jellemzi. A BEyvkicn-féle Prolecanites ceratitoides újból való vizsgálatával kimu- tathattam, hogy ezt a fajt (mely a magasabb alsókarbonra jellemző) a régi ábrák fölismerhetetlensége miatt egyenesen fölcserélték a Prole- canites compressus, Sow.-szal. A Praca mellett előforduló alak az oldalak laposságával különbözik a Prolecamites ceratitoides, BucH em. FREcH alakjától és már a csekély átmérő mellett is 4 lóbaeleme van az oldali lapokon; ez a 4 lobusz a Prol. compressus (— Henslowi) fajon csak 10—12 cm. átmérő mellett mutatkozik. Csakis az oldalak laposságával hasonlit a Prolecamites compressus a boszniai alakhoz. A 4 lóbusz előfordulását ellenben már a Prolecanites serpentinus! kis példányain is megfigyelték. Ezért én a boszniai Prolecamitest egyelőre ef. serpentinus gyanánt jelölöm. Ez a faj magasabb alsókarbonban Visénél és Angolországban Bol- landnál fordul elő, azaz ugyanazon szintben, mint a Glyphioceras ecre- mistria, Pnrun. (illetőleg sphaericum, Manr.). A Boszniában előforduló prolecamites faj reviziója tehát azt mutatja, hogy a legközelebbi ro- konsága vagy azonossága a magasabb alsókarbon, azaz a viséi emelet egyik fajával van. A Prolecamites ef. serpentinus előfordulása tehát megerősíti a GIlyphioceras spaericum, MARr. 1819 (illetőleg crenistria, Psizrn. 1836) előfordulásából vont azon következtetést, hogy a kövületes alsókarbon az osztály felső vagy viséi emeletéhez tartozik. A CRicCK és Fonrp.-féle elkülönített (rlyphioceras sphaericum? és erenistria ? especiestv is ugyanazon faj nagyságbeli különbségének tar- tom; a Glyplioceras sphaericum tökéletlen kihegyezett oldalnyergével " CRICK and FooRp. BRir. Mus. Catalogue Cephalopoda III. pag. 257—259. Catalogue Cephalopods III, 157. oldal. Id. h. 160. oldal. Id. h. 159. oldal. PG BV 25 1lu, b, c. Prolecamites ef. serpentinus, Sow. Magasabb alsókarbon (Noetschi réteg), Praca, Bosznia. KITTL. 1d. Prolecanites serpentinus, PHILL 3/2, angolországl példány varratvonala, CRICK és Foogp után. Magasabb alsókarbon (szénmész) Bolland, Yorkshire !/1. 2a, b, c. Prolecamites cosmpressus, Sow. (— Prol. Henslowi, Sow. et auct.) 3 külön- böző nagyságú töredéke. Legalsó karbon Breitscheid, Dillenburg mellett. Breslaui muzeumban. 3. Prolecanites Holzapfeli, FgEcH (— Prol. Henslowi, HOLZAPFEL, non Sow.) Ugyan- onnét. 44 Dr FRECH FRIGYES a fiatalabb, a (rlyphioceras crenitsíriaXY hegyes szögletű oldalnyergé- vel pedig a régibb fejlődési állapota ugyanannak a magasabb alsó- karbonban nagyon elterjedt fajnak. 5. Összehasonlítás az ázsiai alsó karbonnal. Magyarországtól keletre a felső emelet brachiopodafaunája hasonló- kép tetemesen el van terjedve, bárha Belső- és Kelet-Ázsiában majdnem csak a tiszta szénmész faciesét és nem a meszes palákat találjuk. Neve- zetes jelenség, hogy az a számos brachiopoda, korál és molluszka, a miket én az Örmény felföldről, Perzsiából, Turkesztánból és Chinából átvizsgáltam, csaknem kivétel nélkül a Productus giganteus emeletének ismert európai fajaival egyeznek. Csak nehány példát említek, a mik a Dobsina és Kornyaréva mellett talált karbonfauna szerfölött nagy elter- jedését bizonyítják. A RicnrHoFEx-től Északchinában, Schantung tartományban gyüj- tött faunák teljesen megegyeznek a viséi, derbyshirei, hausdorfi (Szilézia) európai szénmész faunáival. Eltekintve egy szép macrochetlos-tól, a mely a hiányosan ábrázolt Macrocheilos intermedium, Kox. (Visé) fajhoz igen közel áll, kizárólag oly fajok vannak itt, a melyek az európaikkal teljesen megegyeznek. Egyetlen különbségük, a mit csak a facies minemű- ségére lehet visszavezetni, abban van, hogy a spiriferák (Spirifer dupli- cicosta) számra nézve uralkodó csoportot alkotnak, míg a nagy produc- tus-fajok visszalépnek. Csak a Productus longispinus a gyakori, míg a typusos Productus gigamteus-ból csak egy töredék (Hei-Schannál) került elő. Ezenkívül a Po-schan-hsziennel a Phymatifer pugilis tömegesen mutatkozik. A kőzet mindkét helyütt fekete merev mészkő, a mely a hei-schani medencében a széntartalmú képződmények közé vékony mész- rétegek alakjában van betelepülve. A tengeri mésznek és a szénrétegeknek ezt a váltakozó telepü- lését eddigelé másutt az alsókarbonban nem figyelték meg. Skócziának calciferous sandstone-ját ugyanis nem hasonlíthatjuk ezzel össze. Poshan-shienről, a melynek brachiopodái Dobsina brachiopodáira emlékeztetnek, a következő fajokat határozták meg : Spirifer dupdicicosta, PHurt (Kosrscx Annales du Museum d. hist nat, XIV. köt., 31. táb., 1—7 ábra. Davipsosx Monogr. Carb. Brach. 3. táb., 7—10 ábrák). Spirifer bisulcatus, Sow. (DAviDpsos Monogr. 6. táb., 31 old.) Spirifer (Martima) glaber, MART Orthothetes crenistria, PHILL. x Id. h. 161. oldal. A TENGERI EREDETŰ KARBON MAGYARORSZÁGON. 45 Productus semirveticulatus, FLEMM ritka f punciatus, Sow. ritka fi Humboldti, DORB. gyakori ( sublaevis, Kox. ritka u longispinus, S0w. fi granulosus, PHinu. ritka. Bellerophon hiulcus, S0v. (Kowsxscx Ann. Mus. tome VI. 3. tab. 39., 4—6 ábra). Loxonema walciodorense, Kowx. (Ibid. 5. t., 5—6 ábra). Macrocheilos ef. intermedium, Kowx..(Ib. 3. táb., 42—483 ábra). Phymatifer pugilis, Pmrn. (Ib. 15. táb., 13—16 ábra). Naticopsis ef. globulina, Kow. (Ib. 3. táb., 4—5 ábra). Orthoceras sp. Crinoidea kocsánok. Hei-shanról, Schantungból a következő fajok ismeretesek : Spirifer dupticicosta, PHILL. f bisulcatus, S0w. Orthothetes erenistria, PHILL. Iroductus gigamteus, MARTr. c semireticulatus, FLEm. c Humboldti, DORe. ( longispinus, SOWERBY. Macrocheilos ef. intermeditum, Kowx. Nem kevésbbé figyelemreméltó az a tény, hogy a mélyen bevágott Jang-tse völgyből származó 8 korál faj közül 2 azonos a magyar fajok- kal, u. m. a Syringopora ramulosa, GoLnpF., és a Michelinia fawvosa, Gonpruss fajok. Az áthidalást a távol Kelet-felé Irán hatalmas szénmeszei közve- títik, a melyekből TMEerzE és STAHL gyüjtései alapján egész sorozat európai fajt határozhattam meg. Az Urniah tó, a Demavend-vidék és a keleti Albursz-láncz, fajokban semmikép sem gazdag faunájából csak azokat az alakokat említem, a melyek a Productus gijanteus emeletet Magyarországon is jellemzik. Ezek pedig a következők : Productus corrugatus a semiretieulatus ( punctalus ÖOrthotheles cremisíria r URECH- und ÁLTHABER : Palaeozoicum von Hocharmenien und Persien, 205. old. 46 D" FRECH FRIGYES Spirifer strialus Athyuris Royssii Michelinia favosu Ez körülbelül a fele az Eszakperzsiából eddig ismert összes meg- határozott brachiopoda és korál fajoknak. A parti tengeri állatok fejlődésében és elterjedésében tapasztalt ez a bámulatos hasonlóság az alsó karbonból változatlanul folytatódik a formátió felső részébe. Az ilyenféle egyformaság a korme határozást még ott is megkönnyíti, a hol kevésbbé számos és világos maradvány van. Az állat- és növényvilág hasonneműsége másrészt hasonló klima föltételezésére jogosít. A karbonbeli jégkor hypothézise tehát — a mely- nek stratigraphiai és palaeontologiai alapjai valóban kérdésesek — általános okokból is érthetetlen. Másrészt a karbonra következő diasz-periodusban a tengeri állat- világ meglepő geografiai és klimatikus sokfélesége azt mutatja, hogy ebben az időben a jégkorszakhoz az előföltételek megvoltak. Állati és növényi eredetű karbonkővületek Novaja-Zemljától és a Medveszigetektől változatlanul húzódnak Közép, Kelet- és Dél-Európán át, Észak- és Dél-Amerikába, valamint Ausztráliába. A rákövetkező diasz periodusban az Észak-Sziléziáig és az Oden- waldig érő északi Zechstein az alpesi hasonlókorú bellerophon-mészszel egyetlen egy közös fajt sem mutat és ugyanazok az ellentétek választják el a Középtenger vidék, az Örményfelföld és Észak-India faunáját. Mint- hogy legujabban — a miként látszik — a már egyszer szerencsésen elejtett rkarbonbeli jégkorszak elméletét ismét hangoztatják, azért e helyütt is rá kell mutatnom arra, hogy ez a föltevés a stratig- raphia és a palaeontologia valamennyi biztosan megállapított tényének ellentmond. C) Kulm-e vagy alsókarbon ? Tanulmány a kószénformatió alsó szakaszának az elnevezéséről. A meszes palák, illetőleg a mészlencsékkel tarkított palák Kelet- Európában való hatalmas kiterjedéset előtérbe tolja az a kérdést, hogy a kőszénformatió alsó szakaszát szénmésznek, kulmnak vagy pedig alsókarbonnak nevezzük-e? A szénmész (Kohlenkalk, mountain limestone, azaz hegyeket alkotó mész meredek falakkal) elnevezés kétségtelenűl hatalmas, azaz szakadékos meszek kifejlődését jelenti, a mi. a sziléziai sszenmészsi kisebbszerű lencséit és kevésbbé vastag rétegeit tekintve, már aligha felel k Szilézia, Karinthia, Eszaki- és Déli-Magyarország. A TENGERI EREDETŰ KARBON MAGYARORSZÁGON. 47 meg tulajdonképeni fogalmának." Az alsókarbon faciesbeli kifejlődése továbbá azt tanusítja, hogy mily kevéssé szerencsés a akulmi kifeje- zés, — a mint már én régebben mondtam, — a palás vagy homokos s konglomerátos alsókarbonra. Délanglia cculmiferous seriesn-e tisztátalan szentelepeket és ehhez tartozó homokos palás lerakodásokat jelent, tehát faciesbelileg megfelel 1. a közönséges elnevezés szerint értett kontinentális növény grauwackenak. A ckulmv-hoz tartoznak továbbá 2. a noetschi rétegek, a szénmész brachiopoda-faunájával, 53. a posidonomiás-rétegek a (rlyph. sphaericum-mal,? és a betelepült 4. fekete kulm-meszek, hasonlókép (rlyph. spaericum-mal (Hagen, Iberg Grund mellett) és végül a 5. tkulm kovás palák (lydit és szarukőó) radioláriákkal. Mindezeknek a lerakodásokn k tehát a csaknem kontinentális parti zónától (1) egész a radioláriákban bővelkedő mély tengeri képződményekig (5) közös jellegük nem is a mész hiánya, hanem csak a kőzetek sötét szine! A zavar azzal lesz nagyobb, hogy a tulajdonképeni eupper culmi- ferous seriesv"? a közönséges produktivus szénmész növényeit foglalja magában, tehát a felsőkarbonhoz tartozik. Továbbá SruR DÉwEs-nek igaza volt, a mikor Felső-Szilézia szudéti emeletét (Ostraui rétegek a Sattelflötz-szinttel bezárólag) felső-kulmnak jelölte; " bár a szudeti emeletet (a sziléziai emelet synonimájával) most ellenmondás nélkül felső karbonnak tekinthetjük. A zűrzavar tetőpontját mégis DATHE E. idézte elő, a ki a tulajdon- képeni, kétségtelen sziléziai alsókarbont" petrographiai mineműsége 1 Egészen eltekintve attól a kérdéstől, hogy ezen kevéssé vastag meszeket szénmésznek szükséges-e nevezni, DATHE D. javasolt elnevezései, u. m. felső- szénmeszek (helyesen a Productus giganteus emelete a noetschi rétegek facie- sében), és alsó szénmészkő (a Productus sublaevis zónája Silberbergnél) — egyenesen lehetetlenek. A cfelső szénmészs;, synonimája a fusulinás- mésznek, azaz e felsőkarbon meszes kifejlődésének. Lásd: CREDNER Elemente der Geologie czímű könyvének 1902. évi 9. kiadásában, a 469. oldalon a táblázatot és a szöveget is, továbbá DATHE E.: Erliuterung zu Blatt Neurode 1904, munkájának 40. oldalát. DArmm E. teljes tudatlanságot mutat az összehasonlító sztratigrafiában, itt épp úgy, mint az walsós- és afelső-kulmi megkülönböztetésében. 2 V. ő. ROEMER FERDINAND: Lethea palgozoica I. 1880; 68, 70. oldal. 5 Ezek a posidonomiás rétegek Dél-Angolországban a xeulmiferous seriess alsó részét képezik. 4 L. ROEMER NáNxDoR Lethea palxgozoica I. 65. oldal. 5 DArHnE E. teljesen feledi, hogy ROEMER NÁNDOR (Lethea paleozoica I. 713. old.) határozottan rámutat arra, hogy csak az angol xalsó culmiferous series felel 48 Dr FRECH FRIGYES szerint xalsóv- és efelső-kulmo-ra akarta osztani." STUR és DATHE összehasonlítása tehát ezt mutatja : OTUR D. 1877 DarHE E. 1904 Felsőkarbon : "elsők falc 1 rétecek Szüdettemelet : Felsőkulm Waldenburgi rétegel Alsókarbon : Alsókulm Felsőkulm [j Alsókulm Eredetileg RoEMER NáwxpoR hangoztatta a kényelmes egytagú szó használatát. Minthogy ma a szó csupán csak a zavart mozdítja elő (miként azt két feltünő példán bebizonyítottam), legjobb azért, ha a kulm szót nem használjuk. Hogy az alsó karbon 5, részben egészen külön- böző, faciese a ckulmv-hoz tartozik, az még csak hagyján; azonban kitünik az, hogy úgy Angolország tulajdonképeni xekulmo-ja (upper culmiferous series), mint $SruR? felsőkulmja minden két- ségen kívül a felsőkarbonhoz tartozik! D) Eredmények. Magyarország ezen ismertetett és lényeges pontokban új két kar- bonelőfordulásának földrajzi és földtani jelentőségét igen sokra kell becsülnünk. Mert az eddigi híradások szerint Magyarországon, a Balkán-félsziget déli és délkeleti részén? valamint az egész keletmediterran és délpontusi vidéken alsókarbonbeli fau- nák ismeretlenek voltak. Az eddigi terra incognita hatalmas ki- terjedését legjobban megvilágítja a tengeri alsókarbon legközelebbi elő- fordulásainak a felsorolása: Krakau, Sudeták (Morvaország és az Eulen hegység), a Keleti Alpesekben: Veitsch-völgy a Steier tartományban, Noetsceh Dobratsch mellett Karinthiában," Bosznia, majd egy hatalmas meg Németország xckulmov-jának: Ezen használatnál nem szabad elfelejtenünk, hogy a waculmiferous seriess-nek csak az alsószakasza (a lower culm measures) felel meg a Németországban skulms elnevezés alatt összefoglalt rétegeknek, míg az cupper culm measuresi — pedig csak ez zárja magában a tisztátalan szén- telepeket, — a produktiv kőszénhegységhez tartozik. 1 Erlüuteruugen zu Blatt Neurode 32, 47. oldal. 2 A cfelső és alsó kulmi mindenesetre olyan sokjelentésű lett, hogy hozzá képest a különböző szerzők noriai emelete egyszerű és egyjelentőségű fogalom. Csak gondoljunk arra, hogy DATHE salsó kulmo-ja egy efelsőszénmeszets foglal magában s hogy az utóbbi név a felsőkarbonbeli fusulinás meszet jelöli. 3 A Bulgáriából leírt ezen korú előfordulás, Toura tanulmányai szerint csak szárazföldi növényeket tartalmaz. 4 Ha DIENER KÁROLY a Keleti Alpesekben föllépő rétegtagok sorozatában A TENGERI EREDETŰ KARBON MAGYARORSZÁGON. 49 megszakítás az Arpatsai folyóig Erivan és Nachitsevan között az Örmény felföldön, Donjetz és Közép-Oroszországban, Moszkva. Nevezetes az a facies fejlődésbeli hasonlóság, a mit a magyar előfordulás a sziléziai és a keletalpesi lelethelyekkel mutat, a mik a Noetschi rétegeket, azaz a Pro- ductus giganteus emeletének meszes agyagpaláit, tengeri litorális fauná- val, tartalmazzák. Az Örményfelföldön, Dél-Oroszországban és Krakau mellett ellenben tiszta mészfaciesünk van, azaz typusos szénmész, Közép- Oroszországban fél limnikus kifejlődésben, barnaszén telepekkel és stig- maria-gyökerekkel. Úgy látszik, hogy Magyarország tektonikai tekintetben is a Nyu- gathoz csatlakozik, a hol a középkarbonbeli redőzés a fiatal paleozói korszak legmélyebbre ható eredményeit tünteti elő. A dobsinai és kornyarévai magasabb alsókarbonhoz tartozó fauna a legrégibb kövületes réteg Magyarország Kárpátjaiban, mert a vas- megyei Egyházasfüzes középdevonbeli korálosmeszeXY a grazi devon vég- nyulványának tekintendő, tehát tektonikai tekintetben az Alpesekhez tartozik. Talán közgazdaságilag is van némi becse ezen kormeghatározás- nak. Ugyanis mindenütt, a hol felsőkarbonbeli tengeri faunát találtak Közép- és Nyugateurópában, teljesen hiányzik a kőszénformáció pro- ductiv kifejlődése. A ránczolódott alsókarbonbeli rétegek fölött ellenben produktiv, fiatalabb karbonlerakodások szoktak jelentkezni. Magyar- ország tehát ebben a tekintetben a karbon középeurópai kiképződésű alakulatához csatlakozik. Nem lehetetlen tehát, hogy a Kárpátok magvának vagy a xbelső övnekv körében valahol, a karbonkorszak közepén redőzött régibb pa- leozoikum fedüjében, a fiatalabb hatalmas üledékes takarók védelme alatt, a produktiv kőszénformációnak egyik röge megmaradt légyen. (Bau und Bild der Alpen pag. 479) a Kulm elmellőzéséről szól, úgy ez nyilván csak pontatlan kifejezés, mert a noetschi rétegek Noetschen és Dobratschon Karin- thiában kétségtelenül kulm-ok abban az esetben is, ha a régi értelemben vett kul- mot vagyis a palás alsókarbont tekintjük. Azonban a karniai főláncz déli olda- lán már nem beszélhetünk a kulm xselmellőzésérőls. Bebizonyítottam, hogy az ú. n. pseudocalamiteseknél a haránttagolás csupán a hegynyomás következtében tünt el (N. Ib. 1902), a nélkül, hogy az ellenkező bizonyítását valamely oldalról meg is kisérlették volna. Tehát a Keleti Alpokban a akulm mellőzéséről semmi esetre sem beszélhetünk. kt V. ö.: HOFMANN KÁROLY: Verhandl. d. k. k. Geol. R.-Anst. 1877, 16. old; Toura Ibid 1878, 47—50. old; FRrcH: Altersstellung des Grazer Devon. Mitth. Naturw. Ver. f. Steiermark 1887. pag. 8. A következő fajokat ismerjük innét : Spirifer ef. osttolatus., Favosites Goldfussi Epw. et H., Fav. reticulatus BLamw., Heliolithes porosus Bl., és Gyathophyllum aff. ceratiítes GOLDFUSS. Földtani Közlöny. XXXVI. köt. 1906. 4 TARTALOMJEGYZÉK. Oldal Beyozötábt sei ze am ELS EN DRE Z EZÉSE EZEN 1 A) Palgontologiai leírás és kormeghatározás — — — — — — — m— — 2 IT. /Környazéva Se DÉlmagyaTország ban e sz sz izlése e 2 DLTLTGE 4 ss S 9 Ez eza e sértő kö ola ea bt te KE ea Örthothetesz S E zu szeti és E fzze ást ret les a eke egász ehes 3 TADULATA gat eztetet e st sah ha EV TET érzel e GY YODOTA WS Lát ZA MENNE ETT ee ( HEZ Aa e ES ESTE KE etei 6 Micheliniá.! seg eétszdozz épü eza zetozs d zása ts eze es asd TE TDobsina alsókarbonbelteNOBÉAShLTétog Bee üze ES et ee e 8 SDATALOT Si sze le tsa kesz] azsllaz pa BEST E NNa Ses EZ e) öspirter striatus csoportjai "a E s si eaz mez sz 10 b)rSpiriter trigonalis (csoportja "Ezen az zi ZTEZN SES ZeA ODÍTÁOTÍN A Set Eset es e VA A Et Nt szt elsz a te Stee 13 Retziai (alneme Trigeria) 1 1 Ea esz disz A s 1 szk AHNYTÜB: ss Late ót lel E E Zn a E TT a e ee Ta zkt E 15 Örtköthetes, 2 ej sot szea ég ez se gat ozes ás e, Ize Kó kes LÓ PTOÁUGLÚB: azt ze fsz Sza azás 7 szo sosa köze ászt Vesz ES A Ea Sze 16 Ayiculópocton e ez tá e ate e E ze ási ea ő e szet E Ess et EZI LT Málna? Te a Tá. s ze [Ae EG B e áz Tá FA zzz 18 Eidmondiazói aedszztászáist te NE Ete szet E S] DOLOKOTNYA zi Mesélte e ee ke es e 19 Sanguinolites BR NES JE Sea EZT EE AN ETET e Ez E a e e ek AK) EP HSHNUB Ee4 Sz Azé szele VS e a te leesek d 20 Boellerophon 2 else a észt zzz átszelte sé ie Műrehüsöniai , ző tügg ee BAZs a hoz ts dt 2 att Mt E eret EZT Ezt 23 Eomphalus az si szt sz vete te ét Nazt dsz ez eVNsz váz At EE a GITLtthtdes Ag sz fizekük szeti tesen ezt es éges Me Ne e e 25 Úyathophy]lűma ere ee See Mk E E ZAphTronti8 a" zi sz e! lat tt za beszkée ee szt szedsz szi ez 28 III, A magyar termőhelyek kormeghatározása — — — — mm m— mm z — 28 d)" Kornyaróvai "12 ez ZA AE ÖL azt Ves HERE Rez ÉN KEZE HESS 28 DIEDODSÍN AT ét ALASVELET RE meset Teát st Rt ELTE É RE Az alsókarbon általános osztályozása uz izt szesz u Emez e 29 BI ÖSSZÖNABONTtTÁBOKT een 00 ÜTEME Et Eeen ee SSE ES E pete 2 1. Összehasonlítás a karinthiai Noetschi rétegekkel... .. .. — — — 932 2. a a steiertartományi Noetschi rétegekkel... . — — — 84 3 a a sziléziai ralsókárbonnal 212 zum ian e zs 35 4 a AN DOSZniai S ALSOKATD onna zet szak eztn sz Akna ESO 5. ( ÁZBIANALBÓKATDONJÁVAL és ne a erzes sé KG 44 C€) Külra-e vagy "alsó karbon"? E sé tietek ID) Eredmények" ézet ts satt se AAS ezt EE ESET SE VELE EZEN EE TELE 48 ÚJ ADATOK A FRECHIELLA-NEM ISMERETÉHEZ. Irta: Dr. PRisz GyuLa. Nemi önállóságának fényesebb bizonyítékát alig nyerte még genus, mint a frechiella. Ugyazon időben egyszerre három oldalról jelentették ki annak. A felismeréssel kapcsolatban a hozzá tartozó fajok száma is megszaporodott. SrToLrLEyon kívül HovYreR (Hannover) fedezett fel egy frechiellát Hil1- desheim vidékén, ugyancsak a Hildoceras bifrons szintjében. BENECKE (Eisenerzformation. Straszburg 1905. p. 463.) Eseh (Lothringen) hasonló koru szintjében, WEnDscH (Bulletin d. serv. d. I. Carte geol. d. 1. France. No. 59. T. IX. Comptes rendus d. coll. p. 1. camp. de 1896. Paris. 1897—1898) Saumur vidékén a falciferus-szintben talált frechiellákat. De a m. kir. Földtani Intézet és a budapesti egyetem föld- és ős- lénytani intézetének múzeumaiban is a már leírt curvata sp.-en kívül még tizenöt frechiella-példányt őriznek, melyek feldolgozásra való átengedéseért BöckH JÁNnos és dr. KocH ANTAL igazgatóknak hálás köszö- nettel tartozom. Az említett tizenöt példány három fajt képvisel ú. m. Frechiella kammerkarensis, Srornmy, Irechiella curvata, PRisz és egy új fajt, a Frechiella pamnonica, sp.-t. 1. Hrechiella curvata, PRINwz. 1904. Frechiella curvata, PRrsz. Über Rücksehlagsformen etc. Neues Jahrb. 1904. I. 126. 8.64 AL JOG JEE 5 1904. ( ( c ÉK. Bakony. p. 58. XXXVII. t. 18. ábra. 1904. a a fi HoYER. Neue Molluskenfunde i. d. Posidonienschief, d. ob. Lias NW. Deutschl. Centralbl, f. Miner. p. 389. A Frechmella curvata sp.-nek egy, a csernyeihez hasonló nagyságú, de jobb állapotban levő példányát gyűjtötte HANTKEN a piszkei Pisznicze- hegyen. A piszkei példányon a lakókamra egy része is látható. A curvata fajt jellemző gyengén tagolt kamrarajza semmiben sem különbözik a, cser- nyei példány már kétszer bemutatott kamrarajzától. Újat csak házdíszé- ről mondhatunk. A piszkei curvata sp. házdísze, eltérőleg pl. a Frechiella, brunsvicensis, STOLLEY sp. bordaszerű szabálytalan duzzadásaitól, szabá- Ark 52 Dr PRINZ GYULA lyosan egymás mellé sorakozó bordákból áll. Bordái igen hasonlítanak azokra, a melyeket a Frechilla kammerkarensis, STOLLEY 8p.-en (OPPEL, Pal. Mit- theilungen T. 44. Fig. 2.) láthatunk. A bordák a köl- dökperemen gyenge bütyökké vastagodnak. A Frechiella curvata sp. teljes nagyságot elért EPS E Se sel e példányain 23—25 borda esik egy kanyarulatra. vata, PRrsz sp. belső A belső kanyarulatokon azonban a bordák száma kanyarulata fejletlen sokkal kisebb. Az egyik csernyei példány kiszabadított bordákkal. Felsőliász. 28 mm átmérőjű belső kanyarulatán a bordaszerü MEg 0 eagle duzzadások száma csak 11. Ezen a belső kanya- FáGsZtÉ ZALA rulaton bordát nem is láthatunk tulajdonképen, mert abból még csak a bütyök képződött ki. Az oldalak a taraj felé ezen a belső kanyarulaton teljesen simák. Méretek : Tk II. Átmérő . : 3 s úl8 56 mm Utolsó kanyarulat magassága 21 29 a Utolsó kanyarulat szélessége .. . 215 28—29 (2) c Közv. az ut. alatti kany. magassága 11 14 ( Köldök bősége .. . .. . 6 10 (/ 2. Hrechiella kammerkarensis, STOLLEY. 1862. Ammonites subcarinatus, Y. e. B. OPPEL. Pal. Mittheilungen. T. 44. F. 2. 1904. a kammerkarensis, STOLLEY. Über eine neue Ammoniten-Gattung a. d. ob. alp. u. mitteleurop. Lias. Jahresb. d. Ver. f. Nat. z. Braunschweig. XIV. 1904. Frechiella ( HoYEx. i. m. p. 388—389. 1904. a a PRisz. ÉK. Bakony. p. 58. OrPEL kammerkari példányán kívül még két, Északtirol ugyanazon lelőhelyéről származó példány állott STorrex rendelkezésére. Meg kell jegyeznem, hogy a faj leirása eddig még meg nem jelent, az idézett elő- zetes jelentés alapján határozhattam tehát csak meg az én példányaimat. Hat példány a Gerecséből (ötöt HANTKEN MIxsa, egyet HANTKEN EDE gyűj- tött) három Csernyéről (HANTKEN M. gy.) származik. Mind a kilenez példány jól megegyezik egymással, csak a becsava- rodottság mértékében látunk különbségeket. E különbségek is annyira jelentéktelenek, hogy egynek kivételével még mint változatokat sem érde- mes őket megkülönböztetni. A testarányok mérése a hiányos megtartás miatt nem lehetett xX A csernyei eredeti példány összehasonlításul, JT ÚJ ADATOK A FRECHIELLA-NEM ISMERETÉHEZ, hibátlan. A szélességi növekedési együtthatót egyáltalán nem lehetett kiszámítani. A kanyarulatok magasságának növekedése átlag 50956-ra tehető. A köldök bősége az egyén növekedésével nagyobbodik. A 28 mm átmérőtől az 59 mm átmérőig a köldökátmérő körülbelül a 1799-ról 25"o-ra növekedik. Rendellenességet csak egy csernyei kammerkarensis- la 22 s 2 1b ; 2. ábra. A Frechiella kammerkasensis, STOLLEY és a Frechiella pamnonica, PRINZ. kamrajzai. la, b. F. kammerkarcnsis, STOLLEY sp. 2. Ugyanazon faj egy másik pél- dánya. 3. F. kammerkarensis, STOLLEY var. (Gerccsensis, PRisz (Piszke, Pisznicze- hegy, Nedeczky-kőbánya). 4. F. kammerkarensis, SoOLLEY sp. antisiphonális lóbái (Csernye). 5. U. a. faj, Piszke. 6. F. pamnonica, Pgisz sp. (Piszke, Piszniczehegy). példány mutat (L. kamrarajzok 4. ábráját), a melynek köldöke az 54 mm átmérőjének csak 1999-át teszi. STOLLEY szerint a bordák kifelé mindig jobban elmosódnak. E meg- figyelés azonban csak a kisebb, fiatalabb példányokra áll, mert a 40—60 mm átmérőjüek bordái majdnem egyenletesen erősek a siphonalis pere- mig. A siphonalis szalag azonban minden esetben egészen sima, eltérőleg a berlini múzeum whitbyi frechiellájától,£ hol a bordaszerű duzzadások x Az említett whitbyi példányt én a Frechiella subcarinata, Y. e. B. typu- sául vettem. Könnyen meglehet azonban, hogy ez és STOLLEY brunsvicensis sp.-e azonosak. Sajnos, az eredeti subcarinata-példány jó leírása hiányzik s így e kér- déssel nem jöhetünk tisztába. 54 Dt PRINZ GYULA (tulajdonképeni bordák, mint pl. a kammerkarensis sp.-nél, itt nincsenek) a tarajra is átmennek. Méretek : 16 Jut IHÜC IV. V. VI. VII. TAR STŐ SB 28 31 39 43 45 54 59 mm Utolsó kadyárúat, ma- ; gassága sz SEZYÍLŐ 16 205 22 225 26 28" a Utolsó EerágorzE szé- lessége 3 3 ? 20 24 26 27 26 a Közv. az-utolsó alatti kany. magassága .. 75 8 10 11 ? 12 145. Köldök bősége . .. 5 dd 8 10 8:-5.sSül8 14 a A siphonalis szalag szé- leS8ŐB8 e ez BT él 5 űl ? 95 8 p- 8 3. Frechiella kammerkarensis, STOLLEY var. gerecsensis, nov. var. A typus leirásánál említett, HANTKEN EDE gyűjtötte piszkei kaminer- karensis, az e fajhoz tartozó többi nyolez példánytól annyira eltér, hogy azt már változatként el kellett különítenem. Az első eltérés a kanyarulatok magasságának növekedési arányában mutatkozik, (ha le volna mérhető a szélesség, bizonyára azéban is meg- találnók a különbséget) a mennyi ben az együttható a változatnál csak 46, a typus 50—52 számával szemben. Köldöke is szűkebb, mint a typusé. Az általános külső alapján sem nehéz a typust és e változatot meg- különböztetni, mert a változatnak oldalai domboruabbak, egész termete szélesebb, nehézkesebb. Kövérebb termetével áll összefüggésben, hogy siphonalis szalagja is feltünően szélesebb. A gerecsensis bordái jóval erősebbek, mint a typuséi. Sokkal gyor- sabban" erősödnek, a taraj felé nem gyengülnek, sőt a külső peremhez érve, gyenge bütyökké vastagodva végződnek. Származástani oldalról tekintve sajátságait, azt hiszszük, hogy leg- helyesebben a typus és a pannonmica sp. között jelölhetjük ki helyét. Méretek : Átmérő .. s 45 mm. Utolsó kanyarulat magassága 22OU Utolsó kanyarulat szélessége NZZORNÁT ( Közv. az utolsó alatti kanyarulat magassága. . 14 ( Köldök bősége .. .. b KERET SESTE itelna ZKt Siphonalis szalag SZElGSEGÉEI solve éan sal 9-5: JT ÚJ ADATOK A FRECHIELLA-NEM ISMERETÉHEZ. 55 sz 4. Frechiella pannonica, nov. sp. Kis frechiella-gyűjteményünkben két olyan példány is van, a me- lyek kamrarajza lényegesen eltér a kammerkarensis, brunsvicensis és subcarinata fajokétól, valamivel közelébb áll azonban a curvata sp.-éhez. A pannonica sp. kamra- rajza azonban a curvata sp.-énél is sokkal fejlet- 3. ábra. A Frechiella panno- nica, PRIsz sp. keresztmet- szete (Piszke). A vastagabb 4. ábra. Frechiella pannonica, Pgrsz. Term. nagys. vonalak a példány megtar- Felsőliász. Piszke, Piszniczehegy. Gyüjt. HANTKEN M. tását mutatják. Budapest, egyet. őslénytani int. tebb, bár a fogak száma és alakjában nagyobb eltérés nincsen. A curvata sp. kamrarajza két ívből áll, az oldallóba tehát V alakú, evvel szemben a pannonica sp. oldallóbája U alakú. (Lásd a 2. ábrát). A kanyarulatok magasságának növekedése 47—5379o, szélességének növekedése körülbelül 50 százalékot tesz ki. A köldök bősége az átmérő- nek 19—2099-a. A keresztmetszet alakja és a házdísz a többi frechiellákéhoz ha- sonló. Méretek : I; II. IIa. INTSZÓ ed ez 52 55 74 mm Utolsó kanyarulat magassága .. 26 2 38 a Utolsó kanyarulat szélessége 32 31 Teli Közv. az utolsó alatti kany. magassága 14 ? 18 a Közv. az utolsó alatti kany. szélessége 16 ? Vat Köldök bősége. . .. c 10) 10-55 Aöa A siphonalis szalag szélessége 56 Dr PRINZ GYULA A FRECHIELLÁK ÖSSZEHASONLÍTÓ TÁBLÁZATA. A A 3 kanyaru- ! kanyaru- latok latok Köldök siphonal- 83 2 magassá-] szélessé- bő iz szalag E 4 1 Frechiella gának ! gének SÖ8e ( gszéles- Házdísz Kamvarajz növeke- ! növeke- ! sége dése dése ] százalékokbanit Szabálytalanul Tét cet Közepesen elhelyezkedett széles ivalaku gyengén meg- ló S alak nyergek. taj jö ERR " [ Eléggé fogazott subcarinata, X.e. B. Négyszöges I. L. brunsvicensis ivalaku II. sp. nyereg. Eléggé fogazott subcarinata, X.e. B. mut.truncata, MSTR. Széles ívalaku nyergek. Gyen- gén fogazott curvata, PRISZ Szabályosan kammerkarensis, 50 elhelyezkedett STOLLEY 50—52 egyenes kifelé L. var. truncata gyengülő bordák TAB éri Szabályosan kammerkarensis, elhalyézkedett STOLLEY Var. 2 A egyenletesen L. var. truncata (Gerecsensis, PRINZ erős egyenes bordák Szabálytalanul elhelyezkedett kifelé gyengülő [ Erősen fogazott S alaku bordák brunsvicensis, STOLLEY Négyszöges rő nyergek. Gyen- gén fogazott. 50 panmnonica, PRISZ 1 19—20 $ Összes példányaimnak egyik fele el lévén mállva, nem lehetett lemérni. tk Az utolsó kanyarulat magasságához, illetve szélességéhez mért aránya a közvetlen alatta levő kanyarulat magasságának, illetve szélességének, egyébként mindig az átmérőhöz, Jegyzet. Az I. alatti példányt Piszkén HawTgEs M. gyűjtötte (buda- pesti egyet. őslényt. múzeum). A II. és IIa. ugyanezen példány (külön- böző helyen mérve), melyet dr. Szmsey ANDoR gyűjtött a Gerecsehegyen 1883-ban. (M. kir. Földtani Int. múz.) (Készült a budapesti egyetemi föld- és őslénytani intézetben.) RÖVID KÖZLEMÉNYEK. Piszkei dumortieriák. HaAwxTxex dunántúli nagy jura-cephalopoda gyűjteménye most már rövidesen egészen ismeretessé lesz. A gerecsei nauti- lusok leirása kéziratban készen van és a csernyei nautilusokkal együttesen remélhetőleg még ebben az évben meg fog jelenni. A budapesti egyetemi őslénytani intézet piszkei (Gerecse, Pisznicze-hegy) dumortieriáit VApász M. ELEMÉR tanárjelölt határozta meg. A HANTREN gyűj- téséből származó négy példány két fajt képvisel, a melyek kétségtelenné teszik az alsó-dogger jelenlétét. A két faj a következő : 1. Dumorteria Dumortieri, THIoLL. nov. var. stricta. (Synon. 1. Pgsz. ÉK. Bakony. Földt. Int. Évk, XV. k. p. 59.) A piszkei D. Dumortieri sp. teljes, jól megtermett példány kőbele. A csernyei példánynyal jól megegyezik, csak a köldökének bősége nagyobb; ez azonban a termete nagyságával áll összefüggésben. Dumorteria Dumortieri, THIOLL. var stricta, PRrsz. Alsódogger. Piszke. Gyüjt. Hant- ken M. A term. nagys. kb. ?/:-e. Budapest egyet. őslénytani intézet. 58 RÖVID KÖZLEMÉNYEK. D. Dumortieri, THrorr. sp. néven az irodalomban tulajdonképen két, egymástól eléggé eltérő alak szerepel. Az egyik tágabb köldökű, befűződései pedig nincsenek; a másik szűkebb köldökű és egy kamarás kanyarulatán sza- bályosan négy befűződés látható, a befűződések csak a lakókamrán hiányza- nak. Az eltérés állandó úgy a földrajzi, mint a rétegtani elterjedésben is, a mennyiben az első alakot Franczia- és Spanyolországban, a másodikat a keleti Alpesekben és Magyarországon találták; az elsőt a felső liászban, a másodikat az alsó-doggerben. A Dumorteria Dumortieri, THrorn. sp. typusa — HAUG sze- rint — a befűződés nélküli. VAcEK Simoceras Dumortieri-je és a mi dumorteriáink e szerint vagy külön faj, vagy nagyon elkülönült változat, melyet stricia név- vel jelölök meg. A stricta változat leirását tehát VacEK és PRmwz idézett munkájában találjuk meg, a jelen közleményben csak új nevet kapott. A piszkei példány méretei : Atmérő szó szt éz r 116 mm Az utolsó kanyarulat magassága . 0 .. HÁ ái c a c szélessége SS EDS EK Közv. az utolsó -alatti kanyarulat magassága 21 : a a a (c € szélessége 18 a Köldök bősége Them szoksz 446B. tur 2. Dumortieria evolutissima, PRINwz. mut. multicostata, PRINZ. 1904. Dumortieria evolutissíma, PRgrsz. ÉK. Bakony. p. 60. A Gerecse jurájának a csernyeihez való hasonlóságát fényesen bizonyítják a dumortieriák is. A Csernyéről 3 példányban ismeretes evolutissima sp.-nek a Gerecsében ugyancsak 3 példányát találta HAwNTKEN. E példányok rossz álla- potban kerültek ugyan elő, de azért mégis megállapítható, hogy a multi- costata, változatba tartoznak. (Budapesti egyet. őslényt. intézet). Dr. PRisz Gyuta. HELYREIGAZÍTÁS. Menyháza vidékének geologiai viszonyai czímű és a m. k. Földtani Intézet 1904. évi jelentésében megjelent czikkem 59. oldalán a következő sorokat irtam: Lóczy és PerHű meghatározásainak helyes- ségét dr. BöckH Hucó emlitett jelentésében kétségbevonja, és pedig fő- kép egy vékony bordás Harpoceras alapján, a mit a sonkolyosi patak- ban RozLozsNIK PÁL talált, s a mely a doggerre utal. Ez a mondat tévedésen alapszik, a mit legyen szabad e helyütt helyreigazítanom. $ A bordák nélkül mérve. RÖVID KÖZLEMÉNYEK. 59 Dr. BöckH Hucó tanár úr: Adatok a Kódru-hegység geolo- giájához czimű 1903. évi jelentésének 146. oldalán közli azokat a kövületeket, a miket t dr. PerHő Gyura liasz formák gyanánt sorolt fel és kimutatja, hogy ezek a nagyobbrészt cf-vel jelzett kövületek nem liasz korúak, és pedig különösen azért nem, mert dr. PErTHŐ aegocerasa, tulajdonképen typusos stephamoceras, a melynek már a genusa is ki- zárja a lerakodások liasz voltát. Dr. Lóczy Lasos tanár úr meghatározásairól BöckH tanár úr emlí- tett jelentésében nincs bővebben szó, de nem is lehet, minthogy Lóczy tanár úr Menyházán fölfedezett kövületeit: a pecleneket és gryphaeákat faj szerint nem sorolta föl. Megjegyzem végül, hogy BöckH tanár úr a szóbanforgó harpocerus- szal elsősorban t dr. PerHő sonkolyosi triasz köőzeteinek jura korát bizonyította be s ezzel kapcsolatban azt is eldöntötte, hogy Menyháza liasznak tartott palái a doggerbe tartoznak. Mindezt az igazság érdekében elmondani s ezzel jelentésem emlí- tett sorait helyreigazítani kötelességemnek tartottam. Budapesten, 1906 február hó 8-án. Dr. PaPP KÁROLY m. k. geologus. LEVEL A SZERKESZTOHOZ. Mélyen tisztelt Szerkesztő Úr! A Földrajzi Közlemények f. évi V. füzetében dr. Prinz Gyula úr a M. Tud. Akadémia által kiadott cA Duna balparti mellékfolyóinak hydro- grafiája, czímű munkámat oly módon birálta vagy helyesebben támadta, hogy nekem arra okvetlenül felelnem kellett. Miután a Földrajzi Közlemények szerkesztője válaszom közlését különböző ürügyekkel megtagadta; tisztelettel kérem méltóztassék azt a Földtani Közlönyben levelemmel együtt közölni s ez által módot nyujtani arra, hogy munkámat megvédhessem. Kérelmem tel- jesítéséért köszönetemet nyilvánítva vagyok Ujpesten, 1905 deczember 16-án. Kiváló tisztelettel Sóbányi (ryjula. T. bírálóm szerint e munka 143 lapos bevezetésből áll s ezt követi a tárgy kifejtése egy 15 lapos értekezésben. Ilyformán a csekély számú hydrographiai ada- tok miatt nem nevezhető a munka hydrographiának. Kérdőre is von, hogy ha az Akadémia tőlem hydrographiát kivánt, akkor miért írtam paleogeographiát, vagy ha paleogeographiát kivánt, akkor miért adtam munkámnak Hydrographia czímet ? Véleményem szerint a hydrographiához tartozik minden ismeretünk, a mely a folyó- vagy álióvizekre vonatkozik. Hydrographia alatt tehát nem csupán a folyók vízgyüjtő területeinek, vízválasztóinak, valamint a lefolyási jelenségeknek leírását és az ezekre vonatkozó méréseket, számításokat értem; hanem a folyóvizek és víz- rendszerek keletkezése, továbbá ezek fejlődésének kutatása és megismerése szintén elsőrangú feladata a hydrographiának. 60 RÖVID KÖZLEMÉNYEK. Már most ha t. bírálóm végigolvasta ezt a munkát, a melyben erosióról, accumulatióról, törmelékkúpokról, medenczék lecsapolásáról, áttört völgyek keletkezé- séről, glecserekről, terraszokról, elhagyott és kinyomozott régi árterekről, egykori tengerek határairól van szó (lásd 9., 22., 24—538., 41—56., 61—81., 86—93., 96., 110., 125. oldalakon), és mégis azt mondja, hogy csak az utolsó 15 oldalon vannak hydro- graphiai adatok, sőt még nekem tulajdonítja annak beismerését, hogy nem hydro- graphiát írtam, hanem 143 oldalon át másról beszéltem: akkor sajnálattal kell constatálnom, hogy ez vagy tréfa vagy szándékos ferdítés. Komoly tudományos lapban, bocsánatot kérek, nem szokás az olvasókkal így iréfálni. Munkámat publi- kálása előtt kiváló tekintélyek olvasták, de czímét nem kifogásolták. Az elmondot- takkal, azt hiszem, sikerült kimutatnom, hogy t. bírálómnak e tárgyban külön véle- ménye van és hogy ezzel alighanem egyedül marad. T. bírálóm egyszerű kijelentésekkel bírál és a saját állítását nem tartja szükségesnek bizonyítani. Így pl.: arra, hogy az abrasio sokat elpusztít, de nyom nélkül semmit sem, egyszerűen csak ennyit mond: Ez merészen határozott állítás, Az indokolással adós marad. De nem tartja szükségesnek indokolni ezen kijelentéseket sem: "Bár a tömérdek szigethez sok szó fér. — cEgye- dül a Tátrát fogadhatjuk el liaszkorú szigetnek. Egy hosszabb idézet után csak ennyit ír: Helytelen következtetés.; Továbbá azt mondja : .Épen úgy nem áll az sem, hogy az áttörések a hegység tengelyére vagy a vízválasztóra mindig merőlegesek. Bocsánatot kérek, de én az ilyen kijelentéseket bizonyító ellenérvekül el nem fogadhatom. Egyszerű letagadással nem szokott az ember bizonyítani. Nagy baj az, hogy t. bírálóm hydrographiával nem igen foglalkozott és így nem méltathatja azon kérdéseket, a melyek tárgyalásával foglalkoztam. Ezekre nézve csak azt mondja, hogy általánosan ismert dolgokat bőven magyarázok és elunatkozik a szakember, míg a lényegeshez, a szerző véleményéhez ér. Tökélete- sen értem, hogy könyvemet olvasva, unatkozott, mert abban nem érdekelte más, mint a geologiai adatok. A ki pl. nem ismeri a törmelékkúpokra vagy az áttört völgyekre vonatkozó irodalmat, az nem tudja megitélni, hogy mi a régen ismert dolog e téren és mi az új? Mutatkozik-e a kutatás módjában és a tárgy felfogá- sában valami eredetiség vagy nem? Tapasztalható-e a haladás valamely kérdés megfejtésénél ? Hogy minduntalan az irodalomra hivatkozom, hogy bőven kivonatolok, az nem hiba, de erény; mert tudományos kérdéseket az irodalom ismerete nélkül nem lehet tárgyalni. Bárki megitélheti, hogy dolgozatom, daczára a sok olvasásnak, tel- jesen önálló és eredeti. Ha nem ismerném az irodalmat, bizonyára ezt vetnék sze- memre, úgy most csak az a baj, hogy sokat olvastam. T. bírálóm, a mint látom, nyelvész is, mert bántja a shozoványs szó, de higyje el, hogy ez sokkal jobb, mint az ajánlott ahordaléki; mert a mány-mény, vány-vény széltében használt főnévképzőkkel képzett szavak, mint pl. tud-o-mány, feladvány stb. elég jó magyar szók és ezek méltó testvére a hoz-o-vány is. A ki a Neumarkti, Kubini, Liptói, Turóczi és Zsolnai medenczéket mint tulajdonneveket kis kezdőbetűkkel írja; a ki ilyen magyar mondatokat ír: aA terü- let konfigurácziója a júrában nem változott meg (?), a Krétában is csak a masszivok fokozatos emelkedése következett be, utóbbival a Magyar-morva Határhegység és a Beszkidek mentén óriási depresszió járvas: az ne igyekezzék másokat helyes szó- képzésre, mondatszerkesztésre és helyesírásra tanítani. Ezek után nem csodálható, ha bizalmatlanul fogadom bírálata elején a kö- vetkező kijelentést: cA 159 lapos, 44 szép ábrával ellátott könyv egyike TÁRSULATI ÜGYEK, 61 a legkiválóbbaknak, a melyek a Lóczy-iskolából kerültek ki. Az is igaz, hogy az anyagi támogatásban olyan része volt a szerzőnek, a milyen nálunk ugyancsak ritkán adatik meg.s Az elmondottakból látható, hogy t. birálóm hiábavaló munkát végzett, mert dolgozatomnak még a tartalmát sem tudja megismertetni. E helyett tréfával és szócsavarással foglalkozik. Nem méltó ez a hang a cFöldr. Közlönyv-höz, de nem méltó Önhöz sem t. bírálóm, a kiben feltételezem az igazságszeretetnek azt a mér- tékét, a melyhez tudománynyal foglalkozó embereknél szokva vagyunk. Merem állítani, hogy a t. szerkesztő úr vagy dolgozatomat, vagy e bírálatot, vagy egyiket sem olvasta, mert máskülönben e bírálat közlését meg nem engedte volna és ez bizony nagyobb szerkesztési hiba, mint az, hogy én munkám tartalom- jegyzékében a Kis-Alföldet is a Vágvölgy alá foglaltam. Sóbányi Gyula. TÁRSULATI ÜGYEK. A magyarhoni Földtani Társulat 1906 február hó 7-én tartott közgyűlése. Elnök: ScHAFARZIK FERENxcz dr. másodelnök. Jelen vannak: BöcgkH Hugó, BöcgH János, BRauw Gyura, DÉcHny Mór, EMmszT KÁLMÁN, ENDREY ELEMÉR, GásPÁR JÁNos, GESELL SÁáwxpoR, GÜLL VILMOS, HoRusirzgy HENRIK, ILosvaxY LaJos, KaApré OTTOKÁR, KALECSINSZEY SÁNDOR, KAUFF- MANN KAMILLó, KoRmos TIVADAR, KRENNER JózsEr, Loczka JTózsEr, Lóczy LaJos, LÖRENTHEY IMRE, MARos IMRE, Noszky JEwxő, Papp KÁRoLY, PETRIK LaJsos, PosE- wIiTz Trvapag, Pgisz GyuLa, T. Roru LaJos, ROZLOZSNIK PÁL, STEINER SZILÁRD, GRÓF SZÉCHENYI BÉLA, SzorraGH TAMÁs, TAKÁTS BÁLINT, TIMKó IMRE, TOBORFFY ZOLTÁN, TRErIrz PÉTER, Tuzsos János, VaApász M. ELEMÉR, VARGHA GYÖRGY, ZIMÁNYI KáRoLrYv társulati tagok, PárrY MóR első titkár és GnRExa János pénztáros, Mint vendégek bold. ScHmIDT SÁNDOR családja, SCHAFARZIK FERENCZNÉ, dr. ÁLMÁSY GyógRGY s mások. . 1. Másodelnök az ülést megnyitva, sajnálattal jelenti be, hogy elnökünk, dr. KocH AwraL, egészségi állapota miatt a közgyűlésen nem elnökölhet, meg- nyitó beszédét azonban elküldötte neki s azt a következőkben olvassa fel : Tisztelt közgyűlés ! Társulatunk története ismét egy év tapasztalataival és tanulságaival lett gazdagabb, melyek a társulat tagjainak és barátjainak közvetítésével magát a társulatot is közelebbről érintették. Nekem, mint elnöknek kötelességem egy új évnek elején visszapillantást vetni a lefolyt évre és rámutatni azokra az eseményekre, melyek valamint azon belűl, úgy azon kívűl is, szaktudományunk fokozottabb előbbremenetelével kapcsolatosak. A rendesnél nagyobb mozgalomról társulatunk múlt évi életében nem 62 TÁRSULATI ÜGYEK. emlékezhetem ugyan meg; de a rendes kerékvágásban végbement mozgalmak sorából, miket a titkár úr van hivatva rendszeresen elősorolni, mégis egy- nehányat ki kell emelnem. Mindenekelőtt azt hiszem, hogy csak a közérzelemnek adok kifejezést, mikor ez ünnepélyes alkalommal nemes pártfogónk, GALANTHAI HERCZEG ESTER- HÁázY Mixrós dr. úr ő főméltósága iránt érzett mély tiszteletünknek és hálánk- nak adok kifejezést, ki társulatunk czéljait a mult évben is rendes évi ado- mányával hathatósan előmozdítani kegyes volt. Társulatunk tagjainak létszámában, sajnos, a mult évben is súlyos vesz- teségekről kell megemlékeznünk. Mindenekelőtt 1883 óta volt tiszteleti tagunk, RICHTHOFEN FERDINÁND BÁRÓ, a berlini egyetemen a földrajz nagyhírű tanárá- nak elhunytát fájlaljuk, kinek hazánk geologiájára és a geologia művelőire való mélyreható és maradandó befolyását kell különösen kiemelnem. Kiváló érdemeit Lóczy L. tisztelt tagtársunk fogja e közgyűlés folyamán, a nagy tudóshoz érdemes módon behatóbban méltatni, minek utána dr. BöcgH Hucó a tavaly előtt elhúnyt hazai jeles tagtárs: dr. ScHmIDT SáwpoR tanár feletti megemlékezését elmondotta volna. Társulatunk mult évi többi veszteségeiről szokás szerint a titkár úr fog kegyeletesen megemlékezni. Társulatunk beléletében mint igen fontos mozzanatot előre kiemelhetem azt, hogy a jelen közgyűlésnek jutott ismét az a buzdító feladat, hogy társu- latunk nagynevű néhai elnöke, dr. Szazó JózsEF tanár emlékére alapított sSZABó JÓZSEF EZÜST EMLÉKÉREM" -nek most már a 3-ik példányát odaitélje egy olyan kiváló érdemű hazai szaktudósnak, ki az utolsó 6 év lefolyása alatt szaktudo- mányunk köréből a legkiválóbbat produkálta. A közgyűlés folyamán ezen ügyre, mint annak egy külön tárgyára vissza fogunk még térni. De ezzel kapcso- latban ki kell emelnem azt az örvendetes tényt is, hogy társulatunk immár abba a kedvező helyzetbe is jutott, hogy a aSzazó JózsEr-Arapv-nak felgyűlt kamataiból, az emlékalapítvány kezelésére és felhasználására vonatkozó ügy- rend értelmében 1000 K-t eredeti geologiai kutatásoknak előmozdítására for- díthat és hogy erre hazánk derék geologusainak nemes vállalkozását pályázattal fölhívhatja. Igen fontos változás ment végbe a társulatunk kebelében fennálló föld- rengési bizottságra vonatkozólag is, a mennyiben ez eddigi működését a mult év végével lezárta és megszüntette, illetve más szakkörökre átruházta. Fenn- állása óta a magyarhoni Földtani Társulat földrengési bizottságát egyedül csak az a törekvés vezérelte, hogy a földrengések muló természetű jelenségei hely és idő tekintetében pontosabban megörökíttessenek, valamint hogy az oly ese- tekben, a mikor lehetséges, azon összefüggés kerestessék, melyet a földren- gések fellépte és a földkéreg tektonikája között gyanítottak. Régebben ugyanis a földrengéseket a geologia körében tárgyalandó jelenségeknek tartották; újabban azonban mindinkább a számító geofizikáéba utalják át őket. 1880 óta gyűjtötte a földrengési bizottság a hazánkban egészben véve csak gyéren mutatkozott földrengések statisztikáját egészen 1903-ig, a mikor TÁRSULATI ÜGYEK. 63 ezt a makroseismikus adatgyűjtést az erre a felettes miniszteriuma által fel- hívott m. kir. központi meteorologiai intézetnek adtuk át, mint olyan hivatalos intézménynek, mely a rendelkezésére álló, rendszeresen szer- vezett tudósítói kar révén erre a feladatra sokkal inkább hivatott, mint azelőtt mi, kik pusztán csak a nehézkes levelezésre voltunk utalva. Nem mulasztottuk el azonban, hogy az 1901. évi I. nemzetközi földren- gési conferentián Strassburgban ne képviseltessük magunkat és hogy azon a földrengési bizottság régebbi, bár szerény, de szakadatlan működését elő- adásban is be ne mutassuk. Ez időben sEMSEI SEMSExY ANDOR úr bőkezű támo- gatása folytán abba a kedvező helyzetbe jutottunk, hogy Strassburgban egy nehéz Boscn-féle ingapárt szerezhettünk be, a melyet a m. kir. Földtani Intézet kegyes pártfogása mellett ez intézet mély pinczéjében állíthattunk fel. Ezzel a földrengési bizottság földrengési observatoriummá alakult át. Ennek megtörténte után majdnem négy éven keresztül gyűjtöttük a földren- gési seismogrammokat, a melyek sorozatában nemcsak egy érdekes foglaltatik. KALECSINSZEY SÁNDOR és dr. EmszT Kármán lelkes tagtársaink szerkesztésével jelentek meg ezekről az adatokról a többnyire két havi kimutatások társula- tunk közlönyében. Fogadják ezért e tagtársaink, különösen pedig dr. Emszr Kármán úr, ki a készülékek közvetlen megfigyelését vállalta volt magára, ez alkalommal is társulatunk legjobb köszönetét. Utóbb, mintegy másfél év előtt azután, a földmívelésügyi m. kir. miniszte - rium kegyes támogatásával még egy VICcENTINI-féle Ír. készüléket is állítottunk fel, a mely azonban a mult év végeig teljesen rendbe nem volt hozható. A tavalyi III-ik berlini földrengéskutató nemzetközi érte- kezlet újabb változást hozott földrengési observatoriumunk számára. Ekkor történt ugyanis, hogy jeles geofizikusunk, dr. KövEszrGErmY Rapó tanár úr, igen tisztelt tagtársunk — ki már nehány év óta a földrengések elméletével foglalkozott, az Államok Nemzetközi Szövetsége részéről főtitkárnak választa- tott meg —, valamint továbbá, hogy ezen értekezlet kivánatosnak jelentette ki, hogy Budapest kedvező geographiai fekvésénél fogva (wmert minden rengés keletről jön) I-ső rangú seismologiai állomássá fejlesztessék. Midőn erre a tisztségre, valamint a létesítendő állomás vezetésére dr. KöÖVESLIGETHY Rapó úr vállalkozott, egyúttal azzal a kéréssel fordult társulatunk választmá- nyához, hogy fr. observatoriumunkat, illetve a fr. jelző készülékeket az új állomása számára engedné át. A nevezett tanár úr ugyanis a BoscH- és a VicEwTINI-féle készülékeken kívül még egy WiEcHExr-féle astatikus ingát is szándékozik felállítani, a mire a m. tud. Akadémia III. osztálya részéről na- gyobb pénzbeli támogatásban (5000 kor.) is részesül. Társulatunk választmánya szívesen egyezett bele készülékeink átadásába, annál is inkább, mivel eddigi működését a földrengések megfigyelése körül sohasem tekintette teljesnek és tökéletesnek, hanem csak hézagpótlónak és örömest adta át e működési kört dr. KövEsricernynek, mivel látta, hogy úgy a nevezett tanár, mint az oldala mellett működő két mathematikus és geo- fizikus teljes garantiát nyujtanak arra nézve, hogy ez az igen fontos ügy végre-valahára a neki legjobban megfelelő keretben intéztessék. Tehát ezentúl 64 TÁRSULATI ÜGYEK. a földrengések observálását nálunk nemcsak mellékesen és egyes erre ajánl- kozó tagtársaink önfeláldozó jóakaratából, hanem minden irányban erre külö- nösen hivatott, de egyszersmind hivatalos egyéniségek által fog végeztetni, mit nemcsak a választmány, hanem úgy hiszem, az igen tisztelt közgyűlés is csak megnyugvással fog tudomásul venni. A társulatunk tagjai részére évenkint rendeztetni szokott földtani ki- rándulások ügye a mult évben egy örvendetes esettel újra föllendült. Május hó 6-án és 7-én ugyanis Salgótarján vidékét, illetőleg annak geologiailag leg- érdekesebb pontjait volt alkalmunk a Salgótarjáni Kőszénbánya-Tár- sulat és a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű-Részvénytársaság helyi tisztviselőinek szíves vendéglátása és szakavatott vezetése mellett alapo- san megtekinthetni s így az elméleti geologiát a gyakorlatival párosítva, tudo- mányos ismereteinket ily módon tetemesen kibővíthetni. Nem mulaszthatom el ezt az alkalmat sem, hogy a fentnevezett társulatok központi vezetőségének, valamint helyi tisztviselőinek is, a kellemes és tanulságos tapasztalatokért, a mit a nevezett virágzó bányákon kívül és belől szerezhetni bő alkalmunk volt, hálás köszönetünket még egyszer ki ne fejezzem! Társulatunknak más tudományos egyesületekhez való viszonyában szintén fölmerült a mult évben nehány mozzanat, melyet röviden föl kell említenem. A mult évben ugyanis a Kolozsvártt tartott Mixó-ünnepély alkalmá- ból, melyre a társulat is meg volt híva, üdvözlőiratot küldöttünk ezen ünne- pély rendezőségének. A magyar orvosok és természetvizsgálók mult évi augusztus 27—30-án Szegeden tartott XXXIII. vándorgyűlését Lóczy tisztelt tagtársammal, mint abban résztvevők, társulatunk nevében üdvözöltük; magam a természet- tudományi szakosztályt cA hazai geologia haladása a mult század második felébenv czímű előadásommal megnyitottam volt s ebben természetesen tár- sulatunk működését és hatását is méltóan kiemeltem. A tavalyi cExposition universelle de Liéges kebelében tartott cCongrés international des Mines, de la Metalurgie, de la Mécanigue et de la Géologie appliguéesna társulatuuk tagjait is meghívta volt résztvételre ennek V. sectiójába, melynek tárgyaiként ki voltak tűzve: a) a szénteknők tektoni- kája; b) üledékes képződmények ; c) éreczfekhelyek és d) hydrologia. Nincs tudomásom arról, hogy társulatunk tagjai közül vett-e részt valaki a bizonyára érdekes tanácskozásokban, a melyeknek eredményeiről egyelőre mit sem közölhetek. A nemzetközi geologiai congressus az idén Európán kívül, Mexikóban fogja megtartani a három évenkint szokásos nagygyűlést, mely- nek kezdete szeptember 6-ika táján lesz és nyolcz napig fog tartani. Meg- kaptuk erre vonatkozólag a rendező-, illetve végrehajtó-bizottságnak (elnöke: José G. AavrrERa, Direeteur de VInstitut Géologigue National és főtitkára : EzEzourEL ORDONEZ, sous-Directenr de IInst. Géol. Nation.) I. és II. circulareját, melyekben a rendező- és végrehajtó-bizottság tagjainak névsora, valamint a congressus előtt, közben és után rendezendő nagyon változatos geologiai ki- rándulások tervezete van közölve. TÁRSULATI ÜGYEK. 65 A kik társulatunk tagjai közül netán közelebb érdeklődnek mindezek iránt, azoknak a congressus említett körözvényeit figyelmükbe ajánlhatom. 9. Másodelnök e közgyűlés jegyzőkönyvének hitelesítésére dr. SZONTAGH Tamás és Timkó IMRE urakat kijelölve, felkéri dr. BöckH Hugó bányatanácsos, főiskolai tanár urat. hogy emlékbeszédét dr. ScHmipT SánpoR műegyetemi ta- nár, társulatunk rendes és választmányi tagja, titkára, majd alelnöke felett tartsa meg. (Az emlékbeszédet a következő füzetben közölni fogjuk. Szerk.) 3. Másodelnök fölkéri dr. Lóczy Lasros egyet. tanár urat, hogy emlék- beszédét BÁRÓ RICHTHOFEN FERDINÁND berlini egyet. tanár, társulatunk tiszte- leti tagja fölött tartsa meg. (Az emlékbeszédet a következő füzetben közölni fogjuk. Szerk.) 4. Másodelnök fölkéri az első titkárt, hogy tegye meg jelentését. Titkár a következő jelentést terjeszti elő : Tisztelt közgyűlés ! Egy évi működésünk után újra itt állunk a t. közgyűlés előtt, hogy be- számoljunk Társulatunk ez évi tevékenységéről. Rövid idő egy csendes mun- kában eltöltött év, sok változatosságot alig várhatunk tőle. A lefolyt év külö- nösen azok közül való, a melyek Társulatunk életében alig mutatnak fel nevezetesebb mozzanatot. Mert nem tekinthetjük ilyennek, hanem csak köte- lességnek azt, hogy a lefolyt év egyike volt Társulatunk legtermékenyebb esztendejének. 6 szakülésünkön 16 előadó 17 eredeti értekezést mutatott be, még pedig 1fj. Aradi Viktor Böckh Hugó . Gorjanovié-Kramberger D. Horusitzky Henrik Kadié Ottokár Kormos Tivadar Lackner Antal Lörenthey Imre Mauritz Béla Melezer Gusztáv Pálfy Mór Papp Károly Prinz Gyula Sigmond Elek Szádeczky Gyula Toborffy Zoltán 1 összesen Ü72E8 JE8 SE ESÉS S TELS EE EN TÉSRE TEL ESNE ES Választmányunk ezenkívül 5 rendes és 1 rendkívüli választmányi ülésen intézte Társulatunk ügyeit. Közlönyünk a lefolyt évben terjedelemre túlhaladta az előző évfolyamok mindenikét, mert a mutatóval együtt 38 ív terjedelemben jelent meg. Feles- leges mondanom, hogy oly eredmény ez, milyet a hasonló eszközökkel működő Földtani Közlöny. XNXVI. köt. 1906. 9 66 TÁRSULATI ÜGYEK. társulatok alig mutathatnak fel. S hogy a Közlöny terjedelmét jobban nem növelhettük, az nem rajtunk és munkatársainkon, hanem egyedül Társulatunk szerény pénzügyi helyzetén múlott. Az év tavaszán végre megjelent dr. SrauB MóRricznak a a(Cinnamomum nem történetes eczímű monografiája, 18 ív terjedelemmel, 2 térkép- és 26 tábla- melléklettel, melyet díjtalanúl küldöttünk meg tagtársainknak. Ezenkívül szintén díjtalanul megküldöttük még tagtársainknak a m. kir. Földtani Intézet kiadványaiból a következőket : a m. kir. Földtani Intézet Évi jelentését 1904-ről 19 ív terjedelemmel ; a m. kir. Földtani Intézet Évkönyvéből : XIV. köt. 2. füzetét — dr. Papp KáRory: Heterodelphis leiodontus nm. f. Sopron vármegye mioczén-rétegeibóől, 2 ív terjedelemmel és 2 tábla-melléklettel. XIV. köt. 3. füzetét — dr. Böckn Hucó: A gömörmegyei Vashegy és a Hradek környékének geologiai viszonyai, 12 ív terjedelemmel és 8 tábla- melléklettel. XIV. köt. 4. füzetét — ifj. báró Nopcsa FEREwxcz: (Gyulafehérvár, Déva, Ruszkabánya és a romániai határ közé eső vidék geologiája, 10 ív terjede- lemmel és 1 tábla-melléklettel. Ezek szerint tehát 88!., ív önálló szakmunkát 81 tábla-melléklettel jut- tattunk tagtársaink kezébe. Ezeknek a kiadványoknak már a postai szétkül- dése is felemészti a tagsági díjaknak egy tekintélyes részét. A nyomtatványokon kívül kirándulás rendezésével is alkalmat óhajtot- tunk nyujtani tagjainknak arra, hogy ismereteiket a helyszínén is gyarapítsák, ezért május 6—7-én Salgótarján környékére rendeztünk egy minden tekintet- ben fényesen sikerüit kirándulást. Azért, hogy e kirándulásunk oly élvezetes és tanulságos volt, a salgótarjáni köszénbánya r.-t., nemkülönben a rima- murány-salgótarjáni vasműipar r.-t. vezérigazgatóságának és salgótarjáni bánya- igazgatóságárak tartozunk hálás köszönettel. Alaptőkénk a lefolyt évben 380 K-val növekedett s ebből 100 K-t annak köszönhetünk, hogy az igen tisztelt Elnökünk eddigi 200 K-ás alapítványát 300 K-ra emelte, míg 280 K-t a forgó tőkéből csatoltunk az alaptőkéhez. Tagjaink számának állására térve át, jelenthetem, hogy a lefolyt év e tekintetben is elég kedvező volt. 21 új rendes tagot választottunk, kilépett vagy kitörültetett a tagok sorából 5. Utolsó közgyűlésünk óta a halál 5-öt ragadott ki sorainkból. Így tehát tagjaink száma a múlt évi 309-el szemben az év végével 320 volt, a kik között van 1 pártfogó, 8 tiszteleti, 10 levelező, 12 pártoló, 30 örökítő és 259 rendes tag. Ezenkívül volt még 50 előfizetőnk és 4 levelezőnk. Elhunyt tagjaink a következők: báró RICHTHOFEN FERDINÁND egyet. tanár Berlinben, a kit 1883-ban választott meg társulatunk tiszteleti tagjának s a kiről mai közgyűlésünk során Lóczy tagtársunk már bővebben megemlékezett. 1875 óta volt buzgó tagja társulatunknak BÁrHogY NáwpoR főigazgató, ki a múlt év októberében húnyt el Budapesten. BárHorvY NáwpoR a budapesti tanárvilágnak egyik legrégibb s általánosan tisztelt tagja volt. 1838 május 22 én Budapesten született. Hajlandósága elein- TÁRSULATI ÜGYEK. 67 tén a művészet felé vonzotta, tehetséges festő volt, Barabás tanítványa. De nemsokára, 1857-ben, tanítói pályára lépett. Ez időtől kezdve minden perczét a tanítás ügyének szentelte. Tanári működésének javarésze a belvárosi reál- iskolában telt el. Egyike volt az intézet első magyar tanárainak. Ney Ferencz halálával, 1889-ben, ő lett az intézet igazgatója. Igazgatósága alatt az intézet élete új lendületet vett, melynek tavaly előtti jubileuma alkalmából a király a tankerületi főigazgatói czímet adta neki. A múlt évben lépett csak tagjaink sorába BRANDENBURG KÁROLY máv. fő- mérnök s a halál már is kiragadta sorainkból. Kusz Avporr kanonok, a magyar premontrei-rend feje, csorna-premontrei prelátus, társulatunknak 1880 óta rendes, 1886 óta örökítő tagja volt. Igen nagy tevékenységet fejtett ki a premontrei rend érdekében, számos tudomá- nyos czikket és értekezést is írt, részint fizikai irányúakat, de részben termé- szetrajziakat is. Így felemlítendő az 1875-iki szombathelyi értesítőben megjelent értekezése: A világegyetem, a naprendszer és a föld keletkezése, valamint Szombathely monografiája, melyet a magyar orvosok és természetvizsgálók 1880-ban Szombathelyen tartott nagygyűlésének megbízásából írt. CzáRÁN Gyura, aradmegyei földbirtokos, a lelkes turista és barlangkutató 1906 január 5-ikén halt el az aradmegyei Menyházán 59 esztendős korában. Társulatunknak 1895 óta volt rendes tagja. CzáRÁN mintegy 15 esztendő óta kutatta a Biharhegység barlangjait s a Körösök forrásvidékét; Biharfüred és Menyháza vidékén utakat csináltatott és azokat a fürdőző közönség kirándulásait megkönnyítendő, útjelzésekkel látta el. Dr. PerHó Gyurával és Szápgzczgy Gyurával jó barátságban lévén, ezek geolo- giai fölvételeit sok tekintetben támogatta. Az Erdélyi Kárpát-Egyesület részére végrendeletileg 6000 koronát hagyott. Nyugodjanak békével ! Jelentésem befejezése előtt kedves kötelességemnek tartom megemlékezni azokról is, a kik Társulatunk ügyeit szellemileg és anyagilag előmozdították. Mindenekelőtt a nagymélt. m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter úrnak és pártfogónknak, galantai herczeg EsTERHÁzY Mixnós úr ő főméltóságának tar- tozunk hálás köszönettel a szokásos évi segélyért, melyben Társulatunkat ré- szesítik. Köszönettel tartozunk továbbá a nagymélt. m. kir. földmívelésügyi miniszter úrnak a m. kir. Földtani Intézet kiadványaiért, valamint BöcEH Jáwsos min. tanácsos úrnak, a m. kir. Földtani Intézet igazgatójának, a ki Tár- sulatunk ügyeinek felsőbb helyen is mindig lelkes szószólója volt s úgy neki, mint KRENNER JózsEF udv. tanácsos, egyet. tanár úrnak, az üléseink számára rendelkezésünkre bocsátott helyiségért. Végül legyen szabad a magam részéről őszinte hálás köszönetemet kifejez- nem mindazoknak, a kik feladatom teljesítésében mindig hathatósan támogattak. 5. A közgyűlés a titkár jelentését tudomásul veszi. A titkár bejelenti a közgyűlésnek a választmány azon ajánlatát, Tas a SzaBó-alap kamataiból a közgyűlés 600—800 koronát tűzzöu ki nyilt pályá- zatra és 200 koronát fordítson megbizásokra. A közgyűlés a választmány ajánlatát egyhangulag elfogadja. 68 TÁRSULATI ÜGYEK. 6. Titkár felolvassa a múlt évben kiküldött pénztárvizsgáló-bizottság jelen- tését, a mit a közgyűlés tudomásul vesz és a pénztárosnak a felmentést megadja. 7. Pénztáros előterjeszti a következő pénztári jelentést és az 1906. évi költségvetést. PÉNZTÁRI JELENTÉS a magyarhoni Földtani Társulat 1905. évi pénztári forgalmáról és vagyonának állásáról az 1905. év deczember hó 31-én. I. Forgó tőke. a) Bevétel: Előirányzat Tényleges bevétel 1905-re 1905-ben 1. Pénztári áthozatal 1904-ről .. 5390kor.41 fill. 5390 kor. 41 fill. 2. Országos segély 1905-re 2000 c — c 2000 c — a 3. Hg. EszTERHÁZzY MIxLós pártfogó díja 1905-re "érett "ad raz 840 e EZT a S40 c — ea 4. Alaptőke kamatja 1170 a — a 1252" 4727 a 5. Forgó tőke kamatja — -. ua st 107 c — e 6. Hátralékos tagdíjak 50 c — a 279 a 05 a 7. Tagdíjak 1905-Te22é 2. s elt A o 0900-as ta EDDOZTL LÁZBAN 8. Előfizetők 1905-re ... 0 350 c — a 454 a 70 a 9. Biladott kiadványok! CA ee tte 00 Se TGGEzz MZ2ZAEK TO sVégyesek? "eket SSE 20 c — a 100 c — ua TLSATAPÍGY LEGY 0 Kt tetESt ENE ÉSÁNRRRRÉÉ KÖVES — c — a 100 c — a Összesen 11870 kor. 41 fill. 12982 kor. 85 fill. b) Kiadás : Előirányzat Tényleges kiadás 1905-re 1905-ben 1. Földtani Közlöny .. .. ... 5500 kor. — fill. 5224 kor. 63 fill. 2. A m. kir. Földtani Intézet évi- jelentésének különlenyomata. 600 a — a 331. a 424 3. Tisztviselők tiszteletdíja 1400 a — a 1400 a — a Álmok jutalotnatjai etesen teststsktő 50 a — a 50 a — a 5. Szolgák jutalomdíja .. ... 360 a — Ja 300 "-ú/— a GZ Bostakölt8ém ser Szat iz Msat Bert á DOL da lg 444 c 62 a 7. Irodai és vegyes kiadások . .. 400 a — a 390 a 53 (4 8. Dr. SrauB MóRicz munkájának kiadásához" / Ezaz tet sztk z5009éS E 2505 c — ua 9. Alaptőkéhez csatolandó... ... 400 c: — a 380 c — a 10. Előre nem látott kiadások... ... 260 a 4l a — a — a 11. Forgó tőke maradványa mint egyenleg .-e" 212. ESEMERRÁTS — a — a 1896. 05. a Összesen ... 11870 kor. 41 fill. 12982 kor. 85 fill. TÁRSULATI ÜGYEK. 69 II. A társulat vagyona 1905 végén: HENÁTK OKOK ENE EE e ZEN VSS2980 körn 2. Dr. SzaABó- srdátibn e RSMTE ZN E e ng z E SOVONMEGEESÉÉT 3. Dr. SzaBó-emlékalap kezet KZB VM BAT AT Ő KELSZ OB: ALTSÁÁT Va A HoTrSó töke maradványa c 2 0 22 1896 a 65 a Összesen 43575 kor. 09 fill. Budapesten, 1905 deczember hó 31-én. GREXxA János, pénztáros. Dr. ILosvax LaJsos s. k., PETRIK LaJos s. k., dr. SzorragH Tamás s. k., mint a közgyűlés részéről kiküldött pénztárvizsgáló-bizottság tagjai. Költségvetés 1906-ra a) Bevétel : 1. Pénztári áthozatal 1905-ről.. ... .- --- - --- 1896 kor. 65 fill. 2. Országos segély 1906-ra 6... 23 2000 a — ua 3. Herczeg EszTERHÁZY MIKLÓS pártfogó díja 1906-r: ran SÁ0 u — a AAA ptA KC KAMATA zel Nt ezel közüy zés zs] tazz T200NaN —— A EEOTSONOKEJKATNa b] aze kg Ea ez e 50 ( — u 6. Hátralékos tagdíjak to 4 AZ EASY A éN 50 u — a 7. Tagdíjak 1906-ra NET NET GE TAL S E E St, 2000£ e 4 SZABÓ HZETOKSÜJ0OB-T AL e 9 fs ágat Ea léssz Say 350 u — a DS ENAdotttkiadványok e sei yed ze egi eza sz 100 ú — 4 TO RVSEYESEk Set Seg EE gzz otátzset esete szösz keteze a zzz 20 4 — a Összesen 8506 kor. 65 fill. b) Kiadás. Tá köldítani IKÖZLÖnyE s Test eme sz --- 5000 kor. — fll. 2. M. kir. Földtani Intézet Etóvi feléntésánekő fállám lenyomata KENT Set a kele 700 ae Sisztvasélök tiszteletdíja 4-— 222 0 -20 5 ui 1400 a — a A TETOK utalo díjat meze zá em Z zzz ez E 50 a — a ANSzolgákájútalomaíjat a s én ez 1EZÁN -2zhyzze tiszt 360 c — a GMEOBTAKO LSE CENSEO KEEN TS EE HVT Se 7. Irodai és vegyes Tradások CU VE EE 400 a — a To Előrermnem látottkiadások 22 "edzem — 96 c 65 a Összesen — 8506 kor. 65 All. 8. Elnök a pénztárvizsgáló-bizottságnak köszönetet mondva, a jövő évi pénztárvizsgálatra fölkéri dr. ILosvax Lagos, PETRIK [AJos és dr. SZONTAGH Tamás urakat. 9. Elnök bejelenti, hogy a magyarhoni Földtani Társulat ma harmad- szor van abban a kellemes helyzetben, hogy a felejthetetlen egykori elnöke : 710 TÁRSULATI ÜGYEK. Szasó Józser emlékére alapított ezüstérmet kiadhatja annak a munkának ki- tüntetésére, mely a lefolyt 6 évben magyar szerzőtől, avagy esetleg külföldi szerzőtől is, de honunkra vonatkozólag megjelent és tudományos értéke által legjobban kimagaslik. Az ennek megitélésére kiküldött szűkebb bizottságnak ezúttal nehéz volt a feladata, a mennyiben a mineralogia, petrographia, ideértve a bányageolo- giát is, főleg azonban a stratigraphia és paleontologia köréből több olyan elsőrangú munka merült fel, a melyek bármelyikét habozás nélkül lehetett volna társulatunk eme legmagasabb elismerésében részesíteni. De végre is leg- jobban kötötte le a bizottság figyelmét egy munka, mely bizonyos természeti jelenségek egészen új nemét állapította meg és a mely ezek bemutatásával egészen új és töretlen utakon járt. KALzEcsiÓszgvY SÁáNnpok igen tisztelt tagtársunknak ez az a munkája, mely a Szovátai meleg és konyhasós tavakról, mint természetes hő- accumulátorokróls; szól. KarEcsrxszeYr e munkájában — a mint tudják — oly meglepő eredményekhez jutott, melyeket a tudományos világ mindenfelé a legnagyobb elismeréssel fogadott és sok helyen külön előadások vagy egész terjedelmében való ismertetések tárgyává is tette. Munkája által figyelmessé téve azután másutt is találtak hasonlóképen a naptól többé-kevésbbé felmelegedő sósvizeket és felfedezését azóta részint ő maga, részint pedig mások már több mint egy irányban gyümölcsöztették is. KaArEosixszky SáspoR munkája tehát fényesen állotta ki a kritikát s így méltán szolgál rá társulatunk részéről a Szazsó Józser-emlékéremmel való kitün- tetésre ! És most igen tisztelt tagtársam és kedves barátom: KALECSINSZEY SÁNDOR, lépj elő, hogy Neked a magyarhoni Földtani Társulat nevében a SzaBó JózsEF- érmet átadhassam. Fogadd kegyelettel, visszaemlékezve bold. egykori elnö- künkre, kinek nevét ezen érem viseli, de fogadd egyszersmind szeretettel is, a mennyiben a Földtani Társulat osztatlan elismerése kapcsolódik hozzá. Szívemből szerencsét kivánok Neked e szép emlék elnyeréséhez és kivánom : legyen Neked megadva, hogy hazai irodalmunkat még sok szép ered- ménynyel gyarapíthasd ! A közgyülés az elnök előterjesztését magáévá téve, a SzaABó-érmet egy- hangúlag KarEcsixszeY SáwspoRnak adja, a ki a kitüntetésért hálás köszöne- tet mond. 10. A napirend véget érvén, elnök az ülést berekeszti. Szakülés. 1906 január 3-án. Elnök: dr. KocH ANTAL. Előadások. 1. Tuzsos Jásos kivonatosan és előzetes közlés gyanánt ismerteti a Bala- ton fossilis flórájára vonatkozó sAdatok a Balaton fossilis fiórájának ismere- téhezs czimű dolgozatának készen levő részleteit, különösen pedig a Lóczy TÁRSULATI ÜGYEK. 71 Lasos egyetemi tanár által a Balaton-bizottság részéről meghatározásra átadott fakövületeket. A dolgozat bevezetéséből előadó ismerteti ama álláspontot, hogy a fossilis növényi részek meghatározásában főleg a recens flora viszonyaira kell tekin- tettel lennünk. Stratigraphiai s más megállapítások szempontjából a geologia czéljaira is csak az olyan fossilis növény vagy növényrészlet nyujthat értékes adatokat, a mely a recens növényekre megállapított módszerek szerint van meghatározva. Az ily módon tüzetesen meghatározott olyan fossilis növény vagy ennek egy részlete, a mely biztosan valamely recens genushoz sorozható, az illető genus neve alatt volna leírandó; ha pedig csak hasonlóság mutatható ki a kettő között, de az összetartozás nem biztos, úgy az illető genus neve alatt ugyan, de citesv raggal és ha a kövület pontosan leírható s jellemezhető ugyan, de egyik recens genushoz sem csatolható, úgy mint új genus írandó le (pl. walcivia). Ha ellenben a meghatározandó fossilis növényi rész oly rossz állapotban van vagy egyáltalán oly kevés támpontot nyujt a meghatározáshoz, hogy azt félreismerhetetlenül leírni nem lehet, úgy az nem tarthat igényt a tudományos elnevezésre. Az ilyeneket előadó leírás és rajz kiséretében ugyan, de egyelőre számozással jelezte dolgozatában. A balatoni fossil-fák közül sikerült előadónak meghatároznia Magno- lites silvatica új fajt, a mely a Rátót—Öskű vidéki, a Kádárta, Márkó, Dudar és Herend környékén, valamint Szápár és Csetény között s Felsőgalla és Vér- tessomlyó között, fiatal harmadkori kavicsban gyűjtött, 12 drb kövületben van képviselve s így a Balaton nevezett részein elterülő kavicsréteg eredetének helyén mindenesetre kiterjedt erdőségeket alkotott. Ezenkívül behatóan jellemezhető volt a Geltites Kletnii, a mely a Sümeg vidéki kavicsrétegből ered. A szövegben és rajzban a lehetőségig ismertetett, Városlőd környékéről származó 2. számú és a péti szőlők kavicsrétegéből eredő 3. számú kövület finomabb strukturája nem volt megállapítható. Az utóbbi kövületben gombafonalak s bakteriumok is előfordulnak. Ismertette továbbá előadó, hogy a Balatonkövesd vidékéről származó kövület valamely araucarites gyökere és ugyancsak araucaritesre ismert az Almádiból származó kövületben is. A balatonkövesdi példány az Araucarites Schrollianus-typushoz áll a legközelebb és ugyanide tartozó araucurites-tör- zseket gyűjtött BöcxH János m. kir. földtani intézeti igazgató is a Pécs mel- letti Kővágószöllős vidékéről. — Az almádii permi homokkőből gyűjtött kö- vület az Araucarites Rhodeanushoz sorozható, valamint ahhoz az araucarites- hez, a mely ullmannia-lombozattal kapcsolatosan Ilmenau vidékéről van ismer- tetve. Eme araucaritesek legtömegesebben a permből ismeretesek, az irodalom szerint azonban szórványosan a fiatalabb rétegekben is előfordulnak. — Az A. Rhodeamats-fajt GöPPERT a productiv carbonból említi. Dóczy LasJos nagy örömmel hallgatta dr. Tuzson János úr előadását; különösen az szolgált a hallottakból nagy megnyugtatására, hogy a Balaton melléki ú. n. grödeni homokkő legmélyebb és legmagasabb részeiből származó növénytörzsek araucarites-maradványoknak bizonyultak. Felszólaló ugyanis rétegzeti és telepedési tapasztalatok alapján arra a nézetre jutott, hogy a ve TÁRSULATI ÜGYEK. Balaton melletti vörös homokkő nem triaszkorú, hanem a perm-systemát kép- viseli. A felolvasó úr eredményei igazolták az ő más irányban megállapított következtetéseit. Bőcgn János a fentebbi felszólalásra megjegyzi, hogy bár tiszteli más- nak a nézetét, a maga részéről a hallottak ellenére sem merné mind a homok- köveket és conglomerátákat, melyek a Balaton mentén oly hosszú vonalon a werfeni palák alatt napfényre jutnak, oly általánosan permbelieknek nézni, mint ezt dr. Lóczy Lasos úr teszi. Reá utalván a szomszédos pécsi hegységre is, figyelmeztet, hogy ott a nagy araucariakat és felső-permbeli növényeket tartalmazó homokkövek és palák képezte lerakodásra még egyéb képződések is következnek a werfeni palákig. Így nevezetesen a verrucanonak mondott durva conglomerát, melyet felszólaló már az alsó-triaszhoz számít, bár ebben is talált még araucaria-rész- leteket, de már csak igen gyéren és kis, igen kopott, nyilván gördült darab- kákban; e verrucanora pedig ott még azonfelül az elég vastag és kövület- mentes, úgynevezett szt. jakabhegyi homokkő települ. Lóczy Lasos megjegyzi, hogy a Balaton mellett fokozatos átmenetet a vörös homokkőből a werfeni rétegekben sehol nem látott; ellenkezőleg a kettő között mindenütt nagyon éles határt, sőt nem egy helyen discordans viszonyt figyelt meg, a mi nézete szerint szintén a két képződmény különválasztandó- sága mellett szól. Böcgn János erre röviden megjegyzi, hogy még az említett discordantiák sem ingathatnák meg fentebbi véleményében, mert ha még elfogadja is az araucuri-leleteket tartalmazó homokkőrészletnek permbeli voltát, az említett discordantia, mely a bakonyi triaszban nem meglepő s elvégre tisztán localis tünemény is lehet, még mindig nem birhat oly jelentőséggel és döntő befolyás- sal, hogy a Balaton melléki összes szóban forgó homokköveket az eddig hal- lottakra permbelieknek nézze. 2. AckER VIkroR cAdatok a .Szepes-Gömöri-Erezhegység geologiájáhozs czímű felolvasásában ismertette a Rozsnyó, Csetnek és Pelsűcz közötti vidék geologiai viszonyait s e mellett részletesebben tárgyalta a geologiai vagy ipari szempontból értékesebb kőzeteket. A terület alkotásában következő kőzetek vesznek részt: 1. Ó-palgozoos metamorph sedimentek. 2. Carbonkorú homokkövek, palák és mészkövek. 3. Permguarczitok és conglomeratok. 4. Triaszkorú kőzetek. 5. Pliocen, diluvialis és alluvialis lerakodások. 6. Glaukophanit (metam. diabas). 7. Porphyroid. Ezek közül ipari szempontból legfontosabbak a carbonmészkövek. Így a Csetnektől nyugotra fekvők, melyek közelében vannak a Vashegy— Jolsva— Ochtinai magnezitvonulatok, igen metamorphozáltak s így valószínűnek lát- szik, hogy bennök magnezitkutatás eredménynyel járhat. Csetnektől keletre TÁRSULATI ÜGYEK. 1183 szintén carbonmészkövekben egy manganvasércztelér húzódik át, a mely egy közelében levő glaukophanit- (metam. diabas) kitörésnek köszöni lételét. A carbonkőzeteken kívül geologiailag igen érdekesek a felső triaszmész- kövek, a melyekben számos barlang van, nevezetesen : a Szalánka-lyuk, Csengő- lyuk, Macska-lyuk, Szűk-bánya, Bonyik-lyuk, Csikréti barlang, Ludmilla-bar- lang; ezenkívül e területen a mészhegységekre jellemző összes tektonikai kép- ződmények is láthatók. A vidék tektonikájáról is beszélt röviden előadó s ezenkívül magyará- zatát adta a Szepes-Gömöri-Érezhegység vaséreztelepei képződésének is. Sze- rinte ezek nem valamely kőzetfajhoz vannak kötve, hanem egy nyugatról- keletre vonuló, körülbelől 50 Km: hosszú hasadékrendszerhez, a melyen fel- tódult erruptiv kőzetek, nevezetesen granit, guarzporphyr és diabas contact hatása és postvulkani hatása hozta létre ezen ércztelepeket. 3. Dr. Fiarowsxki Lasos cA kristályalakok axonométriai mintái czímen kiszámított, megszerkesztett és jobbadán kartouból elkészített részle- teket mutatott be, a melyeken a kristály rakodását meghatározó határlapot vagy határlapok összetartozó kévéjét a tengelysíkok foglalják össze. Így a hexaédronnak négyzetlapjával befejeződő 6-od, az oktaédron, az egyszerű öt- szöges tizenkettes 8-ad, a 48-asnak 48-ad rakodékát, a négyszöges trapezoédron 8-adát és másokat jobbadán úgy elkészítve szemléltette, hogy a részletek meg- felelő sík tükrök szögletében symmetriájuk esetén n—1-szer ismétlődve egész alakban tűntek föl. Látni lehetett iker-képződéseket és combinatiókat is, a leg- többjét a kartonlapok kiablakozásánál fogva vezértengelyeikkel. Alkalmas tükör- fülkébe csusztatott üveglappal, fémlemez lépcsőzetével, sőt a szükség szerint más-más színű egyenes fonalak fel- vagy eltüntetésével a kristályalak rakodá- sának változatai tűntek elő. Választmányi ülések. 1906 janmárius hó 3-án. Elnök dr. KocH ANTAL. Rendes tagnak választattak : MaRos IMRE műegyet. tanársegéd Budapesten (aj. dr. SCHAFARZIK F.). Noszxkv JEső tanárjelölt Budapesten (aj. dr. SzorvraGH T.). STEINER SZILÁRD egyet. tanársegéd Budapesten (aj. dr. KRENNER J.). A választmány elfogadta a csereviszonyt a Bureau of Geology and Mines-el Rollában (Missouri) és a Société Geologigue Mexicaine-el, tudomásul vette, hogy dr. KövEsriGErHY Rapó egyet. tanár, a Társulat földrengésjelző műszereit elismervény mellett átvette és azokat a Nemzeti Múzeum pinczehelyiségében állította fel. A választmány ajánlani fogja a közgyűlésnek, hogy a SzaBó-alapból 6—800 koronáig nyilt pályázatot hirdessen s 200 koronát megbízásokra for- dítson. Végül tudomásul vette és elfogadta a választmány a SzaABó-érem oda- itélése ügvében kiküldött bizottság véleményes jelentését és ennek alapján 74 TÁRSULATI ÜGYEK. ajánlani fogja a közgyűlésnek, hogy a SzaáBó-éremmel KALECsSINSZEY SÁNDORt, a m. kir. Földtani Intézet fővegyészét tüntesse ki. 1906 januárius 31-én. Elnök: dr. KocH ANTAL. Örökítő tagnak választatott INBREY BÉra ajánlatára gróf ZSELÉNSZEY RÓBERT Budapesten. Felolvassa a titkár a pénztárvizsgáló-bizottság jegyzőkönyvét, mely- nek alapján a választmány a maga részéről a pénztárosnak a tölmentést meg- adja. Azután tudomásul veszi az 1905. évi pénztári jelentést és megállapítja az 1906. évi költségvetést. Az 1906. évi pénztárvizsgáló-bizottságba dr. ILosvax DLasos, PETRIK LaJos és dr. SzorvracGH Tamás urakat kéri föl. Kapcsolatban ezzel a másodelnök, mint a földrengési bizottság előadója, bejelenti, hogy a bizottság számadásait is átvizsgálta a pénztárvizsgáló-bizottság s azt 332 korona vagyonnal rendben találta. Végül megállapította a választ- mány a közgyűlés napirendjét. JEGYZŐKÖNYV a Szabó-emlékérem ügyében kiküldött bizottság 1905 deczember hó 30.-án tartott üléséről. Jelen vannak dr. SCHAFARZIK FERENCZ, a Magyarhoni Földtani Társulat másod- elnökének elnöklete alatt GESELL SÁNDOR, HORUSITZKY HENRIK, dr. ILosvaY LaJos, dr. KRENNER JózsEF SÁNDOR, dr. Lóczy LaJos választmányi tagok, és dr. PAPP KÁRoLY rendes tag. Elnök üdvözölvén a teljes számban megjelent bizottsági tagokat, az ülés jegyzőkönyvének vezetésével PAPP KÁRoLYt bizza meg. Elnök elrendelvén a Szabó emlékérem ügyrendjének felolvasását, ennek meg- történte után megállapítja, hogy az ügyrend értelmében jelen bizottság föladata az 1900. évtől 1905 junius végéig megjelent hazai tárgyú, illetőleg magyar-horvát szer- zők geologiai körű munkáinak a megbirálása és ezek közül a legjelesebb munka szerzőjének kitűntetésre való ajánlása. Elnök ezután az ásvány-földtani szakcsoport sorrendjében fölkéri a bizottsági tagokat, hogy az érdemes munkákat terjesszék elő. Az egyes szakcsoportok előadói erre a következő előterjesztéseket teszik : I. A kristály- és ásványtan köréből 23 dolgozat jelent meg az elmult hat évben, s ezek közül MELczZER GuszrTAv 7, ZIMÁNYI KÁROLY 4, MAuRirz BÉLA 3, To- BOBFFY ZOLTÁN 2. LIFFA AURÉL 1 munkát irt. Kiválnak e téren MAuRirz: Ujabb adatok aporkurai pyritről, — MELczER: Adatok az albit pontosabb ismeretéhez — s az Urvölgyi aragonit — és ZImáNYI: Svédországi zöld apatit — czímű munkái. II. A kőzettanból 20 munka jelent meg, a melyek között SCHAFARZIK FE- RENCZ 5, SZÁDECZKY GYULA 3, BöckH Hugó 3 és PÁLFFY Móg 2 munkával szerepel. Kiválik ezek közül BöckH Hugó Geologiája, a melynek megjelent I. kötete a pet- rografia újabb nézeteit átülteti a magyar irodalomba, s valóban hézagpótló munka. Alapvető munka továbbá kőzettani részében is KocH ANTALNAK Az erdélyrészi medencze harmadkori képződményei czímű monografiája, a melynek a neogén csoportot tárgyaló része a kitörésbeli képződményekkel is foglalkozik. TÁRSULATI ÜGYEK. 10. A szerző kiváló érdemeit különösen emeli az, hogy az elmult évtizedekben a legtöbb modern petrographiai vizsgálatot ő maga végezte. III. Az ásvány-földtani chemia kevésszámú, de figyelemreméltó érteke- zéssel tünik ki. A mai napság nagy zajt keltő rádioaktivitás is szóba került, és SZILÁRD BÉLA közölt e tekintetben az igmándi keserűvízről adatokat. "SIGMOND ELEK az alföldi szikestalajokról és EMszT KÁLMÁN a Fertő vizének chemiai elemzéséről tett közzé becses vizsgálatokat. De legkiemel- kedőbb KALECSINSZKY SÁNDORNAK az a tanulmánya, a melyben a Szovátai meleg és forró konyhasós tavakon észlelt tapasztalatairól számol be. Ka- LECSINSZKY megállapítja, hogy e tavak meleg és forró vize nem thermális eredetű és hőmérsékletük a chemiai folyamatoktól független ; fölismeri, hogy ezen tavak hő- forrása a Nap, a mely hősugarait a tavak vizének alsó, sűrűbb sóoldatból álló ré- tegébe egy édesvízrétegen át bocsátja és a sóoldat a hősugarakat elnyelve, magá- ban fölhalmozza ; vélményt mond továbbá a tavaknak és ezek környékének mult- járól és jövőjéről. IV. A bányageologiai irodalomban 10 figyelemreméltó munka jelent meg ; ezek közül BAUER GYULA, LACKNER ANTAL, PAPP KÁROLY, SZÁDECZKY GYULA és SEMPER nemrég elhunyt berlini bányaülnök munkáitól eltekintve, két fontos munka válik ki. Az egyik SCHAFARZIK FERENCZ: Adatok a Szepes-Gömöri Érez- hegység pontosabb ismeretéhez czímű műve, a mely gyökeresen megvál- toztatja eddigi fölfogásunkat arról a vidékről, kimutatván, hogy az agyagpalának, gneisznek stb.-nek tartott kőzetek tulajdonkép guarczporphyrok, porphyroidok s rész- ben metamorph üledékek, továbbá, hogy a gazdag éreztermőhelyek eredetüket ille- tőleg epigenetikusak és postvulkanos hatásokra vezethetők vissza. A másik kiváló munka BöckH HuGcóé és a Gömörmegyei Vashegy környékének geolo- giájáról és bányászatáról szól. A számos szelvénynyel és térképpel ellátott tanul- mány nemcsak geologiailag becses, de a bányászember is útmutatást meríthet belőle. V. Az agrogeologia terén megjelent 47 munka közül 12 HoRusITzKkY HEN- RIKtől, 10 TREIrz PÉTERtől, 4 "SIGMOND ELEKtől és 3 TIMKó IMRÉtől ered. Ezek kö- zött kiválnak TRErrz PÉrERnek a Duna—Tisza közéről és Timkó IMmRÉnek az Ecsedi lápról szóló közleményei. Önálló megfigyelések és több évi tanulmányok eredménye TREITZ-SZILÁGYI könyve a Meszestalajokról és az ezekre alkal- mas amerikai szőlőfajtákról, gyakorlatilag is fontos továbbá "SIGMOND ELEK- nek: A szikes talajokról írt tanulmánya. EmszT KÁLMÁN a Balaton fenékiszapjának chemiai vizsgálata alapján arra a fontos eredményre jutott, hogy a Balaton iszapja a lehulló porral azonos. Az agrogeologia körébe sorozható CHOLNOKY JENő dr.: A futóhomok mozgásának törvényei czímű, magas színvonalon álló értekezése, és végül a Bertő geologiai és mezőgazdasági viszonyairól szóló bizottsági jelen- tés, a melynek hydrogeologiai részében SzorvraGH Tamás kimerítő tanulmányai alap- ján a Fertő lecsapolása ellen nyilatkozik. VI. A földtan körében a letelt lustrum alatt szép termékenység volt. Közel száz geologiai dolgozat jelent meg a hat éves időközben. Nemcsak a m. kir. Föld- tami Intézet évkönyveiben és jelentéseiben, meg a Földtani Társulat kiadványaiban, hanem más institucziók szárnyai alatt és a külföldi irodalomban is derék termékek láttak napvilágot. Mintegy 14 szerző válik ki maradandóbb munkálkodásával, s ezek közül is főkép SCHAFARZIK FERENCZ, TELEGDI RorH LAJos, PÁLFY MóR, BöckH HuGó, HALAVÁTS GYULA, SÓBÁNYI GYULA, SZÁDECZKY GYULA, a külföldiek közül pedig UHLIG Vikrok irtak figyelemreméltóbb munkákat. Mindezeket fölülmulja azonban két alap- vető munka. 76 TÁRSULATI ÜGYEK. Az egyik KocH AnTaL: Az erdélyrészi medencze harmadkori kép- ződményei, II. rész, neogén-ecsoport czímű monografiája, a mely méltó be- fejezése a már régebben megkezdett nagy munkának. A másik pedig Nopcsa FE- RENCZ bárónak: A Gyulafehérvár, Déva, Ruszkabánya és a romániai határ közé eső vidék geologiájáról szóló műve, a melyben a szerző nagy területnek a sztratigrafiáját tisztázza. VII, Az őslénytan az elmult eyklusban különösen fontos munkákkal gaz- dagította hazánk természetrajzi irodalmát. Ebbe a cyklusba esik ugyanis az első magyarországi trilobita, számos triászkorú tabulata, a legrégibb fogas teknősbéka, több krétabeli dinosaurus, egy harmadkorbeli teljes bálna és szarvas csontváz, továbbá a diluviális ember maradványainak a fölfede- zése és leírása. Megjelent 108 kisebb-nagyobb palxgontologiai munka, ezek közül 78 dolgoza- tot magyar és horvát szerző, 30-at pedig külföldi szerző írt. Csak magyar nyel- ven 12, csak német nyelven 32, magyarul-németül 56, horvátul 2, angolul 3, latinul 2 és olaszul 1 jelent meg; tehát a 108 munka közül 68-at olvashattunk magyar nyelven és 40-et csak idegen nyelveken. TDLegtöbb munkát, számszerint 13-at Nopcsa FERENcz báró mutat föl, erre kö- vetkezik (GORJANOVICS-KRAMBERGER KÁROLY 10, KocH ANTAL 9, LŐRENTHEY IMRE §, PapP KÁROLY 5, JAECKEL OTTó 4 munkájával. Ezenkivül BITTNER SÁNDOR, DIENER KÁROLY, FRECH FRIGYES, HALAVÁTS GYULA, KADIÓ OTTOKÁR, KORMOS TIVADAR, PANTO- csEK JÓZSEF és PRIsz GyuLa 3—3 munkát irtak. A palaecobotanika terén kiválik t SrauB Mógicznak a Cinn am om u m- nem történetéről szóló monografiája, a mely munka mesteri kidolgozásával a palxzobotanika díszére válik a világirodalomban is. Buzgalommal munkálkodtak to- vábbá PANTocsEK JózserF bacillaria tanulmányaival és Tuzsor János afosszilis fákrólírt értekezéseivel. A pdalaeozoologia terén figyelemreméltó VrIwsaássA DE REGNY PÁLNAK a bakonyi triaszkorú spongia, tabulata, hydrozoa és bryozoa-félékről szóló műve, a mely bámulatos szép anyagnak mesteri feldolgozása. Becses munkák to- vábbá FREcH FRiGYESsnek a bakonyi triaszkorú lamellibranchiaták és cephalopodákról írt tanulmányai. FREcH a többek között a megalodonták törzsének eredetéről új képet ad, kimutatja, hogy ezek fejlődése nemcsak a Ba- konyban és az Alpesekben, hanem a Himalayában is ugyanazon sorrendben halad, s ezzel kapcsolatban bebizonyítja, hogy a megalodonták értékre nézve, azaz mint vezérkövületek alig állanak hátrább az ammoneáknál. A Balaton-Bizottság több korszakos palgontologiai munkája között is kiválik JAEKEL OTrró tanulmánya a Placochelys placodonta, nm. g. et. n. sp. nevű triaszkorú teknősbékáról. Eddigelé ez a legrégibb, s még fogas teknős- béka a földkerekségen, olyan lelet, a milyet a paleontologia nem minden évtized- ben mutathat föl. Ez a tény mindennél jobban magyarázza a munka fontosságát. BOETTGER 0. Kostej középső mioczén faunájáról írt művében kimu- tatja, hogy hazánk ezen részén a mioczénben a tropikus és keletázsiai kicsiny csi- gáknak egész sorozata élt, szerinte tehát a mediterrán elnevezés nem olyan jogo- sult, mint eddig hittük. A munka különben 570 fajta csiga leirását tartalmazza, táblái azonban mindmáig sem jelentek meg. Nopcsa FERENCZ a dinosaurusokról írt munkáival válik ki, sajnos, hogy ezek majd mind idegen nyelven és jobbára a bécsi akadémia kiadványaiban jelen- tek meg. A Telmatosaurus transsylvaniceus, n. g. et n. sp., Mochlodon o Suessi, BUSZEL és a Mochlodon robustum, n. f. maradványai, a miket s0- TÁRSULATI ÜGYEK. 77 rozatos múnkáiban feldolgozott, annyival fontosabbak, minthogy a legelső ilynemű leletek hazánkban. Kisebb munkákat írt továbbá Isztriavaranusszerű lacer- táiról és a britországi jura- és krétakori dinosaurusokról. MARSH és CoPE halála óta, OSBORNON kívül, alig foglalkozott még valaki oly behatóan a dinosaurusokkal, mint Nopcsa báró, — ezzel munkássága eléggé jellemezve van. GORJANOVICS-KRAMBERGER KÁROLY a Hallein-vidéki felsőtriadikus halfaunáról, kréta- és mioczénkori halakról, s ezenkívül a krapinai dilu- viális emberi maradványokról írt sorozatos munkákat. Bár ez utóbbiakról szóló csonttani leirásai már az embertan határán vannak, de az ősemberi leletek fontossága kitünik abból, hogy nemcsak az anthropologusok, hanem a palxontolo- gusok is világszerte érdeklődnek iránta. KocH ANTAL ebben a cyklusban a fossilis halakról 5 munkát írt, kiemelkedik ezek közül a Beocsini ezementmárga kövült halairól szóló dolgozata. Az erdélyrészi medencze harmadkoriképződményeittárgyaló mo- nografiája — bár szorosan palxontologiai leirás nincs is benne — a több ezer kövület fölsorolásával és a faunacsoportok jellemzésével a palegontologiának is be- cses adatokat szolgáltat. Ugyancsak nevezett szerző: A magyarkorona országai kövült gerinczes állatmaradványainak rerdszeresátnézete czímű mun- kája az első hazánkban, a mely az egyes korok gerinczes-faunáját összefoglalja és átnézetesen jellemzi. Alapos palgontologiai tanulmány LŐRENTHEY IMRE: Die Pannonische Fauna von Budapest czímű munkája, a melyben a szerző a helytelen pontusi elnevezés helyett a pannoniai emelet használatát javasolja, a mi azóta általános is lett a külföldi irodalomban. Munkájában 120 kagyló- és csigafajt leírván, az egyes lelethelyek faunáját pregnánsan jellemzi. LŐRENTHEY ezenkívül két új eoczén teknősfajt írt le és a fosszilis rákok tanulmányozását is folytatta, sikereinek örvendetes bizonysága az is, hogy a külföldiek is fölkérik őt a kövült rákok determinálására. PárrY Móg Alvinecz felsőkrétakori rétegei czimű művében mintegy 90 faj kagylót és csigát ír le és szintek szerint csoportosít olyan vidékről, a hol azelőtt még a rétegek kora is bizonytalan volt. A krétairodalom egyik kútfője ma- rad mindenkor ez a munka. Végül PgRisz GyurÁának, a Frechiella és Kochites új alnemekről írt munkáin kívül, fontos a Csernyei idősebb jurakorú cephalopodákról szóló monografiája, a melyben 130, köztük 40 új faj ammonitát ír le és a melyben a phyllocerasok származásáról, továbbá a liasz és dogger határáról írott fejezetek a szerző éles itéletéről tanuskodnak. Elnök a szakelőadóknak köszönetet mondva, a személyéről szóló ajánlást, mint a bizottság tagja, törli a kitüntetésre ajánlottak jegyzékéből. Továbbá a bizottság a kiemelt szerzők közül törli VIvassa DE REGNY PÁLt, FREcCH FRIGYESt és JAEKEL Orrót, minthogy munkájuk eddigelé csak különlenyomat, a mely könyvkereskedői uton nem kapható, azaz tulajdonkép még nem jelent meg. Törli továbbá a jegyzékből BoETTGER O0.-t, mert munkájához rajzok nincsenek mel- lékelve. Elnök ezután fölhívja a bizottságot, hogy a felsorolt és kitüntetésre ajánlott szerzők közül válasszon. A bizottság beható eszmecsere és alapos megfontolás után a kitüntetésre ajánlottak közül KALECSINSZKY SÁNDOR és báró dr. Nopcsa FERENCZ szerzőket jelöli ki. Az előbbit azért, mert a jelenségeknek egészen új fajtáját ismerte 78 TÁRSULATI ÜGYEK. föl a természetben, a mely mind elméleti, mind gyakorlati tekintetben fontos; az utóbbit pedig azon a réven, hogy hazánk őslénytani irodalmát eddigelé ismeretlen leletekkels e mellett önálló kutatásokkal gazdagította. Az Elnök szavazást rendelvén el, a bizottság négy szavazattal, kettő ellené- ben, a Szabó-emlékéremmel való kitüntetésre KALECSINSZKY SÁNDOR magyar királyi fővegyészt ajánlja. Budapesten, 1905 deczember hó 30-án. Dr. PaPP KÁRotLy, Dr. SCHAFARZIK FERENCZ, a bizottság jegyzője. a bizottság elnöke, Dr. ILosvaY LaJos, dr. KRENNER JÓZSEF, dr. Lóczy LAJos, GESELL SÁNDOR, HORUSITZKY HENRIK, a bizottság tagjai. Fályázati hirdetések. A magyarhoni Földtani Társulat 1906 februárius hó 7.-én tartott közgyűlése a Szabó-alapból az ásvány-földtani szakcsoport körébe tartozó (ásványtan, kristálytan, ásvány-földtani ehemia, geologia, kőzettan, paleontologia és stratigraphia) s szabadon választható munkára 6— 800 ko- rona összegig nyilt pályázatot hirdet és 200 korona összegig megbízást ad. Pályázati feltételek (Kivonat a Szabó-alap ügyrendjéből). A) Nyilt pályázatnál : a) A pályázók részletes tervet nyujtanak be, melyből tisztán kivehető legyen a munka minősége; tudassák a kutatásokra fordítandó idő nagyságát és elkészí- tendő munkájok időpontját, a mikorra a kéziratot beszolgáltatják. b) A pályázók magukat megnevezik s kijelentik, vajjon az egész kitűzött összegre vagy annak csak egy részére tartanak-e számot. c) A társulat megkivánja, hogy a gyüjtésekkel és azoknak feldolgozásával megbízott összes gyűjteményét, mint a munka hitelességét igazoló eredeti példá- nyokat (ásványokat, kőzeteket, kövületeket), kész munkájával együtt beszolgáltassa a mely esetben az anyaggal a társulat rendelkezik s hiteles helyen leendő megőrzé- séről gondoskodik. Ettől eltérő előleges megállapodás esetén azonban megengedhető, hogy az illető az imént körülírt anyagot valamely hazai közintézetben (nyilvános gyűjteményben) oly módon elhelyezze, hogy ahhoz mind a bírálók, mind pedig a tárgy iránt érdeklődő szakemberek könnyen hozzáférhessenek. A gyűjtött anyagra nézve az itt elmondottak a megbízottakra is kötelezők. d) A kitűzött díjat rendesen csak a megbízás bevégzése s a munka sajtó alá berendezett kéziratának benyujtása és kiadásra elfogadása után adja ki a társulat. De ha a kutatás utazásokkal vagy egyéb pénzbeli kiadással jár, a választmány a bizottság okadatolt előterjesztésére a megbízás összegének egy részét, de legfölebb kétharmadát (?/3) előre is kiutalványozhatja. e) Az elfogadott munka a Földtani Társulat tulajdona s kiadásának joga első sorban a társulatot illeti. De ha a társulat e jogát egy év alatt nem érvényesíti, vagy az elfogadás alkalmával már előre kijelenti, hogy érvényesíteni nem szándé- kozik, a kiadás joga visszaszáll a szerzőre azzal a kötelezettséggel, hogy ha mun- TÁRSULATI ÜGYEK. 79 kája bárhol is megjelenik, köteles a czímlapjára kinyomatni, hogy ezt a magyarhoni Földtani Társulat megbízása következtében a SzaBó-emlékalapítványból segélyezve végezte, továbbá tartozik belőle három példányt a társulat könyvtára részére be- szolgáltatni. f) A tervezetek legkésőbb 1906 április hó 30-áig a magyarhoni Földtani Tár- sulat titkári hivatalába (Budapest, VII., Stefánia-út 14. sz.) küldendők be. B) Megbízásnál : A választmány a fenebb említett 200 korona összegig megbízásokat adhat oly kutatásokra, a melyeknek tárgyát és módozatát a választmány maga szabja meg. Ilyen megbízások esetén a választmány a megszavazott összeget előre kifizeti a megbízottaknak. A megbízottak kötelesek két éven belől megbízásuknak eredmé- nyéről a társulat egyik szakülésén egy előadásban beszámolni. — A gyüjtött anyagra vonatkozólag a nyilt pályázat c) pontja a megbízottakra is kötelező. A választmány ez úton felhívja azokat, a kik a 200 korona megbízási összegre egészben vagy részben igényt tartanak, hogy szándékukat a Társulat titkárságánál (Budapest, VII., Stefánia-út 14. sz.) legkésőbb 1906 marczius hó 50-áig jelentsék be, feltüntetve a tervbe vett kutatást és az erre szükséges összeget. A Magyar Tud. Akadémia Mathematikai és Természet- tudományi Bizottsága az 1906-ik évben 2000 koronát olyan tudományos munkálatok előmozdítására kiván fordítani, a melyek a mineralogia vagy geologia körébe vágnak. A munkálatok lehetnek elvont, elméleti irányúak vagy olyanok, a melyek hazánk természeti visszonyainak kutatását tűzik ki eczéljokul. Mindenkinek egyenlő alkalmat akarván nyujtani, hogy a föntebb említett szakba vágó munkával versenyre kelhessen, a Bizottság ezennel felhívja az érdekelteket, hogy tervezetöket (esetleg kész munkájokat) küldjék be, magukat megnevezvén és kijelentvén, hogy a kitűzött egész összegre, vagy annak milyen részére tartanak számot. A meg- szavazott összeg rendszerint a munkálat befejeztével adatik ki; de ha végrehajtása költséggel járna részben már a megbizatás alkalmával is. Az így készülő munká- lat a Magyar Tud. Akadémia tulajdona; de éz a kiadás jogát a szerzőnek — ha kivánja — esetről-esetre át is engedheti. A tervezetek vagy kész munkák ugyan- csak f. év márczius 31-ig a bizottság előadójához dr. Lengyel Béla egyet. tanár- hoz küldendők be. A Királyi Magyar Természettudományi Társulat pályázathirdetése 1906-ra. Uj pályázat a Bugát-alapból. A földtan köréből. cKivántatik valamely kevésbbé ismert hazai vidék geologiai viszonyainak leirása.) Fősúly fektetendő a stratigrafiai viszonyok pontos megállapítására és a ré- tegekbe zárt kövületek szabatos meghatározására ; de befejezésül a terület tektonikája és geologiai története is kifejtendő. A gyüjtött tárgyak, valamint az új kövület-formák pontos rajzai is, a pálya- munkához mellékelendők. Jutalma a Bugát-alapból 600 korona. Benyujtásának határ- ideje 1907. október 31-ike. E kérdésre csupán a K. M. Természettudományi Társulat tagjai pályázhat- nak. — 2. A jutalmazott pályamű, ha kisebb, a Társulat Közlönyében is megjelen- het, s ez esetben a pályadíjon kivül még a szokásos tiszteletdíjban is részesül ; ha pedig nagyobb, akkor a pályázó tulajdona marad, s mint a K. M. Természettudo- 80 A TÁRSULAT TISZTVISELŐI. mányi Társulattól koszorúzott pályamunkát, külön, maga is kiadhatja. — 3. A pá- lyamű idegen kézzel, tisztán írva, lapszámozva, kötve legyen. A hozzá tartozó raj- zok külön mellékeltessenek. — 4. A szerző nevét rejtő pecsétes levelen ugyanazon jelmondat álljon, mely a pályamű homlokán áll. — 5. Az így fölszerelt pályamű a megszabott határidőig a Társulat titkári hivatalába (Budapest, VIII., Eszterházy- utcza 16.) küldendő. — 6. A jutalmat nem nyerő pályamunkák kéziratai a Társulat irattárában megőríztetnek, a szerzőknek vissza nem adatnak, legfeljebb az azokba való betekintés és esetleg a Társulat helyiségében való lemásolásuk engedtetik meg. A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT tisztviselőt, választattak az 1904 februárius 3.-án tartott közgyűlésen az 1904— 1906. évi trienniumra, kiegészítve az 1905 februárius hó 1-én tartott közgyülésen. FUNKTIONÁRE DER UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSOHAFT, gewihlt in der am 3. Febvruar 1904 abgehallenen (Generalversammlung für das Triennium 1904—1906; ergánzt in der (reneralversammlung vom 1. Feber 1905. Elnök (Prásident) : Dr. Kocn ANTAL, egyet. ny. r. tanár, A Magy. Tud. Akadémia rendes tagja, a Geological Society of London rendes kültagja stb. Másodelnök (Vizeprásident): dr. SCHAFARZIK FERENCZ, m. kir. bányatanácsos, a Magy. Tud. Akadémia lev. tagja, műegyet. tanár stb. Titkárok (Sekretáre): Első titkár: Dr. Pánrv Món, m. kir. osztálygeologus. Másodtitkár : betöltetlen. P énztáros (Kassier) : GRExa János, műegyetemi guzestor. Választmányi tagok (Mitglieder des Ausschusses) : I. Állandó tagok, mint Budapesten lakó tiszteleti tagok : BöcEgH JÁNOS dr. s. SEMSEY ÁNDOR dr. DARÁNYI IGNÁCZ SZÉCHENYI BÉLA gróf II. Választott tagok : GESELL SÁNDOR dr. Lóczy LaJos dr. FRANZENAU ÁGOSTON dr. LÖRENTHEY IMRE HoRusITZKY HENRIK dr. MELCZER GUSZTÁV dr. Inosvax Lagos Telegdi RorH LaJos KALECSINSZKY SÁNDOR dr. SZONTAGH TAMÁS. dr. KRENNER J. SÁNDOR dr. ZIMÁNYI KÁROLY TAGOK NÉVSORA. 81 A mh. Földt. Társ. füldrengési observatoriuma. (Erdbebenwarte der ung. Geol. Gesellschaft.) Előadó (Referent) : Dr. SCHAFARZIK FERENCZ. Tagok (Mitglieder) : dr. Emszr KÁLMÁN, dr. KövESLIGETHY RADó, KALECSINSZEY SÁNDOR. A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT TAGJAINAK NÉVSORA az 1904. év végén. VERZEICHNIS DER MITGLIEDER DER UNGARISCHEN GEOLOGISUHEN GESELLSCHAFT mit Ende 1904. Jegyzet. A lakóhely után következő szám a tag megválasztásának évét jelenti. A hol két szám fordul elő, ott az első (zárójel közötti) jelenti a rendes taggá választás évét, a második pedig a tiszteleti, pártoló, örökítő vagy levelező taggá választás idejét. Pártfogó. (Protektor.) GALANTHAI HERCZEG DSTERHÁZY MIiKLós, Fraknó örökös ura, Edelstetten fejedelmi grófja, Sopron vármegye örökös főispánja, cs. és kir. kamarás, államtudományi doktor, es. és kir. 11. huszárezredbeli tartalékos hadnagy. Tiszteleti tagok. (Ehrenmitglieder.) Blanford W. T., al-ndoni Royal Society tagja s a ondoni geologiai társulat titkára, London 1886. Böckh János miniszteri tanácsos, a m. kir. Földtani Intézet igazgatója, az osztr. cs. Vaskorona-rend III. o. I., az orosz csász. St. Szaniszló-rend. csill. II. o. l., a M. Tud. Akadémia lev. tagja stb. Budapest (1868) 1901. Capellini Giovanni, a bologniai egyetemen a geologia tanára, és a R. Comitato geologico elnöke, Bologna 1886. 5 Darányi Ignácz dr., v. b. t. t., ny. m. kir. földmivelésügyi miniszter, Budapest 1904. Semsei Semsey Andor dr., főrendiházi tag, nagybirtokos, a Szt. István-rend középkeresztese, a budapesti és kolozsvári tud.- egyetemek tiszt. doctora, a M. Tud. Akadémia tiszt. és igazg. tagja, a m. kir. Természettud. Társulat tiszt. tagja, a m. kir. Földtani Intézet tiszt. igazgatója, a M. Nemz. Múzeum ásványtári osztályának tiszt. osztályigazgatója, Budapest (1876). Földtani Közlöny. XXXVI. köt. 1906. 6 1 2 8 3; 4 o ar [—i 5 c) TAGOK NÉVSORA. Stache Guido, cs. és kir. udv. tanácsos és a cs. k. geologiai intézet igazgatója, Wien 1872. Suess Ede, a bécsi tudomány-egyetemen a geologia tanára stb., Wien 1886. Széchenyi Béla gróf, v. b. t. t., főrendiházi tag, koronaőr, Budapest 1904. Levelező tagok. (Korrespondierende Mitglieder.) Beszédes Kálmán, Konstantinápoly 1874. Buda Ádám, földbirtokos, Rea (1886) 1885. Conwentz Hugó, prof. dr., a nyugatporosz tartományi muzeum igazgatója, Danzig 1892. Felix János dr., a paleontologia tanára, Leipzig 1888. Fraas Eberhardt, prof. dr., a würtembergi kir. természetrajzi muzeum conser- vatora, Stuttgart 1895. Korniss Emil gróf, Budapest 1880. Majláth Béla, Budapest 1873. Müller Károly, Villány 1875. Roccatagliata Péter dr., Napoli 1885. Stevenson John, a newyorki egyetemen a geologia tanára, New-York 1892. Pártoló tagok. (Unterstützende Mitglieder.) Andrássy Dénes gróf, bányabirtokos, Dernő 1885. Budapest székesfőváros 1851. Első cs. és kir. szab. dunagőzhajózási társulat, Budapest és Pécs 1873. Északmagyarországi egyesített kőszénbánya és iparvállalat részvény-társaság Budapest 1885. Frank és Guttmann, építési vállalkozó czég, Ujvidék 1902. Kempelen Imre, fölbirtokos, Moha 1886. Köszénbánya és téglagyár részv.-társulat, Budapest 1872. Nagyági m. kir. és magántársulati aranybányamű-vállalat, Nagyág 1583. Osztrák-magyar államvasuttársaság, Budapest és Wien 1885. Pesti hazai első takarékpénztár-egyesület, Budapest 1883. Rimamurány-Salgótarjáni vasmű-részvénytársaság, Salgótarján 1885. Rudai tizenkét-apostol-bányatársulat, Brád 1902. Örökítő tagok. (Gründende Mitglieder.) Balla Pál, ügyvéd, Ujvidék 1883. 1, Beszterczebánya szab. kir. város tanácsa, Beszterczebánya 1885. Bethlen főiskola, Nagy-Enyed 1902. Bezerédy Pál, földbirtokos, Hidja 1884. Dávid Vilmos, mérnök, Budapest (1886) 1884. Déchy Mór, birtokos, Budapest (1875) 1897. Esztergomi főkáptalan, Esztergom 1886. Fischer Samu dr., gyógyszertár-tulajdonos, Verőecze (1877) 1888. Ilosvay Lajos dr., m. kir. udvari tanácsos, a M. Tud. Akadémia lev. tagja, mű- egyetemi ny. r. tanár, Budapest (1883) 1885. Inkey Béla (palini), földbirtokos, a M. Tud. Akadémia lev. tagja, Tarótháza (1575) 1886. 45 br o ur or 60 a ur 4 TAGOK NÉVSORA. 83 Kalecsinszky Sándor, a m. kir. Földtani Intézet fővegyésze, a M. T. Akadémia lev. tagja, Budapest (1882) 1902. Kauffmann Kamilló, ny. m. kir. bányakapitány (1866) 1890. Koch Antal dr., egyetemi ny. r. tanár, a M. Tud. Akadémia rendes tagja és a Geological Society of London rendes kültagja, Budapest (18566) 1884. Korláti bazaltbánya részv.-társaság, Budapest 1901. Lőrenthey Imre dr., egyet. rk. tanár és adjunktus, Budapest (1885) 1893. M. kir. kath. főgymnasinm (Balla Pál alapítványa), Ujvidék 1883. Mattyasovszky Jakab (mátyásfalvi), ny. m. kir. osztálygeologus (Zsolnay Vilmos nevére tett alapítvány), Pécs (1872) 1900. Magyar kir. tengerészeti hatóság, Fiume 1876. Mágócsy-Dietz Sándor dr., egy. ny. r. tanár, Budapest (1877) 1885. Mednyánszky Dénes báró, Wien (1851) 1905. Myskowszky Emil, bányamérnök, bányafelügyelő, Mecsekszabolcs (1903) 1904. Rapoport Arnót (porodai) dr., bányabirtokos, Wien 1891. Salgótarjáni kőszénbánya részv.-társaság, Budapest 1872. Schafarzik Ferencz dr., m. kir. bányatanácsos, műegyet. tanár, a M. Tud. Akad. lev. tagja, Budapest (1875) 1884. Szádeczky Gyula dr., egyet. tanár, Kolozsvár (1883) 1904. Fülöp, Szász-Coburg-Gothai herczeg vasgyárai, Pohorella 1885. Szontagh Tamás dr., m. kir. bányatanácsos és osztálygeologus Budapest (1879) 1887. Urikány-Zsilvölgyi magy. kőszénbánya részvénytársaság, Budapest 1895. Zimányi Károly dr., m. nemzeti múzeumi őr, a M. Tud. Akadémia lev. tagja Budapest (1885) 1893. Zsigmondy Béla, mérnök, a cs. kir. Ferencz József-rend lovagkeresztese, Budapest (1871) 1875. Rendes tagok. (Ordentliche Mitgtlieder.) a) Budapesti rendes tagok. Acker Viktor, bányamérnök 1904. Balkay Béla, ügyvéd 1905. Bauer Mór dr., ügyvéd 1903. 5 Bedő Albert (kálnoki), nyug. m. kir. államtitkár, a M. Tud. Akad. lev. tagja 1888. Berdenich Győző, magánmérnök 1902. Bojár Sándor, lapszerkesztő 1905. Braun Gyula dr., magánzó 1885. Brössler J., mérnök-vegyész 1904. Burchard-Bélaváry Konrád, főkonzul, a főrendiház tagja 1885. Dérer Mihály, m. kir. főbányatanácsos 1874. Dicenty Dezső, szől. gyakornok 1902. Emszt Kálmán dr., m. kir. vegyész 1899. Endrey Elemér, tanár 1901. Eötvös Loránd báró, dr., nyug. m. kir. miniszter, a Ferencz József-rend nagy- keresztese, egyet. tanár, a M. Tud. Akad. elnöke, főrendiházi tag 1867. Erdős Lipót, bányamérnök 1883. Erőss Lajos dr., székesfőv. polgári iskolai tanár 1885. Fialowsky Lajos dr., kir. főgymnasiumi tanár 1887. Fillinger Károly, székesfőv. keresk. iskolai igazgató 1871. Franzenau Ágoston dr., a M. Tud. Akad. lev. tagja, nemz. múzeumi igazgatóőr 1877. Gy nr ur e s 100 10 er 110 115 120 TAGOK NÉVSORA. Gáspár János, kir. fővegyész 1901. Gesell Sándor, m. kir. főbányatanácsos, bányafőgeologus, az osztr. cs. vaskorona- rend III. o. 1. 1871. Grenzenstein Béla, m. k. államtitkár 1872. Grexa János, műegyet. guxstor 1899. Grósz Lajos, székesfőv. polg. leányiskolai tanár 1903. Güll Vilmos, m. kir. geologus 1899. Hoitsy Pál dr., földbirtokos 1885. Horusitzky Henrik, m. kir. geologus 1897. Hültl József, ny. m. kir. miniszteri tanácsos, bányaigazgató 1878. Hüttl Ernő, magánzó 1890. Inkey Béla báró, cs. és kir. követségi titkár 1905. Jex Simon, főbányamérnök 1905. Kadié Ottokár dr., m. kir. geologus 1901. Kahn Gusztáv, a Mattoni czég budapesti képviselője 1903. 5 Kilián Frigyes, m. kir. egyetemi könyvárus 1880. Klein Gyula, műegyetemi ny. r. tanár, a M. Tud. Akad. lev. tagja 1873. Konkoly-Thege Miklós dr., m. kir. min. tanácsos, az Országos Meteorologiai Intézet igazgatója, a M. Tud. Akad. tiszt. tagja 1902. Kormos Tivadar, egyet. gyakornok 1903. Kossuch János, üveg- és fayence-gyáros 18580. Kosutány Tamás dr., az orsz. chemiai intézet és vegykisérleti állomás igazgatója 1905. Kövesligethy Radó, egyet. tanár, a M. Tud. Akad. lev. tagja 1899. Krenner József Sándor dr., m. kir. udvari tanácsos, tud.-egyetemi ny. r. tanár és nemz. múzeumi osztályigazgató, a M. Tud. Akad. r. tagja 1864. Lackner Antal, m. k. geologus 1904. László Gábor dr., m. kir. geologus 1599. Legeza Viktor, székesfőv. felsőbb leányiskolai tanár 1874. Lendl Adolf dr., orsz. képviselő, műegyetemi magántanár 1887. Lengyel Béla dr., miniszteri tanácsos, tud.-egyetemi ny. r. tanár, a M. Tud. Akad. r. tagja 1892. Liffa Aurél, m. kir. geologus 1898. TDLoczka József, nemzeti múzeumi igazgatóőr 1883. Lóczy Lajos (lóczi) dr., tud.-egyetemi ny. r. tanár, a M. Tud. Akadémia rendes tagja 1874. Lukács László, v. b. t. t., ny. m. kir. pénzügyi miniszter 1882. Machan Ottó, székesfővárosi mérnök 15898. Markovits Sándor Lajos, vállalkozó 1905. Mauritz Béla dr., egyet. tanársegéd 1902. Melezer Gusztáv dr., egyet. m. tanár, székesfővárosi polg. isk. tanár 1889. Muraközy Károly dr., m. kir. cultur-vegyész és műegyetemi magántanár 1856. Nagy Dezső, műegyetemi ny. r. tanár 1884. Nagy Dezső (gyimesi), geologus 1900. Nagy László, állami tanitónő-képezdei cz. igazgató, tanár 1880. Natanson Thadée, az Erdélyi bánya részv.-társ. főigazgatója 1904. Pálfy Mór dr., m. kir. osztálygeologus 1895. Papp Károly, m. kir. geologus 1897. Paszlavszky József, m. kir. főreáliskolai cz. igazgató, tanár, a M. Tud. Akad. lev. tagja 1873. Petrik Lajos, m. kir. állami ipariskolai tanár 1857. A 19 dr 130 140 1 (2 150 ma a 1 160 165 TAGOK NÉVSORA. 85 Pitter Tivadar, m. kir. térképész 1905. Pollák Lipót, gyáros 1905. Posewitz Tivadar dr., m. kir. osztálygeologus 1877. Prinz Gyula dr., egyet. gyakornok, 1902. KRombauer Emil, kir. főigazgató 1886. Róth Flóris, bányaigazgató 1904. Roth Lajos (telegdij, m. kir. főbányatanácsos és főgeologus 1870. Rozlozsnik Pál, m. kir. geologus 1903. Rybár István, állami tanitónő-képezdei tanár 1871. Saxlehner Kálmán, magánzó 1891. 55 Schenek István dr., m. kir. főbányatanácsos, nyug. bányaakadémiai tanár 1871. Schuller Alajos, műegyetemi ny. r. tanár, a M. Tud. Akad. r. tagja 1874. Schwarz Ignácz, bányavállalkozó 1904. Siehmon Adolf, mérnök 1874. Sváby Ernő dr. (tótfalvi), 1905. Szathmáry Béla, m. kir. miniszteri tanácsos 1869. Szőcs Andor, szől. gyakornok 1902. Szterényi Hugó dr., kir. főgymnasiumi tanár 1883. Takács Bálint, bányavállalkozó 1904. Téry Ödön dr., m. kir. közegészségügyi felügyelő 1878. 5 Thirring Gusztáv dr., a székesfőváros statiszt. hiv. aligazgatója, tud.-egyetemi magántanár 1883. Timkó György, tanárjelölt 1904. Timkó Imre, m. kir. geologus 1899. Toborffy Zoltán, egyet. tanársegéd 1903. Treitz Péter, m. kir. osztálygeologus 1891. Tuzson János, műegyet. m. tanár 1900. Válya Miklós, székesfőv. polgári iskolai igazgató 1876. Vargha György, tanár 1900. Veress József, m. kir. bányatanácsos 1867. Wagner Jenő (zólyomi) dr., kir. tanácsos, vegyészeti gyártulajdonos 1885. 55 Wartha Vincze dr., miniszteri tanácsos és műegyetemi ny. Tr. tanár, a M. Tud. Akad. r. tagja 1868. Wein János, székesfővárosi vízvezetéki nyug. igazgató 1867. Winkler Lajos dr., egyet. rk. tanár és adjunktus 1892. b) Vidéki rendes tagok. Ádámosi Ferencz, m. kir. bányamérnök, Désakna 1903. Andreics János, m. k. bányatanácsos, bányaigazgató, Petrozsény 1890. Antal Miklós, gazdatiszt, Czelna 1900. Baczoni Albert, áll. főreáliskolai tanár, Kassa 1874. Baradlai Bertalan, lyceumi tanár, Késmárk 1904. Baumerth Károly, bányatanácsos és bányahivatali főnök, Felsőbánya 1587. Bauer Gyula, bányamérnök, Brád 1902. Benacsek Béla, kápt. alapítv. hivatal főkönyvelője, Veszprém 1898. Bencze Gergely, kir. főerdőtanácsos, akad. tanár, Selmeczbánya 1901. Bene Géza, tőbányamérnök, Vaskő 1885. Beutl Engelbert, nagyolvasztó és öntődevezető, Nadrág 1893. Bibel János, kir. tanácsos, műépítész, Oravicza 1886. 170 180 ra 190 195 200 210 TAGOK NÉVSORA. Bothár Samu dr., városi orvos, Beszterczebánya 1885. Böckh Hugó dr., kir. bányatanácsos, bány. főisk. tanár, Selmeczbánya 1595. Bradofka Frigyes, m. kir. bányafőmérnök, bánya- és kohóhivatali főnök, Kapnik- bánya 1890. Cholnoky Jenő dr., egyet. tanár, Kolozsvár 1899. Csató János, kir. tanácsos, Alsó-Fehérm. ny. alispánja, Nagyenyed 1867. Cseh Lajos, m. kir. bányatanácsos és bányageologus, Selmeczbánya 1571. Czirbusz Géza dr., főgymn. tanár, Sátoraljaujhely 1898. Erdős Lajos, tanár, Pomáz 1900. Farbaky István, m. kir. főbányatanácsos, nyug. bányászakad. igazgató, Sel- meczbánya 1871. Fehér Zoltán, jószágfelügyelő, Felsőszeli 1905. Forster Elek, földbirtokos, Gyulakeszi 1899. Gaál István, főreálisk. tanár, Déva 1904. Gáspárdy Aladár, polg. isk. tanár, Orsova 1900. Gerő Nándor, bányaigazgató, Salgótarján 1583. Glos Arthur, fürdőigazgató, Csíz 1890. 5 Gothard Jenő, földbirtokos, Herény 1880. György Albert, az osztr.-magy. ált. vasuttársaság főbányamérnöke, Resicza 1598. Gyürky Gyula (gyürki), társulati bányamérnök, Ozd 1855. Halmai József, főgymnasiumi tanár, Nagybánya 1876. Hemző Lajos, gymnasiumi tanár, Karczag 1901. Henrich Viktor, bányamérnök, Petrozsény 1896. Herrmann A. Árpád, bányafőmérnök, Anina 1902. Huber Imre, piarista tanár, Kolozsvár 1901. Hulyák Valér, tanár, Eperjes 1900. Hunyadi István, m. kir. vegyész, Mezőhegyes 1901. Illés Vilmos, bányamérnök, Oravicza 1901. Jahn Vilmos, vasgyárigazgató, Nadrág 1893. Jelinek Ernő, bányaigazgató, Ozd 1885. Joós István, m. kir. üzemfelügyelő, Diósgyőr 1881. Joós Lajos, m. kir. főmérnök, Nagyág 1833. Junker Ágoston, ev. gymnasiumi tanár, Beszterczebánya 1887. Kachelmann Farkas, m. kir. bányatanácsos, Selmeczbánya 1885. Kanka Károly dr., kir. tanácsos, főorvos, Pozsony 1551. Kirner Dezső, áll. gymnasiumi tanár, Bártfa 1901. Klekkner László, bányagondnok, Lucsiabánya 1893. 205 Kocsis János dr., áll. főgymnasiumi tanár, Kaposvár 1585. Krausz Nándor, bányagondnok, Rozsnyó 1902. Kuncz Péter, nyug. min. osztálytan., Pomáz 1868. Laczkó Dezső, kegyesrendi főgymn. tanár, Veszprém 1897. Laczó Endre, ev. tanitó, Békéscsaba 1905. Lajos Ferencz, főreálisk. tanár, Pécs 1902. Litschauer Lajos, kir. bányaisk. tanár és bányafőmérnök, Selmeczbánya 1556. Maderspach Livius, m. kir. bányatanácsos, Zólyom 1895. Martiny István, m. kir. bányatanácsos, bányahiv. főnök, Hegybánya 1553. Moesz Gusztáv, középiskolai tanár, Brassó 1897. 5 Molnár Ferencz, áll. tanitó, Dognácska 1904. Mossoczy Sándor, m. kir. bányamérnök, Désakna 1902. Nopcsa Ferencz ifj., báró, Szacsal 1899. TAGOK NÉVSORA. 87 Nuricsán József, m. k. gazd. akad. tanár, Magyaróvár 1891. Oelberg Gusztáv lovag, m. kir. bányakapitány, Zalatna 1867. Pantocsek József dr., orsz. kórházi igazgató, a közegészségügyi tanács tagja, Pozsony 1885. Pauer Viktor (kapolnai), m. k. bányamérnök, Selmeczbánya 1902. Pelachy Ferencz, kir. főbányamérnök, Selmeczbánya 1887. Petrovics András, főbányamérnök, Krompach 1884. Pettenkoffer Sándor, szől. felügyelő, Budafok 1901. 5 Profanter János dr., kir. bányamű-orvos, Aknasugatag 1885. Reguly Jenő, bánya s.-mérnök, Verespatak 1903. Reitzner Miksa, m. kir. bányatanácsos, Körmöczbánya 1874. Réz Géza, m. k. bányamérnök, Selmeczbánya 1888. Riegel Vilmos, üzemvezető, Anina 1890. 230 Ruffiny Jenő, bányatanácsos, Dobsina 1872. Ruzitska Béla, tud.-egyet. magántanár, Kolozsvár 1888. Schaffer Antal, m. kir. műszaki tanácsos, Visegrád 1901. Schmidt László, m. kir. főbányatanácsos, főbányahiv. főnök, Rónaszék 1590. Schreiner János, káptalani jószágfelügyelő, Veszprém 1898. Schröckenstein Frigyes, bányamérnök az osztr. áll. vasuttársaságnál, Anina 1896. Schwartz Ottó dr., bányászakadémiai tanár, Selmeczbánya 1871. Siegmeth Károly, m. kir. áll. vasuti igazgató-helyettes, Rákospalota 1879. Sigmond Elek dr., m. k. vegyész, Magyaróvár 1902. Sikora Gyula, bányamérnök, Pécs 1902. 240 Singer Bálint, főmérnök, Nagymányok 1891. Soós Viktor, áll. előljáró, Teregova 1903. Starna Sándor, m. kir. mérnök, Körmöczbánya 1885. Steiger Zsigmond, bányamérnök, Marosujvár 1904. Steinhausz Gyula, m. kir. bányatanácsos és bányaigazgató, Nagyág 1871. 5 Süssner Ferencz, m. kir. bányatanácsos, bányahiv. főnök, Felsőbánya 1869. Svehla Gyula, m. kir. min. tanácsos, bányaigazgató, Selmeczbánya 1880. Szellemy László, m. kir. bányafőmérnök, Felsőbánya 1859. Szilády Zoltán dr., ev. ref. főgymn. tanár, Nagyenyed 1899. Szontagh Pál (gömöri), földbirtokos és gyártulajd., Csetnek 1885. Tesechler György, állami főreálisk. tanár, Körmöczbánya 1875. Themák Ede, kir. reálisk. tanár, Temesvár 1869. Tirscher József, m. kir. bányatanácsos, Szélakna 1876. Tóth Imre dr., kerületi főorvos, Selmeczbánya 1900. Ulicsny Károly, m. kir. szől.-bor. felügyelő, Csáktornya 1902. 5 Vadász M. Elemér, tanárjelölt, Székesfehérvár 1905. Veress József ifj., m. kir. főmérnök, Selmeczbánya 1895. Vitalis István, lyceumi tanár, Selmeczbánya 1902. Wach Ferencz, bányamérnök, Nadrág 1904. Wick Gyula, bányamérnök, Szomolnokhuta 1905. 0 Windhager Ferencz, főiskolai tanársegéd, Selmeczbánya 1905. Wolafka Antal, jószágigazgató, Debreczen 1899. Wollman Kázmér, földbirtokos, Mezőlaborez 1901. Zsilinszky Endre dr., földbirtokos, Békéscsaba 1895. Zsigmondy Árpád, bányamérnök, főfelügyelő, Anina 1883. 17 az 19 15 235 4: 5. 177 a 19 sa 19 a 280 285 290 295 300 TAGOK NÉVSORA. c) A rendes tagok jogaival biró intézetek és egyesületek. M. kir. állami főreáliskola, Arad 1880. Drenkovai kőszénbányaművek igazgatósága, Berzászka 1885. Tud.-egyetem geologiai-palegontologiai intézete, Budapest 1899. M. kir. országos meteorologiai és földmágnességi intézet, Budapest 1902. M. kir. állami főgymnasium, Budapest, VI. ker. 1904. Kegyes tanitórendi főgymnasium, Budapest, IV. ker. 1905. M. kir. állami főreáliskola, Budapest, VI. ker. 1897. Magyar Általános Kőszénbánya részv. társ., Budapest 1905. Felsőmagyarországi bánya és kohómű részv. társ., Budapest 1905. Kaláni bánya és kohó részvénytársaság központi igazgatósága, Budapest 5 Esztergom város tanácsa 1873. Pannonhalmi főmonostori könyvtár, Győrszentmárton 1891. Nagygymnasium könyvtára, Gyulafehérvár 1881. M. kir. állami főreáliskola, Kassa 1890. Reform. főiskola. Kecskemét 1873. Ferencz József tud.-egyetem földrajzi intézete, Kolozsvár 1905. M. kir. gazdasági akadémia talajismereti tanszéke, Magyaróvár 1904. M. kir. állami főgymnasium, Makó 1895. Bv. ref. collegium, Marosvásárhely 1903. Reform. ifögymnasium, Miskolez 1850. Polgári iskola, Miskolcz 1883. Vasipar-társulat igazgatósága, Nadrág 1882. Községi iskolai könyvtár, Nagyvárad 1893. Ág. h. ev. fögymnasium, Nyiregyháza 1905. M. kir. Konkoly-alapítványú astrophysikai observatorium, Ógyalla 1902. M. kir. országos meteorologiai observatorium, Ógyalla 1902. Protestáns főgymnasium természetrajzi muzeuma, Rimaszombat 1905. 1854. Orsz. magyar bányászati és kohászati egyesület salgótarjáni osztálya, Salgó- tarján 1905. M. kir. bányászati és erdészeti akad. igazgatósága, Selmeczbánya 19083. Ág. hitv. ev. lyeeum, Selmeczbánya 1899. Selmeczbánya város tanácsa 1875. M. kir. állami főreáliskola, Sopron 1902. Kuún reform. collegium, Szászváros 1875. Premontrei főgymnasium, Szombathely 1580. M. kir. agyagipari szakiskola, Ungvár 1898. Róm. kath. főgymnasium, Veszprém 1899. Geologisches Institut d. k. k. Universitüt, Wien 1905. Geo-palgontol. Nemzeti Múzeum, Zagreb 1896. M. kir. állami főgymnasium, Zombor 1885. d) Magyarországon kívül lakó tagok. Aradi Viktor (ifj.) geologus, Bucuresti 1904. Fuchs Tivadar, egyet. rk. tanár, cs. és kir. termr. udv. múz. igazgató, Wien 1879. 5 Hamberger József, szénbányafelügyelő, Brüx 1901. Hörnes Rudolf dr., egyetemi tanár, Graz 1854. A FÖLDTANI TÁRSULAT CSEREVISZONYOSAI. Kallus Antal, bányafőinspektor, Brüx 1904. Karczag István, bérlő, Wien 1992. Katzer Friedrich dr., boszniai-herczegov. geologus, Sarajevo 1899. 310 Mrazec L., egyet. tanár, Bucuresti 19897. Noth Gyula, bányaigazgató, Barwinek (Galiczia) 1885. Ősi János Jenő, bányaigazgató, Paris 1900. Seligmann Gusztáv, magánzó, Coblenz 1593. Staff János, tanárjelölt, Breslau 1904. 315 Tzeger Henrik, tanárjelölt, Breslau 1904. 320 1. Uhlig Viktor dr., egyetemi tanár, Wien 1891. Wolleman A. dr., főreálisk. tanár, Braunschweig 1902. Zlatarsky George N., geologus és bányafőnök, Sofia 1891. Zujovic J. M., főiskolai tanár, Beograd 1886. e) Levelezők. (Korrespondenten.) Joachim Gyula, a Rábaszab. társ. gát-őre, Győr 1901. Kovách Károly, polgármester, Zalaegerszeg 1858. Lunácsek József, néptanító, Felsőesztergály 1888. Balogh Ferencz, r. kath. kántortanító, Tatatóváros 1904. Sy A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT csereviszonyosainak kimutatása az 1904. évben. Magyarország. Burdaprst, Magyar Földrajzi Társaság. Cl Természetrajzi Füzetek. a Magyar Turista Egyesület. u Nöztelek. a Polytechnikai Szemle. ( Bány. és Koh. Lapok. a Budai könyvtár-egyesület. Ü Uránia tudományos egyesület c Magyar Tanítók Otthona. . Kolozsvár, Erdélyi Kárpát Egyesület a Erdélyi Muzeum Egylet. . Nagyszeben, Siebenbürg. Verein für Natarwissenschaften. . Pozsony, Természettudományi és Orvosi Egylet. . Temesvár, Délmagyarországi Természettudományi Társulat. . Turóczszentmárton, múzeumi tóttársaság. . Zagreb, Societas historico-naturalis Croatica. 90 A FÖLDTANI TÁRSULAT CSEREVISZONYOSAI. Musztria. Wien, Allgemeine Oesterreichische Chemiker und Techniker-Zeitung. c K. k. Geographische Gesellschaft. c K. k. Geologisehe Reichsanstalt. c K. k. Naturhistorisehes Hofmuseum., c K. k. Zoologisch-botanisehe Gesellschalt. . Brünn, Naturforschender Verein. 23. Graz, Montan-Zeitung für Oesterreich-Ungarn und die Balkanlünder. Laibach, Krainischer Musealverein. ). Reichenberg, Verein der Naturfreunde. ;. Sarajevo, Bosnyák és herczegovinai országos múzeum. . Troppau, Naturwissenschaftlicher Verein. Németország. 28. Berlin, Nature Novitates. 45. 46. 29. Damzig, Naturforschende Gesellschatt. . Dresden, Naturwissenschaftliche Gesellschaft elsiss. . Elberfeld und Barmen, Naturwissenschaftlicher Verein. . Giefen, Oberhessische Gesellschaft für Natur- und Heilkunde. . Greifswald, Geographische Gesellschaft. Görlitz, Naturforschende Gesellschaft. . Halle a/S., Verein für Erdkunde. . Hamnover, Naturhist. Gesellschaft. . Königsberg, Physikalisch-ökonomische Gesellschaft. . Magdeburg, Naturwissenschaftlicher Verein. . Regensburg, Naturwissenschaftlicher Verein. Wiesbaden, Nassauischer Verein für Naturkunde. Olaszország. . Modena, Nuova Notarisia. . Palermo, Collegio degli Ingegneri et Architetti. 3. Perugia, Rivista italiana di paleontologia. . Roma, Reale Comitato Geologico d Italia. Francziaország. Paris, Feuille des Jeunes Naturalistes. Belgium. Brugelles, Société royal malacologigue de PEelgigue. Dánia. . Kjobenhavn, Dansk. geologisk. Forening. Angolország. . Newcastle- Upon- Tyne, Institute of Mining and Mechanical Engineers. 49. ejt [99] 59. 60. A FÖLDTANI TÁRSULAT CSEREVISZONYOSAI. 91 Svájcz. Winterthur, Naturwissenschaftliche Gesellschaft. Oroszország. . Kiew, Gesellsehaft der Naturforscher. 1. Moszkva, Société Impériale des Naturalistes. . Nova-Alexandria, Annuaire géologigue et minéralogigue de la Russie. a Rédaction des Mémoires de I Institut Agronomigue et Forestier de Nova-Alexandria. Szt.- Pétervár, Comité Géologigue de la Russie. a Société des Naturalistes. Section de Géologie et de Minéralogie. ( Russ. kais. Mineralogische Gesellschaft. Finnország. . Helsingfors, Commission Géologigue de Finnlande. Svédország. Upsala, The geological Institution of the University. Afrika. Pretoria, Geologische Opname der Zuid-Afrikaansche Republiek. Dominion of Canada. Ottawa, Commission Géologigue et d"Histoire naturelle du Canada. Északamerikai Egyesült-.Államok. . Chicago, Academy of Sciences. . Cleveland, Ohio, The Geological Society of Amerika. 33. Madison, Wisconsin Academy of Sciences, Arts and Letters. . Minnesota, Geological and Natural History Survey. . New- York, American Museum of Natural History. . San Francisco, Academy of Sciences. . Topeka, Kansas Academy of Science. . Washington, Smithsonian Institution. ( United States Geological Survey. a United States Departement of Agriculture. . Missoula, Montana, University of Montana, Biological Station. Délamerika.. . Lima, Peru, Cuerpo de ingenieros de minas del Peru. 92 A FÖLDTANI TÁRSULAT CSEREVISZONYOSAI. Mexico. 73. Mexico, Sociedad Cientifica sAntonio Alzates. 74. Toluca, Servicio Meteorologico del Estado Mexico. dustralia. 715. Melbourne, Geological Society of Australasia. 76. a Australasian Institute of Mining Engineers. 77. Sydney, Australian Museum. 78. (/ Geological Survey. Argentinid. 79. Buenos-Ayres, xDeutsche Akademische Vereinigung). A m. kir. Földtani Intézet útján még a következő bel- és külföldi társulatok kapják a aFöldtami Közlönyt . 80. Amsterdam, Academie Royale des Sciences. 81. Basel, Naturforschende Gesellschaft. 82. Berlin, Kgl. Preuss. Akademie d. Wissenschatten. eat, 4) Kgl. Preuss. geol. Landesanstalt und Bergakademie. 84. a Deutsche Geologische Gesellschaft. 85. Bern, Naturforschende Gesellschaft. 86. . c — Schweizerische Gesellschaft. f. d. ges. Naturwissenschaften. 87. Bologna, Accademia delle Scienze dell Instituto di Bologna. 88. Bonn, Naturhistorischer Verein f. d. Rheinlande und Westfalen. 89. Bordeaux, Société des Sciences Physigues et Naturelles. 90. Boston, Society of Natural History. 91. Bruxelles, Commission Géologigue de Belgigue. 92. fl Société Belge de Géographie. 93. a Musée Royal dhistoire naturelle. 94. (l Société belge de Géologie et de Paléontologie. 95. c Académie Royale des Sciences, des Lettres et des Beaux Arts. 96. Budapest, Meteorologiai és földdelejességi m. kir. központi intézet. 97. a Mérnök- és Építész-Egyesület. 98. u Kir. m. Természettudományi Társulat. 99 u Országos Statisztikai Hivatal. 100. a M. Tud. Akadémia. 101. Buenos-Ayres, Direction general de Estadistica La Plata. 102. Caen, Société Linnéenne de Normandie. 103. (Galcutta, Geological Survey of India. 104. Christitania, L/ Université Royal de Norvége. 105. / Recherches géologigues en Norvége. 106. Darmstadt, Verein für Naturkunde u. mittelrhein. geolog. Verein. 107. Dorpat, Naturforschende Gesellschaft. 108. Dublin, Royal Géological Society of Ireland. 109. Firenze, R. Instituto di Studii superiori pratici e di perfezionamente. 110. 148 t2s 113. 114. 115. 116. algő 118. 119. 120. 121 9995 193. 124. 125. 126. H2775 128. 199. 130. Moss 132. 15323 . 1834. 135. 186. 1216 138. HEH 140. 141. 142. 143. 144. 145. 146. 147. 148. 149. 150. 151. 152. 153. 154. 155. 156. 157. 158. 159. A FÖLDTANI TÁRSULAT CSAREVISZONYOSAI. Frankfurt a; M., Senckenhergische Naturforschende Gesellschaft. Frankfurt a/O., Naturwissenschaftlicher Verein. Freiburg zt. B., Naturforschende Gesellschatt. Göttingen, Kgl. Gesellechaft d. Wissenschaften. Graz, Naturwissenschaftlieher Verein für Steiermark. Halle a. d. Saale, Kais. Leop. Carol. Akademie d. Naturforscher. a Naturforschende Gesellschaft. Heidelberg, Grossh. Badisehe Geol. Landesanstalt. Helsingfors, Administration des mines en Finlande. a Société de Géographie de Finlande. nnsbruck, Ferdinandeum. Kassel, Verein für Naturkunde. Klagenfurt, Berg- und Hüttenmünnischer Verein für Kürnthen. Kiel, Naturwissenschaftl. Verein für Sechleswig-Holstein. Í Krakau, Akademie der Wissenschaften. Lausanne, Société Vaudoise des Sciences Naturelles. Leipzig, Naturforschende Gesellschaft. c Verein für Erdkunde. Liége, Société Géologigue de Belgigue, Lisbonne, Section des Travaux Géologigues. London, Royal Society. c Geological Society. Milano, Societa Italiana di Scienze Naturale. a Reale Instituto Lombardo di Scienza e Lettere. Műnehen, Kgl. Baierisches Staatsmuseum. (/ Kgl1. Baierische Akademie der Wissenschaften. a Kgl. Baierisches Oberbergamt. Napoli, R. Accademia delle Scienza Phisiche e Matematiche. Neuchátel, Société des Sciences Naturelles. New- York, Academy of Seiences. Osnabrück, Naturwissenschaftlicher Verein. Padova; Societa Veneto-trentina di Scienze Naturale. Palermo, Accademia Palermitana di Scienza Lettere et Arte. Paris, Académie des Sciences. Institut National de France. c — Société Géologigue de France. a — École des Mines. a — Club alpin francais. Pisa, Societa toscana di Scienza Naturale. Prag, Kgl. Böhmische Gesellschaft der Wissenschaften. Riga, Naturforscher-Verein. Rio de Janeiro, Commission Géologigue du Brésil. Roma, Reale Accademia dei Lincei. a Société Géologigue Italienne. Rostock, Verein der Freunde der Naturgeschichte in Mecklenburg. St.- Louis, Academie of Sciences. Santiago, Deutscher Wissenschaftlicher Verein. St.-Petersbourg, Académie Impériale des Sciences de Russie. Selmeczbánya. Kir. Bányászakadémia. Stockholm, Académie Royale Suedoise des Sciences. a Geologiska Föreningen. 93 94 KÖNYVIEGYZÉK. 160. Stockholm, Bureau géologigue de Suéde. 161. Strabburg, Commission für die geologische Landesuntersuchung von ElsabB- Lothringen. 162. Stuttgart, Verein für vaterlündisehe Naturkunde in Württemberg. 163. Tokio, Seismological Society of Japan. 164. c — University of Tokio. 165. a — Imperial Geological Office of Japan. 166. Trondhjem, Société Royale des Sciences de Norvége. 167. Torino, Reale Accademia della Scienze di Torino. 168. Venezia, Reale Instituto Veneto di Scienze. 169. Washington, United States Geological Survey. 170. Wien, Verein zur Verbreitung naturwissenschaftlicher Kenntnisse. 171. c — K. und k. Militár-Geographisches Institut. 172. Wien, Lehrkanzel für Mineralogie und Geologie der technischen Hochschule. 173. c — K. und k. Technisehes und Administratives Militár-Comité. 174. — c — Section für Naturkunde des österreichisehen Touristenclubs. ag d Kais. Akademie der Wissenschaften. da ek Deutscher und Oesterreichischer Alpenverein. 177. Würzburg, Physikalisceh-medicinische Gesellschaft. 178. Zagreb, Jugoslovenska akademia. 179. Zürich, Eidgenössiches Polytechnicum. 180. a Naturforschende Gesellschaft. A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT SZÁMÁRA AZ 1905-DIK ÉVBEN BEÉRKEZETT CSEREPÉLDÁNYOK ÉS AJÁNDÉKKÖNYVEK TEGYZÉKB, VERZBICHNIS DER IM JAHRE 1905 FÜR DIR UNGARISCHE GEOLOGISCHE GESELLSCHAFT EINGELAUFENEN TAUSCHEXEMPLARE UND GESCHENKE, 1. Cserepéldányok. Tauschexemplare. Berlin. Nature Novitates. Jg. XXVII, No. 1—24. [1905]. — Bericht ü. d. Verlagstátigkeit von R. Friedlünder k Sohn. No. LII. [1905]. Brünn. Bericht d. meteor. Comm. d. nat.-forsch. Ver. in Brünn. XXII, (1902) [19041. — Verhandl. d. nat.-forsch. Ver. in Brünn. XIII, (1903) (1904. Bruxelles. Annales de la Soc. roy. Zool. et Malacolog. de Belgigue. T. XXXVI, XXXVIII XXXIX. [1901—41. Budapest. Annales hist.-nat. Mus. Nat. Hung. Vol. III, par. 1—2. [1905]. — Jelentés a m. Nemz. Múz. 1904. évi állapotáról. (1905]. — Földrajzi Közlemények. XXXIII. k., I—X. füz. Abrége vol. XXXI. [1905]. — Köztelek. XV. évf. [1905]. — Polytechnikai Szemle. IX. évf. 1—28, 31—36. [1905]. -— Turisták Lapja XVI. évf. 10—12., XVII. évf. 1—8. [1904—5]. KÖNYVIJEGYZEK. 95 Budapest. Uránia. VI. évf. 1—11. [19051]. — Bányászati és Kohászati Lapok. XXXVIII. évf. I. k. 1—12; II. k. 13—24. [1905]. Buenos-Aires. Veröff. d. Deutsch. Akademischen Vereinigung z. B. A. I. Bd. VITTE CEGE. Chicago. Bulletin of the Acad. of. sc. Vol. II, No. IV. [1901]. — Bulletin of the nat. hist. surv. No. III, part. II; No. V. [1902]. — Special publ. No. 1. [19021]. Danzig. Sechriften d. Naturf. Ges. in Danzig. N. F. Bd. XI, H. 1—3. [1904—5]. — Katalog d. Bibl. d. Nf. G. in Danzig. 1 Heft. [1904]. Dresden. Sitzungsberichte u. Abhandl. d. naturwiss. Ges. elsiss in Dresden. Jg. 1904, Juli—Dez. [1905]. Giefen. Ber. d. oberhess. Gesell. f. Natur- u. Heilkunde. XXXIV. [1905]. Graz. Montanzeitung. Jg. XII. [1905]. Greifswald. Jahresbericht d. Geograph. Gesellsch. z. Greifswald. IX. 11905 .. Halle a. S. Mitteilungen d. Ver. f. Erdkunde zu Halle a. S. 1905. [1905]. Hammover. Jahresber. d. naturhist. Gesellseh. zu Hannover. 50—54. [1905]. Helsingfors. Bull. de la Com. Géol. de Finland. No. 15—16. [1905]. Kiew, Mémoires de la Soc. des naturalistes de Kiew. Tome XIX—XX. [1905]. Kebenhavn. Meddelellser fra Dansk geolog. Forening. No. 9—10. [(1903—41. Kolozsvár. Erdély. XIV. évf. [1905]. Königsberg. Sehriften d. phys.-ökon. Ges. z. Königsberg in Pr. Jg. XLV. 119041. Tima. Boletín del Cuerpo de Ing. de minas del Perú. No. 18—21, 24—25. [1904—5]. Madison. Transact. of the Wisconsin Acad. of Sc. etc. Vol. XIV, Part. II. [1904]. Magdeburg. Abh. u. Ber. d. Mus. f. Natur- u. Heilkunde z. Magdeb. Bd. I, ESA 9057É Melbourne. Transact. of the austral. Inst. of Min. Eng. Vol. X. [1905]. Mexico. Boletín de la Soc. geológ. Mexicana. T. I. [19051]. — Boletin del Inst. geol. de Mexico. No. 20. [1905]. — Parergones del Inst. Geológ. Tomo I, Num. 6—9. [(1904—5]. — Memorias y rev. de la Soc. cient. sAntonio Alzate. Tomo XIII, N. 9—10, XIX, N. 11—12; XX. N. 11—12; XXI. N. 1—4. [1903—47]. Modena. La Nuova Notarisia. Ser. XVI, genn., apr., giugl., ottobre [1905]. Montana, Missoula. Bulletin University of Montana. No. 23. [1904]. Nagyszeben. Verh. u. Mitt. d. Siebenb. Ver. f. Naturw. Bd. LIII. [1905]. Newcastle-Upon-Tyne, Transaections of the North of Engl. Inst. of min. and mech. Eng. Vol. LII, part. 8; vol. LIII, part. 5, 8; vol. LV, part. 4. [1904—5]. Annual report és Rep. of the Com. New-York. Annmal rep. of the pres. of the Americ. Mus. of. Nat. History for the year 1904. [1905]. — Bulletin of the Americ. Mus. of. Nat. Hist. Vol. XVII, P. III. [1905]. Novo-Alexandria. Annuaire géol. et min. de la Russie. Vol. VII, livr. 1, 6—8 ; Vol. VILI, livr. 1. [1904—5]. 96 KÖNYVJEGYZÉK. Novo-Alexandria. Mémoires de IInst. agronom. et forest. á Nowo-Alexandria. Vol. XVII. livr. 1—3. [1905]. Jegyzőkönyvek és havi jelentés. Ottawa. Contributions to Canadian Pal:xont. Vol. III, P. 3. 119041. Palermo. Atti del Coll. degli ingen. ed architetti in Palermo. 1904: 1905 genn.—giugno. [1905]. Paris. La Feuille des jeunes Naturalistes. IVe ser. No. 411—414, 416—423. 119051. Perugia. Rivista ital. di Paleontologia. Anno XI, fac. I—IV. [19051. Roma, Bolletiono del R. Com. geolog. d Italiana. Anno 1905, 1—4. [1905]. — Notizie sui Terremoti osservati in Italia. 2 köt. San Francisco. Proceedings of the California Acad. of se. Vol. I. No. 10. (119047. Szt. Pétervár. Bulletins du Com. géol. XXIII. No. 1—6. [19041. — Mémoires du Com. geol. Nouvelle série livr. 14—15, 17. [19041. — Explorations géol. dans les rég. aurif. de la Sibérie : Jenisséi livr. V., Amour lívr. TV. 119047. — Materialien zur Geologi: RuBlands. Bnd. XXII, 2. [1905]. — Verhandl. d. ruB. kais. Mineral. Ges. Bnd. XLII, Lief. 1—II. (1904—5]. — Travaux de la Soc. Imp. des Naturalistes de St. Pétersbourg. Vol. XXXIII. Ügyet: 4 Go ZXEREXTV ivre TEN. AES A E xol XXXV vő, ANNO ÁB vol. XXXVI, livr. 1, No. 1—3. [1903—5]. — Travaux de lexped. Aralo-Caspienne. Livr. VII. (19051. Sydney. Memoirs of the geol. Surv. of New S. Wales. Palxont. No. 14. (19051. — Records of the geol. Surv. of N. S. Wales. Vol. VII, part. IV. [19041. — Records of the Australian Museum. Vol. VI, No. 2. [1905]. — Report of the Australian Mus. for the var 1903—4. Temesvár. Természettud. Füzetek. XXIX. évf., 1—2. f. [19051]. Topeka. Transact. of the Kansas acad. of. sc. Vol. XIX. [1905]. Troppau. Landwirthschaftliehe Zeitschrift. Jg. IV, Nr. 3—8; Jg. V, Nr. 6; Jg. VII, Nr. 1—3. [1902—5]. Upsala. Bulletin of the Geol. Inst. of the Univ. of Upsala. Vol. VI, No. 11—12. 119051. Washington. Annual rep. of the U. 5. Geol. Surv. 1903—4. [19047. — Bulletin of the U. 5. Geol. Surv. 234—240, 242—9246, 248—250, 252—255, 257, 258—262, 264. (1904—5]. — Mineral resource of the U. S. Geol. Surv. 1903. (19041. — Monographs of the U. S. Geol. Surv. XLVII. (19041. — Professional Paper of the U. S. Geol. Surv. 29—33, 35, 39. [1904—5]. — Waater Supply and Irrig. Paper of the U. S. Geol. Surv. 99—100, 103, 105—122, 124, 126, 128, 132; [1904—5]. — Annual rep. of the Smithsonian Inst. of the year 1903. 2 köt, [1904—51. — Smithsonian Contributions to Knowledge. Vol. XXXIV. [1903—4]. — Smithsonian Miscellaneous eollect. Vol. XLIV, 1440; vol. XLVI. 1444, 1477, 1543, 1544, 1571; vol. XLVII. 1478, 1548, 1559; vol. XGVIII, 1574 ; part of vol. XLIX. [1904—-5]. Wien. Jahrbuch d. k. k. geol. R.-Anst. Bnd. LIV, H. 3—4, Bnd. LV, 1—4. General-Register XLI—L. [19051]. KÖNYVJEGYZÉK. "97 Wien. Verhandl. d. k. k. geol. R.-Anst. 1904, No. 16—18 ; 1905, No. 1—15. [1905]. — Annalen d. k. k. Naturhist. Hofmuseums. Bd. XIX. Nr. 4. (19041. — (hemiker- u. Techniker-Ztg. Jg. XXIII. [1905]. — Abhandi. d. k. k. Geograph. Ges. Bd. I, Nr. 1; Bd..V, Nr. 3—4; Bd. VI, Nr: 1, 35 11905]. — Mitteil. d. k. k. Geograph. Ges. Bd. XLIII, Nr. 3—4 ; Bd. XLVIII, Nr. 1—12. [1900—5]. — Mitteil. d. Sekt, f. Naturkunde. Bd. XVI-XVII. [1904—5]. — Verhandl. d. k. k. zool.-bot. Gesellsch. Bnd. LV, H. 1—10. [1905]. Wiesbaden. Jahrbücher d. Nassauischen V. f. Naturkunde. Jg. 58. 11905]. 2. Ajándékok. (Geschenke. Berlin. HEcKER 0.: Seismometr. Beob. in Potsdam. [1905]. Beograd. Zapisznik Szrpszkog geologskog drustva Hod. XIV, 4—7. 11904. Brünn. ScCHISDLER H.: Beitr. z. Kenntn. d. Niedersehlagsverhültn. Máhrens u. Sehlesiens. "1904. Bruwelles. ARcrowsxri H.: Projet d"une exploration systematigue des régions polaires. 1905]. — Sacco F.: Les formations ophitiféres du Crétacé. [1905]. Buenos-Ayres. Anales del Museo Nacional de Buenos-Ayres. Ser. III, T. IV, [11905]. Bucuresti. Materiale pentru Seismogr. rom. XI. 11905]. Budapest. Akadémiai Értesítő. 181—192. füz. [1905]. — Math. és Természettud. Értesítő. X.KIII. k., 1—5. füz. [1905]. — Kisérletügyi Közl. VIII. k., 1—6. füz. [1905]. -—— Utasítás az orsz. kataszt. felmérés végrehajtására. I. rész. — Minták és mellékletek az I. részhez. [19051]. Colorado. Colorado college Studies. (Gen. ser. No. 13, 16. /1904—51]. Darmstadt. Notizblatt d. Ver. f. Erdkunde u. d. groBh. geol. Landesanst. zu Darmstadt. IV. Folge, 25. H. 11904. Des Moines. Anuai rep. of Jova geol. Surv. Vol. XIV, 1903. (1904. Frankfurt a. M. Ber. d. Senckenbergisehen Naturforsech. (es. in Frankfurt a. M. 11905]. Hamburg. Mitt. der Hauptstat. f. Erdbebenforscehung am phys. Staatslabor. No. 1—2. [1905]. Igló. A magyarorsz. Kárpátegyes. Évkönyve. XXXII. évi. [1905]. Kiel. Schriften d. naturwiss. Ver. f. Schleswig-Holstein. Bd. XIII, H, 1. 11905]. Lamsing. Report of the Michigan Acad. of Se. VI. [19041. Leipzig. Fenix J.: Beitrüge z. Kenntnis d. Fauna des máhrischen Devon. [1904]. — Uber die Gattung Amphipora. [1905]. — Uber Hippuritenhorizonte in den Gosausch. d. nordöstl. Alpen. (19051. Lima. Boletín de la Soc. geográf. de Lima. Afio XIV, T. XV. (19041. sg [foldtam Közlöny. XXXVI. köt. 1906 . 98 ALAPÍTVÁNYOK. Modena. AGAMENNONE G.: La determinazione dei bradisismi nell interno dei continenti per mezzo della fotografia. (1904. München. J. FEnix: Über einige fossile Korallen aus Columbien. [1905]. New-York. HovevY E. O0.: The grande soufriére of Guadeloupe. (1904. Perth. Bulletin of geol. Surv. of Western Australia. No. 2—3, 6—13, 15—18, [11904—5]. Rochester. Bulletin of the geol. S0c. of America. Vol. 15. 19041. Sátoraljaújhely. CzimBusz G. Per aspera. [1905]. Selmeczbánya. Erdészeti Kisérletek. VII. évf., 1—2. sz. (19051. Stockholm. Meddelanden fran Upsala Univ. mineralogisk-geol. Inst. 26—29. 1904—51. Tokyo. Journal of the Coll. of sc. Vol. XX, art. 5—10. [1905]. Torino. SAcco F.: Fenomeni stratigr. osservati nell Appenino settentr. e centr. /1905]. — — Opere in depesito. [1904]. 3. Térképek. Karten. Ottawa. Ontario Windsor Sheet. I. S. W. Relief Map of the Dom. of Canada. — Hozzája : Statistics of the Dom. of Canada. (19041. Washington. Topographic atlas sheets, Sending J, 98 drb. (19051. Wien. Geol. Karte der Königreiche u. Lünder Österreichs. VI. Lief. [1905]. MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT részére tett alapítványok az 19094. évi deczember 31-én. 1850. (ft) Gróf Andrássy György — — — — - — -. készpénzben 210 kor. 1851) Báró IPodmaniozky e Jánoss: sea en a E u DONE 1856. (TF BárÓ KSImA MSAT OT ES SS ré ERT a 1050. a 1858. (t) Ittebei Kis Miklós s sk a 910. a 1360. (t) Prudniki Hantken Miksa, iniejestsn [j 210 a 1864. (1) Dr. Schwarz Gyula, Budapesten... .. .. [j 300 a 1867. (t) Drasche Henrik lovag Bécsben... . — -. - a 200. a 1872. Pesti kőszénbánya- és téglagyártársulat.. .. - ( 600 a — — Salgótarjáni kőszénbányatársulat .. .. -. 5 (l 200 a 1873. Az első cs. és kir. szab. Dunagőzhajózási Tára Budapest és Pécs eg eret tés a 400 a — — (t) Kállay Benjamin, Bécsben .. . .. 8 u 200 a 1876. (1) Rónay Jáczint, Pozsonyban... .. 6 a 200 a — M. kir. tengerészeti hatóság, Fiumében SZV es a 200 " 1877. (1) Gróf Erdődi Sándor .. she u 200 a 1879. Gróf Karácsonyi Guidó Rudolf- aapitványából, 5 u 200 a 1881. Budapest székes főváros s ; : n 400 c 1883. 1588. 1590. 1891. 1892. 1893. 1893. 1895. ALAPÍTVÁNYOK. (I) Okányi Szlávy József, Budapesten .. -. és 1885. A pesti hazai első Takarékpénztár-Egyesület A nagyági m. kir. és magántársulati aranybányamű vállalatses maz sz éz eye zebhazi áz Balla Pál, Újvááken sz ez Balla Pál alapítványa az újvidéki m. kir jeszrtk nevére Éz SZO SL zselé, NEL . Bezerédy Pál, Budapesten ENÜZHS E (t) Modrovits Gergely -—. - ds . (4 Zsigmondy Vilmos, Budapesten ... Dr. Koch Antal, Budapesten (t) Dr. Roth Samu, Lőcsén éz Dr. Schafarzik Ferencz, Budapesten 2 (t) Dr. Szabó József, Budapesten Dr. Ilosvay Lajos, Budapest ). Zsigmondy Béla, Budapesten .. .. — David Vilmos, Budapesten... .. sz éz rza [EG (t) Gróf Andrássy Manó, Badapsston zgá [as (b Husz Samu, Budapesten Szt ez (14) Felső-Szopori Tóth Ágoston, Grácsban ező (t) Klein Lipót, Budapesten Grót Andrássy Dénes, Dernőn .. .. sen 5. Északmagyarországi egyesített Egán és ipar- vállalat részvénytársulat, Budapesten .. eszkeke Rimamurány - Salgótarjáni vasmű részvénytársaság, Salgótarjánban — -. -- Beta ezer zafel e Fülöp, szász-coburg-góthai Tastszéis ő fensége vas- OYYAKATBEO DOT OLAT ME ete kelt ll Za ze vé Beszterczebánya sz. kir. VÁTOS sz s me sm me (t) Gróf Csáky László, Budapesten... — 0 -— Osztrák-magyar szabadalmazott Államvasút- TESz ság, Budapest és Wien... sz Dr. Mágócsy-Dietz Sándor, Budape tén öz Dr Béthő. Gyula; "Budapestenéi E zzz Kempelen Imre, Mohán . seDEwKanez Adolf sprépost, (OSorna a s ed ez (t) Dr. Herich Károly, Budapesten .. .. ése Esztergomi főkáptalan .. -. 0 -. MV SZ E BAB P. Inkey Béla, Budapesten .. . (tt) Dr. Staub Móricz, Budapesten Dr. Szontagh Tamás, Budapesten Dr. Fischer Samu, Budapesten Kauffmann Kamilló, Budapesten. 0 .. Porodai dr. Rapoport Arnót, Bécsben .. Özv. dr. Hofmann Károlyné bold. férje dr. Hah mann Károly emlékére .. -. EZ TA NSESE Dr. Lőrenthey Imre, Budanestat Dr. Zimányi Károly, Budapesten . EGE Urikány-Zsilvölgyi Magyar kőszénbánya észnél. Társaság Budapesten .. készpénzben állampapirban készpénzben 99 400 kor. 400 400 200 200 200 200 400 200 200 900 400 200 200 200 400 200 200 9200 400 400 400 200 200 400 400 200 200 400 200 200 200 200 200 200 230 200 200 200 200 200 200 7 a 100 ALAPÍTVÁNYOK, 1896. Királdi Herz Zsigmond, Budapesten... .. .. 0. készpénzben 200 kor. 1897. Déchy Mór, Budapesten .. .. ési is [ 200 a 1900. Mattyasovszky Jakab [enátvástalri), Pécsett adas Vilmos nevére .. .. ezaz e sé 28 a 200 a 1901. Korláti bazaltbánya Sk ÜL Budan oktori a 200 a 1902. (Bethlen főiskola Nagyenyeden ez mezei szuset as u 200 v — — (1) Adda Kálmán nevére Adda Viktor dr. .. .. u 200 a — — Guttmann és Frank építési vállalkozó czég Újvidéken u 400 a — — Rudai tizenkét apostol bányatársulat Brádon .. .. i 400 u — — Kalecsinszky Sándor, Budapesten .. .. Et u 200 a 1904. Szádeczky Gyula dr., Kolozsvár .-. -. és fi 200. a — — Schafarzik Ferencz dr., Mz 1884 ban tett alapítványához még .. s mage sen szet a 100 a — — Myskowszky Emil, Miedsekszabolbei szea zne a 200 u 1905. Gróf Széchenyi Béla, Budapest... .. — — — — " 1000 a Báró Mednyánszky Dénes, Wien... .. -—. 0 — — a 220 u Koch Antal dr., Budapest 1884-ben tett alapit- ványához BY ép e) kese ss SEAT Ez klsű tes f 100 a VÁLTOZÁS A MAGYARORSZÁGI FÖLDRENGÉSEK MEGFIGYELÉSÉBEN;, A Magyarhoni Földtani Társulat ezennel saját földrengésmegfigyelési állomásának utolsó jelentését adja ki. A folyó év januárius 1-sejével a Magyarhoni Földtani Társulat felosz- latta observatoriumát és dr. KövEsLiGEr§Y Rapó tanár úr megkeresésére mű- szereit, t. i. a két Boscn-féle nehéz ingát és egy VicEwxrisi-féle készü- léket a nevezett tanár úr vezetése alatt megalakult új földrengési állomásnak engedte át. KövesziGErHy tanár, a ki egyszersmind az államok nemzetközi földren- gési szövetségének főtitkára, a berlini III. földrengési értekezlet biztatására és a Magyar Tudományos Akadémia segélyezésével elvállalta, hogy Budapesten, mint a földrengési kutatások különösen fontos pontján, földrengésmeg- figyelési állomást létesít. Ezzel a Magyarhoni Földtani Társulat régi kívánsága valósul meg, a mennyiben most, a kebelében megalakult földrengési bizottságnak éppen 25 éves fennállása után, ezek a fontos teendők végre a nekik megfelelő helyes és remélhetőleg végleges keretet nyerték. A magyar földrengési bizottság, a mely kénytelen volt, hogy a körülmé- nyekhez mérten, csekély anyagi eszközökkel, csak a legszükségesebb megfigye- VÁLTOZÁS A MAGYARORSZÁGI FÖLDRENGÉSEK MEGFIGYELÉSÉBEN. 101 lések eszközlésére szorítkozzék, őszinte örömmel üdvözli, hogy a földrengési kutatások az arra leghivatottabb körök érdeklődését kezdik fölkelteni. Dr. KövEsriGErny Rapó, a geophysika tanára, az ahhoz szükséges jelen- tékenyebb pénzbeli eszközökön kívül több alkalmas szakemberből álló személy- zet fölött is rendelkezik, a melynek élén most már hivatásosan fogja magát a földrengésnek modern irányban való tanulmányozására adni. Az utóbbi években mindinkább kitűnt, hogy a földrengések megfigyelése a geologia keretéből kinőtt s hogy a jövőben saját meghatározott útjára kíván térni. Ez a jelenség a mi esetünkben sem más, mint a tudomány folytonos haladásának örvendetes jele. S épp ezért örömmel üdvözli a földrengéstant, ezt a legfiatalabb természettudományt, idősebb testvére: a földtan, a melynek védőszárnyai alatt az első istápolást és gondos őrizetet nyerte és követi élénk érdeklődéssel további fejlödését. A midőn most már mindazokat, úgy a társulatokat, mint az egyeseket, a kik eddig a Magyarhoni Földtani Társulat földrengési bizottságával csere- vagy egyéb viszonyban állottak, arra kérjük, hogy a vele szemben tanusított jóindulatukért hálás köszönetünket elfogadni méltóztassanak, egyszersmind föl- kérjük arra is, hogy ezentúl minden Magyarországra vonatkozó földrengési ügyben egyenesen dr. KövEsriGErnY Rapó tanár úrhoz, a földrengési szövetség főtitkára s a budapesti földrengési főállomás igazgatójához Budapesten (VIII., Sándor-u. 8.) fordulni szíveskedjenek. Budapest, 1905. évi januárius havában. KALECSINSZKY SÁNDOR, Dr. BCHAFARZIK FERENCZ, Dr. EmszT KÁLMÁN, a Magyarhoni Földtani Társulat földren- az eddigi észlelők. gési bizottságának eddigi elnöke. 1905. 6. sz. A mh, Földt, Társ, Földrengési Observatoriumának jelentése a november és deczember hónapokban észlelt földrengésekről, ,. [A földrengési observatorium fekvése: K. h. 19" 5" 55" (12 16m 23:69 Greenw. K.—ÉK. sz. 479 30" 29".] Készülék: straszburgi horizontális inga. A — E—D inga, érzékeny K— Ny-ra; B — K—VNy inga, érzékeny É— D-re. E — Előrengés; F m-ben; V Főrengés; M — Az inga legnagyobb kilengésének ideje ; A rengés vége; T — Időtartam; Időszámiítás a középeurópai idő szerint, éjféltől éjfélig. m/ In — Az inga legnagyobb kilengése sz. Hó, nap E 1íT M mm v T ) Jegyzet Fo 1) E . 93hm — Jo93h11m95- 93h 14m 931 9m j Es TP TAN TENE a jr 1905. xI. a.[4-98te9 fegíee— een 981 EEENEEZETZEEN ENE T EK 12) EBŐA 238 E ZmirN SAS BEEE Keseét SEM ei al ] A. S4£10m505 ! gh19gm . 8h94m Sh 91m 4 1 gh 47m (BZ B BŐ EGO ÉZETTÉ LA ekes ÜS SÜSS] "8 198 sm 898 sé Ez KGÖRESSÉS öl ésT 8 EGZ B. 84 10m 81 18m S ábE 220 fejez eze MOR tej RÉS 8] 33 JEE SB vár 9: h m ia s 93 h m 9 h 95m j 39. 4905 XT 16 zt éz le BELSRÜRES Es E ZS 8] 2 B. 231 172305 e 231 199 1 jgag6m [9] . I I l A Földrengési Observatorium megbizásából : Kalecsinszky Sándor, Dr. Emseat Kálmán, , At MENT HOTDIBANI KÖZLÖNY XXXVI. BAND. JANUAR- NÁRZ 1906. Tsz sül Elöl; DAS MARINE KARBON IN UNGARN. Von Dr. FRirz FREcH 0. Professor d. Geologie an der Universitüt Breslau. Mit neun Tafeln. Hinleitung. Über die Entwiecklung des Karbon auf der Balkanhalbinsel, in Un- garn und in den Karpathen überhaupt liegen nur wenige und zerstreute Angaben vor. Die bis zum Jahre 1899 sicher beglaubigten Angaben habe ich in meiner Steinkohlenformation zusammengestellt, aber aus dem Gebiet des Balkan damals nur das Vorkommen unterkarboni- seher Pflanzen aus Bulgarien nach Tovura sowie dasjenige oberkarboni- seher Arten aus Ungarn, Komitat Krassó-Szörény, nach HALAvÁTS anfüh- ren können. Seitdem sind drei Funde mariner karbonischer Schichten bei Dobsina,! im Komitat Krassó-Szörény und im südlichsten Zipfel Dalma- tiens ? hinzugekommen. Diese letzteren weisen auf das schon seit lün- gerer Zeit bekannte Vorkommen der Karnischen Alpen sowie auf Mysien hin. (Balia Maaden; oberstes Karbon). Bine weitere Angabe des Auftre- tens von Spirifer. mosguensis bei Krakau hat sich als unzutreffend erwiesen.? Sicher beglaubigt ist dagegen die am Nordabhang der Kar- pathen weit, nach Ostgalizien hin, nachgewiesene Verbreitung von Geröllen und eröberen Blöcken der produktiven Steinkohlenschichten von oberschlesisehem Typus sowie in Bosnien das obere Unterkarbon. Zieht man die praktische Bedeutung dieser Funde in Betracht, bedenkt man weiter den scharfen Gegensatz der marinen Entwicklung im Zentrum RuBlands und des Urals zu Westeuropa, so erscheint eine zusammenhüngende Betrachtung aller südosteuropáiseher Vorkommen als eine lohnende Aufgabe. 1 Schon früher durch F. v. HAUER besehrieben, aber nicht nüher bestimmt. 2 Diese scehönen, von Herrn Dr. G. BukovwskI entdeckten Faunen werden z. 2. im geologisechen Institut der Universitüt Breslau von Herrn Dr. REsz bearbeitet. 3 Steinkohlenformation p. 549. 104 Dr FRITZ FRECH Den Herren Professoren Dr. FR. SCHAFARZIK und Dr. Awxr. KocH in Budapest, Dr. V. UHLiG (Wien), Dr. L. v. Lóczy (Budapest) sowie Herrn Ministerialrat Jon. BöckH, Direktor der kgl. ungar. Geologisehen Anstalt in Budapest, bin ich für die freundliche Überlassung des wertvollen Materials zu aufrichtigem Dank verpflichtet. Im Gegensatz zu der un- freundlichen, z. T. nicht einmal objektiven Kritik, deren (Gregenstand meine Steinkohlenformation hie und da geworden ist, scheinen die genannten Herren Kollegen doch einiges Zutrauen zu mir beses- sen zu haben. A) Es sollen zuerst die einzelnen Vorkommen besprochen werden, wobei ein Bingehen auf verwandte und idente Formen anderer Fund- orte — infolge der leider sechlechten Erhaltungsart der ungarischen Fossilien — nicht zu umgehen ist. Auch die Abbildungen dieser zur Bestimmung notwenigen Vergleiehsstücke muBten verhültnismábig um- fangreich werden. Hinige kurze Bemerkungen allgemein paláontologiseher Art betreffen besonders die Stellung der karbonischen Tabulata. B) Im Anschlu6 an die genaue Altersbestimmung der einzelnen Vorkommen sind dann die geographisehen Beziehungen des ungarischen Karbon zum Osten und Westen klarzulegen. Bei der scharf ausgeprügten Verschiedenheit, welehe die dinarische Schichtenentwicklung des Balkans und der südöstliehen Alpen von der vorwiegend mitteleuropáischen Ausbildung der Nordalpen zeigt, erscheint die Frage der Zugehörigkeit des Unterkarbon der Karpathen von ganz besonderer Bedeutung. A) Paláontologisehe Einzelbesehreibung und Alters- bestimmung. I. Kornyaréva in Südungarn. Den Fundort Kornyaréva, das einzige Vorkommen von Unterkar- bon in den Südkarpathen, wurde von SCHAFARZIK?Y entdeckt und aus- gebeutet. Das die Fossilien umsehliebBende Gestein ist ein schwarzer Crinoidenkalk, der petrographisch in ganz auffölliger Weise mit dem sehlesisehen Vorkommen von Neudorf bei Silberberg (Festung) über- einstimmt. Doch sind bestimmbare Versteinerungen in Südungarmn viel seltener als in Sehlesien. Es gelang ScHAFARZIK mit Hilfe von zwei geübten Dienern im Laufe eines Tages nur ca 12 Stücke zusammen- X Dr. FRANZ SCHAFARZIK: Die geologischen Verhültnisse der Umgebung von Korniaréva. (Spirifer mosguensis im unterkarbonischen Crinoidenkalk.) Jahresbericht der kgl. ung. Geologischen Anstalt für 1894. Budapest 1897, pag. 97. DAS MARINE KARBON IN UNGARN. 105 zubringen. Die mir übersandten Stücke sahen anfangs wenig einladend aus. Doch gelang es nach sorgfáltiger Práparation fast alle Exemplare derart frei zu legen, dab eine Speziesbestimmung fast stets ohne Frage- zeichen erfolgen konnte. Die umfangreichen, z. T. von mir gesammel- ten und gröbtenteils von mir durehbestimmten Karbonmaterialien des Breslauer Museums waren allerdines von erobem Wert für die Feststel- lung der ungarischen Reste. Hpirifer. Spirifer striatus, MAaRr. Typus. Taf. V, Fig. 11—c., Taf. VII, Fig. 6. Literatur bei ScuPIN, Spiriferen Deutschlands. p. 115. Die grobe, flach gewölbte, dickschalige Form mit ihrer feinen Streifung und dem unregelmábBigen, nach der Stirn zumeist undeutlich werdenden Sinus ist durch 6 Klappen (Stiel- und Brachialklappen) sowie durch ein vollstándiges Jugendexemplar vertreten. Hine gewisse Áhnlichkeit der áubBeren Form und der Streifung mit Sp. mosguensis ist unverkennbar. Hin untrügliches Unterscheidungsmerkmal liefern die Zahnstützen, welche infolge der Dicke der Sehale bei Sp. striatus schwach entwickelt sind, wáhrend sie bei Sp. mosguensis ungewöhnliech hoch, lang und kráftig werden. Das Innere von zwei Stielklappen konnte freigelegt werden und zeigte beide Male die bezeiechnenden sehwachen Stützen von Sp. striatus. Das Innere eines entsprechend groben Sp. mosguensis wurde zum Vergleich abgebildet. (Taf. V, Fig. 4. Ebenso wurden zwei Exemplare von dem in jeder Hinsicht über- einstimmenden sehlesisehen Vorkommen zur Darstellung gebracht, (Taf. V, Fig. 24—b) um die vollstándige Übereinstimmung zu demonstrie- ren. Die betreffenden schlesischen Stücke sind bereits von ScupPINw rich- tig bestimmt und abgebildet worden, doch ergab ein wiederholter Ver- gleich, dab der Umrib nicht vollkommen ausreichend prápariert war und dab daher auch die Ergünzung etwas anders ausfallen mub. Spirifer bisulcatus, Sow. Taf. IV, Fig. 6a—c., Taf. VII, Fig. 5, 5a. Literatur p. 115. Die bezeichnende Wölbung der stark eingekrümmten Schale, die hohe Area, der bis an den Stirnrand reiehende Saum sowie die ziem- lich regelmábBigen Rippen machen die Art leicht kenntlich und finden sich bei den Exemplaren von Neudorf-Silberberg ebenso, wie bei den Stücken von Kornyaréva. 106 Dr FRITZ FRECH Orthothetes. Orthothetes cfr. crenistria, PHILL. sp.? "Tat. VI Bag 80 Die Schnabelgegend einer flachen Stielklappe stimmt in der Form und der — allerdines nur undeutlich erhaltenen — Streifung mit der bekannten unterkarbonischen Art überein, lübBt jedoch eine nühere Be- stimmung nicht zu. Diese Art erreicht in der höheren Stufe der Ab- teilung (St. d. Prod. gigamteus) meist eine erhebliehe GröBe, wie z. B. die Abbildung im Atlas der Lethmxea palxozoica (t. 43) zeigt. In der tieferen Stufe des Sp. tornacensis kommt eine 2—3 em Breite errei- chende feingerippte Mutation vor, die ich z. B. in den tiefsten Schich- ten (24) des Arpatschaprofils am Araxes in gröbBerer Zahl gesammelt habe.X Leider ist das einzige bei Kornyaréva gefundene Exemplar, eine flache Stielklappe, für eine genauere Bestimmung zu ungünstig erhal- ten. Immerhin ist die üuBerliehe Übereinstimmung mit den kleinen hocharmenischen Stücken, von denen ein Exemplar zum Vergleich da- neben (Taf. VI, Fig. 3b) gestellt wurde, höchst bemerkenswert. Ist doch eine mittlere Horizontierung des Fundortes Kornyaréva innerhalb des Unterkarbon auch mit Rücksicht auf das Vorkommen der schlesischen tüesenform des Spirifer striatus, MART. keineswegs unwahrscheinlich. Zabulata. Die mannigfache Form der Tabulaten, welche der verschiedenen Organisation des Inneren entspricht, macht die Versuche erklörlieh diese Ordnune aufzulösen und einen Teil zu den Hexacoralliern, den anderen zu den Alcyonarien, wieder andere Formen zu den Bryozoen zu stel- len. Doch ist anderseits besonders von NICHOLsSoN und FERD. ROEMER die Einheitlichkeit, d. h. das Vorhandensein von Übergüngen zwischen den weit divergierenden Endformen mit so entschiedenem Erfolge betont worden, dab in den neueren Handbüchern die Tabulata wieder als eine systematisch zusammengehörende Gruppe aufgefabBt werden. Allerdings blieb auch so besonders das Nebeneinander von eporö- seny Favositiden und Michelinien und von kompakten Monticuliporiden, Chaeteten und Heliolíthiden schwer erklárlieh, solange man von einer wichtigen, aber unverdienterweise kaum beachteten Entdeckung BEE- CHERS absah. : xX Vergl. FREcH u. ARTHABER: Palaeozoicum in Hocharmenien und Persien. Beitr. z. Paleont. Österr.-Ungarns u. d. Orients. Bd. 12 (1899), p. 200. DAS MARINE KARBON IN UNGARN. 107 BEECHER hat schon vor anderthalb Jahrzenten den Nachweis er- bracht, dab die xcPoreny der favositiden nicht Lücken des Fachwerkes der Wünde seien (wie bei den perforaten Hexakoralliern, sondemn als obliterierte Knospen aufzufassen sind. Hierdureh wird auch die grundsüchlieche Versehiedenheit von Heliolithes und der lebenden Helio- pora in das gebührende Licht gesetzt. Heliopora besitzt ein Skelett, das wie bei den Perforata aus Fachwerk besteht, dessen Zwischenráume also nicht vollkommen verbunden sind; /avosites zeigt Embryonalknospen, die zu Poren obliteriert sind; bei den ültesten Tabulaten, den Helioli- tliden und Monticuliporiden ersteht aus jeder Knospe noch ein junges röhrenförmiges Individuum, das eine Zeitlang kleiner bleiben kann, als die schon erwachsenen Röhrenformen. Die Idee eines xcDimorphismus; der Individuen wird dagegen schon von FERD. RoEMER (Lethea palgeoz. 1, p. 471) mit vollem Rechte abgelehnt. Auf die Tatsache, dab die Syringoporiden rasentörmige, die Aulo- poriden moosförmig kriecehende Nebenformen der Fawvositiden seien, hat ebenfalls BEEcHER mit vollem Rechte hingewiesen; die Stolonen der Syringoporiden und Auloporiden seien den jungen Knospungsröhren von Monticulipora sowie den sPorem von Halysites, Favosíites und Michelinia homolog. :" — Unter diesem einleuchtenden entwicklungsgesehiehtlicehen Gesichts- punkte wird auch die Reihenfolge des Auftretens der Familien verstünd- lieh und klar : Im tieferen Untersilur ersecheinen die durch normale Knos- pung vermehrten Monticuliporiden (denen sich die spátere (Gattung (.haetetes unmittelbar ansehliebBt). Im höheren Untersilur entwickeln sich aus den Monticuli- poriden die durch stárkere Divergenz der Röhren gekennzeichneten Hetliolithiden sowie die Halysitiden mit obliterierten Embryonalporen, die jedoch nur auf zwei Seiten der elterliechen Rohre entstehen und somit die Kettenform der Korallen bedingen. Der wesentlich obersilurisehe Fawvosites is demnach an Halysites anzuschlieben ; eleichzeitig entwickeln sich durch Stolonenknospung die mit freien Röhren versehenen Auloporen und Syringoporen (das im höhe- ren Untersilur und im Obersilur verbreitete Syringophyllum ersetzt die Stolonenröhren durch horizontale hohle Ausbreitungen und ist als un- mittelbarer Vorláufer von Syrinygopora anzusehen). Das Obersilur ist der Höhepunkt der mannigfaltigen Gestal- tung der Tabulaten, das Unter- und Mitteldevon steht nur wenig nach. Im Oberdevon erlisecht Heliolithes und am Schlusse des Devon ver- sehwinden die [favositiden Alveolites und Striatopora. Im Karbon haben wir es mit bezeichnenden, aber sehr stark 108 Dr FRITZ FRECH divergierenden Gattungen zu tun, deren genetischer Zusammenhaneg nur aus der Vorgesechiehte klar wird. Die Monticuliporiden sind durch (Ghaetetes vertreten, bei dem die Vermehrung durch Teilung, nicht durch Knospung der diminutiven Röhren erfolgt (F. RozmEn, Leth. paleoz. 7, p. 458). Von den Helioliíthiden (im weiteren Sinne) ist Fistulipora, von den Fawositiden die eigenartige Michelinia übriggeblieben. Da Syringo- phyllum und Halysites das Silur nicht überdauern, steht den eben er- wáhnten massigen (Gestalten die Rasenform von Syringopora und die Moosform Aulopora ganz fremdartig gegenüber. Hyringopora. Dyringopora ramulosa, GoLDpr. Taf. VIII, Fig. 4a —b. Syringopora ramulosa, GorpFuss: Petrefacta Germania. I, t. 25, f. 7a, 7c. a a a M. Epwaxos et HAIME : Monographie des Polypiers fossiles des terrains paléozoigues. Ann. du Mus. d Hist. nat. V, p. 289. Die Abbildung von Gogpruss gibt sowohl den Habitus wie die innere Struktur der Art gut wieder. Die áubere Form zeigt Sprossen von 2-5—2 mm, die durch etwas breitere Zwischenráume von einander getrennt sind; die Stolonenknos- pen gehen ungefáhr unter rechtem Winkel ab. Septaldornen sind we- nig deutlich, die Theka ist kráftig. Die Trichterböden sind aubBerordent- lich tief in einander geschachtelt, wie es unsere Abbildung gut zeigt. Andere Arten des Kohlenkalkes, z. B. Syringopora reticulata, Gonpr. (I. c. t. 25, f. 8) unterscheiden sich durch weniger tief einge- schachtelte Böden. Vollkommen übereinstimmend im inneren Bau ist Syringopora eifeliensis, ScHnür., nur ist der Durchmesser der Stengel um das dreifache gröbBer und die Septaldornen sind kráftiger entwickelt. Die Abbildungne ScHLÜTERSY sind zwar kenntlich, geben jedoch nicht alle Kigentümlichkeiten der Art wieder. Die Zahl der Septaldornen ist gröber und die Hinschachtelung der Böden noch tiefer, als auf Fig. 4, Data 45alke: Besonder hübseh ist in unserer zweiten Abbildung (Taf. IX, Fig. 5) die Entstehung einer Stolonenknospe sichtbar, wáhrend Syringopora ramulosa im Löángsschnitt erkennen lübt, dab die Stolonen nicht nur zur Vermehrung dienen, sondern auch die Verbindung der rasenartig X Anthozoen des rheininischen Mitteldevon. Abhandl. d. geol. Landesanst. Berlin 1889, t. 15, p. 167. DAS MARINE KARBON IN UNGARN. 109 angeordnetan Sprossen durch Zusammenwachsen vermitteln. (Taf. VIII, Fig. 40). Die vollkommene Übereinstimmung der Struktur von Syringopora ramulosa, und S. eifeliensis lábt die letztere Art nur als Mutation der ersteren (linger bekannten) erscheinen. Vergl. Taf. IX. Fig. 5—5b. Syringopora ramulosa besitzt eine auberordentlich grobe Verbrei- tung im Kohlenkalk und zwar in der oberen (Visé) und der unteren (Tournay) Stufe.r M. Epwagps und HarmE geben aubBer dem Gozprussschen Fundort (Olne im Limburgschen) schon die beiden belgisehen Vorkommen, fer- ner Ratingen bei Düsseldorf und zahlreiche englische, irische und zwei russiscehe Vorkommen (Utkinsk an der Tsehussowaja und das Petschora- Land) an. Ein mir vorliegendes oberkarbonisches Stück von Ujatseh- kowa gehört sicher einer verschiedenen Art an. Hingegen enthalten zweifellos die vier schlesischen Kohlenkalk- Vorkommen, Altwasser, Rothwaltersdorf, Hausdorf und Neudorf bei 51l- berberg die über ganz Europa verbreitete Art. Schon A. Kusrn hat die Art von dort besechrieben und gleichzeitig die erste korrekte Abbildung des Ouerschnittes geliefert.F?r Michelinia, pe Kow. 1842. (Vergil. F. RömER, Leth. palxoz. 1, p. 430.) Die nahe Verwandtschaft der Gattung mit fFavosites, die blasige Beschaffenheit der Endothek im Gegensatz zu den regelmüábigen Böden der letzteren Gattung wird von allen Autoren einstimmig betont. Ebenso weist auch schon FERD. RoEMER wiederholt darauf hin (1. c. p. 430, 432), dab die devonisehen und silurisehen als Michelimia bezeichneten Arten besser zu fawvosites zu stellen seien. In der Tat ist der Unterschied von Fawosites (rotlandicus und (roldfussi — die etwas unregelmábige, hie und da blasige Beschaffenheit der Böden — so minimal, dab die ülte- ren Arten zu /rewvosites zu stellen sind. Wir erhalten dann auch eine naturgemüábe Stammesgeschichte : Michelima ist direkt von Pleurodictycum abzuleiten. Pleurodictij- cum umfabGt die sich fláchenhaft rasch ausbreitenden Formen mit nied- rigen Individuen, in denen infolge der geringen Lánge Ouerböden feh- len oder nur in geringer Zahl vorhanden sind. [vosites begreift dage- X Dab die Einschiebung einer dritten, tiefs(len Karbonstufe, der rEtroeungt- Stufes, jeder paláontologisehen Begründung entbehrt, d. h. da$ ihr jede palüonto- logische Selbstündigkeit mangelt, wird an anderer Stelle ausgeführt. Xk Zeitschr. d. Deutsch. geol. Gesellsch. 1869, t. 2, f. 7, p. 189—192. 110 D: FRITZ FRECH gen die langgestreckten, hohen, durchweg getüáfelten höhren, welche grobe kompakte Kalkstöcke bilden. Michelinia löst an der unteren Kante des Karbon Pleurodiclycum ab, indem sich die im Umrib übereinstimmend gebauten Kelche von unten her durch gröberes oder feineres blasiges (Gewebe verfestigen. Michelintia ist im Unterkarbon überall in reinem Korallenkalk, wie in 3rachiopoden- und Crinoidenfazies verbreitet und geht auch noch in die Dyas, d. h. in den indischen Produktuskalk hinauf. Doch weicht die hier vorkommende M. indica in der üuberen IErscheinung durch die Gröbe und Massigkeit von den flachen; tellerförmigen Gestalten des Unterkarbon ab. Für Unterscheidung der Arten X kam bisher wesentlieh die Wachs- tumsform und die Gröbe der Kelche in Betraclht. Doch ist wohl die Struktur des Inneren dabei zu wenig berücksichtiet worden. Hiernach lassen sich unterscheiden : I. Blasen des Inneren grob, hie und da an Böden erinnernd : a) Kelche sehr erob : M. megasloma, Pain. MAKES VAA a Bel b) Kelche klein, Blasen an Böden erinnernd ő M. concinna, LONSDALE. 2. Blasengewebe des Inneren feiner, nur selten an Böden erinnernd M. favosa, GOoDDFr. sp. (Tat. IX, Big: 3). 3. Blasengewebe des Inneren sehr fein ausgebildet .. .. M. vossica, MÖöLL. MALEK 10ésebl rre Michelinia favosa, GoLopF. sp. Taf. VII, Fig. ID; Taf. VIII, Fig. 1b (rechts unten). Mamon favosum, GorzpFuss, Petr. Germania, I, t. f. 11, p. 4, (18261. Michelinia favosa, KoNrscx, Animaux fossiles des terrains carbonilérs de Belgigue, p.. 30, t.6, £ 2, (1842). c ( M. EpwaRgpSs et HAIME, Polypes fossiles des terrains paléozoi- gues, p. 249. Von der typischen M. megastoma unterscheidet sich M. favosa durch geringere Gröbe der Kelehe und etwas einfachere (restaltung der Böden. Die neue Form bildet somit den Ubergang zu .M. concinna, LoNxsDALE aus dem russischen Kohlenkalk.£t Doch sind bei dieser Art x Vollstündige Zusammenstellung siehe bei FERD. ROEMER Leth. pal:xoz. 1, p.436. kk LONDSDALE, On corals, in MuRgcHIsos Verneuil, Keyserlingk, Russia and the Ural Mountain. Bd. I, Appendix 4, Taf. 4, Wig. 3, p. 611. Das Stück stammt von der Tschussowaja. DAS MARINE KARBON IN UNGARN. (151 die Kelche noch kleiner und die Böden noch regelmábiger, so dab es zweifelhaft wird, ob man dieselbe nicht besser zu fewosites stellt. Ein Exemplar in demselben Handstück, welches CGlisiophyllum sp. atf. bipartitum M"Covx bei THoms. and NicHons. (Taf. 8. Fig. 14) enthált. Die Art ist weit verbreitet, kennzeichnet aber vor allem die Unter- stufe des Unterkarbon und ist besonders háufig in den aschenartigen Dolomiten bei Tournay, ferner in England (Masbury in den Mendip Hills, Derbyshire usw.); in Irland bei Enniskillen sowie in Sehlesien bei Neudorf, unweit Silberberg. II. Unterkarbonische Noetscher Schichten von Dobsina. (Dobschau). Das unterkarbonische Alter des Dobsinaer Vorkommens wurde sehon vor ca 50 Jahren von FR. v. HaAvER angenommen und auch auf die AÁhnlichkeit mit den kalkigen Schiefern von Noetsch im Gailtal hingewiesen. Schon im Jahre 1855 tfand in Dobsina Dr. Asrox kiss? marine Versteinerungen, die E. SuvEss trotz ihres schlechten Erhaltungszustan- des als karbonisch feststellte und mit den Bleiberger Sehichten in Be- ziehung brachte. FR. v. HaAurR sechienen die Versteinerungen von Dob- sina unzweifelhait mit jenen der sogenannten Gailtaler Sehiefer der Südalpen übereinstimmen. Der Umstand, dab vor 50 Jahren eine oberkarbonische Marinfauna unbekannt war, lieb jedoch gegenüber dieser sehr prázisen Horizon- tierung eine gewisse Zurückhaltung geboten erscheinen. In diesem Sinne stellt UHrriG im Bau und Bild der Karpathen (p. 664) nur das karbonische Alter fest, ohme eine schürfere Bestimmung zu wagen. Al- lerdings ist der Erhaltungszustand der Mehrzahl der ziemlich arten- reichen Tierwelt von Dobsina?YXt recht ungünstig. Wer z. B. mit Hilfe der Tafelwerke von Davipsos, Kowxixcxk oder TsSCHERNYSCHEWw und ihren, ein prachtvoll erhaltenes Material darstellenden Figuren an die Bestim- mung herangehen wollte, würde sich arg enttáuseht fühlen. Nur mit X Die Abschritft des Manuskriptes im Besitze des Herrn Oberbergrates ALE- XANDER GESELL. xx Die groBe Mehrzahl der im folgenden besehriebenen Stücke befindet sich im geologischen Institut der ungar. kgl. Universitát Budapest und ist von Herrn Dr. G. MELCZER gesammelt worden. Bei diesen letzteren ist im folgenden nichts besonders bemerkt. Hinige wenige, aber höchst interessante Exemplare sind von den Herren Professoren Dr. A. Kocn, Dr. I. LŐRENTHEY und Herrn Montanchef- geologen A. GESELL bei Dobsina gesammelt worden. Dazu kommen die Materialien des geologischen Institutes der k. k. Universitüt in Wien, die ich Herrn Prof. Dr. V. UHLIG verdanke. Úi2 D: FRITZ FRECH Hilfe von Vergleichsstücken, die den Übergang von scharf erhaltenen Kalkschalen zu mehr oder weniger undeutlicehen Abdrücken und Stein- kernen zeigen, gelingt die Feststellung der Arten. Die Zahl der abge- bildeten Vergleichsstücke, die das Verstündnis der unvollkommen erhal- tenen ungarischen Exemplare vermitteln, ist daher ziemlich bedeutend. Die erste Nachricht von dieser Fauna finden wir im Jahresberichte der kel. ungar. Geologischen Anstalt für 1903 (p. 184) in den folgen- den Zeilen : cAus den Karbonsedimenten von Dobsina haben schon vor Jahren Dr. Gusrav MELzczER und neuestens Montanchefgeolog ALEx. GESELL eine reiche Fauna gesammelt. Diese wird hauptsüchlich von Norallen, CGrinoiden, Brachiopoden und Bivalven gebildet. Auberdem tinden sich unter den Trilobiten auber dem Griffithides Dobsinensis, Irtés zahl- reiche winzige Pyegidien von Phillipsien. Nach der vorláufigen Bestim- mune von Dr. ANDOR v. SEMsSExY und Dr. KARL v. PapPr herrschen von den Brachiopoden besonders: Productus punctatus, MARTIN var. elegams, M"Cov und Spirifer striatus, MARTIN und diesen nach gehören die Sedimente von Dobsina der untersten Stufe des Oberkarbon an. Die genauere Bestimmung wurde somit bereits von Prof. Dr. L. v. Lóczy unter Mitwirkung Dr. ANDoR v. SEmsEeYs und Dr. K. v. PaPrPs in Angriff genommen, derselbe konnte sich jedoch infolge anderweiti- ger Arbeiten mit ihnen nicht eingehender befassen. Öpirifer. Besonders wichtig ist für die Unterscheidung von Unter- und Oberkarbon das Studium der Spirtferen. Diese Gattung entwieckelt im Unterkarbon zahllose Arten und Varietüáten, die fast ausnahmslos durch Ubergüánge verbunden sind. Im Oberkarbon bleiben nur einzelne meist seharf geschiedene Gruppen, wie die des Sp. mosguensis und fasciger übrig. Die Zahl der unverándert in das höhere Niveau hinaufgehenden Formen ist ungemein beschránkt (Sp. trigonalis, MART.). Das Studium der Spiriferen und die Feststellung von 6 gut unter- scheidbaren Formen reichte schon allein für sich aus, um die Bestim- mung der Schiefer von Dobsina als Unterkarbon zu rechtfertigen. a) Gruppe des Spirifer striatus MART. Hierher gehören nach ScupPIs (Spiriferen Deutschlands p. 113) kar- bonische und dyadische, auf der ganzen Oberseite berippte Arten. die zahlreiche Mittelrippen besitzen. DAS MARINE KARBON IN UNGARN. 113 1. Spirifer striatus MARr. Typus. TA eV, Büg 35 Genaue Beschreibung und Literatur s. oben in der Ubersicht von Kornyaréva. 2. Spirifer striatus MaARr., var. Sowerbyi, DE Kox. (— Spirifer cinctus, DE Kox., von KEYSERL.,). Taf. IV, Fig. 2. Spirifer striatus, MART.; ScuPIN : Spiriferen Deutschlands, t. 9, f. 5, p. 115. Die ziemlich stark gewölbte Form des Sp. striatus, die annáhernd kreisförmigen Umrib mit schwachem Sinus besitzt, unterscheidet sich als Varietát ganz gut von dem breitflügeligen Sp. striatus Typus, wie ScuPIN nachgewiesen hat (I. c. p. 115). Die typische Form ist auch bei Dobsina durch bessere Exemplare vertreten als die Varietát, deren Bestimmung nur durch direkten Ver- gleich mit den zahlreichen Stücken der Breslauer Sammlung ermöglicht wurde. Beide sind in der mittleren Zone (Neudorf-Silberberg) und be- sonders in der Oberstufe des Unterkarbon (St. des Productus gigan- teus) weit verbreitet und kommen z. B. in Spanien, England, Ratingen, den Vogesen, dem Fichtelgebirge, Schlesien, RuBland und Nordamerika vor, gehen aber nirgends höher — auch nur in die Zone des Sp. mosguensis — hinauf. Die Angabe des Vorkommens im dyadischen Pro- ductus limestone Indiens ist sicher unrichtig. Von drei Exemplaren, die WaAaGEsx Y unter Vorbehalt zu der unter- karbonischen Art stellt, ist f. £a. unbestimmbar, f. 3 stellt wahrscheinlich ein abgeriebenes Stück von Sp. musakheylensis dar, wáhrend die Jugend- form f. 5 wahrscheinlich ein junges Exemplar von Sp. Wynnei ist. Jeden- falls sind die Jugendexemplare von Sp. síriatus sehr viel feiner gestreift als die Abbildung WaaGEws. Trotzdem der Versuch, in dem Produktuskalk des Pandschab Karbon nachzuweisen, von NoETLINxG endgiltig widerlegt ist, erscheint es nicht unnötig darauf hinzuweisen, da die Angaben über das Vorkommen karbonischer Spezies durchweg revisionsbedürftig sind. b) Gruppe des Spirifer trigonatis, MaAnr. "ad Gye Dieselbe umfabt nach Scupis (Spiriferen, p. 107) zahlreiche For- men mit deutlicher Berippung der Oberseite und verschiedenartigem kk WAAGEN: Productus limestone fossils, t. 44. Földtani Közlöny. XXXVI. köt. 1906. (9 4 114 Dr FRITZ FRECH Umrib. Die Zahl der Mittelrippen ist gering; die ursprünglieh einfa- chen, meist wenig zablreichen Rippen zeigen die Tendenz zur Spaltung. Bei Dobsina finden sich: 3. Spirifer integricosta, PHILT. [j trigonalis, MART. f( bisulcatus, Sow. (auch bei Kornyaréva). c duplicicosta, PHILL. d. h. fast alle auch in Schlesien gefundenen Arten. Die meisten der genannten Arten waren nur durch direkten Ver- gleich mit sicher bestimmten Exemplaren, nicht aber an der Hand von Abbildungen bestimmbar. Trotzdem erscheint eine kurze Charakteristik der durchgehend für Ungarn neuen Arten geboten. oo eg 3. Spirifer integricosta, PHILL. Taf. VII. Fig. 4. Spirifer integricosta, PHILL. DAvipsos: British Carboniferous Brachiopoda, p. 55, t. 9, f. 13—19. u [l c ScuPIN: Spiriferen Deutschlands, p. 107, t. 9. f. 4. (Hier auch die weitere Literatur.) Der gerundete UmriB, der flache von nur 3 Rippen geteilte Satte und die kráftige Ausprágung der Rippen, die auch auf dem Steinkerne sichtbar sind, kennzeichnen die Art; ein scharft ausgeprügter Steinkern von Altenberg bei Dobsina lábBt trotz seiner etwas fragmentáren Erhal- tung vollkommene Übereinstimmung mit einem Exemplar von Visé er- kennen. Die Art findet sich auBerdem im englisehen und asturisehen Kohlenkalk und wird auch aus Rubland zitiert. 4. Spirifer trigonalis, MAnr. Taf. IV, Fig. 7. 1899. Conchyolithus anomites trigonalis, MARTIN : Petref. derbyensia, t. 36, f. 1. 1821. Spirifer trigonahs, SowERBY: Mineral conchology, III, p. 117. 1863. a c DaAwipsox : British Carboniferous Brachiopoda, p. 29, t. 5, f. 25—34. 1900. a c ScuUPIN : Spiriferen Deutschlands, p. 108, t. 9, Í. 7. (Hier die weitere Literatur.) Der halbkreisförmige bis dreiseitige UmriG, die kráftigen, fast nie- mals gespaltenen 10—14 Lateralrippen und das Vorhandensein von 3 Rippen auf dem Sinus kennzeichnen die Art, welche aus dem Unterkar- bon noch in höhere Schichten hinaufgeht. Zwei weniger gut erhaltene Stücke liegen vom Altenberg und ein scharf ausgeprágter Steinkern und Abdruck vom Steinberg bei Dobsina vor. Unterkarbonische Vor- DAS MARINE KARBON IN UNGARN. 115 kommen sind weit verbreitet; so in Asturien, Frankreich, Belgien, Ene- land, am Rhein (Ratingen), im Fichtelgebirge, Sehlesien (Hausdorf) und tubland. 5. Spirifer bisulcatus, Sow. TE HW TA Bő 1825. Spirifer bisulcatus, Sow., Mineral Conchology, V. t. 494, f. 1, 2. 1900. fi ( ScupPIN, Spiriferen Deutschlands. p. III, t. 10, f. 6. Die stárkere Wölbung, der mehr gerundete UmriB, dessen gröbte Ausdehnung dem Sehlobrand entspricht, würden eine Unterscheidung von Spirifer trigonalis kaum ermögliehen. Doch zeigen die Rippen und zwar besonders diejenigen auf Sinus und Sattel eine deutliche Nei- sung zur Teilung; man zühlt daher meist 3 Doppelrippen. Die Ver- dickung der Schale am Wirbel ist bedeutend, die Lünge der Zahnstützen dementsprechend wenig erheblich. Vom Altenberg bei Dobsina liegen zwei Skulptursteinkerne sowie zwei normale Steinkerne (davon einer mit Abdruck) vor; auBerdem 3 Exemplare im geologisechen Institut der Universitát Wien. (Hin gegen die Stirn flaceh zusammengedrücktes Exemplar gewáhrt einen ganz eigen- artigen Anblick.) Die Art ist im oberen Unterkarbon durch die ganze Nordhe- misphüre, von Nordamerika und China (Po-Schan, Hei-Schan — hier besonders háufig — Schantung) bis Asturien verbreitet. In England, Frankreich, in den Vogesen am Niederrhein (Ratingen, Cornelimünster), im Fichtelgebirge, bei Bleiberg in Köárnten, in Sehlesien (Hausdorf, Silberberg) und in Rubland ist die Art verbreitet. Das hüáufige Vorkom- men in Ungarn entspricht demnach der allgemeinen Verbreitung. 6. Spirifer duplicicosta, PHILL. MAGEVÁGKT GAS Spirifer duplicicosta, PHIutIPps, Geology of Yorkshire, II, p. 218, t. 10, f. 1. a c DavipsoNs, Monogr. of the British Carboniferous Brachiopoda, t. 3 (7—10). a ( L. G. DE Konrsck, Annales du Mus. dhistoire naturelle de Belgigue. XIV, t. 30, f. 1—7. fi a SCUPIN, Spiriferen Deutschlands, p. 112, t. 10, f. 7. Die gerundeten oder stumpfwinkelig abgesetzten SchloBkanten kennzeichnen die Art ebenso, wie die vielgeteilten und daher überaus feinen Rippen. Ich glaube daher den abgebildeten Steinkern einer Stiel- klappe, auf der kaum noch Reste der Rippen kenntlieh sind, trotz der sk 116 Dr: FRITZ FRECH mangelhaften Erhaltung als Sp. duplicicosta bestimmen zu können. Jedenfalls ist die Unterscheidung von dem zunüchst verwandten Sp. bisulcatus (mit deutlicher Berippung des Steinkernes) nicht schwierig. Die Verdickung der Schale in der Sehlobregion ist dieselbe wie bei Sp. bisulcatus. Die aussehlieőlieh unterkarbonische Form besitzt eine ühnliche Verbreitung wie Sp. bisulcatus; man kennt sie vom Altenberg bei Dobsina, aus iEngland, Belgien (Horizont von Visé), dem Niederrhein (Ratingen) und Schlesien (Neudorf bei Silberberg).£ In besonderer Háu- figkeit und Menge bestimmte ich sie in den durch F. v. RICHTHOFEN vom Po-Schan und Hei-Schan mitgebrachten Material. Spiriferina. Spiriferina octoplicata, Sow. Taf. III, Fig. 6a—b. Spiriferina octoplicata, So0w. L. G. DE KoNINCK, Calcaire carbonifére de Belgigue. 6e partie, t. 22, f. 32—39, p. 100. (Hier auch die weitere Literatur, aus der sich ergibt, da8 u. a. der ober- silurische Spirifer erispus, BRONN non LINNÉ 1848 und 1854 fülsehlieh mit Spiriferina cristata identifiziert wurde.) Der Abdruck einer Stielklappe, die auf demselben Platze mit Pro- ductus scabriusculus liegt, stimmt im Umrib sowie in der Zahl der Falten (6 jederseits) vollkommen mit typischen Exemplaren aus dem Visékalk überein. Ein Exemplar aus dem sehlesisehen Kohlenkalk von 2otwaltersdorf beweist, dab o eSpirifer crispusv SEMENow et auct. non LD. wirklich mit Spiriferina octoplicata ident ist. Für die Altersbestimmung war die Frage wichtig, ob die oberkar- bonischen hierher gehörenden Formen sich nüher an Spiriferina cri- stata aus dem Zechstein oder an die unterkarbonische Form ansehlieBen. Die zum Vereleich vorliegenden Stücke aus dem unteren Oberkarbon von Mjatschkowo (Taf. III, Fig. 741—b) und dem hohen Unterkarbon (Chester group) von Illinois (Spiriferina spinosa Nowx. et PRATEN) nehmen eine Zwischenstellung ein. Die amerikanische Form kennzeichnet sich durch die dornartig hervortretenden Poren als besondere Art. Die Form von Karabschewo bei Moskau (TRaurscHorp Mjatschkowo, t. 8, f. 5) sehliebt sich jedoch nahe an die dyadische Sp. cristata an (Fig. 76). xX Ein von ScuPIN vollkommen richtig charakterisiertes Schalenexemplar von diesem sehlesisehen Fundort (mittl. Unterkarbon) zeigt auf der Figur zu breite Flügel und wurde daher noch einmal Taf. IV, Fig. 2, abgebildet. DAS MARINE KARBON IN UNGARN. 117 Wáihrend Sp. octoplicata in der Stielklappe jederseits 6 Falten besitzt, zeigt Sp. cristata und die Form von Mjatsehkowo bei gleicher Gröbe jederseits deren nur 4. Auch die hohe Area ist der jüngeren Mutation eigentümlieh, die auch in der Paláodyas von Timor auftritt. Die einzige Ahnlichkeit zwischen den Exemplaren des russischen Oberkarbon und den weit verbreiteten Unterkarbontypen besteht in der grölberen Breite beider. Sp. eristata s. str. ist in der Sehlobgegend autffállig schmal. Die Moskauer Form dürfte am sinngemálbesten als Spiriferina cristata SCHLOTH. mut. zu benennen sein. Vorkommen: Die oben erwáhnte Platte wurde von den Herren Prot. Dr. A. KocH und Dr. I. LőRENTHEY bei Dobsina gesammelt. Retzia, Subgenus Trigeria. Retzia (Trigeria) radialis, PHILL. JU VA HE E dietzta radialis, PHILL. DE NowNIscx, Calcaire oarbonifére de la Belgigue. 6e partie Annales du Musée Royal de Belgigue, XVI, p. 94, t. 22, f. 16—17. Die wohlerhaltene Stielklappe des Steinkernes einer Hetzia stimmt besonders in dem radiáren Ausstrahlen der Rippen vortrefflich mit der Abb. 16 I. c. überein. Sogar die Zahl der (14) Rippen ist genau die eleiche und selbst die Gröbenverhültnisse lassen keinen Untersechied erkennen. Retzia radialis gehört zu der Untergattung oder Gruppe Trigeria, wie sie in dem schönen Tafelwerk von J. M. CLARK und Hant (Paleon- tology of New York. Brachiopoda. Taf. 50) gut dargestellt ist. Die Spezies Relzia (Trigeria) radialis kommt in Belgien im Kalk von Visé vor; das vorliegende abgebildete Stück stammt vom Altenberg bei Dobsina. Athyris. Athyris Royssyi, L Ex. Ein kleinerer gewölbter, mit deutlichein Mediansinus versehener Steinkern der Brachialklappe liegt auf demselben Handstüek wie (rriffi- ihides cf. minor. Das Exemplar stimmt gut mit den zahlreichen aus allen Stufen des Unterkarbon stammenden Exemplaren der weitverbrei- teten Art übereijn. Vorkommen : Michaeli bei Dobsina. Gesammelt von Herrn Chef- seologen A GESELL. 118 Dr FRIIVZ FRECH Orthothetes. Orthothetes crenistria, PHiuL. sp. Taf. VI, Fig. 3a—b. Der Abdruck der Aubenseite einer sehwachgewölbten kleinen Bra- chialklappe stimmt gut mit den oben erwáhnten Stücken vom Arpatschai überein und erlaubt eine sicherere Bestimmung der Art als der Schalen- rest von Kornyaréva. Auf der Platte, welche Productus semireticulatus enthált, finden sich Abdrücke jüngerer Orthoteten, die wahrscheinlich auch hierher gehören. Fundort: Dobsina (ohne náhere Bezeichnung). Geologisches In- stitut der k. k. Universitát Wien. Orthothetes radialis, PHinn. Taf. VI, Fig. 4a. Orthis radialis SEMENoOw, Zeitschr. Deutsch. geolog. Gesellsch. 1854, t. 5. Orthothetes radialis DAviIpsoN, Carboniferous Brachiopoda, II, t. 25, f. 16—19. Von den regelmaábig gestalteten und mit ungefáhr gleich starken Radialstreifen versehenen (9. crenisíria unterscheidet die vorliegende Art sich durch das Hervortreten einer stüárkeren Rippe zwischen je 5—6 schwüácheren. Wenn auch dies Merkmal nicht sonderlieh gut an dem vorliegenden Steinkern der Brachialklappe wahrnehmbar ist, so tritt doch die unregelmábig radiale Wulstung dieser Klappe umso deutlicher hervor. Bin sehlesisches Exemplar von Rotwaltersdorf stimmt in dieser Hinsicht mit dem ungarischen gut überein. Auberdem findet sich die Art bei Hausdorf, bei Alexin im Gouv. Moskau und in Westeuropa. Vorkommen: Das ungarische Exemplar stammt vom Altenberg bei Dobsina. Productus. Productus semireticulatus, MAnTr. Productus semireticulatus, DE Koxisck, Monographie du genre Productus, 1847, t. 9. Das geologisehe Institut der Universitát Wien enthált den Abdruck der konvexen Klappe eines kleinen Exemplares, das die von wenigen Stacheln unterbrochenen parallelen Streifen der Stirnseite mit ausrei- echender Deutlichkeit erkennen lábt. Fundort: Dobsina (ohne weitere Bezeichnung). DAS MARINE KARBON IN UNGARN. 119 Die Bestimmung eines weiteren kleinen, zu der weit verbreiteten Art des Unter- und ÖOberkarbon gehörenden Steinkernes ist nach der Etikette sehon von Herrn Dr. K. v. Parr richtig ausgeführt worden. Vorkommen: Dobsina, Altenberg. 5 Exemplare. Productus punctatus MART. Taf. VI, Fig. 2. Productus punctatus, DE KoNINCK, Monographie du genre Productus. (Recherches sur les animaux fossiles I. Lüttich 1847, t. 5, Tf. 3.) Die háufigste Art von sámtliehen Productiden aus Dobsina ist der bekannte im Unterkarbon über die ganze Nordhemispháre verbreitete, zuerst aus England besehriebene Productus punctatus. Von dem überaus zahlreichen Vergleiehsmaterial des Breslauer Museums stimmen die im Schiefer erhaltenen Exemplare des sehlesischen Unterkarbon (Rotwal- tersdorf und Hausdorf) absolut mit den Stücken von Dobsina überein, doch lieG sich nachweisen, dab auch die englisehen Stücke nicht die mindeste zoologisehe Verschiedenheit erkennmen lassen. Die Moskauer FExemplare, welche etwas abweichen, sind (ILeth. palxoz. t. 47a, f. 34) als mut. orientalis, FREcn abgetrennt worden. Vorkommen: 14 Exemplare vom Altenberge und den Katzen- löchern bei Dobsina. Productus corrugatus MCov? (AE Pr. Cora p One. et auct.) Productus Gora, DE KoNINSck, Monographie du genre Productus, 1847, t. 5, f. 2. Der Abdruck einer verdrückten Konvexklappe zeigt die bezeich- nende feine Skulptur von Pr. corrugatus, M7Cov und lineatus, WaaG. Eine náhere Bestimmung ist wegen des Erhaltungszustandes untunlich ; doch sei der Name von M"Cox, weleher für die bei Visé, Rotwaltersdorf (Sehlesien), England usw. verbreitete Form üblieh ist, mit Vorbehalt auch für den vorliegenden hest in Anwendung gebracht. Vorkommen : Katzenlöcher, Dobsina, 1 Exemplar. — Kel. ungar. Universitát, Budapest. Productus scabriculus, MARr. Tat. III, Fig. 5. Productus scrabriculus, DE KONINCK, Monographie du genre Productus 1847, t. 11, f. 6. Vergl. Davipsos, Britisch Carboniferous Brachiopoda, t. 42, f. 4. Die grole, ziemliech stark gewölbte Art, bei der auch in der Stein- kernerhaltung die radiale Skulptur der grollen Klappe kráftiger hervor- 120 DI: FRITZ FRECH tritt als die konzentrische Streifung, ist durch einige (6) sicher bestimm- bare FExemplare vertreten. Besonders wichtig für die Bestimmung ist jedoch der ziemlich scharfe, flache Innenabdruck einer kleinen Klappe. in der konzentrische und radiale Skulptur ziemlieh egleich ausgeprügt sind. Auch der Schlobfortsatz ist ausgeprügt. Am hüufigsten ist die Art im englischen Kohlenkalk, wo die Exemplare auch besonders grob wer- den; seltener tritt sie in den marinen Hinlagerungen des englisehen und schlesiscehen Oberkarbon auf und wird als Seltenheit auch im schle- sischen Kohlenkalk gefunden (Neudorf bei Silberberg). Vorkommen: In Dobsina am Altenbere und den Katzenlöchern 6 Exemplare. Lameltttóranehiata. Aviculopecten. Die beiden Steinkerne von Aviculopecten sind so ungünstig erhal- ten, dal die Anführung der beiden unten erwáhnten englisehen Kohlen- kalkspezies nur als der Ausdruck einer gewissen, aber ziemlich entfern- ten Ahnlichkeit zu betrachten ist. In dem groben Tafelwerke. von DE Kowrwck sind die abgebildeten Formen noch abweichender; auch die aus dem sehlesischen Unterkarbon vorliegenden Exemplare gehören zu anderen Gruppen der vielgestaltigen Gattung. Aviculopecten sp. ex aff. A. granosus, PHrnt. Vergl. Puruuips, Geology of Yorkshire, II. Mountain limiston district, p. 212, t. 6. f. 7. Den Abdruck einer ungleichseitigen linken Schale mit dachziegel- förmig skulpturierten Rippen sehr verschiedener Gröbe lübt eine Ver- gleichung mit der ühnlieh gestalteten, im gleichen Horizont bei Bolland vorkommenden Art naheliegend erscheinen. Vorkommen: Altenberg, Dobsina: 1 Exemplar. Aviculopecten Hcernesianus Kox.? Taf. VII, Big. 3. Aviculopecten Hoernesianus, 1. G. DE Koxrsck, Recherches sur les animaux fossiles II. Fossiles carboniféres de Bleiberg en Carinthie, p. 89, t. III, f. 27. Die schlanke, am Wirbel zugespitzte Art besitzt breite Ohren und radiale Rippen von verschiedener Stürke. Am besten stimmt unser vom Altenberg stammendes Exemplar mit Fig. 27b bei Kowrwxcxk I. c., das ebenfalls einen Steinkern darstellt und unregelmássig alternierende Rhippen aufweist. Bezeichnend für die Bleiberger Art und das vorlie- DAS MARINE KARBON IN UNGARN. 121 gende Exemplar ist das Fehlen von deutlichen Anwachsstreifen oder Schuppen. Hine vollkommen sichere Bestimmung wird durch die un- vollkommene Erhaltung des Oberrandes unmöglieh gemacht. Von den Abblildungen in dem grolen Tafelwerke der belgisehen Unterkarbon-Zweischaler kommt keine Art der vorliegenden nüher, hin- gegen besteht eine unleugbare Verwandtschaft mit dem eneglisehen Awi- culopecten docens, M"Cox. Die englische Art ist im GesamtumribB breiter und zeigt Rippen von annühernd gleicher Stüárke, wührend das eine vorliegende Exemplar von Dobsina deutlich die Hinschiebung von Rip- pen verschiedener Stürke erkennen lübt. Immerhin ist eine nahe Ver- wandtschaft unverkennbar. Vorkommen: Dobsina, Alteaberg; 1 IExemplar. Myalina. Myalina ampliata Ryckn. var. nov. pannonica. Tar. I, Fig. 5a, 5b. Myalina amptiala, Kosxsck, Lamellibranch. du Calcaire carbonifére. Annales du Musée Royal de Belgigue, p. 170, t. 29, f. 6. Die kleine Form des Calcaire de Visé besitzt einen rhombischen, hinten unten abgerundeten Umrib, der den inneren Anwachsstreifen der jüngeren Exemplare ungefáhr entspricht. Die spitze Vorderecke und der ziemlich ausgedehnt gerade Oberrand sind übereinstimmend. Doch zeigen die ungarischen Exemplare sámtliceh eine Neigung zur Verlüngerung des Umrisses, so dab eine gewisse Abnlichkeit mit Myalina mosensis entsteht. Die Schale ist dünn, die Ligamentarea dem- entsprechend niedrig; die Mantellinie tritt auf dem Steinkern als eine Reihe von Höckerchen deutlieh hervor. Vorkommen: Die Art ist bei Dobsina am Altenberg nicht selten (8 Exemplare) und wird fast stets von Gastropoden begleitet. Edmondia. Hdmondia cf. anodonta, DE Kox. Jn G AND az üle Vergl. Edmondia cf. anodonta, DE KowNsiIwxck, Calcaire carbonifére, 5e part. Annales de Musée Royal de Belgigue, v. IL, t. 4, Tam dás Die Deutung der einzigen vorliegenden stark verdrückten Schale wird nur durch den Vergleieh mit besser erhaltenen Stücken ermög- licht. Es ist daher einerseits eine Bause von Edmondia ctf. anodonta, 22 Dr FRITZ FRECH DE Kowx. (Taf. VII, Fig. 1a), anderseits ein Exemplar von Edmundia rudis, MCov typ. und var.X daneben gestellt (Taf. VII, Fig. 2; 2a). Vür die Zurechnung des Steinkernes zu der Gattung Edmondia spricht das Vorhandensein einer Ligamentleiste, die auf dem Steinkerne sichtbar ist. An Edmondia anodonta erinmnert der UmribB, insbesondere die Ausdehnung der Schale nach vorn, an Edmondia rudis, M"Cox (deren Vorkommen für Sehlesien neu ist) die Art der Berippung. Vorkommen: Altenberg bei Dobsina. (Geologisches Institut der kel. ungar. Universitát zu Budapest. AubBer den genannten, spezifisch wenigstens annühernd bestimm- baren Formen finden sich noch sehlecht erhaltene heste von Solenomya sp. und Sanguinolites sp. aff. Sanguinolites parvulus DE IKox., (L. G. DE KonrwscKk, Calcaire carbonifere de la Belgigue V, t. 16, f. 20—235) bei denen eine objektive Bestimmung nicht über die Feststellung der Gattung hinausgehen kann. Gastropoda. Euphemus. Euphemus Orbignyi, PoRkrtL. Mat HL Biga Más Ephemus OÖOrbignyi, DE KoNIwxcK, UCalcaire carbonifére, 4e part., p. 156, t. 42, f. 5— 7. (Ann. Mus. Royal T. VIII. Non I. c. t. 43, f. 9—13, wo nach Angabe der Tafelerklürung die Spiral- streifen zu eng gezeichnet sind.) Die wesentliche Verschiedenheit zwischen dem groben (20—30 mmj f. Orbignji und dem um die Hülfte kleineren E. Urei, Sow. besteht weniger in der Wachstumsdifferenz, als in der Entwicklung der Spiral- streifen. Bei gleich groben Exemplaren entspricht dem Raum von 5—6 Spiralstreifen des FK. Urei die von 2 Streifen und ihrem Zwischenraum eingenommene Flüche bei E. Orbignyi. Auberdem ist E. Orbignyi in der Nabelgegend verbreitert, E. (ret komprimiert. Bin Abdrueck und ein zugehőriger Steinkern von den Katzenlöchern im Altenberg bei Dobsina X Edmondia rudis, M9CoY var. elongata unterseheidet sich von dem Typus der Art durch die Verlingerung der Hinterseite der Schale bei gleichartiger Wöl- bung. Edmondia ef. anodonta steht in der Form der Schale etwa zwischen FEd- mondia rudis typ. und der Varietüt, ist aber sehwücher gewölbt. Edmondia rudis var. elongata stammt aus dem sehiefrigen Unterkarbon von Rotwaltersdorf in Sehlesien. DAS MARINE KARBON IN UNGARN. 128 zeigt zwar keine besonders deutliche Erhaltung, stimmt aber so weit mit einem Exemplar von Rotwaltersdorf in Sehlesien überein, dab die Identifikation mit einigem Vorbehalt erfolgen kann (Taft. I. Fig. 1b—d). Vorkommen : Oberes Unterkarbon in Schottland (Glasgow, Fig. 2), Eneland, Belgien (Kalk von Visé), Schlesien (Rotwaltersdorf) und Dobsina. Von besonderer Wichtigkeit sind einige Exemplare aus den unter- karbonischen Kohlenschiefern zu Glasgow die in bezug aut die Verbrei- terung der Schale durcbaus mit FE. Orbigmyi s. str. übereinstimmen, aber schon einige Spiralstreifen mehr aufweisen. Sie bilden den Übergang zu : Euphemus sudeticus, n. nom (Bellerophon Urei, auct.) Taf. II, Fig. 3—4. Schalenform komprimierter als bei E. Orbignyi, Zahl der Spiral- streifen ebenfalls gröber als bei der genannten Art. Hüáufig in der oberen sudetisehen Stufe (Sattelflötzhorizont) auf der KNarolinengrube, Hohen- lohehütte. (F. RozmERgs Bell. lrei ex parte.) Ca 90 Exemplare in der 3reslauer Sammlung. Am zablreichsten erscheint E. sudelirus in der oberen sudetischen Stufe Obersehlesiens. Doch besteht die Bedeutung der Art in ihrer wei- teren Verbreitung nach Rubland (Fig. 4). In dem marinen Aguivalent unserer unteren Stéinkohlenformation, d. b. in den marinen Kalken Zentral- rublands sind westeuropáische Formen sonst ungemein selten. Karbo- nische Brachiopoden, die aus der unteren Stufe heraufgehen (Prod. punctatus, Prod. semireticulatus u. a.) finden sich allerdings auch in dem tieferen Oberkarbon. Aber spezifisceh nenartige Formen, wie Euphe- mus sudelicus, kommen nur ganz vereinzelt in der sudetisehen und gleichzeitig in der Moskauer Stufe vor. Die jüngere Mutation des Euphemus OÖOrbignyi zeigt in einigen Exemplaren auch eine zweikielige Ausbildung der Mündung, doch scheint es sich hier nur um individuelle Untersehiede zu handeln (Fig. 30). Der vielzitierte /2. l/rei, Sow. aus dem Unterkarbon von Visé (Fig. 5) kommt dem E. sudeticus zwar nahe, unterscheidet sich aber immer noch 1. durch stárkere Zusammendrückung der Schale in der Nabel- gegend und grölbere Höhe in vertikaler Hinsicbht ; 2. durch verháltnismábig gröbere Zahl und dichtere Zusammen- drángung der Spiralstreifen. Bei der Verbreitung und Hüufigkeit, welche die kleineren Bellero- phonlengeháuse besitzen, erscheint eine scharfe Scheidung der einzelnen Formen besonders wichtig. Bei der geringen Variationsmögliehkeit, welche die vollkommen eingerollten, nur durch Spiralstreifung gescehmückten 124 D: FRITZ FRECH kleinen Schalen der Euphemusarten besitzen, wird die Enstehung von Konvergenzformen verschiedenen Altérs mit beinahe mathematisecher RegelmábBigkeit eintreten. Bine unterkarbonische Kkonvergenzform des unten erwühnten jungpaláozoischen K.indicus, WAAGEN sei kurz beschrie- ben sowie ferner die Stellung eines bisher von Euphemus sudeticus nicht getrennten echten Bellerophon erörtert. Euphemus Kükenthali, n. sp. Tat TT eBies 89 b E. indicus zeigt auf dem áubBeren Teile des Gehüáuses zwei stumpfe, das Sehlitzband einsechlieBende Kiele, welche eine von den kugeligen Innenwindungen stark abweichende Gehüuseform bedingen; der stumpf- kantige Aubenteil des Gehüuses ist glatt, die wenig zahlreichen (6—- 8) Spi- ralstreifen sind auf die kugeligen Innenwindungen beschránkt (Fig. 4£a, b. Im Gegensatz hierzu ist bei fuphemus Kükenthali sowohl der kugelige wie der stumpfkantige Teil des Gehüuses mit zahlreichen sehr feinen Spiralstreifen bedeckt, deren Ausbildung an k. Urci erinnert. Ich benenne die besonders in entwicklungsgeschichtlicher Hinsicht wichtige neue Art nach meinem zoologischen Kollegen an der hiesigen Univer- sitát, Professor NÜKENTHAL. Vorkommen: Kalkige Sehiefer des oberen Unterkarbon, die in der Faziesentwicklung an Dobsina erinnern, von Altwasser bei Wal- denburg. Die stratigraphische Bedeutung der Bellerophonten ist im oberen Paláozoikum aubBerordentlich grobB, wie schon die Sechichtennamen (Bel- lerophonkalk in den Ostalpen, etwa — Zone des Euphemus indicus in der Salt Range Ostindiens) beweisen. Der Hüáufigkeit der Bellerophonten entspricht ihre Formenentwick- lung: Bucania, Stachella und feuphemus lassen sich als kenntliche Untergattungen oder Gattungen abtrennen. Wir hatten gesehen, dab innerhalb des Karbon selbst an Euphe- mus Urei sich versehieden gut unterscheidbare, aber zum engsten For- menkreise des Euphemus l"rei gehörende Arten angliedern. Es ist daher auch stratigraphisch, d. h. für die Frage der Altersstellung der Produc- tuskalke wichtig, die palüáontologisehe Stellung des Euphemus indicus (Taf. III, Fig. 4) zu erörtern. Nun gehört fe. indicus in eine ganz eigen- artige, durch den Besitz weniger (6—8) Spiralstreifen und einen deut- lichen Doppelkiel auf dem letzten Umgang gekennzeichnete Formen- reihe, die von E. Urei ebenso weit entfernt ist, wie etwa Stachella von Bellerophon s. str. Die Bellerophonten verhalten sich also ganz wie die Ammoneen (Geratilen) des Productuskalkes, welche von denen DAS MARINE KARBON IN UNGARN. 125 des Karbon weit entfernt sind. Rhein paláontologiseh erscheint also die neuerdings wieder behauptete Zurechnung des Productuskalkes zur Stein- kohlenformation völlig undenkbar. Bellerophon. Bellerophon anthracophilüus nov. spec. (— Bellerophon Urii, F. RömER, von FLEMING.) Taf. II, Fig. 6a—d. F. RoEMER, Obersechlesien t. 8, f. 8, 9. FERDINAND ROEMER hatte die im Sattelflötzhorizonte der Karolinen- grube bei Hohenlohehütte massenhaft vorkommenden Bellerophonten als B. Uri besechrieben. Für etwa 9090 der vorkommenden $Stücke ist diese Bezeichnung futreffend, wenn man von der sübtileren Dpezies- unterscheidung absieht. Neben dem kleinen kugeligen Euphemus findet sich aber am gleichen Fundort ein typischer Bellerophon ohne $Spiral- streifen. Die Feststellung dieses letzteren, bei gut erhaltenen Kalkschalen leicht wahrnehmbaren Unterschiedes war jedoch im vorliegenden Falle durch die ungünstige Erhaltung der meist stark verdrückten Steinkerne derart ersehwert, dab dic Feststellung des Unterschiedes erst durch Hinzu- kommen besseren Materials und sorgfáltige Práparation ermöglicht wurde. Ausgewachsene Exemplare erreichen 2 bis 272 cm Breite, aber nie mehr als 2 cm Höhe und zeigen einen wesentlichen Untersechied zwischen dem inneren glatten kugeligen und dem üubBeren stark ver- breiterten Teil der Schale. Innere Umgánge sind bei undeutlicher Er- haltung von ausgewachsenen Exemplaren des fuphemus sudeticus nicht zu unterscheiden. Die inneren glatten Umgánge entsprechen etwa dem oberkarbonischen Bellerophon sublaevis, Hanun. aus Indiana (Taf. II, Fig. 7). Der verbreiterte Teil umfabdt nur "s des letzten Umganges und bedingt ein stark variables Aussehen desselben. Die feinen Anwachs- streifen der inneren Umgünge verwandeln sich hier in kráftig ausge- prügte Anwachswülste, die nach der Gröbe des Exemplars und dem Grade der Verdickung ein sehr versehiedenes Aussehen bedingen. Im allgemeinen sind die Wülste umso kráftiger ausgeprágt, je gröber das Individuum ist, doch ist ein Exemplar wie Fig. 6c mit fast glattem Mündungsteil als individuelle Ausnahme zu betrachten (var.). Der Schlitz der Mündung ist bis zu 1 cm tief, erinnert also in dieser Hinsicht an Bellorophon Münsleri von Tournay,X der sich durch das Fehlen jeder Verbreiterung an der Mündung leicht unterscheidet. X KowNINck, Faune du Calcaire carbonifére de la Belgigue IV, Gastéropodes, t. 37, f. 9. Bruxelles 1883. 126 Dr FRITZ FRECH Die stark verbreiterte Mündung erinnert an Bucamia, die sich jedoch durch eine deutliche Spiralstreifung kennzeichnet. Die wulstige Beschaffenheit des Mündüngsteiles der Schale kehrt bei dem oberkarbo- nischen Bellerophon subcostatus, FrxzGen?t wieder, der jedoch eine stark verlüngerte Schale besitzt. Vorkommen: 24 Wxemplare von der Karolinengrube bei Hohen- lohehütte, 1 Exemplar von der Königsgrube in Königshütte 0/5. Sümt- lieche Exemplare im Breslauer Museum. Murchisonia. Murchisonia Kokeni, nov. nom. (? — M. angulata, Kowx., nov. mut.) Taft. III, Fig. 14—b. L. G. de Kowxrwsck, Calcaire carbonifére, Gastéropodes 2e partie, t. 34, f. 4.) Die geradezu beispiellose Verwirrung, welche in bezug auf M. an- gulata, Purun. in der Literatur besteht, ist von Miss JANE Dosarp? und B. KokEx ? beseitigt worden. Zunáchst sei mit E. KoxEs der Name M. angulata, ScH. auf die mitteldevonische, ganz abweichende Form beschránkt. Von den drei ebenfalls verschiedenen karbonisehen Arten ist die linke Figur von J. Pnrnuirs (Geol. Yorkshir, T. 2, p. 236, t. 16, f. 16) von J. DoNALD (1. c. p. 624) als M. Kendalensis bezeichnet worden. 2. Auch die rechte Figur 1. c. mub nun ebenso wie die abweichende Form DE KoNINCKS eine néue Beézeichnung Erhalten. Als Name der M. angulata, Parux. 1. c. t. 16, f. 16 rechts sei M. Donaldiae gewüblt. 3. Die Kovrscxsche Abbildung ünter- scheidet sich von M: Donaldiae dadurch, dab die Kante mit dem Schlitz- band etwa in der Mitte des Umganges liegt, wáhrend bei M. Kokenmi der Abstand von der unteren Naht nur "s der Umgangshöhe betrágt. Leider vermag ich ohne Untersuchung des Kosrwscxschen Originals nicht mit Sicherheit anzugeben, ob dasselbe mit der von Dobsina in einem Steinkern und einem Abdruck vorliegenden Form ident ist. Die letztere zeigt an der Naht zwei kráftige Kiele, welche der Konxxxcgsehen Abbildung zu fehlen scheinen. Doch sind die Litho- graphien Konxrscgks so schlecht ausgeführt, dab eine sichere Entschei- dung ausgeschlossen ist. Doch wird bei der in sonstigen Merkmalen . 1 Moskauer Stufe von Moskau und Sumatra. 2 On Carboniferous Murchisonia. Ouart. Journ. Geol. S0c. Bd. 43, p. 621, t. 24. 3 Entwicklung der Gasteropoden. N. Jahrb. Beilage. Bd. VI, p. 369. DAS MARINE KARBON IN UNGARN. 127 bestehenden Übereinstimmung die belgisehe Form höchstens als Varie- tüt von der ungarisehen abzutrennen sein. Die ziemlich weit nach un- ten ausgezogene Mündung ist bei dem ungarischen Steinkern gut erhalten. Vorkommen: Steinkern und Abdruck zweier Exemplare liegen auf demselben Handstück und stammen aus dem cUnteren Baumgartenv von Dobsina. Euomphalus. Huomphalus pentangulatus, Sow. Euomphalus pe ntangulatus, L. G. DE KoNINCK, Calcaire carbonifére, 3e partie, Ann. Mus. Roy. de Belgigue 1—6, t. 15, f. 1—7. Die Kante, welche auf der schwach vertieften Oberseite der Ge- winde einen breiten áuberen von einem schmáleren Innenteil des Um- ganges trennt, tritt auch auf dem vorliegenden Abdruck so deutlich zutage, dab mit einigem Vorbehalt die Bestimmung als gesichert zu bezeichnen ist. Die Art ist weit verbreitet und kennzeichnet überall (z. B. bei Kildare und Visé) die Oberstufe des Unterkarbon. Vorkommen: Steinberg bei Dobsina, 1 Exemplar. Euomphalus (Straparollus) cf. grandis, DE Kon. Euomphalus (Straparollus) grandis, DE KoNIÖxck, Faune du Calcaire carbonifére de la Belgigue III, p. 126, t. XVI, f. 1, Bruxelles 1881. Der vorliegende groBe, nur teilweise erhaltene Steinkern áhnelt von den beiden Konmxcgschen Abbildungen nur der einen oben zitier- ten in Zahl und Wachstumsform der Umgánge. Die starke Verdrückung des Stückes lübt eine genaue Vergleichung jedoch aussiehtslos erschei- nen. Daher dürfte auch auf den Umstand, dab die Spiralseite der Win- dung auf dem Stück von Dobsina eingedrückt ist, wáhrend t. XVI, f. 1 eine sechwache Wölbung erkennen lábBt, kein besonderes Gewicht zu legen sein. Vorkommen: Dobsina; leg. Prof. Dr. Kocn und LŐRENTHEY. 128 pr FRITZ FRECH Zrilobizae. Gyiffthides. Griffithides ? cf. minor, Woopwanrp. Tar. 1 Hig. 2. Vergl. Phillipsia minor, H. WoopwaRDp Carboniferous British Trilobites. Palxontogr. Society 1883, t. 10, f. 5. Nur der Umstand, dab versehiedene ganze Exemplare von (rriffi- (hides sich in der hiesigen Sammlung befinden, deren Kopfschild die Gattungsbestimmung rechtfertigt und deren Pygidium dem von Dobsina stammenden kleinen Exemplar sehr nahesteht. kann eine annáhernde Namensgebung rechtfertigen. Das winzigkleine Schwanzschild zeigt einen deutlich abgesetzten flachen Rand, der im Verhültnis viel breiter ist als bei dem oberkarbo- nischen, sonst nahe verwandten (eiffithides mucronatus, F. RoExm. sp. In dieser Hinsicht und ferner in bezug auf die Zahl der Rhachisringe (8—11 je nach der GröBe des Individuums) stimmt das aus Dobsina stammende Stück mit zwei unterkarbonischen Exemplaren überein. Das eine derselben — ebenfalls eine hhachis, die aber besser erhalten ist — stammt von Waddon Barton bei Chudleigh in Devonshire und ist durch den englisehen Geologen LEE an FERD. RoEMER gelangt. Das zweite fast vollstándige Exemplar steht durch die halbige Entwicklung der Glabella dem (rriffithides globiceps, Purun. nahe und stimmt in der Form der hhachis durchaus mit dem englisehen Hxem- plar überein. Diese beiden, gut bestimmbaren Stücke sind also als Griffithides minor, Woopw., em. FRECH. Taf. I, Fig. 3a, 3b. zu bezeichnen. Ob das ungarische Stück mit ihnen ident sei, können nur besser erhaltene Funde entscheiden. Sollte die Zurechnung oder Vergleichung des ungarischen Restes zu einer Art des westlichen Posi- donienschiefers sich bestütigen, so würde dies Resultat recht bemerkens- wert sein. In Übereinstimmung hierzu sind die schlesischen Neetscher Schichten durch eine eigenartige Trilobitenfauna gekennzeichnet, die ebenfalls mehr Beziehung zu England als zu dem geographisch nüheren Posidonienschiefer Deutschlands? erkennen lübt. xx Wenn man fünf total verschiedenen Fazies des Unterkarbon : 1. Pflanzen- DAS MARINE KARBON IN UNGARN. 129 Vorkommen: Das interessante Stück wurde 1901 von Herrn Chefgeologen A. GESELL bei Michaeli umweit Dobsina gefunden. Der wesentlich gröbere Griffülhides mucronalus, FERD. RoEm. sp.! (aus dem sudetischen Sattelflötzhorizont von Laurahütte und Rosdzin in Oberschlesien) steht — wie erwühnt — dem Griffithides minor nahe, unterscheidet sich aber durch Granulierung der Glabella wie der Rha- chis und durch abweichende Form der ersteren. (Taf. I, Fig. 4a, 4b.) Aut den Umstand, dab (rriffithides als eine selbstündige Gattung, nicht als Untergattung von Plillipsia aufzufassen sei, hat H. ScupIw durchaus zutreffend hingewiesen.? Zu derselben Gattung wie Griffilhides minor, aber zu einer durchaus abweichenden Gruppe gehört xder erste in Ungarn gefundene Trilobito : Griffithides dobsinensis, ILLÉS." Taf. I, Fig. 14—b. Bei der neuen I. c. bescehriebenen Art ist die Rhachis erheblich brei- ter als bei Gr. minor und die Pleuren zeigen eine sehr deutliche Kni- ckung, wáhrend sie bei Gr. minor vollkommen flach sind. Die Verglei- chung von Gr. dobsinensis mit Gr. seminifer, Purun. deutet ebenfalls auf die Zugehörigkeit zu einer ganz abweichenden Gruppe hin. Griffilhides dobsinensis gehört einem in dem mir vorliegenden Material sonst nicht vertretenen Fundort und einem an Kornyaréva erinnernden Gestein an. Herr ILLÉS fand das einzige Stück in einem sechwarzen Crinoidenkalke am Wege zum Birkelnberg bei Dobsina. Die mannigfaltigen bei Dobsina gefundenen Korallen- und Crinoi- denreste treten an Bedeutung und Erhaltung hinter den Brachiopoden und Mollusken zurück. Crinoidenstiele von sehr bedeutendem Durchmesser, etwa vom Typus der Formen, welche mit der Bezeichnung Actinocrinus von Nashville in Tenessee im hiesi- gen Museum liegen, finden sich besonders an dem Fundort Altenberg und Katzenlöcher in gröBerer Hüvufigkeit. grauwacke, 2. Posidonienschiefer, 3. Ncetscher Schiefer (letztere mit der Kohlenkalk- fauna), 4. Kieselschiefer und 5. Kumkalk als cKulms bezeichnet, so verzichtet man auf jede Möglichkeit die faziell heterogenen Ablagerungen zu deuten und zu verstehen. 1 Über die Namengebung vel. H. ScupPIw, Zeitsechr. Deutsch. Geol. Ges. 1900, DSG S Eg té je E 3 Földtani Közlöny XXXII, 1902 p. 408—411. Földtani Közlöny. XXXVI. köt. 1906. a 130 Dr: FRITZ FRECH Pierocoradtia. Gyathophyllum, M. Epw. et H. em. FRwcn. Gruppe des Gyathophyllum ceratites, FREcn. (Ceratophyllum bei GüRrcn.) Cyathophyllum pannonicum, nor. sp. Taf. VIII, Fig. 2. Die neue Art gehört in die Verwandtsehaft des devonischen (/ya- thophyllum Lindströmii and dianthus sowie des karbonischen Gyatho- phyllum parricida, M"Covt und (Gyath. paucitabulatum, MCov sp.? Mit allen Formen hat die Art die Ausbildung der regelmáBigen Böden, schmalen Blasen, Beginn der Knospung und undeutliche bilaterale Anordnung der Septa gemeinsam. Von den beiden zunáchst verwandten unterkarbonischen Formen unterscheidet sich die neue Art 1. durch deutliche Ausprágung der bilateralen Anordnung, 9. durch weitláufige Stellung der Septa, 3. durch grobe Ausdehnung des von den Septa nicht durchsetzten zentralen Raumes (cCampophyllumo),? 4. durch bedeutendere GröBe. AuBerlich ist die Art zylindriseh gestaltet und zeigt gelegentlieh Knospen. Vorkommen: Dobsina, Biengasse; sehr hüáufig (11 Exemplare). Anmerkung: Zunáchst verwandt mit €. pannomcum (d. h. nüher als die beiden unterkarbonischen Arten) ist Gyathophyllum Niki- tini, STUCKENB." (Taf. 8, Fig. 3). Ein hier (Breslau) befindliches EHxem- plar von Mjatschkowa, das sich von dér zylindriscehen Form des Timan 1 M. EpwaRDS et HAIME, British Carboniferous Fossils p. 181, t. 37. f. 1. 2 Diphyphyllum, SEpGwIcKk and M Coyv, British Palgozoic Fossils, t. 36. f. 10. 3 Die cGattungo (Jampophyllum, auf deren Unhaltbarkeit ich wiederholt hin- gewiesen habe, besitzt ein záhes Leben in der Nomenklatur. Es sei bemerkt, daB8 die Breite des von den Septen freien zentralen Raumes von der Erhaltung und der Lage des Schnittes abhüngt. Trifft der Schnitt eine Stelle zwischen zwei Böden, so sind eventuell die zentralen Teile der Septen nicht erhalten und wir bekommen ein rCampophyllumo ; trifft in demselben Exemplar ein anderer Ouerschnitt einen 3oden, der die Erhaltung der Septen begünstigt, so entsteht ein aCyathophyllums. 4 STUCKENBERG: Korallen und Bryozoen der Steinkohlenformation des Ural und Timan (t. 17, f. 3 aus dem Oberkarbon des Timan),. DAS MARINE KARBON IN UNGARN. 131 nur durch kegelförmige Gestalt der durch Sprossung zusammenhüángen- den Individuen unterscheidet, steht gerade dem ungarisehen (Gyath. pan- nonmicum besonders nahe, nur ist letzteres zylindrisch gestaltet und zeigt deutlich die bilaterale Anordnung der Septa. Zaphrentis. zZaphrentis cf. intermedia, Kowx. Taf. IX, Fig. 4. Zaphrentis intermedita, L. G. DE KoNINCK, Fossiles carboniféres de Bleiberg en Carinthie, p. 9, t. 1, f. 2a (cet. excel.) Zwei Steinkerne, welche immerhin den Umrib5 des Kelches, die kegel- förmige Zuspitzung sowie den Gattungscharakter der Septalfurche zeigen, wurden von Herrn Prof. Kocn und LŐRENTHEY bei Dobsina gesammelt. Die Zurechnung solcher Reste zu einer bestimmten Art kann natürlieh nur mit allem Vorbehalt erfolgen. Auch L. G. DEx KoNrwck macht diesen Vorbehalt bezüglich eines von Bleiberg stammenden Aus- gusses des Kelches (t. 1, f. 2a). Ohne die Zugehörigkeit der vorliegenden Stücke zu der typischen Art von Tournai behaupten zu wollen, sei nur auf die Identitát der kárntner und der ungarischen Exemplare hingewiesen. Bei beiden liegt die Septalfurche auf der konvexen Seite und die Septa stehen sehr gedrüngt. III. Die Altersbestimmung der ungarischen Fundorte. a) Kornyaréva. Für die genauere Horizontierung der Vorkommen von Kornyaréva und Dobsina bildet eine kurze Übersicht der Stufen des Unterkarbon den Ausgangspunkt. Es lassen sich im Unterkarbon von Europa, Asien und Nordamerika zwei allgemein verbreitete Stufen unter- scheiden, in denen beiden, sich je eine sehürfer charakterisierte Cephalopodenfazies undeine nicht so scharf ausgeprágte, aber wei- ter verbreitete Brachiopodenfazies unterscheiden láBt. Durch das z. B. in Schlesien beobachtete Zusammenvorkommen von (Tonmia- titen und Brachiopoden in derselben Schicht ist die Aguivalenz der beiden Fazies über jeden Zweifel erhaben. Die folgende Übersicht ent- hált vor allem die von Europa bis Zentralasien und China weit ver- breiteten Formen durchweg nach eigenen Bestimmungen, z. T. nach eigenen Aufsammlungen : 95 132 1 a) D: FRITZ FRECH Allgemeine Gliederung des Unterkarbon. Die Oberstufe des Pro- ductus giganteus (das Vi- séen der Franzosen) ist in der PBrachiopodenfazies — gekenn- zeiehnet durch Riesenformen der Producti (Prod. gigan- teus, latissimus, punctalus, semireticulatus), Spirifer (stri- atus, duplicicosta, trigonalis, bisulcatus und cuspidatus), (Gyathophyjllum — Murchisoni, Athyuris hoyssii s. str. und Syringopora, ramulosa. Eine Ubergangszone ist in 2 a) Sehlesien wie in Belgien durch Productus sublaevis — sowie durch — Dawvistella comoides, Spirifer comvolutus und cin- clus — gekennzeichnet, ent- hált aber vorwiegend Arten der Oberstufe. Feinkörniger Crinoidenkalk (xPetitgranite,) ist in Belgien wie bei Silber- berg in Sehlesien bekannt. Die Unterstufe der Bra- chiopodenfazies enthült Spiri- fer tornacensis, der sich in einer . kaum —— verschiedenen Varietát (Sp. martonensis) bis Amerika verbreitet, kleine Pro- ducti (Prod. plicatus, SARRES, Pamderi, fallax, — Heberti), Athyris Royssti, mut. torna- Dalmamella Michelini, vereinzelt . devonische Arten, wie Spirifer tenticulum. cens, sowie 1a) Die Oberstufe der Ce- phalopodenfazies enthált Glyphioceras sphaericum, obtusum und stíriatum, No- mismoceras rotiforme, Prole- camites ceratitoides, v. BucH (non auct.) Prolecamites serpen- tinus Sow., Pronorites mixolo- bus s. str. und telragonus, A. Ram. 294) Die Unterstuje ist gekenn- zeichnet dureh das Hinauf- gehen zweier devonischer Gat- tungen: Agamides (Agamides rotatortus, Kowx. in Belgien, — A. [xrion, Harc in Indiana) und Sporadoceras (Gruppe u(ro- milobocerasn, HYyarr), ferner durch Glyphioceras( Pericyelus) princeps, Malladae,sphaericum mut. asturica, FgecH, Pronorttes mixrolobus, mut. Prolecanmites compressus, Sow., Holzapfeli, FRexcn und Dimorphoceras. Wihrend 2a keine Art mit 1 a ge- mein hat, gehen die zwei be- zeichnenden devonischen (Gat- tungen nur bis 2a heraut. DAS MARINE KARBON IN UNGARN. 133 Die 2a nach unten begrenzenden Bildungen sind je nach lokalen Verháltnissen, nach dem Uberwiegen der einen oder der anderen Faunen- elemente zum Devon oder zum Karbon zu stellen oder zwischen beide Formationen zu teilen (Malöwka-Murajewnia). Die lokalen Verháltnisse sind im Westen Etroeungt in Belgien, Aachen, Velbert, Pilton beds in Devonshire, Marbregriotte Asturiens, endlich im MississippigebietY durchaus versechieden von dem Osten (europáisches Rubland, Ural, Hocharmenien, Persien und Zentralasien). Im Zentraleuropa haben wir die intrakarbonische Faltung mit ihren un- terkarbonischen Vorláufern, die im Osten fehlt. Gerade die unterkarbo- nischen Aufwölbungen des Meeresgrundes, die Vorzeiehen der groben Faltung Xf bedingen in Ungarn wie in den Ostalpen (Karnische Alpen, Veitsehtal in Steiermark) ein Fehlen der tiefsten Karbonstufe. In Nie- dersechlesien (Sudeten) ist dieselbe durch Brandungskonglomerate ver- schiedener Zusammensetzung vertreten und versteinerungsleer. Die álteste fossilführende Bildung ist hier die an Kornyaréva erinnernde Zone des Productus sublaevis von Silberberg. In Obersehlesien fehlt jede palüáontologisehe Andeutung der tiefsten Karbonstufe, ebenso wie in den Alpen und in Ungarn. Das Vorkommen von Kornyaréva umfabt auber einem nicht ge- nauer bestimmbaren Glisiophyllum zwar nur fünf, aber durchaus bezeich- nende Arten : Spirifer striatus s. str. ( bisulcatus, Sow. Orthothetes crenistria, PHIL. sp. Michelinia, favosa, GOLDF. sp. Syringopora ramulosa, GOLDF. Michelinia favosa bezeichnet besonders die Unterstufe des Unter- Michelinma favosa bezeichnet b d lie Unterstufe des Unt karbon, ge er jedenfalls noch bis in die Ubergangszone von Silber- karbon, geht aber jedenfall hb iie Ubergang on S berg hinauf, wáhrend über das Vorkommen in der eigentliehen Stufe des Productus giganteus nur Literaturangaben vorliegen. Mir ist kein Exem- plar aus der Oberstufe durch eigene Anschauung bekannt geworden. k$ Auch J. PERRIN SMITH hült auf Grund seiner sehönen Bearbeitung der ame- rikanisehen Karbongoniatiten nur eine Zweiteilung des Unterkarbon für möglich, ohne die entgegenstehenden Ansichten auch nur zu erwühnen. kk Die wechselnden lokalen Absatzbedingungen — Cephalopodenfazies, Posi- doniensehiefer und Brachiopodenkalke — dürfen nicht zu einer weiteren Aufstellung einer tieferen cStufes Veranlassung geben. Der tieferen Etroeungt-söStufes fehlt das wesentliche Merkmal einer solchen, nümlich eine selbstündige Fauna. Angesichts des engen faunistisehen Zusammenhanges zwischen (/ymenienkalk und der Stufe mit Aganides rotatorius, zwischen Oberdevon und Toracensisstufe am Araxes lült sich nicht einmal eine Zone, geschweige denn eine eStufes einschieben. 134 Dr: FRITZ FRECH Alle übrigen Formen sind bisher nur in der Oberstufe des Unterkarbon, der des Productus giganteus gefunden worden, zu der demnach das Vorkommen von Kornyaréva zu zühlen ist. s dürfte an- gesichts der geringen Zahl der gefundenen Arten vielleieht zu weit- gehend sein, an die der Basis der Oberstufe entsprechende Zone des Productus sublaevis zu denken. Immerhin lábt die absolute Überein- stimmung der beiden wichtigen Spiriferen, der Syringopora ramulosa sowie der Michelinia favosa diesen Gedanken nicht allzu fernliegend erscheinen. b) Dobsina. Die Karbonfauna von Dobsina umfabt nach dem vorangehenden folgende Arten : Griffithides et. minor Woopw., em. FRECH c dobsinensis, ILLÉS kuphemus OÖOrbigmji, PoRru. Murchisonta Kokeni nov. nom. Euomphalus (Straparollus) ef. grandis, Kow. c pentangulatus, Sow. ? Myalina ampliata, RYckH., var. nov. pannonica Avwiculopecten sp. ex. aff. A. granosus, PHILL. fi Hoernesiamus, DE Kox.? kidmondia ef. anodonta, DE Kox. Sanguinolites sp. aff. S. parvulus, DE Kon. Solenomya, sp. Spirifer striatus, MAnr. typ. a c var. Sowerbyi, DE KON. íj integricosta, PHILL. c trigonalis, MART. ( bisulcatus, S0w. ( duplicosta, PHILL. Spiriferina octoplicata, PHIL. Hhetzia (Trigeria) radialis, PHILL. Athyris Royssü, L Ev. Productus punctatus, MART. a semireticulatus, MARTr. fi corrugatus, M Cox? fi scabriculus, MART. Orthothetes crenistria, PHIL. sp. a radialis, PHILL. CGrinotdenstiele DAS MARINE KARBON IN UNGARN. 135 Bryozoenreste Gyathophyllum pannomicum, PHItL. sp. Zaphrentis ef. intermedia, Kox. Asterocalamites sp. Wie schon bei der Beschreibung der Spezies, besonders der Spi- riferen hervorgehoben wurde, sind sümtliehe vorkommende Arten ent- weder nur aus der Oberstufe des Unterkarbon bekannt oder — wie die wenigen neu benannten Arten und Varietáten — mit Spezies dieser Stufe zunáchst verwandt. Dobsina ist also ein typischer Ver- treter der Stufe des Producius gigamteus, d. h. des oberen Unterkarbon. Insbesondere ist bei Dobsina keine einzige bezeich- nende Art aus der unteren Stufe (der Sp. tornacensis) gefunden wor- den; das Fehlen der Leitform der oberen Stufe (Prod. giganteus) wird durch eine Reihe bezeichnender Arten dieser Stufe mehr als aufgewogen. Hierzu gehören die sechs Arten von Spirifer, ferner Euphemus Orbignyi Productus punctatus ( semireticulalus c scabriculus Orthothetes crenistria ( radialis Rhelzia radialis. B) Vergleiche. 1. Vergleich mit den Noetscher Schichten in Kürnten. Für den Vergleich mit Dobsina kommen aus geographischen und faziellen Gründen zunüchst die alpinen Vorkommen der Noetscher Schichten in Betracht. Über das Vorkommen von Noetseh im Gailtal liegt eine besondere Monographie von L. G. DE KoxiÖxck?Y vor, in der (unter Hinzurechnung einiger weniger von mir gefundenen FHormen?Fr nicht weniger als 83 Arten beschrieben werden. Das sind beinahe drei- mal so viel als bei Dobsina bestimmt werden konnten. Man wird also bei dem Vergleich vor allem mit dem geringeren heichtum der ungari- sehen Fauna rechnen műssen. Da besonders Zweischaler, welehe bei Noetsch fast die Hülfte der x Recherches sur les animaux fossiles. II. Monographie des fossiles carbo- niféres de Bleiberg en Carinthie. Bruxelles und Bonn. 1873. ti Die Karnischen Alpen. Halle 1895, p. 304. 136 Dr FRITZ FRECH Arten ausmachen, bei Dobsina überaus spürlich vertreten sind, so sei die folgende Aufzüáhlung der Küárntner Unterkarbonarten auf Korallen und Brachiopoden beschránkt; die gemeinsamen Formen sind in der folgenden Liste fett gedruckt : Zaphrentis intermedia, DE Kox. Lonsdaleia rugosa, M"Cov Archaepora nexilis, DE Kox. Fenestella plebeja, M"Cox Diphteropora regularis, DE Kox. Productus giganteus, MART. ( lalissümus, Sow, ( corrugat as, MARr. ( semireticulatus, MART. ( Medusa, DE Kox. ( Fleminyt Sow. ( scabriculus, MAnr. ( pustulosus, PHILL. ( punctatus, MART. c fimbriatus, S0w. ( aculcatus, MART. Chonetes Buchianus, DE Kox. ( Laguesstanus, DE Kox. c Komnckianus, SEm. (?) Orthothetes ecrenistria, PHILL. Dalmamella resupinata, MARr. Rhynchonella pleurodon, PHIL... (j aciumnata, ? DE Kox. Athyuris ambigua, Sow. c planosulcata, PHInL. Spirifer lineatus, MAnr. c glaber, Manr. ( ovalis, PHILL. c. bisulcatus, Sow. c pectinoides, DE Kox. ( Hameriamus, De Kox. Dielasma sacculus, MART. Es sind also zwar der Zahl nach wenige, aber desto bezeichnen- dere Arten, welche beiden Fundorten gemeinsam sind. Bemerkenswert ist vor allem die Ahnlichkeit der Fazies und der Zusammensetzung, welche Dobsina und den Fundort Oberhöher bei DAS MARINE KARBON IN UNGARN. 137 Noetsch X auszeiechnet. Die Brachiopoden bilden hier wie dort den un- bedingt vorherrschenden Teil der Fauna ; Crinoidenstiele (Dobsina, Al- tenberg) und horallen (Dobsina, Biengarten) sind nur lokal von Bedeu- tung. Zweischaler und (rastropoden treten der Individuenzahl nach in Ungarn wie in Köárnten zurück, wührend bei Noetsch die Zahl der Arten recht betrüáchtlich ist. 7rilobiten gehören hier wie dort zu den gröbten Seltenheiten; Cephalopoden fehlen in Ungarn güánzlieh, wáhrend bei Noetseh nur ein vereinzelter Goelonautilus (C. sulcatus) gefunden wurde. Auf die Flachsee, deren sandiges und toniges Sediment die Entwicklung der Korallen beeintrüchtigte, weist in Ungarn wie in Körnten der Charakter der marinen Tierwelt ebenso wie die an beiden Orten beobaechtete BHinschwemmung von Landptlanzen hin. Andererseits macht dieser Flachseecharakter auch die Tatsache des lokalisierten Vorkommens einzelner Gruppen verstándlich. Spiri- ferenarten sind in viel ausgeprágterem MabBe zwischen Ungarn und Schlesien verbreitet, wührend z. B. das vollkommene Fehlen der sonst überall vorkommenden Ghonelesarten bei Dobsina wohl aut die grob- klastische Beschaffenheit des Sediments zurückzuführen ist. Alles in allem erscheint durch die neueren ausgedehnteren Aufsammlungen bei Dobsina die von FRAsz v. HavER befürwortete Gleichstellung beider Fundorte durchaus bestátigt. 2. Vergleich mit den Noetscher Schichten in Steiermark. Vielleicht noch gröber ist die Übereinstimmung auch in spezifi- seher Hinsicht mit dem einzigen Vorkommen von versteinerungsführen- dem Unterkarbon in Steiermark. Im Veitschtal (Mürzgebiet) entdeckte Max Kocr in den mit Kalklagen wechselnden Schiefern eine Fauna, deren Bedeutung er durchaus richtig erkannte. Die von mir ausge- führte Bestimmung Y?Y ergab eine Faunula, deren Übereinstimmung mit Dobsina augenfállig ist : Productus punctatus, MART. c scabriculus, MART. c semiretieulatus, MART. Dalmamella resupinata, MAn1. Orthothetes crenistria, PHIL. Spiriferina octoplicata, S0w. x Im Torgraben bei Netseh sind Korallen, insbesondere Lonsdaleta rugosa hüufiger. "k Karnische Alpen, p. 375. 138 Dr FRITZ FRECH Enomphalus sp. Bryozoenreste Crinoidenstiele (sehr zahlreich) Ciadochonus Michelini, M. Epw. et H. Calamitidenyeste. Von den spezifiseh sicher bestimmten 7 Arten sind die 5 fett gedruckten durchaus bezeiehnend für Unterkarbon; Productus semire- ticulatus und scabriculus sind oben wie unten vorhanden. Productus punctatus wird — wie ich schon 1895 durch genaue Untersuchung fest- stellen konnte — im Oberkarbon durch eine abweichende mut. orien- talisX ersetzt. Auf die unterkarbonisehe Spiriferina octoplicata folgt in der oberen Abteilung Spiriferina cristata (s. p. 116). Cladochonus ist als Gattung auf Devon und Unterkarbon beschránkt. Es erscheint somit sehwer verstándlieh, wie angesichts dieser einfachen paláontologisehen Tatsachen Herr M. VaAcEK die Schiefer der Veitsen zum Oberkarbon rechnen konnte. HBine Bestátigung meiner früher geüáubBerten Ansichten würe an sich nicht notwendig; für die, welche sie für erforderlich er- achteten, wird sie durch die Bestimmung der Fossilien von Dobsina geliefert: Dobsina liegt von dem faziell übereinstimmenden Unterkarbon Sechlesiens und der Steiermark gleich weit entfernt und von 7 bestimm- baren steierischen Arten sind 5 auch bei Dobsina nachgewiesen. Dagegen ist das Moskauer Oberkarbon und die Entwicklung der oberkarbonischen Auerniggsechichten Küárntens sowohl ráumlich wie faziell ebenso ver- sehieden von einander, wie von der Entwicklung der unterkarbonischen Sehiefer Ungarns und der Steiermark. Oder mit anderen Worten: Das weite Gebiet zwischen dem Moskauer und dem kürntner Unterkarbon- meer wurde zur oberkarbonischen Zeit trockengelegt, das kürntner Meer verdankt seine Entstehung einer von S0 stammenden Transgression, wührend die etwas ülteren marinen Binlagerungen an der Unterkante der obersehlesisehen Steinkohlenformation auf den Westen und Nord- westen verweisen. Die Konstruktion meiner Karten des Unter- und Ober- karbon (Lethea paleozoica, Karte IV und VI) wird durch die neuen Nachweise des Unterkarbon in Ungarn und Bosnien sowie des mari- nen Oberkarbon im südlichen Dalmatien durchaus bestátigt. t Leth. palgoz. t. 47 a, f. 3 a, b. Nicht Prod. scabriculus, wie ich früher bemerkte (Karnische Alpen, p. 376), sondern Prod. punctatus ist ausschlieblieh unterkarbonisch ; das Zahlenverhültnis — 5 unterkarbonische, 2 indifferente Arten — wird hierdurch nicht geündert. DAS MARINE KARBON IN UNGARN. 139 3. Vergleich mit dem schlesischen Unterkarbon. Wáiáhrend das fast genau nördlieh von Dobsina gelegene Krakauer Unterkarbon durch seine Kalkentwicklung gekennzeichnet ist, zeigt das ráumlieh entferntere Unterkarbon der nördlichen Sudeten eine ausge- sprochene Uebereinstimmung in fazieller und stratigraphischer Hinsiecht mit Dobsina und Kornyaréva (s. o.). Der Wechsel von Tonschiefer, Grauwacken und untergeordneten Kalkbünken ist ebenso bezeichnend für beide Gebiete wie die Ausbildung der Faunen; hier wie dort Vor- herrschen der Brachiopoden, lokale Anhüufungen von (írinoiden und Korallen. Die Náhe des Landes wird hier wie dort durch die Hin- scehwemmung von Landpflanzen angedeutet; wenn sich in Schlesien neben den überall vorkommenden Asterocalamitenstámmen auch Var- nenwedel (Rotwaltersdorf) und Holzstraktur (Glátzisch WFalkenberg) er- halten konnte, so beruht dies nur auf der günstigeren Beschaffenheit des Gesteins (meist feiner Schieferton). Den einzigen wirklichen Unter- sehied in der Faziesentwicklung des sehlesisehen Fundortes auf der einen, der alpinen und ungarischen Vorkommen auf der anderen Seite bedingt die gröbBere Hüufigkeit der GCGephalopoden, bezw. das aus- sehlie8liche Vorkommen der Ammonen in Schlesien: Prolecaniles ceratitotdes, v. B. Nomismoceras rotiforme, PHILL. Pseudonomismoceras silestacum, FREcH Pronorites mixolobus, PHILL. und Glyplioceras . sphaericum, MaRr. (bezw. (rl. erenistria, PHinn., dessen Schalenbruchstücke von E. DATHE als Köferflügeldecken gedeutet wurden) weisen auf die Náhe des tieferen Meeres der Posidonienschiefer hin, dessen Ablagerungen sowohl in den südlichen Sudeten (Hultschin, Bautsch), wie besonders im ganzen Westen Europas grobe Ausdehnung besitzen. Abgesehen von diesem mehr geographischen Unterschied be- dingt eigentlieh nur der gröbere Reichtum an organischen Resten (Arten wie Individuen) einen Unterschied des sehlesisehen und ungarischen Unterkarbon. So sind z. B. statt dreier bei Dobsina und bei Noetsch Leobachteten Trilobiten aus Schlesien 10 Spezies von P/illipsia und (rriffithides durch ScuprsY beschrieben worden. Weniger ausge- prágt ist der Unterschied der Zahl bei den Brachiopoden. ScupIs tr erwálhnt aus sehlesisehem Kohlenkalk, aus der einzigen in neuerer Zeit t Zeitschr. Deutsch. Geol. Ges. Bd. 52, 1900, p. L ff. tr Spiriferen Deutschlands. Abh. v. DAmEs-KoKEN Übersicht, p. 12). 140 D: FRITZ FRECH monographisch bearbeiteten Gruppe 13 Spiriferarten (die ungarischen Formen fett gedruckt) : Spirifer integricosta (Neudorf, Hausdorf) ( trigonalis (Hausdorf) ; c convolutus (Neudorf) ermtnejoe des c bisculcatus (Neudorf, Hausdorf) Sp. trigonulis ( duplicicosta (Neudort) ( striatus (Neudorf, Falkenberg) var. Sowerbyi, Gruppe des c altenuatus (Hausdorf) Sp. sírialus fi subrotundatus (Hausdorf) c pinguis (Hausdorf, Altwasser) li a ovalis (Altwasser) 3 Grupperdes u Beyrichianus (Hausdorf, Glütziseh Sp. subrotundatus Falkenberg) ( hneatus ( glaber. Es ist bemerkenswert, dab von diesen fast die Hülfte und zwar die Angehörigen zweier bestimmter Gruppen in Ungarn nachgewiesen werden konnten. Etwas ungünstiger stellt sich wiederum das Verháltnis bei den Arten von Productus und Orthothetes. Im sehlesisehen Unterkarbon fin- den sich von der Gattung Productus nach SEmgwxow (Zeitschr. Deutsch. Geol. Ges. 1854, p. 87) und nach weiterem Vergleich mit den Breslauer Sammlungen : Productus giganteus ( lalissimus c corrugatus, M Cor c maryaritaceus ( plicalilis ( semireticulatus ( Flemingi ( Nystianus c scabriculus c pustulosus, S0w. (— granulosus, Kox.) c punctatus a fimbriatus c aculealus Orthothetes ecrenistrid (c vadialis. DAS MARINE KARBON IN UNGARN. 141 Zwar könnte es den Anschein haben, dab die Fauna des sehlesi- schen Unterkarbon eine Reihe eigenartiger Züge aufweist, wenn man die Fossillisten E. DarHEs zu Rate zieht. DaArHE beschránkt sich auf die Hervorhebung der ecwichtigstens heste, doch sind z. B. unter den 13 von Glützisceh Falkenberg! angeführten Arten nur 10 auf sonst bekannte karbonische Formen zu beziehen. Wir finden aubBerdem Spirifer crispus, L. v. BucH, eine bekannte Art des Obersilur und Terebraíula elongata, ScHLOTH., eine Form des deutschen Oberdevon. Die Lösung dieser merkwürdigen paláontologisehen Rátsel wird wie es scheint — durch die allerdings 50 Jahre zurüekliegende Arbeit von SEummsxow? gegeben. Hier ist Spirifer octoplicatus, Sow. als ein Synonym des nach neuerer Feststellung auf das Obersilur beschránkten Spirifer crispus, L. v. Bucn bezeichnet. Es handelt sich also auch bei Herrn DarHE offenbar um die wohlbekannte im Unterkarbon weiterver- breitete Spiriferina octoplicata, S0w. sp. Terebratula elongata führt uns bereits eine Formation höher. Allerdings hat Szmenow vor 50 Jahren noch den Versuch gemacht, diese Form sogar bis in den Zechstein hinauf zu verfolgen.? Doch pflegt man schon seit mehreren Jahrzehnten die Arten schárfer zu trennen als vor 50 Jahren. Das Originalexemplar von Dielasma elon- gatum stammt wie von J. M. CLrAREE festgestellt wurde! — aus dem unteren ÖOberdevon des Harzes (Winterberg bei Grund) Nun sind im sehlesisehen Unterkarbon Gerölle oberdevonischer Kalke recht ver- breitet, wie ich noch neuerdings durch den Fund von Spirifer Ver- neuili und Fndophyllum priscum feststellen konnte. Doch widerlegt sich diese Vermutung, wenn man die ausgezeichnet gelungene Abbildung von SEMENow (t. VII, f. 2) mit den Abbildungen DE Konrwcxs vergleicht. Unter den 32 Dielasmaarten, die der Genannte aus dem belgischen Kohlenkalk beschreibt, stimmt Terebratula elongata, SEmEexow non ScHLoTH. vollkommen mit Dielasma attenuatum, MaRrs? überein. Die wunderlicehe Angabe des Vorkommens siluriseher und devoniseher Formen im sehlesischen Unterkarbon ist demnach wohl auf völlig kritik- lose Benützung ülterer Literatur zurückzuführen. Nicht ganz so einfach ist das Rátsel des Vorkommens einer ober- karbonischen Leitform, Aviculopecten papyraceus." Dieselbe findet sich nicht unter den 59 Arten von Awviculopeclen, die DE Kowxrsxcxk in seiner . Erláuterungen zu Blatt Rudolfswaldau, p. 44. 2 Zeitschr. Deutsch. Geol. Ges. 1854, p. 390. JEG (OM gs ee 4 Neues Jahrb. f. Min. Beilage. Bd. III, 1584, p. 351. 5 DE KoNIwsck, Calcaire carbonifére, de Belgigue VIe partie, t. 8, f. 19—14. ; Erliuterungen zu Blatt Langenbielau, p. 78. s 142 D: FRITZ FRECH groben Monographie (V. Teil) aus dem belgisehen Kohlenkalk abgebildet hat. Man darf somit wohl auch hier den SchluB ziehen, dab es sich um einen Bestimmungsfehler handelt; hat doch derselbe DATHE Schalen- bruchstücke des hüufigen (rlyphioceras sphaericum bezw. cremistria als Köüferflügeldecken bestimmt! Die seheinbaren Bigenarten der sehlesischen Kohlenkalkfauna aus der Stufe des Productus giganteus verschwinden also bei nüherer Betrachtung und wir dürfen die weitgehende Über- einstimmung mit dem ungarisehen Unterkarbon als erwiesen ansehen. Im Westen Deutschlands, in den Vogesen findet sich noch einmal die Entwicklung der Noetscher Schichten in den entkalkten Schiefern, sandigen Kalken und Kieselschichten des östlichen Robberg- massivs. Die Gesteine haben ebenfalls ausgesprochene Áhnlichkeit mit denen von Dobsina; die von ToRwovisr! eingehend und sorgfáltig untersuchte Fauna zeigt jedoch bemerkenswert wenig Beziehungen zu Ungarn. Allerdings begegnen wir auch hier den allgemein verbreiteten Arten wie Productus undatus c corrugatus Orthothetes crenistria Spirifer bisulcatus u. a. m. Doch lábt sich die faunistisch einigermabBen selbstándige Stellung we- niger auf die ráumlieche Entfernung als solehe zurüeckführen, als viel- mehr durch das Vorwalten der auf gröbBere Meerestiefe hindeutenden Posidonienschiefer in Deutschland erkláren. 4. Das Unterkarbon in Bosnien. Von besonderer Wichtigkeit für die Vergleichung mit dem unga- rischen Unterkarbon sind die gleichalten Vorkommen der Umgegend von Sarajevo in Bosnien, deren karbonisches Alter von A. BirrNER? ganz im allgemeinen, von E. Kirrn" hingegen genauer bestimmt werden konnte. E. Kirrn eliedert das Paláozoikum bei Praca folgendermalen : Oven. [ 8. Mergel und Mergelkalk der Bellerophonschichten 7. Rote Sandsteinschiefer Grödner Sechichten1 6. Hellbraune dickbankige Sandsteine 5. Hornsteinbreeccien u. Konglomerat Dyas 1 Das fossilführende Unterkarbon am östlichen RoBbergmassiv in den Vo- gesen. Abh. zur geolog. Spezialkarte von Elsa8-Lothringen V. H. 4, 5, 6. 2 Vergl. A. BirrsER, Grundlinien d. Geologie von Bosnien p. 364, 365. 3 Geologie der Umgegend von Serajevo. Jahrb. d. k. k. geol. Reichsanstalt, 1904, p. 528, 620, 621 (Grafit) p. 6653—652. DAS MARINE KARBON IN UNGARN. 143 4. Schwarze bLuydite (Hornstein) 3. Graue, sehr müchtige ScMhiefer mit Sandsteinzwischen- Karbon lagen 2. Schwarze Schiefer mit eingelagerten Kalken (Crinoiden- kalke und (romtatiten, Brachiopoden usw.) Unten. 1. Hellgraue Nalke mit Orthoceren. Die ganze Schichtenfolge erinnert in bemerkenswerter Weise an die Karnische Hauptkette, welche jedoch eine sehr viel vollstándigere palüozoische Serie aufweist. 1. Das Alter der Orthocerenkalke, welches nach den vorkommen- den Versteinerungen nach Kirrt, nicht nöher zu fixieren war, möchte ich eher für prükarbonisech ansehen. Es gibt in den karnischen Alpen in den hellgrauen, felsbildenden Clymenienkalken Lagen, welche reich an Orthoceren sind: ebenso nehmen die obersilurisehen Orthoceren- kalke gelegentlich auch graue Förbung an. Gegen die Zurechnung zum Unterkarbon sprüche weiters der Umstand, dab eine reine Orthoceren- kalk-Fazies aus diesem Horizonte nicht bekannt ist. 2, 3. Dagegen zeigt der schwarze, besonders an (roniatiten und Brachiopoden reiche Schiefer mannigfache Beziehungen zu Südungarn und anderen osteuropáisehen, besonders schlesischen Vorkommen, wie die folgende Liste zeigt: Potertocrinus sp. Productus ctf. striatus, Fiscn. Spirifer af. striatus, MART. Spirifer ef. striatus, MARr. (n. E. Kirrn — Spirifev aft. bisul- catus, Bow. und Spirifer pectinoides, Kon. bei BITTNER) Sírophomena an Productus sp. Spirina carbonaria, KITTL (eine mit auBerordentlich kráftigen Ouerwülsten und planer Aufwindung versehene Form, Platyceras sp. bei BITTNER). Die schon von BITTNER aus dunkeln, den Schiefern eingelagerten Crinoidenkalken bestimmten und von E. KirrL (p. 681) revidierten Arten erinnern durchaus an das Vorkommen von Kornyaréva und Neu- dorf bei Silberberg in Schlesien. BITTNER verglich ebenfalls die Vor- kommen mit calpinem Kohlenkalko, jedoch mit dem ader Umgegend im Pontafely, wo bekanntlich — nach Revision der unrichtigen An- gaben SracHEs — nur Oberkarboin (Auernigschichten) und jüngere Bildungen vorkommen. leh konnte mich daher in der Lethaea palaeozoica nicht auf die nühere Deutung der nur annáherend be- stimmbaren, schlecht erhaltenen Reste einlassen. 144 Dr FRITZ FRECH Aus den, besonders an (rontatiten reichen Unterkarbonschiefern beschreibt E. Kirrr die folgenden nüher bestimmbaren Neste : Poteriocrinus sp. Stenopora ? sp. (honetes ? (? Productus turcicus, KITTL) Aviculopecten pracaensis, KITTL Pecten (Streblopteria cf.) rellensis, Kox. (Ghaenocardiola ef. bootei, BAGL. Modiola lata, HENSL. Patella oltama, KIrri Puomphalus sp. Orthoceras ef. salultatum, Kon. c a. discerepans, Kox. c a laevigatum, Kox. Glyphioceras sphaericum, MARTIN sp. c (— crenisíria, PHILL et auct.) (c aff. runcatum, PHILL. c sp. (Gastrioceras Beyrichi. Kos. bei Krrrn) 1. c (Osmamoceras bei Kirrr) undulatum, Kirru 2. Pericyclus sp. Pronorites sp. ; Prolecamites cet. serpentinus, PHinn. (8. p. 146.) Kültliella nov. nom. ( Telragonites, Kirrr) (Grimmeri KITTL. Nomismoceras spirorbis, PHItL. Plallipsia, Bitlneri, Kirrr. Zu einigen der höchst interessanten und, wie KIrTL durchaus zu- treffend hervorhob, für die Altersdeutung wichtigen (roniatites ist fol- gendes zu bemerken : 1. Gastrioceras Beyrichi, Kon. nach E. Kirrr ist allerdings den oberkarbonischen Formen Glyplioceras lListeri Mar. bei FREmcH (Leth. paleoz. t. 46b If. 2b), Glyplhioeeras subcrenata (1. ec. f. 50) oder (rly- phioceras diadema var. crenata, Hauc. (1. c. f. 8c) unzweifelhaft áhnlich. Doch ist keine so nahe Übereinstimmung vorhanden, um eine Identi- fizierung mit einer der genannten Arten zu rechtfertigen, die in Mittel- europa ca 1500—2000 m über den Lagern des echten bei Praca nach- gewiesenen Glyplhioceras erenistria gefunden werden. Das als (rastrio- ceras Beyrichianus bezeichnete Bruchstück von Praca ist also vorláutig als sp. ind. zu bezeichnen. 2. Der Name Tetragonites ist in gleicher Form schon von KossMar für einen Kreideammoniten vergeben. lch schlage demnach vor die 1b 1c la 2b la, b, c. Prolecamites ef. serpentinus, Sow. Oberes Unterkarbon (Noetscher Sch.) Praca (Bosnien). KITTL. 1d. Prolecamites serpentinus, PHILL., ?/2, Sutur eines englisehen Exemplars nach CRICK und FookRp. Oberes Unterkarbon (Kohlenkalk) Bolland, Yorkshire. !/1. 2a, b, c. Prolecanites compressus, So0w. (— Prol. Henslowi, Sow. et auct.) 3 Bruch- stück von verschiedener GröBe. Unterstes Karbon. Breitscheid b. Oillenburg. Mus. Breslau. 3. Prolecamites Holzapfeli, FREcH. (— Prol. Henslowi, "/1, HOLZAPFEL non Sow.) Eben- daher. Földtani Közlöny. XXXVI. köt. 1906 10 146 Dr FRITZ FRECH interessante eigenartige, in die Náhe von Nomismoceras und Anlhra- coceras gehörende Gattung nach ihrem verdienstvollen Intdecker zu benennen. Besonders eigenartig ist die viereckige, an das dreieckige (/Iyine- nia paradowa, Mricw. und den ebenfalls dreiseitigen Aganides parado-cus, FRecH erinnernde Wachstumsform. leh babe erst vor kurzem in dem Göttingaer Museum durch die Freundlichkeit des Herrn Geh.-Rats v. IKOENEN ein Original der sonderbaren Clymema paradoxa kennen gelernt und mich überzeugt, dab dasselbe doch von dem dreieckigen Agamiden in Skulptur und Schalenform durchaus abweicht. c(/[ymenids paradoxa (Leth. paleoz. t. 56, f. 5) erinnert noch am meisten an das runde Pseudonomis moceras (lbid. t. 46a, f. 7). Doch sind die Loben dieser sonderbaren Formen unbekannt. Prolecanites cf. serpentinus, PHILr. (— Prol. cf. Henslowi, Kirru.). Die Speziesbestimmung der Prolecamites ist — wie ich in der Bearbeitung der devonisehen Ammoneen (Abh. z. Palxont. Oesterreich- Ungarns und des Orients XIV. p. 65; 1902) auseinandergesetzt habe nicht nur für das Devon, sondern auch für die Stufenunterscheidung des tieferen Karbon von erolber Bedeutung. Der von Kirre mit Vor- behalt (ccf..) von Praca bestimmte Prolecawnites Henslowi charakterisiert das tiefste Karbon (Tournai-Stufe), wáhrend (rlyplioceras erenistria (bez. sphaericum) die höhere (Visé-) Stufe kennzeichnet. Das Zusam- menvorkommen beider würde also eine auffallende Ausnahme gegen- über der sonst in Mitteleuropa beobachteten Kkegel darstellen. Nun ist die Speziesbestimmung der Prolecamites durch die un- vollkommene, z. T. geradezu naturwidrige Wiedergabe der zuerst (von SOWERBY und L. von Bucn) besehriebenen Arten aulberordentlieh er- sehwert. FoogRp hat neuerdings nachgewiesen, dab Prolecaniles Hens- lowi, Sow. und Prol. rompressus, Sow. ident sind und dab der letztere Name vorzuziehen sei. Die-rArt kennzeichnet das tiefere Unterkarbon. Ich konnte durch Neuuntersuchung des BucHnschen Prol. ceratitoides (der das obere Unterkarbon kennzeichnet) dartun, dab gerade diese Art wegen der Unkenntlichkeit der alten Abbildung mit dem Prolecanites compressus, How. verwechselt worden ist. Die bei Praca vorkommende Form unterscheidet sich nun durch die Flachheit der Seitenfiáchen von Prol. ceratilotdes, v. BucH em. FREmcH und besitzt ferner schon bei geringem Durchmesser 4 Loben- elemente auf den Seitenfláchen; diese 4 Loben stellen sich bei Prol. compressus (— Henslowi) erst bei 10—12 cm Durchmesser ein. Nur DAS MARINE KARBON IN UNGARN. 147 durch die Flachheit der Seiten stehen sich Prol. compressus und die bosnische Form nahe. Das Vorhandensein von 4 Lobenelementen ist dagegen schon bei kleineren Exemplaren des Prolecanites serpentinus (CRrcK and FooRp, Brit. Mus. Catalogue Cephalopoda III. p. 257—259) beobachtet worden. Ich möchte daher den bosnischen Prolecaniten vor- láufig als ef. serpentinus bezeichnen. Diese Art kommt im oberen Unter- karbon bei Visé sowie bei Bolland in England vor, d. h. in demselben Horizont wie (Glyphioceras crenistria, Pniuwu. (bezw. sphaertcum, MAnr.) Die Revision der in Bosnien vorkommenden Spezies von Prolecanites ergibt also, dab die náchste Verwandtschaft (oder Identitát) mit einer Art des oberen Unterkarbon, d. h. der Viséstufe besteht. Das Vorkommen des Prolecanites et. serpentinus bestátigt also den aus dem Vorkommen des (rlyphioceras sphaericum, MaARr. 1819 (bezw. ecrenistria, PHinr. 1836) gezogenen SchluB, dab das fossilfüh- rende Unterkarbon der oberen oder Viséstufe der Ab- teilung angehört. Die auch von CRrck und FooRp getrennt gehaltenen eSpeziess Glyphioceras sphaericum (Catalogue Cephalopods III. p. 157) und ere- nmistria (1. c. p. 160) halte ich für GröbBenunterschiede derselben Art; Glyph. sphaericum mit unyollkommen zugespitztem Seitensattel (I. c. p. 159) ist das jüngere, Glyphioceras cerenistria (1. c. p. 161) mit spitzwinkeligem Seitensattel das ültere Entwicklungsstadium derselben im oberen Unterkarbon weit verbreiteten Art. 5. Vergleich mit dem Unterkarbon Asiens. Im Osten von Ungam besitzt die Brachiopodenfauna der Oberstufe ebenfalls eine sehr erhebliche Verbreitung, trotzdem wir in Zentral- und Ostasien fast nur die Fazies des reinen Kohlenkalkes, nicht die kalkigen Schiefer antreffen. Es ist eine bemerkenswerte Tatsache, dab die zahlreichen Brachiopoden, Korallen und Mollusken, die ich aus Hocharmenien, Persien, Turkestan und China untersucht habe, fast aus- nahmslos mit den bekannten europáischen Spezies der Stufe des Pro- ductus giganteus übereinstimmen. Nur wenige Beispiele seien kurz erwáhnt, welche die enorme Verbreitung der bei Dobsina und Kornya- réva beobachteten Karbonfauna erweisen. Die durch FERD. v. RICHTHOFEN in Nordchina, Prov. Schantung, ge- sammelten Faunen stimmen vollkommen mit dem europüáischen Kohlenkalk von Visé, von Derbyshire. von Hausdorf (Sehlesien) überein. Abgesehen von einem schönen Macrocheilos, der dem mangelhaften abgebildeten Macrocheilos intermedium Kox. (Visé) jedenfalls sehr nahesteht, liegen 10" 148 Dr FRITZ FRECH ausschlieBlieh Arten vor, die mit europáisehen vollkommen überein- stimmen. Bin nur auf die Faziesbeschaffenheit zurückzuführender Unter- sechied besteht darin, dab die Spiriferen (Sp. duplicicosta) die an Zahl bei weitem vorherrsehende Tiergruppe bilden, wührend die groBen Pro- ductusarten zurüektreten. Nur Prod. longispinus ist hüáufig, wührend von dem typischen Prod. giganteus nur ein Bruchstück (bei Hei-Shan) gefunden wurde. AuBerdem ist bei Po-shan-hsien Phymatifer pugilis in Menge vorhanden. Das Gestein ist an beiden Orten ein sehwarzer sprö- der Kalk, der im Becken des Hei-Shan den kohlenführenden Bildungen in der Form dünner Kalkschichten eingelagert ist. Diese Wechsellagerung mariner kalk- und kohlenführen- der Schichten ist bisher im Unterkarbon nicht beobachtet. Der Calciferous sandstone Schottlands dürfte kaum zum Vergleieh her- angezogen werden können. Von Po-shan-shien, dessen Brachiopoden besonders an Dobsina erinnern, wurden bestimmt: Spirifer duplicicosta, PHILL. (DE Kowxisxck, Annales du Muséum dhist. nat. T. XIV, t. 31, f. 1—7. — DavipsoNn, Monograph. Carboniferous Brachiop. t. 3, f. 7—10) Spirifer bisulcatus, Sow. (DAvipsos, Monogr. t. 6, p. 31) Spirifer (Martinia) glaber, MARr. Orthothetes crenistria, PHILt. Productus semireticulatus, Fuemm. (selten) ( punctatus, Sovi. (selten) c Humboldti, DORB. (hüufig) ( sublaevis, DE Kon. (?) (selten) ( lonyispimuis, Sow. ( granulosus, Pnicu. (selten) Bellerophon hiulcus, Sow. (?) (DE Kowsxsck, Ann. Mus. T. VI Pa I UD 60 ii és) Loxonema walciodorense, DR Kox. (Ibid. t. 5, f. 5, 6) Macrocheilos ef. intermedium, px Kox. (Ibid. t. 3, f. 42, 43 Phymatifer pugilis, Pmru. (Ibid. t. 15, f. 13—16) Naticopsis ef. globulina, DE Kowx. (Ibid. t. 3, f. 4, 5) Orthoceras sp. Crinoidenstiele, Von Hei-Shan in Schautung liegen vor: Spirifer duplicicosta, PHILL. fi bisulcatus, Sow. Orthothetes ecrenistrida, PHILL. DAS MARINE KARBON IN UNGARN. 149 Productus giganteus, MART. a semireticulatus, FLEMM. a Humboöoldti, D ORE. c longispinus, Sow. Macrocheilus ef. intermedium, DE Kox. Nicht weniger bemerkenswert ist die Tatsache, dab unter 8 aus dem tief eingeschnittenen Yang-tse-Tal stammenden Korallenspezies 2 mit ungarischen Arten ident sind (Syringopora ramulosa, GF. und Michelinia favosa, Gr. sp.). Die Überleitung nach dem fernen Osten wird durch die máchtigen Kohlenkalke von Iran vermittelt, aus denen ich nach Aufsammlungen TIEerzes und STAHLS eine Reihe europáisecher Arten bestimmen konnte.X Aus der keineswegs besonders artenreichen Fauna des Urmiah-Sees, des Demawend-Gebietes und der östliehen Alburs- Kette seien die Arten erwáhnt, welche auch die Stufe des Productius giganteus in Ungarn kennzeichnen : Productus corrugatus ( semireticulatus € punctatus Orthothetes crenisíria Spirifer striatus Athyris Royssti Michelina fawvosa. Das ist beinahe die Hálfte der sámtlichen bisher aus Nordpersien bestimmten Spezies von Brachiopoden und Korallen. Die erstaunliche Gleichförmigkeit in der Entwicklung und Ver- breitung der litoralen Meerestiere setzt aus dem Unterkarbon fast un- verándert in die obere Abteilung der Formation fort. Eine derartige Einförmigkeit erleichtert die Altersbestimmung auch dort, wo die vor- handenen Reste wenig zahlreich und deutliech sind. Die Gleichartigkeit der Tier- und Pflanzenwelt berechtigt anderseits zu dem Rücksehlusse auf ein gleichförmiges Klima. Die Hypothese einer karbonischen His- zeit — deren stratigraphische und paláontologisehe Unterlagen recht fragwürdig sind — ist also auch aus allgemeinen Gründen undenkbar. Anderseits zeigt die überraschende geographische und klimatische Mamnnigfaltigkeit der marinen Tierwelt in der auf das Karbon folgenden Dyasperiode, dab in dieser Zeit die Vorbedingung zu der Annahme einer Eiszeit gegeben war. xX F. FREcH und G. v. ÁRTHABER, Palgozoicum von Hocharmenien und Per- sien, p. 205. 150 Dr FRITZ FRECH Karbonfossilen tierischen und pflanzliehen Ursprungs gehen von Nowaja-Semlja und der Báreninsel unverüándert nach Mittel-, Ost- und Südeuropa, nach Nord- und Südamerika wie nach Australien. In der darauffolgenden Dyasperiode hat der nordische bis Nieder- sehlesien und bis zu dem Odenwald reichende Zechstein mit dem alpinen eleichalten Bellerophonkalk nicht eine Art gemeinsam und gleiche (Ge- gensütze trennen die Fauna des Mittelmeergebietes, Hocharmeniens und Nordindiens. Da die — wie es scheint — glücklich eliminiertez Hypo- these der ckarbonischen EBiszeits neuerdings wieder befürwortet wird, so sei auch hier darauf hingewiesen, dab diese Annahme allen sicher- gestellten Tatsachen der Stratigraphie und Paláontologie widerspricht. C) Über die Bezeichnung der unteren Abteilung der Stein- kohlenformation : Kulm oder Unterkarbon ? Die weite Verbreitung, welche kalkige Schiefer, bezw. Schiefer mit Kalklinsen in Osteuropa X besitzen, legt die Frage nahe, wie man die untere Abteilung der Steinkohlenformation benennen soll: Kohlenkalk, Kulm oder Unterkarbon. Den cKohlenkalk; (mceuntain limestone, d. h. Gebirge bildender Kalk mit steilen Wüánden) bezeichnet so unzweifelhaft die Entwicklung müchtiger, d. h. Steilabstürze bildender Kalke, dab sehon die wenig müchtigen Linsen und Sehichten des sehlesiscehen xKohlen- kalkesv kaum mehr dem eigentliehen Begriff "yt entsprechen. Die Faziesentwicklung des Unterkarbon zeigt ferner, wie wenig elücklich der sehon früher von mir beanstandete Ausdruck cKulmo für sehiefriges oder sandig-konglomeratisches Unterkarbon gewühlt ist: Die culmiferous series Südenglands bezeichnet unreine Kohlenflötze und die zugehörigen sandig-schiefrigen Ablagerungen, entspricht also faziell: 1. der Pflanzengrauwacke des Kontinents der ge- wöhnliehen Nomenklatur. : Schlesien, Küörnten, Nord- und Südungarn. kk Ganz abgesehen von der Frage, ob man diese wenig müchtigen Kalke als Kohlenkalk bezeichnen soll, sind die von Herrn E. DATHE vorgeschlagenen Bezeich- nungen xoberer Kohlenkalks (recte Stufe des Productus gigamteus in der Fazies der Noetscher Schichten) und xunterer Kohlenkalksteins (Zone des Productus sublaevis bei Silberberg) unmöglieh. xOberer Kohlenkalks ist ein Synonym des Fusulinenkalkes, d. h. der kalkigen Entwickelung des Oberkarbon. Vergl. CREDNER Elemente der Geologie 9-te Aufl. 1902, p. 469 (Tabelle und Text) und E. DATHE Erliut. zu Blatt Neurode 1904, p. 40. Herr E. DATHE beweist hier dieselbe Un- kenntnis der vergleichenden Stratigraphie wie bei der Unterscheidung des aunte- rens und xoberen Kulmv. DAS MARINE KARBON IN UNGARN. 151 Zum cKulmv gehören ferner : 9. die Noetsecher Schiechten mit der Brachiopoden- fauna des Kohlenkalkes, 3. die Posidoniensehiefer mit (rlyph. sphaericum eingelagerten 4. sehwarzen Kulmkalken ebenfalls mit Glyph. sphaericum (Hagen Iberg, bei Grund) und endlich 5. cKulmkieselschiefers (Lydite, Hornsteine) mit [adtolarten. Das sind also alle Ablagerungen von der beinahe kontinentalen Strandzone (1) bis zu den radiolarienführenden Bildungen des tieten Meeres (5); ihr gemeinsames Merkmal ist nicht einmal das Fehlen des Kalkes, sondern nur die dunkle Farbe der Gesteine ! Die Verwirrune wird dadureh eröber, dab die eigentliche xeupper eulmiferous series) ? die Pflanzen des sgewöhnlichen produktiven Kohlen- gebirgesv umfaBt und also zam Oberkarbon gehört. Imsofern war D. Srug im Recht, wenn er die Sudetische Stufe ÖObersehlesiens (Ostrauer Schichten bis Sattelflötz-Horizont einsehl.) als roberen Kulmo be- zeichnet:? allerdings wird die Sudetjsche Stufe (mit Synonym x$Schle- sisehe Stufev) jetzt widerspruchslos als Oberkarbon angesehen. Die Konfusion erreieht jedoch ihren Gipfelpunkt durch Herrn B. DarHE, welcher in dem eigentliehen unbestrittenen sehlesisehen Unter- karbon " nach petrographisehen Merkmalen einen wunteren Kulms und einen xoberen Kulmv unterscheiden möchte.? Der Vergleieh von D. SruR 1877 und E. DarHEx 1904 ergibt also : b tmd D. Srugn 1877: E. DATHE 1904: Oberkarbon : BALSA KÉT Waldenburger Sudetische Stufe: dehichten usw. ] ! Oberer Küdmes maaa Interkarbon : I Unterer K 8 Unterkarbon 3 Unterer Kulm ( Tinmezgor látelben 1 Diese Posidonienschiefer bilden in Südengland den unteren Teil der xcul- miferous series). 2 Vergl. FERD. RozmER, Leth. palgeoz. I. (1580, p. 69, 70.) 3 Vergl. FERgD. RoEMER, Leth. palgoz. I. p. 65. 4 E. DATHE hat vollkommen übersehen, dab FERD. RormER (Leth. palgoz. I. p. 70 oben) ganz ausdrückliech darauf hinweist, daB nur die englisehe xsuntere Culmi- ferous series; dem cKulms Deutschlands entspricht: eFreilieh darf man bei die- sem Gebrauche nicht vergessen, dab nur die untere Abteilung (lover culm measu- ress) der cculmiferous series; den in Deutschland unter den Benennung cKulms, zusammengefabten Schichten entsprechen, wührend die supper culm measures), welche allein das Lager unreiner Kohle (culm) einschlieBen, zum produktiven Stein- kohlen-Gebirge gehören., 5 Erlüuterungen zu Blatt Neurode, p. 32, 47. 152 Dr FRITZ FRECH Ursprünglieh hat FERD. RoEMER die Anwendung des beguemen einsilbigen Wortes befürwortet. Nachdem jetzt das Wort lediglieh die Verwirrung befördert! — wie an zwei auffálligen Beispielen nachge- wiesen wurde — ist der Gebrauch des Wortes Kulm am besten zu vermeiden. DaB fünf z. T. grundverschiedene Fazies des Unterkarbon zum cKulm s gehören, ginge noch an; aber es ergibt sich ferner, dab der eigentliche Kulm Englands (upper eulmiferous series) sowie der obere Kulm SruRgs ohne jeden Zweifel zum Oberkar- bon gehören! D) Ergebnisse. Die geographisch-geologische Bedeutung der beiden, in allen we- sentlichen Punkten neuen Karbonvorkommen Ungarns ist sehr hoch anzuschlagen. Denn nach den bisherigen Nacbrichten waren unter- karbonische Faunen aus Ungarn, der südlichen und östlichen Balkanhalbinsel? sowie dem ganzen ost- mediterranen und südpontischen Gebiete unbekannt. Die enorme Ausdehnung der bisherigen terra incognita erhellt am besten aus der Aufzühlung der zunüchst gelegenen Vorkommen von marinem Unterkarbon: Krakau, Sudeten (Mühren und Eulengebirged, Ostalpen : Veitschtal in Steiermark, Noetseh am Dobratsch5; dann Bosnien und nach einer gewaltigen Unterbrechung der Arpatschai-Flu$ zwischen Eriwan und Nachitschewan in Hocharmenien, Donjetz und Zentral- rubland (Moskau) Bemerkenswert ist die Anlichkeit der faziellen Ent- wicklung des ungarisehen Vorkommens mit den sehlesisehen und ost- 1 Jedenfalls ist der xoberes und wuntere Kulms so vieldeutig geworden, dab die Norische Stufe der verschiedenen Autoren dagegen einen einfachen und eindeu- tigen Begriff darstellt. Man denke nur daran, da8 DATHEs aunterer Kulms einen xoberen Kohlenkalks; umsehlie8t und da8 der letzgenannte Name andererseits den oberkarbonischen Fusulinenkalk bezeichnet. 2 Das von Toura aus Bulgarien beschriebene Vorkommen dieses Alters ent- hált nur Landpflanzen. " Wenn C DIENER von einer Beseitigung des Kulm aus der Reihe der in den Ostalpen (Bau und Bild der Alpen, pag. 479) auftretenden Scehiehtsgliedern spricht, so ist das wohl zum Teil nur ein ungenauer Ausdruck. Denn die Noetscher Schichten von Noetsch am Dobratsch in Kürnten sind zweifellos Kulm, falls man die alte Nomenklatur Kulm — scehiefriges Unterkarbon anvimmt. Aber auch tür den Süden der Karnischen Hauptkette kann nicht von einer xBeseitigung des Kulms gesprochen werden. Ich habe den Nachweis erbracht, dab bei den so- genannten Pscudocalamiten die ONuergliederung lediglich durch Gebirgsdruck ver- sehwindet (N. Jb. 1902), ohne da der Beweis des Gegenteils auch nur von irgend einer Seite versucht worden würe. Es ist also jedenfalls nicht von einer xBeseiti- gung des Kulms aus den Ostalpen zu sprechen. DAS MARINE KARBON IN UNGARN. 153 alpinen Fundorten, welche die Noetscher Schichten d. h. kalkige Ton- sehiefer der Stufe des Productus ggamteus mit mariner Litoralfauna enthalten. In Hocharmenien, Südrubland und bei Krakau haben wir dagegen eine reine Kalkfazies d. h. typischen Kohlenkalk, in Zentral- rubBland eine halb limnische Entwicklung mit Braunkohlenflözen und Stigmarienwurzeln. Auch in tektoniseher Hinsicht scheint Ungarn sich dem Westen anzuschlieBen, wo die mittelkarbone Faltung das einsehneidendste Er- eignis der jüngeren palüozoisehen Ára darstellt. Die dem höheren Unterkarbon zugehörigen Fau- nen von Dobsina und Kornyaréva sind die üáltesten versteinerungsführenden Schichten im karpathischen Ungarn; denn die mitteldevonischen Korallenkalke von IEgyházas- füzes, Komitat Vas, Y sind als Auslüufer des Grazer Devon anzusprechen und gehören also im tektonischen Sinne noch dem alpinen Gebiete an. Auch in nationalökonomischer Hinsicht besitzt die Altersbestim- mung vielleieht einigen Wert: Überall wo oberkarbonische marine Faunen in Mittel- und Westeuropa beobaechtet wurden, fehlt die produk- tíve Entwicklung der Steinkohlenformation unbedingt und vollstándig. Über den gefalteten unterkarbonischen Schichten pflegen dagegen pro- duktive jüngere Karbonablagerungen aufzutreten. Ungarn sehliebt sich also in dieser Hinsicht der mitteleuropáisehen Ausbildungsform des Karbon an; es wáre nicht undenkbar, dab irgendwo im Bereiche der karpathischen Kerngebirge oder des inneren Gürtels im Hangenden des in der Mitte der Karbonzeit gefalteten ülteren Paláozoikum und im Schutz der műchtigen jüngeren Sedimentdecken eine Scholle der produktiven Stleinkohlenformation erhalten wurde. X Vgl. K. HorMaANN, Verhandl. d. k. k. geol. R.-Anst. 1877, p. 16 (Egyházas- füzes — Kirchfidisch). PF. Toura Ibid. 1878, p. 47—50 und endlieh F. FRECcH, Altersstellung des Grazer Devon. Mitt. Naturwiss. Ver. f. Steiermark, 1887, S. A. p. 8. Es kommen dort vor: Spirifer ef. osttolatus, Favosites (roldfussi M. Epw. et H., F. reticulatus BLarwsv., Heliolithes porosus, BLAINv., und Gyathophuyllum atf. ceratítes, GOLDFUSS. INHALT. Einleitung A) Paliontologisehe MZALLEK ke toma und Altersbestimmung il; II. Kornyaréva in Südungarn Spirifer Orthothetes se Tabulata .. Syringopora Michelinia Unterkarboniseche Noetsechersehichten von Dobsina Spirifer a) Gruppe des Spirifer striatus b) Gruppe des Spirifer trigonalis Spiriferina Retzia subgenus Trigeria .. Athyris - Orthothetes s Productus Aviculopecten Myalina Edmondia Solenomya Sanguinolites Euphemus Bellerophon Murchisonia Euomphalus Griffithides Cyathophyllum Zaphrentis III. Die Altersbestimmung der GAME hÉn ne dotte a) Kornyaréva (nebst Übersieht der allgemeinen Gliederung ds Tie karbon) s e SE b) Dobsina B) Vergleiche WD : o . Vergleich mit den Noetsecher Schiehten in Köznten . Vergleieh mit dem sehlesisehen Unterkarbon . Das Unterkarbon in Bosnien ör . Vergleich mit dem Unterkarbon Asiens €) örs die Bezeichnung der unteren Abteilung der Kulm oder Unterkarbon ? D) Ergebnisse . Vergleich mit den Noetsecher Schichten in Steiermark Steinkohlenformation : NEUE BEITRÁGE ZUR KENNTNIS DER GATTUNG ERECHIELLA. Von Dr. GyuLA PRIwz. Eine elánzendere Bestátigung ihrer generischen Selbstándigkeit hat kaum noch eine Gattung erlangt, wie frechiella, die zur selben Zeit von drei versechiedenen Seiten als eine solche erklürt wurde. Im Zusammen- hang mit dieser Erkenntnis wuchs auch die Zahl ihrer Arten. AubBer SToLLEY entdeckte HovYER (Hannover) eine Frechiella in der Gegend von Hildesheim, u. zw. ebenfalls im Hildoceras bifrons-Hori- zont. BENECKE (BEisenerzformation. Strabburg 1905. p. 463) hat in der Umgebung von Esch (Lothringen) im eleichaltrigen Horizonte, WELscH (Bulletin d. serv. d. 1. Carte géol. d. I. France. No. 59, T. IX. Comptes rendus d. coll. p. I. camp. de 1896. Paris 1897—98) in der Umgebung von Saumur im falciferus-Horizonte Frechiellen gefunden. Doch auch in den Museen der kel. ungar. Geologischen Anstalt und des geolo- gischen und palüáontologisehen Universitátsinstitutes zu Budapest sind auBer der bereits beschriebenen /. curvata noch fünfzehn Frechiella- exemplare autbewahrt, deren Überlassung zur Aufarbeitung ich den Herren Direktoren Ministerialrat JoHANN BöckH und Prof. Dr. Axrox KocnH ver- danke. Die erwáhnten 15 Exemplare reprásentieren 3 Arten, namentlich : Frechiella kammerkarensis, Sronney, [/. curvata, Pgisz und eine neue Art, F. panmnonmca. 1. Frechiella curvata, PRIwz. 1904. Frechiella curvata, PRIsz. Über Rücksehlagsformen usw. Neues Jahrb. 1904. TÉN p-to3 ELS UE Riggs 35 1904. a a a NO. Bakony, p. 64, T. XXXVII, Fig. 18. 1904. a (l a HoYER, Neue Molluskenfunde i. d. Posidonienschief. d. oberen Lias NW. Deutsehl. Centralbl. f. Min. p. 389. Ein der Gröbe nach dem von Csernye stammenden öáhnlieches, je- doch besser erhaltenes Exemplar der Art frechiella curvata wurde von HANTKEN am Berge Piszniczehegy bei Piszke gesammelt, auf welchem auch ein Teil der Wohnkammer sichtbar ist. Die für /. curvata charak- teristiseh schwach gegliederte Sutur weiecht bei dieser Form in niehts von der bereits zweimal abgebildeten Sutur des Exemplars aus Csernye ab. 156 Dr: GYULA PRINZ Neues lábt sich blob über die Skulptur mitteilen, die bei der von Piszke stammenden [/. curvala — ab- weichend z. B. von den rippenartigen, unregelmábBi- gen Scehwülsten dér [/ brunsvicensis, STOLLEY — Aus regelmábBig aneinander gereihten Rippen besteht. Diese Rippen sind jenen der F. kammerkarensis, STOLLEY 3 ő (OPPEL, Pal. Mitt. T. 44, Fig. 2) sehr áhnlich und ver- Fig.1. Frechiella cur- ps. É T vata, Pgrsz: Innen. Stürken sich an der Nabelkante zu schwachen Höckern. windung mit unent- Bei den vollstándig ausgewachsenen Exemplaren wickelten Rippen. Ob. der Frechiella curvala sp. entfallen 23—25 Rippen Lias. Piszke; leg. M. auf einen Umgang. An den inneren Umgüngen ist v. HANTKEN, Budapest . 8 z VA : 8 § jedoch ihre Zahl bedeutend geringer. S0 záhlte ich Geol. u. paláont. Inst. j A z 5 ; d. Univ. Budapest. — Auf einer befreiten inneren Windung mit 28 mm Durchmesser eines von Csernye stammenden Hxem- plars blob 11 rippenartige Anschwellungen. Higentliche Rippen sind auf diéser inneren Windung überhaupt nicht siehtbar, da sich von den- selben erst nur die Höcker ausgebildet haben. Die Flanken sind auf der in Rede stehenden inneren Windung vollkommen glatt. MaBe : Ik 11 Durchmesser . 3 di EMZA 56 mm Höhe der SchluBwindung 21 29 c Breite ( ( e SE DNGAN 228— VAA Höhe des unmittelbar unter der SchlubB- windung befindlichen Umganges 11 14. ( Nabelwemtes es esse e KE e 6 10 a 9. Hrechiella kammerkarensis, STOLLEY. 1862. Ammonites subcarinatus, Y. e. B. OPPEL, Pal. Mitt. Taf. 44, Fig. 2. 1904. a kammerkarensis, STOLLpY. Über eine neue Ammoniten-Gattung a. d. ob. alp. u. "mitteleurop. Lias. Jah- resber. d. Ver. f. Nat. zu Braun- sehweig. XIV. 1904. Frechiella c a HoYEg, Il. c. p. 388—5389. 1904. c a ri PRixz, NO. Bakony, p. 64. Auber dem vom Kammerkar stammenden Exemplar OÖOPPELS sind STOLLEY noch zwei Exemplare dieses nordtirolisehen Fundortes zur Ver- fügung gestanden. Es muB bemerkt werden, dab die Artbesehreibung bis- her noch nicht erschienen ist und ich meine Exemplare blob auf Grund der vorláufigen Mitteilung bestimmen konnte. Sechs davon stammen von Gerecse (fünf von MAXMILIAN v. HANTKEN eines von EDUARD v. HANTKEN gesammelt) und drei von Csernye (ges. von M. v. HANTKEN). X Das Exemplar von Csernye zum Vergleich. NEUE BEITRÁGE ZUR KENNTNIS DER GATTUNG FRECHIELLA. 157 Alle 9 Exemplare stimmen mit einander gut überein, blob in der Mvolubilitát machen sich Unterschiede bemerkbar. Dieselben sind jedoch so belanglos, dab sie — mit Ausnahme eines — nicht einmal zur Ab- trennung von Varietáten hinreichen. Die Bestimmung der Dimensionen konnte infolge des mangelhaften Erhaltungszustandes nicht fehlerlos ausfallen und war der Koetfizient des 1a 19 5 w t Fig. 2. Suturen von Frechiella kammerkarensis, STOLLEY und Fr. pannonica, PRINZ. la, b. F. kammerkarensis STOLLEY sp. (Csernye). 2. Bin anderes Exemplar dersel- ben. 3. F. kammerkarensis STOLLEY, var. (rerecsensis, PRIsz (Piszke, Piszniczehegy, NEpeczkyscher Steinbruch). 4. F. kammerkarensis, STOLLEY sp., Antisiphonalloben (Csernye). 5. Dieselbe Art (Piszke). 6. F. pannonica nov. sp. PRisz (Piszke, Pisz- niczehegy). Breitenwachstums überhaupt nicht zu berechnen. Das Höhenwachstum der Windungen kann im Durchschnitt mit 5090 angesetzt werden. Die Nabelweite nimmt mit dem Wachstum des Individuums zu. Vom 98 mm Durechmesser bis zuam 59 mm Durchmesser wáchst der Nabeldurch- messer von 179/9 auf 239/9 an. Bine Abnormitát weist blob ein Exemplar von Csernye auf (s. die Sutur 4 in Fig 2), deren Nabeldurchmesser blob 1999 des 54 mm Durchmessers ausmacht. Nach Srorney sind die Rippen nach AuBen immer mehr verwaschen. Diese Beobachtung bezieht sich jedoch nur auf die kleineren, jugendli- cheren Exemplare, da die Rippen solcher von 40—60 mm Durchmesser bis zum Siphonalrand gleichmáBig stark sind. Das Siphonalband zeigt sich aber i njedem Falle glatt, abweichend von der aus Whithy stammen- 158 D: GYULA PRINZ den Frechiella des Berliner Museums,X wo die rippenartigen Wülste (eigentliche Rippen, wie z. B. bei FF. kammerkarensis, sind hier nicht vorhanden) auch auf den Kiel übergehen. MabBe : I II III 1 V VI VII Durchmesser sé ELL NEZZ ta SO Báni 59 Mann Höhe der SehluBwindung SZG NSDZO BR DOK AZÓN a 28 HE Breite c ( 18 ? DA OO OG Höhe des unmittelbar unter der Sehlubwindung be- findliehen Umganges 7A€G0L 1 etes LONG ? 1627 ae EDE Nabelweite 5 5-5. Wa8 sét 87543 we 4AGSAR Breite des Siphonalbandes 4 5 ? ? DD 2. vat 3. Hrechiella kammerkarensis STOLLEY var. Gerecsensis, nov. var. Das bei der Beschreibung des Typus erwáhnte, von EDUARD v. HANTKEN in Piszke gesammelte Exemplar von F. kammerkarensis weicht von den acht übrigen dieser Spezies angehörigen Exemplaren in solchem Madbe ab, dab es als Varietát aufeefabt werden mub. Die erste Abweichung zeigt sich in dem Verháltnis des Höhenwachs- tums seiner Umgánge (wáre die Breite mebBbar, würde gewib auch hier eine solche zu beobachten sein), indem der Koeffizient bei der Varietüt 46, beim Typus hingegen 50—52 ist. Auch ist hier der Nabel enger wie beim Typus. Ü berhaupt lábt sich der Typus und diese Varietát schon auf Grund des allgemeinen AuBeren nicht sehwer unterscheiden, da die Flanken der Varietüt gewölbter, die ganze Form breiter, sehwerföálliger ist, womit auch die auffallend gröbBere Breite des Siphonalbandes zusammenhünegt. Die Rippen der var. Gerecsensis sind bedeutend stürker als die des Typus:; sie werden viel rascher stürker und nehmen gegen den Kiel zu an Stürke nicht ab, sondern endigen am AubBenrande sogar in schwa- chen Höckern. In Anbetracht ihrer Deszendenz lübt sich ihr Platz vielleicht am richtigsten zwischen dem Typus und der [. pannonica anweisen. Dimensionen : Durchmesser .. t2 tte leg A 45 mm Höhe der Schlubwindung SZÜ 22:5 u Breite u c TS EE TES Áe ti Höhe des unmittelbar unter der Schlubwindung befindliehen Umganges s att Nabelweite ús ár 875 Breite des Siphonalbandes Se ELEN AA] A9:BUL x Das erwühnte von Whithy stammende Exemplar habe ich als den Typus von Frechiella subcarinata, Y. e. B. genommen. Es ist jedoch leicht möglich, dab dieses mit [/. brunmsvicensis, STOLLEY sp. identisch ist. Leider fehlt eine gute "Beschrei- bung des Originals von F. subcarinata, so daB man mit dieser Frage nicht ins Reine kommen kann. NEUE BEITRÁGE ZUR KENNTNIS DER GATTUNG FRECHIELLA. 159 4. Frechiella pannonica, nov. sp. In unserer kleinen Frechiellasammlung befinden sich zwei Exem- plare, deren Sutur von jener der //. kammerkarensis, brunsvicensis und subcarinata wesentlieh ab- weicht, jener von [/. cur- vata aber náher steht. Die Fig. 3. Ouerschnitt von Frechiella pannanica, PRINSZ ( Piszke). Die stürkeren Linien geben den Fig. 4. Frechiella pannomica, Pgrsz. Nat. GröBe. Ob. Erhaltungszustand des Exem- Lias, Piszke, Piszniczehegy; leg. M. v. HANTKEN. plars an. Geol. u palüont. Inst. d. Univ. Budapest. Sutur der /. pannomica ist aber noch viel entwickelter als die von F. curvata, obzwar sich in der Zahl und Form der Záhne keine grölere Abweichung bemerkbar macht. Die Sutur von F. curvata besteht aus zwei Bogen, die Form des Laterallobus ist also V-förmig, wohingegen der La- terallobus von F. pannonmica eine U-Form aufweist. Das Höhenwachstum der Umgünge ist 47—5539/9, ihr Breitenwachs- tum ca 5099. Die Nabelweite betrágt 19— 2090 des Durchmessers. Der Ouerschnitt und die Skulptur ist jener der übrigen Frechiellen áhnlich. Male : I 1I 1[/a IDüTtelmesSSEt u NEZEK ES 52 21) 74 mm Höhe der SchluBwindung 96 99 38 c Breite c ( 32 51 d. Höhe des unmittelbar unter der Schluh- windung befindliehen Umganges 14 2 18 a Breite des unmittelbar unter derSchlub- windung befindlichen Umganges 16 7 m-t Nabelweite 10 REZET Et Breite des Siphonalbandes S 10 fed a 160 Dr GYULA PRINZ Anmerkung. Das Exemplar I wurde in Piszke von M. v. HANTKEN gesammelt. (Palüont. Mus. d. Universitát, Budapest). II und I[/a ist das- selbe Exemplar an verschiedenen Stellen gemessen; es wurde 1883 von Dr. A. v. SEMSEY am Gerecsehegy gesammelt (Mus. .d. kel. ungar. (xeol. Anst.). VERGLEICHENDE TABELLE DER FRECHIELLEN. Höhen- ) Breiten- Breite wachs- ! wachs- ! Nabel- des AA ZÖTJÉLE tum der [ tumder! weite /Siphonal- §] § -j g) Frecmella UmgingejUmgünge bandes SEgTzAyist maen in Perzenten kk iz ! ] UnregelmáaBig ] Bogenförmige 3 ] íj angeordnete, jSáttel von mitt- subcarinata, Y.e.B.] 46 ] 55 17 42 schwach gebo-] lerer Stárke. j gene S-förmigel Ziemlich ge- ] Rippen. zühnelt. iereckiger I-ter subcarinata, Y.e.B.[ fh íj K b . [und bogenförmi- hgy ta. M 51—52 ! 50—63 / 13—18 ! 14—15 ÍS. brumsvicensis.(ger II-ter Sattel. mut.truncata, MSTR. Ziemlich ge- záhnelt. Breite, bogen- curvata, PRISZ ASH MEDBENÁMISZESTZÁNN2 ? gizi [őn lb Schwach ge- ] záhnelt. Regelmábig ] ] : angeordnete, kammerkarensíis, sa a 3 erade, nach BN 59 ak MENNY?) g . ES TET STOLLEY 34—85 17—23 [ 14—16 [Ben schwa- [8- var. truncata. cher werdende j Rippen. S ez e] j Regelmábig [DELI rkarensis, ] ] nsébzánete, STOLLEY, Var. 46 x 149 91 gerade Rippen ÍS. var. truncata. Jerecsensi on gleichmabi- Gerecsensis, PRINZ FerÜStTől E — 1 — — ———————— j Unregelmá Big A 3 j angeordnete, brunsvicensts, ő 9 9 9 nach aulen ? STOLLEY Ú ! ú schwácher wer- Stark gezühnelt. dende S-förmige j Rippen. Ez I ] z sz s Viereckige Sáttel. panmnonitca, PRIsz [47—353 50 119—20 15 ? Behwadk ge- ! l zühnelt. x Konnte nicht gemessen werden, da die Hülfte meiner sümmtlichen Exemplare verwittert ist. xx Das Verháltnis der Höhe bezw. Breite des unmittelbar unter der Schlubwindung be- findlichen Umganges zur Höhe bezw. Breite der ersteren, im übrigen stets zam Durchmesser. (Aus dem geologiscehen und palüontologisehen Institut der Universitüt Budapest.) KURZE MITTELLUNGEN. Dumortierien von Piszke. Die groBe Hawrxzwsche Juracephalo- podensammlung, welche Ungarns jenseits der Donau gelegenem Gebiete ent- stammt, wird nunmehr in Bálde ihrem ganzen Umfang nach bekannt sein. Die Beschreibung der Nautilen von Gerecse ist im Manuskript fertig und wird mit den Nautilen von Csernye voraussichtlieh noch in diesem Jahre erseheinen. Die im palüontologisehen Institut der Universitüt Budapest aufbe- wahrten Dumortierien von Piszke (Gerecse, Piszniczehegy) wurden durch Lehramtskandidaten M. ELEMÉR Vapász determiniert. Die vier Exemplare der HAawrxEsxschen Sammlung gehören zwei Arten an, welehe das Vorhandensein des unteren Dogger unzweifelhaft erscheinen lassen. Die beiden Arten sind folgende : 1. Dumortieria Dumortieri, THIOLL. nov. var. stricta. (Synon. s. PRgrsz. NO. Bakony. Mitt. a. d. Jahrb. d. kgl. ungar. Geol. Anst. Bd. XV, p. 65). Die D. Dumorticri von Piszke ist der Steinkern eines vollstündigen ausgewachsenen Exemplars. Sie stimmt mit der von Csernye gut überein, Dumortieria Dumortieri, THIOLL. var. slricta, PRINsz. Unt. Dogger. Piszke; leg. M. v. HANTKEN, ca "/s d. nat. Gr. Geol. u. palüont. Inst. d. Univ. Budapest. Földtani Közlöny. XXXVI. köt. 1906 11 162 KURZE MITTEILUNGEN. nur weist sie eine gröBere Nabelweite auf, was aber mit ihrer GröBe im Zusammenhang steht. Unter der Bezeichung D. Dumortieri, Turonn. sind in der Literatur eigentlieh zwei von einander ziemlich abweichende Formen im Umlauf. Die eine besitzt einen weiteren Nabel und weist keine Hinschnürungen auf, wáhrend die andere einen engeren Nabel besitzt und auf jeder ihrer Kammerwindungen regelmáBig je vier Binschnürungen sichtbar sind, die blob auf der Wohn- kammer fehlen. Die Abweichung ist konstant sowohl in der geographischen, als auch in der stratigraphisehen Verbreitung, da die erstere Form in Frankreich und in Ungarn, die letztere aber in den Ostalpen und in Ungarn gefunden wurde ; u. zw. die erstere im oberen Lias, die letztere im unteren Dogger. Die Form ohne Binschnürungen bildet, nach Hauc, den Typus der Dumortieria Dumor- tieri, THrorn.; VacEks Simoceras Dumortieri und unsere Dumortierien re- prösentieren demnach entweder eine besondere Art oder eine sehr differen- zierte Varietát, die ich als s/ricta bezeichne, Die Beschreibung der var. stricta ist also in den Arbeiten von VAcEK und PRgisz zu finden, hier erhielt sie blob einen neuen Namen. MaPec des Exemplars von Piszke : Durchmesser : .. 5.4 (4.8 £r 116 mm Höhe der Sdafázánas ki tes Bet Agi cálla e Breite a a a SzNe E Sz DS MÉLÜZEK Höhe des unmittelbar úates der Schule dung befindliehen Umganges.. .. CSS 1 OKA Breite des unmittelbar unter der SchluB- windung befindliehen Umganges. . . 18 c Nabelweite. . KE i TET E d LŐ ZÁS 63 a 2. Dumortieria evolutissima, PRisz. mut. multicostata.. 1904. Dumortierta evolutissíma, PRxIsz. NO. Bakony, p. 66. Die Áhnliehkeit des Jura von Gerecse mit dem von Csernye wird auch durch die Dumortierien glinzend bewiesen. Von der aus Csernye in 3 Exempla- ren bekannten D. evolutissima hat v. HANTKEN auch in Gerecse 3 Exemplare ge- funden, Dieselben sind zwar schlecht erhalten, doch kann soviel festgestellt werden, dab sie der mut. multicostata angehören. . GyULA PRiwxz. (Paláontologisehes Institut der Universítát Budapest.) X Ohne den Rippen gemessen, ÁNDERUNG IM SEISMOLOGISUHEN BEOBACEHTUNGSDILENSTE DER UNGARISUHEN GEOLOGISUHEN GESELLSUHAET. Die Erdbeben-Kommission der Ungarischen Geologisehen Gesellschaft gibt hiermit ihr letztes Bulletin über die von ihrem eigenen Erdbeben- Observatorium gemachten Aufzeichnungen heraus. Mit dem 1. Januar des laufenden Jahres hat nüámlich die Ungarische Geologische Gesellschaft ihr Observatorium aufgelöst und auf Ansuchen des Herrn Prof. Dr. R. v. KövEszrGerny ihre instrumentale Binrichtung, námlieh die beiden Boscuyscehen Sehwerpendel sowie einen VicEsrisischen Apparat, der sich unter der Agide des genannten Herrn Professors neu ein- gerichteten Erdbebenstation übergeben. Prof. v. KöveszrGerny, der zugleich die Stelle eines Generalsekretárs der internationalen seismologisehen Assoziation der Staaten bekleidet, hat es über Anregung der III. seismologisehen Konferenz zu Berlin und mit Unterstützung der Ungarischen Akademie der Wissenschaften übernommen, in Budapest, als einem für die seismische Forschung besonders wichtigen Punkte, eine Haupt- station für Erdbebenforschung zu errichten. Es geht damit ein langgehegter Wunsch der Ungarischen Geologischen Gesellschaft in Erfüllung, indem nun nach genau 25-jáhrigem Bestehen der in ihrem SchoBe zusammengetretenen Erdbeben-Kommission diese wichtigen Agenden endlich den ihnen zukommenden richtigen und, wie wir hoffen, auch definitiven Rahmen erhalten haben. Die ungarische Erdbeben-Kommission, die den Umstünden angemessen, mit wenig Mitteln sich nur auf die allernot- wendigsten Beobachtungen besehrünken muBte, begrübt nun mit aufrichtiger Freude das Erwachen des Interesses für Erdbebenforschung bei den hierzu am meisten kompetenten Kreisen. Dr. R. v. KövEszrGErny, Professor der Geophysik, verfügt auBer über die hierzu notwendigen bedeutenderen Mittel an Geld, auch noch über ein aus mehreren tüchtigen Fachmünnern geschultes Personal, an dessen Spitze er sich den seismischen Studien in moderner Richtung nun ex offo widmen wird. In den letzten Jahren wurde es denn auch überhaupt immer klarer, daB die Erdbebenbeobachtung der geologischen Disziplin entwachsen und in Zukunft ihre eigenen bestimmten Wege einzuschlagen gewillt ist. Es ist diese Erscheinung auch in vorliegendem Falle nichts anderes, als ein erfreuliehes Zeichen der fortwáhrenden Entwicklung der Wissenschaft ; und ebendeshalb wird die Seismologie, diese jüngste der Naturwissenschaften, allenthalben von ihrer ülteren Schwester: der Geologie, unter deren Fittichen sie wohl ihre erste Pflege und sorgsame Hütung genossen hat, mit aufrich- tiger Freude bewillkommnet und in ihrer ferneren Entwicklung mit dem leb- haftesten Interesse begleitet. Indem wir nun hiermit alle jene, Gesellschaften und einzelne Perso- nen, die bisher mit der Erdbeben-Kommission der Ungarischen Geologischen Gesellschaft in Tausch- oder sonstigem Verkehr gestanden haben, bitter, für das uns gegenüber bezeigte Wohlwollen unseren besten Dank entgegenzu- nehmen, ersuchen wir dieselben, sich von jetzt an in allen, Ungarn betreffenden seismologischen Angelegenheiten direkt an Prof. Dr. R. v. KövESLIGETHY, General-Sekretár der Assoziation und Direktor der Erdbeben-Hauptstation Budapest (VIII., Sándor-utcza 8) wenden zu wollen. Budapest, im Monate Jánner 1906. ÁLEXANDER V. KALECSINSZKY Dr. FRANZ SCHAFARZIK, , Dr. KoLomaN Emszr, der bisherige Leiter der Erdbeben- die bisherigen Observatoren. Kommission der Ungarischen Geologisehen Gesellschaft. Tia 1905. Nr. 6. Bericht der Erdbebenwarte der Ung. Geol, Gesellschaft zu Budapest über die Erdbeben im November und Dezember 1905. Lage der Erdbebenwarte: L. 19" 5" 55" (12 16m 23-65) E. Gr.—Br. 47" 30" 929" N. Apparat: Strabburger Horizontal-Schwerpendel. A — N— 5-licher Pendel, Bewegung W—E; B — W- E-Pendel, Bewegung N—S. Abkürzungen: V — Vorbeben; H — Hauptbewegung; M — Naximalaussehlag der Pendel; m,, — gröbte Amplitude ; E — Ende; D — Dauer in Minuten; Zeit.M.-E. Z., gezáhlt von Mitternacht bis Mitternacht. fi ] ] j j INGE [ESEN sítrunatátáte] AV JET j M Mm! HE ! D ! Anmerkung Ezer OLE ÉTTLE ATS ESTT EE ETO SEDSETNNKTNT ED NEDEUNZTI 37.18. XI.1905.£ EEEZS ÜT tás SS SETSÉRÉR E; LSE BESE SSE SS én SZÁE 380 Pédoló B ást ! B.x hez ! erő IEet ő ék ! — ]stehengeblie- ————— — e j —— — —— 7 — — c S iben. 5 AZ Sh 102505 j Sh 19m —- §h94ym I 8Sh921m 4 Sh 477 37 38.] 4. XII. 1905. FESS JEE ZÉÉS E S ESÉS EME [REESE ég SE B. 82 102 s 18m — Sh 99m j Sh 91m 5 Sh 43m 4 339 S. 30[) zta BEL EME A ! k 28 [7 dlivsz áá j See é ] 18 8 se 98 ; A. 234 187 3 ) 931 19 1 ) 23h95m 7 965 6 XT, 19105 ES EE —— —— ze [— — ] JESSEZSBET SOKAN — I] 234 19m JT EBA Önt 9 I Im Auftrage der Erdbebenwarte : A. v. Kalecsinszk1j, Dr. K. Emsat. Táblamagyarázat. I. tábla. Oldal ME áko b. ábrák: Gviffithides Dobsinensis, ILLÉS szal kéz telne Dobsinán talált alsókarbonbéli faj; a) erősen nagyítva, b) természetes nagyságában (Budapest, m. k. földt. int.). sás SE Gviffithides minor, WoopwaRD em. FRECH / s 1 a 2—3. a Alsókarbon. Dobsina (a m. k. földtani intézet muzeumában.) áliá teljes Posidonomiás palákból, Hagen Westfáliában, példány. 3 b. Devonshire (Woodward eredeti példányának termőhelyéről.) (3 a. 3 b. Breslaui geologiai muzeumban.) Összehasonlításul a mélyebb felsőkarbon (Sudeti emelet) közeli rokonfaja is ábrázolva van, ez a Cvilh.thides mucronatus, BOEMER .. 0. esse ZSZ tó Sattelflacehsehube TalcsSrete grólságban, a) fejpajzs ", b) pigidium 1/1 Sattelflachschube. (Mindkettő Felsősziléziából) 9ú. 26 Geologiai muzeumban Breslauban tCH ; Ples do aka) ( Myalina ampliata, Kon. var. Pannonica, FRzcH; 1 a) lenyomatbeli mintázat, b) kőbél. Dobsina, Öreghegy. (A budapesti tudományegyetem geo-palxgontologiai intézetében.) Tafelerklárung. Tafel I. § Seite Griffithides Dobsinensis, ILLÉS, a) stark vergröbert, b) nat Gröhbe :) et 129 Fig. 1a b. Griffithides Unterkarbon, Dobsina. Kgl. Ung. Geol. Anstalt, Budapest WooDpwARD em. FREcH $/1. Unterkarbon. 2—3. — Griffithides minor, (Kgl. Ungar. Geolog. Anstalt, Budapest) a 2. Dobsina ; 3a. Posidonienschiefer, Hagen in Westfalen. Vollstindiges Exemplar. 3 b. Posidonienschiefer, Devonshire (Fundort des Originalexemp- lares von WooDwARD). (3a, 3b Geolog. Museum, Breslau.) Zum Vergleich ist dienüchst verwandte Art des unteren Oberkarbon (Sudetisecehe Stufe) abgebildet : 4a—b. Gyriffithides mucronatus, F. Rom. em. a) Kopschild "/1 Sattelflach schube, Grf. Lauengrube, b) Pygidien !/1 Sattelflachsehube Rosdzin. (Beide Obersehlesien. Geol. Museum, Breslau.) za s 29 Myalina ampliata, Kox. var. pannonica FRECH. a) Abdruck, b) St kern 1/1 Altenberg beiDobsina. (Geol. Instit. d. kgl. Ungarischen sz A21 Universitüt zu Budapest.) Földtani Közlöny XXXVI. köt. I. tábla. FRECH: A tengeri eredetü karbon Magyarországon. Das marine Karbon in Ungarn. Lceeschnmann Dreslauban. dr. Rajzolta : 1—92. ábrák: 3a—b [/ 4. ábra : 5 a—e. ábrák : 6 a—d. a a Fi 19. Táblamagyarázat. II. tábla. Oldal Euphemus Orbignyi, PORTLOCK . .. Sb zéteó ke te zek ED) magasabb alsókarbon 1a. Dobsina, Öreghegy, kőbél mintázata §/3 1 b—c. Rohwaltersdorf, Szilézia; kőbél két oldalról nézve; §/s 1 4—2. Héjas példány "1 Glasgow (alsókarbon) 1b—2. Geologiai muzeum, Breslau. Euphemus sudeticus, FREcH .. sz Ezaz arab mélyebb felsőkarbon. (Sudeti amelst SRTLALÁ AGA Zotab ő; Hohenlohehütte F. Szilézia "/1 kőbél. IEuphemus sudeticus, FR., mélyebb felsőkarbon Slobeda, Orosz- ország "/1. 3—.4. Egyetemi geol. muzeum, Breslau .. .. -— 21 Euphemus Urütypus . -.. KE zése 44 Alsókarbon, Visé; KONINCK eredeti SZETA 274 (TE JAar Museum f. Naturkunde) 5 c kissé ferdén orientálva. Bellerophon authracophylus, FRgzcm Vi (— Bell. Urii, RoEm, non auet. ia e 22 Mélyebb felsőkarbon, Sudeti emelet Sattoldathechube, Hohon lohehütte, Felsőszilézia. ábra: ! .Bellerophoncsúblaevis, "MIEGE Tett WOORI /a s ni zz SENSZNEB Alsókarbon, Ellethville, Indiana. 6-7. Egyetemi geologiai múzeum, Breslau. Tafelerklárung. Tafel II. ; Seite 1 a—2. Euphemuús Orbignyi, PoRgrrock; Unterkarbon .. -. -— .. — — 122 1 a. Altenberg, Dobsina, AusguB eines Steinkernes $/3. 1b—c. Rohwaltersdorf, Sehlesien, Steinkern von 2 Seiten $/3. 1 d. Desgl. Schalenexemplar ?/1. 2. Schalenexemplar §1 von Glasgow (Unterkarbon). (1b—2. Geol. Museum Breslau.) 3 a—b. Euphemus sudeticus, FREcH, Unt. Oberkarbon. (Sudetische Stufe, Sattelflachschube, Obersehlesien, Hohenlohehütte, Steinkern ?/1 123 4. Euphemus Sudeticus, FgecH, Unt. Oberkarbon, Slobeda, RuBland "/1. (3—4. Geol. Museum Breslau.) ke gáse ti ln bes , jele 123 5 a—e. Euphemus Urü, Typ. Unterkarbon, Visó. Originalbestimmung, KONINCKS. ?/4 Mus. f. Naturkunde Berlin. (5 c ist etwas zu schrüg orientiert.) 123 6a—d. Bellerophon amthracophilus, FREcH (— Bellerophon Urti, F. ROEu. non auct.) 1 Unt. Oberkarbon. Sattelflacehschube der Sudeti- sehen Stufe, Hohenlohehütte, Obersehlesien .. - sa zá 2R Tü Bellerophon sublaevis, MEck et WoRL. TnÉSLLat bon -Eiladavaile Indiana 11 sz SZÜ EK et Pt ee SEEN (6—7. Geol. Museum reéláub) FRECH: A tengeri eredetü karbon Magyarországon. Földtani Közlöny Das marine Karbon in Ungarn. XXXVI. köt. II. tábla. 6 a. 6 b. 6 c. ON Rajzolta: dr. Leesebmann Breslauban. Táblamagyarázat. III. tábla. Oldal 1 a—b. ábrák : Murchisonia Kokeni, FRECH 11 .. -.. -— 0 - Kar EL e Zo eat) Alsókarbon. a. kőbél, Dobsina, Méheskert, b. lenyomat. Összehasonlításul : 2. ábra: Murchisonia Donaldiae n. n (angulata Purun e part.) szénmész"/1 24 Bolland, Angolország (Auart. Journ. Geol. Soc. London, vol 43 ; 24 táb. 1 ábrája után). 3. fi Euphemus Kückenthali, FggcnH ?/1 Alsókarbon, Altwasser, Szilézia. 21 4. ( Euphemus aindicus, WAAGEN .. . ezi Poa AR EZÉ éke alak). Legfelső "dias, Warha, "Salt-range 3 a—4 b. Egyetemi geol. múzeum Breslau. 5. ( Productus scabriculus, MART. ?/1. aes me üssson LL A brachialis-teknő lenyomata, Dobsina, Öregheg ny. Egyetemi geologiai múzeum, Budapest. 6. a SiTEE ina octoplicata, PHILL., ALSÓKAT DON szasz zzz ezt . Visé; egyet. geol. múzeum Breslau. b: Dobsina (földtani intézet, Budapest). Összehasonlításul : 7a—c. ábrák: Spiriferina cristata Sow. ?/1 SSE ENE ETEL) 7 a—b. mélyebb felsőkarbon Mjatskova 7 c. alsó-zechstein, Pössneck, Thüringia. Mind az egyetemi geol. múzeumban, Breslau. Tafelerklárung. Tafel III. Seite Fig. 14—b. Murchisonia Kokeni, FREcH. Unterkarbon, Biengarten, Dobsina .. 126 a. Steinkern. b. Abdruck desselben zweier, in einem Handstück liegenden Exemplare 9/1. Zum Vergleich: 2 Murchisonia Donaldiae, n. (angulata PHILL. em.) Kohlenkalk, Bolland, England. Nach önaet Journ. Geol. Soc. London Vol. 43, tab. 24., "fig. ria szeken ő fas ERTSE szt e sb c 3a—b. Euphemus Kückenthali, Melle 6/as Unterkárbon, Altwasser, Sehlesien 124 c 4a—b. Euphemus indicus, WAAG. VEZE ket ) Oberste Dyas, Warcha, Salt Range . BENE E E e sek sz EZ (3a4—40b. Geol. Museum Breslau.) Lee Productus scabriculus, MaAnRrr. Abdruck der BERONJBESÉT BE Alten- berg, Dobsina. ?/1i : sz PGA sak (Geol. Inst. d. Univers. Budapest.) — c 6 a—b. Spiriferina octoplicata, PHILL. Unterkarbon. "/1 ké geezo ezzel Ő a. Visé, Geol. Museum Breslau. b. Dobsina, (Geol. Anst. Budapest). Zum Vergleich mit: c 7a—c. Spivtferina cristata, Sow. . EZ szé AAS kádár Unt. Oberkarbon, Mjatschkova. . Unt. Zechstein, Pössneck, Thüringien. Sümtliche ?/1. (Geolog. "Mus. Breslau.) FRECH: A tengeri eredetü karbon Magyarországon. Földtani Közlöny Das marine Karbon in Ungarn. XXXVI. köt. III. tábla. Rajzolta: dr. Lceescehmann Breslauban. Táblamagyarázat. IV. tábla. Alsókarbonbeli spiriferák: 1., 3—5., 7. Noetschi vétegek Dobsináról ; 2., 6. középső alsókarbon ; ecrinoideás mész, a Productus sublaevis zonájából. Oldal 1—2. ábra: Aze duplicicosta PHILL a... sz sos hez 2418 . Kocsányosteknő kőbele, Öreghegy, Dobsina 5; Ü) héja, Neudorf, Silberberg mellett. Középső alsókarbon, Breslaui muzeumban. 3—)5. a Spirifer bisulcatus, Sow. Ch NSSLL ÉS Se 12 3. Kocsánosteknő diszitéses kőbele; Öreghegy, Dobsina 4. Nagy kocsánosteknő kőbele, ugyanonnét. Mindkettő a budapesti egyetem geopalaeontologiaiinté- zetében. 5. Brachiális teknő lenyomata Dobsináról. A wieni császári-királyi egyetem geologiai intézetében. 6 a—c ábrák: Spirifer bisulcatus, Sow. Teljesen megmaradt héjas példány ok, a a , középső alsókarbonból Kornyaréváról : M. k. földtani intézet muzeumában, Budapest Megjegyzés: a 6 c. ábrabeli normális héjas példány és a 3. ábrabeli diszitéses kőbél között a különbség az, hogy az utóbbin a radiális csikoknak több mint a fele oblitterálva van. ábra: Spirifer trigonalis MARTr. ke. ee ili brachiális teknő kőbele, a Kőhegyről Dobsináról. Valamennyi ábra természetes nagyságban. 9 Tafelerklárung. Tafel IV. Unterkarbonische Spiriferen : 1., 3—5., 7. Noetscher Schich- ten von Dobsina ; 2., 6. Mittl. Unterkarbon ; Crinoidenkalk, Zone d. Prod. Sublaevis. Seite Fig. 1. 2. Spirifer duplicicosta, PHILL. !/1 Else ezel 5 1. Steinkern der Stielklappe von n Altenberg, Dobsina. 2. Schale der Stielklappe von Neudorf bei Silberberg. (Mittl. Unterkarbon, Museum Breslau). Spivifer bisulcatus, Sow. . szaz ihaj 3. Skulptursteinkern der Stielklappe, Altenberg, Dobsina. 4. Steinkern einer groBen Stielklappe, ebendaher beide im Geolog. Institut der kgl. ungar. Universitüt Budapest. 5. Abdruck der Brachialklappe Dobsina, Geolog. Institut der k. k. Universitát Wien. c 6a. 6c. Spirifer bisulcatus, Bazze e c Ze Sza. s 105 Vollstündig erhaltenes Schalenexemplar des mittleren Unter- karbon in Kornyaréva. Kgl. ungar. Geolog. Anstalt Budapest. NB. Den Unterschied des normalen Schalenexemplars Fig. 6 c. und des Skulptursteinkerns Fig. 3. besteht darin, dab auf letzterem mehr als die Hülfte der Radialstreifen obliteriert. (S Spirifer trigonalis, MAaRr. gé zést erat EE Steinkern der Brachialklappe, Steinberg bei Dobsina.. Sámtliche Abbildungen sind in natürlicher GröBe dargestellt. 09 OT FRECH.: A tengeri eredetü karbon Magyarországon. Földtani Közlöny Das marine Karbon in Ungar1. XXXVI. köt. IV. tábla. Rajzolta: dr. Leeschmann Breslauban. Táblamagyarázat. V. tábla. Magyarországi alsókarbonbéli spiriferák és összehasonlító ábrák. Oldal 1 a—c. ábrák: Spirifer striatus, MARTIN Kornyaréva — .. - 0 - 2) szett szek TÉS a. kocsánosteknő, b. brachiális teknő, c. kocsános teknő areája, a gyengén fejlett fogtámasztékkal, a 4. ábrával való különb- séget szemlélteti. 1 c a lecsiszolt kocsántájat mutatja a kicsiny fogakkal; meg- jegyzendő, hogy a fogtámasztók hiányzanak. 2a—b. a Spirifer striatus, MAnrIS, Neudorf, Szilézia Silberberg mellett... 3 Kiegészitett rajz ScuPIN eredetije után. Összehasonlításul a hasonló megmaradású 1 a—b. ábrával. 3. ábra: Spirifer striatus, MARTIN, Dobsina, Kőhegy ... .. --. 2 zt ül Kocsános teknő kőbele. 4. (/ Spirifer mosguensis, FiscH. Mélyebb felsőkarbon. Moszkva ... 3 (ILeth. Pal. 4. táb., 1. ábra; TRAursorp: Mjatskova 10. táb., 1. ábra.) A nagy fogtámasztékok különbségének a szemlélteté- sére, a mi a Sp. mosguensis csoportját jellemzi (V. ö. 1 c. ábrát). Valamennyi példány természetes nagyságában van ábrázolva. "Tafelerklárung. Tafel V. Unterkarbonische Spiriferen aus Ungarn und Vergleichs- material. Seite Fig. 1a4—0b. Spirifer striatus, MARTIN, Kornyaréva .. .. 1 cz tes 5 a. Stielklappe, b. Brachialklappe. c. Area der Stielklappe mit der sehwach entwickelten Zahn- stütze, um den Unterschied in Fig. 4 zu veranschaulichen. 1c. Veranschaulicht die angeschliffene Stielregion mit kleinen Záhmnen, notab. Zahnstützen fehlen. ) 2a—b. Spirifer striatus, MART. Neudorf bei Silberberg Sehlesien. (Zum Vergleich mit der gleichartig erhaltenen Fig. 1 a4—b.) Ergünzte Kopien des Orig. zu SCUPIN sz 105 Üv 84 Spirifer striatus, MART. Steinkern der iSnelelappes Steinberg bei Dobsina . .. szé ez se sz : a zi td8 c 4. Spirifer mosguensis, FiscH. Unt. Oberkarbon Moskau. (Orig. v. 105 Leth. Pal. t. 4., fig. 7 und TRAuTscHOLD: Mjatskowa t. 10., fig. 1.) Zur Veranschaulichung der Unterschiede der groben Zahnstützen.) welche die Gruppe des Sp. mosguensis, kennzeichnen. (Cf. Fig. 1 c. Sümtliche Exemplare sind in natürlieher Gröbe abgebildet. il ábra : Táblamagyarázat. VI. tábla. Oldal Retzia (Trigeria) radialis, PHICL ?/1 Be ASSE gye B Kocsános teknő; alsó karbon, Dobsina, Öreghegy. (Egyetemi geol. múzeumban, Budapest.) Produclus punctatus, Kox. . éj ke tezeméet ESZE at Et 16 Kocsános teknő kőbele, Dobsina. (Egyetemi geol. múzeumban Budapest.) 3 a— b. ábrák : Orthothetes eremisíria, PHILL "3 4. a—b. a Fig. 1. 12 a 3a— b. c 4a—b. a. kocsános teknő Kornyaréva alsókarbon crinoideás meszéből. 3 (M. kir. földtani intézet Budapest) b. Alsókarbon ; Arpatsai, Örmény-felföld; élesen megmaradt díszítése a 3 a-val össze- hasonlítandó. Gyüjté FREcH FR. Orthotheles radialis, PHILL ?/1 ZET SERT a ség a. Brachiális teknő kőbele, Dobsina, Öreghegy. (Egyetemi geol. múzeum Budapest.) b. kocsános teknő héjas példánya, jól megmaradt díszítéssel. Alsókarbon, Alexin, Oroszország. Gyüjté: Dr. FREcH FRIGYES. Tafelerklárung. Tafel VI. ? Seite Retzia ( Trigeria) radialis, PHILL. Stielklappe Unterkarbon, Altenberg bei Dobsina: /2 Ste eg égo ső 117 (Geolog. Inst. d. kgl. Universitát zu Budapest.) Productus punctatus, Kow. Steinkern der Stielklappe. Habitusbild Dobsina. (Geol. Institut der königl. Universitüt zu Budapest.) 119 Orthothetes crenistria, PHILL. a. Stielklappe aus dem Unterkarbon. Crinoideenkalke Kornya- réva. §/3. (Kgl. Ungar. Geol. Anstalt.) sé. eze 26106 b. Desgl. Unterkarbon, Arpatschai, Hocharmenien $/s. Coll. FREcn. (Scharf erhaltene Skulptur zum Vergleich mit 3 a.) Orthothetes radialis, PHIL. ?/1 saw (az sen 2 sz ll8 a. Steinkern der Brachialklappe. Altenberg bei Dobsina. (Geol. Institut d. kgl. Universitát Budapest.) b. Desgl. Schalenexemplar mit gut erhaltener Skulptur (Stielklappe). Unterkarbon, Alexin, RuBland. Leg. Dr. FRITZ FRECH. FRECH: A tengeri eredetü karbon Magyarországon. Das marine Karbon in Ungarn. Rajzolta: dr. Leschmann Breslauban. Földtani Közlöny XXXVI. köt. V. tábla. 2 a. DD FRECH.: A tengeri eredetü karbon Magyarországon. Földtani Közlöny Das marine Karbon in Ungarn. XXXVI. köt. VI. tábla. 53 b. nS§ Rajzolta: dr. Lesschmann Breslauban. Táblamagyarázat. VII. tábla. 18 ábra: "Edmondta el. ránodonta, KON a szesz Kőbél a dobsinai Öreghegyről. 1 a. a Edmondia anodonta, Kowx. Yi sé asszéli SE eze ie et A körvonal kopiája Koninck tá. 2. a Edmondia rudis, M"CoY ?/2 5 eszt ás s zs Alsókarbon, Glasgow, Breslaui mezegibani 2 a. (l Edmondia rudis, M"Covx var. nov. elongata 1/1 Magasabb alsókarbon, noetschi rétegek Rotwaltersdorf, Szilézia, Breslaui múzeumban. 3. a Aviculopecten Hoernesianus, Kowx. 8/a u. Se c Öreghegy, Dobsina. 4. a Spirifer integricosta, PHILL a kisebb teknő kőbele, ÖLZbees Dobáina. 5.és5 a. ábra. Spirifer bisulcatus, Sow. es. 26 S CSS 3 Areális nézet és profilkép, az altökzebon középső szintjéből, Crionideás mészből Kornyaréváról. 6. BDTAT: ÓSDI TET ISÍTTATUÓSSZÁNVAR Teát BE ss a Kocsánosteknő profilban, az MiRÖküzbon középső szintjóből, Kornyaréváról. M. k. Földtani intézet, Budapest. Tafelerklárung. Tafel VII. Fig. 1. — Edmondia cf. anodonta, DE Kon 1/ Steinkern .. .. 2. Altenberg bei Dobsina. ac la. Edmondia anodonta, Kos. Kopie des Umrisses .. .. nach DE KONINCK 11. a 2. — Edmondia rudis, M"Cov Unterkarbon, Glasgow ?/2 (Museum Breslau 9/1) a 2a. Edmondia rudis, MCoYvY var. nov. elongata 91 Oberer Unterkarbon. Noetscher Schichten. Rotwaltersdorf. Sechlesien (Museum Breslau) a 3. — Aviculopecten Hoernestanus, DE KON. 7"/1 she zzr dám Altenberg, Dobsina. c 4. — Spirifer integricosta, PHILL. .. E kzt ez une Steinkern der kleinen Klappe, Aken bei Dobsina. c 5 a. Spirifer bisulcatus, Sow. .. — Ta ezzeje ss szt sz Arealansicht und Profil. Mittl. Unterkarbon, Crinóidentaik in Kornyaréva, Südungarn. a 6. — Spirifer striatus, MARTIN — .. és szé Profil. der Stielklappe. Mittl. Unterkarbon, kora aréva, Südungarn. Oldal 18 12 sz 120 114 105 105 FRECH: A tengeri eredetü karbon Magyarországon. Földtani Közlöny Das marine Karbon in Ungarn. XXXVI. köt. VII. tábla. Zajzolta: dr. Leschmann Breslauban. Táblamagyarázat. VIII. tábla. Oldal 1 a. ábra: Gtisiophyllum ef. bipartítum, M. Cov; Thoms et Nichols. 8 Haránt csiszolat. 1 b. a Michelinia favosa, GOLDFUSS ?/1 z Ea sz MR s te 8 Hosszanti csiszolat. Alsókarbon crinoideás mesze, Kornyaréva. Mindkettő ugyanazon darabon. M. kir. földtani intézet Budapest. 2a— c. ábrák: Cyathophyllum pannonicum, FRECH... .. . s sé AZ, Alsókarbon messze palái, Dobsina, Móhékeét, 2 a—b. Hosszanti és kereszt-csiszolat Yi H. főszeptum. G. ellenszeptum 55 oldali sövények. 2 c. Elágazó példány keresztesiszolata !/1 ugyanonnét. Egyetemi geologiai muzeumban Budapest. Legközelebbi rokona a következő : 3. ábra: Gyathophyllum Nikilini, STUCKENBERG. !/1 YE beás [45] mélyebb felsőkarbon, Mjatskova, Oroszország. Breslani egyet. muzeum. (Összehasonlításul a 2-vel.) 4 a—b. ábrák : Syringopora ramulosa, GonpFuss 891 .. 2 2. o 2. 6 Alsókarbonbeli "mészből, Kornyaréva; a. keresztcsiszolat, b. hosszcsiszolat. M. kir. földtani intézet, Budapest. "Tafelerklárung. Tafel VIII. 3 Seite Fig. 1 a. CGhsiophyjllum ef. bipartítum, M. Coyv, bei THoMs et NICHOLS. Ouersehliff. HE Sze Szén hit] edd Michelinia favosa, GOLDFUSS. Tüngssehlift. Beide am sets Stück §/1 110 Crinoidenkalk des Unterkarbon, Kornyaréva. Kel. Ungar. Geolog. Anstalt. c 2a—b. Gyathophyllum pannonicum, FREcH. Kalkige Schiefern des Unter- karbon, Biengarten bei Dobsina. 2 a—b. Lüngs- und Ouersehliff in "i H. Hauptseptum, G. Gegenseptum, SS. Seitensepta. 2 c. Ouersehliff eines verzweigten BExemplars vi Ebendaher. Geol. Institut d. kgl. Universitüt Budapest Zum Vergleich die nüichst verwandte Art: Car 8k (yyathophyllum Nikitini, STUCKENBERG. Unt. Oberkarbon, Mjatschkowa, RuBland, Mus. Breslau. !/1 szi 30 c 4a—b. Syringopora ramulosa, GoLDF. Unterkarbon. Kalk. KOLÖTETÉN E; 8/1 a. Ouer-; b. Lüngssehlitf. Königl. Ung. Geolog. Anstalt .. 108 FRECH: A tengeri eredetü karbon Magyarországon. Földtani Közlöny Das marine Karbon in Ungari. XXXVI. köt. VIII. tábla. Rajzolta: dr. Leschmann Brcslauban. Táblamagyarázat. IX. tábla. ia ils ábra: Michelinia megastoma PHILL V/1i e. ? 8 Szénmészből, Castleban, Mayo grófság Irországban, Breslaui geol. muzeum. 9 a Michelinia rossica LONSDALE $/i .. ÉSA ; 8 8 legalsó szénmészből, Verche Ranofszkij, Murajevnia mellett, Rjezan kormányzóság, Oroszországban. Breslaui geol muzeum. 55 ( Michelinia favosa, GOLDF. §/1 Eoteetes sző ele MKE S 8 8 Középső szénmészből, a Productus sublaevis zónájából, a kornyarévaival teljesen azonos kőzetből ; Neudorfról, Silber- berg mellett, Sziléziában. Breslaui egyetemi geol. muzeum. 4. a Zaphrentis cf. intermedia, Kow. Va .. szarsz ei -— 28 kőbél Dobsináról. Gyűjték: KocH ANTAL és LÖRENTHEY IMRE tanárok. 5 a—b. ábrák : Syringopora caespitosa, SCHEN. 9/10 sz sz a sékel é 6 Középső devon (Crinoideás rétegek), Auburg Gerolstein mel- lett az Eifelben. 5 a. keresztmetszet, 5 b. hosszanti csiszolat. Tafelerklárung. Tafel IX. Seite Fig. 1. Michelinia megastoma, PHILL. V/1. 3 s 10 Kohlenkalk, Castleban, Grafschaft Mago, Irland MEZÉT Museum). c 2. Michelinin rossica, LONSDALE. "/1 me sz Sz 110 Unterster Kohlenkalk, Verche Ranofskij bei Murajevnia, Gouv. Rjásan, RuBland. (Breslauer Museum.) c 3. Michelmia favosa, GODDF. ?/a .. st sé szó 110 Mittl. Kohlenkalk (Zone der Productus sublaevis). (Aus einem mit Kornyaréva vollkommen übereinstimmenden Gestein.) (Bre slauer Museum.) Neudorf b. Silberberg Sehlesien c 4. Zaphrentis ef. intermedia, Kow. 1/!.. . s san sz 431 Steinkerne, Dobsina. 11 leg. Prof. KocH et LÖRENTHEY. Zum Vergleich mit Syr. ramulosa (Taf. VIII, Fig. 4): a 5. Syringophora caespitosa, SCHEN. ?/1 3 KSE a E EL ÜS Mitteldevon (Crinoidenschicht) Auburg bei Gerolstein in dem Eifel. Auersehliff 5, 5 b Lüngssehliffe (5 durch ein eprossendes Individuum). Földtani Közlöny XXXVI. köt. IX. tábla. FRECH.: A tengeri eredetü karbon Magyarországon. Das marine Karbon in Ungarn. OO Rajzolta: dr. Leescehmann Breslauban. FÖLDTANI KÖZLÖNY 1906, ÁPRILIS—MÁJUS, 4—5. FÜZET. XXXVI. KÖTET, EMLÉKBESZÉD DE SUHMIDT SÁNDOR FELETT. Dr. BöckH HuGcó-tól. (Arczképpel.) 1904 májusában, a virágfakadás hónapjában kisértük ki fájdalommal telt szívvel utolsó útjára a hazai mineralógusok egyik legkiválóbbját. Keservvel keblünkben álltuk körül ScHmIDT SÁNpoR utolsó nyugvóhelyét, mert nem egy hosszú élet végső és természetes határpontját jelentette a nyitott sír, hanem egy munkás, férfikora javában levő, kiváló emberünk nagyon is korai végét, a kit akkor ragadott ki körünkből a kérlelhetlen, pusztító kór, a mikor azon volt, hogy eddigi munkásságát nagy, alap- vető munkával, a Mineralógia kézikönyvével tetőzze be, a mikor magába szedte tudománya minden ismeretét, a mikor a bő termés aratásának ideje következett volna el. És mégis ha végig tekintek Scnmipr SáNDpoR pályafutásán, meg- nyugvással töltenek el munkásságának eredményei. Az a példa, a mit műveiben és mint tanár nyujtott, oly szellemi örökség a magyar ter- mészettudomány és így a nemzet birtokában, melyért érdemes volt élni, a melyért érdemes volt küzdeni. Dr. ScHmipr SáwnpoR hazánk nagy rónaságának, a szép magyar Alföldnek egyik gyöngyében, Szegeden született 1855 januárius 22.-én. Apja ScHmipT Ápám közigazgatási szolgabíró és későbbi szeged- városi tanácsos, anyja ASSAKÜRTI PRASZNOVSZKEY LAURA volt. Fiatalabb éveiben nagybátyja PRgaszwovszkv JÁnos, szegedi tanácsos és főügyész volt reá igen nagy befolyással, a ki különösen irodalmi irányban serkentette. S ez a befolyás állandóbb nyomokat is hagyott hátra, mert még élete későbbi szakaszaiban is előszeretettel írt szép- irodalmi czikkeket, melyek rendkívül melegen érző kedélyéről és kitünő megfigyelési képességéről tesznek tanulságot. Szépirodalmi közleményei nagyrészt a csSzegedi Hiradóv-ban láttak napvilágot. A Nemzeti Szalon, -ban jelent meg Innen és Onnan cziímű elbeszélése, mig a cNumero Négyes,-t a Vasárnapi Ujságv-ban adta ki. Nagy előszeretettel foglalkozott ScHMIDT SÁspoR már gyermekkorá- ban a rajzolással, sőt később az aguarell festéssel is. Rajzolási ügyessé- Földtani Közlöny. XXXVI. köt. 1906 12 166 Dr BÖCKH HUGÓ gét különben ékesen bizonyítják azok a szép kristályrajzok, melyeket kristálytani dolgozataihoz készített. Középiskolai tanulmányait Szegeden a piaristáknál végezte, hol 1871 augusztus 2.-án érettségi bizonyítványt is nyert. Ugyanaz év őszén a műegyetem egyetemes osztályára iratkozott be és 1875 június 22.-én felső nép- és polgári iskolai oklevelet szerzett. Tanulmányai befejeztével 1876 október hó 8.-án TREFORT ÁGOSTON a magyar nemzeti muzeum ásványtani osztályához nevezte ki 8 SCHMIDT SáwxpoR ily módon dr. KRENNER JózseEr SÁánDpokR, a kitünő mineralógus mellé kerülve, bőséges alkalmat nyert arra nézve, hogy magát a mine- ralógiában kiképezhesse. — Egyidejüleg 1876—1878-ig a fővárosi IV. kerületi reáltanodában ideiglenes tanár is volt a természetrajzból és ter- mészettanból. Ebben az időben nősült meg. 1877 augusztus hó 15-én vezette oltárhoz CsALLóKÖZI Szarav Marninpot, kivel mindvégig a legbol- dogabb házaséletben élt. Két fia közül az idősebb Béra 1881-ben, az ifjabb Dezső 1890-ben született. Az utóbbi azonban már zsenge korában, még . 1895 július 16.-án elhunyt. — ScHmipT kedélyére fiának elvesztése rend- kívül lesujtó hatást gyakorolt, s a veszteség feletti fájdalmát sohasem tudta egészen legyőzni. A nemzeti muzeumhoz kerülvén, egymásután jelennek meg SCHMIDT kristallografiai és ásványtani dolgozatai, melyek ez időben főleg a uTer- mészetrajzi Füzeteks-ben látnak napvilágot, a mely folyóiratnak 1877— 1887-ig szakszerkesztője és 1887—-1894-ig bezárólag szerkesztője is volt. Ugyanezen idő alatt 1876—1881-ig Ixxey BéÉrÁával a cFöldtani Közlönyv-t is szerkesztette. Ebben az időben készültek a selmeczi cerussitről, a pseudobroo- kitról, a rozsnyói tetraédritről, a muzsaji és krasznahorka-váraljai wol- nynról, a veszverési axinitről, a telekesi cerussitről és baritról szóló és egyéb szép dolgozatai. 1882-ben őrsegéddé lépett elő és még ebben az évben a vallás- és közoktatásügyi miniszterium megbizásából külföldi tanulmányútra indult. Ezen tanulmányút alatt csaknem egy évet töltött a strassburgi egyete- men, a hol GgorH Pár mellett dolgozott és 1883 április 29-én doktori oklevelet is szerzett. Doktori értekezése, mely a GRorn-féle folyóiratban jelent meg, cUeber das Fuess-sche Fühlhebelgoniometers volt. Strassburgi tartózkodása alatt írta a hargitai haematitról való értekezését is. Visszatérve lázas buzgalommal fogott a kint szerzett tapasztalatok és ismeretek értékesítéséhez és munkásságát ezentúl főleg a kristályok geométriai és fizikai sajátságainak és az azok között fennálló össze- függések kinyomozásának szentelte. Ekkor készült a Jordanit és Mene- ghinit isomorphiáját tárgyaló dolgozata és e tárgykörről szólt magán- tanári próbaelőadása: wA kristályok geométriai és fizikai sajátságainak EMLÉKBESZÉD DI: SCHMIDT SÁNDOR FELETT. 167 összefüggése) is, melyet 1885 február hó 3-án tartott. Ugyanezen év márczius hó 11-én magántanárrá történt habilitatiója óta irodalmi mun- kásságán kívül az ezirányú előadások képezték egyik kedvencz foglal- kozását. Ez előadások úgy érdekességük, mint szépségük által állandóan lebilincselték hallgatói figyelmét. Magántanári minőségében az 1888/89-iki téli félévben dr. Szazsó Józseret is helyettesítette. Munkássága elismeréséül 1890 április hó 17-én a nyilvános rend- kívüli tanári czímet és jelleget nyerte és 1891-ben a Tudományos Aka" démia levelező tagjává választotta. Székfoglaló értekezése volt: wAdatok a Pyroxen-csoport egyes ásványainak pontosabb ismeretéhezs. A muzeum- nál pedig 1893 junius 17-én, április elsejétől kezdve, őrré neveztetett ki. Dr. Szazsó Józsernek 1893-ban bekövetkezett halála után dr. SCHMIDT SÁNDOR vette át előadásai megtartását, a mely alkalommal a geológiát is tanitotta. Ez év nyarán készült egy földtani irányú dolgozata is : cCzinkota geológiai viszonyairól. Miután dr. KRENNER 1894-ben Szazsó megüresedett tanszékét fog- lalta el, a műegyetem tanácsa ScHmipret hívta meg a KRENNER távozá- sával megüresedett tanszékre. — ScHmipT 1894 szeptemberétől ezen év deczemberéig mint helyettes tanár működött, míg deczember hó 16.-án Ő Felsége az ásvány-földtan rendes tanárává nevezte ki. A műegyetemre történt kinevezésével ScHMIDT egészen új hatáskör elé volt állítva. Az egyetemnek a tudományt tisztán önmagáért művelő feladata mellett a gyakorlati és gazdasági szempontokat is érvényesi- tenie kellett szakmájában és dr. ScHMIDT SÁNpog igazán páratlanul álló, fáradhatatlan kitartással fogott ebbeli feladatának megvalósításához. Ő, az elméleti ember, igyekezett megismerkedni a mérnöki tudás minden ágá- val, mely csak valamikép is kapcsolatban áll az általa előadott tár- gyakkal, hogy így megfelelő keretet teremtsen főleg a geológiai elő- adásainak, melyeket 1900 óta, mikor Lóczy LaJos ez előadások tartásáról lemondott, szintén teljesen ő vállalt volt el. Ebbeli igyekezete rendkívül elfoglalta, de azért szívós kitartással dolgozott ez időben nagy munkáján, a tudományos ásványtan kéziköny- vén, melyet három kötetre tervezett. Váratlan és kora halála megakadá- lyozta abban, hogy e munkáját befejezhesse és abból csak egy rész készült el, az első kötetnek a mineralógia történetét és a számító kristálytant tárgyaló része. Ez a töredék is igen nagybecsü mű s tartozunk vele nemcsak ScHmiDT SáNpoR emlékének, de a hazai tudományosságnak is, hogy e gyönyörűen megírt rész közrebocsátásáról gondoskodjunk. Kiváló tudományos és tanári működése elismeréseül tanártársai az 1900. évben dékánná választották az egyetemes szakosztályon, mely tisztét egész 1904 május 16.-án bekövetkezett haláláig viselte. 124 168 DI: BÖCKH HUGÓ Szülővárosa Szeged szintén mindig büszkén gondolt kiváló fiára és a szegedi Dugonics-társaság még 1897-ben dísztagjává is választotta. x Dr. ScHMIDT SÁNpoR kedvenecz foglalkozási köre mindig a kristá- lyok világa volt és mint egyik tanártársa a ravatalánál elmondott beszé- dében kifejezte: sNálunk aligha világított be valaki mélyebben, mint ő a természet ama titokzatos műhelyébe, a melyen ez a föld méhében rejlő kincseket szemet és lelket gyönyörködtető, csodaszerű, művészi for- mákba önti, melyeket kristályoknak nevezünk. A kristályok titkait kutatta, ezek ismeretét hirdette, mint tudós és tanár és e mellett a laikus előtt látszólag oly elvont szakját a nagy közönség előtt is kedveltté igyekezett tenni s a drágakövekről írt műve úgy tartalmánál, mint előadásának magyar zamatosságánál fogva min- dig becses munkája fog maradni népszerű természettudományi irodal- munknak. Nagyszámú tudományos munkái közül kiemelhetjük a szerbiai czinoberről írt tanulmányát, melyben egyebek között rendkívül érdekes azon megfigyelése, hogy a czinnober lapokban igen gazdag kristályain a jobb pozitiv és bal negativ trapezozderek mellett bal positiv és jobb negativ trapezotderek is fellépnek, a mi az optikailag aktiv trigonális trapezoéderes ásványok viselkedésével ellentétben áll s esetleg ikerképző- désre vezethető vissza. Szintén elméleti kristálytani irányú munkája az cEgyenlő lapszö- gek különböző formák közt a szabályos kristályrendszerbenv, melyben kimutatja, hogy több eltérő forma a szabályos rendszerben egymással egyező hajlásszöggel bír. Dr. ScHmMiDT SÁNspoR rendkívüli kézbeli ügyességgel rendelkezett s ennek kiváló példáját nyujtják azok a vizsgálatok, melyeket a Szomol- nokon 1883-ban bányaégés alkalmával képződött claudetit kristályokon végzett. A rendkívül kicsiny, 1 mm hosszú és 073 mm vastag kistályo- kon eszközölt optikai meghatározások őszinte csodálatra ragadhatnak mindenkit. Hazánk bányavidékeit nem egy ízben kereste fel és úgyszólván minden útja után egy-egy újabb adattal gazdagította a hazai ásványok- ról való ismereteinket. Monografikus munkái közül még a székfoglaló értekezését cAdatok a Pyroxén-csoport egyes ásványainak pontosabb ismeretéhezv, melyben a diopsidok kristálytani ismeretére és azok optikai tengelyszögének és a középső törésmutatónak a vastartalommal való változására ad pontos adatokat és a szalonaki antimonitokról szóló tanulmányát sorolhatom fel és nem mellőzhetem itt megemliteni rA gömbnek gyakorlati hasz- EMLÉKBESZÉD Dr: SCHMIDT SÁNDOR FELETT. 169 nálata a kristályszámolásbani czímű munkáját sem, melyben módszert dolgozott ki arra nézve, hogy az AvED pE MaGwac által szerkesztett gömbmérő (métrosphere) segélyével miként oldhatók meg a számító kristálytan feladatai bizonyos közelítéssel egyszerű szerkesztés útján. A kristályok symmetriájának törvényszerűségével foglalkozott utolsó nagyobb munkája cA kristályok osztályai. A mióta F. C. HEsszn 1820-ban először vezette le az összes lehet- séges symmetria eseteket, egy sereg kutató mint BRAvAIS, GADOLIN, SOHNKE, SCHOENFLIESS, FEDoRow stb. foglalkoztak e kérdéssel. SCHMIDT SÁNDOR jelzett munkájában igen nagy elmeéllel vezeti le projectió tételével a lehetséges kristályosztályokat s evvel maradandó nevet biztosított magának a kristallografiában ezen a téren is. Projectió tétele, mely szerint minden irányhoz még egy vagy több, vele szükségképen egyenlő irány tartozik, melyeknek egy kristályélre, az úgynevezett symmetria egyenesre való projectiói absolut értékben egyenlők, magában foglalja a symmetria törvényszerűségeit. E symmetria egyenes speciális esetei adják a symmetria centru- mot, a symmetria tengelyt és a symmetria síkot. Ezekből az elemekből a symmetria növekvésével, illetve a meglevő nagyobb symmetria csökkenésével leszármaztathatók az összes lehetséges symmetria osztályok, melyek noha önállóak, mégis összefüggésben álla- nak egymással és éppen ezért a számuk is megszabott. x (A megfigyelés, a kutatás, a tapasztalatok szerzése mindig tiszta és fölemelő öröm, igazi élvezet, mely az élet mindennemű fordulataiban megtalálja az útját egész bensőnkhöz. Ez vigasztal, ez kárpótol minden búban, bajban, ez ragad magával ellenállhatatlanúl úgy, hogy az évek szapora múlását is alig vesszük észre. Hanem az eredmények kidolgo- zása és közreadása már egészen más lapra való. Ez az a veszélyes szikla, melyen annyi sok jeles ember jóakarata is hajótörést szenved, mert nincs meg a kellő áldozatkészség bennök. Mert a kidolgozás való- ban áldozat, igazi ellentéte a megfigyelések szolgáltatta élvezeteknek. Nincsenek is sokan, kik az ilyen áldozatra reá szánni akarnák mago- kat, pedig hát e nélkül a legkiválóbb tudós is olyan mint a könyörü- letlen szivű zsugori embertársaival szemben, mert csak magának élvez, saját magának rejti el a kincseket, a melyeket azután a sír dombja mindörökre el is takar! Ez is egy olyan dolog, melyről nekünk magya- roknak is nem egyszer komolyan kellene gondolkoznunk.) Igy ír SCHMIDT SáspoR JaAMEs DwigcHrT DAwa felett tartott emlékbeszédében és ezekben a sorokban bent van az ő egész egyénisége. Tudományának előbbrevitele, szakképzett egyének nevelése, a kik 170 Dr BÖCKH HUGÓ igazán tudnak és megállják helyüket, a kik tudásukkal előremozditják a szeretett haza érdekeit, szakjának népszerüsítése és így nemzetének nevelése, ez volt a ezél, mely lelkesítette és melyért semmi fáradtságot sem kimélt. — Tudományos társulatainkban is folyton a haladást pro- pagálta és társulatunk, melynek 1876 óta tagja, 1876—1880-ig titkára, 1881—1901-ig választmányi tagja, 1901—1902 ig alelnöke volt, nem egy hasznos ujítást köszön az ő kezdeményezésének. Ez a társulat volt köz- vetlenül élete végéig, a mikor sajnos félreértések megzavarták a viszonyt, működésének kedvencz helye. Értekezéseit többnyire itt mutatta be, itt referált szaktársainak az ásványtan egy-egy nevezetesebb előrehaladá- sáról, de azért jutott a működéséből a természettudományi társulatnak, melynek 1894 óta volt választmányi tagja, és egyéb intézményeinknek is. A mint tudományos vizsgálataiban mindig a legpreczizebb, leg- exactabb módon igyekezett a tényeket, a valóságot megállapítani, úgy az életben is mindig és mindenütt az igazságot kereste, egyenesen, tétovázás nélkül, nem riadva vissza érdekében semminemű kellemet- lenségtől. Mint tanár szigorú volt, de igazságos és tanítványai szigora mel- lett is mindenkor kiolvashatták jóságos szemeiből azt az atyai szeretet, melylyel irányukban viseltetett. A tudományért való lelkesedése még betegségében sem engedte pihenni, de mulandó teste nem tudta követni lelke magas szárnyalását, a folytonos lázas munka megőrölte, idő előtt távozott el körünkből, de emléke és munkásságának eredményei itt maradnak velünk örökre. Dr. Schafarzik Ferencz beszéde Schmidt Sándor koporsójánál. Drága Halottunk! A m. h. Földtani Társulat és a kir. magy. Természet- tudományi Társulat megbízását teljesítem, midőn e helyre lépek, — de egyszersmind összeszoruló szívem sugallatát is követem, a mikor ez alkalommal, fájdalom, utoljára intézem Te hozzád, kedves SCHMIDT SÁN- poR barátom, rövid bucsúszavamat. Kevesen, igen kevesen vagyunk, a kik a magyar föld természetét kutatjuk, s mégis sűrű egymásutánban veszítjük el legjobbjainkat! Magad is — habár csak egy rövid emberöltőn át — alapos mi- velője voltál a magyar mineralogiának és geologiának. Páratlan lelki- ismeretesség jellemezte munkásságodat, mely előbb egyes szép és becses dolgozatokban és értekezésekben, utóbb pedig egy nagyszabású mű con- ceptiójában nyilvánult meg. — Közben, bokros tanári teendőiden kívül hathatósan mozdítottad elő a m. h. Földtani Társulat érdekeit is, az EMLÉKBESZÉD DI: SCHMIDT SÁNDOR FELETT. 171 által, hogy ügyeit és közlönyének szerkesztését hat éven át példás buz- galommal vezetted. Hálásan emlékezünk meg ezen időszakról, a mely- ben élénk haladás jellemezte társulatunk életét. De még azontul is sokáig lelkes választmányi tagja, majd pedig alelnöke voltál a m. h. Földtani Társulatnak, nemkülönben sok évi lelkes választmányi tagja a kir. természettudományi társulatnak is, a mely két egyesületünkben ragyogó ékesszólásod, éles birálatod és intentióidnak feltétlen tisztasága és hazafiassága mindenkor előkelő helyet biztosítottak Te néked. Te benned tudományunknak valóban egyik vezére hullott el és ez az, a mi veszteségünket oly annyira sulyossá, oly annyira fájdalmassá teszi ! Nagy Ég! Élete derekán szólítottad el Magadhoz! . . . kifürkészhe- tetlen akaratodba megadással kell hogy belenyugodjunk, — s ezért mélyen lesujtott családjának, mélyen szomorkodó barátjainak, társainak és tanítványainak Kívüled csak az az egy vigaszunk marad hátra, hogy szivünk mélyébe zárva fényes emlékedet és példát véve férfiui erényeidről, ujabb erőt merítsünk az életben még reánk váró munka és kötelessé- geink becsületes teliesítésére. Nyugodjál békében szeretett Barátunk! s boruljon a tőled annyira imádott magyar Föld hantja szelíden hamvaid fölé ! Isten Veled! Isten Veled! Dr. Schmidt Sándor munkáinak jegyzéke. 1876. Cölestin Romagnaból. Műegyetemi Lapok 1876. 1. k. p. 109. — — Léteznek-e vulkánok Közép-Ázsiában? Természettud. Közlöny 1876. 8. k. p. 479. 1877. Újabb adatok a gyémántok ismeretéhez. Term.-tud. Közlöny 1877. SK SEpe 1795 — Az Ovifaknál talált termésvasról. Term.-tud. Közlöny 1877. 9. k. p. 238. — — Zirkon Podsedlitzről. Term. Füzetek 1877. 1 k. p. 35. (Egy táblával.) — — Zirkon von Podsedlitz. Term. Füzetek 1877. 1. Bd. p. 59. (Mit 1 Taf.) — — Cölestin St. Angelóról. Természetrajzi Füzetek 1877. 1. k. p. 38. — — Cölestin von St. Angelo. Természetrajzi Füzetek 1877. 1. Bd. p. 60. — — Cerussit Selmeczről. Term. Füzetek 1877. 1 k. p. 177. (Egy táblával.) — — Cerussit von Schemnitz. Term. Füzetek 1877. 1. Bd. p. 204. (Mit 1 Taf.) — — Ásványtani közlemények. Földt. Közlöny 1877. 7. k. p. 143. 1878. A Pseudobrookit kristálytani elemei. Földt. Közlöny 1878. 8. k. p. 273. (Egy táblával.) 1879. Kristályos Tetraédrit Kozsnyóról. Földt. Közlöny 1879. 9. k. p. 127. — — Krystallisierter Tetraedrit von Rosenau. Földt. Közlöny 1879. 9. Bd. p. 165. — — Muzsaji Wolnyn. Természetrajzi Füzetek. 1879. 3. k. p. 13. (Két táblával.) — —Wolnyn von Muzsaj. Term. Füzetek. 1879. 3. Bd. p. 75. (Mit 2 Taf.) — — A kraszna-horka-váraljai Wolnynok. Természetrajzi Füzetek 1879. 3. k. p. 168. (Egy táblával.) 172 Dr BÖCKH HUGÓ 1879. Wolnyn von Kraszna-Horka-Váralja. Természetrajzi Füzetek 1579. 3. Bd. p. 291. (Mit 1 Tat.) — — Axinit Veszverésről (Poloma) és Medelsről. Term. Füzetek 1879. 3. k. p. 257. (Egy táblával.) — — Axinit von Veszverés und Medels. Természetrajzi Füzetek 1879. 3. Bd. p. 295. (Mit 1 Taf.) 1880. A perticarai Cölestin és a Cölestin szögértékei. Term. Füzetek 1880. 4. k. p. 209. (Két táblával.) — — GCölestin von Perticara und die Winkelwerte des Cölestins. Ter- mészetrajzi Füzetek 1880. 4. Bd. p. 234. (Mit 2 Tatf.) A magyarhoni földtani társulat 30 éves munkássága. Földtani Értesítő 1880. I. évf. p. 2. — — A földről. Földtani Értesítő 1880. I. évf. p. 41. — — A Pseudobrookitról. Természetrajzi Füzetek 1880. 4. k. p. 320. — — Über Pseudobrookit. Természetrajzi Füzetek 1880. 4. Bd. p. 340. 1881. William Hallowes Miller emlékezete. Föld. Értesítő ISS1. 2. évf. p. 21. — — Bauer M. Nekrolog von William Hallowes Miller. Földt. Értesítő 1881. 2-7k p:163; — — Az ásványország nemesei. Földtani Értesítő 1881. 2. évf. p. 93. A palxontologia keletkezése és előhaladása. T. H. Huxley után. Földtani Értesítő 1881. 2. évf. p. 109. — — Stürzenbaum Józséf. Földtani Értesítő 1881. 2. évf. p. 129. 1882. Cerussit és Barit Telekesről Borsodmegyében. Ért. a term.-tud. köréből 1882. 12. k. 1. szám. — —Hxcmatit a Hargittából. Orv.-term.-tud. Értesítő 1882. 7. k. p. 259. 1883. Newberyit Mejillonesről, Chile. Természetrajzi Füzetek 1883. 6. k. p. 184. (Egy táblával.) — — Newberyit von Mejillones, Chile. Z. f. Kryst. 1882. 7. Bd. p. 26. (Mit 1 Taf.) und Természetrajzi Füzetek 1883. 6. Bd. p. 203. — — Mineralogiseche Notizen. 1, Höimatit aus dem Hargitta-Gebirge. 2. Apatit von Tavetseh und Floitental, Z. f. Kryst. 1883. 7. Bd. p. 547. — — Über das Fuesssche Fühlhebelgoniometer. Z. f. Kryst. 1883. 8. Bd. p. 1. - A kristályok. Népszerű előadások gyűjteménye. 7. füz. Budapest, 1883. 1884. A Jordanit és Meneghinit isomorfiája. Természetrajzi Füzetek 1884. 8. kk p.rog - Zur Isomorphie des Jordanit und Meneghinit. Z. f. Kryst. 1884. 8. Bd. p. 613. és Természetrajzi Füzetek 1884. 8. Bd. p. 46. — — Pelsőcz-Ardó ásványairól. Földtani Közlöny 1884. 14. k. p. 300. — — Minerale von Pelsőcz-Ardó. Földtani Közlöny 1884. 14. Bd. p. 580. — — Pelsőcz-Ardó ásványairól. Természetrajzi Füzetek 1884. 8. k. p. 84. (Egy táblával.) — — Über die Minerale von Pelsőcz-Ardó. 7. f. Kryst. 1885. 10. Bd. p. 202. (Mit 1 Taf.) és Természetrajzi Füzetek 1884. 8. Bd. p. 27. (Mit 1 Taf.) 1885. Egy málnásvidéki kőzet ásványairól. Természetrajzi Füzetek 1885. 9. k. p. 51. (Egy táblával.) — — Die Minerale eines Andesits von der Umgegend von Málnás. Z. f. Kryst. 1885. 10. Bd. p. 210. (Mit 1 Taf.) und Természetrajzi Füzetek 1885. 9. Bad. p. 13. — Egy málnásvidéki (Háromszékmegyebeli) kőzetről. Földtani Közlöny 1885. 15. k. p. 39. EMLÉKBESZÉD D: SCHMIDT SÁNDOR FELETT. 173 1885. Augit-Andesit von Málnás. Földtani Közlöny. 1885. 15. Bd. p. 562. — — A heterogén testek kettős fénytörésének bemutatása. Földtani Közlöny 1885. 15 k. p. 41. 1886. Levél a szerkesztőkhöz. Földtani Közlöny 1886. 16. k. p. 305. — — Ásványtani közlemények. 1. Hypersthen a Pokhausz hegyről. 2. Fűzöld Augit Körmöczről. 3. Szepesmegyei ásványok. 4. Arsenopyrit, állítólag Klenóczról, Gömörmegye. 5. Smithsonit és Arsenopyrit Csetnekről, Gö- mörmegye. Természetrajzi Füzetek 1886. 10. k. p. 15. (Egy táblával.) — — Mitteilunagen über ungarische Mineralvorkommen. 1. Hypersthen v. B. Pokhausz. 2. Grasgrüner Augit von Kremnitz. 3. Mineralien vom Zipser Com. 4. Arsenopyrit, angeblich von Klenócz, Gömörer Com. 5. Smith- sonit und Arsenopyrit von Csetnek, Gömörer Com. Z. f. Kryst. 1887. 12. Bd. p. 97. (Mit 1. Taf.) und Természetrajzi Füzetek 1886. 10. Bd. p. 277. 1887. A magyar tudományról. Természettud. Közlöny 1887. 19. k. p. 153. — — A szerbiai Cinnober. Földtani Közlöny 1887. 17. k. p. 581. (Két táblával.) — — Zinnober von Serbien. Földtani Közlöny 1887. 17. Bd. p. 551. (Mit 2 Taf.) 1888. Zinnober von Serbien. 7. f. Kryst. 1888. 13. Bd. p. 433. (Mit 2 Taf.) — — Tudományos viszonyaink. Földtani Közlöny 1888. 18. k. p. 121. — — Mineralógiai közlemények. 1. Arsenopyrit Szerbiából. 2. A szomolnoki Claudetit kristályairól. 3. A svédországi Beaumontit. Természetrajzi Füzetek 1887—1888. 11. k. p. 137. (Egy táblával.) —. Mineralogiseche Mitteilungen. 1. Arsenopyrit aus Serbien. 2. Claudetit- krystalle von Szomolnok. 3. Beaumontit von Schweden. Z. f. Kryst. 1888. 14. Bd. p. 573. (Mit 1 Taf.) és Természetrajzi Füzetek 1887. 11. Bd. p. 193. — — Az ásványtani kutatások újabb irányairól. Természettudományi Köz- löny 1888. 20. k. 409. 1889. A Vezuv ásványairól. Pótfüz. a Term.-tud. Közlönyhöz 1889. p. 21. — A aguarcztrachit málladéka a nagyági ércztelérekben. Pótfüz. a Term.-tud. Közlönyhöz 1889. p. 38. 1890. A drágakövek. Természettudományi Társulat könyvkiadó vállalata. A VII. cziklus első két kötete. Budapest, 1890. — Az opál. Természettudományi Közlöny 1890. 22. k. p. 595. - Ásványtani közlemények. 1. Zirkon, almandin és epidot Ausztráliából. 2. Pyrit Porkura határából, Hunyadmegyében. Természetrajzi Füzetek 1890. 13. k. p. 86. — — Mineralogische Mitteilungen. 1. Zirkon, Almandin und Epodit von Australien. 2. Pyrit aus der Umgegend von Porkura, Hunyader Comitat, Ungarn. Z. f. Kryst. 1891. 19. Bd. p. 56. und Természetrajzi Füzetek 1890. 13. Bd. p. 186. 1891. A nagybányai Bournonitról. Természetrajzi Füzetek 1891. 14. k. p. 125. (Egy táblával.) — — Über den Bournonit von Nagybánya. Z. f. Kryst. 1892. 20. Ba. p. 151. und Természetrajzi Füzetek 1891. 14. Bd. p. 208. 1892. Adatok a Pyroxen-csoport egyes ásványainak pontosabb ismere- téhez. Székfoglaló értekezés. Ért. a term.-tud. köréből 1892. 21. k. 4. sz. (Hat táblával.) — Az ásványok egyéni változásairól. Emlékkönyv a kir. m. természettud. társulat félszázados jubileumára. Budapest, 1892. p. 635. 1893. Daten zur genaueren Kenntniss einiger Mineralien der Pyroxen- gruppe. Z. f. Kryst. 1893. 21. Bd. p. 1. 1900. 1904. 1903. D: BÖCKH HUGÓ . Kristálytani vizsgálatok. Földtani Közlöny 1593. 23. köt. p. 97. Krystallographische Untersuchungen. Földtani Közlöny 1893. 23. Bd. p. 135. Czinkota geológiai viszonyairól. Földtani Közlöny 1893. 23. k. p. 329. (Egy térképpel.) Die geoiogischen Verhültnisse von Czinkota. Földtani Közlöny 1893. 23. Bd. p. 375. (Mit 1 Karte.) Ásványtani közlemények. 1. Sphen a Biharhegységből. 2. Orthoklas a Vlegyászából. Természetrajzi Füzetek 1893. 16. k. p. 125. Mineralogische Mitteilungen. 1. Sphen aus dem Bihar-Gebirge. 2. Ortho- klas von Vlegyásza. Természetrajzi Füzetek 1893. 16. Bd. p. 177. . Egyenlő lapszögek különböző formák közt a szabályos kristály- rendszerben. Math. és term.-tud. Értesítő. Budapest, 1895. 13. k. p. 331. . Wiederkehr gleicher Flichenwinkel im regulüren Krystallsy- steme. Z. f. Kryst. 1896. 25. Bd. p. 477. Megemlékezés James Dwight Danaról. Földt. Közlöny 1896. 26. k. p. 1. A bányászat az 1596. évi ezredéves országos kiállításon Buda- pesten. Földtani Közlöny 1897. 27. k. p. 15. Der Bergbau im Jahre 18596 auf der Millenniums-Landesaus- stellung. Földtani Közlöny 1897. 27. Bd. p. 230. A természetkutatásról. Budapesti Szemle 1897. évf. A Dugonics-társaság 1897. évi április hó 25-én tartott ülésén elmondott székfoglaló előadás. A Széchenyi Béla gróf gyűjtötte ásványok leírása. Gróf SZÉCHENYI BÉLA kelet-ázsiai útjának tudományos eredményei. III. kötet. VI. szakasz. Budapest, 1897. Verzeichniss der gesammelten Minerallen in cWissenschaftliche Er- gebnisse der Reise des Grafen BÉLA SZÉCHENYI in Ostasien.s III. Bd. Die Beschreibung des gesammelten Materials. IV. Abth., p. 339. Szalónak vidékének néhány ásványáról. Math. és term.-tud. Értesítő 1897. 15. k. p. 319. Über einige Minerale der Umgebung von Schlaining. Z. f. Kryst. 18985 992Bd.pl98. A budapesti egyetem ásványtani muzeumának Euklaskristálya. Földtani Közlöny 1898. 28. k. p. 14. (Hátrahagyott közlemény dr. SzABóÓ Józsertől.) Der Guklaskrystall des mineralogisehen Museums der Universitát Budapest. Földtani Közlöny 1898. 28. Bd. p. 97. (Posthume Arbeit SzaABós.) A gömbnek gyakorlati használata a kristályszámolásban. Földtani Közlöny 1898. 28. k. p. 194. Die praktische Anwendung der Kugel bei der Krystallberech- nung. Földtani Közlöny 1898. 28. Bd. p. 247. Dana D. Jakab emlékezete. Akadémiai Értesítő. 9. k. p. 325. A kristályok osztályai. Math. és term.-tud. Értesítő 1900. 18. k. p. 102. (Két táblával.) Die Klassen der Krystalle. Z. f. Kryst. 1900. 33. Bd. p. 620. A természettudomány. Természettudományi Közlöny 1904. 36. k. p. 594. A víz útja és munkája a Földön. Természettudományi Közlöny 1905. HZ. AkSipE Alt BÁRÓ RICHTHOFEN FERDINAND. 1833—1905. Dr. Lóczy LaJos-tól. Társulatunk tiszteleti tagjainak egyikét vesztette el a jelenkor leg- nagyobb geografusában, a kit váratlanul, úgyszólván iróasztalától raga- dott el 1905 október 29.-én a halál. RicHTHOFEN báró élete java részét a földrajz művelésének szen- telte; 1860 és 1872 között Dél-Ázsiában, Japánban, Észak-Amerikában utazott, majd négy esztendeig Khinának akkortájt még ismeretlen tarto- mányait utazta be, 13-at a 18 tartomány közül. Ez a nagy utazása tette nevét világszerte híressé, nagyszabásu aChinav czímű munkája pedig, melyből három kötet és a térképatlasz első része jelent meg, korunk legérdemesebb földrajzi kutatójává emelte őt. Habár RBIcHTHoFEwx a földrajz korifeusa volt, a geologusok is biz- vást vallhatják őt magukénak. Nem csak azért, mert mint geologus kezdte meg pályáját, hanem még inkább azért, mert geologiai alapra építette a tőle valósággal ujraszervezett tudományos földrajzot. A természettudományok mivelésében az utolsó félszázad alatt Németország egyetemei vezettek: az ő módszerük a megfigyeléseknek minél szélesebb látókörrel, minél több rokon tudomány közreműködé- sével való menete volt. E módszer alkalmazása a földrajzban RicHT- HoFmNxnek nagy érdeme volt. Az előbb külön utakon járó geologiát, oro- grafiát és fizikai földrajzot ő egyesítette a geomorfologiába, sőt a törté- neti vonatkozásoknak is helyet igyekezett biztosítani a természettudo- mányi földrajz mellett és benne is. Vezető lélek volt ő Németországban és tekintélyének befolyása az egész földkerekségen a földrajz minden disciplinájára kiterjedt. Ritka szervező tehetséggel, önzetlen buzgólko- dással, hatalmas tudományos intézeteket támasztott. A. strassburgi Seis- mologiai intézet, a berlini elnstitut für Meereskundes RICHTHOFEN támo- gatásának és tetterejének köszönhetik létezésüket. A berlini földrajzi társaságot magas szinvonalra emelte és anyagilag megerősítette. Tudományos foglalkozásában RICHTHOFEN báró mindvégig tiszta- vérű geologus maradt, mert munkáinak magvát a geologia szolgáltatta. 176 Dr LÓCZY LAJOS Akár nagy munkáját sChináv-t tekintsük végig, akár cSchantung? ! czímű kötetét lapozgassuk vagy a xcGeologisehe und geographische Be- obachtungen auf Reisenv czímű tanulmányát, melynek második kiadása befejezése közben hullott ki a toll kezéből, vagy a berlini akademián olvassuk, valamennyiben a geologiai momentumoknak jelentős szerepét látjuk. Bennünket, magyar geologusokat báró RICHTHOFEN emlékéhez több körülmény fűz, mint minden más európai nemzetbeli társainkat; mert valósággal tőlünk távozott 13 évig tartó tengereken túli tanulmányútjára. Báró RICHTHOFEN FERDINÁND 1833 május 5.-én P.-Szilézia Karlsruhe városkájában régi nemzetségből született. Breslau és Berlin egyetemeit látogatta. cDe Melaphyrov értekezésével 1856-ban promoveálták a ber- lini egyetemen doktorrá. Ezután négy évig bámulatos munkát végzett az Alpokban és a Kárpátokban. 1856 nyarán beutazta Déltirolban a Predazzo, Sanct-Cassian és a Seiser-Alpe vidékét és már 1860-ban egy vastag kötet jelent meg tőle," melynek leirásai és következtetései messzire túlszárnyalták az akkori geologia filozófiáját; nomenklaturájából pedig több megszilárdult a geo- logijai irodalomban. Azután mint a k. k. Geol. Reichsanstalt tagja föl- vételekre küldetett Voralbergbe és a Kárpátokba. A keleti Alpok észak- nyugati részének stratigrafiai és tektonikai jellegét RICHTHoOFEN bámu- latos éleslátással világította meg. Ritka szellemi erő volt benne, mely csodás testi erővel és kitartással párosulva, vulkanologiai és stratigrafiai téren két év alatt olyan eredményeket mutatott fel, hogy a főiskolából alig kikerült 25 éves fiatal ember egyszerre vezető egyéniséggé lett tudo- mányában. Első tartalmas és bő munkáiban az akkor és még utóbb sokáig szokásos geognostikai leírások helyett a geomorfologiai irányt a térszin ecsetelését és a térszini jellemvonásoknak a szerkezeti elemekkel való összekapcsolását már felismerhetjük. Uj eszméket, új gondolatmenetet érvényesített első munkáiban, a melyek közül több még ma is vezető szerepet visz. 1858-ban és 1859-ben Magyarországban látjuk RICHTHOFExt ; magyar- országi munkásságáról emlékezzünk meg bővebben! A Jahrbuch d. k. k. Geol. Reichsanstalt IX. kötetének xcVerhand- lungenv-részében van először nyilvános szereplése hazánkat illetőleg. 1 Schantung und seine Eingangspforte Kiautschou. Berlin 1898. 2 Geomorphologische Studien aus Ostasien I—III. Akad. d. Wissenschaften. Berlin 1900—1902. 3 Triebkráfte und Richtungen der Erdkunde im Neunzehnten Jahrhundert, Zeitschrift der Ges. für Endkunde, 1903. 4 Geognostisehe Beschreibung der Umgebung von Predazzo etc. Gotha. BÁRÓ RICHTHOFEN FERDINAND. 175 A Reichsanstalt akkori igazgatója, HAIDINGER közrebocsátotta a fel- vételi cSectióki havi jelentéseit. HAuER FExR. a IV. Sectio vezetője 1858 junius haváról közli: hogy báró RICHTHOFEN a Dukla hágón át jött Magyarországba ; leirja Eperjes BÁRÓ RICHTHOFEN FERDINAND. környékét és az Eperjes-tokaji hegységben gyűjtött tapasztalatait. A ju- liusi jelentés szól Kassa-Göncz vidékéről és Telkibányáról. Háromféle trachytot különböztet meg. A trachytok korát félreismeri, mert az erup- cziók idejét a mioczénkor elé helyezi és szárazföldieknek tartja őket. A nagy magyar medencze a trachytkitörések után sülyedt le 1200— 178 D: LÓCZY LAJOS 1800 lábra és a mioczén tenger ezután nyomult be. Sátoraljaujhely környékén a zempléni szigethegységben verrucanot, werfeni palát, gutten- steini mészkövet ismer fel. Királyhelmeeznél a Bodrog sikságát és az abból kiemelkedő halmokat látogatja meg. Rámutat, hogy itt a trachytok régibb alapon nyugosznak, míg észak felé mind fiatalabb kőzeteken terülnek el. Augusztus havában RICHTHOFEN báró Nagymihályi, Szobráncez, Ungvár, Szerednye, Beregszász és a Vihorlát alatti tiszai alföldről szól. A magánosan álló beregszászi hegységet és a környező halmokat ismer- teti és leirja az alunitos telepeket, melyekből malomkövet és timsót termelnek. Értekezik e kőzet keletkezéséről és a kaolinról. Bereg, Ugocsa, Szatmár és Máramaros vármegyék trachythegységeinek beuta- zásával fejezi be 1858. évi felvételi munkáját. Tapasztalatairól 1858 november havában a (Geol. Reichsanstalt ülésén első magyarországi kampanyának eredményeiről kimerítő elő- adást tartott. Különösen a trachytokra vetett nyomatékot; az opálokat kovasavas források termékeinek mondta. Leirta a trachyt-fajokat, azok módosulatait és tufáit. Az erupcziók sorrendjét és a gázexhalácziók bontó szerepét. 1859-ben a R.-A. X. köt. Verhandlungen részében (36. és köv. old.) a Beupanrtól c Trachytporphyr) , xPerlitv és c Malomkőporphyr" - nak nevezett kőzetekről beszél. Kimutatja, hogy a perlit a trachyt- porphyrnak csupán megmerevedési módosulata, a malomkőporphyr pedig gázexhaláczióktól származik. Ugyanott a 71. oldalon eÜber die edlen Erzlagerstátten im ungarischen Trachytgebirges czim alatt RICHTHOFEN rámutat arra, hogy valamennyi ércz telérekben lép föl. A trachytokat három csoportba : 1. zöldkőtrachyt, 2. különféle, többnyire bazisos trachy- tok és 3. a trachytporphyr csoportjába foglalja. A két elsőbe tartozók tömeges erupcziók voltak, az utóbbiak vulkáni tünemények között ke- rültek a felszinre. Az érczes telérek zöldköves trachytokban vannak; a második csoportbeli kőzetek ritkán, a harmadik csoport trachytjai sehol sem tartalmaznak érczet. Az ércztelérek fekvése, ásványszövetkezésük, keletkezési sorrendjük nagy éleselméjűséggel és tágas látókörrel tárgyal- tatnak ebben az értekezésben. Legelőbb a fluor és a ehlorgázexhalácziók guarczosodást okoztak; majd a kénhydrogénexhalácziók chlor és kén- vegyületeket . támasztottak; a külső vizek beszüremkedése fejezte be a munkát. A két utolsó folyamat között vették kezdetüket a széndioxid- exhalácziók, melyek maig sem szüntek meg. A gázexhalácziók csak a zöldkőtrachytban okoztak érczes kiválásokat, de a fluorgázok és a chlor csak a kőzet mélyebb részeiből vonhatták ki az érczek lekötött elektro- pozitiv elemeit. Kovasavas kőzetekben (Perlit, obszidián, tajtékkő) éreznek nyoma nincs, de annál több van az amfibol-trachytban. RicHTHOFEN tehát a zöldkövesedést és érczképződést már legelső vulkanologiai tanulmányaiban a gázexhaláczióknak tulajdonította. BÁRÓ RICHTHOFEN FERDINAND. 179 Az 1859. év nyarát RICHTHOFEN ismét hazánkban töltötte; havi jelentéseiben számot adott Nagyszeben és Vizakna környékén, Brassó körül, a Persányi hegységben és a Hargittában tett utazásairól. A Har- gittáról tüzetesebben szól; ennek trachytjai szerinte több erupczióhoz tartoznak, a melyek nagy breccia- és konglomerát-tömegeket támasz- tottak. A szediment-tufák a mioczénkor legrégibb alakulásai. Ezzel magyarországi utazásai bevégződtek; magyarországi tapasz- talatait azonban nagyon becses közleményekben örökítette meg. F. v. HacER und FERD. von RIcHTHOoFEN: Bericht über die geo- logische Aufnahme im nordöstliehen Ungarn im Sommer 1858," Zweiter Theil v. FERD. FREIH. v. RICHTHOFEN czím alatt rendszeres összefoglalás- ban olvashatni a zseniális fiatal férűúnak első nagyobb szabású meg- figyeléseit és azokra alapított következtetéseit. Leírta a trachytokat és a mioczén lerakódásokat, a melyeket a trachyterupczióknál fiatalabbaknak hitt. Debreczen vidékéről és a Nyirségről is értekezik, a homokbuczkák- ról és sóstavacskákról megemlékezik. Ráutal, hogy Debreczen a Nyirség legmagasabb helyén van. A homokot tengeri üledéknek tartja, az Al- földön egykori tengerfeneket lát, melynek tengeri diluviumából ázik ki a só. Ha túlhaladottak is RicHrHorewxnek e megfigyelései Alföldünk északkeleti részét illetőleg; még is klasszikusak maradnak, mert azóta sem szólt e tájékról senki olyan széles látókörrel és olyan összefogla- lóan, mint ő. BRICHTHOFEN magyarországi tanulmányainak legszebb eredménye cStudien aus den ungariseh-siebenbürgisehen Trachytgebirgenv czímmel a Jahrb. d. k. k. geol. R.-A. XI. (1860) kötetében megjelent tanulmány. Hazánk északkeleti és keleti részének első tektonikai es vulkano- logiai ismertetését ebben a munkában olvashatjuk. A terjedelmes közleménynek nem minden megfigyelése és nem mindegyik következtetése maradt ugyan czáfolatlanul, nagy tudományos jelentőségéből azonban mit sem vesztett. A trachytok újabb tanulmá- nyozását ezzel a munkával nyitotta meg és hazánk nagy területéről még máig is a legalaposabb és legkimerítőbb geologiai leirást adta. A mai petrografia mintha vissza-visszatérne RICHTHOFEN felfogásához. Ha majd az északkeleti és keleti Kárpátok trachythegységeinek tüzetes tanulmányozására kerül a sor, e kutatásoknak RICHTHOFEN idézett mun- kája alapján kell szükségképen megindulni. Magyarországi tapasztalataival megerősödve indult RICHTHOFEN nagy utazásaira, a melyeknél hosszabbat egyfolytában tudós kutató még soha nem végzett. California érczes területei vonzották őt, a hires Comstock lode ; hosszabb időt töltött 1867—8-ig az Unio területén, azonban ottani x Jahrb. d. k. k. geol. R.-A. Bd. X, p. 4236—465. 180 DI LÓCZY LAJOS megfigyeléseiből nem közlött semmit; a mint hogy általában későbbi életének kis mértékű közlékenysége élesen különbözött első munka- éveinek gyors és eleven megnyilatkozásaitól. Csupán egy nevezetes munka látott északamerikai tartózkodása idejéből RricHTHoFEstől nap- világot aThe natural system of volcanic rocks czímmel (Memoirs of the California Academy of Science Vol. I, Part II.). Ebben a nevezetes munkában a gránitszerű rhyolith változatot nevadit, a porphyrszerű rhyo- lithot liparit névvel jelöli, a hyalin és lithoidszerű rhyolithot meghagyja rhyolithnak, a zöldkőtrachytot és a dácitot propylitnak nevezi. A trachytok korszerinti sorrendjét pedig ekként állítja fel: propylit, andesit, trachut, rhyolith, bazalt. Megkülönböztetett guarczos, augitos és amfibolos pro- pylit-et. RicHrHorENnek ezen osztályozása a trachytfajokra nagyjában ma is érvényes, a zöldkőnek, illetőleg a propylitnak tőle felállított válto- zatai is helyeseknek bizonyultak. Eruptiv jellegét azonban később többen, köztük néhai elnökünk, dr. SzaBó JózsEr, lerombolták — és a propylitet, mint a gázexhaláczióktól hasadások mellett megváltoztatott, módosult trachytot vagy andesitet ismerték föl. Láttuk, hogy éles megfigyelések és találó leírások jellemzik RIcHT- HOFEN tudományos egyéniségét; az ő tudományos eredményei csak a következtetésekben szenvedtek módosítást vagy czáfolatot; tapasztalatai és gondolatai, a melyeket a Föld felszinének területeiről papirra vetett, a földtani és földrajzi tudományoknak mindenkorra értékes gyöngy- szemei maradnak. Magyarországi utazásai szolgáltak iskolául nagy chinai tanulmá- nyaihoz. Az ötvenes évek végén még nem voltak vasutak hazánk keleti és északkeleti részeiben; s ő rövid idő alatt mégis nagy területeket utazott be részint szekéren, lóháton, részint pedig gyalogszerrel, BEUDANT ötven év előtti tanulmányai nyomán RIcHTHOFEN vonta le először a fátyolt magyarországi trachythegyeink ismeretlenségéről, de egyszersmind e vad és lakatlan hegyvidékek nyujtottak RicHrHorewxnak tapasztalatokat és gyakorlatot nagy chinai utazásaihoz. China földrajzi és földtani fel- kutatására nézve RICHTHOFEN munkája ugyanazt az irodalomtörténeti jelleget fogja késő korokban viselni, mint BEupaáxT munkája Magyar- országot illetőleg. Magyarországi munkásságára és magyarországi utazásaira RICHT- HOFEN szeretettel emlékezett vissza. A mikor a Magyarhoni Földt. Tár- sulat 1883-ban őt tiszteleti tagjául választotta, ezt vele tudató soraimra következőképen válaszolt: Hogy a M. Földtani Társulat engem meg- tisztelt tiszteletbeli tagságával, az bennem élénk örömet kelt. Az ön szép és érdekes hazájában végzett munkásságom ugyan a távol multba esik, de azért legkellemesebb emlékeimhez tartozik, nem csak mert én BÁRÓ RICHTHOFEN FERDINAND. 181 önöknél fiatalon és üdén dolgoztam, hanem mert az ott mindenütt él- vezett felette kedves vendégszeretet is elbűvölt engem. 1859/60 telén hirtelen elutazásom Ázsiába kiragadott engem az önök hazájáról folyó tanulmányaimból és közléseimből. Munkálataimnak csak kis részét fejez- hettem be, ezeket is csak töredékesen. Nagy érdeklődésem azonban mindig megmaradt Magyarország iránt, a hol először láttam vulkáni kőzeteket és sok más egyebet. Az elhunyt nagy ember, a kinek befolyása és hatása a tudományos földrajzi mozgalmakra Németországban, és ennek vezetése folytán az egész világon, HUMBOLDT SáxpokRénál is nagyobb és közvetlenebb volt. 1877-ben foglalta el egyetemi tanszékét Bonnban, a honnét csak- hamar a leipzigi, majd a berlini" Friedrich Wilhelm egyetem földrajzi tanszékére került. Terhes feladatát önmegtagadással, dicsőséggel oldotta meg. A földrajz annyit nyert az ő iskolájával, hogy most már min- denütt geologussal igyekeznek betölteni a földrajzi tanszékeket; maguk a humanisták és szociologusok is meggyőződtek, hogy a földrajzi kutatás alapja a geologia. 1889-ben, a midőn az ő sorsában osztozva engem is a földrajz tanítására terelt a kötelesség, RICHTHOFEN szinte vigasztalólag bátorított jövendő feladatom teljesítésére. Ezt irta: Nekem is sok fárad- ságot és keserűséget okozott, míg átestem a nehézségeken, a melyeket tárgyam míiívelése kezdetben okozott; mert hiszen későbbi éveimben tértem át én is a földrajzhoz.? RICHTHOFEN egyénisége a német nemzeté, tudománya az egész világé, fiatal férfiéveinek legélénkebb munkássága azonban a miénk! Társulatunk kegyelete az ő emléke iránt tehát nem csak a tudóst, ha- nem a közvetlen munkatársat is gyászolja. Földtani Közlöny. XXXVI. köt. 1906. 13 A JÁNOSITRÓL $ ANNAK A COPIAPITTAL VALÓ AZONOSSÁGÁROL.? Dr. WEINSCHENK ERwőtől. Jánosit néven dr. BöcknH Hugó a Földtani Közlönyben (1905, p. 76) egy részéről újnak vett ásványt irt le, a mely mint zöldes-sárga poralakú kivirágzás a gömörmegyei Vashegy grafitos paláin lép föl. Mivel én egy ottani látogatásom alkalmával hasonló kis próbát magam- mal hoztam, közelfekvő volt, hogy ezt az új ásványnyal összehasonlít- sam. E saját anyagomon megejtett mikroskopiai vizsgálataim azonban eltérő eredményekre vezettek s ennélfogva eredeti anyaggal kellett az összehasonlításaimat eszközölnöm, a melyet dr. BöcH Hucó készsége- sen rendelkezésemre bocsátott. Ezen az anyagon végzett vizsgálataim az előzőleg nyert meggyő- ződésemet igazolták, mely szerint nem annyira új ásványról, mint inkább a Copiapitnak egy finoman pikkelyes kifejlődéséről van szó. Mindenesetre dr. Böcen Hucó megfigyeléseinek egész sorát kell helyre- igazítani, figyelemreméltó azonban, hogy teljesen ugyanazok a helyte- len megfigyelések magán a Copiapiton is megtörténtek. BöckH az ő ásványát apró rhombos lemezeknek irja le, a me- lyeknek tábláit kb. 1017-os prismaszöggel basisnak veszi. Magam ezt a szöget 106—109"-nak határoztam meg, a mi oly eltérés, mely a mikro- skopos kristálykák gyakran elég jó kifejlődése ellenére is, azoknak csekély méreteiből könnyen kimagyarázható. A Copiapitnál a szóban forgó szög értéke 108". A fölvett prisma hegyes élének tompítása gya- nánt gyakran föllépő lapot (010jJanek mondja s ez a prisma mindkét lapjával tényleg meglehetősen pontosan egyező szöget zár be. A kristály véglapján negativ bisektrix lép ki, a melyet BöcEH a hegyes tengelyszög felezőjének mond. Mivel az anyag tengelyszöge nem nagyon kicsiny, a mint azt, úgy látszik, hogy BöckH ábrája jelzi, hanem ellenkezőleg igen nagy, én ezt nem merném ugyanolyan biz- X WEINSCHENK tanár úr ezen közleményét correcturában megmutattam a Jánosit szerzőinek, dr. BöckH HuGó és dr. EMszT KÁLMÁN uraknak, hogy esetleges észrevételeiket WEINSCHENK tanár úr czikke után mindjárt közölhessük. Böckn H. és Emszr K. urak megjegyzéseit 1. 186. lapon. Szerk. A JÁNOSITRÓL S ANNAK A COPIAPITTAL VALÓ AZONOSSÁGÁRÓL. 183 tossággal eldönteni. Bizonyos azonban, hogy a Copiapit táblás lapjára merőlegesen negativ bisektrix lép ki a mely a 909-tól nem igen eltérő hegyes szöget felez. BöcxknH folytatólag azt mondja, hogy ca legyékonyabb lemezekben az ásvány pleochroitikus: c — zöldes-sárga, b — szintelen. A vastagabb lemezek zöldes-sárga szinűek.v Ennek a sajátságos viselkedésnek az oka csupán a vastagabb lemezek egységességének hiányában kereshető, mert különben ezeken a pleockroismusnak mégis csak világosabban kellene feltünnie, mint a vékonyabbakon. Tényleg csupán a vékonyabb lemezkék egyöntetűek, míg a vastagabbak egymásra nőtt szabálytalan sorozatot alkotnak. A továbbiakban a fénytörést cközepesv-nek jelzi; miután erről nem tudtam magamnak tiszta képet alkotni, ezt SCHRÖDER VAN DER Korx módszere szerint közvetlenül megmértem. Az összehasonlító folya- dékokat Eugenol wp— 1544 és a Monobromnaphtalin np — 1659 összeelegyítésével állítottam elő s az elegy fénytörését, hogy az elegyítési viszony változását kikerüljem, a BERTRAND-féle refractometer- rel azonnal megmértem. Csekély mennyiségű bromnaphthalint kellett csupán az eugenolhoz adni, hogy a kristályok a natriumfényben tel- jesen láthatatlanokká váljanak, ha az optikai függélyes a polarisator irányával egyközös volt; a folyadék törési együtthatója ekkor np — 1546—1-547 volt. Hasonló módon határoztam meg a y -t 1"572-nek, úgy hogy 1—B — 0:025 és egy csaknem 907-os tengelyszög mellett a — kb. 1520, ennélfogva y—a — kb. 07052, a kettőstörés tehát nem — mint Böcrn mondja — gyönge, hanem igen erős. Erre utal külön- ben a keresztezett nicolok között megejtett észlelés is, a mennyiben még a legvékonyabb lemezkék is tisztán kivehető interferentiás szine- ket adnak. Valamennyi, a föntiekben felsorolt tulajdonságokat a tőlem helyes- bített alakban ugyanazokkal az eredményekkel a Copiapitnál is meg- határoztam, még pedig DaAPpaáRsgyrnak a Mina Lautaraból, Antofa- gasta, Chile, származó eredeti anyagán, a mi mellett különösen a törési együttható megegyezését kell hangsúlyozni. A Copiapitot is sokáig rhombosnak tartották, mignem LisckY a monoklin kristályrendszert mutatta ki rajta. Annak oka, hogy az ásvány monoklin jellegét optikai vizsgálattal is alig lehet fölismerni, abban a sajátságos jelenségben rejlik, hogy az optikai tengelyek síkja oly lapon fekszik, a mely a B tompa szöget majdnem pontosan felezi, közelítőleg megfelelvén a (409) hemidomának. $ G. Lisck, Beitrag zur Kenntniss der Sulfate von Terra amarilla bei Copiapó in Chile. Zeitschr. Krystallogr. 1889, XV, 14. 184 Dr: WEINSCHENK ERNŐ Azonban már a táblácskák rendes kifejlődése is olyan a cJánosit,- nál, hogy a rhombos kristályrendszert már eleve sem igen lehet való- színűnek tekinteni. A BöcknH által rajzolt vázlat ugyanis a kifejlődés- nek egy kivételes esetét ábrázolja; a legtöbb kristály egy lappár sze- rint megnyúlt, körülbelül úgy, mint az itt mellékelt vázlat, a mely a normalis esetet szemlélteti. Ehhez járul az is, hogy a fehér fényben nem lehet tökéletes kioltást elérni, a mely csak a monochromás fény- ben következik be. Ebből az következik, hogy a xJánosiíts monoklin. A véglapon merőlegesen kilépő bisektrix egyközös a symmetria-síkkal, a mely körül keresztezett dispersió van jelen. Ezek az optikai tulajdonságok minden tekintetben a Gopiapitéi; ha a acJánosíits, főövét merőleges övnek veszszük, akkor a vele mintegy 106—109"-ot képező sík a basis (B a Copiapitnál — 72") és a kis tompítás a (409) alak, a melyben közelítőleg a ten- gelysik is fekszik. A pleochroismust, fény- törést és kettőstörést, mely utóbbit LIwvcK különben a Gopiapitnál is gyöngének mond, az antofagastiai eredeti anya- gon a fentiekkel teljesen megegyezőnek találtam, úgy hogy optikailag minden irányban egyenlőség uralkodik. Eltérés mutatkozik a fajsúlyban, a melyet Böcgn piknometerben történt mérések alapján a cJánosit,-nál 2:510— 9-548-nak talált, míg azt Lick és mások a Copiapilnál kb. 2:1-nek határozták meg. Én magam a birtokomban levő Copiapit fajsúlyát a lebegési módszerrel tetrabromacetylenben megismételtem és 2:17-et határoztam meg. Ezzel szemben Jánosit anyagom sokkal finomabban pikkelyesnek bizonyult, semhogy ezen meghatározásra alkalmas lett volna. Az ilyen finoman pikkelyes anyagoknál a fajsúly meg- határozása legalább is kevéssé biztos s ennélfogva igen alárendelt jelentő- ségű; semmi esetre sem lehet valamely irányban döntő. Valószínűbbnek azonban az alacsonyabb érték látszik e vízben gazdag sónál. A mi a hasadást illeti, ez ismét teljesen megegyezik a Copiapité- vel; a symmetriasik szerint való csillámszerű tökéletes hasadás mind- két anyagnál közös, mindkettő azonkívül még a harántlap és a basis, valamint a többször említett (409) hemidoma szerint is még elég jól hasad, úgy hogy nem nehéz a Copiapit pikkelyes anyagából élesen körülhatárolt hatoldalú táblácskákat kihasítani. Végül még a vegyi összetétel jön tekintetbe: a két anyag minőleges kémhatása azonos, a mennyileges összetételben A J NOSITRÓL S ANNAK A COPIAPITTAL VALÓ AZONOSSÁGÁRÓL. 185 azonban úgy látszik, hogy különbség van, a mint azt a következő egybeállítás mutatja: I eJánositv (Böcgn 1. c.) II a és b Copiapit (ILiwcx, 1. c.), III Copiapit (Macixrosm Amer. Journ. of Sc. 1889,38, 242). I IIa IIb II SAD MESS E o 3 MESS NN 5405. 113590 ERO SEEN EA DA 5EZOZÚNT 530:Bu4 2972 METRO JENSEN ÉKES EOS 5 E SOT SB 3070 A C(opiapilra általánosan ezt a képletet veszik föl: 2 Fe,0,.550, -- 18 H,O, a mely a IV alatt következő számoknak felel meg, míg BöcgH a aJánositv-jára a Fe,O,.3.50,7- 9 H,O (V) képletet számítja ki. E mel- lett maga mondja, hogy a feldolgozott anyag nem volt tiszta, hanem cporalakú amorph vassulfattalv kevert. Ennélfogva elemzésének ered- ménye is csak megközelítő jelentőségű, úgy hogy feltünő, miért közli elemzésében még a harmadik tizedest is; ilyes anyagnál bizonyára már az első tizedes is eléggé pontatlan lehet. IV V SO; EST ROB O ING (DES e DR 06 ETO SEL SS S Zak 2288 10070 100-0 Kétségtelen, hogy a eJánosítv elemzése inkább a második képlet- hez közeledik, mint az elsőhöz, de a Gopiapit elemzéseit is igen köny- nyen vissza lehet vezetni erre a képletre, ha meggondoljuk azt a ne- hézséget, a melylyel az elemzésre alkalmas anyagnak ilyen könnyen változó, finoman pikkelyes anyagból való nyerése jár. Ennek tökélet- lensége mellett, a melyet különben még minden analyticus különösen kiemelt, az I, II és III alatt közölt számok megegyezése elegendő arra, hogy az illető anyagok azonossága iránt kétséget fölmerülni ne enged- jen. annál kevésbbé, minthogy optikai tekintetben oly korlátlan meg- egyezés uralkodik. A vita csak a körül foroghat, vajjon a Copiapitot tényleg a neki tulajdonított képlet illeti-e meg, vagy pedig a Böcgkn által a eJánosítv részére felállított képlet; az utóbbit, mely a normalis vasoxydsulfatot fejezi ki, nagyobb egyszerűségénél fogva valóbbszínűnek kell mon- dani, bár bebizonyítottnak semmi esetre sem akarnám tekinteni, mert ehhez az anyag bizonyára nem volt eléggé tiszta. Mindenesetre azonban a cJánositv a (opiapittal azonos s ennélfogva az új nevet törölni kell. München, 1906 januárius. Petrographiai seminarium. A JÁNOSIT ÉS A COPIAPIT KÖZÖTTI KÜLÖNBSÉGEKRŐL. VÁLASZ DE WEINSCHENK E, CZIKKÉRE: "A JÁNOSITRÓL ÉS ANNAK A COPIAPITTAI VALÓ AZONOSSÁGÁRÓL.? Dr. BöckH HuGó és dr. EMszT KÁLMÁN-tól. A Földtani Közlöny 1905. évi folyamában a gömörmegyei Vashegyről egy új, normális víztartalmú ferrisulfátot, a Jánosítot, ismertettünk meg. Időközben dr. WEINSCHENK E. (A Jánositról és annak a Copiapittal való azonosságárólv X czímű közleményében megfigyeléseink helytelensé- gét akarja bebizonyítani és kimutatni igyekszik, hogy a Jánosit azonos a Copiapittal. Mielőtt a dolog érdemleges tárgyalásába bocsátkoznánk, ki kell emelnünk azt, hogy WEINSCHENK a Copiapitra vonatkozólag egyes oly adatokat közöl és annak oly tulajdonságait sorolja fel, melyek részben ellentétben állanak a Copiapiton végzett mérések adataival s melyeket részben mások, a kik Copiapitot vizsgáltak, nem észlelhettek, anélkül, hogy ez eltéréseket kellően bizonyítaná. Ez a dolog csak azáltal magya- rázható meg, hogy — a mint látni fogjuk — a Copiapit fogalmi köre nincs még exactul megszabva, noha a Jánosit, mint jól jellemzett ásvány, egyrészt a LIiwcxk-től vizsgált Copiapittal nem azonosítható, másrészt pedig a DARAPSKY értelmezésében vett Copiapitoktól is jól elkülöníthető. Miután Liwxck pontos kristálytani és optikai adatokat ad a chemiai elemzés mellett, mi a Copiapit elnevezést a Lrwck által vizsgált anyagra alkalmazzuk. De lássuk az eltéréseket. WEINSCHENK szerint: cBizonyos azon- ban, hogy a Copiapit táblás lapjára merőlegesen negativ bissectrix lép ki, mely a 90 foktól nem igen eltérő hegyes szöget felez. (l. c. p. 183.) Ezzel szemben LIwNcKk azt írja: aDEs CLorzsaux-val egyetértően azt találtam, hogy a második középvonal merőlegesen áll a táblás lapra (010) co P co és hogy a tengelysik körülbelül összeesik a (409) -4- §-P co hemidomával. Csak a tompa tengelyszög nagysága tér el némileg a DEs CLorIzzaux Xk L. Földt. Közl. 36. K. p. 182. tt Lisck G: Beitrag zur Kenntniss der Sulfate von Tierra Amarilla bei Copiape in Chile. Z. f. Kr. u. M. 15. k., p. 16. A JÁNOSIT ÉS A COPIAPIT KÖZÖTTI KÜLÖNBSÉGEKRŐL. 187 által meghatározottól. Olajban találtam 26H—111" 36 Na fényre.n — (A kettős törés gyöngén negativ. Szóval Liwxcx szerint, aki a tengelyszöget is megmérhette, a (010) o09 P 00-re a c középvonal merőleges, mely az itt kilépő tompa szöget felezi, míg WEINSCHENK minden exact adat felsorolása nélkül azt állítja, hogy a Copiapitnál a (010) cs P cos lapra merőleges középvonal az itt észlelhető hegyes szöget felezi. Miután DEs Crorzraux?t 114" 15" tengelyszöget mért, kétségtelen, hogy a Copiapit (010) lapján tompaszög észlelhető és nem mint WEINSCHENK írja, hegyesszög, Eltérés van azonban egyrészt Lisck és másrészt DEs CÜLOIZEAUXx és BERTRAND adatai között, miután az utóbbiak adatai szerint szintén egy a (010) lapra merőleges negativ bissectrix felezi az itt észlelhető tompa, de nem hegyes, szöget. És itt reá kell utalnunk arra is, hogy miután a Copiapitnál LINck szerint 1119 36-nyi, DEs CroizEaux szerint 1149 15"-nyi, nátriumfényben és olajban a tompa optikai tengelyszög, még a WEINSCHENK által meg- n BI képletből cassjaolajra (n— 159) V.— 589230", olivaolajra (n— 147) V.—51" 3953" vagy kerekszámban 51" 40. A Copiapit hegyes tengely- szöge tehát 639" 55", illetve 767 40" volna és nem ccsaknem 9099, mint WEINSCHENK gondolja (1. c. p. 183). Természetesen ily módon a WEIN- SCHENK által adott 7—9 érték mellett a 7—a-ra is nem 0-052 adódnék ki, hanem attól tetemesen eltérő érték. Éppen ilyen eltérés van WEINScHENK és az eddigi vizsgálók adatait tekintve a hasadást illetőleg. BERTRAND és DEs Crioizzraux csak két hasa- dást említenek.kx Livck szerint: wA Copiapit tökéletesen hasad a sym- metriasik (010) co P cs és sokkal tökéletlenebbül a (409) -- § -P oo szerint. Méresspse6) WEINSCHENK pedig azt mondja, hogy az említett két hasadáson kivül a bázis és az (100) szerint is igen jól hasadna a Copiapit. Teljesen érthetetlen volna, hogy Liscxk a Copiapitnak ezt a két utóbbi, WEIw- SCHENK szerint is jó hasadását nem vette volna észre az általa vizsgált jó anyagon. A fenntiek előrebocsátását azért tartottuk szükségesnek, mert WEINSCHENK a mi Jánositunkat a Mina Lautara-ból, Chile, származó Copi- határozott 9—1:55 mellett is ha 2H—111"936 a sin V.——- sin H, xX DEs CLorzzaux. Note sur les. propriétés optigue de VErytrozincite, de la Raimondite et de la Copiapite. Bull. d. 1. soc. min. de France. 1881. 4. k. 40. o., Ref. N. J. f. Min. geol. und Pal. 1882. I. k., p. 19. kk Amennyire a referatumokból kivehettük, mert az eredeti munkák nem álltak rendelkezésünkre. 188 Dr BÖCKH HUGÓ ÉS D: EMSZT KÁLMÁN apitnak mondott anyaggal hasonlította össze, a mellyel szerinte teljesen megegyezik. Ha a kérdéses chilei anyagnak törésmutatói a WEINSCHENK által meghatározottak, ha kettős törése azonos a Jánositéval, ha (010) lapján egy hegyes tengelyszög észlelhető, ha hasadása az, a mit WErw- SCHENK ad, első sorban is kérdésessé válik, hogy azonos-e azzal az anyaggal, melyen Lisck 111 foknyi tengelyszöget mért olajban. Külön- ben WEINSCHENK arra hivatkozik, hogy DARaPsxkYv-tól származó eredeti anyagot vizsgált. DARaAPskY maga a Copiapitról ezt írja,Y e... ajánlatos, hogy a Copiapit elnevezés alatt olyan vasszulfátoknak egy csoportját foglaljuk össze, melyekre nézve jellemző, hogy egy vasoxyd eguivalensre több jut két kénsavnál és melyek vízben teljesen oldhatók. Továbbá az i. munka 63. oldalán a bázisos Copiapit és a normá- lis Coguimbit chémiai összetételéről szólva így nyilatkozik: wAzonban fokozatok léteznek, melyekből több ásvány jelenlétére lehet következtetni. Másrészt a Copiapit kristályairól azt mondja, hogy azok oly jelen- ségeket mutatnak, melyek, cúgy látszik, mind a táblácskák rombos termé- szetére utalnak, a melyeknél valószinüleg az uralkodó brachipinakoid a protoprizmával vagy brachipiramissal van combinálva. LINcCK szerint a Copiapit monoklin. Ezzel meg is egyezik a Rio Loa zöld Copiapitjának az optikai viselkedése. Szóval egyrészt rombos, másrészt optikai viselkedés alapján monoklin zöld Copiapitot említ. (1. c. p. 61.) Ezekből a sorokból is világosan kitünik, hogy a DaRapPsxkYytól szár- mazó Copiapit-anyagok nem azonosíthatók minden további nélkül a LINck által vizsgált anyaggal. És most térjünk át a Jánositra. WEINSCHENK a Jánositnak általunk rombosnak mondott kristályait monoklinoknak tartja és a Jánosit elnyúlt kristályait a Copiapit kristály formáira vezeti vissza. A Jánositról közre- bocsátott rövid közleményünkben a tompa prizmaszöget, WEINSCHENK szerint a (001) és (100) lapok közötti szöget, circa 101 foknyinak adtuk, míg WEINSCHENK szerint az középértékben 108 foknak, a Copiapit meg- felelő szögének felel meg. Valamivel jobb anyagon, mint a milyenen az első méréseket végez- tük és a melyből WEINSCHENK urnak is küldtünk, 50 mérést eszközöltünk, különböző műszereken és különböző módon. Az ötven mérés között kettő 100-59"-t, három 1035 fokot adott, míg a többi mind 101—103" között ingadozott, úgy, hogy ez az érték 102 fokkal adható meg, a mi rendkivül megközelíti az általunk adott circa 101 fokot, de a mely értékek semmi esetre sem vezethetők vissza 108 fokra. xX DaRAPsSKY L. Über einige Mineralien aus Atacama. N. J. f. Min. Geol. u. Pal. 1890. I..k. 64. o. A JÁNOSIT ÉS A COPIAPIT KÖZÖTTI KÜLÖNBSÉGEKRŐL, 189 Kérésünkre dr. Pánrv, LIrraA, GüLL, Timkó geológus urak, dr. VITÁLIS és Irtés adjunctus urak is szívesek voltak méréseinket ellenőrizni. Az általuk nyert értékek mindenben megegyeznek a mi értékeinkkel, úgy hogy ez a 102 foknyi érték bebizonyítottnak vehető. Nevezett urak oly szívesek voltak és a többi szögmérésünket is ellenőrizték és itt is teljesen egyező eredményeket nyertek. Összehasonlítás céljából Livcx adataiból kiszámítottuk azokat a szög - értékeket, melyeket a Copiapit (409), (001) és (100) lapjainak a (010)-val való metszésvonalai egymással alkotnak. Ezek a szögek, a mint a mellé- kelt vázlatból kitünik, 10894", 12292" és 129953. A Jánositnak a (010) és (110) által, WEINSCHENE szerint az (100) és (409) valamint a (409) és (001) traceai által alkotott szögein szintén 50—50, össze- Eszébe b 7 (r10) (u0) (i10) Jánosit. Elnyúlt kristály a WEINSCHENK Copiapit. szerinti állásban. sen tehát 200 mérést végeztünk. Mind a négy szögnél 128—1307? között ingadoztak az értékek és csak 12 mérés adott 1277—131" értéket, úgy hogy e szögek középértékben 129 foknyiaknak vehetők. fontos az, hogy egyetlen adat sincs, mely a Copiapit 122"52-nyi szögét csak megköze- lítette volna és a melyet erre az értékre lehetne visszavezetni. Már ezek a szögbeli eltérések sem engedik meg, hogy a Jánosit kristályformáját a Copiapitére vezessük vissza, úgy mint azt WEINSCHENK teszi. Másrészt pedig a 129 fokú szögek egyezése rombos symmetriára vall. A Jánosit és Copiapit kristályai között csak bizonyos hasonlóság van, a mi a két anyag chémiai összetételében rejlő és később még bővebben tárgyalandó összefüggés révén könnyen érthető. A Jánosit itt felrajzolt, elnyúlt kristályai korántsem képviselik a typust. Éppen oly 190 D: BÖCKH HUGÓ ÉS DI! EMSZT KÁLMÁN számos a szabályos kristály, melyeket mindenféle átmenet köt össze az egészen elnyúltakkal. Annyi áll, hogy a különböző próbákban majd a szabályos, majd az elnyúlt typus uralkodik. WEINSCHENK eltérő szögbeli adatai annál érthetetlenebbek, mert hiszen eredeti anyag is állt rendelkezésére. Reá kell utalnunk azonban már itt arra a tényre, hogy DEs CLOIZEAUX és BERTRAND egymástól függetlenül Copiapitnak mondott anyagon szintén egy 102 foknyi szöget mértek, megfelelően a mi érté- keinknek. E szögértéknek, a mint látni fogjuk, mélyebb jelentősége is van. A Jánosit hasadását WEINSCHENK, a mint már említettük, azonosnak mondja a Copiapitéval, noha ez Lrsck adataival nem egyezik. Megjegyez- zük, hogy a Jánositnál igen is jól megfigyelhető két az (110)-nak WEIrs- SCHENK Szerint az (100) és (001)-nek megfelelő hasadási irány, de a (409) szerinti hasadást nem észlelhettünk. Xendes eset, hogy több Jánosit kristály fekszik egymáson, melyeken a kristály egész hosszában végig megy a prizma szerinti hasadás. Az egy- más alatt fekvő kristályok elhatároló vonalai szintén a hasadási irányok benyomását kelthetik, de mig a prizma szerinti hasadás végigmegy a kristályok egész hosszán, az (010)-nak megfelelő elhatárolás, mely a hasa- dás benyomását kelti, mindig csak az (110) szerinti elhatárolásnak meg- felelő vonalak között észlelhető, Az (110) szerinti hasadás egészen egyenlő értékü, a mi különben szintén rombos symmetriára utal. Megjegyzendő, hogy a (001) forma, a mire WEINSCHENK az egyik prizmalappárt és a mely irányra az egyik prizmás hasadási irányt vissza akarja vezetni, Lisck által a Copiapiton nem észleltetett. Egészen sajátságos álláspontot foglal el WErscHENsKk a Jánosít faj- súlyát illetőleg. A Copiapit fajsúlya 2:1—2-2, a mint azt WEINSCHENK is elismeri. Mi a Jánosit fajsúlyát 2:5-nek találtuk. WEINSCHENK azt írja : c.... ezzel szemben Jánosit anyagom sokkal finomabban pikkelyesnek bizonyult, semhogy ezen meghatározásra alkalmas lett volna. Az ilyen finoman pikkelyes anyagoknál a fajsúly meghatározása legalább is kevéssé biztos és ennélfogva igen alárendelt jelentőségű ; semmi esetre sem lehet valamely irányban döntő.v (1. c. p. 184.) Elismerjük, hogy ily finom, szemcsés anyagnál a piknometrikus meghatározásnál az anyaghoz tapodó levegő hibát okozhat. E hibaforrás azonban elkerülhető kellő óvatosság mellett a volumenometrikus meg- határozásnál. Egy másik bajt az esetleg hozzákevert idegen anyagok okozhatnak. E célból teljesen tiszta Jánosit anyagot válogattunk ki, melyet előzőleg chémiailag azonosítottunk. Megjegyzendő, hogy úgy a Jánosittal előfor- duló amorph vasszulfát és a Jánosit mindjárt megemlítendő átalakulási A JÁNOSIT ÉS A COPIAPIT KÖZÖTTI KÜLÖNBSÉGEKRŐL. 191 terméke, jóval kisebb fajsúlyúak (az amorph vasszulfáté 17411, az illető átalakulási terméké 2:26), úgy hogy ezek is csak csökkenthetik, de nem emelhetik a fajsúlyt. A kiválasztott tiszta Jánositnak a KALEcsixszkxv-féle volumenométer- rel végzett fajsúlymeghatározása 2:548-t adott eredményül. A véletlen úgy hozta magával, hogy az így külön módszerrel kapott fajsúly teljesen egyezik a benzolban nyert magasabb. adattal, úgy, hogy a Jánositnak faj- súlyát tényleg 2:5-nek kell elfogadnúnk. Az e fizikai állandóban nyilvánuló nagy különbség szintén kizárja, hogy a Jánositot a Copiapittal azonosítsuk. Mielőtt az optikai viselkedés megbeszélésére térnénk át, a Jánosit echémiai összetételével akarunk foglalkozni. Chemiai alkatát tekintve a Jánosit nem azonosítható a Copiapittal, mert az előbbi szabályos ferriszulfát, a melynek a kisérletek alapján (SO092 Fe, 7 9H.O a képlete, míg az utóbbi bázisos ferriszulfát, a melynek képlete: (50), Fe, (Fe(OH)1, -- 18 H, O. Összehasonlítva a Jánosit kisérletileg talált százalékos alkatát a Copiapitnak a képletből számított százalékos alkatával, a különbség igen feltünő. Jánosit százalékos Copiapit számított Különbség : alkata százalékos alkata EZ IMOSZNB NT DASSZOKSÉET — 1167 s. r. Al—nyomok — — 50,—50-715 8. r. 46806 5) 3- 3909 s H.O—28:503. s AL3Z4 — 2871 s Összesen —99-871 s. r. 100-000 s. r. Ez összehasonlításból kitünik az, hogy a chemiai elemzés alapján kapott értékek és a Copiapit számított értékei között oly nagy az eltérés, hogy ezek a különbségek a kisérleti hibahatárokat jóval fölülmúlják, mig a Jánosit elemzési adatai a chemiai képletből számított alkattal eléggé összevágnak. Jánosit (SO,)a Fe, 4 9 H, O képletből százalékos alkata: számított alkat : ESELOZJ sét OSS áz eze: BH HB M99Z0ÉSÉ ts -- 0-723 ése — — — 50, MENSSO OJ ÜSZTTONEÜLNTA JA ÜK — 0:535 JAA DSK OZ 28:820 a a — 0317 99-871 8. r. 100-000 s. Tr. E kisérleti adatokból az aeguivalenseket számítva : Fe — 20653 — 0-1844 — 1 SZ 50715 V-S279—IS TISOSZS28:503— (583059 192 D: BÖCKH HUGÓ ÉS D: EMSZT KÁLMÁN Ez arányszámokból állapítottuk meg az (50), Fe, -4- 9 H.O képletet. Reámutattunk közleményünkben arra, hogy a chemiai alkat és a számított alkat közötti különbséget az a körülmény okozza, hogy az anyag bázisos ferriszulfáttól van fertőzve s mivel a kristályok mikrosz- kopikusak, e fertőző anyagoktól a megtisztítás rendkívül nehéz. De az elemzési eredményeket tekintve, azt látjuk, hogy sikerült az elemzés alá vett anyagot annyira megtisztítani a fertőző bázisos szulfáttól, hogy az így kapott eredmények alapján a chemiai képlet megállapítható volt. A mi WEINSCHENK azon megjegyzését illeti, hogy a három tizedesre való számítás felesleges, holott az első tizedes sem pontos, megjegyezzük, hogy a vas- és a kénsavmeghatározások oly pontosan végezhetők, hogy az elemzési eredményeknél a második tizedesnél lehet eltérés s a har- madik tizedesből megfelelő korrekcziót vehetünk. Mi a korrekczió helyett a harmadik tizedest közöltük. A Danapsxy által elemzett Copiapit anyaga, és WEINSCHENK éppen DaARaPsxYy eredeti anyagára hivatkozik, chemiailag szintén. nem azono- sítható a Jánosittal. Az ő adataiból a kénsavra 46717 százalék adódik ki. A Jánositnál a talált kénsavtartalom 507729, a számított 51"25 99. Csak ennél az egy alkotórésznél is — 45590, illetve —5-0890 az eltérés. Másrészt WEINSCHENK ezen anyag fajsúlyát 2:17-nek adja a Jánosit 9:55-ével szemben. Ezek mindenesetre sokkal döntőbbek a WEINSCHENK által felhozott optikai egyezésnél, mely különben — mint látni fogjuk — azért sem lehet teljes, mert az üde és ép Jánosit fehér fényben is teljesen kioltódik, a DARaPsxy-féle anyag pedig, WEINSCHENK szerint, nem. Rendkívül érdekes összefüggés áll fenn azonban a Jánosit és a Copiapit összetétele között. Ha ugyanis kétszer veszszük a Jánosit mo- lekuláját és abból egy molekula SO,-et elvonva, azt két HO-val helyet- tesítjük, úgy a Copiapit összetételét kapjuk. 2 (SO), Fe, 1-9 H,O] — SO, 3- 2 HO — — (50); Fe, (Fe OH), -- 18 HO. Ennek az egyszerű viszonynak megfelelően a Jánosit a levegővel érintkezve, tényleg átalakul Copiapit-anyaggá. Ha a Jánosit kristálykái által alkotott göböket néhány hónapi állás után megvizsgáljuk, már csak a legbelsejükben találni eredeti Jánosit-anyagot, a többi bázisos sóvá alakult át. Nagyon gyorsan megy az átalakulás, ha a levegő kissé nedves. E bázisos sót véve chemiai vizsgálat alá, az a következő százalé- kos összetételűnek adódott ki: öle tp: oz A JÁNOSIT ÉS A COPIAPIT KÖZÖTTI KÜLÖNBSÉGEKRŐL. 193 100 súlyrészben van: Fe aa sz AAN KÉt AD a 4 eli nyomok 50 MESS OLZ NB LOSZER EN SZEZON AKK 100-408 s. Tr. Ez elemzési eredményt hasonlítsuk össze a Copiapit számitott szá- zalékos összetételével. Bázisos ferriszulfát: Copiapit számított alkata : Különbség : Mos teas 2TÉÁZOT BE DJIGSDONSSTS —0:650 8. Tr. KATE ENYOMOKk (4 ee —— — ISLE SSE OZZN tt 46806 a a Tt 1217 c a JA KON ERNE hoz KEST DÁZAZAN — 07159 a a 108408 8. r. TOGTOCOJ TT Ez elemzési eredmények alapján az aeguivalenseket számítva és összehasonlítva LiIÖxck adataival, lesz: LiwxcKk adatai: Bázisos szulfát alkata: Fe... . 21-70 aeg. 0-1881 ; 21-17 aeg. 01890—1 ;— 2 90 RAG OB VENO-ABOL; TO OZEEEZEO 9 ETO 12 EK GAS HASZNOS AA vm ALKU EN Bake Ez arányszámokból a Copiapit képlete adódik ki. A Jánositnak ezen elváltozása első sorban az anyag sárgulásával jár. Idővel a bomlás még tovább halad és az anyag elveszti átlátszó- ságát. Természetesen ez átalakulást a fajsúly változása is nyomon kiséri: az tetemesen csökken, a mennyiben benzolban meghatározva 2:24—2:26, volumenometerrel pedig 2:28. Hogy a tiszta Copiapiténál valamivel nagyobb a fajsúly, a hozzákevert, még át nem alakult Jánosit- anyagtól ered. A Jánositról való közleményünkben reáutaltunk volt arra, hogy a Jánosit társaságában más szulfátok is előfordulnak, a melyekkel még bővebben fogunk foglalkozni. WEISSCHENK czikke arra kényszerit, hogy a Jánosit ezen érdekes átalakulási folyamatát már most közöljük, noha szerettük volna, ha előbb még különböző Copiapitnak mondott anyago- kat is átvizsgálhattunk volna. A Jánositnak Copiapit-anyaggá való átalakulása ugyanis rendkívül érdekes színben tünteti fel BERTRAND és DEs CLoizzaux fentebb említett adatát, mely a Copiapitnál 102 fokos prizmaszöget emlit. Nem tehető fel, hogy két oly kiváló megfigyelő, mint BERTRAND és DES CLOIZEAUX egymástól függetlenül ugyanazt a hibát kövessék el egy egyszerű szög- 194 Dr BÖCKH HUGÓ ÉS DI: EMSZT KÁLMÁN mérésnél, hogy 108 fok helyett 102 fokot mérjenek. Ellenkezőleg az a kérdés merül fel, hogy egyrészt LiIxck, másrészt DEs CLOIZEAUxX és BERT- RAND ugyanazt az anyagot vizsgálták-e? A dolog úgy áll, hogy a Jánosit például idővel a Copiapit összetételével biró anyaggá alakulván át, a chemiai analysis ezen ásvány összetételét adja, a fajsúly is ezé az ásványé lesz, de a szögértékek megmaradnak. Szóval szükséges lesz a különböző, Copiapitnak mondott anyagoknak ezirányban való átvizs- gálása, annál is inkább, mert a mint DARAPsSkKY adataiból, a ki egész sereg vasszulfátot akar a Copiapit elnevezés alatt összefoglalni, is kitűnik, magának a Copiapitnak definiálása nem exact és? valószínű, hogy az, a mit mint Copiapitot irtak le, többféle eredésű anyag, hiszen éppen úgy, mint a Jánosit, más szulfátok is átalakulhatnak a Copiapit összetételével rokon anyagokká. A mi most a Jánosit optikai viselkedését illeti, meg kell jegyez- nünk, hogy kellő felszerelések hiányában — sajnos — nem voltunk és vagyunk még abban a helyzetben, hogy pontos törésmutatókat adhas- sunk számokban kifejezve és ezirányban csak becslésen alapuló approxi- mativ adatokat soroltunk fel. Megjegyezzük azonban, hogy az elváltozott Jánosit kristályoknál tényleg nagyobb a kettőstörés, mint az üdéknél, a mely utóbbiak táblás lapján 0025 mm vastagság mellett keresztezett nikoloknál elsőrendű sárga szín észlelhető, míg a legvékonyabb lemezek szürkék maradnak keresztezett nikolok mellett. WEINSCHENK azon állítása, hogy az egységes lemezek fehér fényben nem oltódnak ki teljesen, nem áll. Az üde és egységes Jánosit-kristályok keresztezett nikolok meilett fehér fényben is teljesen elsötétednek. A nem egységes és az elváltozott kristályoknál ez már nem észlelhető és bizonyos optikai eltérések a chemiai elváltozásban lelik magyarázatukat. Készséggel elismerjük azonban, hogy az, a mit WEINSCHENK úr a Jánosit pleochroizmusáról mond, ha éppen akarjuk, belemagyarázható az eredeti szövegünkbe. E szövegnek precziz fogalmazásban így kell hangzania. sAz ásvány a legvékonyabb lemezekben is pleochroitikus. Kijelentjük azonban, hogy távol állt tőlünk annak a constatálása, hogy a vastagabb lemezek, ha egységesek, nem volnának pleochroi- tikusak. Az előbbieket összefoglalva, constatálhatjuk, hogy a Jánosit szög- értékei, fajsúlya, hasadása, valamint chemiai összetétele alapján nem azonosítható a Liwxck által vizsgált Copiapittal. Kivéve, ha, mint azt DaARaPsxy akarja, egy egész sereg vasszulfátot foglalunk össze Copiapit kX DARAPSKkY L. Ueber einige Mineralien aus Atacama. N. J. f. M. G. u. P. 1890. I. k. 59. o. A MAGYAR GEOLOGIAI IRODALOM REPERTORIUMA. 195 elnevezés alatt. A Jánositot illetőleg, miután ez jól jellemzett faj, ez az összefoglalás semmikép sem volna indokolt. Szögértékeinek egyezése, hasadása és optikai viselkedése alapján rombos-rendszerű, annál is inkább, mert a kanadabalzsamban élükre állított kristályok is egyenesen oltódnak ki. Chemiai összetétele alapján, a mint már első közleményünkben is kiemeltük, a Coguimbittal egyeznék, de evvel sem fajsúlya, sem optikai viselkedése alapján nem azonosítható. A Jánosit teljesen biztosan meg- állapított új faj. A Jánosit a levegőn állva átváltozik Copiapit-anyaggá s ez, vala- mint DaRarsxynak a Copiapitra vonatkozó közlései kivánatossá teszik a különböző Copiapit-anyagok átvizsgálását, a mit alkalomadtán majd meg is teszünk. IRODALOM. A magyar geologiai irodalom repertoriuma az 1905-ik évben. Repertorium der auf Ungarn bezüglieken geologischen Literatur im Jahre 1905. Acker V.: A gömörmegyei Csermosnyapatak völgyének geologiai viszonyai. A m. kir. Földt. Int. Évi jel. 1904-ről, pag. 165—173. Budapest 1905. — Vasérecztelepek képződése. Bány. és Koh. Lapok. XXXVIII. évf., I. k., pag. 201—217. Budapest 1905. Aradi V., ifj.: A szénbányászat jövője Budapest környékén. Bány. és Koh. Lapok. XXXVIII. évf. I. k., pag. 470—473. Budapest 1905. — Lias és dogger a budai hegységben. Földtani Közlöny, XXXV. k., p. 79— 83. Budapest 1905. — Lias und Dogger im Budaer Gebirge. Földtani Közlöny, Bd. XXXV, pag. 142—146. Budapest 1905. — Megjegyzések Rákóczy S. s4A ,Muraköz" és a Győr melletti Dunaszakasz aranyfövenye, összefüggésben a ,Tauern" havas aranyteléreivels czimű köz- leményéhez. Bány. és Koh. Lapok. XXXVIII. évf. I. k., p. 254—255. Bu- dapest 1905. Bauer J.: Der Goldbergbau der Rudaer 12 Apostelgewerkschaft bei Brád in Siebenbürgen. Berg- und Hüttenmánn. Jahrb. Bd. LIII, p. 85—204. Wien 1905. Berwerth F.: Der Elüolithsyenitstock des Piricske bei Gyergyószentmiklós und Ditró in der Gyergyó. Jahrb. d. Siebenbürg. Karpathenver. Jg. XXV, pag. 1—15. Nagyszeben 1905. Böckh H.: A gömörmegyei Vashegy és a Hradek környékének geologiai viszo- nyai. A m. kir. Földt. Int. Évkönyve. XIV. k., p. 57—80. Budapest 1905. — Beitrüge zur (Geologie des Kodrúgebirges. Jahresber. d. kgl. ungar. Geolog . Anst. f. 1903, p. 155—169. Budapest 1905. 196 A MAGYAR GEOLOGIAI IRODALOM REPERTORIUMA. Böckh H.: Die geologischen Verhültnisse des Vashegy, des Hradek und der Umgebung dieser (Komitat (römör). Mitt. a. d. Jahrb. d. kgl. ungar. Geolog. Anst. Bd. XIV, p. 63—90. Budapest 1905. — Einige Bemerkungen zu der Mitteilung des Herrn H. v. Staff: aZur Stra- tigraphie und Tektonik der ungarischen Mittelgebirge. I. (Gerecse Gebirge.s Zentralbl. f. Min. etc. 1905, p. 555—556. Stuttgart 1905. — és Emszt K.: Egy új, víztartalmú, normális ferrisulfatról, a Jánositról. Földt. Közl. XXXV. k., p. 76—78. Budapest 1905. — Über ein neues wasserhaltiges, normales Ferrisulfat, den Jánosiít. Földtani Közlöny, Bd. XXXV, p. 139—142. Budapest 1905. Böckh J.: Direktionsbericht. Jahresber. d. kel. ungar. Geol. Anst. f. 1903, p. 5—44. Budapest 1905. — Igazgatósági jelentés. A m. kir. Földt. Int. Évi jel. 1904-ről, p. 5—39. Budapest 1905. Bosnjakovié S.: Kemijsko istrazivanje termalnih voda, plivona i ecreta zemalj- skoga kupalista Topuskoga. Rad. Jugoslavenska Akad. znanosti i umjetnosti. Knjiga 159, p. 209—230. Zagreb 1904. Capellini G.: Balenottera di Borbolya (Ungheria). Atti Reale Accad. d. Linc ei. Rendiconti. Ser. V, Bd. XIII, p. 667—669. Roma 1904. Cholnoky J.: A jégkorszakról. Földrajzi Közl. XXXIII. k., p. 267—271. Buda- pest 1905. — A khinai nagy alföld. Földrajzi Közl. XXXIII. k., pag. 224—239. Buda- pest 1905. — Die grofe chinesische Tiefebene. Abrégé du Bull. de la Soc. Hongr. de Géographie. Vol. XXXIII, p. 67—75. Budapest 1905. Czárán G.: Cseppkóbarlangok Rév környékén. Erdély. XIV. évf. p. 4—12. Kolozsvár 1905. Czirbusz G.: A délmagyarországi katlanvölgyekről. Természettud. Füz, XXIX. évf., p. 14—24. Temesvár 1905. — A Godján-Gúgu-hegység. Földr. Közlem. XXXIII. k., p. 199—201. Buda- pest 1905. — Das Godján-Gúgu-(Gebirge. Abrégé du Bull. de la S0c. Hongr. de Géogr. Vol. XXXIII, p. 61—63. Budapest 1904. Drevermann F.: Bemerkungen über die Fauna der pontischen Stufe von Königsgnad in Ungarn. Verhandl. d. k. k. geol. R.-Anst. 1905, p. 318— 327. Wien 1905. Dunikowski E.: Die zukünftigen Petroleumgruben (raliziens. Ungar. Montan- ind.- u. Handelsztg. Jg. XI, Nr. 13. Budapest 1905. Emszt K.: Jelentés a m. kir. Földtani Intézet agrogeologiai osztálya echemiai laboratoriumának működéséről. A m. kir. Földt. Int. Évi jel. 1904-ről, p. 279—290. Budapest 1905. — Mitteilungen aus dem chemischen Laboratorium der agrogeologíischen Ab- teilung der kgl. ung. Geologischen Anstalt. Jahresber. d. kgl. ungar. Geol. Anst. f. 1903, p. 322—327. Budapest 1905. — és Böckh H.: Egy új, víztartalmú, normalis ferrisulfatról, a Jánosiítról. Földt. Közl. XXXV. k., p. 76—78. Budapest 1905. A MAGYAR GEOLOGIAI IRODALOM REPERTORIUMA. 197 Emszt K. és Böckh H.: Über ein neues wasserhaltiges, normales Ferrisulfat, den Jánosit. Földt. Közl., Bd. XXXV, p. 139—142. Budapest 1905. — és Kalecsinszky S.: A mh. Földt. Társ. földrengési observatoriumának jelentései. Földt. Közl. XXXV. k., p. 32, 126, 245, 420, 503, 504. Bu- dapest 1905. — — Berichte der Erdbebemwarte der unmg. (zeol. Gesellschaft. Wöldt. Közl. Bd. XXXV, p. 60, 152, 276, 453, 551, 552. Budapest 1905. Frech F.: Nachtráge zu den Cephalopoden und Zweischalern der Bakonyer Trias. (Werfener und Cassianer Esterienschiehten.) Resultate d. wissen- schaftl. Erforschung des Balatonsees, p. 1—30. Budapest 1904. — Neue zZweischaler und Brachiopoden aus der Bakonyer Trias. Resultate d. wissenschaftl. Erforsch. d. Balatonsees, p. 1—138. Budapest 1904. Gaál J.: Adatok az Osztroski-Vepor andesittufáinak mediterran faunájához. Földt. Közl. XXXV. k., p. 288—313. Budapest 1905. — Beitrüge zur mediterranen Fauna des Osztroski-Vepor (rebirges. Földtani Közlöny, Bd. XXXV, p. 338—365. Budapest 1905. Gesell S.: A Csermosnyapatak Dernő és Lucska közé eső részének földtani viszonyai, északra a megye határáig. A m. kir. Földt. Int. Évi jel. 1904-ről, p. 154—158. Budapest 1905. — Die geologischen Verhültnisse auf dem (zebiete zwischen Nagy-Veszverés, der Stadt Rozsnyó und Rekenyefalm. Jahresber. d. kgl. ungar. Geol. Anst. f. 1903, p. 170—178. Budapest 1905. — Montangeologische Aufnahmen auf dem von der Dobsinaer südöstlichen Stadtgrenze südlich gelegenen (Gebiete. Ungar. Montanind.- u. Handelsztg. Jg. XI, Nr. 4 u. 5. Budapest 1905. Göndör G.: Forrástanulmányokkal kapcsolatos vízvezetéki előmunkálatok. A Magy. Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye. XXXIX. k., p. 229—238. Budapest 1905. Gorjanovié-Kramberger K.: Die obertriadische Fischfauna von Hallein in Salzburg. Beitrüge z. Pal. u. Geol. Österr.-Ung. u. d. Orients. Bd. XVIII, p. 193—224. Wien 1905. — Geologische Übersichtskarte des Königreiches Kroatien-Slavonien 1 :75,000 kroatisch u. deutsch. Lief. 2 u. 3: Rohitsch u. Drachenburg; Krapina u. Zlatar. Két színezett térkép és magyarázók. Zagreb 1904. — Zur Altersfrage der dilhwialen Lagerstütte von Krapina in Kroatien. II. Glasnik hrvat. nar. drust. God. XVI, p. 377—318. Zagreb 1905. — Zur Altersfrage der diluvialen Lagerstütte von Krapina in Kroatien. III. Glasnik hrvat. nar. drust. God, XVII, p. 110—118. Zagreb 1905. Güll V.: Agrogeologiai jegyzetek az öreg Duna mentéről A m. kir. Földt. Int. Évi jel. 1904-ről, p. 196—211. Budapest 1905. — Agrogeologische Notizen aus der Gegend von Kunszentmiklós und Alsó- dabas. Jahresber. d. kgl. ungar. Geol. Anst. f. 1903, p. 238—245. Buda- pest 1905. — A talaj alkotó részeinek csoportosításáról. Földt. Közl. XXXV. k., p. 170— 174. Budapest 1905. Földtani Közlöny. XXXVI. köt. 1906. 14 198 A MAGYAR GEOLOGIAI IRODALOM REPERTORIUMA. Güll V.: Über die Gruppierung der Bodenbcstamdteile. Földt. Közl, Bad. XXXV, p. 195—199. Budapest 1905. Hajnócy R. J.: A szepesi bányavidék természeti viszonyai és bányászata, A magyarorsz. Kárpátegyes. Évkönyve. XXXI. évf., p. 1—16 és XXXII. évf., p. 56—65. Igló 1904 és 1905. — Die natürlichen Verhültnisse (und der (rrubenbau) des Zipser Erzgebirges. Jahrb. d. Ungar. Karpathenver. Jg. XXXI, p. 1—17 u. Jg. XXXII, p. 66 — 75. Igló 1904 u. 1905. Halaváts Gy.: Der geologische Bau der Umgebung von Déva. Jahresb. d. kel. ungar. Geol. Anst. f. 1903, p. 113—124. Budapest 1905. — Kudsir, Csóra, Felsőpián környékének földtami alkotása. A m. kir. Földt. Int. vi jel. 1904-ről, p. 109—120. Budapest 1905. Horusitzky H.: A Vág és Kis-Duna közének agrogeologiai viszonyai. A m. kir. Földt. Int. Évi jel. 1904-ről, p. 252—272. Budapest 1905. — A Vág folyó iszapjáról. Természettud. Közl. XXXVII. k., p. 222—226. Budapest 1905. — Bielz-féle conchytlia-gyűjt?ymény. Wöldt. Közl. XXXV, pag. 83—85. Buda- pest 1905. — Die Umgebung von Tornócz und Ürmény im Komitat Nyitra. Jahresb. d. kel. ungar. Geol. Anst. f. 1903, p. 268—305. Budapest 1905. — Előzetes jelentés a Nagy-Alföld diluviális imocsárlöszéról. Wöldt. Közl. XXXV. k., p. 403—404. Budapest 1905. — Über die Bielzsche Conchyliensammlung. Földtani Közlöny, Bd. XXXV, p. 147—148. Budapest 1905. — Vorlüufiger Bericht über den dilwialen Sumpflöb des ungarischen grofien Alföld. Földtani Közlöny, Bd. XXXV, p. 451—452. Budapest 1905. John C. u. Kossmat F.: Das Manganeisenerzlager von Macskamező in Un- garn. Zeitschr. f. prakt. Geologie. Jg. XIII, p. 305—325. Berlin 1905. Kadié 0.: A krapinai ősember maradványai. Uránia, VI. évf., p. 62—65. Budapest 1905. — A Maros bal partján, Czella, Bulza és Pozsoga környékén elterülő hegy- vidék geologiai viszonyai. A m. kir. Földt. Int. Évi jel. 1904-ről, p. 127— 141. Budapest 1905. — Die geologischen Verhültnisse des Hügellandes am der oberen Bega, in der Umgebung von Facset, Kostej und Kurtya. Jahresb. d. kgl. ungar. Geol. Anst. f. 1903, p. 139—154. Budapest 1905. Kalecsinszky S.: A magyar korona országainak megvizsgált agyagjai. A m. kir. Földt. Int. Kiadványa, p. 1—218. Budapest 1905. — Közlemények a magyar királyi Földtani Intézet chemiai laboratoriumából. XIV. sorozat. 1904. Adatok a chemiai laboratorium történetéhez. A m. kir. Földt. Int. Évi jel. 1904-ről, p. 277—278. Budapest 1905. — és Emszt K.: A mh. Földt. Társ. földrengési observatoriumának jelentéset. Földt. Közl. XXXV. k., p. 32, 126, 245, 420, 503, 504. Budapest 1904. — — Berichte der Erdbebemwarte der unmg. (zeol. (resellschaft. WFöldt. Közl. Bd. XXXIV, p. 60, 152, 276, 453, 551, 552. A MAGYAR GEOLOGIAI IRODALOM REPERTORIUMA. 199 Katzer F.: Beitrüge zur petrologischen Kenmtnis des ülteren Paláozoikums in Mittelböhmen. Ungar. Montanind.- u. Handelsztg. Jg. XI, Nr. 8. Buda- pest 1905. — Bemerkungen zum Karstphünomen. Ungar. Montanind.- u. Handelsztg. Jg. XI, Nr. 21 u. 22. Budapest 1905. — Die geologische Entwicklung der Braunkohlenablagerungen von Zenica in Bosnien. Ungar. Montanind.- u. Handelsztg, Jg. XI, Nr. 17—19. Buda- pest 1905. — Zur Kenntnis der Permschichten der Rakonitzer Steinkohlenablagerungen. Ungar. Montanind.- u. Handelsztg. Jg. XI, Nr. 3. Budapest 1905. — Zur naüheren Kenntnis des Budweiser Binnenlandtertiürs. Ungar. Montan- ind.- u. Handelsztg., Jg. XI, Nr. 7. Budapest 1905 Kerner F.: Der Kupferbergbau asHungariav in Déva. Montanztg. 1905, p. 43 — 44. Graz 1905. Krenner J. S. osztályigazgató úti jelentése. Jelentés a Magy. Nemz. Múz. 1904. évi állapotáról. Budapest 1905, Kispatié M.: Andeziti i daciti uz obalu Bosne. Rad. Jugoslavenska Akad. znanosti i umjetnosti. Knjiga 159, p. 28—38. Zagreb 1904. ; — Dvadeset i prvo potresno izvjesée za god. 1903. Rad. Jugoslavenska Akad. znanosti i umjetnosti. Knjiga 158, p. 222—238. Zagreb 1904. — Hiperstenski amdezit i dacit iz srebrniéke okolice u Bosni. Rad. Jugosla- venska Akad. znanosti u umjetnosti. Knjiga 159, p. 1—27. Zagreb 1904. — Petrografske biljezke iz Bosne. Rad. Jugoslavenska Akad. znanosti i umjet- nosti. Knjiga 159, p. 39—66. Zagreb 1904. Kiss V. M.: 4 sivatagok képződése. Természettud. Közl. XXXVII. k., p. 443— 460. Budapest 1905. Koch A.: A Kárpátok szerkezete és alakulása. Pótfüzetek a Természettud. Közlönyhöz. LXXVIII-LXXIX. pótf., p. 114—123. Budapest 1905. — Az egyetem föld- és őslénytani intézete és újabb szerzeményei. Földt. Közl. XXXV. k., p. 234—236. Budapest 1905. — Das geologische und paláontologische Institut der Universitüt in Buda- pest und seine neueren FErwerbungen. WFöldt. Közl., Bd. XXXV, p. 270— 273. Budapest 1905. — Die geologisehen Verháültnisse des Bergzuges von Rudabánya— Szentandrás. Math. u. naturwiss. Ber. a. Ungarn, Bd. XXII, p. 13—28. Budapest 1905. — Die geologischen Verhültnisse des Bergzuges von Rudabánya— Szentandrás. Ungar. Montanind.- u. Handelsztg., Jg. XI, Nr. 11 u. 12. Budapest 1905. — Emlékbeszéd dr. Staub Móricz tanár felett. Földt. Közl. XXXV. k., p. 61— 76. Budapest 1905. — (redenkrede űber Prof. Dr. Moritz Staub. Földt. Közl., Bd. XXXV, p. 127— 139. Budapest 1905. — Megnyitó beszéd a Magyarhoni Földtani Társulat 1905. évi február 1-én tartott közgyűlésén. Földt. Közl. XXXV. k., p. 97—99. Budapest 1905. Kormos T.: A Püspökfürdő hévvízi faunájának eredete. Földt. Közl. XXXV. k., p. 375—402. Budapest 1905. 14" 200 A MAGYAR GEOLOGIAI IRODALOM REPERTORIUMA, Kormos T.: Über den Ursprung der Thermenfauna von Püspökfürdő. Földt. Közl. Bd. XXXV, p. 421—450. Budapest 1905. Kossmat F.: Das Manganeisenerzlager von Macskamező in Ungarn. Verhandl. d. k. k. geol. R.-Anst. 1905, p. 337—338. Wien 1905. — u. John C.: Das Manganmeisenerzlager von Macskamező in Ungarn. Zeit- sehr. f. prakt. Geologie. Jg. XIII, p. 305—325. Berlin 1905. László G.: Agrogeologische Aufnahme im Jahre 1903. Jahresb. d. kgl. ungar. Geol. Anst. f. 1903, p. 318—321. Budapest 1905. — A kis magyar alföldön, a pándorfi fensíktól a Hanságig. A m. kir. Földt. Int. Évi jel. 1904-ről, p. 273—276. Budapest 1905. Lenigue M. H.: A kőzetek keletkezésének új chemiai theoriája. Ford. SINEBAY E. Bány. és Koh. Lapok. XXXVIII. évf., II. k., p. 707-—719. Budapest 1905. Leopold A.: Kaolin-meghatározás agyagban. Magy. Chem. Folyóirat. XI. k., p. 177—183. Budapest 1905. Liffa A.: Agrogeologiai jegyzetek Tinnye és Perbál vidékéről. A m. kir. Földt. Int. Évi jel. 1904-ről, p. 227—251. Budapest 1905. — (Geologische Notizen aus der (zegend von Sárisáp. Jahresber. d. kgl. ungar. Geol. Anst. f. 1903, p. 246—267. Budapest 1905. Maderspach L. : Az Avala-hegység érczterülete Szerbiában. Bány. és Koh. Lapok. XXXVIII. évf. II. k., p. 79—82. Budapest 1905. Mauritz B.: Beitrüge zur kristallographischen Kenntnis der ungarischen Kupferkiese. Zeitschr. f. Kristallogr. u. Min. Bd. XL, H. 6. Leipzig 1905. — Bournorüt a boliviai Pulacayo-bányából. — Bournonit von der Mine Pula- cayo in Bolivien. Annales hist.-nat. Mus. Nat. Hung. Vol. III, p. 461—472. Budapest 1905. — Pyrit Foinicáról (Bosznia). Földt. Közl. XXXV. k., pag. 484—491. Buda- pest 1905. — Pyrit von Foinica (Bosnien). Földt. Közl., Bd. XXXV, p. 537—544. Bu- dapest 1905. Melczer G.: Adatok az Albit pontos ismeretéhez. Földt. Közl. XXXV. k., pag. 153—170. Budapest 1905. — Daten zur genauen Kenmtnis des Albits. Földt. Közl. Bd. XXXV, p. 191— 194. Budapest 1905. Nagy D.: Magyarország trass-anyagai. Mérnök- és Építész-Egylet Heti Érte- sítője. XXIV. évf., p. 71—73. Budapest 1905. Nagy L.: A szkerisorai jégbarlang. Erdély. XIV. évf., p. 131—135. Kolozs- vár 1905. Neumann Z.: A kenderesi ásványos viz chemiai vizsgálata. Magy. Chem. Folyó- irat. XI. évf., p. 3—4. Budapest 1905. Neugebauer F.: Über eine neue chemische Untersuchung des Dognácskaits. Tschermaks min. u. petrogr. Mitteil. N. F. Bd. XXIV, p. 323—326. Wien 1905. Nopcsa F,, br. ifj.: A Gyulafehérvár, Déva, Ruszkabánya és a romániai határ közé eső vidék geologiája. A m. kir. Földt. Int. Évkönyve. XIV. k., p. 81— 254. Budapest 1905. — Zur Geologie der Gegend zwischen Gyulafehérvár, Déva, Ruszkabánya A MAGYAR GEOLOGIAI IRODALOM REPERTORIUMA. 201 und der rumániscehen Landesgrenze. Mitt. a. d. Jahrb. d. kel. ungar. Geol. Anst. Bd. XIV, p. 91—250. Budapest 1905. Pálfy M.: Adatok a verespataki Kirnik kőzetének pontosabb ismeretéhez. Földt, Közl. XXXV. k., p. 314—318. Budapest 1905. — A kovásznai aPokolsár-fürdő.v Természettud. Közl. XXXVII. k., p. 274— 279. Budapest 1905. — Az erdélyrészi Érczhegység nyugati részének geologtiai viszonyai. A m. kir. Földt. Int. Évi jel. 1904-ről. p. 88—91. Budapest 1905. — Beitrüge zur genaueren Kenntnis des Gesteines vom Kirnik bei Vercspatak. Földt. Közl. Bd. XXXV, p. 366—371. Budapest 1905. — Borszékfürdő és Gyergyóbélbor geologiai és hydrologiai viszonyai. Földt. Közl. XXXV. k., p. 1—12. Budapest 19C5. — Einige Bemerkungen zu Bergassessor Sempers: aBeitrüge zur Kenntnis des siebenbürgischen Erzgebirges., Földt. Közl. Bd. XXXV, p. 325—337. Budapest 1905. — (reologische Notizen aus dem Tale der Fehérkőrös. Jahresber. d. kgl. ungar. Geol. Anst. f. 1903, p. 105—109. Budapest 1905. Néhány megjegyzés Semper: aBeitröge zur Kenntnis des siebenbürgischen Erzgebirgess czímű munkájához. Földt. Közl. XXXV. k., p. 277—288. Bu- dapest 1905. — Titkári jelentés a mh. Földtam Társulat 1905. évi február 1-én tartott közgyűlésén. Földt. Közl. XXXV. k., p. 99—102. Budapest 1904. — Über die geologischen und hydrologischen Verhültnisse von Borszékfürdő und Gyergyóbélbor. Földt. Közl. Bd. XXXV, p. 33—46. Budapest 1905. Pantocsek J.: Beschreibung neuer Bacillarien, welche in dem Pars III der eBeitráge zur Kenntnis der fossilen Bacillarien Ungarnss abgebildet wur- den. Pag. 1—118. Pozsony 1905. Papp K.: A barlangi medve hazánkban. Uránia. VI. évf., p. 31—33. Buda- pest 1905. — A parádi Csevicze forrásairól. Földr. Közl., p. 46 -—-58. Budapest 1905. — Die Csevicze-uellen von Parád. Abrégé du Bull. de la Soc. Hongr. de Géographie. Vol. XXXIII, p. 17—23. Budapest 1905. — Die Umgebung von Alvácza und Kazanesd im Komitat Hunyad. Jahresb. d. kgl. ungar. Geol. Anst. f. 1903, p. 70—104. Budapest 1905. — Heterodelphis leiodontus nov. form. aus den miozünen Schichten des Ko- mitates Sopron in Ungarn. Mitt. a. d. Jahrb. d. kgl. ungar. Geol. Anst. Bd. XIV, p. 23—62. Budapest 1905. — Heterodelphis leiodontus nov. form. Sopron vármegye mioczén rétegeiből. A m.kir. Földt. Int. Évkönyve. XIV. k., pag. 21—56. Budapest 1905. — Menyháza vidékének geologiai viszonyai. A m. kir. Földt. Int. Évi jel. 1904-ről, p. 55—87. Budapest 1905. Pauer G.: Az annavölgyi barnaszénbánya. Bány. és Koh. Lapok. XXXVIII. évf I. k., p. 657—682. Budapest 1905. Pauer V., v. Kápolna : Aufnahmsbericht vom Sommer 1903. Jahresber, d. kel, ungar. Geol. Anst. f. 1903, p. 179—200. Budapest 1905. 202 A MAGYAR GEOLOGIAI IRODALOM REPERTORIUMA. Pénzügyministerium, m. kir.: Adatok a m. kir. kincstári bányászat és azzal rokon ágazatok 1904. évi állanotáról. Budapest 1905. Péter K.: Egy új barlang a persányi hegységben. Erdély. XIV. évf., p. 171— 173. Kolozsvár 1905. Posewitz T.: Aufnahmsbericht vom Jahre 1903. Jahresber. d. kel. ungar. Geol. Anst. f. 1903, p. 45—62. Budapest 1905. —- Polena környéke Beregmegyében. A m. kir. Földt. Int. Évi jel. 1904-ről, p. 40—51. Budapest 1905. Prinz Gy.: A klima története. Pótfüzetek a Természettud. Közlönyhöz. LXXX. pótf., p. 145—165. Budapest 1905. — Tarajképződés a phyllocerasok családjában. Föllt. Közl. XXXV. k., p. 13— 20. Budapest 1905. — Über die Kielbildung in der Familie Phylloceratidae. Földt. Közl. Bd. XXXV, p. 47—54. Budapest 1905. Rákóczy S.: A cMuraközv és a Győr melletti Dunaszakasz aranyfövenye, összefüggésben a aTauernő havas arany teléreivel. Bány. és Koh. Lapok. XXXVIII. évf. I. k., p. 537—553. Budapest 1905. — Das Aufsuchen der Erzlagerstátten in sekundáren (roldsaifen. Montanzei- tung. Jg. XII, p. 203—206. Budapest 1905. Reguly J.: A Volovecz déli lejtője Veszverés és Betlér között. A m. kir. Földt. Int. Évi jel. 1904-ről, p. 159—164. Budapest 1905. — Der Südabhang des Nagykő (Volovecz) zwischen Betlér und Rozsnyó. Jahresb. d. kel. ungar. Geol. Anst. f. 1903 p. 201—209. Budapest 1905. Réthly A. : Az 1904-ik évi április 4-iki földrengés. Természettud. Közl. XXXVII. k., p. 47—51. Budapest 1905. Romer E.: Kilka wycieczek w zródliska Bystrzyey, Lomnmicy i lisy Czarnej. (Emnige Ausflüge in die Ouellgebiete der Bistritz, Lomnitz und der Schwar- zen Theif.) Kosmos. Jg. 29, p. 439—503. Lwów 1904. Roth L., Telegdi: Az erdélyrészi Érczhegység K-i széle Sárd, Metesd, Ompoly- preszáka, Rakató és Gyulafehérvár körmyjékén. A m. kir. Földt. Int. Évi jel. 1904-ről, p. 92—108. Budapest 1905. — Der Ostrand des siebenbürgisehen Erzgebirges in der Umgebung von Félső- gáld, Intregáld, Czelna und Ompolyicza. Jahresber. d. kgl. ungar. Geol. Anst. f. 1903, p. 110—112. Budapest 1905. — Die Umgebung von Kismarton. Sektionsblatt Zone 14, Kol. XV, 1 :75,000. Geologisch aufgenommen von L. RorH v. TerEGp, Jon. BöckH u. Jos. STÜR- ZENBAUM. Herausgegeben von d. kgl. ungar. Geol. Anst: Kolor. Spezialkarte ungar., deutseh u. franz. samt Erlüuterung, p. 1—33. Budapest 1905. Rozlozsnik P.: A Maros-Kőrös közének eruptiós kőzetei Arad és Hunyad vár- megyék határos részein. Földt. Közl. XXXV. k., p. 455—483. Budapest 1905. — Die Eruptivgesteine des (rebietes zwischen den Flüssen Maros und Körös an der Grenze der. Komitate Arad und Hunyad. Földt. Közl. Bd. XXXV, p. 505—537. Budapest 1905. Rzehak A.: Das Kalksintervorkommen am ecSiklóss bei Léva in Ungarn. An- nales hist.-nat. Mus. Nát. Hungar.- Vol. III, p. 478—479. Budapest 1905. A MAGYAR GEOLOGIAI IRODALOM REPERTŐRIUMA. 203 Rzehak A.: Fetroleumvorkommen im máhrisch-ungarischen Grenzgebirge. Zeitschr. f. prakt. Geologie. Jg. XIII, p. 5—12. Berlin 1905. Salmojraghi F.: Sulla continuita sotterranea del Fiume Timaro, Contributo mineralogicó. Atti della Soc. Ital. di scienze naturali. Vol. XLIV, p. 1——40. Milano 1905. Schafarzik F.: Forasest és Tomcst környékének geologiai viszonyairól, Krassó- szörénymegyében. A. m. kir. Földt. Int. Évi jel. 1904-ről, p. 121—126. Bu- dapest 1905. — Über die geologisehen Verhültnisse der Umgebung von Lunkámy und Pojen sowie des Kornyatales bei Nadrág. Jahresber. d. kel. ungar. (Geol. Anst. f. 19083, -p. 125—138. Budapest 1905. Schmidt J.: A veresvízi m. kir. bányamű nyugati osztályának lóbányai fel- tárása. Bány. és Koh. Lapok. XXXVIII. évf. II. k., p. 143—149. Buda- pest 1905. Schmidt S.: A víz útja és munkája a Földön. Természettud. Közl. XXXVII. k., p. 1—20. Budapest 1905. "Sigmond E.: A szikes talajok tanulmányozása. (III. közlemény.) Kisérletügyi Közlemények. VIII. k., p. 386—448. Budapest 1905. Simmersbach B. : Bergbau und Hüttemvesen Ungarns im Jahre 1902. PreuB. Zeitsehr. f. d. Berg-, Hütten- u. Salinenwesen Bd. 52, p. 507—515. Ber- lin 1904. Sóbányi G.: A Duna balparti mellékfolyóinak hydrographiája, különös tekin- tettel a terrass-képződményekre. Math. és Természettud. Közlem. XXVIII. k., 3. sz., p. 1—159. Budapest 1905. Staff H: Zur Stratigraphie und Tektonik der ungarischen Mittelgebirge. I. (re- recse-(rebirge. Zentralbl. f. Miner. etc. 1905, p. 391—397. Stuttgart 1905. Szádeczky Gy.: A Biharhegység aluminiumérczeiről. WFöldt. Közl. XXXV. k., p. 213—231. Budapest 1905. — A Biharhegység Rézbánya— Petrosz—Szkerisora. közötti részének geologiai szerkezetéről. A m. kir. Földt. Int. Évi jel. 1904-ről, p. 142—153. Buda- pest 1905. — Die Aluminiumerze des Bihargebirges. Földt. Közl., Bd. XXXV, p. 247— 267. Budapest 1905. — Die Aluminiumerze des Bihargebirges. Ung. Montanind.- u. Handelsztg. Jg. XI, Nr. 14—16. Budapest 1905. Szilády Z.: A szohodoli Lucsiá-barlang. Földr. Közl. XXXIII. k., p. 112—115. Budapest 1905. — Die Lucsia-Höhle bei Szohodol, Abrégé du Bull. de la Soc. Hongr. de Géogra- phie. Vol. XXXIII, p. 43—44. Budapest 1905. Szontagh T.: Die geologischenVerhültnisse von Rév—Biharkalota "und der Kolonie im Vidatale (Királyjerdó). Jahresber. d. kgl. ungar. Geol. Anst. f. 1903, p. 63—69. Budapest 1905. - — Rossia és a Sclavatanya (Lunkaspri község) környékének geologitája. A bi- harmegyei Királyerdő déli része. A m. kir. Földt. Int. Évi jel. 1904-ről, p. 52—54. Budapest 1905. 204 A MAGYAR GEOLOGIAI IRODALOM REPERTORIUMA. Táger H.: Zur Stratigraphie und Tektonik der ungarischen Mittelgebirge. II. Über das Alttertiür im Vértesgebirge. Zentralblatt für Min. etc. 1905, p. 417—422. Stuttgart 1905. Themak E.: Két ritka ásványról. Természettud. Füz. XXIX. évf., p. 73—75. Temesvár 1905. Timkó I.: Die agrogeologischen Verhültnisse im zentralen Teile der Insel Csallóköz zwischen Nyárasd, Vajka und Kulcsod. Jahresber. d. kgl. ungar. Geol. Anst. f. 1903, p. 306—317. Budapest 1905. — Fölvételi jelentés 1904-ről. A m. kir. Földt. Int. Évi jel. 1904-ről, p. 212— 226. Budapest 1905. Toborffy Z.: Epidot a Val di Viüból. Math. és Természettud. Ért. XXIII. k. p. 364—388. Budapest 1905. Tokarski J.: 0 dyamentach marmaroskich. (Über Diamanten von Marmaros.) Kosmos, Bd. XXX, p. 443—470. Lwów 1905. Tőkés L.: Délmagyarország agyagtelepei. Természettud. Füz. XXIX. évf., p. 68— 72. Temesvár 1905. Treitz P.: Beschreibung der Umgebung von Soltvadkert und Kiskunhalas. Jahresber. d. kgl. ungar. Geol. Anst. f. 1903, p. 210—237. Budapest 1905. — A vasborsó. Földt. Közl. XXXV. k., p. 495—499. Budapest 1905. — Das Bohmerz. Földt. Közl. Bd. XXXV, p. 549—550. Budapest 1905. — Dic Umgebung von Szeged und Kistelek. Sektionsblatt Z. 20, Kol. XXII, 1: 75,000. Kolorierte Spezialkarte ungar., deutsch u. franz. Erlüut. z. agro- geol. Spezialkarte d. Lünder d. ungar. Krone. Herausgegeben von d. kgl. ungar. Geol. Anst., p. 1—27. Budapest 1905. — Jelentés az 1904-ik évben végzett agrogeologíiai felvételekről. A m. kir. Földt:- Int. Évi jel. 1904 ről, p. 174—195. Budapest 1905. — Szeged és Kistelek vidéke. 20. zóna, XXII. rov. jel. lap, 1 :75,000. Színezett térkép; magy., ném. és francz. Magyarázó a magy. kir. orsz. részl. agro- geol. térképéhez. Kiadja a m. kir. Földtani Intézet, p. 1—24. Budapest 1905. Tuéan F.: Pegmatit u kristaliniíénom kamenju Moslavaéke gore. Rad. Jugosla- wenska Akad. znanosti ii umjetnosti. Knjiga 159, p. 166—208. Zagreb 1904 Valter H.: Über den Erdölreichtum Ungarns. Allg. Österr. Chem. u. Techn. Ztg. Jg. 1905, Nr. 16. Wien 1905. Vöröss J.: Trifail szénbányászata. Bány. és Koh. Lapok. XXXVIII évf. I. k., p. 265—287. Budapest 1905. Wahlner A.: Magyarország bánya- és kohóipara 1904-ben. Bány. és Koh. Lapok. XXXVIII. évf. II. k., p. 473—510, 545—569, 609—636, 673—688 és 737—757. Budapest 1905. Windhager F. : Kvarczos bostonit Rézbánya környékéről. Földt. Közl. XXXV. k p. 232—234. Budapest 1905. -— (Juarzbostonit aus der Umgebung von Rézbánya. Földt. Közl. Bd. XXXV, p. 267—270. Budapest 1905. Wisniowski T.: Über das Alter der Inoceramenschichten in den Karpathen. Anzeiger d. Akad. d. Wiss. in Krakau; math. naturw. KI. 1905, p. 352— 359. Krakow 1905. IRODALOM. 205 Zimányi, K.: Adatok Gömör- és Abawj-Torna vármegyék ásványtami ismere- téhez. Földt. Közl. XXXV. k., p. 491—495. Budapest 1905. — Az alsósajói Cinnabarit kristálytami vizsgálata és az almademi Cinnabarit fénytörése. Math. és Természettud. Értesítő. X.XIII. k., p. 484—504. Buda- pest 1905. — Beitrüge zur Mineralogie der Komilate Gömör und Abaúj-Torna. Földt. Közl. Bd. XXXV, p. 544—548. Budapest 1905. — őr jelentése a Székelyföldön és Délmagyarország némely bányavidékén tett gyűjtő útjáról. Jelentés a Magyar Nemzeti Múzeum 1904. évi állapotáról, p. 155—159. Budapest 1905. (—rn.): Amerika ásványvilágából. Uránia. VI. évf., p. 33—36. Budapest 1905. A magyar geologiai irodalom repertoriuma az 1904. évben. — Repertorium der auf Ungarn bezüglichen geologischen Literatur im Jahre 1904. Földt. Közl., XXXV. k., p. 88—97. Budapest 1905. 15 (1.) Das Mangan-Eisenerzlager von Macskamező in Ungarn. Geologi- scher Teil von Dr. FRaxz Kossmar; Mineralogisch-ehemischer Teil von C. v. Jonx. (Zeitschrift für prakt. Geologie; 1905. 9. füzet, 305—325 1.). A Preluka-hegység HorMANN KÁROLY felvételei szerint Gránátot tartalmazó csillámpalából áll, mely helyenként gneiszba megy át, a nélkül, hogy a kettő között éles határt lehetne húzni; azonkívül alárendelten ehloritos és amphi- bolos palák és dolomitos márványtelepek is vannak közbetelepülve. Elvétve pegmatit-telérek is kimutathatók. A mangánérez telepvonulatban fordul elő, mely a csillámpalába van párhuzamosan beágyazva. Főkifejlődését a telepvonulat 700 m hosszú nyugati részében, különösen a V. Frintura és a V. Borta között éri el. A telep vastag- sága itt a 30—40 m.-t éri el. A telepkőzet — mely a telep mélyebb részeiben még üde állapotban található — főleg Mn—Fe tartalmu silikátokból áll, így Knebelitből (Mn-Fe-olivin), Dannemoritból (Mn-Fe-amphibol) és Spessartinból (Mn-A1-gránát), mely silikáthoz egyes rétegeket alkotva, vagy fészkekben Mangan-pát és helyenként — így a V. Frunturában is (Mn) magnetit is hozzájárul. A silikátokkal együtt Apatit is lép fel s alárendelten Pyrit behin- tések is észlelhetők. Ezen telepkőzet többnyire világosan rétegzett, mi külö- nösen ottan jut kifejezésre, hol a különböző anyagból álló szalagok váltakoz- nak egymással. A telep felső része már teljesen átalakult. A Mangan-pát elbontásából barnakő keletkezik, a Magnetit vagy Limonittá bomlott, vagy még teljesen ép, a silikatok Ouarczczá vagy Jáspissá és Mn-Fe-oxydokká vagy hydroxydokká bomlottak el. Az így keletkezett érez rendesen Pyrolusit, ritkán Psilomelan vagy Manganit. Átlagban 48-37—57-3496 mangant tartalmaz. Kimutatható, hogy az érez ezen átalakulása még a harmadkor előtti időben történt. Az érczelőfordulás a regionalis metamorph érczelőfordulások közé tar- tozik (VoGr értelmében). Az eredetileg echemiai üledék az általános meta- morphosisnál kristályos szövetet nyert ; a későbbi, a felső részekben bekövetkezett oxydáló behatás eredményezte a jelenlegi Barnakő és Limonit éreztömzsöket. 206 TÁRSULATI ÜGYEK. (2.) Aucusr Siz8BERG: Handbuch der Erdbebenkunde. 8" 362 lap, 118 ábra. (FR. VizrweG und Somw Braunschweig, 1904.) Egy fejlődő tudományt rendszerbe foglalni nehéz s gyakran hálátlan feladat. A seismologia egyike a legfiatalabb tudományoknak; alig néhány évtizedes múltra tekinthet vissza. Rövid idő alatt oly terjedelmes tudomány lett belőle, hogy minden seismologus szükségét érezte egy modern összefoglaló kézikönyvnek. Ily körülmények közt a nem nagyon rég megjelent, de máris: elavult művek után nagy hiányt pótolt SIeBERG munkája. A szerző első sorban a geográfus és a gyakorlati seismologus szempont- jából nézi a földrengéseket. Erre vall egyrészt a földrengések földrajzi elosz- lásának beható tárgyalása, másrészt a műszerek tüzetes ismertetése és a megfigyelésekre vonatkozó részletes utasítás. A geologust leginkább az első fejezet érdekelheti, mely többek közt a földrengés keletkezését, fajait, fészkét és földfelületi hatásait tárgyalja. A földrengéssel összefüggő fizikai és mathe- matikai földrajzi jelenségek, úgymint légköri ingadozások, földmágnességi zavarok és a földrajzi szélesség változása szintén helyet találnak a könyvben. A tengeri rengéseknek külön fejezetet szentel a szerző, valamint meteorologiai és kozmikus eredetű talajmoózgásoknak is. A laikust bizonyára azok a részek érdeklik leginkább, a melyek arról szólnak, hogy miképpen alkalmazzák a japánok a seismologiát gyakorlati czélokra: a földrengés elleni védekezésre a házépítésben, hidak kipróbálására, a kőzetek minőségének megállapítására, pl. alagút-fúrás előtt stb. A seismologia egész anyagára kiterjeszkedik- a szerző, egyedül a legújabb geometriai elméletet nem tárgyalja. Ez abból magyaráz- ható, hogy az új elmélet csak a múlt évben lett általánosan ismeretessé, SiEBEtG könyve pedig 1904-ben jelent meg. Egyébként a mű minden ízében modern, a mellett az összes főbb problémák történelmi fejlődését is tárgyalja. A szerző a megfigyelésekben oly jártasságról, e szakba vágó irodalom oly alapos ismeretéről tesz tanúságot, hogy könyve minden seismologusra nézve értékes és tanulságos. Dr. PÉcsri ALBRERT. TÁRSULATI ÜGYEK. Szakülések. 1906 márcztus 7.-én. — Elnök: dr. KocH ANTAL. Előadások: 1. Dr. Lóczy LaJos a tatai Kalvária-hegyen végzett geologiai megfigyeléseit adja elő. A város e domb északi ereszkedőjét foglalja el és legnagyobb része a Kalvária-domb kőzetein áll. A Gerecse-hegység elszakadt röge e domb, a melyet a tatai nagy tó és az Által-ér széles völgylapálya választ el attól. Az alig 40 méterrel kiemelkedő domb alig háromnegyed négyzetkilométer területen különböző korú TÁRSULATI ÜGYEK. 207 mészkőből áll. Egy lapos boltozat alakjában helyezkednek el a mészkőrétegek, ben- nük vezérkövületekkel sikerült felismerni a rhetiai dachsteinmészkövet, a liasz három emeletét, a felső jura systema acanthicum- és tithon-emeletét és az alsó krétát. Négy geologiai rétegsystema van tehát ezen a kis folton képviselve. Végül a diluviumbeli mésztufa, mint hatalmas forrásképződmény, borítja a Kalvária-domb keleti lejtőjét. Ennek jelenkori maradványai a tóvárosi források tufalerakodásai. 2. KoRmos TIVADAR cAdatok Tatatóváros és környéke fiatalabb képződményei- nek ismeretéhezs czímen tartott előadást. A tatai nagy tó altalaját a pannoniai emelet felső színtje alkotja; belőle előadó a Valenciennesia Reussi, Neum.-t gyűj- tötte. E fölött elég nagy kiterjedésben fluviatilis, helyenként vékony kavicseres ho- mok fekszik, a melyben erősen koptatott kövületek (CGongeria üungula:-caprae, Müvsr. stb.) találhatók. Ez a homokréteg fiatalabb ugyan, de előadó szerint még ugyancsak plioczénkorú s valamikor a tó vizének helyét foglalta el. Hogy azonban a homok képződése a plioczén-korszak bevégeztével sem szűnt meg, azt az Agostyán felé vezető út mentén több helyütt feltárt, hasonló kifejlődésű homokrétegek bizo- nyítják, a melyekben eoczénkorú foraminiferákon kívül a diluviális kort jellemző kövületek is találhatók. A tekintélyes tömegekben fellépő szemcsés édesvizi mészkő Süttő és Dunaalmás környékén ó-diluviáliskorú, benne Telphusa fluviatilis, LATR. és Elephas primigenius, BLumBE. találtatott más nagy emlősállatok maradványaival együtt. A tatai hatalmas mésztufa-gát ennél fiatalabbnak látszik ugyan, de még szintén diluviális, a mennyiben olyan csigák találhatók benne (Melamia Holandri, FÉR. var. Berlami, BGnH.), a melyek ma már csak messze délen élnek. A mészkő és a mésztufa hatalmas források munkájára vallanak, a mint azonban a faunából kö- vetkeztetni lehet, a víz hőfoka nem volt mindenütt egyenlő s a voltaképeni ther- mák között a már lehült forrásvíz bizonyára mocsaras helyek, pocsolyák alakjában gyűlt meg, a melyekben dús növényzet és gazdag állatélet volt. Újabban BALOGH FERENCcz tatai kántortanító a mésztufában rák- és csóntmaradványokat is talált, a melyeknek közelebbi vizsgálatáról előadó későbben számol be. Dunaalmás és Alsó- galla között — a tatai mésztufán kívül — még több kisebb forrásmészkő-kúp lát- ható. Mindezek együttvéve egy tekintélyes, ÉPÉNy—DDKk-i irányban elnyúló hasadás forrásrendszeréhez tartozó képződéseknek látszanak. A források vize ma már java- részt elapadt s mint utolsó mohikánok a tatai Angolkert forrásai tekintendők, a melyek még ma is raknak le meszet, bárha kis mennyiségben is. Dr. LÖRENTHEY IMRE megjegyzi, hogy a Congeria ornithopsis, BRus.-nak a Cong. Czjzeki, PARTscH és Valenciennesia Reussi, NEum.-vel egy rétegben való elő- fordulását illetőleg kételyei vannak, a mennyiben a Cong. ornithopsis eddig csakis az alsó pannoniai emeletből ismeretes, míg a Gong. CGzjéeki a felső pannoniai emelet középső, a Val. Reussi pedig ugyancsak a felső pannoniai emelet magasabb rétegeiből. KoRmos TIVADAR erre vonátkozólag azt a felvilágosítást adja, hogy összesen egy négy méter vastag rétegből gyűjtött, a melyben nem valószinű, hogy a panno- niai emelet alsó és felső része képvisélve legyen, annál kevésbbé, miután a rétegek petrographiai kiképződése teljesen egyező. 3. Dr. TOBORFFY ZOLTÁN Anglesíten tett megfigyeléseit adja elő. A kérdéses Anglesitet Hopp FERENcz hazánkfia gyűjtötte déli Ausztráliában, Broken-Hill ezüst- bányáiban. A vele együtt előforduló Cerousitet már MÜGGE ismertette, mint ikreket az (130) szerint, Az Anglesiten észlelt alakok: 208 TÁRSULATI ÜGYEK, c KON) z (111) c deny [/VAyes 9 (113) mao) jat se y (122) a. (edojuf Pezmák v (212) ! piramisok. 7 (104) 1 8 u (124) d (102) / makrodomák e (3492) o (011) klinodoma p (324) Három változat volt megkülönböztethető : 1. táblás kifejlődés az mcaoylzdi; combinatiókkal ; 2. elliptikus átmetszetű kristályok, nagyobbra fejlődött l, d és z lapokkal ; a leggyakoribb combinatio mcaoyzldguvi ; 3. kettős ékalakú egyének, erősen fejlett Z lapokkal, a g és x nélkül, de helyettük a p és o lapokkal. 1906 április 4.-én. — Elnök: Dr. KocH AnTaL. Előadások: 1. Dr. SzápEczkY Gyura A Biharhegység középső részének kőzettani és tektonikai viszonyairól értekezik. A hegység kőzetei- nek általános áttekintése után a tüzes eredésű kőzetekkel foglalkozik részle- tesebben. Hivatkozva ezekre vonatkozó előbbi dolgozataira, most vegyi alapon is constatálja ezeknek sajátságos provincialis jellegét, minek egyik fővonása az aluminiumban való gazdagság. A rézbányai és szárazvölgyi (vale sacai) telérek összeköttetésben állanak a petroszi nagy dacogránit tömeggel. Ezek a kőzetek mind granito-dioritos magmának származékai, ilyenre vall az a nagyon mállott telérkőzet is, a melyet WINDHAGER FERExcz bostonit néven leírt, a mely név tehát nem illeti meg azt a kőzetet. Két tektonikai főirány mutatkozik e vidéken. Az egyik KÉK—NyDNYy-i, a melyet egyebek között a Biharfüredtől K-re elterülő nagy andesites dacit- tábla vonulata követ, a mi a felső krétakorban megkezdette a fiatalabb erup- tiók sorozatát. A másik, fiatalabb, jobban látható irány az ÉNy—DK-i irány, a mely szerint az üledékes kőzetek vannak erősebben összeszakadva, elve- tődve. Ezt követik uralkodólag a déli terület telérei. valamint az itteni alu- miniumérczek vonulatai is. Ezek az erupcziós kőzetek képződése után meg- maradt anyalúg termékének tekinthetők. 2. Dr. LöRENTHEY ImRE Budapest pannoniai- és levantei korú rétegei és ezek faunája czímen tart előadást. Kimutatja, hogy ezek az évtizedek óta ismert és jól föltárt rétegek a mai napig sincsenek kellőleg ismertetve. Az ezeket tanulmányozó szakírók csakis a petrographiai minőségre fektettek súlyt. Szazsó J. 1879-ben, majd Iwxxxx 1892-ben említ e rétegekből kövületeket, Haravárs azonban még 1902-ben is általában meddő- nek mondja. Ezzel szemben az előadó kimutatja, hogy e képződmény faunájá- nak gazdagsága vetekedik Magyarország e korbeli lelethelyeinek leggazdagabb faunájával (kb. 200 faj). A faunából és a települési viszonyokból kimutatja, hogy meg vannak Budapest környékén a pannoniai emeletnek mindama szintjei, melyeket a Balaton környékén megállapított: az alsó pannoniai TÁRSULATI ÜGYEK, 209 emelet, a felső pannoniai emeletnek Congeriu ungula caprae, majd a Con- geria triangularis, továbbá a (ongeria rhomboidea színtjének édesvízi faciese (szép emlős faunával) s végre az Unio Wetzleri szintje s ennek faciese, a forráseredésű bitumenes édesvízi mészkő. A Hatzavárstól legújabban (1902) reambulált geologiai térképen a pannoniai képződmények elterjedése hibásan van jelölve. Az Unio Wetzleriben dús homok fölé települt rétegeket (kavi- csokat) Haravárs levantei korúnak veszi s mastodonos kavicsnak nevezi, Az előadó szerint akkor levantei korúak a Batta körüli Mastodon Borsom tartalmú agyagok és homokok is. A mastodonos kavicsok alul vízszintes tele- pülésűek, felső részük zsákos, a mik wádiszerű barázdák metszetei, míg a tölcsérek legnagyobb valószinűséggel a helyi beszakadások következményei. Miután az újabb vizsgálatok (CHorwoxkYv) ellentmondanak annak, hogy e levan- tei kavicsok a Duna hordalékai lennének, LöRENTHEY Nógrádból gondolja a legjobban származtatni, a hol az alsó mediterrán helyenkint igen durva kavicsból áll. A kavics felső zsákos része lehet talán már diluviális, de min- den esetre sokkal nagyobb az elterjedése e kavicsnak (zsákos kavics), mint azt a legújabb térkép jelzi. Dr. Lóczy LaJos kifejti, hogy a felvevő geologus nem különítheti el a térképen a kavics alsó részét a felsőtől, miután az anyagára egy. Ő legvaló- szinűbbnek tartja azonban, hogy a régi térképezés a helyes és e kavicsok mind diluviálisak, a mastodon-fogak pedig mind a pannoniai rétegekből van- nak bemosva. A kavics anyagát Lóczy a közelből, Fót, Mogyoród környékéről, az alsó mediterránból származtatná. Dr. ScHAFARZIK FEREwxcz felemlíti, hogy BöceH Hugó Nagymaros környékén, a basaharczi kőbányában conglomeratot talált s ezt a vonalat is tekintetbe kell venni. Hogy a szóban forgó kavicsok — legalább részben — nem az alsó mediterran rétegekből kerültek ki, bizonyítja a kavicsok nagyobb mérete és a közöttük előforduló piroxenandesit-kavicsok is. Dr. LöREwsxTHEY IumRE megjegyzi, hogy e kavicsok sok tanulmányozást igényelnek még, ő azonban nem hiszi, hogy az egész 20—24 méter vastag kavicstömeg diluviális legyen, miután eddig ismeretlenek belőle a mamuth vagy egyéb diluviális emlősnek a csontjai, A mastodon-fogak kifogástalan ép volta pedig ellentmondani látszik a bemosatásnak. A kavicsot magát azért származtatja Nógrádból, mert ott van csak ennél durvább kavics, míg Fót kör- nyékén és Rákosszentmihálynál jóval apróbb szemű a mediterran kavics, 3. Dr. LÖRENTHEY IMRE bemutatja VApász M. ELEMÉR Budapest-Rákos felső mediterran faunája czimű dolgozatát, a melyben a szerző a rákosi vasutbevágásban feltárt rétegekből 62 olyan alakot ismertet, a melyek — a feltárás aránylag gazdag irodalma ellenére — eddig innen irodalmilag ismere- tesek nem voltak. Ezekkel az új alakokkal a fauna fajainak száma 216 ra szaporo- dott fel, A felsorolt alakok közül kettő egészen új; ezek a Schizaster Karreri, Le. var. hungaricus VAp. és a Schizaster Lovisatoi, Correau var. rákosiensis Vap. Ezenkívül több, hazánkra nézve új alakot sikerült kimutatni; ilyenek az Aspergillum miocaenicum nov, sp., Pholas (Jouannetia). semicaudata, DEsSM., Mavrtesia, striata L., Tithodomus lithophagus, L., Lithodomus hortensis, VIS DE 210 TÁRSULATI ÜGYEK. REGwy, Lithodomus inclusus, Pnrx.(?), Pecten Neumayr, Hirg, Sepia sp. Külö- nösen szembeötlő és a fauna legsajátosabb jellegét képezi a kagylók nagy mennyiségén kívül a furókagylók és rákok sokasága. A furókagylók, a melyek mindenütt mint igen ritka alakok szerepelnek, Rákoson egy másfél méter vastagságú réteget töltenek meg. Olyan körülmény ez, a mely eddig még sehol sem volt ismeretes és a magyarországi, sőt még a legközelebb eső hasonló rétegekben sem található meg hasonló mértékben. 4. Noszky JEvő Adatok a Cserhát K.-i részének geologiájá- hoz czimű előadásában a salgótarjáni szénterület DNy-i oldalán levő Zagyva menti felső-mediterranöböl és környezetének képződményeivel foglalkozik. A terület általános szelvényén kívül két részletes szelvényt mutat be a sze- replő képződmények jellemzésével. Az egyik a mátraverebélyi Meszes-tető Ny-i oldaláról a medenczeszerű öböl közepét tünteti fel; alsó homokos részében új, gazdag felső-mediterran fauna található (eddig 120 faj). A másik a tótmarokházai Koklicza-hegy Ny-i oldalát ábrázolja, a hol egyebek között mélyebb felső-mediterran kövületes márga van, mely azután észrevétlenül, fokozatosan átmegy a régibb képződményekbe. 1906 május hó 2-án. Elnök: dr. KocH ANTAL. Előadások : 1. Dr. LŐRENTHEY IMRE: aSardinia harmadkorú rákjaiv czímen azokat a kövületeket mutatta be, a miket Lovisaro cagliari-i egyetemi tanár, miután a szardi- niai harmadkorú rákok meghatározását illetőleg eltérő volt az olasz és külföldi tudósok véleménye, szerzőnek küldötte el végleges meghatározás és leirás czéljából. Rák anyagot kapott a középső és felső oligocénből, alsó és felső mediterránból, valamint a szármáti rétegekből. Szerző a szármátiból megismerteti a Tengeripók- nak első kövült képviselőjét Maja miocaenica, LŐRENT. nov. sp. néven. Új fajok a : Phlyctenodes Lovisatot, nov. sp. (f. mediterran. Cagliarii Capo St. Elia.) Ebalia Lamarmorai nov. sp. (a. mediterran. Cagliari. St. Micheli.) Hepatinulus Lovisatot, nov. sp. (alsó mediterran. Cagliari. lugiai szőlők.) Jagurus mediterraneus, nov. sp. Sardiniából pedig újak az eddigieken kívül a : Callianassa cfr. rákosiensis, LŐRENT. ( subtevrranea, MONTG. sp. a pedemontana, CREMA ? Galathea, affinis, RISTORI. Gonoplax Sacci, CREMA. Palaega sp.? Az Ebalia-nak az E. Lamarmorat, nov. sp. az első mediterran korú alakja s így a legrégebbi, mivel eddig kövülve csakis a pliocénből volt ismeretes. A Phlycte- nodes Lovisatot nov. sp. az első miocénfaj, tehát a legfiatalabb, mivel eddig csakis az eocenből és oligocénből volt ismeretes. A Hapatinulus eddig csakis a pliocénből volt ismeretes, a H. Lovisatoi az első mediterran faja. 2. Timkó IMRE a hazai síklápjaink közül a Nyirség DNy-i szélén elterülő Sebes Körös Berettyó Sárrétjeit ismerteti. TÁRSULATI ÜGYEK. 211 E hatalmas lápterület három elkülöníthető medenczéje közül a Berettyó Nagy Sárrétjének lecsapolásáról s azzal kapcsolatban régi s mai vízrajzáról szól. Tüzete- sebben ismerteti a láp talajviszonyait, annak a lecsapolás következtében való átala- kulását. E területen régebben eszközölt lápvizsgálati eredményeket újabban végzett kutatásai kapcsán helyesbíti. A lápi tőzeg ipari és mezőgazdasági kihasználását érintve, végül összehasonlítja a Nagy Sárrétet az Ecsedi láppal s az előbbinek a jövőben való talajkialakulását rajzolja meg. 3. Vapász M. ELEMÉR caz ürmösi Töpepatak liász faunájai czímen előadja a kolozsvári erdélyi muzeum tulajdonát képező anyag előzetes feldolgozásának ered- ményeit. A fauna egy részét már HERBIcH feldolgozta, de az általa leírt fajok is nagyobbrészt új meghatározást igényelnek. Az eddig gyűjtött egész anyag előzetes meghatározásából kitűnt, hogy az ürmösi liász rétegek cephalopoda faunája körül- belül 60 fajból áll. Ezek közül HERBIcH csak 27 fajt írt le; a többi e lelőhelyre nézve teljesen új. A cephalopodákon kívül szerepelnek meglehetős gyakran kagylók, csigák nyomai is, melyek közül egy Turritella sp. és Corbis sp. volt felismerhető. A OvENxsTEpTr-féle szinteket alapúl véve, kimutathatók az angulata-, bucklandi, obtusus- és raricostatus szintek, melyek közül HERBICH csak a bucklandi szintet említi és ezenkívül tévesen az oxynotus-szintet is feltételezi. Az anyagban levő egyetlen stephanoceras faj ezenkívül fiatalabb — talán felső liász — rétegekre utal. A fajok földrajzi elterjedése azt mutatja, hogy faunánkban a germán fajok uralko- dók, szemben a földközi fauna fajaival, holott pl. Csernyén — nem sokkal fiatalabb rétegekben — a germán fajok alig vannak már képviselve. E körülmény magyarázata, valamint a különböző szintek megállapítása még újabb, rendszeres helyszíni vizsgá- latokat igényel. Választmányi ülések. 1906 márczius hó 7-én. Elnök: dr. KocH ANTAL. Rendes tagnak választatott dr. MALÉTER LÁSZLó ügyvéd Pécsett, (aj titk.) és a m. kir. József-műegyetem ásv.-földtani intézete Budapesten, (aj. dr. SCHAFARZIK F.), kilépését jelentette 1 tag. Titkár bejelenti az államsegély kiutalványozását és bemutatja a kir. m. term. tud. társulat átiratát, melyben a Társulat figyelmét a gánoczi mésztufa florájának fontosságára hívja fel. 1906 április hó 4-én. Elnök: dr. KocH ANTAL. Rendes tagnak választatott KRALOVÁNSZKY IMRE okl. bányamérnök Nemtibányán aj. LACKNER A.) és dr. SZENTPÉTERY ZSIGMOND egyet. tanársegéd Kolozsváron (aj. dr. SzápEczkY Gy.) Titkár bejelenti, hogy a Szabó-alapból hirdetett 200 K-ás megbízásra 5 kér- vény érkezett, még pedig 1. KoRmos TirvaApaR-tól Tata vidékén, 2. Noszky JENő-től Nógrádmegye északi részében, 3. ARADI VIkKToR-tól a budai másodkori képződmé- nyeken, 4. dr. GAáL ISTVÁN-tól a hunyadmegyei szármáti rétegeken és Vapász M. ELEMÉR-től az ürmösi liaszban végzendő kutatásokra. A választmány e kérvényeket véleményes jelentéstételre egy 3 tagu bizott- ságnak adja ki s azt megbízza egyúttal azzal is, hogy az április végén lejáró nyílt "pályázatról is tegyen jelentést a május havi vál. ülésen. Dr. SzonTraGH TAMmáÁs vál. tag jelentést tesz a Szabó József emléktáblára begyűlt pénzről s ajánlatára a választmány elhatározta, hogy az ügy támogatására felkéri SVEHLA GYULA min. tanácsos, selmeczbányai bányaigazgatót is. 212 TÁRSULATI ÜGYEK. 1906 május hó 2-án. Elnök: dr. KocH ANTAL. Rendes tagoknak választattak: Bögm FERENcz bányamérnök, Budapesten (aj. T. RorH L.) a m. kir. Ferencz József tud. egyetem ásvány-föld- tani intézete Kolozsváron (aj.dr. SzápmczxkY Gy.) és a m. kir. áll. főgymnasium Budapest, III. ker. (aj. titk.) A választmány örvendetes tudomásul veszi dr. DARÁNYI IGwÁcz m. kir. föld- mivelésügyi minister, tiszteleti tagnak válaszát azon üdvözlő levélre, a mit az elnökség földmívelésügyi miniszterré történt kinevezése alkalmából küldött. Dr. SCHAFARZIK FERENcz másodelnök, mint a enyilt pályázati és smegbízáss ügyében kiküldött bizottság elnöke előterjeszti a bizottság jelentését. A nyilt pályá- zatra dr. EmszT KÁLMÁN és ROZLOZSNIK PÁL, a m. kir. Földtani Intézet tagjainak aláirásával egy pályázat érkezett. A pályázók a krassószörénymegyei harmadkori eruptiós kőzetek mikroskopos és chemiai megvizsgálására ajánlkoznak. A dolgozat anyagát a m. kir. Földtani Intézet idevágó gyűjteménye szolgáltatná, a mit azon- ban az ajánlattevők ez év május havában mintegy három heti tanulmányúton még kiegészíteni óhajtanak. A kész munkát 1907 május 1-én nyújtanák be. A nyilt pályázatra rendelkezésre álló 600—800 koronából 600 koronára tartanak igényt. Ezt az ajánlatot a választmány egyhangulag elfogadta, a mennyiben a vizs- gálatuk révén a cbanatits kőzetcsalád fogalmának végleges tisztázása várható. Fel- hívja azonban az ajánlattevőket különösen arra is, hogy tanulmányaik során lehe- tőleg az érez és contact képződményekre is tekintettel legyenek. A választmány az ajánlattevők kérésére lemond a munka kiadásának jogáról s azt a m. kir. Földtani Intézetre ruházza át, de ez esetben a munka czímlapján feltüntetendő, hogy e munka a magyarhoni földtani társulat Szabó-emlékalapítvá- nyából segélyezve készült. A cmegbízásras jelentkezők közül a bizottság tudomása szerint KoRMoSs TIVADAR és VApÁSz M. ELEMÉR szép feladatuk kivitelére időközben más oldalról részesültek támogatásban s minthogy az ARADI V.. ajánlata főleg az eredmények újból való összefoglalását helyezi kilátásba, a választmány a NoszkY JENŐ és dr. GAÁL ISTVÁN ajánlatát tartja elfogadhatónak. Minthogy a nyilt pályázat a rendelkezésre álló 800 K összeget nem veszi egészen igénybe, a választmány az innen fenmaradó 200 K-t is megbízásra fordítja s tekintve az átkutatandó területek nagyságát NOSZKY JENŐ- nek 250 K-t, dr. GAÁL IsrvÁN-nak 150 K-t utalványoz. Ezek szerint megbízza a választmány Noszky JENőt a Cserhát és a Nógrád- gömöri bazaltterület, tehát a Zagyva és Ipoly közé eső terület (a Karancs andezit hegységének és a füleki bazaltnak kivételével) geologiai kartirozásával és strati- grafiai-palentologiai tanulmányozásával s felhívja, hogy különös gondot fordítson az alsó és felső mediterrán emelet fellépésére és egymáshoz való viszonyára. Dr. GAÁL Isrvánt pedig, igen figyelemre méltónak tartva a rákosdi szármáti emeletben talált édesvízi betelepüléseket, megbízza úgy ennek, mint a többi hunyad- megyei szomszédos lelőhelyeknek tanulmányozásával. Mindkét megbízottat felhívja a választmány, hogy a munkájuk alapját képező törzsgyűjteményt a m. kir. Földtani Intézetben helyezzék el s ha a lelőhelyek gaz- dagsága megengedi, igyekezzenek oly bő anyagot gyűjteni, hogy a másodpéldá- nyokból más hazai tudományos intézeteinknek, első sorban a budapesti tud. egye- tem geo-paleont. tanszékének és a m. nemzeti muzeum gyűjteményeinek is jutas- sanak. SEBET NE NE FÖLDTANI KÖZLÖNY XXXVI. BAND, APRIL—-MAI 1906, 4—5. HEFT. GEDENKREDE ÜBER Dr ALEXANDER SCHMIDT. Von Dr. Hugo BöckKnH. (Mit Bildnis.) Im Mai 1904, im Monde der Lenzblüte, begleiteten wir einen der Hervorragendsten der vaterlándischen Mineralogen mit sehmerzerfüllten Herzen auf seinem letzten Wege. Mit gramdurchbebter Brust umstanden wir die letzte Ruhestátte ALEXANDER ScHMIDTS, weil das geöffnete Grab nicht die allerletzte und natürliche Station eines langen Lebens, son- dern nur das allzu frühe Ende eines arbeitsamen, auf der Höhe seiner Arbeitskraft stehenden, hervorragenden Mannes bedeutete, den die un- erbittlieh verheerende Krankheit unserem Kreise gerade zu jener Zeit entrissen hat, als er im Begriffe stand, seiner bisherigen Tátigkeit mit einem groben, grundlegenden Werke: dem Handbuche der Mineralogie die Krone aufzusetzen, als er alle Kenntnisse seiner Wissenschaft in sich aufgenommen hatte, als die Erntezeit einer reichlichen Saat ange- brochen wáre. Und dennoch, wenn ich einen Rückblick auf die Lebenslaufbahn ÁLEXANDER SCHMIDTS werfe, so erfüllen mich die Ergebnisse seiner Tátigkeit mit einer gewissen Beruhigung. Jenes Beispiel, welches er uns in seinen Werken sowie auch als Lehrer gegeben hat, ist ein solches geistiges Erbe im Besitze der ungarischen Naturwissenschaft und Nation, um dessen Willen es wert war zu leben, für welches es wert war zu kámpfen. Dr. ÁLEXANDER SCHMIDT wurde in einer Perle der grobBen Ebene unseres Vaterlandes, des schönen ungarischen cAlföldv, in Szeged, am 29-ten Jánner 1855 geboren. Sein Vater, ADAM SCHMIDT, war administrativer Stuhlrichter und spáterer stüádtiseher Senator zu Szeged, seine Mutter LAURA PRAsSz- NOVSZKY VON ÁSSAKÜRTH. In seinen jüngeren Jahren war sein Oheim JOHANN PRASZNOVSZKY, stádtiseher Senator und Oberfiskal zu Szeged, von sehr groBem Bin- Földtani Közlöny. XXXVI. köt. 1906. 15 214 Dr: HUGO BÖCKH flusse auf ihn, der ihn besonders zu literarischen Versuchen auf- munterte. Dieser Einflub lieB auch bestündigere Spuren nach sich, da er auch in spüteren Perioden seines Lebena mit Vorliebe belletristische Artikel schrieb, welche von einem üáulerst warmfühlenden Gemüte und von einer vorzügliehen Beobachtungsgabe zeugen. Seine belletristisehen Publikationen erbliekten gröbBtenteils im cSzegedi Hiradós das Tageslieht. Im Nemzeti Szaloms erschien seine :mnen és Onnany betitelte Erzáhlung, wührend seine Humoreske cNumero négyes das illustrierte Wochenblatt cVasárnapi Ujság, brachte. Eine grobe Vorliebe hegte ALEXANDER SCHMIDT schon im Kindes- alter für das Zeichnen, spüter sogar auch für das Aguarellmalen. Seine Gewandtheit im Zeichnen beweisen übrigens seine schönen Kristall- zeichnungen, welche er zu seinen kristallographisehen Arbeiten ange- fertigt hat. Seine Mittelschulstudien absolvierte er in Szeged bei den Piaristen, wo er auch am 2-ten August 1871 das Zeugnis der Reife gewann. Im Herbste desselben Jahres wurde er an der allgemeinen Abteilung des Polytechnikums immatrikuliert und erwarb sich am 22-ten Juni 1875 das Lehrerdiplom für höhere Volks- und Bürgerschulen. Nach Beendigung seiner Studien wurde er am 8-ten Oktober 1876 durch Augusr TREFORT an die mineralogisehe Abteilung des Ungarischen National-Museums ernannt und gelangte so an die Seite des ausgezeich- neten Mineralogen Prof. Dr. JosEF ALEXANDER KRENNER und gewann nunmehr reichlich Gelegenheit sich in der Mineralogie auszubilden. Gleichzeitig war er auch 1876—1878 als provisoriseh angestellter Lehrer der Naturgeschiehte und Physik an der Realschule des IV. Bezirkes der Hauptstadt bescháftigt. Zu dieser Zeit heiratete er. Am 15-ten August 1877 trat er mit MATHILDE SZALAY VON ÜSALLÓKÖZ, mit welcher er bis zu seinem Ende das glücklichste Eheleben führte, vor den Altar. Der ültere seiner Söhne, BÉra ist im Jahre 1881, der jüngere, DEzső im Jahre 1890 geboren. Der letztere aber ist schon im zarten Alter, am 16-ten August 1895 gestorben. Auf das Gemüt ScHmiDTS übte der Verlust seines Sohnes einen üuBerst niederschlagenden Hindruck aus und er konnte den Scehmerz über diesen Verlust nie gönzlieh überwinden. An das Ungarische National-Museum gelangt, erscheinen nun die kristallographischen und mineralogischen Arbeiten ScHmIDTS in rascher Folge, welche zu dieser Zeit hauptsüchlich in den Természetrajzi Füzetek das Tagesliecht erblicken; auch war er 1877—1887 Fach- redakteur und 1887—1894 Chefredakteur dieser Zeitschrift. Wáhrend der Zeit von 1876—1881 redigierte er auch im Verein mit BÉLA INKEY v. Panis die geologisehe Zeitschrift: Földtani Közlöny. GEDENKREDE ÜBER D: ALEXANDER SCHMIDT, 215 Waáhrend dieses Zeitraumes entstanden seine schönen Arbeiten über den Cerussit von Selmeczbánya, über Pseudobrookitt, über den Tetraédrit von Rozsnyó, über den Wolnyn von Krasznahorkaváralja und Muzsaj, über den Axinit von Veszvéres, über Cerussit und Barit von Telekes u. a. m. Im Jahre 1882 wurde er zum Kustosadjunkten befördert und be- gab sich noch in diesem Jahre im Auftrage des ungarischen Kultus- und Unterrichtsministers auf eine auslándische Studienreise. Wührend dieser Studienreise hielt er sich nahezu ein Jahr an der StraBburger Universitát auf, wo er an der Seite von PauL GRorH arbeitete und am 29-ten April 1883 das Doktordiplom erwarb. Seine Inauguraldissertation erschien unter dem Titel cÜber das Fuess-sehe Fühlhebelgoniometer in der GRoTH-sehen Zeitschrift. Hine Frucht seines StrabBburger Auf- enthaltes war auch seine Abhandlung über den Hümatit von Hargita. Zurückgekehrt, befabte er sich mit fieberhaftem Eifer mit der Verwertung der im Auslande erworbenen Erfahrungen und Kenntnisse und widmete seine Tütigkeit fortan hauptsáchlich den geometrischen und physikaliscehen Higenschaften der Kristalle und der Ermittelung des unter diesen bestehenden Zusammenhanges. Zu dieser Zeit ent- stand seine die Isomorphie des Jordamits und Meneghinites behandelnde Arbeit und dieses Thema wöhlte er auch zu seinem Probevortrag : cDer Zusammenhang der geometrischen und physikalischen Higen- schaften der Kristallev, welchen er am 3ten Feber 1885 hielt. Seit seiner am 11-ten Márz desselben Jahres erfolgten Habilitation als Pri- vatdozent bildeten aubBer seiner literarischen Tátigkeit in dieser Rich- tung abgehaltene Vortráge eine seiner Lieblingsbescháftigungen. Diese Vortráge fesselten durch ihre interessante und schöne Fassung stets die Aufmerksamkeit seiner Hörerschaft. Als Privatdozent supplierte er auch Dr. JosEerF v. Szasó im Wintersemester des Lehrjahres 1888/89. In Anerkennung seiner Verdienste erhielt er am 17-ten April 1890 den Titel und Charakter eines öffentlichen aubBerordentliehen Professors und wurde im Jahre 1891 von der Ungarischen Akademie der Wissenschaften zum 6 korrespondierenden Mitgliede erwáhlt. Seine Antrittsvorlesung war: cDaten zur genaueren Kenntnis einiger Minera- lien der Pyroxengruppev. Bei dem Museum aber wurde er am 17-ten Juni 1893 vom 1-sten April ab zum Kustos ernannt. Nach dem im Jahre 1893 eingetretenen Tode Dr. Joser v. SzaBós übernahm Dr. ALEXANDER ScHMIDT dessen Vortráge, bei welcher Gele- genheit er auch über Geologie las. Im Sommer dieses Jahres beendigte er sodann eine geologische Arbeit: eDie geologisehen Verhültnissen von Czinkota. Nachdem Dr. JosEFr ALEXANDER KRENNER im Jahre 1894 den 15" 216 D: HUGO BÖCKH vakanten Lehrstuhl v. SzaBós eingenommen hatte, wurde SCHMIDT vom Senate des Polytechnikums Budapest auf den durch KRENNERS Abgang unbesetzten Lehrstuhl berufen. ScHmMIDT wirkte vom September bis zum Dezember des Jahres 1894 als Supplent und wurde am 16-ten Dezem- ber d. J. durch Seine Majestát zum ordentliehen Professor der Mine- ralogie und Geologie ernannt. Mit seiner Ernennung an das Polytechnikum war SCHMIDT vor einen für ihn günzlich neuen Wirkungskreis gestellt. Neben seiner Amtsaufgabe an der Universitát: die Wissenschaft rein um ihrer selbst willen zu betreiben, muBte er auch die praktischen und ökonomischen Gesichtspunkte zur Geltung bringen und Dr. ALEXANDER SCHMIDT nahm die Verwirklichung seiner diesbezüglichen Aufgabe mit einer wahrhaft einzig dastehenden unermüdlichen Ausdauer in Angriff. Er, der Mann der Theorie, war bestrebt, alle jene Zweige der technischen Wissen- schaft kennen zu lernen, welche in irgendwelchem Zusammenhange mit den von ihm vorgetragenen Gegenstünden stehen, um sich auf diese Weise einen entsprechenden Rahmen zu schaffen, hauptsáchlich für seine geologischen Vortrüáge, welche er seit dem Jahre 1900, als LupwiG v. Lóczy von der Abhaltung dieser Vortráge zurücktrat, gleich- falls gánzlich übernommen hatte. Sein diesbezügliehes Bestreben nahm ihn aulberordentlich in An- spruch, doch arbeitete er auch zu dieser Zeit mit züher Ausdauer an seinem groBen Werke, einem Handbuche der wissenschaftliehen Mine- ralogie, welehes 3 Bünde umfassen sollte. Sein unerwarteter und früh- zeitiger Tod verhinderte jedoch die Beendigung dieses Werkes und so kam nur ein Teil desselben, der die (Geschichte der Mineralogie und die berechnende Kristallographie behandelnde Teil des ersten Bandes zustande. Aber auch dieses Bruchstück ist von sehr grobem Werte und wir schulden es nicht nur dem Andenken ALEXANDER SCHMIDTS, sondern auch der vaterlándisehen Wissenschaft, dab wir Sorge tragen, diesen vortrefflieh verfabten Teil der Öffentliehkeit zu übergeben. In Anerkennung seiner hervorragenden Tötigkeit als Gelehrter und Lehrer erwáhlten ihn seine Kollegen im Jahre 1900 zum Dekan an der allgemeinen Fakultát, welches Amt er bis zu seinem am 16-ten Mai 1904 eingetroffenen Tode versah. Seine Vaterstadt Szeged gedachte gleichfalls mit Stolz ihres aus- gezeichneten Sohnes und die DuGonrcs-Gesellschaft in Szeged erwühlte ihn noch im Jahre 1897 zum Ehrenmitgliede. x GEDENKREDE ÜBER DI: ALEXANDER SCHMIDT. 217 Dr. ALEXANDER ScHmipTsS Lieblingsbescháftigungskreis blieb stets die Welt der Kristalle und wie das auch einer seiner Professoren- kollegen in seiner Rede bei dem Katafalke ausdrückte: aBei uns leuchtete wohl niemand tiefer, als er, in jene geheimnisvolle Werk- státte der Natur, in welcher diese die im Schobe der Erde verborgenen Schátze in jene Augen und Herzen erfreuenden, wunderbar künst- lichen Formen giebBt, welche wir Kristalle nennen." Den Geheimnissen der Kristalle forschte er nach, verbreitete deren Kenntnis, als Gelehrter und Professor, und verstand es nebenbei, sein dem Laien scheinbar so abstraktes Fach auch vor dem groBen Publikum beliebt zu machen. Sein über die Edelsteine geschriebenes Werk wird sowohl in betreff seines Inhaltes, als auch der reinen unga- risehen Sprache wegen, in der es verfabBt ist allezeit eine wertvolle Arbeit unserer populár-naturwissenschaftlichen Literatur bleiben. Unter seinen zahlreichen wissenschaftlichen Arbeiten können wir edie über den serbiscehen Zinnober verfabBte Studie hervorheben, in welcher unter anderem jene seiner Beobachtungen üubBert interessant ist, wonach an den sehr fláchenreichen Kristallen des Zinnobers neben rechten positiven und linken negativen Trapezoedern auch linke positive und rechte negative Trapezoeder auftreten, was im Gegensatze zu dem Verhalten der optisch aktiven trigonalen trapezoedrischen Mine- ralien steht und eventuell auf Zwillingsbildung zurückíührbar wáre. Ein ebenfalls in theoretisch-kristallographischer Richtung gesehrie- benes Werk ist seine Abhandlung: cWiederkehr gleicher Flichenwinkel im regulüren Kristallsystemev, in welcher er nachweist, dab mehrere abweichende Formen im tessaralen Systeme miteinander übereinstim- mende Neigungswinkel besitzen. Dr. ALEXANDER SCHMIDT verfügte auch über eine groBartige Hand- fertigkeit und in dieser Hinsicht liefern jene Untersuchungen den sehlagenden Beweis, welche er an den im Jahre 1883 bei Gelegenheit des Grubenbrandes in Szomolnok gebildeten Claudetitkristallen voll- führte. Die, an den áuBert kleinen, 1 mm langen und 0-3 mm dicken, Kristallen bewerkstelligten optisehen Bestimmungen müssen bei jeder- mann eine aufrichtige Bewunderung erregen. Die Grubengebiete unseres Vaterlandes suchte er wiederholt auf und bereicherte sozusagen nach jedem seiner Wege mit einem neueren Beitrage unsere Kenntnisse über die vaterlündischen Mineralien. Unter seinen monographischen Arbeiten erwáhne ich noch seine Antrittsabhandlung: cDaten zur genaueren Kenntnis einzelner Mine- rale der Pyroxengruppes, in welcher er zur kristallographiscehen Kenntnis der Diopside und deren mit dem Eisengehalte verbundenen Veránderung ihres optiscehen Achsenwinkels und ihres mittleren Brechungsguotienten 218 Dr: HUGO BÖCKH genaue Belege liefert, wie auch seine Studie über den Antimonit von Szalonak, und kann hier auch seine: xDie praktische Anwendung der Kugel bei der Kristallberechnungy betitelte Arbeit nicht umgehen, in welcher er eine Methode ausgearbeitet hat, wie man mit Hilfe des durch AvED DE MaGwac konstruierten Kugelmessers (Métrosphére) die Aufgaben der berechnenden Kristallographie mit einer gewissen annüáhern- den Genauigkeit auf dem Wege der einfachen Konstruktion lösen kann. Mit der GesetzmüáBigkeit der Symmetrie der Kristalle befabBt sich seine letzte gröbere Arbeit: cDie Klassen der Kristalles. Seitdem F. C. HeEssEL im Jahre 1820 die gesamten möglichen Symmetriefálle abgeleitet hat, bescháftigte sich eine grobBe Garde von Forschern, wie BRAVAIS, GADOLIN, SOHNKE, SCHOENFLIESS, FEDOROW, u. a. mit dieser Frage. ÁLEXANDER ScHMIDT hat in seinem oben bezeichneten Werke mit sehr grobBer Geistesschürfe auf Grundlage seines Projektionssatzes alle möglichen Kristallklassen abgeleitet und sich dadurch auch auf diesem Gebiete der Kristallographie einen bleibenden Namen gesichert. Sein Projektionssatz, laut welchem zu jeder Richtung noch eine oder mehrere mit dieser notwendigerweise gleiche Richtungen gehören, deren Projektionen auf eine Kristallkante, der sogenannten Symmetrie- geraden im absoluten Werte gleich sind, schliebt die Gesetzmábigkeit der Symmetrie in sich ein. Die spezialen Fülle dieser Symmetriegeraden ergeben das Sym- metriezentrum, die Symmetrieachse und die Symmetrieebenen. Aus diesen Elementen kann man durch Zunahme der Symmetrie, respektive durch Abnahme der vorhandenen gröberen Symmetrie die ge- samten möglicehen Symmetrieklassen ableiten, welche obwohl selbstándig, dennoch miteinander im Zusammenhange stehen und eben darum ist auch ihre Anzahl bestimmt. x Die Beobachtung, die Forschung, die Erwerbung von Erfahrungen ist eine stetige reine und erhebende Freude, ein wahrer GenuB, welcher in den verschiedenartigsten Wendungen unseres Lebens seinen Weg in unser Innerstes findet. Dieser tröstet, dieser entschádigt uns für alles Gram und Weh, dieser reibt uns so unwiderstehlich mit sich fort, dab wir den raschen Flug der Jahre kaum wahrnehmen. Die Ausarbeitung und Mitteilung der Resultate aber gehört schon auf ein anderes Blatt. Dies ist der gefahrvolle Felsenriff, an welehem der gute Wille so vieler ausgezeiehneter Münner Schifibruch erlitten hat, weil es ihnen an entsprechender Opferwilligkeit mangelte. Denn die Aus- arbeitung ist tatsüchlieh ein Opfer, der wirkliche Gegensatz des durch Beobachtungen erreichten Genusses. Es gibt auch nicht viele, die sich GEDENKREDE ÜBER D: ALEXANDER SCHMIDT. 219 zu einem solehen Opfer entsehlieben können, obschon ohne dieses auch der hervorragendste Gelehrte sich seinen Mitmenschen gegenüber gerade so wie der unbarmherzigste Geizhals benimmt, weil nur er allein genieBt, für sich selbst jene Schütze verbiret, welche hernach der Grabeshügel auf ewig bedeckt. Auch dies ist eine solche Tatsache, über welche wir Ungarn mehr als einmal mit vollem Ernste nach- denken sollten.i So sehreibt ÁLEXANDER SCHMIDT in seiner über JAMES- DwiGcuHr Dawa gehaltenen Gedenkrede und diese Zeilen umfassen seine ganze Individualitát. k Die Förderung seiner Wissenschaft, die Erziehung von Fach- leuten, die wirklich etwas wissen und ihren Platz behaupten können, die mit ikrem Wissen das Gemeinwohl des geliebten Vaterlandes zu fördern imstande sind, das Populármaechen seiner Wissenschaft und dieserart die Erziehung der Nation, das war das Ziel, welches ihn be- geisterte und für welches ihm keine Mühe zu viel war. In unseren wissenschaftlichen Gesellschaften eiferte er bestündig zum Fortschritte an und unsere Gesellschaft, deren Mitglied er seit dem Jahre 1876, Sekretár in den Jahren 1876— 1880. AusschuBmitelied in den Jahren 1881—1901 und Vizeprásident in den Jahren 1901—1902 war. ver- dankt seinen Initiativen mehr als eine nützliche Neuerung. Diese Gesellschaft war bis an sein unmittelbares Lebensende, als leider MiB- verstándnisse das Verhültnis trübten, ein Lieblingsort seiner Tátigkeit. Seine Abhandlungen trug er gröbBtenteils hier vor, hier referierte er seinen Fachkollegen über bedeutendere Fortschritte in der Mineralogie, jedoch erhielten auch die Ungarische Naturwissenschaftliche (resell- sehaft, deren AusschubPmitglied er seit dem Jahre 1894 war, und unsere anderweitigen Institutionen einen betráchtliehen Teil seiner Wirksamkeit. Wie er in seinen wissenschaftliehen Untersuchungen immer nur auf die práziseste, exakteste Weise die Tatsachen, die Wahrheit, festzu- stellen bestrebt war, so suchte er auch im Leben bestándig und überall nach der Wahrheit, gerade, ohne Zaudern, ohne vor irgendwelchen Mifhelligkeiten zurückzuscheuen. Als Lehrer war er streng, jedoch gerecht und seine Schüler konnten trotz der Strenge aus seinen gütigen Augen die vüterliche Liebe hervorleuchten sehen, welche er für sie hegte. Seine Begeisterung für die Wissenschaft lie ihm nicht einmal wührend seiner Krankheit ruhen, doch sein vergánglicher Körper konnte dem hohen Fluge seiner Seele nicht mehr folgen, die unausgesetzte fieberhafte Arbeit rieb ihn auf, er verlieb allzu früh unseren Kreis, aber die Erinnerung an ihn und die Erfolge seiner Tátigkeit werden ewig mit uns bleiben. 220 Dr: HUGO BÖCKH Dr. Franz Schafarziks Ansprache am Sarge von Dr. Alexander Schmidt. Teuerer Hingeschiedener! Indem ich hiermit vortrete, erfülle ich einen mir von der Ungari- sehen Geologischen Gesellschaft und der Ungarischen kön. Naturwissenschaftlichen Gesellschaft zuteil gewordenen Auf- trag, doch komme ich zugleich auch der Mahnung meines. betrübten Herzens nach, wenn ich bei dieser Gelegenheit, leider zum letzten Male, an Dich, mein lieber Freund, ALEXANDER ScHMIDT ein kurzes Ab- sechiedswort richte. Wenige sind wir, sehr wenige, die wir uns der Erforschung des ungarischen Bodens widmen, und trotzdem verlieren wir in rascher Aufeinanderfolge unsere Besten! Auch Du warst, wennmöglich nur ein kurzes Menschenalter hin- durch ein gediegener Jünger der ungarischen Mineralogie und Geologie. Eine unvergleichliche Gewissenhaftigkeit kennzeichnete deine Tütigkeit, die Anfangs in einzelnen schönen und wertvollen Arbeiten und Disser- tationen, spüter aber auch in der Konzeption eines groBangelegten Werkes zum Ausdrucke gekommen ist. — Inzwischen hast Du, auBer deinen reichlichen Agenden als Professor, auch die Interessen der Un- garischen Geologischen Gesellschaft auf das kráftigste gefördert, indem Du ihre Gescháfte und ebenso die Redaktion ihrer Zeitschrift sechs Jahren hindurech mit musterhaftem Eifer geleitet hast. Wir erinnern uns dankbar jener Zeit, wáhrend der das Leben unserer Gesellschaft einen lebhaften Fortschritt.zu verzeiehnen hatte. Aber auch nachher warst Du noch lange Zeit hindurch ein pflichtbewubBtes Mitglied des Ausschusses und spüterhin Vizeprásident der Ungarischen Geologischen Gesellschaft, und ebenso auch langjühriges Ausschussmitglied der Un- garischen kön. Naturwissenschaftlichen Gesellschaft, in welchen beiden Vereinen Dir zufolge deiner glünzenden Beredsamkeit, deiner scharfen Kritik und zufolge der unbedingten Reinheit und patriotisehen Autf- fassung deiner Intentionen stets ein hervorragender Platz gesichert war. In Dir hat unsere Wissenschaft wahrlich einen ihrer Führer ver- loren und dies ist es, was unseren Verlust so sehr schwer und so sehr schmerzlich gestaltet. Allmáchtiger Gott! Du hast ihn in der Mitte seines Lebens zu Dir heimberufen! . . . Vor Deinem unergründliehen Willen können wir uns nur ergebungsvoll beugen, und ebendeshalb bleibt seiner schwer- betroffenen Familie, seinen tief trauernden Freunden, Kollegen und Schülern auBer Dir nur noch der eine Trost, dab wir sein hehres An- gedenken im Herzen bewahren und uns an seinen Mannestugenden FERDINAND FREIHERR VON RICHTHOFEN. 221 erbauend, erneuerte Kraft schöpfen, um die im Leben noch unserer harrende Arbeit und unsere Pfliehten redlich erfüllen zu können. Ruhe in Frieden, geliebter Freund! und es möge sich die Scholle der von Dir so sehr angebeteten ungarischen Muttererde sanft über deiner Asche sechliebBen! Gott mit Dir! Gott sei mit Dir! xx Das Verzeichnis der Fachschriften Dr. ALEXANDER ScHMIDTS siehe auf Seite 171 des ungarischen Textes. FERDINAND FERETHERR VON RICHTHOFEN. 1833—1905. Von Dr. LupwiG v. Lóczy. An dem gröbten Geographen der Jetztzeit, den der Tod am 29. Ok- tober 1905 unerwartet, sozusagen von seinem Arbeitstische hinwegrafite, verlor die Ungarische Geologisehe Gesellschaft eines ihrer KEhrenmit- glieder. Obzwar Freih. v. RICHTHOFEN ein Koriphüe der Geographie war, so zühlen ihn doch auch die Geologen zu ihren Besten, nicht nur, da er seine Laufbahn als Geolog begonnen, sondern deshalb, weil er die wissenschaftliche Geographie auf geologisceher Grundlage neuorganisiert hat. Er war es, der die vorher auf besonderen Wegen einherwandelnden Disziplinen der Geologie, Orographie und physikalischen Geographie zur Geomorphologie vereinigt hat. In seiner wissenschaftlichen Tátigkeit verriet sich stets der Geologe und das Wesen seiner Arbeiten lieB immer die geologisehe Grundlage durchblicken. Mögen wir nun in seinem groBen Werke über cChinav oder in dem Bande über cSchan- tung)d bláttern oder aber die xcGeologisehen und geographischen Beob- achtungen auf Reisens studieren, deren zweite Auflage er nicht zum Abschlusse bringen konnte, da vor Beendigung derselben die Feder seiner Hand entfallen ist, — oder lesen wir seine an der Berliner Akademie der Wissenschaften vorgetragenen Abhandlungen über die Geo- morphologie Ostasiens oder aber seine Rektorrede vom Jahre 1903/4. — in jeden derselben werden wir der wichtigen Rolle gewahr, die er den geologisehen Momenten beigemessen hat. Die ungarischen Geologen sind mit dem Manen Frh. v. RIcHT- HOFENS durch ein viel innigeres Band verknüpft, als sámtliche Kollegen anderer Nationen, da er von Ungarn aus seine 13 Jahre wührende überseeische Studienreise angetreten hat. Es war im Juni des Jahres 1858, als er von der k. k. geologisehen Reichsanstalt Wien entsendet, über 19 9 tg L. V. LÓCZY den Duklapab ungarisches Gebiet betrat und hier die Umgebung von Eperjes und das Eperjes-Tokajgebirge, ferner die Gegend Kassa— Göncz durchwanderte. Aus der Umgebung von Sátoraljaújhely führte er aus dem Inselgebirge von Zemplén Verrucano, Werfener Schiefer und Gutten- FERDINAND FREIHERR VON RICHTHOFEN. steiner Kalk an, besuchte sodann bei Királyhelmecz die Niederungen des Bodrogflusses und die aus denselben sich erhebenden Hügel sowie die Niederungen der Tisza unterhalb Nagymihály, Szobránez, Ungvár, Sze- rednye, Beregszász und dem Vihorlátgebirge. Er befaBte sich mit dem abgesonderten Gebirge von Beregszász, mit seinen Alnnitlagern und FERDINAND FREIHERR VON RICHTHOFEN. 293 beschlo8b seine Aufnahmstátigkeit mit der Bereisung der Trachytgebirge der Komitate Bereg, Ugocsa, Szatmár und Máramaros. Über die Ergebnisse dieser seiner ersten ungarischen Kampagne legte Frh. v. RIcHTHoFEN der Novembersitzung 1858 der k. k. geologi- sehen Reichsanstalt im Rahmen eines Vortrages einen erschöpfenden Bericht vor, wobei das Hauptgewicht auf die Trachyte entfiel; er be- schreibt ihre Arten und Varietáten sowie ihre Tuffe, die Eruptionsfolge und die zersetzende Wirkung der Gasexhalationen (Verhandl. der k. k. geol. R.-Anst. Bd. X, pag. 36 u. f.). Auf Seite 71 desselben Bandes be- richtet er cÜber die edlen Erzlagerstütten im ungarischen Trachyt- gebirgev und aus dieser seiner Arbeit geht hervor, da$ Frh. v. RiIcHT- HOFEN bereits bei seinen ersten vulkanologisehen Forschungen die grün- steinartige Umwandlung der Trachyte sowie die Erzbildung der Ein- wirkung von Gasexhalationen zugesechrieben hat. Den Sommer 1859 brachte Freiherr von RICHTHOFEN abermals in Ungarn und zwar in der Umgebung von Nagyszeben und Vizakna, fer- ner in der Gegend bei Brassó, im Persánygebirge und in der Hargita zu, mit deren Trachyten er sich eingehend befabte. Damit beschlob er seine ungarisehen Reisen, deren Ergebnisse in den Monatsberichten, Verhandlungen und Jahrbüchern der k. k. geo- logisehen Reichsanstalt Wien niedergelegt sind. . — Durch die in Ungarn gesammelten Erfahrungen gereift, trat Frei- herr v. RICHTHOFEN seine groben Studienreisen an, wie sie bis damals von so langer Dauer noch durch keinen wissenschaftlichen WForscher unter- nommen worden ist. Seine Reisen in Ungarn sind ihm stets in angenehmer Erinnerung geblieben. Als er von der Ungarischen Geologischen Gesellschaft 1883 zum Ehrenmiteglied erkoren wurde, schrieb er mir auf meinen, ihn davon in Kenntnis setzenden Brief folgendes: xDass die ungarische geologische Gesellschaft mir die Ehre angethan hat, mich zu ihrem Ehrenmitgliede zu wáhlen, gereicht mir zu lebhafter Freude. Meine Ar- beiten in Ihrem schönen und interessanten Heimathsland liegen freilich sehr weit zurück, aber sie gehören zu meinen angenehmsten Erinne- rungen, nicht nur weil ich dort jung und frisch meine Arbeiten aus- führte, sondern auch wegen der üusserst liebenswürdigen Gastfreund- schaft, die ich aller Orten gefunden habe. Aus meinen Studien und Veröffentliehungen wurde ich im Winter 1859/60 durch meine Abreise nach Asien herausgerissen. Nur ein kleiner Theil meiner Arbeiten konnte abgeschlossen werden, und auch sie sind fragmentarisch geblieben. Aber mein Interesse für das Land, wo ich zum ersten Mal vulkanische Ge- steine sah und vieles Andere kennen lernte, ist immer rege geblieben und gerne folge ich den Fortschritten, die von Ihnen in der Kunde des 224 PROF. DI: E. WEINSCHENK Landes gemacht werden. Ich werde dies mit doppeltem Vergnügen jetzt thun, da ich Ihrer Gesellschaft als Mitglied angehören darf. Die Individualitát Frh. v. RicHTHoFExs gehört wohl der deutschen Nation, seine Wissenschaft der ganzen Welt, — die intensivste Tátigkeit seines jugendliechen Mannesalters aber Ungarn! Unsere Gesellschaft betrauert deshalb in dem Verblichenen nicht nur den grobBen Gelehrten allein, sondern auch den unmittelbaren Mit- arbeiter auf dem Felde der ungarischen Geologie. ÜBER DEN JÁNOSIT UND SEINE IDENTITÁT MIT COPIAPIT." Von Prof. Dr. E. WEINSCHENK in München. Unter dem Namen Jánosit beschrieb Dr. Huco BöcgkH in diesen Mitteilungen (1905, 139) ein von ihm als neu angesehenes Mineral, das als grünlichgelbe, pulverförmige Ausblühung auf graphitischen Schiefern des Vashegy im Komitat Gömör auftritt. Da ich von meinem dortigen Besuch eine kleine derartige Probe mitgebracht hatte, lag es nahe, diese mit dem neuen Mineral zu vergleichen. Allein die Ergebnisse meiner mikroskopischen Untersuchung meines eigenen Materiales führten mich zu abweichenden Resultaten und ich mubBte daher meine Vergleichung mit Originalmaterial ausführen, welches mir Dr. HuGo BöckH in liebens- würdigster Weise zu diesem Zwecke überlieB. Meine Studien an diesem Material bestütigten meine vorher ge- wonnene Überzeugung, dab es sich nicht sowohl um ein neues Mineral, als vielmehr um eine feinsehuppige Ausbildung von Copiapit handelt. Es müssen allerdings eine ganze Reihe von Bestimmungen von Dr. HuGo BöckH rektifiziert werden, aber es ist doch immerhin bemerkenswert, dab genau dieselben unrichtigen Beobachtungen am (Gopiapit selbst gemacht wurden. BöckH beschreibt sein Mineral als winzige rhombische Blütt- chen, deren Tafelfláche er als Basis annimmt, mit einem stumpfen Prismenwinkel von ca 1017. Ich selbst habe den betreffenden Winkel am Originalmaterial mit 1067—109" bestimmt, eine Abweichung, welche trotz der oft recht guten Ausbildung der mikroskopischen Kristállchen bei deren winzigen Dimensionen leicht erklárlieh ist. Bei Copiapit be- s Diesen Artikel des Herrn Prof. Dr. E. WEINSCHENK übergab ich in Kor- rektur den Autoren des Jánosits, Herren Dr. H. BőcgkH und Dr. K. EmszrT, um ihre eventuellen Bemerkungen gleich nach dem Artikel Herrn Prof. WEINSCHENKS mit- teilen zu können. Dieselben s. auf pag. 228. Red. ÜBER DEN JÁNOSIT UND SEINE IDENTITÁT MIT COPIAPIT. 225 trágt der betreffende Winkel 108". Hine oft als Abstumpfung der spitzen Kante des angenommenen Prismas auftretende Flüiche wird als 10104 gedeutet; sie bildet tatsáchlieh mit den beiden Flichen des Prismas ziemlich genau gleiche Winkel. Auf der Tafelfláche der Kristalle tritt eine negative Bisektrix senkrecht aus, von welcher BöcgH sagt, dab sie die Halbierende des spitzen Achsenwinkels ist. Da der Achsenwinkel der Substanz nicht, wie die Skizze von BöckH (Il. c. S. 149) anzudeuten scheint, sehr klein, sondern im Gegensatz dazu sehr grob und zwar nahe an 90" ist, so wage ich das nicht ebenso sicher zu entscheiden. Jedenfalls aber tritt auf der Tafelfláche des Copiapits eine negative Bisektrix senkrecht aus, welche einen von 907 nicht weit entfernten spitzen Winkel halbiert. BöcgkHfáhrtfort : cdiedünnsten Lamel- len sind pleochroitiseh, r—grünlich- gelb, 6b—farblos. Die dickeren Bláttehen sind grünlichgelb.v Die Ursache eines der- artig eigentümlichen Verhaltens kann nur in dem Mangel an Einheitlichkeit der dickeren Bláttehen gesucht werden, sonst mübBte bei diesen doch wohl der Pleo- ehroismus deutlieher hervortreten, als bei den dünnern. In der Tat sind auch nur die dünneren Bláttchen einheitlich, dickere regellos aufeinander gewachsene Pakete. Des weiteren wird die Lichtbrechung als cmittelmáBigiy an- gegeben ; da ich mir davon kein rechtes Bild machen konnte, habe ich dieselbe nach der Methode von SCHRÖDER VAN DER KoLrK? direkt ge- messen. Die Vergleichsflüssigkeiten wurden durch Vermiscehen von Eu- genolnp — 1544 und a-Monobromnaphthalin ny — 1,659 herge- stellt und die Liehtbrechung der Mischung sofort, um eine Ánderung des Mischungsverhültnisses zu umgehen, mit dem BERTRANDSCchen Re- fraktometer gemessen. Hin geringer Zusatz von Bromnaphthalin zum Eugenol genügte, um die Kristalle im Natriumlicht völlig unsichtbar erscheinen zu lassen, wenn die optische Normale parallel zur Sehwin- gungsrichtung des Polarisators lag; die Flüssigkeit hatte dann den Brechungsexponenten np — 1,546—1,547. In gleicher Weise wurde pp bestimmt zu 1:572, somit ist r— 8 07025 und bei dem Achsenwinkel von nahezu 90", a — ca 1520, —a folglieh etwa — 0-052, die Doppel- (100) k Vergl. E. WEINSCHENK: Anleitung zum Gebrauch des Polarisationsmikro- skops. II. Auf. 1905. S. 36. 226 PROF. D: E. WEINSCHENK brechung also nicht, wie Böcgn angibt, schwach, sondern recht stark. Darauf weist übrigens schon die einfache Beobachtung zwischen ge- kreuzten Nicols hin, indem selbst die allerdünnsten Schüppchen noch deutliche Interferenzfarben geben. Alle im obigen angeführten Higenschaften in der durch mich rektifizierten Form habe ich mit demselben Resultat beim Copiapit bestimmt, und zwar an Originalmaterial von DARAPSKY von der Mina Lautara, Antofagasta, Chile, wobei die Übereinstimmung des Brechungsexponenten besonders zu betonen ist. Auch der Copiapit wurde lange für rhombisch gehalten, bis Lixck$Y an demselben das mono k- line Kristallsystem nachwies. Die Ursache, dab der monokline Cha- rakter des Minerals sich auch bei optisceher Untersuchung kaum er- kennen lábt, beruht auf der eigenartigen Erscheinung, dab die Ebene der optisehen Achsen in einer Flüche liegt, welche den stumpfen Win- kel 8 fast genau halbiert, annühernd entsprechend dem Hemidoma (409). Indes ist schon die gewöhnliche Entwicklung der Táfelehen von eJáno- : sit eine derartige, dab man von vornherein das rhombische Kristallsystem nicht für recht wahrscheinlich ansehen kann. Die von BöckH gezeich- nete Skizze stellt námlieh einen Ausnahmsfall der Ausbildung dar, und weitaus die meisten Kristalle sind nach einem Fláchenpaar verlüngert, etwa wie nebenstehende Skizze, welche den normalen Fall reprásentirt. Dazu kommt, dab man im weiBen Licht keine vollstándige Auslöschung erreichen kann, welche erst im monochromatischen Licht eintritt. Es folgt daraus, dab auch der eJánosits monoklin ist. Die auf der Tafel- fláche senkrecht austretende Bisektrix liegt parallel zur Symmetrieachse, um welche gekreuzte Dispersion vorhanden ist. In jeder Beziehung sind nun die erwáhnten optischen Higen- schaften jene des GCopiapits; nimmt man die Hauptzone des sJánosítsi zur Vertikalzone, so ist die etwa 106—1097 mit ihr bildende Fláche die Basis (3 beim Copiapit — 72") und die kleine Abstumpfung ist die Form (409], in der auch annühernd die Achsenebene liegt. Pleochrois- mus, Lichtbrechung und Doppelbrechung, welch letztere übrigens auch beim Copiapit von Liwxcx als scehwach angegeben wird, wurden an dem Originalmaterial von Antofagasta als vollstándig mit obigen über- einstimmend gemessen, so dab optisch in jeder Richtung Gleichheit vorhanden ist. Eine Abweichung ergibt sich bei der Betrachtung des spezi- fischen Gewichts, weleches BöckH nach Messungen in Pyknometer für den aJánosit, zu 2,510—2,548 angibt, wáhrend LxIxck und andere am X G. LIsck, Beitrag zur Kenntniss der Sulfate von Terra amarilla bei Co- piapó in Chile. Zeitschr. Krystallogr. 1889, XV, 14. ÜBER DEN JÁNOSIT UND SEINE IDENTITÁT MIT COPIAPIT. 227 Copiapit ca 2,1 bestimmten. Ich selbst habe an dem mir vorliegenden Copiapit die Messung nach der Schwebemethode in Tetrabromacetylen wiederholt und 2,17 bestimmt, dagegen erwies sich das Material von Jánosit als viel zu feinscehuppig und daher für diese Bestimmung nicht ausreichend. Die Messung des spezifischen Gewichts ist bei so fein- schuppigen Substanzen zum mindesten wenig sicher und daher von recht untergeordneter Bedeutung; sie kann jedenfalls keinen Ausschlag in irgend einer Richtung geben. Wahrscheinlicher erseheint bei dem wasserreichen Salz aber der niederere Wert. Was die Spaltbarkeit betrifft, so stimmt diese wieder mit Copiapit auf das Vollstándigste überein; die glimmerartig vollkommene Spaltbarkeit nach der Symmetrieebene ist beiden Substanzen gemein- sam und auBerdem spalten beide noch recht gut nach der Ouerfláche, nach der Basis, sowie nach dem öfter erwáhnten Hemidoma 1409), 80 dab es gar nicht schwierig ist, aus schuppigem Material von (Gopiapit seharf umgrenzte sechsseitige Táfelehen herauszuspalten. Endlich kommt noch die ehemische Zusammensetzung in Betracht: die gualitativen Reaktionen beider sind identisch, aber in der guantitativen Zusammensetzung scheint ein Unter- sehied vorhanden zu sein, wie folgende Zusammenstellung zeigt: I eJánosits (Böckn I. c.) II a u. b Copiapit (Lxwxcx I. c.), III Copiapit (Macintosh Amer. Journ. of sc. 1889, 38, 242). I IIa IIb III S§0.z zo - J03Z BD ZD 0 JEGLOp az SORT AB 308 — 29-2 ESÉS EKE OS SA TH ZOTT EST 1.300 Fürden Copiapit wirdimallgemeinen die Formel2//e, 0,.550, t1-18H, O angenommen, welche den unter den IV folgenden Zahlen entspricht, wáh- rend Böcxkn für seinen xJánosits die Formel Fe,0,.3 S0,4-9H,O (V) be- rechnet. Dabei führt er selbst an, dab die verarbeitete Substanz nicht rein, sondern mit einem cstaubförmigen amorphen Eisensulfatv gemischt war. Das Resultat seiner Analyse hat somit auch nur approximative Be- deutung, so dab es auffállig erscheint, dab er bei seiner Analyse selbst noch die dritte Dezimale anführt; bei derartigem Material dürfte die erste Dezimale doch schon hinlönglich ungenau sein. IV V SOS aaz, SZOL SAD ze etettem SZOB NEGDB5 EROÍG atti HRSZ A MENKZSÍB 1000 100-0 228 D: HUGO BÖCKH UND D: KOLOMAN EMSZT Es ist zweifellos, dab die Analyse des cJánositso mehr der zwei- ten Formel sich nühert, als der ersten, aber auch die Copiapit-Ana- lysen können recht leicht auf diese Formel zurückgeführt werden, wenn man die Schwierigkeit bedenkt, von solchen leichtveránderliehen, fein- schuppigen Substanzen zur Analyse geeignetes Material zu erhalten. Bei der Unvollkommenheit desselben, die übrigens noch von jedem Analytiker besonders hervorgehoben wurde, ist die Übereinstimmung der sub I, II und III aufgeführten Zahlen ausreichend, um einen Zweifel an der Identitüt der betreffenden Substanzen nicht aufkommen zu lassen, zumal in optischer Beziehung so absolute Übereinstimmung herrscht. Der Streit kann sich nur darum drehen, ob dem Copiapit wirk- liceh die inhm zugeschriebene Formel zukommt oder die von BöcKH für den cJánosítv aufgestellte; bei der gröberen Einfachheit dieser letztern, welche das normale Bisenoxydsulfat darstellt, ist sie als die wahr- seheinlichere zu bezeichnen, als bewiesen möchte ich sie keines- wegs ansehen, dazu war das Material sicher nicht rein genug. Jeden- falls aber ist cJánosítv mit Copiapit identisch und der neue Name muff daher gestrichen werden. München, Jan. 1906. Petrographisches Seminar. ÜBER UNTERSÜHIEDE ZWISCHEN JÁNOSIT UND COPIAPIT. ANTWORT AUF DEN ARTIKEL DE E, WEINSCHENKS : (ÜBER DEN JÁNOSIT UND SBINE IDENTITÁT MIT COPIAPIT,?? Von Dr. Hugo BöcgH und Dr. KoLoMAN Emszr. Im Jahrgange 1905 des cFöldtani Közlönyv haben wir vom Vas- hegy im Komitate Gömör ein neues normales wasserhaltiges Ferrisulfat, den Jánosit, bekannt gemacht. Unterdessen suchte Dr. E. WEINSCHENK in seiner cÜber den Jánosit und seine Identitát mit Copiapitv betitelten Mitteilung die Unrichtigkeit unserer Beobachtungen und die Identitüt des Jánosits mit Copiapit zu beweisen. Bevor wir uns in die meritorische Erörterung dieser Sache ein- lassen würden, sind wir genötigt hervorzuheben, dab WEINSCHENE be- züglich des Copiapits solche Daten mitteilt und solche Eigenschaften dieses Minerales anfübrt, welche teils mit den am Copiapit erhaltenen k Földt. Közl. 1906. Bd. XXXVI, p. 224. ÜBER UNTERSCHIEDE ZWISCHEN JÁNOSIT UND COPIAPIT. 299 Messungsresultaten im Widerspruche stehen und teils von anderen, die sich mit der Untersuchung des Copiapits befabt haben, nicht wahrge- nommen wurden, ohne jedoch diese Abweichungen genügend zu beweisen. Diese Sache kann nur dadurch erklárt werden, dab — wie wir sehen werden — noch nicht exakt prázisiert wurde, was Copiapit ist, obwohl der Jánosit, als gut charakterisiertes Mineral, einesteils mit dem durch Lixcx untersuchten Copiapit nicht identifiziert werden, andernteils aber auch von den Copiapiten im Sinne der DaARAPskYschen Definition gut abgesondert werden kann. Nachdem Lirwcxr nebst der chemischen Analyse auch genaue kristallographische und optisehe Daten gibt, werden wir die Benennung Copiapit auf das durch Laxck untersuchte Material anwenden. Doch betrachten wir nun die Abweichungen. WEINSCHENK schreibt: ! cJedenfalls aber tritt auf der Tafelfláche des Copiapits eine negative Bisektrix senkrecht aus, welche einen von 907 nicht weit entfernten spitzen Winkel halbiert., Im Gegensatze hierzu bemerkt Lrwcxk:? c. . . . habe ich in Übereinstimmung mit DEs Crorzsaux gefunden, dab die zweite Mittellinie senkrecht steht auf der Tafelfláche (010) co Pco und dab die Achsenebene ungefáhr mit dem Hemidoma (409) --á-P oo zusammenföllt. Nur die Gröbe des stumpfen Achsenwinkels weicht etwas von der von DEs Croizraux bestimmten ab. Ich fand in ÖL 2HJ—111" 36" für Na-Licht., Die Doppelbrechung ist schwach negativ. Mit einem Worte ist nach Liwscxk, der auch den Achsenwinkel messen konnte, die Mittellinie c auf (010) coPoco senkrecht, welche den hier austretenden stumpfen Winkel halbiert, wüihrend WEIw- SCHENK ohne jedwede Aufzáhlung von exakten Daten behauptet, dab beim Copiapit die auf die Flöche (010) coPco senkrechte Mittellinie a den hier wahrnehmbaren spitzen Winkel halbiert. Nachdem auch DEs Crorzsaux? einen Achsenwinkel von 114" 15" gemessen hat, so unterliegt es keinem Zweifel, dab auf der Tafelfliche des Copiapits ein stumpfer Winkel und nicht, wie WEINSCHENK scehreibt, ein spitzer Winkel wahrnehmbar ist. Eine Abweichung ist aber dennoch zwischen den Angaben LINcks und zwischen denen von DEs CLorzeaux und BERTRAND vorhanden, nach- dem laut Angaben der letzteren gleichfalls eine auf die Fliche (010) senk- rechte, negative Bisektrix den stumpfen, aber nicht den spitzen Winkel halbiert. Mé esp.s225. 2? Lrwck G. Beitrag zur Kenntnis der Sulfate von Tierra Amarilla bei Copiape ne Ghülesszin kra ME 5sBd5 p. 16. 3 DEs CLOIZEAUx. Note sur le propriétés optigue de VErytrozin cite de la Raimondite et de la Copiapite. Bull. d. 1. soc. min. de France. 1881. 4. Bd. 40. S. Ref. N. J. 1882. E p. 17. Földtani Közlöny. XXXVI. köt, 1906. 16 230 Dr: HUGO BÖCKH UND Dr: KOLOMAN EMSZT Und hier müssen wir auch darauf hinweisen, daB, nachdem beim Copiapit der stumpfe optische Achsenwinkel füi Natriumlicht in ÖL nach Liwscx 1117 36", nach DEs Crorzraux 1147" 15" grobB ist, selbst bei den durch WEINSCHENK bestimmten Brechungsguotienten 8—1:55 bei 2H — 111" 36" aus der Formel sin V, — 9: sin H, für Cassiaöl (n — 1"59) V.—589 230", für Olivenöl (n—1"-47) V,—51" 3953" oder rund 519 40" ist. Der spitze Achsenwinkel des Copiapits wáre also 63" 55", respektive 76" 40" und nicht crnahezu 9099 (Il. c. p. 225) wie WEINSCHENK meint. Natürlich würde sich dann auch für —a bei den durch WEINSCHENK gegebenen Werten von r—ő ein von 0-052 betráchtlich abweichender Wert ergeben. Eine ebensolche Abweichung finden wir bei den Angaben WEIw- SCHENKS bezügliech der Spaltbarkeit. BERTRAND und DEs CLOIZEAUX er- wáhnen nur zwei Spaltbarkeiten.! LiÖcxk schreibt:? eDer Copiapit ist vollkommen spaltbar nach der Symmetrieebene (010)coPoo und viel unvollkommener nach (409) -£P oo. WEINSCHENK hingegen sagt, dat der Copiapit auBer den erwáhnten zwei Richtungen auch nach der Basis und nach 100 recht gut spaltet. Es würe ganz unverstündlich, da8 Lixck am Copiapit diese beiden letzteren, auch nach WEINSCHENK recht guten Spaltbarkeiten an dem durch ihn untersuchten guten Material nicht wahrgenommen hötte. Das Obige mubPten wir notwendigerweise darum vorausschicken, weil WEINSCHENK unsern Jánosit mit dem aus Mina Lautara (Chile) her- stammenden Copiapit benannten Material verglichen hat, mit dem jener nach seiner Behauptung vollstándig übereinstimmt. Wenn die Brechungs- guotienten des in Frage stehenden Materiales aus Chile die durch WEINSCHENK bestimmten sind, wenn seine Doppelbrechung mit der des Jánosits identisch ist, wenn auf seiner Flüche (010) ein spitzer Achsen- winkel wahrnehmbar ist, wenn seine Spaltbarkeit diejenige ist, welche WEINSCHENK angibt, so wird es vor allem fraglich, ob dieses Material iden- tisch ist mit jenem, an welchem Liwxck einen Achsenwinkel von 1117 36" im Öl gemessen hat. Übrigens beruft sich WErrscHENK darauf, dab er von DaRaAPsSKY herstammendes Originalmaterial untersucht hat. DARAPSKY selbst schreibt über den Copiapit folgendes:? wempfiehlt es sich. . . als Copiapit eine Gruppe von Eisensulfaten zusammenzufassen, welche dadureh charakterisiert ist, dab in ihr auf ein Águivalent Eisen- 1 Soweit wir aus den Referaten entnehmen konnten, da uns die Original- arbeiten nicht zur Verfügung standen. ei srosüpettó 3 DaARAPSKY L. Über einige Mineralien aus Atacama. N. J. f. Min. Geol. und Pal. 1890. I. Bd. p. 64. ÜBER UNTERSCHIEDE ZWISCHEN JÁNOSIT UND COPIAPIT. 231 oxyd mehr als zwei Sehwefelsáuere kommen, bei vollkommener Löslich- keit in Wasser. Ferner sagt er (Il. c. p. 63) über die chemische Zusammen- setzung des basischen Copiapits und des normalen Coguimbits : xIndessen finden sich Abstufungen, die auf das Vorhandensein verschiedener Mine- ralien schlieBen lassen. Über die Kristalle des Copiapits wieder sagt er, dab sie Erscheinungen zeigen, edie alle auf die rhombische Natur der Táfelehen hinzuweisen scheinen, bei denen es sich vermutlich um das vorwaltende Brachypinakoid in Kombination mit dem Protoprisma und Grundpyramide handelt. Nach Lisck ist der Copiapit monoklin. Damit stimmt auch das optische Verhalten des olivgrünen Copia- pits (des anderen also nicht) von Rio Loa überein . . .; Mit einem Worte, er erwühnt einesteils rhombischen, andernteils auf Grund des optischen Verhaltens mcenoklinen grünen Copiapit (Il. c. pag. 61). Aus diesen Zeilen ist klar zu ersehen, dab das von DARAPsSKY her- stammende Copiapitmaterial nicht ohne weiteres mit dem durch LINCcK untersuchten Material identifizierbar ist. Und nun übergehen wir auf den Jánosit. WEINSCHENK hült die von uns als rhombisch bezeiehneten Kristalle des Jánosits für monoklin und führt die verlángerten Kristalle des Jánosits auf die Kristallformen des Copiapits zurück. In unserer über den Jánosit veröffentliehten kurzen Mitteilung haben wir den stumpfen Prismenwinkel, nach WEINSCHENK den zwischen den Fláchen (001) und (100) befindlichen Winkel, als bei- láufig 1019" angegeben, wáhrend nach WEINSCHENK dieser im Mittelwerte von 1087 dem entsprechenden Winkel des Copiapits entspricht. An einem etwas besseren Materiale, als an welchem wir unsere ersten Messungen vorgenommen haben und von welchem auch Herr WEINSCHENK bekommen hat, haben wir 50 Messungen auf verschiedenen Apparaten und auf verschiedene Art bewerkstelligt. Unter fünfzig Messungen ergaben zwei 100-59, drei 10375", wáhrend die anderen alle zwischen 1019—103" schwankten, so dab dieser Wert mit 102" angegeben werden kann, was den durch uns angegebenen circa 1017" üuBerst nahe kommt, keinesfalls aber auf 1087 zurück- geführt werden kann. Auf unsere Bitte waren die Herren Geologen Dr. v. PÁLFY, LIFFA, GüLL, Timkó, wie auch die Herren Adjunkten Dr. Viráris und ILLÉS so liebenswürdig, unsere Messungen zu kontrollieren. Die durch sie ge- wonnenen Werte stimmen mit unseren Werten durchaus überein, so dab dieser Wert von 1027" als bewiesen betrachtet werden kann. Die genannten Herren waren auch so gütig, unsere übrigen Winkelmessungen zu kontrollieren und haben auch hier völlig übereinstimmende Werte gewonnen. Zum Zwecke einer Vergleiehung haben wir aus den Angaben 164 232 D: HUGO BÖCKH UND Dr KOLOMAN EMSZT Lixcxs jene Winkelwerte berechnet, welche die Schnittlinien der Flichen (409), (001) und (100) mit (010) untereinander bilden. Diese Winkel sind, wie das aus der beigefügten Skizze zu ersehen ist, 108" 4. 122" 2" und129" 53". An den durch die Sehnittlinien von (010) und (110), nach WEINSCHENK von (100) und (409), wie auch von (449) und (001) gebildeten Winkeln haben wir ebenfalls 50—50, insgesamt daher 200 Messungen ausgeführt. Bei allen vier Winkeln schwankten die Werte zwischen 12897—-1307 und nur 12 Messungen ergaben einen Wert zwischen 1279— 131", so dab diese Winkel im Mittelwerte als 129" angenommen werden können. Wichtig ist es, dab wir keinen einzigen Wert besitzen, welecher sich dem 1922" 2 Winkel des Copiapits auch nur genühert hütte und welchen man auf diesen Winkel beziehen könnte. ZSZ bek (x10) (i10) Jánosit. Verzerrter Kristall in der Copiapit. Stellung nach WEINSCHENK. Schon diese abweichenden Winkelwerte gestatten es nicht, dab wir die Kristallform des Jánosits auf die des Copiapits zurückführen, wie dies WEINSCHENK tut. Andernteils aber deutet die Übereinstimmung der 129"-igen Winkel auf rhombische Symmetrie. Die Kristalle des Já- nosits und Copiapits zeigen eine gewisse Áhnlichkeit, was aber bei der spüter zu erwühnenden Beziehung, welche bezüglieh der chemischen Zusammensetzung beider Mineralien besteht, nicht zu verwundern ist. Die hier abgebildete gestreckte Form ist keinesfalls der Typus der Jánositkristalle. Ebenso zahlreich sind regelmábige Kristalle, die durch Übergünge mit den extrem gestreckten verbunden sind. Allerdings herr- schen in den verschiedenen Proben bald die regelmübigen, bald die gestreckten Typen vor. ÜBER UNTERSCHIEDE ZWISCHEN JÁNOSIT UND COPIAPIT. 233 Die die Winkel betreffenden abweichenden Angaben WEINSCHENKS sind umso unverstándlicher, als ihm doch auch Originalmaterial zur Verfügung stand. Jedoch müssen wir schon hier auf die Tatsache hinweisen, dab DEs CLorzsaux und BERTRAND von einander unabhüngig an Copiapit genanntem Materiale ebenfalls einen Winkel von 102", unserem Werte entsprechend, gemessen haben. Dieser Winkelwert hat — wie wir sehen werden — auch eine tiefere Bedeutung. Über die Spaltbarkeit des Jánosits sagt WEINSCHENK, wie wir schon erwáhni haben, dab sie mit jener des Copiapits übereinstimme. obwohl dies mit den Angaben Liscgs im Gegensatze steht. Wir konnten beim Jánosit zwei, den Flöchen (110) und (110), nach WErINscHENK den Fláchen (100) und (001) entsprechende Spaltungsrichtungen sehr gut beobachten, eine solche nach (409) jedoch nicht. Es ist ein gewöhnlicher Fall, dab mehrere Jánositkristalle aut einander liegen, welche in der ganzen Lünge des Kristalls von der prismatischen Spaltbarkeit durchsetzt sind. Die Umgrenzungslinien der untereinander liegenden Kristalle können gleichfalls den Bindruck von Spaltungsrichtungen erwecken, wührend jedoch die prismatisehe Spalt- barkeit oft die ganze Lünge der Kristalle durchláuft, kann die der Form (010), respektive der Form (409) entsprecehende Umgrenzung, welche den Eindruck der Spaltbarkeit erregt, immer nur zwischen den der Form (110) gemábBen Umgrenzung entsprechenden Linien wahrgenommen werden. Die prismatische Spaltbarkeit ist günzlich gleichwertig, was übri- gens ebenfalls auf rhombische Symmetrie hinweist. Es muB noch bemerkt werden, daB die Form (001), auf welche WEINSCHENK das eine Prismenflichenpaar und auf welche Richtung er die eine prismatische Spaltbarkeit zurückführen will, dureh Lxixcxk am Copiapit nicht wvahrgenommen wurde. Einen ganz eigentümlichen Standpunkt nimmt WEINSCHENK be- züglich des spezifischen Gewichts des Jánosits ein. Das spezifische Gewicht des Copiapits betrügt 2-1—2-2, wie dies auch WEINSCHENK anerkennt. Wir haben das spezifiscehe Gewicht des Jánosits als 2-5 gefunden. WEIw- SCHENK schreibt: a . . . dagegen erwies sich mein Material von Jánosit als viel zu feinschuppig und daher für diese Bestimmung nicht aus- reichend. Die Messung des spezifisehen Gewichts ist bei so fein- schuppigen Substanzen zum mindesten wenig sicher und daher von recht untergeordneter Bedeutung; sie kann jedenfalls keinen Ausschlag in irgend einer Richtung geben.v (1. c. p. 227.) Wir gestehen zu, dab bei einem so feinschuppigen Material bei der piknometrischen Bestimmung die dem Material anhaftende Luft einen 234 D: HUGO BÖCKH UND DI: KOLOMAN EMSZT Fehler verursachen kann. Diese Fehlerguelle kann aber bei der volumeno- metrischen Bestimmung bei gehöriger Vorsicht vermieden werden. Binen anderen Übelstand können die zufállig beigemengten frem- den Substanzen verursachen. Zu diesem Zwecke haben wir ganz reines Jánositmaterial ausgewáhlt, welches wir vorher chemisch identifiziert haben. Wohl zu merken ist, da8 sowohl das mit dem Jánosit vorkom- mende amorphe Eisensulfat, als auch das sogleich zu erwáhnende Um- wandlungsprodukt des Jánosits ein bedeutend kleineres spezifisches Ge- wicht aufweisen (das des amorphen Eisensulfats betrügt 141, das des betreffenden Umwandlungsproduktes 2:26), so dab diese das spezifische Gewicht nur vermindern, nicht aber erhöhen können. Die mit dem KanEcsisszkysehen Volumenometer vorgenommene Bestimmung des spezifischen Gewichts des ausgewáhlt reinen Jánosits ergab 2-:548 als Resultat. Der Zufall brachte es mit sich, dab das durch eine andere Methode gewonnene spezifische Gewicht mit der im Benzol gewonnenen höheren Angabe vollstándig übereinstimmt, so dab wir das spezifische Gewicht des Jánosits tatsáchlieh als 2:55 annehmen müssen. Der in dieser physikalischen Konstante sich offenbarende grobe Unter- schied schliebt gleichfalls die Möglichkeit einer Identifizierung des Jáno- sits mit dem Copiapit aus. Bevor wir auf die Besprechung des optischen Verhaltens über- gehen, wollen wir uns mit der chemischen Zusammensetzung des Já- nosits befassen. Seiner chemischen Zusammensetzung nach kann der Jánosit mit dem Copiapit nicht identifiziert werdén, weil der erstere ein normales Ferri- sulfat ist, dessen Formel auf Grundlage von Experimenten (SO), Fe, 3- 9 H,O lautet, wáhrend der letztere ein basisches Ferrisulfat ist, welehes die Formel (S0),Fe.(FeOH),3-18H,O besitzt. Die experimental gefundene perzentuelle Zusammensetzung des Jánosits mit der aus der Formel berechneten prozentuellen Zusammen- setzung des Copiapits vergliehen, ergibt sich ein sehr auffallender Unterschied. Die prozent. Zusammensetzung — Die berechnete prozent. Zusammen- des Jánosits : setzung des Copiapits : jdnSsEcErEtE He 20655 21820 — 1167 Al — Spuren — — S0SZIHOSZUS 46806 1- 3909 H,O — 28:503 31374 — 2-871 Zusammen — 99-:871 100-7000 Aus diesem Vergleich ist ersichtlich, dab zwischen den auf Grund- lage der chemischen Analyse gewonnenen Werten und den berechneten ÜBER UNTERSCHIEDE ZWISCHEN JÁNOSIT UND COPIAPIT. 235 Werten des Copiapits die Abweichung derart grobB ist, dab diese Unter- schiede die Grenzen des Experimentalfehlers bedeutend überschreiten, wührend die analytisehen Daten des Jánosits mit der aus der chemi- schen Formel berechneten Zusammensetzung genügend übereinstimmen. Die prozent. Zusammensetzung Aus der Formel (50 ,)a Fes 3-9H: O 4 des Jánosits : berechnete Zusammensetzung : MztEr HEG] Best 20.653 19930 -2- 0723 ZAB és 32 505— 50715 51250 — 0-535 H,O0— 28:503 28-:820 — 0317 99:871 100-000 Aus diesen Experimentaldaten die Águivalenten berechnet: Me SS 20653—.01844— 1 IE BOSSA 0: 52793 EI SOSOBDV0RE 158319 Aus diesen Aguivalenten haben wir die Formel (SO,,e,3-9H,O festgestellt. Wir haben in unserer Mitteilung auch darauf hingewiesen, dab der Unterschied zwischen der chemischen Zusammensetzung und der berechneten Zusammensetzung dadurch verursacht wird, dab das Material durch ein basisches Ferrisulfat verunreinigt und, nachdem die Kristalle mikroskopiseh sind, eine Reinigung von diesen verunreinigenden Sub- stanzen áuberst sehwierig ist. Die analytiscehen Resultate in Betracht ge- nommen sehen wir aber, dab es doch gelungen ist, das der Analyse unterzogene Material von dem verunreinigenden basischen Sulfate der- maPen zu befreien, dab auf Grundlage der so gewonnenen Resultate die chemische Formel festgestellt werden konnte. Was jene Bemerkung WEINSCHENEKS betrifft, dab die Berechnung bis auf drei Dezimale über- flüssig sei, wo doch schon die erste Dezimale ungenau ist, so bemerken wir, dab die Hisen- und Schwefelsáurebestimmungen so genau durch- geführt werden können, dab bei den analytisehen Resultaten bei der zweiten Dezimale eine Abweichung möglieh ist und von der dritten Dezimale eine entsprechende Korrektion genommen werden kann. Wir haben statt der Korrektion die dritte Dezimale mitgeteilt. Das von DaARAPSKY untersuchte Copiapitmaterial — und WEIN- SCHENK beruft sich eben auf Originalmaterial von DARaPskY — kann echemisch auch nicht mit Jánosit identifiziert werden. Aus seinen Daten ergeben sich z. B. für SO, 46-17 "o (1. c. p. 62). Beim Jánositist der gefundene S50,-Gehalt 50-7290, der berechnete 51-2590. Bei diesem einzigen Bestandteile betrügt also die Abweichung — 45590 respektive — 570899. Ferner hat WEINSCHENK das spezifische Gewicht dieser Substanz mit 217 236 D: HUGO BÖCKH UND D: KOLOMAN EMSZT bestimmt gegenüber von 2:55 beim Jánosit. Es sind dies jedenfalls ge- wichtigere Daten als die von WEINSCHENK betonte optische Überein- stimmung, welche übrigens nicht vollstándig sein kann, da ja z. B. die Kristalle des frischen Jánosits vollstándig auslösehen, wührend beim Material DARAPSKYsS nach WEINSCHENK keine vollstándige Auslöschung im weiBen Lichte erfolgt. Ein üáuBerst interessanter Zusammenhang besteht aber zwischen der Zusammensetzung des Jánosits und des Copiapits. Wenn wir nüm- lich das Molekül des Jánosits zweimal nehmen und daraus ein Mole- kül SO, durch zwei HO ersetzen, so erhalten wir die Zusammensetzung des Copiapits. (S0.).Fes49H,01—SO,4-2HO—(SO ), Fe (FeOH),-H18H,O Diesem einfachen Verháltnisse entsprechend gestaltet sich der Já- nosit mit der Luft in Berührung kommend tatsüácblieh zur Copiapit- substanz um. Wenn man die von den Jánositkristállehen gebildeten Knollen nach einigen Monaten untersucht, so findet man nur noch im Innersten derselben die Originalsubstanz des Jánosits, das übrige hat sich in ein basisches Salz umgewandelt. Diese Umwandlung geht sehr rasch vor sich, wenn die Luft etwas feucht ist. Die chemische Untersuchung dieses basischen Salzes ergab die folgende prozentuelle Zusammensetzung : In 100 Gevwichtsteilen sind enthalten: TOY TÁSA SE E TEO Őr EE KÁSORTSTEZTÜ KE ETET Ella, gestda Jeee ége szett eáe BE BMÁNATÉLO YES Spuren SO, ES e ék eso bezoeg a teája ES ASODZTÉGÉE ETO SAS EME A Tr SZETT 100408 G. T. Vergleichen wir dieses analytiscehe Resultat mit der berechneten prozentuellen Zasammensetzung des Copiapits. Berechnete Zusammensetzung Basisches Ferrisulfat : des Uopiapits : Unterschied ; 2. GAZD (Es 1 ZIZSZOAG E — 0:650 G. T. Al — Spuren SEA SS S0. — 48023 Ce 46-B06 c a -- 2Í7 wc JEE e di DJ. L337fé hez etre — 07159 a a 100408 G. T. 100000 G. T. Vergleichen wir die analytischen Resultate und die daraus berech- neten Aguivalente mit den Angaben LIxcEs; ÜBER UNTERSCHIEDE ZWISCHEN JÁNOSIT UND COPIAPIT. 237 Liwscxs Angaben : Zusammensetzung des basischen Sulfats : Fe —-—92170 ág. 01881; HT ZKags OK SJOSZHS Em NÉZ SO, — 4668 a 04864; Ab a OKE Sas TTSOS ZO A a AZO78 AT BENE EB i[/9) Aus diesen Águivalenten ergibt sich die Formel des Copiapits. Diese Umgestaltung des Jánosits ist in erster Reihe mit einem Gelbwerden der Substanz verbunden. Mit der Zeit sehreitet die Zer- setzung fort und das Material verliert seine Durchsichtigkeit, Natürliech ist diese Umgestaltung auch von einer Veründerung des spezifischen Gewichtes begleitet: dasselbe vermindert sich erheblich, insofern es im Benzol bestimmt 2:24— 2:26, im Volumenometer aber 2-28 betrágt. Dab das spezifisehe Gewicht etwas gröber ist als bei dem reinen Copiapit, stammt von dem beigemengten, noch nicht umgestalteten Jánosit- materiale her. In unserer Mitteilung über den Jánosit haben wir darauf hinge- wiesen, dal in Gemeinschaft mit dem Jánosit auch andere Sulfate vor- kommen, mit welchen wir uns noch eingehender befassen werden. Der Artikel WEINSCHENES bemüBigt uns aber, diesen interessanten Umgestal- tungsprozeB sehon jetzt mitzuteilen, obwohl es uns lieber gewesen wáre, wenn wir vorher auch noch verschiedene Copiapit genannte Sub- stanzen untersuchen hátten können. Die Umgestaltung des Jánosits zur Copiapitsubstanz lábt námlich die oben erwáhnte Angabe BERTRANDS und DEs CLorzzauxs, die bei dem Copiapit einen 1029-igen Prismenwinkel fanden, in einem üuBerst in- teressanten Lichte erscheinen. Man kann nicht voraussetzen, dab zwei so hervorragende Beobachter wie BERTRAND und DEs CLOIzEaux von einander unabhüngig bei einer einfachen Winkelmessung ein und den- selben Fehler begangen und 1029? statt 1087 gemessen hütten. Im Gegenteil, es entsteht die Frage, ob einesteils Lmwck, andernteils DEs CLOIZEAUX und BERTBAND ein und dasselbe Material untersucht haben? Die Sache verhált sich so, dab sich z. B. der Jánosit mit der Zeit in eine die Zusammensetzung des Copiapits aufweisende Substanz um- wandelt. Die chemische Analyse wird dann die Zusammensetzung des Co- piapits ergeben, sein spezifisches Gewicht ist sozusagen dasselbe wie bei diesem Mineral, doch die Winkelwerte bleiben dieselben. Dieselbe Umwand- lung ist auch bei anderen Sulfaten möglich. Mit einem Worte es müssen die versehiedenen Copiapit genannten Substanzen in dieser Hinsicht unter- sucht werden und zwar umso mehr, als die Definition des Copiapits — wie sich aus den Angaben DARAPSKYs, der eine ganze Gruppe von EBisen- sulfaten unter der Benennung Copiapit zusammenfassen will, ergibt — 238 Dr HUGO BÖCKH UND D: KOLOMAN EMSZT nicht exakt ist X und es scheint uns wahrscheinlich, dab das als Copiapit be- schriebene Material verschiedenen Ursprungesist, nachdem sich ja, ebenso wie der Jánosit, auch andere Sulfate in eine mit der Zusammensetzung des Copiapits verwandte Substanz umwandeln können. Was nun das optische Verhalten des Jánosits betrifft, so müssen wir bemerken, dab wir in Ermangelung von entsprechenden Hinrich- tungen leider nicht in der Lage waren und es auch jetzt nocb nicht sind, genaue Brechungsexponenten in Zahlen ausgedrückt geben zu können und in dieser Hinsicht nur auf Schátzung beruhende approxi- mative Angaben aufzáhlen konnten. Es ist jedoch zu bemerken, dab bei dem nicht ganz frischen Mate- rial die Doppelbrechung gröbBer ist. Frisehe Jánositkristalle geben bei einer Dicke von 0-(025 mm auf der Tafelfláche Gelb erster Ordnung und die allerdünnsten Blöáttehen bleiben zwiseéhen gekreuzten Nicols grau. Jene Behauptung WEIsxscHENKs, dab die einheitliehen Lamellen bei weibem Lichte nicht vollstündig auslöséhen, ist nicht richtig. Die frischen und einheitlichen Jánositkristalle löschen zwischen gekreuz- ten Nicols auch bei weibem Lichte vollstándig aus. Bei nicht einheit- licechen und umgestalteten Kristallen kann man dies nicht mehr wahr- nehmen und gewisse optische Abweichungen finden in der chemisechen Umgestaltung ihre Erklárung. ; Bereitwillig anerkennen wir jedoch, dab dasjenige, was Herr WEIw- SCHENK über den Pleochroismus des Jánosits sagt, wenn wir gerade wollen, in unseren Originaltext hineingedeutet werden kann. Dieser Text mübBte in práziser Konzeption folgendermaBen lauten: xcSehon die dünnsten Lamellen sind pleochroitisch., Wir erklüren aber, dab es uns fern stand zu behaupten, dab die dickeren Bláttchen, falls dieselben einheitlieh sind, nicht auch pleochroitisceh wáren. Das Obige zusammenfassend konstatieren wir, dab der Jánosit auf Grundlage seiner Winkelwerte, seines spezifisehen Gewichtes, seiner Spalt- barkeit wie auch seiner chemisehen Zusammensetzung mit dem durch Lixcgk untersuchten Copiapit nicht identifiziert werden kann, ausge- nommen, wenn wir, wie das DARAPSKEY will, eine ganze Reihe von Eisensulfaten unter der Benennung Copiapit zusammenfassen. Diese Zusammenfassung würe bezüglich des Jánosits, nacehdem 93 eine gut charakterisierte Spezies ist, keinesfalls begründet. Infolge der Übereinstimmung der Winkelwerte, seiner Spaltbarkeit und seines optischen Verhaltens gehört er dem rhombiséhen System an, dies umso mehr, als auch die im Kanadabalsam auf ihre Kante gestellten Kristalle gerade auslösehen. s EGES na tb ÜBER UNTERSCHIEDE ZWISCHEN JÁNOSIT UND COPIAPIT, 239 Seine echemische Zusammensetzung in Betracht genommen, würe Jánosit — wie wir dies auch schon in unserer ersten Mitteilung hervor- gehoben haben — mit dem Coguimbit übereinstimmend, doch kann er auch mit diesem weder infolge seines spezifisehen Gewichtes, noch auf Grund seines optisehen Verhaltens identifiziert werden. Der Jánosit ist eine vollkommen sicher festgestellte neue Spezies. Der Jánosit gestaltet sich an der Luft zur Copiapitsubstanz um. Dies, sowie auch die auf den Copiapit bezügliche Mitteilung DARAPSKYSs machen es wünschenswert, verschiedene aCopiapites zu untersuchen, was wir gelegentlich auch tun werden. LITERATUR. (1.) Das Mangan-Eisenerzlager von Macskamezó in Ungarn. Geologi- scher Teil von Dr. Fgasz Kossmar ; Mineralogiseh-ehemiseher Teil von C. v. Jonw. (Zeitschrift für prakt. Geologie ; 1905. Heft 9, p. 305—325.) (2.) Augusr Siz8BERa: Handbuch der Erdbebenkunde. 8" 362 Seiten, 113 Figuren. (FR. VixzwEG und Sorn, Braunschweig, 1904.) májkti nVATNÉTÁYB JEGET MADAENESENEN üde j o due JG XI enne 2 ur kal MÁ AAN "we Ve 18 ébe Ül vás FÖLDTANI KÖZLÖNY XXXVI. KÖTET, 1906, JUNIUS—SZEPTEMBER, 6—9, FÜZET, A HORVÁTORSZÁGI KRAPINAI DILUVIÁLIS RMBER. Dr. GoRJANov1ó-KRAMBERGER KÁnroLy-tól. Ismételve volt alkalmam szaktársak körében a horvátországi kra- pinai ember ismert diluviális maradványait bemutatni és úgy ezen, mint a többi ismert diluviális ember-maradványok közötti viszony felől véleményemet nyilvánitani (1). Igen örvendek, hogy az itt összegyűlt igen tisztelt szaktársak szíves meghivásának eleget tehetek. Hogy a krapinai Homo primigenius osteologiai jellemét minél világosabban bemutathassam, a legfontosabb eredeti darabokat is elhoztam. Legyen szabad legelőször is a fekvőhely rövid leirását előrebocsá- tanom, a mit már abból a fontos okból is tennem kell, mert Ruror A. úr, a kovaszilánkok legalaposabb ismerője, nemrég kétségbevonta a krapinai világos települési viszonyokat (2). Tette ezt pedig azért, mert nézeteivel ellenkezik az, hogy Krapinán az úgynevezett xeburnéeni industriáv-val a hinoceros Mercki, JAG.-nek számos maradványa fordul elő. Ő a Rhin. Mercki-t ugyanis a Krapinán észlelt többi viszonynyal és ténynyel szemben diskordánsnak tekinti s e felfogásának kénytelen volt valami úton-módon okát is adni. Az a megokolás azon- ban, a melyet érvényesíteni akart, igen szerencsétlenül volt megválasztva, a mennyiben azt tételezi fel, hogy Krapinán a taubachival egyező faunát tartalmazó régibb terrassz töredékei s egy fiatalabb üledék van meg, mely utóbbi az emberi maradványokat tartalmazza. Ruror min- dezt pedig csak azért teszi, mert úgy tartja, hogy a Rhin. Mercki az úgynevezett xeolitiv és nem a xcheléeni industriai kisérője, mely utóbbival megint a Rhin. antiguitatis áll kapcsolatban. Ruror még azt is megjegyzi, hogy az a felfogás, miszerint a cheléeni industriával a Rhin. Mercki fordul elő, már túlhaladott álláspont! Előadásomat rövidre akarom fogni s ezért csak annyit említek meg, hogy a sZur Altersírage der diluvialen Lagerstátte von Krapina in Kroatiens (3) czimű kis kxk Előadta a m. k. Földtani Társulat 1905 januárius hó 4.-én tartott ülésében Földtani Közlöny. XXXVI. köt. 1906 17 242 D: GORJANOVIÓ-KRAMBERGER KÁROLY czikkeimben bebizonyítottam azt, hogy a hin. Mercki tényleg az emberrel együtt élt és hogy — bár Ruror ellenkező nézeten van — az általa elnevezett eburnéeni industriával együtt fordul elő, úgy hogy az elavult és túlhaladott nézetet ismét régi jogaiba kell visszahelyezni. A Rhin. Mercki tehát mégis az ú. n. ceburnéeni industriávali fordul elő. Meg kell még jegyeznem, hogy a krapinai industria a Ruror által ó-diluviálisnak elismert taubachihoz nagyon hasonlít. És most engedjék meg, Uraim, hogy a krapinai lelethely össze- tételének és keletkezésének rövid vázlatát megismertessem. Krapina városka északi Horvátországban, a Strahinséica déli oldalán, vagyis az Ivanáéica vonulat azon részében fekszik, a mely Steierországból átcsapva, Varazdinske toplice-nél végződik. Maga Krapina egy harántvölgyben fekszik, melynek oldalait főképpen középmioczén- korú mediterrán parti képződmények alkotják, a melyek itt homok- kövekből vagy konglomerátokból állanak. Maga a fekvőhely (1. ábra) mindjárt a KwNEIrp-féle hidegvíz-gyógyintézet mögött, a Husnjakovo hegy lejtőjén, van. Az ottani mioczén guarczhomok K-ről Ny-ra csap és D felé 207 alatt dűl. Könnyen mállik s így a víz könnyen váj ki benne üre- geket, főképpen a réteglapokon. Több helyen nagyobb üregeket is találunk puha homokkőben, a melyeknek keletkezését leggyakrabban át- szivárgó vizek indították meg, később pedig mállás utján nagyobbodtak (vannak itt azonban mesterségesen vájt üregek is). Ilyen, főképpen a Krapinica patak erodáló működése által keletkezett üreget a Husnjakovo hegyen találtam, a mely azonban egészen ki volt töltve és pedig legalól az egykor mellette folyó Krapinica patak üledékeivel, a melyek többé- kevésbbé homokos agyagból, agyagból és durva patakgörgetegből s a boltozó homokkőtömeg lehullott, hozzákevert "málladékából állanak. A most 25 m mélyebben folyó patak utolsó áradása a kb. 2:80 m vastag, legnagyobbrészt üledékes képződményekből álló barlangkitöltést egy befelé kiékelődő barna agyagréteggel tetézte be. Ez után az utolsó ára- dás után itten hordaléknak további nyomát többé nem találjuk; az a 8 m-nél vastagabb homokcomplexus, a mely a vizi hordalékokon fekszik, a boltozat homokkövének felhalmozott málladéka. Mindkét lerakodásban sötét, részben vörösre festett, a barlang széle felé kissé felhajló sávok — a kulturrétegek — húzódnak végig, t. i. a tűzhelyek faszénnel, hamu- val, megégett homokkal, csontokkal és köőszerszámokkal. Sehol sem lehetett — tehát a barlang aljától kezdve több mint 10 m vastagság- ban — a barlangrétegeknek valamelyes megszakítását észrevenni, a mit különben a normális helyzetben maradt számos tűzhely is eléggé bizonyít. Azonkívül az egész felhalmozott complexusból, még pedig ennek úgy az alsó, leginkább üledékes, valamint a felső, kizárólag A HORVÁTORSZÁGI KRAPINAI DILUVIÁLIS EMBER. 243 eluviális részéből a Rhin. Mercki-től származó csontdarabok — köztük több megpörkölt is — kerültek ki. Sőt közvetlenül az utolsó barna agyag- réteg fölött, egy nagyobb tűzhely mellett, az említett állatfaj egy tökéletesen kifejlett egyénének teljes koponyáját is találtam. Ruror úr bátran eltekint- hetett volna attól a föltevéstől, hogy a krapinai fekvőhely meg lett volna zavarva, mert hiszen a tűzhelyeket nem a víz hord össze, a Rhin. Mercki sem maga pörkölhette meg a tűznél saját csontjait. Még meg- jegyzendő, hogy — eltekintve a kulturrétegek széleinek fölhajlásától, a Éz ate Öa SZÉMTT HSabTas mi a feltöltött barlangfenék utólagos süppedésének következménye — az összes képződmények, még az üledékek is, 12" alatt D felé dülnek. Ebben, még a felső diluvium előtt, az idősebb diluviális képződmények- " ben végbement rétegzavarásban e lelőhely korának meghatározására fontos kritériumot látok a Száva és Dráva lapályának Elephas primige- nius-t és Rhinoceros amtiguitatis-t tartalmazó normális felső diluviális képződményeivel szemben. Én a krapinai fekvőhelyet a PEwNx értelmében vett (4) aMindel-Riss interglaciális időszakbav állítom és ismételve megjegyzem, hogy az embert kisérő krapinai állatfaunák és köőszer- számok a taubachira igen hasonlítanak. A következőkben e lelet- helyről megegyező alakjait sorolom fel : 175 944 D: GORJANOVIÓ-KRAMBERGER KÁROLY. Bos primigenitus, Sus scrofa ferrus, (Gricetus frumentarius, Cervus euryceros, Castor fiber, c elaphus, Camis lupus, c capreolus, Ursus arctos, Eguus caballus, Rhinoceros Mercki. A krapinai industriát illetőleg utalok a krapinai emberre vonat- kozó vizsgálataim első füzetére (5), valamint Kraarscn cDie Entwickelung des Menschengeschlechtess czímű, Kraemers c Weltall und Menschheit, - ben megjelent munkájára, különösen pedig ennek 213-ik oldalára, a hol a taubachi köőszerszámok egy sorozata le van rajzolva. Minden elő- itélet nélküli ember rögtön tisztában lesz e két lelethely industriájának feltünő megegyezésével. Most pedig áttérek magára a krapinai emberre, a kinek marad- ványairól Kraarscm Fortschritte der Lehre von den fossilen Knochen- resten des Menschen (6) czímű czikkében következőleg nyilatkozik: cHine der gröbBten, vielleieht die wiechtigste Förderung, welche unsere Wissenschaft in diesen Jahren erfahren hat, ist gegeben durch den neuen Fund von diluvialen Knochenfragmenten in Kroatien, welche ihre Zugehörigkeit zum Neandertypus offenbarenv. aDer Fund von Krapina isto — mint Kraarscm egyik közleményében mondja (7) — cgerade zur rechten Zeit gekommen, um 6 Run. ViRcHows letztem sehwachen Versuch, nocheinmal das Neander-Problem zu vernichten, die Spitze abzubrechenv. A krapinai lelet még azért is különösen fontos, mert itt a fekvőhely geologiai viszonyai egészen világosak, úgy hogy csak ennek a leletnek a révén tudtuk meg számos régi emberi marad- ványnak (én csupán a neandertali leletet emelem ki) igazi értékét, mert ezen lelet alapján éppen a hatalmas felső szemívekről s az állcsúcs hiányáról meg lehetett állapítani azt, hogy ezek igazán régi, jobban mondva elsődleges emberi jellegek. A koponyának általam történt rekonstruálásai azt mutatták, hogy a krapinai ember koponyája majdnem teljesen olyan alakú volt, mint a Spy II-ről való embernek. Mindjárt itt meg kell azonban jegyeznem, hogy úgy Krapinán, mint Spyn kétféle rassz élt, a melyek nemcsak a fej alak- jában, hanem a finomabb osteologiai részletekben is különböztek egy- mástól. A krapinai homo kurtafejű volt, lapos és domború koponya- tetővel. Homloka hátrafutó, az occipitale hajlott, a felső szemívek erősen előrehajlottak voltak (2. ábra). Az utóbbi tekintetben a spyi és neander- tali koponyákhoz hasonlít, sőt ebben túl is tesz rajtuk. A koponyának ezen rögtön szembeötlő jellegei mellett, mint különösen jellegzeteset a A HORVÁTORSZÁGI KRAPINAI DILUVIÁLIS EMBER. 245 temporale milyenségét kell kiemelnem. Mindenekelőtt ki kell emel- nem a processus mastoideus fejletlenségét az os tympanicum feltünő vastagsága mellett. Az erős alsó állcsonthoz, vagyis ennek meg- nagyobbodott izületi bütykéhez a fossa glenoidalis a processus zygomaticus-szal minden részében alkalmazkodott. De a tympani- cum mellső felülete s különösen a fossa glenoidalis belső elhajlott felülete az alsó állcsont megnagyobbodott izületi bütykéhez illik és pedig oly módon, hogy még egy spina glenoidalis fejlődött ki. Igen figyelemreméltó a fissura Glaseri ésa sutura spheno- temporalis egymáshoz való helyzete. Ez a két varrat nem úgy érint- kezik, mint a recens embernél, hanem a sutura sphenotempo- 2. ábra. Homlokcsont-töredék a felső szemívekkel (kisebbítve). A elülről; B oldalról. ralis — minthogy a fossa glenoidalis belső része derékszögben elhajlott — mélyebb helyzetbe jut, mint a fissura Glaseri s azon- felül mindkét varratnak a koponya hossztengelyéhez képest eltérő az állása. A modern embernél t. i. a fissura az említett tengelyhez meg- lehetősen rézsút áll, míg a krapinai embernél majdnem merőleges reá. Felemlítem még, hogy az egyik töredéken erős processus postgle- noidalis is van, a milyent máskülönben recens embernél nem lehet észlelni, legalább nem olyan hatalmas kifejlődésben. A tympanicum megvastagodása és a processus mastoideus csekély fejlettsége következtében az utóbbinak a helyzete is valamivel hátrább került, a mit különösen akkor látni, ha a fossa glenoidalis hátsó elhajlott része és a reá fekvő os tympanicum fölött egy síkot képzelünk. A proc. zygomaticus erős, de nincsen teljesen megtartva, úgy hogy alakját, főkép pedig netaláni felhajlását megállapítani nem lehet. 246 D: GORJANOVIÓ-KRAMBERGER KÁROLY Ha még egyszer áttekintjük a homlok-arezélt (3. ábra), egy érdekes tüneményt látunk: a mondott arczél ugyanis a nasale profilával egy vo- aj mm 7 a 3. ábra. A recens R és a krapinai Kember homlok-arezélének com- binátiója. N nasion, (z cristagalli. nalba esik. Mig a recens embernél a na- sale rendesen a homlokarezéltől tompaszög alatt eláll, a krapinai embernél, mint em- lítettük, a nasale — hasonlóan mint pél- dául a csimpanznál — a homlokarczél meghosszabbításába esik. Az alacsony, hátrafutó homlokkal még egy tünemény függ össze, tudniillik az, hogy a lamina eribrosa tapadóhelye és vele a crista galli helyzete rézsút le és hátrafelé el van tolva. A magas homlokú recens em- bernél e tapadóhely majdnem egészen viz- szintes. A homlok nagyobb hajlásával a mellső-belső bazális koponyarész is rézs- útos állásba került. A homlok bazális ré- szének duzzadtsága és a homlokrésznek orrfelé való meghosszabbodása következté- ben a krapinai embernél úgy a crista, mint a lamina is mélyebben fekszik, mint a recens embernél. 4. ábra. Baloldali felső állcsont. Term. nagyságban. A kivülről; B belülről. A krapinai embernek a sziklacsontján is látunk figyelemreméltó tüneményt, hogy t. i. a sulcus sigmoideus még nem érte el a modern embernél meglévő állandó helyzetét és mélységét. Itt egy már A HORVÁTORSZÁGI KRAPINAI DILUVIÁLIS EMBER. 247 meglévő mély s. sigmoideus mellett ehhez hasonló sekély csator- nákat is látunk, a melyek némelyike éppen csak jelezve van. A krapinai ember orrcsontjai részben még össze voltak nőve. A felső állesontot (4. ábra) illetőleg csupán a mély fossae praenasales akarom fölemliteni. (/ 5. ábra. Egy hét éves gyermek baloldali alsó állcsontja. Term. nagyságban (1). A kivülről; B belülről; G Röntgenfelvétel. M.,, P,, P,, G és J, végleges fogak, a P,, P, és GC még az állesontban vannak. — d. GC. — szemfog az első fogzásból; F — foramen ; F. sm. — fovea submaxillaris. A koponya egyik legfontosabb vázrésze bizonyára az alsó állcsont. Krapináról ennek 4 töredéke van meg: 1. egy 7 éves gyermeké (]D), 2. egy 16 éves egyéné (II), azután 3. egy felnőtt emberé sajátságos elől befűződött fogsorral (11), 4. egy felnőtt emberé, mintegy 30 éves példányé (IV). Ez alsó állcsontok mutatnak ugyan közös jellegeket, mint pl. az állcesúcs és a spina mentalis interna hiányát stb., de azért mégis rögtön két kategoriába sorozhatók: egyfelől az állesontok magasságának különbsége alapján, másrészt a fogsorok alakja szerint. 248 D: GORJANOVIÓ-KRAMBERGER KÁROLY A krapinai 7 éves gyermek állcsontja (5. ábra) hasonlít ugyan a Sipkabarlangból kikerülthez, azonban mégis lényegesen eltér tőle. Persze tekintetbe kell venni azt is, hogy a krapinai állcsont egy 2 évvel fiatalabb gyermeké volt, mint a Sipkai. Ennek megfelelően az előbbi valamivel gyengébb is, mint az utóbbi, a bázisa kikerekített és vala- mivel kiállóbb (prognáthabb) volt. Bár az állcsont fiatalabb egyéntől való, mégis részben nagyobb fogai voltak, mint a Sipkai állcsontnak. Az állcsont bázisának mellső vastagsága tekintetében a $ipkai állcsont a II. számú állesontunkhoz hasonlít, mely egy 16 vagy 18 éves egyéntől származik (6. ábra). Ez utóbbi a magasságával és hatalmas fogaival tünik ki. Az állcsont belső felületének symphysisén még hiányzik a spina mentalis interna, úgy mint a többi állesontoknál is. A III-ik állcsont ugyan töredék csupán, a jobb /, I, és a bal /-től a M,.-ig terjedő foggödrökkel, (melyek közül csak a P, van meg). Különösen fontos ezen az állesonton az a körülmény, hogy fogsora nem a rendes ívet alkotja, hanem egészen más alakulást mutat. A metszőfogak egyenes sorába ugyanis a szemfogak is belejutottak és a P,-fogak egészen a C mögött állanak úgy, hogy a fogsor a P,-nél befűzöttnek látszik. Hasonlót ugyan a modern embernél is észleitek, különösen a vadon élő népeknél (nagonégereknél), de soha ilyen feltünően. A fogsor be- fűzését elsődleges jellegnek kell tekintenünk, mely itt nyilván atavis- tikusan lépett fel. A Krapináról való legnagyobb állesontrészlet a IV-gyel jelölt (7. ábra), a mely egy teljes jobboldali állcsont-test az ág elejével és a három M,-mel, valamint a bal állesont testének egy része a M,-ig ter- jedő alveolákkal. Ezen állcsont az összes ismert fossilis. állesontok közül alakjával tűnik ki, a melynek sajátos volta főképpen abban rejlik, hogy a test magassága a symphysisnél és a M,-nél majdnem egyenlő. Továbbá az állcsont igen prognáth, úgy mint a többinél itt sincsen spina men- talis interna, az állcsont bázisának mellső része erősen vastagodott és egyenes, több foramina mentalia-ja van, az állcsúcs hiányzik stb. Ha e négy krapinai állcsontot alakjuk szerint rendezzük, úgy két igen különböző állcsonttypust kapunk ; é. p. 1. állcsontokat, a melyek elől (a symphysisnél) magasabbak, mint a M.-nál (I., II. és III. állcsont) és 2. állesontokat, a melyek elől és a M.-nál egyforma magasak. Megjegyzendő, hogy az eddig ismert diluviális alsó állesontok majdnem valamennyie az első kategoriába, vagyis az elül magasabb állcsontokhoz tartozik, mig a másikhoz csupán a krapinai IV. számú állcsontunk tartozik. Az állesontok első kategoriáját egyelőre Homo primigentus var. Spyensis-nek, a másikat Homo primigentus var. Krapinensis-nek neve- zem el. Ezt azért teszem, mert alapos okom van annak föltevésére, A HORVÁTORSZÁGI KRAPINAI DILUVIÁLIS EMBER. 249 hogy Krapinán egy időben két embervarietás élt, a melyek más tekintetben is különböztek egymástól. A III-mal jelölt állcsont saját- ságosan befűzött fogívével az első kategoriába tartozik. A symphysis 6. ábra. Baloldali alsó állcsont természetes nagyságban (II). A kivülről; B belülről. Foramen mentale és fovea submaxillaris és a musc. genioglossus és musc. geniohyoideus tapadásának helye. szögére vonatkozólag nem lehet semmiféle szabályokat felállítani, mert ez a szög a II. és III. krapinai embernél 94—107"-ot tesz. Bár az említett két varietásnak külön-külön diagnozisát felállítani nem lehet, mert azokból egyelőre csak töredékek vannak meg, a 250 D! GORJANOVIÓ-KRAMBERGER KÁROLY melyek keverve gyüjtettek, mégis szabad az ugyanazon testrészhez tartozó számos eltérő töredékből a fenti következtetést vonni. Mielőtt a fajdiagnozist felállítanám, még a csontváznak néhány részéről meg kell emlékeznem. Még az állcsontoknál maradva felemlítem, hogy a krapinai összes állcsontokon több foramina mentalia figyelhető meg. Továbbá egyetlen egy alsó állesontnak sincs spina mentalis inter- na-ja; ezek helyett látni, hogy a forament egy többé-kevésbé feltünő gödörszerű mélyedés veszi körül és a foramen alatt csak két érdes, kissé kimagasló helyet látni, a melyek a musc. genioglossi tapa- dására szolgálnak. Hasonlót minden diluviális állcsonton lehet észlelni, csak megjegyzem, hogy hasonlót neolith és recens állcsontokon is láttam, bár az utobbiaknál ez inkább szórványosan fordul elő. Röviden még a krapinai ember fogairól is meg kell emlékeznem, minthogy ezek több elsődleges jelleget mutatnak, a melyek ugyan a modern embernél is itt-ott előfordulnak (czigányok stb.), de nem oly általánosan, mint a diluviális embernél. Különösen érdekesek az ifjabb egyének második fogzásából való fogai, a melyek még nem működtek. Ezek a fogak számos zománczfodrot tüntetnek fel, a mi különösen a moláris fogaknál jól látható, de a többi fogaknál is megvan, így pl. az [.-nál is, hol a korona belső felületén kúpalakú zománczfodrokat, sőt még tallonszerű bazális zománczelválásokat is találunk, a melyek a rágásnál szintén közreműködtek. Máskülönben az 4/-ek, illetőleg ezek gyökerei, a labium felé rendesen domborúak. A zománezredőkről még csak azt jegyzem meg, hogy igen tisztelt barátom, dr. SCHLOSSER M., a kövült emlősök legkiválóbb ismerője, a midőn a második fogzásból való krapinai alsó-bal M-et az Anthro- podus Bramcoi (8) megfelelő fogával összehasonlítja, azt mondja, hogy a krapinai ember fogalakja erősen közeledik az Anthropodus Bramcoi-éhez, a mennyiben moláris fogainak szintén nagyon alacsony dudorai és feltünő sok redője van. Térjünk át most már a többi testrészre. A gerinczoszlopból ugyan vannak egyes csigolyák töredékei, de rajtuk semmi különöset nem találunk. Sokkal fontosabbak azon részek, a melyek a végtagokhoz tartoznak. Mindenekelőtt a mellső végtagot óhajtom tárgyalni, minthogy belőle aránylag a legtöbb és legjobb darab van meg. Megemlítem itt a 7 claviculát, a melyek gyöngeségük és csavarodottságuk által tünnek fel és ebben a tekintetben a neandertali és a spyi emberek claviculáitól különböznek. A humerus szintén még gyenge volt 8 a fossa olecrani és a fossa coronoidea közötti fal még át volt lyukasztva. A humeri (4 darab) kétféle embertől származnak, a melyek közül egyike talán törpe volt. A többi végtagcsontokat (ulna, radius, ujak) nem említem, mert semmi különöset sem nyujtanak. c 7. ábra. Jobboldali alsó állkapocs. — A oldalról; B elülről; GC belülről. 252 Dr GORJANOVIÓ-KRAMBERGER KÁROLY Az összes megfigyelések alapján ahomo primigenius-nak követ- kező fajdiagnozisát lehet megállapítani : A koponya különböző alakú, szélestől keskenyig. A koponyatető többé-kevésbbé lapos vagy boltozott. A homlok hátrafutó és erős felső szemívekkel ellátott. Az occipitale erősen hajlott. A processus mastoideus még gyönge; az os tympanicum vastag. A spina angu- laris és sp. glenoidalis a sutura sphenotemporalison van. A processus postglenoidalis erős vagy már redu- kált. A lamina cribrosa rézsut le- és hátra-felé helye- zett. Az orrcsontok részben még összenőttek. A pro- cessus zygomaticus erős. A sulcus sigmoideus vagy hiányzik, vagy többé-kevésbé élesen bevágott. Az áll- csont többé-kevésbé prognáth. Az alsóállesont mellső bázisa legömbölyödött vagy lelapított és többé-kevésbé megvastagodott. Az alsó állcsont, a melyen vagy nin- csen állcsúcs vagy ennek csupán első nyoma látszik, egyforma magas vagy pedig elül magasabb, mint hátul (az M.,-nél. A spina mentalis interna helyett gödör- szerű mélyedések vannak, vagy ezek mellett még gyön- gén érdes kimagasló helyek, a melyek a spina mentalis első nyomait jelzik. Foramen mentale 1—3 van. A fogak erősek, nagyok, számos zománczfodorral. Az M, sok dudorossághoz mutat hajlandóságot. Az / gyökerei rendesen erősen hátrahajlanak. A fogív ovális, hyper- bolikus vagy a P,-nél befűzött. A elavicula legtöbbször igen gracilis és gyakran erősen csavarodott. A mellső végtag egyáltalában még gyönge. E diagnozisból, a melybe — a galley-hilli kivételével — a többi ó-diluviális ember jellemeit is belefoglaltam, azonnal látni, hogy itt a jellegek egész sorával van dolgunk, a melyek több varietásra voltak eloszolva. E jellegek sorából — előzetes tájékozás czéljából — csak az alsó állcsontokat ragadtam ki s ezek alapján két varietást állítottam fel. Ily különválasztás jogosultságát úgyis majd szerencsés leletek fogják eldönteni. Minden kétségen felül áll azonban az, hogy már a régibb diluvium tartama alatt több varietás állott fenn, mint ezt már említet- tem is. Magában véve már ez az ismeret is azt sejteti velünk, hogy az ember már sokkal előbb volt meg és hogy akkor egységes alkata volt. Diluviálisnál régibb emberi maradványokkal ugyan nem rendel- kezünk, de már ezek is elegendők arra, hogy belőlük az ember fejlődésének folyamatát kiolvashassuk. Ezek ugyanis azt mutatják, hogy A HORVÁTORSZÁGI KRAPINAI DILUVIÁLIS EMBER. 253 miképpen könnyebbedett a nagyobb értelmiség és a szerszámok készí- tésében s használatában nyilvánuló ügyesség folytán a létért való küzdelem is, a minek következtében bizonyos erősebb izomtapa- dásra szolgáló helyek, mint pl. a halántéki részben lévők, redukálódni kezdtek. Mutatják továbbá, hogy ezáltal az ó-diluviális krapina-spyi ember hátrafutó homloka a, felső diluvium felé lassankint miképp emel- kedik s e mellett hogyan fejlődnek egyszersmind vissza a felső szem- ívek is. Továbbá hogyan válik a mellső homlokalapot alkotó lamina eribrosa mindinkább vízszintesebbé, miképpen fejlődik lassankint az alsó állcsonton egy állcsúcs, az alsó állcsont izületi bütyke miképp kisebbedik és a fossa glenoidalis hogyan lesz egyszerűbb stb. Egy- szóval azt látjuk, hogy miképpen megy át fokozatosan az ó-diluviális Homo primigenius a löszemberbe — a Homo sapiens fossilis-ba — és ez ismét a recens Homo saptens-be. Egyelőre a következőket különböztetem meg: 1. Homo primigenius var. Spyensis; Spy, Krapina, La Naulette, Malarnaud, d" Arcy, Sipka, Homo primigenius var. Krapinensis ; Krapina, 2. Homo sapiens fossilis ; brünni lösz, Galley-Hill stb. , 3. Homo sapiens ; a recens ember. Ezen emberfajok egyszersmind a fejlődési folyamattal is egyeznek nyujtanak. Ez a beosztás továbbá a diluviális ember elődjeinek alkat- viszonyaira is enged bizonyos következtetéseket vonni, a mennyiben visszamenő értelemben mindent erősebbnek kell képzelnünk. Ebben a tekintetben azonban az angolországi galley-hill-i ember, a kit Kiaarscn tanulmányozott (9) és Ruror (10) is tárgyalt, legérdekesebbnek tartom, minthogy az éppen bemutatott lajstromba látszólag nem illik bele. Minthogy az említett lelethely korát általánosan érintetlennek és ódiluviálisnak mondják, a galley-hilli ember pedig KLAATSCH össze- hasonlító tanulmányai szerint a brünni embernek nagy mértékben meg- felel, úgy vélem, hogy ezt már az állesúcs kifejlődése s a részben meg- lévő belső szemívek alapján is a Homo sapiens fossíilis-nak elnevezett alakhoz kell sorozni. Ha pedig tekintetbe veszszük azt a viszonylag nagy korkülönbséget, a mi a brünni és a galley-hilli ember között fenn- áll, mely utóbbit Ruror mafflienba állítja és az Elephas antiguus faunával egyidejűnek tartja, úgy a galley-hilli ember, mint az eddig ismert legrégibb diluvialis ember tünik fel. A mellett rendkívül feltünő a recens emberrel való hasonlatossága és a neandertali rassztól való egyidejű eltérése. Minthogy a homo primigenius fejlődési sora — mint láttuk — mindmáig szakadatlan volt, a galley-hilli ember azonban régibb a homo primigenius-nál és a mellett fiatalabb kinézésű, szük- 254 Dr GORJANOVIÓ-KRAMBERGER KÁROLY ségképpen fel kell tennünk azt, hogy már a legrégibb diluvium óta két emberfaj élt egymás mellett, a melyek egyike, t. i. a galley- hilli ember, előbb és gyorsabban fejlődött tovább a homo primigenius által követett értelemben és mai napig is fennmaradt, még pedig úgy, hogy már a legrégibb diluviumban a homo sapiens fossilis, a lösz- ember, fokát elérte volt. A másik azonban, a melynek valószinűleg nehezebb életföltételekkel kellett megküzdnie, visszamaradt és csak igen lassan fejlődhetett tovább, sőt talán a felső diluviumban ki is halt, a hol azután a galley-hilli ember utólérte és pótolta. Az ó-diluviális emberek között látszólag a maiakhoz hasonló viszo- nyok uralkodtak, mert az akkori galley-hilli homo sapiéns fossilis a homo primigentus-szal szemben analog viszonyban állott, mint a mostani magas műveltségű ember bizonyos vadon élő emberekkel van. Az ember közös kiindulási alakjának mindenesetre réginek — mioczénkorúnak — kellett lennie, miután már az alsó diluviumban olyannyira különböző emberalakok éltek, közöttük pedig oly magas fejlettségű alak is, mint a minő a galley-hilli ember. Erre vonatkozólag röviden a következőket lehet sejteni: Chrono- logiailag a galley-hilli ember nem tartozik a homo primigentius fejlő- dési sorozatába, mert az utóbbi még kezdetlegesebb. fiatalabb typus. A galley-hilli ember a homo primigenius körén kívül egy további fejlett- ségi fokozatnak felel meg, így tehát ugyanazon fejlődési folyamaton kellett keresztülmennie, mint a homo primigenius-nak. E két alak különválásának igen korán kellett végbemennie, az életviszonyoknak pedig az egyiknél sokkal kedvezőbbeknek kellett lenniök, mint a másik- nál, mely utóbbi ennélfogva vissza is maradt és csak a diluvium fiata- labb szakaszában érte el azt a fokot, melyet a galley-hilli ember már az alsóbb diluviumban elfoglalt. E szerint a Homo sapiens faj már az egész diluviumon keresztül élt, míg a fejletlenebb homo primigenius faj, bár egészen a felső diluviumig megvolt, itt vagy kihalt — a mint ezt már SCHWALBE is sejtette (11) — vagy pedig a fentebbi értelemben a jelenkori Homo sapiens-ig továbbfejlődött. Kénytelen voltam a galley-hilli embert rövid elmélkedésbe bele- foglalni, mert a homo primigenius-nak máskülönben világos fejlődési sorozatában igen eltérő helyzetet foglal el. Ám azért sem az egyik, sem a másik embert egyszerűen abnormitásnak tekinteni nem szabad, leg- kevésbé pedig a Homo primigenius-t, a melynek a mostani leletek szerint relativ nagy elterjedése van. De a galley-hilli embert sem szabad afféle magában álló tüneménynek tekinteni; ellenkezőleg, újból meg kell vizsgálni mindazokat a még recenseknek látszó koponyákat, a melyeket éppen modern kinézésük következtében ad acta tettek s a mellett külö- A HORVÁTORSZÁGI KRAPINAI DILUVIÁLIS EMBER. 255 nösen a geologiai viszonyokat is nagy figyelemben kell részesíteni, mert hiszen egyedül ezek fogják eldönteni, vajjon valamely modern kinézésű koponya a régibb homo sapiens fosstlis-hoz vagy a löszemberhez tartozik-e. Ily döntés az előbb említett nézetünket is támogatná, a mely szerint már az alsó diluviumban két igen különböző emberi rassz élt egymás mellett. Irodalom. 1. GORJANOVIÓ-KRAMBERGER : Der palüolithisehe Menseh und seine Zeitgenossen aus dem Diluvium von Krapina in Kroatien. (Mitteilung der Anthropolog. Gesellsch. Wien, 1901. 1902, 1904. Heft 1—3 mit 11 Tafeln.) — Neuer Beitrag zur Osteologie des Homo Krapinensis. (Verhandl. der Gesellsch. deutsch. Naturf. und AÁrzte; 75. Versammlung zu Cassel. 1904., II. Teil, 1. Hülfte, pag. 219.) — Die Variationen am Skelette des altdiluvialen Menschen. (Vortrag, gehalten bei der Versammlung der Wiener Anthrop. Gesellsch. in Agram am 22. Mai 1904. Glasnik hrv. naravosl. druztva XVI.) 2. Ruror A.: Sur les gisements paléolithigues de lcess éolien dAutriche- Hongrie. Bruxelles. 1904. (Memoires de la Soc. d Anthr. de Bruxelles. Tom XXII. pg. 10—12- 3. GORJANOVIÓ-KRAMBERGER: Zur Altersírage der diluvialen Lagerstütte von Krapina in Kroatien. I. u. II. (Glasnik hrvatskoga naravosl. druztva XVI. 1904.) 4. PExck: Die alpinen Eiszeitbildungen und der práhistorische Mensch. (Archiv für Anthropologie. Neue Folge. Bd. I. pag. 78—90.) 5. GORJANOVIÓ-KRAMBERGER: Der palüolithische Mensch . . . (1901. pag. 104. Taf. IV.) 6. KLAATScH: Die Fortsehritte der Lehre von den fossilen Knochenresten des Menschen in den Jahren 1900—-1903. (Ergebnisse d. Anat. und Entwieklungs- geschichte von Merkel u. Bonnet. XII. Bd. 1902. pag. 557. 7. — Bericht über den neuen Fund von Knochenresten des altdiluvialen Menschen von Krapina in Kroatien. (Zeitschift d. deutschen geolog. Gesellschaft. 1901. pag. 45.) 8. SCHLOSSER M.: Beitráge zur Kenntn. d. Sáugetierreste aus d. süddeutsehen Bolmerzen. (Geolog. u. paleont. Abhandl. von Koken; Neue Folge. Bd. V. pg. 9. 9. KraaTscH: Die Fortschritte ... pag. 610, und Zeitschrift für Ethnologie: XXXV. pag. 575. 10. Ruror: A propos du sguelette humain de Galley-Hill (Kent), Mém. de la Soc. dAnthrop. d. Bruxelles, XXIII. pag. 1—30.). 11. Sc-HWALBE: Über die Vorgeschichte des Menschen. (Verhandl. d. Gesell- deutsch. Naturf. u. Árzte. 75. Versamml. zu Cassel, 1903. pag. 181.) BUDAPEST-RÁKOS FELSŐ MEDITERRÁNKORÚ FAUNÁJA Vapász M. ELEMÉRtől. A X. táblával. Egyike a legrégibb és legjobban ismertetett gyűjtőhelyeknek az a feltárás, a mely a budapest—hatvani vonal vasuti bevágásában van a rákosi pályaudvartól körülbelül egy kilométernyire nyugat felé. Leg- először dr. SzaBó Józser(" említett fel innen kövületeket, két évvel később pedig dr. FRANZENAU ÁGosron(?) részletesen feldolgozta az itt előforduló kövületeket, különösen a foraminiferákat. Ugyanekkor a gaz- dag rákfaunának néhány alakját BRoccHi(?) ismertette. HALAVÁTS GYULA egyik munkájában (") felsorolja a FRAszewav-tól innen felemlített kövü- leteket, megtoldva még néhány újabbal is. Nagyban hozzájárult a fauna érdekességének és gazdagságának növeléséhez a dr. LŐRENTHEY IMRE által itt gyűjtött szép crustacea-anyag, a melyet harmadkori rákokról szóló munkájában (7) dolgozott fel, ugyanott felsorolva még néhány rit- kább más alakot is. Végül legutóbb ugyancsak dr. LÖŐRENTHEY IMRE említett fel e helyről még ismeretlen kövületeket(").:r A rákosi királyvágány vasuti bevágásban feltárt összes rétegeket a csapás irányában feltünteti az alábbi (1. számú) szelvény, a mely a fel- tárás több pontján kibukkanó különböző rétegekből van egységesen össze- szerkesztve. X A mh. Földtani Társulat 1906 április hó 4.-én tartott szakülésén bemu- tatta dr. LŐRENTHEY IMRE.,! 1 Budapest és környéke orvos-természettudományi leirása. 1879. 2 Adatok a rákosi felső mediterrán-emelet foraminifera faunájához. (Földtani Közlöny. XI. k. 1881.) 3 Notes sur les erustacés fossiles des terrains tertiaires de la Hongrie. (Ann. d. scienc. géologigues. Tome XIV. No. 2. Paris, 1883. 4 Az Alföld Duna-Tisza közti részének földtani viszonyai. (Földtani Intézet Évkönyve. XI. köt. 1895.) 5 Paleontologiai tanulmányok a harmadkorú rákok köréből. (Mathem. és Természett. Közlem. XXVII. k. 2. sz. 1898 és XXVII. k. 5. sz. 1901.) 6 Földtani Közlöny XXXV. köt. 4. sz. 1905. Kivonat a szakülési jegyzőkönyvből. "rk A tárgyalás további során ezek a munkák mindig a zárójelben levő szá- mok alatt szerepelnek. 257 "eT:T— zogsesseseu : dery "BAVÁTUVII SVÁVSI B UJpPI9J DÁUJAIOZS HO9d9J9I ISONPI V "ÁUDATOZS 7 2 jJoletne gemiezs — 11—G o[orI9 URIIAZIPOUIOSTOI — 4—T "IEGVÁUVAIL S9INP ? DÁUJAJTOZS H939J9I ISONBA PV "ÁUDATOZS "T BUDAPEST-RÁKOS FELSŐ MEDITERRÁNKORÚ FAUNÁJA. cage: g 9 pe vy F 5. § 37 18 Földtani Közlöny. XXXVI. köt. 1906. 258 VADÁSZ M. ELEMÉR A legalsó helyet — körülbelül egy méternyi vastagságban — el- foglalja egy rétegzetlen, nagy, mállott gömböket és concretiókat bezáró rhyolittufa (1a), mely itt az alsó- és felső mediterrán határán előfor- duló cfelső bryozoás mész, fáciese gyanánt fogható fel és a melyet először dr. LŐRENTHEY IMRE említett fel.(7) E tufa fölött foglal helyet körülbelül 15—2 m vastagságot elérő, elsősorban milleporák, lithotham- niumok, bryozoák és korallok, másodsorban pedig fúrókagylók sokasága által jellemezhető réteg (2. sz. réteg), a mely szilárd, sejtes mészkőből áll. Ez a mészkőréteg — keleti és nyugati végződésében — észrevét- lenül megy át laza homokba, a melyben a mészkő egyes darabjaiban található fel. Erre következik körülbelül 175 m vastagságban laza, homokos, kövületekben gazdag, foraminiferákkal telt réteg (3a réteg). Az előbbi mészkő és ezen foraminiferás réteg között van egy második, 40—50 em vastag kiékelődő, gyengén rétegzett tufa (15), mely a fölötte levő rétegbe éles határ nélkül megy át. A következő réteg 1 m vastag- ságú, szilárdabb, durva, csaknem tisztán kövületek köőbeleiből álló mészkő (4a réteg), mely az alatta levő laza réteggel faunára megegye- zik, különbség csakis a megtartási állapotban mutatkozik. E fölött újból körülbelül 4 m vastag laza mész (3b réteg) van, a mely után ismét szilárd, de az előbbinél apróbb szemű 1 m vastag lajtamész (4b réteg) következik. Mindkét réteg kövületekben gazdag, bár az előbbi analog rétegekkel szemben egyedszámban szegényebb faunája van. E rétegek egyszersmind lezárják a felső mediterrán rétegek sorát s a felső lajta- mész réteg észrevétlenül megy át a szármáti ikrás, foraminiferás mész- kőbe (5. sz. réteg), a mely fölött — még ebben a feltárásban — egy cerithiumos réteg (74) is létezik. Az alluviumtól eltekintve a király- vágány vasúti bevágása ma már több réteget nem tár fel; a vasút épí- tésekor a szármáti rétegek közé települve 15—20 em vastagságú sárgás- barna, helyenként tejfehér hydroguarezit-lencsét találtak, a melynek anyagából a törmelék közül magam is gyűjtöttem. E lencsének helyét pontosan megállapítani ma már nem lehet, de minden valószinűség sze- rint a két szármáti réteg határán volt. Nehogy a réteg egykori jelen- léte az irodalom számára nyomtalanul eltűnjön, ezélszerűnek láttam szelvényembe ezt is belevenni. A hydro-guarczit dr. LŐRENTHEY IMRE vizsgálatai szerint szerves maradványnak nyomát sem mutatja s így csak hőforrás-eredésű lehet. A rétegek dűlési iránya csaknem pontosan E—D-i; a dűlés foka körülbelül 5—6"9; a csapás K—Ny. Az itt feltárt rétegek képezik egy- szersmind a lajtamésznek Duna balparti legtávolabbi kibukkanását, mert 7 Rákosszentmihályi Sashalom kavicsainak koráról. (Földtani Közlöny XXXIV. köt. 237. lap. 1904.) BUDAPEST-RÁKOS FELSŐ MEDITERRÁNKORÚ FAUNÁJA. 259 tovább keletre már csak a tufát vagy csak az ez alatt fekvő alsó medi- terrán kavicsot találjuk meg, mivel e területek a felső mediterrán kor- ban szigetekként állottak ki. Nyugatra, a Duna felé, a rétegek a mély- ben folytatódnak s már a budapesti III. főgyűjtőcsatorna helyén sokkal mélyebben vannak jelen, még pedig változatosabb, agyagos, homokos és meszes rétegekkel. (7) A dűlés irányában, dél felé követve a rétegek elterjedését, azt találjuk, hogy már a szomszédos hatvani vonal vasúti bevágásában a mediterrán rétegek legnagyobb része a mélyben tűnt el, ellenben a szármáti változatos rétegsorozatban van feltárva. A 2. szelvény fel- tűnteti ezt a rétegsorozatot a vasúti bevágástól egészen a xkRészvény- Sörfőzdév-től keletre eső borpinczékig; a szelvény a rétegek dűlési foká- nak, valamint a felületi távolság csekélysége miatt erősen torzítva van. Ezen a területen belül a szármáti rétegek vastagsága összesen körül- belül 12—15 m. E rétegsorozatban a cerithiumokban gazdag két réte- gen kívül váltakozó keményebb mészkőpadok és homokosabb, laza réte- gek vesznek részt. A felső mediterrán rétegek floráját egyedül csak a 2. számú réteg- ben gyakori, a többi rétegben pedig ritkán szereplő lithoíhammnium- gumók teszik. Ezenkívül semminemű növénymaradványt kimutatni nem lehetett. A rétegek faunáját legnagyobbrészt kagylók és csigák kőbelei teszik, ezenkívül foraminiferák és ráktöredékek; az echinodermaták töredékei már aránylag ritkábbak. Az idevágó irodalom nagy számának daczára, hosszú idejű szorgos gyűjtéseink, különösen pedig dr. LŐRENTHEY IMRE professor úr tizenöt évi alapos gyűjtése következtében nemcsak számos olyan alak került elő, a mely eddig innen ismeretlen volt, hanem sok olyan is, a mely ezekből a rétegekből az egész mediterrán unára nézve ritkaságszámba megy. Teljesség kedvéért felsoroljuk itt systematikai sorrendben a már eddig felemlített fajokat is, közbeiktatva helyenként az esetleges — Budapest-Rákosról — még ismeretlen alakokat. Foraminifera. A szóbanforgó rétegek foraminifera-faunáját dr. FRANZENAU ÁGOSTON tüzetesen feldolgozta. Az ő felsorolása itt csak annyiban szenved válto- zást, a mennyiben BRapy munkájának nomenclaturáját használom, zár- jel közé téve azonban, hogy az illető faj az eredeti dolgozatban milyen S Dr. SCHAFARZIK FERENCZ: Budapest harmadik főgyűjtőcsatornájának föld- tani szelvénye. (Földtani Közlöny XXXIII. köt. 1903. 49. lap.) 184 260 VADÁSZ M. ELEMÉR néven szerepelt. E foraminiferák a következők: Texlularia abreviatat d ORB. sp. (—Plecanium abbreviatum, dOrb.), T. laevigatum, d?ORB. sp. (—Pt. levigatum, dOrb.) Textularia deperdita, d"ORB. sp. (—Pl. deper- ditum, dOrb.), T. Mariae, dORB. sp., var. inernes, REuss (—Pl. Marie, 4dOrb. var...) Biloculina ringens, Bam. sp. (—B. elypeata, d Orb. B. simplex, dOrb.), Biloculina depressa, d(OR8B. (—B. lunula, 4dOrb.), B. affinis, VORB., B. bulloides, d"ORe., var. truncata, Rxuss., B. tenuis, KARR., Miliolina (Tricoluna) tricarinata, d"ORB. sp. (—Triloc. tricari- nata, dOrb., Tr. gibba, dOrb.) M. (Tr) consobrina, dORB., M. (Tr.) inflata, 4dORs., M. (Tr.) microdon, Rxuss., M. (Tr.) tricarinata, VORB. 8p., var. elongata, KARR. (—Tr. gibba, dOrb., var. elongata, Kaifr.) , M. (Tr.) intermedia, Kanrk., M. (Tr.) díivarricata, FRNZN; M. (Ouingueloculina) séminulum, Lassé sp. (—Ou. hauerina, d Orb., Ou. triangularis, dOrb., Ou. akneriana, d" Orb., Ou. ovula, Karr.), M. (Ou.) sécams, dORB. 8p. (—Ou. Haidingerii, dOrb.), M. (Ou.) Boueana, dORB. sp. (—Ou. Boueana, d Orb., Ou. nussdorfensis, dOrb., Ou. costata, Tergu.), M. (Ou.) zig-zag, d ORB. sp., M. (O0u.) pulchella, dORB. sp. (—Ou. Sehreibersii, dOrb.), M. (Ou.) Juleana, dORB. sp.., M. (O0u.) contorta, dORB. sp., M. (Ou.) Férussacii, d"ORB. sp., (—Ou. Rodolphina, dOrb.), M. (Ou.) angustissima, Rss. sp., M. (0u.) foeda, Pss. sp., Miliolina ((u.) signata, Bss. sp., M. ( Ju.) plicatula, Rss. sp., M. (0u.) obligua, Rss. sp., M. ((u.) costata, KaRR. sp., M. ((u.) gra- cilis, KARR. sp., M. (Ou.) ovula, KARR. sp., M. (Ou.) Auberiana, d"ORB. sp., var. slenostoma, KaRR. (—Ou. Ungeriana, d(Orb., var. stenostoma, Karr.), M. (0u.) incrassata, KARR. sp., M. (Ou.) Schroeckingert, KARR. sp., M. (Ou.) alropos, KaRR. sp., M. ((u.) peregrina, d"ORB. sp., var. edentula; Fgszw., M. (Ou.) rákosiensis, FRNZN. sp., M. (Ou.) semimu- lum, DC. sp., var. trigonostomea, Fgszs. (—Ou. Ermani Born. var. tri- gonostomea, Frnzn.), M. (0u) Krenneri, FRwzw. sp., Spiroloculina tenuis, CzszEK sp. (—Ou. tenuis, Czjz.), Hawuerina ornatissima, KARR. sp. (—Ou. ornatissima, Karr.), Peneroplis planatus, Frcar. k M. var. laevigata, KARR., P. Haueri, d?ORs., P. Juleana, dORs., P. austriaca, dVORB., P. lituus, GmEn. sp. (—P. Laubei, Karr.), P. aspergilla, KAnnR., Vertebralina gibbosula, dORB., V. sulcata, Rss.. V. elongata, KARR., V. foveolata, FRszws., Alveolina rotella, d"ORB., A. melo, Fricar. k M. (—A. melo, F. k M. és A. Haueri, dOrb.), Polymorphina gibba, d"ORs., P. punctata, dORB., P. tuberculata, d"ORs., P. spinosa, dORs., P. leprosa, Rss., P. foveolata, Rss., Chilostomella ovoidea, hss., (rlobigerina bullotdes, VORB., Pulvinulina Sehreibersiti, d"ORB. sp. (— Truncatulina Sehreibersii, VORB.), Truncatulina Haidingerii, ORB., Discorbina planorbis, d"ORB., D. obtusa, dOns., D. stellata, Rss., D. sguamula, Rss., Rotalia beccarü, L., Nonmionina umblicatula, MowraGv. sp. (—N. Soldánii, dOrb.) N. re- BUDAPEST-RÁKOS FELSŐ MEDITERRÁNKORÚ FAUNÁJA. 261 pressula, WALKER Asxp dJacoB sp. (—N. perforata, d Orb., N. granosa, dOrb.), N. communis, dORs., Polystomella striatopunctata, Wrcur. k M. (— P. obtusa, d Orb.), Polystomella macella, FrcHr. k M. (—P. Fichtelliana, d"Orb.), P. crispa, 4. (—P. crispa, L., B. fexuosa, d"Orxb.), "B. striato- punctiata, Ficur. k M. sp. (—P. Antonina, 4 Orb., P. Listeri, d"Orb.). Coelenterata. Millepora sp. A polypomedusák hydrocorallie alrendjébe tartozó ezen alak nagy mennyiségben vesz részt a 2. számú réteg felépítésében tömegesen, vala- mint bekérgező felületekben egyaránt. Jellemző szöveti szerkezetük alap- ján a millepora genusba tartoznak, de a faj meghatározása — leg- nagyobb részt kilúgozott vagy átkristályosodott voltuk miatt — nem lehetséges. Delthocyathus sp. "Fáplar ag etb Az anthozoák köréből Rákosról eddig nem ismertünk egyet sem. Ujabban sikerült egy diszítéses kőbelet találnom, a mely a Deltho- eyathus genusba tartozik. E példány magassága 5 mm, szélessége 13 mm; alakja kerek, kúpalak. Felületén sűrű, többszörösen elágazó reczézet látszik s ezenkívül sűrű, apró likacsokkal fedett (1b ábra). Belső felépítése nem látható és így fajilag meghatározni nem lehet. Heliastraea Reussana, M. Epw. £ HAIMmE. E fajnak jól felismerhető kőbelei, illetőleg a belső septumok kö- zötti hézagokat kitöltő anyag gyakran található a 2. számú milleporás rétegben. Vermes. Ide tartozik a Serpula sp., mely már eddig is ismert volt innen. Echinodermata. . Különösen jó megtartású példányokban a rákosi fauna legritkább alakjai közé tartoznak. Töredékek és szétnyomott példányok aránylag gyakoriak ugyan, de jól felismerhető példányok ritkaságszámba men- nek. Az eddigi leirásokban mindössze két faj szerepel; az egyik a Scutella, vindobonense, BE, a melyet dr. FRANZENAU ÁGOSTON (?) és az 262 VADÁSZ M. ELEMÉR KEchinolampas hemisphaericus, Lam. var. Linktii, GOoLDFS., a melyet dr. LŐRENTHEY IMRE(") említettek fel először. Az általam gyűjtött, főleg azonban a tanulmányozás czéljából átengedett gazdag anyagban még a következő alakokat ismerhettem fel : Goniaster sp. Egy kicsiny, jellemző s jól felismerhető párkánylemez. Cidaris sp. Néhány jellegzetes, közelebbről meg nem határozható tüsketöredék. Iszapolt anyagban aránylag nem ritka. Echinus hungaricus, LAUBE. 1871. Echinus hungaricus, LBE. Echinoiden d. öst.-ung. Miocöns. Tab. XVI F. 3. p. 60. Egy töredékünk van az egyik ambulacral sorral; úgy a dudorok alakjában, valamint az ambulacral likacsok elhelyezésében LAUBE fajával teljesen megegyezik. Ezt a fajt LAUBE Biáról írja le. Psammechinus Michelotti, DEsox. X. tábla 24—c. ábrák. 1858. Psammechinus Michelotti, DEsog, Synopsis . . . p. 454. 1871. a monilus, DEsm. var. LAUBE, Echinoiden . . . p. 59. Kicsiny, lapos, teljesen kerek alak; átmérője 11 mm, magassága 6 mm. Felületén húsz, szabályosan elrendezett dudorsort találunk (2b ábra), a melynek dudorai nyolcz kisebb dudor által olyanformán vannak körülvéve, hogy két szomszédos dudort környező kisebb dudorok közül kettő-kettő mindig közös (2c ábra) Az ambulacral porusok az erős átkristályosodás következtében csak egy helyen láthatók; párosával állanak és egy kissé hajlított — homorú oldalukkal egymás felé fordí- tott — barázdácska által vannak összekötve. DEsoRk Synopsis-ának 454. oldalán ezt az alakot Ps. Michelotti néven említi, leirásában azonban csak a Ps. monilis, DEsm.-hez való rokonságát s egyszersmind — jóval laposabb alakja által — attól való eltérését emeli ki; rajzot nem ad róla. A Ps. Michelotti, DeEsoR azonban nemcsak laposabb alakjában tér el a Ps. monilis, DEsm.-től, hanem diszítésében és nagyságában is. A Ps. monilis, DEsm.-nél ugyanis a nagyobb dudorok sorai között vannak még középnagyságú dudorok is, BUDAPEST-RÁKOS FELSŐ MEDITERRÁNKORÚ FAUNÁJA. 263 a melyeket szintén kisebb dudorok környeznek. Ambulacral likacsok párosával állanak, de leirásában nem említi, hogy összekötve vannak, rajzából pedig nem tűnik ez ki. A Ps. monilis, DEsm. és Ps. Michelotti, DEsoRk faji elkülönítése tehát jogosult. LaUuBE munkájának 59. oldalán a Ps. monilis, DEsm. leirásánál ezt mondja: cVon diesem sehr zierliehen Echinoiden kommt eine etwas höheie und etwas flachere Varietüt vor...v Az általa említett laposabb varietások valószinűleg a Ps. Michelotti, DesoRghoz tartoznak. Lóczy a eTermészetrajzi Füzetek, I. kötetének 40. oldalán és V. táblájának 44—d ábráján említ és ábrázol Ps. cfr. monilis, DEsm. néven egy alakot, a mely — a mennyire ez legalább a rajzból kive- hető — valószinűleg a Ps. Michelotli, DEsoR és Ps. mowilis, DEsm. között foglal helyet. Ez az alak ugyanis laposságában — mint azt Lóczy is kiemeli — a Ps. Micheloltira emlékeztet; diszítésében azon- ban eltér ettől, mivel az erősebb dudorok alkotta sorok között még vannak középnagyságú dudorok is, a melyek a Ps. Michelotlinál hiányoz- nak. Diszítésében közelebb áll a Ps. monilishez, de ettől is eltér abban, hogy közti dudorai környező dudorokkal körülvéve nincsenek. Az am- bulacral likacsok alakja és elhelyezése a Ps. Michelolti, DrsoRéval megegyezik. Látjuk tehát, hogy a Lóczv által Felménesről leírt példány mind- két fajból egyesít magában jellegeket, a mi által e két faj között át- menet alakul, varietásul tekinthető s mint ilyen mindkettőtől el- különíthető. Clypeaster Partschi, MICHELIN. 1861. Clypeaster Partschi, MICHELIN. Monogr. d. Clyp. foss. P. 127. Pl. XVII. JG Sr JAL A2Ó 108 AS 1867. a a STACHE, Die geol. Verh. d. Fundstátte d. Halith. Skel. bei Hainburg . . . Verh. 1867, p. 143. 1871. ( fi LAuBE, Die Echinoiden . . . p. 64. Ebből a fajból Rákosról két töredékünk van, a melyek felületi diszítésre, ambulacral elhelyezésre MiIcHELIN fajával egyeznek. A rákosi példányok a tetőtől peremig majdnem sík, gyengén homorú felületűek, míg a typusos példányok iveltek, erősebben homorú felületet formálnak. Ha tekintetbe vesszük azonban, hogy példányaink sokkal kisebbek s így fejletlenebbek s hogy MicHELIx említ a faj határain belül variálást is, akkor példányaink e fajhoz tartozása kétségen kívülinek mondható. 264 VADÁSZ M. ELEMÉR Echinolampas hemispheericus, Lam. var. Linlkii, GOLDFS. 1862. Clypeaster Linkii, GoLDFuss, Petref. Germanie p. 124. Tab. XIII. Fig. 3—4. 1871. Echinolampas hemisph., Lam. var. Linki, GoLpFs. LAUBE, Die Echi- noiden . . . p. 1871. c a a a — rhodensis, LBE. Die Echinoiden . . . p- 1877. a a a a — Linki, Gorprs. Lóczy, Term. Füz. I. k. 41. lap. 1877. 1898. c ri c a ( a DLŐRENTHESY, Pal. tan. harm. rákok ...p.16. 1900. c fi c c — Rhodi, L8BE. Kocn, Erdélyi med. II. p. 124. 1900. fi c a sp. var. Linktü, GoLDpFs. KocH. Erdély. med. II. p. 154. Ovális, erősen domború, magas alak; elül, a középvonalban kissé mellfelé húzott. Mellső ambulacraliái szélesek, a hátsó páratlan a leg- keskenyebb; valamennyi a felső oldal alsó negyedrészéig nyúlik le. A tetőtől mellfelé lassabban hajlik, mint hátrafelé. Szájnyílása kissé excentrikus fekvésű. A varietás a typusnál nagyobb, domborúbb, hirte- lenebbül domborodó és magasabb. Ettől a varietástól nem lehet elkülöníteni a LauvBE által E. he- misphericus, Lam. var. rhodensis név alatt leírt példányokat, a melyek LavBE szerint egyedül kisebb és kerekdedebb alakjukban térnek el a var. Linkti, Gonprs.-tól. Egyéb különbség a kettő között nincsen s mint LavBE írja: eIm übrigen stimmen alle sonstigen Schalentheile so genau überein, dass sich ausser den angegebenen geringen Unterschieden keine anderen anführen lassen, weshalb ich annehmen muss, dass beide For- men identisch sind. A mint a rendelkezésemre álló négy töredékes rákosi és mintegy húsz többé-kevésbbé jó megtartású biai példány átvizsgálásából kitűnt, a méret és alak között némileg kölcsönös viszony áll fenn olyanformán, hogy az alak kisebb mérete maga után vonja a kerekdedséget, és meg- fordítva. Ebből a szempontból az egyes példányok hosszúsági átmé- rőjét a szélességgel viszonyba állítottam s a következő eredményekhez jutottam : E. hemisph, Lam. var. Linkti, GOLDFS. cvar. rhodensiss, LBE. x 107:947- 879 3x 70:64—919 VAS BAEST GTA 70:68— 97 ( 84 : 74 — 88 u (ds)elotei sza Bs) 828499 GGSOSE JON SZBÜ— DON 76:85—98 a 90: 84 — 93 c VS ZOS 93 X-gal jelzett példányok a LAUBE munkájában rajzolt alakok. BUDAPEST-RÁKOS FELSŐ MEDITERRÁNKORÚ FAUNÁJA. 265 A mint ez adatokból kitetszik, vannak példányok, melyek, nagy- ságukat tekintve, kétségtelenül a var. Linkii Gornprs.-hoz tartoznak és mégis kerekebb alakjuk van, viszont vannak kevésbbé kerek wevar. rho- densis, LBpv példányok is. Egyszóval kimondhatjuk, hogy pusztán a méret és alakbeli tényezők sokkal inkább ingadozók, hogysem tisztán ezeket, akárcsak varietási jellegekül is, tekinthetnök és éppen ezért LAUBE cvar. rhodensiss-e az E. hemisphaericus, Lam. var. Linküi, GoLnprs.-tól el nem különíthető, hanem e kettő egy és ugyanazon faj, a mint ezt már maga LAUBE is — fent idézett mondatában — feltéte- lezte volt. Ez az alak a felső mediterránnak egyik leggyakoribb echinoder- matája. LAUBE magyar lelőhelyek közül Sopront és Tétényt említi. Lóczy Biáról, KocH Bujturról és Csegezből; magam pedig a rákosi példányokon kívül még az érdi felső mediterrán rétegeket is említhetem. Spatangus ind. sp. Egy töredékünk van Rákosról, a melyen csak egy ambulacral szirom látható. Ebből is megállapítható azonban, hogy a mi példányunk LavuBE Spatangus austriacusától eltér, a mennyiben porus övei olyan szélesek, mint a közöttük levő tér, mig LAvBEnál ez a közti rész szé- lesebb. Ezenkívül a Sp. austriacus, LBE. interambulacrális mezőin egy bütykös gerincz vonul végig, míg a rákosi példányén kettő. Töredé- künkből az eltérés tehát határozottan megállapítható, a mi mellett még a korkülönbség is bizonyít, a mennyiben a Sp. austriacus, LBE. alsó mediterránkorú homokból származik. Hchinocardium nov. sp. Az egész alaknak körülbelül egy negyedrésznyi töredéke. A mennyire ebből látható, hasonlít a Lóczy Lasostól § leírt FK. intermediumhoz. Tel- jesen meg nem egyezik azonban ezzel, mivel nagyobb annál; mellső része meredekebben hajlik és szájnyílása a peremhez közelebb esik, mint az Jd. intermediumé. Hasonlít még az élő EK. cordatum, PENx.-hez FF is, de mellső része valamivel magasabb, a felső oldalról hirtelenebben, meredekebben foly- tatódik az oldalsó részbe. Valószinű, hogy a rákosi példány egy új — az Fehinocardium $ Néhány Echinoida a Fehér-Körös völgy neogén rétegeiből. (Természetrajzi Füzetek I. k. 1877. 41. lap. V. tábla 14—e 2a—h ábra.) Xt AGassiz, Revision of the Echinidi. p. 109. 266 VADÁSZ M. ELEMÉR intermedium, Lóczy és az E. cordatum, PENw. között álló — alaknak felel meg. Sajnos azonban, hogy a megtartási állapot ennek a ténynek határozott megállapítását lehetetlenné teszi. Hemiaster kalksburgensis, LBE. 1871. Hemiaster kalksburgensis, LAUBE. Die Echinoiden . . . p. 69. Taf. VIII. Fig. 5. Számos töredék és két teljes, csak kissé összenyomott példányunk van, a melyek mindegyikén láthatók azonban a fajra jellemző részletek s így LAUBE fajával teljesen egyeztethetők. Schizaster Karreri, LBE var. hungaricus, nov. var. X. tábla 3a—b ábra. Alakja csaknem teljesen kerek; legnagyobb szélessége körülbelül a középre esik. Felső része gyengén domború, a hátsó legmagasabb résztől gyenge folytonos ívben lejt mell felé. Az alfelnyílást viselő oldal a felső részből hirtelen eséssel folytatódik. egyenesen lemetszett és az alsó részszel 907-nál nagyobb szöget zár be. Az alsó rész lapos, a száj- nyilásnál kissé benyomott. Mellső páratlan ambulacral barázda aránylag keskeny (8 mm), mély, a perem felé egyenlő szélességgel folytatódik s a perem ennek megfelelőleg kissé kivájt; a kivájáson túl — bár kissé gyengébb — egészen a szájnyilásig követhető. A barázda oldalfalai merőlegesen állók: peremén bütykös él vonul végig; porusai példányunkon nem láthatók. Páros ambulacraliák 909-nál valamivel kisebb szöget zárnak be. A mellső pár széles, egyenes, közvetlen a tetőponttól való kiindulásuknál kiszélesedő, tehát nyélnélküli. A likacssorok a barázdát egyenlő sávokra osztják; egy-egy sor körülbelül 22—26 likacsból áll. A külső sorokban álló likacsok hosszúkásabbak, vesszőalakúak (e), mig a belső sorokban állók rövidebbek, teljesen elliptikusak (s). A hátsó ambulacral barázda- pár csaknem teljesen elliptikus, valamivel hegyesebb szöget zár be, mint a mellső. Likacssorok 10—12 likacsból állanak, a melyek alakra a mell- sőkkel megegyeznek. Az interambulacraliák a tetőpont felé összeszükül- nek és helyenként — különösen pedig a páratlan és mellső páros ambulacraliák között — erős, két sorban álló bütykökkel diszítettek. Az egyik sor a páratlan ambulacral-barázda peremén van, a másik pedig az interambulacraliának középvonalától kissé mell felé tolt; a két sor a tetőpont felé — körülbelül a páratlan mellső barázda felső harmadán — egyesül. A bütykök a galandvonal keresztezésénél legerő- sebbek. Tüskedudorok szabálytalanul elszórtak, a plastronon pedig sza- BUDAPEST-RÁKOS FELSŐ MEDITERRÁNKORÚ FAUNÁJA. 967 bályos, váltakozó sorokat alkotnak. Az élesen látható galandvonal a szirmok körül tört vonalban fut; a barázdáknak megfelelő helyeken szélesebb és kiugró szöget alkot, az interambulacraliákon ellenben kes- kenyebb és beugró szöget formál. Az allelnyilás körüli rész vékonyabb és folytonosabb vonalban fut le. Példányunk hosszúsága: 53 mm, szélessége: 51 mm, magassága : 31 mm. Ez az alak rákosi anyagunkban számos töredékben és csak egyetlen- egy — többé-kevésbbé — tökéletes példányban van meg. Ezek a példá- nyok LAvBE typusától eltérnek abban, hogy legnagyobb szélességi át- mérőjük a mellső páros ambulacralok felső egyharmadára esik, míg a typusnál ennek végére. A felső oldal az alsóhoz kisebb szög alatt hajlik, az alsó oldal pedig laposabb, mint a typusnál, ebből kifolyólag varietá- sunk elől jóval magasabb. A hátsó rész nem függélyes és nem kivájt, mint a typusé, hanem ferdén álló és — miként a 3b ábra jól fel- tünteti — az alsó részszel 90 foknál nagyobb szöget zár be. Ambu- lacraliák rövidebb nyelűek, mint a typuséi; a mellső keskenyebb, mélyebben kivágott és a szájnyílásig követhető; a párosak szélesebbek, kisebb szöget zárnak be, nem oly íveltek, mint a typuson, hanem egyenesek, ezenkívül a hátsó páros ambulacraliák még kerekebbek is. A tetőponti készülék központkívülisége a typusnál 3690, a mi varietá- sunknál 41 "o , tehát kisebb, mint a typusé. A galandvonal jobban beszögellik az interambulacraliákra, mint a hogy LAUBE a typuson feltünteti. Mindezen eltérések szinte indokolttá teszik rákosi példányaink faji elkülönítését is. Tekintetbe véve azonban azt, hogy LAUBE leírása sok tekintetben hiányos, valamint különösen azt a körülményt, hogy a faji ingadozások ismeretlenek, ezélszerűnek találom példányunkat, mint a Schizaster Karreri, ULBE. typus varietását vezetni be az irodalomba. Az a körülmény, hogy gazdag anyagomban a typusnak egyetlenegy pél- dányát sem találtam, arra a föltevésre bátorít fel, hogy a typus neve alatt hazánk több helyéről eddig fölsorolt alakok egyike-másika szintén e varietáshoz tartozhatik. Schizaster Lovisatoi, Corrgau var. rákosiensis, nov. var. X. tábla 4a—b ábra. Középnagyságú, kerek körvonalú, hátrafelé kevéssé összeszűkülő alak; leghosszabb szélességi átmérője a tetőponton megy keresztül. Felső része erősen domború, a tetőponttól mell felé erősen lejtős, ellenben a hátsó oldal felé csaknem vízszintes (4b ábra). Alsó része csaknem egé- szen sik, a szájnyílásnál kissé benyomott. A felső rész a hátsó oldalba hirtelen eséssel folytatódik úgy, hogy ez az oldal az alsó, valamint a 268 VADÁSZ M. ELEMÉR felső részszel körülbelül 90 fokú szöget zár be; a hátsó oldal gyengén homorúan kivájt. A mellső ambulacral-barázda széles, mély, lefutásának középső részén kiöblösödő s a perem felé kissé összeszűkülve — jól látható- lag — egészen a szájnyílásig folytatódik. A porusok a barázda szélén vannak. A páros ambulacralok aránylag szélesek, rövid nyéllel -birnak és egyenesek. A mellső páros ambulacral-barázda körülbelül 90 fokos szöget zár be. A porus-sorok a barázdát három, körülbelül egyenlő részre osztják. A porusok úgy a belső, mint a külső sorokban egyenlő alakkal birnak; számuk egy-egy sorban körülbelül 22. A hátsó barázda- pár kurta, elliptikus levélalakú, porusainak száma 10—12. A páros ambulacraliák interambulacráliái két sorban álló erős, tompa dudorokkal vannak fedve, a mely dudorok mindegyike más-más tábla felső szélére esik. A mellső interambulacralis mezőkön ugyancsak két dudorsor van elhelyezve, még pedig az egyik a mező közepén, a másik sor pedig a páratlan ambulacral-barázda csaknem függélyesen eső peremén van. A dudorsorok a tetőpont felé helyszűke miatt egyesülnek. Az alsó oldal erős, szabálytalan elhelyezésű tüskedudorokkal fedett, a melyek a plastronon kisebbek, sűrűbben és szabályos sorokban állók lesznek. Szájnyílás körívalakú; alfelnyílás egészen a hátsó oldal csúcsán foglal helyet, teljesen kerek. A szirmok körüli galandvonal törtvonalban fut, . az alfelnyílás körüli ellenben valamivel folytonosabb vonalat alkot. Hosszúsági átmérő: 46 mm, szélességi: 45 mm; magasság 32 mm. Több töredékes és egy nagyon szép megtartású példányunk saját- ságainak legtöbbjében a Srchizaster Lovisatot, CorrpgauvalY egyeznek leginkább. Eltérnek azonban ettől annyiban, hogy körvonaluk sokkal kerekebb, alakjuk aránylag alacsonyabb, tetőponti készülékük szélesebb és kisebb központkívüliséggel bir, mint a typus. Mellső ambulacral-pár nagyobb szöget zár be a typusénál, a hátsó ambulacralok rövidebbek, szélesebbek, mint a typuson. A felső oldal hátsó része a typusnál lejtősen halad, példányainknál ellenben vízszintes; a hátsó oldal a typusnál erősen homorú, a varietásnál sokkal gyengébben. A typus legnagyobb hosszúsági átmérőjének viszonya a legnagyobb szélességi átmérőhöz 9390, mig a rákosi példányoké — csaknem egyenlő nagyság mellett — 9890, tehát utóbbiak sokkal kerekebbek. A magasság viszonya a hosszúsághoz a typuson 74"o, a rákosi példányoknál csak 6990. A tetőponti készülék központkívülisége a typuson 3790, a rákosi példányon ellenben 4599-ot tesz ki, tehát kisebb, mint a typusnál. Mindezeket összegezve, a rákosi lajtamészből származó példányokat a sardiniai körülbelül hasonértékű Vaginella depressa — rétegekből " Description des échinides miocénes de la Sardaigne. P. 45. Pl. 5. Fig. 9—10. BUDAPEST-RÁKOS FELSŐ MEDITERRÁNKORÚ FAUNÁJA. 269 leírt Schizaster Lovisatoi, Correau varietásaként kell felfognunk s mint ilyet vezetjük be itt az irodalomba. Bryozoa. - A bryozoák a 2. számú rétegben elég gyakran találhatók, de elszórva, ritkán a többi rétegben is. Eddig egy sem volt Rákosról ismertetve. A következő három fajt említhetem fel : Membranipora sp. ind. Retepora sp. ind. Lepralia cfr. gastropora, Rss. Valamennyi erősen koptatott vagy átkristályodott s így a közelebbi pontos meghatározás lehetetlen. Lamellibranchiata. A kagylók közül irodalmilag Rákosról eddig a következők vol- tak ismeretesek: Aspergillum ind. sp., GCGiavagella bacillaris, DEsn., Teredo sp., Panopaea Menardi, DEsn., Thracia convexa, Sow., Lutraria efr. oblonga, CHEmw., Mactra sp., Tellina planata. L., T. lacunosa, CHEMN., Psammobia Labordei, Basr., Tapes vetula, Basr., Tapes sp. (efr. Basteroti, Max.), Venus umbonaria, Lam., Venus sp. (efr. Dujardini, HönRnx.), Dosinmia orbicularis, Aa., D. exóleta, L., CGytherea Pedemontana, AG., Circe sp., lsocardia sp., Cardium hyans, BRocc., Gard. turonicum, May., (7. discrepams, Basr., Gardium fragile, BRocc., Cardium sp., Ghama, gryphina, Lam., Lucina sp. (efr. incrassata, Due.), Lucina columbella, Dam., L. ornata, Aa., LD. Haidingeri, HöRx., L. multilamella, DEsn., Cardita sp., Pectunculus pilosus, L., Pectunculus obtusatus, PARTSCH., Arca diluwwvi, Dam., A. turonica, Dus., A. barbata, L., Mytilus sp., Pinna tetragona, BRocc., Perna, sp., Avicula phalaenacea, Lam., Pecten Besseri, HönRrx., Pecten aduncus, Eicuw., Pecten leythajanus, PARTscH., Pecten Sivringensis, FucHs, Ostrea lamellosa, BRocc., Ostrea digitalina, DuE., Ostrea, gingensis, SCHLorH., Anomia costata, BRocc. Összesen 48 faj. Ezekhez járulnak most még legnagyobbrészt eddig még innen fel nem sorolt vagy pedig más néven felsorolt alakok, melyeknek leírását, illetve felsorolását az alábbiakban adom. 270 VADÁSZ M. ELEMÉR Aspergillum mioceenicum, nov. sp. X. tábla, 6. ábra. . 1870. Clavagella bacillaris, DEsH. HÖRNES. Die foss. Moll. d. Tert.-Beckens v. Wien. II. k. P. 2. Tab, I. Fig. 19—c. 1898. Aspergillum sp. ind., LŐRENTHEY. Harmadkorú rákok. P. 16. 1905. a c LŐRENTHEY. Kivonat a szakülési jegyzőkönyvből. (Földt. Közl. 1905.) 189. lap. Ebből a — különösen ép példányokban — rendkívül ritka alak- ból egyetlen, majdnem teljes példányunk van. Ezen a kőbélen — mi- ként a rajz is jól feltünteti — szépen látható mindkét elliptikus, erős növekedési vonalakkal ellátott teknő, a mely egy hengeres, hátrafelé keskenyedő pseudoconchában (mészcső) folytatódik. Példányunkról csak a mellső tüskekoszorú és a hátsó, siphonális rész hiányzik. HöRwEs, munkájának II. kötetének 2. oldalán Clavagella bacilla- ris, DEsn. néven írja le ezt a fajt, daczára annak, hogy megelőzőleg — a genus jellemzésénél kiemeli az aspergillum genus alakjainak fen- nőtt mindkét teknőjét, szemben a clavagellák egyik szabad — a mész- csővel össze nem növő — teknőjével. Ha megtekintjük HöRNnEs I. tábla la ábrán feltüntetett példányát, láthatjuk, hogy azon a két teknő — éppen úgy, mint rákosi példányunkon is — megvan s így annak asper- gillum volta, miként azt már dr. LÖRENTHEY IMRE kimutatta (5), két- ségtelen. Ez alapon szükségessé vált alakunkat a Glavagella bacillaris, DEsH.- től — a hová HÖöRNES tévesen sorolta — elkülöníteni s az aspergillum genusba helyezni. Mivel ez az alak a genusnak egyetlen mioczén fossi- lis képviselője, a mely a ma élő alakoktól a teknők nagyságában lénye- gesen eltér, azért új név alatt kell az irodalomba bevezetni. A mennyire töredékes példányunk megengedi, a faj leirásából következőket adhatom: a héjat két egyenlőtlen teknő és egy hengeres cső alkotja. A teknők elliptikusak, aránylag elég nagyok, erősen kiemel- kedő búbbal. A növekedési vonalak közül egyesek igen erősek s a kő- bélen is élesen láthatók. A jobb teknő valamivel nagyobb a baloldali- nál. A mészcső mellső tüskekoszorúja, valamint a hátsó, siphonalis része példányunkon hiányzik. HöRvEs Neudorfról írta le mint igen ritka alakot. Rákosról is csak egyetlenegy kőbél van. 19 1 es BUDAPEST-RÁKOS FELSŐ MEDITERRÁNKORÚ FAUNÁJA. Stirpulina bacillum, BRoccni sp. X. tábla, 5a—d. ábra. 1901. Stirpulina bacillum, BR. sp. SaAcco, I mollusehi dei terreni tertiari del Piemonte ... Parte XXIX. p. 146. Tav. XIV. Fig. 41—44. Lásd ugyanott az előző irodalmat. 1905. Clavagella (Stirpulina) sp. LŐRENTHEY, Földtani Közlöny, XXXV. köt. 189. lap. Ezt a fajt először BRoccHni irta le Teredo bacillum néven. Utána a legkülönfélébb nevek alatt fordul elő az irodalomban. $Sacco, . idézett munkájában felsorolja a faj synonimáit, de ezek között néhány olyat is, a mely e fajhoz nem tartozik. Így ideveszi ő DEsHaves (Glavagella bacillaris néven leírt alakjait is, melyeket előzőleg CossMaNx ?Y már a Clavagella coronata, DEsH.-val egyesített. Ezenkívül minden kritika nél- kül idesorolja HoERNEs (/lavagella bacillarisát is, a mely tulajdonképen aspergillum. Talán az utóbbi körülmény okozta azt, hogy SAcco ábrái közül a 41-ik — legalább a rajz után itélve — szintén aspergillumnak látszik. E ritkaságszámba menő alaknak Rákosról négy, aránylag jó megtartású és néhány mészcsőtöredék példánya van. A héj hengeres, csőalakú; a látható balteknő (64 ábra) kicsiny, elliptikus, a mészcsővel összenőtt, míg a jobbteknő a mészecső belsejében állandóan szabadon van. Természetes, hogy ilyenformán kövülve mindig csak a balolda teknő található s ez alapon könnyen megkülönböztethetők az aspergil- lum genus alakjaitól. A teknőn erős növekedési vonalak láthatók. A mészcső mellső részén egy függélyes helyzetű nyilás van, a mely — mint a 6-/l ábra jól feltünteti — koszorúalakban elhelyezett csőalakú tüskékkel van körülvéve. E sajátság alapján tartozik alakunk a stirpulina subgenusba, szemben a tulajdonképeni clavagellák-kal, a melyeknél a tüskék a baloldali teknő és mészeső érintkezésénél vannak elhelyezve. A tüskék középtájt jobb- és baloldalon hiányoznak (6b, 6c ábra); e tüskementes helyen jobboldalt, a mellső nyílástól kiindulólag a kőbélen egy barázda van, a mely a balteknő búbjával egyvonalban — két vagy három ágra oszolva — végződik. Egyik töredékünkön a siphonalis rész gallérjának egy része is látszik. A rákosi kőbelek egyenesek, hengeresek, magassági átmérőjük va- lamivel nagyobb a szélességinél. x Catalogue illustré des Coguilles foss. de léocéne des env. de Paris, 1886. 272 VADÁSZ M. ELEMÉR Gastrocheena intermedia, HÖRN. 1870. Gastrochaena intermediu, HÖRNES. Die Mollusken d. Tert.-Beck p.o4 To Kig 3 1900. a a KocH. Erdélyi medencze. II. r., p. 115. Rákosi anyagunkban több páros teknőjű kőbél van, a melyek HöR- NES rajzával jól összeegyeztethetők, még az egyik-másik példányon lát- ható köpenynyomat is. — Rákoson a 2-vel jelzett rétegben nem ritka; hazánkból még Lapugyról van említve. Gastrochena? ind. sp. Egyetlen kőbelünk van, a melyet közelebbről meghatározni nem lehet. Polia? sp. Egy kőbél, mely alakja után ide tartozhatik. Psammosolen sp? Két kőbél. Jouannetia semicaudata, DEsMm. X. tábla, 741—c ábra. 1901. Jouannetia semicaudata, DEsM. SaAcco, I moluschi dei terr. tert. . . . Parte XXIX. P. 54. Tav. XIII. Fig. 42—45. Lásd ugyanitt az előző irodalmat. 1905. Pholas (Jouannetia) semicaudata, DEsm. LŐRENTHEY, Földt. Közl., 1906. p. 209. Héja vékony, csaknem teljesen gömbalakú; két erős, domború teknő és egy harmadik nyelv alakú függelék (callum) formálja. Teknői egyenlőtlen oldalúak, rövid kördedek, felül és részben elül is nyitottak ; a hasadék középütt legszélesebb. Felülete sűrűn álló éles, léczszerű — erős lemezszerű dudorokkal diszített — növedékvonalakkal fedett, a melyek a búb alatt a belső részen levő lécznek megfelelőleg — a felü- leten — a héj alsó részén, egy barázda mentén erős szögben megtör- nek. A harmadik teknőrész (callum) a mellső nyílást részben elfedi; részei egyenlőtlenek(?), széleikkel egymásra tolódnak (einander um- schliessend); egyik oldalon a megfelelő héjrészhez nőttek, a másik pedig szabad és e szabad végeikkel tolódnak egymásra. A teknők mindegyikén belül — a búb előtt — erős lécz van (7b ábra), a mely a búbtól kissé felfelé haladva, a héj felső egyharmadánál BUDAPEST-RÁKOS FELSŐ MEDITERRÁNKORÚ FAUNÁJA. 273 kevéssé megvastagodik s innen csak gyengén folytatódik tovább. Ez a lécz okozza a felületen azt a bemélyedést, a melyen a növekedési vonalak oly erősen V alakban megtörnek. E lécz és a búb között találunk még egy második, az előbbinél gyengébb, tompa léczet, a mely az egész héjon egyenletesen halad a búbtól hátrafelé. Ezenkívül, a teknőnek körülbelől közepe táján, van a harmadik lécz, a mely a függelékes héjrésznek a teknővel való összenövésénél kiindulva halad egészen a teknő hátsó részéig (7c ábra). Ez a lécz, mellső részén, alól körülbelől 8—10 fogacs- kát visel, a melyeknek benyomatai kőbeleinken — mint a 70b ábra ki- tűnően feltünteti — jól láthatók. — Mindezen léczeknek rákosi kőbelein- ken egy-egy barázda felel meg, a melyeknek elhelyezéséről, valamint az egész alak helyes orientálásáról az alábbi két vázlatos rajz tiszta fogal- b felső SS 7 I) mellső mat nyujt. (d ! hátsó — jobb bal sss S—Z alsó JTouannetta semicaudata, DEsSM. Jouamnetia semicaudata, DEsSm. előlről tekintve. jobb teknője. A rákosi kőbelek BRowxw rajzával fajilag teljesen azonosíthatók. BRowswN a mérignaci (Bordeaux mellett) agyag- és kavicsokból, valamint Torinoból írja le. ROGAR DE BovILLÉ Y a Nummulites intermedia rétegekből említi; leírást róla nem ad, ábráján pedig eligazodni nem lehet s így példányának azonosítása vagy elkülönítése ilyen úton lehetetlen. Németországban BRONN szerint igen ritka. Olaszországból Sacco gyakorinak említi. Rákoson szintén gyakori s több más fúrókagylóval együtt a 2. sz. réteget megtölti. Eddigi gyűjtéseim .közel száz példánvt eredményeztek. Martesia sp. ind. X. tábla, 8a—b ábra. A milleporás 2. számú rétegben egy kőbelet sikerült : találnom, a mely a Nemzeti Múzeum recens kagylóanyagával való összehasonlítás alapján martesiának bizonyult és valószinűleg az aspidopholas subgenusba tartozik, a melynek egyetlen mioczén képviselője az A. dimidiata, Dus. sp., X Pal. de Biarritz etc... . p. 47. T. III. Fig. 8. (S0c. d. Lettr. et arts de Paris). Földtani Közlöny. XXXVI. köt. 1906. 19 274 VADÁSZ M. ELEMÉR a melytől azonban példányunk különbözik. Példányunk nagy hasonlatos- ságot mutat az Indiai oczeánban élő Martesia striata, L.-hez, minthogy azonban a legjellemzőbb rész, a járulékos harmadik héjrész nem lát- ható rajta, azért azonosítani nem lehet ezzel a fajjal. Ez a példány a magyar mediterránból az első. A múzeum recens anyagával való összehasonlításért dr. S0ós LAJOS múzeumi segédőrnek tartozom köszönettel. Saxicava arctica LINNÉ? Egyetlen kőbél. Corbula Basteroti, HöRx. Két jól felismerhető kőbél. Corbula cfr. Basteroti, HöRx. Az előbbiektől nagyságra és alakra eltérő egyetlen kőbél, mely azonban mégis ehhez a fajhoz áll legközelebb. mThracia cfr. ventricosa, PHIL. Egy kőbél. Pholadomya alpina, Marx. Egy szép kőbél, mely HöRsEs munkájában ábrázolt alaktól kissé eltér ugyan, de azért ehhez a fajhoz tartozik. Ervilia pusilla, Pnrtx.? Egy kőbél. Tellina ventricosa, SERR. Venus multilamella, Lam. Egy benyomat. Venus scalaris, BRONx. Egy jól felismerhető jellegzetes benyomat. Cytherea Pedemontana, AG. Ez az alak a kagylók közül egyike a leggyakoriabbaknak s már eddig is fel volt sorolva innen. A számos kőbél között vannak egyes, a BUDAPEST-RÁKOS FELSŐ MEDITERRÁNKORÚ FAUNÁJA. 275 (7. Lamarcki, AG.-ra emlékeztető kerekdedebb köpenybenyomatú alakok, melyek, úgy látszik, a két alak között átmenetet képeznek. Cardium multicostatum, BRocc. Igen gyakori, kőbelekben és benyomatokban is. Chama gryphioides, L. Egy jól felismerhető kőbél. Cardita Partschi, GoLppr. Néhány szép kőbél. Valószinűleg azonos a régebben (/ardita sp. néven felsorolt alakkal. Arca sp, Egy közelebbről meg nem határozható kőbél, mely azonban a fel- sorolt három faj egyikével sem azonos. Modiola Hörnesi, Rxuss. Egyetlen kőbél, mely a HökwxEsnél ábrázolt fajjal megegyezik, csak- hogy mégegyszer akkora. Nem lehetetlen, hogy a dr. SzaBó Józser által Mytilus sp. néven felsorolt alakkal azonos. Lithodomus lithophagus, Lam. X. tábla, 94a—b ábra. A feltárás fúrókagylós rétegében előforduló lithodomusok között a leggyakoribb. Számos kőbelünk van, a melyek erősen szögben törő zár- peremük által a recens példányokra vonatkoztathatók. Meglehetős nagy példányok is előfordulnak, a melyek néha az élőket nagyságban meg- haladják. Lithodomus Avitensis, Max. X. tábla, 104—b ábra. 1870. Lithodomus Avitensis, MAY. HöRwNEs. Foss. Moll. d. Tert.... II. k. 1900. c a x KocH. Erdélyi med. II. 118., 152. lap. Az előbbinél ritkább, de általában véve elég gyakorinak mond- ható. Mint HöRNEs kiemelte, az előbbitől egyenes zárpereme és karcsúbb alakjában tér el. 195 276 VADÁSZ M. ELEMÉR Lüithodomus hortensis, Vix. DE REGNY. X. tábla, 114—b ábra. 1897. Lithodomus hortensis, VISASSA DE REGNY. Synopsis VI. k. P. 184. Taf. Fig. 9—10. 1901. a a u a a OPPENHEIM. Priabonalschich- ten. . . . P. 147. Tab. XVI. Fig. 9—10. (Paleontogra- phica, Bd. 47.) 1905. fi a a a a LŐRENTHEY, Földtani Közlöny, XXXV. köt. 1905. 189. lap. Rákosról eddig öt példányunk van, a melyek — a búbtól hátra- felé haladó erős gerincz jelenléte alapján — kétségtelenül ide tartoznak s ÖPPENHEIM rajzával megegyeznek. OPPENHEIM gyakorinak mondja s megemlíti róla, hogy korallokat fúr meg, a melyek a fúrás mentén el- törnek. Hazánkból eddig két helyről ismeretes, mindkettőt dr. LŐRENTHEY ImRE ismertette először. Az egyik a kalotaszentkirályi felső eoczén intermediás márgából, a melyben ugyancsak az ÖOPPENHEIM jelle- mezte módon fordul elő korallba fúródva; a másik hely pedig Rákos. Lithodomus ind. sp. X. tábla, 12a—b ábra. Egyetlen kőbelünk van, a mely az előbbiektől zömökebb alakjával eltér. Minthogy hozzá hasonló az eddigi irodalomban nincs, valószínű- leg új faj lesz. Lithodomus ind. sp. Egy közelebbről meg nem határozható kőbél, mely az előbbiektől különbözik. Pinna Brocchii, dORB. Zömökebb alakjáról könnyen felismerhető néhány kőbél. Lima hians, GwmEL. Egyetlen szép és jól felismerhető kőbél. Lima (Limatula) percostulata, Hines. ? A feltárás 2-vel jelzett fúrókagylós rétegéből nébány kis kőbél került elő, a melyek külalakra legjobban ezzel a fajjal egyeznek. 7 BUDAPEST-RÁKOS FELSŐ MEDITERRÁNKORÚ FAUNÁJA. 27 Pecten Besseri, AnpRz. (non HÖönRwx.) 1830. P. Besseri, ANDRZEJOWSKI. Notice sur guelgu. foss. de Volh. et Pod. (Bull. soc. nat. Mosc.), p. 103. Taf. VI. Fig. 1. 1877. P. sivringensis, FucHs. KARRER. Geologie d. Kaiser Fr. Jos.-Wasserleit. Abh. d. geol. R.-A., p. 369. Taf. XVI. Fig. 7. 1882. P. (Vola) Besseri, ANDRZ. HILBER. Neue u. wenig bekannte Conch. aus d. ostgaliz. Miocön, p. 30. Taf. IV. Fig. 3—4. Mint már HILBER idézett munkájában kimutatta, a Peclen sivrin- gensis, FucHs nem egyéb, mint a typusos Pecten Besseri, ANDRzZ. FucHsS tévedésére okot az szolgáltatott, hogy HöRwesnél P. Besseri, ANDRZ. néven lerajzolt és leírt faj nem a typus, hanem egy más — ettől el- térő — alak. Pecten gloria maris, DuBoIs. 1882. Pecten gloria maris, DUB. HILBER. Neue u. wenig bekannte Conch. ..., p. 22. T. III. Hig. 9—12. 1903. c (Chlamys) gloria maris, DUB. SCHAFARZIK. Budapest, III. főgyüjtő- csat. Földt. Közl. XXIII. köt. p. 50. A rendelkezésemre álló négy példány közül kettő teljesen kifejlett, csak kissé töredékes, szép héjas példány, a másik kettő pedig fiatal, meglehetősen kopott példány. A kifejlett példány egy jobb teknő, a mely HILBER III. tábláján a 10. ábrának felel meg alakra és diszítésre ; a fiatalabb példányok egyike ugyanennek fejletlenebb alakja, a másik pedig — a mennyire ez a koptatás daczára megállapítható — HILBER 12. ábráján feltüntetett alak fiatalabb példánya lehet. Pecten Neumayri, HILLER X. tábla, 13a—c. ábra. 1882. Pecten Neumayri, HIt8B. Neue u. wenig bekannte Conch...., p. 28, 305 ÉTÉ iHáge 13 Ebből az alakból hat példányunk van, melyek három, különböző fejlettségi fokot képviselnek. Ezek egyike HILBER példányánál kisebb, fiatalabb, kissé kopott balteknő, a melynek erősebb főbordái között még csak egy gyenge közti borda van. A másik példány alakra és nagyságra HirpERével megegyezik. A harmadik fejlettségi fokon levő példányok jó megtartású, telje- sen kifejlett példányai e fajnak, a melynek HILBER alakjának megfelelő nagyságú részt — a mint a 12a ábra élesen feltünteti — egy erős nö- vekedési vonal szembeötlőleg határol. HILBER példánya tehát nem ki- fejlett, hanem csak fiatal alakja e fajnak. 278 VADÁSZ M. ELEMÉR A rákosi példány alakja kerek, symmetrikus, gyengén domború. Felületén sűrűn álló bordák vannak, a melyeknek elrendeződési typusa az, hogy két erősebb borda között mindig két gyengébb foglal helyet (12c ábra) — Az egyéni fejlődés során, kezdetben csakis a főbordák van- nak meg, a melyek közé később — a búbtól körülbelül tizenhárom mm- nyire — egy gyengébb közti borda ékelődik be. — HILBER leírásában említi, hogy példányának főbordái a peremen kettéoszlanak; ezt az állapotot mutatja a mi példányunk erősen lefűződött része is. A fejlődés további folyamán azonban a főbordáknak ez a kezdődő kettéoszlása tovább foly- tatódik, a bordák teljesen megoszlanak, még pedig egyenlőtlenül oly módon, hogy az egyik erősebb marad és megtartja főborda jellegét, míg a másik gyengébb és a már meglevő közti borda mellett, második közti bordaként szerepel. Igy jön létre azután az a sűrű bordázat, a mely — mint a 12a ábra is mutatja — ennek a fajnak jól felismerhető jellegét képezi. Az alak tökéletesen kerek. Bordák sűrűnállók, két erősebb között két gyengébb; a széleken sűrűbben állanak s typusos jellegüket annyi- ban megváltoztatják, hogy helyszűke miatt a főbordák és közti bordák egyenlőkké válnak. A főbordák száma összesen körülbelül 35. Felületén erős növekedési vonalak vannak, a melyek helyenként oly erősek, hogy a felület domborúságának folytonosságát megszakítják (12b ábra). A fülek közül az egyik valamivel nagyobb ; sugaras bordák és harántléczek díszí- tik, a melyeknek találkozásánál kiálló csomók keletkeznek. Ez a faj eddig csak az észak-galicziai mioczénből volt ismeretes, tehát hazánkra nézve új alak. Gasteropoda. A csigák közül eddig meglehetősen kevés volt Rákosról irodal- milag ismeretes, a mi főként annak tudható be, hogy kőbeleik megle- hetős nehezen ismerhetők fel. Az eddigi felsorolásokban együttvéve a következő fajok szerepelnek: Conus (Dendroconus) betulinoides, LAm., CG. (Leptoconus) Dujardini, DEsm., OTliva clavula, Lam., Ancillaria glandi- formis, Lam,, Gassis sp., Ghenopus pes pelicani, Pn, Murex (Vitu- laria) ltingua-bovis, Basr., Pyrula condila, BRownGr., Pyrula sp., Pleuro- toma sp., Natica helicina, BRocc., CGerithium doliolum, BRocc. var., Turritella, turris, Basr., Xenophora, Deshayecsi, Micnr., Trochus patu- lus, BRocc., Trochus sp., Vermetussintortus, Lam., Bulla sp. (efr. lig- naria, L.), Dentalium entalis, L. Ehhez az összesen 19 fajhoz járul most az újabb gyűjtések ered- ményezte következő 26 faj: BUDAPEST-RÁKOS FELSŐ MEDITERRÁNKORÚ FAUNÁJA. 279 Conus (Lithoconus) moravicus, R. HoERN. £ AN. ( ( Mercati, BRocc.? c (Chelyconus) avellamna, Lam.? a c ventricosus, BRONN.? ( ( Noae, BRocc. a. (Rhizoconus) Bittneri, R. HoERN. € Ax. Oliva efr. flammulata, LAM. CGypraea (Aricia) leporina, Lam.? c ac Lanciae, BRus.? Terebra (Acus) fuscata, BRocc. Buccinum (aronis, BRONGT.? c (Uzita) miocaenicum, Miocnr. Cassis (Semicassis) saburon, Lam. Murex (Phyllonotus) Hoernesi, d"Awc. Pyrula reticulata, LAm. Fusus valenciennest, GRAT. Fasciolaria cfr. bilineata, PARTscCH sp. Sigaretus haliotoideus, L. Turbonülla. sp. (Gerithium efr. erenatum, BRocc. var. c a disjunctum, Sow. ( c nodoso-plhicatum, HöRx. Turritella vermicularis, BRocc. ? Bulla cfr. convoluta, BRocc. c Lajonkaireana, Basr. Calyplraea chinensis, L. Cephalopoda. Sepia sp. A magyarországi mioczénből eddigelé az első ilynemű maradvány. Egyetlen, szépen felismerhető köbél. Arthropoda. A rákosi vasúti bevágás laza, foraminiferás mészrétegből (34—3b réteg) ritka gazdagságú rákfauna került elő, a melynek néhány alakját BRoccHI(3), a legnagyobb részét azonban dr. LŐRENTHEY IMRE (5) ismertette. Eddigelé a következő fajok ismeretesek : (Jalappa Heberti, BRocc., Matula inermis, BRocc., Lambrus? sp. ind., Pilodius mediterraneus, LŐRENT., Por- lunus pygmaeus, BRocc., Neptunus cfr. granulatus, M. Epw., (alianassa 280 VADÁSZ M. ELEMÉR Munieri, Bgocc., Calianassa (Ghalmasti, BRocc., Calianassá rákosiensis , LŐRENT., Galianassa Brocchii, LÖRENT., Pagurus priscus, BRocc., Ando- rina elegans, LÖRENT. Ezeken a decapodákon kívül újabban sikerült egy cirripediát ki- mutatnom, ez egy Balanus sp. a mely a fauna legritkább alakjaihoz tartozik. Egy pecten kis töredé- kén 4—5 apró váz van fennőve. Vertebrata. A gerinczesek közül a halakat képviseli két faj, a meiyek mind- egyike már eddig is ki volt innen mutatva. Mindkettőt dr. LÖRENTHEY IMRE említette fel (5), még pedig Myliobales sp. ind. és Sphaenodus efr. longidens, Ac. néven. Utóbbiról pontosabb összehasonlítás után ki- tűnt, hogy a Lamna (Odontaspis) cuspidata, AGc.-nak az egyetemi gyüj- teményben levő tarnóczi példányával azonos. x A budapest-rákosi felső mediterrán rétegek faunája a régebbi ismer- tetések alapján összesen 171 fajból állott. Ez a szám a mostani új ada- tokkal 73 fajjal szaporodott, úgy hogy az egész fauna 244 fajt számlál. Ha azonban leszámítjuk azt a 10 foraminiferát, a mely az új nomen- klatura alapján összevonatott s figyelmen kívül hagyjuk azt a 4 alakot. a mely régebben közelebbről meghatározva nem volt s a mely valószí- nűleg az újabban pontosan meghatározott fajokkal azonos, akkor vég- eredményképen a rákosi fauna fajainak száma 230 marad. Legnagyobb szerepet viszik a faunában a kagylók és a foraminiferák, melyek együtt- véve az egész faunának ?/5-át (6690) teszik, egyenlően eloszolva. A többi állatosztályok közül a csigák 19 99 -át, az echinodermaták és rákok 5-—5 99 -át teszik a faunának. A mi az egyes állatosztályok rétegek szerinti eloszlását illeti, azt látjuk, hogy a foraminiferák a szelvény 34, 30, 4a, 4b-vel jelzett réte- geiben egyaránt előfordulnak, csakhogy a laza 3a, 3b rétegekben sokkal tömegesebben és jobb megtartásban, mint a keményebb 4a, 4b rétegek- ben; ritkábban még a 2. számú rétegben is találhatók. Az echinoder- maták és rákok föleg a 3a, 30 rétegekben találhatók, bár a rákok a 4a, 40, sőt a 2. számú rétegből sem hiányoznak. A molluscák az összes rétegekben megvannak, csakhogy a 3b és 4b rétegekben nem oly töme- gesen, mint az alattuk fekvő 3a, illetőleg 4a-ban. Az alsó, 2. számú réteg faunája, kevés közös alakot — néhány foraminiferát, rákot, lucinát, BUDAPEST-RÁKOS FELSŐ MEDITERRÁNKORÚ FAUNÁJA. 281 arcát, pectent, olivát, cypreát, dentaliumot — leszámítva, teljesen elüt a többi rétegekétől. Ez a réteg ugyanis csaknem tisztán milleporákból. lithothamniumokból, korallokból, bryozoákból és serpulákból van fel- építve s ez, valamint a benne előforduló nagy mennyiségű fúrókagyló adja meg e réteg sajátos jellegét. A budapest-rákosi fauna meglehetősen különálló helyet foglal el hazánk többi ilyenkorú ismert faunáival szemben. Az eddig ismeretes gyüjtőhelyek — Kostéj, Bujtur, Lapugy, Letkés, Szob stb. — felső mediterránkorú rétegeinek faunájában túlnyomólag gasteropodák uralkodnak. Ezek a rétegek a felső mediterránnak mélyebb szintjét kép- viselik; ez a körülmény, de meg a rossz megtartási állapot következté- ben keresztülvihetetlen pontos meghatározás nem engedi meg a fenti rétegek faunájával való párhuzamba állítást. E mellett bizonyít az is, hogy Rákoshoz legközelebb fekvő és az erdélyrésziekkel szemben nem nagyon gazdag szobi és letkési faunával a rákosi faunának csak mintegy 1690-a egyezik meg s ha az erdélyrésziekkel jobban megegyeznék is, ez inkább csak ezen lelőhelyek faunagazdagságából, mintsem egyező lét- feltételekből magyarázható ki. Fenti — mélyebb szintet képviselő — lelőhelyek faunájával szem- ben a rákosi fauna sajátosságát a kagylók túlsúlya adja meg. A legsajá- tosabb jellege azonban a faunának a fúrókagylók sokasága és a rákok viszonylagos nagy mennyisége. Eddig nem ismerünk hazánkban sehol sem olyan felső mediterrán-rétegeket, a melyekben ezek az alakok csak megközelítőleg hasonló mennyiségben szerepelnének, mint Rákoson, bái nincs kizárva, hogy az ország más területein előforduló lajtamészek faunájának tüzetes áttanulmányozása nem hozná-e meg az eredményt ebből a szempontból. Érdekes eredményekhez jutunk, ha a legközelebb fekvő és a rákosival szorosan összefüggő képződmények faunáját szem- ügyre vesszük. A budapesti III. főgyüjtőcsatornában feltárt lajtamész fau- nája — egy-két alak kivételével — teljesen megegyezik a rákosival, a mint arra már dr. SCHAFARZIK FERENcz reáutalt (8); a rákok közül azon- ban csak egy, a fúrókagylókból pedig egyetlenegy faj sem szerepel benne. Itt a lajtamész nincsen oly változatos rétegekben kifejlődve, csakis a foraminiferákban gazdag mész van meg s minthogy a fúrókagylók jelen- léte Rákoson a 2. számú réteghez van kötve, ennek hiánya magától ért- hetőleg maga után vonja a fúrókagylók hiányát is. A Duna jobb partján levő lajtameszek a rákosinál szegényebb fau- nájúak. A budaörs-diósi útbevágás mentén levő feltárásban meg vannak a fúrókagylók közül a Lilhodomus hortensis, Vix DE Reany, a Lith. hihophagus, Lam. és a Lithodomus? ind. sp., a réteg maga azonban — legalább olyan kifejlődésben, mint Rákoson — nincsen meg. A biai ré- tegekben sincs meg a fúrókagylós réteg, de a fúrókagylók közül az 982 VADÁSZ M. ELEMÉR egyetemi őslénytani intézet gyüjteményében van innen egy Lithodomus lithophagus, LAM. jelezve, csakhogy a lelőhely hitelességéhez sok szó férhet. A fauna egyes alakjait véve tekintetbe, azt látjuk, hogy abban tel- jesen új és hazánkra nézve új alakok is vannak. Az egészen új alakok, a Schizaster Kavreri, LBE. var. hungaricus, Vap. és a Schizaster Lovi- salot, CorrEau var. rákostensis, VAD. úgy tekintendők, mint a két meg- lehetősen távol álló typust összekötő alakok. Hazánkra és részben a mediterránra új alakok az Aspergillum miocaemnicum, Vap., Jouamnelid semicaudata, DEsm., Martesia ind. sp., Lithodomus ltithophagus, Lawm., Lith. hortensis, Vix. DE REgny, Lith. ind. sp., Lima percostulata, HInB., Pecten Neumayri, HirB. és Sepia sp.; ezek közül a Lima percostulata, Hire., Pecten Neumayri Hiwe., továbbá a Pecten gloria maris, Dux. eddig csak az északgalicziai mioczénből voltak ismeretesek s rákosi elő- fordulásuk némileg szorosabb kapcsolatot teremt az északgalicziai és a wieni medencze faunája között. Már BoETTGERPY is utalt arra, hogy a felső mediterrán-faunában számos olyan alak van, melyek ma már a mediterrán-tengerben nincse- nek meg, hanem a tropusi tengerekben élnek. A rákosi faunában szintén találunk ilyen tropusi alakokat. Ilyenek különösen az aspergillum, stir- pulina és jouannetia, melyek főleg az ausztráliai és japán partokon, továbbá a Vörös-tengerben élnek. Ez a körülmény a mediterrán korszak melegebb klimájára utal. A rétegek keletkezési viszonyait tekintve, fel kell tételeznünk, hogy a legalsó tufaréteg még szárazföldre hullott le; e mellett szól a tufa rétegzetlen volta, valamint a benne levő hatalmas gömbök is. Csak e tufaréteg leülepedése után vette kezdetét a mediterrán tenger transgres- siója, a mely első sorban is a 2. számú milleporás réteget — mint zátonyképződményt — eredményezte. Ez a réteg ugyanis úgy faunája alapján, valamint kőzetanyagából és elhelyezkedéséből itélve, egykori zátonynak felel meg, a melyet főleg milleporák, lithothamniumok, bryozoák és korallok alkottak s kedvező létfeltételekkel szolgáltak a szilárd anya- gokba befúródó fúrókagylóknak. E rétegnek zátonyjellegére utal az a körülmény is, hogy két végén egységében megszakítva, egyes elszaka- dozott darabokban folytatódik. — A mediterrán tenger további transgressiója eredményezte azután a gazdag sekélyvízi faunát magukba záró változa- tos további rétegek leülepedését. — A mediterrán rétegek mindegyikében, de még a szármáti rétegekben is gyakoriak kisebb-nagyobb darabokban a tufazárványok és kavicsok, a melyek azonban csak a tengerpartról bemosódottak. " Zur Kenntnis der Fauna d. mittelmiocánen Schichten von Kostéj im Banat. (Verh. u. Mitt. d. siebenbürg. Ver. für Naturw. in Hermannstadt, 1896 und 1901.) BUDAPEST-RÁKOS FELSŐ MEDITERRÁNKORÚ FAUNÁJA. 283 Mielőtt soraimat lezárnám, legyen szabad még köszönetemet kifejezni jóakaratú támogatásaikért dr. KocH AwraL egyetemi tanár úrnak, főként azonban dr. LŐRENTHEY IMRE egyetemi tanár úrnak, a ki nemcsak szak- avatott tanácsaival és útbaigazításaival volt segítségemre, hanem hosszú évek során gyüjtött gazdag anyagát is rendelkezésemre bocsátotta. Ezen- kivül meg kell még emlékeznem FörpváRYy DEzső barátomról is, a ki a dolgozathoz mellékelt rajzokat igaz baráti önzetlenséggel készítette. Fogadják mindannyian őszinte köszönetemet. ÚJABB ADATOK A KAZANESDI KÉNKOVANDBÁNYA KÖRNYÉKÉNEK GEOLOGIAI VISZONYAIHOZ. LACKNER ANTAL bányamérnöktől.t A kazanesdi kénkovandbánya környékét kizárólag eruptiós kőzetek alkotják, csupán pár km.-re találunk szírtes meszeket. A Maros-Fehér- Körös köze, a mely eruptiós kőzetek alkotta ritka érdekességű és ha- talmas kiterjedésű hegyvidék, épen a kazanesdi bánya környékén mutat legváltozatosabb képet. A Földtani Közlöny XXXIV. kötetében már kö- zöltem volt ugyan e környék kőzeteit, azonban újabb időben iparvasutak építése, kutatások, vízmosások stb. révén számos új dologra bukkan- tam; ezélszerűnek tartom tehát a vidék földtani képét ezen újabb adatok- kal kiegészíteni. A bánya anyakőzete, a diabas, ama hatalmas diabas-területhez tartozik, mely Zámtól Ócsig terjed.kk A bánya közvetlen környékén zöl- des-kékes szinezetű, szemcsés, augitja uralitosodott és úgyszólván min- den darabkája tele van Pyritszemecskékkel. Ezen diabasba vannak tele- pülve a művelésben lévő kénkovandtömzsök. A diabasokat az említett nagy területen guarezporphyrok és granodioritok többszörösen áttörték, így a bánya kovandtömzseinél is két guarczporphyr dyke-t ismerünk, azonkívül a bánya szállító aknájában, valamint a külszínen is, az akna mellett, granodiorit kőzettelér látható, melynek 25-70 méter a vastagsága és csapása határozottan 8t, míg ellenben a guareczporphyrok 7?" csapást mutatnak. X Bemutatta dr. PaPP KÁRoLy, a Magyarhoni Földtani Társulat 1905 novem- ber hó 8-án tartott szakülésén. kk Dr. PaáPP KÁáRonYy m. kir. geologus felvételi jelentése: sAlvácza-Kazanesd vidéke Hunyadmegyébeny a m. kir. Földtani intézet 1903. évi jelentésében 79. old. 284 LACKNER ANTAL A Ponorpatakon felfelé haladva, alig 150 méternyire az össze- szögeléstől, a keleti oldalon egy kőfejtő ugyancsak granodioritot tár fel és a bányatelep legjobb építőkövét szolgáltatja. Körülbelül 25 m. vastag itt is a granodioritdyke, csapása szintén 8b. A granodioritot újra diabas követi, de alig 30—40 m-t haladva a völgyön felfelé, már szálban álló gabbróra bukkanunk a patak mindkét oldalán. Ezen gabbrón keresztül tört utat a Ponorpatak, körülbelül 80 m hosszban szurdokot képezvén, úgy hogy kocsival e hely meg sem közelíthető. A gabbrót ismét dialas váltja fel. Magában a gabbróban két granodiorit kőzettelért látunk, melyek 7—8h csapást mutatnak és míg az elsőnek vastagsága 570 m., addig a második alig 1—2 m. Ezen gabbró dyke-nak mutatkozik, melyben szinte megerősíteni látszik ama körülmény, lhcgy a többi kőzettelérekkel egyező 6—7? csapásirányú hasadási lapjai vannak. A Ponorvölgyben, a szeszélyesen kanyargó patakot felfelé követve, többszörösen áttörve találjuk a diabas-területet granodioritokkal és felső folyásában már meszekre bukkanunk. A Ponor völgyéhez hasonló változatosságot mutat a Kazanesd-váczai patakba futó Pozsoriti patak völgye is. Mindjárt az összeszögelésnél guarczporphyrt látunk, mely 232 csapást mutat, de feljebb haladva a szűk völgyön, körülbelül 300 m.-re, 5 m. vastag, 72 irányban csapó guarcz- porphyr dyke-ot találunk, mely — mint a mellékelt térképből is lát- ható —- azonos a bányánál a kovandtömzsöket is áttörő guarczporphyrok- kal, mig ellenben a Pozsoriti patak elején talált guarczporphyrt ezen dyke egy apophyzájának vélem csupán. A völgyön felfelé a diabas szikláin haladunk ismét, mely diabas helyenkint átmenetet mutat augitporphyritba, mig feljebb ismét grano- diorit dyke-n látjuk a patak vizét átfolyni. Ennek csapása 7— 8£, tehát egyező a Ponorban találtakéval és még annyiban nevezetes, hogy utána már határozottan augitporphyritek következnek, tehát szinte választó határt alkot a diabas és augitporphyrit között. Megkülönböztetése és éles határ vonása az augitporphyrit és diabas között a helyszinen alig lehet- séges, annál kevésbé, mert akárhányszor csak mállottabb kőzetpéldányo- kat sikerül leütni. A granodiorit dyke-n áthaladva augitporphyritterü- letre jutunk, melyen a patak elágazásáig menve, ott granodiorit dykre bukkanunk. Ez 84 csapásával épen a kazanesdi szállító akna és Ponor- völgy köőfejtőjében ismert granodiorittal egy vonalat alkot és így 2 km hosszban ismeretes. A patak legfelső folyásában, úgyszólván a tetőkön, újra meszekkel találkozunk. Pozsoriti és Ponor között a vasútvonal mentén újra gabbrókat és granodioritokat találunk, melyek látszólag 23—24£ közötti csapásúak. Végül a Ponor patak jobb oldalán, épen az összeszögelésnél a hegy- oldalban régi kutató akna hányóterét pillantjuk meg, melynek kihordott "ad9x93 ILIS0J08S YAUDJAYÁUJO[ psoreze "Bagy "TI NY Eta 2 N NNNNSNNN N S ] j NN ÖN AN SNNNN VT SG S SNS NSA SS XS SS XN NANA A NN NAN NN GO NAN S SS XA ) SIN SS SS ON ANN KA ) XN NN Ni N SNANANA NNNANN 429 HÓ: NNN NN NN N NN N S NN NNNSSZOÁSN NN V/ ú N NN VANNA E fű NNA NN üg ÖSS SN S áj SA SEN d N 4 di ho ANN NI NNNI N S hos. S XN S , NYGÁN e NNENSSSSSI NNNNANNI NNNÁI SNANNNŐ S Z NNNEN XN NNNANN SS Ngd NT AN XN NNNNA SNS 286 LACKNER ANTAL kőanyagában leginkább diorilporphyritet látunk. Minthogy a külszínen e kőzet kibúvása nem ismeretes, s miután épen ezen akna közelében halad el az előzetesen tárgyalt granodiorit és guareczporphyr dyke, melyek ellenlejtes dőlést is mutatnak, végül pedig mert a Ponor és Tataroja patakok összeszögelésén diabasokat látunk, az a nézetem, hogy a grano- diorit és guarezporphyr dyke-ok kitörése következtében az eredeti diabas- kőzet dioritporphyritté változott. A Tataroja-völgyön felfelé haladva az újonnan épült iparvasút fel- tárásai csupán diabasokat mutatnak, hol pados, hol gömbös elmállásokban. A patakban helyenkint található guarezporphyrdarabok az északi hegy- oldalról, a Petrosza-hegy guarezporphyrterületeiről kerültek le a nagyobb esőzésekkor. A völgyön felfelé, a kazanesdi bányától körülbelül 1 km-re van az ú. n. Miklósakna, mely 15 m mély és e mélységben 30—40 cm vastag rézéreztelér ismeretes, mely K—Ny csapású. Maga az akna ugyan nem régi, de a közelben több régi táró nyoma látható. A tárók hányóterén egy kőoszlop van, mely bizonyára bánya- határjegy volt hajdanában, azonban — bár rajta vésés nyoma látszik — az évszám ki nem vehető, de már ez a tény is mutatja, hogy régibb idők- ből való. Az említett akna is diabasban mélyíttetett. A katonai térképen rézbányajelzés látható, hol tényleg ma is vannak tárószájak és ezek egy része még bejárható, de csak vékony és gyenge minőségű rézéreztelért találtam benne. Feljebb alig száz lépésre a völgyet egy guarczporphyr dyke szeli át, ugyancsak 7? csapással. A Tataroja-völgy legfelső részében, a tetőkön, kisebb-nagyobb területű guarczporyhyr-foltokat látni. Ott pedig, hol a patak a Bocsihegy lábánál kettéágazik, ismét gabbróterület határá- hoz érünk. A Bocsi-hegyet a gerinczig, sőt a Tataroja és Brandusa hegyek lejtőinek a Tataroja patak felé eső egy részét is, gabbró képezi. Ugy itt, mint Ponorpatakból leirt gabbróterületnél a hegytetőkön a kőzethatárt kinyomozni és biztosan megállapítanom eddig nem sikerült, miután a hegyeket bükkerdők boríták, a mik részben jelenleg vágás alatt van- nak. Annyit azonban biztosan megállapíthattam, hogy a külszínen a két gabbróterület nem képez összefüggő területet. Mindkét gabbróterü- leten bőven találtam Pyritszemeket. A kőzet színe sötét zöldesszürke, szövezete durván szemcsés, a diallagot szabad szemmel is láthatjuk benne. Igen fontos azon kérdés eldöntése, hogy vajjon a gabbró mély- ségbeli kőzet avagy tényleg csak kőzettelér? Dr. PaPP KÁRony geologus mélységbeli kőzet kibukkanásának tartja, mely nézethez magam is csatlakozom. MESSENA olasz bányamérnök, a Syndicat détude des Mines párisi kiküldötte az almasel-rossiai bányák megvizsgálása ezéljából vidékünkön hosszabb időt töltött és dr. Papp KÁáRorY geologus társaságában Kaza- nesden is megfordult. ÚJABB ADATOK A KAZANESDI KÉNKOVANDBÁNYA KÖRNYÉKÉNEK GEOLOGIAI VISZONYAIHOZ. 287 Ez a kiváló geologiai képzettségű bányamérnök azt az impressiót nyerte vidékünk geologiai szerkezetéről, mit ismételten hangsúlyozott is, hogy a Maros-Körös közötti hegységnek diabas-diorit a legrégibb képző- dése és ezt a diabas területet a gabbró telérszerű vonulatokban törte át. Később következett a guarczporphyr s végül a granodiorit kitörése. Ezek szerint, ha a diabas keletkezését a triászba teszszük, akkor a gabbrók kitörése a melaphyrokkal egy időben a júrakorszakba teendő, míg a guarczporphyrok a krétába s a granodioritok a legfelső krétában, sőt talán a harmadkorban törtek a felszínre. Ezek folytán az éreczesedés keletkezése is több időpontra helyez- kedik. A Pyrittömzsök, mint eredeti magmatikus kiválások tekintendők, tehát a triászban képződtek; a gabbrók kitörése telérszerű kitöltéseket okozott a diabas határos részein és főkép gazdag rézérczeket rakott le ; míg a guarczporphyrok, dyke-szerű feltöréseik mentén, a későbbi korban rézteléreket okoztak, ugyanígy még később a granodiorit eruptiók is. Az előadottak alapján úgy a rossiai, mint a kazanesdi kovand- tömzsök is magmatikus eredetűek és így ugyancsak a diabast, de a már meglevő Pyriteket is áttörte a guarezporphyr és granodiorit, mely utóbbiak hatása a Chalkopyrit képződésében nyilvánult. Az almáseli, valamint a kaprilori rézérezek már határozott telér- képződmények; amazokat a gabbró, emezeket a guarczporphyr kitörése okozta. Egyszóval MEssENA a Maros és Körös közének érezképződését több egymásután következő eruptiónak tulajdonítja és ezekből magyarázza a tömzsök és telérek különböző érczanyaggal való kitöltését. Nézete szerint maguk a völgyek képviselik ezen a vidéken a hasa- dékokat, lithoklasisokat és ezek vannak érczesedve, ha ezekből beljebb megy az ember a hegybe magába, rendesen elvész az éreczesedés. Az erosió hatása csak másodlagos tünet. A successió dolgában a Pyrit az idősebb ércz, a réz újabb keletű. Kapcsolatban MEssENaA úr nézetével bátorkodom dr. BöckH Hucó m. k. bányatanácsos, selmeczbányai főiskolai tanár úr nézetét is föl- említeni. Böcxn tanár úr levelének ide vonatkozó része így szól : vA Papp dr. gyűjtötte kőzeteket én is láttam és ez alapon megirhatom, hogy néze- tem szerint a kazanesdi előfordulás nem koncentráció, hanem ascensio útján képződött. A kőzet teli van epidottal, zoisittal, kalcittal, a mi thermális hatásokra vall. Saját megfigyelésem ellenkezik MESsSENA ama nézetével, hogy a gabbró fiatalabb a diabasnál. Ugyanis az egyes gabbróterületeknek nincse- nek határozott határlapjai és ezek nem mutatnak egymással párhuza- mos csapást, továbbá a Tataroja pataknak a Bocsi lábánál való elágazá- 288 LACKNER ANTAL sánál, a bal ágban, 0"5—1-0 m. vastagságú diabas-telért láttam a gabbrón áttörve. Ez utóbbi körülmény folytán a gabbrókat tartom vidékünk leg- dősebb közetének; utána következett a diabas s később a guarczporphyr és granodiorit kitörései. Ennélfogva az érczesedés bekövetkezésének sor- rendje is módosul. A Pyrittömzsök képződése tekintetében magam is a magmatikus eredetet tartom valószínűnek, azonban ezen tömzsökben a rézérczek keletkezését, valamint a kovandtömzsöktől független rézércz- telérek képződését a guarczporphyrok hatásának tulajdonítom. Tény azonban az, hogy a gabbróban is vannak rézércztelérek, ilyen az almaseli is, azonban ezen telér nemcsak a gabbróban, de a diabasban is meg- van, bár ott ércztartalma igen szegény, tehát ezen telér oly hasadék kitöltésének tekintendő, mely a diabas kitörésekor vagy még később keletkezett. A bányateleptől a Tataroja völgyén alig 200 m-re felfelé ágazik el a Petrosza-völgy a hasonnevű patakkal, ezen völgyben is épül erdei iparvasút és így alkalmam volt e szűk völgyben is friss feltárásokat látni. Diabas-terület ez is; csak kb. 800 m-nyire felfelé haladva látunk guarezporphyrt, mely 7k csapású és a völgy maga is nagyjában ezen irányt követi az elágazásig, miért is ugyanezen guarczporphyr dyke-t több izben is látjuk kibukkanni és átlagos vastagságát 5 m-rel állapít- hatjuk meg. Ezen guarczporphyr dyke egyes helyein kovandzsinórokat is mutat, de a legérdekesebb az, hogy a Pozsoriti és a bányában fel- tárt guarcezporphyr dyke-al egy vonalat képez és bátran feltehető, hogy a Pozsoriti-völgyben ismert dyke a bányán keresztül a Petrosza-völgybe húzódik és így az tulajdonképen egy összefüggő dyke-t képez, mely- nek így a hossza kb. a 4 km-t is meghaladja A Petrosza patakon felfelé haladva a Petrosza-hegy 695 m. t. sz. f. m. kúpjához érünk, mely már egészen a Furului völgyig lehúzódó guareczporphyrterü- letbe esik. A Tataroja völgygyel párhuzamosan húzódik a Valea Kaprilor, melyben granodiorit és guarezporphyr kibukkanások vannak és melyek- nek a diabassal képezett határlapjain rézéreztelérek fordulnak elő ; ezeket régente több táróval művelték is, jelenleg azonban gyenge réztartalmuk miatt üzemen kívül állanak. Dr. ParP KÁáRory geologus az 1903. évi felvételi jelentésében a Valea Kaprilor rézérezteléreit hasonlónak mondja az Almasel község határában fekvő gabbróterületen ismert rézéreztelérrel. Miután az Almasel hátárában említett rézérezteléreket több egymás alatt telepített táróval a .Syndicat d étude des Mines Zám et Horgos-pataki nevű franczia vállalat feltárta és abban fejtésre méltó rézéreztelért nyert, melynek rézéreztartalma a jelenlegi feltárások szerint a mélység felé növekedett, nem lehetetlen, hogy a kaprilori, jelenleg parlagon heverő, rézéreztelérek ÚJABB ADATOK A KAZANESDI KÉNKOVANDBÁNYA KÖRNYÉKÉNEK GEOLOGIAI VISZONYAIHOZ. 289 is a mélyebb színtekben leművelésre érdemesek, azonban az erről való meggyőződés igen költséges kutatást igényelne. i Ezen felsorolt adatok azok, melyeket legújabb megfigyeléseim alap- ján sikerült egybeállítani és így ezen eruptiós terület egy kicsiny részét most már tüzetesebben ismerhetjük. MÉG EGYSZER A (OPIAPITRÓL ÉS: JÁNOSITRÓL. Dr. WEINSCHENK ERwő-től Münchenben. E két ásványról, vagy magam pontosabban kifejezve: a Jánosil név czéltalanságáról irott első közleményemre (e folyóirat 182. lapja) azonnal megjött a válasz, a melyben az újnak gondolt ásvány fölfede- zője annak a Copiapiltól eltérő minőségét igyekszik bebizonyítani, hogy milyen szerencsével, azt az alábbi sorok fogják megmutatni. Mindenekelőtt meg kell állapítani az ásványtan, mint exact tudo- mány álláspontjáról azt, hogy a e(opiapilyv név nem jelölheti va vas- sulfatok egy csoportjáts, hanem, mint minden ásványnév, annak egyet- len egy, chemiailag és physikailag jól jellemzett tagját s e sorok irója megegyezik dr. Böckn Hucóval abban, hogy ez csak a Liwsck által min- den irányban pontosabban megvizsgált anyag lehet. Különben elég lett volna, ilyen constatálás nélkül is, pl. DAsaba (The system of Minera- logy 1904, 5. 964) egy pillantást vetni, hogy meggyőződjünk arról, mi- szerint a CGoptapit névvel ma absolute semmi egyebet nem jelölnek. Dr. BöckH Hucó kifogásai az én felfogásommal szemben két irány- ban nyilvánulnak: 1. kétségbe vonja az én anyagomnak az oly általá- nosan Copiapilnak tekintett anyaggal való azonosságát, mert cWErw- SCHENK a Capiapitra vonatkozólag egyes oly adatokat közöl és annak oly tulajdonságait sorolja föl, melyek részben ellentétben állanak a Copiapiton végzett mérések adataival s melyeket részben mások, a kik Copiapitot vizsgáltak, nem észlelhettek, a nélkül, hogy ez eltéréseket kellően bizonyítanáv; 2. állítja Jánositjának eltérő minőségét úgy a Liscx által megvizsgált Copiapiltól, mint a xDaARarsxv-féle meghatáro- zás értelmében vett Copiapittól. Kifogásainak két részét itt tehát elkülönítve kell szemügyre venni. Az első pont tekintetében jelenleg igen előnyösek a viszonyok reám nézve, mert éppen most kaptam Copiapóból egy bomlási termények- ből álló igen jelentékeny küldeményt, a mely a különböző vassulfatokat gyönyörű kristályosodásban tartalmazza. Ez új anyag öt különböző Földtani Közlöny. XXXVI. köt. 1906. 20 290 Dr WEINSCHENK ERNŐ kristályosodott anyagot mutat, a melyek közül négy: Goguimbit, (Juen- stedtit, Römerit és (-opiapit, teljesen épek és nincsenek elváltozva, míg az ötödik fehér homályos, porszerű állományú lett s valószinűleg a DaRapPsxytól is említett és elemzett alaktalan, aluminiumban gazdag sulfattal azonos. A számos stufa mindegyike az itt tekintetbe jövő sók közül leg- alább hármat tüntet föl, é. p. mindíg a képződés törvényszerű sorrend- jében. Legalul gyönge égszínkék Coguimbitnak oktatderhez hasonló combinatiói alkotnak egy összefüggő kérget, lapokban gazdag, tisztán átlátszó s centiméternyi nagyságot is elérő kristályokban. Ezen a (uen- stedtitnek világos ibolyaszinű, gipszhez hasonló kristályai telepedtek meg. Ezekre következik rendesen rosettaszerű összehalmozódásban a kénsárga (opiapit, a melyre gyakran ismét egyes fehér mállott kristá- lyok vannak reánőve. Az itt észlelt (Gopiapit részben mérhető kristályokban, combina- tiókban lép fel, a melyek a Liscxknél ábrázoltakkal analogok s a ca 2 mm nagyságú kristályok mérései teljes megegyezést eredményeztek Luwxck értékeivel. A vastartalomnak (incl. aluminium) majdnem teljesen tiszta anyagon történt meghatározása, a melyet dr. STEINMETZ úr, a müncheni állami ásványtani gyűjtemény chemiai laboratoriumának assis- tense, volt szives végezni, 110990 [e,O,-t eredményezett, a mi Da- RAPSKY elemzésével megegyezik. Dr. STEINMETZ a megelemzett anyag fajsúlyát is meghatározta pyknometerben széntetrachlorid- és xylollal és azt 2:19-nek találta. Ez az ásvány ennélfogva minden kétség nélkül Copiapit Liwxck. Egy ettől eltérő sárga vagy zöldes ásványt az összes stufák egyikén sem lehetett észlelni; a CGopiapit tehát az előttem fekvő anyagban, a mely a Tierra amarillaról való, egy jól definiált és — a mit mindjárt itt akarok megjegyezni — teljesen ép ásvány, a melynél az elcserélésnek minden veszélye ki van zárva. Ez az új Copiapit azonban teljesen megegyezik a tőlem azelőtt megvizsgált DARAPSKY-féle Coptapit- talis s így tehát be van igazolva az, hogy az előbbi összehasonlító anyagom szintén kétségtelenül valódi Copiapit volt. Az új Copiapit is mutatja az előző anyagon tőlem kimutatott két új hasadási irányt 1001) és (100) szerint, a mi által dr. BöckH HuGcó- nak ama megjegyzése elintéződik, mely szerint xteljesen érthetetlen volna, hogy Lixcx a Copiapitnak ezt a két utóbbi, WEINSCHENK szerint is jó hasadását nem vette volna észre az általa vizsgált jó anyagon. E két hasadási irány, a melyeket meglehetősen tökéletesnek kell mon- dani, tehát a Copiapitnak lényeges tulajdonságaiként jelentkeznek. Különösen hangsúlyozza dr. BöckH Hucó a továbbiakban azokat a különbségeket, a melyek az optikai állandóknak tőlem való meg- MÉG EGYSZER A COPIAPITRÓL ÉS JÁNOSITRÓL. 291 határozása és a Lixcxéi között vannak. Az én méréseim, LiINxckK ada- taival szemben, a melyek részben megint a dr. BöckH Hucótól a xJá- nositv-on észleltekkel megegyeznek, erős kettőstörést eredményeztek. Mérésem pedig 1—8-—0-025; ha már most dr. BöcHH HuGó vála- szában azt állítja, hogy vép Jánositkristályokoni 0-025 mm-nyi vastagságnál elsőrendű sárgát észlelt mint interferenciás színt, úgy ez egyrészt egy y—B—0"015 differenciának felelne meg, oly értéknek, a melyet nem minden mineralogus volna hajlandó csak amolyan gyönge kettőstörésnek mondani. Másrészt dr. BöckH HuGcGónak mégis pontosabban kellene meg- ismertetnie exakt vastagsági mérésének módszerét, miután éppen az itt tekintetbe jövő eljárások, különösen elszigetelt kristálytöredékek- nél, mint rendkívül megbizhatatlanok ismeretesek. E mért értékekből azután, alapul véve azt a föltevést, hogy a tengelyszög közel 909, a y—a különbséget ca 0-05-nek számítottam ki, a mit dr. Böcgkn Huaó annyiban kifogásol, a mennyiben úgy Laiwcx, mint DEscnorzeaux a tompa tengelyszög direkt méréséből a Copiapiton egy 90"7-ot meglehetősen meghaladó értéket kapott. Ezért új anyago- mon immersióval és eltolható fonálkereszttel a mérést megismételtem s valamivel többet mint 1007-ot találtam cedrusolajban. Előbbi állításom, mely szerint a Gopiapit táblalapján merőlegesen kilépő bisektrix egy 90"7-tól nem igen távol levő hegyes tengelyszöget felez, tehát oda volna helyesbítendő, hogy ez a tengelyszög tényleg a tompa, a mi oly különbség, mely az ásvány csekély fénytörése és a tengelyszögnek 90"7-hoz való közeledése mellett csak exact méréssel állapítható meg. Egészen megegyező eredményeket szolgáltatott a eJánosíts, is; itt szin- tén a merőlegesen kilépő negativ bisektrix felezője a tompa tengely- szögnek. Copiapit és Jánosit tehát eléggé erősen kettőstörésű anyagok, egy 909-tól nem valami nagyon eltérő tengelyszöggel, a melynek má- sodik, negativ bisektrixe merőlegesen áll a főhasadási lapon. Ennek megfelelőleg úgy DEscroizsaux és Lrwsck, mint dr. Böckm HuGcó adatai is javítandók. Különös súlyt fektet továbbá válaszában dr. Böckm Hucó a kris- tályalak definitiójára is. A Copiapiton ez kétségtelenül meg van álla- pítva s az előttem fekvő anyag szintén lehetővé teszi a LINxcxK meg- figyeléseivel való teljes azonosítást. Nehezebb a dolog a cJánosit,-nál az egyének kicsinysége és kristályalakjuk csekély tökéletessége miatt. A aJánositv-nak előttem fekvő kristálykái nem érik el az "/5 mm-t, leg- többje sokkal kisebb s különösen az éles élekkel határolt hasadási da- rabkák legnagyobb kifejlődése alig "10 mm. Ha mármost dr. BöcKH Hugó oly kiváló súlyt fektet a főbb alakok élszögének mérésére, úgy 20 292 Dr: WEINSCHENK ERNŐ nem tudok ezzel egyetérteni, mert néhány foknyi hiba emellett kikerül- hetetlen. Hogy azonban ebben a tekintetben is minden kifogás elől ki- térjek, nemcsak magam eszközöltem 18-szorosan nagyító okulárral és SEIBERT-féle II-ős objectivvel számos mérést, hanem gyakornokaimmal is végeztettem. E mérések középértéke nem egyezik meg azzal, a melyet pr. BöckH Hucó közöl s a melyet számos ottani szaktárs ellenőrzött; mi a 102" helyett 1067 középértéket kaptunk, igaz, hogy e mellett a szélső értékekben. meglehetősen nagyobb különbség mutatkozik, mint a Selmecz- bányán végzetteknél. Nálunk kifogástalan mérések különbsége ca 8" volt; ezt az anyag elégtelen minősége eléggé megmagyarázza és sok évi tapasztalataim szerint teljesen nem tudományos eljárás az, hogy ily mérések egy új ásvány felállításánál mérvadóknak tekintessenek. A dolog azonban még kevésbbé válik tárgyalhatóvá, ha a további fejtegetéseket követjük, a melyeket dr. Böckm HuGó kristályainak és a Copiapitnak alakjából vezet le s egészen egyéni módon két ábrá- ban (e folyóirat 189. lapja) észlelhetővé is tesz. El akarok attól tekin- teni, hogy a ecJánosítv-ról közölt ábráját cstorzított kristálynak, mondja; az előttem fekvő anyagban ilyen kiképződés legalább is tízszer oly gyakori, mint az a látszólag rhombos alak, a melyet dr. BöckH HuGó első értekezésében adott. El akarok tekinteni attól is, hogy a két ábrában különböző hasadásokat rajzol, míg a xJánositv és Copiapit valamennyi hasadási iránya kétségkívül közös és pedig megfelel a két ábrában meglevő hasadárolt összegének. Mert azt, hogy a tőlem ész- lelt hasadázi irányok egy része csupán az egyes lemezkéknek gyakori pikkelyes egymásra rakódása által előidézett csalódás, tulajdonképpen nem kellett volna nekem impatálnia. Épp oly önkényes végül a beraj- zolt tengelyszögek különböző ragysága is, a melyek mérések szerint legalább is nagyon hasonlók. Egy jelenségre azonban különösen nagy súlyt helyez, t. i. arra, hogy a tőle (010)-nak, tőlem : pedig (409)-nek mondott lap a két határos lappal az ő meghatározásai szerint egyenlő, az én levezetéseim szerint pedig ca 7"-kal különböző szögeket alkot, holott ez a lap egy rendesen igen keskeny tompítás, az él pedig 5—10-szer rövidebb, mint a kristályok hosszabb élei s a mérés bizony- talansága ilyen méreteknél természetesen a hosszúság csökkenésének négyzetével nő. A szögek mérése itt egyáltalán technikai lehetet- lenség és az összes ebből vont következtetés a spekulatió birodalmába "tartozik. A mérés sem az egyik, sem a másik irányban nem döntő s épp úgy lehetséges, hogy a két másik, hosszabb éllel szemközt levő rövid él symmetrikusan fekszik, mint a hogy ez az eset nem forog fenn, ha csupán csak a ecJánositv-on végzett mérések eredményét vesz- szük tekintetbe; a Copiapit nagyobb egyénein ellenben biztosan meg- határozható az asymmetrikus helyzet. MÉG EGYSZER A COPIAPITRÓL ÉS JÁNOSITRÓL. 293 Ha végül dr. Böckm Hucó közölt ábrámon kifogásolja azt, hogy abban a (001) alak is adva van, a melyet a Copiapiton mint kristály- alakot nem észleltek, úgy megjegyzem, hogy ez az alak először is egy hasadásnak felel meg, másodszor pedig a (opiapit meglehetősen számos klinodomáinak nyomát adja, a melyeknek egyenkinti meghatározása az apró cJánostt-kristályoknál természetesen teljes lehetetlenség. Továbbá tagadja dr. Böckn Huaó, hogy a eJánosits lemezkéinek kioltása tökéletlen. Ezzel szemben nem marad számomra más hátra, mint e ténynek ismételt megállapítása; gyönge keresztezett dispersió következtében úgy a Copiapit, mint a aJánosito symmetriasikjukkal egyközös hasadási lemezkéikben kissé tökéletlenül oltódnak ki. Egészen érthetetlen azonban, ha dr. BöckH Huaó, hogy a xJánosits-nak tőle fölvett rhombos kristályrendszerét bebizonyítsa, az egyik lemez- két élére állítja, hogy ebben a helyzetben megállapítsa az egyenes ki- oltást, mert hisz az az őv, a melyben megfigyeléseit most már végzi, a monoklin kristályrendszert föltételezve, éppen a symmetriatengely öve és az egyenes kioltás ennélfogva már előre is magától értetődő volt. Mindezek a megfigyelések ahhoz az absolut meggyőződéshez vezet- nek, hogy a Copiapit és aJánosít, között sem optikai, sem krystal- lographiai tekintetben nincsen semmiféle különbség, a mit az itt egyenkint ismételt észleléseken kívül a törési mutatók, pleo- ehroismus stb. első munkámban említett azonossága is bizonyít. Ha pedig két anyag mindazon vonatkozásokban teljesen meg- egyezik, a melyek a petrographiában általánosan alkalmazott s oly csal- hatatlannak tekintett optikai-mikroskopiai módszerek részére hozzá- férhetők, akkor mindenesetre súlyos okoknak kell fenforogniok, hogy a két anyag különbözőségét érthetővé tegyék. Ehhez bizonyára nem elegendő ily finom pikkelyes anyag fajt- súlyának a meghatározása s épp oly kevéssé olyan anyagok elem- zéseiben nyilvánuló csekély eltérések, a melyeknek tisztátalan volta elismert. Azok a CGopiapit és a supponált eJánosib moleku- láinak csekély különbségéről szóló chemiai-theoretikus fejtegetések, a melyeket dr. BöckyH Hugó újabban az elemzésekhez füz, szintén nem segítenek át ezen. Ezt már egy egyszerű megfontolás is tisztán mutatja, ha a fajsúly jelentékeny különbsége a könnyebb fajsúlyú, basisos sónak meghatározott Gopiapit és a nehezebb, neutralisnak tekintett cJánosítv között megvan, akkor a kettőnek molekularis szerkezete annyira külön- böző, hogy más physikai tekintetben valami analogia már eleve egészen valószinütlenné válik. Ehhez azonban még az is hozzájárul, hogy a xsJánositv fölvett vegyi összetételével azonos Goguimbit, a melynek heteromorph módosulata az előbbi volna, a Copiapittal állandóan társulva van. Ennek ellenére a 294 Dr: WEINSCHENK ERNŐ kettő között, a fajsúly hasonlóságától eltekintve, legcsekélyebb meg- egyezés sincs. S ugyanez áll a szintén oly közelrokon (Juenstedtitről is. Hogy azonban ebben az irányban is minden kétséget kizárjak, a dr. BöckH HuGótól rendelkezésemre bocsátott cJánosítsból 0-3 gramm teljesen tiszta anyagot választottam ki, a melynek megvizsgálását dr. STEINMETz volt szíves elvállalni. Az épp úgy, mint a Copiapitnál széntetrachlorid- és xylollal pyknometerben végzett fajsúlymérés 2:17-et adott, a vastartalom meghatározása pedig ugyancsak a Co- piapittal megegyezően 30-8099 Fe,O,-t eredményezett. Az ezen vizsgálatokhoz használt anyag nemcsak egészen tiszta, hanem teljesen ép is volt, az átalakulás semmi nyomát sem mutatta, a minthogy a CGopiapit egyáltalán igen állandó anyagnak látszik, a mely normális viszonyok között a gyűjteményben legalább meg nem változik. A dr. Böckn Hucó válaszában érintett ama föltevését, hogy a cJánosit,-ja időközben észrevétlenül talán Copiapiltá változott át, mint teljesen alaptalant vissza kell utasítanom. Az előttem fekvő anyagot az elváltozás semmi nyoma sem érte és teljesen egységes, tiszta és ép, a Copiapit tulajdonságait mutató lemezkékből áll, a melylyel a eJánosit tehát optikailag és krystallographiailag, fajsúlyra és vegyi összetételre nézve teljesen azonos. E tárgyról szóló első értekezésem végén arra mutattam reá, hogy talán a semleges vasoxydsulfatnak egyszerübb képlete, a melyet dr. Böckn HuGó a xcJánosítv-ra találni vélt, a (Goptapitra is áll; ez a gyanításom az újabbi vizsgálatok szerint azonban helytelen: a Copiapit tényleg a 2Fe,0O,.550,73-18H,O basisos só. Az analysiseken kívül e mellett szól a Copiapóról való darabok paragenesise is. Mint fönt említettem, az alapot Coguimbit alkotja, tehát a neutralis só 9 vizzel, a reá követ- kező uenstedtit 10 vizzel a vizet elvonó kénsavtartalom csökkenésére utal s a sort a basisos só, a (optapit, fejezi be. E tekintetben figyelemreméltó az a jelenség, hogy (joguimbit és (Juenstedtit csak oly területekről ismeretesek, a melyek száraz sivatagi klimával tünnek ki, mig a magam tapasztalatai szerint a (/opiapit a egyike a sulfidos vasérezek legelterjedtebb oxydatiós ter- mékének. a mely finom pikkelyes, a sJánostts-hoz hasonló halmazokban rendkívül jelentékeny elterjedésű. Ebben a tekintetben csupán az idetar- tozó rammelsbergi Misyre, valamint a málló kovandtartalmú palákon nem ritkán jelentkező bevonatra emlékeztetek, a melynek pl. a csehországi Krumawuban való előfordulását a Copiapittal teljesen azonosítani lehet. Vizsgálat tárgyává tettem ebben az irányban továbbá azokat a hasonló sárga bevonatokat is, a melyek a müncheni állami gyüjtemény- ben őrzött mállott ércezeken mutatkoznak. Ezek közül egyesek, így ne- vezetesen a tiroli Pillerseeről való vaséreczeken föllépő inerustatió, A BALATONMELLÉKI DILUVIÁLIS NERITINÁKRÓL, 295 épp oly kristályodottaknak bizonyultak, mint a evsánosítv. Az utóbbi előfordulás krystollographiai kiképződése ugyan kissé eltérő, a mennyi- ben a hatoldalu táblácskák 1409) szerint kissé nyujtottak, a többi tulaj- donsága azonban teljesen a Copiapitéi. Más vasvitriol-inerustatióknál, mint pl. a bajorországi Banzból, vagy a krajnai Idriából származók- nál, oly finom pikkelyes halmazokról van szó, a melyek az optikai vizs- gálatot igen megnehezítik — mind a mellett azonban legalább is nagy- mértékben valószinüvé tehető, hogy ez anyag a (Gopiapittal azonos — épp úgy, mint hasonló tömött képződményeknél, a melyeket dr. BöckH Hugó Vashegyen talált s a melyekben, még egy további új ásványt gyanít. Végül indíttatva érzem magam még annak kijelentésére, hogy az itt tárgyalt kérdés részemről el van intézve. München, kőzettani seminarium, 1906 junius. A BALATONMELLÉKI DILUVIÁLIS NERITINÁKRÓL, KoRmos TIvaADpaR-tól. WEIrss ARTHUR a Balaton környékének pleistocénkoru puhatestü faunájáról irott munkájában"! Fokszabadi és Városhidvég diluviális üle- dékeiből említi a Neritina danubitalis-t. Ennek a fajnak az előfordu- lása a Balaton mellékén már régebben ismeretes előttem, a mennyiben GyöRrrv Jenő 1902-ben Balatonedericsen számos példányát gyüjtötte. Ezekről meg is emlékeztem egy nemrég napvilágot látott dolgozatom- ban," a midőn azt is hozzá tettem, hogy va Neritina damubialis, C. PrFn. a Balatonban nem ély s hogy wa pleistocénból bemosott példányok a balatonedericsi parton olykor nagy számban találhatóki. Hogy az utóbbi helyen 1902-ben gyüjtött Neritinák tényleg a diluviumból származnak-e, vagy pedig a Sphaerium rivicola, LEacH nevü kagylófajnak ugyan- akkor talált számos — és szintén fossilisnak látszó — példányával együtt csak naptól fehérített subfossilis példányok, arra ezidőszerint határozott választ még nem adhatunk. Annyi azonban mindenesetre kétségtelen, hogy ezek a példányok tényleg a Neritina danubialis-hoz sorozandók. Ezek után nem láttam benne semmi különöst, hogy WEiIss más helyütt is megtalálta a Neritina danmubialis-t a Balaton mellékén, és pedig minden kétséget kizárólag diluviális lerakodásokban. Időköz- 1 A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. köt. 1. része, palaeont. függelék. 2 II. pótlék a Balaton-tóban és környékén élő puhatestüek felsorolásához. Ibid. II. köt. 1. rész. 296 KORMOS TIVADAR ben azonban alkalmam volt a Wcxriss-féle Neritinákat közelebbről meg- vizsgálni s ekkor azonnal láttam, hogy Weiss tévedett, a mennyiben itt nem a Neritina damubialis, hanem a Neritina prevostiana-val van dolgunk. WeEiss megtévesztését minden bizonynyal az okozta, hogy a tőle ismertetett Neritinák nagy része zegzugvonalas diszítésü és nem egyszínü, fekete, mint azt a N. prevostiana eddigi leirói általában mondják. A tévedés lehetősége közelfekvő s mint azt más helyütt leg- közelébb előadom, hasonló eset velem is megtörtént. Most már tudjuk, bogy a Neritina prevostiana, C. PFR. szine- zése korántsem oly állandó, mint azt régebben gondolták, a mennyi- ben egyszinü, sötét példányok mellett zegzugvonalas, söt a Neritina fiuwiatdilis, L. hálós díszítésére emlékeztető rajzolatú példányok is elő- fordulnak. Az alap pedig lehet fehér, szürkés, zöldesszürke, rózsaszinü s a lilaszin minden árnyalata egészen a feketéig. Ilyen körülmények közt csak megerősítést nyer az a legutóbb hangsulyozott nézetem," hogy BRusIxa a püspökfürdői fossilis Neritinák szinbeli eltéréseit tulbecsülte, a midőn ezek alapján külön-külön válto- zatokról beszél." A legujabb megfigyelések alapján nyilvánvaló, hogy az eltérő szinnek és rajzolatoknak ezen a fajon semmi elkülönítő értékük nincsen. A Neritina prevostiana ez ujabb előfordulása annál érdekesebb, mert egyrészt ez a faj a magyarországi diluviumból még alig ismeretes, másrészt pedig a városhidvégi példányok oly közel állnak a typusos siciliai Neritina meridionalis-hoz, hogy ettől csak gyakorlott szem tudja őket a rajtuk látható gyenge válltaraj révén különválasztani. Az egy- szinü példányoktól eltekintve — a rajzolatok mind a két typusa: a zeg- zugvonalak és a hálós szerkezetű mind a kettőn előfordul. Végeredményben nyilvánvaló az, a mire az éles látásu CLESSIN már 1887-ben utalt, s a mit ujabban BRusixa és mások is ismételten hangsulyoztak, hogy t. i. a Neritina prevostiana még a harmadkorból származó relictum-faj s a Neritina meridionalis legközvetlenebb roko- nául tekintendő. Ugy látszik azonban, hogy ez az alak hazánkban a diluvium alatt sokkal általánosabban volt elterjedve s ma már kivesző- ben van. Erre vall az a körülmény is, hogy napjainkban oly távol eső helyeken él egymástól (Bélai mészalpok, Robogány, Podsused, Tapolcza), a miből joggal következtethetünk arra, hogy a közbeeső területeken még a pleistocénben is jóval több helyen élt. 3 A Püspökfürdő hévvizi faunájának eredete. Földt. Közl. XXXV. 8—9 füzet 399. oldal. 4 Eine subtropische Oasis in Ungarn. Mittheil. d. Naturw. Ver. Steierm. 1902. 5 Die Molluskenfauna Oesterreich-Ungarns und der Schweiz. p. 699. ISMERTETESEK. A (reatise on Metamorphism. (Értekezés a metamorphismusról.) Irta: VAN HISE ÜHARLES RrcHARD. Monograpbs of the United States Geolo- gical Survey. Vol. XLVII. Washington, 1904. Az északamerikai Egyesült Államok geologiai intézete által kiadott mo- nographiák sorozatában legutóbb egy rendkívüli munka jelent meg Vawx HIsE C. R. tollából, a mely a metamorphosis folyamatát és ezekkel kapcsolatban lévő összes kérdéseket nagy részletességgel tárgyalja. A munka nagy guart- alakú és 81 ívnyi terjedelmű, 32 — részben színes — képmelléklettel van ellátva. Ilyen nagy szakmunkát egy ember természetesen csak egész életének mun- kássága árán tudna egymaga elvégezni, Vas Hrsz is több munkatárs segítségét volt kénytelen igénybe venni, hogy e nagyszabású művet aránylag rövid idő alatt befejezhesse. A munka tervezete és sok irodalmi adat Prof. dr. WILLIAMS H. G., a John Hopkins-egyetem petrographia-tanárától maradt ennek halála után a szerzőre, a ki hálából elhalt barátja iránt, a művet dr. Wiurrams tanár- nak dedicálja. A szerző több munkatárs, így dr. LErru C. K., SmirH W. N., ILuxcors A. T. és CHapMawx R. M. segítségét igénybé véve, néhai dr. WILLIAMs tanár intentiói szerint kidolgozta a tételt s róla annak minden egyes részlet- kérdését felölelő monographiát írt. A szakirodalomban ehhez hasonló geologiai kérdést tárgyaló munka még nem íródott. A metamorphismusról eddig ily összefoglaló önálló munkánk nincs. E kérdést mindig vagy kőzettanról szóló munkákban (RosEwxBuscH, ZIRKEL, BxcrkE F., W. SPRING, CREDNER, J. LEHMANN, RoHL S., WEINSCHENK), vagy egyes hegységek leírását tartalmazó művekben (BALTZER A., GÜMBEL C. W., HErm A., Lexrsius R., Prarr F. stb.) tárgyalták. Már ezen okból is, eltekintve a munka többi előnyeitől, rendkívül becsessé teszi e művet a geologiai szaktudomány- nyal, valamint minden vele kapcsolatban levő más természettudománynyal foglalkozó szakemberek számára. E helyt, sajnos, nem ismertethetem a munkát oly arányban, mint annak igazán rendkívüli értéke vagy terjedelme és minden kérdést felölelő volta meg- kivánná, csak arra szorítkozom tehát, hogy beosztását röviden felsoroljam s tartalmából az újabb irányú eszmemenetet jelezzem. A monographia 12 fejezetében a kérdést következő beosztással tárgyalja : I. Bevezetés. Általános rész. — II. A metamorphosisra ható erők: Chemiai erők. Physikai erők. — III. A metamorphosis tényezői : Absorbeált gázok hatása. A föld árjában oldott sók hatása. A. föld árjának körforgása és munkája, mint 298 ISMERTETÉSEK. a metamorphosis fő tényezője. — IV. A metamorphosis zonái és övei: A cata- phorismus és az anaphorismus övei. — V. Ásványok: A földkéreg ismert részének chemiai és ásványtani összetétele. Az elváltozások természete. A kőzet- alkotó ásványok elváltozása. (Egyenként 151 oldalon tárgyalva.) Az ásványok elváltozásának tényezői. III táblázattal: A) A metamorph-ásványok alapanyagai. B) Az ásványok elváltozásának terményei. C) Az ásványok metamorphosisának vegyi folyamata és a vele járó térfogatváltozások. — VI. Az elmállás öve. Az elmállás tényezői. (A növények és állatok közreműködését új alapon tárgyalja.) Az elmállás övében uralkodó törvényeket részint új és részint már ismert tények alapján, a chemiai és physikai hatások szerint rendszerbe foglalja. Az elmállás alkalmával felmerülő szaporulat és veszteség. Végtermények. Térfogat- és hőmérsékváltozások. — VII. A cementatió vagy kövesülés öve: Az öv ha- tárai, benne végbemenő különleges folyamatok. Az elemek eloszlása a kövesítő anyagban. A kövesítő ásványok eloszlása. Fokozatos kiválás. Nagy ásványok kialakulása. — VIII. Az anaphorismus zónája. Definitio. A chemiai és me- chanikai folyamatok. Eredmények. A tömeg mechanikai hatása és a tömeg- vonzás okozta elváltozások. Kristályosodás és átkristályosodás s az e folyama- tokat befolyásoló hatások. A kőzetek áramlása. Teljes chemiai, hő- és térfogat- elváltozások. A kataphorismus és anaphorismus öveiben végbemenő folyamatok energiáinak összehasonlítása s szerepük a hegyképződésben. — IX. Kőzetek. A kőzetek elváltozása. A metamorph-kőzetek terminologiája. Uledékes kőze- tek. — X. A metamorphosis viszonya a stratigraphiához. — XI. A metamor- phosis hatása az elemek elhelyezkedésére. Általános hatások. Az érczképződésre gyakorolt hatások. — XII. A metamorphismus viszonya az ércztelepekhez, különös tekintettel az éreztelepek kialakulására. 1. Alaptörvények. Az érez segregatiója vagy leválása. 3. A vizes oldatok hatása a segregatió folyamatában. 4. A segregatiót irányító tényezők és hatások. Már e rövid kivonatból is látszik, hogy e monographia kiterjed a meta- morphismusnak minden egyes részletére, felöleli úgy a föld kérgében végbemenő változásokat az ő összeségükben, valamint tárgyalja a föld kérgét alkotó minden egyes ásványszemcse és elem szerepét a metamorphismus folyamataiban. Javarésze a munkának azon törvények tárgyalására van szánva, a melyek a chemiai elváltozások lefolyását irányítják és meghatározzák. Előbb a physikai chemia általános tételeit foglalja össze s különösen azokat tárgyalja, a melyek az oldatokra általában, továbbá az ásványoknak és kőzeteknek a különböző zónákban észlelhető elváltozására vonatkoznak. A chemiai elváltozásokat létre- hozó erőforrások: a fény, a hő, a gravitátio, a chemiai affinitás vagy ezek combinatiói. Az elváltozások tényezői pedig: a gázok, a folyadékok, főként a légköri gázok és az altalajvizek, a föld nedve. Különös részletességgel tárgyalja a metamorphismus fő tényezőjének — a víznek — szerepét, körforgását és munkáját, kimutatja, hogy a víz hatása a mélységgel csökken és a szilárd kéreg alján megszűnik Egészen új a metamorphismusnak beosztása, folyamatainak csoportosí- tása és megjelölése. ISMERTETÉSEK. 299 Eddigi szokás szerint ugyanis a metamorphosist az energiaforrások vagy ezeknek nyilvánuló hatásai szerint csoportosították ; megkülönböztettek dynamo- metamorphosist, thermalis metamorphosist, hydro-metamorphosist. Minden körülmények között azonban nem volt lehetséges a folyamatokat s a metamorph elváltozásokat a fentírt meghatározókkal megjelölni; lényegüknek általában sokkal inkább megfelel az olyan megjelölés, a mely a lefolyásuknál és kiala- kulásuknál közreműködött geologiai tényezőket tünteti fel, a minők az anyagi összetétel, a szövet, a porozitás, a víz- és a gáztartalom, a climatikus és a föld- rajzi viszonyok, a környezet és a mélység. Mindeme geologiai tényezők azonban a metamorphosist irányító hatá- saikra nézve, a kifejtett energia és működés szerint néhány fő csoportba fog- lalhatók össze. A geologiai mozzanatoknál a föld kérgének a különböző mélységeiben az anyagnak változó viselkedését lehet kimutatni. EH viselkedés alapján két zónát szokás benne megkülönböztetni, nevezetesen a szilárd kéreg és a meg- alvadt belső mag zónáját. A chemiai és ásványtani elváltozások, a melyeket a két zónában a köőzetvizsgálat kiderített, különbözők bár, de ugyanazon Zzó- nában hasonlók, Az elváltozásokból keletkező metamorph-kőzeteknek mindenik zónában közös jellegzetes vonásaik vannak. Természetükből a keletkezésüknél közre- működött folyamatokra következtetve, azt látjuk, hogy e folyamatok úgy a felső kéregben, mint az alsó lávában kialakult kőzet állományára nézve külön- külön jellemzők. Továbbá, hogy e hatások okozta elváltozások összesen csak néhány vegyi folyamat szüleményei. A szilárd kéregben ugyanis a hydratisatio és carboni- satio; a megömlött zónában pedig a víztelenedés, a desoxidatio és az elková- sodás azok a folyamatok, a melyeknek hatásait a kialakult kőzeteken észlel- hetjük. A vizsgálatok még azt is kimutatták, hogy az uralkodó elváltozási folya - matok a felső szilárd kéregben romboló jellegűek, míg az alsó, az olvadt kéreg zónájában, hatásukban építők vagy újítók. A kétféle irányú hatás kifejezésére a szerző két új, a folyamatok termé- szetét feltüntető műkifejezést alkalmaz, nevezetesen a rombolást — kata-jelző- vel jelöli s a folyamatokat kataphorismusnak mondja, az építést — anu-jelzővel fejezi ki, anaphorismusnak mondván az építő jellegű elváltozási folyamatokat, A kataphorismus öve egybeesik a szilárd kéreg zónájával, az anaphorismus öve pedig összeesik a megömlött láva zónájával. A kataphorismus öve inkább az elváltozások mértéke, mint minősége szerint válik két részre külön, neve- zetesen a kevésbé mély, vagyis a földárja feletti rétegre, a melyben az elmállás okozza a kőzetek elváltozását s benne különösen a carbonisatio vagyis szén- savas vegyületté való átalakulás az uralkodó vegyi folyamat, míg az alatta fekvő alsó rétegcsoportban pedig, a mely egészen a megolvadt láváig terjed, az el- változások vegyi folyamatai: a hydratisatio vagy vízfelvétel, valamint a cze- menteződés vagy kövesülés. Ezután következik annak megállapítása, hogy melyek azok a körülmé- nyek és viszonyok, a melyek között chemiai elváltozások egyáltalán bekövetkez- 300 ISMERTETÉSEK. hetnek; továbbá, hogy melyek azok a tényezők, a melyek egyrészt a kataphoris- mus, másrészt az anaphorismus metamorph kőözeteinek jellegzetes tulajdonságait kölcsönzik és végül az összes tényezőknek, de különösen a hőmérséknek és a nyomásnak az anyagra gyakorolt hatásait tárgyalja, úgy a felső-, mint az alsó- zónában. Az anyag nagyjában egyenlő mind a két zónában, bár ásványos össze- tételében nagyon változó lehet, de elemeiben ugyanaz; a fő különbség a felső és alsó-zónában benfoglalt szénsavnak, oxigénnek és víznek változó mennyisé- gében rejlik. A hőmérsék a mélységgel emelkedik, a fokozatos hőemelkedés újra olyan vegyi folyamatokat szül, a melyek lefolyása magas hőmérsékhez van kötve. A nyomás is emelkedik a mélységgel és a mennyiben a nyomás is szülőoka lehet elváltozási folyamatoknak, ezek intenzivitása is fokozódni fog a mélységgel. A kataphorismus és anaphorismus öveiben uralkodó anyagi, hőmérsékleti és nyomási eltérések megmagyarázzák a két zónában keletkező metamorph- kőzetek között levő különbségeket. A hőmérsék, a nyomás és az elváltozó anyag egymáshoz való viszonyából állandó és törvényszerű szabályok vezethe- tők le. A kataphorismus övében a chemiai elváltozások rendesen hőkifejtéssel és térfogatnövekedéssel járnak; itt a térfogatnövekedésnek nincs akadálya, mert a felső szilárd kéreg zónájában sok a repedés, a hézag és az űr. Az ana- phorismus zónájában lefolyó chemiai folyamatok térfogatcsökkenéssel vannak egybekötve, a mi az alsó zónában uralkodó rendkívüli nyomásnak szükség- szerű következménye. ; ; Itt az anyagban repedés vagy hézag a nagy nyomás miatt nem maradhat nyitva, a mit az anyag esetleges térfogatnövekedés alkalmával betölthetne. Eme zóna chemiai folyamatai majd hőlekötéssel, majd hőkifejtéssel járnak, de ez utóbbi irányúak csak akkor létesülhetnek, ha térfogatcsökkenést eredmé- nyeznek, más szóval a vegyfolyamatok lefolyását a felső zónában a hőmérsék, az alsó zónában pedig a nyomás szabályozza. A metamorphelváltozások végeredményeit az elemek újból való eloszlását tárgyaló fejezetben foglalja össze. Rendkívül becses a monographiában az a rész, a mely az ásványok természétét, viselkedéseit és átalakulását tárgyalja. Ebben a részben minden egyes kőzetalkotó ásvány fel van sorolva és meg vannak jelölve a belőle kialakulható új ásványok, végül a lehető elváltozások ehemiai folyamatai egyenkint meg vannak magyarázva. Az ásványok ilyen irányú összefoglalása még nem fordul elő az irodalomban s már maga ez a rész is a mellett, hogy egy erősen érezhetővé vált hiányt pótol a szakiroda- lomban, még egy oly speciális irányú, de teljes mineralogiát szolgáltat, a minőt a természettudományok minden egyes munkása régen nélkülözött. A két utolsó fejezet az érecztelepek szerepével foglalkozik, a melyet ezek a metamorphosis folyamataiban viselnek. Ez a rész van hivatva a legszélesebb körökben az érdekeltséget felkölteni. A concentratiós ércztelepekről, a melyek az érczek kiválásának leggyakoribb és legelterjedtebb módozata, bebizonyítja a szerző, hogy azok kialakulása a lithosphera anyagában végbemenő nagy ISMERTETÉSEK. 301 forrongások és leválások folyamatai közepette tisztán esetleges, azonban min- dig a fennebb felsorolt, a physikai chemia törvényei alapján folynak le. He- lyenkint néha oly anyagok halmozódnak fel vagy concentrálódnak, a melyek véletlenül az ember számára nagyobb ipari értékkel birnak. Eme leválásokat eredményező chemiai folyamatok mindig a víz közvetítő hatásával történnek s a mint a víz mozgása a szilárd kéreg alján megszűnik, azonnal véget érnek az éreztelepek az olvadási zóna felett. A vízről kimutatható, hogy az légköri származású s ezért feltételezhető, hogy a felhalmozódott anyagok is inkább a kataphorismus övéből, a szilárd kéregből, mint a mélységből származnak. Ki- mutatja a szerző továbbá, hogy a felszinről jövő vizek egészen más munkát fejtenek ki, mint azok, a melyek már hosszabb utat tettek meg a föld belse- jében, miközben belőlük az oxigén és szénsav nagyrésze elillant. Az ércztelepek, a melyeket a víz eme két faja concentrált vagy felhal- mozott, a víz természetéhez mérten szintén változók s a különbségek jellem- zők és összevágók. A vizsgálatokból azt következteti, hogy némely éreztelep a mélységben mozgó, mások a felszínről jövő vízből váltak le, de a legnagyobb- része a telepeknek a kétféle eredetű víznek vagy egyugyanazon időben, vagy két egymásra következő periodusban kifejtett hatásának eredményei. Nagy súlyt helyez a szerző azon ténynek beigazolására, hogy az ércztelepek con- centratiója csak része az általános metamorphosisnak és hogy az ércztelepek kialakulásának sokkal jobb magyarázatát nyujtják a physikai chemia azon tör- vényei, a melyeket a szerző az általános metamorph elváltozások megvilágítá- sára dolgozott ki, mint ama specialis törvények, a melyeket kizárólag az érez- telepek genesisének értelmezésére véltek alkalmazhatóknak. A monographia tanulmányozása feltétlenül irigységet kell, hogy keltsen mindazokban, a kik nem tartoznak hatalmas és gazdag nemzetekhez, mert szomorúan bár, de le kell mondaniok arról a reményről, hogy e nagyszabású munkát anyanyelvükön élvezhessék. S ezért bárminő kitünő munka is az ismertetett mű, egy nagy hibáját — melyet különben a szerző is kiemel elő- szavában — nem hagyhatom említés nélkül s ez az, hogy egy tőlünk oly távol eső nép nyelvén — angolul — jelent meg, miáltal használhatósága, kü- lönösen hazánkban, sajnos, csak kis körre szorítkozik. Tauirz P. IRODALOM. GORJANOVIÓ-KRAMBERGER, K. — Der palaolithiscehe Mensch und seine Zeitgenossen aus dem Dilwium von Krapina in Kroatien. (Mit- teilungen der Anthrop. Gesell. Wien, Bd. XXI, S. 164—197. Mit 4 Taf. und 13 Textfig. Wien, 1901.) 1899. évben GoRJANOvIC-KRAMBERGER Krapina község határában, Horvát- országban, egy barlangkitöltés rétegeiben állati és emberi csontmaradványokra akadt. Az állatok maradványaiból, de különösen a Rhinoceros Mercki számos csontjainak jelenlétéből kitünik, hogy a krapinai fauna majdnem teljesen a taubachinak felel meg, a lelőhely rétegei tehát a régibb diluviumba, az inter- glaciális korszakba tehetők. Az emberi csontvázból csak töredékek kerültek ki, de ezek épen a ko- ponya legjellemzőbb részeiből valók. A különféle korú egyéntől származó csontok a mostani ember megfelelő csontjaitól, különösen a fogak szerkezeté- ben és a vastag előrehajlott felső szemívekben, különböznek. A maradványok között talált kőszerszámok a Mustérien typusra emlé- keztetnek. GoORJANOVIÓ-KRAMBERGER, K. — Der palaolithische Mensch und seine Zeigenossen aus dem Diluvium von Krapina in Kroatien. Nach- trag als zweiter Teil. (Mitteilungen der Anthrop. Gesell. Wien, Bd. XXXII, S. 189—216. Mit 4 Taf. und 18. Textfig. Wien, 1902.) Az első füzetben leírt maradványok itt részletesebben tárgyaltatnak. Időközben sikerült egyes darabokat a csontvázból összeragasztani és a legfon- tosabb méréseket megejteni. A koponyán végzett mérésekből kitünik, hogy a krapinai ősember a neandervölgyi embercsoportba tartozik, több osteologiai sajátságánál fogva ebben a csoportban egy külön raszt képez és még pithecoid jellemeket is mutat. Ennélfogva GoksJawxovió a krapinai emberalakot Homo neanderthalensis var. Krapinensis-nek nevezte el. GoORJANOVIÓ-KRAMBERGER, K. — Der paláaolithische Mensch und seine Zeitgenossen aus dem Diluvium von Krapina in Kroatten. Zwetter Nachtrag als dritter Teil. (Mitteiluangen der Anthrop. Gesell. Wien, Bad. XXXIV, S. 187—199. Mit 3 Taf. und 9 Textfig. Wien, 1904.) 1902. évben GoRrJawxovió Krapinán újabb ásatásokat folytatott, mely al- kalommal ismét érdekes tárgyakat talált. Ezek között legérdekesebb egy hét IRODALOM. 303 éves gyermek alsó állcsontja és egy igen jól megtartott halántékcsont. Az utóbbin feltünő a processus postglenoidalis hatalmas alakja és a spina glenoi- dalis és spina angularis egymáshoz való viszonyai. Igen fontos, hogy ezen alkalommal a végtagok egyes csontjait is megtalálták. A claviculák és hume- rusok kétféle typusából kitünik, hogy Krapinán két különböző emberi rasz élt. GORJANOVIÓ-KRAMBERGER, K. — Der paldolithiscehe Mensch und seine Zeitgenossen aus dem Diluvium von Krapina in Kroatien. Dritter Nachtrag als vierter Teil. Mitteilungen der Anthrop. Gesell. Wien, Bd. XXXV, S. 197—229. Mit 3 Taf. und 13 Textfig. Wien, 1905.) 1903-ban Krapinán ismét ásatások történtek, melyek eredményét GoR- JaANovió ebben a füzetben tárgyalja. Állati maradványok közül ez alkalommal egy teljes Rhinoceros Mercki koponyát ástak ki. Emberi maradványokból két állcsont-töredéket, több koponyatetőt, borda- és ujjperecz-darabokat találtak, A mostanáig történt vizsgálatok alapján GoRJanovió a krapinai embert HSCHWALBE értelmében Homo primigenius-nak nevezi és egy pontos fajdiagnó- zist közöl. GORJANOVIÓ KRAMBERGER, K. — Zur áAltersfrage der díiluvialen Lager- stülte von Krapina in Kroatien. Eine vorláufige Mitteilung. (Glasnik hrvatskoga naravoslovnoga drustva. God. XVI. pp. 72— 75, Zagreb, 1904.) BRuror cLes decouverts de Krapinav czímű munkájában a krapinai fekvő- helyet tárgyalja és a krapinai ipar alapján, melyet ő eburnéen-nak tart, az ottani rétegek korát fiatalabbnak veszi, mint Gowxawnovió. Ezt főképen azért teszi, mert kizártnak tartja, hogy a Rhinoceros Mercki az ú. n. éburnéeni iparral előfordulhat. GonJanovió szerint a krapinai kőipar fiatalabbnak látszó volta itt az anyag minőségével függ össze. A krapinai ősember szerszámjait abból a ka- vicsból készítette, melyet a Kapinicza patak a hegységből hoz, ennek azonban akevertv habitusa van. A typus itt nem annyira az ipar fejlettségével, hanem a kőanyag silány voltával függ össze. GoRJanovió-KRAMBERGER, K. — Zur Altersfrage der diluvialen Lager- stütte von Krapina in Kroatien II. (Glasnik hrvatskoga naravos- lovnoga drustva. God. XVI. pp. 377—381, Zagreb, 1905.) Ruror feltevése, hogy Krapinán két különböző korú terasz van, egy ré- gibb a taubachi faunával és egy fiatalabb az emberi maradványokkal, helytelen. Az emberi maradványok a Rhinoceros Mercki csontjaival a rétegcom- plexusban végig majdnem mindenütt keverve voltak, több rhinoceros-csont is meg van égetve s ez mind bizonyítja, hogy a krapinai embernek okvetetlenül egy időben kellett evvel az ó-diluviális emlős állattal élnie, hogy vele egykorú, tehát ő is ó-diluviálisnak tekinthető. 304 IRODALOM. GORJANOVIÓ-KRAMBERGER, K. — Zur Altersfrage der diluvialen Lager- stütte von Krapina in Kroatien III. (Glasnik hrvatskoga naravos- lovnoga drustva. Good. XVII. pp. 110—118, Zagreb, 1905.) Ebben a részben Gonkjawnovió összefoglalóan tárgyalja mindazon tényeket, melyek a krapinai ősember ó-diluviális korát bizonyítják. Megállapítható : 1. hogy az ember egy fiatalabbnak látszó ipar mellett egész biztosan a hhinoceros Mercki-vel együtt élt, 2. hogy a Rhinoceros Mercki nincs csak az eolith-iparhoz kötve, hanem a palüolith-ipart is kisérte, 3. hogy egy régibb ipar bizónyos körülmények között fiatalabbnak látszó typust. 15 nyerhet. GORJANOVIÓ- KRAMBERGER, K. — Nov prilog osteologiji Homo Krapinen- sisdc. (Ujabb adat a Homo Krapinensis osteologiájához.) Glasnik hrvatskoga naravoslovnoga drustva. God. XV. pp. 145—152, Zagreb, 1903. Ez a czigkk a német természetkutatók és orvosok 75-ik congressusán, 1903 évi szeptember hó 22-én Casselban tartott előadásának tartalma. GonJsanovió előadásában főképpen az 1903 év nyarán végzett újabb ása- tásainak eredményéről számol be. GORJANOVIÓ KRAMBERGER, K. — Die Variationen am Skelette der altdilu- vialen Menschen. (Glasnik hrvatskoga naravoslovnoga drustva. God. XVI: pp. 128—142. Zagreb, 1904.) Szerző ebben a czikkben a krapinai ősember csontvázán mostanáig ész- lelt sajátságait a tövbi diluviális emberek megfelelő maradványaival össze- hasonlítva tárgyalja. Az alsó állcsont alapján végre egy új emberi osztályozást közöl. Kapié 0. Kapió, 0. — A krapinai diluviális ember kövült maradványairól. (Ter- mészettudományi Közlöny LXXIII-ik Pótfüzete, pp. 30—37. Buda- pest, 1904.) Kapió, 0. — A krapinai ósember maradványai. (Uránia, VI. 2. szám, pp. 62—65. Budapest, 1905.) Ez HIVATALOS KÖZLEMÉNYEK A MAGY. KIR. FÖLDTANI INTÉZETBŐL. A Magy. kir. földtani intézet 190€. évi geologiai részletes felvételei. A Magy. kir. földtani intézet tagjai, a magy. kir. földmívelésügyi Minister úr rendeletére a folyó évben a következő helyeken végeznek részletes földtani fel- vételeket. Dr. Posewirz TivaDpaAR, osztálygeologus Bereg, Ung, Szepes és Gömör vár- megyében, Vezérszállás, Luh és Igló-Dobsina környékén folytatja munkáját. Dr. SZONTAGH TAMÁS, bányatanácsos, főgeologus Bihar vármegyében Meziád — Budurásza— Belényes községek környékén; ROZLOZSNIK PÁL, geologus Arad és Torda- Aranyos vármegyében, Zimbro—Nagyhalmágy és Felsővidra határában végezi a geologiai térképezést. Dr. PáLrv Móg, osztálygeologus Hunyad vármegyében Balsa, Bakonya, Nagyág, Algyógy vidékén; dr. PAPP KÁROLY, geologus Guraszáda és Tirnáva; dr. Kapié OTTOKÁR geologus Fintóág és Dobra, majd Batrina és Nagymuncsel közötti terü: leten foglalkozik ugyancsak Hunyadmegyében. TELEGDI RorH LaJos, főbányatanácsos, főgeologus Alsó-Fehér és Kisküküllő vármegyében, Balázsfalva, Szépmező, Veresegyháza és Szászcsanád környékén foly- tatja a felvételeket. HALAVÁTS GYULA, főgeologus Szeben és Alsó-Fehér vármegyében, Koncza és Potyán, Hosszútelek, Alamor, Szelistye és Vízakna környékén végez geologiai fel- vételeket. LACKNER ANTAL, geologus Hunyad és Szeben vármegyében kezdi meg felvételi működését. BönM FERENCz, bányatisztjelölt a térképezésbe bevezettetvén, később Gömör, Abaúj-Torna és esetleg Szepes vármegye területén kezdi meg a bányageologiai felvételt. Dr. BöckH HuGó, kir. bányatanácsos, selmeczbányai bányászati és erdészeti főiskolai tanár bányageologiai részletes felvételeit, mint önkéntes munkatárs, Gömör és Kishont vármegyében, Nagyszlabos, Nagyrőcze és Jolsva környékén folytatja. A hegyvidéki részletes geologiai felvételben még külön megbizás folytán részt vesz dr. SCHAFARZIK FERExcz, bányatanácsos, József műegyetemi r. tanár, Hunyad és Krassó Szörény vármegyében, Ruszkicza és Ruszkabánya környékén, valamint dr. SZÁDECZKY GYULA, kolozsvári tudomány egyetemi tanár Bihar és Kolozs vár- megyében, Remecztől DNy-ra és Petrosz vidékén, TREiTZ PÉrEt, osztálygeologus Bács-Bodrog vármegyében, Ókanizsa, Bács- monostor, Szabadka; GÜLL ViLMmos, geologus Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyében Irsa, Czegléd, Lajosmizse, Nagykőrös; TIMKó IMRE geologus Pest-Pilis-Solt-Kiskun Földtani Közlöny. XXXVI. köt. 1966 21 306 HIVATALOS KÖZLEMÉNYEK A MAGY. KIR. FÖLDTANI INTÉZETBŐL. vármegyében Dunakesz, Szada, Fót, Gödöllő, Budapest; LIFFA AURÉL, geologus Komárom vármegyében, Szomód, Alsógalla, Vértessomlyó; HORUSITZKY HENRIK, osztálygeologus Pozsony és Moson vármegyében, Pozsony, Eberhard, Cseklész, Somorja, Köpcsény környékén végez részletes agrogeologiai felvételeket. Dr. LÁszLó GÁBOR a dunántúli vármegyékben és a Magyar kis medencze kör- nyékén részletes tőzegtanulmányokat és felvételt végez. BöckH János, ministeri tanácsos, intézeti igazgató a felvételi munkálatokat ellenőrzi, SUPPLEMENT FÖLDTANI KÖZLÖNY XXXVI. BAND, JUNI-SEPTEMBER 1906, 6—9. HEFT, DER DILUVIALE MENSCH VON KRAPINA IN KROATTEN." Von Dr. KARL GoRJANOVvIÓ-KRAMBERGER. Schon zu wiederholten Malen hatte ich Gelegenheit, im Kreise von Fachgenossen die bekannten diluvialen Reste des Menschen von Krapina in Kroatien vorzuweisen und auch meine Ansichten über dessen Verhültnis zu den übrigen bekannten diluvialen Menschen auszu- sprechen (1). Es macht mir ein besonderes Vergnügen, der freundlichen und kolle- gialen Einladung der hier versammelten hochgeehrten Fachgenossen Folge leisten zu können. Um den Herren den osteologischen Charakter des Homo primigentus aus Krapina so klar als möglich darzutun, habe ich auch die wichtigsten Originalien mitgebracht. Es möge mir erlaubt sein, vorerst eine kurze Schilderung der Lagerstátte vorauszuschicken. Ich mub dies auch aus einem wichtigen Grunde tun und zwar, weil es vor Kurzem dem Herrn A. Ruror, dem gründlichsten Kenner der Silex-Artefakta, plötzlieh einfiel, die klaren Lagerungsverháltnisse von Krapina in Frage zu stellen (2). Dies tat er aber deshalb, weil ihm das Vorkommen der zahlreichen Reste des Rhinoceros Mercki, JAG. in Krapina mit der s. g. seburnéenschen Industries nicht entsprach. Er betrachtete das tn. Mercki als dis- kordant zu den übrigen Verhültnissen und Tatsachen von Krapina und mubBte dazu notwendigerweise auch einen Grund vorbringen. Den Grund aber, den er hierzu ins Treffen führte, war ein sehr unglücklicher, da er in Krapina die Mögliehkeit einer Koexistenz von Bruchteilen einer álteren Terrasse mit der Fauna von Taubach und eine jüngere Auf- lagerung mit Resten des Menschen zugibt. Alles dies aber tut Ruror nur darum, weil er meint, dab das Rhin. Mercki die s. g. ceolitisches und nicht die ccheléensche Industries begleitet, weleh letztere wiederum : Vorgetragen in der Fachsitzung der Ungarischen Geologischen Gesellschaft am 4. Jüánner 1905. 917 308 D: KARL GORJANOVIC-KRAMBERGER das Rhin. antiguitatis im Gefolge hatte. Ruror meint noch, es würe die Annahme eines Zusammenvorkommens der cheléenschen Industrie mit Rhin. Mercki ein bereits überlebter Standpunkt! —- Ich will micb nur kurz fassen und erklüren, dab ich in meinen kleinen Sehriften sZur Altersfrage der diluvialen Lagerstátte von Krapina in Kroatiens (3) den Beweis erbrachte, dab das R/vin. Mercki wirklich mit dem Menschen zusammenlebte und dab es, trotz der gegenteiligen Ansicht Rurors. mit der nach ihm benannten xeburnéensehen Industries zusammenfüllt, wodurch aber die veraltete und überlebte Ansicht wiederum in ihr gutes altes Recht eingesetzt werden mubB. Es kommt also das Rhin. Mercki dennoch auch mit der s. g. seburnéensehen Industries, zusammen vor. Ich muB noch bemerken, daG die Krapina- Industrie jener von Ruror als altdiluvial anerkannten von Taubach sehr áhnelt. Und nun gestatten Sie mir, meine Herren, dab ich Ihnen eine kurze Skizze über die Zusammensetzung und (renesis der Lagerstütte von Krapina entwerfe. Das Stádtehen Krapina liegt im nördlichen Kroatien am Süd- abhange der Strahinséica, námlich eines Teiles des Ivans$éica-Zuges, der aus Steiermark herüberstreichend bei Varazdinske toplice endet. Krapina selbst liegt in einem Ouertale, dessen Flanken zumeist mediterrane Strandbildungen des mittleren Miozáns darstellen, die hier aus Sand- steinen oder Konglomeraten bestehen. Die Lagerstütte selbst (Fig. 1) befindet sich gleich hinter der KwEripschen Kaltwasseranstalt am (re- hünge des Berges Husnjakovo. Der dortige miozüne Ouarzsand streicht 0—W und föllt nach S unter einem Winkel von 207 ein. Er zeigt infolge seiner Verwitterbarkeit eine groBbe Neigung zur Bildung von Auswaschungslöchern, insbesondere an den Schichtfláchen. Wir finden auch an mehreren Stellen in diesem műürben Sandsteine gröbere Höhlungen, die zumeist durch durchsickernde Wasser eingeleitet, spüter aber durch die Verwitterung vergrölert wurden (es gibt da auch künst- licn eingehauene Ráume). Hine solche, jedoch vornehmlieh durch die erosive Tátigkeit des Baches Krapinica entstandene Höhlung fand ich am Berge Husnjakovo, doch war dieselbe ganz ausgefüllt und zwar zu unterst mit Sedimenten des seinerzeit vorbeifliebenden Krapinicabaches, welche aus mehr-weniger sandigem Tegel, Tegel und grobem Bach- gerölle, untermengt mit herabgefallenen Verwitterungsprodukten der überhüngenden Sandsteinmassen, bestehen. Die letzte Imundation des nun 25 m tiefer fliebenden Baches hinterlieb und beschlob das an ca 280 m dicke, zumeist sedimentüre Gebilde mit einer nach innen zu sich auskeilenden Schicht eines braunen Tegels. Nach dieser letzten Übersehwemmung des Höhlenbodens finden wir da keine weitere Spur DER DILUVIALE MENSCH VON KRAPINA IN KROATIEN. 309 einer Anschwemmung mehr; den übrigen über 8 m hohen Sandkomplex bilden blob aufgelagerte Verwitterungsprodukte der überhüngenden Sandsteinmassen. Beide Ablagerungsprodukte aber durechziehen dunkle, zum Teil rötlich gefárbte, gegen den Höhlenrand etwas aufgebogene Streifen — die Kulturschiehten — nümlich Feuerlagerstátten mit Holz- kohlen, Asche, angebranntem Sand, Knochen und Steinartefakta. Nir- gends, also vom Boden der Höhle an bis über 10 m hinauf, wurde eine Unterbrechung der Höhlenablagerung bemerkt, was ja indessen reg ia die zahlreichen normal gebliebenen Feuerlager hinlünglich beweisen. Überdies wurden durch den ganzen aufgelagerten, sowohl unteren zu- meist sedimentáren, als auch den oberen ausschlieBlieh eluvialen Kom- plex zum Teil angebrannte Knochenstücke des ARhin. Mercki gefunden. Sogar ein ganzer Schüdel eines vollkommen ausgewachsenen Individuums der letzteren Tierart wurde knapp ober jener letzten braunen Tegel- schicht bei einem gröberen Feuerlager gefunden! Herr Ruror hátte fügliceh ganz gut von der Supposition einer stattgehabten Störung der Lagerstátte von Krapina absehen können, da ja Feuerlagerstátten doch nicht durch Wasser angeschwemmt werden können und das Rhinoceros 310 Dr KARL GORJANOVIÓ-KRAMBERGER Mercki sich doch auch nicht selbst beim Feuer seine Knochen ver- brennen konnte ! Es muB noch bemerkt werden, da abgesehen von der Aufbiegung der Kulturschichten, die durch die nachtrügliche Binsenkung des auf- geschütteten Höhlenbodens bewerkstelligt wurde, noch eine Neigung sümtlicher Gebilde, ja auch der Sedimente um 12? nach § stattfand. In dieser, noch vor dem oberen Diluvium stattgehabten Störung der ülteren diluvialen Bildungen erblicke ich ein wichtiges Kriterium zur Altersbestimmung dieser Lagerstütte gegenüber den normalen oberdilu- vialen Bildungen mit Elephas primigenius und Rhinoceros amtiguitatis Save- und Drauniederung. Ich stelle die Lagerstátte von Krapina in die cMindel-Kiss Inter- glazialzeitv im Sinne PEnxs (4) und bemerke nochmals, daG sich die den Menschen begleitenden Tierfaunen und Artefakta von Taubach und Krapina sehr stark üáhneln. Ich gebe hier die an beiden Orten übereinstimmenden Formen an: Bos primigenius Sus secrofa ferrus Cricetus frumentarius Cervus euryceros Castor fiber a elaphus Canis lupus c capreolus Ursus arctos Eguus caballus Rhinoceros Mercki Bezüglich der Industrie von Krapina verweise ich auf das erste Heft meiner Untersuchungen über den Homo von Krapina (5) und auf die Arbeit Ktzaarscw: xcDie Entwickelung des Menschengeschlechtess in KRAEMERS c Weltall und Menschheits, insbesondere auf die Seite 213, auf welcher eine Serie von Artefakta aus Taubach abgebildet ist. Jeder Vorurteilsíreie wird da sofort eine auffallende Übereinstimmung der Industrien dieser beiden Lokalitáten herausfinden. Und nun übergehe ich zu dem Menschen von Krapina selbst, über dessen Reste sich KrzaarscH in seiner Schrift: eWortschritte der Lehre von den fossilen Knochenresten des Menschen (6) in folgender- weise ausspricht: cEine der gröbBten, vielleicht die wichtigste Förderung, welche unsere Wissenschaft in diesen Jahren erfahren hat, ist gegeben durch den neuen Fund von diluvialen Knochenfragmenten in Kroatien, welche ihre Zugehörigkeit zum Neandertypus offenbaren.s xsDer Fund von Krapina istn — wie KraarscH in einer Mitteilung. darüber spricht (7) — cgerade zur rechten Zeit gekommen, um Rup. ViRgcHows letzten schwa- echen Versuch, noch einmal das Neander-Problem zu vernichten, die Dpitze abzubrechen.i Auch ist der Krapina-Fund insoferne noch von DER DILUVIALE MENSCH VON KRAPINA IN KROATIEN. 311 besonderer Wichtigkeit, als hier die geologisehen Verhültnisse der Lager- stütte ganz klar sind, weshalb auch erst durch diesen Fund so manche alte Menschenreste (ich hebe blo8b den Neandertal-Fund hervor) zu ihrer wahren Geltung kamen, denn durch jenen Fund konnten gerade die starken Supraorbitalwülste, das Mangeln eines Kinnes, als wirklich alte oder besser: primüre Charaktere des Menschen bezeichnet werden. Meine Rekonstruktionen des Schüdels haben gelehrt, dab der Mensch von Krapina fast genau dieselbe Schüdelform besaB, wie der Mensch von Spy II. Doch mub ich hier gleich bemerken, dab sowohl in Krapina, als auch in Spy bereits zweierlei Rassen existierten, die sich nicht nur in der Kopfform, sondern auch in den feineren osteo- A B Fig. 2. Stirnfragment mit den Oberaugenründern; etwas verkleinert. A von vorn; B von der Seite. logisehen Details unterschieden haben. Der Homo von Krapina war ein Breitschádel mit einem flachen und konvexen Schüádeldache. Er besab eine fliehende Stirn, ein geknicktes Occipitale und stark vorge- zogene Oberaugenründer (Fig. 2). In letzterer Beziehung eleicht er den Schüdeln von Spy und Neandertal — ja übertrifft sie sogar diesbezüglich. Neben diesen sofort ins Auge springenden Charakteren des Schüdels mubB als besonders markant die Beschaffenheit des Temporale her- vorgehoben werden. Vor allem ist die noch geringe Ausbildung des Processus mastoideus bei gleichzeitig auffallender Dicke des Os tympanicum hervorzuheben. Dem starken Unterkiefer resp. dessen vergröBertem Gelenkkopfe hat sich die Fossa glenoidalis mit dem Processus zygomaticus in allen Teilen angepabBt. Aber auch die vordere Flüche des Tympanicum und insbesondere die innere abge- bogene Fláche der Fossa glenoidalis sind dem vergröbBerten Gelenk- 92 Dr: KARL GORJANOVIÓ-KRAMBERGER kopfe des Unterkiefers akkomodiert, so zwar, dab es sogar zur Ent- wicklung einer Spina glenoidalis kam. Sehr bemerkenswert ist die gegenseitige Lage der Fissura Gla- seri und der Sutura sphenotemporalis. Diese beiden Suturen treffen nicht so aneinander, wie beim rezenten Menschen, sondern es ist die Sutura sphenotemporalis — weil der innere Teil der Fossa glenoidalis rechtwinkelig abgebogen ist — in eine tiefere Lage als die Fissura Glaseri gelangt und überdies haben diese beiden Suturen eine abweichende Stellung zur Löngsachse des Schüdels erhalten. Die Fissura steht nümlich beim modernen Menschen ziem- lich sehrág zur besagten Achse, wáhrend sie beim Homo von Krapina zu derselben fast senkrecht steht. Noch möchte ich bemerken, dab bei einem Frag- mente auch ein starker Processus post- glenoidalis vorhanden ist, wie man einen solchen sonst an rezenten Menschen nicht beobachtet, wenigstens nicht in die- ser Stürke. Infolge der Verdickung des Tympanicum und der geringen Ausbil- dung des Processus mastoideus ist S auch die Lage dieses letzteren eine weiter ,, rückwárts gelegene, was besonders ersicht- sp lich wird, wenn man sich über den hin- ; teren abgebogenen Teil der Fossa gle- noidalis und das anliegende Os tym- Fig. 3. Kombination des Stirn- panicum eine Ebene gelegt denkt. Der profiles vom rezenten Rund Kra- Proc. zygomaticus ferner ist kráftig ; pInSozió Menschen: 24 Nasion; — doch nicht ganz erhalten, um seine (re- G Crista galli. F; z staltung, besonders seine eventuelle Auf- biegung feststellen zu können. Werfen wir nochmals einen Blick auf das Stirnprofil (Fig. 3.), so sehen wir eine interessante Erscheinung; nümliech die, dat das besagte Profil mit dem des Nasale in eine Linie fállt. Wáhrend beim rezenten Menschen das Nasale gewöhnlich stumpfwinkelig vom Stirnprofile ab- stoBt, fállt — wie gesagt — das Nasale beim Homo von Krapina — ülmlich wie z. B. beim Schimpansen — in die Verlángerung des Stirn- profils. Mit der niederen, fliehenden Stirn steht noch eine Erscheinung im Zusammenhang, die nümlich, da8 die Ansatzstelle der Lamina cribrosa und mit ihr die Lage der Crista galli schrüg nach ab- und rückwárts gestellt ist. Beim rezenten Menschen mit der hohen Stirn hat jene Ansatzstelle eine fast horizontale Lage. Mit der gröberen Neigung der Stira wurde nun auch die vordere, innere basale Schüdel- es DER DILUVIALE MENSCH VON KRAPINA IN KROATIEN. 313 partie in eine schráge Lage gebracht. Zufolge der basalen Stirnschwel- lung und des nasalwárts verlüngerten Stirnteils liegt beim Homo von Krapina sowohl die Crista, als auch die Lamina tiefer als beim re- zenten Menschen. Am Felsenbein des Krapina-Menschen ist ebenfalls eine bemer- kenswerte Erscheinung sichtbar, die námlich, dab der Sulcus sig- moidens noeh nicht die definitive Lage und Tiefe des modernen Menschen erlangt hat. Wir sehen hier neben einem bereits tiefen S. sigmoideus auch flache derartige Rinnen, sowie blol Andeutungen eines solchen. Die Nasenbeine des Homo von Krapina waren zum TVeil noch verwachsen. Fig. 4. Linksseitiger Oberkiefer in natürl. GröBe. A von auBen; B von innen. Bezüglieh des Oberkiefers (Fig. 4) möchte ich nur die tiefen Fossae praenasales erwáhnen. Eines der wichtigsten Skeletteile des Schüádels ist wohl der Unter- kiefer. Es liegen davon aus Krapina 4 Bruchstücke vor: 1. Der eines 7-jábrigen Kindes (1). Da Ki B c Individuums (ID, dann 3. der eines Erwachsenen mit einer eigenartigen vorn einge- schnürten Zahnreihe (II]). 4. der eines erwachsenen, etwa 30-jáhrigen Exemplars (IV). Alle diese Kiefer zeigen zwar gemeinsame Charaktere, wie dies das Fehlen des Kinnes und der Spina mentalis interna u. s. w. sind, doch lassen sie sich sofort in zwei Kategorien sondern: einmal 314 D: KARL GORJANOVIÓ-KRAMBERGER auf Grund der ungleichen Kieferhöhe und dann wiederum auf Grund der Gestalt der Zahnreihe. Der Kiefer des 7-jührigen Kindes aus Krapina (Fig. 5) ist zwar ühnlich jenem aus der Sipka-Höhle, doch zeigt er gewichtige Diffe- renzen gegenüber jenem. Freilieh mu8B man in Betracht ziehen, dab der Krapina-Kiefer einem um 2 Jahre jüngeren Kinde als der $Sipka- J va Fig. 5. Der linke Unterkiefer eines siebenjührigen Kindes in natürl. GröBe (1. A von auBen; B von innen ; CG Röntgenaufnahme. M,, P,, P.,, C und J, Dauerzühne, P,, P, und GC stecken noch ins Kiefer. — d. GC. — Kamin der ersten Dentition. F. — Voramen ; F. sm. — Fovea submaxillaris. Kiefer angehörte. Jener ist auch demgemüáb etwas schmüchtiger als dieser, ferner hat er eine abgerundete Basis und war etwas prognather. Obwohl dieser Kiefer einem jüngeren Individuum angehörte, besaB er doch zum Teil gröbere Zühne als der Sipka-Kiefer. Bezüglieh der Dicke des Kiefers vorn an der Basis gleicht aber der Sipka-Kiefer unserem Kiefer II, der von einem 16- oder 18-jáhrigen herrührt (Fig. 6). Dieser Kiefer zeichnet sich dureh seine Höhe und seine kráftigen Zühne aus. An der Symphyse der inneren Kieferplatte fehlt ihm noch die Spina mentalis interna, wie dies auch bei den übrigen Kiefern der Fall DER DILUVIALE MENSCH VON KRAPINA IN KROATIEN. 315 ist. Der Kiefer III ist zwar blob ein Bruchstück mit den Zahnalveolen des rechten I, 1, und des linken /, bis zum M, (wovon blo8 der P, vorhanden ist). Besonders wichtig an diesem Kiefer ist der Umstand, Fig. 6. Linker Unterkiefer in natürl. GröBe. (II). A von auBen; B von innen. Foramen mentale, Fovea submaxillaris, Ansatzstelle des Musc. genioglossus und Musc. geniohyoideus. dab seine Zahnreihe nicht den gewöhnlichen Bogen bildet, sondern wir sehen da eine ganz andere Gestaltung. Es sind nömlich in die gerade Reihe der Incisives auch die Canines gerückt und die P, stehen ganz hinter den C, so dab die Zahnreihe beim P, eingeschnürt erscheint. 316 Dr KARL GORJANOVIÓ-KRAMBERGER Áhnliches beobaechtet man wohl auch bei den modernen Menschen, insbesondere den Naturvölkern (Nago-Neger). doch niemals in dieser auffallenden Weise. Diese KHinschnürung der Zahnreihe muBb als ein primürer Charakter angesehen werden, der hier offenbar atavistisch auftrat. Das grübte Kieferstück aus Krapina ist der Kiefer IV(Fig. 7). Es stellt uns den ganzen rechten Kieferkörper mit dem Beginne des Astes und den drei M, sowie einen Teil des linken Kieferkörpers mit den Alveolen bis zum M, dar. Dieser Kiefer zeichnet sick von allen bekannten fossi- len Kiefern durch seine (Gestalt aus, die hauptsáchlieh durch die fast gleiche Höhe des Körpers an der Symphyse und beim M, bedingt wird. Ferner ist der Kiefer sehr prognath, hat wie alle übrigen keine Spina mentalis interna, ist an der vorderen Kieferbasis stark verdickt und eben, besitzt mehrere Foramina mentalia, ist kinnlos u. s. w. Wenn wir diese vier Krapina-Kiefer ihrer Gestalt nach ordnen, so ergeben sich zwei sehr verschiedene Kiefertypen : 1. Kiefer, die vorn höher (an der Symphyse) als beim M, sind (die Kiefer I, II, IID und 2. Kiefer, die vorn und beim M, gleieh hoch sind. Bemerkenswert ist es, dab fast alle bekannten diluvialen Unter- kiefer der ersteren Kategorie, d. h. der mit vorn höheren Kiefern, an- gehören, wáhrend zur zweiten blob unser Krapina-Kiefer IV gehört. Die erstere Kieferkategorie bezeichne ich vorláufig als Homo primi- genius var. Spyensis, die zweite als Homo primigentius var. Krapi- nensis. Ich tue dies darum, weil ich alle Ursache habe anzunehmen, dab in Krapina gleichzeitig zwei Menschenvarietüten an- wesend waren, die sich auch in anderer Hinsicht unterschieden haben. Der Kiefer III mit jenem merkwürdig eingesehnürten Zahnbogen gehört der ersteren Kategorie an. Mit Bezug auf den Symphysenwinkel können keine Normen aufgestellt werden, da dieser Winkel beim Menschen von Krapina II und III 94- 107" betrágt. Ich bin zwar nicht imstande für jede der erwáhnten Varietáten eine Diagnose aufzustellen, weil davon vorláufig nur Bruchstücke vor- liegen, die gemischt aufgesammelt wurden, doch erlauben die zahl- reichen divergenten Fragmente einer und derselben Körperpartie obigen Sechlub zu ziehen. Bevor ich zur Aufstellung der Artsdiagnose schreite, mögen noch einige Skeletteile berücksichtigt werden. Um noch bei den Kiefern zu verbleiben, erwáhne ich, da$ an sümtlichen Krapina-Unter- kiefern mehrere Foramina mentalia zu beobachten sind. Ferner besitzt noch kein einziger Unterkiefer eine Spina mentalis interna; statt dieser sieht man das Foramen von einer mehr-weniger deutlichen grubigen Vertielung umgeben und unter dem Foramen bloB zwei rauhe, c Fig. 7. Rechter Unterkieferast. A von der Seite; / ven vorn; ( von innen. 318 Dr KARL GORJANOVIÓ-KRAMBERGER leichte Erhebungen, die zur Fixierung der Musc. genioglossi dienten. Ahnliches beobaehtet man an allen diluvialen Kiefern, doch muB ich bemerken, da8 ich auch an neolithisehen und an rezenten Kiefern hnliches fand, nur kommt dies bei letzteren mehr sporadisch vor. Noch muB ich in Kürze der Záhne des Homo von Krapina ge- denken, da sie noch maneche primürsc Charaktere aufweisen, die zwar am modernen Menschen hie und da auch vorkommen (Zigeuner u. s. w.), doch nicht so allgemein, wie beim diluvialen Menschen. Besonders sind aber dann die Zühne jugendlicher Individuen von Interesse und zwar Záhne der zweiten Dentitionsperiode, die noch nicht funktionierten. Solche Záhne zeigen eine Menge von Schmelzfalten, insbesondere an den Molaren, doch findet man sie auch an anderen Zahnarten, wie z. B. an I, wo sie an der Innenseite der Krone konische Schmelzfalten, ja sogar auch tallonartige basale Sehmelzabsonderungen bilden, die beim kauen mithalfen. Sonst sind die / resp. ihre Wurzeln gewöhnlich labial- würts konvex. Bezüglich der Schmelzfalten möchte ich nur noch bemerken. dab der ausgezeichnete Kenner der fossilen Sáugetiere, mein hochgeehrter Freund Dr. M. ScHLossER, gelegentlich des Vergleiches des aus Krapina stammenden unteren linken M, der zweiten Dentitionsperiode mit dem des Anthropodus Bramcoi (8.) sagt, dab der Mensch von Krapina in seinem Zahnbaue jenem recht nahe kommt, insoferne seine Molaren gleichfalls sehr niedrige Höcker und auffallend viele Runzeln besitzen. Wenden wir uns nun zu den anderen Körperteilen. Von der Wirbelsüule liegen zwar Bruchstücke einzelner Wirbel vor, doch lassen diese nichts besonderes erkennen. Viel wichtiger sind Teile, die zu den Extremitüten gehören. Vor allem möchte ich da die vordere Extremitüt in Betracht ziehen, da von ihr relativ die meisten und besten Stücke vorliegen. Ich erwáhne hier die 7 Claviculae, die sich durch ihre Schmüchtigkeit und Torsion auszeichnen und sich diesbezüglieh sehr von denen des Neandertaler und $Spy-Menschen unterscheiden. Der Humerus war ebenfalls noch zart und die Wand zwischen der Fossa olecrani und der Fossa coronoidea auch durechbrochen. Die Hu- meri (4 Stück) rühren von zweierlei Menschen her, wovon der eine möglicherweise ein Zwerg war. Die übrigen Extremitátsknochen (Ulna, Radius, die Finger) erwáhne ich nicht, da sie uns nichts besonderes darbieten. Nach allen den gemachten Beobachtungen lübt sich für den Homo primigenius folgende ÁArtsdiagnose feststellen. Schüdel verschieden gestaltet, breit bis schmal. Schüdeldach mehr-minder flach oder gewölbt. Stirn fliehend mit starken Supraorbitalründern. Occipitale DER DILUVIALE MENSCH VON KRAPINA IN KROATIEN. 319 stark geknickt. Processus mastoideus noch schwach; os tympanicum dick. Spina angularis und Sp. glenoi- dalis an der Sutura sphenotemporalis. Processus post - glenoidalis stark oder sehon reduziert. Lamina cri- brosa schrág nach ab- und rückwüárts gerichtet. Nasenbeine teilweise noch verwachsen. Processus zygomaticus stark. Sulcus sigmoideus fehlt oder mehr-weniger scharf eingesehnitten. Kiefer mehr- weniger prognath. Die vordere Unterkieferbasis ab- gerundet oder abgeflacht und mehr-weniger ver- dieckt. Unterkiefer kinnlos oder mit einer ersten Anlage desselben; gleich hoch oder vorne höher als rückwöárts (beim M). Statt der Spina mentalis interna grubige Vertiefungen oder neben diesen noch leichte rauhe Erhebungen als die erste An- lage der Spina mentalis. Foramen mentale 1—3. Záhne stark, groB, mit vielen Schmelzfalten. M, zeigt Tendenz zur Vielhöckerigkeit. Wurzel der I gewöhnlich stark zurüekgebogen. Zahnbogen oval, hyperboliseh oder beim P, eingeschnürt. Clavicula zumeist recht grazil und oft stark tor- diert. Vordere Extremitátüberhaupt noch schwach. Aus dieser Diagnose, in welche ich auch die Charaktere der übrigen altdiluvialen Menschen — mit Ausnahme des von Galley-Hill — einbezogen habe, ist sogleich ersiechtlieh, daB wir es da mit einer Summe von Merkmalen zu tun haben, die an mehrere Varietáten ver- teilt waren. Ich habe aus dieser Summe von Merkmalen — zur vor- láufigen Orientierung —- blo8 die Unterkiefer entnommen und aut Grund derselben zwei Varietáten gestiftet. Glückliche Funde werden ja ohnedies über die Berechtigung einer solcehen Trennung zu entscheiden haben. AuBer allem Zweifel ist es aber, dab schon wáhrend des ülteren Diluviums mehrere Varietáten bestanden haben, wie ich dies stets her- vorgehoben habe. Diese Erkenntnis allein lübt uns vermuten, dab der Mensch schon viel früher dagewesen ist und dab er dann einen ein- heitlieheren Bau besaB. Wir besitzen zwar auBer diluvialen keine ülteren mensehliehen Reste, doch belehren uns diese zur Genüge über den Entwickelungsgang des diluvialen Menschen, d. h. sie zeigen uns, wie sich infolge gröberer Intelligenz und Geschicklichkeit in der Anfertigung und Handhabung der Gerüte auch der Kampf ums Dasein erleichterte, in- folgedessen sich gewisse stárkere Muskelansátze, wie z. B.jene der Schláfen- partie, zu reduzieren begannen und wie sich dadurch die fliehende Stirn 320 D: KARL GORJANOVIÓ-KRAMBERGER des altdiluvialen Homo von Krapina-Spy, gegen das obere Diluvium gehend, allmáhlieh hebt, dabei die Supraorbitalránder zugleieh zurück- gehen; ferner wie die Lamina cribrosa der vorderen Stirnbasis immer horizontaler wird, wie am Unterkiefer allmáhlich ein Kinn sich heranbildet, der Gelenkkopf des Unterkiefers kleiner und die Fossa glenoidalis einfacher wird u. s. w. Kurz, wir sehen, wie der alt- diluviale Homo primigenius in den Löbmensehen — [Homo sapiens fosstlis — und dieser in den rezenten Homo sapiens ganz áallmáhlich übergeht. Ich unterscheide vorláufig : 1. Homo primigenius var. Spyensis; Spy, Krapina, La Naulette, Malarnaud, d"Arcy, Sipka. Homo primigenius var. Krapinensis ; Krapina. 2. Homo sapiens fossilis; Löb von Brünn, Galley-Hill u. s. w. 3. Homo sapiens — der rezente Mensch. Diese Menschenarten decken sich zugleich mit der Entwickelungs- folge und geben uns damit ein klares Bild über die wirklich statt- gehabte Evolution des Menschen. Diese Einteilung lábt uns aber auch gewisse Schlüsse auf die Organisationsverhültnisse der Vorfahren des diluvialen Menschen ziehen, welche im retrograden Sinne verstárkt gedacht werden müssen. In dieser Beziehung finde ich aber den Men- sehen von Galley-Hill aus England, den KLiaarscH studierte (9) und auch Ruror (10) besprach, höchst merkwürdig, da er uns in dieses eben vorgebrachte Schema nicht hineinzupassen scheint. Nachdem das Alter der genannten Lagerstátte allgemein als intakt und altdiluvial bezeich- net wird, der Galley- Hill-Mensch aber nach den vergleiehenden Studien KraarscH dem Menschen von Brünn in hohem Mabe entspricht, so mubB man ihn auch zufolge seiner Kinnbildung, der teilweise vorhan- denen Supraorbitalwülste u. s. w. — wie ich meine — der Form Homo sapiens fossilis zuteilen. Ziehen wir aber die relativ grobBe chrono- logische Differenz zwischen dem Brünner Menschen und dem des Galley- Hill in Betracht, den Ruror ins Mafflien stellt und mit der Fauna des Flephas amtiguus für kontemporár hült, so erseheint uns der Galley- Hill-Mensch als der ülteste bis jetzt bekannte diluviale Mensch. Dabei ist sein dem rezenten Menschen ühnliches Aussehen bei einer eleichzeitig groBen Divergenz gegen die s. g. Neandertal-Rasse auber- ordentlich auffallend! Da die Entwickelungsreihe des Homo primigentus eine — wie wir gesehen haben — bis heute ununterbrochene war, der Galley-Hill-Mensch aber ülter ist als der Homo primigenius und dabei ein jüngeres Aussehen besitzt: so müssen wir notwendigerweise an- nehmen, dab seit dem ültestem Diluvium bereits zwei Menschen- arten neben einander lebten, wovon die eine — der Mensch von DER DILUVIALE MENSCH VON KRAPINA IN KROATIEN. 321 Galley-Hill — sich früher und rascher in dem von Homo primigenius eingesehlagenen Sinne weiter entwickelte und bis auf heute sich erhielt, so zwar, dab er bereits im ültesten Diluvium die Stufe des Homo sapiens fossilis, des Löbmenschen, erreichte; die andere aber, die wahr- seheinlich unter schwierigeren Lebensbedingungen zu küömpfen hatte, zurüekblieb und nur sehr langsam sich weiter zu entwickeln vermochte oder dab sie sogar im oberem Diluvium ausstarb, wo sie dann der Mensch von Galley-Hill erreichte und ersetzte. Es herrsechten unter dem altdiluvialen Menschen scheinbar Ver- hültnisse, die den heutigen aáhnlieh waren; denn der damalige Homo saptens fossilis von Galley-Hill stand dem Homo primigenius in ana- loger Weise gegenüber, wie der jetzige hochzivilisierte Mensch gewissen Naturvölkern gegenüber steht. Jedenfalls muG die gemeinsame Aus- gangsform des Menschen eine alte — miozüne — gewesen sein, da sehon wáhrend des unteren Diluviums so verschiedene, darunter schon so weit entwickelte Menschenformen lebten, wie es eben der Homo von Galley-Hill eine ist. In Kürze lábt sich diesbezüglieh folgendes vermuten : Der Homo von Galley-Hill gehört ehronologiseh nicht in die Entwickelungsreihe des Homo primigenius, weil letzterer einen noch primitiveren, jüngeren Typus darstellt. Der Mensch von Galley-Hill entspricht aber einem weiteren Entwickelungsstadium aus dem Kreise des Homo primigenius, folglieh mu6 er denselben Entwickelungsgang wie der Homo primigenius durchgemacht haben. Die Trennung beider Formen mubte sehr früh stattgefunden haben und die Lebensbedin- gungen für die eine viel günstiger gewesen sein als für die andere, die auch demgemáb zurüekblieb und erst im jüngeren Abschnitte des Di- luviums jene Stufe erreichte, welche der Mensch von Galley-Hill bereits im unteren Diluvium inne hatte. Es lebte demnach die Art Homo sapiens bereits durch das ganze Diluvium, wáhrend die primitivere Art — Homo primigentus — obzwar sie sich bis ins obere Diluvium erhielt, hier entweder ausstarb — wie dies schon SCHWALBE vermutete (11) — oder sich auch weiter im obigen Sinne bis zam Homo sapiens der Gegenwart entwickelte. Ich war bemüssigt den Menschen von Galley-Hill in diese kurze Betrachtung einzuflechten und zwar gerade deshalb, weil er in der sonst klaren Entwickelungsreihe des Homo primigenius eine so diver- gente Stelle einnimmt. Doch darf man weder den einen, noch den anderen Menschen einfach als Abnormitát betrachten. Am allerwenigsten aber dürfte man dies mit dem Homo primigemtus tun, der nach den gegenwártigen Funden eine relativ grobe Verbreitung aufweist. Aber auch den Menschen von Galley-Hill darf man nicht ohne weiters als Földtani Közlöny. XXXVI. köt. 1906. 22 322 Dt KARL GORJANOVIÓ-KRAMBERGER eine etwa vereinzelte Erscheinung betrachten. Nein, wir müssen viel- mehr noch jene rezent aussehenden Schádel, welche man eben ihres modernen Aussehens halber ad acta legte, einer abermaligen Unter- suchung unterziehen, dabei jedoch die geologiscehen Verhültnisse ganz besonders ins Auge fassen, da ja blob diese allein bei der Beurteilung, ob ein modern aussehender Schüdel dem ülteren Homo sapiens fossilis oder dem Löbmensehen zuzuteilen ist, feststellen werden. EBine der- artige Feststellung dürfte dann auch für unsere vorige Ansicht, dab námlich bereits im unteren Diluvium neben einander zwei sehr ver- schiedene Menschenrassen lebten, als beweiskráftig gelten. Literaturverzeichnis. 1. GORJANOVIÓ-KRAMBERGER : Der palüolithisehe Mensch und seine Zeitgenossen aus dem Diluvium von Krapina in Kroatien. (Mitteilung der Anthropolog. Gesellsch. Wien, 1901. 1902, 1904. Heft 1—3 mit 11 Tafeln.) - Neuer Beitrag zur Osteologie des Homo Krapinensis. (Verhandl. der Gesellseh. deutsch. Naturf. und Arzte; 75. Versammlung zu Cassel. 1904., II. Teil, 1. Hálfte, pag. 219.) — Die Variationen am Skelette des altdiluvialen Menschen. (Vortrag, gehalten bei der Versammlung der Wiener Anthrop. Gesellsch. in Agram am 22. Mai 1904. Glasnik hrv. naravosl. druztva XVI.) 2. Ruror A.: Sur les gisements paléolithigues de lcess éolien d Autriche- Hongrie. Bruxelles. 1904. (Memoires de la Soc. d Anthr. de Bruxelles. Tom XXII. pg. 10—12- 3. GORJANOVIÓ-KRAMBERGER : Zur ÁAltersfrage der diluvialen Lagerstátte von Krapina in Kroatien. I. u. II. (Glasnik hrvatskoga naravosl. druztva XVI. 1904.) 4. Pesxck: Die alpinen Eiszeitbildungen und der práhistorische Mensch. (Archiv für Anthropologie. Neue Folge. Bd. I. pag. 78—90.) 5. GORJANOVIÓ-KRAMBERGER: Der paláolithische Mensech . . . (1901. pag. 104. Taf. IV.) 6. KLaAaTrscH: Die Fortschritte der Lehre von den fossilen Knochenresten des Menschen in den Jahren 1900—-1903 (Ergebnisse d. Anat. und Entwicklungs- geschichte von Merkel u. Bonnet. XII. Bd. 1902. pag. 557. 7. — Bericht über den neuen Fund von Knochenresten des altdiluvialen Menschen von Krapina in Kroatien. (Zeitschift d. deutschen geolog. Gesellschaft. 1901. pag. 45.) 8. SCHLOSSER M.: Beitrüge zur Kenntn. d. Süugetierreste aus d. süddeutsehen Bolmerzen. (Geolog. u. paleont. Abhandl. von Koken; Neue Folge. Bd. V. pg. 9. 9. KraarscH: Die Fortschritte . .. pag. 610, und Zeitschrift für Ethnologie: XXXV. pag. 575. 10. Ruror: A propos du sguelette humain de Galley-Hill (Kent), Mém. de la S0c. d Anthrop. d. Bruxelles, XXIII. pag. 1—30.). 11. ScHWALBE: Über die Vorgeschiehte des Menschen. (Verhandl. d. Gesell- deutsch. Naturf. u. Árzte. 75. Versamml. zu Cassel, 1903. pag. 181.) ÜBER DIE OBERMEDITERRANE FAUNA VON BUDAPEST-RÁKOS." Von M. ELEMÉR VapáÁsz. Mit Tafel X. Einer der ültesten und am besten bekannten Fundorte ist jener Aufschlub, der sich im Einschnitt der Bisenbahnstrecke Budapest— Hatvan, vom Bahnhof Rákos ca 1 km gegen W entfernt, befindet. Als erster hat Prof. Dr. JosEpH v. SzaBó(!) von hier Fossilien erwühnt und zwei Jahre spüter wurden die hier vorkommenden Fossilien, namentlich die Foraminiferen, von Dr. AUGUSTIN FRANZENAU(?) detailliert aufgear- beitet. Zur selben Zeit beschrieb BRoccni(?) einige Formen der reich- haltigen Dekapodenfauna. Jurrus HaAnavárs záhlt in einer seiner Arbei- ten(9) die durch FRANzENAv von hier mitgeteilten Fossilien, mit einigen neueren ergüánzt, auf. Zur Hebung des Interesses und der Reichhaltigkeit der Fauna trug das von Prof. Dr. I. LŐRENTHEY hier gesammelte schöne Crustaceenmaterial, welches er in seiner Arbeit über die tertiáren Deka- poden(") publizierte, viel bei; in derselben záhlt er auch einige sonstige interessante Formen auf. SchlieBlieh erwáhnte neuestens ebenfalls Prof. Dr. I. LőRENTHEY noch unbekannte Fossilien von diesem Fundort. (?)rr Die im Binschnitte des s. g. Königsgeleises aufgeschlossenen gesam- ten Schichten sind in der Streichrichtung im folgenden Profil 1 dar- gestellt, welehes nach den an mehreren Punkten zutage tretenden ver- schiedenen Schichten einheitlich konstruiert wurde. X Vorgelegt der Fachsitzung der Ungarischen Geologischen Gesellschaft am 4. April 1906 dureh Prof. Dr. I. LŐRENTHEY. 1 Budapest és környéke orvos-természettudományi leirása. 1879. 2 Beitrag zur Foraminiferen-Fauna der Rákoser (Budapest) Ober-Mediterran- Stufe. Földtani Közlöny Bd. XI. 1881. 8 Notes sur les crustacés fossiles des terrains tertiaires de la Hongrie (Ann. d. sc. géolog. Tome XIV, No. 2; Paris 1883. 4 Die geolog. Verhültnisse d. Alföld (Tieflandes) zwischen Donau u. TheiB. (Mitteil. aus. d. Jahrbuche d. kön. ung. Geol. Anstalt Bd. XI. Heft 3). 5 Beitrüge z. Decapodenfauna d. ung. Tertiürs. (Természetrajzi Füzetek Vol. XXI. 1898). S. 11. — vAndorina u. Darányias zwei neue Brachyuren-Gattungen aus Ungarn. Matematische und Naturw. Berichte aus Ungarn. Bd. XVII. 1899. 6 Földtani Közlöny, Bd. XXXV, H. 4. 1905. Protokollauszug. §k Im weiteren sind diese Arbeiten durch die in Klammer gesetzten betref- fenden Zahlen angedeutet. BHatvami vonal , Profil 1. Durchschnitt der Schichten von Rákos in der Fallrichtung. 1—4 obermediterrane, 5—11 sarmatische Stufe. M. ELEMÉR VADÁSZ (BEEE vé NÁSZI TÜTKTTTŰLL Profil 2. Durchschnitt der Schichten von Rákos sechrüg auf die Streichrichtung. Lönge: Höhe — 1 : 15. 324 ÜBER DIE OBERMEDITERRANE FAUNA VON BUDAPEST-RÁKOS. 325 Zu unterst nimmt in einer Müchtigkeit von etwa 1 m ein unge- schichteter, grobe verwitterte Tuffkugeln und Kalkkonkretionen ein- sehlieBender Rhyolithtuff (14) Platz, der hier als die Fazies des an der Grenze des unteren und oberen Mediterrans vorkommenden xoberen Bryozoenkalkes; angenommen werden kann und welcher zuerst von Prof. Dr. I. LŐRENTHEY erwáhnt wurde.(7) Darüber lagert eine aus löcherigem Kalkstein bestehende Schicht (2), die eine Müchtigkeit von 155—2 m erreicht und die in erster Reihe durch die grobe Menge der Milleporen, Lithothamnien, Bryozoen und Korallen, in zweiter Reihe durch die der Bohrmuscheln charakterisiert werden kann. Diese Kalk- steinschicht geht an ihrem östliehen und westliehen Ende unvermerkt in lockeren Sand über, in welehem sich vereinzelte Kalksteintrümmer vorfinden. Hierauf folgt in einer Máchtigkeit von ca 1-5 m eine lockere, sandige, fossilreiche, mit Foraminiferen erfüllte Schicht (3a). Zwischen dem vorhergehenden Kalkstein und dieser Foraminiferenschicht befindet sich eine zweite, 410—50 cm máchtige, auskeilende, schwach geschichtete Tufflage (10), welche in die auflagernde Schicht ohne scharfe Grenze übergeht. Die nun folgende $Schicht ist ein 1 m michtiger, harterer, grober, beinahe ausschlieSlich aus Steinkernen bestehender Kalk (49), dessen Fauna mit der der darunterlagernden Schicht übereinstimmt; blo6 im Erhaltungszustand offenbart sich ein Untersehied. Darüber liegt abermals ein ca 4 m michtiger lockerer Kalk (3b), auf welchen wieder harter, jedoch feinkörnigerer Leithakalk (4b), 1 m michtig, folgt. Beide Schichten sind fossilreieh, jedoch den vorhergehenden analogen Schich- ten gegenüber der Individuenzahl nach üármer. Mit denselben sehliebt auch das obere Mediterran ab und die obere Leithakalkschicht geht unvermerkt in den sarmatischen, foraminiferenführenden oolithischen Kalk (5) über, auf welehem — noch in demselben AufschluB — auch eine cerithienführende Schicht (74) vorhanden ist. Vom Alluvium abge- sehen, sechlieGt der KEinschnitt des Königsgeleises heute keine weiteren Schichten mehr auf; beim Bau desselben stieB man, zwischen die sarma- tisehen Schichten- gelagert, auf eine 15—20 cm breite, gelblichbraune, stellenweise milehweibe Hydroguarzitlinse, von deren Material auch ich aus dem Schutt gesammelt habe. Damit das Vorhandensein dieser Linse nicht in Vergessenheit gerate, habe ich auch sie in mein Profil aufgenommen. Nach den Untersuchungen Prof. Dr. I. LŐRENTHEYSs waren in derselben keine organischen Spuren vorhanden, so, dab sie nur thermalen Ursprunges sein kann. Das Einfallen der Schichten ist beinahe genau N—S unter 5— 6" ; 7 Über das Alter des Schotters am Sashalom bei Rákosszentmihály. Földtani Közl. Bd. XXXIV. S. 302. 1904. 326 M. ELEMÉR VADÁSZ das Fallen 0—W. Die hier aufgeschlossenen Schichten reprásentieren gleichzeitig das entfernteste Zutagetreten des Leithakalkes am linken Ufer der Donau, nachdem sich weiter östlieh nur mehr der Tuff oder bloB der unter ihm lagernde untermediterrane Schotter vorfindet, da diese Gebiete im obermediterranen Alter in der Form von Inseln emporrag- ten. Gegen W, der Donau zu, setzen sich diese Schichten in der Tiefe fort und liegen schon im III. Hauptsammelkanal von Budapest viel tiefer und weisen auch eine mannigfaltigere — tonige, sandige und kalkige — Ausbildung auf. (") Die Verbreitung der Schichten in der Fallrichtung verfolgend fin- den wir, dab schon im nahen Eisenbahneinschnitt der Hatvaner Strecke der gröbte Teil der mediterranen Schichten in der Tiefe verschwunden, dagegen die sarmatische Stufe in abwechslungsreicher Schichtenreihe aufgeschlossen ist. Dieselbe wurde im Profil 2, welches sich vom Hisen- bahneinsehnitt bis zu den hinter der Aktienbráuerei befindlichen Wein- kellern erstreckt, veranschaulicht. Die Profilzeichnung ist infolge des kleinen Einfallwinkels der Schichten und der geringfügigen oberflách- liehen Entfernung stark entstellt. Innerhalb dieses Gebietes betrügt die Gesamtmiüchtigkeit der sarmatischen Scehichten 12—15 m. An dieser Schichtenreihe beteiligen sich aubBer zwei cerithienreiehen Scehichten abwechselnd hártere Kalksteinbánke und sandigere lockere Schichten. Die Flora der obermediterranen Schichten besteht aus Lithothammien- knollen, die blo8b in der Schicht 2 hüufig, in den übrigen dagegen sel- ten auftreten. AuBer denselben konnten keine Pflanzenreste nachgewie- sen werden. Die Fauna setzt sich hauptsáchlieh aus den Steinkernen von Muscheln und Schnecken zusammen, auBerdem liegen noch Foramini- feren und Dekapodenfragmente vor; Bruchstücke von Echinodermaten sind verhültnismáBig seltener. Trotz der diesbezügliehen umfangreichen Literatur gingen aus unseren lange Zeit hindureh betriebenen sorgfál- tigen Sammlungen, namentlieh aber aus der seit fünfzehn Jahren fort- gesetzten gründlichen Sammlung Prof. Dr. I. LŐRENTHEYs nicht nur von hier bisher unbekannt gewesene, sondern auch solche Formen hervor, die für das ganze Mediterran Seltenheiten bilden. Der Vollstándigkeit wegen sollen im folgenden in systematischer Reihenfolge auch die bereits von hier mitgeteilten Arten aufgezáhlt und die von Budapest-Rákos noch unbekannten Formen an den betref- fenden Stellen eingeschaltet werden. S Dr. FRANZ SCHAFARZIK: Über das geologisehe Profil des dritten Haupt- sammelkanales in Budapest. Földtani Közlöny Bd. XXXIII. 1903. ÜBER DIE OBERMEDITERRANE FAUNA VON BUDAPEST-RÁKOS. 327 Foraminifera. Die Foraminiferenfauna der in Rede stehenden Schichten wurde von Dr. A. FRgaszENAu eingehend bearbeitet. Seine Ennumeration erleidet hier nur insofern eine Veránderung, als ich BRADYs Nomenklatur an- wende, wobei aber, in Klammer gesetzt, auch jene Bezeichnungen mit- geteilt werden, unter welchen die einzelnen Arten in der Originalarbeit vorkommen. Die Foraminiferen sind folgende: Textularia abreviata, VORB. sp. (— Plecanium abbreviatum, dOrb.), T. laevigatum, 4dOrb. sp. (— Pl. levigatum, d"Orb.), Textularia deperdíita, d"ORB. sp. (— Pl. deper- ditum, 4WOrb.) 7. Mariae, dORB. sp. var. inernes, Reuss (— Pl. Marie, dOrb. var...) Biloculina ringens, Lam. sp. (— B. elypeata, dOrb. B. simplex, dORg., Biloeulina depressa, d"ORB. (— B. lunula, dOrb ), B. affinis, VORs., B. bulloides, dORB., var. truncata, REuss., B. tenuis, KanRR., Miliolina (Tricoluna) tricarinata, dORB. sp. (— Triloc. tricari- nata, d Orb., Tr. gibba, d Orb.) M. (Tr.) consobrina, dORB., M. (Tr.) inflata, dORg., M. (Tr.) microdon, Rxuss., M. (Tr.) tricarinata, VORB. sp., var. elongata, KARR. (— Tr. gibba, dOrb., var. elongata, Karr.) M. (Tr.) intermedia, KaRR., M. (Tr.) díivarricata, FERNZN, M. (Ouingueloculina) seminulum, LISNÉ sp. (— Ou. hauerina, d Orb., Ou. triangularis, dOrb., Ou. akneriana, d Orb., Ou. ovula., Karr.), M. (Ou.) secans, dORB. sp. (— Ou. Haidingerii, d"Orb.) M. (Ou.) Bowueana, VORB. sp. (— Ou. Boueana, d" Orb., 0Ou. nussdorfensis, dOrb., Ou. costata, Tergu.), M. (0u.) zig-zag, dORB. sp., M. (Ou.) pulchella, VORB. sp. (— Ou. Schreibersii, d"Orb.), M. (Ou.) Juleana, dORB. sp., M. (Ou.) contorta, dORB. sp., M. (Ou.) Férussacti, dORB. sp. (— ONu. Rodolphina, dOrb.), M. (Ou.) amgustissima, Rss. sp., M. (Ou.) foeda, Rss. sp., Miliolina (Ou.) signata, Rss. sp., M. (Ou.) plicatula, Bss. sp., M. (0u.) obligua, Rss. sp., (M. (Ou.) costata, KARR. sp., M. ((Ju.) gra- cilis, KARR. sp., M. (Ou.) ovula, KARR. sp., M. (0u.) Auberiana, d"ÖRB. sp., var., stenostoma, KARR. (— Ou. Ungeriana, d"Orb., var. stenostoma, Karr.), M. (O0u.) incrassata, KARR. sp., M. (Ou.) Schroeckingeri, KARR. sp., M. (Ou.) atropos, KaRR. sp.. M. (Ou.) peregrina, dORB. sp., var. edentula, FRszwx., M. (Ou.) rákostensis, FRwNzw. sp., M. ((u.) seminu- lum, L. sp., var. trigonostomea, FRwszx. (— Ou. Ermani Born. var. tri- gonostomea, Frnzn.), M. (Ou.) Krenneri, FRszws. sp., Spiroloculina temuwis, CzszER sp. (— Ou. tanuis. Czjz), Hawerina ornatissima, KARR. sp. (— Ou. ornatissima, Karr.) , Peneroplis planatus, Frcar. k M. var. laevigata, KARR., P. Hawueri, dORB., P. Juleana, d"ORB., P. austriaca, VORB., P. lituus, GmEn. sp. (— P. Laubei, Karr.,.P. aspergilla, KARR., Vertebralina gibbosula, dORB., V. sulcata, Rs:., V. elongata, KARnR., V. foveolata, FRwszws., Alveolina rotella, d"ORB., A. melo, Fronr. k M. 328 M. ELEMÉR VADÁSZ (— A. melo, F. k M. und A. Haueri, dOrb.), Polymorphina gibba, d"ORB., P. punctata, WORB., P. tuberciilata, VORB., P. spinosa, dORB., P. leprosa, Rss., P. foveolata, Rss., Ghilostomella ovoidea, Rss. (Globigerina bulloides , 4AOxRs., Pulvinulina Sehreibersit, VORB. sp. (— Truncatulina Schreibersii, 4AORB.), Truncatulina Haidingerii, VORB., Discorbina planorbis, d"ORB., D. obtusa, dORg., D. stellata, Rss., D. sjguamula, Rss., Rotalia beccarii, L., Nonionina umblicatula, Mowxracu sp. (— N. Soldanii, d"Orb.), N. de- pressula WAGkgER and JAacoB sp. (N. perforata dORB.. N. granosa dORB.), N. communis, VORB., Polystomella sirialopunctata Frcnr. et M. (— P. ob- tusa, dORs.). P. macella, Ficur. et M. (— P. Fichtelliana d"ORe.), P. crispa , L. (— P. crispa L., P. flexuosa, dOns.), P. striatopunciala, FrcHr. et M. sp. (— P. Antonina, dORB., P. Listeri dORB.). Ccelenterata. Millepora sp. Diese in die Unterordnung Hydrocorallie der Polypomedusen gehörende Form nimmt am Aufbaue der Schicht 2 sowobl in Massen, als auch in Form von Inkrustationen teil. Ihrer charakteristischen Struktur nach mubB sie in das Genus Millepora gestellt werden. die Artbestimmung jedoch ist — nachdem gröbBtenteils ausgelangte oder kristallisierte Exemplare vorliegen — untunlich. Delthocyathus sp. Taft. XX, Big. tab: Aus dem Kreise der Anthozoen war von Rákos bisher nicht eine Form bekannt. In neuerer Zeit gelang es mir einen verzierten Stein- kern zu finden, welcher zur Gattung Delthocyathus gehört. Das Exemplar ist 5 mm hoch, 13 mm breit und seine Form rund, konisech. Auf der Oberfláche ist ein dichtes, mehrfach verzweigtes Netzwerk sichtbar und aubBerdem ist dieselbe mit dicht stehenden kleinen Löchern bedeckt (Fig. 1b). Der innere Bau ist nicht sichtbar und infolgedessen die art- liche Bestimmung unmöglich. Heliastreea Reussiana M. Epw. et HAIME. Die gut erkennbaren Steinkerne dieser Spezies bezw. das die Lücken zwischen den inneren Septen ausfüllende Material ist in der milleporenführenden Schicht 2 hüufig anzutreffen. ÜBER DIE OBERMEDITERRANE FAUNA VON BUDAPEST-RÁKOS. 329 Vermes. Hierher gehört jene Serpula sp., welche von hier bereits be- kannt war. Echinodermata. Wohlerhaltene, gut erkennbare Stücke gehören in der Fauna von tákos zu den Seltenheiten, obzwar Fragmente und zerdrückte Exemplare verháltnismabBig hüufig sind. In den bisherigen Beschreibungen werden blo6b zwei Arten erwáhnt : Scutella vindobonense LBE., welche Dr. A. FRAN- zesau (6) und Echinolampas hemisphaericus Lam. var. Linkii, GOonDFS., welche Dr. I. LŐRENTHEY zuerst angeführt hat. In dem von mir gesam- melten, hauptsáchlieh aber in dem mir zur Untersuchung überlassenen reichen Materiale konnte ich noch die folgenden Arten erkennen : Goniaster sp. Eine kleine. charakteristiscehe und gut erkennbare handplatte. Cidaris sp. Hinige charakteristische, nüher nicht bestimmbare Stachelfragmente. Im geschlámmtem Materiale verháltnismábig nicht selten. Hchinus hungaricus LAUBE. 1871. Echinus hungaricus LBE. Echinoiden d. österr.-ungar. Miozüns. Taf. XVI, Fig. 3, pag. 60. Es liegt ein Fragment mit einer Ambulakralreihe vor, welches sowohl in der Form der Tuberkel, als auch der Anordnung der Ambula- kralporen mit LAUBEsS Art vollkommen übereinstimmt. LAUBE besechrieb diese Spezies von Bia. Psammechinus Michelotti DEsoxk. Taf. X, Fig. 2a—c. 1858. Psammechinus Michelotti DEsok, Synopsis . . . pag. 454. 1871. a monitlus DEsm. var. LAUBE, Echinoiden . . . pag. 59. Eine kleine, flache, vollkkommen runde Form ; Durchmesser 11 mm, Höhe 6 mm. Die Oberfláche mit zwanzig regelmábBig angeordneten Tuberkelreihen verziert (Fig. 20), deren Tuberkel durch acht kleinere in der Weise umgeben sind, dab von den, zwei benachbarte grölbere Tuber- 330 M. ELEMÉR VADÁSZ kel umgebenden kleineren Tuberkeln je zwei gemeinsam sind (Fig. 20). Die Ambulakralporen sind infolge starker Kristallisation bloB an einer Stelle sichtbar; dieselben stehen paarweise und sind durch leicht gebo- gene, mit ihrer konkaven Seite exinander zugekehrte Furchen verbunden. DEsokg führt auf Seite 454 seiner Synopsis diese Form unter dem Namen Ps. Michelotti an, erwáhnt in der Beschreibung jedoch bloB ihre Verwandschaft mit Ps. monilis DEsm. und gleichzeitig ihre Ver- schiedenheit vermöge ihrer bedeutend flacheren Form, ohne aber eine Abbildung zu geben. Allein Ps. Michelotti weicht nicht nur durch seine flachere Gestalt, sondern auch in der Verzierung und Gröbe von Ps. monilis ab. Bei letzterer sind námlieh zwischen den Reihen der gröberen Tuberkel noch solche von mittlerer GröBe vorhanden, die ebenfalls mit kleineren Tuberkeln umgehen sind. Die Ambulakralporen stehen auch hier paarweise, doch wird in der Beschreibung nicht erwáhnt ob sie verbunden sind, aus der Abbildung aber ist dies nicht ersicht- lich. Die artliche Trennung von Ps. monilis DEsm. und Ps. Michelotti DEsok ist also gerechtfertigt. LAUBE sehreibt auf Seite 59 seiper Arbeit über Ps. monilis DEsw. : cVon diesem sehr zierliehen KEehinoiden kommt eine etwas höhere und etwas flachere Varietát vor ...v Die von ihm erwühnte flachere Varietüt gehört wabrscheinlich zu Ps. Michelotti DEsok. Prof. Dr. L. v. Lóczy erwáhnt in der Zeitschrift Természetrajzi Füzetek, Bd. I, pag. 2, unter der Bezeichnung Ps. cfr. monilis DEswm. eine Form, die er auf Taf. V, Fig. 44—d auch abbildet. Dieselbe steht — wenigstens aus der Abbildung geurteilt — zwischen Ps. Michelolti DEsoR und Ps. monilis DEsm. Dieselbe erinnert nömlich — wie dies auch v. Lóczy hervorhebt — infolge ihrer flachen Gestalt an Ps. Michelotti, weicht aber in der Verzierung von demselben ab, nachdem zwischen den Reihen der starken Tuberkel auch mittelgroBe Tuberkel vorhanden sind, die bei Ps. Michelotti fehlen. Sie steht in der Verzierung dem Ps. monilis nöüher, weicht jedoch auch von diesem ab, nachdem die inzwischen befindliehen Tuberkel nicht mit kleinen Tuberkeln umgeben sind. Form und Anordnung der Ambilakralporen stimmt mit Ps. Micle- lotli DEsoR. Wie ersichtlich, vereinigt das durch v. Lóczy aus Felménes be- schriebene Exemplar von beiden Arten Cbaraktere in sich, so dab es einen Übergang zwischen ihnen bildet, anderseits aber als Varietüt von beiden abgetrennt werden kann. ÜBER DIE OBERMEDITERRANE FAUNA VON BUDAPEST-RÁKOS. 331 Clypeaster Partschi, MICHELIN. 1861. Clypeaster Partschi, MICHELIS. Monogr. d. Clyp. foss. P. 127. Pl. XVII. JEEZ SÁBÉRZÉREKÉT EÁ A 1867. a a STACHE, Die geol. Verh. d. Fundstátte d. Halith. Skel. bei Hainburg . .. Verh. 1867, p. 148. 1871. a a LAuBE, Die Echinoiden . . . p. 64. Von dieser Art liegen aus Rákos zwei Bruchstücke vor, die bezüg- licn ihrer Oberfláchenverzierung und ambulakralen Anordnung mit MICHELINS Art übereinstimmen. Ihre Oberfláche ist jedoch nur schwach konkav, beinahe flach, wáhrend die typischen Exemplare stürker konkav sind. In Anbetracht dessen aber, dab unsere Exemplare viel kleiner, somit unentwickelter sind und dab MicHEzIwx ein Variieren innerhalb der Spezjesgrenzen erwühnt, kann ihre Zugehörigkeit zu dieser Art als zweifellos angesehen werden. Echinolampas hemispheericus, Lam. var. Linlkii, GOLDFS. 1862. Clypeaster Linkti, GorpFuss, Petref. Germanie p. 124. Tab. XII. Fig.3—4. 1871. Echinolampas hemisph,, Lam. var. Linkiü, GorzpFs. LAUBE, Die Echi- noiden . . . p. 1871. (Ű c k c rhodensis, LBE. Die Echinoiden . . . p. 1877. c fr fi a Linkiü), Gorors. Lóczy, Term. Füz. BA os E3 s S7ze 1898. a fi fi c k c LŐRENTHEY, Beitr. z. Dekapodenfauna . . . 108 alte 1900. ( c u a Rhodi, LBE. Koch, Die Tertiár- bildungen d. Beckens d. Sieben- bürg. Landesteile. II. Teil. ESÉSE 1900. Ci a sp. var. Linkt, GoLrpFs. KocH, Die Tertiárbildun- gen d. Beckens d. siebenbürg. Landesteile II. Teil. P. 168. Eine ovale, stark gewölbte, hohe Form; vorn, in der Mittellinie etwas vorgezogen. Die vorderen Ambulakralien breit, die hintere unpaare am schmálsten, süámtliche bis zum unteren Viertel der oberen Seite herabreichend. Vom Scheitel nach vorn allmáhlicher gebogen als nach hinten. Die Mundöffnung etwas exzentrisch. Die Varietát ist etwas gröber, mehr und rascher gewölbt und höher als der Typus. Von dieser Varietát lassen sich die von LAUBE unter der Bezeich- nung E. hemisphericus Dam. var. rhodensis beschriebenen Exemplare, welche nach LaAvuBE blob durch ihre kleinere und randlichere Form von var. Linkiüi Goroprs. abweichen, nicht absondern. Sonstige Unterschiede 332 M. ELEMÉR VADÁSZ bestehen zwischen den beiden nicht und wie LAUBE bemerkt, astimmen im übrigan alle sonstigen Schalenteile so genau überein, dab sich auBer den angegebenen geringen Unterschieden keine anderen anführen lassen, weshalb ich annehmen muB, dab beide Formen identisch sind. Wie aus der Untersuchung der mir zur Verfügung stehenden vier fragmentarischen Exemplare von Rákos und etwa zwanzig mehr oder weniger wohlerhaltenen Stücken von Bia hervorging, besteht zwischen Dimension und Gestalt gewissermaBen ein Wechselverhültnis in dem Sinne, dab die geringere GröbBe eine rundlichere Form bedingt und umgekehrt. Von diesem Gesichtspunkte stellte ich den Lüngendurch- messer der einzelnen Exemplare mit der Breite in Proportion und gelangte so zu den folgenden Ergebnissen: E. hemisph, LAm. var. Linkt, GOLDFS. cvar. rhodensis,a LBE. Xx 107 : 94—870/9 KETOSIGAZIN96 MSÁGJES BT TÁDAZ Se 84 : 74—88 a 69 : 82 : 81—99 c 66. : 65—96 ( 84. : 81—96 a MOSSZOZIB 90 : 84—93 v TSSTOSSJBN Wie aus diesen Daten hervorgeht, sind Exemplare vorhanden, die ihrer Gröbe nach unzweifelhaft der var. Linkii Gorprs. angehören und doch eine rundlichere Form besitzen; umgekehrt liegen auch weniger runde Exemplare von xcvar. rhodensis LBE.v vor. Mit einem Worte, die Dimension und Gestalt sind zu sehr schwankende Faktoren, als dab sie selbst auch nur als Varietátscharaktere angenommen werden könnten, infolgedessen cvar. rhodensis LAUBEI von FK hemisphaericus LAM. var. Linkii Gorzprs. nicht abgetrennt werden kann; die beiden bilden ein und dieselbe Varietát, wie dies sehon LAUBE selbst in seiner oben zitier- ten Bemerkung vorausgesetzt hat. Diese Form ist eine der hüufigsten Echinodermaten des oberen Mediterrans. LAUBE erwáhnt als ungarische Fundorte Sopron und Tétény, v. Lóczy führt sie von Bia, KocH von Bujtur und Csegez an. Diesen Lokalitáten kann ich auBer Budapest-Rákos auch die obermediterranen Schichten von Érd beifügen. Spatangus ind. sp. Von Rákos liegt ein Fragment vor, auf welehem blob ein Ambula- kralblatt sichtbar ist, das jedoch genügt, um festzustellen, dab unser t Bei LAUBE abgebildete Exemplare. ÜBER DIE OBERMEDITERRANE FAUNA VON BUDAPEST-RÁKOS. 333 Exemplar von Sp. austriacus LBE. abweicht, nacehdem seine Porenzonen so breit sind, wie ihr Zwischenraum, wáhrend bei LAUuBEs Form dieser letztere breiter ist. AubBerdem verlauft auf den Ambulakralfeldern bei Sp. austriacus LBE. ein, bei dem Exemplar von Rákos dagegen zwei knotentragende Kiele. Auf unserem Stück lübt sich also die Abweichung sicher konstatieren, was auch durch den Altersunterschied noch bekráf- tigt wird, da Sp. austriacus LBE. aus untermediterranem Sand stammt. Hchinocardium nov. sp. Ein Bruchstück, das etwa einem Viertel des ganzen Tieres ent- sprechen dürfte. S0 viel auf demselben ersichtlich, ist es dem von Prof. Dr. L. v. Lóczy ?Y besechriebenen kk. intermedium ahnlich, stimmt mit diesem jedoch nicht vollkommen überein, da es gröbBer, sein vorderer Teil steiler gebogen und die Mundöfiínung dem Rand mehr genáhert ist wie bei E. intermedium. Auch ist es dem £. cordatum TENx.YX áhnlich, sein vorderer Teil jedoch etwas höher und von der oberen Seite geht es etwas rascher, steiler in den seitliehen Teil über. Wahrscheinlich entspricht das aus Rákos stammende Exemplar einer neuen, zwischen F. intermedium Lóczy und E. cordatum stehen- den Art. Leider konnte dies infolge des sehleehten Erhaltungszustandes nicht sicher festgestellt werden. Hemiaster kalksburgensis LBE. 1871. Hemiaster kalksburgensis LAUBE. Die Echinoiden . . . pag. 69, Taf. VIII, Fig. 5. Zahlreiche Bruchstücke und zwei vollstándige, blob etwas zusam- mengedrückte Exemplare, auf deren jedem die für die Spezies charak- teristisehen Details sichtbar sind, so dab sie mit LAUBES Art vollkommen identifiziert werden können. Schizaster Karreri LBE. var. hungaricus nov. var. Tat x iBlg:34 b. Die Form beinahe vollkommen rund; die gröbte Breite fállt bei- láufig in die Mitte. Der obere Teil schwach konvex, von der hinteren x Rchinoiden aus d. neog. Ablagerungen d. weiB. Köröstales. (Természet- rajzi Füzetek, Bad. I. Heft 1. 1877) xk AGassiz, Revision of the Echinidi, pag. 109. 334 M. ELEMÉR VADÁSZ höchsten Partie in leichtem ununterbrochenen Bogen nach vorn geneigt. Die die Abdominalöffínung tragende Seite setzt sich vom oberen Teil mit plötzlichem Fallen fort, ist gerade abgestutzt und schliebt mit dem unteren Teile einen Winkel über 909. Der untere Teil flach, bei der Mundöfinung etwas eingedrückt. Die vordere unpaare Ambulakralfurche verháltnismábig schmal (8 mm), tief, gegen den Rand zu in gleicher Breite fortsetzend, der Rand infolgedessen etwas ausgekebhlt; jenseits der Auskehlung — ob- zwar etwas schwücher — bis zur Mundöfínung verfolgbar. Die Seiten- wünde der Furche vertikal stehend; am Rand ein mit Knoten versehe- ner Kiel; die Poren auf dem vorliegenden Exemplar nicht sichtbar. Die paarweisen Ambulakralien schlieBen einen etwas kleineren Winkel als 907 ein. Das vordere Paar breit, gerade, unmittelbar bei ihrem Ausgangspunkte am Sceheitel breit, also ungestielt. Die Furche durch die Porenreihen in gleichmáBige Streifen geteilt; je eine Reihe besteht aus 22—26 Poren. Die Poren der öuBeren Reihen lünglicher, kommaförmig (e), die der inneren Reihen kürzer. ganz elliptisch (e). Das hintere Ambulakralfurchenpaar nahezu ganz elliptisch, einen etwas spitzeren Winkel einsehlieBend als das vordere. Die Porenreihen aus 10—12 Poren bestehend, die ihrer Form nach mit den vorderen über- einstimmen. Die Interambulakralien gegen den Scheitel zu verjüngt und stellenweise — insbesondere zwischen der unpaaren und den vor- deren paarweisen Ambulakralien — mit kráftigen, in zwei Reihen ste- henden Knoten verziert. Die eine Reihe befindet sich am Rand der unpaaren Ambulakralfurche, die zweite von der Mittellinie der Inter- ambulakralie etwas nach vorn verschoben; die beiden Reihen vereini- gen sich gegen den Scheitelpunkt zu, etwa am oberen Drittel der unpaaren vorderen Furche. Die Knoten bei der Kreuzung der Fasciole am stárksten. Die Stachelknoten unregelmüáBig verstreut, am Plastron regelmábige, abwechselnde Reihen bildend. Die scharf siehtbare Fasciole um die Petaloiden in gebrochener Linie verlaufend ; an den den Ambula- kralien entsprechenden Stellen breiter und einen ausspringenden, auf den Interambulakralien dagegen schmüler und einen einspringenden Winkel bildend. Der um den After befindliche Teil ist dünner und verlauft in kontinuierliecherer Linie. Des vorliegenden Exemplars Lünge 53 mm, Breite 51 mm, Höhe 31 mm. Diese Form ist in dem Material von Rákos in zahlreichen Bruch- stücken und blob einem einzigen mehr-weniger vollstündigen Exemplar vorhanden. Diese Stücke weichen von LaAuBEs Typus darin ab, dab ihr gröbter Breitendurchmesser auf das obere Drittel des vorderen Ambula- kralpaares entfüllt, beim Typus dagegen auf dessen Ende. Die obere ÜBER DIE OBERMEDITERRANE FAUNA VON BUDAPEST-RÁKOS. 39 Seite bildet mit der unteren einen kleineren Winkel, die untere Seite aber ist flacher als beim Typus, infolgedessen unsere Varietát bedeu- tend höher. Der hintere Teil ist nicht vertikal und nicht ausgekebhlt, wie beim Typus, sondern schief und bildet — wie Fig 3b gut zeigt — mit dem unteren Teile einen gröberen Winkel als 909". Die Ambula- kralien sind kürzer gestielt als beim Typus; die vordere schmüler, tiefer ausgeschnitten und bis zur Mundöfinung verfolgbar; die Ambulakral- paare dagegen breiter, einen kleineren Winkel bildend, nicht so bogig wie beim Typus, sondern gerade; auBerdem ist das hintere Ambula- kralpaar auch runder. Die Exzentritát des Scheitels betrügt beim Typus 3690, bei unserer Varietát 4190, ist also geringer als beim Typus. Die Fasciole springt stürker auf die Ambulakralien ein, als LAUBE dies beim Typus darstellt. All diese Abweichungen würden selbst eine artliche Abtrennung der von Rákos stammenden Exemplare rechtfertigen; in Anbetracht des Umstandes aber, da LAuBEs Beschreibung in vieler Hinsicht man- gelhaft ist und insbesondere daB die Schwankungen innerhalb der Arts- grenzen unbekannt sind, dürfte es zweckmüBiger sein unsere Exem- plare als Varietát des Schizaster Karreri LBE. typ. in die Literatur einzuführen. Nachdem ich in meinem reichen Material nicht ein typi- sches Exemplar vorfand, glaube ich voraussetzen zu dürfen, dab eine oder die andere der von mehreren Punkten Ungarns unter dem Namen des Typus beschriebene Form vielleicht dieser Varietát angehöre. Schizaster Ltiovisatoi Corrzau var. rákosiensis nov. var. Taf. X, Fig. 4a—b. Eine mittelgrobe Form mit rundem Kontur, nach hinten etwas verjüngt; der gröbte Breitendurchmesser geht durch den Scheitelpunkt. Der obere Teil stark gewölbt, vom Scheitelpunkt nach vorn stark geneigt, nach hinten dagegen nahezu horizontal (Fig. 4b). Der untere Teil beinahe günzlich flach, bei der Mundöffínung etwas eingedrückt. Der obere Teil fállt auf die hintere Seite plötzlich herab, so dab diese letztere sowohl mit dem oberen, als auch mit dem unteren Teil einen Winkel von ca 90" einschliebt; die hintere Seite schwach konkav. Die vordere Ambulakralfurche breit, tief, in der Mitte ihres Ver- laufes ausgeweitet und gegen den Rand zu verengt, gut sichtbar bis zur Mundöffnung reichend. Die Poren befinden sich am Rand der Furche. Die paarweisen Ambulakrale verháltnismábig breit, kurz gestielt und gerade. Die vordere paarweise Ambulakralfurche sechlie8t einen Winkel von ca 90" ein. Die Fureche durch die Porenreihen in drei, beiláufig 336 M. ELEMÉR VADÁSZ gleiche Teile geteilt. Die Poren in der inneren wie áuBeren Reihe von eleicher Form; die Zahl derselben in einer Reihe 10—12. Die Inter- ambulakralien der paarweisen Ambulakralien mit zwei Reihen starker, stumpfer Tuberkel bedeckt, deren jede auf den oberen Rand je einer anderen Tafel zu liegen kommt. Auf den vorderen Interambulakral- feldern sind ebenfalls zwei Tuberkelreihen vorhanden, u. zw. eine in der Mitte des Feldes, die andere auf dem nahezu vertikal abfallenden Rand der unpaaren Ambulakralfurche. Gegen den Scheitel zu vereinigen sich die Tuberkelreihen infolge Raummangels. Die untere Seite mit kráftigen, unregelmüábig verstreuten Stachelknoten bedeckt, die am Plastron kleiner werden, — diechter und in regelmübigen Reihen stehen. Die Mundöfinung bogenförmig; die Afteröffinung am Gipfel der hinteren Seite befindlieh, vollkommen rund. Die um die Petaloiden befindliche Fasciole in gebrochener, die um den After in mehr kontinuierlicher Linie verlaufend. Lüngendurchmesser 46 mm, Breitendurchmesser 45 mm, Höhe 32 mm. Es liegen mehrere fragmentarische und ein sehr schön erhaltenes Exemplar vor, welche in den meisten Charakteren am besten mit Schizaster Lovisatoi Corrgau Y übereinstimmen. Sie weichen jedoch von demselben insofern ab, als ihr Kontur viel runder, ihre Gestalt ver- háltnismábBig niedriger, ihr Scheitel breiter und weniger exzentrisch gelegen ist als beim Typus. Das vordere Ambulakralpaar schliebt einen gröberen Winkel ein als beim Typus, die hinteren Ambulakrale aber sind kürzer und breiter. Der hintere Teil der oberen Seite ist beim Typus geneigt, bei unseren Hxemplaren dagegen horizontal; die hintere Seite ist beim Typus stark konkav, bei der Varietát um vieles schwücher. Das Verháltnis zwischen dem gröbten Lángen- und gröbten Brei- tendurchmesser ist beim Typus 9390, bei den aus Rákos stammenden, nahezu gleichgroBen Exemplaren 9890, letztere sind also bedeutend runder. Das Verháltnis zwischen Höhe und Lünge ist beim Typus 749, bei den Exemplaren aus Rákos blob 6990. Die Exzentritát des Scheitels betrágt beim Typus 3790, bei dem Exemplar von Rákos dagegen 457", ist also geringer als am Typus. All dies zusammengefabt műüssen die aus dem Leithakalk von Rákos stammenden Exemplare als eine Varietát des aus den beilüufig gleichwertigen Vaginella depressa-Schiehten Sardiniens besehriebenen Schizaster Lovisatoi Corrszau betrachtet werden, als welche ich sie in die Literatur einführe. xX Description des échinides miocönes de la Sardaigne; pag. 45, Taf. 5, Big. 9—10. ÜBER DIE OBERMEDITERRANE FAUNA VON BUDAPEST-RÁKOS. 337 Bryozoa. Bryozoen finden sich in der Schicht 2 ziemlich háufig vor, dagegen verstreut und selten in den übrigen Schichten. Bisher war von Rákos noch keine aufgezühlt. Ich kann folgende drei Arten erwáhnen : Membranipora sp. ind. Retepora sp. ind. Leepralia cfr. gastropora Hss. Sümtlich abgeriebene oder kristallisierte Stücke, deren genauere Bestimmung infolgedessen unmöglich ist. Lamellibranchiata. Von Rákos waren bisherin der Literatur folgende Arten bekannt: Aspergillum ind. sp., Glavagella, bacillaris, DEsm., Teredo sp., Panopaea. Menardi, DEsn., Thracia convexa, Sow., Lutraria efr. oblonga, CHEMN., Mactra sp., Tellina planatu, L., T. lacunosa, CHEmN., Psammobia Labordei, Basr., Tapes vetula, Basr., Tapes sp. (efr. Basteroti, MaY.), Venus umbonaria, DLam., Venus sp. (efr. Dujardini, HöRkx.), Dosinia orbicularis, Aa., D. exoleta, L., Chyterea Pedemontana, Aa., Circe sp., Isocardia sp., Gardium hyjams, BRocc., Gard. turomicum, May., (7. dis- crepans, Basr., Cardium fragile, BRocc., Gardium sp., Ghama gryphina, Dam., Lucina sp. (efr. incrassata, Dvug.), Lucina columbella, DLaxm., L. ornata, Aa., L, Haidingeri, Högx., L: multilamella, DEsH., Gardita sp., Fectunculus pilosus, L., Pectunculus obtusatus, PaARTscm., Arca diluvii, DLam., A. turonica, Dus., A. barbata, L., Mytilus 8p., Pinna tetragona, BRocc., Perna sp., Avicula phalaenacea, Lam., Pecten Besseri, HöRgx., Pecten adumncus, Ercuw., Pecten leylhajanus, PaRrscm., Pecten Sivringensis, FucHs, Ostrea lamellosa, BRocc., Ostrea digitalina, DuB., Östrea. gingensis, SCHLorn., Anomia costata, BRocc. Zusammen 48 Arten. Hierzu kommen nun die von hier grölten- teils noch nicht oder unter anderem Namen erwáhnten Formen, die im folgenden beschriebenen, bezw. aufgezühlt werden. Aspergillum miocenicum nov. sp. (at XS Büge 6 1870. Clavagella bacillaris DEsR.—HÖRNES. Die foss. Moll. d. Tertiürbeckens von Wien. Bd. II, pag. 2, Taf. I, Fig. 14—c. Földtani Közlöny. XXXVI. köt. 1906. 338 M. ELEMÉR VADÁSZ 1898. Aspergillum sp. ind. — LŐRENTHEY. Betr. z. Dekapodenfauna... p. 11. 1905. a a — LŐRENTHEY. Protokollauszug, Földtani Közlöny 1905, pag. 189. Von dieser — namentlieh in vollstándigen Exemplaren — aubBer- ordentlieh seltenen Form liegt ein nahezu vollstándiges Exemplar vor. Auf diesem Steinkern sind — wie aus der Figur gut ersichtlieh — beide elliptiscehe, mit starken Zuwachsstreifen versehenen Klappen schön sichtbar, die sich in einer zylindrischen, nach hinten zu sich verjüngen- den Pseudoconcha fortsetzen. An unserem Exemplar fehlt bloB nur der vordere aus stachelartigen Röhrchen bestehende Kranz und der hintere, siphonale Teil. HöRNEsS beschreibt im II. Bande seines Werkes auf Seite 2 diese Spezies als Clavagella bacillaris DEsnH., trotzdem er vorher, bei Charak- terisierung der Gattung, die beiden zusammengewachsenen Klappen der in das Genus ÁAspergillum gehörenden Formen im Gegensatz zur einen freien, mit der Pseudoconcha nicht verwachsenen Klappe der Glavagellen hervorhebt. Betrachten wir das bei HöRwEs auf Taf. I, Fig. 1a abgebil- dete Exemplar, so sehen wir, dab auf demselben, gerade so wie auf dem von Rákos, beide Klappen vorhanden sind, es daher — wie bereits LŐRENTHEY (") nachgewiesen hat — unzweifelhaft ist, dab es der Gattung Aspergillum angehört. Auf dieser Grundlage war es notwendig unsere Form von (avagella bacillaris DEsm., wohin sie durch HöRwEs irrtümlich eingereiht wurde, zu trennen und in die Gattung Aspergillum zu versetzen. Nachdem dieselbe die einzige miozüne fossile Vertreterin des Genus ist, welche von den heute lebenden in der Gröbe der Klappen wesentlich abweicbht, mubG sie als neue Spezies aufgefabt werden. Soweit es unser fragmentarisches Exemplar zulábt, können die Artencharaktere folgendermabBen gegeben werden. Die Schale aus zwei ungleichen Klappen und einem zylindrisehen Rohr bestehend. Die Klappen elliptiseh, verháltnismüBig ziemlich grob, mit stark "erhobenem Wirbel. Einzelne der Zuwachsstreifen sehr stark und auch am Steinkern scharf sichtbar. Die rechte Klappe etwas gröber als die linke. Der vordere Stachelkranz sowie der hintere siphonale Teil der Pseudoconcha fehlt auf unserem Hxemplar. HöRwxes beschrieb diese Form von Neudorf als selten, auch von Rákos liegt blob ein Exemplar vor. ÜBER DIE OBERMEDITERRANE FAUNA VON BUDAPEST-RÁKOS. 339 Stirpulina bacillum BRoccni sp. Taf. X, Fig. 5a—d. 1901. Stirpulina bacillum BR. sp. — SAcco, I molluschi dei terreni tertiari del Piemonte . . . Parte XXIX, pag. 146, Taf. XIV, Fig. 41—44. [Siehe hier die vorhergehende Literatur.) 1905. Glavulina (Stirpulina) sp. LŐRENTHEY, Földtani Közlöny, Bd. XXXV, pag. 189. Diese Spezies wurde zuerst von BRoccHr unter dem Namen Teredo bacillum besechrieben. Nach ihm kommt sie unter den verschiedensten Namen in der Literatur vor. Sacco záhlt in seiner zitierten Arbeit die Synonymen der Art auf, darunter jedoch auch einige solche, die sich nicht auf dieselbe beziehen. S0 rechnete er auch die von DEsSHAYEs unter dem Namen (/lavagella bacillaris besehriebenen Formen hierher, die vor ihm durch CossMaNNY bereits mit Gil. coronata DEsH. vereinigt worden waren. AuBerdem stellt er ohne Kritik auch HöRNEs" (/l. bacil- laris hierher, die eigentlieh zum Genus Aspergillum gehört. Vielleicht dürfte es diesem Umstand zugeschrieben werden, dab unter den Abbil- dungen Saccos Fig. 41 — wenigstens der Zeichnung nach geurteilt — ebenfalls ein Aspergillum zu sein scheint. Von dieser seltenen Form liegen aus Rákos vier verháltnismábBig wohlerhaltene Exemplare und einige Pseudoconchenfragmente vor. Die Schale zylindrisch; die sichtbare linke Klappe (Fig. 60) klein, elliptiseh, mit der Pseudoconcha verwachsen, die rechte Klappe dagegen im Innern der Pseudoconcha konstant frei. Natürliech kann auf diese Weise immer blob die linke Klappe versteinert aufgefunden werden und auf dieser Grundlage von den Formen der Gattung ÁAspergillum leicht unter- schieden werden. Auf der Klappe sind kröftige Zuwachbsstreifen sichtbar. Am vorderen Teil der Pseudoconcha befindet sich eine vertikal stehende Öffnung, die — wie aus Fig. 6d gut ersiechtlieh — mit einem Kranz röhrenartiger Stachel umgeben ist. Auf Grund dieser Higentüm- lichkeit gehört unsere Form in das Subgenus Stirpulina, gegenüber den eigentlichen Clavagellen, bei welchen die Stachel an der Berührungs- stelle der linken Klappe und der Pseudoconcha plaziert sind. Die Stachel fehlen gegen die Mitte zu an der rechten und linken Seite (Fig. 6b u. c); an der rechten stachelfreien Stelle geht von der vorderen Öffnung am Steinkern eine Furche aus, die in einer Linie mit dem Wirbel der linken Klappe in zwei oder drei Asten endet. X Catalogue illustré des Coguilles foss. de léocéne des env. de Paris, 1886. 93 340 M. ELEMÉR VADÁSZ Auf einem der vorliegenden Fragmente ist auch ein Teil des gewellten Kragens der siphonalen Partie sichtbar. Die Steinkerne von Rákos sind gerade, zylindriseh, ihr Höhen- durchmesser etwas gröBer als der der Breite. Gastrochena intermedia HÖRNESs. 1870. Gastrochaena intermedia HÖRNESs. Die Mollusken d. Tert.-Beck. . . . pag. 4. Taf. I, Fig. 3. 1900. a a a —KocHn. Die Tertiárbildungen des Beckens d. sieb. Landes- teile IN Teil Be 127 Im dem Material von Rákos befinden sich die Steinkerne mehrerer Klappenpaare, die mit den Abbildungen von HöRwNEs gut identifiziert werden können; ebenso auch der Manteleindruck manchen Exemplars. In der Schicht 2 von Rákos nicht selten; aus Ungarn noch von Lapugy bekannt. Gastrochena? ind. sp. Bin einzelner nicht nüáher bestimmbarer Steinkern. Polia? sp. Hin Steinkern, der seiner Form nach hierher gehören dürfte. Psammosolen sp.? Zwei Steinkerne. Jouannetia semicaudata DEsxm. Taf. X, Fig. 74—c. 1901. Jouannetia semicaudata DEsm. — Sacco, I molluschi dei terr. tert . . . Parte XXIX, pag. 54, Taf. XIII, Fig. 42—45. [Siehe hier die vorhergehende Literatur.) 1905. Pholas (Jouannetia) semicaudata DEsm. — LŐRENTHEY, Földtani Közlöny, 1906, pag. 209. Die Schale dünn, beinahe ganz kuügelförmig; aus zwei starken, gewölbten Klappen und einem zungenförmigen Callum bestehend. Die Klappen ungleichseitig, kurz rundlieh oben und z. T. auch vorn klaffend ; die Spalte in der Mitte am breitesten. Die Oberfláche mit dicht stehen- den, scharfen, leistenartigen, mit krüftigen plattenartigen Höckern ver- zierten Zuwachsstreifen bedeckt. welche unter dem Wirbel lüngs einer ÜBER DIE OBERMEDITERRANE FAUNA VON BUDAPEST-RÁKOS. 341 am unteren Teil der Klappe befindliehen, der Leiste im Innern ent- sprechenden Furche in scharfem Winkel gebrochen sind. Die vordere Öffnung durch den dritten Schalenteil (Callum) z. T. verdeckt; seine Teile ungleich(?), mit den Rüöndern einander umsehliefend ; an der einen Seite an den entsprechenden Schalenteil gewachsen, die andere frei und mit diesen freien Enden einander umsehlieBend. Im Innern jeder Klappe, vor dem Wirbel, eine kráftige Leiste (Fig. 70), die vom Wirbel etwas aufwárts ziehend, am oberen Drittel der Schale an Dicke etwas zunimmt und sich von hier nur schwach fortsetzt. Durch diese Leiste wird an der Oberfláche jene Furche ver- ursacht, an welcher die Zuwachsstreifen in so scharfer V-Form ge- brochen sind. Zwischen dieser Leiste und dem Wirbel befindet sich noch eine zweite, schwüáchere stumpfe Leiste, die vom Wirbel nach hinten hinten [/ rechts links unten Jouamnetia semicaudata, DEsm. Jouamnetia semicaudata, DESM. von vorn. rechte Klappe. über die ganze Schale gleichmübBig verlauft. AuBerdem befindet sich annüáhernd in der Mitte der Klappe eine dritte Leiste, welehe von der Anwachsstelle des vertikalen Schalenteiles an die Klappe ausgehend. sich bis zum hinteren Teil der Klappe erstreckt (Fig. 7c). Diese Leiste trágt auf ihrer vorderen Partie unten ca 8—10 Záhnchen, welche — wie Fig. 7b vorzüglieh erkennen lábt — auf unseren Steinkernen gut sichtbar sind. All diesen Leisten entspricht auf den Steinkernen von Rákos je eine Furche, über deren Anordnung sowie über die richtige Orientierung der ganzen Form die folgenden beiden Skizzen ein klares Bild geben mögen. Die aus Rákos stammenden Steinkerne lassen sich mit BRONNS Abbildung artlieh vollkommen identifizieren. BRoNsw beschreibt die Art aus dem Ton und Sehotter von Mérignac (bei Bordeaux) sowie von Torino. RoGAR DE BovILLÉPY erwülhnt sie aus den Nummulites intermedia- Schichten; eine Beschreibung gibt er jedoch nicht, auf seiner Abbildung kX Pal. de Biarritz ete. . . . p. 47. T. III. Fig. 8. (S0c. d. Lettr. et arts de Paris.) 342 M. ELEMÉR VADÁSZ aber kann man sich nicht orientieren, so dab die Identifizierung oder Abtrennung unserer Exemplare auf dieser Grundlage unmöglich ist. In Deutschland ist sie nach BRoNwx selten. Aus Italien erwüáhnt sie Sacco als hüufig. In Rákos ist sie ebenfalls hüufig und erfüllt mit mehreren anderen Bohrmuscheln zusammen die Schicht 9. Meine bis- herigen Sammlungen ergaben nahezu 100 Exemplare. Martesia sp. ind. Taf. X. Fig. 84—b. In der milleporenführenden Schicht 2 stieB ich auf einen Stein- kern, der, mit dem rezenten Muschelmaterial des Ungarischen National- museums verglichen, sich als eine Martesia erwies und wahrscheinlich dem Subgenus Aspidopholas angehört, deren einziger miozáner Vertreter A. dimidiata DuJs. sp. ist, von welecher jedoch unser Exemplar abweicht. Dasselbe weist eine groBe Ahnliehkeit mit der im indisehen Ozean lebenden Martesia striata L. auf, nachdem aber der charakteristischste Teil, der akzessorische dritte Schalenteil nümlich, nicht sichtbar ist, kann es mit dieser Spezies nicht identifiziert werden. Dieses Exemplar ist das erste aus dem ungarischen Mediterran. Für die Vergleichung mit dem rezenten Material schulde ich Herrn Dr. LupwIiG Soós, Hilfskustos am Ungarischen Nationalmuseum, Dank. Saxicava arctica LINNÉ? Ein einziger Steinkern. Corbula Basteroti HÖRNESs. Zwei gut erkennbare Steinkerne. Corbula efr. Basteroti HÖöRNES. Fin von den vorhergehenden der Gröbe und Form nach ab- weichender Steinkern, welcher jedoch dieser Art am nüchsten steht. Thracia cfr. ventricosa PHIL. Ein Steinkern. Pholadomya alpina Marx. Ein schöner Steinkern, der zwar von der bei HöRNEs abgebildeten Form etwas abweicht, jedoch dieser Spezies angehört. ÜBER DIE OBERMEDITERRANE FAUNA VON BUDAPEST-RÁKOS, 343 BErvilia pusilla, PHIL? Ein Steinkern. Tellina ventricosa SERR. Venus multilamella Law. Ein Abdruck. Venus scalaris BRONN. Ein gut erkennbarer, charakteristiseher Abdruck. Cytherea Pedemontana AG. Eine der hüáufigsten Formen unter den Muscheln und von hier schon früher bekannt. Unter den zahlreiehen Steinkernen weisen ein- zelne einen an C. Lamarcki erinnernden, mehr zugerundeten Mantel- eindruck auf; es seheint, dab diese zwischen den beiden Arten einen Übergang bilden. Cardium multicostatum BRocc. Sehr hüáufig in der Form von Steinkernen und Abdrücken. Chama gryphioides L. Ein gut erkennbarer Steinkern. Cardita Partschi Goznpr. Einige schöne Steinkerne. Wahrscheinlich identiseh mit der früher als Gardita sp. aufgezüáhlten Form. Arca sp. Hin nicht náher bestimmbarer Steinkern, der aber mit keiner der drei erwáhnten Arten identisch ist. Modiola Hörnesi REuss. Ein einzelner Steinkern, welcher mit der bei HöRvEs abgebildeten Art übereinstimmt, nur doppelt so groB ist. Möglich, dab er mit der durch J. v. SzaBó als Mytilus sp. aufgezáhlten Form identiseh ist. Lithodomus lithophagus Law. Taf. X, Fig. 9a—b. Die háutfigste Art unter den Lithodomen der bohrmuschelführen- den Schicht des Aufsehlusses. Zahlreiche Steinkerne können infolge 344 M. ELEMÉR VADÁSZ ihres in scharfem Winkel gebrochenen Schlobrandes auf die rezenten Exemplare bezogen werden. Auch liegen ziemlich grobe Exemplare vor, welche an Gröle die lebenden Tiere manchmal übertreffen. Lithodomus Avitensis MAY. Taf. X, Fig. 104—b. 1870. Lithodomus Avitensis MAY. — HöRNES, Foss. Moll. d. Tert . . . Bd. II. pag. 354. 1900. a a Kocn, Die Tertierablag. des siebenb. Beckens. Te P: 30 Seltener als die vorhergehende, immerhin aber im allgemeinen eine ziemlich hüufige Art. Wie HöRnEs betonte, weicht sie von der obigen vermöge ihres geraden SchlobBbandes und ihrer sehlankeren Gestalt ab. Lithodomus hortensis Vix. DE REGNY. Taf. X, Fig. 11a—b. 1897. Lithodomus hortensis VINASSA DE REGny, Synopsis, Bd. VI, pag. 184. Taf. 20, Fig. 9—10. 1901. ( a a c. OPPENHEIM, Priabonalschichten . . . pag. 147, Taf. XVI, Fig. 9—10. (Paleon- tographica, Bd. 47.) 1905. a ( c c LŐRENTHEY, Földtani Közlöny, Bd. XXXV, 1905, pag. 189. Von Rákos liegen bisher fünf Exemplare vor, welche infolge des Vorhandenseins eines vom Wirbel nach hinten verlaufenden kráftigen Kieles unzweifelhaft hierher gehören und mit ÖPPENHEIMs Abbildungen übereinstimmen. OPPENHEIM bezeichnet die Art als hüáufig und erwáhnt, dab sie Korallen anbohrt, die lüngs der Bohrkanüle brechen. Aus Ungarn ist sie bisher von zwei Lokalitáten bekannt, die beide durch Prof. Dr. I. LőRENTHEY zuerst beschrieben wurden; u. zw. aus dem obereozünen Intermedienmergel von Kalotaszentkirály, wo sie in der durch OPPENHEImM angegebenen Weise, in Korallen eingebohrt, vorkommt, und von Rákos. Lithodomaus ind. sp. Taf. X, Fig. 12a—b. Ein Steinkern weicht von den vorhergehenden durch seine ge- drungenere Gestalt ab. Nachdem in der bisherigen Literatur keine áhn- liche Form vorkommt, ist es wahrscheinlich eine neue Art. " ÜBER DIE OBERMEDITERRANE; FAUNA VON BUDAPEST-RÁKOS. 345 Lithodomus ind:. sp. Ein nicht nüher bestimmbarer Steinkern, der von den übrigen abweicht. Pinna Brocchii d ORE. Binige an der gedrungeneren (Gestalt leicht erkennbare Steinkerne. Lima hians GwmEL. Ein schőner, gut erkennbarer Steinkern. Ixviima (Limatula) percostulata Hize.? Einige kleine Steinkerne aus der bohrmuschelführenden Schicht 2 des Aufsehlusses, welche der Form nach mit dieser Art am besten übereinstimmen. Pecten Besseri, Awpkz. (non HÖRN.) 1830. Pecten Besseri, ANDRZEJOWSKI. Notice sur guelgu. foss. de Volh. et Pod. (Bul. soc. nat. Mosc.), p. 103. Taf. VI. Fig. 1. 1877. Pecten sivringensis, FucHsS. KARRER. Geologie d. Kaiser Fr. Jos. Wasser- leit. Abh. d. geol. R.-A., p. 369. Taf, XVI. Fig. 7. 1882. Pecten (Vola) Bessert, ANoRz. HILBER. Neue u. wenig bekannte Conch. aus d. ostgaliz. Miocön, p. 30. Taf. IV. Fig. 3—4. Wie bereits HILBER in seiner zitierten Arbeit nachgewiesen hat, ist Pecten sivringensis Fuons nichts anderes als ein typisches P. Besseri ANpR. Zum Irrtum Fucns" hat der Umstand AnlabB gegeben, dab die bei HöRNESs abgebildete und besechriebene Art nicht der Typus, sondern eine andere, davon abweichende Form ist. Pecten gloria maris DuBoIs. 1882. Pecten gloria maris DuB. — HILBER, Neue u. wenig bekannte Conch . . . pag.-22, Taf. III, Fig. 9—12. 1903. a — (Chlamys) gloria maris DuB. — ScCHAFARZIK, Profil d. dritten Hauptsammelkanales. . . (FWöldt. Közl. Bd. XXXIII) p. 170. Von den vier mir zur Verfügung stehenden Exemplaren sind zwei vollstündig entwickelte, blob etwas fragmentariscehe schöne $Schalen- stücke, die beiden anderen ziemlich abgeriebene Jugendexemplare. Das eine entwickelte Exemplar, eine rechte Klappe, entsprieht der Form und Verzierung nach HiLBERs Fig. 10 auf Taf. III, dessen unentwickeltere Form das eine Jugendexemplar darstellt, wáhrend das andere — soweit sich dies bei dem abgeriebenen Zustand feststellen lübt — ein jüngeres Exemplar der auf HirsERs Fig. 12 abgebildeten Form sein dürfte. 346 M. ELEMÉR VADÁSZ Pecten Neumayri HILBER. Taf. X, Fig. 13a—c. 1882. Pecten Neumayri HILBER, Neue u. wenig bekannte Conch.. . pag. 28, Taf. III, Fig. 13. Von dieser Form liegen sechs Exemplare vor, welche drei ver- schiedene Entwicklungstadien reprüsentieren. Hine etwas abgeriebene linke Klappe ist kleiner als HILBERs Exemplar und zwischen ihren stür- keren Hauptrippen ist blo8 eine schwache Rippe vorhanden. Das zweite Exemplar stimmt in Form und GröBe mit dem Hir8ERschen überein. Die das dritte Entwicklungsstadium vertretenden Exemplare sind wohlerhaltene, vollkommen ausgewachsene Formen dieser Spezies, auf welchen der der HrrBERschen Form entsprechende Teil — wie dies auf Fig. 124 scharf zum Ausdruck gelangt — durch einen starken Zuwachs- streifen auffallend begrenzt wird. HILBERsS Exemplar ist also keine aus- gewachsene, sondern eine Jugendform dieser Art. Die von Rákos stammende Form ist von runder Gestalt, sym- metrisch, sehwach gewölbt. Die Oberfláche mit Rippen dicht bedeckt, deren typische Verteilung darin besteht, dab auf zwei stárkere je zwei schwáchere Rippen folgen (Fig. 120). Im Laufe der individuellen Entwicklung sind anfangs blob die Hauptrippen vorhanden, zwischen welche sich spüter, vom Wirbel ca 13 mm entfernt, eine schwüchere Rippe einschiebt. HItBER erwáhnt in seiner Beschreibung, daB sich die Hauptrippen seines Exemplars am Rand gabeln; diesen Zustand weist auch der stark ab- geschnürte Teil unserer Form auf. Im weiteren Verlaufe der Entwick- lung setzt sich jedoch diese beginnende Gabelung der Hauptrippen fort, die beiden Áste trennen sich günzlich, so zwar, dab der eine stürker bleibt und den Charakter der Hauptrippe bewahrt, der andere dagegen sehwücher ist und als zweite Nebenrippe zu der bereits vorhandenen tritt. So entsteht dann jene dichte Berippung, welche — wie Fig. 12a zeigt — den gut erkennbaren Charakter der Art abgibt. Die Form ist vollkommen rund. Die Rippen diecht stehend, zwischen zwei stárkeren je zwei schwüchere: an den Ründern stehen sie dichter und verándern ihren typischen Charakter insofern, als infoloe Raum- mangels die Haupt- und Nebenrippen gleich stark werden. Die Zahl der Hauptrippen ca 35. Die Oberfláche mit starken Zuwachsstreifen bedeckt, die stellenweise so stark sind, dab durch sie die Kontinuitát der Ober- fláchenwölbung unterbrochen wird (Fig. 125). Hines der Ohren ist etwas gröbBer; sie sind mit Radialrippen und Ouerleisten geschmückt, an deren Zusammentreffen hervorspringende Knoten entstehen. Diese Art war bisher blo8b aus dem nordgalizisehen Miozán be- kannt, ist also für Ungarn eine neue Spezies. ÜBER DIE OBERMEDITERRANE FAUNA VON BUDAPEST-RÁKOS. 347 Gasteropoda. Von Schnecken waren bisher aus Rákos bloB wenige Arten in der Literatur bekannt, was darin seine Erklárung finden dürfte, dab die Stein- kerne derselben ziemlich sehwer zu erkennen sind. In den bisherigen Aufzáhlungen sind bloB die folgenden Arten vorhanden : (Jonus ( Dendro- conus) betulinoides, Lam., CG. (Leptoconus) Dujardini, DEsm., Oliva cla- vula, Lam., Ancillaria glandiformis, TLam., Gassis sp., Chenopus pes pelicani, Pum., Murex ( Vitularia) lingua-bovis, Basr., Pyrula condita, Bxgoncr., Pyrula sp., Pleurotoma sp., Natica helicina, BRocc., Cerithium doliolum, BRocc. var., Turritella turris, Basr., Xenophora Deshayyesi, Micnr., Trochus patulus, BRocc., Trochus sp., Vermetus intortus, Lam., Bulla sp. (cfr. hgnaria, L.), Dentalium entalis, L. Zu diesen 19 Arten gesellen sich als Ergebnis der neueren Samm- lungen folgende 26 Arten: Conus (Lithoconus) moravicus, RB. HOoERN. et Au. c f Mercati, BRocc. ? c (Chelyconus) avellana, Law.? a fi ventricosus, BRONX. ? ( ( Node, BnRocc. a (Rhizoconus) Bittneri, R. HoERw. et Av. Oliva efr. flammulata, Law. CGypraea (Aricia) leporina, LAwm.? ( ( Lanciae, Bnus.? Terebra (Acus) fuscata, BRocc. Buccinum (iaronis, BRONGT. ? fi (Uzita) miocaenicum, MICHTL. Cassis (Semicassis) saburon, LAwm. Murex (Phyllonotus) Hoernesi, d"Awc. Pyrula reticulata, Lam. Fusus valenciennest, GRAT. Fasciolaria cfr. bilineala, PaRTscH sp. Sijaretus haliototdeus, L. Turbonilla sp. Cerithtum efr. crenatum, BRocc. var. fi c disjunctum, Sow. Cerithium cefr. nodoso-plicatum, HöRN. Turritella vermicularis, BRocc. ? Bulla cfr. convoluta, BRocc. a Lajonkaireana, BAsT. Calyptraea chinensis, L. 348 M: ELEMÉR VADÁSZ Cephalopoda. Sepia sp. Aus dem ungarischen Miozán bisher der einzige derartige Rest. Ein einziger sehr gut erkennbarer Steinkern. Arthropoda. Aus der lockeren foraminiferenführenden Kalkschicht (3a und 3b) des Bisenbahneinschnittes bei Rákos ging eine Dekapodenfauna von seltenem Reichtum hervor, deren einige Formen BRoccni(?), den über- wiegend grölten Teil aber LőRExTHEx(") beschrieben hat. Bisher sind folgende Arten bekannt: Galappa Heberti, BnRocc., Matuta inermis, Bxgocc., Lambrus? sp. ind., Pilodius mediterraneus, LŐRENT., Portunus 1ygmaeus, BRocc., Neptunus cfr. gyranulatus, M. BEpw., Calianassa Munieri, BRocc., Galianassa Ghalmasti, BRocc., Galianassa Rákostensis, LőRENT., Galianassa Brocchii, LŐRENT., Pagurus priscus, BRocc., Ando- rina elegans, LÖRENT. AuBer diesen Dekapoden ist es mir in neuerer Zeit gelungen eine Cirripedia nachzuweisen; es ist dies eine Balanus sp., welche zu den seltensten Formen der Fauna gehört. Auf ein kleines Pectenfragment sind 4—5 kleine Skelette aufgewachsen. Vertebrata. Unter den Wirbeltieren sind die Fische durch zwei Arten ver- treten, deren jede auch schon bisher nachgewiesen war. Beide wurden durch LŐRENTHEY aufgezübhlt, u. zw. unter den Namen Myliobates sp. ind. und Sphaenodus efr. longidens AG. Von der letzteren stellte es sich nach nüherer Vergleichung heraus, dab sie mit dem in der Universitáts- sammlung Budapest aufbewahrten, aus Tarnócz stammenden Exemplar von Lamna (Odontaspis) cuspidala AG. identiseh ist. x Die HWauna der obermediterranen Schichten von Budapest- Rákos bestand nach den bisherigen Mitteilungen aus 171 Arten. Diese Zahl erfuhr dureh die jetzigen Beitráge eine Bereicherung mit 73 Arten, ÜBER DIE OBERMEDITERRANE FAUNA VON BUDAPEST-RÁKOS. 349 so dab die Gesamtfauna gegenwürtig aus 244 Arten besteht. Bringen wir aber die 10 Foraminiferenarten, welche auf Grund der neuen Nomenklatur zusammengezogen wurden, in Abrechnung und lassen die 4 Formen, welche früher nicht nüher bestimmt waren und wahrschein- lich mit den in neuerer Zeit genau bestimmten Arten identiseh sind, aubBer acht, so bleibt die Artenzahl der Fauna von Rákos 230. Die gröbte Rolle fállt in derselben den Muscheln und Foraminiferen zu, die, gleichmábBig verteilt, zusammen ?/s (6690) der Fauna ausmachen ; die Schnecken bilden 1990, die FEchinodermaten und Dekapoden je 590 der Fauna. Betreff der schichtenweisen Verteilung der Tiergruppen séhen wir, dab die Foraminiferen in den Sehichten 34, 3b, 4a und 4b des Profils auftreten, allein in den lockeren Sehichten 34 und 3b viel massen- hafter und besser erhalten als in den hürteren Schichten 4a und 4b; seltener sind sie auch noch in der Schicht 2 anzutreffen. Echinoder- maten und Dekapoden finden sich hauptsáchlieh in da und 3b vor, obschon die letzteren auch in 4a und 4b, ja sogar in der Schicht 2 nicht fehlen. Die Mollusken sind in süámtliehen Schichten vorhanden, in 3b und 4b aber nicht so massenhaft wie in den Liegendsichten 54 bezw. 4a. Die Fauna der unteren Schicht 2 weicht — abgesehen von einigen wenigen gemeinsamen Formen, wie Foraminiferen, Dekapoden, DLucina, Arca, Pecten, Oliva, Cyprea, Dentalium — von jener der übrigen Schichten völlig ab. Diese Schicht setzt sich nümlieh beinahe rein aus Milleporen, Lithothamnien, Korallen, Bryozoen und Serpulen zusammen, die im Vereine mit der erolen Masse der Bohrmusecheln der Schicht ihren eigentümliehen Charakter verleihen. Die Fauna von Budapest-Rákos nimmt gegenüber den übrigen aus Ungarn bekannten Faunen gleichen Alters eine ziemlich separierte Stellung ein. In der Fauna der obermediterranen Schichten der bisher bekannten Fundorte — Kostéj, Bujtur, Lapugy, Letkés, Szob usw. — herrschen überwiegend die (Gasteropoden vor. Diese Schichten reprásentieren den tieferen Horizont des oberen Mediterrans; durch diesen Umstand sowie durch die infolge des sehlechten Erhaltungs- zustandes undurchführbare genaue Bestimmung der Fossilien wird ein Vergleich mit der Fauna obiger Schichten unmögliech. Hierfür spricht auch die Tatsache, dab mit der den siebenbürgisehen Lokalitáten gegenüber nicht sehr reichen Fauna der zu Rákos am nüchsten gele- genen Fundorte Szob und Letkés bloB ca 1690 mit der Fauna von Rákos gemeinsam sind; und sollte sie mit den siebenbürgisehen auch besser übereinstimmen, so wáre dies mehr dem Faunenreichtum als den áhnlicehen Daseinsbedingnissen zuzusehreiben. Gegenüber der Fauna obiger, einen tieferen Horizont reprásentie- 350 M. ELEMÉR VADÁSZ renden Fundorte besteht die Bigentümlichkeit der Fauna von Rákos im Überwiegen der Muscheln, den ureigentliehsten Charakterzug ver- leihen ihr aber die grobe Menge der Bohrmuscheln und der verhültnis- möbig bedeutende Reichtum an Dekapoden. Bisher sind aus ganz Ungarn nirgends obermediterrane Schichten bekannt, in welchen diese Tiere auch nur annühernd in so grober Anzahl vorkommen würden, wie eben in Rákos, obschon es nicht ausgeschlossen ist, dab die ein- gehende Erforschung der Fauna der auf anderweitigen Gebieten Ungarns vorhandenen Leithakalke in dieser Hinsicht von Erfolg begleitet würen. Zu interessanten Ergebnissen gelangen wir durch den Vergleich der Fauna der nüchstgelegenen und mit der von Rákos in enger Bezie- hung stehenden Bildungen. Die Fauna des im III. Hauptsammelkanal Budapests aufgeschlossenen Leithakalkes stimmt mit Ausnahme von ein-zwei Arten mit der von Rákos vollkommen überein, worauf übri- gens Prof. Dr. FRANZ ScHAFARZIK (7) hingewiesen hat. Allein von den Dekapoden enthült dieselbe bloB eine, von den Bohrmuscheln aber über- haupt keine einzige Art. Hier ist der Leithakalk nicht in so abwechslungs- reichen Schichten ausgebildet, blob der foraminiferenreiche Kalk ist vor- handen und nachdem die Bohrmuscheln in Rákos an die Schicht 2 gebunden ist, zieht deren Fehlen naturgemü8b auch das Fehlen der Bohrmuscheln nach sich. Die Leithakalke am rechten Ufer der Donau führen eine ármere Fauna als die in Rákos. Im AufschluB des Wegeinschnittes Budaörs— Diósd sind von Bohrmuscheln vorhanden : Lithodomus hortensis VIs. DE REGNYy, L. lithophagus tam. und L.? ind. sp., die Schicht selbst aber ist nicht vorhanden, wenigstens nicht in solcher Ausbildung wie in Rákos. Auch in Bia kommt die bohrmuschelführende Sehicht nicht vor, unter den Bohrmuscheln aber ist in der paláontologisehen Universitátssammlung Budapest ein Lithodomus lithophagus TDam. als von hier stammend signiert, allein gegen die Autentitát des Fundortes kann mancher Hin- wand erhoben werden. Unter den einzelnen Formen liegen gánzlieh neue, sowie für Ungarn neue Formen vor. Die ganz neuen Formen, Schizaster Karreri LGBE. var. hungaricus VAap. und Sch. Lovisatoi Corrgau var. rákosiensis VAp. sind als zwei ziemliech entfernt stehende Typen verbindende Formen zu be- trachten. Für Ungarn und z. T. für das Mediterran neu sind: Asper- gillum miocaenicum, Vap., Jouammetia semicaudalta, DEsm., Magrtesia. ind. sp., Lithodomus lithophagus, Lam., Lith. hortensis, Vis DE REawv, Tith. ind. sp., Lima percostulata, Hiwg., Pecilen Neumayri, HIn8. und Sepia sp., worunter Lima percostulata, HrwB., Pecten Neumayri, HItB., ferner Fecten gloria maris, DuB. bisher blob aus dem nordgaliziscehen Miozán bekannt waren und deren Vorkommen in Rákos gewisser- ÜBER DIE OBERMEDITERRANE FAUNA VON BUDAPEST-RÁKOS, 351 maben eine innigere Beziehung zwischen der Fauna Nordgaliziens und des Wiener Beckens bewirken. Schon BoErrGERY hat darauf hingewiesen, dab sich in der ober- mediterranen Fauna Formen vorfinden, die heute im mediterranen Meere nicht mehr, sondern in den tropischen Meeren leben. In der Fauna von Rákos finden sich ebenfalls derartige tropische Formen vor. Solche sind Aspergillum, Stirpulina und Juannetia, welche hauptsáchlich an den Gestaden Australiens und Japans sowie im Roten Meere leben. Dies weist auf das wármste Klima des mediterranen Alters hin. Bezüglieh der Entstehung der Schichten müssen wir voraussetzen, dab die unterste Tuffschicht noch auf dem Trockenen zur Ablagerung gelangt war; hierfür spricht auch der Mangel an Schichtung sowie die darin vorhandenen groBen Kugeln. Erst nach erfolgter Ablagerung dieser Tuffsehieht nahm die Transgression des mediterranen Meeres ihren Anfang, welche zuerst die milleporenführende Schicht 2 als Riffbildung resultiert hat. Diese Schicht entspricht námlich sowohl in ihrer Fauna, als auch nach dem Gesteinsmaterial und der Lage geurteilt, einer einstigen Riffbildung, die namentlich von Milleporen, Lithothamnien, Bryozoen und Korallen gebildet wurde und den in festes Material sich einbohrenden Bohrmuscheln günstige Lebensbedingnisse geboten hat. Auf den Riffeharakter dieser Schiecht verweist auch der Umstand, dab sie sich, an beiden Seiten in ihrer Einheit unterbrochen, in abgerissenen Partien fortsetzt. Aus der weiteren Transgression des Meeres resultierte sodann die Ablagerung der die reiche Seichtwasserfauna einschliebenden Schichten. In jeder der mediterranen, ja sogar noch in den sarmatischen Schichten sind gröbBere und kleinere Tuffeinschlüsse und Trümmer hüufig, die aber blob vom Meeresufer eingesehwemmt wurden. Bevor ich meinen Aufsatz zum AbsehluB bringe, sei er mir noch gestattet für ihre wohlwollende Unterstützung dem Herrn Prof. Dr. A. Kocn, hauptsáchlich aber Herrn Prof. Dr. I. LŐRENTHEY, der mich nicht blob mit sachgemáben Ratschlágen und Weisungen versehen, sondern mir auch sein lange Jahre hindurch gesammeltes reiches Material zur Verfügung zu stellen die Güte hatte, meinen aufrichtigen Dank auszusprechen. Nicht unerwábnt kann ich die Freundlichkeit meines geschátzten Freundes Herrn D. v. FörpvÁRY lassen, der mit echter freundschaftlicher Selbst- losigkeit zur vorliegenden Arbeit die Abbildungen gezeichnet hat. Wollen die genannten Herren wiederholt meinen besten Dank entgegennehmen. xX Zur Kenntnis der Fauna d. mittelmiozünen Schichten von Kostéj im Banat. (Verh. u. Mitt. d. siebenbürg. Ver. für Naturw. in Hermannstadt, 1896 und 1901.) NEUERE DATEN ZU DEN GEOLOGISUHEN VERHÁLTNISSEN DER UMGEBUNG DER SCEWEFELKIESGRŰÜBE IN KAZANESD, Von ANTON LACKNER.F Die Umgebung der Kazanesder Schwefelkiesgrube wird ausschlieb- lich von eruptivem Gestein gebildet, blob in der Entfernung einiger Kilometer finden sich Kalksteinriffe vor. Das Gebiet zwischen der Maros und der Fehér-Körös wird von eruptivem Gestein gebildet und tritt uns als seltene, interessante Berggegend von miáchtiger Ausdehnung entgegen, deren abwechslung- sreichsten Teil gerade die Umgebung der Kazanesder Kiesgrube vor Augen führt. Schon im XXXIV. Bande des Földtani Közlöny machte ich Mit- teilung über das Gestein, doch bin ich in neuerer Zeit infolge Baues einer Industriebahn, ferner durch Schürfungen, dann durch Wasser- risse u. s. w. auf mehrfach neuere Funde gestoBen, weshalb ich es für zweckmübig erachte, den geologisehen Teil dieser Gegend durch diese neueren Daten zu ergüánzen. Das Muttergestein der Grube ist Diabas, der zu jenem michtigen Diabasgebiet gehört, welches sich von Zám gegen Ócs $k ausbreitet und in der unmittelbaren Umgebung der Grube in grünbláulicher Farbes gekörnt mit uralitisehem Augit, vorkommt und fast in jedem Stückehen Pyritaugen erkennen lábt. In diesen Diabas sind die in Förderung begriffenen Schwefelkies- stöcke gebettet. Der Diabas ist auf dem erwáhnten egroben Gebiete mehrfach von Ouarzporphyr und Granodiorit durchbrochen; so kennen wir in den Kiesstöcken der Grube zwei WOuarzporphyrdykes, auBerdem ist im Förderschacht der Grube, sowie neben dem Schachte ein Granodiorit- gang in der Stárke von 25 m mit einem Streichen nach 8£ zu beobach- ten, wáhrend der Ouarzporphyr ein Streichen nach 7? aufweist. : Vorgelegt in der Fachsitzung der Ungarischen Geologisehen Gesellschaft am 8. November 1904 dureh Dr. KARL v. Papp. "k Dr. KARL v. PaPpP: Die Umgebung von Alvácza und Kazanesd im Komitate Hunyad. Jahresbericht der kgl. ungar. Geologischen Anst. für 1903, p. 86. NEUERE DATEN ZU DEN GEOLOG. VERHÁLTNISSEN DER UMGEBUNG VON KAZANESD. 353 Im Ponortale aufwárts sehreitend, kaum 150 m von dem Zusammen- flusse entfernt wurde an der östlichen Seite in einem Steinbruche Granodiorit aufgeschlossen, welecher die besten Bausteine liefert. Auch hier zeigt der Granodioritdyke eine Stürke von 25 m. Das Streichen ist ebenfalls nach 8k. Dem Granodiorit folgt aufs neue der Diabas; jedoch 30—40 m im Tale aufwárts stoben wir an beiden Seiten des Baches auf Gabbroriffe. Diesen Gabbro durchwaschend, bildet hier der Ponorbach in einer Lánge von 80 m Verengungen, so dab diese Stelle mit Wagen unnahbar ist. Den Gabbro wechselt dann wieder der Diabas ab. Im Gabbro selbst sehen wir zwei Granodioritgánge, welche ein Streichen nach 7—8?k zeigen, w ovon ersterer eine Máchtigkeit von 5 m, letzterer dagegen eine Stürke von kaum 1 m besitzt. Dieser Gabbro erscheint in der Form eines Dykes, was zu be- krüftigen scheint, da$ er in Übereinstimmung mit den übrigen Gesteins- güngen bei einem Streichen nach 7— 8 Spaltblátter aufweist. Im Ponortale, dem sich launenhaft sehlüngelnden Bache aufwürts folgend. treffen wir mehrmals Diabasgebiet. von Granodiorit durch- brochen an, wáhrend sich in seinem oberen Laufe schon Kalksteinriffe zeigen. Dem Ponortale áhnliehe Abweechslungen zeigt auch das Tal des in den Kazanesd—Alváczaer Bach fliebenden Pozsoritibaches. Gleich am ZusammenfluBe sehen wir Ouarzporphyr, welcher ein Streichen nach 23£ besitzt. Im engen Tale, beilüufig 300 m aufwárts schreitend, finden wir einen (uarzporphyrdyke mit einem Streichen nach 7£ und einer Máchtigkeit von 50 m vor, der — wie auch die angeschlossene Skizze zeigt — mit den in der Grube die Kiesstöcke durehbrechenden Ouarzporphyren identiseh ist, wáhrend ich in den anfangs des Pozsorititales gefundenen (uarzporphyren blob eine Apophyse dieses Dykes zu erblicken glaube. Im Tale aufwárts schreiten wir wieder auf Diabasfelsen, welcher stellenweise Augitporphyritdurchgánge zeigt, wáhrend weiter aufwárts der Bach abermals über einen Granodioritdyke flieBt. Das Streichen dessel- ben ist 7—8£, daher übereinstimmend mit dem im Ponor gefundenen. Derselbe ist noch insofern bemerkenswert, als nach ihm in entschie- dener Weise Augitporphyrite folgen, er somit förmlich eine Seheidegrenze zwischen dem Diabas und dem Augitporphyrit bildet. Die Scheidung und eine scharfe Grenzlinie zwischen dem Augitporphyrit und dem Diabas zu finden, ist am Fundorte nicht leicht möglich, umsoweniger, als hüáufig blob verwitterte (Gesteinsexemplare abgeschlagen werden können. Den Granodioritdyke übersehreitend, gelangen wir wieder auf das Augitporphyritgebiet, nach welehem man, dem Bache bis zur Abzweigung Földtani Közlöny. XXXVI. köt. 1906. 24 "naorpouexag "e sáydzodzaend) "p "foaggeog "e ságdeIe "Seeger "TT ty uoA suangesur Jeep 93IBY oUTosSISOT0aD "T "AIA ,"pseuez a ga gy mt. [d] 8 7 hg GAY 9 an Ti SM ) NEUERE DATEN ZU DEN GEOLOG. VERHÁLTNISSEN DER UMGEBUNG VON KAZANESD. 355 folgend, wieder auf einen Granodioritdyke stoBt, der bei einem Streichen nach 8k mit dem ím Kazanesder Förderschachte und dem im Stein- bruche des Ponortales bekannten Granodiorit eine Linie bildet und auf diese Weise in einer Lánge von 20 Km bekannt ist. Im obersten Laufe des Baches finden wir auf der Berghöhe neuer- dings Kalkstein. Zwischen dem Pozsoriti und dem Ponor, lüngst der EBisenbahn- linie, zeigt sich Gabbro und Granodiorit, welcher augenscheinliech ein Streicehen nach 23—24t aufweist. SchlieBlieh sehen wir an der rechten Seite des Ponorbaches, gerade am Zusammenflusse, auf der Berglehne, die Halde eines alten AufsehluGschaechtes, in deren ausgefördertem Gesteinsmateriale meistens Dioritporphyr zu finden ist. Nachdem der Ausbib speziell dieses Gesteines nicht bekannt ist, weiters nachdem eben in der Nühe dieses Schachtes der vorerwáhnte Granodiorit- und Ouarzporphyrdyke hinzieht, der ein entgegengesetztes Binfallen zeigt, sehlieblieh nachdem sich am Zusammenflusse des Ponor und Tataroja Diabas befindet, geht meine Ansicht dahin, dab sich infolge Ausbruches der Granodiorite und der Ouarzporphyrdykes das ursprüngliche Diabas- gestein in Dioritporphyr umgestaltet hat. Aufwaárts im Tatarojatale zeigen die beim Baue einer Industrie- bahn gewonnenen Aufsehlüsse nur Diabase, bald in abgeflachten, bald in abgerundeten Verwitterungen. Die stellenweise im Bache vorkommen- den (Ouarzporphyrstücke gelangten bei starkem Regen von dem (uarz- porphyrgebiete der nördliehen Lehne des Petroszaberges herab. Im Tale aufwarts, etwa 1 Km von der Kolonie entfernt, befindet sich der 15 m tiefe, sogenannte Miklós-Schacht, in welchem in ost-westlicher Rich- tung streichende, 30—40 em starke Kupfererzgönge bekannt sind. Dieser Schacht selbst ist nicht sehr alt, doch sind in der Nöáhe Spuren ülterer Stollen sichtbar. Auf der Halde der Stollen befindet sich ein Merkstein, wahrschein- lich seinerzeit ein Grubengrenzstein, doch ist, wiewohl gemeibBelte Spuren darauf erkennbar sind, eine Jahreszahl nicht ersichtlich, immerhin lassen die vorhandenen Zeichenspuren auf eine sehr lange Vergangenheit sehlieben. Der erwáhnte Schacht ist ebenfalls in Diabas gehauen. Auf der Militárkarte ist hier das Zeichen einer Kupfergrube ver- merkt; tatsáchlieh sind Stollenöffnungen vorhanden, wovon einige sogar noch befahrbar sind, doch habe ich darin nur scehwache Kupfererzgünge vorgefunden. Einige hundert Schritte aufwárts durchschneidet ein Ouarzporphyr- dyke mit einem Streichen nach 7£ das Tal. Im obersten Teile des Tatarojatales sind auf der Berghöhe Ouarz- porphyrpartien von gröberem und kleinerem Umfange bemerkbar; bei 24 356 ANTON LACKNER der Bifurkation des Baches am Fube des Bocsi gelangen wir jedoch wieder an die Grenze des Gabbrogebietes. - Der ganze Bocsiberg, bis zu seinem KRücken hinan, sowie ein Teil der gegen den Tatarojabach gerichteten Lehnen des Tataroja- und Brendusaberges sind aus Gabbro gebildet. Auf diesem sowie auf dem im Ponorbache erwáhnten (Gabbro- gebiete gelang es mir leider nicht auf der Berghöhe die Grenze des Gesteines derzeit zu erforschen und sicher festzustellen, weil die Berge mit Buchenwüldern bedeckt und diese teilweise im Abholzen sind; soviel konnte ich jedoch konstatieren, dab speziell diese beiden Gabbrogebiete kein zusammenhüngendes Ganzes bilden. In den auf beiden Gebieten abgeschlagenen Gabbrostücken fand ich reichlieh vorkommende Pyrit- augen von dunkel grünlichgrauer Fárbung mit grobkörnigem Gefüge vor, in welchem Diallag mit freiem Auge bemerkbar ist. Sehr wichtig ist die Entscheidung der Frage, ob der Gabbro als Tiefengestein oder blo8 als Gesteinsgang zu betrachten sei. Geolog Dr. KaRL v. Papp hült ihn für eine Tiefengesteinseruption, welcher Ansicht auch ich mich anschliele. Der italienische Bergingenieur MEsszwxa, der Pariser Delegierte des cSyndicat djétude des Mines, hielt sich behufs Prüfung der Gruben in Almasel und Rossia lángere Zeit in unserer Gegend auf und besuchte in Begleitung des Geologen Dr. KARL v. PaPP auch die Kazanesder Grube. Dieser hervorragende, geologiseh gebildete Bergingenieur gewann über die geologische Bildung unserer (Gegend die wiederholt betonte Impression, dab der Diabasdioritzug des Gebietes zwischen der Maros und Körös die ülteste Gesteinsbildung darstellt und der Gabbro dieses Diabasgebiet in gangartigen Zonen durchbrochen hat. Spáter kam der Ouarzporphyr und endlieh der Granodiorit zum Durchbruche. Nach dieser Theorie — wenn wir den Ursprung des Diabases in die Trias- periode verlegen — füllt der Grabbodurehbruch mit den Melaphyren in die Juraperiode, wührend der Ouarzporphyr in die Kreide- und der Granodiorit in die oberste Kreideperiode, vielmehr schon in die Tertiár- zeit fallen. Nach dieser Theorie wáre auch die Erzbildung in verschie- denen Zeitperioden erfolgt. Die Pyritstöcke sind als ursprüngliehe magmatische Ausscheidun- gen zu betrachten und bildeten sich in der Triasperiode; der Gabbro- durchbruch verursachte an den Riündern des Diabases gangförmige Aus- füllungen und lagerte hauptsüáchlich reichhaltige Kupfererze ab; wáhrend die dykeartigen Durchbrüche des Ouarzporphyrs sowie spüter auch die Granodioritdurehbrüche Kupfergünge bildeten. Auf Grund des vorstehenden sind die Kiesstöcke sowohl in Rossia, NEUERE DATEN ZU DEN GEOLOG. VERHÁLTNISSEN DER UMGEBUNG VON KAZANESD, 357 als auch in Kazanesd magmatischen Ursprunges zu betrachten und hier- nach durchbrach der Ouarzporphyr und der Granodiorit, deren Wirkung sich in der Bildung des Chalkopyrits üáuBerte, nicht nur den Diabas, sondern auch die sehon vorhandenen Pvrite. Die Kupfererze in Almasel sowie in Kaprilor sind bereits ent- sehiede Gangbildungen, wovon erstere durch Gabbro-, letztere dagegen durch Ouarzporphyrdurehbrüche entstanden sind. Mit einem Worte: MEssEna schreibt die Erzbildung auf dem Gebietc zwischen der Maros und Körös mehreren nacheinander erfolg- ten Eruptionen zu und deduziert daraus die Ausfüllung der Stöcke und Günge mit versehiedenen Erzen. Meine eigenen Beobachtungen widersprechen jener Ansicht MESSENAS, wonach der Gabbro jünger würe, als der Diabas. Die einzelnen Gabbrogebiete haben námlich keine bestimmten Grenzfláchen und zeigen kein paralleles Streichen; weiters sah ich an der linken Seite im Tatarojabache, bei der am Fube des Bocsiberges befindliehen Abzweigung einen 05—10 m starken Diabasgang den Gabbro durchbrechen. Infolge des letzteren Umstandes halte ich den Gabbro für das ülteste Gestein unserer (Gegend, welchem der Diabas und spáter der Ouarzporphyr sowie der Granodiorit folgte. Hiernach ist auch die Reihe der Erzbildungen eine andere. Hinsichtlich der Pyrit- stöcke halte ich selbst deren magmatischen Ursprung für warscheinlich, dagegen sehreibe ich die Erzbildung in diesen Stöcken sowie in den von den Kiesstöcken unabhüngigen Kupfererzgüngen der Wirkung des Ouarzporphyrs zu. Tatsache ist indessen, dab sich auch im Gabbro Kupfererzgüánge vorfinden; ein solcher ist auch der in Almasel. Indessen treten diese Gánge nicht nur im Gabbro, sondern auch im Diabas auf, wiewohl dort der Erzgehalt sehr gering ist, daher diese Gönge als Aus- füllung sólecher Spalten zu betraechten sind, welche zur Zeit der Diabas- eruption oder noch spáter entstanden. Etwa 200 m von der Bergwerksniederlassung entfernt, zweigt vom Tatarojatale das Petroszatal mit dem gleichnamigen Bache ab, und nachdem in diesem Tale ebenfalls eine Industriebahn hergestellt wurde, hatte ich Gelegenheit auch hier frische Aufsehlüsse zu sehen. Auch diese gehören zum Diabasgebiet. Erst beiláufig 800 m aufwárts ist (uarz- porphyr zu sehen, der ein Streichen nach 7: zeigt, weleher Richtung im grobBen ganzen auch das Tal selbst bis zur Abzweigung folgt. Derselbe Ouarzporphyrdyke tritt also mehrmals zutage und seine durchschnitt- liche Máchtigkeit betrügt 570 m. Dieser Ouarzporphyrdyke zeigt an einzelnen Stellen auch Kies- adern und am interessantesten ist dabei, dab ein Teil des Ouarzporphyr- dykes in den Pozsoriter Gruben auch kupferhaltig ist, weshalb mit 358 ANTON LACKNER Grund angenommen werden kann, dab der im Pozsoriter Tale bekannte Dyke sich durch die Grube in das Petroszatal erstreckt und somit eigentlich einen zusammenhüngenden Dyke bildet, der in einer Lünge von circa 4 Km hinstreicht. Dem Petroszabache aufwárts folgend, gelangen wir zu der 695 m hohen Kuppe des Petroszaberges, welche schon ganz in das sich bis zum Furuluitale erstreckende Ouarzporphyrgebiet fállt. Mit dem Tatarojatale parallel zieht das Valea Kaprilor, in welehem Granodiorit und Ouarzporphyr zutage tritt, deren von Diabas gebildete Grenzlinien Kupfererzgünge aufweisen, die vor Zeiten mittels mehrerer Stollen abgebaut wurden, gegenwártig jedoch, wegen ihres geringen Kupfergehaltes, auber Betrieb sind. Dr. KARL v. Papp, kgl. ungar. Geolog, spricht sich in seinem Berichte für 1903 bezüglieh der Kupfererzgünge dahin aus, dab die auf dem Gabbrogebiete der Gemarkung von Almasel vorkommenden Kupfer- erzgánge jenen des Valea Kaprilor gleichen. Nachdem die in der Gemarkung von Almasel befindlichen Kupfer- erzgünge von der französisehen Unternehmung cSyndicat des Mines Zám et Horgospatakv mittels mehrerer Stollen aufgeschlossen und abbau- würdige Kupfererzgünge gefunden wurden, deren Gehalt gegen die Tiefe zunimmt, so ist es nicht unmöglich, daG auch die gegenwártig brach- liegenden Kupfererzgánge in den tieferen Horizonten abbauwürdig sind, doch würe die Feststellung dieser Annahme mit kostspieligen Aufschlub- arbeiten verbunden. Die angeführten Daten sind es, welche sich aus meinen neueren Beobachtungen ergaben und die über einen kleinen Teil dieses eruptiven Gebietes nunmehr ein genaueres Bild geben. NOUHMALS COPIAPIT UND JÁNOSIT, Von Prof. Dr. E. WEINSCHENK in München. Meine frühere Mitteilung (diese Mitt. S. 224) über die Beziehungen dieser beiden Mineralien, oder, um es besser zu prüzisieren, über die Zwecklosigkeit des Namens Jánosit hat sofort eine Erwiderung erfah- ren, in welcher der Entdecker des vermeintlichen neuen Minerals dessen abweichende Beschaffenheit gegenüber dem Copiapit zu beweisen ver- sucht, mit welchem Glück, mögen folgende Zeilen zeigen. Zunüchst muB vom Standpunkt der Mineralogie als exakter Wissen- sehaft festgestellt werden, dab der Name elopiapibv nicht xeine Gruppe von Eisensulfatens bezeichnen kann, sondern wie jeder Mineralname ein einziges, chemisch wie physikaliseh wohl charakteri- siertes Glied derselben, und der Verjasser stimmt mit Dr. H. BöckH überein, daB dies nur die von Liwscx in jeder Richtung genauer unter- suchte Substanz sein kann. Übrigens dürfte auch ohne eine solche Konstatierung ein Blick z. B. in Dana (The system of Mineralogy 1904, S. 964) genügt haben, um sich zu überzeugen, dab man mit dem Namen (joptapit heute absolut niehts anderes bezeichnet. Die Binwünde von Dr. H. BöcgkH gegen meine Auffassung gehen nun in zwei Richtungen; 1. bezweifelt er die Identitüt meines Mate- rials mit dem so allgemein als Copiapit angesehenen Mineral, weil CWEINSCHENK bezügliech des Gopiapits solehe Daten mitteilt und solche Bigenschaften dieses Minerals anführt, welche teils mit den am Copiapit erhaltenen Messungsresultaten in Widerspruch stehen und teils von andern, die sich mit der Untersuchung des Gopiapits beschüftigt haben, nicht wahrgenommen wurden, ohne jedoch diese Abweichungen genü- gend zu beweisens; 2. behauptet er die abweichende Beschaffenheit seines Jánosits von dem von Lmsck untersuchten GCopiapit sowohl als auch von den cCopiapiten im Sinne der DARaPskyschen Definition?. Die beiden Teile seiner Binwünde műüssen also hier gesondert betrachtet werden. Für den ersten Punkt liegen die Verháltnisse augen- blieklich für mich besonders günstig, als ieh soeben eine recht bedeu- tende Sendung von Zersetzungsmaterialien aus Copiapó erhalten habe, welche die verschiedenen Eisensulfate in prachtvollen Kristallisationen 360 Dr E. WEINSCHENK aufweist. Das neue Material zeigt fünf verschiedene kristallisierte Sub- stanzen, von welchen vier : Coguwimbit, Juenstedtit, Römerit und CGopiapit völlig frisch und unveründert sind, wührend das fünfte eine weibtrübe pulverige Beschaffenheit angenommen hat und wohl mit dem auch von DARAPSKY erwühnten und analysierten amorphen tonerdereichen Sulfat identisch ist. Jede der zahlreichen Stufen zeigt mindestens drei der in Betracht kommenden Salze und zwar diese stets in gesetzmábiger Reihenfolge der Bildung. Zu unterst bilden oktaederáhnliche Kombinationen von zart himmelblauem (/joguimbit in flichenreichen, klardurechsiehtigen, bis zentimetergrolen Kristallen eine zusammenhüngende Kruste, über welcher sich lichtviolette, gipsáhnliche Kristalle von (Juenstedtit an- gesiedelt haben. Auf diesem folgt gewöhnlich in rosettenartigen Zu- sammenhüufungen der tiefsehwefelgelbe (/optapit, auf dem hüufig wieder einzelne der weilBen verwitterten Kristalle aufgewachsen sind. Der hier beobachtete Copiapit erscheint z. TI. in mebbaren Kristallen, in Kombinationen, welche den von Lixwxck abgebildeten analog sind, und die Messungen der ca 2 mm geroben Kristalle ergaben volle Übereinstimmung mit den DLiscxksehen Werten. Hine Bestimmung des Eisengehaltes (inkl. Tonerde) an nahezu vollstündig reinem Material, welche der Assistent des ehemischen Laboratoriums der mineralogisehen Staatssammlung in München, Herr Dr. SrzrxmErz, auszuführen die Liebenswürdigkeit hatte, ergab 317099 /e,0, übereinstimmend mit der Analyse von DARAPSKY. Dr. STEINMETZ bestimmte auch das spez. Gew. des analysierten Materials im Pyknometer mit Kohlenstofftetrachlorid und Xylol und fand dasselbe — 2:19. Dieses Mineral ist somit ohne jeden Zweifel identisch mit Copiapit Lrwcx. Ein von diesem abweichendes gelbes oder grünliches Mineral konnte auf den sümtliehen Stufen nicht beobachtet werden; der Coptapit ist also in dem mir vorliegenden Material, das von der Tierra amarilla stammt, ein wohl definiertes, und was gleich bemerkt werden mag, völlig unveründertes Mineral, bei welchem jede Gefahr einer Ver- wechslung ausgeschlossen ist. Dieser neue Copiapit stimmt nun aber völlig mit dem von mir früher zur Untersuchung herbeigezogenen Copiapit DARaPsxkYs überein, und es ist also bewiesen, dab auch mein früheres Vergleichsmaterial zweifellos echter Gopiapit gewesen ist. Auch der neue (Gopiapit zeigt die beiden, von mir an dem frühern Material neu bestimmten Spaltbarkeiten nach (0017 und 41100], wodurch sich die Bemerkung Dr. H. Böcxrns erledigt ves wáre ganz unverstándlich, dab Liwscx diese beiden letztern, auch nach WEINSCHENK recht guten Spaltbarkeiten an dem durch ihn untersuchten guten Mate- rial nicht wahrgenommen hüttes. Die beiden Spaltungsrichtungen, NOCHMALS COPIAPIT UND JÁNOSIT. 361 welche als ziemliech vollkommen zu bezeiecehnen sind, erseheinen somit als wesentliche Bigenschaft des (joptapits. Besonders betont Dr. H. BöcgH des Ferneren die Unterschiede, welche zwischen meinen Bestimmungen der optischen Konstanten und jenen Lixcks vorhanden sind. Meine Messungen ergaben im Gegen- satz zu den Angaben von LIwxck, welch letztere wieder zum Teil mit jenen von Dr. H. BöckH am aJánosii, übereinstimmen, eine kráftige Doppelbrechung. Gemessen wurde von mir r—-—0-025; wenn nun Dr. H. BöcrHn in seiner Erwiderung angibt, dab er an ecfrischen Jánositkristal- lem bei einer Dicke von 0-025 mm Gelb erster Ordnung als Inter- ferenzfarbe beobachtet habe, so würde dies einerseits einer Differenz 7—8—0015 entsprechen, ein Wert, welchen nicht jeder Mineralog sehlechtweg als schwache Doppelbrechung bezeichnen möchte. Anderseits aber mübBte Dr. H. BöckH doch wohl die Methode seiner exakten Dickenmessung nüher prázisieren, da gerade die hier in Betracht kommenden Methoden, zumal bei isolierten Kristallbruch- stücken, als áuBerst unzuverlássig bekannt sind. Aus diesen gemessenen Werten habe ich dann unter Zugrunde- legung der Annahme, dab der Achsenwinkel nahe an 907 betrágt, die Differenz 7—a zu ca 0705 berechnet, was von Dr. H. BöckH insofern beanstandet wird, als LiÖxck sowohl als DEscrorzzaux durch direkte Messung des stumpfen Achsenwinkels am Copiapit einen 907 ziemlich übersteigenden Betrag erhielten. Ich habe daher an dem mir vorliegen- den neuen Material mit Immersion und verschiebbarem Fadenkreuz die Messung wiederholt und etwas über 1007 in Zedernöl gefunden. Meine frühere Angabe, dab die auf der Tafelfláche des Gopiapits senkrecht austretende Bisektrix einen von 90" nicht weit entfernten, spitzen Achsenwinkel halbiert, wáre also dahin zu bericbtigen, dab dieser Achsenwinkel in der Tat der stumpfe ist, ein Unterschied, der bei der schwachen Liechtbrechung des Minerals und der Annüherung des Achsenwinkels an 909 nur durch exakte Messung festgestellt werden kann. Ganz übereinstimmende Resultate wurden am xJánosítsv erzielt, auch hier ist die senkrecht austretende negative Bisektrix die Halbie- rende des stumpfen Achsenwinkels. CGopiapit und aJánositv sind also ziemlich krüáftig doppel- brechende Substanzen mit einem von 907 nicht allzu weit abweichen- den Achsenwinkel, dessen zweite, negative Bisektrix auf der Haupt- spaltfláche senkrecht steht. Dementsprechend sind sowohl die Angaben von DEscroizeaux und DLIiwxcxk als auch jene von Dr. H. BöckH zu korrigieren. Besonderes Gewicht legt ferner Dr. H. BöcgkH in seiner Erwide- 362 Dr E. WEINSCHENK rung auf die Definition der Kristallform. Am Gopiapit ist diese zweifellos festgestellt und auch das mir vorliegende Material gestattet eine völlige Identifizierang mit den Beobachtungen von Lrxwxcx. Schwie- riger liegt die Sache beim cJánositv wegen der Kleinheit der Individuen und der geringen Vollkommenheit ihrer Kristallform. Die Dimen- sionen der mir vorliegenden Kristállchen von eJdánosits erreichen 15 mm nicht, weitaus die meisten sind um vieles kleiner und zumal die von scharfen Kanten umgrenzten Spaltstückehen haben kaum je mehr als /10 mm in ihrer gröbten Entwicklung. Wenn nun Dr. H. BöcrH so besonderes Gewicht auf die Messung des Kantenwinkels der hauptsáchliehen Formen legt, so kann ich dem nicht beistimmen, da Fehler von mehreren Graden hierbei nicht zu umgehen sind. Um aber auch in dieser Richtung jedem Vorwurf auszuweichen, habe ich sowohl selbst zahlreiche Messungen und zwar mit 18fach vergröberndem Okular und Objektiv II von SEIBERT ausgeführt, als auch solche durch meine Praktikanten ausführen lassen. Das Mittel dieser Messungen stimmt nicht mit jenem überein, welches Dr. H. Böcgn angibt und das von zahlreichen dortigen Fachgenossen kontroliert wurde, wir bekamen statt der 102? ein Mittel von etwa 1069, wobei allerdings ein ziemlich eröbBerer Unterschied in den üuBersten Werten vorhanden ist, als bei den in Selmeczbánya ausgeführten Messungen. Bei uns betrug die Diffe- renz einwandíreier Messungen ca 8"; die ungenügende Beschaffenheit des Materials erklürt dies zur Genüge und es ist meinen langjáhrigen Erfahrungen nach durchaus unwissenschaftlich, solche Messungen als mabBgebend für die Aufstellung eines neuen Minerals anzusehen. Aber die Angelegenheit wird noch viel weniger diskutierbar, wenn man die weiteren Betrachtungen verfolgt, welche Dr. H. BöckH aus der Form seiner Kristalle und jener des (opiapils sechliebt und die er in durchaus subjektiver Weise in zwei Figuren (diese Mitt. S. 2532) zur Anschauung bringt. Ich will darüber hinweggehen, dab er seine Abbildung von cJánosib als verzerrten Kristall bezeichnet; in dem mir vorliegenden Material ist eine derartige Ausbildung mindestens zehnmahl so hüufig als die scheinbar rhombische Form, welche in der ersten Abhandlung von Dr. H. Böckm gegeben wurde. Ich will darüber hinweggehen, dab er in den beiden Figuren verschiedene Spaltbarkeiten einzeichnet, wührend zweifellos cJánosits und (opiapit alle Spaltungs- richtungen gemeinsam haben, und zwar die Summe der in beiden Figuren vorhandenen. Denn dab ein Teil der von mir beobachteten Spaltungsrichtungen nur durch die hüáufige, schuppige Überlagerung der einzelnen Blöáttehen vorgetáuseht würe, hütte er mir eigentlieh nicht imputieien sollen. Ebenso willkürlich ist endlich die verschiedene Gröbe der eingezeiehneten Achsenwinkel, die laut Messung einander min- NOCHMALS COPIAPIT UND JÁNOSIT. 363 destens sehr ühnliech sind. Er legt nun aber auf eine Erscheinung besonderes (rewicht, námlich darauf, dab die von ihm als (010), von mir als (409) bezeiechnete Fláche mit den beiden anstobBenden Flichen nach seinen Bestimmungen eleiche, nach meinen Deduktionen um ca 7" versehiedene Winkel bildet. Diese Flüche ist nun eine gewöhnlich áuBerst sehmale Abstumpfung, die Kante 5—10mal kürzer als die lüngern Kanten der Kristalle und die Unsicherheit der Messung wáchst natürlieh bei derartigen Dimensionen im Ouadrat der Lüángen- verminderung. Hiné zuverlássige Messung der Winkel ist hier über- haupt eine technische Unmögliehkeit und alle daraus gezogenen Schlüsse gehören in das Reich der Spekulation. Die Messung gibt weder in der einen, noch in der anderen Richtung irgend welchen Ausschlag, und es ist ebenso gut möglich, dab die kurze Kante gegenüber von den beiden lüngern symmetrisch liegt, als dab dies nicht der Fall ist, wenn man nur die Resultate der Messung am cJánositv in Betracht zieht; bei den grölbern Individuen des (Gopiapils aber lábt sich die unsymmetrische Lage sicher feststellen. Wenn dann scehlieBlien Dr. H. BöckH an meiner früheren Figur aussetzt, dab an dieser die Form 1001) angegeben ist, welche am Copiapit als Kristallform nicht beobachtet wurde, so möchte ich doch bemerken, da6 diese Form erstens einer Spaltbarkeit entspricht und zweitens die Spur der ziemlich zablreichen Klinodomen des (ropiapits gibt, deren Bestimmung im einzelnen bei den winzigen edJánosit- Kristallen natürliech ganz unmöglich ist. Des Fernern leugnet Dr. H. Böckn, dab die Auslöschung der Bláttchen von aJánosit, eine unvollkommene ist. Es bleibt mir dem- gegenüber nichts weiter übrig, als die wiederholte Konstatierung dieser Tatsache ; infolge einer sehwachen gekreuzten Dispersion lösehen sowohl Copiapit als eJánosit, in ihren der Symmetrieebene parallelen Spalt- blüttehen etwas unvollkommen aus. Ganz unverstándlich aber erscheint es, wenn Dr. H. BöckH, um das von ihm angenommene rhombische Kristallsystem des aeJánosítso zu beweisen, eines der Bláttehen aut die hohe Kante stellt, um in dieser Stellung die gerade Auslöschung zu konstatieren. Die Zone, in welcher er nun seine Beobachtungen aus- führt, ist ja doch, bei Annahme des monoklinen Kristallgystems, jene der Symmetrieachse und die gerade Auslöschung daher von vorn- herein selbstverstándlich. AII diese Beobachtungen führen zu der absoluten Überzeugung, daB zwischen CGopiapit und cJánosib weder in optischer, noch in kristallographisecher Hinsicht irgend ein Unterschied vorhanden ist, was auBer durch die hier im einzelnen wiederholten Beobachtungen, auch durch die in meiner ersten Arbeit erwáhnte Iden- 364 Dr: E. WEINSCHENK titát der Brechungsexponenten, des Pleochroismus etc. be- wiesen wird. Wenn aber nun in allen Beziehungen, welche für die in der Petrographie allgemein angewandten und als so untrüglich angesehenen optisch-mikroskopischen Methoden überhaupt fabbar sind, völlige Über- einstimmung zweier Substanzen vorhanden ist, so müssen doch wohl sehr wichtige Gründe vorhanden sein, um die Verschiedenheit der- selben einleuchtend zu machen. Dazu genügt doch wohl kaum die Bestimmung des spezifischen Gewichtes einer derartig feinschuppigen Substanz und ebenso wenig geringfügige Abweichungen der Analysen von anerkannt unreinem Material. Auch die chemisch-theoretisehen Auseinandersetzungen über den geringen Unterschied der Moleküle von (opiapit und dem suppo- nierten eJánosib, welche Dr. H. BöcgH neuerdings an die Analysen knüpft, helfen darüber nicht hinaus. Schon eine einfache Überlegung zeigt das deutliceh: wenn die bedeutende Differenz im spezifischen Gewicht zwischen dem spezifisch leichteren, als basisches Salz be- stimmten Cojiapit und dem schwerern, für neutral angesehenen cJánositv vorhanden ist, so ist beider Molekularstruktur so weit ver- schieden, dab eine Analogie in irgend einer andern physikalischen üchtung von vornherein ganz unwahrscheinlich wird. Dazu kommt aber noch, dab der mit der angenommenen che- mischen Zusammensetzung des xJánosítsi identiseche (Joguimbit, dessen heteromorphe Modifikation jener darstellen würde, mit dem Gopiapit konstant vergesellsehaftet ist. Trotzdem aber ist zwischen beiden, ab- gesehen von der Áhnlichkeit des spezifisehen Gewichtes, nicht die geringste Übereinstimmung vorhanden. Und dasselbe gilt für den gleich- falls so nahe verwandten (Juenstedtit. Um aber auch in dieser Richtung jeden Zweifel auszusehlieBen, isolierte ich aus dem mir von Dr. H. Böckn zur Verfügung gestellten eJánosíts, 073 g vollkommen reines Material, dessen Untersuchung Herr Dr. Sremmerz in liebenswürdigster Weise übernahm. Die ebenso wie beim (.opiapit in Tetrachlorkohlenstoff und Xylolim Pyknometer ausgeführte Messung des spezifischen Gewich- tes ergab den mit jenem völlig übereinstimmenden Wert von 217 ; die Bestimmung des Bisengehaltes lieferte ebenfalls mit dem Copiapit völlig übereinstimmend : 30-8090 Fe,O,. Das zu diesen Untersuchungen verwendete Material war nicht nur völlig rein, sondern auch absolut frisch, ohne eine Spur einer" Umwandlung, wie überhaupt der Copiapil eine recht bestündige Substanz zu sein scheint, die sich unter normalen Verhültnissen in der Samm- lung wenigstens nicht veiündert. Die von Dr. H. BöcgH in seiner Erwiderung angedeutete Annahme, dab sich vielleicht inzwischen sein NOCHMALS COPIAPIT UND JÁNOSIT. 365 cJánositv unmerklich in Gopiapit umgewandelt habe, mub ich als ganz unbegründet zurückweisen. Das mir vorliegende Material hat keine Spur einer Veründerung erfahren und besteht aus völlig einheitlichen, klarcn und frischen Bláttehen mit den Bigenschaften des Gopiapits, mit welchem der aJánosíit, somit optiseh und kristallographisech, in Bezug auf spezifiscehes Gewicht und auf chemische Zusammensetzung völlig identiseh ist. Am Schlusse meiner ersten Abhandilung über das Thema habe ich darauf hingewiesen, dab vielleieht die einfachere Formel eines neutra- len Eisenoxydsulfats, welche Dr. H. Böcgn für seinen eJánosíit gefunden zu haben glaubte, auch dem (joptapit zakomme; diese Ver- mutung ist nach den neueren Untersuchungen unrichtig: der (/opiajit ist in der Tat das basische Salz 2/e,0,.5S0,--I8H,O. AuBer den Analysen spricht dafür auch die Parazenesis der Stücke von Copiapó. Wie oben angeführt, bildet die Unterlage der (Goguimbil, das neutrale Salz mit 9 Wasser, der darüber folgende (Juenstedlit mit 10 Wasser lábt die Abnahme des Gehaltes an wasserentziehender Sehwefelsüure in der Lösung erkennen, und den Sehlub bildet das basische Salz, der Coptapit. Bemerkenswert ist in dieser Beziehung die Erscheinung, dab Coguimbit und uenstedtit nur aus Gebieten bekannt sind, die sich durch trockenes Wüstenklima auszeichnen, wáhrend nach meinen Erfahrun- gen der (jopiapil eines der weitest verbreiteten Oxydations- produkte von sulfidiscehen Eisenerzen darstellt, der in fein- sehuppigen, dem xdJánositv áhnlichen Aggregaten eine ungemein be- deutende Verbreitung hat. Ich erinnere in dieser Beziehung nur an das hieher gehörige Misy vom Rammelsberg und an den nicht seltenen sehwefelgelben Anflug auf verwitternden kieshaltigen Schiefern, der sich z. B. an einem Vorkommen von Krumau in Böhmen mit dem (jopiapit völlig identifizieren lábt. Áhnliche gelbe Überzüge auf verwitterten Erzen, welche in der Münchner Staatssammlung vorhanden sind, habe ich gleichfalls in dieser Richtung untersucht und einzelne derselben, so namentlich eine Inkrustation auf BEisenerzen von Pillersee in Tirol erwiesen sich als ebenso gut kristallisiert wie der cJánositb". Die kristallographische Aus- . bildung des letztern Vorkommnisses ist zwar etwas abweichend, indem die sechsseitigen Tüfelchen nach (409) langgestreckt sind, im übrigen sind die Bigenschaften völlig jene des Copiapits. Auf anderen Inkrusta- tionen von Eisenvitriol, so von Banz in Bayern oder von Idria in Krain handelt es sich um so feinschuppige Aggregate, dab die optische Untersuchung sehr erschwert ist, aber es lábt sich wenigstens in hohem Mabe wahrscheinlich machen, dab die Substanz mit (opiapil identisch 366 THEODOR KORMOS ist, ebenso wie bei hnlichen diehten Bildungen, welche Dr. H. BöcgKH am Vashegy gefunden hat und in denen er noch ein weiteres neues Mineral vermutet. Schlieflieh sehe ich mich noch zu der Erklárung veranlabt, dab die Frage, welche hier behandelt wurde, für mich erledigt ist. München, Petrographisches Seminar, Juni 1906. ÜBER DIE DILUVIALEN NERITINEN DER UMGEBUNG DES BALATONSEES. Von THEODOR KoRmos. ARTHUR WcEIrss erwáhnt in seiner Arbeit über die pleistozáne Molluskenfauna der Umgebung des Balatonsees" aus den diluvialen Ablagerungen von Fokszabadi und Városhidvég die Spezies Neritina danubialis. Das Vorkommen derselben in der Balatongegend war mir bereits früher bekannt, da sie 1902 durch EuGEwx v. GyőgFrrv bei Bala- tonederics in zahlreichen Exemplaren gesammelt wurde. In einer unlüngst von mir erschienenen Arbeit? habe ich diese Exemplare auch erwáhnt und hinzugesetzt, dab Neritina danubialis C. PrR. im Bala- tonsee nicht lebt und die aus dem Pleistozán eingesehwemmten Exem- plare im Ufer bei Balatonederics zuweilen in grober Anzahl vorzu- finden sind. Ob die an genannter Lokalitát 1902 gesammelten Neritinen tatsáchlich dem Diluvium entstammen oder im Vereine mit den gleich- zeitig gefundenen zahlreichen und ebenfalls fossil aussehenden Exem- plaren der Lamellibranchiatenspezies Sphaerium rivicola LpgacH blob durch die Sonne gebleichte subfossile Formen sind, das zu entscheiden bin ich gegenwártig noch nicht in der Lage. Soviel steht jedoch zweifel- los fest, dab die in Rede stehenden Exemplare tatsüchlich zur Neritina damubialis zu zühlen sind. Infolgedessen sah ich nichts absonderliehes darin, dab A. Weiss die Neritina. danubialis auch an anderen Punkten des Balatonseegebietes, u. zw. in unzweifelhaft diluvialen Schichten vorfand. Mittlerweile hatte ich jedoch Gelegenheit WecErss" Neritinen nüher untersuchen zu können, wobei sich ergab, dab ein Irrtum unter- laufen ist, da wir es hier nicht sowohl mit Neritina damubialis, sondern 1 Resultate der wissensch. Erforsch. d. Balatonsees. I. Bd., 1. Teil, paláont. Anhang. 2 II. Anhang zur Aufzüblung der im Balatonsee und seiner Umgebung lebenden Mollusken. Ibid. II. Bd., 1. Teil. ÜBER DIE DILUVIALEN NERITINEN DER UMGEBUNG DES BALATONSEES. 367 vielmehr mit N. prevostiana zu tun haben. Wrirss wurde offenbar dadurech irregeführt, dab ein grober Teil der von ihm publizierten Neritinen eine Zick-Zackverzierung besitzt und nicht einfarbig schwarz ist, wie dies in den bisherigen Beschreibungen der N. prevosliana im allgemeinen aufgezeichnet wurde. Die Mögliehkeit eines Irrtums liegt sehr nahe und ist — wie ich dies demnüchst an anderer Stelle vorzu- tragen gedenke — ein ühnlicher Fall auch mir widerfahren. Wir wissen nunmehr, dab die Fárbung der N. prevosliana C. Prm. beiweitem nicht so konstant ist, wie früher angenommen wurde, da neben einfarbigen dunklen Fxemplaren auch solche mit Zick- Zacklinien, ja sogar solche mit einer an N. fluviatilis L. erinnernden netzartigen Zeichung vorkommen. Der Grund kann dabei weib, grau, grünliehgrau, rosafarbig sein oder alle Abstufungen des Lila bis zum Schwarz aufweisen. Unter solchen Umstánden gewinnt meine unlüngst betonte Ansicht an Wahrscheinlichkeit,! wonach BRusiwa die in der Fárbung der fossilen Neritinen von Püspökfürdő sich kundgebenden Abweichungen über- schátzt, indem er auf dieselben besondere Varietüten gründet.? Nach den neuesten Beobachtungen ist es offenbar, dab die abweichende Fárbung und Zeichnung bei dieser Spezies nicht den Wert eines Unter- secheidungsmerkmals besitzen. Dieses neue Vorkommen der Nerilina prevostiana ist umso inter- essanter, als die Art einerseits aus dem Diluvium Ungarns noch kaum bekannt ist, anderseits die Exemplare von Városhidvég der typischen sizilianischen N. meridionalis so nahe stehen, dab sie nur ein gewand- tes Auge von derselben auf Grund ihres schwachen Kieles zu unter- scheiden imstande ist. Abgesehen von den einfarbigen Formen, kom- men beide Typen der Zeichnung, die Zick-Zacklinien sowohl, als auch die netzartige, bei beiden Arten vor. Als Endresultat ergibt sich also die Richtigkeit dessen, worauf der scharfe Beobachter Crnessix bereits 1887 hingewiesen hat und was seither von BRusirva und anderen wiederholt betont wurde, dab nümlich Neritina prevostiana eine noch aus dem Tertiür stammende Relikten- spezies und als unmittelbarste Verwandte der Neritina meridionalis zu betrachten ist. Wie es scheint war diese Art in Ungarn wührend des Diluviums viel allgemeiner verbreitet und ist heute bereits im Aus- sterben begriffen. Hierauf weist auch der Umstand hin, dab sie an von einander so weit entfernten Lokalitáten lebt (Bélaer Kalkalpen, Robo- 1 Über den Ursprung der Thermenfauna von Püspökfürdő. Földtani Közlöny, Bd. XXXV., p. 447. 2 Eine subtropische Oasis in Ungarn. Mitteil. d. Naturw. Ver. Steierm. 1902. 368 REFERATE. — LITERATUR. gány, Podsused, Tapolcza), woraus man schlieBen kann, dab sie auf den inzwischen gelegenen Gebieten selbst im Pleistozán an bedeutend zablreicheren Punkten gelebt hat. . REFERATE. A treatise on Metamorphism. Von CHARLES RICHARD van HisE. Mono- graphs of the United States Geological Survey. Vol. XLVII. Wa- shington 1904. Im ungarischen Text eingehend besprechen. P. TREITz. LITERATUR. GORJANOVIÓ-KRAMBERGER, K. — Der paláolithische Mensch und seine Zeitgenossen aus dem Diluwium von Krapina in Kroatien. (Mit- teilungen der Anthrop. Gesell. Wien, Bd. XXI, S. 164—197. Mit 4 Taf. und 13 Textfig. Wien, 1901.) GORJANOVIÓ -KRAMBERGER, K. — Der paláaolithische Mensch und seine Zeitgenossen aus dem Diluvium von Krapina in Kroatien. Nach- trag als zweiter Teil. (Mitteilungen der Anthrop. Gesell. Wien, Bd. XXXII, S. 189—216. Mit 4 Taf. und 18 Textfig. Wien, 1902.) GORJANOVIÓ-KRAMBERGER, K. — Der paláolithische Mensch und seine Zeitgenossen aus dem Diluvium von Krapina in Kroatien. Zwetter Nachtrag als dritler Teil. (Mitteiluangen der Anthrop. Gesell. Wien Bd. XXXIV, S. 187—199. Mit 3 Taf. und 9 Textfig. Wien. 1904.) GoRJANOvIÓ-KRAMBERGER, K. — Der palaáolithisehe Mensch uid seine Zeitgenossen aus dem Diluvium von Krapina in Kroatien. Dritter Nachtragy als vierter Teil. (Mitteilungen der Anthrop. Gesell. Wien, Bd. XXXV, S. 197—229. Mit 3 Taf. und 13 Textfig. Wien, 1905.) GORJANOVIÓ-KRAMBERGER, K. — Zur Altersfrage der diluvialen Lager- slülle von Krapina in Kroatien. Eine vorláufige Mitteilung. (Glasnik hrvatskoga naravoslovnoga drustva. God. XVI. pp. 72—75, Zagreb, 1904.) AMTLICHE MITTEILUNGEN AUS DER KGL. UNGAR. GEOLOGISCHEN ANSTALT. 369 GORJANOVIÓ-KRAMBERGER, K. — Zur Altersfrage der diluvialen Lager- stülte von Krapina in Kroatien [I. (Glasnik hrvatskoga naravos- lovnoga drustva. God. XVI. pp. 377—-81, Zagreb, 1905.) GORJANOVIÓ-KRAMBERGER, K. — Zur Allersfrage der dihwialen Lager- stütte von Krapina in Kroatien III. (Glasnik hrvatskoga naravos- lovnoga drustva. Good. XVII. pp. 110— 118, Zagreb, 1905.) GoRJANOVIÓ-KRAMBERGER, K. — Nov prilog osteologíji Homo Krapinen- sisa. (Bin neuerer Beitrag zur Osteologie des Homo Krapinensis.) Glasnik hrvatskoga naravoslovnoga drustva. God. XV. pp. 145— 152, Zagreb, 1903. Í GORJANOVIÓ-KRAMBERGER, K. — Die Variationen am Skelette der altdilu- vialen Menschen. (Glasnik hrvatskoga naravoslovnoga drustva. God. XVI. pp. 128—142. Zagreb, 1904.) 0. Kapi. Kapió, 0. — A krapitnai diluviális ember kövült maradványairól. (Ter- mészettudományi Közlöny LXXIII-ik Pótfüzete, pp. 30—37. Buda- pest, 1904.) Kapió, 0. —- A krapinai ősember maradványai. (Uránia, VI. 2. szám, pp. 62—65. Budapest, 1905.) Es AMTLICEE MITTEILUNGEN AUS DER KGL. UNGAR. GEOLOGISUHEN ANSTALT. Geologische Detailaufnahme der kgl. ungar. Geologischen Anstalt im Jahre 1906. Durch die Mitglieder der kgl. ungar. Geologiscehen Anstalt werden über Ver- ordnung des Herrn kgl. ungar. Ackerbauministers. im 1. J. auf folgenden Gebieten geologische Detailaufnahmen vorgenommen. Dr. THEODOR PosEwITrz, Sektionsgeolog, setzt seine Aufnahmstütigkeit in den Komitaten Bereg, Ung, Szepes und Gömör in der Umgebung von Vezérszállás, Luh und Igló—Dobsina fort. Dr. THoMAs v. SZONTAGH, Bergrat, Chefgeolog, kartiert im Komitat Bihar die Umgebung von Meziád, Budurásza und Belényes, — PAuL ROozLozsNIK in den Komitaten Arad und Torda-Aranyos die Gemarkungen von Zimbro— Nagyhalmágy und Felsővidra. Dr. Mokirz v. PánrFY, Sektionsgeolog, führt im Komitat Hunyad in der Gegend von Balsa, Bakonya, Nagyág und Algyógy, — Dr. KARL v. Papp, Geolog, in der Földtani Közlöny. XXXVI. köt. 1906. 25 370 AMTLICHE MITTEILUNGEN AUS DER KGL. UNGAR. GEOLOGISCHEN ANSTALT. Umgebung von Guraszáda und Tirnáva, — Dr. OTTOKAR KaApIó, Geolog, bei Fintóág und Dobra, ferner auf dem Gebiete zwischen Batrina und Nagymuncsel, ebenfalls im Komitat Hunyad, die geologische Kartierung durch. LupwIiG RorH v. TELEGD, Oberbergrat, Chefgeolog, setzt die Aufnahme in den Komitaten Alsó-Fehér und Kisküküllő in der Gegend von Balázsfalva, Szépmező, Veresegyháza und Szászcsanád fort. Jurxus HALAvÁTs, Chefgeolog, führt die geologisehe Kartierung der Umgebung von Koncza und Potyán, Hosszútelek, Alamor, Szelistye und Vízakna in den Komi- taten Szeben und Alsó-Fehér durch. ANTON LACKNER, Geolog, beginnt seine Aufnahmstütigkeit in den Komitaten Hunyad und Szeben. FRaNsz Börnm, Bergamtskandidat, nimmt nach erfolgter Einführung in die Kartierung die montangeologiscehe Aufnahme in den Komitaten Gömör, Abaúj-Torna und eventuell Szepes in Angriff. Dr. HuGo BöckH, Bergrat, Professor an der Hochschule für Berg- und Forst- wesen in Selmeczbánya, setzt als Volontár seine montangeologische Detailaufnahme in den Komitaten Gömör und Kishont bei Nagyszlabos, Nagyrőcze und Jolsva fort. An der geologischen Gebirgsaufnahme beteiligen sich infolge besonderer Betrauung noch Dr. FRANZ SCHAFARZIK, Bergrat, Professor am Josephs-Polytechnikum in Budapest, in der Gegend von Ruszkicza und Ruszkabánya, — ferner Dr. JULIus v. SZÁDECZKY, Professor an der Universitát in Kolozsvár, in den Komitaten Bihar und Kolozs, SW-liceh von Remecz und bei Petrosz. PETER TREIrrz, Sektionsgeolog, führt die agrogeologiscehe Detailaufnahme im Komitat Bács-Bodrog in der Umgebung von Ókanizsa, Bácsmonostor und §Sza- badka, — WILHELM GÜLL, Geolog, im Komitat Pest-Pilis-Solt-Kiskun auf dem Gebiete von Irsa, Czegléd, Lajosmizse und Nagykőrös, — EMERICH TIMKó, (teolog, im Komitat Pest-Pilis-Solt-Kiskun in der Gegend von Dunakesz, Szada, Fót, Gödöllő und Budapest, — AUREL LIFFA, Geolog, im Komitat Komárom bei Szo- mód, Alsógalla und Vértessomlyó — und HEINRIcH HoRkusIiTzkY, Sektionsgeolog, in den Komitaten Pozsony und Moson in der Gemarkung von Pozsony, Eberhard; Cseklész, Somorja und Köpcsény durch. Dr. GABRIEL v. LÁSZLó nimmt in den jenseits der Donau gelegenen Komi- taten sowie in der Umgebung des ungarischen kleinen Beckens detaillierte Torf- studien und Aufnahmen vor. JOHANN BöcKH, Ministerialrat, Direktor der Anstalt, kontrolliert die Aufnahms - arbeiten. NAON KLÖSÉS d 4 Zala INT any 4490 TGÁN ki 1 FELÁLLT kék VAN KÜRT 24 fr Gt DÁK pl igy f Yi VAdA tő ) A wi , gi ! 5 ; , 9 ! v : vi , v [4 1 4 gy 0 s g 41 ! 4 fi 11 (4 d Űű j Ü 1 h ű TÁBLAMAGYARÁZAT. X. tábla. 1a—b ábra. Delthocyathus sp. a oldalnézetben kétszer nagyítva, b felületi diszítés ötször nagyítva. 2a—c ábra. Psammechinus Michelotti, DEsoR. a természetes nagyságban oldalról ; b kétszer nagyítva felülről; c ötször nagyított részlet. 3a—b ábra. Schizaster Karreri, LBE var. nov. hungaricus. a felülről, b oldalról tekintve; a természetes nagyságnál valamivel kisebb. 4a—b ábra. Schizaster Lovisatot, Corr. var. nov. rákostensis. a felülről, b oldalról tekintve; a természetes nagyságnál valamivel kisebb. 5a—d ábra. Stirpulina bacillum, BRocc. sp. a felülről, b bal oldalról, c jobb oldal- ról nézve; d a mellső tüskekoszorú felülről tekintve. 6. ábra. Aspergillum miocaenicum, nov. sp. 7a—c ábra. Jouannetia semicaudata, DEsmour. a, b páros teknő kőbele felülről ; c jobb teknő kőbele oldalról. 8a4a—b ábra. Martesia sp. ind. a bal teknő kőbele; b páros teknő kőbele. 9a—b ábra. Lithodomus lithophagus, Lam. a jobboldalról tekintve; b a keresztmet- szet alakja elülről. 104—b ábra. Lithodomus hortensis, VINASSA DE REGNY. a jobb oldalról, b keresztmet- szet elülről. 11a—b ábra. Lithodomus Avitensis, MAY. a jobbteknő kőbele, b keresztmetszet alakja. 12a—b ábra. Lithodomus ind. sp. a jobboldalról, b keresztmetszet. 134—b ábra. Pecten Neumayri, HILB. a természetes nagyságban; b oldalnézetben ; c a bordák keresztmetszetben. A hol a nagyság külön említve nincs, ott mindenütt természetes nagyság értendő. Az összes eredeti példányok a budapesti egyetemi föld- és őslénytani intézet gyüjteményében vannak. Fig. 14—b. [(/ 94a— c. c 3a—b. (t 4a—b. c 54—d. esos a 74—c. c 8a—b. K( 9a — 6. a 104—b. x 1dge b: c 124—b. c 13a—b. TAFELERKLÁRUNG. Tafel X. Delthocyamthus sp. a Seitenansicht, zweimal vergrölBert, b Oberfláchen- verzierung, fünfmal vergröBert. Psammechinus Michelotti DEsoR. a Seitenansicht, natürliche GröBe, b von oben, zweimal vergröBert, c fünfmal vergröbBerter Teil. Schizaster Karreri LBE. var. nov. hungaricus. a von oben, etwas ver- kleinert, b von der Seite. Schizaster Lovisatoi Corr, var nov. rákostensis. a von oben, etwas ver- kleinert, b von der Seite. Stirpulina bacillum BRocc. sp. a von oben, b von der linken, c von der rechten Seite, d der vordere Stachelkranz von oben gesehen. Aspergillum miocaemica nov. sp. Jouamnetia, semicaudata DEsmouL. a, b Stenkern des Klappenpaares von oben, c der rechten Klappe von der Seite. Martesta sp. ind. a Steinkren der linken Klappe, b des Klappenpaares. Lithodomus lithophagus TLGAM. a von der rechten Seite, b Form des Ouerschnittes von oben. Lithodomus: hortensis VISsassa DE REGNYy. c. von der rechten Seite, b Ouerschnitt von oben. Lithodomus Avitensis MAY. a Steinkern der rechten Klappe, b Form des Ouerschnittes. Lithodomus ind. sp. a von der rechten Seite, b Ouerschnitt. Pecten Neumayri HILBER. a natürliche GröBe, b Seitenansicht, c die Rippen im Ouerschnitt. Wo die GröBe nicht besonders erwáhnt wird, zeigt die Abbildung die natür- liche GröBe. Die sümtlichen Originalexemplare in der Sammlung des geologisehen und paláontologisehen Universitátsinstitutes Budapest. láttán Vadász : Budapest—Rákos. Földtani Közlöny XXXVI. köt. 10. tab. Természet ut. rajz. Földváry Dezső. 4 Aah § § d GRAST VE KEJE TEL NÁLTÉKŐSRE TÉS ( ) b FÖLDTANI KÖZLÖNY XXXVI, KÖTET, 1906, OKTÓBER—DECZEMBER, 10—12. FÜZET, DE ZITTEL KÁROLY ALFRÉD 1839 szeptember 25-től 1904 januárius 5-ig. LÖRENTHEY Imrétől. A kulturnemzetek fiaiból alakult az a tudományszomjas, lelkes csapat, mely 1898 julius havában kalapácsokkal fölfegyverkezve indult el Münchenből, hogy Déltirolban Botzen, Predazzo, Campi- tello és Vigo környékének geologiai viszonyait tanulmá- nyozza. Internationális kis csa- patunknak vezetője — a mün- cheni egyetem nagynevű ta- nára — ZITTEL KÁRonY volt. Ki gondolta volna, hogy ennek a kedves, fiatalosan fürge mes- ternek és fáradhatatlan! hegy- mászónak ez az utolsó tudomá- nyos kirándulása. A természet iránt rajongással eltelve vezette tanítványait eme geologiailag rendkívül változatos, szövevé- nyes és érdekes, tájképileg pe- dig elragadóan szép vidéken. Minden növényt ismert, ezeket kalapja mellé gyüjtve, azt egész kis virágos kertté varázsolta. E kirándulásról hazatérve kez- dett betegeskedni, mígnem 1904 január 5-ikén megváltotta a halál szenvedéseitől. A kis ZirrEL KáRorY ALFRÉD Badenben, a Kaiserstuhl-hegységben levő bahlingeni paplakban pillantotta meg a napot először 1839 : Fölolvasta a magyarhoni Földt. Társ. 1906 junius hó 6.-án tartott szakülésén. Földtani Közlöny. XXXVI. köt. 1906. 26 372 LŐRENTHEY IMRE szeptember 25-ikén, mint ZirreL KáRory evangélikus lelkésznek (plébá- nos), legfiatalabb fia. Az atyja később Heidelbergbe költözött, a hol a kis KÁáRorv a gymnasiumot és az egyetemet is végezte. A természettudo- mányok szeretete már kora gyermekkorában fölébredt benne. Már mint gymnasista, 14 éves korában bejárt — az akkor híres — LoMMEL-féle ásványkereskedésbe, a hol csigákat és kagylókat határozgatott és rende- zett. Így játszva szerezte meg azt a bámulatosan biztos alaki érzéket, mely őt mint mestert is jellemezte. Hajlamát követte akkor, midőn 1857-ben az egyetemre iratkozva a természettudományok tanulására szentelte magát. Az őslénytan (kövülettan) volt legkedvesebb tárgya, daczára annak, hogy a mint életrajzírója megjegyzi, a mult század 50-es éveiben nem volt a legkényelmesebb és legélvezetesebb Heidel- bergben őslénytant tanulni, bár a wLetheav-nak és alndex palxontolo- gicusv-nak szerzője BRoNN GyöRGY HENRIK, valamint a Neues Jahrbuch für Mineralogies kiadója és megindítója LEoNxHARD C. voltak első mes- terei: mert a mint ZIrrEL elbeszélte, egyetemi évei alatt mindössze csak egyszer sikerült két társat fogni, hogy igy, tres faciunt collegium, reá- bírják BRowxw-t a palaeontologia előadására. Másodszor már nem akadt merész vállalkozó, ennek a rendkívül tág ismeretkörű bámulatos tudású, de roppant unalmasan előadó tudósnak paleontologiai collegiumára. Ezért ZITTEL mint 21 éves fiatal doktor tudományszomját kielégí- tendő 1860-ban Párisba ment, a hol akkor még az agg ELIE DE BraAumonr — a francziák öreg mestere — is tanított, s a hol HEBERT E. működött a sorbonne-on. Itt eme lelkes és ünnepelt szakférfiak és DE VERNEUIL voltak azok, kik köré gyültek a franczia geologusok és paleon- tologusok közül DESLONGCHAMPS EUDES, GAUDRY ALBERT, MUNIER-(HALMAS és sokan mások. Ezek lettek ZrrrEL barátai, kikkel haláláig különös szeretettel ápolta a régi barátságot. Hogy a franczia szakférfiakat meny- nyire megnyerte ZirTrEL szeretetreméltó egyénisége, legjobban bizonyítja az, hogy német létére 1898-ban a Société géologigue de Frances alel- nökévé választották, félretéve politikát és nemzeti gyűlöletet. GAUDRY ALBERT ZITTEL haláláról értesülve PomPrcxy-hez többek között a követ- kezőket írta: a... . non seulement nous avions une grande admiration pour Zittel, mais aussi nous laimions. ZIrTTEL egy évi párisi tanulmányi ideje alatt tanulmányútat tett Skandináviába, azonkívül sokszor kirándult, tanulmányozva a párisi harmadkori medencze képződményeit és az északfranczia mesozoicumot, krétát, jurát. 1861-ben már Wienben van a fiatal ZIrrEL, a ki mindig csak azt kereste, hol van tudományos élet, hol lehet tanulni. 1 PomrPxcxkJ J. F. Palxzontographica. Bd. L. 1904. RorHpPLETZ A. Beilage zur cAllgemeinen Zeitungs. Nr. 10. 1904 jan. 4. Dr: ZITTEL KÁROLY ALFRÉD. 373 A tudományos működésnek valóságos fénykora volt akkor Wien- ben. A geologiai és paleontologiai tudománynak fényes nevű képviselői vannak itt. A k. k. geologiscehe Reichsanstalt élén ennek megteremtője, HAIDINGER Virmos állt, kinek díszsírjára azt írta hálás nemzete, Be- gründer des naturwissenschaftliehen Lebens in Österreich.s Vele együtt működtek HAUER FERENcz, később a k. k. Hofmuseumnak intendánsa, STUR Dyvowxisrus a Reichsanstaltnak későbbi igazgatója, továbbá CzsIzEk JÁNos, FÖTTERLE FERENCZ, STACHE Guipo stb. Ott működött akkor BöckH JÁNos is földtani intézetünknek igazgatója. Az egyetemen a paleontologia tanára, az akkor már nagynevű Suvrss EpE (1862-től a geologiáé is). A Hofmineralienkabinetnél működött ekkor a wieni medencze harmad- kori képződményeinek legalaposabb ismerője, a xDie fossile Mollusken des Tertiárbeckens von Wienv czímű munka szerzője HöRNEs MóRiIcz. ZarrEL azonban legközelebbi érintkezésben — természetszerűleg — a technikai főiskola tanárával HOCHSTETTER FERDINAND-dal — OUVENSTEDT tanítványával — állott, a ki a Novara expeditióból hazatérve ZIrTTELt kérte föl az újseelandi kövületek feldolgozására. Zarren Wienben mint volontair belépett a Reichsanstaltba s 1862 nyarán HAvER F. és SracHE G. társaságában a dalmát partok és szige- tek geologiai felvételeiben vett részt. Ezután rohamosan halad ZITTEL a pályáján. 1863-ban a wieni egyetemen a geologia és paleontologia magántanára lesz, ugyanebben az évben meghívják a lembergi egyetemre rendes tanárnak. Ő azonban visszautasítja e kitüntető meghívást, nem akarván Wient, mint tudományos góczpontot Lemberggel fölcserélni, a hol a tudományos munkálkodáshoz megkivántató eszközök hiányoztak volna s így az egyetemi tanszéket szívesebben fölcserélte egy szerény javadalmazású assistensi állomással a Hofmineralienkabinetnél, a mostani Naturhistorisches Hofmuseumnál. Egy év mulva, 1563-ban, elhagyja végleg Wient s visszatér hazá- jába, Badenbe, a karlsruhei polytechnikumra a mineralogia, geologia és paleontologia akkor még együttes tanszékére. Itt családot alapit, nőül vevén — mindvégig hű élettársát — ScHIRMER IDpát, ScHIRMER J. W. tájképfestőnek és a karlsruhei művésziskola igazgatójának kedves leányát. ZITTEL mint paleontologus hírnevét már Wienben megállapította. Itt írta első nagyobb munkáját a gosau bivalvákról és a magyarországi nummulitképződményekről. Karlsruheben befejezte a Wienben megkez- dett munkáit s közreműködött Baden geologiai térképének elkészítésé- ben. Itt mindössze három évig működött, mert OPPEL ALBERT elhunytá- val őt hívták meg a müncheni egyetemre rendes tanárnak és az állami paleontologiai gyüjtemény igazgatójának, vagy a mint ők szerényen nevezik, .Konservatorás-nak. 1866 őszén foglalta el az alig 27 éves férfiú Németországban, az akkor még egyetlen paleontologiai tanszéket, melyet 26r 374 LŐRENTHEY IMRE ő tett világhírűvé. Miünchenhez fűződik Zirrer életének java és egész tudományos nagysága. Itt több mint 37 éven át működött mint tanár és mint disciplinájának irányítója, elsőrangú vezérlő csillaga. Eleinte csakis a plaeontologiát adta elő, mivel GÜüMBEL volt a geologia előadója, 1880-tól kezdve azonban, miután ZIrTTEL a göttingai geologiai tanszékre való meghívást visszautasítva továbbra is Münchenben maradt, kiter- jesztették előadási jogosultságát a geologiára is, sőt ScHarHAurmr halála után 1890-től a geologiai muzeumnak is konservatora lett. ZirrEL tudásának és hajlamának igazi tér csakis Münchenben nyilt, itt alapította meg legnagyobb tekintélyét, itt világhírét, itt lett a paleontologia mestere és a paleontologusoknak tanára, itt alapitotta meg a világ egyik legnagyobb és tudományos szempontból a legfonto- sabb s legelső paleontologiai gyüjteményét. Itt alapította az intézettel együtt a leghíresebb tanszéket. Itt tette a paleontologiát önálló tudo- mánynyá a cHandbuch der Palaeontologiev megirásával. Így hamar valóra váltotta HöRvEsnek azt a mondását, a mit Zirrernek Münchenbe való meghivása alkalmából mondott: eDurech ZrirrEL wird die führende Rolle, welche Wien bisher auf dem Gebiete der Palaeontologie inne batte, an München übergehen.v Münchenben sorra érték őt a kitüntetések; a bajor tudományos akadémia 1869-ben rendkívüli, 1875-ben rendes tagjává, majd PETTEN- KOFER halálával 1899-ben elnökévé választotta. A müncheni egyetem, ünnepelt tanárát és büszkeségét, 1880-ban rektorrá választotta. A korona- renddel megkapta 1885-ben a személyre szóló nemességet, 1894 újév napján pedig a kir. titk. tanácsosi (Geheimer Hat) eczímet. Azonkívül számos bajor és külföldi nagy rendjelnek volt tulajdonosa, számtalan tudós társaság, akadémia és természettudományi társulat iktatta tiszte- leti tagjai sorába. A magyarhoni földtani társulatnak 1883 óta volt a megboldogult tiszteleti tagja. A geologiai congressusokon, a hol meg- jelent, mindég általános ünneplés tárgya volt, igen gyakran ültette őt ilyenkor szaktársainak szeretete és bizalma az ülések elnöki székébe. Nem akarok azonban kitüntetéseiről bürokratikus statisztikát nyuj- tani, hanem ZIrrEL nagyságához méltóan azt a mélyen ható és átala- kító hatását akarom ecsetelni, melyet ő tudományos működésével tudo- mányszakára és annak művelőire gyakorolt. Nem lehet e helyen vala- mennyi munkájának méltatásába bocsátkozni, azért csakis a minket közelebbről érdeklőkről akarok részletesebben megemlékezni. Munkái közül a két első az ásványtan körébe vág," írt azonban 1 Analyse des Arendales Orthits. (Poggendorfs Annalen, 1859. Bd. 108.) Mineralogisch-palaeontologischer Bericht über eine Reise in Scehweden u. Norvegen. (Neu. Jahrb. f. Min. 1860.) Dr: ZITTEL KÁROLY ALFRÉD. 375 petrographiait is," sőt vannak vegyes tárgyú dolgozatai is.? Leg- maradandóbbat azonban a geologia és paleontologia körében alkotta. A geéologiai irodalmat addig művelte leginkább, míg Wienben és Karlsruheban volt s geologiai felvételekkel foglalkozott." Sok, nyilt szemről és éleslátásról tanuskodó, érdekes geologiai meg- figyelést tett azonban utazásai alkalmával is. Számtalan kirándulást tett az Alpesekbe, kétszer bejárta Skandináviát, beutazta Angliát, Orosz- országot, Algirt, sőt többször Francziaországot és Olaszországot is. Azonkívül kétszer beutazta az északamerikai kontinenst. Mint geologus résztvett 1875—74-ben a Romnrrs GERHARD vezetése alatt álló libyai expeditióban. Ezekről, az utazásain tett megfigyeléseiről s egyéb ezzel kapcsolatos dologról, több apróbb közleményt tett közzé." Legmaradan- dóbb becsűek egyike azonban: a DEsoR társaságában 1873-ban, déli Svédországban tett utazása, melynek nyomán kimutatta a diluviális glecsereknek Bajorországban való elterjedését és ezeknek kialakító hatá- sát Bajorország mai térszíni és vízrajzi viszonyaira." A libyai expeditióról fényes eredményekkel tért haza, a mit apróbb közleményein kívül" bizonyít az a rendkívül gazdag paleontologiai anyag is, melynek feldolgozásában részt vettek ZirrELen kivül : SCHENK A., FucHs T., MAYER-EYMAR K., ScCHWwAGER C., DE LA HARPE PHn., PRarz E., 1 Über Labrador-Diorit von Sechriesheim in Baden. (N. Jahrb. f. Min. 1866.) 2 Die Morlackei u. ihre Bewohner. (Österreiceh"sehe Revue 1863.) Die neuesten Entdeckungen über die Beschaffenheit u. das Lebenin der Tiefe des Ozeans. (Aus- land, 1870.) Die Pfahlbauten in Würmsee. (Allg. Zeitg. 1873.) Beobachtungen über das Ozon in der Luft der Libyschen Wüste. (Sitzb. d. Münch. Akad. 1874.) Natur. historiscehe Museen in Nordamerika. (Beil. z. Allg. Zeitg. 1872.) Der siebente inter- nationale Geologenkongress in St.-Petersburg. (Münech. N. Nachr. 1897.) Ezeken kívül számos nekrologus. 3: Geologisehe Beschreibung der Sektionen Möhringen u. Mösskirch. (Beitr- z., Statistik d. min. Verwaltung d. Grossh. Baden. 1867.) 4 Vom atlantisehen zum pacifischen Ozean. (Deutsche Revue. 1883.) Das Wun- derland von Yellowstone. (Virchow u. Holtzendorff. Vortrüge 1855.) Der Yellowstone Park. (Himmel u. Erde 1889. Heft 7.) Vulkane u. Gletscher im amerikanischen "Westen. (Zeitschr. d. D. u. Ö. Alpenver. 1890.) Nordamerikanische Wüstenland- sehaft. (Beil z. Allg. Zeitg. 1862.) Die Kreide. (Virchow u. Holtzendorff. 1876.) Deutschlands Bodengestaltung in der Urzeit. (Natur 1877.) Über Geysir und ihre Ursachen. (Münch. N. Nachr. 1859.) Sintflut und Diluvium (Deutsche Revue 1878.) 5 Über Gletschererscheinungen in der bayerischen Hochebene (Sitzb. der Münch. Akad. 1874. 3. p. 232.) Gletsehererseheinungen am Starnberger See. (Münch. N. Nachr. 1889.) 6 Briefe aus der Libyschen Wüste. (München 1874 u. 1875.) Eine deutsche Expedition in die Libysche Wüste. (Deutsche Warte. 1884.) Über den geologisehen Bau der Libyschen Wüste. (Festrede. Münech Akad. d. Wiss. 1880, geologiai tér- képpel.) Die Sahara. (Deutsche Revue 1891.) 376 LŐRENTHEY IMRE pE LokgioLr P., Dacové E., WANNER J. és Ovaas A.J ZirrEn érdeme, hogy kimutatta, miszerint a diluviumban a Szaharát nem födte tenger. Ezzel megszünt Európának a diluviumban való elglecseredésének okául eme tengert tartani. DESOR és ESCHER vor DER LINTH ugyanis így magya- rázták, hogy a Szaharát tenger borította s így nem keletkezhetett ott a meleg Föhn, mely ma ott keletkezve megolvasztja az Alpesek havát. Az Alpoknak és alpesi tartományoknak geologiai kutatásaiban nagy érdemei vannak Zirrernek. Nemcsak önmaga foglalkozott kiváló szere- tettel e vidékkel — a mit több, az Alpok stratigraphiai geologiájára vonatkozó úttörő közleménye is bizonyít, — hanem tanitványaival is folyton kutatatta, folyton gyüjtetett itt muzeuma számára, úgy hogy geologiai muzeumának fénypontja az vAlpine Saal. A nagy paleontologus kiváló érdemeket szerzett a geologia körül azzal is, hogy a geologiának történetírójává lett." Összefoglalta éleslátó kritikai szemmel mindazt, a mit az emberi szellem és munka az ó-kor- tól a 19. évszáz végéig, a föld történetének kipuhatolása czéljából tett és alkotott. E munkája kevéssel megjelenése után, 1901-ben kevéssé megrövidítve angol fordításban is megjelent OGILVIE-GoORDON MÁRIA — a mester volt tanítványának — fordításában. ZirrEn tudományos működésének legkedveltebb tere mindig a paleontologia volt; gyermekkora óta ehhez vonzódott a legnagyobb előszeretettel, e téren alkotta később férfikorában úgy terjedelme, mint főleg alapvető fontosságánál fogva a legnagyobbat, e téren lett ő iga- zán nagygyá, halhatatlanná. Az utókor igen sokat köszönhet annak a reá nézve kellemetlen hivatalos korlátozásnak, hogy Münchenbe kerülve eleinte 1880-ig kizárólag a paleontologia előadására volt jogosítva. Eme. 14 év alatt régi hajlamát követve kizárólag a paleontologiának élhetett, mely szakon a sors a legszebb babérokat rejtegette számára. A paleon- tologiában beállott nagy horderejű változások, melyek a fiatal ZIrrELt a multszáz 60-as éveiben fogadták, serkentették őt az egész tudományra átalakítólag ható elméletek értelmében való továbbkutatásra. CuviER GyöRGY volt az, a ki a paleontologiát a boncztannal és csonttannal hozva szoros kapcsolatba, annak tudományos alapot terem- 1 Beitrüge zur Geologie u. Palaeontologie der Libyschen Wüste und der angrenzenden Gebiete v. Ágypten. (Palaeontographica. Bd. 30. I.1883. II. 1583. 1903.) 2 Geologisehe Beobachtungen aus den Zentral-Apenninen (BENECKEs Geog- nostisch-palaeontologisehe Beitráge Bd II. Heft 2. 1869.) Wengener-, St.-Cassianer- und Raibler-Schichten auf der Seiser Alp in Tirol. (Sitzb. d. Münech. Akad. Math. Naturw. Cl. Bd. XXIX. 3. 1899 és Zeitschr. d. D. Geol. Ges. 1899.) Zur Literatur- geschichte der alpinen Trias. (Schreiben an Prof. Ed. Suess. 1900.) 3 Geschichte der Geologie u. Palaeontologie bis Ende des 19. Jahrhunderts. 1889. (23. kötete a eGeschichte der Wissenschaften in Deutschlando ezímű műnek.) Dr ZITTEL KÁROLY ALFRÉD. 377 tett, Smirm (WILLIAM) ViLmos pedig kimutatta, hogy a kövületek isme- rete az alapja a történeti geologiának. Így tehát a paleontologiában úgy a biologiai, mint a stratigraphiai, azaz faunistikai irány helyesen ki volt jelölve, mindazonáltal nem érhette el a kivánt sikereket, mivel a multszáz első évtizedeiben CuvIER-nek katasztrófális elmélete kerékkötő- ként, bénítólag hatott az egész tudományra. Hiába küzdöttek LAMARCK, GEOFFROY Sr. HILAIRE és mások CuvIieR tana ellen, nem sikerült ezt — CuvIER tekintélyével szemben -— megdönteni, a mi azonban nem sike- rült nekik, sikerült végre két angolnak LYELL- és DARwrsnak. Ezek el- vetették a katasztrófa elméletet, mely szerint a Föld rétegeibe eltemetett faunák és flórák többször ismétlődő teremtésnek köszönték volna létö- ket, melyeket azután katasztrófák ismét teljesen elsöpörtek a Föld szí- néről. Ezzel szemben kimutatták, hogy a Föld rétegeibe temetett szer- vezetek a mai élő világgal egy nagy összefüggő szerves egészet formál- nak, hogy a legősibb szervezetek is rokonsági összefüggésben vannak a maiakkal; szóval, hogy az élet a Földön összefüggő fokozatosan fejlődő és egységes. Így a többszörös teremtés tana helyébe az egységes fejlő- dés tana került. Bár a paleontologusok lettek volna hivatva a kihalt szervezetek alapján a legtöbb bizonyítékot szolgáltatni a leszármazás elméletének támogatására; mindamellett új fajok és nemek leírására szorítkoznak csak, melyeket a rendszerbe beilleszteni iparkodnak, nem törődve a nagy hullámokat felkorbácsoló új áramlattal, továbbra is evezérlőkövü- leteketv (Leitfossilien) írnak le, mint évtizedekkel ezelőtt, hogy anyagot szolgáltassanak a stratigraphiai geologiának. Csak 1870-től — mondja Zirren — kezdett a paleontologia a descendensteoria megalapításában élénkebben résztvenni, miért is ettől kezdve mindig jobban elkülönül- nek egymástól a stratigraphiai-paleontologiai és biologiai vagy syste- matikai-paleontologiai, azaz leszármazástani munkák. ZIrTEL első paleon- tologiai munkái a stratigraphiai-paleontologia keretébe tartoznak, így az északfrancziaországi Glos jurakorú kövületeiről írott munkája," valamint a másikat közelebbről érdeklő Die obere Nummulitenformation in Ungarm czímű? munkája is, melyek még részben párisi tanulmá- nyának gyümölcsei, részben pedig a klasszikus páriskörnyéki eoczénkép- ződményeken szerzett tapasztalatainak értékesítése. Minket ez utóbbi közelebbről érdekel, a mennyiben Esztergom környékének és Pusztafornának eoczén-képződményeit s ezek faunáját tárgyalja. A magyarországi eoczén-képződmények faunájáról ez az első 1 K. ZITTEL et Em. GoUBERT: Note sur le gisement de Glos, suivie de la description des fossiles du Coral-rag de Glos. (Journ. d. Conchyliologie. 1861.) 2 Sitzungsb. d. k. k. Akad. d. Wiss. in Wien. Bd. XLVI. Abth. I. 1862.) 378 LŐRENTHEY IMRE alapvető munka. LIPOLD," HANTKEN? és PErERs? német nyelven meg- jelent geologiai munkái voltak az egyedüliek, melyeket e vidék eoczén- képződményeinek tanulmányozásához alapul vehetett. 62 fajt ír le, melyből 41 Esztergom környéki, 36 pedig Pusztafornáról való s ez utóbbiakból 12 faj új, kilenez pedig közös a két lelethelyen. E két magyarországi lelethelyről összesen 19 új fajt és egy új változatot ír le. Faunája alapján e magyarországi rétegeket egykorúaknak veszi a roncai rétegekkel és a párisi durvamészszel. ZIrren a Ronca melletti rétegeket, az akkor uralkodó nézetek szerint, mind egy szintbe tartozóknak vette 8 így a piszkei Cerillium plicatum, BRuGcG. és Pholadomya Puschi Gorpr. tartalmú rétegeket is a felső-nummulitformatióhoz tartozónak veszi, melyekről HANTKEN később kimutatta, hogy a felső-oligocénbe a CGyrena, semistriata és Pectunculus obovatus tartalmú rétegekhez tartoznak. Ezek- hez csatlakozik a gosau-bivalvákról írott munkája " is, melyben szintén a stratigraphiai geologiát szolgálja paleontologiai eredményeivel. A kövü- leteket azonban ő itt már nem tekinti holt emlékérmeknek, melyek csak egyszerűen beillesztendők a rétegsorozat skálájába, hanem élő emlékeknek, melyeknek életmódját és lakhelyöket — a gosau tenger öbleit — tanulmányozza, s így — hogy úgy mondjam — a fossilis állatgeografiát szolgálta adataival. Ilyen stratigraphiai irányú dolgozatai még az újzeelandi kövületek leírása" és a ePaleontologischen Notizen über Lias, Jura und Kreidebildungen in den Bayerischen und Österreichi- schen Alpen." A többi dolgozatai első sorban paleozoologiaiak. Így rPalae- ontologischen Studien über die Grenzschichten der Jura- 1 LiPorp. cDie Braunkohlenflötze nüchst Gran in Ungarn.v (Jahrb. d. k. k. geol. R. A. Bd. IV. P. 140. 1853.) 2 HANTKEN. Rétegsorozata (Jahrb. d. k. k. geol. R. A. Bd. IV. P. 403. 1853.) 3 PETERS. Geologische Studien aus Ungarn. 2. Die Umgebung von Visegrád, Gran, Totis und Zsámbék. (Jahrb. d. k. k. geol. R. A. Bd. X. P. 483. 1859.) 4 Ancillaria propingua, Marginella ovulata LAm. var. nana, Buccinum Hör- nesi, Pleurotoma Deshayesi, Pleurotoma misera, Gerithium hungaricum, Natica (Ampullina) incompleta, Neritina lutea, BEulima Haidingeri, Pirena fornensis, Me- lania (Chemnmitzia) striatissima, Melania distincta, Turritella vinculata, Turritella (Mesalia) elegantula, Gorbula planata, Gytherea Petersi, Lucina Haueri, L. cras- sula, Modiola fornensis és Ostrea supranummulitica. 5 Die Bivalven der Gosaugebilde in den nordöstlichen Alpen. Ein Beitrag z. Charakteristik d. Kreideformation in Österreich I. 1863. II. 1866. (Denkschr. d. Wien. Akad. Math.-Naturw. KI. Bd. XXIV. u. XXV.) 6 Beitrüge z. Palaeontologie von Neu-Seeland. (N. Jahrb. f. Min. 1863.) Fos- sile Mollusken und Echinodermen aus Neu-Seeland. Novara munka. Geolog. rész. Ba. I. Abth. 2. 1863. ] 7 Jahrb. d. k. k. geol. Reichsanstalt. Wien. Bd. XVIII. 1868. Dr ZITTEL KÁROLY ALFRÉD. 379 und Kreideformation," melyben az OpPrEc-től fölállított tithon-eme- letről kimutatja, hogy szorosabb kapcsolatban van a jurával, mint a krétával. Zirren ebben is elveti a természetellenes aAmmowniless, nemi nevet és helyébe pl.: a természetesen körvonalzott Aspidoceras, Haplo- ceras, Simoceras új nemeket állítja föl. A hol az egyes alakoknak ro- konsági viszonyairól beszél, határozottan a leszármazási elmélet hívének mutatja magát, a mennyiben a fajokat nem tekinti merev, változatlan typusoknak, hanem csak a fajoknak szakadatlanul összefüggő lánczolatá- ból kiszakított — jól jellemzett — egyedtömegnek. Kiemeli végre az aptychus-nak rendkívüli rendszertani fontosságát. Paleozoologiai szempontból legfontosabbak a spongiákon végzett tanulmányai," melyeket Neumavm M. klasszikusoknak mond. A mint ScHuLTzZE F. E. vizsgálatai helyes mederbe terelték az élő szivacsokra vonatkozó vizsgálatokat, éppen úgy ZITTEL vizsgálatai a kövültekét. SOLLAs, de főleg ZIrrEL volt az, a ki a mikroskopiumot alkalmazta a szivacsok vizsgálatában s ezzel nem várt bámulatos eredményeket ért el. Zarren legnagyobb gonddal és fáradsággal — sósav segélyével — ki- preparálta a szivacsok legfinomabb vázát. Ebből kitünt, hogy DORBIGNY- nak nincs igaza akkor, midőn a kövült, azaz kőszivacsokat, uaPetrospon- gi) elkülöníti az élőktől, mint azoktól teljesen eltérőket. ZITTEL a mikro- skopium segélyével, tanulmányozva a fossilis szivacsok valamennyi cs0- portjának anatomiai viszonyait, kimutatta, hogy teljesen beilleszthetők az élő szivacsokra megállapított rendszerbe, melyek között az újabbi mélytengeri kutatások ugyancsak megtalálták a mész- és kovaszivacsokat. ZirrEL volt tehát az, a ki lehetővé tette a kövült szivacsok tanulmányo- zását azzal, hogy megállapította a vizsgálat módját. ZirrEL rendkívül tág látókörét és nagy alaki érzékét annak köszön- hette, hogy a paleozoologiának majdnem minden ágával foglalkozott. Írt a már említetteken kívül a protozoákról,? szivacsokról,? brachiopodakról, 1 1. Abt. Die Cephalopoden der Stramberger Schichten. 1868. — 2. Abt. Die Fauna der ülteren Cephalopoden führenden Tithonbildungen. 1870. — 3. Abt. Die Gastropoden der Stramberger Schichten. 1873. (Pal. Mitt. a. d. Museum d. K. Bayer Staates. Bd. II.) 2 Über Coeloptychium. Bin Beitrag z. Kenntniss d. Organisation fossiler Spongien. (Abhandl. d. Münech. Akad. XII. 1876.) Über fossile Spongien und Radio- larien. (N. Jahrb. f. Min. 1876.) Studien über fossile Spongien. 1. Hexactinellide. 2. Lithistide. 3. Monactinellide, Tetractinellide und Calcispongixe. (Abhandl. der Münch. Akad. XIII. 1877—78.) Beitrüge zur Systematik fossiler Spongien. (N. Jahrb. f. Min. 1877, 1878, 1879.) Bemerkungen über Astylospongia. (N. Jahrb. f. Min. 1877.) Zur Stammgeschichte der Spongien. (Festsehr. f. Prof. Dr. v. Siebold. München. 1878.) Über Hexactinélliden aus dem oberen Jura. (N. Jahrb. f. Min. 1878 ) Notizen über fossile Spongien. (N. Jahrb. f. Min. 1882.) Über Astylospongia und Anomocla- dina. (N. Jahrb. f. Min. 1884.) 1. 3 Über Radiolarien d. oberen Kreide. (Zeitschr. d. D. Geol. Ges. 1876. Bd. 28.) — Über das Eozoon (Deutsche Revue. 1879.) — Note sur les Foraminiféres de la Molasse Calcaire d "Hydra (environs d Alger.) (Bull. soc. géol. de France. XXIV. 1896.) 4 Über den Brachialapparat bei einigen Jurassischen Terebratuliden und über eine neue Brachiopoden-Gattung Dimerella. (Palaeontographica. XVII. 1870.) 380 LŐRENTHEY IMRE crinoidakról,! cirripediakról,? annelids;ekről," belemnitidseekről," ammo- noideakról," halakról," kétéltűekről," hüllőkről, madarakról," emlősök- ről," sőt tanulmányai körébe vonta az embert is." Hogy az aránylag elvont 8 a művelt nagyközönség körében alig ismert paleontologiát népszerűvé tegye s a nagyközönség körében is el- terjeszsze, írta az vAus der Urzeits czímű könyvét. A teremtésnek természetes történetét írja meg e művében vonzó, népszerű modorban, kezdve a Kanr és LAPLACE elméletével. Kimutatja, hogy a bizonyos fokig kihült Föld felületén megjelenő tengerek miként népesednek be lassan- kint különböző irányban fejlődő szervezetekkel — a legrégibb őskortól napjainkig — miként hódítanak egyes nemzedékek tért s ismét miként hanyatlanak le, elveszítve az uralmat. Látjuk, hogy miként jelenik meg az ember a teremtés utolsó napján, hogy megkezdje a létért való küz- delmet. E mű közkelendőségét legjobban igazolja az, hogy három év alatt megélte a második kiadást. Miután ZITTEL a 200-paleontologiának majdnem minden ágával irodalmilag is foglalkozott s mivel előadásait is mindig modern niveaun akarta tartani, mindinkább belátta, hogy az eddigi összefoglaló munkák, mint a BRosws aLethea geognosticav-ja, vagy a GEINITz, GIEBEL, OVEN- 1 Über Plicatocrinus. Sitzb. d. Münech. Akad. 1881.) 2 Bemerkungen über einige fossile Lepaditen aus dem lithographischen Schiefer und der oberen Kreide. (Sitzb. d. Münch. Akad. 1884.) 3 Über Conodonten (Rohon J. V.-vel együtt). Sitzb. d. Münch. Akad. 1886. 4 Diploconus, ein neues Genus aus der Familie der Belemnitiden. (N. Jahrb. f. Min. 1868.) 5 Bemerkungen über Piwlloceras tatricum PuscH sp. und einige andere Phylloceras-Arten. (Jahrb. d. k. k. geol. Reichsanstalt. Wien. Bd. XIX. 1869.) 6 Über Ceratodus. (Sitz. d. Münch. Akad. 1886.) Über vermeintlicehe Haut- sehilder fossiler Störe. (Ugyanott.) Fossil Fishes in the Britieh Museum (Natural Science. VIII. No. 52. 1596.) 7 Über die Flugsaurier (Pterodaetylen) aus dem lithographischen Schiefer Bayerns. (Palaeontographica. Bd. XXIX. 1882.) Bemerkungen über fossile Schild- kröten des lithographischen Schiefers. (Palaeontographica. Bd. XXIV. 1877.) S Über eZabyrinthodon Rütimeyeri, Wiedersheim.s (N. Jahrb. f. Min. 1888. Bd. II.) Die Ahmen der Reptilien. (Münch. N. Nachr. 1S88.) 9 Über den Fund eines zweiten Skelettes von Archaeopteryx. (Sitzb. d. Münch. Akad. 1877.) 10 Über Sgualodon Bariensis aus Niederbayern. (Palaeontographica. Bd. XXIV. 1877.) Die geologische Entwickelung, Herkanft und rüumliche Verbreitung der Süugetiere. (Sitzb. d. Münch. Akad. 1893 és Geological Magazine. 1893. Bd. X.) 11 Die Rüuberhöhle im Sehelmengraben. (Sitzb. d. Müneh. Akad. 1872.) Be- trachtungen über die ültere Steinzeit und über die Methode vorgeschichtlicher Forschung. (Deutsche Zeitung. Wien. 1873.) Über Alter und Herkunft des Menschen- geschlechts. (Münch. N. Nachr. 1893.) 12 I. kiadás, München 1872. II. kiadás 1875. Dr ZITTEL KÁROLY ALFRÉD. 3281 STEDT, PICTET, DORBIGNY, OWEN és NicHoLsoN-féle tan- és kézikönyvek nem elégségesek; a mennyiben részben elévültek, részben szűk körre szorítkoznak, másrészt pedig az egyes részletek kidolgozását illetőleg aránytalanok s így egyik sem tudja a szakember igényeit kielégíteni. Mindinkább nőtt a paleontologiai irodalom s szaporodtak a strati- graphia-faunistikai, másrészt a morphologia-biologiai irányban a meg- figyelések, melvek különböző nyelveken, jórészt szűk körre szorítkozó folyóiratokban jelentek meg, annál inkább lehetetlenné vált a tudományos anyag áttekintése s nőtt a zavar. Ezen segítendő — az egész tudomá- nyos világot hálára kötelező — nagy feladatra vállalkozott ZrIrrer, midőn a világirodalom teljes anyagát rendszerbe szedve, kritikailag egybeállítva a cHandbuch der Palaeontologies czímű négykötetes nagy munká- jában közkincscsé tette. E munkájával lett ZITTEL igazán nagygyá, a paleontologusok vezetőjévé, mesterévé. Helyesen mondja BRAwNco, hogy e munka megírása cmegváltói munkav (werlösende Tat). 17 évig dolgozott Zrrren bámulatos szorgalma ezen a ti- táni munkán. Minden állatcsoportot újra alaposan áttanulmányozott a meglévő kövült anyag, élő alakok és irodalom alapján. Évekig foglal- kozott minden egyes csoporttal, hogy az egész anyag egyenletesen legyen átdolgozva. A műnek magának rendszeres összeállításáról és czéljáról maga ZirrEn azt mondja a geologia és paleontologia történetében, hogy ő a Handbuch-ban elsősorban a szoros kapcsolatot kereste a paleonto- logia és a többi biologiai tudomány (állattan, összehasonlító boncztan, fejlődéstan) között s iparkodott ezek vívmányait a paleontologiában is értékesíteni. Az anyag ezért tisztán rendszertani elvek szerint van cCs0- portosítva s minden nagyobb csoport előtt ennek szervezetét tárgyalja, melyeknek ismerete okvetlenül szükséges a kövült alakok teljes meg- értéséhez. A histologiai viszonyokat behatóbban tárgyalja, mint minden más paleontologiai tankönyv. A részletes (specialis) részben fölvett vala- mennyi helyesen megállapított nemet, míg a kéteseket vagy rosszakat kiselejtezte, vagy csak röviden említi. Minden nagyobb rész után átte- kintést nyujt a geologiai elterjedésről és a tárgyalt alakok törzstörténe- téről (Stammgeschichte). Különös hangsúlyozással emeli ki azokat a tényeket, melyek az egyes törzsbe, osztályba, rendbe vagy családba tar- tozó alakok genetikai összefüggését bizonyítják: kerüli azonban ilyennek a czélzatos fölállítását ott, a hol a paleontologiának nincsenek a fejlő- déstant támogató bizonyítékai, vagy a hol a rossz anyag az ellenkező nézetnek látszik kedvezni, ilyenkor csak a tényeket igyekszik teljesen részrebajlatlanul közölni. Egyes állattörzsre vonatkozó ismereteket a zoologusok is ZITTEL Handbuchjában találják meg legjobban és legvilágosabban összefoglalva, így a halakról írott részre azt mondotta egy angol specialista, hogy a 382 LŐRENTHEY IMRE legjobb, a mit valaha a halak szervezetéről írtak; hasonlóan kiváló — többek között — a hüllőkről és emlősökről írott rész is. A phytopaleontologiai résznek, az ötödik kötetnek megírására ZITTEL barátját, SCHIMPER Pr. W.-t nyerte meg s ennek halála után pedig SCHENK A.-t. ZIrTEL e nagy munkájával az őslénytant az állattannal és növény- tannal egyenlő jogú, önálló biologiai tudománynyá tette. Így a munka nemcsak a modern zoologusra, osteologusra, embryo- logusra, hanem a botanikusra is egyaránt nélkülözhetetlen alapvető munka lett. Siettek is a nagy nemzetek anyanyelvökre átültetni, így lefordították rövidesen francziára! és angolra." Miután ZirrELr-nek a munka volt legtermészetesebb elfoglaltsága s legkedvesebb szórakozása, e nagy munka megírása után sem pihent; hanem iparkodott könyvét könnyebben kezelhetővé s hozzáférhetővé tenni, hogy így nagyobb körben terjedjen el. Azért 1895-ben már kiadta a .Grundzüge der Palaeontologie (Palaeozoologie) czímű tan- könyvét. Ez kivonata a Handbuchnak, olyan kivonata azonban, mely a Handbuch első — már elévült — részének megjelenése "1876 (1880)] óta rohamosan fejlődő tudománynak legújabb vívmányait is felöleli s így amazt mintegy kiegészíti. Miután ez bizonyult a paleontologia legjobb tankönyvének, nyolcz év alatt annyira elfogyott, hogy új kiadás vált szükségessé, melynek első része 1903-ban újból átdolgozva meg is jelent, mint utolsó munkája, a mennyiben a második részének megjelenése előtt ragadta őt el az élők sorából a kérlelhetetlen halál. z Elévülhetetlen érdemeket szerzett ZIrren magának azzal, hogy a Handbuchban és Grundzügeben kritikailag összefoglalta s így hozzá- férhetővé tette mindazt, a mit eddig a paleontologiai irodalom termelt, mert ezzel egyszersmind biztos alapot épített a tudományos továbbmun- kálkodásra. ZirrEv-nek ilyen nagy irodalmi, tanítói s egyéb elfoglaltsága mel- lett arra is volt ideje, hogy a legnagyobb s legrégibb paleontologiai folyóiratot is szerkeszsze. 1869 óta szerkesztő társa, majd DUNKER-nek 1885-ben bekövetkezett halála óta egyedüli szerkesztője volt a cPalaeon- tographica, Beitrüge zur Naturgeschichte der Vorzeits czímű folyóiratnak. A paleontologus ZITTEL működésével legszorosabb összefüggésben 1 Traité de Paléontologie, traduit per CHARLES BARROIS avec la collaboration de DUPONCHELLE, FocKEu, CH. MAuRicE, R. MowIEz, Cu. Ouvéva et A. Six. 1883—94. 2 Textbook of Palaeontology, translated and edited by CHARLES R. EASTMAN in collaboration with numerous Specialists. Megjelenik 1896-tól. Dr ZITTEL KÁROLY ALFRÉD. 383 van muzeumi működése. Egyetemi tanárrá történt kinevezésével egy- igyejüleg kinevezték az állami paleontologiai muzeum vezetőjévé (Kon- servator). Mikor Zirren a vezetést átvette, a gyüjtemény már elég gazdag és becses volt, hanem milyen állapotban! s milyen helyiségben! Eleinte egyedül, majd éveken át egyetlen egy assistenssel működött, (ma már három kinevezett hivatalnoka van), hogy az egésznek muzeumi külsőt adjon. A gróf MÜNSTER, HABERLEIN és LEUCHTENBERG herczeg remek col- lektiói, valamint a hoheneggeri és pikermi emlős maradványok, melyeket elődei WAGNER ANDRAS és ÜPPEL ALBERT 22 év alatt szereztek, nagy értéket képviseltek, de többnyire mégis csak lokális szvitek voltak. Hogy ma valamennyi formátióból, minden állat- és növényországból és a világ majdnem minden részéből vannak kövületek e muzeumban, az nem a szerencsés véletlennek, hanem ZirrTEL czéltudatos működésének az eredménye. Nem is gondolná az ember, hogy a ma már 10 termet zsú- folásig megtöltő gyüjtemény ZirreL mennyi fáradságos munkájának az eredménye. E gyüjtemény — melyre minden nagyzolás nélkül el lehet mondani, hogy ZITTEL műve — ZIrTEL szívével a legszorosabban össze volt forrva; élete utolsó napjáig 37 és fél éven át dolgozott ennek töké- letesbítésén, gazdagításán s folyton azon fáradozott — akadályt nem is- merve — hogy a mostaninál megfelelőbb s tágasabb helyiségben helyez- hesse el; eme vágyának teljesedését azonban sajnos, nem érhette meg. A müncheni paleontologiai muzeum ma, a hogy ZITTEL hátrahagyta, az európai kontinensnek legnagyobb, a földnek pedig egyik leguniversá- lisabb, legtöbbet felölelő, tudományos szempontból pedig legjelentősebb és leghíresebb gyüjteménye. A gyüjtemény elbelyezése az Alte Akadémie első emeletén nagyon kedvezőtlen úgy a világítás, mint a túltömöttség szempontjából. A gyüjtemény külsőleg nem hat annyira, mint a Jardin des Plantes geologiai és paleontologiai gyüjteménye az új épületben; a termek pedig megközelítőleg sem annyira fényesek, mint a wieni Hof- museum, a prágai cseh muzeum, vagy a londoni British Muzeum (Nat. Hist.) helyiségei. Az anyag azonban, melyet Zirrer hangya szorgalma az egész vi- lágból összegyüjtött s systematikailag kiállított, páratlan a maga nemé- ben. A gerinczesek magok hat hatalmas termet töltenek meg. Remek a Rhinoceros thichorhinus, Ursus speleus, Titanotherium, Hipparion gra- cile stb. teljes csontvázai. Fényes a lithografpalából való halaknak és repülőhüllőknek, . valamint a würtembergi liaspala gyikféléinek gyüjte- ménye. A gerinecztelenek is igen gazdagon vannak képviselve; így pl. ammonites faj — PompEcxkvy becslése szerint — több mint 2600! van, rendkívül gazdag a szivacsgyüjtemény is, melynek értékét ZIrTEL origi- nálisai nagyban emelik. a 384 LŐRENTHEY IMRE ZITrEn, a merre csak megfordult, mindenfelé gyüjtött, azonkívül pedig az egész világból összesereglett tanítványai valamennyien gazda- gították a szeretett mester gyüjteményét. Gyüjteménye értékét nagyban emeli, hogy tárgyainak legnagyobb része leírt originális. Legtöbb érte- kezése saját muzeumi anyagának a feldolgozási eredménye. Muzeuma a szakemberek számára mindig nyitva állott, azonban sokkal többre becsülte s jobban szerette gyüjteményét, semhogy azt könnyelműen bárkinek könnyen hozzáférhetővé tette volna. (Kusztosza kezelte az egész gyüjteményt). A szakembereknek, főleg pedig tanítványainak, a legszere- tetreméltóbb készséggel engedte mindig át tanulmányozásra, vagy leírásra gyüjteménye feldolgozatlan tárgyait. Az az előzékenység, melylyel ő ezt tette, kellőleg nem dicsérhető szép jellemvonása nagy egyéniségének. Így dolgozta föl e sorok írója a müncheni muzeum harmadkorú rákjait." Sajnos, hogy 1890-ben ZirrEL vette át a geologiai muzeum veze- tését is, holott a paleontologiai gyüjtemény teljesen lefoglalta egyénisé- gét. Így itt is, mint minden olyan muzeumnál, a hol több természet- rajzi tárnak vagy szaknak van közös vezetője, az egyik a hamupipőke szerepét játsza. A mai muzeális kivánalmaknak megfelelőleg, a tudomány mai állásán a mindig jobban és jobban felszaporodó anyag mellett min- den egyes természetrajzi szak egy egész embert igényel, hacsak nem akarjuk a szakok valamelyikét teljesen háttérbe szorítani. Így a mün- cheni muzeum geologiai része is mint mostoha gyermek teljesen háttérbe szorult a dédelgetett paleontologiai mellett. ZrirEut nem valamely miniszteriumban eltöltött évek tették méltóvá arra, hogy 1899-ben a bajorországi tudományos muzeumok főfelügyelő- jévé (Generalkonservator) nevezték ki, hanem arratermettsége, hivatott- sága, kipróbált szervező, teremtőképessége s széleskörű gyakorlati és elméleti szakismerete. Az eddigiekben megkiséreltem vázolni ZirrELt mint mineralogust, geologust, paleontologust, mint szakírót, mint muzeumi igazgatót és létesítőt. Most még mielőtt e helyről — hová szaktársaim megtisztelő bizalma ültetett — búcsút vennék tőle, ZIrrTEL-ről, az emberről, az egyén- ről és tanárról akarok szólni. Nem lehet kételkedni abban, hogy ZirrEL legnagyobb érdemeket tanítói működésével szerzett. Itt is a szóbeli előadásaival elért sikerei- nél nagyobb az, melyet könyveivel a Handbuchchal és Grundzüge vel ért el. Mert bátran állíthatjuk, hogy ma az egész föld kerekségén a paleontologiai oktatás közvetve vagy közvetlenül ZirreL eme két mun- 1 LŐRENTHEY. A müncheni állami gyüjteményekben lévő harmadkorbeli rövid- farkú rákok. (Math. Termtud. Közlemények. XXVII. köt. 2. sz. 1898.) Dt ZITTEL KÁROLY ALFRÉD. 385 káján alapszik, a mennyiben nem nélkülözheti ezeket sem tanár, sem tanuló. Munkái pedig eme nagy hatásukat ZirreErn bámulatos alaki érzé- kének és valamennyi állatosztályra kiterjedő önálló vizsgálatainak kö- szönhetik, mert így tankönyvei messze fölül állanak a kritika nélküli compilatió szülte legtöbb tankönyvnél. Ez javarészben annak köszönhető, hogy ZirrEL Németország legnagyobb muzeumának állt az élén s így egyrészt természetszerűleg kifejlődött benne a nagy alaki érzék, más- részt pedig alkalma s anyaga volt, a legkülönbözőbb állatosztályba tar- tozó anyagot dolgozva föl, magát a zoopaleontologia minden ágába — hogy úgy mondjam — beledolgoznia. Nemcsak geologiai, hanem a tárgyánál fogva szárazabb paleonto- logiai előadásai is a legiátogatottabbak voltak Németország hasonló tárgyú előadásai között. Mert nemcsak, hogy ékesszólóan adott elő, hanem a legnehezebbet is művészi könnyedséggel tudta érthetővé tenni, hallgató- ságát valóban magával ragadta s lelkesedését azok lelkébe átültette. Az a világos és biztos tárgyalási mód, melyet tudományos munkáiban csodálunk, jellemezte őt, mint előadót is. Ezeket a sikereket is iassan vívta ki. Iparkodott a szép előadás mellett tárgyát minél szemléltetőbbé tenni, instructivus szép tárgyak bemutatásával. Mivel azonban ezek csak kis távolból láthatók, körözésök pedig az előadást zavarja, falitáblákat! adott ki, melyek a paleontolo- giai előadásoknak ma már nélkülözhetetlen segédeszközei. cAus der Urzeitv czímű népszerű munkájával és hirlapokban, va- lamint elterjedt folyóiratokban közölt népszerű czikkeivel és remek mu- zeumával annyira felébresztette a művelt nagyközönségben tudomány- szaka iránt az érdeklődést, hogy egyetemi előadásait a legkülönbözőbb társadalmi állású, meglett korú úri emberek látogatták, bár a nyári fél- évben elég korán, reggel 7-től 8-ig tartotta. Hallgatói számának növe- léséhez részben hozzájárult az a kellőleg nem dicsérhető és nálunk fáj- dalommal nélkülözött szabályrendelet, hogy a jogászok első évben köte- lesek természetrajzi tárgyat hallgatni. Legnagyobb része HRANKE-nál anthropologiát hallgatott ugyan, de mindig akadt néhány, kiket ZITTEL fényes neve az ő előadásaira vonzott. Érdekesek s jellemzők voltak a tanári működésre vonatkozó szerény és őszinte megjegyzései; ugyanis többször hangsúlyozta, hogy az egye- temi tanítás magának a tanárnak a fejlődésére a legjótékonyabbul hat és hogy a tanárnak folyton kell tanítványaitól tanulnia. Miután a Handbuch a java férfikorában lévő ZirreLt egyszerre a világ első paleontologusává avatta, a világ minden részéből zarándokol- 1 rPalaeontologische und geologische Wandtafelns5 melyből 73 jelent meg, közöttök csak nyolcz reconstruált tájkép geologiai, míg a többi mind paleontologiai. 386 LŐRENTHEY IMRE tak Münchenbe — a paleontologusok Mekkájába — hogy tőle tanuljanak s az ő vezetése alatt dolgozzanak. Ő mindig legbüszkébb volt külföldi tanítványaira, mint a kik tudományos nagyságának és a paleontologiai tudományra gyakorolt nagy hatásának voltak legszebb tanulságai, a kik kedves, szimpatikus egyéniségének hírét szétvitték a föld kerekségén. Szerette is, ha a külföldiek minél többen iratkoztak be hozzá, de nem hiúság volt a rugója ennek, hanem az a nemes czél, hogy így tekintélye növekedve, az intéző köröknél minél többet tudjon kivívni muzeuma és tanszéke érdekében. Valamennyi kulturnemzet fiai között vannak tanítványai. Azoknak arczképét, kik szakmája művelői sorába léptek, intézetének kis tantermé- ben különös kegyelettel őrizte. Ez a százat meghaladó kép — közte néhány magyaré is — legszebb bizonyítéka ZIrrEL nagy hírnevének és a tudományra gyakorolt óriási hatásának. Így tehát fényesen bevált HöRNEs MóRicz-nak 1866-ban tett jöven- dölése, hogy a paleontologiában való vezetőszerepet Zirrer Wienből magával vitte Münchenbe. Németország legtöbb tanszékén, melyek a geologia mellett a pale- ontologiát is művelik, ZirrEL tanítványa ül, de nemcsak Németország- ban, hanem az egész világon a legjelentősebb tudományos állásokban igen sokszor az ő volt tanítványait látjuk. Így lett ő a paleontologiának, mint önálló tudománynak megalapítója, a paleontologia mestere, a pale- ontologusok tanára és a legnagyobb paleontologiai iskola megalapítója. Ez iskola mindig eszményi képe volt a tudományos iskoláknak, a mennyi- ben a mester nem iparkodott tanítványainak gondolkozásmódját bizonyos tőle fölállított teoriák szűk kerékvágásába szorítani és odahatni, misze- rint a tanítványok csak azért kutassanak és dolgozzanak, hogy a mes- tertől kitűzött ezélt elérjék. Az ilyen iskola, mint CvuvIER-é, WERNER-é stb. hosszú időn át kerékkötője volt a tudományos haladásnak. ZIrrer azonban mindig csak az igazságot kereste, nem volt könnyen suggerálható. A zürichi inter- nationalis geologus congressuson is intve intett, hogy a talált tényeket idő előtt ne becsüljük túl, mert csakis ennek a legszigorúbb és leg- lelkiismeretesebb mérlegelése vezethet a tudományos igazságra. Ő pél- dául meggyőződésből volt híve a leszármazási elméletnek, azonban soha- sem akart többet bizonyítani, mint a mennyit a természet maga nyujtott bizonyítékként. Paleontologiai anyag, továbbá exact zoologiai és geologiai megfigyelések győzték őt meg az élő lények fokozatos fejlődéséről, tartóz- kodott azonban attól, hogy messzebbmenő következtetéseket vonjon, mint a mennyire a tőle átvizsgált anyag feljogosította. Nem szerette a merész spekulácziókat, ezekből csak azt fogadta el, a mit az ő tágkörű ismerete igazakként elfogadhatónak tartott. Dr ZITTEL KÁROLY ALFRÉD. 387 Nem tűrhette, ha fiatal emberek a biztos alapismeretek nélkül na- gyon korán spekulácziókba bocsátkoztak. De nemcsak mások, hanem önmaga iránt is hasonlóan szigorú volt a végkövetkeztetések megvoná- sában. Semmi sem bizonyítja jobban Zirrmn nagyságát és a tudományos igazságok iránti igaz, önzetlen szeretetét, mint az, hogy ha látta, misze- rint jobb és gazdagabb anyagon végzett vizsgálatok utóbb módosítják az ő vizsgálatainak az eredményét — féire téve személyi hiúságot — nem késett beismerni tévedését. Így pl.: az aptyehusok mibenlétére és hivatására vonatkozó nézetét, melyekkel a jura és kréta közötti határrétegekről írott munkájában KEFERSTEIN-hez csatlakozott, későbbi meggyőződése alapján egy perczig sem késett megváltoztatni; mert hiszen igaz az, hogy caus der Summe unserer jeweiligen empirischen Erfahrung ziehen wier die Sehlussfolgerungen und betrachten diese als wissenschaftliche Wahrheit; aber jede neue Entdeckung erweitert deren Inhalt.! ZITTEL tanítványaira nemcsak páratlanul álló, széleskörű tudásával, hanem egyéniségével is hatott; mert mindenki szerette a szellemes, szimpatikus arczú, fiatalos kedélyű, beszédes, ragyogó szemű, megnyerően jószívű és határtalanul kedves, szerény embert. ZaTrrELn nagy teremtő képességének rugóit kiváló szorgalma és tehet- sége mellett a kedvező körülményekben kell keresni. Mert fiatalon, alig 27 éves korában, ambiczióval, akaraterővel eltelve nyerte már el a mün- cheni tanszéket és muzeumi igazgatóságot. Akkor, a mikor még a létért való küzdelem és az élet nem bénitotta meg lelkesedését, akaraterejét, energiáját, hanem a mikor teljes fiatalos ambiczióját és akaraterejét egy czélra szentelhette s a mikor minden nagy czélnak a megvalósítása elé fiatalos kedvvel és kedélylyel nézett. Őt tehát nem az ősz haj, hanem a tehetség, kiválóság, szorgalom és talán éppen fiatalságában gyökerező ambicziója ültette arra a helyre, a hol a német tudománynak fényt és dicsőséget szerzett. Mert hiszen olyan hosszú működés — több mint 40 év — kellett ahhoz, a mit ZirrEL hátrahagyott. Ha már egy kézben volt az egyetemi tanszék és muzeumi igaz- gatóság, akkor csakis úgy volt lehetséges mindkettőnek megfelelni — bármelyiknek is elhanyagolása nélkül — hogy a két intézet együtt volt összeforrva. Az egyetemi tanitás czéljaira azonban külön gyüjtemények voltak. Az előadásokhoz egy geologiai, stratigraphiai és egy paleontologiai gyüjtemény és külön egy — a hallgatóságnak rendelkezésére nyitva álló — paleontologiai tangyüjtemény (Lehrsammlung), a mely talán az 1 Über wissenschaftliche Wahrheit. (Festrede in der Münchener Akademie. (Nov. 15) 1902. P. 14.) Földtani Közlöny. XXXVI. köt. 1906. 27 388 LŐRENTHEY IMRE egész világ legszebb és leggazdagabb e nemű tangyüjteménye. Az egye- temi intézetben egyébként, úgy a munkához szükséges eszközöket, mint a helyiségeket illetőleg sok kivánni való volt. ZrrrEL maga reggeltől estig ott dolgozott szerény berendezésű, de tisztaságtól ragyogó szobájában, melynek falát a legjelesebb szakembe- rek és úttörők arczképei diszítették. Itt volt Zirrer-nek magán külön- lenyomat gyüjteménye is — két teremben — mely talán szintén leggaz- dagabb e nemben. Nem volt külföldi szakember, kit annyi belső kapocs fűzött volna hozzánk, mint éppen őt. Mert úgy a magyar földdel, mint ennek fiaival, szoros kapcsolatban volt. A magyar földhöz első munkáinak egyike a Die obere Nummaulitenformation in Ungarnv, fiaihoz pedig személyi kapcsok fűzték. Kartársai közül hazánkfiai részben személyes ismerősei voltak, együtt működött például Wienben BöcxgH JÁxos-sal, mások leve- lezésben állottak véle, mint HANTEEN Miksa. A fiatalabb generácziónak montan-geologus és paleontologus tagjai pedig majdnem mind szeretve tisztelt tanárukat siratják benne. ZirrEL nagy híre és ennek előadása azonban nemcsak magyar szakembereket vonzott maga köré, hanem ott láttuk. előadásain a tudományért és minden szépért lelkesedő osztrák- magyar követünket, Zricny TIvapAR gróf meghatalmazott miniszter, való- ságos belső titkos tanácsost is. Az ő kedvéért vett részt ZITTEL szemé- lyesen azon a déltiroli geologus kiránduláson is, mely, fájdalom, utolsó kirándulása lett. Ezután kezdett betegeskedni, szívbaja mindjobban erőt vett rajta, — melynek azt hiszem, egyik gyökere a Zugspitz alján lévő Garnisch hely- ség egyik sírjából fakadt! — s végre 64 éves korában, 1904 január 5-én a párkák elvágták áldásteljes életének fonalát. Hogy a magyar tudományosság körül közvetve s közvetlenül szer- zett érdemeiért elismerésünket és hálánkat lerójuk, választotta őt társu- latunk 1883-ban tiszteleti tagjai közé. 5 így most, a midőn a tudomány nemtőjével barátai és hálás tanítványai együtt siratják a müncheni sehwabingeni temetőben nyugvó ZIrrEL-t, a tudományos világ bánatában osztozik társulatunk is s oda száll sóhajunk: cnyugodjál békébenv. 1 Egyetlen veje SCHMIT RICHARD ügyvéd és jogi magántanár Münchenben, 1898-ban a Zugspitz megmászása közben arról lezuhant, hátrahagyva ZITTEL gondjára nejét, ZITTEL ELzA-t s három apró gyermekét. ALFÖLDÜNK SZIKESBINEK VÁLFAJATRÓL. Dr. "SiGmorDp ELEKktől.F Alföldünk szikeseire vonatkozó tapasztalataim arról győztek meg, hogy szikes talajainkat előfordulásuk, mechanikai és chemiai összetételük alapján czélszerű különböző jellemző csoportokba osztani. E csoportosí- tást korántsem tekintem véglegesnek és befejezettnek, mert szigorúan csak azon vidékekre vonatkozik, melyeket tanulmányoztam. E vidékek a következők: Békésmegyében Békéscsaba, Kigyós, Csabacsüd, Szarvas, Pusztadécs ; Aradmegyében Ősipuszta; Torontálmegyében Törökkanizsa ; Csongrádmegyében Szeged, Dorozsma, Sövényháza, Kistelek ; Jász-Nagy- kun-Szolnokmegyében Kisunfélegyháza ; Pest Pilis-Solt-Kiskun megyében Kiskunhalas, Fülöpszállás és Tetétlenpuszta vidéke. E csoportosítást azért ismertetem e helyen, mert éppen agrogeolo- gusaink hivatottak arra, hogy ez osztályozás helyességét megbirálják, esetleg saját tapasztalataikkal kiegészítve, helyesbítsék és agrogeologiai felvételeikben mindjárt a szikesek különféle válfajainak elterjedését is megjelöljék. Ez pedig úgy tudományos, mint gyakorlati szempontból kivánatos. Tudományos szempontból azért, mert ezzel sok látszólagos ellentmondást vagy tévedést előre is kiküszöbölhetünk. Így például a csabacsűdi vagy békéscsabai sziktalajok egészen más természetűek, mint a szegedvidéki, halasi vagy fülöpszállási sziksós talajok. Ha pontosan meg nem jelöljük azt, hogy minő szikesekkel foglalkozunk és ezt már lehetőleg a névvel is ki nem fejezzük, akkor könnyen látszólagos ellent- mondásokra vagy fogalomzavarra adhatunk alkalmat. A gyakorlati gazda szempontjából pedig a kellő megkülönböztetés azért fontos, mert e talajok esetleges megjavítása és hasznosítása a talajok válfaja szerint változik. Eddig a szikeseken általánosan az olyan talajokat értették, melyek terméketlenségét a talaj szóda — vagy köznyelven sziksó vagy széksó — tartalmának tulajdonították. Több évi tapasztalataim meggyőztek arról, hogy e feltevés ily általános alakban nem helyes. Vannak ugyan talajok, X Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat 1905 junius hó 1.-én tartott szakülésén. 974 390 Dr: "SIGMOND ELEK melyekben a szénsavas natrium mennyisége a talaj termőképességére köz- vetetlenül káros; de igen nagy kiterjedésű szikeseknek vagy székeseknek nevezett területek terméketlenek, melyekben a szódát még nyomokban sem találtam meg, sőt vannak szikes talajok, melyekben a vízben old- ható sók mennyisége annyira kevés, hogy a talajok terméketlenségét e sóknak semmi esetre sem tulajdoníthatjuk. Eddigi kutatásaim eredményeit nagyrészt már részletesen ismer- tettem a Kisérletügyi Közleményekben, mindössze csak legutóbbi kutatásaim közlése van még folyamatban. Kutatásaimat az Orsz. m. kir. növénytermelési kisérleti állomás megbízásából és munka- programmja keretében hajtottam végre. Tanulmányaim sikerét nagyrészt annak köszönhetem, hogy nevezett állomás szakszerű vezetője, ÜSERHÁTI SÁNDOR nyugalmazott gazdasági akadémiai tanár. minden alkalommal arra törekedett, hogy tudományos kutatásaimat a helyszinén szerzett tapasztalatokkal és a gyakorlati gazdák bő megfigyeléseivel összeegyez- tethessem. Itt csak kutatásaim és tapasztalataim végeredményeit ismer- tetem és arra használom fel, hogy alföldi szikeseink vagy székeseink válfajait jellemezzem. Szikeseinket első sorban két főcsoportba osztottam. I. Főcsoport. A Tisza balpartján elterülő kötött szik- vagy széktalajok. A Tisza balpartján elterülő, nagyon nehezen mivelhető, nagyrészt terméketlen kötött szik- vagy széktalajok a Tisza balpartján elterülő. nagy löszterület egykori tavainak, mocsarainak és vizescinek részben feltöltött és ma már kiszáradt területein foglalnak helyet. klőfordulásukra jellemző, hogy a kötött szik inkább a kimagasló partosabb részeken, mint a laposakban fordul elő és hogy minősége: egyáltalán a talaj domborzati viszonyaival közelebbi összefüggést nem mutat. Képződésük összefügg azon körülménynyel, hogy a lösz lerakodása idejében e helyeket víz borította. A vízbe hullott finom por mállási terméke az egykori vizesek hordalékával keveredvén, hozta létre ez agyagban és iszapban gazdag talajokat, melyekben helyenként, a hol a talajkilúgzás: kedvezőtlen volt, a talajelmállás és korhadás termékei, a vízben oldható. sók, is nagy mennyiségben felszaporodtak. E kötött sziktalajokat a talaj sajátos mechanikai alkotása, fizikai tulajdonságai, sajátos rétegzettsége és chemiai összetétele jellemzi. Mechanikai összetétel. E talajok kavicsot vagy durvább homokot egyáltalában nem tartalmaznak. A vázrészek közül legtöbb a finom és. ALFÖLDÜNK SZIKESEINEK VÁLFAJAIRÓL. 391 legfinomabb homok. Mennyiségük 10—20"99 közt változik. Az összes vázrészek mennyisége kikerekítve 30—5090 és 0-5 mm-nél finomabb szemcsékből áll. Az iszap mennyisége igen tekintélyes : 25—5090, az agyagé szintén: 10—4099. Fizikai sajátságok. Mechanikai összetételük következtében e tala- jok fizikai szövete (struktura) annyira tömöődött, hogy — nem tekintve a szárazság hatására képződött repedéseket — e talajokban jóformán csupán capillaris üregek fordulnak elő. Ezekben a víz lassan mozog, ezért e talajok vizetáteresztő képessége nagyon lassú; sőt nem ritkán, ha a talaj kolloidszerű anyagai átáznak és felduzzadnak, ezek még e capillaris üregeket is eltömik. Ez bekövetkezik akkor, ha a tala- jokban nagyon sok a kolloidszerű agyag és a szénsavas calcium hiány- zik, vagy ha a talajok annyi szénsavas natriumot tartalmaznak (0-2— 0-390), hogy e lúgos só hatására a kolloidszerű anyagok felduzzadnak, a kolloid-oldatokra jellemzően viselkednek. E talajok tökéletes hajcsövessége okozza egyszersmind azt is, hogy e talajok aránylagosan rövid szárazság beálltával csaknem teljesen kiszáradnak és kőkeménységű réteget alkotnak, melyet gyakran csakis csákánynyal törhetünk fel. Ezért e talajokon minden növényzet rendesen már nyár elején kisül és a talaj megmívelése — ha egyálta- lán sikerül — nagyon nehéz és rossz. Mert száraz állapotban a talaj egyáltalán nem szántható; ha pedig hosszas esőzés után átnedvesedik, a talaj felületén csúszós pép képződik, mely megszáradva kérget alkot. A sziktalajok jellemző rossz tulajdonsága, hogy nagy a hajla- muk a kéreg képzésére. E kéregképződmények korántsem sókivirágzások, miként azt eddig csaknem általánosan feltételezték. Közvetetlen kisérletek alapján meg- győződtem, hogy ezekben, ha egyáltalán van mérhető, vízben oldható sómennyiség, utóbbinak mennyisége nem több 0"1—0-290 -nál. De a kéreg fizikai sajátságai is különböznek a sókivirágzásokétól. A sókivirágzás, ha vízben oldható sókból áll, megnedvesítve hamar oldódik és szétfolyik, A sziktalajokon előforduló kéregképződmények csak nagyon lassan ned- vesednek át, majd pedig elegendő vizet felvéve, ismét lúgpéppé alakul- nak, melyből képződtek. E kéregképződmények két válfaját ismertem meg. Az egyik csillogó fehér és ott fordul elő, hol a víz meg nem áll, hanem lassan lefolyik. Ilyenek a lejtős partok és maguk a lejtők is. Ez a szürkésfehér kéreg főképpen finom csillámos homokból és iszapból áll, mely a víz lassú lefolyása ideje alatt a föld felületén lerakódott. Az agyagot és az iszap nagyobb részét a lefolyó víz magával viszi a mélyebb laposokba, hol megállapodva, a víz elpárolog és a talaj felületén levelesen elváló sötétbarna vagy feketés kéreg képződik. Ez már főtöme- gében agyag és iszap, mely színét az összegyült humusnak köszönheti. 392 D: "SIGMOND ELEK A sziktalajok az elmondottak alapján nemcsak rendkívül kötött talajféleségek, hanem nagy agyagtartalmuk folytán kiszáradáskor erősen zsugorodnak és megrepedeznek. Minél több az agyag és kevesebb a homok a talajban, annál nagyobb repedések képződhetnek. Rétegzettség. A kötött sziktalajok sajátos rétegződésűek. Ez ugyan a talajok minősége és előfordulása szerint változik, de bizonyos általá- nos vonásokban következőképpen jellemezhető : a felső réteg a szik minő- sége szerint több vagy kevesebb humuszt tartalmaz s ennek megfelelően fekete vagy szürkésfekete (egérszürke); ez alatt fekete, szurokszerű vagy barnás szívós agyagréteg következik, mely zsíros tapintatú, friss álla- potban rendesen jól faragható ; ezt követi agyagos vagy homokos márga, melyben a löszbábakhoz hasonló mészgöbecsek nagy számmal fordulnak elő, e réteg gyakran homokos iszaprétegbe megy át, a mely a vizet jól vezeti, de helyenkint e réteg nagyon vékony vagy teljesen hiányzik ; végre következik a sziktalajok jellemző alsó rétege, mely sárgás vagy szürkés agyagréteg, melyben már mészgöbecsek nem igen találhatók. Ez a réteg a vizet át nem bocsátja s ennek folytán, a hol a felszínhez közel fekszik és a felsőbb rétegektől valamely vizetáteresztő és elvezető réteg el nem választja, megakadályozta a multban és megakadályozza jelenleg is e talajok kilúgozását. Chemiai összetétel. E sziktalajok chemiai összetételét általánosan az jellemzi, hogy az oldhatatlan maradék, mely a talaj el nem mállott ásványi része, viszonylagosan kevés: 49—74"90 közt változik, leggyak- rabban azonban 50—60"0. Ennek megfelelően az oldható rész viszony- lagosan sok. Az oldható rész főképpen kovasavból (S7O,) és aluminium- oxydból áll, melyek az elmállott silicatok főalkatrészei. Az olható kova- sav (SZ0,) mennyisége 4—2599, az aluminiumoxydé 5—9"90 közt válto- zik. Ebből következik, hogy az elmállott silicatok mennyisége tekintélyes. A calciumoxyd különösen az alsóbb talajrétegekben fordul elő nagyobb mennyiségben és vele körülbelül lépést tart a szénsav ((0.) mennyisége. Ennek oka, hogy a calciumcarbonat a felsőbb rétegekből az alsóbb réte- gekbe lúgozódott. A ferrumoxyd mennyisége egyes esetekben szintén tekintélyes: 5—4"0. A többi talajalkatrész mennyisége az eddig említett alkatrészekhez viszonyítva kevés ugyan, de tekintve a rendes képződésű talajok összetételét, feltünően sok a kaliumoxydalkatrész: 07—159. Ez azt bizonyítja, hogy az elmállott silicatok sok kaliumsót tartalmaz- nak. Egyes talajokban a natriumoxyd mennyisége is feltünően nagy 0-5—0-790, a mi viszont azt bizonyítja, hogy egyes talajokban a natrium- tartalmú vegyületek jobban felszaporodtak, mint a rendes talajokban. A sziktalajok chemiai összetétele az elmondottak alapján azt bizo- nyítja, hogy e talajok az elmállottság előrehaladt fokán van- nak és hogy a talajkilúgzás általában hiányos volt. A hol a ALFÖLDÜNK SZIKESEINEK VÁLFAJAIRÓL. 393 kilúgzásra a viszonyok a legkedvezőtlenebbek voltak, ott a vízben old- ható natriumsók is észrevehetőleg felszaporodtak. E natriumsók zöme kénsavas natrium, melynek képződése e talajok mocsaras eredetével függ össze. A szénsavas natrium gyakran igen nagy kiterjedésű szik- talajokban nyomokban sem található, helyenként azonban érezhetőleg felszaporodik, Csak ott fordul elő, hol a talajban viszonyla- gosan sok vízben oldható natriumsó, kénsavas calcium és szabad szénsav gyűlt össze. Végre a harmadik nevezetesebb nat- riumsó, a chlorid, e talajokban csak kis mennyiségben talál- ható. A vízben oldható sók mennyisége alapján e kötött sziktalajokat két alcsoportba osztottam : 1. Alcsoport. Kötött sziktalajok, melyekben kevés a vizben oldható só. Ilyenek a csabacsűdi, pusztadécsi és szarvasi szikesek. E talajokban szódát kimutatnom még nyomokban sem sikerült és az összes vízben old- ható só mennyisége is a felső rétegekben rendesen nem több 071099 -nál. Saját, valamint az amerikai hasonló tapasztalatok azt bizonyítják, hogy 01099 vízben oldható só, ha az nem szóda, a talaj termőképességét károsan nem befolyásolja, sőt egyes tapasztalatokból kedvező hatására következtethetünk. Tényleg, ha sikerül e talajokat megmiívelni és ked- vez az időjárás, a legjobb búzát termik. Ezért a jobb minőségűeket termő szikeknek is nevezik. De éppen a legritkábban sikerül e tala- jok megmívelése. E tekintetben a gyakorlati gazda e sziktalajok három válfaját különbözteti meg: por-szik, repedéses szik és a kettő közti átmenet. A por-szik felülete szárazon síma, egérszürke porszerű kéreggel van bevonva. Míivelése legkönnyebb; de a feltört és megporha- nyított rög átnedvesedvén, ismét szétfolyik és sima kérges felületet alkot, melyen a csiranövény nem tud áttörni. A repedéses szikre jellemző, hogy kiszáradva erősen és sűrün megrepedezik, a repedéseken a felületen kép- ződött pépszerű agyag és iszap beszivárog és a talaj törési felületének sajátos tarka szineződést kölcsönöz. Ennek megmíiívelése legnehezebb és az eke által feltört nagy rögöket még a legerélyesebb rögtörő eszközök- kel sem sikerül szétmorzsolni. E talajok mechanikai összetétete megfejti a fenti jelenségeket. A por- szik főalkatrésze iszap (4890) és az igen finom homok (4199), az agyagos rész viszonylagosan nem sok (1190); ellenben a repedéses szikben az agyag mennyisége meglepően sok (34—4096), a homok (31—369) és iszap (28—530"9) sokkal kevesebb. (Lásd a 2. sz. táblázatot.) E talajok chemiai összetételét közösen jellemzi, hogy szénsavas 394 Dr "SIGMOND ELEK calciumot nem tartalmaznak és humusztartalmuk kevés. Mindkét körülmény a talaj kedvezőtlen fizikai sajátságait még csak növeli. E talajok kaliumtartalma szintén igen nagy, de már a másik két fontos növényi tápanyagról ezt nem állíthatjuk. A nitrogen mennyisége ugyan közepes, de a talaj fizikai sajátságaiból és a szénsavas cal- cium hiányából azt következtethetjük, hogy a nitrifikáczió e talajokban lassú. E talajok foszforsavtartalma kevés és más különálló tanulmányom alapján azt állíthatom, hogy ennek átsajátítható része nagyobb termések elérésére nem elegendő. E talajok felületén sűrün találunk u. n. vas- göbecseket, melyek limonitszerű képződmények és aránylagosan sok fosz- forsavat (0"14."o P, O.) tartalmaznak. Valószínüleg e képződményekkel függ össze e talajok foszforsavszegénysége. 2. Alcsoport. Oldható sókban bővelkedő kötött sziktalajok. E talajokat az jellemzi, hogy nemcsak túlságosan kötöttek, hanem gyakran annyi vízben oldható sót tartalmaznak, hogy sem a jobb minőségű füvek és lenfélék, sem a szántóföldi növények meg nem élhetnek rajta. Előfordulás és képződés. E talajok a Tisza balpartján elterülő lösz- területek egykori árterületeiből és mocsaraiból képződtek. A lösz képző- dése korában e területeket víz borította s ezért a hulló porból, melyből a környékbeli lösz képződött, e helyeken agyagos vagy homokos márga képződött, melyet e sziktalajok alsóbb rétegeiben mindenütt megtalál- hatunk. Erre rakódott a sziktalajok felső rétegét alkotó iszapban gazdag agyagtalaj. A márgás talajréteg alatt vagy nagyon kötött, vizetzáró agyagréteget vagy homokos iszapréteget találunk. Ez alsó réteg minősé- gétől függ a felső talajrétegek sótartalma. A hol az agyagréteg a fel- szinhez aránylagosan közel, 180—250 m mélységben fekszik, ott a talaj- rétegek vízben oldható sói annyira felszaporodtak, hogy a felsőtalaj vagy teljesen terméketlen, vagy legfennebb gazdaságilag hasznavehetetlen nö- vényeket teremnek. A hol hasonló mélységekben homokos iszapréteget találunk, mely alatt az agyagréteg csak mélyen 400 em és még mélyeb- ben kezdődik, a sók a felső talajrétegekben oly kis mennyiségben for- dulnak elő, hogy elegendő nedvesség esetében a jóminőségű füvek igen szépen diszlenek. E jó- és rosszminőségű talajok közt számtalan az át- menet, melyek szintén az alsó-talajviszonyok alakulásával okozatilag: összefüggnek. ALFÖLDÜNK SZIKESEINEK VÁLFAJAIRÓL. 395 Mechamikai összetétel. E talajok mechanikai összetétele sok tekin- tetben hasonlít az előbbi alcsoportéhoz. A felső talaj agyagtartalma több mint a por-szikeké, de kevesebb, mint a repedéses székben. A homok- tartalom a felső talajban 40—5090 közt változik, az iszaptartalom 26—4299. A részletesebb mechanikai összetételt az 1. táblázat tünteti fel. A talajrétegek lefelé egyre kevesebb homokot és több agyagot tar- talmaznak, miként ezt a 3. táblázat mutatja. A 180—190 em-nél kez- dődő alsó rétegek közt előforduló különbséget a megfelelő rétegek me- chanikai összetétele szembeszökően bizonyítja. A jó minőségű talajok alatt fekvő talajréteg agyagtartalma 6— 7-5 9o , iszaptartalma 36-5—529, homoktartalma 41—579o, holott a rosszminőségű szikek alsó talajréte- gében 36-5—39-590 agyagot, 35—45-599 iszapot és csak 16-5—25-59 homokot találunk. A részletesebb adatokat a 4. és 5. táblázat adatai tüntetik fel. Az alsóbb talajrétegek mechanikai összetételére jellemző, hogy e kötött sziktalajok alatt igazi homokréteget 5—6 m mélységig sehol sem találtam. (hemiai összetétel. E talajok mind erősen elmállott és kevéssé ki- lúgozott talajok. E tekintetben e talajokra különösen áll mindaz, mit az I. főcsoport chemiai-ásványtani összetételéről elmondottam. A jó- és rosszminőségű talajok itt főképpen abban különböznek, hogy a jóminő- ségüekben kevés a natriumvegyület, a rosszakban pedig sok. Ennek okát a sajátos rétegzési viszonyokban és az alsó talajrétegek mechanikai összetételében kell keresnünk. A hol az alsó talajréteg a legkönnyebben kilúgozható natriumsókat is visszatartotta, ott e sók a felsőbb rétegek- ben felszaporodtak. Czélszerű e talajokat sótartalmuk és a sók mennyisége alapján osztályozni, mert a sók mennyiségétől és minőségétől függ a javítás mértéke. Elegendő nedvesség esetében azt tapasztaltam, hogy a szikes rét növényzete a talaj sótartalmával és a sók minőségével összefügg. E tekintetben következő osztályozást állapítottam meg: Minőség Ma ölélen szBÉ ÉT TH: Jó Tüxet,termő; talaja zzezot gaz 0—0-10 0—0-05 II. Közepes füvet termő talaj. . . — 0-10—0-25 0-05—0-10 III. Rossz a a ENEZBÉTES 0:25—0:50 0:10—0-20 IV. Terméketlen talaj... 0-5099-on felül 0-2099-on felül. Ez osztályozás végrehajtására igen alkalmas WHITNEY MILTON elektromos készüléke, melyet a M. Chem. Folyóirat X. kötet 8—10 fü- zetében ismertettem. E készülék ugyan nem ad chemiailag pontos érté- keket, de a kivánt határértékek megállapítására tökéletesen megfelel. 396 Dr "SIGMOND ELEK A szóda mennyiségét Vio norm. KHSO,-oldattal való titrálással szintén gyorsan meghatározhatjuk. (M. Chem. Folyóirat u. o.) II. Főcsoport. A sziksós- vagy szódatalajok. E talajok közös és jellemző tulajdonsága, hogy valamennyi szódát tartalmaz, a mely só a terméketlenség főokozója. Előfordulás és képződés. A sziksós talajok a Duna és Tisza közt nagyrészt északnyugat—délkeleti irányban végighúzódó vízerek és tavak környékén vagy közvetlen közelében fordulnak elő. Mindenütt a környék legmélyebb fekvésű medenczéit foglalják el és ebben jellemzően külön- böznek a kötött sziktalajoktól. A sziksós talajokban ugyanazokat a sókat találjuk, mint az említett vízerek vagy tavak vizében, nevezetesen : szódát és natriumchloridot. E körülményből, valamint abból, hogy a sziksós talajok mindenütt a környék legmélyebb fekvésű területein — az u. n. semlyékben — fordul elő, önként feltételezhetjük, hogy a sók nagy- részt a régi árvizek beszáradt sóiból származhattak. Még pedig tekintve e kiszáradt vízfolyások irányát és a sziksós talajok bőséges szénsavas calcium-tartalmát, azt is föltételezhetjük, hogy ez egykori vízfolyások vizüket és sóikat a Duna vizéből merítették. A sók eredetében is lénye- gesen különböznek e talajok a sziktalajoktól, mely utóbbiakban a talaj- sók zöme valószínüleg a talaj ásványi alkatrészeinek elmállása és a mocsári növényzet korhadása folytán keletkezett. A sziksós talajokba a szóda valószínüleg részint már készen jutott, részint natriumchloridból a talaj szénsavas calciumának és szabad szénsavának hatása folytán a talajban képződött. Mechamikai összetétel. A sziksós talajok mechanikai összetétele nagyon különböző; a homoktól kezdve a vályogtalaj minden változatán át a legkötöttebb agyagtalajokig a sziksós talajok egész sorozatát talál- juk. Ennek alapján az alábbiakban három csoportba osztályoztam a sziksós talajokat. A sziksós talaj képződésével a talajok mechanikai összetétele csak annyira függ össze, hogy mindenütt találni viszonylago- san nem mély rétegben vizet záró réteget. Chemiai összetétel. Erre nézve legjellemzőbb a vízben oldható sók mennyisége és minősége. Eddig szerzett tapasztalataim alapján a legtöbb só volt 2—2:5909. A vízben oldható sók fele vagy még ennél is több, a szóda; a többi nagyrészt natriumehlorid. Kénsavas natriumot, mely a sziktalajokban a legnagyobb mennyiségben fordul elő, a sziksós talajok- ban nagyobb mennyiségben eddig nem találtam. ALFÖLDÜNK SZIKESEINEK VÁLFAJAIRÓL. 397 E talajokon valódi sóskéreg és sóskivirágzás található. Ez azonban lényegesen különbözik a sziktalajokra jellemző kéregképződ- ményektől. Mert a sóskéreg mindig nedves tapintatú és vízzel leöntve azonnal feloldódik. Az oldat pedig lúgos kémhatású és kezekkel érintve maró hatású. A szódakivirágzás TRrirz szerint részben egyszerű, részben ketted szénsavas natrium.! E talajokra jellemző bő szénsavas calciumtartalmuk, melynek mennyi- sége 16—37"0 közt változik. E talajok közelebbi chemiai-ásványtani összetételét még nem isme- rem, elemzésük jelenleg folyamatban vannak. A sziksós talajok osztályozása mechanikai összetéte- lük alapján: 1. Alcsoport. Sziksós homok. Ilyen fordul elő különösen Szeged, Dorozsma, Kistelek, Pusztaszer és a Duna-Tisza közének hasonló homokos területein. A homok meny- nyisége 80—959 és ezek közt legtöbb a közepes homok; az iszap rendesen kevés, 4— 899, egyes rétegekben 1990 is előfordult; a rendes iszapolással talált agyagos rész 19"o-nál kevesebb. Ha azonban az agyagot ScHLÖöSING szerint határozzuk meg oly módon, hogy a talaj calciumát fölös mennyiségű higított salétromsavval feloldjuk és forró vízzel kimossuk, majd kevés ammoniával az agyagos részt felduzzasztva 24 órai ülepítéssel leiszapoljuk, akkor az agyag mennyisége jóval több. Így pl. a 15—90 em mélységű rétegben a makraszéki talajban 770879 agyagot találtam. A sziksós homok alatt 1-2 m mélységben áthatlan mészkőréteget találtam. Ez valódi mészkőpad vagy réti mészkő, mely homokvidéken a semlyékben található. E képződmény felett nem mindenütt található sziksós homok, de a sziksós homoktalaj alatt eddig mindenütt rábuk- kantam e kőkeménységű rétegre. A mészkőpad alatt hasonló homokrvéteget találtam, mint felette. 2. Alcsoport. Sziksós vályog. Ilyent találtam Halas, Kiskunfélegyháza és Tetétlen puszta löszterületeinek mélyebb . fekvésű medenczéiben. FH talajok a sziksós 1 Földtani Közlöny XXXIII. köt. (1903) 321. I. 398 Dr "SIGMOND ELEK homoktól főképpen abban különböznek, hogy itt a sziksós régi vizeket és tavakat löszszerű vályog töltötte ki. E vályogréteg helyenként nagyon vékony, mintegy 10—15 em, mely alatt már a sziksós homokhoz ha- sonló talajrétegek következnek. Tetétlen pusztán azonban a homokréteg csak 170--210 cm mélységben kezdődik. A Szeged mellett fekvő Fehértó szintén sziksós vályog, de rétegződése mintegy átmenet a szik- talajokba ; itt ugyanis az előbbiekhez hasonló homokréteget még 400 cm mélységben sem találtam. A Fehértó sziksós talaja valószínüleg akként képződött, hogy a Makraszékről idefolyó sziksós víz iszapjával együtt reáömlött a mélyebben fekvő régibb képződésű agyagos rétegre; nem lévén lefolyása, a sók itt nagy mennyiségben felszaporodtak. A talaj rétegződése azonban inkább hasonlít a sziktalajokéhoz. A sziksós vályog homoktartalma a felső 20—40 em vastag rétegben 55—709. A homokok közül itt legtöbbnyire a finom és legfinomabb homok a legtöbb. Az iszaptartalom 10—2099, az agyag 15—209. Az alsóbb rétegekben az iszap néha jelentékeny mértékben szaporodik, pl. Tetétlen pusztán a 120—170 em mély rétegben 4590. A vályog alatt talált homokréteg mechanikai összetétele nagyon hasonlít a sziksós homok alsóbb homokrétegeihez. Figyelmet érdemel azonban, hogy a sziksós vályog alatt, a hol a vályogréteg már tekintélyesebb vastagságú, mészkőpadot nem találtam, s a mennyire a vidék lakosságától tájékozódtam, a kötöttebb sziksós területek vidékén sehol réti mészkövet nem találtak. Így tehát a vizet- záró réteg maga a vályog, különösen ennek alsóbb rétegei. A mészkőpad helyett az alsóbb vályogrétegekben hasonló mészgöbecseket találtam, mint a sziktalajok márgás rétegében. A sziksós vályog a sziktalajoktól abban is különbözik, hogy szén- savas calciumtartalma igen nagy: 20— 309. 3. Alcsoport. Sziksós agyag. Előfordul a Duna balpartján hosszant elnyúló löszterületen. Kép- ződése a sziksós vályogéhoz hasonló. Az alapterület itt is homok, melyre az összemosott löszből igen agyagos iszaprétegek ülepedtek. A homok mennyisége e rétegekben 17— 3590 közt változik, az iszap- tartalom 30— 5090, az agyagtartalom 20-— 5090. Az agyagrétegek mind olyanok, hogy a beléjük jutott sók kilúgzását megakadályozták. Mészkő- padot itt sem találtam és e vidéken nem is ismerik. Az agyagrétegek alatt fekvő homok összetétele ismét hasonlít a vályog alatt előforduló homok mechanikai összetételéhez. ALFÖLDÜNK SZIKESEINEK VÁLFAJAIRÓL. 399 Ezekben a talajokban szintén találtam az alsóbb rétegekben mész- göbecseket. Ez az, a mit eddig szerzett tapasztalataim alapján szikeseink vál- fajairól rövid jellemzésként elmondhatok. De ismételten hangsúlyozom, hogy mindazt még korántsem tekintem befejezettnek és véglegesnek. Nagyon kivánatos, hogy más szakszerű vizsgálatok az itteni aránylag kevés tapasztalati anyagot kellő mértékben kibővítsék és a jellemzést tökéletesbítsék. E tekintetben pedig épen az agrogeologus hivatása az agrikulturchemikus tanulmányait kiegészíteni. A Tiszamenti sziktalajok mechaniki összetétele. 1. Táblázat. j Békéscsaba Tisza- TELEKKÉ 1 £ szesz — —— zt , rad m.) Talaj megnevezése radvány, ] Telek-alja, 19. tábla ! 38. tábla ÍMéneslapos! zabtábla l I Durva homok 07-48 0-43 Közepes a zés pek 61 737 Finom c 2 ész Pögsset, KER 17"25 2257 1493 525 Legfinomabb homok . 15-71 10-63 23:99 90-13 TROT ez eza ezt JEE To il 6707 S"14 10-06 Az 11 Összes finom vázrész .. u. 4462 52-04 38-94 TSZApSs e tegez 37-01 ] 26-03 31-67 4199 EYASOBETÓ BZ S lte ége ee et 183774 426:90 16-29 1907 1 Összesen J 10000 100-00 1 100-00 J 100-00 2. Táblázat. Pusztadécs Csabacsüd, dögösi tábla, He repedéses repedéses por-szik FVAlk szik Talaj megnevezése Finom vázrész Iszap-- — Agyagos rész 100-00 100-00 100-00 400 Dr "SIGMOND ELEK 3. Táblázat. A békéscsabai öntözött rét 35. tábláján az egymás alatt fekvő talajrétegek kÜlös 15—80 ! 30—45 ! 45—60 ! 60—90 ] 180—210 fm "fm laj megnevez —— —ZEZZZEI 1EzLIEA] 70 ése 0—71/2 ] 71/2—15 e, li ef hm ím [3 ej, im im 41-27 39714 37"93 27-43 28-27 26-79 2407 ] 31-30 ]) 3542 ] 35-92 ] 36-59 35-28 3777 Finom vázrész -—. . Iszap Agyagos rész Összesen 1 100-00 ! 100-00 li (100-00 100-00 [100-00 [10-00 100-00 4. Táblázat. A békéscsabai öntözött rét typusos alsó rétegei Talaj megnevezése 19. tábláról 38. tábláról 60—90 "mm [180—210 úm [/60—90 "m ! 190—220 a Durva homok DG YES FE 0-21 Közepes c £ szt "85 ] 0-86 Finom c e eza szolsz ee 5-6 17-24 DLegfinomabb homok .. 19-00 IEorS há ÉgTés ta 902 Összes finom vázrész Iszap Agyagos rész . BE zizes 2855 39:50 Összesen .. 100-00 1. 100-00 100-00 1 10000 5. Táblázat. I -— G — — —— — ————— — ————— ——— e err NET ZET METESZ A békéscsabai öntözött réten ] 7 tá S S5ZJBEBB ÜRES EETNE UN SAG TERET Talaj 19. tábla ! 27. tábla ! 16. tábla [,35: 98, 39. ] 35. tábla / 38. tábla J ) 180—365 ! 180—350 ( 180—210 [989-sg [ 180—210 ! 190—220 megnevezése ey eln, é KŐ 29 ej ey vizet áteresztő réteg vizet záró réteg 48-70 40-83 56-99 21-85 16-61 25-63 45-45 51-74 36-67 41-70 45-62! 3487 743 6-34 36-45 HAZSZT JE 39:50 100-00 100-00 100-00 100-00 ] 100-00 Finom vázrész Iszap Agyagos rész .. . 585 Osszesen 100-00 ALFÖLDÜNK SZIKESEINEK VÁLFAJAIRÓL. 441 A Duna-Tisza közén fekvő sziksós talajtypusok mechanikai összetétele. I. Sziksós homok. 6. Táblázat. A makraszéki tó partján Szeged közelében Talaj megnevezése —0—I5 mm ] 15—909n ] 90—1209n ] 120—200 9a Legdurvább homok .. ... 0-29 0-12 Va Mn Durva Che J 227 GAGE 1 13:39 17-46 Közepes ga ns 59-52 34799 ] 62-71 ] 63-85 Finom úr Asz 12-52 2351 [ 1525 0 ] 91310 Legfinomabb a agenő b 5-83 V35lov 1774 0:98 TELS SEAN Eeggeáee rvény gsáboe ) 0-87 246] 065. 0-17 Összes finom vázrész .. 91-30 80-39 j 9406 95-90 SZADESZ S ezis zni lszsj ér 55 18-82 ; 5-82 398 ÁGYASOB TÉSZI vsz 015 ] 0-79 j 012 0:12 jöddki Összesen — — 10-00 [100700 100-00 100-00 1I. Sziksós vályog. 7. Táblázat. ő A nagymakai tó mellett Tetétlenpuszta (Pestmegye) közelében, ! Talaj megnevezése [—— 7 - a ——— Sze 2—40 "in. ! 40—60"n ) 60—120"n) 120—170 "nm ] 210—260 "an Legdurvább homok... . . 0-OS 0-02 0-13 2-S4 Durva a 5 0-81 0-08 0-60 2495 Közepes (zat E LANSS 53 936 [/7:90 1703 50-92 Finom a 3442 30-89 1093 11-24 Legfinomabb szízse 18-68 13744 27-47 "76 2:84 Ete t a, pe kese ete 7714 j 2:54 6746 "70 1740 Összes finom vázrész 66-50 60-65 ]! 7282 35-15 9419 Iszap -. ; 17-20 16-21 19-01 96 3:99 ÁAGYASOSÍTÉSZ — — — 16-30 2314 ] 8:17 19:89 j 1-82 Összesen -. ... ! 100-00 ! 100-00 ! 100-00 100-00— ! 10000 442 Dr "SIGMOND ELEK S. Táblázat. EREZET ESSEK ESZES SAS EKET ÉM et E) Kiskun- félegyháza Talaj megnevezése Halas Legdurvább homok... 0-39 0-35 Durva ( SE 433 404 Közepes a sz 12:34 20-16 Finom a 14-84 24-35 Legfinomabb c ezi 20-81 18:60 POtSs EE Egyes fsz 341 165 69-65 11743 18:92 100-00 Összes finom vázrész Iszap sea EZ se tet Agyagos TÉsZ.. — — — — Összesen -- — 100-00 9. Táblázat. A szegedi fehértó szélén Talaj megnevezése FIZESAen Szeged város felől elo a 0—159a 1 0—307m [90—I8092] 270—8709m Í 370—400 9n Legdurvább homok . .. 0-12 — ——- Durva a 2-83 0-04 0-17 0"12 0-46 Közepes (e ÚeSz 1570 148 0-:62 121 Finom a SZ 37-62 1732 16-96 20-76 Legfinomabb w . - 16-77 295723 3296 40775 26-78 Por tk KEV-LŐ ve 637 828 844 Összes finom vázrész 69-38 66-97 62:09 69-79 57-65 Iszap 15-11 1391 30-17 95-02 95-48 Agyagos rész 19:12 7774 319) 16-87 Összesen 100-00. ] 100-00 — 100-00 100-00 100-00 ALFÖLDÜNK SZIKESEINEK VÁLFAJAIRÓL. Talaj megnevezése Durva a Közepes c Finom a Legfinomabb Összes finom vázrész Iszap — — AGYBE eresz Összesen .. J 106-00 Talaj megnevezése Legdurvább homok .. .. Durva Ci Közepes a 8 Finom c Legfinomabb r Por Összes finom vázrész Iszap szééső vak Agyagos rész .. . Összesen Földtani Közlöny. XXXVI Legdurvább homok .... .. III. Sziksós agyag. 0—25 9n 10. Táblázat. 403 A makaszéki tó partján Tetétlenpuszta közelében 25—60 "u 60—160 7 170—240 "n ! 013 07-04 9:§9 Tea] 0-21 0-30 31-23 5:95 130 0-87 4455 9:73 6-87 5:09 651 1 10-28 19:55 2:03 29-68 10-02 0:65 39-78 91-47 35:87 94-86 29-13 37-88 43:36 3-34 38-09) 40-65 9077] 1-80 í 100-00 100-00 100-00 11. Táblázat. A Tételhalom közelében Tetétlen pusztán 0—20 u ] 20—50 dm ) 50—170 9n ] 170—210 9n SE STE RSS ét ZS TRÉ LE TS É aE ESeél bt 7 VES zők St at 0-09 — 6-68 059 018 0-39 28:50 942 1-36 112 47-14 6.03 451 499 9-84 17-50 7-42 10:33 299 557 3:87 3-10 0:49 32-34. 17-43 19:93 94-94 30-52 3159 4766 3-85 37-14. 50-98 32-41 1.21 100-00 100-00 100-00 100-00 98 köt. 1996. VÁLASZ DE WEINSCHENK E. CZIKKÉRE : "MÉG EGYSZER A COPIAPITRÓL ÉS JÁNOSITRÓL Dr. Böckn HuGó és dr. EmszT KÁLMÁN-tól. Dr. WEIrsscHENK E. az ő első támadó közleményére adott vála- szunkra a Földtani Közlöny folyó évi junius-szeptemberi füzetében felelt s ezen közleményében már nemcsak minket akar helyreigazítani, hanem több helyen saját állításait is kijavítani kénytelen. WEINSCHENK úr e feleletében újra kizárólag az eredeti közlemény- nek csak egyik szerzője ellen fordul. Úgy tudjuk, hogy közösen közzétett dolgozatukért a szerzők együttesen felelősek s ezért WEINSCHENK úr első támadására is közösen feleltünk. Ennek daczára WEINSCHENK második czikke újra csak az egyik szerzőt birálgatja, még oly dolgokért is, melyeket a másik szerző külön, a saját neve alatt is közzétett. Ez eljárás kissé különös s bizonyos háttere van. Nevezetesen a Jánositról szóló közleményeink elemzései dr. EMszr KÁLMÁNtól származ- nak, a ki azokat részben külön is közzétette." Az elemzés készítője szakbeli vegyész s így elemzései és fajsúlymeghatározása mindenesetre nagyobb súlylyal birnak, mintha azokat olyasvalaki készíti, a kinek a vegyészet nem szorosan vett szakmája. WEINSCHENK úrnak úgy látszik éppen ezért kényelmesebb volt csak az egyik szerző ellen fordulnia, semmint szembe- helyezkedni két vizsgáló ellentétes adataival. Ez utóbbi gyanú annál indokoltabb, mert WEINSCHENK úr közleményeinek több helyén csopor- tosítja úgy a tényeket, hogy azok az ő állításainak kedvezzenek, noha ez a csoportosítás nem mindig történik megengedett módon. Ez, vala- mint azon körülmény, hogy bámulatos gyorsasággal változtatja meg állításait, igen nehézzé teszi a vele való vitatkozást és annak a kijelen- tésére késztet, hogy vele szemben jelen közleményünkkel mi is befejez- zük a Jánositot és Copiapitot illető vitánkat, de bárki mással szívesen szóba állunk, hogy a Copiapit és Jánosit kérdését, mely korántsem oly egyszerű, mint azt WEINSCHENK úr gondolja, véglegesen tisztázzuk. A WEINSCHENK úr közleményeire vonatkozó előző állításaink iga- zolására legyen szabad felsorolnunk, hogy például még első közlemé- 1 [.. a m. kir. Földtani Intézet Évi jelentése 1904-ről, 285. 1. VÁLASZ D: WEINSCHENK E, CZIKKÉRE : (MÉG EGYSZER A COPIAPITRÓL ÉS JÁNOSITRÓL). 405 nyében a Copiapitra vonatkozó elemzési adatok között Liscknek a Copiapit SO, és /re,O, tartalmára vonatkozó ellenőrző meghatározásait közli" s azokhoz egész önkényesen hozzáirja a HO tartalmat, egy- szerűen százra egészítve ki az adatokat. Egy pillantás Lixcx munkájába meggyőzhet arról, hogy ott a víz nincs megadva. Ez eljárás teljesen önkényes és nem tudományos. Állításainak gyors megváltoztatására vonatkozólag pedig s követ- kező néhány szemelvénynyel szolgálunk. Míg első közleményében szerinte még xbizonyos, hogy a Copiapit táblás lapjára merőlegesen negativ bissectrix lép ki, a mely a 907-tól nem igen eltérő hegyes szöget felezv, a replikánkra adott válaszában állítását éppen az ellenkezőre kénytelen módosítani. Előbbi téves állí- tását ugyan könnyen elkerülhette volna, ha valamilyen mineralógiai tan- vagy kézikönyvben, így például az általa említett DAwa-féle kitünő munkában, utána néz a dolognak. Ugyanakkor, a mikor a tengelyszögre vonatkozó állításait helyes- bíti s a Copiapit kettőstöréséről szól, ismét újabb botlást követ el, midőn azt írja, hogy ennek megfelelőleg úgy DEscrorzzeaux és Liwcxk, mint dr. BöckH Hucó adatai is javítandók.; DESCLOIZEAUx szerint ugyanis a Copiapit táblás lapjára merőleges a középvonal az itt észlelhető tompa szöget felezi s a Copiapit kettőstörését Drscrorzsaux is erősnek mondja? Szóval ebbeli adatai megegyeznek a WEINSCHENKÉivel s így igazán nem tudjuk, hogy mit akar rajtuk helyreigazítani? Különös az is, hogy míg első közleményében egész határozottan azt írja, hogy a Jánosit 102 fokos szöget 106—109 foknak mérte, most 106" középértéket mér 8 foknyi eltéréssel. A míg továbbá első közle- ményében xkönnyen változónakv mondja a Jánosit és Copiapitot, jelen közleményében a Copiapit már xegyáltalán igen állandó anyagnak látsziko. A míg továbbá első czikkében azon az állásponton volt, hogy a Jánosit anyaga sokkal finomabban pikkelyes, semhogy a fajsúly meg- határozásra alkalmas volna s ezért fajsúlyának meghatározását kevéssé biztosnak, igen alárendelt jelentőségünek s olyannak tartja, hogy az semmiesetre sem lehet valamely irányban döntő, most egyszerre alkal- mazza a piknométerben való fajsúlymeghatározásts a nyert eredmény- nek döntő fontosságot tulajdonít. Ezek után igen nehéz annak a megállapítása, hogy milyen állítá- sait fogja WEINSCHENK úr a jövőben fenntartani, illetve megváltoztatni ? 1 WEINSCHENK : A Jánositról s annak a Copiapittal való azonosságáról. Földt. Közlöny XXXVI. k. 185. old. II. b. 2 DEs CLOIZEAUx : Note sur les propriétés optigues de TV Erythrozincite, de la Raimondit et de la Copiapite. (Bull. de la Soc. Min de France. 1881, IV.) 285 406 D: BÖCKH HUGÓ ÉS D: EMSZT KÁLMÁN Az előbb említettekhez hasonló botlásokra különben még lesz alkalmunk reáutalni. Ezek után foglalkozzunk először is azzal, a mit WEINSCHENK úr a Jánosit chemiai összetételéről mond. Előző közleményünkben kisérleti adatok alapján kimutattuk, hogy a Jánosit idővel oly anyaggá változik át, mely a Copiapit össze- tételével megegyezik, miközben fajsúlya is csökken; a ki figyelemmel elolvassa közleményünket, látni fogja, hogy itt nem teoretikus fejtege- tésekről van szó, hanem arról, hogy gyakorlati tapasztalás után mon- dottuk ki az anyag átváltozhatóságát. Különben is ez elváltozás igen szembeötlő s ha kanadabalzsamba ágyazott Jánosit körül szabadon hagyott anyagot helyezünk el, három-négy hét alatt a be nem ágyazott Jánosit rozsdabarna szinüvé változott s ezenkívül fehér, bázisos vas- szulfát képződik, míg a beágyazott anyag ép. WEINSCHENK azon állítása, hogy ez az anyag állandó, tehát nélkülöz minden alapot. A Copiapit könnyen való elváltozása mellett pedig az bizonyít, hogy víztartalmát körülbelül annyifélének adják, a hány elemzés van róla. Igy például SJÖGREN ! MAuzEnius elemzése alapján 21H,O-t ad, ScHALLER? 14H,O-t, MELVILLE és LINDGREN? 20H,O-t. Megjegyzendő hogy MELvVILLE és LISD- GREN szintén a OP (001) és a soP (110) szerinti hasadást említenek rombosnak mondott Copiapiton, de a csPoo(010) szerinti hasadást nem s így itt is kérdéses, hogy anyaguk azonos-e a Liwxcxkével? Az itt mondottakból az is következik, hogy dr. STEINMETZ adatai, noha azok helyességében nem kételkedünk, semmi tekintetben sem lehetnek döntők. STEINMETZ adatai megfelelnek azoknak, melyeket mi az elváltozott Jánosit anyag vizsgálatánál kaptunk. A Jánositnak több módszerrel való fajsúlymeghatározásánál mi az anyagot mindig chemiailag is azonosítottuk, természetes, hogy chemiai tekintetben eltérő anyagnál a fajsúly is más lesz s az adott esetben a Copiapitéval lesz azonos vagy ahhoz közelálló. WEINSCHENK úr válaszában a Jánositra vonatkozólag tőlünk fel- állított képlet helyességét is megtámadja. Igen hálásak lennénk, ha WEINSCHENK úr oly szíves volna és közölné velünk azt a módszert, melynek alapján kisérleti adatainkból nem a /e(SO)9HO, képletet, 1 SJÖGREN: Untersuchungen an schwedischen Mineralien. Geol. Fören. Förh. 1895, 17. k. Megjegyzendő, hogy SJÖGREN adata nem lehet helyes, mert a H,O-t 4007-nál határozza meg. 2 SCHALLER: Minerals from Leona Heights, Alameda Country. California. ( Bull. Department of Geology. University of California. 3. No 7.) 3 MELVILLE és LINDGREN: Contributions to the Mineralogy of the Pacifici Coast. (Bull. U. S. Geol. Survey. Washington 1890, No 61.) VÁLASZ Dr: WEINSCHENK E. CZIKKÉRE : (MÉG EGYSZER A COPIAPITRÓL ÉS JÁNOSITRÓL). 407 hanem a Fe(FeOH) (SO) 18H,O alkatot állapítja meg, mert a kisérleti adatokból mást, mint az első képletet, levezetni nem lehet. WEINSCHENK úr ismételten hivatkozik anyagunk elismert tisztátalan- ságára, mely azonban távolról sem értelmezhető és értelmezendő úgy, mint azt ő teszi. Mi a Jánosit elemzésekor kapott és a számított értékek között talált különbséget indokoltuk meg ezzel a tisztátalan- sággal, de a mint előző czikkeinkből látható, sikerült annyira megtisz- títani a fertőző bázisos suülfáttól az elemzés alá vett anyagot, hogy a képlet teljes biztossággal volt megállapítható. Különben is tisztán a /e 0. tartalomnak a meghatározásából valamely analysis birálatába bocsátkozni kissé merész dolog. Hiszen ezen az alapon a ONuenstedtit analysisét azonosnak lehetne mondani a Copiapitéval, a mennyiben a Copiapitra talált /e,O, tartalom 26-11— 40-84"o a Ouenstedtitnél pedig 27-59 és 276699. Hozzájárul ehhez ter- mészetesen az, a mit mi a Jánosit elbomlását illetőleg tapasztaltunk. A WEINSSCHENK úr támadására adott válaszunkban reáutaltunk arra, hogy WEINSCHENK a Mira lautárai! Copiapitot illetőleg oly ada- tokat közöl és annak oly tulajdonságait sorolja fel, melyek részben ellentétben állanak a Copiapiton végzett mérések adataival s melyeket részben mások, a kik Copiapitot vizsgáltak, nem észlelhettek, a nélkül, hogy ez eltéréseket kellően bizonyítaná s ebből kifolyólag bizonyos kétségünket fejeztük ki az anyag azonos volta felett. WEINSCHENK úr eltérő adatainak egy részét visszavonta, de még mindig fennmarad a hasadásban való különbség. Ellenvetéseinkre a természetes eljárás az lett volna, ha WEINSCHENK úr Lisck eredeti anyagával hasonlítja össze kristályait. E helyett új anyagot szerzett az előbbi lelőhelyről s megállapítja a vas és fajsúly- meghatározás révén a Liwcx-féle Copiapittal való azonosságát. Azok után, a mit a Jánosit elváltozásáról közöltünk, ez persze nem bizonyíték. Az új anyagon WEINSCHENK kimutatja, hogy ezen is meg van a tőle kimutatott két új, a (001) és (100) szerinti hasadási irány. Először is legyen szabad megjegyeznünk, hogy miután a Jánositról írt és 1905-ben megjelent rövid közleményünkben mi már felemlítettük ezt a két hasadást és WEINSCHENK úr támadó czikke csak ennek meg- jelenése után látott napvilágot, még az esetben is, ha a Jánosit azonos volna a Copiapittal, az elsőbbség nem WeErwsscHEwKket, hanem minket illetne meg. Ettől eltekintve azonban már 1890-ben MELVILLE és LINDGREN említettek, mint láttuk, Copiapitnak mondott anyagon prizmás hasadást. Úgy látszik WEINSCHENK úr ez esetben sem vette figyelembe az irodalmi adatokat. Másodszor pedig alkalmunk volt LIxcx eredeti kristályait is 1 DARAPSKY szerint Lautaro. 408 Dr BÖCKH HUGÓ ÉS D: EMSZT KÁLMÁN megvizsgálni, melyeket BücxiÖxG -tanár úr volt szíves rendelkezésünkre bocsátani. E kristályokon, éppen úgy, mint annak idején LINck, mi sem tudtuk kimutatni ezt a két hasadási irányt. E kristálykák — sajnos — annyira szenvedtek az idők folyamán, hogy ellenőrző mérések végzésére már nem voltak alkalmasak. Ugyan- csak BücxkixG tanár úr oly szíves volt, hogy néhány cCopiapitv jelzéssel ellátott kristályt is küldött nekünk. Ez az anyag viszont kitünően mutatja az általunk említett két prizmás hasadási irányt. A prizma szöge középértékben 102", egy foknyi eltéréssel s a (010) traceának a prizmalapok traceához való hajlása 1297" középértékben 2:57 el- téréssel. E méréseket ismét többen voltak szívesek ellenőrizni s eredmé- nyeik teljesen megegyeznek az általunk nyertekkel s azokkal, melyeket a Jánosiíiton kaptunk. HE kristályok 2—3 mm hosszúak és így reájuk semmiesetre sem áll WEINSCHENK azon ellenvetése, hogy a szögek mérése technikai lehetetlenség. Különben WEINSCHENK úr fellenvetései a Jánositon végzett méré- seket illetőleg is erősen sántikálnak. A Copiapit (409) lapja traceának a két határos lap traceával bezárt szögeinek nagysága 1227" 2, illetve 1299 53" Liscxk adatai szerint. Tehát csaknem 87" az eltérés. Ha a Jánosit kristályai kicsinyek is, a mérési hibák sorozatos mérések esetén csakis a mérések szolgáltatta adatok szélső határaiban nyilvánulhatnak meg. Az esetben, ha a Jánositon észlelt két 129 fokos szög közül az egyik a 1227" 4, a másik a 1297" 53" nagyságu szögnek felelne meg, az elsőnél a mérések eredményeinek 1229 4-en alul és felül, a másiknál 1297 53-en alul és felül kellett volna lenniök, holott a Jánositon nyert legkisebb érték 1277? volt. Ha WEINSCHENK úr a mi értékeinktől eltérő adatokat ad, ennek vagy az az oka, hogy görbe határvonalu kristályokat mért, vagy pedig két különböző anyagon nyert eltérő eredményeket vet össze. Legnagyobb sajnálatunkra a BücrixG tanár úr által küldött kris- tályokon az oldalakon levő lapok nem adtak reflexeket s így nem voltak goniométerrel megmérhetők. WEINSCHENK úr közleményében szemünkre veti, hogy válasziratunk- ban a Copiapit és Jánosit egyéni módon vannak ábrázolva. Ez a szemre- hányás elsősorban is őt magát illetheti, a mennyiben az első közle- ményében tőle közölt ábrán a Copiapit (409) lapja traceának a (001) és (100) traceával való szögei egészen egyformán 126 fokosoknak vannak rajzolva. Az igaz, hogy ezen első közleményében azt mondja, hogy ez a lap va prizma mindkét lapjával tényleg meglehetősen pontosan egyező szöget zár bes, míg második czikkében már 7" eltérést emlit. Fejtegetései folyamán WEINSCHENK egyebek között azt írja, hogy VÁLASZ Dr WEINSCHENK E. CZIKKÉRE : (MÉG EGYSZER A COPIAPITRÓL ÉS JÁNOSITRÓLI. 409 mi ábráján kifogásoltuk azt, hogy azon xa (001) alak is adva van, a melyet a Copiapiton mint kristályalakot nem észleltek, úgy megjegy- zem, hogy ez az alak először is egy hasadásnak felel meg, másodszor pedig a Copiapit meglehetősen számos klinodómáinak nyomát adja, a melyeknek egyenkénti meghatározása az apró xJánositv-kristályoknál természetesen teljes lehetetlenség" . Ez ismét elferdítése a tényeknek, a mennyiben mi éppen azt emeltük ki, hogy WeErwsscHENK a Jánosit egyik igen jó hasadási irányát a Copiapit (001)-ére, tehát egy oly formára vezeti vissza, melyet a Copiapiton nem is észleltek s a dologban az volna a különös, hogy egy ilyen jó hasadási, tehát fizikai tekintetben kiváló iránynak megfelelő kristálylapot egyáltalán nem lehetett volna eddig mégfigyelni az illető anyag kristályain. Szántszándékosan magyarázza félre WEINSCHENK azt is, a mit a Jánosit kioltódásáról mondunk. Czikkünk ide vonatkozó soraiból vilá- gosan láthatni, hogy mi először is azt állítjuk, hogy az ép Jánosit- kristályok bázisán teljes és egyenes kioltódás észlelhető s hogy a Jánosit ez alapon és szögeinek egyezése folytán rombos; annál is inkább, mert ezenfelül még az oldallapjaikra állított kristályok is egyenesen oltódnak ki. Szóval a Jánosit úgy táblás lapján mint az oldallapjaira állítva is egyenes kioltódásu és optikailag kéttengelyes lévén, ezért rombos, de egy szóval sincsen az mondva, hogy azért rombos, mert oldallapjaira állítva egyenes kioltódás észlelhető. Különben is a WEINSCHENK úr által ehhez a dologhoz fűzött magyarázatok oly elemi dolgok, hogy nem hisszük, hogy ezen ellenvetését :komolyan értette. Az előbbiekhez fűzzük hozzá még azt is, hogy a kristályok vastagságának mérése szintén oldallapjaikra állított kristályokon történt. A kristályok czédrus- olajban kis türelemmel elég könnyen állíthatók oldallapjaikra s fektet- hetők azután esetleg ismét táblás lapjukra. WEINSCHENK a (opiapit és Jánosit tompa tengelyszögéről azt mondja, hogy az a 90"7-tól nem valami nagyon eltérő. A Jánosit kris- tályokon a legjobb akarat mellett sem tudtunk hasznavehető méréseket eszközölni, míg a BücxisG tanár úrtól kapott kristályokon, melyeket hasadásuk és szögértékeik révén a Jánosittal azonosaknak kell tartanunk, ezedrusolajban nátrium fény mellett oly értékeket nyertünk, melyek a Jánositra nézve WEINSCHENK által adott 8— 1755 érték mellett 100— 108"7-nak felelnének meg. Ezen kristályokon tehát a táblás lapon a 907-tól meglehetősen eltérő tompa szög volna észlelhető. Megjegyzendő azonban, hogy az optikai tengelyszögre vonatkozó eltérő adatoknak azok után, a mit a Jánosit elváltozásáról tudunk, nem lehet fontosságot tulajdoní- tani, mert ilyen változékony anyagnál az optikai tengelyszög sem lehet állandó s akár 20— 30 fokos ingadozások is könnyen előfordulhatnak. Nem 410 D: BÖCKH HUGÓ ÉS D: EMSZT KÁLMÁN volt még alkalmunk a Jánosit törésmutatóit exact módon ellenőrizhetni, de ezekre vonatkozólag nem is bocsátkoztunk semmi számbeli adat felsorolásába s WEINscCHENK úr ebbeli adatait egyenlőre közleményeink kiegészítéseül vesszük, noha az anyag változóságánál fogva ezeknek sem lehet túlsok fontosságuk. A Copiapitra vonatkozólag újabban általában, de nem kizárólag, Lixcx adatai vannak elfogadva, a ki úgy találta, hogy a Copiapit mo- noklin s mérési adatai alapján a DEs Crnoizraux által 1029-nak adott szögre 108" 4" adódik ki, míg a (409) lap traceának a szomszédos lapok traceához való hajlás szöge 129" 53" illetve 122" 2". A Jánositon a meg- felelő szögek 1027" és 129 fokosak. E szögértéket, miután 2—3 milli- méter nagyságu kristályokon végzett és mások által is ellenőrzött méré- sek állnak rendelkezésünkre, teljesen megbizhatók és kizárják A LINcCK értékeivel való azonosítást. Utóvégre 5—6 ember nem fogja egyszerű mérésnél ugyanazt a hibát elkövetni. A Jánosit jó prizmás hasadását Lisck anyagán nem sikerült kimutatnunk s az üde Jánosit chemiai összetétele és fajsúlya lényegesen eltér a Livcxtől a Copiapitra vonatkozó- lag adottól, de a Jánosit bomló anyag lévén, idővel a Copiapitéval azo- nos összetételt nyer. Optikai orientálódásában LINcK adataival szemben biztos az az eltérés, hogy táblás lapjára nem a c, hanem az a közép- vonal merőleges. Mindezek alapján a Lixcxk által vizsgált anyaggal nem azonosítható. Bz csak az esetben volna lehetséges, ha — a mit eddig senki sem tételezhet fel jogosan — beigazolódnék, hogy Lixck mérési adataiban tévedés van. A preciz vizsgálatok végzésére szükséges Copiapit anyag beszerzése meglehetősen nehéz dolog. A Copiapit elnevezéssel illetett anyagokról ugyanis a szerzők egy része oly adatokat ad, melyek Liwxcxéivel egyeznek, más részük ellenben, és pedig LIÖcx dolgozatának megjelenése után, ettől eltérően olyanokat, a melyek a Jánositon nyer- tekkel egyeznek. Ez szükségessé teszi a kérdéses lelőhelyek anyagainak az átvizsgálását. Mihelyt a kellő vizsgálati anyag összegyűlt, további eredményeinkről be fogunk számolni. ADATOK A CSERHÁT GEOLOGTÁJÁHOZ. Noszxky JENnő-től.! 1905 nyarán a Cserhát K-i részében járván, Mátraverebély határában, a Meszes tető Ny-i oldalán levő szentkúti völgyben gazdag kövület lelőhelyet találtam. Ennek a faunájáról és a környékére vonat. kozó stratigraphiai megfigyeléseimről akarok itt beszámolni. A terület a salgótarjáni szénterület DNy-i oldalán van a Zagyva és mellékpatakjai, a Tarján és a Kis-Zagyva között. Erdős dombvidék, főbb magaslatai meghaladják a 400 m-t. Az erósió mély völgyeket és árkokat vájt bele, tehát kitünő terrenumot nyújtanak. Geologiailag M. PaAUun és ANDRIAN, ill. Raczkixwrcz vették fel elő- ször a wieni földtani intézet megbizásából 1866—67-ben.? Munkálatok- ban jelzik az üledékes rétegeket és a közöttük levő vulkáni kúpok és dykeok közül néhányat. Azután SCHAFARZIK (A Cserhát piroxen ande- sitjein ezimű, 1892-ben megjelent művében közöl részletes adatokat e vidék Ny-i és DNy-i részéről, főkép petrographiai és vulcanologiai szempontból. Ennek alapján indultam ki és igyekeztem nyomozni É és ÉK felé a geologiai viszonyokat. Felépítésében a pyroxen andesitek, illetőleg ezek tufái és brecciái mellett az üledékes kőzetek közül homok, mészkő, mész- és agyag- márga szerepelnek. Helyenként fiatalabb, valószinűleg diluvialis édes- vizi képződmények nyomai láthatók. Világosabb képet nyújtandó, néhány szelvény alakjában töreked- tem feltűntetni a viszonyokat. Kisterenne Ny-i házsorától indulva, az első dombvonulat K-i oldalán nem épen typusos lösz takaró fedi a mediterrán homokos már- gákat, a melyek a Csente tető ÉNy-i oldalán levő mély árok rendszer- ben vannak feltárva, hol kövületek is találhatók; megtartásuk rossz, de néhány alakja: conus, buccinum, nalica nagyon hasonlítanak a felső mediterrán alakokhoz. 1 Előadta a mh. Földtani Társulat 1906 április hó 4-én tartott szakülésén. 2 Jarhbuch der k. k. geol. Reichsanstalt 1866. 515—25 1.; 1867. 234. 1. Ver- handlungen der k. k. geol. Reichsanstalt 1866. 109—110; 1867. 79— 80. 1. 412 NOSZKY JENŐ A következő Szupatak község K-i oldalán levő domborulat is ilyen márgákból áll, valamint a Meszes tető K-i lába is úgy 300 m magas- ságig, a hol azután a már egész biztonsággal felső mediterránba sorol- ható képződmények következnek. Így a lajta mésznek megfelelő denta- liumos homokok, váltakozva a keményebb, pados szerkezetű litho- thamniumos meszekkel, a melyeket időnként fejtenek. Dőlése 257 15?. A hegytető lithothamniumos mészkő. Nyugati oldalát £—D irányú szűk, mély völgy határolja, mely a szentkúti kolostornál K-re kanyarodik, a körűl az andesit rög körül, melynek szelvényét dr. SCHAFARZIK közli.! A szűk völgy feljebb körülbelül 240 m magasságban legyezőszerűleg szétágazik és szép feltárásokat alkot. 5.69Gy. (3796.90) I. A Szt. László forrás fölött lévő domb szelvénye. a) Pyroxen andesit tufa d) Meszes homok (Lajtamész) b) Kövületben gazdag tufás homok (Echinoideás rétegek). c) Lithothamnium tartalmú márgás mész — e) Lithothamniumos mész. A szétágazásnál pyroxen andesittufa képezi a völgy talapát. A tufa fölé meglehetősen durva meszes homokréteg telepedik, mely a pyroxen andesit darabjait és tufa anyagát zárványként tartalmazza, tehát fiata- labb. Ezt a homokréteget úgy az ÉNy-ra, valamint a Ny-ra menő árok feltárja; vastagsága 3—4 m. Benne nagy bőséggel találhatók a közepes megtartású kövületek. A fő lelőhely a Ny-ra menő völgyben van; itt az útbevágás feltárja a tufát és a rajta fekvő homokot, a melyet bőven előforduló Heterostegina costata, d"ORB. tartalmánál fogva heterostegi- nás homoknak lehetne nevezni. A ritkás domboldalon jól ki lehet venni az egymásután következő rétegeket, melyek gyengén DDNYy felé dőlnek. Az alapréteg (a) pyroxen andesit tufa, többé-kevésbbé víztartó 3 A Cserhát pyroxen andesitjei. WFöldt. Int. Évk. IX. 1892. 186. lap. ADATOK A CSERHÁT GEOLOGIÁJÁHOZ. 413 réteg, rajta törnek elő a bővizű források, így a Szt. László forrás is. Rája települ a kövületben gazdag homokréteg (b). Belőle eddig a követ- kező alakok kerültek ki : Foraminifera : Heterostegina costata, d"ORB. (igen gyakori): Cri- stellaria rotulata, Lam. (ritka)d; C. cultrata, Mowxr. (r.; Alveolina, efr. melo, dORe. (r.). Coelenterata : (/liona (Vioa)-tól átfúrt héjjak (r.); Favia magni- fica, Rss (r.); Heliastrea Defrancet, M. E. et H. (elég gyakori); Stwllo- phora sp. (r.) ; Deltocyathus sp. (r.). Echinodermata : Clypeaster pyramidalis, Micr. (e. gy.) ; Clypeaster sp. (gy.); Conoclypeus plagiosmus, AGa.? (r.). Vermes: Serpula sp. (e. gy.). Briozoa: Lunulites sp. (x.):; Defrancea sp. (gy); Eschara sp. (e. gy.); Lepralia sp. (gy.). Mollusca: Teredo Norvegica, SPENGLER (gy.): Solen subfragilis, ErcHw. (r.); Bsammosolen strigilatus, LINN.(?) (r.); Corbula gibba, OLnrvi (r.); C. carinata, Dus. (i. gy): C. Basteroti, HöRs (r.); Ervilia pusila, Pnrn. (gy); Lutraria oblonga, CHem. (gy.; Tellina lacunosa, CHEM. (gy.); Psammobia uniradiata, BRocc. (i. gy.); Psammobia ap. (e. gy.) ; Venus scalaris, BRownw (gy.); V. plicata, Gmen. (gy.); V. ovata, PENx. (e. gy.); V. efr. marginata, HöRNx. (e. gy.); Dosimia exolata, LIwx. (r.) ; (Gytherea pedemontana, AG. (e. gy.); Circe eximia, HÖöRw. (r.); Cras- satella Morawvica, HöRgx (i. gy.) ; Cardium efr. Michelottianum, Max. (gy) ; CG. paptlosum, Ponr le. gy.); Cardita Schwabenai (e. gy.) ; Gardita Jua- nelti, May. (r.) ; Diplodonta trigonula, BRowNx (e. gy.) :; Chama griphoides, Ianx. (r.); Ch. Austriaca, HöRw. (r.); Lucina efr. leonina, Basr. (r.); L. Columbella, Lam (i. gy.) ; L. multilamellata, Des. (gy.); JErycina sp. (e. gy.); Lepton (a L. corbuloides, PHrun és L. insignis, Max. között álló alak). Nucula nucleus, LAxx. (gy.); Arca diluvü, Lam. (gy.): A. turonica, Du. (e. gy.); Pectunculus pilosus, LIsx. nagy és kis alakok (i. gy.) ; Moditola sp. (i. gy.) CM. Hörnesi, Rss és M. Broccii, MAY között áll). Pinna sp. (r.); Perna Soldami, Drsn. (e. gy.); Pecten latissimus, BRocc. (gy.); P. aduncus, Eicnw. (gy.); P. Besseri, HöRn. (non Awnopez.) (gy.); P. frel- dert, KARRER (r.); P. efr. posthumus, HiBER (r.); P. aduncus és Mal- vinae alakköréből több sp. (gy.) Ostrea fimbriata, GRar. (gy.); 0. digi- talina, Dus. (gy.); 0. sp. (gy.); Anomia costata PHIinr (r.); A. sp. (r.); Spondylus sp. (r). Conus (Chelyconus) fuscocinyulatus, BRONN (gy.); C. (Dendroco- nus) Vaceki, H. et A. (gy.); C. (Leptoconus) Brezinae, H. et A. (r.); C. Dujardim, DEsn. (gy.); Oliva (Utriculina) flammulata (e. gy.); Amcil- laria glandiformis, Lam. (i. gy.) A. (Anaulax) obsoleta, BRocc. (gy.) ; Erato laevis, Dow. (r.); Ringicula buccinea, Desn. (e. gy.): Voluta rari- 414 NOSZKY JENŐ spina, Lam. (tör. r.); Columbella curla, BEunn. (e. gy.); Terebra acumi- nuta, Bogzowxti (gy.); T. Basteroti, Nysr. (gy.); T. bistriata, GRar. (e. gy.) ; Buccinum (Eburna) efr. Brudigana, GnRar. (r.); B. Hörnesi, Max; B. subprismaticum, HB. et A.; "B. (Hima) slyriacum, AvIwG. var. (r.) ; B. (Tritia) Toulae, AumG.? (r.): Strombus sp. (kőbél) (r..; Pyrula sp. (tör. r.); P. (Rapana) granifera, Micur. (e. gy.); Jasciolaria efr. bili- neata, PARTSH. (r.); Gancellaria (Narona) efr. Nysti, HöRn. (r.); C. can- cellata, Lam. (r.) ; Pleurotoma (Clavatula) granulato-cincta, Müxsr. (e. gy.) : P (Clavatula) Sabinae (gy.); P. (Raphistoma) harpula, BRocc. (r.); Ceri- thium vulgatum. BguGc. (gy.) : CG. minutum, SERR. (e. gy.); (. crenatum, Bnrocc. var. (e. gy.): C. efr. mediterranum, DEsn. (gy.); C. sp. (e. gy.); Turritella efr. cathedralis, BRowGc. (gy.) ; T. subangulata (e. gy.) ; T. Archi- medis, BRoxc. (gy.); T. turris, Basr. (i. gy.):; 7. sp. (gy.); Turbonilla pusilla, Par. (r.) ; Monodonta Araonis, Basr. (r.); M. angutata, Excnw. (r.) ; M. sp. (gy.); Trochus patulus, BRocc. (r.) ; Solarium moniliferum, BRONx.(r.) ; Acteon pinguis, WORB. (r.); A. semistíriatus, FER. (e. gy.); Sigaretus efr. clathratus, Rexcuus (r.); Natica millepunctata, Lam. (gy.): N. Josephinia, Risso (e. gy.) ; N. sp. (gy.) ; Nerita distorta, Hönx. (r.); N. picta, FeR. (r.); Rissoina, pusilla, BRocc. (e. gy.); R. efr. nereina, dORs. (r.); [tissoa Montagui, Payn. (r.); Eulima subulata (e. gy.); E. efr. lactea (e. gy.) ; Bulla lignaria, Lixsw. (r.); B. utriculina, BRocc. (gy.); B. conulus, DEsxn. (e. gy.); B. tfruncata, Apams (gy.); B. convoluta, BRocc. (gy.); B. sp. (gy.) ; Capulus sulcatus, Bons. (r.); Dentalium entalis, Laxx. (gy.). Crustacea. Balanus sp. (r.); Calappa Heberti, BRocc. ollói (gy.). Alga : Litlholhammium ramosissimum, hss. (gy.). Ezeken kívül valószinűleg bemosva Helir sp.; Limax sp , továbbá fossilis fa, Panopea Heberti stb. Körülbelül 140 alakot sikerült eddig meghatározni; ezekből érde- kes a Clypeasterek nagy bősége. A kagylók közül egyes alakok feltünő nagyságot érnek el, így a Tellina lacunosa, különösen a Pectunculus pilosus mutat fel hatalmas monstruositásokat (van apróbb alakja is bőven). Érdekes néhány ritkábban előforduló alak, így a Lepton, Psam- mobia uniradiata és a Pecten Felderi. A modiola, a mely egyik jel- lemző alakja a faunának, a közismertebb fajokból a M. Hörnesi és Brocchival mutat valami egyezést. A csigákból ritkább alakok : a capulus és erato, feltünő sok lerebra, turritella és bulla faj van. Legnagyobb számmal az Ancillaria glandi- formis található, melylyel csak a Heterostegina costata, d"ORB. veteked- hetik. Ezek közt 2—3 em átmérőjű példányok is találhatók (V. ö. a F. Told. Kozicskahegy, dr. ScCHAFARZIK idézett műve), ellenben egyéb foraminifera kevés van, ezek is rossz megtartásúak. A laza, durva homokban az átszivárgó vizek lekoptatták róluk a finomabb diszítést. ADATOK A CSERHÁT GEOLOGIÁJÁHOZ, 415 A kövületben gazdag homokréteg fedőjében bryozoát tartalmazó meszes márga van, mely átmegy márgás lithothamniumos mészrétegbe (€) ; e fölött először laza, följebb szilárdabb, pados homokos rétegek (d) követ- keznek. Dőlésök általában 157 15? de helyenkint eltéréseket mutatnak, melyből rétegzavarokra lehet következtetni. Legjobban emlékeztetnek a rákosi lajtamész homokosabb pad- jaira. Bennök helyenként nagy mennyiségben találni dentaliumokat; megvannak a lajtamészre jellemző pectenek (lajtajanus, aduncus); Pamopea Heberti; Scalaria sp. Érdekes azonban az echinodermaták nagy bősége, így a Scutella Vindobonensis, LBE.-n kívül Clypeaster sp. ; kchinolampas sp. és egy Hemipatagus, mely a magyar neogénből eddig csak Felsőorbóról ismeretes (alig tér el a Hemipatagus Hofmammi" Gorpr. oligoczénből leírt alakjától, (Jonoclypeus sp.). Ez a réteg körül- belül 20 m vastag, míg az alatta levő csak 5—6 m. Végül a legfelsőbb réteg (e) a legvastagabb ; pados lithothamniumos mészkő ez, mely a dombtetőt borítja. Ny-felé a tufa és kövületben gazdag homok eltűnik, csak a lajta- meszek láthatók a feltárásokban. A hegyoldalakon helyenkint sajátságos iszapos anyagú kőzettöredéket találni, benne erősen összenyomott helixek és planorbisok vannak, mint a szakal-litkei felső mediterrán rétegek fölött. Fiatalabb, valószinűleg diluvialis édesvízi képződmények maradványai. A lithothamniumos mészkő legszebb föltárásai innen D-re a Sámsonháza fölött levő hegyoldalban vannak (nagy mészkőfejtők) ; ezekből több jellemző kövületen kívül jórészt kőbelek (conus, natica, strombus, turrilella) vagy vastag héjjú kagylók (pectenek), szép Clypeaster Redü, WxricHr példányt sikerült kiszednem. Még tovább Ny-felé a mészkő alól kibukkan a pyroxen andesit- tufa, mely a Halastó-hegy főtömegét képezi, erre borul rá a gerinczen fellépő mikrolitos augit andesit.? A tufában fossilis fadarabokat találni. A Halastó-hegy meredek Ny-i oldalán szépen látható a tufa réteges szerkezete; helyenkint brecciába megy át és közte kövületes, homokos rétegeket is találni. (ilyen kövületes tufarétegek a Meszes tető D-i olda- lán is feltalálhatók.) A tufa alatt márgás rétegek következnek, melyeket a Kis-Zagyva völgy másik oldalán Lucin, Kis-Bárkány felé is lehet nyomozni. Ben- nök gyéren kövület is előfordul, tehát remény van a pontos kor-:meg- határozásra. Különben korára már abból az adatból is lehet következ- tetni, a melyet a Tótmarokházától É-ra levő Kokliczán észlelhető profil nyújt, ha Ny-felé lemenő árkában vizsgáljuk a rétegeket (1. köv. oldalon). 1 (A Cserhát piroxen andesitjei.s 198. 1. Földt. Int. Évk. IX. 2 A Cserhát piroxen andesitjei.s 198. 1. Földt. Int. Évk. IX. 416 NOSZKY JENŐ A meszes-márgás rétegek (m) fölé töredező agyag-márga (am) tele- pül, melyben bőven van kövület, de nehéz épen kiszedni. Meghatároz- ható volt belőle: Venus multilamellata, Lam. Pyrula (Ficula) condita, BRoNc. Turritella, turris, Basr. Dentalium Bowuei, DEsn. ; ezek a felső mediterránra vallanak. Föléje andesittufa (t) telepszik, ennek fölibe homok (/), mely különösen a Tótmarokházától Ny-ra levő árokrendszerben van szépen B 6.98 terálrilt (Ha) (2797) II. A Koklicza-hegy DNy-i végének szelvénye. m. Meszes márga a. Pyroxen andesit am. Kövületben gazdag agyagmárga h. Meszes homok t. — Pyroxen andesittufa Im. Lithothamniumos mész. feltárva és kövületet is bőven tartalmaz,! a homok fölött pedig litho- thamniumos mészkő (Im) van. Maga a 406 m-es kinyúló gerincz-vég azonban pyroxen andesit sziklákból áll és ezek követhetők az egész hosszú hegygerincz É-i oldalán egész a 455 m-es főkúpig. A hegy- gerinczet magát voltaképen lithothamniumos mészkő képezi; lehulló darabjai az É-i völgyekbe is belekerülnek. Tehát itt hosszú repedési vonallal van dolgunk, a melyen feltódult a vulkáni anyag s a melyet azután D-ről elfödtek az üledékek. A lajtamészkő egész addig a vona- lig követhető, melyet É felől a Krakkó pusztától és DK-ről a Szupatak felől jövő mély völgyek jelölnek ki. Innen kezdve márgák bukkannak elő és nyomozhatók egész a Tarján patak völgyéig. 1 Földt. Int. Évk. IX. 196. 1. ADATOK A CSERHÁT GEOLOGIÁJÁHOZ. 417 A vulkáni eredetű rétegek alatt márgák lépnek fel, melyeknek lej- tői nem oly meredekek, mint az andesit lejtők, hanem terraszokban esnek le a völgybe. A márgák itt az É-i oldalon is túlmennek a Kis- Zagyván, csak a Nyarjas völgyi pusztától K-re vezető mély útbevágás- ban van már feltárva az alsó mediterrán homok és homokkő, mely É felé általánosan elterjedt. Ezért a felső mediterrán képződmények határát biztosan megvonni nem lehet, mert a márgák jórésze, így az előbb említett, valamint a Meszestető É-i oldalán, az említett völgyekben levő is, kövületben gaz- dag és felső mediterrán jellegű. Kövületei kőbelek és benyomatok : Turritella Archimedis, BRonG. Calyptrea chinensis, LINN. Corbula carinata, Dus. Venus multilamellata, Law. Tellina, sp.; Lucina sp. Ez a márga É és K felé fokozatosan átmegy agyagosabb, palá- sabb márgába, így petrographiailag nem lehet határt vonni. Ezeknek az átmeneti márgás rétegeknek elterjedése elég nagy, körülbelül 2—3 Km széles övben veszik körül a határozottsággal felső mediterránnak vehető képződményeket. A terület tektonikáját illetőleg még behatóbb vizsgálatokra van szükség. A rétegek dőlés iránya általában DNy, bár helyenként eltéré- seket is találni. A dőlés nagysága 107—207 között ingadozik 30"-ig. Több vetődést lehet felismerni; általános irány DK—ÉNYy, ezek jel- zik azokat a hatalmas tömegmozgásokat, melyekkel alföldünk kialaku- lása járt. Ezenkívül még több érdekes dolog észlelhető a zagyvamenti felső mediterrán öbölben, mely a Cserhát egyik legváltozatosabb vidéke, úgy faunistikai, valamint stratigraphiai szempontból. Igen érdekes kérdés volna pl. az, hogy miféle vonatkozásban volt az É-ra levő ipolymenti felső mediterrán öböllel, valamint az is, hogy a felső mediterrán tenger régi partvonalait K felé hol lehet megtalálni a Mátra Ny-i vagy É-i oldalán s így a Mátrától É-ra elterülő dombvidék egyes rétegei nem bizonyulnak-e felső mediterránnak ? A TISZÁBÓL KIHALÁSZOTT DILUVTIÁLIS GERINCZESEKRŐL. HoRusirzkY HENRIKtől.£ Dr. semsei SEMSEY ANDOR és Böcgkn János miniszteri tanácsos urak- nak köszönöm, hogy a löszt tanulmányozhatom és már eddig is oly sok új ténynyel szaporíthattam ismereteimet. A Tiszából kihalászott emlősök is szoros összefüggésben vannak a tanulmányommal, de mivelhogy ezekből egyszerű következtetés útján a mocsárlösz diluviális korát bizonyítom, legyen szabad megelőzőleg rövi- den azt a képződményt megismertetni, a melyből az említett csont- maradványok kikerültek. Az a bizonyos sárgás-szürkés kőzet sok fejtörést okozott mind- azoknak, a kik csak az Alföld geologiájával foglalkoztak és hogy némi képet nyerjünk arról, miként is magyarázgatták a szakemberek annak keletkezését és korát, legyen szabad az arra vonatkozó irodalmi meg- jegyzéseket és szóbeli szives közléseket a következőkben összefoglalni. A legelső bővebb magyarázatokat Wonr (1) wieni geologus jelen- tésében találjuk, a ki mocsárlöszünket mint másodlagos löszt ismerteti, t. i. olyat, a mely az eredeti löszből átrakás, jobban mondva átmosás útján keletkezett. IskEY (4, 8, 9) csatlakozik Worzr nézetéhez (1892. évi jelentés 168—169. old.), bár az 1895. évi jelentésben már azt is mondja, hogy : cnem vonom kétségbe, hogy az alföldi lösz is — legalább nagyobb- részt — eredetileg szárazföldi képződmény, de másrészt biztosnak veszem, hogy ezen lösztakaró még a diluviumban és később is nem egyszer kiáradó folyók vízleple alá került, ezúttal kisimíttatott, átmosódott és sok ideig mocsaras talajjá változott. Az alföldi lösznek túlnyomó része másodla- gos löszv. Hanavárs GyuLa (7) már nem osztozik WorF és Ixxey véleményé- ben, szerinte is sok benne a löszanyag, de a víz lényeges hozzájárulása következtében a lösz jellegeit magán nem viseli, miért is ő azt lösz- szerű agyagnak mondja, a mely a jelenkorban keletkezett. x Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat 1906 deczember hó 6.-án tartott szakülésén. A TISZÁBÓL KIHALÁSZOTT DILUVIÁLIS GERINCZESEKRŐL. 419 Lóczy LaJsos (2, 3) is 1885. és 1886. évi jelentéseiben emlékszik meg a csanádi fensíkról. Ő a csanádi fensíkot INxex állításával szem- ben typusos márgagöcsös lösznek mondja. TaErirz PérER, (12, 13) a ki a Nagyalföldünket legpontosabban ismeri és legjobban tudja, hogy az mily nehéz kérdés, sokáig eldöntet- lennek vette ezt a dolgot. Miután azonban a Kis-Magyar-Alföldön elő- forduló diluviális mocsárlöszt (11) annak idején megismertettem és rá- mutattam hogy hasonló kőzet a Nagyalföldünkön is előfordul, örömemre szolgált, hogy rá nemsokára TRrirz kollegám is hasonlóképen magya- rázta a Nagyalföldön előforduló, vízbe hullott porból összeülepedett márgás agyag keletkezését. Eleinte ó-alluviálisnak vette ezen kőzetet (12), de jelenleg már a szegedi 1 : 75000 méretű térkép szeriut (13) ő is dilu- viumnak vallja és ártéri lösznek mondja. WorF és INKEY átmosott lösze, HarAvárs löszszerű agyagja, Lóczy- nak a nagyalföldi typusus lösze, TREiIrz márgás agyagja és ártéri lösze, mind egy és ugyanaz és örömmel olvastam, hogy az összes ismerteté- sek teljesen megegyeznek egymással és megegyeznek az én mocsár- löszömmel is, a melynek keletkezéséről és koráról már megemlékeztem. A mocsárlösz keletkezésére vonatkozólag ugyanis azt mondtam, hogy annak legnagyobb része szubaerikus anyag, hulló por, a mely részint áradmányos területekre, részint pedig időleges álló mocsarakba hullott. Hozzákeveredett ugyanis több viízhordta iszap is, sőt közelébb a folyó áramhoz homok is, a mely lencsék alakjában fordul elő; de tekintve azt, hogy az iszap is legnagyobb része löszanyag, az egész kőzet löszhöz nagyon hasonlít. A mocsárlösz a löszkorszak elején kezdődött; s minthogy annak idején a Duna és Tisza áradásai egymásba folytak, a víz hol visszafolyt, hol ismét álló mocsarat képezett, a mocsárlösz majdnem az egész Duna-Tisza közén rakódott le. A mint a mocsárlösz réteg emelkedett és kevésbé lett víz által elborítva, rakódott rá folyta- tólagosan a szárazföldi lösz. E szerint a mocsárlösz a száraz- földi lösz alul kibújik, tehát diluviális korú is. Legjobban bizonyítja azonban a mocsárlösz diluviális korát, a belőle kikerült em- lősök maradványai. Az artézi kútak összeállított szelvényei alapján HALAvÁTS szerint Szegeden a diluvium 140—155 m s Szentesnél 175 m mélységben veszi kezdetét. Először folyó hordalék és mocsárüledékek váltják fel egy- mást, a melyeket TREmirz szerint egy vereses agyagréteg zár el. Reá ismét homokréteg ülepedett le és ezután kezdődött már a mocsárlösz, a mely szerintem — eltekintve a Tisza folyam kanyarulataiban levő alluvium- tól és a termőrétegtől — egészen a felszínig terjed. HALAavÁTs szerint az alluvium Szegednél 12—15 m s Szentesnél 17 m vastag. TREIrrz szóbeli közlése szerint azonban Szegednél csak 5—-9 m vastag s csak ez Földtani Közlöny. XXXVI. köt. 1906. 29 490 HORUSITZKY HENRIK alatt következik tulajdonképen a diluvium. Az említett térképek szerint azonban az egyiken ó alluviumnak a másikon diluviumnak tartja a termőréteg alatti felszínt is. A veres agyagréteg kibújik-e valahol a Tisza mentén, tudomásom nincsen róla és nem is láttam. De igenis az alsó homokot és a mocsárlöszt lépten-nyomon feltárják a Tisza kanyarulatai. HALtLavárs úr szíves volt rendélkezésemre bocsátani az ő nagyalföldi 1:75000 méretű térképeit, a melyekről a mellékelt vázlaton kimutat- hattam, hogy a Tisza folyó hol mossa jelenleg is a magasabb partokat. E feltárásokat a következő helyeken látjuk: Tokajhegy alatt, Tiszadada s Tiszadobnál, Tiszalucz alatt az abonyi pusztánál, tiszapolgári komp- nál, tiszaeszlári puszta mellett, Tiszaroft, Tiszabő s Fegyvernek alatt, Szolnoknál, Tiszavárkonytól Tiszavezsenyig, Csibakháza és Ujkécske alatt a tiszaugi átvágásnál, Alpárnál, Csongrádtól északra és délre, Szeged alatt, Bácsmartonos, Ó- és Törökkanizsa mellett, Zenta alatt s tőle délre a Tisza-átvágásnál és annak kanyarulatánál, Mohol, Bácspetro- voszelló alatt, Óbecse mellett, Törökbecsénél s Borjasi átvágásnál, Csu- rog mellett és a titeli fensík alatt. Ezeken a helyeken mindenütt a Tisza a mocsárlöszpartokat mossa, a mit HALAvÁTS is megerősít. Ebből természetszerűleg azt lehet következtetni, hogy a Tiszából kikerülő emlős maradványok a partokon alámosott mocsárlöszből kerültek elő, a hol eredeti első fekvésben voltak. S minthogy az alább elsorolt emlősök diluviálisak, az anyagot i5s okvetlen annak kell venni. A Tiszából kihalászott csontok lelőhelyeinek az összeállítására mindenekelőtt óriási segítségemre volt a Kocn tanár úrtól összefoglalt fossilis gerinczeseknek a jegyzéke és a m. kir. Földtani Intézet gerin- czeseinek leltára. Ezek szerint a Tiszán felülről lefelé haladva, a következő városok, illetve községek határaiban a következő emlősök csontmaradványai kerültek elő : Tokajnál (Zemplénm.) Cervus (Megaceros) euryceros, ALDROV. Tiszalöknél (Szabolcsm.) Elephas primigentus, BLum. Tiszadobnál (Szabolcsm.) az Uj-Tisza átvágásából (Jervus (Megaceros) euryceros, AÁLDROV. Tiszabábolnánál (Borsodm.) Elephas primigentus, BLUm. Tiszafürednél (Hevesm.) Rhinoceros sp. ind. és (Cervus sp. ind. Poroszlónál (Hevesm.) a Kis-Tiszából /lephas primigenius, Buum., Cervus (Megaceros) euryceros, ArzpRov. és (Gervus (Alces) palma- tus, GRAY. Tiszaszöllősnél (Hevesm.) Elephas primigentus, BLum. Tiszasülynél (Jász-N.-Kun-Szolnokm.) a Tisza kanyarulatánál Cervus A TISZÁBÓL KIHALÁSZOTT DILUVIÁLIS GERINCZESEKRŐL. 421 (Megaceros) euryceros, Arpgov. Ceruus elaphus fossilis, GorpF. Cervus (Alces) palmatus, GRav. Bos (Brison) priscus, Bos. és klephas pri- migentus, BLUMB. Köteleknel (Jász.-N.-Kun-Szolnokm.) az új átvágásból Flephas primi- genius, BLumB. (er- vus elaphus fossilis, GoLprF. Cervus (Alces) palmatus,Gnav.s Bos (Brison) priscus, Bos. Tiszabőnél (Jász-N.- Kun-Szolnokmegye.) Tiszafüred (Cervus elaphus fos- SZ Vtts OTiszaszölös silis, GoOLDF. ON gú Í Tiszaderzs Fegyvernek alatt (Jász- nd köt SZE N. - Kun - Szolnokm.) kElephas primigenius , BrumB., Gervus ela- pls fossilis, GoOLDF., Cervus (Megaceros) euryceros, . ÁLDROV. Cervus (Alces) pal- matus, GnRAaY., Bos (Brison) priscus, BoJ. Balla pusztánál (Jász- N.-Kun - Szolnok-m.) Bos (Brison) priscus, Bos. Fokorúpusztánál(Jász- N. - Kun - Szolnokm.) az új átvágásból Ele- vhas — primigenius, BLUMB. és (/ervus (Al- ces) palmalus, GRAY. Tiszaszajolnál (Jász- N.- Kun - Szolnokm.) Bos (Brison) priscus, BoJ. Szolnok táján (Jász-N.-Kun-Szolnokm.) Elephas primigenius, BLumB. klephas sp. ind., Rhinoceros (Ccelodonta) tichorrhinus, Fiscm., Bos (Brison) priscus, Bos. Bos (Taurus) primigenius, Bos., (Cervus ela- phus, (7. euryceros, C. palmatus) ? Tiszavezsenynél (Jász-Nagy-Kun-Szolnokmegye) a folyó kanyarulatából 994 422 HORUSITZKY HENRIK Cervus (Megaceros) euryceros, AzpRov. Cervus (Alces) palmatus, GRAY. Nagyrév mellett (Jász-N.-Kun-Szolnokm.) Elephas primigenius, BLUMB. Tiszakürt határában (Jász-N.-Kun-Szolnokm.) Bos (Brison) priscus, Bos. Tiszaderzs vagy Derzsigát határában (Jász-N.-Kun-Szolnokm.) Elephas primigentus, BLUMB. Tiszaugnál (Jász-N.-Kun-Szolnokm.) a Tisza átvágásából (Cervus (Mega- ceros) euryceros, Arpgov., Bos (Brison) priscus, Bos., Bos (Taurus) primigenius, Bos. Csongrád mellett (Csongrádm.) Cervus elaphus fossilis, Gorpr. és Bos (Taurus) primigentus, Bos. Szentes határában (Csongrádm.) Bos (Brison) priscus, Bos. Szeged határában (Csongrádm.) Elephas primigenius, BrumB., Rhinoce- ros (Cecelodonta) fichorhinus, Fiscu., R. antiguitatis, BLuMmB., Cervus (Megaceros) euryceros, AzpRov., Bos (Brison) priscus, Bos., Bos (Vaurus) primigentus, Bos. Zenta alatt (Bács-Bodrogm.) Elephas primigenius, BLumB., (/ervus elaphus fossilis, Goropr., Bos (Brison) priscus, Bos. Ada és Pádé között (Bács-Bodrogm.) Elaphus primigenius, BLUMB. Óbecsénél (Bács-Bodrogm) Bos (Brison) priscus, BoJ. Törökbecse határában a borjasi átvágásnál (Torontálm.) Elaphas primi- genius, BLumB. és ELEPH. sp. ind. Titel alatt (Bács-Bodrogm.) Cervus elaphus fosstlis, GOLDF. Ezen összeállítás szerint tehát a Tiszából a következő emlősöket halászták ki : lej o Test Sd mi Os pedi Elephas primigentus, BLUMB. Elaphus sp. ind. say ezés 3. Rhinoceros (Ceelodontai antiguitatis, Brume. .. ( c tichorrhinus, Fiscn. 4. Rhinoceros sp. ind. 5. Cervus elaphus fossilis, GonprF. 6. Cervus (Megaceros) euryceros, ALDROV. 7. Cervus (Alces) palmatus, GRAY. 8. Bos (Brison) priscus, Bog. . 9. Bos (Taurus) primigenius, Bog. 19 [osi Ke 19 G3 00 XI E II A II 0 Ezen tárgyról tartott előadásom végén még ScHAFARZIK tanár úr erre vonatkozó véleményéről is örömmel hell megemlékeznem, a ki szintén azt hiszi, hogy bizony a Nagyalföldünkön igen kevés az aluvium ; legalább alárendelt mennyiségű és kiterjedésű. A mint látjuk, a Tisza folyó a mocsárlöszbe, Haravárs úr szerint a adiluviális kor üledékév-be (10) vájta a medrét, elég világos tehát, A TISZÁBÓL KIHALÁSZOTT DILUVIÁLIS GERINCZESEKRŐL. 423 hogy az alluvium a Tisza mentén csakis a folyó egyes kanyarulatainál fordulhat elő. És ha a Tisza áradásai hoznak is magukkal iszapot, a mely idővel nagyobb réteget képezhetne, valószínű, hogy ezt a későbbi hullámok ismét tovább is viszik és így a diluvium a felszínen marad. Elfogadom tehát ScHAFARZIK nézetét is, hogy a Tisza mentén allu- vium alig van s ha be fogom végezhetni a lösztanulmányomat, talán bebizonyíthatom azt is, hogy az egész Nagyalföldön alig beszélhetünk alluviumról (a termőréteget és a futóhomokot bele nem számítva). Végül még csak azt kivánom megjegyezni, hogy a mocsárlösz egy tágabb fogalmú kőzet, a melyen belül majd valószínűleg több alcsopor- tot lehet megkülönböztetni. Irodalom. 1. Worr HENRIK. Geologisch-geographische Skizze der niederungarisehen Ebene. (Jahrbuch der K. K. geol. R.-Anstalt, XVII. k. IV. füzet 1867. év.) 2. Lóczi Lóczy Lasos. Jelentés az 1885. év nyarán a Maros-völgyben és Temesmegye északi részében eszközölt földtani részletes fölvételről. (A m. kir. Földt. Int. Évi jelentése 1885-ről.) 3. Lóczi Lóczv LaJos. Jelentés az 1886. év nyarán Arad-, Csanád-, és Temes- megyékben eszközölt földtani részletes felvételekről. (A m. kir. Földt. Int. Évi jelen- tése, 1886-ról.) 4. Palini INKEY BÉLA. Tájékozódás az Alföld földtani képződményeiben és talajviszonyaiban. (A m. kir. Földt. Int. Évi jelentése 1892-ről. 5. TRErrz PÉTER. Jelentés az 1893. évben végzett agronom-geologiai felvétel- ről. (A m. kir. Földt. Int. Évi jelentése 1893-ról.) 6. HaLaváTS Gyura. Az Alföld Duna-Tisza közötti részének földtani viszonyai. (A m. kir. Földtani Int. Évkönyve XI. köt. 3. füzet, 1894.) 7. TREIrz PÉTER. Felvételi jelentés. (A m. kir. Földtani Intézet Évi jelentése 1894. évről.) 8. Palini INKEY BÉLA. Jelentés az 1895. évben Csongrád- és Csanádmegyék- ben végzett földtani felvételről. (A m. kir. Földt. Int. Évi jelentése 1895. évről.) 9. Palini INKEY BÉLA. Mezőhegyes és vidéke agronomgeologiai szempontból, (A m. kir. Földt. Int. Évkönyve XI. köt. 8. füzet. 1896.) 10 HaLaváTrs Gyura. A Duna és Tisza völgyének geologiája. (Az 1901. évi XXXI. vánndorgyűlés Munkálatai 1902. év, 11. HoRusirzkY HENRIK. A diluviális mocsárlöszről. (Földt. Közl. XXXIII. k. 5—6. füzet 1903.) 12. TRErrz PÉTER. A Duna-Tisza közének agrogeologiai leírása. (Földt. Közl. XXXIII. köt., 7—9. füzet 1903.) 13. TRErIrz PÉTER. Szeged és Kistelek vidéke. (Magyarázatok a m. korona "országainak részl. agrogeologiai térképéhez, 1905.) 14. HoRusiITzkY HENRIK. Előzetes jelentés a Nagyalföld diluviális mocsár- löszéről. (Földtani Közlöny, XXXV. köt. 8—9. füzet 1905.) SBISMOLOGIAI KÖZLEMÉNYEK. A mint közlönyünk f. évi 1—3. számában már jeleztük, a tud. egyetem földrajzi intézetének keretében KövEsLiGErny RADpó egyet. tanár úr, a nemzetközi földrengéstani szövetség főtitkára vette kezébe hazánkban a seismologia ügyét. Ezen újonan szervezett observatorium assistengé- nek, dr. Pécsi ArBERT úrnak, szivességéből adhatjuk közre az alábbi közleményeket s megkaptuk Pécsi dr. úr igéretét, hogy a jövőben is szives lesz egy-egy actualisabb kérdésről értesíteni minket. Szerk. Az új Wiechert-inga. Az év június hónapjában állították fel az Observatorium helyiségében az új WIEcHERT-ingát, a mely az Intézet normál műszere lesz. Legfőbb előnye, hogy majdnem teljesen kielégíti azt a követelményt, a melyet az ideális földrengés-jelző műszertől kivá- nunk: A térben fix pontot képvisel még akkor is, ha alatta a talaj rezeg. Az inga ugyanis kitérése alkalmával egy zárt hengerben levő levegőtömeget kénytelen összeszorítani. Azonban az összeszorított levegő ellenállása oly erős, hogy az ingát a legkisebb kitérés alkalmával azon- nal megállítja. A többi inga azonban a Földdel együtt maga is mozgá- sokat végez és így a Föld és az inga egyesített mozgását rajzolja a papírra. Az ilyen rajzon igen nehéz a talaj mozgását az ingáétól külön- választani. A WixcHERTr-inga ellenben tisztán a talajmozgásokat raj- zolja le. Érzékenysége is sokkal nagyobb a többi műszereknél. Pl. julius 20-án délután 1" tájban távoli földrengést jeleztek műszereink. A WIECHERT- inga legnagyobb kilengése 3 mm volt, a Boscn-féléé 0-4 mm a VICEN- TINI-é észre nem vehető. A WixcHERr-inga nyugtalansága egy óra hosz- szat tartott, a BoscH-é egy negyed óráig. (1906 julius 21.) A valparaisoi földrengéshez. A folyó évnek feltünően gyakori és intenziv földrengései indokolttá teszik, hogy rövid áttekintést nyújtsunk az idén lefolyt földrengések fészkeiről és magyarországi nyilvánu- lásairól. A geologusok jól ismerik azt a két kört, a melyek mentén a fiata- labb korú gyűrődött hegyek túlnyomó része terül el. Az egyik a Csen- des oczeán partvidéke, az Andok egyfelől, Kelet-Ázsia, főleg Japán és. SEISMOLOGIAI KÖZLEMÉNYEK. 425 Hátsó-India másfelől. A másik az u. n. mediterrán-vonulat: Az europai földközi tenger partvidéke, a Kaukazus, Irán, Himalaya és az amerikai földközi tenger jelölik meg ennek irányát. Erre a két övre esik a Föld vulkánjainak több, mint 8099-a is. MONTESSIRS DE BALLORE pontosan kijelöl a Földön két legnagyobb kört és kimutatja, hogy e két öv területére esik az összes földrengések 9499-a. Az egyik legnagyobb kör összeesik a Csendes oczeán partvidé- kének gyűrődött hegyvonulataival, a másik magában foglalja a mediter- rán kört. A két kör közül különösen a Csendes oczeán partjának keleti fele mutatott az idén igen élénk tevékenységet. A folyó év legnagyobb három katasztrófája mind itt folyt le. Első volt időrendben a január 31-iki kolumbiai, azután következett az április 18-iki san-franciskói és végre az augusztus 17-iki (ottani idő szerint 16-i) valparaisoi földrengés. Az elsőről csak azért nem vett tudomást a közönség, mert kevésbbé lakott vidéken folyt te. A három rengés intenzitásának összehasonlításában jó szolgálatot tesznek pl. a budapesti seismogrammok. A mellékelt ábrán látható hul- lámok nagyságából fogalmat alkothatunk a rengés intenzitásáról. A Föld bármely részén kiváltott katasztrófaszerű földrengés ugyanis a Föld egész testét megreszketteti és pedig annál erősebben, minél erősebb volt maga a rengés. A Föld különböző pontjain felállított érzékeny ingák a talaj rezgését nagyítva rajzolják le. Ilyen rajz másolata a mellékelt ábra is. A valparaisoi rengés alkalmával a budapesti észak-dél irányban álló Boscn-inga legnagyobb kitérése 36-1 mm. volt, a kolumbiai rengés- kor 436, a sanfranciscoinál 4457. A távolságok egyenlő rendűek lévén, a közölt számok nagyjában az intenzitás mértékéül tekinthetők. Az itt közölt következtetésnél pozitivabb és fontosabb tartalma is van az ingák rajzának: a seismogrammnak. A mellékelt ábra csak egy része ugyan a három órányi hosszúságú diagrammnak, de már ezen is 426 IRODALOM. különböző hosszúságú és amplitudójú hullámok, illetve hullámecsoportok láthatók. Egyenlő hullámokból álló egy-egy csoportot fázisnak nevez a seismologia. Az egy lökésből származó különböző fázisok arra mutat- nak, hogy egy rengés többféle rezgést hoz létre és a különböző hullá- mok más-más sebességgel, esetleg-más útakon terjednek tova. Az ábrán, a hullámok alatt szabályos közökben apró egyenes vonal- kákat láthatunk. Ezeket külön toll rajzolja ugyanarra a papírra, a melyre az inga tűje rajzol. A tollat minden perczben egy-egy pillanatra elektro- mágnes rántja magához; ilyenkor ír le a toll egy-egy kis vonalkát. Az elektromágnesben keringő áramot egy óra kapcsolja be minden percz első pillanatában. Így lehetségessé válik a fázisok idejének pontos meg- állapítása és ezekből az időadatokból a KövEszriGErny-féle elmélet alap- ján végzett számítások segítségével következtetéseket vonhatunk a Föld belsejére. Minthogy némely hullámok a Föld kérgén, mások a Föld bel- sején át terjednek tova, mindegyik más-más mélység titkainak leírására készteti az ingát. Ennek az irásnak elolvasása és megértése igen nehéz ; még csak a kezdet kezdetén vagyunk, de néhány pozitiv adat már is van birtokunkban s ezek alapján sikerülni kell e nem emberi kéztől, hanem magától a Földtől rajzolt hieroglifák megfejtésének. PéÉcsI ALBERT. IRODALOM. (1.) KugGEsxHaN Max: Die Vergletseherung der Erde von Pol zu Pol. (Berlin R. Friedlánder kiadása, 200 oldal. 1906. A fenti czímű munkában a szerző, a ki vízépítési mérnök, a diluvialis jégkorszakot tárgyalja. Szerinte a jégkorszakban az egész föld felületét, kivéve nehány magasabb hegységet, glecser borította. Az északi sarktól délfelé, a dé- litől északfelé húzódtak a glecserek, melyek középen összeékelődtek. Szerző a glecserre vezeti vissza egyes nagyobb hegységek kivételével, a föld összes domborzati viszonyait, a völgyek és hegyek, a tavak és lapályok, a tengerek és szárazföldek kialakulását. A glecserek okai a diluvialis agyagok, homokok, terraszkavics, lösz, laterit és mésztufa képződésének is, valamint a mély ten- ger vörösagyagja is a glecser maradványa. Sok humusz sem más, mint a régi glecsermedencze talajüledéke. Szerinte glecser söpörte el az orosz sik- ságról a hegyeket s ugyanez a glecser nehány helyen áttörte az útjába álló Kaukazust. A Nagy Magyaralföldről felfogása a következő: a günz jégkorszakban három oldalról nyúlt be glecser az alföldre; nyugatról a Száva- és Dráva- glecser, északnyugatról a Dunaglecser és keletről a Marosglecser. Ennek a jég- torlódásnák délen és délkeleten lefolyása nem volt, mert azt megakadályozta IRODALOM. 427 az északsarki jégtömegek torlódása, melyek Oroszországon keresztül a Fekete- tengerig nyomultak s a Dunán felfelé megtorlódtak. Ezért nem alakulhatott ki az Alduna szélesebb csatornává. xIlyképen a Nagy Magyar Alföld mint harczmező szerepelt, hol a három oldalról benyomult glecserek közös lefolyá- sukért küzdöttek, stb. Láthatni e pár sorból is, hogy szerző felfogása túlnyomó részben egé- szen új és ellentétes a tudomány jelenlegi álláspontjával szemben. Dr. PosEwirz TIVADAR. (2.) Löwr FERDINAND : (irologie, mint az vErdkundev XI. része, 266 áb- rával, 332. oldal. Leipzig und Wien, 1906. A geologiai tankönyvek keretére tartozó fejezetek mindenikét részlete- sen tárgyalja e munka, belefoglalva a legújabb nézeteket is, melyeket kritikai megjegyzésekkel is kisér. Dr- Posewirz TIVADAR. (3.) ARCHIBALD GEIKIE, a geological Survey of Great-Britain and Ireland vezérigazgatójától: Utmutatás geologiai felvételekhez. 86. ábrával, né- metül KARL v. TARzaáGHI-től Leipzig und Wien Franz Deuticke 1906. A bevezetésben felemlíti szerző, hogy az angol olvasó igényeinek meg- felelőleg, kénytelen volt e kis munka némely részeiben eltérnie az angol ere- detitől és azt megtoldani az Angliában ritkán előforduló Karszttüneménynyel, meg a glacziális jelenséggel, a mennyiben némely angol példát közelebbálló- val kellett pótolnia; továbbá szükségessé vált a forrasztócsővel való elemzésre és a kőzetképző ásványokra vonatkozó szakaszok teljes átdolgozása. Kiemelendő a szerzőnek az iránti finom érzéke, hogy mire van szük- sége a tanulónak és ezért különösen pedegogusaink figyelmébe ajánljuk e munkát, melynek jelentősége meszsze túl haladja a közönséges útmutatás niveauját. A. természettudományok vívmányai az előrehaladás productumai és ren- desen megelégszünk ezeket az ifjúsággal megismertetni a nélkül, hogy ezen vívmányok életidegeit az önálló kutatás tehetségét és a világos megitélés ké- pességét megerősítenők bennök. Az ifjúságot receptive, de nem productive emberekké neveljük. Azért olyan könyvek, melyek a természettudományok nyomán az organikus gyara- podásra utmutatást szolgáltatnak, szükségesek és figyelmet érdemelnek. A 152 oldalra terjedő könyv megismerteti mindama eljárásokat, melyek tudása a földtani felvételek gyakorlati keresztülvitelénél szükségesek, a szöveg közé nyomtatott 86 kitünő ábra pedig lényegesen elősegíti ennek értelmét. Ez alkalommal felhívjuk olvasóink figyelmét a természettudományi könyvkiadó vállalat cKirándulók Zsebkönyves czimü 1886-ban kiadott hasonló irányu könyvecskére, melynek dr. SCHAFARZIK FERENcz az ásvány és földtani gyűjtésre vonatkozó részében oly kitünően vezet be a gyakorlati földtani fel- vételi módozatokba, hogy a fenti angol ez iránti útmutatás méltó pendantját képezheti. GESELL SÁNDOR. 428 IRODALOM. (4.) Seismonomia. Seripsit. RB. DE KövESLIGETHY, professor Hungarus: Modena 1906. A földrengéstan teljes elméletét magában foglaló mű a aSeismonomias. A földrengések geometriai elmélete a földrengésektől okozott hullámmozgás terjedésének módjával foglalkozik. Valahányszor a Föld belsejében rengés vál- tódik ki, ez a Föld anyagában rezgéseket hoz létre. Ha a Föld egész tömege egyenletes sűrűségű volna, akkor a rezgések egyenes vonalban terjednének tova, épen úgy, mint a hang, vagy a fény állandó sűrűségű közegben. Ha a rezgő mozgás útjában különbözö sűrűségű közegeken halad át, akkor meg- törik. Ha a sűrűség nem véges nagyságú közökben, hanem pontról-pontra változik, akkor a tört vonalból görbe vonal lesz. Ha ismerjük a Föld belse- jében a sűrűség változását, továbbá tudjuk, hogy a különböző sűrűségű réte- geken hogyan törik meg a rengési sugár (az a vonal, a melynek mentén a rengés tovaterjed), akkor meg lehet határozni a rengési sugár alakját. KövEs- LIGETHY kimutatta, hogy a rengési sugár alakja kúpszelet és pedig vagy ellip- sis, vagy egyenes, vagy hyperbola. Mi a földrengésről nem tudunk egyebet, mint annak a föld felszínén való jelentkezését; és pedig a jelentkezés idejét és erősségét. A megérkezés idejéből ki lehet számítani a földrengés helyét, útjának alakját és terjedési sebességét. A .Seismonomias nem csak az elmé- letet tárgyalja tüzetesen, hanem részletes utasítást ad a földrengések kiszá- míitására is. A számolási utasítás egyúttal munkaprogrammja a folyó év elején ala- kult Magyar Földrengési Számoló Intézetnek; a tüzetesen tárgyalt elmélet pedig még sok év tudományos munkálkodásának fog irányt szabni. PÉcsI ALBERT. (5.) F. DE MoNTESSIRS DE BALLORE : Les tremblemenls de terre. Géographie seismologigue. Preface per A. de Lapparent. 475 lap 72 ábrával és térképpel. (Armand Colin, Paris, 1906.) A földrengés tudományában igen ismert nevet val! szerzőjének e hatal- mas mű, mely méltán s nem is mellékesen viseli a aKFöldrengési Földrajz; czimet is. És valóban a nagyszámu térkép egész földkerekségünket felöleli, mi- közben 20 évi munkássággal összegyűjtött mintegy 170,000 földrengési adat e lapokon tudományos feldolgozás tárgyává lőn. Szerző saját vallomása szerint kutatásainak alapja egy hatalmas statisztika volt, a milyennel a tudomány mai állásánál minden megfigyelő tanulmánynak kell vagy kellene kezdődnie; csak ily alapon nyugodhatik biztonsággal a következtetés. Erre pedig feltétlen szüksége van a seismologiának, mely az okozatokból kénytelen okokra követ- keztetni. Hiszen úgyszólván csak a XIX. században erősödhetett meg azon meggyőződés, hogy a földrengések okai magában a földkéregben s nem a földön kívül keresendők, s ezzel a geologia visszaszerezhette magának más tudományszakck által bitorolt jogait. Hogy a földfelület valamely részének földrengési viszonyairól (seismici- tas) kellő fogalmat alkothassunk magunknak, hosszas megfigyelésre van szük- ségünk. Szerző szavai szerint cFöldünk életéből csak pillanatnyi és átmeneti IRODALOM. 499 állapotokat ismerhetünk meg égi testünk folytonos geologiai alakulásának lassu cinematographjából,; mégis 50 esztendős megfigyelés már megenged- hető minimum a seismicitás ismeretéhez, bár ilyennel ezideig csak Zante és nehány németalföldi India-szigetgyarmat rendelkezik. Valamely tájék földrengési viszonyai két adatból deríthetők fel, ú. m. a) a rengések középgyakoriságából, b) a rengések erősségéből (intensitas). A földrengések erősségének megállapítására sokféle fokozat ismeretes; legelterjedtebb a Rossr-FoREL-féle, mely azon hatásokon alapul, melyeket a rengések az ember érzékeire vagy tárgyakra gyakorolnak. E fokozat 10 pont- ban van összefoglalva. Nem is említve a többieket, Cawxcawr egy ujabb keletü fokozata már 12 pontot számlál és a talajrészecskék mozgási gyorsulását veszi alapul. Tehát az intensitást, mint bizouytalanul nyerhető adatot, ki kellett kü- szöbölni s ez szerzőnek sikerült is a statisztikából nyert azon eredménye folytán. hogy a rengések gyakorisága és közép-intensitása azonos értelemben változók; vagyis elégséges a gyakoriság megállapítása, ha elegendő időtartam megfigyeléseivel rendelkezünk. Az egész földkerekségre a rengési viszonyoknak ilyen megállapítása ez idő szerint még keresztül nem vihető, mert a rengések gyakorisága még ez idő szerint elenyésző számban lett hitelesen megfigyelve. Szerző ezért a ren- gési viszonyokat három csoportba foglalja, ú. m. : 1. seismikus táj, hol a rengések gyakoriak és többé-kevésbbé rom- bolók, 2. peneseismikus táj, hol arengések nem gyakoriak, de fenyegetők, 3. aseismikus táj, hol a rengések ritkák és gyengék, vagy teljesen ismeretlenek. Ily csoportosításban jelölvén az egész földkerekség rengési viszonyait, ezeknek szoros kapcsolata a geologiai viszonyokkal világosan kitünt. Az ismert földrengési megfigyelések adatai ugyanis (2—3 kétséges értékünek kivételével) mind a földkerekség két keskeny övére esnek, melyek egyike a mediterran-öv (alpino-caucasien-himalayen), másika a circumpacific-öv (ando-japan-malai). E két öv egymást 679-os szögben metszi és összeesik a földfelület két legtekin- télyesebb domborzati vonalával, az úgynevezett .fő-geosynelinalisokkal. Ezeknek műve végéhez csatolt térképeken ábrázolt kiterjedése után szerző áttér a rész- letes ismertetésre, 4 nagy területcsoportja sorrendjében, a melyek : I. Ész a k- atlanti kontinens (Finn-Skandinav félsziget, Angolország, Közép-Európa, Oroszország síkja, Sarkvidék, Egyesült-Államok keleti partvidéke és Canada) ; II. Európán kívüli kontinentális területek (Szibéria, Közép- és Kelet-Ázsia, Ausztrália, Indiai-félsziget és Madagascar, Arábia, Afrika, Dél- Amerika nyugati partvidékei, Pacific és Déli sarkvidék); III. Mediterrán geosynklinális (Sunda-szigetek, Himalaya, Előázsia, Kárpátok, Délkeleti Hurópa, Alpok és Pyreneusok, Olaszország, Földközi-tenger nyugati meden- ezéje); IV. Circeumpacific geosynklinális (Andok, Közép-Amerika, Kelet-Ázsia partvidéke, Uj-Guinea és Új-Zéland). A geosynklinálisok övei ma- 430 IRODALOM. gukba foglalják a rengési megfigyelések 9170890-át, szemben a két kontinen- tális területcsoport 879294-ával. Hazánk területe a mediterrán geosynklinális övébe esik Horvátországgal egyetemben, melyeknek szerző egy külön fejezetet szentelt. Miként egész művében, itt is a földrengési viszonyokat tektonikai vo- natkozásokkal füzi össze, mint p. o. a Nagy-Alföld sülyedését, az Eperjes- Tokaji eruptiós vonulatot, a Bakony és Balaton tektonikai értelmezését, végül a Krassó-Szörényi hegységnek keleti érintkezését a Kárpátok vonulatával. Legelsőrendü góczpontja a földrengéseknek Horvátországban Zágráb, melynek helyzetét tektonikai nézőpontból ca lehető legveszélyesebbnekv bé- lyegzi. Seismicitásra nézve a Kárpátok vonulata s az így körülzárt terület a peneseismikus tájak egyike és mint ilyen az Alpoknak éppen úgy függeléke, mint nyugaton a Pyreneusok. Ha még felemlítjük, hogy az ezekben röviden ismertetett művet DE LAP- PARENT (előszavában) úttörőnek, sőt korszakalkotónak ismeri el, bőséges aján- lattal fogja bizonyára minden szakember, főképen a geologus, e könyvet for- gatni. Dr. Lászró GáBoR. TÁRSULATI ÜGYEK. Szakülések. 1906 jumius hó 6--án. Elnök: dr. KocH ANTAL. Előadások: 1. Dr. LörExTHEY IMRE emlékbeszédet mond dr. ZITTEL KÁRoLY tiszteleti tag fölött. 2. Dr. Lóczy LaJos. A Vesuvio 1906 április 4—7-iki kitörését ismertette. SEMSEY ANDOR úr áldozatkészsége lehetővé tette neki április 27-től május 7-ig a nagy Vesuvio kúp tövében az Osservatorio mellett való tartózkodását. Jóval a nagy kitörések és a lávafolyások megnyugvása után érhetett oda és ekként tüzetesen bejárhatta a jelentékenyen megváltozott vulkánt, melynek 1898-ban először látott alakjára alig ismert reá. Az idei kitörés az 1822. évihez hasonlított. Nagy hasadás repeszté meg Vesuvio kúpját, melynek 1872-ben támadt nagy krátere 1900 óta csaknem egészen megtelt és az eruptiós kúp lávája 1905 őszén és 1906 telén az északi oldalon lefolyt; kiszórt hamujával és bombáival pedig márczius végéig, az eruptiós kúp a nagy kúppal egybeolvadva, 1430 m magasságra emelkedett. Április hó 4., 5., 6. és 7-én a Vesuviot átszelő hasadék déli részén, 1200, 800 és 600 m magasságokban, láva tört elő, mely a kúp déli és délkeleti lejtőjén lefolyva, Boscotrecase városka egy részét elpusztította. A kifolyt láva — előadó becslései szerint — mintegy 6 Km? területet öntött el és 14—15 millió m? mennyiségü lehetett. A kiürült kúp tetőzetének beszakadása okozta az április 7—8 közti éjszakán azt a nagy exploziót, melynek 70 em mélységü lapillája és hamuja Ottojanot és Tercigno házait romba döntötte. A nyugat felé irányuló robbanás az alig 80 m átmérőjü s csaknem telt kráter helyén egy kissé excentrikusan elhelyezett nagy tölcsért támasztott, melynek átmérőjét Lóczy 800 m-nek mérte és mélységét 550—600 m-re becsüli. TÁRSULATI ÜGYEK. 431 A kráterperem legmagasabb pontjai: nyugaton 1232 m, keleten 1174 m, északon és délen a hasadásnak megfelelő részekben pedig 1138 és 1120 m-en vannak legmélyebb pontjai. A Vesuvio tehát 108 mt vesztett magasságából. A kiszórt kötömegek jórészt a kúp mélyebb részeiből valók és porphyros, meg üveges, régi, mélységben megmerevedett lávából valók. Sok szép ásványt tartalmaznak. Minthogy a kiszórt kövek, kömorzsalék és hamú a kráterperemre visszaesve a kúp 32—329 természetes lejtőjénél meredekebb rézsüket adott, nagy kölavina folyások támadtak a Vesuvio oldalán. Szabályos közökben egymásmellé sorakozó küllős cbarancov-k bordázzák most a Vesuviot. Lóczy szerint nem a lerohanó felhőszakadásokból keletkeztek ezek, mint eddig hittük, hanem a száraz köőlavinák útjai. A Vesuvio 1906-iki kitörését legcsekélyebb földrengés sem előzte meg. Az explosiókat azonban középerősségü rázkódtatások kisérték. 3. Dr. Koca Awrar elnök bemutatta SCHRÉTER ZoLrráw tanárjelöltnek a csákberényi új közép-eoczén lelőhely faunájáról szóló dolgozatát. A dolgozat szerint a csákberényi lelőhely gazdagabbnak bizonyult a fornainál, a hol dr. Papp KÁRony szerint 58 puhatestü-faj fordul elő, míg Csákberényen körül- belül 94 faj, melyeknek legtöbbje szintén puhatestü, de ezenkívül protozoumok, bryozoumok, férgek, rákollók és halak otolithjai is előfordulnak. A csákberényi fauna elüt a fornaitól abban is, hogy a puhatestüek közt számos faj van, a mely Pusztafornáról nincs említve s ezek közt van néhány egészen új faj is. Viszont számos Pusztafornáról ismertetett alak Csákberény- től látszólag hiányzik. 1906 november hó 7-én. — Elnök: Dr. KocH ANTAt. Előadások: 1. Dr. KocH Awrat ismerteti a katonai kincstár által a péterváradi várban1900-banfuratottártézikútnakgeologiaiszelvényét, melynek alapján a fúrópróbákból az egyetem föld- és őslénytani intézete szá- mára elkészíttette annak mintáját is, s azt az ülésen bemutatta és részletesen ismertette. A fúrás 216-60 m mélységig hatol le — legalább 122 méterig be- fúrtak a Várhegy zöldkő sziklájába is —, a nélkül, hogy kivánatos minőségű és mennyiségű talajvíz felszállott volna. Utoljára meg kellett elégedniök a 20 és 30-ik méterben elért felületes talajvízzel, melyet most szivattyúzással nyernek. 2. TgErrz PÉTER: Bemutatja a Duna-Tiszacsatorna tervező iro- dája által bemutatott terveket. (Kiadja a m. kir. kereskedelmi ministerium.) Ismerteti a csatorna traceait, a vezetés módozatait, a mennyiben erre vonat- kozólag két terv van. 1. A mély bevágású csatorna, mely a Duna-Tisza közi hátat 20—25 m mélyen bemetszené. 2. A magas vezetésű csatorna, mely szerint a víz a háton a talajvíz színében vezettetnék keresztűl. Az utóbbi terv szerint a Duna vizét a magas hátig csatornában leeresztenék s itt szivattyuk- kal emelnék a hátra föl. A tervező munkálatok alkalmával a kijelölt vonalak mentén összesen 88 furást mélyesztettek 12—25 m mélyen és a fúrások anyagának vizsgálata jelenleg folyamatban van. 1906 deczember hó 5-én. Elnök: Dr. KocH AwTrat. Elnök az ülést megnyitva, néhány meleg szóval megemlékezik HEREPEI Kánrorx nagyenyedi nyug. főgimnáziumi tanár elhunytáról. Előadások: 1. KocH AwraL megjegyzésekkel kisérve ismerteti ifj. ARADI VIKTOR "A budai hegységmásodkoriképződményeis czímű tanulmányát és az alapul szolgáló gyűjteményt is, melyeket ARapr beküldött volt. Részletes kidolgozása ez annak az előleges jelentésnek, mely szerzőtől a aFöldt. Közl. múlt évfolyamában megjelent. 432 TÁRSULATI ÜGYEK. A felhasznált irodalom felsorolása után szerző a budai dolomit strati- graphiai és paleontologiai viszonyait új szempontokból tárgyalja. A gyropo- rellás dolomitot (Csíki hegyek) például a fődolomit alsó és sekély tengeri szintjének tartja, míg a Szt. Jánoshegy és Hárshegy tetőit elfoglaló, állítólag gyroporellás mészköveket mély tengeri faciesének tekinti, melyek szerinte nem a rhetiemeletbe tartoznának. Az uralkodó megalodus- és amauropsis-marad- ványok után ARapIi továbbá fölvesz a dolomitban még két magasabb színtájt, hova a bold. dr. Hormass K. által leírt lipótmezői kövületeket is besorozza. Meg kell azonban jegyezni, hogy az ARapi által a Kisgellérthegy kőbányájában gyűjtött puhatestű maradványok — a megalodusokat kivéve — olyan gyarlók, hogy azoknak meghatározása nem megbízható. A dolomit legfelső szintjének tekintendők a szarukőgumókkal telt padok, melyek a legtöbb ponton az erosio hatásának áldozatai lettek. A rhetiemeletű megalodusmészkő Anxapi szerint budai hegységnek csak északnyugati részére szorítkoznék. Az általa már a múlt évben kimutatott alsó: és felső liás meg dogger előfordulásokra nézve újabb adatot nem sorol fel. A farkasvölgyi Ördögorma alsó liás és dogger támogatására szolgáló, most beküldött kövületek meghatározása, gyarló voltukra tekintettel, kétségesnek látszik. A Szépvölgy mészkőrögjében talált ammonitek elég jók, de a kövesítő mészkő jóval sötétebb, és szürke, mint a bemutató által ottan gyűjtött vilá- gosabb, sárgásbarna meddő mészkövek. A tektonikai viszonyok tárgyalása nem elég átlátszó. Az ismeretes rö- gökre való töréseken kívül ARapi a jurarögöknek dolomit közé szorulását a törésen kívül áttolásból magyarázza, melynek egyúttal az ismeretes szarukő- brecciák keletkezését is tulajdonítja. Végre az összefoglalásban a budai hegység kialakulási történetét vázolva, azt igyekszik bizonyítani, hogy másodkori képződményei annak északnyugati és délkeleti részében kétféleképen vannak kifejlődve. Ottan inkább mélyebb tengerre, itt pedig sekélyebb vízre utaló rétegek volnának. Általában véve ezen tanulmányban a budavidéki másodkori üledékekre vonatkozólag több új eszme és vélemény van fölvetve, melyek azonban még bővebb bizonyításra szorúlnak. Előadó főleg azért tartotta szükségesnek ARADI tanulmányát bemutatni, hogy az érdeklődő magyar geologusok figyelmét a föl- vetett kérdésekre fölhívja. LöRENTHEY ImRE. Megjegyzi, hogy a beküldött anyag rendezetlen volta, valamint az, hogy olyan kőbél-lenyomatok is vannak, melyekről a szövegben nincs szó, felületességre mutatnak. Az a tény, hogy vannak teljesen meg- határozhatatlan nyomok, melyek mint a triasz egyik-másik jellemző kövületei vannak meghatározva, azt a látszatot keltik, mintha egy íróasztal mellett ter- mett theoriának a beigazolására lennének a bizonyítékok —- bizonyos szug- gesztió hatása alatt —- összeszedve és kellő bizonyíték híján a keretekbe be- erőltetve. Felszólaló nem látja a munkában mondott új dolgokat kellőleg beigazolva, azért ajánlja, hogy — ha a Közlönyben jelennék meg — csakis kellőleg átdolgozva kivonatosan adja ki a Társaság. Nem látja a dolomitnak — Anavr-tól felállított — 3 szintjét tektonikailag s stratigraphiailag megindokolva, a mennyiben a gyroporellás dolomitot inkább parti faciesnek tartja, mint külön szintnek. A szépvölgyi ammonitos liász rögre vonatkozólag ajánlja, hogy egy geologusokból alakuló társaság tekintse meg és robbantásokkal iparkodjék abból gyűjteni s így e vitás kérdést tisztázni. Ezt annyival inkább fontosnak tartja, a mennyiben e rögnek helyére nézve eltérők a nézetek, holott az elnök és felszólaló ARapr-val együtt volt a helyszínén s így jól ismerik és rögzíthetik e vitás pontot. 2. KöveszreGergy Rapó a modern seismologiáról értekezett. 3. Lurra AutRÉL: (A Kazanesd vidéki pyrit kristálytani ismertetése, czímű értekezésében a Csungány és Almáselről eredő s a TÁRSULATI ÜGTEK. 433 diabas és guareczporphyrban fészkek alakjában előforduló pyrit kristálytani viszonyait ismertette. A kristályok, melyek eddigelé még ismertetve nincsenek, egyszerű alakokból állanak, a melyeken azonban mégis új dyakisdodekzede- reket is állapított meg. Az Almáselről eredő kristályok egyikén tanúlságos meroederes kifejlődést észlelt. 4. FRANZENAU ÁGosrov a békésgyulai ecJózsef fhg. szana- toriums, telkén fúrt ártézi kút szelvényét mutatta be. A kút 252 m mélységű, legnagyobb részt az agyagos homok és tiszta homok rétegeket ha- tolt át, alárendelten agyagrétegeket. Kövülettöredékek gyakoriak a próbákban, de meghatározásuk, kicsiny voltuknál fogva, lehetetlen. — Békés-Gyula geo- graphiai helyzetéből és azon körülményből, hogy Zombortól Hódmezővásár- helyig, illetőleg Mezőtúrig a diluvium rétegei lejtenek, nagy valószinűséggel feltehető, hogy a fúró Békésgyulánál az adriai tenger színe alatti 160 m. mélységgel még nem érte el a diluvium és levantei emelet határát, miből az összes átfúrt rétegeknek a diluviumhoz tartozása következik. 5. Végül dr. Lóczy LasJos néhány szóval bemutatta bold. dr. PErnő Gyurának a Palxontographicában megjelent cDie Kreide- (Hypersenon-) Fauna des Peterwardeiner (Pétervárader) Gebirges (Fruska Gora) eczimű munkáját. Választmányi ülések. 1906 junius hó 6-án. Elnök: Dr. KocH ANTAL. Rendes tagoknak választattak : ScHRÉTER Zorrásx gyakorló tanárjelölt Budapest (aj. Vapász ELEMÉR). MaAcsExK Gyura egyet. gyakornok, Budapest (aj. Vapász ELEMÉR). A választmány helyeslő tudomásul vette, hogy az elnökség az állami segély felemeléseért folyamodott. 1906 deczember hó 5-én. Elnök: Dr. KocH AwTraz. Rendes tagoknak választattak : Késmárki ág. ev. lyceum (aj. Noszky JENŐ). Bupai ERwxő, okl. fémkohómérnök, Budapest (aj. KALECSINSZEY 5.). PISKERT EpE, műegyet. tanársegéd, Budapest (aj. dr. SCHAFARZIK F.). A választmány Gaár Isrvás-nak, a SzaBó-alapból nyert megbizásának végre- hajtását a multnyáron beállott súlyos betegsége miatt a következő év nyarára halasztja. Köszönettel tudomásul veszi, hogy dr. SEMsEzY Awpog úr a Földtani Közlöny ez évi folyamában megjelent FREcH-féle munka kiadásának fedezésére 1045 K 70 fill.-t adományozott. Azután elfogadta a választmány az Orsz. Magy. Bányászati ésKoh. Egyesület Selmecz- és Bélabányavidéki Osztályának a szklenói völgyben felállítandó Szasó-emléktáblára vonatkozó javaslatát. Egyúttal köszö- netet mond KACHELMANN KÁáRory vichnyei gépgyárosnak a xSzabó sziklas fel- írás betűinek és egy kisebb emléktáblának elkészítéseért, valamint a Selmecz- és Bélabányavidéki osztálynak úgy fáradozásáért, mint a kisebb emléktábla felállítási költségeinek fedezéseért. NEKRKOLOG, Herepey Károly. 1817—1906. Egy rendkívül lelkes tanár és geologus húnyta le szemét a f. évi októ- ber 27-én Nagyenyeden, életének 90-ik évében. HEREpEY KÁRoLyY nyug. nagy- enyedi tanár volt ez, ki bár Társulatunknak nem volt tagja (kiadványainkhoz a Bethlen-főiskola révén úgy is hozzájutott), de lelkes ügyszeretete s Hazánk geologiájának tanulmányozása körül kifejtett érdemei miatt, nehány szóval kötelességünk róla megemlékezni. HrnRexpEY a bányászati pályára készült s mint okleveles bányamérnök Zalatnán nyert alkalmazást. A szabadságharcz lezajlása után, melyben mint hadnagy vett tevékeny részt, 1854-ben a nagyenyedi Bethlen-collegiumhoz ment tanárnak s ott működött 1896-ig, a mikor 42 évi tanári működés után nyugalomba vonult. Tanári működésének már első idejében kiváló szeretettel kezdett fog- lalkozni Alsófehérmegye, valamint a szomszédos megyék határos részeinek geologiájával s munkálkodásának eredményeit 110 oldalon Alsófehér vármegye monografiájának I. kötetében adta ki cAlsófehér vármegye földtami leirásas czímmel. Már előzőleg is bocsátott közre pár apróbb közleményt e megye geologiai viszonyairól. Így 1865-ben, akkor, a mikor hazánkban alig nehány ember foglalkozott geologiával, a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók nagy- gyűlései :1865. évi munkálataiban a Nagyenyed— Toroczkó közötti terület geologiáját írta meg a következő ezímmel: a(reologiai és paleontologiai megismerése PFrdély azon részének, mely a keleti hossz 41—4dT?3 és a szé- lesség 46—46? a fokai között feküszik., Ezenkívül még az Erd. Muz. Egyl. orv.- term. tud. értesítőjében (1888 p. 197.) találunk tőle közleményt sA felsőorbói lajtamészről. Kiváló gondot fordított a Bethlen-főiskola ásvány-földtani gyüjtemé- nyére, a mit teljesen ő teremtett meg s a melyhez hasonló a hazai közép- iskolákban nincsen. Az 1868 drb. ásványból, 1195 drb. kőzetből és 9062 kövület- ből álló gyűjteményt teljesen rendezte és felállította, s e gyűjteménynek túl- nyomó részét maga gyűjtötte Alsófehérmegye és a szomszédos megyék területén. Gyűjteményéből különösen kiemelhetjük azt a 45 cm. magas és 25 em. széles legfelső krétakoru Subal major, UwxG. sp. levéllenyomatot, a melyet HEREPEY Alvincz mellett a borsómezői Kolczpatak alsó részén talált, valamint a HEREPEY- től e völgyben felfedezett legfelső krétakoru kövületeknek szép sorozatát és a felsőorbói mediterrán kövületeket is. A geologia mellett foglalkozott HEREPExY még az archeologiával is s e nemű gyüjteményei is bármely muzeumnak díszére válnának. DR. Párrv Mór. SUPPLEMENT FÖLDTANI KÖZLÖNY XXVI. BAND. OKTOBER- -DEZEMBER 1906. "TS 2 HEF T, Dr KARL ALFRED V. ZITTEL. 25. September 1839—5. Jüánner 1904. Von Dr. I. LŐRENTHEY.F" Im Juli des Jahres 1898 brach mit Hámmern ausgerüstet eine aus Söhnen der versehiedenen Kulturvölker bestehende, von Wissens- durst beseelte Schar von München auf, die sich die Erforschung der geologischen Verhültnisse der (regend von Botzen, Predazzo, Campitello und Vigo zum Ziele gesetzt hat. An ihrer Spitze stand K. A. v. ZIrTEL, der, erfüllt von Begeisterung für die Natur, seine Jünger in diese geolo- gisch auberordentlich abwechslungsreiche, verwickelte und interessante Gegend von landschaftlieh hinreibendem Reize tführte. Wer hátte es gedacht, dab dieser Ausflug der letzte des liebenswürdigen, noch jugend- lich frischen Meisters und unermüdliehen Bergsteigers sein sollte!.. Seinen Ruf als Palüáontolog begründete v. ZirrEL noch in Wien, wo er Volontár an der k. k. geologisehen Reichsantalt war; seine wissen- schaftliche GröBe jedoch ist an Münecben geknüpft. Die Nachwelt hat der von ihm unangenehm empfundenen amtlichen Besehránkung, dab er hier bis 1880 aussehlieblich nur zum Vortrag der Paláontologie be- rechtigt war, sehr viel zu verdanken. Wührend diesen 14 Jahren konnte er sich seiner alten Neigung folgend, ausschlieblich der Paláontologie widmen und dieser Zeitraum erbrachte die sehönsten Lorbeeren für ihn. In München eröffnete sich ihm der eigentliche Raum für seine Fühig- keiten; hier wurde er zum Meister der Paláontologie, zum Lehrer der Paláontologen, hier begründete er eine der gröbten und vom wissen- schaftlichen Gesichtspunkte die wichtigste und erste paláontologische Sammlung, hier im Zusammenhang mit dem Institut den berühmtesten paláontologisehen Lehrstuhl und hier gestaltete er die Paláontologie zur selbstándigen Wissenschaft aus. Seine literarische Tátigkeit erstreckt sich aubBer der Paláontologie auch auf die Mineralogie, Petrographie und Geologie. Den gröbten Teil seiner geologisehen Sehriften veröffentlichte er wáhrend seines Aufent- $ Aus der Vachsitzung der Ungarischen Geolog. Gesellschaft am 6. Juni 1906. Földtani Közlöny. XXXVI. köt. 1906 30 436 Dr I. LŐRENTHEY haltes in Wien, doch machte er auch wáhrend seiner Reisen viele, von aubergewöhnlichem Scharfbliek zeugende Beobachtungen. Der Meister der Palüontologie erwarb sich um die (Greologie auch dadureh ein ganz besonderes Verdienst, dab er zum (Gesechiechtssehreiber der (reologie wurde und mit kritischer Feder alles das zusammenfabBte, was dér menschliehe Geist seit dem Altertum bis zum Ende des 19. Jahr- hunderts auf dem Felde der Erdgeschichte geschaffen hat. Hin geolo- gisches Werk ist es auch, das uns Ungarn v. ZITTEL nüáher brachte. Die obere Nummulitenformation in Ungarn, die erste grund- legende Arbeit über das ungarisehe Hozán, behandelt die eozánen Bil- dungen der Umgebung von Esztergom und jene von Pusztaforna und deren Fauna, in welcher v. ZITTEL von zwei Fundorten 19 neue Arten und 1 neue Varietát vorfand. Innerhalb der Paláontologie umfabte seine Tátigkeit sámtlieche Tier- gruppen; und gerade dieser Umstand befáhigte ihn zur Abfassung seines Handbuches der Palüáontologie, in welechem er das gesamte Material der Weltliteratur systematisch und kritisch bearbeitete, was BRANco im Angesicut des damaligen Standes der paláontologisehen Literatur zu dem Ausspruch veranlabte, v. ZirrEn habe hierdureh eine xerlösender Tatv vollbracht. Er hat in demselben eine innige Beziehung zwischen der Paláontologie und den übrigen biologisehen Wissenschaften geschaffer und dieselbe zu einer mit der Zoologie und Botanik gleichberechtigten, selbstündigen biologisehen Wissenschaft erhoben. So ist denn dieses Werk für den modernen Zoologen, Osteologen, Embryologen und Bota- niker gleich unentbehrliech. Um sein Werk auch weiteren Kreisen zu- zuführen, gab er sein Lehrbuch Grundzüge der Paláontologie heraus. Durch diese beiden Werken erwarb sich ZIrrEL auch insofern ein unvergünelieches Verdienst, als er alles, was bis dahin von der paliontologisehen Literatur produziert wurde, in denselben kritisch zusammenfabBte und dadurch zugünglieh machte. Gleichzeitig legte er damit einen festen Grund zum weiteren Ausbau dieser Wissenschaft. Dabei fand er Zeit zum Redigieren der Palaeontographica und war bestrebt seine verháltnismábBig abstrakte Wissenschaft auch in breiteren Schichten bekannt zu machen. Sein Aus der Urzeit betitel- tes Werk behandelt in anziehender populárer Form den natürlichen Verlauf der Schöpfung und macht den Leser, dessen Interesse er bis zur letzten Seite zu fesseln weib, mit der Entstehung des Lebens auf der Erde, mit dem Werden und Vergehen der Tierfamilien bekannt. Durch zablreiche in Tagesblüttern und verbreiteten Zeitschriften ver: öffentlichte populüre Artikel wubBte er das Interesse des Publikums in so hohem MaBe zu erwecken, dab seine Vorlesungen von Herren der versehiedensten Stünde gehört wurden. DI KARL ALFRED V. ZITTEL. 437 Mit der Tötigkeit des Paláontologen v. Zrirrer steht sein im Museum entfaltetes Wirken in engster Beziehung. Die Műiünchner paláontologisehe Sammlung reprüsentierte als sie v. ZIrTrEL übernahm, wohl sehon einen groben Wert, trotzdem waren es doch gröbBtenteils bloB lokale Suiten, die ihr denselben verliehen haben. Da8 das Münch- ner Museum heute aus sámtlichen Formationen, aus jeder Tiergruppe ebenso wie aus der Ptlanzenwelt und beinahe von allen Teilen der Erde Fossilien aufzuweisen hat, ist nicht das Werk eines glüekliehen Zufalls, sondern das Resultat der zielbewubten Tötigkeit v. ZITTELs. An der Vervollstándigung und Vermehrung dieser Sammlung, die mit vollém Recht als v. ZirrELs Werk bezeichnet werden darf, betátigte er bis zu seinem letzten Lebenstage, 57 únd ein halbes Jahr hindurech eine nie erlahmende, keine Mühe scheuende Rührigkeit. Das Museum, dessen Wert noch dadurch gésteigert wird, dab seine Objekte gröbtenteils beschriebene Originale sind, stand den Fachleuten jederzeit offen, ohne indessen etwa leichtsinniger Weise jedermann leicht zugánglich zu sein. Den Facbleuten, namentlich seinen Schülern stellte er stets mit der verbindliehsten Bereitwilligkeit die unbearbeite- ten Objekte seiner Sammlung zum Studium oder zur Beschreibung zur Verfügung, was ein nicht hoch genug veranschlagbarer Zug seiner her- vorragenden und liebenswürdigen Individualitát war. 1890 übernahm v. Zirrer auch die Leitung des geologisehen Museums, welchem aber neben der paláontologischen Sammlung die Rolle des Stiefkindes zufiel. Est ist dies bei den heutigen musealen Anforderungen, bei der ununterbrochenen, raschen Fortentwicklung der Naturwissenschaften und infolgedessen stetig gröber anwaechsenden Meénge des Materials. wo jede einzelne naturwissenschaftliche Disziplin einen ganzen Mann erfordert, auch gar nicht anders denkbar und nur natürlich. Als v. ZirrEL 1899 zum Generalkonservator der sámtlichen wissen- sehaftlichen Muűseen des Königreiehs Bayern ernannt wurde, war es nicht die Zahl der Dienstjahre, die ihn hierfür würdig machte, son- dern seine organisatorischen, produktiven Fáhigkeiten, sein tiefes theore- tische und sein ausgedehntes praktische Wissen. Die Direktion des Museums und der Lehrstuhl an der Universitüt war in v. Zirrens Hand vereinigt. Dies war — ohne dab eines von beiden einen Abbruch erleide — nur so möglich, daG die beiden Insti- tute sozusagen zu einem einzigen (Ganzen versehmolzen waren. Als Lehrer besteht v. ZirreLs grölbtes Verdienst in der Abfassung seines Handbuches und seiner Grundzüge, denn man kann be- haupten, dab heute der Unterricht der Palüontologie auf der ganzen Erde mittelbar oder unmittelbar auf diesen beiden Werken beruht; Lehrer wie Schüler können dieselben nicht entbehren. Für seine von 309 438 Dr I. LŐRENTHEY künstlerischer Leichtigkeit getragenen Vorlesungen, mit welechen er seine Hörerschaft mit sich riB, war die klare und sichere Handhabung des Stoffes, welche wir in seinen Werken bewundern, charakteristisch. Zur Illustration derselben gab er seine Palüontologisehen und geologischen Wandtafeln heraus. Durch sein Handbuch zum ersten Paláontologen der Welt erho- ben, strömten von allen Teilen der Erde wissensdurstige Jünger herbei um von ihm zu lernen und unter seiner Führung zu arbeiten. Der gelehrte Meister war auf seine auslüándischen Schüler stets besonders stolz, unter welechen Söhne sámtlicher Kulturvölker vertreten waren. Die von ihm im kleinen Lehrsaal seines Institutes mit besonderer Pietát aufbewahrten Photographien jener Schüler, die sich der Ptflege seines Faches widmeten — über 100 an der Zahl, darunter auch einige Ungarn — geben ein beredtes Bild seines Rufes und seiner tiefeingrei- fenden Wirkung auf die Wissenschaft. Die Charaktergröbe und unbedingte, selbstlose Warheitsliebe v. ZirrELs wird durch nichts besser charakterisiert, als durch die Tat- sache, dab er, wenn die Resultate seiner Worschungen durch an besse- rem und reichlicherem Materiale vorgenommenen Untersuchungen spáter eine Anderung erlitten, nie zauderte seinen Irrtum einzugestehen. ö Kein Fachgelehrter war vielleieht mit so zahlreichen Füáden an Ungarn geknüpft als v. ZrrrEr. An die ungarische Erde band ihn eine seiner ersten Arbeiten, an deren Söhne persönliche Beziehungen. Unter seinen ungarischen Fachgenossen hatte er teils persönliche Bekannte, so den Direktor der kgl. ung. Geologisehen Anstalt JogANNs Böckn, mit dem er seinerzeit an der k. k. geologisehen Reichsanstalt in Wien zusammen wirkte, — oder sie standen mit ihm in Briefwechsel, wie MAXIMILIAN v. HANTKEN u. a. Beinahe sümtliehe Feldgeologen und Paláontologen der jüngeren Generation aber betrauern in ihm ihren Meister. Der groBe Ruf v. ZITTEcs sowie sein Vortrag übten nicht nur auf die unga- rischen Fachleute ihre Anziehungskraft aus; an seinen Vortrügen nahm auch der österreich-ungarische Gesandte Graf THEopoR Zicny teil, dem zuliebe v. ZITTEL persönlich an dem Geologenausflug nach Südtirol teil- nahm, der leider sein letzter sein sollte. Nachhause zurückgekehrt begann er zu krünkeln, bis ihn der Tod am 5. Jánner 1904 von seinen Leiden erlöste. Als bescheidenes Zeichen unserer Anerkennung und Dankbarkeit für die Verdienste, welche v. ZirrEL sich mittelbar oder unmittelbar um die ungarische Wissenschaftliehkeit erworben hat, wáhlte ihn die Ungarische Geologische Gesellschaft 1833 zum Ehrenmitglied. Und indem wir seinem egroben (CGeiste unbedingte Ehrerbietung zollen. fühlen wir, wie sehr uns GaupgY aus der Seele sprach, indem er an DI KARL ALFRED V. ZITTEL. 439 den Biographen des verewigten Meisters, I. F. PompPxzcxks, die Worte sehrieb: c... non seulement nous avions une grande admiration pour ZATTEL, mais aussi nous laimions.s ÜBER DIE SZIKBODENARTEN DES UNGARISUHEN ALFÖLD. Von Dr. ALEXIUS v. "SIGMOND.F Die Erfahrungen, welche ich bezüglieh der Szikböden des unga- rischen Tieflandes gesammelt habe, überzeugten mich, daB es zweck- mábig sei unsere Szikböden, nach ihrem Vorkommen, ihrer mechanischen und ehemischen Zusammensetzung, in verschiedene, typische Gruppen einzuteilen. Diese Einteilung mag vorderhand nicht für endgültig und vollstándig betrachtet werden, denn sie entspricht streng genommen nur den Böden jener Gebiete, welche ich eingehend kennen gelernt habe. Es waren dies die Umgebungen folgender Gemeinden: im Komitat Békés: Békéscsaba, Kigyós, Csabacsűd, Szarvas, Pusztadécs; im Kom. Arad: Ősi; im Kom. Torontál: Törökkanizsa; im Kom. Bihar: Tisza- radvány ; im Kom. Csongrád: Szeged, Dorozsma, Sövényháza Kistelek ; im Kom. Jász-Nagykun-Szolnok : Kiskunfélegyháza; im Kom. Pest-Pilis- Solt-Kiskun: Kiskunhalas, Fülöpszállás und Tetétlen. Die Gruppierung der Szikböden veröffentliche ich an dieser Stelle, weil es in erster Linie Aufgabe unserer Agrogeologen ist, diese Binteilung zu prüten, eventuell mit ihren eigenen Erfahrungen zu vervollstándigen und berichtigen, und bei ihren agrogeologisehen Aufnahmen stets die Verbreitung der einzelnen Szikbodenarten zu bezeieéhnen. Dies ist in wissenschaftlicher wie praktischer Hinsicht wünschenswert. In wissen- schaftlicher Hinsieht würde dadurch vielen Paradoxen und MiBverstüánd- nissen vorgebeugt werden. Es sind z. B. die Szikböden von Csabacsűd, oder Békéscsaba von den Sodaböden der Umgebung von Szeged, Halas oder Fülöpszállás ganz verschiedener Natur. Wenn wir bei den Auf- nahmen die Art dieser Bodentypen nicht genau bezeiehnen und dies nicht auch mit der Benennung möglichst klar ausdrücken, so ist für verschiedene Mibverstándnisse (Gelegenheit geboten. Die genaue Be- zeichnung ist auch im Interesse der Landwirte wünsehenswert; denn die eventuellen Verbesserungen und die Ausnützung dieser Bodenarten ist nach ihrem typischen Charakter verschieden. X Vorgetragen in der Fachsitzung der Ungarischen Geologisehen Gesellschaft am 1. Juni 1905. 440 Dr ALEXIUS V. "SIGMOND Bisher verstand man unter den Szikböden im allgemeinen un- fruchtbare Böden, deren Unfruchtbarkeit der Soda — ungarisch volks- tümlieh aeSzikv- oder aSzéks-Salz genannt — zugeschrieben wurde. Aut mehrjáhrige Erfahrungen gestützt, habe ich mich davon überzeugt, dab diese Voraussetzung nicht verallgemeinert werden darf. Es finden sich wohl Böden, deren Unfruchtbarkeit der im Boden vorkommenden Sodamenge zuzusehreiben ist; allein es sind ziemlich ausgebreitete, un- fruchtbare, sog. eSzilv- oder xSzékv-Felder vorhanden, in denen ich gar keine Soda nachweisen konnte; ich habe sogar auch Szikböden kennen gelernt, in denen sich die Gesamtmenge der wasserlöslichen Salze ganz unbedeutend und für die Unfruchtbarkeit des Bodens gar nicht ausschlaggebend erwiesen hat. Meine bisherigen Untersuchungen habe ich gröbBtenteils schon in den c Kisérletügyi Közlemények ausführliech besehrieben ; nur die letzten Erfahrungen werden zunüchst noch veröffentlicht. Es war die Kgil. Ung. Landesversuehsslation für Pflanzenbau in Magyaróvár, welche die naturwissenschaftliehe Prüfung der Szikböden in ihr Arbeitsprogramm aufnahm und mich mit diesen Untersuchungen betraute. Dem Leiter der oben genannten Versuchsstation, Herrn Prof. ALEXANDER CÜSERHÁTI habe ich es in erster Reihe zu verdanken, dab ich Gelegenheit gefun- den, nicht nur die wissenschaftlichen Versuche durchzuführen, sondern auch an Ort und Stelle praktische Kenntnisse zu sammeln. Ich werde hier blob die Endergebnisse meiner Erfahrungen kurz zusammenfassen und zur Charakterisierung der typischen Szikbodenarten unseres Tieflandes benützen. Unsere Szikböden teile ich zunüchst in zwei Hauptgruppen : I. Hauptgruppe. Die strengen Szik- oder Székböden am linken Tisza-Ufer, Die am linken Ufer der Tisza vorkommenden, sehwer bearbeitbaren, gröbtenteils unfruchtbaren, strengen Szik- oder Székböden breiten sich inmitten des am Ufer der Tisza vorkommenden Löbgebietes aus, wo ehe- mals seichte Teiche, Moráste und Wasserrinnen gewesen sind, und die heute zum Teil ausgefüllt und ausgetrocknet daliegen. Ihr Vorkommen wird dadurch charakterisiert, dab der stenge Szik- boden zumeist an den höherliegenden Partien, seltener in den Vertiefungen vorkommt und das im groben und gan- zen seine Beschaffenheit mit der Orographie des Bodens keine náheren Beziehungen verratet. Ihre Bildung hüngt mit dem Umstande zusam- ÜBER DIE SZIKBODENARTEN DES UNGARISCHEN ALFÖLD. 441 men, dab zur Zeit der Löbablagerung diese Flichen mit Wasser bedeckt waren. Das Verwitterungsprodukt des feinen, in Wasser fallenden Stau- bes wurde mit dem Sechlamm der ehemaligen Wasserrinnen vermischt und so sind diese ton- und sehlammreichen Bodenarten entstanden, welehe dort, wo die Auslaugung der Verwitterungs- und Verwesungs- produkte ungünstig gewesen, auch wasserlösliehe Salze in erheblicher Menge enthalten. Diese strengen Szikböden werden durch ihre speziale mechanische Zusammensetzung, physikalisehen Higenschaften, speziale Bodenschich- tung und echemische Zusammensetzung nüher charakterisiert. Mechanische Zusammenselzuny. Diese Böden enthalten überhaupt keine Sandteile über "2 mm. Unter den Skeletteilen überwiegt der feine und feinste Sand, deren Menge 10—2096 ausmacht. Die Gesamtmenge der Skeletteile bewegt sich zwischen 30—5099 und besteht stets aus feineren Partikelchen unter 0-5 mm. Der Schlammteil betrügt 25—5095 und die Tonsubstanzen machen 10—4096 aus. Physikalische Figenschaflen. Infolge der spezialen mechanischen Z/usammensetzung dieser Böden, ist die Struktur sehr dicht und man kann vermuten, dab — abgesehen von den in der Dürre sich bilden- den Spalten — im Boden eigentlich nur Kapillarráume vorkommen dürften, in welchen das Wasser nur áubBerst trüge sich bewegen kann; darum ist auch die Wasserdurchlássigkeit dieser Böden sehr schwach, olt kommt es sogar vor, dab die durch Benetzung aufgegúollene Kol- loide des Bodens auch die Öffnungen der Kapillarráume verstopfen. Namentliceh kommt dies stets vor, wenn der Szikboden reich an Kolloid- substanzen und aim an Kalziumkarbonat oder wenn die Sodamenge so grob ist (072—0-3"0), dab die Kolloide unter der guellenden Wirkung dieses basischen Salzes aufguellen und sich als Kolloidlösungen be- nehmen. Die groBe Kapillaritát dieser Böden verursacht auch das schnelle und beinahe vollstándige Austrocknen dieser Böden, wobei der Boden steinhart wird und nur mit einer Stahlaxt aufgebrochen werden kann. Demzufolge brennt gewöhnlich schon im Frühsommer am Szikboden jede Pflanze aus, und ist auch die Bearbeitung — wenn überhaupt durchführbar — stets sehr sehwer und unvollstándig zu bewerkstelligen. In trockenem Zustand ist der Boden überhaupt nicht zu bearbeiten und wenn er durchfeuchtet wird, so bildet sich an der Bodenoberfláche ein weicher Brei, welcher sodann wieder zu einer steinharten Bodenkruste erhártet. Diese Krusltenbildung ist eine schlechte und charakteristische Kkigenschaft der Szikböden und diese Krusten műüssen von den echten Salzkrusten wohl untersechieden werden. Ieh konnte mich davon über- 442 Dr ALEXIUS V. "SIGMOND zeugen, dab die wasserlösliche Salzmenge — wenn sie in diesen Bo- denkrusten überhaupt bestimmbar ist — höchstens 0-1—0-299 aus- macht. Auch die physikaliscehen Higenschaften dieser Bodenkrusten sind von denen der echten Salzkrusten ganz verschieden. Denn die Salz- kruste, die aus wasserlöslichen Salzen besteht, wird nach der Benetzung sofort gelöst und zerflielt. Die Bodenkrusten der Szikböden werden aber nur langsam durchfeuchtet und, einmal durchgefeuchtet, werden sie breiartig zerfliebend. Ich lernte zwei verschiedene Typen dieser Bodenkruste kennen. Die eine bildet eine blinkend weiBe, sehimmernde Kruste und kommt an den Neigungsfláchen und Rüándern der Szikböden vor, wo das Wasser allmáhlich abflieben kann. Sie besteht gröbtenteils aus glimmerreichem Sand und Schlamm, welche sich wáhrend des lang- samen Ablaufes des Wassers an der Bodenoberfláche niedergesetzt hat- ten. Die kolloiden Tonsubstanzen und den gröbBeren Teil des Schlam- mes, hat das abflieBende Wasser mit sich in die tieferen Becken ge- schlámmt, wo sich daiaus bei dem Austrocknen des Wassers eine braunsehwarze, blütterig abgesonderte Bodenkruste bildete. Diese besteht in ihrer Hauptmasse aus Tonsubstanzen und Schlamm und verdankt ihre Farbe den in ihr angesammelten Humussubstanzen. Die Szikböden bilden auch — ihrem hohen Tongehalte entspre- chend — bei dem Austrocknen egrobe und tiefe Bodenspalten, welche in umso gröBerem MabBe entstehen, je tonreicher und sandármer der Szikboden ist. Schichtung der Szikböden. Die eigenartige Bodenschichtung der sirengen Szikböden ist charakteristiseh. Wenn auch dieselbe nach der Art und dem Vorkommen der Szikböden gewissermaben verschieden sein mag, so können wir das Bodenprofil der strengen Szikböden doch im folgenden charakterisieren. Die obere, verschiedene Mengen von Humus enthaltende Bodenschicht ist demgemüb schwarz oder graulich (müusegrau) gefárbt; zunüchst folgt unter ihr eine schwarze oder braune, pechartige, klebrige Tonschicht, welche sich fett anfühlt und in natürlicehem Zustande mit einem Stahlmesser geschnitzelt werden kann; dann folgt eine tonige oder sandige Mergelsechieht, welche un- zühlige, den sogenannten Löbpuppen áhnliche Kalkkonkretionen enthült ; diese Bodensehicht geht oft in eine sandreiche Schlammsehicht über, welche Bodenschicht wasserführend ist aber unter gewissen Szikböden entweder nur sehr dünn sein oder auch göünzlich fehlen kann; endlich wird die charakteristisehe Untergrundschicht, welche aus gelbliehem oder graulichem Ton besteht und Kalkkonkretionen nur vereinzelt enthült, in verschiedenen Tiefen stets aufgefunden. Diese Bodenschicht ist für Wasser undurchdringlich und hat dort, wo sie nahe der Oberfláche liegt und von der oberen Bodensechiecht nicht etwa durch eine wasser- ÜBER DIE SZIKBODENARTEN DES UNGARISCHEN ALFÖLD. 443 leitende Bodenschicht getrennt ist, die natürliche Auslaugung des Bo- dens verhindert. Die chemische Zusammensetzung dieser Szikböden wird im groben und ganzen dadurch charakterisiert, daG der unlösliche Rückstand — welcher den unverwitterten Bodenteil bildet — verháltnismábig gering ist, u. zw. zwischen 49—-7499, am háufigsten aber zwischen 50 -60 99 sich bewegt. Dementsprechend ist der löslieche Teil verháltnismábig grol. Der lösliehe Bodenteil besteht hauptsáchlieh aus Kieselsáure (SzO,) und Aluminiumoxyd, welche die Hauptbestandteile verwitterter Silikate sein dürften. Die Menge der löslichen Kieselsáure bewegt sich zwischen 4— 9599 , die des Aluminiumoxydes zwischen 5—9"90. Die verháltnismáBig grobBe Menge der lösliehen Kieselsáure und des Aluminiumoxydes beweist aber auch, dab in diesen Szikböden die Menge der ver- witterten Silikate recht bedeutend sein mag. Kalzium- oxyd finden wir in grölberer Menge besonders in den tieferen Boden- sehichten, und hült auch die Kohlensüure-((70,)-Menge mit demselben Sehritt. Die Erklárung dafür finden wir in dem Umstande, dab das Kal- ziumkarbonat in die tieferen Bodenschichten gelaugt wurde. Auch die Menge des Bisenoxydes ist in einzelnen Füllen ziemlich betráchtlich, u. zw. 3—499. Die Menge der übrigen Bodenbestandteile ist zwar, mit den vorerwáhnten Bestandteilen vergliehen, gering, aber der Kaliumoxyd- gehalt der Szikböden ist, im Vergleich zu den normalen Böden, auf- fallend groB, u. z. 077—1-590. Das beweist, dab die verwitterten Silikate viel Kalium enthalten. In gewissen Szikböden macht auch die Natrium- oxydmenge des Bodens auBergewöhnlich viel aus, u. zw. 0-5— 0779, welcher Umstand beweist, dab auch die Natriumverbindungen sich in einzelnen Böden in gröberer Menge als in den normalen Böden an- háufen. Die chemische Zusammensetzung der Szikböden beweist, dab die letzteren ziemlich verwitterte und im allgemeinen in geringem MaBe ausgelaugte Böden darstellen. Die wasserlösliehen Natriumsalze hüufen sich stets dort an. wo die Boden- auslaugungsverhültnisse am ungünstigsten sich gestalteten. Die wasser- löslichen Natriumverbindungen bestehen in ihrer Hauptmasse aus Glaubersalz, dessen Entstehung mit der sumpfartigen Bildungsweise dieser Bodenarten zusammenhüngt. Die Soda wird in sehr verbreiteten Szikbodengebieten überhaupt nicht aufeefunden, an gewissen Stellen aber kann sie sich auch in gröBerer Menge anhüufen, u. zw. ist das der Fall, wenn die wasserlös- lichen Natriumsalze, das Kalziumkarbonat und freie Kohlensáure sich im Boden ansammeln. Das Chlorid endlich wird nurin kleinen Mengen vorgefunden. 444 D- ALEXIUS V. "SIGMOND Nach der Menge der wasserlösliehen Salze habe ich die Vátts ii in zwei Unterabteilungen eingeteilt. 1. Unterabteilung. Strenge Szikböden, welche wenig wasserlösliche Salze enthalten. Die Haupttypen dieser Bodengaitung habe ich in den Szikböden bei Csabacsűd, Pusztadécs und Szarvas aufgefunden. In diesen Böden habe ich nicht einmal Spuren von Soda vorgefunden und auch hat die Gesamtmenge der wasserlösliehen Salze in der oberen Bodensehicht kaum 0-1090 übersehritten. Diese Menge der wasserlöslicehen Boden- salze kann, wenn dabei die Soda in unbestimmbarer Menge vorkommt, laut den eigenen und den amerikanischen Erfahrungen, die Frucht- barkeit des Bodens kaum ungünstig beeinflussen, man bat sogar eine günstige Wirkung dieser kleinen Mengen der Bodensalze nachgewie- sen. Und wahrlich wird auf diesen Szikböden, wenn die Bearbeitung derselben gelingt und die Witterung günstig ist, der beste Weizen geerntet. Man nennt die besseren Gattungen dieser Bodengruppe auch cFruchtbare Szikböden.s Allein die Bearbeitung dieser Szikböden gelingt blob in den sel- tensten Füllen. Diesbezüglich unterscheidet der Landwirt 3 Gattungen dieser Szikböden, u. zw. nennt man sie staubartiger Szikboden, rissigerSzikboden und Übergangsboden. Die Oberfláche des staubartigen Szikbodens ist in ausgetrocknetem Zustande eben und mit einer mausgrauen, staubartigen Kruste bedeckt. Die Bearbeitung derseiben ist unter den drei Gattungen am leichtesten, allein der aufgelockerte Boden verkrustet wieder sehr leicht und die Bodenkruste verhindert das Auskeimen der Pflanze. Der rissige Szik- boden wird hingegen dadurch charakterisiert, dab er wührend des Aus- trocknens starke Risse bildet, in welch letztere der, an der Boden- oberfiáche aus Wasser, Ton und Schlamm bestehende leiehtílüssige Brei hineinsickert und der Bruchfláche des Bodens eine eigenartig bunte Fárbung verleiht. Die Bearbeitung dieser Bodengattung ist am schwie- rigsten und die aufgerissenen Bodenschollen kann man auch mit den energischesten Zerkleinerungsgeráten nicht zerbröckeln. Die mechawische Zusamimensetzung dieser Böden ist es, in welcher dieser Unterschied der beiden erwáhnten Bodengattungen seine Erklá- rung findet. Der Hauptbestandteil des staubartigen $Szikbodens ist Schlamm (4899) und feiner Sand (4199), die Menge der Tonsubstanzen macht verhültnismübBig wenig aus (1199); in dem rissigen Szikboden hingegen ist gerade.die Tonmenge erheblich (34—4099) und die Sand- (31—36 99), resp. Schlammenge (28 99) geringer. (5. Tab. 2). ÜBER DIE SZIKRODENARTEN DES UNGARISCHEN ALFÖLD. 445 Die chemische Zusammensetzung dieser Bodengruppe wird dadurch charakterisiert, dab das Kalziumkarbonat günz- lich fehlt und die Menge des Humuses nur gering ist. Beide Faktoren verstárken nur die ungünstigen physikalisehen Higen- schaften des Bodens. Der Kaliumgehalt ist stets bedeutend ; allein von den beiden andern wichtigen Pflanzennáhrstoffen können wir nicht dasselbe behaupten. Die Menge des Stiekstoffes ist zwar mittelgrob, allein aus der ungünstigen physikalisehen Beschaffenheit des Bodens wie auch aus dem Fehlen des Kalziumkarbonates kann gefolgert werden, dab die Nitrifikation in diesen Böden üáuBerst langsam verlaufen kann. Auch ist die Gesamtmenge an Phosphorsüáure gering und deren leicht assimilierbarer Teil, auf meinen anderweitigen Studien fufend bestimmt, für bestándige gute Ernten nieht ausreichend. An der Oberfláche dieser Böden finden wir limonitáhnliche Bisen- konkretionen, welche 0-1490 Phosphorsüure (F,O,) enthalten, deren Phosphorsüáuregehalt wahrscheinlieh mit der Phosphorsáurearmut dieser Böden in kausalem Zusammenhange stehen dürfte. 2. Unterabteilung. Salzführende strenge Szikböden. Diese Böden werden dadureh gekennzeichnet, dab sie nicht nur áuberst strenger physikalischer Beschaffenheit sind, sondern sehr oft die wasserlöslichen Salze in so grober Menge enthalten, dab weder die nützliche- ren Gráser und Kleearten, noch die Landpflanzen darin gedeihen können. Vorkommen und Bildungsweise. Diese Szikböden haben sich in den ehemaligen Übersehwemmungslündereien und Sümpfen des am lin- ken Tisza-Ufer verbreiteten Löbgebietes gebildet. Zur Zeit der Löb- bildung waren diese Flüchen mit Wasser bedeckt und aus dem nieder- fallenden Staub, aus welechem der LöB sich gebildet, sind unter dem Wasser tonreiche oder sandreiche Mergel entstanden, welche Boden- sehicht unter den Szikböden stets überall aufzufinden ist. Auf diese hat sich spüáter die obere schlammreiche Tonschicht gelagert. Unter der Mergelschicht finden wir entweder einen wasserdichten Ton- oder eine wasserführende sandige Schlammsehicht. Von der Beschaffenheit dieser unteren Bodenschichten hüngt die Salzmenge der oberen Bodenschichten ab. Wo die Tonschicht nahe zur Obertfláche, in einer Tiefe von 180 bis 250 em liegt, haven sich die wasserlösliehen Salze derart angeháuft, dab der Oberboden entweder ganz unfruchtbar ist oder nur landwirtschaft- lich nutzlose Pflanzen trágt. Wo hingegen in derselben Bodentiefe 446 Dr ALEXIUS V. "SIGMOND die sandreiche Schlammsehicht vorkommt und die Tonschicht erst unter 400 cm Tiefe beginnt, sind die Salzmengen in der oberen Bodenschiecht so gering, dab, wenn genügend Bodenfeuchtigkeit gesichert wird. auch die guten Gráser gut gedeihen können. Zwischen diesen guten und jenen sehlechten Szikböden gibt es unzühlige Übergangsstufen, deren Salz- gehalt mit den Untergrundverhültnissen in kausalem Zusammenhange stehen. Die Mechamische Zusammenselzungy dieser Szikböden ist der der vorerwáhnten Bodengruppe sehr ühnlich. Der Tongehalt ist gröbBer als in den staubartigen Szikböden, aber geringer als in den rissigen Szik- böden. Der Sandgehalt macht 40—50"99 und der Schlammgehalt 26— 429 aus. Die nühere Zusammensetzung wird in der Tabelle Nr. 1 dargebo- ten. Die tieferen Bodensechichten sind sandármer und tonreicher, wie das die Tabelle Nr. 3 veranschaulicht. Der auffallende Unterschied der bei 180—190 cm Tiefe beginnenden Bodensehiechten wird durch die versehie- dene mechanische Zusammensetzung der betreffenden Schichten augen- fallend bewiesen. Unter den guten Szikböden macht der Tongehalt nur 6—7-590, der Schlammgehalt 365—5299, der Sandgehalt 41—57 "0 aus, unter den sehleechtesten Szikböden hingegen finden wir in dieser Tiefe eine Bodenschicht, welche 36-5—39-59 Ton, 35—45-599 Schlamm und nur 165—25-599 Sand enthált. Die náheren Angaben dieser Untergrund- schichten sind in den Tabellen Nr. 4. und 5 gegeben. Für die Untergrundverháltnisse der Szikböden ist es charakteris- tiseh, dab im Untergrunde bis zu einer Tiefe von mindest 5—6 Metermn keine echte Sandschicht zu finden ist. Die chemische Zusammenselzung. All diese Böden sind in einem gut verwitterten und lückenhaft ausgelaugten Zustande aufzufinden. Hier gilt besonders das, was ich bei der Charakterisierung der I. Haupt- eruppe über die chemisch-mineralogisehe Zusammensetzung dieser Bo- denarten hervorgehoben habe. Die guten und sehlechten Böden unter- scheiden sich hier nur in dem hohen Natrongehalt der letzteren. Der Grund dafür ist in der Wasserundurchdringliehkeit der Untergrund- schicht zu suchen; denn nur dort hüáufen sich die Natriumverbindungen in gröbBerer Menge an, wo die wasserdichte Untergrundsechieht nahe zur Bodenoberfláche liegt. Es hat sich für praktisch erwiesen, diese Böden, nach der (uali- tát und Ouantitát der wasserlösliechen Bodensalze zu klassifizieren. Ich habe gefunden, dab, wenn Sorge dafür getragen wird, dab stets genü- gend Feuchtigkeit im Boden vorhanden ist, zwischen der Flora der Szikwiese und dem Salzgehalte des Bodens ein enger Zusammmenhang nachweisbar. U. z. habe ich folgende Bodenklassen festzustellen vermocht : ÜBER DIE SZIKBODENARTEN DES UNGARISCHEN ALFÖLD. 447 Gesamte Salzmenge Sodamenge Oualitát des Pflanzenbestandes 0 09 I. Guter Gras- und Kleebestand 09—0-10 OSS0ÜE II. Mittelguter Gras- u. 4 010025 0-705—0 10 III. Schlechter LÖZÁNSET ÉN 0-25—050 0:10—0-20 IV. Unfruchtbar. z über 0-50 über 0-20 Diese Klassifikation habe ich mit dem elektrisehen Salzmebapparat von Mirrox WHirwEeY und mit dem Titrierverfahren mittels "10 norm. KHSO,-Lösung, wie in der Fachsechrift sMagyar Chemiai Folyóirat, Bd. X, Heft 8—10 vom Verfasser besechrieben worden, durcheeführt. II. Hauptgruppe. Die echten Sodaböden. Die allgemein charakterisierende KHigenschaft dieser Bodengruppe liegt in dem Sodagehalte, weleher in diesen Böden stets vorkommt und der Hauptgrund der Unfruchtbarkeit zu sein scheint. Vorkommen und Bildung. Die Sodaböden kommen im CGrebiete zwischen der Duna und Tisza zumeist in den in nordwest-südöstlieher Richtung hinziehenden Wassergángen und Teichen, in der unmittelbaren Nüáhe derselben vor. Sie verbreiten sich überall in den tiefsten Becken der Umgebung und unterscheiden sich dadureh von den Szikböden der I. Haupteruppe. Die Sodaböden enthalten dieselben wasserlösliehen Salze wie die in ihrer Náhe befindlichen Wasserspiegel. All diese Umstüánde lassen vermuten, dab die was erlösliehen Salze hier eingetrocknete Salze ehemaliger Wasserübersehwemmungen sein dürften. Wenn wir die Richtung dieser Wassergánge und den hohen Kalziumkarbonatgehalt der Sodaböden in Betracht nehmen, können wir mit grober Wahrscheinlichkeit vermuten, dab diese Übersehwemmungen ihr Wasser von der Donau bezogen hatten. Diese Sodaböden unterschei- den sich also von den vorerwálnten Szikböden auch bezüglieh des Ursprunges der Bodensalze; denn in den Szikböden haben sich die Salze wahrscheinlich aus den Verwitterungs- und Verwesungsprodukten des Bodens gebildet; in die Sodaböden hingegen ist die Soda zum Teil wahrscheinlich schon fertiggebildet gelangt und teils aus dem Natrium- ehlorid und Kalziumkarbonat unter der Mitwirkung von freier Kohlen- süure entstanden. Mechamische /usammenselzuny. Die mechaniscehe Zusammen- setzung der Sodaböden ist sehr verschieden; wir finden unter ihnen reinen Sand, typischen Lehmboden und sehr strenge Tonböden. Dem- 445 Dt ALEXIUS V. "SIGMOND entsprechend teile ich im folgenden die Sodaböden in drei Unterab- teilungen. Nur insofern finden wir einen Zusammenhang zwischen der Bildung der Sodaböden und ihrer mechanischen Zusammensetzung, als unter den Sodaböden in verhültnismübig geringer Tiefe stets eine wasserdichte Schicht aufzufinden ist. Chemische Zusammenselzuny. Am charakteristisehesten ist dies- bezüglich die Menge und Oualitát der wasserlösliehen Salze. Als Ma- ximum habe ich 2—2:5"90 Gesamtsalz bestimmen können, dessen Hülfte oder auch noch mehr aus Soda, der andere Teil aus Nochsalz besteht. Glaubersalz, welches in den Szikböden die Hauptrolle spielt, habe ich in den Sodaböden in grölerer Menge bisher nicht nachweisen können. An der Obertláche dieser Böden sind die eehten Salzkrusten und Salzausblühungen zu finden, welche sich von den Boden- krusten der Szikböden sehr gut unterseheiden lassen. Wenn wir eine echte Salzkruste antasten, finden wir sie stets etwas feucht und mit Wasser vermiseht löst sie sich vollkommen und schnell auf. Die Salz- lösung reagiert stark alkalisch und die átzende Wirkung der Sodalösung wird an der Hand leicht wahrnehmbar. Die Sodaauswitterung besteht nach TReEirz teils aus normalem, teils aus doppelt kohlensaurem Natrium.Y Charakteristiséh für die Sodaböden ist es auch, dab sie stets sehr kalkreich sind, indem der Kalziumkarbonatgehalt zwischen 16—3796 sehwankt. Die náhere echemische Zusammensetzung der Sodaböden kenne ich noch nicht, aber die Anályse derselben ist bereits im Flusse. Die Einteilung der SodabödeninUnterabteilungen nach ihrer mechanischen Zusammensetzung ist folgende: 1. Unterabteilung. Sodahaltiger Sandboden. Dieser kommt besonders in der Umgebung von Szeged, Dorozsma, Kistelek, Pusztaszer und auf ühnlichen Sandgebieten zwischen der Donau und der Tisza vor. Die Menge des Sandes macht 80—95"0 aus und es überwiegt der mittelfeine Sand ; der Sehlammgehalt ist gewöhnlieh gering, (4—899), nur in einzelnen tieferen Bodenschiehten wüchst er bis 199 an; die in üblicher Weise bestimmte Tonmenge ist stets unter 190. Wenn man aber den reinen kolloidalen Ton nach ScHLösixGs Verfahren in der Weise bestimmt, da man mit verdünnter Salpetersáure zuerst alles Kalzium auflöst, mit warmem Wasser den Süureübersehub ent- x Supplem. des Földtani Közlöny. Bd. XXXIII (1903). ÜBER DIR SZIKBODENARTEN DES UNGARISCHEN ALFÖLD. 449 fernt, sodann mit ein wenig Ammoniak die Tonsubstanzen aufguellen lábt und mit 24-stündigem Absetzen schlimmt, dann ist auch der Ton- gehalt stets in diesen Böden viel gröber. Ich habe z. B. in der 15—90 em tiefen Bodensechicht des Makraszék 770890 gefunden. Unter den sodahaltigen Sandböden finden wir in einer Tiefe von 1—2 m stets eine wasserdichte Kalkbank, welche als gewöhnlicher Wiesenkalk in den Becken des Sandgebietes oft vorkommt. Über diesem Wiesenkalk ist der Boden nicht immer sodahaltig, allein unter den soda- haltigen Sandböden habe ich stets eine steinharte Schiecht gefunden. Unter der Kalkbank ist áhmiicher Sand, wie darüber, zu finden. 2. Unterabteilung. Sodahaltiger Lehmboden. Denselben habe ich in den tieferen Becken des Löbgebietes der Um- gebung von Halas, Kiskunfélegyháza und Tetétlen puszta gefunden. Bezüglieh seiner Bildungsweise untersecheidet er sich von dem sodahaltigen Sand dadurch, dab hier die sodahaitigen Wassergánge mit löbartigem Lehm aufgefüllt wurden, welche Lehmschicht öfters nur 10—15 cm, aber zumeist auch tiefer, z. B. in Tetétlen puszta 170—210 em tief hinunter reicht, und von áhnlichem Sand unterlagert ist wie die echten sodahaltigen Sandböden. Der in der Umgebung von Szeged befindliche sog. Fehértós be- steht ebenfalls aus einem sodahaltigen Lehm, allein die Bodenschichtung bildet bereits einen Übergang zu den strengen Szikböden; denn ich habe nicht einmal in einer Tiefe von 400 em die typische Sandschicht im Untergrund aufgefunden. Der sodahaltige Boden des cFehértós hat sich wahrsecheinlich derart gebildet, dab über die ülteren tonreichen Bodenschichten die vom xMakraszékv herfliebenden soda- und sand- führenden Wásser sich angesammelt und die Salze, in Erangelung eines Abflusses, sich angeháuft haben. Die Bodenschichtung ist aber dem der strencen Szikböden sehr ühnlich. Der Sandgehalt der oberen 20—40 cm tiefen Bodenschicht der sodahaltigen Lehmböden macht 55—7090 aus und unter den Sand- teilen überwiegen der feine und feinste Sand. Der Sehlammgehalt sehwankt zwischen 10—2099, der Tongehalt zwischen 15—20"99. In den tieferen Bodenschichten hingegen kann manelmal der Sehlammgehalt betráchtlich zunehmen. So konnte ich z. B. im Boden von Tetétlen puszta in der Tiefe von 120—170 cm 4599 Schlamm bestimmen. Der unter der Lehmsehicht vorkommende Sand ist ühnlieh zu- sammengesetzt wie bei den echten Sandböden. 450 D: ALEXIUS V "SIGMOND Es ist auffallend, dab ich an Stellen, wo die sodahaltige Lelm- sehicht schon in bedeutender Tiefe lagert, im Untergrund nirgends eine Kalkbank gefunden habe; auch die Landbewohner erinnern sich nicht, daB in den Gebieten der strengeren Sodaböden Wiesenkalk je gefunden worden würe. Hier bildet also die Lehmsehicht selbst, besonders die strengeren tieferen Schichten derselben, die wasserdichte Bodenschicht. Anstatt der Kalkbank finden wir im Untergrunde áhnliche Kalkkonkre- tionen wie in der Mergelsehiecht der strengen Szikböden. Der sodahaltige Lehmboden unterscheidet sich noch von den stren- gen Szikböden durch den hohen Kalkgehalt, welcher 20—3090 CaCGoO, entspricht. 3. Unterabteilung. Sodahaltiger Tonboden. Derselbe kommt im iöggebiete entlang des linken Donauufers vor und seine Bildungsweise ist den sodahaltigen Lehmböden ülhnlich. Der Untergrund ist auch hier Sand, auf welchen sich tonreicher Schlamm aus zusammengewaschenem LöbB absetzte. Der Sandgehalt dieser Böden belüuft sich auf 17—35"99, der Sechlammgehalt auf 30—50906 und der Tongehalt auf 20—5090. All diese Tonschiehten verhinderten die natürliche Auslaugung der wasserlösliehen Salze. Hine Kalkbank ist auch hier nirgends zu finden. Allein die mechanische Zusammensetzung des im Untergrund liegenden Sandes ist der der früher erwáhnten Sandsehichten sehr ülmlich. In den tieferen Bodenschiehten habe ich auch hier Kalkkonkretio- nen gefunden. Dies wáre, was ich vorderhand, auf meine bisherigen Erfahrun- gen gestützt, bezüglieh der Charakterisierung der verschiedenen Szik- lündereien kurz zusammenfassen konnte. Ich betone wiederholt, da6 ich dies bei weitem nicht als endgültig und hinreiehend beurteilen möchte. Es wüáre eben sehr wünschenswert, wenn die hier mitgeteilten, verhültnismábig wenigen Erfahrungen, mit zahlreichen neuen Erfahrun- gen anderer Fachgenossen erweitert und die Charakterisierung dieser Bodentypen umso vollkommener ausgebildet werden möchte. Und in dieser Beziehung ist es eben Aufgabe der Agrogeologen die Studien der Agrikulturchemiker zu ergánzen. ÜBER DIE SZIKBODENARTEN DES UNGARISCHEN ALFÖLD. 451 Mechanische Zusammensetzung der Szikböden lángs der Tisza. 1. Tabelle. Bezeichnung Békéscsaba Tisza- Osi puszta des eze ERRE radvány ](Kom. Arad) fak fék. kesáő cMénes ]J.eTelek-aljan Bodenprobe 19. Tafel / 38. Tafel laposo Harfertafel Grober Sand Az 5 sa 0-48 07-43 2:72 ] . Mittelfeiner Sand . .. szd 961 737 2-96 Feiner u kon Ms VEZÉR 17-25 9957 1493 525 Feinster a te sza ee VET 15-71 10-63 23-99 90-13 Staub 3 shi 9 KAL 7537 607 814 l 10.06 Summe der Skeletteile .. —. m. 44-62 47707 52-04 38-94 Schlamm .... ő ee 37701 26-03 3167 4199 Tonsubstanzen .. — -. egesi 18:37 26-90 16:29 19:07 DÜHNTMOH e (2 j 100-00 109-00 J 100-00 J 100-00 I a Tabelle. Bezeichnung Pusztadécs jeetatol tő der EZ ÉpES Sti biger TSZ cDögösv, Bodenprobe SETle at tissige " [xissiger Szik Skeletteile See 10-74 36-11 31"36 j Schlamm .. HSP 47:80 92974 28-31 Tonsubstanzen sú 1146 3415 44933 Summe JJ 100-00 ; 100-00 100-00 [j 3. [FTabelle. e —————————U—UO] s Bezeichnung Die nacheinander folgenden Bodenschichten in Békéscsaba, Tafel 35. der eték —71/2 71/2 5 5—3 E 5 5—6( 60 —9( 30—2 ( Bodenprobe 0 4 /2 7 /2 § 1 1 17 0 kez iss 30 VE ) 12 10k 10 ] Skeletteile 27 3823 40314 35-44! 3793] n16:61 Schlamm 27-70 27-43 26-35 VS ZT 2827 1. 26:79 45-62 Tonsubstanzen 407 ! 31-30 ! 35-42 ! 3592 ! 36-59 ! 35-28 ] 37-77 ii Summe EOKESYSUÍT 100-90 100 00 100700 100-00 100-00 ] 100700 ] 10000 Földtani Közlöny. XXXVI. köt. 1906 31 452 Dr ALEXIUS V. "SIGMOND 4. Tabelle. Die typischen Untergrundschichten in Békéscsaba Bezeichnung der 19. Tafel ] 38. Tafel Bodenprobe — EKE ZEKE 60—90 "a 180-—210 "nm 60—90 "/n 190—220 "in Grober Sand .... SZESZ 0-21 Mittelfeiner Sand .. ss 0-85 0-86 Feiner 1 igan segge tegye zéegee ze 1561 17-24 16-86 ] 546 Feinster a 10-91 1900 16-45 ] 1303 GATT c sees éges stl ete 9-02 Summe der Skeletteile .. .. 46-33 Behlaram tes ses es ie 4192 46-20 3195 ] 3487 ! ! TONS UDEGADZES s eleste 2339 3 747 25-78 100-00 100.00 100-00 $ő. Tabelle. ese ee ESEN NNNNNNKtNKKKRtttTeKttetüeőük Untergrundschichten der berieselten Szikwiese in Békéscsaba Bezeichnung 19. Tafel ) 27. Tafel ) 16. Tafel SZEga ) ORE 38. Tafel der 130—365 / 150—350 ( 150—210 purohschnitt 180—210 ) 190—220 Bodenprobe KV. ZAK ÍNE STNVB EN ISOSANO feni ke ar sének ZA 79 Wasserführende Bodenschicht Wasserdichte Bodenschicht Gesamtskeletteile 48:70- ] 40-83 1! 5699 21-85 16-61 2563 Schlammasz sense 45745 Biszá: ! 36-67 41770 45-62 3487 Tonsubstanz — — 5:85 743 ] 634 36-45 37-77. ] 39-50 100-00 100-00 100-00 100-00 100-00 100-00 Summe Mechanische Zusammensetzung der Sodabodentypen zwischen der Donau und Tisza. I. Sodahaltiger Sand. 6. Tabelle. Bezeichnung Am Ufer des sMakraszékv-er Teiches bei Szeged der Ter St Bodenprobe 0—15 an 15—90 9n ].90—120 9n ] 120—200 9a Gröbster Sand... — — - . 0297 0-12 032 034 Grober a SL ÉL e 12:27 616 13-39 jj 17746 Mitkelföinörek re sszege sre 59-52. 1. 3499. 1. kó27i 63-85 Feiner "gegétes 20 amit 12:52 23-51 15325) 5 VNEESU0 Feinster ő EME ee 583 13: 15 174 0-98 Staub.. - beggééaés 9-46 ] 0:65 ! 0:17 91-30) 855 18-82 5:82 398 Gesamtskeletteile 80-39 94-06 ielejal kmabaáty, 2 sa ez MTOnsUbDSÉANZz zs szí 015 0-79 0-12 Summe .. 100-00 100-00 100-00 100-00 ÜBER DIE SZIKBODENARTEN DES UNGARISCHEN ALFÖLD. 453 II. Sodahaltiger Lehm. 7. Tabelle. Am Ufer des .Nagymakas -er Teiches bei Tetétlen puszta (Kom. Pest) -40 "fm Bezeichnung der Bodenprobe 40—60 : Tim 60—110 c Ím] 120—170 9 hm 210—260 "n . Gröbster Sand. 0713 00-88 MD PL OKE y a OG Grober 4 de] 081 0-08 0-60 ) 24-95 Mittelfeiner c TSZNNESSSEZB ze T-90 1703 50-92 Feiner a 32-68 ! 3442 30-89 10-93 ) 11-24 Feinster 4 18:68 13-44 9747 ] 1476 ] 92-84 Staub .. 6-46 770 140 Summe der Skeletteile Schlamm Aa 17-20 16-21 19-01 ! 4496 3:99 16-30 j ] 100-00 Tonsubstanz Summe 100-00 100-00 100-00 $. Tabelle. Bezeichnung Kiskun- der Bodenprobe félegyháza , Kiskunhalas GrODStorA vanak áss ee 039 ] 035 ] Grober (l Sne 433 4704 Mittelfeiner c esz Vt 12:34 20-16 Feiner ( sz 14-84 ! 24:85 Feinster a szvsz osző 20-81 1860 Staub .. SSE szánják ee 341 165 Summe der Skeletteile 56-12 69-65 29-32 11-43 21-56 18-92 100-00 100-00 9. Tabelle. Am Ufer des cFehértóv bei Szeged — Bezeichnung ÉT; jö — 7 An der Seite der Bodenprobe bei Szatymázi an las Seite bei Szege a OSSTSTSal Schlamm mezt Tonsubstanz Summe 0—30 Ja] 90—180 9n ] 270—370 9n ] 370—400 ga 01245 1 — —— J Gröbster Sand... ] Grober A 29-83 0-04 0-17 012 ]! - 046 Mittelfeiner c 11-57 175 148 0-62 ] 121 Feiner a 31-72 ] 37-62 17-32 16:96 20-76 Feinster ( 16777 ] 95:23 32-96 40-75 26-78 Staub - 2:33 10-16 114292] 844 li ! 69-38 66-97 ] Summe der Skeletteile 62:09 69-79 w 57:65 Schlamm 15-11 13-91 j 30-17 ] 25-02 j 25-48 ] ] Tonsubstanz 15:51 19-12 I 7774 519 16-87 ] 100-00 100-00 100-00— ! 100-00 ! 10000 31 454 D!t ALEXIUS V. "SIGMUND III. Sodahaltiger Ton. 10. Tabelle. ee——]—]—]—- —$—Ü$—]————————————]]l———————]ruuurr Bezeichnung Am Ufer des cMakaszéksv-er Teiches bei Tetétlen puszta ] der SZESZT fi SEGA ÉSZT EzZtT gs E Bodenprobe 0.—25 §/m 25—60 9 60 160 54, 170—240 9 Gröbster Sand... .. Eg 034 0713 004 9-89 Grober c LÁZ szet 111 07-21 030 31-93 Mittelfeiner c eferz 2"95 130 087 ] 4455 Feiner a £ d zés 973 687 709 651 Feinster u sszflrszatt Ezt 10742 10-28 1955 203 Staub.. ... kp stéget ges 923 268 10702 065 Summe der Skeletteile.. .. 32-78 2147 32-87 94-56 Schlamm lg stesa 99:13 37-88 4336 334 Tonsubstanz a sze 38-09 40-65 20-77 150 1 Summe 100700 100700 100700 10000 11. Tabellte. Bezeichnung der Bodenprobe "Gröbster Sand... S.katal 023 Grober 4.15 ke SZEBB 059 Mittelfeiner c egz 242 Feiner a ENEK 603 Feinster ( agy É aka 1750 Staubs sss ss Hé e edz 927 Summe der Skeletteile .. .. Schlamm SZAT ESZA Tonsubstanz Summe 100-00 0— 20 "nm 50-98 In der nühe des rTétels-Hügels bei Tetétlen puszta 50 9 50—170 "/n 170—210 a (409 — ös 0-18 0-39 2850 136 ig 47-14 451 4799 9-8A 7742 10353 929 387 310 149 "43 19-93 9494 3159 47-66 385 3241 10000 100-700 100700 ANTWORT AUF DEN ARTIKEL DE F. WEINSGHEN KS: "NOGCHMALS COPIAPIT UND JÁNOST, Von Dr. Hugo BöckH und Dr. KoLoMmaN Emszr. Auf unsere Antwort, welche wir auf seinen ersten Aneriff ver- ötffentliehten, hat Dr. I. WEerNsScHENK im Juni. Septemberhefte des Földtani Közlöny eine Entgegnung publiziert, in der er aber nicht mehr blo8b uns zu rektifizieren sucht, sondern auch gezwungen ist, mehrere seiner früheren Behauptungen zu modifizieren. Herr WEINSSCHENK wendet sich in seiner lheplik von neuem aus- sehlieflieh nur gegen den einen Verfasser der OÖOriginalmitteilung. Un- seres Brachtens nach sind die Verfasser gemeinsam publizierter Arbeiten auch gemeinsam verantwortlieh und deshalb haben wir auf den ersten Artikel Herrn WEINSCHENKS auch zusammen geantwortet. Trotz alldem sucht die zweite Entgegnung WEBINSCHENKS wieder nur den einen Ver- fasser einer Kritik zu unterwerfen und zwar auch für solche Daten, welche der andere Autor auch separat, unter seinem Namen veröffent- lieht hat. Dieses Vorgehen ist üuberst eigentümlieh und liegt ihm ein ge- wisser Hintergedanke zu Grunde. Namentlieh stammen die Analysen unserer über den Jánosit veröffentliehten Mitteilungen von Dr. KoLo- MAN Emszr her, weleher diese zum Teil auch selbstándig publiziert hat. Der Verfertiger dieser Analysen ist Chemiker von HFach und es besitzen seine Analysen jedenfalls ein weit gröberes (Gewicht, als wenn dieselben von jemandem, dessen streng genommenes l[ach die Chemie nicht ist, angefertigt wáren. Es seheint, dab es Herr WEINSCHENK ebendeshalb für beguemer hielt, sich nur gegen den einen Verfasser zu wenden, als sich den seinen Daten widersprechenden Angaben zweier Forscher gegen- überzuüstellen. Diese Vermutung ist umso begründeter, als Herr WEIrw- SOHENK an mehreren öStellen seiner Mitteilungen die Daten derart gruppiert, dab sie seinen Behauptungen entsprechen mögen, ohne dies immer auf eine erlaubte Art und Weise zu tun. Dies, sowie der Um- kr Siehe den Jahresberieht d. kgl. ungar. Geol. Anstalt für 1904. 456 Dr HUGO BÖCKH UND D: KOLOMAN EMSZT stand, dab er bewunderungswürdig rasch seine Behauptungen ündert, ersehweren bedeutend die mit ihm zu führende Polemik und nötigen uns zu erklüren, dab wir mit der vorliegenden Mitteilung unsere Diskussionen über den Copiapit und Jánosit WEINSCHENK gegenüber ab- sehlieben, uns jedoch sonst mit wem immer gerne in eine Besprechung einlassen, um die Frage des Copiapits und Jánosits, die bei weitem nicht so einfach ist, wie sich dies Herr WEINSCHENK vorstellt, endgültig zu lösen. j Zur Bestátigung unserer obigen, auf die Mitteilungen Herrn WEIwÖ- SCHENKS bezügliehen Behauptungen sei uns gestattet anzuführen, dab er z. B. noch in seiner ersten Mitteilung unter den auf den Copiapit bezüglichen analytisehen Daten auch die den 50.- und [/P,0.-Gehalt des Copiapits betreffenden Kontrollbestimmungen Lrwcxs mitteilt, indem er die Daten einfach auf Hundert ergánzt und diesen ganz willkürlieh den H,O-Gehalt hinzufügt.! Bin Blick in die Arbeit Lriwxcks überzeugt uns davon, dab dort das Wasser nicht angegeben ist. Dieses Verfahren WEINSCHENES ist vollkommen willkürlieh und unwissenschatftlich. Betreffs der raschen Ánderung seiner Behauptungen wieder können wir mit den folgenden Beweisen dienen : Wihrend er in seiner ersten Mittelung noch sagt: eJedenfalls aber tritt auf der Tafelfláche des Copiapits eine negative Bisektrix senkrecht aus, welche einen von 907 nicht weit entfernten spitzen Winkel halbiertv, ist er in der auf unsere Replik gegebenen Antwort gezwungen, den letzteren Teil seiner Behauptung in eine vollkommen entgegengesetzte zu modifizieren. Seine frühere irrige Angabe hütte er zwar leicht vermeiden können, wenn er in irgendeinem mineralogischen Lehr- oder Handbuche, wie z. B. in dem von ihm erwáhnten vorzüg- lichem Werke von Dawxa, nachgesehen hitte. Zugleich begeht WEINSCHENK, nachdem er seine auf den Achsen- winkel bezüglichen Angaben berichtigt hat und von der Doppelbrechung des Copiapits spricht, einen neuen Fehler, indem er sehreibt: xDem- entsprechend sind sowohl die Angaben von DEscrorizsaux und LIxck, als auch jene von Dr. H. BöcgH zu korrigieren.;, Nach DESCLOIZEAUx halbiert die auf die Tafelfláche des GCopiapits senkrechte Mittellinie a den hier befindlicehen stumpfen Achsenwinkel und die Doppelbrechung des Copiapits ist auch nach DEscLorzsaux stark.v? Seine diesbezügliehen Daten stimmen also mit denen WEINSCHENKS überein und wir wissen wirklich nicht, was WEINSCHENK an ihnen berichtigen will! ! WEINSCHENK: Über den Jánosit und seine Identitüt mit Copiapit. Földtani Közlöny, Bd. XXXVI. S. 227. II. b. 2 DESCLOIZEAUx: Note sur le propriétés optigues de VErythrozincite, de la haimondite et de la Copiapite. (Bull. de la S0c. Min. de France. 1881. IV.) ANTWORT AUF DEN ARTIKEL D" E. WEINSCHENKS : §NOCHMALS COPIAPIT UND JÁNOSITI. 457 AuBerst eigentümlich ist es auch, dab wüáhrend WEINSCHENK in seiner ersten Mitteilung ganz bestimmt erklürt, dab er an dem 102 Grad betragenden Winkel des Jánosits 106—109 Grad gemessen hat, nunmehr von ihm als Mittelwert 106 Grad mit einer Abweichung von 8 Graden angegeben wird. Wührend er ferner in seiner ersten Mit- teilung sowohl Jánosit, wie Copiapit als eleichtveránderliches sSub- stanzen bezeichnet, schreibt er in seiner zweiten Mitteilung, dab der Copiapit überhaupt xeine recht bestündige Substanz zu sein secheint,. Wáhrend er ferner in seiner ersten Publikation noch den Stand- punkt einnahm, dab sein Jánositmaterial xviel zu feinschuppigy sei, um zur Bestimmung des spezifiscehen Gewichtes geeignet zu sein, und er daher die Bestimmung des spezifischen Gewichtes für ewenig sicher, für avon recht untergeordneter Bedeutungy erklürt, welche ajedenfalls keinen Ausschlag in irgend einer Richtung geben kann), wendet er jetzt auf einmal die piknometrische Methode an und schreibt dem gewonnenen Resultate eine entseheidende Wichtigkeit zu. Nach alldem ist es sehr schwierig festzustellen, welche seiner diese Frage betreffenden Behauptungen Herr WEINSCHENK zukünftig aufrechterhalten, beziehungsweise abündern wird? Wir werden übrigens noch Gelegenheit haben auf andere, den oben erwáhnten ühnliche Fehler hinzuweisen. Nun wollen wir uns aber in erster Reihe mit dem, was Herr WEINSCHENK über die chemische Zusammensetzung des Jánosits saet, befassen. In unserer vorhergehenden Mitteilung haben wir aut Grundlage von experimentalen Daten nacbgewiesen, dab sich der Jánosit mit der Zeit in eine Substanz umwandelt, welehe chemisch mit dem Copiapit . übereinstimmt. Zugleich vermindert sich auch sein spezifisches Gewicht. Jeder, der unsere Mitteilung aufmerksam durchliest, kann ersehen, dab hier nicht von theoretischen Erörterungen die Rede ist, sondern davon, dab wir die Umwandlung der Substanz auf Grundlage empyri- scher Daten ausgesprochen haben. Übrigens ist diese Veründerung sehr ins Auge fallend und wenn wir um in Kanadabalsam eingebetteten Já- nosit nicht eingebettetes Material plazieren, so erhült in drei bis vier Wochen der nicht eingebettete Jánosit eine rostbraune Farbe und es hat sich auBerdem weiBes, basisches Bisensulfat gebildet, wáhrend die eingebetteten Kristalle unveründert bleiben. Die Behauptung WEINSCHENEKS, dab diese Substanz bestándig sei, entbehrt daher einer jeden Grund- lage. Die leichte Veránderlichkeit des Copiapits wieder wird schon durch den Umstand bewiesen, dab sein Wassergehalt sozusagen ebenso ab- weichend angegeben wird, als Analysen vorhanden sind. So gibt z. B. 458 Dr HUGO BÖCKH UND D: KOLOMAN EMSZT SJÖGREN ! auf Grund der Analyse von MauzEnius 21 H,O an, SCHALLER? 14H,O, MELZvILLE und DLINDGREN"? 20H,O. Hs ist zu bemerken, dab MELVILLE und DLINDGREN an rhombischem eCopiapitv ebenfalls eine Spaltung nach 0P(001) und nach coP(110) erwüáhnen, jedoch eine Spaltung nach cso (010) nicht, und es ist daher hier wieder fraglich, ob diese Substanz mit dem GCopiapite Lxwxcxs identisch ist. Aus dem hier gesagten folgt auch, dab die Daten von Dr. SrErw- merz, obwohl wir deren Richtigkeit nicht bezweifeln, in keiner Hinsicht entscheidend sein können. Die Daten von Dr. SrersmErz entsprechen denjenigen, welche wir bei der Untersuchung des veründerten Jánosits bekommen haben. Bei der Bestimmung des spezifisehen Gewichtes des Jánosits mit mehreren Methoden haben wir immer auch dic Substanz chemisch identifiziert. Es ist matürlich, da8 bei einer in chemischer Hinsicht abweichenden Substanz auch das spezifische (rewicht ein anderes und im gegebenen Falle ein mit dem des Copiapits identisehes oder diesem nahestehendes sein wird. Herr WEIlSSCHENK bestreitet in seiner Antwort auch die Richtigkeit der durch uns aufgestellten Formel des Jánosits. Wir wáren sehr dank- bar, wenn Herr WEINSCHENK die Liebenswürdigkeit hütte, uns jene Methode mitzuteilen, nach welcher er aus unseren experimentalen Daten nicht die Formel Fe(S0).9 HO, sondern die Formel FeXFeOH)(SO)18H,O bestimmt hat, da man aus unseren experimentalen Daten keine andere, als die erstere Formel ableiten kann. Herr WEISscHENK beruft sich wiederholt auf die anerkannte Un- reinheit unseres Stoffes, was aber bei weitem nicht so gedeutet wer- den kann und darf, wie er es tut. Wir haben den bei der Analyse des Jánosits zwischen den gewonnenen und berechneten Werten gefun- denen Untersechied mit dieser Verunreinigung begründet, wie jedoch aus unseren vorhergehenden Mitteilungen ersichtlich, ist es uns ge- lungen, die analysierte Substanz so weit von dem verunreinigenden 1 SJŐGREN : Untersuchungen an sehwedischen Mineralien. Geol. Főren. Förch. 1895, 17. Bd. Zu bemerken ist, da8 die Angabe SJŐGRENS nicht richtig sein kann, weil er das H,O bei 4007 bestimmt hat. 2 SCHALLER: Minerals from Leona Heights, Alameda Country, California.) (Bull. Departement of Geology. University of California, 3. No. 7.) § MELVILLE und LINDGREN: Contributions to the Mineralogy of the Pacific Coast. (Bull. U. S. Geol. Survey. Washington 1890. No 61.) ANTWORT AUF DEN ARTIKEL Dr E. WEINSCHENKS : (NOCHMALS COPIAPIT UND JÁNOSITs. 459 basischen Sulfate zu befreien, dal die Formel mit voller Bestimmtheit festzustellen war. Übrigens ist es eine üuberst gewagte Sache, sicb, blob auf die Bestimmung des /e,0.-Gehaltes hin, in die Kritik irgendeiner Analyse einzulassen. Auf dieser Grundlage könnte man ja auch die analytisehen Resultate des uenstedtits als mit denen des Copiapits identiseh be- zeichnen, da der für den Copiapit gefundene /e,0.,-Gehalt 26-11—30-40 99 beim Ouenstedtit 27-59—27-66"o betrágt. Auberdem ist natürlieh auch noch das in Betracht zu zieben, was wir bezüglich der Veründerung des Jánosits mitgeteilt haben. Wir haben auch in unserer, auf den Angiff Herrn WEINSCHENES gegebenen Antwort darauf hingewiesen, dab WEINSCHENK bezüglieh des Copiapits aus Mina-Lautara Y solche Daten mitteilt und solche Higen- sehaften aufzühlt, welche teils mit den am Copiapite erhaltenen Mes- sungsresultaten im Widerspruche stehen und teils von anderen, die sich mit der Untersuchung des Copiapits befabt haben, nicht wahrgenommen wurden, ohne jedoch diese Abweichungen genügend zu beweisen. Dem- entsprechend hatten wir einem gewissen Zweifel über die Identitát der Substanz Ausdruck gegeben. Herr WEISSCHENK hat einen Teil seiner abweichenden Daten widerrufen, jedoch bleibt noch immer der Unter- sehied in der Spaltung übrig. Das natürliehe Vorgehen auf unsere Hinwendungen hin wáre ge- wesen, wenn Herr WEINSCHENK seine Kristalle mit dem Originalmaterial Lixcxs vergliehen hütte. Anstatt dies zu tun, verschaffte er sich vom früheren Fundorte neues Material und stelit auf Grund der Bestimmung des Bisengehaltes und des spezifisehen Gewiehtes die lIdentitát mit dem Lixcxschen Copiapit fest. Nach den Angaben, welche wir über die Um- wandlung des Jánosits mitteilten, ist dies natürlich kein Beweis. Am neuen Material weist WEINSCHENK nach, dab auch an diesem die durch ihm naechgewiesenen beiden neuen Spaltungsrich- tungen nach (001) und (100) vorhanden sind. Es sei uns erlaubt in erster Linie die Bemerkung zu machen, dab, nachdem wir in unserer über den Jánosit geschriebenen und im Jahre 1905 erschienenen, kurzen Mitteilung jene beiden Spaltungen schon erwábnt haben und der An- griff WEINSCHENKS nur nach dem Erscheinen dieser veröffentlieht wurde, selbst in dem Falle, dab der Jánosit mit dem Copiapit identiseh wáre, die Prioritát nicht Herrn WEINSCHENK, sondern uns zukommen würde. Abgesehen davon haben jedoeh schon im Jahre 1890 MELVILLE und LINDGREN — wie wir gesehen haben — an einer als Copiapit be- zeiehneten Substanz eine prismatische Spaltung erwáhnt. Wie es scheint, X Nach DARAPSKY Lautaro. ÁGV D: HUGO BÖCKH UND D:" KOLOMAN EMSZT hat Herr WEINSCHENK die literarischen Daten auch in diesem Falle nicht berücksiehtigt. Zweitens haben wir (Gelegenheit gehabt, die Origi- nalkristalle Lxxcks zu untersuchen, welche Herr Professor BÜCKING so liebenswürdig war uns zur Verfügung zu stellen. An diesen Kristallen konnten wir, gerade so, wie seinerzeit LINck, diese beiden Spaltungs- riechtungen nicht nachweisen. Diese Kristállehen haben leider im Laufe der Zeit sehr gelitten, so dab sie zur Vornahme von Kontrollmessungen nicht mehr geeignet sind. Ebenso hatte Herr Professor BückmxG auch die Liebenswürdigkeit, uns einige mit der Bezeichnung cCopiapitv versehene Kristalle zu sen- den. Diese Substanz hingegen zeigt vortrefflich jene beiden, schon durch MEnvILLE und LINDGREN erwáhnten prismatischen Spaltungsrichtungen. Der Prismenwinkel betrágt im Mittelwerte 1027 mit einer Abweichung von einem Grade, wáhrend -die Neigung der Trace von (010) zu den Trassen der Prismenfláchen im Mittel 1297, mit einer Abweichung von 2:59, betrágt. Diese Messungen wurden von mehreren Herren kontrolliert und ihre Resultate stimmen vollkommen mit den von uns gewonnenen und mit jenen überein, welche wir am Jánosit erhalten haben. Diese Kri- stalle sind 2—3 mm lang und ist hier jene Binwendung WEINSCHENKS, dab das Messen der Winkel eine technische Unmöglichkeit sei, hinfállig. Übrigens sind die Hinwendungen Herrn WEINSCHENKS bezüglich der am Jánosit bewerkstelligten Messungen ebenfalls nicht stichhaltig. Die Gröbe der Winkel, welche die Trasse der Flöche (409) mit den Trassen der beiden angrenzenden Fláchen beim Copiapit bildet, betragen nach den Daten LiÖxcks 12272, beziehungsweise 129"537. Die Differenz ist daher beinahe 87. Wenn die IKwristalle des Jánosits auch klein sind, können die Messungsfehler im Falle von Serilenmessuugen nur in den Grenzwerten der durch die Messungen erhaltenen Daten zum Ausdruck gelangen. In dem Falle, wenn zwischen den beiden am Jánosit wahrgenommenen 129gradigen Winkeln der eine einem Winkel von 12274", der andere einem Winkel von 129753" entsprechen würde, müBten die Resultate der Messungen bei dem ersteren unter und ober 12294", bei dem an- deren unter und ober 129753" geblieben sein, wáhrend der am Jánosit gewonnene kleinste Wert 1277 betragen hat. Wenn Herr WEINSCHENK von unseren Werten abweichende Daten angibt, so hat er entweder unvollkommen umerenzte Kristalle gemessen oder aber an zwei verschiedenen Stoffen gewonnene Resultate mitein- ander verglichen. Zu unserem gröbten Bedauern gaben bei den uns durch Herrn Professor BücxixG zugesendeten Kristallen die an den Seiten befindliehen ANTWORT AUF DEN ARTIKEL D- E. WEINSCHENKS : (NOCHMALS COPIAPIT UND JÁNOSIT). 46l Flöchen keine Reflexe und so konnten diese Kristalle mit dem (Gonio- meter nicht gemessen werden. Herr WEINSCHENK macht uns in seiner Mitteilung den Vorwunrf, dab in unserer Antwort der Copiapit und der Jánosit in subjektiver Weise dargestellt sei. Dieser Vorwurf kann in erster Reihe ihn selbst treffen, da in seiner ersten Mitteilung an der durch ihn mitgeteilten Figur die Winkel, welche die Trasse der Flüche (409) mit den Trassen der Flichen (001) und (100) beim Copiapit bilden würden, ganz gleich- mibBig als 126gradig gezeichnet sind. Zwar schreibt er in seiner ersten Mitteilung noch, dab diese Flüche atatsáchlieh mit den beiden Fláchen des Prismas ziemlieh genau gleiche Winkelb bilde, wáhrend er in seinem zweiten Artikel schon eine Abweichung von 7 Graden erwaáhnt. Im Laufe seiner Auseinandersetzungen sclhireibt Herr WEINSCHENK unter anderem auch, wir hütten an seiner Figur ausgesetz, cdab an dieser die Form (001) angegeben ist, welehe am Copiapit als Kristall- form nicht beobachtet wurde, so möchte ich doch — fáhrt er fort — bemerken, dab die Form erstens einer Spaltbarkeit entspricht und zwei- tens die Spur der ziemlich zahlreichen Klinodomen des (opiapits gibt, deren Bestimmung im einzelnen bei den winzigen Jánosítkristallen na- türlieh ganz unmöglich ist. Dies ist wieder eine Verdrehung der Tatsachen, insofern wir ge- rade das hervorgehoben haben, dab Herr WEINSCHENK eine sehr gute Spaltungsrichtung des Jánosits auf die Form (001) der Copiapits, also auf eine solehe Form zurückführte, welche am Copiapit nicht wahr- genommen wurde und es würe eben der Umstand eigentümlich, dab man am Copiapit die einer solchen guten Spaltungs-, also einer in physikalischer Hinsicht hervorragenden Richtung entsprechende Flüche bisher überhaupt nicht beobachten konnte. Vorsátzlich miBdeutet Herr WEINSCHENK auch das, was wir von der Auslösehung des Jánosits sagen. Aus den hierher bezügliehen Zei- len unserer Mitteilung kann man deutlich ersehen, dab wir in erster Reihe behaupteten, auf der Basis der intakten Jánositkristalle sei eine vollstündige und gerade Auslöschung wahrnehmbar und der Jánosit auf dieser Grundlage und infolge der Übereinstimmung seiner Winkel rhombisch, und zwar umso melir, als überdies aueh die auf die Seitenfláchen gestellten Kristalle gerade auslösehen. Mit einem Worte : der Jánosit ist, da er sowohl auf seiner Tafelfláche, wie auch auf seinen schmüleren Seiten eine gerade Auslösehung zeigt und optisch zwei- achsig ist, rhombisch; es wurde jedoch mit keinem Worte gesagt, dab er deshalb rhombiseh sei, weil er, auf die schmáleren Seiten gestellt, eine gerade Auslöschung zeigt. Übrigens sind die durch Herrn WEiw- 462 D" HUGG BÖCKH UND Dr KOLOMAN EMSZT SCHENK an diese Sache geknüpften Erörterungen so elementare Dinge, dab wir es nicht glauben können, er hütte diesen Einwand ernst ge- nommen. Dem obigen fügen wir auch noch hinzu, dab die Messung der Dicke der Kristalle ebenfalls an auf ihre Seitenfláchen gestellten Kristallen vorgenommen wurde. Die Kristalle können in Zedernöl mit eimiger Geduld ziemlich leicht auf die sehmálere Seite gestellt und dann eventuell wieder auf ihre Tafelfláche niedergelegt werden. Herr WEINSCHENK sagt von dem stumpfen Achsenwinkel des Co- piapits und des Jánosits, dab dieser von 907 nicht sehr abweichend sei. An den Jánosit kristallen konnten wir mit dem bestem Willen keine brauchbaren Messungen vornehmen ; an den von Herrn Professor BÜCKING bekommenen Kristallen, welche wir auf Grundlage ihrer Spaltung und ihrer Winkelwerte mit dem Jánosit für identiseh halten műüssen, haben wir in Zedernöl bei Natriumlicht solche Werte gewonnen, welche bei dem bezüglieh des Jánosits durch WEINSCHENK gegebenen Wert ? — 155 einem Winkel von 100—1087 entsprechen würden. An diesen Kristallen würe daher an der Tafelfláche ein von 907 ziemlich abweichender, stumpfer Achsenwinkel wahrzunehmen. Es mub aber bemerkt werden, dab man den die Gröfle des Achsenwinkels betreffenden. abweichenden Daten, nach dem, was wir von der Umwandlung des Jánosits wissen, keine allzu egrobe Bedeutung zusechreiben kann, da bei einer so ver- önderliehen Substanz auch der optische Achsenwinkel nicht konstant sein kann und Schwankungen von selbst 20—30 Graden sehr leicht vorkommen können. Wir haben bisher noch keine Gelegenheit gehabt, die Brechungsexponenten des Jánosits auf eine exakte Art zu kontrol- lieren, jedoch haben wir diesbezüglieh auch keinen numerisehen Wert angegeben. Wir betrachten vorderhand die diesbezügliehen Daten Herrn WEINSCHENKS als eine Brgánzung unserer Mitteilungen, obwohl bei der Veránderliehkeit der Substanz auch diese keinen konstanten Wert be- sitzen können. Bezüglich des Copiapits sind neuerdings, jedoch nicht aussehlieb- liceh, die Daten Lmvscks angenommen worden, der den Copiapit für monoklin erklürte und auf Grundlage seiner Messungen würde der durch DEscLorzeaux mit 102 Graden angegebene Winkel 10874" die durch die Trasse der Flöche (409) mit den Trassen der benachbarten Flüöchen ge- bildeten Winkel 129753" bez. 12272" betragen. Am Jánosit sind die entspreechenden Winkel 102- und 129gradig. Diese Winkelwerte sind, nachdem uns an 2—3 mm groben Kristallen bewerkstelligte und auch durch Andere kontrollierte Messungen zur Ver- fügung stehen, zuverlássig und sehlieBen die Identifizierang mit LINCKS Werten aus. 5—6 Beobachter können doch bei einer einfachen Messung nicht einen und denselben Fehler begehen! Die gute prismatische Spalt- ANTWORT AUF DEN ARTIKEL D- E. WEINSCHENKS : ( NOCHMALS COPIAPIT UND JÁNOSITD. 463 barkeit des Jánosits konnten wir an dem Materiale LrIsxcgs nicht nacl- weisen. Die chemische Zusammensetzung und das spezifische (rewicht des frischen Jánosits weichen wesentlieh von den durch LINcK für den Copiapit gegebenen ab, jedoch wandelt sich der Jánosit mit der Zeit in eine chemisch dem Copiapite áhnliche oder entsprechende Substanz um. Betreffs der optischen Orientierung ist den Daten Lixcks gegenüber jene Abweichung sicher, dab auf die Tafelfláche des Jánosits nicht die Mittellinie c, sondern die Mittellinie a senkrecht ist. Der Jánosit kann also mit der durch LINcK untersuchten Substanz nicht identifiziert werden. Dies wáre nur in dem Valle möglich, wenn — was bisher niemand vor- auszusetzen berechtigt ist — es sich herausstellen sollte, dab in den Messungen Lirwxcxgs ein Fehler vorhanden wáre. Die Beschaffung des zur Bewerkstelligung von prázisen Untersuchungen notwendigen Copiapit- materials ist eine ziemlich schwere Sache. Bezüglich der als Copiapit bezeichneten Substanzen gibt ein Teil der Forscher Daten an, welche mit denen Liwxcks übereinstimmen, wüáhrend die Angaben anderer, und zwar auch noch nach dem Erscheinen der Liwsxgsehen Arbeit, hiervon abweichen und ganz oder teilweise mit den am Jánosit gewonnenen übereinstimmen. Dies macht die Untersuchung des von den fraglichen Fundorten stammenden Materials notwendig. Sobald wir das nötige Untersuchungsmaterial beisammen haben, werden wir auch von unseren weilteren Resultaten Rechenschaft ablegen. BEITRÁGE ZUR GEOLOGIK DES CSERHÁT." Von EUGEN NoszrYy. Bei meinen Streifzügen durch das östliche Cserhátgebirge im S5ommer des Jahres 1905 entdeckte ich in der Gemarkung von Mátravere- bély, an der Nordlehne des Meszes tető, im Szentkúti völgy genann- ten Tale einen reichen Fossilfundort, dessen Fauna sowie meine strati- graphischen Beobachtungen in seiner Umgebung den Gegenstand vorlie- gender Zeilen bilden sollen. Das Gebiet liegt an der NW-Seite des Kohlenreviers von Salgó- tarján, zwischen der Zagyva und ihren Nebenflüssen, dem Tarján und der Kis-Zagyva. Es ist dies eine bewaldete Hügellandschaft, deren Anhöhen 400 m übersteigen. Durch die HErosion wurden tiefe Tüler xk Vorgetragen in der Fachsitzung der Ungarischen Geológisehen Gesellschaft am 4. April 1906. 464 EUGEN NOSZKY und Gráben dureh dasselbe gezogen, so dab es ein besonders vorteil- haftes Terrain abgibt. Geologisceh wurde es zuerst durch M. Paur und ADRIAN, bez. Raczkiewicz über Betrauung von seiten der Wiener geologischen Anstalt 1866—67 aufgenommen.! Im ihrer Arbeit sind die sedimentüren Schich- ten und einige der sie durcehbrechenden vulkanischen Kuppen und Dykes erwáhnt. Spüáter werden von SCHAFARZIK in seinem 1892 erschienenen Werke (die Übertragung in die deutsche Sprache erschien 1895) Die Pyroxenandesite des Cserhátv eingehende Daten über den W- und SW-liehen Teil dieses Gebietes, namentlieh vom Gesichtspunkte der Petrographie und Vulkanologie mitgeteilt. Dies war die Grundlage, auf welcher ich die geologischen Verhültnisse gegen N und NO zu verfol- gen bestrebt war. Am geologisehen Autbaue beteiligen sich aubBer den Pyroxenande- siten, ihren Tuffen und Breccien von Sedimentgesteinen: Sand, Kalk, Kalk- und Tonmergel. Stellenweise lassen sich auch Spuren jüngerer, wahrscheinlich diluvialer Sübwasserablagerungen erkennen. Um ein klareres Bild entwerfen zu können, versuchte ich die Verháltnisse in einigen Profilen zu veranschaulichen. Von der W-lichen Hüuserreihe der Ortschaft Kisterenne aus- gehend, sind an der 0-Lehne des ersten Hügelzuges die mediterranen Sandmergel von einer nicht gerade typischen LöBdecke überlagert. Die Sandmergel sind im Grabensystem am NW-Hang des Csente tető auf- geschlossen, wo sich in denselben auch Fossilien vorfinden. Obzwar ihr Erhaltungszustand ein schlechter ist, so weisen einige Formen: Conus, Buccinum, Natica doch eine grobe AÁhnliehkeit mit den mediterranen Formen auf. Die Erhebung an der Ostseite der folgenden Gemeinde Szupatak besteht ebenfalls aus solehen Mergeln und ebenso auch der Ostfub des Meszes tető bis zur ungeführen Höhe von 300 m, wo Bildungen folgen, die bereits mit voller Sicherheit in das obere Mediterran gestellt wer- den können. S0 dem Leithakalk entsprechende Dentaliensande mit hür- teren, bankigen Lithothamnienkalken wechsellagernd, die zeitweise auch gebrochen werden. BEinfallen der Schichten 25" 15t. Der Gipfel besteht aus Lithothamnienkalk. Die Westlehne desselben wird durch ein 5—N- liches enges, tiefes Tal begrenzt, welehes beim Szentkút-Kloster gegen 0 abschwenkt, jene Andesitseholle umgebend, dessen Profil von F. ScHa- FARZIK mitgeteilt wurde.? ! Jahrbuch d. k. k. geol. R.-Anst. 1866, p. 515—25 ; 1867, p. 234. Verbandlungen d. k. k. geol. R.-Anst. 1866, p. 109—110; 1867, p. 79— 80. 2 Die Pyroxenandesite des Cserhát. Mitt. a. d. Jahrbuche d. kgl. ungar. Geol. Anst. IX, 1895, p. 201. BEITRÁGE ZUR GEOLOGIE DES CSERHÁT. 465 Das enge Tal verzweigt sich weiter oben in einer Höhe von ca 240 m fücherförmig und lübt gute Aufsehlüsse entstehen. Bei der Verzweigung wird die Talsohle von Pyroxenandesittuft gebildet, dem ein ziemlich grober kalkiger Sand auflagert, dessen Schicht Pyroxenandesittrümmer und Tuffmaterial in der Form von KEinschlüssen enthült, demnach jünger ist. Diese Sandschicht ist sowohl in dem gegen W, als auch in dem gegen NW abzweigenden Graben aufgeschlossen und 3—4 m michtig. Sie schlieBt in mittelmáligem Erhaltungszustande eine reiche Menge von Fossilien ein. Der Hauptfundort befindet sich in dem gegen W gerichteten Tale, wo der Wegeinschnitt den Tutti und den ES (27.96.20 I. Profil des Hügels oberhalb der Skt. Ladislausguelle. a Pyroxenandesittuff. d Kalkiger Sand (Leithakalk) b Fossilreicher tuffiger Sand. (Echinoideenschichten). c Lithothamnienführender Mergelkalk. — e Lithothamnienkalk. Lünge 1 : 5000, MELEG h e ls 2000- auflagernden Sand aufsehliebBt, der infolge seines Reichtums an Hele- rostegina costata dORB. als Heterosteginensand bezeichnet werden könnte. An der spárlieh bewachsenen Hügellehne lassen sich die auf- einander folgenden $Schiechten gut erkennen, die schwach gegen SSW geneigt sind. Die Grundschicht a ist Pyroxenandesittuft, eine mehr oder weni- ger wasserführende Schicht, aus weleher wasserreiche Ouellen, unter anderen auch die §Skt. Ladislausguelle, hervordringen. Ihm lagert die fossilreiche Sandschicht b auf, aus welcher bisher die folgenden Formen hervorgingen : Foraminifera: Heterostegina costata, dORB. (sehr háufig) ; Cri- stellaria rotulata, Lam. (selten); C. cultrata, Mowr. (8.); Alveolina, efr. melo, dORBE. (8.). Coelenterata: von Gliona (Vioa) durehbohrte Schalen (s.); .Favia 466 EUGEN NOSZKY magnifica, hss (s.); Heliastrea Defrancei, M. E. et H. (ziemlieh hüufig) ; Siyllophora sp. (s.) ; Deltocyathus sp. (s.). Echinodermata : Clypeaster pyramidalis, Micn. (z. h.); Clypeaster sp. (b.); Conoclypeus plagiosmus, AG.? (8.). Vermes: Serpula sp. (z. h.). Briozoa: Lunulites sp. (8.); Defrancea sp. (h.); Eschara sp. (z. h.); Lepralia sp. (b.). Mollusca: Teredo Norvegica, SPENGLER (h.); Solen subfragilis, Ercuw. (s.); Psammosolen strigilatus, LIwsw.(?) (8); Corbula gibba, OLivi (s.); CG. carinata, Du. (s. h.); GC. Basteroti, Hönw (s.); Ervilia pusila, Pnin. (ho); Lutraria oblonga, CHeem. (h.; Tellinau lacunosa, CHEM. (h.); Psammobia uniradiata, BRocc. (s. h.); Psammobia sp. (z. h.); Venus scalaris, BRoww (h.); V. plicata, Gmen. (h.); V. ovata, PENx. (z. h.); V. efr. marginata, HöRx. (z. h.); Dosinia exolata, LINx. (8.); (üytherea pedemontlana, AG. (z. h.); CGirce eximia, HöRwx. (s.); Cras- satella Morawvica, Höngx (s. h.); Cardium efr. Michelottianum, Max. (h.); C. papilosum, Pour (z. h.); Cardita Schwabenai (z. h.); Cardita Jua- nelti, May. (s.) ; Diplodonta trigonula, BRoww (z. h.); Chama griphoides, Laxx. (s.); Ch. Austriaca, Höngx. (8.); Lucina efr. leonina, Basr. (8.); L. Columbella, Lam (s. h.); L. multilamellata, Desn. (h.); Erycina sp. (rz. h.); Lepton (zwischen L. corbuloides, PHrun und L. insirnis, May. ste- hende Form); Nucula nucleus, LINSNx. (h.) ; Arca díiluvii, Lam. (h.); A. lu- ronitca, Dug. (z. h.); Pechunculus pilosus, LINx. (grobe und kleine Formen), (s. h.) ; Modiola sp. (s. h.), (steht zwischen M. Hörnesi, Bss und M. Broccii, Mayo; Pima sp. (s.); Perna Soldami, DEsn. (z. h.); Peclen latissimus, BRocc. (h.); P. aduncus, Bicnw. (h.); P. Besseri, HöRx. (non Awopnz.) (h.) ; P. Felderi, KARRER (s.); P. efr. posthumus, HILBER (s8.); mehrere sp. aus dem Formenkreis von P. arluncus und P. Malvindae (h.); Ostrea fimbriala, GRAr. (h.); 0. digitalina, Dun. (h.); 0. sp. (h.); Anomia costata PHIL (s.); A. sp. (s.); Spondylus sp. (8). Conus (Chelyconus) fuscocingulatus, BRowsw (h.): (. (Dendroco- nus) Vaceki, H. et A. (h.); C. (Leptoconus) Brezinae, H. et A. (s.); C. Dujardüm, DEsnH. (h.); Oliva (Utriculina) flammulata (z. h.); Ancil- laria glandiformis, Lam. (8. h.); A. (Anaulax) obsoleta, BRoce. (h.); Erato laevis, Dox. (s.); Ringicula buccinea, DEsnH. (z. h.):; Volula rari- spira, Lam. (Fragment), (8.); Columbella, curta, BEuu. (z. h.); Terebra acu- minata, Bogzowxi (h.); T. Besteroti, Nysr. (h.); 7. bistriota, GRar. (z. h.) ; Buccinum (Eburna) efr. Brudigana, FnRar. (s. B. Hörnesi, Max; B. subprismaticum, H. et A.; B. (Hima) stiryacum, AÁVING var. (Ss.); B. (Tritia) Toulae, Aurwa.? (s.): Strombus sp. (Steinkern), (s.); Pyrula sp. (Fragment), (s.); P. (Rapana) granifera, Micnr. (z. h.); Fasciolaria efr. bili- neata, Pagrsn. (s.); Gancellaria (Narona) efr. Nysti, Hönrw. (s.); CG. can- BEITRÁGE ZUR GEOLOGIE DES CSERHÁT. 467 cellata, Lam. (8.); Pleurotoma (Clavatula) granulato-cincta, Müwxsr. (z. h.) ; P (Clavatula) Sabinae (h.); P. (Raphistoma) harpula, BRocc. (s.); Ceri- thium vulgatum. BRuc. (h.); C. minutum, SERR. (z. h.); C. crenatum, BROCC var (za hja eír. mediterranum; DEsH.. (h.); C. Bp. (z.. he Turritella efr. cathedralis, BRowGc. (h.) ; T. subangulata (z. h.); T. Archi- medis, BRoxG. (h.); 7. turris, Basr. (s. h.); T. sp. (h.h; Turbonilla pusilla, Pr. (s.) ; Monodonta Araonis, Basr. (s.); M. angutata, Bicnw. (8.) ; M. sp. (h.); Trochus patulus, BRocc. (s.) ; Solarium moliferum, BRONwx. (8.) ; Acleon pinguis, d"ORB. (8.); A. semistriatus, Fxn. (z. h.); Sigavetus ecfr. Clathralus, Rzcuus (s.); Natica millepunctata, Lam. (h.); N. Josephinia, Rrsso (z. h.); N. sp. (h.); Nerita. distorta, HöRn. (8.); N. picta, FER. (8.); HRissoina pussila, BRocc. (z. h.); Jt. efr. nereina, 4dORp. (s.); Rissoa Montagui, Payn. (s.):; Eulima subulata (z. h.); E. efr. lactea (z. h.); Bulla lignaria, Lass. (s); B. utriculina, BRocc. (h.); B. conulus, DEsx. (z. h.); B. Iruncata, Apams (h.); B. convoluta, BRocc. (h.); B. sp. (h.); Capulus suclatus, Bons. (8.); Dentalium entalis, Lxxwx. (h.). Crustacea. Balanus sp. (s.); Calappa. Heberti, BRocc. (Scheren), (h.). Alga : Lithothamnium ramosissimum, Rss. (h.). Auberdem, wahrscheinlich eingeschwemmt, Helix sp., Limax sp., ferner fossile Hölzer, Panopea Heberli usw. Bisher konnten 140 Formen bestimmt werden, worunter die grobe Anzahl von ÜGlypeaster interessant ist. Unter den Lamellibranchiaten erreichen einzelne Formen eine auffallende Gröbe; so Tellina lacunosa, insbesondere weist aber Pectunculus pilosus merkwürdige Monstrositáten auf (jedoch liegen auch kleinere Formen in grober Menge vor). Von Interesse sind ferner einige seltener vorkommende Formen; so Lepton, Fsammobia uniradiata und Pecten Felderi. — Modiola, eine der charak- teristisehen Formen dieser Fauna, weist unter den allgemeiner bekann- ten Arten mit M. Hörnesi und M. Brocchi eine gewisse Übereinstim- mung aut. Unter den Gastropoden sind seltenere Formen (japulus und Erato, wáhrend in auffallender Menge Terebra-, Turriteila- und Bullaarten auftreten. In gröbBter Anzahl findet sich Anciallaria glamdiformis vor, mit welcher blo8 Heterostegina costata, ddORB. guantitativ verglichen wer- den kann, deren einzelne Exemplare bis zu 2—3 cm Durchmesser erreichen. (Val. ScHAFARZIK 1. c.) Sonstige Foraminiferen liegen in geringer Menge vor und auch die sind sehlecht erhalten, da sie im groben Sande infolge des einsickernden Wassers ihre feinere Skulptur eingebült haben. Im Hangenden des fossilreichen Sandes lagert bryozoenführender Kalkmergel, der in mergeligen Lithothamnienkalk übergeht (c). Darüber folgen erst losere, aufwárts festere bankige Sandschichten (d). Das Hin- Földtani Közlöny. XXXVI. köt. 1906. 32 468 EUGEN NOSZKY fallen ist im allgemeinen 157 15k, doch zeigen sich hiervon stellen- weise Abweichungen, was auf Schichtenstörungen sehlieBen lübt. Sie erinnern am meisten an die sandigeren Bünke des Leitha- kalkes von Rákos. Stellenweise kommen in demselben Dentalien in grobBer Menge vor; überdies sind die für den Leithakalk charakte- ristiscehen Pectenarten (P. leithajanus und P. aduncus), Panopea. Heberti und Scalaria sp. vorhanden. Interessant ist der groBe Reichtum an Echinodermaten : Scutella vindobonensis LBE., (lypeaster sp., Echino- lampas sp. und ein Hemipatagus, der bisher aus dem ungarischen Neogen blob von Felsőorbó bekannt war (und von der aus dem Oli- gozün besehriebenen Form des Hemipalag Hofmanni Gorpr. kaum ab- weicht). Diese Schicht ist ungefáhr 20 m, die darunter lagernde dagegen blob 5—6 m michtig. Die oberste Schicht (e) besteht aus dickbankigem Lithothamnien- kalk, der den Hügel bedeckt. Gegen W verschwindet der Tuff und der fossilreiche Sand, in den Aufschlüssen sind blo8b Leithakalke sichtbar. An den Berglehnen be- obachtete ich stellenweise ein eigentümliches schlammiges Material mit zerdrückten Exemplaren von Helix und Planorbis, wie über den ober- mediterranen Schichten bei Szakal— Litke. Es sind dies Reste von jün- geren, wahrscheinlich diluvialen Sübwasserbildungen. Die schönsten Aufsechlüsse des Lithothamnienkalkes befinden sich 5-lieh von hier, ober Sámsonháza an der Berglehne (groBe Kalkstein- brüche), wo ich auBer mehreren charakteristisehen Fossilien meist Stein- kerne ((Gonus, Natica, Strombus, Turilella) oder dickschalige Muscheln (Fecten) sowie ein sehönes Exemplar von Clypeaster Redii WRiGnr fand. Noch weiter gegen W tritt unter dem Kalkstein Pyroxenandesíittuft hervor, der die Hauptmasse des Halastóhegy bildet und mit dem am Rücken auftretenden Mikrolitaugitandesit bedeekt ist. Im Tuftf finden sich fossile Hölzer vor. Am steilen Westhang des Halastóhegy lübt sich die Schichtung des Tufis schön erkennen; stellenweise geht er in Breccie über und inzwischen befinden sich auch fossilführende Sand- sehichten. Ahnliche fossilführende Tuffschichten kommen auch an der 3-Lehne des Meszes tető vor. Unter dem Tuff folgen Mergelsehichten, die sich auch an der jenseitigen Tallehne der Kis-Zagyva, gegen Lucin, Kisbárkány hin, verfolgen lassen. Spürlich darin vorkommende Fossilien geben Hofi- nung auf eine genaue Altersbestimmung. Das Alter wird. übrigens dureh das Profil am Koklicza, N-lieh von Tótmarokháza beleuchtet, wenn wir die Schichten in dem gegen W herablaufenden Graben verfolgen. X Die Pyroxenandesite des Cserhát; p. 215. BEITRÁGE ZUR GEOLOGIE DES CSERHÁT, 469 Auf den kalkig-mergeligen Schichten (m) lagert bröckliger Ton- mergel (am), der reichlich Fossilien führt, die aber scehwer aus dem Gestein befreit werden können. Bestimmbar waren: Venus multilamella, Lam. Pyrula (Ficula) condita BRonGc. Turritella turris BaAsT. Dentalium Bouéi DEsn., die auf das obere Mediterran verweisen. Ihm lagert Andesittuft (t), und diesem wieder Sand (h) auf, der namentlich in dem Grabensystem W-lich von Tótmarokháza schön auf- falra ém 6524) (3797 g) SISIZ 1: EZ INN ZN nb aa ts II. Profil durch das SW-Ende des Kokliczaberges. m Kalkmergel. a Pyroxenandesit. am Fossilreiceher Tonmergel. h Kalkiger Sand. t Pyroxenandesittuff. Im Lithothamnienkalk. Lünge 1 : 12500, MaGstab: Höhe 1: 5000. geschlossen und reich an Fossilien ist.X Über demselben befindet sich Lithothamnienkalk (!m). Das 406 m 6 hohe vorspringende Ende des Rückens besteht jedoch aus Pyroxenandesitfelsen, die lings des ganzen Bergrückens bis zur 455 m hohen Hauptkuppe verfolgt werden können. Der Rücken selbst besteht aus Lithothamnienkalk, dessen herabrollende Trümmer auch in den N-lichen Tálern sich vorfinden. Wir stehen hier also vor einer langen Spalte, an welcher das vulkanische Material emporgedrungen war und die sodann von S her durch die Sedimente verdeckt wurde. Der Leithakalk lábt sich bis zu jener Linie verfolgen, welche durch die von N, von der Krakkó puszta und die von 80, von X Mitt. a. d. Jb. d. kg]. ungar. Geol. Anst. IX, p. 212. 324 470 EUGEN NOSZKY Szupatak sich herauf erstreckenden Tüler fixiert ist. Von hier an treten Mergel bis zam Tal des Tarjánbaches zutage. Unter den Schichten vulkanisehen Ursprunges befinden sich Mer- gel, deren Lehnen weniger steil sind als die Andesithánge, vielmehr in der Form von Terrassen gegen das Tal abfallen. Die Mergel erstrecken sich auch hier an der Nordseite über die Kis-Zagyva und erst der. von der Nyárjásvölgyi puszta gegen 0 tührende tiefe Wegeinschnitt schliebt untermediterranen Sand und Sandstein auf, die gegen N allge- mein verbreitet sind. Infolgedessen lölt sich die Grenze des oberen Mediterrans nicht genau bestimmen, da ein betrüchtlicher Teil der Mergel, so der vorher erwáhnte wie auch der an der Nordlehne des Meszes tető in den erwáhn- ten Tüálern befindliche, fossilreieh und obermediterranen Charakters ist. Seine Fossilien sind Steinkerne und Abdrücke : Turritella, Archimedis BRoncG. — Venus multilamellata DLAm. (Galyptrea, chinensis ZINN. Tellina sp. Corbula carinata Du. Lucina sp. Dieser Mergel geht gegen N und O allmáhlieh in mehr tonige, schiefrige Mergel über, so dab petrographisch keine Grenze gezogen werden kann. Die Verbreitung dieser mergeligen Übergangsschichten ist ziemlich groB, sie umfassen in der Form einer ungefáhr 2—3 km breiten Zone die mit Bestimmtheit als obermediterran zu betrachtenden Bildungen. Bezüglieh der Tektonik des Gebietes erscheinen noch eingehen- dere Untersuchungen notwendig. Das KBinfallen der Schichten ist im allgemeinen SW, obzwar sich stellenweise auch Abweichungen bemerkbar machen. Der Einfallswinkel schwankt zwischen 10—207 bis 307. Es lassen sich mehrere Verwerfungen erkennen, deren allgemeine Richtung 50—NW ist und die auf jJene gewaltigen Massenbewegungen verweisen, mit welchen die Ausgestaltung des Alföld verbunden war. AubBerdem bietet die mediterrane Bucht lángs der Zagyva, welche sowohl von faunistischem, als auch von stratigraphischem (resichts- punkte eines der abwechslungsreichsten Gebiete des Cserhát ist, noch so manches Interessante. Von hohem Interesse würe z. B. die Frage, in welcher Beziehung dieselbe mit der nördlieh sich ausbreitenden obermediterranen Bucht am Ipolytfiusse gestanden, — wo die alten Küsten- linien des mediterranen Meeres gegen O hin aufzufinden wáren, am W- oder N-Abhang der Mátra, — und ob sich einzelne Schichten des N-lieh von der Mátra ausbreitenden Hügellandes hierbei nicht etwa als obermedi- terran erweisen würden. ÜBER DIE AUS DER TISZA GEZOGENEN DILUVIALEN WIRBELTIERREST E. Von HEIrIwsRIcH HORUSITZKEY.Y Dem Magnatenhausmitglied Herrn Dr. A. v. Sezmszy und dem Herrn Ministerialrat J. BöckH habe ich es zu verdanken, dab ich die Löbbildungen Ungarns durehforschen kann und schon bisher mein Wissen mit vielen neuen Daten zu bereichern vermochte. Nachdem die aus dem Tiszaflusse gezogenen Süugetierreste mit meinem Studium in organisehem Zusammenhang stehen ünd ich aus denselben auf das diluviale Alter des Sumpflösses sehlieben zu dürfen glaube, sei es mir gestattet vor allem jene Bildung etwas zu beleuchten, aus welcher diese Knochenreste stammen. Allen jenen, die sich mit der (Geologie des ungarischen groben Alföld befabten, hat jenes gelblichgraue (CGrestein viel Kopfzerbrechen verursacht und um über die Versuche, mit welchen die Fachleute seine Entstehung zu erklüren trachteten, ein Bild zu entwerfen, sollen vorerst die diesbezüglichen Übermittlungen der Literatur sowie mündliche Mit- teilungen kurz zusammengefabt werden. Die erste ausführlichere Erklürung finden wir im Berichte des Wiener Geologen Worr (1), der unseren Sumpflöb als sekundáren, d. i. als umgelagerten oder richtiger angesehwemmten Löb betrachtet. B. v. INKEY (4, S, 9) schliebt sich der Anschauung WoLcrs an (Jahres- bericht für 1892. p. 1909—191), doch sechreibt er in seinem Berichte für 1895 p. 115—116 folgendes: x]ch bezweifle nicht, da8 auch der Löb des Alföld — wenigstens zum gröbBeren Teile — ursprünglieh als Land- bildung, das Produkt der Staubanhüáufung zur diluvialen Zeit sei, halte es aber anderseits für sicher, dab diese Löldecke noch zur Diluvialzeit und auch spáter, nicht nur einmal, unter die Wasserbedeckung der überflutenden Flüsse gelangt sei, hierdurch ausgegláttet, umgeschwemmt und lange Zeit hindurch zu einem sumpfigen Boden umgewandelt wurde. Der überwiegende Teil des Lösses im Alföld ist sekundürer LöB . .., r Vorgetragen in der Fachsitzung der Ungarischen Geologischen Gesellschaft am 6 Dezember 1905. 472 HEINRICH HORUSITZKY J. Hanavárs (7) teilt die Ansicht Worrs und INKEYs nicht, obzwar auch nach ihm viel Löbmaterial darin enthalten ist, doch weift das Gestein infolge wesentlicher Beeinflubung durch Wasser keinen LöbBcharak- ter auf, weshalb er es als löbartigen Ton bezeichnet, der sich im Alluvium gebildet hat. L. v. Lóczy (2, 3) befabt sich in seinen Jahresberichten für 1885 und 1886 mit dem Plateau von Csanád und bezeiehnet das Material desselben gegenüber v. INKrY als typischen, Mergelkonkretionen fübren- den Löb. P. TRerrz (12, 13), der beste Kenner des ungarischen grolen Alföld. lieb diese lange Frage unentschieden. Nachdem ich aber den am unga- rischen kleinen Alföld vorkommenden diluvialen Sumpflöb beschrieben und darauf hingewiesen hatte, dab eine áhnliche Bildung auch auf dem ungarischen grobBen Alföld vorkommt, erklárte kurz darauf auch TREirz auf ühnliche Weise die Entstehung des am groben Alföld vorhandenen Mergeltones, den er erst als altalluvial (12), spáter jedoch auf seiner Karte Szeged—Kistelek 1: 75000 (13) als diluvial bezeichnet und Inun- dationslöb benennt. Worrs und v. INKeyYs angeschwemmter Löb, HaALavárs" lölbartiger Ton, v. Lóczys typischer LöbB (am ungarisehen grobBen Alföld) und TREirz. mergeliger Ton und Inundationslöb sind ein und dieselbe Bil- dung, sámtliche Beschreibungen derselben stimmen mit einander und auch mit der meines Sumpflösses überein, über dessen Entstehung und Alter ich bereits in einer früheren Publikation Mitteilung machte. Wie ich dort ausführte, besteht er überwiegend aus subaerisehem Materiale, das teils auf Inundationsgebiete, teils auf Sümpfe hernieder- regnete. Durch das Wasser wurde dem herabgefallenen Staube Schlamm, in der Náhe von Flufláufen auch Sand, der darin Linsen bildet. beige- mengt. Nachdem sich aber auch der Schlamm hauptsáchlich aus Löb- material zusammensetzt, ist das (Grstein dem LöB sehr ühnlich. Die Bildung des Sumpflösses föllt auf den Anfang der Lölperiode und nach- dem seinerzeit die Inundationen der Donau und Tisza in einander flossen und nach dem Rückzug der Fluten Sümpfe entstehen lieben, konnte sich der Sumpflöb fast über das ganze Gebiet zwischen Donau und Tisza ablagern. Je mehr die Sumpflöbsechicht anwuchs, umso weniger wurde sie vom Wasser überflutet und so geht sie denn unvermerkt in den Landlöb über. Der Sumpflöb bildet also das Liegende des Landlösses und ist somit diluvialen Alters, was übrigens am besten durch die aus demselben hervorgegangenen Süugetierreste be- wiesen wird. Nach den Profilen artesischer Brunnen beginnt das Diluvium, nach Hanavárs, in Szeged bei 140—150 m, in Szentes bei 175 m Tiefe. ÜBER DIE AUS DER TISZA GEZOGENEN DILUVIALEN WIRBELTIERRESTE. 473 Zuerst wechsellagern FluGgeschiebe und Sumpfablagerungen, die nach TREirz nach oben hin durch eine rote Tonschicht abgeschlossen werden. Sodann gelangte abermals eine Sandschicht zur Ablagerung und darüber folgt der Sumpflöb, der meiner Ansicht nach — abgesehen von dem in den Sehlingen der Tisza abgelagerten Alluvium und der Kulturschicht — bis an die Oberfláche reicht. Nach HAaAtLavárs betrügt die Máchtigkeit des Alluvium bei Szeged 12—15 m, bei Szentes 17 m. Nach TReirz ist das Alluvium bei Szeged jedoch blob 5—9 m michtig und erst in dieser Tiefe beginnt das Diluvium. Auf seiner Karte des (Gebietes zwischen Donau und Tisza bezeichnet er jedoch die Oberfláche als altalluvial, auf dem Sektionsblatte Szeged— Kistelek dagegen als diluvial. Ob die rote Tonschicht lángs der Tisza irgendwo zutage tritt, ist mir nicht be- kannt; ich habe sie nicht gesehen. Umso hüufiger ist aber der untere Sand und der Sumpflöb bei den Krümmungen des Flusses autge- sehlossen. Herr Chefgeolog J. Harzavárs hatte die Freundlichkeit mir seine Sektionsblátter des ungarischen grobBen Alföld zur Verfügung zu stellen, wodurch es mir möglich wurde auf der beifolgenden Skizze jene Punkte zu veranschaulichen, wo die Tisza heute noch höhere Ufer bespült. Diese Aufschlüsse sehen wir an folgenden Punkten: unter dem Tokaj- hegy, bei Tiszadada und Tiszadob, unterhalb Tiszalucz bei der Abonyi puszta, bei der Föhre von Tiszapolgári, nüáchst der Puszta Tiszaeszlár, unterhalb Tiszaroft, Tiszabő und Fegyvernek, bei Szolnok, von Tisza- várkony bis Tiszavezseny, unterhalb Csibakháza und Újkécske, beim Durchstich nüchst Tiszaug, bei Alpár, N-lieh und §-lich von Csongrád, unterhalb Szeged, bei Bácsmonostor, Ókanizsa und Törökkanizsa, unter- halb Zenta und Slich davon beim Tiszadurchstich und bei seinen Krümmungen, unter Mohol und Bácspetrovoszello, bei Óbecse, Török- becse und dem Durchstich bei Borjas, bei Csurog und unter dem Plateau von Titel. An allen diesen Punkten bespült die Tisza die Sumpflöbufer, was auch Hanavárs bekráftigt. Hieraus kann man naturgemáb sehliebBen, dab die aus der Tisza gezogenen Süugetierreste aus dem an den Ufern unterwaschenen Sumpf- löb hervorgegangen sind, wo sie sich an primárer Stelle befanden. Und nachdem die unten aufgezühlten Süáugetiere diluvial sind, mub das ein- schlieBende Material ebenfalls als diluvial betrachtet werden. Bei der Zusammenstellung der Fundorte der aus dem Tiszaflusse gezogenen Knochen bediente ich mich des Verzeichnisses fossiler Wirbel- tiere von A. KocH und des Inventars der fossilen Wirbeltiere der kgl. ungar. Geologischen Anstalt. Nach denselben wurden dem Laufe der Tisza folgend gefunden : 474 HEINRICH HORUSITZKY bei Tokaj (Komitat Zemplén) Cervus (Megaceros) curyceros ALDROYv., c Tiszalök (Kom. Szabolcs) Elephas primigenius BLumMBe, . Tiszadob (Kom. Szabolcs, im neuen Durchstich) (ervus ( Megaceros) euryceros — ATDROV., beiTiszabábolna (Kom. Borsod) klephas pri- migentus BLUMB., c Tiszafüred (Kom. Heves) Rhinoceros sp. ind. und (ervus o/iszafüred E OTiszaszölös sp. ind., a Poroszló — (Kom. Heves, aus der klei- nen Tisza) fFlephas Tiszavezseny primigemius BLUMB., Cervus (Megaceros) eeliszakürt euryceros — ÁLDROV. und (/ervus (Alces) palmatus Gnay., c Tiszaszőllős Kom. Heves) Elephas pri- migemtus BLUMB., c Tiszaderzs oder Derzsigát (Kom. Jász - Nagykun - Szol- nok), Elephas pri- migenius BLGUMB., c Tiszasüly (Kom. Jász-Nagykun - Szol- nok, bei der Win- dung des Tisza) Cer- vus (Megaceros) eu- ryceros ALDROV.,( /er- vus elaphus fossilis GOLDF., Cervus (Al- ces) palmatlus GRAY., Bos (Bison) priscus Bos. und Elephas primigenius BLUMB., bei Kőtelek (Kom. Jász-Nagykun-Szolnok, aus dem neuen Durchstich) Elephas primigenius BLumB., (-ervus elaphus fossilis Gorpr., (Cervus (Alces) palmatus GRavx. und Bos (Bison) priscus Bo. . Tiszabő (Kom. Jász-Nagykun-Szolnok) Cervus elaphus fossilis Gonpr., unter Fegyvernek (Kom. Jász-Nagykun-Szolnok) KElephas primigenius ga ÜBER DIE AUS DER TISZA GEZOGENEN DILUVIALEN WIRBELTIERRESTE. 475 Brume., Cervus elaphus fossilis GoLnDpF., (jervus (Megaceros) euryceros ALDROv., (Cervus (Alces) palmalus GRax. und Bos (Bison) priscus BoJ., bei Ballapuszta (Kom. Jász-Nagykun-Szolnok) Bos (Bison) priscus BoJ., c Fokorúpuszta (Kom. Jász-Nagykun-Szolnok, aus dem neuen Durch- stich) Elephas primigemus Brums. und (jervus (Alces) pal- matus GRAY., c Tiszaszajol (Kom. Jász-Nagykun-Szolnok) Bos (Bison) priscus BoJ., "c Szolnok (Kom. Jász-Nagykun-Szolnok klephas primigenius BLUMB., Elephas sp. ind., Rhinoceros (Coelodonta) ltichorrhinus Fiscn., Bos (Bison) priscus Bos., Bos ( Taurus) primigentus BoJ., (Cervus elaphus, C. euryceros, G. palmalus 9), x Tiszavezseny (Kom. Jász-Nagykun-Szolnok, aus der Windung des Flusses) Cervus ( Megaceros) euryceros ArpRov. und Cervus ( Alces) palmatus GRAY., . Nagyrév (Kom. Jász-Nagykun-Szolnok) flephas primigenitus BLUMB., . Tiszakürt (Kom. Jász-Nagykun-Szolnok) Bos (Brison) priscus BoJ., c Tiszaug (Kom. Jász-Nagykun-Szolnok, aus dem Durchstich) (/ervus (Megaceros) euryceros Azpngov., Bos (Brison) priscus Bos. und Bos ( Taurus) primigenius Bos., c Csongrád (Kom. Csongrád) (/ervus elaphus fossilis GorpFr. und Bos (Taurus) primigenius BoJs., c Szentes (Kom. Csongrád) Bos (Brison) priscus BoJ., c Szeged (Kom. Csongrád) Elephas primigemius BrumB., hhinoceros (Coelodonla) tichorrhinus Fiscn., Rhinoceros ((Goelodonta) anti- guilatis BLumB., Cervus (Megaceros) euryceors ArzpRov., Bos (Brison) priscus Bos., Bos (Taurus) primigentus BoJ., unter Zenta (Kom. Bács-Bodrog) Elephas primigentus BLUMB., (ervus elaphus fossíilis Gorpr.., Bos (Brison) priscus Bog., zwischen Ada und Bádé (Kom. Bács-Bodrog) Elephas primigenius BLUMB., bei Óbecse (Kom. Bács-Bodrog) Bos (Brison) priscus Bos., . Törökbecse (Kom. Torontál, beim Durchstieh von Borjas Elephas primigenius Brum8. und Elephas sp. ind., c Titel (Kom. Bács-Bodrog) Cervus elaphus fossilis GOoLDF. Dieser Zusammenstellung nach wurden also aus der Tisza gezogen : . Elephas primigemus BrumB. .. : 22 ama 15 iStellen 2. Elephas sp. ind. S ; tés a a 3. Rilunoceros (Coelodonta) tváguttis Be ÚMTBE E gy! tttszga a aA ( 4. hhinoceros (Goelodonta) tichorrhinus BiscH. .. 0 .. (9 20 [ 5. Cervus elaphus fosstlis GonprF. Zlz 00 réto szé ( ( 6. Cervus (Megaceros) euryceros ALDROv. 2 G1401éte ( 476 HEINRICH HORUSITZKY 7. Cervus (Alces) palmatus GRAY. stee ez ds ee Ay OG STOÚLON 8. e BOSZBÍ SOT GOTAS OS EBOI ta EN Ehez ek ő KED fi I. EBOS A EUGUNUS) AONYMG ATVLÜS FB ON: KENETET EKE a Nach meinem über dieses Thema gehaltenen Vortrage gab Prof. Dr. FR. ScHAFARZIK der Ansicht Ausdruck, dab am ungarischen groben Alföld sehr wenig Alluvium vorhanden, dasselbe zumindest von unter- geordneter Menge und Verbreitung sein dürfte. Wie ersichtlieh, grub die Tisza ihr Bett in den Sumpflöb, nach HaALavárs in die vAblagerung des Diluviumsi (10) ein und ihre Ufer werden von Sumpflöb gebildet. Es ist also klar, da$ das Alluvium nur in den Windungen der Tisza vorkommen kann. Und wenn die Über- schwemmungen dieses Flusses auch Schlamm mit sich brachten, der mit der Zeit zu einer gröberen Schicht hátte anwachsen können, so wurde derselbe wahrscheinlieh durch spütere Fluten wieder weiter- gespült, so dab das Diluvium an der ÖOberfláche blieb. lch stimme also mit der Ansicht ScHAFARZIKS überein, wonach lángs der Tisza Alluvium kaum vorhanden ist und wenn ich meine LöBstudien vollenden kann, wird es mir vielleicht auch gelingen nach- zuweisen, dab am ganzen groben Alföld von Alluvium kaum die Rede sein kann. Zum Scblusse sei nur noch bemerkt, da$ Sumpflöb ein weiterer Begriff ist und es wahrscheinlich möglieh sein wird, innerhalb dessel- ben mehrere Varietáten dieses (resteins zu unterscheiden. Literatur. (1) Worr H. Geologisch-geographisehe Skizze der niederungarischen Ebene,. (Jahrb. d. k. k. geol. R.-Anst. Bd. XVII, H. IV. 1867.) (2) v. Lóczy L. Bericht über die geol. Detailaufnahme im Marostale und im nördlichen Teile des Temeser Komitates im Sommer d. J. 1885. (Jahresbericht der kel. ungar. Geol. Anstalt für 1885.) (3) v. Lóczy L. Bericht über die geol. Detailaufnahmen im Arader, Csanáder und Temeser Kom. im Sommer d. J. 1886. (Jahresbericht der kgl. ungar. Geol. Anstalt für 1886.) (4) v. Isxex. B. Zur Orientierung in den geologisehen und pedologischen Ver- hültnissen der ungar. Tiefebene. (Jahresbericht der kgl. ungar. Geol, Anstalt f. 1892.) (5) TRgerrz P. Bericht über die im Jahre 1893 vollführte agronom-geologische Aufnahme. (Jahresbericht der kgl. ungar. Geol. Anstalt für 1893.) (6) Haravárs J. Die geologischen Verhültnisse des Alföld zwischen Donau und TheiB. (Mitteilungen a. d. Jahrbuche d. kgl. ungar. Geol. Anstalt, Band XI, Hetftt 3.) (7) TgEirz P. Aufnahmsbericht. (Jahresbericht der kgl. ungar. Geol. Anstalt für 1894.) ÜBER DIE AUS DER TISZA GEZOGENEN DILUVIALEN WIRBELTIERRESTE. 477 (8) v. INkEY B. Bericht über d. i. J. 1894 in den Kom. Csongrád und Csanád durehgeführten geol. Aufnahmen. (Jahresbericht der kgl. ungar. Geoi. Anstalt f. 1895.) (9) v. INgxv B. Mezőhegyes und Umgebung von agronom-geologischen Gesichts- punkte. (Mitt. a. d. Jahrbuche der kgl. ungar. Geol. Anstalt, Band XI, Heft 8.) (10) Hatavárs J. A Duna és Tisza völgyének geologiája. (— Uber die Geologie des Donau- und Tiszatales. A magyar orvosok és természetvizsgálók 1901. évi XXXI. vándorgyűlésének Munkálatai, Budapest 1900; ungarisch.) (11) Hogusrirzkvy H. Über den diluvialen Sumpflö8. (Földtani Közlöny, Band XXXIII, Heft 5—6, 1903.) (12) TRErrz P. Agrogeologiseche Beschreibung des Gebietes zwischen der Donau und Tisza. (Földtani Közlöny, Bd. XXXIII, 1903, Heft 7—9.) (13) TgEmirz P. Die Umgebung von Szeged und Kistelek. (Erlüuterungen zur agrogeologisechen Spezialkarte der Lüönder der ungar. Krone. 1905.) (14) HogusirzkY H. Vorlüufiger Bericht über den diluvialen Sumpflöb des ungar. groBen Alföld. (Földtani Közlöny, Band XXXV, Heft 8—9, 1905.) SEMOLOGISUHE MITTEILUÜNGEN. Wie im 1. Heft des lauftenden Jahrganges des Földtani Közlöny mitgeteilt wurde, übernahm im Rahmen des geographischen Universitáts- institutes Budapest Prof. Dr. Rapó v. KövEsziGETrHY, Generalsekretár des internationalen seismologisehen Komitees, die Versehung der Seismologie in Ungarn. Der Freundlichkeit des Assistenten des von Prof. v. KövEs- LIGETHY organisierten Observatoriums, Herrn Dr. ALBERT Pécst, verdanken wir die nachfolgenden Mitteilungen. Herr Dr. Pécsi stellte uns in ver- bindliehster Weise auch für die Zukunft Mitteilungen über aktuale seismologisehe Fragen in Aussicht. hed. Der neue Wiechertsche Pendel. Im Juni dieses Jahres wurde im Observatorium der neue WiEcHERTrsche Pendel aufgestellt, welcher der Normalapparat desselben sein wird. Sein Hauptvorzug besteht darin, dab er beinahe vollstándig der Anforderung entspricht, die an einen idealen Seismographen gestellt wird: er reprásentiert einen Fixpunkt im Raume selbst dann noch, wenn unter ihm die Erde erschüttert wird. Der Pendel ist námlich gezwungen beim Ausschwingen eine in einem geschlossenen Zylinder befindliche Luftmasse zu komprimieren. Der Widerstand der komprimierten DLuft ist jedoch ein so starker, dab hierdureh der Pendel schon bei der kleinsten Schwingung zum Stehen gebracht wird. Die übrigen Pendel bewegen sich zusammen mit der Erde, so dab durch dieselben die Bewegungen der Erde und des Pendels gemeinsam registriert werden. Auf einem solchen Seismogramm lábt sich die Bewegung des Pendels von der des Bodens überaus sehwer 418 Dr ALBERT PÉCSI trennen. Dem gegenüber registriert der WuircHERTsche Pendel aus- sehlieGliech nur die Bodenbewegungen. Auch seine Empfindlichkeit ist um vieles gröber als die der übri- gen Apparate. S0 z. B. registrierten unsere Apparate am 20. Juli gegen 1h n. M. ein fernes Erdbeben. Die gröbte Sehwingung des WixcHERrschen Pendels war 3 mm, die des BoscHschen 074 mm, die des Visxcesrisischen nicht wahrnehmbar. Die Unruhe des WircHERrschen Pendels hielt eine stundlang an, die des Boscnschen eine Viertelstunde (21. Juli 1906). Zum Erdbeben in Valparaiso. Die auffallend hüufigen und inten- siven Erdbeben dieses Jahres lassen den Versuch über die Herde der- selben und ihre Offenbarung in Ungarn einen kurzen Überblick zu bieten, begründet erscheinen. Den Geologen sind jene beiden Kieise wohlbekannt, in welchen der überwiegende Teil der jüngeren Faltengebirge Flatz nimmt. Der 397 eine Kreis umfabt die Strandgebiete des Stillen Ozeans, einerseits die Anden, anderseits Ostasien, namentlich Japan und Hinderindien. Der andere Kreis ist der s. g. mediterrane Zug: das Gebiet des europáischen Mittellándischen Meeres, der Kaukasus, Iran, Himalaya und das ameri- kanische mittellündisehe Meer fixieren die Richtung desselben. In diese beiden Zonen entfallen auch über 90990 der Vulkane der Erde. MoNTESSUS DE BALLORE gibt auf der Erde genau zwei gröbte Kreise an und weist nach, dab auf das Gebiet dieser beiden Kreise 9499 der gesamten Erdbeben entfallen. Der eine Kreis füllt in die gefalteten Gebirgszüge des Strandgebietes des Stillen Ozeans, der andere umfabt den mediterranen Kreis. Von den beiden Kreisen lieG im laufenden Jahre insbesondere die östliche Hölfte des Strandgebietes des Stillen Ozeans eine rege Tátigkeit erkennen. Dies war der Schauplatz der drei gröbten Katastrophen dieses Jahres, deren erste am 31. Jánner in Kolumbien erfolgte. Die zweite zerstörte am 18. April San Francisco und die dritte trat am 17., nach dortiger Zeit am 16. August auf. Von der ersteren nahm das Publikum SEISMOLOGISCHE MITTEILUNGEN. 479 blob aus dem Grunde keine Kenntnis, da sie auf weniger bevölkertem Gebiete erfolgt war. Bei der Vergleichung der Intensiítát dieser drei Erdbeben leisten z. B. die Budapester Seismogramme einen guten Dienst. Aus der GröBe der in obiger Figur sichtbaren Wellen kann man sich über die Intensitát der Erdbeben einen Begriff machen. Die an einem Punkte der Erde ausgelösten katastrophalen Erdbeben lassen námlieh den gan- zen Erdkörper erzittern und zwar umso stürker, je heftiger das Erd- beben selbst war. Durch die an versehiedenen Punkten der Erde auf- gestellten empfindliehen Pendel wird dieses Beben des Bodens ver- gröbert registriert. Obige Figur ist die Wiedergabe einer solchen Zeichnung. Bei dem Erdbeben in Valparaiso war die gröbte Scehwingung des in N—5$-licher Richtung stehenden BoscHschen Pendels in Budapest 36-1 mm, bei dem in Kolumbien 436 und bei dem in San Francisco 447 mm. Nachdem die Entfernungen derselben Ordnung angehören, können diese Zahlen im grobBen ganzen als MabG der Intensitát betrachtet werden. AuBer dem hier mitgeteilten Schlusse besitzen die Seismogramme einen positiveren und wichtigeren Inhalt. Die obige Figur ist zwar blob ein Teil des drei Stunden langen Diagramms, doch lassen sich schon auf ihr Wellen bez. Wellengruppen von verschiedener Lánge und Amplitude erkennen. Fine aus eleichen Wellen bestehende Gruppe wird Phase genannt. Die von einem Stobe herrührenden versehiedenen Phasen weisen darauf hin, dab ein Beben mehrerlei Vibrationen her- vorruft und die versehiedenen Wellen sich mit versehiedener Gresehwin- digkeit, eventuell auf verschiedenen Wegen fortptlanzen. Auf der Abbildung sind unter den Wellen kleine gerade Striche sichtbar. Diese werden durch eine besondere Feder auf dasselbe Papier eingetragen, auf welcehem die Feder des Pendels regiestriert. Diese Feder wird nach Ablauf einer jeden Minute durch einen Ilektromagneten angezogen, wobei die Feder jenen kleinen Strich zieht. Der im Elektro- magnet zirkulierende Strom wird durch eine Uhr im ersten Moment einer jeden Minute eingeschaltet. Auf diese Weise ist die genaue Zeit- bestimmung der einzelnen Phasen möglieh und aus diesen Zeitanga- ben können auf Grund der KövesziGernysehen Theorie Sechlüsse auf das Erdinnere gezogen werden. Nachdem manche Wellen in der Erdrinde, andere im Inneren der Erde sich fortpflanzen, zwingen sie den Pendel, die Geheimnisse immer anderer Tiefen niederzuschreiben. Das IEnt- ziffern und Verstündnis dieser Scehrift ist überaus schwierig; wir befin- den uns erst in den allerersten Anfángen, immerhin verfügen wir jedoch bereits über einige positive Daten und auf Grund dieser mub es gelin- gen, die nicht von Menschenhand, sondern von der Erde selbst gezeich- neten Hieroglyphen zu entziffern. Dr. ALBERT Pécsi. LITERATUR. (1.) KuGENHAN, Max. Die Vergletseheraung der Erde von Pol zu Pol. (Berlin. R. Friedlánder 1906.) Dr. TH. PosEwIrz. (2.) Dr. FeERp. Löwr. Geologie. Leipzig und Wien. 1906. Dr. TH. PosEwrrz. (3). GxIkTE, ARcHIBoLD: Anleitung zu geologisehen Aufnahmen. Leipzig und Wicn. 1906. A. GESELL. (4.) R. DE KövESLIGETHY: Seismonomia. Modena. 1906. Dr. A. PÉost. (5.) T. DE MONTESSIRS DE BALLORE: Les tremblements de terre. (Armand Colin, Paris, 1906). Dr. G. v. LÁSZLó. (Wurden im ungarischen Text besprochen.) HAVI sszkgka ag ., KIADJA A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT. EGYSZERSMIND : MR - AM. KIR, FÖLDTANI INTÉZET HIVATALOS KÖZLÖNYE. 3 hi i SZERKESZTI 5 Dr. PÁLFY MÓR A TÁRSULAT 1. TITKÁRA. , (A JELEN FÖZBT TARTALMA A BELSŐ LAPON.) BUDAPE ST, 1906. A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT TULAJDONA. FÖ LDTANI KÖZ LÖNY. 5. ö5 ii eV VÜGÍSÖHE EE zok Bb ) buia ZUGLEICH ZTASRTÓ ORGAN DER KGL. UNG. GEOLOGISOHEN ANSTALT. í REDIGIERT VON A g j í (4 KSS n FAMNuv4 PÁL EY B : TIT. SEKRETÁR DER GESELLSCHAFT, z (INHALTSVERZBICHNIS S. AUF DER INNENSEITE,) . Pálty Mór első titkár, czimére kúldéndő. nden Sendungen bittet man mit folgender Adresse zu ver- iratát Budapest, VII., Stefánia-út 14. sz. ad , Pötátami Közlöny" hari folyóirat Magyarország Jöldtani, k ás ványtani és őslénytani megismertetésére s a földtani ismeretek terjesztésére. Megjelenik havonkénti két vagy három nyolczadrél ípnyi tartalommal. A Magyarhoni földtani 7 ársulat rendes tagjai 10 kor. évi díj fejében kapják. Etőjizetési ára egész évre 10 kor. A közlemények tartalmáért és alakjáért egyedül a szerzők felelősek. Figyelmeztetés az alapszabályok 18. §-ára, : a A tagsági dij minden év első negyedében fizetendő, Ha valamely tag évi diját az első negyedben be nem fizette, a társulat az illelő összeget a legrövidebb postai fi: Í közvetítés utján szedi be, a mely esetben a postai költséget a hátralékos tag fizeti." Ta VO A JELEN FUZET TARTALMA. . Értekezések. Dr. FREcH FRiGYES: A tengeri eredetű karbon Magyatországon (ESIX- táblával) Dr. PRgwz GyYuLA: Új adatok-a frechiella nem ismeretéhez .. .-2 .-. - Rövid közlemények : Dr. PgRmz GyunA : Eüszkel d mOTtLGETHK Es Ezek a sze ÜL ESEGÉS HOS AROSKÁROLY a ELELYESISHZÁTÁS jet e eza KE ezel) ZEN TELKt e DOSÁNSL GYULA: SZE ÉSA SZERKESZTŐ HÖZ 4 Szttss tet s a té Társulati ügyek: A M. Földtani Társulat 1906 februárius hó 7.-én tartott közgyűlése. sZ ási 40 megnyitó. — Emlékbeszéd dr. Schmidt Sándor és báró Richthofen Ferdinánd felett. — Titkári jelentés. — Pénztári jelentés. — Szabóérem kiadása. Szakülés: T9ÓGJATÓATTUS NŐ NO TANE EN see kg et Érzés es ze ök LE EL ÁENEN KÁN Választmaányi ülés:71906 jamúárius hó. S.-An erek ezé] La ze a AN E a e 19065 jandáriuse hósül -BNa ezt át EN vedett É Jegyzőkönyv a Szabó-emlékérem ügyében kiküldött bizottság üléséről e skeet Pályázati hirdetések... --. --. EG AZÉ ESÉS "A M. Földtani Társulat iáztriselŐL VERS áteBÉS eg vek 4 f fl tagjainak névsora 1905-ben 24 2) 122 Jea E aa ( a csereviszonyainak kimutatása -.. 0. 0. 0... aa fi c számára 1905. év folyamán beérkezett cserepéldányok És ajándékkönyvek jegyzéke E VE e GTA, SET E LÉK Ses KÉR s NET ÁLLÓ SRE A M. Földtani társulat részére tett alapitványok 2. 0-2. 0-2 222 2 22 2 § Változás a magyarországi földrengések megfigyelésében. 0 100 A földrengési observatorium jelentése 1905 november és deczember hónapokról 102. . INHALTSVERZBICHNIS DES SUPPLEMENTES. Abhandlungen : És . Seite j . Dr. Fgirz FREcH:. Das marine Karbon in Ungarn (Mit I—IX. Taf.) --. .-. --. 103 . —— Dr. GyuLaA PRisz: Neue Beitrüge zur Kenntnis der Gattung Frechiella . ... 155 ÍSe zóNN KE ké Kurze Mitteilungen. BE Asz t KERDTENGGYDSA PRINZ 3: Düreortierien von Piszke 0 —-. 022 36 2 os zo 161 f) Mi 9 sei nderung im seismologisehen Beobachtungsdienste der ungarischen Geologischen OTET EBÉT "e Sage SS ett Eg EEEN TET ELBÁNÁST EGT Ezsz tRNS E NOK ÉSE ZOT HK a Il 57 . Bericht des Erdbeben-Observatorium über die Erdbeben im November und AZT amire zt ELS TES EA ESA DNES SZT EM GEES TORT EN NYES KÉSÉT tl, ki A magyar kir. Földtani Intézet muzeuma a közönségnek díjtalanul EE SZ — Te — e ne ae ÉS éee Dre ZTE nyitva áll minden vasárnap és csütörtökön, délelőtt 10—1-ig. Más napokon, hétfő és péntek kivételével, délelőtt 10—1-ig egy korona személyenkénti belépő díj lefizetése után tekinthető meg. 23. A magyarhoni Földtani Társulat 50 éves története. Dr. "Koch Antal 1902 25. A cinnamomum nem története. 2 térképpel és 26 táblával. Dr. Staub A Szyttkgkn Földtani KE tat kiadvá nyaina kés a a, mellékleteinek árjegyzéke az 1906. évben. f Megrendelhetőlk a Magyarhoni Földtami Lársulat titkári hivatalában, Biálatst ák eAT, Stefánia-út 14. sz., vagy Kilián Frigyes utóda egyetemi könyvker LA TESAKBZ Budapesten, § IV., váczi-utcza 1. sz.) Verzeichmis der Publikationen der ung, Geolog. Gesellschaft, 388 ( Dieselben. sind entweder direkt durch das Sekretariat der (Gesellschaft [DBudapest. agy VII., Stefánia-út 14. sz.] oder durch den Universitáts-Buchhandler Friedrieh Kilhiáms Nachfolger, [ Budapest, IV., Váczi-uteza 1. sz.] zu beziehen.) ggg szakalkáesi geologiai térképe, kiadja a m. h. Földt. Társ. 1896. Budapest . elfogyott. 48 178 . Erster Bericht der geologiselen Gesellschaft für Ungarn. 1552 .-.. 2kor.— ll 2. Arbeiten der geologiséhen Gesellschaft für Ungarn. I. Bd. 1856... 10 a — c 3. A magyarhoni toldjani társulat munkálatai. II. kötet. 1863... ... 10 c — a 4. a u Ci . III., IV. és V. kötet. : 3 1867—1870. Kötetenként EZT E TÖLE S TÉS sózr 2 E AZEÉNZN] 5. Földtani Közlöny. 1—IV. évfolyam. 1871—1874. 6. a k V—-—IX. a 1875—1879. (Hiányos — Defeect) f Kötetenként. .. 2. a fi b. . 1880. Kötetenként 2... 3. --- 8. a a XI. a 1881. (Hiányos — Defect) "9 ri a 9.§ 1 fi 1882. Kötetenként.. ... --- 10. a (/ XIII. fj 1883. a szet CGIUk a u XIV. a 1884. a 3 FÖNÉSÉ or b2. a [j XV. a 1885. a éhes 13. a a XVI. új 1886. u RÉ EZ ÁBE 14. c XVII CXXXI. c 1887—1905.4 4 TEREK 15. Földtani Értesítő . 1—III. fi 1880—1883. Kötetenként — ... A Magyarhoni Földtani Társulat 1852—1882. évi összes kiadványainak betűsoros tartalommutatója. — (General-Index sümmtlicher Publi- cationen der ung. Geol. Gesellschaft von den Jahren 1852—1882) 16. Mutató a Földtani Közlöny XXIII-XXXII. kötetéhez: Dr. Cholnoky Jenő: 1903. 2. va 17. Register zu den Binden XXIII—-XXXII des Földtani Közlöny. Dr.E me úholnoky ÚS0Z Me eno te t tes ák Be zel snek essek eü MESE 18. Néhai dr. Szabó József arezképe . Kkt a 19. A magyar korona országai földtani viszonyainak rövid vázlata, Buda- HJA Ves T MeZez eze et ba d DEZE ÉE ÉS AA 20. Geologiseh-montanistische Studien der Erzlagerstütten von Rézbánya in 5. ÓL Ungarn" vou: E. -PoSepny; 1874-- 2 1-2 2 ezttő 21. Az erdélyrészi medencze harmadkori képződményei. II. Neogén csoport. Dr. Koch Antal. 1900 - .. 3 22. Die Tertiárbildungen des Beckens der siebenbürgisehen Landesteile. II. Neogene Abth. Dr. Anton Koch. 1900. tére 3 24. Geschichte der fünfzigjührigen Tütigkeit der. ung. Geologischen Gesellschaft. Dr. Anton Koch 1902 423 he Móricz. 1905. Die Geschichte des Genus Cinnamomum, Mit 2 Karten und 26 Tafeln. . Dr. Moriz Staub. 1905. 26. A selmeczi bányavidék éreztelér-vonulatai. (Die Irzgünge von Schemnitz und dessenu Umgebung.) (Szinezett nagy geologiai tér- kép. Szöveggel együtt.) Greolog, mont. Karte in Grossformat — ... 10 27. A bndapesti országos kiállítás VI-dik csoportjának részletes KO KNYENBK Bányászat. Kohászat. Földtan. 1885. — (Budapester Landes- ausstellung. Specialkatalog der VI-ten késés Geologie, Bergbau und Hüttenwesen) : KEVERT és sa ésESAl lt EEG VESE Mn LE VS 28. Kurorte von Ungarn. Dr. Kornel Chyzer.. MSRRZÉRE ÁE Es ee — 29. Les Kanx Minérales de la HONEKÓ. 187 BE RSE S ze e Me tk See EE xéi Egy új Echinolampas faj. Dr. "Pávay TELEK atko EMI ebét — . Kolozsvár és Bánfi-Hunyad közti vasutvonal. Dr. Pávay Elek.-- --- — 38. Évi jelentés. Magyar kir. Földtani Intézet. 1883. — tés able der k. ung. Geologischen Anstalt 1883) ... ; EN Ek 2 TÁN ÜT de) k. ung. SEGÉD RTEGÉBB Anstalt für 1884 FRANKLIN-TÁRSULAT . NYÓMDÁJA, Ez, FÜZET. FÖLDTANI KÖZLÖNY. HAVI FOLYÓIRAT KIADJA A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT. EGYSZERSMIND 4 A M. KIR. FÖLDTANI INTÉZET HIVATALOS KÖZLÖNYE. SZERKESZTI Dr. PÁLFY MÓR A TÁRSULAT I, TITKÁRA. (A JELEN KÖZET, TARTALMA A BELSŐ LAPON.) Fk ." — BUDAPEST, 1906. A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT TULAJDONA. FÖLDTANI KÖZLÖNY. J i Ch; (GEOLOGISCHE MITTBILUNGEN.) ZEITSCHRIFT DER UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT ZUGLEICH AMTLICHES ORGAN DER KGL. UNG. GEOLOGISOCHEN ANSTALT. REDIGIERT VON Dr. M. v. PÁLFY I. SEKRETÁR DER GESELLSCHAFT, e (INHALTSVERZEICHNIS 8. AUF DER INNENSEITE.) BUDAPEST, 1906, EBIGENTUM DER UNGARISOCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT. . A Magyarhoni Földtani Társulat titkári hivatala: Budapest, VII. ker. Stefánia-út 14. sz. Mindennemü postai küldemény Dr. Pálty Mór első titkár czimére küldendő. Alle die Ung. Geol. Gesellschaft betreffenden Sendungen bittet man mit folgender Adresse zu ver- kás E HEART jálagyaártoni Földtani Társulat, Budapest, VII., Stefánia-út 14. sz. A, Pöldtani Köztönye havi Jolyóir at Mgyarora B] földtan ásványtani és őslénytani megismertetésére s a földiani ismeretek terjesztésére. Megjelenik havonkéni két vagy három nyolczadré? ívnyi tartaltommat. A Magyarhoni Földtani Zársalat rendes tagjat 10 kor. évi díj fejében kapják. Előfizetési ára egész évre 10 kor. ft A közlemények tartalmáért és alakjáért egyedül a szerzők felelősek. — A JELEN FÜZET TARTALMA. Értekezések. Dr. BöckH HuGcó: Emlékbeszéd dr. Schmidt Sándor felett (szozkáppolt os; Dr. Dóczy Lasos: Báró: Richthofen Ferdinánd 4 22 sél sb s Dr. WEINSCHENK ERnő: A Jánositról s annak a Copiapittal való azonosságáról 182. Dr. BöckH HuGó és dr. Emszr Kármán: A Jánosit és Copiapit közötti különbsé- gekről. (Válasz az előző közleményve).-. 222 --- --. -1- --- 1 --- ..- 186 Irodalom - A magyar geologiai irodalom repertoriuma 1905-ik évben (1.) Dr. FR. Kossmar: Das Mangan-Eisenerzlager von Macskamező in Ungarn. (2.) Au. SIEBERG: Handbuch der Erdbebenkunde . 205 Társulati ügyek - Szakülés IJ06 mározmas HÓ SZ ZÓNA te Es est a 1906 április hó 4-ém 22. 23 ul a T906 áTnárüsúhó AZA KEEN E Választmányi ülés: 1906. márcziús hó 7-ém --- 20. .-- --. --- - fi 906 JADTIAB NŐ ( AZON ER E NE tuz TNM TS a 4 2 XE906 ddAJUS ALÓ : Zrt I PE ktESe tet éz at RE Ez ARE ZÉENOK öá SAVAT INHALTSVERZEICHNIS DES SUPPLEMENTES. Abhandlungen : Dr. Huco Böckn: Gedenkrede über dr. Alexander Schmidt (mit Bildnis) Dr. L. v. Lóczy: Ferdinand Freiherr von Richthofen. . 0. 0... aj Dr. E. WEINSCHENK : Über den Jánosit und seine Identitüt mit Copiapit.. ... 294. ú 1. Dr. Huco Böcgn und Dr. K. Emszr: Über Unterschiede zwischen Jánosit und TAN Copiápit 432 ző ete ee bee ét A ES GE STSENÉOS NN SNKATE Literatur : (1.) Dr. FR. Kossmar: Das Mangan-BEisenerzlager von Macskamező in Ungarn. — kej (2.) An. SIEBERG: Handbuch der Erdbebenkunde .. .. .. .. .. .. 239 (j 4 magyar kir. Földtani Intézet muzeuma a közönségnek díjtalanul nyitva áll minden vasárnap és csütörtökön, délelőtt 10—1 -ig. Más napokon, hétfő és pénték kivételével, délelőtt 10—1-ig egy korona személyenkénti belépő díj lefizetése után tekinthető meg. NYILVÁNOS NYUGTATÓ. Tagsági díjat fizettek 1906 januártus hó 1-től május hó 15-ig : Hátralékos tagsági dijat fizettek : Áll. polg. isk., Miskolcz (1905); Bány. és Koh. Egy. salgótarjáni osztálya (1905); Dicenty Dezső, Budapest (1905); Herr- mann A. Árpád, Kuptoreszekul (1905); Huber Imre, Kolozsvár (1905); K. Pauer Viktor, Selmeczbánya (1904—1905); Pitter Tivadar, Budapest (1905); Pollák Lipót, Budapest (1905); Szterényi Hugó, Budapest (1905); Timkó György, Budapest (1904—1905) ; Veress József, Selmeczbánya (1905) ; Wick Gyula, Szomolnokhuta (1905). a) Budapesti rendes tagok: Balkay Béla, Bauer Mór, Bedő Albert, Berdenieh Győző, Bojár Sándor, Böckh János, Braun Gyula, Brössler Gyula, Burchard-Bélaváry Konrád, Dérer Mihály, Endrey Elemér, Eötvös Loránd br., Erdős Lipót, Erőss Lajos, Fialowsky Lajos, Fillinger Károly, Franzenau Ágoston, Grenzenstein Béla, Grósz Lajos, Güll Vilmos, Hoitsy Pál, Hültl József, Hüttl Ernő, Jex Simon, Kahn Gusztáv, Kilián Frigyes utóda, Klein Gyula, Konkoly-Thege Miklós, Kossuch János, Kosutány Tamás, Kövesligethy Radó, Krenner József, Lendl Adolf, Lengyel Béla, Lóczy Lajos, Lukács László, Machan Ottó, Maros Imre, Meleczer Gusztáv, Nagy Dezső tanár, Nagy László, Natanson Thadée, Noszky Jenő, Petrik Lajos, Pollák Lipót, Posewitz Tivadar, Prinz Gyula, Rombauer Emil, Roth Flóris, Rozlozsnik Pál, Ryhár István, Saxlehner Kálmán, Schenek István, Schuller Alajos, Semsey Andor, Siehman Adolf, Steiner Szilárd, Szathmáry Béla, Téry Ödön, Thirring Gusztáv, Toborffy Zoltán, Tuzson János, Vadász M. Elemér, Veress József, Wagner Jenő, Wartha Vincze, Wein János. b) Vidéki rendes tagok: Acker Viktor, Gyalár; Ádámosi Ferencz, Désakna ; Bene Géza, Vaskő; Beutl Engelbert, Nadrág; Bibel János, Oravicza; Bothár Samu, Beszterczebánya; Cholnoky Jenő, Kolozsvár; Czirbusz Géza, Sátoraljaujhely; Wehér Zoltán, Galánta; Gaál István, Déva; Gerő Nándor, Salgótarján; Glos Arthur, Csíz; Gothárd Jenő, Herény ; Halmai József, Nagybánya ; Junker Ágoston, Beszterczebánya; Kachelman Farkas, Selmeczbánya; Kanka Károly, Pozsony; Karczag István, Keszt- hely; Klekner László, Vashegy; Kralovánszky Imre, Nemtibánya; Kuncz Péter, Pomáz; Laczkó Dezső, Veszprém; Laczó Endre, Békéscsaba; IMaderspach Liviusz, Zólyom ; Maléter László, Pécs; Martiny István, Hegybánya; Oelberg Gusztáv, Zalatna ; Petrovits András, Krompach; Profánter János, Aknasugatag; Keitzner Miksa, Körmöez- bánya; Singer Bálint, Nagymányok; Schwartz Ottó, Selmeczbánya ; Schaffer Antal, Visegrád; Steinhausz Gyula, Nagyág; Svehla Gyula, Selmeczbánya; Szentpétery Zsigmond, Kolozsvár; Szilády Zoltán, Nagyenyed ; Teschler György, Körmöczbánya ; Toth Imre, Selmeczbánya; Wick Gyula, Szomolnokhuta; Wolafka Antal, Debreczen; Zsigmondy Árpád, Anina. c) Külföldön lakó rendes tagok: Fuchs Tivadar, Wien; Hcernes R., Graz; Kallus A., Brüx; Katzer Fr., Sarajevo; Mrazec L., Bucuresti; Noth Gyula, Barwinek; Selig- man G., Koblenz; Uhlig V., Wien. d) Rendes tagok jogaival biró intézetek. Arad: áll. förekliekölá s Betekdekázetl Drenkovai közzénbányák igazg. ; Budapest : egyetemi föld- és őslénytani int., orsz. meteorologiai intézet, műegyet. ásv.-földtani intézet, kegyes tanitórendi főgymn., III. és VI. ker. áll, főgymnasium, VI. ker. áll. főreáliskola, magyar ált. kőszénbánya r. t., feleőmagyarországi bánya- és kohómű r.-t., kaláni bánya- és kohó r.-t.;" Győrszent- márton: pannonhalmi főapáts. könyvtár; Gyulafehérvár: kath. főgymn. könyvtára ; Kassa: áll. főreáliskola; Kecskemét: ev. ref. főiskola; Kolozsvár: egyet. földrajzi intézet; Magyaróvár: gazd. Akadémia talajismereti tanszéke; Marosvásárhely: ref. Collegium; Miskolcz: áll. polg. iskola; Nadrág: vasipartársulat; Nyiregyháza: ág. h. ev. főgymn.; Ógyalla: Konkoly alapitv. observatorium; Selmeczbánya: ág. ev. lyceum; Sopron: áll. főreáliskola; Száseváros: Kuún ref. collegium; Ungvár: áll. " agyagipar iskola; Veszprém: r.-kath. főgymnasium; Wien: Geol. Institut der k. k. Universitüt; Zagreb: geo-paleont. nemzeti muzeum ; Zombor : áll. főgymnasium. Aknaszlatina: m. kir. főbányahivatul (fél év); Aknasugatag: m. kir. sóbányabiva-z 07 tal (fél év); Aranyidka: m, kir. bányahivatal; Baja: cist. főgymnasium; Bártfa: 3 áll. főgymnasium; Budapest: I. ker. főgymnasium, V. ker. főreáliskola, tud. egyet. E; földrajzi intézete, technologiai iparmuzeum, áll. tanítóképző, Erzsébet nőiskola, KON. középisk. tanárképző gyak. főgymnasiuma; Debreczen: gazdasági tanintézet; Diós- -ú8 jé ús Előfizetési dijat fizettek 1906-ra: Abrudbánya: m. kir. bányahivatal ; 3 győr: m. kir. vas- és aczélgyár; Felsőbánya: m. kir. bányahivatal, m. kir. bánya- iskola; Hegybánya: szélaknai m. kir. bányahivatal; Kaposvár: áll. főgymnasium ; Kavczag: ev. ref. főgymnasium; Keszthely: gazdasági tanintézet; Kézdivásárhely : T. kath. főgymnasium; Kisújszállás: ev. ref. főgymnasium; Kolozsvár: gazdasági tanintézet ; Körmöczbánya : m. kir. bányahivatal; Lőcse : áll. felsőleányiskola ; Lugos : áll. főgymnasium; Magurka: m. kir. bányahivatal; Marosújvár: m. kir. főbánya-. 7 hivatal; Nagybánya: m. kir. bányaigazgatóság; Nagyvárad: állami főreáliskola, — ú premontrei főgymnasium; Petrozsény: salgótarjáni kőszénbánya r. t.; Privigye: a. kath. gymnasium ; Rónaszék: m. kir. sóbányahivatal (fél év); See S NE m. kir. bányaigazgatóság ; Sepsiszentgyörgy: Székely nemzeti muzeum ; Szentes : állami főgymnasium; Szamosujvár: áll. főgymnasium; Vajdahunyad: m. kir. vasgyári hivatal; Vörösvágás: m. kir. bányahivatal; Zalatna: m. kir. főbányahivatal; Zilahi: o ev. ref. collegium. ; ú A hi aA tadgási dij minden év Gr neg) vki 4 fizetendő, Ha valamely tag évi díját a haz 1 ; első negyedben be nem fizette, a társulat az illető összeget a legrövidebb. postai közvetítés utján ke be, a mely 61 a postai költséget ; a hátralékos e fizeti, . FRANKLIN-TÁRSULAT NYOMDÁJA, új) sari sdugA 67 öt gé," et ta hy [ [ A Au fédda sé a 972) Ja ; . 1906. JUNIUS—SZEPTEMBER. 6—9, FÜZET. XXXVI. KÖTET, .] FÖLDTANI KÖZLÖNY. HAVI FOLYÓIRAT KIADJA A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT. EGYSZERSMIND A M. KIR. FÖLDTANI INTÉZET HIVATALOS KÖZLÖNYE. SZERKESZTI Dr. PÁLFY MÓR A TÁRSULAT I, TITKÁRA. (A JELEN FÜZET TARTALMA A BELSŐ LAPON.) BUDAPEST, 1906. A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT TULAJDONA. FOLDTANI KOZLONY. (GEOLOGISCHE MITTEILUNGEN.) ZEITSCHRIFT DER UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT ZUGLEIOH AMTLICHES ORGAN DER KGL. UNG. GEOLOGISCHEN ANSTALT. REDIGIERT VON Dr. M. v.) PÁLFY I, SEKRETÁR DER GESELLSCHAFT. (INHALTSVERZEICHNIS S. AUF DER INNENSBITE.) BUDAPEST, 1906. úg EIGENTUM DER UNGARISCHEN GEOLOGISUHEN GESELLSCHAFT. A Magyarhoni Földtani Társulat titkári hivatala: Budapest, VII. ker. Stefánia-út 14. sz. Mindennemű postai küldemény Dr. Pálfy Mór első titkár czimére küldendő. Alle die Ung. Geol. Gesellschaft betreffenden Sendungen bittet man mit folgender Adresse zu ver- sehen: Magyarhoni Földtani Társulat, Budapest, VII., Stefánia-út 14. sz- sa ten e og 1. asztán stk dott: Sze 795 gr vb j A ,, Földtani Közlöny de KEKE ágyidégrezák földtani, j ; KON ARYNLÁSÁN AT 1 Y Í "a a) e 1 tat i kérges ásványtani és ósténytani megismertetésére s a földiani ismeretek terjesztésére. Megjelenik havonkéni kétvagy három nyolczadrél ívnyi tartalomamat. A Magyarhoni Pöldtani Társulat rendes lagjai A 10 kor. évi díj fe, ejében kapják. Elófizetési ára egész évre 10 kor. A közlemények tartalmáért és alakjáért egyedül a szerzők felelősek. , A JELEN FÜZET TARTALMA. Értekezések. Lap Dr. GORJANOVIÓ-KRAMBERGER KÁROLY: A horvátországi krapinai diluviális ember 241 Vapász M. ELEMÉR: Budapest. Rákos felsőmediterránkorú faunája (a X-ik táblával) 256 DLACKNER ANTAL : Ujabb adatok a kazanesdi kénkovandbánya környékének geologiai VISZONYALNOZ EE tén se NEEE ez E ez e e A SAE 983. Dr. WEINSCHENK ERNŐ: Még egyszer a Copiapitról és Jánositról .. .. 5 289 KoRmos TIvADAR: A Balatonmelléki diluviális neritinákról .. 2. 2 995 . Ismertetések : VAN HISE CHARLES RICHARD: A treatise on Motaniorphigmas zs ee Irodalom : GORJANOVIÓ-KRAMBERGER K. Der palüolithisehe Mensch und seine Zeitgenossen aug der Dilüviárna von Rrapinasan RToaton ee sins et áz Me stét es Kapié 0. : A krapinai diluviális ember kövült maradványairól . 0 Hivatalos közlemények a m. kir. Földtani Intézetből. INHALTSVERZEICHNIS DES SUPPLEMENTES. Abhandlungen : JA ; Dr. K. GORJANOVIÓ-KRAMBERGER : Der diluviale Mensch von Krapina in Kroatien. 307 , M. ELEMÉR Vapász: Über die obermediterrane Fauna von Budapest-Rákos (Mit A 9 HEH vi eg: 43) ESNRÉZHSBRK ELÉBE LEE LÉ 9 EBGN I VESZTE 21 3/7525 AA SÉSET RE TS L kel ONE HA EE A. LACKNER: Neuere Daten zu den geologischen Verhültnissen der Umgebung der 1 Schwefelkiesgrube in Kazanesd ... 0 0 zet ZD SRE Dr. E. WEINSCHENK : Nochmals Copiapit und Janosit.. 0. o. c. 359 TH. Kogmos: Über die diluvialen Neritinen der Umgebung des Balatonsees ... 366 Referate: CH. R. vaAN HISE: A treatise on Metamorphism . Literatur : K. GORJANOVIÓ-KRAMBERGER : Der palüolitisehe Mensch und seine Zeitgenossen aug, Diluviúm von Krapina :ix KRTOSMLON ező e Feet TT SSE EEL BI 82) 0. Kapió. A krapinai diluviális ember kövült maradványai ... .. ... .. 369. Amtliche Mitteilungen aus der kgl.-ungar. Geologisehen Anstalt... ... ... ... 86 agyar kir. Földtani Intézet muzewma, a, közönségnek díjtalanut nyitva áll minden vasárnap és csütörtökön, délelőtt 10—1-ig. an ú ú kar 1. kv vj veli te] PEN er éz, kett "S je kő d 4.177 4 eg) 119 aj 4 JT Ferb A , Magyarhoni Földtani Társulat" kiadványainak és a közlöny mellékleteinek árjegyzéke az 1906. évben. issó ( Megrendelhetők a Magyarhoni Földtani Társulat titkári hivatalában, Budapesten, VII., Stefánta-út 14. sz., vagy Kilián Frigyes utóda egyetemi könyvkereskedeésében, Budapesten, IV., váczi-utcza 1. sz.) Ha Verzeichnis der Publikationen der ung. Geolog, Gesellschaft. (Dieselben sind entweder direkt durch das Sekretariat der (Gesellschaft. [Budapest. VII., Stefánia-út 14. sz.] oder durch den Universitáts-Buehhándler Friedrich Kiliáns Nachfolger, (Budapest, IV., Váczi-utcza 1. sz.] zu beziehen.) Magyarország geologiai térképe, kiadja a m. h. Földt. Társ. 1896. Budapest elfogyott. 1. Erster Bericht der geologisehen Gesellschaft für Ungarn. 1852 --- 2 kor. — fill. 2, Arbeiten der geologischen Gesellschaft für Ungarn. I. Bd. 1856... 10 a — ea 3. A magyarhoni földtani társulat munkálatai, II. kötet. 1863 .-. --- 10 a — a 4. a a a a a MET, RV TÖBELYK kötet. 1907 ABZÖIKötötenként nez sz Eső ant tesi JEGES UNE TESSEK SERNŰ 5. Földtani Közlöny. I—IV. évfolyam. 1871—1874. elfogyott. 6. a a V—IX. (j 1875—1879. (Hiányos — Defect) 7 Kötetenként. ... ... 2 kor. — fil. 5 v a XA a 1880. Kötetenként -.-. --- --- 10 a — a 8 a a XI. u 1881. (Hiányos — Defect)... - f 9 a a ük j 1882. Kötetenként... "-.- --- 4 a — 10. 4 a XIII. u 1883. u Ét áz e LOG EG : a a 4 XIV. a 1884. € E ALK ee SL ARA NG SET 12. fi a XV. a 1885. ri eten 6 a — 13. a a XVI. a. 1886. u sz te SSE MRS 14. a , a XVII-XXXI. a 1887—1905. a Sto me 10 a — 15. Földtani Ertesítő . 1—III. ( 1880—1883. Kötetenként ... 2 u — A Magyarhoni Köldtani Társulat 1852—1882. évi összes kiadványainak betiisoros tartalommutatója. — (General-Index sümmetlicher Publi- cationen der ung. Geol. Gesellschaft von den Jahren 1852—1882) 2 16. Mutató a Földtani Közlöny XXIII-XXXII. kötetéhez. Dr. Cholnoky Jenö LÓ. üteg eres tt tö zkete a azt ést sze ét ZET NNST 17. Register zu den Binden XXIII-XXXII des Földtani Közlöny. Dr. E. EG NOLGO KE ak JÜSS je ESZE ee zt ze Et tak ÉSE EB 18. Néhai dr. Szabó József arczképe , --- --- --- --- " --- " --- --- 2 19. A magyar korona országai földtani viszonyainak rövid vázlata. Buda- DESELÉBOZ szél NE 2 gok d LE BENKE e A ES SEVEN TÉSRE ESÉN SE 20. Geologiseh-montanistisehe Studien der Erzlagerstütten von Rézbánya ia. SZÖ: ÜnNngarn NON Ek EOSBpÜY MILO tele At en 2 MESET ÉRÉSE E TÓ 91. Az erdélyrészi medencze harmadkori képzödményei. II. Neogén § csoport: Dr. Koch santal 1900 2AESBÉKESE ES e A eső MONA SSE 292. Die Tertiürbildungen des Beckens der siebenbürgisehen Landesteile. TI. Neogene. Abth. Dr, Anton Koch. ML900 ss zat E szele 23. A magyarhoni Földtani Társulat 50 éves története. Dr. Koch Antal 1902 — 24. Gesehiehte der fünfzigjührigen Tütigkeit der. ung. Geologisehen (Gekeliséhatt; Dr: Anton Koch 19092 SZERES ai Wet at zá MOD 95. A cinnamomum nem története. 2 térképpel és 26 táblával. Dr. Stauk Móricz. 1905. s Tt Die Geschichte des Genus Cinnamomum. Mit 2 Karten und 26 Tafeln. Dr. Moriz Staub. 1905. 26. A selmeczi bányavidék éreztelér-vonulatai. (Die Erzgünge von Sehemnitz und dessen Umgebung.) (Szinezett nagy geologiai tér- kép. Szöveggel együtt.) Geolog. mont. Karte in Grossformat --. 10 s. — 27. A budapesti országos kiállítás VI-dik esoportjának részletes katalogusa. j Bányászat. Kohászat. Földtan. 1885. — (Budapester [andes- vé ausstellung. Specialkatalog der VI-ten Gruppe. Geologie, Bergbau : und: Hüttenwyesen) ? 2 az ásata see em a áeee te Vo ete 28. Kurorte von Ungarn. Dr. Kornel Chyzer. 1885 ... ... --- --- — a 40 29. Les Eaux Minérales de la Hongrie. 1878 --- --- --- -— —- —- — "s 20 30. Egy új Echinolampas faj. Dr. Pávay Flek ... --. --- --- —-—- — a 20 31. Kolozsvár és Bánfi-Hunyad közti vasutvonal. Dr. Pávay Elek... -—. — a 20. 32. Évi jelentés. Magyar kir. Földtani Intézet. 1883. — (Jahresbericht m ZERB der k. ung. Geologisehen Anstalt 1883) 2. -2. --. szu --. "2 esjsslkl 33. Jahresbericht der k. ung. Geologischen Anstalt für 1884 . 0... LÓ Mea HAVI FOLYÓIRAT KIADJA A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT. " EGYSZERSMIND A.M. K 2. FÖLDTANI INTÉZET HIVATALOS KÖZLÖNYE. j ű SZERKESZTI Dr. PÁLFY MÓR "ae A TÁRSULAT I. TITKÁRA. (A JEBBN FÖZET TANPSLMA A BELSŐ LAPON.) . BUDAPE ST, 17 kk FÖLDTANI KÖZ ZLÖNY. GMOLOGISOHE MIT EILUNGEN. sr N ZUGLEICH./ , AMTLIOHES. ORGAN DER KGL. UNGAR. GÉOLOGISCHEN ANSTALT. bé GESTA 1 B REDIGIERT VON Ld 7 ERTS MG Y BA DB Y f d "I. SEKRETÁR DER GESELLSCHAFT. ge: § 17 té , INHALTSVERZEICHNIS §. AUF DER INNENSEITE.) HJA 9) : H9ANÉS ú2 ———— BUDAPEST, 1906. EIGENTUM DER UNGARISCHEN GEOLOGISOHEN GESELLSCHAFT. dtani Társulat titkáni hivatala: Budapest, VII. ker. Stefánia-út 14, sz. 2 ? ! emény Dr. Pálty Mór első titkár czimére küldendő. betreffenden Sendungen bittet man mit folgender Adresse zu ver- JEE JESSE Budapest, VII., Stefánin-út 14. sz SAA AN UI 44 § A ( ,, Földtani srÜzony b hari . folyóira [a SZG g. t ásványtam és GZ TECAEEÁEYE TÉS s a ÉTER 5 tEÉ BELKAOTÁS A adzon Pöldtani Tár. vulat és tagjat 1 10 kor. évi díj fejében kapják. ÓZ GKES ára egész évre 10 kor. "A közlemények tártataiábrt és Hiatá sége, egyedül a szerzők felélősékeő je A JELEN FÜZET TARTALMA. Éztökezések: LŐRENTHEY IMRE: Dr. Zittel Károly Alfréd (arezképpel) 7. Dr. "SIGMOND ELEK: Alföldünk szikeseinek válfajairól.. Dr. BöckH HuGó és dr. EMszT KÁLMÁN: Válasz dr. Weinechenk E. LOTS "Még egyszer a Copiapitról és Jánositróln . -- -— -— -— Noszxy JENő: Adatok a Cserhát geologiájához ... 0 .-. € HORUSITZKY HENRIK: A Tiszából kihalászott diluviális FálneLsSÉKőT ő zó DR. Pécsi ALBERT : Seismologiai közlemények 2... --. --- --- --- Irodalom : "1 JI KuGENHAN M. : Die Vergletscherung der Erde von Pol zu Pol. — (2.) LÖWL Bs Geologie. — (3.) GEIKIEK ARCHIBALD: Utmutatás geologiai felvételekhez. — 7. (4.) KöVESLIGETI P.: Seismonomia. — (5.) F. DE MONTESSÍRS DE BALLORE élő Les tremblements de TOLto S Ép nagz Sal 1 SES ertstette z- EG TONS e EGES MESÉT EST fra Társulati ügyek. j Szakülések : T900 gtONUSZNÖT OSAN LVI EE NI ee TRE EE A90R november NŐS7 zóna) Sz ÉS a T90őtdeszeraben hő azon Kei pest szet ee Választmányi ülések: 1906 junius hó 6.-ám 2. 0 --. 7 -- --- --. TJ06 deczerabbeá hó esen ed sel gi het Nekrolog. IDA PÁDEYAMOR :. Elörépey ARÁYOLY SZE NEEE Ez adni 80 azt Ze INHALTSVERZEICHNIS DES SUPPLEMENTES. Abhandlungen : Dr. I. LÖRENTHEY: Dr. Karl Alfred v. Zittel .. .-- § Dr. ALEXxIUS v. "SIGMOND: Über die Szikbodenarten des MAKK ét "Alfola rét Dr. Hugo BöckH u. Dr. KoLromawn Emszr: Antwort auf den Artikel Dr. B. Weinschenks: :Nochmals Copiapit und Jánosits .. 0 .-- G.A EUGEN NoszkY: Beitrüge zur Geologie des Cserhát. td HEINRICH HORUSITZEY: Über die aus der Tisza azon zutia flayialas . Wirbel- teETSEt8 eg égeti 4eds ehez ÉÖZEE a tát ÖTELES Dr. ALBERT PÉCSI: Seismologische Mitteilungen ÉL E LE Ste Literatur : (1.) KuGENHAN, M.: Die Vergletseherung der Erde von Pol zu Pol. — (2.) Löwi, Dr. FERD.: Geologie. — (3.) GEIKIx, A.: Anleitung zu geologischen Aufnahmen. — (4.) KöVESLIGETHY R. : Seismonomia. — (5.) F. DE MOoNTESSIRS , DE BALLORE: Les tremblement de terre... 0 0... u pr. Földtani Intézet muzeuwma a, közönségnek dájtalamatt áll minden vasárnap és csütörtökön, délelőtt 10—1-ig. SE Más napokon, hétfő és péntek kivételével, délelőtt 10—1-ig egy korona személyenkénti belépő díj lefizetése után tekinthető meg. a! 1, 7" NYILVÁNOS NYUGTATÓ. . Tagsági díjat fizettek 1906 május hó 15.,-től deczember hó 31.-ig : Hátrájékos tagsági dijat fizettek: Emszt Kálmán, Budapest (1905); . Kormos Tivadar, Budapest (1905); Hulyák Válér, Eperjes (1905); Litschauer Lajos, . Selmeczbánya (1905); Loczka József, Budapest (1905); Pettenkoffer Sándor, Buda- . fok (1905); Treitz Péter, Budapest (1905): Windhager Ferencz, Selmeczbánya (1905). Tagsági dijukat befizették 1906-ra : — a) Budapesti rendes tagok : Böhm Ferencz, Eimszt Kálmán, Erdős Lajos, Gáspár János, Gesell Sandor, Horusitzky Henrik, Kadié Ottokár, Kormos Tivadar, Lackner Antal, László Gábor, Legeza Viktor, Liffa Aurél, Macsek Gyula, Muraközy Károly, agy Dezső (geol.), Papp Károly, Paszlavszky József, T. Roth Lajos, Schréter Zoltán, meth Károly, Wakáts Bálint, Treitz Péter, Válya Miklós, Vargha György, inkler : Lajos. 13 b) Vidéki rendés tagok: Andreics János, Petrozsény; Baczoni Albert, Kassa ; jauer Gyula, Körösbánya; Benacsek Béla, Veszprém; Böckh Hugó, Selmeczbánya ; "Bradofka Frigyes, Kapnikbánya ; Csató János, Nagyenyed; Cseh Lajos, Selmeczbánya ; . Farb István, Selmeczbánya; Forster Elek, Gyulakeszi; Gyürky Gyula, Ozd; n: . Viktor, Petrozsény; Herrmann A. Árpád, Kuptoreszekul; Huber Imre, Kolozsvár; Hulyák Valér, Eperjes; Hunyady István, Mezőhegyes; Illés Vilmos, Selmeczbánya; Joós István, Diósgyőr; Joós Lajos, Oláhláposbánya; IKocsis János, Kaposvár; Krausz Nándör, Rozsnyó ; Litschauer Lajos, Selmeczbánya ; Moesz Gusztáv, Brassó (I. félév); Mossóezy Sándor, Désakna; Pantocsek József, Pozsony; K. Pauer Viktor, Selmeczbánya ; Pelachy Ferencz, Selmeczbánya ; Pettenkotfer Sándor, Budafok ; Réz Géza, Selmeczbánya; Reguly Jenő, Verespatak; Riegel Vilmos, Anina; Ruffiny Jenő, Dobsina; kuzitska Béla, Kolozsvár; Schmidt László, Máramarossziget; Schreiner . János, Veszprém ; "Sigmond Elek, Magyaróvár ; Sikora Gyula, Baranyasomogy ; Starna . Sándor, Körmöczbánya; Steiger Zsigmond, Marosújvár; Süssner Ferencz, Felsőbánya ; . — G. Szontagh Pál, Csetnek; Themak Ede, Temesvár; Tirscher József, Hegybánya ; . —— Ulicsny Károly, Csáktornya; Veress József, Selmeczbánya; Vitális István, Selmecz- . — bánya; Windhager " Ferencz, Selmeczbánya; Wollmann Kázmér, Mezőlaborcz ; Zsilinszky Endre, Békéscsaba. ) A És 494 9 ; — — Braunschweig; Zlatarsky J. Sofia. d) Rendes tagok jogaival biró intézetek és társulatok: Bány. és erd. főiskola, Selmeczbánya; Bány. és koh. egy. salgótarjáni osztálya; Esztergom város; Prot. . főgymnázium, Rimaszombat. Előfizetési - dijat fizettek 1906-ra: Aknasugatag: M. kir. Sóbánya hi- . vatal (II. félév) ; Aknaszlatina : M. kir. főbányahivatal (I.I. félév) ; Budapest: Révay Leó ; . Kapnikbanya : M. kir. bánya és kohóhivatal; Oláhláposbánya: M. kir. bánya és kohó- data ; Rónaszék. M. kir. sóbányahivatal (II. félév) ; Zolyómbrezó : M. kir. vasgyári ivatal. — — Oklevél-dijat fizettek: Böhm Ferencz, Macsek Gyula, Schréter Zoltán, Wind- hager Ferencz. § : vész EZ ET ZZETTE TET OZ FIZET EZIROL ZETT ZMITETÉ OL KI ZTM MAC MTE EZ TOMOT ZENESZ SOK JEE KOKTEZ. EZTET MEZTETOZEZ NEMET EZEZOEZETO Figyelmeztetés az alapszabályok 18. §-ára. : K A tagsági dij minden év első negyedében fizetendő. Ha valamely tag évi diját az d első negyedben be nem fizette, a társulat az illelő összeget a legrövidebb postai di k — —— c) Külföldön lakó rendes tagok: Hamberger József, Teplitz; Wollemafűn A., mellékleteinek ó leszkot az 1906. övbe, ( Megrendelhetők a Magyarhoni Földtani Lársulat titkári hivatalában, Budapesten, KÜL Stefánia-út 14. sz., vagy Kilián Frigyes utóda égtem könyv ÁLT Ált Budapesten, az IV., váczt-utcza 1. sz.) e Verzeichnis der Publikationen der ung. Geolog. Gesellschaft. . fDieselben sind entweder direkt durch das Sekretariat der (Gesellschaft [Buda KS ts VII., Stefánia-út 14. sz.) oder durch den Universitats-Buchhaándler Friedrich : pező Nachfolger, (Budapest, IV., Váczi-uteza 1. sz.] zu beziehen.) ER taeájés geologiai térképe, kiadja a m. h. Földt. Társ. 1896. Budapest JV LE . Erster Berieht der geologisehen Gesellschaft für Ungarn. 1852... 2 kor. — ül 2. Arbeiten der geologiselen Gesellschaft für Ungarn. I. Bd. 1856... 10 3." A FISATASHAK c iéreeri társulat munkálatai. II. kötet. 1863... ... 10 .4. c CA Ae ATS EV 68. Vette ett 1867—1870. Kötétenként SL NE DEZSE KE DELLE ÉTÉ TOY ORAT AGKONNSÉN le ú z§ NALA Közlöny. I—IV. évfolyam. 1871—1874. . ; elfogyott. 6. a V—IX. a 1875—1879. (Hiányos — Defeect) A Kötetenként. .. 2 kor. — ll. ő . 4 X. a 1880. Kötetenként -.. -... -— 10. 8. . u XI. . 1881. (Hiányos — Defect)-.. 4 9 u" . XII. . 1882. Kötetenként... ..- --. 4 a - va 10. fi : KIT Já NAZÉSŐBI fi adsz AN STOTA ASZOTT 11. 4 4 XIV. f 1884. eze etette]. 12. . a bg ? sé 1885. 4 SZN KENÉZ 6 $3. we a XVI. at 1886. e sázlt SEA GEsE 8 14. u c XVIIVXXXI. u 1887—1905.u édőaet, TS . 15. Földtani Értesítő 1—III. ( 1880—1883. Kötetenként EZÉ 0 A Magyarhoni Földtani Társulat 1852—1882. évi összes kiadványainak betűsoros tartalommutatója. — (General-Index sümműtlicher Publj- cationen der ung. Geol. Gesellseiiaít von den Jahren 1852—1882) 2 16. Mutató a Földtani Közlöny XXIII—-XXXII. kötetéhez, Dr. Cholnoky — Jenő. 4903. LÉ 127 29 a 17. Register zu den Biinden XXIII-XXXII des Földtani Közlöny. Dr. E. v. "Cholnoky. TREK 10 NIDBÉL 71 18. Néhai dr. Szabó József arezképe BE LE TKEK 19. A magyar korona országai földtani viszonyainak rövid vázlata, Hudk Pest Ú897 s zet bál Bt gvő 20. Geologisel- -montanistisehe Studien der Efzlagerstütten von Rézbánya in S. 0. Ungarn von F. Posepny. 1874..." -.- .- £ 6 21. Az erdélyrészi medencze harmatdkori képződményei. I Neogén ; csoport. Dr. Koeh Antal. 1900... .. ős SHANE ÜK ELV 3 22. Die Tertiürbildungen des Beckens der siebenbürgiselen Landesteile. II. Neogene Abth. Dr. "Anton Koch. 1900. -. . A magyarhoni Főidtani Társulat 50 éves története. Dr. "Koch Antal 1902 a Geseltiehte der fünfzigjáhrigen Titigkeit der. ung. Geologisehen Gesellschaft. Dr. Anton Koch 1902 .. ete 2-- 25. A cinnamomum nem története. 2 térképpel és 26 tál ával. Dr. Staub Móricz. 1905. ; . Die Geschiehte des Genus Cinnamomum. Mit 2 2 járom und 26 Tafeln. Dr. Moriz Staub. 1905. 26. A selmeczi bányavidék éreztelér-vonulatai. (Die MAG BÉSS von Schemnitz und dessen Umgebung.) (Szinezett nagy geologiai tér- kép. szöveggel együtt.) Geolog. mont. Karte in Grossformat " ... 10 27. A budapesti országos kiállítás VI-dik csoportjának részletes katalogusa. - , Bányászat. Kobászat. Földtan. 1885. — . (Budapester Landes- ausstellung. Specialkatalog der VI-ten Gruppe. ösze, Bergbau. . und Hüttenwesen) 325. Vá hábla b ER E SZÁRA TB, SE ET 28. Kurorte von Ungarn. Dr. Kornel Chyzer. VERET de VÉSZ AZNLELÉ . 29. Les Kaux Minérales de la Hongrié. A878 VES ez ses le téetés tasks 3 Egy új Eechinolampas faj, Dr. "Pávay TAK ese et :/ st . Kolozsvár és Bánfi-Iunyad közti vasutvonal. Dr. Pávay Hlék Sö8 rő 52. Évi jelentés. Magyar kir. Földtani Intézet. 1883. — hgakázsskeztet der k. ung. Geologisechen Austalt "1883) --- --- ea LAKSZ 33. Jahresbericht der ik. ung. Geologischen Anstalt für AS84 úr atestő 3 FRANKUN- TÁRSULAT NYOMDÁJA. ee zerg pöldtani